DR. MAKÓI ZITA: SÍR A CSECSEMÕ(Kommunikáció az újszülöttel, kérdések és válaszok a csecsemõsírásról)

Szkennelte, javította: Guba Jánosné; 2008. Tördelte: Dr. Kiss István; 2008.

Bevezetés

A csecsemõ sírása ugyanúgy alapvetõ része életünknek, mint az ételünknek a só.Ha a más csecsemõje sír, akkor a távoli, a minket körülvevõ világhoz tartozik, ha a sajátunk, minden megváltozik.Mit érzünk, hogyan reagálunk rá, melyik családtag foglalkozik a síró csecsemõvel, ki, mikor érzi úgy, hogy sírós a csecsemõje, azt az egyéni, családi adottságok és az általános emberi lehetõségek együttesen hozzák létre.Az éjszakai, hosszan tartó sírás a világ minden részén aggodalommal tölti el az anyukákat. Azonban lehet, hogy Svédországban az apuka kel fel a babát meg-nyugtatni, az angol anyuka háromszor is megszoptatja, ha úgy gondolja, hogy éhes, nem bûntudatos amiatt, hogy tönkretett valami jól mûködõ rendszert; az indiai anyuka megbeszéli a család nõtagjaival, hogy mit tegyen és nem viszi félelemtõl megdermedve orvoshoz a csecsemõt.A síró csecsemõvel való együttmûködés saját érzelmi, viselkedési, emberi kapcsolati "szótárunk" megvizsgálására, bõvítésére, újjá varázsolására is lehetõséget ad. Számos zár kinyílását segítheti magunkban és a környezetünkben. Az

8egyik skandináv barátom szülei állítólag szavakkal egymásnak soha nem fejezték ki pozitív érzelmeiket, de már gyermekeiknek igen.Az elsõ hetek, hónapok alatt a csecsemõsírással való konfliktust a más napi-rendbe, ritmusba, szerepekbe való átállás nehézsége is okozhatja. Van akinek gond nélkül megy, más ugyan tudatában van annak, hogy gyereke lett, mégis folytatná az évek alatt megszokott napi ritmust, a teendõk fontossági sorrendjét, mintha a csecsemõ nem is lenne. Ezért is nehéz az éjszakai sírással együttmûködni.Persze nem gondolom, hogy sokkal könnyebb lenne megvigasztalni egy nagyobb gyereket, aki bánatának egy részét szavakkal is el tudja mondani. Az új szerepekben való létezés sem megy egy-formán könnyen mindenkinek. Van olyan új apuka, aki a síró csecsemõ megvigasztalását a nap bármelyik szakában nõi feladatnak gondolja és akad olyan is, aki már az elsõ percektõl kezdve "anyukai" mozdulatokkal, hozzáértéssel, biztatással nyúl a babához. Az új szerepek-lehetõséget adnak a családi kapcsolatok gazdagítására. Az anya és leányából két anyuka lett, akik már egé-szen másképpen oszthatják meg gondjaikat. A testi érintések gyakorisága, szerepe minden kultúrában különbözõ. A csecsemõ mindenképpen lehetõséget ad arra, hogy aki esetleg alig használta a kezét, a testét a szeretet, a közelség, az adás kifejezésére, ezt most megtanulja, gyakorolja. Bizonyára van akinek furcsának tûnik, hogy azt tanácsolom annak, akinek sokat sír az egyébként egészséges csecsemõje, hogy elõször is próbálja

meg saját magát jól érezni a világban, legyen mosolygós, melegszívû, valódi szeretetet adni tudó anyuka és apuka.Sok évvel ezelõtt egy kolléganõmmel ebédeltem egy konferencia után. El-mondta a pincérnek, hogy õ milyen húst szeretne ebédre kapni, nem rágósat, nagyon puhát, jól elkészítettet, sokat. A pincér nevetett és azt válaszolta, hogy mindenki ilyent szeretne, de ilyen alig van, csak keveseknek jut.Ma már azt hiszem, ez is javult.Remélem minél több csecsemõ édes-anyja nem lesz harapós, sértõdékeny, ,kiosztós" menyecske, hanem melegszívû, érzõ, apukája és többi családtagja pedig gyakran mosolygó.

2. Mit mond a tudomány a sírásról?

Bár a csecsemõsírás régóta foglalkoztatta az embereket, tudományos feljegyzések azonban csak a múlt század óta talál-hatók errõl a témáról.A vizsgálatok egy része, fõleg a mû-szerrel végzett mérések, gyakran nema mindennapi életben felmerülõ sírással kapcsolatos problémákra adtak megoldást, azonban végeredményük mégis érdekes lehet a szülõk számára is.Az 1800-as évek végén egy angol tudós különbözõ zenemûvekbõl összegyûjtötte a természetbõl származó hangokat. Igy talált rá arra, hogy Rossini egyik duettjében felhasználta az elkényeztetett gyermek sírását.Századunk elején a kutatók általában feltételezték, hogy a csecsemõk különbözõ okok miatt sírnak és megpróbálták a sírásfajtákat megkülönböztetni egy-mástól.1917-ben Bianton írta le, hogy újszülötteknél a hangos, számunkra örömteli elsõ felsírás után rendszerint egy nyugalmasabb, csendesebb idõszak következik. Éhség-, fájdalom- és fáradtság-sírást különböztetett meg.1932-ben Bayley arra a ma is helytálló megállapításra jutott, hogy az elsõ hó-nap folyamán a sírásnak inkább belsõokai vannak, pl. éhség, míg késõbb inkább külsõ, pl. az anyuka kimenetele a szobából.Az 1940-es években Aldrich és munka-társai kérdõívek segítségével vizsgálták, hogy miért sírnak a csecsemõk az életük elsõ hónapjában. Leggyakoribb okként az éhség szerepelt, míg ismeretlen eredetûnek az anyukák csak a sírások kb. 4%-át gondolták.Az 1950-es években dolgozó nagy tapasztalatú angol gyermekorvos, lllingworth szerint az elsõ tíz héten a gyakori, hosszabban tartó éjszakai sírást a merev táplálási séma okozhatja. Idõsebb csecsemõnél az éhség mint sírási ok már kevésbé szerepel. Ilyenkor a sírást kiváltó ok inkább az unalom, a csecsemõ akarata ellenére történõ etetés, a szokatlan környezet, a fáradtság, az anyja tár-saságának kívánása.Vesse/ 1954-ben csaknem 100 csecsemõ sírását vizsgálta édesanyjuk segítségével több, mint öt hónapos korukig.A csecsemõk csaknem 50%-ában fordult elõ sírós, nyugtalan idõszak az esti órákban a második és a nyolcadik hét között. E csecsemõk kb. fele külön foglalkozásra szorult, mint pl. ringatás, hasmelegítés, táplálék-változtatás, cumi használata. Az11

1954-es év úgy látszik, kedvezett a csecsemõsírás iránt érdeklõdõknek. Stewart is ebben az évben 13 különbözõ családból származó csecsemõ sírását figyelte szüleik segítségével. Véleménye szerint a túl sokat vagy túl keveset síró csecsemõ nem érez biztonságot a családban.A következõ kutató, Brazelton már kézzelfoghatóbb adatokat is szolgáltatotta szintén szülõk közremûködésével 1962-ben végzett feljegyzései alapján. Megállapította, hogy a sírás napi átlagideje kéthetes kor körül egy és háromnegyed óra, hathetes korban két és háromnegyed óra, majd csökken. A sírás mennyiségének csökkenésével egybeesik más funkciók gyakoribb elõfordulása, így cumizás, gügyögés, kéznézés. Megfigyelése szerint a keveset sírók általában szopják az ujjukat. Õ is foglalkozott az ún. "hasfájós sírással". Leírta, hogy hathetes korig fokozódhat, majd kilenchetes kortól gyakorisága csökken. Két kutató is foglalkozott azzal, hogy az anyukák mennyi-re képesek felismerni saját csecsemõjük sírását.A csecsemõ egynapos korában erre kevés anya volt képes, míg a gyerek életkorának elõrehaladtával ez a képesség egyre javult.Az 1970-es években Budapesten 10 császármetszéssel és 10 természetes úton világra jött újszülött elsõ felsírását hasonlítottuk össze. A vizsgálatok alapján úgy tûnik, hogy kedvezõbb természetes úton megszületni, ha lehet. Az utóbbi csoportba tartozó újszülöttek sírása ritmusosabb, szabályosabb volt, a hangok között lévõ légvételek is szabályosabban követték egymást.A közelmúltban Bernal (1972) otthon született újszülöttek sírását és anyjuk válaszát tanulmányozta. Úgy találta, hogy a szoptatós anyukák gyorsabban válaszoltak csecsemõjük sírására, mint azok, akik üvegbõl etettek.A mûszerrel végzett vizsgálatok közül két szerzõ saját gyereke sírását tanulmányozta. Az apukává lett kutató az éhség-sírás hangmagasság-változásait mértea kisbaba kilenc hónapos koráig. A tudó: anyuka, J. Rosenhouse 11-12 hónapos csecsemõjénél éhség, fájdalom, betegség, ijedtség miatti sírást tudott megkülönböztetni, valamint leírta a mûszerrel mért jellegzetességeket.Hirschberg J. az 1970-es évek elejétõl a fül-orr-gégész szempontjából vizsgálta a kóros sírás, köhögés hangját. Magnetofon segítségével való rögzítés utánszonográffal vizsgálta a hangmagasság eltéréseit, jellemzõit az idõ függvényé-ben. Ennek alapján 15 kóros sírásfajtát különböztetett meg, így pl. öblös, bágyadt, nyújtott, nyekergõ stb. hangot.Az egyik legjellegzetesebben eltérõ síráshang egy kromoszóma-betegségben található, amelyet ennek a hangnak az alapján "macskanyávogásos" betegség-nek is neveznek. Többek között õ is leírta ennek a sírásnak mûszerrel mért jellegzetességeit.R. G. Barr, kanadai gyermekgyógyász, hosszú évek óta foglalkozik az ún. kólikás csecsemõkkel és sírásukkal. A 90-es években megjelent cikkeiben leírja és összegezi a tudományos irodalomban ezzel a témakörrel foglalkozó adatokat,a bennük található ellentmondásokat, saját véleményét. Már a fogalom meghatá-12rozása is nehéz, van aki három hónap körüli, esti sírásnak hívja azt, amit mások ún. kólikás sírásnak neveznek. A panaszt kiváltó gyomor-bél rendszeri tünetek közül megemlíti a táplálék szerepét (még mindig nem eldöntött, hogy a szopós vagy a tápszerrel táplált csecsemõkben gyakoribb), a bélben fölös gáztermelõdés lehetõségét (rtg-vizsgálatok ezt nem bizonyították), esetleg a fokozott bélmozgást is.

Összefoglalja azokat a vizsgálatokat, amelyek a szülõi viselkedés, érzelmi helyzet szerepével, a csecsemõ és a környezet együttmûködésével foglalkoznak a hasfájós csecsemõknél.Biztos megoldást õ sem tud ajánlani, bár egy másik cikkében leírja, hogy ha a csecsemõ többet ül karon, csökken a túl sok sírás. Persze, ahogy a szülõk szempontjából nehezen meghatározható, hogy mi a túl sok sírás, a szakemberek sem tudják pontosan megmondani, hogy mi a túl sok dajkálás.J. St. James "A kitartó csecsemõsírás" címû cikkében foglalkozik a hasfájós csecsemõk sírásával. A cím is utal arra, hogy a szülõk az általuk tapasztalt rossz élményeket könnyen állandónak élik meg. Õ is idézi Vesse/nek az 1954-bõl való, igen tudományosnak tûnõ leírását a kólikás sírásról: "Több, mint napi háromórai sírás, a hét több mint három napján."A kólikás sírás esetén idõnként gyógy-szert, idõnként diétaváltoztatást, idõn-ként az anya-gyerek kapcsolatban való segítségnyújtást tartotta hatásosnak.A gyógyszer adását a mellékhatások miatt megszüntették.A jelenleg Münchenben dolgozó M. és H. Papousek pszichológus házaspár 1992-ben a csecsemõsírással foglalkozó konferencián számolt be a szülõi gondoskodás szerepérõl, módjáról, ha túl sokat sír a csecsemõ. Ok is megállapították, hogy a sírás megszüntetésére az egyik leghatásosabb módszer, ha a csecsemõt felveszik és függõleges helyzet-ben, arccal a szülõ felé fordítva tartják. Mindenképpen segít, ha már a gyerek nyugtalanságára, a sírás elsõ hangjaira is reagálnak. Leírják, hogy a túl sokat sí-ró csecsemõ kimeríti a szülõket, csökkenti ösztönös biztonságukat abban, hogy ilyen helyzetet jól meg tudjanak oldani, kevés idõt hagyva a nyugodt együttléteknek, megfosztva a szülõket a pozitív szülõ-gyerek kommunikáció kezdetétõl.A számos tudományos munka mellett még alapvetõ kérdések várnak megoldásra, így pl. tapasztalható-e túl sok sírás a viszonylag természetes körülmények között élõ népeknél, mennyit sír napközben és éjjel egy egészséges csecsemõ. Bizonyára a szülõk is hozzá-segítik az orvosokat, pszichológusokat, hogy helyes kérdéseket tegyenek fel, remélhetõleg jó és hasznos válaszokkal.13

3. Síró csecsemõk a múltban

Amikor számos rossz dolog összejön és még ráadásul a csecsemõnk sem akarja abbahagyni a sírást, akkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy csak pár hónapig sírnak, mint beszélni még nem tudó csecsemõk, de ezt már több ezer éve te-szik.A csecsemõ ruhája, a körülötte álló fontos tanácsadó személyek - a helyi bába, javasasszony, tudós szomszédaszszony, plébános, az egy személyben szülész, sebész, szemészdoktor - a síró baba megnyugtatására használt eszközök, tanácsok mind-mind változtak az évszázadok folyamán, csak a sírás maradt változatlan.A több mint 200 éve írt csecsemõ- és kisgyermeknevelési tanácsokat adó könyv még megkérdõjelezi, hogy az aszszonyok-e a téma legmegfelelõbb szakértõi."... Vajha el fõne már valaha az a' boldog Idõ, mellyben az Értelmes Tudós Emberek a' mi nemzetünkben-is

a 'Gyermek' Nevelésébe belétekíntenének; ne bíznák azt egyedül az Asszony-emberekre, a' kik tsak Nagy-Annyoktól reájok szállott régi szokásokszerént intézik e' részben is dolgokat. .." (Weszprémi István: A kisded gyermekeknek nevelésekrõl való rövid oktatás, 1760)Már az akkori orvos is a megfelelõ szoptatást, a síró csecsemõ nem minden áron való etetését, megtömését javasolta, valamint nem azt, hogy a csecsemõ minden nyikkanására azonnal dugjanak ennivalót a szájába." ... Tsúfos bé-vett Szokása a' mindeneknek, hogy valamikor a'Gyermek sir, úgy vélekednek, hogy annak Eledelre vagyon szüksége, erre nézve napjában tizszer tizenkétszer söt többször-is meg-szoptatják, ezt tselekszik véle Éjtszakánként is. Ez olly közönséges és szembe tünhetõ Hiba, tsudálkozni lehet rajta, hogy észre nem vészik az Emberek.Azt ugyan meg-kell vallani, hogy ritkán láthatjuk azokat a' Jeleket a'Kisdedekben, mellyekkel éhségeket ki-jelentik, de mi az oka? ez, mivel még ritkábban vagyon nékünk arra alkalmatosságunk, hogy valaha láthatnók15a' sok véghetetlen Szoptatás és Étetés miatt a' Gyermeket meg-éhezni..." (az elõzõ mûbõl vett idézet)Már több száz évvel ezelõtt azt tapasztalták, hogy az egészséges, megfelelõ körülmények között tartott kisbaba nem sokat sírt.

.. Ha egésséges a' Gyermek, és Ruháiban tágan tartatik, nehezen hallatik annak valaha sirása.. ."Flór Ferenc kb. 150 évvel ezelõtti csecsemõ- és kisdedápolási könyve is segíteni próbál abban, hogy az anya, vagy az akkor még divatos dajka is felismerje az éhségsírást.

" ... Hogy pedig éhség legyen é oka sirásuknak, vagy nem? megösmerhetni: Ha t. i. szüntelen egyhangon kiált, sirás ideje alatt szemeit merõen dajkájára függeszti, utána tekintget, elszomorodik, ha az távozik, szájürege tele nyállal, tulajdon ujjait szopogatja; ha vizsgálás okáért valaki ujjait szájába vezeti, azt a kisded ajkaival és nyelvévelnyomogatja, sirása közbe; kezével az emlõk után kapkod. - Ezen jelek után, ha az anya, vagy dajka emlõit feltakarja, örömmel telik meg az elõbb siránkozó, nevet, mohon kapja a' csecsbimbót és mind két kezeit az emlõkre teszi, hogy így a' tej' kifolyását maga-is elõsegitse.- Ha pedig gyakran csak felkiált, és sirását félbeszakasztja, jele valami fájdalomnak ..."(Flór Ferenc: Kisdedápolás)Felhívja a figyelmet arra is, hogy a harmonikus, nem sírós csecsemõ egyik "kelléke" a kiegyensúlyozott, meg-felelõ életrendû anyuka." ... Leggyakrabban árt az anyamagának, és tulajdon gyermekének hibás életrendtartása által, a' hol az indulatok érdemlenek elsõ helyet."

A leírt divatos újszülött-öltöztetés mellett nem csoda, ha az anyák, gondozók figyelmét felhívják a kellemetlen, bár gyönyörû, keményített, szoros ruha által okozott nyugtalanságra." ... ezen felül használtatik egy széles, hosszú pólya, mclly által nyakától fogva tapig szorosan tekertetik-be a' gyenge csecsemõ 's hogy még feje se maradjon szabadon, egy mesterségesen kötött, gyöngyökkel és csipkékkel ékesitett fejkötõt vonnak fejére; ide járul még az áll alatti kendõcske, hogy a' szájából kifolyt nedv nyakára át neszivároghassan; de ezen kívül még száj' törülõre is van szükség, melly egy bodros szálag' segedelmével nyakára köttetik...Átaljában tekintve: a' pólyák, kötõk, takarók, párnák könnyûek, finomak,16puhák, keményítõ 's szegések nélkül legyenek, nehogy nyomván a' gyenge testet, nyugtalanságot okozzanak ... "Itt is olvasható az a szinte csaknem minden könyvben szereplõ tanács, hogy mikor szükséges és szükségtelen a sírást etetéssel, szoptatással csillapítani... de nem kell szüntelen az emlõknél tartani, vagy ha sirnak, azokat nekiek nyujtani, mert sirásuknak más okai lehetnek, minthogy ezek minden bajokat sirás, mint elsõ beszédmódjok által jelentik-ki.""Ha a' siró gyermeket dajkája, ágyában hagyja; noha fekvését elunta, tisztátalan, éhes, vagy fájdalma van, ha tehát ekkor veszteg maradni kéntelen, nagyontermészetes: hogy annál inkább fog tépelõdni."

Az elõzõ könyvnél csak pár évvel késõbb jelent meg Schaller doktori disszertációnak megfelelõ könyvecskéje. Már külön foglalkozik az újszülöttek ápolásával, ellátásával. Bár sokszor a csecsemõt és az újszülöttet egyaránt kisdednek nevezték.Úgy tûnik, "banyák" már régen is voltak és a szó jelentése hasonló volt, mint ma.Már régen is az anya testi közelsége volt a leghatásosabb módszer a sírás megszüntetésére." ... gyermekek, valamint az állatok-is mingyárt életek' elsõ napjaiban panaszkodó sirásokkal nyilatkoztatják nyugtalanságokat, ha, vagy annyok eltávozik, vagy õk attól elrekesztetnek; - ellenben pedig, ha szopni nem kivánnak - is, azonnal lecsendesednek, ha annyok oldala mellé tétetnek."Természetesen a síró csecsemõvel foglalkozni kell. Mikor és hogyan? Ez a mûvészet!"A' szülés alkalmakor tiltassanak el a' szülönétõl minden elõitélettõl tellyes tanácsadónõk, titok-tellyes banyák (másképp is tudnám még, 's kellene is õket nevezni, kik sokszor anyának, 's gyermeknek veszedelmére vannak, nincs ott egyébb kire szükség, mint egy jó bábára, fontos esetben orvosra,legfellyebb egy jó erköltsû asszony vigasztalhatja a szülõt."(Schaller János: Vitázás az új-szülött' növelésérõl)

Wittmann, aki az alábbi könyvet írta, a számos felsorolt orvosi szakképesítés mellett a gyermekápolás tudora is volt.Az éhségsírást, a kísérõ egyéb jeleket remélhetõen a legtöbb anya felismeri és bõvítheti a leírást saját tapasztalataival.

17"Az éhség tüneteit az ügyes anyakönnyen fel fogja ismerni: ha a csecsemõ álmából felébredve tartósan kezd sirni, és dacára hogy elég simán és szárazon fekszik, sirásával fel nem hagy, ha ajkai és nyelve kissé szárazak, ha a szájába nyujtott ujjat mohón megragadja, akkor a gyermek éhes."

(Wittman Lázár: A gyermekápolás rövid kézikönyve, 1876)Ilyenkor viszont a csecsemõ környezete nagy bajban volt, hogy mihez is kezdjen."- Másoknál azonban a tej már megalvadva és savasan hányatik ki,a székletek túrósakká, zöldessé válnak, és a csecsemõ a beálló bélgörcsök miatt keservesen sir, vagy pedig a túlságos tápfelvétel következtében."Az 1800-as évek vége felé Szegõ Kálmán írt könyvet a csecsemõk, kisdedek ápolásáról, a megfelelõ szoptatásról.Vajon a mai szülõknek is szívhez szóló tanítás lenne ez?"Az élet elsõ hónapjaiban már helyes szoptatás által beoltható a gyermekbe az engedelmesség, a kötelességtudás magva, hogy haszontalan kiabálása által ne zsarnokoskodjék szülei felett, hanem, kielégittetvén szükségletei, folytassa álmát, melyek között az elsõ hónapok eltelnek."(Szegõ Kálmán: A gyermek ápolása az elsõ három év alatt.)A szigorúnak tûnõ orvos legalább az újszülöttnél rendjénvalónak tartja a sírást.A család megvitathatja, hogy milyen módon helyes megnyugtatni a csecsemõt, mi az, ami ma "visszaélésnek" számít és kivel."Itt helyén van azon visszaélésekrõl megemlékezni, melyet a legtöbb szülõnél feltalálni, midõn siró, vagy nyugtalan gyermekét folytonos ringatással vagy a kocsi tologatásával vagy karjai közt himbálással igyekszik megnyugtatni."

A sírás, nyugtalanság megszüntetésé-re vonatkozó tanács egyértelmû, sikert ígérõ - a csecsemõnek engedelmeskednie kellett."A nyugtalanság oka - ha nem beteges állapot vagy fájdalom mely esetben orvosi tanács szükséges, fel lesz található vagy a nedves pelenkában, vagy egyéb kényelmetlen helyzetben, melynek megszüntével a nyugtalanság oka is eltünvén, a gyermeknek nyugodtan kell magát viselnie. És ha ok nélkül sir, úgy érezvén, hogy nem törõdnek vele, csakhamar leszokik róla, hogy hasztalan kiabálással zaklassa környezetét. Ez eljárás a legjobb nevelési rendszer."A régi leírást elolvasva összehasonlít-hatjuk, vajon a mai csecsemõk másképpen sírnak-e éhség, fájdalom miatt, mint kb. 100 évvel ezelõtt síró elõdjeik.18"De különben is a sírás, minõségébõl következtetni lehet az okra, mely azt elõidézi. A fájdalmas sirás lényegesen külömbözik az éhség által okozott, vagy az ok nélküli sirástól. Mig a fájdalmas sirásnál a gyermek hosszantartó sikolyban tör ki, és hogy úgy mondjam testtel-lélekkel sir, mely sirás a fájdalmas rész érintésénél fokozódik, addig az éhség által okozott sirás rövid, szaggatott;a gyermek a szájba helyezett ujjat vagy az emlõt mohón ragadja meg; az ok nélküli sirásnál, inkább csak kiabálásnál a test és arcz nyugodt marad, gyakran

abbanhagyó a fej czirógatásaira, vagy ha a gyermek ablakhoz vitteik, megszünik vagy a hasztalan kiabálását megunva és kifáradva, elalszik."Nagyanyáink számára a ma is népszerû Kneipp plébános különbözõ gyógyító kúráiról volt híres. Emellett még a csecsemõ- és gyermekápolással kapcsolatos ismereteit könyv formájában is megosztani kívánta az ifjú anyákkal, szülõkkel.

"Mivel oly sok anya kisdedének sirását nem birja hallani még azt hozom fel meggondolásul: hogy a siráskicsinyeknek egyetlen dolguk és gyönyörüségök. Nem sirnak mindig fájdalomból, hanem a sirás velök született, hogy az által a tüdejök erõsödjék, vérök mozgásba jöjjön, emésztésök elõ legyen mozditva, egykevéssé elfáradjanak, hogy ismét jobban nyugodhassanak. "(Kneipp Sebestyén: Gyermekápolás egészséges és beteg napokban. 1892)Az természetes, hogy a csecsemõ idõnként sír, de sírhatnak éjjel, vagy ha fáj a hasuk."Ha a gyermekek fájdalomból sirnak, vajmi sokszor magok az anyák okai, mivel nem tartanak rendet a gyermek etetésében és mivel a gyermeket tultömik, nagyon is sok vagy megemészthetetlen ételt adnak neki."Gyógyszer, nyugtatók helyett inkább a síró csecsemõ begöngyölését javasolta, esetleg hideg vizes lemosással egy-bekötve."De mit mondjak az olyan anyákról, kik mákteát (mákforrázatot) adnak gyerekeiknek, vagy a kik a szopózacskót pálinkába mártják, hogy a gyermekek jó soká aludjanak?"" ... ha éjjel nem akarnak alunni, begöngyölik, akkor meg van nyugalmok egész éjjel.Azonfölül a göngynek ama jó oldala van, hogy soha nem árthat, hanem csak jól használhat. Kiszivja a kóranyagokat, kihajtja a szeleket és nyugalmat szerz, tehát a gyermeknek összes jólétét elõmozdítja."A század elején élõ gyermekorvos tanítása szinte kielégítheti a mai "mûveltebb" anyákat is.19"Az egészséges csecsemõ békés, szelid hangulatban van, sokat alszik. Ha ébren van, környezete iránt élénken érdeklõdik, ide-oda nézdegél, mosolyog, gõgicsél, sokszor hangosan felkaczag. Sirni az egészséges gyermek csak igen ritkán szokott, legfeljebb olyankor, haa szoptatás ideje közeledik.Ha a gyermek nyûgös, ez annak a jele, hogy valami baja van. A beteg gyermek keveset alszik, sokat és fájdalmasan sir, rendkivül türelmetlen, fejét forgatja, ha valamit kezébe adunk, azt a szájába dugja, fájdalmasan rágcsálja, majd eldobja és ismét sirásba fog. Mindez annak a jele, hogy a gyermeknek fájdalmai vannak. Am a betegség, még ha nem is jár fájdalommal, rögtön meglátszik a csecsemõn. Az ilyen gyermek bágyadt, környezet iránt nem érdeklõdik, szemei homályosak, bágyadtak, nyitva vannak ugyan, de nem látnak."(Massanek Gábor: A csecsemõ táplálása és ellátása egy éves koráig.)Az 1945 körül megjelent könyvek már a mai szülõknek is segítséget jelentenének."Nemcsak felnõtt emberek között vannak nyugtalan, ideges természetûek, hanem a csecsemõk között is. Az idegességet, nyugtalanságra való hajlamot már világra hozzák magukkal. Ilyen csecsemõvel kétszeresen pontosan, kövétkezetesen, nyugodtan kell bánni, mert ez megnyugtatólag hat rá, s erre nagy szüksége van. De kétszeres

ártalmára van az ilyen csecsemõnek, ha az anya nyugtalankodó, kapkodó, a táplálásban gondtalan, a gondozásban rendetlen. Sok nyugtalanságot, aggódást, gondot kerülhetünk el, ha az ilyen csecsemõt idejekorán orvosnak mutatjuk meg.(Maróthy Mária: A baby.)"Általában a gyerekek sírása nemcsak éhséget jelenthet. Aki gyerekét figyeli és ismeri, meg tudja különböztetnia különbözõ sírásokat. Másként sír, ha éhes, ha vizes, ha fázik, ha dühös, ha nyomja valami."

Reméljük, hogy az ilyen mindiga "másnak a csecsemõje".Általában a szülõk egy idõ után meg-tanulják, hogyan ismerjék fel, miért síra csecsemõjük és ne csak arra gondolja-nak, hogy éhes.

4. Kapcsolatunk a csecsemõvel,a síró csecsemõvel a terhesség elõtt

Amíg nem kezdünk arról álmodni és belsõ képet alkotni, hogy valamikor saját gyereket szeretnénk, addig a csecsemõ-sírás is többnyire csak idegen része a világunknak. Esetleg magunkban kellemet-len, zavaró, vagy sajnálkozó jelzõvel illetjük, ugyanúgy távoli és más dimenziójú, mint a más autója, kutyája, szívrohama.Hangulatunktól függõen próbálunk esetleg kedvesen gügyögni és vigasztaló mosolyt küldeni a villamoson mellettünk ordító kisbabának, vagy inkább boldogan messze húzódunk tõle a "nem az enyém" megnyugtató érzésével.Képzeletünkben csaknem mindig meg-alkotjuk gyermekeinket, még akkor is, ha esetleg meg sem születnek. Sokszor nem teljes alakban, esetleg csak egy világoskék kötöttkabát, egy göndör hajjal fedett fej, vagy egy egész piciny kéz, amelyik netán még hasonlít is valakiére.Nagyon sokszor titokban vagy kimondottan egyik szülõ csak fiú- vagy csak leánygyermeket képzel el. Lehetõleg göndör sötét hajút, esetleg hosszú hajú szõ-két, jót, engedelmeset, szófogadót. Elõ-fordul, hogy a nagyszülõk is csatlakoz-nak az ilyen álmokhoz.A kisbaba jövetelére már a fogamzása elõtt jó felkészülni.Az utóbbi idõben láttam egy egzotikus vidéken élõ madarakról szóló tv-filmet, amelyben mindegyik hím madár maga szõtte a fészkét fûszálból. A kezdõknek kevésbé mutatós fészek sikeredett, mint azoknak, akik már többször próbálták. A nõstény alapos körülnézés után a számára legvonzóbbnak tûnõ fészket építõ hímet választotta. A fészeknek ráadásul friss zöldnek is kellett látszani.A jövendõ anyuka, apuka már ebbena korai idõszakban, elõször gondolatban, majd a valóságban teremtsen olyan ott-hont, sarkot, ahol a kis jövevénynek jó helye lesz.Talán a gyermekkor után ez a második idõszaka a "papás-mamás" játéknak. A játéknak és a valóságnak együtt. Már ez az ideje annak, hogy el kell kezdeni együtt létrehozni a csecsemõ fejlõdéséhez szükséges biztonságot, harmóniát, egymás segítését, a kényes egyensúlyokat, pl. kinek a kívánsága teljesül a nyaralás helyének a kiválasztásánál, kinek a szakmai, emberi fejlõdése igényel nagyobb odafigyelést, hogyan oldanak meg

nézeteltéréseket, mirõl, kinek kell lemondani, egyszóval jól mûködõ emberi kapcsolatot felépíteni.Ahhoz, hogy valakinek a gyerekével,q21párjával, egy másik emberrel jól mûködõ kapcsolata legyen, saját magával kell elõször rendben lenni, vagyis a belsõ rend alapköveit lerakni.Ha elvesztjük türelmünket, amikor egy nagyobb csecsemõ követelõzõen, erõteljesen sír, ordít, akkor nem az a fõ baj, hogy a csecsemõ ordít, hanem hogy mi elvesztettük a türelmünket. Nem tudunk mit kezdeni sem magunkkal, sem vele. Esetleg még számos egyéb rossz érzés is elõjön, mint kisebbségi érzés, mások hibáztatása stb.Próbáljuk átélni, nemcsak a fejünkkel átgondolni, amilyen körülmények között vagyunk, akivel vagyunk, a megfelelõ ember-e arra, hogy új élõlényt teremtsünk.Nem egyértelmû, nehezen áttekinthetõ körülmények között próbáljuk a fontos lépés elõtt az utak, lehetõségek sokféleségét áttekinteni. Szükség esetén gondoljuk végig, milyen egy csecsemõnek, egy kisgyereknek, egy nagy gyereknek, ha egyedül nevelik, nem teljes családban. Milyen módon tudja a gyermekét egyedül nevelõ anyuka vagy apuka saját magát belülrõl jól érezni, vagy késõbb egy másik kapcsolatban, egy már meglévõ gyerekkel. Mit érez, mit gondol, mit csinál egy apuka a más síró gyerekével. Ne ítéljünk, ne hozzunk példát számos jó és rossz helyzetre, pl. "Pista sokkal jobb a gyerekemhez, mint a valódi apja", csak próbáljuk átélni.Próbáljuk átélni, mi történik, ha nem olyan nemû gyermek születik, akit elképzeltünk, ha valamelyik testrésze, orra, szája, füle esetleg hasonlít valamelyik, általunk nem kedvelt családtagéra.Próbáljuk elkezdeni a szeretet csíráját létrehozni az elvárásainktól esetleg teljesen eltérõ lény, a gyerekünk számára.A születendõ lény egészségében, jóllété-ben való hit mellett készüljünk fel arra, hogyan reagálunk arra, ha születendõ gyerekünknek átmeneti kisebb, vagy súlyosabb betegsége van. Hiszen mi leszünk legközelebb hozzá, nekünk kell segíteni, ha pl. szülés után nem minden megy simán és egypár napot még a kór-házban kell tölteni. Ha csak kisebb gond van, vagy esetleg maradandó eltérés, megteremtjük-e a számára szükséges támogató erõt, vagy zokogva, mindenkit hibáztatva bezárkózunk, és sündisznóvá alakulva összes tüskénket a külvilág felé meresztjük.Készítsünk napirendet, körülbelüli programot a közeljövõrõl a kisbabával, az elfoglaltságainkról, elsõbbségekrõl, le-mondásokról, szívességkérésekrõl, együttmûködésrõl stb. Például mikor kell megkérni a nagymamát, hogy jöjjön ela csecsemõt etetni, mikor kell egy vacsorameghívást lemondani.Az újszülött átlagos szopási, etetési ideje alkalmanként kb. 20 perc, tisztába tevés 10 perc, etetés utáni foglalkozás 10-15 perc. Mindezek naponta 6r8-szor ismétlõdnek.Természetesen a csecsemõ annál nyugszik meg, a megelégedettség jeleit mutatva, aki éjszaka felkel hozzá. Annak mutatja meg legérdekesebb hangjait és vízfröcskölési tehetségét, aki meg-fürdeti.Gondolkozzunk el napirendkészítés közben, mit miért nem merünk csinálni, pl. fõleg az apukák a fürdetést, etetést.22Miért hagyunk valamit inkább másra, miért jó az nekünk.

Gondoljuk végig a jelenlegi napirendünket,- hány órakor ébredünk, elégedettek vagyunk-e reggelenként,- ki megy a fürdõszobába elõször,- ki készíti a reggelit,- mit csinálunk napközben,- mikor fejezõdik be a munkánk,- mi a késõ délutáni elfoglaltságunk,- jut-e egymásra esténként idõ,- milyen gyakran töltjük az estéketotthon.Gondoljuk végig, kisbaba mellett hogyan változik a napirendünk, a szerepünk, mi az, aminek elsõbbséget adunk napjainkban, mi az, amit esetleg el kell engedni. Milyen a nap jelentõs részében segítség, megszokott társaság nélkül len-ni egy csecsemõvel, esetleg több gyerekkel, nagyszülõkkel.Figyeljünk arra, mit érzünk.

Ritkán képzelünk el teljesen kopasz, az éjszaka közepén vigasztalhatatlanul síró csecsemõt magunknak. Ha képe esetleg még át is lebben a képzeletünkön, az ilyenkor létrejövõ érzésünkkel, reakciónkkal aligha foglalkozunk.Uljünk le kényelmesen, székre, szõnyegre, ahol kellemes, teremtsünk nyugalmat magunk körül,- csukjuk be a szemünket,- egypár percig csak a légzésünket figyeljük,- lazuljunk el ebben a helyzetben. Képzeljük el, hogy sír a csecsemõnk. Tetszés szerint gondoljuk el a korát, 2 hetes, 2 hónapos, esetleg idõsebbnek.Nem baj, ha nem látjuk az arcát, vagy a testét világosan.Tetszés szerint képzeljük el, hogy kisfiú vagy kislány,- nappal van-e, reggel, délután, este, éjjel vagy hajnal,- egyedül vagyunk-e a kisbabával, vagy ott van a kisbaba apukája is. (Vannak-e a lakásban többen is?)

Képzeljük el utána magunkat,- (fáradtak vagyunk-e, segítséget adóan nyitottak vagyunk-e, vár-e a mosogat-ni-, vagy mosnivaló),- mit érzünk, próbáljuk megfogalmazni,- mit csinálunk a kisbabával, csináljuk végig gondolatban,- megnyugszik-e?- mit érzünk most?Kommunikáció

A fejlõdõ magzattal

Az évszázadokkal ezelõtt élt és annak idején divatos csillagjósok egyik fontos feladata közé tartozott a jelentõs események, pl. a háború megkezdésének, vagy a fogantatás alkalmas idõpontjának kijelölése.Egyes keleti, a reinkarnacióban hívõ tanítások szerint a megszületni kívánó lény választja ki a szüleit.A munkámmal kapcsolatban is számos fiatal párral találkozom, akik kisbabát várnak, vagy már megszületett csecsemõjüket hozzák el, esetleg második gyermeküket tervezik. Sokszor öntudatlanul apukát, anyukát választok közülük. Az õket körüllengõ béke, harmónia, az egy-másnak szóló gyengéd mozdulatok, a szavakkal alig kifejezhetõ jóllét mutatja, hogy a kisbaba jó idõben, jó helyen jött a világra.Kezdjünk el találkozni, kapcsolatot találni a bennünk fejlõdõ lénnyel.Akkor kezdjük tudatosan, amikor erre belsõ igényünk megjelent, lehet két hó-napos terhesen, lehet, hogy csak a magzat megmozdulásakor ébred fel ennek szükséglete bennünk.A kapcsolat kiépítése, felfedezése az elején szokatlan, nehéz lehet. Bár a fejlõdõ magzat hozzánk van a legközelebb, mégis úgy tûnik, hogy sok "fal", a has-fal, a méhfal, a magzatvíz választja el tõlünk. Szavakkal, szavak nélkül találjuk meg a saját gyerekünkhöz az utat a szívünkön keresztül, az apa szívén keresztül.Teremtsünk valamennyi nyugalmas idõt magunknak, házastársunknak. Készítsünk elõ a rajzoláshoz szüséges papírt, ceruzát, vagy tollat. Lehet valami kellemes zenét is találni hozzá.Rajzoljuk le magunkat a jövendõ kisbabával.A rajzolási idõ 5 perc legyen, bal kézzel az egyébként jobb kezeseknek, író-géppapír nagyságú lapra.Rajzolja le, milyen külsõ és belsõ esz-közökkel, lehetõségekkel rendelkezik, amivel segíteni tud, ha sír a csecsemõje, ha nagyon sokat sír.A rajzot elkészülése után alaposannézzük meg, mit üzenünk magunknak.Egyensúlyban vannak-e a külsõ és belsõ lehetõségek, milyennek rajzoljuk le saját magunkat, van-e megfelelõ kezünk, lábunk, stabilan állunk-e a földön stb.A rajzolást minden hónapban meg lehet ismételni, míg a kisbaba meg nem születik.Természetesen a rajzolásban az apukák is részt vehetnek - külön papíron. A kisbaba légzõmozgásai már jóvala megszületése elõtt, a méhben tartózkodás ideje alatt kimutathatók.A gyermekünkhöz való kapcsolatunk még korábban, már a méhen belüli létezés elõtt elkezdõdik, formálódik a terhesség alatt és a megszületés után egy életen keresztül.A kapcsolat lényege a sok munka,a napi rutin tennivalók között elfedõdhet és a születés pillanatától szoptatásból, mosásból, napirendbõl álló "szolgáltató szervizzé" alakulhat, mint a hasonlóan fontos pillanattal kezdõdõ házasság.24A kisbaba megszületése körüli közvetlen idõ egyébként is különleges. A legtöbb család igyekszik az új jövevényt tiszta szobával, tiszta ruhával, esetleg új ággyal várni.Készüljünk fel a kisbaba jövetelére belülrõl is.Képzeletben járjuk végig egyes belsõ útjainkat.

Milyen jó tulajdonságaink vannak, hogyan tudjuk ezekkel elõsegíteni jövendõ gyermekünk fejlõdését,- milyen rossz tulajdonságaink van-nak, hogyan mûködnek ezek,- hogyan tanuljuk meg kezelni õket, ha megszületik a gyermekünk,- milyen eszközökkel, lehetõségekkel rendelkezünk, hogy elõsegítsük az új család fejlõdését,- milyen a kapcsolatunk családtagjainkkal, barátainkkal, szomszédainkkal, munkatársainkkal, az autóbuszon mellettünk szintén nehezen helyet találó idegen emberekkel,- hogyan tanítjuk meg õt saját kapcsolatainkon keresztül az emberi kapcsolatokra, szeretetre, nézeteltérés megoldására,- milyen kapcsolatban vagyunk a minket körülvevõ világgal, növényekkel, álla-tokkal,- hogyan tanítjuk majd gyermekünket a velük való együttélésre, a környezetért való felelõsségérzésre.Milyen viszonyban vagyunk saját egészségünkkel,- biztosak vagyunk-e saját testi jóllétünkben, szükséges-e gyakran külsõ bizonyíték, pl. hõmérõzés, testsúlymérés,vérképvizsgálat, hogy elhiggyük, egészségesek vagyunk,- idõben észrevesszük-e, ha valami úgy megváltozik egészségi állapotunkban, hogy jó lenne orvoshoz fordulni,- megvan-e bennünk a biztonság és hit, hogy gyerekünk egészséges lesz,- a legtöbb sírásra azt gondoljuk-e, hogy valami rendellenesség, betegség kezdõdik,- mi az, amitõl nagyon félünk, szorongunk, sokszor hallom pl. a következõ mondatot: "Biztos ez a kisbaba is olyan sírós, hasfájós lesz, mint az elõzõ gyerek",- szükséges-e legtöbb félelmünket átadni gyermekünknek, vagy létezik számunkra más megoldás is,- zavar-e minket, mit gondolnak rólunk a közelünkben lévõk, a rokonok, ha sír a csecsemõ, meg tudjuk-e velük beszélni.Érzünk-e megfelelõ hitet, bizalmat, szeretetet, megértést saját magunk iránt, hogy nekünk adatott meg a lehetõség a legjobban megvigasztalni, ellátni csecsemõnket, ha sír, ha bármi baja van.Gondolatban járjuk végig a nekünk legszükségesebb belsõ utakat, esetleg alakítsuk az új szükségletek szerint csak-nem mindennap, a csecsemõ születése elõtti hónapban.

A születés körül

Földrészünk más-más részein az elsõ fel-sírással egészségükrõl, megérkezésükrõl jelet adó újszülöttek igen különbözõ kõ-25rülmények között jönnek a világra. Szülés közben elõfordul, hogy a jövendõ anyuka guggol, áll, félig ül, és fõleg a kórházakban a hátán fekszik.Fiatal orvos koromban, amikor Angliában dolgoztam, az ottani fõnököm szerint az anyák szülés alatti háton fekvõ pozícióját egy német orvos találta ki, mert neki így volt legkényelmesebb a szülõnõ folyamatait kézben tartani.

Finnországi tartózkodásom alatt munkatársaim mesélték, hogy náluk akár a szaunában is lehet szülni, vagy olyan tartásban, amelyiket az anyuka választ. A napi gyakorlatban az a kevés szülés, amelynél ott véletlen én is jelen voltam, félig ülõ helyzetben vagy hasonlóan történt, mint nálunk. Az anyukák nem voltak egyedül még a vajúdás alatt sem. Velük lehetett a férjük, egyes helyeken több családtag is, akik szeretetükkel, támogató erejükkel vették körül, szavak nélkül is próbálták azt az emberi üzenetet átadni, amely ilyenkor szükséges.Természetesen nem minden jövendõ apuka szeretett jelen lenni a szülésnél és nem minden jövendõ anyuka gondolta, hogy a férje lenne a legjobb támasz ezekben a percekben. Nagyon sok múlott azon, hogy a családi, társadalmi lég-körben mennyire volt a "levegõben" már egészen fiatal kortól az, hogy a szülésben való közös részvétel természetes.Érintéseinkkel, a szeretet, a megértés, a segítségadás gyengédség útjánvaló kifejezésével talán még szemérmesebbek vagyunk, mint a szavakkal.Valószínû a kezünk, a karunk, a testünk többi része is csiszolódik életünk alatta tárgyak, a növények, állatok, más gyerekének az érintésével, hogy szeretetünket ilyen módon is át tudjuk adni a "legfontosabbnak", akivel kapcsolatba kerülünk.A szülés is ilyen pillanat.Az apuka is részt vesz benne jelenlétével vagy láthatatlanul. Az anyuka is jó, ha tudja és felkészül elõre, hogy õ is részt vesz a szülésben, együtt van a gyerekével, nem csak azt várja, hogy a szülésznõ, a szülészorvos segítik majd saját újszülöttjét a világra.Az utóbbi években többször tapasztaltam, hogy a jövendõ anyukáknak érdekes elképzeléseik vannak a szülésrõl a racionális, olvasott tudáson kívül. Sokan fõleg a külsõ, szavakkal nem megfogalmazható segítségben, tekintélyben hisznek, saját, aktív részvételük szükségessége alig tudatosul.Egyik anyuka - akinek sok gondja volt az egészségével fiatalkorában - elmesél-te, hogy már félidõs terhes korában megmondta a szülészorvosnak, az õ gyereke nem fog tudni kijönni. A szülés idõpontja körül ismét elmondta aggodalmát. A fõorvos - az egyébként mindenben normálisnak tûnõ körülmények miatt - a természetes úton való szülés mellett döntött. A fájások, az anyuka együttmûködése a szülés vége felé nem bizonyult elégségesnek ésa kisbaba szinte már felsírt, amikor a feje megakadt. Az anyuka alig érezte saját szerepét a szülésben.Egy ideig együtt dolgoztam egy ápoló-nõvel, aki mindig a következõ szavakkal hozta be a szülõszobából a legújabbat: "szültem egy gyereket". Bizonyára vic-26ces is akart lenni, de benne volt az általa gondolt saját szerep is.Egyes anyukák alig tudnak tudomást venni újszülöttjük elsõ felsírásáról, anynyira elfoglalja õket a gátsebükkel kapcsolatos mindenféle fájdalom, kellemet-lenség.A szülés többek között biztosan nem az a helyzet, ahol az ún. "jó tanuló" lényünkre van szükség. Ritkán és kevés embernek merjük általában ezt, a lényünk legõsibb részét megmutatni és használni. Ez az, amelyik a jó, sikeres szülésnél részben segít. Ezt a részünket használhatjuk akkor is, ha nagyon sír a gyerekünk, ha meg kell érezni, hogy beteg és tényleg vele vagyunk, eseten-ként, ha táncolunk és ha sokféle módon szeretünk.

Az anyuka és kisbaba szülés körüli látványa és érzékelése alkalmat ad az apukáknak új szagok, tapintási tapasztalatok megszerzésére. Az újszülöttek egy része a szülés pillanatában magzatmázzal fe-dett, véres, kicsit szúrós szagú, nem babaszerû, hanem arcukon földöntúli harmóniát mutató lény, szinte õsi szoborra emlékeztetnek.Kár lenne világunkat úgy leszûkíteni, hogy fõleg a torta, a kölni, a szappan-szag a vonzó és a nem síró kisbaba az ideális. Egyes szülész kollégáim úgy gondolják, hogy az anyukák szülés alatti látványa rontja a férj számára a késõbbiekben nõi vonzerejét.Nem tudom, hogyan lehetne tanítani, hogy az egyébként természetes dolgoktól ne undorodjunk.Sok anyukát az újszülött köldökzsinór-maradványa félelemmel vegyes undorraltölt el, pedig nem is nekik kellett elvágni. A gyermekgyógyászati tankönyvek a köldökzsinórcsonk leesését, leválását a méhen kívüli életre való átállás, alkalmazkodás egyik lépcsõjének tekintik. A keletivallások némelyike az ilyen alkalmakat, az elsõ körömvágást, az elsõ hajvágást megünnepelendõ rítusnak tartják. Talán a köldök megfelelõ ápolásán kívül arra is gondolhatunk, hogy a csonk leválása a sikeres élet elindulásának egyik elsõ, örömteli ténye.A születés utáni közvetlen pár órában az egészséges újszülött élénkebb, éberebb, mint az azt követõ néhány napban. Ahol sikerül ennek a lehetõségét megteremteni, ez a legjobb idõszak arra, hogy az újszülött, az anyuka, az apuka kezdje-nek ismerkedni egymással.Pár évvel ezelõtt egy svéd kutatócsoport számolt be lenyûgözõ munkájukról. Az egészséges újszülöttet közvetlen szülés után az anyja hasára helyezték, aki pár perc alatt mászni kezdett az emlõ felé, emelgette a fejét, szopómozgásokat végzett, tágra nyitotta a szemét. Pár perc alatt minden segítség nélkül elérte az emlõbimbót és élénken szopni kezdett. Elõtte és alatt többször "egymásra néztek" az anyukával. Ha akár az újszülött, akár az anyuka gyógyszert kapott a szülés alatt vagy közvetlen utána, ez a viselkedés nem jött ugyanígy létre.Kimutatták azt is, hogy ez az idõszak a legalkalmasabb arra, hogy az újszülött jó technikával tanuljon meg szopni, ne csak mellbimbót, hanem a körülötte lévõ bimbóudvart is bevegye a szájába. Aki ebben a korai idõben jól megtanult szop-ni, a felmérések szerint több hónapig27ces is akart lenni, de benne volt az általa gondolt saját szerep is.Egyes anyukák alig tudnak tudomást venni újszülöttjük elsõ felsírásáról, anynyira elfoglalja õket a gátsebükkel kapcsolatos mindenféle fájdalom, kellemet-lenség.A szülés többek között biztosan nem az a helyzet, ahol az ún. "jó tanuló" lényünkre van szükség. Ritkán és kevés embernek merjük általában ezt, a lényünk legõsibb részét megmutatni és használni. Ez az, amelyik a jó, sikeres szülésnél részben segít. Ezt a részünket használhatjuk akkor is, ha nagyon sír a gyerekünk, ha meg kell érezni, hogy beteg és tényleg vele vagyunk, eseten-ként, ha táncolunk és ha sokféle módon szeretünk.Az anyuka és kisbaba szülés körüli látványa és érzékelése alkalmat ad az apukáknak új szagok, tapintási tapasztalatok megszerzésére. Az újszülöttek egy része a szülés pillanatában magzatmázzal fe-dett, véres, kicsit szúrós szagú, nem babaszerû, hanem arcukon földöntúli harmóniát mutató lény, szinte õsi szoborra emlékeztetnek.

Kár lenne világunkat úgy leszûkíteni, hogy fõleg a torta, a kölni, a szappan-szag a vonzó és a nem síró kisbaba az ideális. Egyes szülész kollégáim úgy gondolják, hogy az anyukák szülés alatti látványa rontja a férj számára a késõbbiekben nõi vonzerejét.Nem tudom, hogyan lehetne tanítani, hogy az egyébként természetes dolgoktól ne undorodjunk.Sok anyukát az újszülött köldökzsinór-maradványa félelemmel vegyes undorraltölt el, pedig nem is nekik kellett elvágni. A gyermekgyógyászati tankönyvek a köldökzsinórcsonk leesését, leválását a méhen kívüli életrevaló átállás, alkalmazkodás egyik lépcsõjének tekintik. A keletivallások némelyike az ilyen alkalmakat, az elsõ körömvágást, az elsõ hajvágást megünnepelendõ rítusnak tartják. Talán a köldök megfelelõ ápolásán kívül arra is gondolhatunk, hogy a csonk leválása a sikeres élet elindulásának egyik elsõ, örömteli ténye.A születés utáni közvetlen pár órában az egészséges újszülött élénkebb, éberebb, mint az azt követõ néhány napban. Ahol sikerül ennek a lehetõségét megteremteni, ez a legjobb idõszak arra, hogy az újszülött, az anyuka, az apuka kezdje-nek ismerkedni egymással.Pár évvel ezelõtt egy svéd kutatócsoport számolt be lenyûgözõ munkájukról. Az egészséges újszülöttet közvetlen szülés után az anyja hasára helyezték, aki pár perc alatt mászni kezdett az emlõ felé, emelgette a fejét, szopómozgásokat végzett, tágra nyitotta a szemét. Pár perc alatt minden segítség nélkül elérte az emlõbimbót és élénken szopni kezdett. Elõtte és alatt többször "egymásra néztek" az anyukával. Ha akár az újszülött, akár az anyuka gyógyszert kapott a szülés alatt vagy közvetlen utána, ez a viselkedés nem jött ugyanígy létre.Kimutatták azt is, hogy ez az idõszak a legalkalmasabb arra, hogy az újszülött jó technikával tanuljon meg szopni, ne csak mellbimbót, hanem a körülötte lévõ bimbóudvart is bevegye a szájába. Aki ebben a korai idõben jól megtanult szop-ni, a felmérések szerint több hónapig27folytatta a szopást, mint aki késõbb és nem ilyen jó technikával tette.Marshall Klaus amerikai újszülöttgyógyász kollégám - aki maga is négy gyermek apja, és személyisége nemcsak nagy tudást, hanem szeretetet is sugároz - szintén tanulmányozta az anya és az újszülött együttlétének ezeket az igen korai óráit.Közvetlen szülés után figyelte meg, hogyan találkozik egymással az újszülött és az anyuka szavakkal, tekintetekkel, érintésekkel. Az anyukák elõször csak ujj-hegyükkel kezdtek ismerkedni az új jövevénnyel, mintha készülõ tésztát tapintanának, majd fokozatosan jutottak el oda, hogy az arcát, fejét is megsimogatták. Mondataik jelentõs része a szemmel volt kapcsolatos, pl. "milyen gyönyörû szemed van", "nézz az anyukára, akkor tud-ja hogy szereted".A kollégám szerint sajnos az utóbbi évek modern újszülöttellátása olyan lett, mint az autógarázs. Megmossák az autót és berakják a garázsba. Megfürdetik az újszülöttet, felöltöztetik és berakják a közösbe. Ezek a korai intim pillanatok el-maradnak.Készüljünk ezekre az elsõ percekre, órákra, legyünk jelen. Ne csak az egészségügyi személyzet szavaira emlékezzünk.Figyeljük az újszülött elsõ felsírását, elsõ, majd további hangjait, mozdulatait, arcát, magunkat, azt aki hozzánk a legközelebb áll.A síró újszülöttel, csecsemõvel

A kisbabával ugyanúgy közeli kapcsolat létesíthetõ, mint iskolás gyerekünkkel, csak más eszközökkel, más síkon.Kapcsolatteremtés a megszületés utáni hetekben:- figyeljük meg, tapasztaljuk meg, milyen, ha csendben együtt vagyunk az új jövevénnyel,- ha egymásra nézünk,- ha megfogjuk egymás kezét,- ha magunkhoz öleljük,- ha tisztába tesszük,- ha szopik, ha etetjük, ha sír.Figyeljük meg, milyen, ha hárman vagyunk együtt, az anyuka, az apuka, a gyerek,- figyeljük meg érzéseinket, ha még tovább bõvül a családi kör a nagymamával, esetleg a nagypapával.Minden este adjunk magunknak né-hány percet, még jobb, ha sikerül az apukával együtt,- csukjuk be a szemünket, képzeljük el a kisbabánkat, vegyük körül gondolatban is szeretettel, gyengédséggel,- gondoljuk el, mi az, amit megtudtunk róla napközben, éjjel,- gondoljuk el, mi az, ami zavaró volt, mi az, ami félelmet ébresztettbennünk,- milyen gyakran nyitotta ránk a szemét, hogyan ébredt fel,- milyen gyakran ürített székletet,- mi az, ami a külvilágból felkelti az érdeklõdését, hogyan változik ez napról napra,- mitõl rezzen meg,- milyen az arcjátéka, mit fejez ki vele28a számunkra, ugyanazt-e az apuka, mint az anyuka számára,- milyen gyakran sír, mit gondolunk, érzünk ilyenkor, mitõl gondoljuk jó kis-babának vagy sírósnak,- milyen hangokat ad a síráson kívül,- milyen új dolgokat ismertünk meg magunkról, férjünkrõl.A csecsemõ sírása mindig kifejezett figyelemfelhívó jel. A szülõkben létrejövõ érzelmek széles skáláján keresztül többnyire valamilyen cselekedetet, a csecsemõrõl való gondoskodást eredményezi.A kisbaba sírásának mennyisége, gyakorisága, a kiváltó okok is változnak az elsõ év folyamán. Ugyanakkor a szülõk viszonya saját csecsemõjük sírásához, érzelme, megértése is jelentõs átalakuláson megy keresztül ezen idõ alatt. Nem-csak tanulási folyamatról van szó, azaz, megtanuljuk, miért sír a csecsemõ és ezt meg is tudjuk szüntetni, hanem elkezdõdik a szülõi szerepben való érési folyamat is.Mindemellett a szülõ és a síró csecsemõ közötti együttmûködés könnyû és nehéz periódusai váltják egymást.A születés utáni elsõ két-három héten fõleg az éjszakai, kora hajnali sírás jellemzõ mint nehezebben kezelhetõ idõ-szak. Az anyukák ilyenkor rendszerint ki-merültek, álmosak és bizonyos körülmények között esetleg félnek, hogy a síró kisbaba felébreszti a másnap munkába menõ apukát vagy a szomszéd szobában alvó nagyszülõket.

A korai idõszakban elõforduló sírás oka mind nappal, mind éjszaka legtöbbször az éhség, a kisbaba és az anyuka etetési ritmusának megtanulása. Szoptatás, etetés után a sírás rendszerint meg-szûnik.A kisbabák legtöbbet általában a 8-10. hét között sírnak. Ilyenkor már inkább a késõ délutáni órákban, etetési idõtõl függetlenül. Elõfordulhat, hogy ezek az órák egyébként sem a legideálisabbaka családi harmónia szempontjából, mivel ilyenkor éhes és fáradt a hazatérõ apuka, figyelni és enni kell adni a másik gyerek-nek is, valamint a látogatók is ilyenkorszoktak érkezni. Körülbelül 2 hónapos kortól az egészséges, jól fejlõdõ csecsemõ végigalussza az éjszakát, nem ébreszti sírással a szüleit.Míg az elsõ három hónapban a csecsemõk többnyire a testükkel kapcsolatos szükségletek miatt sírnak, így pl. ha éhesek, szomjasak, a csecsemõkor késõbbi idõszakában egyre inkább megjelenik a környezettel, a külvilággal való kapcsolatteremtés eszközeként a sírás, pl. ha az anyuka kimegy a szobából, ha feszült a légkör, ha megijed a csecsemõ.A síró csecsemõvel akkor sikerül jól kapcsolatot kiépíteni, õt eredményesen megnyugtatni, ha a kapcsolatunk jó vele a sírásidõszakon kívül, ha a kapcsolatunk jó saját magunkkal is.Ha a sírás biztos okát nem is sikerül mindig kideríteni, rendszerint a leggyakrabban használt vigasztaló módszerek, a beszélgetés, dajkálás, ringatás egy idõ után eredményesek, ilyenkor maga a törõdés, a gyengédség segítõ tényezõ. Sokszor egy kis séta a szabad levegõn, ami a leghatásosabban oldja meg a sírós idõszakot, esetleg a feszültebb családi légkört.Ha a csecsemõ az egészségestõl eltérõ29hangon sír, vagy sokkal többet, esetleg sokkal kevesebbet, ezt még a tapasztalattal nem rendelkezõ szülõk is fel-ismerik.Gondoljuk végig, hogy egészséges-e, nincs-e láza (mérjük meg a hõmérsékletét),- eleget kapott-e enni, a megfelelõ idõben, rendben van-e a széklet-, vizelet-ürítése,- megfelel-e az öltözködése az adott hõmérsékletnek,- nem nyugtalan, feszült-e a közelben lévõ valamelyik családtag.Evidensnek tûnik, ha a betegség lehetõsége merül fel, legjobb orvoshoz fordulni. Hinni kell abban, hogy a csecsemõjól választotta meg a szüleit, hogy mi tudjuk legjobban megérteni a jelzéseit, olyan légkört tudunk teremteni, amiben természetes, hogy idõnként sír és mi megfelelõen meg tudjuk nyugtatni.A legfontosabb jelzéseket szeretetünk-rõl, kívánságainkról, félelmeinkrõl, elutasításainkról szavak használata nélkül tesszük. A csecsemõ megnyilvánulásai is könnyen értelmezhetõk, felhasználhatók jóval a beszéd megtanulása elõtt. Nem-csak az olyan erõteljes kifejezéseket tudjuk észrevenni, mint a nevetés, a sírás. Jó, ha a csecsemõ kevésbé látványos jelzéseit is értékeljük, napi változó ritmusára is felfigyelünk és szükség esetén válaszolunk.Síró baba, gyermekrajz

5. Mit tanulhat a család a síró csecsemõtõl?

Tanítások

Mindenki saját valóságárólSzámos új anyuka és apuka újszülöttek-kel kapcsolatos elvárásai jelentõsen el-térnek a számukra tapasztalttól. A kisbaba széklete sárga és kenõcsös, nem formált és barna, mint azt több anyuka számonkéri, szörtyögõ hangon veszik sokszor a levegõt, amit az anyukák többnyi-re a riasztó náthának értékelnek. "A kór-teremben rányitották az ablakot", "az anyósom képes volt náthásan látogatóba jönni", "valaki miatt biztosan megfázott", állapítják meg a számukra létezõ egyetlen valóságot.A legtöbb hit, elképzelés a kisbaba ún. hasgörcse, ezzel kapcsolatos sírás körül van. Számos tudományos közlemény is született ebben a témakörben. Az egyik németországi városban külön rendelést is tartanak ilyen családoknak. Egy Finn-ország északi részén fekvõ klinikán arra helyezik a hangsúlyt, hogy a család szak-emberek támogatásával megtanulja a nagyon sírós csecsemõ ritmusát, biztonságot nyer az együttmûködésben,ápolásban, szükség esetén kórházi környezetben kipihenheti magát.A közelmúltban egy egészséges újszülöttjét a kórházból éppen hazavinni készülõ anyuka jegyezte meg: "Ez is biztosan olyan hasfájós lesz, mint a másik."Csaknem mindennap panaszolják, hogy a csecsemõ idõnként összehúzza a lábát, kipirul, nyöszörög vagy sír, sokszor ilyenkor székletet is ürít. A szülõk ezek után úgy mesélnek a gyerekükrõl, hogy "nekem hasfájós gyerekem van", így is marad meg emlékezetükben. Hasonló módon megbélyegezve, mint "nekem rossz tanuló a gyerekem".Sokszor a szülõk addig járnak orvos-hoz, amíg a csecsemõ végül valamilyen gyógyszert is kap.Valójában pontosan nem tudjuk, hogy miért sírnak többet, nehezen megnyugtathatóak a csecsemõk 8-10 hetes koruk körül, fõleg a délutáni órákban. Valószínûleg tényleg lehet hasfájás is. A hasfájás mindenesetre jól kezelhetõ, tudjuk, hogy elmúlik, "nem nagy baj", saját tapasztalatunk is van róla.A csak tejet fogyasztó csecsemõk emésztése mindenképpen eltér a vegyes táplálkozású felnõttekétõl. Ezenkívül alig fordul elõ, hogy valaki házastársát figye-31Ii, milyen hangokkal, arcjátékkal, egyéb mozdulatokkal kíséri átmeneti hasi görcseit, székletürítését, míg a csecsemõ ilyen megnyilvánulásai a figyelem, az aggodalom központjában vannak.Különben is hajlamosak vagyunk a negatív töltéssel rendelkezõ eseményeket soha el nem múló, folyamatosan fennálló emlékké alakítani, pl. sírós csecsemõ, nehezen kezelhetõ gyerek volt.Valószínû, hogy az eszkimó anyuka máskor gondolja, hogy hideg miatt sír a csecsemõ, mint magyar társa.Bár a nagyobb gyerekek és felnõttek számára kellemetlen székletes, vizeletes alsóruhában tartózkodni hosszabb ideig - nem is csak a szégyen miatt -, a régi gyermekorvosi hagyományok szerint a csecsemõk emiatt ritkán sírnak.A csecsemõ megszületésétõl kezdve mást érez, gondol kellemesnek, rossz-nak, édesnek, szeretnivalónak, ehetetlen-nek, félelmetesnek stb., mint szülei vagy bárki a családban, még ha olyan nagyon hasonlít is valakire.Mindenféle, az õsöktõl eltérõ és rész-ben hasonló képességeinek csodálatos keverékével készen áll a saját útjánaka megtételére. Ennek megfelelõen tõlünk eltérõ, esetleg jobb helyzetmegoldásai vannak, más igazságokkal.

Szerencsés esetben a szülõk megtalálják a gyerekük saját ritmusát, szükségletét, képesek ezzel harmóniában élni és lehetõvé tenni gyermekük egészséges fejlõdését, hogy jól érezze magát a világban.A felnövésrõl

A 18 éves koruktól velem dolgozó, bájos, fiatal ápolónõk a megfelelõ szakmai tudás mellé a felnõttség jeleit mutató viselkedést sokszor a saját gyerekük meg-születése után mutatják.A gyermek megszületése mindenképpen fontos lehetõséget kínál, hogy az anyuka és apuka a felnövés elsõ lépéseit megtegye, ha elõtte nem kezdte el.Már az új családtaggal együtt töltött elsõ nap új, nehéz feladattal kezdõdhet, a "ki fürdeti", a sokszor új környezetben még nyugtalanabb kisbabát.A lehetõségek számosak, a családok saját külsõ és belsõ adottságaik, felnõttségi szintjük alapján alakítják az új jövevénnyel otthon együtt töltött elsõ órákat.A fürdetés megtanulható a kisbaba születése elõtt, esetleg a kórházban, vagy nem is igényel külön tanulást,- a kisbabát már valamelyik nagyma-ma várja és õ fürdeti meg, a friss anyuka titokban boldog, hogy legalább egy átmeneti idõre nem az övé a felelõsség,- az új anyuka nem mondja meg, hogy rosszul esik neki, ha más fürdeti meg, bár õ szeretné megfürdetni, még ha gyakorlatlan mozdulatokkal is,- az anyuka megkéri a nagymamát, hogy segítsen neki és együtt csinálják,- anyuka, apuka együtt fürdetnek,- és még számos egyéb lehetõség létezik.Különben is a csecsemõnek csaknem mindegy a fürdetési technika, ha a mozdulatok szeretõk és biztonságosak.Az anyuka, apuka esetleg még gyakorlatlan keze is biztonságot ad, nem ejti le32a csecsemõt, rájönnek a megfelelõ hõ-mérsékletû fürdõvízre és nem baj, haa kisbaba az elsõ alkalmakkor elsírja ma-gát, bár nem jó hallgatni.Már az elsõ percektõl látható, hogy sokféle lehetõség kínálkozik a síró, nyugtalan kisbaba helyzetének megoldására és fõleg a szülõkön múlik, ebbõl melyiket választják.Amikor valaki apukává vagy anyukává kezd válni, óhatatlanul elkezdi oltalmazni a gyerekét a hidegtõl, az általa kellemet-lennek vélt rokon túl hangos szavaitól,láthatatlan, ártónak gondolt hullámhoszszaitól, a köhögõs felnõttektõl, a szomszéd kutyájától és a lista végére alig lehet érni, különösen, ha még a fantáziánkban elõforduló riogató képeket is hozzátennénk.Napjainkhoz most már hozzá tartozik, hogy ismerjük meg saját, új, anyai, apai határunkat, helyezkedjünk el ezen belül kényelmesen, biztonságosan.Kisbabánkat fõleg akkor tudjuk jól védelmezni és biztonságot adni, ha saját magunk is rendelkezünk ezekkel az érzésekkel, lehetõségekkel.Akkor jöhetnek - bár nem szükségszerûen - a viszonylag gyakran hallott mondatok, "bezzeg az én gyerekem már azóta nem sír, hogy hazahoztuk a kórházból, csak eszik és alszik" - mondja az egyikszomszédasszony,- "te sokkal többet szoptál és kövérebb voltál ennyi idõs korodban, biztos nem elég jó a tejed, ezért olyan nyugtalan ez a baba" - biztat jó akarattal az egyik nagymama,

- "nem értem, miért sír annyit ez a gyerek, biztos ideges, kiköpött az apja"- teszi a megjegyzést a látogatóban lévõ rokon.Ismét számos választási lehetõség adódik, hogy hogyan oldjuk meg az ilyen helyzetet.Hogy nekünk ezt mondták, az a másik ember felelõssége, de az a lényeges, hogyan érzünk mi és mit teszünk. Lehet hirtelen haragra lobbanni, megsértõdni, de választhatunk pozitívabb megoldást a bennünket ért vélt vagy valós sérelem feldolgozására.Mind a sírós, mind a nyugodt kisbabának az a jó, ha minél több családtag veszi körül szeretettel, harmóniával, olyan légkörrel, amelyben mindannyian úgy érezzük, hogy kellemes lenni.A saját és csecsemõnk határainak legjobb megvédelmezése azzal kezdõdik, hogy nem gondoljuk, hogy megtámadtak, valamint ki tudjuk mondani az illetõ családtagnak "nekem rosszul esett az, hogy...".A válasz meghallgatása után megbeszélhetjük a fájdalmas, kellemetlen "pontot" és meg is bocsáthatjuk.A saját gyermekünknek a családtagok, barátok, szomszédok által adható szeretet hozzásegíthet minket, hogy fokozatosan elhagyjuk a környezettõl vastag fal-ként elválasztó sértõdést és már kicsi korától elkezdjük gyûjteni köré a mosolyokat, jóindulatot, ne csak a játékokat és rugdalózókat.

A feltétel nélküli szeretetrõl

Napjaim megszokott háttérzenéi közé tartozik, ahogy az emberek telefonálnak33körülöttem, vagy a szülõk beszélgetnek a gyerekeikkel.Mindkét esetben sokszor nem is anynyira a szavakra figyelek, csak a dialógusok dallamának hamissága, gügyögése, édeskéssége kelti fel érdeklõdésemet.Például egy nyilvánvalóan mérges, te-hetetlen, esetleg fáradt anyuka mester-kélten kedves, nyugodtnak álcázott, le-lassult hangon, mosolyogva gügyögi ordító kisdedének: "Jancsika jó gyerek, jó gyerek ilyet nem csinál.Jó gyerek azt csinálja, amit anyuka mond.Jancsika ne ordíts, mert a doktor néni azonnal ad egy injekciót.Te sohasem szoktál így viselkedni." Majd az anyuka esetleg rám néz és hozzáfûzi: "Tudja, éppen olyan nehezen kezelhetõ, mint az apja."A gyerekek, saját gyerekeink már kora csecsemõkortól a valódi érzéseinkre, valódi szeretetünkre válaszolnak.Nehéz a jóságosnak, szeretetteljesnek látszó arcra és a lelassított, visszafojtott méreggel teli hangra jól válaszolni.A látogatóba érkezõ vagy esetleg együtt élõ családtagok sok mosollyal - vagy mosoly nélkül - és látszólaga szülõk felé megelégedést kifejezõ szavakkal próbálják a síró kisbabát vigasztalni: "Látod, anyád sohasem képes a megfelelõ ruhát rád adni.""Azért piros a popsid, mert anyád nem használja azt a kenõcsöt, amit én hoztam."Ilyenkor eszembe jut számos, a szeretetrõl tanító régi bölcs, hogy ilyen helyzetekben nem az igazság a fontos, ha-nem a feszültséget, nézeteltérést jól megoldó szeretet.

A csecsemõnkhöz fûzõdõ szeretettel kapcsolatban számos kérdés, megállapítás, feltételezés ismert, amelyeket egyénileg kell gyakorolnunk és megválaszolnunk, pl.- már akkor szerettem, mikor még meg sem született,- minden gyerekemet egyformán szeretem,- elsõ perctõl fogva szerettem,- mindig egyformán szerettem.A csecsemõnkhöz, gyerekünkhöz fûzõdõ szeretet sok egyéb érzelmet is magába foglal, mint elfogadás, biztonságérzet, felelõsségérzet és idõnként bizony nehéz tisztázni, vajon mit is érzünk.Ha szeretettel gondolunk, vagy beszélünk gyerekünkrõl, fõleg tiszta, mosolygós, barátságos, szépen öltözött kisleányt vagy kisfiút képzelünk, lehetõleg olyan helyzetben, ahogy mi megengedjük.Síró, nehezen vigasztalható, piszkos, rossz szagú, szakadt ruhájú, erõsen egyéni utakat követõ gyerekekkel már nehezebb a helyzet. Igencsak megfelelõ szülõk kell, hogy adassanak ilyen esetben.(Már a születés pillanatától is sajátos ez a kapcsolat. A kisbaba fejének keménynek, az anyuka szülõútjának tágulékonynak kell lenni, hogy simán menjen a születés. Ha a kisbaba feje túl kicsi vagy túl nagy, vagy a szülõcsatorna nem tágul megfelelõen, már nem megy minden könnyen.)Nem tudom, mennyire veszik komo-lyan a felnõttek és a gyerekek egyes csa-34ládokban a csecsemõkortól sûrûn el-hangzó mondatokat:"Akkor szeret csak az anyuka, ha jó vagy.""Akkor szeret csak a nagymama, ha mindent megeszel.""Akkor szeret csak a nagypapa, ha minden este megmosod a fogad.""Akkor szeret anyuka, ha nem bántod az öcsikét."Mostanában, amikor a sok egyéb "nagy szó" használata mellett a "szeretet" használata is szinte a csapból folyik - bár gyakorlata nem annyira mindennapi -, remélhetõleg azért mindenki, akinek szüksége van rá, legalább néhány cseppet talál magának is.A "jó", a feltétel nélküli, a nem birtok-ló helyes szeretet ritkán jön hozzánk a családból is.Ahhoz, hogy saját szüleinknek, gyermekünknek át tudjuk adni, ennek egy része megtanulható, csaknem egy életen keresztül való gyakorlással.A szeretet-életrajzrólAnnyi életrajzot írtunk mindenféle szem-pontok alapján és még fogunk is írni.Próbáljunk meg egy szeretet-életrajzot is írni!

Az alábbi kérdések csak segítõ támpontok, mindenki örülhet, ha saját maga számára még felfedez, hozzátesz újakat is.Kik azok, akik eddig szeretetükkel kísértek?Milyen jelekbõl tudtam, éreztem, hogy szeretnek?Hogyan fejeztem ki a szeretetem,milyen eszköztár állt a rendelkezésemre?Elõfordult-e, hogy a szeretet nem volt kölcsönös?Hogyan oldottam meg?

Hogyan változott a hozzám közel állók iránt érzett szeretetem, amióta a kisbaba megszületett?Változott-e a szüleimtõl való szeretet megnyilvánulásának elvárása, mióta a kisbaba megszületett?Változott-e szeretetigényem, amióta gyermekbõl anyuka vagy apuka lett belõlem?Kik azok, akiket szerettem, de nem volt lehetõségem ezt kimutatni számukra?Melyek új lehetõségeim, mint anyukának vagy apukának, kifejezni a szere-tetem?Ki tudom-e fejezni szavakkal és mozdulatokkal azt a szeretetet, gyengédséget gyermekem és legközelebbi családtagjaim iránt, amelyet én is szívesen fogadnék?Melyek azok a helyzetek amelyek negatív érzéseket (elégedetlenséget, csalódást, haragot stb.) váltanak ki belõlem és nem teszik lehetõvé a másik ember megértését, elfogadását, szeretetét?Hogyan tudom felhasználni az új jövevénytõl jövõ sok jó energiát a fenti helyzetek megoldására?Milyen tulajdonságaim, cselekedeteim segítségével tanítom a gyermekemeta közvetlen család, a többiek elfogadására, szeretetére?35

6. Ritmusok

Bár mindnyájunk életfunkciói különbözõ saját ritmus szerint mûködnek, pl. alvás, éhség, sírás, azonban lényegében két csoportra különülünk el. Egyesek a pontosan megszabott, mindennap csaknem ugyanúgy ismétlõdõ, esetleg kívülrõl megszabott napirendet kedvelik, és belsõ ritmusuk is ilyen, vagy ilyennek élik meg. Az emberek másik csoportja csak akkor érzi jól magát, ha biológiai szükségleteik kielégítése saját igényeiknek megfelelõen történik.A napokban mesélte el egyik ismerõsöm számára komoly gondot jelentõ helyzetét. Családjában mindennap nagyjából ugyanabban az idõben, nagyjából meghatározott fajta étrendet fogyasztottak. A családba nemrégen bekerült új meny viszont csak akkor szeretett enni, ha éhes volt és ez rendszerint nem az általuk megszokott idõ volt, és kiszámíthatatlanul evett mindenféle ételt, ami eszébe jutott és elérte.Az üzletekben kapható áruválaszték bõvülésével párhuzamosan számos élet-módbeli viselkedési lehetõség is bõvült. Még a kb. öt évvel ezelõtti "tanok" is kizárólagosan a csecsemõ ún. órarend szerinti táplálását tanították az egészség-ügyben dolgozóknak a Kárpát-medencében. Körülbelül 15-20 évvel ezelõtta csecsemõvel való foglalkozási javaslat is viszonylag órarend szerinti betartást írt elõ. A csecsemõt dajkálni csak rövid ideig lehetett etetés után, a családfõ,a családtagok megengedett, javasolt játszási ideje délután hat és nyolc óra között volt, javasolt fürdetési idõ pedig dél-után hat óra körül.Az utóbbi idõben lehetõvé vált itthon is ismét a kívánalom szerinti csecsemõ-táplálás. Az anyuka akkor szoptatja, illetve eteti a csecsemõjét, amikor úgy gondolja, hogy éhes.Egy amerikai újszülöttgyógyász kollégám elõadásában hallottam, hogy kb. az 1870-es évekig az anyák számára nem volt hivatalos órarend szerinti táplálási séma. Ekkor - az õ szavait használva - három orvos, egy angol, egy amerikai és egy orosz tönkretették a gyermekgyógyászatot.

Kitalálták az ún. "benzinkanna" elméletet. Megmérték, hogy az újszülött gyomra mennyi tejjel tölthetõ fel egy-szerre. Kiszámolták, hogy mennyi tejre van egy nap alatt szüksége és így a nap 24 órájára precízen elosztották az újszülött által fogyasztandó mennyiséget.A kívánalom szerinti szoptatásnál a tapasztalatok szerint elõfordul, hogy az új-szülött szopik reggel 9 óra körül, fél óramúlva ismét, háromnegyed óra múlva ismét, majd legközelebb csak négy óra múlva kér enni.Kimutatták azt is, hogy aki kezdettõl fogva gyakrabban szoptat, annak több teje lesz és kevésbé sérül a mellbimbója a jobb szoptatási technika miatt.A gyakori szopással reflexszerûen együtt járó gyakori székletürítés pedig elõsegíti bizonyos, újszülöttkorban fel-szaporodó káros anyagok jobb kiürü-lését.Aki viszonylag megszabott napirenddel, teendõkkel érzi biztonságban, harmóniában magát, annak ilyen létformára kell törekednie az új csecsemõvel is. Aki a lazább, kihívásokkal telibb, "felfedezõsebb" napoknak örül, próbálja megvalósítani, a kisbaba és a többi családtagok létét, fejlõdését figyelembe véve. Emlék-szem, milyen nehéz napokat éltem át az elején, amikor egy skandináv család gyermekeivel és azokhoz tartozó számos unokatestvérrel hosszabb idõt töltöttem együtt. Elõször némi rossz érzéssel fogadtam, hogy ezek a gyerekek szinte egész nap ettek, illetve volt evési idõ, csak többen közülük nem akkor, hanem valamikor késõbb kívántak enni. Ami azt jelentette, hogy' nekem vagy valakinek a családból igen gyakran szendvicseket, egyéb enni- és innivalókat kellett készíteni, majd igen gyakran mosogatni és rendet rakni. Ezek a gyerekek a szünidõben gyakorlatilag saját ritmusuk, igényük szerint aludtak. Igy az egyik testvér már korán elaludt és igen korán, csaknem hajnalban ébredt, természetesen gondoskodásra, foglalkozásra várva. A másik testvér már ötéves korában is akár éj-jel egy óra után tudott csak elaludni mesék, inni- és ennivaló után, viszont csak délelõtt szeretett felébredni.Nekem, akinek gyermekkoromban szinte "pisilni is" szabályszerûen kellett, idõbe tellett, mire ezt jó szívvel meg-szoktam, de azután annál jobban meg-szerettem.Mindkét lehetõségnek vannak elõnyei és hátrányai is. Ha az anyuka a kisbaba szükségletének megfelelõen szoptat, akkor jól kell értelmeznie annak jelzéseit(sírását, mozgását, arcjátékait). Az óra-rend szerinti etetés kétségkívül biztonságot jelent a belülrõl esetleg bizonytalan anyukának, könnyû ellenõrzési és tanácsadási rendszert az egészségügyi hálózatnak. Persze ilyenkor is felmerül, hogy mit kell tenni a szabálytalankodó csecsemõvel, aki pl. két etetés között sír.Minden szülõ szabad választásán múlik, milyen napi életritmust alakít ki saját maga és csecsemõje számára, mennyire képes figyelembe venni a csecsemõ, tõle eltérõ ritmusigényeit, mennyire ismeri saját magát.A széklet- és vizeletürítés napi ritmusával egy kicsit szerencsére liberálisabbak vagyunk. Bizonyos szülõkben így is szorongást kelt, ha a kisbaba székletürítése nem tartja be a Gergely-naptár szerinti 24 órát, míg mások komoly büszkeséggel újságolják, hogy az õ csecsemõjük mindennap órarendszerûen ugyanabban az idõben teszi ezt. A szabályosan ismétlõdõ éjszakai, hajnali sírásperiódusokról már sok szülõ nem beszél olyan vidáman, bár az ilyenkor alkalmazott vigasztaló eljárások sokszor olyan kellemesnek tûnnek, hogy nem csoda, ha a kisbaba elvárja a velevaló, a felnõttnek soron kívülinek tûnõ foglalkozást.

"Ugyanazon a módon ugyanazon dolgot megtartani és elveszíteni is lehet."

Tüsszögõ ikon. M. Pavic

7. Válaszok és megválaszolatlan kérdések a csecsemõsírással kapcsolatban

'Ha valakinek úgy tûnik, hogy csecsemõje ok nélkül sír, egyértelmû és biztos segítséget és tanácsot vár, mi a teendõ. Ritkán lehet azonban egyszerû igen vagy nem választ adni.Általában nem megoldható úgy, mint a gépkönyvek, kezelési útmutatók alapján az elromlott mûszerek, autók javítása, pl. ha ez nem úgy berreg, nem úgy mûködik, csináld ezt és ezt.Ha valaki minden gyakorlat nélkül szakácskönyvbõl bejglit szeretne készíteni, és több szakácskönyv van kéznél, bizony nehezen tudja kiválasztani, hogy õ melyiket szereti. Azonban bármelyik receptet választja, mindegyikbõl bejgli lesz, csak kicsit különbözõ.Ezenkívül minden jó tanács, amit hallottunk, minden könyv, amit elolvastunk, érvényét veszti,. ha saját csecsemõnk sír. Úgy gondoljuk, hogy éppen az adott helyzetre egyik javasolt módszer sem használható, pl. ott állunk az éjszaka közepén, egyedül egy több órának tûnõ pityergés után.Egy adott sírós helyzet megoldására többféle jó megoldás létezik és az okos, hasznos tanácsokon, olvasnivalókon kívül a kisbabával lévõ felnõtt szeretete, békéje, kipihentsége, helyzetmegoldó ké-pessége dönti el, hogyan oldják mega résztvevõk ezt, a szavak nélküli konfliktust.A szülõktõl hallott leggyakoribb kérdések közül említenék néhányat:Mi a teendõ, ha éjjel sír az újszülött?Békében kell hagyni, szopni kapjon, te-át kapjon, sétálni kell-e vele, beszélgetni kell hozzá?(Éjjel talán még több lehetõség is fel-merül.)Az újszülött viszonylag rövid idõ, kb. 2-3 hét alatt abbahagyja az éjszakai (valószínûleg) éhségsírást és elkezdi elsajátítani a felnõttvilág nappali-éjjeli ritmusát, ha az utolsó etetésnél eleget kap enni.Az éjjeli "foglalkozási program" azonban hosszú hónapokig, évekig is fenn-maradhat, ha a szülõk rejtett igénye ezt a fajta kapcsolatot alakítja ki a csecsemõvel.Ha a kisbaba éjjel éhes, jobb ha szopik, mintha teát kapna. Az utóbbival az "okosabbja" amúgy se vigasztalható meg.Az éjjelt egyébként jól végigalvó kisbaba szokatlan éjjeli sírására oda kell figyelnünk!Két hónapos a csecsemõ, enni már ka-

39pott, tisztába lett téve, mégis sír, mi a teendõ?A legtöbb szülõ és szakember ilyenkor azt mondja, hogy fáj a hasa.Többgyerekes anyukák már elõre szoronganak sokszor ettõl. A szakmai cikkek százai jelentek meg az ún. kólikás, hasfájós sírásról, bár ez a szám még mindig kevesebb,mint a nyugtalan felnõttekrõl szóló közlemények.A közeljövõben valószínûleg nem fogjuk egyértelmûen megtudni, hogy ilyen-kor miért sírós, nyugtalan a csecsemõ. A különbözõ testnyílásokból távozó hangok a szülõk hasfájás-elméletét látszanak igazolni, bár ezek a hangok máskor is elõfordulhatnak, amikor nyugodt a csecsemõ, csak esetleg nem veszik észre.

Az anyának, a csecsemõnek adott diétás próbálkozások, az alkalmazott gyógy-szeres kezelés - hála istennek nem gyakran - ezt az okot próbálják megszüntetni.A csecsemõ azután egyébként is kinövi ezt a nyugtalan idõszakot. Ilyenkor rendszerint nem érdemes etetéssel próbálkozni, hanem a napszaktól függõen lehet sétálni menni, énekelni, mesélni, dajkálni a csecsemõt. Esetleg a fürdetés idejét erre a nyugtalanabb idõszakra tehetjük. Idõnként, ha ez lehetséges, érdemes a kipihentebb és jó hangulatú családtagokat megkérni egy kis "gyermek-megõrzésre". A szülõk kikapcsolódása is segíthet.Megetettem a csecsemõt, mégis sír, az öklét szopja, rágja, mi a teendõ?Ha a kisbaba a kezét vagy a szájához közeli tárgyat szopja etetés után, az nem jelent okvetlenül éhséget, inkább az ún. szopóreflex jó mûködését, amely újszü-Jöttben, kis csecsemõben élettani jelenség.Ha nagyon sír a csecsemõ, meg lehet próbálni tejjel megkínálni, különösen, ha az elfogyasztott mennyiség bizonytalan. Ha nem nagyon kér enni, sírása hamarosan abbamarad. Jó ilyenkor hason fekve tartani.Két hónapos elmúlt a csecsemõ és az utóbbi napokban többször elõfordult, hogy szopás közben kipirult, összehúzta magát és sírt, mit tegyek?Legvalószínûbb, hogy a csecsemõ székletet ürít vagy azzal próbálkozik. Elég gyakori, hogy evési, szopási idõ alatt történik ez csecsemõkorban. Pár perc alatt megszûnik és ezután a szopást szívesen folytatja.A kisbaba öt hónapos, általában csak akkor sír, ha éhes, ma mégis csaknem egész nap sírós, most este el sem akar aludni, mit csináljak?Az egyébként nyugodt csecsemõben a szokatlan idõben vagy szokatlan módon hangzó síráshang esetén felmerül, hogy nem betegedett-e meg a kisbaba. Meg lehet fogni, vagy hõmérõzni, nem lázas-e, végiggondolni, hogy széklete, vizelete, étvágya rendben volt-e napköz-ben. Ha a sírás nem múlik el, tanácsos orvosnak megmutatni a csecsemõt, különösen, ha síráson kívül egyéb rendellenes tünet is észlelhetõ.Felvegyük-e a csecsemõt, ha sír?A csecsemõnkkel is elkezdõdik a kapcsolatunk, mint házastársunkkal. Ha vala-kivel együttélünk, aki szomorú, feszült, esetleg nem is szeretne a problémájáról beszélni, a saját találékonyságunkon, be-leélési képességünkön múlik, hogyan se-40gítjük ebben a nehezebb idõszakban. Lehet nem tudomást venni róla, vagy kitalálni az éppen adott alkalomhoz illõ segítséget, megértést.Nem mindig célravezetõ frissen fõzött kávéval vagy teával vigasztalni, de a csokor virág sem segít, ha mindenre ez a válasz.A csecsemõnél is szeretetünk, megér-tésünk kifejezésének széles skáláján múlik, hogy mit teszünk.Van amikor fel kell vennünk, van ami-kor hagyhatjuk, hogy a sírást befejezze.Körülöttem alig akadt gyerek vagy fel-nõtt, akit a neki szükséges lelki vagy testi szeretettel kényeztettek vagy rontottak el; ajándékokkal, szorongással, bizonytalansággal, túlzott kötõdéssel már inkább.Síró baba, gyermekrajz

"... nézz a furfangos csecsemõre,bömböl, hogy szánassa magát..."

József Attila

8. Anyukák gondolatai, érzései a babák sírásáról

Minden újszülött születése körüli napok, hetek csodálatos történetet alkotnak. Mit csinált, hogyan evett, mennyit sírt, mit gondoltak róla a családtagok.A történetekben számos olyan kérdés, szép és nehéz pillanat szerepel, amelyik minden újszülött családjában elõfordul-hat. Minden új apuka és anyuka felfedezhet olyan helyzetet, amelyik hasonló az övékéhez.A következõ történetekben szereplõ szülõk életkora, foglalkozása, szociális helyzete különbözõ.A beszélgetések zömében csak az anyuka volt jelen a csecsemõvel, ahol az apuka is ráért, ez nagyrészt kiderüla szövegbõl. Az apukák elfoglaltságán kívül egy kicsit az is jellemzõ, hogy hazánkban a csecsemõ körüli történések még napjainkban is fõleg az anyukára tartoznak. A történetek leírása csaknem szó szerint követi az anyukák által el-mondottakat, így esetenként befejezet-lennek tûnnek.

Kitty 7 hónapos.Idõre született, három kiló feletti születési súllyal. Rozi, a testvére már csaknem hároméves volt ekkor, amikor az anyuka hazavitte az újszülöttet. Az elõzõ gyerek-kel már évek óta otthon volt, mielõtt Kitty megszületett, korábban ápolónõ-ként dolgozott.Kitty sokkal nagyobb, mint testvére volt hasonló korában, kapaszkodva áll, most már igazi kislány.Rozi kicsinek rossz evõ volt, de sokat aludt, keveset sírt. Többet aludt, ha keveset evett. Ha az anyuka este megtöm-te, akkor volt ám sírás igazán.Amikor Kitty hazaérkezett, fel sem ébredt az új jövevény sírására.Kitty sem sírós, csak türelmetlen, ha nem jön az ennivaló idejében. Éjjel kettõkor még most is kap egy üveg teát. Az úgy kezdõdik ilyenkor, hogy elõször csak nyüszít, majd ha nem kap valamit azonnal, akkor sír, sikít.Ezután reggel négy, fél ötkor ébred, akkor már muszáj tejet adni neki.Decemberben egy hétig végigaludta az éjszakát. Csodálatos volt. Aztán ismét elkezdõdött minden éjjel az ébredés.Az apuka is felébred a sírásra, de éjjel mindig az anyuka foglalkozik Kittyvel. Ej-jel az anyuka mérges, amikor felébresztik, megnézi az órát, mindig kettõ-fél három között jár, mire a gyerekhez ér, mindig elpárolog a mérge.A gyerekek külön szobában alszanak.43Az apuka fürdette Kittyt elõször, ami-kor hazament. Tõle már nem félt úgy, mint amikor Rozi megszületett.Kittynél felismeri, hogy-miért sír, a kis-baba inkább hozzá is kapaszkodik, ha baj van.Rozi tanítja Kittyt beszélni. Ha napköz-ben mégis sír, Rozi ajándékot ad a kicsi-nek, hogy hagyja abba.Esténként Rozi sír, hogy vegyék ki a kádból, mert hideg a víz, Kitty meg azért sír, ha kiveszik a vízbõl, mert még nem szeretne kijönni.

Rozi születésekor még nagyon félt az anyuka, szinte depressziós volt az elsõ két hétben, csaknem végigsírta ezt az idõt. Egyedül érezte magát ekkora felelõsséggel.Kittyvel egész más volt.Az egyik nagypapa mindenképpen fiú-unokát szeretett volna. Körülbelül 6-7 hónapos volt Kitty, amikor azt mondta, hogy nem is baj, hogy lány.Hanna egyéves.Bár idõre született, születési súlya csak két kiló körül volt. A gyerek születése elõtt az anyuka eladóként dolgozott egy ABC-ben, az apuka autószerelõ.Hanna elsõ kisbaba. Az apuka nagy-mamájával laknak együtt, két egymásba nyíló szobában. A saját szobájukba csak a nagymamán keresztül lehet be-jutni.A baba eleinte sokat sírt éjjel. Az anyuka három-négy órán keresztül is ült vele a fotelban.Három hónapos kora körül is sokat sírt. A feje kivörösödött, felhúzta a lábait, megszorította a mamája kezét. Szinte együtt "nyomtak", volt, hogy szél is távozott ilyenkor.Két és fél hónapos korig fõleg szopott, három hónapos kortól már inkább táp-szert kapott.Hét-nyolc hónapos korától kezdve kevesebbet sírt.Hanna kilenc hónapos kortól fogzik, most azért sír. Elmúlt a hasfájása, eljött a fogzás ideje. Most nem annyira erõsen sír. Nyúlna is a szájába meg nem is, a cumit eldobja.Éjszaka mindig az anyuka kel fel a babához, ha sír. Az apuka, ha alszik, felõle akár a házat is lebonthatnák. A nagyma-ma is alszik. Az anyuka mindig fáradt, fáradtabban kel fel, mint ahogy lefekszik.A kicsinek öt hónapos korában bélfertõzése volt, nagyon lefogyott, diétát kapott.Ha Hannát most beteszi az anyuka az ágyába, és kimegy a szobából, akkor a kisbaba mindig sír.Általában úgy alszik el, hogy altatják.44Beül vele az anyuka a fotelba, ringatja, fenekét ütögeti.Hanna a sírást addig nem hagyja abba, amíg el nem éri, amit akar.Nagyon akaratos. "Jelleme van." Akaratossága nem baj, valószínû a késõbbiek folyamán is eléri majd, amit akar.Kedvenc szórakozása, hogy csapkodja a szekrényajtót. Ha az anyuka nem engedi meg, vagy valami mást nem enged meg, szinte toporzékol, könny nélkül is úgy tesz, mintha sírna.Az apuka minden délután, ha hazajön, elõször bemegy a gyerekhez és csak azután vacsorázik.A nagymama sok mindenbe beleszól. A kisgyerek az egyik nap felállással próbálkozott, a nagymama segíteni akart. Az anyuka szerint önállóan kell hagyni.Tibor 15 hónapos.Kislánytestvére 3 és fél éves volt, amikor Tibor megszületett. Az anyuka a vele való terhessége óta otthon van, elõtte jegyeladóként dolgozott.Mindkét gyerekkel veszélyeztetett terhes volt, mert méhszája kinyílt. A második gyereket kicsit késõbbre tervezték.A kislány csak evett és aludt. Osszesen kétszer fordult elõ, hogy éjjel nem tudtak mellette aludni, egyszer, amikor a cumi eldugult és nem vették észre, hogy nem tudott enni, másodszor, amikor beteg volt.

Tibor kb. 10 hétig szopott, de mellette tápszert is kapott, mert már kezdettõl kevés volt az anyatej. Már a kórházból való hazavitele óta sírós volt a baba. Az ete-tés után fél órával rögtön sírni kezdett. Ilyenkor az anyuka megszoptatta vagy megetette.Éjszaka általában négyszer is felébredt, az anyuka ekkor is megszoptatta, majd késõbb tápszert adott neki.A körzeti orvos azt mondta, hogy az anyuka "túleteti" a csecsemõt.Az elsõ fél évben az anyuka egyedül volt otthon, mert az apuka tanfolyamra járt Pestre. Az anya tehetetlennek érezte magát a kicsivel. Napközben, ha sírt a csecsemõ, beletette a babakocsiba és tologatta, akkor a baba elhallgatott. Mi-kor már fõleg üvegbõl evett, akkor már tudta, hogy eleget evett, még ha sírt is utána. Ilyenkor is tologatta a kocsiban.Tibor köldöke kb. hat hétig váladékozott, az anyuka félt, hogy a sírástól még kevésbé gyógyul, ezért is próbált meg mindent, hogy ne sírjon.Ez a sírós idõszak kb. a kicsi 3 hónapos koráig tartott.A második gyerekkel nehezebben boldogult, mert sokáig egyedül volt és teje is kevesebb volt.Az apuka mostanában tõle telhetõen segít, fürdeti õket. A kislányt annak ide-jén etette is, de Tibort nehéz.A kisfiú egészségével aztán 8 hónapos45kora körül kezdõdtek a gondok, amikor nem akart rendesen enni.Dávid csaknem 3 hónapos.Az anyuka már gyermekként arról ábrándozott, hogy milyen jó lesz nagykorában, amikor a villamoson utazik és az ölében lesz egy gyerek.12-13 éves korában már alig várta, hogy megfogja és megpuszilja a kisgyerekeket.Még kisgyerek korában, ha elmentek vendégségbe, õ fõleg azért tartott velük, mert azt mondták, hogy egy csecsemõ is lesz ott. Azután a csecsemõt nem lehetett az ágyából kivenni és nem lehetett-hozzányúlni. Nagy csalódást jelentett ez, akkor már az egész nem ért semmit.Még nem volt terhes, amikor a Liget-ben sétálva elképzelte, hogy milyen jó lesz, ha a gyerekével is itt fog sétálni.Kezdettõl fogva azt gondolta, hogy fiú-gyereke lesz. Az apuka is fiút szeretett volna. Az anyuka azért is szeretett volna fiút, hogy az apukának örömet szerezzen.Az apukának az elõzõ felesége meg-halt és hosszú idõ után csodálatos meg-lepetésként született ez a kisfiú.Dávid eleinte fõleg este 10 óra körül és hajnalban sírt. Általában rendszeresen 3 és fél-négyóránként sírt, ilyenkor azt gondolták, hogy éhes. Körülbelül minden második alkalommal sírt etetés után is, ilyenkor gondolták, hogy fáj a hasa. Sokszor kakilt is, ilyenkor tisztába lett téve és megnyugodott. Késõbb arra gondoltak, hogy ez a sírás talán a fáradtságtól alakult ki. Már kezdettõl fogva sokat ébren volt délelõttönként. Úgy vette ész-re az anyuka, hogy a kicsinek kevés alvásra van szüksége.Délelõtt most is mindig van egy hoszszabb ébrenlét, este 8 órától is kb. két órát tölt ébren. Bizonyos napokon is napközben csak egy-egy órát alszik, másnap azután ezt bepótolja.Körülbelül két hete cumit kap, ha sír. Az anyuka azt olvasta Spock könyvében, hogy a csecsemõ három hónapos kora elõtt érdemes cumit adni neki, mert így levezeti a szopásigényét és késõbb a cumit el lehet venni tõle. Az apuka fél órát is görnyed a baba

felett idõnként, ha sír. Ha csak a két kezét fogja, attól is abba-hagyja a sírást. A kicsi keze hidegebb teste többi részénél.46Az anyuka, amikor tudja, hogy Dávid fáradt, akkor hagyja sírni. Ha a hasa fáj, akkor nem engedi.Az apuka elmondja, hogy a baba születése elõtt õt azzal ijesztgették, aludja ki magát, mert amikor a kicsi megszületik, akkor úgysem fog tudni aludni. Ehhezképest a legnyugtalanítóbb sírás sem zavarja. Szereti, ha "bõg" a csecsemõ, csak tudja, miért teszi.Az egyikfajta bõgés csak olyan figyelemfelhívó, az nem annyira erõs, olyan kis sértõdésfajta sírás.Látja azt is, hogy mikor fáj a baba hasa. Ilyenkor a hangja élesebb, a lába mozog, idõnként megbékél közben, ha a bajok "szûnõben vannak".Ha éhes, csak szopással lehet meg-vigasztalni, apja hiába bukfencezik neki.Fáradtságsírásnál egy idõ után olyan, mintha hirtelen elvágták volna a hangját, közben esetleg felveszik.Apja igazából csak azt szereti, ha mosolyog, ha nyugodt az arca. Elgyönyörködik benne, olyan szép.Jó volt, hogy Diana, az anyuka, nem erõszakolta, hogy foglalkozzon a babával, hanem követhette a saját élettempó-ját. Elõször valami testidegenség volt benne, aztán minden olyan természetesen jött. Most már imádja megpuszilnia babát. Azt hiszi, élete legnagyobb alkotása...

Sebestyén 3 és fél hónapos.Az apuka számára nagy öröm volt, ami-kor megtudta, hogy a felesége terhes. A kisbaba ugyanis mesterséges megtermékenyítés után született. A fogantatáskellemetlen volt, nem volt meg a hangulata, hogy baba lesz.Az elsõ ultrahangvizsgálat nagyon jó érzés volt. A terhesség további részét a sok vizsgálat nem tette felhõtlenné. A magzatvizsgálat alapján elõször azt mondták, hogy fejlõdési rendellenessége lesz, majd a 8. hónap táján kiderítették, hogy nem növekszik elégségesena magzat feje és kevés a magzatvíz.Az nagyon jó érzés volt, mikor megtudták, hogy a baba végre meg fog születni. A szülés ideje is tele volt mesterséges feszültségekkel. Az apa szülés alatt olyan kiszolgáltatottnak érezte magát: indítás, burokrepesztés... Amikor megszületett a baba, fantasztikus volt az élmény, igaz, hogy az egész gyerek lila volt.Az anyuka a késõbbiekben már egy szép arcú kisbabát szorongathatott.A hazavitel után Sebestyén minden éj-jel egy vagy két óra körül felsírt. A késõbbiekben ez egy központi probléma lett a családban.Kell-e sírni hagyni vagy nem, kell-e enni adni, vagy nem. Amikor az 5 kg-ot elérte, drámai volt a váltás. Két napig hagyták sírni, azután a baba abbahagyta. Azért idõnként még vissza-visszatér a sírás. Teljesen "misztikus", hogy miért sír.Általában 5 percnél tovább még nappal sem hagyták sírni. Sötétben azért jobban alszik, ahogyan jön a sírás, hipp-hopp abba is marad.Kezdetben éjszaka az apuka aludt Sebestyénnel és hajnalban is õ etette. Mos-tanában már inkább az anyuka veszi fel.

Vannak néha rossz, sírós, megfejthetetlen napok, a baba ilyenkor vigasztal-hatatlan.47Amióta megszületett, apukája kifejezett késztetést érez, hogy minél elõbb haza-menjen és minél többet legyen otthon.A ház úgy megtelt élettel...Borcsa 15 hónapos.Születése a véletlen mûve, bár véletlenek nincsenek.Az anyuka egyedül élt 14 éves nagy fiával és úgy döntött, hogy nem szeretne még egyszer férjhez menni és több gyereket se akar.Elsõ gyermeke nehéz szülés volt, mindene megsérült alul és csak a szoptatás befejezésekor gyógyult meg.Azután jött a szerelem és minden másképpen történt. Harmincnyolc éves volt, amikor Borcsa született. Terhessége jól zajlott, bár vérszegény lett, ami folytatódott végig a szoptatás alatt, idõnként szédült, fájt a feje.A kislány 6 hónapos koráig csak szopott. Még most is szopik, amikor akar,a villamoson néha nehéz lebeszélni róla, a parkban már lehet.Borcsa megszületett, felsírt, és hosszú ideig nem sírt többet. Az anyuka mellkasára tették és pihegett, majd becsomagolták egy zöld rongyba, és megnéztékegymást, meg voltak elégedve. A szülészeten azután a továbbiakban sajnos nem volt édesanyja mellett, de ott nem volt sírós.Körülbelül 1 hónapos koráig "céklára" sírta magát a fürdetésnél. Az anyuka próbálta már a fürdetés elõtt is etetni, de mindegy volt.Körülbelül 2 hónapig az anyuka gyakorlatilag csak hálóingben volt, merta kisbaba állandóan szopott, 15-20 alkalommal naponta gyümölcs és tea helyett is.A csecsemõ nem azért sír, mert cumi-ra vágyik, a csecsemõ azért sír, mert az anyjára vágyik, mondta Borcsa anyukája.2-3 hónapos koráig éjjel, amikor fel-sírt, az anyuka hasán fekve aludt. Nem azonnal vette fel éjjel, várt egy kicsit. Meg kellett nyugtatni, hogy a többiek is tudjanak aludni, a férj dolgozni ment másnap.Az anyuka úgy gondolja, hogy 9 hónapi szoros együttlét után nem lehet a csecsemõt csak úgy elbocsátani és a kiságyba kényszeríteni. Az ölelés, a szeretet az nem kényeztetés, az nem a kirakatokban van.Borcsa jelenleg is 2-3-szor szopik éjjel, jönnek a fogai, ezért a szopás nyugtatja meg.A nagymama fiatal mama korában súrolókefét és csípõs paprikát tett a mellé-re, hogy a csecsemõjét leválassza és éj-jel kirakta valahová, hogy ne hallják a sírását...48Zsuzsa 7 hónapos.Második gyerek, az anyuka nem igazán akarta, a férje beszélte rá. Az elõzõ terhessége alatt végig otthon volt mint veszélyeztetett terhes, jelenlegi terhessége alatt végig dolgozott.A baba váratlanul két hónappal korábban született, éppen horgászni voltak, amikor a szülés hirtelen megindult.Elõször felsírt, erélyes hangon, mint amilyen nõvéréé volt. Az anyuka rögtön azt kérdezte, hogy megmarad-e. A hoszszú kórházi tartózkodás után, amikor hazavitte, hiába volt sokkal jobb, mint az elõzõ gyerek, mégis hamarosan kezdtekegymás idegeire menni, mert nem tudtak egymással mit kezdeni, mivel az elejétõl sokáig nem voltak együtt.

Egyszer elõfordult, hogy a baba öt órát aludt egyfolytában, majd mohón, sokat evett és utána órákig ordított.Az utolsó egy hónapban a fogzás miatt sír, de hamar meg lehet vigasztalni.Zsuzsa éjjel nem volt sírós. Az elején fenn volt egy-két órát, azóta többnyire végigalussza az éjszakát. Az anyukával alszik egy ágyban, az apuka meg a nagyobb testvérrel.Az apuka ritkán van otthon. Egyelõre még nem próbálta Zsuzsát etetni vagy tisztába tenni, azt mondta, majd akkor, ha õ lesz otthon GYES-en.A nagyobbik kislány 6 éves. Nem tud a csecsemõvel mit kezdeni, nem igazán partner. Nem szereti, zavarja õt, ha bõg, de azért nem sokat tesz, hogy ne sírjon a baba.Elõfordult, hogy az anyuka a csecsemõvel együtt sírt, ha végképp nem tudott vele mit kezdeni, ha melegfront jött, nem igazán bírt vele. Nagyszülõk nincsenek, nincs segítségük.49

9. Síró csecsemõk a világ többi részén

Külföldi utazásaim, hosszabb kinntartózkodásaim csecsemõkkel, gyerekekkel kapcsolatos emléke sokszor elõjön, mi-alatt dolgozom is. Angliában nemcsak a fû volt zöldebb, hanem az anyukák mosolygósabbak, kedvesebbek voltak a csecsemõjükhöz és az orvosokhoz is, amikor a kórházba látogatni jöttek vagy vizsgálatra.A többgyerekes norvég apuka olyan biztonsággal, önállósággal, szeretettel tevékenykedett gyerekei körül, hogy én is ilyen apukát kívántam volna. Nem vesz-tette el türelmét és derûjét akkor sem, ha az egyik gyereke több mint tizenháromszor fakadt sírásra egy nap. (Meg-számoltam!)Az újszülöttekkel kapcsolatos alapvetõ kérdések, érzések azonban hasonlóak voltak mindenhol. Azokban az országokban, ahol kevésbé merev etetési, viselkedési rendszer, megértõbb család volt, az éjszakai "Mit csináljak, ha sír a baba?" vagy "Szabad-e éjjel szoptatni?" kérdés kevésbé került elõtérbe mint nálunk.A legtöbb családot külföldi barátaim, kollégáim kérdezték meg csecsemõjük sírásáról az általam küldött kérdõív és ja-vaslatok alapján. Kezdetben személyes beszélgetésre is lehetõségem volt. Saj-nos számos kollégámtól nem kaptam vissza a válaszokat. Eredetileg csaknem minden földrészen élõ ismerõs kollégámnak írtam, hogy minél szélesebb palettáját kapjuk a síró csecsemõkrõl való ismereteknek.

Eric már elmúlt 3 hónapos, Ausztriában született.Maurice, az apuka nem akart több gyereket. Ötvenkét éves és már három gyereke volt elõzõ házasságából, illetve kapcsolatából. Carolnak elõzõ házasságából egy szellemileg sérült gyereke született és Maurice úgy gondolta, hogy jobb len-ne, ha erre a gyerekre összpontosítaná az anyuka az erejét és nem egy másikat szeretne.Carol viszont azt mondta, hogy õ mindenképpen szeretne másik gyereket és ha Maurice nem akar, tegyen õ róla.Nemrégen Carol már terhes volt és Maurice ragaszkodott a terhesség meg-szakításához. Utána komoly krízissel járó napokat éltek át. Fél év múlva Carol ismét terhes lett. Most már Maurice nem próbálta meggyõzni az asszonyt, hogy vetesse el a magzatot.

Elfogadta, de igencsak nem volt egyértelmû ezzel kapcsolatban. Azután Carol megemlítette,51hogy mi lenne, ha a szoptatási idõ után az apuka maradna otthon a gyerekkel. Ez az ötlet váratlanul nagyon vonzónak tûnt a számára. Segítséget jelentett, hogy a gyereken keresztül megszabaduljon a hivatalba való mindennapos bejárástól és végre egy kis szabadsághoz jusson annyi évi rabság után.A terhesség idõszaka igen pozitív volt, Carol kivirágzott, Maurice kétértelmûsége eltûnt.A magzat nagyon élénken mozgott, még a csuklását is érezték az anyuka hasán keresztül.Eric idõben született, könnyû volta szülés. Maurice elkísérte és segítette az anyukát a szüléskor. Carol sajnálta, hogy állandóan azt kérték, nyomjon erõsen és azt gondolja, hogy ezért számos helyenberepedt a hüvelye.Az elsõ napon hazamentek. Néhány nap múlva vissza kellett menni a kórházba, mert Carol belázasodott és mindene fájt alul. Azután antibiotikumot kapott és rendbe jött.Eric kezdettõl fogva nagyon jól viselkedett. Körülbelül egy hónapig minden éj-jel felébredt éjfél körül, majd ez az ébredési idõ egyre késõbbre tolódott. Ilyen-kor Carol megszoptatta és a baba aludt tovább. Most már a csecsemõ is ugyan-úgy átalussza az éjszakát, ahogyan a szülei.Amikor valami rendkívüli program adódik, akkor a csecsemõ nyugtalan lesz. Ilyenkor Carol néha megszoptatja, hogy Eric megnyugodjon.Carol jobban tudja, hogy mikor sír fáradtság, mikor éhség miatt. Azért nem mindig táplálják, ha sír.Ha este kilenc óra után ébred fel, akkor nagyon nehéz megnyugtatni.Maurice inkább felveszi a kisbabát, ha sír, mint Carol, bár õ sem esik tõle pánikba.Nagyon ritkán fordul elõ, hogy sikítva sír,.ordít.Egyszer az történt, hogy mindkettõjük-nek egyszerre kellett elmenni és rábízták a babát egy egyetemi hallgatóra, akinek még nem volt gyermekápolási gyakorlata. Utólag kiderült, hogy igen tartott ettõl a feladattól. Eric végigordította a szülõk távollétének idejét, még az apuka is ezt hallotta a szobába belépve. Két apai szó után megnyugodott, a világ ismét rend-be jött. Napközben mostanában már né-ha hagyják sírni, ilyenkor egy idõ után elalszik.Franz, a testvér nagyon sok figyelmet, foglalkozást igényel az anyjától. Mióta Eric megszületett, õ is cumisüvegbõl szeretne enni, és azt játssza, hogy õ is gyereket vár. Minden reggel valamivel kitömi a hasát a trikója alatt. Kistestvéréhez kedves, sohasem agresszív, de néha úgy csinál, mintha a csecsemõ nem is lenne ott. A sírás szemmel láthatóan zavarja.

Marianne 8 hónapos, Dániában szüle-tett.Az anyuka még egyetemi hallgató, és csak békés kisbabák képe futott át a képzeletén, mielõtt terhes lett. Az apuka izlandi és elõzõ házasságából már több gyereke van. Olyan, mint egy mesebeli szõke óriás. A szavai tele melegséggel és szeretettel, amikor a többi gyerekével beszél telefonon és a kezén látszik52a nagy szeretet, ahogy hozzájuk ér, ami-kor együtt vannak.

A kisbaba több mint 4 kg volt, amikor született. Szopni tudott, de egy ideig a fejét nehezen tartotta. Pár hetes korában középfülgyulladása volt.A legtöbbet öt hónapos kora körül sírt. Édesapja úgy gondolja, hogy az õ gyereke nem sírt túl sokat. A hetek múlásával egyre inkább tudatában volt annak, hogy miért sír a baba. Megtanulta, hogy létezik "boldogtalan" sírás, ilyenkor valami zavarja és "boldog" sírás, amikor kapcsolatot keres, kommunikálni akar.Általában próbálta elkerülni az ún. boldogtalan, hosszú ideig tartó sírást, amit õ úgy értelmezett, hogy a baba bizonytalannak, reménytelennek érzi a helyzetét.Többnyire felvette és dajkálta ilyenkor, ha sírt, vagy csak beszélt hozzá, vagy cumit adott a szájába. Még a pelenkát is kicserélte, ha úgy érezte, hogy ez használ.Éjszakai sírás esetén fõleg dajkálta vagy az ágyukba vitte Marianne-t, aki ilyenkor megnyugodott. Egy szobában alszanak a csecsemõvel. A saját gyakorlatából is sokat tanult a baba evési, sírási szokásairól, olvasott is ezzel foglalkozó könyveket, az elsõdleges többnyire az intuíciója, amikor a csecsemõ sírására válaszol.

Sofie 7 hónapos, Dániában született.Az anyukának több testvére volt és még emlékezett arra, mennyire örült, amikor az édesanyja hazahozta legkisebb öccsét a kórházból. A családban körülötte mindenkinek legalább három gyereke van. Titkos gondolata, hogy õ is legalább há-rom gyereket szeretne. Már majdnem mindegyik testvérének született gyereke, éppen ideje, hogy õ is elkezdje. A sok unokatestvér között biztos jó dolga lesz az õ lányának is. A nagymama szívesen fõz a sok unokájára, ha együtt vannak és külön asztalnál terít nekik. A napi teendõkben az õ gyerekénél nem nagyon tud segíteni, mert messze laknak.Az anyuka azonkívül, hogy tudta, jó, ha gyereke van valakinek, nem nagyon gondolt arra, hogy neki milyen gyereke lesz, fõleg nem a terhessége elõtt. Elfoglalt újságíróként dolgozott és nagyon szerette a munkáját. Az igaz, hogy a takarításra néha kevés idõ maradt, de mindig leveszik a cipõt, mielõtt belép valaki a szobába...A kisbaba legtöbbet újszülött korában sírt. Állandóan éhes volt, az anyuka meg állandóan álmos. A kicsi sírt éjjel, sírt nappal.Édesanyja eleinte teljesen elveszettnek érezte magát, majd elkezdte meghallani a különbözõ sírások közötti különbségeket.Sofie 3 hónapos kora körül fõleg azért sírt, mert álmos volt. Ha napközben sírt, anyukája megetette, szoptatta, dajkálta, megpróbált mindent megtenni, csak-hogy abbahagyja.Éjjeli sírás esetén fõleg etette, idõn-ként pedig együtt aludtak vele.Az apukával nincsenek megesküdve, de jól vannak együtt.Ha a baba sír, azonnal válaszol, úgy érzi rögtön tennie kell valamit.Számára a legfontosabb az volt, hogy kitalálja, miért sír a csecsemõ, és azt képes legyen mielõbb megszüntetni.53Rosaminda 4 hónapos, Angliában szüle-tett.A szülõk Malaysiából jöttek, az anyuka a gyerek születése elõtt banktisztviselõ-ként dolgozott egy kisvárosban. Õ volt az elsõ gyereke az akkor még nagyon fiatal édesanyjának és már nyolcan voltak testvérek, amikor az édesapja meghalt. Mindenfélét dolgozott, hogy otthon segíteni tudjon. Nem is tudja, hogy jó történt-e azzal, hogy elkerült otthonról. Igaz, hogy gyerekének gyönyörû a babakocsi-ja, szép ruhát is tudott

venni neki, de a családjával alig tud találkozni. Elhatározta, hogy a gyereke nemcsak angolul fog tanulni.A csecsemõvel egy szobában és egy ágyban alszanak.Rosaminda 4 hónapos korában sírt a legtöbbet. Minél idõsebb, annál több baj van vele, és annál többet jelentheta sírása. Anyja ennek ellenére nem gondolja, hogy az õ gyereke túl sokat sírt volna.A síráskor mindenféle vegyes érzései voltak, félelem, aggodalom, sajnálat, ezek azután változtak is, ahogy a baba fejlõdött. Napközben többnyire azonnal felvette, ha sírt és dajkálta. Éjszakai sírás esetén inkább megetette, azután dajkálta. Sokat segített neki az idõk folyamán szerzett tapasztalata, de fõleg ösztöneire hagyatkozott, amikor sírt a csecsemõ. A gondot leginkább az jelentette, hogy amikor Rosaminda nagyon sír, vajon egészséges, vagy beteg-e.

Mirna 15 hónapos, Horvátországban született.Az õ anyukája is újságíró. Mindenfélévelfoglalkozott, mielõtt a baba megszületett. Nyelveket tanult, tornázni járt, szerette a kaktuszokat, érdekelték a nõmozgalmak, olvasta a Micimackót és sok mesét. A világ azért "nehéz volt" körülötte. A férje, bár íróként dolgozott, az õ számára varázsló maradt, olyan varázsló, aki az aszfalton is margarétát látott nõni...Nem képzelte el, hogy fia vagy lánya lesz, csak gyereke. A terhessége alatt sem kérdezte meg, fiú- és leánynevet is kitaláltak.Az elején a csecsemõ szinte kedvesen, nem követelõzõen sírt. Születési súlya éppen megfelelt. Nem volt sem túl nagy, sem túl kicsi. Hosszú ideig éjjel is szopott, nehéz volt rájönni, mikor jó abba-hagyni az éjszakai etetést. Egy anyának az újszülött soha sem fejlõdik elég gyorsan. Bár a Spock könyvet is olvasta terhesség alatt és idõnként nehezebb pillanatokban a kisbaba születése után is elõ-vette, mint egy szakácskönyvet, hogy mit kell csinálni akkor, amikor...Mirna legtöbbet 4-6 hónapos kora között sírt. Volt, amikor nem komoly sírással, csak közölni akarta, hogy éhes.Általában azért, amikor komolyan sírt, anyukája aggódott és szorongott. Ha napközben sírt a baba, elõször megpróbált hozzá beszélni és megnyugtatni, mi-elõtt felvette.Éjszaka hamarabb vette fel. Egy szobában alszik a csecsemõvel, de általában hagyja õt a saját ágyában.Ha a baba sír, azonnal úgy érzi, hogy segíteni kell rajta. Mindig gondolkozik azon, hogy mi a csoda lehet rossz, egészséges-e.54Sara 5 hónapos, Svédországban szüle-tett.Csaknem 4 kilóval, erõteljes ordítással, rózsaszínen jött a világra apja jelenlété-ben. Szinte iskolás gyerekeknek látszottak mindketten. Az anyuka csak elemi iskolába járt, terhessége elejéig konyhai alkalmazottként dolgozott egy étterem-ben. A gyerek születésekor az apuka rak-tárban dolgozott és nagy rajongója volt a heavy metalnak. Az anyuka úgy gondolta, hogy a hasában lévõ gyereknek is tetszik a zene és együtt hallgatták találgatva, hogy vajon az a gyerek feje vagy feneke, ami elõdomborodik. Idõnként kicsit fájt a hasa, fõleg a terhesség vége felé. Örült, amikor azt mondták, hogy minden rendben van, és nem kell emiatt gyógyszert szednie.

Ha sírt a csecsemõ, megpróbálta kitalálni, mi baja lehetett, figyelte. Ha a sírás eltért a megszokottól, különösnek tûnt, akkor megijedt.Az anya az elsõ 2-3 hónapban nyugtalan volt, a kisbaba is ekkor sírt a legtöbbet. Nem tudja, hogy azért volt-e nyugtalanabb, mert a gyerek sokat sírt, vagy a gyerek azért sírt sokat, mert neki volt valami baja. Valahogy ez a lány jobban nyugtalanította, mint a két elõzõ bátyja.Ha sírt, azonnal felvette, énekelt neki, esetleg cukros vizet adott, a napszaktól függetlenül.A csecsemõ ágya a szülõké mellett van, mindig megnyugodott, ha a szülõk ágyába tették.Ha anyja beszél hozzá és a baba meg-nyugszik, akkor tudja, hogy nincs nagyobb baj. Hallja azért a sírás jellegét is, figyeli a baba arcát, mozdulatait.

10. És milyen tanácsot adnak az orvosok?

Ha a szülõk vagy a családtagok úgy gondolják, hogy túl sokat sír a csecsemõjük, vagy õk nem tudják a nyugtalan idõszakokat rendezni, orvoshoz viszik.Ha betegség miatt sírós, ezt nagyrészt a szülõk is jól észreveszik és az orvosnak is viszonylag könnyûa dolga.Alig fordul elõ, hogy egészséges, jól szopó, harmonikus családi környezetben élõ csecsemõ sírása meghaladja a családi tûrõképességet.A leggyakoribb helyzet, hogy nyugtalan, bizonytalan szülõk, hasonló okok miatt szoptatási gondokkal küzdõ anyuka, sokszor részben vagy egészében tápszert fogyasztó csecsemõje sírós. Esetenként éppen a családi életben is nehezebb napok járják, függetlenül a csecsemõ születésétõl. Nagyon egyéni megítélés, hogy mikor kezdi a család a kisbabát sírósnak nevezni. Leginkább akkor fordul elõ ez, ha a szülõk elvárása és a csecsemõ viselkedése között nagyon nagy a különbség és a szülõk nem tudják a helyzetet megnyugtatóan rendezni.(Furcsa, hogy a család békéjét megzavaró, ordítozós felnõttet ritkán visznek orvoshoz...)A sírós csecsemõ és a család együtt-mûködésének megoldása rendszerinttöbb lépésbõl álló, összetettebb probléma, amelyhez az orvosi szakma tanult módszerein kívül minden orvos hozzáteszi a saját színeit, egyéniségét.Megkérdezett kollégáim között férfi és nõ egyaránt szerepel, viszonylag fiatal és nyugdíjaskor határán lévõ, különbözõ munkaterületeken dolgozó gyermekorvos is mondott véleményt. Minden családnak lehetõsége adódik ilyen segítség igénye esetén is a szívükhöz legközelebb álló szakemberrel megbeszélni gondjaikat.Bemutatok néhány részletet kollégákkal való beszélgetésekbõl, hogyan próbálnának õk segíteni, ha túl sokat sír egy csecsemõ. Természetesen egy kicsit különbözõ, ha az ember általánosságban beszél, vagy ha egy bizonyos család gondjával személyesen találkozik.

Dr. R. I.Számos kis betegem volt, aki éjjel-nappal sírt. Legtöbbször táplálási zavar állt a háttérben. Vagy túl gyakran, vagy túl ritkán etették a csecsemõt. Ha a gyerek valós igényeire odafigyeltünk, akkora panasz kb. 70%-ban megszûnt. Az anyatejes csecsemõknél kevesebb panasz jelentkezett, bár ritkán náluk is elõ-fordult. Elõfordult, hogy a szoptató57

anyukának elfelejtették megmondani, ne szedjen hashajtót, az õ csecsemõjénél valószínû ez volt a baj oka.Éjszakai szoptatást nem szoktam eltiltani, sõt a teáztatást is megengedem. Tapasztalatom szerint az éjszakai sírás, szoptatási igény 2 hónap után abbamarad. Elõfordul, hogy a reggeli elsõ szop-tatást 6 óra helyett 5 órára javaslom.Hasfájós sírásra régebben görcsoldó-nyugtató keveréket tartalmazó kúpot adtam. A székrekedést elég nagy problémának látom, fõleg a tápszert fogyasztó csecsemõkben. A hasfájós babák esetén a kamillateát is jónak láttam, a csecsemõtea-keveréket ráhagyom a szülõkre. A hasmasszírozásról le szoktam õket beszélni, inkább a csecsemõ hasra fordítását szoktam javasolni.A sírós csecsemõvel való egy ágyban alvást nem ajánlom, egy kis együttes játszás, az más.A feleségem egyik ismerõsének gyere-két a franciaágy közepére tették aludni, mikor sírós csecsemõ volt, 16 éves korában is rendszeresen ott aludt.A saját lányom rendkívül nyugtalan volt az elsõ fél évben. Csak napközben volt sírós és kezdetben nem nagyon tudtunk rájönni, hogy mi a baja. Ha egyedül maradt, rendszerint sírt, ha ébren volt, valami foglalkozást igényelt. Mindig élvezte, ha valami színielõadásfélét tartottunk neki. A testi megpróbáltatásokat jobban tûrte, pisis pelenka, vagy éhség miatt alig sírt. Ha sétálni voltunk, állandóan menni kellett vele, nem lehetett le-ülni, mert különben zengett a Sziget tõle. Arra is gondoltunk, hogy talán mégis lehettek hasi panaszai.Dr. Á. B.A sírós csecsemõt jó lenne az otthonában is látni. Erre fõleg a családorvosnak van lehetõsége.Hagynám, hogy az anyuka minél többet beszéljen, hogy minél többet meg-tudjak a családról.A melegszívû, engedékeny fajtához tartozom.Azt javasolnám, hogy vegye fel, még mielõtt nagyon sírni kezd a baba. Gondolja végig az anyuka, hogy mi leheta baj. Nézze végig, nem fájhat-e valamije, nem nedves-e a pelenkája. Valamit ki kell találni a megnyugtatására, a test-test kontaktust pl. jónak tartom.Gyógyszert nem adnék. Sok gyermek-gyógyász ad, mert azt hiszik, a szülõk ezt várják el tõlük. Megvizsgálnám és ha egészséges, nem adnék gyógyszert. El-beszélgetnék az anyával és valamit az élete, a napirendje szervezésében segítenék. Van, amikor semmi sem segít, pl. a hasfájós periódusban, ilyenkor azt mondanám, hogy "elmúlik".Fontos, hogy a csecsemõ érezze a ma-ma biztonságát. Nem javasolnék szigorú napirendet, ha valaki mindenáron napi-rendet szeretne, próbálja a gyereke saját igényeit, szükségleteit megtalálni.A fiam is sírós volt. Eljött az egyik kolléganõm és azt kérdezte: "Miért nem adsz legalább egy kis görcsoldót?" Azután elmúltak a görcsök.Ilyenkor van a mamáknak leginkább szüksége segítségre. Talán már az is megnyugtató, ha azt mondjuk, hogy a baba egészséges és jól fejlõdik.58Dr. S.M.Ha hozzám fordul valaki, hogy sír a csecsemõje, elõször testi okot keresek. Nincs-e sérve, nem hány-e, nincs-e hasi szervi fejlõdési rendellenessége.

Megpróbálom megtudni, hogy van-e elég teje az anyának, egy napig felíratom a szopott mennyiségeket, a másik véglet, ha túl sokat szopik a baba.Ha a fentiekkel nincs probléma, meg-kérdezem, hogy megfelelõen van-e öltöztetve, nem fázik-e, nincs-e melege.Ha éjjel sír a csecsemõ az elsõ pár héten, kb. 6 hétig, azt szoktam mondani, hogy teát vagy limonádét kaphat, legfeljebb egyszer szoptasson az anyuka, ha már elérték a születési súlyt.Ha már 6 hetes elmúlt és egyébként egészséges, ne keljenek fel hozzá éjjel.A saját gyermekem kb. 6 hétig fél négykor "üvöltött", akkor jól megteáztattam. Mivel én nagyon fáradt voltam, el-határoztam, hogy többet nem kelünk fel. Még egy éjszaka ordított, azután már nem.Van egy unokatestvérem, akit nyakra-fõre szoptattak éjjel is. Most már csak-nem 2 éves, még mindig nyugtalanul alszik, felébred. Holtfáradtak a szülõk, és a gyerek is. Ez biztosan annak a következménye, hogy hagyták újszülöttkortól éjjel felébredni. Ha hasfájós a csecsemõ, gyógyszert nem adnék. Melegítsék a hasát, masszírozzák, fordítsák hasra. Legfeljebb édesköményteát javasolnék.Nem vagyok annak a híve, hogy a csecsemõt éjszaka odavegyék a szülõi ágyba. Ezt csinálta a barátnõm, a keresztlányom, azután 6-7 éves korukig folytatták ezt a gyerekek.Dr. P. A.Hozzám ugyan fõleg nem evés, rossz evés miatt hozták a csecsemõket és csak a nagyobbak voltak a sírósak.Ha a csecsemõ napközben sír, sok testkontaktust kell adni: felvenni stb. Éj-szaka lehet sírni hagyni, fõleg 3 hónapos kor felett. (A mama is ember.)A sajátom egy hónapig volt sírós. Mindig megnéztem, hogy mi baj vele, napközben dajkáltam, éjszaka kevésbé. Rossz volt a sírását hallgatni. Hasfájós idõszakában délután 4 óra körül sokat sírt. Én is szenvedtem eleget. Jött a köménymagos tea, hátha jót tesz, felvettem, de az sem használt. Rossz érzés volt, amikor csak zokogott szegény pindurka.Nagyobb csecsemõnél nem biztos, hogy mindig ugrani kell. Ok már nagyon tudják ugráltatni a szülõket. A mamák önbizalmát kell valahogyan fokozni, igenis tudják, miért sír a baba.A múltkor egy kolléga 1 év körüli csecsemõjét hozták, hogy állandóan sír, fõleg éjszaka. Meg kellett magyaráznom, hogy õ egy jó mama akkor is, ha sírni hagyja. Két hét múlva visszajöttek és el-mesélték, hogy a csecsemõ pár nap alatt rendbejött.

Dr. S. K.Tudomásul kell venni, hogy hat hétig sírós a csecsemõ. Ebben az idõben javas-lom is az éjszakai szoptatást, azután majd elmúlik a sírás.Ha napközben sokat sír a csecsemõ, megkérdezem, hogy nem szopik-e túl mohón, nem nyel-e túl sok levegõt szopás közben. Szoktam ilyenkor javasolni,59hogy böfiztessék meg szoptatás közben is.Az a csecsemõ, aki abbahagyja a sírást, amikor az anyja felveszi, annak nincs komoly baja. Akinek a hasa fáj, az nem hallgat el, ha dajkálják.Figyelni kell a sírás jellegét is. Aki hirtelen elkezd sikítva sírni, az betegséget is jelenthet.Hasfájós sírás gyanúja esetén megkérdezem, hogy a széklete rendben van-e, kipirul-e az arca, felhúzza-e a lábait. Ilyenkor lehetséges, hogy gyógyszert rendelek.

Anyatejet fogyasztó csecsemõknél né-ha elõfordul, hogy nehezen van székletük. Ezeknek a csecsemõknek reggeli cukros kamillatea adását javaslom.Ha nagyon szeles a baba, hasra fordí-tást javaslok, bár általában nem vagyok "hasrafordítás-párti". Lehet a hasukat is masszírozni. Unokahúgom gyerekét esti mindenféle módszerrel altatták, mert kü lönben sírt. Én mondtam, hogy ne ké-nyeztessék. Valamikor ifjú koromban az' mondtam, hogy az újszülöttet ki kell rak ni az erkélyre és hagyni kell sírni. Ha fel veszik, megszokja, hogy késõbb is dajkálják.Egy betegem 2 éves gyerekérõl azt mondta, hogy még egy éjszakát sem aludt végig, mióta a gyereke megszületett. Mondtam, hogy biztosan minden szusszanásra felvette.Egyik saját unokám is rettentõ sírós volt. Ilyenkor nyugtatót, görcsoldót tartalmazó kúpot szoktam rendelni, õ is ka. pott.

11. Mi az, amit nem érdemes tenni, gondolni, érezni?

1. Nem érdemes a sírás okát kutatni, ha nagyon sír a kisbaba és a leggyakoribb sírást kiváltó helyzeteket, mint éhség, székletes pelenka, túl meleg vagy túl hideg, már kizártuk. Inkább a meg-nyugtatásra koncentráljunk.2. Arra gondolni, kire hasonlít a családban, aki szintén sírós volt. (Kivéve, ha ez bátorítást jelent.)3. Saját magunkat hibáztatni, elégte-lennek érezni ahhoz, hogy saját gyerekünket meg tudjuk nyugtatni.4. Mindig arra gondolni, hogy beteg, ha sírós. (Bár lehet valóban betegség kezdetének a tünete.)5. Azt elvárni, hogy egy csecsemõ csak békésen alszik, szopik és szinte sohasem sír.6. Az enyém "rosszabb" csecsemõ, mint a szomszédé vagy a sógornõé, mert többet sír.7. Bárkirõl azt gondolni, hogy szívesen hallgatja a csecsemõnk sírását pl. egy elõadás, kiállítás, vendégség alatt.

"A könnyek mind ide jönnek, én pedig csillagokat formálol belõlük."A kis herceg visszatér Antoine de St. EtiennE

12. Utószó

"Kis gyerek kis gond - nagy gyerek, nagy gond."Ne így érezzünk, ne ezt adjuk tovább.Gyermekünk teremtése által a gyerekségbõl belépünk az anyák, apák Földünket átfogó nagy családjába.A jó helyre, jó idõpontban született - nem okvetlenül tervezett - gyerekkel együtt lenni öröm, béke, harmónia, meg elégedettség.Nem kis gond, nem nagy gond, ha-nem megoldandó feladatok sorát állítja elénk, pl. képesek vagyunk-e békésen megoldani azt a konfliktust, ha a nagy-néni elõtt sír, vagy ha a falra fújja a spenótot.

"Az ördög nem alszik", ha félünk tõle, ha rákiabálunk, de ha megfelelõ dalt éneklünk neki, álomba simogatjuk, elalszik, vagy talán nem is ördög. Ilyen esetenként a síró csecsemõ is.Körülöttem többen vannak, akik képesek a járdán margarétát látni és teremteni.Én még csak tanuló vagyok ebben.Remélem még többen szeretnék majd ezt is megtanulni, és gyermekeiknek továbbadni.