John Man:Dzsingisz kán

GENERAL PRESS KIADÓALAPÍTVA 1988-BAN

KÜLÖNLEGES KÖNYVEK SOROZAT

A mű eredeti címe: Genghis KhanCopyright C John Man 2004

This edition is published by arrangement with TransworldPublishers, a division of the Random House Group Ltd.

All rights reserved.

Hungarian translationErdélyi András és a General Press Kiadó

Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás.A Kiadó minden jogot fenntart,az írott és az elektronikus sajtóbanrészletekben közölt kiadás és közlés jogát is.

FordítottaERDÉLYI ANDRÁS

SzerkesztetteGRABNER MÁRIA

Szakmailag ellenőrizteSÁRKÖZI ALICE

A borítótervetGREGOR LÁSZLÓkészítette

ISBN 963 9598 27 5

Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ1138 Budapest, Népfürdő u. 15/DTelefon: 359-1241, 350-6340 Fax: 359-2026www.generalpress.hugeneralpress@generalpress.hu

Felelős kiadó: LANTOS KÁLMÁNNÉIrodalmi vezető: BESZE BARBARAMűvészeti vezető: LANTOS KÁLMÁNFelelős szerkesztő: BÁRDI ERZSÉBET

Készült 28,5 nyomdai ív terjedelemben,2,0 volumenizált 80 grammos Enso Creamy papíron.

Kiadói munkaszám: 1109-05Nyomdai előkészítés: SCRIPTOR KFT.Nyomta és kötötte: REÁLSZISZTÉMA DABASI NYOMDA RT.Felelős vezető: Mádi Lajos vezérigazgató

* * *

Dushkának, Willnek, Emnek,Tómnak és Jonathannak

Hová lett Dzsingisz kán? Nem halt meg. Ami történt,az a következő:Élt egy király egy távoli országban, kinek volt egy lá-nya: tündöklő, mint a nap. Dzsingisz kán feleségül kérte őt.A király titokban ezt mondta lányának: Itt egy kés, nagyonkicsiny és nagyon éles. Rejtsd el ruhádban, és amikor eljönaz ideje, tudd, hogy mit kell tenned! Amikor Szent Dzsingiszvéle hált, a királylány előhúzta a kést, és kasztrálta őt. Dzsin-gisz a fájdalomtól fölüvöltött, és az emberek berontottak, deDzsingisz csak ennyit mondott nekik: Vigyétek ezt a lányt;aludni akarok.

Elaludt, és soha többé nem ébredt föl. De vajon igaz le-het-e, hogy Szent Dzsingisz nem gyógyította meg magát?Nem, ez nem igaz, hiszen Dzsingisz meggyógyult, és föl fogébredni, és népét megvédelmezi.

Mongol népmese Owen Lattimore feldolgozásában,Mongol JourneysDzsingisz kán lelke bennünk él.

Saraldai, teológus,Dzsingisz kán Mauzóleum, Belső-Mongólia

* * *

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Segítségükért és iránymutatásukért az alábbiaknakszeretnék köszönetet mondani:Charles Bawden nyugalmazott professzornak, a lon-doni Keleti és Afrikai Tanulmányok Intézetében a mongo-lisztika professzorának, aki a magot elültette, ésBayarmandakh Gauntnak, a Mongóliai és Belső-ázsiaiTanulmányok cambridge-i tanszékéről, aki az elültetettmagot táplálta. Igor de Rachewiltznek, az Ausztrál NemzetiEgyetem Csendes-óceáni és Afrikai Tanulmányok Tanszé-kéről, különösképp azért, mert a Burkan-kaldunon átéltdöntő pillanatokban megosztotta velem tapasztalatait. ChrisTyler-Smithnek, az Oxfordi Egyetem Biokémiai Tanszékéről,aki Dzsingisz genetikai öröksége kapcsán nyújtott segítséget.

A sort a következőkkel folytatom: Kínában és Kínáról:Szaindzsirgal, korábbi kutatásvezető, Dzsingisz kán Mauzó-leum; Saraldai, teológus, Dzsingisz kán Mauzóleum; Hsziaoés Csog gépkocsivezetők; Lars Laaman, Keleti és Afrikai Ta-nulmányok Intézete, Történeti Tanszék, London; Saraldai éstolmácsa, Qeok Hoon Williams; Dr. Moira Laidlaw, Tanár-képző, Kujuan, Ningszia; a senkihez nem hasonlíthatóDzsorigt és Naszanbajar, aki összeismertetett minket, mind-ketten a Mongol Nyelvintézetből, a Belső-mongóliai Egye-temről, Hohhotból; Dzsorigt sógora, Bátar Dzamín Cűdből;Ruth Dunnell professzor, Kanyon College, Gambier, Ohio, aHsziahszia történelemben nyújtott segítségéért; Nacsug, aDzsingisz kán Intézet igazgatója, Edzsen-Koró; Du Jian Lu,Hsziahszia Intézet, Mighszia Egyetem; Csen Kun igazgató ésJan Si Zsong igazgatóhelyettes, Kujuan Múzeum; Luo Fengigazgató, Ninghszia, Régészeti intézet; Zsao Su, Hohhot.

Mongóliában és Mongóliáról: Dalaj, történész, Ulánbá-tor; Graham Taylor, Karakorum Expedíciók, Ulánbátor;Erdenebátar, Állattenyésztési Intézet, Ulánbátor; Cogt-Ocsirísdordzs professzor, a Mongol Tudományos Akadémia Tör-ténelmi Intézetének vezetője; Luvsandamba Dasnyam, aMongol Tudományegyetem elnöke; Baadamdas, történészés filológus; John Woods professzor, Közép-Kelet Tanszék,Chicago; mongol idegenvezetőim: Gojoceceg RadnaBadzar (Gojo) és Tümen; Kisig és Erdenebátar gépkocsive-zetők; Dordzsín Bátarcogt, a Hentij-múzeum korábbi igaz-gatója; Gansuh, Dzavia utazási iroda; Ojún Sandzásüren, aZorig Alapítvány vezetője.

Közép-Ázsiáról és Európáról: Dávid Morgan történész-professzor, a madisoni Wisconsini Egyetem tanára; Geor-gina Herrmann, a Nemzetközi Mérv Projekt igazgatója,Régészeti Intézet, London; Szegedi Andi, aki Műhibakalauzolt.

Ez a könyv nem jöhetett volna létre Doug Young(Transworld) és csapata bőkezű támogatása nélkül. A cso-port tagjai: Simon Thorogood, Gillian Somerscales, SheilaLee, Fiona Andreanelli és Hardlines. Hálás köszönetem végülFelicity Bryannek, hogy mindezt lehetővé tette, és feleségem-nek, Timberlake-nek, támogatásáért és bátorító szavaiért.

* * *

BEVEZETŐ

Halálról és túlélésről

Különös cikk jelent meg 2003 márciusában azAmerican Journal of Human Geneticsben, Egy 23

fős genetikai kutatócsoport mintegy 2000 eurázsiaiférfi DNS-ét tanulmányozta. Meglepetésükre találtak egyolyan mintát, amely a vizsgált férfiak közül több tucatnál isközösnek bizonyult, függetlenül attól, hogy a vizsgálatialanyok honnan származtak, ugyanaz a genetikai minta,csekély helyi változatokkal, tizenhat népcsoporton vonult vé-gig a Kaszpi-tengertől a Csendes-óceánig terjedő térség-ben. Ha az ezzel a DNS-mintával rendelkező férfiak arányát(nyolc százaléka a tizenhat csoportnak) a térség egészérekivetítjük, akkor arra a megdöbbentő következtetésrejutunk, hogy 16 millió férfira egyetlen hatalmas család gya-korolt befolyást.

Mi ennek a magyarázata? Az adatok az Y-kromoszómatanulmányozásából erednek, s ilyen kromoszómával csakférfiak rendelkeznek, nők nem. Az Y-kromoszómában min-den egyes férfinak megvan az egyedi ismertetőjegykéntszolgáló saját mintája, ám ezek a jegyek hasonlóságokatmutatnak, amiből a génkutatók családi kapcsolatokat tud-nak kimutatni. A kapcsolatokat "csillagklasztereknek" neve-zett családfákon jelenítik meg (ezeket ugyanis csillagrobba-násokként és nem fákként ábrázolják). Első lépéskénta csillagklasztereket kellett analizálni, olyan módon, hogy anyomokat térben és időben visszafelé követve megjelöljéka "legutóbbi közös elődöt". Harmincnégy nemzedéket vizs-gálva és egy-egy generációra 30 évet számolva a kutatócso-port a közös elődöt mintegy 1000 éwvvel ezelőttre helyezte,középarányos számot alkalmazva plusz-mínusz 300 éves té-vedési tűréshatárral. (A 30 év kissé soknak tűnik számomra;csökkentsük ezt, mondjuk, 25 évre, és a legutóbbi közöselődre 850 évvel ezelőtti időpontot kapunk.) Mindazonáltal ahelyi variációk között a legcsekélyebb különbséget a kivá-lasztott régiók közül csupán egyetlen térségben regisztrálták- Mongóliában.

Mindez meglepő hipotézist sugall: egy a 12. századi Mon-góliában élő férfi a genetikai anyagát fél Eurázsiában szét-szórta, és ennek következtében ez a genetikai minta mindenkétszázadik ma élő emberben megtalálható.

Figyeljük, mit mond a továbbiakról Chris Tyler-Smith, azOxfordi Egyetem Biokémiai Tanszékének munkatársa:

"Amikor Tatjána Zerjal bölcsészhallgató elkészítetteaz analízist, és fölrajzolta az első hálózatot, rögtöntudtuk, hogy az adatokban van valami rendkívüli.A csillagklaszter a nagy gyakoriság, a szomszédoknagy száma és a sokféle népesség közötti szétszórt-sága miatt keltett feltűnést. Soha nem láttunk ehhezhasonlót. Első pillanatban meg lehetett állapítani,hogy egyetlen kiterjedt családról van szó.

Tatjána nyomban kijelentette: Dzsingisz kán!

Először azt hittük, ez valami vicc, de ahogytovábbi adatokat gyűjtöttünk, és a legvalószínűbbidő és származási hely meghatározásához a számí-tásokat elvégeztük, kiderült, hogy ez a legelfogad-hatóbb magyarázat."

A feltevés igazolódott, amikor a kutatók a 16 kiválasztottcsoportot elhelyezték egy térképen, amely Dzsingisz 13. szá-zad elején létrehozott birodalmát ábrázolta. A dolgok tökéle-tesen összeillettek. Valójában az egyik csoport, az afganisz-táni hazára éppen csak a határon kívül található - ám ezsem mond ellent a történelmi tényeknek, hiszen Dzsingisz1223-24-ben Afganisztánban vezetett hadjáratot, s csakutána vonult vissza Közép-Ázsiába.

Az elképzelhető, hogy ennek a 16 millió férfinak Dzsingiszvalamelyik közvetlen elődje volt a közös felmenője, s az semkizárt, hogy testvérei ugyanazon a mintán osztoztak. Arrólazonban 1209 és 1227 között maga Dzsingisz "gondosko-dott", hogy ez a genetikai ismertetőjegy Észak-Kínában ésKözép-Ázsiában szétszóródjon. A hadjáratok során gyönyörűnőket zsákmányoltak, és a hadvezérek magától értetődőnekvették, hogy a préda legjavát, vagyis a legszebb lányo-kat-asszonyokat az alárendelt tisztek kötelesek számukraátengedni. Dzsingisz ragaszkodott ahhoz, hogy mindez kor-rekt módon történjen: nemcsak a tekintélyét erősítette ezál-tal, hanem a nagyvonalúságát is kifejezésre juttatta, hiszen alányokat gyakorta a hozzá hű tábornokoknak ajándékozta.Dzsingisz nem volt kicsapongó, ám az is bizonyos, hogy asz-ketizmust sem gyakorolt: a birodalomépítés negyven évealatt sok száz lánnyal került közelebbi viszonyba. Óvatosbecsléssel számoljunk csupán 20 Dzsingisz-gyerekkel - többszáz is elképzelhető -, legyen ebből 10 fiú, aki az Y-kromo-szómáknak ugyanazt a mintáját örökölte. Tegyük fel, hogyegy-egy fiú két-két fiúgyermeket nemz. Ha a fiú leszármazot-tak megduplázódását harminc generációra számítjuk, a rea-litásoktól messze elrugaszkodó számadatot kapunk. Ötnemzedék után - 1350 körül - még csak bagatellnek mond-ható 320 férfi utóddal számolhatunk, öt nemzedékkelkésőbb azonban, 1450 és 1500 között már 10 ezerrel,húsz nemzedék után 10 millióval, és harminc nemzedékután már teljesen irreális módon: milliárdokkal.

Ha tehát ma 16 millió leszármazottról beszélünk, ezzeljócskán a realitás határain belül mozgunk. Mindez úgyhangozhat, mintha ősatyánk elképesztő reproduktív képes-séggel rendelkezett volna. Csábító a gondolat, hogy elké-pesztő teljesítményt tulajdonítsunk a mutációnak, amelyilyen nagy erejű férfiút teremtett. A háttérben valamifélekönyörtelen gént vagy tenyészcsődör-természetet sejthe-

tünk. Valójában a kutatók által vizsgált csoport különlegesgénjei neutrálisak; a legtöbb, amiben közreműködnek,hogy a nemet meghatározzák. Ebből következően lenniekellett valami egyéb tényezőnek is, ami a Dzsingisz-ág túl-élését biztosította. Ahogy Chris Tyler-Smith és szerzőtársaállítja, ez a tényező nem más, mint a merő politikai hata-lom, mely hatalmas földrajzi térséget ölel föl. A hatalomDzsingisz és közeli rokonai számára valami olyasmi volt,mint a pávának a faroktollazat. A tanulmány erre a követ-keztetésre jut: "Kutatási eredményeink az emberi populá-ciók társadalmi presztízsen alapuló kiválasztódásának új-szerű formáját szemléltetik."

Szociológusok és pletykarovatok szerkesztői sokat tud-nak az alfa-hímek szexuális sikereiről, de ez az első alkalom,hogy cselekvés közben láthatjuk őket, a szó evolúciós értel-mében. Dzsingisz volt a legalfább az összes alfa-hím között.

Divatos dolog manapság a magatartások genetikai okaitkutatni. Habár ezúttal éppen a magatartás az, ami a gene-tikai okok mögött meghúzódik, mindez egy olyan - straté-giai géniuszból, ösztönből, vezetési rátermettségből, kímé-letlenségből és sok más jellemzőből összetevődő -személyiségre vezethető vissza, amely mintegy nyolc és félévszázaddal ezelőtt a mongol sztyeppéken bukkant föl.

Ez a könyv egy három évtizeddel ezelőtt megfogant elhatá-rozás megvalósításának a kísérlete. Akkoriban valahovánagyon-nagyon messze szerettem volna elutazni. Mon-gólia kellőképpen távoli helynek látszott. Előkészületkéntelkezdtem mongolul tanulni, és olvastam pár dolgot Dzsin-gisz kánról. Aztán az ifjúság elszállt, én meg átléptemaz érett férfikor határát. Nos, az utazás csak ekkor kezdő-dött; megpróbáltam felkutatni Dzsingisznek a saját kör-nyezetére és - évszázadokon átívelve - a mi világunkra gya-korolt hatását.

Mint kiderült, ez a hatás óriási. Dzsingiszt a szegénységés a megaláztatás (ahogy mi mondanánk), illetve a Mennyakarata (ahogy ő állította) sarkallta hódításra, és arra, hogya világ legkiterjedtebb szárazföldi hatalmának megalapítójalegyen. És ez röpítette őt egyfajta halhatatlanságba, még-hozzá nemcsak saját leszármazottainak génjein keresztül,hanem nomád harcosai által is, akik alapvetően megváltoz-tatták az általuk elözönlött világot. Mindez kutatásaimnakkétféle irányt szabott: vissza az időbe, a föllelhető összeskönyv segítségével - illetve Belső-Ázsiát megcélozva előre atérben: elmenni a hegyekhez, ahol Dzsingisz az ifjúságát töl-tötte, és megkeresni azt az eldugott völgyet, ahol valószínű-leg meghalt, s végül azt a szent hegyet, melyet isteni inspirá-ciója forrásának tekintett, és ahol minden valószínűségszerint szent sírjában nyugszik. De aligha pihen nyugodtan.

Birodalma meglepő társadalmi és politikai következmények-kel járt Mongólia és Kína kapcsolatára nézve. A történtekhatása átível az évszázadokon, s a mai napig is érezhető.Amerre a mongolok hajdanán jártak, mindmáig kísértDzsingisz szelleme.

1995 decemberében a The Washington Post Dzsingiszt"az elmúlt ezer év legfontosabb emberének" nevezte. Vajonmiért? Mert "az elmúlt évezred nagy sztorija, hogy egyegyedülálló fajta képes volt akaratát maradéktalanul kiter-jeszteni a világra". Kr. u. 1000-ben az egész Földön keve-sebb mint 300 millió ember élt (egyes becslések szerintmindössze 50 millió), és a legtöbben azt sem tudták, hogymás népek vagy más kontinensek egyáltalán léteznek. Né-hány tucat vikingen kívül egyetlen eurázsiai nép sem tudottAmerikáról, és talán néhány merész föníciai kivételével azészaki féltekéről senki sem jutott el a Szaharától délre lévőAfrikába. A polinézek, akik a Csendes-óceánt benépesítet-ték, Ausztráliáról történetesen semmit sem tudtak. A RómaiBirodalom keleti nyúlványain ázsiaiak kereskedtek ugyan,Európáról azonban fogalmuk sem volt. Valamennyi kultú-ra éghajlati, földrajzi és tudatlansági korlátjai közé zárvaélte életét.

Mára a világ egy nagy faluvá változott. Hogyan történt ez?Technológia, gazdaság, betegség és sok más, emberektőlfüggetlen tényező megtette hatását. De nagy szerepet ját-szottak ebben a folyamatban maguk a személyiségek is.Államférfiak, feltalálók, felfedezők, gondolkodók és művé-szek kiemelkedően sokat tettek a technológiák és az embe-rek egymásra találásáért. Bizonyos, hogy ebbe a sorba tar-tozik "Mr. Kán" is, ahogyan a The Washington Post cikkírójaaposztrofálta őt.

Hódításai új láncszemeket kovácsoltak Kelet és Nyugatközé. Dzsingisz hatása az eurázsiai történelemre kétségbe-vonhatatlan.

És a világtörténelemre? Bármilyen meglepően hangzik,megkockáztathatjuk, hogy mindaz, amit tett, még talánAmerika felfedezésén is túlmutat - vagy beszéljünk inkábbújrafelfedezésről, hiszen a vikingek által már ezer évvel ez-előtt létrehozott kapocs időközben csaknem feledésbemerült -, hiszen ha meggondoljuk, Dzsingisz tette meg azelső lépéseket a mi "globális falunk" létrehozásához. Mégis,ha választanunk kellene, ki az évezred embere, vajon Ko-lumbusz nem előzné-e meg Dzsingiszt?

Egyetlen szóval válaszolva: nem! Kolumbusz ugyanissokkal inkább tekinthető saját korához kötött történelmi sze-mélyiségnek, mint Dzsingisz kán. Ha Kolumbusz nem nyitkaput az Újvilág felé, helyette megtette volna más, hiszen

rajta kívül sokakat hajtott a fölfedezés láza. Ő és megbízóiIndiát és Kínát akarták elérni. Miért éppen Kínát? Mert Kínagazdagsága az úgynevezett selyemúton szállított áruknakköszönhetően a római időktől egészen a kereskedelmet kor-látozó 7. századi iszlám hódításig legendássá vált, és mertMarco Polo két évszázaddal Kolumbusz utazása előtt újramegerősítette, hogy itt található a világ legmesésebb gaz-dagsága, s mindez a nagy kán, Kubiláj parancsnokságaalatt. Messire Pólónak azért sikerült eljutnia Kínába, mert a13. századra az Eurázsián átvezető út ismét megnyílt; még-pedig azért nyílt meg, mert ebben az időben EurópátólKínáig a mongolok uralkodtak, Kubilájjal az élen; Kubilájpedig azért uralkodhatott, mert birodalmi szerepkörét nagy-apjától, Dzsingisztől örökölte.

Amikor a mongol birodalom darabokra hullott szét, Eu-rópát az újjáéledő iszlám kultúrák újra elzárták a Kínába ve-zető szárazföldi útvonalaktól. A tengereken természetesentovább folytatódott a kereskedelem, ám ezeket az útvonala-kat valójában arabok, indiaiak, délkelet-ázsiaiak és maguka kínaiak tartották ellenőrzésük alatt. Kolumbusztól eredt anagy ötlet, hogy más útvonalon, nyugat felé kell megkerülnia Földet, átszelni az ismeretlen óceánt, és így egyenesen ellehet jutni Kínába. Amerika épp csak útba esett. így aztánegy sor, csaknem három évszázadon keresztül továbbgyű-rűző véletlen összejátszásának köszönhetően Dzsingisz biro-dalmi látomása az Újvilág újrafelfedezéséhez és gyarmatosí-tásához döntő módon hozzájárult.

S mindez csaknem a semmiből keletkezett. 1227augusztusában Dzsingisz már meghódította Közép-Ázsianagy részét, és hajszálnyira volt a legnagyobb zsákmány,Észak-Kína megragadásától, amely a további hódítások kul-csa lehetett volna - amikor meghalt. Halálának híre mindenbizonnyal felbátorította a mongolok ellenségeit, s a biro-dalmi álmok hamar szertefoszlottak. Egy pillanatra, anélkül,hogy tudatában lett volna, egész Eurázsia két lehetségesuniverzum között lebegett. A kán kívánságának megfelelőenDzsingisz halálát titokban tartották, és a két lehetőségegyike hamar semmibe veszett. 1227 augusztusa a történe-lem egyik legfontosabb, ugyanakkor legkevésbé ismert for-dulópontja.

A titkosság fontos alkotóeleme ennek a könyvnek. Dzsin-gisz alakját két nagy titok a mai napig is körüllengi: hogyanés hol halt meg a kán, továbbá hogyan és hol temették őtel? Az első titok örököseinek időt adott arra, hogy alkalmaz-kodjanak a halála után kialakult helyzethez, és véghezvigyékhódítási álmait. A második titok sok szempontból érthetővéteszi, miért él Dzsingisz emléke a mai napig is a hétköznapiemberek szívében és lelkében.

A hódítás Dzsingisz utódjai idején érte el a tetőpontot,majd pedig a soha nem látott hatalmas birodalom különállóentitásokra szakadt - Kína, Közép-Ázsia, Perzsia, Oroszor-szág -, végül az átalakulás és szétforgácsolódás fokozatosfolyamatában felszívódott. A mongol birodalom hatásainakkutatása manapság a rádiócsillagász munkájához hasonlít-ható, aki az ősrobbanás suttogó utózörejeit igyekszik föl-fogni. Az egyik ilyen suttogó zörejt Chris Tyler-Smith és 22társa hallotta meg és erősítette fel. De akadnak szép szám-mal mások is az egykori birodalom távoli térségeiben, akikezekre a zörejekre figyelnek.

Viszont a hajdani birodalom szívében Dzsingisz neve han-gosan és tisztán zeng, a brutális kegyetlenségekre pedig hir-telen fátylat borítottak az újabban divatossá vált tömjénezésközepette. Mongóliában hetvenévnyi szovjet elnyomás utánma szabadon lehet parádézni Dzsingisz képmásával, lehetszületésnapot, évfordulókat ünnepelni, és Dzsingisz nevemár mindenütt ott szerepel - legyen az popegyüttes, sör-márka, sportegyesület vagy intézet. Kínában a Jüan-dinasz-tia alapítóját tisztelik benne.

Híveinek tábora mindkét országban rohamosan nő;Dzsingisz istenséggé magasztosul, egy ősi kultusz központifigurájává, mely különös módon mintha új vallássá kezdeneformálódni. Ennek szíve Belső-Mongólia kínai provinciájá-ban található, egy nevezetes épületben, melyet a kínaiakDzsingisz kán Mauzóleumaként tartanak számon. Pontosab-ban az Úr Kertjének nevezik; a nevet a mongolok adták, ezugyanis nem igazi mauzóleum, hiszen testet soha nemhelyeztek el ide. Dzsingisz szellemét buddhista és sámánirituálékkal tisztelik; elődöt, dinasztiaalapítót és istenségetlátnak benne. Dzsingisz négyméteres márványszobra alkotjaa gyakori szertartások fókuszpontját; hívők füstölőket éget-nek, és imákat mormolnak a "földi maradványokhoz"; fal-festmények ábrázolják Dzsingiszt mint géniuszt, aki Kelet sNyugat közé hidat vert, melyen csodálatba, imádatba ésmagasztalásba feledkezett tudósok, kereskedők, művészekáramlanak oda-vissza.

A templom körül számos különös dolog látható. Az épít-mény modern; a kínaiak tartják fenn, abban az értelemben,hogy Dzsingiszt a Jüan-dinasztia alapítójaként tisztelik. Ámami a legkülönösebb számomra, hogy a Dzsingisz-kultusz-nak eredeti vallási indíttatásai vannak, amennyiben Dzsin-gisz olyan erőként jelenik meg, amely a mongolok átfogóistenségeként az Örök Éggel teremthet kapcsolatot.

Dzsingisz, híveinek lelkében újjászületve, ma nem pusz-tán valamiféle múltból fakadó támasz, hanem spirituálisremény az eljövendő évekre. Egy sötétségben, reménytelen-ségben és nyomorban született ember különös felmagasz-

tosulásának lehetünk szemtanúi.

* * *

ELSŐ RÉSZ

GYÖKEREK

ELSŐ FEJEZET

A "Titkos történet" titkai

Forró nyári nap 1228. július közepén, valaholKözép-Mongólia sztyeppéin. Ilyen napokon a magá-nyos lovas a tiszta kék égből alászálló pacsirtadalt ésaz alulról fölsistergő tücsökzenét hallgatja. Ilyen napokona legelőnek ez a hajlata, mely egy patakhoz és azon túl ala-csony dombok vonulatához lejt, csaknem üres, egy vagy kétkerek jurtától, egy juhnyájtól, néhány kipányvázott lótól elte-kintve. Ám ezen a napon a pacsirtadalt és a tücsökzenétmásféle zajok nyomják el. A színhely hőskölteménybe illőhadak szabályos gyülekezőhelyévé alakul át. Hatalmas,négykerekű szekerek dübörögnek elő, melyeket tucatnyivagy annál is több ökör vontat, hétméteres emelvényekenállatbőrből és selyemből készített sátrak magasodnak,némelyik mongol szokás szerint kerek formájú, némelyiknégyszögű; megannyi mozgó palota egy herceg és kíséreteszámára. Páncélinget vagy egymást fedő páncéllemezeketviselő parancsnokok üdvözléseket kiáltoznak. Népes csalá-dok - a legtöbb családtag ló- vagy teveháton, idősebbasszonyok kétkerekű kocsikon - juhnyájak, kecskék, tevékés lovak társaságában lassan szétszóródnak a sztyeppén,ezresével egészen a dombokig sorakoznak föl, dél felé többkilométer hosszan egy széles és sekély folyó partjaihoz özön-lenek. Muzulmán és kínai rabszolgák nyöszörgő tevékről éslovas szekerekről rakodják le a kisebb sátrak fölállításáhozszükséges falrácsozatokat és állatbőr göngyölegeket. Béleltköntöst és bőrsisakot viselő őrök lóhátról ügyelnek a rendre,rövid íjak és különböző fajta nyilak csüngenek a vállukon.Bokáig érő köntöst viselő pásztorok birkákat vágnak letucatjával a közelgő lakomához. Gyerekek száraz ganéjtgyűjtenek tüzelőanyagnak, halmokba rakják, miközben afüstös sátrakban, melyek a füst áldásának köszönhetőena sztyeppén garázdálkodó legyeket távol tartják, bőrzsákok-ban asszonyok erjedő tejet köpülnek, hogy kumiszt és tej-pálinkát készítsenek.

Korábban is voltak itt ilyen méretű gyűlések, de egyiksem volt ennyire fontos. A mongolok most két évtized küz-delmeit és győztes hadjáratait tudhatják maguk mögöttKözép-Ázsiában, Dél-Oroszországban és Nyugat-Kínában.

Vannak, akik üzbegisztánból jöttek erre a találkozóra, má-sok Mandzsúriából, Hszincsiangból, Észak-Kína újonnanmeghódított termőföldjeiről. Vezérük, Dzsingisz az előzőévben meghalt. Népét kiemelte a jelentéktelenségből, nem-zetet alapított, és elindult a birodalomépítés ösvényén.Negyvenéves uralkodása és győzelmei igazolták állítása ere-jét, miszerint kiválasztottként az Örök Ég oltalma alatt áll.Most a végakarata megvalósításán a sor. A gyűlésnek megkell erősítenie Dzsingisz kiválasztott örökösének, harmadikfiának, Ögödejnek az utódlását.

A gyűlés új kezdetet is jelöl; a nagy stratégia valóra váltá-sát, melyet Dzsingisz legnagyobb hódításának küszöbénvázolt föl: egész Kína elfoglalását, melyhez foghatót a nagyfalon túli egyetlen "barbár" uralkodónak sem sikerült végre-hajtania. De ez még mindig csak része a tőle öröklött nagylátomásnak. Akik 1228-ban itt összegyűltek, azok közülsokan hallottak már arról, hogy valahol nyugaton, túl a mu-zulmán országokon, Oroszország sztyeppéin és erdein is túlmég mindig van egy meghódítandó másik világ: a MagyarKirályság füves síkságai és talán még távolabb: Nyugat-Európa gazdag városai. A teljes győzelem kivívásának, asors nyilvánvaló rendelésének, azaz a világuralom megvaló-sításának feladata ügyességet és kíméletlenséget követel,hogy elhunyt uralkodójukhoz méltók legyenek és végakara-tát kifejezésre juttassák. Egy új nemzet, egy birodalomkészült Eurázsia leghatalmasabb entitásaként fölemelkedni.

De miért éppen itt gyülekeznek? Van ennek a helyszínnekegy másik eleme is, mely valószerűtlennek tetszik, ha aztvesszük figyelembe, hogy vándorló pásztorokról és messzirekalandozó lovas népről van szó, ám ez az elem ennélaz összejövetelnél mégis központi szerepet játszik. Kezdetle-ges kőépületek sorakoznak, mintha egy utca egyik oldalátképeznék, mintegy fél kilométer hosszúságban. Egy laposdombra néznek, oszlopaik oldalt nyitott tetőt támasztanakalá. Sztyeppén tartózkodó pásztoroknak nincs szükségükkőépületekre. Mégis, a vaskos építmények nyilvánvalóanhosszú évek óta itt állnak. Valójában katonai főhadiszállásokállandó központjai ezek, alkalmanként sátrak és szekereksokaságával, fölfegyverzett férfiak és lovak ezreivel körül-véve. A dombon épült pavilonnak hármas funkciója van:díszszemleállás, tanácskozóközpont és sámántemplom.

A helyet eredetileg Auragnak nevezték, s egyes elképze-lések szerint ez volt a mongolok első állandó fővárosa, me-lyet akkor alapítottak, amikor egységről és hódításról kezd-tek álmodozni, valamikor a 12. században. Kedvezőstratégiai elhelyezkedése miatt választották ki, hiszen azészaki hegyek felé vezető utat őrizte, ahonnan a törzs eredt,ugyanakkor délre is tekintett, vagyis abba a kedvező irány-ba, amely felé a mongolok sátraikat fordították. A hely

gyógyvizek jótéteményét is kínálta egy közeli forrásnak kö-szönhetően. A folyón túl, dél felé 600 kilométeren át nyitottsztyeppe terült el, fokozatosan utat engedve a Góbi sivatagmurvás kiterjedéseinek - aztán a Sárga-folyó következett,az utolsó akadály a gazdagság és veszély forrása előtt,melyet úgy hívtak: Kína. Auragból a mongolok rajtaütés-szerű támadásokat vezethettek, visszatérve újra erőt gyűjt-hettek, hódíthattak, és szükség esetén visszavonulhattaka belső hegyek védelmébe.

Jóllehet maguk a mongolok mindig is tudtak Auragról,kívülálló alig akadt, aki hallott felőle. A történelem alig mél-tatta említésre, hiszen a hely röviddel a gyűlés lezajlása utánelhagyatottá vált. Dzsingisz új fővárost jelölt ki, alkalmasabbhelyet a növekvő birodalom számára. Ez hamarosan Kara-korum néven vált híressé, s azzal, hogy a 13. század köze-pén felvirágzott, Auragot eltüntette a történelem színpadá-ról, de nem a népemlékezetből. Amikor a régi mongol szó,az aurag kiesett a használatból, a népi etimológia valamihasonló hangzású és mellékjelentésű kifejezést keresett -Avraga, ami óriást és bajnokot is jelent (így nevezték a leg-jobb birkózókat). A mongol ortográfiának vannak bizonyta-lanságai, így a szó közepi ra szótagot lehet, hogy felcserél-ték. Térképeken, már amennyiben vannak ilyenek, mindkétváltozattal találkozunk: Avarga vagy Avraga. A kiejtést -aurag - egyik sem tükrözi helyesen, az a ugyanis történelmitoldalék. Maradjunk tehát ennél: Avraga.

Az évszázadok folyamán Avraga köveit elnyelte a talaj, ésa színhely egyfajta mongol kirakós játékká vált; legendákhelyévé, kézzelfogható bizonyíték nélkül. Ám 1992-ben egyjapánok által támogatott régészcsoport érkezett ide, földbehatoló radarkészülékkel. A Három Folyó Projekt, mely a he-gyekről lefutó három folyóról kapta nevét, Dzsingisz sírjánakmegtalálását tűzte ki célul. A terv nem sikerült, de a kutató-csoport tagjai sok fontos leletre bukkantak (és jó néhánymerész, sőt ellentmondásos állításra, melyekre történetünkfolyamán később visszatérünk). Radarjukkal Avraga tucatnyirejtélyes dombját átvizsgálták, és olyan visszhangokat rögzí-tettek, melyek árkok és falmaradványok jelenlétére utaltak.Beszámolójuk azonban felületes volt, és a tényleges ásatá-sok mindössze egyetlen aknát tártak föl, melyben néhánymeghatározhatatlan korú kőfaragványt találtak. De még ígyis ez volt az első konkrét bizonyíték arra, hogy Avraga egyko-ron valóban létezett.

Az avragai gyűlés 1228-ban többet jelentett puszta stratégiaiés politikai fordulópontnál; egyfajta sugallat volt. A mongo-lok érezték, hogy nagy események sodrásába kerültek.Nagy néppé váltak, nagyobbá, mint amilyenekkel valaha istalálkoztak, kivéve a kínaiakat, és minden szándék megvoltbennük, hogy határaikat tovább és még tovább tágítsák.

Hogyan történt ez a csodával határos változás? Az avragaitalálkozón részt vevők közül sokan a hódítások kezdeteitőlegyütt voltak Dzsingisszel, és az idősebbek között akadtak,akik gyermekkora óta, csaknem hatvan évvel korábbról is-merték őt. Ők együtt, kollektív emlékezetükkel mindenbizonnyal meg tudták magyarázni maguknak és a jövő nem-zedékeknek ezt az átalakulást.

És erre most itt adódott a tökéletes alkalom. A hercegek,a tisztek, az őrök és a családtagok között ott voltak azok,akiknek éppen az volt a feladatuk, hogy legendából és törté-nelemből merített mesékkel kössék le az egybegyűltekfigyelmét. Mint minden, a szájhagyományokat őrző társada-lomnak, a mongolnak is voltak énekmondó, költői és mese-mondói, akik sztyeppék sátrai és sátorpalotái között ingáz-tak. Előfordult, hogy ők maguk is saját történeteik alanyáváváltak.

* * *

Hogyan keletkeztek a mesék a mongol népkörében?

Hajdanán dögvész pusztított a mongolok között. Azegészségesek elmenekültek, a betegeket pedig ott-hagyták, mondván: "Bízzuk a sorsra, hogy élvemaradnak-e vagy meghalnak!" A betegek közöttvolt egy ifjú, akit Taruának hívtak. Lelke elhagytatestét, és a halál birodalmába távozott. E biroda-lom uralkodója így szólt Tárnához: "Miért hagytadel testedet, amikor az még mindig él?" "Nem akar-tam megvárni, hogy te szólíts - felelte -, így hát el-jöttem." Meghatódva ettől az engedelmességtől, azAlvilág Kánja így szólt: "Nincs még itt az időd.Vissza kell térned! De innen bármit magaddal vi-hetsz, amit csak kívánsz." Tarvá körülnézett, és lát-ta az összes földi örömöt és talentumot - gazdagsá-got, boldogságot, nevetést, szerencsét, muzsikát,táncot. "Add nekem a mesemondás művészetét!" -mondta, tudván, hogy a történetek az összes többiörömöt felölelhetik. így hát visszatért testébe, csaképpen rádöbbent, hogy a többiek közben kivájták aszemét. Mivel engedelmeskednie kellett az AlvilágKánjának, visszatért testébe, és tovább élt, vakon,de az összes mese tudásának birtokában. Hátrale-vő életében keresztül-kasul beutazta Mongóliát,meséket, legendákat mondott, s örömöt és bölcses-séget hozott az embereknek.

A későbbi hagyományokból ítélve az énekmondók, köl-tők, mesemondók nem csak örömöt és bölcsességet hoz-tak magukkal. Kulcsszerepet játszottak az identitás

érzésének megformálásában. Legendát és történelmetvegyítve hagyományokat magyaráztak, visszatértek a for-rásokhoz és bemutatták a hősök cselekedeteit. A reper-toár gazdag volt, akárcsak az eszközök és stílusok tárháza.És bizonyos térségekben ez ma is így van. A mongoloknakvannak eposzaik, "hosszú dalaik", "rövid dalaik", és sokféleműfaj a kettő között: dalok, melyek tájak, csaták, hősökdicséretét zengik - de legfőképpen lovakét. Vannak sípjaik,dobjaik, hárfáik, tófejekkel díszített hegedűik, annyiféleméretben, mint egy nyugati nagyzenekarnak. Az asszo-nyok éles, metsző hangon énekelnek, gyakori trillákkal ésfélhangokkal telítetten, hasonló stílusban, mint amit a"világzene" kedvelői a bolgár vagy a görög zenéből ismer-hetnek. Férfiak is gyakran átveszik ezt a technikát, de akikNyugat-Mongóliából érkeztek vagy a rénszarvaspásztorokészaki térségeiből, azok felhangokra is specializálódnak,meglepő két- vagy háromtónusú technikára, mely fuvola-szerű, nazális hangokat áraszt, mint a madárdal a mélymellkasi dörmögés fölött. Az eposzok előadásához a férfiakalacsony hangfekvésű torokhangokat alkalmaznak. A stílusés a tartalom persze térségenként változik. Némelyek aztállítják, hogy a dalok tájakat tükröznek; a nyugat-mongóliaihangok kontúrosak, mint az ottani hegyek, a sztyeppe dal-lamai pedig áradnak, mint a hullámzó pusztaság. És senkisem foghat könnyelműen "a lantok pengetésihez". Az elő-adást - alighanem mindig is így volt ez - rituálék és forma-litások kísérik, a zenének és az éneknek ugyanis igen nagyhatása van. Egyes énekek démonokat űzhetnek el; másokmegidézhetik az erdő, a hegy és az időjárás szellemeit(nem tanácsos például sátorban fütyülni, mivel a fütyülésföléleszti a szél szellemét, és a sátorban már amúgy is túlsok szellem sürgölődik). A mai szokásokból kevés vezethe-tő vissza a 13. századra; afelől azonban aligha lehet kétség,hogy a későbbi tradíciók mély és sokszínű alapanyagbólkeletkeztek.

Az Avragában 1228 nyarán összegyűlt énekmondók,semmi kétség, népük eredetéről szóló legendákból gazdaghagyományos repertoárral rendelkeztek. Most újabb fölfede-zésre váró téma bukkant fel - Dzsingisz fölemelkedése,a nemzet születése, a birodalom alapítása. De ez még koraiidőszak volt. A folklórban rögződött események és történe-tek még mindig csak az élő emlékezet részét képezték.A tényeket ekkor kezdték költeményekben és legendákbanelbeszélni és talán elferdíteni. Néhány öregebb férfi ésasszony Avragában talán a fiatalok tudatlanságáról mor-mog. Igen, igen, a történet jó, de a dolgok mégsem egé-szen úgy estek meg. Mi tudjuk. Mi ott voltunk.

A mongolok történetének e fényes epizódja egy másikújdonságot is magával hozott. Húsz évvel a halála előttDzsingisz, a nomád törzsfőnök birodalmi uralkodóvá emel-

kedett. Fölismerte, hogy birodalmát, amely városokat, lete-lepedett népességeket foglal magában, nem lehet pusztánparancsszavakkal kormányozni. Törvényekre van szükség,igazgatási rendszerre és nyilvántartásra. Mindehhez a mon-goloknak el kell sajátítaniuk az írásbeliséget. Egy írástudat-lan törzsfőnök részéről ez ragyogó felismerésként értékel-hető, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezzel sajáttudatlanságát is beismerte. Fölvetődött azonban a kérdés:melyik írást vegyék át? A kínai írásbeliség már létezett,ennek a rendszernek az elsajátítása azonban hosszú éveketkövetelt; nem beszélve arról, hogy egyetlen mongol se szíve-sen vesződött volna egy földművelőkből és városlakókbólálló, lenézett és jövőbeli meghódításra ítélt nép írásrendsze-rének az elsajátításával. Mémely szomszédos török törzsekugyancsak ismerték a betűvetést; maga Dzsingisz is látha-tott tőlük felirattal ellátott kő emlékművet. SzerencséreDzsingisz egyik újonnan meghódított, törökül beszélő vazal-lus népcsoportja, a najman már rendelkezett írásbeliséggel,melyet a valamikor a mai Nyugat-Kínában élő ujguroktólvett át. Vertikális írásról van szó, tiszteletre méltó eredettel,hiszen mintegy 300 évvel korábban vették át a szogdoktól,kiknek nyelve az ötödik század környékén Közép-Ázsialingua francájaként szolgált. Az ő írásuk pedig az arámiból,a héber egyik oldalhajtásából származott. Ennek folytánmegvolt az az előnye, hogy alfabetikus alapon állt, éskönnyen meg lehetett tanulni. Dzsingisz utasította fiait, hogyadaptálják a mongolok számára, és használják föl a közigaz-gatás kialakításához. Belső-Mongóliában a mai napig ishasználják ezt az írást.

írások és források tehát 1228-ban Avragánál együtt vol-tak jelen. Valaki fölismerte, hogy tökéletes alkalom ez alegendák és az újabb események írásba foglalására, különöstekintettel a mongol történelem legnagyobb horderejű tör-ténésére, Dzsingisz fölemelkedésére. így rendeltetett elMongólia első írásos művének elkészítése: a könyvé, melyetma A mongolok titkos történeteként ismerünk. A könyv írá-sát az utolsó bekezdés tanúsága szerint akkor fejezték be,"mikor a nagy kuriltaj összegyűlt, és amikor a palotajurtaa Patkány éve Ozbak havában a Kerülen folyó Ködee szige-tén, Doloan-boldak és Silgincsek között táborozott."

Kerülen folyó, Hentij hegy: ezek a nevek Mongólián kívülismeretlenek. A hegyet és a folyót is láthatja az ember, harepülőn Pekingből a Góbi fölött Mongóliába utazik. Ha azulánbátori landolás előtt néhány perccel a jobb oldali abla-kon kinézünk, észak és kelet felé a végtelen pusztát láthat-juk, melyet csak az autóutak halvány nyomvonala és egy ál-latbőr sátor gomba formájú teteje tör meg. Távolabbfenyőerdők sötétjei szegélyezik a pusztát, de a Hentij hegycsúcsai még hótól fehérlenek - a szibériai hegyvonulatutolsó nyúlványa déli irányban szeli át az orosz határt. Föld-

rajzi határvidék ez, ahol a hegyet pusztaság váltja föl, és afennsíkokról alázúduló folyók erejüket vesztve lágy kanyaru-latokká szelídülnek.

Az egyik ilyen folyó egyenesen dél felé rohan a hegyek-ből, majd széles kanyart véve északkelet felé veszi az irányt.Ez az a folyó, amelyet a mongolok Kerülennek neveznek, samely a hagyományos központi térségből eredő háromfolyó egyike. A széles, száz kilométeres kanyarulat öleli fel aKödee-szigetet, 4000 négyzetkilométernyi kusza hegyeketzsúfolva a Kerülen és a Cenker folyó közé, mely mintegyszáz kilométeren át a Kerülennel párhuzamosan folyik.Aztán a hegyek síksággá laposodnak, a Kerülen egy nagykanyarulattal észak felé fordul, és a két folyó, képzeljük ellelki szemeinkkel! Avraga körül találkozik. Innen egy szélesvölgy vezet északkelet felé, Dzsingisz országának szívébe.A hegyek, a folyók, a völgy és ezek a különösen fontos lege-lők képezik a mongolok központi területét, azt a régiót,amely valamivel több mint 800 évvel ezelőtt bölcsőhelye ésforrása volt a törzsnek, melyből a nemzet és annak legna-gyobb vezére származott. Jómagam 2002 nyarán azért kel-tem útra, hogy ezt a helyszínt saját szememmel láthassam.

A mongol sofőrök szívéhez a legközelebb az orosz, pon-tosabban ukrán CIAZ áll (már a név hangzásában is bennevan a berregés). A CIAZ minibusz vagy terepjáró - a vázugyanaz - az igáslova mindazoknak, akiknek ma már nin-csenek lovaik. A jármű a négykerék meghajtású terepjáróktökéletes megtestesítője. Szervokormánya nincs. Aki vezeti,mintha egy ökörrel birkózna. De a sofőr, Kisig - nyakán éskarján csúf égési sebekkel - vidám fickó, s nagy mestereannak, hogyan kell mocsáron, folyón átgázolni, folyópartotmegmászni, szabad pusztán száguldani.

Mongólia fővárosából, Ulánbátorból indulva félnaposutazással rábukkanunk a Kerülenre, a folyó mentén dél felétartunk a hegyek lábánál. A Hentij hegylánc külső nyúlványai-nál járunk. Késő június van, az év legkedvezőbb időszaka,amikor a lovak szőre fényes és a mormoták kövérek. Leg-jobb, ha folyamatosan haladunk. Ahogy megállunk és kiszál-lunk, tücskök hegedülnek a talpunk alatt, és a legyeknyomban támadásba lendülnek. Okosabb tehát, ha tovább-megyünk. Gojo,* az angol szakon végzett, halk szavú dipio-más nő - tömzsi és szívós, mint egy mongol póni - a vágyai-ról beszél, hogy külföldön szeretne tovább tanulni. Bátar,a középkorú múzeumigazgató, manószerű arccal és tudósszemüveggel, népdalokat zümmög finom tenorján. Burjátszármazású, vagyis az északi határvidéken élő mongolokrokon népcsoportjához tartozik. Szemlátomást örömét lelisaját népe dalaiban.

Kiderült, hogy Avraga valójában két részből áll. Az első

a modern város, mely lényegében faházak csoportosulása -tekintve, hogy északra fekvő átmeneti területről van szó,a szibériai építészet stílusjegyei érvényesülnek -, s a házakata legelővilág saját vonzása hozta laza közelségbe. A városvalójában a közeli gyógyvizű tónak köszönheti létezését,ahová a mongolok nyaranta fürödni járnak, és kénes iszap-pal kenekednek. Csak kevés kalandvágyó kívülálló ismeria helyet, mely igen tetszetős, szélesen elterülő, homokosparttal, a napfürdőzőknek gyepes fövénnyel és egy kerítés-sel, mely a marhacsordákat és a lovakat távol tartja. Szállás-helyünk a közelben, a nyílt pusztán van; egy turistakemping,tucatnyi mongol sátorból - gerből, ahogy a kerek jurtákatMongóliában nevezik.

A "másik" Avraga, vagyis célállomásunk tíz kilométerredélre fekszik a pusztában. A hajdani fővárosból semmi semmaradt, de a hely nyilvánvalóan felismerhető. A HáromFolyó Projekt által kutatott alacsony dombok fölött egy tértalálható; fehér kerítéssel körbevett zárt terület, mely egy200 méter szélességű, hatalmas felvonulási térre emlékez-tet. Két lándzsás, kúp alakú sisakot, kicsi, kerek pajzsot,görbe szablyát és fölfelé kunkorodo orrú csizmát viselő har-cos szobra kilenc sátrat és fél tucat, szétszórtan elhelyez-kedő emlékművet őriz. De a valódi őr a bejáratnál áll."üdvözöljük Dzsingisz palotájában - olvasható egy táblánmongolul és angolul. - Ez az ő emlékhelye. Ön itt kapcso-latba léphet az ősi mongol történelemmel és kultúrával. Kér-jük, belépéskor fizessen." A hely magánkézben van, és szel-lemében szomorú hasonlóságot mutat sok nyugati"emlékhelyhez". Semmi sem hiteles az emlékművek körül,egyetlen lelet sincs, mely arra utalna, hogy itt valaha ispalota állt. A kilenc jurtát - hagyományosan a kilenc a leg-fontosabb szám - Dzsingisz és a kánasszonyok amatőr port-réi díszítik, fegyvermásolatok láthatók és jakfarokkal ellátottlobogók. Mindegyik jurtában van oltár, ahol a látogatókimát mondhatnak, s alulról mécsesek világítják mega buddhista hagyományok szerint kiválasztott kék selyem-drapériát.

Az emlékhely a Titkos történet 750. évfordulójára készültel, s a hivatalos avatóceremóniára 1990-ben került sor. -A Titkos történet utolsó mondata szerint - mondja a helyiidegenvezető ellentmondást nem tűrően - a könyvet1240-ben fejezték be. - De várjunk csak! Az én adataimszerint a kezdő jelenet dátuma 1228. A különbség, melyegyben egy meglehetősen akadémikus vitának a tárgya,a Titkos történet "Patkány évére" való hivatkozásával ma-gyarázható, vagyis a kínaiaktól átvett tizenkét éves állatcikluselső évével. De melyik Patkány évről van szó - az első kettővalamelyikéről vagy egy későbbiről? Az érvelés arra a tényrehivatkozik, hogy a Titkos történet Ögödej uralkodásánakidejét öleli föl, de nem említi 1241-ben bekövetkezett halá-

lát, így ha a szöveget kész tényként fogadjuk el, a könyvetcsak 1240-ben írhatták. Későbbi Patkány évekre (1252,1264) való hivatkozások technikailag lehetségesek ugyan,de a későbbi feljegyzések a nagy gyűlésről már nem tesznekemlítést, márpedig az írás aktuális jellege, ahogy majd látnifogjuk, kortárs szerzőre utal. Ha ezt elfogadjuk, még mindigmagyarázatra szorul a XII. könyvvel kapcsolatos kérdés.Tény, hogy a kutatók ma széles körben egyetértenek abban,hogy ez valójában nem álprobléma. Ez a rész ugyaniskésőbbi betoldás, mellyel közvetlenül Ögödej halála előttegészítették ki a könyvet. Az érvek tehát 1228 mellettszólnak.

A hivatalos körök számára azonban 1240 túl kézenfekvőés csábító lehetőséget kínál. A kommunista időkben Dzsin-gisz, akinek örökösei két évszázadon át sanyargatták Orosz-országot - persona non grata volt. 1989-től azonbana mongol kormányok minden lehetőséget megragadtak,hogy nemzetalapítójukat piedesztálra emeljék. 1990-ben,amikor számos kutató még mindig 1240 mellett tette lea voksát, a 750 éves évforduló lehetősége egész egyszerűentúl csábító volt ahhoz, hogy elmulasszák. Az eredmény pe-dig ez: a látogatóktól a mai napig is elkérhető pár tugrik egyízléstelenül kialakított terület megtekintése fejében, aholnéhány álemlékművel egy kétségbe vonható történelmi idő-pontot ünnepelnek.

Ám függetlenül az emlékművektől, lássuk be, a helyszínmégiscsak dicsőséges, és a nyári este most kellő tájképetvarázsol ehhez a hangulathoz. Odafönt sötét, baljós fellegekgyülekeznek, ám a lenyugvó nap tiszta horizontot fest, éséles fénnyel világítja meg a nyugati lejtőket. Fényes pászto-rok a titokzatosan szétterülő árnyékok tövénél fényes juho-kat terelnek, és egy lovasedző "Fogd vissza! Fogd vissza!"kiáltással próbálja jobb belátásra bírni a mellette elvágtázótízéves fiúcskát, aki a két hét múlva esedékes nemzeti ünneplovas versenyére készül. Távolabb, a magaslatról belátni azegész pusztát, melyet a naplemente ferde fénysugara mostnarancsszínre festett, s melynek szegélyén ott húzódik a Tit-kos történetben említett Hét-hegy.

Szemben, a lejtő lábánál látható a dombocska, ahol a Há-rom Folyó Projekt emberei ásatásokat végeztek, s ahol mostsemmi más nincs, mint egy, alig néhány méter széles sekélyakna. - Pár cserepet találtak, és egy kőpadlótöredéket -mondja Bátar, és a távolba mered, vissza az időbe, több mintnyolc évszázadot. - Épületek voltak itt mindenfelé... Barak-kok... Itt tartózkodtak a családok, amíg a férfiak harcoltak.Volt egy palota... Bátar hangja elhal, tekintete megfakul,mintha maga Avraga tűnne el az időálomban.

A környék nyilvánvalóan alkalmas szálláshelynek kínálko-

zott. A régi időkben a Kerülen jóval nagyobb volt, mintmanapság, medréből időnként kilépett, s irányt változtatott.Avraga azonban kellő távolságra feküdt a folyótól - ma tízkilométer választja el tőle -, s egy kis patak gondoskodotta vízellátásáról.

Alattunk helyezkedik el a forrás, amely a helyszín kiválasz-tását annak idején indokolta, és amelyről a hely a nevét iskapta. A fűcsomókkal benőtt lapos legelőn túl, egy roska-dozó hídláb mögött van a forrás: a mai napig is csoboga gyógyító víz, melyből hajdanán, a 12. század végén Dzsin-gisz klánja merített. A forrás már akkor is öreg lehetett, alig-hanem klánok és kultúrák sokaságát szolgálta elmondhatat-lanul sok évszázadon át. Egy ménesen vágunk keresztül,fűcsomókon bukdácsolunk, mígnem elérjük a hídlábat,majd fölkapaszkodunk magához a forráshoz. Manapság sza-bad a vásár, ezt a helyet is privatizálták tehát. Összetákoltkerítés vesz körül egy kínai stílusú tetővel fedett fakunyhót.Felirat taglalja a forrás értékeit és jelentőségét. Itt ivottDzsingisz. A víz ebben meg abban gazdag, és százméteresmélységből tör a felszínre. Testnek, léleknek jót tesz.Tizenkét fajta gyomorbajt kúrál, beleértve a rákot. Jó a máj-panaszokra és másnaposság ellen, s épp ezért kedvelteÖgödej - aki megrögzött alkoholista volt (noha nyilvánva-lóan nem a gyógyvizet részesítette előnyben, tudniillikhalálra itta magát).

Mindenben azért nem vagyok biztos a csodavizet ille-tően. Sötét, iszapos tócsákat látok, melyek lassan bugy-borékolnak, s valami olyan szagot árasztanak, amelytúl messzire mutató dolgokra emlékeztet ahhoz, hogyrészletezzem. Bent a kunyhóban egy műanyag cső áll kia falból. Bátar kinyitja a csapot, és a víz orgazmusszerűsugárban lövell ki, arra utalva, hogy alattunk mélyen vala-miféle szabályozott nyomásrendszer működhet. Belekor-tyolok, és elfintorodom. Emlékek tolulnak föl bennem:záptojás, kén, a norfolki lápvidék bűze apálykor. Másnapo-san persze, ahogyan Ögödej fogyaszthatta, az embernyilván nem veszi észre az ilyesmit, nekem azonban azaz érzésem, hogy életre szóló H2S-adagot döntöttemmagamba. Lehet, hogy Dzsingisz éppen ezért jött ide, ámaz én szememben elegendő oknak tűnik egy új fővároskijelöléséhez is.

Bátar elvisz egy barátjához, a helyi iskola igazgatójához, akiminden bizonnyal többet tud Avragáról. Szunszeltajar anegyvenes éveit tapossa, nyugodt méltóságot sugároz, melyabból a büszkeségből táplálkozik, hogy iskolája az elsőmongol főváros közelében fekszik. - Mindig mondoma gyerekeknek, menjenek és ássanak, s ha majd felnőnek,fontos fölfedezéseket tehetnek. - Emeletes faházának kert-jében ülünk a hosszú, nyár közepi szürkületben, s aludttejet

szürcsölgetünk, melyet tizenéves lánya szolgál fel. Bátar azátlagnál többet tud arról, mi tette ezt a helyet ilyen vonzóváa letelepedéshez.

- Nem csak a gyógyvizekről van szó. Vasban gazdag tér-ség ez. Látszik a vörös sziklákon. Alkalmas hely a fegyverké-szítéshez. És jó a lovak idomításához is, mivel a tél enyhe ésa legelők jók. Híresek vagyunk a lovainkról. Egész Mongóliá-ból ide hozzák a lovakat fedeztetni. És ez mindig is így volt.

- Szóval nem Dzsingisz törzse jött ide elsőként?

- A hunok óta laknak itt népek. Hallott már a temetőről?

Kiderül, hogy egy ősi temetkezési helyről beszél. Egyórá-nyi útra van innen, a hegyek lábánál. Azt ígéri, másnap elviszminket.

így aztán másnap a történetbe új szereplő lép be: a mor-mota. Az efféle kirándulás mindig ürügyet kínál valamimásra is - legyen az egy kis terefere, lovaglás, evés-ivásvagy ezernyi más dolog. Ebédelnünk kell majd, ezt tudjuk.A mormoták szép kövérre híztak a fűmagokon. Mi egyébrelenne szükségünk tehát, mint egy vadászra, aki gondosko-dik számunkra táplálékról a temetkezési helyhez vezetőúton. Az iskolaigazgató ismer egy vadászt, bizonyosEnhbatot, akit el is csalogat otthonról.

Enhbat inas férfiú, beesett arccal, vécékefe frizurával ésfogsorvillogtató, széles vigyorral. Gojo szerint mormotárahasonlít, ami jó előjelnek látszik. Enhbat, a vadász azonbanhíján van néhány lényegbevágó kelléknek, úgymint puská-nak és tölténynek. Ám egy barátjának van puskája.Átvágunk a pusztán, s pár kilométerre találunk egy jurtát,ahonnan Enhbat hamarosan egy 22-es flintával kerülelő. Most már csak töltény kell. Lóhalálában vissza avárosba, egy másik cimborához, s máris nekivághatunkaz útnak.

A mormota különleges helyet foglal el a mongol kultúrá-ban; táplálék-, de veszélyforrás is egyúttal. A mormoták ésbolháik olyan bacilusokat hordoznak, melyek bubópestistterjesztenek. Egyes történészek innen eredeztetik a "feketehalál"-t, melyet a 14. század elején kereskedelmi útvonalai-kon a győzedelmes mongolok hoztak magukkal Európába.A veszély még ma is fennáll, de köztudott, hogy a betegség-tünetek könnyen felismerhetők, s a kór a helyi kórházakbannéhány injekcióval leküzdhető. Mindettől függetlenül a mor-mota mindig is részét képezte a mongolok nyári étrendjé-nek, sőt a mormotalapockát - "emberi húsként" is emlege-tik - kifejezetten csemegeként tartják számon.

Gojo így mesél erről:

Hogyan tett szert a mormota emberi húsra?"Hajdanán hét nap volt az égen. Túl nagy volt a for-róság. Az emberek találtak egy kiváló íjászt, akitmegkértek, hogy néhány napkorongot lőjön ki. Azíjász merész ember volt. így szólt: Holnap reggel,amikor a hét nap felkel, hatot közülük hat nyíl-vesszőmmel kilövök. Ha egyet is elvétek, mormo-tává változom, levágom a hüvelykujjamat, vízhelyett vért iszom, száraz füvet eszem, és föld alattfogok élni. Nos, az íjász ötöt kilőtt. Amikor a hato-dik nyílvesszejét is kilőtte, egy fecske szállt el előtte.A nyílvessző eltalálta a fecske farkát, s ezért vana fecskének villás farka. Az íjász megtartotta ígére-tét, s mormotává változott. Hát ezért hord magána mormota emberi húst."

A mormota a különlegességéről híres, s ennek köszön-hető, hogy a mormotavadászat mindig is virágzott. Az álla-tot a fehér színnel lehet hipnotizálni - mindennel, ami fehér.Ha fehér vásznat vagy tollat lebegtetnek előtte, attóltranszba esik, és könnyű zsákmánnyá válik. Vannak kifeje-zetten mormotavadász fehér kutyák, melyeket arra taníta-nak be, hogy csóválják a farkukat, amitől a mormota meg-dermed, miközben a kutya közel kúszik hozzá, és lecsap rá.Ebben alighanem semmi túlzás nincs, hiszen egy tévés do-kumentumfilm rögzített egy ilyen jelenetet, s amikor a filmetJapánban bemutatták, a legnagyobb japán természetvédőszervezet tagjai hevesen tiltakoztak, mondván, hogy a mon-gol mormotavadászok csalók. Tisztességtelenül visszaélneka szegény, naiv mongol mormoták jóhiszeműségével!A japán állatvédők követelték a mongol mormotavadászatazonnali betiltását.

Szó se róla, a mongol mormoták valóban megejtően nai-vak. Ha egy elhaladó ló vagy teherautó fölriasztja őket,bemásznak az üregükbe, csapkodnak maguk körül, mintegy lábtörlő a nagy szélben - aztán néhány perc elteltével,amikor a kíváncsiságuk felülkerekedik, kidugják a fejüket,hogy tiszta-e a levegő. Az persze, főleg az évnek ebben aszakában, ritkán tiszta. Egy mongol vadász hasal pár méter-rel arrébb 22-es csőre töltött puskájával. Türelem kérdésecsupán, és persze tűrőképességé, már ami a legyeket illeti,melyek olyan sűrűn veszik körül, mint egy kámzsára vagykalapra helyezett fátyol. Enhbatot otthagyjuk a pusztánhasalva, tücskök elektromos zümmögésével körülvéve, mimagunk pedig lebukdácsolunk a hegyek lábához.

A terepjárót egy kiszáradt folyómedernél, egy bokor ár-nyékában hagyjuk, majd az iskolaigazgatót követve körbe-járjuk a hegyet.

- úgy nevezik, hogy a Népek Hegye - mondja az iskola-igazgató.

Körülnézek. Egy tuskókból ácsolt téli szarvasmarha-istál-lónál állunk. Alattunk a puszta, látszólag lapos, mint a siva-tag a déli ragyogásban, távolabb ködbe vész, s csak egy tótöri meg a síkságot; lovak álldogálnak szügyig a vízben, me-nedéket keresve a legyek és a hőség elől. Néhány ger, ka-nyargó autóút. Messze, jó húsz kilométeres távolságban éppcsak hogy felismerem Avraga faházainak barna foltját. Egylélek sincs a láthatáron.

Az iskolaigazgató bólint. - Azt hiszem, sok halott nyug-szik itt.

Nyilvánvaló nyomai az emberi jelenlétnek, noha régészsoha nem járt itt. Szétszórt, lapos köveket látunk, melyek,ha megfelelő irányból szemléljük őket, egyenetlen vonalatformáznak. Talán egy ősi út vezetett itt át. Fölfelé kapaszko-dunk, gyorsan mozgunk, hogy a legyeket lerázzuk. Az isko-laigazgató odahív egy kis palántához, ujjával kitúrja a föld-ből, és mutatja a gyökerét: fokhagymaszerű gumó, aztmondja: "fehér krumpli". Letisztogatja, és megkínál vele.A gumó ropogós, mint a hagyma, de az íze semleges, való-ban, mint a krumplié. Értem, az igazgató mire utal - mégennek a sziklás vadonnak is léteznek élelemforrásai.

Egy föntről jövő kiáltás terel össze minket célállomásunk-hoz: a temetőhöz. Egyenetlen sziklahalmok nyolc csoportbagyűjtve, bokrokkal, fűcsomókkal benőve nagyjából egy hbetűt formálnak. El tudom képzelni, hogy valaha sírok lehet-tek. A helyiek szemlátomást biztosak ebben, mivel maguk asírok nincsenek gazzal benőve; valaki gondozza őket.Semmi kifinomultabb látványosság nincs a halmok körül,de mindegyik kőrakás azt mutatja, hogy valaki időt és ener-giát fordított rájuk. Az elnevezés: Népek Hegye, azt sugallja,hogy itt hajdanán valóban temetési szertartások lehettek.Lenézek a puszta fölé magasodó sziklás domboldalra, ésfölfelé kígyózó temetési menetet képzelek magam elé:Dzsingisz ősei talán ide hozták föl halottaikat, amikor elő-ször Avragába jöttek.

A cserjéshez, ahol a terepjárónk parkol, Enhbat ebéddelérkezik; öt kilogramm állatbőrt és húst hoz magával, melyethagyományos módon kíván elkészíteni, egy vagy két mo-dern kiegészítővel. Módszere túlnyomórészt ismerős lehetettaz én képzeletbeli, 12. századi családjaim számára.

Mormotaragu(Hat főre. Elkészítése: kb. 1 óra)

Végy hozzá:

1 db mormotátJó adag szántott ganéjtGondosan kiválogatott, ököl nagyságú köveket7 db késtZsinegetDrótot1 db laposfogót1 db olvasztólámpát

Először lőj egy mormotát. Az elejtett állatot zsineggelkösd föl egy ágra. Nyúzd meg, óvatosan, hogy abőre egyben lejöjjön. A beleket távolítsd el. Ne végytudomást a legyekről. A húst szedd le, és vágd koc-kára. Mindeközben vedd rá az idegen látogatót, hogygyűjtsön tehénlepényt, de úgy, hogy a szóban forgólátogató bizonyosodjék meg felőle, hogy a tehénle-pény kellően kiszáradt, mondhatni műhab száraz-ságú. Halmozd föl a ganéjt. Olvasztólámpáoalgyújtsd meg, ügyelj arra, hogy lassú tűz keletkezzék,melynek füstje elkergeti a legyeket a kockára vágottmormotahúsról. Helyezz köveket a tűzbe. Drót éslaposfogó segítségével lyukakat fúrva fűzd fel szoro-san a mormota bőrét. A bőrzacskókba tégy húst ésvörösen izzó köveket. A maradék ganéjt, hamut stb.hagyd figyelmen kívül. Olvasztólámpa alkalmazásá-val borotváld le a sörtéket a megpörkölt bőrről.Mindeközben a forró kövek hatására a hús belülrőlkifelé kezd megfőni. A beszorult levegő feszes, kerek,kolbásszerű alakzatot kezd létrehozni. Amikor a bőrteltávolítod, az olvasztólámpával kívülről befelésütöd meg a húst. Egy óra elteltével nyisd föl éspuszta kézzel tálald a csemegét. Amikor a kövek kez-denek kihűlni, dobálgasd föl őket, és tartsd a tenye-redben, mindaddig, amíg nem érzel túl nagy fájdal-mat: ez jót tesz az egészségednek, és szerencsét hoz.

Főzés közben, a legyek rajzása és az olvasztólámpa süvítéseközepette Kisig, a sofőr elmeséli égési sérüléseinek történe-tét, ugyanezt a műveletet végezte, vagyis éppen a mormotabőrét robbantotta le, amikor az olvasztólámpa kilyukasztottaaz állatbőrt, fölrobbant, és forró petróleumot permetezett aderék szakácsra. Kisig éppen sebeinek gyógyítása végett jöttide, az Avraga tavához, hogy hasznát vegye a gyógyító iszap-nak. Egészen pontosan nem maga az iszap az, ami a gyógy-erőt kifejti, hanem a lápvidék faunája: apró, mikroszkopikuslények, a természet sok-sok kis doktora fáradozik a gyógyítá-son. Ezek az apró lények nyilvánvalóan kedvelik az érdeshúst. A kénes vízben elmerülve Kisig hagyja, hogy csemegéz-zenek sérült szöveteiből. Ez fájdalmas ugyan, de hatékony.Kissé hátralépek, amikor Kisig az utolsó bőrdarabot is le-

robbantja, és Bátar leszedi a kicsorgó zsírt.

A végeredmény úgy fest, mint egy csatakos futball-labdasajátos kiegészítőkkel: furcsa ragu. A mormota leve ganéj-tűzön főtt, és olvasztólámpa adta hozzá a nektárt; így lettgazdag, sötét és kábító. A hús egész jó. ízlik. Ám az állagamégiscsak némi kívánnivalót hagy maga után, főként, hamagamfajta gyenge fogazatú nyugat-európai harap bele.A mormota föld alatt él, alagutat ás, és folyamatosan meg-dolgozik az életben maradásáért. Csupa izom, és igencsakpróbára teszi annak állkapcsát, aki jobbára éttermekben va-csorázik, és feldolgozott élelmet fogyaszt. A többieknek - lé-vén erős, hófehér fogazatuk, mely, úgy látszik, a tősgyöke-res mongolok jellemző sajátja - hamisítatlan az örömük,főleg, hogy jóféle Dzsingisz kán vodkával öblítjük le a mor-motahúst. Az iskolaigazgató fölcsippent egy szőlőszem for-májú objektumot - a húgyhólyagot -, és üdvözült mosollyallenyeli. Miközben fogaim közül rostszálakat húzogatok elő, amormota maradéka a vodka és a ganéjfüst ködében szőrös-tül-bőröstül eltűnik.

Ahogy visszatelepszünk a kályha forróságú, legyekkel teliterepjáróba, Bátar a torkát köszörüli, majd tiszta tenorjánrázendít egy burját népdalra. Ablakok lehúzva, s a szélhamar kifújja a legyeket, Bátar pedig Avragáig énekel: "Híva kakukk, s én jövök hozzád, szerelmem, hazám folyóin shegyein át."

Hogyan veszett el a Titkos történet, és hogyan találtak ráújra? - ez ugyancsak különös történet. Az eredeti változat- ezt csak néhány kiváltságos főember ismerte és őrizte -röviddel azután vált "titkossá", hogy a mongolok 1271-benmeghódították Kínát, és megrendelést adtak a hivatalos tör-ténelem megalkotására. A mongol dinasztia bukása után1368-ban a hatalmat átvevő Ming-dinasztia hivatalnokai igen-csak törekedtek arra, hogy megértsék azt a nyelvet, melyetoly sok alattvalójuk beszél, és kidolgoztak egy különös rend-szert a mongol nyelv regisztrálására, hogy ennek alapján tol-mácsokat képezhessenek. Kétnyelvű tudósokat alkalmaztaka mongol nyelv kínaiba való átírására - vagy inkább átszóta-golására -, azaz minden mongol szótaghoz a hozzá legin-kább hasonlító kínai írásjelet keresték meg. Ez volt és ez ismaradt az idegen nevek és kifejezések kínaira való átírásánakszabvány módszere.

Csakhogy ennek a módszernek is megvannak a korlátjai:minden jelnek és szótagnak mássalhangzóval kell kezdőd-nie, továbbá vagy magánhangzóval, vagy egy n-nel kell vég-ződnie. Az átírt végeredmény az eredetinek igencsak elna-gyolt utánzata. Belső-Mongólia fővárosa, Kökekota, melykét szóból áll - kök kot -, és azt jelenti, hogy Kék Város, azátírásban egy sor szótagként jelenik meg: Hu-He-Hao-Te.

Mindegyik szótagnak megvan a maga jelentése, de összeol-vasva semmi értelme. Ebből a kínai olvasó mindenesetretudja, hogy idegen névről van szó. Amerika ezzel az átírássalígy hangzik: Mei-Guo; Los Angeles - Lo San Qe; Párizs - PaLi. Dzsingisz kán pedig Cseng Csi Ssu Hanná változik.

Aki tud franciául, az némi fogalmat alkothat arról, miféleképtelenséggé alakul át a Titkos történet, ha szótagolásútján franciára ültetik át:

Tu bille orne hőte tu bille, sa tisseur qu' ouest y un.Ou est serre tisse noble air insére m'Indes tu sousphare...

A Titkos történet átiratának kínai olvasata úgy hangzik,mintha valaki rettenetes kínai akcentussal mongolul be-szélne. Mivel kínaiul ennek semmi értelme, ezért mindenvertikális sorhoz nyersfordításban egy magyarázó szövegetis mellékeltek.

Amikor végül a mongol befolyás megszűnt, a kínaiak el-vesztették érdeklődésüket az eredeti mongol szöveges verzióiránt, és csak a kínai fonetikus változatot őrizték meg,a magyarázó jegyzetekkel együtt. Számos másolat hevert azismeretlenségben egészen a 19. század végéig, a 20. századelejéig, amikor is a dokumentumokat elkezdték egyenkéntújra fölfedezni. Ezt követően kutatók megpróbálták azeredeti mongol változatot helyreállítani. A feladat viszonylagegyszerű, ha megvan az eredeti szöveg, és ha két, egymás-hoz közel álló, élő nyelvről van szó, ahogy a fenti példamutatja. Sokkal fortélyosabb azonban, ha 14. századi kínai-ból kell 13. századi mongolt helyreállítani, méghozzá úgy,hogy egyik nyelvnél sem ismerjük a kiejtést, ráadásula vizsgált nyelvek más-más nyelvcsaládhoz tartoznak. Enneka gyötrelmes munkának a kutatók számos alkalommal neki-feszültek, s a legújabb változatot 1980-ban publikálták.Jóllehet még mindig akadnak nyelvtani és földrajzi kérdője-lek - annál is inkább, mert eredeti mongol verzió sohanem került elő -, a Titkos történet ma már számos nyelvenolvasható.

A kutatók arról is vitáznak, hol van az egyensúly történel-mi tény és képzelet között, abban azonban egyetértenek,hogy a Titkos történet túlnyomórészt valós eseményekbengyökerezik, mivel a benne szereplő történetek összhangbanvannak egy másik korabeli - hasonlóképpen titkos - alko-tással, az Altan debterrel (Arany Füzet). Ez a mű eltűnt, deegyes elemei föllelhetők a perzsa és kínai történeti munkák-ban. A füzet tehát Dzsingisz idejéből való elsődleges forrás-nak tekinthető. Sok más műről is tudjuk, hogy létezett, deezek mind eltűntek vagy megsemmisültek (néhány a közel-múltban: egy középkori krónikát például egy kínai hadúr

égetett el 1927-ben). Egy 17. századi munka, az Altantobcsi (Arany Foglalat) a Titkos történetből és későbbi le-gendákból merít, de a művet átszövik a buddhizmus tanté-teleinek elemei. A negyedik forrás a Jüan (mongol)-di-nasztia hivatalos története, melyet az utódok állítottak össze,rendszerint akkor, amikor egyik uralkodócsalád fölváltotta amásikat. A Titkos történettel összevetve azonban ezek a föl-jegyzések rövidek, unalmasak és fontoskodók.

A Titkos történet tehát az első számú forrás. Izgalmas,mégis csalódást okozó mű. Azt állítja, hogy a mongolok ere-detére ad magyarázatot, ám ebből óhatatlanul is adódik azösszehasonlítás más nagy "alapművekkel" - a Bibliával, azIliásszal, a nagy északi eposzokkal, a Niebelung-énekkelvagy a Mahábháratával. Csakhogy a Titkos történet messzenem olyan nagy formátumú - mindössze 282 bekezdést tar-talmaz, 60 ezer szót, s terjedelme alig egyharmada azIliászénak. S jóllehet tartalmazza az "alapművek" bizonyoselemeit - mítosz és legenda anekdotává olvad, és úgy fest,mintha történelmet alkotna -, hiányzik belőle mind az epo-szi grandiózusság, mind pedig a történelmi pontosság.

A Titkos történet, ez a hősköltemény kétségkívül erősengyökeredzik az elbeszélő verselés mongol hagyományaiban.Az Iliászhoz és az Odüsszeiához hasonlóan ez a mű is azonritka megkülönböztető jegyeket viseli magán, amelyek jelzik,hogy a szájhagyományt foglalták írásba. Természeténélfogva egy szájhagyomány útján terjedő műnek írásosbizonyítéka nem lehet, de Homérosz esetében a kutatókolyan elméletet sugallnak, mely akár a Titkos történet kelet-kezéséhez is modellül szolgálhat. A trójai háború után,Kr. e. 1250 körül görög dalnokok udvarról udvarra, piactér-ről piactérre utazva történeteket szőttek a hősökről és azeseményekről, képet adva ily módon a görög társadalomeredetéről, s tudatosítva az emberekben, honnan jöttek ésmiért élnek. E dalnokok jó ötszáz éves korszaka után buk-kant föl Homérosz, és művészi módon összekovácsoltnéhány ilyen történetet, éppen akkor, amikor a görögökátvették a föníciai írást. És leírva ezek a történetek éppenadott állapotukban rögzültek. Egy szájhagyomány útján ter-jedő történetegyveleg két, nagyszabású irodalmi műbenegyesült.

A folyamat, ahogy a dalok írásban rögzülnek, nem pusz-tán feltevés. A dalnoki hagyomány a Balkánon két évezredetélt túl, egészen addig, míg 1930-ban Milman Parry antropo-lógus és népdalgyűjtő szerbiai, illetve bosznia-hercegovinaikávéházakban az énekeket föl nem jegyezte. Ahogy tanítvá-nya, Albert Lord a The Singer of Tales (Mesék dalnoka)című művében utal rá, Parry fölfedezte, hogy a dalnokok,akik az énekeket nemzedékről nemzedékre örökítették át,meglepő képességekkel rendelkeztek. Nemcsak hatalmas

mennyiségű szöveget memorizáltak a versmondáshoz, ha-nem előadásaik rögtönzött elemeket is jócskán tartalmaz-tak. A dalnok minden énekét hagyományos témákra és elő-adásmódra alapozta, ami a "szövegnek" 25-30 százalékáttette ki; a többit saját maga alkotta újra, rövidítette vagy ki-terjesztette, a közönség reakcióitól függően, miközben adalt ugyanahhoz a versformához szabta.

Valami ilyesmi történhetett Mongóliában és Kínában isazokban az években, amikor a Titkos történetet írásba fog-lalták. Valószínűnek látszik, hogy a korai korszak mongolénekmondói, akárcsak a Homérosz előtti énekesek, a nem-zeti emlékezet őrzői voltak, eseményeket és karaktereketfoglaltak hagyományos versformákba, s ezeket valami egy-szerű húros hangszeren, a későbbi lófejű hegedűk kezdetle-ges elődjén eljátszották. Az 1220-as években, amikor amongol birodalom még mindig emelkedőben volt, ezeka poéta-történészek már elkezdhették az előre el nem terve-zett feladatot, vagyis versbe foglalását mindannak, ami tör-tént s történik. Ha elegendő idejük lett volna, talán ugyan-olyan gazdag költészeti anyagot hoznak létre, mint amilyenhagyományokból Homérosz merített, és néhány mongolHomérosz ugyanolyan varázslatosat alkothatott volna, minta görög költőfejedelem.

De az alkotás folyamata, feltételezve, hogy egyáltalánmegkezdődött, az írásbeliség bevezetésével rövidzárlatotkapott. Homérosz esetében az írás érett szóbeli hagyo-mányt rögzített. A Titkos történetnél csak a költészet nyers-anyagára hagyatkozhatunk. A szóbeliségnek temérdek jelelétezik, a szövegek többsége verses formájú, olyan módon,hogy a sorok első szavai visszhangozzák egymást, mintegya rím mongol megfelelőjeként. Számos állandó fordulattalálható bennük - megszokott eszköze ez a történetmederben tartásának. A hírnévre rendeltetett gyermeknek"tűz lobog a szemében", a meggyilkolt embert "elfújja aszél, mint a hamut". Az anekdoták éppen olyan élettel telí-tettek, mint az Odüsszeiában.

A Titkos történet soha nem ugrotta át a nagy eposzi költé-szet határait, mert ez részben prózai történet. De történelmiműnek sem mondható, méghozzá két okból nem. Először isazért, mert az eseményeket túl hamar rögzítették; másodszor,mert ahogy Mongóliának hiányoztak az irodalmi hagyomá-nyai, úgy történészei sem voltak. Az azonnaliság persze nemfeltétlenül gátja a jó történelemírásnak - Thuküdidész úgy írtameg a peloponnészoszi háború történetét, ahogy az meg-esett; de a görögök a Kr. e. 5. században már három évszá-zados írásbeliségre és kiterjedt irodalmi hagyományokra te-kinthettek vissza. A mongolok 1228-ban még csak alighúszéves írásbeliséggel s alig néhány írástudóval rendelkez-tek, így aztán a Titkos történet igencsak szűkszavúan bánik a

"valós" történelemmel - amit Thuküdidész, Macaulay vagya modern történészek minden bizonnyal megértéssel fogad-nának -, hiszen elég kevés részletet tartalmaz arra vonatko-zóan, hogy Dzsingisz miként hagyta rajta kézjegyét a világtör-ténelmen. Két évtizedes közép-ázsiai és kínai hadjárat,városok tucatjainak lerombolása, embermilliók halála -mindezt a könyv néhány bekezdésben intézi el. Lehet, hogy akeletkezés idején a birodalmi terjeszkedés témája mára hivatalos iratok tárgyköréhez tartozott, mely dokumentu-mok mára elvesztek; lehet, hogy ezeket az eseményeket azelbeszélők még nem vették föl repertoárjukba; de az is elkép-zelhető, hogy egyetlen dalnok sem vett részt a hadjáratok-ban. Bármi legyen is az ok, mi most olyan helyzetbenvagyunk, mintha csupán egy családi album gyorsfotóira ha-gyatkozhatnánk, amikor a mongolok eredetét, Dzsingisz föl-emelkedését, a mongol törzsek egyesülését és egy birodalomkezdeteit vizsgáljuk.

De ha a Titkos történet nem nagy eposz és nem is nagytörténelmi mű, akkor miben áll az értéke? Két dologban: ele-venségében és szelektivitásában. Mintha egy tapasztalt szer-kesztő merített volna egy sor rendelkezésre álló forrásból -dalokból, kortársi szóbeli beszámolókból -, méghozzá olyanszigorú szerkesztési elvek szerint, hogy csak a legfontosabbatszabad kiválogatni, és ami a legfőbb szempont: lakkozni tilos!Ez nem a szentek élete. Hitelességét éppen az adja, hogy a jómellett a rosszat is ábrázolja. Dzsingisz a maga valójában jele-nik meg: rémisztő alakként. Megöli testvérét, és anyja haragjaüldözi. Kis híján katonai katasztrófát idéz elő, s gyerekkori ba-rátai korholják.

De vajon kitől származhat a heroizmus és az emberi esen-dőség e kettőssége? Van olyan feltevés, hogy a szerző nemmás, mint Dzsingisz fogadott testvére, Sigi, akit kisfiúkéntegy tatár táborban leltek elhagyatva. Nyilvánvalóan előkelőcsaládból származott, hiszen arany fülbevalókat viselt, orrgyű-rűt és cobolyprém béléses, selyemfényű mellényt. Dzsingiszanyja nevelte föl, hatodik, legkisebb fiaként, jó húsz éven át, sa fiúból felnőttkorában tábornok és bíró lett. Sigi Kutuktunagy valószínűséggel tudott írni-olvasni - de ha ő lett volna azegyedüli szerző, bizonyára nem lett volna ideje arra, hogya hadjárat részleteivel, igazgatással és jogi ügyekkel is foglal-kozzék.

Nos akkor ki szabta meg a kereteket? A válasz kézen-fekvő: Ögödej, az újonnan választott örökös. Csakis ő ren-delkezhetett azzal a hatalommal, mellyel jóváhagyhatta azanyag kiválogatását. Hatalmát pedig néhai apjától eredez-tethette. Maga Dzsingisz feltehetően hallott azokról a legen-dákról és eseményekről, melyek a Titkos történetben szere-pelnek. Ezek az események oly sok szálon kapcsolódnakszemélyéhez, hogy számos történet minden bizonnyal első

kézből éppen tőle származik. Dzsingisz realista volt. Tisztá-ban volt azzal, hogy hatalomra kerülése az általa hozott dön-téseken múlik, legyen szó politikáról, barátságról vagy stra-tégiáról. Öregkorában felismerhette azokat a hibákat,melyeket fiatalon elkövetett, és gondot fordított arra, hogyezekre rámutasson, még azon az áron is, hogy saját magaellen beszélt, amivel még inkább kiemelte saját érettségét.Isteni védelem: igen; de a mongolok Istene, az Örök Égcsak azokon segít, akik képesek magukon segíteni. A siker-hez csak szenvedésen és kudarcon át vezet az út. Ha vanvalami, ami a Titkos történetben igazán csodálatos, akkoraz nem más, mint a lélektani ábrázolása annak, miként leszegy számkivetettből hős és uralkodó.

Magam előtt látok egy tudós-hivatalnokot, Sigit talán, akinegyven felé közelít, s megkapja a feladatot urától és roko-nától, Ögödejtől, majd munkához lát, maga mellé véveegy jó eszű, írástudó fiatal segítőtársat, aki jártas az ujgurírásokban, és aki le tudja jegyezni az elmondottakat. Együttnekilátnak, szemtanúkat keresnek, járják a jurtákat; történe-teket, verseket, beszámolókat gyűjtenek azoktól, akik hajda-nán részt vettek az eseményekben. Sürget az idő. Hamarvége a nyárnak, s télire mindenki hazatér a családi sátorhoz.

A stratégiai ügyek zömét kihagyják - már csak azért is, mertaz öreg tábornokok közül jó páran még most is a csatame-zőkön, valahol messze földön harcolnak. Amit jónak ésversbe illőnek ítélnek, azt följegyzik. A maradékot csokorbaszedve prózába öntik, s persze a legélénkebb anekdotákraés a legdicsőségesebb legendákra összpontosítanak.

Az időzítés tökéletes - talán az egyedüli lehetséges alka-lom - egy olyan anyagnak az összegyűjtéséhez, mely lehe-tővé teszi, hogy egy új nemzet megérthesse saját eredetét.

* * *

MÁSODIK FEJEZET

A mongolok fölemelkedése

Avragától északkeletre a Hentij hegylánc mentén egykis országnyi földterület húzódik, mely Dzsingisz kánés a mongol nemzet szülőhelyéhez vezet. A földet ésa legelőt keményre tömörítette a forró nyár, és simáragyalulta, mint a nyílt tengert. Nagy port kavarunk magunkmögött, és semmi sem lassítja utunkat. A nagy forróságbanleapadt a Cenker, a Ködee-sziget határánál már csak patakcsordogál; egy út tart kelet felé a főváros felől; a térképautópályaként jelöli, mi szinte észre se vesszük, amikor hal-vány nyomvonalán áthaladunk.

Csak egyszer állunk meg, egy ritka esemény tiszteletére:amikor felbukkan egy a mienkéhez hasonló CJAZ terepjáró.Az ilyen események alkalmat kínálnak egy kis pletykálásra,egy cigarettára s a hólyagok könnyítésére; rövid szemlélő-désre, amit a mongolok így hívnak: "Megnézem a lovakat."A másik terepjáróból ifjú pár kerül elő; meglep a fiatalságuk,szépségük és nemzetköziségük. A fiú mongol, punkosranyírt frizurával, a lány karcsú, szőke és Észtországból való, sguggolva szívja cigarettáját. Mindketten Tokióban éltek, otttalálkoztak, s hamarosan szerelem, aztán eljegyzés letta dologból. Az exszovjet birodalom két végéből érkezvemindketten tudnak oroszul, hiszen ez a második nyelvük, deegymással angolul beszélnek. A fiú apja történészprofesszora katonai akadémián. Talán találkozhatnék is vele. De a fiúnincs annyira elragadtatva tőlem, hogy szorgalmazza a dol-got; valahogy úgy reagál, mintha az avragai úton legalábbisegy tugrikért két angol írót adnának.

Ez a táj Mongólia őstörténetének részét képezi. Egy ala-csony hegygerincről lapos síkságra ereszkedünk le, melyetegy lomha kis folyó, a Körk alkotott, s amely aztán egy pont-nál kicsiny, sekély tavat formál. Bátar ismét a magasba viszminket, egy sziklás kiszögellés felé, ahonnan aztán térkép-szerűen az egész táj elénk tárul. Egyetlen gert sem látniinnen, most mégis olyan helyen állok, ahol egykoron töme-gek zsibongtak. Egy évezreddel ezelőtt a folyó odalent mér-földekre szétterjedt, termékeny térséget hozott létre, melyegy kőkorszaki közösséget vonzott ide. A hegygerinc, aholaz imént parkoltunk, egykoron tóparti emelkedő volt, a szik-lás kiszögellés nyúlványaival és sekély barlangjaival egy"műhelynek" adott otthont. A falakon emberi és állati alak-zatok sziklába vésett, homályos ábrái láthatók. Lefelé sétálvaa lejtőn Bátar lehajol valamiért, majd int, hogy menjek oda.Színes köveket tart a markában, melyek valamilyen kezdet-leges eszközről pattantak le - nyílhegy, dárdahegy, kés -,s melyekkel egykoron Mongólia-szerte kereskedhettek. Eza széles völgy és az Ónon folyó által kivájt folytatása volt amongolok első lakott helye Kr. e. 800 körül.

Az Ónon és a Körk találkozása ma is jobbára úgy fest,mint ahogy azokban az időkben, eltekintve a közeli kisváros,Binder sötét faházaitól és mély keréknyomaitól. A mongolokma is enyhet találhatnak az elszórt erdeifenyők és juharfákszavannájában, a szelíd dombocskák és a folyópartot szegé-lyező hegyek idilljében, s hallgathatják az Ónon halk mor-molását a sekély gázlók fölött. Manapság az újonnan érke-zőknek nem kell sátrat állítaniuk. A folyóra néző lejtőn,frissen festett kerítés mögött nyári kemping gerjei állnakrendezett sorokban. A tábor elhagyatott; se vendég, se sze-mélyzet. Ám ekkor beindul a váratlan események Mongóli-ára olyannyira jellemző gyors sora, mely a felvetődő gondo-

kat tulajdonképpen egészen elviselhetővé, sőt adott esetbenkellemessé teszi. A városban már tudnak az érkezésünkről.Egy autó bukdácsol felénk, égszínkék dilbe, azaz elegáns,bokáig érő, hagyományos köntösbe öltözött két ifjúhölggyel. Megpróbálják elindítani a generátort, hogy a vilá-gításhoz és az étterem konyhájához áramot gerjesszenek.Nincs üzemanyag. Kisig beszalad velük a városba, ésa tábor hamarosan életre kel; lesz elektromos áram, enni-való, sőt egy jó hír is akad: Binder postahivatalában van egyfekete-fehér tévékészülék. Éppen vasárnap van, június 30.Ebéd után bemegyünk a városba, összezsúfolódunk a pos-tahivatalként szolgáló fakunyhóban, és a légköri zavarok,valamint a Dzsingisz kán vodka ködén át megtekintjüka világbajnokság döntőjét, ahol is Brazília 2:0-ra legyőziNémetországot.

Az a mongol harci egység, amely Kr. u. 800 körül aHentij hegy felé közelített, ugyanazt a folyócsatlakozást lát-hatta, mely másnap a szemem elé tárul: az erdőt, melyet fé-nyével átsző a felkelő nap sugara; a laza talajt, melyet mezeiegerek üregei, ezerféle fűcsomó, fehér és sárga virágok ka-valkádja s törpecserjék sokasága borít. Pacsirtadal szól amenny végtelen tisztaságából. A távoli hegyek a kristálytisztalevegőben éppúgy hullámoznak, mint a gerek odalent. Ak-koriban persze minden vadabb volt. Most Binder faépületei-nek sötétbarna foltjai láthatók néhány kilométerre tőlünk, smanapság persze jóval kisebb az állatállomány. Hajdanánfehér farkú gazellák inaltak el, kicsiny porfelhőket hagyvamaguk után; ma a gazellák visszavonulnak a Góbi sivatagtávoli vidékeire. Jó hely volt ez a vándorló törzseknek. A kö-vér fű megfelelő táplálékul szolgált az állatoknak. A Hentijhegy erdei vaddal voltak teli, és háborúk idején menedéketkínáltak azoknak, akik követni tudták a szarvasnyomokat ameredek völgyekbe és a puszta fennsíkokra.

Évszázadokkal később a legendák azt regélték, hogy ezeka népek egy farkas és egy dámvadtehén leszármazottai.Akkor még talán jobban emlékeztek rá, hogy két ősi törzsü-ket Farkasnak és Dámvadnak hívták. És akkor talán még anépmeséik is regéltek az eredetről; a nagy szibériai tóról,a Bajkálról, a tőle északra fekvő hegyekről vagy Mandzsúriá-ról. Idővel a megmaradt legendák bekerültek a Titkos törté-netbe, majd fél évezreddel később a népi emlékezet elhalvá-nyult, s csak homályos utalások maradtak bizonyos állatelődökre és egy "tengeren való átkelésre". Ezek a vándorlótörzsek már nyilvánvalóan mongoloknak nevezték magukat,vagy legalábbis valami hasonlónak. Az elnevezést átvették akínaiak, és meng-ku vagy meng-uu szavakká torzították.Hogy ez mit jelent - ha jelent egyáltalán valamit -, azt senkisem tudja.

Ezen a határvidéken, ahol az észak hegyei és erdei a déli le-

gelőkkel találkoznak, az erdőlakó vadászok és a pusztaipásztorok együttélése egy olyan sajátos életmód kialakulá-sához járult hozzá, mely az emberi társadalmak fejlődésétzömmel meghatározó rendszerektől merőben különbözött.

Kr. u. 800 körül, ha szélesebb összefüggéseiben vizsgáljuka történelmet és az őstörténetet, valami viszonylag újszerűdolgot láthatunk. Az emberiség addigi 100 ezer évére vissza-tekintve megállapítható, hogy a Föld lakóinak 90 százalékavadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, s megismerte az év-szakok változásait, az állatok természetét és a természetnagylelkűségét. Mintegy 10 ezer évvel ezelőtt, amikor az utol-só nagy jégrétegek visszahúzódtak, felgyorsult a társadalmievolúció. A változásokat már nem mérhetetlenül hosszú idő-egységekben, hanem évezredekben lehetett mérni. Két újrendszer alakult ki gyors egymásutánban. Az egyik a mező-gazdaság. Kr. e. 5000 körül földművelő közösségek lepték ela szárazföldek szegélyeit, és gyorsan terjeszkedtek Egyiptom,Mezopotámia, India és Kína nagy folyói mentén. Ebből a for-radalomból fakadtak azok a változások, amelyek mai világun-kat meghatározták - népességnövekedést, gazdagságot,szabad időt, városokat, művészetet, irodalmat, ipart, nagy-szabású háborút, kormányzatot: többnyire mindent, amit amai letelepedett urbánus társadalmak civilizációnak neveznek.A harmadik rendszer (a vadászó-gyűjtögető és az agrár-társadalom után), amelyet az első mongolok megkezdtek amaguk hasznára fordítani, a vándorló állattenyésztőké volt:a nomád pásztorkodás. Egy évszázaddal ezelőtt az őstörté-net kutatói még rendszerint tetszetős fejlődési irányvonalatmutattak ki a vándorló barbarizmustól a megtelepedett civi-lizációig, valahogy így:

Vadászó-gyűjtögető - nomád pásztor - agrár-urbánuséletforma.

Nem így azonban a mai gondolkodás. Ma a legtöbbenegyetértenek abban, hogy a mezőgazdaság a második helyenszerepel, hiszen ez gondoskodott a kezelhető háziállatok éle-lemforrásairól, s ezáltal szabaddá vált az út a nomád pásztor-kodáshoz. Ebből pedig egy másfajta sorrend következik:

vadászó-gyűjtögető- nomád pásztoragrárius + pásztorkodóurbánus életforma

Másként fogalmazva: a nomád pásztorkodás nem "primi-tív" életmód, hanem ugyanolyan kifinomult tevékenység,mint a mezőgazdaság. Amikor ez a változás végbement -Kr. e. 4000 körül, Dél-Oroszországban és Nyugat-Szibériá-ban -, egy új világ emelkedett föl: a puszta tengere vagy azorosz kifejezést átvéve: a sztyeppe, mely Eurázsián keresztül,

hatezer kilométeres távolságon átívelve Mandzsúriától Ma-gyarországig terjedt.

A vadászoknak-gyűjtögetőknek és a gazdálkodóknaka sztyepp nem sok jót ígért. Eurázsia szívében tundrák éssivatagok, erdők és hegyek húzódnak, Ázsia legelői magasfekvésűek, nyitottak és rossz a vízellátottságuk. Az Uraltóla Csendes-óceánig kevés olyan hely található, amely letele-pedéshez igazán alkalmas környezetet kínálna. A nagyfolyók, melyek másutt a civilizáció artériái, itt észak felé,a sarki kietlen vidékek felé folynak vagy belső tengerekbeömlenek, többnyire anélkül, hogy az ember hasznot húznabelőlük. Az Amur, melybe az Ónon ömlik, 4300 kilométerttesz meg kelet felé, de az év hat hónapjában be van fagyva.Mivel egyetlen óceán mérséklő hatása sem érvényesül,nyaranta 40 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, míg a téliviharban perceken belül megfagy a kint felejtett hús (így az-tán ezen a vidéken a konzerválásához elegendő, ha a hústegyszerűen kint hagyják a szabadban).

E zöld óceánban Mongólia legelői lagúnákat képeznek,melyek 1600 kilométer hosszú, 500 kilométer széles sztyep-pekhez kapcsolódnak a hegyek közötti átjárók révén. Azátkelők az Altaj és a Tien-san hegyláncain keresztül nyugatfelé, az Amur völgyén át pedig keleti irányba, Mandzsúriábafutnak. Észak felé Szibéria hegyei és erdei, míg déli iránybana Góbi sivatag, az embernek igencsak kihívó környezetet je-lentő kavicsos pusztaságai terülnek el. Még az "alföldek" is1200 méter körüli tengerszint fölötti magasságon feksze-nek. A Góbi sivatagban nyár közepén napközben 40 fok fölékúszik a hőmérő higanyszála, míg éjszakánként a fagyoslevegő zúzmarát varázsol a sátrakra. Novembertől áprilisigaz itt lakók még ma is jégtömbökként tárolják a vizet, s ami-kor szükség van rá, tűzön felolvasztják a jeget.

A földművelők úgy gondolták, hogy a legelőóceánnakcsak a partjainál találnak megélhetést; ott, ahol a pusztaságtengere lombhullató fák erdeibe és szavannákba olvad bele,illetve ritka oázisokban és termékeny völgyekben célszerűletelepedniük. Azokra, akik e lakható térségek pereménéltek, zordabb idők vártak. Rákényszerültek arra, hogy min-den leleményességüket latba vetve rájöjjenek azokra a mód-szerekre, amelyek révén a legelők e végtelen univerzumábólélelem, hátasló, növekvő népesség, hadsereg és végsősoron nem kisebb dolog, mint egy birodalom keletkezhet.Ezekről a tapasztalásokról persze természetesen nincsenekírásos emlékek. A legelőóceánból nyilván csakis számtalankudarcra ítélt kísérlet, tévedés, zsákutca és visszavonulásután lehetett kitörni. Csak akkor, amikor az egykor zsák-mányként befogott, majd karámba zárt, tenyésztett, meg-evett, megszelídített állatokat végül munkára fogták.Számos állatfaj bizonyult kezelhetőnek: rénszarvasok Szibé-

ria és Mongólia határvidékén, jakok Tibetben, tevék a félsi-vatagban. Ám akadt egy állat, mely végül a legelők gazdag-ságának kulcsszereplőjévé vált, ez pedig: a ló!

Ázsiában a lovak domesztikálása Kr. e. 4000 körül mármegkezdődött, ahogy az Alsó-Donnál talált régészeti leletekbizonyítják. Kezdetben - a felhalmozott lócsontok erre utal-nak - a húsáért tartották az állatot, majd egy mérhetetlenülhosszú folyamat eredményeként forradalmi változás követ-kezett be. Egy az Ob felső folyásánál talált, Kr. e. 2000 tájé-káról származó késpengén egy kipányvázott lovat tartóember látható. Ettől az időszaktól kezdve, úgy tűnik, azemberek sikerrel igyekeztek megzabolázni e szilaj teremtmé-nyeket; bronzból készült zablákkal próbálták rájuk kényszerí-teni az emberi akaratot, s a prédát egyre inkább társnaktekintették, felismerve a ló kezelhetőségét, erejét és állóké-pességét. További több ezer éves erőszakolt evolúció utánez az új alfaj még mindig meglehetősen vadnak látszott -tömzsinek, vastag nyakúnak és bozontosnak -, karaktereazonban sokat változott. A mongol lovak ma lényegébenugyanolyanok, mint amilyenek abban az időben voltak.Európai szemmel talán nem túl kecsesek, de ugyanolyanszívósak, mint valaha, télen is a szabadban élnek, s patáik-kal a hó alól kikaparják maguknak az élelmet jelentő fűcso-mókat. Csakis a legzordabb időjárás - ilyen a jégvihar,mely áthatolhatatlan jégpáncélt von a legelőre - képesmegölni őket. Többnyire sokkal nagyobb számban élik túla teleket, mint amennyire tenyésztőiknek szükségük van.Kr. e. 1000-ig a közép-ázsiai ló volt az elsődleges szállítóesz-köz; nagy segítség a csordák tereléséhez, felbecsülhetetlensegítőtárs a vadászatoknál, életbe vágóan fontos a hadvise-lésnél: a puszta gazdaságának legfőbb támasza.

A mongol lovak lélekereje igazán ámulatba ejtő. Július11-én, a nemzeti ünnepen - Nadam - minden térségbenlovasversenyeket rendeznek. A lovasok gyerekek, többnyiretíz év körüliek, és szőrén ülik meg lovaikat; ám az eseménynem elsősorban a lovasok, hanem a hátasok erőpróbája.Húsz kilométeres versenyeket futnak, különböző kategóriák-ban. A legjobbak a fővároson, Ulánbátoron kívül mérkőznekmeg. A 2002-es versenyt a cél közeléből figyelhettem, ami-kor is az ötévesek versengtek, s a szinte önkívületbe esett tö-meg, ki lóháton, ki saját lábán állva s lökdösődve, vártaa befutókat. A hosszú táv finisénél némely ló már közel volta teljes kimerültséghez. Az egyik két méterrel a célvonalelőtt remegő lábakkal leállt. A tízéves lovas ostorozta, rug-dosta, ahol érte. Aztán a fiúcska leugrott, és a kantáránálfogva megpróbálta átvonszolni az állatot a célvonalon.

A tömeg őrjöngött, miközben egyik ló a másik után vágtá-zott be a célba a por és az izzadság ködében. Végüla makacskodó lovat három férfi húzta, tolta, csalogatta

előre. Szegény pára, szemlátomást megértve, mit várnaktőle, néhány bizonytalan lépéssel átvonszolta magát a célvo-nalon, néhány másodpercre újra megállt, majd oldaláradőlve összeroskadt. Tömeg gyűlt köréje. Rúgásokkal pró-bálták föléleszteni, szó szerint; a szívébe rúgtak, méghozzáteljes erővel, tizenegyesrúgásnak beillő brutalitással. Hozzákell tenni, hogy ilyen esetekben ez a szokásos módszer,mely olykor valóban célravezetőnek bizonyul. Ezúttal azon-ban nem használt. Még több férfi gyűlt össze, kötelekkeltalpra állították az állatot, de az ismét összeroskadt. Kiadta alelkét. Miközben az ifjú lovas kedvence teteme mellett sűrűkönnyeket hullatott, egy emelővillás targonca érkezett, selszállították a lovat. Felkavaró élmény volt ez egy nyugatiturista számára. De ilyen haláleset minden évben, csaknemminden versenyen előfordul, szerte az országban. Az emelő-targonca azon a napon is többször fordult, és nem kétsé-ges, hogy milyen rendeltetéssel. íme, az evolúció - műkö-dés közben. Csak a legerősebbek maradnak meg atenyésztéshez. Az eredmény pedig egy olyan lófajta kialaku-lása, amely nemcsak a zord telek túlélésére alkalmas, deahhoz is elég elszánt, hogy a halálba menjen, ha azt várjáktőle. Nem volt ez utolsó szempont, amikor harcosokkal kel-lett végigvágtázni egész Eurázsiát!

A nomád életmód másik fajtája, mely a rénszarvasokat ésa jakokat hasznosította, szintén fennmaradt, de a ló - minta leggyorsabb és legtanulékonyabb - a felsőbbrendűségkülönleges érzetét adta. Ez a lovas szakértelem a nyelvbenés a magatartásban is tükröződik. A mongolok büszkénemlegetik, hogy száz vagy háromszáz, vagy annál is többlovakkal kapcsolatos kifejezésük van. A számokon lehetvitatkozni, van azonban egy adat, amely pontosan meghatá-rozható. Ez a 169-es, melyet a mongol folklór a 13-as szám-ból eredeztet. E misztikus osztályozási rendszer szerint alovaknál 13 főszín létezik (a világos pejtől a szürkéig), mind-egyik színnek 13 alfaja van (a halvány pej egyik alfaja az ele-gáns, de "messziről szalajtott világos pej"). A lovat tehátszínéről, továbbá általános fizikuma, kisebb jellemzői (farok,sörény), képességei, karaktere és mindezen tulajdonságokösszessége alapján lehet meghatározni.

A mongolok, amikor felszivárogtak az Ónon völgyén,már tudták, hogy a pásztorember szabadon kószálhat afüves pusztán, és kedvére hasznosíthatja a természeti erő-forrásokat a másik négy háziasított állat - juh, kecske, teve(a hegyekben a tevét jakokkal helyettesítették), szarvas-marha - tenyésztésénél. Hús, szőr, bőr, tüzelőanyagnakvaló ganéj, ruházkodáshoz, sátorhoz állatbőr és perszeszázötven különféle tejtermék, közöttük a pásztorok fő ita-la, az enyhén erjesztett kancatej, a kumisz - mindez a házi-állatoknak köszönhető. Közép-Ázsiában főként török nevénismert a kumisz, melyet a mongolok ajragnak neveznek.

"Amíg iszod, úgy csípi a nyelvedet, mint az ecet" - írta rólaa flamand Friar Willem Rubruk, az első európai, aki a13. században Mongóliába látogatott. "Amikor már nemiszod, a mandulatej ízét hagyja a nyelveden, s ez nagygyönyörűséggel tölti el a bensőt." Az ajragot - valóban az"öt állat" valamelyikének a teje - tovább is lehet párolni,amíg vodkához hasonlatos szesz nem lesz belőle, bárso-nyossága azonban a jó boréhoz fogható. Ez is gyönyörű-séggel tölti el a bensőt.

A nomád pásztorkodás erősen szakosított életmódot ala-kított ki, amely elvileg végletesen befelé fordulóvá is válha-tott volna. De nem vált azzá. Ez a társadalom mind a keres-kedelem, mind a lényegi materiális javakhoz való hozzáféréstekintetében mindig is élénken kapcsolódott más kultúrák-hoz és más tájegységekhez.

Vegyük példaként a mongol gert. Kupolás és kör alakúkiképzésével támasztókötelek nélkül is ellenáll az erősszeleknek, miközben tetőtartó küllői és rácsozatai egy- vagykétrétegnyi vastag nemezt tartanak. Akik szeretnek romanti-kát látni a nomád élet küzdelmességében és különlegessé-gében, gyakorta úgy idealizálják a gert, mintha legalábbisegyenesen a sztyeppéből nőtt volna ki. Nos, nem így történt.Eredetét az erdőben kell keresni. Falrácsozatai és tetőtartóbordái fából készültek, márpedig a pusztában fa ritkán lel-hető fel. A ger prototípusa az erdei sátor volt, egy ívelt,indiánsátorszerű építmény, melyet manapság vadászokütnek fel néha éjszakai szálláshelyül. Ahogy a nomád pász-torkodás fejlődött, a pásztorok rájöttek, hogy lovaikkal éskordéikkal több felszerelést tudnak szállítani, és az élet ígykényelmesebbé tehető. A fényűzés egy formája éppenabban állt, hogy az alacsony indiánsátorból tágas lakóte-rekbe költöztek, falakat emeltek, és az építményt tetővel lát-ták el. Ám a gerekhez és kocsikhoz szükséges faanyagottovábbra is az erdőből kellett megszerezni. Jóllehet a pusztainomádok önellátók is lehettek volna, a gerek és a szekerekmégiscsak arra emlékeztetnek, hogy a legelőóceán tengeré-szeinek bizony szükségük volt a maguk erdőkikötőire.

Az "alkotóelemek" - szarv, fa, ín, enyv - mind rendelke-zésre álltak. Már csak az kellett, hogy valaki mindezt ügye-sen összeállítsa. Ez minden bizonnyal valamikor három vagynégy évezreddel ezelőtt történhetett, sok-sok véletlenszerűfölfedezés végeredményeként. Képzeljünk el egy közönsé-ges erdőlakót, akinek van egy primitív, fából készült íja, amieltörött. Az erdei ember kezébe kerül egy darab szarvas-agancs - vagy tehénszarv, ha szarvasmarhát tart -, és fölfe-dezi, hogy az ugyanolyan hajlékony, mint a fa. Lefarigcsálróla egy rövidke csíkot, hogy madzagnak használja. Az állatmás részeit is hasznosíthatónak találja. Ha egy vadász meg-főzi az elejtett vad maradékait, egy rakás ín marad a főzet

után, amelyből néhány napos lassú párolással erős ragasz-tóanyagot készíthet. (A hal bizonyos részeiből is lehetragasztót nyerni - a halenyv Ázsia-szerte értékes kereske-delmi árucikknek számított.) Az inakból, miután kövekkelporhanyósították, vékony fonalat lehet készíteni, melykötözőanyagnak alkalmas. Emberünk rájön, ha a faíjátszarvval és ínnal megerősíti, akkor egy még jobban működőeszközhöz jut. A szarv ellenáll a nyomásnak, és megadja az íjbelső formáját. A jó minőségű ín - legjobb az Achilles-ín -ellenáll a kifeszítésnek, érdemes tehát kívülre helyezni. íme,az íjkészítés tudományának alapja. Ahhoz persze évek kelle-nek, hogy valaki igazából kiismerje az anyagokat - a megfe-lelő szélességet, hosszúságot, vastagságot, hőmérséklete-ket, a megformáláshoz szükséges időt és a kisebbkiigazításokat. Amikor mindezen szakértelem kellő ügyes-séggel és türelemmel párosul - nagyjából egy év kell egy íjteljes összeállításához -, akkor a végeredmény figyelemreméltó minőségről tanúskodik.

A Kr. e. 1. évezredig kifejlesztett összetett íjak a későbbitűzfegyverekkel is kiállják az összehasonlítás próbáját. Egyilyen felajzott íj ugyanakkora ellenállást tud kifejteni, mint azautórugó. Ahhoz, hogy egy valóban "nehézveretű" íjat valakifelajzzon, akkora erőkifejtésre van szükség, mint mondjukegy egykaros fekvőtámaszhoz, három ujjal végrehajtva.A későbbiekben a török íjászok hüvelykujjgyűrűt alkalmaz-tak a nyilazáshoz, de a mongol lovasok, akik vágtázás köz-ben lőttek, nem alkalmaztak efféle segédeszközt; pusztánmegedzett három ujjúkra hagyatkoztak.

Az az erő, amit a szarv, a fa és az ín összetevője föl tudhalmozni, valóban döbbenetes. A 18. századi angol íjászszakértők őszintén elképedtek a hajdani török íjak láttán.Döbbenten fedezték föl, hogy ezek messze nagyobb ható-erővel rendelkeztek, mint angol megfelelőik. Angol gyártmá-nyú íjjal ritkán sikerült 350 yardnyi távolságnál messzebbrelőni (a világrekord 479 yard). Ehhez képest 1794. július 9-éna londoni Bedford Square mögötti szabad területen a töröknagykövet titkára, bizonyos Mahmud egy hagyományostörök íjjal 415 yardnyira lőtt el ellenszélben és 482 yardrahátszélben. Szerényen megjegyezte, hogy ez igazán semmi-ség: mestere, a török szultán Isztambulban könnyedén túl-tesz ezen. És valóban, 1798-ban a szultán igazolta is enagyot mondónak tűnő állítást, amikor 972 yardnyi távol-ságra röpítette ki nyílvesszejét, tehát jóval több mint fél mér-földre, s a lőtávolságot állítólag a Török Birodalomhoz akk-reditált angol nagykövet, Sir Róbert Ainsile jelenlétébenmérték le. A mai íjászok ezt egyszerűen nem hiszik el. Ma-napság a legkorszerűbb anyagokból készült, speciálisan ter-vezett karbonnyilak nagyjából háromnegyed mérföldes tá-volságra lőhetők ki; a fából készült nyílvesszők azonbanlegjobb esetben sem repülnek el hatszáz yardnyira. Ám a

szultán teljesítményét talán mégsem szabadna félvállrólvenni és eleve elutasítani. A tisztán izomerővel végrehajtottnyilazás világrekordja meghaladja az egy mérföldet;1971-ben egy Harry Drake nevű amerikai egy háromszázfontot nyomó íjból, hátán fekve, két kézzel feszítve ki ahúrt, lábával támasztva ki az íjat, egy kötőtű vékonyságúkarbon nyílvesszőt lőtt ki. Az eredmény: 2028 yard, azaz1854 méter.

A távolsági íjászat - "feltollazni a nyílvesszőt" - egészensajátos sport, de tudni kell, hogy az edzett, kicsiny tűnyilak-kal nem célba lőnek. A távolság ugyanis nehezen társíthatóa pontossággal. A mongol íjászoknak azonban ez is sike-rült, ahogy erről az egyik legkorábbi mongóliai felirattanúskodik. A feliratot egy jó egyméteres magasságú kőbevésték, valószínűleg az 1220-as évek közepén. 1818-bantalálták meg az Ónon alsó folyásánál, a mai Nyercsinszkközelében, a transzszibériai vasút mentén, s a lelet mosta szentpétervári Ermitázsban látható. A véset akkor készült,amikor Dzsingisz kán turkesztáni hadjáratáról visszatért, éséppen Kína elleni utolsó hadjáratára készült. Dicsőségeshazatérését ünnepelve elrendelte, hogy tartsanak hagyo-mányos sportversenyeket: birkózásban, lovaglásban ésíjászatban. Unokaöccse, a herceg és generális Jiszüngeúgy döntött, hogy bemutatja legendás erejét és ügyessé-gét, úgy ítélték meg, bámulatos eredménye méltó arra,hogy az utókor számára megörökítsék, s ez a felirat kerültfel az emlékműre: "Miközben Dzsingisz kán gyűlést tartotta mongol méltóságoknak... Jiszünge 335 aldáról célbatalált." Egy alda egy felnőtt férfi kinyújtott karjainak fesztá-volságát tette ki - nagyjából 5 láb 5 hüvelyk, azaz1,6 méter. Íme egy ember, aki fölállíttatott egy célpontottöbb mint 500 méteres távolságra, majd a nagy kán ésaz összegyűlt főméltóságok szeme láttára telibe találta.Lehet, hogy valami nagy felületről volt szó, mondjuk egygerről; az is lehet, hogy több nyílvesszőt is kilőtt; debizonyára soha nem tett volna rá kísérletet, ha nem bízika sikerében.

Ekkora távolságnál a nyílvessző a magas ívű repülés köz-ben természetesen jócskán veszít erejéből. Közeli hatótávol-ságnál, mondjuk 50-100 méternél a "nehéz" íjból kilőttnyílvesszőnek nagyobb az áthatolóképessége, mint számoslövedékfajtának. Több mint 300 kilométer per órás sebes-séggel röppen ki az íjból, ami a lövedék sebességénekcsupán egynegyede, viszont sokszoros súlya miatt ugyan-olyan ütőerőt képvisel. Száz méternél egy arra alkalmas nyíl-vessző, megfelelő nyílheggyel ellátva (amiből annak idejéntemérdek volt) több centiméteres lyukat fúr a fába. Ellenea páncél se jelentett sokkal több védelmet.

A mongol íjászat ma messze nem tündököl olyan fényesen,

mint annak idején, még mielőtt a három évszázados kínai ura-lom megfosztotta erejétől. Jóllehet még ma is a három "nem-zeti sport" egyike, az íjak ma már szánalmas készítmények,nevetségesen rövid hatótávolsággal, tompa hegyű nyílvesszők-kel, melyekkel, bármilyen hihetetlen, pár tucat méterre elhelye-zett fonott kosarakra célozgatnak. Kipróbáltam néhány íjat, dea kilőtt nyílvesszők alig ötvenméteres röppályájukon úgyremegtek, mint a nádszál a szélviharban. Nem tudok róla,hogy Mongóliában manapság bárki is régi típusú íjak készíté-sével foglalkozna vagy hogy valakinek is eszébe jutott volnaa régifajta íjászat felélesztésének támogatása.

De lássuk a harcos nomád életmód fejlődésének utolsószakaszát! Az igazi hatékonysághoz az íjásznak szállítóesz-közre van szüksége. A Kr. e. 1. évszázadban két lehetőségadódott. Az első nyilvánvalóan a ló. Csakhogy elég nehézvolt szőrén megülni és közben nyilazni, éppen ezért számosősi közép-ázsiai nép, például a szkíták kifejlesztették a kétke-rekű harci szekeret. Ez a gyors és jól manőverezhető tüzelő-platform azonban csak a jól szervezett, félurbánus népességszámára volt elérhető, hiszen faanyag, asztalos, bánya ésfémmel bánni tudó szakképzett mesterember kellett hozzá.Az igazi nomádoknak a kengyel feltalálása jelentette a meg-váltást, ami legalább olyan nagy hatást gyakorolt a harcá-szat fejlődésére, mint a kombinált íj feltalálása. Talán azért,mert az igazán hozzáértő lovasok e nélkül is boldogultak,talán mert az íj kifeszítésének problémáját a harci szekerekrészlegesen megoldották, a kengyelt viszonylag későnfejlesztették ki, és meglepően lassan kezdték haszná-latba venni. A legrégebbi nyomok Indiába vezetnek: aKr. e. 2. században használtak először kengyelt, a nagylábujjkitámasztására. Az ötletet a Kr. u. 5. században átvették a kí-naiak. Ezután kezdett nyugaton is terjedni; Európába a hu-nok hozták be az 5. században, bőrkengyel formájában. Azelső vaskengyel csak a 6. században jelent meg.

Ennek folytán tehát az ötszázas évekig Belső-Ázsianomád pásztorai a letelepedett társadalmakkal szembenelőnyösebb helyzetben voltak. A kengyel nyereggel, kantár-ral, zablával egészült ki, és lóháton jobban lehetett manőve-rezni, mint harci szekérrel, miközben a lovas nyilazhatott,lándzsát hajíthatott vagy pányváját használhatta, s ezalattteljes sebességgel vágtázott.

Maradt a hadseregszervezés és -irányítás kérdésköre - s amegoldást e tekintetben is a nomád pásztorkodás kultúrájakínálta. A lovastudás volt a kulcsa a három egymást feltéte-lező alapvető "tudománynak": a pásztorkodásnak, a vadá-szatnak és a harcászatnak, melyek közül a vadászat játszottaa központi szerepet. A vadászat megfékezhette a ragadozó-kat (különösen a farkasokat, melyek a pásztorok létét fenye-gették), ruházkodáshoz, kereskedelemhez szőrméről gon-

doskodott. Ahogy a mongolok gyarapodtak, a vadászat azegyüttműködés iskolájává is vált, és nélkülözhetetlen előké-születet jelentett a hadviseléshez. Ősszel (sohasem tavasszalvagy nyáron, amikor az állatok szaporodnak) a nemzetségekhosszú vadászatokra indultak, többnapos harcászati gyakor-latokkal kiegészítve. Felderítők kémlelték a terepet; vadász-csapatok sokmérföldes láncot alkotva, napokon át nyomul-tak lassan előre, lovasok száguldoztak előre s hátra, s vittéka hírt a parancsnokoknak a csapatmozgásokról, miközben a"harcosok" farkast, gazellát, sőt alkalmanként leopárdot ül-döztek és kergettek végzetes csapdába. Akárcsak a harcá-szathoz, a vadászathoz is szükség volt diplomáciai kész-ségre; össze kellett hangolni a különféle érdekcsoportokat,a vezetőket, a stratégiai szempontokat, s mindemellett nagyhatótávolságú kommunikációra volt szükség. Mindez félel-metes lovasságot, állóképességet és íjazótudást feltételezett.Egy jól összekovácsolt vadászcsapat közös harcászatra is ki-válóan alkalmas volt.

A lényeg éppen ez volt: közösen! Csakhogy ebben azengesztelhetetlen világban épp ez volt a legnehezebb.A legelőkre vonatkozó átfogó szabályok ellenére örökös vi-ták folytak, melyeket többnyire erőszakos úton rendeztek.Háború és béke között nem húzódott éles határvonal -a régi mongolok nem különböztették meg a harcost és acivilt, mivel mindkettő azonos volt a pásztorral. A harc nemkövetelt különösebb befektetést, nem kellett hozzá megválniegy életformától és átállni egy másikra. A vadászat vagy apásztorkodás bármikor átcsaphatott rajtaütésbe, egy mar-hacsorda elterelésébe vagy a rivális törzsfőnökök asszonyai-nak elrablásába, bosszúállásba vagy végső soron kifejezettháborúba. Minden férfinak és nőnek, minden családnakmegvoltak a kötelékei, de ezeket alkalmanként óhatatlanulis át kellett hágni - legelőért, javakért, házasodás okán -, ésolyan veszélyes területekre kalandoztak, ahol a családi ésbaráti kötődések bizony komoly próbának voltak kitéve.Bármely fiatalember fölesküdhetett egy adott vezérre; bará-tok örök hűséget esküdhettek egymásnak - de mindez egypillanat alatt érvényét veszíthette. Az a törzsfőnök, aki márnem tudott védelmet és zsákmányt biztosítani, hamar azonkaphatta magát, hogy hatalma tovatűnt a porfelhővel asztyeppe fölött. A mongolok ma is ugyanolyan individualis-ták, mint egykoron, ami a kívülállót egyfelől lenyűgözi, más-felől legalább annyira felháborítja. Nem csoda, hogy Dzsin-gisz számára a hűség morális aranyfedezetnek számított:ritka, nehezen elnyerhető és könnyen elveszíthető.

A mongolok a nomád pásztoréletet a maguk módján ta-gadhatatlanul kifinomulttá fejlesztették, más területekenazonban hiányzott a pallérozottságuk. A misszionáriusok,akik a szomszédos türk törzseknél terjesztették a buddhiz-must és a kereszténységet, a mongolokra semmilyen hatást

nem gyakoroltak. A mongolok megmaradtak a sámánizmus-nál, az ősi hitnél, mely a természeti jelenségekben és tárgyak-ban találta meg a szentséget. Folyók, források, mennydör-gés, nap, szél, tűz, eső, hó - efféle dolgok ragadták megképzeletüket, s ezeket szellemekkel népesítették be, miköz-ben a felsőbb hatalom, a Kék Ég, a Köké Tenger távolságtar-tó jóindulatával figyelte az alant folyó eseményeket. A Tengerszó, ahogy sok más nyelvben, a mongolban is egyszerre az"ég" és a "menny" szavak megfelelője, a különbségtételkésőbb egy hangsúlyeltolódás révén valósult meg, amikor a"Kék" jelzőt egyre inkább az "Örök" szó váltotta fel. A "Ten-gert" valamelyest a köznapi emberek is érzékelhették, ha pél-dául megmászták a legmagasabb hegycsúcsokat, de inkábba sámánok kiváltsága volt ez, akik a megperzselt birkalapoc-ka repedéseiből baljós jeleket tudtak kiolvasni. E hitvilág vala-mennyi közép-ázsiai nép számára egységesnek számított.A "Tenger" (Tengri, Tangra vagy Tengri formában is előfor-dult) a 6. századi türk törzsek számára is az istenséget jelen-tette. E törzsek nyugat felé vándoroltak, s végül a mai Bulgá-ria területén telepedtek le. "Tenger" isten egy nyolcadikszázadi görög domborművön is szerepel, melyet Bulgáriakeleti részén "madarai lovasként" ismernek.

Az ősi mongolok kezdettől fogva úgy érezhették, hogy újhazájukon Isten áldása van. Fölfedezték új területeiket,nyájaikkal, csordáikkal, méneseikkel kimerészkedtek aszéles legelőkre, és megmászhattak masszív központi hegy-csúcsokat, azt, amelyet ma Hentij-kánnak, azaz Hentij kirá-lyának neveznek. Ez tulajdonképpen nem volt túl nehéz fel-adat. A Hentij-kán 2452 méter magas csúcsa az Alpok vagya Sziklás-hegység óriásai között szinte észrevétlenül bújnameg. A csupasz, szélfútta fennsík legmagasabb pontjárólszemügyre vehették a környező hegyeket, a magasból alá-zúduló két nagy folyó kanyarulatait, amint az Ónon keletfelé, a Kerülen délre, a Tula pedig nyugat felé tartott. Felvi-rágzásuk idején a mongolok ezt a hegyet tartották világukspirituális központjának. Itt érezték magukat a legközelebbahhoz a jóságos szellemhez, mely hatalomhoz és virágzás-hoz juttatta őket. A csúcsot Szent Kaldunnak - Burkan-kaldun - nevezték. Túlélésük évtizedeit évszázadok követ-ték, melyek teljességgel igazolták hitüket. Ha a Hentij voltországuk szíve, akkor Burkan-kaldunt okkal nevezhetjüka mongolok hajdani Olümposzának.

De így van ez ma is. Habár akadnak történészek, akikkétségbe vonják, hogy Burkan-kaldun és Hentij-kán egy ésugyanaz lenne, a kettő mégiscsak azonos, legalábbis a13. század második fele óta, amikor is Dzsingisz déduno-kája, Kamala templomot építtetett itt. Hentij-kán csupaszfennsíkján százával állnak ilyen kicsiny kőpiramisok -ovook -, melyeket a mongolok magaslati helyeken emel-tek. Karcsú rudakon szalagok és selymek lobognak, s a

kegyhely tele van áldozati tárgyakkal - érmékkel, konzerv-dobozokkal, cigarettáskartonokkal. A nagy ember szellemeelőtt tisztelegnek ezzel, aki összekovácsolta a nemzetet ésbirodalmat.

íme tehát ilyen harci eszközöket, technikai jártasságot éshitvilágot mondhattak magukénak a mongolok ivadékai,akik 800 körül tábort vertek az Ónon folyó völgyében. Eztkövetően majdnem 400 évig homályban éltek. És ekkor jöttDzsingisz. Nagy-nagy szerencséjükre, hiszen a 12. századvége az utolsó pillanat volt ahhoz, amikor egy ilyenfajtahódító egyéniség fölemelkedhetett. Néhány évtizeddelkésőbb a lőportechnika fejlődése a nomádok hagyományosharci technológiáját idejétmúlttá tette. Dzsingisz tehátéppen időben érkezett ahhoz, hogy a mongolokban rejlőerőket összegyűjtse, mint egy íjász, amikor megfeszítia húrt, hogy aztán kirepítse romboló hatású nyílvesszejét.

* * *

HARMADIK FEJEZET

Egy új nemzet csalóka hajnala

Dzsingisz nagyságra rendeltetett a menny által,mondja a Titkos történet, az utólagos bölcselkedéshatározottságával. Kétségtelenül megvolt a kellőháttere - három becsvágyó kánnal a családfán, akik a mon-golokat a birodalmi lét határához vezették. De Dzsingisz föl-emelkedése korántsem nevezhető törvényszerűnek. Születé-sekor úgy látszott, hogy a mongolok már túljutottakzenitjükön.

1140 körül dédapja, Kabul törzsfőnök "minden mongo-lok uralkodójává" lett, és az első volt, aki fölvette a káni ran-got. Az ő irányítása alatt létrejött egység bevonta a törzsinépet Ázsia politikájának tágabb világába (melynek főbbszereplői a mellékelt térképen láthatók). A mongolok fő rivá-lisa egy másik, ugyancsak fölemelkedőben levő hatalomvolt délen; az a királyság, melyet rendszerint Csínként(Arany) emlegetnek. Nevét a Dzsürcsi-dinasztia után kapta,mely egy évtizeddel korábban mandzsúriai törzsként gyorsés ragyogó hadjárattal foglalta el Észak-Kínát. Fél szemmela szomszéd vetélytársat figyelve a Csin Államnak biztosítaniakellett az északi határvonalát. Kabul és mongoljai állandófenyegetést jelentettek. A Csin uralkodó, Ho-lo-ma alkutajánlott Kabulnak. Kabul megkockáztatott egy utazástCsungtuba (Középső Főváros); (a csinek székvárosát későbbPekingnek nevezték), hogy a feltételekről tárgyaljon. Termé-szetesen nagy mennyiségű ajrag elfogyasztására került sor.A szeszgőzös lakoma vége felé Kabul elég oldottnak érezte

magát ahhoz, hogy áthajoljon az asztal fölött, és megcsavar-gassa az uralkodó szakállát. Ho-lo-ma udvaroncai igencsakfölháborodtak ekkora szabadosság láttán. A megállapodáselmaradt. Kabult mint hivatalos vendéget békében útjárabocsátották, fölmálházták ajándékokkal is, de a császárgenerálisai úgy vélték, jobb, ha ezt az iszákos és megbízha-tatlan törzsfőnököt móresre tanítják. Elfogására csapatotküldtek. Kabul elmenekült a Góbi sivatagon át, de az inci-denst egyik oldal sem feledte, s egyik sem bocsátott meg amásiknak. A Csinek számon tartották Kabul sértését és sajátkudarcukat, hogy elszalasztották az alkalmat ennek apimasz nomádnak az elfogására.

így tehát egy mongol vezér beleavatkozott a nagypoliti-kába, történetesen egy olyan ügybe, amely csaknem 2000éven át meghatározta Közép-Ázsia politikáját - a letelepül-tek és a vándorlók, a nomádok és a földművelők, Bel-ső-Ázsia sztyeppéinek és Ázsia társadalompolitikai alapját sKína bonyolult kapcsolatrendszerét. Az első nomád biroda-lom felemelkedése, azaz Kr. e. 300 óta e kétfajta életmódvalami lázálomszerű házasságban élt egymással összezárva;szükségből egymáshoz láncolva, gyűlölettől szétválasztva;mindkettő felsőbbrendűnek tekintette magát, és megvetés-sel nézett a másikra.

A nomádok szemében a saját életmódjuk azonos volt adicső szabadsággal, míg a gazdálkodókat földtúró férgek-nek tekintették, mindenesetre kevesebbre becsülték őket,mint a lovakat. Kína értéke számukra nem kultúrájában rej-lett, hanem anyagi javaiban: fémben, selyemben, fegyver-ben és teában (vagyis olyan materiális dolgokban, amelyeka 10. században a nomád élet részévé váltak, s amelyekmindmáig a részét képezik). Ha a kereskedelem hozza azárucikkeket, rendben van, ha nem, akkor jön a rablás. Áma szerzésnek is megvannak a maga veszélyei. A nomád lélekakkor érezte magát biztonságban, ha a hagyományos élet-mód páncélja védelmezte. De nyomban sebezhetővé vált,ahogy a Góbin túli fényűzés rabul ejtette.

A kínaiak - legyen az uralkodó, mandarin, kereskedő,tudós vagy szolga - úgy tekintettek saját ősi, kifinomultmódszereikre, mint az igazi kultúra alapjára, míg a nomádo-kat egyszerűen barbároknak, a mohóság és a romboló érzé-kiség megtestesítőinek látták. Hasonló jelzőket használtak atörténészek csaknem 2000 éven át; eszerint a nomá-dok rendszerint kiéhezett farkasok, kapzsik, telhetetlenek,fukarok, erőszakosak, brutálisak, megbízhatatlanok. Egy1. századi író így összegzi a barbárokról kialakult kínai véle-ményt: "Bölcs uralkodó fenevadaknak tekinti őket, nem állszóba velük, és nem igázza le őket... Földjeiket nem műve-lik, és lehetetlen alattvalóként kezelni őket. Ennek folytánmindig is kívülállónak tekintendők, sohasem barátnak...

Büntesd őket, ha közelednek, és tartsd őket szemmel, havisszavonulnak!" Kereskedni természetesen csak akkorszabad ezekkel az alacsonyrendű alakokkal, ha lovak beszer-zéséről van szó, melyekkel le lehet győzni őket. Ám ezt akapcsolatot soha nem illették olyan civilizált kifejezéssel,mint "kereskedelem". A nomádok sarcot ajánlottak fel, akínaiak kegyesen "ajándékokat" adományoztak. Közöttükbármiféle feltételezett kapcsolat az illúziók világába tartozott.

Kína egymást váltó királyságainak és császárságainakvezetői évszázadokon át küszködtek a "nomádkérdéssel" ésaz északi határvidék instabilitásának problémájával, különö-sen a Sárga-folyó kanyarulatában fekvő cserjés és sivatagosvidék, az Ordosz védelmével. A kérdés az volt, hogyan lehetaz agressziónak leghatékonyabban gátat vetni: csillapítással,tárgyalással, konfrontációval vagy megszállással? Biztosmegoldás nem kínálkozott, hiszen nyomásgyakorlás eseténvégül mindig a nomádok kerültek előnyösebb helyzetbe. Azagrártársadalmakat fel lehetett dúlni, a nomád életformátazonban nem. A nomád hadseregek szétoszlottak, mint afüst a puszta fölött, majd újra összeálltak és visszatértek,amikor a helyzet éppen nekik kedvezett.

Elvileg az egyik lehetőség az volt, hogy a behatolástmegakadályozzák. Kr. e. 300 körül kezdődött azoknaka falaknak a kiépítése, amelyek agyagtégla védőgátjaikkala vetélkedő kínai államokat egymástól elválasztották, samelyek az adott korban a világ legkidolgozottabb védelmirendszerét alkották. Számos alkalommal előfordult, hogyvalamelyik új és erős királyság uralkodója kisebb falakkalegészítette ki a "nagy fal" rendszerét. A falmaradványokszámos helyen ma is nyomon követhetők. Az egyik legré-gebbi falszakasz a Góbi sivatag déli részén húzódik, ott,ahol keményen ledöngölt földmagját útként használták.A fal Belső-Mongólián, Paotou városa mellett vezetett.Egy másikat maguk a csinek építettek, s ez Északkelet-Mongólián halad át. Sok térképen szerepel mindkettő,azzal a megjelöléssel, hogy "Dzsingisz kán fala", jóllehet azépítkezés jóval megelőzte Dzsingisz korát. Ezeknek a fal-rendszereknek a maradványai elszórtan ma is láthatókÉszak-Kínában. Keresztülfutnak a sivatagon, elválasztják abúzamezőket, többnyire egészen lepusztultak, valójábanazonban úgy festenek, mintha a talaj részét képeznék.Kivétel ez alól a mai nagy fal, melyet a 16. században márkőből építettek, a sürgető ősi igény utolsó és legnagyobbmegjelenítéseként.

Meglepő módon azonban a monumentális építménygyakorlatilag nem volt alkalmas arra, hogy féken tartsaa nomádokat. A hegycsúcsokon és völgyeken pompásanvégigkígyózó nagy fal rendszerét soha nem ostromoltákmeg, és ily módon semmiféle támadást nem tudott vissza-

verni. Számos egyéb célra azonban kiválóan alkalmas volt:megemelt fölvonulási útvonalnak a katonai egységekszámára; határterület-jelzőnek, mellyel a parasztokat kordá-ban lehetett tartani és adót lehetett kivetni rájuk, s mindezentúl akadt még egy funkciója: bizonyította, hogy az éppenhatalmon lévő uralkodó nagyszabású tervek végrehajtásá-hoz hatalmas erőket tud megmozgatni és csatasorba állíta-ni. A nagy fal tehát hatalmi jelkép volt, legalább annyira az,mint amennyire a modern diktátorok eszköztárában a harcirepülőgépek és a fényűző paloták presztízskérdésnek számí-tanak.

Az építmény ugyanakkor egy ősrégi előítélet jelképe isvolt; afféle mentális "nagy falként" szolgált, mely a civilizációhatárvonalát volt hivatva jelezni. A Kr. e. 2. századi törté-nész, Ssu-ma Csien szavaival élve: "a falon belül vannakazok, akik a házat tető alá hozták, míg kívül a barbárok".A nomádok - minden erény és józan emberi értelem antité-zisei, a kultúra rettegett ellenségei - szó szerint a civilizációpalánkjain kívül helyezkedtek el. A barbárok elleni harc azadott uralkodó tehetségének a próbaköve volt, hatalmánaklegitimációjául szolgált, a fal pedig külső és jól látható jelevolt mindenre elszántságának.

Végtelenített küzdelem volt ez, hiszen egyetlen politikaikoncepció sem bizonyult tartósnak. Végül azok a nomádtörzsek és vezetők kerültek hatalomra, akik fittyet hánytak aszerződésekre, portyázó seregeikkel körülvágtázták a fal-rendszert, s az újonnan meghódított területekről a földmű-velőket visszaszorították saját mezőgazdasági területeik köz-pontjába. Sőt olykor áthatoltak a falakon, városokatfoglaltak el, megesett, hogy uralkodócsaládokat döntöt-tek meg, s helyettük saját dinasztiát alapítottak (ahogya Dzsürcsik tették), egészen addig, amíg őket is meg nemrontotta és nem urbanizálta az olyannyira irigyelt civilizáció,cserébe viszont ugyanolyan rögeszmésekké váltak, mintelődjeik a "nomádproblémával" szemben.

Mivé vált a démon, amikor átjutott a falon? Mágikusátalakuláson ment át. Amint a falon belülre került, többémár nem démon volt, hanem kínai uralkodó. Belső jelenlétenem a nomád katonai erőnek, hanem Kína hatalmának azigazolásává vált, annak bizonyítékává, hogy Kína a legelvete-mültebb démoni erőket is képes civilizálni. Dzsingisz magais elszenvedte azt az átalakulást, amitől tartott, amikor (kínaiszemszögből nézve) tőrőlmetszett barbárból teljes harcidíszbe öltözött kínai dinasztiaalapítóvá vált. ugyanaz azátváltozás volt ez, amelyen a Csin uralkodó, Ho-lo-ma ko-rábban keresztülment, amikor Kabul kán az 1140-es évekelején meglátogatta őt. Generálisai ezért érezték olyan sú-lyos sértésnek Kabul pimasz gesztusát, és ezért várták türel-metlenül a napot, amikor bosszút állhatnak.

A vérbosszúnak Kabul utódja, Ambakaj esett áldozatul,miután a tatárok fogságába került, akik ebben az időszak-ban Csin vazallusai voltak. Más körülmények között váltság-díj ellenében visszaengedték volna övéihez, a tatárok azon-ban éltek az alkalommal, hogy Csin uralkodójuk kedvébenjárhatnak, és Ambakajt kiszolgáltatták a kínaiaknak. A fog-lyot groteszk és hátborzongató módon végezték ki; egyfából készült szamáron keresztre feszítették. Ambakaj utolsóüzenete, melyet elfogása pillanatában hátrahagyott, harcrahívó kiáltásként szállt örököseihez:

"Míg öt körmötök el nem vásik,mind a tíz ujjatok el nem kopik,ne szűnjetek bosszút állni,ne szánjátok, ki megsértett."

Kutula, Dzsingisz dédunokája adta meg a választ, rajtaüté-sek sorozatát hajtva végre a tatárokon és a Csinen, s ezzelegyfajta mongol Herkulessé vált. A róla szóló történetekbenhangját mennydörgéshez, kezét medvemancshoz hasonlítot-ták. Minden étkezéskor megevett egy birkát, s a legerősebbembert is úgy terítette le, mint egy nyílvessző. Az erő azonbanönmagában nem biztosíték a győzelemre. 1160 körül,kevéssé ismert körülmények között a Csin Állam vereségetmért a mongolokra. A törzsek ismét vezető nélkül maradtak.Memzeti mivoltuk került veszélybe.

A mongolok néhány évre teljes anarchiába süllyedtek. Ezvolt a legsötétebb időszakuk. Két generációval később a Tit-kos történet, Dzsingisz dicsőségét fényezve, így idézi fel eze-ket a nehéz éveket:

"A föld felszíne magába fordult,És az egész nemzetet viszály szabdalta szét."

Ebben a kaotikus, nyomor sújtotta világban volt egy rövidideig uralkodó törzsfőnök, akit Jiszügejnek hívtak; ő volta jövőbeli Dzsingisz kán apja. Még a Titkos történet - amelyegyébként előszeretettel taglalja Dzsingisz családjának fejlő-dési szakaszait - sem nevezi őt kánnak. Viszont ő volt Kabulkán unokája, azé a káné, aki megtekerte a Csin uralkodószakállát, és aki saját nagycsaládjában, a bordzsiginokébanvezető szerepet töltött be. Mivel e kiterjedt családok nemze-dékről nemzedékre fejlődtek és szétváltak, kevés olyanakadt, amely hosszú időre megőrizte volna identitását. Áma bordzsiginok 150 éves múltra tekinthettek vissza, az emlé-kezet és a legendák homályába vesző időkre, amikor ők al-kották az öt törzs egyikét. Ezen másfél évszázad alatta bordzsiginokról tizennyolc újabb törzs ágazott le, ők azon-ban így is megőrizték identitásukat, akárcsak egyfajta királyicsalád. (Még ma is akadnak, akik bordzsiginnak vallják ma-

gukat, s e tendencia különösképp a kommunista rendszerösszeomlása után erősödött föl.) Jiszügejt feltehetően arrólismerték, hogy járja a sztyeppét, és az északi hegyek erdei-ben vadászik, Szibéria határvonala mentén.

Fiatal korában Jiszügej mindent megtett sanyarú körül-ményeinek javítására - képletesen szólva mintákat szőtta nomád életforma szövetébe, mely minták később igenfontosnak bizonyultak. Elsődleges célja volt, hogy szilárdszövetségeket hozzon létre. Az egyik ilyen lehetséges szövet-séges egy török törzs, a nyugati szomszédságban élő kereitvolt, melynek homályos története néhány különös mellék-ágba torkollott.

1180 körül a kereitek csaknem két évszázad óta névlege-sen keresztények voltak. Két kereit törzsfőnök, apa és fiaugyanazt a latin-görög keresztény nevet viselte: MarcusKüriákosz. Kereszténységüket egy ma már jobbára elfele-dett eretnek szektának köszönhették, melyet az 5. századinesztorianus pátriárka után neveztek el. Nesztoriosz pátriár-kát egyházi átokkal sújtották, azért, mert egyenlőségjelet tettKrisztus isteni és emberi mivolta közé. Ez valójában aztjelentette, hogy ellenezte a Szent Szűz Theotokosz kultuszát(Istenszülő szerepét), s ezzel, a vádak szerint, kompromit-tálta a kereszténységet. A formális megbélyegzés, a kiátko-zás nem vetett véget a nesztorianus eretnekségnek. KövetőiPerzsiába menekültek, és ettől kezdve meglehetősen jól bol-dogultak; kelet felé Kínáig és Közép-Ázsiáig terjeszkedtek,ahol számos törzset megtérítettek, közöttük a kereiteket is.Mérv metropolitája 200 ezer emberről beszélt, akiket1009-ben megkereszteltek. Ez eléggé valószerűtlen állítás,de e jócskán eltúlzott számadat alapozta meg, legalábbisrészben, azt a meglepő, ám a keresztény világban tartósanfönnmaradó híresztelést, miszerint Közép-Ázsiában él egykeresztény király, akit később Európában János papkéntkezdtek emlegetni. A híresztelést 1145-ben elsőként föl-jegyző német püspök szavai szerint János pap a HáromBölcs Ember leszármazottja volt, és szükség esetén készenállt, hogy megsegítse a nyugati kereszténységet. Későbbaztán az eretnek keresztény szektának ez a kiszínezett beszá-molója és a közép-ázsiai megkereszteltekről szóló homályosmese Európa-szerte elterjedt. Különösen azután, hogy akeresztényeket a Szentföldről a muzulmánok a 13. századelején elűzték, és szükség volt valamiféle kapaszkodóra; egyolyan reményforrásra, mely szerint János pap seregei fosz-togatások közepette nyugat felé tartanak, hogy megment-sék Jeruzsálemet. Egy fosztogató sereg valóban közeledettEurópa felé, ám ez nem János pap serege, hanem Dzsingiszmongol hada volt.

A kereitek akkori vezérét Togrulnak hívták (a név törökülsólymot jelent). Mozgalmas életút állt mögötte; gyerekkorá-

ban kétszer elrabolták, de váltságdíj ellenében kiszabadult,majd felnőttként számos nagybácsit lemészárolt, hogy biz-tosítsa a maga számára a trónt. Az 1160-as években aztánalighanem valamelyik bosszúszomjas rokona elől menekü-lésre kényszerült. Jiszügej segített neki visszaszerezni a veze-tést a törzs élén. Nem tudjuk, pontosan hogyan történt, deaz eseményekben minden bizonnyal szerepet játszott a had-sereg is, mintegy Jiszügej hatalmának biztosítékaként.Togrul és Jiszügej szövetségre léptek, esküvel fogadott test-vérekké váltak, s ez a körülmény később különösen nagyjelentőséget kapott a mongolok fölemelkedésében.

Egy véletlen találkozás változtatta meg Jiszügej életénekfolyását - és a világ menetét is. Egy napon az Ónon partjai-nál solymászott, amikor egy lovas férfit vett észre, aki egyteve vontatta kétkerekű kocsit kísért; gazdag feleségek utaz-tak így. Elképzelhető, hogy Jiszügej fölismerte a férfit;Csiledü volt az, a szomszédos merkit törzs főnökének a fia,aki az északnyugati erdőkben élt. A Titkos történet szerint akocsiban utazó fiatal nő pillantása megigézte Jiszügejt -tény, hogy a férfi nőtlen volt, az asszony pedig gyönyörű.Mi több, a nő ruházata arról tanúskodott, hogy olyantörzshöz tartozik, amely házasság révén hagyományosana bordzsiginokkal állt kapcsolatban; az ongiratokhoz, akik atatárok országához vezető keleti síkságokon éltek. Jiszügejhazavágtázott, riasztotta két fivérét, és hármasban a lassanmozgó kocsi és kísérője nyomába eredtek. Csiledü a hegylábánál elmenekült előlük, a három fivér azonban üldözőbevette. Csiledünek azonban nem állt szándékában magárahagyni ifjú kedvesét. A hegyet megkerülve visszatért, hogymegmentse a szép hölgyet, aki azonban nyomban fölis-merte, hogy nincs esély a menekvésre. "Nem láttad az arcu-kat? - kérdezte. - Az életedet akarják! Menekülj, mentsdaz életed, s találj új asszonyt! Amíg csak élsz, mindig leszneklányok a kocsik első ülésén!" Amint az üldözők vágtázólovaikon föltűntek, a fiatalasszony letépte magáról ingét, ésodadobta párjának, ezt kiáltva: "Amíg csak élsz, emlékezz azillatomra!"

Csiledü megsarkantyúzta lovát, az üldözők a nyomábaeredtek, mígnem belátták, hogy úgyse tudják elfogni. Akkora három fivér visszafordult, egyikük megragadta a teve kan-tárját, és lassú menetben átvágtak a pusztán a szemrevalózsákmánnyal, Höelünnel, aki röpködő hajfonataival előre-hátra hajlongva, mély bánatban sorsát siratta.

A későbbi források már megfeledkeztek erről az incidens-ről, mintha a szerzők érezték volna, még sincs egészenrendjén, hogy egy asszonyt szerelmetes urától csak úgyelraboljanak, és akarata ellenére arra kényszerítsenek, hogya "hős Jiszügej" felesége legyen. A Titkos történet azonbanhoméroszi erényeket csillogtatva narratív és realista is

egyúttal: hiszen a nőrablás mindennapos cselekedet, a tör-zseknek hagyományos házassági kapcsolatai vannak, amerkitek könnyű prédák, és Jiszügej akciója lényeges moti-vációról gondoskodik a történet későbbi kibontakoztatásá-hoz a merkitekkel való konfliktusban.

Az egyik testvér, Daritaj-otcsigin a zokogó asszonyhozlépett, és azt mondta Höelünnek, hogy hagyja abba a sírást,és felejtse el Csiledüt:

"Most kit ölelni vágyol,Már sok hágón átalhágott,Sóhajtozva kiért sírsz,Sok vízen átkelt.Hívod ugyan, hátra nem néz,Hogy téged lásson.Keresheted, nincs nyoma,Kesereghetsz, hiába!"

Höelünnek így nem volt más választása, a pásztorkodásés a vándorlás, a fosztogatás és a kiszolgáltatottság világá-ban el kellett fogadnia új férjét és védelmezőjét, Jiszügejt.

Hat hónappal később, amikor a tatárokkal folytatottcsetepaté után Jiszügej visszatért az Onon-parti táborba,Höelün azzal a hírrel fogadta, hogy várandós.

* * *

NEGYEDIK FEJEZET

A becsvágy gyökerei

A 19. századi szokásokról készített feljegyzések aztsugallják, hogy Dzsingisz születésének idejénHöelün sátra, melyet a bejárat fölé akasztott íj ésnyílvessző védelmezett a gonosztól, alighanem teljességgelel volt zárva mindenki elől, kivéve a közvetlen családtagokatés egy sámánnőt, aki bábaként tevékenykedett. A sámánnőközelebbről szemügyre vehette az újszülöttet, hogy bizonyoselőjeleket fölfedezzen rajta. Túl nagy képzelőerőre nem voltszüksége ahhoz, hogy a jelekből kiolvassa: a csecsemő erei-ben egy hatalmas vezér vére csörgedez. A Titkos történetbeszámol arról, hogy az újszülött a jobb kezében alvadt vér-csomót szorongatott, amit később természetesen az erőjeleként értelmeztek. A csecsemőt minden bizonnyal vajolaj-jal kenték be, bárány gyapjába burkolták és fabölcsőbehelyezték, melynek oldalára lyukakat fúrtak, hogy alkalma-sint fölszíjazhassák Höelün hátára, ha lóra kell szállnia.

Következett a névadás kérdése. Rabló hadjáratárólJiszügej egy fogollyal tért vissza - egy tatár törzsfőnökkel.A hagyományt követve kisfiát az elfogott ellenségről nevezteel (a fogolyról egyebet nem tudunk; talán váltságdíjellenében visszatérhetett népéhez), és a jövőbeli Dzsingiszkán tatár névvel - a Temüdzsinnel - kezdte meg földipályafutását.

Temüdzsin későbbi sikerei sokakat arra indítottak, hogya névnek jelentőséget tulajdonítsanak. Egyesek szerint a néva temür, azaz "vas" szóból származik, a mai beszélt nyelvitömör dzsam pedig szó szerint "vas út"-at, mai fogalommalélve vasutat jelent, míg a tömörcsin összetétel jelentése:"patkolókovács". Ez az okfejtés Friar Willem Rubruktól, a13. századi flamand utazótól ered, aki Dzsingiszt egy patko-lókovács fiaként említi, további kommentár nélkül. Honnanjöhetett ez a különös ötlet? Nagyon úgy fest, hogy a tolmá-csától, egy párizsi aranyműves fogadott fiától, aki a mongo-loknak dolgozott. A flamand utazó, mint igyekvő antropoló-gus, nyilván föltette a kérdést: mit jelent az, hogyTemüdzsin? Mire a tolmács ötletszerűen így válaszolhatott:"Ó, igen, hát leginkább úgy hangzik: a vas embere..."Rubruk beszámolója kétségtelenül elsődleges információ-forrásnak számít abból a korszakból, amikor a mongol biro-dalom a csúcspontjához közeledett, de a flamand utazóezúttal tévedett. Mivel a név, ahogy említettük, egy foglyulejtett tatár törzsfőnöké volt, a patkolókovács legfeljebb őlehetett volna. De ő nem volt az. A név mongol változatábannincs r hang. Ám a tévedés valamiképpen gyökeret eresz-tett, ahogy az a téves etimológiával lenni szokott. Perzsiábanegy alternatív változat rögzült: Temürdzsin, amibe márbekerült ez a fránya r hang. A két nyelven ismételgetett téve-dés olyan mélyen rögzült, hogy idővel számos könyvben isfelbukkant. Kétségtelenül logikusan hangzik, hogy a világ-hódítót, országok rettegett pusztítóját Vasembernek hívták -mint ahogy Joszif Dzsugasviliből Sztálin, azaz "Acél" lett -,csakhogy ennek semmi valóságalapja nincs.

Hogy mindez pontosan mikor történt, arról a mongoloka mai napig is szenvedélyes vitákat folytatnak. Dzsingiszszületésének általánosan elfogadott időpontja 1162 környé-kére tehető, és ez az a dátum, amihez a hivatalos álláspontmáig is ragaszkodik. A 2002. évi nemzeti ünnepen zászlókhirdették, hogy egy másik különleges alkalom is adódik azünneplésre - Dzsingisz születésének 840. évfordulója.Ennek alapján minden kettessel végződő év a jövőben ürü-gyül szolgál az ünneplésre. Más történészek azonban inga-doznak a Csinek a mongolok fölött aratott, 1160 körül való-színűsített győzelmének dátuma, illetve - Dzsingisznek ahalálakor valószínűsíthető életkorából kiindulva - az 1155és 1167 között lehetséges bármely időpont között. Jelenlegnem állíthatunk bizonyosat - 1162 ugyanúgy elfogadható-

nak látszik, mint a jelzett időszakaszban bármelyik másidőpont.

A szakértők persze nemcsak a "mikor", hanem a "hol"kérdésén is vitatkoznak. A Titkos történet az Onont jelölimeg, közelebbről egy Deliün-boldak nevű helyet. A névjelentése: Lép-dombocska. Az átlagos kívülálló aligha fedezföl összefüggést a lép és egy dombocska között, kétLép-dombocska mégis abban a megtiszteltetésben része-sült, hogy a hős születési helyeként tartják számon.

Az egyik Dadal közelében található, ahhoz a helyhezközel, ahol az Ónon egyik mellékfolyójával, a Balddzsal talál-kozik, 80 kilométerre északkeletre az egyetlen takarosgertábornál Binder közelében. A helyet egy tízméteresszobor zárja le. Dzsingisz szülőhelyéül hivatalosan születésé-nek feltételezett 800. évfordulóján választották ki, 1962-ben.Az évfordulót bélyegkibocsátással és a Tudományos Akadé-mia szimpóziumával is megünnepelték. Mindezt röviddelazután engedélyezték, hogy Belső-Mongóliában elkészülta Dzsingisz kán Mauzóleum. Az ünnepségsorozat és a szo-bor felállítása minden jel szerint egyfajta ellenakció kívántlenni Kína azon kísérletével szemben, hogy hatást gyakorol-jon a mongol nemzeti érzésre. A döntést azonban számosanellenezték, hiszen a szovjet ideológia megcsúfolását véltékbenne fölfedezni. Dzsingisz a szovjet hivatalosságok szemé-ben negatív szerepet játszott, s tekintve, hogy Mongóliacsatlós állam volt, elég kockázatosnak látszott Dzsingiszthőssé kikiáltani. De megérte a kockázatvállalást. A Szovjet-unió épp abban az időszakban szakított Kínával, és egy eset-leges erődemonstráció a Góbi sivatagtól északra egyáltalánnem lett volna helyénvaló dolog. Ám a dolgok egészen más-ként alakultak, talán éppen azért, mert a szoborállítás támo-gatója, Tömör-Ocsir központi bizottsági tag bírálni meré-szelte Mongólia sztálinista elnökét, Cedenbalt. Egy erélyesideológiai fellépés nyomán Tömör-Ocsirt "nacionalista buj-togatásért" és "pártellenes szervezkedésért" félreállították.Egy nyomorúságos északi iparvároskába száműzték mu-zeológusnak, úgy, hogy közben folyamatosan a KGB ellen-őrzése alatt állt, s neve a köztudatba csak akkor tért vissza,amikor 1985-ben tisztázatlan körülmények között megölték.A szobor fölállítását azonban engedélyezték, s ez magas hely-ről származó hallgatólagos beleegyezésre utalt. Ma ez a szo-bor a tóparti pihenőhely első számú turistalátványossága.

A másik rivális hely épp most tárul elém ezen a nyári reg-gelen, amint Binder gertábora fölött egy magaslaton állok,az előző éjszakai világbajnoksági döntő lassan múló vodka-utóhatásaitól kissé meggyötörten. Mellettem egy kisebb kő-rakás, melyet a hegy szellemének tisztelegve hordtak össze.Az Ónon sebes folyású gázlói még félárnyékban, hiszen amögöttem felkelő nap sugarai még nem érték el a kavicsok

fölött csobogó vízfelszínt. A lehető legtisztább kékben ra-gyogó isteni égbolt alatt egy pacsirta és két kakukkmadárszól; más hang nem hallatszik az előttem szétterülő erdő ésfolyó, a legelők s a tó felől, és néma a hegy is, mely ennek atörténelmi rejtélynek a kulcsát őrzi.

Két nappal korábban már jártunk a Lép-dombocskafölött. Úgy festett, mint a legelőóceán bármelyik másikhullámfodra, elütött azonban a többitől a körülötte elte-rülő félelmetes mocsoktenger miatt. Néhány nemzedékkelkorábban Binder a hegy lábánál feküdt. A kommunistahatóság úgy döntött, hogy elköltözteti a települést. Az egészvárost, úgy, ahogy volt, pár kilométerrel arrébb vitték, csak aházalapokat és a konzervdobozhegyeket hagyták ott, minda mai napig. A régi város tőlem négy kilométerre elterülőhalvány árnyékát még mindig láthatom a magaslatról. Ter-mészetvédőknek alighanem szemet szúrna a látvány, de asztyeppének megvannak a maga törvényei. A puszta hatal-mas, nincsenek utak, a csordák szabadon vándorolhatnak,és légszennyeződésnek nyoma sincs. Hát akkor meg miértvesződnének a szeméthalom eltakarításával?

íme tehát a legújabb igénylő, mely Dzsingisz igazi szülő-helyének címére pályázik. És nem is esélytelenül; tisztán tör-ténelmi okokra hivatkozva, melyeket egy a gertábor előttárusított pamfletben foglalt össze Szühbátar professzor, azulánbátori Dzsingisz Kán Egyetemről; mi több, egy nappalkorábban már egy másik, nem kevésbé tekintélyes embertőlis hallottam ugyanezt a verziót.

Lassan emelkedő széles területen haladunk fölfelé,hegyek láthatók a horizonton, amúgy semmi érdekesség,egészen addig, amíg a távolban föl nem tűnik egy sötét fá-ból épített kicsiny ház. A házikó mintha egy tündérmesébőlcsöppent volna ide, apró tornáccal és egyetlen szobácská-val. Ez a miniatűr szibériai dácsa nyilvánvalóan Bátarszámos barátja egyikének volt a nyári lakja. Bátar érdeklő-désére egy hervadt hölgy továbbmutat a halvány nyomvonalmentén. Közben könnyű eső permetez. A befröcskölt szélvé-dőn át különös alak tűnik föl előttünk. Ahogy közelebbérünk hozzá és megkerüljük, kiderül róla, hogy feltűnőenjóképű férfi, túl a hetvenen; rojtos, kifakult inget visel, és egykis, négykerekű kordét húz maga mögött, miközben valamifekete-fehér juhászkutya sertepertél körülötte. A férfiútBadamdasnak hívják, filológus és történész, s harminc évenát, nyugdíjba vonulásáig a Mongol Nemzeti Egyetem pro-fesszoraként dolgozott. Egy bádog tejeskannát húz magaután, melyet a közeli forrásnál töltött meg vízzel. Bátar fel-bukkanását a férfi kommentár nélkül veszi tudomásul;némán a terepjáróba türemkedik, ölében gőzölgő bundájúkutyájával. Bátar fölpakolja a tejeskannát és a kordét. Meg-simogatom a kutyát, s az viszonzásként megnyalja a keze-

met és panaszosan fölnyüszít. Ez merőben új élmény.A pusztai kutyatartás fő célja a farkasok és a tolvajok elret-tentése, így aztán az ebek többsége hatalmas termetű éskegyetlen, s nem tesz különbséget farkas, bűnöző, illetve jószándékú idegen között. Más szóval: a mongol kutyák ter-mészettől fogva emberevők. Némelyik az elhaladó autókat isigyekszik megkóstolni. Ha egy gerhez közelítesz, az elsődolog, hogy kellő távolságból elüvöltöd magad: "Kösse mega kutyáját!" Soha még e találkozás előtt póninál kisebbméretű kutyát itt nem láttam, barátságosat és ijedőst megaztán végképp nem!

Visszatérve az egyszobás dácsába, Badamdas szót ejt aDzsingisz szülőhelyével kapcsolatos kutatásairól. Természe-tesen gyermekkora óta ismeri a Titkos történetet, és olva-sott arról, hogy Dzsingisz az "Ononnál született".

- Amikor Dadalba mentem, hittem abban, hogy Dzsin-gisznek egy ilyen csodálatosan szép vidéken kellett szület-nie, ilyen széles, nyitott térségben. De mára megváltozott avéleményem.

A professzor lóháton az Ónon vidékét oda-vissza sokszorvégigjárta. A Titkos történet azt írja, hogy gyerekkorábanDzsingisz az Ononból fogott halat, így tehát a tábornak afolyóhoz közel kellett lennie. A Dadal közeli hely húsz kilo-méterre fekszik a folyótól, ám a Binder melletti mindösszeöt kilométerre. Emellett Dadal sokkal zártabb. Nincs téra csapatfelvonulásokhoz, márpedig Dzsingisz apja hadsere-get szervezett. Badamdasnak tehát nincs kétsége: az Ónonés a Kerülen köze, vagyis az a síkság, melyet ezen a nyárireggelen a domboldalról láttam, s a szegélyét képező hegy -ez Dzsingisz születési helye.

Amikor a fiú a nyolcadik életévébe lépett, Jiszügej Höelünrokonságában előkészítette Temüdzsin házasságát. A puszta-ságban kelet felé utazva, még mielőtt Höelün közvetlencsaládjához ért volna, találkozott egy a felesége ongirattörzséből való házaspárral. Nekik volt egy lányuk, aTemüdzsinnél egy évvel idősebb Börte, aki éppen eladósor-ban volt. Jiszügej és Dej-szecsen - Dej, "a Bölcs" - a fiúrólközösen megállapították, hogy "Olyan a szeme, mint a tűz,Orcája, mint a napfény" - azaz nagy sorsra rendeltetett. Azegyezség megpecsételéseként Jiszügej otthagyta fiát jöven-dőbeli apósánál, talán azért, hogy megismerhessék a fiú jelle-mét, talán hogy megdolgozzon Börte jövőbeli hozományáért(mely igen bőkezű volt, ahogy később meglátjuk). BúcsúzóulJiszügej meghagyta Dejnek, hogy ügyeljen a kutyáira, mert:"Az én fiam fél a kutyáktól. Rokon! Ne engedd, hogy a fiamata kutyákkal ijesztgessék!"

A nyugati ember most felkapja fejét. Eurázsia jövendőbeli

uralkodója fél a kutyáktól? Valójában itt arról a megkerülhe-tetlen körülményről lehet szó, amit korábban már említet-tem. A mongol kutyák mindig is félelmetesek voltak. Miért islett volna Dzsingisz mentes e normális emberi reflextől, melya Titkos történet szerzőjét éppen emberi vonásával ragadtameg? Hiszen mit is jelent ez? Azt, hogy a hatalmas Dzsin-giszben ugyanolyan emberi szív lakozott, mint bármely át-lagemberben, és ugyanolyan emberi félelmei voltak, mintbárki másnak.

A hazafelé tartó úton Jiszügej egy lakomázó tatár csoport-tal találkozott; a pusztai vendéglátás szabályai szerint megkí-nálták őt étellel-itallal. Mire Jiszügej három nappal későbbhazaért, rosszul lett, sőt haldoklott. Később, amikor leszár-mazottai magyarázatot kerestek a betegségére, a tatárokraterelődött a gyanú. Egyértelműnek látszott, hogy a tatárcsoportnak lehettek olyan tagjai, akiknek hozzátartozói áldo-zatul estek Jiszügej valamelyik korábbi rablótámadásának.Maga Jiszügej nem ismerte fel őket, ők azonban minden bi-zonnyal ráismertek, és kihasználva a bosszúra kínálkozó alkal-mat, italába mérget kevertek. Az is lehet azonban, hogyJiszügej egyszerűen megbetegedett. Mindenesetre még mi-előtt elhalálozott, visszarendelte Temüdzsint Dej táborából.

Höelün ott maradt támasz nélkül, hat kisgyerekkel - há-rom és kilenc év közöttiekkel -, akik közül négy a sajátjavolt, kettő pedig egy névtelen "kisebb feleségtől" szárma-zott. A család - ideértve Jiszügej testvéreit is, akiknek segíte-niük kellett volna sógornőjüket - semmi segítséget nem je-lentett. Addigi világuk, hadisikerekben való reményeik,védőernyőjük egyszeriben eltűnt. A kétségbeesett özvegyetmagára hagyták nyomorúságában.

Höelünnek azonban helyén volt a szíve. Nyájjal ugyan nembüszkélkedhetett, de volt ereje ahhoz, hogy vadászni és gyűj-tögetni kezdjen. A Titkos történet feltűrt szoknyával, "fejdíszétfejébe nyomva", kihegyezett citrusfával ábrázolja, amint aBurkan-kaldun környékén és az Ónon folyó mentén bogyót,vadmeggyet, gyökeret gyűjtöget. Fiai megtanultak kampóshorgot készíteni és hálóval halat fogni.

"Komoly Üdzsin anya vadhagymáns fokhagymán nőtt fiai,Kikből később kánok lettek,Kedves üdzsin anyánakKicsinyei liliomgubót eszegettek,Közben derék, eszes férfiakká serdültek.Szép Üdzsin anyaSzívós csemetéiÉrtek derék fiakká,És a derék fiakFényes eszű, szép termetű

Férfiakká fejlettek."

Semmi kétség, a történetek kissé eltúlozták Höelünanyaisteni kiválóságait, de a szándék világos. Három vagynégy éven át Temüdzsin megtapasztalta, mit jelent a nél-külözés, milyen az, amikor nincs családi, rokoni, barátivédőháló, szűkös az állatállomány ahhoz, hogy elegendőhúsról, tejről vagy egy új ger befedéséhez szükségesnemezről gondoskodjék. Minden bizonnyal azt érezhette,hogy a napi megélhetésért küzdő, kirekesztett vadászók-gyűjtögetők életmódjának brutális csapdájába esett, ésmohón vágyakozott a puszták viszonylagos gazdagsága ésszabadsága után.

Viszont éppen e zord időkben talált rá Temüdzsin a leg-jobb barátra, egy Dzsamuka nevű fiúcskára. A két tízéveslegényke ajándékokat cserélt. Télen a hideg ellen állatbő-rökbe burkolóztak, birka bokacsontjából készült kockákatcsereberéltek, melyekkel a befagyott Ónon jegén játszadoz-tak. Gyerekek és felnőttek máig is szórakoznak bokacsont-ból készült, göcsörtös kockával, melynek mind a hat oldalátállatokról nevezik el. Tavasszal, amikor a sarjadó fű azolvadó hótakaró alól kibújt, Dzsamuka "zengő" nyílvesszőtfabrikált Temüdzsinnek, s egy szarvból készült nyílvesszőtkapott érte cserébe. (A zengő nyílvessző szarvasvadászatnálhasznos, a suhogó hangra ugyanis a nemes vad fölkapja afejét, mozdulatlanul figyel, s ily módon tökéletes célpontulszolgál.) A fiúk kétszer is örök barátságot esküdtek, s eskü-vel fogadott testvérekké - andává - váltak.

A család nehéz helyzetben volt - egyedülálló anya négysaját és két mostohagyerekkel. Aligha meglepő, hogy a kétidősebb fivér, Temüdzsin és féltestvére, Behter között ver-sengés alakult ki. Egy őszön, amikor Temüdzsin tizenhároméves volt, a két fivér összeveszett egy pacsirtán és egy ha-lacskán, melyet Temüdzsin fogott ki. Amikor Temüdzsin azanyjának panaszkodott, Höelün megrótta. Hogyan is gyö-törheti őt ilyen buta dolgokkal akkor, amikor:

"Osztályos társunk csak árnyékunk.Ostorunk csak lovunk farka."

Miért nem tudnak békességben élni egymással? Temüdzsineloldalgott, de belül forrt a dühtől. Maga mellé vette tizenegyéves öccsét, Kaszalt, és felnyilazott íjjal Behter közelébe lopó-zott, aki egy domboldalon épp egy fakó pejlovat figyelt.Temüdzsin hidegvérrel leterítette fivérét.

Más, későbbi források szemérmesen elfeledkeznek erről agyáva és aljas cselekedetről, feltehetően azért, mert a testvér-gyilkosság éppenséggel nem vetett volna jó fényt a jövendőuralkodóra. Kérdés viszont, hogy Dzsingisz, a dalnokok vagy

a Titkos történet összeállítói miért beszéltek róla. Talán két okmiatt. Először is azért, mert a történet éppenséggel azt issugallhatja, hogy lám, a jövőbeli világhódító már gyermekko-rában rendelkezett a győzelemhez és a hatalom megtartásá-hoz szükséges könyörtelenséggel. S ami ennél is fontosabb, atörténet utal arra, hogy ennek az önfejű fiúnak már gyermek-korában mennyi mindent meg kellett tanulnia az életből.

Csupán egyvalaki volt, aki rádöbbenthette, hogy rosszúton jár. Amikor Höelün fölfedezte a rémtettet, hatalmasharagra gerjedt. "Ó, jaj, elvetemültek!" - kiáltott föl.

"Méhem melegéből mikor mohón előtört,Markában vérrögöt szorítva született ez tőlem...Csikaszként, ki fergetegben támad,Elmaradozó kölykeit felfaló anggir-kacsaként...Vaktában ugró baruk-kutyaként...Viselkedtetek!"

A Titkos történet idézi az anya panaszos jajveszékelését, azöreg emberektől átöröklött régi szólamokat, majd újra fölteszia kérdést: hogyan tehették ezt akkor, amikor "osztályos tár-sunk csak árnyékunk". Temüdzsin állítólag világéletében tisz-telte anyját, aki azért használt ilyen perzselő szavakat, hogybelenevelje fiába: a vérbosszú sürgető indulatát az együtt-működés és lojalitás iránti készségnek kell ellensúlyoznia.Temüdzsin jól megtanulta a leckét. Megbánásnak ugyan sohaéletében halvány jelét se adta, de a család együtt maradt, ésKaszar később idősebb bátyja közvetlen segítőtársává vált.

Osztályos társunk csak árnyékunk - ellenségünk viszont annáltöbb. Nem sokkal a testvérgyilkosság után, talán a következőáprilisban a tajcsiutok, a bordzsiginek rokonai megtámadtákHöelün táborát. A támadás okai homályosak; lehetséges, hogya törzsfőnök féltékeny volt az eszes és egyre határozottabbTemüdzsinre, s jövőbeli vetélytársat látott benne. Ha így volt,Behter megölése kétségkívül ürügyet szolgáltatott számára,hogy Temüdzsint bűnözőként üldözze. Mire azonban a tábor-hoz értek, Temüdzsin a két fivérével együtt az olvadó havon átegy szűk völgybe menekült, ahol elsáncolták magukat. "Bátyá-tokat küldjétek ide, a többiekre közületek nincs szükségünk!" -kiáltották a támadók. Temüdzsin ekkor egyedül elmenekült, éselrejtőzött az erdőben. Kilenc napot töltött a vadonban, amikoraz éhség kikergette őt, s ahogy a sűrűségből előjött, egyene-sen a tajcsiutok karjaiba szaladt, akik elfogták és elhurcolták.

Ez az epizód és az ezt követő kalandok részletesen szere-pelnek a Titkos történetben, részint nyilván azért, mert atörténet önmagában is izgalmas, részint pedig azért, mertbetekintést enged a pusztai életbe, és képet ad Dzsingisz jel-leméről. Ő maga minden bizonnyal sokszor elbeszélte a tör-ténetet, és engedélyezte, hogy mások is terjesszék, növekvő

erejét, érettségét és isteni oltalom alatt álló jó szerencséjétigazolva ezzel.

Temüdzsint egy vagy két héten át tartotta fogva a tajcsiutTarkutaj-kiriltuk, akit termete alapján a Titkos történetgúnynevén, "Dagiként" emleget. Lóra nem szívesen ült,inkább kocsin vitette magát. "Dagi" Kiriltuk megparan-csolta, hogy Temüdzsint mindennap más táborban őrizzék.A foglyot nem kötözték meg, de nyakára és csuklójára fábólkészült béklyót helyeztek. Kínában és Mongóliában egészena legutóbbi időkig ezzel a nyak- és kézikalodával vagy hor-dozható pellengérrel korlátozták a fogva tartott bűnözőkmozgását. A béklyóhoz láncot vagy kötelet csatlakoztattak,és a rabot így vezették el.

Temüdzsin kilátásai nem is lehettek volna rosszabbak, debátorsága és egy kínálkozó alkalom a segítségére sietett.Egyik éjszaka egy Szorkan-sira nevű emberhez szállásoltákel, aki a tajcsiutok egyik alávetett törzsének volt a tagja,s nem lelkesedett túlzottan a hájas törzsfőnökért. Két fiánakmegengedte, hogy levegyék Temüdzsinről a kalodát, ígya rab kényelmesebben alhatott. Ez már némi alapul szolgál-hatott egy későbbi barátsághoz, melyről még említéstteszünk.

A következő éjszaka telihold volt: a Vörös Telehold napja,ahogy a mongolok hívják. A tajcsiutok lakomára gyűltek.Képzeljük el az Ónon széles völgyét: elszórtan fák a hegyge-rinceken, a mezőkön lovak és birkák legelésznek, a köralakú sátrak kéményeiből füstkarikák gomolyognak, a jurtákkörül kipányvázott lovak, több száz ember a környező tábo-rokból - vidám, ünnepi forgatag. A tömegben ezen a dél-utánon ott a fogoly Temüdzsin, nyakán és csuklóján kalodá-val, egy "suttyó legény" őrizetére bízva, aki azt a feladatotkapta, hogy vezesse végig a rabot a tömegen, s aki boldo-gan tesz eleget feladatának; egymás után fogadja el azújabb és újabb kör ajragot, s igen büszke, hogy a figyelemközéppontjába került.

Amint a hosszú nyári naplemente fényei elhalványulnak, azemberek - többségük alaposan elázva - a telihold fényébenhazabotorkálnak jurtájukhoz. Temüdzsin kihasználja az alkal-mat. Kitépi a kötelet az őrlegényke ujjai közül, meglendíti ka-lodáját, fejbe vágja vele a kölyköt, és az erdőbe menekül.Háta mögül még hallja a kétségbeesett kiáltozást: "megszö-kött a fogoly!", és tudja, hogy hamarosan a nyomában lesz-nek. Nincs idő a tétovázásra, főleg nem a telihold fényében.Ám ott a folyó, az Ónon. Lerohan a partra, vízbe veti magát, sahogy a Titkos történet írja: ráfekszik "háttal a víz folyására,nyakra való béklyóját a víz folyására bízza, arca pedig szaba-don marad".

üldözői az erdőt kezdik kutatni, kivéve azt az embert, akitörténetesen a folyóparton tart hazafelé. Szorkan-sira az, akinem vesz részt az embervadászatban. MegpillantjaTemüdzsint. Meglepetésében ezt mormogja:

"Éppen mert ilyen fortélyos vagy, meg mertOlyan a szemed, mint a tűz,Orcád meg, mint a napfény,tajcsiut testvéreid azért irigykednek rád ennyire. Csakmaradj így! Nem árullak el."

Aztán látva, hogy az üldözők közelednek, feléjük fordul, smegtudva tőlük, hogy folytatni akarják a keresést, késleltetnikezdi a dolgokat. Azt javasolja nekik, hogy ki-ki újra vegyeszemügyre a már vizsgált helyeket, aztán mindenki térjennyugovóra, másnap majd folytatják a kutatást. Amikora többiek eltűnnek, Szorkan-sira suttogva így szólTemüdzsinhez: "Szájukkal, fogukkal acsarogva jönnek test-véreid. Maradj így, vigyázz csak magadra!"

Az üldözők újra meg újra visszatérnek, Szorkan-siramindannyiszor eltereli őket, mulatva ügyetlenségükön. Ami-kor az erdő és a közeli legelő végre lecsöndesedik,Szorkan-sira azt tanácsolja Temüdzsinnek, hogy várja meg,míg teljesen szét nem szélednek, majd induljon útnak,s keresse meg anyját s testvéreit. "De ha valaki meglátna,meg ne mondd, hogy láttalak!" - teszi hozzá Szorkan-sirabúcsúzóul.

Temüdzsin azonban másként gondolja a dolgot. Igen-csak szorult helyzetben van. Akadályozza még az ormótlankaloda, mely nyakát, csuklóját véresre dörzsölte. Lovagolniígy nem tudna, még akkor sem, ha lenne lova. Gyalogszer-rel nekivágni reménytelen - nem jutna messzire. Egész tes-tében remeg: nemezköpenye csöpög a jeges víztől. Az éjsza-kai levegő fagypont felé közelít. Menekülés közben nagyvalószínűséggel megölnék, még ahhoz is szerencse kellene,hogy élve fogják el. Temüdzsin ezért úgy dönt, hogySzorkan-sira után botorkál, lefelé a folyó mentén, s megke-resi a jurtát, ahol az előző éjszakát töltötte. Megáll, és fülela holdfényben, hogy meghallja a bőrdézsában falapáttalkancatejet köpülő asszonyok ismerős neszezését, amintéjszakába nyúlóan készítik az ajragot.

Meghallja a hangot, megtalálja a sátrat, és belép.A remegő és jeges víztől csöpögő szökevény látványátólSzorkan-sira rettentően megrémül, hirtelen átfut az agyán,mi lesz vele, ha az üldözők betoppannak. Azonnal megakar szabadulni Temüdzsintől, bármekkora is a kockázat.

Családja azonban - felesége, két fia és lánya - ugyanúgyvédelmébe veszi a szökevényt, mint az előző nap. Béklyóját

lefeszítik és elégetik. Ruháit megszárítják, a rabot megetetik,majd a jurta mögött, egy gyapjúval megrakott kocsibanelrejtik. Temüdzsin mély álomba zuhan.

Másnap nagy a forróság. A tajcsiutok folytatják az ember-vadászatot; az erdő után most a jurtákat kutatják át, ésvégül Szorkan-siráéhoz is elérnek. Átkutatnak mindent, mégaz ágyak alá is benéznek, majd a jurta mögötti gyapjúskocsikerül sorra. Már éppen azon a ponton vannak, hogyTemüdzsin lábát fölfedjék - ez a részlet alighanem valame-lyik dalnok révén került a krónikába, hogy fokozza a feszült-séget -, amikor Szorkan-sira megszólal:

- Ebben a cudar hőségben ugyan ki bírná a gyapjú alatt?

A nyomozók kissé elszégyellik magukat, és távoznak.Szorkan-sira megkönnyebbülten fölsóhajt.

- Kevésen múlt, hogy miattad a földig nem perzseltékmindenem - mondja, majd felszólítja Temüdzsint, hogy tá-vozzék. Ezután némi tanakodás, talán még vita is következik-arról, hogy mi lenne a távozás legcélravezetőbb módja.Végül Szorkan-sira biztosítja Temüdzsint, hogy itt a legjobbalkalom a menekülésre, étellel-itallal látja el, és ad neki egyhátaslovat is. Nyerget, tűzrakáshoz gyújtóst vagy íjat azon-ban nem ad hozzá, mert elejét akarja venni, hogyTemüdzsinnel bármilyen nyomra vezető tárgyat találhassa-nak, vagy a szökevény esetleg menekülés közben tüzetgyújtson, netán harcba bocsátkozzék. Temüdzsin a folyómentén fölfelé lovagol, észrevétlenül elhalad az alvótajcsiutok tábora mellett, az Ónon felső folyásánál követi me-nekülő anyja táborának nyomait, és végül rátalál családjára.

Más források a részleteket különböző módon taglalják,mégis a Titkos történet látszik igaznak, mert hihetően tárjaföl azokat a tetteket, amelyek Temüdzsin jelleméből követ-keznek. Temüdzsin tudja, mit jelent szegénynek és számki-vetettnek lenni. Tisztában van a család alapvető fontosságá-val. Tudja, mikor kell cselekedni, és amikor itt az ideje,határozottan rá is szánja magát erre, kötélidegzetű ésfegyelmezett. Fontos az is, hogy fel tudja mérni a lehetségesszövetségest, és becsüli a lojalitást (később emlékezni fogSzorkan-sira fiainak iránta tanúsított, az adott helyzetbensorsdöntő rokonszenvére, s az egyik fiút kinevezi hadvezető-jének). Mire anyja táborába visszaér, minden bizonnyal dúlbenne a harag és tele van bosszúvággyal, de képes úrrálenni indulatain, és mindenekelőtt azon van, hogy visszasze-rezze azt, ami elveszett. A bosszú édes, de csak akkor, haa legalapvetőbb szükségletet szolgálja: a biztonságot.

Ahhoz, hogy ezt megteremtse, több kell, mint bátorság,és több, mint harcászati ügyesség. Az igazi vezetőnek meg-

felelő társadalmi és politikai jártasságra kell szert tennie,vagyis arra, amit karizmának nevezünk. Temüdzsin tizenötéves korában már igencsak jó úton halad afelé, hogy ezta képességet megszerezze.

A Titkos történet egy másik hősi epizód leírásával folyta-tódik. A család pásztorkodik, és van kilenc lova: a megélhe-téshez elég, de ahhoz kevés, hogy gazdagnak mondhassákmagukat. Egy szép napon, amikor Temüdzsin féltestvére,Belgütej a legjobb lovon, egy kopasz farú pej hátán mormo-tára vadászik a tábortól messze, tolvajok jönnek, s a másiknyolc lovat elrabolják. Temüdzsin és a többiek tehetetlendühvel nézik végig a rablást. Estefelé, amikor Belgütej haza-tér, a fiúk azon vitatkoznak, melyikük induljon a tolvajoküldözésére. Temüdzsin, a legidősebb ragaszkodik ahhoz,hogy ő menjen, és el is vágtázik az egyetlen megmaradtlovon. Két napon át követi a tolvajok nyomát a pusztában.

A harmadik reggelen egy nagy ménes mellett egy kancátfejő legényre bukkan, "egy erős és csinos fiatalemberre",akit Boorcsunak hívnak. Igen, ő látta, amint Temüdzsin fakólovait napkelte előtt errefelé hajtották el. A legény ragaszko-dik ahhoz, hogy Temüdzsin ne hajszolja tovább kimerültpejlovát, helyette fölülteti őt egy fekete csíkos hátú fehérlóra, ő maga pedig egy gyors járású pejre pattan, s megmu-tatja, merre mentek a tolvajok. A legény látja, hogyTemüdzsin mennyire kimerült a lovaglástól. Úgy vélitovábbá, hogy a lopás súlyos bűn, és büntetést érdemel.Döntésre szánja magát, bőrtömlőjét és sajtárját hirteleneldobja, s így szól: "Bajtárs, te bizony nagy bajba jutvajöttél hozzám. De a férfiembernek közös a baja. A bajtársadleszek." Nem törődik azzal, hogy visszatérjen a sátrába,és értesítse apját a történtekről. Lóra pattan, és együttelvágtatnak.

Újabb háromnapi üldözés után beérik a rablókat, s a mé-nesben megpillantják az ellopott lovakat. A két bajtárs habo-zás nélkül cselekszik: berontanak a ménesbe, kihajtjáka fakó lovakat, és elvágtáznak. A rablók üldözőbe veszikőket, de csak egyetlen lovas válik ki közülük, akit Temüdzsina nyílvesszejével leterít.

Boorcsu apjának táborához közeledve Temüdzsin nagy-vonalú gesztust tesz. "Bajtárs, nélküled nem tudtam volnavisszaszerezni a lovaimat - mondja. - Osztozzunk meg hátrajtuk! Mondd, mennyit akarsz belőlük?"

Mem, nem, feleli Boorcsu, ő nem így gondolja. Apja gaz-dag, és ő az egyetlen fia. Mindene megvan, ami kell. Azonkí-vül barátságból segített. Nem fogadhat el jutalmat, minthavalamiféle zsákmányról lenne szó.

Amikor a két cimbora visszatér Boorcsu jurtájához,érzelemdús egymásra találás zajlik le apa és fia között.Az apa már teljesen magába roskadt, mert halottnak gon-dolta elveszett fiát. Boorcsu persze jellegzetes kamaszészjá-rással semmiféle bűnbánatot nem tanúsít. Visszajött, itt van,mi a baj? Alapos dorgálás és könnyes megkönnyebbülésután apa és fia étellel kínálja Temüdzsint, majd az apa,Naku-bajan megpecsételi a két fiú szövetségét: "Fiatalokvagytok, vigyázzatok egymásra, egymást többé soha cser-ben ne hagyjátok!" Temüdzsin nem felejti el Boorcsuönzetlen nagylelkűségét, és nem véletlen, hogy későbbBoorcsuból lesz a mongolok egyik legnagyobb hatalmúhadvezetője.

Marad azonban egy beváltatlan ígéret és egy másik, meg-pecsételt szövetség, melyet ideje újra fölfedezni és tartalom-mal megtölteni. Temüdzsin, aki ekkorra betöltötte tizenha-todik életévét, visszatér Dej-szecsen jurtájához, hogyfeleségül vegye jegyesét, Börtét, akivel apja közbenjárásárahét évvel korábban eljegyezték egymást. Börte már tizenhétéves, igencsak érett a házasságra, és szülei, értesülve aTemüdzsin körüli fejleményekről, meglehetősen aggódnak.De most itt az alkalom az ünneplésre.

A Titkos történet semmit nem említ az esküvőről, valószí-nűleg azért nem, mert a szertartás mindenki számára ismertmozzanatokból állt. Mindenesetre nagy esküvő lehetett,hiszen Dej-szecsen gazdag ember volt. A kedvező napot,amikor az ifjú pár "meghajlik a Mennynek", egy sámánnakkellett kijelölnie. A házassági ceremónia megváltozott aztkövetően, hogy a 16. században a buddhizmus teret nyertMongóliában, de az ősi rituálékból elég sok fönnmaradtahhoz, hogy magunk elé tudjuk képzelni a jelenetet. A vőle-gény elegáns díljében hozza magával íját és nyílvesszeit;családtagok formális találkozója; a családfák szertartásosismertetése a családi állapot megállapításához és annakigazolásához, hogy a menyasszony és a vőlegény különbözőtörzsekből való; ünnepélyes belépő Dej-szecsen jurtájába;a Temüdzsinnek szánt új ruhák, egy vadonatúj íj és új nyíl-vesszők bemutatása; kölcsönös jókívánságok; lakoma,melyhez a házasság szilárdságának jelképeként hozzátarto-zik a különösen rágós ürühús elfogyasztása; búcsú, rituálisévődéssel - a vőlegény mindenáron a menyasszony család-jának jurtájában akar maradni, a család azonban csípősélcelődés közepette kivezeti őt a sátorból, mi több, szárítottganéjt (a konfetti nomád megfelelőjét) dobál rá, s aztán azindulás; a menyasszony viszi magával kelengyéjét - ez eset-ben a hozományát -, egy díszes, fekete cobolyköntöst.Pompás ruhaköltemény lehetett: koromfekete prémekbőlkészült, fényes, mint az olaj, az ujja elég hosszú ahhoz, hogyhideg időben a kezet is takarja, s a szoknyarész szegélyea lábikra közepéig ér.

Okkal feltételezhető, hogy eddigre Temüdzsin vágyaiösszhangba kerültek előkelő származásával. Nem késleke-dik, hogy házasemberként és családfőként nyomban tőkétkovácsoljon új státusából. Azonnal útnak indul Belgütejjel,szolgálatkész féltestvérével, hogy fölkeresse Boorcsut, ésmegnyerje őt jobbkezének. Most már tehát saját családjával,két esküvel fogadott testvérével és egy másik mongoltörzzsel, Höelün népével, az ongiratokkal is számolhat. Detovábbi segítséget is szerezhet, s tudja is, hová kell fordul-nia. Temüdzsin születése előtt apja esküvel fogadott testvériszövetséget kötött Tooril Onggal, a kereitek kánjával, aki ek-kor már "tízezreknek", vagyis két hadosztálynak parancsolt.Befolyása Közép-Mongóliától - főhadiszállása a Tola folyó-nál, a mai főváros, Ulánbátor környékén volt - egészen akínai határig, a Góbi sivatag déli szegélyéig terjedt. Íme, egyember, valódi hatalommal a kezében.

Azzal biztatva saját magát, hogy apám esküvel fogadotttestvére, "majdnem olyan, mintha az apám lenne",Temüdzsin maga mellé veszi fivérét, Kaszart és féltestvérét,Belgütejt, s útnak indul, hogy új szövetségest találjon. De mitörténik, ha Tooril Ong kán mégse így gondolná a dolgot?

Temüdzsinnek eszébe jut valami, ami meggyőző erejű lehet:Börte hozománya, a koromfekete cobolyköntös.

Helyes a számítása. Tooril Ong kán először nem válaszol,amikor Temüdzsin az apjával kötött szövetségre emlékeztetiőt. Ám az ajándék megteszi hatását. Tooril így szól:

"Fekete coboly dakuértFéktelen felbomlott népedFürgén összeterelem."

Röviddel ezután, valószínűleg 1184-ben - Temüdzsinekkor nagyjából húszéves - újabb visszavonulás, majd újabbsiker következik.

Temüdzsin megerősödésének híre eljut az erdőlakómerkitekhez. Temüdzsin anyját, Höelünt a merkitek törzsfő-nökének testvérétől, Csiledütől rabolták el, aki időközbenmeghalt. Most viszont eljött az ideje a bosszúnak, mielőttTemüdzsin túl nagy hatalomhoz jutna, vélik a merkitek.Ehhez azonban nagyszabású hadműveletre van szükség,amelyhez az embereknek két-három hétre ott kell hagyniuknyájukat, hiszen a merkitek jó háromszáz kilométerrelészakra táboroznak, a Szelenga folyónál, amely a maiOroszországot és Mongóliát elválasztja. A roham röviddelhajnal után veszi kezdetét; Temüdzsin családja egy szélesvölgyben, a Kerülen forrásvidékén táborozik - az egyetlenvölgyben, amely Burkan-kaldun felé vezet; a völgyben, mely

legelőkön keresztül az erdőből ereszkedik alá a fűzfákkalszegélyezett folyópart irányába; a völgyben, melyen ma iskeresztül kell vágnia annak, aki a hegyet szeretné megláto-gatni. A paták dübörgésére egy öreg szolgálóasszony ébredföl elsőként, s kétségbeesett kiáltásokkal riasztja a többie-ket. Höelün fölkapja ötéves kislányát, Temülünt, és a fiatalférfiakkal együtt a folyó felső szakasza mentén, majd a kéthegy közötti hágón keresztül a Kaldun erdős szegélye felémenekül. A hegygerincet, melyet Küszöbnek neveznek, aTitkos történet nem találja említésre méltónak, mivelkönnyűszerrel át lehet lovagolni rajta, jóllehet szekerekkel(vagy akár autóval, ahogy a 17. fejezetben látni fogjuk) márbajosabb a közlekedés. Csak Börte és az öreg szolgáló,Koakcsin anyó maradnak lovak nélkül. Koakcsin betusz-kolja Börtét egy fedett ökrösszekérbe, s valószínűleg aKüszöb felé tartanak, amikor a merkitek vágtázva utolérikőket, és Temüdzsint követelik. Ez az ő jurtája, mondjaKoakcsin anyó, de hogy Temüdzsin hol van, arról fogalmasincs. Végtére is neki csak az a dolga, hogy a birkanyírásnálsegédkezzék, úgy fest, hogy a merkitek beérik ennyivel, ésodébbállnak, de ekkor megreccsen a szekér fatengelye.A merkitek megint összegyűlnek, fürkészik, mi történt aszekérrel. Birkagyapjú? Nem valószínű. Gyerünk, fiúk, néz-zük meg közelebbről! Fiatalemberek ugranak le lovaikról,bekémlelnek az ernyős kocsiba, s lám, egy előkelő nő ülodabent. Két férfi kiparancsolja őt a kocsiból, őt is és a szol-gálót is nyergükbe emelik, és továbbrobognak Temüdzsinfelkutatására a Burkan-kaldun tiltott ösvényein, átverekedvemagukat a síkságok és erdők mocsarán, mely elég mély ah-hoz, hogy akár egy medvét is csapdába ejtsen. Végül fölad-ják a küzdelmet, és foglyaikkal visszavonulnak. "Bosszúnkatmegálltuk" - mondják egymásnak, és elindulnak vissza azegyhetes, hazafelé tartó úton. Végül pedig Börte nagy-asszonyt Csiledü öccsére, Csilger-bökőre bízzák.

Temüdzsin mindeközben megbújik a vadonban, szarvas-nyomokon lopakodik, melyeket gyermekkora óta jól ismer,s az alacsonyabb lejtőket borító szúrós nyírfaágakból készítmagának éjszakai menedéket.

Három napon s három éjen át bujdokol, s amikor anegyedik nap reggelén úgy látja, hogy tiszta a levegő, előbú-jik rejtekéről, és öklével mellét verdesve hálaimát monda túlélésért. Később legalábbis így emlékezik életének errea kalandjára. Szabadon teheti, hiszen senki más nem voltmellette, aki másként mondaná el a történetet:

"Bőrömet ím, megmentettem,Békós lóval szarvasnyomon lopakodtam,SzilfavesszőbőlSzárnyékot raktam össze,Burkan hegyén bujdokoltam,

Burkan-kaldun tetűnyi életem megóvta.Egyetlen életemért rettegve,Egy szál lóval jávornyomon nyargalásztam,Kunyhót raktam nyírfaágból,Kaldun-Burkan tetűnyi életem megóvta."

Jóllehet minden hegy szent, Burkan-kaldun, a hegyekhegye különleges tiszteletet érdemel. Temüdzsin megeskü-szik, hogy Burkan-kaldunnak ezentúl minden reggel áldoza-tot mutat be, és mindennap imát mond hozzá: "Ezt ivadé-kaim ivadékai is jól véssék eszükbe!" - teszi hozzá, majdszembefordul a nappal, övét nyakába akasztja, süvegétkezében lógatja, öklével mellét verdesi, kilencszer leborula nap felé, s végül letérdepelve állati zsírral és ajraggal kenimeg a földet.

Persze az is lehet, hogy semmi ilyesmi nem történt.Lehet, hogy miután megalapította birodalmát, utólag éreztefontosnak, hogy élénk színekkel fesse le túlélése történetét,és hangsúlyozza az isteni jogot, melynek alapján uralkodik,mint ahogy a kínai császárok állították magukról, hogy az"Ég akaratából" uralkodnak. Csakhogy az utóbbiak "man-dátuma" rendszerint csak azután vált nyilvánvalóvá, hogy azadott dinasztia hatalomra került. Dzsingisz egy lépésselmegelőzi őket, amikor azt állítja, hogy az Ég akarata mindigis mellette állt, már a sikerek előtt is; már akkor, amikor ahegyek között "tetűnyi életét" élte. Jobb helyszínt nem isválaszthatott volna állításához. A hegyet mindig is szentkatedrálisnak tekintették a mongolok. Magától értetődővolt, hogy Dzsingisz uralkodóként e katedrális főpapjakéntkívánta láttatni magát, és ifjúkori énjét is ehhez a szerephezpróbálta igazítani.

Ez nem pusztán politikai hozzáállás kérdése volt. Biztosvagyok abban, hogy szívvel-lélekkel hitt is ebben. Hogyanés miért történt mindez, azt nem tudta felfogni, de ez a rej-tély lényének részévé vált, azokkal a különös vallási ele-mekkel együtt, melyekkel kapcsolatba került, s melyekérta mai napig is tisztelet övezi őt. Ez hozta létre benne asajátos kettősséget: egyfelől a kiválasztott vezér, az egyesí-tő, a világhódító erőszakosságával minden eszközt megen-gedhetőnek tart, hogy a Menny akaratát véghezvigye, más-felől viszont a hétköznapi ember szerény, félelemmelvegyes alázatával veszi tudomásul kiválasztottságánakmegmagyarázhatatlan tényét. Ebből fakad a rombolásés alkotás örvénylésének ellentmondása, a kegyetlenségés nagylelkűség ellentmondása, amiből Dzsingisz karakte-re összeáll.

A Titkos történet köntörfalazás nélküli beszámolóibólítélve Dzsingisz népe a Burkan-kaldunon végbementrevelációt szó szerint értette. A Titkos történet első monda-

ta kimondja, hogy Dzsingisz "az Ég rendeléséből született".Ez volt az a hit, mely karizmával ruházta fel őt, és ezadott ösztönzést társainak, családjának, tisztjeinek és alatt-valóinak.

Temüdzsinre most az a feladat vár, hogy kiszabadítsaBörtét. Ahhoz az emberhez fordul, akit "Fejedelmi Atyjának"nevezett, Tooril Ong kánhoz, és nem kell csalódnia. Talánnem ígérte meg korábban Tooril Ong, hogy segíteni fogTemüdzsin népét újraegyesíteni? íme, most beváltja szavát:

"Most coboly dakuért cserébeMerkitek írmagját is kiirtva,Megmentem Börte-üdzsinedet,Fekete coboly dakuért cserébe,Felkoncolva minden merkilet,Felséges Börte asszonytFényes trónjára visszahozzuk ketten."

Tooril Ong elküldi két lovashadosztályát; ehhez társulTemüdzsin saját kis serege, és további segítséget kér gyer-mekkori, esküvel fogadott barátjától, Dzsamukától. Koráb-ban neki is meggyűlt a baja a merkitekkel, amikor fogsá-gukba került, és szolgaságra kényszerítették, míg meg nemszökött, és vissza nem talált a szabad életbe. Dzsamukamost saját törzsének főnöke, aki alig várja, hogy bosszút áll-jon a merkiteken, és alig várja, hogy segíthessen barátjának,fölesküdött fogadott testvérének. Újabb két lovashadosz-tállyal támogatja a hadjáratot, és részletes üzenetet küldvissza Temüdzsinnek, hol és mikor találkozzanak a csapatok.

A Titkos történet szerzője a következő fejlemények leírása-kor nagy gondot fordított a pontosságra, hiszen az esemé-nyek a jövő számára értékes leckéül szolgálnak a hadviselésalapjairól. A három hadsereg a Hentij hegynél, a mongolhaza szívét alkotó hegyek s völgyek kusza találkozásánálegyesül. Tooril Ong a nyugat felé folyó Tolánál, a mai Ulán-bátor közelében táborozik, majd két hadosztályával 160 kilo-méternyire északkeleti irányba vonul a folyóvölgyön fölfelé, sátvág a Kis Hentij 2500 méter magas hegygerincén. EközbenTemüdzsin és csapata a Kerülen mentén halad fölfelé, s ígyéri el ugyanazt a hegyláncolatot. A két hadsereg egyesül,majd egy széles völgyön leereszkedik észak felé, a Szelengafolyó irányába. Itt találkoznak Dzsamukával és seregével.

Dzsamuka már három napja vár rájuk, és bosszankodik -minden oka megvan rá!

Ez nem a széles sztyepp. Itt, a Hentij szívében a legelőkethegyek szegélyezik. Durva becslés szerint egyetlen ló eteté-séhez havonta mintegy 40 ezer négyzetméternyi legelőrevan szükség. Dzsamukának két hadosztálya van. Habár

egyetlen hadosztály névleg tízezer emberből áll, valójában akatonai egység létszáma nem haladja meg a 3000 lovaskatonát. Itt óvatos becslés szerint hatezren lehetnek, min-den egyes katonára két vagy három tartalék lovat lehetszámítani - összesen tehát 15 ezer ló lehet. Naponta átlago-san a lovak 200 ezer négyzetméternyi füvet legelnek le - ésebben nincsenek benne a völgyben élő családok állatai. Ellehet képzelni Dzsamuka növekvő aggodalmát - több ezer,csatára készülő ember, nehéz körülmények között; aludninem nagyon tudnak, élelemtartalékuk fogytán, nyugtalanokaz otthon hagyott állatállomány miatt, nincs elég legelő, ahelyi családok a tönkremenés szélén állnak. Nem beszélvearról, hogy ekkora haderőt aligha lehet titokban tartani -egy arra tévedő merkit bármikor fölfedezheti őket, és haza-vágtázva riaszthatja övéit. Egyetlen napos késés is veszélybesodorhatja az egész hadművelet gazdasági és stratégiaialapjait. így nem lehet győzelemre jutni, így nincs esély arra,hogy Temüdzsin visszakapja Börtéjét. Érthető tehátDzsamuka felháborodása, s érthető az is, hogy a Titkos tör-ténet - bármilyen kínos is az eset, még magára Dzsingiszrenézve is - nem rejti véka alá az ügy kellemetlen tanulságait.

"Nem ebben állapodtunk meg! - kiáltja Dzsamuka azérkező szövetségesek felé, majd így folytatja: - A mongolok-nak nemde igen az esküjük? Az igen után kullogókatkivetjük sorainkból. Ebben egyeztünk meg."

"Vad vihar vághat, de a gyűlésről -Vagy eső verhet: a találkozásról el nem késünk."

Temüdzsin és Tooril bűntudatosan hallgatja Dzsamukakorholó szavait. Mit lehet erre mondani? Valóban hibáztak.Tooril így válaszol: "A találkozás helyén három nappalkésőbb jelentünk meg, ezért Dzsamuka öcsémnek joga vanbennünket büntetni, korholni."

"Hát ilyen szemrehányások estek a találkozás körül" -zárja le végül az incidens tanulságait a Titkos történet.

Egy héttel később az egyesített haderő -12 ezer embervagy még annál is több - észak felé menetel a hegyen át aBajkál-tó felé, s eléri a Szelenga mellékfolyóját, a Kilkót,melyen túl már a merkitek táboroznak. Éjszaka kelnek át,minden ember a lovával átúszik. A hadművelet túl nagysza-bású ahhoz, hogy észrevétlen maradhasson, és teljes meg-lepetést okozhasson. A Kilko folyó menti halászok, cobolyo-sok, vadászok egész éjjel menetelve már hírül vittékTemüdzsinék érkezését. A merkitek a Szelengán és a folyómentén szétszóródva fejvesztetten menekülnek lefelé.

Temüdzsin természetesen az üldözők között vágtázik, sBörte nevét kiáltozza. Börtét, mint értékes túszt, külön kocsin

szállítják. A fiatalasszony meghallja férje kiáltásait, leugrik akocsiról, futva közelít, megragadja Temüdzsin lovának zablá-ját, s ahogy hitvese leugrik lováról, egymás karjaiba vetikmagukat. Romantikus kép: két ifjú szerelmes a holdfénybenösszeölelkezve; pillanatnyi idill a felfordulás kellős közepén.

Temüdzsinnek ennyi elég; "amit kerestem, megleltem",mondja, és leállítja a további üldözést.

Híres győzelem volt ez. A merkitek szétszóródtak, asszo-nyaik közül sokat elraboltak, ágyasok, szolgálók lettek belő-lük; Börte megmenekült, Temüdzsin pedig mongol vezérirangra emelkedett: Dzsamukával csaknem egyenrangúvávált. Az egyetlen gond az volt - s ez némiképp beárnyékoltaa történteket -, hogy Börte nagyasszony gyermeket várt.Noha az apaság kérdése megnyugtatóan soha nem tisztázó-dott, Börte első gyermeke, Dzsocsi örökre magán viselte alehetséges törvénytelenség bélyegét, ezért aztán soha nemtekintették őt Temüdzsin igazi örökösének.

A merkitek elleni sikeres hadjárat után Temüdzsin éscsaládja tizennyolc hónapon át együtt élt Dzsamukával ésnépével. A két férfi elválaszthatatlan volt egymástól, akár-csak gyerekkorukban. Széles selyemöveket ajándékoztakegymásnak, lovakat cseréltek, együtt lakomáztak, és együttis aludtak (hozzátéve, hogy ennek semmi köze nincs ahomoszexualitáshoz; Temüdzsin ezt, miután káni rangraemelkedett, halállal büntette).

Ám ez a megbonthatatlannak látszó barátság egy áprilisinapon váratlanul mégiscsak megkeseredett. A két családcsoportokban fölkerekedett, hogy tavaszi legelőket keressenaz Ónon folyó mentén. A két barát a szekerek előtt lovagoltegymás mellett, amikor Dzsamuka váratlanul azt javasolta,hogy külön-külön kellene letáborozniuk. Temüdzsin előszörnem értette barátja szavait, majd gyanakodni kezdett, hogyDzsamuka talán a különválást indítványozza. Höelünhöz for-dult tanácsért, de Börte volt az, aki megadta a választ:"Dzsamuka andának az a híre, hogy mindenre ráun. Mostbekövetkezett az, hogy elege van belőlünk is."

A célzásból gyanú támadt, a gyanú szörnyű valósággánövekedett. Ha ők ketten nem egyek, akkor mire lehetszámítani? Ha ők elválnak, többé nem lehetnek társak, hapedig nem társak, akkor riválisok. Ha viszont riválisok, akkoregyiküknek uralkodnia kell a másik fölött; márpedigTemüdzsin nem hajlandó a másik puszta követőjévé válni.Temüdzsin döntésre jutott: nem táboroznak le, hanemtovábbvonulnak és egész éjszaka menetelnek.

Temüdzsin ekkor egész egyszerűen visszavonulhatottvolna az ismeretlenségbe, és ebben az esetben legfeljebb

egy történelmi lábjegyzet marad fenn róla. Ám arra az időre,amikor a történetet írásba foglalták, már sok olyan eseménytörtént, ami magyarázatra szorult, és a Titkos történet megis tette ezt azzal, hogy egy viszonylag kisebb horderejű hódí-tást és kapitulációt nagyszabású drámába sűrített, erőteljeskésőbbi igazolást adva a fejleményekhez.

Azon a hajnalon különös dolgok történnek. Három test-vér a családjával, mindhárman egy kisebb nemzetség veze-tői, Temüdzsinhez csatlakoznak. Aztán újabb öt vezér érke-zik, majd még több férfi, még több család, még több törzs -tarkutok, mangkutok, bajautok, csangsiutjaiak, urjankajok,arulatok, dzsalairok, szükekének, beszütök, barulaszok -,mindannyian azzal az elhatározással, hogy Dzsamuka helyettinkább Temüdzsint választják. Nem ezek a legnagyobb csalá-dok, azok vezetői ugyanis hűségesküt tettek Dzsamukának.Ám Temüdzsin kínál valamit, amire Dzsamuka nem képes:feltétlen hűséget azok iránt, akik megbíznak benne, reménytazoknak, akik másként nem számíthatnak előmenetelre.

A mongol törzsek között híre megy, hogy Temüdzsin azigazi vezér, és a szóbeszéd reménnyé, a remény pedig prófé-ciává izmosul. A további érkezők már ómenekről s égi jelek-ről számolnak be. Egy férfi azt mondja, hogy egy csonkaszarvú, fakó ökör hátára véve és maga után vonva egy jurtaalsó cölöpét, ezt bőgte: "Az Ég és Föld egyetértésben úgyhatározott, hogy Temüdzsin legyen az ország ura, ezért itthozom felrakva az országot." És még mindig jönnek:genigeszek, ündzsinek, szakajitok; még Dzsamuka saját tör-zséből, a dzsadaranok közül is érkeznek páran, s mind aközelben állítják fel jurtáikat. Akadnak közöttük rokonok,mint Temüdzsin unokatestvére, Kucsarbeki és másod-uno-katestvére, Altan-otcsigin, a legendás Kutula kán fia,Szacsa-beki, a híres Kabul dédunokája: a családi hierarchiá-ban Temüdzsinnél valamennyien magasabban állnak,mégis mindannyian azért jöttek ide, hogy végre megleljékazt az embert, akire elveszett egységük újra megtalálásáhoza mongoloknak szükségük van.

Magát a döntést formálisan három idős rokon hozzameg. Nekik az a tisztük, hogy mérlegeljék mindazon elő-nyöket, melyeket az erős vezetőnek való szolgálat ígér, az-zal a kétségtelen megaláztatással szemben, hogy egynáluknál fiatalabb ember akaratának kell alávetniük magu-kat. A szolgálatot választják, és megesküsznek, hogy har-colni fognak az új kán ellenségei ellen, és fogadalmat tesz-nek, miszerint:

"Hajadont, szép asszonyt, palotasátrat,Idegen nép szép asszonyát, lányátIdehozzuk néked s a jófarú lovakat.Vadon élő vadra vadászván,

Vadonerdő vadját, elédbe hozzuk."

Ha pedig háborúban engedetlenséget tanúsítanának,úgy

"Vagyonúnktól, családunktól,Választott asszonyunktólVálassz el minket!Veszett fekete fejünketVesd ki puszta földre!"

Ha békeidőben engedetlenkednének:

"Fekete, atyafiaktól,Feleségtől, gyermekektől eltépve,Fejünket vesd ki gazdátlan földre!"

Az egyesülés folyamata legalább egy évtizedet vettigénybe, részleteiről túl sok följegyzés nem maradt, mind-össze annyi bizonyos, hogy a folyamat 1200 körül fejeződöttbe. A legfőbb mongol törzsnek új kánja volt. Újra nemzettékovácsolódtak tehát, s készen állottak arra, hogy szomszéd-jaik ellen forduljanak.

* * *

ÖTÖDIK FEJEZET

A hatalom megszerzése

Temüdzsin születési helye csupán egyike azon törté-nelmi emlékhelyeknek, amelyek hatalomra kerülésé-hez kapcsolódnak. Sok egyéb helyszín is van,melyek azonosítása Mongóliában kisebbfajta iparággá fejlő-dött. Egy atlasz, egy kávézóasztal méretű fotográfiagyűjte-mény és számos utazási irodai brosúra jelöli pontosan,hol rabolták el Höelünt, hol szökött meg Temüdzsina tajcsiutoktól s hol található az ösvény, melyen a hősa családjához hazatalált. Ezek az azonosítások persze több-nyire feltevésekből fakadnak vagy vágyképek szüleményei,a nevek ugyanis illékonyak; könnyen eltűnnek az emlékezet-ből, ahogy a törzsek új szálláshelyre költöznek, keverednekvagy szétszóródnak. Folyók és hegyek talán évszázadokonát is megőrizhetik nevüket; dombok, síkságok, erdők eseté-ben azonban más a helyzet. Ha még maga a Burkan-kaldunhelye is vitatott, ki az, aki megmondhatja, hogy a KékMicsoda vagy a Fekete Akármi valóban az volt-e egykoron,aminek ma mondják?

Van azonban egy hely, amely mégiscsak összeköti a múl-

tat a jelennel. Egy tó, egy hegy és a környező legelők - ez aza hely, ahol Temüdzsin és családja a nagy menekülés utánletelepedett, és ahol a törzsfőnök minden valószínűségszerint uralkodóvá érett. Kék-tó, így nevezték akkor, s ígyhívják ma is az ország szívének a szívét. A környékolyannyira biztonságos, amilyent csak kívánni lehet;a Burkan-kaldun déli nyúlványainál húzódik, a Kerülen ésa Körk folyó fölött, 60 kilométeres távolságra a nyitott sík-ságtól, mely Avraga felé lejt. Ebből az irányból közelítünk:a Körk folyó nyitott völgyén fölfelé, aztán erdővel borított he-gyeken át, majd a folyó forrása mellett elhaladva törpefe-nyők erdején vágunk keresztül, ahol az árnyékokat nárcisz-szerű virágok pöttyözik sárgáikkal, s végül így érkezünk mega tóparti helyszínre, ahol Temüdzsin Dzsingisszé lett.

Temüdzsintől az előző fejezetben akkor váltunk el, amikorharminc felé közeledve a mongol törzsek fele az ellenőrzésealá került. Ahhoz, hogy lássuk, miként vette át a hatalmategész népe, majd a szomszédos törzsek fölött, szemügyrekell vennünk az örökké változó színtér bonyolult játszmáinakösszességét. Európában a hatalomra törő hercegek mögöttvárosok, térségek, uralkodói családok s öröklési jogsza-bályok álltak - a trónörökösök tehát szilárd talajon vethettékmeg lábukat. A pusztában azonban minden képlékeny volt.A hagyomány azt diktálta, hogy a vezetőknek tiszteletbenkell tartaniuk a családi, törzsi kötelékeket és az esküvel meg-pecsételt testvéri kapcsolatokat, ám a hagyomány paran-csait pillanatok alatt elfújta a szél, ha a hatalom érdekei -szívfájdalom ide vagy oda - úgy kívánták. Más, kisebb jelen-tőségű szabályok továbbra is mederben tartották a lakomá-kat, házasságokat, szövetségeket és a zsákmány elosztását.Nem létezett azonban olyan alapszabály, amit a hatalom ésa túlélés parancsszava ne írt volna fölül. A világ változott,ahogy a jó s rossz évek váltakoztak, s ahogy a társadalomszövete is folyamatosan átalakult. A középkori sztyep-pék történelme olyan, mint egy ködkamra, melyben atörzsi részecskék ütköznek, széthasadnak, arrébb löködnek,hanyatlanak, újraélednek, és egy teljességgel esetleges kör-forgásban megsemmisítik egymást. A családi kötelékekadott esetben ellenségeket fűznek össze; előfordulhat, hogyvalaki százötven kilométert vágtázik egyetlen nap alatt, hogykémkedjen vagy segítsen, vagy netán árulóvá váljék, éssenki meg nem mondja előre, mi lesz a következő lépés.Tizenöt év kellett ahhoz, hogy Temüdzsinből, a törzsvezér-ből Dzsingisz váljék, egy nemzet alapítója, csalhatatlan ösz-tönű vezér, határozott becsvággyal és a lehető legszilárdabbjellemmel. Utólagos bölcselkedés és a források - melyekpersze megint csak utólag mondtak okosakat - lehetővéteszik számunkra, hogy kiválasszuk azokat az eseményeketés jellemvonásokat, amelyek magyarázatot adnakTemüdzsin fölemelkedésére. Mindenesetre akad egy alaptu-lajdonság, amely már eddig is világossá vált: Temüdzsin

szilárdan hitt az égiek útmutatásában. Ebből következik egymásik, talán még ennél is erősebb jellemvonás: Dzsingiszfogékonysága a hűség iránt.

1190 elején Temüdzsin még mindig csak a második leg-erősebb törzsvezér volt. Ereje tudatában és a döntő fegyve-res ütközetre készülve Dzsamuka lépett először. Semmimeglepő nem volt ebben: az előkészületek egy évet vettekigénybe, hiszen időt kellett adni az embereknek, hogy gon-doskodjanak az állatállományról, meg kellett bizonyosodnihűségükről és mobilizálni kellett a haderőt. Amikor mindezmegtörtént, a támadáshoz már csak ürügyet kellett találni.Egy lovak körüli perpatvarban az egyik rokont megölték.Dzsamuka ezt használta föl ürügyül, hogy 20-25 ezer embe-rével támadást indítson Temüdzsin ellen. Egy távoli törzs kéttagja hozott hírt a közeledő seregről, Temüdzsinnek azon-ban alig maradt ideje saját hadereje mozgósítására, s a fel-készületlenség csaknem végzetes következményekkel járt.Temüdzsin az Ónon felső folyásának kanyargó szurdokaibamenekült - lám, újra a Burkan-kaldun nyújtott védelmet.A Titkos történet nem ad összefüggő beszámolót az esemé-nyekről, de a zűrzavarból néhány több fejlemény mégiscsakkiolvasható. Temüdzsin atyai pártfogója, Tooril Ong kán,a kereitek vezére ekkoriban nehéz időket élt át. Tooril öccsea najmanok segítségével bátyját elmozdította a hatalomból,és száműzte. A kereitek fölött ez idő szerint a najmanok ural-kodtak. Tooril Ong a szövetségeséhez, Temüdzsinhez for-dult segítségért. A két vezér egyesítette haderőit. Temüdzsinnövekvő hatalmától tartva a Dzsamukához közel álló törzsekszövetséget kötöttek, és Dzsamukát gur-kánnak, azaz nagy-kánjuknak választották. Ezen törzsek közé tartoztak atajcsiutok is, akiktől Temüdzsin ifjúkorában oly drámaikörülmények között megszökött.

Ennél a pontnál, valószínűleg 1202-ben a Titkos törté-net ismét élesen összpontosít, méghozzá a kelet-mongóliaisíkságon lezajlott hatalmas ütközetre. Amikor a Titkos törté-net politikáról, stratégiáról és hadi részletekről viszonylagkeveset ír, akkor mindezt a Temüdzsin által legbecsesebbjellemvonásként számon tartott lojalitás magasztalásávaligyekszik pótolni. Nem kétséges, hogy a hűséget tartja asztyeppék élete legalapvetőbb értékmérőjének. Me felejtsükel, hogy ezeket a történeteket nagy valószínűséggel magaDzsingisz hagyta jóvá, kiegészítve azokkal az üzenetekkel,melyekkel a Titkos történet összeállítója színezte a históriát!így megtudjuk, hogy a Dzsamukával folytatott harc soránTemüdzsin két alkalommal csak hajszál híján menekültmeg, s e két eset mintapéldája volt a hűségnek, melya résztvevőket szent esküvésként fűzte egymáshoz.

A csatában egy nyílvessző épp hogy elkerüli Temüdzsint,belefúródik viszont lova nyakába, s az állat elpusztul. Miután

Temüdzsin lovat vált, egy újabb nyílvessző, ráadásul mérge-zett, az ő nyakát találja el. A táborban ezen az éjszakán sevíz, se élelem; Temüdzsin öntudatlanul fekszik. Helyettese,Dzselme kiszívja a sebet, majd átlopózik Dzsamuka tábo-rába, és aludttejet lop. Amikor Temüdzsin magához tér,Dzselme a sebesült vezért aludttejjel táplálja és vízzel itatja.Hajnalra Temüdzsin ereje visszatér, és ráébred, hogy életétDzselmének köszönheti.

Később, amikor a csatát megnyerik, és Dzsamuka elme-nekül, Temüdzsin az ellenség táborhelyére megy, hogy amenekülőket visszafordítsa. Váratlanul Szorkan-sira léphozzá, az az ember, aki annak idején menedéket adott neki,amikor a tajcsiutoktól béklyóval a nyakán s csuklóján meg-szökött. Szorkan-sira most szabadon csatlakozhat Temüdzsin-hez, de valakit hoz magával. Temüdzsin megkérdi, ki lőtt, kivolt az, aki nyílvesszejével harci paripáját megölte.

A kérdésre Szorkan-sira társa, Dzsebe válaszol: "Én lőttema hegyről." A helyzet több mint meglepő. Dzsebe aligha szá-míthat másra, mint azonnali kivégzésre. Ő azonbanSzorkan-sira társa, azé az emberé, aki hajdanán az ifjú kánéletét megmentette. Mindketten tudják az igazságot. HaDzsebe nem válaszol a kérdésre, és tette utóbb kiderül, gyá-vának és csalónak bélyegzik. Okosabb tehát színt vallania,még akkor is, ha ezzel az életét teszi kockára. E kockázatotazonban jócskán csökkenti azzal, hogy életét fölajánljaTemüdzsinnek, és megígéri, a vezér bármely parancsát ma-radéktalanul végrehajtja. "Ha most megölet a kán, tenyérnyiföldön rohadok el, ha kegyelmet nyerek, a kán szolgálatában

"Folyó mély vizét kiapasztomFényes követ szétmállasztom,Úgy vetem magamat előre érte."

Más esetben Temüdzsin aligha bajlódott volna azzal, hogyköpönyegforgatókkal foglalkozzék. Ám ezúttal nem volt áru-lás a dologban. Az ellenség Szorkan-sirát és Dzsebét is rab-szolgává tette. Nyilván Szorkan-sira jelenléte miatt Temüdzsindicséri Dzsebe őszinteségét és bátorságát. "Ez meg itt, ni,öldöklését, kártevését nem rejti, sőt nyíltan megvallja. Érde-mes vele barátságot kötni - mondja Dzsingisz, és ott hely-ben, az elkövetett cselekedetre utalva új nevet ad neki:- Dzsebe nyílhegy legyen a neved, és szolgálj mellettem!"

Dzsebe és Dzselme a későbbiek folyamán a kán legna-gyobb hadvezéreinek sorába emelkednek.

A csata után a tajcsiut törzsfőnököt - "Dagi"Tarkutaj-kiriltukot, aki annak idején Temüdzsint fogva tar-totta - egyik alárendelt törzsének az embere és két fia fog-lyul ejti. Kiriltukot egy kocsira hajítják, hasára ülnek, és úgy

döntenek, hogy átadják Temüdzsinnek, abban a remény-ben, hogy ezzel érdemeket szereznek nála. Útközben azon-ban eszükbe jut, mennyire fontosnak ítéli Temüdzsin a hű-séget, s mennyire megveti az árulást. Tanakodni kezdenek,vajon helyesen cselekszenek-e. Fölesküdtek ugyanis annakaz embernek a szolgálatára, aki most a foglyuk, s akit mostelárulni készülnek, úgy döntenek tehát, hogy inkább szélnekeresztik a foglyot, és nélküle jelentkeznek Temüdzsinnél. Jódöntést hoztak. Annak ellenére, hogy Temüdzsin mindenbizonnyal szörnyű halált szánt volna Tarkutaj-kiriltuknak, avezető iránti lojalitás elvét ezúttal a bosszúvágy fölébe he-lyezi. "Ha úgy jöttetek volna ide, hogy kezet emeltetek volnatörvényes kánotokra..., ivadékostul lefejezés lett volna sor-sotok. Helyes, hogy arra gondoltatok, törvényes kánotokatnem árulhatjátok el" - mondta, és megjutalmazta őket.(Kiriltuk ennek ellenére nem kerülhette el sorsát, későbbugyanis Szorkan-sira fiai végeztek vele.)

Temüdzsinnek ezek után már csak két nagyobb akadálytkellett elhárítania hatalma kiteljesítése elől. Az egyiketDzsamuka és az általa vezetett ellenséges törzsi szövetségjelentette. A másikat saját öreg, megroggyant szövetségese,Tooril Ong.

Tooril Ong megöregedett és elbizonytalanodott. A najma-nok elleni csatában megfutamodott a harcmezőről, hogyfeleségét és fiát, Nilkát láthassa, akiket az ellenség elrabolt.Viszont még mindig nem átallott Dzsingiszhez segítségértfolyamodni. Temüdzsin a négy legjobb harcosát küldi elTooril Ong családjának megmentésére. Tooril Ong termé-szetesen nem győz hálálkodni, s Temüdzsint esküvel sajátfiának nevezi.

"Ellenség hadára rontva,Egy szívvel-lélekkelEgymás mellett harcolunk;Erdei vadra törve,Egy szívvel-lélekkelEgyütt vadászunk."

Ha barátság, hát legyen kétszeres barátság! - gondoljaTemüdzsin, és a szövetség biztosítása érdekében Dzsocsi fiaszámára megkéri Tooril Ong lányát, míg saját lányánakTooril Ong fiával, Nilkával kellene frigyre lépnie. Milka azon-ban, jóllehet életét Temüdzsinnek köszönheti, féltékeny meg-mentője növekvő tekintélyére, és aggódik, hogy Temüdzsin,akit apja immáron fiának nevezett, az ő törzsfőnöki örökségétveszélyezteti. Maró megjegyzések kíséretében visszautasítja aházassági ajánlatot. Tooril Ong két apai hűség között őrlődik:egyfelől vér szerinti fia és örököse, Milka akaratát kéne figye-lembe vennie, másfelől megmentőjéét, Temüdzsinét, akiveléppen az imént kötött esküvel szövetséget. Tooril Ong tragi-

kus szereplőként jelenik meg a konfliktusban.

Ha fiatal bajtársát, Temüdzsint visszautasítja, úgy a többiparancsnok szemében Tooril Ong lesz az az ember, aki alegesélyesebb a sztyeppe fölötti teljhatalomra. A szövetsé-gek újraformálódnak. Dzsamuka üzenetet küld ToorilOngnak: "Temüdzsinben nem szabad megbízni; ha ellenefordulsz, csatlakozom hozzád." Tooril Ong, akit köt a hű-ségesküje, teljesen tanácstalanná válik, hogyan oldja meg akonfliktust. Milka kétszer küld üzenetet apjának: könyörög,hogy forduljon szembe Temüdzsinnel. Hát nem látja az öregkán, hogy Temüdzsin mindannyiuk fölött át akarja vennia hatalmat? Tooril Ong még mindig nem tesz semmit, és aTitkos történet készségesen ecseteli az öreg kán döntéskép-telenségének kínjait: "Gyermekemet, fiamat hogy taszítsamel? Eddig támaszunk volt, illik-e most gonoszat forralni el-lene? Megver érte bennünket az Isten."

Nilka ezután az árulás eszközéhez folyamodik; meghívótküld Temüdzsinnek, fölkínálja húga kezét, azzal a hátsószándékkal, hogy Temüdzsint elfogja és megöli. Temüdzsintkét kém figyelmezteti a cselvetésre, mire az ifjú kán egy kiscsapattal a Mau-ündür északi oldalán elmenekül, hogy aztána Baldzsuna nevű folyó (vagy tó) partján megpihenjenek.Ami ezután történt, annak különösen nagy jelentősége van,hiszen az események hadi szempontból Temüdzsin pályafu-tásának mélypontját, másfelől viszont vezetői ténykedésé-nek fordulópontját jelzik. Furcsa módon senki nem tudjapontosan, hol is helyezkedett el ez a bizonyos Baldzsuna.A kutatók különféle lehetséges helyszínekről vitatkoznak,melyek több száz kilométeres távolságra fekszenek egymás-tól. Elképzelhető, hogy a mai Balzino közelében volt, 150kilométerrel a szibériai határon túl; vagy a mongol Távol-Keleten, a Kalka folyó közelében, vagy innen 500 kilométer-nyire nyugatra, a Baldzs folyónál, közel ahhoz a helyhez,amelyet Dzsingisz születési helyeként jelöltek meg1962-ben. Bárhol volt is azonban, annyi bizonyos, hogy ajövőbeli uralkodó ezúttal is közel járt a pusztuláshoz, ahogyszámos kínai forrás följegyezte, melyeket aztán a 19. századvégén újra fölfedeztek és lefordítottak. E források szerintTemüdzsin tizenkilenc bajtársával együtt rendkívüli nélkülö-zéseket szenvedett; ivóvizük nem lévén, kénytelenek voltak aBaldzsuna mocsaras vizét inni. A két csaknem teljesen meg-egyező beszámoló egyike szerint:

"Mire a Baldzsunához értek, élelmük elfogyott.Ekkor észak felől egy vadló bukkant elő.Kaszar lelőtte a lovat. Bőréből vízforraló edénytkészítettek; kővel tüzet csiholtak, a folyóból pedigvizet merítettek. Húsát megfőzték és megették.Dzsingisz kán, égre emelve karját, így esküdött: Habefejezem a nagy művet, édesben és keserűben is

osztozni fogunk, bajtársaim. Ha szavamat megsze-gem, legyek olyan, mint ez a víz itt előttünk! A tisz-tek és a katonák között egy se akadt, aki ne könnye-zett volna e szavak hallatán."

Ez volt Temüdzsin V. henriki pillanata. A vezér olyan szövet-séget köt a szenvedést, vereséget, halált vele megosztanikész bajtársakkal, amihez semmi más kapcsolat nemhasonlítható:

"Aki ma vérét osztja meg velem,Örökre testvéremmé lészen."

Fontossága ellenére ez az epizód nem szerepel a Titkostörténetben. Mivel azonban az előtte és utána zajló esemé-nyekről részletes leírásokat kapunk, feltételezhetjük, hogy akihagyás szándékos lehetett. Az okot csak találgathatjuk.Lehet, hogy éppen a jelentősége miatt ítélték feledésre, éséppen a kán belső köreihez tartozók, hiszen elképzelhető,hogy így akarták védeni titkos szövetségüket. Lehet, hogy abaldzsuniak egyfajta szabadkőműves páhollyá váltak, s erő-sen védték különleges státusukat, ennek folytán nem akar-ták, hogy dalnokok énekeljenek róluk, s az egész világ tudo-mására hozzák szövetségük titkát. Jómagam egy jóvalemberibb okot is el tudok képzelni. Amire a Titkos történe-tet megírták - 25 évvel az események után -, addigra sok új,bátor és hű ember csatlakozott az uralkodói körökhöz, éslehet, hogy kellemetlen politikai következményekkel jártvolna, ha a nyilvánosság előtt olyan eseményt dicsőítenek,amelynek e kiválóságok közül számosan - későbbi csatlako-zásuk folytán - nem lehettek részesei.

Baldzsunából, ahol 1203 nyara után a kán és azon bol-dog kevesek, akik mellette lehetnek, újult erőre kapnak,Temüdzsin hosszú és megindító üzenetet küld ToorilOngnak, melyben lényegében nemzeti egységre tesz javas-latot - kérdés azonban, hogy kinek a feltételei szerint. Hogyaz eredeti üzenet pontosan mit tartalmazott, az megint csaka találgatások körébe tartozik. A legtöbb, amit tehetünk,hogy az eseményeket a jövőbeli Dzsingisz cselekedetei és aTitkos történet alapján próbáljuk meg utólagosan értel-mezni. Az üzenet természetesen magas erkölcsi mércét állít:"Fejedelmi atyám, Temüdzsin azt kérdezi, miért fordultálellene? Nem emlékszel arra, miként esküdtünk szövetséget?Hát nem olyanok voltunk-e, mint a kocsit együtt húzó ökrökvagy mint a kétkerekű kocsi kerekei? Talán Jeszügej, azapám, nem sietett-e a segítségedre? Nem léptél-e veleesküvel fogadott testvérségre? Nem azt mondtad-e neki,hogy e jótéteményért "hálámat ivadékaid ivadékainak hálá-val fizetem meg"? Amikor számkivetett lettél, és csak ötkecskéd maradt, és tevéid vérét ittad, nem siettem talán amegmentésedre? Amikor a najmanok fosztogattak, nem

küldtem-e el neked négy legbátrabb vitézemet s négy harciménemet, hogy téged s fiadat megmentsenek? Hát mondd,fejedelmi atyám, miért fordultál most ellenem?"

Erkölcsileg Temüdzsin erős alapokon áll, és Tooril Ongtudja ezt jól. "Ó, jaj, a fiamtól megválni? - nyögdécsel.- A fiamat elhagyni? Ha most fiamra tekintek, s ellene for-dulok, így ontsák véremet!" Katonailag azonban Temüdzsingyönge, és meg kell várnia az újjászületést, mely csak a nyárderekának magas füvével köszönt be, amikor erőt merítheta felesége népétől, az ongiratoktól és más helyi törzsektőlérkező segítségből.

Jól teszi, hogy kivár. Távollétében Tooril Ong szövetségeszéthullik. Dzsamuka mindig is türelmetlen volt ToorilOnggal szemben, s most azt latolgatja, hogy megöleti azöreg kánt. Tooril Ong azonban fölfedezi a tervét. A kétmerénylő elmenekül, hogy a najmanokhoz csatlakozzék.Temüdzsin viszont megtámadja a szerencsétlen ToorilOngot, és egy háromnapos ütközetben - melyről továbbirészleteket a Titkos történet nem közöl - győzelmetarat. Dzsamuka, Tooril Ong és fia nyugat felé menekül,a najmanok földjére.

Ott azonban egy najman előőrsbe botlanak, s az egyikkatona nem hajlandó elhinni a menekültről, hogy ő a kereiteknagy kánja, ezért megöli Tooril Ongot. Később, amikora holttestet azonosítják, a najman fejedelem anyja elhozatjaa főhadiszállására a kán levágott fejét, és áldozati szertartástrendel el korábbi szövetségesük tiszteletére. A fejet fehérnemeztakaróra helyezik, és a fejedelem asszony menyeivelelvégezteti a levágott fej körül a halotti szertartást. A najma-nok hercegét, Tajang kánt szinte hipnotizálja a bizarr szertar-tás. Képtelen levenni szemét a levágott fejről. Hirtelen felkiált:"Vigyorgott!", s a véres fejet őrjöngve széttiporja. A szülők föl-háborodnak, különösen Tajang apja. Amikor egy sámán jelzi,hogy a kutyák ugatása "vészjóslóra fordult", azaz közelgőkatasztrófát sejtet, az öregedő kán igencsak nekikeseredik."Kánom, gyarló Tajang - motyogja az öreg kán. - Én öregvagyok, te meg gyenge. Solymászaton, vadászaton kívülnincs másra gondod, nincs is más erényed."

"Asszonyom ifjú még,Ámde jómagamAgg vagyok immár.Varázslattal értem el, hogyVégre ez a TajangValahogy megszületett.Hej, te sikertelen,Hitvány fiam, fiacskám,Ócsárolt szegény népemetÓ, jaj, vajon tudod-é majd

Óvni és kormányozni?"

Mindeközben Nilka elmenekül délkelet felé, és Dzsa-mukát a najmanoknál hagyja. Nilkát végül az ujgurok föld-jén, a távoli kínai határvidéken megölik.

A najmanokat tehát nem sikerült meghódítani, s jólleheta távoli Nyugaton éltek, állandó fenyegetést jelentettek, márcsak azért is, mert új szövetségesüknek, Dzsamukánakmenedéket adtak. Temüdzsin tudja, hogy a döntő ütközetelkerülhetetlen. Előkészületként újra kelet felé vonul vissza,a Kalka folyó mögé, hogy seregét felkészítse és a hadjáratotmegtervezze. Amikor az előkészületek befejeződnek, 1204májusában seregével megindul a Kerülen folyóhoz, a Hentijhegy irányába, ahol a najmanok Tajang kétes vezetése alatttáboroznak. Mire azonban Dzsingisz serege a jelentős túl-erőben lévő ellenség közelébe ér, a mongol lovak kimerül-nek. A kémek földerítéseket végeznek, és Dzsingisz egyik újparancsnoka azt javasolja, hogy amíg újra erőre nem kap-nak, táborozzanak le. Ám addig is meg kell akadályozni,hogy az ellenség támadásba lendüljön: ekkor jön az az ötlet,hogy minden egyes katona gyújtson öt tábortüzet. Éjszaka anajman felderítők, amikor a Kangkar-kan csúcsáról meglát-ják a temérdek fényt, rémülten jelentik hercegüknek, hogy amongoloknak "több a tábortüzük, mint csillag az égen!".A gyenge idegzetű Tajang ijedtében rángatózni kezd, ésaz ütközet elnapolását javasolja. Most első alkalommal hal-lunk Tajang heves vérmérsékletű fiáról, Gücsülükről, akibecslésem szerint ekkoriban húszéves körüli lehetett.Gücsülük nem rejti véka alá lesújtó véleményét; apját gyávavénasszonynak nevezi, s mindezt a következő szavakkalnyomatékosítja:

"Hová egy terhes nő elvánszorog,Ha vizelnie kell - ő addig sem ér el.Kerékalja kisborjú hová eljutKint a legelőn - ő addig se merészkedik."

Tajang egyik parancsnoka hasonlóképpen szókimondó:"Ha tudtuk volna, hogy ennyire gyáva vagy, elhoztuk volnaanyádat, Gürbeszüt: asszony létére helyesebb lett volnarábízni a sereg vezetését, te kis szar." Tajang ettől dühroha-mot kap, és kiadja a parancsot a harcra.

Egy előzetes csetepatéban, a mai Ulánbátortól mintegykétszáz kilométernyire Temüdzsin előőrse feltartóztatjaa támadó najmanokat. És innentől kezdve a Titkos történetmár elkezdi ünnepelni a közelgő győzelmet. Amikor Tajangmegkérdi, miért menekülnek az emberei, Dzsamuka emlé-kezteti a herceget, hogy Temüdzsinnek négy erős segítő-társa van, "négy ebe", Dzsebe, Dzselme, Szübötej és Kubiláj(aki nem tévesztendő össze Dzsingisz unokájával, a későbbi

kánnal). Temüdzsin "emberhússal eteti és láncra verve tartjaőket", állítja Dzsamuka, majd így folytatja:

"Vastag réz a homlokuk,Véső a pofájuk,Vékony ár a nyelvük,Vasból van a szívük.Éles kard az ostoruk,Ételük dér; paripájuk szél.Ezek öldöklés napjánEmberhússal élnek.Elindulnak megütközni:Emberhúst visznekEzek az útra."

Tajang ettől még jobban kétségbeesik, s így nyöszörög:"Ha már így van, jobb, ha ezektől a gonoszoktól kissé távo-labb húzódunk", s ennek jegyében valóban hátrébb vonul,csapataival fölkapaszkodik a hegyre, és ott üti fel állásait.

A valamelyest biztonságosabbnak tűnő helyről aztánTajang tovább tudakozódik: Ki az ott az élen, zsákmányraéhes "Sasként vijjogva I Serege élén, ki közeleg?"

Az, kinek testét réz és vas borítja, és nincs rajta annyi réssem, hogy "rézárral átdöfhetnéd" - feleli Dzsamuka -, azaz ember Temüdzsin, az én andám, azaz fölesküdötttestvérem.

E bejelentésre rövid csend következik. Majd Tajang ígyösszegzi a kialakult helyzetet: "Ez bizony rettenetes. Gyerünkmég följebb a hegyre, ott foglaljunk állást!"

Most már azonban Dzsamukát nem lehet leállítani; a len-dületbe jött vezér folytatja az ellenség rémisztő bemutatását:"Látod ott elöl Dzsocsi-Kaszart, Temüdzsin testvérét? Anyjaemberhúson nevelte. Hároméves bivalyokat eszik. Egyembert szőröstül-bőröstül lenyel, és meg se kottyan neki,sőt ettől még éhesebb lesz. Nyilával egyszerre tíz embertvagy húszat gond nélkül leterít, még akkor is, ha azok ahegy túloldalán állnak. Merthogy a hegyen is átlő."

És így megy ez tovább, egészen addig, amíg Tajang ijed-tében föl nem mászik a hegy legtetejére. Dzsamuka ekkorüzenetet küld Temüdzsinnek azzal, hogy ő, mármint a hűsé-ges Dzsamuka, akkora félelmet keltett a hercegben, hogy azrémületében megfutamodott. "Megöltem a számmal, ijed-tében felkapaszkodott a hegyre - szögezi le. Majd szem-rebbenés nélkül hozzáteszi: - Ami engem illet, otthagytama najmanokat."

Bárhogy zajlik is a hősi küzdelem, a végeredmény nem két-

séges: a harc Temüdzsin fényes győzelmével zárul. Tajangmegsebesül, majd belehal sérülésébe, Kücsülük nyugatramenekül (a kara-kitajokhoz, ahol új életet kezd, és arrakészül, hogy egy napon újra megküzd Temüdzsinnel).

Dzsamuka is elmenekül öt túlélővel együtt a távoli észak-nyugati hegyekbe, a merkitektől kér segítséget, akik húszévvel korábban Börtét elrabolták. A merkitekkel azonbancsatába keveredik, s végül legyőzi őket. Dzsamukát sajáttársai elárulják, és foglyul ejtik. A Titkos történet szerintDzsingisz kivégezteti Dzsamuka társait, akik saját kánjukatelárulták, Dzsamukának viszont ad egy esélyt a megtérésre.A következő szavakkal emlékezteti őt régi esküjére:

"Amit elfelejtettünk, juttassuk egymás eszébe,Ami elszenderült, ébresszük fel újra.Bár tőlem külön utakra tértél,Boldog, áldott andám maradtál.Bizony, vad öldöklés napjánBensőd bánkódott, sajgott miattam.Tőlem ha máshová mentél is,Törődtél velem gyilkos csata napján,Tüdőd, szíved sajgott miattam."

Dzsingisz valójában arra keres lehetőséget, hogy könyö-rületet gyakorolhasson. "Bár külön ment tőlem az énandám, és tele szájjal beszélt ellenem, de hogy életem ellengonoszat forralt volna, nem hallottam soha" - mentegeti azegykori barátot. Dzsamuka azonban tisztában van azzal,hogy neki befellegzett. Képmutató volt, intrikus és áruló.Ezért így felel: "Most, amikor már a földkerekség készen állszámodra, mi haszon lenne abból, ha bajtársadul szegőd-nék? Helyette csak álmodat kísérteném fekete éjszakában,fényes nappal szívedet gyötörném."

"Tetű lennék gallérodban,Tüske lennék nadrágodban."

Nem marad más számára, mint a tisztes halál lehető-sége. "Ha oly kegyes vagy, anda, és gyorsan végzel velem,akkor nyugalmat szerzel szívednek. Amikor kegyesen meg-öletsz, anda, úgy öless meg, hogy vérem ne folyjék. Hameghalok, és ott fekszem, tetememet helyeztesd magashelyre, ivadékaid ivadékainak végezetéig oltalmazni foglaktéged, és áldásod leszek örökké."

A Titkos történet legalábbis így számol be e barátságvégső epizódjáról. Ebből az derül ki, hogy Dzsamuka rosszútra tévedt ugyan, de nemes tulajdonságai végül újra fölül-kerekedtek benne, ezért tehát rászolgált Temüdzsin korábbibizalmára, ugyanakkor Temüdzsin bölcs és nagylelkű vezér,aki a fölesküdött testvérség kötelékeit, ha rajta múlik, soha

nem bontja meg. Dzsamuka saját maga fölött mond ítéle-tet, s ezzel fejedelmi halált biztosít maga számára; Dzsingiszmegparancsolja, végezzenek vele anélkül, hogy vére folyna,ne dobják őt a puszta mezőre, és temessék el tisztességgel.

Temüdzsin ezzel a mai Mongólia területének nagy részefölött abszolút hatalomra tesz szert; ő a vezér, aki a "nemez-falú jurták népét egyesítette". 1206-ban a nemzetgyűlés, akural - a mongol parlamentet ma is így hívják - Dzsingiszta Kék-tónál az újonnan egyesült nép vezérének nyilvánítja,és káni címmel ruházza fel.

A cím körül sok az ellentmondás. Sokféle hagyományoscím volt forgalomban, közülük számosat az észak-kínai ural-kodók, a Liao-ház vagy a Dzsürcsik adományoztak megle-hetős nagyvonalúsággal: a karakitajok fejedelmét példáulgürkánnak, azaz "egyetemes" kánnak nevezték; ez volt aválasztott címe Dzsamukának is. Tooril az ong (kínaiul her-ceg) címet viselte. Ám egyetlen hagyományos cím - legyenaz török, mongol vagy akár kínai - sem látszott megfelelő-nek erre az esetre, hiszen ilyen magasra még egyetlen mon-gol vezér sem emelkedett. Más népek vezetői igen, de mon-gol eddig soha. Ki kellett találni tehát valami újat.

A Dzsingisz elnevezés újonnan kitalált név volt; se koráb-ban, se később ilyen ranggal senki nem büszkélkedhetett.Eredete azonban igencsak vitatott. Az egyik hagyományszerint a mongol fősámán vagy a legöregebb és legtekinté-lyesebb férfi adományozta ezt a nevet, ami elképzelhetőugyan, de magának a névnek a jelentéséről semmit semárul el. Az elnevezés lehet, hogy a tengis, azaz tenger szóbólszármazik. A tengerek és tavak különösen nagy tiszteletnekörvendtek; amikor például egy későbbi kán, bizonyos Altana 16. században a legmagasabb buddhista méltóságnakóhajtott kellően impozáns rangot adományozni, akkor alámák tibeti címének mongol változatát használta fel, s ígyvezette be a dalai láma címet, mely szó szerint ugyancsaktengert vagy nagy tavat jelent. Ám az is lehet, hogy a Dzsin-gisz szó a Menny vagy az Ég fogalomkörre kívánt asszo-ciálni, vagyis mongolul a "Tenger" szóra. Az utalás világos:az új vezér "Égi uralkodó", miként a kínaiaknál a császár, aki"Mennyei Mandátumot" tudhat magáénak. Ám ehhez kel-lene egy r betű is, no meg a Tenger szó végére nyelvtanilagegy isz végződés, ezek azonban, fájdalom, nem szerepelneka Dzsingisz szóban. Vagy talán egy évszázadokkal korábbiujgur uralkodóra, Dengiszre utalna a név; esetleg magánakAttilának a fiára, akit Dengiziknek hívtak? Kérdéses az is,hogy ez utóbbi névnek van-e köze a modern mongoltengis-ik, azaz nagy tenger szóösszetételhez. De még hafeltételezzük is, hogy a népi emlékezet ilyen távoli elődökhözmegy vissza, akkor is föl kell tenni a kérdést: vajon miértnem magát az alapítót, tehát utóbbi esetben például Attilát

nevezi meg? Szóval, nincs igazán meggyőző válasz. Az adottkorban ha voltak, akik ismerték a cím eredetét, azok hallgat-tak róla. És senki nem keresett magyarázatot.

Eljött tehát a pillanat, amelyért Temüdzsin hű bajtársai har-coltak, küzdöttek, amelyre olyannyira vártak. A jutalom nemmaradt el; a Titkos történet hosszasan sorolja a temérdek ki-nevezést, s közben ismét áttekinti a kalandokat és hadjárato-kat, melyek e dicső pillanatokhoz elvezettek. Azok, akik melletteálltak - nyolcvannyolcat, litániaszerű dicséretek mellett, névszerint is megemlít a felsorolás -, ezredeknek vagy akár többezer katonának is a parancsnokává váltak. Ennek alapjána hadsereg "vőkkel együtt kilencvenötezer főre" tehető, deismerve az ezredek valós létszámát, az egész hadsereg legfel-jebb ötvenezer emberből állhatott. Akadtak olyanok, akiketDzsingisz külön is megjutalmazott, s azt a kiváltságot rendelteosztályrészükül, hogy "kilenc vétekkel vetkezzenek bár, ne bűn-hődjenek érte". Boorcsut, Mukalit, Borokult és Csilaunt "négyharci ménjévé" nevezte ki. Kubilájt, Dzsebét, Dzselmét ésSzübötejt ettől kezdve "négy ebének" nevezte. Szorkan-sirát,aki megmentette az életét, amikor a tajcsiutoktól megszökött,maga mellé rendelte tegezhordozónak, s adómentességetadott szabad legelőire. Ezek a kedvezmények Szorkan-sira fiaités további leszármazottait is megillették.

A kinevezések valami merőben újat jeleztek a nomádbirodalmi közigazgatásban. A múltban a mongol egységet atörzsi torzsalkodások folyamatosan aláaknázták. Tönkretet-ték Dzsingisz saját gyermekkorát, és állandóan veszélyeztet-ték hatalomra kerülésének lassú folyamatát is. Most forra-dalmi változás következett be: a kinevezések nem a törzsirangsorban örökölt pozíciók, hanem a ténylegesen nyújtottszolgálatok alapján zajlottak. A hűség volt mindennek a kul-csa. Nemcsak Szorkan-sira és fiai emelkedtek hatalomra azismeretlenségből. Juhászok, pásztorok, ácsok is akadtakszép számmal az új kinevezettek között. Dzselme ésSzübötej apja történetesen patkolókovács volt.

Az új társadalom - különösen egy ilyen méretű - új sza-bályokat igényelt, és az igazgatásban új módszereket. Amirekülönösen nagy szüksége volt, az az írott közigazgatás.Dzsingisz, ahogy hódításai növekedtek, előre látta ennekszükségességét, annál is inkább, mert egyik hadifoglya, azujgur Tatatunga történetesen az ottani közigazgatás veze-tője volt, s az ujgur írás fölhasználásával megőrizte anajmanok nyilvántartásait. Dzsingisz most arra utasítottaTatatungát, hogy ugyanezt a munkát végezze el a mongolokszámára is, és a fiatal hercegeket tanítsa meg a betűvetésre.

Ám a kancelláriának ezt a kezdetleges formáját végül isolyan személyre kellett bízni, aki egy foglyul ejtett tisztségvi-selőhöz képest mégiscsak közelebb áll Dzsingiszhez.

A választás fogadott testvérére, Sigi Kutuktura esett. "Ami-kor az Örökkévaló Ég pártfogásába fogadott, és az egésznépet hatalmam alá hajtottam, te szem voltál a látásra, fül ahallásra"- mondta Dzsingisz Sigi Kutuktunak, és utasította,hogy vegye nyilvántartásba "a nemezfalú jurták népét", bün-tesse meg azokat, akik büntetést érdemelnek, és egy "KékKönyv fehér lapjain" jegyezze föl a birtokmegosztásokat, atörvényeket és az ítéleteket. Ez a könyv aztán alapvetőkódexszé vált a jövő nemzedékek számára, és ha valakimegpróbálta megmásítani, azt megbüntették. Sigi KutuktuKék Könyve a Nagy Dzsasszaként vagy dzsaszagként (illetvea törvénykönyv mongol megfelelőjét használva: dzsasszag-ként) vált ismertté. Maga a könyv eltűnt - talán azért, mertKínában soha nem tekintették jogforrásnak, még a mongolhódítás után sem -, bizonyos elemei azonban más, KínátólPerzsiáig felbukkanó forrásokból megismerhetők.

Az előző bekezdésben fölfedezhető azonban egy másfajtaújdonság is, mely Dzsingisz növekvő önbizalmára, saját ren-deltetésébe vetett hitére utal. A mongolok hagyományosanmély tiszteletet tápláltak a Kék Ég iránt. Ezúttal első alka-lommal történik említés arról, hogy Dzsingisz az ÖrökkévalóÉg védelme alatt áll. Pontosan nem lehet tudni, mikor mentvégbe ez az elmozdulás, ám ez az utalás azt bizonyítja, hogyDzsingisz és követői ekkor már kezdtek meggyőződni arról,hogy hitük igazolódik, álmaik megvalósulnak. Egy kángyors sikere a Kék Ég szeszélyes támogatásával is megvaló-sulhat, de aligha tart tovább egy évszaknál; a nemzetalapításmár tartósabb hátteret sejtet - és egy birodalom megterem-téséhez mi más adhatna nagyobb támogatást, mint az örök-kévaló istenség?

Dzsingisz forradalma áthatotta az egész társadalmat.A törzsi seregeket felváltották a parancsnokuknak hűséggeltartozó regimentek. Igaz ugyan, hogy ezek a katonai egysé-gek továbbra is törzsi alapon szerveződtek, de csak akkor,ha a Dzsingiszhez való lojalitásuk biztosítva volt. Ezredet vál-tani főbenjáró bűnnek számított, és azokat a parancsnoko-kat, akik az elvárásoknak nem voltak képesek megfelelni,hamar leváltották. Az egész katonai és társadalmi struktúraDzsingisz azon döntésére épült, hogy létrehozza tízezer főssaját testőrségét. Az elit gárda tagjai különleges kiváltságok-ban részesültek. Mesteri húzás volt ez, hiszen a hadtestek-ben ott voltak a parancsnokok fiai is, akik apjukkal azonosrangot kaptak - kivéve azokat a vitás eseteket, amikor a fiúrangban megelőzte az apját. Nagyon bölcs és meglehetőseneredeti, mondhatni, egyedülálló intézkedés volt ez. Mielőttugyanis egy parancsnok eljátszott volna a hűtlenség gondo-latával, eszébe kellett jutnia, hogy a fia gyakorlatilag a kántúsza, és az árulás mindkettejük életét veszélyeztetné. A tör-zsi kötelékek helyébe a személyes hűség lépett, új és tartóstársadalmi szövedéket eredményezve, mely egyetlen célt

állított a középpontba: a hódítást.

És a hódítás életbe vágóan fontos volt, hiszen ne felejt-sük el, ez nem pénzgazdaság volt! A harcosok nem kaptakzsoldot. A hatalom önmagában semmit nem hozott a kony-hára. Ha egy törzset meghódítottak, annak tagjait beolvasz-tották - a férfiakat besorozták az ezredekhez, a fiatal nőket atisztek maguk közt elosztották, a gyermekekből rabszolgáklettek, a selymeket, kupákat, nyergeket, íjakat, lovakat,nyájakat szétosztották -, és a harcosok máris újabb várako-zással tekintettek vezetőikre. A régi módszerek érvényüketvesztették, az újak most formálódtak - a kérdés csupán azvolt: pontosan hogyan? Minden figyelem a gazdagság végsőforrása felé fordult, mely megegyezett a jövőbeli kihívásokforrásával. Ez a forrás pedig délen, a Góbin túl, a letelepe-dett népek földjéről kecsegtetett.

A Kék-tó nem az egyetlen lehetséges helyszíneTemüdzsin Dzsingisz kánná választásának, de lenyűgözőszépsége, földrajzi elhelyezkedése és fekvése kétségtelenülnagy meggyőző erőt rejt magában. Ami engem illet, teljesenmeg lennék elégedve, ha kiderülne, hogy Temüdzsin való-ban ezt a helyet választotta koronázása színhelyéül. A tófölött mintegy hatméteres magasságban nyitott, füves plat-form terül el, míg a keleti oldal szelíd lankái jó legelőhelyetés természetes felvonulási terepet kínálnak a csapatoknak.Ha egy parancsnok szemlét kívánt tartani, csak föl kellettmásznia a szemközti száz méter magasságú csúcsra, aFekete Szív-hegyre.

Nem vagyok egyedül a véleményemmel. A mongolokrégóta ezt tartják a ceremónia legvalószínűbb színhelyének,és ennek megfelelő tisztelet övezi a környéket. Zuzmóval fe-dett lapos kövek kerítenek körbe valami nagy alapzatot -egy mozgatható helyszínt talán, melyet ki tudja, mikor ésmilyen céllal létesítettek. Könnyen elcsábulhatnánk, hogyezt tekintsük koronázóhelynek, de hol van rá a bizonyíték?Valószínűleg egy későbbi építmény maradványai ezek, me-lyet valamikor a koronázás emlékére emeltek, mint ahogy atovábbi kiegészítők is jóval később, alighanem a közelmúlt-ban kerültek ide - egy kicsiny márványoszlop, szétszórt kö-vekkel körülvéve, egy áldozókupa és az oszlopon egy zordarc. Az emlékhely körül halvány ösvény látható, melyet alátogatók tapostak ki a rituális háromszori körbegyaloglás-sal. Kék selymet lobogtat a fuvallat a vízszintes írás körül:"E helyen, a Fekete Szív-hegy Kék-tavánál emelték trónraTemüdzsint mint Dzsingisz kánt."

Szemben pedig, a tó túloldalán maga a Fekete Szív-hegyhirdeti hatalmas, fehér betűkkel, ugyancsak vízszintes fel-irattal: "Dzsingisz", majd mellette kisebb betűkkel: "kán".Kíváncsi vagyok, hogyan vésték bele a domboldalba a felira-

tot; talán lekaparták a füvet, hogy az alatta levő mészkőré-tegből betűt formáljanak, mint ahogy az angol lejtőkre fehérlovakat szoktak rajzolni. Másnap talán választ kapok a tech-nikájára.

Az éjszakák hidegek odafönt, még a nyár derekán is.Nincs párnám, nincs takaróm, csak egy könnyű kis háló-zsák ad nyomorúságos menedéket a fagyos éjszaka ellen.Hajnalban arra ébredek, hogy reszketek a hidegtől. Kimá-szom harmat áztatta sátramból, s azt látom, hogy a felkelőnap épp most kezdi kirajzolni a hegyek körvonalait, s a Fe-kete Szív-hegy lábánál a ferde napsugarak úgy világítjákmeg a tó fölött gomolygó párát, mint a színpadi fények aszárazjeget. A Dzsingisz felirat, mely természetesen dél felétekint, most keletről narancsszín megvilágítást kap. Hogyelgémberedett lábamat fölmelegítsem, megszaporázomlépteimet, és vakondtúrásokon, mormotalyukakon bukdá-csolok keresztül. Szellő se rebben, nincs egy fuvallat sem,mely megkavarná a lassan emelkedő ködfátylat a tó fölött.Távolról kakukk szól, s egy pacsirta dalol láthatatlanul vala-honnan a tojáshéjszerű kékség mélyéről. Más nem töri mega csendet. A mormoták alszanak, és hála Istennek, a legyekis. Csak én mozgok, és a lassan fölszívódó ködfátyol.

Cuppogó iszap figyelmeztet arra, hogy a tó keleti végemocsaras. Követem a régi partvonalat, körbe, egészen amagas hegyig, s láthatom saját hatalmasra növekedettárnyékomat, amint nyugat felé szétterül, egészen egykicsiny patakig, mely a tavat táplálja. A köd ekkorra eltűnt,és a Kék-tó most a kék eget tükrözi, az isteni jótétemény tö-kéletes szimbólumaként.

A Dzsingisz feliratról kiderül, hogy elég nagy kövekbőlkészült, talán százötvenből is, s mindet fehérre festették.

Miközben a legyek megkezdik rohamukat, lelépem a hosszát:tetejétől az aljáig 37 méter, már amennyire pontosak a lejtőnkimért lépteim. A kövek különböző méretűek: akad köztüktonnányi szikla és jóval kisebb is, melyet magam is meg tud-nék emelni. Kíváncsi lennék, ki alkotta a jelet és mikor.Szemlátomást gondozzák, s a köveken a festék elég friss.A közelmúltban rakhatták ki, hiszen Dzsingisz emlékének feltá-madása csak a kommunizmus bukása után következhetett be.Fagy, eső, olvadó hó és legelésző birkanyáj megtette hatását:néhány szikla már legurult a hegyoldalon. Az egyik kövön, alegfelső betű bal felső sarkában látszik, hogy újonnan raktákoda. A környező fűben ki tudom venni az eredeti kő csupaszlenyomatát. Ha a pótlást hivatalosan hajtották végre, amit erő-sen kétlek, a munkát akkor is gondos kéz végezte el.

És micsoda kilátás! Zihálva fölkapaszkodom a csúcsra,és találok egy ovoot, azaz kőrakást, kék selyemmel díszítve

és szokás szerint - a tisztelet vagy a hanyagság jeleként -kiürített palackokkal körülszórva. Ahogy déli irányba hátra-nézek, erdőt látok, mely egyik hegygerincről a másikra vo-nul; hatalmas rögök, melyeket füves legelők választanak elegymástól, mintha egy gigantikus tájképtervező azzal a ha-tározott szándékkal rajzolta volna meg a tájat, hogy azonhadseregek vonulhassanak fel. A tó nyugati lejtője szelíd ésüde zöld, és ugyanolyan mocsaras, mint a keleti vége,fűcsomókkal és fűzfákkal telehintve, melyek a nagy tavategy kisebb úsztatótól elválasztják.

Később, amikor valami közhelyszerű megjegyzést teszeka látvány időtlenségére, Bátar magyarázattal szolgál a fűz-fákra és a mocsarakra: - Ha most ránéz a tájra, azt hiszi,hogy itt semmi sem változik. Pedig fiatalkoromban ezek atavak jóval nagyobbak voltak.

A változás a globális fölmelegedéssel függ össze. A tavakaz örök fagyhatár alatt feküdtek, magyarázza Bátar, de ezena szibériai határvidéken a fagyott altalaj olvadásnak indult, sa tavak vize lecsapolódik.

- Nemsokára mind eltűnik.

Fekete Szív-hegy, Kék-tó: misztikus színek. Föntről, azovoo mellől meredekebb szögben nézhettem lefelé, és a vízegyáltalán nem látszott kéknek. Barna volt. Mégis, most,amikor e sorokat írom, és a fotóra pillantok, melyet a hely-színen készítettem, azt látom, hogy a tó ugyanolyan hamisí-tatlanul kék, mint az ég. Úgy fest a dolog, hogy többről vanitt szó, mint a látószög kérdéséről. A fényképezőgép és azemberi szem különböző hullámsávokat érzékel. Később,amikor belegázoltam a tóba, hogy kimossam a ruháimat, avíz teljesen átlátszó volt; leláttam egészen a tőzeges, sötét-barna tófenékig. Tenyeremmel merítettem a vízből, és bele-kóstoltam - tiszta volt, akár palackozni lehetett volna. Ez afurcsaság, úgy tűnik, magyarázattal szolgál a helynevekre.Kék tó, sötét szívvel, mivel a kara - fekete - egyben sötétetis jelent. A név ősi ellentétpárokat idéz - fönt és lent, világosés sötét, ég és föld, isteni és e világi; emlékeztető arra, hogyaz újonnan megalkotott Dzsingisznek egy földi birodalomfölött kellett uralkodnia, ami azonban mégiscsak az isteniakaratot tükrözte.

* * * * *

MÁSODIK RÉSZ

A BIRODALOM

HATODIK FEJEZETA Nagy Fénylő Mennyei Birodalom

Dzsingiszt most képzeletben csaknem egyenes irány-ban dél felé követjük, hatszáz kilométer hosszanfüves mezőkön át, a Góbi sivatagon és kisebbhegyeken keresztül, oda, ahol a kavicsos talaj legelőknekadja át helyét; két hegyvonulat között kelünk át a Sárga-folyó felé, majd pedig a széles és hordalékos folyó menténújabb kétszázötven kilométert fölfelé haladunk, s elérjükJincsuan városát. Egy 11. századi pagoda tetejéről jó rálátásnyílik a városra, mely ma Ninghszia tartomány fővárosa. Úgyvélem, érdemes megmászni az árnyékos parkkal körülvett,egyébként a városi múzeumnak helyet adó pagoda mere-dek belső lépcsőit, mert egy ilyesfajta kitekintés rendszerintegyfajta átfogó képet is ad az adott helyről. De nem ebbenaz esetben! Jincsuan, a közel egymilliós város első látásraúgy fest, mint egy hatalmas, laposan szétterülő, háborúutáni külváros, mely szürkésbarna ködbe vész. Nyugat feléhegyek derengenek a homályban. Mintha a távolban sárgásszíneket látnék: sivatagi homok. A szürke köd a poros siva-tag felől érkezik, s belepi a kerékpárok és a háromkerekűriksák nyüzsgő forgalmát, s rátelepszik az északi síkságmentén húzódó üzemekre.

Létezik azonban egy másik Jincsuan is, melynek maga apagoda s a tizenegy emeletes épület körül elterülő árnyékospark adja a magyarázatát. Az utakat fák és füves sávokszegélyezik, s a zöldet locsolóautókból öntözik. A ködös sík-ságokon, ha az ember keresztülhajt, mindenütt termőfölde-ket lát - gabonát, zöldséget, gyümölcsöt termesztenek -, saz öntözést ősi, bonyolult csatornahálózattal oldották meg,a vizet a Sárga-folyóból nyerve, mely innen tizenkét kilomé-terre kanyarog kelet felé. A múzeum pagodája arra emlékez-tet, hogy a városnak ősi gyökerei vannak: a buddhizmusegyik központja volt itt hajdanán. S valóban, az egyetlenmagasba törő épület, egy 54 méteres, téglából épült pago-da 1500 éves múltra tekinthet vissza. Most éppen zárva van,de nem hanyagságból; ellenkezőleg, az egész terület felújí-tás alatt áll. Jincsuan most fedezi föl gazdag múltját, hogymég gazdagabb jövőt építhessen.

A múlt egy egészen másfajta és nagyon nem kínai világ-ban gyökerezik. Ezer évvel ezelőtt Jincsuan - mely, ha a ten-gerpart felől közelítünk, s nyugat felé akarjuk átszelni a maiKína területét, akkor mindössze az út egyharmadánál talál-ható - gyakorlatilag elérhetetlen volt az akkori kínai uralko-dók számára. Ennek folytán egy önálló kultúra központjávávált, melynek különleges és rejtelmes relikviái már az elsőpillanatban meghökkentik az idelátogatót. Jómagam vonat-tal utaztam ide Belső-Mongólia fővárosából, Hohhotból,barátom és útikalauzom, Dzsorigt társaságában, aki a Bel-

ső-mongóliai Egyetemen ad elő. Ha Jincsuanból az új autó-pályán félórányit nyugat felé autózunk, a ködös hegyekérdes sziklafalakká alakulnak át; ez az Alasán. Az út mentifák fölött különös, lövedék formájú struktúrák derengenekföl; harminc méter magasak, s úgy festenek, mint valami-féle szürke, óriás termeszhangyafészkek az eső áztatta tala-jon. Kilenc van belőlük, első pillantásra azonban csak hár-mat vagy négyet látni közülük. A többit elnyeli a környezet;kavicsos, földes térség, mely tíz kilométer hosszan futa hegy alacsonyabb lejtői mentén, ahonnan az eső a talajtlemosta. Ezek a dómok az uralkodók sírjai.

Csaknem nyolc évszázadon át e sírok romok voltak, rejté-lyesek és félelmetesek, ahogyan a hatalmas, törzs nélkülikőlábakat Shelley az emlékezetbe véste. A helyszín ma iskolosszális romhalmaz, Dzsingisz harcosainak köszönhe-tően, akik testeket és tárgyi leleteket ritkán hagytak magukután. Mára azonban régészek vizsgálják őket, és elsődlegesturistalátványossággá váltak; "kínai piramisokként" adva el anagyközönségnek. Természetesen szó nincs arról, hogyezeket a romokat a piramisokhoz lehetne hasonlítani, de haa méreteiket tekintjük, és azt, hogy 50 négyzetkilométerestérségre terjednek ki, akkor mégiscsak el kell ismernünk,hogy egy olyan kultúra erejéről és presztízséről tanúskod-nak, mely a mai Franciaország és Németország összterüle-tének megfelelő nagyságú térségben kétszáz éven át uralko-dott. Az pedig már szinte magától értetődő volt, hogyDzsingisz zsákmányra vadászó tekintetét mindez elkerülhe-tetlenül magára vonzotta.

De miért éppen ezt a népet szemelte ki Dzsingisz, ahe-lyett, hogy a jóval gazdagabb szomszéd, a mongolok hagyo-mányos ellensége, a Csin-dinasztia ellen fordult volna? Stra-tégiájának megértéséhez át kell tekintenünk a lehetségesváltozatokat.

Kína a 13. század elején megosztott ország volt (lásd a7. fejezet térképmellékletét). A központi és déli területek rég-óta a Szung-dinasztia ellenőrzése alatt álltak, ami e térségnekművészeti és intellektuális újjáéledést hozott. A déli részektovábbra is Szung-kézben maradtak, de az északot két "bar-bár" nép uralta. Északkeleten a Mandzsúriából jött dzsürcsikkirálysága helyezkedett el, akik az adoptált dinasztiai címetvették föl: Csineknek nevezték magukat. Dzsingisz dédapja,Kabul és dédunokája, Kutula harcolt a Csinek ellen, és végülis Dzsingisz számára is ők lettek volna a fő célpont. Csakhogya Csin-ház kemény diónak bizonyult. A Csinek ugyanis szö-vetségre léptek korábbi ellenségeikkel, a Szungokkal, elfelej-tették barbár eredetüket, s kínai parasztok milliói fölött ural-kodtak, továbbá hozzájuk tartoztak a félelmetes pekingi falmögött elhelyezkedő, jól védett városok tucatjai is.

Közvetlen szomszédságukban feküdt a másik "barbár"birodalom; az, ahol a kilenc rakétakilövő formájú mauzó-leum épült. Legismertebb a birodalom kínai elnevezése:Hsziliao, azaz Nyugati Liao - ez, ha lehet, még az előzőnél isígéretesebben fejlődött.

Képzeljük el egy pillanatra, Dzsingisznek milyen tényező-ket kellett mérlegelnie, mielőtt a döntését meghozta! Itt vanhárom, egymással versengő állam - a Csin, a Szung ésa Hsziliao - ingatag hatalmi egyensúlya. Kissé távolabb, avégeken: Tibet és (a 12. század elejétől) Karakitaj. Tegyükhozzá mindehhez a félig független törzseket és nemzetsége-ket, melyek saját külön érdekeiket hajszolták a nagyobbbirodalmakon belül, miközben az egész hatalmi struktúraszorosan kötődött a kereskedelmi utak hálózatához, különö-sen a selyemúthoz, mely - jóllehet a selyem ebben az idő-szakban már elveszítette korábbi fontosságát - KínátKözép-Ázsiához és végső soron Európához kötötte. Képzel-jük el egyfelől a vallási különbségeket - nyugaton az iszlám,átfedve a buddhizmussal, konfucianizmussal, a nesztoriánuskereszténységgel és a sámánizmussal -, másfelől a nyelvisokszínűséget: kínai, tibeti, türk, arab, tangut, hogy csak anagyobbakat említsük. Ebbe az olvasztótégelybe készülttehát Dzsingisz saját magát és népét belevetni; egy lényegé-nél fogva ingatag, nyelvében, kultúrájában és vallásábanrendkívül szövevényes katonai szövetség ügyeibe beavat-kozni. A hosszú távú következmények teljességgel kiszámít-hatatlanok voltak.

Nem mintha egy jövőbeli uralkodó megengedhette volnamagának, hogy a hosszú távú következményeken törje afejét. Közvetlen feladata az volt, hogy a leghamarabb hasznothozó megoldáshoz a leggyöngébb pontot megtalálja, stámadhatatlan pozíciót teremtsen magának a birodalmakhierarchiájában. A két lehetséges választás közül a Csin túlerős volt, túl sok fallal körülvett város védelmezte, és túl sokhegy állta útját a tervezett rohamnak. Hsziliao ehhez képesttárt kapukat kínált; a birodalmat földrajzilag csak a Góbisivatag és a homokos sivatag védte, melyen a mongoloknéhány nap alatt át tudtak kelni; városa nem sok akadt, had-serege is kisebb volt. Stratégiailag jobbnak látszott először agyöngébb fölött győzelmet aratni, s utána az erősebb ellenfordulni. Megvolt a kockázata, hogy a Csin állam támadástindít, de az adott időszakban a birodalmat megbénította ural-kodója halála. A kockázat tehát elfogadható mértékű volt,különösen úgy, ha a győzelmet valóban hamar sikerül kivívni.

Említettem, hogy Dzsingisz kiszemelt áldozatának leginkábba kínai neve ismert. Valójában a Hsziliao nevet néhány speci-alistán kívül alig hallották, hiszen Dzsingisz mindent megtettazért, hogy ezt az államot, kultúrát és népet letörölje a földszínéről. Okkal feltételezhető, hogy ez volt a történelem első

följegyzett népirtási kísérlete. Az viszont egészen bizo-nyos, hogy etnocídiumként maradéktalanul megvalósult.A Hsziliaót követő kultúrának, a mongolnak, illetve a kínainaknem állt érdekében, hogy megőrizze az írásos dokumentu-mokat, tanulmányozza a feljegyzéseket vagy megóvja a relik-viákat. Más nemzetek kutatói - főként oroszok - voltak azok,akik vették a fáradságot, és megpróbálták a múltat feltárni ésmegérteni. Csak a legutóbbi időkben sikerült megnyerni akínai vezetést, hogy foglalkozzanak ezzel a területtel; kutatóin-tézetet alapítottak, és újabban a leletek feltárására, a műem-lékek megőrzésére is gondot fordítanak. A nyilvánosság előttcsak napjainkban tárulkozhatott föl újra ez az ősi kultúra,melyet oly erőszakosan letöröltek a történelem színpadáról.

Hsziliao népe Minek nevezte saját magát. De, ahogy aza terminológiáknál történni szokott, végül mindig az uralkodókultúra kerekedik fölül. A kínaiak Danghsziannak hívták őket,a mongolok pedig Tangutnak (a Dang szótőhöz járult a töb-bes szám jeleként a mongol -ut végződés). Hsziahsziatangutjai - így ismerik őket manapság. A 7. században az ősitangutok a tibetiek nyomása alatt Kelet-Tibet hegyeiből keletfelé vándoroltak. Háromszáz évvel később az Ordosz folyókörnyékén, a Sárga-folyó nagy kanyarulatán belül éltek, ahola hajdani Hsziahszia határterületet őrizték a Tang-dinasztiaszámára; innen ered későbbi nevük.

Amikor a Szungok 960-ban hatalomra kerültek, atangutok megragadták a lehetőséget. 1020-ban új fővárostépítettek a Sárga-folyótól nyugatra - a mai Jincsuan városközelében vagy talán éppen ott -, majd nyugat felé nyomul-tak tovább, túl a Holan hegyein, s országuk ekkor már 1500kilométer hosszú volt, s 600 kilométer széles. Birodalmukgerincét a keskeny, legelőkben gazdag útvonal adta, amelya Tibeti-hegylánc északi vonulata, illetve az Alasán rettene-tes sivatagai között tör át; ez a pusztaság földrajzilag a Góbisivatag déli nyúlványa. Ezek a legelők keresztül-kasul átsze-lik az egész Tunhuangot, valamint a buddhista barlangok éstemplomok komplexumát a Takla-Makán sivatag keletiperemén. A selyemútnak ez a szakasza 1000 kilométerhosszú, és bizonyos részeken mindössze 15 kilométer széles- hajdanán Hehszi-folyosónak nevezték (a Hehszi jelentése:Nyugati-folyó, ez esetben úgy értendő, hogy a Sárga-folyó-tól nyugatra); ma inkább Kanszu-folyosónak hívják, a jelen-legi tartomány neve után. Jincsuan és Tunhuang között,kevéssel túl az út felénél egy mellékút ágazik le észak felé,a ma Suj néven ismert folyó mentén halad át a sivatagon, amongolok azonban Ecinként ismerik a folyót, mely egyhatár menti erődhöz, Ecinához (Marco Polo) vezet, vagymás néven Karakotához (Fekete város).

A Hsziahszia Állam valódi alapítója Liao volt, egy becsvá-gyó és tehetséges uralkodó, aki számos intézkedéssel szerzett

érvényt népe birodalmi státusának. Országa a Fehérség ésMagasság Nagy Államává vált. És Liao volt az, aki szomszéd-jaiktól azzal különböztette meg a tangutokat, hogy utasítottaa férfiakat, a homlokuknál és a fülüknél néhány tincset meg-hagyva borotválják fejüket kopaszra. Alattvalói három napotkaptak a végrehajtásra, s aki nem teljesítette a parancsot, aztmegölték. 1038-ban Liao császárrá nyilvánította magát. Eztazonban a szungok már nem nézhették tétlenül; támadástindítottak, s ezzel egy hatéves háború vette kezdetét, amelyazzal ért véget, hogy Liao csapdába csalta őket. A tangutokegy völgybe vonultak vissza - legalábbis így szól a történet -,és a közelgő szungokra várva elrejtőztek. Volt azonban egygond: honnan fogják tudni, hogy a szungok elérték a völgy-nek azt a pontját, ahol a legcélszerűbb megtámadni őket?Liao erre a következő választ adta: fogjanak össze madarakat,és helyezzék el őket lezárt dobozokban az út mentén. Amikora szung hadsereg odaér, a harcosok kíváncsiak lesznek,miféle hangok hallatszanak a dobozokból. Értelemszerűenfölnyitják a födeleket, a madarak pedig kiröppennek. A cseltökéletesen bevált; rejtekhelyükről látva a felröppenő madár-rajt, a tangutok rohamra indultak, és 20 ezer szungot lemé-szároltak. 1044-ben a szungok szerződést írtak alá atangutokkal, melynek értelmében kötelezték magukat, hogyévente 134 ezer köteg selyemmel, két tonna ezüsttel és 13tonna teával "járulnak hozzá" a béke fenntartásához.

Igen bölcs döntésnek bizonyult, hogy a tangutok újra el-foglalták a Sárga-folyó melletti Jincsuan térségét, hiszen ez-által egy hozzávetőleg Wales nagyságú, 22 ezer négyzetkilo-méteres, termékeny völgynek lettek a gazdái, amelynek aközpontja - közel 1 millió hektár - ősi öntözőrendszerekkelbüszkélkedhetett, és 4-5 millió ember élelméről gondoskod-hatott, ahogy egy kínai történész (Vu Tian-csi) egy 1980-banírt tanulmányában fölbecsülte.

Liao érvényt szerzett az egyik elődje által hozott rendelet-nek is, melynek értelmében a tangut nyelvet írásban kellrögzíteni. Liao ugyanis tudta - ahogy két évszázaddalkésőbb Dzsingisz is fölismerte -, hogy a hivatalos közigaz-gatásnak és a vallásnak, s ezek révén a nemzeti identitásnakaz írás lesz az alapja. Hogy törekvéseihez igazodjék, az írás-nak magasrendű civilizációt kellett tükröznie, ugyanakkoregyedinek kellett lennie. A feladat az volt, hogy válasszanakki egy modellnyelvet, melyet adaptálni lehet. Liao választ-hatta volna a tibetit, ami viszonylag egyszerű megoldáslehetett volna, hiszen a tangut rokon nyelv volt, és a tibetiekalfabetikus írással rendelkeztek. Néhány tucat betűvel be islehetett volna fejezni a munkát, ahogy az a mongolok eseté-ben történt. Ehelyett Liao a térség domináns kultúrája feléfordult, s a kínait választotta, amelyben a sok ezer jel mind-egyike egy-egy külön szótagnak felel meg. Más, a kínaihozközel álló kultúrák - koreai, japán - hasznát vehették a kínai

jeleknek a saját nyelvük írásba foglalásakor. Liao azonbanarra utasította nyelvtudósát, Jeli Ren-rongot, hogy igyekez-zék megőrizni a tangut nyelv kínaitól eltérő jellegét, olyanmódon, hogy teljesen önálló jeleket használ. így a 6000tangut jel egytől egyig kínai jelnek látszik; de egyik sem az!Még azok az írásjelek is, amelyek a kínaiból származnak,olyan módosításon estek át, hogy nincs az a kínai, aki megtudná ezeket fejteni. A fonetika önmagában mindenesetresemmit sem segített, hiszen a tangut olyan messze álla kínaitól, mint mondjuk, az angol a magyar nyelvtől.

Ez volt tehát az írás, amelyet a törvények kódexbe foglalá-sához és a buddhista szövegek lefordításához használtak;annak a vallásnak az átültetéséhez, melyet a tangutok ősapáihoztak magukkal Tibetből, s mely a kezdetektől fogva állam-vallássá vált. Valójában a tangutok számára a buddhizmustöbbet jelentett, mint vallást: ideológiai eszköz volt az uralko-dócsalád kezében a kínai konfucianizmussal szemben és aHszia nacionalizmus érvényesítése érdekében. Az uralkodó jócselekedetekkel próbált érdemeket szerezni, a szungoktólmegszerezte a Tripitaka 6000 fejezetes teljes másolatát, abuddhista kanonikus írások gyűjteményét, és lefordíttattatangut nyelvre. Ezzel a Hszia nemcsak a Szungok teljesítmé-nyét igyekezett felülmúlni, hanem Liaóét és a koreaiakét is,vagyis mindazokét, akik egy évszázaddal korábban létrehoz-ták a Tripitaka önálló változatait. Több volt ez, mint pusztafordítás és írásmű. A tangutok, akárcsak a szungok, a Liaókés a koreaiak, úgynevezett nyomódúcok segítségével nyom-tatták ki a szövegeket. A Tripitakához 130 ezer nyomódúcravolt szükség, egy-egy dúc betűk százait tartalmazta, és kétol-dalnyi szöveg kinyomtatását tette lehetővé. És ez csak egyvolt a több ezer buddhista műből, melyet a tangutok megal-kottak vagy amely legalábbis elérhető volt számukra. Amikoraz 1000 körül fölszentelt Mokao-barlangokat Junhuang köze-lében Sir Aurél Stein 1907-ben feltárta, "közel tíz láb magas-ságú és mintegy 500 köbméternyi teret megtöltő" kézirattö-meget hozott el (mindössze 130 font ellenében, ahogykésőbb visszaemlékezett) - mintegy 40 ezer kéziratot és többszáz festményt, melyek most a British Museum, a Britishlibrary és egyéb múzeumok, illetve könyvtárak anyagát gaz-dagítják. Kínai, tibeti, ujgur és szanszkrit dokumentumok -még mielőtt a tangut kultúra elérte volna csúcspontját, és atangutok elkezdték volna saját könyveik nyomtatását - jelzik abuddhista hagyományok súlyát. Hatásuk akkor vált egyértel-művé, amikor Pjotr Kozlov orosz felfedező 1908-1909-benfeltárta a Hsziahszia északi szegletében fekvő Karakoto elha-gyatott romjait: 10 ezer dokumentumot, köztük rengetegtangut írást szállítottak Szentpétervárra, s ezek a hatalmas,többségében mai napig is olvasatlan kincsek azóta is otttalálhatók, tanúbizonyságaként a tangut buddhista irodalomhihetetlen gazdagságának.

Amennyire meghökkentő a tangutok teljesítménye,annyira ámulatba ejtő ügyességük, szervezettségük és tech-nikájuk. A Tripitaka kinyomtatásához például képzeljünk elaz Encyclopaedia Britannica alapanyagának megfelelő31 kötetnyi szövegmennyiséget, melynek minden egyes ol-dalát nyomódúcok segítségével fába vésik.

A kínai tudomány számára régóta komoly problémátjelent, hogy rengeteg tangut nyersanyag "imperialistamúzeumokba" került. A kínaiak próbálják visszaszerezniezeket a dokumentumokat, és követelésük alátámasztásá-hoz a jincsuani Ningszia Egyetemen létrehozták a kitűnőHsziahszia Intézetet. Az igazgató, Du Jian Lu olyan büszkéntárja elém a Hsziahszia-törvénykönyv másolatát - "egy kínaietnikai kisebbség első teljes törvénykönyvét" -, mintha leg-alábbis a szentpétervári eredeti példányt birtokolná. Azelmúlt évszázadban kétségkívül sok munkát végeztek, ám aza kevés kutató, aki ezeket az írásokat olvasni tudja, mégmindig újabb anyagok után kutat.

Vannak itt öltözködésre vonatkozó szabályok - még azt iselőírták, milyen színű ruhát kell viselnie a köznépnek -,akadnak aztán lakóhelyre vonatkozó rendeletek, és azt isszabályozták, hogyan kell öntözni a földeket, hogyan kellcsatornát építeni, vagy hogy a folyó milyen irányba folyjék.

A kínaiak, amikor e misztikus területet magukénak vall-ják, jobbára egyetlen ember, Li Fanven életművére hivatkoz-nak. A kutató sajnos nem volt olyan egészségi állapotban,hogy fogadni tudjon. Az ismeretlen nyelv iránti szenvedélyesérdeklődése 1955-re nyúlik vissza, s azóta teljes erejévelennek a munkának szenteli életét. A 6000 szimbólumbólorosz kutatók sokat megfejtettek ugyan, de ez a kutatásiterületnek csak egy részét képezi. Linek a nyelvtannal is megkellett birkóznia, majd pedig a megértéshez meg kellett fej-tenie a jelkombinációkat. Ehhez új módszereket alkalma-zott: felcserélte és újra összerakta a betűket. Ha a "fához"hozzáadjuk a "vésés" szót, a művelet elég egyszerű: ebbőllesz a "véső". De ki jönne rá, hogy a "szív" plusz "gonosz"összeadásából lesz az "ártalom", vagy a "térd" plusz "kéz"plusz "sétálni" szavakból áll össze a "mászás"? Vagy hogy az"ujj" visszafelé leírva "nagylábujjat" jelent? Ötvenéves kuta-tómunkával, 30 ezer szószedet összeállításával és 3000 sír-felirat átírásával Li elkészítette vaskos Hsziahszia-mandarin-szótárát, mely 2001-ben jelent meg.

A Magy Fénylő Mennyei Birodalom lenyűgöző kultúráváfejlődött, fél tucat nagyobb várost hozott létre, valamennyi-ben szakképzett takácsok, bőrdíszművesek, kőművesek,ácsok, fémművesek serénykedtek. Kereskedelme egészKözép-Ázsiát felölelte - innen látta el luxuscikkekkel előkelő-ségeit. Régészek 1980-ban rábukkantak 10 ezer vasérmére,

melyeket egytől egyig a 12. századi Hsziahszia Állambanvertek. Hatalmas kiterjedésű sivatagai ellenére jól öntözöttlegelők húzódtak a Kanszu-folyosónál, a Csilien-hegységészaki lábánál. A birodalom gazdagságát erős hadseregőrizte, a katonai közigazgatás tucatnyi katonai körzetretagoltan működött, s minden körzet élén a királyi családegyik tagja parancsnokolt. Háború idején az uralkodó kül-döncöket menesztett, akik a helyi tábornokoknak ezüsttál-cákon kézbesítették a parancsot, melynek értelmében vala-mennyi tizenöt és hatvan év közötti férfit kötelesek hadbaállítani. Ilyen módon az uralkodónak rövid időn belül 300ezres hadsereg állt a rendelkezésére.

A következő 150 évben a Vejming uralkodói családnaksikerült kézben tartani a hatalmat, az alkalmankénti lázadá-sok és a hsziahszia birodalom határvidékén kialakult időn-kénti határvillongások ellenére. 1125-ben kitaj menekültekokoztak gondot, akik a dzsürcsi invázió elől menekülveözönlöttek az országba. 1140-ben éhínség és földrengésrobbantott ki fölkeléseket. Egészében véve azonban a zűrza-varos idők közepette egy stabil, kifinomult és virágzó biroda-lom bontakozott ki. Senki nem gondolta volna, hogy éppenerősségéből fakad a gyengesége. A népet ugyanis tudósokés bürokraták vezették, és a hadsereg nem élvezte a vidéktámogatását, ahogy az a mongoloknál magától értetődővolt, legfeljebb a gazdálkodókét és a városban élő kereske-dőkét. A Hsziahszia Állam Dzsingisz születése idején azegész nemzetet átfogó iskolai és egyetemi képzési rendszer-rel büszkélkedhetett, amelyben 300 hely volt a hivatalnokokés tudósok képzésére. Külön tudósakadémia foglalkozott atörténelmi feljegyzések írásával és a dokumentumok kezelé-sével. Renhsziao császár az elődjeihez hasonlóan úgy tűntföl alattvalói előtt, mint aki a megvilágosodást keresi, s a fél-isteni buddhista uralkodó szerepét játszva tudta megőriznihatalmát. 1189-ben, trónra lépésének 50. évfordulóját ün-nepelve Maitréja, az ötödik bodhiszattva (megvilágosodottlény) újjászületésének tiszteletére 100 ezer példányban kibo-csátott egy szútrát, és más szútrákból további 50 ezer pél-dányt terjesztetett; minden egyes példányt tangut és kínainyelven kinyomtatva. Ám egyben az utolsó nagy uralkodó iső volt. 1193-ban halt meg, s birodalmát kevésbé rátermettvezetők örökölték.

A kövezett út egyenesen a 3-as számú sírkamrához vezet,melyet a Hsziahszia Állam alapítója építtetett. A sírkamrátmost egy hatalmas, lezárt ásatási terület veszi körül. Ide vár-ják a látogatókat. Ám ez csak kicsiny része a nagy egésznek.Távolabb a síkságon, mint megannyi homokvár, 8 másikbirodalmi sírhely helyezkedik el, továbbá 200 kisebb épít-mény, mely kevésbé jelentős tábornokok és családtagokszámára épült; megközelítésükhöz kitartás, megfelelő láb-beli és elegendő idő szükségeltetik. Sofőrünk segít. A jegy-

váltó pénztár mellett poros út vezet a fűcsomókkal tarkítottkavicsos pusztaság és a kiszáradt folyómeder mentén az1 -es és 2-es számú sírkamra felé. Ezeket Csüan-hao építtet-te apja és nagyapja tiszteletére. Munkások serénykednek:betonnal és faanyaggal készítik elő a remélt látogatók tere-lésére szolgáló korlátokat. Egyelőre azonban csak mivagyunk itt Dzsorigttal; meg a kavicsos út, a cserjés sivatag atávoli hegyekkel és a meglehetősen különös építményekkel.A viharvert kúpokhoz fogható építményeket soha életem-ben nem láttam. Képzeljük el egy űrrakéta orrát, melyetaszteroidafelhők lyuggattak himlőhelyessé. Elmállott törme-lékhalmok vonnak koszos kötényt az építmények alapjaköré. A kúpok sérülésnyomai azonban nem egyformák.Különböző mintákat vésett rájuk az elmúlt nyolc évszázadidőjárása, vízszintesen és függőlegesen egyaránt. És aztánott vannak a lyukak, méghozzá tömegével.

- Dzsorigt, mik ezek a lyukak? - kérdezem. - Minthamadárfészkek lennének.

- Nem madarak.

- Talán szellőzőnyílások - tűnődöm.

Dzsorigt fürkészőn néz rám.

- Nem igazán. Ez itt egy sírkamra. Nyilván üreges. Oda-bent levegőnek kell lennie.

Mindkét feltevésemmel téves nyomon járok. A magyará-zat valójában ott hever a lábam előtt. Buldózerek gyalultáklaposra a talajt - feltehetően a turistahadak fogadásához,akik egy napon majd elözönlik a környéket -, ám a kavicsokközött cserépdarabokat fedezek föl; kicsiny, halványzöld ésbarna törmelékeket. A 3-as számú sírkamránál aztán szem-beötlik a kétségbevonhatatlan bizonyíték: egy 50 méterhosszú, félkörívben kirakott cserépgyűjtemény, mely leg-alább 20 ezer cserepet tartalmaz. Tetőcserepekről van szó.A lyukak és barázdák valójában tetőgerendákat jeleznek,melyeket egykoron az építménybe hornyoltak. A kúpok egy-általán nem üregesek, épp ellenkezőleg, a sírok fölé masszívföldhányásokat tömörítettek. A tetőgerendák cseréptetőkettámasztottak alá, méghozzá olyan módon, hogy a cserepekegymást fedve, a kínai pagodák stílusában fölfelé kun-korodnak.

A Hsziahszia Állam virágzásának teljében, a 13. századelején mindez igencsak látványos lehetett; a kilenc pagodakáprázatos ragyogással pompázhatott saját udvara közepén,"a társ sírkamrákkal" kiegészítve, s az épületegyütteseketkülön fegyveres kontingensek őrizték.

A kép igazából a 3-as számú sírkamra bejáratánál létesí-tett új, kicsiny múzeumban válik teljessé. A múzeum a "kínaitörténelem és kultúra egyik ragyogó gyöngyszeme"-kénthirdeti magát. Lehet, hogy az állításban nincs is semmitúlzás, hiszen a helyszínről készült makett, a szobrok, csere-pek, irattekercsek, érmék, nyomtatott könyvek és cserép-edények százai valóban átfogó képet adnak a Hsziahszia-korszakról. Csupán az idegenvezetőnk különös viselkedésekelt bennem némi gyanakvást, hogy valami nincs rendjéna mondanivalóval. Kételyem nem abból ered, hogy az illetőa szemlátomást betanult szöveget robotszerű monotóniávaladja elő, hiszen már önmagában az is nagy dolog, hogyangolul beszélő idegenvezetőre bukkantunk. De még csaknem is arra a kellemetlen szokására gondolok, hogy mindenmondat után a torkát köszörüli, s olyan hangot hallat,mintha egy hordozható rádió adó-vevőn nyomná meg a"vétel" gombot, s ezzel mintegy fonetikai felkiáltójelet teszminden egyes mondata végére. A szavai mögött rejlő célzá-sok azok, melyek mindkettőnket elgondolkodtatnak.

- Hsziahszia Állam 190 évig állt fenn - mondja -, a bel-ső-mongóliai csapatok inváziójáig. (Ksssk!)

- Belső-mongóliai csapatok! - mormogja Dzsorigt. -Mégis mit gondol, hol született Dzsingisz kán?

Nem félrehallásról van szó.

- Kilenc uralkodói sírkamrát láthatunk (ksssk!) - folytatjaelszánt idegenvezetőnk lármás mondatközeivel. - De azt islátjuk, hogy tizenkét uralkodó volt (ksssk!). Szakértők úgyvélik, hogy az utolsó három a belső-mongóliai csapatokkalfolytatott harcokban esett el.

Hm. Ha idegenvezetőnk a hivatalos álláspontot is képvi-seli, akkor valaki "odafentről" nyilván úgy óhajtja, hogy alátogatókat arról tájékoztassák: a megszálló mongol csapa-tok valójában egy a Góbi sivatagon túli kínai tartománybólérkeztek. Azt kellene tehát hinnünk, hogy a tangutokat kínaialattvalók győzték le?

Hamarjában azt kellene mondanom, hogy igen, de azelhamarkodott válaszok ritkán fedik az igazat, ujabb kérdé-sek vetődnek föl az identitást illetően; olyan kérdések,melyekkel utam során újra és újra szembesülnöm kell.E kérdések lényege: hogyan ítélkezett a történelem Dzsin-gisz kánról, és ma hogyan ítéljük meg a szerepét?

íme, a gyors válasz mögött rejlő okok. Fussunk át egyképzeletbeli kérdezz-felelek játékon:

- Kik támadták meg a tangutokat a 13. század elején?

- A mongolok, Dzsingisz kán vezetésével.

- Nagyon jó. És mi történt?

- Dzsingisz kán győzött.

- Kitűnő. És?

- A mongolok végül Kína többi részét is legyőzték.

- Igy van. És?

- És akkor megalapították a Jüan-dinasztiát.

- És a Jüan-dinasztia melyik nemzet történelmének voltlényegbevágóan fontos része?

- A kínainak.

- Óriási! Szóval akkor ki alapította ezt a kínai dinasztiát?

- Dzsingisz kán, természetesen.

És itt jön a trükkös csattanó: akkor hát Dzsingisz kínaivolt vagy mongol?

Nos, így állunk. Ha a dolgokat a Góbi sivatagtól délre esőterületek felől nézzük, akkor Dzsingisz kán tulajdonképpenkínai volt. Még tüzetesebb vizsgálódás után azt is megálla-píthatjuk, hogy az összes mongol végső soron kínai. Telje-sen logikus.

Ezen az alapon a múlt hirtelen a jelen részévé válik, poli-tikai felhangokkal, melyek aztán később még jobbanlekötnek minket. E pillanatban, elszánt idegenvezetőnkethallgatva, valami eszembe juttatja egy korábbi beszélgetése-met. Dzsorigttal döcögtünk a vonaton déli irányba, valahola Sárga-folyó mentén.

Egyvalamit előre kell bocsátanom. Dzsorigt Belső-Mon-gólia sztyeppéin született, pásztorember gyermekeként.Gyerekkorában a jurtájukból gyalog járt iskolába, ahol csakmongolul beszéltek. Szülei nem beszéltek kínaiul. Apjakésőbb valami kisebb funkciót kapott Silinhot városában.Dzsorigt apja és írástudatlan anyja szentül hitték, hogy azelőrejutás egyetlen záloga a műveltség. A fiatalember érett-ségi után mongol szakos hallgatóként tanult tovább a Bel-ső-mongóliai Egyetemen, Hohhotban. Addigra azonban aztis megtapasztalta, hogy a föld, ahol felnőtt, egyáltalán nemmongol. Hanem kínai. Az alkalmazkodáshoz meg kelletttanulnia a nyelvet. Tizenhét évesen kezdett mandarinul

tanulni, és huszonegy éves korára már folyékonyan beszélt.Ezután a török és mongol nyelv kapcsolatára szakosodott,Ankarában járt egyetemre, húszas éveinek végén egyHohhotban előadó amerikai professzornak köszönhetőenelkezdett angolul tanulni. így tehát az első nyelve mongol, amásodik kínai, török a harmadik és angol a negyedik.Nekem a negyedik nyelvén tolmácsolt, és elmondhatatlanulnagy segítséget kaptam tőle. Egyébként kitűnő atléta volt,nyolcszáz méteres futásban, ezerötszázon és tíz kilométerenegyetemi bajnokságokat nyert.

- Nos - tettem föl a kérdést -, Dzsorigt, akkor te kínainaktartod magad vagy mongolnak?

-Mongol vagyok. De... - itt szünetet tartott - kínaiállampolgár.

Magyarázatként elmesélte nevének történetét. A Dzsorigtnév elég közkeletű Mongóliában, és angolul is könnyenolvasható. A kínai jelek azonban egy szótagúak. Vagymagánhangzóval végződnek, vagy egy n betűvel, ezért kétmássalhangzó nem kerülhet egymás mellé. Neve megjelení-téséhez olyan kínai jeleket kellett választania, amelyek hang-zásban a leginkább hasonlítanak neve mongol eredetijéhez.Ebből jött ki valami ilyesmi: Je-Dzsi-Ge-Tu. Ez nyilvánvalóannem kínai név, mégis kínai identitást kölcsönöz, hiszen le le-het írni és ki lehet ejteni kínaiul. Mindebből az következik,hogy bármilyen bonyolult érzések kavarognak is benne sajátidentitását illetően, a kínaiak szemében ő kínai.

Nos, itt van a lényege az identitás kérdésének, legalábbiskínai szemszögből. Ha valaki egyszer kínai szférába kerül, akínaiak szemében kínaivá válik. Dzsorigt kínai; és az voltDzsingisz kán is - ilyen egyszerű ez.

Honnan jöttek azok a bizonyos "belső-mongóliai csapa-tok"? A válasz magától értetődőnek látszik, mégis arrakérem az olvasót, hogy figyelmesen kövesse az okfejtése-met. Mongólia és Kína hajdanán egyazon ország volt,a mongolok vezetésével, akik viszont ennek következtébenóhatatlanul is kínai hatás alá kerültek. Idővel azonbana mongol birodalom eltűnt a színről, és Kína jelentősége,más módon ugyan, de szintén csökkent. Külső-Mongólia -a 20. századi Mongol Népköztársaság - kikerült a családból,amikor Kína a 12. század elején meggyengült. Belső-Mon-góliában azonban, amely mai Kína részét képezi, több mon-gol él, mint magában Mongóliában. A történelem mélyénhúzódó realitást tehát az tükrözi a legjobban, ha az összesmongolt "belső-mongolnak" nevezzük, a kínaiak számáraugyanis ez az a terület, ahonnan a mongolok jöttek. Ezértaztán azok a seregek, amelyek Hsziahsziát a 13. századbanmegszállták, "belső-mongolok" voltak.

De létezik egy további dimenzió is. Hsziahszia területelefedi a mai Senhszi, Kanszu, Ninghszia tartományokat ésBelső-Mongóliát, s ezek a térségek mind a mai Kínához tar-toznak. Ha a tangutok ma köztünk élnének, akkor Dzsin-giszhez és Dzsorigthoz hasonlóan ők is kínaiak lennének,függetlenül attól, hogy nyelvük a tibetivel rokon, hogy sajátállamukat annak idején a kínaiak leverésével alapították, éshogy voltaképpen kihaltak, illetve beolvadtak, még mielőttaz egyesült Kína létrejött volna. Végső soron egy kínai nép -értsd: mongol - volt az, amely elpusztította őket. Pozíciójukalapján tehát vitathatatlanul részét képezik Kína nagycsaládjának, mely 1949 után emelkedett föl. így aztán azutólagos okoskodás kíméletlen alkalmazásával a háromkülönálló nemzet Belső-Ázsiáért folytatott nagyszabású küz-delmét bizonyos nézőpontból egy kisebb családi perpatvarszintjére fokozhatjuk le.

A falat hatalmas fotográfia borítja, mely Kína 56 nemzeti-ségét ábrázolja, s mintegy összefoglalja a kiállítás mondan-dóját. Az idegenvezető máris mondja a magyarázatot:

- A fotón azt láthatjuk, hogy az 56 nemzetiség közötta tangut nem szerepel. Ez a nemzetiség ugyanis beleolvadta nagy nemzet egészébe. Ma az összes nemzetiség egy-másra talált, s így alkot egy csodálatos országot.

Nem vitás, számos dolog akad, ami ebben a kisebbségipolitikában csodálni való. Az 56 különböző kultúra, egyetlenkivétellel, a teljes népesség mindössze 5 százalékát teszi ki,hiszen a túlnyomó többséget a han nemzetiség képviseli,mégis a megszólalási lehetőséget, a saját nyelvet, kultúrátelvileg minden egyes nemzetiségnek garantálják. Ez perszenagy kihívást jelent a kisebbségek számára is a nagyobbkultúra befogadása szempontjából; olyan kihívást, amelya határvidékeken mindig is jelen volt, és amely a kiszorítottkisebbségek világában manapság újra és újra felbukkan.A han dominanciának azonban főleg történelmi gyökereivannak. A történelmi határok visszakövetelése vagy az új tér-ségek megszerzése iránti igény felszámolja a határ mentikultúrákat, amelyek egyébként elég nehezen illeszkednénekbe a kínai "dossziéba". Közismert példa erre Tibet. Ha atangutok esetét vesszük, különös fintora a történelemnek,hogy visszamenőleg egy olyan egyedülálló, nem kínai néprekényszerítik rá a kínaiságot, amely ha valaha látott is idegenuralmat még a saját királysága megteremtése előtt, akkor azéppen a tibeti volt.

Vannak persze politikai okok is abban, hogy a korábbi kí-nai alattvalókat a jelenlegi határokon belül ilyen módonkénytelenek elviselni. Mandzsúria azon része, amely mostOroszországhoz tartozik, bizonyos időszakokban Kínáé volt

(vagy legalábbis a Liaóké, illetve a Csineké, ami kínai szem-mel nézve egy és ugyanaz). Ebből még érdekes fejleményekszármazhatnak, ha az orosz kontroll meggyengül. Vagyvegyük Mongóliát: ha már egyszer a legendás mongol hódí-tóból, Dzsingiszből kínait lehet faragni, s ha ebből követke-zően az összes mongolt kínainak tekintik, akkor egy szépnapon Kína miért is ne támaszthatna igényt magára Mongó-liára is? Dacára annak, hogy az jelenleg független állam. Azellentétes nézetekben tehát ott rejtőzik a konfliktus lehető-sége: Belső-Ázsia határterületein ki jogosult gyakorolni ahatalmat? A kérdéskör, ahogyan látni fogjuk, Dzsingisz kánörökségével közvetlen összefüggésben áll.

Dzsingisz ekkor már sokat tudott a Hsziahszia Államról,mongolok és tangutok ugyanis acsarkodó rokonok módjáraéltek egymás mellett. A tangutok közeli kapcsolatban álltakDzsingisz egykori szövetségesével, majd ellenségével, Toorilkánnal, a kereitek fejedelmével. Tooril öccsét, Dzsakátgyerekkorában elrabolták a tangutok, s köztük nőtt fel, mígfelnőttkorában gambu (nagy tábornok vagy főtanácsadó)vált belőle. Dzsaka lányát Dzsingisz a mostohalányáváfogadta, később pedig két mongol-kínai uralkodónak és azelső mongol-perzsa uralkodónak az anyját tisztelhettékbenne. Amikor pedig Tooril kán fiának, Milkának menekül-nie kellett, tangut területre szökött, s ezzel kellő ürügyetszolgáltatott az 1205. évi első mongol rajtaütésekhez.A mongolok tehát úgyszólván mindent tudtak a tangutokról:ismerték pallérozottságukat, humán tudományokban valójártasságukat, mély buddhista meggyőződésüket (a tanguturalkodókat "burkan"-ként tisztelték, ami Élő Buddhát ésSzentségestjelent). De nem ez volt a lényeg. Ami számított:a tangutok gazdagok voltak és sebezhetők.

Ekkor azonban még nem birodalmi célok vezéreltéka mongolokat. Dzsingisznek, aki belebonyolódott a régiellenségek, a merkitek elleni hadjáratba, egyszerűen zsák-mányra volt szüksége, méghozzá ha lehet, jókora hadi-sarccal megtetézve. Hsziahszia ehhez megfelelő forrásnakígérkezett; Dzsingisz célja tehát az volt, hogy Hsziahsziátolyan gyorsan, ahogy csak lehet, hűbérfizető vazallusállammá tegye, még mielőtt a Csin Állam közbelépne. Meg-szállásra valószínűleg nem gondolt, csak egy homályos tervkörvonalazódott benne: Hsziahsziát ugródeszkának hasz-nálni egy jóval gazdagabb birodalom, a Csin kincsénekmegszerzéséhez.

A nagy invázió 1209 tavaszán indult meg. Ehhez az elsőnagyszabású hadjárathoz Dzsingisz számos útvonalat hasz-nálhatott a Góbin keresztül. Csapataival valószínűlegAvragától 500 kilométerre délkeletre vonult el, majd leeresz-kedett az Ongin, a tavaszi olvadástól megáradt folyón aHárom Szépség-hegyvonulat szentélye felé. Az Altaj hegy-

ség itt egy 20 ezer négyzetkilométeres, ovális térséggé telje-sedik ki, hegycsúcsokkal, kanyarulatokkal, legelővel, ho-mokkal, kaviccsal borított fennsíkokkal. Nyugat felé dűnékmagasodnak, melyet ma Éneklő Homokként ismernek, azéteri zúgás miatt, mely a szélfútta homokszemektől keletke-zik. Kelet felé köves síkságok terülnek el. Itt kevés a víz éskevés a vad. Ám a homokdűnék és a síkságok között ott hú-zódik a Három Szépség-hegyvonulat patakokkal, legelőkkel,gazdag vadállománnyal - kell-e alkalmasabb táborhely egyfelvonuló hadseregnek? Az évszázadok folyamán a pásztor-kodás térhódításával a vadállomány megritkult, de ma nem-zeti parkot létesítettek itt, a vadak kezdenek visszatérni, s atérség lassan visszanyeri hajdani varázsát. Amikor legutóbbitt jártam, juhokat láttam szökellni a sziklákon, pásztorok pa-naszait hallgattam a farkasokról, és szemtanúja voltam,amint egy fehér leopárd szétmarcangol egy csikót. Futólagmég az egyik legritkább emlőst, a Góbi-medvét is megpil-lantottam; a ritka állatfaj egy évezreddel ezelőtt vált el hima-lájai unokatestvéreitől. A 13. században a Három Szép-ség-hegyvonulat a vadak paradicsoma volt, s ily módonnemcsak a harcosok élelmezéséről gondoskodott, hanemkiváló gyakorlóterepként is szolgált, hiszen a vadak csordák-ban futottak versenyt a lovakkal. (Egy alkalommal a nyugatiGóbiban egy dzsipen száguldva lemértem egy ilyen csordasebességét: 70 kilométer per óra jött ki. A területet újabbanvédetté nyilvánították, s ez már érzékelhető is a vadállománygyarapodásán.)

A Három Szépség-hegyvonulattól újabb 300 kilométeresút vezet a Holan-san-hegységhez, mely az Alasán sivatag ke-leti szegélyét képezi. Ha a térképre nézünk, éppenséggelnem ez a legnyilvánvalóbb megközelítési mód, ehelyett in-kább a Sárga-folyó nyomvonalára gondolna az ember, aholegyébként ma a vasút is vezet. Az utóbbi útvonal azonbansűrűn lakott, csatornákkal behálózott mezőgazdasági vidé-ken visz keresztül. Ezért a gyors mozgású lovas népség in-kább a kemény, nyitott Alasánt választotta, ami az esetlegestámadások elleni védekezéshez széles teret kínált. Amikora mongolok elfoglaltak egy kisebb erődítményvárost, atangutok sürgős segítségért folyamodtak a Csinhez, abbanreménykedve, hogy a Csin félreteszi a korábbi nézeteltérése-ket, s a közös ellenséggel szemben segítségükre siet. Csak-hogy Dzsingisz időzítése tökéletesnek bizonyult. A Csin Ál-lam élére ez idő tájt új uralkodó került, Vej herceg, aki atangut uralkodónak ezt a fölényeskedő választ küldte: "Azcsak hasznunkra válik, ha ellenségeink egymást támadják.Milyen veszély származhat ebből ránk nézve?"

Déli irányba tartva - jobb felől sivatag, balról hegyek - amongolok elérték azt az erődöt, mely a hegyen át a tangutfővárosba, a mai Jincsuanba vezető egyetlen átjárót védte.Ma minden nehézség nélkül röpke fél óra alatt át lehet jutni

a szoroson. Dzsingisz idejében a nyomvonal nyáron egy ki-száradt folyómedret követett, áradások idején pedig a hegyoldalába kapaszkodott fel, nem túl magasra: a hegy lábátólszáz-kétszáz méterre. A lovasok fölkaptattak a meredekösvényeken, de nem túl könnyen és nem túl gyorsan. Akár-csak napjainkban, akkor is ez volt a város felé vezető egyet-len átjáró. Érthető tehát, hogy a tangutok sietve megerősí-tették az erődben állomásozó 70 ezer fős védőseregettovábbi 50 ezer katonával. (Soha ne felejtsük el, hogy ezekbecslések, méghozzá minden bizonnyal elég elnagyoltak!)

Az erőd bevétele a legerősebb ostromló sereggel is lehe-tetlennek látszott. Dzsingisz egyetlen esélye az volt, ha sike-rül a tangutokat az erődből a síkságra kicsalogatni. Két hó-napos patthelyzet után a mongolok az ilyenkor szokásostaktikájukhoz folyamodtak: visszavonulást színleltek, valójá-ban azonban elrejtőztek a közeli hegyekben, s csaléteknekott hagytak egy kicsiny kontingenst. Amikor a tangutok os-tobán kitörtek s támadtak, a mongolok rájuk rontottak, ésmegdöbbentő méretű győzelmet arattak. Az út nyitva álltJincsuan felé.

Itt azonban újabb akadállyal szembesültek. Jincsuan jólvédett város volt, a mongolok viszont gyors mozgású,nomád lovas népség lévén másféle harcmodorhoz voltakhozzászokva. Várost még soha nem próbáltak bevenni. Nemrendelkeztek háromszoros húrozású ostromíjakkal, amilye-neket a szungok és a csinek használtak, s amelyekkel tele-fonpózna méretű rudakat lehetett kilőni; nem voltak nagy-méretű katapultáik, sem pedig gyújtóbombáik puskaporralvagy olvasztott fémmel töltve; és még csak hozzáértő tüzé-reket sem ejtettek foglyul, akik megtaníthatták volna őket ahosszú távú ostromhadviselés fortélyaira. Erősségük moz-gékonyságukban és gyorsaságukban rejlett. Rövid távonlehet, hogy meg tudtak volna élni a földből, de a katonákgyors zsákmányra vágytak; s emellett nem engedhettékmeg maguknak, hogy túl sokáig tétlenkedjenek, amíg atangut erősítés kellő Számú katonával a Hsziahszia Államtávoli részeiről meg nem érkezik.

A megoldás kézenfekvő, vélték a mongolok: Jincsuan ősicsatornarendszere, mely a Sárga-folyóból szállította a vizetHsziahszia kenyereskosarának öntözéséhez. A mongolok-nak nem állt érdekében, hogy megkíméljenek egy ilyen léte-sítményt, melyet ráadásul az általuk olyannyira lenézett föld-művelők hoztak létre. Így aztán lerombolták a gátakat, ésmegpróbálták a várost vízzel elárasztani. Nem volt jó ötlet!A Jincsuant körülvevő mezőgazdasági terület lapos, mintHollandia. Az áradás nagy területen szétterült ugyan, deéppen ezért sekély maradt. A városban az épületek érintetle-nül álltak az alacsony vízben; nem úgy a sátrak, lovak, sze-kerek. A mongolok saját magukat áztatták el, és arra kény-

szerültek, hogy magasabb területekre vonuljanak vissza.

Ettől persze még a tangutok gondjai nem szűntek meg.Az ellenség továbbra is fenyegetően közel volt, terményeiktönkrementek, és semmi jel nem utalt arra, hogy a Csintőlfelmentő sereg érkezne.

Patthelyzet.

Hogy a holtpontról kimozduljanak, mindkét félnekengednie kellett. A tangut uralkodó meghódolt, lányát,Csakát Dzsingiszhez adta feleségül, és tevéket, sólymokat,kelméket adott át hadisarcként. Dzsingiszt ez meggyőztearról, hogy engedelmes vazallusra tett szert, akitől jókorahűbéradóra és elegendő katonára számíthat, s elrendeltea visszavonulást.

Ez volt Dzsingisz első nemzetközi megállapodása, csak-hogy hiányzott hozzá a biztosíték. Ahogy a későbbi fejlemé-nyek igazolták, Dzsingisz saját vágyálmai áldozatává vált.A tangutok csak színlelték a behódolást, és föllélegeztek,amikor a kán hadai elmasíroztak. A vihar minden jel szerintelvonult. Az uborkafára felkapaszkodott barbárok szekér-számra vitték ugyan a zsákmányt, tevecsordákat hajtottakel, de egyvalamit soha nem vihetnek magukkal. Egy kétszázéves múltra visszatekintő erős királyságot, annak jól védettvárosait és több százezer katonából álló hadseregét.

* * *

HETEDIK FEJEZET

Irány Kína!

Amikor a Csin küldöttség Dzsingisz udvarába érke-zett, hogy az új Csin uralkodóról bejelentést tegyen,és rituális engedelmességet követeljen, Dzsingisz ál-lítólag megvetően legyintett. "Azt hittem, a Középső Király-ság uralkodója az Égből érkezik. Ilyen gyenge alakból islehet uralkodó, mint Vej herceg? Miért kellene hajlonga-nom előtte?"

Dzsingisznek jó oka volt a megvetésre. Az új Csin császáringatag államot örökölt, ahol 3 millió dzsürcsi uralkodott40 millió kínai paraszton; egy olyan népesség fölött, melyetéhezés és gazdasági összeomlás fenyegetett. A Csin-hivatalnokok egy része és egy vazallus kitaj vezető, megérez-ve az új idők szeleit, már átállt a mongolokhoz, és értékesinformációkat vitt magával. Egy határvidéki törzs, az ongut,mely a pásztorok legelői és a gazdálkodók földjei közti ha-tárzónába szorult, akadálytalan átjárást kínált fel a mongo-

loknak. A Csin Állam védelmi rendszerével kapcsolatosértesüléseket a muzulmán kereskedők is készségesen szállí-tották, hiszen hálásak voltak a biztonságért, melyet Dzsin-gisz terjeszkedő birodalma számukra jelentett. Az omladozónagy fal most sem jelentett különösebb akadályt a nomádharcosok számára. A Hsziahszia Államon aratott győzelempedig hatalmas önbizalmat adott a hadseregnek.

A harc azonban mégsem ígérkezett könnyűnek. A mon-golokénál tízszer nagyobb népességű államból a Csin ural-kodó több százezres lovasságot és gyalogságot tudott kiállí-tani, városaik védelmét mindeközben jól megerősítették.Két hatalmas erődítmény védte a Peking felé vezető utat,s ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné vált a város elleni közvet-len támadás.

Dzsingisz támadási terve aprólékos volt, a végrehajtásvakmerő. 1211 tavaszán a mongolok a Hentij hegytől délreeső völgyben gyülekeztek, és a Góbi sivatagon keresztülnyomultak előre, szétszóródva és több hullámban, hogy nemerítsék ki a ritkán föllelhető kutakat és a megolvadt hóbólkeletkezett tavacskákat. Bármilyen mércével mérjük is,hatalmas hadműveletről volt szó: képzeljünk el 100 ezer har-cost 300 ezer lóval, amint tíz vagy talán húsz, egyenként5-10 ezres hadosztályban nyomul előre; mindegyik egység-hez tevék vontatta szekerek sokasága tartozik, miközben azállandó kapcsolatot gyors mozgású hírnökök biztosítják,s így szelik át a 800 kilométeres köves pusztaságot. A Titkostörténet összeállítói a hadműveletnek ezt a szakaszát még-sem részletezik, s alighanem okkal. Minden rendjén voltugyanis. Ilyenfajta teljesítményre bármikor képes volt anomád hadsereg, de a kínai is. A Titkos történet mongololvasói a személyes vonatkozású beszámolókra és az anek-dotákra voltak kíváncsiak, s nem a "rutinműveletekre." ígyaztán írott anyagok csak a kínai részről keletkeztek, ám ezekis meglehetősen szűkszavúak.

Ahogy a mongol hadsereg Észak-Kínába özönlött, és aPekingbe vezető Huan-er-csui - a Borz Szája - átjáróhozközeledett, a Csin-parancsnok, Dzsi-dzsong minden jel sze-rint végzetes hibát követett el. Minden megvolt, hogy megle-petésszerű támadást indítson, hiszen a mongolok teljesenbelemerültek a zabolátlan fosztogatásba. A Csin-parancs-nok ehelyett, talán hogy időt nyerjen, Dzsingiszhez küldteegy tisztjét, Ming-ant, hogy a békefeltételekről tárgyaljon.Ming-an gondolkodás nélkül átállt, és nyomban elárulta amongoloknak, hogy a Csin-csapatok az átjáró távoli végénélvárakoznak. A mongolok nyílzáport zúdítottak a hegyszoros-ban rekedt Csin-lovasokra, akik menekülőre fogták, és leta-posták saját gyalogságukat. A holttestek "úgy hevertek a föl-dön, mint korhadt tuskók", ahogy a Titkos történet írja,ötven kilométer hosszan szétszóródva a városhoz vezető

völgyben, mely a belső-mongóliai fennsík és a kínai alföldközött húzódik. A mongolok a mai napig is úgy tekintenekerre az ütközetre, mint az egyik legnagyobb győzelmükre.Tíz évvel később, amikor egy taoista bölcs, Csang-csunátkelt a szoroson, hogy Dzsingisz kánnal találkozzék, a le-mészároltak csontjai még mindig ott hevertek a szakadék-ban szerteszét. "Friss szellő fújta el a fellegeket, és az időigen barátságosra fordult" - írta Csang-csun tanítványa éstársa ezen az úton.

"Észak felé nincs más, csak fagyott homok ésfonnyadt fű. Ez az a hely, ahol Kína - a szokásokés az éghajlat - hirtelen véget ér. De a taoistánakmeg kell tanulnia a legzordabb környezethez iskészséggel alkalmazkodni. Csang-csun a szerteszétheverő csontvázakra mutatott, s így szólt tanítvá-nyaihoz: Ha épségben hazaérünk, az Arany Táblaszolgálatában mondjunk imát a halottak lelki üdvé-ért; hiszen ki tudja, utunkat talán éppen azért vezetteerre a sors, hogy üdvösséghez segítsük őket."

Csang-csun 1224 elején a csatamezőtől száz kilométerredélre fekvő városban időzött. A Csin-hadsereg annak idejénezen az útvonalon próbált menekülni. Egy a háborúbanelpusztított falu közelében a taoista bölcs beváltotta ígéretét,és "a magányos halott nevében" két kegyetlenül hidegéjszakán s három nappalon át imádkozott.

De térjünk vissza a mongol offenzívához! A Csin-tábornokok kénytelenek voltak Pekingig hátrálni, miközbenDzsingisz csapatai egymás után foglalták el a nagyobb váro-sokat és erődítményeket. Peking kitartott, de ugyanakkorelszigetelődött, s ezzel lehetővé vált, hogy a mongolok a tér-ségben szabadon garázdálkodhassanak. Miközben Dzsin-gisz újabb 300 kilométert haladt dél felé, a Sárga-folyó irá-nyába, egyik tábornoka, Dzsebe még messzebb nyomultkelet felé. Mandzsúriát vette célba, átkelt a befagyottIiao folyón, és megtámadta Mandzsúria akkori fővárosát,Mukdent (a mai Senjangot). Ez volt Peking után a Csinekmásodik legfontosabb városa. Közvetlen támadással nemlehetett bevenni, ezért Dzsebe újfent a szokásos mongolcselhez folyamodott. Menekülést színlelt, a katonák elhaji-gálták fölszerelésüket, mintha pánikba estek volna. Amikora csin felderítők megerősítették, hogy a mongolok már 150kilométeres távolságra vannak, a boldog városlakók ünne-pelni kezdték az 1212-es újévet s nem várt szerencséjüket.Az önfeledt mulatozásban egyre távolabb merészkedtek avárosfalaktól. A mongolok megfordultak, s huszonnégy órásfolyamatos vágtával visszaértek a tárva-nyitva álló városka-puhoz. A városlakók ekkor már az örömünnep bódulatábantántorogtak. Nagy volt a meglepetés. Mint egy érett gyümöl-csöt a fáról, úgy "emelték le" Mukdent a mongolok a biro-

dalomról.

Győzelmeivel elégedetten Dzsingisz észak felé, a legelőkés a Góbi sivatag közötti határvidékre húzódott vissza.A győzelem neki és harcosainak továbbra sem jelentettmást, mint még több zsákmányt, rombolást és a dominan-cia érvényre juttatását. Lélekben Dzsingisz még mindig csakegy banditavezér volt, akinek a harcászat nem több banda-háborúnál - vagyis a tartós területfoglalás vagy az igazgatásmegszervezése továbbra sem foglalkoztatta őt. ugyanakkorha nem is tudatosan, de mégiscsak kipróbált egy újfajtahadviselést - a városok ostromát -, és ez akarva-akaratlanulis új típusú vezetővé avatta őt.

1212 őszén az újabb támadás azon hiúsult meg, hogyDzsingisz egy nyílvesszőtől megsebesült, s ezért kénytelenvolt visszavonulót fújni, saját magának pedig kényszerpihe-nőt elrendelni. A következő nyáron tért vissza ismét, városo-kat foglalt el újra, s újabb támadást indított a Borz Szájánálfekvő két erőd ellen. Följegyzések tanúskodnak arról, hogy50 kilométeres hosszúságban vassulymokkal - lábtövisek-kel, melyekkel a lovaknak állítottak csapdát - rakták tele azutat, ám Dzsingisz két kiváló tábornoka, Dzsebe és Szübötejátkelt a hegygerincen, és elfoglalta a déli erődöt, megadásrakényszerítve ezzel az északi erődítményt is. Az út végre nyitvaállt Peking felé.

A Csin Állam apokaliptikus nyomás alá került. Katonákezrei estek el a harcmezőn, a mongolok, bármerre jártak, el-kobozták az élelmet, s a lakosság éhezett. Az ostrom alá vetterődökben a kiéheztetett emberek kannibalizmusra vete-medtek. A becsvágyó és kiszámíthatatlan tábornok, Dzsi-dzsong, miután az uralkodó megbocsátotta a Huan-er-csuinál elszenvedett katasztrofális vereséget, azzal hence-gett, hogy fittyet hány a mongol fenyegetésre, és saját ma-gánhadseregével a fővároson kívül vadászatokat rendezett.Amikor azonban a mongolok közelebb kerültek, a hadvezérrájött, hogy ez a magabiztosság egyenlő az öngyilkossággal,ingatag uralkodójához azonban nem óhajtott visszatérni.Inkább puccsot szervezett ellene; a Tiltott Város őrségének500 katonáját lemészárolta, az uralkodót megölte, és sajátemberét - bábfiguráját - ültette helyébe. Önmagát kikiál-totta kormányzónak, és e meghökkentő eseménysort hatal-mas lakomával ünnepelte meg, melyre odarendelte a városleghíresebb és legszebb kurtizánjait.

Amikor két hónappal később a mongolok bekerítették avárost, Dzsi-dzsong 6000 embert küldött ellenük, s az egy-ség parancsnokát, Kao-csit, arra az esetre, ha kudarcot val-lana, halállal fenyegette meg. Kao-csi annak rendje s módjaszerint elvesztette a csatát, majd lóhalálában visszatért acsatamezőről, hogy megelőzze a vesztes csata hírét - felte-

hetően egy kis csapat is vele tartott -, elfogta Dzsi-dzsongot, és tétovázás nélkül lefejezte. Kezében a levágottfejjel az uralkodóhoz rohant, és a történtekről töredelmesvallomást tett. Az uralkodó a hírtől, hogy az árulóDzsi-dzsong zsarolásától megszabadult, olyannyira meg-könnyebbült - de az is lehet, hogy a levágott fej látványaborzasztotta el -, hogy Kao-csit azon nyomban kineveztea birodalom alparancsnokává.

Nem mintha a birodalomból túl sok megmaradt volna.Az uralkodó gyakorlatilag be volt zárva a fővárosba, a tele-pülések zömét jeges félelem bénította, s ezt az állapototkihasználva Dzsingisz egy kis létszámú csapatot menesztett,mely szabadon garázdálkodva egymás után foglalta el avárosokat. A mongolok kegyetlensége nem ismert határo-kat. Foglyok ezreit terelték össze, majd előrezavarták őket atámadásoknál. Az ostromlottak saját rokonaikat ismerték fölaz első sorokban, nem akartak ellenük harcolni, ezértinkább megadták magukat. Dzsingisz három hadoszlopraosztotta százezres seregét, két hadosztály déli és nyugatiirányba a Sárga-folyó felé tartott, a harmadik kelet felé aCsendes-óceánhoz. Tucatszám pusztították el az útjukbakerülő városokat: egy széltében 450, hosszában 750 kilo-méteres, háromszög alakú területet dúltak fel - Németor-szág méretének megfelelő térséget. "A Sárga-folyótólészakra mindenütt - írta a nagy mongol tábornok, Mukalikínai biográfusa - csak por volt és füst, és a dobok hangjaaz Égig hatolt." Két hónap alatt a mai Sanhszi, Santung ésHopej romokban hevert.

Peking azonban még mindig tartotta magát, annakköszönhetően, hogy egy évszázaddal korábban igen alapo-san megerősítették a város védelmi rendszerét. A városfala-kon kívül négy erődfalut létesítettek külön éléskamrákkal,fegyverraktárakkal, melyek alagutakkal kapcsolódtak a fővá-roshoz. A katonai és politikai vezetők ezeken az alagutakonkeresztül nyertek egérutat, alagutanként négy-négyezerkatonával. A falakat a Kumming-tó vizével táplált háromvizesárok védte, 4 kilométer hosszú téglalapot formáltak- 15 kilométeres körmérettel -, az alapnál 15 méte-res vastagsággal. Lőrésekkel ellátott mellvéd emelkedett12 méteres magasságban, 13 kapu volt rajta, és az őrtor-nyok - összesen több mint 900 - 15 méterenként követtékegymást.

E döbbenetes védelmi rendszeren belül a városlakók leg-alább ilyen félelmetes fegyverzettel rendelkeztek. Dupla éstripla húrozású nyílpuskáikkal 3 méteres nyilakat egy kilo-méteres távolságra tudtak kilőni (e meghökkentő hatótávol-ságról perzsa források számolnak be a mongolok 1256. éviAsszasszin elleni támadása kapcsán). Egy másik ostrom-nyílpuska a Tang-időkből a hétféle hozzá való nyílvesszőt

ötszáz méterre repítette ki, de ha ezen a hatótávolságonbelül "bármit eltalált, azt szétroncsolta, legyen az földsáncvagy városfal". A tüzérségi arzenáljuk alapját a katapulta for-májú, úgynevezett "vontatott kőhajító gépek" alkották;kocsira szerelt emelőik mintegy tíz méter hosszúak voltak,az emelő egyik végére helyezték a kősziklát, és a másikvégéhez kötelek csatlakoztak. Ezeket tízfős csapat húzta,külön tüzérmester gondoskodott a célzásról, s ily módon a25 kilós sziklákat 200-300 méteres távolságra hajították el.És mindezek a fegyverek még egy gyújtóeszköz alkalmazá-sát is lehetővé tették: az akkoriban föltalált puskaporét. Ost-romnyílpuskákból kilőtt tüzes nyilak és kőhajítóval célbajuttatott tűzlabdák - némelyik viasszal borítva, hogy lassab-ban égjen, mások horgas véggel fölszerelve, hogy beleakad-jon a fába, illetve kerámiával vagy olvasztott vassal töltve:tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy ostromlétrákatvagy tornyokat tűzbe borítsanak. A kínaiak annak is tudták amódját, hogyan lehet nyersolajból naftát készíteni, amit az-tán fazekakba vagy palackokba töltve afféle korabeliMolotov-koktél gyanánt hajítottak el. ugyancsak hatékonyvédelmi eszközként használták a desztillált petróleumot,amit nyugaton görögtűzként ismernek. Egy 1044-ből szár-mazó használati utasítás egy nagyon kíméletlen, de annálhatékonyabb eszközről, a "lángszóróról" ad leírást: egy csö-vet görögtűzzel töltenek föl, azt egy lőporral töltött gyújtó-kamrából kilövik, és ily módon lángoló olajjal árasztják el azostromlókat. Lehetséges, hogy a kínaiak "mérgező füst-bombát" is alkalmaztak, melyet vegyi anyagokkal és emberiürülékkel töltöttek meg. Ezeket az eszközöket a mongolokbiztonságos távolságra tartották maguktól, de azért a leckétmegtanulták. A városok bevételekor a foglyok és az árulókrévén elég hamar elsajátították e fegyverek használatát.Peking ostroma közel egy évig tartott, egészen 1214tavaszáig. Kemény tél volt ez a mongolok számára; állítólagjárvány tizedelte őket, és a kannibalizmustól sem riadtakvissza (jóllehet az erre vonatkozó bizonyítékok egytől egyignem mongol forrásból származnak, vagyis olyanoktól, akikérdekeltek voltak abban, hogy a lehető legrosszabb színbentüntessék fel őket). Ám azok, akik a falakon belül voltak,tavaszra még rosszabb állapotba kerültek. Dzsingisz ajánla-tot tett a visszavonulásra: "Az Ég annyira meggyöngített tite-ket - mondta a császárnak -, hogy ha én most szerencsét-lenségetekben rátok törnék, az Ég vajon mit gondolnarólam?" A "meggyőző érvektől" azonban nem tekinthetettel. "Mit tudtok felajánlani, amivel tisztjeim követeléseitlecsendesíthetem?" Egy ilyen indítványt az uralkodó nemutasíthatott vissza. Beleegyezett tehát, hogy egy hercegnőt,500 fiút és leányt, 3000 lovat és nem kevesebb, mint10 ezer "nyílvesszőnyi" selymet ad át Dzsingisznek (utóbbitétel kiterítve 90 kilométeres távolságot borított volna be).Zsákmányokkal megrakodva Dzsingisz, ahogy ígérte, béké-ben visszavonult észak felé, az üdvözítő legelőkre.

A Csin uralkodó keserű leckét kapott. A hosszú körülzárt-sággal tönkretett Peking az ostromtechnikát elsajátított no-mádok állandó fenyegetettségében többé nem érezhettemagát sebezhetetlennek. A foghíjas, romlásnak indult nagyfal most már inkább az összeomlás, semmint a barbárokfölötti hatalom szimbólumává vált, és nem nyújtott többévédelmet a Dzsingisz-féle hordákkal szemben. Biztonságotezentúl csak a Középső Királyság és a nomádok közötthúzódó valódi földrajzi határvonal mögött remélhettek.A Csin uralkodó tehát úgy döntött, hogy fővárosát elköltöz-teti, méghozzá nem a Csinek hazájába, Mandzsúriába, ha-nem az ősi kínai fővárosba, Kajfengbe. A Csinek tehát végülis elszakították magukat dzsürcsi gyökereiktől, és visszavon-hatatlanul kínainak nyilvánították magukat.

Hatalmas vállalkozás volt ez. A korabeli források3000 tevét említenek, kincsekkel megrakodva, és 30 ezerszekérderéknyi dokumentumot, királyi javakat, s mindezt kéthónapon át szállították 600 kilométerre délre, a Sárga-folyón túli remélt biztonságba. Ám mindennek éppen azellenkezője következett be. A birodalmi hadsereg katonáiközött mintegy kétezer, Mandzsúriából származó kitaj szol-gált, akik a főváros elköltöztetésében a gyöngeség jelétlátták, és egyáltalán nem fűlött a foguk ahhoz, hogy mégmesszebb, valahová a kínaiak földjének szívébe kerüljenekősi otthonától. Ezek a katonák Pekingtől ötven kilométer-nyire föllázadtak, visszavágtáztak, tábort ütöttek, és üzenetetküldtek Dzsingisznek, hogy hajlandók behódolni.

A mongol hadsereg a feldúlt Csin-fővárostól mintegy 400kilométernyire északra, egy legelőkkel övezett belső-mongó-liai tónál táborozott. Dzsingiszt megdöbbentette a Csin-kor-mányzat költözésének híre. Egy kínai forrás így idézi szavait:"A kínai uralkodó kétségbe vonta szavamat! A békét arrahasználta, hogy becsapjon." Dzsingisz nyilván azt is fölis-merte, hogy kivételes alkalom kínálkozik: Pekinget magárahagyta az uralkodó, és egy lázadó csapat készen áll arra,hogy a mongolok oldalán harcoljon. Ám a helyzet kihaszná-lásához azonnal kell cselekedni. Kajfeng, az új fővároshamar megerősödhet, és bázisul szolgálhat egy jövőbeliCsin-támadáshoz, nem beszélve arról, hogy a leigázása sok-kal nehezebb feladattá válhat. Szeptemberre a mongolokismét Peking falainál voltak.

Egyelőre nem támadtak. Az ősz télbe fordult, és a mon-gol hadsereg szoros gyűrűt vont a város köré. Tavasszal aCsin uralkodó Kajfengből két hadoszlopot küldött a városmegsegítésére. A mongolok mindkét csapatot szétverték, ésezer szekérderéknyi élelemre tettek szert. A Peking környékitelepülések zöme mongol kézre került. Peking éhezett.Ahogy ostromlott, kiéheztetett városokban gyakorta meg-

esik, az élők hullákat ettek. Vezetőik kétségbeesetten vitáz-tak arról, hogy végsőkig küzdjenek-e vagy elmeneküljenek.Kao-csi helyettese, a város civil parancsnoka öngyilkosságotkövetett el. A katonai parancsnok elillant, csak a családtag-jait vitte magával (eljutott Kajfengbe, ahol árulásért kivégez-ték). Júniusban a vezető nélkül maradt, reménytelenségbetaszított városlakók megnyitották a városkapukat, és meg-adták magukat.

Maga Dzsingisz mindeközben szedte sátorfáját, és meg-indult vissza a Kerülen felé. Bölcs mérséklete nélkül a mon-golok nekivadultak, lerohanták a várost, és ezreket halomraöltek. A palotát lángba borították, és egyes városrészek egyhónap alatt teljesen leégtek.

Egy évvel később Dzsingisz következő ellenfele, Hvárezmsahja a helyszínre látogatott, hogy saját szemével győződjékmeg a döbbenetes valóságról: egy ilyen hatalmas és jól vé-dett várost valóban képesek voltak tönkretenni a nomádok.A látvány túlságosan is meggyőző volt. A sah beszámoltarról, hogy a lemészároltak csontjai hegyeket formáztak, atalaj síkos volt az emberi zsiradéktól, s hogy a rothadó hul-láktól kíséretének tagjai közül számosan halálos fertőzéseketkaptak. A jelentésben az is szerepelt, hogy 60 ezer lány leve-tette magát a falakról, inkább a halált választva, semminthogy a mongolok kezére kerüljön.

A mongolok ezzel egész Észak-Kína uraivá váltak; ketté-szelték a Csin Államot, két csonkot hagyva meg belőle:Mandzsúriát, illetve a Sárga-folyótól délre eső részt. Az újon-nan meghódított területeken a kevés megmaradt város,mely még kitartott, most megadta magát. A túlélő helyőrsé-gek föllázadtak korábbi uraik ellen, és behódoltak az újak-nak. A pusztulás és éhezés elől milliók menekültek dél felé, sKajfeng környékén telepedtek le. Dzsingisz azonban mégmindig nem volt elégedett, hiszen a Kajfengbe költözötturalkodó visszautasította a végső alávetettséget. Kiütésesgyőzelem kellett tehát - valójában dupla csapás: Mandzsú-riában a Csin-hatalmat teljesen felszámolni és Kajfeng ellena végső támadást megindítani.

Mandzsúria a földművesek, pásztorok és vadászok istenháta mögötti térsége volt, ahol a legerősebb kitaj vezér,Liu-ke 1212-ben hűségnyilatkozatot tett Dzsingisznek, ésMandzsúria nagy részének legfőbb hadurává vált, 600 ezercsalád fölött gyakorolva hatalmat. A térség többi részérőla hadra fogható embereket már régen elküldték a Csin-hadseregbe. Mandzsúria tehát könnyű prédának ígérkezett.

És annak is bizonyult, amikor Mukali és Dzsingisz öccse,Kaszar 1214-16 között egész Mandzsúrián végigsöpört.Mukali, aki hatalmas termetével, göndör pofaszakállával és

aprólékosan kidolgozott haditerveivel vívott ki magának tisz-teletet, 45 éves volt ekkor, Dzsingisz legnagyobb tábornokaiközé tartozott, tizenöt éve harcolt a kán mellett, és kulcsfi-gurájává vált az Észak-Kína leigázásáért folytatott hosszúküzdelemnek. Az egyik nagy feladat, a régi Liao tartományifőváros, Pejcsing (Peking) bevétele egészen rendkívülimódon szinte az ölébe pottyant. Egy Jeszen nevű mongoltiszt, aki járatos volt a helyi török nyelvben és a kínaiban is,lesből rátámadt a városba érkező új Csin-parancsnokra,elvette tőle az összes dokumentumot, meggyőzte az őrsé-get, hogy valójában ő az új parancsnok, akire vártak, majdmint a város új vezetője visszarendelte az őrséget a falakról.Mukali a több százezres városba gyakorlatilag akadály nélkülsétálhatott be, s minden további nélkül birtokba vehette ateljes élelem- és fegyverkészletet. Az ellenállás ezutánmásutt is szétfoszlott. Két másik várost, mely ellenállnimerészelt, Mukali azzal büntetett, hogy lakóit lemészárol-tatta, kivéve az ácsokat, kőműveseket és - ami kissé megle-pően hangzik - a színészeket. A mongolok alighanem ki vol-tak éhezve a könnyű élvezetekre.

Egy kisebb egység 300 kilométeren át továbbszáguldotta Liaotung-félsziget végéig; 1216 őszére elérte a Csen-des-óceánt, s több ezer kitaj lázadót a Jalu folyón át Koreá-ba űzött. Miután a menekülők közül sokat megöltek,másokat foglyul ejtettek, egy arrogáns mongol küldött akoreai udvarhoz Keszongba, a gazdag és kozmopolita kikö-tővárosba utazott, mely ma az Észak- és Dél-Koreát elvá-lasztó határnál fekszik. Fittyet hányva az udvari illemre, kar-dot és íjat viselve lépett be a nagy koreai uralkodófogadótermébe, és közölte a hírt, hogy Koreát éppen mostvédték meg a kitaj martalócok fosztogatásától. Mit tud a ki-rály kárpótlásként fölajánlani? Ilyen körülmények között elégsokat: többek között Korea legnagyobb, százezres irattárát -úgy fest, Dzsingisz frissen kiművelődött tisztjei nem marad-tak olvasnivaló nélkül.

Ennyit tehát a mai Dél-Mandzsúriáról. Egy francia-országnyi területről, amelyet a mongol birodalomhoz csatol-tak, egy eléggé szolgálatkész, noha kissé vonakodó keletiuralkodóval együtt.

Amikor Dzsingisz tudomást szerzett a hódításról, 30 ezerkatonát követelt és kapott új vazallusától, a HsziahsziaÁllamtól, és elindított egy hadosztályt dél felé a Sárga-folyómentén, hogy Kajfenget hátulról támadja meg. Újabb hatal-mas, egyéves hadjárat vette kezdetét, melyben a mongol éstangut hadsereg 60 ezer katonája egy jóval nagyobb had-erővel szemben nyomult előre 1000 kilométeren át, olyanterületen, amely hemzsegett a Kajfeng védelmét szolgálóelőretolt helyőrségektől. Fél tucat nagyobb ütközetet vívtak,többségét télen, míg végül kénytelenek voltak belátni, hogy

a Csin államvédelmi rendszer túl erős ahhoz, hogy áttörjék,ezért visszavonultak. A hadjárat legádázabb küzdelmei ide-jén a Sárga-folyó mentén a mongol hadsereg 60 nap alatt800 kilométert tett meg. Hasonlítsuk össze ezt egy gépesí-tett hadosztály mozgási sebességével! 1944 augusztusánakelején, a júniusi partraszállást követően az amerikaiakPatton tábornok vezetésével Dél-Anglia aszfaltútjain, gyakor-latilag ellenállás nélkül, három nap alatt 30 kilométerthaladtak előre; 1216 őszén a mongol lovas hadsereg nehézterepen, menet közben négy csatát megvíva és a továbbitámadásoktól való folyamatos fenyegetettség közepetteegyetlen nap alatt 13 kilométert tett meg, s mindezt két tel-jes hónapon keresztül.

Nem csoda tehát, hogy Csin békéért könyörgött. Egykínai forrás Dzsingisz válaszát idézi; a kán föltette a kérdésttábornokainak: "Elejtettük az összes szarvast és nagyvadat;csak egy nyúl maradt; miért ne hagynánk futni?" A kérdéslelkileg felborzolta Dzsingisz tábornokait, akik közül az egyikígy válaszolt: béke nyilván csak abban az esetben lehetsé-ges, ha az uralkodó nem uralkodó többé, hanem a nagykánkirályi vazallusa csupán. Dzsingisz pontosan ezt a feleletetvárta. A háború folytatódott, méghozzá csaknem húsz évenát, a Csin fölötti végső győzelemig.

Ez persze jóval hamarabb is bekövetkezhetett volna, haDzsingisz figyelmét nem osztják meg a távoli nyugaton zajlóesemények, melyek a mongol hódítások történetében újfejezetet nyitottak.

* * *

NYOLCADIK FEJEZET

A muzulmán holokauszt

A mongol hódítás története eddig két távoli kultúrátérintett, s a mongóliai pusztáktól a Hsziahszia Államés Észak-Kína urbanizált gazdagságába és viszonyla-gos biztonságába kalauzolt minket. A következmények,melyeket eddig láttunk, véresek ugyan, de nem példa nélkü-liek. Most egy harmadik kultúra is bekapcsolódik a történet-be, az iszlám, méghozzá olyan emberi és kulturális konfliktu-sokkal, melyek a világtörténelemben merőben új fejezetetnyitottak. A mongolokéhoz mérhető rombolóerővel egyet-len korábbi hatalmi tényező sem rendelkezett, és egészenaddig nem volt még olyan kultúra, amely mindazt átéltevolna, amit a muzulmán világ elszenvedett. A Kínában vég-bement mészárlások áldozatainak száma tízezrekben mér-hető, az alább kibontakozó események azonban ezt aszámot legalábbis megtízszerezik!

A számokat az iszlám szerzők alighanem eltúlozzák, deennek figyelembevételével is azt kell gyanítanunk, hogyvalami borzalmas faji vagy vallási gyűlölet, netán sötét ideo-lógia szabadult rá erre a világra. Mégsem erről van szó.A különös az, hogy nem volt semmiféle szent háborút hir-dető fanatizmus, mellyel a sámánizmus alapigazságait máshitekre rá akarták volna erőszakolni; nem volt faji felsőbb-rendűséget hirdető rögeszmés őrület, melynek jegyébena megvetett ellenséget ki kellett volna irtani egy közép-ázsiaiélettér megszerzése érdekében. Az egyetlen, minden mástmaga alá gyűrő cél a hódítás volt, s nem másért, hanemazért, mert valamilyen homályos oknál fogva az Ég ezt a sor-sot rótta ki Dzsingiszre. A rombolás stratégiai kérdés volt.Olykor személyes üggyé vált, amikor, mondjuk egy ellensé-ges vezető vagy város különleges sérelmet okozott, de több-nyire a hideg személytelenség keretei között maradt,kőkemény felsőbbrendűségi érzéssel alátámasztva. Nemvalamely csoport ellen, hanem mindenki ellen irányult.A rasszizmus szelektív, a mongolok azonban ilyen értelem-ben nem voltak rasszisták. Mindenki másnál különbnek tar-tották magukat (a birodalmi hatalom csúcspontján más né-peknél is tapasztalható hasonló attitűd: a briteknél 1900körül, a kínaiaknál a 13. században vagy éppenséggel aneokonzervatív amerikaiaknál 2003-ban). Városoknak, régi-óknak, királyságoknak és birodalmaknak csakis azért kellettösszeomlaniuk, hogy a következő győzelmet biztosítsák, sehhez képest a halál és rombolás kérdése teljesen esetle-gessé vált. A győzelem - bármi legyen is az ára - jó; a této-vázás: rossz. Ilyen egyszerű ez.

Az események sorozatában az első láncszemet Gücsügürmenekülő serege jelentette. A najman uralkodóház ivadékacsekély létszámú túlélő seregével nyugat felé próbált egér-utat nyerni. Egy másik hatalmas birodalomnál kötött ki,mely a Hsziahszia Államhoz hasonlóan idő- és térbeli távol-ságának köszönhetően elrejtőzött a modern világ szemeelől. De bármilyen távolinak tűnt is ez a vidék, Gücsügür újotthona sorsdöntő szerepet játszott a történetben, hiszenéppen ez vonzotta Dzsingiszt nyugat felé, az iszlám világába,hogy aztán később innen rugaszkodjék neki a nyugati világmeghódításának.

Hogy megértsük a történéseket, az idő kerekét még egyévszázaddal vissza kell forgatnunk. Amikor a Liaóként ural-kodó kitajokat 1124-ben a dzsürcsík elmozdították a Sár-kány Trónjáról, a Kitaj uralkodóház egyik tagja, Tasi Je-lüösszegyűjtötte 200 hívét, s a Hszincsiang-sivatagon és aTien-san hegyein át 2500 kilométerre nyugatra menekült,olyan messze vidéket keresve, ahová Észak-Kína új uralko-dójának keze nem ér el. Egy évtizeddel később ez lett aza terület, ahol Belső-Ázsia népeinek török törzsekkel és isz-

lám népekkel vegyített anarchikus keverékéből Tasi létre-hozta a legelők, a hegyek és a sivatag birodalmát, melyméreteiben Nyugat-Európával vetekedett. A központ a maiKirgízia területére esett, de a birodalom felölelte a jelenlegiKína nyugati részét, Dél-Kazahsztánt és Tadzsikisztánt is.Tasi fölvette a gürkán (egyetemes kán) címet, és birodalmátsaját kitaj törzse után Karakitajnak, azaz Fekete Kitajnaknevezte el. Amint birodalmát létrehozta, muzulmán szom-szédjait máris megsarcolta.Amikor hetven évvel később Gücsügür ideérkezett, azéppen hatalmon lévő gürkán üdvözölte, és a szálak szoro-sabbra fűzése érdekében Gücsügür feleségül vette a kánlányát. Ezt követően, a 13. századi perzsa történész,Dzsuvaini szavai szerint karrierje "úgy szökellt fölfelé, mintegy erős nyílból kilőtt nyílvessző". Árulása kevés barátotszerzett számára. És egyre rosszabbul irányította a dolgokat:új felesége hatására buddhistává lett, és fokozatosan szem-befordult az iszlámmal; követelte, hogy az iszlám vezetőktagadják meg hitüket. Ezzel csak azt érte el, hogy alattvalóitegyre jobban elidegenítette magától. Amikor a hotaniimám Dél-Hszincsiangban becsmérlő szavakkal illette őt,Gücsügür a főpapot saját medreszéje ajtaján keresztrefeszíttette. Dzsingisz világosan látta, hogy ez a hisztérikusanfanatikus ember egy napon arra fogja felhasználni új hatalmibázisát, hogy bosszút álljon apjáért és nagyapjáért. A mon-gol nemzet biztonsága érdekében nem volt kérdéses, hogyGücsügürt meg kell semmisíteni.

A Kína elleni többéves kemény hadjárat után ez nem tűnttúlságosan nehéz feladatnak, és Dzsingisz 1218-banDzsebét bízta meg a végrehajtással. Húszezer ember indultútnak, azzal, hogy túl nagy ostromra nem számítottak.Talán a földrajzi adottságok leküzdése ígérkezett a legnehe-zebbnek. Kétezer-hatszáz kilométeres menetelés várt rájuk;először át kellett kelni a mongol sztyeppén, majd a 3000méter magas Altaj hegygerincein, s következtek a Tien-san5000 méteres csúcsai.

A hadsereg a selyemút egyik nyomvonalát követve min-den bizonnyal megkerülte az Iszik-köl tavat, a világ másodiklegnagyobb alpesi tavát, melynek saját külön ökológiairendszere van. Mélysége, termáltevékenysége és sótartalmakombinációjaként olyan hőtároló kapacitást teremt, melykellően mérsékelt éghajlatot biztosít a szőlőtermeléshez ésa selyemhernyó-tenyésztéshez szükséges faeper-telepítés-hez. Az Iszik-költől mintegy 80 kilométerre nyugatra helyez-kedett el Gücsügür fővárosa, Balaszagun, mely mára eltűnta föld színéről, egyetlen túlélő relikvia kivételével. Ma csupánegy 11. századból való minaret 25 méteres csonkja mereda magasba, az úgynevezett Burana-torony maradványa.

A katonai siker könnyen jött, úgy, ahogy Dzsingisz számí-

tott rá. A mongolok közeledtére Gücsügür 400 kilométerredélre menekült, átkelt a Tien-sanon, valószínűleg a 3750méter magas Torugart-hágón, majd a Takla-Makán sivatagdéli szegélyénél leereszkedett a selyemútnak a Kasgár Biro-dalmat átszelő szakaszára. Dzsebe üldözőbe vette a mene-külő Gücsügürt, és harcosainak megtiltotta a fosztogatást,ami arra utal, hogy a kasgári ujgurok szívesen látták őt.Gücsügür megint menekülőre fogta; a sivatagon át a Pamírfelé igyekezett, s valószínűleg elérte a Ghez folyó völgyét,mely a mai Pakisztánba vezet. "Mint veszett kutyát, úgyüldözték a mongolok" - írja Dzsuvaini. Gücsügür és csapataegy lezárt völgybe szorult. A mongolok helybeli vadászokkaltalálkozva elmondták, kit üldöznek, mire a vadászok a dicső-ség és némi készpénz reményében elkapták Gücsügürt, ésátadták őt az üldözőknek. A mongolok lefejezték, és a levá-gott fejjel, hatalmukat fitogtatva, végigparádéztak új birodal-muk városain. így ért véget Dzsingisz küzdelme a najmanuralkodók három generációjával.

A mongolok győzelme közvetlen kapcsolatba hozta őketGücsügür iszlám szomszédjával, azzal a birodalommal, melya jelenlegi Üzbegisztán és Türkmenisztán fölött terpeszke-dett, sőt átnyúlt a mai Irán és Afganisztán területére is. Köz-ponti tartományának neve alapján Hvárezmként (Horezm)ismerték. Ez a nyugtalan régió az iszlám keleti határvidékénkét évszázadon át a Szeldzsuk Birodalom részét képezte, ésfél évszázaddal korábban egy új királyság magjává lett.Folyamatosan hadban állt különféle hatalmakkal, köztük akarakitajok kánjával, aki egy időben a térség nagy részétellenőrzése alá vonta és megsarcolta. A 12. század végéigHvárezm a szomszédos tartományokra, Kurasanra ésTranszoxiániára is kiterjesztette hatalmát. Ilyen módonellenőrzése alatt tartotta a Nagy Selyemút-birodalmakat- Szamarkand, Buhara, Ürgencs, Kodzsend, Mérv, Nisápur -,akárcsak a hagyományos határfolyót, az Amu-darját, hajda-ni nevén: Oxust. A Transzoxania vagy Transzoxiánia névenismert vidék csaknem 500 kilométerre terjedt ki a Kizil-kumsivatagon át a Szir-darja (ősi nevén: Jaxartes) csupasz part-jaiig. A Pamír olvadt havával öntözött jó termőföldekért,legelőkért, ásványokért és kereskedelmi javakban gazdagtérségért folytatott küzdelemről kevés írott dokumentummaradt fenn; történészek jobbára arra hagyatkoznak, amitaz érmékből ki tudnak olvasni. Zavaros és brutális idők vol-tak ezek: Szamarkand egyedül 70 támadást szenvedett el akarakitaj csapatoktól, alig egy éven belül. Ilyen nyomás alatta horezmi sah, Mohammed úgy döntött, szövetségetköt Gücsügürrel. Ennek az lett az eredménye, hogy ami-kor Gücsügür Karakitajban megszerezte a hatalmat,Mohammed szabadon hozzáláthatott birodalma építéséhez,és ezzel elindította azon események láncolatát, mely Dzsin-gisz utazásának következő állomásához vezetett a transz-kontinentális birodalomépítés útján.

Ami ezután következett, annak kulcsa Horezm sahja,Mohammed karakterében keresendő. Soha senki nem tettemlítést erről az elképesztő figuráról, aki népére és vallásáraa legnagyobb katasztrófát szabadította rá. Anyja, Terken,akinek saját udvartartása volt, ugyancsak nagyban felelős atörténtekért. Könnyen lehet, hogy az ő kezdeményezésérepróbálta meg ez az ingatag és megbízhatatlan türk a sajátakaratát a többségében iráni népére erőszakkal rákényszerí-teni. Egy bizonyos Otman nevű szultán felkelést szítottSzamarkandban, mely azzal kezdődött, hogy a város összeshorezmiját szó szerint lemészárolták, testrészeiket kiszögez-ték a bazárok falaira. Amikor Mohammed ismét elfoglalta avárost, 10 ezer embert gyilkoltak meg, közöttük Otmant; ígyaztán amikor a sah fővárosává tette a várost, a lakosságenyhén szólva hűvösen fogadta. Mindemellett Mohammedaz iszlám főpapjával, a bagdadi kalifával is kiásta a csatabár-dot, így semmiképp sem tetszeleghetett az iszlám védelme-zőjének szerepében. Végül pedig Mohammed hírhedettenkicsapongó életet élt. Dzsuvaini úgy ábrázolja őt, mint aki"állandóan énekesnők társaságában csillapítja vágyait, ésfolyamatosan bíborszín bort vedel". Egyfelől, ha jóindulatú-ak vagyunk iránta, azt mondhatnánk, hogy megpróbált bé-két teremteni ebben a szétszabdalt, sokat szenvedett régió-ban, s ily módon a lehetetlennel kísérletezett. Másfelőlminden okunk megvan arra, hogy népszerűtlen, gátlástalan,elszigetelt, anyja által irányított, élveteg alkoholistánaknevezzük őt - egyszóval katasztrofális figurának.

Dzsingisznek nem állt érdekében, hogy megmerítkezzékebben a fertőben; okkal hivatkozhatott arra, hogy amit akar,az nem egyéb kereskedelmi kapcsolatnál. Mohammed sahmindazonáltal hallotta hírét Peking meggyalázásának, s ajelentések csonthegyekről és tócsákká duzzadó emberizsiradékokról számoltak be. De elképzelhető-e, hogy egyvérengző hadúr, mint Dzsingisz, hirtelen átalakuljon a békeapostolává? A történtek alapján a válasz akár igen is lehet,Észak-Kínát ugyanis még mindig nem sikerült meghódíta-nia, sőt erre újabb húsz évet kellett várnia. Mohammedreakciója azonban nyugodtan nevezhető az őrület tombolá-sának, mely öt alkotóelemből állt össze: gyöngeség, naivi-tás, tudatlanság, idegengyűlölet és arrogancia. Egyformántekintett az összes bálványimádóra: "Számomra nincskülönbség közted, Tasi gürkán és Gücsügür között...Legyen hát háború, melyben kardok törnek, lándzsákrepednek szilánkokká!"

Dzsingisz még mindig ragaszkodott kereskedelmi szán-dékához, mivel a mongol birodalom ismételt terjeszkedéseújabb hadjáratot, szélesebb határőrizetet követelt volna, éski tudja, akár vereséget is tartogathatott. Emellett jó alka-lom nyílott a kereskedelemre. Három kereskedő érkezett

Buharából Mongóliába, s igencsak szorgalmazták az észak-kínai mongol előrenyomulással hirtelen megnyílt kereske-delmi útvonal kiaknázását. Amikor visszatértek, Dzsingisznépes kereskedődelegációt küldött velük - a Titkos törté-net szerint százan, más források szerint négyszázötvenenlehettek, a vezető kivételével valamennyien muzulmánok -,azzal a megbízatással, hogy lássanak hozzá az iszlám orszá-gokkal való kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséhez. Keresz-tülvágva a hatalmas sztyeppén, több héten át utaztak, hogyleküzdjék a 2700 kilométeres távolságot, és közvetítsék asahnak Dzsingisz újabb üzenetét: azért jöttek, hogy "e térségcsodálatos árucikkeire szert tehessenek, és a kapcsolatokjavításával a gonosz gondolatok tályogát felnyithassák".Vagy valami ehhez hasonlót...

Különböző változatok vannak arra nézve, valójában mit ismondott Dzsingisz, a források azonban mind az iszlámoldalról származnak, de egyikük sem utal ellenséges hang-vételre. Az egyik forrás szerint egyenlőségről beszélt, illetveMohammedet "kedvenc fiamnak" nevezte, ami leereszkedőgesztusnak tűnhetett ugyan, de háborús szándékot semmi-képp sem tükrözött. Mohammed mégis annak vette.

A küldöttség 1217-ben megérkezett Otrarba, a Szir-darjafolyóhoz. Ma e helyet Otiramak hívják, Kazahsztánnyugati szélén található, és néhány füves dombon, illetveelszórt romon kívül más nem maradt a hajdani városból.A 13. század elején húsz hektáron szétterülő, virágzó határ-város volt ez, melyet e történet másik sötét szereplője uralt,akit a források - címe vagy rangja alapján - Inalcsuknak (KisÚr) vagy Kádir-kánnak (Hatalmas Kán) neveznek. InalcsukMohammed nagy hatalmú anyjának volt a rokona, és sohanem kockáztatta, hogy saját szakállára cselekedjék. Az afajta ember volt, aki felettese fejbólintására vagy intésérebármikor kinyitja a pokol kapuit, többnyire kétszeres dühveltúllihegve a feladatot. Először azzal vádolta meg a kereske-dőket, hogy kémek, és mindet letartóztatta. Dzsingisz fölhá-borodott ugyan a sérelmen, de nem hagyta magát kihozni asodrából. Három követével elküldött még egy utolsóolajágat, megadva az esélyt Mohammednek, hogy kor-mányzójára kenje az egész ügyet, és büntetésül átadja őtDzsingisznek. Mohammed, az idióta megbocsáthatatlancselekedetre ragadtatta magát. Az egyik küldöttet, dekönnyen lehet, hogy mind a hármat, megölette.

És ezután, "gondolkodás és mérlegelés nélkül" - ahogyDzsuvaini írta - "a sah parancsot adott a muzulmánok(Dzsingisz Otrarban tartózkodó kereskedői)... megölésére"és értékes javaik elkobzására. "Kis Úr" Inalcsuk az egész de-legációt kivégeztette. Ne felejtsük el, ezek a kereskedők egyember, a vezetőjük kivételével mind muzulmánok, tehát hit-testvérei voltak! Ezzel a cselekedetével aligha lopta be

magát népe szívébe. Mohammed tehát lélekben, még mi-előtt az első csata lezajlott volna, elvesztette a háborút.Dzsuvaini valósággal költői magasságokba emelkedik, ami-kor az elhamarkodott tett fölött siránkozik, mondván, hogy"elpusztítottak és sivataggá tettek egy egész világot..., mígaz ő vérük minden cseppje egy hatalmas Oxusszá áradt".

Egy követ megölése már önmagában is elég ok a hábo-rúra, hát még 100 vagy 450 - ki ismeri a pontos számot! -ember lemészárlása. Amikor Dzsingisz értesült a történtek-ről, Dzsuvaini leírása szerint "forgószélharagra" gerjedt, ésszeme vérben forgott. "Egyedül fölment egy hegyre - ezminden bizonnyal a Burkan-kaldun lehetett -, fejét lecsupa-szította, arccal a föld felé fordult, és három nap, három éjjelimádkozott, mondván: Nem én okoztam e bajt, Istenem;adj nekem erőt a bosszúhoz!"

Ezzel Dzsingisz pályafutásának új szakasza vette kezdetét.Eddig a pillanatig a hagyomány parancsolt. A mongol ural-kodók örökségének részét képezte a szembenállás Kínával;ennek előfeltétele volt a törzsi egység, ez pedig igazolta arivális törzsfőnök üldözését, még akkor is, ha az ellenségmessze földre, ebben az esetben Karakitajba menekült.Mindebből pedig az következett - s ezzel bármely jó stratégaegyetértene -, hogy a Hsziahsziával bizony foglalkozni kel-lett. De egyetlen nomád törzsfőnök sem vállalkozott volnaarra, hogy miközben továbbra is ragaszkodik otthoni bázisá-hoz, megkísérelje egy ilyen távoli birodalom leigázását,főleg, ha az történetesen Belső-Ázsia legerősebb hatalma.Dzsingisz azonban úgy ítélte meg, nincs más választása.Nemcsak arról volt szó, hogy megalázták és közvetlenül pro-vokálták, hanem arról is, hogy tétlensége esetén szembekellett néznie azzal a fenyegetettséggel, hogy a jövőbenkönnyen áldozatává válhat egy telhetetlen sah terjeszkedésibecsvágyának, mely Kína gazdag vidékeit kívánná uralmaalá vonni. Ahogy a Titkos történet írja, Dzsingisznek nemvoltak kételyei afelől, hogy mi a teendő: "Keljünk hadra aziszlám nép ellen, hogy bosszút álljunk!"

Döntése a jelek szerint családi vitát váltott ki az örökléskérdéséről. A témát számos felesége egyike, Jiszüj vetetteföl. A Titkos történet legalábbis az ő szájába adja az alábbiszavakat:

"Tested ha mint korhadt faTeljes hosszában eldől,Te majd kenderkóc néped kire hagyod?"

Dzsingisz tisztában volt a problémával, hiszen a hagyo-mány szerint örökösének a törzs legidősebb tagjának kellettlennie, addig mindenesetre, amíg meg tudja védeni jogait,noha korántsem biztos, hogy ő a legalkalmasabb erre a

posztra, mint ahogy ez a törzsfőnök egyik gyerekénél semgarantálható. Most azonban az örökösre már nagyobb fel-adatok várnak, mint pusztán a törzs irányítása, és Dzsingiszfiai a maguk területén kétségkívül tapasztalt parancsnokokvoltak. Ám a szabályok változtak. Az utódnak uralkodnia kell.De melyiknek? Dzsingisz mind a négy fiúval kapcsolatosan anyilvánosság elé vitte a kérdést. A hagyományt követve ter-mészetesen Dzsocsi, a legidősebb volt a legesélyesebb.Csakhogy Dzsocsi esetében kételyek merültek fel az apaságkérdését illetően, hiszen a fiú valószínűleg akkor fogant, ami-kor anyja merkit fogságban volt. A kérdés körül szenvedélyesvita alakult ki, melyet a Titkos történet hosszasan taglal.

Csaadaj, a második fiú így fakadt ki: "...azt jelenti ez, hogyőt akarod utódodul? Hogy tűrhetnénk, hogy ez a merkit nem-zetségből való pusztai fattyú bennünket kormányozzon?"

Erre Dzsocsi megragadta öccse nyakán a köntöst, és eztmondta: "A kán atya nekem nem mondta, hogy én más va-gyok. Hogyan különböztetsz te meg engemet így?! Milyenérdemben múlsz te felül engem? Bár egyedül a keményfejű-ségeddel bizonyosan felülmúlsz."

Két tábornok, Boorcsu és Mukali választotta őket szét,miközben egy sámán, Kökö-csosz igyekezett csillapítania fivéreket, emlékeztetve arra, miként küzdött apjuk a belsőviszálykodás ellen, amikor megalapította a nemzetet.

"Egész birodalmátEgybekovácsolván,Fekete fejét csakFenn nyugtatta, nyergén.Fekete vérétFolyatta tömlőszám...Nyergében italkéntNyálát nyelte,Fogai közül húscafatotFogyasztott estebédül."

Majd így folytatta:

"Homloka verítéke a talpáig szállott, talpa verítéke hom-lokáig ért fel, életre-halálra így tört ő előre."

Anyjukról pedig ezt mondta a sámán:

"Falatját ha nyelni készült,Felét nektek adta,Torka összeszorult,Tüstént mind od'adta,Törődött és éhezett.Vállatoknál fogva húzván,

Vállalta, hogy férfiakká tesz,Nyakatoknál fogva húzván,Nyakasokat, emberekké nevelt."

Csaadaj elfogadta a feddést. Rendben van, együtt fog mű-ködni Dzsocsival, s kompromisszumként a harmadik fiút,Ögödejt ajánlotta utódnak. "Ögödej nyugodt ember, őtválasztjuk." Dzsingisz azonban tovább oldotta a feszültséget."Mi volna, ha együttesen cselekednétek? Tágas a Föld anya.Sok a folyó meg a víz rajta, úgy osztok majd, hogy az oszthatólegelőket kitágítom, s helytartóságot adok nektek a tartomá-nyok felett" - mondta. Tolujból, a legfiatalabb testvérből talánjó kán lehetne - katonai rátermettségét bizonyította már Kíná-ban; felesége azonban kereit hercegnő és nesztoriánus keresz-tény volt, félelmetes becsvággyal és rendkívüli intelligenciával.Tartani lehetett attól, hogy az ő befolyása alatt Dzsingisz örö-kösei nem tartanák tiszteletben saját hagyományaikat. (Dzsin-gisz okkal aggódott. Szorkaktani korának egyik legbefolyáso-sabb asszonyává vált, és végül az ő fiai lettek azok, akika birodalmi kormányzást maguk között fölosztották.)

De mit felelt minderre Ögödej? A harmadik fiú tisztábanvolt azzal, hogy nem ő a legalkalmasabb jelölt. Tehetséges,nagylelkű, igen, mindez talán igaz, de hogy ekkora felelős-séget magára vállaljon? Meg aztán az is gondot jelentett,hogy elég gyakran nézett a pohár fenekére. Szerény, de két-kedő válasza egyszerre mutatta meg erejét és gyengeségétis. "Mit is mondhatok magamról? Hogyan mondhatnám,hogy nem tudom vállalni? Azt mondom, hogy képességeimszerint igyekezni fogok" - mondta, majd hozzátette, lehetsé-ges, hogy utódai között születik valaki, aki alkalmasabb lesznála erre a posztra. Ögödej nem sokat beszélt, de ennyi elégis volt. Az örököst kiválasztották, a törzs és a nemzet újraegységes volt.

A politikai alapokat tehát lerakták a nyugati terjeszkedéshez.

Dzsingisz a hadjáratot személyes ügyének tekintette, mely-hez igen alapos előkészítésre volt szükség, s ezért mindenelérhető segítséget igénybe is vett hozzá.

A segítség főleg ahhoz a feladathoz kellett, amellyel eled-dig egyetlen mongol vezető sem birkózott meg: a meghódí-tott terület igazgatásához.

Dzsingisz minden bizonnyal rájött, hogy őrültség ugyanazt aterületet időről időre újra meghódítani, ahogy ez Kínában tör-tént, ahol volt úgy, hogy egy-egy várost háromszor is megost-romoltak és háromszor vettek be. Néhány mongol hercegnek,akik évekkel korábban megtanulták az ujgur írást, voltak kez-detleges elképzelései az állami igazgatásról, csakhogy hivatal-nokokra is szükség volt, feltéve, ha Dzsingisz nem akart ugyan-

abba a hibába esni, mint a kínai hadjáratok során.

Alighanem ez lehetett az a pillanat, amikor Dzsingisznekvagy a környezetéből valaki másnak eszébe jutott az egyikrab, akit három évvel korábban Pekingben ejtettek foglyul,amikor Dzsingisz fogadott testvére, Sigi Kutuktu leltárt ké-szített a birodalmi kincstárról és a kiemelkedő képességűfoglyokról. A Csin hivatalnokok között volt egy, aki valóbankiemelkedett a többi közül - ez szó szerint is értendő, hiszenegy igen magas (8 csu, azaz vélhetően 6 láb és 8 hüvelykmagas) fiatalemberről volt szó, aki 25 éves volt, szakálla acsípőjéig ért, és csodálatos, zengzetes orgánummal rendel-kezett. Kitaj származású volt, vagyis ahhoz a néphez tarto-zott, amely Liao néven egykoron Észak-Kínát uralta, s akiketaztán a Csinek váltottak fel. Csu-cajnak hívták, a híres Je-lücsaládból származott, mely a Liao Állam egyik legelőkelőbbcsaládjának számított, 200 évre, a Liao-dinasztia alapításáigvezethette vissza családfáját. Apját valójában adoptálták,de Csu-caj következetesen Je-lünek tekintette magát. Apjaa Csineknek dolgozott, kezdetben tolmácsként - beszéltkínaiul, kitajul és dzsürcsiül -, majd birodalmi főhivatalnoklett belőle, s meglehetősen gazdaggá és befolyásossá vált.Csu-caj igen jó adottságokkal rendelkezett, nagyszerűtanuló volt, éppúgy jártas a költészetben, mint a közigazga-tásban, és előszeretettel foglalkozott a buddhista irodalom-mal. Amikor Dzsingisz megszállta az országot, Csu-caj tarto-mányvezető-helyettes volt. Visszarendelték a fővárosba, ésott harcolta végig az ostromot. Peking meggyalázása borzal-mas élmény volt számára, és ekkor határozta el, hogy amaga módján választ keres a történtekre, és tanulmányoznikezdte a buddhizmust. Egy buddhista bölcs útmutatásaialapján három évre visszavonult, majd hitében megerősöd-ve arra a következtetésre jutott, hogy az erényt és az igazsá-got a három bölcs - Konfucius, Buddha és Lao-ce(a taoizmus alapítója) - tanításainak kombinációja szolgáljaa legjobban. Most pedig azzal a helyzettel kellett szembenéz-nie, hogy Dzsingisznek szüksége van rá; azt várja tőle, hogyszervezzen meg és működtessen egy birodalmi közigazga-tást. Nagy megtiszteltetésnek számított ez, és elvárható volt,hogy Csu-caj kellő szerénységet tanúsít annak fejében, hogymegszabadulhat korábbi mestereitől.

Egy később híressé vált eszmecsere során Dzsingisz ígyszólt hozzá: "A Liao és a Csin nemzedékeken át ellenségeinkvoltak. Én bosszút álltam rajtatok."

Csu-caj meglepő talpraesettséggel válaszolt: "Apám snagyapám tisztességgel szolgálták a Csineket. Alattvalókénts apám fiaként hogyan is lehetnék szívemben annyira őszin-tétlen, hogy apám uralkodóját ellenségemnek tekintsem?"

Dzsingisznek tetszett a válasz, s a higgadt, bölcs fiatalem-

berre rábízta a nagy feladatot. "Hosszú Szakáll", ahogy Dzsin-gisz nevezte őt, úgy látta, hogy a hódítás annak bizonyítéka, azÉg Dzsingisznek adta Mandátumát. Ettől kezdve Csu-caj nagyszerepet játszott Dzsingisz és a birodalom jellegének kialakítá-sában, miközben igyekezett kielégíteni ura spirituális ügyekiránti kíváncsiságát is. Majdnem bizonyos, hogy ő írta1219-ben Csang Csüng kínai bölcsnek azt a hosszú levelet,amely Dzsingiszt aszketikus harcosként ábrázolja, aki a mér-tékletesség elkötelezettje, és csakis erényes ügyekért küzd.

"Az Ég megelégelte a végtelenségig hajszolt arro-ganciát és fényűzést Kínában. Ami engem illet, én azészaki vad vidéken élek, ott, ahol kapzsiságnaknincs helye. Visszatérek az egyszerűséghez, a tiszta-ság felé fordulok, és a mértékletességhez tartommagam. Öltözködésemben, étkezésemben is:ugyanolyan gúnyát viselek, ugyanolyan ételt fo-gyasztok, mint a tehénpásztorok vagy a lovászfiúkaz istállóban. Ugyanúgy aggódom a köznapi embe-rekért, mint a kisgyermekekért és a harcosokért is,akiket testvéreimként kezelek. Száz ütközetben vet-tem részt, s mindannyiszor az élvonalban vágtattamcsatába. Hét év leforgása alatt befejeztem egy nagyművet, és a mindenség hat irányában mindenegyetlen törvénynek van alárendelve."

Visszatérés a nomád egyszerűséghez? Egyelőre talánmégsem, hiszen az egység és az erény még mindig nemegyetemes, az Ég akarata tehát mindeddig nem teljesült.

Dzsingisz harcosokat követelt vazallusaitól; elküldte követeita szomszédos országokba: Újgurföldre, Észak-Kínába, Man-dzsúriába és végül Hsziahsziába. Utóbbit meghódította, azállam sarcot fizetett, buddhista királya, Burkán, a Szentségeskorábban segítséget ígért, vagyis vazallus állam vezetőjéhezillően viselkedett, s bizonyára most is így fog cselekedni. Dzsin-gisz követet menesztett a királyhoz: "Emlékszel, azt ígérted,hogy a jobbkezem leszel! Mos, a mohamedánok ellen mostsereget állítok föl, légy hát a jobbkezem, s csatlakozz hozzám!"

A válasz azonban olyan volt, mint egy arculcsapás; akárMohammedtől, a horezmi sahtól is érkezhetett volna. A pofonnem közvetlenül Hsziahszia uralkodójától jött, hanem katonaiparancsnokától vagy gambujától; a trón mögött álló első szá-mú embertől, Asától. Amikor Dzsingisz követe kifejtette, mirevan szükség és milyen célra, Asának nyilván az jutott eszébe,hogy eljött a kivételes alkalom: Hsziahszia most visszanyerhe-ti függetlenségét. A mongolok Észak-Kínában még nem arat-tak végső győzelmet, most pedig 2000 kilométerre innen újháborúba bonyolódnak. Nincs az a földi hatalom, amely kétháborút ilyen távol eső frontokon képes lenne sikerrel meg-vívni. Asa az alábbi megvető visszautasítással előzte meg kirá-

lyát: "Ha Dzsingisz valóban ilyen gyönge, akkor miért akarmindenáron kán lenni?"

Amikor Dzsingisz megkapta a választ, kénytelen voltféken tartani dühét, hiszen egyelőre Mohammedre kellettösszpontosítania. De aztán! "Ha az Örök Ég megoltalmaz",ó, akkor eljön az elszámolás ideje!

Dzsingisz 1219-ben elindult seregével nyugat felé, útközbenkisebb törzseket taposott el. Másfajta hadsereg volt ez, mintamely a Góbin Hsziahszia és Észak-Kína meghódításáraátsöpört; de különbözött attól is, amellyel Dzsebe nemrégGücsügür nyomába eredt. Száz-százötvenezer katonával,harcosonként két-három lóval a sereg megőrizte a hagyo-mányos nomád haderők mozgékonyságát, gyors helyváltoz-tató képességét; csapategységei egyetlen nap alatt akárszáz kilométeres távolságokat is megtettek, sivatagokonvágtak keresztül, folyókon keltek át, s szinte varázsütésrebukkantak fel és tűntek el. Volt azonban egy kemény magjaennek a seregnek, s ez valami egészen újnak számított anomád hadviselésben. Peking és más kínai városok ost-roma a legkiválóbb ostromtechnikával és szakértelemmelvértezte fel a mongolokat. Lovakkal, tevékkel vontatottszekereken vagy saját kerekeken faltörő kosokat, ostromlét-rákat, négykerekű mozgatható pajzsokat, különböző típusútűz- és füstbombavetőket, lángszóró csöveket, kétszeres ésháromszoros húrozású hatalmas ostromíjakat - melyekkelföldsáncokkal védett falakat lehetett akár egy kilométerről isszétrombolni - vittek magukkal. Okkal feltételezhető, hogyezeket a harci eszközöket és kezelőszemélyzetüket Kínábólhozták magukkal: 40 évvel később, 1258-ban Bagdad ost-románál ezer ostromíjász csatlakozott a mongol hadsereg-hez. Mindeddig nem volt példa a nomád lovasság és az ost-romtechnológia ilyen félelmetes összehangoltságára.

De ami ennél is több: a hadseregek eddig szokás szerinttönkretették azt a vidéket, ahol átvonultak: rablással, foszto-gatással, hiszen ez volt az egyetlen javadalmazás - tisztek-nek, katonáknak egyaránt. A nomádok mobilitásával senkisem versenghetett, viszont ebből következően áldozataikkalegyszerűen nem tudtak mit kezdeni, azonkívül, hogy kézmű-veseket küldtek vissza a főhadiszállásra. A többiekkel brutáli-san elbántak: a férfiakat megölték, a nőket megerőszakol-ták, a gyerekeket rabszolgának hurcolták el. Hadifoglyokattehát nem ejtettek, hiszen azokat őrizni, etetni kellett volna,s ezzel a hadsereg éppen azt a rugalmasságát vesztettevolna el, amely a hódítást lehetővé tette. Ez volt az okaannak, hogy a hagyományos nomádok, ahogy mondaniszokás: jöttek, láttak, győztek, majd távoztak. Ezzel szembenazok a hadseregek, amelyeket parasztokból és városlakók-ból toboroztak, lényegében olyan gépezetek voltak, amelyekmás parasztok és városlakók területeit foglalták el, és ily

módon nem állt érdekükben, hogy totálisan tönkretegyékazt, ami hamarosan az övéké lesz. Ez a mongol hadseregtehát egy teljesen új stratégiával rendelkezett, mely a kínaiharci technológia és a nomád harcmodor félelmetes össze-hangolásán alapult. A hadifoglyoknak ettől kezdve három-szorosan hasznát vették: rabszolga munkaerőként speciáliskézműves szakmunkákra, katonákként a nem nomád kon-tingens feltöltésére és ágyútöltelékként - azaz támadásokelőtt őket küldték előre a vizesárkok feltöltésére, vagy adottesetben velük gyengítették meg a védők erejét azáltal, hogyaz ostromlottak, saját rokonaikat ismerve fel az első sorok-ban, nem akartak véreik ellen harcolni.

Az az erő tehát, amely 1219-ben nyugat felé hömpölygött,egy mindent elsöprő monstrum volt, melyet a lovasság irá-nyított. Szekereivel, ostromgépeivel együtt ennek az ormótlanfenevadnak utakra és hidakra volt szüksége, különösenahhoz, hogy az Altajon és a Tien-sanon átkelhessen. Ám ez afenevad nemcsak ormótlan volt, nemcsak önmagát fenntar-tó, hanem folyamatosan növekvő is. A lovasregiment sem-mit sem veszített manőverezőképességéből. És mindenegyes meghódított várossal növekedett a nem nomád kon-tingens - gazdagságban, létszámban, fegyverzetben és hata-lomban egyaránt. A kezdeti siker után robbanásszerű előre-nyomulás következett, melynek csak a földrajzi és éghajlatikorlátok, illetve a tábornokok haditervei szabhattak határt.

Mindezt akkor teljes egészében senki nem láthatta át, akövetkezményeket pedig még annyira sem lehetett kiszámí-tani. A legfelsőbb parancsnoknak nem volt hosszú távú stra-tégiája, azonkívül, hogy igyekezett a hibákat korrigálni, gon-doskodott a katonák fizetségéről és a biztonságról. Memismerhette föl, hogy valami olyasmibe keveredett, amineknem volt természetes határa, hiszen melyik uralkodó mon-daná valaha is - különösképp egy hajdani számkivetett -,hogy elég a gazdagságból, s most már kellően biztonság-ban van?

Amikor a hadsereg megérkezett Horezm határaihoz, minde-nekelőtt azt kellett felmérnie, hogy potenciálisan jóvalnagyobb haderővel néz szembe. A sah azonban meglehető-sen nagy közutálatnak örvendett, ezért nem kockáztathattameg, hogy vezérkarát egyetlen vezető alatt egyesítse, hiszenígy fennállt volna a veszélye annak, hogy a hadseregpa-rancsnok egyszerűen ellene fordul. Ezért amikor a mongo-lok Otrart körülvették, a sah erői a nagyobb városokbanvoltak szétszórtan elhelyezve. Minderről Dzsingisz a mongo-lokhoz átállt muzulmán tisztektől értesült. Ezeket az átálltegységeket a kán teljességgel felhasználta, és arra biztatta amuzulmán kereskedőket, biztosítsák a helyi lakosokat, hogya városok és az erődök békés feladása esetén a mongoloknem fognak fosztogatni.

A központ ellenállása már más megítélés alá esett. Otrar,melynek kormányzója a véres háborút kirobbantotta, külö-nös figyelmet érdemelt, s egy olyan hadiesemény fűződik anevéhez, melyet Közép-Ázsiában "otrari katasztrófaként"ismernek. Dzsingisz élve akarta a kormányzót, hogy nyilvá-nosan végeztethesse ki. Az ostrom - melyet az almati törté-nelmi múzeumban ma egy drámai dioráma mutat be - öthónapig tartott, míg végül a védelmi erők parancsnoka egyoldalkapun próbált elmenekülni. Akciója mind a saját, minda város sorsát megpecsételte. A mongolok a parancsnokotazonnal elfogták, és árulásért kivégezték. Ezután ugyanazona kapun keresztül benyomultak a városba. Akit kerestek,"Kis Úr" Inalcsuk egy belső szentélyben pár száz követőjévelelbarikádozta magát. Mivel a mongolok azt a parancsot kap-ták, hogy Inalcsukot élve kell elfogni, ezért lassú, módszerestámadást hajtottak végre, mely újabb egy hónapot vettigénybe. Felismerve, hogy sorsuk megpecsételődött, avédők öngyilkos támadást indítottak a mongol lándzsásokés íjászok ellen, mígnem Inalcsukot és néhány túlélő test-őrét a szentély felső emeletein csapdába ejtették, ahonnanazok téglákat hajigáltak támadóikra. A harc azzal ért véget,hogy Inalcsukot láncra verve a vesztőhelyre vezették, ahol azegyik történelmi forrás szerint szemébe és fülébe forró ezüs-töt öntöttek. A várost ezután porig rombolták, maradványaitcsak 800 évvel később, a közelmúltban tárták fel a régészek.

Mindeközben Dzsingisz szétválasztotta hadseregét;Dzsocsit észak felé küldte egy nagy, átkaroló hadművelettel,mely végül Horezm teljes északi régióját lenyisszantotta.

1220 januárjában Dzsingisz újabb haderőt küldött Otrarmegsemmisítésére, míg ő maga a másik főhadtestetvezette, mely egyenesen átvágott a Kizil-kum sivatagon- 450 kilométeres fagyott homok és fűcsomó pusztasága -Buhara irányába. A befagyott Szir-darján átkelve egy Zarnuknevű kisvároshoz érkezett, ahol nyomban világossá tette ál-láspontját: ellenállás és halál vagy megadás és élve mara-dás. Zarnuk lakóinak nem tartott sokáig, hogy a túlélés böl-csességét válasszák. A citadellát a mongolok lerombolták,fiatalemberek kisebb csoportja csatlakozott a mongolokhoz,a többieket hazaengedték. Egy másik város, Nurata,későbbi nevén: Nur - rövid tétovázás után ugyanarra a dön-tésre jutott.

Ahogy a mongol hadsereg 1220 februárjában vagy már-ciusában Buhara felé közeledett, egy 20 ezer fős helyőrségicsapat megelőző támadást intézett ellenük, de a mongolokaz Amu-darja partjainál felmorzsolták őket. Az élve maradot-tak sietősen visszavonultak a fellegvárba, az Arkba, miköz-ben a város lakói, nem akarva életüket a gyűlölt sah ked-véért feláldozni, megnyitották a városkapukat. Dzsingisz

belovagolt, szemrevételezte a köznép faházait az út mentén,elhaladt a paloták égetett agyagtégla épületei mellett, bevo-nult a belváros legnagyobb épületébe, a Sahrisztánba, éséletében először egy olyan város közepén találta magát,melynek gazdagságát eleddig elképzelni sem tudta.

A civilizáció, mely most Dzsingisz lábai előtt hevert, a kínaikultúra ragyogásával mérhető, noha ahhoz képest új keletű-nek számít. Ötszáz évvel korábban alapították az arabok,ihletet a Mohamed próféta nevével fémjelzett iszlámbólmerítve, mely Perzsián, Szírián, Irakon, Egyiptomon,Észak-Afrikán, Közép-Ázsián, sőt még Hispánián is átsöpört,s melynek révén az arabok, ha rövid időre is, de ellenőrzésükalá vonták a Pireneusoktól Nyugat-Kínáig terjedő hatalmastérséget.

A birodalmat egy időre egyesítette az új vallás és az isz-lám szent könyve, a Korán, mely a fejlődés sorsdöntő pilla-natában kellő ösztönzést adott egy új nyelv kialakulásához.A Korán szépségében a muzulmánok Allah létezésének iga-zolását látják. Ebből keletkezett egy másik hittételi forrás, aszunna, mely a Próféta cselekedeteit és mondásait tartal-mazza. A tantételek e két áramlata az iszlám minden aspek-tusát áthatja - kormányzás, törvénykezés, ismeretszerzés,magatartás, alkotás -, az iszlám ugyanis nem húz éleshatárvonalat egyház és állam, szent és hétköznapi közé;mindent szentnek tart. Az iszlám, sápatag riválisához,a kereszténységhez képest jóval erőteljesebben hirdeti a"hívők testvériségét".

Persze más egy birodalmat fölépíteni, és megint máskormányozni. Az egyes területek és szekták önálló gazdag-ságra és hatalomra tettek szert. A siiták például Síi'atAlinak, azaz Ali követőinek vallották magukat, miután azutódlás körül kibontakozott harcban Mohamed unoka-öccsére, Ali ibn Abi-Tálibra esküdtek föl, s ezen az alaponköveteltek maguknak hatalmat. Egy másik frakció Moha-med nagybátyjára, Abbaszra esküdött; belőlük lettek azabbászidák. Az Abbászida Kalifátus idején (750 -1258)az arab birodalom központja keletre, Bagdadba tolódott. Azezredfordulóig az iszlám világ - mint egy hatalmas folyam asaját deltavidékén - öt nagyobb áramlatra és tucatnyi kisebbfolyamra ágazott szét. Egyfajta egység azonban továbbra ismegmaradt. A muzulmán hittestvérek a Hindukustól Dél-Hispániáig ugyanazt az Istent imádták, ugyanazt a prófétáttisztelték, az arab nyelvet lingua francaként használták, ésmeglepően gazdag szellemi örökség birtokában voltak.Gazdasági erejét az iszlám egésze a kereskedelmi kapcsola-taiból merítette, mely Észak-Afrikától Európáig, a Közel-Kelettől Indiáig és Kínáig terjedt. Mivel az iszlám a rabszol-gatartást a nem muzulmánokra nézve elfogadta, az arabokóriási hasznot húztak a rabszolga-kereskedelemből, legyen

szó afrikaiakról, törökökről, indiaiakról vagy szlávokról. Arabérmék utat találtak északra, egészen Finnországig, s amuzulmán kereskedők csekkjeit minden nagyobb városbankjaiban elfogadták, Kordovától Szamarkandig. Ugyan-annak az arab kereskedőnek az egyik raktárháza a Volgánálvolt, a másik Buhara közelében, a harmadik az indiaiGudzsarátban.

A meghökkentő gazdagságtól fűtve a középkori iszlámkiéhezve vetette rá magát a tudás megszerzésére, ésragyogó tudományos eredményeket alkotott. A papirusztfölváltotta a papír, könyvesboltok sokasodtak, könyvtárakékesítették a gazdagok otthonait. Mivel az arab az isteni re-veláció nyelve volt, az írott szó hódolatot ébresztett, a kallig-ráfia pedig értékesebbé vált, mint a festészet. Ez nem a be-felé forduló fundamentalizmus világa volt, hiszen aközépkori iszlám, felsőbbsége teljes tudatában, kezdemé-nyező volt, kíváncsi és meglepően toleráns. Az araboka tudomány és a filozófia terén a görögökhöz nyúltak vissza,és tömegével fordították le a görög klasszikusokat. Sok másnyelv és hitvilág - perzsa, szanszkrit, szír, keresztény, zsidó,zoroasztriánus - vált e gazdag egyveleg részévé.

Virágoztak a művészetek és a tudományok. Művelt város-lakók költőket támogattak, történészek iszlám hódításokatmagasztaltak, építészek boltozatos mecseteket építettek,évszázadokkal előzve meg a reneszánsz kupolákat. Stukkók-kal és freskókkal díszített paloták sokasodtak az új, túldíszí-tett stílus jegyében. Az Indiából származó "arab" számok,ahogy az európaiak később rájöttek, jóval hatékonyabbmatematikai eszköznek bizonyultak, mint bármely máskorábbi számrendszer. Jóllehet az arab tudósok továbbra ismeg voltak győződve arról, hogy a fém átalakításával ara-nyat lehet előállítani, a "bölcsek kövére" irányuló alaposkutatásuk végül is hidat képezett az alkímia (al-kimija:átalakítás) és a modern kémia között. Muzulmán utazókKínáról, Európáról és csaknem egész Afrikáról írtak beszá-molókat. Az európai nyelvek az arab latinra fordításából gaz-dagodva máig is őrzik az arab tudományos fölényt: zéró(a sifr, 'üres' szóból), algebra (al-dzsebr, 'integráció'); csil-lagnevek, mint Betelgeuse (a bajt al-dzsavza, azaz 'ikrek há-za' kifejezésből) vagy Altair ('a Repülő'); zenit, nadír, azimut.

Az iszlám kultúra nagy centrumai között Bagdad volt alegnagyobb. A Tigris folyó mellett elterülő, tökéletes körtformázó várost háromszoros földsánc védte, 360 őrto-ronnyal. A Kerek Város, ahogy nevezték, mágnesként von-zotta a kereskedőket, tudósokat, művészeket olyan távoliterületekről is, mint Hispánia, Észak-India; Bagdad hamaro-san a világ egyik legnagyobb metropolisává növekedett,s Konstantinápoly gazdagságával vetekedett, méretei pediga 19. század végi Párizséival voltak azonosak. A város rak-

partjához érkező hajók porcelánt hoztak Kínából, pézsmátés elefántcsontot Afrikából, fűszereket és gyöngyöket Malaj-ziából, Oroszföldről pedig rabszolgákat, viaszt és szőrmét.

Négy évszázadon át az ősi perzsa oázisvárosok,Szamarkand, Buhara, Mérv és Gurgancs, az iszlám keletivégvárai méltó riválisai voltak Bagdadnak. 8. századi perzsaősük, Szamán Kudat, a samanista kiépítette az iszlám sajátperzsa leágazását, és Afganisztántól keletre létrehozott egyolyan birodalmat, amely képes volt feltartóztatni az arabokkeleti irányú előretörését, illetve semlegesíteni az északrólfenyegető új kihívást: a török nomádok mohó érdeklődésétaz iszlám társadalmak gazdagsága iránt.

Mind a négy város a Pamírból eredő és a Kizil-kum siva-tag felé tartó folyók mentén helyezkedett el; bonyolultcsatornarendszereikkel és föld alatti csatornáikkal (kanat),ellenségriasztó városfalaikkal és homoktengerükkel Kura-szan és Transzoxiania tartományok régóta erős és gazdagvédőbástyáinak számítottak. Mindegyik város önálló keres-kedelmi nagyhatalom volt, mind keleti, mind nyugati kap-csolatokkal. Hóba csomagolt görögdinnyét küldtek gyors-postával Bagdadba. A Szamarkandból hozott papír, melyetkínai technológiával dolgoztak fel, hamarosan az egészmuzulmán világ keresett árucikkévé vált, és a Pireneusoktólészakra is eljutott. Kisebb hadseregnek beillő karavánok -egy ilyen karaván 5000 emberből, 3000 lóból s tevéből állt- jöttek-mentek Kelet-Európa és a négy város között, selyem-mel, rézedényekkel, ékszerekkel, szőrmével, borostyánkővelés birkabőrrel kereskedve. Kínából cserépedények és fűsze-rek érkeztek, lovakért és üvegért cserébe.

Buhara a maga 300 ezres népességével Bagdaddal ver-sengett. Tudósai, költői, akik arabul és perzsául is írtak, avárost közkeletű kifejezéssel élve az "iszlám keleti kupolá-jává" emelték. Negyvenötezer kötetes fejedelmi könyvtárá-ban minden egyes tudományágnak külön terme volt. Egy11. századi antológiaszerző, bizonyos al-Talabi szavai szerintBuhara a "fényesség fókusza, a birodalom oltára, a kor-szak legkülönlegesebb intellektusainak találkozóhelye" volt.E nagy intellektusok között is a talán legnagyobb a filozófusés orvos Ibn Szina volt (980-1037), aki Európában nevénekspanyol változata alapján Avicennaként vált ismertté, s akiBuharában született, nem messze attól a helytől, ahol mostDzsingisz állomásozott. Több mint kétszáz könyvet írt,közülük a leghíresebb az orvosi enciklopédiája, Az orvostu-domány szabályzata, mely latinra fordítva Európa orvoslásialapművévé vált, és öt évszázadon át az is maradt.

Mindez hamar veszélybe került, amikor az oszmán-töröktörzsek nyugat felé sodródva megjelentek a térségben. Aziszlám civilizáció azonban kitartott, a törökök ugyanis, amint

letelepedtek, áttértek a szunnita iszlám hitre, és muzulmánnevet, címet kaptak. így aztán 999-ben, amikor a törökökBuharához értek, teljes békességben szállták meg a várost,és a samanisták megszégyenítő száműzetésbe kényszerül-tek. Iszmáil Számáni mauzóleuma, a 10. század eleji építé-szet ékköve csaknem teljesen eltűnt a rárakódó homokréte-gek alatt (s talán éppen ennek köszönhető, hogy Dzsingisznem vette észre, s így mintás tégláit, melyek olyan finommintázatúak, mintha legalábbis kötőtűvel készültek volna, amai napig is megcsodálhatják az idelátogatók). A 13. századeleji Horezm szépség iránt teljesen érzéketlen vezetése örö-költe ezeket a vallási, művészeti és intellektuális kincseket,melyekről Dzsingisz vajmi keveset tudott, és a gazdagságot,amiről viszont annál többet hallott.

Ami ezután történt, azt Dzsuvaini élénk részletekkel ábrá-zolja. Dzsingisz történetesen a középkori iszlám építészetegyik gyöngyszeménél állt meg, a Kalján-minaretnél, ame-lyet nyolcvan évvel korábban egy ambiciózus türk, bizonyosArszlán kán építtetett. Ez az építmény több szempontból iscsodaszámba megy, nemcsak a magassága miatt - csak-nem ötven méter -, hanem azért is, mert azon kevés épületközé tartozik, amely túlélte a térség temérdek földrengését.Ahogy ma az idegenvezető a turistáknak meséli, Arszlán épí-tésze, Bakó mester tapasztalatból tudta, mi a teendője.A minaret alapját fordított piramis módjára, tíz métermélyen a földbe vájta, méghozzá oly módon, hogy az alapothabarcsból, mészből, gipszből, teve tejéből és tojásfehérjé-ből keverte ki. Ezt a különös, de kipróbált cementet háromnapig hagyta megkeményedni, majd egy réteg nádat adotthozzá, és ezen a "foggyökéren" rengésálló építőanyagávallétrehozta Közép-Ázsia legmagasabb épületét, mely többmint 700 éve sziklaszilárdan áll. Égetett téglából készítetttizenkét pántja ugyancsak Bakó mester nevét hirdeti, lendü-letes kalligráfiájával. A helybeliek Haláltoronynak nevezikaz épületet - magyarázza idegenvezetőm, Szergej, miköz-ben a poros, homályos 105 darab lépcsőn mászunk föl-felé -, az elítélt bűnözőket ugyanis a torony tetejéről hají-tották le.

A torony mellett hatalmas bejárat vezet a 120 méterhosszú udvarra, melyet sokíves oszlopsorok vesznek körül.Ez itt a palota? - kérdezte Dzsingisz tolmácsán keresztül,legalábbis az eseményről fönnmaradt történetek egyik válto-zata szerint. Nem, ez itt isten háza, mondták neki, a Pén-tek-mecset. Dzsingisz leszállt lováról, belépett az udvarra,megindult fölfelé az emelvényre, és...

De lehet, hogy ennél sokkal bonyolultabban történt.Az idegenvezető szerint, aki a bejárat melletti lepusztult,kicsiny szőnyegárusító bódénál üldögél, valójában az tör-tént, hogy Dzsingisz föltekintett a Kajján-mecsetre...

- A Haláltoronyra? - vágok közbe, és sokatmondónSzergejre pillantok.

-Haláltorony! - Az idegenvezető megvetően legyint.

- Soha nem volt ez haláltorony! Ez itt szent hely. A kivégzése-ket a Redzsisztánban hajtották végre. De fönnmaradt egy tör-ténet egy özvegyről, akinek a szomszédja megkérte a kezét.Amikor az özvegy a férje emlékére hivatkozva elutasította azajánlatot, a szomszéd prostitúcióval vádolta meg őt, akit emiattelítéltek, és ledobtak a toronyból, de a ruhája szétnyílt, mintegy ejtőernyő, és megvédte őt a haláltól, s így igazolódott azártatlansága. Nem, nem, nincs itt semmiféle haláltorony!

Szóval, folytatja az idegenvezető, Dzsingisz fölbámult a mi-naretre, és ahogy a szemét a csúcsra emelte, süvege leesett afejéről. Lehajolt, hogy fölvegye, majd kijelentette: "Ez a minaretaz első olyan dolog az életemben, amely előtt fejet hajtottam."

Kísérőnk története ennél a pontnál ütemet vált, s a részle-tek innentől kezdve kissé összecsúsznak. Dzsingisz az emel-vényre mutat, és ezt kérdi: Ez itt a trón? Nem, mondják neki,itt imádkozni szoktak; a trón az erődben van. így aztán Dzsin-gisz elindul az erődbe, az őrséget megadásra szólítja föl. Akiknem engedelmeskednek, azokat megöli, visszatér a mecset-be, meggyilkol kétszáz sejket, fejüket a mecset kútjába dobja- a kút ma is ott található a nyolcszögű platform alatt -, ésezen változat szerint csak most lép föl az emelvényre...

Az utolsó, hírhedett szavak, melyek elhangzásábanDzsuvaini, Szergej és a kísérő egyetértenek, így hangzott:"A vidéknek nincs takarmánya lovak hasát megtölteni."

Mialatt a halálra rémült imámok és más főméltóságok amongolok lovait őrizték, a katonák kiürítették a gabonarak-tárakat, takarmányt hoztak a mecsetbe, és a Koránokatkiszórták faládáikból, hogy ezekbe is takarmányt töltsenek.Néhány órával később az osztag harcosai visszaszivárogtaka falakon kívüli táborba, hogy fölkészüljenek a fellegvárelleni támadásra, a szent szövegeket pedig széttépve, alovak patáival széttapostatva otthagyták a mecsetben.

Egyes történészek Dzsingisz által szorgalmazott szándé-kosságot feltételeznek a megszentségtelenítésben. Ez azon-ban aligha lehetett így. Dzsingisz az Ég kegyeltje volt, máso-kat alárendeltnek tekintett ugyan, de vallási alapon nemvetett meg senkit. Maga Dzsuvaini nem kommentálja aKoránok széttaposását. Valószínűleg az történhetett, hogyDzsingisz és nemtörődöm harcosai kizárólag a hódításgyakorlati szempontjaira voltak tekintettel.

Mégis volt tanulsága ennek a kihívó hányavetiségnek, ésDzsingisz ezt azonnal felismerte. A hódításnak könnyebbszakaszaiban még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy igaza volt,amikor az Ég támogatásában bízott, és Dzsingisz nagyonszerette volna, ha ezt ellenségei is megértik, és e szerintviselkednek. Mielőtt a várost elhagyta, elment a muszallába,az imahelyre, miközben odakint, a városfalakon kívül folyta dáridó. Itt, az imahelyen egy válogatott közönséghezbeszédet intézett.

Legalábbis akkor, ha hitelt adunk Dzsuvaini forrásmunkájának.Sokan kétségbe vonják ezt az állítást, így például W. Barthold, aki"elég hihetetlennek" ítéli ezt az epizódot, noha érveit nem fejti ki.Dzsuvaini ennek ellenére megerősítő részletekkel szolgál az állítóla-gos beszéd helyszínéről. Az eseményt számos szerző a mecsetbehelyezi át, feltehetően a drámai hatás növelése kedvéért.

Dzsingisz mindenekelőtt felszólította az egybegyűlteket,hogy válasszák ki maguk közül a leggazdagabbakat és leg-kiválóbbakat. Kétszáznyolcvan rémült, de azért kíváncsiember - ahogy elképzelem - gyűlt össze a muszalla falaiközött. Dzsuvaini aggályosan pontos a számot illetően: 190helyi lakos és 90 kereskedő, más városokból. Dzsingisz föl-ment az emelvényre, és győzelmének, illetve a város buká-sának a következő magyarázatát adta:

"Ó, emberek, nagy bűnöket követtetek el, s a legna-gyobb bűnöket éppen a legnagyobbak követték elközületek. Ha azt kérditek tőlem, mi a bizonyítékomerre, azt válaszolom: mert én vagyok Isten bünte-tése. Ha nem követtetek volna el nagy bűnöket,Isten nem küldött volna rátok büntetésül."

Muzulmánként Dzsuvaini elvi alapokon állt, de fél szem-mel azért mindig a mongol uralkodóra sandított, hiszenmégiscsak az ő védnöksége alatt írt. Dzsingisz szavaibannem volt semmi személyes vagy bosszúszomjas. Tulajdon-képpen jól jellemezte a helyzetet; Horezm megdöbbentővezetését és azt a módot, ahogy a muzulmánok az utóbbiévtizedekben saját társadalmukat szétszakították. Nem rajtamúlik, hogy elkerüljék az indokolatlan büntetést, feltéve per-sze, hogy elegendő zsákmánnyal hajlandók kiengesztelni őtés hadseregét - sugallták szavai.

És így is történt. Megjuhászodott hallgatósága Buharaleggazdagabb kereskedőiből és polgáraiból állt, s mindegyi-kük mellé odarendeltek egy őrt, aki biztosította, hogy csakisDzsingisz és tábornokai által legyenek kirabolva, s ne a köz-rendű harcosok fosztogassák őket. A következő néhánynapban, miközben a sah katonái és azok családjai a felleg-várba rekedve, a városi emberek pedig otthonaikban vára-koztak, a gazdagok és kíséreteik kiözönlöttek a városból

Dzsingisz jurtájához, hogy átadják kincseiket - készpénzt,ékszert, ruhákat, szöveteket.

Hogy teljes legyen "Isten büntetése", két dolog maradtmég hátra: a központi fellegvár elfoglalása, melyMohammed csapatai kemény magjának s az éjszakai rajta-ütésszerű támadásoknak volt a bázisa, valamint a lakosság"hasznosítása". Hogy a támadáshoz megtisztítsák a terepet,a környező faházakat felgyújtották. A város nagy része afőmecset és az agyagtéglából épített palota kivételével láng-ba borult. Fölállították a katapultákat, a dupla és hármashúrozású ostromíjakat. A helyi lakosságot előrezavarták avédfalakról alázúduló égő nafta zuhatagába, s az árkokhamar föltöltődtek a szerencsétlenek holttesteivel. Napokigtartott a nekivadult ostrom, amíg a fellegvár romokban nemhevert; a védők elpusztultak a csatában, míg azokat a férfia-kat, akik élve maradtak, s akik "magasabbak voltak egyostor nyelénél", kivégezték. A túlélő városlakókat összeterel-ték a muszallánál, és szétválogatták őket; a fiatal férfiakatbesorozták katonának, a nőket és a gyerekeket elhajtottákrabszolgának, a patkolókovácsok, ácsok, aranyművesekpedig csatlakoztak a mongol kézművesek csapatához.

A mindent eltipró mongol áradat ezután kelet felé,Szamarkand irányába fordult. Mellékesen elfoglaltákKodzsendet, a határvárost, amely a szép és termékenyFergána-völgyet védte. Mohammed sah új fővárosát, "a világlegélvezetesebb Paradicsomát" egy 40-110 ezer fő közöttirebecsült hadsereg védte (a források nagyon eltérő számokatemlítenek). A várost vizesárok, védőfal és egy fellegvár védte,mindezt nagy sietve, néhány hét alatt építették, illetve erősí-tették meg, gyakorlatilag azóta, hogy Ortrar ostroma elkez-dődött. A védőknek volt húsz elefántjuk - a harci állatokatfeltehetően egy vállalkozó szellemű kereskedő hozta valahon-nan Indiából. A mongolok maguk előtt hajtották hadifoglyai-kat, minden tizediknek zászlót kellett lobogtatnia, hogy azt abenyomást keltsék: hatalmas hadsereg közeleg. A mongolokközvetlenül a város körül verték föl sátraikat, és hamarosancsatlakoztak hozzájuk az utolsó ortrari csapatok. Hiábavalópróbálkozással, hogy az ostromgyűrűt áttörjék, a védők kihaj-tották elefántjaikat, az állatok azonban pánikba estek, meg-fordultak, és saját embereiket taposták agyon, mielőtt elme-nekültek a nyílt pusztába. Mohammed megint csak egérutatnyert, s útközben mindenkit sürgetett, hogy szedje összejavait és mentse az életét, mert az ellenállás értelmetlen.A szamarkandi kereskedőarisztokrácia és a papság, nemakarva egy ilyen emberért az életét kockára tenni, békéértesedezett, s ennek nyomán hasonló sorsra jutottak, mintBuhara lakói; a gazdagok átadták vagyontárgyaikat a mongolparancsnokoknak, a nőket és a kézműveseket pedig a márismert módon elhajtották.

Horezm meghódítása természetesen szükségszerűenegyütt járt a menekülő Mohammed elfogásával vagy elpusz-tításával. A feladatot Dzsingisz Dzsebére és Szübötejre bízta,akik Mohammedet keresztülhajszolták a mai Üzbegisztán,Türkmenisztán és Irán területein. Mohammed, üldözőivel anyomában, kétségbeesetten keresve biztonságos menedé-ket, végül a Kaszpi-tengerhez ért, ahol a helyi emír azt taná-csolta neki, hogy rejtőzzék el egy közeli szigeten. Kincseitmaga mögött hagyva, kisszámú kíséretével (köztük fiával,Dzsaláladdínnal) a szigetre evezett, ahol rettegésben és két-ségbeesésben hamarosan meghalt. Halálra rémült anyjakövette fia nyomdokát, és a Kaszpi-tengertől délre eső egyikerődben végezte - az erődöt a mongolok kiéheztették, lakóitsokéves, borzalmas fogságra Mongóliába hurcolták.

Mindeközben a mongolok körülzárták Gurgancs, mai ne-vén Ürgencs városát. Észak felől 1220-ban megérkezettDzsocsi, aki ekkor már fél tucat kisebb város hódítójakénttündökölt. Délkeletről jött Csaadaj és Ögödej, Boorcsuval,Dzsingisz személyes hadtestével megerősítve. Ez így márszázezres hadsereget alkotott, amely azonban még mindigkevés volt ahhoz, hogy a város lakói visszariadjanak a harc-tól; öt hónapos küzdelem vette kezdetét. És ez volt a mon-golok legkeményebb csatája. Itt, az Oxus (Amu-darja)lapályán nem voltak kövek a katapultakhoz, ezért a mongo-lok eperfákat vagdostak ki, hogy muníciót gyártsanak.A foglyokat, mint mindig, most is arra használták, hogy avizesárkokat feltöltessék, majd pedig a falakat aláaknáztas-sák velük. A falak lerombolása után a mongoloknak utcárólutcára kellett küzdeniük, s amerre elhaladtak, a házakat naf-tával mindenütt lángba borították. Ám amikor ezt a mód-szert túl lassúnak találták, úgy döntöttek, hogy a folyó elte-relésével elárasztják a várost, ám ez a kísérletük csaknemvégzetesnek bizonyult, mert a helyiek meglepetésszerű tá-madást hajtottak végre, és a gátaknál 3000 mongolt megöl-tek. Mire a győzelem napja elérkezett, 1221 elején, addigra amongolok a legkevésbé sem voltak könyörületes hangulat-ban. Akik valamiféle szakértelemmel rendelkeztek - talán100 ezren lehettek ilyenek -, azokat foglyul ejtették, a töb-bieket lemészárolták. Dzsuvaini 50 ezer katonáról beszél,akik fejenként 24 embert küldtek a másvilágra. Ezt az adatotvéve alapul 1,2 millió embert gyilkoltak meg.

Végül Dzsingisz megbízta Tolujt, a legkisebb fiát, hogyszámolja fel az Oxuson túli egész nyugati régiót. Mindösszehárom hónapot vett igénybe a három nagyobb város,Mérv, Misápur és Hérát bevétele. Nisápur áprilisban esettel, lakóit meggyilkolták, a várost a földdel tették egyenlővé.Hérát bölcsen megadta magát, lakói így élve maradtak,kivéve a helyőrség 12 ezer katonáját. Mérv külön figyelmetérdemel.

Azok a városok, melyeknek szörnyű katasztrófát kellettelszenvedniük, rendszerint elrejtik sebhelyeiket. Hirosima újvárost épített a rettenetes atomégés színhelyén. A marti-nique-i St. Pierre-en, melyet 1902-ben egy vulkáni robbanáspusztított el, ma árusok bódéi és játszó gyerekek rejtik el amegperzselődött köveket. Hamburg, Berlin, Drezda kevésemlékhelyet hagyott meg, mely a több mint fél évszázaddalezelőtti szörnyű bombázásokra emlékeztetne.

Nem úgy az ősi Mérv. A 13. század elején ez az oázisvárosKözép-Ázsia gyöngyszeme volt, mecsetek és paloták városa,a falakon belül is falak álltak, a száz négyzetkilométernyi te-lepülést és környékét a Murg-áb folyóból leágaztatott csa-tornák rendszere hálózta be. Tíz könyvtára 150 ezer kötettelbüszkélkedhetett; ez volt Közép-Ázsia legnagyobb gyűjtemé-nye. Egy évszázaddal Dzsingisz idejövetele előtt OmarHajjam dolgozott itt hajdani obszervatóriumában. Ma a régiMérv önmaga árnyéka csupán. Ha az ember megáll valame-lyik kicsiny dombtetőn a központ közelében, poros hegyhá-tak és törmelékhalmok veszik körül, több kilométeres kör-zetben. Az egyetlen feltámadás innen mintegy harminckilométerre nyugatra ment végbe, ahol az új Mérv - Mari -ipari ködfelhői ostromolják az eget. A síkság felől a pusztításegyenetlen romhalmazai egyetlen elkülönült építménytemelnek ki: Szandzsar szultán 12. századi mauzóleumát,melyet egykoron türkizcserepek borítottak, és csillogásukatmár egynapi járóföldről látni lehetett a sivatagban. Még mais ez Közép-Ázsia egyik legnagyobb építészeti csodája; aNagy Kiz Kala - a "Szüzek kastélya" - orgonasípszerű oszlo-pok fedetlen négyszöge, olyan bizarr és hátborzongató,mintha földöntúliak hagyták volna maguk után.

Valami történt itt, amitől a város sivataggá vált. Desemmi jel nem utal rá, mi volt az. Olyan ez, mintha az em-ber Hirosima, St. Pierre vagy Drezda romjait szemlélné,anélkül, hogy atombombákról, vulkánokról vagy szőnyeg-bombázásokról fogalma lenne. Itt minden egy hatalmasrobbanásról tanúskodik, de semmilyen közvetlen jel nincs,amiből az okra lehetne következtetni. Ahhoz, hogy a történ-teket megértsük, le kell ásnunk a múltba, a föld rétegeibe,és bele kell temetkeznünk az írásos dokumentumokba is.

Az események nem egyszerre történtek - a rombolás jórészét a szél és az eső végezte el -, de a folyamat 1221januárjában kezdődött, amikor a mongolok Mérv falaihozértek. A város lelkileg újjáéledt a korábbi sah egyik parancs-nokának, egy pöffeszkedő arisztokratának, bizonyos Mudzsiral-Mulknak a vezetése alatt, akinek szultáni álmairólDzsuvaini így rántotta le a leplet: "Szíve mélyén abban a tév-hitben élt, hogy az égitestek nélküle keringeni sem tudná-nak." Amikor egy 800 fős mongol alakulat próbára tetteMérv védőit, a mongolokat visszaverték, de hatvanat elfog-

tak közülük, végigparádéztak velük a városon, majd kivégez-ték őket. Nagy megaláztatás volt ez, s amikor Dzsingisz ésToluj a történtekről értesült, szörnyű sorsot szántak avárosiaknak.

Az ostromló hadsereg nem volt nagy, mintegy 7000 har-cosból állt, mindegyikük fölszerelve íjjal, nyílvesszőkkel, kés-sel, mindegyikük keményített bőrpáncélt viselt, és egy-egyharcosnak több lova is volt. Mint oly gyakran, az ellenségezúttal is jelentős létszámfölényben volt. Egy 12 ezres had-sereggel néztek szembe, és egy várossal, melynek normáliskörülmények között 70 ezer főt számlált a népessége, mostazonban ezt a számot a környező falvak menekültjei megtíz-szerezték. Mérv vezetői elkövették azt a hibát, hogy ellenáll-tak, és a városlakók tudták, mit jelent ez számukra. Mérvfélelembe dermedt. Katonák és polgárok egyaránt berete-szelték ajtóikat, és vártak, mozdulatlanul. "A világ gyászru-hát öltött - írta Dzsuvaini -, és a mongolok köröket alkotvahadrendbe helyezkedtek az erődítmény körül."

A mongol parancsnok hat napig a falak körül járőrözött.Az egyik ponton 200 ember megpróbált kitörni, de vissza-kényszerült. Látva, hogy nincs más választás, Mudzsiral-MuIk békéért esedezett. A mongolok a 200 leggazdagabbés legbefolyásosabb polgárt követelték, és persze vala-mennyinek a vagyonát. Ezt követően ellenállás nélkül bevo-nultak a városba, és elkezdték a bosszúállást. Az engedel-mes tömeget négy napon át terelték ki a síkságra.

S akkor kezdetét vette a módszeres gyilkolás. Mindentfeldúltak, az épületeket aláaknázták, a könyveket elégettékés eltemették. Hirosimát másodpercek alatt pusztították el,St. Pierre-t négy perc alatt öntötte el a láva, Drezdát egyéjszaka alatt bombázták le, és a halottak száma tízezrekrerúgott. Mérv négy napig haldoklott, és elpusztult minden ésmindenki.

A mongolok megparancsolták, hogy 400 kiválasztott kéz-műves és néhány, fogságra ítélt kisfiú és kislány kivételévelaz egész népességet, nőket, gyermekeket beleértve, megkell ölni. Senki sem maradhatott életben. Mérv népét ezutánfelosztották a harcosok között; egy-egyre három-négyszázember kivégzése jutott.

Amikor aztán a mongolok távoztak, következett a szám-vetés, melyet egy papi elöljáró végzett el. "A pap, néhánysegítőtársával együtt, tizenhárom napon és éjjelen átszámolta a városon belül legyilkoltakat. Csak azokat véveszámba, akik láthatók voltak, és figyelmen kívül hagyvaazokat, akiket üregekben, barlangokban, a falvakban ésa sivatagban öltek meg, a szám egymillió-háromszáz-ezerre rúgott."

Egymillió-háromszázezer? És ezt hozzá kell adni aGurgancsban megölt 1,2 millióhoz? Sok történész kétségbevonja az adatot, egész egyszerűen azért, mert hihetetlenülhangzik. Az elmúlt évszázad horrorjaiból azonban megtanul-tuk, hogy a tömegmészárlás csak akarat, vezetés és techni-ka kérdése. Örményországban 1915-ben a törökök a 2,1milliós örmény népességből 1,4 millió embert öltek meg;a nácik a holokausztban 6 millió zsidót küldtek gázkamrába;a Vörös Khmer gyilkológépe Kambodzsában az 1970-esévek közepén 1,7 millió emberrel végzett (a mintegy 8 mil-liós lakosságból); Ruandában az 1994-es népirtáskor 800ezer embert pusztítottak el (az 5,8 milliós össznépességből).

így tehát az 1,3 milliós mérvi adat teljesen hihetőenhangzik - hozzátéve, hogy ez volt a legrövidebb idő alattvégrehajtott tömegmészárlás, még az előző bekezdésbenemlített borzalmakhoz képest is. A holokauszt öt évre terjedtki, a Vörös Khmer három évre, míg a ruandaí népirtás - me-lyet egyébként Samantha Power "a világ valaha ismert leg-gyorsabban végrehajtott népirtásának" nevez - három hó-nap alatt zajlott.

De anélkül, hogy a népirtás fogalmán vitatkoznánk, bizo-nyos szempontból az egyik előbb említett tömegmészárlássem fogható ahhoz, amit a mongolok Mérvben műveltek. Azöldöklő mongolnak ugyanis egy ellenállást nem tanúsítófoglyot könnyebb volt lemészárolnia, mint egy birkát. A bir-kát ugyanis gonddal ölik le, nehogy a hús kárba vesszen.Vágnak egy kis rést a mellkasán, benyúlnak, megragadjáka szívét, és leállítják. A birka mintha semmit sem érezne, ésaz egész művelet nem tart tovább fél percnél. Mérv lakóivalazonban nem vesződtek ennyit. Ők ugyanis nem értekannyit, mint egy birka. Egy torokátvágás pusztán másodper-cekig tartott, s máris jött a következő áldozat. Ez esetbentehát nem években vagy hónapokban mérjük az időt,hanem pusztán órákban. Hétezer harcos számára egymillióember lemészárlása nem volt több, mint néhány órás dél-előtti elfoglaltság.

Több mint egymillió áldozat Gurgancsban, több mintegymillió Mérvben, tíz- és tízezrek a különböző városokban -ez kétségkívül példátlan méretű népirtás. Ha a mongolokmás népekkel szembeni viselkedéséből indulunk ki, feltétlenengedelmességükből és ölési szakértelmükből, akkor tech-nikailag minden további nélkül elképzelhető, hogy két évleforgása alatt a muzulmán birodalom megszállásakor többmint hárommillió embert mészároltak le.

De vajon igazak-e ezek a számok?

Tanulságos áttekinteni Mérv történetét a Dzsuvaini jelen-

tésében szereplő 1,3 milliós tömegmészárlás után - hozzá-téve, hogy ez a szám feltehetően mindenkit magában foglal,nemcsak a városon belüli, hanem a környékbeli áldozatokatis. Mindez 1221 februárjában történt. Ám ugyanezen évnovemberében híresztelések keltek szárnyra, miszerintDzsalaladdín ellenállása nyomán lázadás tört ki. A mongolkormányzó, Barmas táborba szólította a "kézműveseketstb.", megpróbálta összegyűjteni a "kiválóságokat", aminem sikerült, "számosat leölt, akit a kapunál talált", éssokakat magával hurcolt Buharába. Mérvben lázadókés mongolpártiak küzdöttek a hatalomért. Az egyik lázadó"helyreállította a falakat és a fellegvárat..., fölvirágoztatta amezőgazdaságot, és rendbe hozta a gátat". Amikor egymásik lázadó, Dzsalaladdín embere megérkezett, "a közem-berek föllázadtak, átpártoltak hozzá", s ő cserébe folytatta amezőgazdaság felvirágoztatását és a gátépítést. Ekkormaga Sigi Kutuktu jött el, hogy letörje a lázadást, mivel"idegenek mindenfelől, akiket vonzott a temérdek gazdag-ság, fölkeltek eldugott helyeiken, és arcukat Mérv felé fordí-tották", vagyis csatlakoztak a város népéhez. Az újabb ost-rom a már ismerős módon végződött: "Tevekantárokat ahívőkre hagyván, a mongolok tízesével-húszasával megkö-tözve elvezették őket, és vérüket vették (értsd: kivégeztékőket); ilyen módon 100 ezer embert tettek vértanúvá." Egy amongolok által kinevezett helyi tábornok azzal az alattomosötlettel állt elő, hogy a túlélőket hívják imádságra, majd ami-kor a szerencsétlenek "előbújtak odvaikból", elfogták, be-börtönözték, majd "a tetőkről ledobálták" őket. Ilyen módonmég többen meghaltak, mígnem az egész városból mind-össze négy személy maradt életben. Mégis, egy új emír,Arszlán összetoborzott egy tízezres hadsereget, és hat hóna-pig uralkodott. Ekkor egy mongol tábornok visszatért, és"akit itt talált, mindenkit lemészárolt". És ezután újra vissza-tért Sigi Kutuktu, és "elkezdte megkínozni a város lakóit". Ésmegint az történt, hogy "tíz vagy egy tucatnyi indiai kivételé-vel... senki nem maradt élve a városban". Ám az 1240-esévekben egy Argun nevű kormányzó érkezett "a város mel-letti faluba, ahol napokon át lakomázott a királyi palotában,és mindegyik minisztere... elkezdett parkot építeni és kas-télyt emelni". 1256-ban Mérv azon tartományok közé tarto-zott, ahonnan "a bort úgy lehetett fakasztani, mint a vizet, kor-látlan mennyiségben" a mongol Hülegü uralkodó hasznára.Az ismétlődő katasztrófák e krónikájában egyre több em-bert ölnek meg, s ennek ellenére működik egy gazdaság,amelyet folyamatosan ki lehet rabolni - márpedig ha ez ígyvolt, akkor ezek a katasztrófák mégsem lehettek olyan apo-kaliptikusak, ahogyan Dzsuvaini sugallja.

De hát hányan haltak meg valójában? Lehetetlen meg-mondani. Népszámlálás nem létezett, a számadatok többnyi-re találgatásokon alapulnak. Néhány támpontunk azonbanmégiscsak akad a spekulációhoz. Az egész Horezmben mint-

egy 20 jelentősebb város volt, százezer körüli átlagos népes-séggel, azaz a városlakók összlétszáma durván 2 millió lehe-tett. A Barthold által idézett geográfusok 223 falut sorolnakföl a Zarafsán folyó gazdag völgyéből, ahol Buhara ésSzamarkand is fekszik. Számoljunk minden egyes falura ezerlakót - összesen, mondjuk, 250 ezret -, s ehhez tegyük hozzáa kevésbé sűrűn lakott vidékek 750 faluját, 1 milliós létszám-mal, így összesen 3 milliót kapunk. Most pedig vessünk egypillantást a hajdani Horezm területének közelmúltbeli adatai-ra: a 20. század elején Üzbegisztán és Türkmenisztán, későbbrészben "orosz Turkesztán" mintegy 2 millió lakót számlált,míg az iráni Horászán 1 millió körüli népességgel rendelke-zett: összesen tehát ismét 3 miliiót kapunk (az egész térségjelenlegi 30 milliós népességével szemben). így ha Dzsuvainihelyesen számolt, a feltételezett végeredmény nagyjábólmegegyezik a kommunizmus uralomra jutása előtti népes-ségszámmal, ebből pedig arra kellene következtetnünk, hogya mongolok nemcsak a nagyobb városok lakóit ölték meg,hanem új birodalmuk teljes népességét.

Csakhogy ez nem így volt. Még a legszélsőségesebb ese-tekben is a városok tovább működtek; lázadásokat vertek le,hadseregeket állítottak, adókat fizettek, és újjáépítések foly-tak. Ha a rombolás felbecsüléséhez pusztán a túlélőktőlszármazó forrásokat vesszük alapul, aligha kapunk teljesképet az eseményekről. A feltételezések és vagy a forrásbe-számolók minden jel szerint tévesek, s elfedik az igazságot.Egyetlen dolgot tehetünk: a népesség számarányát maga-sabbra becsüljük, a halottakét viszont alacsonyabbra:mondjuk, 5 milliónak a 25 százalékára. Ez az arány mégelképzelhetővé teszi, hogy egy brutálisan megtiport társada-lom tovább folytathasson egyfajta életet, s kivárja az alkal-mat, amikor az elnyomás alól fölszabadulhat.

De még így is marad 1,25 millió halott, óvatos becsléssel.

S még így is abszolút értelemben a történelem egyik leg-nagyobb tömegmészárlásáról van szó; relatív értelembenpedig talán a legnagyobbról, hiszen, ha a számarányokatnézzük, Európa legnagyobb katasztrófája, a "fekete halál",azaz a pestisjárvány volt az, amely ehhez foghatóan a lakos-ság legalább 25-30 százalékát elpusztította.

A horezmi tömegmészárlásnak vannak modern megfele-lői. Ami Mérvben, Gurgencsben és a térségben történt, az anácik által végrehajtott holokauszthoz mérhető, hiszen Tolujmongoljainak magatartása számos borzalmas hasonlóságotmutat azokéval, akik a "végső megoldás" bűnét kiagyaltákés véghezvitték. Amit a legmegdöbbentőbbnek találok a tör-téntekben, az a gonoszság banalitása, ahogy HannahArendt fogalmazott. A mongolok egytől egyig mesterei vol-tak az állatok leölésének; egy birka megölése rutinfeladat

volt számukra, míg ezeknek az embereknek a lemészárlásasemmi egyébnek nem számított, mint elvégzendő munká-nak. Ugyanúgy, ahogy a gázkamrák és kemencék működte-tése Auschwitz parancsnokának, Rudolf Hessnek nem volttöbb, mint technikai és adminisztratív kihívás. Az összevetésazonban valamiben mégis sántít. A holokauszt egyfajta ál-lami politikának volt a következménye, végrehajtása évekigtartott, katonai, gazdasági célja nem volt; semmi másranem irányult, mint hogy Hitler antiszemita rögeszméjétkielégítse. Ezzel szemben a horezmi mészárlások a terrortegy stratégia részeként alkalmazták, s ilyen értelemben ittnem népirtásról, hanem városok legyilkolásáról volt szó, s eza stratégia akár külön szakkifejezést is érdemel: genocídiumhelyett urbicídium. A mongolok számára a bosszúnaknem volt faji vagy vallási motivációja; a gyilkolás helyhezkötött volt és stratégiai célú.

A mérvi mészárlás története ezzel még mindig nem értvéget. Mohammed fiát, Dzsalaladdínt más fából faragták,mint az apját. Összegyűjtötte a megmaradt erőket, ésvisszavonult déli irányba, a mai Afganisztán területére,nyomában Dzsingisz üldöző seregével. 1221 tavaszánParvannál, Kabultól északra elszenvedték tőle a mongolokaz első vereségüket e hadjárat során. (A mongolok hadveze-tője egyébként Dzsingisz fogadott fia és a Titkos történetfeltételezett összeállítója, Sigi Kutuktu volt. Dzsingisz megér-tően fogadta a kudarcot. Sigi Kutuktu soha nem tapasztaltameg a sors kegyetlenségét, mondta. Ez tanulságos leckevolt számára.) Dzsalaladdín megpróbálta megőrizni az ellen-állás magvát, folytatta a harcot, noha közben kénytelen voltvisszavonulni újabb 400 kilométert, át a Hindukuson és le aHaibár-hágón, Észak-India fojtogató sík vidékeire, egészenaddig, amíg csapdába nem esett, beszorulva az Indus és azelőrenyomuló mongol hadsereg közé. Ezzel hadseregéneksorsa megpecsételődött, maga Dzsalaladdín azonban nemadta fel; Dzsuvaini drámai beszámolója szerint átúsztatott avízen paripájával, és a folyó túloldalán biztonsággal partotért. Dzsingisz tátott szájjal nézte végig a jelenetet, éselámulva Dzsalaladdín bátorságán, végül futni hagyta a me-nekülőt, mondván: "Bár minden apának ilyen fia lenne!"Dzsalaladdín tovább harcolt, ha nem is túl eredményesen,de végső soron hősként írta be nevét a legendákba. Ponto-san senki nem tudja, hogyan halt meg. Lehetséges, hogykurd rablók ölték meg, akik nem tudták, kivel van dolguk.Évekig keringtek róla a különféle híresztelések. Dzsuvaini kétál-Dzsalaladdínról is megemlékezik, mind a kettő halállallakolt hamis állításáért.

Dzsingisz nem folytatta győzedelmes előrenyomulásátIndiába. Egy történet szerint találkozott egy "egyszarvúval",aki beszélt hozzá. Valószínűleg rinocéroszról lehetett szó,egy igencsak félelmetes és tiszteletet parancsoló jószágról,

melynek látványától Dzsingisz meghallotta Csu-caj bölcsintelmét - "Azonnal fordulj vissza!" A kán hallgatott az okosszóra, és más irányba fordult: a lázadó vazallusokra fordí-totta figyelmét, akik a hadjárat előtt dacolni merészeltekvele; illetve az ismeretlen országok felé, melyek a távolinyugaton terültek el.

* * *

KILENCEDIK FEJEZET

A nagy portya

A történelem egyetlen törvénye, hogy nincs másik. Vanazonban tucatnyi féligazság. íme egy a sok közül:A birodalmak addig terjeszkednek, ameddig ahatalmuk engedi.

(Új hódítások új határokat húznak és új fenyegetésekettámasztanak, melyek aztán újabb hódításokhoz vezetnek. Ezigaz volt a rómaiakra, a britekre, az oroszokra, a franciákra,a kínaiakra, és igaz most az amerikaiakra. S persze igaz volta mongolokra is.)

Mohammed halálával Horezm elindult a történelmi feledésútján, Szübötej, Dzsebe és győztes seregeik körbenéztek aKaszpi-tenger partján, és új kihívást kerestek. Az iszlámon túliterületi hódítások gondolata nem igazán fordult megSzübötej fejében, amikor a hadvezér 1221 elején visszavágtá-zott Dzsingiszhez Szamarkandba. Az iszlám világ épp elégnagy kihívásnak látszott. Központja, Bagdad aligha egy-könnyen adja meg magát. Ám északnyugat felé élt egymuzulmán nép, mely bolgárnak nevezte magát; szőrmeke-reskedők, akik Horezmmel kereskedtek. Etnológusok távolikapcsolatot feltételeznek más, messze délen élő bolgárokkal,a későbbi Bulgária lakóival, de ennél a pontnál a két népcso-port közötti kapcsolat már régen elveszett. Az északon élőbolgárok a 10. század óta az iszlámhoz tartoztak, eredetilegvadászok és halászok voltak, akik aztán az oroszokkal és aziszlám világgal kiépített szőrmekereskedelemből gazdagodtakmeg. Mint muzulmánok és Horezm szövetségesei könnyűprédának látszottak. De vajon milyen messze élhetnek? És kikés milyen akadályok leselkedhetnek az úton ott, a Kaszpi-ten-ger másik oldalán, a Kaukázuson túl? Dzsingisz egyetértettazzal, hogy jó lenne ezt tisztázni. Ő maga éppen Dzsalaladdínüldözésével volt elfoglalva, Toluj figyelmét pedig Mérv kötöttele. Szübötejt azonban egy vagy két évre nélkülözni lehetett.A feladatra senki nem lehetett alkalmasabb, mint a 45 éves,félszemű, Kínát, Mandzsúriát, Karakitajt és Horezmet megjártveterán. Ő és Dzsebe egyesülhetnek Dzsocsival, aki épp mostszabadult föl a Horezmmel kapcsolatos további teendők alól,s így hárman seregeikkel megkerülhetik a Kaszpi-tengert, és

közelebbről szemügyre vehetik, miféle kincseket rejtegetnekazok a bolgárok. A hadjárat költségei sokszorosan meg-térülnek a fosztogatásokból és persze az új információkbóleredő haszonból.

így született meg a hadtörténelem egyik legmeghökken-tőbb kalandja: egy 7500 kilométeres vágta, melynek végéna mongolok első ízben találkoztak a keresztény világgal.

Az első királyság ebben a nagy menetelésben Grúzia volt;1000 éve keresztény és 100 éve független. Ebben az idő-szakban érte el hatalma és tekintélye csúcspontját, hőskirálynőjének, Tamarának köszönhetően, akinek birodalmaa Fekete-tengertől a Kaukázus mentén a mai Azerbajdzsá-nig húzódott. A grúzok Tamara uralkodásának időszakára(1184-1213) úgy tekintenek vissza, mint az aranykorra; azirodalom, építészet, tudomány és művészet reneszánszára,mely termékeny talajra talált a kereskedőkben, akik TbiliszitEurópa, Oroszország és Horezm közötti láncszemmé tették.Rusztaveli, aki A párducbőrös lovag című nemzeti eposzátnéhány évvel a mongolok érkezése előtt írta, jártas volt akínai és görög filozófiában is. Palotáival, kolostoraival, ikon-jaival és aranykötésű evangéliumaival Grúzia pontosan azttestesítette meg, amire a nagy kaland megalapozásáhozDzsebének és Szübötejnek szüksége volt.

Mindez ugyanabban az évben történt, amikor a keresz-tény Európa először hallott mendemondákat arról, amiKözép-Ázsiában történik. A keresztény világnak segítségrevolt szüksége. Az előző három évben az ötödik kereszteshadjárat frank és német seregei megpróbálták Egyiptomotmeghódítani, de a szaracénok valósággal felmorzsolták azeurópai sereget. A pápa a gazdag és erős keresztény testvé-rekhez, a grúzokhoz fordult segítségért. De nem Tamaraörököse, Ragyogó Georgij volt az egyetlen, akitől segítségrelehetett számítani. Hírek érkeztek a keresztes város, Akkon(Acre, ma: Akko) püspökétől, Jacques Vitrytől, aki arról írt akeresztény vezetőknek Rómába, Londonba, Bécsbe és Pá-rizsba, hogy "a kereszténység egy új és hatalmas védelme-zője emelkedik föl". Indiai Dávid királynak hívják, és a legen-dás keresztény uralkodó, János pap unokája, akivel perszeazon nyomban össze is keverték. Nyilvánvaló, hogy Dá-vid-János király a bagdadi nesztoriánus keresztény egyházfejének kívánságára bukkant föl Ázsia mélyéről, s miután le-győzte az iszlám hordákat, éppen úton volt, hogy meg-mentse a keresztény Európát, és visszaadja Jeruzsálemetjogos tulajdonosainak. Ezt a képtelenséget Horezmtől Grú-ziáig visszhangozták az utazók, összemosva a különbözőtényeket, például azt, hogy volt egy nesztoriánus kán (ToorilOng kán), és hogy az iszlám fölött hatalmas győzelmeketarattak (először Je-hi Tasi, Karakitaj alapítója, most legújab-ban pedig maga Dzsingisz).

A Jacques-féle mendemonda ezután egyfajta meglehető-sen fonák megerősítést kapott, éppen Grúziából, ahovámost a mongolok valóban megérkeztek! Forgószélszerűtámadást hajtottak végre, mindenféle követhető logika nél-kül. Majdnem Tbilisziig nyomultak előre, szétkergették agrúziai lovasság színe-javát, majd eltűntek Észak-Irán felé.Bagdadot azonban mégsem támadták meg, ehelyett újraészak felé fordultak, másodszorra is szétverték a grúziai had-sereget (Ragyogó Georgijt megölték), majd átkeltek a Kau-kázuson, a grúzokat gyötrő kételyek között hagyva afelől,hogy mindez pusztán egy felderítő akció volt-e, s vajon miértálltak el a további támadásoktól.

Bármi volt is az ok, arra ezek után gondolni se lehetett,hogy Egyiptomba küldjenek haderőt a keresztes lovagokmegsegítésére. Georgij utódja, lánytestvére, Ruszudani két-ségbeesett levelet írt a pápának. "Vad tatár népek, pokolihorda, zsákmányra éhesek, mint a farkasok, és merészek,mint az oroszlánok, törtek rá országomra. Alighanem ke-resztény eredetűek..." utóbbi állításában Ruszudanit nyil-vánvalóan a mongol zászló tévesztette meg, mely egy repülősólymot ábrázolt, s egy torz keresztre hasonlított. Mostugyan eltávoztak - elüldözték őket a bátor grúz lovagok, fül-lentett az uralkodónő -, de "nem vagyunk abban a helyzet-ben, hogy fölemeljük a keresztet, ahogy korábban Szentsé-gednek ígértük".

A Kaukázustól északra eső síkságokon, a maiCsecsenföldön a mongolok újabb, ezúttal keményebb ellen-séggel találták magukat szembe. Ez a nomád török nép - azoroszok poloveceknek, a törökök kipcsaknak, az európaiakkumánoknak nevezik őket, a magyarok pedig ebből a nép-csoportból eredeztetik a kunokat - a Fekete-tengertőlészakra elterülő síkságot és a Don-vidékét uralta egészen aKijevi Fejedelemségig. A kumánok kapcsolatban álltak Grú-ziával, Bizánccal és Oroszfölddel, s a mongolokkal szembenigencsak felkészült haderőt tudtak felvonultatni: hadseregükrugalmasan elegyítette a nehézfegyverzetet a lovas íjászok-kal. Emellett hazai terepen mozogtak, több harcosuk volt,mint a mongoloknak, s más helyi csapatoktól is erősítéseketkaptak. Egy hosszúra nyúlt pillanatig úgy tűnt, hogy Dzsebeés Szübötej csapdába estek egy náluknál erősebb hadsereg,illetve a Kaukázus jeges hágói között. Szorult helyzetükbenaz egyetlen lehetséges megoldást választották: küldöttségetmenesztettek a kumánokhoz, sok-sok lábasjószággal,melyeket a grúzoktól lopott kincsekkel rakodtak meg. Miértis kellene e hirtelen jött ajándékot véres ütközetben kockáz-tatni? - tették fel maguknak a kérdést a kumánok, s még azéjszaka folyamán odébbálltak a kincsekkel, a kisebb helyicsapatokat meg könnyű prédául otthagyták a mongolok-nak. Persze a mongolok most, hogy nehéz terheiktől meg-

szabadultak, könnyedén utolérték az eliszkoló kumánokat,legyőzték őket, a kincseket pedig visszarabolták. A túlélőkumánok Oroszföldre menekültek, így a Krímtől északrafekvő sztyeppék mongol kézre kerültek.

Dzsebe és Szübötej most kettéosztották erőiket. AmígDzsebe a Don partjait biztosította, addig Szübötej a Krímfelé tartott, hogy felszámolja a kumánokat. És itt történtmeg, hogy a mongolok első ízben találkoztak európaiakkal.Az övékétől teljességgel különböző birodalom képviselőivelhozta őket össze a sors: a velencei kereskedőbirodalommal.Enklávéjuk, mely magában foglalta az Azovi-tenger bejára-tát, a velenceiek két krími bázisának egyike volt; míg a má-sik, Herszon a mai Szevasztopol közelében feküdt; mind-kettő a genovai kirendeltségekkel, a szudákival (maSzoldaja) és a feodoszijaival (ma Kaffa) versengett. A velen-cei kereskedők az új jövevényekben nyomban meglátták alehetőséget. A mongolok szemlátomást gazdagok voltak,ezüstös nyergekkel és lószerszámokkal rendelkeztek, pán-célíngeik alatt selymeket hordtak, valóságos külön tolmács-hadseregük volt; hadosztálynyi mohó muzulmán kereskedőkísérte őket, és fegyvereikkel mindent megkaparintottak,amire szemet vetettek. Másfelől a mongolok is úgy vélték,hogy a velenceiek kereskedőhajói, üzleti kapcsolatai hasz-nosak lehetnek számukra, hogy hozzáférhessenek az új világjavaihoz. így hát üzletet kötöttek. Szübötej a genovaia-kat kifüstölte Szudákból, a velenceieknek monopóliumotadott a fekete-tengeri kereskedelemre, majd visszafordult aDonhoz, hogy egyesüljön Dzsebe csapataival.

1222 végén a két haderő együttesen megindult nyugatfelé, a védtelen sztyeppén át a Dnyeszterhez. A foglyok közülkiválogatott felderítők, Kínában képzett tolmácsok, hivatal-nokok hada gyűjtött információkat népekről, hadseregekről,terményekről, éghajlati viszonyokról. Még úgynevezett "alvóügynököket" is toboroztak, akiket jól megfizetve hazaküld-tek, hogy kellő időben megfelelő információkkal szolgálja-nak. Új értesülésekkel és zsákmányokkal gazdagon Dzsebeés Szübötej visszanyargalt a Dnyeperhez, hogy felkészülje-nek a bolgárokhoz vezető hosszú menetelésre.

Ám ez kissé még odébb volt. Noha a kumánok meglehe-tősen ellenséges viszonyban voltak az oroszokkal, a kumánkán, Kotian (vagy másként: Kötöny) biztosította a pozíciójátazáltal, hogy szövetségesévé, még pontosabban vejévé vált ahelyi orosz hadúrnak, a halicsi fejedelem MisztyiszlavMisztyiszlavicsnak. Hadi szövetséget javasolt apósának amongolok ellen, mondván: "Ma a mi országunkat vették el,holnap rajtatok a sor." Más orosz fejedelemségek hercegei iscsatlakoztak a szövetséghez; Volnjanszkból, Kurszkból, Kijev-ből, Csernyigovból, Szuzdalból, Rosztovból jöttek a csapatok1223 tavaszán, és a Dnyeper partján gyülekeztek.

Szembetalálkozva e hatalmas haderővel, a mongolokelbizonytalanodtak. Érkeztek ugyan üzenetek, hogy Dzsocsinyugat felé tart a Kaszpi-tengertől északra, és parancsotkapott, hogy csatlakozzék hozzájuk, de Dzsocsi, mint min-dig, most is túlságosan önfejűnek bizonyult ahhoz, hogy pa-rancsokat teljesítsen. Nyilvánvalóan nem fűlött a fogaahhoz, hogy lemondjon önállóságáról. Ilyen körülményekközött Szübötej és Dzsebe azt találta a leghelyesebbnek, haküldöttséget menesztenek az orosz herceghez. Mem veledvan vitánk, hanem a kumánokkal, hangzott az üzenet. Tőledsemmi mást nem várunk, csak annyit, hogy ne támogasd azellenségünket. Ám ahogy Mohammed sah négy évvelkorábban, úgy az orosz fejedelem is visszautasította a mon-golok indítványát, a követeket kémkedéssel vádolta, és kivé-geztette őket. Ez viszont olyan cselekedet volt, ami márbosszúért kiáltott.

Az orosz haderő lassan gyülekezett a Dnyeper partjánál,azon a szakaszon, ahol a folyó fölgyorsul, s ahol napjaink-ban a zaporozsjei hatalmas vízi erőmű duzzasztógátjávaltavat létesítettek, s így hasznosítják a folyó erős sodrását.Csaknem 80 ezer harcos gyűlt össze: kumán lovas íjászok,csónakokon érkezett galíciai gyalogság, sok szekérderéknyiharci eszköz és élelem, nehézpáncélos orosz lovasság, kúpalakú sisakjaikkal és vasmaszkjaikkal, hosszú pallosaikkal,buzogányaikkal és ikonokkal díszített lobogóikkal. Félelme-tes látvány volt. Csakhogy ezek a katonák valójában európaistílusú harcmodorhoz voltak hozzászokva, bevett kastélyok-kal és bástyákkal a hátuk mögött. És a különböző egységekolyan hercegek parancsnoksága alatt álltak, akik nemcsak aközös ellenséggel szemben, hanem egymás ellen is ugyan-úgy készen álltak a harcra. Sem idő, sem szándék nem voltarra, hogy a parancsnoki szervezetben, felderítésben vagystratégiában egységet alkossanak.

Hasonlítsuk össze mindezt a mongolok 20-25 ezerfős hadseregének szigorú fegyelmével, gyors helyváltoztatá-si képességével, céltudatosságával és egységességével,melyet azzal biztosítottak, hogy gyorsfutárok útján a csapat-testek folyamatos kapcsolatban álltak Dzsingisz főhadiszál-lásával. A mongol póniexpressz állandó pihenőhelyekkel,váltott lovakkal és lovasokkal naponta 600 kilométerestávolságot hidalt át könnyűszerrel - ezzel a teljesítménnyel avasút feltalálásáig senki nem versenghetett, nem beszélvearról, hogy ez a fajta lovas futárszolgálat mennyivel rugalma-sabb volt, mint a 19. században feltalált "vasparipa" kínáltalehetőség. Mindezen túl a mongol hadsereg kitűnően fölsze-relt lovassággal rendelkezett, mely most már nemcsak sajátíjakkal, hanem muzulmán páncélzattal és könnyű súlyú,damaszkuszi acélból kovácsolt kardokkal is föl volt szerelve.

Amikor az orosz csapatok a Dnyeper nyugati partján fölso-rakoztak, az ellenség látványa először pusztán megvetést vál-tott ki belőlük. A látszólag szánalmasan - csupán íjakkal ésszablyákkal - fölfegyverzett mongolok csoportjai eleresztettekugyan néhány nyílvesszőt, de hamarosan elszeleltek a szélessztyeppe irányába. Egy orosz lovasalakulat nyomban átkelt afolyón, és a nyomukba eredt. Az oroszok önbizalma továbbizmosodott, amikor egy kisebb mongol csapategységet el-fogtak, s a parancsnokot - aki egy temetődomb mögé rejtő-zött el, talán azzal a szándékkal, hogy az ellenség hátábakerülhet - kivégezték. Az orosz főhadtest is átkelt a folyón,csónakokból pontonhidat építve. A mongolok továbbra ismenekültek, méghozzá, úgy tűnt, hanyatt-homlok, mert hát-rahagyták hadifoglyaikat és csordáikat. Az előrenyomulóorosz hadsereg győzelemittasan vette birtokba ezeket a java-kat, egészen addig, amíg egy névtelen orosz krónikás szavai-val élve: "az egész sereg tele nem lett marhákkal".

A mongolok gyors, kicsi lovaikon kilenc napon át mene-kültek, s az őket üldöző oroszok minél tovább nyomultaka sztyeppe mélyére, annál biztosabbak voltak a győzelem-ben, a kumánok pedig el voltak ragadtatva a gondolattól,hogy visszakapják országukat. Május 31-én az oroszok egykis folyóhoz, a Kalkához értek - valójában alig volt nagyobbez egy pataknál, mely az alacsony hegyről a sztyeppén át a40 kilométerre levő Azovi-tenger felé csordogált. Elsőkénttermészetesen a kumánok keltek át rajta, hiszen gyorsaság-ban csak ők vehették fel a versenyt a mongolokkal. Mögöt-tük haladt az orosz lovasság, majd pedig a gyalogság, aszekereket és a nehéz hadi fölszereléseket a kis patak túl-partján hagyva. A sereg hamarosan olyanná vált, mintvalami alaktalan zsírpaca a víz felületén.

Ez volt az a pillanat, amikor a mongolok megfordultak éstámadásba lendültek. Teljességgel nem hagyományosmódon támadtak: nehézfegyverzetű lovasságuk a kumánkönnyűlovasságnak esett neki, a mongol lovasok viszont lán-dzsáikkal, dárdáikkal és könnyű damaszkuszi kardjaikkal azorosz lovasságra törtek rá. Az addigi üldözők hamarosan fej-vesztetten menekültek, saját hátvéderőiket taposták agyon,majd a szűk völgybe szorultak. Hat herceg és 70 nemes fe-küdt holtan. A folyó túloldalán a részvétlen kijevieknek mind-össze arra volt idejük, hogy védelmi állásba rendezzék szeke-reiket, s lassú visszavonulásba kezdjenek, miközben ahadsereg többi része életét mentve, hanyatt-homlok mene-kült a sztyeppén át. Pár nappal később néhány túlélő elérte aDnyepert, és elkezdett kétségbeesetten lefelé evezni a folyón,mások a sztyeppe felé menekültek, halálukat siettetve.A vezetők közül csak Misztyiszlavicsnak, a "Vakmerőnek" sike-rült elmenekülnie, aki meg sem állt hazáig, a mai Magyaror-szág és Ukrajna közötti határvidékig.

Végül is a túlélő vezetők, beleértve MisztyiszlavicsRomanovics kijevi herceget, azzal a feltétellel adták megmagukat, hogy nem lesz további vérontás. Szübötej ésDzsebe nem szándékozott a követeik megölése miatttovábbi bosszút állni, de ahhoz az ígéretükhöz tartottákmagukat, hogy ellenfeleiknek herceghez méltó, vértelen ha-lált garantálnak. A kivégzési módszer aljas volt, brutális ésszándékosan elnyújtott - nemcsak azért, hogy szadista haj-lamaikat kiéljék, hanem azért is, hogy a várakozó Nyugatnakfélelmetes figyelmeztetést küldjenek. A foglyokat megkö-tözve a földre fektették, és nehéz fadeszkázatot raktak rájuk,amelyen Szübötej, Dzsebe és tisztjeik győzelmi lakomájukatmegülték, miközben Misztyiszlavics herceg és szövetségeseia deszkapalló alatt lassan megfulladtak.

Ezt követően, 1223 júniusának elején Dzsocsi, aki eddig aKaszpi-tengertől északra időzött, elindult, hogy erősítést hoz-zon. Egy Dnyeper környéki röpke fosztogatás után Szübötejés Dzsebe visszafordult a Volgához, ahol a két hadseregegyesült. Hétszáz kilométert haladtak fölfelé a folyó mentén,mígnem szembe találták magukat eddigi legfélelmetesebb el-lenfelükkel, az úgynevezett volgai bolgárokkal. E népcsoport-nak két városa volt, Bulgar és Szuvar, s a mai Kazán környé-kén ők uralták a Volga vidékét. Ez volt a mongolok egészexpedíciójának az eredeti célpontja. De a kaland kis híjánvégzetesnek bizonyult. A források nem részletezik a történte-ket, de annyi bizonyos, hogy a bolgárok túl szívós ellenfélnekbizonyultak, olyannyira, hogy a mongolok elszenvedték elsőés egyetlen vereségüket, majd visszavonultak - emlékezetük-be vésve a megaláztatást, melyet tizenöt éven át, a visszavá-gás lehetőségéig hordoztak magukban.

Az Oroszföld elleni "nagy portya" és a Kalka folyónál lezajlottütközet rendkívüli következményekkel járt. Amikor a mon-golok visszalovagoltak az Irtis folyóhoz, hogy újra csatlakoz-zanak Dzsingiszhez, elsőrangú ismereteket hoztak magukkalaz egész tájegységről, az erőforrásokról és magáról az ellen-félről. E nélkül jóval nagyobb erőfeszítéseket követelt volna ahatárvidéki törzsek legyőzése, annál is inkább, mert az oro-szokat, egységes vezetés híján, tartományról tartományra kilehetett szorítani, a városokat pedig ki lehetett fosztani.

És mindezen túl a kumán foglyoktól megtudták, hogylétezik egy másik kiterjedt síkság, mely elég gazdag ahhoz,hogy bármilyen nagyságú mongol csapatot eltartson. Pon-tos tervezéssel Dzsingisz tovább folytathatta "küldetésének"beteljesítését, ha nomád birodalma számára sikerül létre-hoznia egy harmadik fókuszpontot. Az első központ a szülő-földje, a második a távoli keleten Kína gazdag városainakegyüttese, míg a harmadik a messze nyugaton a MagyarKirályság gazdag Alföldje. Mem kellett hozzá túl nagy képze-lőerő, hogy Magyarországban meglássa az új Mongóliát,

Európában az új Kínát - vagyis olyan területeket, melyekmegérettek a kifosztásra.

* * *

TIZEDIK FEJEZET

A halhatatlanság nyomában

De mi volt mindennek a jelentéstartalma? Az esemé-nyek Dzsingisz számára nyilvánvalóan azt igazolták,hogy az Ég a világ uralmára rendelte őt, s a legjobbúton halad afelé, hogy a negyven évvel korábban aBurkan-kaldunon közvetett módon kimondott ígéretet be-teljesítse. De miért éppen ő? És mi volt a természete annaka titokzatos hatalomnak, mely magasba emelte őt és aző révén nemzetét? Kétszeresen is rejtélyes lehetett a kérdés:először is a titokzatos égi hatalom miért éppen őt ragadta kiaz ismeretlenségből, minek köszönhette az égiek védelmétés engedelmessége jutalmaként a példátlan hódításokat?Másodszor: miért nem járt ez együtt az Igazságba, a nagybe-tűs Igazságba való betekintés képességével, vagyis a világ-mindenség valós természetének megértésével?

Az ilyenfajta elmélkedéseket gyerekkora óta szinte a leve-gővel szívta magába, hiszen a sámánizmus és a nesz-toriánus kereszténység a mongol és török népcsoportoknálfolyamatosan versengett a lelkekért. Dzsingisz már fiatalkorában tudta, hogy a mongol sámánok dobjaikkal, álar-caikkal, révületükkel nem az egyetlen lehetséges utat kínál-ják a spirituális megismeréshez, hogy másféle papokmélyebb belső látáshoz adnak útmutatást, és hogy máspolitikai vezetők ugyancsak isteni támogatásról beszélnek.

Népvezérként és hódítóként Dzsingisz tapasztalatai bővül-tek. A kínai császár az Ég Mandátumára hivatkozva uralko-dott, Hsziahszia királya Burkán volt, azaz Szentséges: az ÉlőBuddha. A pagodák, a királyi sírboltok Jincsuanban, adatongi vagy pekingi templomok mind-mind vallási hitrőltanúskodtak. Most pedig a póniexpresszen Szübötejtől ka-pott levelekből arról értesül, hogy más nagy monumentu-mok is vannak: a keresztény katedrálisok Grúziában, úgytűnt számára, hogy ezek a hitek - sámánizmus, konfucianiz-mus, buddhizmus, kereszténység - tapogatózva mindugyanazt a homályos Igazságot keresik. Erre a következte-tésre utal egyik rendelete, mely szerint valamennyi vallástegyformán tiszteletben kell tartani. Ez a törvény Dzsingisztőlkezdve alapjául szolgál a mongol uralkodók egyik legfigye-lemreméltóbb tulajdonságának: a vallási toleranciának.A nyitott szellemű kutakodás és az előítélet-mentességDzsingiszben alighanem egy kevésbé spirituális gondolatot

is fölkeltett. Ha egyszer ezek a "kétes alapokon" nyugvó hi-tek ekkora birodalmakat és emlékműveket képesek létre-hozni, akkor micsoda hatalommal rendelkezhetne, ha a va-lódi Igazság birtokába jutna! Különösképp, ha ez a tudásmagában foglalná:

a) a biztos túlélést és a következő élet bizonyosságát

b) s ami gyakorlati megfontolásból még ennél is fonto-sabb talán: ennek a földi életnek a meghosszabbí-tását.

Dzsingisznek akadt két embere, aki meglehetősen jártasvolt e kérdésekben ahhoz, hogy az efféle elmélkedéseketbátorítsa. Az egyik a kitaj Je-lü Csu-caj, "Hosszú Szakáll",aki átélte Peking ostromát, majd egy buddhista kolostorbankereste a megvilágosodást, mielőtt 1218-ban Dzsingisztanácsadójává lett. A másik spirituális segítőtárs a kán kínaiminisztere, Liu Ven, aki a gyógynövények ismeretével ésa zengő nyílhegyek farigcsálásával is nagy tekintélyre tettszert. Tőlük, kettejüktől hallott először Dzsingisz a taoiz-musról, még amikor Horezm lerohanására készült, ponto-sabban egy taoista szektáról, melyet Csüan-csennek nevez-tek (Teljes Tökéletesség), és annak kiemelkedő vezetőjéről,a bölcs Csang Csunról.

A szekta a kiemelkedő erkölcsiség és az excentrikusságkeveréke volt; Vang Ce, más néven Vang, a Megszállott ala-pította, akinek 1159-ben sétálás közben két rejtélyes idegenvilágította meg a tant. Lényegében a taoizmus egyfajta kivo-nata volt ez, mely az előző 1700 évben bontakozott ki alegendás Lao-ce tanításaiból. A taoisták azt hirdetik, hogy azember akkor él helyesen, ha megtalálja és követi az igazutat, a Taót. Ezen azt értik, hogy föl kell ismerni az emberekés dolgok eredendő tisztaságát - az élet által meg nem ron-tott "természetes állapotot" -, tudva, hogy a sorsokat az Égrendeli el, s az eredendő tisztaság csak ennek az elrendeltsorsnak a beteljesülésével érhető el. Vang egyik fő hozzájáru-lása ehhez a tanításhoz az volt, hogy ragaszkodott egy szél-sőséges, misztikus, önkínzó aszketizmushoz. Ehhez hozzá-tartozott a lehető legkevesebb alvás, mely azt a céltszolgálta, hogy "a sötét démont kiolvasszuk" magunkból.E gondolatoktól vezettetve beásta magát egy háromméteresaknába, s két éven át ott tartózkodott, majd pedig földbevájt odvát fölcserélte egy kunyhóra. További négy évet éltebben az elszigeteltségben, amikor is úgy döntött, hogykunyhóját fölégeti, s úgy találtak rá, hogy a hamuban tán-colt. Csak ezt követően - testben és lélekben feltehetőenkellőképp felkészülve - látott hozzá az Arany Lótusz Gyüle-kezet megalapításához, amely összehangolt tanításainakterjesztését szolgálta. A Három Tannak nevezett eszmerend-szer Kína három fő vallását egyesítette, vagyis a konfucianiz-

mus, a buddhizmus és a taoizmus főbb tantételeit. Etikai,magatartásbeli és kormányzási eszményeihez hozzáillesz-tette a társadalmi jólét iránti elkötelezettségét, s mindezeketaz alapelveket nőkre és férfiakra egyaránt alkalmazta, mitöbb, nőkkel kapcsolatos álláspontja tanainak egyik legfon-tosabb alaptételévé vált.

Megszállott Vang egyik tanítványa volt a tizenéves Csiu,aki remek emlékezőtehetségével és tetszetős verseivel ara-tott széles körben elismerést. Amikor Vang 1170-ben meg-halt, az akkor 22 éves Csiu, fölvéve a Csang Csun (ÖrökTavasz) nevet, egyikévé vált azoknak, akik továbbvitték Vangtanait. A fiatalember ennek folytán meglehetős jártasságratett szert a kiterjedt alkímiai irodalomban, vagyis abban ahitvilágban, mely szerint bizonyos szubsztanciák - jade,gyöngy, cinóber, arany - mesterségesen előállítva életetmeghosszabbító elixírként hasznosíthatók. Sok iszlám éseurópai alkimistához hasonlóan Csang Csunt is inkább azalkímia jelképvilága érdekelte - vagyis a spirituális átváltoz-tatás -, semmint a gyakorlati alkalmazás. De mégiscsaka hosszú élet titkára vonatkozó elmélet volt az, ami részbenmagyarázta e szekta gyorsan növekvő népszerűségét.A szektát a pekingi Uao-ház is támogatta, és elkezdődött asaját templomok létrehozása. Mindehhez hozzájárult az is,hogy a Szungokkal folytatott háború idején, amikor városo-kat égettek föl, s szerte az országban banditák garázdálkod-tak, a szekta emberbaráti elvei egyre több hívet toboroztakaz átlagemberek köréből.

Egy Csang Csun-féle ember több szempontból is fölkelt-hette Dzsingisz és néhány tisztje érdeklődését. Csu-caj el-képzelései között szerepelt, hogy bármelyik rendszerrel,melyhez az Ég segítő kezet nyújt, Dzsingisz gyilkos, barbártörzsfőnöki arculatát egy civilizált és gazdag szellemi életetélő birodalmi vezető képévé kellene átformálni. Politikailag akán hasznot húzhat abból, hogy olyan ember együttműkö-dését sikerül megnyernie, aki jótékony hatást képes gyako-rolni a nyughatatlan kínai alattvalókra. De igazából az alkí-mia gyakorlati alkalmazása volt az, ami eldöntötte a kérdést.Dzsingisz betöltötte hatvanadik életévét, és nyilvánvaló volt,hogy örökké nem vezethet hadjáratokat. Hacsak nem bizo-nyul igaznak a hír, amit Liu Ventöl hallott, miszerint CsangCsun 300 éves, és hogy másokat is meg tud tanítani atitokra.

1219-ben Csang Csun, aki ekkor valójában hetvenévesvolt, és ő vezette a szektát, korábban már kapott egy meghí-vást a Szung-udvartól, amit azonban elutasított. Templo-mába, amely a Santung-félszigeten, Pekingtől 500 kilomé-terre helyezkedett el, ezúttal északnyugatról érkezett egydelegáció, jóval nyomatékosabb meghívással. A hosszúlevelet Csu-caj fogalmazta, s később a szöveget számos em-

lékoszlopra rávésték. Ezeken az oszlopokon Dzsingisz egyjámbor taoista bölcs álruhájában látható, Liu Ven hozta alevelet, 20 mongol kíséretében. Liu Ven egy najman tábor-ban volt éppen, amikor megérkezett hozzá Dzsingisz paran-csa. Több hónapig tartott, míg átkelt a sztyeppén, a Góbinés Észak-Kína háború sújtotta vidékein, hogy Csang Csuntemplomába érjen.

Az öreg bölcs nyomban felismerte, milyen megpróbálta-tások elébe néz, és minden jel szerint elbizonytalanodott.Dzsingisz napról napra mélyebbre nyomult Horezmben, ésezáltal napról napra messzebb került Kínától. Liu Ven nyug-talanná vált. Mi lesz, ha az öreg nemet mond, mint ahogy aSzungok meghívását is visszautasította? "Az uralkodó rend-kívüli követként küldött ide, hegyeken, tavakon át, megpa-rancsolva, hogy akár hónapokig, akár évekig fog tartani, denélküled vissza nem térhetek." Az a gyanúm, hogy ennél apontnál a küldött Csang Csun közvetlen érdekeire igyekezettapellálni. Ha a dolgok jól mennek, a Dzsingisszel való talál-kozás a lehető legnagyobb áldás lesz az öreg szektájára ésvallására nézve.

Erre nem lehetett nemet mondani. Hiszen mi sem világo-sabb: az Ég akarata nyilvánult meg. Csang Csun felkészült a10 ezer kilométeres útra, mely csaknem egy teljes évet vettigénybe. Egyik tanítványa, U Csi-csang készített úti beszá-molót (melyet Arthur Waley orientalista fordított le gyönyö-rűen Egy alkimista utazásai címmel; az idézetek ebből aműből valók). A könyv egyedülálló áttekintést ad Bel-ső-Ázsia népeiről, méghozzá sorsdöntő pillanatban. Sohaannak előtte senki számára nem adatott meg, főleg nemegy öregedő szerzetesnek, hogy e sok küzdelmet látott vidé-ken a Csendes-óceántól az iszlám szívéig, még az indiaihatárvidéket is érintve keresztülutazzon, egyetlen hatalomfennhatósága, azaz Dzsingisz egységesülő birodalmánakvédelme alatt. Csang Csun utazása az első példa arra akorábban elképzelhetetlen szabadságra, amelyet az előzőhúsz év minden képzeletet felülmúló brutális öldöklése ho-zott létre. A Pax Mongolica teszi lehetővé az elkövetkezőmásfél évszázadban számos nyugati utazónak, hogy nyugat-ról keletre Eurázsián keresztülvágjon; ideértve katolikuspapokat, kereskedőket és felfedezőket - köztük a leghíre-sebb utazót: Marco Pólót.

Ám az első ilyen utazás keletről nyugatra történt, magá-nak Dzsingisznek a parancsára.

Néhány nappal a Liu Vennél való találkozás után tizenki-lenc követővel és egy tizenöt tagú lovas kísérettel CsangCsun elindult Horezm felé, illetve egy akkor még meghatá-rozhatatlan úti cél felé, ahol Dzsingisz a sok hónapos utazásvégén majd éppen tartózkodik (mint később kiderült, ez

a hely Afganisztán volt, s az utazás nem hónapokat, hanemkét teljes évet vett igénybe). Liu Vennel és a biztonságosutazást garantálni hivatott kísérő harcosokkal, valaminta szertartásos üdvözléseket előkészítő taoista papokkalCsang Csun megérkezett Pekingbe, ahol hatalmas tömegvárta őt, áldást és szent nevet kérve a Mestertől. CsangCsunt marasztalták. Egy hónapon át tartottak a ceremó-niák, sorban szentelte föl a papokat, üzenet érkezett, hogyDzsingisz még tovább nyomult nyugat felé. Az előttük álló úthosszúnak ígérkezett, az utazás gyötrelmesnek, s a Mesterbizony már nem volt fiatal. Csang Csun azzal a javaslattal álltelő, hogy talán jobb lenne Dzsingisszel annak hazatérte utántalálkozni. Nem, erről szó sem lehet! Csang Csunnak ekkoraz a mentőötlete támadt, hogy Liu Vennek egy csapatravaló lányt kell magával vinnie a kán háremébe. - Én csupánegy hegyi remete vagyok - mondta az öregember komoran.- De nem várhatod el tőlem, hogy háremhölgyekkel utaz-zam együtt.

Üzenetek mentek, parancsok jöttek. Folytassák lassútempóban az utat, méltósággal és biztonságban, tegyenekegy nagy kerülőt Dzsingisz öccse, Temüge kelet-mongóliaifőhadiszállása felé, hogy kikerüljék a megbízhatatlantangutokat, és ne kelljen a kopár Góbi sivatagon átvágniuk.Az utazás folytatódott, gyakori pihenőkkel, többnyire temp-lomok közelében, melyek a nyári perzselő hőségben enyhetadtak. Csang Csun puszta jelenléte csodákat tett: megtörtaz aszály, ernyő formájú felhő borult a tömeg fölé, árnyékotadva, hogy ne kelljen a perzselő naptól szenvedni, egy üreskút hirtelen a pereméig megtelt vízzel. A nyárból ősz lett.A hegyekben jártak, a Góbi sivatagtól délre, amikor figyel-mes üzenet érkezett, magától Dzsingisztől (vagy inkább újraCsu-caj szánta rá magát a levélírásra). "Az út, mely előttetekáll, szárazföldön és vízen, egyaránt hosszú; de bízom abban,hogy a személyzet és a kényelem, melyről gondoskodnifogok, lehetővé teszi, hogy ne tűnjön olyan hosszúnak."A telet egy újabb templomban töltötték, és az utazás 1221márciusában folytatódott. Csang Csun tanítványai, érzékenybúcsút véve mesterüktől, "megkérdezték tőle, zokogva,hogy mikorra várható a visszatérése erről a hatalmas utazás-ról". A Mester kitérő választ adott, mondván, nem tudjamegmondani, hogy saját taója mennyire lesz összhangbana mongolokéval, de engedve a makacs kérdezőknek, végülazt válaszolta, hogy három év múlva újra látják egymást.Röviddel ezután kíséretével átkelt a Borz Szája-hágón, és el-érkezett ahhoz a csonthegyhez, melyet a mongolok hagytakmaguk után a Kína elleni első győzelmükkor. A főpap meg-ígérte, hogy hazafelé jövet szertartást fog bemutatni azelhunytak lelkéért.

Aztán megkezdték gyötrelmes vándorlásukat a keletimongol sztyeppék kopár végtelenjén; a Mester hol lóra

szállt, hol szekéren zötykölődött, elfogadta a pusztai pászto-rok vendéglátását, máskor saját sátrában tért nyugovóra.Hat héttel később megérkeztek Temüge táborának szekér-hadához és temérdek gerjéhez. Háromhetes pihenő utánnyugat felé folytatták útjukat, kicsiny expedíciójuk népeskaravánná bővült, hiszen Temüge tíz szekeret és több százökröt küldött velük ajándékba.

A Kerülen folyó déli partvonalát követték, amikor legna-gyobb döbbenetükre a levegő hirtelen lehűlt, a Nap elhalvá-nyult, és mindent beborító árnyék borult reájuk. Teljes nap-fogyatkozás volt, olyan csillagászati esemény, amelynekalapján vándorlásuk helye és időpontja pontosan meghatá-rozható. A mai naptár szerint 1221. május 23-án, délelőtttörtént mindez, Avraga közelében, mely a folyótól mintegytíz kilométerre északra helyezkedik el. Ezen a ponton sajátútvonalam szinte teljesen fedi Csang Csunét. Li szemévellátom magam előtt a jelenetet: a kocsisok és a lovasok leáll-nak, s elképedve nézik, amint a frissen kizöldült part mentifűzfákat és a hullámzó mezőt apró, sárga, csillagszerű virá-gok pöttyözik tele, és a távoli, hófedte csúcsokra jegesárnyék borul; fönt az égen a Hold fekete korongjára fénylőperemet varázsol az égitest mögé bújó Nap koronája, és aszürkületi égbolton föltűnnek a csillagok.

A csapat tovább nyomult a Kerülen mentén; az a tény,hogy nem keltek át a folyón, hogy Avragában megpihenje-nek, arra enged következtetni, hogy a régi fővárost márelköltöztették a Karakorumba tervezett új helyre. Ott, ahola Kerülen a Burkan-kaldun irányába észak felé fordul, acsoport délnyugat felé vette útját, s minden egyes ger-tábornál lelkes fogadtatásban volt részük, hiszen a pusztákmadarai minden titkot elmesélnek a sztyeppék lakóinak, akikmár hónapok óta várták Csang Csun érkezését. A nyár folya-mán továbbhaladtak délnyugat felé, csaknem érintették az újfőváros, Karakorum helyét is - habár Li erről nem tesz emlí-tést -, majd fölkapaszkodtak a Hangáj hegy fenyőerdőinekkanyargós ösvényeire. Itt, a hegyi legelőkön szekerek és sát-rak "százaival, ezreivel" találták szembe magukat; "a gyalog-hintók, pavilonok, és más fényűző dolgok minden bizonnyalámulattal töltötték el az ősi hunok kánjait". Két hercegnőnyári tábora volt ez; az egyiket a tangutok adták Dzsingisz-nek, amikor 1210-ben Hsziahszia megadta magát, a másik-ról a kínaiaknak kellett lemondaniuk 1214-ben, Peking eles-tekor. Míg a kán visszatértére vártak, szemlátomást jól"berendezkedtek", s nagylelkűen kínálgatták lisztből sütöttkenyerüket, melyhez a lisztet a Tien-sanon túlról tevékkelhozták ide. Amikor az utazók átkeltek a hegygerincen, és le-ereszkedtek a völgybe, megpillantották az első muzulmánt,aki éppen egy csatornát ásott az árpaföldje öntözéséhez. (Azárpa megterem a Góbiban, feltéve, hogy kap vizet, melyeta parasztok a hegy lábánál csobogó forrásokból nyertek.)

Valahol észak felé helyezkedett el Csinkai tábora, azé ahorezmi muzulmán parancsnoké, aki elhagyta otthonát, ésa kereitekhez csatlakozott, Dzsingisz szolgálatába állt, ami-kor "a Baldzsuna vizét itták", és a kán hű segítőjévé vált.Másnap maga Csinkai érkezett a helyszínre. A Mesterkönyörgött neki, hadd tölthesse itt a telet, s ha lehet, ittvárná ki Dzsingisz érkezését. Lehetetlen, válaszolta Csinkai."Ha a Mester itt maradna, azért biztos, hogy engem hibáz-tatnának." Viszont fölajánlotta, hogy mostantól személyesenő vezeti az expedíciót. Csinkai jól ismerte az utat az Altaj me-redek hegyein át, le a sivatagig, keresztül a Fehér CsontokBirodalmán, ahol egy egész hadsereg omlott össze és leltehalálát, majd a Tien-san szikrázó, hófödte horizontjával öve-zett nagy Dzsungáriai-medencén át, ahol a homokdűnékencsak úgy haladhatott a karaván, "mint egy hajó a hatalmashullámhegyeken", s ahol a hőség még most, szeptember-ben is annyira elviselhetetlen volt, hogy utazni csak éjszakalehetett. Csang Csun kísérői reszkettek a gondolattól, hogya sötétből gonosz manók és törpék ugranak rájuk, mígnemMesterük nevetve eloszlatta félelmeiket: "Tudjátok, a kísérte-tek és a gonosz szellemek a tisztességes emberek közelébőlelmenekülnek."

Az ujgurok földjére érkeztek, ismét rátértek a selyemútraBesbalikig, a mai ürümcsitől keletre eső egyik oázisvárosig.A helyi uralkodó egy hatalmas ház felső emeletén szállásoltael a Mestert, ahonnan szőlőültetvényekre nyílt kilátás, ésa házigazda bort, gyümölcsöt és illatszert küldött az idősszerzetesnek - nem éppen aszkétának való dolgok, de akatonai kíséret mindenesetre tudott mit kezdeni az ajándé-kokkal. Este kínai törpék és zenészek egy csoportja gondos-kodott a szórakoztatásról.

Kazahsztán felé folytatva útjukat, a Szairam-tónál balrafordultak, szekereiket fölvontatták a Fenyőfa-szoros új hadi-útjának vízmosásos szakadékai és zuhatagai fölé, átkeltek a48 fahídon, melyet Csagatáj épített az előző évi mongolinvázióhoz. Innentől az Ili folyót követték, legelőivel, eperfái-val, elhagyták Almalikot, mely nevét (a mai kazah fővárosAlma-Atához hasonlóan) a térség híres gyümölcséről, azalmáról kapta, és a Tien-san északra néző hegyoldalai men-tén elhaladtak Balaszugan, a régi főváros mellett, melyetrövid ideig, egészen pontosan a vereségéig Lucslug kor-mányzott, majd a küldöttség átvonult Taskenton, aztánátlépte a Ferganai-szoros bejáratát, és megérkezett a lerom-bolt Szamarkandba.

Szamarkand korábbi népessége több mint 100 ezer ház-tartást számlált - nagyjából 350 ezer embert -, s a város alakosságának 75 százalékát elvesztette a mongol támadáskövetkeztében (hozzátéve, hogy az emberek zöme elmene-

kült a mongolok haragja elől). A város most új, nemzetköziirányítás alatt állt, kínaiak, kitajok és tangutok művelték aföldeket, és kínai kézművesek szorgoskodtak a város újjá-építésén, Liu Ven, aki előrelovagolt, hogy földerítse a tere-pet, azzal tért vissza, hogy a pontonhidat a Szir-darján ban-diták lerombolták. Tél küszöbén álltak. Dzsingisz messzevolt, Afganisztánt dúlta fel éppen. Nem lenne okosabbtavaszra halasztani a vele való találkozást? A Mestert nemvolt nehéz rábeszélni. A kormányzó, egy több nyelvenbeszélő kitaj, akit A-hajnak hívtak, Csang Csunt Mohammedsah palotájában szállásolta el, ahová ő maga, az esetlegeshelyi lázadástól tartva, nem óhajtott beköltözni. A vendége-ket ez kissé nyugtalanította, a Mester azonban lelket öntöttbeléjük: "A Tao embere meghajlik a sors akarata előtt -mondta ártatlan derűvel. - Jó és Gonosz a saját útját járja,anélkül, hogy egyik a másiknak ártana." A kormányzó bort,aranybrokátot, rizst, kukoricalisztet, gyümölcsöt, zöldségetigyekezett a Mesterre tukmálni, ő azonban mindezt vissza-utasította, száz font szőlő kivételével, melyet látogatóiszámára elfogadott. Nem lehet könnyű dolga az aszkétának,ha palotában, minden fényűzéssel körülvéve kell élnie,Csang Csun azonban nem adta fel elveit: "Az volt a szokása,hogy ami gabonánk maradt, azt odaadatta a város szegé-nyeinek és éhezőinek... és ilyen módon rengeteg életetmentett meg."

A jeles vendég temérdek látogatója között akadt egy kí-nai csillagász. Mivel az asztronómia és az asztrológia ugyan-azon érem két oldala volt, a két tudós összehasonlította fel-jegyzéseit, és gondosan kiszámolta az Avraga közelébenmegtapasztalt teljes napfogyatkozás pályáját. A Kerülenfolyónál a Hold teljesen eltakarta a Napot, délebbre a70 százalékát; Szamarkandnál pedig már csak a 60 százalé-kát. "Olyan ez, mint ha egy gyertyát egy legyezővel eltaka-runk - vonta le a következtetést a Mester. - A legyező köz-vetlen árnyékában nincs fény, de minél távolabbra megyünkaz egyik oldalon, annál nagyobb lesz a fény."

Eljött a tavasz. A hidat megjavították, a banditák szétszó-ródtak. Csang Csun elbizonytalanodott. Dzsingisz ötszázkilométernyire délre volt innen, fenn a Hindukuson, a hófogságában. A Mester hallott róla, hogy az Amu-darjátóldélre nincsenek zöldségek. Meg kellene várnia, amíg a zöld-ségeit összegyűjtik, morfondírozott, s az ötlettel követői tel-jességgel egyetértettek. Ahelyett, hogy az afgán hóval küz-denének, mégiscsak kellemesebb néhány hetet még itttölteni, a csodálatra méltó Csu-caj társaságában, élveznia tavaszt Szamarkandban, versekkel gazdagodni, asztronó-mus-asztrológusokkal társalogni, virágzó mandulafákat,tavakat, pagodákat, gyümölcsöket, zöldségeskerteket, erdő-ket csodálni, a Tao misztikumairól bölcselkedni, a selymesfűben elheveredni s bort szürcsölgetni.

Végül aztán nem volt helye a taktikázásnak, üzenet érke-zett a kántól. "Mester! Nem kímélve magad a fáradságtól,hegyeken, völgyeken át eljöttél hozzám a napkelte földjeiről.Én most hazafelé tartok, és türelmetlenül várom, hogy mi-előbb megismerhessem tanításodat." A köztes két esztendőmég tovább növelte a kán tudásszomját, s nemcsak ahosszú élet titkaira volt kíváncsi, hanem a valódi hatalomérais, azon erőére, mely a vallásos meggyőződésből fakad.Dzsingisz látta, hogyan harcoltak a horezmiek, nem pusztánvezetőikért, nemcsak saját vagyonukért, hanem a hitükértis. Félelemmel vegyes tisztelettel bámulta meg Buharában aKalján-minaretet, és majdnem biztos, hogy hasonló érzé-sekkel időzött el Kabultól északnyugatra a Bámiján szikláirólalátekintő két hatalmas, negyven-, illetve ötvenméteres ho-mokkő Buddha-szobornál (azoknál az ősi szobroknál,melyeket a tálibok 2001-ben fölrobbantottak - azóta elké-szültek a tervek a helyreállításra). Nincs az a vezető, aki nevágyna az efféle alkotások által sugallt odaadásra és tiszteletre.

Újabb kemény utazás várt a Mesterre: déli irányba, át aVaskapukon - a Buzgala-szoroson, egy olyan keskeny átjá-rón, mint a tű foka. Átkeltek az Amu-darján, ahol ma Üzbe-gisztán határvonala húzódik, és felkapaszkodtak az észak-af-ganisztáni hegyekbe, ahol a hírnök szavai szerint "a hó olyanmély volt, hogy amikor a lovaglóostoromat beledöftem,közelébe se jutottam az aljának". A hó azonban már olvadnikezdett, és Boorcsu ott várakozott egy 1000 fős kísérettel,hogy dél felé vezesse őket, át a Bámijánon Parvanig (a maiCsarikarig, mely Kabultól 80 kilométerre északra fekszik).

Május második hetében, amikor a kora nyári hőségelkezdi fölforrósítani az afgán hegyi síkságokat, a Mester ésa kán végre személyesen találkozott, s tolmács segítségévelelbeszélgethettek. A két idős férfi szinte egyenrangú volt, amaga felségterületén mindkettő kiemelkedő személyiség, smindkettő tisztelettel tekintett a másikra, elismerve annakkétségbevonhatatlan tekintélyét. Öreg szerzetesek nem tér-delnek le uralkodók előtt. A kölcsönös üdvözlések utánDzsingisz kifejezte örömét, hogy egy ilyen személyiség, akimás uralkodó meghívását visszautasította, hajlandó volt10 ezer lit megtenni, hogy vele találkozzék; a Mester szerényhegyi remeteként azzal válaszolt, hogy a találkozó az Ég aka-ratából jöhetett létre, Dzsingisz pedig rátért a lényegre:

- Mester, milyen csodaszert hoztál nekem a távolból,mely hozzásegít a hosszú élethez?

A Mester nem kertelt.

-Vannak eszközeim az élet kímélésére - felelte -, deolyan csodaszerem nincs, amivel az élet meghosszab-

bítható.

Dzsingisz szerette az egyenes beszédet, és úrrá lett csaló-dottságán. Jurtákat állítottak, udvarias kérdések hangzottakel, hogyan szólítható a vendég (Atyának? Mesternek? Dzsin-gisz végül a "Szent Halhatatlan" megszólításnál kötött ki).És most következett az utazás tulajdonképpeni fő célja, aho-gyan Csu-caj és a Mester azt kigondolták. A Szent Halhatat-lan, aki ekkor 73 éves volt, Ázsia szívének uralkodóját (akinagyjából 62 éves lehetett ekkor) meg fogja tanítani ahelyes életmód és az igazságos uralkodás szabályaira. Csak-hogy e térség népei még messze nem voltak megzabolázva.Dzsingisznek le kellett számolnia a hegyi banditákkal, és ezakár hónapokig is eltarthat. A Mester erre azt felelte, hogyebben az esetben leghelyesebb, ha addig ő visszatérSzamarkandba. Nem lesz az túl fárasztó? - udvariaskodottDzsingisz. Ó, nem, semmiség az egész, mindössze három-hetes utazásról van szó, meg se kottyan ez annak, aki tízezerlit tett meg idáig.

A Szamarkandba visszatérő Mester kellő kényelmet élve-zett a nyári hőségben; tornácát lágy szellők hűsítették, gyak-ran megmártózott a közeli tóban, főként padlizsánt ésdinnyét fogyasztott - utóbbi, melyet a helybéli kor-mányzóhelyettes földjéről szüreteltek, jóval édesebb volt,mint ami Kínában terem. Szeptemberben aztán elérkezettmegint az Afganisztánba való visszatérés ideje.

Dzsingisz már hazafelé készülődött, de ragaszkodottahhoz, hogy Csang Csun és kísérete vele tartson. Az utazássorán a két öreg számos eszmecserét folytatott, melyekközül a legfontosabb az a kiselőadás volt, melyet CsangCsun a Taóról tartott, vagyis a helyes életmódról, mely Égenés Földön mindennek az alapja. Dzsingisz mongolul éskínaiul is följegyeztette a Mester szavait; e nevezetes diskur-zusra 1222. november 20-án került sor. "A legtöbb embercsak az Ég nagyságát ismeri - magyarázta a MesterA-hainak, Szamarkand kormányzójának a tolmácsolásával.- Ám ezek az emberek nem értik a Tao nagyszerűségét."Amikor az első ember megszületett, sugárzott a szent ragyo-gástól, léptei könnyedek voltak. Étvágya és vágyakozásaiazonban annyira mohók, hogy teste elnehezült, és a szentfény megfakult. Az érzékiségtől és az érzelmi kicsapongástólélete lényege kiegyensúlyozatlanná vált. Azok, akik a Taóttanulmányozzák, ezt az egyensúlyt igyekeznek visszaállítaninyugalommal, aszketizmussal és meditációval. Ebben - azásványi anyagok jelképes kombinációjában - rejlik a hosszúélet igazi elixírje. A kánnak mérsékelnie kell étvágyát, vágyaknélküli életet kell élnie, le kell mondania az ízek orgiáiról,csakis friss és könnyű ételeket szabad fogyasztania, és távolkell tartania magát a bujaságtól. A Mester Liu Venre éspekingi háremhölgyeire emlékeztetett: "Ha az ember ilyene-

ket lát, valóban nehéz önmegtartóztatást tanúsítania. Sze-retném, ha ezt észben tartanád!" A Mester azt tanácsolta,hogy Dzsingisz próbáljon meg egy hónapig nő nélkülaludni. Sőt ami ennél is jobb, igyekezzen minél kevesebbetaludni, hogy elűzze a "Jin-szellemeket", vagyis a szexuálisgerjedelmek fő okozóit, melyek oly sok rombolást végeznekaz alvó lélekben. Meg fogsz lepődni, mondta a Mester,milyen sok energiát nyersz ezzel! Ahogy a régi bölcsekmondták: "Ezernapi orvosság nem ér annyit, mint egyetlenegyedül töltött éjszaka."

A visszaúton, kissé félrehúzódva a menetelő hadsereglármájától, a Mester folytatta az okítást, s néhányszor mégkörmére koppintott nagy hatalmú tanítványának. Felejtsékel a mongolok az olyan tabukat, mint a folyóban fürdés vagyruhamosás tilalma nyáron! Vannak ennél sokkal fontosabbdolgok. "Kimondatott, hogy a háromezer bűn közül a legsú-lyosabb, ha apját s anyját nem tiszteli az ember. Ebből aszempontból úgy hiszem, hogy Felséged alattvalói komolyhibákat követnek el, és helyes lenne, ha Felséged felhasz-nálná befolyását, hogy jó útra térítse őket."

A kán hálás volt: "Szent Halhatatlan, szavaid messzeme-nően igazak. Pontosan így hiszem én is." Majd miniszterei-hez és tisztjeihez fordulva így szólt: "Az Ég küldte e SzentHalhatatlant, hogy elmondja nekem ezeket a dolgokat. Vés-sétek szívetekbe a hallottakat!" (De nem tették: CsangCsunt a Titkos történet egyetlenegyszer sem említi.)

A Mester ezután kérelmezte, hogy visszatérhessenKínába. Az otthoniaknak azt ígérte, hogy három éven belülvisszatér, s ha most nem kel útra, nem tudja teljesíteni ígé-retét. Dzsingisz arra kérte a Mestert, hogy várjon mégnéhány napot, amíg a fia meg nem érkezik. A késlekedésnem volt haszontalan, hiszen a Mesternek alkalmat adottarra, hogy néhány további jó tanáccsal szolgáljon. Ezalatttörtént, hogy a kán medvevadászaton megbotlott és a földrezuhant, ám a vad, ahelyett, hogy rátámadt és széjjeltéptevolna, nyugodtan állt. Csang Csun úgy értékelte a történte-ket, hogy lám, az Ég jelt adott Dzsingisznek, figyelmeztetveőt, hogy minden élet értékes - ez esetben a medvéé. (CsangCsun nyilvánvalóan nem használta fel az alkalmat, hogynéhány keresetlen szót szóljon a közelmúltban lemészároltmilliókról; talán ez is az Ég akarata volt, és Dzsingisz pusztántehetetlen eszköze az égi akaratnak.) A kán mindenesetremegöregedett. Ideje volt abbahagyni a vadászatot.

"Tudom jól, hogy tanácsod rendkívül hasznos - felelte akán. - De sajnos mi, mongolok, gyerekkorunk óta úgynövünk fel, hogy nyilazunk és lovagolunk. Erről nekünknagyon nehéz lemondanunk." Ennek ellenére Dzsingisz leg-alábbis tett egy kísérletet: két hónapig nem vadászott.

Aztán egy utolsó beszélgetésnél szóba került a jutalom,amelyben a Mester és követői valószínűleg régóta remény-kedtek. Dzsingisz megkérdezte Liu Ventől: sok tanítványavan-e a Mesternek Kínában? Ó, igen, felelte Liu Ven, amikora Mestert kísérte, saját szemével látta, milyen sok tanítványveszi őt körül - s bizonyságképpen előhúzta az adószedőklistáját, amelyen e tanítványok mind rajta szerepeltek. Dzsin-gisz ekkor elrendelte, hogy Csang Csun tanítványai -gyakorlatilag az egész szervezet - ezentúl adómentességetélvezzenek, s a rendeletet nyomban írásba foglalták, és ellát-ták az uralkodó pecsétjével. Kényes ügy volt ez: Csu-cajugyanis jól előkészítette a talajt, de a törvényt az összes szer-zetesre szerette volna kiterjeszteni. Valamilyen oknál fogvaazonban Csu-caj a döntő pillanatkor nem volt jelen, s ígycsak a taoisták húztak hasznot a dologból. A ravasz vénem-bernek Csu-caj ezt soha nem bocsátotta meg.

Dzsingisz egy csapásra kisebb forradalmat indított el, melymind a saját, mind a spirituális mestere érdekeit jól szolgálta.Amint Csang Csun hazatért, a buddhizmus kezdett háttérbeszorulni a taoizmus új, központosított és rendkívül becsvágyóformájával szemben. Csang Csun a rendelkezésére bocsátottgyors birodalmi postalovaknak köszönhetően hamar hazaért,és amikor 1224 elején megérkezett Pekingbe, üdvözlésérecsodálok ezrei gyűltek össze. Hogy minél előbb hatályba lép-tethesse Dzsingisz rendeletét, a Mester arra biztatta híveit,hogy higgadtan fogadják el a mongol szabályokat. Az adó-mentesség bámulatos hatást tett a toborzásra. A vetélytársbuddhizmus dominanciája alól kiszabaduló taoizmus kicsinyszektából virágzó vallássá vált; új templomokat építettek -Peking kormányzója külön földet is rendelkezésre bocsátottehhez -, és sorra vették át a pusztuló buddhista szentélyeket.A taoisták számára ez a csodák és égi előjelek ideje volt. Dar-vak köröztek a fejük fölött, egy sós vizű kút vize édessé vált.A Mars bolygó belépett a Skorpióba, baljós üzenetet küldve,ám a Mester megfelelő szertartásokkal képes volt megelőznia fenyegető szerencsétlenséget. Imái erejével számos alka-lommal az éhezésnek is véget vetett.

1227-ben Csang Csunt a hihetetlen gyorsasággal terjesz-kedő, adómentes taoista mozgalom egészének vezetőjévéválasztották, gyakorlatilag egyfajta taoista pápa lett belőle,akinek "Vatikánja" egy felújított és kibővített templomba köl-tözött, melyet róla neveztek el. A Mester azonban tudta,hogy ideje lassan lejár (79 éves volt, és vérhasban szenve-dett). Amikor egy nagy vihar a palota egyik tavának partjátlerombolta, a Mester bölcs mosollyal így szólt: "Ha a hegyekösszeomlanak és a tavak kiszáradnak, nem jött-e el az ideje,hogy én is rátérjek erre az útra?"

Augusztus 22-én, hat hónappal 80. születésnapja előtt

meghalt. Különös egybeesés: ugyanabban az évben ésugyanabban a hónapban halt meg legnagyobb tanítványais; de ez a történet egy másik fejezetet érdemel. Li Csi-csangigen szűkszavúan emlékezik meg a Mester haláláról, utolsódélutánján a Mester írt egy verset az elillanó életről és arróla pillanatról, amikor földi porhüvelyét átadja a múlandóság-nak, s lelke a szent halhatatlanságba költözik. "Ezután föl-ment a Pao-hszuan-csarnokba, és visszatért a Tisztaságba.A termet különös szag töltötte meg."

Meg kell jegyeznünk, hogy a földi életből való távozásanem teljesen az egyetemes odaadás és az éteri áhítat jegyé-ben zajlott. Csang Csun igen agyafúrtan intézte szektájaügyeit, és ezzel meglehetősen fölingerelte a főáramlathoztartozó buddhistákat, akik egyáltalán nem bánkódtak halá-lának ténye és körülményei miatt. A Mester vérhasban haltmeg, az árnyékszéken, jegyezték föl, és nyersen tréfálkoztaka szomorú eseményt körüllengő szagokon.

Követői azonban sokan voltak, és hírneve egyre nőtt.Amikor testét fölravatalozták, naponta tízezrek tisztelegtekkoporsójánál - hercegek, tábornokok, tudósok, közembe-rek, buddhista papok és apácák éppúgy, mint taoisták,akiknek tábora napról napra gyarapodott. Tiszteletéreönkéntesek negyven nap leforgása alatt fölhúztak egy temp-lomot. Vang, a Megszállott és apostolai színdarabok éselbeszélések szereplőivé váltak, és a Teljes Tökéletességszekta a modern taoizmus fő részévé vált, beteljesítve a Mes-ter gondolatát, melyet halála délutánján öntött versbe:

"Új múlandó habocskajön és eltűnik,De a fősodor megy tovább háborítatlanul."

* * *

TIZENEGYEDIK FEJEZET

Az utolsó hadjárat

Dzsingisz 1224-re végre szabaddá vált, hogy aHsziahszia felé fordulhasson, a tangut királyság el-len, amely öt évvel korábban megtagadta, hogy erő-sítést küldjön hadjáratához. Dzsingisz úgy élte meg a vissza-utasítást, mint egy alsóbbrendűtől elszenvedett arculcsapást;megbocsáthatatlannak tartotta, és kifejezetten fenyegetőnekúj birodalma működésére nézve. Hsziahszia Belső-Ázsia kul-csa volt, és ilyenformán a jövőbeli ázsiai terjeszkedés kulcsa.Hsziahsziának pusztulnia kellett.

Dzsingisznek azonban egyfajta stratégiai lázálommal kel-lett szembenéznie. Belső-Ázsia uralmáért ez idő szerint négy

hatalom versengett: a mongolok, Hsziahszia, a Csin ésdélen a Szung. A fordulópont 1227-ben érkezett el, abbanaz évben, amikor két sorsdöntő esemény történt, egymássalszinte párhuzamosan: Dzsingisz halála, illetve a Hsziahszia-probléma végleges megoldása.

Hsziahsziának új uralkodója volt Hszien-csung személyé-ben, aki semmi jelét nem mutatta annak, hogy visszavezet-né birodalmát a mongolok előtti jólétbe és virágzásba. Meg-sejtve talán, hogy mi készül, békeszerződést kötöttriválisával és szomszédjával, a Csin uralkodóval, akinek ha-ladékra volt szüksége, hogy ne kelljen háromfrontos harcotvívnia. Ezzel időt nyert, s fondorlatosan Dzsingisznek isbékeszerződést ajánlott, felcsillantva a lehetőségét annak,hogy tanulni fog elődjei hibáiból, és a maga részéről enge-delmesen követi majd a kán utasításait. Dzsingisznek elvilegtetszett az ajánlat, hiszen a tangutokkal kötött béke biztosít-hatta volna számára, hogy zavartalanul Kína többi részeellen forduljon. Hszien-csungtól azonban biztosítékot is kért,nevezetesen azt, hogy fiát küldje el túsznak. Ekkor rövidhalogatás következett, ami Dzsingisznek lehetőséget adottarra, hogy újrarendezze sorait, s felkészüljön a jövőre, bármi-lyen fordulatot hozzon is az. A hercegi túsz azonban sehogysem akart megérkezni. Amikor a mongol követek sürgették adolgot, az uralkodó megerősítette a Csinekkel kötött béke-szerződést, Dzsingisz kérését pedig kerek perec elutasította.

Ekkor működésbe lendült a Dzsingisz-féle háborús gépe-zet. A kán immáron két, egymással szövetségre lépett ellen-séggel nézett szembe, és gyorsan kellett cselekednie, hogymegakadályozza a szövetséges haderők egyesülését. 1225őszén megindult dél felé. Ahogy korábban, útja most is aGóbin vezetett keresztül, és a Három Szépségként ismerthegyláncon is átkelt, ahol a völgyek tele voltak értékes vad-állománnyal. Dzsingisz a hatvanas évei közepén is ereje tel-jében volt, így hát eszébe se jutott, hogy egy jó vadászatialkalmat csak úgy elmulasszon. Egy óvatlan pillanatbanazonban lova megbotlott, és a kán leesett. A sérülés miatt -kifordult vállcsont vagy talán zúzódott borda - a kánnakpihenésre volt szüksége.

Ezen az éjszakán belázasodott. A terveket módosítani kel-lett. A vezetők haditanácsot tartottak. Tolun, Dzsingiszcserbije (egyfajta kamarás), aki a tizenhárom évvel korábbiinváziókor is a kán mellett harcolt Kínában, szót kért.A tangutok városlakók, mondta, nem mennek sehová; leg-helyesebb most visszavonulni, hogy a kán fölépülhessen, ésa támadást később kell megindítani. A javaslatot továbbítot-ták a kánnak, de Dzsingisz hallani sem akart róla: "A tangutnép azt fogja mondani, hogy elgyávultunk."

Úgy döntött, hogy kivárásra játszik, küldöttet menesztet

a tangutokhoz, aki célzásokat tesz arra, hogy még mindigelkerülhetik a háborút, ha jobb belátásra térnek. Amikor azuralkodó meghallotta Dzsingisz követének szavait, igyeke-zett valamilyen kibúvót találni. Végül is személy szerint őnem hibáztatható azért, hogy öt évvel korábban elődje meg-tagadta Dzsingisztől a segítséget...

"Valóban nem! - vágott közbe Asa, a főparancsnok -, énmondtam a sértő szavakat." Majd elszántan folytatta a mon-gol küldöttek szándékos sértegetését. "És ti, mongolok,akik annyira harchoz szoktatok, ha most is harcolni akartok,állok elébe! Alasánban van a szállásom, ott a nemezjurtám,ott vannak felmálházott tevéim. Forduljatok hát Alasán felé,gyertek hozzám, ütközzünk meg!"

Dzsingisz még mindig csak lábadozott, amikor a küldöt-tek a válasszal visszatértek. A kán magánkívül volt a dühtől.Micsoda arcátlanság! Hiszen a tangutok mégiscsak vazallu-sok! Egyik árulás a másik után, egyik sértés követi a mási-kat! Haragja csak nőtt, amikor eszébe jutott, hogy húszévvel korábban egyszer már futni hagyta ezt a népséget.Most azonban nem követhet el még egy ilyen hibát, márcsak azért sem, mert nem engedheti meg magának, hogyaz oldalszárnyon egy ilyen ellenség fenyegesse, amikorvégső támadásra indul a Csin ellen, és hadat visel egészKínával. Itt már több forgott kockán, mint a birodalmi stra-tégia. Ez az ügy mélyen személyes jellegűvé vált. "Ha ezekilyen fennhéjázó szavakat engednek meg maguknak,hogyan is fordulhatnánk vissza?" A Titkos történet ezeketa szavakat adja Dzsingisz szájába: "Ha belehalok is, dea fennhéjázó szavakkal szembenézek! Örökkévaló Ég, légy atanúm!"

Asa kijelentése több volt puszta provokációnál; a főpa-rancsnok föltárta szándékait. Szavaiban évszázadok hagyo-mányai visszhangzottak; azok a módszerek, ahogyan amegtelepedett népek egymás közötti vitás kérdéseiketEurázsia-szerte megoldották. Ha harc, hát legyen harc; aparancsnokok tudták, hol lehet az ellenfelet megtalálni, ésaz ütközetnek megvoltak a szabályai, melyeket mindkét féltiszteletben tartott. Nem úgy Dzsingisz! A kán most mártudta, hogy Asa arra számít: a mongolok követni fogják -gyorsan keresztülsöpörnek a Góbin, s aztán jöhet egy jó kisütközet Asa holdudvarában, ott, ahol a tangutok vissza tud-nak vonulni két legnagyobb városukba, Jincsuanba ésVuvejbe, ahonnan biztos hátországot nyújtanának Asaszámára. Dzsingisz következésképpen pontosan az ellenke-zőjére készült. De sietség nélkül. A hadjáratot, mint mindig,most is az ő feltételei szerint kellett véghezvinni. Minden-esetre a tél a nyakukon volt. A katonák szétoszlottak aHárom Szépség völgyeiben, ahol a befagyott folyókból jég-tömböket csákányoztak, vadakra és főleg hegyi kecskékre

vadásztak, a húst pedig jegelték, hogy ha majd szükség leszrá, ne legyen gond az élelemmel. Sokan a téli hónapokravalószínűleg hazatértek, magukra hagyva az ostromgépeketfagyott köteleikkel.

Tavasszal, ahogy a lassú fölmelegedés levette a jegesbéklyót a tájról, a hadsereg újra összegyűlt. Dzsingisz egész-sége helyreállt, legalábbis elég jól volt ahhoz, hogy átve-zesse a hadsereget a 160 kilométeres homok- és kavicsten-geren, mely a Három Szépséget a mai kínai határtólelválasztja, s a mongol haderő megérkezett a Hsziahsziaészaki bástyájához, ahhoz a városhoz, melyet a mongolokKarakotónak, azaz Fekete Városnak neveztek.

Az erődítmény több mint ezer éve állt itt. Baljós vidéketőrzött; kavicsos utak keresztezték egymást a szélfútta dűnékközött, mégis virágzó város jött létre, ahol sok ezren megfor-dultak, hiszen fontos csomópont volt ez. A selyemút keletfelől jövő egyik leágazása találkozott itt az Ecin folyóval,ahogy a mongolok nevezték (kínai neve Jüan volt, ma Sui),mely a vészjósló sivatagon keresztül vágott át Kilián Sanlágy, zöld lankái felé, s 300 kilométerre délre a Havas-hegyek irányába. Mára a városból nem maradt más, csakegy homok fútta tízméteres fal, mely a hajdani épületek ala-csony, szétszórt maradványait veszi körül.

Képzeljünk el egy nomád harcosokból álló hadsereget,mely azonban már elsajátította az ostromhadviselés techni-káját, katapultákkal rendelkezik, melyek lőporral töltöttbombákat 2-300 méteres távolságra képesek elhajítani. Sőtekkor talán már repeszbombájuk is volt, "eget rázó menny-dörgés", melyet alig pár évvel korábban, 1232-ben Kajfengostrománál vetettek be először. A bomba valójában egy vas-abroncsból állt, melyet lőporral töltöttek meg, és akkorátrobbant, hogy több kilométeres távolságból is hallani lehe-tett. Ahová becsapódott, ott tíz-tizenkét méteres körzetben"darabokra tépett minden katonát, úgy, hogy nyomuk semaradt".

Karakotónak esélye sem maradt. Elfoglalása egy átfogókoncepció része volt, mely azt kívánta biztosítani, hogy aHsziahszia semmiféle hátországgal ne rendelkezhessék, ami-kor a végső leszámolás elkövetkezik, és ha Asa Jincsuanbólmégis csapatot merészelne küldeni, az ötszáz kilométeressivatagi átkelés után a harcosok kimerülten, kifogyott kész-letekkel, csatára teljesen alkalmatlanokként érkezzenek ide.A tangutok, egy kifinomult, városi kultúra örökösei bíztakerős védőfalaikban. Felmentő seregben azonban nemreménykedhettek, hiszen mely hadsereg merészkedett volnaide, hogy a gátlástalan mongolokkal megütközzék?

Ez volt az a stratégia, mely a mongolokhoz tökéletesen

illett. Erőiket bárhol összegyűjthették, ahol a leghatéko-nyabb rohamra kilátásuk nyílt, míg ellenfeleik megosztottakés helyhez kötöttek voltak. Mindemellett ha egy városelesett, a mongolok, ahogy mindig, hozzáláttak a foglyok,dezertőrök, élelemkészletek és fegyverek összegyűjtéséhez,s máris jöhetett a következő város bevétele - ha lehetséges,tárgyalással, ha nem, hát erőszakkal. Hvárezm ostromáhozhasonlóan itt sem villámháborúra rendezkedtek be, hanemkőkemény előrenyomulásra, mely önmagából nyeri erejét,egy lassan mozgó lavina nyomatékával.

Két hónappal később és 300 kilométerrel délebbre, ott,ahol az Ecin a Kilián-hegyeknél kelet felé fordul, Dzsingiszazt is megengedhette magának, hogy seregét megossza,hiszen a tangutoktól szerzett élelemmel, fegyverrel, állatok-kal, foglyokkal, árulókkal már alaposan el volt látva.Szübötej nyugat felé indult, hogy a Hsziahszia legtávolabbivárosai elleni ostromokat felügyelje, miközben a fő haderőkelet felé nyomult, a lázadó birodalom szívét célozva meg.

Százhatvan kilométerre keletre helyezkedett el a selyemút-város: Kancsou. Ma iparváros Csangje néven, de Dzsingiszidejében messze földön híres oázisváros volt, melyetlegelőiről, lovairól, buddhista templomáról és Buddha-szob-ráról ismertek (a templom és a Buddha-szobor ma is ott áll).Dzsingisz az 1205. évi hadjárat idején rövid időre megfordultitt. Akkor történt, hogy egy fiúcskát, a város parancsnoká-nak fiát, foglyul ejtettek. A fiú a mongolok közt nőtt fel,velük harcolt, tekintélyt vívott ki magának, mongol nevetkapott - Csagán (Fehér) -, fölemelkedett a ranglétrán, ésmost Dzsingisz testőrségének parancsnokaként szolgált.

Csagán apja azonban még ekkor is a város parancsnokavolt. Csagán egy nyílvesszővel üzenetet röpített a városfalain belülre, s apjától találkozót kért. Az apa egyetértett.Küldöttek tárgyaltak a találkozó feltételeiről, amikor a város-parancsnok helyettese rájött, hogy mi készül, s puccsotszervezett, Csagán apját megölte, és a megadás gondolatátkerek perec elutasította. Dzsingisz féktelen dühében állítólagazzal fenyegetőzött, hogy a város összes lakóját élve elte-metteti. Ám amikor a város elesett, Csagán közbenjárt haj-dani honfitársai érdekében - az apja elleni puccsban résztvett 35 lázadó kivételével.

Augusztusban, mialatt Dzsingisz a hőség elől a Havas-hegyekbe vonult vissza, csapatai Vuvej, Hsziahszia másodiklegnagyobb városának kapui alá érkeztek. Mivel a mainyugat-kínai térség ekkor már mongol kézen volt, Vuvej la-kói a fővárostól vártak segítséget. Mindhiába. Látva, hogynincs más lehetőségük, csak a halál, a város lakói megad-ták magukat, s így élve maradtak.

Eljött az ősz. Dzsingisz visszatért nyári pihenőjéről, és aSárga-folyónál csatlakozott seregéhez, átkelt a folyón, és...

Itt meg kell szakítanom a történetet. A forrásmunkákenyhén szólva méltatlanul bánnak el a mongol előrenyomu-lással. A Sárga-folyó nem valamiféle keskeny patakocska,melyet csak úgy át lehet ugrani. Ezen a szakaszon, ahol afolyó megkerüli az Alasán-hegyet, mielőtt észak felé,Jincsuannak fordulna, egy kilométer széles, hordalékosfolyammá terebélyesedik, sárgának egyáltalán nem mond-ható, inkább iszapos barna. Ahhoz túl széles, hogy tajtékotverne, de középen nagyon erős a sodrása, s jóllehet anomád lovasság átúsztatott rajta, a szekerekkel nem lehetettátkelni. Arról nem beszélve, hogy a víz olyan "sűrű", hogyszinte harapni lehet. Jómagam beúsztam, s amikor a vízalatt kinyitottam a szemem, semmit nem láttam. Koszosan,combig iszapban gázolva tudtam csak kikecmeregni belőle.A folyón tehát csak csónakokkal lehetett volna átkelni, ez aszállítóeszköz azonban csaknem ismeretlen volt a korabeliMongóliában. A helyiek azonban közlekedtek a folyón, még-hozzá juhbőrből és tehénbőrből készített tutajokon (még mais vannak ilyen járműveik; Sapotou városánál például aturisták állatbőrből készült tutajokon vízibiciklizhetnek).11. századi források beszámolnak arról, hogyan feszítettéktutajrácsozatra a különféle állatbőröket, melyekkel aztán asima folyású Sárga-folyón gabonát, sót szállítottak Jin-csuanba és azon túl. Nyilvánvalóan ez nem valamiféle újtalálmány volt. A mongolok hamar megismerkedtek a szállí-tóeszközzel, hogy kocsikat, szekereket, ökröket, lovakatfuvarozzanak át a folyón; a túlparton aztán folytathatták amenetelést, s a tutajokat magukkal vitték.

Átkelve a folyón a mongolok észak felé kanyarodtak, dél-kelet felől közelítve Jincsuant - éppen ellenkező oldalról,mint ahogyan Asa a harci kihívásában indítványozta.

Mindez elég volt ahhoz, hogy egy uralkodót borzalmasrettegés fogjon el, és ez esetben a pánik nem is maradtel. A tehetetlen uralkodó, Hszian Cong meghalt, s a király-ság mérgezett kelyhét egy a Vejming törzsből származórokon örökölte, akit szintén Hsziannak hívtak, uralkodásaolyan rövidre sikeredett, és akkora pusztulás következettnyomában, hogy személye csupán árnyalakként jelenik megelőttünk.

Novemberben a mongolok bekerítették Lingvut (későbbLingcsou vagy mongolul Türemgi: a "Harcias Város"), melyJincsuantól mindössze 30 kilométerre helyezkedett el.A tangutok most végre megmozdultak. Lingvu, Jincsuan-hoz hasonlóan, kiterjedt csatornahálózattal rendelkezett. Azév nagy részében ez védelmet jelentett volna. De most télvolt, s a csatornákat és a folyókat vastag jégpáncél fedte.

Amikor a tangutok a folyó túloldalán felbukkantak, a mon-golok megszakították az ostromot, átnyargaltak a befa-gyott folyón, szétszórták a demoralizálódott tangutokat,majd, mintha mi se történt volna, folytatták az ostromot.A csatáról nem maradt fenn részletes beszámoló, ám azutólag nyilvánvalóan megállapítható, hogy egyik oldalszámára sem lehetett kétséges: a tangutoknak befellegzett.

Decemberben Lingvu elesett. Az egyetlen utalás, amiránk maradt, arra vonatkozik, hogy az ostromló sereget va-lamiféle betegség tizedelte, talán tífusz vagy vérhas. Onnantudjuk ezt, hogy a tudós, emberséges és birodalmi tanács-adó Csu-caj Közép-Ázsiából visszatérve szemtanúja volt afosztogatásnak és szenvedésnek, és igyekezett mindkettőtcsillapítani. "Amíg az összes mongol tiszt egymással ver-sengve gyermeket, asszonyt és javakat rabolt, Őexcellenciá-ja (Csu-caj) csak néhány könyvet és két teverakományravaló rebarbarát vett magához"; utóbbival a fertőzött harco-sokat kezelte. Különös feljegyzés ez. A rebarbara feltehetőena friss ételt helyettesítette, s a fiatal szervezeteknek nyilvánjót is tett, de ezzel kapcsolatban más magyarázatunk nincs.

Miközben az egyik mongol haderő Jincsuant ostromolta,a többi keletnek és délnek tartott, nemcsak azért, hogy ki-sebb városokat foglaljon el, hanem hogy egy tágabb straté-giai célkitűzés jegyében a Csint semlegesítse. MindeközbenDzsingisz hadai újraegyesültek Szübötejével, és délnyugatiirányban átlépték a Csin határát, majd száz kilométerre be-nyomultak. E hadműveletnek az volt a célja, hogy keskeny,mintegy 150 kilométer széles rést hasítsanak a CsinÁllamba - főként a mai Ninghszia és Kanszu tartományokatérintette a hadjárat -, s ezzel megelőzzék, hogy a Csin-csa-patok tangut szövetségeseik segítségére siethessenek.A művelet ugyanakkor előkészítette a Csin központi területeielleni végső támadást. Szübötej átkelt a Liupan-hegységészaki nyúlványain, légvonalban ez 450 kilométeres távolsá-got jelent, míg földön, városról városra kanyarogva legalábba dupláját. Mindez február és március havában zajlott; min-denképpen figyelemre méltó teljesítmény egy olyan hadse-regtől, mely immáron egy éve harci terepen tartózkodik.Szübötej azzal ünnepelte sikerét, hogy urának és parancso-lójának 5000 lovat küldött ajándékba.

Mindeközben Dzsingisz egyenesen dél felé haladt, és egyújabb rendkívüli jelenséghez közelített. Ez már egy másikuniverzum nyelvén szólt hozzá, egy túlvilágién, mely úgy lát-szott, nincs messze tőle.

Az út, melyen Dzsingisz hadserege haladt, a King sui folyóvonalát követte. A völgy első ránézésre laposnak, jól járható-nak tűnik. A túlnyomórészt sötétvörös talajt azonban vízmo-

sásos szakadékok keresztezik, melyek vizei a Liupan sanfelől nyugatra, a Sang és Luo hegyekből pedig kelet felé tar-tanak. Valószínűleg voltak itt fahidak, melyeken át lehetettkelni; és mivel nyári időszak volt, maga a King sui napéget-te, meredek partjaival csupán kicsiny patakként csordogált.De a szekerekkel és a nehéz ostromágyúkkal az úton, illetvea kiszáradt folyómederben nyilván csak lassan lehetett elő-rejutni. A lovasság persze szabadon száguldozhatott föl salá, kikémlelve a legjobb útvonalat, élelemszerzési lehetősé-get vagy éppenséggel ellenséget. így Dzsingisznek mindenbizonnyal előre jelentették, hogy egy 20 kilométeres, gyöt-relmes kapaszkodó után, ott, ahol a Szi Kou ("Templom-torkolat") folyó a King suiba csatlakozik, egy város fekszik; amai poros Szanjing.

A vörös homokkő összetorlódott rétegein kanyargó útonfölfelé kapaszkodva egyszer csak föltűnik egy méhsejtszerűüregekkel teli szikla. Száznál is több lyuk feketéllik a sziklábavájva - buddhista szerzetesek cellái voltak ezek a 6. század-ban, melyeket sziklából hasított, szédítő lépcsősorok kap-csolnak össze egymással. Ez a Hszumi san, a "KincsesHegy". Csodálatos hely volt ez valamikor a megvilágosodáskereséséhez: a világ zajától távol eső, zord, mégis gyönyörűzug, rálátással a vízmosásos szakadékok vörös és zöldhomokköveire és a fennsíkok legelőire. Ma már nincsenekitt szerzetesek, csupán néhány öreg őr aranyfogakkal ésmasszív pánttal összefogott szemüveggel. Tekervényes gyö-kereikkel bütykös fenyők kapaszkodnak a sziklákba, és aköveket iskolás gyerekek karistolják össze. Ha Hszumi sanszellemének hatalmában áll a graffitifirkászokat megbün-tetni, akkor bizonyos Vang Jujin és Gu Jijing Sanghajból,társaival együtt, okkal számíthat arra, hogy a következő rein-karnációjukkor rovarként születik újra.

Márpedig ne legyenek kételyeink, ilyen szellemi erőigenis létezik! Ott lebeg a sziklából kifaragott hatalmasBuddha-szobor körül. A félig lehunyt szem, a köntös redőia nyugalom és a megvilágosodás hagyományos képét jele-nítik meg. Az igazi hatás azonban a szobor puszta méretei-ből fakad. Az ülő Buddha 20,7 méter magas, vastag füleönmagában 3 méter hosszú. George Bemard Shaw egyfaj-ta csodaként definiálta azt a valamit, amiből a hit keletke-zik, és ez a kőbe vésett óriás egészen biztos, hogy évszá-zadokon át csodaként hatott a félelemmel és tisztelettel teliboncokra. És ma is így hatna, ha egy novícius erre téved-ne, hiszen a szobor többet is túlélt, mint az idő és az időjá-rás pusztításait. Az 1960-as években, a kulturális forrada-lom idején a vörös gárdisták hozzáláttak a szobortönkretételéhez, de csak az alsó lábszáráig jutottak, amikoris föladták a rombolást. A szobrot újabban helyreállították,s Buddha most betonnal megerősített lábszárral ül, éskelet felé tekint a folyón, a szurdokon túlra, úgy, ahogy

1400 év óta teszi, rendületlenül.

A hit ilyen hatalmas kinyilatkoztatása láttán helyesebb, haa kétkedés háttérbe szorul, s az alázat lép a helyébe. Kísé-rőnk, akinek semmivel sincs több köze a buddhizmushoz,mint nekünk, két jüanért hat füstölőt gyújt meg, és elmondegy imát értünk. Dzsorigt és én lehajtott fejjel állunk.

Szívesen eljátszom a gondolattal, hogy Dzsingisz valamihasonlófélét érezhetett, amikor 1227 tavaszán itt haladt el -noha jóval személyesebb kötődésekkel. A küszöbén voltannak, hogy olyan uralkodócsaládokat tegyen tönkre,melyeknek hatalmas sírboltjai nemsokára üresen, letépetttetővel tátongnak majd, jövendő generációkat emlékeztetvea végzetes bűnre. Itt állt előtte egy emlékmű, melyet a hit ésa művészet alkotott, amelyet évszázadok óta a hívők imá-data övezett, és az elkövetkező évszázadokban is ugyanígy avallásos imádat tárgya lehetne. Dzsingisz, két csúfos vere-séggel a háta mögött, láztól gyötörten és előrehaladottéveire tekintettel minden bizonnyal elgondolkodott a halan-dóságon, és talán megfordult a fejében az is, jó lenne, hanevének említése az utókort nem csak hullahegyekre slerombolt városokra emlékeztetné. De hogyan lehet eztelérni? Egy igazi nomádot nem érdeklik a puszta emlékmű-vek, magyarázza Dzsorigt, túlharsogva a Hszumi san elha-gyatott kolostora felől hallatszó sípoló kántálást. Templo-mok és sírkamrák oly könnyen tűnnek el a porban! De ha temagad vagy az imádat tárgya, az emberek szívében, lelké-ben örökké élni fogsz!

Néhány héttel később Longe ostroma közben Dzsingisz úgyvélte, hogy Jincsuan, a főváros megérett a kapitulációra.Elküldte tangut tisztjét, Csakaant tárgyalni. Csakaan úgytalálta, hogy a hat hónapos éheztetés s a betegségek való-ban megtették hatásukat, és Hszian készen áll a megadásra.Az uralkodó mindössze egyetlen hónapot kért, hogy a meg-felelő ajándékokat méltóképpen előkészíthesse. Hszian, akialig néhány hónapja volt hatalmon, minden bizonnyal mél-tányos bánásmódban és hosszú gyeplőre eresztett vazallus-sorsban reménykedett. Dzsingisznek azonban egyiket semállt szándékában biztosítani. De nem is akarta véka alá rej-teni valódi szándékát, amely azokkal szemben, akik ellenál-lást tanúsítottak - és különösen e kétszeresen áruló néppelszemben -, mint mindig, most is kíméletlen volt. Semmiokot nem látott a bizalomra vagy a megbékélésre.A tangutok megsértették őt, ígéreteiket megszegték, nemtámogatták a hadjáratát, és nem adták át városaikat, főkéntnem a fővárost, Jincsuant. Ahogy a Titkos történet komo-ran megjegyzi, Dzsingisz kijelentette: "Étkezésünk alatt be-szélni kell arról, hogy teljesen végük van, s beszélni kell kiir-tásukról és megöletésükről." E szörnyű folyamat elsőlépéseként a tangut uralkodónak kellett meghalnia. Dzsin-

gisz beleegyezett a formális kapitulációba, kamarását,Tolunt előreküldte kormányzónak, s valódi tervét egyelőremegtartotta magának.

Nyár volt. Dzsingisz a Liupan-hegyekben időzött, a maiKujjang közelében, ahol folytatta a zsonglőrködést háború-val és politikával; lecsapott, ha arra volt szükség, de mindignyitva hagyta a tárgyalások lehetőségét.

Hsziahsziának gyakorlatilag befellegzett, és ezt a Csinuralkodók is tudták, ugyanabban a hónapban, amikorHsziahszia beleegyezett a kapitulációba, a Csin császár ahivatalos Jüan-történelemírás szerint elküldte követét, hogybékéért esedezzen. Az audiencia minden bizonnyal nagypompával és formalitások közepette zajlott, s Dzsingiszmézes szavakkal kényeztette a küldötteket. Emlékeztetettarra, hogy néhány hónappal korábban az öt bolygó együtt-állását olyan égi üzenetnek tekintette, amely arra ösztönözteőt, hogy vessen véget az öldöklésnek és fosztogatásnak."De nagy sietségemben nem tudtam végrehajtatni a paran-csot - mondta a kán. - Most viszont halljátok parancsom,és vigyétek hírül itthon és külhonban, messze földre, és bi-zonyosodjatok meg afelől, hogy ezek a küldöttek ismerikuralkodói szavam!"

Az öldöklés és fosztogatás leállítása azonban távolról semjelentett békét, már csak azért sem, mert tovább folytató-dott az előrenyomulás a Csin Állam területén, méghozzászemélyesen Dzsingisz parancsnoksága alatt. De száz kilo-méterre a Liupan-hegyektől délre, egészen közel aCsin-Szung határhoz Dzsingisz váratlanul megbetegedett -olyannyira súlyosan, hogy sietve újra észak felé fordult, ésolyan különös eseményeket idézett elő, amelyek kis híjánegész életművét veszélybe sodorták.

* * * * *

HARMADIK RÉSZ

HALÁL

TIZENKETTEDIK FEJEZET

A halál völgye

Kujjang városa Ninghsziától délre nem éppen turis-táknak való hely. Szegény város ez, Kína legszegé-nyebb tartományában, muzulmán kisebbséggel, ahujokkal, akik a szegények között is a legszegényebbek.A Sárga-folyótól délre a jincsuani csatornákkal öntözött ter-mékeny síkság sok gondot okoz. A talaj meglehetősen ter-

mékeny - helyenként 50 méter vastag -, egybefüggő, diffe-renciálatlan, sötét földréteg, melyet évmilliók során rakott lea Góbi felől fújó szél. A föld azonban nem kapaszkodik meg,ezért művelni nem lehet. Esők mossák el, nap égetikeményre, szelek korbácsolják porfelhővé, vízözönszerűzuhatagok mossák ki az omladékony szakadékokból. Azt aterületet, melyet eső és napfény áldásos egyensúlya egyéven át termékennyé tesz, a következő tíz évben a szélsősé-ges időjárás bizonyosan vadonná mossa és korbácsolja.Semmi nem stabil: sem a termés, sem a vörös agyagtéglá-ból épült házak. A nyomor körforgását nem tudták megtörnisem téglával és cementtel, sem csatornákkal, tavakkal éstartós épületekkel.

Az iskoláztatás kötelező, de a taníttatáshoz szükséges évi15 fontnyi hozzájárulást kevés huj család engedheti megmagának. Legjobb esetben nagyobb családok állnak össze,hogy egyetlen gyereket kitaníttassanak, aki aztán rendsze-rint két-három órát gyalogolhat, míg beér az iskolába. Aziskolázott fiú - mert rendszerint fiúgyerekről van szó - jóesetben megkeresheti a napi betevőre valót, de legtöbbszörazt sem. Mindezt Kujjangban egy nyelvtanárnőtől, MoiraLaidlaw-tól tudom meg. A városnak százezer lakosa van, sén mindössze egyetlen napot töltök itt. Az idegenek azon-ban ritkaságszámba mennek errefelé, így törvényszerű atalálkozásunk. Egy diák hoz össze minket.

- Maga angol. Van itt egy angoltanárnő. A barátom. Jöjjön!

Tea és tészta mellett, melyet jelbeszéddel rendelek az ét-lap képeiről, Moira arról beszél, hogyan végzi munkájáte zord körülmények között. Nem mintha ez okot adna a két-ségbeesésre. A helyzettel mind a kormány, mind a külföldisegélyszervezetek (ilyenhez tartozik Moira is) tisztában van-nak, de a változáshoz évek, talán évtizedek kellenek. Mind-eközben a diákok, akik tudják, hogy jövőjük a tanulástólfügg, kedvüket vesztik az éhezés miatt, és a városon kívülsok gyerek inkább otthon marad földet művelni, hiszenkinek van ideje s energiája a holnapért tanulni, amikor azételre ma van szüksége?

így aztán nagy meglepetés számomra, hogy Kujjangnakvan egy múzeuma, méghozzá meglehetősen gazdag múlt-beli emlékekkel. Hajdanán Kujjang korántsem volt valami-féle isten háta mögötti tartomány, hanem fontos állomás-hely a selyemúton, 13 kilométeres dupla fallal körülvéve,melyen 10 kapu nyílt a nagyvilág felé, még a késői közép-korban is büszkén hirdetve a város gazdagságát. Kujjanghosszú századokon át virágkorát élte. Egy 6. századi tarto-mányi főnök, bizonyos Li Sien föld alatti sírkamrát építtetettmagának, melyhez egy 40 méter hosszú lejtős alagút veze-tett, és 237 terrakotta katona őrködött nyugalma felett.

Talán éppen Li volt az, aki a múzeum legnagyobb kincsétmegvásárolta: egy elegáns 6. századi ezüstvázát, melyet azősi trójai legenda által ihletett jelenetek díszítenek. Meglehe-tősen különös érzés látni, amint "A-Foo-DoTe" - azaz Aph-rodité - Menelaosszal lejti táncát, s Szép Heléna Parisszal je-lenik meg egy perzsa vázán, melyet 2000 évvel Trója elesteután egy kínai városban, 4500 kilométerre Perzsiától és7000 kilométerre magától Trójától készítettek.

Kujjang 1227-ben szinte nyikkanás nélkül került a mongo-lok kezére, olyan simán, hogy senki még csak említést semtesz róla. Dzsingisz pontosan tudhatta, miért fontos neki aváros, hiszen nyolc éwel korábban ugyanezen az útvonalonBuharába és Szamarkandba menet jóval messzebbre jutottnyugat felé. Ha minden a tervek szerint történik, vélhetteDzsingisz, hamarosan a mongolok fogják teljes hosszábanellenőrzés alatt tartani azt a kereskedelmi útvonalat, amelyKínát Közép-Ázsián keresztül Európával összeköti.

A közvetlen közelben fekszik az a tökéletes katonai bázis,melyet Dzsorigt és a múzeum igazgatóhelyettese, JanSidzsong társaságában látogatok meg. Úti célunk a Liupansan Állami Erdőpark, az a hely, ahol Jan úr és mindenki másszerint Dzsingisz kán az utolsó napjait töltötte.

Kujjangtól hetven kilométer hosszan kanyarog az út aszelíd lankákon, ahol a táj levetette nyári fű- és gabonakön-tösét, és az esőzések barna vízmosásos szakadékokat vájtaka talajba. Tőlünk jobbra, mint egy gyík hullámzó háta, aLiupan hegyvonulatainak smaragdzöld színei pompáznak.Közvetlenül Ninghszia tartomány déli csücske előtt a hegyekfelé fordulunk, és fölkapaszkodunk egy meredek hegyolda-lon. Néhány kilométer után két épületsor vezet a park titok-zatos kapujához: egy téglalappá torzított fehér sárkány tüs-kés betontarajával terpeszkedik az út mentén.

A kapun túl lélegzetelállító vadon tárul föl, mely a napilátogatók rohama ellenére meglepően elszigetelt. Külföldiekelőtt teljesen ismeretlen, egyetlen útikönyv sem tesz rólaemlítést, mivel a park új, nehéz megközelíteni, a bekötőútmég nem készült el és a szálláslehetőség a sárkánybejárattíz spártai módon egyszerű szobájára korlátozódik. Demindezen kényelmetlenség ellenére megéri idelátogatni,hiszen a vadon tündöklése mindenért kárpótol: 678 ezernégyzetkilométernyi érintetlen természet, akkora terület,mint két angol megye, s nagyobb, mint az amerikaiDelaware állam. Ennyit a térképen ábrázolható méretekről.A valóságban háromdimenziós gyűrődéseket láthatunk,erdővel borított hegyláncok egymás hegyén-hátán, hegy-csúcsok és vízmosásos szakadékok, s mindez szinte meg-duplázza a térség felületét. A kapun túl az új út hajtűkanya-rokkal kapaszkodik fölfelé, s hátunk mögött a kiszélesedő

teraszos síkság fokozatosan ködbe vész. A park szíve felétartunk, oda, ahol az út véget ér - Dzsingisz utolsó tábor-helyéhez. Próbálok gereket és legelőket ideképzelni, desehogy se tudom beilleszteni a képet ebbe az erdőrenge-tegbe. A hágó hol hegycsúcsokba szökell, hol fenyővel éssziklával bontott vízmosásos szakadékba zuhan; a látványtóleláll az ember szívverése.

Dzsingisz kán utolsó táborhelye most három betonbólépített, szép, új "mongol jurtából" áll, melyeknek csúcsoskupoláit kicsiny, színes szalagzászlók díszítik. Fél tucat autóés különféle motorbiciklik töltik meg a parkolót. A beton-gerek mögött néhány ló ácsorog, és öreg faszekér látható;eredeti emléktárgyakat reméltem, ehelyett giccses utánzatottalálok.

De várjunk csak! Miközben Dzsorigt és Jan úr, a régészKujjangból a tábor idegenvezetőjével keveredik beszélge-tésbe, a motorbiciklisek közül a legfürgébbek a lovakkal kez-denek foglalatoskodni. Nyomukba eredek, s egyszer csakazon kapom magam, hogy valami olyasmire bámulok, amisehogy sem egyeztethető össze a betonjurtákkal és a turis-tákkal. Egy asztalt látok nyolc ülőhellyel; az asztal hatalmas,kör alakú és kőből faragott, az ülőhelyek szék méretűkőhengerek; szemlátomást mind ősi eredetű.

A többiek csatlakoznak hozzám, hogy Jan úr ritka látoga-tásának tiszteletére az ebéd életbe vágóan fontos kérdésétmegtárgyaljuk. Igen, igen, az ebéd, természetesen, de mi acsudák ezek az ősi kövek?

- Jüan-dinasztia - mondja a fiatal idegenvezető, a22 éves, huj származású Ma. - Látja a lyukat a közepén?A zászlótartó helye. Dzsingisz kán használt ilyet.

- Micsoda? Honnan tudja ezt?

Ma, aki a jincsuani Idegenforgalmi Főiskolán végzett, tel-jes magabiztossággal mondja el a történetet, s cáfolhatatlanbizonyítékként egy hivatalos útikönyvre mutat.

- 1227-ben Dzsingisz itt ütött tábort nyárra. Nagyonérdekes. A Hsziahszia elleni támadáskor leesett lováról, ésmegsérült. De a harcot nem adhatta fel, ezért idejött,gyakorlatoztatta harcosait, vadászott, és igyekezett felgyó-gyulni. De mindhiába. Itt lelte halálát. Forró nyár volt, így az-tán a teste hamar oszlásnak indult. Ezért itt temették el.Csak a nyergét és más fölszerelését vitték el, hogy másholtemessék el.

Meglepő állítás volt ez. Semmilyen más forrás nem utalarra, hogy Dzsingiszt valójában itt, a Liupan sanban temet-

ték volna el. Ez aláásná az egész történetet, nem beszélve akutatásaim alapjáról. A kijelentés igazából annyira abszurd-nak tűnt, hogy hirtelen mindenben kételkedni kezdtem,amit a fiatalember mondott.

Mi az, ami történelmileg annyira sajátságos ebben a tit-kos, elburjánzott, nehezen megközelíthető völgyben?

- A nyarak itt hűvösek, és a hely alkalmas a hadgyakor-latokhoz. Ez az én véleményem. Stratégiailag fontos terüle-ten fekszik: a Kanszu és Sanhszi tartományokból való mon-gol erők középpontjában. Ha ezt a helyet uralod -magyarázza Ma, és lendületes kézmozdulattal körbemutata környező hegyekre -, nincs az az ellenséges erő, mely aközeledbe férkőzhetne, és ellenőrzésed alatt tarthatod azegész régiót.

Ez nagyjából igaz, elég csak rápillantani a térképre.A Liupan-hegyek az egykori Hsziahszia-határtól 200 kilomé-terre, a Szung-határtól 150 kilométerre húzódnak, és a haj-dani Csin nyugati szárnyának pontosan a közepén helyez-kednek el.

- Úgy gondolja, hogy Dzsingisz kán valóban járt itt?

- Ó, igen! Mi tudjuk ezt. Fönn az út végén van az a hely,ahová Dzsingisz a tábornokait összehívta. És van ott egymásik hely, az úgynevezett parancsnoki központ.

Hm. Valóban elképzelhető, hogy egy egész hadsereg,ostromfölszerelésekkel s minden egyébbel együtt képes voltezen a meredek hágón átkelni? És ha igen, akkor hol tábo-roztak? Hol gyakorlatoztak? A térséget mindenütt erdőborítja, nincs szabad terület. Ma, az idegenvezető továbbbeszél, elkalandozik, a Hsziahszia uralkodóról mesél, aki el-jött ide, hogy Dzsingisszel találkozzék, és Kubiláj kánról,Dzsingisz unokájáról, aki végül a Hsziahsziát lerombolta.Még inkább hihetetlen. Bizonyítékokat kérek.

- A kövek a bizonyítékok.

- Azt állítja ezzel, hogy ezeket a köveket itt találták?

- Nem éppen itt, de a közelben, fönt az út végén.

Az ég tiszta, a nap nem perzsel túlságosan, és túlvagyunk az ebédidőn. Tovább kószálunk a hegyoldalban, selérünk ahhoz a ponthoz, ahol az út ösvénnyé szűkülve föl-vezet a fenyőerdőbe. Kínai turisták kisebb csoportjáhozcsatlakozunk, akik azért jöttek, hogy természetet lássanak,ahogy Dzsorigt csipkelődve megjegyzi, kajánul figyelve,ahogy a tűsarkú cipők beleragadnak a talajba. Ma megáll,

és tétován a fenyő borította lejtő felé mutat.

- Ott találták meg a köveket.

- Kik találták meg?

- Régészek. De hamarosan már senki nem fogja tudni apontos helyet, mert a fák mindent benőnek.

Látnom kellett, hogy ezek fiatal fák. És arra is rá kellettvolna jönnöm, hogy miért, hiszen Moira Laidlaw, a kujjanginyelvtanárnő említette korábban a kulturális forradalomegyik legőrültebb túlkapását, amikor is Kína nagy vezetőihadjáratot indítottak a verebek kiirtására. A verebek nyilvánkihalnak, ha nincsenek fák, ahol fészket rakhatnának, ebbőlkövetkezően a verebek elleni kampány hamar átcsapott afák elleni hadjáratba. Mindez természetesen katasztrofális-nak bizonyult; lecsupaszított városok, lemeztelenített hegy-oldalak, növekvő erózió - ez lett a végeredmény, a vere-bekre nézve persze az egész őrületnek abszolút semmihatása nem volt. Végül aztán a képzeletbeli inga az ellenkezővégletbe csapott át, a verébellenességet leállították, ésmerőben új akciókba kezdtek. Egyszeriben mindenki min-denütt fákat ültetett. így aztán ennek az újonnan kikiáltottnemzeti parknak azonnali erdővé kellett átalakulnia. Nos, eza magyarázata a gyorsan növő fenyőrengetegnek.

Van azonban egy kicsiny hézag ebben az erdőhistóriá-ban: ha itt valóban erdő volt a kulturális forradalom előtt,akkor hogyan kerültek ide a kövek?

- Azelőtt nem voltak fák - mondja Ma.

- Miért nem?

- Mert kivágták őket - feleli kísérőm türelmesen.

- Tehát emberek laktak itt?

- Sokan. Földművelők és vadászok.

Hirtelen egészen más fényben látom a parkot. Nem őser-dei vadon volt itt, hanem egy rejtett völgy, ahol emberiközösség élt egykoron; fát vágtak, rönköt hasogattak, növé-nyeket ültettek, állatokat tenyésztettek, vadkanra, nyúlra,szarvasra vadásztak, s a külvilággal azon a meredek szoro-son keresztül tartották a kapcsolatot, amelyen most mi isátverekedjük magunkat - az ide vezető út sem új, hanemvalójában ősi ösvény, melyet egykoron lovak és szekerek ta-postak ki. Márpedig ha igaz, hogy néhány évvel korábbanebben a termékeny és biztonságos völgyben emberek éltek,akkor az is csaknem bizonyos, hogy mindig is volt itt emberi

élet, sok évszázadon át. 1227-ben hatalmas szántók és le-gelők lehettek itt, s a völgy egy nomád hadseregnek tökéle-tes rejtekhelyül szolgálhatott.

Szükségem van valami kapaszkodóra, hogy mindezt iga-zolva lássam. Talán a népi emlékezet segítene. Talán él er-refelé néhány idős ember, akivel beszélhetnék...

- Ó, nem! Senki nincs itt. Ez ugyanis egy állami erdőgaz-daság, és mindenki elköltözött innen. Az utolsó ember négyévvel ezelőtt távozott.

Tovább kószálunk, most már a fenyőerdő fölött járunk,lombhullató fák hűvös, gyöngéd ölelésében. Találomra kikuk-kantok a karcsú nyírfák résein, és a meredek, zöldellő hegyol-dalon pár kilométerre tőlünk sötét pontokat fedezek föl.

- Nézzék csak! Azok ott nem házak? - Igen, minthaházak lennének a feltűnően nyitott terepen, s mintha az érle-lődő búza halványzöld palástja venné körül őket. - És azokott nem termőföldek? Lehet, hogy emberek is vannak ott.

- Nincsenek emberek! - Ma, a kísérő hajthatatlan. - Min-denki elköltözött.

- De hát valaki mégiscsak műveli azokat a földeket...

- Nem, nem.

- De igen! Az ott új gabona, új termés.

- Nincs új termés. Lehetetlen. Négy éve senki nemjárt erre.

Ez lehangoló. Ha az ott gabonaföld lenne, akkor embe-rek is lennének, ha pedig vannak emberek, akkor van emlé-kezet és talán még több fogódzó ahhoz, hogy megértsük,mi történt ezen a tájon.

- Nézzék, egy ösvény! - mutatok egy résre az út mentibozótosban. - És keréknyomok!

Igazság szerint ha az keréknyom lenne, nagyon kicsi autóhagyhatta maga mögött.

- A rendőrség - mondja Ma. Mintha most kissé zavarbanlenne. - Motorbiciklin.

És vajon hová mehetett a rendőr? Kit vagy mit keresett?Csend támad. Önmagát megtagadva Ma szemlátomástizgatott, és Dzsorigt is az, aki a tolmács és a békítő szerepéttölti be. Ha az ösvény a házakhoz vezet, egy óra alatt meg-

járhatjuk az utat. Az ebéd várhat.

Mindhárman útra kelünk, s hamarosan egy csodálatoserdei idill közepén találjuk magunkat. Nyílt ösvény vezet kris-tálytiszta vizű forrásokon át, fölöttünk a lombkoronák balda-chinja, mely zöld pettyekké szűri a napsugarat. A kerék-nyom alig pár napos lehet, és se nem autótól, se nemmotorkerékpártól származik, hanem egy kis, kétkerekű trak-tortól, melynek hosszú fogantyúja van; azzal kormányoz-ható, az utánfutón ülve.

Ám ahogy megérkezünk, egy tavacskát találunk, és amittávolról búzamezőnek véltem, az egészen más; leginkább azárpához hasonlít, de annál kisebb. Kísértetfaluba érkezünk.A fél tucat düledező kőházat benőtte a gaz, a szürke, hajlí-tott tetőcserepeket megviselte az idő. A házak közötti ösvé-nyeken buja fű tenyészik.

- Ju ren ma? - kiáltja Dzsorigt. - Van itt valaki?Nem jön visszhang a hegyen túlról, és semmi válasznincs, csak a tücskök ciripelnek és a madarak dalolnak.A dolog kissé hátborzongató. A keréknyom és a termőföldemberi jelenlétre utal, de azonkívül csak csend, romlás ésájultság. Különféle drámai jelenetek cikáznak át az agya-mon. Mindenki elmenekült. Mindenki meghalt. Talán egyet-len túlélő maradt, egy kínai Ben Gunn, aki a vadonban töl-tött évek során beleőrült az egyedüllétbe.

És ekkor megpillantok valamit, ami új dimenzióval gaz-dagítja az eddig látottakat. Egy jókora kőedény kerül utunk-ba, szélessége legalább egy méter, s a belső felületén fino-man kidolgozott véset. Nem valószínű, hogy parasztemberbajlódott volna ezzel, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy azedény nem mostanában készült. Képek villannak fel ben-nem, mint egy karácsonyfa pislákoló fényei. Az asztal, amita táborban láttam... "Jüan-dinasztia"... most meg ez -marhaitató vályú, mongol lóitató vályú. Annak kell lennie.A következtetés úgy kattan be, mint egy jól olajozott óramű.

Persze jobban átgondolva a dolgokat, alighanem rossznyomon járok. A különös lelet mégis újabb ihletet ad a cso-dálatos tájkép mellé. Valaki végre elmondhatná, mi történtitt egykoron. Vissza kell mennünk, és találnunk kell valakit!Hogyan és kit? - fogalmam sincs; s ezzel így vannak kísé-rőim is.

Csendesen töprengve lépkedünk visszafelé, elhaladunka rejtélyes termőföld mellett, le az ösvényen s ismét át apatakon.

Váratlanul egy asszony kerül utunkba; tartózkodó, méltó-ságteljes teremtés, szürke ingben, sötét nadrágban és fehér

fejfedővel, mely leginkább kuktasüvegre emlékeztet, s amelyjelzi, hogy muzulmán hujjal van dolgunk. Két kisgyerek vanvele, egy három év körüli kislány, arca pirospozsgás, ésminden piros rajta, s egy pár évvel idősebb fíúcska kezétfogja, aki kifakult, szürke dzsekit visel, ezzel a felirattal:"Snoopy". Az asszony vállán szatyor. Ehető, spárgaszerűpáfrányt gyűjtött bele, melyet mindhármunk számára isme-retlen kie cie névvel illet. Egy szempillantás alatt számos rej-télyt megold. Li Bocsengnek hívják, s kiderül, hogy azt abizonyos földet a férje és a sógorai művelik. Itt éltek hajda-nán, és amikor a hatóságok elköltöztették őket, nem voltakhajlandók magára hagyni kis földjüket. Minden nyáronvisszatérnek, vetnek és aratnak. Ó, igen, hallott Dzsingiszkánról, de ha többet akarunk tudni róla, jobb, ha a férfiakkalbeszélünk! Most kint vannak a tehenekkel, ám délutánramegjönnek.

Késő délután visszatérünk, az asszony és a két gyerekmellett hat férfit találunk. A ház nyitva áll, s az első, amiszembetűnik, egy téglából épített kemence, alvópadkával azoldalán, melyen matracok hevernek. A kemence tetejéretűzhelyet építettek, mely afféle központi fűtésként szolgál éj-szakára. A ház előtt egy műanyag lepedő, melyen gyógynö-vények gyökerei, úgynevezett so-juk sorjáznak szép rend-ben. Kövekre és kimustrált zsákokra telepszünk, miközbenaz asszony lekvároscsuporban zöld teát szolgál fel. A férj -harmincas éveit taposó, inas ember, fekete-fehér csíkos ing-ben - átveszi a szóvivő szerepét, és elkezd Dzsingiszről me-sélni, valahogy olyanformán, mintha a ház előző tulajdono-sáról beszélne.

- Mindez körülöttünk - mondja széles karmozdulattal avölgy felé mutatva - Dzsingiszé volt. Ez volt itt a gyakorlótér,ahol a testőrei laktak, és odafönt, ahol most a lábasjószágvan, lakott ő maga. Az volt a gyülekezőhely. Amott lent, alenföld alatt (ó, tehát nem búza vagy árpa, hanem len!) volta parancsnoki központ. így mondta az apám, mert ígymondták el neki is az öregek, amikor ötven évvel ezelőtt ide-jött. Emlékszem, apám és nagyapám sokszor beszélgettekerről. És ott jobbra fönn volt az a hely, amelyet Dzsingiszkán trónusának hívtak.

- A teraszra gondol?

- Nem, nem, az ott a gyülekezőhely. Annál följebb! -A férfi a hegy felé mutat, amely az egész völgy fölé magaso-dik. Ott fönn van egy platform, ahonnan mindent belátni.

Valami kilátószerűséget képzelek el magamban.

- Ha fölmegy oda, lát olyan köveket, amelyek Dzsingiszkán idejéből valók?

- Ó, rengeteg kő van ott! Etetővályúk és más dolgok is.Gyerekkoromban mindenfelé láttunk ilyen köveket, de mostmár a legtöbb betemetődött vagy benőtte a gaz.

Nyomban látom magamat, amint hatalmas régészeti föl-fedezést teszek. Meg tudná mutatni nekünk? Igen, hogyne!De ehhez át kell vágnunk a sűrű bozótoson. Jó lenne, hahosszúnadrág lenne rajtunk, és nagyon kellene vigyáznunka mérges füvekre. Fölhúzott szemöldökkel Dzsorigt bőrpa-pucsára sandítok.

- Dzsorigt a nevem, és mongol vagyok - feleli öntudato-san, jelezve, hogy bármiféle fizikai kihívással szemben teljesmegvetéssel viseltetik.

Másnap reggel nyolckor már a terasz felé tartunk a házi-gazda két fivérével, Ju Vuhéval és Ju Vuszéval. Amíg keresz-tülvágunk a fenyőerdőn, a Ju fivérek elbeszélik történetüket.Amikor nagyszüleik idejöttek, harminc család élt itt. Vala-mikor száz évvel ezelőtt állt itt egy buddhista templom, de amuzulmán hujok beözönlése után a templom köveit szét-hordták építőanyagnak (lám, ezzel magyarázható a falusiházak szilárd kőalapzata!). Ezt követően a völgyet szándéko-san elborították burjánzó erdővel a "Hagyd a földművelést,ültess fákat!" politika jegyében. Mára mindenki más eltűnt avidékről. Ők az utolsók, s ők is csak nyáron tartózkodnak itt,néhány tucat birkával és pár szarvasmarhával fölsétálnak ahegyekbe, gondozzák a földeket, és gyógynövényeket gyűj-tenek az erdőkben.

- Addig nem megyünk el innen, amíg nem kapjuk meg akárpótlásunkat. Vagy készpénz helyett adjanak terményt!Szóval addig gazdálkodunk itt, amíg csak tudunk.

Sűrű erdőbe érünk. Az egyik fivér egy sötét kupacra mu-tat a földön. Medveürülék. Tehát medvék is vannak itt, nemcsak mérges füvek? - Ó, rengeteg; pár nappal ezelőtt hatmedve kószált a tanya körül - folytatja a beszédesebb fivér, svégigvezet minket egy patak mentén, mely a külön erdőt ké-pező kusza aljnövényzet alatt tör magának utat. Átkelünk apatakon, fölmászunk egy csaknem függőleges, de puha ta-lajú emelkedőn, és fölérünk a csúcsra, ahol szakadozottkérgű nyírfák vetnek árnyékot a kicsiny kövekkel borított,különös fennsíkra.

- Az út valamikor följött idáig - mondja Ju Vuhe melléke-sen. Ő viszi a szót. Fivére meg se mukkan.

Nem könnyű kivenni a nyomokat a gyűrött, torzult tala-jon, de igen, mégiscsak látom az út nyomvonalát, mely egyöt méter magas bozót alatt húzódik.

Még följebbről kiáltás hallatszik és izgatott beszédfosz-lány. Egy férfi térdepel, és tíz körömmel kaparja a puha ta-lajt, fölötte az árnyékban egy másik, aztán még többen -összesen tízen.

Gyógynövényeket gyűjtenek. Hajnal előtt indultak el afalujukból, jó 25 kilométerre innen, a temérdek hegyiösvény egyikén kapaszkodtak föl ide, s egész nap kintdolgoznak.

A vadon most még inkább föltárul előttem, s kezdemmegérteni, mi tette ezt a vidéket évszázadokon át ennyirevonzóvá a földművelők, a vadászok és talán néhány éven áta nomád harcosok számára is. A környék a gyógynövényei-ről híres. Később kezembe kerül egy lista: 39 fajt sorol föl.Ez, amit éppen most kaparnak ki a földből, a csang-bo.A helyi gyógyszeripari cég 22 jüant (2,75 dollár vagy1,70 font) ad egy kilóért, és egy ilyen csapat naponta2-3 kilót tud begyűjteni. Hogy ez a kicsiny, hagymaszerűgyökér valójában mire jó és hogyan dolgozzák fel, azt egyi-kük se tudja. Ők csak begyűjtik és eladják.

Ju Vuhe fölemeli a karját. - Ezt hívjuk mi Dzsingisz kánszanatóriumának.

Lassan kezd valami fény derengeni bennem, ahogy akusza, elburjánzott növényzetet bámulom. Örökké változóökorendszer bontakozik ki előttem, nyirkos földjével, ingófacsemetéivel és burjánzó cserjéivel, ahol nehéz a természe-test a mesterségestől megkülönböztetni. De ha itt húzódikez a nyomvonal, és a fenyő egyfajta őrtoronyként szolgált,akkor talán éppen itt, e helyen egyfajta patika állhatott, ahola betegek és sérültek speciális kezelésben részesülhettek agyógynövényeknek köszönhetően.

Késő délelőttre kijutunk az erdőből, füves fövényen lép-kedünk, boglárkák és enciánkék virágok tarkítják a hegyhá-tat (noha a fenyőfamánia nyomai még itt fenn is észlelhetők;néhány éven belül természetellenes módon mindent telje-sen be fog borítani a fenyő).

Fenn a csúcson falmaradványra bukkanunk, mely egyko-ron, feltételezem, kilátóként szolgált, hiszen innen teljesség-gel áttekinthető az erdővel borított, hullámzó hegyek vonu-lata. Emberi életnek azonban nem látom jelét - nincs út,nincs épület, nincs tűzrakásból felszálló füstgomolyag,csakis alattam, a völgyben, ahonnan jövünk; a csaknem tel-jesen elhagyott falu, a lenföld sápadt zöld csíkja és a min-dent beborító zöld takaró mögül csak a turistatábor hárombetonkupolája áll ki hegyesen.

Ám egy hegyi kilátó aligha lehetett alkalmas arra, hogyegy hadsereg manővereit innen lehessen irányítani. Amiretovábbra is kíváncsi vagyok, az a beígért "platform". Elindu-lunk lefelé, és csapkodjuk a tövises cserjét. Ezek azonbannem közönséges földiszederbokrok, hanem vastag, büty-kös, háromméteres fák, dárdahegyekkel ellátva. A szívóserdei aljnövényzet elég áthatolhatatlan ahhoz, hogy akárCsipkerózsika álmát őrizze. Itt kell lennie valahol a közelben,motyogja Ju Vuhe, miután megteszünk egy óvatos kört. Ittlehetett valamikor, legalábbis. Kezdek elcsüggedni, amikora talaj kiegyenesedik. Négyen négyfelé indulunk az átkozottfenyők között, majd újra összegyűlünk.

- Tudja ez az ember, hogy hol vagyunk egyáltalán? - kér-dem Dzsorigttól csüggedten.

Rövid tanakodás következik.

- Ez az a hely. Dzsingisz kán trónja. Dzsingisz az Úr tró-nusának is nevezte.

A talaj nem köves, ezt nyomban fölfedezem. Füves min-denütt. Lelépem a kerületét: eszerint Dzsingisz kán trónja250 méter hosszú és 50 méter széles.

Nos, őszintén szólva, nem hiszem, hogy mostanság bár-kinek kedve szottyanna e helyen ücsörögni. A Ju fiúk gye-rekkorában ez a terület nyitott volt, kőszerszámok hevertekmindenfelé a legelőn, és csodálatos kilátás nyílt a falura.Most azonban szinte megfojt minket a monokultúra, s akövek valahol mélyen eltemetve pihennek. Néhány meg-gondolatlan politikai döntéshozó ültetvényesbrigádokat ren-delt ide, és tönkretette azt a területet, ahonnan izgalmasrégészeti leletek kerülhettek volna elő, ahol turistacsalo-gató kilátóhelyet lehetett volna létesíteni, s a kalandra éhesidelátogató azzal az élménnyel távozhatott volna, hogy egy-szerre áldozott a természet és a történelem oltárán. Nemmintha hinnék abban, hogy maga Dzsingisz valóban itt tró-nolt. De a tábornokai lehet, hogy megfordultak itt, hiszen haa lapos térség szélére sétálunk, láthatjuk odalent a völgyet,és nem nehéz elképzelni egy hatalmas felvonulási terepetsátrakkal, csordákkal és katonai alakulatokkal. És mindeh-hez itt voltak azok a kövek, amelyek kikandikáltak a fűcso-mók közül, és megmozgatták az erre járó vándor fantáziáját,aki talán tűnődve le is telepedhetett rájuk.

Meredek, gazos ösvényen botorkálunk lefelé. A medvékreterelődik a szó. Szép nagy állatok, a Ju fiúknak a vállukig ér-nek, és fekete, vörös vagy sárgásbarna színárnyalatokbanpompáznak, de nem veszélyesek.

- Két nappal ezelőtt az a hat medve... A termésért jöttek

- és valóban, medvetalpnyomokat látok a földön, amerre já-runk -, de ha rájuk kiáltasz, odébbállnak.

Már majdnem visszaérünk a házhoz, s próbálom magam-ban összegezni mindazt, amit láttam. Sajátos keveréke voltez régészeti leleteknek és folklórnak, s ennek révén ötvenévet visszakalandozhattam az időben, sőt száz évet, nyolc-száz évet, anélkül azonban, hogy a történelmi tényeknélvalójában horgonyt vethettem volna. Az első izgalmam akézzelfogható bizonyítékok láttán keletkezett - mongol zász-lótartók, itatóvályúk! -, de aztán jóval higgadtabb következ-tetésekkel folytattam. A mongol hadjáratokhoz miért lettvolna szükség kőből készült itatóvályúkra? Lehet, hogy ezeka kőedények gabonatárolók, malomkövek vagy keverőme-dencék voltak, melyek pusztán egy vagy két évszázadról ko-rábbról maradtak ránk, amikor itt templom állt, és gazdál-kodók népes közössége élt e helyen.

De ettől még a legendák megmaradnak, és megmaradmaga a hely is: egy titkos völgy, értékes gyógynövényeivel -közülük tán valamelyiket elég hatásos csodaszernek véltékahhoz, hogy a beteg hadvezér életét megmentse.

Szerencsém volt. De Ön, kedves olvasó, attól tartok, el-késett! Azok, akik emlékezhetnének arra, mit meséltek nekikszüleik, nagyszüleik erről a helyről, nos, azok már nincseneka völgyben; elmentek távoli falvakba, városokba. Végül isahogy a kínai gazdaság növekszik, egyre kevesebben akad-nak, akik fölkerekednek, és vállalkoznak egy hosszú hegyitúrára, hogy gyógynövényeket keressenek. Az ösvényeketbenövi a tüskés bozót, a földek eltűnnek a növekvő facse-meték sűrűjében, a házak összeomlanak, a fenyőmételymagának követeli a nyílt mezőket. Az idelátogató nem látmajd mást, mint kerítések közé szorított utat és egy turista-tábort, ahol az idegenvezetők állításait senki nem erősíthetimeg egy olyan hegyen, ahol nincsenek már ösvények. Demég ha régészek vagy történészek tévednének is erre, ki fogemlékezni, ki fogja megmutatni nekik, hol volt a gyakorló-tér, a parancsnoki központ, Dzsingisz szanatóriuma vagyéppenséggel trónusa?

* * *

TIZENHARMADIK FEJEZET

Egy titkos sírnál

Most pedig térjünk vissza 1227 forró nyarához,még pontosabban ahhoz a néhány naphoz, ami-kor Eurázsia sorsa forgott kockán. Egy uralkodómegölése, magának Dzsingisznek a halála, egy egész kultú-ra lerombolása, sok ezer ember halála - mindez elegendő

ahhoz, hogy igazolja a történészek érdeklődését, feltéve, haaz események részleteit valóban helyesen rögzítették. Áméppen ez a "feltéve" szó mutat rá arra az elemre, amelynémiképp más megvilágításba helyezi a történéseket. És ezaz elem a titkosság. Dzsingisz és környezete is pontosan lát-ta a titoktartás fontosságát, hiszen ez az elem volt az, amelylehetővé tette a kán nagy terveinek valóra váltását. Ha ahírek kiszivárognak, minden elveszhet - az ellenség fölbáto-rodik, a félig kész mongol birodalmat születése pillanatábanmegfojtja, és Eurázsia egész történelme más irányt vesz.De vajon a halálos ágyán fekvő uralkodó vagy engedelmes-ségre szoktatott örököseinek hada hogyan tudta kézben tarta-ni ezeket a folyamatokat? Erre senki nem tud pontos választadni, hiszen a dráma részleteire éppen a szándékos titkolózásborít fátylat. Tudósok és régészek azonban sokat bajlódnak azesemények mozaikdarabkáival, és ennek köszönhetően dom-bok és hegyek előterében szemünk előtt lassan életre kelnek aszellemek, hogy mozdulataikból, kiejtett szavaikból következ-tetni tudjunk arra, mi is történt valójában a Liupan hegyeinekközelében csaknem 800 éwel ezelőtt.

Lássuk tehát, hogyan festettek a dolgok 1227 augusztu-sában!

Dzsingisz a Hsziahszia végső meghódítása küszöbén áll,és éppen most foglalta el a Csin Állam nyugati részét. Ez aza bázis, ahonnan egész Észak-Kína meghódítása végrehajt-ható, s ahonnan elrugaszkodva a Csendes-óceántól majd-nem Bagdadig terjedő birodalmát létrehozza. Egy életmunkájának gyümölcse érlelődik, ha minden jól megy.A Hsziahszia uralkodója már a kapitulációt fontolgatja.Ebben a sorsdöntő pillanatban azonban Dzsingisz váratlanulmegbetegszik, alighanem tífuszban; a kórt harcosai valószí-nűleg a déli hadjáratról hozták magukkal. Történészek álta-lában egyetértenek abban, hogy a járvány a Liupan-hegységtől száz kilométerre délre pusztított, Csingsuj (Kingsui) megyében, a mai Kanszu tartományban; bizonyos kéte-lyek azonban felvetődtek, a provincia neve ugyanis meg-egyezik egy folyó nevével, mely a Sárga-folyótól északra ka-nyarog. Egyesek azt állítják, hogy Dzsingisz valójábanCsingsuj tartományban halt meg, ám ezt a feltevést aNingszhia Egyetem két kutatója, Hszü Cseng és Ju Dzsuna témakör mélyreható vizsgálata alapján cáfolja.

Kutatásuk történelmi forrásokon és régészeti leleteken,illetve a Liupan-hegység parasztjainak népi emlékezeténalapul.

Bárhol sújt is le a betegség Dzsingiszre, annyi bizonyos,hogy súlyos kórról van szó, s környezetében tudja is ezt min-denki. Azt a tényt, hogy a kán valamiféle betegségben szen-ved, nem lehet titkolni, a baj súlyosságáról azonban semmi-

lyen utalás nem szivároghat ki. Élete utolsó hetének elsőnapján Dzsingiszt zárt kocsiban sietve elszállítják a Liupan-hegyek rejtett völgyébe, ahol a titoktartás biztosított, és aholcsapatok állnak készenlétben, hogy szükség esetén átnyar-galhassanak a titkos hegyi utakon, és rátámadjanak aHsziahszia és a Csin erőire, ugyanakkor az erdő gyógynövé-nyei talán esélyt adhatnak a gyógyulásra.

De semmi nem segít. Közeleg a halál.

Néhány napig azonban, legalábbis egy kínai forrás, aJüan-si szerint, Dzsingiszben még él a nagy stratéga. Jövő-beli terveket kovácsol, és világos utasításokat osztogat. Azegyik változat szerint, melyet néhány nemzedékkel későbbRasídaddín arab történész írt, Dzsingisz a következőketmondja: "Halálom hírét tartsátok titokban! Ne sírjatok, nesiránkozzatok, mert az ellenség nem tudhat meg semmit!De amikor a tangutok uralkodója és a lakosság a megadottórában a várost elhagyja, az utolsó szálig semmisítsétekmeg őket!"

Dzsingisz ezután - írja a kínai forrás - fölvázolja a straté-giát, mellyel a Csin Államot le kell győzni, hogy aztán teljeserővel Kína ellen lehessen fordulni. Ezt a nagy ívű látomástazonban hirtelen elködösíti a közelgő halál. Dzsingisz kísé-rete kénytelen szembesülni a lehetséges katasztrófával. Mivan akkor, ha nincs győztes, akinek Hsziahszia uralkodójaJincsuanból jövet megadhatná magát? Márpedig ha az ural-kodó a fejleményekről értesül, könnyen lehet, hogy sarkonfordul, és kísérletet tesz saját maga és a birodalma meg-mentésére. Legvalószínűbb, hogy nyomban a Csinhez for-dul; a közös ellenséggel szemben egyesítik erőiket, éslerombolják Dzsingisz életművét s a jövőre vonatkozó nagyhódítási stratégiáját.

Egyetlen lehetőség maradt csupán: mindent a tervekszerint vinni tovább. Még csak célzás sem szivároghat ki azigazságról. Életbe vágó tehát a Hsziahszia uralkodó kapitu-lációja s nyomban azután áruló népének halála.

A tervet azonban nagyon óvatosan kell kivitelezni. Vallá-sos népről van szó. Politikai szerepétől függetlenül a Hsziaegy nagy vallási tradíciót képvisel, s ez Dzsingiszben és kö-vetőiben is kellő tiszteletet ébreszt. A Titkos történet mongolváltozata Hsziant Iluku-Burkanként, azaz "Magas RangúSzentként" említi, tudatosítva ezzel mind e világi, mindpedig spirituális vezetői szerepét. Márpedig egy élő Buddhátsehogyan sem lenne helyénvaló eltenni láb alól, mint ahogya középkori királyok is csínján bántak püspökeik meggyilko-lásával. Az ilyen akciót a közvélemény előtt meg kell magya-rázni. II. Henrik például szörnyű félreértésként kommentáltaBecket Tamás halálát. A szavakkal Dzsingisz is tudott ját-

szani. Ahhoz, hogy Hsziant tisztelet övezte főpapból "fogyó-eszköznek" tekinthető politikai figurává tegye, Dzsingiszkinyilvánította, hogy a Magas Rangú Szentet ettől kezdvebuddhista rangján Sidurgunak, azaz Hűségesnek kellnevezni. Ez hízelgően hangzott, valójában azonban Hszianalávetettségének kinyilvánítását jelentette. Álcázott halálosítélettel volt egyenlő. Egy hű vazallus? Az az uralkodó, aki azelmúlt hat hónapban ellenállásra hergelte népét? Az efféle"hűségnek" csakis a halál lehet a megfelelő jutalma.

De hol kerüljön sor a végjátékra? Semmi esetre semJincsuanban, hiszen ahhoz Dzsingisz túlságosan délre tartóz-kodik. Nyilvánvaló, hogy a Liupan-hegyekben rejtőző titkosbázis sem alkalmas erre. Volt azonban egy nyitott terep, ame-lyet, úgy vélem, eredetileg egészen más célra képeztek ki.

Kujüan és a Liupan-hegység között az út alacsony teraszoshegyek között halad át, majd vályogházak sorához érkezik:Kajcseng faluhoz, melynek lakói búzát, árpát, lent és zöldsé-geket termesztenek. A közeli lankákon kétkerekű traktorokpöfögnek a szénakazlak között, melyek óriás méretű, barnacipókra emlékeztetnek. Nem volt ez mindig isten hátamögötti vidék, és nem is kell örökké annak maradnia. Köz-vetlenül a hegy mögött duzzasztógát épül, mely az egész tér-séget villamos árammal és ivóvízzel fogja ellátni. De nemcsak a gát az, ami Kajcseng hírét és régi dicsőségét helyre-állítja majd.

Egy angol és kínai nyelvű felirat jobb felé mutatja az utat:"Kajcseng ősi romjai".

Első ránézésre nincs itt semmi más, mint teraszos műve-lésű búzaföld és paradicsomültetvény, melyen egy magá-nyos huj asszony szorgoskodik épp, fehér fejkendőben, aháttérben pedig a Liupan zöld, hullámos horizontja szegé-lyezi a tájat. Pacsirtaszó hallik, távolról egy traktor zúgása ésa kapavágások sercegése a földön.

Jan úr elmagyarázza, mit látunk magunk előtt. A hul-lámzó búzamező alatt halványan kirajzolódó formá-ciók valaha falak voltak, 3-4 kilométeres körmérettel.A 13. században Dzsingisz unokája, Kubiláj kán, aki hódítá-saival Dzsingisz álmait valóra váltotta, tartományi főhadiszál-lást hozott létre itt, mely az innen 20 kilométerre lévőKujüannal versengett. Kubiláj tizenhárom unokájánakegyike, Mangala, Anhszi (Sanhszi tartomány) hercegetovábbfejlesztette a települést, az ő fia pedig 10 ezer katoná-val erősítette meg a térség védelmét. Arról azonban nincse-nek följegyzések, hogy a városnak pontosan milyen lehetettaz arculata, egy földrengés ugyanis 1306-ban mindentelpusztított. Ötezer ember halt meg, akik élve maradtak,elmenekültek; a vályogházakat elmosta az ár, és Kajcseng

eltűnt a föld színéről és az emlékezetből.

Kínai régészek most az újrafölfedezés küszöbén állnak, sminden jel szerint ez lesz egész Minghszia legnagyobb ása-tása. A kormány 100 millió jüant (12,5 millió US-dollár,7,8 millió angol font) szán a projektre. Érdeklődöm, hogynem kerestek-e nemzetközi támogatást a nagyszabású terv-hez, s máris magam előtt látom, ahogy japán, amerikai éseurópai kutatók özönlenek ide. Kína azonban köszöniszépen, de elegendő saját szakértővel rendelkezik.

- Kínai ősökről van szó - mondja Jan úr, s még csak cél-zást sem tesz valamiféle mongol kapcsolatra. A kínaiaknakkell tehát a következő tíz évben a város múltját feltárni és atalajréteg alatt pihenő leleteket felszínre hozni.

A huj asszony megszakítja a kapálást, hogy kérdésemreválaszoljon. Nem, ő még nem botlott bele semmibe, de "kétévvel ezelőtt egy öregember talált itt egy vázát".

- Hol?

- Éppen itt, ezen a paradicsomföldön.

Ám az öregen kívül mások is rábukkantak itt különös dol-gokra, cserépdarabokra például, melyek sárgán ragyogtak,vagyis a birodalom színében pompáztak. Jan úrnak van isbelőle néhány a kujüani múzeumban, s egészen biztos,hogy sok ilyet fedeznek föl majd a Kubiláj-féle erőd körül.

De vissza a lényeghez: miért építtetett Kubiláj külön erő-döt Kajcsengben, amikor húsz kilométerre innen már álltakKujüan falai és őrtornyai? Könnyen lehet, hogy azért, mertKajcseng valójában szent hely volt, melyet a nagyapjaszemelt ki 1227 tavaszán. Dzsingisznek alapos oka volt erre:a hely biztonságos távolságra volt Kujüan alkalmatlankodólakóitól, a Liupan hegyeiben állomásoztatott csapatokkönnyen elérhetők voltak innen, és a tágas mezőkön össze-gyűlhetett a hatalmas hadsereg, anélkül, hogy alattvalók,épületek vagy szűk szurdokok akadályozták volna mozgását.Dzsingisz, úgy vélem, egy ideiglenes palota fölállítását iselrendelte, ahol a mongolok a Csin békeküldöttségét fogad-hatják. És szerencsés véletlen folytán az új főhadiszállás jur-tapalotáival és helyőrségével alkalmas helyet kínált a kapi-tuláció után a Hsziahszia uralkodó fogadására s az ítéletvégrehajtására.

Ezt az egész bonyolult színjátékot igen gondosan kellettelőkészíteni. A források egyetértenek abban, hogy öt dologtörtént, gyors egymásutánban:

a Hsziahszia-uralkodó végső vereséget szenved;

az uralkodó Dzsingiszhez jön audienciára;

új címmel ruházzák fel;

Dzsingisz megöleti;

Dzsingisz meghal.

Az események sorrendjét azonban a források már nemegyformán taglalják; ennélfogva többféle forgatókönyv iselképzelhető.

Hszian, a Hsziahszia Állam uralkodója megérkezik Kaj-csengbe a jurtapalotához, és különös fogadtatásban van része:az audiencia olyan módon zajlik, hogy az uralkodónak "a jur-tán kívül kell maradnia". A Titkos történet elmondása szerintDzsingisz az audiencia alatt "megbetegszik". Ez felettébb külö-nös. Nehéz elképzelni, hogy a nagy kán, aki ekkor már egy aRómai Birodalom méreteit is meghaladó birodalom élén áll,ne akarjon legyőzött ellenfelével szembenézni. Már csak azért isfurcsa ez, hiszen Dzsingisznek tudnia kell, hogy ezzel a legyő-zött uralkodóban és kíséretében is gyanút kelthet. Ebből ahelyzetből egyetlen kézenfekvő következtetés vonható le:Dzsingisznek és környezetének egész egyszerűen nincs másválasztása, a kán ugyanis nincs abban az állapotban, hogyaudienciát tarthasson. Az nem kérdés, hogy a tangut uralko-dónak meg kell halnia; fontos azonban, hogy mielőtt ez meg-történik, sor kerüljön az ajándékok átadására és a megadásrituális formaságaira, vagyis a királyság átadására. És nagyonlényeges, hogy olyan látszat rögzüljön az életben maradótangutok fejében - és természetesen a mongol köznépben is-, hogy Dzsingisz továbbra is mindent kézben tart.

Valójában ez a különleges dráma - a halálra ítélt ural-kodó lovas népével és megrakodott szekereivel, a generáli-sok és családtagok védőgyűrűje, a nagy birodalmi jurta zártbejárata - csak akkor kap értelmet, ha feltételezzük, hogy aszínfalak mögött Dzsingisz haldoklik, s ezért nem kerülheta nyilvánosság elé - vagy már halott. A magam részéről azutóbbit tartom a legvalószínűbbnek. Dzsingiszt egy hét alattvitte el a betegsége. Hsziannak a főváros és Kajcsengközötti 300 kilométeres út megtétele kísérettel, megrako-dott szekerekkel hozzávetőleg két hétig tarthatott. Dzsingiszeközben betegedett meg, és ekkor siettek vele a Liupan vé-dett hegyei közé gyógykezelésre. Ennek minden bizonnyalcsak a halál beállta vethetett véget. És csakis a védett völgybiztonsága adhatott lehetőséget a gyászoló kíséretnek arra,hogy megakadályozza a halál hírének kiszivárgását, majdpedig megrendezze a kajcsengi különös drámát.

Hszian zavartan, de szolgálatkészen felkínálja ajándékait,

először egy arany Buddha-sorozatot, majd más ajándékokbőségszaruját. Mindegyik ajándékhalmaznál a bűvös kilen-ces szám a mérvadó: kilenc aranytál, kilenc ezüstserleg,kilenc fiú, kilenc lány, kilenc herélt, kilenc teve és sok egyéb,de minden kilences csoportosításban.

Ezek után Tolun hozzálát a kivégzéshez. Az uralkodókmegölése, mint minden nemesemberé, a mongoloknál ha-gyományos rituálék szigorú betartását követeli meg. Vérontásnincs! A kivégzést nyaktöréssel vagy, ha hihetünk a Titkostörténetnek, ebben az esetben megfojtással hajthatták végre.Bárhogy volt is, titokban kellett történnie, semmi nem szivá-roghatott ki abból, hogy a Hsziahszia uralkodója hogyan éshol halt meg, és vele együtt hányan költöztek át a túlvilágra.

Csak később történt meg, hogy a hivatalos kínai forrásoknéhány tényt rögzítettek. Dzsingisz nyilvánvalóan egy héttelbetegsége kezdete után halt meg, a Disznó évében (1227),a hetedik holdhónap tizenkettedik napján: augusztus 25-én.Bizonyos fenntartásoknak azonban mindenképpen helyetkell hagynunk. Azok a kínai források, amelyek a legmegbíz-hatóbbnak látszanak, legjobb esetben is egy évtizeddelkésőbbről származnak, vagyis abból az időből, amikor amongolok már befejezték a Csin Állam meghódítását, ésnincs teljes egyetértés a halál pontos napját illetően. És mi-vel senki nem tudja, hogy Dzsingisz pontosan mikor szüle-tett, életkorát 62 és 72 év közé becsülik; a legelfogadottabba 65 év, s ebből adódik az 1162-es születési dátum. A Tit-kos történet, a legbizalmasabb forrás és egyben az a mű,melytől elvárnánk, hogy egy ilyen nevezetes eseménynekkülönleges hangsúlyt adjon, semmit nem mond a kán halá-láról, kivéve hogy "Dzsingisz kán az égbe szállt" - márpedigez a hallgatás önmagában is elgondolkodtató utalás arra,hogy a kán halálát államtitokként kellett kezelni.

A titkolózás persze tág teret nyit a szóbeszédeknek. Tör-ténetek sorjáznak arról, hogy Dzsingisz egyik vagy másik vá-ros ostroma közben halt meg; vagy csak azután halt meg,hogy Hszian megadta magát. Később aztán - évtizedek, év-századok múltával - a nagy férfiú haláláról szóló története-ket és népi legendákat versekbe öntötték. Négyszáz évvelkésőbb egy ordosz herceg, Szagang Szecsen (vagy SzagánSzecsen; különféle átiratok ismertek), azaz Bölcs Szagang atörténetet Ékes krónika, "A keleti mongolok és királyi házuktörténete" címmel dolgozta föl. Egy másik, névtelen mű, azArany Foglalat néhány évtizeddel korábban készült, ésugyanazon az alapon nyugszik. Történelmileg egyik semhitelesebb, mint mondjuk az Artúr király legendái. A kevéstényanyag láthatatlanul megbújik a Dzsingisz utáni tanok,főleg a buddhista tanítások kuszasága mögött.

Szagang beszámolójában például Hszian kán reggel

kígyóvá, délben tigrissé, este gyermekké változva nyilvánítjaki hatalmát. Dzsingisz az ellenségeit változtatja át - madárrá,oroszlánná és pacsirtává -, és foglyul ejti őket. Ám amikor atangut kánt Dzsingisz hívei ledöfik, a kán sérthetetlennekbizonyul. "Közönséges fegyverrel nem ejthettek rajtam sebet- mondja a kán a tündérmesék bámulatos bájával -, de acsizmám talpában találtok egy háromélű acélt, és azzal megtudtok ölni." Ezekkel a szavakkal előhúzza kardját, és újramegszólal: "Most megölhettek. Ha tej folyik testemből, azrossz jel számotokra. Ha vér, az az ivadékaitokra nézve jelentrosszat." És még valami: ha Dzsingisz megszerzi a kán fele-ségét, jobban teszi, "ha egész testét alaposan átvizsgálja".

Dzsingisz tehát megöli a kánt, és elveszi özvegyét,Gürbelcsint. Az asszony szépségétől mindenki elámul.Gürbelcsin azonban azt mondja, hogy ő ennél is szebb volt,mielőtt a mongol csapatok által fölvert por elhomályosítottaszépségét. Ezért megfürdik a Sárga-folyóban, s fürdés köz-ben meglátogatja őt egy madár, mely apja házából érkezik,és megjósolja fulladásos halálát. Az asszony, megtisztulva amongolokkal való találkozás porától, valóban tündöklőnkerül elő a fürdés után. Ezen az éjszakán, miután a figyel-meztetés ellenére nem kutatták át őt elég alaposan, "meg-sebesíti Dzsingisz testét, amitől a kán elgyengül, és szédüléskeríti hatalmába". Az asszony pedig vízbe fojtja magát.A kán hívei nagy beszédeket tartanak, miután Dzsingisz "fel-száll atyjához az Égbe".

Sok más változat is létezik. Ezt történetesen OwenLattimore utazónak és mongolszakértőnek mesélték el.Néhány szó idekívánkozik a legendás Lattimore-ról, arról akutatóról, akinek tapasztalataival és szakértelmével senki semversenghet, s akit a mongolok Magányos Szemüvegnek ne-veztek, mert monoklit viselt. A hatvanas években találkoztamvele néhányszor, amikor előadásokat tartott az akkoribanmegalapított Angol-Mongol Társaságban kutatók, utazók ésdiákok kis csoportja előtt. Tiszteletteljes tartózkodással néz-tem föl rá, mert tudtam, hogy elüldözték az Egyesült Álla-mokból, Joe McCarthy ugyanis bűnbaknak kiáltotta ki őt"Kína kommunista kézre kerüléséért". Leedsből érkezett hoz-zánk, ahol mongol tanszéket szervezett. A monoklira nememlékszem. Kis termetű volt, energikus, és igen nagylelkű atapasztalatlan ifjúság iránt, ami számunkra a lehető legjobbösztönzést jelentette. Íme a történet, melyet mongol útitársa,Áras mesélt el neki az Ordoszról:

"Hová lett Dzsingisz kán? Nem halt meg. Ami tör-tént, az a következő. Dzsingisz álmában vörös vértés fehér havat látott; a vörösnél is vörösebbet, a fe-hérnél is fehérebbet. Hívatta bölcseit, hogy fejtsékmeg álmát. A bölcsek azt mondták, hogy az álom avilág összes hajadonjának legtündöklőbbjéről szól.

Dzsingisz ezután összehívatta valamennyi hűbéresnépét, és megkérdezte tőlük, hol van a legtündök-lőbb hajadon. Azt válaszolták, hogy igen, létezikilyen elbűvölő teremtés. A Vörös Fal Városában él,Tangut-ország királyának a lánya. Dzsingisz ekkorkövetet menesztett, és megkérte a királylány kezét.A Vörös Fal Városának királya így szólt a követhez:Igen, ha Szent Dzsingisz kéri a lányom kezét, akkoroda kell adnom. Titokban azonban ezt mondtalányának: Itt egy kés, nagyon kicsiny és nagyonéles. Rejtsd el ruhádban, és amikor eljön az ideje,tudd, hogy mit kell tenned! Ezután a lányt elvittékDzsingiszhez, és Dzsingisz bement hozzá, hogy veleháljon, de amikor melléje feküdt, a lány elővette akést, és kasztrálta őt. Dzsingisz a fájdalomtól fel-üvöltött, és az emberek besiettek, de Dzsingisz csakennyit mondott nekik: Vigyétek ezt a lányt; aludniakarok! Dzsingisz elaludt, és soha többé nem éb-redt föl - csakhogy ez hatszáz vagy hétszáz eszten-dővel ezelőtt történt, és vajon igaz lehet-e, hogySzent Dzsingisz azóta nem gyógyította meg magát?Nem, Dzsingisz meggyógyult, és föl fog ébredni, ésmegvédelmezi népét."

A tibeti, kínai, buddhista mendemondáknak ezen az in-goványos talaján az egyetlen bizonyosnak látszó információa veszteség nagysága. Idő múltával a nép nyilvánvalóanegyre kevésbé akarta elfogadni istenkirálya halálát termé-szetes jelenségként, és a tragédiát egyfajta sámsoni törté-netté alakította át, egy idegen asszony bevonásával. A mon-golok számára e történetek lélektani szükségletet elégítettekki, s a mai napig is halványan érzik, hogy a hatalom elvesz-tése valamiféle magyarázatra szorul. Ma is mindenki ismeri amesét, mely sokféle színezéssel bővülve taglalja, miféle bor-zalmas dolgot művelt Dzsingisszel a gonosz kánasszony,majd hogyan vetette magát a Sárga-folyóba, melyet a mon-golok a mai napig is a Kánasszony folyójának hívnak.

így halt meg tehát a történelem egyik legjelentősebb alakja.A legtöbb más vezértől abban különbözött, hogy minélközelebb került hozzá valaki, annál jobban csodálta.

Ahhoz, hogy életútját megértsük, érdemes egy pillantástvetni gyermekkorára. A legelők óceánján hányódott, ahegyoldalon "tetűként" tengette életét, és a fölemelkedés,egyáltalán a túlélés egyetlen zálogát a hatalomban véltefölfedezni. Hatalom kellett az emberek támogatásánakmegszerzéséhez, a küzdéshez, a győzelemhez, a kormány-záshoz, majd pedig az újjáépítéséhez mindannak, ami elve-szett. És csakis a hatalom jelenthetett biztonságérzetet ajövőre nézve is egy veszélyekkel teli világegyetemben.

Mindez persze utólagos okoskodás és modern pszicholó-gia. Egy kezelőorvos, aki az Örök Ég-szindrómára keresneválaszt, bizonyára a gyermekkori traumákra vezetné visszaa rejtett mozgatóerőt, de kétlem, hogy Dzsingisz, ha élne,egyetértene ezzel, hiszen ez éppen a rajta kívüli erő létezé-sét tagadná. Márpedig az ő szellemiségét teljességgel átha-totta az a bizonyosság, hogy világuralkodói szerepköre is-teni rendelésből fakad. Bizonyos segédeszközök perszekellettek az égi üzenet megfejtéséhez - tűzben pörkölődöttbirkalapockacsont, buddhista asztrológia, imádságok aszent hegyen, ahol megvilágosodása végbement -, a nekiszánt sorsrendelés felől azonban soha nem volt kétsége.Ennek értelmében egy olyan soha nem látott földi hatal-mat kellett megteremtenie, amely létezésével az égiek aka-ratát igazolja.

Hatalom - ez volt mindennek a kulcsa. Megszerezni a ha-talmat, megtartani a hatalmat, növelni a hatalmat: ez volt acél. Nem ő volt az első és nem is az utolsó, aki a karizma ésaz istenhit összekapcsolásával győzött meg tömegeket arról,hogy a Kök Tenger, a Kék Ég - az Örök Ég, ahogy későbbnevezték - akarata, illetve az ő személyes akarata egy ésugyanaz. Ami viszont valóban rendkívüli teljesítmény volt arészéről, az nem más, mint az egyensúly fenntartása ötvenéven át - méghozzá a formálódó személyiség, a változó kö-rülmények és a növekvő hatalom sokszor egymással szem-ben ható tényezői közepette. Képes volt úgy egyensúlybantartani e három változó tényezőt, hogy soha nem esett akorrupció vagy a paranoia csapdájába, soha nem csúszottki a kezéből a hatalom gyeplője és soha nem hagyta, hogyaz események diktáljanak neki. Ez kétségkívül új - és tegyükhozzá: szerencsére egyedülálló - jelenség az emberiség tör-ténelmében. Nevezzük ezt mennyei vezérségnek, melyhez azalábbiakban adunk rövid útmutatót.

* * *

A Mennyei Vezérség Tízparancsolata

1. Jutalmazd a hűséget!

Népét illetően Dzsingisz soha nem feledkezett meg a nagy-lelkű cselekedetekről. Hatalomra kerülésekor első teendőiközé tartozott, hogy megkeresse azt az embert, aki annakidején segített neki megszökni üldözői elől. E szavakatmondta: "Álmaimban sötét éjszakákon és szívemben fényesnappalokon fölidéztem a jót, amit tettél velem." Rangra valótekintet nélkül díjazta a bátorságot és a hűséget; többekközött éppen ebben állt forradalmi újítása. A hűség illékonydolog, és Dzsingisz minden lehetséges eszközt igénybe vetta kicsikarásához (beleértve a zsarolást, testőrei közreműkö-dését vagy azt a módszert, hogy tisztjeinek fiait mintegy

túszként maga mellett tartotta). Ám ha egyszer megbizonyo-sodott valakinek a lojalitásáról, azt igen fényesen jutalmazta;Mukalit például Észak-Kína meghódítása után ezredessénevezte ki. uralkodása idején a megemelt adókat szegénysorsú híveinek támogatására fordította. Ez korántsemvalamiféle korát megelőző szocialista vagy demokratikusutópiából fakadt, de még csak nem is humanitárius meg-fontolásokból. Éppen ellenkezőleg, a legalapvetőbb hagyo-mányokat követte, amikor sikeres törzsi vezetőként levontaa logikus következtetéseket.

2. Maradj meg egyszerűnek!

Dzsingisz mindvégig szívós nomád maradt, megvetette afényűzést, saját magát soha nem kényeztette, és nagyraértékelte az egyszerű életmódot. Azt mondták róla, hogyrászoruló honfitársának a saját ruháját is odaadná. Keményférfi volt egész életében, még hatvanas éveiben is rendszere-sen vadászott, soha nem szakadt el fiatalsága hegyeitől ésmezőitől.

3. Gyakorolj önuralmat!

Az egyik legkülönlegesebb jellemvonása abban állt, hogyképes volt dühét kordában tartani, és odafigyelt mások véle-ményére. Amikor egyik nagybátyja átállt egy rivális törzshöz,Dzsingisz dühödten elrendelte, hogy meg kell ölni, de ami-kor két bajtársa, Boorcsu és Mukali a fogadott fivérrel, SigiKutuktuval együtt szót emelt a megtévedt rokon mellett -nagybátyádat megölni annyi, mint saját tüzedet kioltani; őaz egyetlen, ki apádra emlékeztet; nem tudta mit tesz, kap-hasson még egy esélyt stb. -, Dzsingisz könnyekre fakadt."Ám legyen" - mondta, és mélyen magába szállt.

4. Kutasd föl és használd a tehetséget!

Dzsingisz alatt pásztorokból tábornokok lettek, ellenségektiszti rangra emelkedtek. A nem mongolokkal, ha szolgála-tába álltak, ugyanolyan nagylelkűen bánt, mint a sajátjaival.Előítélet-mentesen csodálta és jutalmazta a tehetséget, fel-téve, ha az hűséggel párosult. Azok között, akik "vele együttitták a Baldzsuna vizét", volt egy muzulmán kereskedő,Dzsafar, akit később nagykövetté és Észak-Kína kormányzó-jává emelt. A muzulmánok mellett ugyanúgy voltak kínaiak(Csu-caj a kézenfekvő példa), nesztoriánusok és buddhistákis a szolgálatában.

5. Ellenségedet tétovázás nélkül öld meg!

Azokkal szemben, akik nem kötődtek hozzá vagy akikszemben álltak vele, Dzsingisz kíméletlen volt. Ha egyszermeggyőződött valakinek a hűtlenségéről, még ha rokon

vagy korábbi barát volt is az illető, nem ismert könyörületet.Ahogyan soha nem feledkezett meg a neki tett szívességről,ugyanúgy észben tartotta az őt ért sérelmeket; annál isinkább, mert hite szerint az ellenállás nemcsak őt, hanemaz égieket is sértette. A merkiteket, akik asszonyát, Börtételrabolták, addig tizedelte, amíg "írmagjuk sem maradt".A tajcsiutokat, akik ifjúkorában foglyul ejtették, "úgy fújtael, mint hamut a szél". A tatárokról, akiket apja haláláértokolt, így rendelkezett: "Őseinkért bosszút kell állnunk!Halál reájuk!" A vérbosszú az Ég által kirótt kötelesség volt,és ahogy Dzsingisz hatalma nőtt, úgy vált a megtorlás egyrekegyetlenebbé. Láttuk, miként számolt le a Csinnel, amuzulmán vezetőkkel és az ellenállást tanúsító városokkalvagy a Hsziahszia Állam tangutjaival. Nyoma nem volt anagylelkűségnek, melyet városi kultúrák katonai vezetőigyakorta tanúsítottak ellenfeleik iránt, jelezve, hogy mégis-csak ugyanahhoz a kultúrához tartoznak, és a jövőben talánmég szövetségesekké is válhatnak. Dzsingisz szemében haaz ellenség azonnal nem kapitulált, idegenné vált, emberimivolta lényegében megszűnt, és semmi sem indokolta azéletben hagyását. Természetesen azok, akik a másik olda-lon álltak, semmi egyébnek nem tartották őt, mint vérszom-jas barbárnak.

Rasídaddín arab történész egy híres anekdotábanösszegzi Dzsingisz jellemvonásait. Egy alkalommal, amikora kán Boorcsuval és más bajtársaival együtt a mezőn lova-golt, megkérdezte tőlük, szerintük mi a legnagyobb bol-dogság. Némi vita után azt felelték, hogy a legnagyobbboldogság a solymászatban rejlik - egy szilaj paripa amezőn, egy sólyom a csuklón, van ennél csodálatosabb?"Tévedés! - felelte Dzsingisz. - Egy férfi számára a legna-gyobb boldogság az ellenség üldözése és legyőzése,összes javainak elragadása, a legyőzöttek asszonyainaksírása és jajveszékelése. Nincs szebb annál, mint fölpattan-ni a legyőzött lovának hátára, cafatnak használni asszonyaitestét, bámulni őket, csókolgatni rózsás keblüket, szívniajkukat, mely édes, mint a csecsbimbójuk." Híres szavakezek, mert... igazak...

6. Ne légy kegyetlen!

...de csak részben igazak. Ezeket a szavakat ötven évvelDzsingisz halála után írták le, amikor a mondavilág márigencsak átszőtte a pőre valóságot. És mindez valami mástis sugall: a mások szenvedésében lelt élvezetet. Kéjelgőkegyetlenséggel mégsem vádolta őt senki! Mohammed,Horezm sahja megkínozta ellenségeit, és ezt tette fia,Dzsalaladdín is - Dzsingisz azonban soha! Sőt, számos alka-lommal kifejezetten korlátozta a túlkapásokat. Ez nem aztjelenti, hogy keresztényi erények - tolerancia, megbocsátás,az ellenség szeretete - nyomait fedezhetnénk föl nála, de

inkvizíciói szadizmussal sem vádolhatjuk őt.

7. Alkalmazkodj, és légy nyitott a kormányzásúj módszereire!

Dzsingiszben sokkal több kifinomultság volt, mint amennyita barbár uralkodó képe sugall. Ha egy uralkodót a közvetlenkörnyezete és a hozott döntései alapján ítélünk meg, akkorDzsingisz hitelt érdemlően bizonyította, hogy időben felis-merte az írásbeliségben és a hivatalnoki kar kiépítésébenrejlő jótéteményeket, és arra utasította embereit, hogykészítsenek nyilvántartásokat, szervezzék meg a közigazga-tást - igencsak figyelemreméltó éleslátás egy írástudatlannomád harcostól. Egyszóval érett vezető volt. Lépésrőllépésre a nemzetségtől a törzsig, a nemzetig, a birodalomigvezette népét, és e folyamat közepette vált nagy formátumúvezetővé. Annál is inkább meglepő teljesítmény ez, merte tekintetben nem voltak elődjei; tanítómestereinek meglegföljebb ellenségeit tekinthette.

8. Tudd, hogy az istenek veled vannak!

Soha nem kételkedett az Ég támogatásában; előmenete-lének minden stádiumát a "tetűség" létállapotától az uralko-dói státusig az isteni akarat újabb és újabb igazolásának te-kintette. A Horezm elleni kampány során, mielőtt egy várostmegtámadott, küldötteket menesztett írásos üzenettel, azÉg szavait idézve: "Tudják meg az emírek és a hatalmasok,és az egyszerű népek a következőt: mindent, ami az Ég alattvan a földön, napkelettől napnyugtáig, az ő (értsd: Dzsin-gisz) kezébe adtam." Olyan ideológia ez, amely egyszerű éscáfolhatatlan feltételezésen alapszik: még mielőtt a hódításmegtörténne, az Ég akarata folytán elrendeltetett, hogyminden nép a mongol uralkodó alattvalója. Az idegen ural-kodónak nincs más dolga, mint hogy ezt az egyszerű igazsá-got tudomásul vegye, és akkor minden rendben lesz.

9. ugyanezt hitesd el híveiddel és örököseiddel is!

Je-lü Csu-caj azért csatlakozott Dzsingiszhez, mert hittabban, hogy a kán az Ég Mandátumával rendelkezik. A sikerigazolta őt: a Csin Állam meghódítása olyan hőstett volt,melyet "emberi hatalom nem tudott volna végrehajtani", ésezért érezte úgy Csu-caj, hogy megszabadulhat korábbikötelezettségeitől. Güjük, Ögödej fia és a kán utódja(1246-48) ezt írta IV. Ince pápának: "Az Örök Ég azért pusz-tította el és semmisítette meg ezeket az országokat és népe-ket, mert nem tanúsítottak hűséget sem Dzsingisz kán, sema kagán (értsd: a kánok kánja, azaz maga Güjük) iránt, akikaz Ég parancsolatát hozták magukkal... Hogyan is lehetnebárkit elfogni vagy megölni, csak úgy, saját akaratból, az Égparancsolatával szemben?"

10. Tartsd tiszteletben a hit szabadságát!

Miért éppen Dzsingiszt választotta ki az Ég? Ez Dzsingiszelőtt is rejtély volt, mint ahogy homály fedte magát az isten-séget is, aki kiválasztotta őt. Mivel nem látta át tisztán az Égakaratát, tisztelte mindazokat, akik az égi szándék megérté-sére törekedtek (hacsak ez az igyekezet nem ütközött a8. vagy a 9. szabállyal, mely az isteni támogatásról szólt; ezesetben ugyanis az 5-ös számú szabály - megsemmisítés -alkalmazása vált esedékessé).

Magy Sándortól Sztálinig a legnagyobb vezetőkben és alegelvetemültebb diktátorokban hasonlóképpen föllelhetőke tulajdonság nyomai. Vajon mindegyikükre érvényes-e ez?Emeljünk ki közülük néhányat, és gondolkodjunk el! Jézuskirálysága nem e világi volt. Napóleon ragyogó katonai éspolitikai irányító volt, de soha nem hivatkozott isteni támo-gatottságára; vereséggel végezte, birodalom nélkül. Moha-med ügyesen egyensúlyozott vallás és katonai zsenialitásközött, de az iszlám világ egyesítése nem annyira az ő, mintinkább örökösei műve volt. Magy Sándor közelebb áll Dzsin-giszhez, habár kegyetlenségben meg se közelítette őt.Lehet, hogy tanítómestere, Arisztotelész késztette etikaitanulmányokra, de az is lehet, hogy túl fiatalon halt meg -feleannyi idős korában, mint Dzsingisz -, s ezért igazábólesélye sem volt hitéleti kérdésekkel foglalkozni.

A tangutok vezető nélkül, városaik többségét elveszítvekönnyű prédának bizonyultak a mongolok számára.Jincsuant kifosztották, a királyi sírboltok fedeleit letépték, atangut kánok csontjait kiásták, az embereket szétszórták,Dzsingisz akaratát aprólékos pontossággal végrehajtották.A rombolás méreteiről szóló információk hiányosak. A Tit-kos történet mindössze egy szűkre szabott mondatot szentelaz ügynek: "Mivel a tangut nép megszegte ígéretét, Dzsin-gisz kán másodízben is levadászta őket." Kínai beszámolóklényegében nem léteznek, mivel sem a mongol, sem akésőbbi kínai dinasztia nem volt érdekelt abban, hogy egyrivális birodalom bukását gyászolja. A tangutok kis híjáneltűntek a történelem süllyesztőjében, az írásos emlékekkelegyütt, melyek közül ami mégis fönnmaradt, az kevésnekbizonyult ahhoz, hogy az írásmódot és a nyelvet életbentartsa. Jóllehet újabban a tangut kéziratok megfejtésével ezaz elveszett kultúra kezd ismét felszínre kerülni, mégsemvalószínű, hogy a vérontásról bármiféle beszámolót elő-ásnának; senki nem maradt ugyanis, aki mindezt megír-hatta volna.

De mi a helyzet Dzsingisz földi maradványaival? A kérdésrenincs végleges válasz, a sírt ugyanis nem találták meg. Vanhelyette két különböző hagyomány, az egyik kínai, a másik

mongol, s külön-külön mindkettő Dzsingisz igaz örökösé-nek tekinti magát. A kínai hagyomány főleg a kán katonaifelszereléseire összpontosít. Ez közvetlenül szemben áll amásodik hagyománnyal, amely főként a földi maradványai-val foglalkozik, azt állítva, hogy a holttestet a Góbin keresztülvisszahozták a szülőföldre, Mongóliába, és egy titkos sírbatemették el.

Bizonyosságot azonban egyik állítás sem tud felmutatni.Dzsingisz halálakor tombolt a nyár, augusztus volt. Ilyenkora holttest hamar oszlásnak indul. Tekintet nélkül a titoktar-tásra, a visszaszállítást a lehető leghamarabb meg kellettoldani. A halotti díszkíséretnek 1600 kilométert kellett meg-tennie, amihez, ha figyelembe vesszük, hogy a halottas-szekérrel nagyon óvatosan kellett közlekedniük, legalábbhárom hétre volt szükség. A tetemet nyilván igyekeztekgyógynövényekkel tartósítani, a mumifikálásról azonban amongolok semmit sem tudtak. Sietős utazásnak kellett len-nie, annyi bizonyos.

A Titkos történet semmit nem szól a temetési menetrőlvagy magáról a temetésről, hanem átugorva az eseménye-ket, rögtön a következő évre tér rá, a Kerülen menti nagyösszejövetelre, amely Ögödejt Dzsingisz örököseként meg-erősítette. Alig hihető, hogy a Titkos történet alkotójánakegy ilyen nagyszabású és érzelmeket mélyen fölkorbácsolóesemény, mint a holttest hazaszállítása és maga a temetés,elkerülje a figyelmét. Az egyetlen lehetséges magyarázat,hogy az egész ügyről szándékosan feledkeztek meg, és egyilyen tabu egyetlen lehetséges magyarázatának két céljalehet: egyrészt megőrizni az államtitkot, nevezetesen titok-ban tartani a halál tényét és a temetési díszmenet körülmé-nyeit, másrészt eltitkolni a sírhelyet mindenki elől, a legbel-sőbb körök kivételével.

Ez a stratégia mindenesetre a legendák gazdag táptala-jává vált. A mondavilág az információs hézagokat hamarelkezdte történetekkel betömködni, melyek közül az egyikarról szólt, hogy a temetési díszmenet útvonalát mészárlá-sok sorozata jelzi. Két szerzőhöz köthető e történet; az arabRasídaddínhoz, illetve Marco Pólóhoz. Rasídaddín nyersencsak ennyit mond: "Útjukon, aki élő teremtéssel találkoztak,azt megölték." De mit ír Marco Polo, a maga bensőséges ésmeggyőző stílusában?

"Hadd mondjak el egy különös dolgot! Mikor azuralkodó holttestét elhozzák ide a többi mellé, atetemet vivő menet kardélre hány mindenkit, akivelaz úton találkozik, mondván: EredJ, és szolgálduradat a másvilágon! Mert szilárdan hiszik, hogymindazok, akiket ilyen módon leöltek, szolgálni fog-ják az elköltözöttet a másvilágon. Ugyanezt cselek-

szik a lovakkal is.... És úgy igaz, ahogy mondomnektek, amikor Mongu, az ötödik kán (Möngke kán,Dzsingisz unokája) meghalt, több mint húszezer em-bert mészároltak le az említett módon, mert útköz-ben találkoztak a holttesttel."(Vajda Endre fordítása)

E két szerző szellemi rangja és olvasóik kritikátlan rajon-gása biztosította, hogy azóta számtalan feldolgozás, legyenaz akadémikus vagy népszerű, a történetet szentíráskéntkezeli, minden további kommentár nélkül. Olyannyirahelyénvalónak látszik ugyanis, hogy az a barbár uralkodó,aki élete során sok százezer embert mészároltatott le, halála-kor is tömeghalál okozója legyen. A szerzők között, akik afeltevést elfogadták, ott található Ralph Fox, Leo de Hartog,Paul Ratchnevski és Michael Prawdin, s akad, aki még többdrámát visz a történetbe. Prawdin például, igencsakképzeletgazdag művében, A mongol birodalomban ezt írja:"Minden élőlényt, akit szerencsétlenségére e lovasok észre-vettek, legyen az ember vagy állat, madár vagy kígyó, kímé-letlenül levadásztak és lemészároltak."

Nem hiszem! Mongol vagy kínai forrásokban sehol nincsennek nyoma. Willem Rubruk szerzetes, aki 1253-55-benKarakorumban, Möngke udvarában járt, egy szót sem szól atörténetről. Dzsuvaini sem említi, aki ugyanebben az idő-szakban járt Karakorumban. Kincsek eltemetése, rabszol-gák, ágyasok leölése stb. - igen, még az élve eltemetés is le-hetséges. De a temetési menet útjába kerülő mindenélőlény lemészárlása...?

Lássuk először a történet alapjait! Mindkét szerző,Rasídaddín és Polo is ötven évvel az esemény után írta mű-vét. Rasídaddín, noha a mongol forrásokhoz hozzáférhetett,nem beszélt mongolul; mesterére, Gazanra (1295-1304)kellett hagyatkoznia, ötgenerációnyi távolságra Dzsingisz-től, és a mongol udvar nagykövetére Pekingben. Innenértesülhetett a történetről, amit aztán ő maga pusztán hétszóban (a fordításban) összefoglalt. Polo pedig nem kifeje-zetten Dzsingisz kíséretének tulajdonítja a gyilkosságokat,hanem általánosságban "egy uralkodóról" beszél, illetveMöngke esetében nevesíti a történetet (aki azonban tizen-négy évvel Polo Kínába érkezése előtt halt meg, így a teme-tését Polo nem láthatta). Amit tehát leírt, az mendemondánalapszik, nem kevés túlzással tetézve.

A szörnyű legendát igazolandó az egyik érv úgy szól,hogy Dzsingisz halálát titokban kellett tartani. Ez merő kép-telenség. Igen, nyilvánvaló, hogy a titkot igyekeztek meg-őrizni; erre következtethetünk a forrásmunkák mély hallga-tásából a témát illetően. De ez cáfolja azt a feltevést, hogy azemberek legyilkolásával, sőt "minden élőlény megölésével"

meg lehet őrizni a titkot. Kire alkalmazták ezt - a kínaiakraés a tangutokra? Nos, lehetséges, hiszen őket alsóbbren-dűeknek tartották, és a halotti menet valóban az ő területei-ken vezetett át. De mi történt Mongóliában? Elképzelhető,hogy az őrség éppen azt a népet mészárolja le, amelyhez azelhunyt uralkodó oly szerető gondossággal ragaszkodott?A hír a sztyeppén gyorsan terjed; mindenki tud mindenkiről.Egy tiszta napon a végtelenségig ellátni. Semmi sem lehe-tett feltűnőbb, mint egy nagyszabású gyászmenet, és sem-mit sem lehetett volna nehezebben eltitkolni, mint egytömegmészárlást. Ki az, aki egy ilyen öldöklés láttán ne pró-bálna menekülni? És hogy a csudába garantálhatta volna azőrség, hogy minden szemtanút el tud tenni láb alól? És atetemek: nem hagyhatták ott a holttesteket, hogy a későbbarra járók elborzadjanak a látványtól, és hírét vigyék a tör-ténteknek! Vagy talán a temetési kíséret magával vitte volnaa legyilkoltak tetemeit? Nem hinném.

A titok megőrzésének legjobb módja, ha gyorsan teszikmeg az utat, lehetőleg kevesen utaznak, és nem mutogat-ják, hogy rejtegetnivalójuk van. Mem valószínű, hogy négy-kerekű, 22 ökör vontatta, jurtát cipelő monstrummal tettékvolna meg ezt a nehéz utat (emlékezzünk King sui szakadé-kaira vagy magára a Sárga-folyóra!). Sokkal valószínűbb,hogy a holttestet kétkerekű, teve vontatta halottaskocsinszállították, amilyet a Szagang Szecsen által gyűjtött mondaemlít, s amilyen az Arany Foglalatban szerepel.

A temetési menet útvonala természetesen ismeretlen.Alighanem a King suin keresztül mentek föl a Sárga-folyóig.És aztán merre?

Szagang Szecsen összegzésében van erre egy utalás. Azegyik kocsi tengelyig süllyed a mocsárban, s az egyik mon-gol tábornok szent urához fohászkodik, aki oroszlán azemberek között, az Örök Ég akaratából született, s mindenkedves számára, ami előtte szétterül. Paloták, fejedelmiasszonyok, gyermekek, népek, nemesek, alattvalók, vizek,bajtársak, anyaföld - "mind előtted hever, ó, uram!" - zengia legérzelmesebb, csaknem biblikus hangvételű mongolköltemény -, s az Úr meghallja a kérést, áldását adja, és akocsi nyikorogva kimozdul a mocsárból, és az emberekörvendeznek, és csatlakoznak a kán holttestét kísérő teme-tési menethez a nagy szülőföld irányába.

Az eset a "Mona" vagy "Muna" hegyekben történt, havalóban megtörtént. Ez az a hegylánc, melyet ma Jin-hegyekként ismerünk, s amely az Ordosztól északra a Sár-ga-folyó nagy kanyarulatát szegélyezi. Nyugatra, a hegyekés a sivatag között lapos térség helyezkedik el, ahol mocsa-rak és kisebb mellékfolyók lapos deltavidéket képeznek,vagyis olyan itt a talaj, hogy a rakománnyal terhelt kétkerekű

bizony könnyen elakadhatott.

Ha az incidens valóban megesett, akkor a gyászkíséretvalószínűleg kelet felé tartott, hogy rátérjen arra az útra,melyet Dzsingisz oly sokszor használt a Csin elleni hadjárataisorán. Ez a keleti útvonal azon a térségen vezet keresztül,ahol a Góbi sivatag kavicsos pusztaságát legelők váltják fel.

Ez a szakasz Dzsingisz hadjáratai idején egyfajta királyi úttávált. Ma az Ulánbátortól a kínai határállomás, Erenhot(kínaiul Eriién) és Dzamín CÍűd (az üt Kapuja) felé tartóvasútvonalak keresztezik. Főútvonalnak számít, noha kínaioldalon a határtól csak pár kilométer hosszan kövezték ki.Dzamín üűdnél az aszfalt és cement hirtelen véget ér, ésa nyomvonalak legyezőszerűen szétszélednek. A Kínábólérkező teherautók, tengelytörésig megrakodva, leszakadnaka vámnál kialakult hosszú sorokról, és füstöt okádva, lépés-ben folytatják útjukat a Góbi emelkedőin át Ulánbátor vagyIrkutszk felé és azon túl.

A temetési menet nem valószínű, hogy Ulánbátor felétartott. Lehet, hogy némi kitérővel Karakorumon át az akko-riban formálódó új birodalmi főváros érintésével folytattákútjukat. A legvalószínűbb, hogy egyenesen észak felé tartvaháromnapos meneteléssel elérték a füves legelőket, átkelteka Kerülen sekély és kemény folyóágyán, és így jutottak el azősi Avragába. Majd pedig az utazás végső szakaszát aKerülen mentén folytatták, és így érték el a szent hegyet,Burkan-kaldunt.

* * *

TIZENNEGYEDIK FEJEZET

A birodalom külső kiterjedései

Halála idején Dzsingisz a Csendes-óceántól a Kasz-pi-tengerig terjedő térséget uralta - akkora birodal-mat, amely négyszer volt nagyobb Nagy Sándorénál,kétszer akkora, mint a Római Birodalom, kiterjedtebb, mintma bármely ország területe, beleértve Oroszországot is. Ésmég csak félig volt készen! 1300-ig a mongolok megdupláz-zák Dzsingisz hódításait, leigázzák a mai Kína többi részét,Koreát, Tibetet, Pakisztánt, Iránt, Törökország nagy részét, aKaukázust, Grúziát, Örményországot, Azerbajdzsánt, Orosz-ország lakott területének zömét, Ukrajnát és fél Lengyelorszá-got. De még tovább is terjeszkednek, hadjárataikkal betörnekNyugat-Európába, Egyiptomba és Japánba. Egy mongolharcos, aki 1241-ben ifjan becserkészte, mondjuk, a bécsi er-dőt, elvileg elutazhatott tízezer kilométerre keletre, hogy túl-élje a hatalmas vihart, mely Japánt a mongol hajóktól

1274-ben és 1281-ben megvédte; és talán hallhatta a törté-neteket Burma kifosztásáról és a jávai partraszállásról egyévtizeddel később.

Huszonnyolcmillió négyzetkilométer; a világ szárazföldi te-rületeinek egyötöde. Figyelembe véve, hogy Eurázsiábansenki nem hallott Amerikáról vagy Ausztráliáról, elég valószí-nűnek tűnhetett, hogy az egész ismert világ hamarosan mon-gol uralom alá kerül, pontosan úgy, ahogy Dzsingisz elter-vezte és az Ég elrendelte. Az a tény, hogy ennek a hatalmasbirodalomnak egyetlen ember, Dzsingisz unokája, Kubilájvolt a névleges ura, kétségkívül a történelem egyik legelké-pesztőbb adaléka.

A birodalom fölemelkedése és hanyatlása olyan folya-mat, amely életművekhez ad témát és könyvtárakra valóirodalmat tölt meg. Elegendő ok ahhoz, hogy az, aki ezzelfoglalkozik, mongolistának mondhassa magát, hiszen azelsődleges forrásokhoz csak úgy juthat hozzá, ha megta-nulja olvasni a mongol írást, mind a cirill, mind a vertikálisujgur változatát, és jártasságot szerez a kínai, az arab, a per-zsa, a koreai, a japán, az orosz, a tibeti és a grúz kéziratokolvasásában is, és természetesen a latin írásmódban is -utóbbiban azért, hogy az európai irodalmat is feldolgoz-hassa. Dzsingisz öröksége tehát egy olyan galopp, amelyügetéssé lassul, ha az általa létrehozott birodalom ellenkezővégeit közelebbről szemügyre akarjuk venni.

Dzsingisz szétosztotta birodalmát fiai között, a hagyo-mányt követve a legidősebb, Dzsocsi kapta a szülőföldtől leg-távolabb eső részt, az Aral-tón túli területeket. Addigra azon-ban, amire az öröklés esedékessé vált, Dzsocsi meghalt, ígyaz örökrészét tovább osztották két fia, Orda és Batu között.Közép-Ázsia az Arab-tótól Tibetig Csaadajé lett. Toluj, a leg-fiatalabb apja otthoni legelőit kapta, ugyancsak a hagyomá-nyoknak megfelelően. Gyakorlatilag ez Mongólia túlnyomórészét jelentette. Ögödej, aki most már kagán lett, azaz akánok kánja, szintén rendelkezett külön, saját területekkel; őkormányozta Észak-Kínát és az újonnan meghódítottHsziahsziát, majd ez később a Csin ekkor még független te-rületeivel s nem kis szerencsével Dél-Kínával bővült.

Észak-Kínában, ahogy Dzsingisz előre látta, a közigazga-tás vált kulcskérdéssé, amint a hódítás befejeződött. A had-járatot időről időre elhalasztották; először a Horezm elleniháború miatt, aztán a nagy tábornok, Mukali halála jöttközbe 1223-ban, míg 1227-ben magának Dzsingisznek ahalála akasztotta meg az eseményeket. A legtöbb területelveszett. Az 1230-31. évi sikertelen hadjárat után Ögödejmegfogadta apja tanácsát, melyet Dzsingisz a halálos ágyánadott fiának, nevezetesen: egyezz ki a Szunggal, Toluj öcsédés a nagy tábornok, Szübötej segítségével söpörd el a Csint,

és kezdd meg Kajfeng ostromát!

Az ostromot Szübötejre hagyva a két kán fivér a Pekingközeli hegyekben ütötte fel nyári táborát. Itt azonban Tolujtisztázatlan körülmények között meghalt, s Mongólia ezzelÖgödejre szállt. Kajfeng 1234-ben elesett, a Csin-családösszes tagját kivégezték, és a mongolok uralmuk alá hajtot-ták Észak-Kínát.

A kérdés az volt: mit kezdjenek az új szerzeménnyel?A mongol vezetők Ögödej utódlása óta vitatkoztak ezen a kér-désen. Az ország tönkre volt téve, ugyanazokkal a módszerek-kel, amelyekkel Horezmet romhalmazzá változtatták, és olyanmértékben, ami manapság úgyszólván semmihez sem fogha-tó. A 40 millió körüli lakosság - ennyiről tanúskodik a Csinek13. század eleji nyilvántartása - 10 millióra csökkent 1234-re,amikor a mongolok az első összeírásokat elvégezték.

A mongol fejedelmek szétszabdalták a közösségeket, hogyrabszolgákra tegyenek szert; a templomok tömve voltakszökött rabokkal, dezertőrökkel és menekültekkel. Az új kara-korumi udvarban többen azon az állásponton voltak, hogye kaotikus körülmények közepette a legegyszerűbb megoldása genocídium lenne. Mi hasznuk a parasztoknak? Munkájukértelmetlen, értékes vagyontárgyaik nincsenek, és csak azellenkezés forrásai. Annyit sem érnek, mint a lovak vagy aszarvasmarhák, helyettesítsük hát őket lovakkal és szarvas-marhákkal! A parasztokat legjobb megölni - habár sok mil-lióan vannak -, és a földjeiket használjuk legelőnek! Nem tartsokáig tízezer harcosnak fejenként ezer embert lemészárolni.Az egész országot pillanatok alatt ki lehet üríteni.

Je-lü Csu-caj volt az, aki véget vetett ezeknek az őrült be-szédeknek. Csu-caj néhány évig Dzsingisz sógorának volt ahelyettese a kán kezdetleges kínai titkárságán, egy tudós-csoporttal azon dolgozott, hogy mongol, kínai és későbbtangut rendeleteket készítsen. Ő volt az, aki élethivatásánaktekintette, hogy - miután az Ég különös akarata folytánDzsingisz kiválasztotta őt - a barbár és tudatlan uralkodóterényre és bölcsességre tanítsa. Álma egyszerre volt forra-dalmi és utópisztikus; bázisa a szétszaggatott Észak-Kína.Konfuciusznak a jó kormányzásra vonatkozó előírásait pró-bálta alkalmazni, miközben azon fáradozott, hogy a budd-hizmust is támogassa, hogy finomítsa az emberek gondol-kodásmódját. Végső célja az volt, hogy a konfucianizmusraépítve egyfajta utópisztikus szocializmuson át, mint a kom-munizmus későbbi idealistái, a tökéletes kommunizmusbavezesse a társadalmat. A dolog mindenesetre jól indult.Emberei, akik írnokként, tolmácsként, követként, asztroló-gusként és adóügyi szakértőkként tevékenykedtek, egyreügyesebben látták el elnyert kormányhivatalaikat. Csu-cajnak komoly része volt abban, hogy számos városban -

Szamarkandban, Lingvuban, Kajfengben - könyvtárak,kincstárak és tudósok menekülhettek meg.

Ögödejnek a következő tervet javasolta. Pontosan tudva,hogy a mongolok nem veszik hasznát a kínai civilizációnak,hacsak nem közvetlen anyagi nyereségről van szó, rámuta-tott, hogy ha a parasztok jól élnek, meg lehet őket adóz-tatni, és így hozzájárulhatnak a gazdasághoz. Egy olyanállami bevételi rendszert vázolt föl, amilyet addig még Kínasem látott; Mongóliáról nem is beszélve. Először is a civilhatóságot el kell választani a katonaitól, az utóbbi öncélú éskorlátlan brutalitásaitól. A Csint tíz kerületre osztanák, mind-egyiknek meglenne a maga adószedő hivatala, mely föld-adót szedne a parasztoktól és fejadót a városlakóktól. Azalattvalók selyemmel, ezüsttel és gabonával lennének köte-lesek adózni, és mindez a kormánykasszába folyna.A taoista papságot, melyet alaposan fölhizlalt a gazdagságés a Dzsingisz által személyesen adományozott adómentes-ség, ugyancsak meg kellene zabolázni templomi adóval, ésegyúttal törvényeket kéne hozni, melyek elejét vennék, hogytovábbi buddhista templomokat kaparintsanak meg.

A mongol katonai vezetők mindezt elkeseredetten ellenez-ték. Csu-caj azonban, Ögödej támogatását élvezve, kemé-nyen tartotta magát, és 1231-ben be is vezették az első adót,mely 10 ezer öntet ezüst értékének megfelelő bevételt hozotta költségvetésnek. Ögödej azon nyomban kinevezte Csu-cajta kínai szekció titkárságának vezetőjévé, s a közvetlen fel-ügyelete alá rendelte azt a Csinkaj nevű szerzetest, aki annakidején Csang Csunt Dzsingiszhez kalauzolta.

Az adók miatt nyilvántartásokat is vezetni kellett, amiugyancsak életbe vágóan fontos volt a mongol elit földszer-zése szempontjából; az 1234-36. évi összeírást, melyet aKék könyvben rögzítettek, ugyanaz a Sigi Kutuktu - Dzsin-gisz fogadott fia - ellenőrizte, aki valószínűleg a Titkos törté-net összeállítását is felügyelte. 1233-ban Csu-caj kimenekí-tett a fogságból több tucat írástudót és nemesembert,közöttük Konfuciusz egyik közvetlen leszármazottját, akit amagisztrátus élére állított Konfuciusz születési helyén, San-tungban. Kormányzati kiadóhivatalt és egy főiskolát állítottföl a kínai és mongol tisztviselők fiainak, akikből a következőgeneráció írástudóit és hivatalnokait szándékozott kiképez-tetni. Elrendelte, hogy a rabszolgasorba került korábbiCsin-hivatalnokok minősítő vizsgát tehessenek, és megbün-tette azokat a rabszolgatartókat, akik az utasításnak nemtettek eleget. Négyezren vizsgáztak, közülük ezren állástkaptak, s így visszanyerték szabadságukat.

Csu-caj azonban túl sokáig nem járhatta a saját útját.1230 vége felé Ögödej, aki notórius alkoholista volt, egyrealkalmatlanabbá vált a vezetésre, a hatalmat ambiciózus és

agyafúrt második felesége, Töregene gyakorolta. Az udvar-nál a kínaiellenes erők kifogásolták Csu-caj idegen módsze-reit. Muzulmán kereskedők gyorsabb megtérüléseket ígér-tek, kiszorították a kínaiakat, és százszázalékos kamatokkalfolyósítottak uzsorakölcsönöket. 1239-ben az egész korábbiCsin-területen egy Abdar-Rahmán nevű üzletember került a"fő adóbehajtói" posztra, és a következő évben Csu-cajtegyértelműen félreállították. Ögödej asztrológusaként bizo-nyos befolyást megőrzött még az udvarnál, de tanácsairendre süket fülekre találtak. 1241 decemberében a beteguralkodó nagy vadászatot tervezett, figyelmen kívül hagyvaCsu-caj figyelmeztetését, aki óva intette a részvételtől.Ödögej a vadászat után végigitta az éjszakát, azt a pálinkátnyakalta, amivel új kegyeltje, Abdar-Rahman ajándékoztameg. Hajnalra meghalt.

Csu-caj két évvel később hunyt el, egyesek szerint megha-sadt a szíve; 54 évesen, egy megvalósíthatatlan ideált kerge-tő, csaknem 30 évnyi odaadó szolgálat után. Ám így isjelentőset alkotott. Azt persze utólag nem lehet megmonda-ni, hogy nélküle a mongolok valóban kiirtották volna-e egészÉszak-Kína lakosságát vagy sem, de azt mindenesetreCsu-cajnak köszönhetjük, hogy ezt az őrült ötletet mégcsírájában sikerült elfojtani. Ha Dzsingisznek valaha is voltigazán jó cselekedete, akkor az nem más, mint hogy ezta tehetséges, nagyszerű és idealista embert maga mellé vette.Halála után Csu-caj posztumusz címeket kapott, és egydíszsírhelyet a Peking melletti Kunming-tónál. Később a sír-boltot elköltöztették - kétszer is, míg végül a Nyári Palotakertjében találta meg végső nyughelyét. Ha valaki arra jár,és követi a Kunming-tó szegélyét, elhalad a Zöld Nefrit Hul-lám csarnoka mellett, egy vörösre festett, magas fal túlolda-lán, egy kicsiny belső udvarban megtalálja "Hosszú Szakáll"hat láb és nyolc hüvelyk magas, 18. században készült szob-rát. Mellette egy vers olvasható, ugyancsak a 18. századból,Csien-lung uralkodótól: "Habár különböző dinasztiákbanszülettünk, tisztelem őt az uralkodója iránti őszinteségéért.Uralkodóként remélem, hogy saját minisztereim róla vesz-nek példát."

Ám a Nyugat teljes meghódítása még mindig hátravolt.Dzsingisz visszavonulásával és halálával a régi hódításokelvesztek; Bagdadban még mindig a kalifátus uralkodott, ésa magyar Alföld csábítása továbbra is csak távolról izgatta amongolok képzeletét. Ezek a messzi legelők azonban igennagy csáberőt jelentettek; egyfajta mongol Kaliforniánakszámítottak. E területek megszerzése, puszta véletlen foly-tán, igen rövid időre szólt, de ahhoz bőven elég volt, hogyDzsingisz ambíciói a legbrutálisabb formában jussanak kife-jeződésre.

Dzsocsi birodalmi részét most fölosztották északi és déli

részre, a két idősebb fivér, Orda és Batu között. 1235-ben,nyomban azután, hogy a Csin elesett, Ögödej nagy nemzet-gyűlést tartott a vezéreknek Karakorumnál, az új főváros-ban, ott, ahol egykoron a türkök uralkodtak, az Orhon folyóvölgyében. Kiterjedését tekintve ez alig volt nagyobb, mintegy falu; nagyjából 2 négyzetkilométer. De fallal volt körül-véve, egy nyolcvanméteres, templomudvarhoz hasonló terü-lettel együtt, mely Ögödej palotájának adott helyet. A városttizenkét kisebb sámánszentély, két mecset, egy kereszténytemplom, sok ház és rengeteg jurta alkotta. Azonban amongolok soha nem értettek különösebben az építészethez,s ennélfogva az egész városban mindig is volt valami mes-terkéltség - inkább egy brazil városra vagy Canberrára emlé-keztetett, semmint Londonra vagy Párizsra. Willem Rubrukszerzetes, aki 1254-ben járt itt, megvetően így írt róla: "SaintDenis kolostora tízszer többet ér, mint ez a palota."

Ma ez Mongólia fő idegenforgalmi látványossága, valójá-ban azonban az ősi városban túl sok látnivaló nincs, kivéveegy hatalmas kő teknősbékát, mely egykoron egy oszlop ta-lapzatául szolgált. Karakorum kövei betemetődtek vagy be-építették őket a közelben lévő, 17. századi kolostor falaiba.

Ez volt tehát az embrionális főváros, ahol Ögödej ésgenerálisai 1235-ben összegyűltek, hogy döntsenek a jövő-beli stratégiáról. Különleges elszántságot követelt a feladat;az orosz sztyeppék, a magyar Alföld és a kevéssé ismert,még távolabbi nyugati térségek meghódítása.

A nagy Szübötejnek és Dzsocsi fiának, Batu kánnak veze-tésével egy százötvenezres hadsereg tört nyugat felé, a márismert térségeken át, ahol a tíz évvel korábbi nagy hadjáratzajlott. Az előrenyomulás fenyegető híre úgy járt előtte, mintahogy egy kiáltás visszhangzik a szurdokban. Franciaor-szágba és Angliába nem sok jót ígérő forrásból érkeztek ahírek. A francia és az angol udvarhoz az asszasszinok, egyPerzsiában és Szíriában alapított síita szekta tagjai folya-modtak segítségért. Hírhedt népség volt ez. Hasissal "edzet-ték" magukat, nevüket is innen eredeztették, s ők voltak akorabeli idők fundamentalistái, akik a terrorizmust szentkötelességnek tartották (kivéve az öngyilkosságot) mindenmuzulmán és minden keresztény ellen, aki nem volt hajlan-dó elismerni őket. Most küldöttek érkeztek tőlük Londonbaés Párizsba, és muzulmán-keresztény összefogásért esde-keltek az új, rettenetes ellenséggel szemben. Rövid úton el-utasították őket. Ahogy Winchester püspöke fogalmazott:"Hagyjuk, hogy ezek a kutyák egymást falják fel!"

A bolgároknak, akik az első összecsapáskor Szübötejt el-űzték, most semmi esélyük nem maradt. Ám ugyanígyesélytelenek voltak a kumánok (kunok), akik ezért nyugatfelé menekültek, de egy sor orosz város is komor jövő elébe

nézett. 1237-ben a mongolok átkeltek a Volgán. Az orosz fe-jedelem semmit sem okult a tizennégy évvel korábbi, Kalkafolyó menti ütközetből. Sűrű erdők borították a térséget,melyekbe talán még a kígyó sem tudott behatolni, de védel-met még ezek sem nyújtottak. A mongolok széles utakatvágtak, ahol akár három szekér is elfért egymás mellett, ésígy nyomultak előre ostromfölszereléseikkel. Egyik nem azo-nosított győzelmük után minden áldozatuknak levágták abal fülét: 270 ezer fület "arattak" ilyen módon. Falvak,városok dominószerűen omlottak össze egymás után:Rjazany, Moszkva, Szuzdal, Vlagyimir, Jaroszlav, Tver.1238-ban az egyik mongol hadtest Vlagyimir nagyhercegétMoszkvától 200 kilométerrel északra legyőzte, majd Nov-gorod felé folytatta útját.

Európa épp elég figyelmeztetést kapott a közelgő ka-tasztrófáról. Julianus barát magyar domonkos szerzetes1230 végén megfordult Batu kán táborában, Dél-Oroszor-szágban, és a kán levelet küldött vele a pápának, melybenazonnali kapitulációt követelt: "Tudom, hogy gazdag és ha-talmas király vagy..., (mégis) jobban teszed, és magadnak istöbbet használsz vele, ha önkéntesen meghódolsz előttem."Angliában St. Albanban Matthew Paris krónikás arról írt,hogyan özönlik előre a "Sátán utálatos népe, mintha aPokol ördögei szabadultak volna el..., azaz a tatárok vagytartarusok megszámlálhatatlan serege" - utóbbi kitétellel jóltükrözve az európaiak tartósnak bizonyuló zavarát, mely atatár és a tartár közötti különbségtétel nehézségeiből fa-kadt. A mongolok novgorodi előretörése még az angolokegy részére is következményekkel járt, nevezetesen Morfolkhalászaira. Novgorodi kereskedők ugyanis minden tavasszalvégighajóztak a Baltikumot Bizánccal összekötő "vízi úton",hogy északi-tengeri heringet vásároljanak. 1238-ban kény-telenek voltak otthon maradni, hogy városukat őrizzék, s aheringek így vagy tovább lubickolhattak a Yarmouth-öbölben, vagy nyomorúságos összegért belföldi piacrakerültek. A veszélyt egyetlen európai vezető sem hagyhattafigyelmen kívül.

Telt-múlt az idő, a tavaszi enyhülés megolvasztotta aNovgorod környéki lápvidéket, és a mongolok dél felé vonul-tak vissza, tizennyolc nyugodt hónapra. 1240-ben aztán meg-indultak Kijev felé: az orosz főváros, a szlávok anyavárosa, azortodoxia székhelye ellen, melynek 400 temploma minthatalmas dicsfény övezte a Szent Szófia-katedrálist. Ahogyegy orosz krónikás följegyezte: "A tatárok sűrű fellegekkéntnyomultak Kijev felé, s a várost minden oldalról körülzárták.Zörgött a számtalan szekér, marháik, tevéik üvöltöttek."Tevék! A városlakók elámulhattak - "a lovak nyerítése és avad csatakiáltások közepette a városban az emberek a sajáthangjukat sem hallották". Kijevet fölégették, a fejedelemelmenekült - Moszkvába, mely ettől kezdve Kijev hanyatlásá-

val párhuzamosan nagy növekedésnek indult.

És most végre föltárultak Ukrajna hatalmas legelői,mögötte pedig Magyarország! Nyugaton, noha a veszélymost már tisztán és világosan látszott, nem vették komolyana mongolokat. Primitív barbároknak tartották őket, akik szá-mukra ismeretlen térségeket kívánnak meghódítani, mígEurópa, a lovagok és városok földje, mégiscsak képes ezek-kel szemben megvédeni magát. Nem egészen így történt; amongolok kémeik és a dezertőrök útján meglehetősen jólfelkészültek Nyugatból - ismerték a vidéket, a városokat, atávolságokat, a folyókat, még Lengyelország és Magyaror-szág belső politikai zűrzavarairól is naprakész információkkalrendelkeztek.

Magyarország legyőzéséhez először Lengyelországot kel-lett semlegesíteni; méghozzá télen, amikor a folyókatországutakká változtatja a jégpáncél, és a síkságokkeményre fagynak, mint a beton. Észak-Ukrajnában a had-sereg kettéoszlott: az egyik hadtest Lengyelországra mértcsapást, a másik Magyarország felé indult. 1241 elejénLublin, Sandomierz és Krakkó lángokban állt. Krakkóban,úgy beszélik, az új Mariacki-templom tornyában az őr vészje-let fújt kürtjén, amikor egy nyílvessző átfúrta a torkát. Ma avárosban hangszalagról óránként fölhangzik a gyászos kürt-szó, a hejna, s ugyanannál a hangjegynél törik meg, mely-nél az őrt a gyilkos nyílvessző feltehetően eltalálta. Turisták-nak azt mesélik, hogy a történet szó szerint igaz, és a kürtösa halálával megmentette a várost. A legenda kissé pontat-lan. Virágvasárnap, március 24-én a mongolok a korabelifeljegyzések tanúsága szerint lángba borították a várost, és"az emberek megszámlálhatatlan tömegeit hurcolták el".

A mongolok továbbnyomultak az Oderáig, ahol Wroclawlakói saját maguk gyújtották föl városukat, majd a folyóegyik szigetére menekültek. E gyors és könnyű győzelemután a mongolok az innen 40 kilométerre fekvő Liegnitzre(ma Legnicának hívják, de a történészek német nevét része-sítik előnyben) zúdultak. Itt, a Német-római Szent Biroda-lom határán Henrik, alsó-sziléziai herceg végre megütközöttvelük, egy százezres hadsereggel (a számadatok perszemegbízhatatlanok). Ám a kereszténységre újonnan áttérthatár menti vidék lengyelek, németek, csehek zavaros keve-réke volt, ahol a helynevek is jól tükrözik ezt a nyelvi-etnikaiegyveleget. A védők között akadtak helyi kiválóságok, ispo-tályos lovagok, templomosok, teuton lovagok, akik baltiku-mi birtokaikat akarták megvédeni; német és cseh telepesekhevenyészett csoportjai, és felbukkant még a sziléziai arany-bányászok külön kontingense is. Egy 50 ezer főt számlálócseh hadsereg is úton volt, de még mindig többnapijáróföldre, amikor Henrik dél felé indult, hogy a két seregegyesüljön.

Ehelyett 1241. április 9-én Liegnitztől 10 kilométerreHenrik a mongolokkal találta magát szembe. Nem túlzás,ha azt állítjuk, hogy halvány fogalma sem volt, minek nézelébe. Nagyobb sereggel rendelkezett, de csak számbelilegvolt fölényben. Minden más szempontból - fegyverzet, takti-ka, stratégia, morál, kíméletlenség - a mongolok messze-menően fölülmúlták a nyugati lovagokat, akik nehéz páncél-zattal, ormótlan lovakkal és civakodó hadvezérekkel indultakcsatába. A mongolok régi, jól bevált trükkjüket alkalmazták;nádat égetve füstfelhőket eregettek, összevissza rohangál-tak, majd menekülést színleltek. A lengyel lovasság nyom-ban üldözésükre indult, ám a kis termetű lovasok egyszercsak eltűntek, majd hirtelen mindkét oldalról nyílzáport zúdí-tottak üldözőikre. Henrik herceg menekülés közben leesettlováról, nehéz páncéljában botladozva továbbmenekült;elfogták, levetkőztették, lefejezték és tetemét félretaszítot-ták. Fejét a mongolok dárdahegyre tűzték, s azzal parádéz-tak Liegnitz falai körül, teljes rémületbe taszítva a városlakóit. Ha hihetünk a levélnek, melyet a templomos lovagokvezetője IX. Lajos királynak írt, csak a templomosok veszte-sége 500 harcosra rúgott. A halottak száma összesen40 ezer körül lehetett. Vencel király és 50 ezer cseh katonájamég mindig egynapi járóföldre tartózkodott, s az esemé-nyek hallatán a Kárpátok hegyeinek menedékébe vonultvissza, egész Dél-Lengyelországot a mongolokra hagyva.

Két nappal később Henrik herceg felesége, Jadviga meg-találta férje lefejezett, meztelen testét; arról ismerte fel, hogya herceg bal lábán hat ujj volt. E különös adalék 600 évvelkésőbb nyert megerősítést. Henrik csontjait, sok máselesettével együtt Wrodawba szállították, és abban aSt. Vince-templomban temették el, amelyet ő alapított. Ami-kor a sírkamrát 1832-ben feltárták, a kutatók egy fej nélkülicsontvázat találtak, bal lábfején hat ujjal. (Érdekelne a jobblábfej is: a sokujjúság általában nem szelektív.)

Egy hónapon belül a mongolok 650 kilométert tettekmeg, négy nagyvárost foglaltak el, és leigáztak egy népet.A liegnitzi csata katasztrófának bizonyult, és nagy lelki sebetejtett Kelet-Európán. Azon a helyen, ahol Henrik holttes-tét megtalálták, később templomot emeltek, amely a18. században egy bencés kolostoré lett. Mára egy mú-zeummal is kiegészült, ahol a csata jeleneteit idézik fel, atemplomot pedig a tragédia 750. évfordulóján, 1991-benrestaurálták, azóta kedvelt látogatóhely.

Délebbre Magyarország rettegve várt sorsára. Az ország-ban teljes káosz uralkodott. Az orosz sztyeppékről a mon-golok elől menekülő kumán (kun) hordák bebocsátástköveteltek maguknak. A magyar főurak, akik inkább meg-haltak volna, semhogy nehezen megszerzett kiváltságaikat

bármilyen módon is engedjék megkurtítani, hadilábon áll-tak királyukkal, IV. Bélával, aki mint lehetséges magánhad-sereget, szívesen fogadta a kunokat; a főurak viszont gyű-lölték őket. A mongolok kihasználták az alkalmat. A délihadsereg, mely ekkor Galíciában tartózkodott, három rész-re oszlott. Két hadoszlop harapófogószerűen átkaroló had-műveletet hajtott végre a Kárpátokban, míg Szübötej, akiközépen készült lerohanásra, szándékosan lassította előre-nyomulását, hogy a három hadtest kellő időben a Dunánáltalálkozhasson. Az előőrsnek mindössze három napra voltszüksége, hogy a hóval borított ellenséges földön 280 kilo-métert megtegyen. Április elején a három hadoszlop aDunánál összezárt, s készen állt a magyar királyi székhely,Esztergom elleni támadásra.

Bélának sikerült egy hadsereget Pestnél fölállítania(akkor még természetesen nem volt összeköttetés a budaioldallal). A megadásra szólító szokásos ajánlat most iselhangzott, de jött a szokásos visszautasítás is (különösmódon a mongolok küldötte egy magyarul is beszélő angolvolt, aki a történetben később is fölbukkan még). Batu ésSzübötej visszahúzódott. Erős hadsereggel néztek szembe,háttérben a Dunával és a várossal, ahonnan a magyarokerősítést kaphattak, miközben Lengyelországból semmi hír.Szübötej azonban zseniális hadvezér volt, és zsenialitásaegyebek közt éppen abban rejlett, hogy csak akkor bocsát-kozott harcba, ha biztos volt a győzelemben. Ezért most las-san visszavonta seregét kelet felé, csak kisebb csetepatékatvívott, s hat napon át hátrált az Alföldön, maga után csalo-gatva Béla seregét, hogy az minél messzebb kerüljön aDunától és a lehetséges utánpótlástól.

Április 10-én a mongolok átkeltek a Sajón, és Tokajszőlővel borított lankái felé hátráltak, a Tisza és a Sajó talál-kozása fölé. Jó stratégiai pont volt ez; magasabban feküdt,mint a környező síkság, s szemből a folyó védte őket.A magyar csapatok Muhi mellett táboroztak le, egyfajtaerődöt képezve szekereiket kör alakban összeláncolták, éserősen bíztak számbeli fölényükben.

A hadvezérek szemügyre vették a helyzetet. Batu bátorí-totta katonáit, mondván: a magyarok "összebújtak, éskarámba zárták magukat".

ugyanezen az éjszakán Batu és Szübötej fölkészült atámadásra.

Ne felejtsük el, mindez pusztán egy nappal a lengyelekkatasztrofális liegnitzi veresége után történt! Véletlen egybe-esés lehetett? Nem hiszem. A mongolok soha nem alapoz-ták győzelmüket véletlenekre. Okkal feltételezhetjük, hogymindkét hadtest pontosan tudta, hol és milyen hadművele-

tet hajt végre a másik. Ehhez szinte napi kapcsolattartásravolt szükség, 450 kilométeres távolságról, ellenséges terüle-ten, ahol 200 kilométer a Tátra hóborította hegyeire esett.Rendszeres futárszolgálat kellett hozzá, váltott lovakkal; anéhány tucat lovas futárnak olyan teljesítményt kellett nyúj-tania, ami igencsak megmozgatja a képzeletet. A mongolokszámára ez mégis rutinfeladatnak számított, olyannyira,hogy senkinek nem jutott eszébe feljegyzést készíteni róla, atitkosságát pedig mi sem igazolja jobban, mint az a tény,hogy a két haderő között kiépült hírláncot egyetlen európaiforrás sem említi.

Szübötej hadműveletének időzítéséhez tudnunk kell:ahhoz, hogy a mongolok Liegnitzből a 450 kilométerre levőmagyarországi helyszínre egy üzenetet eljuttassanak, mind-össze 36 órára volt szükségük. Ezen az éjszakán Szübötejtudta, hogy az ellenség már nem számíthat erősítésre.A hosszú távú kockázatok gyakorlatilag megszűntek. Vissza-fordult hát, egyik hadoszlopát a Sajó egyetlen létező hídjá-hoz parancsolta, melyet katapultjaival és lőporos ágyúivalrövid úton el is foglalt - e romboló tüzérségi fegyvereknekEurópában ez volt az első följegyzett bemutatkozása.A mongolok az átkeléshez olyan eszközt vetettek be, mely azelső világháborúban mozgó zárótűz néven vált ismertté; ezaz a harcászati megoldás, amelynél a tüzérség közvetlenül asaját előrenyomuló gyalogsága elé zúdít aknatüzet.

Mindeközben tíz kilométerrel lejjebb maga Szübötej veze-tett egy második hadoszlopot, mely pontonhidat vert afolyón. A hadműveletet a magyar felderítők bármelyik pilla-natban fölfedezhették volna. Ha lettek volna ilyenek. Denem voltak! A magyarok az utolsó szálig a híd körüli zajoscsetepatéra összpontosítottak. Hajnalra mindkét mongolhadosztály átkelt a folyón, s reggel 7 órára a magyarokvisszaszorultak a szekértáborukba, mely ahelyett, hogyvédelmet nyújtott volna, ekkor már inkább csapdánakszámított. Egész délelőtt zúdult rájuk a rettenetes nyíl- éskőzápor, s a tüzérségi tűz. Délben a mongolok visszahúzód-tak, csábító rést kínálva a túlélőknek a meneküléshez, akikéltek is a lehetőséggel, kétségbeesett védőkből könnyű pré-dává téve magukat, hiszen a fölengedett tavaszi lápon aszerencsétlenek a biztos halálba botladoztak. Néhányana közeli templomban kerestek menedéket, de hamarosana rájuk omló égő tetőgerendák alatt lelték halálukat. Kétérsek, három püspök és két főesperes, a térség keresztény-ségének fő elöljárói, akik abban bíztak, hogy Isten megoltal-mazza őket a pogány barbároktól, mind meghaltak. Velükegyütt magyarok, németek, franciák tízezrei pusztultak el -közel 65 ezren, Marienberg apátjának a következő év január-jában készült följegyzése szerint.

Béla király az északi hegyek erdeibe menekült, majd nagy

kört téve Ausztrián keresztül dél felé Horvátországba jutott,ahol végül egy adriai szigeten talált menedéket. A liegnitzicsata egyik hőse, Kádán a magyar király üldözésére indult, sígy a mongolok is eljutottak az Adriai-tenger partjához.A mongol hadvezér itt elvesztette a nyomot - vagy az érdek-lődését a zsákmány iránt -, ezért továbbvonult dél felé, egé-szen Albániáig, s csak onnan fordult ismét a szárazföld bel-seje irányába. Béla családostul végül is egy kis szigeten állóvárban, Trauban húzta meg magát, jobb időkre várva.

Mindeközben egy másik mongol kontingens nyugat felészáguldott. Fölégettek, leromboltak, kiraboltak és megöl-tek mindent és mindenkit, pusztításuk a muzulmán orszá-gokban véghezvitt terrorhadjáratuk borzalmaival mérhetőcsak. Okfejtésük is ugyanarra épült: ezek a keresztények,akárcsak a muzulmánok, ellenállni merészeltek, és ezzel azÖrök Ég bosszújára ítélték magukat. Pestet három napalatt vették be, fölégették a Domonkos-rendi kolostort; akörülbelül tízezer ember, aki a kolostor falai között keresettmenedéket, bennégett; "a leöltek összehordott tetemeibőlhatalmas hullahegyeket hánytak össze a folyóparton", aDuna túlpartján lévők elrettentésére. Az idézett sor Spalatói(spliti) Tamás beszámolójából való, aki egyebek köztezt is följegyezte: "...mások pedig csecsemőket szúrtakfel lándzsáik végére, mint nyársra a halakat, és úgyhordozták őket le s föl a partok mentében." (CsonkaFerenc fordítása.)

A terror megtette hatását - de bevált a mongolok megté-vesztő taktikája is. 1242 nyarára egy kezdetleges igazgatásirendszert állítottak föl, és arra biztatták a parasztokat, hogyarassák le a termést. Aratás és szüret után azonban minden-kit lemészároltak, úgy ítélve meg, hogy a parasztoknak mostmár úgysem vehetik hasznát. Már nem volt velük Csu-caj,aki elmagyarázta volna nekik az adóztatás előnyeit, és senkinem cáfolta a hagyományos mongol nézetet, miszerint aparaszt csak nyűg, hiszen az igazi érték a ló és a legelő.Utóbbi megragadása állt a mongol politika középpontjában,főleg azóta, hogy Dzsingisz húsz évvel korábban első ízbenhírét vette a kövér magyar legelőknek.

Magyarországon túl persze létezett egy másik világ, mely ahírek szerint ugyanolyan mesésen gazdag volt, mint Kína.Batu felderítőcsapatokat rendelt Ausztriába. Az egyik ilyenelőőrs a bécsi erdőig hatolt, a város szinte már látótávolságravolt, amikor egy osztrák alakulat Wiener Neustadtnál (Bécsúj-hely) feltartóztatta őket. Az osztrákok hét támadót elfogtak,közöttük, mindenki legnagyobb meglepetésére, egy angolt.

Ennek az angolnak a történetét egy eretnek francia pap,bizonyos Narbonne-i Yvo jegyezte föl, aki éppen WienerNeustadtban tartózkodott, hogy elkerülje a pápai inkvizíció

érdeklődő figyelmét. Az angol azonos volt azzal, akit Batukán Béla királyhoz küldött a kapitulációra felszólító békeulti-mátummal. Különös történet volt ez. Az angolt csaknembizonyosan Róbertnek hívták, és korábban Róbert Fitz-walter káplánjaként szolgált.

Fitzwalter a Földnélküli János király elleni 1215. évinemesi lázadásnak volt a vezetője, mely végül a MagnaCharta aláírásához vezetett. Róbert, miután Angliából elűzték,a Szentföldre menekült, ahol hazardőrként mindenételveszítette, koldusbotra jutott, de nem omlott össze, hanemügyesen kamatoztatta nyelvtehetségét. Erre a képességérefigyeltek föl a Dzsingisz kémeiként tevékenykedő muzulmánkereskedők, akik a kán 1220. évi nyugati előrenyomulásátkészítették elő. A mongoloknak tolmácsokra volt szükségük.Papi előéletétől függetlenül Róbertnek ajánlatot tettek, melyetnem lett volna tanácsos visszautasítani, majd a mongolokáltal biztosított karavánutakon keletre hurcolták, valószínűlegBatu kán Volga menti főhadiszállására vagy még tovább.Ezután Róbert közel húsz évig állt a kánok szolgálatában.Amikor az osztrákok elfogták, hogy az árulás vádját elkerülje,kétségbeesetten ecsetelte élettörténetét és kiszolgáltatottsá-gát. Ezúttal azonban nyelvi tehetsége és meggyőzőképességekevésnek bizonyult - jeltelen sírban végezte.

Közép-Európa erőit a mongolok mindössze négy hónapleforgása alatt fölmorzsolták. Az egész kereszténység féle-lemtől reszketett. "Kereszténység szigetei és mindazon né-pek, kik urunk Keresztjére esküdtetek, hamuban és zsákru-hában vonyítanak, és könnyek közt gyászolnak!" - írta athüringiai őrgróf Boulogne hercegének, összefogást sür-getve. Csakhogy ez az összefogás korántsem volt magátólértetődő. Európa ha nem is a legrosszabb, de saját magamásodik legrosszabb ellenségének bizonyult. A velenceiek,akik kereskedőik révén a Krímben szövetséget kötöttek amongolokkal, elutasították a segítségnyújtást. Babenberg(Harcias) Frigyes osztrák herceg Béla király összeomlásábólcsikart ki előnyt magának; Béla Ausztriába menekülését arrahasználta, hogy megzsarolja, s Nyugat-Magyarország terüle-téből zálogként elfoglaljon három vármegyét. A mongoloktámadása előtt mind IX. Gergely pápa, mind pedig II. Fri-gyes német-római császár mongolellenes keresztes hadjá-ratra tett javaslatai süket fülekre találtak. Nehezítette ahelyzetet, hogy II. Frigyes és Gergely pápa egymás engesz-telhetetlen ellenségei voltak. Mindezeken túl Gergely pápa1241-ben meghalt.

így aztán egészen bizonyosra vehető, hogy Nyugat-Euró-pa, de legalábbis a kontinens jelentős része, ha a mongoloktovább folytatják félelmetes előrenyomulásukat, ugyanolyansorsra jutott volna, mint Lengyelország vagy Magyarország.Európának az volt a szerencséje, hogy a mongoloknak, a je-

lek szerint, soha nem állt szándékában továbbnyomulni.Céljuk Magyarország volt. Lengyelországot sem önmagáértrohanták le, hanem azért, hogy észak felől biztosítsák a ma-gyarországi inváziót. A további nyugati előrenyomulásnakmindössze egyetlen stratégiai célja lehetett volna: az, hogyaz osztrák határ felől is hasonló záróvonalat képezzenekMagyarország köré. Természetesen nehéz megmondani,hogy Európának milyen hatalmi politikát kellett volna követ-nie. Sem a pápa, sem a nyugat-európai uralkodók nem vol-tak fölkészülve arra, hogy a Róma vagy Párizs felé özönlőhadakat, melyek Attila hét évszázaddal korábbi hun hadairaemlékeztettek, föltartóztassák, hiszen féltve őrzött városaiksemmivel sem jelentettek volna nagyobb kihívást a mongo-loknak, mint a kínai városok.

Európa 1242-re mégis biztonságba került, anélkül, hogytudott volna róla. Ögödej az előző decemberben meghalt.Mindössze hat hét kellett volna ahhoz, hogy a hír Európábaérkezzék, ám az utódlás körüli viták késleltették a dolgot.Batu csak júniusban értesült nagybátyja haláláról és a kitörthatalmi rivalizálásról, mely az egész birodalom sorsát koc-kára tette. Dzsingisz unokájaként, saját birodalmi része ural-kodójaként hatalmas hadseregével Batu jelenléte Mongóliaszívében sorsdöntő lehetett. így aztán ahelyett, hogy új biro-dalmi hadállásainak megerősítését folytatta volna - miköz-ben talán éppen Nyugat-Európa lerohanását fontolgatta -,úgy döntött, hogy visszavonul. Ezen a nyáron, amikorIV. Béla király az adriai szigetről visszatért, fölégetett városo-kat, falvakat, oszló holttestekkel borított pusztaságot találtországa helyén, s kannibalizmusba süllyedt embereket. Ésegyetlen mongol sem volt a láthatáron.

A veszedelem hirtelen eltűnt, s Európa ott állt megma-gyarázhatatlan megmenekülése döbbenetében.

Ögödej halála után tíz évig Dzsingisz céljait és ambícióit csa-ládi viszály fenyegette. Az örökségen özvegy huzakodott öz-veggyel, unoka viaskodott unokával. Csak 1251-ben nyugo-dott le a birodalom, Toluj fia, Möngke vezetése alatt, akit kétfivére, Hülegü és Kubiláj támogatott. Az utóbbiak vezetésealatt érte el a birodalom legnagyobb kiterjedését. Hülegü el-tiporta az asszasszinokat, elfoglalta Bagdadot, és megindultEgyiptom ellen, ahol a mongol hadakat végül is megállítot-ták, s ezzel szertefoszlott legyőzhetetlenségük mítosza.Kubiláj volt az, aki Möngke halála után, 1260-ban Dél-Kínameghódítását véghezvitte.

Ez volt az a fordulópont, ahonnan a mongol birodalomkezdett gyökereitől elszakadni. Az új kán, Kubiláj részt vettDzsingisz utolsó hadjáratán, most mégis úgy döntött, hogya fővárost Karakorumból Pekingbe költözteti, új dicsőségetkovácsolva ki, melynek vajmi kevés köze volt a mongol

ősökhöz, de azért gondosan őrizve a belső-mongóliaisztyeppéket idéző eredeti kötődéseket a sangtui nyári palo-tában. Amikor végül 1279-ben egész Dél-Kína a mongolokkezére került, Kubiláj bejelentette egy új dinasztia, a Jüankezdetét, melynek nagyapja vált a posztumusz megalapító-jává. Kubiláj óriás volt az uralkodók között, az akkori világmessze leghatalmasabb embere, de mégsem mindenható.Japánt kétszer is megpróbálta megkaparintani, de flottájátmindkét alkalommal szétzúzta a tengeri vihar. Páneurázsiaibirodalma többi része fölött névleges hatalmat gyakorolt, akülönböző alárendelt térségek saját határaikat keresték, ésidővel függetlenné váltak.

Dél-Oroszországban Batu Arany Hordája uralkodott - azelnevezés a mongol ordon, azaz jurtapalota szóból eredt.Később, a 16. században, amikor az európai nyelvek átvették,hozzátapadt a "horda" jelentés is. Az oroszok az Arany Hordakét évszázados uralmára mint "tatár (vagy tartár) rabigára"emlékeznek. Valójában nem annyira rabiga volt ez, mintinkább elszállásolás, hiszen Alekszandr Nyevszkij novgorodiherceg döntött úgy, hogy inkább a litvánok, a németek és asvédek ellen harcol, semmint a mongolok ellen, utóbbiak ha-marosan már exmongoloknak számítottak - áttértek az isz-lámra, szorosan együttműködtek Egyiptom uralkodóival, ésdiplomatákat cseréltek, akiknek levelezései, cirkalmas üdvöz-léseikkel, törökül folytak. Feltehetően mindegyik kánnakArany Rokonnak, azaz Dzsingisz leszármazottjának kellettlennie, de nemsokára valamennyi uralkodójelölt ezt nyugod-tan el is mondhatta magáról. Amikor a Horda a 15. század-ban fél tucat különböző kánságra szakadt szét, mindegyikkán Dzsingisz leszármazottjának vallotta magát. Amikor azújjáéledő Oroszország Nagy Katalin uralkodása idején 1783-ban elfoglalta a Krímet, a terület uralkodója kétségbeesettenragaszkodott állításához, miszerint ő Dzsingisz leszármazottja.

Perzsiában a mongol uralom a kőből is vért fakasztott. Azilkánok, ahogy magukat nevezték, rabszolgává tették alakosságot, fosztogattak, és amit csak lehetett, megadóztat-tak; földadót, fejadót, forgalmi adót vetettek ki mindenkereskedelmi ügyletre, beleértve a prostitúciót is. A vidéketés a parasztságot tönkretették, a városokban azonban virág-zott a kereskedelem, s ez lehetővé tette a mongoloknak,hogy a kétes eredetű ügyletekből elegendő gazdagságothalmozzanak fel azokra az időkre, amikor már a szülőfölddelvaló kapcsolattartás elenyészett. Hülegü dédunokája muzul-mán hitre tért; 1304-ben ő volt az, akinek nem sikerült azegyiptomi mamelukokat Szíriából kiűzni, és ez a kudarcegyúttal a terjeszkedés végét is jelentette; Egyiptom és aföldközi-tengeri térség a mongolok számára örökre elérhe-tetlenné vált. 1307-ben egy mongol követ eljutott AngliábaII. Edward udvarába, ám ez volt az utolsó előretörési kísérlet.Harminc évvel később az utolsó mongol uralkodó örökös

nélkül halt meg, s ezzel véget ért a mongol uralom.

Közép-Ázsiában Csaadaj örökösei állandó vallási ellenté-tek és háborúk közepette próbálták kiterjeszteni hatalmukat.Ebben a térségben a nomád hagyományok erősen fennma-radtak, és továbbra is bennük élt a hódítás sürgető szükség-lete. Keletről és nyugatról a mongol vetélytársak, gyakrancsaládtagok szorongatták Csaadaj utódait, akik mindeköz-ben dél felé, Afganisztán és India irányába tekingettek.Számos inváziót hajtottak végre, és egy olyan hagyománytösztökéltek, amely akkor is fönnmaradt, amikor a mongo-loktól a véreskezű török Timurlenk vette át a hatalmat.

Kínában Kubiláj és örökösei ugyanazt tették, amit arómaiak Észak-Európában: utakat, csatornákat építettek,kereskedelmet, hatékony adóztatást működtettek, és egyolyan gyorspostai közvetítőrendszert fejlesztettek ki, melyegészen a telegráf feltalálásáig páratlan szervezési eszköznekbizonyult. A virágzó gazdaságot papírpénz erősítette. Délke-let-Ázsiából fűszerek érkeztek, a Perzsa-öböl raktárházaitkínai selymek és porcelánok töltötték meg. Más szóval: őriz-ték és learatták az egységből és a birodalom méreteibőlfakadó előnyöket, melyekért a kínai uralkodók mindig isküzdöttek, és mindezt úgy tették, hogy elszakadtak mongolgyökereiktől. Je-lü Csu-caj elégedetten nyugtázta volnamindezt.

Dzsingisz szétszóródott leszármazottai a kán halála után150 éven át kapcsot jelentettek a Kelet és a Nyugat között,és fontos szerepet játszottak abban, hogy a kereskedelemszabadon áramolhatott, a diplomaták és szakemberek aka-dálytalanul közlekedhettek. 1280-ban egy kínai nesztoriánusszerzetes, Rabban bar Sauma látogatást tett a pápánál,Gasconyban pedig találkozott az angol királlyal. A pápaválaszként szerzeteseket küldött Mongóliába és Kínába.Irakban kínai mérnökök felügyelték az öntözési rendszerkiépítését. Novgorodban és Moszkvában kínai közösségekjöttek létre, Kambodzsában kínai kereskedők jelentek meg.A papír használata a könyv- és pénzkészítésben elkezdettnyugat felé terjedni, először Szamarkandot érte el az új tech-nika, majd megérkezett Európába is, ahol ennek alapján ta-lálták fel a nyomtatást.

A mongolokat azonban soha nem kedvelték. Megszűnteknomádok lenni, de igazi kínaiakká nem váltak soha. Az újuralkodók lenézték mongol alattvalóikat, de tartottak is tőlük;nem engedték, hogy fegyvert viseljenek, kirekesztették őket asaját kormányukból, s igazgatásukra idegeneket alkalmaztak.Marco Polo például városi kormányzó volt, a pénzügyminisz-ter Taskentból jött, Jünant egy muzulmán apa és fia kormá-nyozta. A mongol uralom a hatalomtól függött, és a hatalomelszivárgott. Sok mongol törzsfőnök csúszó-mászó udvaronc-

cá vált, majmolta az udvari fényűzést, és elfeledkezett őseiegyszerűségéről és szívósságáról. Mások emlékeztek; s nőtt akölcsönös gyanakvás. Egyik oldalon gyűlölet, másik oldalonkorrupció, s mindez lázadásokat szított, melyek közül az egyikvégül sikerrel végződött. 1368-ban egy korábbi vándor gyó-gyító, Csu Jüan-csang visszakergette az utolsó mongol ural-kodót, Togon Temürt a mongol sztyeppékre, majd sajátmagát a Ming-dinasztia alapítójának kiáltotta ki.

Ami megmaradt, az az aranykor emléke, a hajdanvolt óri-ások dicsősége. És a varázslat tartósnak bizonyult, évszá-zadokon át tartotta magát Eurázsia-szerte. Dzsingisz varázs-poraiból minden uralkodó óhajtott magának egy maroknyit.Jóval az Arany Horda fölött aratott orosz győzelem (1480)után az Arany Rokonság tagjai nemesi címet szereztek, melyegészen a 19. századig érvényes volt. A rettegett Timurlenk,Üzbegisztán diktátora Dzsingisz-leszármazottnak vallottamagát; szó se róla, nem volt az, ellentétben feleségével, aki-nek az ereiben valóban Dzsingisz-vér folyt. Timurlenk utóda,Bábur mindenesetre "mugal"-nak nevezte magát, amikor a16. század elején Indiában megragadta a hatalmat, dinaszti-át alapított, mely egészen 1857-ig uralkodott, amikor isa britek az utolsó "mugal"-t, azaz mogult elmozdították atrónról. Az utolsó mogult egyébként Bahadurnak hívták,a mongol bátor, azaz hős szónak a távoli visszacsengése-ként; e szó alkotja a mongol főváros, Ulánbátor (Vörös Hős)elnevezés második elemét. Dzsingisz apját is ezzel a jelzővelillették. A mogul szót ma is használjuk, korábban a gazdagindiaira értették, majd a gazdag angol-indiaira, ma pedigjobbára a médiamágnásokra. Egy etimológus számáraRupert Murdoch a bulvársajtó Dzsingisz kánja.

Ily módon a lassú, de biztos szétszóródás közepette anagy robbanás utáni füstgomolyag, mely az eredet bizonyí-tékait megőrizte, lassan fölszállt. Dzsingisz azon uralkodókszámára, akik a nevében uralkodtak, hős maradt, míg az ál-dozatok - muzulmánok, keresztények, ortodox oroszok ésvégül a szovjetek - számára szörnyetegként vonult be a his-tória lapjaira. Az oroszok a "tatár rabigát" a legsötétebb tör-ténelmi emlékeik közé sorolják, sokféle bajért okolják amongolokat, egyebek között saját nemzeti karakterük vadvonásaiért is; kaparj meg egy oroszt, s kibújik belőle a tatár!Nyugat-Európa megkönnyebbülten lélegzett fel, és vissza-tért nemzetté szerveződés előtti, a római kor utáni viszályko-dásaihoz, Magyarország kivételével, ahol a gyors és brutálishódítás a megtelepedett életforma jótéteményeire figyel-meztette a hajdanvolt nomád népet. A magyar iskolás gye-rekek történelmük meghatározó eseményeként tanulnak agyászos muhi csatáról. Az ütközet 750. évfordulóján,1992-ben végre emlékmű is került a csata helyszínére; egytízméteres dombon keresztek sorakoznak, mintha egy hatal-mas tetemből kardok meredeznének, hátborzongató felkiál-

tójelként a magyar Alföldön átvezető autópálya hamarosanelkészülő új szakasza közelében.

* * * * *

NEGYEDIKRÉSZ

FELTÁMADÁS

TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Félistenné válás

Jincsuantól és a Sárga-folyótól keletre az Ordosz bel-seje felé tartunk, ipartelepeken haladunk át, vegyifüstök, sziklás vadon, homok és zsombékos legelővesz körül minket. Dzsorigttal együtt jó kezekben vagyunk.Csog, a sofőrünk tagbaszakadt, mint egy birkózó, nyaka,mint egy anakonda; a baljós külsőt azonban egy könnyűsort és egy szövetpapucs szelídíti. A papucs megnyugtat.Ezt aligha tartaná alkalmas viseletnek, ha az a veszély fenye-getne, hogy a mérgező füstfelhőben vagy az Ordosz száraz,kopár magaslatain elakadunk. Egyértelmű: Csog sofőr bízika képességeiben és a kocsijában. Okkal. Még amikor az úthirtelen véget ér, és mi ott találjuk magunkat szénnel roska-dásig megrakott teherautó-utánfutók között, melyek sajátporfellegüket zúdítják ránk, s amikor épphogy túljutunk egylerobbant szörnyetegen, mely úgy hányja ki magából túlmé-retezett rakományát, mint valami döglött dinoszaurusz, mégakkor sincs bennem szemernyi kétely, hogy Csog sofőra szövetpapucsával és anakonda nyakizmaival átvisz minketa sivatagon.

Abba a térségbe tartunk, ahol a legenda szerint Dzsingiszkánt valóban eltemették. Illetve attól függ, kivel beszél azember éppen, mert végül is a pontos helyet senki nemismeri. De pusztán e fejezet erejéig felejtsük most el a mon-gol hegyeket! Ezúttal egy teljesen különálló hagyománnyalfoglalkozunk, melynek ez az alapkérdése: miként akadt elDzsingisz halottaskocsija a mocsárban? Az egyik változatszerint kíséretének tagjai egy korábbi esetre emlékeztek,amikor Dzsingiszt elbűvölte a táj különleges szépsége, éskijelentette, hogy "nincs is ennél kívánatosabb nyugvóhelyegy öregembernek". Lehet, hogy ezért ragadt itt ahalottasszekér: hiszen Dzsingisz maga választotta a környé-ket végső nyughelyéül. A kán megjegyzése mindenesetregyökeret eresztett, majd szárba szökkent, és számos külön-böző változata élt tovább, mindegyik romantikus képet fes-tett egy öreg férfiról, akit megragadnak a gyönyörű lankák,ahol aranyszarvasok legelnek, s ahol a megfáradt vándorörök nyugalmat remélhet.

De íme, itt egy másik variáció ugyanarra a témára, s ezvalamelyest megmagyarázza, miért ilyen nagy a bizonytalan-ság a temetkezési helyet illetően.

A nagyúr egy napon egy gyönyörű legelőhöz érkezett azOrdosz vidékén, a Sárga-folyó nagy kanyarulatától délre. A tájolyan szép volt, hogy Dzsingisz így szólt: "Ha meghalok, aztszeretném, hogy ide temessetek." Így is történt. És azok, akikeltemették, azt kívánták, hogy a nagyúr földi maradványai bé-kében nyugodjanak. De emlékezni is akartak a helyre.Hogyan lehetett ezt megoldani? Az emberek tudták, hogya nőstény tevének nagyon jó az emlékezete. Találtak egyanyatevét, aki éppen a borját szoptatta. A kicsiny tevét leöl-ték, és a nagyúr sírja mellé temették. Ezután az anyatevétminden tavasszal szabadon engedték, s az állat visszatért arraa helyre, ahová a kistevét eltemették. Minden évben ez tör-tént, és az emberek minden évben tiszteleghettek kánjuk sír-jánál, egészen addig, amíg a teve meg nem vénült és el nempusztult, s ezzel minden tudás odaveszett; senki nem tudtatöbbé, hogy a nagyurat hová temették.

De hiszen az Ordosz tele van szakadékos fennsíkokkal éssilány legelőkkel! Biztos, hogy a mongolok ezt olyan szép-nek találták?

- A körülmények változnak - mondja Dzsorigt. - Ha mafölülsz egy buszra, és a Hohhottól elmész a mongol határig,mindenütt homokot látsz. De tíz évvel ezelőtt nagyon szépvolt ott minden, és most meg rosszabb, mint ez itt körülöt-tünk - folytatja, és körbemutat a zord tájon. - Amellett mimost az Ordosz fennsíkján vagyunk. Ők nem azt mondták,hogy itt fönt temették el.

Csog sofőrnek köszönhető túlélésünket birkapörkölttelünnepeljük egy betonból épített gerutánzatban, mely halvá-nyan arra emlékeztet, hogy egykoron, mielőtt a kínai telepe-sek ideérkeztek, itt minden a mongoloké volt. A félsivatagosvidékről Dongshengbe, Ordosz fővárosába érkezünk, majddél felé haladunk tovább egy fákkal gyéren benőtt szavan-nás tájon át. Egyórás autózás után fenyőerdővel szegélyezetthegyre kapaszkodunk, s a fák között három piros-kék kupo-lát pillantunk meg, kicsiny oszlopokkal csúcsozva, melyekúgy festenek, mint csecsbimbó egy furcsán tetovált mellen.Az út egy kisvároson vezet keresztül, melynek túloldalánbalra kanyarodik, egy kapun át hatalmas udvarba jutunk,melynek két oldalán egyemeletes épületek sorakoznak.Hosszú lépcsősor vezet föl egy háromszoros boltív alatt, s ahegytetőn állnak a sokszínű dómok.

Megérkezünk Dzsingisz kán Mauzóleumához - ez itt azEdzsenhoró, ahogy a mongolok nevezik: az Úr Udvara -,

ahol Dzsingisz metamorfózisának végső és legkülönösebbrészén esett át: barbár törzsfőnökből istenséggé változott.Ez tehát a története egy hagyományos gyökerekből táplál-kozó vallási szekta fejlődésének, a legendáktól a rituálékig,melyek újabb legendákat szülnek, hogy aztán önmagátfenntartó entitássá alakuljanak át - közösséggel, templom-mal, szertartásokkal, hitvilággal, végül pedig egy egyetemesteológia létrejöttének első jeleivel. Ámulatba ejtő példája ezannak, hogy egy új vallás miként sarjad ki a régiből, hogyaztán ágakat hajtson és virágozzék.

Habár temetése körülményeit homály fedi, Dzsingisz nevéthalála után is nagy tisztelet övezte, személyes tárgyait meg-őrizték, rendelkezéseit szentírásnak vették. Nyugaton ésKínában templomot is kapott volna, a mongolok azonban arégi Avraga kivételével alig építettek valamit. Az új birodalmifőváros, Karakorum építése éppen csak elkezdődött. Dzsin-gisz utódja, Ögödej eredeti megoldást választott, amelymegfelelt a nomád életmódnak. Szagang Szecsen a17. században így írt erről: "nyolc fehér jurtát emeltek a hó-dolat jeléül". A jurták őrzésével néhány mongol családot bíz-tak meg, akik minden más kötelezettség alól felmentéstkaptak, a családtagok örök érvényű kötelezettségévé vált anagyúr személyes tárgyairól - íjáról, nyergéről, ruháiról, jak-farkú lobogóiról - való gondoskodás, s ellenőrizniük kelletta szertartások menetét. Ilyen módon Dzsingisz örökrenépén tarthatta szemét.

A hódolat első számú fókuszpontja a burkan-kalduni fel-tételezhető sírhely volt. A Tiltott Zóna környékét, ahogy ne-vezték, szigorúan őrizték, s a helyet rendszeresen áldozatiszertartásokkal tisztelték meg. Volt azonban valami átmene-tiség mindebben. Mintegy hetven évvel később Dzsingiszegyik leszármazottja szükségét érezte, hogy a helyszínnek ál-landóbb jelleget adjon, legalábbis erről számol beRasídaddín, amikor Kubiláj haláláról (1294) s az azt követőeseményekről ír.

Nagygyűlést hívtak össze, hogy eldöntsék, Kubiláj kétunokája, Kamala és Temür közül (Kubiláj fia, Csen-csin tízévvel korábban meghalt) ki legyen az utód. Vita támadt. Egymatriárka a következőt javasolta: Kubiláj egyszer aztmondta, hogy aki Dzsingisz mondásait legjobban ismeri, aza legalkalmasabb a szerepre. Mindenki egyetértett, hogy akét jelölt mérkőzzön meg. Temür, a fiatalabb, ékesszólásá-val és emlékezőtehetségével könnyen legyőzte a hebegőKamalát. Közfelkiáltással szavaztak: "Temür többet tud!...Övé legyen a trón és a korona!" így is lett.

Kamalát (1263-1302) azonban nagyvonalúan kárpótoltákvereségéért; Dzsingisz ordoszainak, azaz jurtapalotáinakparancsnokává nevezték ki, másként fogalmazva ő lett a va-

gyonkezelő. Rasídaddín egy fontos bekezdésben utal rá, hogyaz ingatlanok közé tartozott a "nagy Horig (Tiltott Zóna),melyet Burkan-kaldunnak neveztek, és ahol Dzsingisz kánnagy Ordosza most is megtalálható. Ennek az őrzését bíztákKamalára. Négy nagy Ordosz volt és öt másik, összesenkilenc, és ezeknek senki nem juthatott a közelébe."

Családi portrék láthatók, s folyamatosan égnek a füstölőkés illatosítok. Kamala is épített itt magának egy templomot.

Idővel aztán, talán a Jüan-dinasztia bukása utáni nyugta-lan időszakban, a hódolat fókuszpontja dél felé mozdult.Lehetséges, hogy mindig is két kegyhely volt, azaz Kubilájnyári főhadiszállásán, Sangtuban (Hszanadu) korábban islétezett szentély. Sőt az is lehet, hogy Dzsingisz emlékénekőrzői sátraikkal és relikviáikkal két vagy akár több hely közöttingáztak.

Ezek a sátrak nem a szokásos gerek formájára épültek,hanem a tetejüket póznával támasztották alá, mely úgycsúcsosodott ki, mint egy kis templomtorony; "nyakas ger"- mondták róla a mongolok. A hódolat idején a fő jur-tát, mely Dzsingisz relikviáit tartalmazta, sárga vászon borí-totta, s ez volt az "arany palota". A Jüan-dinasztia összeom-lása után, 1368-ban a jurták a mongolokkal együttkikerültek Kínából, s visszajutottak a mongol legelőkre, aholőrök kószáltak körülöttük. Dzsingisz emlékét természetesenmás kegyhelyeken is ápolták, mint például Pekingben aBirodalmi Ősi Templomban, mely 1266-ban készült el, vala-mint Kamala templomában, magán a Burkan-kaldunon, ésmég további három kegyhelyen a mongol birodalomban.A kultikus tiszteletadás központjaivá azonban a Fehér Jurtákváltak; a hős és hajdani vezér itt alakult át félistenné.

Láthatatlan test, titkos sír, tiltott övezet, mozgó jurta-kegyhelyek: a bizonyítékok, hogy mi történt valójábanDzsingisz testével, egyre messzebb sodródtak a kezdetektől.Hamarosan - talán, mert a hódolat központjául most már aFehér Jurták szolgáltak, és mivel Kamala temploma elha-gyatottá vált - történetek keletkeztek arról, hogy Dzsingiszvalójában nem is járt a Burkan-kaldunon, következésképpennem is ott temették el. Mivel az Ordosz, az arany jurtapalotaneve a Sárga-folyótól délre egy egész térség nevévé vált,legendák kezdtek keringeni arról, hogy Dzsingiszt valójábanitt, az Ordoszban temették el.

Teltek az évek. A Fehér Jurták egyik helyről a másikraköltöztek, mint valami utazó szentély, a Góbi sivatagbanide-oda vándoroltak, hol az Altaj hegység nyugati oldalán,hol a keleti legelőkön, hol a félsivatagos Ordoszban bukkan-tak fel, amíg néhány közülük meg nem állapodott, és ahódolat különleges helyévé nem vált. A helyszín az Ordosz

jó vízellátású keleti szegélye volt, csodálatos legelők terültekitt el, s a szétszórt fák között szarvasok legeltek. Aztán a jur-ták őrzőinek leszármazottai meséket rögtönöztek, és addigmódosítgatták a neveket, mígnem úgy tűnt, hogy mégis-csak ez lenne az a hely, ahol Dzsingisz halottaskocsijaelakadt a mocsárban, és amelyet korábban végső nyughe-lyéül kívánt - s ahol aztán el is temették, jóllehet a pontoshelyet senki nem ismeri. Hitek és rituálék keveredtek tibetiés kínai tanokkal. Amikor aztán a jelenleg formálisanszámon tartott nyolc jurtát a 17. században végül is ideszállí-tották, akkor a hely megkapta mostani nevét - Edzsenhoró,az Úr Kertje.

A 19. századi beszámolók tanúsága szerint már okkal fel-tételezhetjük, hogy mindegyik jurtának megvolt a sajátkülön rendeltetése. Volt egy jurta kifejezetten Dzsingisznekés első feleségének, Börtének, egy fekete oltárasztallal, egyékszeres ládikóval és különböző személyes tárgyakkal - egylámpatartóval, egy kis ékszeres edénnyel, a gazdagságotszimbolizáló gabonamagvakkal, egy tükörrel, színes szala-gokkal, melyek a birodalom régióit és népeit jelenítettékmeg, egy tegeztartóval, benne tizenhárom rekesszel (Dzsin-gisz a családja tizenharmadik nemzedékéhez tartozott, éstizenhárom évesen vált hőssé).

A második sátor a második feleségéé volt; a harmadik azistenné lényegült fehér lováé - az inkarnációt minden évbenaz "Arany Póznánál", a fő kegyhelyen ünnepelték. A negye-dik sátrat, elég bizarr módon, Gürbelcsin, a kánlány kapta,aki az egyik verzió szerint Dzsingiszt kasztrálta, majd sajátmagát a folyóba vetette, míg a másik változat arról mesél,hogy nagy szerelemben éltek, és a kánasszony bánatábanvetett véget saját életének. Az ötödik jurta egy vörös szantál-fából készült kancatejes vödöré volt, melynek eredetijébeDzsingisz 99 égi kancától gyűjtötte a tejet, mielőtt hadbaindult. A hatodik, hetedik és nyolcadik jurta Dzsingisz íjait,nyergeit, arany- és ezüsttárgyait s drágaköveit őrizte.

Mint mindig, a mongol kifejezések átiratai most is igen sokfélék.A kínai verzió hozzávetőlegesen így hangzik: Jijin-huoluo.

A templomot és szertartásokat egy külön törzs, a darhatokellenőrizték, és ellenőrzik a mai napig is. Attól az ötszázcsaládtól származtatják magukat, melyet a Fehér Jurták őrzé-sére Dzsingisz halála után kijelöltek. Van egy olyan feltevés is- inkább népmesei, mint történelmi tényeken nyugvó -,miszerint ezek a családok Dzsingisz tábornokainak leszárma-zottai. Egy darhat, bizonyos Rihu Su így ír erről:

"Amikor Dzsingisz kán halála közelgett, ősünk,Boorcsu ott volt a kán ágya mellett. Nagyon szomo-rú volt, és sírva kérdezte: Mi lesz azután, hogy a

Nagy Kán itt hagy minket? Mi lesz az utódaimmal?Dzsingisz így felelt: Halálom után utódaid velemfognak élni, nemzedékről nemzedékre. A feladatratehát Boorcsut jelölte ki. Miután Dzsingisz kán meg-halt, mi, akik Boorcsu leszármazottai vagyunk, azta feladatot kaptuk, hogy áldozatokat mutassunk be,és őrizzük a mauzóleumot. És e szolgálatunk sohanem ér véget. Én Boorcsu családjának 39. nemzedé-kéhez tartozom."

Bármi legyen is az igazság a származásuk körül, adarhatok kiváltságosakká váltak, adómentességet élveztekés fölmentést kaptak a hadi szolgálat alól; a mongol biroda-lomban bárhol szabadon kereskedhettek, amit meg is tet-tek, hol a nyílt, hol a bújtatott érzelmi zsarolást alkalmazva,mint az engedékenység és bűnbocsánat kufárjai a középkorikereszténységben. így aztán fennmaradtak, csaknem hét-száz éven át.

Az évszázadok folyamán ezek a tisztségviselők, követve ahivatalnoki kar örök törvényét, teljhatalomra törekedtek,alcsoportokra szakadtak és speciális feladatokra szerveződ-tek; misztikusra és hétköznapira, s mindeközben féltéke-nyen őrizték szakterületeiket, mint a középkori céhek vagykésőbb a textilipari szakszervezetek, azzal a különbséggel,hogy az ő feladataik jóval ősibbek és szentebbek voltak.A "mesterséget", természetesen, csak férfiak gyakorolhat-ták, s a "szakma" apáról fiúra (a legidősebbre) öröklődött.Nehéz valami ehhez hasonlót elképzelni. Talán ha egy régivágású családot veszünk, mondjuk, egy született betűmet-sző-nyomdász famíliát, csak éppen azzal a különbséggel,hogy ez esetben a családfát aligha lehet évszázadok hosszúsorára visszavezetni, s nem lehet azt mondani, hogy a mes-terség, ami a vérükben van, istenkirály ősüktől szállt reájuk.

Két fő ág alakult ki, mely Dzsingisz két híres tábornoká-tól, Boorcsutól és Mukalitól ered (azt jobb nem firtatni,hogyan jön ez össze a kilenc generálissal és az ötszázcsaláddal). E magyarázat szerint Boorcsu leszármazottaiközül kerültek ki azok, akik a mauzóleumot és a ceremóniá-kat felügyelték. A második csoport Mukalitól származik, s azidetartozók feladata volt, hogy a hadizászlókról gondoskod-janak - bozontos jakfarkat tűztek közvetlenül a dárdahegyalá -, továbbá hogy a zászlóavató ceremóniákat felügyeljék.Mind a két csoport további alcsoportokra oszlott, melyek aszertartások percnyi pontosságú betartásáért feleltek; ellen-őrizték az etikettet, az egyházi éneket, a lófejű kereplőket, aparancsok felolvasását, az áldozati szertartásokat, a birkafő-zést, a lovak lemészárlását, az őrszolgálatot.

A 16. századtól kezdődően az eredeti sámáni rituálékátadták helyüket a buddhista szertartásoknak. Dzsingisz

bodhiszattva reinkarnációja, azaz buddhává lényegülésesorán Vadzsrapánivá, azaz Mennykőcsapás-hordozóvá válto-zott, aki a tibeti mitológiában démonokkal harcol, hogy abuddhizmust megvédelmezze. A rítusokból évente harmincceremónia lett, közöttük évszakhoz kötötten négy nagy val-lási ünnep, melyek közül a legnagyobb a tavaszi. Vala-mennyi szertartást imádságok és zsolozsmák kísérik, olyanszavakkal, melyeket, ha a neveket kicseréljük, akár egykeresztény pap is celebrálhatott volna:

"Mennyei Dzsingisz kán,Ki az Ég akaratából született,Testedet égi rang és név illeti,Te, aki a világ népei fölött uralkodsz..."

Tulajdonságok, javak, cselekedetek, nézetek, asszonyok,gyermekek, lovak, legelők - minden belekerült az imákba,hogy az Úr áldását kérjék a jövendőbeli akadályok, démo-nok, betegségek, hibák és viszálykodások leküzdéséhez.

Nézzünk egy ilyen ceremóniát a sok közül! Ez évente egy-szer zajlik, a szabadban, a templom fő ovoója előtt, a hegycsúcsát jelző szent kőhalomnál. A szertartás az Arany Póznaemlékének hódol, melyhez Dzsingisz a hófehér lovát kötötte;a fehér ló az egyetlen, amely ma is kószálhat a templomkörül. Azt mondják, egy tolvaj elvitte a lovat, és az lett a bün-tetése, hogy lábát a fölbe temették, és Arany Póznakéntegész éjszaka így kellett tartania a lovat. Idővel egy külön, ki-választott ember feladatává vált, hogy minden évben egyetlenéjszakára Arany Póznává változzék. Jöttek az emberek, éspénzt dobáltak a lábához. Aztán a templomból tejet hoztak,és kilencvenkilenc mozdulattal, külön erre a célra készítettlyukas kanállal széthintették a földre. Papok figyelték, hogy aszétömlő tej milyen formákat rajzol - az egyik minta az "Iste-nek virágaként" ismert -, s a jelekből megjósolták, kövéreklesznek-e a legelők s egészségesek-e a jószágok. A szertartásután az Arany Póznává vált férfit elengedték, a férfi átadtaa lovat, hamar összegyűjtötte a pénzt, és elinalt, miközben atöbbiek "Fogják meg, tolvaj!" kiáltással tiltakoztak.

Ez a rituális gyakorlat részben abból a hagyománybólszármazik, melyet Kubiláj idejében Marco Polo jegyzett föl:

"Tudnotok kell, hogy a kánnak van egy óriási, hófehércsődörökből és kancákból álló ménese. Az utóbbiakszáma több tízezernél, és egyiken sincs szemernyifolt sem. [...] Nos hát, amikor az uralkodó augusztus28-án, mint mondottam, elhagyja a [sangtui] parkot,minden kancát megfejnek, és tejét a földre öntik.A szertartás alkalmából nagy ünnepi kupákban gyűj-tik össze a kancatejet, és a Nagy Kán személyesenönti bőven a földre az istenek tiszteletére. Mert a csil-

lagjósok azt mondják, hogy az istenek megisszák akiöntött tejet. Utána a császár maga is iszik a kanca-tejből. Ezt pedig a bálványimádók a papok baboná-jából teszik, mert úgy hiszik, nagyon okos dologminden augusztus 28-án meghinteni a földet tejjel,úgyhogy a föld, a levegő és a gonosz istenek osztoz-zanak rajta, úgyszintén a földön és a levegőben lakószellemek. Mert ezek a lények megoltalmazzák ésmegáldják a kánt, gyermekeit, asszonyait, egésznépét, poggyászát, szarvasmarháit, lovait, szántó-földjét, gabonáját, egyszóval mindenét."(Vajda Endre fordítása)

A rituálék persze idővel változtak. Ma már nincs olyanember, aki egész éjjel póznaként állna, földbe temetett láb-bal. Helyére valódi pózna került 50 évvel ezelőtt. így viszontnincs pénzdobálás, és nincs kiáltozás, hogy "Fogják meg,tolvaj!". Manapság gyerekek és felnőttek rohangálnak föl salá a pózna és az ovoo között, tejet loccsantanak a póznára,és így idézik fel a prebuddhista rítusokat.

A mauzóleum és a rituális gyakorlatok szövevénye a mon-golok számára egyfajta cosa nostra maradt, melyből akínaiak és más idegenek kirekesztődtek. Kizárólag az őrségtagjai kaptak jogot arra, hogy halálukra itt készítsék elő őket.A mauzóleum két történetírója megemlékezik arról az esetről,amikor a mandzsu uralkodó, Suncsi 1661-ben meghalt, s amongolok visszautasították a hivatalos gyászszertartást.

Pekingbe rendelték őket, hogy makacsságukat számonkérjék, s a darhatok egy csoportja előadta: ők azt a paran-csot kapták, hogy csakis egyetlen uralkodót gyászolhatnak,Dzsingisz kánt. "Ha duplán gyászolnánk, súlyos hibát követ-nénk el a Szentséges Úr bátor lelke ellen... s inkább megha-lunk, hogy néhai uralkodónk parancsának engedelmesked-jünk, semmint hogy élve megszegjük azt" - mondták.A mandzsu tisztviselők tudták, mikor kell odacsapni, s eznem az a pillanat volt, így aztán a mongolok az elkövetkező300 évben szabadon és zavartalanul gyakorolhatták gyász-szertartásukat.

Owen Lattimore azon kevés idegen közé tartozott, aki mégközvetlen szemtanúja lehetett az Úr Kertjében zajló ceremó-niáknak, és minden bizonnyal az első olyan, aki kritikus szem-mel figyelte mindezt. 1935 áprilisában jött Edzsenhoróba, atavaszi fesztivál idején. Megérkezve "Jenghis Khán audien-ciájára", ahogy színes beszámolójában írja, öt jurtát (nemnyolcat) talált itt, két tucat gerrel körülvéve, ökrös szekereket,kipányvázott lovakat és kereskedők, szolgák szerényebb jur-táinak sokaságát, ruhákat, sajtárokat, patkókat, lapátokat,ostorokat, nyergeket "és mindenféle szánalmas különckö-dést, egy nyomorúságos nép illuzórikus fényűzését".

A ceremónia egy szerény körmenettel kezdődött - jegesszélben, homokviharban közelítettek a tisztelgők Dzsingiszjurtájához. Odabent egy alacsony, ezüstlemezzel fedett asz-tal szolgált oltárként, mellette egy ezüsttel díszített faláda fe-küdt; ez volt a koporsó. Elvileg ennek kellett tartalmazniaDzsingisz csontjait és hamvait, Lattimore azonban, aki re-mekül tudott mongolul, az ezüstön észrevett egy feliratot,mely arra utalt, hogy a tárgy a mandzsu időkből való, tehátháromszáz évesnél nem lehetett régebbi. Tekintettel a láza-dások és banditatámadások gyakoriságára, a többi tárggyalkapcsolatban is kétségei támadtak.

Selyemkendők áldozati bemutatása következett, kilencsze-ri földre borulás, harminclépésnyi visszavonulás a sátortól,tejbor ivása ezüstserlegből, újabb hatszori előremenetelés ésvisszavonulás, majd mindezt egy bárány feláldozása követte,újabb földre borulások, újabb selyemsálak adományozása,majd egy kisebb selyemkendő átvétele, melyet a "koporsó-hoz" dörzsöltek. Ezután került sor a másik négy sátor körülikörmenetre, három jurtát a kánasszonynak szenteltek, a kele-ti uralkodónőnek (az egyik sátor a mandzsuriai megszállásbólkerült ide), majd Dzsingisz íjai, tegezei előtt rótták le tisz-teletüket, s mindezt imádság zárta a Fehér Jurtánál.Lattimore-nak szemet szúrt, mennyire ízig-vérig mongol cere-mónia volt ez; a buddhista lámák szerepe jobbára csak arrakorlátozódott, hogy megfújják görbe hangszereiket, olyansze-rű hangot hallatva, "mintha egy gigantikus nadrág repedneszét". A ceremóniák végeztével másnap mind az öt jurtát,úgy, ahogy voltak, szekerekre rakták, s két-két fehér, szenttevével visszavontatták a falak mögötti zárt területre.

Lattimore számára világos volt, hogy a kultikus dolgoksorrendje mintha valahogy megfordult volna. Normális eset-ben a rituálék a hagyományos hitvilág szentesítését szolgál-ják. Itt azonban nem volt valóságos holttest, nem volt igazimauzóleum, a "relikviák" eredete legalábbis kétséges, és"ami a tradíciókat illeti, miszerint Jenghis teste vagy hamvaiÉjen Horo-ban [sic!] lennének, ez se nem tisztázott, se nemkonkretizált". Valahogy mintha először a rituálék alakultakvolna ki, és a hitvilág csak később született volna meg,hogy az előbbihez magyarázatul szolgáljon. A szertartásoknyilvánvalóan a 13. századi udvari szertartásokon és a mégannál is régebbi őskultuszokon alapultak. Az újonnan meg-hódított országokból egykoron birodalmi alattvalók, küldöt-tek és hűbéresek jöttek ajándékaikkal a kánhoz az Ordoszba.Dzsingisz halála után ugyanúgy tisztelegtek a kán szellemé-nek, mint annak előtte; mivel azonban az ősi lélek istenivélényegült, a rituálékat vallásos tartalommal kellett megtölte-ni, és a "relikviák" alighanem csak ezután bukkantak fel,hogy az istentisztelethez kézzelfogható tárgyakról gondos-kodjanak.

A háború, melyet Lattimore-nak épphogy sikerült elke-rülnie, mindent megváltoztatott. A sámánok és a buddhis-ták közötti versengés, mely Dzsingisz lelkének birtoklásáértfolyt, eddig lassú, de biztos buddhista terjeszkedést hozottmagával. Most azonban az események felgyorsultak. A szá-zadfordulótól kezdve kínai hivatalnokok arra biztatták a kínaiparasztokat, hogy gyarmatosítsák a hagyományos mongolföldeket, a legelőket vegyék művelés alá, és a kiváltságokértfizessenek magas bérleti díjakat. 1930-ig a mongolokgyakorlatilag kiszorultak a Sárga-folyó völgyéből a távolabbilegelőkre. Három új politikai elem hatolt be ekkor: Japán amandzsúriai gyarmatairól kiterjesztette hatalmát Belső-Ázsiára, miközben komoly kihívást jelentettek számára kínairiválisai: egyfelől Csang Kaj-sek nacionalistái, másfelől MaoCe-tung kommunistái.

Japán ugyanúgy rávetette magát Kínára, mint annak ide-jén Dzsingisz, csak épp az ellenkező oldalról. 1931-32-benMandzsúria japán bábállammá vált, a tervezett mongóliai,kínai és szibériai hódítások előjátékaként. Az első lépés Bel-ső-Mongólia keleti és középső részének megszerzése volt,amihez egy bábrezsim is kellett: a mongol autonóm kor-mány, nyomban egy forradalmi kalendáriummal, mely azalapítás időpontját Dzsingisz születésének évében határoztameg. A nemzeti hadsereg (Kuomintang) rövid időre föltar-tóztatta a japán csapatokat, melyek azonban 1937-ben aSárga-folyóig nyomultak előre, és a következő nyolc évbenott is maradtak.

1937 őszén az Úr Kertjébe váratlan vendég érkezett, akiaz innen száz kilométerre északra, Baotouban állomásozóJapán Királyi Hadsereg képviselőjeként jelentette be magát.Összehívták a helyi hivatalnokokat, s közölték velük a köve-teléseket. A hivatalnokoknak állást kellett foglalniuk a kí-naiakkal szemben és egyúttal a japánok mellett, és támo-gatniuk kellett, hogy a Nyolc Fehér Jurtát mindenestül ajapánok fennhatósága alá költöztessék. A japánok felismer-ték, hogy aki az Úr Kertjét uralja, az Mongólia és részbenKína kulcsát tartja kezében, aki pedig a mongol területeketellenőrzése alatt tartja, az kiváló stratégiai bázissal rendelke-zik Kína többi részének és Szibériának a megkaparintásá-hoz. Dzsingisz relikviáinak, Dzsingisz szellemének a meg-szerzése egyszeriben az ázsiai birodalom kulcsává vált.

1941-44 között a japánok támogatták egy Dzsingisz kán-templommegépítését Ulánhotban. A három fehér épület egy 6 hektáros, zártterületen áll, amelyet 1980-ban kibővítettek, s a központjában egy3 tonnás rézszobrot állítottak föl Dzsingisz tiszteletére.

Fonák helyzet volt ez a tartományi főnök, Sake számára.A relikviák 700 év óta ezen a helyen voltak, és a helybeli

mongolok úgy őrizték őket, "mint saját szemük fényét",ugyanakkor három nacionalista csoport élt a térségben,meglehetős közelségben egymáshoz. Sake rámutatott, ha amauzóleumot elmozdítják, abból lázadás lesz, s az alighahasznál a japánok ügyének. A megszállók elfogadták az ér-velést, és meghátráltak.

De a baj már megtörtént. A mongolok egy része Kínábana saját függetlenségi mozgalmához csatlakozott, míg má-sok a nacionalistáktól reméltek segítséget, hogy a relikviá-kat biztonságos helyre, az ellenségtől messzire vihessék.A Kuomintang-kormányzat egyetértett ezzel, s azt tervezte,hogy teherautókkal és tevékkel mindent elköltöztet aLancsou-hegyektől a Sárga-folyó mentén 600 kilométerredélnyugatra fekvő területre. A kiválasztás mellett elsősorbanaz az érv szólt, hogy a térség biztonságos, de azt isfigyelembe vették, hogy a terület nincs messze (mindössze150 kilométer) a Liupan-hegyektől, vagyis attól a helytől,ahol Dzsingisz az utolsó nyarát töltötte.

1939. május 17-én minden előzetes bejelentés nélkül200 katona érkezett a mauzóleumhoz, a helybeliek legna-gyobb döbbenetére, akik nyomban le is zárták az utat.A nacionalista katonai egység tisztje magyarázni kezdte,hogy meg kell védeni a relikviákat a "keleti-óceáni gono-szoktól". A pánikba esett helybelieket sikerült lecsillapítania,s így tárgyalások kezdődhettek. A nacionalista kormánykatonái megígérték, hogy minden költséget ők állnak,továbbá hogy néhány darhat is velük tarthat, és a helybelie-ket arról is biztosították, hogy a szertartásokat tovább foly-tathatják. A hír gyorsan terjedt. Százak és ezrek özönlöttek ahelyszínre, egész éjszaka lámpafényes ceremóniák zajlottak,a hívek zokogtak és imádkoztak, miközben a jurtákat lesze-relték és szekerekre rakodták. Hajnalban a konvoj megin-dult, egy rövid közjáték azonban megállította a menetet: egyöregember odavetette magát az egyik szekér elé. "Ekkorafanatizmussal nem csoda, hogy Dzsingisz háborúkat tudottmegnyerni" - dörmögte állítólag az egyik kormánykatona atársának. "A könnyek tengerén át", ahogy egy újságírófogalmazott, a szekerek lassan kigördültek, és lépésben délfelé araszoltak, a csaknem 400 kilométerre fekvő Jenanirányába.

Jenanban székelt a kommunista párt központi bizottsá-ga. Néhány tárgyalás után, melyekről jegyzőkönyv nemkészült, a kommunisták engedélyezték, hogy a menet, nacio-nalista kontingensével együtt, belépjen a területükre. MivelDzsingisz az ő szemükben természetesen kínai uralkodónakszámított, ennélfogva az egész mauzóleum kínai relikviákattartalmazott, ezért Dzsingisz neve mindkét fél számárahamarosan a megszállók elleni kínai ellenállás szimbólu-mává vált. A kánban persze nem a mongol nemzet és biro-

dalom megalapítóját, hanem a Jüan-dinasztia atyját tisztel-ték. Az altruista gesztusnak tehát jócskán volt politikaiüzenete: a mongolok jobban teszik, ha nem feledkeznekmeg arról, hogy Dzsingisz hódításai egyáltalán nem voltakhódítások, legfeljebb kisebb nehézségek, melyek oda vezet-tek, hogy a kínai többséget rövid időre - nem, korántsemidegen hatalom, hanem - egy kínai kisebbség kormányozta;egyszóval jobb, ha emlékezetükbe vésik, hogy Mongóliatulajdonképpen Kína része.

így tehát június közepén a kommunisták gazdagon meg-vendégelték Dzsingiszt. A tevés szekereket egy nyolc gépko-csiból álló konvoj váltotta fel, minden egyes jurtát külön jár-műre helyeztek, s a sárga atlaszselyemmel fedett koporsót akonvojt vezető kocsi szállította. Nyolc kilométerre Jenantól,Silipu városánál az út mentén 20 ezer ember várta a mene-tet, mely egy földíszített ravatalozócsarnokhoz érkezett. Ittegy hatalmas felirat hirdette, hogy Dzsingisz "A VilágÓriása", s mellette rímbe faragva ez állt:

"A mongol és kínai nemzet még szorosabb szövetségbenVégsőkig folytatja harcát Dzsingisz kán szellemében."

Egy boltív is emelte a hely pompáját - rajta felirat: "Üdvö-zöljük Dzsingisz kán koporsójánál!" -, s a boltíven túl volt akegyhely, koszorúkkal borítva, melyek közül az egyiketmaga Mao küldte. Magas rangú pártfunkcionáriusok éskatonai elöljárók tucatjai tisztelegtek a négy órán át tartó ce-remónián, melynek fénypontja a pártfőtitkár, Cao Liru"szenvedélyes" gyászbeszéde volt.

A szónok Jüan Tajcut dicsőítette (a Jüan-dinasztia elsőuralkodóját, azaz Dzsingiszt), akit "a világ hősének" neve-zett. És persze a hajdani uralkodó személyét nyombanösszekapcsolta a kommunista párt aktuális célkitűzésé-vel, a "mongol és kínai nép egyesülésére és a végsőkigtartó ellenállásra" buzdítva hallgatóságát. Másnap a kon-voj déli irányba indult tovább, útját ismét hatalmas néző-sereg kísérte figyelemmel. (Jenanban ezzel nem értekvéget az ünnepi megemlékezések; a következő tavasszal aváros megnyitotta saját Dzsingisz kán-emlékcsarnokát,amelyhez egy szobrot, egy táncoló sárkányt és számosfalfestményt is készítettek.) így kell hát bánni egy barbárhódítóval: visszaható hatállyal megváltoztatni nemzetisé-gét, s megtenni őt a kínai kultúra, a lelkierő és az egységszimbólumává.

Három nappal később a díszmenet ismét a nacionalis-ták hatókörébe került. Hszianban a nemzeti elkötelezettsé-gűek olyan fogadást adtak a tiszteletére, amely messze túl-tett a riválisokén. A menet üdvözlésére 200 ezer emberlepte el az utcákat. Az esemény tiszteletére 1 tehenet és

27 birkát áldoztak. Meglepő megnyilvánulás volt ez; éppenKína szívében, ahol kevés mongol élt. Annak idején Dzsin-gisz tönkretette a térséget, a köznép mégis a hatása alákerült, hiszen Dzsingisz - jóllehet csak a halála után - kínaiuralkodóvá vált, az itt élő emberek pedig nagy tiszteletteladóztak az ősöknek - márpedig Dzsingisz vitathatatlanulnagy előd volt, még ha nem is az övék. Így hát az emberekletérdepeltek, és kereplőket forgatva üdvözölték az elhala-dó díszmenetet.

Július elején a menet újabb 500 kilométert tett meg, smegérkezett a Lancsou-hegytől délre fekvő Hszingiong-hegyek oltalmába, Dongsan Dafo Dianba, a buddhistatemplomhoz, mely a következő tíz esztendőre a mauzó-leumnak otthont adott.

1949-ben kommunista csapatok érkeztek a helyszínre, hogyelboronálják a polgárháború nyomait. A mauzóleumot újbólarrébb költöztették, 200 kilométerre nyugatra, Taer Si16. századi nagy tibeti kolostorába, ahol szerzetesek zsolozs-mázva és imádsággal várták az ereklyéket. A nacionalistákTajvanra menekültek. A japánok eltűntek, mandzsúriai ésmongóliai bábrezsimjükkel együtt. Az Ég, minden jel szerint,új mandátumot osztott - Maónak!

A következő öt évben a kommunista párt a földreformok-kal és hasonló forradalmi ügyekkel volt elfoglalva. Bel-ső-Mongólia saját kommunista hadura, Ulánhu kezén volt.

Még a háború előtt a kommunisták egyetértettek abban,hogy a kisebbségi térségek, ha úgy kívánják, elszakadhat-nak Kínától. De ez már a múlté volt; az új Kínában erről szósem lehetett. A kommunisták azonban bizonyos helyi auto-nómiát hajlandók voltak elismerni, és Ulánhű a mongolkövetelésekkel el is ment a lehetséges határokig. A mongo-lok az új Mongol Autonóm Régió népességének ekkor márpusztán 15 százalékát tették ki - azon a területen, amelyegykoron teljes egészében az övék volt! -, ám a közigazga-tást sikerült kezükbe kaparintaniuk. Ez mérsékelte az állat-tartó gazdák, lámák, nemesek kiirtására irányuló forradalmihevületet. Persze voltak kivégzések; akadtak rettegő gazdák,akik állatállományukat inkább leölték, semmint hogy bead-ják a közösbe; de Ulánhu mérsékelt politikája - "bánjkesztyűs kézzel a gazdákkal!" - lassan normalizálta a helyze-tet. Megfontolt lépések voltak ezek a "fejlettebb" szocializ-mus felé.

A mongolbarát vezetéssel és azzal a célkitűzéssel, hogy anépet föl kell készíteni a további változásokra, a hivatalno-kok a mauzóleum ügye felé fordultak. Mongolok és kínaiakegyaránt úgy vélekedtek, hogy Dzsingisz néhány kopottsátornál mégiscsak valami rangosabb és tartósabb emlék-

helyet érdemel. így született meg egy vadonatúj mauzóleumterve, 1,2 millió jüanos költségvetéssel és azzal, hogy azépületet az eredeti helyen kell fölállítani.

1954 tavaszán a hős ravatalát és relikviáit teherautók-kal és vonattal visszaszállították az Úr Kertjébe, és április20-án elhelyezték az alapkövet. A ceremóniát magaUlánhu tisztelte meg jelenlétével. Május 15-én, a legfonto-sabb szertartás napján gerek lepték el a környező legelő-ket, halomba gyűltek az áldozati bárányok, és látványosemlékünnepség jelezte a mauzóleum újjászületését. Egypártbürokrata "reakciósnak" bélyegezte a Kuomintangot,és követelte, hogy a relikviákat szállítsák vissza a korábbihelyre.

1956-ban elkészült az új templom.

Az idegen, amikor belép egy ismeretlen szentélybe, helyén-való, ha mindenekelőtt kellő alázatot tanúsít, különösképp,ha nem ismeri a rituális szokásokat. Dzsorigt azonban tudjaaz illemet. Előzetesen fölkészített minket, hogy valamiveladóznunk kell Dzsingisz szellemének. A bejáratnál sorakozóajándékboltok egyikében egy rőf kék selymet - khatagol -,egy üveg vodkát és egy doboz teát vásároltunk. Egy ormót-lan Dzsingisz-szobor mellett elhaladva nekivágunk a 99 lép-csőfoknak - 99 a száma a kisebb szellemeknek, akik a min-denható istenségeknek vannak alárendelve -, fenyők ésciprusok között megérkezünk a templom bejáratához,melyet kiállítási csarnokok lőrésekkel ellátott paravánja vé-delmez. Azon túl egy hatalmas, kövezett udvarra érünk, leg-alább 100 négyzetméteres területre, mely magát a templo-mot veszi körül, pontosabban a két kupolás oldalszárnnyalellátott központi kegyhely épületegyüttesét.

Utólagos okoskodással persze könnyű visszafogni acsodálatot. Igen, azt a három cseréptetős kupolát, aranymezőbe illesztett, vasmacska mintázataival nyilvánvalóan amongol ger ihlette. Csakhogy a mongoloknak nincs saját,eredeti építészetük; minden a tibeti buddhizmusból ered,amely viszont saját kínai hagyományaiból merített. így aztánez egy 1950-es kísérlet arra, hogy mind a három építészetielemnek egyszerre szolgáltasson igazságot. A három pago-da stílusú épületet balettszoknyaszerűen fölfelé kunkorodóereszeivel szolid folyosók kötik össze, mintha a tervező ezena ponton egyszerűen kifogyott volna az ötletekből.

Nos, a tervezés aligha érdemel különdíjat. Ami viszontkétségkívül Ulánhu embereit dicséri, az a helykiválasztás - ahatalmas térben rejlő drámai hatás. A templom, mint egyzöld foglalatba helyezett ékszer a domb tetején, minthaegyenesen felkínálkozna a Kék Égnek. Az izzasztó lépcsősorután, a bejárati kapu ikonszerű hatása alatt - mint az orto-

dox templomok ikonjai: hol elrejtik, hol föltárják a misztiku-mot - a hatalmas udvaron lépdelve úgy érzem magam,mintha valami olyan felé közelítenék, ami túlmutat a pusztahalandóságon.

És odabent az istenség maga, hatalmas, finoman kidol-gozott márványszobor, egy négy méter magas Budd-ha-alak, alatta sárkányos szegélydísz. Darhat mongolokegyenruhában és barna nemezkalapban posztolnak, mintházőrző ebek. Egy tábla figyelmeztet, hogy fényképezni tilos.Kitépik a filmet a gépből, ha valaki meg meri szegni a tilal-mat (saját szememmel láttam, amint egy szerencsétlenmongol turista pórul járt). Érzem, ahogy komor tekintetükláttán hitetlenségem visszavonulót fúj.

Egy ifjú darhat, bizonyos Bulag vezet végig minket aderengő márványszobor előtt, s ahogy szemem hozzászokika félhomályhoz, fölfedezem, hogy a szobor mögött egyhatalmas térképet feszítettek ki, mely a mongol birodalmatábrázolja, teljes kiterjedésében. Megszeppenve átaraszolunkegy hátsó terembe, ahol három jurta áll egy sor zászló alatt,melyek leginkább elrongyolódott karácsonyfadíszekre emlé-keztetnek. Ez volt a ravatalozó, a három jurta közül az egyikmagáé Dzsingiszé volt, a másik Börtéé, az első feleségé, aharmadik Gürbelcsiné, a tangut kánasszonyé, akit másuttgyilkosként tartanak számon, itt azonban imádat övezi hűsé-géért. Elhelyezzük khatagjainkat és a vodkáspalackunkat.Letérdelünk. Füstölőt gyújtunk. Bulag mongolul imát mor-mol: "Szent Dzsingisz kán, John és Dzsorigt eljöttek mahozzád, hogy sírodnál imádkozzanak. Kérünk téged, hogyadj nekik jó szerencsét munkájukhoz."

És ekkor, az imádság nyomán, Dzsingisz szellemének kö-szönhetően visszanyerem az imént elvesztett hitetlenséget.Mem vitás, munkámhoz éppen erre van szükségem. Ottállok a sokféle szent relikvia közepette. Ott a Szent Íj és aTegez, a Csodálatos Tejescsöbör és két Szent Nyereg,ezüsttel kivert nyeregkápagombbal. A jobb oldali, magya-rázza Bulag, no az volt Dzsingiszé. A bal oldali nyereg egy17. századi mongol uralkodóé, Ligdan káné. Mindkettőgyanúsan jó állapotban...

Ligdan kán nyerge megér egy kis kitérőt. Dzsingisznyergének ikertestvéreként jól reprezentálja a birodalmitörekvéseket. Ligdan eleve kudarcra ítélt kísérletet tett amongol függetlenség visszaállítására a mandzsu hódítássalszemben. A mongol függetlenséget azonban végzetesenkompromittálta a belső civakodás, valamint a Kínáhozfűződő buddhista kapcsolatrendszer. Ligdan a magaösszességében próbálta megragadni a dolgokat, s egyszer-re minden szeretett volna lenni: kínai császár, a Jüan-(mongol) dinasztia örököse, Dzsingisz utódja, buddhista

szent, némi sámáni beütéssel. A nyereg jól példázza,hogyan igyekezett Dzsingiszt lépésről lépésre, relikviárólrelikviára leutánozni, miközben a vallást és a politikát vala-mi új egésszé kívánta volna összegyúrni. A dolog nem mű-ködött. Túlságosan szétaprózta magát, miközben terveitsaját mohóságával és arroganciájával tette tönkre. Végül1634-ben himlőben jobblétre szenderült. Mongólia kétévvel később mandzsu kézre került.

Falfestmények ábrázolják Dzsingisz dicső alakját, olyan stí-lusban, mely leginkább az 1930-as évek divatkliséireemlékeztet: lágy elegancia mindenütt, s a szövetek csinos re-dőkben hullnak alá. Makulátlan ruhaköltemények, tökéletesférfiak és nők. Itt Dzsingisz alakja tűnik fel, amint egyesültbirodalma fölött őrködik, amott Kubiláj ruházza fel nagyapjáta birodalomalapítói címmel, miközben Dzsingisz, sárkányok-kal az oldalán, odafönt lebeg a Kék Égben. Zenészek sohanem énekeltek boldogabban, szüzek soha nem tetszelegtekbüszkébben selyemkendőikkel. Külföldiek nem győztekhódolatukkal és ajándékaikkal adózni, hiszen Dzsingisz volt aza férfiú, aki hidat vert Kelet s Nyugat közé, aki utat nyitott aművészet, a tudomány és a kereskedelem szabad áramlásá-nak, és mindenki számára jólétet biztosított.Holttesteknek nyoma sincs.

A templom egy évtizeden át növekvő sikerrel szolgált, sfénypontját 1960-ban érte el. 1962-ben Mongólia deklaráltaDzsingisz születésének 800. évfordulóját, és nagy ünnep-lésre készült. Ám az esemény Mongóliában katasztrofálisnakbizonyult. Mongólia szovjet csatlós állam volt. Az oroszokDzsingiszt reakciósnak tartották, a kultúra eltiprójának. Azünnepségeket hirtelen leállították; szervezőit száműzték.Kína azonban pontosan tisztában volt a Dzsingisz-kultuszbólhúzható haszon jelentőségével, és még ugyanabban azévben az Úr Kertjében soha nem látott méretű szertartásnakadott otthont; 30 ezer ember, zömmel mongol vett részt egyhatalmas ceremónián, mely egyébként tökéletesen beleilletta hivatalos irányvonalba. Belső-Mongólia, erőteljes párttá-mogatással a háttérben, szilárd bástya lehetett a Góbi túlol-daláról fenyegető szovjet fenyegetéssel szemben.

Ám amikor Mao 1967-ben elindította a kulturális forra-dalmat, Dzsingisz hirtelen kegyvesztetté vált. Az új diktátor-nak nem volt szüksége múltból eredő kihívásra, már csakazért sem, mert törekvései messze túlszárnyalták Dzsingi-széit. "A hős! - írta Mao egy gúnyversben. - Az Ég egy gene-rációra büszke! Mi mást tudott ő, azonkívül, hogy sasravadászott?" A kulturális forradalommal Mao szabadjáraengedte az idegengyűlöletet. Mongol területeken a mongo-lok váltak áldozatokká; az elsődleges politikai célpont azúgynevezett Belső-mongóliai Népi Forradalmi Párt volt,amely állítólag Belső-Mongólia számára teljes függetlensé-

get akart, azzal a hosszú távú céllal, hogy magát Mongóliátújraegyesítse, és hozzálásson egy új mongol birodalom ki-építéséhez. A tömegeknek tehát egyesülniük kell a pán-mongol fenyegetés ellen - hirdette a hivatalos propaganda.Nehéz idők jártak a mongolokra, emlékezik Dzsorigt.Apja kisvárosi tisztviselő volt; ennek a munkakörnek köszön-hették, hogy a pusztai gerből házba költözhettek. Aztán egy-szer csak fordult a kocka, és apját letartóztatták.

- Azért, mert tisztviselő volt? - kérdem.

- Azért, mert mongol volt!

- Bántalmazták?

- Természetesen bántalmazták! Járni tudott, de a kezételtörték. És betűket égettek a bőrébe. "Kutyának" nevezték,mert tanult ember volt, és ha én erről beszéltem, akkorengem "kutyakölyöknek" bélyegeztek. "Vörössé" kellett vál-nunk, mert a "fehér" azt jelentette, hogy iskolázott. -Dzsorigt szünetet tart, emlékeibe merül. - Hosszú történetez. Sok veszélyes dolog történt.

- Mi a legnyomasztóbb emléke?

- Túl sok nyomasztó emlékem van! Inkább ne beszéljünkezekről!

A mongol nemzeti és vallási érzület elsődleges szimbólu-ma a mauzóleum volt, de a kulturális forradalom bürokratái-nak szemében ez természetesen a reakciós métely jelképénekszámított; a hazaárulás forrongó központja, a pánmongolistaösszeesküvés tűzfészke. 1968-ban a Vörös Gárda leromboltaa palotát, mindent tönkretett: az íjat, a Tegezt, a CsodálatosTejescsöbröt, a zászlókat, a jurtákat - minden odalett.

Ezeknek a tárgyaknak volt bizonyos méltóságuk, hiszenlegalább százévesek lehettek, egyik-másik talán több évszá-zados is; tönkretételük azonban előidézi azt a szívfájdítógondolatot is, hogy akadhatott közöttük olyan, melynek ere-dete valóban Dzsingisz korára nyúlik vissza. Nacsung, aDzsingisz Kán Tanulmányok Mauzóleumi Intézetének veze-tője mindenesetre hisz ebben. Mi a helyzet például az ezüst-koporsó tartalmával, amelyről Lattimore-nak azt mondták,hogy az Úr testét vagy hamvait őrzi? Nos, Nacsung nem tuda testről. Hogyan is lehetne benne az a test, amelyetvalójában a sztyeppén temettek el, s amelynek pontos he-lyére csak egy anyateve emlékezett? Nacsung mindösszearra céloz, hogy ez a koporsó tartalmazta "az Úr utolsóleheletét".

- Úgy érti, hogy...? - keresem a szót. - Szóval hogy csak

levegő?

- Nem, nem! A koporsóban volt egy fehér teveszőr-csomó. És ez a szőrcsomó volt az, amely Dzsingisz kánutolsó leheletét felfogta.

Ezt már nem tudom követni. A dolog még mindig úgyfest, mintha pusztán levegőről lenne szó.

- Tudja, a teveszőrön vérnyomokat is találtak.

1960-ig valamilyen oknál fogva elterjedt a legenda, hogya kán holtteste eltűnt, s pusztán egy véres köhögésnek anyoma maradt meg utána egy darab teveszőrön, melyetgyapjúkendőként arra használtak, hogy letöröljék vele a fel-séges ajkat.

- És ott volt még a köldökzsinór. Ezt találták még akoporsóban, ami aztán az imádat tárgyává vált.

- És valóban benne volt?

- Nos, a ládát soha nem nyitották fel. Csak imával tiszte-legtek előtte, ahogy mi is ezt tettük most.

- De ezek a dolgok valóban benne voltak?

- Mondom, a ládát soha nem nyitották fel. Csak imád-koztak előtte.

Újra visszajutottunk a mendemondákhoz, legendákhoz,szóbeszédekhez, "majdnem biztos" mítoszokhoz. De hátvolt itt valami, amit mégiscsak lehetett volna ellenőrizni.Képzeljük el, hogy fölnyitják a koporsót - most ne törődjünkazzal, hogy csak két- vagy háromszáz éves! -, és semmimást nem találnak benne, csak egy maroknyi fehér teve-szőrt halvány rozsdaszínű folttal és egy darabka össze-zsugorodott, kiszáradt húsdarabot - micsoda teszteket lehe-tett volna végezni, milyen elméleteket fölállítani! Máraazonban a forradalmi hevület eredményeként semmi esélysem lenne egy DNS-analízisre vagy radiokarbon kormegha-tározásra, vagyis semmilyen módon nem lehet ellen-őrizni, van-e valami igazságtartalma Macsung szavainak.Majdnem biztos, hogy nincs; de az ember még így sem győzálmélkodni.

így tehát a templom az 1950-es évek közepéről szárma-zik, a "relikviákat" 1970-ben újraalkották, a nagy márvány-szobrot 1989-ben fejezték be (ahogy a művész, Jiang Hunkézjegye tanúsítja), úgy fest, hogy az egyetlen "eredeti" ele-met az imádságok jelentik, a dalok s maguk a szertartásokrituáléi. De még ezek is elvesztek volna az olyan odaadó

emberek nélkül, mint Gurildzsab, egy darhat, aki egész élet-művét annak szentelte, hogy a Dzsingisz-szertartásokkalkapcsolatos dalokat összegyűjtse. Így emlékszik vissza arra,hogy életműve miként élte túl a nehéz időket:

"1968-ban több mint 70 napra elzártak. Voltak, aki-ket hosszabb időre is elvittek, akár négy vagy öthónapra is. Dalaim kis híján odavesztek. Egy na-pon lakásomon váratlanul megjelentek a VörösGárda emberei, hogy házkutatást tartsanak. írásai-mat, jegyzeteimet lefoglalták, és becipeltek a kapi-tányságra. Rettenetesen aggódtam, hiszen majd-nem az összes följegyzett dal ott volt az irataim kö-zött. Amikor a fegyveresek elmentek ebédelni, rámzárták a szobát, ahol az összes anyagom volt, adalokat hamar kivettem a többi közül, és a zsebem-be csúsztattam őket. Mivel korábban már megmo-toztak, abban reménykedtem, hogy nem kutatnakát újra.

Szerencsére így is történt. Háromnapi elzárás utánbeengedték hozzám a feleségemet, aki hozhatottnémi élelmet. Bejöhetett a zárkámba, de azzal akikötéssel, hogy csak kínaiul beszélhetünk, mongo-lul egy szót sem. Attól tartottak, hogy információkatcserélünk mongolul. Amikor észrevettem, hogy azőrök másfelé figyelnek, a kottákat gyorsan becsúsz-tattam feleségem táskájába, és a lelkére kötöttem,hogy tegye őket egy kevéssé fontos helyre, mond-juk, a kamrába, ahová a következő házkutatásnáltalán nem néznek be, és fontos az is, hogy a helyszáraz legyen... Ahogy hazaengedtek, első kérdé-sem az volt a feleségemhez: hová tette az iratokat?Azt felelte, hogy a kamrába, a szarufa és a tetőközé. A köteget egy rongydarabba csomagolta, ésígy illesztette be a résbe. Ahogy kivettem a jegyze-teket, azonnal másolatot készítettem róluk... Hátígy őriztem meg a dalokat, melyek máskülönbenörökre elvesztek volna."

- Semmi más nem maradt?

- A nyereg eredeti - mondja Nacsung. - Egyedül aztsikerült megmenteni.

Azt viszont Nacsung se tudja, hogyan. Ő még alig múltnegyven, és itt tulajdonképpen messziről jöttnek számít.Minden olyan régen volt. Ha többet akarok tudni,Szajndzsirgallal kell beszélnem, a templom egykori fő kuta-tójával, aki ma nyugdíjas.

Szajndzsirgal a közeli városban él, egy takaros kis ház-

ban, kicsiny udvarral körülvéve, egy mellékutcában, üdítőellentéte a templom komor darhatjainak; szeme ragyog,arca derűs a puhakalap alatt, melyet örökké a fején visel,még bent a házban is. A hetvenes éveinek közepén jár, deerős fizikumával, fiatalos megjelenésével húsz évet nyu-godtan letagadhatna. Nem, ő nem idevalósi, Silingolbólkerült ide tanárként, de fölkeltette érdeklődését a Dzsin-gisz-kultusz.

- Nem vagyok darhat, csak egy a mongolok közül. Ő voltaz ősöm - mondja, amikor arról mesél, helytörténészkénthogyan találta meg élethivatását.

- A Nyolc Fehér Jurta... - vágok a dolgok közepébe.

- Nem feltétlenül nyolc! - javít ki nyomban. - Hagyomá-nyosan nyolc sárga kutyával megyünk vadászni, de ez gyak-ran hatot vagy tizet jelent. A számok gyakran eltérnek.Mélyebb jelentésük van. Ha egy számot kimondunk, az azt isjelenti, hogy a szám jellemzőit a tárgyra ruházzuk át. A jurtákcsak a mandzsuk idején kapták meg a nyolcas számot(a 17. században). Ki tudja megmondani, hány darab volt akezdetekkor?

Úgy látszott, hogy Szajndzsirgal olyan erényeket csil-logtat, melyeket aligha Dzsingisznek vagy a mauzóleum-nak, sokkal inkább saját nagylelkűségének, méltóságá-nak, intelligenciájának és intellektuális szigoránakköszönhet. Szavai nem a szertartások és füstölők hangu-latát idézték, hanem tényeken alapultak, s azon a tudá-son, melyet a polcain sorakozó könyvekből merített. Köz-vetlensége és világos okfejtése a templomot dogmává ésémelyítő önigazolássá tette, mégis ez a dogma volt az,amelybe mélyen elmerült, hogy egész szakmai munkássá-gát a rítusok, imádságok, énekek és hitek tanulmányozá-sának szentelhesse.

Mindez nem ködösítette el tárgyilagosságát.

- Legtöbben errefelé Dzsingiszt istenként látják. De nemveszik észre benne az embert. Én viszont csakis az emberttisztelem benne, azt az embert, aki képes volt népét egyesí-teni. Igen, én is részt veszek a szertartásokon, én is leboru-lok előtte. Imádságommal azonban egy emberi lény előtttisztelgek, valahogy úgy, ahogy a mongol gyermekek apjuk-hoz, anyjukhoz és őseikhez imádkoznak.

Szajndzsirgal már javában dolgozott életművén, amikorMao a vörösgárdistákat rászabadította az országra. Látta asuhancokat - fiatal mongol gyerekek voltak mind -, amintrátörtek a templomra, tönkretettek mindent, amit csaktudtak; műemlékeket, jurtákat, relikviákat, mindent - a

nyergek kivételével. Ó, igen, a nyergek! Hogyan menekül-tek meg?

- Azt hiszem, valaki elrejtette őket a templom kupo-lájában - mondja, de ő maga akkor nem volt ott a hely-színen.

- Mi történt magával?

- A kulturális forradalom idején le voltam tartóztatva -feleli, mintha csak egy üdülésről számolna be, kacsingatvaés derűsen. - Börtönben voltam több mint egy évig, aztánkényszermunkára rendeltek, ami néha rosszabb volt, mint abörtön. Kifeszített karral megkötöztek, és náddal vertek. Tűzmellé állítottak, s a bőrömet perzselték.

- De miért?

-Mert Dzsingisz kánhoz imádkoztam, és ez bűncselek-ménynek számított! Azt is rám fogták, hogy a mongol füg-getlenségi harcosoknak kémkedem, meg hogy orosz kémvagyok. Ez volt az az időszak, amikor a Szovjetunióvalnagyon rosszul álltak a dolgok.

- Akkoriban bárkit bármivel megvádolhattak - teszi hozzáDzsorigt fanyarul.

- A kínaiak azt mondták, hogy minden mongol ellenség- folytatja Szajndzsirgal. - De ez csak ürügy volt.

- Elég oldottan beszél ezekről a dolgokról. Nem érezsemmi keserűséget?

Szajndzsirgal fölnevet.

- A kulturális forradalom idején szerzett tapasztalatok jóttettek nekem.

Hirtelen az az érzésem támad, hogy mindent, amit eddigmondott, félreértettem, s hogy ez az ember nem tesz egye-bet, mint a régi pártimamalmot pörgeti a kulturális forrada-lom jótéteményeiről. De szerencsére nem erről van szó.Amikor Szajndzsirgalt 1974-ben, hat gyötrelmes év utánszabadon engedték, nem megtört emberként, hanem meg-újultan jött ki a börtönből.

- Azelőtt elhittük - mondja -, hogy a kisebb nemzetisége-ket ugyanazok a jogok illetik meg, mint bármelyik mást.Ma már látom az igazságot. És mi az igazság? Hogy anagyok elnyomhatják a kicsiket. És ez fölbátorított. Megér-tettem, hogy harcolnom kel! a saját kultúránkért. Meg kellírnom őseim történetét.

Rendkívüli elhatározás volt ez, ha figyelembe vesszük,milyen állapotban volt a mauzóleum az 1970-es években; ép-penséggel sóraktárnak használták. Hitetlenkedve nézek rá.

- Igen, sótároló hely volt itt! Tíz éven át! Háborúrakészültek.

- Háborúra... - ismétlem rezignáltan. Nem is értem,miről beszél.

- Sót a háborúhoz! Sót kellett tárolni arra az esetre, ha azoroszokkal kitörne a háború.

Elfelejtettem már azoknak az éveknek az őrületét, az elva-dult kínai-szovjet viszonyt, a határvillongásokat a két hadse-reg között az Uszuri-folyónál, a kormánypropaganda keltettebénító félelmet. Most kezd rémleni valami e félelem távolivisszhangjairól, emlékszem, megvettem Harrison SalisburyThe Comming War between Russia and China című köny-vét, hogy fölkészüljek az apokalipszisre, mely hála istenneknem következett be.

De amikor Szajndzsirgal könyve, a The Worship of theGolden Chamber végül megjelent, a szerző úgy ítélte meg,hogy messze jár még az igazságtól. Ezért sutba dobtaművét, és újból nekirugaszkodott a témának. A bővített ki-adás csak most, a közelmúltban jelent meg; Szajndzsirgalfölnyúl a könyvespolcára, levesz egy példányt, és dedikálja.Mongolian Worship - ez élete fő műve, 600 oldalon, arany-borításban, gyönyörűen nyomtatva régi, függőleges mongolírással, melyet Belső-Mongóliában még ma is használnak.A szerző joggal büszke rá; mélységére, harmincévnyi kutató-munkájára, a mű integritására.

- 1949 után az írók elfogadták a marxizmust, és mindentrossznak ítéltek, aminek a buddhizmushoz vagy a régiszokásokhoz bármi köze is volt. De a mongol imádságok ésszokások tanulmányozásához föl kellett dolgozni a régidokumentumokat, amelyek még a népköztársaság létreho-zása előtt keletkeztek. Ez az, amit én ebben a könyvben elvé-geztem.

A Mongolian Worship újabb bizonyíték arra, milyenmesszire került a mai Dzsingisz, az imádságokban és rituálék-ban dicsőített hős a történelmi Dzsingisztől, a hódítások ésnépirtások rettegett alakjától. A könyv azonban több ennél.Tisztelgés egy olyan ember előtt, akinek eltökélt szándékavolt, hogy megőrzi népe identitását. A kötet egyben a reményszimbóluma, hiszen már önmagában az nagy dolog, hogy amindent elsöprő kínai kultúrfölény közepette egy ilyen inga-tag szubkultúra, mint a mongol, egyáltalán hallathatja hang-

ját. Negyven évvel ezelőtt Szajndzsirgal örülhetett volna, haélve megússza - már önmagában az ötletet! -, hogy egy ilyenkönyvet ki akar adatni. Csak van valami javulás.

A hívek többsége, amikor áldozatot mutat be vagy imádko-zik, hajlamos Szent Dzsingiszben magát az Istent látni.A Dzsingisz-teológia azonban korántsem olyan egyszerű,derül ki Nacsung szavaiból, amikor a mauzóleumhoz vissza-térünk. Ahogy körbejárjuk a templom előtti hatalmasudvart, egy emelvényhez érkezünk, melyen jakfarokkal díszí-tett hadilobogók sorakoznak a mongol katonai erő szimbó-lumaként. Nacsung, új elemmel gazdagítva ezt a különöshitvilágot, elbeszéli a történetet, hogyan kapcsolódik mindezDzsingiszhez.

- Hajdanán, amikor Dzsingisz a mongol törzsek egyesí-téséért harcolt, nekikeseredett, és az Éghez fordult bánatá-ban: "Az emberek isten Fiának hívnak, mégis kudarcot val-lók. Kérlek, Kök Tenger, Kék Ég, adj erőt a győzelemhez!"Hirtelen megdördült az ég, s valami a fák közé esett. Dzsin-gisz nem érte el az égből pottyant tárgyat, ezért utasítottatábornokait, hogy vágják ki az erdőt, és keressék meg azégi küldeményt. Kiderült, hogy egy jakfarkú lobogó hullottle odafentről. Hálából Dzsingisz 81 juhot áldozott, a mara-dékot pedig az "égi kutyáknak" (farkasoknak) vetette oda.A lobogó - a szüld - ily módon az egységet támogatóKék Ég jelévé vált, s ettől kezdve a mongolok e zászlóalatt indultak csatába. Ezért tisztelgünk mai napig is aszüld előtt.

Nacsung mindehhez hozzáfűz egy következtetést, mely újmegvilágításba helyezi a mauzóleumot és a szertartásokegészét.

- Az istentisztelet magasabb formája ez, mely mégDzsingiszen is túlmutat. Ha Dzsingisz kán maga is tisztelet-tel adózott a zászlónak, akkor az még őnála is magaszto-sabb dolog. Magát az Eget jelképezi. És mint ilyen, sajáthatalommal rendelkezik. Némelyek azt állítják, ha egymadár elrepül fölötte, az holtan zuhan le.

Eddig a pillanatig azt hittem, hogy Dzsingisz isten volt.Most már látom, hogy az általa lakott panteonnak nem acsúcsán helyezkedett el, csak a közelében. Félisten volt;nem Zeusz, hanem egy Nagy Sándor, akit bizonyos hindurítusok szerint imádtak. És még rejtélyesebb utalással egy-fajta Szentháromság - Atya, Fiú, Szentlélek - is tükröződik aKék Ég, Dzsingisz és a Zászló hármas egységében. No deezzel már túl mélyre merészkedtünk. Olyan témához érkez-tünk, amely a templom bentlakó teológusának, Saraldainakaz asztala; ő tudná megvilágítani e komplex kérdéskörkövetkező szintjét. Saraldai azonban éppen Ulánbátorban

tartózkodik. Ha szerencsém van, ott talán megtalálom, éskifaggathatom a mongol Szentháromság rejtelmeiről.

Akár egy katedrális, a mauzóleum több, mint rituálék és le-gendák fókuszpontja. Turistalátványosság is, méghozzá azidegenforgalmi kiadványok szerint az egyik legvonzóbbKínában. Jóllehet a tömegturizmus kitaposott útvonalaitóltúl messzire fekszik, az évi 200 ezer látogató utáni bevételgondoskodik az intézmény financiális hátteréről, különösenmost, hogy Kína is kezd belekóstolni a kapitalizmusba és amagánosításba. A látogatók zöme kínai, a beruházók iskínaiak, a haszonélvezők azonban mind mongolok. Ez aztánmegint egy olyan szál, amely a mongol nemzeti identitásszövevényes gombolyagához vezet.

A mauzóleumtól félmérföldnyire, lenn, a nyílt legelőnegy gertábor tanyázik, ahol a turisták szállást kaphatnak,ehetnek-ihatnak, lovagolhatnak. A hosszú ebéd és a túl sokpohárköszöntő után Nacsung a feszültségekről és a változá-sokról beszél, melyekkel a mauzóleumnak szembe kell néz-nie. Hárommillió jüan folyik be az adományokból és a belé-pőjegyekből, s ez alig elegendő a fenntartásra, a város 3000lakosára és az 500 darhatra, akik mindmáig ebből élnek, ésa templomban teljesítenek szolgálatot. Terv az van, temér-dek. Méhány éven belül felépül itt egy nagy szálloda. Költsé-geit 200 millió jüanra becsülik, a beruházás részint kor-mánytámogatással, részint magánbefektetésekből valósulnameg. Ám a fejlesztéshez térre van szükség, üres területetazonban csak a legelők kínálnak, a legelők viszont a pászto-rokéi. Ahhoz tehát, hogy az állandóságot és a prosperitástbiztosítani lehessen, a legelőket el kell venni a mongol pász-toroktól, a pénzt pedig meg kell szerezni a kínaiaktól. Éshogyan lehet ezt végrehajtani, olyan formában, hogy a helyszelleme és a kínai turisták inváziójának visszahatása egyen-súlyba kerüljön?

- Ha folytatjuk a tervet, akkor mongol stílusban kell fej-lesztenünk. Lóversenyeket kell rendeznünk, és mongol dalo-kat, táncokat kell bemutatnunk. Mongol várost kell építe-nünk, mongol épületekkel és mongol utcanevekkel.

Nacsung elég tisztán érzékeli a helyzet ellentmondásos-ságát. Mégis úgy véli, érdemes vállalni a kockázatot. Végül isa helyet Dzsingisz neve fémjelzi, s maga Dzsingisz is tettlépéseket azon nép felé, melyet hadaival lerohant, hiszenutóbb tudvalevően kínai hivatalnokokat alkalmazott. Hidatképezett a kultúrák között. Kis szerencsével és ügyes veze-téssel ez a közösség saját hőse igaz tükörképévé válhat -holttestek nélkül, persze.

De vajon van-e még ereje Dzsingisz szellemének? Nos, ezitt nem a csodák helye, ahol a vakból látó lesz, a béna járni

kezd. S még csak azt se lehet mondani, hogy az emberekazzal a bizonyossággal kezdenek imájukba, hogy fohászukmeghallgatásra talál. A legtöbben azonban titkon mégis-csak gyanítják, hogy Dzsingisz mindmáig közvetít ég és földközött, és alkalmanként közbenjár, ha illőn kérik erre.

Kérdezem Nacsungtól, vajon az emberek hisznek-eabban, hogy Dzsingisz szelleme segít rajtuk.

- Bain, bain, bain! (Hogyne! Hogyne! Hogyne!) Azemberek hisznek abban, hogy Dzsingisz szelleme áldást hozrájuk. Ez a hely nem gazdag, de minden család áldoz, éshasznukra válik a Dzsingiszhez mondott imádság.

Ám ha nincs meg az odaadás, akkor jön a szenvedés.A darhat Gurildzsab így emlékezett 1993-ban:

- Mindazok, akik Dzsingisz ellen vétkeztek, és a kulturálisforradalom idején a mauzóleum tönkretételében tevékenyenrészt vettek, mára valamennyien halottak. Velem egyidősvolt majdnem mind. Magam láttam, ahogy egymás utánhaltak meg. Egyik sem természetes halállal. Az egyik valamiszélhűdésfélét kapott. Nyolc vagy tíz napig mozdulni setudott, aztán meghalt. A másiknak háromszorosára dagadta feje, és úgy halt meg. Igen, ez volt a büntetése. Korábbizászlós magisztrátusunk ennek a lázadó csapatnak volt avezetője. Később azzal vádolták meg, hogy tagja a MongolNépi Forradalmi Pártnak; véresre verték, és úgy ölték meg,hogy egy hosszú szöget ütöttek át a fején. Felesége, lányameghalt, fia megőrült. Egy másik... beleesett egy pöcegö-dörbe, és megfulladt.

Mindenkinek megvan a maga története Dzsingisz hatal-mának igazolására. Katonák egy csoportja megszegi atabut, és megöl két kígyót a mauzóleumban - autójukkarambolozik, hat ember meghal. Egy fiatalember egy rituá-lis ünnepen lerészegedik, levizeli a falat - ugyanezen azéjszakán meghal a felesége. A kulturális forradalom utániidőkben tévedésből elmulasztanak egy ceremóniát - juhokmegbetegszenek és elpusztulnak. így sorjáznak a történe-tek; valamennyinek ez az üzenete: vigyázz! Dzsingisz a halá-lában is hatalmas, akárcsak életében volt!

És végső soron Dzsingisz nem az, aki életében volt,vagyis bosszúálló szörnyeteg, hanem maga a jóságos hata-lom. Gurildzsab szavaival:

- Ha nekünk, darhat mongoloknak bármi gondunk van,vagy válságba jutunk, vagy ilyesmi történik velünk, akkormindig Dzsingiszhez fordulunk, s imádságunk olyan hatá-sos, hogy rendszerint minden jóra fordul.

* * *

TIZENHATODIK FEJEZET

A sírvadászok

Dzsingisz sírjával kapcsolatban az egyetlen biztospont, hogy nincs biztos pont.A Jüan-si, A Jüan-dinasztia története följegyzi,hogyan zajlottak a császári temetések. Amikor a kíséret atemetési helyet elérte, "a kiásott föld már rendezett földhá-nyásokban púposodott. Amikor a koporsót leengedték,a sírgödröt betemették a fölhalmozott göröngyökkel. Hamaradt még föld, azt messzire elszállították." Egy európaimegfigyelő, Johannes de Piano Carpini szerzetes, aki 1240körül járt Karakorumban, a következőt írta: "Ezután beteme-tik az odú előtt tátongó gödröt, visszarakják úgy, amintelőbb volt, azért, hogy a helyet ne lehessen utólag megta-lálni." (Gy. Ruitz Izabella fordítása.)

Hogy mindez Dzsingisz esetében pontosan hol zajlott,nos, éppen ez a nagy kérdés! Valószínűnek látszik, hogy atemetésre a Dzsingiszt védelmező istenség természetestemploma közelében, Burkan-kaldunban került sor, vagyis -ebben szinte mindenki egyetért - a Hentij-kánban. A Titkostörténet nem szól róla, de számos más forrás a Burkan-kaldunt említi a temetés helyeként. Az egyetlen majdnemkortársi forrás bosszantóan homályosan fogalmaz.1235-36-ban a Szung-udvar követeket küldött Dzsingiszutódjához. A két nagykövet, Peng Tája és Hszü Ting azt állí-totta, hogy ők látták a helyet, ahol a hadvezért eltemették."A mongol síroknak nincs sírhantjuk" - írta Peng. "Lovakkaltapostatják le a területet, amíg az olyan lapossá nem válik,mint a környező puszta. Csak Temüdzsin sírhelyénél emel-tek cölöpöket (vagy tűztek ki nyilakat), egy 30 li (16 kilomé-ter; de hogy ez kerület vagy átmérő, az nem tisztázott) nagy-ságú térségben, és a helyet lovasok őrzik." Peng társahozzáteszi: "Láttam, hogy Temüdzsin sírja a Lu-kou folyónálvan, s a sírt hegyek és folyók veszik körül. A hagyományszerint itt született Temüdzsin, és ezért temették el itt, dehogy ez valóban igaz-e vagy sem, azt nem tudom."

Két szemtanú leírása ez, mindössze kilenc évvel a teme-tés után; de tulajdonképpen mit is láttak ők? Egy lezárt, jel-képes területet őrökkel? Ők ketten határozták meg a16 kilométeres körméretet? Hogyan jön össze a 16 kilomé-teres kör, a sírt taposó lovak és a folyó a hegyi temetéssel?És ami a legkínosabb az összes között: mi a csoda volt ez aLu-kou folyó? Néhány nagyobb folyónak kínai és mongolnevet is adtak, és a Lu-kuo elnevezés, ami azt illeti, igenközel áll a Lu-csuhoz, utóbbi pedig a Kerülen egyik kínai vál-

tozata. Ám ahogy minden mongol tudja, Dzsingisz azOnonnál született, nem a Kerülennél, így tehát a két láto-gató aligha végzett túl alapos kutatásokat.

Gyanítom, az történhetett, hogy a két diplomata meg-kérte a vendéglátókat, mutassák meg nekik Dzsingisz sírját.Azt azonban egyikük se tudta, hogy gyakorlatilag lehetetlentkérnek, hiszen a sírhelyet titokban kellett tartani, s nemvéletlenül őrizték szigorúan a térséget mindaddig, amíg atényleges helyet már senki nem tudta azonosítani. Másfelőlkínos lett volna ilyen magas rangú vendégek kérését megta-gadni. Ezért aztán a két kínait Karakorumból ellovagoltattáka Hentij-hegyekbe. Nagyjából a valódi helyre vitték őket, afolyó nevét azonban kissé eltorzították, és adtak néhányhasonlóan elferdített információt, távolról mutattak néhánylovas harcost, végül sajnálattal közölték, hogy a szent terü-letre tilos a bemenetel. Nem mintha bármit is láthattakvolna, hiszen a lovak mindent simára tapostak, s a térségetaddigra már beültették facsemetékkel.

De még ezek a finoman elferdített információk is elkezd-tek kiszivárogni a mendemondákba és szóbeszédekbe.

Marco Polo ötven évvel később arról ír, hogy: ".... mindenNagy Kán az első kánnak, Dzsingisznek leszármazottja.Mikor elhunynak, mindegyiket a hatalmas Altaj hegységbeviszik eltemetni." ugyanez a földrajzi név bukkan fel csak-nem négy évszázaddal később Szagang történelmi munká-jában. Ő ezt írja: "az Altaj árnyékos és a Hentij-hegységnapos oldala" között temették el a holtat. Ez a meghatáro-zás persze annyira homályos, hogy gyakorlatilag használha-tatlan. A modern történészeknek lényegében mindent elöl-ről kellett kezdeniük.

Hogy hol fekszik a sír, az csak az egyik megválaszolatlankérdés. A másik: mi volt a sírban? - már ha egyáltalán léte-zett ilyen. A tárgyi bizonyíték most sem segít. Dzsuvaini, akitörténelmi munkáját az új mongol fővárosban, Karakorum-ban, mindössze 25 évvel Dzsingisz halála után kezdte írni,azt állítja, hogy miután a mongol fejedelmek Dzsingiszhalála után Ögödejt a kán utódjául választották, az új ural-kodó elrendelte, hogy "holdfény-szüzekből, kiknek jellemetiszta, szépsége édes és elragadó [...] ki kell választani40 hajadont [...] és drágakövekkel fölékszerezve, finomszövésű, díszes ruhákba öltöztetve, arra kiválasztott lovakkalegyütt a kán lelkével kell egyesíteni őket".

Ez korántsem elképzelhetetlen, hiszen Kínában ésKözép-Ázsia-szerte még a buddhizmus elterjedése előtt Ősiszokás volt, hogy közharcosokat, szolgákat, feleségeket,ágyasokat és állatokat megöltek, hogy kövessék uralkodóju-kat a túlvilágra. Anjangban, a Kr. e. 14. századbeli Sang-

dinasztia fővárosában a turisták egy teljes mauzóleumot lát-hatnak rabszolgák és lovak csontjaival, harci szekerekmaradványaival teletömve. Az áldozatokat olykor élve temet-ték el, s ezt a szokást hivatalosan csak a 17. század végéntiltották be. A buddhizmus térhódítása előtt széles körben is-mert volt, hogy a mongol kánokat fegyvereikkel, ruháikkal,ágyasaikkal és vagyontárgyaikkal együtt temették el.

Ezek azonban kétes bizonyítékok. Az említett szokásokategyetemes összefüggéseiben soha nem vizsgálták, az ere-deti tárgyakat gyakorta másolatokkal helyettesítették (mintahogy Csin Si Huang-ti, az Első Császár híres terrakottahadserege és annak jóval kisebb változata a kujjangi mú-zeumban is ugyanezt példázza). Igazából soha egyetlenmongol sírboltot sem találtak, mely áldozati tetemeket éskincseket tartalmazott volna. És Szagang sem azt állítja,hogy a 40 holdfényhajadont a kánnal együtt temették el,ami azt is jelentheti, hogy a koporsó fölfedezése a temetésután legalább egy évvel később történhetett, az ezzel óhatat-lanul együtt járó biztonsági kockázatokat is vállalva.

A hagyomány és a tárgyi bizonyíték hiánya ellenére a sír-vadászok körében makacsul tartja magát a nézet, hogyDzsingiszt fegyvereivel, asszonyaival, rabszolgáival, lovai-val és fél Eurázsia gazdagságának teljes vértezetévelegyütt kellett hogy eltemessék. A sírhely a kincskeresőkés történészek Szent Gráljává vált. Sokan úgy vélik,hogy fél Eurázsia egykori urának sírja minden bizonnyalTutanhamonéval vetekszik. Valójában a kutatás nem pusz-tán egyetlen sír, hanem egy egész nekropolisz után folyik;a mongol Királyok Völgyét keresik, ahol Dzsingisz családjaés örökösei, beleértve Kubilájt is, nyugszanak; asszonyaik-kal, ágyasaikkal, rabszolgáikkal, lovaikkal és az Örök Égtudja, miféle arany- és drágakő kincsekkel, ruhákkal, fegy-verekkel együtt. Dzsingisz ma jó üzlet Mongóliában. Láto-gatók ezrei jönnek minden évben, hogy kalandosnak ígér-kező, fizetett turistautakon ellátogassanak szülőhelyére,akadnak, akik lóháton érkeznek, s az se számít különöseb-ben, hogy valójában senki nem tudja, hol is van ez a bizo-nyos sírhely.

A kutatásban hatalmas lehetőségek rejlenek. Ha a sírvalóban létezik, és egyszer meg is találják, az forradalmasí-tani fogja a régészetet, a kutatást és persze a készpénzfor-galmat is, továbbá - mivel Kína Dzsingiszt saját magáénaktekinti - a nemzetközi kapcsolatokat is. Már létezik Dzsingiszkán Egyetem és Dzsingisz kán Kutatóközpont. Ha a sírt föl-fedeznék, megmozdulnának az alapítványok, óriási össze-gek ömlenének be, jórészt dollárban, a már működő és ahirtelen nyilván gomba módra elszaporodó új intézetek leg-nagyobb gyönyörűségére. Egyetemek versengenének azidegenforgalmi társaságok fölötti ellenőrzésért, a kormány a

döntőbíró szerepében tetszeleghetne, megpróbálná megka-parintani a külföldről beáramló tőkét, alighanem sikertele-nül, ha a jelenlegi privatizációs lázból és a vesztegetésekgyakoriságából indulunk ki. Alkalmankénti kísérletek mármost is tapasztalhatók a mongol kormány részéről a kutatá-sok ellenőrzésének megszerzésére, ám ez kemény feladat,mivel a szabályozás azt jelentené, hogy pénzt kellene költeni,a turizmust pedig korlátozni kéne. A feszültség viszont egyrenő, hiszen sokan vannak, akik azzal érvelnek, hogy mármaga a kutatás is szentségtörés, és az idegeneket ki kellenezárni egy olyan dologból, ami ilyen intim módon kötődik anemzet gyökereihez.

Mindezen szenvedélyek egy olyan sír körül kavarognak,melynek még a létezése is vita tárgyát képezi, hogy a helyé-ről ne is beszéljünk. A temetkezési helyről számos kiválókutató írt elemzéseket, és többségük egyetért abban, hogyaz eredeti helyszín a Burkan-kaldun "napos oldalán" - akedvező, déli lejtőjén - lehetett, a mai Hentij-kánon, ahogySzagang utal rá, noha egyértelműen nem mondja ki.ugyanakkor vannak tekintélyes mongol kutatók, akikmég mindig kétségbe vonják, hogy a Burkan-kaldun azonosa mai Hentij-kánnal. De még ha feltételezzük is, hogyígy van, egy olyan hegyláncról van szó, melynek két legma-gasabb csúcsa (2362 és 2452 méter) egy hatalmas, 20 kilo-méteres peremmel kapcsolódik egymáshoz. A szalma-kazalban keresett tű tehát bárhol lehet ezen a nagykiterjedésű déli lejtőn; egy 100 négyzetkilométeres térség-ben, erdővel borított hegyláncokon, tőzeges fennsíkokon,meredek völgyekben, csupasz meredélyeken, ahová ösvénysem vezet - olyan helyen, melyet nehéz megközelíteni, sahonnan talán még ennél is nehezebb visszatérni. Kövezettút legközelebb Möngönmört városában található, 70 kilo-méterre innen.

Mongólia 1924-ben a világ második kommunista álla-mává vált, s 1992-ig, a következő forradalomig meglehető-sen zárt ország volt; s tekintve, hogy a körülmények elégkegyetlenek - télen jeges, nyáron mocsaras a táj -, nemmeglepő, hogy a legutóbbi időkig túl sok minden nem tör-tént Dzsingisz sírjának feltárása ügyében.

Az első, aki megtörte a jeget, egy keletnémet kutató volta lipcsei Marx Károly Egyetemről, bizonyos JohannesSchubert, aki mongol kollégájával, Perlee-vel egy egyhetesexpedíció során föltérképezte a hegyet.

Schubert volt az első európai, aki megmászta a hegyet,és az expedícióról készült beszámolója részletesen feltárja,milyen kemény feladatra vállalkozott. Mindez 1961-ben tör-tént, mégis úgy hangzik, mintha valamikor a középkorbanjátszódott volna.

Schubert expedíciója Möngönmörtből indult, 4 helyimongol társaságában, akik 13 lóval alkottak egy karavánt.Libasorban tudtak csak utat vágni maguknak a fűzfabokro-kon, többször oda-vissza átkeltek a Kerülenen - egy 65 évesember számára elég komoly erőpróbát jelenthetett mindez.Második este az egyik kísérő, Dámba egy szarvas üldözéseközben elesett, s órákba tellett, mire sérült karral sikerült atáborba visszatámolyognia. Másnap egy bozóttal benőtt,roskatag sírdombhoz értek, melynek 95x65 láb" volt azalapterülete, magassága pedig 8 méter. Schubert elgondol-kodott: hegyek, víz, sűrű erdő, s mindez Burkan-kaldunhozközel - ez lenne hát Dzsingisz sírja? A magának föltett kér-désre végül nemmel válaszolt, s úgy vélekedett, hogy a sír-domb szinte bizonyosan a hun időkből származik, s arrautal, hogy évszázadokkal Dzsingisz előtt a hunoknak lehetettitt temetkezési helyük.

Aztán továbbhaladtak a Bőgd (Szent) folyó fölötti hegy-háton, amikor a helyi vezetők medveürülékre bukkantak, éstávolról jávorszarvast láttak. A Hentij-hegy lábánál találtakegy rönkökből és bozótból összetákolt ovoot, ahol a hely-beliek kenyérdarabokat, cukrot, aludttejet helyeztek el.A kommunista rosszallás itt, úgy látszik, nem tudott gátatvetni a Dzsingisz-kultusznak. Letáboroztak, s itt töltötték aharmadik éjszakát; a sérült Dámba ragaszkodott ahhoz,hogy vadászni menjen, megint elesett, és ezúttal eltörte a la-pockáját. Egyik társa lóra pattant, és visszavágtázott a het-ven kilométerre fekvő Möngönmörtbe, hogy orvost hozzon(a lovas, az orvos és egy asszisztens három nappal későbbérkezett meg). Mindeközben egy másik vadász jávorantilo-pot lőtt, és az elejtett vadat a lovához kötve húzta a tábor-helyre. Az állatot földarabolták, nyársra tűzték, és mind-annyian jóllaktak a húsából, erőt gyűjtve a másnapihegymászáshoz.

Nehéz menet volt: sűrű erdő, vastag aljnövényzet, kidőltfák, kilazult kövek és legfeljebb szarvascsapásnyi nyomvo-nal. Egy bozótos fennsíkon újabb ovoohoz érkeztek; háromlábon álló vasüstöt találtak itt és egy bronztartályt. Félköralakú cserepek, agyagedényszilánkok, szögek, kampókhevertek szerteszét. Schubert úgy vélte, hogy annak a temp-lomnak a maradványaihoz érkeztek, melyet Kamala, Kubilájunokája építtetett a 13. században.

Még följebb, ahol a fák már karcsúsodtak, sík területrebukkantak, ahol "elszórtan üregek látszottak, melyek nagyszikladarabokkal voltak feltöltve, s az üregek között gyérmoha nőtt". (Jegyezzük meg ezeket az üregeket; későbbfontos szerepük lesz!) A mongolok tiszteletteljesen leszálltaklovukról. És végül a hegytetőn ismét ovookat találtak, a főhelyen páncéldarabokat és különböző lámaista szertartás-

hoz való tárgyakat leltek. Schubertnek itt már nem volt két-sége afelől, hogy a történelmi Burkan-kaldunon járnak.Vagyis valahol ezeken a lejtőkön kell lennie Dzsingisz sírjá-nak, vonta le a következtetést a német kutató.

Szóval, ez a kutatás nem amatőröknek való. Maguk a mon-golok semmi esetre sem amatőrök, amikor saját országukatkutatják, viszont hiányoznak a korszerű régészethez szüksé-ges legmodernebb technikai eszközeik. Ezek megszerzésérecsak 1990 után, a kommunizmus bukását követőennyílt meg az út, amikor az országot megnyitották a külföl-diek előtt.

A japánok voltak az elsők, akik a lehetőséget megragad-ták, az úgynevezett Három Folyó Projektjükkel - ennekkeretében vizsgálták át radarral a régi mongol fővárost,Avragát. Mivel a négy évig tartó vállalkozás támogatója egyújság, a Jomiuri Simbun volt, mely a publicitás révén óhaj-totta megtéríteni a befektetését, ezért aztán nem volt hiánycsinnadrattában. A bevezető cikket egy neves japán régész,Namio Egami írta, aki nem kevesebbet állított, mint hogy aprojekt célja - Dzsingisz sírjának megtalálása - "akkorajelentőségű, hogy a világtörténelem új kezdetét jelezheti".A vállalkozás Dzsingisz ősi szülőföldjéről, a három folyó -Kerülen, Ónon, Tula - vidékéről kapta nevét, s méretei iga-zán lenyűgözők voltak; 50 résztvevővel, talajt átvilágítóradarral, speciális kamerákkal, globális helymeghatározórendszerrel, gépkocsik és helikopterek sokaságával vágtakneki a feladatnak. Ekkora pénzügyi fölbuzdulás láttán aMongol Tudományos Akadémia Földrajzi Intézete is fölaján-lotta támogatását.

A munka 1990 tavaszán kezdődött, ám furcsa módonkezdettől fogva elég felületesen zajlott. Természetesen aBurkan-kalduntól (Hentij-kán) indultak. Alulról közelítvea kutatócsoport fölfedezte a kamalai templomromokat; heli-kopterrel landoltak a csúcson, s egy órát töltöttek a helyszí-nen. Ők is regisztrálták a 200-300 kőhalom létezését,melyekről korábban Schubert beszámolt (nem mintha azexpedíció tagjai közül bárki is olvasta volna Schubert föl-jegyzéseit). Semmiféle ősi sírboltnak nem találták nyomát -ami csöppet sem meglepő, hiszen meglehetősen felülete-sen jártak el. Senki nem vállalkozott arra, hogy lemerész-kedjen a hegytetőről, mint ahogy a hegy aljáról sem moz-dultak el egy kósza kirándulás kedvéért, így aztán senki nemlátta azokat az "üregeket", amelyeket Schubert a hegyközépső szintjén fölfedezett.

A projekt azzal folytatódott, hogy a Burkan-kalduntelhagyva sírhelyek és szerszámok bámulatos sorozatát tár-ták fel, anélkül, hogy egyetlen jel is utalt volna 13. századieredetükre. Régészeti szempontból ez a négyéves kutatás

kétségtelenül nagy szolgálatot tett azzal, hogy megmutatta:mennyire érintetlen Mongólia. Ha azonban az eredeti célki-tűzést nézzük, a vállalkozás totális kudarccal végződött.A hatalmas költségek aligha igazolhatók a kisebb töröksírok százainak megtalálásával vagy azzal, hogy a műholdasmegfigyelések, térségi kamerák és radarok segítségévelrészletes, de teljesen irreleváns leírásokat adott az országról.A Három Folyó kutatócsoport kénytelen volt "föld alattirelikviákat" produkálni s azokat a "világ kincseinek" kikiál-tani. Szerencsére két térség mégiscsak kínált valami ígérete-set. Az egyik Avraga, a Dzsingisz előtti főváros: fontos hely,melyet azonban a Három Folyó munkacsoport jelentésemeglehetősen szegényes és teljességgel megalapozatlankövetkeztetéssel illet: "Majdnem bizonyos, hogy Dzsingiszkán sírboltja ebben a térségben van." A "kincsek" másik for-rása valóban csodaszámba megy - egy hatalmas kőfal,mely a környező hegyek 3 kilométeres hegykoszorúját veszikörül. A helyiek Alamizsnaosztó Falként ismerik, s szintebizonyos, hogy Dzsingiszhez semmi köze. Ennek ellenére aHárom Folyó-jelentés vidáman megjegyzi, hogy a földrajzimegfigyelésekből és az interjúkból (egyiket sem részletezik)"úgy tűnik, hogy Dzsingisz kánt valahol itt (az Alamizsna-osztó Falnál) temették el". A hanyag kutatómunkának másjelei is vannak: Johannes Schubert Y. Schubertként szerepela jelentésben, a Határsziget nevű hely pedig földnyelvbőlherceggé alakul át, méghozzá a Titkos történet írójává, aki"Dzsingisz kán temetését szervezte". A kutatócsoport min-den pénzt elköltött, két helyet is kinevezett Dzsingisz sírhe-lyéül, azonos hevességgel érvelt mind a kettő mellett, a leg-fontosabb helyszínt figyelmen kívül hagyta, s Dzsingisztemetéséről egyetlen új bizonyítékot sem tárt fel - anélkül,hogy alábecsülném a feltárt többi lelet fontosságát, az ama-törizmus és a mellébeszélés, véleményem szerint, alighavitatható.

A legfurcsább az egészben, hogy éppen a legvalószínűbbtemetkezési hely, a Burkan-kaldun/Hentij-kán alapos átvizs-gálását mulasztották el. Ráadásul a mulasztást a jelentésbensemmivel nem indokolták. Érthetetlen, hogy a valaha islétezett legmegalapozottabb kutatási projekt hogyan hagy-hatta figyelmen kívül a mongol történelem legfontosabbhelyszínét. Viszály, illetéktelenség vagy szándékosság lehetcsak a háttérben. Meg kell hogy mondjam, számos szakér-tőtől azt hallottam, hogy kormányutasításra történt szándé-kos mulasztásról van szó. Badamdas, az idős filológus,akivel Avragába menet találkoztunk, így fogalmazott:"A hatóságok úgy döntöttek, hogy a Három Folyó Projektnem találhat semmiféle sírt." Ha ez igaz, akkor a kor-mány utasítása egy régi próféciát visszhangoz, miszerint hamegtalálják Dzsingisz testét, a nemzet széthullik. A jóslatotegyesek igen komolyan veszik. Azt is hallottam, hogy akutatócsoport egyik tagját halálosan megfenyegették, arra

az esetre, ha az expedíció a Hentij-kán déli lejtőjén meré-szelne kutakodni. Bizonyíték persze nincs - ilyen állításthivatalosan nyilván senki nem vállal magára. De az itt-otthallható szóbeszédek sokat elárulnak. Az egész ügyet akezdetektől homály fedi, s ez megalapozta azt a gyanút,hogy a japánok valójában ásványi kincsek után kutatnakműholdjaikkal. Mendemonda, szóbeszéd, idegen tőke ésnemzeti büszkeség: zavaros főzet ez, melytől megkergül, akimegissza.

így aztán a Három Folyó csoport föloszlott, tiszta utatnyitva ezzel a legújabb és legelszántabb, s talán a legtöbbetpublikált sírvadásznak: Maury Kravitz pénzembernek Chica-góból. Kravitznak, mióta jó negyven évvel ezelőtt elolvastaHarold Lamb klasszikus Dzsingisz-biográfiáját, szenvedé-lyévé vált Dzsingisz és Mongólia, és ebben a témában mamár ő rendelkezik a világ legnagyobb könyvtárával. Öt és félmillió dollárt tett föl az új projektre, tanácsadó testületet állí-tott föl, és aláírt egy szerződést a Földrajzi Intézettel -ugyanazzal a szervezettel, amely a Három Folyó Projektet tá-mogatta - a kutatási jogok kizárólagosságára, s mindezt2001 augusztusában jelentették be, igen nagy izgalmakközepette.

A hely, melyet az ásatáshoz kiválasztott, az Alamizsna-osztó Fal - a maga nemében: csoda. Gyönyörű fekvésű helyegy eldugott völgyben az Avragától északra elterülő síkságperemén, a mongol föld szívében, nyugaton a Hentij fővonulatával övezve. Amikor Kisig és Gojo társaságábanmegérkezünk ide, egy rendkívül szakszerű ásatáson találjukmagunkat, ahol kerítéssel körülvett területen öt kicsinyfaház, egy-, illetve kétszobás apartmanokkal, négy ger éstucatnyi jármű látható.

A tábor mögött egy 200 méter magas hegygerinc húzó-dik, elszórtan fenyőkkel, a magasabb meredekebb oldal-szárnyakon pedig törmelékes sziklákkal. A hely fő látványos-sága az óriási fal, mely félkört formázva 3 kilométereshosszúságban zárja körül a térséget. Fölkapaszkodom ahegygerincre, és elgyönyörködöm: bámulatos példája eza habarcs nélküli falazásnak; 3-4 méter magas, kívül mere-dek, a stabilitás kedvéért néhány fokot a lejtő felé hátradől, sa kereszteződéseknél durván háromszög alakú bástyátképez. A külső peremét csiszolatlan kövek alkotják, minthaegyenesen a földből emelték volna ki őket. Akadnak kövek,melyeket akár egyetlen ember is megemelhetett, a zöméhezazonban legalább két-három ember kellett, s némelyikhezmár egy egész csapat. Durva becsléssel a fal külső szegélyetöbb százezer nagy tömböt tartalmaz, mintegy 10 ezer köb-méternyi kisebb kővel megtámasztva. A minőség azonbannem egyöntetű. A csúcson a fal alig több, mint egy padka, aréseket kőtörmelékkel töltötték föl. Ám egészében véve en-

nek a gigantikus építménynek a létrehozása alighanem egykisebb hadsereget vehetett igénybe, közöttük olyan mester-embereket, akik értettek a habarcs nélküli falazáshoz, s amunka minden bizonnyal évekig tarthatott.

De tulajdonképpen mi a csuda ez az egész? Erőd nemlehetett, hiszen nincs kapuja, a falból a köveket a támadókakár kézzel is kiemelhették volna; pusztán az időjárás rom-bolása elég volt ahhoz, hogy a századok folyamán összeku-szálja a sorokat. Kapu nélkül aligha lehetett városi védőfal.Mindemellett az elhelyezkedése sem arra utal, hogy ittnagyobb település lett volna; az egymást követő kultúráksok várost hoztak létre Mongóliában, de ezek sík területekreépültek, ahonnan az emberek messzire elláttak. Itt a hori-zontot dombtetők és fák szegélyezik. Egy bizarr feltételezésszerint vadrezervátum lehetett; de a lapos tetejű falak,melyek belül a domboldalnak támaszkodtak, még egy betegtehenet sem tartottak volna vissza az elkóborlástól.

A helyi nagyfőnök John Woods, a Chicagói Egyetemközépkori történelem szakának professzora. Woods nehéz-súlyúbirkózó-termetével a munkálatok minden mozzanatánáljelen van: féltucatnyi kollégájával és a munkásokkal együtt ás,kapar, csúszik-mászik a négy sekély aknában. Ellép egy teodo-lit mellől, hogy elmondja, miért tartja fontosnak e helyszínt.

- Tele van az ország régi sírokkal, a legkülönbözőbbkorokból származó, négyszögű, kerek, szkíta, bronzkori sír-helyekkel. Régészeti paradicsom ez. Érintetlen, teljesen érin-tetlen! Különösen a középkori periódus. A szovjeteket a pre-historikus helyek érdekelték, ám a középkor kutatásávalnem foglalkoztak, mivel az ő szemükben ez az emberiségtörténelmének regresszív korszaka volt. Még ha semmit setalálnánk, a tény, hogy a hely iránt fölkeltjük az érdeklődéstés munkát adunk a környéken élő embereknek, már ezönmagában rendkívül fontos.

De valamit már találtak. Faszenet talán. Vagy koponyatö-redéket? Valami fekete, emberi maradványt, melyet radio-karbon kormeghatározásnak fognak alávetni. A négy aknamintha súlyos kövekkel lenne burkolva, ám nehéz megmon-dani, hogy ez valóban valamiféle alapzat lehet-e, hiszena kövek lefelé sodródnak, s a lezuhant sziklák úgy festenek,mintha alapkövek lennének.

Biztos válasz egyelőre nincs, de Woodsnak van egy mun-kahipotézise:

- Fő célom, hogy kimutassam: ez itt egy nekropolisz.

A szó királyi sírboltot feltételez. De kinek a sírhelyét? Azeddig talált kevés jel arra utal, hogy a fal valószínűleg

a mongol idők előttről való, talán Liao kori (a kitaj államelőtt, 947-1125), jóllehet arra egyelőre senki nem tud vá-laszt adni, hogy mit keresett itt egy Liao állam a többnyiremongol területek kellős közepén. Magának a habarcs nél-küli kőfalnak a korát gyakorlatilag lehetetlen megállapítani.Fél tucat kultúra közül bármelyik létrehozhatta, eredete aKrisztus előtti századokra, akár a hun időkig is visszanyúlhat.

Ez a föltevés viszont egyenesen elvezet minket az ügylényegéhez s egyúttal a projekt ellentmondásaihoz is.Kravitz, aki Dzsingiszt cégérként használta, hogy érdeklő-dést keltsen és pénzt szerezzen, nyilvánvalóan szeretettvolna a Burkan-kaldunnál ásatásokat folytatni, de erre nemkapott engedélyt. Az Alamizsnaosztó Fal a kutatás szem-pontjából tévedés volt, mégis igyekezett belőle a maximu-mot kihozni, s ezért sűrűn hangoztatta, hogy Dzsingiszt itttemették el. Kétségkívül vannak e mellett szóló érvek. Mind-össze 130 kilométerre fekszik Avragától, 30 kilométerreDzsingisz valószínűsíthető szülőhelyétől, 90 kilométerre aBurkan-kalduntól, éppen a hegyi búvóhelyek és a gazdaglegelők határterületén. De számos ellenérv is akad. A hatal-mas falrendszer megépítéséhez évek kellettek; vajon ellehet-e képzelni, hogy Dzsingisz éveken át előre megtervez-tette volna végső nyughelyének kialakítását? És hihető-e,hogy egy titkos sírkamrának ilyen szem előtt lévő helyszíntválasszanak? És hogyan hasonlítható össze egy szikláshegyoldal a füves legelővel, ahol a sír nyomait úgymondvágtázó lovak patái tüntették el?

Mindeddig nincs bizonyíték arra, hogy a helyszínnekDzsingiszhez bármi köze is lenne. Mivel azonban az expe-dícióhoz Dzsingisz nevével sikerült pénzt és nyilvánosságotszerezni, valahogyan bele kellett venni őt a történetbe. Eznyilván kapóra jött Badzagurnak, az expedíció egyik tagjá-nak, aki nem kis üzleti karriert futott be Dzsingisz nevénekfölhasználásával, noha ténykedésének hitelessége igencsakmegkérdőjelezhető. Egy fatábla a következőt hirdeti:"A Nagy Ember nyughelye, ahogy a Titkos történetben sze-repel. [Aláírás]: Dzsingisz Kán Expedíció." Otrombán nagy-zoló reklám ez, hiszen már maga a kifejezés - "a NagyEmber nyughelye" - is hamis.

Az egész história azon a tévedésen alapul, melyet1941-ben a Titkos történet orosz fordítója követett el, akiegy áldozásra vonatkozó homályos kifejezést ősi temetőkéntfordított le. A félreértést 1947-ben egy népszerű mongolkiadás kritikátlanul átvette, már csak azért is, mert ez idő tájta tudományban az orosz nyelv és kultúra dominált. A hibátsoha nem korrigálták, s ennek az lett a következménye,hogy Dzsingisz temetési helyét - legyen szó a Burkan-kaldunról, az Alamizsnaosztó Falról vagy más helyekről -rendszerint "A Nagy Ember nyughelye"-ként említik, éppen

azok, akiknek tudniuk kellene, hogy ez így mennyire nemigaz. Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a mongol vezé-reknek egyáltalán lett volna ősi temetkezési helyük, aztpedig végképp semmi nem támasztja alá, hogy Dzsingisztéppen itt temették volna el.

A zavar és a sok ellentmondás nyílt ellenségeskedésbecsapott át. A filológus Badamdas alaposan földühödöttazon, amit Kravitz csapata művelt. "Száz százalékig hamis!"- elméletileg és morálisan egyaránt. "Túl hamar akarja fel-tárni Dzsingisz sírját. Nem fogja megtalálni. Ez államtitok!Nyilvánvaló, hogy a sírhely nem lehet az AlamizsnaosztóFalon belül, hiszen a fal a kitaj korszakból való, vagyis jóval aDzsingisz előtti időkből."

A sors iróniája, hogy a jelek szerint éppen a nyilvánosságvetett véget Kravitz ásatásának, röviddel azután, hogy 2002nyarán ott jártam. Magasabb körökben nagy felháborodástváltott ki, hogy idegenek kutakodnak Mongólia legszentebbhelyein, jóllehet egyelőre semmi bizonyíték nincs arra, hogyaz Alamizsnaosztó Falat bárkinek is fölszentelték volna, vagyhogy Dzsingisznek a helyhez bármi köze is lenne. Kravitznakés csapatának kiadták az útját - legalábbis a sajtó némi ka-jánsággal ezt jelentette. "Tiszteljük őseinket!" - emelte fölszavát a mongol ünen (Igazság) című napilap abban azinterjúban, melyet augusztus 17-én az éppen hazafelékészülődő Woodsszal készített. Az interjú utalt bizonyos lé-tező, habár közelebbről meg nem határozott politikai nézet-eltérésre:

"Riporter: Ki állította le a munkálataikat?Woods: Nem tudom pontosan, ki volt az. Azt hiszem,az aimag (regionális) kormányzó fordult ilyen kérés-sel a helyi kormányzóhoz július 22-én."

Kravitzot hallgatva azonban éppen az ellenkezője látszikigaznak. Mi a helyzet az állítólagos ásatási tilalommal aBurkan-kaldunon? Képtelenség! - felelte. Minden jogotmegkaptak, hogy bárhol ásatásokat folytassanak, beleértvea Burkan-kaldunt is. Az Alamizsnaosztó Falat csakis azértválasztották, mert ez tűnt a legvalószínűbb helyszínnek.A munkálatokat azért hagyták abba, mert vége a szezonnak.Ilyen egyszerű ez. A politikai nézeteltérésekről szóló híreszte-lések nem igazak, illetve már megoldódtak vagy egészegyszerűen nincs jelentőségük. Ha Kravitz elszántságát éspénzügyi hátterét veszem alapul, továbbá a helyszín tagad-hatatlan fontosságából, illetve a kutatócsoport azon szándé-kából indulok ki, hogy mongol régészeket és intézeteket isbevonjanak a munkálatokba, akkor az az érzésem támad,hogy a viszálykodás egykettőre elsimul, s a Kravitz-félecsoport visszatér. S ha visszatér, akkor hamarosan igen fon-tos, mi több, elképesztő felfedezésekkel fog előállni.

De csakis az Alamizsnaosztó Falról. És nem a Burkan-kaldunról! Azt pedig le merem fogadni, hogy Dzsingisz kán-hoz mindennek semmi köze nem lesz.

* * *

TIZENHETEDIK FEJEZET

A Szent Hegyen

Kellő távolságból a Burkan-kaldun-Hentij-kán eléggémegközelíthetőnek látszik; nem túl magas, Ulánbá-tortól mindössze 200 kilométerre fekszik - egynapiautóút. De amikor mongol ismerőseimnek azzal az ötletem-mel álltam elő, hogy meg kéne mászni a hegyet, fejrázás ésösszeszorított ajak volt a válasz. Harminc kilométeres bekö-tőúttal kell számolni, állandóan fagyott altalaj fölött, mely-nek felső rétege tavasszal megolvad és lápfölddé változik.Nyáron rendre az esőzés teszi áthatolhatatlanná. így hát azötletet inkább elraktározom magamban.

Ám egyszer csak váratlan alkalom kínálkozik. Avragábautazunk, Dzsingisz valószínűsíthető szülőhelyére, és aKék-tóhoz, ahol feltehetően a kánná avatás történt, amikorúgy alakul a programunk, hogy marad két vagy háromszabad napunk. Átgázolunk a Kerülenen, egy 150 méterszéles, gyors folyású, de sekély szakaszon, amikor felisme-rem, milyen kézzelfogható közelségbe kerültem álmommegvalósításához. Az UAZ terepjáró a folyó közepénél küsz-ködik, amikor a motorba víz loccsan, s a kocsi leáll. Kisig, asofőr ezt a mindennapi pusztai történést jellegzetes flegmá-val fogadja. Vagy megjavul a motor, vagy nem. Ha nem,akkor előbb-utóbb jön erre egy másik autó vagy egy lovasember, vagy Kisig elmegy segítségért, de valami biztosantörténik. Mindenesetre a következő néhány percben csöndborul reánk, csak a víz csobogását lehet hallani a kocsi alatt.

Itt az alkalom, hogy pontosan megállapítsuk, holvagyunk tulajdonképpen. Gojo előveszi a globális helymeg-határozó rendszerét. Én szétteregetek egy térképet. Igen, akoordináták pontosan elárulják, melyik kanyarulatnál rob-bantunk le a folyó kellős közepén. A térképen követem aKerülen folyását. Hatvan kilométerrel északra, szinte csakegy ugrásra a Kerülentől húzódik a Burkan-kaldun vonulata.Nem távolság! Azonkívül az elmúlt napokban szárazság volt.Bűn lenne kihagyni az alkalmat, hogy most közelebbrőlszemügyre vehessük...

A motor öt perc múltán újra beindul. A Kerülen túlpart-ján, kissé feljebb van a célállomásunk erre az éjszakára;

itt újabb információkat kaphatok Ganszuktól, aki utazásiüzletét erre a vidékre akarja kiterjeszteni. Ám ekkor elret-tentő körülmény késztet tervem átgondolására: a legyek.A Hentij-kánban a nedves nyár megszaporítja a legyeket, saz idei nyár igazán bővelkedett csapadékban, minek követ-keztében a gazdag legelőkön bőven tenyésznek a kellemet-len kis dögök meg a lovak vérét szívó böglyök, melyek arrakényszerítik az embereket, hogy a trágyafüsttel telítettgerekben keressenek menedéket. Odakint csak hadonászvalehet társalogni. Ganszuk és én úgy adunk jeleket egymás-nak, mint a szemafor. Ha a láp nem tart vissza, a legyekbizonyosan megteszik.

S mindemellett ami egy keselyű számára nem távolság,az egy tapasztalatlan és sietős idegennek bizonyosan az. Azodavezető nyomvonal, ha egyáltalán járható, mocsárhozvisz, ahonnan hágón lehet átkelni a két hegy között, majdújabb lapos vidék kezdődik, egészen a folyóig, s onnan ahegy lábáig még 20 kilométert kell gyalogolni. De hátsok-sok ember, aki Dzsingisz emlékének tiszteleg, mindenévben megteszi ezt az utat, győzködöm magam. Igen ám,de a mongolok lóháton közlekednek, lassan és tömegben.Számomra mindez egy logisztikai lázálom lenne. És a lakat-lan Hentij-kán Nemzeti Park kellős közepén. A közelbennincsenek pásztorok, akik élelemről, szállásról gondoskod-hatnának.

Semmiféle biztosíték nincs arra, hogy autóval odalehetne vergődni. Ha azt választanám, hogy lóra ülök, bekéne menni lovakat bérelni Möngönmörtbe, 70 kilométerrea hegytől, ami azt jelentené, hogy napokig tartana az út,arról nem beszélve, hogy az egészet hetekkel korábban megkellett volna szervezni. Vezetőre lenne szükségem, valakire,aki a lovakat kezeli; és ételre, sátrakra és egy negyedik lóra,amelyik mindezt cipeli. Az akció elég zajos és körülményeslenne ahhoz, hogy az egész település értesüljön róla, s mivelBurkan-kaldun a nemzeti park részét képezi, engedélyre isszükségem lenne. Ha viszont az UAZ-zal és három kísérőm-mel vágok neki, akkor helyi tabukat sértek. A hágó, melyenát kellene jutni, már jóval a buddhizmus térhódítása előttvédett szent helynek számított. Láma nem mehetett át rajta,de nő sem. Gojónak tehát a hegygerincnél kellene marad-nia. Felejtsük el az egészet!

Csakhogy képtelen vagyok rá. Legalább egy távoli pillan-tást vetnem kell Dzsingisz szent hegyére. Nekivágunk: nagyfelhajtás nélkül, egyenesen és gyorsan, és reméljük a leg-jobbakat.

Másnap reggel észak felé csörtetünk, toldozott-foldozottutakon és Möngönmört sötétbarna házai és cölöpkerítéseiközött. Mintha a Vadnyugaton járnánk, mielőtt az utakat

megépítették volna, s még a név is odaillő: "Az Ezüst Lóhoz"fogadó. Néhány órára aztán olyan boldogságban vanrészünk, melyet lóháton aligha élvezhettünk volna: az abla-kokon becsapó szél kisöpri a legyeket, az UAZ könnyedénszáguld a nyílt szavannán, a Kerülen nyárfák és nyírligetekközött kanyarog, s a hegyek mágnesként vonzanak.

Megállunk teázni egy gernél, az utolsó emberlaktahelyen, mielőtt a Hentij-kán Nemzeti Parkot elérnénk. Bizo-nyos baljós jelekre leszek figyelmes. Kicsiny széken ülök, aközépen lévő tűzhely bal oldalán, ahogy az egy rendes ven-déghez illik, s két fényképre téved a szemem a szoba azonrészén, ahol manapság a családi gerekben a házi isteneketőrzik. Az egyik fotón Sztálin látható, jóságos nagybácsi álor-cájában. Az oroszok olyan brutális gyorsasággal hagytákmagára Mongóliát az 1990-es évek elején, és a kommuniz-mus elutasítása a mongolok körében olyannyira egyöntetűvolt, hogy meglepő, ha az ember bármiféle maradványátlátja a régi hódolatnak. A másik, amin a szemem megakad,egy gyermekrajz Dzsingisz kánról, melyet egy tizenkét éveslurkó - az iskolát most éppen hanyagolja - készített. Netánvan valami összefüggés e két - e helyütt házi istenként tisz-telt - zsarnoki figura között? A gondolatot csírájában fojtjákel a kintről jövő zajok: lópatadübörgés és egy kiáltás:- Farkas! Megtámadta a kecskéket!Pillanatokon belül előkerül egy puska, és máris bentülünk a terepjáróban: mi négyen és két másik férfi. Nemkérdéses, hogy segítséget kell nyújtanunk, már csak azért is,mert a terepjáró az egyetlen, amit vendégszeretetükért cse-rébe felkínálhatunk. Elérjük a nyájat, a néhány tucat birka éskecske tisztes távolságban szétszéledt a domboldalon - egykicsiny csomó kivételével. A farkas persze már elinalt.A vérző csomó egy gida, feltépett hasából ömlik a vér. A kétférfi megfordítja az állatot. A seb rettenetes, belek a füvön,félig fölzabálva. Nyilvánvaló, hogy a kis állat pillanatokonbelül kimúlik.

- Itt hagyjuk - mondja az egyik férfi. - A farkasok vissza-térnek áldozatukért. S akkor talán le tudjuk lőni.

Azt várom, hogy a gidát is lelövik, ne szenvedjen tovább.Más történik. Az egyik férfi előhúz egy zsebkést, a pengét lassú,de biztos mozdulattal a mellkasba vezeti, egyik kezétbecsúsztatja a bordák alatt, és megragadja a szívet. A gida,úgy tűnik, már nem érez fájdalmat, az egész folyamat megle-pően gyorsan és hatékonyan, másodpercek alatt végbemegy.

Tíz percet autózunk a hullámzó legelőn, amikor egy fábólkészült őrtoronyhoz érünk, mely az 1200 négyzetkilométe-res vadon határát jelzi. Kétezer-ötszáz méter magas hegyekvesznek körül, az erdősáv fölötti kopár csúcsok úgy fényle-nek, mint szerzetesi tonzúrák. Kevés kitaposott ösvényt

látni, látogatók alig járnak erre, a térség lakatlan. Őzek,jávorszarvasok, medvék és farkasok birodalma ez, ugyanaza fauna, mely az észak felé nyújtózkodó szibériai tajgáturalja. A vidék természetesen nem volt mindig ilyen népte-len, hiszen ez itt Mongólia szíve, a három folyó forrásvidéke,a mongol identitás része. A nehezen megközelíthető völ-gyek, ahol fűzfasorok és gyér legelők futnak föl a hegyol-dalba, hogy fenyveseknek, majd csupasz szikláknak adják áthelyüket, kitűnő rejtekhelyül szolgáltak a fiatal Dzsingisznekés családjának, és azóta is jó legelőket és remek vadászme-zőket találni itt. A térséget csak 1992-ben nyilvánítottákparkká, s a természet azóta is végzi megszokott munkáját.Persze megfordul a fejemben, mi lenne velünk, ha lerobban-nánk e néptelen táj közepén.

A hegyek sűrűsödnek, arra szorítva a nyomvonalat, hogyátkeljen a Kerülenen, méghozzá egy figyelemre méltóanmasszív fahídon, melynek vaskossága jelzi, hogy fontosútvonalon vagyunk. Ez az egyetlen út Burkan-kaldun felé, akormánytisztviselők számára is az egyetlen lehetséges útvo-nal, amikor alkalmanként meglátogatják a szent lejtőket.Szerencsénk van: napok óta nem esett, így a hídtól tovább-vezető nyomvonal csaknem teljesen száraz. Fűzfasorokmentén haladunk, a füzek gyöngéden hajolnak a folyó fölé,helyenként kiégett fenyőket látni - egy három évvel ezelőttierdőtűz fekete és hegyes maradványait. Bátar dalra fakadmagas, éles tenorján, a Hentijről énekel, s mintha csak a sá-mándal hívására tenné, szarvasbika bukkan föl a hajlékonyfüzek között. Magunk vagyunk a vadonban, az emberi jelen-létet csak a nyomvonal jelzi; a letaposott fűből ítélve hetenteegyszer-kétszer autók járhatnak itt. De mi a csudát keresnekerre? Magányosan áldoznak Dzsingisznek?A nyom egy alacsony hegygerinc felé vezet.

- Ez az a hely, melyet Küszöbnek hívnak - mondja Bátar.

- De nem ez a valódi neve.

- Mi hát a valódi?

- Nem mondhatjuk meg - mondja Gojo lehalkított han-gon. A szent helyek, főleg a hegyek tabunak számítanak.

- Még csak nem is utalhatunk rá.

- De hát nekem megmondhatja - erőszakoskodom. - Éníró vagyok.

Gojo tétovázik, aztán bizalmasan fülembe súgja a nevet;faragatlanság lenne részemről, ha a titoktartást most meg-szegném. Mintegy vakmerőségünk büntetéseként a kerék-nyomok hirtelen kaotikussá válnak; látszik, hogy előttünk már

jó pár autó tengelyig süllyedt a sárba. Kisebb láp szegélyénállunk, a lejtőről lefolyó megolvadt hólé áztatta föl a talajt. Ki-sig és Bátar kiszállnak a terepjáróból, és azt mérlegelik, vajonát tudunk-e gázolni a mocsaras szakaszon. Jó húsz métertkéne így megtenni, azon túl folytatódik a nyomvonal. Tőlünkbalra a Kerülen két meredek hegy között vág utat magának.A terepjárót legyek lepik el. Egyre nő a forróság.

- Azt mondják, nincs arra út - mondja Gojo.

- De akkor honnan ezek a jelek? - kérdem, s bosszant,hogy Kisig nem akarja vállalni a kockázatot. - Valakik még-iscsak átjutottak.

- A kormány emberei, két hónappal ezelőtt - feleli Bátar.- Három- vagy négyévente egyszer kijönnek ide. Autók,kötelek, csörlők, talán még traktorok is.

Tulajdonképpen Kravitz emberei is lehettek, akik a nyárelején ugyancsak jártak itt, mielőtt az Alamizsnaosztó Falnálelkezdték a munkát.

- Ha elakadunk, napokig itt rostokolunk - teszi hozzáKisig. - Csak a madarak jutnak el oda.

Igaza van. Látom a nyomokat, ahol néhány autó föladtaés visszafordult. A legtöbb, amit remélhetek, egy pillantása domb tetejéről a nagy hegyre, melyhez nem fogok köze-lebb jutni.

Könnyű séta vezet a hegygerincre, ahol egy oltár, egyovoo vár ránk; fenyőágakat támasztottak egymásnak, mint-ha indián sátrat építettek volna, kék selyemcafatok, vodkás-üvegek hevernek körülötte. Megtesszük rituális háromkörünket. Ez volt hát az út - az egyetlen út -, melyen Dzsin-gisz biztonságba menekülhetett, a koporsót itt hozhatták lea völgybe, mely most föltárulkozva üdvözli a déli napsütést.Itt szalad a Kerülen, éles kanyarral megkerülve az omladé-kos hegyet, melyet a helyiek Dzsingisz Orraként ismertek.

És amott magaslanak a hegyek, melyeket olyannyira sze-rettem volna meglátogatni, s melyek közül az egyik, sajnosmeg nem mondom, melyik, minden bizonnyal a Burkan-kaldun. Olyan lélegzetelállítóak és távoliak, mint egy déli-báb, s a lábunk minduntalan beleragad a szörnyű tőzegestalajba. Még ha nem vinnénk is magunkkal Gojót, akitszemlátomást idegesített, hogy nő létére átlépi ezt a pontot,s ezzel megszegi a tabut; még ha idáig el is vergődtünkvolna a terepjáróval, az előttünk tátongó völgy, a kétszázméternyi, keréknyomokkal barázdált tőzeges talajjal bizonyőrült kalandba sodorna minket. És menekülésre semmiesély. Ráadásul a szemközti hegyek felől vihar közelít felénk.

Ahogy visszamenekülünk a kocsihoz, a völgy és a hegyvo-nulat - reményeimmel együtt - eltűnik a sötét felleg és alezúduló eső függönye mögött.

Ulánbátorba visszatérve elönt a méreg, hogy milyen balsze-rencsés vagyok. Ilyen közel a célhoz, és mégis milyenmessze! Van három szabad napom. Csalódottságomban hir-telen eszembe jut valami; enyhén őrült ötlet, de talánérdemes próbát tenni! Azt már tudom, hogy a Küszöbig el le-het jutni kocsival. Onnan pedig csak 18-20 kilométer aBurkan-kaldun. Nincs szükség lovakra. Gyalogszerrel ismegtehetem az utat. Semmi másra nincs szükségem, mintegy vezetőre, egy sátorra és némi élelemre. Húsz kilométeresgyalogtúra, egy éjszaka a Burkan-kaldunon, húsz kilométervissza - miért ne lehetne megtenni mindezt két, legfeljebbhárom nap alatt? Megosztom az ötletet Graham Taylorral, azausztrállal, aki utamat eddig szervezte. Sokat adok a tanácsa-ira - ő maga is gyakorlott utazó, edzett, tapasztalt, becsvá-gyó, nyílt, őszinte - a kapcsolatai pedig aranyat érnek, mostlegalábbis sokat segít egy ismerőse révén.

Igor de Rachewiltz az Ausztrál Nemzeti Egyetem Csen-des-óceáni és Ázsia-történeti Tanszékének vezetője, Can-berrában a témakör első számú szakértője. A Mongol Tanul-mányok Nemzetközi Társaságának alelnökeként kritikusszemmel nézte mind a Három Folyó Projektet, mind pedigMaury Kravitz vállalkozását, mi több, ő maga megmászta aBurkan-kaldunt. Megkeresésemre azonnal válaszol; e-mai-len elküldi két publikálatlan tanulmányát Dzsingisz sírjáról,illetve saját öt évvel korábbi helyszíni látogatásáról. A feljegy-zéseket gyorsan átfutva úgy tűnik, a hegy megmászása nemkülönösebben nehéz feladat - csak a kiindulópontig kelleljutnom.

Az idegenvezető, akit Graham kerített, soha nem járt ahegyen, viszont korábban harckocsiparancsnokként szolgált,úgyhogy a harci szellemmel rendben lennénk. Tintin-in-Tibetfeliratos trikójában és aranyásókalapjával pontosan úgy fest,mint egy ausztrál turista, és hetyke optimizmus lengi körül őt.Már a neve is bizalmat kelt: Tümen, azaz "Tízezred" - ez volt alegnagyobb katonai egység Dzsingisz hadseregében. A mon-gol életre jellemző véletleneknek köszönhetően korábbanmár akár találkozhattunk volna is. Miután a hadseregtől lesze-relt, Dzúnbajanban, a Góbi déli részén dolgozott egy olajtár-saságnál, melyet régen az oroszok üzemeltettek, aztán akutat egy amerikai társaság, a Nescor vette át, mely történe-tesen az egyik előző utazásomat támogatta. Hamar kiderít-jük, hogy rengeteg közös ismerősünk van, és valóban csak avéletlenen múlott, hogy korábban nem találkoztunk. TümenDzúnbajanban kezdett angolul tanulni, túl a harmincon, sahhoz képest bámulatosan jól beszéli a nyelvet. Társaságunkharmadik tagja a négykerék meghajtású terepjáró sofőrje,

Erdenebátar (Ékköves hős): karcsú, mint egy menyét, oroszterepjáróját olyan szakértelemmel kezeli, mint egy harcos alovát. A 40 kilométeres gyalogtúrára vonatkozó, mélyen gya-nús tervemet mindketten szótlanul, rezzenéstelen arccal hall-gatják végig. Némi dunsztos tésztával és szalámival fölszerel-kezve, melyet a koreai szupermarketben vásárolunk, és egyGrahamtől szerzett sátorral máris úton vagyunk.

Amint a Küszöbhöz érünk, Erdene nyomban bemutatjaszakértelmét. Kiszáll a terepjáróból, a kötelet rácsomózza anyomvonalat szegélyező fűzfabokrokra, s az ágak márisgyékényként borítják be az ingoványos talajt. Az átjárhatat-lannak tetsző mocsaras gát hirtelen könnyen leküzdhetőakadállyá szelídül.

A csúcson az ovoonál lerójuk kötelező tiszteletünket,majd szemügyre vesszük az előttünk álló lejtőt, melynekmeredek felszínét napszítta keréknyomok barázdálják,tőzeges altalajjal kombinálva. Erdene és Tümen egyetérte-nek. Olyan ez, mintha lapos tankcsapdákon kellene átkel-nünk. Tümennel továbbmerészkedünk, le egészen aKerülenig, majd visszatérünk, hogy a maratoni gyaloglás-hoz felmálházzuk magunkat, amikor Tümen elképedvemegtorpan. A Küszöb irányából a terepjáró bukkan fel, fűz-fabokrokon csörtet keresztül, majd felénk közelít a lejtőn,szeszélyes cikcakkokban, mintha egy alpesi meredélyenereszkedne alá.

Elérve a folyó árterét, Erdene mellénk húz a terepjáróval,és magyarázni kezd. Amikor a kormány emberei pár hónap-pal ezelőtt itt jártak, néhány terepjáró megtette ezt az utat.Erdene követte a keréknyomokat.

- Könnyű volt - mondja. - De lapos. Két hely van, aholvisszafelé már nem tudok átjutni.

Föl se tudom fogni, milyen helyzetbe hozott minket, ésmiért tette ezt! Nyilvánvaló, hogy a meredek utat, aholleereszkedtünk, visszafelé képtelenek leszünk leküzdeni.Most viszont Erdene fölfedezte, hogy a szelídebb kerülő útsem járható. Csapdába kerültünk.

Két társam teljes közönnyel veszi tudomásul a helyzetet.Ami történt, megtörtént. Akkor most hová? Ránézek a tér-képre. Burkan-kaldun ott rejtőzik valahol a hegyláncokközött. A Kerülen átszeli a nyomvonalunkat, jobbról balra,keletről nyugat felé tartva. Azon túl három mellékfolyótmutat a térkép a völgyben a fennsík felé. Próbálom kibe-tűzni a szinte olvashatatlanul apró betűket. Igor beszámolójaemlít egy kis folyót, a "Bogd"-ot, a Szent Folyót, és igen,úgy tűnik, a jobb oldali mintha a Bogd lenne. Csak a kezdő-betűjét látom és az o betűt.

Ám ahogy átkelünk a Kerülenen, hirtelen összezavaro-dom. A hegyek most felhőbe burkolóznak. A nyomvonaltovábbra is keresztül-kasul szelve a hivatali autók keréknyo-maival. Előttünk egy útjelző tábla, mely a síkságon túlra, aBogd felé mutat. Csakhogy a térkép ugyanezt a folyótegyértelműen "Kerülen"-ként jelöli. Mindkettő a Hentij-kánhegygerincéről zúdul alá. Ám a hegygerincnek két csúcsavan, az egyik 90 méterrel magasabb a másiknál. A térképena folyó Bogdként szerepel, nem úgy, ahogy az irányjelzőtáblán, mely a csúcs felé mutat. Bizonyára a térképet kel-lene követnünk, a magasabb pont, a "Bogd" felé, ami azon-ban lehet, hogy azonos magával a Hentij-kánnal.

Egy paranoiás roham hirtelen mintha megvilágítaná ahelyzetet. Lehet, hogy nem azt a helyet céloztuk meg, ame-lyet maga Dzsingisz nyilvánított titkossá, s amelyet az elmúlt800 évben gondosan őriztek a kíváncsiskodó szemek elől?Lehet, hogy itt egy tartós zűrzavarról van szó a Burkan-kaldun valódi helyét illetően? Hiszen ha valóban titkos ahely, és történelmileg ennyire tisztázatlan, akkor mit keres-nek itt a keréknyomok és az útjelző táblák? Az egész túl egy-szerű. Szörnyű módon és szándékosan félrevezettek minket,egy kormányzati félretájékoztatás csapdájába kerültünk!

- Tümen, azt hiszem, rossz völgyben járunk.

- Hol kellene lennünk? - kérdez vissza Tümen, aki eddigannyira bízott bennem, hogy egyetlenegyszer sem ellen-őrizte a térképet - szegény!

- Amott, a következő völgyben.- Mit tegyünk?

Teljesen nyilvánvaló előttem, mit kell tennünk. Sok kilo-méteres túrával átvágunk a fűzfacserjéken s egy erdőn, majdbalra fordulva megcélozzuk a magasabbik hegycsúcsot, aminem lehet más, mint maga a Burkan-kaldun. Önelégültenrádöbbenek régóta szunnyadó vezetői képességeimre.

- Először is eszünk - szögezem le. - Azután menetelünk,egészen sötétedésig. Sátorverés. Reggel továbbmegyünka Bogd mentén, ameddig csak lehet, megmásszuk aBurkan-kaldunt, és szerda délre otthon vagyunk. Rendben?

Erdenét ott hagyjuk, szigorú utasításokkal. E helyen kellmegvárnia minket, hacsak nem ered el az eső, ez esetbenvisszasiethet a Küszöbhöz, ott valahogyan át kell verekedniemagát, és a túloldalon megvárja, míg oda nem érünk. Haelakadna, amit elég valószínűnek tartok, akkor könnyenrátalálunk, s együtt eldöntjük, hogyan tovább. Bárhogylegyen is, egy vagy két napon belül újra látjuk őt.

Tümen és én vesszük cókmókjainkat, és nekivágunk a cik-cakkos emelkedőnek, derékig érő cserjéken és egy patakonátgázolva, mely a térkép szerint a Kerülen, az útjelző tábla sze-rint a Bogd mellékfolyója. Izzadunk. Cipőm cuppog a lapostalajból fölszívott víztől. Legyek köröznek felettünk. Fenyő-gallyakkal próbálom elhessegetni őket, de nem tágítanak. Azerdő tele van kidőlt fákkal, melyek a három évvel korábbi erdő-tűz maradványai. Tümen a csomagok és sörpocakja terhétőlszemlátomást fárad. Ahányszor hátrafordulok, azt látom, hogyderékig gázol a bozótosban, s a legyek glóriát fonnak feje köréa lemenő nap ellenfényében. Mintha a pokolban lennénk.

Háromórás küzdelemmel elérjük a folyót. Komoran éstürelmetlenül arról vitázunk, hol kellene sátrat verni a füzescserje között. Meg aztán tüzet is kéne rakni. Igen, de miből?Ganéjból, mondja Tümen. És valóban találunk is száraz trá-gyát a bokrok alatt, gondolom, szarvasokét. A fűzfaágakazonban nedvesek, és nem kapnak lángra.

- Teljesen hülye vagyok - morogja Tümen, miközbenfelváltva kísérletezünk az egyetlen doboz gyufával. - Elfelej-tettem a gázolajat.

Nem árulom el, hogy én meg az iránytűt felejtettem el.így ha ránk ereszkednének a felhők, akkor szó szerint nagy,de igazán nagy szarvasganéjban lennénk. Már csak egy tu-cat gyufánk maradt. Egymás kezéből kapkodjuk a gyufás-dobozt, a nedves fűzfaágakat egyre vékonyabb szálakra tép-kedjük, mígnem végre füstölni kezd a trágya, s a leszállósötétség elkergeti a legyeket.

Előveszem a tésztát, amit a koreai szupermarketbenvásároltam Ulánbátorban.

-Mi ez az asszonyi eledel? - horkan föl Tümen. - Kivette ezt?!

- Gojo - hazudom, szemrebbenés nélkül.

- Miért nem kérdezett meg engem? Én mongol vagyok!Nekem ételre van szükségem. Húsra!

Végül a közös hányattatás és az asszonyi eledel lecsönde-sít mindkettőnket, és elalszunk.

Hat harminckor kikászálódom a sátorból, s próbálokmagamhoz térni. Ködfátyol lebeg a völgy fölött, de a legyekmég nem ébredtek föl, s a nap a fenyőket fürdeti odafönn. Azerdőtől nem látni a hegyet. Előveszem a térképet, és meg-próbálom összevetni Igor beszámolójával. Igor a Hentij-kánfelé tartott, ami azt jelenti, hogy az ő térképén Bogdnak jelölt

folyó mentén kellett fölfelé haladnia. A Hentij-kán azonbanbalra lent helyezkedik el, abban az irányban, melyet az én tér-képemen a Kerülen folyó jelöl ki. Én tehát most a Bogdnálvagyok, s a hegycsúcs előttem éppen az, amit keresek.

De mégsem! Magam elé tartom a térképet a felkelő napfényében, közelebbről szemügyre veszem, és eszembe jut,hogy a zsákom mélyén lennie kell egy nagyítóüvegnek.Ó, istenem! Az alattunk kanyargó folyót nem Bogdként jelö-lik. A keskeny, kék, nyomtatott betűkből nem B-o... hanemB-a... valami Baga... Baga Ar olvasható ki, azaz "Kis Hát".

Közlöm a hírt Tümennel, hogy rossz helyen járunk, eznem az a völgy, amit keresünk, s a bejelentést útitársammeglepően higgadtan fogadja. Megesszük vizes kenyerün-ket, összecsomagoljuk a harmat áztatta sátrat, és elindu-lunk lefelé. Azt hiszem, mindkettőnknek megkönnyebbülés,hogy hamarosan megint a kocsiban ülhetünk, s végre amegfelelő völgy s az igazi hegy felé autózunk.

Ahogy lejjebb érünk, a fűzfabokrokat bütykös fűcsomókváltják fel, s egyszer csak egy különös kőhalomba botlom; akövek ököl nagyságúak, szabálytalan alakzatot formálnak,mely nagyjából másfél méter széles. Sírhely lenne? De még-iscsak furcsa, hogy valakit ide temessenek, távol a hegytől,egy lapos síkság közepére, amerre - ez most már egészennyilvánvaló - senki sem jár. És a formája is elég különös,még ha az időjárás több évszázados viszontagságait figye-lembe vesszük is. S hogyhogy nem nőtte be a gaz? A kövekgyanúsan "fűmentesek". Az látszik a legvalószínűbbnek,hogy valamilyen természeti folyamat mosta össze ezeket aköveket. Kattintok a fényképezőgépemmel, aztán a rejtélytelraktározom agyam hátsó zugában, hogy később, amikorjó okom lesz rá, elővehessem.

A fákat elhagyva a fő folyót követjük, amely, mondjonbármit is a térkép, nyilvánvalóan nem más, mint maga aKerülen. Nyugat felé tartunk, s hátunkat süti a nap. Bárme-lyik pillanatban megláthatjuk a terepjárót, melyet előző naphagytunk az erdő szélén.

Hirtelen egy szoros bukkan föl előttünk, s végre félreért-hetetlenül és felhőktől mentesen ott magasodik előttünk azáhított cél. Burkan-kaldun, a Hentij-kán, sziklás csúcsávalúgy domborul az erdősáv fölé, mint egy megfeszített izom-köteg. Hihetetlenül balszerencsés vagyok, hogy a felhő, azerdő vagy a hegy eddig eltakarta a szemem elől. De íme,most föltárulkozik. A hegycsúcs közelében, jó 15 kilométer-nyire innen egy fehér pont ragyog, s azon töröm a fejem, va-jon egy ger lehet-e az vagy valamiféle ovoo.

Kedvező körülmények között már régóta úton lehetnénk a

csúcs felé, de a körülmények nem kedveznek. A Hentij-kánvalami különösen gonoszat forral ellenünk. E pillanatban mégfényesen süt ránk a nap, ám a nyugati égboltot baljós, sötétbí-bor felhők nyelik el, melyek ijesztő morajlással közelítenekfelénk, mint amikor egy Harley-Davidsont a piros lámpánáltúráztatnak. Nem csoda, hogy az autót sehol sem látjuk.Erdene nyilván látta és hallotta, mi közeleg, s hanyatt-homlokvisszamenekült a Küszöbhöz. Legjobb, ha mi is ezt tesszük.

Tíz percre vagyunk a Küszöbtől, amikor a nap hirteleneltűnik, a túráztatott Harley-Davidson a nyugati frontonnehéztüzérséggé alakul át, és megnyílnak az ég csatornái.Csomagomra, fényképezőgépemre, magnómra, jegyzetfü-zetemre katonai köpenyt terítek, és Tümenre pillantok.Tintin-in-Tibet-trikóján és tréningruháján kívül semmi semvédi, csak ausztrál kalapja, melyről, mint egy eresz nélküliháztetőről, máris ömlik az esővíz.

Az átjárónál sem Erdenét, sem a kocsit nem találjuk.Valahogy sikerült átverekednie magát; ez a jó hír, a rosszviszont az, hogy expedícióm a még előttünk álló mocsarasátjárónál visszavonhatatlanul véget ér, feltéve, hogy az útegyáltalán járható.

Megmásszuk a Küszöböt, miközben a hátunk mögött, avölgyben zúg a vihar, majd leereszkedünk a másik oldalon,egészen a lapos területig. A kocsinak még mindig semmi nyo-ma. Megint megkérdem Tüment, miben maradt Erdenével.

- Százszor elmondtam már! - emeli föl a hangját.- Maradjon ott, ahol hagytuk, vagy jöjyön vissza ide!

Nyilván valahol elkerültük egymást. Újra átfésüljük a tere-pet, az autó sehol. Keressük a nyomokat, de az eső mindentbelemosott a mocsárba.

Ijesztő variációk rémlenek föl előttünk, miközben sokad-szorra átvágunk a Küszöbön. A terepjáró elakadt valahol, ésErdene elment segítségért. Útközben elkapta őt egy medve(de akkor hol az autó?). Vagy egyszerűen csak cserben-hagyott minket (de miért tette volna?). Mindenesetremagunkra maradtunk. Gyalog kéne megtennünk a harminckilométeres utat, hogy kikászálódjunk a vadonból, s utánamég isten tudja, mennyit, hogy eljussunk az első gerig, fel-téve, hogy a család a farkasincidens után még mindig otttartózkodik. Élelmünk fogytán.

Közeleg az éjszaka s vele egy újabb vihar. A nyomvonalközepén fölverjük a sátrat, épp idejében, hogy az első nehézesőcseppeket megússzuk. Az égszakadás a sátrat pillanato-kon belül üstdobbá változtatja. A vékony szövetű sátor-ponyva alatt a ránk zúduló víztömeg zajában lehetetlen szót

váltani, a saját szavunkat sem halljuk. A zavar és kétség-beesés mocsarába süllyedek, s próbálom helyzetünket vala-hogy higgadtan átgondolni. Nem lett volna szabad ilyenmesszire merészkednünk ebben a kiszámíthatatlan időben.Erdene néhány vad manővere a terepjáróval elindította a la-vinát, hogy aztán a saját hülyeségemmel tetézzem a bajt.Persze az is igaz, ha rögtön eltalálom a helyes útirányt, ak-kor már valahol fele úton lennénk a Burkan-kaldunon, eb-ben az időben, és iránytű nélkül! A balszerencse és a rosszhelyzetfelmérés vagy tönkretesz minket, vagy megvéd; le-het, hogy egyszerre mindkettő igaz. Nem tudok kiigazodni.

- Jó, hogy ilyen türelmes! - kiabálja túl Tümen adübörgő égszakadást.

-Mi mást tehetnék?! - ordítom vissza.

- Más emberek engem hibáztatnának! És meg is verné-nek!

- Ne tréfáljon már! - El nem tudom képzelni, hogy bárkiis így viselkedne Tümen töretlen optimizmusával szemben.

- Nem tréfálok. Azok tényleg megvertek! - Fejét ingatja,ahogy az emlékeket fölidézi.

- Ki verte meg?

- Az olaszok! És tudja, mi volt az első, ami kijött a száju-kon? "De hiszen megfizettük! Fiii-zeeet-tünk!"

Túlharsogja az esőverést, ahogy az olaszok szamárbőgé-sét utánozza, mintha a pénz bármire is garanciát nyújtanaebben a bizonytalan világban.

Nem firtatom tovább a történteket. Azt próbálom átgon-dolni, mennyi elemózsiánk maradt. Két falat szalámi, egy fa-zéknyi joghurt és fél szelet csokoládé. "Asszonyi eledel";semmi hús a ránk váró harminc kilométerre, semmi vigaszaz előttünk álló napokra - ha esik, ha fúj.

Komolyabban kellett volna vennem mások beszámolóit;Schubert följegyzéseit és de Rachewiltzét, aki 36 évvelSchubert után tette meg ugyanazt az utat. Most, hogy akomor égből szüntelen szakad az eső, újraolvasom jegyze-teiket, ezúttal nagyobb figyelemmel.

De Rachewiltz expedíciójának éppenséggel nem voltkönnyű dolga. Kutatócsoportja tíz főből állt, s mindannyiankülönböző történelmi helyeket jártak be egy kéthetes túrával.A csoportban volt egy nő is. Mivel a hagyomány szerint aBurkan-kaldunról a nők ki voltak tiltva, ezért különleges felol-

dozásra volt szükség, melyhez külön sámánt is alkalmaztak,kifejezetten erre a célra. A hegyet három járművel közelítettékmeg, számos lovat béreltek Möngönmörtben, melyek az utol-só emelkedőig követték a csoportot. Ezzel az alapos felké-szültséggel sikerült átjutniuk a Küszöbön - "iszonyú út volt",írta nekem Rachewiltz utóbb. "Többször is elakadtunk amocsárban, és órákba tellett, amíg kiszabadítottuk magunkat."

Letáboroztak egy alacsonyabban fekvő ovoonál, aholmár elő volt készítve a lakoma, miközben a sámán tette adolgát: "táncolt, kántált, dobolt, transzba esett". A lakomavégén "a sámán tájékoztatott minket, hogy Dzsingisz kánszelleme engedélyt adott számunkra a hegy megmászására,hogy tiszteletünket leróhassuk előtte". Húsz percig tartott,amíg az első fennsíkot elérték, ahol Igor, akárcsak annakidején Schubert, cserép- és téglatörmeléket talált, két hatal-mas fémvázával együtt - a Kamala-templom maradványait.

Innen aztán sűrű bozótoson keresztül jutottak el a követ-kező szintre, mely sokkal érdekesebbnek látszott, mint aho-gyan Schubert annak idején leírta. Igor szerint ugyanis olyanvolt a fennsík, mint egy nagy temetkezési hely. "Lapos,kopár területen találtuk magunkat, mely néhány száz méterszéles lehetett, és tele volt ősi ásatások nyomaival, azaz üre-gekkel, melyeket földdel és kövekkel és kőtörmelékkel töl-töttek fel újra, s mindez tisztán látszott a gyér fűcsomókalatt." Egy újabb meredek emelkedő után egy kőhalomra,hamisítatlan ovoora bukkantak. "Síroknak nem láttuknyomait, de ahogy letekintettünk a hegyoldalon, a talaj fel-színén tisztán kivehető volt az emberi kéz nyoma." Igor izgal-mas következtetése pedig ekként hangzott: "Kézenfekvőnekés nagyon valószínűnek látszik, hogy itt, vagyis a hegy déliés délkeleti oldalán... a mongol uralkodók fekszenekeltemetve."

A gondolat, mely szerint elmulasztottam a lehetőségét,hogy egy viszonylag egyszerű, kétórás hegymászással eljus-sak a temetőhöz, melyben maga Dzsingisz nyugszik, csak-nem elviselhetetlen. Eloltom a lámpámat, és lefekszem anyomorúságos sötétségben. Még mindig esik. Nincs habszi-vacs matracom, nincs párnám. A nyirkosságtól és a csaló-dottságtól kimerülten hosszú álomba menekülök.

Tízórányi ájult alvásból ébredek. A vihar elvonult. Tündöklőa reggel, az ég tojáshéjszínben ragyog, s a fűzfabokrok fölöttkönnyű ködfátyol lebeg, finoman befedi az alacsonyabb lej-tőket és az ösvényeket, melyeken hamarosan útra kelünk.

Néhány perce gyönyörködöm a tájban, amikor hangothallok a köd mélyéről. Egy pillanatig nem akarok hinni afülemnek. Meredten bámulok a ködbe, amikor egyszercsak, mint valami megnyilatkozás a szellemvilágból, fölbuk-

kan a terepjáró, Erdenével a volán mögött.

Tümen a sátorban morog valami laza üdvözlésfélét, éselkezdi kiszabadítani magát a hálózsákjából, miközbenErdene előadja drámai történetét. Miután kirakott bennün-ket, látva a közelgő viharfelhőket, elindult visszafelé, deahogy számított rá, nem jutott messzire. A pörgő kerekekkelbeásta magát egy mély árokba, és nem maradt más válasz-tása, mint hogy megvárjon minket, hogy kiássuk őt. Lefe-küdt aludni, s csak másnap reggel ébredt fel, ahogy a törté-netből kiveszem, nagyjából abban az időben, amikorjómagam rájöttem, hogy félreértelmeztem a térképet.Erdene arra riadt föl, hogy hét ember hajol föléje; pontosab-ban hét vadorzó, akik jávorszarvasra vadásztak a nemzetiparkban. (Szóval nem Dzsingisz-imádó magányos zarándo-kok voltak, akik nyomokat hagytak maguk után, hanem orv-vadászok.) Gyalogszerrel voltak, mert a kocsijuk az előzőnapi esőzésben 7-8 kilométerrel lejjebb ott ragadt a mocsár-ban. Az orvvadászok kisebb fajta csodaként élték megErdene jelenlétét a láp kellős közepén, de Erdene se láttamásként az ő felbukkanásukat. A vadászok kihúzták a terep-járót a gödörből, elvitették magukat a saját autójukhoz,majd együtt visszatértek a táborhelyükre, ahol Erdene jóízűalvással töltötte a második éjszakát. A vadászok hálájukjeleként megajándékozták egy saját bőrében párolt, tűzdelt,füstölt - tehát annak rendje s módja szerint elkészített -mormotával. Most pedig Erdene, lám, itt van, éppen időbenérkezve az ízes falatokkal. Megmenekültünk! Eloszlik a köd,föltárul a ragyogó kék ég. Szép, tiszta utunk lesz visszafeléUlánbátorba.

Boldogan tépkedjük fogunkkal a mormota húsát, szür-csöljük gazdag levét, piszkáljuk fogaink közül a rostosdarabkákat, amikor Tümen, aki néhány pattogó szóvalkommentálja Erdene beszámolóját, hirtelen olyan ötlettel állelő, amely a legelképesztőbb számomra ezen a meglepeté-sekben amúgy is elég gazdag utazáson.

- Nos, mit gondol? Most induljunk? Úgy értem, aBurkan-kaldunra.

- Micsoda?

- Nem hallotta? A vadászok azt mondták neki, hogy nemnagy ügy. Magának csak az a dolga, hogy elmenjen az útvégéig, ahol a kocsit hagytuk, s aztán jöhet a hegymászás.

Ez őrület! Afelől percig sem volt kétségem, hogy feltudunk jutni. A gondom éppen az volt, hogy mégsemtesszük meg! Az egyik kijárat a terepjárónak túl meredek, amásik átjárhatatlan mocsár; mindketten tudják, hogy segít-ség nélkül még egyszer nem jutunk ki. Tümen élvezettel

figyel, arcomon hitetlenség és aggodalom váltja egymást.

- Ha már egyszer itt vagyunk - vonja meg a vállát. - Amitelkezdtünk, be kell fejezni!

Nos, amikor a segítségre igazán nagy szükség van, akkoraz meg is érkezik. Valami homályos és a legkevésbé hitéletimegközelítéssel, de mindketten arra számítanak, hogy azÖrök Ég segíteni fog. A nevemben fordultak imával magá-hoz Dzsingiszhez; hát hogyan is engedhetném megmagamnak, hogy ezek után ellentmondjak nekik?

- Oké! Gyerünk!

El kell fordulnom, hogy megindultságomat elrejtsem,mert e két ember gesztusa túl megható ahhoz, hogy szava-kat találjak rá. Meg nem mondom, mi az, ami rávette őketerre az őrülten nagylelkű gesztusra. De bármi is tápláljaelszántságukat, amit tesznek értem, pénzzel megfizet-hetetlen.

Újra összepakolunk, felmálházunk, megint megmásszuka Küszöböt, aztán Erdene tétovázás nélkül nekivág a mere-délynek. A keréknyomok barázdálta, síkos lejtőn inogva-dől-ve, vidámság és félelem közepette fél perc alatt leereszke-dünk. Átadjuk magunkat - valójában a csapdájábanvagyunk - Erdene szilaj nemtörődömségének: most ugyan-azon a nyomvonalon túráztatja a motort, amelyet két nappalezelőtt már végigjárt. Erdene falja a kilométereket, anélkül,hogy tudomásul venné: a kilométerek nem egyformák,egyes útszakaszok veszélyesebbek a többinél.

Negyven perccel később föltűnik a Burkan-kaldun napfé-nyes csúcsa, a völgy bezárul mögöttünk, az út fák közöttemelkedik, míg egyszer csak véget ér egy táblánál, melyenez olvasható: "Vigyázz természeti kincseinkre!" Fenyők alattegy hatalmas ovoo áll, farönkökből építve, ahogy Schubertés Igor is említi, körülaggatva kék selymekkel és zászlókkal.Egy ovooval már találkoztunk a Küszöbnél, s lám, most itt akövetkező: szentélyekkel jelölt zarándokúton vagyunk, egy-fajta mongol Kálvária-hegyen. Háromszor körbejárjuk az"oltárt", csapkodjuk a legyeket, majd a fák között nekivá-gunk a fölfelé vezető ösvénynek.

Húszperces hegymászás után a hűvös, illatozó fenyőerdőbenegy mohás fennsíkra érkezünk. A teraszos részt mintha mester-ségesen alakították volna ki; nyilvánvalóan itt állhatott valamikorKamala temploma. Most is valamiféle templom áll itt; farönkök-ből készített ovoo a karcsú fenyőfák között, üres palackokkal ésfüstölőkhöz használt csészealjakkal körülvéve. Az ovoo indiánsá-torszerű törzsein tibeti imádságos zászlókat lenget a szél.Kíváncsi vagyok, miből építhették a templomot: kövekből

vagy fából? Hová lett az a sok kőtörmelék, melyről Igor beszá-molt - ellopták, elcsenték más építkezéshez vagy betemették?

A lapos terület szegélyénél, ahol süppedősen laza a talaj,cseréptöredékeket találok. Izgatottan fölkapok kettőt: szür-késbarna kerámia, semmi különös, érdes az egyik oldala,sima a másik, de fényezetlen. Tőzegillatuk van. Alighanemfélkört alkottak, két méretben: az egyik levesestányér nagy-ságú volt (21,5 centiméter átmérővel), a másik csészealjméretű, mindössze 9 centiméter. Jessica Harrison-Hall, akínai kerámiák szakértője a British Múzeumban későbbelmondja, hogy jellegzetes kínai tetőcserepekről van szó, éskönnyen lehet, hogy az 1300-as évekből valók, s valószínű-leg a helyszínen gyártották őket, méghozzá agyagból, me-lyet máshonnan szállítottak ide.

Ahogy ismét nekivágunk a meredek hegyoldalnak, s föl-felé haladunk a fenyők között, melyek a magassággal egyresatnyábbá válnak, magam elé képzelek egy csarnokszerűfaépületet - kicsiny tetőcserepekkel, melyben egy apró oltárhelyezkedik el, egy füstölő s egy portré Kamala dédapjáról-, melyet a hegy szent szellemének ajánlva állítottak helyre.Ám ez csak álom. Ami viszont kemény valóság, s most márminden jel erre mutat, hogy ez itt a Burkan-kaldun, és asírnak valahol itt kell lennie. Kamala nem tévedhetett a hely-színt illetően.

De ha Dzsingiszt valóban itt temették el, akkor pontosanhol? Itt, ezen a fennsíkon? Nyilván nem. Ha Kamala kezdet-től fogva tiszteletben akarta tartani Dzsingisz kívánságát, ak-kor a sírhelyet álcáznia kellett. Ez esetben viszont elképzel-hető-e, hogy nagyszabású munkálatokkal lapossá formázzaa hegyoldalt, fákat vágat ki, agyagot hozat ide, cserepeketégettet, rendszeres szertartásokat tartat? Nem; a másikfennsík, ahol Igor a kövekkel feltöltött üregeket találta, sok-kal valószínűbb helynek látszik.

Az ösvény a fenyőfák között újra megemelkedik, de nemtúlságosan nehéz a gyaloglás - miért is lenne az; eddig isrájöhettem volna, hogy egy szent hegynek nem kell megkö-zelíthetetlennek lennie. Összeesküvés-elméleteim a hivata-los félretájékoztatásról egyszerűen nevetségesek. Egy szenthegynek éppen abban van a lényege, hogy el lehessen jutnihozzá - nem túl könnyen, természetesen, hiszen akkor túlsokan áramlanának ide, de nem is lehetetlen akadályokatállítva. Ha valaki lovakkal, egy vagy két sátorral kellően föl-készül egy ilyen útra, és követi a jelzőtáblákat, Burkan-kaldunt nem nehezebb megközelíteni, mint, mondjuk, aPireneusokban lévő Santiago de Compostelát, azzal akülönbséggel persze, hogy itt, a mongol vidéken a zarándo-kok nem találnak barátságos vendégházakat.

- Kemény helynek látszik, ha valaki itt akar élni - mon-dom Tümennek hegymászás közben. Erdene időközbeneltűnt a szemünk elől, fölkapaszkodott egy vörösfenyővelborított hegyoldalra, ahol a talaj tele van kiálló gyökerekkel.

- Vajon min élhetett Dzsingisz?

- Fenyőmandulán - ér a nyomomba Tümen zihálva.

- Ősszel igen jó táplálék. És szeder is van errefelé. Megőzek, rénszarvasok, antilop. Mormota és mókus, odalent.

- S mi van a farkasokkal?

- Nem gond, azt hiszem. A farkas főleg a szelídített nyá-jakat kedveli. Itt a vadonban nincs sok belőlük.

Ennyit az aggodalmaskodásról. Újabb fél óra hegymá-szás, néma csendben. Megint egy fennsíkra érkezünk, aholhideg szél süvít a satnya örökzöldek között. Szemben, fölöt-tünk a hegylánc kopasz csúcsa, titokzatos hófehér szemé-vel, melyről csak most látom, hogy nem más, mint egyhófolt. Körülöttünk mindenfelé kőrakások százával, szabály-talan alakzatokat képezve, pontosan úgy, ahogy Igor leírta.Némelyik a mérete alapján pontosan megfelelne sírhalom-nak. Néhány kisebb ovoo; szemlátomást sebtiben hordhat-ták össze a zarándokok. Eszembe ötlenek Igor szavai asírokról: ősi ásatások... üregek, melyeket újra feltöltöttek...emberi kéz nyoma tisztán kivehető... itt... valahol itt feksze-nek eltemetve a mongol uralkodók. Ha egyszer a gondolatbefészkelte magát az ember fejébe, akkor nem nehéz elkép-zelni, hogyan jöhettek létre ezek a sírhantok. Látom magamelőtt a koporsóvivők menetét, amint lassan haladnak fölfeléa hegykatedrális meredek ösvényein, látom a sekély sírgöd-röket, a koporsó ünnepélyes leeresztését, aztán ahogy azelső köveket óvatosan a sír fölé halmozzák; a rituálékat,melyekkel az elhunyt lelkét az Örök Ég kegyeibe ajánlják, aszomorú és tiszteletteljes szétszéledést; az eső, a fagy ésa hó sok évszázados munkáját, amellyel e lapos fennsík ajelenlegi formájában létrejött.

Egy baj van csak, hogy nem hihetek saját képzeletem-nek, amikor ugyanis szemügyre veszem a kőrakásokat, nemtudom elhinni, hogy ezek itt valójában sírhantok lennének.

A gyanút azok a "sírok" keltették fel bennem, amelyeket azelőző napon láttam a lapos síkságon. Nagyon úgy festettszámomra, hogy természetes képződményekről van szó.S most, hogy a két területet összehasonlíthattam, a gyanútovább erősödött bennem. A kőrakások mindkét helyenugyanolyan formájúak voltak: nagyjából kör alakúak, de aszegélyeiknél többnyire szabálytalanok, mint a pocsolyák,

állandó méret nélkül, hozzávetőlegesen 1-től 3-4 méterszélességig. Ha a lent látott képződmények nem sírok vol-tak, akkor a hegyen lévők sem azok.

Majdnem biztos voltam abban, hogy egészen másmagyarázatokat kell keresni a "sírokra", és a későbbi kutatá-sok meg is erősítettek ebben.

Ez az állandóan fagyott altalaj régiója, ahol a talajnakcsak a legfelső, vékony rétege olvad fel nyáron. Az ilyenfajtaörökké fagyott altalaj saját, önálló életet él, a fagyott talajugyanis kitágul, ahogy a jég teszi télen, és ennek az ellenke-zője történik nyáridőben. A következmények a kövek, a szik-lák, a talaj és a lejtők típusától függnek, valamint a felszínivizek mennyiségétől. A természeti erők és az ásványi anya-gok sajátos együtthatása szokatlan jelenség a mérsékeltebbégöv alatt élők számára, annál ismerősebb azonban az esz-kimóknak vagy a Lappföldön élőknek - és a geokriolit-kutatók számára, akik a hideg éghajlati zóna kutatásánakegy sajátos válfaját képviselik. A jégköves környezet kavi-csokból, kövekből csodálatos sokszögeket, köröket, gyűrű-ket, földbabákat formál, melyek mesterségesnek látszanak,mintha a természet egy Zen-kert építésébe avatkozna bele(az Északi-sark első kutatói egyébként valóban azt hitték,hogy mesterséges képződményeket látnak). A geokriológiavilága tele van zengzetes szakzsargonnal - jégdagadás,szoliflukció, termokarszt stb. -, ám mindegyik a fagyás ésolvadás éves ciklusával keletkező kőformákkal áll összefüg-gésben.

Azt hiszem, a Burkan-kaldunon levő "sírok" e szakkifeje-zések birodalmában a "köves földkörök" kategóriájába tar-toznak. Keletkezésük megértéséhez képzeljünk el egykövekkel borított nyirkos, őszi talajt! Jönnek az első fagyok.Mivel a kő gyorsabban vezeti a hőt, mint a környező talaj, akő alatt fekvő föld gyorsabban fagy meg, mint a szomszé-dos talaj. Az újonnan megfagyott talaj kitágul, és a köveketfölfelé nyomja. Akik kertészkednek, tapasztalhatják ezt ajelenséget tavasszal, amikor a virágágyásokat rejtélyes mó-don ellepik a kövek, ugyanez a folyamat zajlik le a távíróosz-lopokkal Mongólia-szerte; hacsak a póznák nincsenek jómélyen a talajba ásva, a fagyott altalaj fölemeli, elferdíti éskidönti őket. A különböző méretű kövek különböző sebes-séggel mozognak, és a közöttük lévő csekély hőmérséklet-beli és tágulási különbségek kifelé és befelé is a perem felétolják a köveket. Végül is aztán a kövek saját magukat szortí-rozzák különböző méretű csoportokba. Ahogy a felszínre ke-rülnek, a szél és az eső eltakarítja a törmelékeket és a mag-vakat. A végeredmény pedig egyfajta kő szökőkút, melyfölfelé és kifelé hullámzik, végtelenül lassan, és talán - talán,mert évtizedeken keresztül eddig senki sem figyelte meg afolyamatot - egyik alakzatból a másikba formálódik.

A szortírozás nagyobb arányokban is végbemegy. A kő-körök területe mellett egy másik uniformizált térség látható,ahol néhány száz méteren keresztül vöröses színű köveksorakoznak; ököl nagyságúaktól a szikla méretűekig. Rette-netesen nehéz ezen a terepen járni, minden szegély és sa-rok, tehát gyakorlatilag minden lépés bokaficammal fenye-get. Még ezek a masszív tömbök is mozgásban vannak, ittis, ott is eltolják egymást, kisebb füves köröket, mikro-ökológiát teremtve, például éppen azon a helyen, ahol mostTümen és Erdene társalog, szemlátomást sokkal inkább azidőjárás, semmint a szent környezet geológiai folyamataimiatt aggódva.

A terület távol eső részén egy ovoo helyezkedik el, ugyan-olyan éles kövek alkotják. A kilátás lélegzetelállító: a fákközött felragyog az odalent kanyargó Bogd csillámló fel-színe, a kis folyóé, mely a síkság felé és a 20 kilométerrelevő Küszöb irányába rohan. Jobbra tőlem több száz méte-res mélységben egy tó csillog az erdő fái között. Nem éppencsaládi életre alkalmas hely ez itt, sokkal inkább magányosfarkasnak való, aki jól ismeri ezeket a hegygerinceket ésvölgyhajlatokat, s örökre elrejtőzhet az ellenség szeme elől,számolva azzal, hogy legalább egyórányi járóföldre van ideaz első legelő, ahol élelemhez, vízhez juthat.

Elképzelhető-e, hogy valahol itt rejtették el a kán titkossírját? Lehetséges, noha legalább annyi érv szól ellene is.Egyes beszámolók sík legelőről beszélnek, melyet vágtázólovakkal tapostattak laposra, és sűrű erdőkről, melyek elrej-tik a titkos zónát. Ezt a fennsíkot azonban nehéz lehetettvolna lovakkal megközelíteni, a fák pedig igencsak gyérennőnek a környező ezer négyzetkilométeres térségben.

A gyönyörű természeti katedrális főoltára fölött most hir-telen sötét fellegek tornyosulnak, melyek baljoslatuan köze-lednek felénk.

- John, ideje mennünk! Jön a köd!

Egy pillanatig tétovázom, aztán követem társaimat.A kövekből formált körök mentén menekülünk lefeléKamala egykori temploma irányába, hogy minél előbb elér-jük a terepjárót. Nem marad kétségem afelől, hogy Dzsin-gisz szelleme a rendszeres szertartásoknak és az ovooknakköszönhetően örökké jelen van, de ami a kán földi maradvá-nyait illeti, az az érzésem, hogy a sírkutatóknak laposabb éserdősebb térségben kéne keresgélniük.

És mégis, mindennek ellenére maradnak bennem bizo-nyos kételyek, részint az állandó szóbeszédek miatt, misze-rint egyesek állítólag pontosan tudják, hol található Dzsin-

gisz sírja a Burkan-kaldunon, részint pedig azért, mert Igorde Rachewiltz végkövetkeztetése tökéletesen ellentétes azenyémmel. Hadd idézzek tőle:

"Ezek a kövekből képzett körök nem geológiai for-mációk, hanem emberi kéz alkotásai. Rengeteg tör-melék is található az ásatások környékén, ahogyarra számítani lehetett. Ha a kutatásra több időnklett volna, biztos, hogy beszédes részleteket tártunkvolna fel. Lehetséges persze, hogy egyes sírok üre-sek; ezért csakis az olyan alapos vizsgálatok,melyeket a Három Folyó kutatócsoport vagy Kravitzúr csapata alkalmazott, tárhatják fel a valódi tartal-mat. Ugyanakkor számos kérdésben továbbra iscsak feltételezésekre hagyatkozhatunk. Mosolygósálarcuk mögött a mongolok meglehetősen títkoló-zók, és kommunista miniszterelnökeik, Csojbalszanés Cedenbal idején Dzsingisz tabunak számított, ámnéhány kutatónak sikerült kijátszania a rendszert, sbizonyos információkat tovább tudtak adni. Mindeztpersze cum grano salisként kell kezelni, bizonyosmotívumok azonban mégiscsak felbukkannak, haaz információkat összerakjuk, és összevetjük őket amás forrásokból nyert adatokkal... Dzsingisz ésa későbbi uralkodók pontos temetkezési helyét mégmindig nem tudjuk csalhatatlan bizonyossággalmeghatározni, jómagam azonban biztos vagyok ab-ban, hogy a birodalmi temetkezési hely a hegy aljánlevő Kamala-szentély és az ovookal borított hegy-csúcs közötti térségben található."

Nos, tehát úgy fest, Rachewiltz dűlőre jutott saját magá-val, én azonban változatlanul kíváncsi lennék: hogyan leheta sírokat és a kőköröket összeegyeztetni? Mi van akkor, ha atöbb száz természetes kőkör között akad egy, amely még-sem természeti képződmény? Hiszen hol is lehetne ügye-sebben elrejteni egy királyi sírt, mint a szent csúcshoz vezetőnyitott térségben, ahol azonban lehetetlen különbségettenni a sok hasonló formájú álsírhely és az egyetlen valódiközött? Minden további nélkül el tudok képzelni egy olyantemetési szertartást, amelynek során egy egyszerű sírhelyetmélyen beágyaznak az örök fagyréteg mélységeibe, kőréteg-gel gondosan beborítják, ugyanolyan durva köveket helyez-nek rá, mint amilyenek a többi kőhalmot alkotják, majd akoporsóvivők lovai és a gyászolók addig őrlik a felszínt,mígnem senki nem tudja megmondani, hogy a kőrakásemberi kéz műve-e vagy a természet munkája.

Mindez természetesen olyan rejtély, melyet csakis megfe-lelő régészeti kutatásokkal lehetne tisztázni. Ez azonbanóriási vállalkozás lenne; a több száz kőrakást egyenkéntátvizsgálni, az alattuk levő talajréteget feltárni és eljutni a

valódi sírhelyig; eltávolítani onnan évszázadok lerakódásaités megtalálni a koporsót meg ki tudja, még mi mindent,amit a föld mélye rejt.

Könnyebb lenne persze, ha ismernénk azokat, akik az igazisír titkát ismerik. Ezzel azonban egy másik, még mélyebb rej-télyhez érünk: a sírt körülvevő titok természetéhez. Sokan ál-lítják: valaki, valahol tudja a valódi helyet. Ahogy Igor leszöge-zi: "Alapos kutatásokat végeztek, és megtalálták a sírokpontos helyét a hegyen." Mongólia legkiválóbb akadémikusa,Rincshen professzor azt nyilatkozta Igornak, hogy "a térségetmár 1970 előtt azonosították". Ugyanezt állítja számos máskutató is. Badamdastól ezt hallottam: "A sír a Burkan-kaldunlábánál helyezkedik el. Hogy pontosan hol, az államtitok." Demiféle államtitokról van itt szó? Kik azok, akik ezt az államtit-kot őrzik? Senki nem nevezi néven őket; nincs erre vonatkozótörvény, nincs nyilvánosság, mindez csupán mendemondánalapszik. Az államtitok nyilván abból fakad, hogy a sír szenthely, mely különleges védelmet igényel, amely nem csupán asírral kapcsolatos információkra terjed ki, hanem magáraarra a kérdésre is, hogy ilyen információk egyáltalán létez-nek-e! Mintha egy tükörcsarnokban lennénk, és egy titkotfedő titokról vitatkoznánk.

Fölkerestem Mongólia legtekintélyesebb történészét, Dalajt.Régi barátság fűz hozzá; állattenyésztési szakértő, aki hat évvelezelőtt elkísért Góbi sivatagi utamra. Egy háború után épültulánbátori tömbházban él. Amikor meglátogattam, a hetveneséveit taposta, de idősebbnek látszott; lénye egyfajta kortalanbölcsességet sugárzott. A történelem, vagyis életműve minthaaz arcára vésődött volna, s mintha mély zengésű hangjából isaz áradt volna. Könyvespolcain régi mongol, cirill mongol,kínai, orosz, japán, koreai, angol nyelvű könyvek sorakoztak -ott volt Owen Lattimore Mongol utazások-ja is, az a könyv,mely a Dzsingisz kán Mauzóleummal kapcsolatban az egyetlenforrásmunkámul szolgált. Kértem, hadd nézhessek bele. Meg-akadt a szemem a dedikáción: "Dalajnak. Tízéves barátságunkjeléül barátsággal: Owen."

- Ön is ismerte őt? - kérdi Dalaj, és mellékesen a porossarokba mutat. - Ott van Lattimore fényképezőgépe. Itthagyta, azzal, hogy majd visszatér. A kivetítőjét is. És az öltö-nyét.

Lattimore 1989-ben halt meg, 89 éves korában, és 1970óta nem járt Mongóliában. A fényképezőgép, a kivetítő és azöltöny tehát harminc éven át várt rá, hiába.

Amikor a sírra terelem a szót, Dalaj ezt mondja:

- Sokan keresik mostanság Dzsingisz sírját. Én azonbansoha nem próbálkoztam ezzel. Szívem szerint nem tehetem.

Eszembe jut Dzsingisz parancsa: ne nyúlj a sírhantomhoz!És azóta senki sem érintette meg a sírt. Szent hely az,melyet nem szabadna bolygatni!

Bizonyos szempontból, mondja Dalaj, a sír lényegtelen.Sokkal fontosabb, hogy Dzsingisz maga valóság; valóság,mint egy apa.

- Hadd jellemezzem Dzsingisz személyiségét! - mondja aprofesszor. - Nagyon nyíltszívű, nagyon okos ember volt,nem pusztán hős harcos. Mi, mongolok nem örülünk, hacsak a katonai vezetőt látják benne. Ő istenes ember volt,olyan ember, akinek közvetlen kapcsolata volt a Kék Éggel.A mi Dzsingisz kánunk szent földben nyugszik, és hara-gudna, ha csak katonai szempontból jellemeznénk őt.

De létezik-e a sír? Létezik-e a titkos ismeret a sírról? Egyikkérdésre sincs válasz, mert jóllehet sokan állítják, hogy a sírigenis létezik, azt senki nem tudja, ki az, aki pontos ismere-tekkel rendelkezik róla. Az is lehet, hogy a tudást egy titkostársaság őrzi, melynek tagjai örök titoktartásra esküdtek, és(akárcsak Dalaj vagy Badamdas) a szent érinthetetlenségleplével óvják a nemzet alapítóját.

Jómagam azzal szolgálom a titoktartás ügyét, hogyragaszkodom kételyeimhez. Úgy vélem, a dupla titok azábrándozás és a félelemmel vegyes tisztelet szüleménye.Olyasmi ez, mint a teveszőrcsomó, mely állítólag Dzsingiszutolsó leheletét őrzi. A kézzelfogható bizonyíték - a test, asír, a tudás - felszívódott a ködben, s alighanem örökre el issodródik, hacsak a politika és a régészet összefogásábólnem születik egy olyan megoldás, melynek segítségével ez atudás újra testet ölthet.

Egy órával azután, hogy a hegyet elhagyjuk, a Küszöb bari-kádként magasodik elénk. Erdene teljes bizonyossággaltudja, hogy a kerülő úton, a mocsáron át nem jutunk cél-hoz. Nincs más választás, mint nekivágni a meredek, leg-alább annyira lehetetlen útvonalnak, a folyótól egyenesen föla csúcson lévő ovoo felé. Erdene óvatosan előresétál, ésszabályosan megtervezi a "hadműveletet", szemügyre véve alapos keréknyomokat, a fűcsomókat és a laza talajt. Nyil-vánvalóan őrült döntésében kezdek némi logikát fölfedezni.Akik előttünk erre jártak, helyenként érintetlen felületekethagytak maguk után; a fűzfabokrokat keményre taposottgyalogösvény szegélyezi, melyet nem túrtak szét a kocsike-rekek.

Miközben Tümen és én a lejtőt figyeljük, Erdene a terep-járóval visszatolat egy mellékösvényen, a sík szakaszon föl-gyorsít, keményen nekivág az alacsonyabb lejtőnek, majdszépen elakad, mind a négy kerékkel megásva saját maga

sírját. Kiszáll a kocsiból, szemügyre veszi a talajt, s fölméri ahelyzetet. Most válik nyilvánvalóvá, milyen bölcsen döntött,amikor a meredek nyomvonalat választotta. Habár tengelyigsüllyedt a mocsárba, igazából mégsem ragadt bele a csap-dába, a gravitáció segítségével ugyanis viszonylag könnyenkifarolhat belőle. Visszatolat, mint egy rúdugró, fölméri aleküzdendő akadályt, föltúráztatja a motort, majd újra neki-lendül a lejtőnek. Megint elakad, kicsivel följebb, mint azelőbb; megint szemügyre veszi a talajt, ismét hátratolat,majd az oldalösvény szegélyénél vág neki. Most értem megaz alkalmazott stratégiáját - úgy kombinálni a sebességet aziránnyal, hogy egyik szilárd pontról a másikra tudja ugrasz-tani a kocsit, minden egyes napégette, megkeményedettfűcsomót bázisként használva a következő elrugaszkodás-hoz. Csakhogy minden egyes "bázispontnak" megvan amaga külön alakzata, s minden közbeeső méter lapos ke-réknyomok kaotikus kereszteződéseiből áll össze. Kétszernekirugaszkodik, mindkétszer hiába. Aztán hét újabb vissza-vonulás következik, hét kilövés; a kocsi ide-oda lökődik, kishíján fölborul; elakadás, csikorgó kerekek, tolatás. Az egyet-len dolog, ami reménnyel tölt el, hogy Erdene mindvégigmegőrzi egykedvűségét, és az is tagadhatatlan, hogyegyik-másik nekirugaszkodása egy-két méterrel följebb viszia terepjárót a hegyoldalban.

A tizedik kísérlet maga a csoda. A kocsi kiégett zsombé-kost, kemény fűcsomót, fűzfabokrot kap el, elvágtázik köz-vetlenül mellettem, majd eltűnik a dombtetőn. Fél perc alejtő aljától a csúcsig. Tervezés, önbizalom, ügyesség éslefitymált bátorság ragyogó együttese!

Fölrohanunk a meredeken, hogy csatlakozzunk hozzá.A feszült figyelemtől utoljára az első holdra szállás közvetíté-sekor merültem ki ennyire. Lehet persze, hogy kissé túlzottérzékenységgel reagáltam, de mentségemül szóljon, hogyaz elmúlt három napban az eksztatikus állapotok és a csaló-dások hullámvasútján utaztam folyamatosan föl s alá. Nemszámít még az sem, hogy az utolsó őrült nekirugaszkodás-nál a kocsi egyik rugója elpattan. Mint egy félkegyelmű, úgyhebegek elragadtatásomban:

- Csinált valaha is... valaha is ilyesmit?

- Hogyne, sokszor. Huszonhárom éve sofőrködöm.

Vajon két derék kísérőm miért vállalta ezt a kockázatoskalandot? íme az elméletem: amikor az emberi génállománykutatói végre eljutnak a mongol génekhez, föl fognakfedezni valami egyedülálló dolgot: egy hűséggént, egy olyanmutáció eredményét, mely 4000 évvel ezelőtt lehetővé tette,hogy a pásztorok meghódítsák a legelőket. Ezt a genetikaiörökséget aknázta ki Dzsingisz életében és halálában, s földi

maradványai ezért pihennek titkos sírhelyen. Úgy érzem, esírhely kutatásához a lehető legalkalmasabb társakra leltem.Utódaik, ha egyszer megfejtik a titkot, örökre meg is fogjákőrizni azt.

* * *

TIZENNYOLCADIK FEJEZET

Az Örök Ég prófétája

Mindig meglep, ha látom, mekkora hatást gyakorolDzsingisz mind a mai napig. Ez persze Mongóliá-ban különösen szembeszökő. A nemzeti ünnepna-pon az ulánbátori stadion körüli díszfelvonulást természete-sen Dzsingisz vezeti - valójában Enhbajar operaénekes, akia Dzsingiszről szóló filmeposz főszerepét játszotta. LovasokDzsingisz jakfarkú lobogóit hozzák; feketét, mely a háború, sfehéret, mely a béke szimbóluma. A tíz méter széles, kereke-ken guruló platóra helyezett birodalmi sátrat ökrök hadavonszolja. A lelátón élőképekből áll össze a hatalmas Dzsin-gisz-felirat. Egy helikopter Dzsingisz-lobogót húz magaután. Dzsingisz képmása, Dzsingisz neve mindenütt - a leg-nagyobb szállodák, egy (német gyártmányú) sör, vodka,ezenkívül kollégiumok, intézetek mind-mind az ő nevét vise-lik, s persze az újszülöttek is százával kapják a Dzsingisznevet; egy napon Mongóliát egy új Dzsingisz fogja vezetni.1962-ben a 800 éves évfordulója körül nagy hűhót rendez-tek. Most összetorlódnak a jubileumok. 2002-ben a 840.évfordulót ünnepelték. Csoda lenne, ha kibírnák a 850.évfordulóig felhajtás nélkül. Talán kellene egy születésnapis, mely egyben munkaszüneti nap is lehetne.

Mindez persze nem egyéb "örökségnél", melynek nagyjá-ból annyi köze van az eredeti Dzsingiszhez, mint mondjuk alondoni Tower alabárdos gárdistáinak a saját hagyományaik-hoz. Dzsingisz azonban kétségkívül sok szállal kötődik orszá-ga és népe jelenéhez: a nemzetet jelképezi mint függetlenpolitikai entitást, a pásztorkodó nomád életmódot, a zabolát-lan individualitást, a tájhoz való kötődést. És ez csak Mongó-lia. Dzsingisz Kínában is szimbólum, de egészen másfajtaértékeké - a kínai egységé és a birodalmi tündöklésé. A kétszemlélet, a két jelképrendszer, a két kultúra homlokegyenestszemben állónak látszik, s ami talán ennél is rosszabb: Mon-gólia szegény, kifosztott, nyomorral küzdő ország, míg Kínamajdnem szétrobban a kapitalista ambícióktól. De létezikmegoldás, mely túlmutat politikán, gazdaságon és a kétország merőben más fejlődési tendenciáin, s melyhez éppenDzsingisz manifesztádói adhatnak útmutatást.

Mongóliában Dzsingisznek ma reneszánsza van, ez aligha

vitatható. De vajon így marad-e mindörökké? így kell-emaradnia? Ojún kellően jártas a témakörben. Bátyja,Dzorig Mongólia egyik vezető demokrata személyisége volt:az 1989-es demokratikus mozgalom vezéralakjaként tűntfel. A politikatudományok fiatal egyetemi előadójaként dol-gozott, és nagy szerepe volt abban, hogy az egész politikaibizottság 1990 áprilisában lemondani kényszerült, s meg-nyílt az út a két hónappal később megtartott békés választá-sok előtt. Dzorigot 1998-ban, 35 éves korában megölték,a merénylőt azóta sem találták meg. A tragédia sokkoltaa nemzetet. Dzorig törékeny, mégis elszánt, idealizált alakjabronzba öntve ott magasodik Ulánbátor központjában. HaDen Barszbold, a szobrász címet adna alkotásának, aligha-nem "Az elvesztett vezető" címet kellene választania, mertDzorigot akár mongol Kennedynek is nevezhetnénk. Mégseveszett el minden, hiszen eszméit tovább élteti húga, Ojún,aki ma parlamenti képviselő és a bátyja emlékére általa lét-rehozott alapítvány vezetője, mely demokráciáért, átlátható-ságért, emberi jogokért, erkölcsi megújulásért küzd az egyreerősödő korrupció politikai légkörében."

Ojún maga is figyelemre méltó egyéniség, Camb-ridge-ben geológiát tanult, négy nyelven (mongolul, oroszul,csehül és angolul) beszél, és nagy befolyással rendelkeziksaját politikai pártjában. Hatalmas irodája Ulánbátor főte-rére néz; három kutató asszisztense, a mobiltelefonok diszk-rét trillázása, a dísztelen, rövidre nyírt frizura, az elegáns üz-letasszonyi kosztüm, a metsző figyelem és a készség,mellyel kérdéseimre összpontosít - mind-mind hatalomról,státusról, vezetői készségről, félelmetes intelligenciáról árul-kodik. Az a fajta hölgy, aki kész arra, hogy teljes fegyverzetét- megjelenését, műveltségét, politikai hátterét - bevesseeszméi szolgálatában. Azt hiszem, fogunk még hallani róla,s érzésem szerint minél többet, annál jobb.

Amikor az irodájába tartok, tüntetők egy csoportja mel-lett haladok el, akik egy a földprivatizációt lehetővé tevő tör-vénytervezet ellen tiltakoznak - transzparensükön ez olvas-ható: "Védjük meg szent földjeinket!" Az új földtörvény főlega fővárosban és néhány más városban vált időszerűvé, aholtörvényes alapokra lenne szükség a magáningatlanok véte-léhez és eladásához. Ulánbátorban, ahol a lakosság fele aváros peremén még mindig gerekben él, nincs nyilvántartásarról, hogy ki hol lakik és milyen jogokkal rendelkezik,viszont ebből következően nincs se adózás, se szolgáltatás.A törvényt azonban vidéken is alkalmaznák, ahol a föld ha-gyományosan közös tulajdon. A földmagántulajdon lehető-sége forradalmi változásokat hozhat; vannak, akik attól tar-tanak, hogy az újgazdag mongolok hatalmas területeketvásárolnak fel, majd eladják külföldieknek, méghozzá a leg-inkább rettegett kínaiaknak. Ojún azok közé tartozik, akik avita és az óvatos megfontolás mellett érvelnek - kevés ered-

ménnyel, mert a törvényt másnap elfogadják: gyanúsangyorsan, úgy vélem, különösen, ha a hosszú távú és belát-hatatlan következményeire gondolunk.

Mongólia első számú jelképes alakjáról Ojún így vélekedik:- Zaklatott időszak ez, és az embereknek szükségük vanvalamire, amibe belekapaszkodhatnak. Korábban szegé-nyek voltunk ugyan, de mindenkinek jutott - ha kevés is. Ésmost? Nézzen körül: mit lát az átlag mongol? A társadalomszövete szétszakítva, gyerekek az utcán, korrupció minde-nütt. Az emberek egyelőre nem érzékelik a demokratikusváltozások előnyeit. A demokráciának a nép hatalmát kénemegjelenítenie, ehelyett növekvő szegénységet, munkanél-küliséget látunk, szegény s gazdag között egyre nő a szaka-dék, s nagyon sok ember ma tehetetlenebb és gazdasági-lag kiszolgáltatottabb, mint a kommunizmus idején volt.A népesség fele a túlélésért küzd. Azt látják, hogy a nemzetelszegényedik és gyöngül. Érthető tehát, hogy segélykérőentekintenek Dzsingiszre s a történelemnek arra a korszakára,mely az erőt szimbolizálja.

Dzsingisz ereje nemcsak a hódításokban rejlik - folytatja-, hanem az írott törvényeken alapuló közigazgatásban is(igen, a brutális hódítás a mongolokban összefonódik azigazságszolgáltatás eszméjével, hiszen annak hasznát lát-ták). Az elmúlt tíz évben nem volt szigorú szabályozás, nemis lehetett hetvenévnyi egypártrendszer után, amikor hirtelenáttértünk a pluralizmusra. A többpártrendszerben a nézetkü-lönbség természetes. Nálunk azonban nyoma sincs a lojálisellenzéknek. Ők - többnyire idős emberek - nem értik ezt apolitikai küzdelmet, úgy látják, hogy a mongolok egymásellen harcolnak, és ezzel megosztják az országot. Szerintemha ma megkérdezné a mongolokat, mit éreznek, sokaktólezt a választ kapná: erősek voltunk hajdanán, miért ne lehet-nénk megint azok? Hát nem lenne jobb egy erős elnöki ha-talom, Dzsingisz kán valamifajta modern változata? - tennékfel a kérdést. Mem birodalmi ábrándokat jelent ez, de leg-alábbis a törvények uralmát.

Mi hát a megoldás? Nos vannak, akik az iparosítást szor-galmazzák, a nyugati típusú fejlődést. Azt mondják, urbani-zálódnunk kell; be kell kapcsolódnunk - az elkoptatott frázi-son Ojún gúnyosan felnevet - a nemzetközi folyamatokba.Van egy projekt, hogy építsünk kétezer kilométeres ke-let-nyugati autópályát Mongólián keresztül. Ez lenne a mil-lenniumi út. Csakhogy ez azt fogja jelenteni, hogy iparosítottnemzetekkel kelünk versenyre. Tájainkat tönkreteszik, váro-sainkat beszennyezik, üzemeink külföldi kézbe kerülnek.

Van azonban egy másik út is. Azt az erőt kell kamatoztat-nunk, mely a városokon kívül, a talpunk alatt található.Hiszek benne, hogy versenyképességünk három dologban

rejlik: vidéki tájainkban, nomád életmódunkban és nyers-anyagforrásainkban. Dzsingisz tisztában volt az első kettővel- legelőink, hegyeink, sivatagjaink szépségével és tisztasá-gával, a vándorló életmódban és az állattenyésztésben rejlőszabadsággal. Vissza kellene tehát fordulnunk a vidéki gaz-dálkodáshoz, az eredethez; visszanézni, hogy aztán előrete-kinthessünk. És ebből a szempontból Dzsingisz mint jelképtökéletesen érvényes.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ellenzem a fejlődést. Migazdag ország vagyunk. A Góbi hajdanán egy óceán szélénfeküdt, és mint geológus jól tudom, hogy ilyen térségekbenigen érdekes dolgok találhatók. Épp a közelmúltban fedez-tünk föl hatalmas vörösréz- és aranylerakódásokat. A gon-dunk az, hogy hiányzik az infrastruktúránk. De nagy értékűkészleteink vannak, ritka és drága ásványok, melyekviszonylag csekély infrastruktúrát követelnek, és kiaknázá-suk nem teszi tönkre tájainkat gyárakkal és utakkal.

Szükségünk van gazdasági erőre - állatállományunkból,pusztai turizmusunkból, nyersanyagkészletünkből -, hogypolitikai létünket megalapozhassuk. Igen, ezek komoly dol-gok. Két hónappal ezelőtt Pekingben jártam a Külföldi Tu-dósítók Klubjában, és egy fiatal újságíró a következőtmondta nekem: "Felemás érzéseink vannak Mongóliávalkapcsolatban, hiszen Mongólia Kína része!"

Ó, Kína: a mumus, a kísérteties óriás, ahol Dzsingisz amúltból fakadó erő és a jövőbeli önbizalom szimbóluma!Eszembe jutnak a célzások, melyeket Kína történelmi hatá-rokkal kapcsolatos nézeteiről hallottam, és persze a fejlemé-nyek, melyek mindezt alátámasztják. Tibetet erőszakosanvisszaterelték a karámba. Mongóliát elcsenték előlük az oro-szok, még a forradalom előtt, és e "fölháborító csalárdság"megerősítést kapott egy népszavazás által, méghozzá nemis a kommunisták, hanem a legyőzött és korrupt naciona-listák egyetértésével. így aztán azok szemében, akik"történelmi" Kínáról beszélnek, van mit helyrehozni, s ha eza "korrekció" megtörténik, akkor annak természetesenDzsingisz nevében kell végbemennie, hiszen az ő örököseiegyesítették a régi Kínát, ő maga pedig egy kínai dinasztiaalapítója, méghozzá azé a dinasztiáé, mely az új Kína alapjaitmegvetette. Ezt a Kínát most a kommunisták próbálgatjákvégső formába önteni. A Kínai Kommunista Párt átvettugyan bizonyos kapitalista módszereket, de még mindigközpontosított hatalmat gyakorol, és nem úgy fest, hogylazítana a gyeplőn vagy változtatni kívánna azokon az állás-pontokon, melyek a "valódi" kínai területekre vonatkoznak.Mély áramlatok dolgoznak itt, és a mélyben hatalmaserők csapnak össze, miközben mindebből alig látszik valamia nyilvánosság előtt, ahol az egyéni életek és a politika válto-zásai éppen csak fodrozzák a felszínt.

Egy évszázaddal ezelőtt egy brit geotörténész, Sir HalfordMackinder előhozott egy intellektuális vesszőparipát, s beve-zette az "ország szíve" elnevezést. Belső-Ázsiát értette ezen."Ő, aki az ország szívét uralja, az egész világnak parancsol"- írta. Nos, ez nem egészen így van. De tompítsunk egy ki-csit ezen a túldramatizált megállapításon, és a "világ" szóthelyettesítsük az "Eurázsia" megjelöléssel! Ezzel már sikerülmegragadnunk valami lényegeset - ha nem is szó szerintvehető igazságot, mert Eurázsiát valójában senki sem uralta.Ám egy kétségtelenül létező történelmi tendenciát tetten ér-hetünk, melyet a legvilágosabb formában Dzsingisz és utó-dai testesítettek meg. Idővel az új technológia, főleg a pus-kapor feltalálása a nomád hadseregeket elavulttá tette.A letelepedett kultúrák kerültek fölénybe, melyek ugyancsakversengtek az "ország szívéért". Kína, Oroszország és Japánegyaránt a központi terület szívének tekintette Mongóliát,stratégiailag kulcsfontosságúnak, s ennek folytán évszáza-dokon át zajlott a harc a térség fölötti dominanciáért. Kína1379-től 1911-ig uralta a területet; aztán jött Oroszországfölemelkedése, Kína bukása és a névlegesen függetlenMongólia, mely egyértelműen az orosz érdekszférához tarto-zott. 1990-ben aztán a szovjet birodalom szétesett, Kínaviszont minden jel szerint újjáéled. Manapság viszont ageográfiai központra alapozott katonai túlsúly elvét idejét-múlttá tette a légierő; Amerika Közép-Ázsiából, Irakból ésa Perzsa-öbölből is támadhatja Afganisztánt. De nemcsak ahadviselésről van itt szó, hanem egy lassú átalakulási folya-matról is; a kulturális dominancia érvényre jutásáról, mely-nek hátterében egyfelől katonai erő, másfelől a tőkés nagy-vállalatok benyomulása rejlik.

Milyen helyzetbe hozza ez Mongóliát és Dzsingisz öröksé-gét? Különösen uralkodó helyzetbe és vagy különösen veszé-lyesbe! Annyi bizonyos, hogy mindkét esetben újra kell gon-dolni a nemzet karakterét és Dzsingisznek a világban elfoglalthelyét. "Az ország szíve" elmélet mai változata szélesebb geo-politikai összefüggésekben vizsgálja a kérdést, már csak azértis, mert a közelmúlt történelmét és a közeljövő fejleményeit acivilizációk versengésének függvényében ítéli meg. Ennek azelméletnek egyik népszerű és nagy hatású érvrendszerétSamuel Huntington fogalmazza meg, aki azt állítja, hogy acivilizációk versengésének kilenc szereplője van.

A nyugati birodalom terjeszkedésének az Egyesült Álla-mok a fő mozgatója, Nyugat-Európa pedig (jelenleg) részeennek a folyamatnak. A második szereplő az iszlám, a har-madik Kína, a negyedik az ortodoxia (értsd: Oroszország); atöbbiek pedig: Latin-Amerika, a hinduizmus, a buddhizmusés Japán. A kilencből kettő - a Nyugat és az iszlám - márösszecsapott. Nem árt komolyan venni egy másik nagyhata-lom nyomását, nevezetesen Kínáét, mely népességével az

emberiség csaknem egynegyedét öleli föl. Ahogy a birodal-mak terjeszkedni próbálnak, ugyanezt teszik a civilizációk is,és az érintkezési felületeiken elkerülhetetlenné válik az ütkö-zés. Nézzük csak Oroszország és Kína belső-ázsiai példáját!Huntington egy korábbi orosz védelmi miniszter, PavelGracsov szavait idézi: "A kínaiak azon vannak, hogy békéshódításokat hajtsanak végre az orosz Távol-Keleten." Majdhozzáteszi: "Kína fejlődő kapcsolatai Közép-Ázsia korábbiszovjet köztársaságaival súlyosan megterhelhetik azorosz-kínai kapcsolatokat. Kína terjeszkedése könnyenkatonai jellegűvé válhat, amennyiben Kína úgy dönt, hogykísérletet tesz Mongólia visszaszerzésére."

Pillanatnyilag mindez pusztán elmélet, melyről nyugatiszobatudósok hangzatos geopolitikai vitákat folytathatnak.

Sokkal kevésbé elméleti kérdésről van szó azonban Kínánbelül, ahol sokan gondolják úgy, hogy Kína még mindignem teljesedett ki, hogy a "valódi" Kína azzal a birodalom-mal azonos, melyet Dzsingisz örökösei kormányoztak, shogy Dzsingiszben az egyetlen olyan kínai uralkodót kellcsodálni, aki Európát megszállta, és ez az uralkodó: győ-zött! És ugyancsak nem pusztán elméletről van szó akkor,amikor érzékeljük azt a zsigeri gyűlöletet, melyet a mongo-lok táplálnak hajdani uraikkal szemben, akiktől alig egyévszázaddal ezelőtt szabadultak meg, s akiknek utódai üzlet-emberek képében folyamatosan keresik a lehetőségeket akorábbi gyarmaton.

Lehet persze, hogy mindebből nem lesz semmi. Vagy az islehet, hogy a változásokat kölcsönös jó szándékkal és közöshaszonnal sikerül véghezvinni. Csakhogy Dzsingisz birodalmiközpontjának a fele, az a rész, mely a Góbitól délre esik, márfölszívódott, és a hagyományos életformából turistabóvli lett.Nincs kizárva, hogy a térség másik fele is erre a sorsra jut.Ehhez nem kell háború. Elég a kereskedelmi nyomás és alassú gyarmatosítás. A sors különös iróniája lenne, ha a gaz-dálkodók és a városi emberek átvennék a nomád pásztorokmegmaradt központi területeit; ha ugyanis ez megtörténne,akkor bizonyosan Dzsingisz kán nevében tennék meg, vagyisannak az embernek a nevében, aki Mongóliát Kína részévétette! És ha a mongolok ellenállnak a nyomásnak, akkor eztDzsingisz nevében fogják tenni, vagyis annak az embernek anevében, aki Kínát Mongólia részévé tette!

Van azonban egy ennél is fonákabb dolog, különösen anyugatiak szemében, akik Dzsingiszben többnyire csak azöldöklő barbárt látják. Bármilyen formában történjék is a kétcivilizáció ütközése, könnyen lehet, hogy a folyamat megintcsak Dzsingiszre hivatkozva menne végbe, hiszen ő nem-csak két különböző nép politikájának és kultúrájának amegtestesítője, hanem spirituális jelkép is; a megbékélés és

a szemben állók egységesítésének a jelképe.

Mongóliában tapasztalható egyfajta spirituális vágyako-zás, ami aligha magyarázható csupán a keresztény szektákúj keletű virágzásával vagy a buddhizmus újjászületésével.Ahogy Ojún fogalmaz:

- Sokkal nagyobb a szabadság, de a vallás hatalmas újjá-születése mintha leértékelődne. Vegyük csak az ovookat: akhadagok (hosszú selyemszalagok, melyek az ovookat díszí-tik) régen elég ritkák voltak: nagyszüleim otthonában egyvolt talán vagy kettő; most minden tele van velük, azovookat meg elborítják a bóvlik. Úgy fest, hogy ez a fajta val-lásosság eléggé felületes. Az embernek az az érzése támad,hogy a vallási újjászületés valahogy nem az igazi.

Van azonban egy vallás, mely iránymutatást és hitelessé-get is kínál. Ennek a szíve a Dzsingisz kán Mauzóleum, melykezd egy sajátos hitéleti tevékenység központjává válni.Több szinten működik ez a rendszer; a korai kereszténységhittételeit visszhangozza, s ezt kombinálja saját történelmihagyományaival, szertartásaival és belső lelki küzdelmeivel.A Dzsingisz-kultusz egy napon talán képes lesz elszakadniattól az eretnek nézettől, miszerint Dzsingisz az Ég Fiakéntinkább isteni, semmint emberi lény, s nem kell továbbelkeseredett vitákat vívnia e kettős természet kiegyensúlyo-zásáról. A szekta számára többről van szó, mint puszta cere-móniáról és rituáléról. A közösség saját spirituális célkitűzé-sekkel rendelkezik, melyeket saját teológusa, Saraldalformált meg, akinek nevét a mauzóleumnál hallottam elő-ször. Ő a szerzője Az Örök Ég hatalma című műnek, melyDzsingisz félisteni eredetét magyarázza.

Saraldallal személyesen Ulánbátorban találkozom egyDzsingisz kánról szóló konferencián. A szálloda teázójábanhoz össze minket. Erdene, az állattenyésztő szakember, s ateológust nyomban faggatni kezdem Dzsingisz isteni voltá-nak megítéléséről. Eltávolodva a rituáléktól és az egymás-nak ellentmondó mítoszoktól, máris egy másik univerzumbacsöppenek: a teológia és a filozófia világába. Saraldal kez-detben túlzottan nem lelkesedik a társaságomért. Nyilván-való, hogy darhatként nemzedékek óta vérében hordozza avallásos tiszteletet, és nem szíveli a magamfajta alakokat,akik némi tudást színlelve ilyesmibe ütik az orrukat.

Amikor arról kérdezem, hogy vajon az Úr Kertje valaha isösszekapcsolódott-e a csodákkal, Saraldal kimondottaningerültté válik.

- A Dzsingisz kán-tisztelet módot ad nekünk, hogy azÖrök Éggel találjunk kapcsolatot.

- Úgy érti, hogy ő egyfajta közvetítő? - Saját tapasztala-taimhoz próbálok megfelelő kifejezést találni. Vajon a Dzsin-giszhez mondott imádság összehasonlítható-e a keresztényistentisztelettel, pontosabban egy szent szobrához mondottfohásszal? A hívő egy szoborhoz imádkozik, valójában azon-ban egy láthatatlan szenthez, és az jelenti a kaput Istenhez.

- Igen, három szint létezik - mondja, s igyekszik higgadt-ságot erőltetni magára. - Nézze, az Örök Ég-Filozófia alap-vető tantétele, hogy mi itt a Földön az Örök Ég, vagyis akilenc bolygónk rendszerének részei vagyunk. Vannak, akikazt állítják, hogy mi, emberi lények az élet hierarchiájánaklegfelsőbb fokán állunk. Ez biológiai értelemben lehet, hogyigaz, de filozofiailag az Örök Éghez tartozunk. Ha azt hisszükmagunkról, hogy a hierarchia csúcsán állunk, azzal elkülö-nülünk az Örök Égtől. A mi feladatunk az, hogy a teremtés-sel újraegyesítsük magunkat. Ez az, amit az emberekmanapság nem méltányolnak.

- így tehát ha valaki Dzsingisz kánhoz imádkozik,az Dzsingiszen keresztül valójában az Örök Éghez intézifohászát?

- Valahogy így. De közvetlenül is lehet az Örök Éghez imád-kozni. Nézze, három alkotóelemről van szó: Örök Ég, az ÖrökÉg hatalma és alávetni magunkat az Örök Ég akaratának.

Ezt már nehezen követem. A Szentháromság tana min-dig zavarba hozott.

- A keresztények azt vallják, hogy Isten hármas egység:Atya, Fiú, Szentlélek.

- Vannak hasonlóságok. De az Örök Ég hatalma valósá-gos. Ezt a hatalmat az ember maga is láthatja, érzékelheti.Ebben van a különbség. Dzsingisz tudta, hogy minden élő-lény ereje az Örök Égből fakad, s ő ezt a hatalmat képes voltnépe irányítására használni. Ezt a hármas egységet jelzi há-rom nemzeti sportunk: a birkózás, a lovasverseny és az íjá-szat. Erős test, lovastudás, pontos célzás. E három dologgalhódítottuk meg a világot.

De az, hogy a hatalmat ilyen módon használtuk, nem azÖrök Ég igazi akaratát tükrözte. Hódításaink közbenrájöttünk, hogy nem így kellene élni: szenvedést okozvamásoknak. Amikor eljött az ideje, felismertük, hogy a harcotabba kell hagynunk, s helyette meg kell tanulnunk szép szó-val élni. A sportban ma nem a harcot látjuk, hanem a lélekerősítését, hogy szavakkal közeledhessünk egymáshoz.

- Mit jelent ez a ma számára?

- Önmagunk felfedezésén munkálkodunk. Azt hiszem,sok minden van még, amit mi, mongolok nem értettünkmeg a Titkos történetből. Szavak, dolgok még tisztázásravárnak. Ha többet megértünk ezekből, akkor fölfedezhetünkegy filozófiát, mely az egész világon segíteni fog.

Saraldal kezd belemelegedni a témába, megfeledkezikrólam, s most már csak mongol honfitársának, Erdenénekmagyaráz.

- A mai világnak nincs életfilozófiája! Ma mindenki tudo-mányról beszél, de a tudomány csak a dolgok felszínét látja.A tudomány nukleáris fegyvereket gyárt - ostoba fegyvereket,melyeket a készítő nem használhat, hiszen saját magát iselpusztítja vele! A világ vezetői ezeket a fegyvereket megfé-lemlítésre használják, de ezzel nem tudják megakadályozni,hogy az olyan alakok, mint Bin Laden, azt tegyenek, amitakarnak. Mindenki megfeledkezett az Örök Ég hatalmánaklétezéséről.

Ez lenne a mauzóleum igazi rendeltetése - megértetninemcsak a mongolokkal, de mindenki mással is, hogy hol ahelyünk az univerzumban.

Nem számít, hogy a tárgyak eredetiek vagy sem. Amiigazán fontos, az az Örök Éggel való kapcsolat. Ebben az ér-telemben, ahogy a könyvemben írom - Saraldal a nyomatékkedvéért rámutat az oldalra - "Dzsingisz kán lelke bennünkél!" Az Örök Ég alkotott minket. Ha követjük az utat, mind-annyian örökkévalók leszünk.

Valószerűtlenül nagyszabású látomás ez. Nehezen tudomelképzelni, de ha világszerte papok sokasága terjesztené azigét, ha kutatócsoportok és békeintézetek alakulnának az újhit jegyében - vagyis ha Saraldal üzenete tovaterjedne -,akkor minden bizonnyal lennének olyanok, akik azt taníta-nák, hogy Dzsingisz élete az első vonal volt azon a diagra-mon, mely nyolc évszázadon át az alábbi meglepő következ-tetéshez vezetett. Az erőszak, még ha kezdetben sikerrevezet is, végső soron megbukik, és a konfliktusokat csakbékés eszközökkel lehet megoldani.

Dzsingisz nagy átváltozásaiban alighanem éppen ez a leg-különösebb: a "tetűlétben leledző" lényből ott fenn, a hegyenhogyan lesz világhódító; halála után a legendás hadvezérmiként válik félistenné, és végül, ahogy most látjuk: hogyanmagasztosul az egyetemes együtthangzás jelképévé?

Vége!

* * * * * * * * * *