Híd, 1955/9-10. szám

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám

http://slidepdf.com/reader/full/hid-19559-10-szam 1/68

ATARTALOMBóL

MILÁN BOGDANOVICS BESZAMOLOJA AZOHRIDI fRóKONGRESSLUSON - CSÉPEIMRE, BOSKO PETROVICS, SZIRMAI KA-ROLY, IRWING SHAW ELBESZÉLÉSEI -GAL LASZLI VERSEI - A DÉLSZLÁV LIKAYJJ TERMÉSE - URBAN JÁNOS, GALAIVIB

JÁNOS, HATALA ZOLTÁN VERSEI - LEVAYENDRE PÁRISI ÚTINAPLÖJA -- SINKó ER-VIN TANULMÁNYA - SAFFER PAL KOR-KÉPE - HERCEG JÁNOS BIRALATA -IiONYVSZEMLE - LAPSZEMLE - KÉPZо-

MfJVÉSZET

I R O D A L M I , м U V Е S Z Е Т 1 , Т А R S А D А L м F о im R А Т

1955 SZ EPT EMBER - O KT O B ER íVF.IX

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


TARTALOM

MILÁN BOGDANOVICS: Visszapillantás a jugoszlávGAL LASZLO: Három versCSÉPÉ IMRE: KaravánAz új délszláv lírábólSZIRMAI KAROLY: PiócákGALAMB JÁNOS verseBOSKO PETROVICS: Nyár a hegyekbenURBAN JÁNOS verse

KILATбSINKб ERVIN: Töredékek nagy költ б jeCSERE GYÖRGY verseiirodalom általános fejl ődésére — 843

85 085 285 685 986 586 686 9

87 087 9

KORKÉPEK

SAFFER FAL: Alku — 881

LEVÉL A TAVOLBOL

LÉVAY ENDRE: AranypartokHATALA ZOLTÁN: VersIRVING SHAW: Tarkaruhás nők

88 589 089 1

KZSNYVSZEMLEHERCEG JÁNOS: Bige Jóska házasságaLÉCTOR: Antológia — --LECTOR: Harcos kritikaLapszemle (L)89 4

89 589 689 7

ORTf1Z FÉNYÉNÉL

LA;TAK ISTVÁN: Somogyi Pál életérő l89 0

KÉPZ(OMVVESZET

MIODRAG KUJUNDZSICS: Részeg hajó 90 4

KÉPEK

SZAVA SUMANOVICS:

HANGYA ANDRÁS:

SZAVA SUMANOVICS:

Részeg hajó — a címoldalonTéli pejszázs84 9

A Szajna partján Bastille emlékműve

Leánya pohárral Fürdőző nkSzüret

88 588 9

89 390 490 3

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


I DXIX évfolyarn. . 9 - t 0 , s . z ат1 9 5 5 sz .eptember-október

Аl'а f t. i év: 1 9 34

Milán Bogd~novics.

Visszapillantás а jug о sи 1 у irodalomáltalános fejl ő désére az e lm ult tíz esztend ő ben

Általános visszapillantás irodalmunkf ejt ő désének irányvonalaira. Az alábbiak-

ban nem lesz szó a délszláv irodalomnak— mint, egésznek — teljes fejl ő désérő léletünk forradalom utáni els ő évtizedé-ben: • ez nem lehetne, csak többszáz a1=dalos tanulmány. riTépi irodalmunk — ahorvát, macedon, szlovén és szerb (azutóbbi á crnágoraival) valamint néhányönálló nemzeti kisebbségi irodalmi moz-galom az elmúlt tíz esztendő alatt az életolyan intenzitását mutatta, az alkotásokolyan ménnyiségét, a minő ségek olyan vá-lasztékát adta, hagy. ennek a hatalmasirodalmi anyagnak teljes kielemzése és

kiértékelése nem, is férne egy általánoskongresszusi beszámoló kereteibe.A szerb-horvát, szlovén és macedon

irodalom -á nyelvek déLszј á ~v rakonlságafolytán bizonyos fokig kölcsönösen meg-értetnek minden nyelvterületünkön. Ámezek a különböző , mindegyike a maga út-ján fejlődött nyelvek ugyanakkor akadó-lyai annak, hagy a' szubtilisabb é össze-tettebb irodalmi szöveget is teljesen meg-értsék, ízleljék és élvezzék olyanok, akikmaguk a. másik nyelvet nem beszélik ésnem írnak azon. Еppen ezért igen nehéz

--- majdnem megvalósíthatatlan — teljesbírálati és elemző bepillantást vetni a dél-szláv irodalom egészébe, nem is szólva azanyag kiterjedettségének arányairól. Jel-

lemzésül megemlítek itt 'néhány statiszti-kai adatot — ha nem is nyújtanak teljes

képét — a4rnelyek a Jugoszlávia Biblio-gráfiáj a című műben jelentek meg (і u -

gо sz ј й vј а Bibliográfiai Intézetének kiadó-sa). .Ezek szerint 1945-t ő l ez év közepéigJugoszláviában 1500 könyv — önálló mű

-- jelent meg az irodalom, minden terüle-térő l. Amíg az 1945-ös esztendő 60 művelindul, 1948-bon ez a szám megkétszere-z ő dik, 1954-re pedig háromszorosára n ő .Átlagban havonta 15 önáцó irodalmi mű

jelent meg Jugoszláviában.Mindezek a komoly okok akadályozzák,

hogy ez a beszámoló egyben irodalmi ёle-.

tönk teljes kiértékelése. és összegezése le-gyen az elmúlt tíz esztendő re. Csupán ki-sérlet lehet a legfő bb, közös fejlő désiirányvonalak leszögezésére; kisérlet azalapvető áramlósak feltárására, a legjel-legzetesebb irányzatok számbavételére+:hagyarí és milyen hatás alatt jelentkez-nek, hol ütköznek össze, hogyan változnakés váltják fel egymást. Szóval kisérlet ar-ra, hogy a jugoszláv irodalom jelenlegiéletét alapvető vonásaiban felvázoljuk,helyzetét bizonyos fokig felmérjük és ki-értékeljük.

1945-1955. Szó van tehát a jugoszlávirodalmi élet első évtizedéről a felszaba-dulás óta, a győzelmesen végrehajtott debe nem fejezett forradalomban. A tíz évet

143

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


átalakító erejei forradalmi események töltik be; ugyanakkor ez az els ő évtized aszocializmus megvalósítását is jelenti ná-lunk, tehát építő , alkotó és konstruktívmunkát. Ebben az id ő szakban az irodalomis természetesen és elválaszthatatlanulalávetette magát a farradalrrii és szocia-lista imperativusnak. Ezzel lényegébeneltávolodik és differencálódik a forrada-lom elő tti, kapitalista-burzsoá korszakirodalmától. Forradalmi irodalmi áram-latok dominálnak irodalmunkban már anépfelszabadító mozgalom óráiban. s ezeka mozgalmak valójában már á két háborúközötti idő szakbán születtek. Visszapillan-tani azonban a két háború közötti korszak-ra, valóban túlmesszire vezetne attól akortól, amelyrő l szólni kívánunk. Ezzel avisszapillantással nem öleljük fel az anti-

fasiszta háború karszakának irodalmátsem, amelyet fő leg a harc tölt be tarta-lommal. 1945 óta aztán az elmúlt tíz esz-tendő ben az irodalom szervezettebbenkapcsolódik forradalmi, szocialista életünkelső évtizedébe s minden megnyilvánulá-sában szorosabb kapcsolatot teremt velealkotásának egész területén. 'Ez az id ő s zakugyanakkor egybeesik a jugoszláv írószö-vetség fennállásának tíz esztendejével (Aszövetség 1946-bon alakult, az íróegyesü-letek azonban, amelyek a szövetséget al-kotják, már 1945 óta léteznek). A jugo-szláv írószövetség megalakulása csupánegyik következménye a forradalmi átala-kulásnak életünkben, alapjában pedig anemzeti kérdés megoldásának eredményeiJugoszláviában, az új jugoszláv eszméé,amely népeink önállóságának e szellembenvaló összhangbahozása jegyében született.Életünknek ez az új, reálisan jugoszlávjellege adta meg korunk irodalmának újarcát. Azért szükséges és indokolt kiemelni irodalmunknak ebben a forradalmi ésszocialista évtizedében a jugoszláv írószö-vetség megalakulásának jubiláris dátu-mát.

Forradalmi-szocialista irodalmunk lét-rejöttének folyamata, azaz: megszületése af orra dalom végrehajtásában és a szocia-lizmus építésében. Nem céltalan emlékez-tetni arra, milyen folyamattal ömlött átkorábbi irodalmunk az új korszakba. Azirodalom ebben az új korszakban nem el-szigetelten jelentkezik. Nem áll kapcsolatnélkül a forradalom előtti idő k irodalmá-val, nem attól eltépve; elválasztva és füg-getlenül jelentkezik, tehát mint a kul-

túrmunkának valamiféle új terméke, ame-lyet egyedül a forradalom és a szocializ-mus hozott létre. A jugoszláv irodalomugyanúgy mint egész kultúránk az els ő ,

forradalmi évtízedben nem vált el kate-górikusan a multtól, ellenkező leg: jellegé=vel és tartalmával annak pazitiv hagyo=mányaira támaszkodva csak felújítja ón-magát, szentesíti a változásokat, amelyekit a forradalmi és társadalmi életfelté-

telek követelnek. Folytonosságával, mégisaz új törvényszerűség hatása alatt ez azirodalom magasabb minő séget reve11á1 ésátnő a maga új fejlődési fokába: a'szocia-lista társadalom irodalmává. válik. Ebbena folytonosságban ez az irodalom — j e-lentős számú, már korábban forradalmilaggondolkozó fiatal író mellett — mozgó-sít] a az újabban, a forradalom szellemé-ben kialakultakat, ugyánakkor befogad éselismer egész sor forradalomel ő tti, aktívpolgári írót, akik magukévá téve a forra-dalmat, új lendülettel folytat] ák munká-

jukat. Egyesek közzülök még ma is köz-pontjában állnak irodalmi életünknekés magas színvonalat képviselnek abban.Irodalmunk forradalom-utáni fej ő désé-ben szem elő tt tartattuk az Októberi for-radalmat követő kísérleteket és tapaszta-latokat az úgynevezett „ProljetV о ult"-;tolis, mely utóbbi tiszta absztrakciónak éstévútnak bizonyult. Ezen a téren, külön-leges életviszonyainkból ered ő en a kérdésreális felmérésével jártunk el.

A szovjet irodalomnak — mint a szo -

cialista társadalom első

megvalósításának-- példája és gyakorlatából ered ő alkal-mazása; kriticizmusunk ebben a gyakor-latban. Mint ahogy társadalmi-politikaiéletünk más területén a forradalom ak-tív időszakában, irodalmunk ј termé=szetszerűlég azokra a példákra volt utal-va, amelyet a szovjet gyakorlat nyújtott,mintegy utasításként és biztosítékként ateljes és szilárd forradalmi átalakulásra.1945-ben valamint a rákövetkező néhányesztendő ben az irodalomban nálunk is aszigorú forradalmi-szocialista teljesség ér-vényesült. Az irodalomtól megkívánjuk,hogy -- többé-kevésbé közvetlenül — ak-tív módon alávesse magát a forradalmipolitika szolgálatának, a valóságba ültet-ve az alkotó mtívészeti megvalósítás vo-nalán a marxista ideologiának nem any-nyira alapvető eszméit, mint inkább an-nak dogmatikus-propagandista kifejezését.Azonban az ilyen tételek alkalmazásában— amelyeket a forradalom eredményeinekbiztosítása és a szocialista megvalósításatett szükségessé az irodalom szavain ke-

resztül, -- már akkor is szélesebb és rurgalmasabb mértékeink voltak, mint a pél-daadóké. Már akkor is megtaláljuk köl-tészetünkben az úgynevezett paroláktól

844

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


való eltávolodás eseteit, a valóságnak le-egyszerűsített, fényképszer ű bemutatásá-tól és az élet „fehér-fekete" ábrázolásárólvaló letérést. Bátran mondhatjuk: a köl-tő i őszinteség a forradalom témáiban, ahang ameцуel ez kifejezésre jutott, nem

volt fiktív. A mi költő

nk nem hamisított,amikor alávetette magát az imperativus-nak, hogy műve politikailag és gyakorla-tilag is hatékony legyen. Ez a körülménymár abban az id ő szakban minő séget biz-tosított az irodalmi alkotásoknak s ez masem vonható kétségbe. Мalában azon-ban az első évek irodalma — úgy tarta-lomban mint kifejezésben, az élet és azember szabadabb, elmélyült tolmácsolá-sában — szegényes maradt.

A „szocialista realizmus".- \Az ilyenirá-nyú kriticizmusunk — mindnekelő

tt sa-ját életfeltételeink és valóságunk átérzése— totyábbá az önállóság utáni vágy, a má-soknak való alávetettségt ő l való idegen-kedés különösen jól illusztrálható irodal-munkban az úgynevezett „szocialista re-alizmus" elméletének sorsával. Ezt az el-méletet 'á.z adott pillanatban nálunk is ak-tívan propagálták mint a szocialista tár-sadalom irodalmának nélkülözhetetlen fel-tételét. A „szocialista realizmus" — a ki-f ej ezés maga Maxim Gorkijtól ered, ő

használta már jóval korábban s nála a

realista irodalom `termékenységét jelen-tette a szocializmus feltételei között; leg-szabadabb és maximális alkalmazását atársadalmi életben, amelyet egészen át-hat a materialista gondolkodás, ., tehát re-alista motívumok és érzések — a szocia-lista realizmus, mondom, valamiféle dog-mává vált, dogmatikus felfogássá, mintvalami „sui generis" realizmus, amelyneka szocializmus különleges minő séget biz-tosít és amely a szocializmusra alkalmaz-va kell hagy szolgáljon. Maxim Gorkijnakazonban más, elmélete is volt: a. szocializ-

mus olyan állapot, amely alkotó lendüle-tet, munkairamot és életörömöt szül s va-lamiféle saját romantikája van. Ohajtva,hogy a realizmus a szocializmusban ezt iskifejezze, Gorkij valósággal szellő ztető sze-lepet nyitott, hogy ózondús leveg ő hassa átazt a fojtogató atmoszférát, amely a forra-dalomelő tti; kritikus, utilitarista realizmustelöntötte; ezzel új impulzust adott az in-spirációnak a realisztikus alkotásban. Ez,véleményem szerint nem volt negációja arealizmusnak, ellenkező leg, példáig an-nak, hagy ez a művészeti irány alkotási-

lag regenerálódhat .és még további, hosz-szabb idő szakra biztosíthatja létj ogasultsá-gát. S ebbő l a két tényezőb ől — realizmusromantikával született a szocialista re-

alizmus dogmája, amely dogmatikus al-kalmazásban „realistának" mutatkozik(mondhatnám a technikai megelevenítés-ben) romantikusnak pedig a szocialistavalóság tolmácsolásában, amelyet kötele-zően rózsaszínei prizmán át mutat be, el ő '

legezett optimizmussal. Az ilyen gyakor-lat törvénysјerüen és elkerülhetetlenül adolgok felszínén tartja az író tekintetét,kényszeгј leg jobb , színben láttatja al а k-j ait, nem mélyül el a lelkekbe, és azokösszetettségébe: S ez magával hozza aztis, hogy az író a valóságot a teljes igaz,ság bizonyos elhagyásával adja. Ilyen kö-rülmények között azonban І , a realizmusis megszűnik teljes értelemben az lenni.

Ezt az elméletet, amely feladatává tet-te az írónak, hagy bizonyos •fokig korlátoz-za alkotási ő szinteségét; nálúnk még azok-

ban az első , forró idő kben sem fogadtákbizonyos szkepticizmus nélkül. Mint ahagyan a két háború közötti időszakban rend-kívül kritikusak voltak a realizmus iránt— amely a korábbi,- kapitalista-burzsoáéletben mindent utilitarisztikusan a ne-gáció felhő iben kívánt látni — ugyan-úgy nem tudtuk kriticizmus nélkül elfo-gadni a „szocialista realizmus" elméletét,amelynek elő feltétele hogy a szocialistaépítést az irodalomban — annak mindenfluktuációjában — csak örömteli szem-mél szabad látni, akár egy felületesen

odavetett pillantás árán is. A szocialistarealizmusröl sokat beszéltek és írtak,azonban ez az elmélet nálunk nem váltélő vé még addig a történelmi pillanatigsem amikor egész társadalmi-politikai éskultúrális életünkben . szakítottunk az ide-gen gyakorlat alkalmazásával, amely szi-gorú és fő leg direktív módszereket írt élőszámunkra:

. A művészi alkotás teljes szabadsága.1948-tól egyre erőteljesebben kifejezésrejut érzésvilágunk szélesebb kitárása saját

kívánságainkban és törekvéseinkben; sa-ját életünk tekintetében, amelyeken ez avilág épült. Életünk azóta regenerálódott,hogy ne mondjam: mély, bels ő impulzu-sokkal önállósodott, törekvéseiben meg-szilárdult. E valóságunkban aztán irodal-munkban támogatva a már korábban szó-vétett kriticizmus által, megszabadultunkbizonyos — habár viszonylagosan lany-hább — de mindenesetre erkölcsileg kel-lemetlen és alkotási tekintetben gátló kö-rülményektől, amelyeket a forradalom el-s ő szükségszerűségében alkalmaztunk. S

attól a perctő

l fogva fokozatosan, de kö-vetkezetesén a művészi alkatős teljes sza-badságának karszakába érkezünk. Az iro-dalmi alkatő st immár csak pozitív törvé-

$45

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


nyék előírásai korlátozzák. Tartalomban,motívumban. kivetítésben az irodalombankorlátnak csak az számít, ami a törvénytsértené: forradalomellenesség, szocialista-ellenes hangulatkeltés, monarchista pro-paganda, olyan indítékok, amelyek nem -zeti gyűlölséget és széthúzást keltenek, aforradalom vívmányainak és a szocializ-mus épf tésének minden ellenséges vagyreakciós negációja valamint olyan szöveg,amely csábító módon tárja elénk az er-kölesről való letérést: pornográfia, anar-chia, szenvedélyek és bűnök feldícsérésestb. Az írott szó nincs alávetve semmifélecenzurának, kivéve a közvéleményét, azolvasóét, megjelenése után. S ez el ő tt .abíróság elő tt pervesztes lesz minden iro-dalmi szöveg, amely misztikumba és esz,

mei visszamaradásba vezeti az olvasót. Shogy a mai irodalomban nem virágzanakmetafizikai-idealista, áramlatok, . nem élvallási egzaltáció az népünk spontán el-lenállásának következménye. Számáxamár kevésbbé közelállónk és a valóságbananakrónikusak ezek a jelenségek.

Сtkeresés, áramlások, differenciálódás,

vita —az alkotás teljes szabadságának

légkörében. — Az inspirációk felszabadu-lása s ebbő l eredően új tartalom és a ki-fej ezés merészebb keresése — egészentermészetesen — magukkal hozták az iro-dalmi felfogások sokféleségét, módszerek-ben éppen úgy, mint alkotási eljárásban.Irodalmunk ma messze van attól a monotonizmustól motívumokban és formá-ban =-- amely az 1945 utáni esztend ő k-beneszlelhető volt. Benne ra különbö-ző felfogások érvényesülnek, amelyek töb-bé-kevésbé a korszak irodalmára jelleg-zetesek az egész világon, úgyhogy irodal-mi életünk nem mutatja többé az elszi-geteltség, az elzárt szigeten való élet je-leit (amerre néhány szomszédot kivévesekinek nincs útja). Irodalmunk ma ele-venen jelzi, mi történik az irodalombanmessze,' határainkon túl is. A legf e lesebbés legjellemző bb irodalmi művek a világ-ban a mi nyelvünkre • is lefordítatnak sazokat jelent ő s mértékben ismerjük. Sbtmi több: bizonyos fokig hatásuk alá kerül-tünk, úgyhogy kézenfekvőezi felmerül akérdés —amely kötelezően kritikus fele-letet is vár -- hogy melyik pontig pozi-tív ez a hatás, s ő t utánzás s hagy ez azutánzás mely határon túl válik vészélvesséés károssá — néha egyenesen irodalmi ere-detiségünk hátrányára. íróinkat minden-esetre — többé-kevésbé — bizonyos ilyenkülső hatások bátorítják fel irodalmi kí-sérletekre.

A realizmustól — аmеlуе t legtöbb irónknem olyaп szűkkörűen értelmez már, mintahogy az a XIX, század második felébendivat volt, hanem sokkal rugalmasabb ésszabadabb tolmácsolásban, a témában éskifejezésben egyaránt — a . realizmustól,

mondom a mindenfajta modernizmusig —amelyben aztán egyesek a szabadság fo-galmát mint egészen korlátlant fogják fel— irodalmunk mindenfajta irányzatot kö-vet. Ez az irodalmi széttagoltság aztán,úgyszólván automatikusan, élénk vitákatszül és segíti e jelenségek egymással valószembeállítását irodalmi gyakorlatunk-bon. Lényegében ezt a vitatkozási forrán-gást, amely pillanatnyi irodalmi jelenün-ket áthatja — szemre legalább is — egyközös alapvonás jellemzi. Mindegyik tá-borban felmerül az alapvető kérdés: ho-

gyan lehetne minél maradéktalanlabbulmegfelelni az idők imperatívusának és ho-gyan lehet azt minél hatásosabban kife-j ezni. Másszóval: hogyan lehet irodalmi-lag minél több színárnyalatban megterem-térii az idő és az ember valóságának ki-fejezését, hiszen az élet és az ember ügyeegyre szétágazóbb és egyre összetettebb,egyre nehezebben átfogható és már ez-zel a ténnyel néha problématikusabb is —ugyanakkar azonban meg kell maradni . aforradalmi szocializmus imperatívusánakvonalán. Az egyik kategorikus és határo-

zott elképzelést kíván az élett ő l és. az élet-tartalom tudatos megmutatására tör(helyzettudatosítás) a. másik elkerülhetet-lénül odaköti az alkotót a valósághoz ésannak törvényeihez. Hogy az irodalomtársadalmi cselekédét, azt ma nálunk senkisem vonja kétségbe. S hagy az irodalomnem lehet abszolút mértékben apolitikus,ma többé-kevésbé szintén vita fölött áll.Azáltal aztán, hogy bizonyos irányzatoka bennünk fellelhető felfoghatatlant igye-kéznek adni (tehát a 'bizonytalan egzisz-tenciálist, amivel a tartalom különösen

expresszív tekintetben komplikálódik)ezek az írások csak nehezen válnak ért-hetővé ső t néha érthetetlenek maradnak.Ezáltal felvetődik a kérdés: nem szűnik-emeg ez az irodalom társadalmilag is ha-tékony lenni, nem érinte-e ez a körül-mény az irodalom társadalmi értékét is?S ugyanakkor az abstrakt felé irányulótörekvések — amelyek így eltávalítj ák azírót a valóságtól s ezzel a történésekt ő l,amelyek az élet társadalmi értelmébenalakulnak és formálódnak — nem depoii-tázálják-e az írót s nem viszik-e apoliti-

kus amorph távlatok felé? Azonban a má-sik részen is felmerül egy nemkevésbéfontos kérdés: vajjon az alacsonyszínvo-

846

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


nalú sekélyes realizmustól áthatott iro-dalom sőt egyenesen banálisan . reáliskivetítés -- nem fosztja-e meg minő ségé-től аz irodalmat?. Nem csökkenti-e az iro-da} rriűvészi hatóerejét ilyen esetbenaz író szava s nem hökken-e ez a szó tár-

sadalmi liаtékanyság tekintetében is? S

ő

t _hogy ezen felül megfelelő , minőség hiá-nyábaП nini válik-e társadalmilag egye-nesen károssá?

Ezek nagyjából azok "a problémák, ame-lyek az irodalmi aikatásokrói szóló viták-ban, felfogások konfrontációjában nálunkma napirenden szerepelnek. Azonban vég-ső fokon; tekintet nélkül arra, hagy eviták tézisedben és antitéziseiben vagy ma-gában az irodalmi gyakorlatban ilyenvagy olyan . irányzatban egyaránt vannakönánцtások, ső t káros illúziók — a véle-

ményeknek ez a harca alapjában és végső

fokon, a: forradalmi — szocialista id ők va-lóságáaiak kifejezését szolgálják. A vitaazért indul és azért folyik, haку az iro-dalomban —amely művészi ábrázolásratörekszik — letisztuljanak az alkotásiproblémtk. ј lуеn érteientiben irodalmunka művészi alkotás teljes biztosítása mel-lett is megőrizte _farrádalrniságát. Azt. hi-szem hogy valóbori rnf vagyunk az egyét-len" "szocialista oт szág, am"élynek irodal-ma ilyen jelentős jellegzetességekkel di-csekedhet.

Hogyan. és milyen mértékben f ejezódikki mai irodaemunkban a ў о г г а dаl о nъ és aszocializmus valamint az ezekbol eredő

valóság. Irodalmunk tehát teljes kiterje-dési , szabadságában sem távolodik el for-radalmi-szocialista korszakának - lénye-gétő l. Athatva továbbra is annak impe т a -tívusaitól, , tartalmilag is felén e irányul, azidő k átalakító szelleme feléje irányfti a.Ez . a megállapítás mindaddig helytálló,amíg azoknak - az alapvető jellegzetessé-geknek leszögezésérő l van szó, amelyeket

irodalmi alkotásaink a szocialista életalapkőletételének első évtizedében jelen-tenek. (E jellegzetességgel vonhatjuk megvilágosan határait a háború-el ő tti iroda=lomtól.) Azonban ha felmerül a kérdés,hogy az irodalom szó mennyire tudott be-hatolni a mélységbe, életünk alapjaibanmegváltózott körülményeinek ténylegestartalmában, mennyire mutatja be ésmennyire tudja művészileg megvilágYtaniaz ember metamorfózisát az életben,mennyire él az új valóságban s mi-lyen . tartalmi értékekkel az írott szó-

ban; ha azt kérdezzük hogy a jugo-szláv irodalom, a karszak irodalmamennyire a miénk teljes mértékben; hafelvetjük a kérdést, hány eredeti m ű kf-

séri ezt a világon valóban egyedülálló újéletet, mennyit mutatott meg bel ő le azirodalom és mennyire lett benne elevenvalósága ma s mennyire nyert helyes tol-mácsolást átértékelésében a tegnap —mondom, ha mindezeket a kérdéseket fel-vet] ük, a válasz csak nehezen lehet . kate-gorikusan pozitív és még kevésbé lehetprecíz. Nekem úgy tűnik, hagy mai iro-dalmunk többnyire•még mindig azt mutat-ja be elsőnek, ami első pillanatban sz.em-beszökó, amit a felszínen lehet megfigyel-ni, külső - szemlélődéssel. Ha a máról vanszó; még mindig a forradalom els ő kar-szakának szemlélete a mérvadó, a multranézve pedig csak most indult meg az. át-értékelési folyamat.

Belülrő l csak igen kevés kerül a fel-színre. eb "1 az új valóságunkból. Falu,

város, gyárak, bányák, paraszt, értelmi-ségi, ifjú, férfi és nő , házasság, művészet,pozitív és negatív a szép és a esunya maiéletünkben — ezek már mind aránylagerős körvonalúak irodalmunkban, azonbanfőleg csak külső dinamikában. Hogy belülmi történik, hogy változik át minden bel-ső leg, hogyan alakul át újjá, ezzel az írásművészete sok tekintetben még mindigadós. S az amit igyekszik is kivetíteni amélyebb és sötétebb rétegekb ől, köt csön-vett nyelvezettel töríéaz,ik. Ez a nyelveze`a valóságban nélkülöző . ezt az alapvető , vi-

tális kohéziót ; amely elkerülhetetlen, haérzékeltetni akarjuk mfјvészi kifejezésbenis a forradalmi újjászületést, egy egészenúj világ megszületését, amelyben akaratés erő dominál; nélkülözi olyan kifejezését,hagy benne legyen a lázas er ő feszítés is,amellyel mindezt elérjük. E komoly prób-lematikáról, bizonyos hiányosságokról azirodalom szocialista tartalmának kifejezé-sében stb. igen részletesen, plasztikusanés meggyőzően szólt Mirbszláv Krlezsa azírószövetség tavalyi, októberi plénumán.Szavai azóta nyomtatásban is nyilvánas-

ságra kerültek, közismertek, úgyhogynem is időznék tovább ennél a kérdésnél.

Az irodalmi m űfajok kérdése. — Idő z-ni fogok azonban egy más ik problémánál,amely utóbb jelentkezett s amely — úgy-látszik — a valósággal való szoros kapcso-latban s a dolgok fejl ődésével párhuzamo-san .oldódik meg. Az alkotói lendület szé-lessége, a gáttalan, szabad inspiráció — amotívum és a kifejezés formája tekinteté-ben, amellyel a mű megvalósul = kifeje-zésre jut a műfajak sokféleségében is.

- amelyekben irodalmúnk ma megvalósul.

A m"ajaknak, — nékem úgy tűnik, - -meg van a maga törvényszer űsége: nemörvkényesek, változásuk összefügg valósá-

а 4т

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


gunkkal: Mindenesetre nem érdektelenegy pillantást vetni arra, hagy alakul ez akérdés is 1945 óta nálunk, hogyan alakul aműfajak kérdése és milyen hullámzásnakvannak alávetvé. Első esztendő kben, a tel-j és forradalmi extázis éveiben — tehát a

diadalmas forradalom sоdrában, amely ha-talmas erő feszítésekré ösztönöz szóval: a

kollektív emоtivitás • éveiben a líra voltszembeszökő , magas fölényben s mellettia rövid elbeszélés, a kisebb novella (bi-zonyos belső láz fakán.) A hosszabb elbe-szélés, klásszikus értelemben vett novella,szélesebb alapon, nagyabb belsőbb abjek-tivizációval — amely a mult irodalmábanközponti helyet foglalt el — csak a kés őb-bi években tér vissza polgárjogaiba, ami-kor mára valóságban is állandóbb az ob-jektivizáció és a kritikai átgondoltság. Az

elbeszélés és novella aztán mennyiségilegnő tt, minő ségileg elinélyült és átalakult,átfejlő dött legmagasabb fakára a re-génybe.

Az utóbbi években a regény nálunkteljes virá `zásban van és központja lettegész irodalmi alkotótevékenységünknek- ellentétben irodalmi multunkkal, aholritkább jelenségeknek mandhatj uk. Ne-kem úgy tűnik, hogy korunk mind általá-nosabb, mind nagyobb és termékenyebbkonstruktivitása hatott irodalmi téren is

mindinkább ösztönző

en. A kor törekvése,hogy fenséges és hatalmas konstrukciók-kal hatalmas vállalkozásokkal operáljon

ezek maguk ematív . és inspiratív ele-meket tartalmaznak — az írókra is ösz-tönző leg hatott: aspirációkat ébresztettnáluk is a nagyobb konstrukció felé: ígyjutottak el a regényig. A regény tekinteté-ben első forradalmi évtizedünknek éppenbefejező szakaszában mutatkozik nagy ter-mékenység, a regény lesz egyre inkább azIrodalmi műfaja korunk irodalmának; ezjelentős mennyiségi eredményben is kife-

jezésre jut. -A líra ezalatt — ha nem is sorvad el

és nem is veszit minő ségében mindin-kább visszavonul egyéni élménysáncai mö-gé, egyre inkább szubjektivizálódik, amikülönben lényegé is . ennek a műfajnő k.Аmely műfaj azonban — még akár a leg-•

' magasabb művészi fokon — teljes öncélú-ságba zárkózhatik, mintha külön világ-egyetem lenne, az élett ő l teljesen sterilléválik. Ez az irányzat, a lírának teljes ön-magába zárkózása és annak keretén a mind,mélyebben önmagában való vájkálás - -hogy ez már maga az értelem kárára megy— az utóbbi idő ben egyre sűrűbb jelenségnálunk.

Ami a drámát illeti, számomra rejtélymarad, miért vagyunk ebben az irodalmiműfajban 'még mindig olyan szegények,különösen minő ségi munkákban. Drámakevés születik és ebben a kis termésbenis jelentéktelen a valóban komoly érték ű

alkotás. S ezért van kevés drama és szín-darab színházainkban is. Ennek a jelen-ségnek valóbam nehéz magyarázatot adni.Lehet — ez az én, véleményem — hogy en-nek oka az, hogy a dráma olyan :műfaj,amely igen könnyen „optikai csalódáshoz"vezet: szemre 4gy tűnik, hogy a legköny-nyebb megírni, megvalósítani ;mert az iro-dalmi leegyszerűsítés érzését kelti, való-з ában azonban a -dráma az irodalmi alko-tás mezején a „legkeményebb dió". Ez azoptikai csalódás vezeti az írót a гra, hagyfelelő tlenül közeledjen az alkotáshoz s

amikor — a drámai alkótás nehéz felada-tóban a felelő sség összecsáp benne, készü-letlenül áll e ,nehézségek élő tt. Különbena drámáról e kongresszuson külön beszá-moló lesz.

Az irodalmi műfajakról szóló fejezet-hez hozzátennék még néhány statisztikaiadatot, amelyek bár nem teljesek, de mu-tatják a fejlődést és átalakulást az egyesműfajakban. 1945-tő l 1955 közepéig kerekszámokban beszélve kiadásra került ná-lunk: 150 regény, 300 elbeszélés kötet, 350

verseskönyv, 200 kritikai munka és esszévalamint útleíró mű és emlékirat, 270gyermekkönyv, továbbá 130 drámai m ű . Alíra 1950-ben volt a legtermékenyebb,amikor is 40 kötet .jelent meg, míg a köte-tik száma évi átlagban 30. Regény 1945-ben tíznél kevesebb volt, 1955-ben a szá-muk .30 körül van.. Érdekes, hogy esszék,kritikai munkák, útleírásók, emlékiratokszáma egyenletes és évenként 20 körül van.Az 1954-es év a regényekben, valamintaz esszé-útleírás-emlékirat stb. m űfajok-ban volta leggazdagabb. Ezek a nem egé-

szen hiteles adatok nem szolgálhatnak terrnészetesen alapul arra, hogy általános kii-vétkeztetésekét vonjunk le bel ő lük„ annális Xnkább mert néhány évben — kúlönö--seri az utóbbi esztendő kben — a. könyvekг negj elmésére negatív módon hatottak "bi-zonyos külső körülményék mint példáulpapírhiány, papírár . drágulása és kétség-telenül nem reálisan végrehajtott nyom-dai áremelés. Valamit azert mégis mutat-nak ezek az adatok és bizоnyítékai lehet-nek egyes tételeknek, amelyeket ez a re-ferátum a műfajak kérdésben megállapít.

A macedon irödaiom. Nem fejezhetembe beszámolómat anélkül, hogy zárósza-vában ne tegyém: szóvá a kétségtelenül

848

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


Iegérdekfeszítőbb tényt, amely írodalmunkat ebben az új évtizedben jellemzi, haszembeállítjuk irodalmi multunkkal. Eb-ben az időszakban ugyanis egy új délszlávnimzeti,irodalom született: a macedon iro-dalom. Ez mindenekelő tt a nemzeti kérdés

helyes rendezésének következménye ha-zá т Ρ ~kban, ami kétségtelenül forradalmunklegnagyobb vívmánya. Izgalmas ez a tényazáltal is, hagy a macedon népnek hosszúés sötét történelmi nyomást kellett elszen-vedni nemzeti öntudata és nemzeti jogaitekintetében, hogy aztán végül szabadsá-ga a jugoszláv forradalom — tehát a ma-cedon nép fariadalmának eseményeiben is— megszülessen. Minta délszláv iroda-lom többi ágai, a macedón irodalom a ma-ga életét éli, de telítve és áthatva jugoszlávszellemmel, amelybe -- saját önállóságán

keresztül — beömleszti a jugoszláv teljes-séget. Izgalmas és érdekes azonban ez atény azáltal is, hagy vele kifejezésre jutotta macedonok törhetetlen nemzeti öntu-data valamint rendkívüli alkotó képessé-ge. 'Tíz év alatt irodalmi és m űvészi fejlődésükben nyelvet teremtettek s ez azinstrumentumuk megteremtette a kétségtelenül értékes irodalmi alkatásók egészsorát.S ez az irodalom ma tízéves fennál-

rIásakor emelkedőben és fellendülő ben vaTs ami valóságas csodaszámba megy, színvonalban egyenrangú a többi jugoszlávnép irodalmával. A jugoszláv kultúrára ezkétségtelenül nagy nyereség. A macedónirodalomról külön referátum lesz a kong-

resszuson, én csak megragadtam az alkal-mat, hogy örömmel üdvözöljem azt a kö-rülményt, hagy kongresszusunkat — аmеlуMakedóniára és .Jugoszláviára egyarántünnepi — az ő si Ohridban tartjuk meg.

Engedjék meg, hogy ezzel be is fejez-zem beszámolómat, nem érintve néhánykérdést amelyekr ő l szólni lehetett vagyegyenesen szólni kellett volna, mint amilyen például folyóirataink életének ügye,a könyvkiadói tevékenység kérdése, he-lyesebben a könyv megjelenésének lehe-tősége nálunk. Ezek azonban olyan f alya-

matak, amelyek állandóan szemünk elő

ttvannak s e kérdéseket a vitában bárkiérintheti. Azonfelül a beszámolóm szinte-tikus kellett hogy legyen, az érintett kér-

, dések bármelyike viszont valamiféle ana-lizishez vezetne. Kérem tehát, elégedj gi-nek meg a beszámoló ilyen farmájával éskeretével; ha talán nem is felel meg tel-jesen a várakozásnak, a maga nemébenmégis hasznos lehet.

84 9 .

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


GAL L SZ LÚ * H, ОМVRS *

Az egyik vers

be sok is az ötvenhárom,ötvenhárom hosszú év;annyi tavasz, annyi nyár is,annyi ő sz is, annyi télbe nehéz is tavaszt hinni,

telet várni s megint hinni,folyton hinni, újra hinni.

tegnap volt csak : kora reggelédesanyám sírva keltett,ünneplő be öltöztetett,(kék ruha volt, matrózgallér)s úgy sírt szegény, most is látom:— kicsi fiam, iskolásom.

be sokat kellett tanulni,míg nem tudni megtanultam;

be sokszor kellett felállni,hiszen annyi sokszor buktam,s ha azt hittem, megérkeztem,másnap újra elindultam.

tán ez a szép: elindulni,s nem érkezni soha célba;f ítyet hányni, fütyörészni,s asztal alá hullni néha;aztán megint elindulni,délibábok után futni,

aztán megint lelkesedni,

foggal marni, újjal tépni,sárga dühökkel gyűlölni,rPiros szavakkal békélni;nem is lehet, nem is tudokmit bánomén-módon élni.

de ha egyszer a tanítóm,az igazi, a legelső ,

elémjönne Varga Lászlókedves-csöndesen; derülten;újra, mégis csak azt szólnám:tanító úr, nem készültem,

tanító úr, nem készültem.

Grál László

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


A másik vers

csöndes éjjel, egyedül,egyedül, vidáman,

cigare cta füstje szállszerteszét szobámban

ez a szoba a világ,belefér a minden,palota, ha akarom,ha már viskóm nincsen

iskola is e szoba,temető és kocsma,isten-ördög ide jár,ha velem borozna

király vagyok ebben én,néha hadvezér is,itt vagyok én fiatal,itt vagyok én vén is

be gyönyörű a tető ,

s ó, ti, ájtó-ablak,Szezám tárulj! Boldogok,akik kívül vannak

akik kívül vannak,akik egyszer élnek,daloljatok szomorút

víg lányok-legények

Gál László

Kan izsa

Ez a Csönd szép városa,(magam is halkan írom)most elmegyek és a szívem egy darabjamarad és csöndesen emlékezika Tiszára és a parkra; ahalkszavú

(emberekre •-- köztük barátokra is -- szép volt.

Kanizsa a csönd szép városahangos időkben.

851

GEIL LАSZLб

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


c 's

EMREELB SZÉ L É S E

1 -ТKaraván

Pista-a — ringatta a nyelve hegyéna legény nevét a leány, aki a sátor oldalamellett ülve körülölelte térdét s úgy né-zett bele a legénybe, mintha tükörbenezne.

Borkám — olvadta legény a leánytüzétő l, ami valami végtelen mélységbő llángalt elő ; mintha feneketlen éjszakábóltörne elő a fény, aminek központjában alegény állt.Űgy szeretem a nevedet, Pista --stígta mégegyszer s mintha csak fuvoláz-

na vele, még a szemét is lecsukta hozzá.A legény szemérmesen lehajtotta fejét

s a füvet simogatta a leány lábai el ő tt,ahová lekuporodott.

Körülöttük a bíborszín alkonyatban tü-csökmuzsika zsongott, a kalászos róna lágyzenéje, ami álmélkodni csalja elő az éjmilliárd csillagát. A széles országút kétoldalán hatalmas eperfák mártották ko-ronáikat a balzsamos alkonyatba s lassanbeleszövődtek a homályos távolokba. Agai-kon a fészkükbe hazatér ő - madarak hunyó--rogtak szemben a nappal, ami az ég aljánvastag felhő re szállt le, hogy megpihen-jen égi útja után. A búzatáblák széleib ő lpipacsok és kék búzavirágok dugták el ő

kicsi fejeiket, mintha csak valakit lesné-nek a haragoszöld f üvű úton, aminekposztópuha kellemére ütötték föl s4trai-. kat a v'ándorczgányok. Rissz-rossz kocsiklapultak a sátrak mellett. A görcsös ruda-kon mezítelen purdék csimpaszkodtak,hintáztak, hancúroztak, lábatlankodtak azapjuk és az anyjuk körül. A kocsioldala-kon színes rongyok tarkállottak, pelen-

kák, dunna és vánkoshuzatok, hetvenhét-ráncú szoknyák, blúzok, kendők szűrték'át magukon az alkonyi levegő t. Arrábblovak legelésztek s belehemperegtek a pu-

ha fűbe. Egy öreg more ezüstszín szakál-lal, pitykés mellényben tüzet élesztgetetts úgy nézett ki a tűz mellett, mint egybibliai álak, aki a Tábor hegyén áldozatioltárhoz töri á gallyat. A karavánban, ő atűzmester. Neki köll gondoskodni a láng-ról, ami körülnyalja a füstös kiosztókat,amiben zsírba aprított hagyma csicsereg.Kócos asszonyok hajlonganak a lábasakfölött. Egyik kocsi mellett . szép fekete le-gény teknő t farag. Baltája meg-milan a naplementében s a forgácsok, mint

bíbordarabok szállnak széf j e1 a csapásután, mintha a nap sugarát aprítaná. Acsönd olyan érzékeny, hogy minden kisneszre megrezdül, eldajkálja sokáig, vissz-hangzik vele, végighordozza a vidék fö-lött, míg valahol messze 'letéve belepó-lyázza a homályba, elaltatja s egy csilla-got gyújt ki ő rnek álmai fölött. Szinte azthinné az ember, hogy láthatatlan húrokvannak most kifeszítve egyik égaljtól amásikig s az rezdül meg, ha valami meg-mozdul a tájban.

- Szép éjszaka lesz, Pista — mondjaa leány s hosszúkás barna ujjaival meg-érintette a legény karját. —Elmegyünkmegint kettesben? nézett bele a le-génybe csodálatos fekete .szemével s egykissé megfeszítette melleit, amelyek úgyemelkedtek föl a kék selyemblúzban,mint teremtés pillanatában a szigetekemelkedtek ki a végtelen kék tengerek-bő l Nem csüngött kicsit sem, szilárdan ésmereven tapadt a bronzbarna testhez,mintha csak szabiász faragta volna ki raj-ta, oly keményen és masszívan lapult ablúz alatt. A római függőkertekben semteremtik formásabb almák, mint e két n ő imell, . amelynek érintésétő l lángra gyúl aszív és lélek.

852

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


Gyer" !yújtatta a leány felékezét a férfi s fölállt, hogy induljanak.

Ne még — rázta meg fej ét a leánys hullámos feketehaja eltakarta két zab-lakarika nagyságú függő jét, ami a fülébő lcsüngött. — Várjunk míg egészen bes ő -

tétedik. Addig te is elvégzesz odabent sázután kihozod, amit mondtál. Jó lesz?— Jó — fogta meg a leány kezét a le -

gény s a két kéz percekig forrott egybe.A leány is fölállt s fekete szemébe fölittaa férfit.

Várlak,imított hátul ruháján sérezhető fájdalommal váltak el egymás-tól.

A legény ,vállára emelte a kaszát, ami-vel körülkaszálta f az út, mellett a búzát,amit a kocsik és a lovak letapostak s meg-

indult befelé a tanyába. A gazdája márvárta bent a tanya el ő tt.--un az ördögben voltál ennyi ideig?Be is köllött volna hozni azt a búzát a jó-szág elé! ' Nem jó vége lesz énnek, Pista!

csóválgatta. fejét az öreg gazda, akigyanús szemmel kisёrgette bérese el-el-maradásait a munkából. Milyen szépenmegvoltak eddig, míg. ez a cigánykaravánide nem telepedett az útra, minden menta maga rendjén, de most egy hete már, hacsak szerit teheti ez a gyerek, folytan ottólálkodik körülöttük. — No csak fogjál

hozzá az elvégzéshez, oszt gyere vacsoráz-ni, -- fordult el pipával szájában Marcibácsii Pistától és bement a konyhába.

Pista pedig nekifogott az etetésnek, ab-rakot adott a lovaknak, szárat hányt azakolba a marhák elé, megetette a disznó-kat, megaljazott és csitlett-botlott egy kisideig még az udvarban. Úgy érezte ma-gát, mintha álomvilágban élne. Mindenolyan szép, olyan jó volt hozzá, az állatok,a gazdáék, akik egyébként nagyon is há-zsártosak voltak, de most tudja isten,mintha minden és mindenki másik színtés szívet cserélt volna. A Barkán, a gyö-nyörű cigánylányon, s annak szerelménnézett és érzett minden körülötte történ ő

dolgot. Pár napja csak, hogy megismer-kedett Barkával, aki kártyát vetett nekis azóta nem tud tő le szabadulni. Olyancsodálatos érzések fakadtak benne a leányiránt, amit még húsz évével sohasem ér-zett. Mindenét oda tudná érte adni, azegész évi bérét, özvegy édesanyjának azta faluszéli házát és mindenét, mindenét,ha kérné az életét is. Ha sokáig itt leszmég, ezt a tanyát is kilopja nekik. Ma es-tére is egy fél zsák lisztet ígért, ha a gaz-dáék elalszanak. Krumplit, kukoricát, sza-lonnát már vitt, hogy a taj ósról ne is be-

szeljünk, meg a csirkékr ől, amibő l annyivan Marci bácsiéknak, hogy ők maguksem tudják, mennyi.

Alig várta, hogy megvacsorázzanak ésa gazdájáék Lefeküdjenek. lyatasan föllo-pakadatt a padlásra s a zsáktikból egyik-

bő l is, másikból is kivett egy-egy szakaj-tónyi lisztet s egy üres zsákba öntögette,volt abban tiszta és kenyérliszt is kever-ve. Több mint félzsákkal összeöntögetett,vállára vette s ahogy jött, úgy osont levissza a padlásról. Marci bácsiék nem vet-ték észre, rá sem mertek Pista mesterke-désére gondolni, hiszen úgy megbíztakbenne, mintha csak az ő gyermekük lettvolna. Semmit sem zártak el ő le, .ső t az ő

dolga volt este mindent bezárni s a kul-csot a szokott helyére, a konyhaszögreakasztani.

A mélységes éjszakában űzték-kerget-ték egymást a csillagtik, amint Pista liszt-tel a vállán megkerülve a tanya elejét ku-koricás szélén lopakodott ki ,a sátrak felé.Birka a sátor mellett kisszéken ülve éne-kelt. Amilyen gyönyörű volt maga a lány,olyan szép. volta hangja. Mintha ezüstpillangószárnyak csilingeltek volna eped-ve a búzák fölött, úgy csengett dala egy-szer fölemelkedve a csillagok fölé, más-kar pedig lehullt a sötétselyem zöld ka-lászsarokra, hogy megpihenjen a virágok

kelyheiben.Pista azt hitte, összerogy a harmincki-lónyi liszt alatt, amint fülébe jutott ahang, ami olyan forrón érintette dobhár-tyáját, mintha csak parázs hullott volnabele. A lány már várt reá. Lesegítette vál-láról a lisztét és bevitte a sátorba, melyalatt vékonyabb és vastagabb horkolássalaludt a karaván. Egyik sátor el ő tt mégparázslott a hamu, mintha egy csomószentjánosbogár fénylene. A tekn ő faragólegény a kocsikeréknek vetve a hátát ci-garettázott s unottan, bámulta a csillago-

kat. A lovak, ezek az örök . éhséggel meg-vert állatok még mindig harapták a füvet,suhogó farokkal hajtva magukról a szú-nyagokat, ami úgy hangzott .a csöndes. éj-szakában, mint a nagyon messzir ő l ide-rezgő égzengés. Еszak felő l fények lob-bantak f öl a láthatár szélér ő l.

— No, gyerünk Pista — bújt el ő a sá-torból a leany, ahová bevitte a lisztet.!Majd mind a két karjával belecsimpasz-kodott a legény jobbjába, s húzta lefelé.mintha csüngene rajta. A legény keze las-san a leány karcsú derekára tévedt s szo-rosan egymás mellett megindultak - a pi-hegő mező k között a düll ő úton. Itt-ottmég mindig húzták a tücskök s forróhon-

8 5 3

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


gii pitypalatty csobbanta haramatas éj-sт akába.

Borkám — állt meg a legény, --mondanék én neked valamit. — A sátortmár messzire elhagyták maguk mögött. —Legyél a feleségem.

A lány nem szólt semmit, csak csün-gött a férfi jobbjába kapaszkodva, ringat-ta magát rajta s sarkignyitott szemekkelbámult az esthomályba.

Hát miért nem szólsz, Borkám?Mit mondjak, Pista? —ocsúdott föl

ámulatából a leány. — Szeretlek, mertszép és j ó vagy.

A legény széles mellébő l mély sóhaj sza-kadt elő. •

Van édesanyáminak egy kis haza afaluszéli akácosak alatt. Nem nagy, de há-roman nyugodtan megférúnk benne. Nem

köll sátorban laknod, én elmegyek dol-gozni, oszt lesz mindenünk.Kiscsirkék is, ugy-e? — csicseregte a

leány. — Még kiskacsa, kismalac, liba,meg talán tehén is?

Minden lesz, Borkám, ha az enyém.leszel!

Na meg azután mi lesz? — bújt híze-legve a legény álla alá, a leány. — KisPista is, ugy-e, olyan szép erő s, mint tevagy?

Pista azt hitte, hagy elszédül, amintmellén érezte a feszes leány mellet, ami

a ruhákon keresztül is sütötte a bő rét.Iszonyatos erő vel ölelte magához a leányt,úgyhogy az fölszisszent fájdalmában.Hosszan, nagyon hosszan megcsókoltákegymást, ami után egy csöpp vér bugy-gyant elő Pista alsó ajka szélén. De nemtőrбdött vele, hagy megharapta a leány.Rét vállát fogta a leánynak és nézett be-le, megbomolva ett ő l az eget-földet bető ltő nagy szerelemtő l, ami majd szétfe-szítette mellkasát. A leánynak csak a fo-gói fénylettek s a nyakában csüng ő , va-gyantérő arany dukát csillant meg néha

a lehulló csillagfényben.— No akarsz a feleségem lenni, Bor-

kám.?Holnap majd megmondom, most csak

szeress, úgy ahogy akarsz. Csak nagyoi-nagyon szeress. Pista. — S azzal mind akét karját a legény nyaka köré fonta. A.legény nem tudta hirtelen, hogy mit iskeгdjen ezzel a csodálatos szép cigány-lannуа1, aki talán nem is valóság, csakgуermekkori tündérmeséinek tüneményeegy megszakadt és újból folytatódó álamaz istállók szalmaágyain. Úgy érezte,mintha a csillagok is közelebb volnánakmost hozzájuk. szinte írígyelte önmagától

leányt.

Ó te csodálatos szerelem, mi a te lényedés honnan van erőd, hagy érintésedtő l el-olvad a harag? S megszelídül t ő led a leg-vadabb állat is? Micsoda csodákat tudsztenni fűben, virágban, állatban, ember-ben, micsoda színt tudsz adnia világnak

és hogy megtudod egy csöppöddel édesí-teni a tengernyi szenvedést is.

Több mint felét áthúzta az éjszaka fö-löttük, mikor fölkeltek a harmatos f űrő l,ahol mindenrő l megfeledkezve a szerelemgyönyöreiben alig vették észre hagy a ~ zi-vatar föléjük nőtt. Hatalmas villámlásokés mennydörgések között érték el .a sátra-kat, ahol ideges izgalomban már kint raj-zott a karaván a sátrak között. Karókaterő sítettek a földbe, lovakat fogtak össze ésmentették a menthető ket a ponyvák aláaz elszabadult égi táltosok el ő l.

A két .szerelmes mégegyszer átölelteegymást, mintha sohasem akarnának egy-mástól elválni. Az eső nagy szemekben hul-lott rájuk s egy hosszú cikk-cakkos vastagvillámkara sátor melletti eperfa lombjábanyúlott bele. óriási reccsenés követte afényes égi kar útját. A leány nagyot si-koltva térdre esett magával rántva a le-gényt is.

Jaj devla, jaj devla, bocsáss meg ne-kem — takarta el keze szárával szemét aleány. — Te meg menj innen Pista, mert

sújt az ég a bűnömért.Borkám — lihegte ijedten a legény.Eriggy, menj, menj! — tolta el ma-

gától a férfi kezét, aki még mindig térdelt,ahová az imént esett. — Nem látod az egetés a haragját? Eriggy, ha kedves az életed!Hagyj itt magammal, hagy kibéküljek azéggel.

De Borkám,, tán csak nem k ц ldeszel? — kúszott felé szenvedélyesen a le-gény.

Mondom, hogy menj. Szeretlek, de

gyűlölöm a véred, ami bűnbe vitt. Az égivajda nem akarja, hogy a feleséged le-gyek. Menj, menj!

Egy újabb hatalmas villámlás gyújtattaföl körülöttük a ,tájat. Közvetlenül egymásik fába csapott bele. A lány magánkí-vül volt és arccal borulta földre. Hullá-mos haja szétterült a füvön.

Eriggy má a_ pusztulatba attú a lány-tű ! — dugta elő .a villám fényinél a sátornyílásán kócos fejét egy hetvenhétráncúöreg cigányasszony.

Borkám — sírta el magát a legény-- csak mégegyszer nézz rám. — A lányhóna alá nyúlt és fölemelte a földr ő l.

854

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


A leány félig aléltan a legény karjábanmaradt s hosszasan ránézett a legényre,aki beleveszett a két sötét szembe, minthakoromsötét éjszakába hullna, amib ő l nincsvisszatérés. A lány lassan összecsuktaszemhéjait, mintha koporsófödél csukódna

a benne maradt képre.Pista mégegyszer megcsókolta a vérpi-ros kls száját, majd odavitte a lányt a sá-tor nyílása elé. Ekkora az es ő is megeredt,szüntelen villámoktól metélve, hatalmasjégdarabok ugráltak szerteszéjjel a föl-dön. Ahogy csak a lábai birták, úgy sza-ladt befelé a tanyára a zivatar el ő l. Mireaz istállóba beért, csuromvizes lett és ajég is jól hátba verte. Alig tudott aludniaz óriási csattogásoktól. Hajnal felé sz űntmeg a zivatar és csendesedett el az égil'iá-ború. Mikor elvégezte a reggeli munká-

kat, megreggelizett, els ő dolga volt, hogykinézzen az útra. Mindenfelé vizek álltak,a zöldkalászosok a földre hasaltak, a ku-koricák levelei pedig sallanggá voltak tép-ve. Amint kiért az útra, a sátraknak hűlt he-lyét találta. Űgy eltűntek, mintha az égszippantatta volna magához ő ket kocsistói,lovastól, pereputtyostól együtt. Nem ma-radt ott más csak egy kis szalma, rongyokés tollak, égett és megszenesedett fadara-bok, uszkáltak a sátrak hélyén, ahol fél-lábszárig ért .a víz.

A karaván alá szaladó víz kiöntötteő ket, mint az ürgéket s szakadó es ő benkerekedtek föl, hogy új sátrakat űssennekmás táj okon; a végtelén kékség alatt...Pista azt hitte, hogy a szíve szakadt megfájdalmában. Mereven állt ott föltűrt nad-rágszárban, nézve a nyomokat, hogy mer-re mentek el a kocsik. De nem találta megmert minden nyomat elmosott az es ő savíz úgy állt az országúton, mintha folyóvolna. Egy teljes hétig viaskodott ömagá-val a legény, hagy legyűrje a fájdalmakat,mint evés közben a falatot, ami sehogyansem akart kiszáradt torkán lemenni.

Egy szombat délután sietett dolgát elvé-gezni, hogy idejében hazamehessen édes-anyjához, akinél már három hete nem volt.Mikor mindennel készen volt, összepakol-ta szennyesét egy fekete kend ő be, botj áraakasztatta és elköszönt gazdájától azzal.hogy másnap délután a szokott id ő ben megfog érkezni s megindult az országút felé.

Gyönyörűszép szombat délután volt. Aha' .r ugyanolyan szép volt, mint amilyena zivatar elő tt. Kék szarkalábak pipisked-tik búzok szélein, mogyoróvirágok leng-tik a búzaszárakon szerelmes öleléssel fon-ták indáikat a szolos termények közé. Pis-

ta, amint az útra kiért, megállt és sokáign ézte a karaván helyét. Végignézett a dül-lő úton, amelyen sétálni szoktak s ahonnétbekergette ő ket a zivatar. Szemeibe las-san könnyek szivárogtak, elhomályosultelő tte minden s a könnуеin 'keresztül föl-,merült elő tte Birka szoborszerű alakja.Úgy nézett rá mint ismerkedésük első

napjaiban, mikor a kártyát vetette neki,csábítóan, vonzóan, ellenállhatatlanul. Las-san megindult, maga sem tudta, merre,csak ment fáradhatatlanul az alkonyat aláahol a nap mint nagy tüzes ostya ült egy

nagy sötét felhő szélén.— Hál vagy Barkám? –, rezgett lelké-

ben a hang, — Merre talállak meg újra? —Levelet kellene írni, gondolta. De hová?Mi lehet a címe • egy vándor karavánnak,melyet eső üldöz, zivatar tép; viцám veria kocsisaroglyát s ki tudja, hogy hováhajtja ő ket az idő ? Hol az a póstás, akirájuk talál egy szerelmes szív lángoló le-velével? Csak ha azt tudnám, hagy merrementek, melyik részére a világnak, fölke-resném ő ket még a pokol fenekén is!

Kés ő este lett, mire egy falu alá ért, ép-pen az ellenkező irányban az övétő l. Denem törődött vele, csak ment, ment amer-re a szíve vitte. Keresztül érve a falun egyszalmakazalba fúrta bele magát éjszakára,ahol alig aludt valamit. Pirkadatkor üjbóltovább indult, mindenkitő l érdeklődve akaraván után, de senki sem tudta nyomravezetni. Szíve mindig megdobbant, ha . ci-gányokk«1 találkozott össze, mert ő t ő lükremélt legtöbbet. Egyik látta a másik megnem. Igy gyalogolt heteken át, kéregetve,éhezve Birka után, akire mélyen legör-dült a messzeség függönye, s akinek nya-rnát örökre elmosta az eső .Egy dambte-t ő re érve leült, botját a batyuval maga elétette, állát tenyerével fölpöckölte és né-zett a messzeségek felé, ahol minden em-beri élet örökös karaván-sors ;, ki így, kiúgy szedi föl sátrát és bolyong a boldogságkeresése közben, megy mindig jobbat re-mélve a mindenség végtelen utam.

855

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


É L S Z L A VR A B Ó A Z

Miroszláv Antics:

Nem akarok jogot hallgatni, mert soha-sem tudnám bebizonyítania világnak,

hogy igazad volt, amikor tavasszal avonat alá vetetted fehér gyermeked,

és orvostudományt sem, mert sohasemtudnám meggyógyítani a beteg kisepreket, amelyek meleg hasadon értekmeg,

de mindig ilyen igaz és csúnya verseketfogok írni, mint ez a füstös kocsma ésmint ez a mi esti ismeretségünk.

Lökdösd csak a lábam az asztal alatt, mertvégeredményben ezen a földön min-denki úgy tolakodik, ahogy tud.

Utánad itt maradnak ezek az utcák és agyerekek, akik az iskolában a tavaszttanulják rajzolni, és az újságárúsok,és utánad senki sem hinti meg hamú-val a fejét, és nem jajgat ő rülten aholdra, pedig te szürke szemedbenviselted a világot, amely többet érminden háborúnál, vízierő műnél, min-den nyereségnél a tő zsdén és szeren-csejátékon.

De én, aki gy ű löltem minden királyt, úgyszeretném, ha ma éjjel királynő en-nél, hogy körülvigyenek a vdnos te-rein, hajlongjanak elő tted, dicső ítse-

nek, és írjanak verseket a hajadról.Megparancsolnánk a leveleknek, a f ő városi

opera táncosnő inek és a vásári kör-hintáknak és a fényreklámoknak,hogy forogjanak körbe, mint a spiro-cheták milliói a véredben.

Vedd fel a poggyászod. A vonat egy percceléjfél után indul. Еn nem vagyok semGábor arkangyal, sem az utasokra

ügyelő rendő r. Részeg költ ő vagyok,és soká integetek majd vonatod után,mert mindketten tagjai vagyunk anagy családnak, amelyet úgy hívnak:

emberiség.

856

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


Vaszkó Pópa:

Távozás

Már nem vagyok ittÉn el sem mozdultamDe nem vagyok ittJöjjenekKutassanak keressenekBordák árnyékában .Érett ürességet ő röl a vízimalomHamutartóban füstölögnekOlcsó álmok csikkjeiMár nem vagyok ittKikötött csónak ringPiros hullámokonNéhány éretlen szóFelhő

s torokban lógMár nem vágyok ittÉn, el sem mozdultamDe már messze vagyokAligha érnek utól.

Sztevá n R aicskovics :

Ebei álom

Ha megmozdítod az ajkad, megnyugszik

ja tenger,kinyílnak a kagylók, és örökké a halaknak[énekelnek.

Gyere az álmomba fénylábaidon,s lépéseid változzanak pipaccsá vízzé

[s valami emlékké.Kerestem egy szerb szót, amely a szemedre

[hasonlít.Halkan mondogattam esténként a fűben

[a kis hangyáknak.Bocsáss meg, nevetséges voltam, mint száz

[évvel ezel ő tt.A szó eleinte hasonlított, kés ő bb elveszett

gaz értelme.Ha elfordulsz, egy üres mellkasba harang-[szó költözik.

(Hallottad a mezőn a zúgást, amely esővé[változtatta a világol?)

Kissé gyenge vagyok, mintha a madarakjvéreid volnának,

de az én kezem csak a hold családjából[való.

Ha megmozdítod az ajkad, a kagylók[örökké énekelni fognak.

A halak csendesen csúszva megjelölnekegy szívet a homok felett, a mélyben.

Ha behúnyod a szemed, kialszik minden(fény.

Gondold el: a szét k ővé változott. És én[egy sziklát lélegeztem be.

85 7

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


Szlobodán Markovics :

Az ószti hídon elválunk eg ym ástól

Elvezettem önmagam az ő szi hídraelfeledtek engem az ablakok és Piros

f üggönyök.

Olyan jó a hídon nekem és ő neki bennempedig elfelejtett már engem minden ablak.

Eső be nyújtom a kezem. két ember ázikén és bennem ő , aki épp olyan, mint én

vagyok.

Elkésett madár száll a halott hajó felett.Halljuk az elkésett madarat én és 6

[bennem.

Húnynak mára lámpák a ködös parton.Látjuk a lámpák halálát én és ő bennem.

Robog egy távoli vonat a rónán, a vizeken- [túl.

Halljuk a távoli vonatot én és ő bennem.

Valaki valahol elválik a barátjától, szerel-[métő l, az égtő l,

kezet nyújtunk mi is egymásnak bennem.

Ósszel, váláskor, es ő ben mindenki hallgat.Hallgatunk mi ketten, én és ő bennem.

Кét útja van a hídnak és a harmadik kék,jvégtel en.

Két úton megyünk el én és 6 bennem. '

Petár Popovics :

Kék M ozart

(Dufv)

Levelek kék menüettjea tenger jön felém.

ibolya nyílika kardhegyén.

858

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


$ Z 1 R . M А 1 K Á R O L Y E LB Е 5 Z ? LЕócák

Egy szamarkas, borongós januárvégidélután Slezák, a nagyhasú, nagyfej ű köz-vetítő ott á11t az egyik külvárosi utcasar-kon, s Röszkével, a rosszgúnyás, ragyás-arc, tapasztókőművessel beszélgetett.

Szóval, ha maga meglát bennünket,félénk jön, mintha véletlenül találkoznavelünk, s kérdéseimré azt feleli, amitmondtam — fejezte be szavait. — Meg-értette?

Meg — válaszolta az szolgálatké-

szen. Nohát, akkor menjen el ő re.Azzal megfordult, s nekivágott az egyik

sáros, szakmellű útcának. Ott, az egyikbóbiskoló házacska kapuján benyitatt, sbarnárafestett konyhabejáró bekopogta-tott.--indjárt kinyitom — hallatszott be-lülrő l égy vénlányos hang.

Slezák kidüllesztette hasát, s türelme-sen várt.

Végre megfordult a kulcs, s az ajtö ki-- nyílt.

Maga az Slezák úr? — fogadta nyá-jasan egy sovány, hosszúkás arcú, . sze-gényesen öltözött vénlány. —Már vár-tam. Csak hogy eljött.

Megigéztem, Flórika kisasszony' —mondta hajlongva, készséggel tele Sle-zák — s amit én megigézek, azt betartom.Mindenki ismer errő l az oldalomról — dí-csé гrte magát.

Szóval megnézhet] ük a házat.Meg, meg, a tulajdonos is ott lesz.Nohát ez pámpás! — örvendezett

Flórfika —Tessék, töltsön magának az asz-

talon levő pálinkából, s gyújtson rá egycigarettára, míg rendbeszédem magamat.

• Pár pillanat az egész, nem csinálok sokfaksznit.

Csak tessék.Már itt is vagyok — jött ki Flórfika

a másik szobából, fején csuklyával s téli-kabátban. --- Ha tetszik, mehetünk is.

Mehetünk.Flórika bezárta az ajtót, s a nehézkes-

j árású közvetítő kalauzolásával elindult asivár külvárosi utcákon, melyek alig kü-lönböztek egy faluétól.

Mondja, kérem, messze van az aház?rdeklő dött Flórika, vékony, piszeorrát fölkapva, mintha szippantani akar-na a levegő bő l.

Innen messze, de a város közpant-j ától nem. A távolság oda — innen ésonnan — körülbelül egyforma — szépítet-te Slezák.

Mégis, hol van?Hogy is magyarázzam? Mert nem

hiszem, hagy járt volna arra felé. Azt tud-ja, hol a katolikus temető ?

Tudom.— Nohát, annak szomszédságában, csak

egy házsorral idébb. Az utánakövetkező

házsor már a csatornára néz.Olyan messze van? — nyúlt meg

Flórika arca. — Azt hittem, közelebb lesz.De kedves kisasszony. Ezért a pénz

ért seholsem kap beljebb házat. Még m.ás-hol sem. Ez egy olyan ritka alkalom, ami-lyen két évben egyszer ha akad. Az illető '

meg van szorulva, és sürgősen kell nekia pénz. Még j ó, hogy nem tud róla senki.

S gondolja, Slezák úr, hogy megel ő z-het valaki bennünket? — aggodalmasko-dott Flórika.

Hátha nem sietünk, megtörténhetik— válaszolta Slezák, számítóan elkomo-lyodva.

Akkor igyekezzünk. 859

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


-- Annyira épp • nem sürgő s. Megvár atulajdonos bennünket. 361 tudja, ki va-gyok.

Csak megfelelne — izgult Flórika.Miért ne felelne meg? Egy kétszo-

bás ház. Konyhával, pincével, disznóól-

1a1, fáskamrával, kerttel. Kész ajándékkétszázötvenezerért!--étszázötvenezerért? Azt mondta,Slezák úr, hagy tizet lealkudott?--étszázötvenezret mondtam? — Té-vedtem.

Jaj, csak már túllennék a dolgon! Havégre saját fedelem alatt lakhatnám! Nemis képzeli, Slezák úr, mennyire vágyommár rá.

Hogy én ne tudnám elképzelni? Én,aki annyi embert juttattam házhoz .. .

Elhiszem, Slezák úr. S tudom, hogy

j óakaróm.Jól mondta, kisasszony. Csakugyan

jóakarója vagyok. S ha én azt mondom,hogy mеgkapja a házat, hát biztosan meg-kapja. Csak hallgasson reám. .

Ki másra is hallgatnék? A többiekcsak ki akarnak használni. Ez azt kér, amásik meg amazt. Mind szegénységemreéhesek. Nincs itt egyetlen igazi, önzetlenbarátom. Maga legalább becsületesen meg-mondta, hogy a házeladás közvetítéséértmit kér. Ez tiszta, egyenes eljárás.

Hát igen, én nem szoktam álutakonjárni. Csak a tiszta, rendes üzletet sze-retem.

Ezért is bízom magában.— Nem szoktam dicsekedni, de ben-

nem még senki sem csalódott — kérke-dett Slezák.

Csak azt sajnálom, hogy nincs ittmost a barátnőm, Magdi, akkor nem teke-tóriáznék sokat. O olyan gyakorlatias ér-zékű .

Bocsásson meg, kedves Flórika kis-asszony, de én mégis csak jobban érteka házakhoz, hisz ez a szakmám.

Nem kételkedem benne, Slezák úr,de én olyan nehezen határozom el maga-mat valamire, annyi csalódás ért már azéletben;

Elhiszem, kisasszony, de nem kény-szeríti senki, hagy megvegye a házat.Akár mindjárt vissza is fordulhatunk. Énnem vesztek semmit, találok azonnal ve-v?t, akár tízet is — játszotta Slezák a kö-zönyöst.

Dehogy fordulunk vissza. De meg-

szoktam, hogy fontosabb ügyekben Mag-ditól kérek tanácsot.--át ha Flórika kisasszonynak meg-nyugvás, tessék, írjon neki. Visszajövet

majd bemegyünk a kávéházba és írhat.Bár — vakarta meg fülét — nem tudom,fog-e a ruszin addig várni. Én azonbanmegkísérlem rábeszélni.

Ebben állapodtak meg, s csendes be-szélgetés közben folytatták útjukat. Vég-

re beértek egy szűk, tüd

ő

szorító utcács-kába, melyben dagadt a sár, s melynekvégén ott állt az eladó ház. De miel ő ttodaértek volna, Röszke nagyhangos kö-szönéssel eléjük jött.

Hát magát, Slezák úr, mi szél hoz-za errefelé? — tudakolta.

Talán inkább én kérdezhetném, hogymaga mit csinál itt — válaszolta a gya-nakvót tettető nézéssel Slezák.

Én bizony a Hornyák háza miattj ártarn itt.

Hornyák háza miatt — horkant fölmegütközve Slezák. — Mi dolga van ma-gának Röszké, a házzal?

Meg akarom venni — válaszolta ő

nagyképűen, mintha a vételárat akár ron.gyos ruhája mellényzsebébő l kirázhatná.

Maga? — meresztette rá nagy ökör-szemét Slezák. — Ugyan honnan volnamagának annyi pénze?

Nekem? Azért mert nem ütöm nagy-dobra? Ha éppen tudni akarja, most isvan annyi odahaza, hagy lefoglálózhatom

vele a házat.Szóval másnak akarja megvenni? —Engedétt föl Slezák.

= Persze, hogy másnak. Kicsodán ke-resne a magamfajta, ha nem máson? Él-ni csak kell valamibő l!

Talán már benn is volt?Onnan jövök.Meg is ette akkora fene.Miért ette volna meg?Mert konkurrensünk s föllicitálta az

árat.

-- Licitálta az ördög, Kett ő százötven-ezret kér, s abból egy porát se enged.

No mit mondtam? Elrontotta az üz-letünket. Én tegnap kettő száznegyvenezer-re alkudtam le.

Ha tudtam volna. — vakarta megfejét Röszke.,

- – Ezt jól megcsinálta! — adta a dü-höset Slezák. — De gyerünk be, Flórikakisasszony, ne vesztegessük az idő t. Mígmindent megnézünk .. .

S ha sikerrel végzik, gondoljanak

rám is. Slezák úr tudja, milyen jó tapasz-tókőműves vagyok. Biztosan elkel itt isegy kisebb tapasztás. Olcsón vállalnám —ajánikozott cigánykodva.

160

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


_ --наgyj on, ne tartóztasson föl ben-nünket. Jobban tette volna, ha nem ütiidé az orrát — mondta Slezák, s kinyitvaa kiskaput; udvarias mozdulattal el ő re-engedte Flórikát.

Hagy ennek is épp most kellett idejönni --- dohogott még\ mindig, Floriká-hóz .csatlakozva. — Most már biztos, hogya ruszin nem adja .kett ő százötvenezzenalul.

Ilyen pech — viszonozta sopánko-dósát a kárvallottak együttérzésével Fló-rfika. -- Már azt hittem, hogy a három-százezerbő l biztosan megmarad negyven-ezer, s most, ha a kisebb javításokat ishozzáveszem, ennek is vége. De így va-gyók mindennel. A mileticsi nagyházatalig tudtam háromszázezerért eladni, s két

hónap mulya már négyszázötvenezerértcserélt gazdát.Slezák türelmes udvariassággal hallgat-

ta végig, majd .benyitott az üvegfolyosó-ra s bekopogtatott a konyhába.

--- Izvolite! — válászolta belülr ő l egy1e-föl járkáló, epésarckifejezés ű , soványférfi.

Jónapot, Hornyák néptársam! Ez akisasszony akarja megvenni a házat --mutatta be széles. karmozdulattal Flóri-kát. —Eljött, hogy. megnézze.

-- Hát csak nézzenek körül, Slezák.néptárs. Maga már tudja a járást, s hamindent megnézték, beszélhetünk a többi-rő l.

Slezák tehát sorra megmutogatott min-dent. A parasztablakos utcai szobát, azudvarit, a pincét, a padlásfeljárót, az ólat,a fáskamrát, a kertet. S közben kiapad-hatatlanul dicsérte a ház el ő nyeit. Csakazt felejtette el megmondani, hogy a te-tő gerinc olyan korhadt, hogy két-hároméven belül egy kiadós vihar rádönti a ház-ra, s a ház homlokzatával is baj van.

Majd meglátja, Flórika kisasszony,milyen jó lesz itt lakni. A falak vertek,télen sokkal jobban tartják a meleget,mint a téglából épültek, nyáron meg ahűvösséget. — S nézze ezeket az alacsony

mennyezeteket! Itt nem kell órákig f ű-tenie, hogy a szobák bemelegedj ének. Sha a svédkályha nem tetszik, kidobhatja,s ideállíthat egy másikat. A konyhai t űz-hely, mint érezhette, kifogástalan. Éppenezért télen — szobában és konyhában —fél tüzelő t megtakaríthat, ami majd más-félhavi nyugdíj, ez pedig nagy szó! A pin-ce is, mint láthatta, száraz, az ól, a fás-kamra jókarbanlevő , a kert olyan nagy,hogy .felesbe kiadhat] a. Nyáron a csatornafelöl kapja a pormentes leveg ő t, s ami a

legfontosabb, a házba azonnal beköltöz-hetik, s lakó egyáltalábán nerm zavarja— fejezte be Slezák - ügyes keveréssel ahangulatcsinálást.

A tapasztalatlan vénleánynak, a szóára-dat középette, nem is jutott eszébe, hogya ház fogyatékosságéi iránt érdékl ő djék.Ideje se lett volna, hogy jobban széjjél-nézzen, mert a különben lomha 'mozgá-sú Slezák szinte trappolva vezette egyikhelyrő l a másikra, ezzel s a hozzákevertszóözönnel valósággal elszédítve Flórikát.

Annak valójában tetszett a tömzsi fa-lakon guggoló ház, a j ó kant', hameleg pe»dig egészen levette lábaró1. Különösen,midő n a számításból becsavart százas égő tis felkattintották, s nappali világosságáradt szét. Meleg és világosság! Ez volt

Flórfika két éltető

eleme. De az elő

bbibenalig volt része. Hol .kosavától ostromoltemeleten lakott, hol hideg, sötét, befűt-hetetlen hodályban. S bár kályhája zabálta a tüzelő t, takaxóba kellett magát be-csavarnia, hogy ne fájjon idegzsábás de-reka. Ez volt az első hely, ahol a fuval-maktól mentes, egyenletes meleg oly jól-eső en ölelte körül, mint kádban a meleg-víz. Egyedút a vad, haragoszöld kónyhaifestéssel nem volt kibékülve. Nem sejtet-te, hogy penészfoltokat leplez. Dehát leg-feljebb lekapartatja és átfesteti. De tet-

szésének, vénleányos bizalmatlanságból,nem adott kifejezést. Ráér erre kés őbb is ,vagy akkor sem fantan. Amid ő n tehát Sle-zák megkérdezté, hogy meg van-e elé-gedve, ts.rtózkodóan válaszolt:

Hát nem mondom, hogy éppen nemfelelne meg, de mielő tt megvénném, szze-retnérn, ha Magdi is látná.

Slezák magában a fenébe kívánta Mag-dit" s minden bizalmatlankodó vénleányt.De az üzlet kedvéért jó képet vágott.

Hát tessék akkor Magdinak írniválaszolta — De még vasárnap el ő

tt ittlegyen, mert a ruszin tovább semmi eset-re se vár. Most pedig menjünk vissza hoz-,zá .

A barnaüstökű ruszin keresztbefont kar-ral várta őket, a konyhaasztalhoz támaszkodva.

No, mindent megmutatott, Slezáknéptárs? — kérdezte.

Mindent — bókolt Slezák, - kávéborna szemében mézédes nézéssél.---És?

Hát ;tetszik a kisasszonynak, csakszeretné, ha barátn ő je is megnézné. Deaz csak a hét vége felé jöhet. Arra kérihát a Hornyák néptársat, hogy addig lé-gyen türelemmel.

86 1

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


-- És ha nem veszi meg? — aggályos-kodott Hárnyák. — Tudja, hagy nekemsürgő sen kell a pénz.—Biztosan megveszi! — nyugtatta meg

Slezák.-- No j ó, a hét végéig még várok, de

tovább egy napot se! Ez: az utolsó termi-nusom. Ha odaadtam volna Mironnakvagy Cimbalmosnak, már rég túllennékrajta.

Ezt maga se hiszi komolyan — vá-laszolta Slezák iszeantelen mosollyál. —Megköszönheti nekem, ha eladom.

No jó, néhany napig még várok.Flórika, aki a ruszinul lefolyt beszélge-

tésbő l jóformán egy kukkot sem értett, avégén, a maga párszavas szerb tudásával,gyámoltalanul alkudni próbált.

Gazda, dvestotinacetirdeset.. .

Hornyák a fejét rázta.— Ne golspodjice! Dvestotinepedeset ~

Ti j e poslednj a cena. •Flórika lehorgasztott fejjel vette tudo-

másul.— A fene ette volna meg azt a . Röszkét

— mérgelő dött kifelé menet Slezák. —Hát nem volt igazam, hogy fölveri a házárát? De csak találkozzam vele.

De a találkozásra nem kellett várnia.Röszke ott leselkedett a sarkon.

— No,megvesz.ik a házat? — csapott

rájuk nagyszelesen.Slezák dühösen mordult rá:Magának is mindenhová oda kell

tolnia pofáját. Nagykeservesen lealkud-tam a házárból tízezret, s maga újra fel-verte.

Mit tudtam én, hogy maga is a ház-ra pályázik.

Pályázik a fene. Tudja, hogy a kis-asszanynak akartam megvenni.

Egy kutya. De megmondhatná már,hogy megveszik-e?

Majd megtudja — válaszolta még

mindiga mérgeset adva.=- S ha lesz valami, ne feledkezzenekmeg rólam -ajánlotta magát jóindula-tukba Röszke.

Nagyon megérdemli, — dohogottSlezák.

Most pedig sietek, mert vár a ve-vő m.—Ahogy magát a vev ő je várja. Bár

mára háta közepét látnám — mormogtaSlezák, mert Röszke még mindig ott lá-batlankodott.

Hát akkor alászolgája! — köszönt

el a tapasztó, s nekilódult, félrecsapottsapkával, a keгesztutcának.

Mi most elmegyünk a kávéház.ba. .

Flórika kisasszonynak pedig azt ajánlom,

hogy vegyen útközben levélpapirt s bé-lyeget, mert ott ugyan hiába kér ilyesmita porcértő l.

Flórika tehát. mindent megvett, azutánletelepedtek a nemrég átalakított, demáris újabb javításra szoruló, kétes tisz-

taságú nagyterembe, ahol csak néhány te-lepes lézengett, asztalra könyökölve, né-mán fújva a füstöt vagy nagynéha egy-egy szót ejtve. Úgy; mint odalenn a sem-mittevő öregek a ka f anákban.

Egy deéi pálinkát — rendelte mega maga adagját Slezák.

S maga, kisasszony? — hajolt hoz-zá mézédes nézéssel.

Én is egy, snapszot, de egyedő re csakféldecit.

De valami jobbat hozzon - kiáltotta pincér után Slezák.

Az rövidesen hozta is, s eléjük tette azételfoltos terít ő vel letakart asztalra.

Slezák megkóstolté.Ez a jobbik? — kérdezte fölvetett

bikaszemével.-- Ez.

Képzelem, milyen lehet a másik. Sezt mérik pálinkának. -Jól van druzse

szólt nagykegyesen a pincérhez.Én inkább feketét rendeltem volna

mondta Flórika — de azt hallottam,hogy az meg csupa difka.

Jól tetszett hallani. Azonban térjünkát, kérem, a levélírásra, mert magam sze- •retnéun kivinni az állomásra, hogy a hat-órás vonat postakocsijába bedobhassam.

diát ez nagyszerű ! Elő re köszönöm.De elő bb igyunk — s szájához emelve,elő bb megízlelte, majd egyszerre lehör-pintette a pálinkát. Utána el ő vette tarso-lyából a levélpapírt s elkezdett írni.

Slezák egyideig elgondolkozva nézettmaga elé, azután megszólalt:

Ne feledje . el, kérem, hagy még ahét vége elő tt várjuk: Azt is, hagy távi-ratozza meg érkezését. Mert kimennékeléje az állomásra. Vállamra akasztottkampós botomról ismer majd ráma ki-j ázatnál.

Egye fene! — gondolta. — Ugyangyanússá tehéti magát, de jobb, ha látja,kivel van dolga. Olyannal-e, akivel, szűk-ség esetén, „okosan is beszélhet."

S egy hajtásra kiitta az üzemköltségterhére rendelt ízetlen, csupaszész: pálin-kát.

Megvagyok — jelentette ki Flórika, .

mikor befejezte s leragasztotta a levelet.Adja ide kisasszony — nyúlt utánaSlezák, s kopogott a pincérnek, hogy fi-zessen és idejében kiérjenek az államásza.

862

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


Magdi azonnal ráismert vállára akasz-tott, . vastag, kampós bot] áról Slezákra, azis reá.A pufók, tejarcú, k.ékszemü, csodál-kazónézésű lányról, aki fölemelt karjávaltehetetlenül úszott, sodródottá kifelé tar-tó áradatban, azonnal megvolta vélemé-

nye. Ettő

l ugyan nincs mit tartania —gondolta. — Inkább. _ csak a szája járhat,mint az eszi. Van benne némi magatu-datosság, s a szeme sarkában ugyan buj-kál valami mosoly mögé rejtett ravasz-ság, de azzal játszva elbánik.

Slezák Bertalan vagyok — mutat-kozgtt be kissé mégha] ló bókolással. —Csakhogy megismerhettem •Flórika, kis-ásszony annyiszor emlegetett barátn ő jét-- mindta hízelegve.

— Terebes Magdi — ejtette a lány lus-tán puha, tejfehér kezét Slezák hatalmas

tenyerébe. — Én is örülök.Ha megengedi ; elkísérem.Kérem — tessék.

Slezák néhány jelentéktelen bevezet ő

mondat után rátért a tárgyra.Mit tetszik szólni Flórika kisasszony

házvételi szándékához? •Csak helyeselhetem — válaszolta a

lány nagyos fölénnyel. — Épp ideje, hogysaját házában lakjék.

Most itt az alkalom, csak Magdi kis-asszonyt vártuk.

No és milyen a ház?

Körülbelül olyan, mint ez itt — mu-tatott rá Slezák egy útjukba es ő , kisebbházra. — Csak nincs annyira ]ókorban,dohát azért a pénzért .. .

Én is azt hiszem, • hogy nem drága.Magdi kisasszony délután is meg-

győződhetik róla. Egy kis javításra perszeszükség lesz, dohát e nélkül nincs ma-napság házvétel. Csak arra kérem, hogydélután okvetlenül döntsenek; mert a tu-lajdonos tovább nem vár, máris j elentke-zett újabb vevő .

Hogyne, hogyne — ígérte felülete-sen Magdi. — Délután kimegyünk és ha-tározunk.

Nem szeretném ugyanis — jegyeztemeg Slezák — ha más adná el orromelöl. Ezért bizonyos .áldozatot is hoznék.

Hagy értsem ezt Slezák úr? — for-dult felé érdeklő déssel a lány.

Azt gondoltam, hogy valami aj án-dékkal kedveskednék, ha segítségemrelenne.

Nem mondom, jól jönne. De hogyén éppen Flórikán keressek, azt mégsem

lehet!Nem kerül neki egy dinárjába se.

Bele van az már kalkulálva a közvetít ő ijutalékba. Kevesebbet keresek, punktum!

Az egészen más. Bár ha Flórikamegtudja...

Ki mondta, hogy meg kell tudnia?Miért van közvetítő i titoktartás?

Akkor hát — s itt Magdi pár pilla-natig elmélázott — talán inkább pénzben

gondolnám ... Én mégis jobban tudom,mire van szükségem.Kérem, kérem.Én mennyi lenne az? — tudakolta

Magdi most már üzleti hangon.Slezák nem válaszölt azonnal. El ő bb

számadást csinált fejben. Mert löszkénekis adnia kellett valamit.

Négyezer! — vágta ki pár pillanatmulya. De nyomban vissza is szerettevolna szívni. E helyett sajnálkozó képetcsinált.

Szívesen adnék többet is, de az üz-

let nem bírja — tette hozzá.Hát ha nem lehet több — vette tu-

domásul Magdi. lly elő zmények után mentek el délutánujra megnézni a házat.

No, hogy tetszik?érdezte F16-rika a lakásban ide-oda tekintget ő barát-nő k étő l•. --= Megvegyem, mit gondolsz?

Mit gondolnék? — felelte Magdivállát megrántva.zt, hogy vedd meg.Nem mondóm, hogy tudja isten micsoda,de a pénzt megéri.

Akkor hát megveszem.

Slezák ilymódon végre eladhatta a ro-zága házat, melyre addig nem akadt vev ő .

Mert akinek mutatta, annak azonnal el-ment a kedve, amint fölmenta padlásra,s meglátta a korhadt totógerendákat s adüledező homlokzatot.

Flórika nemsokára be is költözött. Decsak lassan, fokozatosan jött rá, hogymennyire becsapták. Egyik is, másik is.Elő ször Slezák, utána • Röszke. Mert ő isvisszaélt a vénlány járatlanságával. A ta-pasztás jóval többe került, mintahegy el ő -ször számította. Azt hazudta, hogy nemlátta mind] árt, mennyi a javítanivaló, csakmikor már benne volta munkában.

De megjelentek, szipolyozták Flórfikátmások is. Eljött mosónő je, Orzse néni,hogy majd kiveszi felesbe a kertjét, csaka magot kell megfizetnie. Hát meg is fi-zette, de borsosan. Hogy Örzse néni —korareggel szorgalmasan megvámoltaaz ő részét, arra Flórika csak akkor jöttrá, mikor konyhaszükségletét, bár elég

nagy kertje volt, többször a piacról kel-lett beszereznie.Mosónő je rászabadította férjét, András

bácsit. Azzal, hagy helyette majd ő megy

86 3

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


ki az államásza, fát, lignitet nézni, s leg-alább nem kell félnapokat ácsorcgnia.Hogy az öreg — visszafelé jövet — fából,lignitbő l maguknál is lehajigált, Flórikanem sejtette. A vénember annyira biztosvolt dolgában, hogy a fűrészelést és ap-

rítást is drágábban számította.Időközönként ellátogatott Magdi is.

Minek neked ez a sok könyv, mikormár tízszer is elolvastad? — vétette odamegszokott fölényeskedő modorában. —ноg rádpenészedjenek, mikor jó áron ellehetne őket adni?

Gondolod? — kérdezte elbátortala-nodva Flórika.

Gondolom? Tudom!Hát akkor vigyél el néhányat.Néhányat? Azzal el se kezdem.

Hát akkor ezt a sorozatot -- mondtaFlóriká kényszeredetten, rámutatva azegyikre. (Mert oly nehzen vált meg ked-venc könyveitő l.)

A pénzre azonban várhatott. S mikorvégre megkapta, mert Magdi további

könyvekért jött, ugyancsak kevésnek ta-lálta. De nem merte szóvá tenni.

Szívták, szípolyozták, kihasználták. S'nemvolt elég lelki ereje, hogy piócáit le-szaggassa magáról. Nem telt bele háromesztendő , maradék pénze teljesen elolvadt.

Nyugdíját meg élő sködő i vámolták. Mertminden szolgálatot borsosan megfizettet-tek vele. Leszokott italról, nem evett ren-desen, rongyokban. járt, újságot, új köny-vet nem vásárolt. Egyetlen élvezete a fe-ketekávé maradt. Err ő l nem tudott le-mondani. Negyed nyugdíját arra költötte.De mikor ott ült a finom illatával egészszobát betöltő fekete mellett, lassan, szin-te cseppenként élvezve a forró italt, egy-két órára megfeledkezett nyomorúságáról,s valami könnyű, hangulatmegszépítő má-mor szállta meg. Igy élte egyre rövidülő :.

mámor és hosszabbodó gond . közepettehátralévő éveit a rápenészed ő szobákban,mert a számára .idegen körnуеzet miattnemigen mert ablakot nyitni, miközbenlassan meghajlott, gerincbe tört fölötte aháztető .

Száva SumánovicsTéli pejszázs

864

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


GALAMBЈ ERSE

Téli estek

Csendes esték,

téli esték,mért keresnéka víg tavaszt?

Nem kell nékik,zöldjét félik,tőrnek vétik,mi telet öl.

Mért is várnák,kiért várnák,miként párjáta szerelmes?

Jól megvannak,és maradnak,megmaradnak,amíg lehet.

Téli esték,csendes esték,mért keresnékhát, a tavaszt?

Jobb így nekik,faggyal verik,s által szelikaz esztendő t,

mintadinnyét

az éles kés.

, 1955 február 19.

895

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


P F TROVJ C S K о! sA

Nyár a hegyekben

Reggel

A feles vágja a füvet; látom a kocsijátlent a hűsben a gyümölcsös alatt. A lovatkifogták és a lőcshöz kötötték; az állatnyakig beletemetkezik a fűbe. Néha-néhanagyaktit bólint hatalmas fejével miköz-ben erő sen megrázza a kocsi oldalát mega saroglyát. Széles háta benyúlik a barackfa lombja alá, barna gömböly ű hátaa sötétzöld árnyékban az egyetlen melegfolt. A barackfák alatt csip ő s szél fujdo-gál. A buzatáblák szétszórtan fekszenek.Sárgák minta nap, teljesen elütnek a rét

színegységétő l, amely a magasan húzódóparlagtól hullámzik alá a völgybe. Sima,mintha kézzel egyengették volna, minthaéppen most fésülték volna, szinte hangta-lanul és szárazon susog.

Már szürkületkor nagy zöld pokröccalfüggönyöztem be az. ablakot. Mikor újralefeküdtem a kasza-élesítés cseng ő penge-se vonta magára figyelmemet. Ez a kris-tálytisztán csengő hang egybeolvadt ámadarak csicsergésével és az els ő napsu-garak vékony hálójával. Egy pillanatraelszenderedtem és mikor felriadva kimen-

tem a verandára a ragyogó fénysugarakteljesen elvakítottak úgy, hogy belefáj-dult ,a szemem. Reggel ,volt é$ az egész.mozgö zajos mindenség fehéren csillogott.A fémes világossógon át belemerülök ebbea kékes és zöldes világba. A feles éppen arét másik végén van. Nézem milyen hang-talanul vágj a a füvet.

elvezet vágni az idei nedves és dúsfüvet. Megérzem ezt mára kaszás mozdu-latain is amelyek szabályosan és ütemesenkövetik egymást. Az egész olyan, mintkönnyű tánca réten.

Odakiáltok a kaszáshoz: — Jó reggelt.Felemeli a fejétt és megáll. Egy kicsitmeglepő dik mert tavaly óta nem láttukegymást.

Ó , jó reggelt — kiált vissza. Haza-

-ött? Mikor jött?Megfordítja a kaszát s kezével a tik

után nyúl. Az acélpenge fényes éle a mel-le elé kerül. уakitóan csillog.

Hogy van? — kérdezi.Hát jól — felelek és mosolyogva

bólogatok a fejemmel.

Lemegyek a verandáról és megindulokfelé a harmatos fűben a menedékes lejtő n.Felettem zöldelő gyümölcsös, alant a Dunakanyarog tekergő s zárt medrében. Lehe-tetlen egymástól mindent megkülönböz-

tetni ebben a hatalmas látókörben amelyszétfolyik a hátam mögött az egyenes zsí-ros Fácska felé a mélységbe. Közelebbmegyek a. kocsihoz. A körtefa alatt szét-terített pokróc fekszik, a tarisznya fel-akasztva lóg az innens ő lő csön.

A kaszásan kigombolt olcsó ing van,elnyűtt színehagyott nadrág, lábán hatal-mas bakancs. Nehéz, kezei hasonlóak aszerszám, végéhez. Egyedül csak fiatalszemei élénkebbek és fiatalabbak mint ő

maga.

Ezt mind 1'evágj a?Mind. Nem akarok parlagot. Nemérdemes. Csak minél el őbb megszáradjona fű , hogy föl lehessen gyújtani.

Megfordítja a kaszát és könnyebb len-dületet vesz. A kasza éles és ez csalogatja.Elmozdul egy lépést, kett ő t, hármat. Utá-na a rétnek csak egy letarolt csíkja ma-rad, amely tovább n ő . Csillogva .fehérlikaz elomló száraz, sárgás föld. A földön,mint a szőnyeg fonákján levágott zöld fű-szálak és meghúsosodott gyökerek marad-nak.

A még le nem tarolt mez ő , a kaszáslassú mozgása elő tt végtelen tengerré vál-tozott, tengerré amelyet le kell gy ő zni.Átérzem lassú mozgását mely pillanatnyi

866

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


is, mégis óriási: Minden ilyén pillanatotizomerő vel kell legyőzni.

Jó a fű ebben az évben.-- Most jó mindenütt.Újra megáll.

Hallom, hagг a gazda eladja ezt adarabot — fordulok hozzá kérd ő leg.~- Mondják.-- Nem tudom ... Nem j ó föld ez. Na-

gyon elhanyagolt. Nincs trágyázva márnem tudom mióta. El ő ször j ó1 meg kelltrágyázni akkor oszt nézze meg milyenlesz a fű. Itt aztán csuda nagy f űnek kel-lene lenni.

„A fű szép — állapítom, meg magam-ban.

Hát hogy lehet az, hisz már évekóta nem terem. Pihent föld — mondom.

Mindegy az.Itt mintha sose termett volna sem-

mi ..Hogyhogy semmi? ,Sző lő volt itt.

De még milyen. Csakhogy az öreg gazdameghalt és a földet parlagon hagyták.

— . Ki volt a gazda?Klimentnek hívták. Ez itt mind az

övé volt. Mikor meghalt mindenét a mé-nyere hagyta. De . az nem bírt dolgozni.Tudja már: asszonyok. Mások dolgoztakneki, mindenki úgy, ahogy éppen akart.igy 'ő maga se tudta mit kezdien a földdelés eladta. igy ment ez a föld tönkre. —De még, hogy milyen szép sző lő volt. Bi-zony. itt van ni, még most is látni hogyanmentek a sorok.

A magas nedvdús fű nem törő dik semaz idővel, sem az emberekkel. Fáradhatat-lan. Emlékezés nélkül nyúlik. a magasba.

Milyen a maga sző lő je — kérdezem.Gyönge. Nagyon. gyönge. Peronosz-

póra bántja, • vagy mi a feni van vele. Anégy holdat eddig már négyszer-ötszörpermeteztem. Eső után mindjárt perme-tezek. Е s mégis: sárgul. Senki se elég okos

ilyenkor. Esett az eső

. • Az, eső

indigrosszkor jön, a lehűlés után mindjárt nagymeleg van. Nem ér ez már semmit. Agyümölcs se..

Viszontlátásra — mondom.Egészségedre.

Egész délelő tt kaszált. Délben láttama barackfa alatt ülni a pokrócon, ebédelt.Utána leheveredett. Kés őbb a domb felő lsűrűn hallottam ahogy fente a kaszát.

Azes ő

A tiszta és hangtalan korai délutánonhirtelen beborult az ég és megjelentek afelhők. A meleg és felhő s síkság lomhán

terül el. A nagy csöndet hirtelen tompamennydörgés zavarja meg. Bemenekültem!

kis sző lő skunyhóba a fák alá és vártamhogy a dörgések megerő södjenek. Csap-zottan s izzadva néztem a nedvdús ő szi-barackokat a ház el ő tt. Lassan lehűlt a lég;most már minden friss volt.

Az éjszaka is korábban jött mint más-kor. Szobafogságra ítélve •ülök az asztalmellett. Az ablakon szúnyoghálö feszül.Az eső zuhog. Korán van még lefeküdni.Nézem az éjszakát és az es ő t.

Holdtölte van és a sötétség piszkos. Ottahol a felhők vékonyabbak az ég poros-nak és szürkésnek látszik. A sötétség mintvalami kárpit függ a domb .csúcsán és át-ható feketeségével mindent beborít. Lent arónán pára és sötétség szétfolynak a víz-

özönben elnyúlva a víz síkján. A dombfelett is dús vízfelhők lógnak.Egyedül nézem ezt a homályos képet

az éjszaka üvegén keresztül. Mellettemmár szuszognak az alvók. Ki tudja hol tar-tanak az álomban. Еn magám, mint min-dég egyedül vagyok. Szomorú ez a, süketcsend, ami a dörgéseket követi. Ilyen le-hetett ez valamikor a világ kezdetén ésilyen lesz majd talán a világ végén is,ha az eljön. De mellettem valaki álmában,az aranyos álomban elmosolyodik.

Mégis egyedül vagyok. Egyedül ma-

radtam e roppant lidérc előtt. Barát nél-kül és hangok nélkül. Еrzem hogy nem-

sokára nagyon közönyös leszek. Mint ahomok, mint a hamu érthetetlenül néma.Mégis van aki alszik az éjszakában, azarany álmokban. Az éjszaka lassan átvál-tozik, elmosödik. Az óra ketyeg. Magá-nyosságomban rágyujtak egy cigarettára

az utolsó szippantásoknál magam is el-álmosodom.

Este

Megyek a völgyben, ahol a patak ki-száradt medre kanyarodik. A fák s űrűlombjai összeölelkezve . kisérik mindkétoldalról. A fák között magasra kúszik adudva és z.öldel a puha fű. Az egész part-meder buja lejtő jét sűrű gaz borítja. Nemlátom csak tudom, hogy ott van. Átvágoka mezőn: a leveles fürtös sz ő lők, sárgabuzamezők, ezüstös zabtáblák, bokrok, fák,nádkunyhók hallgatnak.

Egy kerthez érek, keresztül haladok azösvényen, át a réten ahol a f ű olyan haj-

lékony hogy átfonja az ember bokáját. Azárok peremén lombos ágak csapódnak azarcomba. Az ösvény úttá szélesedik, ahola kocsinyomok közepén legyő zhetetlenül

181

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


nő a fű . A kocsinyom azt Jelenti, falu éskovács van a közelben.

Távolabb egy ember permetezi a sz ő l-lő t. Űgy tartja a csövet mint valami vil-lámhárítót.

Jó estét. Permetez?Hát permetezek.

Az úton kocsi áll, a lovakat kifogvahozzá kötötték: Az állatok türelmetlenüldobognak és a herét tépdesik a saroglyá-ból.

Sokszor permetezett már?.Magam sem tudom, talán ötször.

A csőbő l kékes sugáralakú pelyhecs-kék felhő je száll.. A szőlő először csaknedves lesz és csöpög, majd kék szepl őklepik el. Az' ember megáll.

Ugy-e maga idevalósi? — kérdezi éstekintetét a ház felé veti amely a dombona háta mögött maradt.

Én is megfordulok, hogy lássam a há-zat: sötét-piros tetejével beleolvad az al-konyat homályába és a messzeség palást-jába.

Ez az út vezet Bezsánija felé?Ez, csak ezen . menjen, egyenesen

neki vezet.És tovább permetezni a tőkéket, majd

megfordul és eltűnik a zöldélő barázdá-ban.

Megyek tovább. A dinnyeföldön az út

mellett szedik az érett gyümölcsöt, azutána kocsira viszik a diófák alá ahol a kifo-gott lovak vannak. Nemsokára elkészülneka munkával. Három legény vidáman ker-gető dzik. Egy öreg asszony tűnik elő , ne-hézkesen hajlong egy veteményes táblafölött. Egy lány követi kosárral a karján.Ránéz a legényekre és megindul befelé asorok között.

Hűvös van. Az emberek elmaradnakmellő lem és belemerülnek a kék és har-matos dombok hátterébe a szabad termé-szet öntudatlanságába, az estébe amely

elmossa őket.

A forrás

Felfelé kapaszkodom a meredek lej t ő n.A föld olyan közel van, hagy majdnem azarcomat éri. Beszívom a száraz fűnek ésapró viráguknak illatát. Elfáradtam. Adombtetőn kifújam magam és tekintetem-mel átölelem az egész tájat, amely minthamegáldana tarka szépségévelés a szabad-ság érzésével.

Átvágok a zabtarlón. A nap magasanáll az égen. Sűrű fűben lépkedek míg újraegy meredek lejt ő ereszkedik a szomszé-dos völgyszorosba és összeolvad vele. A

talaj kegyetlenül kiaszott barnás föld. Amunka ostorozta és falta ezt a darab föl-det.

Most leereszkedek a veszélyes sávonkeresztül. A nap kegyetlenül t űz s én le-megyek a völgy fenekén a forráshoz.

Víz és buja fű oázisa ez. Egy szelíd di-ófa árnyékolja be. Odahajlok a homokosmedence fölé melybő l egyenes nyílként fo-• lyik a víz egy rézcsapon keresztül. A dió-f a árnyékával és leveleivel megő rzi a vízjeges hidegségét. A fa maga is szívja avizet gyökereinek erejévеl. Termése éslevelei ráesnek a vízre, a mélységbe, ahollágy szellő lengedezik. A fa nedvességetés vitorlát ad neki, ő pedig szelidséget ésértelmet s valamit a saját földfeletti éle-tébő l.

A merő

leges és keskeny mélyedésmelybő l a víz folyik rózsaszín téglafaцalvan körülkerítve. A barokkstílusú épít-mény homlokzatán az 1935-ös évszám ol-vasható. De az ötösnek a kampója xiem ahelyén van, hanem kissé a nyaka alatt.Ezt a kőműves írta ide. A kő műves aki afalat építette gondosan és óvatosan dolgo-zott. Míg válogatta és nyesegette a téglá-kat, kiverte a maltert és rakta a sorokat,sokat verejtékezett.

Amíg itt ülök, isten tudja mi mindentnem olvasok ki ezekbő l a falakból, ami-.

lyeknek mindkét oldalán keskeny lépcső

-kön át víz csurog le az alacsony csapból ahomokos medencébe. A medence vizét,mint valami álmodozó szemet, vibrálóvízkarikák táncolják körül. A forrásbólmint hangtalan hívás el ő tör egy távolivilág üzenete. Szavakon, anyagon, ritmu-son keresztül, munkán keresztül. Izén alombnak, a fűnek, és dombnak az ösvény-nek és . nyári utaknak, a forrás rózsaszínfalának a víz halk csobogásában.

Susogás és csönd van mindenhol: aforráson, a fűben és a diófán. Az életnek

minden forrásán.Viszem a vizet, amely kellemesen hű-sít ebben a hő ségben.

Egy ember éppen a permetez ő t töltimeg kék gáliccal és a beton-tartály nyí-lása fölé hájlik. Köszöntöm:

Jónapot, — válaszol — na, vízértvolt?

Azért — és dicsekszem: — 36 víz!Az a!És kinek a földjén van ez a forrás?Az enyémen — mondja.A magáén? Úgylátsz.ik mindenkié.

Hát ki fúratta?A környék — feleli. A környez ő

sző lő kre mutat melyeken mindenütt azemberi munka keze nyoma látszik.

118

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


URBAN JA NOS ÚJ VERSESKÖTETÉBÖL

Esti fényben

Nézem, a gépgyár ablakánzáporként ömlik ki a fény,mint a rongy fennakad a fán,

vagy bearanyoz arcokat s fém —vágta vonásokból formálnyugodt mozdulatot felém.

Künn é j van már a házakban;az esti váltás csoportjamost porzik az , útra, fáradtanhömpölyög, hagy nyugovóratérjen, nyomukban ártatlanárnyak mozdulnak lopózva. —

A gyár tovább rejtelmesenzsibong, száz csillogó kerékjátszik, forog, rágj sebesenvasat, acélt; s- itt a nemzedékmelynek lelkében kegyetlengépek sz őnek gy őztes mesét.

Most új történelem az ember,kinek kezében a mozdulattitka rejlik s meg se retten,nyugodt, ha Kelet, vagy Nyugatnem marad értelmes csendben

s rögtő l fárasztók az utak.

Itt, a holnap mindig munkáralázít, a család, a tudattűzé b ő l pattan a szikrája,gyújt, nincsen helye alkunak;az izmok rendjét muzsikáljabennem az esti hangulat.

Eredj ember, pihenni kell,az éjben tovább zúg a •gyár,

ablakán, az est fényt terets termő időnk Napra talál,beragyog elébünk a reggelés bennünk meghal a magány.

869

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


iK Sinkó Ervin:

Töredékek nagy költ ő je

Izsák Emanuilovics Bábel„Man muss schreiben, _ wieman lebt, erst um se m selbstwillen, und dann existiertman auch für verwandte We-sen."

Goethe: Italienische Reise

Harminc év el ő tt, 1925-ben egy bécsi emig-ráns magyar folyóiratban ismertetést írtam Pa-vel Dorohov „Golgota", Vsevolod Ivanov „A14-62. számú páncélvonat", Jurij Lebedinski„Egy hét" és V. Veresajev „A zsákutca" című

könyvérő l. ' S akkor megkiséreltem méghatároz-ni, hogy mi az, ami általában lényegesen új aSzovjetunió polgárháborúról szóló irodalmábarí.Akkor megkíséreltem körülírni azt is, amit ezaz új irodalom nemcsak ad, hanem perspekti-vikusan igér is. Akkor úgy tűnt nekem, hogymíg a legújabb modern európai regény mindin-kább az egyéni benső élet ábrázolására szorítko-zik, mindinkább mint te r ra i n c o g n i t a-tfedezi fel a kozmoszban épúgy minta társada-lom szökevényében idegenül magányosan és fo-golyként vergődő ember lelki életének titkait sennek megfelelően ez a modern regény nem egy-szer egy álprimitívizmus örve alatt egyre inkábbdematerializálódik, egyre inkább intellektuali-zálódik — addig abban a másik világban, ahol

a leggyökeresebb és legátfogóbb forradalmigondolat vált megrendítő , minden mult átkátromboló s az emberek közötti viszonyt s magátaz embert felszabadító, megtisztító és ujjáte-remtő energiává, ott a költ ő i képzeletet a do-logi világ, a mozgásban átélt valóság apokalip-tikus látványa, a földrengés élménye ny űgözile. Míg nyugaton a külső világ az emberilegbefolyásolhatatlan, az emberit ő l idegen, a magakülön törvényei szerint működő automatikusvalóság s mint ilyen már ismert, túlságosan is-mert, valóság, melyrő l a XIX. század realistaművészete és a naturalizmus merészen lemezte-lenítő módszere már úgyis mindent elmondott,valóság, ami mint téma ki van merítve, művé-szileg érdektelennek tűnik, nem ingerli a kép-

zeletet felfedezetlen titkokkal s az analitikus,introspektív művészi alkotásban már csakaz ember bens ő életének elkerülhetetlen hátte-reként jut szóhoz, addig a vörös keleten a mű-vész számára megint id ő szerűvé vált az ősi epi-

kus feladat: felfedez ő útra kelni a szédületeshevességgel mozgásba hozott, szinte utólérhe-tetlenül halmozódó események világába, hírtadni arról, ami cselekmény, ami történik, éne-kese lenni a valóságnak.

Könyvismertetésemnek -- akkor, 30 év előtt

— „A születő éposz" címet adtam, mert a ho-

méroszi éposz is el ő bb töredékekben jelent meg,töredékekben élt s csak késő bb, nemzedékekélete és nemzedékek során énekl ő költő kmunkája fedezte fel a számtalan töredék egy-gyétartozását, azt, hogy megfelel ő perspektívá-ból nézve összefüggő szerves egésszé érlel őd-tek. Akkor úgy tűnt nekem, hogy a polgárhá-bórú szovjetirodalma kezdetét jelenti a folya-matnak, mellyel a művész megint meg fogja ta-lálni az ő si epikus magatartást, az objektív vi-lág véres bűvöletének hatalmában szétvetve aszubjektív regény kereteit egy a földhöz hű újéposzt hív majd életre. Mint a közös mythosymelyet minden hallgató ismert, kötötte az ókori

rhapsodust és paradox módon ép ez a tema-tikus kötöttség volt az, ami ellen rizhét '"otés szárnyat adott a művész alkotó fantáziájá -nak, úgy a szovjetirodalomban is van valami,ami ilyen termékeny módon köti a polgárha-ború költő jét. Kati az, hogy kortársakhoz ma-guknak e kortársaknak a viselt dolgairól szó:.A születő éposz tárgya maga az a közönség,melyhez szól, a születő éposz közönsége magá-nak az éposznak szubjektuma, mely a képzeletüres önkényének határt szabva az alkotó fan-tázia igazságát a maga élményei mértékével _el-lenőrzi. Míg a művészetnek nyugaton mindin-kább egyetlen tartalma az egyén, a vacuum, azembert emberhez fű z ő tartalmaktól megfosztottegyéni élet, addig a polgárháború szovjet rhap -

sodusai a feladattal viaskodnak, hogy. a mindenegyéni életet s egyéni életformát meghaladó sdöntően befolyásoló kataklizmanak, a polgárhá-ború közös élményének adjanak művészi, tehátegyéni ábrázolást. Millió és millió sorsban, mil-

.870

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


116 és millió féle egymástól kiiJlönböz ő egyénisorsban az egyetlen a n a n g k é, a polgárhábo-rú az, ami tükröző dik; a valóság mitikus jelen-tést kap és a xnythos mégtelik húsból és vérbő lvaló tapintható, ízlelhető , hallható, látható va-lósággal, a történelem nem kontemplatív tudósagyában született fogálom, hanem az egyéni éle-tet magával sodró vérszagú hétköznap ténye.

Ember, események, ső t maga a hely, a szín-tér is: minden csak a Sors tehetetlen tükrözé-seként válik elménnyé. A színtér, ha Oroszor-szágban van, így vagy úgy, de a Sorsnak, a Pol-gárháborúnak a színhelye és a Sors szól, mozogés mozgat városokban, falvakban, vizeken ésmezőkön mindenütt a csillagok alatt cseh lé-gionistákat, parasztokat, vasúti munkásakat,katonákat. Bizonyos egyformaság van bennük,mint ahogy a homéroszi csataleírások megis-métlődései ugyanannak az egy ezerformájú, deugyanegy véres küzdelemnek. Az eseményekereje és általánossága az egyéni lehet ő ségeket,az egyéni beavatkozás, szembeszállás, kölünál-.lás lehető ségeit minimálisra csökkenti; mintahogy egy városban földrengés idején az egyé-ni cselekvési lehet ő ségeit a természeti katasz-trófa méretei végtelenül összeszűkítik.

Vsevolod Ivanovnál a Sorsa páncélvonat ké-pében jelenik meg. Tömeg orosz paraszt a' min-denrendű átvonuló katonacsapatoktól fölper-zselt falvak köziil a hegyek közé menekül. Aparasztok megett a hegyek k ő zött, melyek ma-guk is kigyulladnak, feleségeik, gyermekeik vo-nulnak — és megjelenik a páncélvonat. A pán-célvonattal harcolni kell, mert • élni kell. Gue-rilla-harc az írtózatos, mitológiai szörnyeteggénövő páncélvonat ellen, amely sebezhetetlenüil,halált ontva rohan végig a mindent lekaszálógépfegyvereivel. Vagy az idő mint a sűrítettsors, csak egy hét, a Jurij Lebedinski „Egy he-

te" csendes kis városban, ahol kitör a forrada-lom, de nyomban, már másnap bejönnek a fe-hérek, aztán újra forradalom, megint ott van-nak a vörösök. Egy hét egy kis város életéb ő l.Mindenki 61, mert élni kell, a vörösök a fehé-reket, a fehérek a vörösöket . és semlegesség —ez az, amit senkinek nem enged meg a Sors.Katja, aki nem akar elismerni egy világot,alak, de beletartozik a közös nagy époszba —melyben a törvény, hogy ölj, aki szembekerülfehérekkel és vörösökkel egyaránt, egyszerreazon veszi észre magát, hogy egy embert fojto-gat, mert nincs ellenszegülés s itt a Sorsa leg-apróbb hétköznap legszürkébb óráiban is. Azegykori orosz hercegnő , aki éhes és ellopja aszintén deklasszált professzorné gyűrűjét s ahajdan jómódú házaspár, kiknek vagyona egyet-len tehén s nem tudiák, hagy kell megfejni svégül összekötik a lábait, hogy fejés közben nerúgjon.

Egymásba folynak a határai az egyes törté-neteknek, ugyanegy történet, egy készül ő époszmajdan összeálló töredékei: ezt jelenti a palgár-háború szovjet irodalma.

*

Hogy mi volt ebben a gondolatmenetbenifjasan elméleti, mennyiben volt többé-kevésbéelhamarkodott és tülságosan „nU.gyvonalú",mennyi a komplex tények leegyszer űsítése, azintrospektív intellektuális regénynek az epikus,a közös objektív témát művelő szovjet iroda-

lommal való szembeállítása megett, mi az mé-gis, ami a levont következtetésekben, legalábbis mint diagnózis vagy követelmény helytálló —mindezt az azóta eltelt harminc év meglehető -sen nyilvánvalóvá tette. Ma már aligha lehet

elzárkóznia felismerés elől, hogy a belletriszti-kai hagyományokból született, f ő leg belletriszti-ka által inspirált belletrisztika mindinkább el-burj ánzik s hogy az minden a divatnak köszön-hető látszólagos elevensége ellenére égoly hal-vaszületett, mint ahogy halva születtek az álla-mosított, pártpolitikai reklámszükségleteket szol-gáló s ennélfogva még csak reklámként se be-

váló, rendeletekkel szabályozott irodalmi ipartermékei.Amivel annakidején a húszas évek szovjet

irodalma még a forradalmi gondolattól idege-nül, ső t ellenségesen szembenálló emberben isszenvedélyes érdeklődést váltott ki, az épúgyennek az irodalomnak a témája, mint az akkoriszovjet elbeszélőnek a műben manifesztálódó vi-szanyá nemcsak a témájához, hanem általábana saját művészi munkájához. Valami gyökere-sen új, irodalomban szokatlan irodalom tört beaz esztétikai régiókba.

A letiport vagy elmaradt forradalmi kísérle-tek után, a már megint konszolidáltan távlatnélkül egyik napról a másikra él ő Európába,

egy civilizációba, melynek életformái jogosult-ságában és jövő jében már senki égészen nemhihetett, a húszas évek szovjet irodalma egy té-mával tört be, mely nem „irodalmi" téma, ha-nem az irodalomban megjelen ő történelem. Ezaz irodalom az élet napirendjére tűizött, leg-nyersebb s méreteiben monumentális, mindenvíziót fölülmuló valóság hű ábrázolásáért valóerő feszítés. Borzalmakban, áldozatokban, vér-ben, lázban, pusztításban — és sose látatt a te-remtő szándékban mérhetetlenbe n ő ttek az ará-nyok, a téma, a polgárháború arányai és az iro-dalom, mely szegény emberi szóval ezt próbál-ta megrögzíteni, az azért is, mert ezt dokumen-tálta, mert err ő l adott hírt, a témája e re j é-n é 1 fogva is az esztétikai élményt új megisme-

rések, a megismerés izgalmával gazdagította.Kideriн t, hogy lehet, hogy van olyan esztéti-kai élmény, mely nem emeli az embert egy kü-lönleges tüneményes szférába, hanem, épp el-lenkező leg, a valóság felfokozott átélésével ésmegismerésével gazdagít. Kiderült, hogy lehet,van ma is olyan esztétikai élmény, melyben,mint az antik tragédia esetében, az esztétikaimegrendülés elválaszthatatlan az ember ember-rel való közösségének, az e t h i k a i kapcsolatsebének vagy gyönyörének intenzív élményétő l.

Ami esztétikai érték — úgy értem, valóbanesztétikai alkotás, tehát olyan, mely ad vala-mit, ami nélküle nem volna adva — ami eszté-tikai alkotás, az tán minden esetben egy rend-kívüli dramatikus feszültségnek, az ethikai krí-zis egy fajtájának köszönheti. keletkezését. Ezáll a polgárháború szovjet íróira általánosság-han is, de különösképen érvényes az orosz pol-gárháború leglírikusabb irodalmi monumentu-mának,-a „Kanarmijá"-nak szerz ő jére, IzsákEmanuilovics Bábelre. Míg sok más akkori szov-jet írónak a polgárháborúról szóló irodalmi mű-vei fő leg a témájuk miatt és hiányos művészikvalitásaik ellenéré érdekesek s ma már inkábbkrónika, dokumentum, megrendít ő tanúságtétel,szinte nyersanyag, melyet az élmény intenzitá-sa csak egy-egy pillanatra s akkor is nem egy-szer szinte meglepcen hevít át m űvészien kife-jező erejű alkotássá, a „Konarmija" úgy 'hat,mint csak a kivételes nagy művek: egyszerre,egymástól elválaszthatatlanul dominál a témanagysága és az író művészeté, mintha a téma ésaz írója egymásnak lettek volna rendelve, mint-ha épp ez a „szerencsésen" az irót, az írójátmegtaláló téma lett volna az, mely általa köl-tő nek a maga legsajátabbját és legtöbbjét, azt,ami benne a legbenső bb és legigazibb volt, kel-

871

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


lett és- lehetett adnia. A „Konarmija" egy-egyballadaszerű novellája, egy-egy polgárháború-beli figura vagy háborús kaland, tények szinteirreálisan objektív, plasztikus megrögzítése sugyanakkor, paradox módon ép ezáltal tragi-kus. futott pátoszú, legszemélyesebben intimvallomás is.

Amikor művészi alkotás értékelése a feladat,felesleges és helytelen az író életrajzi adatai-nak elő ráncigálása. Azok semmit se tehetnekhozzá ahhoz, ami bele van vagy nincs beleépít-ve a műbe: Amit magából a műbő l nesn lehetlátni, az csak az író privát biográfiája, az esz-tétikai szempontból nem létező . A művészi al-kotáerő a képességben manifesztálódik, mely-lyel a művész az ő egyéni, egyébként másakszámára nem létező intim biográfiáját, életemúló percekkel együtt múló eseményeit és él-ményadatait úgy fejezi ki, hogy azok maradan-dóan mások számára is eseménnyé és élmény-nyé, objektív ténnyé és faktorrá váljanak a té-nyek és cselekedetek egymasra ható világában.

A „Konarmija" a Budjonny vörös lovashad-seregről szól, arról, hogy miként látta s élte át

ezt a hadsereget, ennek tagjait s rajtuk keresz-tül a polgárháborút egy, ugyancsak ebben ahadseregben harcoló I. E. Bábel nevű vörös-katona. Az, hogy az I. E. Bábel nevű emberegy volt a Budenny vörös lovasai közül, ez azesztétikai szempontból közömbös életrajzi adatazért válik esztétikailag valóságossá,mert I. E. Bábel tud egy teljesen, kizárólagosansajátos, egyéni módon képet adni Budenny vö-rös lovasairól s a térr ő l s az időrő l, melybenazoka maguk harcos életét élik.. Ez által az ő

teljesen, kizárólagosan sajátos, egyéni ábrázo-lása által történik, hogy bár ez a vöröskatonaalig veszteget szót közvetlenül a maga szemé-lyére, Budenny hadseregérő l, Budennyi korá-ról, városokról és falvakról, tájakról és id ő já-

rásról szólva niinden szavával az ábrázolt ese-ményekkel, emberekkel és tájjal közvetve mégvalamit revelál: azt az embert, aki az elbeszé-l ő , az embert a meg? összetéveszthetetlen egy-szerűségében s annyira benn a konkre't id ő benés térben, hogy a küls ő és belső , az általános ésaz egyéni elválaszthatatlan. Elválaszthatatlanokminta láng elválaszthatatlan a martalékától.Bábel azért tudja az idő t s az időben az embe-reket ábrázolni, mert van bátorsága el nemrejteni azt a páraszemes sovány és ifjú zsidóintellektuelt, aki ő maga. Van bátorsága nemelméletek, nem hagyományos forrn.ulák, nem il-ledelmes széptani el ő írások; nem államalkotúvagy . forradalmi tézisek. szemmeltartásával, ha-nem a maga szemével, a valóságra éhes, való-

sággal be nem tel16, meztelenül kiszolgáltatottszemével nézni és látni és van bátorsága min-dig úgy érezni, ahobgy érez és -- ez tán nemkevésbé fontos — van bátorsága megvallanimindent, amit lát és mindent, még akkor is haborzalom, ami fáj.

Egy egész világnézet, önmagához s a világ-hoz való viszonya jut kifejezésre abban, hogyBábel miként rendeli alá a benne él ő lírikust atárgyilagos elbeszélő attitűdjének: szubjektívindividualista, aki nem engedi át magát percre'sem az . egyéni hangulatok üres és önkényesvégtelenségének, mintha félne tőle, hagy a köz-vetlen szubiektívitással épp az folyna szét ; amiőbenne valóban egyéni. Mindig matéria utánmarkol, mindig mintha az egyénit meghaladó

történések ábrázolásával, csuka pusztán szub-jektív szükségleteken, vágyakon és követelmé-nyeken kegyetlen automatizmussal keresztiilgá-z а ló egyénfeletti valóság rögzitésével, mintha aközös harcban és sorsban való részvétellel vál-taná meg magának a jogot ahhoz, hogy meg-

maradjon annak az egyénnek, aki benn a, sor-ban á1lda is nézni és látni tudja a sort és ön-magát a sorban. Látni azzal a borzadó csodál-kozással, mely nála az emberinek, az embermiatt való kétségbeesésnek, az emberrel valóegyüttérzésnek. s az emberibe vetett s тorongóreménynek spontán és poétikusan termékeny,szinte állandó attitűdje.

Borzadó csodálkozás, de nem szentimentálisés nem naiv elámulás; a Bábel különös, fanyar,könnytelen keserű humora nem a naív, nem isaz irónikus s legkevésbé se a csufolódó, hanema nehéz emlékekkel tele látó emberé. Az 6megismeréssé érlelődött meglepetése az, hagyemberek ,közt, emberekben nemcsak lehetséges,hanem az adott világban engesztelhetetlen tör-vény, norma az embertelenség. A hábarú azemberért való hábarú, ez a háború 'az 6 hábo-rúja, de ennek az emberért való háb л rúnakmódszereit sem az emberség, hanem a háborúdiktálja, a háború, mely embertelenségével bi-zonyitékká válik nem az ember ellen, hanem aküzdelem szükségessége és rettenetes nagysze-rűsége mellett. a küzdelem mellett, melyet az

élező és vérző , tudatlan és gyűlölködő emberazért . fólytat, hogy míg maga is teljesen bennevan még a vadság állapotában, maga alá gy{ír-ie a vadság, az éhség. és vérontás, tudatlanságés gyűlölet uralkodó démonait: ez a megismerésaz, ami a Bábel látási és ábrázolási módjánakvalami száraz, vigasztalan keménységet ad,mely megett azonban mint valami átsüt ő tit-kos fojtott farréság ott saio7 a vá с v valamitávoli tiszta és lágy emberiség után. Bármily sokalakot elevenít meg az ő szava, ő maga soseazonosítja magát azokkal. akikr ő l beszél — aző humorának titka, hogy ő , az elbeszél ő , látszó-lagos inkognitóba vonul vissza s épp ezáltal in-kább jelen van, mintha bármennyire is elitérbehelyezné magát. (Igy tesz, mintha nem tenne

mást, mint csak hűségesen regisztrálva, úgy-szólván szenvtelen írnokként venné jegyz ő-könvvbe, amit lát és hall. Nála a humor eszköza borzadásnak érzékeltetésére — egy objektí-vizmus, mely megett ép humor alakjában hú-zédik meg vagy tör át a néma, az iszonytólmegnémult ember csodálkozó tekintete.

A „Konármija" gyí.ijtő néven egybefoglaltnovellák között aligha akad még egy, mely olyjellemző volna Bábel ábrázolási módszerére,mint „A levél' című .

Az egész novella egyetlen levél. A költő csakazt a kommentárt fűzi hozza, hogy neki ezt alevelet egy Kurdjukov nevű vöröskatona mond-ta tollba s hogy ő betűszerinti pontos másola-tot készített róla, mivel a levél „nem érdemli

meg, hogy feledésbe vesszen". A maga anani-mítását ő rizve, ennél többet nem is mond. Aszót nyomban a levél veszi át, melyet a vör ѓ s-katana a „kedves mamához Jevdokija Fjodo-rovna Kurdjukavához" intéz s melyben közliédesanyjával, hogy . „hála istennek élek és egész-séges vagyok, amit hasonlóképen kívánok" shogy „Budennyi elvtárs lovashadsereg бben va-gyok" és hogy ott „igen szépen élek". Ez utób-bi mondatról nyomban • kiderül, hogy nem szó-szerint értend ő , mert a következ ő mondatban,miután előbb megint elő rebocsátja a jó fiiíhozillő tisztességtudó megszólítást — ;,kedves ma-ma Jevdokija Fjodoravna" — kéri, hogy „küld-jön, amit csak tud. Kérem, vágja le a tarkadisznót és kiildjön nekem csomagot a Budenny

elvtárs politikai osztályára Vasili Kurdjukovszámára. Minden nap éhesen fekszem le és ru-hám sincs, úgy hogy rettenetesen fázom.''

S folyiatádik az aggodó kéréssel: „ írjon ne-kem levelet az én Sztjopámról, hogy б l-e vagysem. Kérem; vigyázzon rá ..." Sztjopa, e gyen-

812

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


géd gondoskodás objektumba, mint kiderill, alevélíró otthonmaradt lova, melynek ' a mells ő

lába rühés. ,;Kérеm magát, kedvér mama Jev-dokija Fjodorovna, ne mulassza el, hogy meg-mossa neki meцső lábát a szappannal, rnElyeta szentkép megett hagytam és ha a szappanmár elfagyott, vegyen másikat Kras7rrodarbanés isten még fogja ezért jutalmazni."

Ez a Bábel realizmusa: úgy adnia valósá-got, hogy az író feleslegessé tégye a magareflexióit, ' érzelmeit és magyarázatait. Mint alegendabeli kínai festő , aki, miután megfestettea tájaty belemegy a festményébe és eltűnikbeenne nyomtalanul. Eltűnik benne s ezzel amegsemmisüléssel éri el saját létnek teljesrealizálódását.

,A levél" csak egy levél, illedelmes, száza-dos hagyományokat tiszteletben tartó paraszt-fiú levele anyjához — de a polgárhábor ►z for-gataga közepette íródik és elszí sarától kezdveszoborszerű plaszticitással láthatóvá váliknemcsak a parasztfiú, a hely, ahonnan jött, avilág, melyben felnő tt, a lényeges szokásai, ha-nem a forgatag is, mely a hagyományos, buko-likus formulák körül viharzik. .Bábel fanatiku-sa a realitásnak; minden, ami hús, vér, min-den, ami valóság, az önzetlen hódolatot és szen-vedélyes szerénységet követel a mtívésztöl, akitudja, hogy senki, aki él, nem redukálh ,tópuszta logikai vagy morális kategóriák leegy -szerűsítő keretei közé. A művészi forma az, amivisszaadja a látszólag banális faktumokn а k azindividuális realitásukat. Ezért a realizrniis,ahogy azt Bábel érti és gyakorolja, sose másolhanem a művészi forma erejével vallatva val-lomásra bírja a valóságat, az id ő t, az embert ésaz emberit és embertelent az emberben és azéletfeltételekben. A naiv és bukolikusan ártat-lan levél, anélkül, hagy a hanghordozásban amagától értető dő ártatlanság öntudata a leghal-

ványabb változáson is menne át, folytat бdik.Szó van a vetés állásáról a vidéken, ahonnanezt a levelet küldi, a zabról és az árpáról éshogy a „búza itt olyan alacsony, hogy nevetünkrajta" s aztán ugyanabban a tempóban követke-zik ez a mondat: „Levelem ezen soraiban sietekhírt adni arról, hogy az atyus egy évvel ezel ő ttagyonverte az én testvéremet, Fjodor Timafeje-vics Kurdjukovot ..." Történt pedig ez azért,mert atyus Denikinnél volt szakaszvezet ő helyet-tes és a fogságba jutott vörösök közt felfedeztesaját fiait. „Dög, vörös kutya, kutyafajzat és máshasonlókat kiáltozva ütötte, verte testvéremetFjodor Timofejevicset, mig csak be nem sötéte-dett s addig mig csak ki nem múlt." A levélb ő laztán megtudni azt is, h о gу a levélírónak sike-

rült megszöknie és végin is eljutnia másik báty-jához, Szemjon Timafejevicshez, aki szintén avörösöknél volt, ahol, mint ezt a fontos dolgrkn akkijáró részletességgel megírja, libahúst és min-den jót ehetett s jól ki is alhatta magát. „Abbanaz időben az egész regiment Szemjon Timofeje-vicset, az ő vakmerő sége miatt parancsnoknakakarta és Budennyi elvtárstól meg is jбtt a pa-rancsolat és Szemjon Timafejevics két lovat ka-pott, kitűnő ruhát, szekeret a poggyász számáraés a Vörös zászló rendjelet — és én, lévén atestvére, nála maradtam. Ha most bennünketvalamelyik szomszéd megsértene,, Szemjon Timo-fejevics minden további nélkül a másvilágraküldené."

A levél igen rövid. Még csak az , éan benne

elmondva, hogy mint jutott el Szemjon Timofe-jevics a katonái élén Majkop városába, ahol,.rettenetesen sok a zsidó", de azok ellenére,Szemjon Timofejevies rátalált az ott rejtő zködiapjára és „bebizonyította, hogy ő a regiment pa-

rancsnaka és hogy Budenny, eivtárstól a Vár ő s.zászló minden rendjelét megkapta és mindenkit,megfenyegetett, aki az atyus védelmében felsz ő -lált ... S amikor Szemjon Timofejevics rátaláltapánkra, verni kezdte és az. udvarban .háborússzokás szerint felsorakoztatta mind a katonát...és Szenka megkérdezte Timofej Rodionicsot (azapját):

Jó magának az én kezeim között, atyus?Nem — felelte atyus — rossz nekem.Akkor megkérdezte Szenka: — És Fedjá -

nak, amikor. maga halálra kaszabolta, jó volt amaga kezei között?

Nem — mondta atyus — rossz volt Fedj-nak.

Akkor Szenka tovább kérdezte: -= És gon-dolta-e, atyus, hogy egyszer majd magának isrosszul megy majd?

Nem — felelte atyus — én. nem hittem;hagy nekem rosszul megy majd.

Akkor Szenka a körülá]ló néphez fordult ésmondta: — Én azonban azt hiszem, hogy nemkímélne engem, ha én a maga hatalmába kerül-nék. És így, atyus, most végezni fogunk magá- ,

val' ..."A levélben ezzel kapcsolatban .még csak az

ll, hogy nem írhatja meg, miként végeztek azatyussal, mert ő t kiküldték az udvarból. A levélmég arról szól, hogy azután Navarossijskbe ke-rültek, ahol a város megett nincs szárazföld, ha-nem csak víz, a tenger s a levél ut о lsó monda-ta: „Anyácskám, ne felejtkezzék meg Sztjopá-rá1, isten majd meg fogja jutalmazni ..."

Objektive a valóságban nincs komikum; az.ember az, aki meghatározott jelenségekre, je-lenségek egymáshoz való viszonyában mutatké =zo szembeszökő bizonyos aránytalanságokra, nernadekvát helyzetekre emotive, a - tragikum vagy ákomikum szenzációjával reagál — szenvedély-lyel s fájdalmasan, ha ő maga a szenvedő áldd-zat, a komikum szenzációjaval pedig, ha kívül-álló szemlélő .

Vaszilij Timafejevics Kurdjukov, aki a level~tdiktálja, nincs tudatábán annak, hogy ebben afiú- és apagyilkosságról szóló episztolában azaz állhatatos komolyság, mellyel a j:í istent em-legeti a Sztjopa nevű lovának a rühes mellső

lábáért aggódik, hátborzongatóan humoros —annál hátborzongatóbban humoros, rпennél . ke-vésbbé kisér i a komoly levél küldő jét a humorgondolatának niég csak árnyéka is. És ép azért,mert Vaszilij ,Timofejevics Kurdjukovnak ez agyanutlan lelki egyensúlyozottsága az egyensú-lyából alaposan kibillent világ közepette Babelparaszthő seire szinte általában jellemző , Babel-nél mindig van egy humorisztikus komponens,

humor, mely nincs távola szatíra határától, deanélkül, hogy érintené ezt a határt vagy ép át-csapna rajta.

Goya, Swift vagy Daumier itélkezvé áb-rázolják a valóságot. A szatirikus minden eset-ben felette áll vagy felette akar állni az ábrá-zolt jelenségeknek és szenvedéllyel alkalmaz ve-lük szemben egy morális vagy intellektuálismértéket. A szatirikus nem a csodálkozó, hanema pártütő ember, aki az ábrázolás erejével osztbüntető igazságot.

A „Konarmija" költő je azonban empirikus,közelebb van Rabelaishez mint minden más hí-vdhöz és gondolkodóhoz s az élmény, az ő nagyélménye arról, hogy milyen ingatag, mennyireerő tlenné, léttelenné válik minden hagyományos

vagy intellektuális konstrukció ott, 'ahol az em-ber a maga animális létében van fenyegetve ésahol a szenvedély mint sorshatalom veszi át aszót, ez az ő élménye egy sajátságos intellek-tuális alázatban jut nála kifejezésre. Nem ítél-

8T3

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


n % fianent — borzadó csodálkozással — nézni ésIátni akar. Látnia polgárháborút, aIyannak a-milyen, látnia népet, mely meghazudtolva min-den romantikus hazugságot ő serdő beli óriáskéntévezredek vad áldozataként válik láthatóvá, mi-kor végre véget akar vetni • áldozati állapotának,látni, hogy mi mindenre képes ez a mindig meg-lepő lény, melyet embernek neveznek, mi min-

denre képes rosszban és jóban, gy űlöletben éshitben, szenvedésben, kínzásban és ugyanlikkorszeretetben.

Mintegy utóiratként, mintha csak mellékesenvolna odabiggyesztve Kurdjukov levelének be-fejezése után még egy adat. Megszólal . az is,akinek tollba mondták • a levelet „mely nem ér-damli meg, hagy feledésbe vesszen". S megintr~ em azért, hogy oktatóként álljon a lével és azolvasó közé. Babelnek, a csak álcázott lírikus-nak, amikor ír, nincs gondja az olvasóra. Nem azolvasónak akar igazságokat szuggerálni, hanemönmaga miatt, önmaga elementáris erej ű szük-ségletébő l történik, hogy tovább vallatja, kény-szeríti szóra a félelmetes ellentmond~ .sokkal telihatalmat, mely a szinte der űsen józan Vaszili

Kurdjukov manalógj,án keresztül mint valamitébolyogott d i e s irae, dies illa vulkani-kus mennydörgése és villámlása süketít ésvakít.

Senki annyira nem tudja minta költő , hogyminden valami makacsul lelketlen magábazártnémaságban néz vissza az emberre; maga az em-beri szó is a hétköznapi gyakorlatban nem a né-maság áttörésének, hanem csak elfeledtetésé-nek vagy elxejtésének a szolgálatában áll; a köl-ts azonban át akar törni ezen a némaságon. Min-denek elő tt azzal, hogy magát teszi a közlés tár-gyvá, keresve a szót, mely által megszólaltat-hatja; feltárhatja magát és azt, ami szorongatja,vonzza, rémíti, életét betölti. Babel messze el-kerül minden olyan szót, mely hamis lehetne s

hamis lenne, amennyiben azzal az igénnyel lép-ne fel, hogy összegezést tartalmazzon. O nemösszegezni akar, hanem az olvasóra bízza az er-kölcsi és bölcseleti érékelési és minden inter-pretációt,. 6 „az anyagot" foglalja szóba, azanyagba hatol bele, anyagot szolgáltat.

Miután tehát Kurdjukov befejezte levelét,„melyen" — ismétli Babel — „egy szót se változ-tattam, megkérdeztem a legénykét:

Mondd, Kurdjukov, a te apád rossz volt?Kutya volt az én apám — válaszolta ko-

moran.> s az anyád jobb?

—, Megjárja :.. Ha látni akarod ő ket — itt ami családunk:

Еs egy gyűrött fényképet nyújtott nekem.Azon látható volt Timofej Kurdjukov, egy szé-lesvállú katonasapkás ő rmester, gondosan el-válásztott szakállal, .mozdulatlanul kiálló pofa-csontokkal és merev, színtelen, kifejezéstelenszemekkel. • Mellette fonott karszékben egy piciparasztasszony pislogott. Egy a szoknyájára le-lógó blúzban ült itt, beteges, szelíd és bátorta-lan arccal. És a fénykép szegényes háttere —virágok és galambok —el ő tt mint a fa állt kétlegény: csudás óriások, tompa tekintettel, szélesarccal 'mereven mint a' „vigyázz!" vezényszóra— a két Kurdjukov testvér: Fjodor és Szem-jom "

Mint az evangéliumi tanítás szerint a szóigen vagy nem legyen s ami ezen felül van, aza gonosztól való, Babel szinte aszkétikusan óva-kodik az így van vagy úgy ' van-on, az így vagy

úgy történten túl valamit is állítani. Ezzel azutóirattal mindent, amit biztosan tudott, elmon-dott. Ez ép a lényeges különbség a novellista ésa regényíró vállalkozása között. Míg a regény-író hátterével, egész szövevényességében, össze^

függéseiben, számtalan ellentrrwndó aspektusá-val ábrázolva az életet, a részletek tömegén ke ,resztül szintétikús egységes égészt domborít ki,addig a novellista egy-egy mozzanaton keresz-tül nem a hömpölygő áradatot, hanem ép éscsak a mozzanatot, az idő ben a pillanatot, a va-lóság töredékeit mint töredéket ragadja ki ésformálja meg. Ezért a novella végét jelz ő ponta befejezést jelenti ugyan, de nem ki n k 1 u-z i ó t. A novellista nem azért írja le a kalandoksorozatát, hogy közben vagy utólag egy íit etape-jaiként fejtse meg valamely rejtett értelmüket— a novellista, aki, mint Babel, meg akár ma-radni a hű tanu megvesztegethetetlen szerepében, nem bocsátkozik összefüggések felfedésébeilletve konstruálásába.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Babel m ű-vészete nem szociálisan tendenciózus rnűvcsz°t.Ha nála kisebb, erőtlenebb költő kísérelné megaz ő ábrázolási módszere alkálmazását, kísér-lete menthetetlenül naturalista pillanatfelvétele-két vagy vigasztalan dokumentációs anyag di-daktikus félsorakóztatásánál különb eredmény-nyel aligha járna. Ez is bizonyítja, hagy meny-

nyire nincs jó és rossz írói módszer, mennyirenincs haladó és nem-haladó ábrázolási mód,hanem hogy csak költő van vagy nincs. Nem a„módszerben", hanem á költ ő i mű egészébenlehet csak megtalálni a forradalmiság titkát:Ellentétbén a költészetet csak utánzó, tehát rosz-szul utánzó propagandairodalommal, melyben aracionális és deklaratív elemek vannak túlsúly-ban .s melyben a költészet némely küls ő ellé-kei csak arra szolgálnak, hogy áttetsz ő n kosztü-mírazzák esetlen önmagukban helytálló politi-kai téziseiket, Babelnél paradox módon nem fogalmak, nem egy megformulázott ideológia, nema retorikus lelkesítés, hanem mind ennek az el-lentéte t. i. az ő fojtott intenzív lírai emóciója,az a szubjektív, fogalommá, kimondott szóvá so-

se váló nosztalgikus csend, mely az elbeszélő

tárgyilagos szavai megett szuggesztíven él, ép arejtett és mindenütt jelenlévő .líraiság az, amelya Babel-novellákban a forradalmi szellem mélyerő forrása.

Igen, aki úgy megmatatja az ember ember-telen életét, a brutalitás és a sötétség vak ha-talmát, az minden szónokias optimizmusüfíl for-radalmibban demonstrálja az emberi követelmé-nyek szépségét, az embernek az emberihez ésszéphez való jógát, a rosszba való belenyugváslehetetlenségét.

A „Konarmija" eredeti orosz kiadásбban alegtöbb novella alatt az író feltünteti keletkezé-se helyét és dátumát: Novograd—Voljinszk 1920,július; Radziwilov, 1920. július; Beleb, 1920. jú-lius; Brodi, 1920. augusztus; Kovelj, 1920; Beres-tecska, 1920. augusztus ... Ezzel is értésére ad-va az olvasónak, hogy ezt a könyvet olvasvavöröskatonát kísér különböző harci állomásainvégig, részleteket olvas egy naplóból, objektívf л rmában nyújtott intimen szubjektív feljegy-zéseket. S a „Konarmija" novelláit valóban nemjól olvassa az, aki nem így, nem mint egy köny-vet olvassa ő ket. Együtt többek, mint egyen-ként külön-külön. Egymást világítják meg újabbfénnyel s csak együtt a maguk egészében ma-gát a költő t.

fgy „A levél"-hez fűzött . útóirat s maga azegész. „A levél" című novella is még beszédeseb-bé válik az egész „napló" részeként. „A levél"a „Pavlicsenko Matvej Rodionics életrajza" cí-mű s más novellákkal, a töredékek együtt valami egészet revellálnak — túl egyes sor-sokan magát a költ ő vízióját magáról a millióvéletleneseteket és sorsokat irányító és eldöntőSorsról, melynek neve Polgárháború. A Polgár-háború énekesérő l akkor kiderül, hogy épúgy

874

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


énekese annak a „rendnek" és „békének" Is ,mely előtte járt a Polgárháborúnak — kiderül,hogy a Polgárháború tűzvésze ennek az énekes-nek a szemében irgalmatlanul igaz világításbahelyezte magát az embert, az embernek 'a Po1-gárhábórúb'an megmutatkozó arcán keresztül azegész embert a jelenével és a multj óval együttmagát ezt a jelent és a csak most láthatóvá váltmúltat is.

„Földiek, elvtársak, vérbeli testvérek! Tudj á-tqk meg az emberiség, nevében Matvej Pavli-csenko vörös generális -élete történetét" -- naivpáthosszal proklamációszerűen így kezdődik aPavlicsenko Matvej Rodionicsról szóló novella.

Mint ahogy a fiú, aki meggyilkolta apját s azapa, aki fegyvert foga fiára a pólgárháború ba-nális témája, a Matvej Pavlicsenko vörös gene-rális élettörténete is egy a palgá.rhábarú sablón-számba menő motívumának variációja. Művészszámára nincs nagyobb s nincs „eredetibb" té-ma, nincs izgatóbb és megrendítőbb mint az,amit banalitásnak vagy sablónnak neveznek. Ni-kitinszkinek hívták a földesurat, akinek a bir-

tokán a novella hő

se disznó- majd tehénpász-tor volt, s mert mindig tehenek között volt, márúgy érezte, hogy „ ő maga is már rettenetesentejtő l szaglik". Egy volt tehát , azok közül, akiklegeslegalul, állatokkal egy sorban tengetik éle-tüket. Matvej Pavlicsenkonak tán sose eszébe sejutott volna, hagy már magában véve azzal issérelem esett rajta, hogy így kell élnie. Megje-lent azonban az életében a szép Nasztja. „ Еsmiután egy ideig egymással mindenféle butasá-got beszéltünk, . megliázasodtunk. Еs éltünk,ahogy ép tudtunk és mi tudtunk. Egész éjjelmelegcink volt, télen is melegünk volt, egészhosszú éjszaka meztelenek voltunk és egymás-ról még a bőrt is letéptük volna. Jól éltünk,akár az ördögök, míg..."

Ezerszer és ezeregyszer megírt történet: Ni-kitinszki, az öreg földesúr szemet vet a menyecs-kére. Hozzák a hírt:

„Matvej, a nagyságos úr tegnap a te felesé-ged minden oldalról megtapogatta, el fogja veri-fi tő led, a nagyságos úr..."

Elcsépelt történet, de Pavlicsenkonak az ő

egyetlen élete története. Húsz kilométert gyalo-gol vidám földesura kastélyáig. Azt akarja kér-ni tő le, hogy bocsássa el a szolgálatból. S mégmindig teljesen banálisan folytatódik tovább isa téma. Az öregúr a szobájában nyergekkel vanelfoglalva s álló egy óráig hagyja maga el ő tt áll-ni az ő szolgáját anélkül, hogy pillantásra isméltatná. S aztán nevetve csúfot űz belő le.„Anyáddal és nagyanyáddal, igazhitű kereszté-

ny.eklfel is azt tettem, amihez kedvem volt és haakarod, elbocsátalak, de mondd csak, barátocs-kam, nem tartozol-e te nekem még egy csekély-. séggel?"

S ahelyett, hogy megfizetné a bért, ami jártvolna a késő bbi Pavlicsenko vörös generálisnak,az öreg földesúr valami járommal hozakodikelő , amit eltörtek az ökrök és amiért neki járkártérítés. S mert az, aki később Palvicsenko, avörös generális lesz, csak beszélni is mer a bér-rő l, "ami jár neki, az öreg földesúr ráront, föld-reteperi, üti-veri, rugdalja.

Az eset nem is lehetne banálisabb s hegy ígyvan, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Babelép azért beszélteti el els ő személyben magávalPavlicsenkoval. A z élmény annak, aki át

éli, sose banális, hanem mindig megrendít őenúj, minta világa teremtés els ő napján. Ha azélmény tehát nem is, a z eset azonban baná-lis és ha nem az volna, ha nem illene bele pon-tosan egy a polgárháborút megel ő z ő világállapot.

sablónjába, akkor sakkal kevésbbé volna érdekesPavlicsenko életrajzának a rendkívüli foly-tatása. A rendkívüli folytatáshoz a forradalom,a polgárháború síkján lényegesen hoxzátarto-zik, hogy ami megel ő zte, 'az közönséges emberközönséges történeée a „normális" vilában.Pavlicsenko életrajzának a polgárháború síkfiántörténő embertelen folytatása az életrajz lm-hirtelen első szakaszának embertelen kanklúzi ó-ja — embertelen konklúzió, melyben azonban, w--s ez" döntő jelentő ségű — valami mélyeП , _ret-tenetesen emberi, de emberi az, ami manifesz-tálódik.

Megjelenik tehát Pavlicsenko a vörös tábor-nok ugyanannál az öreg Nikitinszkinél, aki egy-kor a földesura volt. Pavlicsenko szeméiyébé т imost a. „normál1я " világ helyére került forradal-mi világ köszönt be a kastélyba, kösffin •s vt-dámon néz Nikitinszkire, de annak „mYntha.szeme helyén a fejébe a homloka alá két golyótnyomtak volna bele. És ez a két megrémülten .

pislogó kristálygolyó igyekszik. vidámnak latomszani ... Elkezdi szorongatnia kezemet, elfíbb a

jobbat és aztán a balt. — Matjusa — szól — sor-som vagy nekem vagy sem?Nem,ondomagyj fel ezekkel a

szavakkal, isten bennünket, söpredéket, elta-szított. Sorsunk fillért se ér, életünk nem . ltülönben. Hagyj fel ezekkel a szavakkal és hall'gasd meg, ha akarod, Lépim levelét, melye г t igeked. ..

-- Nekem írt = levelet?

-= - Neked; — Еs én elő húzom o szolgálati -

könyvemet, fellapozom egy üres oldalát és ám-bár lelkem mélyéig írástudatlan vagyok olva-som: „A nép nevében'' — olvasom fel — „és eg yjövő beli szebb élet megalapítása érdekében ezen-nel megparancsolom Matvej Rodianics Pavli-csenkonak, hogy saját belátása szerint különbö-

ző

embereket kivégezzen ..."„Ez — mondom 'én — a levél, amit Lenin írt

neked."Babel hő se azt mondja ugyan, hogy minek á

sorsot emlegetni s azt hiszi ugyan, hógy kitaláltaa Lenin levelét, de ez nem változtat a tényen,ő igenis a sors és hogy Lenin levele a _parancs-csal, mely minden forradalom megíratlan porári =csa, igenis valóság. Matvej Rodionics Pavlicsenkodazonban igenis sejti, jól sejti, hogy ő sorsot, je=lent ugyan, ae egy nála és mindenkinél hatal-masabb, sok százados multban gyökerező Sörs=nak parancsából, melynek ő ítéletvégrehajtója— de ugyanúgy áldozata is.

Pavlicsenko nem szabad, nem az ő választásón múlik, hogy mi a dolga, de az egykori föT-desúr, Nikitinszki nem érti, nem értheti, hogyPavlicsenko nem irgalmazhat. Könyörög neki:Mikor megpróbálja azzal kegyelemre bírni, hogy_arannyal, ezüsttel kínálja, akkor, mintha ég ő .

sebéhez értek volna, Pavlicsenko távéti magát,torkon ragadja és felhördül: — És mit tegyek azarcommal? — ezt kérdi az egykori földesúríól,aki akkor meggyalázta, arculverte úgy, hagy„azóta lövészárkokban, menetelésekben, mégasszonyoknál is mindig égett ez az ő arca.", SPavlicsenko megismétli a kérdést, de most márnem a földesúrhoz intézi, hanem minta novellaelső mondatában, az emberiség nevében a fö14dieihez, elvtársaihoz, a vérbeli testvérekhez fordulva, megismétli a kérdést, mely ezen a hel уexr'egyszerre a tehetetlenség vad panaszaként tör.Lel belő le, megismétli mint ahogy az antik h ő s,aki az ókori tragédiában szintén egyszemély-ben mindig áldozat is, a tragédia kórusához for-dul. „Embertestvérek, mihez kezdenék az ar-c o m m a l ? "

875

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


l~avlicsenko, a legendás vörös generális, nemszabad ember Nikitinszkivei szemben — eleveel van döntve, hogy ' Pavlicsenko mivel tartozikmagának és. mivel Nikitinszkinek, aki egykor agazdája volt és méggyalázta. benne a férfit saг embert.

„És mit tegyek az arcommal?"

. ,És akkorő meglehetős hangosan nevetett

magán es többé nem próbálta kitépni magát akezem közül.

— Sakál lelkiismerete a te lelkiismereted --mondta és nem próbálta kitépni magát a kezem.közül ... — Lő jj belém, ebfajzatja .. .

„Én azonban nem lő ttem, mert semmikе p sevoltam köteles, hogy golyót adjak neki, hammfelvonszoltam a terembe... Es ott akkor el-kezdtem az én uramat, Nikitinszkit lábbal to-pódni. Egy. óra hosszat tapostam rajta több mintegy óra hosszat s ezalatt az id ő alatt teljesenmegismertem az életet. Egy golyóval, ez az énvéleményem, csak ép hо g у lerázhatsz magadrólegy embert, golyó — azzal kegyelmet adsz nekis magadnak aljas megkönnyebbülést, golyó általnem érsz el a lélekig, odáig, ahol az az ember-

ben van és ahol megmutatkozik."Hang ez d e. p r o f u n d i s — egy enlb o -r б l,

de egy civilizáció legelhagyatottabb, legmélyebblegsötétebb mélységébő l is s ebbő l a mélysQgbő lfelemelkedő ember hangja. Félelmetes, ő sérdő -beli rituálé szelleme szólal meg, ő serdőbeli em-beré, aki gyilkossággal űz ördögöt, de a magadémonját is csak gyilkossággal : tudja kiűzni.Pavlicsenko önmagát, az embert, az emberitköveteli, keresi, hogy végre felszínre kerü!he--tett, betörhetett abba a civi lizációba, mely üt ésaz övéit kirekesztette, vaddá tette és semmikcpse akarta embernek. Hogy szabaduljon megPavlicsenko a vadságtól, a felgyülemlett gуü-löiettő l emberibb módon, mikor egy egész civili-záció ép azon épült, hogy néki nem szabad ré-

szese lenni a civilizációnak? Pavlicsenko talánnem is tudta, mit tettek vele, •talán nem is „égettegész idő alatt úgy az arca", mint ahogy mosttűnik neki, amikor a forradalom fényében látjaa multat, most, amikor a forradalommal éhestin,sürgetően hirtelen kapott lángra benne a vágyminden után, ami emberi igéret, széps;.g ésdám igazság. Bosszújának azzal a szörnyű mgi--gikus és szimbólikus ritusával — „egy óra hisz-szat vagy még többet" taposni azon,. aki tiporta— taposni, „kitaposni a lelkét" neki — ezzel Pav-licsenko a saját lelkét is idézi; keresi, kénysze-riti találkozásra. S a novella azaz PavlicsenkoLitolsá monumentális mondatában így van kife-jezve a derengő tudat, hogy ' ezért kell és .ezértvan a küzdelem és a bosszú kegyetlensége:

„Én pedig, történétesen, magammal szemb аsém vagyok irgalmas, tiprok az ellenségen egyóra hosszat vagy még tovább mint egy óra hosz-szat, mert kivánkozom megtudni, hó y mily: nmibennünk az élet."

Amde mégis, vajjon lehet-e. forradalmi köl-tő a polgárháborúnak olyan énekese, aki a for-radalom katonáit, közkatonától a legendás vöröstábornokig „közönséges" embereknek ábrázd? j,a,akik minden harci erényük ellenére se tud j kkivonni magukat a pogárháború törvény ének, azelvadultság, a vérontás, a kegyetlenség tébolyhatárát érintő ideg mámorának apokaliptil= tsbűvölete alól?

• S lehetne a kérdést agresszívebben is megfo-galmazni: nem a forradalom katonái emlékéneks magának a forradalom megbecstelenítése-e,úgy látni és úgy ábrázolnia forradalom katonáités a forradalmat, mint ahogy Babel teszi?

Vajjon dicsőségére szolgál-e a polgárhaború .

ügyének Prisztcsepa, , a •fiatal kozák? Babel el-mondja róla, hogy a fehérek elöl menekült ésazok erre bosszúból meggyilkolták a szüleit, aszomszédok pedig kihasználva a kínálkozó jó al-kalmat széthordtak mindent a viskóból. Mikora fehéreket aztán kiverték Kubánból, megje-lent a falujában Pristsopa fekete köpenyében,

oldalán görbe karddal, maga megett szekérrel.Ment egyik szomszédtól a másikig s ahol csakegy az ő házukból való korsóra, kendő re vagy.pipaszárra ismert, mindenütt vér. folyt. Mert afiatalok elmenekültek, öregeket szúrt le. Mikorelkészült, visszatért a szül őházába, lerakta aszekérrő l a megtalált holmikat, visszatette őketa szülő i házban a megszokott helyükre, pálinkáthozatott és magára zárta az ajtót. Két nap, kétéjjel iszik, énekel sír s kardjával ,az asztalt ver-desi. Harmadnap Pristsopa házából füstoszlopszáll fel. A falubeliek nézik a füstoszlopot, 6 megtántorgó lábbal megy az istállóba, hogy el ő ve-zEsse és egy revolvergolyóval leterítse a tehenét;az égő istállóban hiába bő gnek a visszamaradtökrök. Pristsopa még eloldja a lovát, nyeregbe

veti magát, kitépi egy csomó haját, beledobja atűzbe és elvágtat.Ilyennek festi Babel a szocialista forradalom

harcosát, bajtársát, a vörös kozákot. És nem tün-teti fel nemesebb színben az ideológust, a lap-szerkesztő t, aki miközben az álmos szakácsné-nak politikai órát tart a cárok rémtetteir ő l, egészidő alatt a vágy kínozza, hogy lefekhessék aszakácsné mellé úgy, mint ahogy azt szeme lát-tára a szakács megteheti és teszi. És Hlebnikov,aki sértődöttségbő l, mert elvették a fehér és ő -dcrét, hátat fordít a vörös hadseregnek, mÉg apártból is kilép, de azért mégis a vitebszki for=radalmi tanács elnöke funkcióját tölti be. ÉsSzavicki, az ezredparancsnok, „a világhír ű hő s",aki ünnepélyes búcsúlevelében nem átall bor-

délyházat és trippert emlegetni. Félelmesen, so-kak számára bizonyosan visszataszítóan közön-séges emberek. S durvák. Éjszaka van, az ezredhalálosan sebesült politikai megbízottja magával tehetetlenül fekszik a szekéren, mellette azasszonya és Ljevka, a kocsis. Közvetlen közel-ben dúl a csata, a fehérek áttörtek és idehal-latszik nemcsak az ágyúdörgés, de a feуerro-pogás is. A politikai megbízott csukott szernek =kel, ünnepélyes mint halott a ravatalán, nagyviaszkszínű füllel, figyel a harc lármájára. Mel-lette a kocsis csámcsogva eszik, aztán az asz-szonyhoz fordul, aki nem igen kéreti magát. Otthagyja a sebesültjét, hogy a kocsissal, Ljevkávalélvezze a szerelmet a magas f űben. A haldoklólátja az asszony meztelen térdét, hallja a csata

zaját és egy-egy csendesebb percben, hallja,hogy szeretkeznek azok ketten a bokorbap. Azasszony miután feltápászkodott, szó nélkül visz-szatér a politikai megbízott kocsijához, kötéstvált s közben miután kézi lámpával megvilágít-ja a seben kimondja a gondolatát: „Holnapramára túlvilágon leszel" — mondja letörölve apolitikai megbízott homlokáról a hideg verejté-ket. Bombák hullanak, az egész vidék lángba-borul, menekülni kell. Ljevka, a kocsis vadulhajt. Az erdő szélére, a szanitéc állomásra jutva,az asszony látja, a sebesültjé halott. Sikoltvaveti rá magát. A kocsis nézi az asszony két-ségbeesését és megjegyzi: „Meg kell hagyni, jólmegvoltak egymással" — s nyomban, hogy ma-gyarázatát adja • az asszony fájdalmának, ígyfolytatja — „Most majd az asszonynak megintmind az egész század alatt kell ficánkolnia. Nemkönnyű ..."

Összeférhet-e forradalmi szellemmel az ilyenkép azokról az emberekrő l, akik annyit szen-vedtek, vérüket ontották, életüket áldaztá К egy

87 6

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


nagy eszme, a forradalom győ zelméért? Ha itt-ott valami szépet, egy-egy megható gesztust,nagylelkűségre és áldozatkészségre valló jellem-vonást is fel-feljegyez az író, mindent túlhar-sog a lelki durvaság, az állatias ösztönök lel-ketlen és szégyéntelen tombolása.

Forradalmár-e az, aki ilyen képet fest a far-radalom' katonáiról és magáról a polgárháború-ról?

Ha •nem volna: másról szó, mint ideológiaikérdésrő l, feleletképen hivatkozni lehetne Le-ninre, aki ép azokban az •években, melyekben aBabel novellái íródtak s melyekr ől ezek a novel-lák szólnak, azt írta, hogy „a forradalom nemaz égbő l pottyan alá, hanem azon a földön szű-letik és nő nagyra, amely a népek négyéves mé-szárlásának a vérével van megöntözve, millió ésmillió ember közepette, akik 11 vannak kínozva,össze vannak törve és elvadultak ebben a rné-szárlásban."

A kérdés azonban ideológiai és esztétikai.Magával a kérdéssel, hogy szabód-e ezt vagy

azt így vagy úgy ábrázolni az írónak, aki for-radalmár, a puszta kérdéssel már voltakép két-ségbevanják a költő esztétikai és ethikai jogo-sultságát arra, hogy „önz ő n" minden kompro-misszumot elutasítóan ragaszkodjék a valóság-x 'ól alkotott saját egyéni víziójához és annak ateljes művészi realizálásához. Ezzel a kérdéssela teljes ő szinteséghez . való esztétikai és ethikai.jogot vitatiák el — nem minden írótól, hanem épaz olyóntól ; aki nem tudja — s nem akarja —különválasztani a maga művészi alkotó munka-ját attól az egyetemes társadalmi küzdelemt ő l,mely az embernek emberibb életfeltételeket, egytisztább, igazabb és dúsabb életet akar kivívni.

A költészet — és minden művészet — a kinem mondott vagy ki nem mondható kimon-dásával, azzal kezdő dik, hogy az ember nemakar titkot, neon akar „illedelmes" maradni,hanem a kifejezés erejével minden elhallgatástés némaságot, a konvenciót áttörve az u n i oh u m á n a extázisát éli át és akarja átéletni.A forradalmi költészetet megfosztani a nemmérlegelő , vakmerő és individuális őszinteségjogától csak egyet jelenthet, csak azt jelenthe-ti; hogy a forradalmi tendenciát összeférhetet-lennek deklarálják a művészettel. Csak azt je-lentheti, hogy a forradalmi művészet — esze-rint a felfogás szerint — esztétikailag szükség-sт erűen bátortalanabb, személytelenebb, sz űr=kébb, szegényebb a nem-forradalmi művészet-nél, melynek — a forradalmi művészettel szem-ben —. elő joga, hagy nem kell öncsonkítónakenne •

A művész, aki nem forradalmár, merészeb-

ben nyúl a témáiáhaz, egész egyéniségénekszenvedélyesebb latbavetésével, a maga mé-lyebb élményrétegeibő l, konvenciókat inkábbfelrúgva szólalhat meg, megdöbbentő bben, meg-rázóbban s inkább az egész. emberhez szólhat,mint a művész, aki forradalmár — a művész,aki ha teljes értékű művész, nem lehet forra-dalmár: nagyjában és egészében ilyen abszurdkövetkeztetések lennének egyedül helytállók,hogyha forradalmi művész csak • az volna, aki-nek a művét . a napi politika közvetlenül pla-kátszer С1 propagandaeszközként használhatnáfel.

A huszas években Szerafimovics „Vasára-dat"-ától Babel „Kanarmijá"-jóig ép azért lát-szott a szovjet epika esztétikai forradalom kez-

deményezőjének, mert nemcsak a témája döb-bentett meg újszer űségével, hanem azabráza-

lás is a merészségével. Izgató újságot jelentettépúgy a tartalmak sűrűségével, mint az élmény-nek az író ábrázolási módjában kifejezésre jutó

szenvedélyes, szinte vad intenzitásával. Való-sággal barbár, valósággal fenyeget ő er szakosbetörésnek hatott a mindinkább ezoterikussáváló modern európai irodalom finom és kifi-nomodatt ízléssel gondozott kertjeibe ; - aholmindinkább az izolált benső élet szenzációi, - atudatalatti élmények félhomálya és rémei . ma-radt az uralkódó probléma. De ugyanakkor ahuszas éveknek ugyanaz a szovjetirodalma . apuszta megjelenésével nyilvánvalóvá tette egészkietlen esztétikai szegénységét és emberi lapos-ságát annak a szavaló és érzelmes, a pral е tártkizárólagosan hő ssé és nemessé romantizálószociális illetve szociáldemokrata „irodalom-nak",

A huszas évek szovjetirodalmában sem se-hal se nyilvánul meg olyan egyérteműen ésolyan művészi erő vel a forradalmi irodalomnaka róla alkotott addigi fogalmakat revideáló, ad-digi kereteit szétvető ; esztétikailag és ethikai-lag egyaránt ú} káncepciója, mint a Babél„Konarmijá"-jóban. Forradalmi irodalom, ahogyaz a „Konarmijá"-bon megjelenik, már nem aztjelenti, hagy az író kézenfogja áz olvasót és

egy a' célnak megfelelő en leegyszerűsített, sti-lizált világon keresztül vezeti el egy politikai-társadalmi igazsághoz, melyet aztán író és ol-vasó egyaránt megindultan vallanak és hirdet-nek a magukénak. Forradalmi irodalom, ahogyBabel felfogja és alkotja, azt jelenti, hagy azadott shakespFare-ien orkesztrált valóságatshakespear-i orkesztrációval kell kifejezni. Azadott shakespeare-ien arkesztrált • valóságbanépaly kísértetiesen halvány. époly élettelenülszegény az apolitikus, magában s magával ját-szadozó artizmus, mint amilyen halvaszületettaz a fajta szociális-tendenciózus irodalom,mely az• ellentmondósaktól; problémáktól és ma-teriális nyomortól marcangolt élő embert siral-masan unalmas ozitív vagy negatív h ő ssé, tár-

sadalmi képletté avult iskolakönyvek tanulsá-gos történetei tanúságának megtestesít ő jévé, jóvagy rassz példaképpé, az írót pedig fölerxieltujjú tanítómesterévé vagy pedig népszónokkáredukálja. •

Forradalmi művészetbe nem politikai tézi-sek, nem pártproramm és nem elméleti isme-retek lehelnek lelket: Forradalmi művészet nemszületik elhatározásból, nem a művész szándé-kából, hogy művet alkoss n, mely majd egye l őre megformulázott forradalmi világnézet fel-világosító és buzdító illusztrációjként szolgál.Minthogy minden művészet egyéni élménybő ltámad és a művész dramatikus benső feszült-ségének explozív kényszere hívja életre, forra-dalmi akkor lesz valamely műalkotás; ha alkot-tójának egész érzelmi- és gondolatvilágát, egészéletét betöltő és meghatározó élménye, hogy avalóság, melyben él, elviselheíet'enül esztelenés lázítóan embertelen.

Az életfeltételek émbertelens nek, az életellen mint hóhérélet ellen való ' ő zadás kény-szerének intenzív élménye az ír í egész műveminden részletében ellenállhatatlanul kifejezEs-re fog jutni. Nem .deklarative, hanem mint, áb-rázolási mód, mint stílus, mint az író szenzibi-litásának tényező je, mint a képzettársításainakirányítója, mint a mű életeleme. mint m i n d i gés mindenütt kiütköző fájdalom, harag és vágy.

Babelnél még a táj és az egész természetábrázolásában is tükröződik a vád, a harc s azegyetemes pokol víziója:

„A narancssárga nap mint egy levágott fejbukik le a láthatáron, a felh ők közül gyengefény szivárog és fejeink felett a naplementelobogói lengenek. A tegnap kiontott vér és amegölt lovak szaga csöpög bele az esti h űvös-

87 7

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


ségbe ..." S nála „az utca gránitja sima, mintegy halott koponyája". S az alkony Zsitomir-ban: „az ég a színét változtatja: abból a felfor-dított palackból ott fenn a magasban finom vérfolyik" és csatatér a naplemente is „a naple-mente narancssárga csataterén bátortalanulgyullad ki egy csillag.".

Messze, ó, nagyon messze megettünk ma-

radt a romantikus rousseaui természetimádat!Az embernek több és szörnyűbb fájdalmat sen-ki • se okoz az embernél, de az ember az életeszámára gyógyulást, értelmet és szépséget seholmásutt nem kereshet s nem keres, mint az em-bernél, az emberrel való szolidaritásban s azember és ember közti viszony megtisztulásában.

S az egyetemes pokol vízióin közepette, evízió felett él egy vágy, egy akarat, melynekigQn egyszerű s megrázó nevet ad az író. Vanbenne valami hátborzongatóan kihívó és egy-ben fölemelő , amikor a hullák halotti némasá-gába dermedt . Zsitomirban, a házban. melycsendjével és ürességével — nyilván kirabolták3 halottaskamrát juttat Babel eszébe, Babel, azsidó vöröskatona, akit elvezettek a híres bölcs

rabbihoz, miután a . rabbi kérdésére: „Honnanjött a zsidó?" — megmondja: „Odesszából" ; akérdésre: „Mit keres a zsidó?" — Babel rövi-den egy szóval felel: „Örömet".

Hamletnek igaza van, mikor megveti apuszta szót. A kérdés ugyanis mindig az, hogyhol és kinek ajkáról hangzik el a szó. Abban aZsitomirban és ennek a vöröskatonának ajkána szó: öröm — több a szónál, hitvallás és fana-tikus, forró és dacos forradalmi jelszó. Forró-dalmi, jövő t hívó, jövő t formáló akarat szava.Nem a pillanatnyi politikai hasznosságán s hasz-navehető ségén s nem a forradalmi szótár fárad-hatatlan alkalmazásán, hanem a m űvész szen-vеdkiyén, szenzibilitásán, talentuma nagyságán- és mindenek el ő tt e talentum merészségénmúlik a mű forradalmisága. Ha nem így volna,akkor például egy Daumier műve csak addigélne művészetként és forradalmat szító m űvé-szetként, míg az a társadalom él, mely ellenlázadt. A valóságban azonban az a szabad em-berre, tisztaságra és szépségre éhes emberség,ami lázadásra ihlette, benne é1 gúnyjában ésharagjában, benne él művében és forradalmierőként él túl forradalmi győ zelmet és győzel-meket is.

S nem igaz, hagy csak támadó gúnyban ésvádoló haragban nyilvánulhat meg lázadás.Mint fojtott sikoly az öröm, az annyira távoliöröm után, úgy még a sírás is lehet forradalmi,lehet nagyra és egészre tör ő , teremtő erejű elé-gedetlenség megrázó hívása. A Babel odesszainovelláiban a pogrom leírásában annak a gye-

reknek a sírása, akinek a csikorgó tolókocsibanülő nyomorék kapja ki a táskájából az áhított

galambot és arculütve , a gyereket annak a ha-lántékán morzsolja és keni szét annak a mégmeleg testét — az több gyereksírásnál, az agyereksírás az els ő ráborzadás egy világra, melynem hallja meg a sírágit. Ez a kezdet. Kezdeteegy világ felfedezésé ~iek. Mindenki azt hiszi,hagy ismeri a világot, melyben él — de eze na síráson keresztül el ő ször válik láthatóvá a

megszokott világ, melyhez ez után soha többénem lehet hozzászokni.A Babel irodalma azért forradalmi, mert a

költő i élmény intenzitásának erejével tör át min-den szellemi inercián és némaságon, a költő iélmény intenzitásának erejével tárja fel önma-gát, azt, ahogy ő élte át a „rendet" és a „bé-két" és ahegy ő látta és élte át a forradalmats a polgárháborút s a költ ő i szó szuggesztivi-tásával kifejezve a felfedezéseket és élménye-ket, melyek forradalmárrá tették és melyekellenllenére se lehet, se tud más lenni mint for-radalmár — ezzel elvégezte a maga dolgát s ez-zel válik minden töredéke egyetlen egé s szé,mert mind errő l az egyrő l tesz maradandó ta-r"s'zgot. Errő l az egyrő l, arról, hagy nem lehet

embernek és nem forradalmárnak lenni, - hogynem lehet máskép forradalmárnak lenni, mintannak ellenére, hogy nem az ember parancsola forradalomnak, hanem a forradalom az em-bernek. Errő l tesz tanúságot, mely tanúság épezért tanúságtétel a nagy vágy rriellett, melyeta ; ,Gedali" című novella hő se „а megvalósítha-tatlan Internacionálé alapítója" ki is mond, anagy eretnek vágy mellett amaz „édes forra-dalom" után:

„Igent kiáltok a Forradalom felé, igent , deő lbújik elő lem és csak lövöldözéssel teszi ma-gát észrevehető vé . • •"

„Neki lőni kell, Gedali" — vágok az öregszavába — „mert hiszen ő a Forradalom!"

„De a lengyelek azért l ő ttek, édes uram,

mertő

k az Ellenforradalom. Ti lő

ttök, mert aForradalom vagytok ... A jó ember jó dolgotcselekszik. A Forradalom jó emberek jó dolga.De jó emberek nem ölnek. Tehát rossz embe-rek csinálják a forradalmat. De a lengyelek isrossz emberek. Ki fogja Gedalinak megmonda-ni, hol a forradalom és hol az ellenforradalom?Tanulmányoztam én egykor a Talmudot és sze-retem Rase kommentárjait: és Majmonidesz írá-sait. 1 s élnek Zsitomirben más tudós emberekis. 1 s mi mind, mi tudós emberek mind. arccala földre vetjük magunkat és tele torokból ki-áltjuk: Jaj, hol késik az édes forradalom?"

Gedali nem forradalmár s hogy mennyirenem az, azt senki se tudja jobban, mint a for-radalmár, aki gyöngéden úgy hajol a kis öreg

fölé, mint a saját gyermeksége tiszta álmaifölébe.

87 8

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


C SEREGYÖRGYVERSEI

Vigasság

Halom szöllejé szűri a bort,fürtökbe darázs csíp idébbmegpréselik ,dünnyög ő szelek.Egy karó kazalba szeret,tántorognak a veny igék.

Parti fecske kerüli a sort,

szárnya nyoma öles fonál,vércsecső rű, valamit keres,s viháncoló kesely és derestücskökkel siklón boronád.

Lapály fenekébe vesz a por.Fél f alu lakziban donog ,

s míg a fal, a föld szíve remeg,nekicsördít három szekeretegy zuhanás és elrobog .

EmlékA táj szokatlan.Süppedő zsombékzizzen koronkénts a töltés mellettkis ér, fut uersenyta sugarakkal.

Kavicsait míghalkan csiszolja;fölcsapa sodra

s hajlongó hídnálámulat hintátfonálon ing-ring .

El-elcsatang olegyre messzebbié,fű közé veszve

töltés mellő l,csobogón, cseng őnel-elbarangol .

Az é g bús káosz .. .reme g ő énnyel,

olvadón kékell.N yilt idő kattog ! —s képzelet kapkoda valósághoz.

079

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


Városi ,fények

Rejtélyes város sötétl ő utcáinnekivágva vonzó fényeinek

száz szemet láttamcsillogni és kihunyni újra,mint hajótörött felé közeli sziget,száz arc nevetett messze s odaveszveá hullámok közt ringatón, ringón — ringónés elcsodálkoztam: hogy szállnak a szívekkörözve lejt ő , sikló örvénysuhogó, lenge mélyébe —hogy kék háló merigetbíbort a káprázatnak.

Aztán két kék szemre tágultvégtelenségb ő l szöv ő d ő mosoly

borított be egyre jobbanomló örömeső ben,széteső villamoson,hogy eдyetl en dallá olvadtaka zörejek, robajok össze,mint mikor szétnéz egy fény s beoson;és villogó tükörré válikbenn minden —míg kezemre nem mosom,hogy elvigyem Csillagnak.

Ködszabó szél zúg köztem. és a szík közt,s b e f u j ja lassan sok zizzen ő ,

aszott, holt levéllelaz utakat, messzi tájat;egyre laposabb mellű a mező ,

riadt bokrai f ölpipískednek,hogy elérjék a felh ő k rojtját— pár barna márakverő —szivárványt csókolnia zivatarra,egy rám is vár tán —s odakiált a messzeségbe vesz'daloló darvaknak.

Mintha itt születtem volna, a zsörtöl ő dő

ég alatt, fejem fölöttezer új csillag gyulladfényl ő n, 's sziporkáz az éjben,a téren, mint lefödött,elkerített nappalbokros, buja kertként,benne óriássá növökidefut minden ér, patak, csermely,

itt kürtölnek a hajók búavа

,mint örök, életes örömökegyikbe beszállok én is .

880

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


ѕ affer А á1:

Alku

Szürke, vékony füstcsík kanyargott a• lécekkel, pléhdarabokkal és kátranypa-pírral foltozott kis kabin kéményébő l , je-lezve hogy a barkán van élet. A kabina bárka hosszának körülbelül egyharma-dát foglalta el. Elő tte, a nyitott rész televolt apróra hasogatott tűzifával, ürespléhkannákkal, lécekkel és széles deszkákkal amelyeken különböző füvek és fa-levelek száradtak kiterítve a napon.

Az ember a város felő

l, 'az öböl túlsópartjáról jött; fehér, lobogó felölt ő t; va-salt nadrágot és napszemüveget viselt.Megállta töltés tetején, el őbb j ó1 szem-ügyre vette a bárkát, azután, mint akivégleg meggyő ző dött hagy j ó helyen jár,rálépett a deszkapallóra és hangosan kö-szönt:

Jónapot! A hang elrepült a víz felett. Egy hor-gász . aki . feljebb, az öböl torkolatánálunatkozott, a jövevény felé fordult, de akabinban semmi sem mozdult.

Halló! -- emelte fel a hangját ajövevény — Van. itt valaki? — de felele-tet ismét nem kapott.

Felöltő je alját összébhúzta magán mintaz asszonyok a hősszú báliruhát és óvato-san, vigyázva hogy hozzá ne érjen vala-mihez, belépett a bárkába.

A kabin ajtaja lassan kinyílt és a ré-sen felső testével kihajolva megjelent egyeanber. Űgy hatvan év körüli lehetett, deezt az arcát borító sűrű szakálltól nemlehetett pontosan megállapítani. A szemfelé az arc minden, részébő l mély ráncok

barázdái futottak, sötét csíkaktit húzva azamúgy is sötétbarna bő rre, amely csillo-gott a verítéktő l. Hunyorogva, szótlanulszemlélte a jövevényt. -

Az idegen a lába elé nézett. Annyira elvolt foglalva önmagával, hogy észre semvette az öreget. Akkor torpant meg ami-kor a kabin ajtó elé érve fölnézett.

Jónapot!Az öreg: előbb tető tő l talpig végigmér

te a. látogatót, ázután kelletlenül vissza-köszönt:

Jónapat.= Maga az a Péró bácsi? — kérdezte

a jövevény.Én vagyok. — felelte az öreg és to-vább hallgatott.

Egy ideig az idegen is hallgatott, mint-ha azt várta volna, hagy jövetele céljafelől kérdezzék, de amikor . a hallgatásmár kellemetlenné kezddtt válni, meg- .

sz б lait:A Miklós, a halász küldött magá-

hoz ... vettem egy csónakot ... a motormajd valamelyik nap félhúzza és itthagy-ja magánál. A napokban majd eljövök,megnézem hogy megérkezett-e ... Gon-

doltam addig ,magánál ellehetne;..Az utóbbit már bizonytalanul . mondta

és feleletet várva megállt. ,,Maga hol dolgozik? — kérdezte az.

öreg, mintha nem is hallatta volna amita jövevény mondott.

Én? ... A nyomdában. — felelte aj övevény. A váratlan támadás kellemet-lenül meglepte.

--Ott. ahol az . újságot csinálják?Ott.

Az öreg még hunyorgott egy ideig, azé

után kinyitatta a- kabinajtót:Oyere be.Az idegen bepillantott .a kötelek, dró-

tok, pléhkannák és láncék tömkelegébe,

~8 1

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


amelyek elborították a kabin belsejét úgy,hogy a végében álló ágy alig látszott t ő -lük. A látványtól meghökkent, azutánmégjobban összehúzta magán a kabátot éslehajolva belépett.

Van nekem egy unkaöcsém. Nemtudnál neki valami munkát adni ott ná-lad?

Nyomdász? _Nem.Mi ' a mestersége?semmi. Paraszt.

Az idegen zavartan mosolygott .. .Nem tudom, nem . én határozok az ilyes-mirő l, én csak hivatalnok vagyok. De va-gyunk ott így is elegen. Nem hiszemhogy kellene.

Hm! — móragta az öreg és újból

szemügyre vette -a. jövevényt.Ülj le.,-- Nem ülök le, csak egy pár szóra

jöttem. A csónak miatt. Mondom ha fel-húzzák ide...

.Na! Ülj csak le ide nyugódtan —tólta felé az öreg a háromlábú széket.

Ne félj, nem kenyed össze magad.Az idegen leült. Ovatisan felhajtotta

felöltő je széleit, azután elkezdett a zse-bében kotorászni. Cigarettát vett el ő : Ami-kor elébe tartotta, az öreg kivett egyeta dobozból.

Drága cigarettát szívsz. Jól. megyneked.

A másik hallgatott. Rágyújtattak.— ,Vedd meg ezt a motort — mutatott

az öreg a bárka közepén terpeszked ő

nyersolajmotorra — Jó motor. Úgy dol-gozik mint az öra. Neked oda adom negy-venezerért.

Hány lóerő s?-- Tizenkettő .

Halászcsónakba bele lehet szerel-ni?

— .Abba nem. Egy kettő re szétrázná.-- Hát akkor minek nekem?Az öreg vállatvont:

Gondoltam, van, pénzed, Majd ela-dod. Haszonnal.

Magának nem kell? — kérdezte ájövevény — Mivel hajtja a bárkát?

Van nekem még egy. Harminc ló-erő s. Az még jobb motor. Úgy gondoltamhagy ezt eladom. Öreg vagyok. Valamibő l élni kell. Nekem nincs társadalrrmi biz-tosításom. Nem kapok nyugdíj at — és su-nyi pillantást vetett a vendégére.

Mikor vette maga ézt a motort?A. háború után. Az Otpad-nál, az.

ócskavaskereskedésben. Lehet ott találnimindenféle használható dolgot. Ma ilyen

a divat. Ha valami elromlik mindjártócskavasba dobják. Ennek is csak a mág-nese hiányzott. Ötezer dinárért vettem.Kilóra.

Az idegen kinézett a foltozott kis abla-kon a fokon üldögélő horgászok felé. Abárka és a horgászati között, felfordítva,félig partrahúzva egy kis vashajó ron-csa feküdt. Csupaszon meredez ő bordáza-tával olyan volt, mint egy nagy hal le-rágott csontváza.

Az öreg követtea tekintetét:Vedd meg azt a bárkát. Nyolcvan-

ezer dinárért odaado к n.. Ráköltesz mégnegyvenezret és olyan kis hajó lesz bel ő -le, hogy akárki megad érte félmilliót.

Az idegen hitetlenül csóválta a fejét:Csak negyvenet? Hiszen ennek j ó

formán csak a bordázata van meg.Negyvenbő l meg lehet csinálni. Csaknem úgy, ahogy most dolgoznak. Magamvenném meg hozzá a plét, a mestereketmeg napszámba fogadnám. Fizetnék ne-kik napi kétezer dinár napszánót, de úgydolgoznának ahogy nekem tetszik. Nem

•gy ahogy most csinálják. Napi nyólc. óra,meg miegymás

Az idegen hümmögött valamit, de azöreg már nem figyelt rá. Más foglalkoz-tatta:

Szóval te a nyomdában dolgozol.Ott ahol az újságot csinálják?

-- Ott.Еs most miért nem vagy munkán?Este dolgozom.Rólam már írtak egyszer az újság-

ban. Két évvel ezel ő ј t. Majd mindjártmegmutatom.

Az ágyhoz ment és felemelte a rongy-pokrócot. Alatta kisebb, nagyоbb ' tömöttzsákocskák feküdtek. Hirtelen az ide-genhez fordult.

Látod? Ez is megér félmillió dinárt

amin fekszek. Ami ezekben a zsákokbanvan.Mi van bennük? — kérdez_ te kis-

sé unottan az idegen.Füvek: Gyógyfüvek. Kifizetnének

érte félmillió dinárt ha eladnám.Az idegen hümmögött valamit, az öreg

pedig tovább kutatott. A zsákocskák alólegy összehajtogatott, régi, megsárgult, új-ságlapot húzott elő es az idegén orrá alátartotta.

Látod? Itt írja: Harminc esztendő .

munkája. Tomics Péró gyógynövénygyűj-

tő . Ez én vagyok... valamikor nagybandolgoztam. Csak végig mentem a bárka-vala dunamentén és az asszonyok hoztáti a füveket..Néha az egész falu gyeréke

882

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


nekem dolgózott ... Vettem nekik cukrotés kész. Volt úgy"_ hagy harminc, negyvenmázsa növényt is összehordtam .. .

Az idegen visszaadta az újságot. ,Télen" meg válogattunk. Befű-

töttél odahaza a nagyszobában és jöttek

az asszonyok. Egész nap. Volt ott nóta,beszélgetés. Az egyiknek selyemkend ő t,

vettem, a másiknak szoknyát, úgy, aj án-dékba. Ha pénzt kínáltam volna nekikegy se jött volna. Ilyenek az asszonyok.

Maga akkor sokat kereshetett —mondta az idegen.

– Kerestem iselelte az öreg ésa szeme megvillant — de nem csak ke-restem, hanem segítettem is. Mert nö-vénnyel minden betegséget ki lehet gyó-gyítani. ide nézz:

Az ágy feletti kis polcról egy mocskos,olajos könyvet vett elő és az idegen elétartotta. A címét már alig lehetett kibe-tűzni rajta: „Gyógyítás gyógynövények-kel".

Ebben a könyvben minden bennevan: Gyógyítok mindent. Aranyeret, méd-dő séget, gyomorfekélyt ... nekécl nincsaranyered?

Nincselelte az idegen és elne-vette magát mintha megcsiklandoztákvolna. Kezdte sze"mmelláthatóan érdekel-ni a dolog:

És mennyit keres maga Péró bácsiezzel a, :...gyógyítással?Mennyit? ...smételte az öreg

és szavaiban valami dühös büszkeséghangzott — Megkeresik én fiam húsz —harminc ezer dinárt is havonta.

Az idegen lustán •bólogatott. Nem le-hit tudni, hogy hiszi-e vagy sem. Künna deszkapallón léptek koppantak, azután.kinyílta kabin 'ajtaja. Egy asszony jöttbe lábossal a kezében.

Péró bácsi egy kis maradékot hoz-tam. Mondok, maganak úgy sincs aki f ő z-zön. Az öreg nem szólt egy szót sem. Akis polcról elő vett egy kormos, piszkosfazekat. Az asszony bele öntötte az ételt,valami levesfélét, végigmérte az idegent,azután szótlanul elment.

Az öreg föltette a levest a motor mél-lett álló dobkályhára, azután leült az ágyszélére. A cigaretta mára körmét égette.Még egyet szívott bel ő le azután eltapostaa padlón.

— Hálából hoz néha ebédet. Kigy б gyí-tattam az urát. Aranyere volt.

Hm! — morogta az idegen.Furcsa népek ezek a bácskaiak. Kü-lönösen ezek itt a városban. Mind azt sze-retné, hogy elő bb gyógyítsam ki ő ket, az-

i

után 'majd fizetnek .. Ha meg kigyógyí-t o m , felém se néz többet .. .

Másutt is ilyenek az emberek —, bökte ki az idegen, de az öreg a szavábavágott:

Amarra lent azért jobbak a népek.

Nem is maradok én itt sokáig. Ha meg-unom, lemegyek Beográdba, vagy Szme-deтevб ra.

Az idegen szemmelláthatólag megijedtettő l a lehető ségtő l.

És mondja csak Péró bácsi, kinél le-hit itt csónakot tartani?

El lehet majd itt a bárka mellett.De ha maga elmegy ... Szmedere-

vóra .. .Nem most lesz az még ... Jó borok

vannak ott... Itt a városban csupa ha-misbort árulnak.

Ha följebb megy á folyón, a hegy-alján is vannak jó borok.Vannak, vannak. Jártam arra a

multkorában. Autóbusszal jöttem haza.Alig értem idea megállótól, úgy megfo-gott. Pedig csak három pohárkával ittambelő le ... Jó erő s bor.

Az idegen úgylátszik készül ő dött, mertismét a csónakra terelte a szót:

Szóval, ahogy mondtam. Miklós mo-torral felhúzatja idáig ... valamelyik napmajd erre nézek . .

– Elintézzük .. .

Javítani is kellene rajta egyetmást ... kátrán.yozni ... Mindent rendbe hozunk...

Odakünn a pallón ismét lépések hang-zottak. Két fiatalember jött: Maga az aPéró bácsi? — rontottak be a kabinba.

-- Én vagyok. Mi kell?Hallottuk, hogy van' eladó motorja.Van. Itt van e.

A fiatalember megnézegette a motort°jobbról balról. Körültapogatta és bóloga-tott.

=-- Na, mondj valamit — támadt rá azöreg.

Mit mondjak?Mennyit adsz érte?Mennyit kér érte?Hatvanezer dinárt ... sok?Hát ... kérni lehet...Te mennyit adnál érteondj

árat ..Még nem mondhatok semmit —

vont vállat a fiatalember.Az öreg ütötte a vasat:

Értesz te á motorokhoz?A fiatalember vállatvont és nevetett.

Volt már dolgom egy-kettővel.Mit nézel meg elő ször a motoron —

vizsgáztatta az öreg.

~~

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


Иát ... megnézem milyén a kóm-pressziója ... megnézemn .a gyújtást .. .

Kompressziót, úgy-e ... én is értekám a motorokhoz...

Egy szóval sem mondtam hogy nemért hozzá .. .

— No, mondjad hát, mennyit fizetszérte? .. .Van magának másik motorja is?Van, de nem eladó .. .Azt hol lehetne megnézni.Sehol. Nincs itt. Szétszedtem.Nagyobb mint ez?Nagyobb. Harminc lóer ő s.

A fiatalember bólogatott, mosolygott,azután á másikra nézett. Az idegen Csen-desen ül# a kisszéken és f igyelte a szó-párbajt. Kicsit mintha az öreg pártján ál-lott volna, mert időnként haragos pillan-

tást vetett a fiatalemberekre. Különösenamikor azok . nevettek az öreg együgyű

erő szakoskodásain.— No, majd meggondoljuk... valame-

lyik nap majd eljövünk -- mondotta amotorszakértő és kifelé indult.

Nincs ennék egy vasa se — mondtaaz idegen amikor becsukódott mögöttükaz ajtó és egyedül maradtak:

Nincs hát ... felhajtó ... — morogtaaz öreg — Valakinek veszi ... kereskedik.

Gondalja?

Ismerem én ezeket ... különben, kinem ; kereskedik ra. . . mindenki vala-mit csinál. Vagy kereskedik, vagy privátdolgozik...

Nehéz megglni a rendes kereset-bő l... — bólintott az idegen és megintkinézett a kis ablakon a bárkaroncs felé:

Soka pecás erre. .. Van e jó fo-gás?

sok. Egye el a feni őket. — morog-ta . az öreg — az ember nem gy őz velükveszekedni. Innen akarnak pecáznia bár-kából. Meg se kérdezik a nyavalyások,hagy szabad e, csak bej önnek .. , minthaaz övéké lenne ... vegyenek maguknakcsónakot ha pecázni akarnak .

Ki kell zavarni őket ....Alig hogy az ember kiteszi a lábát,

már gazdálkodnak a szegénységibe ... Pe-dig hát néha a várasba is el kell menni.. .Te nő s vagy?

Nő s.Jó ásszonyod van.Mibő l gondolja? — mosolygott az

idegen.

Meglátszik rajtad. Rendben tart .. .Gyereketek van-e?

1Vinc.Az baj. Ha Iegkőzelebb jössz, hozd

magaddal az asszonyt. Majd adok neki va-lamit. Harom héten belül megfogan.

Az idegen elnevette magát.-- Mit nevetsz? Nem hiszed? Már

többnek segítettem így. Füvekkel min-dent ki lehet gyógyítani.Már évek óta jár az orvoshoz, — le=

gyintett a másik.—.Az orvasak se tudnak mindent. Csak

te hozd magaddal ha jössz.Az idegen felállt. Menni készült.-- Itt van Péró bácsi egy kis pénz.

Majd megegyezünk aztán. Mondom, kellegyet mást javítani is.

Jó, jó, csak bízd rám ... Aztán, •mondd csak, nem lehetne engem megintvalahogy kitenni az újságba?

Az idegen már a kabin ajtajában állt.Nem tudom Péró bácsi, nem írok én

az újságba.Elmész már?Muszáj. Dolgain van a városban.Várj, megyek én is. Veszik egy kis

kenyeret, meg borotválkozni is kéne .. .Hány óra lehet?

Fét tíz.Hm! Akkor még a temetőbe is kiju-

tok. Meglátogatom az 'öregasszonyt. Ami-

óta meghalt, olyan vagyok mint a kivertkutya.Az idegen nem szólt. Lassú, egyenletes

léptekkel ment kifelé. A palló végén meg-állt és a bárkaroncsot szemlélgette. Azöreg egy ideig az ajtó lakatjával baj ló-dott azután ő is utána indult.

Csak ehhez tudnék valahogy társattalálni. Háromszarosan kapná vissza apénzit. Nem kellene több, csak negyven-ezer dinár. igy meg itt rozsdásodik —kezdte ismét és kutató pillantást' vetett amásik arcára.

— Majd akad erre is valaki — mondtalágy, szinte bánatos hangon az idegen.Az öreg rántott egyet a vállán.

Dehogy akad. Ing vagyok. Nemhisz nekem már senki. Ugyan ki bíznailyen toprongyos vénemberre negyvenezerdinárt? Tudom én ezt fiam'... Csak nemakarom, hagy a világ meglássa rajtam,hogy tudom...

Mérgesen csapott egyet a kezével, mint-ha megbánta volna amit az imént mon-dott. és ráförmedt a másikra:

Na! Eridj ki a partra! ... ' Еn megmajd fölszedem a pallót.

884

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


TA VIL

Hangya András Szajna partján

Léva у Endre:

Aranypartok(Párisi napló jegyzetek)

V

El ő játék

Nem Afrikába viszem most magammalaz olvasót és nem is a képzelet rajzol elébe

képeket arról, amit nem láttam meg soha,ami csak a gondolatban él. Nem azért vá-lasztattam ezt a címet, — hanem egészenmásért 's úgy érzem, hogy az a más, amitel akarok mondani, talán ebbe a címbe férbele legszebbén.

Amikor kiszálltam az autóbuszból, ottvalahol Európa legnagyabb repül ő tereelő tt, egy kócos kisgyerek toppant mel-lém. Némán mozgó ajakkal betűzte gép-kocsink föliratát, betűzte. Mellette álló hó-rihorgas társának motyogott valamit s er-

re mindketten megelégedetten mosolyog-tak.

Kérdeztem:

— Mit olvastál, fiam?

Azt mondta:Yougoslavie!

Hm.Vállat vont. Ennél többet • nem tudott

rólunk.Vagy tudott, csak nem akarta nekem

bevallani?Mondtam:

Gyere velem acéllövő sátor mellé,fagylaltot enni!

Nem mozdult.Megismételtem a hívást. Erre már las-

san lépett felém. Harminc frank. Itt van.hdes hűsítő . Hűs és édes az íze. Olvad, tű -nik a gyermeknyelv nyomán, ha boldogancsillog is a szeme, de nem sokáig csillog.

mert elolvad a fagylalt, elhajítja a fiseketés már el is fellejtettük egymást.

Szerettem volna valami olyasmit adnineki ami nem olvad el.

885

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


Kis francia proletár. Rongyos és nincspénze ebben a hatalmas, gazdag városban.Folyékonyan bёszéli azt a nyelvet, amitén az egész életemen • át sóvárogva tanui--gattam, hogy közvetlen közelr ő l bepillant-hassak a francia szellem birodalmába.

Ő folyékonyan beszéli, — de csak úgy ,mint egykor Villon — és most milyen hálásnekm, hogy szóba álltaYn vele

Rimbauld-i kép. Eszembe jutnak a ke-nyérleső k, a kis párisi utcagyerekek, aki-ket talán éppen itt, a város _peremén pil-lanthatott meg a költ ő és papírra vetetteezt a bús gyerekdalt:

„ ... A széles pincelyukra d ő lveÁll öt gyerek.

Feszült inakkal lesve, térden,Bámulják, hogy süti a pék bennA kenyeret .. .

Hallják pattognia kenyérkét,Aztán a mosolygós, kövér pékEgy dalt dalol.

Mind kuksol ottan, egy se moccanÉs a pirosló lyukra hosszanNéznek kívül .. .

Éjfél felé jár az idő . A repülő tér fölött

már égnek a jelző

táblák a légipályaudvá-ron. • Zúgnak a gépek. Ereszkednek ésemelkednek az óriási személyszállítók, az„Aire France" csodarepül ő i, mosolyogvajárnak-kelnek a repül ő keskeny folyosó-ján a szép „légicicák", ezüst tálcán kínál-j ák az utasokat édes. hűsítő vel. Ők ingyenkapják a konyakot is, meg a cukorkát,mert akik már a repülő be belépnek, azok-üak ingyen jár a hűsítő is, az újság is, adohány is .. .

És az én kis kenyérles ő im .

csak néznek ő k .. .Rózsás orrukat a rácsra nyomjákS dalolnak látva ezt a pompát,Bús fény-les ő k .. .

Azon 'tűnődtem, hagy éjfél van és mégmindig itt csavarognak a gyerekek a re-piilő tér körül. A céllövő sátorkun a mat-róztrikós ember megpörgeti a színes ko-rangot és torkaszakadtából kiált:

— Mis Dames et Monsieurs! ... Itt akitalál, mindent nyerhet, az aranykarköt ő

órától a színházi messzelátón keresztül acsokoládéig mindent, mindent! ... Akimer az nyer! Tessék beszállni!

... Lám, itt is be lehet szállni, akárazok ott a repülőgépbe.

Ott a légcsavar forog s emeli az em-bert a világok fölé, itt meg ez a színes ko-rong forog. COsszefolynak a színek, mint arepülő gép alatta hegyek és a völgyek;most már csak színfoltokat látni .. .

— 0, kié lesz a karóra, kié a csoko-ládé?.. .

Forognak a korongok, itt lenn, és fönn,a légipályaud varon. Még följebb, a felle-gek fölött a „légicica" ingyen csokoládé-val kínálja a szomjas szemű hímeket, akiknem is a csokoládét nézik, .. itt lennmegáll a korong, kiált a matróztrikós em-ber:

- Most elkerülte a mutató a karórátmeg a csokoládét, de itt van, forog márújra. Tessék beszállni! .. Mis Dames etMonsieurs! .. .

A lármába belevegyül a motorberregés.Villognak a lámpák fönn, a légipályaud-varon, talán a Marokkóba induló repül ő -gépnek intenek, vagy az amerikainak? Kitudja?

A gyerekek a sátrak körül, akár Rim-baud kenyérleső i:

... úgy lehajolnak a kemenceSzent f énginél,Hogy szétreped rajtuk a nadrágS elkapja lengő ingök alját — A téli szél...Akkor este léptem életemben el ő ször

CPáris köveire .. .

Fehérek és feketék

Olyan magas ez a diadalív; hogy az ém-ber a nézésébe is beleszédül. A franciákalaposan megtisztelték vele Napoleont.Ennél magasabb ponton csak a SacreCoeur áll a Montmartre bejáratánál, — deinnen is messzire ellát az ember. AChamps Elyseés-n át egészen a Piaci dela Concorde-ig, az Eiffel-toronyig s az

Avenué Victor Hugo-n át a Boulognei er-dő ig .Huzatos ez a magaslat itt a nagyszel-

lemek árnyékában, er ő s a légjárat meg=labogtatj a sörényemét, de nem baj, lega-lább kifújja fej embő l a mámort a párisiszél.

Ezeket a sorokat a Diadalív lépcs ő jénírom és hosszas, magányos szemlél ő désután itt írtam a noteszomba a két szót:

„Aranypartok gyermekei" .. .Néger diákok csoportja állta körül az

ismeretlen katona sírját, megindultan ésmegillető dve. Bámulták a nagy kő kolosz-szust s gondolatuk elröppent, talán Af-rikába, arra, az Aranypartok felé, Marok-kóba, Tuniszba vagy Szudánba, ' ahol már

88 6

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


annyi ismeretlen fekete katonát nyelt el azaranyszínű homok s eddig, ha állítottak,akkor is mindíg a fehérnek állítottak em-lékművet. A feketék emlékmű nélkül ma-radtak, annyi emberölt ő n át elnyelte ő ketaz id.ő , hiszen a költészet Othellót semfestette olyan színben ; hagy büszkén ál-líthatták volna valamelyik fehér mellé .. .

Ezek a fekete diákok elő ször jártak Eu-rópában. Először bámulták meg ennek asírhegynek lobogó tüzét. Nem tudom., mi-kor járt az első néger Párisban és mikoraz első néger középiskolás diák, de ezekresokan fölfigyeltek.

Az egyik elő vette fényképező gépét,hogy lefényképezze a többit az Ismeret-len katona sírja elő tt. Kiáltott valamit,nem francia nyelven, hanem anyanyel-vén. A hangzók egészen különös játékavolt. Mit jelenthetett, azt nem tudom, deaz én süket fülemen túl halló fülekre istalált. Egy ötvenévkörüli asszony lépetthozzájuk, azután egy fiatalabb, konfekciósamerikai öltözékben. Mind a két asszonynéger volt. Utána j ött:ek a többiek : né»ger asszonyok és néger emberek.. Ameri-kaiak, akik . még soha nem jártak Af riká-bon, de most, hogy eljöttek Európábaklasszikus kultúrát nézni, találkoztak af-rikai testvéreikkel. Az egyik angolul szólt,a másik franciául., de csak az anyanyel-

vükön ' tudták egymást megérteni. Azöröm első pillanatra nagy zavart keltett.A diákok csak mosolyogtak s azt sem tud-ták, kezükkel, lábukkal mihez kezdjenek;az amerikai asszonyok könnyeket morzsol-tak szét szemük szögletében, az amerikaiemberek pedig köhögtek és ide-oda topog-tak az . Ismeretlen katona sírja körül. Afiatalabb néger asszony elővette jegyzet-füzetét és odanyújtatta a diáknak:

— Irja bele fiam a címét, hogy tudjam!Előkerült egy másik füzet is, utána a

harmadik és a címek hullámzó betűkkel

egymásután s a cím, a tartomány, vagya kormányzóság neve aláAfrica.A fekték egymásra találtak s mi fehé-

rek Európából és Amerikából külön különlődörgve néztük ezt az egymásratalálástaz Ismeretlen Katona sírja el ő tt. Isme-retlenül néztünk egymásra amíg a négerasszony örömkönnyeket hullatott, pediga francia anyában én is anyát láttam éslehet, hogy tegnap Rimbaud gyereke is,ott a légipályaudvar alatt, amikor kócosfejét megsimogattam, talán egy pillanatraúgy nézett rám, mintha apja lettem vol-na... Lehet...

De örömkönnyet egyikünk se hullatott,hagy találkoztunk, ' mert mi a „civilizáció

hordozói" vagyunk több . mint kétezer évem á r .

Kétezer év szellemének els ő bölcsője At-hén vált, második Róma, a harmadik Pá-ris....

Most fehérek és feketék együtt keres-

sük a negyedik bölcsőt, arnelyben a bő-rök színe szerint már nem választják kü-lön а ј е с semб t és ha fölnő nem nézi ki-vülrő l csurgó nyállal a bent pirosra stíltkenyércipót.

Ob el. iszk.

A hódítók itt is emléket állítottak azidőnek.

Több a hódítók emléke, ,mint .a szelle-mé. Azért csodálatos ez Párisban, mert ittmindig az alkotók voltak többen és mé-gis beszorultak a parkokba és a Sorbonneudvarára.

Az emlékművekrő l leolvasom, hogy azidők sarán a francia hadak merre jártak.A Napkirály, Sándor király, Napóleon ésa győzelemmel együtt műemléket is hoz-tak magukkal.

A Piaci de la Cancarde köröndjén, anagy márványtalapzat falain a bevésettrajzok arról beszélnek, hogy a franciahó-dítók hogyan emelték le Egyiptomban aroppant obeliszket — az egyik legszebb.

obeliszket — a magas kő

kockákról, ho-gyan tették hajóba és hozták át a Föld-közi tengeren Európába, hogy diadalmasgesztussal Páris szivébe tűzzék ... Errő lbeszél a francia márványtalapzat, sorákoz.tatja egymás mellé a nagy emberek ide-zetét, mutatja a mérnököt, aki a szállit-mányozás e mestervállalkozását végrehaj-totta s fölötte szökik a felh ők felé a leg-szebb obeliszk, amit valaha alkotó alkó-tott.

Rajzok és hieroglifák az afrikai népmultjáról beszélnek. A Ramzeszekr ő l, a

piramis-építőkrő l, a Sphinх-faragókról, aszarkofágvésőkrő l, a szarkofágakróT, ame-

lyekben a múmiák többezeréves álmukatalusszák- .. .

És most mindezt olvashatóan vagy 01-vashatatlanul itt hirdeti ez a sugároszlop,amelynek felső gúlája alatta vonalak máralig láthatók.

Megáll az idegen alatta, hosszan elnézia csodálatos művet s annyira belemerül,hogy észre sem veszi, amikor valaki mel-lette szól:—Egyiptom azt üzente, hogy Páris ad-

j a vissza az obeliszket, mert az nem azövé. Nem az övé az a patina, amit az Af-rikai szél annyi ezeréven át rárakott; nemaz övé az a verejték, amit . a1y mohón ivott

I l 7

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


föl a naptól égetett kő , ne7n, az övé a hie-roglifá с, a kő rajzok ... Adják vissza...Azt mondta Naszer: emeljék le ugyanúgya talapzatáról, mintahegy azt a franciamérnök cselekedte huszonöt évvel ezel ő ttaz egyiptomi Lauxarban, tegyék haj óra s

evezzenek vissza vele a Földközi tengerenát oda, ahonnan elhozták .. .

A töjrtánelmi igazság néha ridegen szól,a ,frna е ia fülnek esetleg úgy, mintha ün-neprontás akarna lenni, pedig nem az!Egyszelűen csak való és igaz Naszer igaza,mert az Eiffel-tornyot sem lehet Póris-ból elvinni — mondjuk Afrikába -- úgy,hogy onnan soha többé vissza ne kerül-jön a Szajna partra.

Erre egy párisi azt mondta:— A legjobb lenne visszaadni, hiszen

aző

kezük =munkája. Mert ha egyiptomi,vagy ha afrikai téved erre, nemcsak hagyrámutat, de magáénak is érzi

Róma is így gyűjtötte össze kincséit,miután a farkas fölnevelte Romulust ésR em u s t .

Hány vándorló obeliszk van még szertea világban Rómától és Londontól Berlinigvagy Washingtonig, -- hány sugároszlop,szabarm1 vagy kép, csak, most legutol-jára ezekből Pórisnak nem jutott! .. .

„Ici Paris"

Tele van a város újsággal.Mintha újsággal és karikatúrákkal len-

ne kibélelve. Nem is csoda, hiszen aJournal ő se itt született még a „Figaro"elő tti idő kben. Е s itt hajtott ki a könnyed,csevegő hangú, derűs s minden olvasónakegyben szórakozást is nyújtó francia zsur-nal i szt ika.

Mondom, annyi az újság, hogy egybénnszülött sem tudja a föltett kérdésre

elsorolnia nevüket mind. Mégő

k semtudják, hát még az idegen?!Megvettem az „Ici Paris"-t, a francia

fő város kedvenc lapját, amit a párisiak ahetilapok közül a legszívesebben olvas-nak.

A lap első két oldala karikatúra. Azutántárcanovellák, humoreszkek következnek,egy-két képesriport, megint a karikatúrákegész sora. Mindent kifiguráznak és min-dent kikacagnak. De a legszívesebben arend őrt és a szerelmet. A karikatusák sze-

rint hol a rendő r ostobán fölényeskedő ,

hol meg a szerelmes férfia naiv és ügye-fagyatt. Nini tud mit kezdeni a fölkínáltszabadszerelemmel. Nem úgy él vele,ahogy kellene és ahogy szabad...

Hagyom,ányak ezek. Forradalmi hagyo-má ny o k .

Párisban szabad a csók. szabadon szid-hatod, kigúnyolhatod a rend ő rt. A mun-kásnak még azt is külön megfizetik, hogynaponta ötször megjárja az ötödik emele-

tet, de a fizetése emberséges emberi élet-re mégsem elég.

A parkokban munkanélküliek alszanaka padon.

s szerelmesek töltik el villoni éj sz a-kájukat, ahogy ott a lombok között meg-világít, a őket a hold.

Gazdag ez a Póris, de a karikatúrákmégis arról beszélnek, hogy a régen ki-vívott szabadság elszegényedett.

Az maradt belő le, hogy most szabadonlehet kacagni.

Tündökl ő kabaré

Ha az ember már végképp nem találvalamit a mában — akkora multhoz, azemlékekhez menekül.

Igy van ez a kabarékban is.A Folies Bergéres (Póris legel ő kelő b b

kabaréja) csupa tükör. Az ember épp úgyfölhorkan benne, minta kutya a kira-kat elő tt, amikor mit sem sejtve váratla-nul szembe találja magát önmagával — srávicsorít vagy rárivall, mert képzeleté-

ben arca nem ilyen vonásokban . élt.Ennek a tündöklő kabarénak a színpa-dán a multjukkal kerülnek szembe a fran-ciák. Azaz, szembe kerülnének vele, ha be-néznének a kabaréba, de nem néznek be,mert nem akarják látni ezeket a különösvirágokat, amelyek izgatóan szép szirmaikközött magukban hordják a hervadás szí-néit .

Baudelaire énekelt ezekr ő l valamikor. a,.Les Fleurs du Mal"-ben:

„Ah,^nár hitetlenül kell dallanod unott

napi kenyeredért hitvány Te Deumod,tömjént lóbálni, mint bús ministráns

(gyereknek,

vagy titkos könnyeken edzett mosolyodatéhes bohóc gyanánt kelletni, s lelohadtkedvéb ő l új kacajt csikarnia tömegnek."

A tükrös csarnokból tovább, a süppe-d ős sző nyegekkel borított néző térre lé-pek, annyi a kellem, hogy az ember egy-szerre megtorpan s alig tud. ezeknél to-vább nézni hogy a közönségre pillantson,amely meghúzódik a páholyokban, a vé-konyabb pénzűek a széksarakban vagyháromszáz frankért az állóhelyen. Mertitt a n éz ő tér minden pontj áról tökéletesen

888

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


889

1 ? г t

Hangyai András Bastit le ernlékyn.t • ive

látf iaió az ' éden: ; а rrYezüeYenségék . nagyjátéka és tánca .. .

De villan a fény és megjelenik a szí-nen az anciem régime kora. A nagy for-rada lom : e lő tti „boldog élet", amikor aNapkirály udvara talpig selyemben-bár-

sonyban járt-kelt Versailles, parkjaiban,hallgatott andalitó muzsikát, szerelmi daltés a leánderek között szerelmi vallomást.Ez a pragrámm csúcspantj a, kosztümök-ben elkápráztató; itt az udvar, a mult er-kölcseiben is mindenek fölött áll, mertXIV. Lajos korában csak a masamód ru-háj a nyílott ki úgy, hogy az előkelő ségekláttára kibuggyanta rózsaszín keble —a többiek csak vonultak mint a pávák,hagy részt vegyenek az udvari koncerten,a „nagy énekesnő" be m uta tk ozásán .

„Szép kor volta Napkirály kora".

Ezt úgy sóhajtották el itt is, mint Ver-sailles-ben a múzeumő r, aki fölényesenmagyarázta a szemlélő nek Mária Antoi-nette hálószlaba-titkait, a Napkirály dol-gozószabájának intim dolgait s utánaszemrebbenés nélkül kiriyúj totta az el ő b blenézett idegenek elé a kezét és számoltaa tenyerébe hulló frankok formájábanaz elismerést .. .

A kabaréban a pénz nem így hullik aművésznők és a művészek kezébe.

Másutt és másképp.De azon se kell csodálkozni, hagy a né-

ger, itt a kabaréban is, aj tonálló némafakír, aki színes bő rével csak dekórum-nak jó, hogy Veronika Bell chansonLéne-

kesnó virtuóz számaihoz szép, gyarmatihátteret adjon.

A művészet és cirkusz határán mozogaz attrakció. Alig hogy a félig mezitelenvagy csaknem .egészen meziteler művész-n ő 'művészetébe hei lefe l;edkeztiél , kövtet

kezik a cirkuszi trükk: a csillár helyérő

legy valódi 'helikopter ereszkedik le a né-z őtér kellő s közepébe és kiszáll belőle acsillogó ruhába öltözött csillag: a mulattszépség, akinek fekete szépségéhez vala-mit mára fehér vér hozzáadott. Fölcsat-tan a dal,' olyan szépen, amilyent eddigmég nem hallottunk, elkápráztatj a a hall-gatót, bámulatba ejti, hagy ennyi művé-szet és ennyi báj lehetséges egy kabaré-revuen! .. .

-Ez a ma. A többi mind a mult: XIV. La-jos és Napóleon kora, teljesfiényében él

a színpadon, megelevenedik, megtévesztés igéz, de amikor kilépsz az utсára, elé-bed toppan ismét a jelen és kissé keserűfintorral látod, hogy ami belül tündököl .az csak kabaré .

1 s a nappal és az éjszaka életébő l iskicseng a nagy baudelairei kórus hangja:

„Panem et circenses!"

Szajnapartok

A művészet magas csúcsai is itt talál-

koznak.A világ minden tájáról betéved Pórisbaa művész. S amit magával hoz onnan,

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


áfionnа ~ alkоtó erejét merítette, azt b ő-kezűen ontja.

Sokan nem is tudják és nem is gondol-j ák, hagy Páris mennyit kap a j övevé-nyektő l. Valaki azt mondja:

Többet kap mint amenyit ad s a

pórisak ezért nem valami barátságosszemmel nézik az idegent, aki a Szajnapartján megállapodik és Páris földjébengyökeret ereszt.

De mindenki számára nyitva álla kapu,ezt még a forradalom adta, s ez ma Párislegriаgyabb kincse. Kitárta a kapuk ő t többmint százötven esztendővel ezelőtt, Bas-tille:.kapuival Páris kapui is megnyíltak,de nem azért, hagy az izgalmakra éhesidegenforgalom dollármilliókat hozzon akonyhára, hanem azért, hogy ismét benépefiedjenek a Szajnapartok.

Ez vólt a hajnali kép.

Azok' a munkásak, akiket hajnalban Iát-tara Szajnapartokon a gyárak felé haladni, akik némán, zsebredugott kezekkelmentek a maguk útján a füstölg ő gyárké-mények felé; azok a párisi lányok, akiknemi a Marehé d'Amour könnyű pénzén

élnek, hanem a munka szürke útján men-nek a kenyér után, azokban az emberi em-berség olyan magas csúcsra emlekedett,ahonnan már meg lehet' pillantani azaranypartokat.

Az ő szemükben láttam, és lépteikben,hogy rejtve, de mégis láthatóan fölcsil-lannak az „aranypartok".

Azok az „aranypartok", amelyekr ő lnem csak Zola, Balzac, Cézanne és Rodin,hanem a legkisebbtő l 'a legnagyobb' fran-ciáig itt mindenki álmodott.

Páris, 1955 nyarán.

-+•f H atala Zoltán :

Leszédülnek a levelek

Falevél életünksodródik a hűvösjárdákon.Ősz Van. '

Zümmög ő vágyunkata kabátba csavarjuk,s elsuhanunk egymás mellett.Már a csókot sem tartjuka szánkon.Hideg van.Várjuk, hagy a pók-id ő

ránk fonmajd új ruhát, — s mígtapogatom az évek selyemszálaitszétfolyik bennema mosoly.Fázom.Szél és nap játszika fákkal. Leszédülnek

a levelek,és velem sodródnaka hűvös járdákon.C S s z vau.

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


IRWNG S H A WKARCOLATA

г Т '1 Tarkaruhás n

Elhagyták Brevurtot. Az Ötödik Avenuefénylett a napon. A nap melegen sütött, pedigmég csak február volt. Az autóbuszok, a jól öl-tözött, párosával andalgó emberek és a csendes,zárt ablakú épületek — minden olyan, volt, mintvalami ünnepnap reggelén.

Michael erő sen belekarolt Francis-be. AWashington Square felé sétáltak a napsütésben.Lassan mentek, mosolyogva, mert kés ő n keltek,j ó1 reggeliztek, meg vasárnap is volt. Michaelkigombolta kabátját, hadd lebegtesse a langyosszeнб .

Vigyázz — mondta Francis, mikor át-mentek a Nyolcadik utcán. -- Ki ne törd a nya-

kadat!Michael elmosolyodott. Francis szintén.Nem olyan szép — jegyezte meg Fran-:

cis. — Mindenecsetre nem olyan csinos, hogy azember a nyakát kockáztassa érte.

Michael ismét elmosolyodott.Honnan tudtad, hogy nézem?

Francis félre hajtotta fejét és a kalapkari-ma alól rámosolygott férjére:

Michael, kedves...Jól van no! — mondatta a férje. — Bo-

csáss mag.Francis gyengéden megveregette Michael

kárfát és kissé gyorsabban húzta a Washingtonsquare felé.

—. Jó lenne egész nap senkivel sem talál-kozni. Szórakozzunk magunk! tTe, meg én. Tor-kig vagyunk úgyis a világgal, akár mások ita-lát isszuk, akár a magunkét. Hisz mi már csakaz ágyban találkozunk. Most egész nap a fér-jemmel akarok sétálni. Azt akarom, hogy csakvelem beszéljen és csak engem hallgasson.

Van ennek valami akadálya? — kérdezteMichael.

-- Stevensonék. Szeretnék, ha egy óra kö-rül benéznénk hozzájuk. Ki akarnak vinni ben-nünket a zöldbe.

Ravaszak ezek a Stevensonék, — szóltMichael. — Atlátszб a tervük. De... törő dömis én velük! Menjenek maguk a zöldbe.

-- Ilát megegyeztünk?

-- Meg.Francis odahajolt és megcsókolta Michael

fülehegyét.-- Drágám — figyelmeztette a férje — ez

itt az ötödik avea ue!

Hát akkor készítsek programmot? — kér-dezte Francis. — „Egy newyorki vasárnap ter-ve, pénzdobáló ifjú pár számára."

Nahát rajta!Menjünk elő ször a Metropolitain művé-

szeti múzeumba, — indítványozta Francis, merta férje a héten eanlítette, hagy szeretné meg-tekinteni. —Már három éve, hogy nem vóltarnott, pedig van még vagy tíz festmény, amit sze-retnék újra megnézni. Utána autóbusszal mi-hettink a Rádió City-ig. Megnézzük a koreso-lyázókat. Késб bb elmegyünk Caveneggshez ésrendelünk egy akkora beefstacket mint egy ko-vácskötény, meg egy üveg bort. Azután pedig

Flimerthez. Van ott egy francia festmény,amelyről mindenki azt mondja, hogy ... ejnye!Hiszen te ide sem figyelsz!

Dehogynem — kapta le szemét Michael.a mellette elhaladó sisakfrizurás, feketehajúlányról.

Ez a mai programm — mondta Francistompán. — Vagy talán szívesebben sétálnálle-föl az Ötödik avenuen?

Nem — szólt Michael. - Dehogy is!Mindig más nőket nézel — zsémbelt

Francis. — Az ördögbe is, mindenütt. Akárho-va megyünk.

Nem, drágáin — mentegetőzött Michael.— Fn. mindent megnézek. Van szemem, hát né-

zem a nő

ket, az embereket, a földalatti lejá-róját, a filmeket és a kis mezei virágokat. rtTt-közben vizsgálom a kozmoszt.

Látnád csak a szemed kifejezését, mikoraz Ötödik avenuen útközben a kozmoszt vizs-gálod — vetette oda Francis.

Boldog házasember vagyok — szorítottameg gyengéden felesége könyökét a férfi. —Példát szolgáltatunk az egész huszadik század-nak: Michael Lumis és Lumisné! Tudod mit?Igyunk egy kortyot!

Most reggeliztünk.

Idefigyelj drágám — mondotta Michael,gondosan válogatva a szavakat. — Gyönyör ű azidő . Mindketten jól érezzük magunkat. Nincs

semmi értelme, hogy elrontsuk ezt a hangula-tot. Töltsük el kellemesen a vasárnapot.

Rendben van. Nem is tudom, miért iskezdtem az egészet. Hagyjuk hát. e rezzük jólm a g u n k a t .

UI

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


Kézenfogták egymást és hallgatva mentikkéresztul a Washington square parkon, gyer-mekkocsik, ünneplő be öltözött öreg oiasгok éskutyákat vezető fiatal nő k között.

Evente legalább egyszer mindenkinek elkellene mennie a Metropolitaira művészeti mú-zeumba, — szólalt meg kis id ő múlva Francis,jól utánozva a reggelnél és a sétájuk elеје n

használt hangnemet. — Szép itt a vasainap.Sokan nézik a képeket és az a benyomasdd,hagy a művészet talán nem is hanyat цkNewyork-City-ben, azok után . .

Szeretnék valamit mondani — kom Ρ lyo-dat el Michael. —Más nővel nem volt dolgom.Ot év alatt egyszer sem.

Rendben van — mondotta Francis.Elhiszed?Persze, hogy elhiszem.

A városi park csenevész fái alatt jártak, azsúfolt padok között.

Igyekszem, hogy ne vegyem észre —m,ondta Francise szinte émelyeg a gyom-rom, ha látom, hogy .olyan pillantassai, ami-lyennel engem néztél, amikor megismerked-

tünk, most a melletted elhalaidó nő

ket nezecd.Mici Maxwell házában, emlékszel? Ott álltál atöbbiekkel a szalonban, , a rádió 'mellett. Zöldkalap volta fejeden.

Emlékszem a kalapra — bólintott Mi-chael.

Ugyanaz a pшantásolytatta Francis.— Ezért érzem magam rosszul. Nagyon rosszul.

Pszt, kérlek drágám, pszt...Jól esne most inni valamit — indítvá-

nyozta Francis.Hallgatva mentek a Nyolcadik utca egyik

közeli borja felé. Michael gépiesen segítette а

feleségét a járda mellett álld gepkocsik között.A bárban az ablak mellé ültek. A nap bet ű-zött az ablakon, a kandallóban vidáman lobo-gott a tűz. Kis japán pincér lépett hozzájuk.Perecet rakott az asztalra és vidáman rájukmosolygott.

Mit rendeljek, most, reggeli után? —kérdezte Michael.

Talán brandyt — felelte Francis.Két brandyt —: fordult Michael a , pin-

cérhez.A kis japán hozta a poharakat. A házaspár

ült a napian és itta a brandyt. Michael felhör-pintette a pohár felét s egy kis vizet is hozzá.

Nézem a nőket — mondta. — Ez igaz.Nem, mondom, hagy ez jó, vagy rossz. Nézemбket. Ha az utcán találkozom velük és nem né-zem meg őket, akkor ámítalak téged is, maga-

mat is.Úgy nézed őket, mintha kívánnád — j át-szott Francis a poharával. — Mintha mindegyi-ket kívánnád.

Valahogy — mondta Michael ,gyengéden,nem is a feleségének beszélve — valahogy ezigaz. Nem kezdek ki velük, de ez 'igaz.

Tudom. Fs éppen ez bánt.— Még egy brandyt — intett Michael a pin-

cérnek. Halló, még kettő t!Felsóhajtott. Behunyta szemét és jól meg-

dörzsölte az ujjahegyével.Tetszenek a nők. Az egyik dolog, - amit

Newyorkban a legjobban szeretek, ez" a renge-teg nő . Mikor elő ször jöttem Ohióból Newyork-

ba, ez volt az első

dolog, amit észrevettem. Mil-lió gyönyörű nő városszerte. Torkomban dobo-gott .a szívem, mikor láttam.

Gyerek — mondotta Francis. — A gyerekek éreznek így.

Gondold csak meg --'mondta Michael. —Gondold meg. Most már öregebb vagyok. Hí-zásnak induló, majdnem középkorú ember ésmég mindig szeretek sétálni három óra tájbanaz Ötödik avenue keleti oldalán, az Ötvenedikés Ötvenhetedik utca között. Akkor mindegyikkint van az utcád. Vásárolni mennek prémjeik-be burkolva, bolondos kalap a fejükön. Ebbena hét tömbben összegyűlnek a világ legszebbprémjei, a legszebb ruhák, a legszebb n ő k. Ak-kor mennek költeni a pénzt és élvezni a költe-kezést.

A . japán pincér elégedetten mosolyogva kétteli poharat tett az asztalra:

Rendben van minden? — kérdezte.Minden a legnagyobb rendben = felelte

Michael.Ha csak néhány bundáról és negyvenöt

dolláros kalapokról van szó ... — mondottaFrancis.

Nem a bunda a fontos, sem a kalapok.Ez mind csak dísz az ilyenfajta n ők számára,tudod? De ezt nem is kell hallgatnod.

De én hallani akarom.

Tetszenek • az irodai lányok. Rendesekmég úgy szemüvegesen is. Mozgékonyak, gyor-sak, mindent tudnak. Tetszenek a Negyvenne-gyédik utcabeli lányok, mikor ebédelnek.. Szí-nésznő k. Mindnyájan szépen öltöznek, pedig tánöt garast sem keresnek hetente. Az' elárúsítólányok is tetszenek. El ő ször ingem szolgálnakki, mert férfi vagyok. A nő ket pedig megvára-koztatják ... Mindez felgyülemlett bennem,mert már tíz éve .gondolkodom róla. Most kér-dezted, hát itt van!

Folytasd — mondta Francis.Mikor, Newyorkra gondolok, gondolok

minden lányra, aki itt sétál. Nem tudom, csakén vagyok-e így. Azt sem, hogy a többiek isilyen érzésekkel járják-e a várast. De én úgy

érzem magam, mintha kiránduláson volnék eb-ben a városban. A színházban szeretek n ő kmellett ülni, híres szépségek mellett, akik hatórán át szépítik magukat, de látszik is rajtuk.Szeretem a kipirult arcú fiatal lányokat a fut-balmeccseken. Mikor pedig beáll a hóság sze-retem a lengeruhás n őket ... Nna, elmondtammindent — itta ki a poharát Michael.

Francis is a pohár fenekére ért, de kínjá-ban nyelt még kett ő t-hármat.

Fs te azt mondod, hogy széretsz?szeretlek.Szép vagyok én is -- mondta Francis. —

V а gуоk olyan szép, mint akármelyik közülük.Gyönyörű vagy!Jó vagyok hozzád. Jó feleség voltam,' jó

háziasszony és jó barát — mentegetőzött Fran-cis. — Mindent, mindent megtennék érted.

Tudom — fogta meg Michael az asszonykezét. .

Szabad szeretnél lenni, ugy-e?Pszt.

--- Valld be ő szintén — húzta ki Francis akezét a. férje tenyere alól.

Michael megpöccintette a pohara szélét:Rendben van — mondta szelíden. - Né-

ha úgy érzem ; hogy szeretnék szabad lenni.Hát csak szólj,Ne bolondozz — húzta Michael az asz-

szony mellé a széket és megveregette a térdét.Francis halkan belesírt á zsebkend őbe. Kis-

sé lehajolt hogy ne vegyék észre.Meglásd, egy napon elkezdesz valamit— hüppögte.

Michael nem szólt semmit. Ült és nézte acsapost, hogyan hámozza a c itromot.

89 2

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


— Ugy-e? — kérdezte ingerülten Francis.Na, csak mondd. Beszélj! Vagy nem?

Lehet — húzta vissza Michael a széket.Honnan a fénébő l tudjam?

Hogyne tudnád? — erő ltette Francis.Vagy nem tudod?

Kis idő mulya Michael megszólalt:

De tudom.Francis abbahagyta a sírást. Belefújt két-szer-háromszor a zsebkendőbe és összehajtogat-ta. Arca többé nem árult el semmit.• — Egy szívességet megtehetnél.

Örömmel.Ne beszélj többé arról, hogy ez, vagy az

a nő milyen szép. Hogy szép a szeme, szép amelle, jó az alakja, szépen beszél, — 'utánoztaa ' férje hangját. — Tartsd meg ezt magadnak.Engem nem érdekel.

Michael. intett ,a pincérnek,. majd . a z asz-szonyhoz fordult:

Megtartom magamnak.Francis megtörölte a szeme sarkát.

Még egq brandyt — szólta pincérnek.Kettőt! — mondta Michael.Igen asszonyom, igen uram — hajolt

meg a pincér.

Francis az asztal fölött hidegen nézett aférjére.Hívjuk fel Stevensonékat? — kérdezte.

— Szép lesz kinta zöldben.Természetesen — helyeselt Michael. —

Hívd fel őket.Francis felállt és - elindult a termen át á

telefonfülkéhez. Michael nézte a járását és meg-állapította magában:

Szép asszony, nagyon szép a lába.

Fordította: Hornyik Győ rgy

Száva Sumánovicséány a pohárral

893

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


K Bige Jóska ház а sság а

Majtényi Mihály új regénye

Végetért a mese Bige Jóskáról, akinekváltozatos, kalandokkal teli életét Maj-tényi Mihály tárta elénk kifogyhatatlan-nak látszó elbeszélőkedvével, egészenegyéni és különös írásművésztéval. Amásodik könyv végén, amely mbst jelentmeg, Bige Jóska eltűnik a háború vihará-ban, míg a Tiszatájról a Dunavidékreakart visszatérni. A gyilkos katonagolyóvégez a garabonciással, aki pedig igazánártatlanul járt-kelta világban s csak amaga dolgaival tör ő dött. Vidám életút] á-nak ez a tragikus vége szimbólummá n ő .Az író nemcsak azt az igazságot mondjavele, hogy a háború áldozata mindig akisember volt, de egyúttal azt is, hogy afegyverek dörgése véget vet minden me-sének.

Mert Bige Jóskának nemcsak az em-bertelen viszonyokban eldördült fegyveraltja ki az életét. Az csak eszköz volt, vakés kérlelhetetlen eszköz, mig az igazi ok,

amit az író is érzett, hogy már nem errea világra való. Aki ügyesen kivágta ma-gát minden bajból és mint Svejk, mindiga talpára esett, elérkezett egy olyan kar-szakhoz, amikor a leleményesség, az egy-ügyű, gyermeteg ravaszság nem lehet se-gítő je az embernek. Abból a bűbájos me-sevilágból, amelyet sűrű pászmákban vi-lágít át az író humora, Bige Jóskát nemlehetett átvinni a vérben és vasban vaju-dó kegyetlenül 'komoly életbe.

Bige Jóska, a borbélyból lett papírügy-

nök és óralkönyvelő tipikusan békebelialak, s persze, nem abból az idő bő l való,melyet reális szemlélettel nézünk, hanema letűnt és ezért nyugodalmasnak látszó,

az emlékek szárnyán szálló s a képzelet-ben megszépült béke idejébő l. Élete bár.-mily küzdelmes volt is, nem lett soha el-viselhetetlen. Mindig akadt valami, ami-tő l megszépült, érdekessé vált, úgyhogyaz ember elfelejtette a bajait. Olykor egypohár sörital vagy piros bikavér is ele-gendő volt hozzá, hogy ne érezze a vi-јzonyak mostohaságát s beletör ő djék asorsába.

S ha szembeszállsz az íróval és aztmon-

dod a kortárs különvéleményével, hagyama békebeli béke mégsem volt ilyen idil-likus, akkor nincsen igazad. ' Nem azért,mintha csakugyan ilyen lett volna az id ő ,amelyben az író Bige Jóskát élete útjánelkísérte, de azért mert lehetetlent kí-vánsz az írótól, ha ázt szeretnéd, hagy ki-lépjen ebbő l a tündöklő mesevilágból,hogy kilépjen önmagából.

A garabonciás felé nem a realizmus út-ján kell, közeledni. Ez azonban nem in-

gatja meg a legcsekélyebb mértékben sema költő i igazságot, amely Majtényinálaz élet dicséretében jut kifejezésre.

S így nézve Majtényi Mihály művét,a való élet fölé emelkedve, s átadva ma-gadat érett, teljesen kialakult írásm űvé-szete élvezetének, eszedbe se jut ellent-mondani néki, 'több keménységet, tpbbhelytállást vagy akár határozottabb pro-letár öntudatot várni Bige Jóskától. Nemazért, mintha egész lelki alkatában kis-polgár volna, hanem azért, mert az író-

nak külön törvényei vannak. El kell hin-ned néki, hogy ilyen volta kisember, ilyenfurfangosan kitérő , ilyen látszólag meg-alkuvó, de a maga emberségében mindig

894

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


jószándékú és nemes lélek. S ezért, ami-Iyen helytelen volna proletárnak neveznih ő sét, ugyanolyaп. bántó kispolgárnak bé-lyegezni. Az író is kerülte az egyszegyű

meghatározást, alakjának az élet elemei-bő l való megteremtését. Beérte azzal, hagy

képzeletével és a valósag költői transz-pozíciójóval alkotta meg hő sét kissé lg.giesen, finom pasztelszínekbe áhítva, hagqa visszaidézett mult és az emlékek züm-mögő rajzásában tökéletes harmoniábaalvadjon össze minden. S mennyivel többez, mint a valóság merev követése! Tanu-ságtétel helyett varázslelt, kordokumen-tum helyett költő i rapszódia az elmúltid ő rő l.

S ez az épgen, ami annyira. megveszte-gető Hajtényi írásművészetében: az em-

lékek varázslatos felidézése. Nem nosztal-gikusan, mint Proustnál, nem férfias.bá-nattal teli, mint Krudy Gyulánál, — aki-vel egyébként oly sok rokonságot tart,hanem tudatos élvezettel, vidáman és de-rűsen, a nevető bölcsek azon igazságával,hagy ami szép volt, azt kár megsiratni.

Lesznek majd olyanok, akiket ez a BigeJóska Tamási Ábeljére emlékeztet, s őt ta-lán Kakuk Marcira is, Tersánszky annyiéletörömtő l duzzadó örök esavargój ára, . haazonban eltérnek a felületes összehasonlí-tástól, akkor be kell látniok, hagy Bige

Jóska keményen áll a maga lábán, s leg-föl] ebb- etniberi különválásában, a társa-dalomból, való kiszakadtságában tart ve-lük hasonlóságot.

Magát az írót is helytelen. dolog lennehangban, szemléletben, mesélő kedvénekáradásában másakhoz, ha még olyan je-lentós elbeszélőkhöz is mérni. HajtényiMihálynak megvan a maga jellegzetes éshatározott írói arcéle. Ennél többet talánnem is mondhatunk róla szerény irodalmiviszonyaink között, amelyekbő l ő régenkin ő tt már.

A Garabonciás élete, egy kicsit az ő éle-te is. Csak így tudott ennyi melegséget,ennyi lirát belevinni történetébe. Az aszeretet, amellyel az író fáradhatatlanulbarangol a Duna—Tisza közén, ahogy el-

elidő

zik egy-egy' vе

endégfogadónál. vagykocogó fiákerekrб l csodálja a világ örö-meit, annyi finom részlettel gazdagítjam űvét, hagy teljesen felszabadul a kam-paziciós kötöttségek alól. S ahol jár, amitmegír, ismerő s vidék: Színesebb, , tündök-lő bb, varázslatosabba Vajdaság hétköz-napi képénél, mint ahogyan műve is fö-lébe emelkedik az itten lefolyt régi élet-nek s a valósagtól függetlenül, a tiszta köl-tészet tükrében mutatja fel a képét.

Herceg János

P redrag P alavestra : A ntologija posleratnesrpske p oezije 1945-1955.

Omladina kiadás, Beográd, 1955

Még ma is szívesen forgatjuk az „Újabbszerb líra antológiáját", melyet 1911-ben adottki a belgrádi egyetem ismert professzora, Bog-dán Popovics. Azóta világháborúk, társadalmiés művészi forradalmak bolygatták meg, rom-

bolták le a gazdasági és politikai rendet, s ve-lük a művészi ideálaktit. Több mint négy évti-zed alatt mégsem jelent meg olyan versgyíijte-mény, amely Popovicséhaz hasonlóan, egységesszempontok szerint nyújtott volna megbízhatóáttekintést a szerb költészetr ől. Néhány kísér-let volt közben, de egyik sem tudta elérni azta sejátságos •antológia-jelleget, amelyet Popo-vics megvalósított..

Predrág Palavésztra, a fiatal belgrádi kriti-kus, arra a feladatra vállalkozott, hagy összeál-lftja a második világháború utáni szerb költé-szet antológiáját. A felszabadulás óta eltelt tízév költő i fejlő dése szükségessé tett egy ilyengvűiteménytS hogy bemutassa a szerb költészetjelenlegi helyzetét.

Egy antológiának, idő

beli és térbeli megha-tározottságán kívül, esztétikai mértékének iskell lennie. Bogdán Popovics annakidején há-rom szempontból válogatta a verseket: a vers-ben legyen érzés, legyen világos, és legyenegészében szép. Ezek a szempontok lelep-

lezik Popovics esztétikai nézeteit, amelyek ab-ban az időben is csak az úgynevezett „tiszta"művészet hívei számára voltak elfogadhatók.De Popovics legalább ragaszkodott hozzájuk.Palavesztrának azonban nem volt semilyen esz-

tétikai mértéke, mert az, hogy „személyes mér-tékkel válogatott' (az Antológia Nap 16 j á-b 61), és hogy „a számára legszebb és legked-vesebb" verseket válogatta ki (a Nap 16 b 61),minden lehet, csak egy versgyűjtemény össze-állításához szükséges mérték nem. Az id ő velsincs minden rendben. Palavésztra hangsúlyozzza az Antológia El ő szavában és Naplá-j ó b a n, hogy azokat a költ ő ket sorozta gyűj-teményébe, akik a második világháború utánjelentkeztek. Ezért maradtak ki Oszkár Davi-csó, Milán Dedinác, Dusán Mátics és mások.Azt azonban, hogy Mira Alecskovicsot, Szlobo-dán Galogazsát és Szvetiszláv 1'Ј ndicsot felvet-te könyvébe, semmivel sem tudja megmagya-rázni Palavésztra, legkevésbbé avval, hogy -- a

magyarázatot feleslegesnek tartja (az Antaló-gia Megjegyzéseiben), mivel szerinte eza három költő csak a háború után lett valóbanköltő .

Minden jel arra mutat, hogy Palavesztránakez az antológiája tulajdonképpen egy irodalmi

895

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


álláspont ,egy irodalmi csoport nézetének iga-zolása, sőt felsőbbrendűségének bizonyítékaakar lenni. Vaszkó Papa és Miodrág Pavlaviesöt-öt verse mellett Szlávkő Vukoszávlyevics öt,Szvetiszláv Mándics és Dragoszláv Grbics négy-négy verse nem jelenthet mást. Eltávolodnánktárgyunktól, ha most az első két és az utóbbihárom költő értékelésére térnénk ki; a nevek

eleget mondanak. Árról pedig kár szót ejteni,hogy Pipa és Pavlovics költészétéb ő l Pala-vesztra, érthétő okokból, nem azokat a verse-ket válogatta ki, amelyek a modern jugoszlávköltészetnek ezt a két naggságát méltón kép-viseјhetnék.

Palavésztra törekvése nem valósult m e g . Akönyvbő l kimaradt Davicsó, Vucsó stb., vala-mint a most felnövő új költőnemzedék alkotá-sai, tehát az igázi új szerb költészet reprezen-tánsainak egy csoportja.

Az Antológia Naplójában írja Ya1a-vesztra, hagy azokat a verseket válogatta ki,

amelyek „egész háborúutáni nemzedékünk,fiataljaink nézeteit és érzéseit fejezik ki". Eb-ben rejlik legnagyobb tévedése, ebben az elfo-gultságban, egyoldalú igényességben.

Lector

HARCOS KR ј T ~ КАStanislav Simc е : Jezik i pjesnik. A Hórvát Irók Egyesületének kiadása, Zágráb, 1955

Három ' évvel ezelő tt ismertem meg Sztani-szláv Simicset, ezt a heves, hádonászva magya-rázó, támadókedvű embert, s most, amíg nem-rég megjelent könyvét — Nyelv és költő — ol-vasom, magam elő tt látom ő t, kiabálva, tilta-kozva. Ilyen a könyve is. Első kritikai írásai aharmincas években jeletek meg, s munkájátma is folytatja. Különös ember Simics, a nagyhorvát költő , A. B. Simics testvére, és különö-sek kritikái Is. Nyugtalanság, az igazság meg-alkuvás nélküli, lázas keresése jellemzik. Azigazi művészetet a nyelvben .látja, a nyelv fel-használásában. Ezért küzd olyan kitartóan ésolyan élesen a nyelvromlás, illetve a nyelvron-tás ellen, ezért követeli a nyelv tisztaságát,ápolását, művelését. De ott van minden kriti-kájában, minden tanulmányában a szabadságvágya, mert Simics sohasem feledkezik meg azemberi létnek err ő l az alapvető feltételérő l:amikor kellett, felemelte szavát a konzervatívhorvát költő k és a fasizmus tömeggyilkos mód-szerei ellen. '

A két háború között és a felszabadulás utána horvát irodalom értékeit (és értéktelenségeit)

figyeli, harcol az új, haladó .eszmék terjedésé-ért és győ zelméért; merészen, kíméletlenül ál-lítia pellengérre az irodalomban jelentkező po-litikai reakciót, kispolgáriságot és tehetségte-lenséget. sincs nem ismeri a hátrálást, ő azújabb horvát irodalom báíor, harcos kritikusa.

Sokan elvethetik sincs nézeteit — ő való-jában szereti is, ha ellenkeznek vele, -- de nemlehet szótlanul — az elismerés szava nélkül —elmenni műve mellett, amely Vráztól és De-metertő l Marjánovicson és A. G. Matoson átKrlezsáig a horvát kritikai irodalom legjobb

hagyományait fejleszti tovább, az új társadal-mi körülmények között. „A vita az irodalomédesanyja" — írja egy essayjében. Pontos meg-állapításain, irodalmi értékelésein túl. ennek akönyvnek 'épp az lesz a legnagyobb érdeme, haarra serkenti az irodalom hivatott munkásait,hogy alaposan, meggondolva vitázzanak a mű-vészet kérdéseirő l, amelyeket sincs ebben akönyvben felvetett és a maga módján tárgyalt.

Lector

89 І

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


A NOLIT köré csoportosuló írók mindgyakrabban és mind elevenebben vetik föl akérdéseket, amelyek foglalkoztatják iradalmunkat. Cikkek és kritikai tanulmányok beszélneka modern költészet bírálatáról, a mi irodal-munkról, az európai irodalomról, de akár visz-szapi ал tás, akár előretekintés farmájában,mindiga háború utáni kar, a második viláhá-ború utáni irodalmi forradalmakban egyre gaz-dagabb kor kerül bonckés alá.

Amikor az ember az új folyóirataktit lapoz-gatja, mondjuk a DELI legújabb számait, PetárDzsazsics és Miodrág Protics írása mellett első -sorban Marko Risztics irodalmi tanulmány-nak beillő jegyzeteire gondol. Marko Risztics„Emlékezés és lelkiismeret" , címmel Jetin Cas-sou tanulmánykötetérő l ír s értékedrő l . a követ-kezőket mondja:

, ;Kimeríthetetlenek azok az asszociációk,amelyek ebben a könyvben rejlenek és bel ő leáradnak. Mert benne érintkeznek, keresztez ő d-nek, fölbukkannak és szétágaznak azok a kúszaés görbe vonalak, amelyek összekötik a multatés a jelent, a multat és a jövőt, az enLbert és

a nemzetet, a szeretetet és a gyűlöletet, a köt-tészetet és a politikát. Ezt a könyvet egy algánköltő írta, aki egész életében soha nein szántmeg költőnek lenni, nem szűnt meg egy pilla-natra sem a költészet harcosa, a költészet vé-delmezője lenni, ami azt jelenti, hogy az emberigazságának és jogainak, igazságának és szabad-ságának harcosa volt. „Еn azt az embert neve-zem költő nek --- mondja Jetin Cassou, — akinem oszlik meg."

Casspu tanulmánykötetének „Rövid emlé-kezőképesség" a címe s azokról beszél, akik maolyan könnyen elfelejtik azokat, akik életüketadták a szabadságért és akik maguk sem tud-nak élni. „Fekete - ez a kor, és az utolsó szabadlelkeknek az maradt, hogy leszállhatnak a mé-

lyibe és ott, a holtak társaságában év ő djenek.saját melankóliájukban." De amikor bele isegyezik abba, hogy ő t pesszimistának tekintsék,Cassou a cselekvés mezején megmutatja, hogykapcsolatban áll az élettel, es azt mondja, hogy„a pesszimizmus az élet szemléletének a leg-egészségesebb formája s egyben a leghatható-sabb is." Az „optimizmus az elgyermekesedésjele, amelybe a XX század еmberiségének leg-nagyobb része beleesett. Mi pedig föln ő tt em-berek vágyunk, és szükségünk van a bátor-ságra".

Kétségtelen, hogy Cassou a hathatós pesz-szimizmusnak ezzel a bátorságával rendelkezik.Mert, mint ahogy ő maga mondja „ahhoz, hogybotorsága legyen, szükséges a képzelet, és ah-

hoz, hagy képzelete legyen, szeretni kell az éle-tet és élni akarni kell." ... Ez azt is igazolja,hogy a költq, aki szereti az életet y ennek foly-tán szereti a szabadságét y van bátorsága sza-badon és őszintén beszélni, nem lehet és nem

maradhat égy pillanatig sem egyedül akkor,amikor a szabadság védelmére kel. Е.zért e nagyerkölcsi tisztaságról és erő rő l nekünk jugaszlá-vaknak mindenekelő tt azt kell mondanunk,hogy a . hála baráti érzéseivel gondolunk JetinCassou-ra, a költő re, aki . megingathatatlan hű-séggel és ragaszkodással megmaradt az igazságmellett akkor is, amikor nem volt könnyű az

mellett megmaradni. Barátsággal gondolunk ar-ra •a haladó emberre, aki 1948-bon • meg tudtaő rizni Jugoszláviába vetett hitét, és még ennélis többet, sokkal többet, mert ennek a hiténekkifejezést mert adni a komninformisták áskálö-dása és átkozódása ellenére is.

Márko Risztics írása Cassou : könyvér ő lnemcsak az íróknak szól; szól minden kultúr-embernek, aki nyitott szemmel jár a. világbans korunk irodalmára úgy tekint, mintaváltozóés mindig fejlő dő élet kifejezésére.

igy Miodrág Protics írása is komoly érték,amikor Szima Panduravics kritikusi értékeitelemzi a modern költészetrő l.

A szépirodalmi rovat költemnényei — a köl-tók és prózaírók — új hangot is hoznak Alek-szandar Vucso, Dusán Mátics, Momcsila Milán-kov és Bora Csoszics tollából. A gyakrabbanszereplő műfajok között föltűnnek a naplójegy-zetek, amelyek egy nagy karszakról. adnak ma-radandó dokumentumot. Ha olvasásukba jobbanelmélyedünk, akkor úgy érezzük, hogy külö-nösen ez utóbbiak kölcsönöznek elevenséget aDELI legújabb számainak .. .

RTHETÓ, hogy mindig fokozottabb érdek-lődéssel és úgylátszik nem fogyó türelemmelvárja az olvasó a REPUBLIKAT, még akkor is,ha megjelenésével hónapokat késik. Amint hagyM:íroszláv F elli r a folyóirat legutóbbi szá-mában igen "érdekes tanulmányban mutatta bea dal és a tánc történeti fejl ődését, úgy éhbena számban is egy történeti visszapillantást adotta lírai és az elbeszélő költészet fejlődésére éskeletkezésére. Homerosz költészetéb ől bontja kiszemléltető képeit, hogy egészem közel hozza azolvasóhoz a két költő i világot. Еrdekes az amódszer, ahogy Feller elmondja az elbeszél őköltő rő l azt, hogy a külső világ festő je és tör-ténéseinek poetikus megörökítő je, míg a líraiköltő — a zeneköltő höz hasonlatosan — hírt adnekünk az ember sokszor mélyen rejtett bels ő

világáról. Mindkettő nek a szó, a ritmus az esz-köze, hangszere s talán ezért lehetséges az, hogya fejlődés folyamán idő nként érintkeznek, köl-csönveszik a másik lírai, vagy epikai elemét --vagy — drámai költeményben végképp egye-sülnek.

A költészet annyiszor vitatott és sokakat

még ma is megtévesztő irányzatáról, a s z ü r-realizmusról Alain Bosque fiatal fran-cia kritikus és költő tanulmányát közli a folyó-irat „A sziirrealizmus fejl ődése és hanyatlása"cfmmeL Ez az írás a fennebb enllfitett költ ői

897

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


irányzat huszonő téves történetét mutatja be ob-jektivista szemszögbő l nézve. Jóllehet — amintezt a REPUBLIKA is leszögezi — mi nem egye-zünk az irodalmi kérdések ilyen szemszögb ő lvaló beállításával, de ez az írás mégis adat ésértékes anyag lehet mindazok számára, akiktörténeti fejlődésben nézik a nyugateurópai sáltalában az európai költészet alakutósát és sok-

szor nyitott kérdés elő

tt állnak, amikor a maimodern fiatal költő k verseit olvasgatják.A horvát irodalmi és művészeti folyóirat

legutóbbi száma egy újabb bizonyság arról,hagy egyéb kérdések megvitatása is helyet kaphasábjain. Dragб Lyubibratics írására gondo-lunk, a terjedelmes tanu ц Ρnányra, amely a bü-rokráciát és annak megjelenési farmaját tár-gyalja az irodalomban. Egy ilyen tudam,ányosigenyű vissт~pillantás nyomán derül ki, hogyennek a rendkívül fontos kérdésnek igen kevésn у ama van az irodalomban. Ugylátszik a bur-zsoá tudomány nem sok gondot fordított a tiszt-viselők és alkalmazottak magatartására és jogiviszonyaira. A karterhajhászás, a szolgaszellem,s mindmegannyi más jelenség, amely meghú-

zódik a burzsoá társadatomban kifejlődött bü-rokrácia mögött. Ám ha a tudományos iroda-

lom nem is° foglalkozott mélyebben és rendsze-resebben a bürokrácia vizsgálatával, annál több-fajta földolgozását és megvilágítását találjukmeg a szépirodalomban. S itt a szépirodalomsiet a tudós segítségére, hogy adatat és anyagotadjon a múltról. Lyubibratics els ő sorban B a 1-z a c o t említi, aki realista regényeiben egészenplasztikus és hiteles képet ad az akkori bürok-rácia szellemér ő l, megjelenési formáiról, ígyegyes regényeiben Dickens is, — azután Krle-zsa műveibő l tárja föl az író a bürokrácia jel-lemzésének és leírásának körvonalait — így ér-tékes anyagot ad azok számára, akik ennek akérdésnek a tanulmányozásában tovább akar-nak menni.

FIATAL KÖLTOK ÉS IROK összefogásá-ból született meg pár hónappal ezel ő tt a POLJAcímű művelő dési és művészeti folyóirat. Inkábbhetilap farmájában jelentkezett, de kétségtelen,hagy tartalmában és programjában is a' folyó-irát .jegyeit hordozza. Egy kicsit a KNлGEVNENOVINE új változatára emlékeztet elevenségé-vel és azzal, hagy igyekszik igen komoly helyetbiztosítani az új formakeresésének. A poéták ésa szépírók mellett a közírók is hasonló. célki-tűzésekkel lépnek föl s ez teszi változatosabbáaz új kettős szám tartalmát.

Bevezetőjében Zsivojin Csulum az atómrólés az emberiség egységér ő l ír. E mellett igenkomoly figyelmet igényel Radivoj Popov „Abibliagráfia és a polgár" című tanulmánya,amely az egysгerű és látszólag nem sokatmon-dó cím mögött sajátos kritikai megvilágításba

helyezi a költőt és magát a költeményt. A köI-tészet erkölcsi értékérő l és jelentő ségéről olyanírói megvilágítást kaptunk, amely megjelöli he-lyét a társadalom történéseseiben. A költészet-nek akkor van igazában racionális funkciója éshasznossága, ha fejlett társadalmi öntudattalérintkezik ... És ilyen „miniatűr megállapítá-sok" egész halmaza sorakozik föl ebben az írás-

ban: értékük, hogy összefüggéseikben egy ki-épített szemlélet gondolatmenetét hozzák az ol-vasó elé.

A lap szépirodalma új termést ad: hangbanfrisset és témában íjat. Ezt érezzük FlorikaStefán verseiben, Rasa Popov széppróza-töre-dékében s helyenként azokban a sarokban is,amelyeket Boriszláv Milics fiatal költ ő közöl.A költő k ezuttal is nagyabb számban jelentkez-tek, murit a széppróza művesei, többen vannakés termékenyebbek is, — ezért kapúnk szép- .

prózában még kiegészítésül műfordításokat. Aműmellékletek közül nem egyet találunk alyublyanai nemzetközi grafikai kiállítás anya-gából — és errő l a tárlatról még egy külön be-számolб is beszél.

EGY ÚJÁBB KEZDEMÉNYEZÉST jelent aR U K O V E T negyedik száma. A munkás- és aközépiskolás ifjúság srzámára kiírt irodalmi pá-lyázat visszhangot teremtett máris, és a részt-vevőkkel további visszhangot teremt a folyó-irat körül, mert a lap azokhoz fordult, akikmost indulnak el az irodalom félé. Az új mun-katársak nevelésének hasznos lépése ez, külö-nösen akkor, ha a szerkesztő ség olyan elő relátóvolt, hogy a pályázóknak szabad választástadott a témák és műfajok között. A pályázatprózára és költészetre szól, hívogatás is vagytoborzó akar lenni, hagy benépesedjen az új laptábora. Az ilyen kezdeményezést csak dícsérnilehet és propagálni kell, nemcsak a Lapokban,hanem az iskolákban, könyvtárakban és ifjú-

sági egyesületekben is. A mozgalom segfti azirodalmat, az irodalom segíti a mozgalmat — apályázat szolgálhatja mind a kett ő t.

Az írók ohridi kongresszusáról L a t á k Ist-ván adott beszámolót és egyben írói tájékazta-tót is az olvasónak. A szépirodalom. rovatábanSzteván Raicskovics, Lazar Merkovics, MácsayIstván, Mira Morokvasics és. Anti Zolnaics ver-seivel találkozunk, Nikola Drenavác regény-részletet közöl, Laták István elbeszélését GulkaGéza fordította horvát nyelvre, Joszip Klárszkiegy elbeszélést, Antun Péjics pedig egy novel-lisztikusan megírt útirajzot adott. A figyel ő ro-vatban a könyvszemléken kívül a színházi em-berek és írók új kezdeményezésére, a S z a b a dSzínpad kapcsán a folyóirat ankétet indí-tott, hagy ez a kérdés is a viták során részbenkiforrva kerüljön az új változatokat váró szín-házi közönség elé.

(L.)

892

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


F

Somagyi Pál éltér ő lés va1dasági irodalm i m űk ö d é s é r o " 1

Néhány vonással a Vajdacságban harminc évelőtt, föltűnt proletárköltő , Somogyi Pál műkö-désével szeretnék faglalkozgli.• Icásait természe-tesen több щegértéssвl vehetjiuk kézbe, ha há-nyatott sorsát ismerjük a Vajdaságba kerülésee lőtti időszakból is. Irásawn ugyanis határо zat!tnyomokat hagy tipikus proletár életútja. Hányatatt murnkásélete er ős kihatással volt világ-rLézetének és költői ,arculatának kiformálódá-sára.

Somagyi Pál eLszeglényedetJt,' kisiparos család-

ban szilletett Kaposvárott, 1894-ben. Apja a kis-ipari_ műhalyből kikopva,. egy vasipari üzembenhelyezkedett el munkaskénrt, de korán elhalá-lozott. Somogyi Pál édesanyja a Ferencz-józsetibékevilág mzankássarsának keservében háromgyerekkel támasz nélkül maradt. Gyári mun-kát vállalt, hogy három félárva gyermekéneklegalabb a .sovány kenyeret • megszerezhesse. Akis Palát is, mint testvéreit, amint elérte a 13éves kart, inasnak adta. Egy kaposvári kárpi-tosmesterhez szerződtette fiat, miután az a nép-iskola fölsőbb osztályait elvégezte és еgy évekifutóskodott már. Ot esztendőre szegődött e1Pál, teljes ellátással. Aki ismeri a régi inasaksorsát, tudhatja, mit jelentett öt esztendei tel-jes kiszolgáltatottság egy régifajta kisipari mű-

helyben. Olyan rúgott-pofozott, rongyokban tar-tott és gyönge kaszton hajszolt kisinas volt So-mogyi, mint annyi sakezer társa akkoriban. Dekönnyek és bajok közt is kitartott és 18 éveskorában • segédkönyvet szerzett. Az első világ-háború előestéjén gazdasági pangás állt be, ésa munkanélküli Somogyi emiatt maradt kere-set nélkül. Pestre kerriilt munkát keresni. Va-Iami szakszervezeti segélyen tengő dött egy ideig,aléhá valamit dolgozgatott .is akkoriban. A lá-zas idő s a nagyváras a mцвkásosztály - öntu-datra ébredező fiát nevelte Somogyiból, a ném-,rég még megalázott ifjúmunkásból. De ekkor:kitört a világháború б s Somagyit mindjárta há-ború elején behívták katonának. Rövid kikép-zés utána frontra került, és •már 1915-ben araszhadifogságba esett.

Hadifogsága idején sokfelé elvet ődött a cáribirodalom területén. Déloroszогszág szteppéire,aztán a Kaukázusba. Majd a Fekete-tenger és

a Káspi-tó partja, meg a Valgavidék volt fag-ságos életének keserves tája. Mert a hadifog-ság a tisztek számára sem gyönyör ű ség,, de kiz-lönösképpen nem az a legénységbeliek számára.Somogyi sebesülten esett fogságba. Sérült láib-fejével hadikórházba vitték. Lába meggyógyult,de gybngébb, rokkant maradt. Lábára rendeskörülmények között nem ;sántított, de ha gya-laglásban elfáradt, házfiai kezdte sériilt lábafe-jét, s kicsit ,ilyenk r bicegett.

A fogolytáborbál parasztak kérték ki Somo-

gyiékat munkára. Nagybirtokon is dolgoztak.Majd bányába vezényelték át Sket. Később ki-kötői rakodómunkások köbé került Somogyi né-hány társával, Odesszába. Itt-ott Ipari szaktu-dása segítségével, meg elsajá г títatt orosz nyely-tudásával a végefelé könnyíthgbett fogolysorsán.Az elégedetlen és egyre jobban szervezked ő

orosz inuinkássággal való érintkezése néhánymunkahelyén, a már hazulról hozott forradal-mi nézetek megerősödéséhez vezetett Somogyi-nál is, mint annyi más hadifogoly társánál.

A cárizmius megdöntése után Somogyi haza-tért sziilőföldjére, hagy most már minta forra-dalom híve, a forrongó maigyar munkásosztályélcsapatához csaг tlakozzék. Hazatérte idején aforradalmi szervezkedés már folyik,

éskitör

nemsokára a munkásság vörös forradalma, meg-alakul a Magyar Tanácsuralom. Somogyi vö-rösőr lesz és a kultúrmunka, a fölvilágosító pro-paganda terén lázas sietséggel tevékenykoedik. .Tanul és tanít. Ekkor veszi kezébe elő ször a tol-lat: tudósitásakat ír a fővárosi osztálysajtónak,cikkeket a helyi munkáslapba. S megpróbáljapapírra vetni azokat az érzéseket és gondolato-kat is, amelyek a fоgalytáborak priccsén, nehe-zen muló árakon megkörnyékeztélt.

Egész szívével a munkásuralom :szolgálatábanállt. De a magyar vörös farrádalma г t saját hibáiés az ellenség túlereje következtében leverik.Somogyi az utolsó pillanatiga proletárdiktaturavidéki harcosainak sarában áll. A győ ztes ellen-

forradalmi hullám börtönbe sodorja szülőváro-sában. Onnan Pécsre szökik. Ott él rövid ideig

a szabad •szólás földjén, a baranyai szerb-magyarköztársaság kicsiny mentsvárának területlen. Ittszolész és szavalóestek előadója Sonwgyi. Itt

219

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


jeÍennek meg elss versei és miuikáséletból vettkarcolatai nyomtatásban. Aztán Horthy-csa-patok Pécsre isi behatolnak az európai reákciójóvoltából. Somogyira megint börtön vár. Elíté-lik. Sopronban zárják be.

Ebből az időbő l szaimаzik a „Börtönénekek 'című versciklusa „Atak áldott tűz" címet viselő

verskötetében. A versciklus „Éj a . tömlöcben"cím alatt található darabjában így jajdul fölSomagyi:

„A tömlöcnek vasajtajátBús ökleim nem törik át,Kezemre verve súlyos bilincs,De lélekre bilincs itt sincs!"

A börtönbő l megszökik és Jugoszláviába me-nekül. Ekkor fonódik össze sorsa egyid бre a ju-goszláviai magyar munkásság ' sorsával .. .

Ezt kellett elöljáróban elmondanom. S mostrátérek jugoszláviai hányattatásának és költ б ifejlő désénék taglalására.

A királyi Jugoszláviában az emigránsak szo-

morú kenyere vára láb "ara rokkant fiatal har-cosra. Ipari szakmájában próbál elhelyezkedniSzabadkán, majd Beográdban. A világhábariiutáni zilált gazdasági élet .nehéz körülményeiszarangatják a dolgozókat. Sztrájk sztrájkot ér.Forradalmi megmozdulások mindenfelé. Az új=kori történelemben elő ször egyesült jugoszlávnépek munkásosztálya lendületes szervezkedésbekezd és egyre öntudatosabban követeli jogait.Az új tőkések fejlődését szolgáló királyi uralomdurva önkénye és kivétéles törvénye, az - „Obz.-nana" erre a válasz. A vörös emigránsokra kii-lönösen vigyáznak. Állandó rendő rségi szeka-turáknаk vetik alá őket. Somagyi " is sokat nél-'külöz, anyagilag :kínlódik. Néha az emigránsakegyesülete segélyére is rászorul. Évekig tartó

hányattatása után Noviszádan telepszik meg. Itt valamivel állandóbb jellegű munkához jut.Aztán a munkásosztály kiltúrmunkájába kap-családik megint szívvel-lélekkel. Részt veszminden munkáselőadáson, mint amatőr színját-szó, majd mint еgyré ismertebb :szavalóművész,aki a forradalmi költészetbő l vett gyöazgyszeme-ket csillogóan tárja a munkásközönség elé. Sokhelyre meghívják a munkás kultúrotthonok szín-padaira és itt Somagyi, a maga verseivel együttszavalja el a magyarul írt és magyarra fordítottproletár-verseket. Saját verseit meg is jelentetimár az ekkor meginduló és egyre forradalmibbhangú „Szervezett Munkás" című, szép példány-számban nyomott munkáslapban. Már ismerika dolgozók szirti Vajdaságban, de elsősorban a

fejlődő Noviszádon. „Terjed a tűz" — idézik nI-ki . tréfásan egyik ismert verse címét s 'kösz in-tik bizalmas szeretettel a munkasak.

A műsaras esteken szavalt és a munkásla-pokban közzétett verseit a Faust-könyvkiadó-vállalat kötetbe gyűjtve kiadja Novi,szádan,1926-tan.. A könyvet valósaggal ,szétkapkodjáka szakszervezeti kultúrcsoportokban. Végre egyigazán a munkásakhoz szóló és érthet ő , karsze-rű költő Vajdaságban.! És arról beszél, amir ő laz életben és a kartársi történelemben szó '_an.Mert amit a polgári, magukat baloldalinak vallóköltők „összen о dernkedtek" ezekben az évek-ben, 'az a polgárt és a munkást egyaránt inkábbelriasztatta az új irodalomtól, semhogy hívévészegődtette volna.

Somagyi könyvének bekezdő sorai már az el-s ő lapon megkapták a miunkásolvasát:

Soгоgу1 friss hangon így dalol e knnyvéberi:

„A tüzet most szakadatlan szítom, szítom!S gy ő zve, mint űzi a sötétet, látvaKiáltok bele a viharárba,A viharba, mely bűnférgesбstörzseket gyűjt, döntöget ..." (Pirkad)

„Május elseje" című versében büszke erő velzengi:

„Bíborvörös tüzét a mai hajnalpírnaknem kormozta be a gyárpokol torka.S a sápadt páriák félájult álmábanem b ő dült ma riasztón a gyári kürt.Hidegen lapulnak az izmos kazánokés a sötét gépszörnyek is ezen a naponoly büszke csillógó arccal merednektehetetlen gazdáik pöffedt képébe,mint alkotóik: az izmos, rongyos proletárok."

Az első világháború utóm piц Ρаnatnyl gazda-sági föllendülést hamarosan tartő s porigás váltjafel, különösen a fejletlen iparú és mez őgazda-

sági államokban. fgy Jugaszlávciában is: Sztrájksztrájkot követ, a munkásság védekezik, de arпunkanélküliség fokozatosan növekszik és a bé-rek morzsolódnak lefelé. Somogyi szinte népdal-szerű egyszerűséggel énekli: -

„Rossz viskómba befúja szél,Dörzsöld kezed, melegedjél ...Hűvös köd ült ő szi tájra:Ruhánk rongyos, pénz nincs fára .. .Fűtött szoba csak h ő óhaj .. .Gyereksírás ... Asszonysóhaj .. .A tél ránktör nemsokára,Hej, hol a mi munkánk ára?!"

(Proletárak őszi dala)

Azonban rendületlenül bízik az öntudatosodóés erősödő munkásmozgalom harcának sikeré-ben, s ezt a hitét a „Szervezett Munkás" hatal-mas olvasótáborában tudatosítja:

„De érezzük, téped már láncaid,Szent korbácsod a kín, a vágy,. a hit,Agyunkba és vérző zívünkbé hasít,Világít, szít, barrikádra űzA megváltó, átok-áldott T űz!"

(Atak-áldott Tűz)

Ide-oda vet ő dve megleli asszonytársát, akinéhány évig, amíg tőle é1 nem szakították, elvi-selhetőbbé tette űzött életét. Vígaszta.lást, bizta-tóst jelent számára a megértő riő közelsége. Ír бs

terén ekkora legtevékenyebb, mert némiképpmégis rendezettebbek szűkös mindennapjai. Köz-vetlen, meleg sorokkal üdvözli élettársát:

„Te vagy, akit kerestem, vártam,Asszonyom, nővérem, sorstársam .. .Szenved ő , drága MagadbanSugaras, szép Tavasz van."

(Asszanyamlг oz )

Emberi boldogságában csak annál jobban lát-ja kötelességét Soanagyi. A versírás mellett tu--dásításakat is küld a forradalmasító orgánum-riak, a „Szervezett Munkás"-nak.

A munkásosztály soraiba, megfizetett ügynö-kök húzódnak be, frakciókat igyekeznek terem-teni. A kommunisták csak illegálisan tevékeny-kedhetnek. De a szakszervezetek legálisan tö-mörítik vezetésük alatt a dalgozókat, s éppen ittigyekeznek egyenetlenséget és megoszlást elő -idézni a frakciózó burzsoá-bérencek. бvni kell

1„Bár lenne láng, mely felbuzdul itt az ének,S nagy panaszimban panaszok elégnének".

900

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


és még átfogóbbá épf tеni' a sz indilE a l3sta tönme-gek szervezetei égYségét. Somоgyi az agftátar-kölitő savával segít, s vezsét a murLkásegység hí-veinek •ajáвlja:•

Tedd bús kezembe testvérem bús kezedet.Hajtsd a szívemre proletár szívedet,Kérges a tiéd is, akár az enyém,Vérzik a szíved is, akár az enyém."

(Tedd bús kezembe. ..)

A gazdasági válság csapásai alat it saraikategyre - ntnzd, tosabban tömörítő munkásokhozszinte kiáltványszerűen megfogalmazott versbenfordul:

„Robotosak, véreim,legyetek készen!Mindenre és mindenkor,mert emberibb holnapunk szül őanyjánakmár érett áldottsága felé gyilkos tenyereksötét rengetege nyúl ...

Mindenütt legyetek készen,millió felé szétszórva is,tömören és rettentő enEgyütt!"

Együtt!'

Kiáltás)

Az 1924-25-ős kínai forrongás nagy harcai-nak híreibő l is biizt,tást merít és a félgyarmatisorsú jugoszláviai dolgozók felé kiáltja bátran:

„6, Kína!

de szörnyen egy a sorsa mindenKulinak,legyen az sárga vagy fehér,

egy a. Vér, a Кöni,y, a Szív, a Jaj...A mi vállunk is már régesrég sebes,a Terhet már-már nem is bírja .. .mert Kína van nálunk is,

Kin! Kima ..."

Kína)

Minden vereaég, minden kin és baj fárasztó,leszerelő hatása ellenébe szegezi törhetetlen bi-zalmát a munkásasrztály végs ő győzelmében, éshittel hirdeti:

„Vérünknek, könnyünknek viharzó tengerén(át

Holnap el jön a Miországunk!"(Holnap eljön a Miországunk)

Az első világháború utáni . forradalmi meg-mozdulások a munkásosztály oldalán szólaltatttakmeg egy sereg fiatal költőt, akik később hivata-lokba lépve elhallgattak, megalkudtak. Rólukmondja Somagyi:

,,...szomorú napszámosok,

kik visszacsákáníjol já с

a bűnmocskos régi köveket .. .s csorbát iitnek az Űj Fundamentumon is,és. sápadozva lankasztjácklelkük gyönyörű lángjait:Hitünket!Kenyeret keresnek!...'D e titokban könniez ő zemeik egyrnúst

(gyújtják'akézszorításuk mégis tüzet szít!Éjszaka újra -Építenek! ..."Új költők)

Legszebb szavat mindig a nј urLkásról sz бlnak,a küzdő történelmi asцtály megszemélyesf teljéről.

„... Ki egy fajtó, szennyes árral szemben[csodás

Harcra felkeltÉs sebzett vállaival Emberré emeli

Az embert!"

Somogyi verseskönyvében változatos képsere-zatot kapuzik a munkásélet els ő világháborúutáni nyugtalan karszakából. Lázító tények dal-ba foglalásai ez Jk, mielyék fölkelésre, harcrabuzdítják a még habozó, késlefed ő dolgozókatis. A sokszor lesújtóan szomorú képek mellettis hol nyíltan, hol burka] ј tabban ott az elkerixl-hetetlen harcra intő sugallat. Még a fájdalmasjajdulás is a tudatosítást szolgálja.

„Atak-áldott Tűz" című kötete utolsó versétegészében ideiktatom, mert 1926-ból benne vanSomogyi egész költő i hitvadasa. S ha szabad eztígy fogalmaznom egy autodidakta költ őről, életea lуаn idő szakában, arzuilkor még művészeti kér-deseket kevésbé tisztzitt, mint a nemsokáraelkövetkező évék alatt, mid őn fаyyvertársakatkapott — ebben a kötetizáró versében szinte „Arspoetica"-ját adja Somogyi. A vers így szól:

„ NEM ÉN DALOLOK

Rob ot után, ha munkára szíta szívem,hogy versekbe rójam lelkem szavát,nem én dalolok! .

Torz cinizmussal ne csodálkozzatokhazug csodák bűnterhes költő i, •hogy fáradt szemeim mindig csaka mélységeket látják .. .A z én szemeimbe bele költözteka szenved ő k, a letiportak, ar szegények.6, és azóta minden szépeteken, jótokon,minden dolgaitokonaz 8 vérüket, a véremet látom .. .És orgiás . gyönyöreitek

csillanó sikolyábaa Mi szűztiszta elrabolt örömünk,örök lázadó, megölt örömünk sikong.

S ha perzsel a szavam,nem én gyújtogatok!Igatört sebeknek éget ő áza ez...Halott-élők jajos, könnyes sorsa,a sorsom ordít ki belő lem! —Hulló vérünk rő t lángja énekel.Millió sebzett szívek ölelik.forró testvéröleléssel az én szívemet .. .Nem én dalolok!"

Verneivel ekkor Somagyi a vajdasági rrLagyardolgozók kultúréletének egyik legismertebb a1-

ko'tóia. A szakszervezeteknek egyre népesebbkultúrattthоnai nyílnak. ott műsoros esteket ren-deznek., ezeken az ' esteken Somogyi kis egyfelvo-n.á.sas szánm űvei is srzfn.re kerülnek. (A kenyér..Aházbér.) Egyik kis színművét a Munkásnaptárködli 1927-ben. Néhány kisebb 'realista elbeszé-lése is olvasók elé jutamunkáslap irodalmi mel-lékleteiben.

Ezek az írá.sak .a munkásság életének mindennapiaiból szakítanak ki egy-egy fájdalmnasanIgaz jelenetet. Munkan.élkizliség és következmé-nyei: erkölcs botlások, lezüllés, n ők elbukása,gyermгkek szenvedései stb. a leggyakoribb tár. -gyak ezekben a prózai művekben: A tél iszonya-ta. a hazbéruzsora; a munkánárulő tevékenysé-ge, gyermeküket odahaza beDártí, munkába men ő

anyák sorsa kap közvetlen tanúsággal •megraj-zolt képet Somagyi e rövidlélegzet ű , realista frá-saiban, .A régi szoci!aldemakrata sajtó irodalmitermékeinek szentimentakzmusa is fölötlik néhanála. Ez természetes is, ifjukorí, elбоlvasmányai

901

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


voltak a régi budapesti Népszava efféle írás-művei.

Megírja Somogyi egyetlen egész estet bet б l-tő színművét „A df j" címen. Ez a drámája 1929végén jelenik meg a naviszádi „Uránia" nyom-davállalat kiadásában. Еs később jónéhány mun-kás miűkedvelбcsaport műsorára került.. A drá-ma magvát Somagyi „Atok-áldott Тűz" című

verses-kötetének ugyancsak „A díj" címet vise-l ő versében már. megtaláljuk. A négy színpadiképbe szorított munkásdráma ma már túl . e1-sietettnek, és sok helyt hamisan érzelgősnek tűnik. A fakés alakokat meglehető sen szimplánábrázolja, de a munkás-szerepléket többoldalúanés igen emberien festi meg. Az egyszerű cselek-mény könnyen gördül. Somogyi jó színpadi nyel-ven besaélteti s г г ereplб it, és ha a banális történethelyenkénti naivitása nem zavarna, egy színpad-ra termett író oroszlánkörmeit sejthetnénk megszínművében. A polgári limonádé-operettek, t é-gi népszínművek és üzletes, úri szalondrámákmellett „A díj" mégis őszinte és becsületes hang-jával, munkásokat, elnyomatta'kat benvutató je-leneteivel jónéhány amatómszínpadan sikert ara-tott. Ugyanis a két szabadiszletben mindössze 11szereplővel eléadható darab igen alka]mas voltmunkásak műkedvelő színpadaira.

Legerőteljesebben továbbra is ő szintehangúversei szálnak persze a munkásolvasókhoz. Mostmár polgári aldalrál is elismerések érik. A vaj-dasági magyar írók eresen kisebbségi keretííösszejövetelérre, az úgynevezett „Becsei Heli-kon"-ra is meghívja Samogyit Szenteleki 1928-ban. Vá т Ρ'konyi Nándor, pécsi egyetemi tanár a„Modern magyar irodalom" című irodalomtörté-neti összefoglalójában a vajdasági irodaiamrólszóló ismertesésében Somogyi Pál munkásságátis belefoglalja 1929-ben.

Igém termékeny munkásságot fejt ki ezid őtájt

Somogyi. Emellett idő

rő

l-idő

re beköszöntő

mun-kanélküli napjait önképzésre fordítja. Hatalmaskedvvel tanul és most már tudatosan képzi ma-gát az írói hivatásra. A helyesírást Is elsajátítjaa húsrzas évek végére.

A munkássajtó temjesztésében is tevékenyenvett részt. Sokszor külföldi haladó. könyvkiadókhozzá küldik könyveiket és folyáir аtaikat ter-

-jesztёs végett. Ő baráti .és kultúr-munkatársiköre segítségével terjeszti Nav+iszádan. Ekkori-bari már a Párisi Munkás, az egyesültá]lamok-beli lJj Fiára, a kanadai Munkás, a moszkvai ÚjMárcius hozzak néha írásait, és egyes rövidebbéletű délamerikai magyar prmletárújságok. Oly-kor a szlovenszkói és erdélyi . magyar munkásla-pok is átveszik egy-egy nálunk kínnyomtatott

versét, novelláját.Az 1929. január 6-i diktatúra eltaposta Ju-goszláviában a szabad munkássajtót. Ezentú]verseit a Vajdasági frás-tan jelentette meg, aSzenteleki Kornél s izabadelvű szerkesztésébenmegjelenő polgári .i п Ρ ^odalmpi lapban. A Vajdasági[rés-bon jelent meg; ,,Kép", „Köztetek vagyok",„Ősz a külvárosban", „Ütök tovább", „A leg-szentebb öröm ormán", „Nem én akarom"' cím ű

és még két-három más. verse.Innen ,a polgári '. művészlap hasábjairól is a

dolgozóknak üzen „Köztetek vagyok" t őmű ver-sében:

„Köztetek. vagyok.Olyan egyszer űenmint Föld, Nap és Kenyér,testvérként, mint test és vér,teremtő nyomorgók harcos hitével,gyermeki szeretettel,mintha kalácsot gyúrnék tinéktek,fájóéhű saládom, Dolgozók!"

A zordon cenzusa még riein elég tiggyes és egy-ideig becsületes hangi írások is napvilágot lát-nak e lapban itt-itt. Somagyi Is a Vajdasági Iráscsendő rök megnövekedett árnyairól ír akikneka holdfényben árulón megcsilan a szuronyuk;meg a vac'kukan fetreng ő mnznkanélküliek lázasálmairól 1929-ben. (]újszaka a k(ilvárosban) Vi-

lágválság van és friss királyi diktatura, s a mun-kásköltб lantjáról a polgári újság oldalain isi avaló lét nyugtalan hangjai szálnak. De a dikta-túra kívánságait jobban . szolgáló vajdasági na-pilapok irodalmi mellékletétbe nem küld Soma-gyi írásokat. A napilapok problémátlan, szóra-koztató irodalmat alkarnak. Somogyi pedig ak-kor is bátran ezt vallja:

„Kitépném a szívem, ha csiliingelő , bűbájosjverseket szülne azoknak,

kik vad lármával rontanak r á m .Cirógatni cinikus, pöffedt arcukat,kik arcomba bikacsökkel csapkodnak,édes csemegét dús asztalukra,kik könnyes éhségem könnyezve nevetik.

„Kitépném a szívem, ha csilingelő

, bű

bájosha mélysége gyémántját őnekik teremné."

Egyre jobban ellenőrzés alá veszi a rend őr-ség Somogyit. Munkájából is kiteszik. Alkalmiipari munkából él, mert irodalmi munkásságáértis rendszertelenül, néhanapján kap csak egy ke-vés tiszteletdíjat. A munkáslapok ott esem tudtakjól fizetni. Betegsége is — régi gyamuorbaja —bánja. A gyomor érzékennyé válik a nyomn.omban.Sokszor a szomorúság is elfogja. Ilyen rossz han-gulaban is együtt érez a társaival és a bús han-gulat is lázító képeket rajzoltat vele, s a. Vaj-dasági Irás ezeket közölte:

„Fáj б n érzem most szíveteket

göthös viskók, pocsolyás utak, úttalanvándorok, vackatlan csavargók, gunyátlankoldúsok, kirúgattak, letiportak, rászedettek,becsapattak,gúnyhótlan, házatlan Hazátlanok,ködös, fekete kétségbeesés .. .szent lángú lázadásrnun Кanéltiiliek éhes, roppant hadserege!

Mikor mint zord kaszás rátöra külvárosra az őszés én 'elnyűtt.cip ő b e г,,, ordasláizzalcsatangolok a csatakos utcákon,vérző n felfájsebzett, űzött farkas-voltom,a magamé és minden mezítlábas,

kivert kutyáé ....Ősz a külvárosban)Hangja halkabb, mert polgári lapban ez a hangis túl merész, és a cenzu a miatt sem kiálthatteljés er ő vel.

Majd a Vajdasági frás-tan munkásnrók mű-veixől ír rövid, de találó bírálatokat. Bs itt. e laphasábjain búcsúzhatja el Csizmadia Sándort, az1929-ben elhalálazotrt jegykari proletárkölt ő t. —a késő bbi. renegá+ot. Somagyi Csizmadia Sánndoréletútjának ismertetésével mutat rá a munkás-osztály árulóinak saпsá ra , m n e g se mn n isü lésére .

19:30-tan jegyzeteiből Sonlogvi esorok író-jának dnktálta gépbe vaskos hadifogoly-regnénét.Ahogy negуedszázados távlatból visszaemlék-szem, különösen érdekesek voltak fogságel őttifт a nф élrrrényeinek lefrásа i. , fagsá.gba esésénekeseménye és a fogság idején ca т~icin ј és odesszaieseteinek leírása. A caricini tevékr ől Irt érdeke-sen, az odeasг ai kiköti te к Ρаházról, a zsufolt fo-golytáborról és a parasmóanyákrál, még a nagy-

902

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


b íг G o k a k x І 4, ahová muikára vitt 8ket. Külö-nöseu bü$ke volt rnта Soтogyi, hogy azak-karti, divatps magyar hadifagolyregények köziil --amelye~t m l i m d , csak t ј smtek írtak — аг övévolt г e]í~ő hadiifogságo legén.ységi regeny. A z 6leírásai a ölegénye,k sokkal nehezebb fogságoséiТn?е i s з * iéfi~s é u . t . t a a . r + t a 3 п э azták. Egy arnesikalт

k*а

, haЭ ó1 е nжсъеиг ; az ' [ `Ј j F1&ra kezd-

te .1zё ]п д fikbHogy végig közölte-e,azt`n+~ tudom.

E aе 3' > ёњєаá vé.náju elbes~la ti йха tea meg Svawgpiban. 36 éves vо l.t ebbenaz f id бb,en. Hakfeg tasцlpom att él e i és iвv á b b itauvl~.. le1iet6sé ~gd várna4c rá, ici tudja, #аlаиjóva,i, jet1~+ $бsеbb fгóavá flejládhetett volna inég.. .

Az í~s mellett egyre sodcoldalúbban гlс а г р с sо -ládo г F • t в ieeá]. is+ fo г m édkat k+ г гeső munkás kul-+ u в G еvékeny+ ёgbe. Ez pedig sт.álka volt a „ven-dé,gldtb" hatádg srr.effuében. Мегу obban bekap-csalódort з t Somogyi a külföldról: érkezett araagyarhaloldaZi s5teгm&ok. kЯ irnyvek, falyóiratokterjes,z+bésébe is. E sorok írójával együtt valósá-gos teгjesatб i hálbzatdt tervezett a féllegális siaj-

tó tе г јesztб sг é.Akirályi pa.raavcsuraloan rendőrhatósága

igyekezett 3uegszabadulni a magyar eг nigráCiöbaloldali elemeitől. t gi icat utasátatt ki M в-gyoroк szágx -a, mu ksо kа t tolonooltatott ki Ma-gy aтországqra és Au4sгtr iába. Elakart . tával í tani а г

elpn>gáгla и sоdgtt és m iegalkt i ivó em ц$ г ёnsok körei-

bő 1 - míжden ingató elemet, mneist a val б d аn bal-oldali emgiránsok hatással bírtak a júggazláviaimagyarok viselkedésére is. A félig és egészen 11-legális baloldali sajtó terjesztésében való tevé-kenуkedését használta föl a királyi reri őrható-aág farmál.is aknák Somogyi eltávolítására. Kivtas tоtták Jugasxláviálból. Tolonc útara hurcol-ták egyik jugasrcláviai fogházból a másikb а . Mégszemcséje volt , hogy tilitákoг д á,sa sikerrel járt;nem Л Ρ ltagyarországra dobtak ki, ahol аkvо а sta-táriuas volt, és ahol ' Sdnlogy„t, mint szökötit fe-gya~vet, kötéláltal д . halál fenyegette.

Hosszas huzavona után Ausztriába dobtákát. Ott is börtönökben lakott egy tixteig. A hábo-rús бs hadifogságos évek ~idején szirzitt gyo-morbaja a fogházi miben most elhatalmasodott. .

A Nemzetközi Vöгös Segély szervezet segítettee18, hagy Somagyi már betegen 'á Szovjetunióbajutasson. Egyszer-kétszer aztán még hallottuk+bevét és verseit á iravai magyarnyelv ű rá-dióadásakban., s etán 1936-37 táján áz a hírterjedt el Vajdaságban, hogy Somagyi a Szovjet-vл дóban elhalálazobt. Azóta elás megbízható hír,

amely az ellenkezбjét biinyitatta volna ennek,nem jött és újabb irodalmi működésérül sincs

twdoanásuník. Igy azt kell hinnünk, hogy aza kevés idő amit Noиi ~szádon töltött s amikorírásai Vajdaságban naipvilágra keriiltek, voltirodalmi műtköd+éséniek legttontosabb idaszaka.

Lraták Iв tván

Száva Sumánov г c S

züret

8 О Э

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


IO Ü

R é s z e g há j ó :

Feljegyaések Szava Sumanovicsművészetérő l

Száva Sumanovics f est őmí.L-'vész Sfden született, Már a

középiskolaiban megszerette afestészetet; a képz ő művészetiiskolát aztán Zágrebban vé-gezte. 1930-ig többízben éshuzamosabb ideig tartózko-dott a francia fő városban, ek-kor tért haza rvégleg, szülő -városába. 1942-ben az uszta-

sák kivégezték. Legjelentő

-sebb művénelc a „Részeg . ha-jó" című estményét tartják;az alábbi sorokban is fő legerrő l a művérő l lesz szb.

Száva ,Sumánovics

ürdő z ő nők

Száva Sumanovics neve nálunk el ő ször az1920-ban, Zágrebban rendezett. kiállítása utánvált ismertté. A „Részeg hajó", címú ' festményenemcsak festő i körökben tette népszerűvé ésnemcsak nálunk az országban: Párisban is'so-

kat beszéltek és írtak róla, a „negyvenezer fes-tő városában". Párisban, ahol negyedszázadnálhosszabb ideig élt és talán leginkább eresz-tett gyökeret. Önéletrajzábа n, amelyet az 1929-ben Beográdban megrendezett kiállitásának ka-talógusa elé írt, Sumanovics panaszkodik a bí-rálat és a közönség megnemértése miatt, amelylyel a húszas években rendezett zágrebi kiállí-tását fogadták ,,... a közönséget meghgkkentet--ték ezek a képek, a kritika nem mér ászint elenni, mert megdöbbentette az új és, ismeret-len ... A hatalmon lévő „jó polgárok" elható-tolták magukat minden ilyen művészi felfógás-tói ..." Ha nem ismernénk . Sumanovics beteg-ségét (idegbajban szenvedett) és teljes hitelt ad-nánk szavainak, ezek könnyen félrevezethetné-

nek. Azonban mű

vészetének néhány korabélibírálata megcáfolja a művész k izо nyos állító-sGit. Ha nem is ért el még э kkort ~íj.t teljе s ~ .mriii-vészi önállóságot s ezek a képek telítve van-nak még más mesterek utánzásával, utánér-zéssel — elismerб szavakat és bátorítást is ka-

patt olyanok . tallábói éppen, akiknek szavaitesztétikai kérdésékben akkor nagyrabecsültékés ezek a szavak még ra 'Is cáfolhatatlanul ér-vényesek. '

E karból származó képeirő l Sumanovics így

ír: ;,Párisban (ahová 1920-ban utazott ki aképző művészeti iskola elvégzése után) el őszörperen és Fries művészeti törekvéseinek hatá-sa alatt alkottam és André Lhote-nál végzettháromhónapos xanfolyaxn. után átvettem a ku-bisták stílúsát, amint az Párisban abban az idő -ben igen divatos volt. I:hote sok mindenben ha-tott rám, azonban nem kizárólagosan, mert voltitt más befolyás+ is Picassatól Gromerig és Her-benig. Neon voltam talán . eredeti, azonban min-den alkotásom lényegesen különbözött az ő mű-veikt$1." A kubista festészet alapvet ő elveinekelfogadása mellett ' ыУаn irányzatról van szónálam, amely a racionalizmusnak els ő bbségetad; konstruktív eljárásról" ,,a racionalizmus mo-dere manifesztációjáról":

Mint ahogy mindén művészi újsze

тűségnéllenni szokott — különöserL viszonylagosan kon-

zervatív köгnyézetben, .minta miénk — eilen-állás és megnemértés ezekkel á képekkel szem-ben egyaránt volt. A kritika azonban igenisbeszélt róluk, foglalkozott velük.. Sumanovics

90 4

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


r r l и т ~ёs е н е г в г Tegkedi.л ezбьbeп, fiegegzáktaT i iartг ~а в : ° -кötto . beSzelt: li.astKö ye ь rovics es nuunEranko - Szir к ues '„Kansztruktfiv testőműveszet"című közös cikkeikben a zagrebi '.Savremenik121 évi ..márciusi számában. E cikkben mind-Кetten bényarnásokat :közölnek _Surnanovics ké-peiról,, Elemezve . konstruktivitast a. rnivi-szetben Cézanne-tб l á kubtzrnusig, Rastko Petrovics ezeket ,mondja. Sumanoviesrol: - .

_ „Erinek а nnitvésznek stílusa n,agyvonalú,oly_.an mint nчgy emlékművek : 'ép tóinek és épi-tészeinek múyeszete , .. annal nehezebb , számá-

ra_ az ; . atelier-munka. , Milyen konstrukciókat admagapól! Képei . szi3áк dabbak; mint a szikla..

Vizsgáljunk meg két monumentális realistaSumanovics képet: a Szüretet valamint a Ha-laszokat. A művész ilyen stílusa, ilyen - stílus-beli válogatása után következik a. neorealistakorszak, ahol ez a- művészet a legérdekesebbtemperamentuníak kifejezésére es . a legérdeke-sebb. tájak örömteli ábrázolásává szolgai."

A. B. Szimics többek között ezeket mond-ja:. „Sumanovics egészen elmerülve abban a tö-

rekvésben, hogy konstruáljon, összes festő inkközül a legmerészebb kísérletbe fogott. Kon-

struktív törekvései ellen igazan nem lehet sen-kinek kifogása.

Mindazok a megjegyzések, ; hоgу -művészetéversenyfűtá"s a kor divat] avat; kisérIet h оgуszenzációt keltsen, azt, mutatják, h оgу ezek •abírálók a dolgot olcsón, sematikusan.. kezelik.n. magam - meg vagyok győ ződve .Sumanovics

művészi ószinor g i. ut. х ' m yen é 'művé-szet jövő je, azt nem tudom: azt hiszem ilyes-miiben nem lehet jóslásba 'bosátkozni; külön-sén ha olyan fiatal fest ő r ő l van szó, 'mint Su-к Ρ nanovics. Azonban úgy vélem, hogy tehetségeés egуnéhány képe `meggyőzhet bennünket ar-ról, hogy egyre önásóbb lesz és ez remn,élni en-

gedi, hagy jelentő

s festővé válik; pályafutásá-ban ezt б szintén kívánjuk neki."

Nehéz elhinni, hagy Sumanovics nem ismer-te a két költő biraiatának szövegét. RasztkoPetroviccsal egyenesen jólábon élt s így mégkevésbé hihető , •hogy írásait nem ismerte. Haazonban figyelembevesszük, hány megnemértökritikai írás született róla ekkortájt (amir ő l azelő bb idézett szövegben • Szimics is beszél) és

K a művész depresszióss lelkiállapo-tát amelyben akkor élt (a szavaknak bántóbbértelmük nő , mint amit valóban jelentenek) ak-kor az ügy világosabb lesz. Sumanovicscsal va-lójában majdnem ugyanaz történt, mint VanGogh-a1: éppen a betegségük miatt elnagyítot-tak egyes eseményeket és így a reagálásuk is

elnagyolt. Sumanovics különben ebben az ön-életrajzában más helyen is tanújelét adja ilyenelnagyolt, hibás reagálásnak, • különö.sen aholanyagi helyzetérő l beszél.

A zágrebi kiállítás es első párisi útja utánSum,anavics néhány évig itthon él; 1925-benazonban ismét Párisban találjuk. Ezek a • m ű-vész rendkívül termékeny és • festő i fejlődésé-ben rendkívül jelentő s évei. Ezekben az eszten-d б kben fokozatosan és biztosan megszabadul akubizmustól. Elsajátítva ettő l a művészi irány-tól a szükséges tapasztalatokat valamint a ké-pek megkonstruálásának biztonságát, művésze-te egyre gazdagabb lesz, mondhatnánk egyretudatosabb és szenvedélyesebb koloristává ér-le lődik. Párisban is kiállít,. itt is feltűnik.- Flo-rent Fels .i

smert mű

bíráló a „Lart Vivant" cí-m{í. folyóiratban 1926-bon ezeket írja róla:„Sumanovics • arra törekszik, hogy megsza-

baduljon Lhote befolyásától. Ez az érzékeny,tanulékony művész szinte váratlan víziókat tárelénk hazájáról, amelynek rz g kevés a festő je."

S ekkortól kezdve a porisi sajtóban fokozó-,tosan követhetjük Sumanovics fejl ődését.Ugxanennek a folyóiratnak 1927 novemberi szá-mában ezt olvashatjuk Jácques Guenné trillá-ból:

„Már a rnult évben felhivtuk álvasóink fi-gyelmét ennek a művésznek nevére. Páraszt-szárrn,azású fiatal fest ő 'ez, aki tíz év: elő tt jött

zerbiábб l (Guenne itt tárgyi tévedésbeд van,Sumanovics ^ 1920-bari érkezett •Рárisba teháthét évvel a cikk. megjelenése el ő tt. М. K.) ésAndré Lhate tanítvány vplt. T ő le tanulta akornpoziciq szellemét, azonban a kifejez$ • ke-vesésében . majdnem egész önállóvá lett. Na-gyan szeret nő iket festeni, de még inkább virá-gos mezőket, fokot, amelyeket béarangaz - ana fény.."

в Ρ következik az az esztendő , amelyben $ü-m,anovics eléri művészete legnagyobb gy бzel- .

piét. 1928 elején a „FÜggetlén művészek szálon-jóban" — am,ély mindig szabadabb és extré-mebb volta régi párisi „Szalon", a (,Részeg ha-jó" volt a kiállftás nagy eseményé, az év nagyképé. A ruhába bújtatott,' félmeztelen vágy

meztelen emberi testeknek ez az érzéki össze '-fonódása virtuóz megfestésben ' olyan meg- '

festesben hogy hús-vér valóságot jelképeznekés érzékeltetik az erőt és a szépséget ez. azami a köz nјs get s a kritikusakat inegbtíцölte.Különösen az utóbbiakat. A_ :párisi•kritika fellelkesül, mint ritkán azel ő tt. Még a legszkepti-kusabb bíráló is, mint Paul Fierens ezt írja a„Journal des Debats" jánuar 20-iki' .számában:

„Sumanovics olyan képet állít ,ki, '.mint' _va-lami Meduza tűtaj (1) - ez . azonban . nemi .sze-,;encsétlén- hajótöröttek képe, éнenkéző lég. Itt.nincs éhhalál, ső t! Ha izléstelen is,- ez a kép bi-zonysága egy örömtéli romanticizmus félé valófejlő désnek, ami következetesen él ebben a fes-t ő b e n ".

Ugyanaznap a Comedia közli René Jean cik-két; a cikkíró összehasonlítja Sumanavicsot . atöbbi kiállítóval és így ír :

„Az említett művészekkel szemben Suma-novics az expresszív érzékiség egyik érdekesművét adta a „Részeg hajó" cím ű képében;egyszerű csónak ez, amelyen a hajósok összekeverednek félmeztelen vagy meztelen, fürd ő -ruhás nőkkel egy dáridó maradványai fölött.А . kép egy rendkívül komplikált poéma ele-meit tartalmazza. A fények és árnyak tudato-san ritmusba fonódnak nála, képe minden szín-árnyalatával romantikus örömöt fejez ki."

Sumanovics maga ezekrő l a párisi évekrő lés a „Részeg hajó" című képérő l ezeketmondja:

„Párisban 1925 óta éltem, itt műtermem isvolt egészen 1928-bon bekövetkezett megbete-gedésemig. Akkora téli párisi láz meggyötört,idegbeteggé tett ... Jött a Függetlenek Szalon-ja, itt állítattam ki a Részeg hajó-t és egy táj-képet, az előbbirő l sokat vitatkoztak... Páris-ban egész életem 1925-tel éles harc volt, har-coltam önmagammal a gyász és a szentimenta-lizmus ellen s így a ,képeimet világos tónusbanés vidám színezéssel festettem."

Parisból y-- mint már mondottuk — Suma-novics visszatér hazájába; itt gy б gykezeltétimagát és 1929 novemberében megnyitja els б Ρbeográdi kiállítását, Ennek a tárlatnak ered-ménye kettős: erkölcsi és anyagi siker: Á dí-

cséret és elismerés - mellett, amellyel a kritikaés a közönség adózott neki, Sumanovics elad-ta összes kiállított képeit, így a „Részeg hajó"-t

A' bíráló Théodor Géricault francia romantikus fest ő..Meduza tutaja' című képére céloz.

9 0 5

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


fs . így maradt ez a: %ép az arszággаn: s meg-arizték uíthd a mai napi

dekes . az a körülmény' hogyan született• a„Rёszeg hajó". A képző művészetben ez a tén аmár . századok óta kisért. Egykor Breughel-nélpélidáиI szimbolikus jelentése volt, mint -ahogye rпűц ésrг más képei esetében is bátran mond-

hatjцk hogy.. azoknak m

űvészi értékük melletts4rnb б н и tиs ériaékük is van. Geriki tényleges

jelenetet ábrázol képével, Detа rо ix Daт ltét, ésVergiliust festi meg a bárkában ... tehát a- ro-mantikusok lеgtöbbjét a régi századok irodai-ma és a törttéпeiern inspirálta. Sunаnaviés ki-gondolja a - tént Az aktok -- az egyes aktokés csoportaktok — ahogyarT- addig festette ókétlassú• mozdulatban, egyszerű pбгbarn, nem vo1-tok alkalmasak arra, hogy az emberi, fóieg anпi • test érzéki szépségei felé ragadták a. mú-vészt. A test szépségeit minél összetettebben,minél külőhösebb helyzetbeа vagy mozdulatbanakarja éгzékeltetni. A történés és tartalom mel-lékeв ,. fd a test!

Hogy pontosan mikor született meg ennek a

kémek eszméje, azt nehéz lenne megállapítani.Szereancsére nem nehéz a. képötlet egész fejl ődési útját követni.- Síden, Sumanovics otthoná-ban a művész édesanyja még őrzi a „вészeghajó" vázlatképeiiw A művész: szokása szerintrajzvázlatot készített. Nem sokféle rajzot ésnem. nagyalakút. Csak a tömeget osztotta elezen a képen,, a. felülletet. Inkább a kompozi-c i б k elosztásának tanulmánya ez. A rajz nyug-taZarn,, élénk arabeszkjei a művész biztos kezétmatatják. •Еrdekes, hogy a színfeljegyzések —.arne iyek minden Sumanavics váziatAn • b&.вégben vannak — itt: ma=jdne ц Ρ n egészen hiá-ny oznak., A vázlat következő fázisa aztán: olaj-kép 50X70 centiméta гres kartonon. Itta körvo-

fa lak rnaљr v + gosaa ktга Jх о 4tak s niegz(1etвttmár a teljes színezési beosztás. Ha az alakoknem is differenciáltak ez a vázlat mégis kész,befejezett kép érzését kelti. Igen er б telj еsєnHatnak a könnyen, nem tolakodбa, odavetettszírnek: a meztelen és félig meztelen nбk testé-nek rózsaszínu• és a hajósok bronz szfnárnyala-

ta aztán. a rnа

tΡróztrikók keresztcsfkjai ellen-

tё tьen a víz hullámainak kékségével. Ezt a- váz-latot követbe a mű ténylвges megfestése. Sima-novics azt áцftatta, hogy a képet. hat nap alattfejezte be: Lázagy munka lehetett ez, amelyet aművésa alkлtб szenvе délye és heves- ttiempera-mex turha - diktált,, biazen majdnem tiz rlígyDet-méteres a vászon, teli eső s, élénk színekkel. Azecsetnek itt kevés dolga volt: réssel vаgу„ spachtlival" tártérit: a színek elhelyezése,. ené-gikuis és biztos vвnásokkal. Ez a ncnűvészi. biz-t©naág és szabatosság Rubensre ennlékeatet: ne-ki volt bátorsága, széles területeket csak felemletesen- befedni szí пekkеl. A„Részeg hajó" --még a művész lelki összeо mlásа elő tt. születettkép — kéépzбm űvés tüaak egyik. yenek alko-tása; egyike a legjobbaknak, a legjobb képekr

nek amelyek a jugoszlav képzdrtiűvészetben.Djura Jaksies óta a mai napig megszülettekVele val©sul meg nálunka neorealizmus, arnе lу-rő l Rasztko Petrovics annyi év előtt besrcéíi.

Ez a mű azért is teljes, т rrert -- mint mindenminőségi ugrásnál lenni szokott — féltétlenüiradikális, a. legradikálisabba szakítás az addigipéldákkal: szintézise egy előaetes, tizenötéves`útkövetkezétes kutatásának, vív+ бdsának. A „Ré-szeg hajó". új nуely megvalósftása és kifejezésea festészetben — olyan ' stílusé, amielynek seelődje se követője nem volt. t

Miodrás Kujuncsiles

Kiadja a. Uajdcnsdgri M agyar Kultúrtanács, Noviszád — S.zerkeszti: А +Iajté, х и i: M.ihálи• -- Szekes x =

tíiség • és; ki г г

dóhivata1 Novíszád, Rankovics.

utca 19./I — Fostafdók: 100 -- Tele f on: 20-63 ---FostatuJcarékszúrnla: 300—T-75: — El ő fizetési dii: Egy évre 500 din., fél' évre 260 din., egyesszám ára 50 din. Lapzádrta minden hó 10-én héxiratakat nem órzünk meg s . n e m adunk vissza.

hésziilt a szuboticai „ M i n e r v a " nyomdában.

91

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


MINERVA KÖNYVEKÉlvezetes, művészi és érdekfeszít ő olvasmányokat talál aMINERVA könyvek sorozatában. Szerb-horvát és magyar-

nyelvű kiadványai a modern, hazai és a világirodalom kiemel-kedő műveit nyújtják az olvasónak gondos és művészi igényíígrafikai kiállításban.

A „NAgА KNJIGA" sorozat kiemelked ő bb művei

Deszanka MakszimovicsKITÁRT ABLAK

Regény a két háború közötti id ő bő l.Ara egészvászon kötésben 420 dinár

Brankd V. Rad:icsevicsFEHÉR ASSZONY

Fiatal költő első regénye tele drámai feszültséggel. );lményt nyújt az olvasónak.

Ara 350 dinár

Predrág MilojevicsA LETfÍNT NAPOKBÓL

Útirajzok és riportok a háború el ő tti idő kbő l.Ara 500 dinár

107iodrág PopovicsA C S A P A T I NY O M Á B A N

Е gy sztudent és egy fiatalasszony életének regénye a népfölszabadító háború idejénAra 350 dinár.

Az „IZBOR" könyvtára ugyancsak értékes művek sorozatát adja.

~Braniszláv NusicsBEN AKIBA

A nagy szatirikus író legjobb humoreszkjei.

Szima PandurovicaAZ IFJi7SAG CSARNOKA

Az ismert szerb költő válogatott versei.

Janko Veszelinovics

KÉPEK A FALU ÉLETÉBŐLA kiváló szerb elbeszél ő legszebb novellái.

Ara 550 dinár

Ara 400 dinár

A „MINERVA" könyvtára világirodalom gyöngyszemeit hozza.

Richard WrightBENNSZÜLŰTT

A világhírű néger író valóban világirodalmi sikert elért amerikai regénye.Ara 620 dinár

Ebben a sorozatban megjelentek még:

Slnelaire Lewis: MENTREPErich Marfia Remarque: VISSZATÉRÉSJohn Knitte1: EL HAKIMV i c k i B a u m: BERLIN HOTELHenrik Sienkiewicz: QUO VADIS?Ágnes Smedley: EGYEDÜL

A MINERVA magyarnyelvíí kiadványai .

H v a z i m o d б István: TESTAMENTUMÉlményregény a nagy háború nehéz éveibő l

Csopics Branko: MESE A MEDVÉRŐLAlfred de Vigny: LORETTA

Ara 300 dinár„ 30 dinár

„ 30 dinár

kötve 360 dinár480 dinár560 dinár520 dinár820 dinár420 dinár

MINERVA könyvkiadó, Szubotica, November 29 tér 3. Beográd, Terazije 13.

7/28/2019 Híd, 1955/9-10. szám


IRODALMUNK Ú J TERMÉS E

O t új kön yv a kön yvp iaconM а jtényi Mihály

BIGE JÓSKA HÁZASSÁGA

Aki szereti a művészi igénnyel megírt üdehangú vidám regényt,Olvassa el Majtényi Mihály új művét, a „Bige Jóska házasságát".A GARABONCIÁS nagy sikere után újabb s méU nagyobb sikert,jelent ez a könyv, amely cselekményében a let űnt napok kispolgáriéletének érdekes történeteit hozza felénk.

A regényt B. Szabó György művészi illusztrációi díszítik.

.Ára 200 dinár

Herceg János

ANNA BUCSUJA

A kiváló vajdasági író új regénye meséjében, amely az él ő mábaviszi az olvasót, mély drámai er ő feszül. A SZIKKADÓ FÓLDEKután ez már a második regénye, amely mai valóságunkat szólaltatjameg az író finom művészi eszközeivel.

Ara 200 dinár

Sinkó Ervin

OPTIMISTÁK

A forradalom éveibő l való ez a míí; az amit ad egyben történelemis. Sinkó Ervin merész kézzel nyúl ebbe a rendkívül nehéz ésösszetett témába, —ezért méltán nevezhet ő műve a magyar forra-dalom egyik legkiemelkedő bb reményének.

Ara 300 dinárSulhóf József

V A R Á Z S V E S S Z ŐMindvégig érdekfeszít ő olvasmányt nyújt ez a háborús regény,amelynek cselekménye Nyugateurópában és Párisban játszódik le.Kémregény, de több annál, mert az író ezzel a m űvel egy vajudókort akart megörökíteni.

Ara 500 dinárMind a négy regény megrendelhet ő a

TESTVÉRISÉG-EGYSÉG könyvkiadónál

Noviszád, Teodorovics utca 11.

Urbán János

Híd, 1955/9-10. szám

Documents

Transcript of Híd, 1955/9-10. szám