Joshua Starr

EGY KELETI KERESZTÉNY SZEKTA:AZ ATHINGANOI II. rész

Andreas Michael Andréadés professzor (1877-1935) emlékére

Ami a szekta belső életét illeti, a rá vonatkozó hitetmegtagadó esküformulában található információkratámaszkodhatunk, egy eretnekséggel foglalkozó or-thodox traktátus, és egy hasonló jellegű rövidebb iratalapján. Az esküformula megfelelő kiindulópontotnyújt1, hiszen minden ismert tényt tartalmaz. A követ-kezőkben idézett dokumentumot azonban bonyolítjaa névtelen szerző azon elmélete, miszerint az ősimelkizédekitek és theodotiánusok olyannyira szoroskapcsolatban álltak az újabb keletű eretnekséggel,hogy helyénvaló volt egyetlen eskü formulát alkal-mazni mindhárom szekta tagjai közül megtérített hí-vek keresztelése során. Mindazonáltal világosan kitű-nik, hogy a szerző főként az Athinganoi szektávalfoglalkozik, ezért az itt közölt fordításból jónak láttukelhagyni a másik két csoportra vonatkozó rövid utalá-sokat.

...És szintén megátkozom a múlt, a jelen és jövendőnemzedékeinek Athinganoi tanítóit.2 ...Megtagadomazokat, akik a zsidókhoz hasonlóan ünneplik a szombatot,ám a keresztényekhez hasonlóan elítélik a körülmetélést,ugyanakkor a keresztelést is. Megtagadom azokat, akikjövendöléshez, bűbájos varázsláshoz és mágiához folya-modnak, és ezáltal rontást és hasznot ígérnek az embe-reknek. Megtagadom azokat, akik bizonyos démonokatidéznek meg, melyeknek főnökei Szűrou, Szohan ésArkhé, és a segítségükkel magukhoz hívják a holdat, és aztkérdeznek tőle, amit csak kívánnak. Megtagadom azokat,akik emberek neveit adják a csillagoknak, és ördögi kép-zeletükben egymás ellen uszítják őket, így szólván: Ez acsillag kioltja a másikat, ez pedig hatalmasabb és kegye-sebb az összes többinél. Megtagadom azokat, akik azerkölcsösség leple alatt embergyűlöletre tanítanak, hiszenmindenkit tisztátalannak tekintenek, aki nem valljahitüket, és akik ezért nem engedélyezik saját maguknak,hogy bárki kívülállót is megközelítsenek, vagy őketmegközelítse valaki, sem pedig azt, hogy bármit adjanakmásoknak, vagy elfogadjanak az efféle kívülállók kezéből.Ha véletlenül mégis megtörténik ilyesmi, azonnal elro-hannak tisztulást keresni és fürdőket venni, hiszenbeszennyeződtek és tisztátalanná váltak. Ezen kívül átko-zott legyen az Athinganoi minden egyéb szokása, szer-tartása és előírása, akár titokban akár nyilvánosan gyako-rolják is.

A fent idézett irat előszavaként egyes kéziratoktartalmaznak egy traktátust, amely a „Melkisedeki-tekról, a theodotiánusokről és az Athinganoiról” cí-met viseli.3 Ez semmiféle értékes új információvalnem szolgál, és mivel kevésbé gyakorlati céllal író-dott, mint az idézett esküformula, nem is olyan össze-foglaló jelleggel megszerkesztett. A szombat megün-neplésével és a körülmetéléssel kapcsolatban kissémásként nyilatkozik azonban a szerző, miszerint„amikor zsidók társaságában vannak, úgy tesznek,mint akik a szombatot ünneplik, bár egyébként a ke-resztények közé tartoznak, minélfogva őrizkednek akörülmetéléstől, -m a kereszteléstől is." Ezután leírja,hogy „a hajdani thessaliai boszorkányokhoz hason-lóan”4 miként intéznek varázsigéket a holdhoz, hogya mennyekből alászálljon egy forrás vizébe, és választadjon valamely egyén sorsára vonatkozó kérdésre.Ezenkívül a „nyugati égbolt csillagait olyan embereknevével ruházzák fel, akikre gonosz rontást akarnakküldeni...” Szintén varázsigéik segítségével rábír-hatják a három fődémont, hogy szerencsétlenséggelsújtsanak valakit azáltal, hogy az őt védelmező csillagfényét kioltják, így végül pusztulásba rántják ellen-ségüket. Hogy magukra vonják a figyelmet, a nova-tianusokhoz és az oldalágukhoz tartozó szombat-osokhoz hasonlóan így kiáltanak: „Ne érj hozzám,mert én tiszta vagyok!” Nevük is állítólag ebből a sajá-tos viselkedésből ered. Akár elfogadható ez az eti-mológia5, akár nem, a novatianusokhoz való hason-lítás téves, és pusztán azon a tényen alapul, hogy ezutóbbi szekta Καθαροι-nak6 nevezte magát, de telje-sen eltérő okokból.

A két fent említett irat kapcsán többek között akeletkezés időpontjának kérdése is felmerül. Ami ahitet megtagadó esküformulát illeti, keletkezési idő-pontjának kérdése szorosan összefügg az egyéb ha-sonló szövegekével. Azonban mivel eddig még nemvégeztek átfogó kutató munkát ebből a szempontból,nem áll rendelkezésünkre határozott válasz. Felidéz-hetjük Benesevics gondolatát, aki úgy véli, hogy a ju-daizmusból a keresztény valláshoz megtelt hívek ese-tében használt eredeti formula Justinianus uralkodá-sának idején keletkezett, és a 11. század elején kapottcsiszoltabb, választékosabb formát.7 A muszlimokravonatkozó formula keletkezését a 8. század végére

20

teszik, Henry Laminens8 az iszlám elismert szakértőjepedig ennél is későbbre. Ez a feltevés összevág azzalaz általánosan elfogadott véleménnyel, miszerint amanicheusok és az Athinganoi esetében használt for-mulák keletkezése a 9. századra tehető,9 arra azidőszakra, melyből igen korlátozott számban marad-tak fenn az utóbbi szektára vonatkozó, időben beha-tárolható utalások. Az ismeretlen szerző traktátusaesetében éppen olyan valószínűnek tűnhet, hogy azvalójában az eskü formula szövegének egy kibővítettváltozata, mint hogy maga a formula született a trak-tátus adaptációjaként. Jelen tanulmány írójának azelső feltevés tűnik megfelelőbbnek, de egyértelműbizonyítékok hiányában egyik álláspont sem tekint-hető kellőképpen megalapozottnak. A traktátussalkapcsolatban terminus ad quem-ként a 11. század he-lyénvalónak tűnik, hiszen ebből az időszakból valókazok a legrégibb utalások, melyek a cigányok meg-jelöléseként említik az általunk vizsgált szekta nevét,amint a következőkben látni fogjuk.

A formula és a traktátus mellett hasonlóképpentárgyalja az Athinganoi sajátságait egy másik szövegis, amely egy eretnekségről szóló értekezésben talál-ható. Szerzője egy bizonyos Konstantinápolyi Timo-theusz, a Hagia Sophiának és a Kalkoprateiai SzentSzűz Templomának presbitere.10 Annak alapján, hogyutal az 553. évi zsinatra, de a monothelitákról nemtesz említést, a presbiter munkáját általában 553 és622 közé teszik11, bár egyes tudósok kétségbe vonjáke dátum hitelességét, mondván hogy túl korai len-ne.12 Mégha az előbbi álláspontnak adunk is hitelt,akkor is hiba volna ezt a szöveget úgy tekinteni, minta legkorábbi forrást, hiszen kimutatható, hogy azAthinganoiról szóló szövegrész valójában egy későb-bi betoldás.

Az értekezés három elkülönülő részre osztható, azelső rész azokkal az eretnekekkel foglalkozik, akik-nek keresztelésnek kell alávetniük magukat az ortho-dox vallásra való áttérésükkor, a második pedig azok-kal, akiket csak mirhával szentelnek meg. Az elsőrész Pelagiosz és Celestínus követőivel fejeződik be,melyet a szerző határozott zárszava követ: Ούτοι ουναπαντεξ ... του αγίου και σωτηριωδουξ βαπτιματοξχρηζουσιν. Ezután nem a második rész kezdődik,hanem a számunkra érdekes szöveg, ezzel a címmel:„Van még egy fajtája az eretnekségnek, a melki-zédekitek”. Ezt a megnevezést, ahogyan a szerző tud-tunkra adja, már a frígiai Athinganoi szekta követőiviselik, akik sem zsidók, sem pedig keresztények, hi-szen megünneplik a szombatot, azonban tartózkod-nak a körülmetéléstől. Ezután a szekta nevének eti-mológiája következik, hasonlóan az ismeretlen szerzőtraktátusában foglaltakhoz, és a szöveg azzal a sza-bállyal zárul, hogy ezen szekta tagjait is keresztelés-nek kell alávetni, akárcsak az első részben felsorolteretnek csoportokat. Nagyon valószínűtlennek tűnik,

hogy az eredeti szerző eképpen megbontotta volnafelállított rendszerét, tehát hacsak nem merül fel hite-les ellenérv az ellen, hogy ezt a szövegrészt későbbibetoldásnak tekintsük, semmi okunk feltételezni,hogy korábban keletkezett, mint a hitet megtagadóesküformula.

Elérkeztünk ahhoz, hogy megvizsgáljuk a szektaalapvető jellemzőit a környező kultúra összefüg-gésében. Nyilvánvaló, hogy az Athinganoi szekta fel-fokozott levitái tisztaságban élt, hogy asztrológiai,démonikus és varázslatos foglalatosságokat űzött, éshogy a hetedik napot mint szombatot ünnepelte.” Akeresztelésre vonatkozóan a források ellentmondóannyilatkoznak. Ahhoz, hogy feltárjuk, mi is lehetett azigazság, a kérdést a paulikiánusokkal való összefüg-gésében kell megvizsgálnunk. Az orthodox szerzőkvelük kapcsolatban is fenntartják véleményüket,miszerint az eretnekek visszautasították a ke-resztelést, nem mintha valóban ez lett volna a hely-zet, hanem azért, mert a keresztség szentségét elha-lasztották a felnőttkor eléréséig.14

Mint ahogyan láttuk, az Athinganoi híveit a melki-zédekitek leszármazottainak tekintették, és a mai kortudósai közül is vannak, akik ezt fogadják el tény-ként,15 míg mások kétségbe vonják a két szektaközötti kapcsolat valódiságát.16 Az első álláspont aztfeltételezi, hogy a korábbi szekta fennmaradt a ké-sőbbi megjelenéséig. Azonban a melkizédekitek léte-zéséről tanúskodó legkésőbbi források az 5. század-ból valóak, négyszáz évvel korábbról, mint az állító-lagos leszármazottaikról hírt adó szővegek.17 Úgytűnik, szerzőinket zavarba ejtette az a tény, hogy azAthinganoi sem ismert szekta-alapítókkal sem teo-lógiai dogmákkal nem rendelkezett, és ezt a kérdéstazzal próbálták megoldani, hogy kapcsolatba hoztákszektánkat a melkizédekitekkel és a theodotiánusok-kal. Azt is megfigyelhetjük, hogy a mi eretnekeinkrevonatkozó tudósítások eltérnek a korszak egyéb for-rásaitól abban, hogy nem tulajdonítanak a szektánaksemmi olyan bizarr és megvetendő szokást, mint ami-lyeneket például a trákiai eukhitákkal hoznak össze-függésbe.18

Az a sajátos magatartásforma, amely után szektánkállítólag a nevét is kapta, az ebioniták egyik csoport-jára volt jellemző több évszázaddal korábban, és sza-maritánus befolyásra vezethető vissza. A keresztényirodalomban ez a magatartás a szamaritánusokkalkapcsolatban jelenik meg, különös tekintettel Dozi-theosz követőire,19 és egy 11. századi forrás bizo-nyoskonstantinápolyi cigányokat ('Aτσιγκανοι) is a sza-maritánus nemzetség tagjainak nevez.20 Látva, hogy akét csoport hasonlóképpen viszonyult a kívül-állókhoz, egy modern kori kutató olyan feltevésrejutott, miszerint az Athinganoi hívei eredetileg sza-maritánusok voltak, akiket keresztény hitre térítet-tek.21 Az efféle okfejtés azonban meglehetősen

21

merész, és természetesen különféle más módokon isválhattak a frígiai keresztény eretnekek azzá, amivélettek.

Ami a démonidézéssel fűszerezett asztrológiát ille-ti, az valószínűleg a pogány időkből maradt fenn,22 ésnagy előrelépést jelentene, ha valaki feltárná a Szó-rou és Szokhán nevet viselő démonok eredetét.23

Érdekes módon alátámasztja a kérdés fontosságátegy Oneirokritikon (Álomfejtő könyv), melyet Nike-phorosz pátriárkának, az eretnekek esküdt ellenségé-nek tulajdonítanak. Ebben a szövegben egy olyanálmot, amelyben Athinganoi követők jelennek meg,úgy értelmeznek, hogy démonok közelegnek.24 Ha-sonló praktikákat találtak a throndakiánusoknál is, apaulikiánusok egy örmény területen élt csoportjá-nál.25 A jövendőmondás és más varázslatos képes-ségek híre ad magyarázatot arra, hogy szektánk nevétmiként ruházták át a birodalomban a cigányokra,megjelenésük alapján.26 Az efféle név átruházásra pél-daként felhozhatjuk, hogy a Mardadtai megnevezés,amely eredetileg a szíriai határon állomásozó bizo-nyos alakulatokat jelölt, hogyan vált ebben az eset-ben megtisztelő jelzőként a görögországi hadseregegy részének nevévé.27 Természetesen az is lehetsé-ges, hogy az eretnekek nagy része keveredett a cigá-nyokkal.

Az Athinganoi és névrokonaik praktikái között eb-ből a szempontból fennálló szoros hasonlóságotkonkrétan illusztrálja az a leírás, amelyet Balsamon-nál találunk a 12. század végéről. A kígyóbűvölők éshasbeszélők, akiket Athinganoi-nak neveznek, írja aszerző, kevésbé kézzelfogható varázslatokat is űznek.Horoszkópokat készítenek, jövendőt mondanak, ésáltalánosságban is előre megjósolják a jövőt, és ezál-tal ugyanabba a csoportba tartoznak, mint a kritriaik(?), a hamis próféták és a „remeték”.28

Meg kell vizsgálnunk még az Athinganoira gyako-rolt zsidó befolyás kérdését, amelyet leír a már idézettnévtelen krónikás, és amelyre a traktátus is utalásttesz. Az előbbi forrással kapcsolatban úgy tartották,hogy Genesziosszal való összehasonlítás alapján ki-déiül, hogy mesterkélt és nem szavahihető. Azonbana zsidó sabbath megünneplésére vonatkozó híradásmár első pillantásra is rácáfol erre a következtetésre.Valóban igaz, hogy a zsidók szomszédságának köz-vetlen hatása figyelhető meg ebben a szokásban,amelyet bizonyos pogány és keresztény csoportok a4. században29 valamivel később átvettek. Nem tagad-hatjuk, hogy az egyháznak még évszázadokon át kel-lett küzdenie az ellen, hogy az úr napját (a vasár-napot) a hetedik napra (szombat) cseréljék, de ezmég nem bizonyítja, hogy a zsidó szombat megün-neplői még jóval később, a 9. században is a judaiz-must követték volna.30 Hiszen napjainkban is vannakköztünk a hetedik napot megünneplő adventisták,akik messze nem hozhatók összefüggésbe a judaiz-

mussal, és nincs okunk azt feltételezni, hogy a kétvallás hívei között kevésbé merev választóvonalathúztak a 9. századi Bizáncban, mint modern nyugativilágunkban. El kell ismernünk, hogy bár zsidó szom-szédaik valóban befolyásolhatták az Athinganoi eret-nek szokásait, nem adhatunk feltétlenül hitelt azok-nak a névtelen szerzők által írt forrásoknak, melyekhatározottan utalnak a két csoport közötti állítólagoskapcsolatra.

Meglehetősen elterjedt nézet, hogy az Athinganoia paulikiánus szekta egyik oldalága,31 melyről első-ként egy 8. századi örmény szerző tesz emlí-tést. Eza feltevés Kedrésziasz és Zonarasz bizonyos sorainakfelületes olvasatán alapul, melyeket nem ellenőriztekTheophanész idevágó irata alapján, pedig mindkettőkizárólag innen ered. Mindazonáltal van némi jelen-tősége annak a ténynek, hogy amint láthattuk, a tör-ténelem során hasonló viszontagságokon ment ke-resztül a mind a két csoport. Joggal gondolhatjuk azAthinganoi híveiről, akik a nagyobb csoportot alkot-ták, hogy osztották a képrombolók álláspontját,akikkel Theophanész egy ízben valóban összefüg-gésbe is hozza őket.32 A szombat megünneplése mel-lett kétségtelenül erre a sajátságra is gondolt az anévtelen krónikás, aki zsidó befolyást tulajdonított II.Mihálynak. Ezt a következtetést azonban gyengítenilátszanak a képromboló mozgalom kutatásának legú-jabb eredményei, melyek kimutatják, hogy a 9. szá-zadra a képromboló mozgalom már jórészt elvesztet-te azt a támogatást, melyet a megelőző században akeleti provinciák lakóinak részéről élvezett.33 Minden-esetre fontos szem előtt tartanunk, hogy némelymásodrendű forrás kivételével szektánkat mindenholegyenrangúan tárgyalják a paulikiánusokkal, tehát ezutóbbi oldalágának tekinteni az Athinganoi szektátminden helytálló alapot nélkülöz.

22

JEGYZETEK

1PG, CVI, 1033-6. Egy 12. századiószláv fordításban lásd A. A.Dimitrievszkij, Bogoszhisényije v russzkojcerkvi v XVI v Kazán, 1884, I, 55 f. IdéziV.N. Benesevics, in Jevrejszkaja Miszl, II,1926, 212, n.

2Ezek állandósult jelentések, akárcsakaz idézetből kihagyott más részek is,melyek több esküformulá-ban mege-gyeznek. Lásd V. V. Ermoni, Abjurations,in Dictionnaire d' Archéologie chrétienneet de Liturgie, I, pt, 1, 98-103 (1907)

3A szöveget lásd G. Ficker, EineSammlung von AbschrungsformelZeitschrift für Kirchengeschichte, XXVII,1906, 450-2. Felülvizsgálta G. BardyRevue Biblique 36, 1927, 38, aki itt akézirat kivonatolt fordítását is közli.

4Lásd, Plinius Historia Naturalis, XXX,II, 2. v.ö. M. Summers, The geography ofwitchcraft, New York, 1927.

5Meglepő, hogy sem ebben az iratban,sem a megelőzőben nem szerepel a Fic-canein ige, amint a Coll. 2:21-ben. Jelentanulmány írója kétségbe vonja az adottetimológia szavahihetőségét.

6Lásd E. Amann, in Dictionnaire deThéologie catholiqe, XI, 840 (1931).Talán itt rejlik a magyarázata annak akijelentésnek, melyet Ignatiosz pátriárkaidején tett Nikétasz Paphlagon, miszerintII. Mihály szombatos volt, PG, CV, 493.(Ezen szöveg vitatott keltezésével kap-csolatban lásd N. lorga, Histoire de laVie Byzantine, Bukarest, 1934, III, 202.Vö. Martin, idézett mű, 199, n.5.

7Lásd az 1. jegyzetben említett orosznyelvű cikkét.

8Mélanges de la Faculté orientale del'Université St. Joseph, VI, 1913, 488-90.

9Az idevágó utalásokat lásd Ficker,idézett mű, 46-53, Benesevics, idézettmű, ib., A vatikáni kézirat tartalmaz egybeírást, amely Methodiosz pátriárka kéz-jegye (843-7), nyomtatásban PG, C, 1300-25. (Lásd Goar 1. jegyzetét.) Nem tudván,hogy az írnok tévedéséről van szó, őttekintette szerzőnek F. Miklosich, Übertdie Mundarten und Wanderungen derZigeuner Europas, vi, filozófia professzo-ra Bécsi Királyi Tudományos Akadémián,filozófus-történész. Classe, XXVI, 1887,57 f.

10PG, LXXXVI, pt. l, 33, tr. Bardy,idézett mű, 37.

”Lásd F. Combefis megjegyzését, PG.LXXXVI, pt, l, 11, n. 1. Vö. O.Bardenhewer Geschichte deraltrchristliche Literatur, Berlin, 1932, V, 26.

12Ficker, idézett mű, Beneshevich,idézett mű, 201, kitart amellett, hogy ekézirat szerzője valójában Raithui Nikonvolt (1050 körül), anélkül, hogy bizonyí-tani próbálná állítását. Figyelembe véveazt a tényt, hogy Timotheoszmunkájához Nikon állított össze egy tar-talomjegyzéket (PG, XXXVI, pt. l, 70), eza vélemény tarthatatlan.

13A névtelen krónikás valójában nem

azért vádolja II. Mihályt, mert a zsidószombatot ismerte volna el, hanem azért,mert böjti napnak nyilvánította.Ephraimnál, idézett mű, 2199 sor, ez akövetkezőképpen jelenik meg: „örömétlelte a Szombatban és az Újholdünnepében”. Azonban egyik forrásbansem találunk olyan kijelentést, miszerintelrendelte volna a szombat zsidó szokásszerinti megünneplését, mint ahogyan aztL. Bréhier állítja, La querelle des images,Paris, 1904, 45.

14Lásd F.C. Conybeare, The key of truth,Oxford, 1898, xxxiv, xviii.

15Például G. Bart in EleutheroudakeEnkyklopaidikion Lexikon, I, 405 (1928).Egy másik szerző úgy említi azAthinganoi követőit, mint akik mélyentisztelték Melkizédeket, mint aszkétahőst; G. Wuttke, Melchisedech derPriesterkönig von Salem, Giessen, 1927,35.

16Lásd Bardy, idézett mű, 35 f.17I. von Döringer, Beiträge zur

Sektengeschichte des Mittelalters,München, 1890, l, 31-3; Bardy, Rev. Bib.,XXXVI, 36, 39.

18Lásd Wellnhofer, idézett mű, ib.19Ephiphániosz, Panarion haireszeón, ix,

3, x, 13, xxx, 2, ed. K. Holl, Ephiphanius,Ancoratus und Panarion, Leipzig, 1915, I,200, 205 f., 334. Kitűnően elemzi J.Thomas, Les Ebionites Baptistes, Revued' histoire ecclésiastique, XXX, 1934, 270-5. Lásd még K. Kohler, Dositheus theSamaritan heresiarch, American Journalof Theology, XV, 1911, 413, 419 f., 434.A szamaritánusokra vonatkozó sémitautalásokat (különösen a Korán 20:97részét), lásd I. Goldziher, La Misasa,revue Africaine, LII, 1908, 23-8; B. Heller,Al-Samiri, Encyclopedia of Islam, IV, 135f. (1925).

20Lásd az Athosz-hegyi GiorgiMtacmidel életét, grúz nyelvből fordítvaidézi M. Brossét, Histoire de la Géorgie,Petrograd, 1849, I, 338. Vö. Miklosich,idézett mű, 58 ( Period of ConstantineIX, 1042-55 ). A Simon mágusra tettutalás ad magyarázatot arra, hogy ezeketa cigányokat szamaritánusoknak tartották.Egy korábbi dátumot (855) ad meg acigányok első megjelenésére a biro-dalomban M.J. de Goeje, Mémoire sur lesmigrations des Tsiganes á travers l'Asie,Leyden, 1903, 74 f. Azonban ezt nemfogadták el; lásd J. Sampson, On the ori-gin and early migrations of the Gypsies,Journal of the Gypsy Lore Society, 3rd s.,II, 1923, 157.

21J. Halévy, Les Samaritaines dans leCoran, Revue Sémitique, XVI, 1908, 428f. (válaszként Goldziher állításaira, idézettmű; felülvizsgálta Heller, idézett mű).

22Lásd a 11. században élt MikháelPszellosz meg-jegyzését, PG, CXXII, 877.Vö. K. Svoboda, La démonologie deMichael Psellos, Brno, 1927, 34 f.

25A harmadik démon, `Arce=`Arcaineve valószínűleg nem több, mint egy„fődémonok”-jelentésű főnév.

24 F. Drexl. Das Traumbuch desPacriarchen Nikephoros, Fesr.gabe A.Ehrhard 2um 60. Geburststag, Bonn-Leipzig, 1922, 101, 4. sor: Άθιγγανουξνοησονδαι μοναξπελειν. Ezt tévesen acigányokra értendő utalásnak vette F.Katten busch, TheologischeLiteraturzeitung, XLV1II, 1923, 201 f.

25Lásd Wellnhofer, idézett mű.26de Goeje ezzel szemben, idézett rnű,

75, azt állítja, hogy a név átruházásaazon alapult, hogy a cigányok „furcsakülsejűek voltak és különc életmódotfolytattak, hiszen kerülték az érintkezést”(„étrangers d'aspect et de moeurs sin-guliers, dont on évitait le contact.”).Sampson, idézett mű, 107, azt feltételezi,hogy mindez annak köszönhető, hogy azúj csoport Phrűgiából jött. Lásd még L.Wiener, Gypsies as fortune-tellers and asblacksmiths, idézett mű, 2nd s., III, 1909,15 f.: J. Walker, Nürnf, Enc. of Islam, III,963.

27 Lásd K. Paparregopoulosz, Hisztoriatou Hellenikou ethnousz, 5. kiadás,Athén, 1925, IV, pt. l, 48.

28 TG, CXXXVII, 720 f., 741. Vö. L.Oeconomos, La vie religieuse dans l'em-pire byzantin au temps des Comnénes étdes Anges, Paris, 1918, 223, n. 3.Másrészről Ficker ezt bizonyítéknak tek-intette a szekta későbbi továbbélésérevonatkozóan, Die Phundiagiagiten,Leipzig, 1908, 272, n. 1. A 'remeték'-kelkapcsolatban lásd Wiener, idézett mű,275 f.

29 A Kappadókiai Hüpszisztarioi-ravonatkozóan lásd például G. Bareille,Dict. de Théol. cath., VII, 572 (1922). ALaodiceai zsinat ( 380 körül ) 29. kánonjamegtiltotta a „judaizálást és a Szombatmegtartását”; CJ. Hefele and Leclerq,Histoire des conciles, Paris, 10,5Rieger,Geschichte der Juden in Rom, Berlin,1896, I, 109.

31 Ezen álláspont korábbi kifejtését lásdF.A.A. Pluquet, Dictionnaire des Hérésies,Paris, 1847, I, 470, f.; J. II. Blunt,Dictionary of sects, heresies, ecclesiasti-cal parties, and schools of religiousthought, Philadelphia, 1874, 58. Újab-bkeletű munka például Bréhier, Dict.d'hist. ét de géog. eccl., V, 51 (1931). Anévtelen krónikás leírására hagyatkozva(n.10), Dobroklonski egyszerűen behe-lyettesítette a paulikiánus szekta nevét,nyilvánvalóan azért, mert az Athinganoimegnevezés eredeti jelentőségével nemvolt tisztában. Vö. ib., 710.

32 496. Bréhier, La querelle, 40. Vö.Martin, idézett mű, 157, aki azonbantévesen adja vissza a bekezdést: „A kétképromboló eretnek szekta, a paulik-iánusok és az Athinganoi”. A két csoportközötti megegyezés kérdésérevonatkozóan lásd még ib., 275-8.

33 Vasiliev, idézett mű, 380.

Fordította, és a jegyzeteket készítette:Kovács Lola

23