Eötvös Loránd Tudományegyetem

Társadalomtudományi Kar

Migráció az egészségügyben

Az orvosmigráció alakulása 2009 és 2013 között –

az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal adatainak elemzése

alapján

Konzulens:

dr. Simon Dávid

Készítette:

Katona Eszter Rita

társadalmi tanulmányok

A dolgozat a XXXII. OTDK szociológia szekciójában III. helyezést ért el.

2

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés ............................................................................................................................... 3

2. A migráció: definíciók, motivációk ..................................................................................... 5

3. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal ................................................ 9

4. A vizsgált adatbázis bemutatása ....................................................................................... 10

5. Az adatok elemzése ............................................................................................................. 12

5. 1 A magyar állampolgárságú orvosok elvándorlásának aránya .....................................................12

5. 2 A magyar állampolgárságú orvosok elvándorlásának iránya ......................................................16

5. 3 Migráció a demográfiai, valamit a szakképzettséggel kapcsolatos adatok tükrében ...................20

5. 4 A pull faktor hatása: objektív különbségek Magyarország és a célország között .......................22

6. Amit állítanak, és amit tudhatunk az orvosmigrációról ................................................. 28

7. Összegzés ............................................................................................................................. 32

Bibliográfia ............................................................................................................................. 34

Források, cikkek ..................................................................................................................... 37

Melléklet .................................................................................................................................. 39

3

1. Bevezetés

Dolgozatom feltáró jellegű: az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal1 (a

továbbiakban EEKH) 2009-2013 közötti időszakra vonatkozó adatait elemzem, így próbálom

feltérképezni az orvosmigráció jelenségét. Tanulmányom a nemzetközi migrációval, azon belül

a kivándorlással foglalkozik. A munkám egy kis szelete az orvosmigráció kutatásának, mégis

fontos eredményeket hordoz, a későbbiekben tovább vizsgálható kérdéseket vet fel. A munkám

az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Migráció az egészségügyben: jelenségek és

magyarázatok2 című kutatási részfeladatának továbbfejlesztése.

Dolgozatomban a hazai és nemzetközi szakirodalom alapján definiálom a használt

fogalmakat, többek között a migrációs potenciált, a brain drain jelenségét, valamint

a migráció motivációit.

Mivel a migráció jelensége (hátránya illetve haszna) a média mindennapi, gyakran vitatott

témái közé tartozik, aktualitásából sohasem veszít. Az általam is elemzett adatbázis szolgál

mind a hivatalos, mind a médiában megjelenő adatok hátteréül, így az elemzésem eredményei

és a hírportálokon megjelenő adatok összevethetőek. Az elemzésem során az OTKA kutatás

számára átadott adatokat használtam.

Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal működésének és feladatainak

bemutatása után szemléltetem az EEKH-tól kapott adatok feldolgozását, valamint bemutatom

az adatbázis tisztítását, így az elemzés egységeit is. A felhasznált adatbázis – hatósági adatbázis

révén – nem az általam megszokott típusú adatokat, hanem csupán objektív, közigazgatási

adatokat tartalmaz. Hátránya, hogy oksági összefüggések vizsgálatának hátteréül nem

szolgálhat, előnye viszont, hogy minden orvost tartalmaz, aki külföldi munkavállaláson

gondolkozik, hiszen az EEKH feladata a hatósági bizonyítványok kiállítása, melyek nélkül a

külföldi munkavállalás – szakmán belül – nem lehetséges.

Az adatbázis adategységei a közigazgatási feladatoknak megfelelően lettek kialakítva: az egyes

igénylések, nem pedig az egyes igénylő személyek képezik az adatok elemi egységét.

1 Az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központról szóló 29/2015. (II. 25.) Korm. rendelet 14. §(1) és (2) bekezdése értelmében az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (a továbbiakban: EEKH) elnevezése 2015. március 1-jétől Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központra (ENKK) változik, és a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (a továbbiakban: GYEMSZI) Emberi Erőforrások Főigazgatósága az ENKK-ba beolvad. A 29/2015. Korm. rendelet 14. § (3) bekezdésében megjelölt feladatok tekintetében az EEKH jogutódja az ENKK. (Forrás: http://www.enkk.hu/index.php/hun/) Dolgozatom megírásához az adatokat az EEKH biztosította, ezért munkám során így fogok hivatkozni az intézményre. 2 OTKA-szám: 101067, vezető kutató: Hárs Ágnes

4

Dolgozatomban az EEKH adatbázisának tisztítása után, az adatokat különböző szempontok

szerint vizsgálva becslést adok a külföldön tartózkodó orvosok számának maximumára, így

keresek választ arra a kérdésre, hogy a magyar egészségügyet mekkora veszteség éri az orvos

elvándorlás miatt. Az általam meghatározott adatok a migrációs potenciál (Sik 2003) és a

tényleges migráció között állnak, hiszen nincs információnk arról, hogy a hatósági

bizonyítványt felhasználja-e az igénylő.

Az adatbázis elemzése során meghatározom a leginkább preferált célországok alakulását a

vizsgált időszakban. Vizsgálom a kivándorlás alakulását a nemek, a korcsoportok, az igénylési

helyszín és végzettség szempontjából. Kutatásom során keresem a választ arra a kérdésre is,

hogy a magyar orvosok esetében milyen mértékben játszanak szerepet a push és pull faktorok

közötti eltérések. Valóban vonzóbbá tesznek egy országot az egészségügyre fordított magasabb

kiadások, illetve az egészségügyi dolgozók hiánya a munkaerőpiacon (Eke–Girasek–Szócska

2009; Buchan–Perfilieva 2006)?

Az EEKH nyilvántartásában nem csak a magyar állampolgárságú orvosok igénylései

vannak regisztrálva, de mivel a dolgozatom a magyar orvosok migrációjával foglalkozik,

valamint mivel a külföldi állampolgárságú orvosok hatósági bizonyítványának kiállítása során

a magyar állampolgárságú orvosokétól eltérő módszereket alkalmaznak, így elemzésem során

a külföldi állampolgárokat nem veszem figyelembe.

Dolgozatom végén az elemzés adatait összehasonlítom a médiában megjelenő számokkal,

ezzel rávilágítva az adatbázis hiányosságainak jelentőségére.

5

2. A migráció: definíciók, motivációk

Az orvosok, ápolók és más kvalifikált egészségügyi szakemberek vándorlása világszerte

elterjedt jelenség, amely a magasan képzettek migrációjának, vagyis a skilled migration része

(Mullan 2005; Pang–Lansang–Haines 2002. hiv Eke–Girasek–Szócska 2009: 797).

A migráció egyik lehetséges definícióját Cseresnyés Ferenc tanulmányában olvashatjuk:

„Migrációnak nevezik azt a folyamatot, melynek során egyes személyek vagy csoportok úgy

váltanak lakókörnyezetet; illetve társadalmat, hogy ez a váltás időlegesből tartóssá, huzamossá

válik” (Treibel 1993, hiv. Cseresnyés 1996: 2). Claire Wallace négy migrációs típust különít el

egymástól: a néhány napos, a néhány hetes, a néhány éves és az életre szóló külföldi

tartózkodást (Wallace 1998).

A magasan képzettek migrációját brain drain-nek (agyelszívásnak) is nevezik. Brain drain-ről

akkor beszélünk, ha a kvalifikált, kiemelkedő szellemi vagy fizikai képességű munkaerő

külföldön vállal – a végzettségének megfelelő – munkát (Rédei 2007: 531). A magasan

kvalifikált dolgozók migrációját egyenlőtlenség hozza létre, így egy változásra adott

reakcióként értelmezhető, amely akkor ér véget, ha a kiegyenlítő népmozgás már nem

szükséges (Scott 1970).

A tanulmányi célú mobilitás növekedését elősegíti a tartózkodási engedélyek széles

választéka. A proaktív politikát előnyben részesítő országok vonzani próbálják a jó képességű

diákokat, míg azok az országok, melyek nem képesek versenyképes képzést és munkahelyeket

teremteni, elveszítik a tanulók és a munkaerő többségét. Ezek az országok csupán a migránsok

visszatérésében reménykedhetnek (Rédei 2014: 73).

A korai, diplomaszerzést követő elvándorlás csökkenti a migráció kockázatát, hiszen az

egyetemi évek alatt kialakított kapcsolatháló informális erőt jelent a munkaerő-piaci sikerhez

(Rédei 2014: 76).

A brain drain nem csak a fogadó országok számára jelent nyereséget, amennyiben a

migráns visszatér a küldő országba, és a külföldi tapasztalatokat, új készségeit itthon

kamatoztatja (Stark–Helmenstein–Prskawetz 1977). Ez a megállapítás alátámasztja Rédei

állítását, miszerint fontos bekapcsolódni a nemzetközi munkaerőmozgásba, hiszen az ismeretek

így válhatnak univerzálissá (Rédei 2014: 116).

A dolgozatomban a migrációs szándékkal foglalkozom, ennek kapcsán migráció alatt a

magyar orvosok nemzetközi, külföldre irányuló migrációs szándékait vizsgálom, nem

foglalkozom a belföldi migrációs folyamatokkal.

6

A migrációs potenciál a magyar állampolgárságú orvosok körében vizsgált külföldi

munkavállalási illetve kivándorlási szándékra vonatkozik. A migrációs szándékot egy olyan

mutatóval mérhetjük, amelyből kiderül, hogy egy adott populáció mekkora hányada tervez

migrálni (Sik 2003: 15). Az adminisztratív adatforrás alapján megállapított migrációs szándékot

erősebbnek mondhatjuk a megkérdezésen alapuló potenciálnál. Tehát a mérőszám, amit

elemzésemben használni fogok – a magyar állampolgárok által benyújtott hatósági

bizonyítvány-igénylés –, a migrációs potenciál és a tényleges migráció között áll, hiszen az

igényelt hatósági bizonyítványok felhasználásáról nincs adatom.

A nemzetközi migrációt vizsgálva felmerül két másik definiálandó fogalom is: a

befogadó, valamint a kibocsájtó ország fogalma.

Befogadó ország/célország alatt azt az országot értem, amely a migráció célja, amelybe a

migrálni kívánó orvos hatósági bizonyítványt igényel.

A kibocsájtó ország esetemben Magyarország, a kutatásom a Magyarországon diplomát

szerzett, magyar állampolgárságú orvosokat vizsgálja. Boeri és Brücker az Európai Unió keleti

bővítésének hatását vizsgálták, tanulmányukból kiderül, hogy Németország és Ausztria válhat

az elsőszámú célországgá (Boeri–Brücker 2001). A tanulmány azonban a csatlakozás előtti

várakozásokat mutatja: az elemzésemből későbbiekben azonban kiderül, hogy Anglia

jelentősége – az munkaerőpiac azonnali megnyitásának köszönhetően – megnőtt. A szerzőpáros

szerint a keleti nyitást követően a magas jövedelmi különbségek tartós migrációhoz vezettek

(Boeri–Brücker 2004).

A vizsgálatom alapegységei az orvosok, akik általános orvosi vagy fogorvosi diplomával

rendelkeznek, adott esetben szakirányú végzettségük is van. Eke, Girasek, és Szócska 2009-es

tanulmányukban négy olyan tényezőt írnak le, amelyek lehetővé teszik az orvosok Európa

keleti országaiból Nyugat felé való áramlását.

Az első általuk említett ok az Európai Unión belüli automatikus képesítés-elismerés. A második

tényező a munkaerő-toborzó cégekre vezethető vissza, akik kihasználják a nyugati országok

Kelettől való függőségét, ami az egészségügyi dolgozók emberierőforrás-hiányából alakult ki.

A harmadik faktor az emberierőforrás-menedzsment fontosságának növekedése, bár ennek

eredményes megvalósítása egyelőre kétségbe vonható: a migráció menedzselésére nem tették

meg a szükséges lépéseket, mert alábecsülték a mértékét és ellátórendszereik működésére

gyakorolt hatását.

Negyedik tényezőként a migrációval járó fejlődést, tapasztalatszerzést és tapasztalatcserét

említik, ami az orvosi szakmában elhanyagolhatatlan (Eke–Girasek–Szócska 2009: 804-805).

7

A három szerző egy másik tanulmányában megállapítja, hogy az orvostanhallgatók egyre

fontosabbnak tartják a magasabb fizetést és a jó munkakörülményeket. Sokan már

pályaválasztáskor a külföldi munkavállalást, valamint a tudományos karriert tartják szem előtt,

a tudatosan külföldi karrierre vágyó hallgatók aránya pedig az évek során egyre növekszik

(Girasek–Eke–Szócska 2007; Girasek–Molnár–Eke–Csernus 2009).

Abban az esetben, ha a vándorlás azokból az országokból, ahol az orvosok piaca telített,

sőt túlkínálat jelentkezik, oda történik, ahol hiány van, a migráció pozitív hozadékaként

kiegyenlítődhetnek a különbségek. Ha a körülmények megfelelőek, az orvosok fejlődni tudnak,

és az életszínvonaluk is növekedhet. Problémát okoz ellenben, ha az orvosok olyan országokat

hagynak el, amelyekben az egészségügyi szakemberek között hiány van (Buchan–Perfilieva

2006: 3).

Azt láthatjuk, hogy a migráció migrációt termelhet, hiszen ahogy Buchan és Perfilieva írja, az

elvándorlás pozitív velejárója az egészségügyi rendszer fejlődése, ami pedig Eke, Girasek és

Szócska tanulmánya alapján valószínűsíti az orvosok migrációját, elsősorban a nyugati

régiókba (Eke–Girasek–Szócska 2009: 804; Buchan–Perfilieva 2006: 3). Honvári János a

nyelvismeret és a képzési terület fontosságát emeli ki a külföldi munkavállalási szándék

tekintetében (Honvári 2012).

A migráció nem csak egyirányú mozgás (one-way flow) lehet, a kibocsájtó ország irányából a

célországba, gyakran előfordul, hogy egy harmadik országba költöznek, vagy visszatérnek

hazájukba (Buchan–Perfilieva 2006: 5).

A migráció motivációjaként rendszerint megkülönböztetik a push és pull faktorokat, tehát

a taszító illetve vonzó tényezőket. A két fogalmat Ravenstein, brit statisztikus alkotta meg (Hárs

2001: 44). Buchan és Perfilieva a tanulmányukban összesítették az általános, egészségügyi

dolgozókra hatást gyakorlós push és pull tényezőket, de kiemelik, hogy ezek minden ország

esetében kiegészülhetnek egyéb különleges, illetve országspecifikus tényezőkkel. A push

faktorhoz az alacsony fizetést, a szegényes munkakörülményt, az erőforráshiányt, a korlátozott

karrier- és képzési lehetőségeket és a gazdasági instabilitást sorolják. Pull faktorként említik a

magasabb jövedelmet, a karrierlehetőséget, a jobb egészségügyi rendszert és képzést, valamint

a politikai stabilitást (Buchan–Parkin–Sochalski 2003, hiv Buchan–Perfilieva 2006: 5). A fent

leírt push faktorok tehát egy jobb élet utáni vágyat fejeznek ki, ami mind a magas, mind pedig

az alacsony színvonalon élő orvosok körében elvándorlásra ösztönözhet.

A magyarok migrációs szándékát egy jobb élet reményképe határozza meg (Nagy 2001: 355).

A neoklasszikus közgazdaságtani makroelmélet alapján a munkaerőkereslet és -kínálat

területi különbségeinek köszönhető a migráció. Az elmélet szerint azokban az országokban,

8

ahol nagy mértékben jelen van a munkaerő, a bérek alacsonyabbak, míg a korlátozott

munkaerőpiaci tartalék mellett magas bérezés jellemző. A munkaerőmozgás a magasabb

fizetést kínáló ország felé történik, ami a munkaerőkínálat növekedéséhez és a kereset

mértékének csökkenéséhez vezet (Sik 2012: 8-9).

A neoklasszikus közgazdaságtan mikroelméleti modellje szerint „az emberek az alapján

választják meg mozgásuk irányát, hogy (adott képzettség mellett) hol tudják a legnagyobb

jövedelmezőséget elérni” (Sik 2012: 9). A magasabb jövedelemért azonban kockázatot kell

vállalniuk, amely jól leírható befektetésként, hiszen az utazás költségeit állniuk kell, valamint

a befogadó országhoz való alkalmazkodás is kihívást jelenthet. Tehát az ésszerű döntés alapján

a migráció a legmagasabb nettó haszonnal kecsegtető ország felé történik. A különbség a

makroelméleti modellhez képest többek között abban áll, hogy bár a migrációs döntést mindkét

modell szerint az egyének hozzák, a makroelmélettel szemben a mikroelmélet szerint a

foglalkoztatási rátát a potenciális migráns nem veszi figyelembe; az emberi tőke valószínűsíti

a migrációt, hiszen a magasabb iskolai végzettség, a kiemelkedő nyelvtudás magasabb

bérezéssel jár együtt (Sik 2012: 9-10).

Az orvosok migrációja egy speciális jelenség, hiszen az orvosképzés nagyban eltér a többi

tudományterület képzési rendszerétől. Orvosnak tanulni az emberi tőkébe történő befektetés,

egyfajta beruházás, ebben a szakmában is rendkívül fontos a presztízs, a network, a kapcsolati

tőke szerepe.

9

2. Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH)

Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal3 egy tíz éves múltra

visszatekintő, önállóan működő és gazdálkodó, országos illetékességű központi közhatalmi

költségvetési szerv. Az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe valamint az ágazati irányírási

jogkörébe tartozó közigazgatási és hatósági feladatokat4 látja el. Az ország határait átlépő

feladatai közé tartozik a külföldön felhasználni kívánt orvosi igazolások hitelesítése, az

egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személyek alapnyilvántartásának és az egészségügyi

dolgozók működési nyilvántartásának vezetése, valamint a külföldi, nem gazdasági célú

letelepedés mellett végezni kívánt egészségügyi tevékenység bejelentésével kapcsolatos eljárás

lefolytatása.

Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal állítja ki a hatósági

bizonyítványokat is, amelyek a külföldi regisztrációhoz és a megszerzett bizonyítványok

külföldi elfogadtatásához szükségesek. Az igényléseket a hivatal anonim módon regisztrálja

adatbázisában. A nem illetékköteles hatósági bizonyítvány kiállításának díja 2009. április 23.

és 2014. január 9. között 17.875 Forint volt, 2014 januárja óta típusonként a kiállítás díja 25.375

Forintra emelkedett.

Az adatbázis alapján előfordul, hogy egy adott személy egy éven belül többször is igényel

hatósági bizonyítványt, akár azonos országba, akár másik célországba. Ahhoz, hogy ezeket

módszertanilag korrekt módon értelmezzem, igyekeztem utánajárni a hatósági bizonyítványok

kiállítási és elfogadási rendszerének. Az EEKH honlapján sajnos nem elérhető részletes leírás

a hatósági bizonyítványok fajtáiról, és időbeli érvényességéről, az adatszolgáltatóval való

egyeztetés alapján azt mondhatjuk, hogy nincs egyértelmű eset, inkább csak szokásos

eljárásmódról beszélhetünk.

A hatósági bizonyítványoknak több fajtája van: létezik korlátozott, valamint időben nem

korlátozott típusú is. Mivel az eljárásrendek eltérőek, ezért a határok sem húzhatóak meg

szigorúan. Az európai uniós irányelv az elfogadás gyakorlatában a három hónap. A hivatal

munkatársának elmondása szerint az ismétlődések két lehetséges oka, hogy az igénylő nem

használja fel az igazolást, vagy más országba igényel következő alkalommal.

3 http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0400295.KOR 4 Az EEKH fenntart – az általam használton túl –nyilvántartási és működési adatbázisokat is. Az egészségügyi nyilvántartások többek között a receptírás miatt fontosak. Hasonló nyilvántartásokat vezetnek többek között a könyvelőknél és építészeknél is.

10

4. A vizsgált adatbázis bemutatása

Az EEKH által rendelkezésünkre bocsátott adatbázisok a 2009 és 2013 közötti, valamint

a 2014 első negyedévére vonatkozó hatósági bizonyítványok igénylését tartalmazzák,

igénylésenként. Az egyes igényléseket és az igénylő személyét anonimizált azonosító

(továbbiakban ideiglenes azonosító) köti össze.

Elemzésem során a 2009 és 2013 közötti adatokat veszem figyelembe, mivel a

rendelkezésünkre álló 2014-es adatbázis nem teljes, így a dolgozatomban ezeket az adatokat

nem vizsgálom.

Az adatbázis tartalmazza, az igénylő nemét, állampolgárságát, életkor szerinti kategóriáját. A

szakképzettséggel kapcsolatban egy-egy kétértékű változóból kiderül, hogy az igénylő

rendelkezik-e szakvizsgával, illetve hogy a diplomáját az orvosivagy a fogorvosi karon

szerezte. Ezeken kívül ismerjük a hatósági bizonyítvány kiállításának évét, a célországot és az

igénylés helyszínét.

Az adatbázis átalakításának célja egy olyan adatbázis létrehozása volt, amelyben minden

igénylő egy esetként szerepel, illetve amely az igénylésekkel és az igénylő szakképzettségében

bekövetkező változásokkal kapcsolatban a lehető legtöbb fontos információt megőrzi.

A célországok közül meghatároztam azokat, amelyeket az igénylők leginkább preferálnak,

ezekre létrehoztam egy-egy külön változót annak érdekében, hogy az évenkénti adatokat

részletesen vizsgálhassam, valamint egy általános kétértékű változót, amiből kiderül, hogy

kiemelt szerepű vagy ritkán választott célországba igényelt hatósági bizonyítványt az adott

orvos. A kiinduló adatbázis alapján (amely nem csak a magyar állampolgárokat tartalmazza)

Ausztria, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország és Izrael

bizonyultak a leggyakrabban választott célországoknak.

Hatósági bizonyítványt egy személy egy éven belül több alkalommal is igényelhet, így a

többször igénylő személyek azonos ideiglenes azonosítóval szerepelnek, viszont külön

esetként. Az eredeti adatbázisok elemezhetővé tétele egy hosszabb folyamat volt, a

reprodukálhatóság kedvéért a következőkben ezt mutatom be. Létrehoztam egy új adatbázist,

amelyet az eredetiből aggregáltam személyekre, így nincs ismétlődés az ideiglenes azonosítók

között, tehát minden orvos egyszer fordul elő az adatbázisban. Az adatvesztés kezelésére

mindenkihez hozzárendeltem egy új változót, ami azt mutatja, hogy hányszor igényelt hatósági

bizonyítványt.

11

Ahhoz, hogy egy összetett, de könnyen elemezhető adatbázist kapjak, az eredeti

adatbázist leszűrtem évekre, így kaptam hat újat, amelyekben szintén végrehajtottam az

aggregálást, majd egymás után hozzáadtam ahhoz az adatbázishoz, amelyik minden

információt egyben tartalmaz, de az adatok aggregálva vannak benne.

Mivel a dolgozatom célja a magyar orvosok migrációjának mérése, így az összetett adatbázisból

kiszűrtem azokat az orvosokat, akik legalább egyszer magyar állampolgárnak vallották

magukat a hat év során, és az elemzést csak velük folytattam.

Tehát az adatbázis, amivel dolgozni fogok, több lépésben jött létre és a magyar állampolgárok

migrációs szándékát térképezi fel, tartalmazza a hatósági bizonyítványok igénylését 2009 és

2013 között, valamint az egyes években külön is.

Ahogy azt az EEKH is kiemeli a honlapján, az adatbázis nem alkalmas arra, hogy az orvosok

tényleges migrációjára vonjunk le belőle következtetéseket, az adatok a migrációs szándék

mérésére használhatóak. A kiállított hatósági bizonyítványok számából nem derül ki, hogy hány

orvos van pontosan külföldön, hiszen a felhasznált hatósági bizonyítványok számáról nincs

adatunk.

Az adatbázis nem tartalmaz szubjektív adatokat, csupán objektív, demográfiai

jellemzőket, így a migrációs szándék motivációinak feltárása az adatbázis alapján nem lenne

lehetséges, én mégis megpróbálok következtetésekre jutni úgy, hogy az adatokat egyéb

adatbázisokkal vetem össze.

Az adatok a megszokottaktól eltérően nem mintára vonatkozó adatok, hanem egy teljes

populációt írnak le, mivel azonban a migráció évről évre változik, így a migrációt flow-

adatokkal jellemezzük. Az adatokat tehát értelmezhetjük egy szuperpopulációból vett

mintaként, így a jelenségek közötti összefüggések megalapozottan vizsgálhatók.

12

5. Az adatok elemzése

5.1 A magyar állampolgárságú orvosok elvándorlásának aránya

Tanulmányom e fejezetében a Magyarországon végzett, magyar állampolgárságú,

potenciális migráns orvosok arányának számát határozom meg, valamint becslést adok a

külföldön praktizáló, Magyarországon diplomát szerzett orvosok felső értékére az adatbázis

különböző szempontok szerinti vizsgálata alapján. A célom annak meghatározása, hogy a

magyar egészségügyben mekkora veszteséget okoz a magyar állampolgárságú orvosok

elvándorlása. Az orvosképzés egyfajta befektetés az állam részéről, így nem volna

megalapozott a külföldi állampolgárságú, Magyarországon végzett (de a képzésért fizető)

orvosok bevonása az elemzésbe.

Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal adatainak elemzése alapján

2009-ben 807 magyar állampolgárságú orvos igényelt hatósági bizonyítványt, 2010-ben 951,

2011-ben 1018, 2012-ben 1037, 2013-ban pedig 822. A 2014-es év első negyedévében 403

hatósági bizonyítványt igényeltek azok az orvosok, akik magyar állampolgárnak vallották

magukat. Az adatok alapján tehát 2009 és 2012 között növekvő tendencia, 2013-ban pedig

visszaesés látható a magyar orvosok migrációs szándékának tekintetében. Az itt megállapított

adatok felső közelítései annak, hogy a magyar orvosok közül évente hányan váltak külföldi

munkavállalóvá, tekintettel arra a korábban említett tényre, hogy az igényelt bizonyítványok

nem feltétlenül kerültek felhasználásra, illetve lehetséges, hogy már külföldön munkavállaló

magyar orvos kért újabb munkavállaláshoz bizonyítványt.

A fent említett gyakoriságok esetében fontos hangsúlyozni azt is, hogy az évek között

lehetnek átfedések személyek tekintetében. A vizsgált időszak adott évében először hatósági

bizonyítványt igénylők száma 2010-ben 840, 2011-ben 853, 2012-ben 824, 2013-ban 596 és

2014 első negyedévében 266 fő. Az ismétlődéseket vizsgálva azt mondhatjuk, hogy a 2013-ban

hatósági bizonyítványt igénylők 27,5 százaléka már valamelyik megelőző évben is kérvényezte

a bizonyítvány kiállítását (akár többször is). Az ismétlődéseket figyelembe véve a potenciális

migráns orvosok számára adott becslésem 2009-ben 585 fő, 2010-ben 689, 2011-ben 738,

2012-ben 752, és 2013-ban 596 fő.

Az 1. táblázat tartalmazza a dolgozó orvosok számát az egyes években a KSH

statisztikája5 alapján, amelyek az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal

5 http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_fea001.html

13

nyilvántartásának adatain alapszik, a külföldről érkező, Magyarországon munkát vállalni

kívánó orvosok számát a KSH az EEKH egy másik adatbázisa alapján gyűjti, amely a külföldi

diplomával rendelkezők honosítási kérelmét tartalmazza. A Magyarországon diplomát szerző

orvosok számát az OECD egészségügyi statisztikájában6 publikálja.

Az adatokból kiszámítottam a külföldön munkát vállalni tervező orvosok arányát is, az első

esetben az összesített adatokat vettem figyelembe, így itt előfordulhat átfedés a személyek

között, míg a második esetben az adott időszakban először igénylők számát, a harmadik esetben

pedig a becsült számot vettem alapul. Az arányszámok segítségével következtethetünk az

orvos-állomány változására.

2009 2010 2011 2012 2013

Magyarországon dolgozó

orvosok 35 196 33 943 34 736 36 250 37 711

Bejövő orvosok 59 58 64 85 66

Magyarországon orvosi

diplomát szerzők 924 1041 1149 1375 -

Igényelt hatósági

bizonyítványok* 807 951 1018 1037 822

Igényelt hatósági

bizonyítványok** 807 840 853 824 596

Igényelt hatósági

bizonyítványok*** 585 689 738 752 596

Külföldön munkát vállalni

tervező orvosok (%)* 2,3 2,8 2,9 2,9 2,2

Külföldön munkát vállalni

tervező orvosok (%)** 2,3 2,5 2,5 2,3 1,6

Külföldön munkát vállalni

tervező orvosok (%)*** 1,6 2 2,1 2 1,6

1. táblázat (magyarázat)

*: a vizsgált időszakban az összes igénylés száma, lehet átfedés személyek tekintetében

**: a vizsgált időszakban először hatósági bizonyítványt igénylők száma

***: a vizsgált időszakban hatósági bizonyítványt igénylők számára adott becslésem,

átfedések nélkül

Az 1. táblázat alapján az orvosállomány változását nem befolyásolja jelentősen a migrálni

kívánó, tehát hatósági bizonyítványt igénylő orvosok száma. Az orvosok kivándorlásának

mértéke nem okoz veszteséget, az orvosállomány a kivándorlásnak köszönhetően nem csökken.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az adatok nem tartalmazzák a nyugdíjba vonuló

orvosokat, valamint a pályaelhagyókat. A diplomaszerzés pedig nem jelenti szükségszerűen

6 http://www.oecd.org/els/health-systems/health-statistics.htm

14

azt, hogy a friss diplomás orvosként helyezkedik el. A Magyarországon dolgozó orvosok

számát nem csak a diplomaszerzés és a bevándorlás növeli, hanem az orvosi pályára visszatérők

száma is, de fontos megjegyezni, hogy a „bejövő”, tehát a Magyarországon munkát vállaló,

külföldi diplomával rendelkező orvosok száma minden évben nagyon alacsony a potenciális

migráns orvosokéhoz viszonyítva. A számuk 2012-ben a legmagasabb, míg a többi évben

konstansnak tekinthető. Az elvándorlás problémájának súlyát azonban nem szükségszerűen az

igénylő – és migráló – orvosok számának növekedése adja, hanema szakmában tapasztalható,

a munka újratermelődését érintő hiány.

Az adatok azonban – bármely arányszámot vizsgálva – azt mutatják, hogy nem nőtt jelentős

mértékben a külföldön munkát vállalni kívánó orvosok aránya 2009 és 2013 között: egyik

évben sem haladta meg a 3 százalékot a hatósági bizonyítványt igénylők aránya a

Magyarországon dolgozó magyar állampolgárságú orvosokhoz viszonyítva.

A fenti állítás igaz mind az összesített igénylések aránya, mind pedig az első hatósági

bizonyítvány-igénylés aránya tekintetében. A különbség a két arányszám között egyik évben

sem kimagasló.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a magyar állampolgárságú orvosok kivándorlásának

ellenére Magyarországon az orvosok számában nem tapasztalhatunk csökkenést.

Az elemzésbe bevontam az adatbázisban szereplő, 30 év feletti, külföldi állampolgárságú

orvosokat is, azt feltételezve, hogy – a friss diplomásokkal ellentétben, akik igen gyakran a

diplomaszerzést követően visszatérnek hazájukba, – az idősebb korosztály tagjai aktív,

praktizáló szereplői a magyar egészségügynek, így elvándorlásuk hatással van az

orvosállomány változására.

A 2. táblázat esetében a fentiek alapján a 30 év feletti külföldi állampolgárságú orvosok

igényléseit is figyelembe veszem. 2009-ben igényelt a vizsgált időszakban a legkevesebb, míg

2010-ben a legtöbb külföldi állampolgárságú orvos hatósági bizonyítványt.

Az ismétlődéseket vizsgálva azt mondhatjuk, hogy a 2013-ban hatósági bizonyítványt igénylő

külföldi állampolgárságú orvosok 16,6 százaléka már valamelyik megelőző évben (akár

többször is) kérvényezte a bizonyítvány kiállítását.

15

2009 2010 2011 2012 2013

Magyarországon dolgozó

orvosok 35 196 33 943 34 736 36 250 37 711

Magyarországon orvosi

diplomát szerzők 924 1041 1149 1375 -

Bejövő orvosok 59 58 64 85 66

Külföldi állampolgárságú

orvosok igénylései* 137 211 198 195 193

Külföldi állampolgárságú

orvosok igénylései ** 114 176 165 163 161

Igényelt hatósági

bizonyítványok* 944 1162 1216 1232 1015

Igényelt hatósági

bizonyítványok ** 921 1016 1018 987 757

Külföldön munkát vállalni

tervező orvosok (%)* 2,7 3,4 3,5 3,4 2,7

Külföldön munkát vállalni

tervező orvosok (%)** 2,6 3,0 2,9 2,7 2,0

2. táblázat (magyarázat)

*: a vizsgált időszakban először hatósági bizonyítványt igénylők száma

**: a vizsgált időszakban hatósági bizonyítványt igénylők számára adott becslésem, átfedések

nélkül

A 2. táblázat alapján azt mondhatjuk, hogy a friss diplomások száma alacsonyabb az

igénylésekre adott becslésemnél. A külföldi munkavállalást tervező orvosok aránya nem nőtt

jelentősen a külföldi állampolgárságú orvosok bevonásával.

Összességében azt mondhatjuk, hogy bár az adataim nem a tényleges migrációt mutatják,

hanem azt, hogy a magyar orvosok közül évente legfeljebb hányan váltak külföldi

munkavállalóvá, ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a migráció aránya a vizsgált időszakban

nem nőtt jelentősen.

Az orvos-állomány változását nem befolyásolja jelentősen a kivándorlást fontolgató, tehát

hatósági bizonyítványt igénylő orvosok száma.

16

5.2 A magyar állampolgárságú orvosok elvándorlásának iránya

A mellékletben található első táblázat alapján hoztam létre az 1. ábrát, amely azt mutatja,

hogy a magyar állampolgárok mely országokat preferálják leginkább. Az ábrán az adatok

összesített rangsora alapján azok az országok láthatók, melyek esetében a hatósági

bizonyítványt először igénylők aránya magasabb, mint 2 százalék.

A mellékelt gyakorisági megoszlásból látható, hogy a fent korábban leírtak szerint (tehát az

összes Magyarországon végzett orvos körében) kiemelt szerepű, bordóval jelölt országok

valóban az elsők között szerepelnek, de a magyar állampolgárságú orvosok körében Izrael nem

szerepel a legkedveltebb célországok között. Ugyanakkor az Egyesült Arab Emirátusok

helyzete figyelemfelkeltő: minden évben szerepel a célországok között, ráadásul évről-évre

fontosabb szerepet kap, 2013-ra a lista vezető országai közé kerül.

Az első három helyen Németország, az Egyesült Királyság, Írország, Ausztria valamint

Svédország váltogatják egymást. Buchan és Perfilieva szerint Németország és az Egyesült

Királyság elsősorban célországok, mivel a bevándorlók száma jóval magasabb, mint a

kivándorlóké (Buchan−Perfilieva 2006: 14).

Az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt a magyar migránsok által leginkább preferált

célország Németország volt, a csatlakozás után az Egyesült Királyság átvette helyét. (Nyírő

2013) A két hagyományosan célországként számon tartott terület mellett Nyírő Ausztriát emeli

ki, mint a magyar migránsokat leginkább vonzó országot, ezt az állítást a munkaerő-felmérés

adatai is megerősítik (Nyírő 2013; Hárs – Simon 2014:13). A munkaerő-felmérés a szokásokkal

ellentétben tartalmazza az ingázó migránsokat is, ennek köszönhető Ausztria kimagasló

eredménye (Hárs – Simon 2014: 13).

Bár Ausztria az orvosok körében is gyakran választott célország, ám Németországot és az

Egyesült Királyságot Svédország követi az orvosok migrációs szándékának tekintetében.

Buchan és Perfilieva tanulmányukban két másik kutatásra hivatkozva (Buchan et al. 2003;

Simoens−Hurst 2006) azt írják, hogy az orvosok szabadon és egyszerűen mozoghatnak a

skandináv országok, Írország, az Egyesült Királyság, Németország és Ausztria között, mivel

nyelvük és oktatási rendszerük nagyon hasonló (Buchan−Perfilieva 2006: 5). A Honvári János

által hangsúlyozott képzési terület és a nyelvtudás fontossága az orvosmigráció tekintetében is

érvényesül (Honvári 2012).

Az EEKH adatai alapján 2009-ben és 2010-ben az Egyesült Királyság volt a leginkább preferált

ország, ezt szorosan követte Németország, de 2011-től kezdve a sorrend megfordult, és a

Németországba történő hatósági bizonyítvány-igénylés vált a leggyakoribbá.

17

1. ábra: Hatósági bizonyítványok első igénylésének aránya évenkénti százalékos megoszlása

A 2. ábrán az első három leggyakrabban választott célországba – az Egyesült Királyságba,

Németországba és Svédországba – igényelt hatósági bizonyítványok megoszlását ábrázoltam

évenként, 2009 és 2013 között. Az összesített adatok alapján ez a három ország bizonyult a

leggyakrabban választott célországnak.

Az ábra alapján azt mondhatjuk, hogy a hatósági bizonyítványt igénylők körében az Egyesült

Királyságba történő igénylés 2009 és 2013 között csökkenő tendenciát mutat, a két időpont

között 14,5 százalékponttal csökkent a kérvényezők aránya. Németország esetében 2011-ben

volt a legmagasabb a hatósági bizonyítványt igénylők aránya, de ettől az évtől a növekvő

tendencia megáll, és lassú csökkenést mutat. A visszaesés ellenére a hatósági bizonyítványt

Németországba igénylők aránya az Egyesült Királyságba igénylők aránya felett marad.

24,3

27

33,7 33,2

30,4

39,3

33,5

30,6

25,5 24,8

7

4,4

78,3

9,2

4,1 5,7 5,4

9,28,3

3,5

7,9 8,56,1 6,1

1,52 1,6 3,1

53

1,9 1,4 2 2,11,62,6 1,7 2,2 2,4

2009 2010 2011 2012 2013

Németország Egyesült Királyság Svédország AusztriaÍrország Svájc Franciaország Norvégia

18

2. ábra: Hatósági bizonyítványok igénylésének aránya évenkénti megoszlása a három leginkább

preferált célországba

2010-ig tehát az Egyesült Királyság a legkedveltebb célország, ekkor azonban az Egyesült

Királyságba beadott kérvények száma csökkenni, míg a Németországba beadott kérvények

száma növekedni kezd.

Az általam megállapított tendencia megegyezik a Hárs Ágnes és Simon Dávid által, a

munkaerő-felmérések alapján leírtakkal. A 2004-es európai uniós csatlakozásunkkal egy

időben az új tagállamok munkavállalóinak (így az orvosok számára is) egyből lehetségessé vált

– többek között – az Egyesült Királyságban munkát vállalni, míg Németország csupán 2011

után nyitotta meg a munkapiacát (Hárs–Simon 2015). Svédország esetében 2010 és 2013 között

növekvő tendencia olvasható le, de fontos kiemelni, hogy az igénylések aránya jóval

alacsonyabb a két másik országhoz képest.

Az ország-preferenciák alapján megállapíthatjuk, hogy a németországi és az egyesült királysági

igénylések összege mind az öt évben az összes igénylés több, mint 50 százalékát teszi ki,

Németország a 2011-es munkapiac-nyitásával az Egyesült Királyság „helyettesítőjévé” vált.

A fenti tendenciákat megvizsgáltam megyei szinten is, az Egyesült Királyság esetében az

összesített adatok alapján megállapított csökkenő tendencia az adatok megyékre való bontása

után is tapasztalható.

39,3

24,824,3

30,4

79,2

2009 2010 2011 2012 2013

Egyesült Királyság Németország Svédország

19

Németország esetében az adatok nem ilyen egyértelműek. Szembetűnő, hogy azokból

a megyékből, melyekben magyarországi németek élnek (Baranya, Bács-Kiskun, Fejér, Győr-

Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Komárom-Esztergom), sokkal nagyobb arányban érkezett

hatósági bizonyítvány-kérelem Németországba, mint a többi megyéből.

Elemzésem alapján Baranya, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves valamint Vas megye

esetében is tapasztalhatjuk, hogy egyes országok (mind a preferált, mind a kevésbé preferált

országok) tekintetében évről-évre növekszik a migráció aránya. A fentiek közül kis lélekszámú

Vas, Tolna és Baranya megye. Azt feltételezem, hogy a kis lélekszámú megyékben talán

érvényesülhet egyfajta hálózati hatás. Úgy gondolom, ez egy érdekes szempont lehet a későbbi

elemzéseinkhez.

Az összesített adatok alapján azt mondhatjuk, hogy az Egyesült Arab Emirátusok mint

célország az évek során egyre népszerűbbé vált: Baranya és Csongrád megyék vizsgálata során

az Egyesült Arab Emirátusok növekvő vonzereje egyértelműen tapasztalható. Az Európai

Unión belül egyszerűbb a letelepedés, az Egyesült Arab Emirátusok esetében valószínűbb lehet

a visszatérés, valamint kulturális akadályok is állhatnak a rövidebb ott tartózkodás hátterében.

Érdemes lenne megvizsgálni, hogy vajon Németország népszerűsége a német nemzetiség

jelenlétének köszönhető-e Baranya, Bács-Kiskun, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar és

Komárom-Esztergom megyében.

20

5.3 Migráció a demográfiai, valamit a szakképzettséggel kapcsolatos adatok tükrében

Az adatbázis tartalmazza, hogy az igénylő mely korcsoportba tartozik, így lehetőségem

van a kor és a migrációs szándék kapcsolatának vizsgálatára. A 3. táblázat alapján az évenként

első igénylések között egyértelmű tendenciát csak a 25 év alattiak körében állapíthatunk meg:

2009 és 2013 között folyamatosan nőtt a migráció aránya. A többi korcsoportban a migráció

aránya viszonylag stabil. Azt mondhatjuk, hogy a kor előrehaladtával a migráció aránya

csökken.

2009-ben a 31-35 év közöttiek aránya, míg 2010-től kezdve a 26-30 év közöttiek aránya a

legmagasabb az igénylők között. 2013-ban az adatok alapján a 25 év alattiak már csak nagyon

kevéssel vannak lemaradva a következő korcsoporttól a migrációs szándékot (hatósági

bizonyítvány igénylésével) először jelzőkön belüli arányukat tekintve.

2009 2010 2011 2012 2013

- 25 1,1 7,5 13,9 17,9 20

26- 30 19,6 25,3 24,2 22,3 21,2

31- 35 23,5 22,4 23,0 19,9 17,6

36- 40 17,7 16,5 11,4 12,5 15,2

41- 45 15,5 10,9 12,3 10,9 11,8

46- 50 10,0 8,2 6,7 7,9 6,2

51- 55 6,7 4,8 5,7 5,0 4,6

56- 60 4,0 3,3 2,3 2,6 2,4

61- 65 1,5 0,7 0,4 0,5 0,9

66-70 0,4 0,3 0,3 0,5 0,1

3. táblázat: Az egyes korcsoportok évenkénti igénylésének aránya (%). Az adott év első igénylése, egy

személy egy évben csak egyszer, de több évben is szerepelhet

Az EEKH adatai alapján azt mondhatjuk, hogy a 30 év alattiak 2009-2013-ig minden évben

leggyakrabban Németországba igényeltek hatósági bizonyítványt, viszont az Egyesült

Királyságot is gyakran választották célországnak.

31- 45 év közöttiek körében az Egyesült Királyság a legnépszerűbb, de Németország évről-évre

fontosabb szerepet tölt be. Németország szerepének növekedése a 45-55 évesek között is

megállapítható, míg 2009-2011 között az Egyesült Királyság a legnépszerűbb, 2011-ben a

Németországba történő igénylések aránya a legnagyobb. Ez a tendencia állapítható meg akkor

is, ha nem vesszük figyelembe az igénylő életkorát.

21

Az 56 év felettiek körében még mindig Németország és az Egyesült Királyság a leginkább

preferált célország, de ebben a korcsoportban ez már nem állítható akkora biztonsággal, mint a

fiatalabbak körében: Dánia, Ausztria, és más, ritkábban választott európai célországok is

fontossá válnak. Az adatok alapján felmerül a kérdés, hogy vajon a 25 év alatti orvosok

hozzáállásában vagy az adatbázisban keresendő a többi korcsoporttól jelentősen eltérő

eredmény oka. A kérdésre további kutatások, a jelzett OTKA kutatás végleges eredménye adhat

magyarázatot.

Nemek tekintetében nincs szignifikáns különbség: minden évben kicsit több, mint 50

százalék a férfiak aránya a potenciális migránsok között, de egyik évben sem magasabb az

arányuk 60 százaléknál. A hatósági bizonyítványt igénylő, szakvizsgával rendelkező orvosok

aránya minden évben magasabb, mint a szakvizsgával nem, de diplomával rendelkezők aránya.

A fogorvosok között magasabb a diplomával rendelkező orvosok aránya, az orvosok között

pedig magasabb a szakvizsgával rendelkezők aránya.

Az általános orvosok legnagyobb arányban Németországot, míg a fogorvosok inkább az

Egyesült Királyságot választják célországnak. Azt is megállapíthatjuk, hogy a fogorvosok

körében Németország népszerűsége évről-évre nő, míg az általános orvosok körében az

Egyesült Királyság népszerűsége évről-évre csökken. Az összefüggés minden év esetében

szignifikáns.

4. táblázat: Az évenkénti első hatósági bizonyítvány igénylésének megoszlása orvosi végzettség típusa

szerint

Németország és az Egyesült Királyság esetében (p=0,000)

Németország Egyesült Királyság

Fogorvos Általános

orvos Fogorvos

Általános

orvos

2009 4% 26,9% 53,5% 36,7%

2010 4,8% 30,4% 45% 31%

2011 8,2% 37,6% 23,1% 31,7%

2012 7,6% 38,2% 36,3% 23,3%

2013 14,3% 33,9% 25,2% 24,7%

22

5.4 A pull faktor hatása: objektív különbség Magyarország és a célország között

Arra a kérdésre, hogy vajon mi alapján hozzák meg a magyar orvosok a döntést, hogy

melyik legyen a migráció célországa az adatbázis alapján, sajnos nem kaphatunk választ.

Buchan és Perfilieva tanulmányában pull faktorként szerepel többek között a magasabb

jövedelem, a karrierlehetőség, a jobb egészségügyi rendszer (Buchan–Parkin–Sochalski 2003,

hiv. Buchan–Perfilieva 2006: 5).

A magyarok migrációja nem a meneküléshez hasonlítható, elsősorban nem a taszító tényezők

adnak az elvándorlásra okot, hanem inkább „jóléti” vagy „karriermigrációnak” nevezhetnénk:

az lakóhely-változtatatás egy magasabb életszínvonal reményében történik (Nagy 2001: 355).

Azt, hogy a magyar orvosok esetében milyen mértékben játszanak szerepet a push és pull

faktorok közötti eltérések, az EEKH adatainak és az OECD egészségügyi statisztikáinak7

összehasonlításával szeretném megállapítani. A következőkben igyekszem feltérképezni, hogy

Magyarország és a célországok között milyen objektív különbségek találhatók a pull és push

faktorok tekintetében.

A pull és push faktorok vizsgálatát két elérhető adat vizsgálatával operacionalizálom: az

egészségügyre fordított kiadások arányát a bérek és az egészségügy felszereltségének proxy

változójaként használom, míg a 100 ezer lakosra vetített, végzett orvosok számát a

munkaerőpiac telítettségének proxy mutatójaként értelmezem. Ebben az esetben a betöltetlen

orvosi álláshelyek, vagy a külföldi munkaerő arányának (self-sufficiency) vizsgálata

megfelelőbb lehetett volna, erre vonatkozó adatok azonban nem álltak rendelkezésemre. A két

felhasznált mutatóval a neoklasszikus közgazdaságtan makro- és mikroelmélete is vizsgálható.

Nemzetközi kutatások alapján a bérkülönbségek nem feltétlen jelentenek olyan mértékű

nyomást, amely önmagában növeli a migrációs potenciált (Nagy 2001: 359).

A fenti állítást figyelembe véve az első kérdés, amire választ szeretnék kapni, hogy az

egészségügyre fordított magasabb kiadások vonzóbbá tesznek-e egy országot az orvosok

körében. A statisztikák 2009-2012-ig teljesek: minden országra, amely az adataim alapján

kiemelt helyen áll az elvándorolni kívánók körében, tartalmaz információt, 2013-ban viszont

sajnos hiányosak az adatok.

A vásárlóerő-paritás önmagában félrevezető lehet: például műszerenként nem eltérőek az árak,

de egyes vizsgálatok árazása országonként eltérő lehet. Ennek ellenére objektív módon annak

7 http://www.oecd.org/els/health-systems/health-statistics.htm

23

az országnak az egészségügyi rendszere vonzóbb lehet, ahol többet fordítanak rá, hiszen ez

kellemesebb munkahelyi légkört és magasabb jövedelmet eredményez.

A melléklet 2. táblázatából készített 3. ábra alapján elmondhatjuk, hogy valóban azokban

az országokban költenek többet az egészségügyre, amelyekbe a magyar orvosok leggyakrabban

igényelnek hatósági bizonyítványt, tehát a magyar orvosok viszonylag jól ítélik meg az

egészségügy állapotát más országokban.

Az ábra alapján azt is elmondhatjuk, hogy Magyarország az utolsók között szerepel az OECD

listáján, valamint, hogy a többi országgal egyetemben, minden évben többet költött az

egészségügyre, mint az azt megelőző évben. A leggyakrabban választott célországok között a

4386

4496

4663

4896

4431

4534

4545

4698

3389

3210

3212

3289

3954

4029

4192

4288

4554

4656

4843

5099

5178

4006

3787

3742

4288

4227

4427

4610

4811

4884

5350

5440

5746

6140

6758

5205

5292

5671

6080

3738

3747

3964

4106

1581

1703

1800

1803

2009

2010

2011

2012

2013

Magyarország

Svédország

Svájc

Norvégia

Németország

Írország

Hollandia

Franciaország

Egyesült Királyság

Dánia

Ausztria

3. ábra: Az egészségügyre fordított teljes kiadás/fő, a leggyakrabban választott

célországokban (amerikai dollárban mért vásárlóerő-paritás)

24

sor legvégén álló ország is több, mint kétszeresét költi az egészségügyre Magyarországhoz

képest. Fontos megjegyezni, hogy a különböző országokban eltérő alapelvek mentén

strukturálják az egészségügyi ellátórendszereket, tehát az orvosok száma csupán abban az

esetben ad összehasonlítható adatot, ha feltételezzük, hogy mind a feladatok, mind a

kompetenciák megosztása hasonló az alapellátás és a szakellátás között, valamint ha azonos a

műszeres felszereltség, és a népesség átlagéletkora, általános egészségi állapota és kultúrája is

hasonló.

Az európai országok közül Norvégia, Svájc és Hollandia fekteti a legtöbb pénzt az

egészségügybe, ez a megállapítás a skandináv országokra általánosságban is elmondható.

Azt is elmondhatjuk, hogy az Egyesült Királyság és Németország egy főre eső teljes kiadása az

egészségügyre jóval alacsonyabb, mint sok más gyakran preferált országban, mégis ez az a két

ország, ahova a magyar orvosok több, mint 50 százaléka hatósági bizonyítványt igényel.

Mivel az esetemben a pull és push hatás különbsége a migráció mozgatójaként

értelmezhető, így a következő táblázatban látható értékek az objektív különbséget mutatják a

tíz leggyakrabban választott célország és Magyarország között.

Az alábbi, 5. táblázat alapján azt lehet mondani, hogy a Magyarország és Norvégia

egészségügyi rendszerére fordított összeg között különbségek növekednek, csak 2010-ben

látszott egy kisebb törés, amikor Magyarország kicsit közelített Norvégiához. Svájc, Hollandia,

Ausztria és Svédország esetében ugyanez elmondható. Írország és az Egyesült Királyság

esetében a különbség 2011-ig csökkenő tendenciát mutat, 2012-re viszont megnő a különbség.

5. táblázat: Az adott ország és Magyarország egy főre jutó egészségügyre fordított teljes kiadásának

különbsége, amerikai dollárban mért vásárlóerő-paritás

2009 2010 2011 2012

Norvégia 3769 Norvégia 3737 Norvégia 3946 Norvégia 4337

Svájc 3624 Svájc 3589 Svájc 3871 Svájc 4277

Hollandia 2973 Hollandia 2953 Hollandia 3043 Hollandia 3296

Dánia 2850 Dánia 2831 Ausztria 2863 Ausztria 3093

Ausztria 2805 Ausztria 2793 Németország 2810 Németország 3008

Németország 2646 Németország 2724 Dánia 2745 Dánia 2895

Írország 2425 Franciaország 2326 Franciaország 2392 Franciaország 2485

Franciaország 2373 Írország 2084 Svédország 2164 Svédország 2303

Svédország 2157 Svédország 2044 Írország 1942 Írország 2087

Egyesült

Királyság 1808

Egyesült

Királyság 1507

Egyesült

Királyság 1412

Egyesült

Királyság 1486

25

Németország esetében az egészségügyre fordított összeg– a magyarországihoz hasonlított

különbségének tekintetében – egyértelmű növekedés látható. Svédország és Dánia esetében az

egészségügyre fordított, Magyarországgal összevetett összeg közötti különbség és a migrációs

szándék aránya ugyan olyan tendenciát mutat, a többi ország esetében nem látható összefüggés.

Azt szem előtt tartva, hogy az összefüggés megállapításakor elképzelhető, hogy ökológiai

tévkövetkeztetést követünk el, úgy gondolom, érdemes lenne megvizsgálni, hogy Svédország

és Dánia vonzereje valóban összefügg-e az ország egészségügyi helyzetével.

A 6. táblázatot, amelyből a munkaerőpiac telítettségére következtethetünk az OECD

eddig is használt egészségügyi statisztikája8 alapján hoztam létre. A táblázat az adott ország és

Magyarország adott évben szerzett orvosi diploma számának különbségét mutatja 100 000

lakosra vetítve. Az OECD 2012-es statisztikája több ország esetében nem tartalmaz adatokat,

2013-ra pedig az adathiányok miatt egyáltalán nem vonhatunk le következtetést, de egy közelítő

képet mégis kaphatunk a munkaerőpiac alakulásáról.

Magyarországot a tíz leginkább preferált célországgal összehasonlítva azt mondhatjuk, hogy

Ausztriában, Írországban és Dániában és Hollandiában jelentősen magasabb az orvosok

diplomaszerzésének arány. Németország, Svájc, Svédország és az Egyesült Királyság esetében

azt állapíthatjuk meg, hogy 2009-ben mind a négy országban magasabb volt az orvosi diplomát

szerzők aránya, mint hazánkban. 2010-től a különbség csökkenni kezd, majd a magyarországi

diplomaszerzések száma magasabbá válik, mint a négy másik országé.

6. táblázat: Az adott ország és Magyarország adott évben szerzett orvosi diploma számának

különbsége 100 000 lakosra vetítve

8 http://www.oecd.org/els/health-systems/health-statistics.htm

2009 2010 2011 2012

Ausztria 13,57 Ausztria 9,54 Ausztria 8,11 Norvégia 0,83

Írország 6,71 Írország 6,81 Dánia 5,31 Németország -1,93

Dánia 6,02 Dánia 5,95 Írország 4,61 Egyesült K. -2,57

Hollandia 3,34 Hollandia 3,3 Hollandia 3,04 Franciaország -4,86

Németország 3,08 Németország 1,7 Németország 0,19

Egyesült K. 2,09 Egyesült K. 0,91 Norvégia -0,04

Norvégia 1,48 Norvégia 0,87 Egyesült K. -0,08

Svédország 1,47 Svájc -0,01 Svájc -2,11

Svájc 0,2 Svédország -1,85 Franciaország -2,84

Franciaország -2,34 Franciaország -3,17

26

Az orvoskibocsátás tekintetében a különbségek először csökkennek, majd nőnek Németország

és Magyarország között, a diplomás orvosok aránya Magyarországon magasabb, tehát az

orvosmigráció Németország felé mutató iránya a push faktor hatásának köszönhetően indokolt.

Az egészségügyre fordított összeg különbségének aránya Németország és Magyarország között

folyamatosan növekszik, és ez az összeg Németországban jóval magasabb, mint

Magyarországon, tehát a pull hatás is érvényesül. Az Egyesült Királyság és Svédország

munkaerőpiacán hiány van az orvosok körében és az egészségügy anyagi háttere jobb, mint

Magyarországon, így feltételezhetjük, hogy a pull és push hatás különbsége a migráció

mozgatójaként működik. Az összefüggést mind Németország, mind pedig Svédország és az

Egyesült Királyság esetben alátámasztja a neoklasszikus közgazdasági makroelmélet modellje.

Franciaország orvoskibocsájtásban egyértelműen elmarad Magyarországtól, az

egészségügyre fordított források viszont bőven rendelkezésre állnak. Az orvosi diplomát

szerzők alacsony számára magyarázat lehet, hogy a korábbi gyarmati országokból jöhetnek a

migráns orvosok. Bár Franciaország a tíz leggyakrabban választott célország között szerepel,

és 2012-ben az igénylések aránya lassú növekedésnek indul, mégsem tölt be olyan fontos

szerepet célországként, mint amit a pull és push faktorok elgondolása alapján várhatnánk.

Ebben az esetben a neoklasszikus közgazdasági mikroelmélet hatását tapasztalhatjuk.

Talán magyarázatként arra is gondolhatnánk, hogy Magyarországon a francia nyelvtudás jóval

gyengébb, mint az angol vagy a német.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a neoklasszikus elméletek részben

érvényesülni látszanak az adataim alapján: az orvosok az elemzésem alapján racionális

döntések alapján választják ki a számukra leginkább megfelelő célországot. A

munkaerőmozgást befolyásolja, hogy a célországban mekkora jövedelemre tehet szert a

migrálni kívánó orvos.

27

6. Amit állítanak, és amit tudhatunk az orvosmigrációról

Az online média központi témája az orvosmigráció. Ahogy erre már korábban felhívtam

a figyelmet, az adatbázisból korlátozottan vonható le következtetés az orvoselvándorlás

mértékére. A hatósági bizonyítvány igénylése nem feltétlenül jelent elvándorlást is, csak egy

erős szándékként értelmezhető. Az adatbázis pontatlanságainak kezelése nélkül (tehát az

újraigénylések, átfedések és a külföldi állampolgárokra vonatkozó másfajta eljárásmód

figyelmen kívül hagyása nélkül) pedig valótlan adatokat kapunk. A témában megjelenő

cikkekben a legtöbb esetben nem egyértelmű, hogy az orvosmigráció alatt a szerző a

fogorvosok, általános orvosok, szakvizsgával rendelkező orvosok vagy az összes egészségügyi

dolgozó elvándorlását érti. Az online média feltérképezésére a hírportálok keresőit használtam.

A 2009 óta a témában megjelent cikkeket vizsgáltam. A kereséshez kulcsszavakként elsősorban

az orvosmigráció, az orvoselvándorlás, egyészségügyi migráció/elvándorlás, de az orvos,

egészségügy, migráció, kivándorlás, orvosveszteség kifejezéseket is használtam.

A weborvos.hu 2011-es cikke szerint „[…] az elmúlt három évben évente ezer felett volt

azoknak az orvosoknak a száma, akik elhagyták az országot.”9 A 2009-es és 2010-es évre

vonatkozó adatok az elemzésem alapján azonban nem érik el az 1000 főt.

A hvg.hu VG: csúcsot dönthet az orvoselvándorlás című 2012-es cikkében arról ír a

Világgazdaság Online cikkére hivatkozva, hogy 2011-ben „már 1901-en kérték a külföldi

munkavállaláshoz szükséges hatósági igazolást az Egészségügyi Engedélyezési és

Közigazgatási Hivataltól”10. Ez csupán abban az esetben lehetséges, ha a szerző az összes

egészségügyi dolgozó összes igénylésnek számát adja meg, bár a címben orvosmigrációra

hivatkozik. A Magyar Rezidens Szövetség arról ír, hogy a migrációs adatok új rekordot

döntöttek 2011-ben: 1200 orvos döntött a külföldi munkavállalás mellett.11 Az elemzésem

során a 2011-es évre 1018 általános és fogorvos igénylését állapítottam meg, az átfedések

kezelése nélkül. A cikkben, bár nem emelik ki, csak az általános orvosok igényléseinek számát

adják meg, az EEKH adatai alapján.

A portfolio.hu az EEKH 2011-re vonatkozó adatait vizsgálva a következőt írja: „az idei első

félévben 984 egészségügyi dolgozó kért külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági

9http://weborvos.hu/egeszsegpolitika/szocska_nem_veszi_eleg_komolyan/182628/ 10http://hvg.hu/itthon/20121116_orvosok_elvandorlas_csucs 11http://rezidens.hu/index.php/component/content/article/2-hirek/215-papp-rekord-szueletett-tavaly-1200-

orvos-tavozott-az-orszagboll

28

bizonyítványt. Tavaly egész évben 1200-an kértek hatósági bizonyítványt, vagyis az

elvándorlási hajlandóság egyértelműen növekedett idén.”12

Az összehasonlított két szám nem ugyanazt méri: az egészségügyi dolgozók száma – az 1200

fővel szemben – az orvosokon kívül a fogorvosokat, a gyógyszerészeket, ápolókat és

szülésznőket is tartalmazza.

A mandiner.hu 2013 januárjában megjelent cikkéből azt tudhatjuk meg, hogy „Tavaly

1108 orvos vándorolt el, 2011-ben 1200, viszont a fiatalok körében csökkent az elvándorlási

hajlandóság (2011-ben 651-en, tavaly 557-en mentek el a végzést követően)”13. Az újságíró a

cikket a Világgazdaság Online cikkére14 hivatkozva hozza létre. A két cikk egyikében sincs

feltűntetve, hogy fiatalok alatt mit ért, illetve az sem, hogy az adatok a fogorvosok számát nem

tartalmazzák. Ahhoz, hogy össze tudjam hasonlítani a megállapításokat az elemzésem

adataival, az EEKH honlapján jártam utána, vajon milyen korosztály tagjai tartoznak a fiatal

orvosok körébe.

A VG Online szerzője az általános orvosi végzettséggel rendelkező orvosok 2011-es és 2012-

es adatait hasonlítja össze egymással, ami – véleményem szerint – nem feltétlenül csak a fiatal,

friss diplomás orvosokat, vagy éppen szakvizsga előtt álló orvosokat foglalja magába.

A Világgazdaság Online a Nem lassul az orvoselvándorlás, több ezren hiányoznak a

rendszerből címmel megjelent cikkében az áll, hogy „2007 óta 2012-ig folyamatosan

emelkedett a külföldi munkavállaláshoz hatósági bizonyítványt kikérők száma”15. Ez az

adataim alapján is megmutatkozik, de ha figyelembe vesszük azt, hogy az orvosok száma is

növekedett, és a kivándorlók arányszámát hasonlítjuk össze az évek során, már nem

mondhatjuk, hogy emelkedett volna az arány.

Az origo.hu 1218 külföldre távozóról16 ír a 2013-as év kapcsán, ez a szám viszont nem a

távozókat mutatja, hanem a potenciális migránsokat, akik hatósági bizonyítványt igényeltek,

emellett a szám tartalmazza a külföldi állampolgárságú igénylőket, az átfedéseket és az

újraigényléseket is, ami torz eredményt mutat.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) 2015-ben megjelent cikkében, 2013-ra visszamenőleg 955

általános orvos elvándorlásáról írt. Az adatok tisztítása után 675 általános orvosi igénylésről

12http://www.portfolio.hu/gazdasag/egeszsegugy/nem_tartja_itthon_az_orvosokat_a_beremeles.170935.html 13http://mandiner.hu/cikk/20130129_az_orvoselvandorlas_csokkent_am_egyre_tobb_apolo_tavozik 14http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/most-tobb-nover-tavozik-az-orszagbol-396612?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201504 15http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/nem-lassul-az-orvoselvandorlas-tobb-ezren-hianyoznak-a-rendszerbol-403807 16http://www.origo.hu/itthon/20140807-felgyorsult-az-orvoselvandorlas.html

29

beszélhetünk.17 A MOK ugyanebben a cikkében először az orvoselvándorlás évek óta tartó

csökkenéséről számol be, majd kijelenti, hogy „jól látszik, hogy érdemi csökkenés nem állt be

a migráció területén”. A cikkben nem használják következetesen a fogalmakat, melyek az

egészségügyi dolgozók illetve az orvosok igényléseire vonatkoznak, nem veszik figyelembe az

adatbázis torzítását, illetve nem figyelmezetik az olvasót a hatósági bizonyítvány

felhasználásának képlékenységéről.

A Határátkelő blogjának 2015. február másodikán megjelent bejegyzése szerint a magyar

orvosok elsődleges célországa az Egyesült Királyság: szerintük „A britek szívják el a magyar

orvosokat”18. Dolgozatomból azonban kiderül, hogy a magyar orvosok inkább Németországot

preferálják 2011 óta. A bejegyzésben a szerző nem hívja fel a figyelmet a már jól ismert

problémákra az adatok kapcsán.

A medicalonline.hu cikkében felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy „sem az EEKH-nak,

sem más hatóságnak nincsenek adatai arról, hogy akik ezt a bizonyítványt kiváltják – végül

kimennek-e külföldre, ha igen, el tudnak-e helyezkedni a szakmájukban –, végleg kint

maradnak-e, vagy csak rövidebb távon.” 19 Az átfedésekről, újraigénylésekről és a külföldi

állampolgárokról azonban ebben a cikkben sem esik szó.

A 168 Óra 2015. február 21-én megjelent írásának előnye, hogy kiemeli: az igénylés nem

feltétlenül jelent migrációt is, valamint hozzáteszi, hogy „a hatósági bizonyítványt kérők száma

tartalmazza azokat a hazánkban diplomát szerző külföldieket is, akik országukba visszatérnek,

emellett a hatósági bizonyítványt nem első alkalommal kérőket, megújítókat is.”20 A cikkben

azonban a torzítás mértékéről konkrét, számszerű információt nem tartalmaz, a

következtetéseket a megadott adatokra alapozza azt sejtetve, hogy a leírt módosító tényezőket

elhanyagolhatónak tartja. Emellett további hiányossága a cikknek, hogy az orvosok és ápolók

igényléseinek adatait megadja, ugyanakkor a fogorvosok és egyéb egészségügyi dolgozók

migrációs szándékáról nem ír. Itt sem derül ki a cikkből, hogy az orvosok között a fogorvosok

nem szerepelnek, ennek ellenére az éltkor és célország szerinti megoszlást az összes

egészségügyi dolgozó adatai alapján határozza meg.

A cikkek alapján látható a fogalomhasználat pontatlansága. Az újságírók, akik

igyekeznek korrekt adatokat megadni, bár felhívják a figyelmet a torzításokra, pontos számokat

mégsem tudnak közölni, legtöbbjük számára csak az intézet által kibocsátott sajtóanyag érhető

17http://www.mok.hu/hirek.aspx?&nid=42021&cid=208 18http://hataratkelo.blog.hu/2015/02/02/nem_csokken_az_orvoselvandorlas_magyarorszagrol 19http://www.medicalonline.hu/cikk/nem_tudni__mi_lesz_a_kulfoldon_munkat_vallalo_orvosokkal 20http://www.168ora.hu/itthon/megelhetesi-kivandorlok-133945.html

30

el, melyek nem veszik figyelembe az adatbázis hiányosságit. Észrevételem szerint az általában

jobboldalinak gondolt oldalak ritkábban számszerűsítik a migráció mértékét. Úgy gondolom,

érdemes lehetne az egyes interpretációkban a különbség jelenlétét kiemelten vizsgálni.

Az EEKH feladata lenne a statisztikák helyesbítése, illetve az adatok felhasználóinak

tájékoztatása is. Az adatgazda megállapítása szerint a publikált adatok valóban helytelenek: az

adatok elemzői – véleménye szerint – nem veszik figyelembe a fent részletezett torzító

tényezőket. Az internetes hírportálokon megjelenő cikkek tehát nem a valós számhoz közelítő

adatokat mutatják, hanem a valós adatoknál jóval magasabbról számolnak be.

31

7. Összegzés

A legfontosabb következtetés, amit a kutatás során tapasztaltakból levonhatunk, hogy az

Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal által rendelkezésünkre bocsátott

adatbázis nincs olyan módon vezetve, amelyből pontos következtetéseket tudnánk levonni az

egészségügyi dolgozók kivándorlásával kapcsolatban. Nincsenek általánosan elfogadott

eljárásmódok az orvosok külföldi regisztrálása, munkavállalása során, inkább szokások után

történik, nem egységes nemzetközi szabályok szerint (legalább is ezekről a szabályokról a

hatóság, és annak honlapja nem számol be).

Ahhoz, hogy a migráció mértékét valamilyen pontosabb adatokkal tudjuk közelíteni a rendszer

egységesítésére és a szokások helyett szabályok bevezetésére lenne szükség. Fontos lenne

tájékoztatást adni az adatbázist felhasználók részére, a hatósági bizonyítvány igénylésének és

felhasználásának menetéről. Ameddig ez nem történik meg, az adatbázis elemzői másként és

másként fogják elemezni az adatokat. A kutatásom alapján azt mondhatjuk, hogy bár az adataim

nem a tényleges migrációt mutatják, hanem a migrációs potenciál és a tényleges migráció között

állnak, az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a migráció arányában a vizsgált időszak alatt

nincs jelentős növekedés.

Az orvosállomány változását nem befolyásolja jelentősen a hatósági bizonyítványt

igénylő orvosok száma. Hangsúlyozandó azonban, hogy az aggregált orvoslétszám nem enged

betekintést az állomány belső, strukturális problémáiba. Az elvándorlás az orvosi státuszok

bizonyos köreit erősebben érinti, mint másokat. Az elmúlt évtizedben továbbá több

magánpraxis nyílt, kilépve a kórházi szférából. Az itthon maradt, praktizáló orvos tevékenysége

– magánprakszis révén – nem mindenki számára hozzáférhető. Az orvosállomány változását az

előbbieken felül az itt nem vizsgált szakmaelhagyás is befolyásolhatja.A pull és push faktorok

hatása az adataim alapján fontos tényezőként működik az orvosmigrációban, de kétségkívül

hatalmas szerepe volt az európai uniós csatlakozásnak a lehetőségek bővülésében, és ezáltal az

Egyesült Királyság, valamint Németország célországként való kiemelkedésében.

Úgy gondolom, a dolgozatom a célkitűzésemben foglaltakat teljesítette: közelítő képet

adott az orvoselvándorlás mértékéről országunkban, és dolgozatom rávilágít a különböző

értelmezésekben rejlő különbségekre. Elemzésem végére sikerült újabb kutatási kérdéseket is

felállítanom: nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a szakképzettség meglétéből és hiányából

fakadó különbségekre, valamint a munkaerő-toborzó cégek hatására. A hálózati hatások

szerepének vizsgálatát elhanyagolhatatlannak tartom, a későbbiekben remélem alkalmam lesz

a hipotéziseim vizsgálatára is.

32

Irodalomjegyzék

Boeri T. – Brücker H. (2001): Eastern Enlargement and EU-Labour Markets: Perceptions,

Challenges and Opportunites. In: IZA Discussion Paper No. 256. http://ftp.iza.org/dp256.pdf

[Utoljára látogatva: 2015. március 25.]

Boeri T. – Brücker H. (2005): Migration, Co-ordination Failures and EU Enlargement.

In: DIW Berlin Discussion Paper 481.

http://www.diw.de/sixcms/detail.php?id=diw_01.c.43118.de

[Utoljára látogatva: 2015. március 25.]

Buchan, James – Galina Perfilieva (2006): Health Worker Migration in the European Region.

Country Case Studies and Policy Impications. In: WHO Regional Office for Europe.

Copenhagen.

Cseresnyés Ferenc (1966): Migrációs potenciálok és trendek Európában.

In: Regio- Kisebbség, politika, társadalom. 1966. 7. évf. 4. sz.

http://epa.oszk.hu/00000/00036/00027/pdf/02.pdf

[Utoljára látogatva: 2015. március 25.]

Eke Edit – Girasek Edmond – Szócska Miklós (2009): Migráció a magyar orvosok körében In:

Statisztikai Szemle 2009. 87. évf. 7-8 sz. 796-827.

Girasek Edmond – Eke Edit – Szócska Mihály (2007): Külföldi munkavállalás. Hogyan látják

az elsőéves orvostanhallgatók? In: Felsőoktatási Műhely 2007. 1. sz.

http://www.felvi.hu/pub_bin/dload/FeMu/2007_01/oldal99_106_girasek_eke_szocska.pdf

Girasek Edmond – Molnár Regina – Eke Edit – Csernus Réka (2009): Az orvosi pálya

választásának motivációi napjainkban – orvostanhallgatók és rezidensek véleménye alapján. In:

Orvosképzés 84. évf. 4 sz. 255-336.

33

Hárs Ágnes (2001): Népességmozgások Magyarországon a XXI. század küszöbén.

In: Dr. Lukács Éva – Dr. Király Miklós (szerk.): Migráció és Európai Unió. Szociális és

Családügyi Minisztérium. Budapest. 43-62.

Hárs Ágnes – Simon Dávid (2014): A munkaerő-migráció változása a kétezres években

Magyarországon. Vizsgálat a munkaerő-felmérés adatai alapján

http://www.econ.core.hu/file/download/bwp/bwp1502.pdf

[Utoljára látogatva: 2015. április 7.]

Honvári János (2012): Migrációs potenciál és a potenciális tanulási migráció.

In: Tér és Társadalom 2012. 26. évf. 3. sz. 93-113.

Nagy Katalin (2001): Érvek a magyar munkaerő mozgása mellett – a kibővült Európai Unióban.

In: Dr. Lukács Éva – Dr. Király Miklós (szerk.): Migráció és Európai Unió. Szociális és

Családügyi Minisztérium. Budapest. 351-361.

Nyírő Zsanna: A migrációs potenciál alakulása Magyarországon

http://www.matud.iif.hu/2013/03/06.htm

[Utoljára látogatva: 2015. március 25.]

Oded Stark – Christian Helmenstein – Alexia Prskawetz (1977): A Brain Gain with a Brain

Drain. Economics Series No. 45.Institute for Advanced Studies, Vienna

https://www.ihs.ac.at/publications/eco/es-45.pdf

[Utoljára látogatva: 2015. március 25.]

Rédei Mária (2007): Mozgásban a világ. A nemzetközi migráció földrajza. ELTE Eötvös

Kiadó. Budapest.

http://www.afrikatudastar.hu/index.php/HU/magyar-afrika-tudas-tar/item/131-mozgasban-a-

vilag-a-nemzetkozi-migracio-foldrajza

Rédei Mária (2014) Vándorló diákok. In: Demográfia, 2014. 57. évf. 1. sz. 73–93.

http://www.demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografia/article/view/1698/738

Scott, Anthony (1970): The Brain Drain—Is a Human-capital Approach Justified?

34

http://www.nber.org/chapters/c3281.pdf

Sik Endre (2003): A migrációs potenciál kutatásának alapfogalmai. In: Örkény Antal (szerk.):

Menni vagy maradni? Kedvezménytörvény és migrációs várakozások. MTA KI. Budapest. 15-

18.

Sik Endre szerk. (2012): A migráció szociológiája 1. ELTE TáTK. Budapest

Tilly, Charles (2012): Áthelyeződött hálózatok. (Részletek) In: Sik Endre (szerk):

A migráció szociológiája 1. ELTE TáTK. Budapest. 40-52.

Wallace, Claire (1998): Migration Potential in Central and Eastern Europe. International

Organization for Migration (IOM), Genf

35

Források és cikkek

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0400295.KOR

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_fea001.html

http://www.oecd.org/els/health-systems/health-statistics.htm

http://hataratkelo.blog.hu/2015/02/02/nem_csokken_az_orvoselvandorlas_magyarorszagrol

http://hvg.hu/itthon/20121116_orvosok_elvandorlas_csucs

http://mandiner.hu/cikk/20130129_az_orvoselvandorlas_csokkent_am_egyre_tobb_apolo_tav

ozik

http://rezidens.hu/index.php/component/content/article/2-hirek/215-papp-rekord-szueletett-

tavaly-1200-orvos-tavozott-az-orszagboll

http://weborvos.hu/egeszsegpolitika/szocska_nem_veszi_eleg_komolyan/182628/

http://www.168ora.hu/itthon/megelhetesi-kivandorlok-133945.html

http://www.medicalonline.hu/cikk/nem_tudni__mi_lesz_a_kulfoldon_munkat_vallalo_orvoso

kkal

http://www.mok.hu/hirek.aspx?&nid=42021&cid=208

http://www.origo.hu/itthon/20140807-felgyorsult-az-orvoselvandorlas.html

http://www.origo.hu/itthon/20140807-felgyorsult-az-orvoselvandorlas.html

http://www.portfolio.hu/gazdasag/egeszsegugy/nem_tartja_itthon_az_orvosokat_a_beremeles.

170935.html

http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/most-tobb-nover-tavozik-az-orszagbol-

396612?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201504

36

http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/nem-lassul-az-orvoselvandorlas-tobb-ezren-

hianyoznak-a-rendszerbol-403807

http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/nem-lassul-az-orvoselvandorlas-tobb-ezren-

hianyoznak-a-rendszerbol-403807

37

Melléklet:

1. táblázat: Eloszlások minden év első igénylésének célországaira, ahol a gyakoriság elemszáma

nagyobb, mint 1.

(A táblázatban a többszöri igénylések lehetősége miatt egy személy minden évben egyszer, de több

évben is szerepelhet.)

2009 2010 2011 2012 2013

Total 807 100 Total 951 100 Total 1018 100 Total 1037 100 Total 822 100

Egyesült Királyság

313 39,3 Egyesült Királyság

319 33,5 Németo. 343 33,7 Németo. 344 33,2 Németo. 250 30,4

Németo. 194 24,3 Németo. 257 27,0 Egyesült

Királyság 311 30,6

Egyesült

Királyság 264 25,5

Egyesült

Királyság 204 24,8

Svédo. 56 7,0 Írország 75 7,9 Írország 87 8,5 Ausztria 95 9,2 Svédo. 76 9,2

Ausztria 33 4,1 Ausztria 54 5,7 Svédo. 71 7,0 Svédo. 86 8,3 Ausztria 68 8,3

Írország 28 3,5 Svédo. 42 4,4 Ausztria 55 5,4 Írország 63 6,1 Írország 50 6,1

Dánia 27 3,4 Dánia 26 2,7 Hollandia 18 1,8 Svájc 32 3,1 Svájc 41 5,0

Franciao. 24 3,0 Norvégia 25 2,6 Dánia 17 1,7 Norvégia 23 2,2 Arab

Emir. 20 2,4

Spanyolo. 19 2,4 Románia 20 2,1 Norvégia 17 1,7 Arab

Emir. 21 2,0 Norvégia 20 2,4

Románia 14 1,8 Svájc 19 2,0 Svájc 16 1,6 Franciao. 21 2,0 Franciao. 17 2,1

Norvégia 13 1,6 Franciao. 18 1,9 Franciao. 14 1,4 Hollandia 15 1,4 Finno. 12 1,5

Olaszo. 12 1,5 Spanyolo. 18 1,9 Arab Emir. 13 1,3 Románia 12 1,2 Hollandia 10 1,2

Svájc 12 1,5 Hollandia 13 1,4 Olaszo. 12 1,2 Dánia 11 1,1 Románia 10 1,2

Hollandia 11 1,4 Finno. 10 1,1 Románia 7 0,7 Spanyolo 9 0,9 Dánia 9 1,1

Ausztrália 7 0,9 Olaszo. 10 1,1 Spanyolo 7 0,7 Finno. 7 0,7 Spanyolo 8 1,0

Belgium 6 0,8 Ausztráli

a 8 0,8 Finno. 6 0,6 Belgium 5 0,5 Kanada 7 0,9

Finno. 6 0,8 Kanada 6 0,6 Ausztrália 4 0,4 Olaszo. 5 0,5 Olaszo. 7 0,9

Arab Emir.

5 0,6 Belgium 4 0,4 Belgium 2 0,2 Ausztrália 4 0,4 Ausztrália 2 0,2

USA 4 0,5 Arab

Emir. 3 0,3 Ciprus 2 0,2 Kanada 4 0,4 Irán 2 0,2

Görögo. 3 0,4 Cseho. 2 0,2 Izrael 2 0,2 Lux. 4 0,4 USA 2 0,2

Katar 2 0,3

Dél-

Afrikai Közt.

2 0,2 Katar 2 0,2 Ciprus 3 0,3

Szlovákia 2 0,2 Lengyelo. 2 0,2 Katar 2 0,2

Szlovénia 2 0,2 Szlovákia 2 0,2 Szaúd-Arábia

2 0,2

USA 2 0,2

38

2. táblázat: Az egészségügyre fordított teljes kiadás/fő, amerikai dollárban mért vásárlóerő-paritás

2009 2010 2011 2012 2013

Egyesült

Államok 8015

Egyesült

Államok 8244

Egyesült

Államok 8483

Egyesült

Államok 8745 Norvégia 6758

Norvégia 5350 Norvégia 5440 Norvégia 5746 Norvégia 6140 Hollandia 5178

Svájc 5205 Svájc 5292 Svájc 5671 Svájc 6080 Németo. 4884

Luxemburg 4657 Hollandia 4656 Hollandia 4843 Hollandia 5099 Finnország 3686

Hollandia 4554 Luxemburg 4652 Ausztria 4663 Ausztria 4896 Izland 3642

Dánia 4431 Dánia 4534 Luxemburg 4661 Németo. 4811 Olaszország 3183

Ausztria 4386 Ausztria 4496 Németo. 4610 Dánia 4698 Korea 2411

Kanada 4297 Németo. 4427 Dánia 4545 Kanada 4602 Chile 1663

Németo. 4227 Kanada 4426 Kanada 4503 Luxemburg 4578

Írország 4006 Franciao. 4029 Belgium 4227 Belgium 4419

Franciao. 3954 Belgium 4028 Franciao. 4192 Franciao. 4288

Belgium 3932 Írország 3787 Ausztrália 3997 Svédország 4106

Svédország 3738 Ausztrália 3786 Svédország 3964 Írország 3890

Ausztrália 3735 Svédország 3747 Írország 3742 Japan 3649

Izland 3639 Izland 3404 Japan 3458 Finnország 3559

Egyesült

Királyág 3389 Finnország 3289 Izland 3457 Izland 3536

Finnország 3290 Japan 3237 Finnország 3455 Egyesült

Királyág 3289

Olaszország 3115 Egyesült

Királyág 3210

Egyesült

Királyág 3212 Olaszország 3209

Spanyolo. 3078 Olaszország 3157 Olaszország 3202 Szlovenia 2667

Japán 3049 Új Zéaland 3020 Új Zéaland 3172 Portugália 2457

Görögo. 3030 Spain 3016 Spain 2998 Görögo. 2409

Új Zéaland 2973 Görögo. 2692 Görögo. 2648 Izrael 2304

Portugália 2588 Portugália 2627 Szlovenia 2556 Korea 2291

Szlovenia 2537 Szlovenia 2449 Portugália 2496 Szlovákia 2105

Szlovákia 2095 Izrael 2078 Izrael 2201 Csehország 2077

Csehország 2039 Korea 2069 Korea 2155 Magyaro. 1803

Izrael 1986 Szlovákia 2039 Csehország 2029 Chile 1577

Korea 1893 Csehország 1928 Szlovákia 1999 Lengyelo. 1540

Magyaro. 1581 Magyaro. 1703 Magyaro. 1800 Észtország 1447

Észtország 1389 Lengyelo. 1432 Lengyelo. 1494 Mexikó 1048

Lengyelo. 1368 Chile 1307 Chile 1451 Törökország 984

Chile 1210 Észtország 1302 Észtország 1358

Mexikó 928 Mexikó 950 Mexikó 965

Törökország 885 Törökország 897 Törökország 937