GALAKTIKA_066

8/10/2019 GALAKTIKA_066

http://slidepdf.com/reader/full/galaktika066 1/91

8/10/2019 GALAKTIKA_066


8/10/2019 GALAKTIKA_066


Parancsoljon, foglaljon helyet ...Igen, az egy kényelmes szék, alegkényelmesebb itt nálunk ... Nem,nem hiszem, nem süt a szemébe a

nap ... Ott nem. Abból a székből jóllehet látni, hogy odakint milyenszépen süt a nap. Igen, itt a Ligetbengyönyörű.

Kávét, üdítőt? De legelőbb is:köszönöm, hogy eljött. Kérem, nevegye puszta udvariasságnak, miÖnért vagyunk. Ön (parancsoljon, ittaz üdítő) ugyebár az OLVASÓ...

Hogy hány éves? őszinténmegvallva nem is tudom. (Talánmégsem olyan jó itt a világítás?) Tizévnél, gondolom, nem fiatalabb, deamúgy akármennyi. És egyébként sea kor fontos. A foglalkozás se. Neharagudjon, az se. Az iskolaivégzettség se. A fontos (na, ebbenegyetértünk) az, hogy Ön szeréti asci-fit . . .

Elnézést, összevissza beszélek. Ezígy igaz, de nem jó. A végeredménytlobogtatom, holott a hozzá vezetőútról akarok beszélni. Arról, hogyÖnben elevenen él a kíváncsiság:tudni, ismerni a jövőt (köszönöm azegyetértését) , arról, hogy Önszemtanúja, részese kíván lenni a jövő nagy kalandjainak (örülök, hogyismét . megtisztel az egyetértésével) ,arról, hogy Ön kedveli az izgalmat ésa humort, a meglepetésekkel gazdagsétákat a megálmodott jövő tájainéppúgy, mint a megelevenedett múltárnyékos fái között (ezt iseltaláltam?, nagyszerű) . . .

Egyszóval Ön kíváncsi ember. Még pontosabban: kíváncsi és játékostermészetű ember. És mert ilyen,

ezért kedveli a tudományos-fantasztikus irodalmat . . .Köszönöm, hogy egyetért ezzel a

hevenyészett vázlattal. Higgye el, eznekem, nekünk nagyon fontos. Mi,ezt már mondtam, önért vagyunk,azért dolgozunk, hogy Ön megtaláljamindazt, amit kedvel, amit szeret. . .

Kedves, hogy biztat minket. Ésígérem, ha 'netán dicsérni támad

kedve, azt is elviseljük majd.És most, kérem, helyezkedjen el

kényelmesen a székében. így jó?Akkor megnyomom ezt a feketegombot. Persze hogy így van: a szék,amin ön ül, időgép.' A legújabb.

A szemét nem kell behunynia. Sőt.Minél többet látunk, annál jobb. Egykicsit azért megkapaszkodhat ...

Alfred Bester

John Wyndham

TESZT MŰHELY

Ian Watson

KÖNYVEKRŐL

Isaac Asimov

KÉPZŐMŰVÉSZET

Wolfgang Jeschke

Alekszandr Petrin

Alekszandr Petrin

Jurij Mojiszejev

Ian Watson

Az Arcnélküli Ember (második rész) 4Zala Tamás ford.

Az ellenlábas 22 Baranyi Gyula ford.

Ön a jövő embere? 29Franz Rottensteiner:Miért nem törhetünk be az angolszász piacra? 32Várkonyi Tibor: Muzsikát Aldebarannak! 33M. Nagy Péter: Science 'fiction: műfaj és valóság 35

Babilon várja Önt! 37 Hargitai Károly ford.

Szentmihályi Szabó Péter: Véga-líra és -epika 47Weinbrenner Rudolf: „Polaris”, a hézagpótló almanachsorozat 47Gálvölgyi Judit: Filmekről - fanyalogva 48Gálvölgyi Judit: Csillagok és koponyák 49Koczóh Péter: Egy sci-fi „világenciklopédia" 51

Libamájpástétom 53 Fencsik Flóra ford.

Kuczka Péter: Patrick Woodroffe 60

Tizenkét perc és még néhány 64 Weinbrenner Rudolf ford.

A robot kalandjai 67 Földeák Iván ford.

Vaszil Fomics és a komputer 70 Földeák Iván ford.

A túlzás joga 71 Földeák Iván ford.

Tériszony i. sz. 2000 74 Gálvölgyi Judit ford.

8/10/2019 GALAKTIKA_066


8/10/2019 GALAKTIKA_066


Félórával éjfél után érkezett a Beaumont-házba a különleges osztag. Nem sokkal azután, hogy a kapitányságra befutott a jelentés: G2Beaumont YLP-R. Ami annyit jelentett, hogy a Beaumont-házban, aDéli Parti. G-ben súlyos törvénysértést követtek el.

Tíz perccel utóbb a kerületi kapitány is a helyszínen volt, miután azosztagból az a közlés érkezett, hogy főbenjáró bűntény történt: agyilkosság sem kizárt.

Éjjel egy órakor befutott Lincoln Powell, zsebében a kerületi kapitányüzenete: Biztos, hogy gyilkosság történt, mégpedig a legsúlyosabb. Akár

kü ö á A lél láll ől N d ö ülj k

- Nomármost. Tripla-A gyilkosságra hetven éve nem volt példa. Olyannincs, hogy itt sétálhasson közöttünk valaki, akinek megháborodott azelméje, kitervel egy gyilkosságot, és fel se tűnjön senkinek. Annyiesélye van, hogy nem figyelünk rá, mintegy háromfejű embernek.Maguk, fürkészek, jóval előbb kipécézik az ilyet, mielőtt hozzákezdenea terve végrehajtásához.

- Mindenesetre igyekszünk. Feltéve, hogy. sikerül kapcsolatbakerülnünk az illetővel.

- Jó, jó, de ma már annyi a fürkész, hogy se szeri, se száma,l h l é kik ül i h ó kból I á é k k ll l i

LFRED BESTER

az arc nélküli ember

8/10/2019 GALAKTIKA_066


mégsem teljesen normális, hiszen ölt. Hogy az ördögbe fejtsünk megegy ilyen rejtélyt?

- Értem. Mi van még?- Egy sor ellentmondás, ezeket kellene tisztázni. Először is, fogalmunk

sincs, ki ölte meg D'Courtneyt. Kettő: a lányának nyoma veszett.

Három: a testőröket, akik D’Courtneyra vigyáztak, valaki egyórányiidőre kikapcsolta. Fogalmunk sincs, hogyan. Négy ...

- Elég ez is. Kezembe veszem az ügyet.

Vakító fényárban úszott a Beaumont-ház nagyterme. Mindenüttegyenruhás rendőrök nyüzsögtek. A kriminológiai laboratóriumvegyészei fehér köpenyeikben futkároztak ide-oda. Az estély vendégei,természetesen már felöltözve, a terem közepén tömörültek. Úgy álltak

körben egymás mellett, mint kiálló korallzátony a tengerben, s olyanijedtek voltak, akár a vágóhídra hajtott állatok.A keleti terasz felől Powell érkezett, karcsú, nyúlánk termetén fehér

mintás fekete ruhában. Valósággal mellbe taszította az ellenségesérzelem, amely felé lövellt. Magához intette Jackson Beckrendőrfelügyelőt, aki másodosztályú volt. Hangtalanul kicseréltékgondolataikat.

- Mi a helyzet, Jax? - Zűrzavar. Fürkészek is vannak köztük. Vigyázat! - Értem. Pocsék. Mit csinálnak ezek ott a földszinten? Miért vannak

felsorakoztatva? Te rendelkeztél így? - Eljátsszuk a jó fiú-rossz fiú számot? - Muszáj? - Rohadt ez a banda. Elkényeztetettek. Romlottak. Nem hajlandók

együttműködni. Más módon nem lehetne kihúzni belőlük semmit. Márpedig az ügy olyan, hogy ki kell belőlük szedni mindent, amittudnak. Én leszek a rossz fiú, legyél te a jó.

- Rendben. Rögzítsék az egészet! Powell megállt a terasz közepén. A mosoly eltűnt az arcáról, s a

barátságos csillogás is sötét szeméből. Méltatlankodó, haragos ábrázatotvett föl.

- Beck! Hozzám! - Hangja pattogott, és baljósan visszhangzott ateremben. Halálos csönd lett. Minden tekintet felé fordult.

- Maga itt a parancsnok, Beck?- Igen, uram.- És maga szerint ez a leghelyesebb módja a vizsgálat lefolytatásának?

Ártatlan embereket összeterelni, akár egy nyájat?- Nem ártatlanok - felelt Beck. - Egy ember meghalt. Ezek ölték meg.- Ebben a házban mindenki ártatlan. Ezt vegye tudomásul, Beck. És

azért úgy is kell velük eljárni. Udvariasan, míg ki nem derül az igazság.- De uram! - méltatlankodott Beck. - Ezzel a hazudozó csürhével?Ezekkel a rohadt, züllött pénzhiénákkal?

- Hogy merészel ilyen hangon beszélni róluk? Azonnal kérjen bocsánatot!

Beck vasvillatekintettel meredt Powellra.- Beck felügyelő! Megértette, mit mondtam? Kövesse meg ezeket a

hölgyeket és urakat! Ez parancs!Beck Powellra nézett, aztán a társaság felé fordult, és az orra alá

morogta:- Elnézést!- Figyelmeztetem, Beck - pattogott tovább Powell ha még egyszer

ilyesmi előfordul, kinyírom! Mehet vissza a szeméttelepre. Leléphet, neis lássam.

Powell lement a teraszról a földszintre, és rámosolygott az ottszorongó társaságra. A hangulat villanásnyi idő alatt átalakult.Viselkedése azt fejezte ki, hogy együvé tartozónak érzi magát velük.Amikor megszólalt, a beszéde is szinte éppolyan nyegle volt, mintazoké.

A tetszés moraja futott végig a termen. Az ellenséges érzület kezdettelpárologni. Maria sugárzó arccal megragadta Powell kezét, és szinteösztönösen kelletni kezdte magát.

- Asszonyom - mondta Powell, s atyai melegséggel homlokoncsókolta. - Nem könnyű perceket él át, tudom. Ezek az egyenruhás

szörnyetegek ...Mariát meghatotta a csók, de meg is zavarta. Kislánynak érezte magát

egy pillanatra, és a legszívesebben a férfi karjai közé menekült volna.- Úgy megijedtem!- Létezik egy nyugodt hely ebben a házban, ahol kényelmesebben

elbeszélgethetnénk, hogy megtárgyaljuk ezt a rettenetes élményt?- Igen, természetesen, kedves prefektusom. A dolgozó-szobám minden

bizonnyal megfelel - felelte az asszony már-már selypítve.Powell csettintett az ujjaival, s utasította a mellé lépő kapitányt.

- Kísérje a hölgyet és a vendégeit a dolgozóba! Őröket ne állítson azajtóba! Nem akarom, hogy a hölgyek és urak feszélyezve érezzékmagukat.

- Mr. Powell! Uram - a kapitány megköszörülte a torkát.- A hölgy egyik vendége ... hm ... szóval, egyikük a gyilkosság

bejelentése után érkezett. Ügyvéd az illető, 1/4 maine-nek hívják.Már Powell is felfedezte őt a tömegben, s telepatikus üdvözletét

küldött felé.- Jo? - Üdv!

- Mi szól hozott ide, az oroszlán barlangjába ? - Üzlet, öregem, üzlet. Ügyfelem (Ben Reich) hívott. - Az a cápa? Gyanús. Várj itt, Reichhel együtt. Gyorsan végzünk. - Jót alakítottatok Beckkel. - A fenébe! Kiszimatoltad, hogy trükk? - Szó sincs róla. Túl jól ismerlek mindkettőtöket. Jax rendes srác, most

meg úgy játssza a tenyérbemászó zsarut, ahogy az meg vagyon írva anagykönyvben.

Beck tört keresztül a termen, s úgy tett, mint aki dúl-fúl mérgében.- El ne árulj, Jo! . - Elment az eszed? - sugározta vissza a választ a második osztályba

tartozó ügyvéd. Mintha bizony figyelmeztetnie kellene, hogy ne szegjemeg a Szövetség etikai törvényeit. Méltatlankodását jelezte is Beckhek,aki grimasszal nyugtázta az üzenetet.

Közben Powell újabb csókot lehelt Maria homlokára, es odábblépett.- Tehát, hölgyeim és uraim, a dolgozószobában ismét látjuk egymást.A tömeg megindult a kapitány után. Az embereken úrrá lett valami

lelkesítő izgalom, és élénk beszélgetés közepette mentek be adolgozószobába. Kellemes várakozás bizsergett bennük, arra

számítottak, hogy valami újabb remek szórakozásban lesz részük. De amorajon és nevetgélésen át Powell hirtelen telepatikus vasfüggönybeütközött. Meglepte a hullám ereje, hagyta, hogy döbbenete az arcára iskiüljön.

- Gus! Gus Tate! - Hello, Powell! - Te lennél az? Mit sündörögsz itt? - Gus? - ugrott fel Beck. - Gus itt van? Nem is gyanítottam. - Mi az ördögöt bujkálsz itt? A válaszban zavar, düh, szégyen, bosszúság és önvád keveredett.- Állítsd le magad, Gus! Ráálltunk a kódjeledre. Jól is jön neked egy

kis botrány, legalább némileg megembereled magad. Maradj!Segíthetnél nekünk. Van itt elég zűr, hasznát venném egy elsőosztályúnak. Rohadt nagy három A-s ügy.

Kiürült a terem. Csak hárman maradtak vissza, Powell alaposanszemügyre vette őket. Jo 1/4 maine testes, nagydarab ipse, jó felépítéssel,világítóan kopasz fej, barátságosan kerek arc. Az aprócska Tate izeg-mozog, csupa ideg. Most tán még nyugtalanabb, mint máskor. No és a híres Ben Reich. Ő a harmadik. Powell először találkozott

4 Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember

8/10/2019 GALAKTIKA_066


- Ez a siker titka - jegyezte meg Reich. Értette, mire céloz a másik.Érezte, hogy harc kezdődött' köztük.

- Nehogy aztán az a benyomás támadjon a többiekben, hogy engem iselbűvölt. Még azt hinnék, összejátszunk.

- Nem hiszem. Maga az orruknál fogva vezeti őket. Powell. S közbenéppenséggel azt a benyomást kelti, hogy ővelük játszik össze.

Egymásra mosolyogtak. Mintha sajátos vegyi rokonság közelítenéőket egymáshoz. Ez azonban veszélyes is lehet. Powell megrázta magát,hogy kivonja magát az áramlásból, amely kettőjüket egymás feléhajtotta. Hirtelen 1/4 mainehez fordult:

- Nos, Jo?- Ami a fürkészést illeti, Linc. . . - Maradjunk Reich szintjén, van időnk bőven.- Reich azért hívott ide, hogy képviseljem őt. Csak semmi

gondolatátvitel, Linc. Beszélni fogunk. Azért vagyok itt, hogy efölöttőrködjek. Jelen akarok lenni minden kihallgatásnál.

- A fürkészést úgysem tudod megakadályozni, Jo. A törvény nem isengedné meg neked. Mindent kiáshatunk és felszínre hozhatunk, amitcsak akarunk.

- Feltéve, hogy ebbe az is beleegyezik, akit kihallgattok. Az én tisztemeldönteni, hogy mikor bírjátok ezt a beleegyezést és mikor nem.

Powell Reichet kereste tekintetével.- Mondja, kérem, tulajdonképpen mi történt?- Ne tegyen úgy, mintha nem tudná.- Én arra vagyok kíváncsi, hogy ön szerint mi történt.1/4 maine közbevágott:

- Miért pont Reichtől akarja hallani, miért éppen tőle?- Arra vagyok kíváncsi, miért volt neki oly sürgős, hogy ügyvédet

kerítsen? Talán belekeveredett az ügybe?Reich elvigyorodott.- Belekeveredtem én már a világon mindenbe. A Birodalmat nem is

lehetne úgy vezetni, hogy az embernek ne legyen töméntelen titka.Márpedig az üzleti titkokat, ugyebár, gondosan őriztetni kell.

- Remélem, a gyilkosság nem tartozik ezek sorába?- Hagyd abba a turkászást, Linc!

- Akár hiszi, akár nem, de a nyomozó foglalkozási ártalma azegyoldalúság. Vagyis jobbkezes vagy balkezes. Vagy ez, vagy az. Alegtöbb nyomozó csak az egyik kezét képes használni. Én például balkezesnek születtem, és egészen a Parsons-ügyig ...

Powell hirtelen abbahagyta a hazudozást. Tett vagy két lépést hátra, shallgatóságának megrökönyödését látva mély lélegzetet vett. Mire hátatfordított nekik, Becstelen Bili már el is tűnt.

- Majd egy más alkalommal mondom el a történet folytatását -mondta. - Most térjünk vissza oda, hogy mi történt, amikor Maria és avendégek szeme láttára csöpögni kezdett a vér?

Reich szemügyre vette vértől rozsdálló kézelőjét, s így válaszolt:- Maria kiabálni kezdett: „Vér! Gyilkosság!” Valamennyien

fölrohantunk az Orchidea lakosztályba.- A sötétben honnét tudták, merre kell menni?- Már nem volt sötét. Maria meggyújtatta a lámpákat.- S világosban már nem okozott semmi nehézséget, hogy egyenesen

odataláljanak az Orchidea lakosztályhoz, ugye?Reich komoran elmosolyodott.- Nem én vezettem a társaságot, hanem Maria. Senki más nem tudta az

utat, csak ő.- Őrök is voltak valahol, ha jól tudom. Leütötték őket vagy valami

ilyesmi.- Pontosan. Halottnak látszottak.- Merevnek, akár a kő, nem? Egyetlen izmuk sem rándult?- Honnét tudhatnám?- Valóban, honnét is - Powell merően nézte Reichet.

- No és D’Courtney?- Ő is halottnak látszott. Mi az, hogy annak látszott. Teljesen halott

volt.- Körülállták és nézték?- Páran keresgélni kezdtek a lakosztály más részeiben, hogy mi van a

lánnyal. Mármint hogy hol lehet a lánya.- Szóval Barbara D’Courtney. Gondolom, senkinek fogalma sem volt

arról, hogy D’Courtney a lányával együtt tartózkodik a házban. Akkor pedig hogyhogy mégis keresték a lányt?

8/10/2019 GALAKTIKA_066


- Van kifogása az ellen, hogy újabb részletek kedvéért kifürkésszem

önt?- Az ügyvédem kezében vagyok.- Igenis, van kifogásunk. Nem fürkészhet bele Reichbe - szólt

1/4maine. - Az Alkotmány megengedi, hogy ne vessük alá magunkat aszupérkihallgatásnak, anélkül hogy a visszautasítást a bűnösség beismerésének tekinthetnék.

Powell felsóhajtott, és vállat vont.- Én pedig benne vagyok a slamasztikában. Rendben, akkor lássunk

hozzá. Megkezdem a vizsgálatot.Valamennyien megfordultak és elindultak a dolgozószoba felé. Aterem végéből Beck rendőri rejtjelezésű üzenetet sugárzott Powellnak:

- Linc, miért tűröd, hogy Reich bolondot csináljon belőled? - Azt tette volna? - De még mennyire. Ez a cápa bármikor kicsináltathat téged. - Nos, jó, tartsd készenlétben a szigonyodat, Jax. A cápa rászolgált a

végpusztulásra. - Micsodára? - Nem vetted észre hogy elszólta magát? Nem tudta hol a lány Senki

A Beaumont-ház dolgozószobája hasonlított egy török fürdőhöz.Padlóját virágmintás, folyondárszerű mozaikkövekből rakták ki. Falaitszintetikus drágakő berakás és aranyciráda díszítette. A rubin-, smaragd-

, gránát-, ametiszt- és topázkövek foglalatként keretezték a tulajdonosképeit, amelyek különböző beállításokban ábrázolták őt. Szerteszét bársonyszőnyegek hevertek, mindenütt öblös székek és fotelek.'

Powell a szobába lépett, és középre ment. Reich, Tate és 1/4 mainekövette őt. A beszélgetés azonnal abbamaradt, Maria Beaumontnehézkesen föltápászkodott. Powell intett neki, hogy maradjon ülve.Körbehordozta tekintetét, gondosan vizsgálgatta e kéjsóvár társasághangulatát, közben pedig latolgatta magában, milyen taktikátalkalmazzon.

8/10/2019 GALAKTIKA_066


- Valamennyien tudják rólam, hogy agyturkász vagyok. Valószínűlegez a tény riasztólag hat önökre. Úgy képzelik, hogy lám, itt áll a társaságkellős közepén egy agyfürkész szörnyeteg, aki most a maguk szellemicsatornarendszerének tömítéseit próbálja végig. Nos, Jo 1/4maine eztúgysem hagyná. De hadd legyek őszinte: erre nem is lennék képes. Ha

meg tudnám tenni, nem állnék itt önök előtt. Akkor a világegyetemtrónusán foglalnék helyet, és magam volnék Isten. Ha nem tévedek, mégsenki sem vett észre hasonlóságot ... Nevetés csattant föl. Powell lebilincselően mosolygott.- Szóval, agyak sokaságában olvasni ->ez olyasmi, amire egyikünk

sem képes. Még az sem könnyű, hogy egy-egy fejbe bekukkantsunk. Azmeg egyenesen képtelenség, hogy fürkésszünk, amikor tucatnyigondolatátviteli minta teszi áttekinthetetlenné a képet. S ha, ne adj isten,az ember olyan határozott és nagyszerű értelmű egyének csoportjával

kerül kapcsolatba, mint önök, akkor végképp tehetetlen a magamfajta. Nem marad más, mint hogy az önök jóindulatába ajánljam magam.- És még ő nevezett elbűvölőnek engem - szűrte a foga között Reich.- Este önök egy Szardínia nevű társasjátékkal mulattatták magukat -

folytatta Powell. - Bárcsak én is a meghívott vendégek között lehettemvolna, asszonyom. Legközelebb ilyenkor ne feledkezzen meg rólam, hamegkérhetem.

- Ebben egészén bizonyos lehet, kedves prefektusom - ígérte Maria.- Játék közben az agg D’Courtneyt megölték. Valószínű, hogy előre

megfontolt szándékkal gyilkolták meg. Egészen biztosak csak akkor

lehetnénk, ha már kezünkben volna a laboratóriumi vizsgálateredménye. Fel kell tételezni, hogy tripla-A kategóriájú bűnténnyelállunk szemben. Ez indít bennünket arra, hogy egy másik társasjátékot iseljátsszunk. Gyilkosság a neve.

A vendégek kíváncsian és értetlenkedve néztek Powellra, aki viszont alegkevésbé sem zavartatta magát. Úgy forgatta a szót, mintha a szörnyű bűntény, amelyhez hasonlóra hetven éve nem volt példa, csak tréfadologvolna.

- A Gyilkosság nevű játékban valaki eljátssza az áldozat szerepét. Úgyteszünk, mintha megölnénk. Valakit kinevezünk nyomozónak. Az ődolga lesz, hogy megtalálja az áldozat gyilkosát. Kérdéseket tesz fel agyanúsítottaknak. Mindenki köteles igazat mondani. Csak egyvalakinekszabad hazudnia: a gyilkosnak. A detektív egybeveti mindazt, amit nekielmondtak, levonja a következtetést, hogy ki hazudott, és így leleplezi agyilkost. Remélem, élvezni fogják ezt a játékot.

Itt-ott közbekiáltások hangzottak: # - Hogyhogy? - |in csak egy turista vagyok. - Egyesek nevettek.- Amikor gyilkossági ügyben folyik nyomozás, három dolgot kell

tisztázni - folytatta Powell, a viccesnek szánt közbevetéseket meg sem

hallva. - Először az indítékot kell kideríteni. Másodszor, hogy milyenmódszerrel követték el a bűntényt. Harmadszor, a bűntény körülményeit.Laboratóriumi embereink feladata a két utóbbi. Az első feladatmegoldása viszont miránk vár. Az indítéknak a mi társasjátékunkbankell feltárulnia. S ha megvan az indíték, akkor megvan a kulcs a másikkét probléma megoldásához is. A laboratórium pillanatnyilagtanácstalan. Akár hiszik, akár nem, még azt sem tudjuk, hogy mivelölték meg D’Courtneyt. Aztán itt van a lány eltűnése, meg a két testőrrejtélyes „rövidzárlata”. Valaki megrabolta őket, elvett tőlük egyórányiidőt. S nem tudjuk, hogyan.

A csapda készen állt, a társaság tagjai szinte már lépre is mentek.Lélegzetüket visszafojtva, megbűvölten követték Powellt, aki nagyon is jól érzékelte, hogy az utolsó milliméterek következnek. Ilyenkor alegnagyobb óvatosságra van szükség.

- Tehát: halál, eltűnés, időrosta ... Az indíték ad kulcsot amegfejtésükhöz. Mondjuk, hogy én vagyok a nyomozó, önök agyanúsítottak. Önök elmondják nekem az igazat. Kivéve természetesen agyilkos. Tőle azt várjuk, hogy hazudjék. De nyakon csípjük. Habeleegyeznek, hogy mindőjüket telepatikus vizsgálatnak vessem alá,

- Íme, az első jelenet. Felteszem a kérdést, kezdődhet-e agondolatátviteli vizsgálat, s aztán körbejárok a szobában.

Powell minden vendég előtt meghajolt, és feltette neki a kérdést.- Igen ... miért is ne ... hát persze ... természetesen ... igen . . .. felőlem

... - érkeztek a válaszok. Powell most Reichhez ért, aki riadtan és

mereven fogadta a nekiszögezett kérdést.- Nos, uram, hozzájárul-e, hogy megfürkésszem?Mindenki dermedten figyelte. Reich rémülten, megbűvölten meredt az

ujjra, amely felé bökött, és a tüzes tekintetre, amely reá szegeződött.Hallgatott. Arcába szökött a vér, aztán hirtelen elsápadt. Nyögve tört ki belőle az alig hallható válasz:

- Nem. - A prefektus villámló tekintettel-fordult a többiek felé.- íme, a hátborzongató pillanat, hölgyeim és uraim. Megvan a gyilkos.Rádöbbentek volna valamennyien? Már-már igen. De azért mégsem

egészen. Az élmény valóban újszerű, felkavaró, alig elviselhető. A ruhákés testek ibolyántúli „ablakocskáin" egy pillanatra belátni a lelkekbe. DeMaria vendégei mind sötét figurák, van mit takargatniuk. Ettől aztánszégyenük rémületbe vált át.

- Ne! - kiáltott föl Maria.- Ne, ne! - kiáltozták a többiek is.- Nagyszerű jelenet volt, Linc, kitűnő alakítás. De látod, mire mentél

vele. Az indítékot sose szeded ki ezekből a hiénákból. Powellt nem kedvetlenítette el a kudarc, s ugyanolyan bűbájos volt,

mint eddig.

- Igazán sajnálom, s nem is hibáztatom önöket, hölgyeim és uraim.Végtére is csak egy bolond bízna meg rendőrben.

Felsóhajtott.- Egyik beosztottam mindenkit kihallgat, már tudniillik mindenkit,

akinek van valami mondanivalója. Mr. 'U maine tanácsokkal áll az önökrendelkezésére, és ha kell, megvédi az önök érdekeit.

Fájdalmas oldalpillantást vetett 1/4maine-re, és ezt sugározta felé:- És segít átverni engem. - Ne fájdítsd a szívemet, Linc, ne csináld ezt velem! Hetven éve ez az

első tripla-A-s bűntény. A karrierembe kerülhet, ha nem vigyázok. - Nekem is, Jo. Ha nem járunk a végére, kirúgnak. - Vagyis minden fürkész törődjék csak a maga dolgával. Tedd ezt te is,.

Linc. - Az ördögbe - mondta hangosan Powell, Reichre kacsintott, és

kiviharzott a szobából.

A laboratórium emberei végeztek az Orchidea lakosztályban. De Santisátadta jelentésüket Powellnak, s dühödten hozzáfűzte:

- Tisztára boszorkányság.Powell ránézett D’Courtney tetemére, s megszólalt:- Öngyilkosság?Mindig epés megjegyzéseket tett De Santisra, s ez soha nem

haragudott rá ezért, sőt kifejezetten kedvét lelte benne.- Semmiképpen. Nincs fegyver.- Mivel csinálták?- Fogalmunk sincs.- Még mindig nem tudni? Már három órája, hogy szaglásztok»- Nem, nem tudjuk. Pontosan ezért boszorkányos az . egész.-- Miért lenne boszorkányos? Akkora lyuk tátong a fején, hogy akár te

is átbújhatnál rajta.- Na persze, valóban. Behatolás az uvula fölött, távozás a fontanella

alatt. Azonnali halál. De mi ütötte a sebet? Mi vájta a lyukat a koponyánkeresztül? Csak tessék, tedd föl nekem ezeket a kérdéseket!^

- Talán valami erős sugárzás?- Perzselés nyoma nem látható.- Valami jégszerűség?- Fagyás nyoma sem látható.

Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember 7

8 Alf d B A A élküli E b

8/10/2019 GALAKTIKA_066


- Kizárt. Van arról fogalmad, milyen erőt kell beleadni, hogy ígyhatoljon be? Képtelenség.

- Nos ... ezzel kimerítettük az összes lehetséges fegyverfajtákat. Denem, várj csak! Mi a helyzet a lőfegyverekkel?- Az meg micsoda?

- Ősi fegyver. Úgy működik, hogy lövedéket bocsát ki, amely robban. Nagy zajt csap, és szagot is áraszt.- Ez sem valószínűsíthető.- Miért?- Hogy miért? - De Santis kiköpött, aztán folytatta: - Hát csak azért,

mert nincs lövedék. Sem a sebben, sem a szobában. De másutt sem,sehol.

- Ezer átok.- Egyetértek.- Szóval van valami, amit használhatnék? Bármi csekélység?- Valami azért van. Halála előtt valami zseléfélét ehetett. A szájában

zselatinmaradékot találtunk.- No és?- A különös az, hogy az egész lakosztályban nincs egy szemernyi zselé

vagy zselatin sem.- Talán megette az összeset.- A gyomrában viszont nyoma sincs. A torkán amúgy sem csúszhatott

volna le.Hogyhogy? Miért nem?

- Azért, mert pszichogenikus rák roncsolta szét a nyelőcsövét. Nemtudott beszélni, és csövön át táplálkozott.- Ördög és pokol! Elő kell teremteni a fegyvert, akár a föld alól is.Powell szórakozottan lapozgatott a jelentésben, közben mereven

bámulta a viaszsárga holttestet, és valami dallamot fütyörészett, denagyon hamisan. Régi emlékek villantak az eszébe. Az a legenda, hogya szem recehártyája lefényképezi, amit a halál előtti pillanatokban lát azember. Vagy a történet, amellyel egy audiokönyvben találkozott, hogyélt egyszer egy szupér, aki halottat is tudott fürkészni. „Bárcsak én isképes volnék ilyesmire!” - gondolta magában. Aztán sóhajtva maga elé

dünnyögte:- Nos hát, szaglásszanak csak az indíték után, mint ahogy a módszert

is-nagyjából kiszaglászták. Remélhetőleg a körülmények ismegvilágosodnak előbb-utóbb. Mert különben nem tudjuk Reichetelkapni.

- Miféle Reichet? Ben Reichet? Mi van vele?- Most pillanatnyilag nem is ő érdekel, hanem Gus Tate. Ha kiderül,

hogy ő keverte meg a kártyákat... Hogy mi van Reichhel? Hát ő agyilkos, kedves De Santis barátom. Maria Beaumont dolgozószobájában

kissé megkezeltem Jo

1

/4maine-t, és Reich elszólta magát. Beállítottamegy jelenetet, kissé félretájoltam Jót, és közben fürkésztem isvalamelyest, hogy megbizonyosodjam a dolog felől. Ezt persze nemhivatalosan mondom, nem vehető jegyzőkönyvbe, de elégséges bizonyítékom van arra nézve, hogy Reich a mi emberünk.

- Az áldóját! - kiáltott föl De Santis .- Lassan a testtel! Attól még messze vagyunk, hogy az esküdtbíróságot

is meg tudjuk győzni ugyanerről. Hol vagyunk még attól, hogy ráhúzzuka vizes lepedőt, testvérkém? Messze^ nagyon messze.

Powell gondterhelten hagyta ott a laboratórium főnökét. A folyosón át

ideiglenes főhadiszállására, a képtárba ment, s közben ezt dünnyögte:- És én mégis kedvelem azt az alakot.


8/10/2019 GALAKTIKA_066


A képtárteremben megbeszélést tartott Beckkel. Gondolatcseréjükvillámgyorsan zajlott le, amiként ez a telepatikus beszélgetésekre jellemző. Fél percig sem tartott.

- Nos, Jax, Reichet szét kell zúzni! Már gúzsba volt kötve, ésészrevétlenül megfürkésztem Maria dolgozószobájában. Csakhogy biztos legyek a dolgomban. Ben a mi emberünk.

Talán a testőrök a segítségünkrelehetnek.

Aha! Nem sok. Bizony, az Aranytetem félelmetesen tud sikoltozni.

Mi tudjuk, hogy Reich volt atettes.

A vendégek Szardíniát játszottak,ezalatt ő felsettenkedett. Atestőröket elvakította, és egyórára elkábította őket. Betört azOrchidea lakosztályba, ésmeggyilkolta D Courtneyt.Váratlanul ott termett a lány, akit

teljesen feldúlt a szörnyűség,melynek valamiképpen szemtanúja lett, és ezért rohantel.

Erre a kérdésre nem tudokválaszt adni. S sok más kérdésre

sem ... egyelőre.

Ezt én is tudom.

De nem tudod bebizonyítani, Linc.

Nem hiszem. Egy teljes órakiesett az életükből. Azt mondja De Santis, hogy á retinálisrhodopsinjuk megsemmisült.Vagy a látás ibolyája.Szolgálatban voltak, és éberenőrködtek.

Semmit sem észleltek egészenaddig, amíg a tömeg be nemnyomult, és Maria sikoltozásáraészhez nem tértek. Maria aztüvöltözte, hogy szolgálatbanelaludtak.Ők viszont esküdöztek, hogy nemtettek ilyet.

Te tudod, hogy Reich a tettes.Senki más nem tudja.

De hogyan?

És mivel ölte meg az öreget?

Végeredményben miért ölte meg D Courtneyt?

Márpedig ilyen körülményekközött szó sem lehet arról, hogyvégromlásba döntsük Reichet.

Be kell bizonyítani, mi volt azindíték, mi volt a tettelkövetésének módszere, és

Öhöm.

Öhöm.

Nem lehetett a kellő mélységighatolni. Jo 1 / 4 maine folytonrajtam tartotta a szemét.

Ördög és pokol! Jackson, alányt kéne előteremteni.

Pontosan. Ő a kulcsszereplőebben a drámában. Haelmondaná, mi játszódott le a szeme előtt és miért rohant el,mindez talán a bíróságnak iselég volna.

Szedjük össze, amit eddigtaláltunk, és rakjuk össze. De atöredék tények csak akkorállnának össze értelmes egésszé,ha megtalálnánk a lányt. Minden emberünket erre a feladatra kell ráállítani. Nem győzöm hangoztatni: mindenazon áll vagy bukik, hogy

előkerítjük-e a lányt. Közbenújra elővehetnénk Reichet, smérlegelhetnénk, milyenközvetett bizonyítékaink vannak.Csakhogy...

Ilyen pillanatokban, Mr. Beck,én is gyűlölöm a nőket. Az isten

tudja, miért akarják, hogyvegyem őket feleségül.

melyek voltak a körülményei.Objektív bizonyítékok kellenek. Amivel viszont rendelkezel, azmindössze egy fürkészimegállapítás, hogy tudniillik

Reich ölte meg D 'Courtneyt.

Kifürkészted? Hogyan és miért?

És mi van, ha ezután sem tudszeléggé mélyre hatolni? Joköztudottan rendkívül óvatos.

Barbara D’Courtneyt?

Szerintem is.

Rendben.

Kezdek már torkig lenni vele.

Csakhogy semmire sem megyünke nélkül az átkozott lány nélkül.

Röhög a vakbelem.

A gondolatcsere ezután következő része már nem tűrte anyomdafestéket. Aztán befejeződött a beszélgetés, s Powell távozott., Afolyosón és a zenetermen át visszatért a nagyterembe. Reichet, 1/4maine-t és Tate-et látta meg elsőnek. A három ember a szökőkútnál ácsorgott,mély beszélgetésbe merülve. Rögtön belehasított a kellemetlen kérdés:mi lehet Tate szerepe az ügyben. Amikor egy hete a házában megjelent,Powellban már akkor felmerült a gyanú, hogy az aprócska turkászReichhel szűri össze a levet. S ha ez a gyanúja beigazolódik, akkor Tate-nek is köze van a gyilkossághoz. Nehezen tudta azonban elképzelni, hogy egy első osztályú szupér, aki

oszlopos tagja a Szövetségnek, gyilkossági ügybe keveredjék. Ha mégis,ember legyen a talpán, aki bebizonyítja. Egy első osztályúból nem lehetkiszedni semmit, hacsak önként el nem árulja. Tételezzük föl, hogy TateReichhel szövetkezett (ennek a valószínűsége egy a százhoz) , akkorviszont Reich is áthatolhatatlan Powell ezen a ponton arra az


8/10/2019 GALAKTIKA_066


Tate és 1/4 maine a beleegyezés jeléül bólintott, mindketten mormoltakvalamit Reichnek, és kimentek. Reich kérdő szemmel nézett utánuk,aztán Powellhoz fordult.

- Elzavarta őket. Rájuk ijesztett?- Csak figyelmeztettem őket, ez minden. Kérem, foglaljon helyettLeültek a szökőkút peremére, egymásra bámultak, és rövid időre csend

telepedett köréjük, barátságos hallgatás, amelyet Powell tört megelőször.

- Ne higgye, hogy ki akarom fürkészni.- Ilyesmit nem is tételeztem volna föl magáról. De bent a

dolgozószobában azért megtette, ugye?- Megérezte, mi?- Dehogy, mindössze gyanítottam. Én is így tettem volna a maga

helyében.- Egyikünk sem olyan ember, akiben vakon meg lehet bízni, mi?- Azt aztán nem - jegyezte meg Reich, és hangjában együttérzés

bujkált. - Amit mi csinálunk, az nem szűz lányoknak való. Mindketten

az embernek a másik erkölcsét, de ez még nem jogcím, hogy amit nemszeretünk, azt erkölcstelennek bélyegezzük.

Powell kesernyés fintort vágott, és a fejét csóválta.- Önben, Reich, két ember lakozik. A2 egyik nemes, a másik

elvetemült. De ön nem tiszta képlet. Ön félig gonosztevő, félig viszontszent, és ennél rosszabb nincs.

- Szeretné, ha elhinném, hogy ennél nincs rosszabb. Mert maga,Powell, módfelett körmönfont. Alaposan rám ijesztett. Magánál sose

tudhatni, mikor akar ütni, mikor kell félrehajolnunk.- Ha így gondolja, kár is kapkodnia a fejét - Powellnak perzselt a

hangja, perzselt a tekintete, s rámenősségével újabb rémületetcsöpögtetett Reich szívébe. - Ne is próbáljon kicsúszni, mert nem tud,Ben. Én csodálom magában a szentet, ezért akarok hurkot vetni azelvetemült gyilkosra. Ez a vég kezdete, és ön is tudja ezt. Miért nehezítihát a saját helyzetét?

Egy pillanat töredékéig már-már úgy látszott, hogy Reich megadjamagát. De azután megkeményedett, és elszánt védekezésre rendezkedett


8/10/2019 GALAKTIKA_066


- Nagyszerű ember veszett el önben, Ben.- Tehát mostantól kezdve ellenségekként állunk szemben egymással?- Igen, ellenségekként.S ezzel kezdetét vette a vég.

Egy tizenhét és fél millió lakosú nagyváros rendőrprefektusa nemrendezkedhetett be arra, hogy kényelmesen ücsörögjön irodájában. Nemhagyatkozhatott arra, hogy iratok, jegyzőkönyvek, feljegyzések ésköltségvetési kimutatások között bogarásszon egész álló nap. Háromszupértitkár sürgött-forgott körülötte, mindnek varázsos volt azemlékezőtehetsége, s agyuk helyettesítette az irattárat. Sose hagytákmagára, mindig mellette voltak, bárhová ment, loholtak a sarkában. Nemvéletlenül alakult ki gúnynevük: Sas, Sólyom, Vizsla. Ott loholtak a

nyomában most is, amikor Powell átvágott a Fő úton, hogy a kellőanyagot összegyűjtse.Még egyszer átgondolta az egész ügyet, gondolatban azt is eldöntötte,

mit mondjon majd Crabbe-nek, a rendőrség főnökének.- Meg kell találnunk az indítékot, fel kell derítenünk a bűntény

elkövetésének módját, tisztázni kell a körülményeit, parancsnok! Odáigeljutottunk, hogy a körülmények egy részét ismerjük. Egyelőre ezminden. Tudja, milyen az Öreg Mózes. Ragaszkodik a megdönthetetlen,tényszerű bizonyítékokhoz. Ettől aligha tekint majd el.

- Miféle öreget emleget? - Crabbe megdöbbentnek látszott.

- Hát az Öreg Mózest. A Mozaik Vizsgálati és Közvádló SzámítógépetMózesnek hívjuk, bele is őszülnénk, ha mindig a teljes megnevezéstkellene használnunk.

- Ja, az a nyavalyás komputer!- Úgy van, uram. A tervem az, hogy teljes gőzzel előre. A cél: Ben

Reich és a Birodalom. Ki kell derítenem a bizonyítékokat, amelyeket azÖreg Mózes elé tárhatok. Mindössze egy kérdés vár tisztázásra. Hogy önhelyesli-e a tervemet?

Crabbe utálta a szupéreket, bosszantották. A kérdés hallatánelvörösödött. Elefántcsont faragású szobában, elefántcsont íróasztalmögött ült, elefántcsont karosszékében. Most egyszeriben felpattant.

- Mi az ördögre célozgat, Powell?!- Nincs semmi rejtett szándékom, uram, nyíltan beszélek. Mindössze

afelől érdeklődöm, hogy önt milyen kapcsolat fűzi Reichhez és aBirodalomhoz. Másként fogalmazva: hidegen hagyná-e önt, ha alájukfűtenék? Nem kell-e attól tartanom, hogy Reich önhöz rohan elintézni,hogy visszaparancsoljanak, és leállíttatják a felpörgetett motorjaimat is.

- A fenébe, Powell, hogyan merészel ilyesmit feltételezni? Ezt azeshetőséget nyugodtan kizárhatja.

Egyik titkára azonban ezt sugározta Powellnek:- Uram, tavaly december 4-én Crabbe parancsnokkal a Monolit-ügyről tárgyaltak. Hadd emlékeztessem, mi áll a jegyzőkönyvben: POWELL: Van ennek az ügynek egy nagyon különös pénzügyi

vonatkozása, parancsnok. Valami, ami jogi szempontból kifogásolható,és a Birodalom ezt ellenünk fordíthatja.

CRABBE: Reich a szavát adta, hogy nem fog kellemetlenséget okozni.S nincs okom kételkedni Reich adott szavában. Amikor kerületi bírónak jelöltek, Reich támogatott.

Idáig az idézet.

- Kösz, Sasmadaram! Gyanítottam, hogy Crabbe füle mögött vanvalami. - Powell hirtelen taktikát változtatott, és szúrós tekintetet vetettCrabbe-re.

- Ki az ördögnek néz engem, parancsnok? Nem a falvédőről jöttem.Hogyan is volt azzal a kerületi bírói jelöléssel? Reich fizette az egészkampányát. Tán nem így volt?

- De, így volt.- Miért higgyem el, hogy Reich már nem támogatja magát? . -- Az ördögbe, Powell, mit képzel! Akkor támogatott. Azóta viszont

- Na persze csak óvatosan. Fiúk, jegyezzétek fel! Retteg Reichtől.Tegyétek hozzá: én is.

Powell eligazítást tartott.

- Figyeljetek! Érzéketlen szörnyeteg ez a vén Mózes. Tényeket követel, bizonyítékokat, mégpedig megcáfolhatatlanokat. Mi pedigmegszerezzük mindazt, amennyivel meggyőzhetjük ezt az átkozottmasinát, hogy indokolt a vádemelés. Ismeritek a módszert: „durván ésszőrmentén”. Hát ezt alkalmazzuk most Reichhel. Minden feladatra kétügynökünk lesz. Egy kotlós meg egy sólyom. A kotlós nem tudja majd,hogy a sólyom is a préda fölött köröz. Reich sem sejtheti. Lerázza majda kotlóst, és ellazít egy kicsit. Éppen erre vár a sólyom. Hát így csapunkle Reichre.

- Világos - nyugtázta Beck.- Mozgósítjuk a többi részleget, összeszedünk körülbelül száz zsarut, polgári ruhába bújtatjuk őket, és ráállítjuk az egész társulatot a Reich-ügyre. Minden számítógépet igénybe veszünk, még azokat is, amelyeketaz utóbbi időben nem használtunk. Ez lesz a „Sólyom osztály”. Neengedjünk neki egy nyugodt percet sem. Tapadjunk rá. Járhat-kelhet, dene hagyjuk, hogy lerázzon minket.

- Mire koncentráljunk? - kérdezte Beck.- Legelőször azt kellene kideríteni, miért játszottak Szardíniái. Kitől

származott az ötlet? Beaumont titkárai azt vallották, hogy Reichet nem

lehetett kifürkészni, mert egy dal zsongott a fejében. Meg kellene tudni,miféle dal. Ki komponista, és Reich hol szedte föl? A laboratóriumiakmegállapították, hogy a testőröket elvakították. Utána kell nézni. Itt vanmaga a gyilkosság. Mivel ölték meg D’Courtneyt? A fegyverszakértőkvizsgáljanak meg minden fegyvert. Fel kell deríteni Reich ésD’Courtney kapcsolatait. Tudjuk, hogy üzleti vetélytársak voltak. Életre-halálra? Származott-e anyagi haszon a gyilkosságból? Vagy a félelemvolt az ok? Mennyit és hogyan nyert Reich D’Courtney halála révén?

- Egek! Ennyire bele kell másznunk? - Beck nem tudta magába fojtanimegrettenését. - Beletörik a fogunk, Linc.

- Nincs kizárva. De remélem, megbirkózunk vele. Reich sikeresember. Hozzá van szokva, hogy mindig ő győz. Túl nagy a mellénye.Gyanítom, ezúttal sem lesz szégyenlős. Harapni fog. Azt képzeli, hogyátlát a szitán. Hagyjuk meg ebben a hitében. A sajtó biztosan nekünkesik. Miszlikre aprítanak majd minket. Annyi baj legyen. Próbáljuk eztis a magunk hasznára fordítani. Mellébeszélünk, lármázunk, amennyi belefér. Eljátsszuk az átvert, bamba, balfácán zsarut... S miközben Reichhízik a nevetéstől.. .

- Te bekapod - vigyorgott Beck. - És mi legyen a lánnyal?

- Ő kivétel a Sólyom-játék szabályai alól. Ki kell egyeznünk vele.Személyleírását és fényképét juttassuk el minden őrsre, mindenőrszobára. Egy órán belül ott legyen minden rendőr zsebében. A körözésszövegébe beleírjuk, hogy aki elkapja, öt osztályt lép előre.

A Vizsla üzenete nem késett.- Uram, a szabályzat úgy rendelkezik, hogy egyszerre csak három

fokozattal ugorhat valaki. - Pokolba a szabályzattal! - dörrent rá Powell. - Öt fokozatot lép előre,

aki megtalálja Barbara D’Courtneyt. A lányra szükségem van.

A Birodalom toronyépületében Ben Reich kisöpörte az íróasztalát.- Kikapcsoltatott minden telefont, kivitetett minden napi jelentést.Katonás, már-már goromba hangon adta ki az utasítást titkárságának,hogy boldoguljanak nélküle, végezzék a dolgukat, mintha ő nem isléteznék.

- Mr. Reich, most, hogy Craye D’Courtney már nem él, feltehetőleg aző érdekeltségeit is át kívánja venni.

- Úgy van. Mégpedig azonnal. Ezért ne zavarjanak. Világos? Kifelé!


- Ha megegyezünk, akcióba lépek. Meg tudom csinálni, Jerry.

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Ha megegyezünk, akcióba lépek. Meg tudom csinálni, Jerry.Markomban tartom a Szupérpatrióták Egyesületét. De ennek ára van.

- Az isten szerelmére, Ben! Bármit megteszek. Bármit.- Helyes..- Ez az egész?- Nem elég? Feltétlen engedelmesség. Tudod, milyen árat fizetek. Áll

az alku?- Áll, Ben.

- De Kenő Quizzardot is akarom.- Őt nem lehet, Ben. Nem megbízható. Mindenkit átráz.- Hozz össze minket! A szokott helyen, szokott időben. Úgy, mint

régen, Jerry. A különbség csak az, hogy most minden rendben lesz.

Mikor Powell belépett a Szupérszövetség Székházának halijába, ismerősarcokat látott. Százak gyűltek össze, fiatalabbak és idősebbek, férfiak ésnők, különböző osztályokból. Mind azt remélte, hogy vágyálmaiteljesülnek. Ez a naivitás mulattatta Powellt.

- Aki a fejekben olvas, akár nyílt színen is gyilkolhat. (A Szövetségtiltotta, hogy fürkészek szerencsejátékkal vagy tőzsdézésselfoglalkozzanak.) Ha a fejekben olvasol, nincs többé bukás a vizsgákon. (Ezt egy iskolás srác gondolta, aki nem tudta, hogy a vizsgabizottságokfürkészeket fizetnek a védelemért.). Csak a fejekben kell olvasni, s azember azonnal tudja, mit gondolnak róla a többiek... csak a fejekben kellolvasni, s nem marad rejtve, melyik leányban van hajlandóság. Lássbele a gondolatokba, és te leszel a király!

A bejárati ajtónál egy tisztviselőnő fásultan sugározta: - Aki hallja és

veszi üzenetemet, lépjen be a „ Csak alkalmazottaknak’ feliratú ajtón... Egy előkelő hölgy kezében csekkfüzetet lengetve állt az asztala elé.- Sajnálom, hölgyem' A Szövetség nem szervez pénzért tanfolyamot,

nem is képez ki szupéreket külön díj ellenében. Hasztalan folyamodiktehát. Menjen haza, asszonyom, nem tehetünk önért semmit.

A hölgy nehezen vette tudomásul, hogy a Szövetségben nincskeresnivalója. A Szövetség alapkövetelményének sem felelt meg. Atisztviselőnő a következő diákhoz fordult.

- Aki hallja és veszi üzenetemet, menjen be a bal oldali ajtón, amelyenEgy fekete bőrű ifjú hirtelen kivált a sorból, és elindult a „Csak

alkalmazottaknak” feliratú ajtó felé. Benyitott és belépett. Powellfelvillanyozódott. Ritkaság, hogy lappangó szupértehetség tűnjön föl aláthatáron. Szerencséje volt, hogy éppen ilyen ritka pillanatban érkezett.

Biccentett a tisztviselőnő felé, s követte a leendő fürkészi. Odabent aSzövetség két alkalmazottja már lelkesen veregette az ifjú hátát, kezét.Powell is csatlakozott hozzájuk. Mindig nagy öröm a szupérközösségszámára egy új szupér csatlakozása.

Powell lassan haladt a folyosón. Az elnök irodája felé tartott. Elhaladtaz óvoda mellett, ahol vagy harminc gyerek és tíz felnőtt folytatott

beszélgetést, részint élőszóban, részint gondolatátvitellel. Nagy volt azűrzavar, de a kis csoport vezetője fáradhatatlan nyugalommalsugározta:

- Osztály, gondolkozz! Ne beszélj, gondolkozz! A szó fölösleges. Azagyak járjanak, ne a szájak. Ne feledjük kiiktatni a beszédreflexeket. Azalapszabályt ismételjétek utánam!

Az osztály pedig engedelmesen elismételte.Powell összerezzent és továbbment. A szemben levő falat aranytábla

fedte, rajta a Szupérek Szent Esküje:

Áhítattal tekintek arra, aki megtanított erre a csodára. Atyám helyettatyám ő. Egylényegű vágyok vele, és nem kérhet olyat tőlem, amit neteljesítenék. Bármely leszármazottja az én testvérem, s továbbadomnekik a tanítást példámmal, szóban és minden más lehetséges módon,ahogy csak tanítás átörökíthető. Átadom mindenkinek.

Amit átveszek és amit átadok, az egész emberiség javát szolgálja.Szolgálom én is, minden képességemmel, egész értelmemmel. Nemártok vele senkinek, nem bántok vele senkit. Vesztére még gondolatban

Az előadóteremben a harmadosztályú szupérek gyülekeztek. A lehetőlegegyszerűbb gondolati minták szerint taglalták a napi eseményeket.Egyetlen másodosztályú volt köztük, ő tette kissé zilálttá az egyébkéntunalmas társalgást. Amikor a diskurzus kilendült a megszokottkerékvágásból, a poént mintegy élőszóban mondta ki. A szavak rímekbe

rendeződtek, és verssorokat formáltak. Szórakoztatónak és meglepőentervszerűnek hatott az egész.

Powell belépett az elnök szobájába. Nagy volt a zűrzavar. Minden ajtótárva-nyitva, a tisztviselők és titkárok összevissza futkostak. Az elnök, a pocakos öreg T’sung H’sai, mandarinra emlékeztető borotvált fejjel és jóságot árasztó ábrázattal állt az irodája kellős közepén, és dühöngött.Olyannyira haragos volt, hogy artikulált szavakat használt. Ez a tényszemlátomást megrendítette a beosztottakat.

- Nem érdekel, minek nevezik magukat az átkozott gazemberek! -


8/10/2019 GALAKTIKA_066


szupérek oktatására fordítható pénzalapot és korlátozzák a szuperek jótékony befolyását az emberiség körében, nem más, mint árulás, ésfasiszta szellemről árulkodik. Új bekezdés ...

T’sung hirtelen abbahagyta, és jelentőségteljesen Powell-ra nézett.- Megtalálta már álmai fürkészét?"

- Eddig nem, uram. - Szedje össze magát, Powell, és nősüljön meg! - harsogta T’sung. -

Végképp elegem van ebből a hivatalból, torkig vagyok vele. Bekezdés,Miss Prinn. - Önök szerint túl sok adót követelünk. Nem óvjuk kellőgondossággal a szupérarisztokráciát, s nem osztjuk az Önök nézetétarról, hogy az átlagembert kár szupérképzésben részesíteni, mert nemalkalmas rá ... Mi járatban, Powell?

- A pletykaterjesztő kellene, uram. - Ilyesmivel miért engem zavar? Szóljon a második lánynak. Új

bekezdés, Miss Prinn: Miért bujkálnak a sötétben, miért nem lépneknyíltan színre? Mert élősdiek. Azt szeretnék, hogy a szupérhatalom egyszűk klikk kezében összpontosuljon, s az egész világ vérét szívhassák,mint a piócák ...

Powell tapintatosan távozott, és behúzta maga mögött az ajtót. Kintmegkereste az elnök másodtitkárnőjét, aki a sarokban reszketett.

- Ennyire megijedt? Kacsintásjel.Kérdőjelminta, reszketés közepette.- Amikor T'sung papa feldühödik és fortyog, úgy teszünk, mintha a

rémülettől megkövülnénk. Ez boldoggá teszi. Nem szereti, ha arraemlékeztetik, hogy valójában ő a jótékony Mikulás. - Ami azt illeti, én is az vagyok Hoztam valamit a kis cipőjébe. Elébe pottyantotta az asztalra Barbara D’ Courtney személyleírását és

fényképét.- Milyen szép lány! - kiáltott föl a titkárnő.- Szeretném, ha a pletykaterjesztőjén szétküldené ezt a körözést.

Sürgős. Jutalom is jár vele. Hozza a tagok tudomására, hogy aki engemértesít Barbara D’Courtney tartózkodási helyéről, annak egy évig nemkell tagdíjat fizetnie a Szövetségben.

- Hűha! - ugrott föl a lány. - Megteheti? - Gondolom, van akkora szavam a Tanácsban, hogy elfogadtassam

velük. - Ez aztán olaj a pletykagépezetnek. - Kell is az olaj. Azt akarom, hogy minden fürkész csipkedje magát. Ha

Mikulásra valamit szeretnék, akkor ez a lány az.

Quizzard kaszinóját a délutáni szünetben megcsutakolták és fényesre

csiszolták. A rulettasztalokat tisztára söpörték, minden ragyogott. Azelefántcsont játékkockák a kristálygömbökben hidegen fénylettek, minta süvegcukor. A szerencsejátékosok és az alvilág fizetési eszköze, a pénzérmék a pénztáros asztalán feltornyozva álltak. Ben Reich, JerryChurch és a vak krupié, Kenő Quizzard társaságában a biliárdasztalmellett ült. Quizzardot mintha keletien tésztából formálták volna ki. Nagydarab alak, rőtvörös szakáll, sárgás bőr, rosszindulatú, hullamerevszem.

- Már tudod, mit fizetek - magyarázta Reich Churchnek. Defigyelmeztetlek, Jerry. Ha jót akarsz magadnak, ne próbálj belém

fürkészni. Méreg vagyok. Ha az elmémbe tolakszol, elpusztulsz. Vésdeszedbe!

- Jézusom! - sopánkodott sírós hangján Quizzard. - Ilyen súlyos azügy? Én a magam részéről nem áhítozom a halál után, Reich.

- Mit gondolsz, más igen? Mi után áhítozol, Kenő?- Jó kérdés. - Quizzard hátranyúlt, és pénzérméket vett elő a fiókból.

Egyik tenyeréből a másikba csörgette őket.- Hallod, mi után sóvárgok?- Nevezd meg az összeget, Kenő!

- Te is dönts, Jerry! - horkantotta Reich. - Pénzt akarsz, vagy hogyvisszavetesselek?

- Szinte megérné. Nem. Végképp bezsongtam volna? A Szövetségetválasztom.

- Elég a szövegből! - fordult Reich Quizzardhoz. - Tehát százezret

kérsz.• - Csengő aranyban?- Mi másban? Előbb kéred a pénzt, vagy azután, hogy végeztünk?- Még mit nem - rémüldözött Quizzard.- Hallgass.! - szakította félbe durván Reich. - Ismerlek, Kenő. Támadt

egy ötleted: kapsz egy ajánlatot, és körülnézel, ki ígér többet. Döntsmost! Ezért hagytam, hogy te szabd meg az árat.

- Persze - mondta lassan Quizzard. - Valóban megfordult a fejembenaz ötlet. - Elmosolyodott, és ráncokba gyűrődött arcában valósággaleltűntek a szemei. - Sőt, még ki se szállt onnan.

- Megmondom én neked rögtön, ki lesz a vevő. Lincoln Powell. Csakazt nem tudom, mennyit fizetne.

- Tőle nem kell. - Quizzard félreköpött.- Powell az utamban áll, Kenő. Ezért az egész átverés. Megtettem a

tétemet, s most várom a válaszodat.- Áll az alku - válaszolta Quizzard.- Rendben - nyugtázta a választ Reich. - S most figyelj jól. Az első

teendő. Egy lányt keresek. A neve Barbara D’Courtney.- A gyilkosság? - Quizzard a fejét ingatta. - Gondoltam.

- Hát aztán?Quizzard egyik tenyeréből a másikba folyatta az aranyat, és megrázta afejét.

- Szükségem van a lányra. Az éjjel kirepült a Beaumont-házból, éssenki nem tudja, hol szállt le. Őt akarom, Kenő. Teremtsd elő, mégmielőtt a rendőrség kapja el!

Quizzard bólintott.- Körülbelül huszonöt éves. Százhatvanhat centi magas. Hatvannégy

kiló. Van mindene. Hosszú lábak, karcsú derék.A húsos ajkak mohón mosolyogtak. A vak tekintet felragyogott.- Szőke haj. Fekete szem. Szív alakú arc. Telt ajkak, római orr... Nem

mindennapi egyéniség. Szívbe markoló. Mint egy áramütés.- Ruházata?- Amikor utoljára láttam, selyemköntöst viselt: Gyöngyfehéret és

áttetszőt. Mint a befagyott ablak. Nem volt rajta se harisnya, se cipő, sekalap, se ékszer. Volt olyan szédült, hogy kirohanjon az utcára, éseltűnjön. Kerítsd nekem elő!

- Reichet valami arra késztette, hogy hozzátegye: * Épségben akarommegkapni. Világos?

- Hová gondolsz, Reich, ilyen szállítmányra ne vigyáznánk? -Quizzard megnyalta duzzadt ajkát. - Rosszak az esélyeid. Sőt. A lánynakis.

- Pontosan ezért fizetek neked százezret. S jók az esélyeim, ha eléggyorsan dolgozol.

- Sok kenőolaj kell majd.- Hát csak kenj. És ne hagyj ki egyetlen nyilvánosházat, egyetlen

közfürdőt, egyetlen találkahelyet. Terjeszd el, ki az, akit keresel. Nesajnáld a költségeket! De csendben menjen a dolog. A lány egyszerűenkell nekem, világos?

Quizzard bólintott, továbbra is pénzeit csörgetve.Reich váratlanul áthajolt az asztal fölött, és tenyerének élével rávágott

Quizzard húsos kezére. Az érmék felröppentek a levegőbe, aztánszerteszét gurultak a földön.

- És semmi trükk, semmi átverési kísérlet - jegyezte meg Reich baljóshangon. - A lányt akarom. -

Egy hete dúl a harc.



8/10/2019 GALAKTIKA_066


- Vallja be, hogy megrendezték az egészet. Összebeszéltek agyilkossal. Maguk tervelték ki a gyilkosságot! Ezért játszottakSzardíniát. Igaz, vagy nem?

Az Aranytetem felsikoltott, és elrohant.A Sólyom csoport ügynökei alaposan megfürkészték a rendőrt.

Tate Reichnek: A rendőr igazat mondott. A rendőrség feltételezése szerint Maria valóban cinkostárs.

Reich Tate-nek: Rendben. Az asszonyt martalékul a farkasok közé vetjük. Hadd tépjék szét.

Maria Beaumont tehát védelem nélkül maradt. Az asszony menekülni próbált. A Hitelintézet érdekeltségeiben keresett menedéket, ahonnét aBeaumont-vagyon eredt. Három órával később az őrjárat megtalálta.Roppant rámenős kihallgatásnak vetették alá. Maria nem is gyanította,

hogy Lincoln Powell kint áll az ajtó előtt, és a kihallgatást irányítófelügyelővel beszélget.Powell: Maria egy régi könyvből merítette a társasjáték ötletét. A

könyvet Reichtől kapta. Reich feltehetőleg a nagy antikváriumban vette.Ott kapható az ilyesmi. Utasítás: kideríteni, hogy Reich kifejezetten ezt akönyvet kereste-e. Ellenőrizni Grahamet, a becsüst. Hogy lehet, hogycsak a Szardínia maradt épen a könyvben. Az öreg Mózesnek mindezttudnia kell. S nem utolsósorban, hol van a lány, akit körözünk?

Egy rendőrtiszt a közlekedésrendészetről, aki ugyancsak polgáriruhában rótta az utcákat, bement az antikvár könyvesboltba, hogy ő isvégre szerencsét próbáljon. Nagy hangon a következőket mondta azüzletvezetőnek és az eladóknak:

- Régi játékszabálykönyvek érdekelnek. Amilyeneket jó barátom, BenReich keresett itt egy héttel ezelőtt.

Tate Reichnek: Körbefürkésztem. A zsaruk most vizsgálják a könyvet,amelyet Maria kapott ajándékba.

Reich Tate-nek: Hadd vizsgálják. Nem vagyok sáros. A lányra kell

koncentrálni.

A rendőr kérdésére az üzletvezető és beosztottjai hosszas fejtegetésbe bocsátkoztak. Az üzletben tartózkodó vevők elunták a meddővárakozást, és távoztak. Egyikük azonban ott maradt. Annyira belefeledkezett egy kristályfelvételbe, hogy észre sem vették. Nem tudtasenki, hogy Jackson Beck füle teljesen érzéketlen a hangokra.

Powell beosztottjainak: Reich nyilván véletlenül bukkant rá a könyvre.Böngészett a boltban, ajándékot akart venni Mariának. így akadt a kötetre.

Adják ezt le. Hol a lány?

Megbeszélés a hirdetőnél. Téma: hogyan népszerűsítsék a Birodalomszöcskéjét, az egyetlen valamirevaló családi rakétát, amely kapható a piacon. Reich javasolta, hogy indítsanak új hirdetési kampányt.

- Véssék az eszükbe: az ember szereti megszemélyesíteni a tárgyait.Emberi tulajdonságokkal ruházza fel őket. Beceneveket ad nekik, és úgy bánik velük, mint a háziállataival. Szívesen megveszik a szöcskét, havalami vonzalmat éreznek iránta. A hatékonyság nem érdekli őket.Szeretni akarják a szöcskéjüket.

- Értettük, Mr. Reich. Megértettük.- Személyesítsék meg azt a szöcskét. Keressünk egy lányt, és

válasszuk meg a Birodalmi Szöcskelánynak. Ha valaki vesz egyszöcskét, érezze, hogy a lányt is megvette. Ha a masinát használja,képzelje azt, hogy a birodalmi lány is az övé.

- Feljegyeztem! - kiáltotta lelkesen a főkönyvelő. A napnál isragyogóbb ötlet. Mi valamennyien eltörpülünk az ön árnyékában, Mr.Reich. Valóságos telitalálat.

- Ne késlekedjenek tehát Keressék azonnal a Szöcskelányt Minden

Tate Reichnek: Megfürkésztem a rendőrséget. Egy emberük mostnyomoz az után, mi történt Graham és maga között.

Reich Tate-nek: Hadd nyomozzanak, úgysem találnak semmit.Graham nincs a városban, bevásárló körútra ment. Még hogy köztem ésGraham között kapcsolat lenne! Powell valóban ekkora balfácán? Talán

túlbecsültem a képességeit.

A költség nem számít a különleges osztálynál, még ha egy polgáriruhás tagját - plasztikai műtét révén - ezúttal mongoloid vonásúvá kellettis átalakítani.

A Birodalomnál vállalt könyvelői állást, hogy kiderítse, milyen üzletiügye lehetett Reichnek a becsüs Grahammel. Eszébe sem jutott, hogyszándékát a Birodalom személyzeti főnöke már régen kifürkészte, és jólmulat magában, feletteseivel együtt.

Powell beosztottjainak: Beépített ügynökünk a Birodalom üzletikönyveiben kotorász, hátha ráakad valamiféle vesztegetés nyomára. Ettőlvárjuk, hogy Reich rólunk alkotott véleménye legalább ötven százalékkallesújtóbb legyen. Ezáltal ugyanennyivel sebezhetőbbé válik. Továbbítani.Mi van azzal a lánnyal?

Az egész Földön mindössze egy újság van, amelynek minden kerekórában van kiadása, tehát naponta összesen huszonnégy. Az Óraszerkesztőbizottságának értekezletén Reich nagyvonalú jótékonyságikezdeményezést jelentett be.

- A Menedék címet adtuk a tervnek - közölte a lap vezetőivel. -Felajánljuk, hogy segítünk a város milliónyi szegényén, ha bajba jutnak.Segélyt kapnak, fedelet a fejük fölé. Oltalmat, ha becsapták,megfélemlítették, rászedték, ha tönkrement. Mindazok, akiknekkétségbeejtő a helyzetük, hadd tudják meg, hogy hová fordulhatnak.„Kilátástalan a helyzeted?” „Vedd igénybe a Menedéket'."

- Bámulatos javaslat - jegyezte meg a főszerkesztő.- Őrült sokba fog kerülni. Minek ez?

- Jó hírnév - vetette oda Reich. - Azt akarom, hogy már a következőkiadásban legyen benne. Nyomás!Reich ott hagyta a szerkesztői szobát. Egy utcai telefon-fülkéből

feltárcsázta a felüdítő osztályt, és aprólékos utasításokkal látta el ElleryWestet.

- A városban minden Menedék-irodába küldjön egy-egy megbízhatóembert. Mindenkiről, aki segítségért jelentkezik, pontos személyleírástés fényképet kérek, mégpedig késedelem nélkül.

- Nem kérdezek semmit, Ben, de nem bánnám, ha mostmegfürkészhetnélek.

- Gyanús? - reccsent rá Reich.- Nem. Csak különös.- Ne hagyd, hogy elemésszen a kíváncsiság.Amint kilépett a telefonfülkéből, egy szemlátomást izgatott férfi

szólította meg:- Ó, Mr. Reich, micsoda váratlan szerencse, hogy bele-botlottam önbe.

Hallottam a Menedékről. Eszembe jutott, hogy csinálhatnánk egyemberközeli riportot ennek a csodálatos eszmének a kezdeményezőjével.

Még hogy belebotlott! Az izgatott ember nem volt más, mint az Ipari

Kritikus című lap híres fürkészriportere. Minden bizonnyal úgy követteReichet, mint az árnyék. Feszítsd meg, mondta a megfeszítő, feszítsd meg, szóla a megfeszítő.

Feszül már, érzem jól, s a szakítás, íme, jő. - Nem nyilatkozom - közötte zordonan Reich. Nyolc, uram, hét, uram,

hat, uram, öt, uram...- Talán mégis mondhatna valamit. Például arról, hogy milyen

gyermekkori élménye vagy emléke hívta elő most a heves vágyat, hogy .- Négy, uram, három, uram, kettő, uram, s végül...

V lt l ill t él té k ik lbi t l d tt é

C bb k i á h é í ő bí ál á k é

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Tate Reichnek: A zsaruk Grahamre utaznak. Mozgósítottak mindenkita laborból, hogy szaglásszanak utána. Az ég tudja, milyen nyomot találtPowell, de nem magához vezet. Az a benyomásom, hogy csökkent aveszély.

Reich Tate-nek: Addig nem, amíg azt a lányt meg nem találom.

Marcus Graham nem hagyta meg a címét. Vagy fél tucat csetlő- botló robot szaglászott utána, mindet a laboratóriumból eresztették rá.A naprendszer minden zugát felforgatták érte. Graham eközben aGanymedesen tartózkodott. Powell egy fürkész árverési kikiáltósegítségével szemvillantás alatt lokalizálta. A kalapács alá kerülőkönyvek a Drake-hagyatékhoz tartoztak, és Reich anyai örökségének

részét képezték. Az árverést váratlanul jelentették be.A sötét égbolton látszottak a Jupiter vörösbarna övei. Az árverésicsarnok kristályablakai a Ganymedes arktikus tundrájára nyíltak.Powell a csarnok előterében hallgatta ki Grahamet. Amint akihallgatás befejeződött, Powell felszállt a Kéthetesre, és azzal tértvissza a Földre. Útközben Becstelen Bili az első csinos stewardesstőlfellelkesítve szégyent hozott rá. Powell rosszkedvűen érkezett vissza afőhadiszállására. Három titkára mindentudó pillantást vetettegymásra.

Powell beosztottjainak: Reménytelen. Rejtély, miért küldte ReichGrahamet a Ganymedesre a hagyaték ügyében.

Beck Powellnek: És a társasjátékkönyv?Powell Becknek: Reich vásárolta. Felbecsültette, aztán elküldte

ajándékként. Rossz állapotban érkezett meg, Maria csakis a Szardíniái választhatta. De Mózesnek úgyis kevés ennyi. A fene essen bélé, ismeremannak a gépnek a logikáját. A keservit! És hol az a lány?

Crabbe kapitány, hogy véget vessen a csípős bírálgatásnak és aharsány gúnykacajnak, melynek a rendőrség volt a céltáblája,nyilatkozott a sajtónak. Elmondotta, hogy a laboratórium új vizsgálatimódszert dolgozott ki. Huszonnégy óra alatt felderítik a D’Courtney-rejtélyt. Az új technikának a részeként a tetem szemének ibolyántúlitartományáról fényképet csinálnak. A felvétel elemzői előtt kirajzolódikmajd a gyilkos arcmása. Rhodopsin-kutató vegyészeket is segítségül

hívtak.Wilson Jordán, fiziológus a Birodalom megbízásából dolgozta ki aRhodopsin-ionizációs eljárást. Reich aggasztónak tartotta, hogy Jordanraa rendőrség ráteheti a kezét, hogy kihallgatásnak vessék alá.Haladéktalanul felhívta Kenő Quizzardot. Azt ajánlotta neki, hogytávolítsa el a fiziológust a Földről.


8/10/2019 GALAKTIKA_066


- Van egy birtokom a Callistón - mondta Reich. - Tombolát játszunkvele. Úgy kell a kártyákat keverni, hogy Jordán húzza ki a nyerő lapot.

- Én beszéljek Jordánnál?' - kérdezte savanyú hangján Quizzard.- Ne lógjon ki a lóláb, Kenő! Nem hagyhatunk nyomot. Hívja föl

Jordánt! Ültessen bogarat a fülébe. Hadd találja meg ő maga az utat,

amelyen haladnia kell.A beszélgetés után egy ismeretlen személy telefonon közölteJordánnál, hogy megvásárolná Jordán Drake-birtokra vonatkozóérdekeltségét. A telefonáló bogarat ültetett Jordán fülébe. Egészen addigsohase hallott még a Callistón lévő Drake-birtokról. Rögtön telefonáltügyvédjének, akitől megtudta, hogy minden bizonnyal egy félmilliósvagyon örököse.

A megdöbbent fiziológus egy órán belül a Callisto felé száguldott.

Powell beosztottjainak: Reich embere kirepült a fészekből. Ő lehet a

Rhodopsin-rejtély kulcsa. Crabbe nyilatkozata után rajta kívül senki semtűnt el a szemfiziológusok közül. Értesítsék Becket: kövesse a pasast aCallistóra, és vegye kezelésbe. Mi van a lánnyal?

A rendőrség kettős hadművelete csendben haladt előre. MariaBeaumont azzal hívta föl magára Reich figyelmét, hogy visítvaelmenekült a színházból. A Birodalom jogi osztályáról egy éles eszűfiatal jogászt a Marsra csaltak, s ott a régi, de bevált módon - névtelenfeljelentés alapján - fogva tartották. Szakasztott mása megjelent azirodában, és átvette a jogász munkáját.

Tate Reichnek: Ellenőrizze a jogi osztályt. Nem tudom kifürkészni, devalami bűzlik. Veszély!

Reich kerített egy első osztályú szupérszakértőt, aki gyorsankiderítette, hogy személycsere történt. Reich felhívta Kenő Quizzardot.A vak krupié kirendelt egy felperest, aki hirtelen megjelent a jogiosztályon, és pereskedésre való felbujtással vádolta meg az ifjú jogásztehetséget. A hasonmás szűrét gyorsan és törvényesen kitették aBirodalomtól.

Powell beosztottjainak: A keservit! Mindig pórul járunk. Reich mindenajtót bezár előttünk. Tyúk és Sólyom. Kivel végezteti Reich az aprómunkát?Meg kellene találni már a lányt.

Mialatt a mongol arcúvá operált különítményes a Birodalomfelhőkarcolója körül ugrabugrált, a cég egyik kutató tudósa, aki egylaboratóriumi balesetnél megsérült, elhagyta a kórházat és egy héttelkorábban, mint ahogy számítottak rá, ismét munkára jelentkezett. Mégteli volt ragtapaszokkal, de már égett a munkavágytól, fűtötte a

hagyományos Birodalom-szellem.

Tate Reichnek: Végre rájöttem. Powell nem ostoba. Két síkon nyomoz.Ami látható, nem számít. Arra kell figyelni, ami a felszín alatt folyik.Valami kórház is var, a dologban. Még ellenőrizni kell.

Reich nekilátott. Három napig tartott. Ekkor megint telefonált KenőQuizzardnak. A Birodalom laboratóriumába rövidesen betörtek,ötvenezer korona értékű vegytiszta platina tűnt el, a rablók tönkretették atitkos részleget is. A frissen munkába álló kutatót leleplezték, mint bűnözőt. Bűnrészesség vádjával át is adták a rendőrségnek.

Powell beosztottjainak: Ha így megy tovább, sose fogjuk bebizonyítani,hogy a Rhodopsin Reich laboratóriumából származott. Hogy a fenébe tudrájönni minden trükkünkre? Hát semmit sem tehetünk? És hol a lány?

Reich nem állhatta meg, hogy ne röhögjön, amikor látta, milyenmulatságosan próbálják a robotok felderíteni, hol van Marcus Graham.Közben a nagyfejűek a Birodalomnál mély tisztelettel fogadták a

Tate Reichnek: Az ellenőrcsoport gyanús. Nem szabad vállalni a*legcsekélyebb kockázatot sem.

Reich mosolyogva tárta a könyveket az ellenőri csoport elé. Hassopot,a rejtjelező főnököt vállalati költségen azonnal vakációzni küldte.

Hassop magával vitte fényképezőgépét. Néhány tekercs exponált film isvolt a csomagjában. A Birodalom legtitkosabb iratait tartalmazták ezek afilmek, olyan pecséttel elzárva, amely - ha nem szakszerűen törik föl -megsemmisíti a filmeket. Az eredeti iratokat Reich a saját házábanrejtette el, és különleges széfjében őrizte.

Powell beosztottjainak: Eljutottunk oda, ahol már nincs mit tenni.Hassopot kétszeresen figyeltetni kell. Kotlós és Sólyom. Feltehetőleglétfontosságú bizonyíték van nála. Reich minden bizonnyal alaposvédelem alá helyezte. Elvisz bennünket az ördög, ha megint túljár azeszünkön. Ezt nemcsak én állítom, hanem az Öreg Mózes is. Jobb, ha

tőlem tudják. Hol van végre az a szerencsétlen lány?

Miként a vérkeringési rendszer anatómiai ábráján a vörös színnel jelzett aorta és a kékkel jelzett véna, úgy fonódott egymásba a legálisvilág és az alvilág hálózata. A Szövetség központjából információkáramlottak az instruktorokhoz és megbízottakhoz, majd tovább, barátokhoz, alkalmi ismerősökhöz, esetleg idegenekhez, akik mind bekapcsolódtak a munkába. Ugyanakkor Quizzard játékbarlangjából is buzogtak az információk. Először a krupiékhoz, tőlük a játékosokhoz,azok továbbadták bizalmi embereiknek, ezek még tovább, a „nehézfiúknak”, a kis tolvajoknak, selyemfiúknak. A láncolat ott végződött,ahol már nem lehetett megkülönböztetni, ki a kisstílű csaló és ki amajdnem tisztességes.

Fred Deal, harmadosztályú szupér péntek reggel fölébredt,föltápászkodott, megfürdött, reggelizett, és elindult munkába.Főrendészként dolgozott a Hajadon soron, a Mars Bankban. Útközbenmegállt, hogy megváltsa bérletjegyét a csővasútra, azután elidőzött azeligazítónál, és váltott néhány szót az eligazító fülkében ülőtisztviselővel. Tőle hallott Barbara D’Courtneyról. Fred megnézte a

gondolatátviteli úton érkezett fotográfiát, és mélyen az emlékezetébevéste a leány vonásait.Snim Asi péntek reggel arra ébredt, hogy lakásadónője, Chooka Frood

ordít a fülébe. A lakbérhátralékot követelte.- Ide figyelj, Chooka! Egy kalap zsozsát zsebelsz be a lökött szőke

maca révén, akit felszedtél. Aranybányává tette a pincédet! Mit akarsztőlem?

Chooka Frood erre kifejtette Snimnek, hogy A) a szőke lány nemdilis, hanem médium a javából, B) ő, Chooka nem szélhámos csaló,hanem bejegyzett jövendőmondó, C) ha ő, mármint Snim nem gomboljale tartozását, nem fizeti ki a hatheti koszt-kvartély díját, akkor ő,mármint Chooka, megmondja, hogy mit tartogat számára a jövő, ésabban nem lesz köszönet. Fel is út, le is út!

Snim felkelt, felöltözött, és a nyakába vette a várost, hogy felhajtsonvalami pénzt. Ahhoz korainak vélte az időt, hogy Quizzardot útba ejtse,és megpróbálja megvágni az ottani vastag ürgéket. Potyázni próbált acsővasúton, de egy fürkész ellenőr kiszúrta és kipenderítette.Kutyagolhatott gyalog. Jerry Church ócskástanyájáig jó hosszú az út.Zálogban volt a gyönggyel kivert-arany zsebpianínója, és arra számított,

hogy kaphat érte még valami kis pénzt.Church azonban éppen nem tartózkodott a boltban, a segéd pedig nemtehetett semmit Snimért. Hogy jobban teljen az idő, Snim elzokogtaneki, hogy van egy vén zsugori lakásadónője, tenyérjós, gyötri az életét,s bár van új médiuma, nem hagy nyugtot neki a lakbérrel. A segédet alitánia még egy moziperec erejéig sem hatotta meg, így Snim odébbáll!

Jerry Church nem volt soká távol, de ezalatt vadul kajtatott BarbaraD’Courtney után. Amint visszatért az odújába, segédje beszámolt Snimlátogatásáról. Amit a segéd nem mondott el, Church kifürkészte.


8/10/2019 GALAKTIKA_066


eredményes pénzintézetek engedhetik meg azt a luxust, hogy külsejükakár mellékes is lehet.

Snim belépett a bankfiók kapuján, keresztültrappolt a zsúfolt termen.A pénztárablakkal szemben magas asztalok álltak. Odalépett azegyikhez, leemelt néhány blankettát, és elemeit egy tollat. Amikor kifelé

menet elhaladt Fred Deal mellett, a főrendész jól megnézte őt, majdtüstént riasztotta a beosztottjait.- Látjátok azt a kis gazembert? - bökött Snim felé, aki éppen kilépett a

főkapun. - Megérett rá, hogy kezelésbe vegyük.- Menjünk utána és hozzuk vissza, Fred?- Mi a nyavalyának? Visszajön magától, hogy megpróbálkozzék. Csak

hadd csinálja. Ha megszerezte a pénzt, akkor csípjük nyakon, hogy el istudjuk ítéltetni. Hadd tegyék hűvösre, van elég hely a Kingstonban.

Snim mindebből semmit sem gyanított. Az utcáról lesett befelé,feszülten figyelte a pénztárfülkéket. A Z fülkénél egy tekintélyes külsejű

polgár pénzt vett föl. A pénztáros nagy halom bankjegyet számolt elébe.Megvolt végre a kifogni való hal. Snim ledobta a zakóját, feltűrteingujját, és a tollat a füle mögé tűzte.

Amint a halacska a bankjegyeket számolgatva kilépett a bankból,Snim mögé lopakodott, és megveregette a vállát.

- Bocsánat, uram - szólította meg harsányan. - Ön ugyebár a Z pénztárnál vett föl pénzt? Attól tartok, a pénztáros az ön rovásáratévedett. Nem jönne vissza velem, hogy korrigáljuk a tévedést?

Snim meglengette a blankettákat, elegáns mozdulattal elszedte ameglepődött halacskától a pénzt, és a bejárat felé fordult.

- Erre fáradjon, kérem - mondta kedvesen -, még egy százas jár önnek.Együtt léptek be a bankfiókba. Ekkor Snim hirtelen befurakodott a

tömegbe, és az oldalkijáraton keresztül már kint is volt az utcán.Emberének szinte felocsúdni sem volt ideje. Ebben a pillanatbanazonban egy súlyos kéz megpenderítette. A bank egyik rendésze álltelébe. Snim fején sok minden átvillant: leütni, elmenekülni,megvesztegetni, a lelkére beszélni. Rögtön ezután a Kingston Kórház jutott az eszébe, meg az a boszorka, Chooka Frood, s az aranyhajúlidérclány, a zsebpianínó meg a gazdája. Azután összeroskadt, és kitört

belőle a zokogás.A fürkész őr odalökte társához, és közölte vele:- Kapjátok el, fiúk! Valóságos kincsestár.- Jár érte jutalom, Fred?- Érte aligha. De azért, ami a fejében található, már sokkal inkább. Fel

kell hívnom a Szövetséget.Pénteken késő délután csaknem egyidejűleg azonos szövegű értesítés

érkezett Ben Reichhez és Lincoln Powellhoz. Az információ így szólt: Alányt, akire pontosan ráillik Barbara D'Courtney személyleírása,megtaláltuk. Tartózkodási helye Chooka Frood tenyérjósdája, 99Bastion West Side.

A nyugati Bastion* New York ostromának utolsó maradványa,háborús emlékműként szolgált. A hatalmas, puszta terület mementókéntarra figyelmeztetett, hogy háborúzni őrültség. Ám az utolsónak véltháborút újabb követte, sőt az sem volt az utolsó. így a kerület az időksorán düledező épületek és sikátorok labirintusává alakult,nyomornegyeddé, amelyben senki nem igazodott el, és ahovámindenféle népség betelepedett.

Egy használaton kívüli keramitgyár volt a 99-es számú ház. Alegutóbbi háborúban több bombatalálat érte, a töméntelen vegyianyagfelrobbant, összeolvadt. Színes szivárványívek keletkeztek, még a járdais furcsán csengett a léptek alatt.

A felső szinteket apró cellácskák szabdalták föl, s ebben azománcozott útvesztőben egyedül Chooka ismerte a járást. De néha mégő is eltévedt benne. Kitűnő búvóhely volt az épület, még a leggondosabbházkutatás elől is el lehetett rejtőzni benne. Chooka tudta ezt, és szép pénzeket keresett vele.

Minden színesen foszforeszkált, remegett, sőt mintha még zeneihangokat is kibocsátott volna magából.

Már csak a pince miatt is érdemes volt vállalni a veszélyt, amivel anyugati Bástyához való eljutás járt. Kanyargós sikátorokon kellettkeresztülhaladni, mígnem az ember végre eljutott egy megdermedt,

narancsszín folyamhoz. Innét nyílt a Chooka Szivárványtanya bejárata.Ünnepélyes ábrázatú, libériás portás fogadta az érkezőket, mindenkitőlezt kérdezte: jelen vagy jövő. Aki a jövőjére volt kíváncsi, azt bevezettékegy kriptanyílásra emlékeztető ajtón, legomboltak róla egy tetemessummát, és egy foszforgyertyát nyomtak a markába. Az illető magasratartotta a gyertyát, és lement a kőlépcsőn, mígnem egy tágas, hosszú boltíves teremben találta magát, melyben mindig tűzhenger ropogott.Felszíne sima és üvegszerű, s alatta pattogott és villódzott valami pasztellszínű láng. Ahogy az ember egy-egy lépést tett, lába alól édesdallamok keltek szárnyra, s úgy kongtak, mint mikor bronzharang szólal

meg. A pince padlója sokáig zsongott, visszhangozván a távoli utcákremegését.

Körös-körül kőpadok. Rajtuk ültek a szerencsekeresők,foszforgyertyával a kezükben. Nézték egymást, nézték a tűztavat, némakábulatban. Egyszer csak azt érezték, hogy csupa szent veszi őket körül,fejük köré tűz visszfénye von glóriát. Zene szűrődött elő a lábak alól, észenei visszhang kelt a szentek testéből is. Á gyertyák pedigsziporkáztak, mint a csillagok a hideg téli éjszakában.

Csak ültek, kábán, hallgatásba burkolózva és mozdulatlanul, mígnemegy ezüstharang csilingelni nem kezdett. És visszhangzott a padló. Afények és hangok fel-felszikráztatták a színeket. S amikor a hatást márnem lehetett fokozni, Chooka lépett be a terembe.

„S ezzel vége is az illúziónak” - mondta magában Powell. BelebámultChooka arcába, nézte az asszony hegyes orrát, fénytelen szemét,cserepes száját. Lángnyelvek nyaldosták körül szorosan becsavartalakját, és kiemelték körvonalait. Lerítt róla, hogy ambiciózus, hogykapzsi és találékony, de lerítt róla az is, hogy közönséges kókler.

„Talán produkál valamit” - reménykedett Powell.Chooka középre lépett. Most pontosan olyan volt, mint egy

közönséges medúza. Felemelte karját, hogy minél rejtelmesebbneklátsszék.

„Nem tud - vonta le a következtetést Powell.- Eljöttem közétek, hogy az én segítségemmel megnézhessétek, mi

lakozik a szívetek mélyén - Chooka valósággal szónokolt. - Te, aki arravágyói - némi habozás után folytatta -, aki arra vágyói, hogy bosszút álljazon az emberen, aki a Marsra való, és akinek Zerlen a neve. Megbosz-szulnád a callistói vörös szemű asszonyt, aztán megszereznéd a jutalmat,amit az öreg és gazdag párizsi nagybácsi tűzött ki...

- Ördög és pokol, ez az asszony is fürkész! Chooka megdermedt, szája tátva maradt.- Vetted az üzenetem, ugye, Chooka Frood? A telepatikus válasz akadozva érkezett, benne rezgett a halálos

ijedelem. Chooka ugyan természetadta képességgel volt megáldva, de azis kiderült azonnal, hogy soha nem fejlesztette telepatikus képességét.

- Micsoda? Kicsoda? Hol vagy? Powell szinte szótagolva sugárzott, mintha egy fiatalkorú

harmadikossal állt volna érintkezésben:- Nevem Lincoln Powell. Foglalkozásom: rendőrprefektus. Egy

Barbara D’Courtney nevű lányt keresek. Úgy hallottam, ő is szerepelebben a jövendölési színjátékban. Powell továbbította a lány fényképét.Szánalmas volt, ahogy Chooka megpróbált torlaszt emelni.- Ki.. . innét! Ki! Kifelé! - Maga is fürkész. Miért nem képeztette magát? Miért nem lépett be

közénk a Szövetségbe? - Ki innét! - Jövendőmondás... nevetséges. Ennél jobbat is tudnék a maga

- Ne legyen ostoba, Chooka! Fürkésszük ki közösen a látogatókat. Azta vén kecskét nem hagyja nyugton a vörös szemű asszony. - Powell

8/10/2019 GALAKTIKA_066


a vén kecskét nem hagyja nyugton a vörös szemű asszony. Powellszinte gyengéden megsimogatta tekintetével a férfit. - Már előzőleg is járt itt. Arra vár, hogy megérkezzen Barbara D’Courtney. Maga klipszesruhába öltöztette a lányt, és fél óra múlva akarja idehívni. A férfinaktetszik a lány, mert szinte transzba ringatja magát a zene ütemére. Ruhája szétnyílik egy-egy hirtelen mozdulatnál, s á férfi ilyenkor boldog.

- Az az ember bolond. Én soha . ..

- És az asszony, akit lejtőre juttatott a Zerlen nevezetű férfi? Ez azasszony is gyakorta látta a lányt, határtalanul bízik benne, epedve várja. Hol van hát a lány, Chooka ?

- Nincs lány! - Szóval odafönt. Merre van? Ne próbáljon torlaszolni! Mélyfürkész

vagyok. Egy első osztályút úgysem lehet tévútra vinni, erre senki nemképes. Most már azt is tudom, hogy pontosan hol van. A fordulótólbalra, negyedik szoba. Vezessen oda, Chooka, nehéz eligazodni a föntiútvesztőben.

Chooka tehetetlenségében megdermedt, majd váratlanul fölkiáltott:

- Ki innét, átkozott zsaru! Menjen a pokolba!- Bocsánat - mormolta Powell -, már megyek is.Felkelt és kiment a teremből.

A telepatikus kihallgatás mindössze másodperceket vett igénybe. Éppaddig tartott, amíg Reich megtette az utolsó pár lépést Chooka Froodszivárványpincéjébe. Reich így meghallotta Chooka dühös kitörését ésPowell válaszát is.

Gyorsan megfordult a lépcsőn, és fölnyargalt a földszintre.Amint elviharzott a kapus mellett, egy aranyat csúsztatott a markába,és odasziszegte neki:

- Nem is jártam ezen a tájon', világos?- Nincs ennél néptelenebb hely, Mr. Reich.A földszinti szobákat rótta, bekukkantott egyikbe-másikba. Feszítsd meg, mondta a megfeszítő, feszítsd meg, szóla a megfeszítő,

feszül már, érzerrrmár, s a szakítás, íme, jő. Elhessentette a lányokat, akik ajánlatokkal ostromolták, belépett a

telefonfülkébe, és BD 12232-t hívta. A videotelefon képernyőjén

felbukkant Church ijedt ábrázata.- Igen, Ben?- Kutyaszorítóban vagyunk. Powell is idejött.- Szent egek!- Hol a pokolban mászkál Quizzard?- Hát nincs ott?- Nem találom.- Azt hittem, lent van a pincében. Ő . . .- Powell volt a pincében. Megfürkészte Chookát. Mérget vehetsz rá,

hogy Quizzard nem volt ott. De hol a pokolban cselleng?- Fogalmam nincs. Oda ment feleségestül, és ...- Figyelj, Jerry! Powell tudja, hol tartózkodik a lány. Öt percünk van,

nem több, amíg odaér. Quizzardra most nagy szükségem volna. De nincsa pincében, nincs a Szivárványtanyán.

- Tán fönt van valahol az emeleten.- Megpróbálom megkeresni. Meg kell előzni Powellt.- Ha Powell kifürkészte Chookát, akkor azt is tudja, melyik a

legrövidebb út.- Verje meg a nyavalya, ezzel én is tisztában vagyok! De talán

mégsem megy neki olyan könnyen. Talán túlságosan is a lányrakoncentrált. Mindenesetre megpróbálom megelőzni.

- Menj a főlépcső mögé. Találsz ott egy márvány domborművet.Fordítsd el jobbra a nő fejét, erre kinyílik az ajtó. A csőfelvonó odavisz.

- Indulok.Reich helyére akasztotta a kagylót, és a főlépcsőhöz robogott.

Megtalálta mögötte a domborművet, vadul elfordította a női fejet.Acélajtó nyílt meg előtte. A táblán megkereste a tető feliratú gombot, ésmegnyomta. Fémlap csapódott a talpához, és a levegő nyomása

8/10/2019 GALAKTIKA_066


- Kenő Quizzard!Semmi válasz.Reich végignyargalt a folyosón, és találomra benyitott az egyik ajtón.

Szűk helyiségbe nyílt, melyet csaknem teljesen kitöltött egy ovális ágy.Reich az ágy lábához lépett, de el-botlott és elesett. A habszivacs

matracon kúszott előre, az ágy fejénél sikerült lekászálódnia róla, s ottegy nyitott ajtón át kibukott a helyiségből. Lépcső vezetett le egy köralakú előtérbe, amelyből megint csak ajtók nyíltak minden irányba.Reich az előtér kellős közepén állt, fújtatva vette a levegőt, és azajtóerdőt bámulta. Közben kiáltozott: *

- Quizzard, Kenő Quizzard!Valami tompa zajt hallott. Odafutott az egyik ajtóhoz, és benyitott.

Egy asszony állt odabent, s plasztikai műtéttel beléoperált vörösszemeivel Reichre meredt. Valami leírhatatlan nevetésféleségben tört ki.

Reich feltápászkodott, és ezt nyögte:- Hol van ő?- Menjen a pokolba, Ben Reich!- Azt kérdeztem, hol van? Hol találom Barbara D’Courtneyt?Chooka hátrafordult, és elkiáltotta magát:

- Magda!Bénítópisztollyal a kezében a vörös szemű asszony lépett be. Bár mégmindig nevetett, a Reich fejére irányított fegyver meg sem rezdült.

- Takarodjon, Reich! - rikácsolta Chooka.- A lányt akarom! Még mielőtt Powell a markába kaparintja. Hol van?- Zavard ki innét, Magda!Kézfejével Reich az asszony szemei közé ütött. Az megingott, elejtette

a fegyvert, s összegörnyedve a sarokba kuporodott, de a kacagást ekkorsem hagyta abba. Reich most már nem méltatta figyelemre. Felkapta a

8/10/2019 GALAKTIKA_066



8/10/2019 GALAKTIKA_066


kidülledtek, fájdalmas nyögés tört elő a torkából, akár egy megkínzottállatból.

- Harmadszorra véged! - horkantotta Reich. - Nem tréfálok, Chooka,nincs más választásom. Ha nem szerzem meg a lányt, nekem befellegzett. Jobb, ha megmondod, hol van!

Chooka szinte teljesen megbénult.- Negyedik szoba, balra, a forduló után - hörögte.Reich keresztülrohant a hálószobán, ki az ajtón, s a forduló után balra

fordult. A negyedik szoba előtt megtorpant, befelé fülelt. Semmit semhallott. Belökte az ajtót, és berobbant. A szobában mindössze egy üresszekrényt látott, egyetlen széket, egy éjjeliszekrényt és egy ágyat,amelyben nem feküdt senki.

- A fene egye meg, átejtettek! - kiáltotta. Az ágyhoz lépett. Semmi jele, hogy mostanában használták volna. A szekrényt sem. Már-márkiment a szobából, amikor, maga sem tudta, miért, odament az

éjjeliszekrényhez, és feltépte. Ott feküdt a jégfehér selyemköpeny és egyrozsdás fémtárgy, amely virágra hasonlított. A gyilkos fegyver, atőrpisztoly.

- Szent ég! - szakadt ki a sóhaj Reichből.Felemelte a fegyvert, és tüzetesen szemügyre vette.A tárban még mindig ott lapultak a kilőtt hüvelyek.- Tehát még nem veszett el minden - mormolta megkönnyebbülve.A tőrpisztolyt összecsukta és zsebre vágta. Távoli nevetés ütötte meg a

fülét, keserves kacagás. Quizzard hangja. Reich elindult, hogy

megkeresse a hang forrását. A falba mélyesztett, párnázott ajtó mögülhallotta a nevetést. Keményen megmarkolta a bénítópisztolyt. Aharmadik - halálos - fokozatra állította be, aztán belépett a sűrítettlevegővel működő ajtón, mely halk szisszenéssel bezárult mögötte. Köralakú szobában találta magát, a falakat és a mennyezetet ébenfekete bársony borította. A padló áttetsző, látni lehetett az alatta lévőhálószobát. Reich Chooka kukucskáló termébe csöppent.

Odalent a hálószobában, mély foltéiban ült Quizzard. Szemeicsillogtak. Ölében a D’Courtney lány, merészen felhasított ruhában. Alány nem mozdult, aranyhaja selymesen omlott a vállára, koromfekete

szemei a semmibe meredtek, s Quizzard szenvedélyesen simogatta atestét.

- Mit érez az aranyos? - gügyögte karcos hangján Quizzard. - Ugye,milyen gyönyörű? Nem a lányhoz beszélt, hanem egy apró termetű, hervadt asszonyhoz,

aki szemben állt vele a szoba másik végében, hátát a falnak vetve, arcána végtelen fájdalom üres kifejezésével. Ez az asszony volt Quizzardfelesége.

- Ugye, gyönyörű? - ismételgette a vak ember.- Nem tudja szegény, mi történik körülötte - felelte az asszony.- Dehogynem tudja! - Quizzard kiabált. - Nincs annyira távol, hogy ne

tudná. Ne mondd nekem, hogy nem tudja, mi történik körülötte! Ö, bárcsak látnék!

- Én vagyok a te szemed, Kenő - mondta az asszony.- Akkor nézd őt, és közöld, mit látsz!Reich felemelte az idegbénító pisztolyt, és megcélozta Quizzard fejét.

A kristálypadlón keresztül is megölheti.A fegyver mindenen áthatol. Már-már meghúzta a ravaszt. Azután

mégsem tette. Powell lépett a hálószobába.

Az asszony rögtön észrevette őt. Felsikoltott:- Fuss, Kenő, menekülj!Ellökte magát a faltól, hogy Powell elé vesse magát, közben kezével

eltakarta szemeit. Ám hirtelen összerogyott, s ahogy elesett, elvesztetteöntudatát. Quizzard nehézkesen feltápászkodott, karjaiban tartván alányt, s világtalan szemeit meregette a semmibe. Reich ráeszmélt, hogynyilván nem véletlenül ájult el az asszony, hiszen Quizzard így irányításnélkül maradt. El is ejtette a lányt, aki belehuppant a karosszékbe.

Powell gondolatátviteli úton kapcsolta ki Quizzard felesé- • gét, ehhez

- Jól érzi magát, D’Courtney kisasszony? - A lány nem válaszolt.Powell fölébe hajolt, belenézett halovány, megnyúlt arcába.Megérintette a lány kezét, és újból megkérdezte:

- Jól van, D’Courtney kisasszony? Kisasszony! Segíthetek-evalamiben?

A segíthetek szó hallatán a lány fölegyenesedett. Lábát a padlóra tette,felállt, majd futásnak eredt. Aztán hirtelen megtorpant. Olyanmozdulatot tett, mintha kilincset nyomott volna le, és kinyitott volna egyképzeletbeli ajtót. Előreugrott, aranyhaja meglebbent. Szemébőlriadalom sugárzott, vad szépségének villámfénye.

- Apám! - sikított föl. - Az isten szerelmére, apám!Pár lépést tett, majd megtorpant, s hátrahőkölt. Aztán balra fordult,

futott megint egy félkört, és hangosan jajveszékelni kezdett:- Ne, az ég szerelmére, csak ezt ne ... Apám!Megint nekiiramodott, újra megállt és megrándult, mintha képzeletbeli

karok közül akarná kitépni magát. Kapálódzott, sikított, szemeikimeredtek. Aztán megdermedt a teste. Tenyerével a füléhez kapott,mintha valami éles hang hatolt volna belé. Térdre hullott, karjaivalkaszált a levegőben, és fájdalmasan nyöszörgött. Hirtelen elhallgatott,mereven a padlót nézte, összegörnyedt, arca elszürkült.

Reich egyszerre megértette a lány viselkedését. Tudta, hogy most éli átújból az apja halálát. Átélte, hogy Powell is lássa, átélte, mert Powelllátni akarta. S ha közben kifürkészte . . .

Powell odalépett a lányhoz, és fölemelte. Kecsesen állt talpra, mint

egy balerina, de olyan mozdulattal, mint aki nincs ébren. A fürkészátkarolta, és az ajtóhoz vezette. Reich fegyverének csöve követte őket.Arra várt, mikor kerül Powell olyan szögbe, hogy lelőhesse. Reichmindent látott, őt azonban nem láthatták. Halálos ellensége nemgyaníthatta, hogy Reich minden mozdulatát figyeli. Az ellenség alattavolt, könnyű célpont egy halálos lövéshez. Ha lelövi, akkor ő, Reichvégre biztonságban lesz. Powell kinyitotta az ajtót, aztán egy hirtelenmozdulattal szorosan magához rántotta a lányt, és fölpillantott. Reichnekelakadt a lélegzete.

- Csak rajta! - hatolt fel hozzá Powell szava. - Itt vagyunk. Lelőhet, ha

akar. Mindkettőnket. Mire vár?Arcát harag szántotta föl, sötét szeme fölött felhúzódott bozontos

szemöldöke. Vagy fél percig bűvölte a láthatatlan Reichet, akitétovázott, miközben szívében hatalmas gyűlölet lángolt. Aztánkénytelen volt lehunyni a szemét a reászögezett tekintet elől, s az arcát iskénytelen volt elfordítani arról a férfiról, aki pedig nem is láthatta őt.

Powell átemelte a leányt a küszöbön, és becsukta maga mögött azajtót. Reich tudta, hogy saját biztonsága siklott ki ujjai közül". Félútonvolt a megsemmisülés felé.

Zala Tamás fordítása Ámort László rajzai

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK ∞

8/10/2019 GALAKTIKA_066


JOHN WYNDH M

Z ELLENLÁB S

Az, hogy a párt éppen akkor láttam meg, a véletlen műve volt.Valamivel később bizonyára úgyis összefutottam volna velük, akkor

azonban egészen másként végződhetett volna a dolog. Az történt, hogyamikor befordultam a keresztfolyosóra, ők ott álltak a folyosó végén,háttal felém, és olyasféle pillantásokat vetettek a hosszú folyosóra, mintakik arról akarnak bizonyságot szerezni, hogy tiszta-e a levegő. Jeanttávolról is rögtön fölismertem, elég volt egy futó pillantás az arcélére. Aháttal álló férfiról csak annyit állapíthattam meg, mintha ismerősnektűnne.

Aligha vetettem volna ügyet rájuk - és semmi esetre sem eredtemvolna a nyomukba -, ha nem szúr szemet lopakodó, leselkedőmagaviseletük, amiből rögtön gyanítottam, hogy csakis az öreg

Whetstone szobájából bújhattak elő (amelyet még mindig az „öregWhetstone szobájának" neveznek, holott az öreg már több mint két évemeghalt) .

Jeannek senki sem tilthatta meg, hogy akkor lépjen be oda, amikorcsak a kedve tartja. Elvégre is az apja, az öreg Whetstone után minden,ami a szobában van, törvény szerint őt illeti meg, az is igaz viszont,hogy senkinek sem volt szándékában széthurcolni a berendezést, amelymost ott hever porvédő takarói alatt. Az öreget mindig tisztelet övezte amunkájáért - mármint azért, amelyet hivatalosan oda-fönt a laborban

végzett, és ez a tisztelet valahogy még mindig védőfalat von a szobája ésa műszerei köré, annak ellenére, hogy az öreg - hogy is mondjam csak -egy kicsit megszállottja volt a saját elképzeléseinek, és ezek azelképzelések sohasem váltották be, és nem is valószínű, hogy egyáltalán beválthatták volna a hozzájuk fűzött reményeit. A szobája így afféleidőleges emlékművül szolgál az öregnek.

Ráadásul néhányunkban, akik egyszer vagy másszor segédkeztünkneki, gyökeret vert egy olyan meggyőződés, hogy az öreg rájöttvalamire. Alátámasztották ezt bizonyos eredmények is, ahhoz

Arra azonban semmiféle magyarázatot nem találtam, hogy mértkellene Jeannek tolvaj módjára beosonnia a szobába, kivéve persze, ha akísérője - bárki legyen is az - nem a férje ...

Be kell vallanom, hogy amikor letértem az utamról, és a pár nyomábaeredtem, kizárólag a leskelődő kíváncsiság ördöge vezetett. Elvégre nem

akárkiről, hanem Jeanről volt szó, akiről én föl sem tételeztem volna,hogy ilyen sötét ügybe keveredjen, amit egy poros szobában, lepellel bevont műszerek között kell lebonyolítania - értik, ugye?

Amikor kilestem a sarok mögül, ők már jócskán a folyosón haladtak,már nem annyira lopakodva, de még mindig óvatosan. Láttam, hogy aférfi megragadja a nő kezét, és bátorítóan Megszorítja. Megvártam, amíg befordulnak a következő sarkon, és utánuk osontam.

Amikor a kijárati ajtóhoz értem, ők már a belső udvar közepe tájánlépkedtek a büfé irányában; most már semmi jele a lopakodásnak, deminden szembejövőt alaposan szemügyre vesznek, mintha keresnének

valakit. Ahhoz még mindig messze voltak, hogy a férfit is fölismerjem.Beléptek a büfébe, én utánuk. Nem ültek asztalhoz, hanem megálltak a terem túlsó felében, és abból,

ahogy a fejüket forgatták, kétségtelen volt, hogy keresnek valakit.Egyik-másik vendég feléjük intett, ők visszaintettek, de nemcsatlakoztak senkihez.

Kezdtem egy kissé ostobának, sőt mi több: aljasnak érezni magam.Valóban: mi közöm nekem hozzájuk? És különben is, most már semmititokzatosság nincs a viselkedésükben. Már éppen elhatároztam, hogytávozom, amikor az egyik falitükörben megpillantottam a férfi arcát.Valahogy meglepően ismerősnek tűnt, de nem tudtam hirtelenjébenmegmondani, honnan - néhány másodperc is beletelt, mire eljutott atudatomig, hogy hiszen ezt az arcot látom minden reggel a borotválkozótükörben.

A hasonlóság olyan kísérteties volt, hogy a meglepetéstől kifutott alábamból az erő, és kénytelen voltam leülni a legközelebbi székre;közben magam sem tudtam, miért, de végigborsódzott a hátam.

A férfi még mindig az embereket figyelte. Ha meglátott is engem átükörben, nem keltettem föl az érdeklődését. Lassan továbbvonultak a

teremben, és kereső pillantásukat végighordozták a jelenlevőkön. Végüleltávoztak a túlsó ajtón. Erre én is kisurrantam az innenső ajtón, ésmegkerültem az épületet. A férfi és a nő ott állt néhány méternyire azajtó előtt, a kavicsos úton, vitába merülve.

Kísértést éreztem, hogy csatlakozzam hozzájuk, aztán... hogy ismondjam ... már jó ideje nem vagyunk Jeannel beszélő viszonyban;ráadásul elég ostobán sülne el, ha csak úgy odaállítanék egy vadidegenelé, hogy: „Hé, hiszen ön szakasztott úgy néz ki, mint én!” Ezért jobbnak láttam várni.

John Wyndham: Az ellenlábas 23

8/10/2019 GALAKTIKA_066


válóperekről fantáziáljanak. Az a minden bizonnyal ártatlan mozdulatezért a mi környezetünkben már-már kihívó virtuskodásnak tűnhetettföl. És nem én voltam az egyetlen, akinek ez szemet szúrt. Ráadásulazon a délutánon az emberek mintha különösképpen megfigyelőskedvükben lettek volna: többen is fürkésző és eléggé értetlen pillantástvetettek rám, amikor elhaladtak mellettem.

A kapun kívül a pár balra fordult, és én hagytam, hogy egy kisséeltávolodjanak tőlem, noha ennek nem volt túl sok értelme, hiszen mégha Jean hátra is pillant, és meglát engem, semmi kivetnivalót semtalálhatna abban, hogy a szokásos útvonalamon hazafelé baktatok.Éppen befordultak jobbra a második utcába' amelyen az én házam is áll,amikor lábdobogást hallottam a hátam mögött, és egy elfúló hang anevemen szólított:

- Mr. Ruddle! Mr. Ruddle!Hátrafordultam, és az egyik laboratóriumi küldönc loholt utánam.

- Az igazgató látta önt eltávozni, uram! - lihegte. - Szeretnéemlékeztetni önt, hogy a végső összefoglalóhoz öt óráig meg kell kapniaöntől az adatokat. Azt hitte, megfeledkezett róla, uram.

Ami igaz is volt. Az órámra pillantottam: már fél öt felé járt. Ez azüzenet egyszerre kiűzte a fejemből Jeant meg a barátját, és visszasiettemaz intézetbe.

Csak néhány kisebb számítást kellett még elvégeznem, és öt perccel ötelőtt már az igazgató asztalára helyeztem az adatokat. Az igazgatómerev arccal fogadott.

- Sajnálom, hogy meg kellett zavarnom az ön ... hm ... privát ügyeit,Ruddle, de még ma este el kell készülnünk az összefoglalóval - mondtaigencsak hidegen.

Elnézést kértem, hogy az utolsó pillanatra hagytam. De ezt is eléghidegen fogadta, jóllehet az utolsó pillanat még nem telt le egészen.Csak akkor villant belém a lehetséges magyarázat, amikor már kívülvoltam a szobáján. Magam is meglepődtem azon a rendkívülihasonlóságon, amely Jean kísérője és köztem volt; én alighatéveszteném össze kettőnket, mások annál inkább ... Az a karonfogvavaló andalgás a nyilvánosság szeme láttára .. .

A legokosabb, ha hazarohanok, és megelőzöm a szárnyakon repülő pletykát...

Húszméternyire lehettem a házamtól, amikor Jean és a barátja kifordulta kapumon, és egyszerre ott álltunk szemtől szemben egymással. Jeanzavart volt, az arca lángvörös, a férfié zavart és dühös. Arckifejezésükmeglepő gyorsasággal megváltozott, amikor engem megpillantottak.

- Ó, hál’ istennek, végre megvagy! - kiáltott föl Jean. - Hol a csudábanmászkáltál?

Mindenre számítottam, csak erre a fogadtatásra nem.Hiszen már csaknem három éve, hogy a szokásos udvariasságon kívül

nem beszélünk egymáshoz. Hogy összeszedjem magam, némi kimértméltóságban kerestem menedéket.

- Már megbocsáss, de nem egészen értem - mondtam, és a társára pillantottam. - Talán volnál olyan szíves, és bemutatnál a barátodnak.

- Ó, ne légy már olyan merev és ostoba, Peter! - torkolt letürelmetlenül.

A férfi nem vette le rólam a tekintetét. Arca élénk kíváncsiságot árult

el, amit nem is nagyon csodáltam: nagy valószínűség szerint az énarckifejezésem sem lehetett kevésbé kíváncsi. Minthogy hátborzongatóvolt köztünk a hasonlóság - mi több: az azonosság. Kivéve persze azöltözékünket. Rajtam semmi sem volt abból, amit ő viselt, ettőleltekintve viszont... Hirtelen a karórájára esett a pillantásom: fémkarkötőjével egyetemben pontos mása volt az enyémnek.Megtapintottam a csuklómon az órámat, nem került-e valahogyan azenyém őhozzá. De nem, az enyém a helyén-volt.

A férfi szólalt meg:É

Tágra meresztettem a szemem.- Ide figyeljenek! - borultam ki. - Ami sok, az sok! A feleségem . . .- A feleséged? Ő is ilyesmit visítozott, de én nem tudtam elhinni. Ó,

Peter, csak nem? Hogy vehetted el őt! Hogy tehettél ilyet! .Rámeredtem. Ez már azért mégiscsak túlzás! Jó, megengedem, az

emberek fele ilyesmit gondolhat a másik ember feleségéről, de hangosannem mondja ki, legalábbis szemtől szembe nem. Erre csak dühösen vagylekezelő együttérzéssel lehet reagálni.

- Attól tartok, nem vagy jól - mondtam. - Gyere beljebb, és feküdj le,amíg én taxit hívok. Biztos vagyok benne ...

Jean végigmért.- Haha! - kacagott a vidámság legkisebb jele nélkül.- Sajnálom, de épp itt követtük el a baklövést - magyarázkodott a társa.

- Tudja, nagyon szerettünk volna találkozni önnel, de mivel senkit semtaláltunk otthon, gondoltuk, leülünk és megvárjuk magát. Csakhogy nem

ön, hanem Miss Tenter jött meg. Őrá aztán a legkevésbé semszámítottunk, ő meg nem akarta elhinni, hogy én nem ön vagyok, ésmint egy fúria - elnézést, de ez a helyes kifejezés nekiesett Jeannek, és ...hm ... olyan kellemetlen és bajos az egész ... - zavartan elhallgatott.

Ami igaz, az igaz, eléggé ostoba egy helyzet.- De mi az ördögért nevezi őt Miss Tenternek? - háborogtam. - Jean

legalábbis nagyon jól tudja, hogy már több mint két éve Mrs. PeterRuddle a neve.

- Ó, Istenem! - tördelte a kezét Jean. - Meg vagyok döbbenve. Aztazonban soha, de soha nem mertem volna föltételezni rólad, hogy éppenazt a nőt veszed el!

Ez a nő bedilizett, próbáltam elhitetni magammal nem kiserőfeszítéssel. A viselkedése mindenesetre teljesen olyan volt, amilyetelvárhattam tőle.

- Csakugyan? - szóltam fagyosan. - És ha szabad tudnom, szerinted kitkellett volna elvennem?

- Hogyhogy kit: hát engem természetesen - mondta Jean.- Ide figyelj! - kezdte a kísérője sértettén, én azonban nem hagytam

szóhoz jutni.

- Te elég határozottan becsaptad erre a lehetőségre az ajtót, amikorösszeálltál Freddie Tallboyjal - emlékeztettem Jeant nem mindenszemrehányás nélkül: a régi seben még mindig érzékenyebb volt a heg,mint hittem.

- Freddie Tallboy? - visszhangozta ámulva. - Ki az?Ez már az én türelmemnek is sok volt.- Mrs. Tallboy! - fakadtam ki dühösen. - Fogalmam sincs, mért járatja

velem a bolondját, nekem azonban ebből elég!- De hát én nem vagyok Tallboyné! - erősködött Jean. - Én Peter

Ruddle-né vagyok.

- Lehet, hogy ön ezt viccesnek találja - mondtam keserűen -, énazonban nem látok ebben semmi vidámat.

És valóban: volt idő, amikor a világon mindennél jobban vágytamarra, hogy Jean Peter Ruddle-nének mondja magát. Élesen a szemébenéztem.

- Jean, ez a tréfa nem illik hozzád. Ez kegyetlen tréfa volt. Néhány másodpercig állta a pillantásomat. Aztán egyszerre

bepárásodott a szeme.- Ó! - kiáltott föl, mint akibe végre belehasít az igazság.

- Ó, ez rettenetes! Istenem ... Én ... Ó, Peter, segíts már!- tört föl belőle. A segélykérés azonban a másik férfihoz, nem hozzámvolt intézve. Én is őhozzá fordultam.

- Figyeljen ide - szóltam. - Én nem tudom, maga kicsoda, és mi megyitt végbe, de . . .

- Ó, bocsánat, hát persze! - kapott észbe a férfi. - Peter Ruddle vagyok- mutatkozott be.

Hosszan hallgattunk. Elhatároztam, hogy nekem ebből elég, nemhagyok többé bolondot csinálni magamból, és hátat fordítottam. A férfi

24 John Wyndham: Az ellenlábas

8/10/2019 GALAKTIKA_066


A saját házam nyilván szóba sem jöhetett, és a közelben pillanatnyilagcsak a Jubilee kávézó emeleti helyiségét tudtam javasolni. Az intézetbena legtöbben ilyenkor teszik le a munkát, de még legalább egy óráigfognak kifelé szivárogni az emberek. Semmi kedvem sem voltmegerősíteni a magánügyeimről kialakult véleményt, amely már az

igazgatóban is gyökeret vert, ezért egyedül előrementem a kávézóba, ésmiután megbizonyosodtam róla, hogy az emeleti helyiségben senkisincs, intettem az ablakból a párnak. A lány, aki a teát fölszolgálta, nemtartozott az intelligens pincérek típusához. Ha netán észrevette ahasonlóságunkat, az láthatóan nem gyakorolt rá semmilyen benyomást.Amikor magunkra hagyott, Jean megtöltötte a csészéinket, ésnekiláttunk az érdemi beszélgetésnek.

- Emlékszik, ugye - hajolt előre a hasonmásom nagy komolyan -,emlékszik az öreg Whetstone időkoncepciójára? A befagyó tengeranalógiájára, amellyel megközelítőin érzékeltetni szokta? A jelent a

képződő jég vezéréle képviseli, amely egyre nő és előrehalad. Mögöttemár megszilárdult jég a múlt, míg elől a még folyékony víz a jövő. Azttudjuk, hogy az idő adott sebességének megfelelően a jövőt képviselőmozgó molekulákból bizonyos mennyiség meg fog dermedni, aztazonban nem lehet előre látni, hogy konkrétan melyik molekuláklesznek azok, és milyen viszonyba kerülnek egymással.

Az öreg úgy vélte, hogy a dermedt anyaggal, a múlttal semmit semkezdhetünk; azt viszont lehetségesnek tartotta, hogy valamilyen módonés bizonyos mértékig túllépjünk előre a fagyási vonalon, vagyis a

jelenen. Ha ez lehetséges, akkor létre lehet hozni a fagyott - vagyistényszerűsödött anyag előretolt kis hídfőállásait. Ezeket az előrehaladó jelen a megfelelő időben átlépi, és ezzel magába olvasztja. Másszavakkal: ha az ember kissé előbbre lép, olyan jövődarabkákat hozlétre, amelyeknek valósággá kell válniuk. Azt nem választhatjuk meg,hogy melyik molekulákat kapcsoljuk össze, de azok, amelyekrerábukkanunk, a rábukkanás tényénél fogva megszilárdulnak, és ezáltalszükségszerűvé válnak.

- Igen, jól emlékszem erre - bólintottam. - Akkor ez nekem elégabszurdnak tűnt.

- Természetesen az is volt - ismerte el gyorsan. - Mindenki, aki valahais segédkezni akart neki, előbb-utóbb erre a konklúzióra jutott, ésegykettőre faképnél hagyta az öreget. Ő azonban ezt nem akarta belátni.Megmakacsolta magát, akár égy öszvér - tette hozzá, Jeanre sandítva.

- Igen, tudom - bólintott az megadóan. A férfi folytatta:- Nem adta föl azt a próbálkozását, hogy a gépével alátámassza az

elméletét, ami persze egy olyan félnótás elmélettel eleve kudarcra voltítélve. Emiatt aztán nem járta végig azokat az ösvényeket, amelyeket azelmélete valóban föltárt. Semmi sem volt képes eltéríteni őt azelméletétől, ennek következtében aztán, hogy a lehetetlent bebizonyítsa,agyondolgozta és agyonizgulta magát.

Ebbe aztán időnek előtte bele is halt, a masinája pedig ott maradtutána, és senkinek sem akaródzott megzavarni a nyugalmát. Nos,röviddel azután, hogy Jean meg én összeházasodtunk ...

Éreztem, hogy a köd újból elönti az agyamat. "-- De hiszen Jean nem önhöz ment feleségül, hanem Freddie-hez -

tiltakoztam.- Várjon egy percet. Éppen ide akarok kilyukadni. Szóval nem sokra

rá, hogy megházasodtunk, támadt egy gondolatom, egy teljesen újszerű

gondolatom ezzel az időüggyel kapcsolatban. Jean beleegyezett, hogy azapja műszereit használjam, annyit, amennyi éppen szükséges azelképzelésem kidolgozásához. Ez bizonyos mértékig sikerült is nekem,és íme, az eredmény! - és elhallgatott.

- Én még mindig ugyanolyan sűrű ködben bolyongok, mint azelőtt - jegyeztem meg.

- Nos, itt van egy fogódzkodó - nem mintha ezt nem lehetne így vagyúgy félreértelmezni -, a tapasztalati eredmény azonban az, hogy én mostitt önnel beszélek.

került - ám nem változatlan egységekként: a pillanatonként bomlásezekre is érvényes. így olyasféle ábra alakul ki, mint a legyező szétnyíló bordázata, és minden egyes bordán újabb legyezők, és ezeknek a bordáimentén megint újabb legyezők jönnek létre - ad infinitum.

Itt van mondjuk Peter Ruddle. Egy pillanattal később az az időatom,

amelyben ő létezik, széthasad, és máris két Peter Ruddle él, egymástólkissé széttartó pályán. Ez a két időatom is széthasad, és íme, már négyPeter Ruddle-unk van. A harmadik pillanatban nyolc, aztán tizenhat,majd harminckettő. Rövidesen sok ezer Peter Ruddle létezik. Ésminthogy ez az osztódás sok-sok esetben lezajlik egyetlen másodpercen belül, végtelen sok a száma a Peter Ruddle-eknek, akik kezdetben mindegyformák, ám a körülmények hatására egyre inkább különböznekegymástól, és mindegyik más-más világban él; az, hogy ezek a világokmennyire különböznek egymástól, főleg attól függ, hogy milyenmesszire találhatóak az eredeti bomlásponttól. Természetesen végtelen

sok olyan világ is létezik, ahol Peter Ruddle egyszerűen meg semszületett. ..

Szünetet tartott, hogy időt adjon nekem a szavai megemésztésére.Mihelyt alábbhagyott a fejem zúgása, rögtön előtolakodott bennem egycsomó vitaérv. Egyelőre azonban félretettem őket, és hagytam, hogy aférfi folytassa:

- Mint látja, az öreg Whetstone elképzelésével ellentétben, a problématöbbé nem az időutazás körül forog. Az nyilvánvaló, hogy a múltrekonstruálása végett a széthasadt atomokat többé nem lehet újra

egyesíteni, de a még egészben lévő atomok hasadásának eredményétsem figyelhetjük meg - legalábbis én úgy gondolom -, jóllehet úgy tűnik,hogy a jelen többféle jövőt is hordozhat a méhében.

Az időutazás problémája helyett tehát ott tornyosul előttünk egymásik: lehetséges-e, hogy valaki a saját leágazásáról átmenjen a ... hogyúgy mondjam ... rokon ágra? Nos, én ezen a fonalon indultam el, és íme,itt vagyunk, annak bizonyságául, hogy bizonyos határokon belül ezigenis lehetséges ...

Megint elhallgatott, hogy időt adjon nekem a hallottak befogadására.- Igen - ismertem el nagy sokára. - Elvben megértek mindent. De amit

sehogy sem tudok megemészteni, az az, hogy mi mindketten ... hm ...egyformán valódiak volnánk. Az elvet kénytelen vagyok elfogadni,legalábbis fő vonalaiban, minthogy maga itt van, ám mégis az azérzésem, hogy én vagyok a valódi Peter Ruddle, míg magában azt aPeter Ruddle-t tisztelhetem, aki én lehettem volna. Gondolom,természetesnek veszi ezt a szubjektív meggyőződést.

Jean fölkapta a fejét, és. először avatkozott be a fejtegetésbe:- Éppen ellenkezőleg! Mi vagyunk az igazi Peter és Jean. Te vagy az,

aki Peter lehetett volna ... - Hosszasan rajtam nyugtatta a tekintetét,aztán kitört: - Ó, Istenem! Hogyan is tehettél olyat? És még csak nem isvagy boldog vele. Ez meglátszik.,

- Ez ... - kezdte a másik Peter, de elharapta a szót, mert nyílt az ajtó.Valaki belépett rajta. Egy női hang hallatszott: „Elnézést” - és az ajtóismét becsukódott. Ülőhelyemről nem láttam oda. Kérdően Jeanrenéztem.

- Mrs. Terry volt - mondta.A másik Peter folytatta:- Nyilvánvaló, hogy mindketten egyformán valóságosak vagyunk;

csakhogy normális körülmények között... hm . .. a legyező más-más

bordáján létezünk. - Kissé részletesebben elidőzött ennél az érvnél, aztánígy folytatta: - Én megcsináltam ugyan, de pontosan magam se tudnámmegmondani, hogyan. Ezért arra gondoltam - mert ugye az ember agyanehezen zökken ki a megszokott kerékvágásból -, szóval az jutotteszembe, mi lenne, ha az egyik „hasonmásomat” is bevonnám ebbe amunkába, hátha úgy hamarabb révbe jutnánk. Nem kétséges, hogy azagyunknak eléggé hasonlatosnak kell lennie, hogy az érdeklődési körünkazonos legyen, ám minthogy részben eltérő tapasztalatokkalrendelkezünk, a gondolataink nem futhatnak teljesen azonos síneken - ez

8/10/2019 GALAKTIKA_066


26 John Wyndham: Az ellenlábas

8/10/2019 GALAKTIKA_066


- Én is törtem ezen a fejem - válaszolta. Előrenyújtotta a bal kezét. -Legkorábban öt évvel ezelőtt kellett lennie. Az óráink ugye azonosak?

Elgondolkodtam.- Úgy van, és három évnél régebben, mert Freddy Tallboy akkor tűnt

föl itt először; Jean kérdéséből ítélve viszont a maguk szintjén ő

egyáltalán nem fordult elő.- Sosem hallottam róla - ingatta a fejét a férfi./ - Szerencséjük van - mondtam Jeanre sandítva.Megint gondolkodtunk egy sort.- Még apád halála előtt kellett lennie, minthogy Tallboy akkor már

idetolta a képét - fordultam Jean felé.Hasonmásom azonban tagadólag ingatta a fejet.- Az öreg halála nem állandó pont. Egyes ágakon korábban, másokon

későbben is bekövetkezhetett.Erre nem gondoltam. Majd újabb próbálkozás.

- Volt egy veszekedésünk - mondtam Jeanre tekintve.- Veszekedés? - csodálkozott az.- Azt nem felejthetted el - hitetlenkedtem. - Azon az estén volt, amikor

szakítottunk. A végén azt vágtam oda, hogy én nem fogok többetasszisztálni az apádnak.

Jean tágra meresztette a szemét.- Szakítottunk! - visszhangozta. - Ellenkezőleg, azon az estén

jegyeztük el egymást.- Így igaz, drágám - erősítette meg a hasonmásom.

Megráztam a fejem.- Azon az estén én elrohantam, és a sárga földig leittam magam, mertmegette a fene az egész világot - erősködtem.

- Helyben vagyunk! - mondta a másik Peter előrehajolva az asztalra, avadászat izgalmával a szemében.

Lelkesedése nem ragadt át rám. Hiszen életem egyik legfájdalmasabbepizódját elevenítettük föl.

- Akkor én kitálaltam, és kijelentettem, hogy elegem van az apádból,aki csökönyösen ragaszkodik a bizonyíthatóan abszurd elméletéhez -emlékeztettem Jeant.

- Én pedig azt mondtam, hogy legalább tégy úgy, mint aki hisz benne,hiszen már öreg, és egy újabb csalódás megárthat neki, az orvosa amúgyis aggódik az egészségéért.

Határozottan megráztam a fejem.- Én pontosan emlékszem, mit mondtál akkor, Jean. Azt mondtad: „Te

is olyan érzéketlen bivaly vagy, akár a többiek, és van képedcserbenhagyni a szegény öreget!” Ezek voltak a pontos szavaid. -Mindketten rám meredtek. - Innen aztán már csak egy lépés kellett, hogya szemedbe vágjam - idéztem föl -: „úgy látszik, a csökönyösség családi

vonás nálatok”, mire te azzal vágtál vissza: „milyen jó, hogy mégidejében kiismerted az önzésemet meg az érzéketlenségemet”.- Ó, dehogy, Peter, én soha ... - tiltakozott Jean.A hasonmásom azonban lelkendezve félbeszakította:- Ez az! Ez volt az a pillanat! Én sohasem emlegettem Jean családi

csökönyösségét. Én azt mondtam, hogy még egyszer megpróbálom, ésigyekszem türelmes lenni az apjához.

Elhallgattunk. Jean remegő hangja törte meg a csendet:- Hát így állunk! És te fogtad magad, és elvetted helyettem azt a

nőszemélyt! - Alig tudta visszatartani a könnyeit.

- Ó, ez rettenetes! Ó, Peter, kedvesem!- Te már előbb eljegyezted magad Tallboyjal - mentegetőztem. -

Vagyis természetesen nem te, hanem a másik Jean.Bal kezével megragadta a férje kezét.- Ó, istenem! - kezdte újból, némi riadtsággal a hangjában. - Ha arra a

szegény, szerencsétlen másik önmagamra gondolok. . .Majd némi szünet után: - Talán nem kellett volna egyáltalán

idejönnünk. Az elgondolás nem lett volna rossz - folytatta. - Mert ugye,elmegyünk a házunkba gondoltuk vagyis hát ezen a szinten a ti

Előcibált a táskájából egy zsebkendőt, megtörölte a szemét, kifújta azorrát, aztán komor arccal hozzám hajolt (a szeme még mindig nedvesencsillogott) .

- Ez nem lehet, Peter... Ennek nem kellett volna így történnie ... Ez ígysehogyan sincs jól... Az a másik én, a másik Jean, mi van vele?

- Itt van ő is, kissé kijjebb lakik, a Reading roadon.- El kell menned hozzá, Peter.- Figyelj ide ... - fortyantam föl.- De hiszen ő szeret téged, Peter, és szüksége van rád. Ő én vagyok, és

tudom, mit érezhet... Hát nem hiszed el, hogy tudom? A szemébe néztem, és megráztam a fejem.- Amit, úgy látszik, te mégsem tudsz - mondtam keserűen -, hogy

milyen érzés, ha a sebben megforgatják a kést. Ő másvalakihez mentférjhez, én is mást vettem feleségül és kész.

- Ó nem, nem és nem! - tiltakozott. Újból megragadta a férje kezét. -

Te ezt nem teheted meg vele, de magaddal sem. Ez ... - elfúlva,kétségbeesetten fordult a másik Péterhez. - Ó, kedvesem, bárcsak megtudnánk értetni vele valahogy, mit jelent ez. Nem érti, nem értheti, hogyis érthetné meg?

A másik Peter a szemembe mélyedt.- Szerintem megérti, vagy legalábbis sejti - mondta az.Fölálltam.- Már megbocsássanak - kezdtem -, de torkig vagyok ezzel az

egésszel!

Jean is fölpattant.Bűnbánóan rebegte:- Bocsáss meg, Peter. Én nem akarlak bántani. Csak azt szeretném, ha

boldog lennél, te meg az a másik én. Én ... én ... - Elfulladt a hangja. Amásik Peter gyorsan közbevágott:

- Nézze, ha van egy felesleges félórája, jöjjön fel az öreg Whetstoneszobájába. Ott sokkal könnyebben elmagyarázhatom, mit kelleneváltoztatnia a gépén. Mert hát tulajdonképpen ez volt az idejövetelemcélja.

- No és te mért jöttél ide? - fordultam Jeanhez.

Ő már háttal állt felém, és úgy válaszolt:- Kíváncsiságból - felelte remegő hangon.Én még haboztam, ám a hasonmásomnak igaza volt, hogy hasonló az

észjárásunk: ami az ő érdeklődését fölkeltette, az fölkeltette az enyémetis.

- Rendben van - egyeztem bele nem túl lelkesen.Az utca csaknem kihalt volt, amikor az esti szürkületben elindultunk

az intézet felé. A kapun belül a kertben senkit sem lehetett látni, csak azépület néhány ablakában látszott még világosság annak jeléül, hogy mégmindig volt, aki nem hagyta abba a munkát. Útközben Jean nem szóltegy szót sem, csak Peter beszélt az időkvantum-sugárzásról, azt fejtege-ve, hogy ez idő szerint természetes korlátok gátolják annakkiteljesedését: például egy másik bordára csak akkor lehetséges azátkelés, ha ott éppen szabad hely mutatkozik.

Példának okáért ők csak olyan létezési síkra menetek át, ahol az öregWhetstone szobájában szabad hely volt - ahogy ő nevezte - az átvitelikamra befogadására. Ha valami más foglalná el azt a helyet, akkor akamra megsemmisülne, ezért minden esetben előzetes kutatópróbát kellvégezni, ha azt akarják, hogy épségben vissza i§ térhessenek.

Ennélfogva eléggé szűkre szabott a lehetőség: ha túl messziremerészkednének - hogy úgy mondjuk - a legyezőn, akkor talán olyanidőszeleten kötnének ki, ahol a szoba esetleg nem is létezik, minthogymagát az intézetet sem hozták létre. Az is végzetes következményekkel járna, ha az átviteli kamra egy már foglalt helyen vagy egy másikidőszeleten, a levegőben próbálna landolni.,

A szobában minden a megszokott képet mutatta, kivéve magát azátviteli kamrát, amely ott állt a letakart műszerek közepette. Nagyonhasonlított egy ajtóval ellátott őrbódéra.

8/10/2019 GALAKTIKA_066


- Elnézést, hogy félbeszakítalak benneteket - mondta de már idejevisszatérnünk. A lánynak azt mondtam, hogy legkésőbb hétre otthonleszünk, most pedig már fél nyolc.

Miféle lánynak? kérdezte hasonmásom szórakozottan

- Igen, Peter, én is úgy vélem. Tudom, hogy te is összekaptál azapámmal, mint mindenki más, a műszereket azonban előbb-utóbb vagyle kell szerelni, vagy kezelésbe kell venni valakinek, és szerintem őlegszívesebben terád bízná azokat Gondolom írásos beleegyezésre van

8/10/2019 GALAKTIKA_066


- Miféle lánynak? - kérdezte hasonmásom szórakozottan.- Hát természetesen aki a gyerekre vigyáz - felelte Jean.Ez a hír valahogy még jobban megrázott, mint eddig bármi.- Neked ... neked gyereked van? - makogtam ostobán.Jean rám emelte a tekintetét.

- Igen - felelte meleg hangon. - Méghozzá egy aranyos kis baba, igaz,Peter?- Határozottan a legszebb baba, akit valaha is láttunk - kontrázott

Peter.Én meg csak álltam ott fejbe kólintva.- Ne vágj már olyan szerencsétlen képet, kedvesem - mondta Jean.Odalépett hozzám. Jobb kezét a bal arcomra tette, és arcát az

arcomhoz nyomta.- Menj el hozzá, Peter. Menj el hozzá. Szüksége van rád - suttogta a

fülembe.

A másik Peter kinyitotta az átviteli kamra ajtaját, és mindketten beléptek rajta. Kettőjüknek elég szűkös volt benne a hely. Aztán a férfimég egyszer visszalépett a szobába, és a padlóra mutatott.

- Ha majd sikerül működésbe hoznia, jöjjön, és látogasson meg bennünket - mondta. - Ezt a helyet ott, nálunk szabadon fogjuk hagyni.

- És őt is hozd magaddal - tette hozzá Jean.Eztán a férfi visszabújt a fülkébe, és magukra zárta az ajtót. Még

utoljára láttam egy pillanatra Jean könnyben úszó szemét...Az átviteli kamra egyszerűen elenyészett: nem elolvadt, nem is

elhalványult, hanem a másodperc törtrésze alatt eltűnt. Akárha ott semlett volna, csupán a négy eltaposott cigarettacsonk árulkodott a székmellett, ahol Jean ült...

Semmi kedvem nem volt hazamenni. A laborban csellengtem egyideig, sorra vettem a műszereket, és ismételgettem magamban, amit amásik Peter mondott róluk, próbálva a technikai részletekben feloldani a bennem fölhalmozódott feszültséget. Csak nagy erőfeszítések áránsikerült a figyelmemet a működési elvekre összpontosítanom; éreztem,hogy jobban el tudnék igazodni bennük, ha hozzájuthatnék az elzárt jegyzetekhez és rajzokhoz.

Egyórányi erőlködés után föladtam. Gyalog tettem meg az utat hazáig,de sehogy sem akaródzott átlépni a küszöbömet. Inkább kihoztam akocsit. Aztán azon vettem észre magam, hogy a Reading roadonsuhanok .. .

Jean meghökkent, amikor megpillantott az ajtaja előtt.- Ó! - kiáltott föl, először kissé elsápadt, aztán enyhe pír öntötte el az

arcát. Majd magára erőltetett nyugalommal így szólt: - Freddie a négyeslaborban dolgozik.

- Engem nem érdekel Freddie - mondtam. - Veled szeretnék beszélni,az apád dolgairól abban a szobában.

Az asszony némi tétovázás után kitárta az ajtót.- Rendben van - szólt közömbösen. - Fáradj beljebb.Ez volt az első eset, hogy betettem a lábam a házába.Egy tágas, kényelmesen berendezett, a hátsó kertre tekintő nappaliba

vezetett. A beszélgetés a lehető legkínosabban indult. Nehezen tudtammeggyőzni magam, hogy az egy másik Jean, akivel délután találkoztam.Ezzel a Jeannel több mint három éve nem beszéltem, kivéve, ha

valamilyen intézeti rendezvényen kénytelenek voltunk tudomást venniegymás létezéséről. Minél tovább néztem őt, annál hihetetlenebbnek tűntez a közénk meredő fal.

Valamit hebegtem arról, hogy egy új elképzelésen szeretnék dolgozni.Emlékeztettem, hogy az apja, jóllehet nem tudott sikert fölmutatni,tekintélyes mennyiségű alapkutatást végzett el, amit kár volna vesznihagyni, és biztos vagyok benne, hogy neki is ez volna a véleménye ...

Jean hallgatott, mintha minden figyelmét lekötné a kandalló előttiszőnyeg mintázata. Egy idő után fölemelte a fejét, és a pillantásunk

legszívesebben terád bízná azokat. Gondolom, írásos beleegyezésre vanszükséged.

- Nem árt, ha van - bólintottam.Egy darab papírt tartott a kezében.- Jean ... - szólaltam meg.

A felém nyújtott papír megállt a levegőben.- Tessék, Peter?- Jean ... - kezdtem újból. De ekkor megint belém hasított az egész

szituáció ostoba lehetetlensége.Szemét várakozóan rám függesztette. Én összeszedtem magam.- Izé ... csak az, hogy nem tudok hozzáférni a jegyzeteihez. El vannak

zárva - böktem ki gyorsan.- Ó, igen - felelte, mintha valahonnan messziről térne vissza. Aztán

megváltozott hangon hozzátette: - Megismernéd a kulcsot? A kulcsaifönt vannak egy dobozban.

Biztos voltam benne, hogy megismerem. Elég sokat volt a kezemben,amikor még az öreg Whetstone-nak dolgoztam.

Fölbaktattunk a lépcsőn. Az egyik bútorozatlan szoba lomtárulszolgált, mindenféle régi kacat és vagy fél tucat láda hevert benneszerteszét. Jean a második ládában akadt rá a kulcsos dobozra. Két kulcsis volt, amely megfelelőnek tűnt, így mindkettőt zsebre vágtam, ésvisszatértünk a nappaliba.

A lépcső közepén járhattunk, amikor nyílt a bejárati ajtó, és belépettrajta a férj.

Nos hát, így állunk.Húszán vagy harmincan láttak bennünket, köztük az igazgató,karonfogva az intézet kertjében. A, feleségem rajtakapott a sajátházunkban a volt menyasszonyommal. Mrs. Terry ránk nyitott a Jubileekávézó emeleti helyiségében. Mások is láttak bennünket itt-ott, és mintkiderült, csaknem mindenki már jó ideje élt a gyanúperrel. Végül a férjrajtakapta a feleségéi, amint a hálószobák felől jön lefelé a lépcsőn avolt vőlegényével.

Ennélfogva...Aztán azok az érvek, amelyeket én védekezésül fölhozhatnék,szerintem nem hángzanának valami meggyőzően a bíróság előtt.

Azonkívül - és ez a legfontosabb: mindketten úgy döntöttünk, hogyeszünk ágában sincs védekezni. .

Baranyi Gyula fordítása Zórád Ernő rajzai

TESZT TESZT TESZT

Ö

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Ön a jövő embere? Évek óta beszélünk és olvasunk a tudományos-technikai forradalomról(TTF) , de csak napjainkban vált a dolog személyes ügyünkké. Betört

otthonunkba, ott van a munkahelyünkön, leköti szabadidőnket, úton-útfélen találkozunk vele. Már-már valóra válik a Science fiction világa.Gyermekeink zsebében kicsiny számológép lapul, kedvelt játékaikatvideokazettáról hívják elő, az iskolában számítógépekkel bíbelődnek,karácsonytájt nem kerékpárról, hanem videokészülékről ábrándoznak. Némelyeknek mindez természetes, s olyan egyszerűen üdvözlik

otthonukban a sztereó Hi-Fi tornyot, akár egy közönséges vasalót.Mások attól is zavarba jönnek, ha ki kell cserélniük a biztosítékot, s egymagnót az erősítővel összekapcsolni szinte leküzdhetetlen akadályt jelent nekik.

A láthatáron azonban új sereg tűnik fel: a tudományos-technikaiforradalom élcsapata. Ők már nem ismernek sem félelmet, sem zavart, snemcsak használják ezeket a bolondos vagy hasznos készülékeket,hanem úrrá is tudnak lenni rajtuk.

Ön, kedves Olvasó, vajon melyik csoportba sorolható? A technikagyámoltalanjainak, kiszolgáltatottjainak számát szaporítja, vagy azélcsapat tagjaként tör a jövő felé, évtizedekkel megelőzve ábrándos ésszorongó társait? •

Ha válaszol tesztünk kérdéseire, megtudhatja, hogy hova sorolhatja

magát. Az első négy kérdésnél több választ is megjelölhet, a továbbiakraazonban mindig csak egyetlen választ adhat. Utána adja össze pontjait,és keresse meg a jellemzést a kiértékelésben.

KÉRDÉSEK:

1. Érzett-e már félelmet vagy szorongást... a) ... amikor váratlanul kinyílt Ön előtt egy fotocellával irányított ajtó? b) … amikor felnyitotta autója motorfedelét, hogy a hiba forrását

megkeresse?c) …amikor használat után elfelejtett kikapcsolni egy elektromos

készüléket?d) ... amikor egy villamos kenyérvágó kést vagy hasonló háztartási

eszközt használt?e) ... amikor egy mozgólépcső hirtelen megállt?f) ... amikor kvarclámpa vagy szolárium alatt süttette magát?

2. Fordult-e már szakemberhez... a) ... ha elromlott a mosógépe? b) ... ha ki kellett cserélnie a biztosítékot?c) ... ha kimerült a gombelem a kvarcórájában?d) ... ha a televízióján futni kezdett a kép?e) ... ha eldugult a konyhai mosogató lefolyója?f) ... ha egy Hi-Fi készüléket akart vásárolni?

3. Milyen készüléke van, vagy milyet szeretne az alábbiak közül? a) elektromos fogkefe b) számológép

c) sztereó magnetofond) elektromos darálóe) mini számítógépf) CB-rádió

4. Melyik hobbihoz vonzódik az alábbiak közül? a) a videózás b) a Hi-Fi toronyc) az autók és motorok

6. Hogyan beszélget Ön kaputelefonon vagy más hasonló készüléken? Az Ön

30 Teszt

8/10/2019 GALAKTIKA_066


gy g p f gya) Ugyanolyan természetesen, mint egy emberrel b) Személytelenül, sőt ridegenc) Nem tud hirtelenjében szóhoz jutnid) Félénken és dadogva

7. Mit tenne, ha váratlanul kapna egy videokészüléket? a) Továbbra is a megszokott műsorokat nézné a tévén b) Felgyorsítva végignézné a videofilmeketc) Gyakrabban járna el hazulról esténkéntd) Azonnal venne egy jó minőségű tévékészüléket %

8. Véleménye szerint melyik a XX. század legcsodálatosabb vívmánya ? a) A szívátültetés b) A műsorszóró műholdak megjelenése

c) Az ember első lépései a Holdond) A kőolaj-kitermelés a tengereken

9. Ha egy utazásra magával viszi a fényképezőgépét, hogyan használja? a) Nyakába akasztva mindenhova elviszi b) Mindent lefényképez vele, amit csak látc) Csakis a megörökítésre érdemes dolgokat kapja lencsevégred) Inkább képeslapokat vásárol

10. Az Ön tévékészüléke ...

a) ... ugyanolyan bútordarab, mint a többi b) ... hordozható szerkezet, amelyet leginkább az ágya közelében

használc) ... kivételes helyet foglal el a lakásband) ... még az üzletben van

11. Mit tesz, ha a „félkarú rabló” sorra elnyeri a pénzét? a) Keserű szájízzel abbahagyja a játékot, mert úgy érzi, hogy

kifosztották

b) Feladja a harcot, és beletörődik abba, hogy a gép ellen nem lehetnyernic) Figyeli, hogyan játszanak a nyerőkd) Addig próbálkozik, amíg nem sikerül nyernie

12. Mi a véleménye a chipekről? a) Jelentéktelen kis vacakok b) A legolcsóbb elektronikus alkatrészekc) Gazdasági életünk jövőjének zálogaid) Nagy haladás a miniatürizálásban

13. Mit tenne, ha eredménytelenül dobálná be a pénzét együdítőautomatába ?

a) Elkezdené ütögetni a készüléket b) Próbálkozna még néhányszorc) Legyintve faképnél hagyná az automatátd) Kárának azonnali megtérítését követelné

14. Mi a véleménye a barkácsolásról? a) Otthon ülő emberek foglalatossága b) Hasznos és kellemes időtöltésc) Manapság elengedhetetlen, hogy az ember maga is elvégezzen

néhány apróbb javítást az otthonáband) Jobb, ha az effélét átengedjük a szakembereknek

15. Hogyan fogadja, ha valaki technikai kifejezéseket használ? a) Tudomásul veszi, hogy el akarják kápráztatni b) Igyekszik megérteni a hallottakat

Kérdések válaszainak értéke

1. Annyi pontot írjon be, ahány meg nem-jelölt válasza van

2. Annyi pontot írjon be, ahány meg nem jelölt válasza van

3. Annyi pontot írjon be, ahány megjelölt válasza van

4. Annyit pontot írjon be, ahány megjelölt válasza van

5. a) 0 b) 3 c) 1 d) 2

6. a) 2 b) 1 c) 0 d) 3

7. a) 3 b) 2 c) 1 d) 0

8. a) 0 b) 1 c) 3 d) 2

9. a) 0 b) 3 c) 2 d) 1

10. a) 2 b) 1 c) 3 d) 0

11. a) 2 b) 0 c) 1 d) 3

12. a) 0 b) 2 c) 1 d) 3

13. a) 2 b) 1 c) 0 d) 3

14. a) 1 b) 2 c) 3 d) 0

15. a) 2 b) 1 c) 0 d) 3

Összes pontszámaÉRTÉKELÉS

1. Ha 64-47 pontot ért el:

Ön úgy lubickol a tudományos-technikai forradalomban, mint hal avízben. Ha pontjainak száma több, mint 60, akkor nem túlzás aztmondani, hogy Ön a technika szerelmese. Jártassága e téren nem sok

kívánnivalót hagy, otthonos a különféle gépek, szerkezetek világában, atudományos nyelvezet sem okoz Önnek különös gondot: Sokan úgytekintenek Önre, mint valami tudósra. Szinte kötelességének érzi, hogymegértse a legfortélyosabb gépezetek működését is, bár érdeklődése amechanizmusok iránt olykor eltereli figyelmét hasznosságukról. Az Önszemében a nyomtatott áramkörök izgató csodák, míg az átlagember alegolcsóbb, legkisebb és legpraktikusabb elektronikus alkatrészeknektekinti őket. Ne feledkezzék meg arról, hogy a technika nem szenvedélyvagy hobbi, hanem életünk megkönnyítésének egyik eszköze.

Feltehető, hogy a Science fictionből Önt inkább a filozofikusabb,„keményebb” változatok érdeklik, például Lem, Clarké, Asimov, Hoyleírásai, a Galaktikából talán a Műhelyrovatot lapozza fel elsőnek.


Kétségtelen, hogy Ön korunk gyermeke, igazi haszonélvezőjeeredményeinek és vívmányainak. Az is valószínű, hogy ezen a téren

◊

◊ ◊ ◊ ◊ ◊

◊ ◊ ◊ ◊ ◊

◊ ◊ ◊ ◊

◊

az új szerkezet Egyáltalán nem árt, ha belemélyed egy-egy szakkönyv

Teszt 31

8/10/2019 GALAKTIKA_066


az új szerkezet Egyáltalán nem árt, ha belemélyed egy egy szakkönyvvagy érdeklődésétől esetleg távolabbi témájú ismeretterjesztő munkaolvasásába.

Valószínű, hogy Ön szereti és rendszeresen olvassa a Science fictionirodalmat, megnézi az ilyen filmeket, talán előfizetője a Galaktikának is.

Ne csak az izgalmas cselekményre figyeljen, törődjön azzal is, hogymilyen gondolatokat talál ezekben az írásokban.


Jóllehet a technika arra való, hogy segítse és megkönnyítse ’ életünket,Ön mégis inkább a modern kor áldozatának tekinti magát. Ahogy a világmodernizálódik, úgy válik Ön egyre kiszolgáltatottabbá avillanyszerelőknek, a technika szakembereinek és mindazoknak, akik

47-től 64-ig terjedő pontszámot értek el. Ha már most is úgy érzi, hogy akülönböző szerkezetek uralma alatt nyög, hogy tud szembenézni anehézségekkel, ha minden munkahelyre és háztartásba betör aszámítógép? Ön jó néhány meghitt baráttal van körülvéve; elektromoskávéfőző, porszívó, hűtőgép, fényképezőgép, autó szolgálja kényelmét,de fogalma sincs arról, hogyan működnek, és a legcsekélyebberőfeszítést sem teszi, hogy megismerje titkaikat. Lehet, hogy Önelutasítással fogadja a személytelen és hideg technikát, ésnosztalgikusan gondol arra a világra, amikor még nem nyüzsögtek azutcán az autók, és mit sem tudtak még az elektronikáról, de gondoljonegy pillanatig arra, hogy milyen volt az élet villamosság, rádió és telefonnélkül. Próbálja meg, olvassa el figyelmesen az új eszközökhözmellékelt használati utasításokat.

Lehetséges, hogy Ön nem szereti a tudományos-fantasztikusirodalmat, az űrhajóskalandokat, a kicsi zöld emberkéket. De olvassa elegyszer Bradbury, Karinthy Frigyes vagy Róbert Sheckley valamelyikfantasztikus írását. Biztosan tetszeni fog!

F. Zs.

MÛHELY

8/10/2019 GALAKTIKA_066


MÛHELY

FR NZ ROTTENST EINER

Miért nemtörhetünk be

az angolszász piacra ?

A kivételek erősítik a szabályt - állítja egyközmondás. Amikor Umberto Eco európaiszerző létére az amerikai sikerkönyvlistákrakerült A rózsa neve című regényével, ahozzáértők szerint ez éppen ilyen kivételes eset

volt., Ugyanis az angolszász nyelvterület, de főleg

az USA sci-fi olvasóit egyáltalán nem érdeklika más nemzetiségű szerzők művei.

A belső piac kielégítése teljes gőzzel folyik,hetente 20-30 könyv jelenik meg, amiket még aműfaj legvehemensebb tisztelője sem képeselolvasni. Ebben az óriási választékbanráadásul az olykor-olykor szinte „Véletlenül"

megjelenő európai könyvek példányszámaolyan kicsi, hogy gyakorlatilag észrevétlenülmúlnak ki a piacról. Az átlagos amerikaiolvasó kedvenc szerzői néha tízhúsz kötetessorozatait várja, és sem kedve, sem ideje aszámára ismeretlen, külföldi művekhez.

Mindehhez hozzá kell számítani," hogy alegtöbb kiadó nem is alkalmaz más nyelvet isismerő szerkesztőt, lektort. Ez utóbbiakkizárólag angol nyelvű szövegeket olvasnak és

véleményeznek. Ha előfordul, hogy egyműfordító saját kockázatára lefordít egyeurópai művet, és azt beküldi egy amerikaikiadónak, akkor.. . talán . .. esetleg . .. kiadnák, ha nem ismernék olvasóik fentebb leírtigényeit, szokásait. Nemegyszer előfordul,hogy az ismertebb európai szerző - aki máranyagilag is megengedheti magának - sajátköltségén lefordíttatja itthon sikert aratott

'kimondtunk. A „sikerek” száma is elenyésző,kétségbeejtően kicsi, jelentéktelen.

De a szocialista államok SF-irodalmánakrészleges betörése is nagyobbrészt egyetlenország irodalmára korlátozódik. Ez pedig aSzovjetunió. Érthető módon az átlag amerikaitizgatja, érdekli az az ország, amely hazájának

sok téren az egyetlen igazi vetélytársa. Az SF-kedvelőket különösen érdekli, hogy a műfajon belül mi olvasható ki a mai (és jövőbeli)szovjet világfelfogásból. Ennek ellenére nehiggyük, hogy ez az érdeklődés tömeges lenne.A szovjet tudományos-fantasztikus irodalmatkezdetben a Szovjetunióban összeállított és a‘Collier kiadónál megjelentett két antológia jelentette az amerikai piacon a hatvanasévekben. A Macmillan kiadónak hosszú ideig

külön szovjet SF-sorozata is volt, a kötetekhezaz ismert író, Theodor Sturgeon írt előszókat.A sorozatot azóta megszüntették, de annakidején itt jelentek meg a Sztrugackij fivérek(Roadside Picnic, Beetle in the Anthiil, Pri- soners of Power, Noon, 22-nd Century, TheUgly Swans, Definitely Maybe, Far Rainbowr The Second Invasion from Mars, Space Apprentice, Escape Attempt) könyvei, mindigen szép kivitelben. Ugyanabban a sorozatbanlátott napvilágot K. Bulicsov Half a Life, M.Jemcov-J. Parnov World Soul, D. Bilenkin TheUncertainly Principie, V. Szavcsenko Self- Discovery, A. Beljajev Professor Dowell’s Head, V. Sefner The Unman, A. Tolsztoj Aelita c. műve, valamint a New Soviet Science Fiction c. antológia. A legjobban a Sztrugackij fivérek Piknikjét fogadta a kritika. A fentiek közül ezvolt az egyetlen, amely tömeges

zsebkönyvkiadásban is megjelent. A Prisonersof Power kétszer jelent meg Angliában(egyszer a Penguin Books zsebkiadásában).*

Stanislaw Lem az egyetlen európai sci-fi író,aki számos könyvével hódított magának sajátolvasótábort. Kél francia szerző, Stefan Wul ésJacques Sternberg ért még el némi sikert; az NSZK-ból H. W. Franké futott be részlegesenés ideiglenesen De jellemző hogy egy olyan

Összességében elmondható, hogy aszocialista országokból a Sztrugackij fivérek.St. Lem és a cseh Josef Nesvadba ért el igazisikereket (ez utóbbinak Angliában és az USA- ban jelent meg egy-egy műve) - ami ezen anégy szerzőn kívül esik, az az amerikai olvasószámára Ismeretlen Világ. De a fentebb

felsorolt könyvek példányszáma is igenalacsony volt - még a Lem-regényeké is. ADonald Wollheim kiadó mindent megtett aszovjet SF népszerűsítéséért, de végül iskudarcot vallott. Jó tudni azt is, hogy azamerikai földön - európai szokásokkalellentétben - a terjesztésre átadottzsebkönyvekből az eladatlan példányokat akiadó nem kapja vissza; bizonyos idő elteltévela könyveket megsemmisítik, és a kiadónak

csak a borítólapokat küldik vissza. Wollheimegy idő után rájött, hogy az USA távolividékein a Sztrugackij-könyveket nem iskínálták eladásra az olvasóknak, hanemazonnal megsemmisítették őket. Más kérdés,hogy a szóban forgó könyvek (Hard to be aGod és The Final Circle of Paradise) fordításanem a legjobb volt.

Mindazonáltal el kell ismerni, hogy ma iscsak Wollheim törődik az európai SF-feltesziezt mintegy mellékesen, igazi kiadóitevékenysége afféle melléktermékeként. Főlegaz űroperának nevezett műfaj és a fantasy akedvenc kiadói területe, kedvelt szerzői pedigPierre Barbet, Gerald Klein, Dániel Walther.Évek óta ígérget egy kelet-európai SF-antológiát, de ez máig sem jelent meg. Sajnoserre a hermetikusan zárt és önellátó piacra azimént említetteken kívül csak néhány olyan

európai és japán- szerző tudott betörni -időlegesen akik már hírnevet szereztekmaguknak. De még Brian Aldiss-nak semsikerült kiadatnia egy skandináv, JudithMeredithnek pedig egy japán antológiát sem.

Így hát az idegen nyelvből fordított, máségtájak alatt született tudományos-fantasztikusműre nincs igény, azok nem ébresztenekérdeklődést íme dióhéjban ezek azok az okok

VÁRKONYI TIBOR

aranylemezt.) Azután az üzenetet hordozó égzengés intenzitású hangoktól rezdültek csak

Műhely 33

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Muzsikát

Aldebarannak!

Szegről-végről kutató volnék, nem ¡ró. Ezért Ittnem egy igazi sci-fi, hanem csak egy tömörítvénykövetkezik. Olyan, mint egy képregény. csak képnélkül. Ihletője néhány amerikai tudós, a NASAtanácsadói, akik a Pioneer és a Voyager szondákfedélzetén üzenetet küldtek a világűrbe.Figyelem, kezdődik!

Kitör a világbéke. A politikusokat megszállja ,a szentlélek, a Béke Angyala vagy valamihasonló. Az ördög tudja, miből, de a katonák isrájönnek, hogy nagy marhaság ez az egészfegyverkezési hajsza; a felszabaduló pénzt, erőtés energiát pedig értelmes célokra fordítjákMár senki sem éhezik, és a kutyák a Sahel-övezetben is Pick szalámival rontják el agyomrukat.

De még mindig van egy szatyor felesleges pénz, ezért elhatározás születik, hogy •ennekfelhasználásával hírt adunk magunkról, azemberiségről az Univerzum lakóinak.Atomháborútól nem kell tartani, időnk tehátvan bőven: az időtényezőt kikapcsolhatjuk.Biztosra akarunk menni: százezer (I!) űrhajótindítunk útnak, hiszen tudjuk, még a célpontok jó kiválasztása esetén is kicsi az esélye, hogyértelmes lényekhez jusson üzenetünk.

De mit is üzenjünk? És főleg milyen„nyelven”? Semmi gond: egy tudós testületfáradságos munkával már az 1970-es évekbenkidolgozott egy üzenetet, melyet szerintükminden épeszű űrlakó simán megérthet.

Az ötlet Lewis Thomastól származik, aki aYale Egyetem orvoskarának dékánja, majd a New York-i Rákkutató Központ elnöke volt.Őt idézzük erről:

„A zene lenne a legjobb nyelv arra, hogy alehető legegyértelműbben elmagyarázzuknekik (mármint az űrlakóknak) , milyenek isvagyunk. Én Bachot választanám,mindenképpen Bachra szavaznék. Ez talánnagyképű bemutatkozás lenne, de bizonyáramegbocsátható, ha az ember egy ilyenismeretség kezdetén a legelőnyösebboldaláról mutatkozik.”

Ezt az alapos érvelést a tudósbizottság

tagjai meggyőzőnek találták. Biztonságkedvéért mindjárt három Bach-kompozíciótis felvettek a rozsdamentes fémből készülthanglemezre. A korabeli sajtóban kis ábra ismegjelent a Pioneer-10 szonda útjáról, ezenlátszik, hogy a Naprendszerből kilépve (ami1983. június 13-án következett be) ,megcéloz egy fényesen ragyogó csillagot, azAldebacant. Al Daba-ran: a Kísérő. Vörös

űrhajók sorra-rendre elstartoltak. A százezerbőlkilencvenezer sohasem érkezik meg sehová.Bolyong a végtelen űrben a világ végezetéig.Kilencezer csillagba zuhan, és elég. Kilencszáz

élettelen bolygóra érkezik. Sebaj, marad mégszáz, és ez jó arány: minden ezredik szondaéletet talál! Ebből ötven nem intelligens vagycsekély értelemmel bíró élővilágba jut, mintamilyenek pl. a földi növények, állatok. Negyven úgy jár, mint Mózes: meglátja azígéret földjét, célját mégsem éri el. Értelmeslények lakta égitestre érkezik, de elvészszámukra: elég a légkörben, tengerbe hullik, afelszínbe fúródik, lakatlan területre kerül.

Ennek sajnos nagy az esélye, gondoljunk csaka Földre: sűrű-légköre van, felszínének 70%-atenger, a szárazulatok egyharmada lakatlan,lakhatatlan. De tízet, tízet megtalálnak!Erőfeszítéseink nem voltak hiába! Kövessüknyomon ezeknek a sorsát.

Egy. Ezt az égitestet a Delfinek Bolygójánaknevezhetnénk. Itt az élővilág a vízben alakult

ki, és ott fejlődött társadalommá, kultúrává. Nem is volt rajta szárazulat. Sajnos a víz alattaz űrszonda alkatrészei, köztük a hanglemez,az istennek se akartak szuperálni. Kettő. Mama, mama! - kiabált a Fémevők

nemzetségének egyik porontya, amikor aszéttört szondából kihullott hanglemeztmegtalálta -, kekszet találtam, megehetem?- és feleletet sem várva beleharapott. Három. A következő bolygó értelmes lakója

azonban egyáltalán nem kiabált, merthogy itt,földi fogalmak szerint, süketnémák laktak. Azigen ritka légkör nem vezette a rezgéseket, ígyki sem alakult a halló- és hangadó szervük. Ahang fogalmát sem ismerték. Bach szó szerintsüket fülekre talált. Négy. Az Elmélkedők Világa. A biológiai

folyamatok, az életritmus a földihez képestiszonyúan lassú. Értelmes lények, kevesetmozognak, és főleg elmélkednek. (Leginkább a jógikra hasonlítanak.) Nincs szükségüktechnikára, a környezet igen kellemesszámukra. Nincs eszközük, amivel ahanglemezt megvizsgálhatnák. Észre semveszik, hogy a felülete barázdás. Alakjából,méreteiből, anyagából, színéből próbálnakkövetkeztetéseket levonni céljára, eredetére.Közben lejár a Gergely-naptár.

Öt. Ezen a bolygón okos kis hangyákhoz

hasonló népek éltek. Kis méret, kevés ész -gondolná az ember. De ezek „sorbakapcsolták” magukat, és ezáltal, mint egykibővített memóriájú számítógép, csuda okosaklettek. Apró lyukat martak a szondába, sodabent kocsányos mikroszkópszemeikkelvizsgálták a lemez mikrobarázdáit. Felismertéka rendszerességet, még a rezgésekre isgyanakodtak csak sajnos technikailag

meg. Ez a zörej a Kossuth adó műsora volt,amit, hogy, hogy nem, tisztán vett a szondarádiója. Éppen egy előadást hallhatott volna a jókora teremtmény, mely az űrbe juttatható

zenei üzenet lehetőségeiről szólt, imigyen:„... A zenének, mint információ közlésénekés megértésének megvan a maga feltételrendszere. És ez nem is egyszerű,mivel a zene éppen a legbonyolultabbinformációk egyike. A zenét közlő és vevőintelligenciának birtokában kell lennie ahangkeltő, hangrögzítő eszközöknek, továbbáa rögzített jelek dekódolásához szükséges szakértelemnek és technikának. Mit kezdett

volna egy magnószalaggal akár csakháromszáz évvel ezelőtt is pl. Newton? Megfelelő környezet is szükséges: mi ahangokat a levegő rezgései útján halljuk. Ahang azonban folyadékban és szilárdanyagban is terjed, más bolygón talán ígyhallgatják a »zenét«. Mindenesetrerezgéshordozó közegre van szükség. Enneksűrűsége döntő módon meghatározza a

hangzást. Nagyobb gáznyomásban (pl.keszonban) az emberi hang vékonyra torzul,a zene nem élvezhető.A zene megértésének élettani feltétele arezgések érzékelésének képessége. Ezen belül is pontosabban a 20 és a 20 ezer hertzközötti rezgéseké. Ez a tartomány a földilégkörre és az emberi hallószervre érvényes.Már az állatok között is sok van, amelyikmás spektrumot érzékel. Ha Liszt XII.

magyar rapszódiáját 10 másodperc alatt játsszuk le egy szalagról, egyetlen élesvisítást hallunk. Nos, zene volt ez vagy zaj,kedves hallgatóim? Nekünk zaj. Pedig bennevan az egész XII. rapszódia! Lehet, hogy egyolyan lény, melynek jobb a hangfelbontóképessége, éppen ezt nevezi zenének. A hangfogalma önmagában is teljesen »szubjektív«,hiszen a mechanikus rezgések szélesspektrumának egy keskeny szakaszát (amitmi éppenséggel a fülünkkel érzékelünk) ésintenzitás tekintetében is keskeny sávját (ahallásküszöbtől a szuper-hangokig)nevezzük hangnak. Más mechanikusrezgéseket pl. a bőrünkkel érzékelünk. Máslények esetleg a »bizsergészenét« kedvelik ...A mi zenénkhez a rezgésszámokat igenfinoman megkülönböztető érzékszerv kell. Ahangmagasság mellett az Intenzitást és az

időtartamokat (ritmust) is érzékelni kell.Egyidejűleg sok hangot (összhangzatokat,felhangokat) kell regisztrálni, értékelni.Az igazi bonyodalom csak azután jön,amikor a hangrezgés keltette ingerület bejut ahallóidegekbe, és megindul az agy felé. Azidegrendszerben kémiai és elektromos kódútján terjed; de az agyban pszichikai hatástvált ki A befogadónak rendelkeznie kell

zene még az emberi fajon belül sem képvisel

Műhely 34

8/10/2019 GALAKTIKA_066


egységesen értelmezhető információt.”Hosszú és unalmas előadás volt, ezért ne is

hallgassuk tovább. A mélák sárkánygyík azótairatnyomónak használja a kis mütyürt, mely

néha furcsa kis zajokat ad, egyre halkabban. Hét. Itt talán révbe jutunk! Ezek rájöttek,mire is kell a lemezt használni! Szabályoslemezjátszót, erősítőt és hangszórótszerkesztettek hozzá! Kifogástalan ahangminőség (.. . vajon sztereóban vagyquadróban küldtük?) . Csak a hallgatóság, csakazt tudnám feledni! Ezen a bolygón ugyanisrettentő zaj volt, állandóan és mindenütt.Természeti folyamatok okozták. A lakók

hallószerve (talán ne is nevezzük fülnek) ahangok szelektálására kényszerült: tulajdonosaszabályozni tudta, hogy milyenhangfrekvenciát (de egyszerre csakegyetlenegyet) , milyen hangerősséget ésmilyen szakaszossággal észleljen. A többinéma csend. Ha nem így fejlődött volna ki ahallásuk, állandó bábeli hangzavarban éltekvolna. A mi Bachunkból vagy a pianókat, vagy

a fortissimókat hallották, kinek mire voltgusztusa. Persze ebből is csak egyetlenegyhangot. Amikor éppen az szólt. Felhangok ésösszhangzatok nélkül.

Gondoljanak bele, mi maradt a prelúdiumból... Nem állíthatom, hogy lehengerlőnek szánt bemutatkozásunk ezen a bolygón túl jólsikerült. Nyolc. Ez aztán valóban fejlett civilizációba

pottyant! A lemezt azonnal

információhordozóként kezelték. Alegkézenfekvőbb a matematika nyelve volt,minden észlény ezen a nyelven kommunikál azUniverzumban, gondolták. A barázdákhordozta információt letapogatták ésdigitalizálták, vagyis számokká alakították. Azösszefüggéseket keresve a mellékelt képet kapták, mely az egyes hangközök, átmenetekgyakoriságát ábrázolja. Számos elemzéstvégeztek számítógépeikkel, és sok hasonló,szép összefüggést nyertek. Még ma is azontanakodnak, mit akarhattak ezzel közölni afeladók. Kilenc. Aki ezeknél ügyesebb népeket talál,

az csal. A lemez máris szól, a hangok áradnak,s a kutatók fapofával hallgatják.

- Ezek hangrezgések, százféleösszefüggésben, egyidejűleg legalább húszfélehangminőséggel, tucatnyi felhanggal.

Feltétlenül érdekes - mondja valaki.- Meg kell fejteni, ez így önmagában nem jelent semmit - így a másik. - Folytassátok a programot!

Merthogy a zene nem a logikus észhez,hanem az érző szívhez szól. Ezeknek itt pedigaz a fogalom, hogy „szép", „csúnya”,értelmetlen. Szeretni, gyűlölni nem tudnak. Ittsem sikerült a legelőnyösebb oldalunkról”

összehívták gyorsan a Rendeket, és felcsendülta muzsika. Három hosszú percig szólt Bach,miközben a Nagyvezér egyre görcsösebbenszorította trónusa karfáját mind a négy kezével.Az udvari emberek arca furcsa grimaszbatorzult. Aztán nem bírták tovább. A kín, a dühés a gyűlölet üvöltése hangzott mindenfelől.

- Az átkozottak! - bömbölte a Nagyvezér. - Alegszentebb érzéseinket gyalázták meg!Megbecstelenítették bolygónkat! Ez a Sátánüzenete!

- Bosszú! Bosszú! - forrongott az udvaroncokserege, miközben hasztalan igyekeztek afájdalmat, undort keltő összhangzatok elől befogni mind a hat fülüket (merthogy csaknégy kezük volt) . De a Nagyvezér mindenttúlharsogott:

- Ez vért kíván! Űrflottát készenlétbe!

Overkill és űberhalál! Hadüzenetet kaptunkvalami Föld nevű bolygóról, ahol az Anti-krisztus az úr. Irány a Föld! Elpusztítani,megsemmisíteni, felperzselni! Indulj!(Szerencsére ezek eltévesztették a feladót, és'egy lakatlan bolygót égettek fel a Hyadok- ban...)

Aztán egyszer évszázezredek múltán üzenet

tapogatta le a kódolt üzenetet. Meglehetősen buta képpel hat (egyébként értelmes) szakértőhajolt fölé.

- Kvi - vii - viiii...! - sipította az egyik élesultrahangon. Ami egyébként annyit tesz:„Hogy az ördögbe képzelik azok az idióták,akik ezt küldték, hogy létezik valaki széles ezUniverzumban, aki képes ebből az észbontózagyvaságból egyetlen értelmes információt iskibogozni!’

A többiek egyetértésük jeléül csüggedtenlengették jobbra-balra nagy, okos fejüket.

Ezalatt pedig a teremben, mint egy hajdanikatedrálisban. méltóságteljesen, megrendítően zengett, hullámzott ezer watt hangerővel Bachd-moll toccatájának ^mennyei harmóniája. . .

Összefoglalás: (ahogyan az egy kutatótól

elvárható) :1. „Az esztétikai, élmény (pl. zene) nemvalamely általános ismeretanyagot jelent,hanem az adó és a vevő azonos rezonanciájánalapuló ismeretanyagot. Nem fordítható le más nyelvre«, vagy a logikus ismérvek egy másrendszerére, mert ez a "másik nyelv» nemlétezik.” (Moles A. A.: Informationstheorie derästhetischen Wahrnehmung ) '

legkevésbé alkalmas arra hogy kompatibilisi tké t l álj i tl b f dó

gyors változása, fejlődése alapozza meg,tá d l i h tá át di ő íti f l h

mítosztól, népmesétől, fantáziatörténettől,á t itól

Műhely 35

8/10/2019 GALAKTIKA_066


inputként szolgáljon ismeretlen befogadószámára. Magyarul, hogy rajtunk kívül bárki ismegértse.

3. Virágot Algernonnak, mondja az ismert

regény és film címe. Algernon, az elpusztultkísérleti egér sírjára virágot küldeni: kevésértelme van. Muzsikát Aldebarannak: azégvilágon semmi.

4. Mit tetszenek gondolni, olvassa valaki a NASA-nál a Galaktikát?

Science fiction:műfaj és valóság Minden-irodalmi műfaj és alműfaj terméséreáll ama bizonyos jéghegy-hasonlat, ha a tengerfelszínét egyfajta esztétikai minőséggel,mércével azonosítjuk. Más kérdés, hogy ezutóbbi felszín meglepően nagy ugrásokra„képes”, és az sem fordulhat elő. hogy egy hajó

a jéghegy víz alatti részébe ütközzön, messze acsúcstól. Egy-egy műfaj társadalmi hatásánaknagy részét viszont gyakorta annak „ponyva”vagy „giccs" megjelenési formája fejti ki - a populáris termék. A hatás tényekétségbevonhatatlan és önmagában nemértékmérő: vizsgálni lehet a népszerű és azesztétikailag is értékes oda-vissza útjait, éstörekedni kell a „fogyasztott” irodalomátlagszínvonalának emelésére. A teoretikuslehetősége erre az, hogy modellál egy-egyműfajt, alműfajt - ha mélyrehatóan teszik ezt, akritériumok megállapítása egyben azokértékhordozó szerepét is tisztázza többé-kevésbé. Körvonalazódik a feltételek „jó”és'„rossz” megvalósítása. Nyilvánvalóváválnak az „öszvérjegyek”, és ez sok esetben azesztétikailag elfogadhatatlan árulkodó vonása.Az elmélet hasznos tevékenysége ilyenkor

tehát abban rejlik, hogy elválasztja a keveréketa valóditól, vagyis esetenként a hamisat azigazitól. Ezzel - bármilyen idealisztikus is ameggondolás - az átlagértéket, a ponyvát javítómunkát is végezhet: a tisztázás ösztönzésséválhat az alkotóban és a befogadóban is.

Kétszeresen vagy háromszorosan is szükségvan a Science fiction műfaji körülhatárolására,műfajjegyeinek meghatározására Rendkívül

társadalmi hatását pedig az erősíti fel, hogy azolvasóközönség túlnyomó része a fiatalokbólkerül ki. Óriási tehát a science fiction (vagy ál-science fiction) írók felelőssége.

Mesterségüket nem gyakorolhatjákhályogkovácsként a zseniális érzékűek sem. Anépszerűség biztosságával nem érdemelheti kia műfaj a felszínesség biztonságát. A populárisból kinőve már megmutatta csúcsait,de még nem eléggé határozta még koordinátáitaz irodalom és a valóság tengerén. Ehhez adnagy segítséget Darko Suvin könyve, a Metamorphoses of Sience Fiction (A sciencefiction átváltozásai. Yale University Press,

1979) .Ha elfogadjuk a „science fiction" elnevezést,

meg kell vizsgálnunk annak tartalmát, annál isinkább, mert az. hogy „tudományos fikció",ellentmondást hordoz önmagában. Darko Suvina műfaj nevét megpróbálja úgy kitágítani, hogyabba formai és tartalmi ismérveinek lényege beleférjen, és ezt a „cognitive estrangement” -megismerő/feltáró elidegenítés fogalmának bevezetésével kívánja elérni. Először ViktorSklovszkij használta az elidegenítés szót(osztranyenyi-je) . melynekhatásmechanizmusára építette Bertolt Brechtegész esztétikáját. A Verfremdungseffekt volthivatott arra, hogy - szemben az arisztotelészi„beleéléssel” -ne csak megismertessen aművészi 'tárggyal, hanem annak különösségétis megmutassa. Az ismerős, a megszokott, ahétköznapi nem feltétlen magától értetődésére

irányítja a figyelmet, és így lehetővé teszi,hogy annak valódi okait, mozgató törvény-szerűségeit kutassuk, ismerjük fel: azokat,melyeket épp a megszokottság fed el.

Brecht alappéldája Galilei, aki a csilláringamozgását látta azzal a „friss szemmel”,ami a tudományos felfedezéshezelengedhetetlen - és ami Brecht szerint aművészihez is szükséges. Míg az elidegenítőhatást ő (általánosságban fogalmazva) azösszeillő részek szétcsúsztatásával, a nemösszeillők egymáshoz illesztésével érte el,addig ez a science fictionnek a műfajigyökerében van. Minden esetben létrejön a„konfrontálódás": egyik oldalon a szerzőempirikus tapasztalatai, élményei, melyektársadalmának tapasztalatait, élményeit,valóságát foglalják össze, másik oldalon azábrázolt, térben, időben távoli, különös, új, más

világ. Ez utóbbi mindig a jelenre vonatkozik, a jelennel szembesül, kifejezve az ember ősivágyát, hogy az ismeretlenben megtalálja azideális környezetet, fajt, államot, intelligenciátvagy a Felsőbbrendű Jó valamely másmegjelenését - vagy ősi félelmét ezen lehetőségvégső elvesztésétől. A Gilgames földi paradicsomától és halottak völgyétől kezdve azutópiákon és a képzeletbeli utazásokon

pásztoraitól.A mítosz az emberi viszonyokat rögzítettnek,

időtlennek, természetfeletti erők általmeghatározottnak ábrázolja, míg a science

fiction a dolgokat éppen hogy elmozdítjahelyükről a más megjelenítésével; megkavarja,mozgásba hozza: tapasztalati és elképzelt kétvégpontja között olyan pályát ad nekik, melyendinamikus voltuk érvényre juthat (ez perszelehet nem a valódi dinamizmus is, ha a pálya hamis) .

A népmese is kétségbe vonja a tapasztalatitörvényeket, de úgy, hogy látóhatárán túlramenekül, egy zárt „pótvilágba”, mely a

megismerő magatartást kirekeszti. A képzeletetnem eszközként, hanem önmagában elegendőcélként használja.

Míg a népmese közömbös az empíriávalszemben, a fantáziatörténet metafizikájaegyenesen ellenséges. Nem kiterjeszti, mint ascience fiction, hanem tagadja azzal, hogy egyvagy több természetfeletti elemét valóságos -meghatározó - tényezőként helyez a tapasztalat birodalmába. A sci-fi címkéjével való árusításaa műfaj legnagyobb ártalma, népszerűsége(nyugaton) pedig szociopatológiai jelenség.

A pásztoréi az előzőeknél lényegesenközelebb van a science fictionhöz. Társadalmivonatkozásokat nélkülöző, képzeletbelivilágának laboratóriumában az ember kétmotiváló erejét vizsgálja: az erotikát és ahatalomvágyat. Úgy viszonyul a sciencefictionhöz, mint az alkímia az atomfizikához;

korai próbálkozás a helyes irányba, elégtelenmegalapozással és eszközökkel.Suvin tehát a prózán belül megkülönböztet

naturalisztikus fictiont, mely az adotttársadalmi tudás tapasztalati határain belülmarad, és elidegenítő fictiont, melybenvalamely elem (tér, idő, szereplő) valóságanem Igazolható a társadalmi tudás adotttapasztalati szintjén. (Brecht művészete azelőbbibe tartozik, mert bár az elidegenítő hatásfeltétlen rokonítja a science fictionnel, az egészkoncepció naturalisztikus keretbe foglalt. Azellentmondás csak látszólagos, és rögtöneltűnik, ha visszavezetjük abba a talajba,melyből Brechtnél minden kinő - azideológiába.)

A feltáró - nem feltáró fogalompárhozzáadásával egy mátrixot hozhatunk ígylétre:

Naturalisz-tiku

Elidegenítő

Kognitív „Realisz-tikus iro-dalom”

Science -fiction(és pasz-torál)

naturalisztikus, mind az elidegenítő prózafelölelheti (és értékes megvalósulásaiban ezt

tudomány filozófiai kiindulása, a kételkedéstermékenyíti meg és virágoztatja ki

Ami pedig a további haladást illeti, Asimovszerint a fejlődés története sok sok változás

36 Műhely

8/10/2019 GALAKTIKA_066


felölelheti (és értékes megvalósulásaiban eztmeg is teszi) a múltat, a jelent és a jövőt -többdimenziójú. A naturalisztikus fiction atörténeti/történelmi szemléletet használja - a

lineáris, „valóságos” időben ok-okozatiösszefüggéseket tár fel. A science fiction ebbőla szempontból is elidegenítő - múltat, jelent és jövőt nem históriai, hanem alternatív néző- pontból dolgoz fel. Végül az idő egydi-menziójú megragadásának tekinthetjük azidőtlenséget, az időből való kiszakítottságot ésaz ál-időbeliséget (hamis jelent, múltat, jövőt) .Az újabp mátrix eszerint a következőt mutatja:

Ezek a „rácsok” meglehetősen jól el- éskörülhatárolják a science fictiont, olyannyira,hogy „kimosható” az az „aranyrög”, melyvégső soron felállítja ezeket a határokat(legyenek azok időnként - szerencsére! - bármennyire elmosódóak is) . A műfajmeghatározó sajátsága, differentia specificája

ez: a történet alapmotívuma vagy dominálójavalamely fiktív nóvum (anyagi és/vagy széllé-mi, fizikai és/vagy társadalmi újdonság,„találmány") , melyet a megismerő, felismerőlogika igazol. Ez az újdonság nem korlátozódika szigorúan vett természettudomány területére,és a jövőjóslást sem lehet számon kérni, elvárnitőle - jól bizonyították ezt science fiction éstársadalom kapcsolatának azon tévútjai,melyek legerőteljesebben a 30-as évek

Amerikájában domináltak. Nem jóslásról van szó, hanem a jövő

társadalmának egy lehetséges megjelenésiformájáról, melyet nem zár ki tudományos éstársadalmi ismereteink jelenlegi foka. A nóvuma rendszerező megismeréssel, a tudományoslogikával, a modern tudomány-filozófiávalösszhangban levő új elem; ontologikusigazolása tehát módszertani és nem tényszerű.

Az emberi lét bármely vonatkozásából vett, deannak meghatározásában relevánssá válható újmozzanat szervezi a valódi science fictiont -annak szükségszerű és elegendő feltétele ez.

Míg a naturalisztikus próza nem igényli, atudományos magyarázatot, a fantáziaműfajokkizárják, addig a science fiction igényli ésmegengedi.

Az eddigiek összegzéseként elérkeztünk - a

termékenyíti meg és virágoztatja ki.Ennek eredménye az az egyetlen művészi

„direktség" lesz, mely nem károsítja azesztétikai értéket: az emberiség és az

individuum kölcsönös felelősségének közvetlenmegcélzása. Legjobb megvalósulásaiban ascience fiction arra a harmóniára kérdez, annaka harmóniának a lehetséges realizálását keresi(közvetve még az apokaliptikus látomásokbanis) egy megváltozott világban, mely az ókorikeleti vagy a görög civilizációban létezett.Egyén és közösség e harmóniája (sorsalakítószerepük közössége) a középkorban a nagyvagy még nagyobb vagy legnagyobb

összetartozásban való passzív (vagy akár aktív)feloldódásává alakult át. A polgárságfelemelkedésével ennek antitézise jelent meg;az egyén nem vette tudomásul a társadalom, aközösség érdekeit - saját boldogulása váltmértékadóvá, A szintézis, a humanisztikuskollektivizmus elérésében vajúdik a szocialistatársadalmi rend. A születendő új, a jövőtársadalma természetszerűleg (egymástólelválaszthatatlanul) követeli meg a globálisfelelősségérzetet és a tudományos ismereteket -mindenkitől. A végső megítélésben ehhez azattitűdhöz való utat törés a science fiction. Ez anóvumok nóvuma: az ember(iség) új (ősrégi-igaz) magatartása.

M. Nagy Péter

A Le Nouvel Observateur munkatársa. Ca-therine Dávid meglátogatta a robotok meg-rendszabályozóját, Isaac Asimovot. A beszélgetés többnyire a már meglévő, működőrobotok és a majdan szerkesztendők körülforgott. Asimov kifejtette, milyen fontosszerepet töltenek be már az életünkben: az ipariforradalom felszabadította az embert a fizikaierőt követelő munka alól, az emberi értelemszintje pedig emelkedett. Egy napon a robotmajd megszabadíthat bennünket mindenunalmasan ismétlődő feladattól, és ily módontöbbet foglalkozhatunk alkotó-tevékenységgel,hiszen erre születtünk. Ehhez perszegyökeresen meg kell változtatnunk a munkárólés a nevelésről alkotott elképzelésünket, aminem megy egyik napról a másikra. A dolgokolyan gyorsan változnak, hogy a társadalomnem tud lépést tartani az újdonságokkal Most

átmeneti korba lépünk, amikor a gépek miattmunkanélküliség lesz, mert nem akadmindenkinek olyan feladat, amelyet el tudnalátni. Később azonban a robotokkal ellátotttársadalomban lesz munka bőven.

A robotok esetleges értelméről és érzel-meiről elmélkedve az író leszögezte: nemtudjuk pontosan, mit takar az „érteni” szó, talánmaga az értelem is csak illúzió Ha sikerül

szerint a fejlődés története sok-sok változástörténete. Állítólag a Földön valaha élt fajokkilenctizede mára kipusztult. Miért maradnánkörökké a világ urai? Talán az egész

evolúciónak az a célja, hogy olyan fajalakuljon ki, amelyik képes a saját utódaitlétrehozni. .. „Hogy esetleg a robotok fognakhelyettesíteni bennünket? Nem tudom, nemvagyok benne bizonyos, hogy szeretném. Haazonban igazán cinikus hangulatban vagyok,úgy gondolom, az az igazi veszély, ha ez nemkövetkezik be. Ha nincs utódunk, mindentszétrombolunk, és a függöny a fejlődéstörténetnagy tragédiája után fog legördülni" - fejezte

be tűnődéseit az író.

Sz. M

Történelmi Elidegenítő

Többdi-menziójú

„Realisz-tikus" iro-dalom

Science fic-tion

Egydi-menziójú

„Realisz-tikus” pony-vairodalom

Mítosz, nép-mese, fantá-ziatörténet

8/10/2019 GALAKTIKA_066


BABILON VÁRJA ÖNT!

Az arizonai sivatagban kezdtünk magunkhoz térni kábulatunkból.

Agyunkban még mindig nyüzsögtek a koiné, a majdan használatosközös, görög nyelvjárás szavai.

Agyunk még félig dermedt volt a gyorstalpaló tanfolyamoktól, a befogadóképességet növelő gyógyszerek hatásától, a hipnózistól, aszámítógépi kijelzők vibráló képernyőitől és azoktól a hangoktól,amelyeket gyorsítottan vettek fel, és úgy hatottak, mint a delfinek jólismert füttyjelei. Azt ígérték nekünk, hogy agyunk teljesen kitisztul,mire Babilonba érünk. A görög szavak, nyelvtani szerkezetek,kifejezések rendben leülepszenek memóriánk mélyebb rétegeiben,

tudatunk friss, fürge, tiszta és kellemesen ókori lesz. Ez utóbbinelsősorban a választékosán egyszerű és finom ízlést kellett érteni. ígykerültünk összhangba a jövővel, amelynek forgatókönyvét a régmúltírta.

Hatalmas kaktuszok mellett suhantunk el - ezek voltak talán az utolsóolyan, Amerikában őshonos növények, amelyek látványában méggyönyörködhettünk. Előttünk a sivatagot teljesen legyalulták - ez azátmeneti zóna a mai Amerika és az ókori Babilon között.

Légpárnás járművön száguldunk keresztül a lecsupaszított

géptüdejükkel az országútról a szél által ráhordott sivatagi port és

homokot. Lebegünk, de nem érintjük a talajt. És ez nemcsak konkrét,tárgyi értelemben van így, hanem átvitten is. Elszakadtunk a földtől,Amerika földjétől is. Az elménket dúló zajok még mindig megkavarnak bennünket, a zajok hangokká, szavakká sűrűsödnek, de még nem tudunk beléjük kapaszkodni. Azt mondták, hogy a zűrzavar le fog csillapodni,és lassan, de folyamatosan tudatunk küszöbe alá süllyed.

- Alex - fordult hozzám Debora, és görögül mondott valamit. A régigörög szókészletet felfrissítették és kibővítették, hogy közlésilehetőségeink kiszélesedjenek. Bólintottam, de nem nagyon érdekelt,

hogy mit akar velem közölni. Bármit mondanánk is egymásnak a jelen pillanatban, annak nem sok értelme lenne. Az átmenet állapotábanvagyunk.

Azonkívül egyáltalán nem kívánok vele kapcsolatot tartani. Legalábbisegyelőre még nem, olyan emberként, amilyenekként találkoztunk.

Alig tíz napja ismerjük csak egymást. A világ ellentétes tájairól jöttünk, hogy részt vegyünk egy tanfolyamon, amelyet a HeurisztikaiEgyetem, a Jövő Egyeteme rendezett egy hipermodern, csillogó-villogóvároskában, a Casa Grandétól délre.

I N W TSON

várja majd, míg odatéved egy idegen, és egy pénzdarabot hajít az ölébe.Mindegy, hogy az a férfi milyen: öreg vagy fiatal, csúnya vagy jóképű,

pacsulitól és illatos olajoktól. Valószínűleg nekünk is hamarosan fel kellmajd keresnünk az illatszerárusokat!

38 Ian Watson: Babilon várja Önt!

8/10/2019 GALAKTIKA_066


gy, gy y g gy , y gy j p ,sovány vagy kövér, tiszta vagy ápolatlan, el kell mennie és le kellfeküdnie vele. Ez a szokás. Néhány gátlásos, szürke verébforma nőszámára meglehetősen kellemetlen szokás, mert előfordulhat velük,

hogy hónapokig egyfolytában várakoznak, amíg elkelnek. A helyzetvárható izgalmai teljesen felcsigázták Deborát.Persze lehet, hogy az egyetemen csak azért áradozott az egész dologról

annyira, mert azt remélte, hogy a pénzhajító idegen majd én leszek. Kitudja? így elkerülhetné a valósággal való kemény ütközést, de mégisrésze lehetne az élményben, az általa okozott izgalomban, feszültségbenés megrázkódtatásban. Megint csak ki tudja? Én azonban már tudtam,hogy az idegen, aki majd az ő ölébe Alexander, vagyis Nagy Sándorképmásával díszített érmét lök - nem én leszek. Nem én - legalábbisegyelőre nem. Reméltem, hogy megérti majd. Ha másként járnék el,

nem lenne méltó Babilonhoz.A későbbiekben persze, feltéve, ha vállalkozásunk sikeresnek bizonyul

mind a magunk, mind pedig az egyetem szemében, és ha mindketten babiloni állampolgárokká válunk, nos, akkor majd esetleg alkudoznifogok Deborára a Házasulandók Piacán rendezett árverésen. (Ez is babiloni szokás.) Ez azonban még nem biztos.

Nem sok kételyem volt afelől, hogy állampolgárok leszünk mind aketten. Babilon még meglehetősen alulnépesedett, és bizonyára akadmindig egy-két olyan ember, aki nem bírja tovább, feladja. Az ilyeneketis pótolni kell. A város még csak négy éve áll.

Én minden bizonnyal elnyerem majd az állampolgárságot.Megnövesztem a hajam, turbánt kötök a fejemre, illatszerekkel locsolommagam, és hetykén forgatom majd a sétapálcámat.

- Nézd csak! - mondta megint görögül. (Kezdetben Babilonbanmindenki görögül beszél. A babiloni nyelvet menet közben sajátítjukmajd el. A görög a világnyelv, az utazók nyelve. Az akkori kor angolja.Mert az a kor, amelyben élni fogunk, Nagy Sándor kora, uralkodásánakutolsó napjai. Druszám haldokolva fekszik Nabukodonozor palotájában.)- Nézd!

Előttünk jobbra és balra, valahol a távolban öntözött gazdaságokzöldellő ültetvényei húzódnak egy víztükör mentén. A sivatagnemsokára hatalmas V alakba szűkül, amely előremutat a . . .

És már észre is vettem: igen, azok ott Babilon falai, hosszan elnyúlnaka szemkápráztató messzeségben.

Az egész társaság kiszáll az Istár-kapunál. Lándzsájukra támaszkodó,lusta katonák álmosan szemlélnek bennünket. Ügyet se vetnek alégpárnás járműre, amint az újra felfújja párnáit, megfordul, és hatalmaszajjal megindul abba az irányba, ahonnan jött. Nem tartozik avilágukhoz. A jármű által felkavart por annyira összepiszkítja huszadikszázadian tiszta testünket és öltözékünket, hogy pillanatok alatt az út porától lepett, ókori görög utazókká válunk.

A kaputornyok tégláit csodálatos máz borítja. Vadállatokdomborművei díszítik mindenütt a falat. Egy fehér és kék színű bikánaksárga szarvai és patái vannak. Türkiz háttérből fura sárkány emelkedikki. Részben vipera, részben pedig madár, gyík és oroszlán. Kétágúnyelve, sörénye és karmai aranybarnák ...

Gondolataim tiszták, világosak most már. Ragyognak, mint a fal

mázas téglái. Úgy éreztem, illene valamiféle áldozatot bemutatnom egyrégen elfeledett istenségnek. Talán Samasnak, akinek napja kegyetlenültűz alá fejünkre. Végül is így kívánná az udvariasság.

- Örvendezz - mondta Debora megérkeztünk. - Szavai Pheidippidészszavait idézték, aki ezen szavakkal érkezett meg Athénba a hosszúmaratoni futás után, jelezve, hogy a perzsa hadak áradásának irányamegfordult, a számunkra adott történelmi kor előtt kerek százhatvanévvel.

Azóta sok minden történt Mi görög utazók békésen besétálhattunk a

jCsoportunk felbomlik, teljesen szétszóródunk. Megy mindenki a

maga-útjára. Már csak Debora és én vagyunk együtt. Egy forgalmasútkereszteződésben állunk.

Szállást kell találunk. Megszólítok görögül egy földön kuporgó,rongyos koldust. Ezt sokkal inkább kíváncsiságból és nem perverzitásból teszem - végtére is még nemrégiben a jómódú Amerikaállampolgára volt.

- Üdvözöllek! El tudnál igazítani bennünket?Gonoszul vigyorog. Szájából sárga fogak virítanak elő. Felém nyújtja

a tenyerét. Mint egy majom, aki földimogyorót koldul.Ahogy karja előrelendül, rongyai alól kivillan egy kés, amelyet a

derekára tekert kendőbe tűzött.Debora megragadja a karomat, és sietve magával vonszol az utcán

áramló tömegbe. Igaza van.A tömeg hirtelen széthúzódik - egy harci szekér csattog végig az utcán.

Babilonban egyfajta egyidejűség uralkodik. Számos, a legkülönbözőbbkorokból származó hatalmas épület álldogál békésen egymás mellett.

Egy kis történelmi keresztmetszet...Babilon, a csodálatos, Hammurábi Babilonja, az egykori

törvényalkotó, csatornaépítő fejedelem nagyszerű városa áldozatául esetta harcias, mohó és kulturálatlan kasszitáknak, akik teljesenelhanyagolták és tönkretették a kihívóan elegáns és civilizált települést.Az első Babilont az asszírok lerombolták. A város minden lakójátleöldösték, nem kegyelmeztek az asszonyoknak és a gyermekeknek sem.Lerombolták a házakat, és a főcsatornát is olyan irányba terelték, hogymegáradt vize elmoshassa a szomorú romokat.

Ám alig egy évszázaddal később a kaldeaiak perzsa segítséggelmegverték az asszírokat, és Babilont mint saját fővárosukat újjáépítették. Nabukodonozor uralma alatt a város még szebb és ragyogóbb lett, mintkorábban volt.

Érdekes módon a kaldeaiakat jobban érdekelte a múlt, mint saját jelenük. Különösen vonatkozott ez az értelmiségiekre - a papokra és

írnokokra. Fényűző paloták és templomok között éltek, mégcsillagvizsgálóik is voltak, amelyek segítségével figyelemmelkísérhették a csillagok és a planéták járását; a múltra figyeltek. Nosztalgikusan kijártak ásni az évszázados romok közé, és odavoltak azörömtől, ha egy agyagtáblára vagy vésett feljegyzésekre bukkantak.Ezeket megfejtve aztán elkezdték majmolni a múltat öltözetben,modorban, szokásokban és beszédmódban is.

Mostanában éppen a perzsák támadják és pusztítják a kaldeusok birodalmát, és Babilon nemsokára ismét omladozó romok kihaltvilágává válik.

Jelenleg éppen Nagy Sándor öli a perzsákat. És valami egészen új jelenik meg a történelemben: Sándor arról álmodik, hogy meghódítja azegész világot. Egyesíti Macedóniát és Perzsiát, és megszervezi az elsőolyan világbirodalmat, amelynek közös nyelve és gazdasága van.Központja Babilon. Babilon ismét felemelkedik, és az ismert világfővárosává válik. De csak rövid időre. Nabukodonozor palotájában -amely a valóságban természetesen rommá vált, még mielőtt NagySándor megszületett volna - névrokonom haldoklik. Még csakharminchárom éves.

Babilon ismét egy korszak végéhez ért. Hatalmas dicsőség utolsónapjait éli. Sorsa: ragyogás és bukás, felemelkedés és szomorúösszeomlás. Ebben a Babilonban most minden együtt van. Mind a háromváros: Hammurábié, Nabukodonozoré és Nagy Sándoré. És mi vár avárosra? Egy ismeretlen jövő, telve romlással, porral, hamuval.

Megelőzi majd Róma, amely ekkor még csak egy jelentéktelenfalucska. Bizánc. A Német-római Birodalom. A spanyol birodalom. A brit birodalom. A Harmadik Birodalom. A csillagos-sávos lobogó.

Por és hamu Földdel borított romok Csontok Feledés

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Meg lehet-e vajon óvni a jelent a jövő felé száguldó évek közepette,vagy végleg elmos majd mindent a változások árja? És ha van képességa túlélésre, miből fakad? És miből a változásokra való hajlam?

Mit tud vajon a társadalmi lélek, amit a futurológus még csak nem issejt?

E kérdések megválaszolására építették fel az arizonai sivatagbanBabilont. Dicsőséges korszakában támasztották fel. A városbanörökkévalóvá válik Nagy Sándor utolsó ; napjainak világa, és örökké ott

haldokol majd az ifjú világhódító.Ez a Babilon nem Disneyland, nem amolyan történeti park. Még csak

nem is turistaattrakcióként újrateremtett ősi város. És nem is olyanKísérleti település, amelynek lakói hátat fordítanak a modern világnak,és megkísérlik majmolni a múltat. Az USA kormányzata egy ilyen vagyhasonló célú ' településre nem engedélyezett volna annyi pénzt költeni,mint amennyibe egy lakott űrtelepülés létrehozása kerül. Azonkívül akormány Babilont az állami és szövetségi igazgatás hatókörén kívülhelyezte.

Babilon olyan nagyra törő kísérlet, amelynek segítségével mindenmodern civilizáció jövőjét kívánják vizsgálni.

Lehet persze, hogy ez az egész egy óriási melléfogásnak bizonyulmajd. Az tény, hogy az adott kornak megfelelően működő, élő ősi város.

Létével egy sereg kérdésre keresnek választ. Vajon nem egy kultúravégét jelenti-e, amikor az adott kultúra hordozói és alkotói hatalmasépítkezésekbe kezdenek? Amikor olyan építészeti metafizikaigyakorlatokat tartanak, amelyekkel gátak közé kívánják szorítani az időáradását? Amikor olyan tervek születnek, amelyek bűzlenek a

Vajon valóban az áhítat, az ima utáni vágy hozza ide őket, vagy csak afentről kitárulkozó, gyönyörű panoráma a csali? Mindenfelé árusoknyüzsögnek. | Tömjént, olajokat, bégető bárányokat, nagy tálakbangörög bort, zsírban sült húsgombócokat árulnak a templom előudvará- ban.

Megszólítok egy éppen távozni készülő szakállas, turbános hívőt:- Elnézést, uram, én itt látogató vagyok, és tudni szeretném, hogy önök

itt valóban imádják a háború istenét?

Ki a csuda imádja a háborút manapság? Csakhogy: i. e. 323-banvagyok!

Emberem arca kivörösödött.- Bolond! - vicsorgott dühösen, és durván félrelökött.Egy idős ember hallotta szóváltásunkat. Felém jön, szárazon és

bocsánatkérően rám mosolyog, miközben ujjai között ügyesen pörgetidíszes sétapálcáját.

- Tisztább és tisztességesebb dolog talán olyan isteneknek hódolni,amelyek nem léteznek? - mondja rejtélyesen.

- És ki tudja, talán éppen azzal segítjük őket világra, hogy hódolunknekik? Azonkívül mondja meg nekem, hol másutt hódolhat ön manapságteljes ártatlansággal a háborúnak, mint éppen itt? Ezek a hódolók talánegyszerűen csak saját elvesztett ártatlanságukat keresik. Állatiártatlanságukat, amely nem kérdezi, hogy a nap felkel-e holnap. Vagyhogy lesz-e holnap egyáltalán. Merthogy az állatok nem tudnak semmita holnapról. A tegnap pedig mára már elenyészik tudatukban. Számukraminden a jelen, az éppen adott pillanat; így a pillanat ismétlődik megmilliószor és milliószor, örökkön-örökké. Történelem helyett ösztöneik

rombolnunk a világot, hogy tovább tudjunk élni? Hogy Amerikának lekell hanyatlania azért, hogy Amazónia vagy Aszante felemelkedhessen?

Isteneik Marduk és Istár, kerek gyékénycsónakokon eveznek a folyókhátán, lépcsős piramistemplomokat építenek.

É


8/10/2019 GALAKTIKA_066


Talán megfeledkezett volna a silókban lapuló atomrakétákról? Vajonmegtörténhet-e. hogy a társadalom egész egyszerűen összeomlik,miközben a rakéták békésen ott rozsdásodnak silóikban?

Aprót ugrik botja körül.- És persze az is lehet, idegen, hogy Marduk egyáltalán nem is a

háború istene. Ne gondold, hogy csak azért, mert görög vagy, bölcs isvagy egyben. Azért vagy itt, hogy felfedezd Babilont. Ami azt illeti,velünk is ez a helyzet!

Kezével búcsút int, és fürge léptekkel odébbáll.- Várjon! -De nem állt meg.Halfasirtot és bort veszünk.

Babilon közepét az Eufrátesz szeli ketté. Vízhatlan ponyvával fedett,kerek gyékénycsónakok úsznak rajta lefelé különböző árukkal, mekegőkecskékkel és összezsúfolódott utasokkal megrakodva. Annak ellenére,hogy elejükön és végükön evezőkkel segítik mozgásukat, kerekdedségükmiatt állandóan pörögnek, mint a kerengő játékkocsik a vurstliban.

Ama híd közepén állunk, amelyet Hérodotosz annyira megcsodált. Ahíd korlátjának támaszkodunk, és elmerülten figyeljük az alant nyüzsgőforgalmat. A zömök kőoszlopokat erős deszkaszálak kötik össze.Éjszakára mindig a partra vonják a deszkákat, reggel pedig szép rendbenvisszahelyezik őket. Végül is az ember nem kockáztathatja, hogyellenségei a saját maga által épített hídon keresztülmasírozva rontsanakrá, miközben az igazak álmát alussza. A híd Babilon szívében áll. Vajonmi az óvatosság oka? Megosztott ez a szív? Egyik fele éjszakánként amúltról, a másik meg talán a jövőről álmodik?

A város falain túl az Eufrátesz körülbelül egy kilométer hosszan,öntözött szántók között folydogál. Aztán elbújik egy föld alatticsatornarendszerben, ahonnan felszivattyúzzák a város felső részéhez.Vize ott ismét a felszínre kerül, és folyó alakját ölti. Az Eufrátesz nemegyéb, mint egy körkörös, két kilométer hosszú folyó- és csatorna

együttes. Nagy tudású mérnökök építették. A város felső részénél atalajba rejtve dolgoznak az erőteljes szivattyúk. A város alatti szakaszon pedig egy víztisztító állomás működik, amely teljesen megtisztítja afolyót a szennytől, mielőtt újra visszajuttatná vizét a körforgásba.

Alvás. És álmok.Egy olcsó fogadóban találtunk szállást. Az udvaron lovak és tevékdobogtak patáikkal, horkantgattak, prüszköltek, nyihogtak. Valódi,hamisítatlan karavánszeráj volt.

Külön szobát béreltünk, egyedül kívántunk aludni. A szobák kicsinyek

voltak, vakolatlan téglafalaik között az egyszerűség honolt. A padlónszalmazsákok vártak megfáradt tagjainkra. Az ágynemű rongyos volt, detiszta. Legnagyobb meglepetésünkre féregmentes is.

Debora és én megérkezésünk óta egyre jobban elidegenedtünkegymástól. Ezért sem kívántunk együtt aludni. Napközben szívesenmászkáltunk kettesben, de kapcsolatunk még csak testvérinek sem voltmondható. Szerelmesek egyébként korábban sem voltunk egymásba.

Alighogy elhelyezkedtem a szalmazsákon, elaludtam. Megrohantak azálmok. Azt álmodtam, hogy az összes rakétát kilőtték, a világ minden

bombáját ledobták. Oroszország és Amerika nem létezik többé. Európátés Kínát letörölték a térképről. A biológiai hadviselés következtében járványok pusztítanak mindenfelé. Megtörtént az összeomlás. Véget értaz ipari társadalmak kora. A világkormány sem létezik többé.

Babilon azonban túléli.Amerika egy eldugott sivatagi zugában tovább él Babilon.

Érintetlenül.Mintha a világ minden robbanófejének összesített robbanóereje léket

vágott volna a tér-idő kontinuumban és a léken keresztül egyenesen a

És ki tudja - egy szép napon talán megszületik majd egy új, vérengzőasszír vezér, talán valahol Angolában vagy Argentínában, és megrohanjaBabilont.

Minden lehetséges.Bizonyosan élnek valahol a városban olyan álomfejtők, akik meg

tudták volna fejteni az álmomat.

Teltek a napok.Állatok képmásai mindenfelé, domborművek és szobrok formájában.Leginkább olyanoké, amelyeket le szoktak ölni. Vagy vadásszák őket.Szarvasok, bölények, oroszlánok, bikák, kosok. És sárkányok.

Deborával megtekintettük az Emberi Csoda Múzeumát, amelyet a palota egyik szegletében rendeztek be. Ez volt a világ első múzeuma.

Nabukodonozor nem zárta el kincseit a világ elől, mindenki számáraszabad volt a bejárás. Mielőtt beléptünk, hogy megcsodáljuk agyűjteményt, azon tűnődtem, hogy az is telve lesz-e majd állatokkal.Különös állatokkal, kitömött vagy kicsiben megfaragott példányaikkal.

De nem voltak állatok. Helyettük régiségekben gyönyörködhettünk.Agyagtáblákban, pecsétnyomó hengerekben. Láttunk egy dioritoszlopot,amelynek felületét legalább tízezer ékírásos jel borította. Hammurábitörvénykönyve - egy kőoszlopon. Feliratok Urból, kőtálak, arámiistenszobrocskák, kasszita furkósbotok, mezopotámiai szobrok, ókoritemplomok alapkövei, jogarok, ékszerek, mellvértek, csecsebecsék. Ésígy tovább és így tovább.

A gondnok elkapott bennünket. Hangja ünnepélyesen csengett:- E tárgyakban az időt látjátok magatok előtt, görögök.Valóban az időt láttuk magunk előtt, az időt magát, tárgyakba

dermedve. Hol van már a római ókor és középkor cézáraival és pápáival,keresztfájával és mecsetjeivel? És a reneszánsz? És az űrkorszak? Úgymúltak el, hogy be sem, következtek. Tehát nem is léteztek.

Deborát felkavarta a gondolat.- Hát nem különös - súgta oda nekem -, hogy mi minden nincs itt?

Tulajdonképpen majdnem semmi sincs, amit valaha is fontosnaktartottunk. Lehet, hogy hasonlóan érezhettek azok is, akik valamikor étárgyakat összegyűjtötték? És a jövő ... ha jövőre, vagyis magunkragondolunk, amely a mi szemünkben a múlt-kiteljesedése - még el semkezdődött akkor, amikor ennek a múzeumnak a kapuit a nagyközönségelőtt először szélesre tárták. Ha innen nézem a jövőt, az nem egyéb merőlidércnyomásos képzelgésnél. A jövő - embereivel, akik istenekkéntrepkednek a magas egekben, képeket és gondolatokat villantanak átegyik kontinensről a másikra, megmártóznak .a világűr jegesvégtelenjében - azt sugallja nekem, hogy a mítoszok kora még előttünk

van, nem pedig mögöttünk.- Az időt, az idő egész végtelenjét látjátok - ismételte a gondnok

különös hangsúllyal.- Így lehet - bólint rá Debora. - Ehhez képest ezer év múlva a huszadik

század csak töredéknek, ideiglenesnek és rendkívül korlátozottnak foghatni. Akkor, amikor X., Y. vagy Z. még nem született meg. Valakik,akik majd istentelenül fontosnak fognak tűnni, akik majdmegváltoztatják a történelmet - még nem jöttek a világra. Még nemkövetkezett be az idegen lényekkel való találkozás, még nem fedezték

fel a halhatatlanságot meg a jó ég tudja még, mi mindent. Aztán ezer évmúltán A., B. és C. nagysága mellett teljesen eltörpül majd X., Y. és Z.nagyszerűsége és zsenialitása ... nem lesz jelentősége egyiknek sem ...

A lány megbabonázottan, felkavart lélekkel nézett körbe a CsodaMúzeumában.

- Furcsa elgondolni, hogy ennyi az egész. De ugyanakkor megnyugtatóis. Úgy érzem magam, mintha kiszabadultam volna az idő fogságából.Vagy mintha nem érezném többé rabságnak azt, hogy az idő foglyavagyok Együtt élek és eggyé válók a változásokkal Úszom az időben

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Igen, talán tényleg csodákat látunk. Talán az idő megfordított távcsövénkeresztül kell szemlélnünk a huszadik századot ahhoz, hogymegérthessük a jövőt. Talán meg kell tanulnunk behelyettesíteni arakétákat, a műholdakat, a csuklóra csatolható számítógépeket és aműszíveket obeliszkekkel; cserepekkel és mellvértekkel. . .

Egy különös, furcsa várost építettünk. Éppolyan idegen itt a Földön,mint ha mondjuk a Marson lenne. De ez nem maradhat így. Meg kell barátkoznunk Babilonnal azért, hogy friss szemmel láthassuk a jövőnket,hogy távol tarthassuk magunktól a romlást azáltal, hogymegismerkedünk itt, e városban vele: S ehhez az ismerkedéshez nem jóeszköz az értelem. A jelenre alapozott Delphi-módszerek, számítógépesszimulációk, világmodellek és algoritmusok nem segítettek rajtunk.Talán már csak az érzelemben bízhatunk.

Deborának és nekem nincs más dolgunk, mint hogy megismerjük sajátérzelmeinket. Bármik legyenek is azok.

Íme, a Bábel tornya. Minden Zikkurat közül a legmagasabb, valóságosfelhőkarcoló. Tetejével egy örökké kék sivatagi eget karcol, olyan eget,amelyben teljesen feloldódnak a határok, és egybemosódnak avégtelennel.

Lejtős út tekeredik körbe a tornyon. Minden újabb kanyarban ablakokés ajtók törik át a falat. Hatalmas torony.

Ha lefektetnék, a vége kilógna a városból. Bele a sivatagba. Kis külön

vannak, de az is lehet, hogy egyszerűen nem lehetett kiűzni kulturálisemlékezetünkből Breughel vízióját. . . Nem tudom, hogy a torony lakói száz különböző nyelven beszélnek-e.

Talán még az akkádot, az egyiptomi arabot, a perzsát vagy az arámitsem értik. De mindenki tud görögül, és mindenki attikai tisztasággal

beszéli az ókor legkulturáltabb nyelvét. Nekilendültem, hogyfelkapaszkodjak a tetőre.

- Alex!Debora belém csimpaszkodott.- Nem megyek fel oda! Egy egész álló napig mászhatnék. Sőt talán

kettőig is! ... Te nyilván felmégy .'. .- Miért, te hová igyekszel?' - Istár templomába. Úgy érzem, eljött az ideje.A Szerelem Templomába. Ó, szent prostitúció! A helyre, ahol minden

babiloni nőnek életében egyszer el kell adnia a testét. Egyszermindenképpen, de persze lehet többször is.

Deborának valószínűleg igaza van. Egy ilyen esemény tökéletesebbeneltávolítja majd őt a jelen Amerikájától, mint ha megmászná velem aBábel tornyát.

Elbúcsúzunk. Szokványos kézfogás, gyors puszi. Nézem távolodóalakját, nem tudom elszánni magam, hogy elinduljak felfelé.

Szemlélem az irdatlan tornyot. Tekergetem a nyakam, majd kitörik.Tűnődöm: menjek, ne menjek? Megéhezem. Veszek néhány érett fügét,

Deborát nem látom sehol. Ez kifejezetten megnyugtatott. Még örültemis. De vajon minek? Talán annak, hogy így végül is rendeződött adolgunk? Vagy annak hogy nem kellett sokáig megalázó módon

minden nő, aki egy érmével az oltár e-lé járul, az adott esetben és azadott időpontban éppen papnőnek tekintendő? Egérkém letérdel, ésbabiloni nyelven halkan imádkozik Vajon miért e fohász? Hogy


8/10/2019 GALAKTIKA_066


dolgunk? Vagy annak, hogy nem kellett sokáig, megalázó módonvárakoznia? (De vajon megalázó-e itt az ilyesmi?) Esetleg annak, hogyelkerültem a leleplezést: pincsikutya módjára követtem idáig. Örömtöltött el, de vajon ki miatt? Miatta? Miattam?

Jobb is, ha soha nem tudja meg, hogy idejöttem! Helyzetünk merőbenkülönbözik egymástól: én férfi vagyok, ő nő. Neki ez a hely és akörülmények egészen mást jelentenek, mint nekem. Debora maBabilonnak adja oda magát, míg az én esetemben csupán egy babiloninő - most már, hogy Deborát nem találtam itt -, akárki, enged majd.

Ujjaim között egy pénzérmét pörgetve sétálok nézelődve fel s alá.Sokáig töprengtem, amíg a megfelelő értékű érmét kiválasztottam. Nemakartam,túl sokat adni - így ugyanis naiv, ostoba és szerencséjének hinninem tudó turistának látszottam volna, de túl keveset sem, nehogy a

kiválasztandó nő kicsinyesnek, pimasznak és zsugorinak gondoljon.A nők udvariasan, türelmesen várakoztak. Nem kacsingattak, nemlövelltek felém csábmosolyokat, és nem tettek úgy, mint akikszeretnének minél előbb túlesni az egészen és azon nyomban odébbállni.Abban persze nyilvánvalóan mindannyian reménykedtek, hogy mondjukegy Alexander Winter választja őket, nem pedig egy visszataszító emberkiütésekkel, szemölcsökkel és rossz szájszaggal. Kedves nők voltak.Közömbösen és mégis bájjal telve, vonzón várakoztak. Szégyen semlátszott rajtuk. Szemüket nem sütötték le, de nem is szegezték rámkihívóan a tekintetüket.

Kit is válasszak?Talán azt a fiatal, napbarnította szőkét?Vagy azt az aranyos kis. vörös hajú szeplőst?Esetleg azt a néger nőt izgatóan feszes, fekete bőrével?És mi lenne, ha azt a kis tömör-gyönyört választanám? Ej, túl sok rajta

a háj, túl unalmas.Vagy azt a csontos, szögletes hölgyet a lóarcával? Ezek itt ketten talán

már hetek, hónapok vagy évek óta várakozhatnak. Végül is miért neválasszak kettejük közül? Meglehetősen szokatlan élmény lenne

számomra bármelyikükkel is lefeküdni. Valószínűleg én is újdonságot jelentenék számukra. A megfelelő, ölelésre termett és öleléshez szokotttestek összekulcsolódásában nincs semmi rendkívüli. «Túlságosan isszokványos az egész. Engem pedig semmi sem vonz kevésbé, mint amiszokványos. Azonkívül a dundi meg a lóképű meglehetősen otthonosaklehetnek már Babilon dolgaiban - ha az öleléshez valószínűleg nemsokat konyítanak is. Persze lehet, hogy kellemesen csalódnék: a csúnyanők sokszor sokkal elementárisabb erővel szeretkeznek, és jobbanélvezik az együttlétet, mint a szépek. A szép nők nagyon gyakranhidegek . . .

Biztos voltam benne, hogy végül is majd a véletlen dönt helyettem. Aszemem sarkából hirtelen megpillantottam Deborát. Éppen a templomajtaján lépett ki egy magas, köntösbe öltözött, szakállas férfival. A férfilehajtja a fejét, finoman elmosolyodik és elmegy.

Éppen egy egérke külsejű nő előtt állok. Rövidre vágott barna haj,kecses, de teljesen hétköznapi alkat. Se nem szép, se nem csúnya.

Az ő ölébe dobom a pénzérmémet.- Te - mondom.Kezében az ezüstpénzzel minden további nélkül felkel.

Debora hadd gondoljon a választásomról, amit akar (éppen most vág átaz udvaron) , ha ugyan egyáltalán észrevett. Nagyon elgondolkodónaktűnik. Persze az is lehet, hogy kínosan igyekszik úgy tenni, mintha nemvett volna észre.

A templom belsejében félhomály van. Az oldaltető alatti kisméretűablakok csak kevéske fényt engednek beszűrődni. A templom két oldalátgyóntatófülkékhez hasonló apró szeparék sorfala szegélyezi. Nehéz,vastag anyagból készült függönyök takarják egyik-másik fülke bejáratát,jelezve hogy éppen foglaltak A szabad fülkékbe bepillantva láttam

babiloni nyelven halkan imádkozik. Vajon miért e fohász? Hogygyengéd legyek hozzá? Hogy ne essen teherbe - vagy épp ellenkezőleg,hogy állapotos legyen?

Előttem lépkedve elvezet egy üres fülkéhez. Belépünk. Összehúzom afüggönyt. Arccal egymás felé fordulva meztelenre vetkőzünk a halványlámpatényben. Ügyet se vetünk a borra és a gyümölcsökre. Egy pillanatra beleképzeltem őt egy amerikai kisváros társadalmába, szinteláttam, amint vasárnap misére megy. Elhessegettem magamtól agondolatot: ostoba képzelődés - egy babiloni kurva áll előttem. Aztán,amikor összefonódtam vele a heverőn - mindenről megfeledkeztem.

Később megkérdeztem tőle:- Miért imádkoztál az oltár előtt?- Inkább kiért - mondta a lány. - Érted imádkoztam.

Lassan baktattam az árnyas udvaron keresztül á kijárat felé. ASzerelem Templomában eltöltött idő rákényszerített arra, hogyszembenézzek önmagammal. Lelepleződött előttem érzelmeimkétarcúsága, állovagiasságom, önzésem és illúzióim valódi mélysége.Tisztábban, világosabban láttam a szerelem, az érzelmek és a gyönyörlényegét. Nem egészen azt a leckét kaptam, amit vártam, mégis azt hiszem, hogy

élményem nem volt hiábavaló. Bizonyos, hogy ki kell lépnünkrutinszerű érzelmi életünkből ahhoz, hogy érzelmileg megragadhassukazt a jövőt, amellyel elodázhatatlanul szembe kell néznünk.

Mire a fogadóba értem, Debora már nem lakott ott. Nem hagyott hátraszámomra semmiféle üzenetet - sem szóban, sem írásban. Persze azüzenet hiánya maga is üzenet. Útjaink szétváltak, és ezt tudomásul kellvennünk. Az ilyesmit nem lehet csak úgy lefirkálni egy darab papírra.Az ember, ha fogalmaz, önkéntelenül is torzít - az egésznek úgysem lettvolna semmiféle hitele. Akkor meg minek?

Az idő végtelen folyama továbbhömpölyög. Érzékelem ezt a

hömpölygést, de fogalmam sincs, hogy merre sodor: előre vagy vissza amúltba? Persze az sem kizárt, hogy az idő múlása hasonlatos azEufrátesz folyásához - újra és újra visszatér önmagába. Bár én nem ezthiszem.

Ismét itt vagyok Nabukodonozor palotájánál. Megbabonáznak amagas, elegáns oszlopok és a rájuk boruló függőkertek. Korábban úgyterveztem, hogy majd Deborával együtt fogunk megismerkedni a helyszépségeivel. Nem így történt. Egyetlen rövid látogatásra futotta csakkettőnknek együtt: a múzeum megtekintésére.

Ez a palota még a huszadik század embere számára is lenyűgöző.

Vajon milyen lehetett huszonhat évszázaddal ezelőtt? Persze lehet, hogya valóságban a palota nem volt több egy meglehetősen nagy zikkuratnál,itt-ott egy-egy fával, pálmával, bokorral. Nem - ezt nem gondolhatom.Ilyennek kellett lennie, pontosan ilyennek, mert most ilyen. Végül is azókorban nem ez volt az egyetlen csoda. Karnak hatalmas főterme és a piramisok óriások alkotásai voltak. Igen, óriásoké, még akkor is, hahozzánk viszonyítva legfeljebb pigmeusok lehetnének.

Amint éppen felfelé bámulok az utcáról a hét teraszra, az idő megintegyszer a visszájára fordul, megcsavarodik. Úgy érzem, hogy a huszadik

század egy már régen letűnt világ, amely egyenesen ide vezetett, mindentehetségünk, minden igyekezetünk és ügyességünk ebben az i. e. VI.századi palotában találta meg méltó kifejezését.

Széles márványlépcsők vezetnek fel az első teraszhoz, amelyet páfrányok és szökőkutak díszítenek. Néhány perzsa és makedón katonakíséri innen feljebb a látogatókat, de senkit nem állítanak meg, nemküldenek el. Elegáns hölgyek bájos csoportja álldogál félúton felfelé,szolgáik madártollakból készült legyezőkkel hűsítik körülöttük alevegőt Három szakállas fekete köntösbe öltözött férfi tart lefelé a

8/10/2019 GALAKTIKA_066


levelek harsogó zöldjéből. A palotát az egyes szinteken oszloposárkádok alatt lehet megközelíteni.

Uramisten, micsoda gyönyörűség lehet itt kertésznek lenni!, Láttamnéhányat közülük. Most éppen egy öregember locsolgat tőlem néhányméterre. Nem is a virágokat, a követ locsolja, nehogy akár egy porszemis megtapadhasson rajta.

Leállók beszélgetni vele. Miközben diskurálunk, folyvást ilyen ésehhez hasonló gondolatok motoszkálnak a fejemben: idős, megfáradtember létére idejött Babilonba. Nem érdekli, hogy itt esetleg hamarabbfog meghalni? Nem izgatja, hogy itt az egyetlen olyan hely, ahol orvosisegítségben részesülhet - a piactér? És az a segítség is milyen? Járókelőkodavetett tanácsai, sarlatánok porai és csodafőzetei. Nincs sebészet,

Az öreg köhögni kezd. Valóságos roham jön rá. Tüdeje sípol, mint egymegveszekedett régi vicinális.

- Nem érzi jól magát?Kiköp. Köpetét elkeni szandálja talpával. Rám néz és elvigyorodik.- Mindenki meghal, fiam. Maga az ifjú király is haldokolva fekszik a

palotában. Alig múlt harminchárom éves. Igaz, neki a láz tett be . ..Tudja - folytatja elgondolkodva -, egy adott test sejtjei csakis egy bizonyos számú osztódásra képesek. Mindennek van határa, nem igaz?És mi más lenne egy város vagy egy királyság, mint egyetlen hatalmasszervezet? Az a polisz, amelyből eljöttem (itt nyilván Amerikáragondolt) , már utolsó sejtosztódásainál tartott. Mint élő, szervezet már avégét járta. Vegye ezt is figyelembe ...

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Babilonban furcsa dolgok történnek. Úgy csap magasra a tudatkülönös árja, mintha csak az az ősi hold vonzaná, amely valamikor azeredeti Babilon éjszakai egén ragyogott.

- Sándor haldoklik ... - motyogja de ez csak a láz miatt van . . .Valahol messze lent, a növények, a vízesések, a kőkorlátok alatt

mintha Deborát látnám. Nem vagyok benne biztos, hogy ő az. Túl nagya távolság. Erőltetem a szemem, de hiába. Törékeny alakja eltűnik egy

fa lombjai alatt.- Miért nem látogatja meg?- Meglátogatni? Kit?- Természetesen Sándort.- Ugyan, kérem ... meglátogatni csak úgy.. . egy királyt! Az ember

nem megy csak úgy látogatóba egy királyhoz! Egyébként is haldoklik.Bizonytalan mozdulatot tesz a kezével.- Meglehetősen régen haldoklik. Bizonyára unja már. A haldoklást is

meg saját magát is. Maga viszont elmehetne hozzá. Maga honfitársaneki: görög. A görögök amúgy is olyan demokratikus fajta .. . Perszelehet, hogy ez ma már nincs is így. Ma mindenkinek hajlongania ésengedelmeskednie kell.

- Tényleg úgy gondolja, hogy meglátogathatnám Sándort?- Igen ... Végtére is odamehet és érdeklődhet. Én csak egy egyszerű

kertész vagyok... az ő kertésze ugyan, de hát ez nem jelent semmit.Hihetetlenül hangzik az egész. Alig százlépésnyire tőlem, az előttem

álló hatalmas palotában, annak egyik szobájában fekszik és haldoklik Nagy Sándor.... Ezt persze eddig is tudtam. De korábban az egésznek

Alaposan megmotoztak. Tőrt kerestek nálam. Még a ruhámat iselszedték, és arannyal átszőtt köntöst adtak rám. Féltek, hogy esetleg aruhám mérgezett. De az is lehet, hogy nem találták elég előkelőnekSándor láztól csillogó szeme számára. Kioktattak, hogy az ágya előtttérdre kell rogynom, és térden csúszva kell feléje közelítenem.

Egy ajtónálló vezetésével és két őr kíséretében (egyik perzsa, a másikmakedón volt) végre beléphettem a palota belsejébe. A termek itt szinte

roskadoztak a műkincsektől. Vázák, elefántcsont és jádedíszek, Indiábanzsákmányolt kincsek mindenfelé.Megálltunk egy faragott, indiai tölgyből készült, kétszárnyú ajtó előtt.

Innen egy hatalmas, tágas terembe léptünk. Pókhálóvékony, finomfüggönyök fodrozódtak lágyan az ablakok kőkeretei között. Ahelyiségben édeskés szag terjengett ... de nem a virágok illata, hanem atömjéné és a betegségé. Persze lehet, hogy a valóságban egyedül csak atömjén szaga volt - a többit csak hozzáképzeltem. Sándor ágyaimponálóan nagy volt, tele aranyozással. Kerek és karmos lábakonnyugodott, oszlopai baldachinr tartottak.

Végignyúltam a szőnyegen, és az ágy felé csúsztam.- Állj fel - mondta egy fáradt hang.Feltápászkodtam. Ott álltam Nagy Sándor betegágya előtt. Láztól

elgyötört teste puha párnákba süllyedt. Ezüstszín ágyruháján hímzettsárkányok nyújtogatták rusnya nyakukat. A beteg ujjain ékkövekkeldíszített gyűrűk ragyogtak. Nem látszott végzetesen betegnek. Pedig hát négy kerek esztendeje

pusztítja fiatal szervezetét a kór. Egyáltalán nem egy bátor, mindenre

Az ágy körül hatalmas tálakban gyümölcsök és édességek. A borospalackok sem hiányoztak. Tömjénrudacskák füstöltek mindenfelé.Sándor, úgy látszik, a perzsa kényelemszeretet megszállottjává vált.

viselkedésváltozásait. Keresik a meghökkenés, az elfogadás, a lelki ésszellemi válság és a megértés jeleit.

Ám az is lehet, hogy Babilon azzal, hogy teljes szívvel elfogadja az

Ian Watson: Babilon várja Önt! 45

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Takaróján papirusztekercsek hevertek. A birodalom térképei talán? Nem, grafikonok, ábrák, rejtélyes, titkosírással rótt szövegek. Alkímia?Horoszkópok? Lehetséges. De az sem kizárt, hogy heurisztikusfuturológiával foglalkozó szövegek.

Mit képvisel ez az ember? És mit a láza? Talán a haldokló XX. századama lázát, amellyel a halhatatlanság titkát, az életelixírt keresi?

Lehet, hogy kábítószerek hatása alatt áll, Elkábítják, mint valaha alátnokokat és a szibillákat. Nem kizárt, hogy egy szép napon majd megölik az őrei. Túladagolt

kábítószerrel. És behelyettesítik egy másik figurával, valakivel, akifiatalabb, és akit félig elkábított állapotban ugyanúgy ágyban tartanakmajd. Hirtelen elfogott a rémület, hogy én leszek a következő Nagy

Sándor.A király teste a közeli bomlás állapotában volt. De vajon mi a helyzetaz agyával?

Rám bámul. Rúzsozott ajka szétnyílik.- Kevesen látogatnak kukacot az almában ... bort!Egy szolgálólány meghajol parancsára, bort tölt egy serlegbe, iszik

belőle egy kortyot, majd Sándor ajkához emeli a serleget. Kissémegdönti, hogy inni tudjon, Sándor nagy kortyokban issza a bort. Néhány csepp legördül az állán. A lány óvatosan felitatja egyszalvétával.

- És azok is kik? Mármint a látogatók. Nagykövetek, kérvényezők,mágusok, akik gyógyírt kínálnak ... Te melyik csoportba tartozol, görög?Tudsz talán valami gyógyírt a világ bajaira?

- Babilon - mondom Babilon a gyógyír. - És hiszek abban, amitmondtam. Paradox módon talán még jobban hiszek most, hogy látom őt.

Úgy tűnik, a bor kitisztította agyát, megélesítette belső látását. Éneklőhangon beszél:

- Sokat meséltek nekünk a Föld hajnaláról. Aztán egyre többethallottunk arany délutánjáról, amely feltehetően vagy a huszadik század,

vagy a harmincadik, vagy talán a századik. De hallottunk meséket egyhosszú-hosszú estéről, a hanyatlásról is. A közbenső időben biztosanlesznek majd kisebb-nagyobb, hullámzásszerű felemelkedések és bukások: új barbarizmus, utazás a csillagokba, és ki tudja még, miminden. Ezek persze ma csupa ostobaságnak tűnnek. Most még hajnalvan. Nagyon is az. És hajnal lesz még vagy millió évig. A délután, már akora délután is nagyon különbözni fog attól, amit ma élünk. Lehet, hogyakkorra olyan lények válnak majd a Föld uraivá, amelyek ma még csaknéhány centiméternyi nagyságúak, mint a güzüegér vagy a cickány. Deaz is lehet, hogy két lábon járó kutyák, madarak vagy a képzeletünket

felülmúló lények - amelyeknek az ősei sem születtek még meg - fogjákuralni ezt a bolygót.

Senki sem tud igazán közel férkőzni az idő lényegéhez. De csapdábacsalni talán lehet. Az ókor világa nyilvánvalóan idősebb, mint a miénk.Roggyant öregember az ókor a mi harsogó fiatalságunkhoz viszonyítva.És ez még akkor is így van, ha a mi társadalmunkban él a valaha is éltlegtöbb idős ember. Az ókor a mi reggelünket megelőző este. Azzal,hogy életre keltettük és így mintegy feltámasztottuk a civilizációhajnalát haló poraiból, hatalmasat ugrottunk előre az élet délutánja felé,

sőt talán estéje irányában. Persze csak a lelkűnkben. De hát ez a lényeg,mert így megismerhetjük mi, a kora délelőtt emberei a jövendő alkonyatióráit...

Egy írnok minden szavát szorgalmasan jegyzi. Vajon mi lesz e szavaksorsa? Kifüggesztik majd a szöveget a piactéren? Vagy hangosanfelolvassák Marduk templomában az egybegyűlteknek? Közzéteszik aBábel tornyában?

És miért kell szavait lejegyezni? Ha valahol, hát a király szobájábannyilvánvalóan kell lennie egy rejtett mikrofonnak és egy kamerának

ősi, idegen szokásokat, a világtörténelem első öntudatra ébredt városávávált. Öntudata túlnőtt az időn és a téren. Úgy, ahogyan ez még sohamáskor és máshol meg nem történt. Létrejött egy kollektív agy. Talánmaga Babilon a számítógép, emberi lényekből álló komputer.

Sándor befészkeli magát párnái közé. Kimerültnek, tikkadtnak, látszik.Lehunyja a szemét, és ekkor veszem észre: szempilláit fekete festékkelgondosan megfestették. Az ajtónálló megrángatja a ruhám ujját. Térdrekényszerít. A kihallgatás véget ért. Négykézláb kihátrálunk a teremből.

Agyam csak úgy forr a kavargó gondolatoktól. Minek voltam tanúja?Mélységes igazságok kinyilvánításának, vagy éktelen ostobaságokálságos és félrevezető tálalásának, a kétségbeesés grandiózusgesztusának? Kibotorkálok a palotából. Az őrök udvariasan, de

határozottan visszakísérnek a hatodik terasz üde növényei közé.

Néhány nappal később egy hírnök - amolyan zavaros, kövér kis emberke- felráz legédesebb álmomból a fogadóban.

- Ma van a napja - mondja.Tátott szájjal bámulok rá.- A napja? Minek?- Eljött az ideje - mondja nyomatékosan.- Az ideje? Minek? Ami azt illeti, az a tervem, hogy ma elszánom

magam, és felmászom a Bábel tornya tetejére.

- Csoportja többi tagja már jelentkezett a kapunál. Feltartja őket. EgyDebora nevű nő azt mondta, hogy maga valószínűleg itt található. - Egydarabig habozni látszik, majd angolul, számomra idegenül csengőnyelven, a fülembe súgja: - A légpárnás jármű. Visszaviszi magukat azegyetemre. Ott már várják a beszámolójukat. És a döntésüket.

Holt nyelven beszél. Holt - mert még meg sem-született.De azért vele megyek.Amint végigsietünk Babilon kora hajnali utcáin, hogy mielőbb beérjük

az Istár-kapunál várakozó csoportot, azon gondolkodom, nem lett volna-

e jobb, ha megváltoztatom a szálláshelyemet. Úgy látszik, nincs bennemelég vállalkozó szellem. Persze jobb, ha most visszatérek az egyetemre.Meg kell tanulnom a babiloni nyelvet. Gyorstalpaló módszerrel, hogyminél előbb ura lehessek a város nyelvének. Görög tudásommal sohanem tudnék közel férkőzni a város szívéhez - örökre látogató maradnék.

Talán azért is tanítottak bennünket görögre, hogy megmaradjon azidegenségünk, hogy idegenségünk tudatában maradjunk. Ha a göröghelyett a város nyelvét beszéltük volna, valószínűleg rövid idő alattelsüllyedünk Babilon varázsos világában. Örökre. Elfeledkeztünk volnaa külső világról, úgy éreztük volna magunkat, mint az elveszett

gyermek, aki végre hazatalált; mint az amnéziás, aki hirtelen visszanyeriemlékezetét, vagy mint az őrült, akinek agyáról valami csoda vagyvarázslat fellebbenti az őrület fátylát...

A légpárnás járművön Debora mellé ülök.- Miután elköltöztél a fogadóból, hová tűntél? - kérdeztem.Hangja eleinte nagyon távoli, hűvös:- Én? A toronyba. A Bábel tornyába. Oda mentem lakni.- Az volt az egyetlen hely, amit elmulasztottam meglátogatni!

- Az ember mindig elmulaszt valamit, Alex.- Persze őszintébb lenne, ha azt mondanám: hiányoztál nekem .. .Elkomorul. Sietve hozzáteszem:- Nem is hiányozhattál igazán, hiszen azt sem tudhattam, ki vagy, míg

erre előbb magad rá nem jöttél.Elismerem, ez kissé sértően hangzott. Megértette, hogy mire

gondoltam, és nem is sértődött meg.- Te is megismerted magad, Alex? Tudod már, milyen az igazi éned?- Azt hiszem igen

anyanyelvűk. Gyermekek, akik az angol nyelvről még csak nem ishallottak!

E szavak ígéretet sejtetnek.A lé á á já ű t j i f lbő k é li d l k é k f lé


8/10/2019 GALAKTIKA_066


A légpárnás jármű motorjai felbőgnek, és elindulunk észak felé afelkavart porfelhőn keresztül. Egyre szélesebbre tárul előttünk az Istár-kapu előtt elterülő letarolt föld. Néhány perc múltán már az arizonai

sivatagban száguldunk, a néptelen sztráda mentén.Amikor megpillantom az első kaktuszt, elfog az idegenség érzése.

Olyan földre jutottunk, amelynek neve sincs. A tudat és az érzésekszámára - nem is létezik. Mert számomra már semmi más nem létezik -csak Babilon.

Hargitai Károly fordításaViszt György rajzai §

KÖNYVEKRÔL

8/10/2019 GALAKTIKA_066


VÉGA-LÍRA ÉS EPIKA

Véga-líra (Sci-fi versek - vagy annaklátszanak) . Szerkesztette: Kertész FerencGemma. 16 sci-fi novella. Budapest, 1985. AVEGA Magyar Sci-fi Egyesület kiadásai.

A magyar sci-fi rajongók szervezeténekfokozódó erősödését és önállósodását jelzi a

két kiadvány: a Vega-líra kis, xeroxozott kötetes a külső terjesztésre is szánt Gemma c.antológia.

A Véga-líra valóban arra vállalkozik, amitígér: sci fi verseket gyűjt csokorba, vagyamelyek annak látszanak, miként az alcímmondja, s nem véletlenül: a vers és afantasztikum viszonya ugyanis akármennyireközel álló, pusztán tematikai alapon igen nehézaz alműfaji besorolás, bár kétségtelen, hogy a„tudományosabb”, a jövővel különösképpfoglalkozó, avagy az UFO-jelenségekkelkapcsolatos verstémák többé-kevésbémeghatározó jellegűek. Néhány ismert költő, például Veress Miklós vagy Rudnai Gábormellett a lírai antológia szerzőinek többségeszámomra ismeretlen, s egy-két vers alapjánaligha lehet magabiztos véleményt mondaniegy költő világáról, még kevésbé tehetségéről.

Mégis: tetszik a versek többségénekhangvétele, hangulata, s arról győz meg, hogykomolyabban kellene foglalkozni a sci-fiversek esztétikájával, lehetséges értékeivel ésmódszereivel, mert a kis gyűjteményegyvalamit számomra feltétlenül bizonyít:létezik ez az „alműfaj”, s feltehetőleg egyrenépszerűbb is lehet. Mindenesetre úgy tetszik:elfogadható sci-fi szabadverset könnyebb írni,mint színvonalas sci-fi novellát, ugyanis a

Gemma szerzőinek többsége nem a sci-fi,hanem a sci-fi közhelyei mellett voksol.

A vékony kötet hátoldalán rövid szövegmutatja be az antológiát, s elárulja, hogyszerzői közt van „ismert Író és népművelő,közgazdász és tv-segédoperatőr, egyetemista ésújságíró, biokémikus kandidátus ésszakmunkásképző iskolai tanár, vadbiológus és

lelki folyamatok boncolgatása mozgatta atollat. Egyszóval: amivel az általunk valóbansci-finek tartott irányzatnak »illik«foglalkoznia, csillagháború, szörnyek éshasonlók nélkül ..

Dicséretes szavak, s reménykedtem, a„szerkesztés alapelveivel” az írásoktöbbségének esztétikai színvonala is egyeznifog, mert köztudott, hogy a művészet, azirodalom műveléséhez nem elég a műfajszeretete. Az is felkeltette figyelmemet, hogy

az ajánlás „általunk valóban sci-finek tartott”irányzatot ígér, gondoltam, most aztán végremegtudom, mi is a valódi sci-fi, csillagháborúkés szörnyek nélkül. Nos, amit az olvasó kap, az kissé alulmúlja

az ígéreteket. Inkább baljós látomásnak tűnikarról, mit tartanak valódi sci-fi-nek olyanszerzők, akik ezt a műfajt továbbra is a„csináld magad” mozgalom keretében kívánják„művelni”. Vagyis hát: a sci-fi közhelyeinekroncsaiból építkező amatőrökírásgyakorlatairól van szó az esetektöbbségében, s a kísérletezés, sajnos nem azeredeti témavilág vagy kifejezés irányábanfigyelemre méltó, hanem a sémákalkalmazásában, a logikátlan és valószínűtlencselekménybonyolításban, a jellemekhiányában s mindenekelőtt... a stílusban.Bizony, ezeket a novellákat általánosságban a

„szürke csillagközi por aszalja mazsolává”, sakkor még jót mondtunk, hiszen a mazsolalényege, hogy kissé száraz, de ízletes. Haazonban szürke és poros .. . nos, ez amatőrökesetében sem nézhető el. Tűnődöm, menjek-esorban a novellákon, mondjak-e neveket egyantológiából, ahol az „ismert írók” semfeltétlenül remekelnek, de úgy vélem,tapintatból és terjedelmi okokból is le kellmondanom erről. Végtére is én nem

mondhatom el az egyik novellahőssel együtt,hogy „.. . én már nem olvasok sci-fit.Végeztem velük. A könyökömön jön már ki asok híg lére eresztett, áltudományossággalmegfejelt, kalandközhelyekkel borsozotttudományos fantasztikum ..Már csak azért semmondhatom el, mert lám, ezt az antológiát isfigyelmesen elolvastam, kíváncsian várva a

didakszisra. Az már csak mellékes megjegyzés,hogy a szerzők között emlegetett tudományosdolgozók sem tűnnek ki legalább korszerű,ötletes tudományos „látomásaikkal”, inkább atizenévesek sci-firől alkotott elképzeléseitlátszanak megerősíteni témában és stílusban.

Az alacsony mérce önmagában még nemvolna baj. A kinyomtatott szöveg látványaszívderítő s nélkülözhetetlen. Csakaggodalmam késztetett a szokásosnál erősebbkifejezésekre. Mert aggódom, hogy ezt a túl

alacsonyra helyezett lécet már sok százan, sokezren sem vernék le, s bátorítást nyernek, hogy- akár a helyesírás és a nyelvhelyességszabályainak ismerete nélkül - tollat ragadjanakkülönböző magasztos célok nevében. S ha ascience fictiont hazánkban még mindig adilettantizmus gyanúja lengi körül, az ilyenkiadványok már ártalmasak is lehetnek.Megtévesztik az olvasót, s megerősítik a„magas” irodalmat jogos vagy jogtalanelőítéleteiben. Mert nem baj, ha valakiújságíró, biokémikus, bedolgozó avagyvadbiológus. De az ég (azaz stílusosan, azantológia szellemében) , a Kozmoszszerelmére, hölgyeim és uraim! Nem árt, ha aszerző főként - író.

Ebben az esetben nyugodtan írhatcsillagháborúkról, szörnyekről és máshasonlókról is. Ellenkező esetben azonban a jó

szándék, sajnos, nem elég. Még a scí-fiszeretete és művelése sem.

Szentmihályi Szabó Péter

„POLARIS", A HÉZAGPÓTLÓALMANACH-SOROZAT

A tudományos-fantasztikus irodalomlegnagyobb problémája, hogy elismertetéséértállandóan küzdenie kell. Hiába a nagyolvasottság a tömegek igénye alig sikerült

Tevékenysége rá is nyomja bélyegét azidőszakos kiadványokra.

Rottensteiner olvasói nevelésére törekszik.Rendszeresen megismertet velük egy-egy

gondolat sebessége meghaladja a fényét, azidőutazás megvalósítható. Regényei - mint akötet következő tanulmányában Abret ismerteti- optimista utópiák tele szerelemmel és

megállapíthatjuk, hogy az almanachok jólszolgálják a szerkesztő nyilvánvaló célját:megismertetni a mai SF-rajongókat az elméletkérdéseivel és a fantasztikus irodalom

48 Könyvekről

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Rendszeresen megismertet velük egy egyszakterületet. így az almanach sokszor erősentematikus. A POLÁRIS 6 pl. Herbert W.

Franké munkásságával foglalkozott, közölvenéhány új novelláját, behatóan elemezveelméleti cikkekben eddigi munkásságát,stílusát. Tematikus összeállítás a POLÁRIS 9is, mely a német SF kezdeteinek ma márelfeledett elbeszéléseit eleveníti fel. Viszont aPOLÁRIS 7 és 8 nem ragaszkodott egytémához, elmélet és szép-irodalom ügyesarányú keverékét nyújtotta.

Nézzük részletesebben, mondjuk, aPOLARIS 7-et. Ez ugyan zömmel németszerzőkkel foglalkozik, ám meglehetősen tágteret adott angol „háziszerzőjének”, Ballard-nak. Kapunk is tőle egy új novellát, mely SF jellege mellett erősen szociális töltésű. De J.Goddard és D. Pringle terjedelmes interjút iskészített az angol szerzővel, sőt az utóbbikritikai értékelését is közük Ballardirányzatáról, mondanivalójának lényegéről.

Nem sokkal a kötet megjelenése előtt halt mega neves amerikai író, Ph. K. Dick. Carlo Pagettitollából összefoglaló értékelést kapunk Dickkülönleges irányzatáról, melyet a kritikusmeta-SF-nek nevez. Még két elméleti íráskapott helyet. Az elsőben R. M. Philmusértékeli H. G. Wells híres regényének, a Dr. Moreau szigetének szatirikus elemeit, amásikban St. Lem állít fel sajátos kozmológiát.Az utóbbi komoly tanulmányban Lemelsősorban a Földön kívüli értelei®felderítésének lehetőségeivel, az eddigitevékenység hibáival foglalkozik. Persze aszépirodalom sem marad ki. W. Zillig, P.Schattschneider, Dirk Josczok, G. U. Weise írtelbeszéléseket. Figyelemre méltó MichaelWeisser két ikernovellája (Galaxie Cygnus a)speciális hangvételbe miatt. A szerzővalamiféle számítógépes kódhoz hasonló

fogalmazásban adja elő történetét. Érdekes ésnem rossz kísérlet!A POLARIS 8-ban is elmélet és

szépirodalom érdekes keverékét kapjuk. St.Lem -szintén „háziszerző” - részletesönéletrajzot írt, s kapunk tőle egy új IjonTichy-elbeszélést. Dagmar Barnouw az utópiaés SF szorosabb összefüggéseiről írttanulmányt Ursula K. LeGuin művei kapcsán.Főleg az írónő által megrajzolt társadalmakat sazok sarkalatos problémáit elemzi. Komolyérdeklődésre tarthat számot Lucián Boiaesszéje C. Flammarionról, a múlt századérdekes alakjáról, aki egész életében félútonállt tudomány és SF között. Mára nagyjábólelfelejtették, pedig tudományos mezbe bújtatott, de inkább az SF körébe tartozóelgondolásai komoly lökést adtak a fantasz-

optimista utópiák, tele szerelemmel és„asztronómiai filozófiával”, mely szerinte a jövő vallása. Feltehetően azért merült

feledésbe, mert nem hitt az űrutazásban, sőtmég a repülésben sem.

Egy másik múlt századbeli nagyság, KurdLasswitz Apoikis c. ógörög alapokon nyugvókis utópiáját is közli a kötet. Utána R.Schweikert elemzi az elbeszélést. Helyesenmutat rá, hogy az ábrázolt hermetikustársadalom magán viseli a nietzschei filozófiaés a századvégi német gyarmatosító kampány

bizonyos jegyeit. Néhány fiatal első írása (B.Richter, B. Pixner, K. Schlüter, M. Gruber) ésfőleg a tehetségesnek ítélhető Darina Vojvodaelbeszélése kapott még helyet.

A POLARIS 9 határozottan egy téma körécsoportosul. Csak egy elméleti írást találunk.R. Schweikert folytatja elmélkedését KurdLasswitzról és váratlan reneszánszáról. Etanulmány szellemében a szerkesztő célja akötettel az volt, hogy bebizonyítsa, a

századfordulón nem egyedül Lasswitz jelentette a német SF kezdeteit. Lichtenberg,Fechner, Seidel, C. Ritter és főleg PaulScheerbart a maguk korában kedvelt szerzőkvoltak. Gunyoros hangvételük talán kissészokatlan a mai SF-olvasónak, demondanivalójuk legtöbbször figyelemre méltó.A sok rövid írás között két kis karcolattalhelyet kapott az első világháború előttiAusztria-Magyarország egyik bécsi újságírójais, a szecesszió mára elfeledett teoretikusa,Ludwig Hevesi (Hevesi Lajos) . 1906-banmegjelent két szatírája (Verne Gyula amennyben és Verne Gyula a pokolban)élvezetes írás.

A POLARIS három számának ismertetéséből

kérdéseivel és a fantasztikus irodalommúltjával. Az effajta roppant értékesismeretterjesztés Rottensteinernél ugyancsak

avatott kezekben van!

Weinbrenner Rudolf

FILMEKRŐL - FANYALOGVA (David Shipman: A Pictorial History ofScience Fiction Films)

„Van Phillipsnek - abban a reményben, hogyez majd megtéríti” - ez az ajánlás olvashatóDávid Shipman vadonatúj, 1985-ös kiadású SFfilmtörténetének elején. Ám attól tartok, hogyShipman könyve aligha szerezhet új híveket a

fantasztikus mozinak, hacsak a gazdag ésváltozatos képanyag meg nem ragadja azolvasók érdeklődését. Ugyanis a szerzővégigfanyalogja úgyszólván az egész könyvet,ledorongol írót és rendezőt, színésztés,trükkmestert. Ha a film sztorijával elégedett, biztosan hibát talál valami másban. Fenntartásnélkül talán csak a Supermanért lelkesedik.

Ám a könyvvel szemben is lehetnekfenntartásai az olvasónak. Először is az, hogy akötetnek több mint a fele a nagy áttörés (1968)előtti alkotásokról szól, holott azóta többérdekes és értékes film is született.

Baj az is, hogy Shipman kifejezetten az SF-film történetének megírására vállalkozik, denem tisztázza, hogy mit is tart science fictionfilmnek, így aztán válogatásába bekerülnekmás műfajú filmek is. A King Kong-témakülönböző feldolgozásai nem tartoznak a

szűkén vett SF-műfajba, de nem tartoznak ide a barátságos kísértetekről szóló Topper-filmek ésa minden tudományos fantasztikumotnélkülöző mesefilmek (Hüvelyk Matyi) sem.

Rendkívül zavaró, hogy Shipman - minthamaga is időutazó lenne - meglehetősenönkényesen ugrál ide-oda térben és időben. Azmég érthető, hogy a különböző országokfilmgyártását egymás után (és nem egymással párhuzamosan) mutatja be, de amikor egy1930-ban készült film kapcsán egy 1969-benforgatott filmre hivatkozik (amelyről ráadásulkésőbb azt írja, hogy 1971-ben készült) , adolog kezd egy kicsit zavaros lenni, s a kötet bővelkedik az ilyen ugrásokban.

A fejezetcímek hangzatosak, de jobbára nemfedik a fejezetek tartalmát. Vegyük sorra.

1. fejezet: Megvalósult mágia. Míg a mágus

Gálvölgyi Judit

Könyvekről 49

8/10/2019 GALAKTIKA_066


majomról és a Topper-filmekről , melyekbenautóbalesetben meghalt barátainak szellemei bonyolítják a címszereplő életét.

3. fejezet: Minden lehetséges. Valóban. Ezértférnek meg egymás mellett az első filmbeliűrhajók és Hüvelyk Matyi, Nemo kapitány ésdr. Lao, a Fekete lagúna szörnye és Szindbád.

4. fejezet: Ember az űrben. Barbarella ésFlash Gordon valóban röpül (a könyvben ez asorrend, bár a Barbarella 1968-ban, az első Flash Gordon-film 1936-ban készült) , de mitkeresnének az űrben a Fahrenheit 451, vagy análunk is vetített Fantasztikus utazás hősei?

5. fejezet: Ebben és más világokban. Ebbe is

filmjeinek, a Disney-stúdió összes elvetélt SF-alkotásának és végül a Peter Yates rendezte Krullnak , melyben a cselekmény abszurd és aszínészek csapnivalóak: „De ez nem számít -írja Shipman - mert a film ismét gyermekké tettminket, hiszen Dávid legyőzte Góliátot, afantázia megerősítette legősibb hitünket.”Kézenfekvő konklúzió . ..

A magyar olvasó számára kétségtelenül akötet magyar vonatkozásai a legérdekesebbek.Míg Michael Curtiz (Kertész Mihály) , Paul Lukas (Lukács Pál) , Rudolf Máté, Imre Rady és Steve Sekely épp hogy csak fölbukkan akönyv lapjain, Shipman elismerően ir a Korda

CSILLAGOK ÉS KOPONYÁK

(Peter Nicholls: Fantastic Cinema)

Izgalmas, miét egy jó krimi, információban

gazdag, mint egy jó enciklopédia, okos,szellemes, becsületes, őszintén objektivitásratörekvő és bevallottan szubjektív Peter Nicholls pompás kiállítású kötete, melybenminden idők 700 legizgalmasabb fantasztikusfilmjét mutatja be a film és a fantasztikum barátainak.

A fantasztikus film meghatározás műfajokgyakorta egymástól teljesen különböző, máskor

egymást átfedő sokaságát foglalja magában. Nicholls tehát megkísérli meghúzni ahatárvonalakat, s ugyanakkor kirekeszteniválogatásából mindazt, amit nem tekint igazánfantasztikusnak. Az előbbi meglehetősennehéz, hiszen ki tudná eldönteni, hogy például A nyolcadik utas a halál a science fiction, ahorror vagy a szörnyfilmek kategóriájábatartozik. Az utóbbi valamivel könnyebb: akönyvben nem szerepelnek olyan filmek -

köztük a Psycho, Az operaház fantomja és A Notre Dame-i toronyőr számos változata -,melyekben a fantasztikus elemeknek reálismagyarázata van. Nem kaptak helyet arajzfilmek és - néhány kivétellel - televízióssorozatok sem (hiszen úgy a könyv fantasztiku-san terjedelmes lenne) , ugyanakkor Nicholls éla lehetőséggel, hogy fölhívja a figyelmet afantasztikus momentumokra néhányfilmrendező-óriás - köztük Ingmar Bergman,Luis Bunuel, Jean Cocteau és Federico Fellinimunkásságában, ha nem is elemzi behatóanegész életművüket.

Részletesebben - külön alfejezetekbenfoglalkozik viszont a nagy SF-filmáttörés(1968) óta a műfajban döntő szerepet játszórendezők és producerek munkásságával. A 13név némelyike teljesen ismeretlen a magyarmozirajongók számára. Ilyen Albert R.

„Cubby" Broccoli, a James Bond-filmek producere, a horror és a sci-fi műfajábanegyaránt kiemelkedő filmeket rendező JohnCarpenter, a főleg szörnyfilmeket készítő LarryCohen, a vértől és pornográfiától semvisszariadó Dávid Cronenberg, a lélektanihorror mesterének számító Brian De Palma, a brit televízió mindenféle témát kacagtatóanföld l ó M t P th ” t é

kínálnak a hazai mozik, a kép meglehetősensiralmas. A Peter Nicholls izgalmasfilmográfiájában fölsorolt 700 film közül amagyar. nézők összesen mintegy 50 filmmel

Reeg is. Az utóbbi két legjobbnak tartott filmjeközül a Most ne nézz ide meglehetősenkísérteties történet, de a Dávid Bowie kitűnőalakításával fémjelzett

az összes fél csillag híján legjobb filmet,inkább azokat említem, amelyeket jó lennelátni.

A régiek közül ilyen Don Siegel 1956-ban

50 Könyvekről

8/10/2019 GALAKTIKA_066


találkozhattak az évek során, s ezen belül ahamisítatlan SF-filmek aránya végképp

elenyésző. Hiszen - Nicholls már Említettválogatási elvei alapján - a Magyarországon bemutatott mintegy 50 film között akad számos(fantasztikus elemekkel megtűzdelt)művészfilm - amilyen az Örök visszatérés, a Júlia és a szellemek vagy A burzsoázia diszkrétbája klasszikusnak számító mesefilm - mint Abagdadi tolvaj. az Óz vagy a Hüvelyk Matyi horrorba hajló krimi (Kóma) , ősi amerikai

vígjáték (Boszorkányt vettem feleségül) , demég klasszikus némafilm is (A gólem) . Bizony jó lenne többet látni a legérdekesebb újfilmekből, s a legjobb régebbi alkotásokat isérdemes lenne időről időre felújítani. Nicholls könyve azonban nemcsak felvázolja

a műfaj történetét, nemcsak nevek és címeksokaságát zúdítja olvasói nyakába, hanemszeretettel és hozzáértéssel elemzi, értékű azírók és rendezők, színészek és trükkmesterek

munkáját. S minthogy a 700 filmkiválasztásánál nem a minőség, hanem azérdekesség volt a legfőbb szempont, módottalál arra is, hogy véleményt mondjon az egyesalkotások színvonaláról.

A filmográfiában a címek mellett csillagokatés (itt-ott) koponyákat láthatunk. A csillagokmennyisége a film művészi értékeire utal:

* Ne vesztegesd rá az idődet, hacsaknem leled örömödet az igazán rosszfilmekben

** Csak akkor nézd meg, ha esik az eső,és nincs más dolgod

*** Jó, közepes film - semmi különös, devannak jó pillanatai

**** Jó film, magasan az átlag fölött***** Látnod kell!

A csillagokat - a rugalmasabb pontozásérdekében időnként fél csillagokat is - négykritikus ítélte oda a filmeknek (Nichollsszal azélen) , éppen úgy, mint a koponyákat,melyekből három a maximum, s amelyek afilm borzalmasságát hivatottak jelezni. Nicholls tisztázza azt is, hogy a borzalmasságnem föltétlenül jelent vért és velőt: anyomasztó légkör, a láthatatlan fenyegetés sok-szór jobban fölborzolja a néző idegeit a

legszörnyűbb látványnál is. Épp ezért tévedéslenne egy-egy film művészi értékét a borzalmassága alapján megítélni.

Talán érdemes fölsorolni azt a néhány filmetis - a kritikusok nem osztogatták túlságosan bőkezűen a csillagokat amelyeket Nicholls éskritikustársai műfajuk leg-jobbjaiként tartanakszámon. (Talán ez némi segítséget nyújt

Az ember, aki a Föleire esett valódi SF, éshatározottan érdekes.

Minden idők legjobb fantasztikus filmjeiközött igen régi (Carl Dreyer: Vampyr, 1931;Ernest B. Schoedsack: King Kong, 1933) ésrégi (Jean Cocteau: Szépség és a szörnyeteg, 1946; Mizogucsi Kendzsi: Uge-cu Monogatari, 1953) filmek is szerepelnek. Az öt csillagmellé három koponyát is kapott Dávid Lynch Radírfej című, 1976-ban készült alkotása.

A négy és fél csillagos filmek között találjuk

Murnau, Fritz Láng, Jean Vigo és James Whaletöbb klasszikus alkotását, az újabb sikerekközül pedig Tarkovszkij Solari-sát, Lucasfilmeposzának első részét (Csillagok háborúja)és Spielberg két filmjét is (Harmadik típusútalálkozások; Az elveszett frigyláda fosztogatói) . Nem szükséges talán fölsorolni

forgatott, korszakalkotónak tartott alkotása, Atestrablók inváziója, amely - riasztó címe

ellenére - nem horrorfilm.Az újak közül figyelmet érdemel Robert

Altman 1980-ban készült Popeye-változata éshárom 1982-ben forgatott film. John Carpenteralkotása, Az izé egy 1951-ben már földolgozotttéma újabb változata. (Az Antarktisz jegébőlkiásott izé képes bármilyen alakot ölteni, éslassan elpusztít mindenkit.). A film ijesztőtrükkjeiért és nyomasztó légköréért

kiérdemelte a maximális három koponyát is.Csak két koponyát kapott, de talán mégijesztőbbnek hangzik Dávid CronenbergVideodrome című filmje, melynek„címszereplője” egy titokzatos tévéállomás,melynek szadista műsoraitól a nézőkhallucinálni kezdenek, a tárgyak

megelevenednek, az emberek tárgyakkáválnak.

Egyetlen koponyával, a legjobb forgató-könyvvel, a legjobb színészekkel, a

olyan enciklopédiákat is, mint pl. Sam J.Lundwall Holnap történt c. munkája, amimagyarul a Metagalaktika 7. számában jelentmeg.

film, a tévé, a rádió és a rajongótábor (fandom)hírei. Itt már nincs értelme külön neveketemlíteni, minthogy a nálunk is ismert írókóriási többsége ide tartozik.

Könyvekről 51

8/10/2019 GALAKTIKA_066


legvonzóbbnak kétségtelenül Ridley Scottfilmje, A fejvadász (Blade Runner) látszik,

mely a kritikusok általános véleménye szerint -ha részleteiben nem is - hangulatában,humanista mondanivalójában igen hű Philip K.Dick nálunk is megjelent, kitűnő regényéhez.(Ridley Scott nálunk is játszott, A nyolcadikutas a halál című filmje is kiérdemelt Nichollstól - joggal - egy koponyát,ugyanakkor mind sztori, mind színészialakítások dolgában elmarad az újabb filmtől.)

Valószínűnek látszik, hogy Peter Nicholls (éskritikustársai) véleményével, ízlésével,ítéleteivel a magyar kritikusok, film-forgalmazók és nézők többször vitábaszállnának (például az enyhe pornográfiát Nicholls nem tekinti elítélendőnek, csak aszadista szexnek ellensége) . Ám magyarkritikusok, filmforgalmazók és nézők egyaránttanulhatnának Peter Nicholls minden jóraérzékeny, minden újra nyitott, minden értékre

fogékony magatartásából és abból atiszteletből, szeretetből és hozzáértésből is,amivel választott - hatalmas - témáját kezeli.

A kötetet - a filmográfián kívül - a 250legfontosabb fantasztikus film időrenditáblázata (1902-től 1983-ig) , névmutató és aforrásművek jegyzéke egészíti ki. (Nichollshasznált szakkönyveket, de megnézte mind a700 filmet is!)

A filmográfia összeállításában Allen Eylessegített, a gazdag képanyagot Nichollsválogatta, a szép könyvet a londoni EburyPress adta ki 1984-ben.

Gálvölgyi Judit

EGY SCI FI „VILÁGENCIKLOPÉDIA"

(The Visual Encyclopedia of Science Fiction)

Világirodalmi léptékkel mérve a sci fi nagyonfiatal. Mint ilyen, az SF-kritika s egyáltalán amegjelent művek besorolása bibliográfiákba ésösszefoglalásokba még ennél is fiatalabb. Aműfaj a XX. sz. első felében bekövetkezettnagy felvirágzása után csak az 1940-esévekben vetődött fel komolyabban, hogynagyobb lélegzetű áttekintések, értékelések is

Mivel hazánkban irodalmi művekről ilyentípusú összegzés még nem készült, talán nem

érdektelen bemutatni magát a műfajt.A természettudományok XVIII. sz-i nagy

fellendülése, az új ismeretek hatványos bővülése hamar világossá tette, hogy ameny-nyiben a tudósok nem akarják kirekesztenivilágukból a többi tudományág képviselőit,illetve a nagyközönséget, szükség van olyanösszefoglaló művekre, melyekben az érdeklődőrövid, tömör, de tudományos igényű választkaphat a számára felmerülő kérdésekre, koraszínvonalán. Az első ilyen mű a nagy francia Enciklopédia volt, majd ezt követték a többiek;a német Dér grosse Brock-haus, az angol Encyclopedia Britannica. a francia Larousse, amagyar Pallas és Révai Lexikon stb.

Az enciklopédiákat két csoportba szokássorolni; A) általános, illetveszakenciklopédiák; B) ábécé sorrendesek,illetve tematikusak. Az ábécé rendszerezésűt

német hatásra lexikonnak nevezik. Mellettefőleg az angolszász világban vert gyökeret atematika szerinti változat, melycélravezetőbbnek tartja végigkövetni egy-egytéma, gondolat megszületését és fejlődését.(Vannak ilyen szótárak is, ahol pl. a „kar” szótaz „emberi test” címszó alatt lehet megtalálni.)

Mindkét csoportnak vannak erényei és hibái;egy. lexikonban könnyebb visszakeresni azegyes címszókat, de a magyarázat inkább csak bevezetőt ad a témához, míg a tematikusenciklopédiák, ha nehezebb is egyes műveketmegtalálni bennük, jobban szolgálják az adottterület mélyebb megismerését. Ez persze csakelméletben van így, a gyakorlatban a két típuskiegészíti egymást.

A tematikus enciklopédiák közé sorolható az1977-ben Brian Ash szerkesztésében megjelentThe Visual Encyclopedia of Science Fiction

(Az SF képes enciklopédiája) .Tíz kutató segítségével dolgozta fel aszerkesztő-a XIX. és a XX. század SF-termé-sét, és állított össze belőle egy 350 oldalas,szép kivitelű, színes nyomású munkát.„Mindenki találhat benne kedvére valót - állítjaaz előszó -, ez a könyv valóban nemzetközierőfeszítés eredménye.”

A mű még a hagyományos encilclopé-díaszerkezeten is túllép, mivel az

információkat többféle bontásban adja, akövetkezőképpen:

1. Program: három részre osztva ismertetiévszám szerint, címszavakban a sci-fitörténetét. A „Visszaszámlálás" 1818-tól(Mary Shelley: Frankenstein) kezdődik,főalakja Jules Verne. A „Start" 1895-ben, H.G. Wells Az időgép c. regényével indul.

2. Tematikus rész: 19 fejezetre osztva veszivégig az SF egyes részterületeit, az űrutazástól

kezdve a biológia és környezet kérdéskörénkeresztül a robotokig és kibernetikáig, defoglalkozik szexszel, mutánsokkal, vallással, azember lelkivilágával és még sok mással. Különérdekessége a fejezetnek, hogy mindegyikhezegy-egy, az adott részterülettel behatóbbanfoglalkozó neves szerző írt rövid bevezetőt. Ígykerült a Vallás és mítoszok élére Philip JóséFarmer, a Jövőbeli és alternatív világokhozBrian Aldiss, s ezek után az olvasó biztosankitalálja, hogy ki írhatta a bevezetőt a Robotokés androidok hoz. Természetesen Asimov. Alista végignézésekor nemcsak az ötlik az emberszemébe, hogy az előbb említett három írónkívül jelen van még Paul Anderson, RobertSheckley, Frederik Pohl, Arthur C. Clarke,Larry Niven és mások, hanem az is, hogy olyanismert nevek, mint James Blish vagy Robert A.Heinlein hiányoznak. A dolog mögött nem

érdemes mély összefüggéseket keresni,valószínűleg személyes vagy anyagi okok játszhattak közre; csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy egyikük sem túl toleránsmás világnézetekkel szemben; Heinlein példáulaz amerikai csillagháborús program nagy propagálója. Ha már a távolmaradóknáltartunk, furcsamód mindössze egyetlen nő akada felkértek között, Josephine Saxton, aki amagyar olvasók előtt nemigen ismert; olyantényleg nagy nevek pedig, mint Ursula K.LeGuin vagy Anne McCaffrey, hiányoznak.

A rövid esszék után tárgyalják az adottszakterülettel foglalkozó kutatók (azonosítaninehéz őket, mert csak névsorban szerepelnekaz enciklopédia elején) a felmerülő fontosabbrésztémákat, sokszor még további bontásban, pl. a Háború és fegyverek fejezetben akövetkező alcímek találhatók: Az invázió

fenyegetése, Bizarr fegyverek, Az atomárnyékában, Háború földönkívüliekkel. Az egyes területek szakértői óriási anyagot

gyűjtöttek össze. A műveket nem elemzikrészletesen, hanem, mintegy illusztrációként,saját gondolatmenetük alátámasztásárahasználják fel. A fejezetek minősége ha eltér isegymástól, a törekvés azenciklopédiaszerkesztés általános szabályainak betartására mindvégig érezhető. E könyv

csemege azoknak, akik az adott területet behatóbban. kívánják megismerni, sőt nemcsakcsemege, hanem étvágygerjesztő is, mivelfelébreszti az emberekben az igényt arra, hogyfelsorolt könyvek százaiból minél többetelolvasson. A hatást csak fokozza könyv- ésfolyóiratcímlapok, illetve képek hol fekete-fehér, hol színes bemutatása.

el véleményüket magáról a műfajról (EdmundCooper, George Turner stb.) . Beszélnek atudomány SF-re gyakorolt hatásáról, társadalmiösszefüggésekről, az emberi lélekáb á lá á ól őt óbálják i fit i t

Ettől függetlenül, mindent összevetve, ez azenciklopédia nem rossz. Csak a címe téves.„Az angolszász sci-fi képes enciklopédiája”sokkal jobban tükrözte volna a tartalmat.

4. Szepes Mária: Die rote Löwe (A vörösoroszlán) . 83 pont.

5. Mark Helprin: Wintermärchen (Téli mese.64 pont.

G t lál k ki áló í ó ő k tkö i

52 Könyvekről

8/10/2019 GALAKTIKA_066


ábrázolásáról, sőt megpróbálják a sci-fit mintműfajt meghatározni. Sok elődjükhöz

hasonlóan ők sem tudnak a dolog végére járni,de elgondolkoztató és vitára késztetőgondolatokat fogalmaznak meg. „Hozott-e létreaz SF elsőrendű irodalmi értéket? Csak a jövőválaszolhat erre a kérdésre, de a mai kritikusazt kell mondja, hogy Morus Utópiába ótavalószínűleg nem, azonban sok mű tartozik amásodik vonal jobbjai közé." (G. Turner)

Jóval nagyobb optimizmus csendül ki DamonKnight soraiból: „Az írókat a múltbanmegnyomorította a piac követelőzése, sajáttapasztalatlanságuk és túl csekély tudásuk, akapkodó munkát szükségessé tévő alacsonyhonorárium. Ma minden változik. Úgyszólvánminden tabu eltűnt. Az írókat jobban fizetik . ..egyre több tér jut maradandóbb értékűműveknek; meglehet, hogy az SFDosztojevszkije már közöttünk jár.”

4. Rajongók és média: az enciklopédia

részletes bemutatását adja a rajongótábortevékenységének, közli a nagyobb jelentőségűkonferenciák jegyzékét, ahol - a sci-fikialakulatlan jellege miatt - a közönség és arésztvevők nagyobb része nem tudós. Tegyükhozzá: éppen ez biztosítja a teljes nyitottságot sazt, hogy az SF nem zárkózikelefántcsonttoronyba sok más tudományághozhasonlóan.

Megtalálhatjuk itt a jelentősebb díjakat(Hugó-, Nebula- stb.) és ezek évenkéntinyerteseinek listáját. Külön alfejezet foglaljaössze az SF-művészetet, a mozifilmeket, atévéfilmeket, a sci-fi folyóiratokat, kiadókat,képregényeket, ifjúsági műveket. Nagy erényeennek a résznek a Kritikusok és tanfolyamok: tömör összefoglalását adja azoknak amunkáknak és egyetemi kurzusoknak, melyeka sci-fivel mint önálló irodalmi területtel

foglalkoznak.A kötetet szerző- és címmutató zárja.Miután az ember végiglapozta a kötetet,

kigyönyörködte magát a nagyszerűképanyagban, értelemszerűen keresni kezdi azismerős neveket. Asimov, Clarké és a többiismert angolszász író több tucat helyen iselőfordul. Lássuk a világ többi részét!Jefremov, Čapek van. Egyszer. Lem van.Ötször. Marx is van! Hát a magyarok? Semmi.

Jókai sem. Kelet-Európából senki más! Mégnyugat-európai is csak elvétve fordul elő!!!

A folyóiratok között kb. 50 angolszász melléegy franciának és egy hollandnak jutott hely.Ugyanez az arány az egész kötetben.Végignézvén a közel 2600 tételes mutatót,összesen talán ha száz a nem amerikai, angol,kanadai vagy ausztrál. A szöveges részben

Koczóh Péter

1984-ben huszonöt sci-fi mű jelent megkönyv alakban Bulgáriában, az utóbbi

évtizedben ez a szám átlagosnak tekinthető. Ahuszonöt mű közül négy kifejezetten klasszikusalkotás, tizenhat első kiadás. Négy ifjúsági sci-fi könyv, négy novellagyűjtemény, a többi pedig regény. Hét könyvnek bolgár a szerzője,a többi fordítás, ezek közül a szovjet sci-fivezet nyolc művel, az észak-amerikaihárommal és a brit sci-fi kettővel, a több:megoszlik francia, nyugat- és keletnémet,csehszlovák és lengyel szerzők között.

A bolgár sci-fi könyvkiadás központja avárnai Georgi Bakalov Könyvkiadó, mely1979-ben indította el „Galaktika"-sorozatát,évente átlagosan tíz kötettel. Főként külföldisci-fi regényeket jelentetnek meg. A bolgár sci-fi könyvkiadás e statisztikai adatai annyiban isfigyelemre méltóak, mert azt bizonyítják, hogya tudományos-fantasztikus irodalom irántiérdeklődés növekszik, és Bulgária, ahol

korábban talán kevesebb hagyománya voltennek az Irodalomnak, a hetvenes évek végétőlkezdve fokozatosan felzárkózik az európai„középmezőnyhöz".

Sz. Sz. P.

A Német Szöv. Köztársaságban

1985-benis, mint minden évben, kiosztották aKurd Lasswitz-díjakat. A pontos eredményt aScience Fiction Times '85 novemberi számaközölte. Örömmel állapíthatjuk meg, hogyennek most magyar vonatkozása is van! A legjobb regény: Herbert W. Franke, „Die

Kälte des Weltraums” (A világűr hidege) . 127 pont.

A legjobb elbeszélés: Wolfgang Jeschke,„Nekyomanteion”. 174 pont. A legjobb rövid novella: Carl Amery. „Nur,

einen Sommer gönnt ihr Gewaltigen" (Csakegy pár jut nektek, hatalmasok) . 160 pont. A legjobb fordító: Horst Pukallus, 144 pont. A legjobb grafikus: Helmut Wenske, 137

pont. Különdíj: Joachim Körber, „Bibliographische

Lexikon der utopisch-phantastischen Literatur”

Gratulálunk a kiváló írónőnek a nemzetközisikerhez!

W. R.

8/10/2019 GALAKTIKA_066


ISAAC ASIMOVLIBAMÁJPÁSTÉTOM

Ha akarnám se mondhatnám meg a nevem, s az adott körülmények közt

nem is akarom megmondani. Nem nagyon értek az íráshoz, ezért Isaac Asimov írta ezt le helyettem.

Többféle okból esett a választásom őrá. Először is, mert biokémikus,tehát érti, amit mondok neki, legalábbis egy részét. Másodszor, mert tudírni; legalábbis megjelent néhány érdekes könyve - ami persze nemugyanaz. Nem én voltam az első, akinek abban a kitüntetésben volt része, hogy

találkozott a Lúddal. A Lúd egy Ian Angus MacGregor nevezetűgyapottermelő farmeré volt, mielőtt állami tulajdonba ment át.

A farmer 1955 nyaráig tucatnyi levelet írt a mezőgazdaságiminisztériumnak, és a lúdtojások kikeltéséről kért felvilágosítást. Aminisztérium elküldött neki minden hozzáférhető könyvet, ami etárggyal összefüggött, de a gazda levelei egyre lelkesebben s nyíltabbanutaltak „barátjára”, a terület kongresszusi képviselőjére. Nekem annyi közöm van a dologhoz, hogy a mezőgazda-sági

minisztérium alkalmazásában állok. Minthogy 1955 júliusában résztvettem San Antonióban egy tanácskozáson, főnököm megkért,szakítsam meg utamat MacGregornál, és nézzem meg, mit segíthetnékneki.

1955. július 14-e volt, amikor megismertem a Ludat.Először MacGregort ismertem meg. Ötven-valahány éves, árkolt arcú

férfi volt, csupa gyanakvás. Átnéztem az összes felvilágosítást, amitelőzőleg kapott, azután udvariasan megkérdeztem, láthatnám-e a libáit.

Így szólt:- Nem libák, mister; csupán egyetlen liba.Erre megkérdeztem:- Láthatnám azt az egyetlen libát?

összehúzódott, és csöndes küzdelmet folytatott önmagával. - Jöjjön

velem.Kimentem vele egy ólhoz a ház mellett; szögesdrót kerítés és bezárt

ajtó vette körül, és egyetlen liba volt benne: a Lúd.- Ez a LÚD - így mondta, szinte hallani lehetett a nagybetűket.Rábámultam az állatra. Olyan volt, mint minden más liba, kövér,

önelégült és ingerlékeny.MacGregor közölte:- És ez az egyik tojása. Inkubátorban volt. Semmi se történik. -

Előhúzta overalljának bő zsebéből. Valami különös feszültség' volt

abban, ahogy tartotta.Töprengtem. Valami nem volt rendjén a tojással. Kisebb éskerekdedebb volt a szokásosnál.

- Tessék, vegye el - mondta MacGregor.Érte nyúltam, elvettem. Illetve megpróbáltam elvenni. Annyi

erőfeszítéssel, amennyi egy tojásnak dukál, s az ott maradt, ahol volt.Több erő kellett hozzá, akkor aztán sikerült.

Most már tudtam, mi volt a furcsa abban, ahogyan Mac-Gregortartotta. Majdnem egykilós volt.

Csak néztem, mint nyomja le a tenyerem, MacGregor pedig

megeresztett egy sanyarú mosolyt.- Ejtse le - mondta.Én csak rábámultam a gazdára, erre aztán kivette a kezemből, és ő

maga ejtette le.. 'Lepottyant az ázott talajra. Nem tört össze. A fehér tojáshéj

megrepedt, ahol a tojás földet ért. Apró darabkák pattantak le róla, salóla tompa sárga színű anyag fénylett elő.

Megreszketett a kezem. Ujjaim semmi más mozdulatra nem voltak

Ám én kétszer olyan makacs voltam, s a végén aláírtam egy nyugtát, ő pedig kiterelt a kocsimhoz, ott állt az úton, amint elhajtottam, és követetta tekintetével.

A mezőgazdasági minisztériumban Louis P Bronstein az

Egy héttel a Lúd-kísérlet megkezdése után expedíció indult Texasba.Öt biokémikus ment - a hangsúly akkor még a biokémián volt, tudják -felszereléssel teli teherautókkal és katonaosztaggal. Én is velük tartottamtermészetesen.

Mihelyt odaértünk elvágtuk MacGregor farmját a külvilágtól Ez

54 Isaac Asimov: Libamájpástétom

8/10/2019 GALAKTIKA_066


A mezőgazdasági minisztériumban Louis P. Bronstein azosztályvezetőm. Jó viszonyban vagyunk, s úgy hittem, el tudom

magyarázni a dolgokat anélkül, hogy nyomban elme-gyógyászatimegfigyelés alá helyezzenek. Ennek ellenére nem vállaltam akockázatot, és úgy fogtam neki a ravasz trükkös tálalásnak, hogyegyszerűen letettem a tojást kettőnk közé.

így szóltam:- Ez egy sárga színű fém, réz is lehetne, épp csak nem az, mert

közömbös a koncentrált salétromsav iránt.Bronstein így felelt:- Ez valami csalás. Csak az lehet.- Csaló, aki valódi aranyat használ? Ne feledd, amikor megláttam ezt a

tojást, teljesen beborította az eredeti, töretlen tojáshéj. Kalcium-karbonát.

A Lúd-kísérlet kezdetét vette. Ez 1955. július húszadikán történt.Én voltam a felelős kutató kezdettől, és névlegesen egész idő alatt az

maradtam, noha a dolgok hamarosan túlnőttek rajtam.Ezzel az egyetlen tojással kezdtük. Átlagsugara 35 millimétert tett ki

(a leghosszabb átmérője 72 milliméter, a legkisebb átmérője 68milliméter) . Az aranyburok 2,45 millimé' tér vastag volt. Amikorkésőbb más tojásokat tanulmányoztunk, ezt az értéket elég magasnak

találtuk. Az átlagos vastagság 2,1 milliméteresnek bizonyultEzen belül csakugyan tojás volt. Szemre-szagra: tojás.Analizálták a részecskéket, és a szerves alkotóelemek meglehetősen

normálisnak bizonyultak. A fehérje 9,7 százalék albumin. A sárgájábana normális arányú vitellin, koleszterol, foszfolipid és karotin rejtett. Nemvolt elég anyagunk ahhoz, hogy a nyomelemeket megtaláljuk benne, deamikor több tojás állt rendelkezésünkre, ezt is megvizsgáltuk, és semmiszokatlan nem derült ki, ami a vitamin-, koenzim-, nukleotid-,kénhidrogén- és más csoportokat illeti.

Egyetlen fontos és jelentős abnormitás mutatkozott, s ez a tojásreagálása a hőre. A sárgája kis adagja, ha melegítették, szinte azonnyomban keményre főtt. Megetettünk egy egérrel egy adag keményrefőtt tojást. Túlélte.

Magam is elmajszoltam egy másik darabkáját. Valójában túl pici voltahhoz, hogy az ízét érezzem, de rosszul tettem tőle. Pusztán pszichoszomatikus alapon, biztos vagyok benne.

Boris W. Finley, a Temple Egyetem biokémiai tanszékéről.- hivatalunk tanácsadója - ellenőrizte ezeket a vizsgálatokat.A nyombani megkeményedésről ezt mondta:

- Az, hogy a tojásproteinok ilyen könnyen változnak meg hő hatására,mindenekelőtt részleges természetellenesség-re vall, és a buroktermészetét figyelembe véve az a vétkes a nehézfém okoztafertőzöttségért.

Így hát a sárgája egy kis részében kielemezték a szervetlenalkotórészeket, s kiderült, hogy sok benne a klór-arany-savas ion, ez azegyetlen olyan ion, amely egyatomnyi aranyat és négyatomnyi klórttartalmaz, vegyjele: AuCU. (Az arany jele, az „Au” az arany latinnevéből - „aurum” - származik.) Amikor azt mondom, hogy nagy volt aklór-aranysa-vas iontartalma, ezt úgy értem, hogy 3,2 ezrelék volt

benne, vagyis 0,32 százalék. Ez épp elég magas ahhoz, hogy föl nemoldódó „arany-protein”- vegyületet alkosson, amely azután könnyenmegszilárdul.

Finley így szólt:- Nyilvánvaló, hogy ez a tojás nem tud kikelni. Mint ahogy más

hasonló tojás se tud. Megmérgezi a nehézfém. Az arany csillogóbb azólomnál, de éppoly mérgezően hat a proteinokra.

Rosszkedvűen adtam igazat neki:

Mihelyt odaértünk, elvágtuk MacGregor farmját a külvilágtól. Ezszerencsés dolog volt, mármint a biztonsági intézkedések, amelyeket

kezdettől fogva foganatosítottunk. Az indok az elején téves volt, de azeredmény végül mellette szólt.

A minisztérium azért akarta kezdettől titokban tartani a Lúd-kísérletet,mert még mindig úgy vélték, lehet, hogy ügyes csalás, s ha az, nemakarták megkockáztatni a rossz sajtót.

Ha pedig nem csalás, akkor nem kockáztathatták meg asajtószaglászást, ami bizonyosan túltett volna minden addigi liba-aranytojás történeten.

Csak a Lúd-kísérlet kezdete után jóval, bőven a MacGregor farmjáratörtént érkezésünk után vált világossá az ügy valódi jelentősége. ..

MacGregornak persze nem volt ínyére, hogy az emberek és afelszerelés ott van a nyakán. Nem örült, amikor közölték vele, hogy aLúd állami tulajdon. Attól se volt elragadtatva, hogy begyűjtik a tojásait. Nem tetszett neki, de egyetértett vele - ha ugyan egyetértésnek

nevezhető az olyan tárgyalás eredménye, amelyet úgy folytatnak le,hogy az ember istállójának szegzett géppisztolyokkal és szuronyokkaltízen vonulnak fel a vita közben.

Természetesen kártérítést kapott. Mit számít a pénz a kormánynak?A Ludat éjjel-nappal őrzés alá helyezték, és haditörvényszékkel

fenyegették azt, aki hagyja, hogy bármi baja essék. Ha azok közül akatonák közül olvassa valaki ezt a cikket, hirtelen megérti majd, mizajlott ott. S ha igen, alighanem lesz annyi esze, hogy tartsa a száját.Feltéve legalábbis, ha tudja, mi az érdeke.

A Lúd vérét minden lehetséges vizsgálatnak alávetették.Két százezred rész (0,002 százalék) klór-aranysavas iont tartalmazott.

A májhoz vezető vénából vett vérben több volt, mint másutt, majdnemnégy százezred rész.

- A máj - morogta Finley.

Albert Nevis, Purdue-ból, gumicsövet erőltetett le a Lúd gyomrába - amadár hevesen tiltakozott az eljárás ellen - azzal az elképzeléssel, hogymegvizsgálja a táplálék útjának tartalmát. Ez volt az egyik rutinszerűkutatásunk az exogén arany megtalálására.

Csakugyan találtunk aranyat, de csak nyomokban, és minden okunkmegvolt annak föltételezésére hogy ezek a nyomok kísérték az

Isaac Asimov: Libamájpástétom 55

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Röntgenfelvételeket készítettünk. A negatívon a máj ködös,halványszürke tömeg volt, világosabb a körülötte lévő belső részeknél,több röntgensugarat nyelt el, mert több aranyat tartalmazott.

A vérerek világosabbnak mutatkoztak, mint maga a máj, a petefészkek pedig teljesen fehérek voltak. Egyáltalán nem jutottak át rajtuk aröntgensugarak.

Érthető volt, s Finley az első jelentésben ezt oly nyíltan leszögezte,ahogyan csak lehet. A jelentés egy részlete, más szavakkal, így szólt:

„A klór-aranysavat a máj választja ki a véráramba. A petefészkekcsapdául szolgálnak az ionnak, amely ott fémes arannyá redukálódik, és burokként vonja be a kifejlődő tojást. Viszonylag magas koncentrációjúredukálatlan klór-aranysavas ion hatol be a kifejlődő tojás tartalmába.Semmi kétség: a Lúd ezt a folyamatot arra használja fel, hogymegszabaduljon az aranyatomoktól, amelyek, ha fölgyülemlenének,kétségtelenül megmérgeznék. Tojáshéj általi kiválasztódás: újdonság azállatvilágban, sőt egyedülálló, de tagadhatatlan, hogy ez tartja életben aLudat. Sajnos azonban a petefészek olyan mértékben mérgezett, hogy

kevés tojást tojik, valószínűleg nem többet, mint amennyi ahhozelegendő, hogy. megszabaduljon a felgyülemlő aranytól, s az a kevés isképtelen a kikelésre.”

Ez volt minden, amit írásba adott, de nekünk, többieknek hozzátette:- Így csak egyetlen, rendkívül zavarba ejtő kérdés marad.Tudtam, mi az. Valamennyien tudtuk: Honnan jön az arany?Egy darabig nem született válasz e kérdésre, csupán néhány negatív

bizonyíték. A Lúd táplálékában nem volt észlelhető arany, set t l ú k i k l k t tl l lh t tt l A kö ék

megvolt annak föltételezésére, hogy ezek a nyomok kísérték azemésztési kiválasztást, így tehát endogén - vagyis belső elválasztású -eredetűek.

Viszont fölbukkant valami más, illetve a hiánya.Ott voltam, amikor Nevis bejött Finley irodájába, abba az ideiglenes

épületbe, amelyet sebtében építettünk föl, szinte közvetlenül a libaólmellett. Nevis így szólt:- A Lúdnak igen alacsony az epesavpigmentje. A nyombéltartalom

szinte semennyit se mutat ki belőle.Finley a homlokát ráncolta, és ezt mondta rá:

- A májfunkció alighanem ki van ütve az aranykoncentráció miatt.Valószínűleg egyáltalán nem választ ki epesavat.- De kiválaszt - mondta Nevis. - Epesavak normális menoyiségben

találhatók. Legalábbis csaknem normális mennyiségben. Csak azepepigmentek hiányoznak. Fekál-analízist is végeztem, és ezmegerősítette. Nincsenek epe-savpigmentek.

Hadd magyarázzak el valamit ezen a ponton. Az epesav-pigmentekszteroidok, amelyeket a máj választ ki az epébe, és azon át szivárognak avékonybelek felső végébe. Ezek az epesavak detergensszerű molekulák,amelyek segítenek emulgálni az étrendünkben előforduló zsiradékot -

vagy a Lúd étrendjében előfordulót -, és parányi buborékok formájábanosztják el a nedves béltartalomban. Ez az elosztás, vagy ha úgy tetszik,homogenizálás, könnyíti meg a zsiradék megemésztését.

Az epesavpigmentek, amelyek a Lúdnál hiányoztak, valami egészenmások. A máj hemoglobinból készíti őket, a vérvörös, oxigént vivő proteinjéből. Az elhasznált hemoglobin megtörik a májban, a vérsejtleválik. A hem egy porfirin nevezetű szögletes molekulából áll,közepében egy vasatom. A máj kiveszi belőle a vasát, és elraktározzakésőbbi föl-használásra, azután széthasítja a megmaradt szögletes

molekulát. Ez a hasadt porfirin az epesavpigment. Barnás vagy 'Zöldes aszíne - ez további kémiai változásoktól függ -, és az epében választódikki.

Az epepigmentet a test nem használja föl. Hulladékként szivárog azepébe. Áthalad a beleken, és a faecesszel távozik. Voltaképp „azepepigment határozza meg az ürülék színét.

Finley szeme fölragyogott. Nevis azt mondta:- Úgy látszik, a porfirin bontóanyagcseréje nem követi a szokott

folyamatot a májban. Nem így látod? '

Bizony, így láttam magám is.Ezután őrületes izgalom keletkezett. Ez volt az első bon-tóanyagcserei

rendellenesség a Lúdnál, nem közvetlen összefüggésben az arannyal.Májboncolást végeztünk (ezt azt jelenti, hogy lenyúltunk a Lúd

májáig, és kimetszettünk belőle egy henger alakú szilánkot) . Ezfájdalmat okozott ugyan a Lúdnak, de nem ártott neki. Vérmintákat isvettünk.

Ezúttal hemoglobint szigeteltünk el a vértől, a májmintánkból pedigkis mennyiségű citokrómot. (A citokrómok oxidálódott enzimek,

amelyek ugyancsak tartalmaznak hemet.) Különválasztottuk a hemet, ésegy része savas oldatban csillogó narancsszínű anyaggá csapódott le.1955. augusztus 22-én öt mikrogrammunk volt már ebből a vegyületből.

A narancsszín vegyület hasonlított a hemhez, de nem hem volt. Ahemben lévő vas lehet kétszeres töltésű vastartalmú ionból (Fe++) vagyháromszoros töltésű vastartalmú ionból (Fe+ + + ) , ez utóbbi esetben avegyület neve hematin. (A vegyjel a vas latin nevéből - „ferrum”'-származik.)

A hemből általunk leválasztott narancssárga vegyületben megvolt

Úgy látszott: a máj nem hasítja epesavpjgmentté a hemet. Hanemauremmé alakítja át; arannyal helyettesíti a vasat. Az aurem a klór-aurátionnal karöltve belép a véráramba, és továbbhalad a petefészkekhez,ahol az arany kiválik, és a molekula porfirinadagját elrendezi valami.,eddig még meg nem állapított folyamat.


8/10/2019 GALAKTIKA_066


További elemzések kimutatták, hogy a Lúd vérében lévő arany 29

százaléka klór-aurát ion formájában kerül be a plazmába. Avisszamaradó 71 százalékot a vörös vértestecskék viszik magukkal„auremoglobin” formájában. Megkíséreltük a Ludat radioaktív aranynyomaival etetni, hogy radioaktivitást találjunk a plazmában és atestecskékben, s lássuk, miként bánnak el az auremoglobin molekulákkala petefészkekben. Úgy véltük, az auremoglobinnak sokkal •lassabbankellene elhasználódnia, mint a föloldódott klóraurát ionnak a plazmában.

A kísérlet azonban megbukott, mert nem leltük meg a radioaktivitást.Ezt a tapasztalatlanságunknak tulajdonítottuk, egyikünk se volt ugyanisizotópszakember, s ez elég nagy kár, mert ez a sikertelenség jelzésértékűvolt, s azzal, hogy nem ismertük fel, veszítettünk néhány hetet.

Az auremoglobin természetesen haszontalan volt az oxigén szállításaszempontjából, de csupán a vörös vérsejtek hemoglobinjának alig 0,1százalékát tette ki, s így nem volt szerepe a Lúd légzésében.

S még mindig nyitva állt a kérdés: honnan ered az arany? Nevis dobta be az első, alapvető feltételezést.

- Meglehet, a Lúd nem arannyal pótolja a vasat - mondta azon amegbeszélésen, amelyet a csoport 1955. augusztus 25-én tartott. -Meglehet, hogy arannyá változtatja a vasat.

Mielőtt Nevist személyesen megismertem azon a nyáron, tudtam márróla a publikációiból - témaköre az epekémia és a májfunkció -, ésmindig is óvatos, világos gondolkodású tudósnak tartottam. Majdnemtúlságosan is óvatosnak. Az ember nem is hinné róla egy percig se, hogyefféle, teljesen nevetséges kijelentést tegyen.

S ez mutatja a Lúd-kísérlet akkori kétségbeesett és demoralizálthelyzetét.

A kétségbeesés abból eredt, hogy az aranynak nem volt honnan, a szószoros értelmében honnan jönnie. A Lúd napi 38,9 gramm aranyatválasztott ki, éspedig hónapokon át. Annak az aranynak jönnie kellett

valahonnan, és minthogy ez kizárt, teljességgel kizárt, valamiből létrekellett jönnie. A demoralizáltság, amely e második lehetőséghez vezetett bennünket, abból eredt, hogy szembe kellett nézzünk a Lúddal, amelyaranytojást tojt; a tagadhatatlanul létező LÚDDAL. S ezáltal mindenlehetségessé vált. Valamennyien egy tündérmesevilágban éltünk, ésvalamennyien úgy reagáltunk rá, hogy elveszítettük valóságérzékünket.

Finley komolyan latolgatta ezt a lehetőséget:- A hemoglobin - mondta - belép a májba, és kijön egy darab

auremoglobin. A tojás aranyburkában az egyetlen tisztátalanság a vas. A

tojássárgájában két dolog van túlsúlyban: arany, természetesen, és némivas. Mindez iszonyúan zavaros, érthetetlen. Segítségre lesz szükségünk,emberek.

Csakugyan szükségünk volt, s ez jelentette a kutatás harmadikszakaszát. Az első szakasz annak idején mindössze énbelőlem állt. Amásodik a biokémikusok testülete. A harmadik, a legnagyobb s mindközül a legfontosabb a magfizikusok inváziója lett.

1955. szeptember 5-én megérkezett John L. Billings a kaliforniaiegyetemről. Hozott magával fűszereket, a többi a következő hetekre voltvárható. Újabb ideiglenes építmények emelkedtek.

Már láttam magam előtt, hogy egy éven belül valóságos kutatóintézet jön létre a Lúd körül.

Az ötödik este Billings is részt vett megbeszélésünkön.Finley elmondta neki az eddigieket, és közölte:- Nagyon sok komoly problémával függ össze ez a vasból aranyat

gondolat. Hogy mást ne mondjak, a Lúdban lévő vastartalomösszmennyisége csak félgrammos nagyságrendű, mégis napi negyvengramm arany készül belőle.

De nemcsak gondolkodott. Egyik tette az volt, hogy izolálta a Lúdfriss hemmintáit, hamuval fedte be, és a vas-oxidot Brookhavenbeküldte izotópanalizisre. Nem volt meghatározott ok erre a vizsgálatra.Csupán egyetlenegy volt a számos egyéni kutatás közül - ám ez hoztameg az eredményt.

Amikor az adatok visszaérkeztek, Billings elrágódott rajtuk. Közölte:- Nincs Fe56.

- És egyéb izotópok? - kérdezte nyomban Finley.- Mind jelen van - mondta Billings - kellően viszonylagos adagokban,de kimutatható Fe56 nincs.

Újra magyaráznom kell: a vas, úgy, ahogy a természetben előfordul,négy különféle izotópból áll. Az izotópok atomok változatai, egymástólatomsúly tekintetében különböznek. Vasatomok, amelyeknek atomsúlya56, vagyis az Fe56 a vas összes atomjának 91,6 százalékát teszi ki. Atöbbi atomnak 54, 57 és 58 az atomsúlya.

A Lúd hemjének vastartalma csupán Fe54, Fe57 és Fejből állt. Akövetkeztetés nyilvánvaló. Az Fe56 eltűnik, a többi izotóp nem, s ez azt

jelenti, hogy nukleáris reakció megy végbe. Egy nukleáris reakcióelvihet egyetlen izotópot, a többit békén hagyja. Egy közönséges vegyireakciónak, bármely vegyi reakciónak valamennyi izotópot egyarántkellene érintenie.

- De hát ez energiaszempontból lehetetlen - mondta Finley.Enyhe gúnnyal mondta ezt, Billings bevezető megjegyzésén járt az

esze. Mi, biokémikusok, nagyon is tudtuk, hogy sok reakció zajlik atestben, amelyhez energiafelhasználás szükséges, és hogy erről egy

energiaigényes reakció elhasznál. Ha csak árnyalatnyival is kevesebbettermel, akkor nem indul be a teljes reakció. Ha csak kicsivel is többettermel, akkor az érdekelt magrészecskék csillagászati számát tekintetbevéve, a többletenergia egy másodperc töredéke alatt szétdurrantaná aLudat.

- Tehát? - kérdezte Finley.


8/10/2019 GALAKTIKA_066


y- Tehát a lehetséges reakciók száma nagyon behatárolt. Csupán

egyetlen elképzelhető módszert sikerült találnom. Az oxigén-18, ha vas-56-tá alakítják át, elég energiát termel ahhoz, hogy a vas-56-ot arany-197-té formálja. Olyan ez, mint legurulni egy hullámvasút lejtőjén ésfölszaladni a másikon. Ki kell próbálnunk ezt.

- Hogyan?- Először, mondjuk, ellenőrizzük a Lúdban lévő oxigén izotóp-

összetételét.Az oxigén három stabil izotópból áll, többségük O16. Az O18 csupán

minden kétszázötvenedik oxigénatom.

Másik vérminta. Víztartalmát lepárolták légüres térben, és egy részéttömegspektográffal vettük szemügyre. Volt benne O18, de csupánminden 1300-adik oxigénatomban. A várt O18 nyolcvan százaléka nemmutatkozott.

Billings így szólt:- Ez megerősítő bizonyíték. Az oxigén-18 elhasználódik. Állandóan

benne van az élelemben és vízben, amellyel a Ludat táplálják, de mégiselhasználódik. Arany-197 keletkezik. A vas-56 az egyik közvetítő, ésmivel az a reakció, amely vas-56-ot használ föl, gyorsabb, mint az,amely előállítja, nincs esély, rá, hogy elérje a kimutatható

koncentrálódást, s az izotópanalízis igazolja, hogy nincs jelen. Nem nyugodtunk bele, újra próbálkoztunk. Olyan vízen tartottuk a

Ludat, amelyet egy héten át 0,8-cal dúsítottak. Az aranytermelés szinteazonnal megugrott. S a hét végére 45,8 grammot állított elő, s közben atestében lévő vízben nem volt több O16-tartalom, mint azelőtt.

- Semmi kétség - mondta Billings.Lecsapta ceruzáját, és fölállt.- A Lúd: élő nukleáris reaktor.

A Lúd - nyilvánvaló - mutáció.Mutáció, amely egyebek közt sugárzásra vall, a sugárzás pedignapirendre hozta az 1952-ben és 1953-ban, MacGregor farmjától párszáz mérföldnyire lezajlott nukleáris kísérleteket. (Ha az olvasónakeszébe jut, hogy Texasban nem végeztek nukleáris kísérleteket, azcsupán két dolgot bizonyít: nem mondok el mindent önöknek, és önöknem tudnak mindent.)

Kétlem, hogy az atomkorszak történetében valaha is folyt aháttérsugárzásnak olyan alapos elemzése, a talaj radioaktív sugárzásánakolyan szigorú átvizsgálása.

Áttanulmányoztuk a régebbi feljegyzéseket, bármily szigorúantitkosak voltak is. Addigra már a Lúd-kísérletet kiemelt jelentőségűneknyilvánították.

Még az időjárás-jelentéseket is ellenőrizték, hogy kövessék a széljárásta nukleáris kísérletek idején.

Két dolog derült ki.Az egyik: a farmot ért sugárzás valamivel nagyobb volt a normálisnál.

Sietve teszem hozzá: nem annyira, hogy bármi kárt okozott volna. Ámvoltak jelek rá, hogy a Lúd születése idején a farmot legalább kétradioaktív eső arra húzódó széle érte. Megint sietek hozzátenni: semmiigazán káros nem volt benne.

A másik: a Lúd a farm minden libája közül, valójában a farm mindenmegvizsgálható élőlénye közül az egyetlen volt, amelyen nem lehetettradioaktivitást kimutatni. Tehát így tekintsék: mindenen ott volt aradioaktivitás nyoma; ez értendő háttér-radioaktivitáson. Ám a Lúdonnem.

Finley 1955. december 6-án jelentést küldött, amelyet akövetkezőkben foglalhatok össze:

erőkkel, mint a rendes kémiai reakciókkal kapcsolatos erők, amelyeketaz enzimek általában katalizálnak.Az átfogó nukleáris átalakulás: oxigén-18-ból arany-197-té. Az

oxigén-18 bőségesen van jelen környezetében, jelentős mennyiségbenvan a vízben és minden szerves táplálékban. Az arany-197 a petefészkeken át választódik ki. Az egyetlen ismert közvetítő a vas-56; saz a tény, hogy a folyamat során auremoglobin formálódik, annakgyanúját veti föl bennünk, hogy a közreműködő enzim vagy enzimekhemet használnak föl pótlásul.

Meglehetősen sokat gondolkodtunk azon. mekkora hatással lehet ez az

átfogó nukleáris átalakulás a Lúdra. Az oxigén-18 nem árt neki, azarany-197-től pedig nehéz megszabadulnia, potenciálisan mérgezettéválik, és ez okozza terméketlenségét. Létrejötte alighanem a nagyobbveszély elkerülésének eszköze. Ez a veszély ...”.

De ha csak olvassa ezt a jelentést az ember, minden milyennyugodtnak, szinte mélázónak tűnik. Valójában azonban soha nemláttam még embert, aki közelebb állt volna a gutaütéshez, s azutántúlélte volna, mint Billings, amikor értesült radioaktív kísérleteinkről,amelyeket fentebb meséltem el önöknek - azokról, amelyek során nemállapítottunk meg radioaktivitást a libában, s így az eredményt mintértéktelent félrelöktük.

Újra meg újra megkérdezte tőlünk: hogyan is tekinthettük jelentéktelen dolognak azt, hogy nem találtunk radioaktivitást?

- Olyanok vagytok, mint az a tejfölösszájú riporter, akit elküldenek,hogy tudósítson egy előkelő esküvőről, ő meg visszajön és közli: nincsanyaga, mert a vőlegény nem érkezett meg. Radioaktív arannyaltápláltátok a Ludat, és elveszítettétek. Ráadásul nem derítettetek föltermészetes radioaktivitást a Lúd körül Se carbon 14 et Se kálium 40

- Hasznos? Maga a gyönyörűség! A tökéletes védelem az atomkorellen. Ide figyelj, az oxigén-18 arany-197-té való átalakulásánakoxigénatomonként nyolc és még valamennyi pozitront kellenefölszabadítania. Ez nyolc és még valamennyi gammasugarat jelent,mihelyt egy-egy pozitron elektronnal kombinálódik. És gammasugári A Lúd il á ké á h él t l ül lj l


8/10/2019 GALAKTIKA_066


sincs. A Lúd nyilván képes rá, hogy veszélytelenül nyelje el a

gammasugarakat.Gammasugarakkal kezeltük a Ludat. Mikor ennek szintje emelkedett, aLúd kissé belázasodott, erre rémülten abbahagytuk. Igaz, csak láz volt,nem sugárzásbetegség. Másnapra lement a láz, s a Lúd makkegészségeslett.

- Tisztában vagytok vele, mire jutottunk? - kérdezte Billings.- Tudományos csoda - mondta Finley.- Barátom, nem látod a gyakorlati alkalmazását? Ha végére tudnánk

járni a mechanizmusnak, és laboratóriumban előállíthatnánk a mását,megkapnánk a radioaktív hamu elhelyezésének tökéletes módszerét.Annak, hogy nem lépünk előre a legszélesebb körű atomgazdaság felé,az a legkomolyabb akadálya, hogy azon fáj a fejünk: nem tudunk mitkezdeni a folyamatban létrejövő izotópokkal. Rostáljuk meg nagytartályokban enzimkészítményeken, és meg van oldva. Járjanak a végéree mechanizmusnak, uraim, és nem kell többé a fejünket törnünk azatomhulladék miatt. És védelmet találunk a sugárbetegség ellen.Változtassanak valahogy a mechanizmuson, és Ludaink lesznek,amelyek bármely szükséges elemet létrehoznak. Mi a véleményük urán-235-ös tojáshéjakról? A mechanizmust kellene ismernünk! A

mechanizmust!Ültünk ott mindahányan, s a Ludat bámultuk.Ha legalább kikelne a tojás! Ha lenne legalább egy nukleáris reaktor

libatörzsünk!- Nyilván megesett már előzőleg is - mondta Finley. - Valahol

keletkezniük kellett az efféle Ludakról szóló legendáknak.- Várni akarsz? - kérdezte Billings.Ha lenne egy csapat ilyen Ludunk, nekiállhatnánk szétszedni

némelyiket. Tanulmányozhatnánk a petefészküket. Szövetmetszeteket ésszövethasonmásokat preparálhatnánk.

Semmi haszna nem lenne.A máj szövete az általunk kipróbált körülmények között nem reagált

oxigén-18-cal.De hát akkor érintetlen májat áraszthatnánk el. Intakt embriókat

tanulmányozhatnánk, figyelhetnénk, miként fejlődik ki bennük amechanizmus.

De egyetlen Lúddal ezt mind nem tehetjük. Nem merjük megölni a Ludat. A Ludat, amely az aranytojásokat tojja.A titok ennek a kövér Lódnak a májában rejlett.

Egy hízott liba mája! Paté de foie gras! Libamájpástétom! A miszámunkra nem ínyencfalat! Nevis elgondolkodón így szólt:- Ötletre van szükségünk. Valami radikális új irányzatra. Valami döntő

gondolatra.- Ha csak beszélünk róla, nem jön el - mondta Billings csüggedten.Én meg kínomban viccelődni próbáltam:.- Meghirdethetnénk az újságokban! - S erről eszembe jutott valami: -

Tudományos-fantasztikus irodalom! - mondtam.| - Tessék? - így Finley.

- Ide figyelj: a tudományos-fantasztikus folyóiratok közölnek beugratócikkeket. Az olvasók tréfának tekintik őket. Érdekli őket. - Beszéltemnekik azokról a cikkekről, amelyeket Asimov írt, s amelyeket olvastamvalaha.

Hűvösen elutasító volt a hangulat.- Még a biztonsági szabályokat se szegnénk meg - mondtam -, mert

senki se hinné el. - Azokról az 1944-es időkről meséltem nekik, amikorCleve Cartmill írt egy novellát, s megírta benne egy évvel a valóság előtt

Meg kellett győznünk Washingtont; azután megkerestem JohnCampbellt, a folyóirat szerkesztőjét, ő pedig előkerítette Asimovot.

Most pedig elkészült a cikk. Elolvastam, jóváhagyom, és arra biztatomönöket: egy szavát se higgyék. Kérem önöket, egy szavát se.

Csak ... Nincs valami ötletük?


8/10/2019 GALAKTIKA_066


Fencsik Flóra fordítása Zsigovics Iván rajzai

KÉPZÔMÛVÉSZET

8/10/2019 GALAKTIKA_066


KUCZKA PETER

PATRICK WOODROFFE

Már első Science fiction címlapjai szenzációtkavartak. Semmi közük nem volt a megszokottűrhajókhoz, robotokhoz, gülüszeműszörnyekhez, szkafanderekben mászkáló,sugárpisztolyos hősökhöz. Frederik Pohl Egymillió nap című könyvének borítóján nagy,fekete háttér előtt barna és kék foltok vibráltak,mint víz színén az olaj, bennük egy földgolyó,amelyet meztelen emberi testekből gyúrtak

össze. Kicsit távolabb a Hold ragyogott, fehérfényben zöld, széttöredezett gömb, egyfájdalmas arcú csecsemő burka.

Hasonlóak voltak a többiek is. Inkábbszürrealista műalkotások, szimbólumok avégtelen és bizonytalan térben, és nem ascience fiction sablonjai. A nézőket, illetve akönyvek vásárlóit megragadták. Akkoribantörtént ez, amikor új szelek kezdtek fújdogálnia sci-fi könyvkiadásban és képző-művészetben.Brian Aldiss szürrealista festők Max Ernst,Paul Klee, Salvador Dali és mások műveit tettehíres Penguin-sorozatának borítóira, Chris Fossmeghökkentően hiteles űrhajókat röpített avilágűrbe, japán, angol, amerikai festők„pszichodelikus" színeket kevertek a palettájukon, a NASA pedig arra kérte őket,hogy tudományos pontosságú és hitelességűképeken ábrázolják a világűr és az űrkutatás

objektumait. Nem sokkal ezután indult útjára aScience Fiction Monthly című magazin, a világegyik legérdekesebb lapja, a nagy formátumúújság, amely plakátméretű reprodukciókon jelentette meg az akkori fiatalok, aharmincévesek nemzedékének újszerű ésvalóban művészi értékű festményeit.

Velük egy időben bukkant fel Patrick

kisujjában volt a karcolás, a lágyalap, afoltmarás, a repesztés, a hidegtű, a borzolás ésa pontozás minden fogása. Túl volt már plasztikai próbálkozásain, túl volt hatalmasméretű triptichonján, amelyen az emberiségtörténelméről, jelenéről és jövőjéről alkotottgondolatait és érzelmeit foglalta össze. Már írtés rajzolt egy mesekönyvet, amely egy furaállatkának, egy csigaházban lakó elefántnak a

kalandjait mondta el.

Kinyíltak előtte a könyvművészet kapui. Elsőcímlapja után sorban kapta a megbízásokat.Címlapokat festett Michael Moorcock, ArthurClarke, Brian Stableford, Poul Anderson, A.Merritt, Piers Antony és mások sci-fíregényeihez, detektívtörténetekhez,rémhistóriákhoz, szuperhősök kalandjaihoz.Mindezekben mindig új, szokatlan és meglepővolt. Hanglemezborítók következtek.

Beethoven zenéje ugyanúgy nem volt idegen

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Az űrhajóban egy információtárolóhelyiséget, úgynevezett „könyvtárat” istalálnak. A hatalmas anyag azt bizonyítja, hogyaz idegen kultúra több ezer, de talán többmillió éves. Hozzákezdenek a jelekmegfejtéséhez. Hosszú és fárasztó munka utánÚj-Tokióban Celia Hiroshige csoportja sikert

62 Képzőművészet

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Új Tokióban Celia Hiroshige csoportja sikert

ér el, megértik a jelek egy részét, majd enneksegítségével lefordítják A Kozmogónia ÖtKönyve című szöveget, amelyideogrammokkal írott anyag, s tulajdonképpenaz idegenek Bibliája vagy annak egy része.

Hamarosan közzéteszik a megfejtésimunkálatokról írott beszámolókat, aztán magáta szöveget, amelyet a szilikonkapszulákbólelőhívott képekkel illusztrálnak, és amelyhez

mellékelik a kristályokon tárolt, szintén az ÖtKönyvhöz tartozó zeneműveket.Ez tehát a Pentateuch. írta és illusztrációit

festette Patrick Woodroffe, zenéjét DaveGreenslade komponálta. A szövegből, aképekből és a zenéből valóban kirajzolódnakaz idegen kultúra körvonalai, az idegen,értelmes lények világról alkotott korai, mitikuselképzelései, profetikus látomásai.

Az Öt Könyvben először „az űr első

gyümölcseit” ismerjük meg, a második „az elsőélő dolgokról szól, amelyek nem voltakistenek”, a harmadikból megtudjuk, hogy„hogyan éltek az Isten által teremtett és nemteremtett lények”, a negyedik könyvben „Istenvégső teremtményeivel" találkozunk.

Kiderül a könyvekből, hogy az idegeneknaprendszerében saját bolygójukon kívül méghét égitest kering, nem lehet azonban pontosanmeghatározni, hogy ezek között hány bolygó éshány hold van, mert a leírások mindegyiketholdnak tekintik. És egyúttal élő személynek,istenségnek is. A Nap a fény és az élet atyja,eleme az ezüst, színe a fehér. A szülőbolygó -mint nálunk a Föld - neve Kis Csillag, azEmber Eredete, Félút a fény és a sötétségközött, színe a szürke, eleme az ón. A holdaknevei: Beltempest, Selfinn, Üveg, Verdrinn,Ember, Ildrinn és Sötétség. Minden holdhoz

szín és elem tartozik. Vannak köztük istennők,többnyire istenek követői, s ebből arrakövetkeztethetünk, hogy az idegenek patriarchális rendszerben éltek. Különösenfontos személyiség a hetedik hold, a Sötétség,amely démonikus alak, színe a fekete, eleme avas, az ember sorsának meghatározója, a Naptól legtávolabbra eső égitest, örökké azidegen Föld árnyékában. A mitológiában ez ahold igen fontos szerepet játszik, háborúk,

szerencsétlenségek, katasztrófák előidézője, azidegenek történelmének főszereplője.

A Pentateuch az idegen, értelmes faj bukásának szimbolikus leírásával végződik.Iszonyatos fegyverek jelennek megtörténelmükben, s nyomukban a pusztulás.Bolygójuk elsivatagosodik, lakhatatlanná válik.Menekülni kell

Közülük is kiemelkedik eredetiségével éssokoldalúságával Patrick Woodroffe és az avállalkozás, amely a Pentateuch címet kapta,és amely méltó legteljesebb elismerésünkre.

Képzőművészet 63

8/10/2019 GALAKTIKA_066


részben a jövő tömör, technikai

szakkifejezésekkel teli nyelvén íródott. A zeneidegen hangzású, az orgonamuzsikáhozhasonlít.

Bennünket most elsősorban Woodroffeillusztrációi, a szöveghez készített nagyméretűfestményei érdekelnek. A művész mindenkorábbi tapasztalatát, tudását, szakmaifelkészültségét megcsillantja ezeken a képeken. Nemcsak azt ábrázolja, hogy a földi űrhajókhogyan találkoznak az idegenek járművével, de

elkészíti a vizsgálatok műszaki rajzait, akönyvtárban talált, ideogrammokkal televésettfémtáblákat-, a. jelek megfejtésének táblázatát,s mindezt teljes hitelességgel. Még ezeknél isfontosabbak magához a Pentateuch szövegéhezkészített festmények. Fantasztikus állatok,növények, emberek nyüzsögnek ezeken aképeken végtelen tájakon idegen

mitológiájáról, szemléletéről kialakult

látomását velünk is érzékeltesse. Kitűnőrajztudás, hiperrealista megmunkálás, óriásiképzelet jellemzi ezeket a festményeket.Megvan bennük mindaz, amit Woodroffe aScience fictiontől és a fantasztikus irodalommás ágaitól megtanulhatott.

Az olvasót elkápráztatja az illusztrációk,illetve az egész könyv gazdagsága.

Másfél évtized alatt a science fictionképzőművészet szétfeszítette megszokott

kereteit. Túlnőtt a magazinok illusztrációin, azsebkönyvek címlapjain, az egésznekalkalmazott, alárendelt jellegén. Legjobbművészei önálló és csoportos kiállításokonvesznek részt, nem ritka az sem, hogyvisszahatnak az irodalomra, ötletet, gondolatot,ihletést adnak az íróknak. Gyönyörű kiállítású,sokszor bibliofil kivitelű mappákban

8/10/2019 GALAKTIKA_066


csatlakozást, és most várakoznia kell. Azt mondja, ő ősöreg, ugyanakkormég meg sem született. Hogy ő tulajdonképpen még nincs és mégis van,valahol alattunk és mindenütt. Ő nem más, mint önök és én, hamu ésfalevél, tenger és por, csillagok és fény, ám mindez rendezetlenül.

Azt állítja, telepata vagyok, rendkívüli eset. Elég furcsa. Ténylegtelepata lennék? Honnan vettem ezt a tulajdonságot? Még arról sincsfogalmam, örüljek-e ennek vagy sem. De hát neki csak tudnia kell, ő

- Tessék, Főnök!Hirtelen egy hajó csöppent a repülőtérre. A délutáni szendergést

hangosbeszélő verte fel. Ki is menekült a sivatagba, de az erőteljes hangott bömbölt mögötte, egészen a pálya széléig, odáig, ahol a raktárházakálltak. A délután visszafordult, hogy lerázza a hangokat.

A hőség maradt.„Húsz perc várakozás Kiarában. Utána tovább, Vega, Aldebaran,

Wolfgang Jeschke: Tizenkét perc és még néhány 65

8/10/2019 GALAKTIKA_066


ősöreg, már annyi mindent látott és hallott, pedig még egyáltalán megsem született. Lehet, hogy én vagyok az őse. Az ős-ős-őse, ki tudja,hányadrendű. Ki képes ezt tisztázni? Bolond dolog, nem?

Elmesélte nekem a történetét. Nagyon különös história. Éjszaka, mikorelcsöndesedik a város, mikor mindenki szunnyad a tetők alatt, s atelihold fényt árasztva úszik az égen, közvetlenül az elalvás peremén,akkor vagyok képes meghallgatni őt.

Óvakodom attól, hogy a szomszédaimnak elmondjam ezt a dolgot.Csak fintorognának, s titokban kinevetnének, mert egyszerűen nemértenék meg. Miért is értenék? Még az is lehet, hogy egyenesen bolondnak tartanának, ujjal mutogatnának rám. Éppen elégkellemetlenségem lehetne belőle.

Ám önöket nem ismerem, s ha nevetni akarnak, hát tegyék, egycseppet sem fáj nekem. Ujjal sem mutogathatnak rám, hiszen azt semtudják, mi a nevem, hol lakom. De elképzelhető, hogy az önök reakciójaegészen más . .. Talán nem is nevetnek. Talán megkönnyebbülvefellélegzenek, mert végre megkapták a bizonyosságot, hogy a sajátesetük nem egyedülálló. Talán nagyon is jól ismerik a történetemet,talán van albérlőjük, akinek titokzatossága megrémíti és fájdalommal

tölti el önöket.Igen, ebben biztos vagyok. Mert sokan vannak, akik az első szerkezetfelfedezésére várnak, mellyel visszatérhetnek otthonukba, a jövőbe. AJohannesburg Kapura várnak, ahogy az enyém elmondta. Olyan ez a miévszázadunk, mint egy hatalmas méretű, rettenetes váróterem, melybenott ülnek ők - láthatatlanul, árnyékszerűen. Néha megköszörülik atorkukat, néha sóhajtanak. Vagy elkezdenek egy suttogó beszélgetést.Mások meg alszanak, már semmi sem érdekli őket, már mindent láttak,sokat, túl sokat... Hát most várnak, míg az első vonat el nem indul.Csakhogy még a síneket sem fektették le. Borzasztó! Néha kapcsolatot keresnek velünk, hogy beszélgethessenek.Talán önök is hallják a hangjukat. Éjjel, mikor elcsöndesedik a város, s

a hold úszik a tetők fölött, akkor hallgatózzanak.Az álom peremén. Talán . . .Kiara és hőség.A hatalmas ablakok előtt pedig a délutáni repülőtér.- Egy jó, tisztességes esőre volna szükség, Gin. Tudod, olyan igazi

komoly esőre, zivatarra, amely aztán mindent benedvesít. Olyantisztességesen vizesre.

Szívesen és gyakran használta a „tisztességes” szót. Ő volt egyike azIDŐVÁLTÓ utolsó, öregemberi alkalmazottainak. Kövér volt,homokszín egyenruhát hordott, és erősen izzadt. Uniformisamegmerevedett a kicsapódó sótól, a színe csaknem olyan volt, mint a por a faleveleken, tarkítva az izzadság sötét foltjaival. Kopasz halántékavörösre égett a napon, idős ábrázatán ezer ráncocska nevetett.

- Itt nem engedélyeznek zivatart, Főnök. Az atmoszféra elektromoskisülései katasztrófát okoznának az IDŐVÁLTÓNÁL. Ezt magaéppolyan jól tudja, Főnök, mint én. Ebben a körzetben az IdőjárásiHivatal sohasem fog engedélyt adni zivatarra.

Gin magas volt, nyúlánk. Erőteljesen, hajlékonyán mozgott, és egycseppet sem izzadt. Bőre sima, hangja színtelen. Testét fém és plasztikalkatrészekből állították össze. Android volt.

- Igen, igen, sajnos én is tudom. Csak napfény, mindig ez az örökösnapfény. Még egy kis szellőt sem produkálnak ezek a szaros kölykök,még akkor sem, ha elepedünk ebben a bódéban. Azt kívánnám, csakegyszer essen, minden tilalom ellenére! Úgy bámulnának, mint a hülyék

Maga elé képzelte a jelenetet és elégedetten összedörzsölte a kezét

Berenice ..Az étterem suhogva a térre himbálódzott és leereszkedett. Frissesség

áradt belőle, szép színesre volt festve.Jöttek a vendégek, odaültek az asztalokhoz. Az egyik kilépett az

árnyékból, keresztülvágott a téren az IDŐVÁLTÓ felé.Az ügyfél hosszú hajat hordott, feltűnően szikár, sovány volt. Bőrszíne

sőt ét es, láthatóan idegen volt itt, és mintha még most is messze járnainnen. Nagy utazótáskáját a pattra állította.- Kérek egy utazást!Halkan mondta ki a rövidke mondatot, valahogy félénken, mint egy

gyerek, aki valami fontos dolgot akar vásárolni.A beszéde éppen olyan idegennek tűnt, mint az arca.

- Hová, kérem? - kérdezte Gin, perforálva egy program-lemezt.- 17 346 évvel Zahatopotk előttre kérem - válaszolt az idegen,

lepillantva poros cipőire. Sűrű, koromfekete haja volt, ő maga egészenfiatal, legfeljebb ha kétszáz éves. A tisztviselő, aki az esőre áhítozott,most ránézett, letörölte a verítéket homlokáról. Aztán így szólt:

- Ezen a területen már igen nagy a szóródásunk, akár egészen két évig

is terjedhet. Azonkívül ott még nem áll test a rendelkezésünkre. Tudja,tisztességes testre gondolok ... - Hirtelen felnevetett. - Maga Esper? -kérdezte.

Az idegen nem válaszolt. Csak felrántotta vállát, és határozatlanmozdulatot tett.

- Arra is felhívom a figyelmét, hogy a visszautazás csak körülbelülZah előtti 15 300 évtől lehetséges. Tehát hosszú várakozási ideje lesz.Tisztában van vele, mit jelent ez? Át tudja vészelni? - Arcán látszott,hogy komolyan aggódik az idegenért.

- Nagyon jól tudom - felelt az végre. - Felkészültem rá. Tudja,küldetésem van. Ott...

Abbahagyta, mintha máris sokat mondott volna. Aztán leszámolta azösszeget a pultra.

- Helyes . .. Nos, akkor figyeljen ide! - mutatott a tisztviselő a hátamögötti hatalmas időtáblázatra. - Mi jelenleg itt vagyunk. ..

Aztán ujjával messze visszaszáguldozott a színes jelzésekkel ésszámokkal borított idővonal mentén odáig, ahol a jelzések egyreritkultak, sőt még azokon is túl.

- Itt fog landolni. - Kis, kék színű mágneses lapocskát pattintott az

idővonalra, ahol az függve maradt. Gin közben belyukasztotta a pozícióta jegyként szolgáló programkártyába. - Innen kiindulva, kénytelenekvagyunk sodródni hagyni. Mintegy háromezer évet kell a visszatérésiidőpontra várakoznia.

A kövér ujjak ismét előretapogatództak az idővonalon.- Itt... - koppintott rá egy zöld jelzésre - 15 370 évvel Zah előtt találták

fel az IDŐVÁLTÓT, de csak hetven évvel később nyíltak meg a Kapukfölfelé, a mi idővidékünk felé, az utazóközönség előtt. A JohannesburgKaput ajánlanám. Az volt az első, valóban használható IDŐVÁLTÓ. Amaga korának technikai lehetőségeit figyelembe véve, nagyon precíz. 15

275 óta áll nyitva. Roppant megbízható. Az archeológusok éstörténészek Johannesburgot használják. Azzal még sohasem keltettmérgelődnünk Onnan biztonsággal visszahozzuk önt. Ha nem talál eloda, meg kell keresnie. Erre még könnyen rámehet néhány évszázad.Tehát az ön érdeke is, hogy pontos legyen. Mi itt mindig, minden időbenazok vagyunk ... Nos, akkor mindenről tájékoztattam.

- Igen ... Köszönöm, így bizonyára jó lesz. Majd igyekszem.Hát akkor jó időt kívánunk önnek!

Az idegen egyre elmosódottabbnak látta az androidot, aztán lebegnikezdett.

Az IDŐVÁLTÓ nekirugaszkodott. Mikor az elektródok tapogatózvaagyába hatoltak, olyan érzése támadt, mintha egy gyengéd kéz hosszúujjai simogatnák a fejét.

Elkezdődött a repülés.Sötét lett és hideg, ő meg egyre gyorsabban repült.Az idő korlátai...Csak az a gyengéd kéz a hajában tartotta őt a sötétségben. Tartotta,

8/10/2019 GALAKTIKA_066


hogy el ne essen, hogy el ne vesszen. Repült, egyre messzebb, át a hamués éjszaka lapályain, oda, ahol teste még por volt és falevél, virág és állatés én ... Csillag és fény, minden egyszerre, rendezetlenül.

Ájultan, hátrahajolva hevert a kabinban, miközben a középpontban aztaz irizáló foltocskát, amely az ő Énje volt vagy Énje lesz, váltókon éselágazásokon át kergette, transzformálta és felerősítette az elektronikusmodell. Repült, keresztül a hamu és éjszaka síkságain.

Álom és lanyha reflexek . . .Kiara és hőség.- Gin, ide nézz! Láttál már valaha is könyveket, tisztességes

könyveket?Belenyúlt a nagy, kopott utazótáskába, melyet az idegen a pulton

hagyott.- Tisztességes könyvek, bizonyára ősrégiek. - Óvatosan kiemelt egyet,

és megszagolta. - Valamilyen, nem tudom milyen szaga van ...Belelapozott. De a benne lévő jeleket nem ismerte. Megcsóválta a

fejét.- Különös ember, Gin. Ő maga is éppen olyan idegen, mint a könyvel.- Az emberek általában mind különösek - vélte szűkszavúan az

android, miközben a fénypontot figyelte az idővonalon.- Úgy gondolod?Közben a délután újra visszamerészkedett a repülőtérre. Kíváncsian

körülkóborolta az idegen hajót meg az étterem nyitott teraszán azárnyékos asztalokat.

Az idővonal fénypontja kialudt a célterületen. Gin váratlanulmegpördült.

- Főnök, tudom már!- Mit tudsz?- A célidőponton gondolkodtam. Úgy tűnt, valahonnan ismerem ezt a

dátumot. Most már tudom. Az történt, hogy akkor született, aki avilágot...- Na és aztán?- 17 346 ezért volt a kezdete ezen a bolygón egy régi időszámításnak.

Egy kultikus eseményhez kapcsolták.- Na és? Annál több oka lehet egy történésznek vagy szociológusnak,

hogy ott körülnézzen. Valószínűleg űrhajózási történész az illető. Azmostanában nagy divat.

- Az én emlékezetem szerint azokban az évszázadokban még nem voltűrhajózás.

- Igaz. Hát, valamit biztosan akar ott. Végeredményben ehhez semmiközünk. De ok nélkül csak nem fog majdnem háromezer év várakozásiidővel megalkudni. Az nem szórakozás, Gin, erről biztosíthatlak! Én bizony nem merném megkockáztatni, pedig már megéltem egyet-mástaz idővonal hosszában.

- Én is szívesen használnám az IDŐVÁLTÓT... - Gin csaknemvágyódva sóhajtotta el ezt a mondatot.

- Más sem hiányozna! Szerencsére a te gyengeáramú agyaddal ezlehetetlenség. Még jó, hogy így van, különben úgy kellene

összeszedegetni a hozzád hasonló ócskavasakat az évezredekről. Demondd csak - kissé csodálkozva fordult az android felé melyikgyengeelméjű elektronikus •programozott beléd ilyen rendkívülikívánságokat?

- Nem minden, amit érzek vagy elgondolok, programozott - válaszoltaGin. - Úgy látszik, Főnök, elfelejtette, hogy én a fejlődőképesmodellekhez tartozom.

- Jól van, jól van, csak fejlődj szépen! - mosolygott rá az öreg

Értem, Főnök.Az IDŐVÁLTÓ kibocsátott egy vezetősugarat, s az most a

Johannesburg-korszakban várakozott.Mikor végre betoppant oda az idegen, a szerkezet megvizsgálta,

regisztrálta és megállapította az egyező agyhullám-modellt. A kézmegragadta és visszacipelte, levelek és hamu, tenger és por, hideg éssötét fölött.

Kiara.Fénypont ragyogott fel a Johannesburg Kapu jelzésén. Visszafelé

8/10/2019 GALAKTIKA_066


vándorolt az idővonalon, hogy aztán a startjelzésnél - KIARA -IDŐVÁLTÓ - DÁTUM - kialudjon. Egyidejűleg csengőjelzéshallatszott.

- Máris itt van, Főnök! - jelentette az android, aki leellenőrizte akészülékeket.

- Éleszd fel őt, Gin. Ideállítok számára egy pohár vizet. Gondolom,egy sor nehéz szituáción mehetett keresztül.

Mikor az idegen kilépett a kabinból, támolygott.Mindketten észrevették, sötét bőre ellenére is, mennyire sápadt. Cipői

ugyanolyan porosak voltak, mint háromezer évvel ezelőtt.

- Nos - kérdezte a tisztviselő -, meg van elégedve? Tisztességesmunka, nemde? Szóródás nélkül! Pontosan tizenkét perc

Elégedetten elmosolyodott, s a kezelőtábla fölötti bonyolult óráramutatott, ahol az IDŐVÁLTÓ - RELATÍV - JELEN - CÉLIDŐ jelzőtáblák alatt fénykijelzésű másodpercmutatók száguldoztak aképernyőkön.

Az idegen addigra valahogy erőt vett magán. Bizonytalan pillantássalmegszemlélte a kombinált készüléket. A hivatalnok követte a tekintetét,és közbeszólt:

- Igen ... hát az első pillanatban nem egyszerű kiismerni. Azuniverzum standardidején meg ennek a bolygórendszernek a relatívidején kívül még több mint hétezer relatív időt mérünk. Pedig ez márnagyon öreg szerkentyű ... De mindenekelőtt igyon egy kortyot.

Utasa felé tolta a pulton a teli vizespoharat. Az idegen úgy tapogatta akezét, mintha fájna.

- Megsebesült?- Nem, semmiség ... - hárította el az.- Végre tudta hajtani a feladatát, vagy voltak nehézségei? - érdeklődött

jó szándékúan az öreg.

- Minden rendben ment - nyugtatta meg a vendég.- Ahogy előre elképzeltem. Csak ...- Igen, igen, sejtem! A várakozás!Az idegen erre csak a fejét rázta, de nem válaszolt. Szemei a

repülőtéren nyugvó hajóra kalandoztak.- Még itt a hajó? - kérdezte megdöbbenve.- Természetesen. Hiszen megmondtam előre magának. Tisztességes

munka. És az egész csak tizenkét perc.Az idegen zavartan a pohár után nyúlt. Úgy fogta körül két kézzel a

hűvös felületet, mintha kezei forrók volnának.^- Köszönöm - bólintott és ivott.- Kérem. Van még ideje, bár már nem sok - szakította félbe Gin a

hallgatást. - A hajó három perc múlva indul.- Köszönöm - ismételte a vendég, és induláshoz készülődött.- A táskája, uram! Ne felejtse itt a táskáját! - figyelmeztette az android.Az idegen úgy bámult rá, mintha nagy nehézségbe kerülne a jelenbe

visszatalálni. Mire azonban végre elindult táskájával és benne akönyvekkel, már nem támolygott. Énjének fénypontocskája visszatalált,és átvette a test ellenőrzésének feladatát.

Mikor az ajtó becsukódott mögötte, Gin megjegyezte:- Úgy láttam, nem volt valami jó ideje.- Ez nem a szerkezettől függ - magyarázta az öreg. - Az ok az időben

rejlik. Egyetlen idő sem jó.Közben már az étterem is felemelkedett és tovavitorlázott. Mikor aztán

a hajó is elugrott, a délután véglegesen visszasettenkedett a repülőtérre,szétterítette a csöndet, és napozásba fogott.

A por felszállt. Még szürkébbre festette a szélen árválkodó néhány-fát.

- Ott most fog esni - bökött az időjárási térképre. - Ott mindig esik atropikus természetvédelmi park miatt.

Elábrándozott, és már előre örült az áramló, csapkodó nedvességnek atestén.

Gin majdnem elnevette magát, mikor megkísérelte maga elé képzelni

k é k ábí ó l á d é d l é l i

kétezer éve vár... Még elgondolni is nehéz! Ott ül valahol, az Időnekebben a rettenetes várótermében, mely szürke és árnyékszerű ... Bizonytisztességes hangon kell beszélgetnünk velük, barátságosan. Talánmeghallhatjuk őket ma este.

Próbáljuk meg?Éjjel, ha elcsendesedett a város, mikor mindenki szunnyad a tetők

l é ld fé ú ik é i é b l Akk h éb

68 Wolfgang Jeschke: Tizenkét perc és még néhány

8/10/2019 GALAKTIKA_066


ennek az eseménynek csábító voltát. De a nedvesség gondolata végül iselborzasztotta. . •A tisztviselő uniformisa - ő viszont ember volt mire visszatért, már sok

apró, friss esőcseppel volt telepetyegtetve, a hónalj és a hát nagy, sötétfoltjain kívül.

A magas ablakok előtt ott feküdt a repülőtér a kegyetlen napfényben.A szél talán a sivatagban aludt, vagy a vén, elhagyatott városban, a piramiscsonkok mellett, melyek olyan kopottan hevertek, mint afolyómeder kavicsai.

Kiara. Az ősöreg város, a sivatag és a kiapadt folyó között, melyet a

régiek eonokkal ezelőtt Nílusként emlegettek.Kiara.Kapu a titokzatos múltba, archeológusok, történészek, istenkeresők és

különcök számára. Támaszpont, messze kint a Galaxisban.Föld.Bocsássák meg, hogy még egyszer elkezdem ezt a mesét magamról

meg az albérlőmről, de hát maguk nem lehetnek velem azonoshelyzetben.

Szombaton kisütött a nap. Hideg volt ugyan, de szép idő. Aztán a

barátom és én elkocsiztunk Garchingba. a Max Planck Intézetbe.Tudják, a barátomnak van autója, de nekem nincs. Ezért én beszéltem ráőt erre az útra. Már egyszer csak körülnézünk ott egy kicsit,természetesen tisztes távolságból, mert az ember csak a záróvonaligmehet. Egyébként ahol atomokkal kísérleteznek, mindenfelé hasonlócirkuszt csinálnak, szögesdróttal meg különleges belépésiengedélyekkel, nehogy valaki beleüthesse az orrát. Sok mindenfélétkészítenek és kutatnak itt is, s a társadalom ugyancsak szép summátáldoz erre, akkorát, hogy az ember beleszédül, ennek ellenére, alapjábanvéve ugyancsak szegényesen fest az egész.

A kapussal egy kis beszélgetést kezdeményeztünk. Megittunk vele egysört. Elfecsegte, hogy most kaptak egy új komputert, mely olyangyorsan számol, hogy egy óra alatt többet végez, mint száz matematikusegy évszázad alatt. Barátom ezt roppant impozánsnak találta - persze a portás is ám én nem osztom a véleményüket. Én úgy gondolom, ahhoz,hogy az idő körül valamit manipulálhassunk, olyan gépezet kellene,mely egy óra alatt annyit számol, mint száz modern komputer egyévszázad alatt.

És ha aztán az ember visszaül a kocsiba, s tetejébe még a fűtés sem

működik tisztességesen, mindjárt képes együtt érezni azokkal, akik azelső IDŐVÁLTÓRA várnak. Önök talán nem értenek egyet velem?Micsoda hatalmas időt kell még végigüldögélniük, míg végrehazakerülhetnek. Mert mindenképpen rengeteget kell gondolkodnunk ésszámolnunk, m(g eljutunk odáig.

Természetesen egy szép napon mindez meglesz. Felnyithatjuk majd aKapukat. Másképp nekem sem volna albérlőm. Ez világos. De mégnagyon sokáig eltarthat. Képzeljék, az a szegény fickó már majdnem

alatt, és a Hold fényesen úszik végig az égbolton. Akkor, ha ébrenheverünk, vagy félálomban, álmaink határmezsgyéjén ...Csak egy suttogás, egy rezdülés, egy fuvallat, egészen közel... Akkor

aztán jól figyeljenek oda!Talán . . .?

Weinbrenner Rudolf fordítása Ruszev Dimitrov Roszen rajzai

Wolfgang Jeschke, München, 1970In: W. Jeschke: Dér Zeiter. Wilhelm Heyne Verlag, München1978

ALEKSZANDR PETRIN

ROBOT KALANDJAI

8/10/2019 GALAKTIKA_066


A tudomány egyelőre elmarad az élet mögött. Nem mindig követi. Asajtóban is ilyen cikkek jelennek meg. S Jak Jaklics, a házgondnok ishasonló véleménnyel van. Nemrég történt vele az alábbi eset.Üldögélt kis szobácskájában, s nem számított semmi különleges

eseményre. Természetesen a szokásosokon kívül: panaszok, botrányok a

lakók részéről. Annái kevésbé, mivel a lakók manapság mind fenemódműveltek, s maguk sem tudják, mit akarnak.

Ekkor nyílik az ajtó, s belép egy bádogból készült ember? Mindeneolyan, mint egy élő emberé, csak éppen bádogból van. S bádoghangon beszél: így és úgy, felsőbb szervektől jött. S átad egy papírt. Jak Jaklicsnem rémült meg a fémembertől. Általában senkitől se félt.Természetesen a Népi Ellenőrzést kivéve.

Átvette a papírt, s elolvasta. Közvetlen főnöke írta rá saját kezűleg,hogy a papír bemutatója egy tudományos intézetben konstruált robot, s

kipróbálásra küldték mint magas szakképzettségű lakatost. S ami alényeg: a robot képes arra, hogy tapasztalatot gyűjtsön.Jak Jaklics természetesen örült, hogy a bádogember nem a Népi

Ellenőrzéstől jött, hanem egy tudományos kutatóintézetből, s az alábbiutasítást adta neki:

- Tudod mit, barátom? Eredj a brigádvezetőhöz ... Petrenko a neve,elleszel ott egy darabig .... Bevezet téged, tudod, a dolgokba... Nekemnincs rá időm, tudod, nagy a hajtás . . .

- Ványa bácsi? A fiúk Ványa bácsinak hívják. Remek fickó! Mindentnyomban megért. Nem úgy, mint a mérnök Valerka, aki semmihez semért, állandóan csak széttárja a karját... Éppen áldomást iszunk a robottal;iszunk a következő fizetése terhére!

- Tehát ami a poharakat illeti, nem túl tartózkodó? - érdeklődött JakJaklics, Petrenko azonban cáfolta ezt a tényt:

- Egy kortyot sem iszik! Ül közöttünk, de ő maga egy csöppet sem!Különben sincs agya, mi a csudának kellene neki a vodka?

Jak Jaklics ki akarta pellengérezni Petrenkót azért, mert munkaidőbeniszik, de meggondolta magát. Petrenkót ezzel természetesen nemijesztené meg; ugyan mitől félne, amikor mindenütt akkora a munkaerő-áramlás, és kevés a munkás? Jak Jaklics természetesen megnyugodott.Sőt még azt is megengedte magának, hogy ábrándozzon egy kicsit. Nagyon megtetszett neki, hogy hazai iparunk eddig példátlanszínvonalra emelkedett, és már robotokat gyárt - mi több, olyanokat,

amelyek nem isznak. A közeli dicső jövőben az összes iszákostelbocsáthatják, s robotokkal helyettesíthetik.Kiderült azonban, hogy korai volt a reménye. Néhány naptári nap után

beállított a parkettázó Rozka, egy tűzrőlpattant leányzó, s rágondolni isrossz, nézze meg az ember, miféle követeléssel állt elő:

- Jak Jaklics! Ez meg miféle dolog?! Ez az új, a Ványa bácsi... Amúgymegjárja, rokonszenves, Kuravljovra, a színészre hasonlít, csak éppenminden második szava káromkodás ... Vannak nálunk fiatal lányok, s

káromkodik, mivel a termelésben enélkül sehogy sem boldogulsz,elkezdte ő is! Találkozott a gyakorlati élettel. Az élet pedig kitanít...Valerka mérnök, ez a nyámnyila alak, egyszóval értelmiségi, már ő iskezd káromkodni. Bár igazából még nem megy neki. Jóllehet diplomájavan, mégis rossz hallgatni. Ványa bácsi viszont értelmes fickó, egyszempillantás alatt átvette. Rendben, majd beszélek vele ...

A termelési konfliktus így megoldódott a hónap végére azonban al k k l k ik b k il k f l k

68 Alekszandr Petrin: A robot kalandjai

8/10/2019 GALAKTIKA_066


A termelési konfliktus így megoldódott, a hónap végére azonban alakók részéről egy sor panasz érkezik be. Már csak ilyenek az ügyfelek:műveltek, és mégsem elégedettek. Ezért aztán azt írják az intrikáikban:Ványa bácsi borravalót követel, egy hármast, néha még többet is ...

Jak Jaklics csodálkozott: bádogból készült alak, vodkára nincsszüksége, felesége nincsen - minek neki a pénz? Petrenko azonban,miután már alaposan formában volt, így magyarázta:

- A gyakorlati élettel ismerkedik. A gyakorlati élet majd megtanítja!Csúszópénzről szó sem lehet! Mert ha a főnökei fogadják el, akkor ezcsúszópénz, az egyszerű munkások esetében viszont hálapénz ... Vagy

régiesen áldomás. Tudományosan szólva - anyagi ösztönzés. Hiszenanyagi ösztönzés nélkül az egész termelés felborulhat!

Jak Jaklics személy szerint semmi gyanúsat nem vett észre a roboton:lelkiismeretes munkás, alighogy bejönnek a munkahelyre, ott ül afiúkkal, és snapszlizik. Egyesek szerint úgy belejött a játékba, hogy párja nincs, kivéve természetesen Petrenkót, aki immár harmincesztendeje dolgozik az építő- és javítóiparban. Megmutatták a robotnakaz ultit is, azt is kitanulta, pedig ez bonyolult játék, komoly szellemierőfeszítést igényel.

A negyedév végére egészen más hírek futottak be; Ványa bácsimegbarátkozott az ¡tokával, s a hiánycikk építőanyagokat jó áron eladja.Jak Jaklics saját szemével látta: megy a robot, imbolyog, botladozik, shóna alatt a lopott szerelvény.

Petrenko brigádvezető, aki, miután már vége felé járt a munkaidő,alaposan beszívott, a következőképp nyugtázta ezt a tényt:

- Kitanulta, de még mennyire! Enélkül a termelésben sehogy sem boldogulsz! Hát így történt. Üldögélünk, s ő is ott ül velünk. Kérleljük,kapjon be legalább egy decit, de ő egy csöppet sem hajlandó! Sértveéreztük magunkat, kézen ragadtuk, hárman is belekapaszkodtak, Vaszka

pedig - a műszaki dolgokhoz remekül ért - kicsavarta a tömítődugót. s beleöntöttem két decit... Sisteregni kezdett, gőz csapott ki belőle, látom:keresztbe állnak Ványa bácsi szemei. Morfondírozik, szidta afőnökséget, majd énekelni kezdett a többiekkel... Az Arlequinót ismegtanulta - jó a hallása! Majd ittak még, aztán szétszéledtek, kinekmerre vitt az útja, ő pedig ledőlt a kerítés tövébe aludni, még egy kicsit be is rozsdásodott, mert esni kezdett... Reggel petróleummal kipucoltuk,másnaposságát elűztük, s minden oké! Most már pont olyan, mint mi,sőt még kedveli is az itókát! Különben minek éljünk? Valerka, a mérnöknagy balfácán, s lám, már ő is kezd iszogatni. ..

Jak Jaklics tartózkodott attól, hogy erre a jelzésre intézkedjen, hiszensemmi rendkívüli nem történt. Le akarta ugyan Vaszkát kapni a tízkörméről azért, hogy rászoktatta az ivásra ezt az új munkaerőt, Vaszkátazonban aligha rémisztheti meg: munkakönyvé amúgy is tele vanmindenféle bejegyzéssel. Talán még megsértődik, és átmegy egy másikvállalathoz, ahová már régóta csábítják.

Hamarosan azonban a robottal rendkívüli eset történt. Petrenko mégúgy-ahogy tartotta magát, a robot viszont erősen italos állapotban jött be: imbolygott a munkahelyen, részegen danolászott, káromkodott,

kötekedett a lányokkal, majd összeveszett a szomszédos munkahely brigádvezetőjével, s eltángálta. A brigádvezető pedig, ugyancsakanélkül, hogy tisztázta volna a dolgokat, alaposan elpüfölte a robotot -kificamodott a keze, és ököllel beverte a koponyáját.

E rendkívüli eset kapcsán a robotot kénytelenek voltak visszaküldeni atudományos kutatóintézetbe javításra, teljes fizetéssel.

Jak Jaklics annak rendje és módja szerint megírta a jellemzést róla:lelkiismeretes állhatatos képezte magát fejlődőképes bírja a munkát

8/10/2019 GALAKTIKA_066


ALEKSZANDR PETRIN

Vaszil Fomics és a komputer

Felszereltek nálunk egy komputert, egy elektromos számítógépet. Külön

szobában áll, csupa visszajelző lámpa, kondenzátor, elektronikus belsejecsattog, sokszínű szemeivel kacsingat. ..

Mi pedig izgulunk.A borzas fejű technikus, akit magas fizetéssel felfogadtak mellé, így

hetvenkedik:- Tíz könyvelőséget képes helyettesíteni! Körülbelül száz emberi agyat

helyeztek el benne!- És mi ezután mit fogunk csinálni? - kérdeztük.A nagyképű technikus tovább ingerel bennünket:

- Azt, amit eddig, telefonálgattok, megvitatjátok a bevásárlásokat, aSziluett folyóiratot, megünneplitek közösen a névnapokat; van elégdolgotok ... Nyugtalanok vagyunk. Csupán a főkönyvelő, Vaszil Fomics nem

izgul.- Semmiség! - mondogatja. - Gépet élő emberrel soha nem

hasonlíthatsz össze! Bár az agya hatalmas, mégsem az igazi... Nincs meg benne a kellő rugalmasság! Például képes kitalálni a lottó hat

vőlegényeket keresnek . ..

- Ami a nyelveket illeti, ám legyen - Vaszil Fomics nem egykönnyenadja meg magát ami a verseket és a leánykérést illeti, ez ellen sincskifogásom, ez nem túl felelősségteljes dolog ... Hanem a könyvelés - azkényes, emberi észt követelő dolog!

Munkához látott a komputer - bármilyen számviteli operációt egymásodperc alatt elvégzett, mintha csak diót törne!

Kész cirkusz; akármit számít ki - minden pontos!Mindent utánaszámoltunk, mert igazgatónk, nem bízván a gépben, így

intézkedett:

- Álljon csak a gép mint a tudományos-műszaki haladás vívmánya,maguk viszont mindent számoljanak utána kézi erővel. A gép sem jogi,sem anyagi felelősséget nem viselhet... Ha valami történik, bíróság elénem állíthatod, még csak fegyelmit sem adhatsz neki...

Megkérdem a büszke technikustól:- Képes-e a te komputered összeállítani egy ilyen prognózist: kit

neveznek ki főnökké, Smarint vagy Bozskovot?- Képes - feleli a fickó. - Gyerünk, adjanak mindkettőről teljes

Rohantunk Vaszil Fomicshoz.- Honnét tudtad meg?Vaszil Fomics csak nevetgél.- Hát csak úgy, hogy egyedül, asszony nélkül utazott szabira ...

Amikor pedig egyedül utazik, mindig belekeveredik valamilyenhistóriába.

A hetvenkedő számítógépes mentegetőzött:A gép nem lehet tekintettel a véletlen tényezőkre

70 Alekszandr Petrin: Vaszil Fomics és a komputer

8/10/2019 GALAKTIKA_066


A hetvenkedő számítógépes mentegetőzött:- A gép nem lehet tekintettel a véletlen tényezőkre.Vaszil Fomics ostrom alá vette.- Smarinnak ez a szokása: ha feleség nélkül utazik, feltétlenül valami

históriába keveredik!Befutott a negyedévi elszámolás, s a gép végleg kudarcot vallott,

elvesztette tekintélyét. A mérleget gyorsan elkészítette, de az derült ki belőle, hogy nem teljesítettük a tervet. Tehát az egyéb kellemetlenségekmellett még a prémiumtól is megfosztanak!

Igyekeztünk a technikus lelkére beszélni: így meg úgy, mindig

túlteljesítettük a tervet, ha jelentéktelen százalékkal is . ..A számítógépes azonban megmakacsolta magát.- Semmit sem tehetek! Á gép részrehajlás nélkül értékeli munkájukat...

Objektív adatok alapján ...- Tehát a te objektív géped miatt mi most maradjunk prémium nélkül?

- kérdeztük.Az igazgató ezt magyarázgatta neki:- Gondolt arra, hogyan tükröződhet ez intézményünk tekintélyén? S

személy szerint az enyémen? S mit szólnak ehhez ott fenn?

A technikus megmakacsolta magát, s egyre csak hajtogatta a magáét:- A gép minden személyes ambíció felett áll! Nem tanították meg arra,hogy meghamisítsa a tényeket, és manipuláljon ...

Vaszil Fomics diadalittasan jelentette ki:- Ostoba egy géped van! Fogalma sincs a mérlegkészítésről! Nézd

csak meg, hogy megy ez nekem!Vaszil Fomics nekilátott, néhány napig töprengett, majd kijött feketén-

fehéren: túlteljesítettük a tervet, és jár a prémium!Ettől kezdve a gép nimbusza visszaesett, csak a lányoknéztek be hozzá nagy néha, hogy találjon vőlegényt, de annyira

megkozmetikázott információt adtak magukról, hogy egyetlen vőlegénysem felelt meg nekik; a nőtlen villanyszerelő Ivánról nem is szólva,akire pedig a többség kivetette a hálóját. Igaz, az egyik hajadonnak, amásoló Zojkának sikerült elcsípnie a legvalamirevalóbb legényt, akomputer szemüveges kezelőjét. Ez azonban teljesen a komputerközbenjárása nélkül történt. És bár Zojkának kevesebb az esze, mint egytyúknak, abban, hogyan csavarja el egy legény fejét, semmilyen gépnem kelhet vele versenyre! Nemsokára ennek a derék technikusnak végleg kiadták az útját, amikor

státusösszevonásra került sor, s munkakörével a villanyszerelő Szását bízták meg.

Annak ellenére, hogy csupán öt osztályt végzett, Szasa egy csöppetsem jött zavarba, kiszerelt egy csomó diódát és triódát a gépből, s ezeketminden este ott árulta a rádió-szaküzlet előtt. Igaz, a gép komolyanellenállt, s háromszor majdhogynem agyonütötte őt árammal, amikor a belsejében kotorászott, s azt kutatta, mit csavarhatna még ki; Szasaazonban makacs és céltudatos fiatalember volt.

A komputernek Vaszil Fomics adta meg a kegyelemdöfést. Ő gyűlölteleginkább, s valahányszor elhaladt mellette, ezt mondogatta:

- Lehet, hogy nincs annyi eszem, mint ennek a vacaknak, mégisfeltételezem, hogy hamarosan bemondja az unalmast!S amikor felszólítottak, hogy készítsük el a fémhulladék leadásának

soron következő tervét, amit pedig sohasem kértek, Vaszil Fomicskeresett egy utasítást, hogy a komputert kiselejtezhesse.

Azután hívattak egy lakatost autogénhegesztővel, darabokraszabdalták a gépet, és minden gond nélkül teljesítették a fémhulladék-gyűjtési tervet még prémiumot is kaptak érte fejenként 32 kopejkát!

8/10/2019 GALAKTIKA_066


JURIJ MOJISZEJEV

A TÚLZÁS JOGA

- Istenem, mit akarsz tőlünk, még egyet behoztak! - kiáltott fel bosszúsan az Érzelmi Szolgálat 987-es számú ügyeletese, félretettekedvenc újságját, az Esti Hírharangot, s fülelni kezdett a folyosóról

elmosódottan beszűrődő kiabálásra és zsivajra.Az ajtó felpattant, s nyilván jó szándékú ösztönzés hatására, sebesen a

szoba közepére penderült egy már nem fiatal, kidülledt szemű,szklerotikus izgalomtól eltorzult tekintetű férfi, elegáns hajtincsefélrecsúszott a sors által számára kijelölt helyről.

- Felháborító! - kiáltotta oda az ügyeletesnek fújtatva. - Aligalkalmaztam három jelzőt és egy költői túlzást beszédemben, és a magakollégái máris lecibáltak a szónoki emelvényről. Hallatlan önkény!

- Maga még mindig túloz - jegyezte meg komoran az ügyeletes, s az

előállított férfi kezébe nyomta lehullott sapkáját.- A nemzetközi jog professzora, Fildekoszov - mutatkozott be azelőállított, könnyedén meghajolt, majd bizalmasan hozzátette: - Nyugdíjas.

- Ivanov százados.- Nagyon örülök! - felelték mindketten egyszerre, a jól nevelt emberek

automatikus reflexével, s munkához láttak; egyikőjük vádolt, és azelőállítottnak egy szavát sem hitte, a másik mentegetőzött, és bizonyítani

- Nyugalom, Petrov őrmester. Tisztelem hivatásából fakadó jogát,hogy felháborodjon, de ezzel nem élhet vissza. Jelentse az ügykörülményeit.

- Értettem, százados elvtárs! - húzta ki magát az őrmester. - Ptasecskinakadémikus születésnapi ünnepségén az előállított az alábbikifejezésekkel élt. .. Egy perc türelmet... - Az őrmester sietve lapoznikezdett jegyzetfüzetében.

- Ne fáradjon - dörmögte az előállított. - Ptasecskin akadémikusnak atudományban betöltött szerepéről szólva a következő szavakkal éltem:„zseniális”, „tehetséges”, „korszakos”, valamint azzal a költői túlzással,hogy a „tudományos világ egyik korifeusa”.

- Nagy bűnt követett el - állapította meg komoran a százados, még bele

is sápadt felháborodásába.- Tudom - felelte csüggedten Fildekoszov s beismerem, hogy mind anégy esetben lelkiismeretlenül hazudtam. Feltételezem azonban, hogyenyhítő körülménynek lehet betudni azt, hogy kollégáim előtt tettem,akik természetesen egyetlen szavamat sem hitték el, de érthető szakmaiszolidaritásból tisztelettudóan hallgattak. Még ha helytelenülértelmezték is ezzel a szakmabeli összetartást - tette hozzá panaszosan, aszázados tekintetéből azt olvasván ki, hogy érvei nem meggyőzőek.

- Kérem, ne feledkezzék meg magáról! - utasította szigorúan rendre a professzort a százados.

- Megbocsásson, hogy elszóltam magam. Bármennyire igyekeztem,akaratlanul is rendre megszegtem az előírt határokat. A TudósokTanácsa ugyan elnéző volt velem szemben, a hallgatók viszont nem bocsátottak meg. Amikor a dobogóról lepillantottam ezekre a

tejfelesszájúakra, saját, kíméletlen bíráimat láttam bennük. Nem hittektöbbé abban, amit előadtam. Tekintetükben jeges hitetlenséget és

- bűnt követ el az emberiséggel szemben az, aki nagy közönség előttvagy akár egyes emberben irányíthatatlan érzelmeket ébreszt;

- kötelezni kell a szónokokat, hogy nyugodtan és érvekkelalátámasztva fejtsék ki gondolataikat;

- a beszédekben meg kell tiltani szónoki fogások, jelzők, költőitúlzások, metaforák alkalmazását;

- időről időre le kell vizsgáztatni a nyilvános szereplésre pályázókat.A százados fáradtan végighúzta arcán a tenyerét, mintha az egybegyűlt

72 Jurij Mojiszejev: A túlzás joga

8/10/2019 GALAKTIKA_066


, j g gkíméletlen megvetést, a legjobb esetben közönyt éreztem. Ezértdöntöttem úgy, hogy idejében félreállok.

- Hát valóban nem ismeri el, hogy a nyilvános fellépésekről hozotttörvény logikus és jogos?

- Elfogadom, de csupán az agyammal, a szívemmel képtelen vagyok,az erősebb nálam.

- Ebben az esetben kénytelen vagyok nyomatékosan javasolni önnek,hogy tartózkodjon mindennemű szónoki fellépéstől. Először állították

elő az Érzelmi Szolgálatnál?- Igen, először - dünnyögte a professzor.- Nagyszerű, de hogy egyúttal ez az utolsó is legyen, kötelességem

ismételten megismertetni önt a Nyilvános Fellépések Törvényével.Helyezkedjék el kényelmesebben, s kérem, figyeljen rám.

- Jelen törvényt - a százados szinte kívülről fújta, miközben fel s alá járkált a szobában - a Világtanács fogadta el, s érvényes mindenkontinensen és szigeten, a Föld minden városában és lakott településén,kivéve az újonnan meghódított vagy különlegesen veszélyes bolygókat.

Civilizációnk történelme kíméletlen meggyőző erővel bizonyítja,milyen veszélyes bármilyen túlzás vagy az igazságtól valólegcsekélyebb eltérés. Az a mondás járja, hogy minden népnek, mindenembernek, minden századnak megvan a maga igazsága. Ez súlyostévedés.

Az igazság az, hogy az ember szabadon élhet, szabadon hihet, ésszabadon kinyilváníthatja kételyeit, ha ezzel közvetlenül nem fenyegeti pusztulással más ember életét vagy tekintélyét. Mert a szabadság és azigazság egymástól elválaszthatatlanok.

A legveszélyesebb mind az egész társadalom, mind az egyes ember

számára, ha fanatikusan, mérlegelés nélkül hisznek valamiféledoktrínában, bármennyire vonzó is az. Emberek milliói pusztultak el azemberiség eddigi történelme során véres háborúkban, melyek többnyireteljesen értelmetlen eszméket védelmeztek. Azért pusztultak el, mertfanatikus, a Földön valaha is létezett legszánalomraméltóbb elmékhipnotikus befolyása alá kerültek.

A számtalan bolygóközi tragédia első szakaszában baljós szerepet játszottak a fanatikus koponyák fellépései, szóban és írásban egyaránt.Bizonyos tények drámai felnagyítása, mások gyáva elhallgatásaösszezavarta az események reális értékelését. S ilyenkor a végső céloknemes vagy alantas voltának sem volt semmiféle jelentősége. Az eltérésaz igazságtól az alantas célt még bűnösebbé tette, a nemes célt pedig bűnössé alacsonyította. Ez cáfolhatatlan, nemzedékek általmegszenvedett igazság.

Az emberben egyénisége, végtelen személyes tapasztalata az érték, az benne az értékes, ami megkülönbözteti a többi embertől. Mert ha olyan,mint a többiek, akkor egyszerűen ismétli őket. S akkor viszont miszükség van rá? Mi több, nem egyszerűen ismétlődés lenne ez, hanemtalán az emberiség elsatnyulása, esélyeinek csökkenése egy lehetséges

összecsapásban egy feltételezett, más bolygóról valószupercivilizációval. Ez a kérdés minden valószínűség szerint statisztikai probléma lesz, s mi, földiek, saját szempontunkból túlságosan későnszerezhetünk tudomást a végeredményről.

Azonkívül a velünk azonos gondolkodásúak keresése, az érintkezésmásképp gondolkozó értelmes lényekkel - méltatlan gyöngeség, és hatúlságosan makacs jellegű, akkor kétségkívül a pszichikum sérülésénekjele S a civilizált társadalom teljes erejéből kell ho^y küzdjön ez ellen

g g y , gy gyingerültséget szerette volna leseperni onnan, majd megállt a csüggedtengunnyasztó professzor előtt, és halkan megkérdezte:

- Elég meggyőzőek, elégséges bizonyítékul szolgálnak az ön számára atörvény megállapításai?

- Természetesen elégségesek! - felelte sietve a professzor.A százados töprengőn méregette, majd lassan, mintha közben még

gondolkodna, ezt mondta:- Mi a véleménye, professzor, mennyiben helytálló az a megállapítás,

hogy ha az ember érzelmeire hatunk, ezzel a magunk módján beismerjük, hogy logikai érveink szegényesek és elégtelenek? Hiszenmunkahipotézisként feltehetnénk, hogy az érzelmek csupán egyfajtaháttérül szolgálnak, ami külön kiemeli az egzakt tények-hitelességét.Egy régen élt író makacsul azt bizonygatta, hogy az igazságot a nagyobbmeggyőző erő kedvéért mindig némi hazugság színezi.

A professzor gyanakvón a századosra sandított, egy ideig tétovázott,majd elszánta magát:

- Mindig azt hittem, jegyezze meg, nem állítom, hogy az emberi

értelem korántsem képes állandóan elfogadni a logikai érveket, még alegalaposabb és legindokoltabb következtetéseket sem. Ehhez arra vanszükség, hogy az ember bizonyos hangulatba kerüljön, amit úgy érünkel, ha a szívét vesszük célba.

- De hiszen ez azt jelenti,hogy elvileg lehetséges olyan légkörtteremteni, amikor az ember elfogad a logikával teljességgel ellentéteskövetkeztetéseket, és hisz a legértelmetlenebb gondolatokban is.

- Nehéz lenne hibátlan munkában reménykedni. Ahogy a régiekmondták, a csillagokhoz tövises út vezet.

- Professzor úr, korunkban szokatlan hatalommal bírnak ön felett ezek

az úgynevezett szállóigék. Nem gondolja, hogy ezek kelendő sablonok,nem mások, mint szemellenzők, súgások, hittételek, s azt a céltszolgálják, hogy a jövőre tukmálják a múlt receptjeit? Ugyanis nemvéletlenül jutott olyan pusztító csődbe az oktatási rendszer, amikor aziskolásokat teletömték tényekkel, ahelyett hogy megtanították volna őketönállóan gondolkodni, megtanították volna őket tanulni.

- Igen, de tanulni csak megszerzett tapasztalat alapján lehet.- S főképp csak a múlt tapasztalatából - jegyezte meg finoman a

százados. - Térjünk azonban vissza Ptasecskin akadémikus születésnapiünnepségére. Árulja el: honnét ez a makacs vonzódás a színpadiastúlzások iránt? Egy ember becsülettel, alkotóként dolgozott az általakiválasztott tudományterületen, érdekes életet élt, ekkor beköszöntött aszületésnapja, s egyszerűen felfoghatatlan, hogy zsenialitásáról,megszállottságáról, önfeláldozásáról, végtelen áldozatkészségéről betegesen altruista módon áradoznak. Nem gondolja, professzor, hogyez nem túlságosan tapintatos módja annak, hogy próbára tegyék,mennyire ellenálló valaki a lelkiismeretlen hazudozással szemben, hogyez voltaképp személyiségének megalázása?(

- Az érvelését, százados, szerfölött paradoxnak érzem, de úgy látom,

hogy jócskán van benne érzelmi töltés, aminek a kiölése éppen az önszolgálatának feladata.- Hát igen - mosolyodott el kelletlenül a százados ezek szakmai

ártalmak.Makacs kopogtatás szakította félbe beszélgetésüket. A küszöbön

tekintélyes öregember jelent meg, nem is öregember volt, haneméppenséggel aggastyán, sárgásán őszes, göndör haja a válláig ért,lapátszerű dús szakálla büszkén pöffeszkedett a halandó világ felett

nemcsak nyilvánvaló megelégedéssel nyugtázta a neki címzettmagasztaló szavakat, hanem szemmel láthatóan kész volt kiegészíteni iskollégáit. Többek között azt mondta: .. .

A százados bosszús kézmozdulattal leintette beosztottját, mély sóhajjalfélretolt újságjára pillantott, hellyel kínálta az előállítottat, kinyitotta atörvény szövegét tartalmazó brosúrát, majd monoton hangon

belekezdett:- Jelen törvényt a Világtanács fogadta el, s érvényes minden

Jurij Mojiszejev: A túlzás joga 73

8/10/2019 GALAKTIKA_066


kontinensen és szigeten, a Föld minden városában és lakott településén,kivéve az újonnan meghódított vagy különlegesen veszélyes bolygókat.

Földeák Iván fordítása Merczel Péter rajza

8/10/2019 GALAKTIKA_066


IAN WATSON

Yamagucsi, a japán asztronauta megvárta, míg a maszkot viselőtisztviselők kinyitották a 130 holdas Sinjuku Gyoen parkot, a tokióimegalopolisz egyetlen szabadtéri területét. A tisztviselők félretolták afigyelmeztető korlátokat, letörték a lakatról a pecsétet, s a zárba

illesztették az ünnepi kulcsot. A rozsdás kapu kinyílt. Yamagucsi a Marshasonmását látta maga előtt.Majdnem olyan volt, de nem egészen.Mert a főkapu az európai stílusú udvarra nyílt, melyet a francia Henri

Martinét tervezett. A kavicsos udvar, melyet halott fák magas csontvázaiszegélyeztek, tízfokos szögben emelkedett, mielőtt elérte volna a parknyitott fennsíkját, s így elzárta Yamagucsi szeme elől a parkot.

- Ne feledd, hogy az első száz méter a legkönnyebb, Yamagucsi! -figyelmeztette sisakrádiójából a küldetésigazgató hangja ridegen éshivatalosan, ahogyan az esemény komolyságához illett. A búcsúest

spicces bajtársiasságának már nyoma sem volt. - Ne hagyd magad becsapni! Látszólag csak egy út. De ez az út a semmibe vezet.. .

Út? Yamagucsi körülnézett. Igen, ez a kavicsos micsoda kétségtelenüla Város valamelyik tönkrement útjára vagy mellékutcájáraemlékeztetett. A magas, göcsörtös fák közhasználati oszlopok is lehettekvolna, melyekből szigetelők, hullámvisszaverők, vezetékek ágaznak el...vagy ötven méter hosszú acélcsavarok, melyek lyukat fúrnak az újépületek oszlopai számára. A halott fák sora készen állott lyukat fúrni aföldbe, s beverni az oszlopokat épületek, egyre újabb épületek számára,

melyek értelemmel töltik meg az üres tér abszurditását.Az Űrhajózási Ügynökség tisztviselői hátrahúzódtak, ésYamagucsit nézték, nehogy tekintetük magasabbra emelkedjen az

európai udvar tízfokos emelkedésénél - a semmibe.Yamagucsi belépett a kapun, és csizmája megcsikordult a kavicsokon,

amint elindult fölfelé.És egy hang suttogott a fejében, ahogy fölidézte a Viselkedés Kódexé t. Ez az a nap, amelyen harakirit kell elkövetned. Az idő pompás, és a

Yamagucsi végigment a kavicsos út végső szakaszán, mely szintevibrált, mint a megfeszített dob. De ő tudta, hogy csak a tulajdon vérelüktet. Nyilván telemetrikus készülék rögzíti érverésének mindenrezdülését a parkon kívül az űrkutatás hasznára.

Aztán a kavicsról belépett a fűsivatagba, csizmája nem csikordulttöbbé, csupán vérének lüktetése keveredett a Város távoli lüktetésévelvigasztalóan, hiszen ő is a Város gyermeke volt. Folytatta útját aruganyos gyepen anélkül, hogy rádióüzenetet küldött vagy kapott volna.A Kódex azt írta: „Valahányszor a harakirire készülő beszélgetéstkísérelne meg, rendszerint Ne gondolj semmire!« a válasz; abeszélgetés ilyenkor csak megzavarja az elmét ...” Már

csak a tele metrikus készülékek követik az útját meg testi és lelkiállapotát.

A távoli űr kékjéből halványan sütött le a szmogon át a Nap, s a fehér

fűsivatagot gyöngéden hajló, domború tükörré változtatta...Észre sem vette, hogy fölfelé haladt, amióta elhagyta az európai udvar

menedékét, s most egyszeriben a világ fölött volt, a domború tükörtetején, ami forogni kezdett alatta. A Város most minden oldalonegyenlő távolságra látszott tőle, pedig alig hatolt még be a parkba.Szemlátomást nem került közelebb a céljához - az épületek távolisorához, melyek fölött vörös és fehér ballonok lebegtek ámvisszapillantva látta, hogy az európai udvar a távolba tűnt. Tudta, hogynem a szeme csal. Csupán az ember jelenlegi tapasztalatai nem terjedtek

ki ekkora távolságok becslésére. A szimulátorban töltött órák nem sokatsegítettek, bár a hányingert kétségtelenül megelőzték.A Város távoli lüktetése a gömb forgása volt alatta, mely úgy pörgött,

mint egy óriás óraműves játékszere. Szédült. Aztán a perspektíva kezdett játszani vele. Hol közel ugrott, hol eltávolodott. Óriásnak érezte magátegy apró bolygón, aki attól fél, hogy kizuhan a végtelen űrbe. Egér volt,aki egy hatalmas síkságon menekül, miközben az égből láthatatlan kéznyúl érte. Kétségbeesetten menekült volna a Város alagútjaiba. Egy

TÉRISZONY, I.52. 2000

8/10/2019 GALAKTIKA_066


8/10/2019 GALAKTIKA_066


HÍREK

8/10/2019 GALAKTIKA_066


HÍREK A WORLD SF-RŐL

A WORLD SF a jövő évi frankfurti könyvvá-sáron John Brunner angol író javaslatára és

szervezésében önálló kiállítóhelyen képviseltetimagát. A szervezésben segít a WORLD SFnyugatnémet tagozatának új elnöke, Thomas R.P. Mielke is.

A WORLD SF antológiájának szerkesztése befejeződött. Sam J. Lundwall és HarryHarrison eljuttatta a teljes anyagot Brian W.Aldiss részére, aki átadta azt az angol Penguinkiadónak.

A WORLD SF legközelebbi kongresszusa

1986. május 26. és 30. között lesz a kanadaiVancouverben, az első WORLD SF találkozó,amelyet az amerikai kontinensen rendeznekmeg. Közelebbről a helyszín a VancouvertEgyetem lesz, a Csendes-óceán partján, s azidőpont egybeesik a Vancouverben rendezendővilágkiállítással, az Expo '86-tal. Május 23. és25. között rendezik meg a 6. kanadai országosSF kongresszust is, melynek díszvendége

Frederik Pohl lesz, a hazánkban is népszerűamerikai sci-fi író, a WORLD SF korábbielnöke s jelenleg alelnöke. Vancouverben aWORLD SF vezetősége meghallgatja a magyarküldöttség programjavaslatait is, hiszen alegközelebbi kongresszus 1987-benBudapesten lesz majd.

Sz. Sz. P.

FREDERIK POHL JOHN W. CAMPBELL-EMLÉKDÍJA - MÁSODSZOR

Frederik Pohl az első író, aki másodszor ismegkapta a John W. Campbell-emlékdíjatregényéért, a The Years of the City (A városévei) című sci-fi művéért, mely New Yorkban játszódik, és egyformán nagy szerepet kap benne a technika és a politika. Az előző díjat1978-ban kapta Gateway (Kapu) címűregényéért, melyet a sokak által áhított Ne-

szerkesztőként dolgozott a Galaxy és az If címűmagazinnál, illetve az Ace és a Bantam könyvkiadónál. A WORLD SF nemzetközi sci-fi szervezet egyik alapító tagja volt, majdelnöke lett, jelenleg a szervezet alelnöke.

Sz. Sz. P.

Mint a WORLD SF bulletinja, a WORLD SF Newsletter beszámol róla, vita bontakozott ki a

WORLD SF, a hivatásos sci-fi írók, kiadók,művészek világszervezete és a WORLDCONközött, mely utóbbi a sci-fi rajongók évenkéntmegrendezett világtalálkozójának elnevezése.A WORLDCON - teljes nevén World ScienceFiction Society - néhány évvel ezelőtt bejegyeztette nevét a Worldcon-nal, a Hugo-val együtt az USA szabadalmi hivatalában,hogy meggátolja az esetleges visszaéléseketezekkel a nevekkel. A Worldcon néhányképviselője sérelmezte a WORLD SFelnevezését, mint ami az említett védett„márkanevet" kölcsönzi, bár a WORLD SF jónéhány évvel a szabadalmi bejelentés előttalakult meg e néven. A melbourne-iWORLDCON egyik megbeszélésén azutánhivatalosan tisztázták a vitát, és nagyszótöbbséggel úgy határoztak, hogy a WORLDSF - mint arra jogosult - továbbra is

megtarthatja nevét, melyet éppen 1986-banmár tíz éve visel.

Sz. Sz P

Miközben Európában még vannak' országok,ahol bizony fanyalognak az irodalmárok, hasci-firől hallanak, az Egyesült Államokban ésKanadában már jelentős hagyományai vannaka sci-fi főiskolai, egyetemi oktatásának éskutatásának. A különböző kongresszusokon isegyre növekvő számban jelennek meg

kérdéseinek. Márciusban a FantasztikusMűvészetek Nemzetközi Társasága tartkonferenciát a texasi Houstonban, áprilisban a Népszerű Kultúra Társasága tart összejövetelt ageorgiai Atlantában, ugyancsak áprilisban a

riverside-i Kaliforniai Egyetemen rendezikmeg a nyolcadik J. Lloyd Eaton-konferenciát,melynek témája: Idegen lények, avagy az SFantropológiája. Ezenfelül különböző nyáriegyetemeken, szemináriumokon is találkoznakmajd mindazok, akik sci-fit tanítanak - vagytanulnak - valamelyik felsőoktatásiintézményben.

Sz. Sz. P.

Már jó néhány esztendeje annak, hogy aWORLD SF vezetősége úgy határozott,központi könyvgyűjteményt létesít minden

megjelent sci-fi könyvből, legyen az regény,elméleti vagy művészeti munka. A kansasiegyetem könyvtára vállalkozott a gyűjtés éskatalogizálás munkájára. A nemzetközi

könyvgyűjtemény nemcsak kutatási célokatszolgál, hanem mintegy „aranytartalék” is lehetmindazon művek esetében, melyek nemhozzáférhetőek vagy nyilvános forgalombanem is kerültek. Minden országnak, mindenkiadónak jól felfogható érdeke, hogy sci-fi

kiadványai bekerüljenek e gyűjteménybe, persze - mint ezt a könyvtár külön is kéri - nemárt, ha rövid angol nyelvű leírást, ismertetést ismellékelnek hozzá, melyben szerepelnek aszerző, a mű és a könyvkiadó adatai is. MivelMagyarországon egyre több kiadó foglalkoziksci-fi jellegű művek megjelentetésével is,közreadjuk a kansasi „könyvlerakat” címét:Alexandra Mason, Kenneth Spencer Research

Library, University of Kansas Libraries,Lawrence, KS 66 045, USA.

Sz. Sz. P.

Érdekes megállapodás született az olaszországiFananóban a Fantastyka című, igen népszerű

konferencián vitatják majd meg a KWCZ (alengyel lapkiadó vállalat) és a WORLD SFvezetőségének képviselői. Az érdekeselképzelés bizonyára úttörő jellegű lehet,hiszen számos kelet-európai, illetve fejlődőország küzd valutáris nehézségekkel, snemcsak nagy könnyebbséget jelentenehasonló megoldás, hanem a világszervezetírótagjainak számára is előnyös lehetne, ha

Milyen lesz jövőnk? Lehetséges-e a jelenlegiállamirányítási rendszer továbbvitele? -Ezen a napjainkban már korántsem futurológiái problémán töpreng a moszkvai kulturális-társadalmi hetilap, a Lityeraturnaja gazeta tavaly novemberi számában Borisz Horev, aSzovjetunió Geográfiai Társaságának egyikvezetője. Létezik-e olyan állam a világon, aholszáznál több központi irányító szerv,

Sz. M.

A lengyel SF kedvelők egy Poznan melletti

üdülőhelyen találkoztak. Ott volt csaknemminden fan-klub képviselője. A találkozókivételesen nagyon is munkajellegű volt

78 Hírek

8/10/2019 GALAKTIKA_066


nem is anyagilag, de erkölcsileg: műveiknagyobb arányú megjelenésének nem lennénekdevizális jellegű korlátai.

Sz Sz P.

Lenin és a fantasztikus irodalom - ezzel atémakörrel foglalkozik a jeles szovjetirodalomtudós, mellesleg a fantasztikusirodalom kiváló szakértője, Jurij Kagarlickij, amoszkvai irodalomelméleti folyóirat, aVoproszi lityeraturi 1985. novemberiszámában. Közismert tény, hogy H. G. Wells, amodern fantasztikus irodalom jeles alakja járt a

forradalom lázában égő Oroszországban,találkozott Leninnel. Az is tagadhatatlan, hogyLenin olvasta Wells úti élményeit megörökítőkönyvét, az Oroszország árnyékában-t (Russiain the Shadows) , melynek a Kremlkönyvtárában megőrzött példányába lapszéli bejegyzéseket is készített. Lenin és Wellskapcsolatára új fényt vet a századelő jelesangol szobrásznőjének, a forradalom nagyalakjait megmintázó Clare Sheridannek a

visszaemlékezése. Miközben Leninmellszobrán dolgozott, beszélgetettmodelljével. Lenin - ez a beszélgetésbőlkiderült - ismerte Wells más könyveit is.Elsősorban realista, az angol burzsoázia életéthitelesen bemutató regénye, a Joan és Péter (Joan and Peter) tetszett neki, de olvasta Aháború és a szocializmus (The War and Socia-lism) című tanulmányát, s említést tett korai

regényéről, A fölszabadult világ-róI (TheWorld Set Free) is.

F. I..

Sok nyugati SF-kedvelőnek nyílik márlehetősége arra, hogy kedvenc science fiction

és fantasy történeteit ne csak olvassa, decselekményében „személyesen” is résztvegyen. Az USA-ban és Nyugat-Európábanegyre több személyi számítógéppel islejátszható sci-fi történetet hoznak forgalomba,ezek képernyős megjelenítésében, acselekmény bonyolításában a gép kezelője (azolvasó”) maga is részt vesz A nagyobb

minisztérium működne s félezernél is több aköztársasági minisztériumok, államirányításicsúcsszervek száma? Fantasztikus adataiakadozva működő gépezetre utalnak.Töredékes, elaprózott tevékenység, aránytalanelosztás, elöregedett rendszerek, melyeket atehetetlenségi erő gördít tovább. Hogyan

alakulhatnak ki természetes úton azállamirányítás központjai? Ez lehet a jövőegyetlen útja - szögezi le a szerző, mert azerőszakos beavatkozás csupán torzulásokat éstovábbi aránytalanságokat okoz, akár alegalacsonyabb szinten is.

F. I..

Philip K. Dick, bár nincs már az élők sorában,még mindig nagyon népszerű. 1982-ben bekövetkezett halála óta egyre többen olvassák,főleg Európában. Itt is Franciaországban van alegnagyobb tábora. Több könyve újramegjelent a Blujay Jay Books kiadónál. Vanegy Dick-kedvelők társasága is, 600 taggal.Mostanában látnak napvilágot olyan regényeiis, amelyeket életében nem adtak ki. A kicsinyM. Ziesing kiadó a The Man Whose TeethWere all Exactly Alike-kal lépett anyilvánosság elé, gyorsan lecsapott az angolGranada, és ott is megjelent ugyanaz a könyv.A Dragon Pressnél jelent meg az In Milton Lumky Territory, egy másik kiadó négy év alatttöbb kötetben szeretné kihozni Dick összes

elbeszélését. Több Dick-regényből film készül,többek között a Scanner Darkly ből , a Maze of Death ből és a The Cosmic Puppets ből is.

N. I.

A fantasztikus és tudományos-fantasztikushősvilág legismertebb figurája a Superman, aző tettei és nézetei vaskos köteteket töltenénekmeg, és bizonnyal még szaporíthatok. Aszerzők azonban újabb alakokkal ismegörvendeztetik változatosságra vágyóolvasóikat. A Superman kisöccse például a Flash (Villám) , ő a világegyetem legfürgébblovagja, akinek ajka a fény sebességénélgyorsabban száguld végig neje bőrén, úgyhogy

kivételesen nagyon is munkajellegű voltezúttal; a sok éles vita miatt alig maradt időszórakoztató programokra.

Az ülések igen viharos hangulatban zajlottak.A jelenlévők már abban sem tudtakmegegyezni, hogy mi legyen a Polcon '85 programja és célja. Erre a vitára ment el alegtöbb idő; a végén persze - ahogy szokás -

csak filmvetítésekre került sor, és néhánymeghívott, nevesebb vendéggel találkoztak arésztvevők. Bemutattak néhány elektronikusSF játékot és egy, témájában közel állószíndarabot. Sokaknak nem tetszett, hogy többközismerten jó anyagi lehetőségekkelmegáldott SF klub alig áldozott valamit atalálkozó költségeire; a nagyobb részét most isa Lengyel SF-kedvelők társasága vállalta

magára. N. I.

Pardubicében megrendezték a Parcon '85-öt. Enéven most a csehszlovák sci-fi barátoktalálkozóját tartották. Az egész országból 350alkotó és érdeklődő érkezett; ott voltak a

külföldön is ismert cseh és szlovák írók, például Zdenek Volny, Karéi Sys, JaroslavVeis, Ivó Zelezny és mások. Okvetlenülemlítésre méltó, hogy a csehszlovák kiadók ésírók egy csoportja' alighanem szenzációsvállalkozást indított: gyűjtik az anyagot egy SFvilágenciklopédiához! A munkálatok már jólhaladnak, és a hírek szerint az értékes mű1987-ben vagy 1988-ban jelenik meg a prágai

Panorama kiadónál. N. I .

8/10/2019 GALAKTIKA_066


EDWARD GRENDON

SZOBOR

Nagyon különös ez az egész, s nem szégyellem bevallani, hogy megvagyunk ijedve. Talán nem is annyira ijedtség ez, mint döbbentmeglepődöttség. Nem tudom, de nagyon különös ez az egész. Különösenmost.

A munkánk sokkal titkosabb volt, mint bármi, amit a háború alattcsináltak. Senki nem sejtette, hogy a cég ilyen jellegű kutatásokat végez.Igazán tiszteletre méltó cég volt, s mint mondtam, senki sem sejtett alaboratórium létezéséről, ezért talán elmondhatom, hogy mi történt. Adolog hordereje sokkal nagyobb, semhogy eltitkolhatnánk, bár az islehet, hogy nem jelent semmit. ítéljék meg önök.

Hárman dolgozunk itt. Mindhárman meglehetősen képzettek vagyunka magunk területén, s elég szép fizetést is kapunk. Az ajtónkon olyanfelirat van, aminek semmi köze a munkánkhoz, de távol tartja akíváncsiskodókat. Minden-' esetre egy külön ajtón át közlekedünk, skopogtatásra sohasem válaszolunk. Annak a fickónak az asztalán, aki

szerződtetett minket, van egy közvetlen telefon, s néha föl is hív minket,de mióta jelentettük, hogy haladunk, úgyszólván nem is jelentkezik.Megígértem neki - én vagyok itt a főnök, amennyiben ilyesmirőlegyáltalán szó lehet hogy nyomban jelentem, mihelyt van valami.

A fölállás meglehetősen elegáns volt. Dettner, Lasker meg én jólkijöttünk egymással. Dettner fiatal elektrofizikus, talán a legjobb aszakmájában. Az M. I. T. hallgatója, majd a

Cal Tech tanára volt kutatásokat végzett a hadsereg számára aztán

könyvét, de eddig még nem volt időm elolvasni. Azt hiszem, most márel kell olvasnom. Meg kell értenem a munkánk eredményeit. Sokkalfontosabb, semhogy elhanyagolhatnánk. Lasker és Dettner horgásznimentek. Azt mondták, visszajönnek, de nem vagyok biztos benne. Nemtudnám hibáztatni őket érte, de úgy érzem, valami biztosabbat kelltudnom, mielőtt elmennék innen örökre.

Több mint egy éve vagyunk itt - akkor kaptam az utolsó biztonsági

eligazítást Oak Ridge-ben, s akkor mehettem haza utoljára. Az időutazás problémáján dolgoztunk. Mikor elvállaltuk a munkát, azt mondtáknekünk hogy nem várnak gyors eredményeket magunk oszthatjuk be az

Nem is tudom, miért kanyarodtam el ennyire a témámtól. Talán csakazt akartam elmagyarázni, hogy ha a kísérlet nem sikerült volna,valószínűleg jócskán el kellett volna halasztanunk a folytatást. Arovarkérdés nemcsak érdekessége miatt izgatott minket, hanem azért is,mert a sugárzás hatása a protoplazmára kemény dió. De időgépünk isolyan előrehaladott állapotban volt már, hogy először azzal akartunkvégezni. Nos, befejeztük és kipróbáltuk, és most Dettner és Lasker

horgásznak. S mint mondtam, valószínűleg nem jönnek vissza.Három nappal ezelőtt végeztük el az utolsó kísérletet. Bizonyos

szempontból nézve hatalmas lépést tettünk előre Más szempontból

80 Edward Grendon: A szobor

8/10/2019 GALAKTIKA_066


nekünk, hogy nem várnak gyors eredményeket, magunk oszthatjuk be azidőnket, s a legfőbb dolgunk a kérdés tisztázása és az előzetes kísérleteklefolytatása. Hála Laskernek, sokkal gyorsabban haladtunk, mint amireszámítottunk. Kezdetben velünk dolgozott egy hivatásos filozófus is.Azelőtt a Columbián tanított, s kiváló szakembernek tartották. Kéthónap múlva dühösen távozott. Nem tudta elviselni, hogy Lasker szintehetente változtatta munkánk logikáját. Nem volt túl derűlátó az egész

üggyel kapcsolatban, s nem tudta megérteni, hogyan lehet tudományosmódszereket alkalmazni egy ilyen probléma megoldására.Magam sem értem a munkánk teljes elméleti alapját. Ez a matematika

túl magas nekem, de Lasker rá a garancia. Néhány kérdés teljesen kézenfekvő. Például a tér-idő matematikába

nem lehet bevezetni az „anyag” fogalmát anélkül, hogy szét nefeszítenénk a tér-idő kereteit, s ne alkalmaznánk helyette a newtoni térés idő matematikát. Há egy „tárgyat” - amit a tér-idő görbületekéntérzékelünk - Einstein szellemében kezelünk, elméletileg nem sokra jutunk vele. Lasker ezt a kérdést úgy oldotta meg, hogy Einstein

formuláit föloldotta Tarski nem-arisztotelészi logikájával. Mintmondom, végül sikerült, bár Dettner meg én nem egészen értettük adolog matematikai részét, Lasker pedig nem érti a műszereket, amivel azelektromos mezőt előállítjuk.

Az utolsó hónapig sietség nélkül dolgoztunk. Akkor a hadsereglevélben kérte Dettnert meg engem, hogy térjünk vissza, és egy ideigdolgozzunk ismét nekik. Az adott körülmények között egyikünk semakart nemet mondani, ezért csupán harminc nap haladékot kértünk, shuszonkét nap múlva elvégeztük az első kísérletet. A hadseregnek

valóban szüksége volt ránk, méghozzá gyorsan, ezért nehéz voltkicsikarni a haladékot.A hadseregnek a csótányokkal kapcsolatban volt szüksége a

segítségünkre. Mulatságosan hangzik, de így van. Az újságok ugyannem írtak róla, de körülbelül egy évvel az újmexikói atombomba-kísérletután a kísérleti telepen a rovarprobléma hirtelen a százszorosáranövekedett. Nyilván tett velük valamit a sugárzás, s valósággalelözönlötték az irányítóközpontot. Végül az egész épületet végig kellettszórni DDT-vel, hogy megszabaduljanak tőlük.

Az elpusztult rovarokat megvizsgálva a rovartudósok megállapították,

hogy a sugárzás hatására a rovarok negyven százalékkal nagyobbaklettek, és gyorsabban szaporodtak. Azt azonban nem tudták eldönteni,hogy ezt a robbanáskor keletkezett erős sugárzás okozta, vagy a talajkevésbé intenzív, de hosszan tartó sugárzása.

Új-Mexikó egyáltalán nem hasonlítható Hirosimához vagy Nagaszakihoz. Elvégre a sivatagban meglehetősen kevés „igazi rovar”él, míg a japán városokban rengeteg. Miután Japánra ledobták az A- bombát, a rovarok vagy egy év múlva, ugyanabban az időbenelárasztották a két várost. Egy éjszakán váratlanul rovarok milliói jöttekelő. A becslések szerint több száz embert pusztítottak el, mielőtt úrrátudtak lenni rajtuk. MacArthur bevetette a teljes vegyi hadtestet s jónéhány kiegészítő egységet, hogy megállítsa a rovaráradatot.Vegyszereket permeteztek szét, még gázt is használtak. S így is négynapba telt, míg végezni tudtak a rovarokkal.

Most a szakértők valóban megvizsgálták a kérdést. Fölkutatták arovarok alagútjait tízlábnyira a föld alatt, megvizsgálták költőhelyeiket,s ki tudja, még mit. A jelentések szerint - melyeket a hadsereg teljes

szempontból nézve hatalmas lépést tettünk előre. Más szempontbólnézve viszont egészen parányit. Kialakítottunk egy elektromos mezőt,ami a jövőben működik. Készítettünk egy körülbelül négy láb átmérőjűhasábot, melynek oldalait tizenhat kivezető alkotta. Ha bekapcsoltuk,elektromos mező keletkezett, ami valamikor a jövőben „létezett”.Tudom, Lasker most azt mondaná, hogy ez így pontatlan, de ez- alényeg. Ő azt mondaná, hogy a szerkezet az „itt-most” helyett az „itt-

akkor” tartományában működik. Mindig dühbe jött, valahányszor beszédünkben elválasztottuk a „tért” az „időtől”, s kijelentette, hogynem a tizennyolcadik században élünk.

- Newton nagy ember volt - mondogatta de meghalt.Ha úgy beszéltek, mintha 1750-ben élnénk, úgy is fogtok gondolkodni

és cselekedni. Ha a munkánkban nem-newtoni formulákat használunk,használjuk őket a mindennapi beszédben is.

Fogalmunk sem volt, hogy szerkezetünk a jövő melyik korszakábanműködik. Lasker azt mondta, meg sem próbálja kiszámítani, hogy„mikor” működik a mező. Ha az áramot kikapcsoltuk, bármi lett légyen

is az erőtér belsejében, azt a szerkezet visszahozta a jelenlegi tér-időbe.Másként fogalmazva: meg tudtunk ragadni és el tudtunk hozni valamit a jövőből. Nehogy azt gondolják, hogy előreküldtünk valamit a jövőbe,hogy az aztán visszahozzon magával valami mást, bár a dolognak ezlenne a gyakorlati célja. Egyszerűen úgy hajlítottuk a tér-idő görbületet,hogy az „itt-akkor" átváltozzon „itt-most”-tá.

Kedden hajnali háromkor fejeztük be a munkát a szerkezeten. Lasker aheverőn aludt, míg mi dolgoztunk. Előzőleg többször is ellenőrizte aszámításait, s azt mondta, hogy ha produkálni tudjuk az általa

meghatározott mezőt, a szerkezetnek működnie kell. Külön-különmegvizsgáltuk az összes kivezetőt, aztán fölébresztettük Laskert. El semtudom mondani, milyen izgatottak voltunk, ahogy ott álltunk a készszerkezet mellett.

- Hát akkor legyen! - mondta végül Dettner, és megnyomta a gombot.Az árammérők mutatói kilengtek, aztán visszaestek, a gép kikapcsolt,

s a hasáb belsejében ott volt valami.Alaposan szemügyre vettük, anélkül hogy hozzáértünk volna. S ekkor

kezdtük megérteni a jelentését. Különös, hogy miket tesz az ember ilyenhelyzetben. Dettner elővette az óráját, gondosan megnézte, mintha még

sohasem látta volna, aztán bekapcsolta a kávéfőzőt. Lasker halkankáromkodott. Spanyolul vagy portugálul, nem tudom. Én pedig leültemlevelet írni a feleségemnek. Leírtam a dátumot, aztán összegyűrtem a papírt.

A hasábban lévő tárgy - még mindig ott van, egyikünk sem ért hozzá -egy körülbelül három láb magas kis szobor. Valami ezüsthöz hasonlófémből. Körülbelül a fele magasságig tart a talapzat, aztán jön maga aszobor. Aprólékos, művészi munka. A talapzat a föld gömbjét ábrázolja,rajta a földrészek és szigetek domborművei. Az ábrázolás meglehetősen pontos, bár azt hiszem, a legtöbb térképen kissé mások a földrészekkörvonalai. De lehet, hogy tévedek. Ezen a gömbön áll fölegyenesedve,fölfelé tekintve maga a figura. Öltözéke mindössze egy széles öv,melyről az egyik oldalon egy tasak, a másikon egy lapos, szögletesdoboz lóg. Intelligens tekintete vagy nagyra törő vágyakat, vagy vallásosrajongást tükröz, esetleg mindkettőt. Szinte érzed a figura álmait ésvágyait, melyeket a művész olyan tökéletes megértéssel ábrázolt. Laskerszerint a szobor a vallásos érzés kifejezője. Dettner és jómagam azon a

Edward Grendon: A szobor 81

ALFRED BESTER

Amerikai író es szerkesztő, 1913-ban született NewYorkban. A Pennsylvania egyetemen elvégezte a bölcsészkart, majd a természettudományi karon is

8/10/2019 GALAKTIKA_066


diplomát szerzett. Már egyetemista korában írogatott,egyik fantasztikus története egy amatőrök számárakiirt novellapályázaton első díjat nyert. Ezután a sci-fihez pártolt, több novellája is megjelent a sci fimagazinokban és gyűjteményes kötetekben. 1942- ben hűtlen lett a fantasztikus irodalomhoz, és aSuperman és Batman történetek képregény-változatához Írogatta a dialógusokat. Később aCaptain Marveli sorozat párbeszédeit ötölte ki, majdátment a rádióhoz, ahol a Charlie Chaxs bűnügyisorozat forgatókönyveit irta.

Bester nem tűi termékeny író, elbeszélései ésnéhány regénye azonban a sci-fi irodalom nagyjaiközé emelték. 1953 ban The Denemolished Man {Az Arcnélküli Ember) c. műve elnyerte az akkoralapított Hugo-díjat. Tiger, Tiger (Tigris, tigris) c.regénye a legnépszerűbb az olvasók körében: egymodem, jövőben játszódó Monté Cristo-történet,amelynek hőse szenvedélyes bosszúvágyábanvalóságos supermanné válik és leszámolellenségeivel.

Az ötvenes évek végén Bester a Holiday magazinmunkatársa, majd irodalmi szerkesztője lett, ittdolgozott a hetvenes évekig, amikor megszűnt amagazin, és Bester ismét visszatért a sci-fihez. 1975- ben jelent meg The Computer Connection c. regénye,ami egy mindentudó számítógépről és néhányhalhatatlanról szól. Bester eredeti stílusa, sziporkázószóvirágai és jó humora többnyire elnyerte akritikusok tetszését is, bár Golem 100 című, horrorbahajló történetét 4 éve elég vegyes kritikai vissz hangfogadta.

Alfréd Bester véleménye szerint nem elég, ha egytörténet csupán egymás után rakott szavakból áll,

ezeknek a szavaknak hatniuk kell az érzelmekre is.De ez csak akkor érvényes, ha az olvasóegyüttműködik az íróval, és ha sci fit olvas, használjamind az öt érzékszervét.

TJ

SZERKESZTÔIT ÜZENETEK

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Folyóirattá alakulásunk, úgy látszik, megráztaa Galaktika számos régi olvasóját. Még ma is

kapjuk a panaszos hangú leveleket,amelyeknek írói a régi változatot az újjalszembeállítva dicsérik, felsorolják az antológiaérdemeit, fintorogva emlegetik a folyóiratot.

- Ó, az én régi Galaktikám! - írta egyiklevelezőnk, és szinte látni lehetett, ahogysóhajtva a magasba néz, és égnek emeli karját.

Mi sok mindent kiolvasunk ezekből alevelekből, olyasmit is, amit a nyájas Olvasótalán nem akart velünk közölni, de akaratlanul

is beírt a sorok közé.Kiolvassuk például, hogy levelezőink,

Magyarország minden tájáról, valóban amagukénak érezték a régit, de magukénak érzikaz újat is, még ha elégedetlenek is aváltoztatással. Örülünk ennek a tulajdonosiérzésnek, hiszen igazolja és erősítiszándékunkat és célunkat, mi ugyanis aztkívánjuk, hogy lapunk igazán az olvasókélegyen. Azt kívánjuk, hogy szeressék, olvassák,törődjenek vele, legyenek rá büszkék. Azújszülött bőre még ráncos egy kicsit, a hangjasem valami érces, de szépen megerősödikmajd, talpraesett, vidám kis kölyök lesz belőle.

Érdekes, hogy a panaszos levelek legtöbbszörmégis elismeréssel végződnek.

- Ami az új lapot illeti - írja hosszú, erősenkritizáló levele végén Kőszegi György budapesti olvasónk előfizettem, és a tartalom

miatt nem bántam meg. A művek összeállításakitűnő, és éppen ezért vagyok felbőszülve aforma miatt.

Köszönjük, Kőszegi György, s szeretnénkmegnyugtatni, a folyóirat, már csak terjedelmiokok miatt is, túl fogja szárnyalni a régiGalaktikát.

Kapunk természetesen egyértelmű dicséretetis. Tóth Brigitta írja Kadarkútról, hogy.borzalmasan” szereti a Galaktikát, a Roburt ésa Kozmosz Fantasztikus Könyveket. Örül akritikáknak és ismertetéseknek, szeretneképregényt látni a lapban. Kívánságával nemáll egyedül. Még az idén képregénysorozatotkezdünk közölni a Galaktikában, izgalmas,nagyon színvonalasan, rajzolt, kalandosScience fictiont. Reméljük, tetszeni fog. Ami a

számú vágóhíd írója ugyanis Vonnegut.Tévedésből egyik helyen rosszul írtuk

Lovecraft nevét. Elnézést kérünk, TolnaiMargit újévi üdvözletét köszönjük.Bécsből jelentkezett Buda György. Megkapta

novemberi és decemberi számunkat, de nagyonhiányolja az októberit. A szerkesztőség - sajnos- nem tud lapot küldeni sem neki, sem másnak.Csak azt tanácsolhatjuk, hogy forduljon aPostához, illetve, ha van budapesti ismerőse,kérje meg, menjen el a Móra Könyvesboltba(Bp. V., Múzeum krt. 39.) , talán ott kap még

példányt az októberi számból.Kicsit hosszabban kell válaszolnunk Orosz

Ferenc pécsi olvasónknak. Ő ugyanisSzerdahelyi István novemberi számunkbanmegjelent cikkének (Lukács György és a sci-fi)egyik mondatával száll vitába. Szerinteszerzőnk „primitívnek titulálja a mai maszek butikosokat”, s megemlíti, hogy ezért „jó kissajtóbotrányt akasztanak a nyakába, tekintetbevéve, hogy kormányunk támogatja amagánszektort”.

Indulatát értjük, s talán igazat is adhatnánkneki, ha a cikk újraolvasásából nem derülne ki,hogy Olvasónk félreértette Szerdahelyiszövegét. Ő ugyanis azt írta, hogy „sokan felrótták a sci-finek", hogy alakjai„primitívebbek egy maszek butikosnál vagy azötvenes évek főhadnagyainál". Azt hisszük,hogy ez világos. Orosz Ferencnek nem

cikkírónkkal kellene vitáznia, hanem a sci-fiegyes kritikusaival, s őket kellene a sajtóperveszedelmére figyelmeztetnie. Egyébkéntegyetértünk vele abban, hogy a primitívségnem kötődik szakmákhoz, foglalkozásokhoz. Afigyelmesebb olvasás mindnyájunkat segíthet afélreértések elkerülésében.

Megint kaptunk egy csomó kérést és kérdést.Szabó Anikó Püspökladányból Luigi

Menghini Láncreakció című könyvénekfolytatását kéri, mondván, hogy a kötetet seholsem tudja megszerezni. Nem is csodáljuk,hiszen a Felhőbirodalom magyarul még nem jelent meg. De ha megjelent volna, akkor semtudnánk sokat segíteni, hiszen sem a Galaktikaszerkesztősége, sem a Móra Kiadó nemfoglalkozik könyvterjesztéssel. Ilyen kérések

szakmabeliek kapnak. Információkat,tanulmányokat, kritikákat közöl. Azért

ismertettük, hogy olvasóink némi tájékoztatástkapjanak erről az egyébként „hozzáférhetetlen”folyóiratról.

Rási Attila miskolci olvasónk arra kér bennünket, hogy adjuk meg az általunk„kiadott könyvek, illetve folyóiratok címét,íróját és kiadási évét... a mellékeltválaszborítékban". Erre - sajnos - nem tudunkvállalkozni. De felhívhatjuk minden olvasónkfigyelmét arra, hogy Trethon Judit

összeállításában, Gadó János érdekes borítójával díszítve megjelent a Kozmosz science fiction kiadványok című bibliográfia,amely a Galaktika, a Metagalaktika és aKozmosz-kötetek adatait közli. Példányszámamindössze 5000, úgyhogy az érdeklődőksiessenek a könyvesboltokba.

Számos levélben kapunk novella- ésregénykéziratot, néha rajzokat, egyszer-egyszermég egész képregényt is. Beküldőik néha csakazt írják , hogy közöljük írásukat, máskormegkérdezik, hogy mennyit fizetünk, néhaszerények, néha pedig meglepően öntudatosak.Egy részük ismeri a magyar • helyesírást, másrészük nem. Van, aki olvashatóan ír, van, akiolvashatatlanul. Mi minden kéziratot szeretettelfogadunk. Örülünk olvasóink aktivitásának. Nem lep meg bennünket, ha valaki azt írja,hogy novellájával „szeretne belekerülni a sci-fi

irodalom történelemkönyvébe”. Tiszteljük azambíciót. Nem gonoszságból közöljük lapunkvégén, hogy „kéziratokat és képeket nemőrzünk 'meg és nem küldünk vissza". Szeretnénk, ha olvasóink megértenék, hogyidőnket és energiánkat lapunk szerkesztésérekívánjuk fordítani. Olvasunk, olvasunk, ámolykor aludni is kell.

Ne sértődjék meg tehát senki, ha levelére,kéziratára, rajzaira nem kap választ. De nelepődjék meg akkor sem, ha választ kap. Ha behívjuk, mert kéziratát érdekesnek tartjuk.

Továbbra is várjuk leveleiket.

LEXIKON

8/10/2019 GALAKTIKA_066


ELVESZETT VILÁGOK

Titokzatos földrészek, eltűnt városok, kihaltfajok - ezek főként a XIX. század végén és aXX. század elején voltak népszerű témái a. sci-finek, a XVIII. századi „fantasztikus utazások"egyenes leszármazottai. A korábbi történetek aföldrajzilag „nyitott” világban játszódtak, például Jonathan Swift Gulliver utazásai (1726) című műve.

A XIX. században már egyre kevesebb az

ismeretien terület: felfedezték Ausztráliát,Afrikába kutatóexpedíciókat indítottak, így azelveszett világ-történeteknek földrajzilag 'eléggé zárt területeken kellett játszódniok,tehát most sorra kerültek a legmegközelít-hetetlenebb tájak: az Amazonas vidéke, aHimalája völgyei, a sarkvidékek és a Föld belseje. Az ezeken a helyeken játszódó művek jóval „tudományosabbak” voltak elődeiknél; azúj tudományágak: az antropológia, a geológiaés főleg az archeológiailag hatással voltak ekorszak íróira. Egy ideig - főként az olvasóktudatában - a fikció versenyre kelt a realitással.

A fikció alapja azonban gyakran nem avalódi, hanem az áltudomány volt. Legjobb példa erre a sok Atlantisz-történet, amelyekkiindulópontjai Platón i. e. 350 körül írt Ti-maiosz és Kritiasz című művei voltak. 1882- ben Ignatius Donelly non-fiction műve, az

Atlantis, the Antediluvian World (Atlantisz, azözönvíz előtti világ) megmozgatta az írókfantáziáját. Frederick Spencer Olivér A Dweller on Two Planets (Két bolygó lakosa;1894) című művében a hős „visszaemlékszik”előző inkarnációjára, amikor is Atlantiszuralkodója volt. Pierre Benőit 1919-ben írt Atlantiszát háromszor is megfilmesítették.Ebben Atlantisz utolsó királynője, AntineaAfrikában él, és természetfölötti hatalmával

minden odavetődő férfit magához láncol.Leonyid Martinov Az időspirál (1968) címűkönyvében egy régészeti felfedezés nyománderül fény arra, hogy mintegy tizenkétezerévvel ezelőtt Atlantisz lakói idegen világoklényeivel kerültek kapcsolatba, s az egyikatlantiszi lakos a földönkívüliek tér-idő gépébe

belső világokhoz. Valószínűleg Symmes a

szerzője a Symzonia című regénynek (1820) ,amelyben Antarktisz-kutatók egy föld alatti,magas tudományos képzettségű társadalomralelnek. A lakosok bőre sápadt, és hajuk színeéletkoruktól függetlenül fehér. Edgar AllanPoe, aki szintén Symmes tisztelői közétartozott, egyes írásaiban felhasználta a sarkihasadékok ötletet, például a The Unparalleled Adventure of One Hans Pfaal (Egy bizonyosHans Pfaal példátlan kalandja; 1835) című

művében. A föld alatti fantáziák legjobbikaJules Verne Voyage au centre de la Terre (Utazás a Föld középpontja felé; 1864) címűregénye, amelyben Lindenbrock professzorunokaöccse, Axel megfejt egy rúnajelekkel írtrégi kéziratot - és ezzel elkezdődik a kalandoksorozata. Axel nagybátyjával együtt útra kel,hogy az izlandi Snaeffels-hegyen keresztülleereszkedjenek a Föld középpontjába.Útikalauzuk Hans Bjelke, az izlandi dunnalúd-kereskedő. Föld alatti vándoraink őskoriállatok csontjaira lelnek, találnak egy kiszáradtemberi tetemet is, végül lávafolyón tutajozva, aStromboli kráterén át a szabadba kerülnek. N.Selonszkij orosz író A jövő század világából(1895) című művében az Északi-sarkra utazóexpedíció tagjai a sarkvidék jege alatt oroszkolóniára lelnek. Kiderül, hogy a kutatók bolyongásai alatt az idő is előreszaladt: a

tudósok 1891-ben indultak el, és útjuk végén2892-ben találják magukat.Jókai Mór Fekete gyémántok jában (1869)

Berend Ivánnak egy estélyen tartott előadása iselveszett világról szól, az északi-sarkiDelejországról, benne az éjsarki emberekről,akik mágnességet és villamosságotalkalmaznak minden területen, amezőgazdaságtól kezdve a közlekedésig.

Ludvik Souček A vak madarak titka (1964)című regényében Verne Hans Bjelkéjénekunokájával, a pszichológus GudmundurBjelkével találkozhatunk, aki csehszlovákorvoskollégájával, Jiri Kameníkkel, afényképész Alenával és Leif Thorgunn barlangkutatóval leereszkedikSnaeffelsjökullba, ahol megtalálják Verne

lelnek. Az utóbbi két műben erotikus motívum

is feltűnik: a gyönyörű királynő vagy főpapnő,aki megkísérli a hős elcsábítását. A topográfiairealizmus és a szárnyaló fantázia sikeresvegyítése roppant népszerűvé tette Haggardregényeit. James Hilton Lost Horizon (A KékHold Völgye; 1933) című regényében arejtélyes Tibetben, Sangri-La völgyébenmegbúvó lámakolostor jelképezi az elveszett,titokzatos világot, a hosszú élet és a bölcsességtitkát. Tibet kedvelt színhelye a yetitörténetek-

nek is. Csernai Zoltán a Titok a Világ Tetején(1961) című művében is itt tűnik fel a yeti,akiről persze kiderül, hogy csillagember, egyidegen civilizáció szerencsétlenül járt küldötte.

Az eltűnt világok témája lassan eltűnik a sci-fiből, hiszen Földünket már keresztül-kasulfölfedezték. Inkább a más bolygók elsüllyedtkultúráinak tanulmányozása szerepel az újabbfantasztikus irodalomban: a Marsé vagy aVénuszé. De ez már egy másik címszó.

ÉRZÉKELÉS

A sci-fi történetében az érzékelés kérdése

fontos szerepet játszik. A témát több iránybólközelíthetjük meg, például történetek azérzékelés szokatlan módjairól; a látszatról és avalóságról; a drogok segítségével módosítottérzékelés; az időérzékelés csapdái.

Az érzékelés szokatlan módjai már a koraisci-fikben is felbukkannak. R. H. Home The Poor Artist (A szegény művész; 1874) címűregénye egy állat érzékelésén keresztül láttatjaa világot hősével. Edwin A. Abbot Flatland (Síkföld; 1884) című könyvében az egy- éskétdimenziós világ lényeinek látásmódját írjale. J. H. Rosny Un autre monde (Egy másikvilág; 1895) című műve egy mutánsról szól,aki nagyon gyors metabolizmus segítségévelészleli az ultraibolyán túli sugárzást is, ésebben a tartományban új életformákat fedez

akaratát. A. E. van Vogt Siege of the Unseen (A láthatatlan ostroma; 1946) című művénekfőszereplője harmadik „szemmel” isrendelkezik, amely képessé teszi másdimenziókba utazásra is.

A látszat és a valóság kérdése a sci-fialaptémái közé tartozik. A reális és az

illuzórikus érzékelés közötti különbséggel azún. abszurd SF foglalkozik legfőképpen. Ezeka müvek az életet rejtélyes illúziók során tett

Nyugilények; 1955) című novellájában egyidegen faj szerepel, amely sokkal lassabbanérzékeli az időt az embernél, akik számára ígyez a faj szinte élettelennek tűnik.

David I. Masson Traveller’s Rest (Az utazó pihenője; 1965) című művében háború zajlikegy ismeretlen ellenség ellen, amely az ország

északi részéről támad, onnan, ahonnan dél feléhaladva az időérzékelés lassul. A történet egykatonáról szól, aki a frontról szabadságot kap,

(1961) egy új életformáról mesél, agondolkodó óceánról, amely főkéntneutrinókból áll. Fred Hoyle Black Cloud (Afekete felhő; 1957) című regényében ateremtmény szervetlen anyagból állógondolkodó lény, akinek intelligenciája jóvalfelülmúlja a miénket. Alekszandr Dnyeprov

Bíbormúmia (1965) című elbeszélésében földitudósok a Hattyú csillagképből érkezettimpulzusinformációk alapján elkészítik egy

Lexikon 84

8/10/2019 GALAKTIKA_066


utazásként ábrázolják, ilyen pl. Ed BryantCinnabar (1976) című története, amely egytitokzatos városban játszódik. Itt teljesülminden álom, a vágyak testet öltenek, húsvérvalósággá lesznek. Arthur C. Clarke The Wallof Darkness (A sötétség fala; 1949) című

művében leírja, milyen érzés egy olyanvilágban élni, amely háromdimenziósmegfelelője egy Móbius-szalagnak. aholminden belül van, semmi kívül, és a világotkörülölelő fal másik oldala Is ugyanaz az oldal.

A drogok hatásának leírása már a harmincasévekben megkezdődött, és különösenmegnövekedett a hatvanas évek másodikfelében. Egyre inkább terjedt az a romantikusnézet, hogy a drogok segítségével kitárulnak az

érzékelés kapui, és a valóságon túli világ jobban megismerhetővé válik.

Aldous Huxley Brave New World (Szép újvilág; 1938) című könyvében a drogok azérzékszervek működését eltompítják, a szómahamis Illúziókba, eufóriába ringatja az „újvilág” lakosait. Az indiai születésű angol író,Chapman Pincher Nőt with a Bang (Csattanásnélkül; 1965) című novellájában azöregedésgátló drog okoz katasztrófát. Brian Al-diss Barefoot in the Head (Mezítláb a fejben;1969) című regényében hallucinogénanyagokat alkalmaznak fegyverkéntEurópában, amelyek hatására a megvadultnépesség élete őrült anarchiába és erőszakbatorkollik, nem is beszélve a motorosok céltalankeresztes hadjáratáról. Róbert Silverberg Downward to the Earth (Lefelé a Földbe;1970) című regényében a főhős egy drog

hatására transzcendens módon újjászületik,akárcsak az általa meglátogatott bolygómegvetett bennszülöttei, ezáltal az életharmóniáját újfajta módon képes érzékelni. Norman Spinrad számos elbeszélésefoglalkozik a kábítószerek hatásaival, többekközött a No Directron Home (Hazafelé nemvezet út; 1975) című novellájában, amelybenleírja, hogy a jövő Amerikája polgárainakszellemi állapotát kábítószerekkel befolyásolják, mert enélkül a rideg valóságérzékelése elviselhetetlen lenne számukra.

Az időérzékelés csapdáiban fontos szerepet játszik a „lassú üveg", amelyet Bob Shaw„fedezett fel"; ez lelassítja a fénysebességétolyan fokúra, hogy a múltat jelenkéntmutathatja, mint például a Régmúlt napok fénye

hazatér, megházasodik, gyermekeket nevel, ésmár középkorú férfi, amikor ismét behívják.Ott találja magát abban a bunkerben, amelyetalig 22 perce hagyott el.

Az időérzékelés további furcsaságairól az Időutazás címszó alatt olvashatnak majd.

FIZIKA

A sci-fiben nagy népszerűségnek örvendenek afizikai fogalmak, a fizika jelenségei is. A fizikaeredményeinek a technológiába való beépítésemár Vernének és Hugo Gernsbacknak is eszébe

jutott, de ők inkább a cselekményt helyeztékelőtérbe. Néhány más író azonban úgy vélte,hogy a fizika eredményeinek felhasználásafontosabb, mint maga a történet. Ezt látszik bizonyítani Tóm Godwin, aki Mother of Invention (A találmány bölcsője; 1953) címűkönyvében rámutat arra, hogy a felfedezések főelőidézője a szükségesség. Egy balesetetszenvedett űrhajó legénysége újgravitációelméletet fedez fel, ennek alapjánantigravitációs generátort eszkábálnak össze,amelynek segítségével űrhajójuk újrafelemelkedhet a végtelenbe. Raymond F. Jones Noise LeveI (Zajszint; 1952) címűelbeszélésében bebizonyítja, hogy ha nagyonerősen akarjuk, bármely természeti törvénytfelfedezhetünk. A történetben összehívnak egycsoport kiváló tudóst, akiknek - igaz, némifurfanggal - bemutatják a levitációt, a tudósok

azonban, megszabadulva előítéleteiktől,valóban megalkotnak egy antigravitációs járművet. Sok képzelt találmány és különösesemény alapul a fizika különféle jelenségein, például H. G. Wells The Invisible Man (Aláthatatlan ember; 1897) című könyvében atudós Griffin egyenlővé teszi az, emberi testfénytörési indexét a levegőével, így sikerülláthatatlanná válnia. A fénytörés másik„alkalmazója” Bob Shaw, aki Light of Other Days (Elmúlt napok fénye; 1966) címűnovellájában felfedezi az ún. lassú üveget,amelyben a fény olyan lassan halad, hogy évektelnek el, amíg áthatol az üveglapon, amelybenígy az elmúlt évek eseményei rögzülnek,vagyis a lassú üveg fénytörési indexe igenmagas.

ottani fiatal nő szoboralakját, amelytökéletesen megegyezik földi másáéval. Ezlenne a bizonyíték, az Antiföld létezésére? A Journey to the Far Sídé of the Sun {Utazás a Nap túlsó oldalra; 1969) című filmben, amelyDonald James forgató-könyve alapján készült,

egy másik Föld kering pontosan a miénkkelátellenben a Nap túlsó oldalán, ezért sohasemláthatjuk. Mindkét bolygót azonos embereklakják, azaz minden földi ember antianyag-összetételű megfelelője ott él a Napon túl.

Számos sci-fi történetben a bonyodalmakatfizikai jelenségek okozzák. Arthur C. Clarké ASlight Case of Sunstroke (Egy kis napszúrás;1958) című művében egy futballmeccsnézőközönsége hatalmas parabolatükröt formál

a fényes papírra nyomott műsorfüzetekből,amellyel a napsugarakat a bíróra fókuszálják.Szintén Clarké műve a Silence Please (Csöndetkérek; 1954) , amelyben az interferencia jelenségét használja fel az abszolút csendetteremtő, Silentor nevű készülékmegalkotásához. Róbert Heinlein (AnsonMacDonald néven) Let There Be Light (Legyen világosság; 1940) című művébenfeltételezi, hogy a hang- és a fényhullámokkapcsolatából hidegfény születhet. A hidegfényötlete - mint földön kívüli alkotás - felmerülDáné Tibor A Tau Ceti hívójele (1968) címűregényében is.

A mérés a fizikában alapvető fontosságú, bárez is relatív. Legegyszerűbben KatherineMacLean fogalmazta meg Pictures Don’t Lie (A képernyő nem hazudik; 1951) címűnovellájában, ahol a földönkívüliek űrhajóját

hiába várják az űrállomáson, majd a bejelentkezés alapján egy pocsolyában kezűikkeresni. Philip Latham The Xi Effect (A Xieffektus; 1950) című művében rámutat, hogyha a Tejútrendszerben mindenösszezsugorodna, számunkra egyáltalán nemlenne érzékelhető, csak abban az esetben, ha alátható fény hullámhossza változatlan maradna.

A fizikai jelenségek felhasználása a sci-fiben egyre kevésbé érdekes, hiszen a tudományúj eredményei immár felülmúlják a fantáziát.Az írók képzeletét már a távolicsillagrendszerek új fizikai törvényei gerjesztik- persze csak akkor, ha meg is alkotják ezeket.

Tj

8/10/2019 GALAKTIKA_066


Felhívás!

Tekintettel a fokozott érdeklődésre, régi olvasóink részére tartalékoltunk néhány példányta Galaktika folyóirat 1985. októberi, novemberi és decemberi számából, amelyek megvásárolhatóka Móra Ferenc Könyvesboltban, Bp. V., Múzeum krt. 39.

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS FOLYÓIRATTerjeszti a Magyar Posta

Megjelenik havonta Előfizethető bármely hírlapkézbesítőFőszerkesztő: Sziládi János, postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és

Főszerkesztő-helyettes: Kuczka Péter a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) ,Kiadja a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Budapest V., József nádor tér 1. 1900,Felelős kiadó: Sziládi János igazgató közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalássalSzerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest XIV., Május 1. út 57-59. a 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámraTelefon: 212-390. Levélcím: Budapest, Pf. 277. 1392 Előfizetési díj fél évre 168 Ft, egy évre 336 Ft.(86-3030) , Szikra Lapnyomda, Budapest Egyes szám ára 28 Ft.Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató HU ISSN 0133-2430

8/10/2019 GALAKTIKA_066


GALAKTIKA_066

Documents

Transcript of GALAKTIKA_066