5

Tartalom

Bevezetés ...........................................................................................11

Fejezetek

1. Új Ég és Föld ................................................................................15Kollektív félelmeink és válságaink ..................................................16Az Apokalipszis pszichológiai értelmezése ...................................20

2. Teremtés a belső csendből .........................................................29Együttműködés a teremtésben ........................................................31Az isteni nőiesség kiemelkedése .....................................................33Atya- és Anyaisten tisztelete ............................................................36

3. Az emberiség előtt álló feladat .................................................47Teremtés és a teremtéssel való visszaélés .......................................48A tömegtudat tisztítása ....................................................................49

4. Erények teremtése a belső csendből ........................................57Hogyan lehet meghatározni, melyik arkangyali rendvan hatással az életünkre és a sorsunkra? ......................................98

5. A hősi lélek .................................................................................101Herkules mint modern hős ...........................................................103A Herkules-mítosz .........................................................................105Herkules tizenkét munkája: a világ átalakításának modellje ....109

6. Első munka: A nemeai oroszlán megölése ...........................111A mítosz ...........................................................................................111Értelmezés .......................................................................................112Tizenkét lépés a düh átalakításához .............................................114

6

7. Második munka: a lernai hidra megölése ............................117A mítosz ...........................................................................................117Értelmezés .......................................................................................118Tizenkét lépés az irigység átalakításához ....................................120

8. Harmadik munka: Az erümanthoszi vadkan elfogása ......123A mítosz ...........................................................................................123Értelmezés .......................................................................................124Tizenkét lépés a féktelen élvhajhász vágy átalakítására .............126

9. Negyedik munka: A kerüneiai szarvasbika elfogása ..........129A mítosz ...........................................................................................129Értelmezés .......................................................................................130Tizenkét lépés a gőg átalakítására ................................................132

10. Ötödik munka: A sztümphaloszi madarak megölése .....135A mítosz ...........................................................................................135Értelmezés .......................................................................................136Tizenkét lépés a mohóság és az anyagiakhoz való túlzott ragaszkodás átalakításához ...............................................138

11. Hatodik munka: Augeiasz istállójának kitakarítása ........141A mítosz ...........................................................................................141Értelmezés .......................................................................................142Tizenkét lépés a lustaság, önmagunk és mások elhanyagolásának átalakítására .....................................................145

12. Hetedik munka: A krétai bika elfogása ..............................149A mítosz ...........................................................................................149Értelmezés .......................................................................................150Tizenkét lépés a félelem átalakításához .......................................153

7

13. Nyolcadik munka: Diomédész lovainak elhajtása ...........155A mítosz ...........................................................................................155Értelmezés .......................................................................................156Tizenkét lépés a hatalommal való visszaélés és a birtokló dominancia átalakításához ..........................................160

14. Kilencedik munka: Hippolüté övének elrablása ...............163A mítosz ...........................................................................................163Értelmezés .......................................................................................164Tizenkét lépés a hamisság, az önámítás, a kétségbeesés átalakítására ...........................................................168

15. Tizedik munka: Gérüóneusz marháinak elhajtása ..........171A mítosz ...........................................................................................171Értelmezés .......................................................................................173Tizenkét lépés a kollektív tudatlanság, az ego illúziók és a küszködés átalakítására ..........................................................177

16. Tizenegyedik munka: A Heszperiszek aranyalmáinak megszerzése ....................................................................................179A mítosz ...........................................................................................179Értelmezés .......................................................................................181Tizenkét lépés az Istenben való kétely, bizalmatlanság és szenvedés átalakítására ..............................................................186

17. Tizenkettedik munka: Cerberus felhozása az alvilágból ....................................................................................189A mítosz ...........................................................................................189Értelmezés .......................................................................................190Tizenkét lépés a földi tudatosság kollektív negatív elementáljainak átalakítására ........................................................193

8

Függelék: Világpróféciák .............................................................196

Bibliográfia

Források

A szerzőkről

11

Bevezetés

2001 októberében egy afgán étteremben üldögéltünk a minneso-tai St. Paulban, és a World Trade Center támadását követő ese-ményekről beszélgettünk. Afganisztánra még mindig hullottak az amerikai bombák. Mint sokan mások, mi is úgy éreztük, hogy a próféták által megjövendölt utolsó időket éljük. A szeptember 11-i merénylet és Amerika válasza csak megerősítette ezt az érzésün-ket. Egyetértettünk benne, hogy a katasztrófa-jóslatok bekövetke-zésének egyre nagyobb az esélye. Ugyanakkor abban is biztosak voltunk, hogy a megjövendölt kataklizmák egyike sem elkerülhe-tetlen.

Előző könyvünk, az Egyetemes küldetés három hónappal azelőtt készült el, de az események ismeretében mindketten úgy éreztük, új könyvre van szükség, amely ezt a rendkívüli időszakot veszi górcső alá.

A jövendölések iránti növekvő érdeklődés már önmagában is lehetne az „idők hívó szava”. Pszichológiai szemszögből ez az érdeklődés annak az erősödő hatásnak tudható be, amit az Apo-kalipszis-archetípus gyakorol a kollektív emberi tudatra. Ez az archetípus, ami Nyugaton Krisztus második eljöveteleként él az emberek tudatában, általánosabban a Szellem eljövetelének ne-vezhető. Az erre vonatkozó reakciók véleményünk szerint három csoportba sorolhatók.

Az emberiség többsége tudattalanul reagál az új energiák-ra, miközben még régi, merev vallási formákhoz kötődik. Ők a

12

fundamentalisták. A fundamentalizmus a kereszténységben, az iszlámban, a zsidó vallásban és a hinduizmusban alakult ki leg-erősebben. A vallásokban fellehető fundamentalista elemek a szellemi egység helyett konfliktusokat teremtettek, mert a hang-súly a szellemről alkotott különböző hitrendszerekre – dogmákra – tevődött át. Ezeket a dogmarendszereket erősen befolyásolják az etnikai, kulturális, nacionalista és politikai érdekek. Mindegyik vallás bizonygatja saját nézőpontjának igazát és egyediségét, bár ezt gyakran csak félelemből és önigazolásból teszik.

Sajnos a fundamentalisták általában politikai és vallási befo-lyásuk növelésére használják a jövendöléseket. Nagyon sokan el-fogadják ezeket a szűk látókörű értelmezéseket, feltételezve, hogy nincs más lehetőség. Vajon milyen hatással lehet a kollektív tu-datra az, ha emberek milliói rettegett, fatalista meggyőződéseket hordoznak elméjükben a jövővel kapcsolatban? Vajon mekkora a kockázata annak, hogy a végítélet napja valójában önmagát betel-jesítő prófécia lesz, amit a tömegek elvárása vált valóra?

Míg a fundamentalisták merev, „ellenőrizhető” formákba pró-bálják zárni a próféciák archetipikus energiáját, addig mások sze-retnének elmenekülni a feléledő Szellem elől. Ez nyilvánul meg a növekvő számú függőségekben, az élet habzsolásában, a céltalan élvhajhászásban, az arroganciában, a menekülés és tagadás egyéb formáiban. Vajon kik járnak jobban? Azok a milliók, akik a fe-ledés csapdáiban vergődnek, vagy azok, akik a fundamentalista dogmák börtönében sínylődnek? Miféle veszélyekkel járhat az, ha továbbra is a megszokott módon, az anyag eszközeivel próbáljuk megszerezni magunknak a megalapozott jólétet egy olyan világ-ban, amely a Szellem biztonságán kívül mást nem képes nyújta-ni?

Az utolsó és egyetlen ésszerű reagálás az, ha örömmel és tuda-tosan, a belső csend állapotában üdvözöljük a közeledő Szellemet. Itt az elme már feladja erőtlen kísérletét, hogy mindenre magya-

13

rázatot találjon: megadja magát a szeretet, a béke és az egység ma-gasabb szellemi törvényeinek.

A tudatos reakció példáját találhatjuk abban az egyre szélesebb körben jelentkező igényben, amely a szellemi valót közvetlenül szeretné tapasztalni, Istenről pedig újfajta módon kíván gondol-kodni. A nagy világvallások hívei, de a vallási kereteken kívül ál-lók is kezdik felfedezni az ebben rejlő lélekemelő szabadságot.

Számos útkereső ütközik bele a szabad akarat és a próféciák elrendeltsége közötti ellentmondásba. Mi úgy gondoljuk, hogy a megjövendölt katasztrófákat legrosszabb lehetőségekként kell ér-telmezni, amely megvalósulhat, ha adott számú ember adott szá-mú élettagadó döntést hoz ezen a történelmi fordulóponton. Ha azonban elegendő ember elegendő számú életigenlő, szeretetteljes döntést hoz, hogy a világban uralkodó félelmek szorítása lazuljon, akkor nem lesz rá szükség, hogy a tudattalan negativitást világmé-retű kataklizmák igazolják. Ha a jövendöléseket szellemi ébresz-tőként értelmezzük, akkor azok nem mondanak ellent a szabad akaratnak; nem szabad tehát megbénulnunk, nem szabad hagy-nunk, hogy a rettegés, különösen Istentől való félelmünk félreve-zessen. Újraértelmezhetjük az Apokalipszist úgy is, mint békés, örömteli belső átélést, ami voltaképpen csak segít létrehozni azt a pozitív, aktív hozzállást a világhoz, amire olyan nagy szükség van napjainkban.

Könyvünkben hangsúlyozzuk, hogy a világ válságos helyzeté-re adott alapvető válasz az egyén szellemi ébredése, mert a világ változása egy kritikus számú tömeg átalakulásától függ. Ebből az alapállásból kiindulva fordulunk nyugati kulturális gyökereink-hez, és a görög mitológiából kölcsönzött tizenkét herkulesi felada-tot használjuk metafóraként. Sorra vesszük az előttünk álló kollek-tív feladatokat, amelyeket a sorsunkat formáló nagy archetipikus erők, és az egész folyamatot támogató arkangyali rendek jelölnek ki számunkra. Könyvünkben meditációs gyakorlatokat is aján-

14

lunk, amelyekkel könnyebben rá lehet hangolódni az arkangyali energiákra és pozitív viselkedést alakíthat ki. Herkules tizenkét próbájából pedig bárki ihletet kaphat a világ szolgálatában végzett munkához. Hangsúlyozzuk továbbá az Isteni Női energiáknak az új Ég és Föld megszületésében játszott központi szerepét. Célunk, hogy gyengéd legyen a béke apokalipszisának születése, tudatos együttműködés a Földre érkező szellemi erőkkel!

Nyugodtan megpihenhetünk azzal a biztos tudattal, hogy boly-gónk sorsát olyan erők tartják kezükben, amelyek sokkal nagyob-bak és bölcsebbek az embernél. Életben akarunk-e maradni, hogy ebben az emelkedett jövőben részt vehessünk? Tudatosan, öröm-teli szívvel akarjuk-e megtenni ezt az átmenetet – vagy bevárjuk a megjövendölt vihart?

A választás, mint mindig, most is rajtunk múlik.

15

1

Új Ég és FöldAmikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjá-tok: Záporeső jő; és úgy lesz. És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz….az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok íté-letet tenni? (Lk 12,54-56)

Életünk szinte minden részét előre megjósoljuk. Nem csak az időjárásban próbáljuk előrejelezni a jövőbeli változásokat, ha-

nem a politikai és gazdasági életben, a demográfia, vallás és a sport területén, de még a divatirányzatokban is. Mindezt annak érde-kében tesszük, hogy bölcsebb döntéseket tudjunk hozni a jelen-ben. „Itéletet teszünk az égnek és a földnek ábrázatáról”, de vajon tudunk-e ítéletet tenni a jelen időkről? Sok millióan veszik elő a próféciákat és a közelgő „utolsó idők” jeleit látják megjelenni a vi-lágban. Rámutatnak a háborúkra, a társadalmi és vallási intézmé-nyek és értékek felbomlására, a környezet pusztulására, új beteg-ségekre, a szokatlan időjárásra, a természeti csapásokra, a politikai korrupciókra, a növekvő erőszakra, a szenvedélybetegségekre, az egyre féktelenebb fogyasztásra és az általános káoszra. És valóban nem figyelmeztettek-e látók már évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt az ilyen és ehhez hasonló „utolsó időkre”?

Legtöbben csak néhány, figyelmeztető próféciát ismernek, vagy talán még egyet sem. Sokak számára valószínűleg a bibliai Jele-nések könyve a legismertebb prófécia. Talán meglepő, de nagyon

16

sok jövendölés található a többi nagy keleti és nyugati vallásban, sőt sok természeti nép hagyományában is. Tény, hogy a próféciák közül nagyon sok világosan utal a jelenlegi időkre. A próféciák mennyisége és következetessége már önmagában elegendő ahhoz, hogy a spirituális beállítottságú ember jelentőséget tulajdonítson nekik. A világ különböző próféciáinak áttekintése, amelyben fő-képp John Hogue, prófécia-kutató munkájára támaszkodtunk, a Függelékben található.

Úgy gondoltuk, hogy a különböző jövendöléseket akkor értel-mezhetjük legjobban, ha az egyetemes szellemi, szimbolikus és pszichológiai tartalom vizsgálatára törekszünk, és eltekintünk a szektás nézőpontoktól és a sajátos formáktól. Nem természetes-e ugyanis, hogy minden élet forrásának egyetlen Szelleme ugyanazt a lényegi üzenetet küldi a különféle szellemi hagyományoknak, de úgy, hogy az mindenki számára érthető legyen? Előző könyvünk-ben, az Egyetemes küldetésben arra a következtetésre jutottunk, hogy a nagy világvallások szellemi lényegükben megegyeznek, amint azt Jézus élete és a Bibliában lejegyzett tanításai is sugallják.

Ha minden jelentős jövendölés ugyanazt az alapvető üzenetet közvetíti, abból az következik, hogy az alapigazság bármelyikben megtalálható, ha spirituális szempontok szerint vizsgáljuk. Ezért mi a legismertebb próféciát, a Jelenések könyvét választottuk tüze-tesebb vizsgálatra, ám végig arra összpontosítottunk, ami egyete-mes a tartalmában. Ha felfogjuk a Jelenések lényegét, nem lesz ne-héz megérteni a többi próféciát sem. Előtte azonban vessünk egy pillantást a kollektív félelmre, amely mindenkit megbénít, és János apostol látomását az új Égről és Földről a távoli jövőbe helyezi.

Kollektív félelmeink és válságaink

„Armageddon” görög szó, Izrael északi részében levő egyik völgy neve. A völgyben két ókori kereskedelmi útvonal keresztezte egy-

17

mást, és számos csata színhelye volt. A zsidók ezért Armageddont a katasztrófa és a halál képével társították. Az armageddoni csatát leíró alábbi idézet a nyugati ember elméjében valószínűleg a pró-féciák által megjövendölt „utolsó idők” képét villantja fel:

„Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul armageddonnak ne-veznek...És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy. ( Jel 16,16. 18)

Konzervatív bibliatudósok szerint a titáni armageddoni csata lesz korunk utolsó nagy háborúja, amelyben az Antikrisztus ha-talmas, nyugati hadserege csap össze a gonosz, mindent feldúló keleti hordákkal. Korunk összes pusztító fegyverét (nukleárist, biológiait, kémiait) bevetik majd az öldöklő harcban, míg végül Krisztus a szentekkel együtt alászáll, hogy legyőzze a gonoszt és dicsőségben uralkodjék az Új Jeruzsálemben ezer esztendőn át. (1)

A Jelenések könyve több nagy pusztulást is említ: természe-ti csapásokat, járványokat és kozmikus viharokat: „földre vetett tüzet” (Jel 8,5). Noha a képek többsége szimbolikus, és nem szó szerint értendő, el kell fogadnunk, hogy jelen világunk állapota önmagában hordozza egy globális méretű katasztrófa lehetőségét. Lehet ez környezeti katasztrófa, vagy terrorizmus kiváltotta bio-lógiai, nukleáris, vegyi háború. Sok politikai, társadalmi és vallási tényező tovább fokozza ezt a veszélyt. De hasonlóképpen komoly fenyegetést jelent a kollektív pszichére nehezedő nyomás is – noha ennek jelentőségét nem igazán ismerték még fel –, az a hit, hogy egy ilyen katasztrófa elkerülhetetlen. Sajnos, az efféle elvárások el-sősorban a próféciák félreértelmezéséből fakadnak.

De milyen alapon hisszük, hogy egy globális katasztrófa elkerül-hetetlen? Valóban kinyilvánította volna Isten, hogy világunk elpusz-tul, függetlenül attól, hogy mit csinálunk? Tényleg csak azt a néhány embert mentené meg, aki a helyes „lelki képlet” szerint él, és az ös-

18

szes többit veszni hagyná? Úgy hangzik ez, mint Jézus által a szeretet és irgalom Istenének nevezett Isten? Valóban az Ige Istenét mutatná az ilyen hit, vagy sokkal inkább az emberi gondolkodást tükrözi? Hiszünk-e a szabad akaratban? Ha igen, hogyan egyeztetjük össze a próféciák félelmetes jóslatait és a szabad akarat szent ajándékát?

Csak egyetlen módon tudjuk feloldani a látszólagos ellentmon-dást az előre megjósolt esemény és a szabad akarat között, mégpe-dig úgy, ha elismerjük egy esetleges katasztrófa lehetőségét, de nem tartjuk azt elkerülhetetlennek. Újra kell értékelnünk álláspontun-kat, azzal a meggyőződéssel, hogy az átalakulás és a fejlődés mind-annyiunk számára elkerülhetetlen, ebben vagy egy másik életben. Ha ez nem így volna, az a lelkek, sőt a világ végét is jelentené. A szellemi fejlődés – legyen az egyéni vagy kollektív – szinte min-dig valamilyen mértékű feszültséggel és káosszal jár. A fő kérdés csupán az, vajon mennyi egyéni és kollektív szenvedés szükséges a fejlődéshez? Stylianos Atteshlis (1912–1995), a ciprusi misztikus, látó és gyógyító egyszer azt mondta, mi választhatjuk meg, hogy tu-datosan, örömmel, szeretetben és fényben akarunk-e fejlődni, vagy pedig tudattalanul, a „sors ostorcsapásai” miatt szenvedve. A budd-histák szerint a szenvedés egyetemes jelenség, mert fejlődésünk egyes szakaszain mindannyian passzívan és tudattalanul megyünk keresztül. A szenvedés a lélek „pótterve”, amivel ráébreszt bennün-ket, hogy kik vagyunk valójában, ha erre nem vagyunk hajlandók magunktól rájönni. Még személyiségünk tudatos részvételével is biztosak lehetünk benne, hogy a fejlődés valamelyest megrázó él-mény lesz, ám nem fog valódi szenvedéssel járni.

De miért állnánk ellen a fejlődésnek? Hát nem megnyugtató és örömteli érzés felfedezni, hogy nemes sorssal áldott, örökéletű lel-kek vagyunk? Tényleg abban akarunk hinni, hogy nem vagyunk többek bonyolult „emberi állatoknál”, akik leélik intenzív kis éle-tüket, azután meghalnak és felbomlanak? Ellenállunk a fejlődés-nek, mert nehezebb azt tenni, amit szellemi lényeknek – még ha

19

humán szellemi lényeknek is – tenniük kell. El kell fogadnunk azt a szabadságot és felelősséget, ami a sorsunk fölötti döntéssel és annak irányításával jár. Fel kell adnunk az önmagunkról alkotott képből fakadó biztonságérzetet, amely szerint elszigetelt, külön-álló, racionális egók vagyunk, akiket megköt a fizikai világ és an-nak minden törvénye. Ha vallásosak vagyunk, akkor a „spirituális jóléti rendszerről” való felfogásunkkal kell felhagyni, miszerint a Szellem majd gondunkat viseli, mi pedig kényelmesen hátradől-hetünk, és várhatjuk, hogy sorsunk beteljesedjen. Hajlandónak lenni rá, hogy feladjuk az ismerős helyzet nyújtotta biztonságér-zetet, miközben az igazságot kutatva felborul addigi világunk és felfogásunk... Ezek közül egyik sem könnyű!

Nem csoda, ha továbbra is olyan sok válsághelyzetet hozunk létre együtt öntudattalanul. Történelmileg nem is találhatunk más módot a fejlődésre. Isten azért adta nekünk a próféciákat, hogy felismerjük, mi minden történhet, és tudatosságra ébredjünk, így gyengéd és aktív módon fejlődhessünk. Isten segíteni próbál, hogy csökkenjenek a saját magunk által okozott traumák, és nem újabbat akar ránk zúdítani. A világméretű szellemi átalakulás az egyetlen megoldás a növekvő globális problémákra. A prófécia fi-gyelmeztet a kollektív tragédiára, ami akkor következhet be, ha átalusszuk a nagy átmenetet, ahelyett, hogy éberen cselekednénk. A világ különböző jóslatai – beleértve a Jelenéseket is – valójában két alapvető kijelentést tesznek:

1. A szellemi átalakulás és a világ fizikai hozzáigazodása tör-ténik most, és a közeljövőben fogja elérni virágkorát, amely egyben az eddig ismert történelem végét is jelenti. Egysze-rűen fogalmazódik ez meg Keresztelő János szavaiban: „El-közelített a mennyeknek országa.” (Mt 3,2)

2. A közelgő átalakulás „szülési fájdalmának” mértéke megvá-lasztható.

20

A próféciák az utolsó nagy katasztrófát, avagy a végső „szülési fájdalmat” Apokalipszisnek nevezik.

Az Apokalipszis pszichológiai értelmezése

Az apokalipszis általános jelentése egy isteni lény vagy Messiás el-jövetele, aki majd megítéli és felszabadítja az embereket. A görög apokalypsis szó eredeti jelentése: „az elrejtett felfedése”. Ahogy azt már korábban említettük, a Jelenések könyve csak egyike az apo-kaliptikus irodalom számos próféciagyűjteményének. Ez az iro-dalom tipikusan álmokat, víziókat, túlvilági utazásokat tartalmaz, amelyekben a világ utolsó napjai jelennek meg egy látó szeme előtt (2-3). (2)

Edward Edinger, jungiánus pszichológus szerint az Apokalip-szis tulajdonképpen egy archetípus. Az archetípus egy élő gon-dolatminta, amely az egész emberiség kollektív tudattalanjában megtalálható (1-2). Carl Jung és más pszichológusok számos ilyen archetípust azonosítottak, és ezek tudattalanul mind hatnak ránk valamilyen mértékben. Az archetípusokat isteni ajándéknak is tekinthetjük, mivel összekötő kapocsként szolgálnak a Szellem megfoghatatlan rejtelmei és mindennapi életünk konkrét való-sága között. Az archetípus gyakran álmokon, szimbólumokon, mítoszokon és érzelmeken keresztül jelenik meg a tudatunkban. Noha egy adott archetípus lényege az egész világon ugyanaz, for-mája kultúrkörönként változhat. Ezért fontos, hogy az írásokat szimbolikusan értelmezzük, mert spirituális tartalmaik csak így érthetőek. A szó szerinti, konkrét, szektás magyarázat ezért telje-sen elveszítheti az egyetemes szellemi tartalmat, amint azt koráb-ban is említettük.

Edinger szerint a Jelenések könyve az apokalipszis archetípusá-nak egyik megjelenési formája.

21

Négy alapjellegzetességet figyelt meg a hasonló apokaliptikus jellegű írásokban:

1. Jelenések 2. Itélet 3. Pusztítás vagy büntetés 4. Megújulás egy Új Világban (3-4)

Edinger elmagyarázza, hogy pszichológiai értelemben ezek a vonások tulajdonképpen a magasabb szintű Szellem-Én tudatosu-lásának egyetemes, ám nem nagyon értett folyamatát írják le („az elrejtett felfedését”). Valahányszor az ego vonakodik meghajolni a Szellem fennhatósága előtt, ez a folyamat megrázó tapasztalattá válik. Ha az ego nem hajlik, akkor törik (13). Amikor a Szellem valósága tudatosul bennünk, az anyagias és egoista vágyak ural-ta személyiség, nemzet vagy bolygó egyszerűen nem maradhat fenn az ego illúzióiban. Ha a spirituális erők tudatos megértés és együttműködés nélkül hatnak életünkre, annak szükségképpen úgy kell tűnnie, mintha katasztrófa zúdulna ránk valahonnan kí-vülről , úgy tűnik, mintha Isten megítélne és büntetne bennünket. Ezért úgy is lehet mondani, hogy a világ apokaliptikus irodalma az apokalipszis archetípusának ezen árnyoldalát mutatja be.

Az apokalipszis archetípusa a terrorizmus jelenségére is jobban rávilágít. A terrorizmus szétzilálja és destabilizálja a nemzeteket, tragédia és fenyegetettség jár a nyomában. A terroristákat gyakran őrültnek vagy bűnözőnek tartják, és azoknak is látszanak. Edin-ger ugyanakkor úgy véli, hogy helyesebb őket zelótáknak tekin-teni, akiket fanatikus harag fűt, és a kollektív archetipikus erők árnyoldala uralja őket. Ezek a zelóták hajlandóak rá, hogy életüket adják egy vélt kollektív haszon érdekében, és gyakran egyéni ju-talmat is várnak a mennyországban. Meggyőzték magukat, hogy isteni igazságszolgáltatás és büntetés végrehajtói, és hitük szerint új, jobb világot fognak teremteni. (3) A terrorizmus jelensége ön-magában is elegendő ahhoz, hogy megerősítse azt a közfelfogást,

22

miszerint az isteni igazságszolgáltatás egyet jelent a haraggal és a büntetéssel.

„Álljunk meg egy pillanatra”, gondolhatja most néhány olvasó. „Megkérdőjelezhetjük-e az isteni haragot? Hiszen nem ír-e a Bib-lia és a többi szent írás az isteni haragról? Miért ne haragudhatna ránk Isten? Hiszen mind a haragja, mind az ítéletei isteniek, nem? Mi köze van ennek a terroristák haragjához és igazságérzetéhez? Ha én Isten volnék, nem lenne-e vajon elegem az emberiség go-noszságaiból, nem akarnám-e időnként megbüntetni a világot, sőt eltörölni és tiszta lappal újrakezdeni, ha a dolgok már nagyon rosszul mennek?”

És éppen ez a lényeg.Az emberiség mindig kivetítette saját természetét Teremtőjére –

általában tudattalanul. Azt látjuk, hogy mi, emberi teremtmények néha dühösek és bosszúállóak vagyunk, ezért azt gondoljuk, hogy aki teremtett bennünket, minden bizonnyal ugyanezeket a tulaj-donságokat hordozza magában. Jól ismert példák a kivetítésre az ókori görög-római istenek és istennők. Zeusz, Héra és olümposzi társaik sohasem haboztak féltékenyen és bosszúra éhesen lecsapni istenre vagy emberre, valahányszor sérelem érte pöffeszkedő egó-jukat. Az ókori mitológiai istenalakok egyaránt hordozzák az ar-chetipikus minőségeket és az emberi kollektív ego kivetítéseit. Az ilyen antropomorf istenek és istennők ezért természetünk emberi és isteni oldalára is rámutatnak. Modern korunk pszichológusai nagy haszonnal aknázták ki az ókori mitológiát az emberi elme alaposabb megértésére. Ugyanakkor senki sem mondhatná, hogy a görög-római mitológia tanulmányozása által jobban megértené Istent. A róla alkotott képünk mégis gyakrabban hasonlít Zeuszra, mint a Jézus és Ésaiás által bemutatott szerető és irgalmas Istenre.

Az ókori görögök és rómaiak általában nem kérdőjelezték meg feltételezéseik hitelességét. A kozmoszról való tényszerű, tudomá-nyos ismereteik minimálisak voltak, és nem rendelkeztek a tudat-

23

alatti elmére vonatkozó tudással sem. A pszichológia mint tudo-mány még 2000 évig nem is létezett. Sajnos, nagyobb tudásunk ellenére mi sem kérdőjelezzük meg sokkal gyakrabban feltétele-zéseink hitelességét.

A pszichológusok jól tudják, hogy azon tulajdonságainkat szoktuk kivetíteni, amelyeket nem szeretünk magunkban, mivel csak így tudjuk megvédeni törékeny egónkat. A kivetítés a leg-általánosabb védekezési mechanizmus. Ha a haragot és a bosszút Istenre vetítjük, akkor könnyebb azokat jogosnak érezni, és kön-nyebb ellenállni annak a szeretetnek és a megbocsátásnak, amit Jézus és Buddha tanítottak. Egyértelmű, hogy a kivetítés nem al-kalmas Isten, mások vagy a magunk megismerésére. Ellenkezőleg: rendkívül nagy akadályt jelent.

Az írásokat, a jövendöléseket, köztük a Jelenések könyvét a mai kor ismereteivel összhangban kell értelmeznünk, hogy szellemi rálátásunk és tapasztalatunk is fejlődjék. A Jelenések a következő tanácsot ismétli Ázsia (Törökország) mind a hét gyülekezetének: „A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezetnek.” Na-gyon lényeges tehát, hogy spirituálisan értsük az írás és a próféciák szavait. Pál apostol egyszer azt írta: „A teljes írás Istentől ihletett.” (Timóteushoz II 3,16). Az ókori írók, mint János apostol is, csak saját koruk fogalmai szerint és nyelvezetén adhatták vissza az is-teni ihletéseket. Nem ők felelősek azért, mert szövegeiket túlságo-san szó szerint értelmezzük, és emiatt félreértjük. A szavakra való merev, dogmatikus összpontosítás nem az Élet Forrásához vezet el, hanem saját, elszigetelt, félelemmel teli egónkhoz.

Ha meg akarjuk érteni a Jelenéseket, akkor a forrását méltá-nyolva kell olvasnunk: „Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megje-lenté az ő szolgájának Jánosnak.” (Jel 1,1) Jézus, aki egyértelműen a forrás, földi életében azt mondta: „Én és az Atya egy vagyunk.”

24

(Jn 10,30). Amint azt az Egyetemes küldetés című könyvünkben bizonyos mélységig kifejtettük, Jézus a zsidó próféták legmaga-sabb szintű istenkoncepciójára épített, hogy felfedje előttünk egy szerető és irgalmas Isten képét. Nem csak szavai, hanem élete és földi szolgálata is csodálatos bemutatása volt ennek a szerető és ir-galmas magatartásnak, amellyel mindenhez, még a „bűnösökhöz” és az őt bántalmazókhoz is viszonyult. Ha igaznak fogadjuk el Jé-zus Isten-revelációját, akkor a következetesség megkívánja, hogy egy apokaliptikus pusztulás ne Isten haragjának, hanem az emberi tudatlanságnak a következménye legyen. A világban és a bennünk lévő „elrejtett felfedésével” minden materialista illúziónak el kell tűnnie a Szellem fényében.

Ám arról sincs szó, hogy a tézis, miszerint Isten könyörületes és nem büntető, csökkentené a a globális katasztrófáról szóló jö-vendölések komolyságát. Az emberi pszichében munkálkodó sö-tét, tudattalan és fel nem ismert erők nagy veszélyt jelentenek. A Jelenések könyve tele van gazdag szimbólumokkal, amelyek ezeket a tudattalan elmében működő erőket írják le. A képi világ több-ségében az Ótestamentumból való. Noha könyvünk nem ad lehe-tőséget a Jelenések részletesebb tanulmányozására, a téma iránt érdeklődő olvasónak ajánlhatjuk Edward Edinger könyvét: Az apokalipszis archetípusa: a Jelenések könyvének jungi tanulmánya. Carl Jungot is érdekelte az apokalipszis archetípusa, és élete vége felé megírta a „Válasz Jóbnak” című művét, hogy „megtegyem a tőlem telhető legtöbbet vagy legkevesebbet, és felrázzam kortár-saim tudattalanságát, nehogy lustaságom miatt a levegőben lógó világkatasztrófa felé sodródjunk.” (4) Edinger hasonló aggodalmát fejezte ki az 1990-es évek közepén, a halála előtt (178-179).

A próféciák ismeretétől függetlenül sok millióan érzékelnek va-lami készülő katasztrófát. Nem tudván, hogyan reagáljanak, vagy egyáltalán hol a probléma, rengetegen próbálnak hamis bizton-ságérzetet teremteni maguknak. Az emberi szenvedélyek Isten-

25

re vetítése, amint azt korábban említettük, szükségtelenné teszi, hogy foglalkozzunk azzal a szenvedéllyel, ami voltaképpen ben-nünk lakozik: hagyhatjuk, hogy Isten dühös és bosszúálló legyen, mi csak dőljünk hátra kényelmesen a fotelban, és várjuk a meg-váltást a mennyekből.

Rengetegen próbálják elaltatni félelmeiket az önmagukba me-rüléssel, az elszigetelődéssel és a függőségekbe való bonyodalom-mentes meneküléssel. Mások az emberi értelem istenéhez me-nekülnek, nyíltan tagadva mindennemű létezést az anyagon túl. Sajnos, a logika furfangos isten – az elme könnyen meg tudja győzni magát bármiről, amit csak hinni akar. Van, akinek azért esik nehezére a változtatás, mert ragaszkodik a status quo és a kül-ső hatalom nyújtotta hamis biztonsághoz, legyen az társadalmi, politikai vagy vallási jellegű. Ezzel elkerülheti az önálló gondol-kodást és döntést, és mindvégig megmarad a megnyugtató lehe-tőség, hogy mást lehet majd hibáztatni, áldozattá lehet válni, ha a dolgok nem a várt módon alakulnak. Az efféle védekező me-chanizmusok mögé rejtőzhetünk – közben tovább szendergünk a materializmusban és egoizmusban, kihíva magunk ellen a globális katasztrófát.

Hol van a remény? Ugyanott, ahol a reménytelenség. Emberi lélekként szabadon választhatunk, hogy tudatosságra ébredünk-e és azt tesszük, amit kell, vagy továbbra is szendergünk – és aztán egy általunk létrehozott globális rémálomra ébredünk. Minden-képpen fel fogunk ébredni – mert közeleg a mennyeknek orszá-ga! Ijesztő tartalma ellenére az apokalipszis archetípusa végső soron nem más, mint a Szellem, a szívünkben élő legmagasabb Énünk valóságra ébredésének folyamata. Az apokaliptikus össze-omlás eredménye a csoportos harmónia kialakulása lesz a közös, az egész Földet érintő tapasztalatból.

A folyamat eredménye pedig az lesz, hogy az ember életében a Szellem lesz az uralkodó, ami pedig az isteni akarat tiszta szív-

26

ből való elfogadásához, embertársaink szellemi testvérként való felismeréséhez vezet majd. Ez az a belső királyság, amiről Jézus beszélt, amikor azt mondta: „Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van: mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” (Lk 17,21) A megjövendölt világméretű átalakulás, a külső mennyei királyság a belső királyság megalapításából, az egyén szellemi át-alakulásából jön létre. A jövő reménye tehát valóban most van!

Azok, akik tudatosan választják a belső királyságra való ráéb-redést, azok tapasztalni fogják a mennybemenetelt – a szó legiga-zibb értelmében. Őket a Szellem fogja megragadni, és így képesek lesznek felülemelkedni a nyomorúságon, és bátran szembenéz-nek minden nehézséggel. A mennybemenetel az a tökéletes belső csend és nyugalom lesz, amit az apokalipszis fog megteremteni. A modern hős megtapasztalja a mennybemenetelt, majd szeretet-szolgálattal tér vissza a Földre, hogy utat mutasson a többieknek. A szent csend belső templomában csatlakozhatunk Istenhez, hogy megteremtsük a jövendölésekben ígért Új Eget és Földet, amely el-ismeri Isten dicsőségét, és saját isteni jellegünk szépségét tükrözi vissza.

A könyv további részét a szabad akaratunkból fakadó választási lehetőségeknek szenteltük, amelyekkel megkönnyíthetjük a meg-jövendölt átmenet kollektív megrázkódtatásait. A következő feje-zetben azokat az általános eljárásokat tárjuk fel, amelyekkel har-monikus, megelégedést eredményező valóságot teremthetünk az archetipikus férfi és női energiákon át kifejeződő belső csendből. A harmadik és negyedik fejezetben belső feladatokat ismertetünk, amelyek a tizenkét szám-archetípus összefüggésein keresztül be-mutatják, hogyan lehet együttműködni láthatatlan segítőinkkel, az arkangyalokkal.

A következő fejezetekben a hősi lélek azon minőségeit tárgyal-juk, amelyeket nekünk is meg kell szereznünk, ha méltósággal akarjuk az előttünk álló feladatokat elvégezni. Ezen képessségek