C M Y K

Értelmi akadályozottság – halmozott fogyatékosság – AAK – támogatott foglalkoztatás

-füzetek 1.2010

C M Y K

szakirodalomwww.carissimi.sk

,,Nem szabad besorolni őket sehová...”

Fény a sötétségbe

Gyűrődötten, kócosan kászálódokki reggel az ágyamból. Ta pogatózoma szoba sötétjében, a többiek mégalszanak. Valamit leverek, a székenmajdnem átbucskázom, kotorászoka szekrényben, magamra húzok vala-mit, majd kivonulok a fürdőszobába,hogy emberi formába rázzammagam. Fél óra múlva kómás, deőszinte mosolyt villantok a portásra,mikor beírom a nevem a könyvbe,igazolva, hogy szerdán reggel hétkorelhagytam a kollégium épületét.

* * *Szeretem a szerdákat. Először

akkor mosolygok, mikor a hetes buszátgördül a hídon, és meglátom aDunát. Amikor a nap fénye megcsil-lan a víz felszínén, és a hajók szelik ahullámokat, úgy érzem, mintha vala-hol ott szállnék a madarakkal a leve-gőben. Másodszor akkor kunkoro-dik fel a szám széle, mikor belépek aBliss Alapítvány ajtaján.

* * *Beülök a kicsik közé, a

Játszócsoportba, ölembe a nagyrongybabával, ujjamat magamrabököm, majd kezemet a homlokom-ra helyezem, így mutatkozom be:„Az én nevem Andi.” AztánGyörgyivel, aki a csoportot viszi,

játszva tanulunk. Mondókákatmutogatunk el, gombát sze-dünk, utánozzuk a madarakszárnycsattogását, dísztököt szo-rongatunk a kezünkben, végig-húzzuk ujjbegyeinket göcsörtöshéján, és beszélünk mindenről,ami ősz. Valahonnan előkerülegy barnamedve, brummog,mozog, megérti mindenki, hogytéli álmára készül. A sok jókedvközepette eszünkbe jut valami.Leoltjuk a villanyt, valaki kimegy azajtón, kopogtat, valaki megnyom egygombot, aminek következtében arájátszott hang azt mondja: „Gyerebe!” És Mirjam, a kis szöszke kislánybejön, és közli széttárt karokkal, azjutott eszébe, hogy sajnos, vége. Végeaz órának.

* * *Szinte elfelejtem, hogy két óra

alvás van csak mögöttem, mint aho-gyan azt is, hogy huszonegy évesvagyok. Gyereknek érzem magam,két copffal, csillogó szemmel, ésmajdnem ugrándozó léptekkelmegyek át a nagyok közé a gépte-rembe. Aztán valahogyan mégismegregulázom a lépteimet. Nagyerőfeszítés árán, persze.

* * *Somával lekezelek, ettől megint

csak vigyorognom kell. Néha együttrajzolunk, máskor a rá osztott fel-adatban segítek neki, vagy egyszerű-en csak előszedeti a jelképpaksamé-táját, és beszélgetünk. Csalafinta sráckülönben. Van, hogy túljár az esze-men, olyan észrevétlenül, hogy csakámulok. Persze, én tapasztalatlan! Ésmilyen jól tudja!

Ricsi a speciális billentyűzetenpötyögi le a mondandóját, imádja ahumort, választékosan fejezi kimagát, szókimondó, és mesék írásá-val próbálkozik. Szeretek ülni mel-lette, figyelni, ahogyan nyomkodja abillentyűzetet, kitartóan, céltudato-san, mindent szót átgondolva.Kíváncsian lesem a képernyőt, hogy

mit akar mondani, gyakran közbevá-gok az első pár betű után, próbálokolvasni a gondolataiban. Olykorsikerül, olykor rázza a fejét, hogynem jó szóra tippeltem. Sedrevagyok, tudom. Majd ők türelemretanítanak.

* * *Az életkorom elindul lefelé. Nem

gyereknek érzem magam, haneméretlennek. Sokszor olyan dolgokathoznak a tudomásomra, olyan olda-lát mutatják meg a világnak, hogyhazafelé a buszon csendesen rágommagam az új információkon. Mégakkor is, amikor túl vagyok az estitornán, az előadásomon, és fáradtanülök az ágyamon, mert arra döbbe-nek rá, hogy alig beszéltem, alighasználtam a hangom, mégis többetkommunikáltam velük, mint bárki-vel. Az ő mozdulataiknak, mimiká-juknak, billentyűlenyomásaiknaknagyobb súlyuk van, mint ezerkimondott szónak.

* * *Eszembe jut az első nap, mikor a

Carissimi révén odalátogattam. Be -ültem egy egyéni mozgásterápiára,Sanyi, a gyógytornász éppen Somávalfoglalkozott. Azt mondta, hogy nemszereti, ha bárhová besorolják őket, ésnem is szabad. Mindegyiküket megkell ismerni, mindegyikük szuverénegyéniség.

* * *Igaza van. Én már tudom. Jó

lenne, ha mindenki tudná.

Puha Andrea

A Szlovák HumanitáriusTanács, az önkéntesmozgalom 75kollektív, társult, illetve együttmű-ködő tagot tömörítő, legrégebbiszlovákiai központja és az AmberloPolgári Társulás az EgyesítsükSzívünket az Egészségért PolgáriTársulással és az Orange SlovenskoRt.-vel közösen Fény a sötétbecímmel SMS-es gyűjtéssel egybe-kötött új projektet indított, mely-nek fővédnöke Silvia Gašparo -vičová, Szlovákia köztársaságielnökének felesége. Fő médiapart-ner a pozsonyi Star production Kft.

A projekt célja telefonos ado-mánygyűjtés révén segíteni azegészségkárosodott embereknek ésfogyatékos hozzátartozóról gon-doskodó családoknak az egészség-károsodás és fogyatékosság követ-kezményeinek leküzdésében. Azadománygyűjést, amelybe 2010.december 31-éig lehet bekapcso-lódni, belügyminisztériumi enge-délylyel a Szlovák HumanitáriusTanács szervezi.

Aki szeretne és lehetősége vansegíteni a fogyatékos embereknek,

küldjön szöveg nélküli SMS-t a805-ös számra, ezzel 1 €-val járulhozzá a gyűjtéshez. A beérkezettpénzadomány a Tatra bankaBratislava pénzintézetben nyitott2629768876/1100-as számú kü -lön számlára kerül. Az adomány-gyűjtést a Szlovák KöztársaságBelügyminisztériuma felügyeli.

A befolyó összeget rászoruló sze-mélyek kapják, akiknek írásosigénylését olyan személyiségekbőlálló külön pályázati bizottság fogjaelbírálni, akiknek életét áthatja azemberiesség, együvé tartozás és arászorulókon való segítés gondola-ta. Tagja lesz a bizottságnak többekközött az Orange Slovensko Rt. ésStar production Kft. egy-egy képvi-selője.

Az adomány felhasználásátfigyelemmel kíséri majd a SzlovákHumanitárius Tanács; a támoga-tottnak el kell számolnia a gyűjtés-ből neki juttatott pénzösszeggel.

A Fény a sötétségbe projektnekrésze az a jótékonysági hangver-seny, amely 2010. december 2-ánlesz Pozsonyban a Lőrinc-kapu

utcában levő Pavol O. HviezdoslavVárosi Színházban. A rendezvényfővédnöke Andrej Ďurkovskýfőpolgármester. A jótékonyságihangverseny vezérgondolata: Se -gítsük közösen enyhíteni a rászo-rulók szenvedését, ínségét, elszige-teltségét. Ezzel a gondolattalMarián Bango vak énekes és felesé-ge, Alexandra, az Amberlo PolgáriTársulás alapítói keresték fel aSzlovák Humanitárius Tanácsot.Bár a művész maga is fogyatékos-sággal él, nemcsak önmagára éscsaládjára gondol, hanem azokra is,akik sérülésük miatt nem tudnakmásoknak segíteni, és támogatásraszorulnak. A projektet a SzlovákKöztársaság Kulturális Minisz té -riuma, Pozsony főváros, a PozsonyiKulturális és Tájékoztató Központ,valamint a pozsonyi ISTROARTKft. támogatta. Szponzorok: Kelet-szlovákiai Villamosművek Rt.,EXIM Bank, DHL Szenc.

Mgr. Eva Lysičanováa Szlovák Humanitárius Tanács

Hivatalának igazgatója

Borbély Sjoukje (szerk.): Kezünkben a diagnózissal.Útmutatás sérült kisgyermekeket nevelő családokszámára. Kézenfogva Alapítvány, Budapest 2007

Fonyó Ilona (szerk.): Felnőtt élet. A felnőttkorba lépőértelmi sérült fiatal társadalmi életbe való beilleszke-désének lehetőségei. Kézenfogva Alapítvány,Budapest 2009

Gruiz Katalin – Kalmár Judit (szerk.): Megszülettél,hogyan tovább? Első segély szülőknek. KézenfogvaAlapítvány, Budapest 2007

Juhász Ágnes – Bittera Tiborné: Képanyag a megké-sett/akadályozott beszéd- és nyelvi fejlesztéshez.Logopédia Kiadó 2001

Kálmán Zsófia: Mással-hangzók. Bliss Alapítvány,Budapest 2006

Az augmentatív és alternatív kommunikáció alapköny-ve.

Kálmán Zsófia – Könczei György: A Taigetosztól azesélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest 2002

Németh Erzsébet – S. Pintye Mária: Mozdul a szó...Súlyosan akadályozott beszédfejlődésű gyerekekkorai integratív fejlesztése. Logopédia Kiadó 2006

Rosta Katalin: Add a kezed! A mentális fejlődés segítésesajátos nevelési igényű gyerekeknél. Logopédia Kiadó2006

Szabó Borbála: Mozdulj rá! Mozgással kísért vers- ésmondókagyűjtemény. Logopédia Kiadó 2005

Időskorú értelmi fogyatékos emberek kísérése, segítése.Kézenfogva Alapítvány, Budapest 2006A könyv az értelmi fogyatékossággal élő idős ember-ek kísérésének, segítésének szociális, pedagógiai, pszi-chológiai és orvosi szempontjait ismerteti, és igyekszika mindennapokban alkalmazható tudást adni azok-nak, akik velük dolgoznak vagy élnek.

N oha beszéd-képességemet

elveszítettem, gondol-kodási képességemetnem. Ha valaki rosszulbeszél vagy egyáltalánnem tud beszélni, értelmifogyatékosnak tekintik.Ezek a gépek, amelyeketkifejezetten a magamfaj-ta emberek számára ter-veztek, viszont lehetővéteszik, hogy beszéljek.

Stephen Hawking

-füzetek 1. -füzetek 1.

A kiadvány megjelenését támogatta:

Bauer Edit európai parlamenti képviselő – Szülőföld Alap Szlovák Humanitárius Tanács

Hasznos könyvek

3

carissimi2002@gmail.com

Puha Andrea: ,,Nem szabad be-sorolni őket sehová...”

Válaszok szülőknekJogegyenlőség van – esély-

egyenlőség nincs!Az önállósodás nagyon apró dol-

gokkal kezdődik. Interjú dr. KálmánZsófiával

Cséfalvay Ágnes: Néhány gondo-lat a dunaszerdahelyi előadássalkapcsolatban

Megmutatni a kimondhatatlant.Látogatóban a Bliss Alapítványnál

„Nem tudtam, hogy hogyan fejt-sem meg a gyerekemet”

Ha megnyomják a kapcsolót, ak-kor történik valami

SulibuliA Műhelyben„Legfőbb feladatunk a fájdalmak csök kentése”Sztakó Zsolt: AAK-használó zseni

kerekes székbenDunkel N. Norbert: Fejlesztés –

síppal, dobbal, nádi hegedűvelAdd tovább! Fogyatékossággal

élő emberek foglalkoztatása a nyíltmunkaerőpiacon

Dr. Kálmán Zsófia: Bánatkő. HókaRozália könyvismertetése

FogalommagyarázatAjánlott irodalomFény a sötétségbe – telefonos

adománygyűjtés

Tartalom Köztudott, hogy az orvostudomány ro-

hamos fejlődése következtében egyre több

olyan gyermeket sikerül életben tartani,

akiket korábban állapotuk súlyossága mi-

att elveszítettünk volna. Sajnos, ezeknek

a gyerekeknek egy része a későbbiek során az átlagostól eltérően fejlődik. Átla-

gos körülmények között senki sem számít rá, hogy várva várt gyermeke nem

épen, egészségesen jön világra. A család számára ilyenkor az egyik legfőbb

probléma az információhiány. A budapesti Bliss Alapítvány – több mint hét-

száz halmozottan sérült gyermek szüleivel készült interjú alapján – kérdése-

ket és válaszokat tartalmazó tájékoztató anyagot jelentetett meg szülőknek.

Ebből idézünk.

Mikor valószínű súlyos, halmozott fogyatékosság kialakulása?

A halmozott fogyatékosság azt jelenti, hogy több szerv, szervrendszer,

funkció is érintett, pl. a mozgás, beszéd, különböző érzékszervek. Ilyen

komplex sérülést elsősorban a központi idegrendszer károsodása okoz-

hat. Ezt előidézheti pl. a terhesség alatti vírusfertőzés; bonyolult, elhúzó-

dó szülés; túlságosan nagy, ill. rendkívül alacsony születési súly; veleszü-

letett genetikai vagy anyagcsere-rendellenesség; újszülöttkori agyvérzés;

szív- vagy légzésleállást követő hosszas újjáélesztés.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Minden olyan esetben, amikor a szülő úgy látja, hogy a gyermek fej-

lődési üteme, viselkedése, szokásos funkciói tartósan eltérnek az átlagos-

tól: pl. nem tanul meg szopni; nem gyarapodik; túl sokat, szinte állandó-

an sír, vagy nem tud sírni; sírásának hangja furcsa, sikító; túl sokat vagy

alig alszik; csillapíthatatlanul nyugtalan; izmai túl feszesek vagy túl lazák

(„rongybaba”); 3-4 hónaposan nem nézegeti a kezét, nem mosolyog visz-

sza, környezetére nem figyel; nem gőgicsél; 6-8 hónaposan nem gagyog;

kb. 3 hónapos korától másfél éves koráig nem jelennek meg a mozgás-

fejlődés állomásai: fejemelgetés, forgás, kúszás, mászás, ülés, állás, járás.

Milyen kérdéseket érdemes feltenni?

Lényeges rákérdezni az észlelt eltérés jelentőségére, hogy mennyire

jellemző vagy rendkívüli az adott életkorban; várható-e spontán javulás;

számítani kell-e későbbi következményekre a mozgás-, beszéd- és értel-

mi fejlődés terén. Ne hagyja magát elutasítani, hiszen törvényben bizto-

sított joga van minden olyan információhoz, amely gyermeke életére,

egészségére, ép fejlődésére vonatkozik.

Mit nem kell elhinni?

Tény, hogy minden gyermek más ütemben fejlődik, de a szülők leg-

nagyobb része nagy biztonsággal érzi, látja, felismeri a bajt. Ha Önnek

napi tapasztalata alapján meggyőződése, hogy gyermekének fejlődése el-

tér a kívánatostól, akkor nem kell elfogadni a semmitmondó nyugtatga-

tásokat: „Csak lusta a gyerek.”, „Majd utoléri magát.”, „Fiúgyermek, azért

nem beszél.” Természetesen a túlzott aggodalmaskodás és a józan prob-

lémafelismerés között nagy a különbség, s csak pontos megfigyeléseinek,

reális információinak lehet meggyőző erejük.

23

4–5

6–7

7–8

8–10

11–12

1213

13–1415–16

16

17–18

18–20

20–2121–22

23

23

Carissimi-füzetek 1. Értelmi akadályozottság –

halmozott fogyatékosság – AAK – támogatott foglalkoztatásSzerkesztette: Tóth Erika.

Nyelvi szerkesztő: Szórád György. Szakmai tanácsadók: prof. MUDr. Kovács László

DrSc, MPH, tanszékvezető egyetemi tanár, Comenius Egyetem; Köböl Tibor szociális

tanácsadó, Izomsorvadásos Betegek OrszágosSzervezete; PaedDr. Strédl Terézia, PhD,

adjunktus, Selye János Egyetem. Grafika, tördelés: namedia – Nagy Attila.

Nyomja: Valeur Kft., Dunaszerdahely. Terjeszti: Mediaprint-Kappa Pressegrosso, a. s.

Cím: Carissimi n. f., Nám. 1. mája 10-12, 811 06 Bratislava.

E-mail: carissimi2002@gmail.com. Honlap: www.carissimi.sk. Ingyenes kiadvány.

A címlap Nagy Zoltán grafikus- és festőművész Lángoló szív című alkotásának

felhasználásával készült.

-füzetek 1.

Kálmán ZsófiaKérdőjelek – Válaszok szülőknek

Paradigmaváltás a fogyatékos-ságkutatásban – megváltozottszemlélet címmel idén májusban aCarissimi nonprofit alap meghívá-sára Dunaszerdahelyen tartottelőadást a neves magyarországiszakember, dr. Kálmán Zsófiagyermekgyógyász főorvos, orvos-jogász, c. egyetemi tanár, a BlissAlapítvány ügyvezető igazgatója.Társszervező volt a MentálisanSérülteket Segítő Társulás duna-szerdahelyi szervezete. A szülőkrészéről nagy volt az érdeklődés, éstöbb szakember is eljött. Az elő-adó sorra vette azokat a fogyaté-kossággal kapcsolatos állásponto-kat, amelyek az elmúlt 5-6 évbenjelentősen megváltoztak. Változá-sok álltak be a jogalkotás, az önál-lóélet-törekvések, az értelmi fo-gyatékosság megítélése és a terápi-ák területén.

A fogyatékosság meghatározásaminden lexikonban, törvénybenmás. Társadalmanként ugyancsakváltozik, kultúrától és történelmihelyzettől is függ. Például Kanadá-ban egy diszlexiás ember már fo-gyatékosnak számít, míg feketeAfrikában, ahol rettenetesen sa-nyarúak az életkörülmények, eset-leg egy féllábú és a lába helyére fa-ágat odaerősítő ember sem érzimagát fogyatékosnak, mert tudközlekedni, meg ellátja magát. Ami kultúrkörünkben általában ak-kor beszélnek fogyatékosságról, havalaki valamilyen biológiai funkci-ójában nagyon elüt az átlagtól. Alegújabb, legmodernebb fogyaté-kosságmeghatározás egyértelműen

hangsúlyozza, hogy a biológiaihátrányból önmagában nem leszfogyatékosság. Fogyatékossággáakkor válik, amikor a társadalomnem teremti meg azokat a feltéte-leket, amelyek közt az illető embera saját biológiai hátrányával isugyanúgy tud élni, mint az adotttársadalom összes többi tagja. Te-hát a hátrány és a biológiai fogya-tékosság nem egymást fedő fogal-mak. A biológiai hátrányt nemtudjuk megváltoztatni. Ha valakivak, akkor a tudomány jelenlegi ál-lása szerint vak is marad. De ha atársadalom olyan, hogy elfogadjaőt a vakságával együtt, gyermekko-rában járhat óvodába, s az iskolarendelkezik azokkal a speciális se-gédeszközökkel, amelyek segítsé-gével ő is tanulhat, tanítható. Ha eza vak gyermek a szellemi képessé-geinek megfelelő iskolákba járhat,s olyan munkát végezhet, amelyhezkedve és tehetsége van, akkor nemfogyatékos. Ő egy vak ember. Afogyatékos ember pontosan olyan,mint bárki más, őt is ugyanolyanjogok illetik meg, csak neki speciá-lis segítségre van szüksége. A való-ság persze, sajnos, más. KálmánZsófia is úgy látja, hogy a feltételeknagyon sokáig nem lesznek megezekben a szegényebb és kissé las-sabban fejlődő országokban, mint amieink is, mert a fogyatékosságijogok az ún. szociális jogok kategó-riájába tartoznak. Amíg mindenfejlett állam, az összes európai uni-ós és ENSZ-egyezmény s a rómaiegyezmény is kimondja, hogy azalapvető, ún. első generációs embe-ri jogok semmilyen körülmények

között nem korlátozhatók, s beve-zetésük – amellyel egyetlen pilla-natot sem szabad várni – nem függsemmiféle gazdasági helyzettől,addig az ún. második generációs –szociális, kulturális, egészségügyi,gazdasági – jogok mindig az adottország fejlettségétől, gazdasági le-hetőségeitől függnek, és bevezeté-sük fokozatosan, lépésenként, vagy -is lényegében szándék szerint tör-ténik. Az Európai Szociális Chartais ezt fogalmazza meg. Tehát egyszegény országnak van egy bizo-nyos mennyiségű szétoszthatópénze. Olyan ez, mint a háztartás:tudjuk, hogy mennyivel gazdál-kodhatunk. Ha úgy döntünk, ak-kor tejet, kenyeret, zöldséget, gyü-mölcsöt, húst veszünk, kifizetjük avillany- és gázszámlát. Erre telik apénzből. De úgy is gondolkodha-tunk, hogy ebben a hónapban ve-szek egy briliáns nyakéket, és lesz,ami lesz. Aki beosztja a pénzt, azmindig a saját prioritásai szerintosztja be, és általában a kormá-nyoknak minden fontosabb, min-dennek nagyobb a prioritása, minta fogyatékosságügyé.

A fogyatékossággal élő emberekjogairól szóló 2006-os ENSZ-egyezmény (Magyarország hároméve, Szlovákia idén márciusban ra-tifikálta) modern törvény: lefedi azélet minden területét, és megfogal-mazza, hogy milyen jogaik vannaka fogyatékos embereknek. A napiéletben azonban még nem tapasz-talható a jelenléte. Tehát jelenlegbár jogegyenlőség van, esélyegyen-lőség nincs. A jog mint iránytűműködik ebben az esetben. Ponto-

4

modern törvény

Szemléletváltás a fogyatékosságkutatásban Jogegyenlőség van – esélyegyenlőség nincs!

-füzetek 1.

san kijelöli az utat, amelyen mennikell, és azokban az országokban,ahol ez a törvény él és hatályos, las-san, apránként nemcsak a szelleme,hanem a betűje szerint is fognaktörténni a dolgok. A mi országa-inkban annyi más probléma van,hogy Kálmán Zsófia szerint leg-alább tíz évre tehető az az idő, ami-korra ennek a törvénynek látványosés jelentős hatása lehet.

A fogyatékosságkutatás nagyotváltozott az utóbbi négy-öt évben.A szemléletváltás abban mutatko-zik meg, hogy megjelent az eman-cipatorikus és a participatív szem-lélet, amely megköveteli, hogy akutatásban minden érdekelt, érin-tett személy egyenrangú partner-ként vegyen részt. Ne az legyen,hogy róluk, de nélkülük okoskod-nak, gondolkodnak, utazgatnak,hanem azok, akiket érint a dolog,aktívan vegyenek részt benne.

Az önállóélet-törekvések közétartozik a normál körülmények, acsaládias környezet, az életkornakmegfelelő elfoglaltság kialakítása;az önellátás elsajátítása. Fontosszempont a döntésre való felkészí-

tés, az önálló véleménynyilvánításijog, s alapvető emberi jog a szexua-litás és a párkapcsolat. (Az önálló-élet-törekvésekről interjú is készültKálmán Zsófiával).

Az értelmi sérült fiatalok visel-kedészavarainak oka lehet az una-lom, a fel nem dolgozott feszültsé-gek, a félelem. Korábban a terápiásfoglalkozások során a nem kívánttünetek leépítésére, az elérendő vi-selkedés megerősítésére töreked-tek. Nem próbálták megérteni a vi-selkedészavart, hanem különbözőmódszerekkel igyekeztek meg-szüntetni, és vele párhuzamosan apozitív megnyilvánulásokat erősí-teni. Ez az irányzat az elmúlt 20–30 évben nagyon erős volt, és mégazt sem lehet mondani, hogy ha-tástalan. Az újabb módszer a kog-nitív pszichológiai megközelítés.A kognitív terápiák lényege a meg-ismerés és a megértés. Meg kell ér-tenünk, tanulmányoznunk, hogyannak, amit az illető csinál, mi azoka. Például ha valamiféle zavarttapasztalunk nála, pontosan tud-nunk kell, hogy milyenek a látási,látásérzékelési, beszédértési, me-

mória-, figyelem- és egyéb kogni-tív funkciói, hogy megérthessük,melyik funkciónak milyen zavara,eltérése okozza azt a bizonyosnemkívánatos jelenséget, amelyetszeretnénk megváltoztatni. Megkell értenünk, hogy mi zajlik amentális funkcióiban, hogyan tör-ténik nála a mentális feldolgozás.Ha például valaki, akinek ha aztmondjuk, hogy „most meg kellmosni a hajadat”, elkezd őrjöngeni,akkor meg kell érteni, hogy az őszámára mit jelent ez a művelet.Milyen asszociációkat, félelmeketébreszt benne, milyen emlékei, él-ményei vannak vele kapcsolatban,egyáltalán mit ért rajta, amikor eztmondjuk neki. Azért, mert az ér-telmi sérülteknél nem biztos, hogya mentális feldolgozás folyamatapontosan ugyanúgy zajlik, mint azép embernél. Nem arról van szó,hogy ugyanolyan, csak kevesebb,hanem hogy más. Ennek a mentá-lis feldolgozásnak a folyamatát kelltanulmányozni, megérteni, és hoz-zá alkalmazni a terápiát. Mindenajtónak van kulcsa, és a kognitív te-rápia lényege: megtalálni azt a kul-csot, amelyik az illető ajtaját nyitja.A kulcsot a szülő szakember segít-ségével tudja megtalálni; de hogy-ha elmagyarázzák neki, hogy mirekell figyelnie, mi az, amit meg kellpróbálnia megérteni, akkor valószí-nűleg partnerré tud válni ebben afolyamatban, noha – és ezt különhangsúlyozta Kálmán Zsófia – azsohasem feladata, hogy ő legyengyermekének az első számú terape-utája. A szülőnek más a dolga: ne-ki szülőnek kell lennie. És bárgyakran látjuk, hogy az anya logo-pédus, gyógytornász, viselkedéste-rapeuta, masszőr meg mindenféle,azért egy anyának mégsem ez adolga.

(t)

5

szemléletváltás

Kálmán Zsófia előad (Fogas Ferenc felvétele)

-füzetek 1.

6

önálló élet

Ez nálunk még na-gyon-nagyon messze van.Amerikában, Kanadában,Ausztráliában, Új-Zélan-don, Skandináviában ko-moly hagyománya vanannak, hogy értelmi sérültemberek a saját lehetősé-geikhez viszonyítva önállóéletet élnek. Lehet, hogytényleg teljesen önállóanélnek. Ismerek ilyen ame-rikai házaspárt: van szoci-ális munkásuk, aki kijár,megnézi, hogy rendbenvannak-e a közüzemiszámlákkal, nincsenek-evalamilyen gondjaik; te-hát segítséget kapnak, deteljesen önállóan dolgoz-nak. A házaspár egyiktagja egy gyorsétterembenbetanított takarító, a má-sik is egyszerű betanítottmunkát végez. Ha szak-mailag akarnám kategori-zálni, egyértelműen úgymondanám, hogy mind aketten az enyhe és a kö-zépsúlyos értelmi sérüléshatárán állnak. És tudják,hogy reggel fel kell kelni,megmosakodni, minden-nap tiszta ruhát venni.Megtanulták ezeket adolgokat, és boldogan él-nek mint házaspár. Dél-

után elmennek fagyizni,ha szép az idő, stb. Tehátcsak a háttér, a szociálisháló sűrűségén múlik,hogy mennyi önállósággallehet ezeket az embereketfelruházni. Kidobni nemlehet őket a légüres térbe,mert segítség nélkül nyil-ván nem fognak boldo-gulni, de a maga szintjénmindenki képes rá, hogyvagy egy kis létszámú cso-portotthonban, vagy pár-ral, vagy akár egy-két csa-lád összefogásával létre-hozott képződményben,de a lehetőség szerinti ön-állósággal éljen.

Nálunk viszont nem-csak a ritka szociális hálóa gond. Talán a másfajtahagyományok is közre-játszanak, de azokat azértelmi akadályozott fia-talokat, akik családbanélnek, óvják, féltik min-dentől, gyereknek tartjáka már felnőttkorúakat is.Ők hogyan önállósod-hatnak egy kicsit? A szü-lőket hogyan lehet rábír-ni, hogy engedjék már ela gyermekük kezét?

Sokat foglalkoztamezzel a kérdéssel, könyvetis írtam róla, hogyan is áll

a fogyatékos gyermekszülője. Azt mindenkép-pen meg kell érteni, hogya fogyatékos gyermekanyja előtt (általábananyáról beszélünk, mertaz apáknak pénzt kell ke-resniük, tehát ők nem na-gyon vonódnak be ezen aszinten a gyermek neve-lésébe) két út áll. Meg-gyógyítani nem tudja agyermeket, tehát mi az,amit tud csinálni, amitösztönösen az első perc-től kezdve csinál: tudgondozni. A gondozásadja meg végső soronéletének az értelmét,mert amíg a gyermek agondozására szorul, addigaz ő életének is van értel-me, célja. Feladata van azéletben. Ez az egyik meg-oldás. Az ilyen anyáknak,akik örök csecsemőkor-ban tartják gyermeküket,nem érdekük, hogy fel-nőjön. Mert ha felnő, ésazt mondja, hogy önálló-an szeretne élni, akkor azanyának az a húsz-hu-szonöt év, amelyet ráál-dozott a gyermekére, ér-telmetlenné és felesleges-sé válik. Ott áll szinte ki-fosztva, és azt mondja:

»Nem lett az életembőlsemmi, nem tudtam ta-nulni, dolgozni, azt csi-nálni, amit szerettem vol-na; az életemet erre agyerekre tettem fel, és ak-kor tessék: most itt hagyengem.« Ezek az anyáknem nagyon tudják elen-gedni a gyermeküket.Egy épen felnövő gyer-mek háromévesen márnem ritkán kiált rá azanyjára, hogy »ne segíts,egyedül akarom!«. Egyhat-hét éveset ha elkísérvalaki az iskolába, nemlehet a kapuban megpu-szilni, mert ő már nagy-fiú. Az ép gyermek na-gyon hamar lepergetimagáról a szüleit, a fo-gyatékos egyrészt nempergeti le magáról őket,másrészt pedig amikorönállósodni szeretne, azbizony általában huszon-két–huszonhat éves korkörül történik. Addigra aszülő már rettenetesensok időt, energiát beletett,és borzasztóan nehezenengedi el, nem szólva ar-ról, hogy nagyon félti. Azanyák másik kategóriájaún. fogyatékosügyi karri-ert épít magának, amikorkitanulja a szakmát, el-végzi a gyógypedagógiaifőiskolát, szülői egyesüle-tet, intézményt, klubot,fejlesztőközpontot hozlétre, módszert alakít ki,

Szlovákiában tizenöt évvel ezelőtt indult az Önálló Élet Mozgalom, de elsősorban a moz-

gássérültek képesek személyi segítőik révén önálló életvitel kialakítására. Az értelmi akadá-

lyozottak ilyen szempontból sokkal nehezebb helyzetben vannak, bár külföldön egyáltalán

nem ritka, hogy segítséggel függetleníteni tudják magukat szüleiktől. De hogyan tehetik

meg? Dr. Kálmán Zsófia Dunaszerdahelyen erről is beszélt.

-füzetek 1.

Az önállósodás nagyon apró dolgokkal kezdődikInterjú dr. Kálmán Zsófiával

7

újságot szerkeszt, karriertépít magának a fogyaté-kosságból. Ennek a mun-kának a kapcsán rendkí-vül sok családdal, problé-mával találkozik, és úgytűnik, hogy ők kicsitkönnyebben tudják en-gedni leválni a gyermeke-iket, sőt amikor elérkezikaz idő, akkor harcolnifognak, hogy megbízhatólakóotthont hozzanaklétre 6, 8, 10 fiatal részé-re, mert azért mindenszülőben felmerül az a bi-zonyos »mi lesz, ha…?«kérdés. És ez az évek mú-lásával egyre félelmete-sebbé és fenyegetőbbé vá-lik – tehát neki magánaklesz fontos az, hogy agyermekét biztonságos,

megfelelő, jó környezet-ben tudja, olyan helyen,ahol boldog, jól érzi ma-gát, és ő is nyugodt lehetfelőle. Tehát előbb-utóbbelkezdenek gondolkodniezeknek a formációknaka kialakításán. Ma máregyre kevesebb szülő tudbelenyugodni abba, hogyamikor már fizikailagképtelen lesz gyermekeellátására, akkor majd be-adja egy nagy intézmény-be.

A szülő, ha nehezéreesik is, de tegyük föl,hogy mégis rászánja ma-gát, hogyan tudja önálló-ságra nevelni értelmi sé-rült gyermekét?

Úgy, hogy először is őkap segítséget valakitől

ahhoz, hogy megértse éselfogadja, hogy ez meny-nyire fontos a felnőttgyermekének. Amíg aszülőben önmagábannem érik meg a dolog,nem készül el rá, addigmindig ellene fog dol-gozni. Természetesenöntudatlanul, nem tuda-tosan, de ő, a saját lelkefog ellene dolgozni, ésezer és egy dolgot fog ta-lálni, hogy miért nem. Ésmindig úgy fog hangzani,hogy igen, de… És min-dig mindenre lesz egy»de«. A szülőket segítenikell felkészülni arra, hogymegértsék: minden év-ben egy évvel idősebbekleszünk, és nem lehettudni, meddig tudunk ottállni ezek mögött a fiata-lok mögött. Belülről elkell tudni fogadni, hogyaz idő múlik; öregszik,nem tudja majd sem fizi-kailag, sem lelkileg a vég-telenségig ellátni a fel-nőtt értelmi sérült gyer-mekét; tehát bátorítaniakell rá, hogy megtegyeazokat a lépéseket az ön-állóság felé vezető úton,amelyekre képes. Ebbenpartnernek kell lenni, és

ezzel párhuzamosan, il-letve ezt követően segíte-ni kell megtalálni és kié-píteni azokat a lehetősé-geket, ahol majd át tud-ják tőle venni ennek a fi-atalnak a felügyeletét. Deitt nagyon apró dolgokrólvan szó; lehet, hogy arról,amit még soha nem en-gedett meg: például hogya gyermeke elmenjenvendégségbe a barátjá-hoz, barátnőjéhez, annakcsaládjához. Lehet, hogymindig csak úgy mentekel, hogy ő is vele volt. Le-het, hogy ez lesz az elsőlépés. Vagy ad neki fel-adatokat, amelyeket ott-hon következetesen el-lenőriz, hogy igenis, eztmeg kell tudnod csinálni.Mondjuk, a szennyes ru-hát eltenni, az edényt ahelyére rakni, részt vennia családi munkamegosz-tásban; egyre többet el-várni, következetesen el-lenőrizni azt, és elvárni,hogy fia-lánya tényleg el-végezze ezeket a teendő-ket. Tehát az önállósodásnagyon apró dolgokkalkezdődik.

(t)

szülői vélemény

A közönség érdeklődve figyel (Fogas Ferenc felvétele)

-füzetek 1.

Néhány gondolat a dunaszerda-helyi előadással kapcsolatban

Nagy várakozás előztemeg Kálmán Zsófia elő-adását, hiszen mindany-nyiunkat foglalkoztatótémákat boncolgatott. Azelhangzottak saját életem

eseményeivel is összevet-hetők.

Sokkal kevesebb prob-lémánk volna gyermeke-inkkel, ha a társadalomsegítené a nehéz helyzet-

be kerülő szülőt gyerme-ke felnevelésében és fej-lesztésében. Immár hu-szonnégy éve vagyokérintett a problémakör-ben. Lehet, hogy túl ér-

zékenyen élem meg nap-jainkat, melyeket megél-ni nem egyszerű sem ne-künk, sem nekik. Hu-szonnégy évem azzal telt,hogy kerestem az utat a

8

www.blissalapitvany.hu

A beszéd hiánya az a sérülésiforma, amely leginkább fogyaté-kosságnak tekinthető, és a leggyak-rabban vezet a társadalomtól valóteljes elszigeteltséghez, kirekesz-tettséghez. Betegségből felgyó-gyult emberek elmondása alapjána mozgás, az önállóság elvesztésesem annyira sokkoló hatású, mintamikor nem tudták magukat be-széddel megértetni. A beszédkép-telenséggel járó állapotokban mindaz orvostudomány, mind a hagyo-

mányos logopédia gyakran csődötmondott. A modern rehabilitációés gyógypedagógia az augmentatívés alternatív kommunikációval(AAK) válaszolt erre a kihívásra.(Kálmán–Könczei: A Taigetosztólaz esélyegyenlőségig, 342–346.)

Magyarországon Kálmán Zsófiahonosította meg az AAK-t, miutánKanadában az 1980-as évekbenmegismerkedett a Bliss-nyelvvel. (ABliss-nyelv az AAK egyik eszköze,grafikus jelképrendszer, amelyben a

jelképek formája és jelentése közöttlogikus, belső összefüggés van. Ajelképhasználó a jelkép megmutatá-sával fejezi ki kívánságait, gondola-tait, érzelmeit, a vele kommunikálópartner pedig a jelkép fölé írt szó el-olvasásával értelmezi a közlést.) Afőorvos asszony 1987-ben hívtaéletre a Bliss Alapítványt, amely1993 óta működteti Budapesten aSegítő Kommunikáció-módszertaniKözpontot (SKMK). Az SKMKmunkatársai komplex rehabilitációs

lányom számára. Az is-kola keresése négy évigtartott. Folyamatosanszemműtéteken esett át,sőt az alapdiagnózisaihozújabbak jönnek. Nem-hogy kevesebb szakor-vosra volna szükségünk,új és új szakorvosokkalismerkedünk. Mindenvágyam, hogy a komo-lyabb betegségek elkerül-jenek, hiszen bár törvényadta lehetőség mindengyermek számára az ok-tatásban való részvétel, aziskolából kikerülve márnincs lehetőség a folyta-tásra. A megoldás isméttársulásunkra vár. Gyer-mekeinket, sajnos, az il-letékes hivatalokban nemtartják partnernek, segít-ségre szorulnak az ügyin-tézéseikben; de ki nem?A minap kérdezte tőlemvalaki, hol vannak a ki-csik, miért csak a fiata-lokkal törődünk. A ki-

csiknek már kitapostukaz utat, szülői kezdemé-nyezéseknek köszönhe-tően több speciális iskolais fogadja őket; többenközülük integrált okta-tásban részesülnek, máraz óvodában elkezdődikaz egészségesek közé valóintegráció. Ez nagyszerűdolog. De majd ha az is-kola befejezése után úgyléphetnek ki a nagybetűséletbe, hogy el tudnakhelyezkedni akár a nyíltmunkaerőpiacon, akkorlesz igazi beolvadás azépek társadalmába. Egyolyan társadalomba,amelyben az egészségesember együtt dolgozik azegészségkárosodottal,együtt szórakoznak, ésbarátok lehetnek. AzENSZ-egyezmény papí-ron biztosítja a világ leg-nagyobb kisebbségét al-kotó egészségkárosodottszemélyek jogait. Gya-

korlati megvalósításaazonban mindnyájunkközös feladata kell, hogylegyen. Az egyezményminden téren előtérbehelyezi az emberi jogo-kat, függetlenül hovatar-tozástól, és a 26. cikk ki-mondja: ember és emberközött nincs különbség.Ez számomra azt jelenti:mindenki egyenlő, csak asegítés módja más. Min-denki önmaga, és egyéni-ség a javából.

Igaz, Kálmán Zsófianem adott a szülőknekmegoldási receptet arra asok száz különféle prob-lémára, amellyel a csalá-dok szembesülnek, mégisnagy hatással volt ránk.Az értelmi akadályozott-sággal élő emberek jogai-ról beszélve elmondta,mennyire fontos, hogy aszülő támogassa gyerme-ke önállóélet-törekvéseit.Ne ő döntse el helyette,

hogy neki mi a jó, hanemsegítse a döntés megho-zatalában. Bízzuk megőket apró feladatokkal,amelyeket rendszeresenvégezzenek el. Soha nemkéső elkezdeni. Termé-szetes, hogy azonnal nemlesz látható az eredmény,de megfelelő szemlélet-tel, kitartással és türelem-mel elérhető.

Idekívánkozik mégegy gondolat Vicki Ben-nett Élj okosan! címűkönyvéből, amelynekalapján egyértelmű, hogyaz élet nem verseny, aholle kell győzni a többieket,vagy azt kell gondolni,hogy jobb vagy náluk,mert minden emberegyedi és különleges.

Cséfalvay Ágnes

a Mentálisan

Sérülteket Segítő

Társulás dunaszerda-

helyi szervezetének elnöke

-füzetek 1.

Látogatóban a Bliss Alapítványnál Megmutatni a kimondhatatlant

9

1112 Budapest XI., Neszmélyi út 36., tel.: (+361) 310-3583

szolgáltatásokat nyújtanak: aug-mentatív és alternatív kommuniká-cióval segítik mindazokat, akiknélsúlyos beszédzavar alakult ki.„Az AAK a segítő kommunikációmódszere, amely megmutathatóváteszi a kimondhatatlant” – olvasha-tó Kálmán Zsófia Mással-hangzókcímű könyvében (11. o.). Akkor vanrá szükség, ha a beszédképtelenségmegnehezíti vagy lehetetlenné teszia normál, napi kommunikációs igé-nyek kielégítését. A kisegítő kom-munikációra szoruló embernek aszokásostól eltérő utakra van szük-sége gondolatai, érzései kifejezésére;ehhez pedig el kell látni őt a megfe-lelő eszközökkel, és meg kell taníta-ni a használatukra. Ilyen eszközök agesztusok, a kommunikációs táblá-kon vagy elektronikus eszközökön,ún. kommunikátorokon elhelyezettüzenethordozók, mint például a ké-pek, grafikus ábrák, Bliss-jelképek,betűk és szavak.

Szlovákiában az 1980–90-esévekben szakemberek sora sajátí-totta el Kálmán Zsófiától a szak-mát. AAK-központok működésé-ről nincs tudomásunk, de egyesgyógypedagógiai tanácsadó köz-pontokban, speciális iskolákban al-kalmaznak AAK-módszereket.Mivel a rászorulók száma nemcsekély, szeretnénk bemutatni aBliss Alapítvány Segítő Kommu-nikáció-módszertani Központját.Külföldről is fogad klienseket, je-lenleg is van szlovákiai családdalkapcsolata. Ilyen esetekben ha-vonkénti, kéthavonkénti konzultá-cióra van lehetőség; tanácsot, esz-közt kapnak, és otthon gyakorol-nak. Ha van vállalkozó gyógype-dagógus vagy pedagógus, az aug-mentatív és alternatív kommuni-káció oktatására képesítő tanfolya-mukat is elvégezheti.

* * *

Reggel fél kilenc van. Érkezneka munkatársak, és fokozatosan jön-nek a kliensek: szülők kisebb-na-gyobb gyermekeikkel, huszonévesfiatalok. Mielőtt kezdődnének afoglalkozások, dr. Juhász Ágnes, aSegítő Kommunikáció-módszer-tani Központ igazgatója megbe-szélésre hívja össze a munkatársa-kat. Most kissé rendhagyóak a kö-rülmények, mert alaposan beázottaz épület, munkások dolgoznak ajavításon.

„Jönnek olyanok, akik hozzánkvalók, és olyanok is, akik nem –kezdi az intézet bemutatását azigazgatónő. – Akkor jönnek hoz-zánk, amikor a beszéd hiánya vagya nagyon gyengén fejlett beszéd avezető tünet. Amikor nem tudnakkommunikálni a kisgyerekkel vagya balesetes felnőttel. Nem biztos,hogy a mi módszerünk a jó, demindenesetre a kommunikáció sé-rülése, hiánya az, ami idehozzaőket. Kommunikációfejlesztésbenrészesülnek, de más szolgáltatáso-kat is nyújt a központ: mozgásfej-lesztést, gyógytornát. A vizsgálat-kor nem adunk diagnózist, inkábba kommunikációs készségek meg-figyelésére összpontosítunk, és en-nek alapján írjuk le javaslatain-kat.”

Hogyan lehet ide bekerülni?„A szülő telefonál, és kér egy

vizsgálati időpontot, illetve beuta-lót kell kérnie a háziorvostól. Avizsgálatot hárman végezzük. Pa-less Eszter kolléganőmmel, (igaz-gatóhelyettes, konduktor-tanító)ketten vagyunk együtt a növen-dékkel vagy a jelentkezővel. Ő el-sősorban a mozgást nézi, én főleg ajelentkező kommunikációját, ma-gatartását, mivel logopédus, pszi-chológus vagyok. Kálmán Zsófiapedig az anamnézist veszi fel azanyával, eléggé részletesen. Először

egy rövid megbeszélésre kerül sor,amelyen ott van a szülő, vagy akijön a jelentkezővel. Néhány kér-dést mi is fölteszünk: »Miért jöttekide?«, »Honnan tudják, hogy mivagyunk?«, »Hová jár a gyermek?«,»Milyen fejlesztésben részesül?«,»Mit várnak tőlünk?« Kicsit be-szélgetünk, és akkor szerencsésesetben a gyerek el tud szakadni aszülőtől, ezután történik a másikszobában az anamnézisfelvétel. Az,hogy kit veszünk fel, több minden-től függ. Egyrészt a kapacitástól,másrészt hogy el tudnak-e járnihozzánk. Mert az ország mindenrészéből jönnek. Most is van olyantanítványunk, aki egyszer egy hé-ten Pécsről jár, van, aki Győrből,Tatáról. Kedden, szerdán és csü-törtökön vagyunk nyitva. Néhánytanítvány mind a három naponegész nap itt van. Van, aki kétszer,van, aki egyszer jön – teljesen vál-tozó.”

Azt mondják, minél korábbankeződik el a fejlesztés, annál jobb.Ideális esetben hány éves korbankerülnek ide a gyermekek?

„Volt már másfél éves jelentke-zőnk is. Őt még a csoportba nemtudjuk bevenni, de kaphat rendsze-resen tanácsot, és konzultációtajánlunk föl a szülőnek. Háromé-ves kor körül már bekapcsolódhat-

-füzetek 1.

A Bliss Alapítvány archívumából

10

hosszú folyamat

nak a Játszócsoportba. Itt a szülőjelenlétében csoportban folyik akommunikációfejlesztés. Utána alegtöbb kisgyermek egyéni moz-gás- vagy kommunikáció-fejlesz-tést kap, vagy mindkettőt. A Suli-buli csoportunkban a nagyobbakvannak. A magyar közoktatási tör-vényben a fogyatékos, sérült gyer-mekek számára – akik nem tudnakosztálymunkában, iskolában résztvenni – megadott óraszámban vanegy fejlesztő felkészítés elnevezésűellátási forma. Ilyen gyermekeinkvannak a Sulibuliban; csoportos ésegyéni fejlesztésben részesülnek. Acsoportot konduktor vezeti, és vanmég személyi segítő is. A konduk-tor a Pető Intézetben végez, ésmellé lehet specializálódni óvoda-pedagógus vagy tanító irányba. AMűhelyben a nagyok vannak, akikmár húsz év körüliek vagy időseb-bek. Itt is van csoport, meg cso-portos gyógytorna és zenefoglal-kozás, szituációs gyakorlatok, a na-gyoknál beszélgetések az életről;ezekből adódik az egyéni foglalko-zás. Tehát amiről beszélgetnek acsoportban, azzal kapcsolatos a te-matikus számítógépes gyakorlatuk.Mindenki a képességeihez mértenkülön kap feladatot, amelyet a szá-mítógépen önállóan el kell végez-nie. Így összefüggnek a foglalko-zások.”

Egy csoportban több pedagó-gus van?

„Általában igen, de ez is változó.A Műhelyben megtörténik, hogyott van mindenki, közben egyen-ként viszi a növendékeket a gyógy-tornász egyéni fejlesztésre. Ott vanmellettük a személyi segítő vagyegy gyógypedagógus, aki részmun-kaidőben dolgozik. Megtörténik,hogy a gyógytornász viszi az egészcsoportot, és a személyi segítő se-gít. Két személyi segítőnk van. Az

egyik főleg a műhelyeseknél, egyfiatalember, gyógypedagógiai asz-szisztens, a kicsiknél meg a Suli-buliban van egy fiatal konduktor,aki most személyi segítőként dol-gozik. A személyi segítőnek el kelllátnia azokat a feladatokat, ame-lyek az ittléttel járnak. Etetni kell,tisztába tenni, segíteni a toalettigé-nyeket. Tehát állandóan itt kelllennie.”

Milyen eredményt tudnak elérni?„Ez sok mindentől függ. Annak

ellenére, hogy a legtöbbjük nemtud beszélni, nem mondunk le róla,hogy valamiképpen hanggal, be-széddel is létrejöjjön a kommuni-káció. Tehát ahol lehet, ott logopé-diai megsegítést is alkalmazunk.Hogy a kommunikációban milyenmódszert használunk, függ a moz-gásállapottól és az értelmi szinttőlis, mert – főleg a kicsiknél – nemlehet pontosan tudni, nincsenekolyan objektív mérőeszközök, hogymeg tudjuk mondani, hogy milyenértelmi szinten van az illető. Deszámunkra nem is ez a lényeg, mertakinek az értelmi fejlődése is las-súbb, annak is kell kommunikálnia.Tehát ez nem kizáró ok. Az ered-mény nagyrészt függ a mozgásálla-pottól, hogy milyen lehetősége vana különféle eszközök használatára.Az is elég hosszú folyamat, míg ki-derül, melyik testrészét tudja hasz-nálni. Van olyan tanítványunk, akia fejével működteti a kapcsolót,vannak különböző eszközeink, deezek is behatároltak. Egy adottképanyag segítségével olyat tud kö-zölni, amire megvan a kép. A na-gyobbak közül akik tudnak írni-ol-vasni – számítógépen írnak speciá-lis klaviatúrával és olvasnak –, olyatis ki tudnak fejezni, amire nincskép. Tehát ez a kommunikációnakegy formája. A cél az volna, hogyolyannal is tudjon kommunikálni,

aki nem ismeri ezeket a speciáliseszközöket, mert hiszen az életbenerre van szükség. Tavaly voltunknéhány iskolában a nagyokkal – azépek iskolájában is van olyan prog-ram, hogy a sérülteket megismer-jék –, és ott bemutatkoztak a nö-vendékeink, a betűtáblájuk segítsé-gével beszélgettek az ottani gyere-kekkel, fiatalokkal úgy, hogy kér-désre betűtáblájukon megmutattáka választ.”

Olyanok is kerülnek ide, akikfelnőttkorukban veszítik el a be-szédképességüket?

„Ritkábban, de szoktak jönnistroke vagy baleset után. Rendsze-resen azonban nem járnak ide. Amúlt évben volt egy olyan felnőt-tünk, ötven év körüli férfi, akinekajánlottuk, hogy használjon bizo-nyos kommunikációs eszközt, de őnem akarta. Felnőttekben megvanaz az érzés, hogy ők inkább beszél-ni szeretnének. Attól tartanak,hogy ha segítőeszközt kezdenekhasználni, akkor ez azt jelenti,hogy lemondtunk a beszédről, pe-dig nem így van. És nem minden-ki méri fel, hogy mennyit lendíte-ne az életminőségén, ha ki tudnáfejezni magát más módon.”

Van rá példa, hogy előszörezeknek az eszközöknek a segítsé-gével kommunikál, aztán pedigmegtanul beszélni?

„Ezt így nem mondanám. Akinálunk van, és segítőeszközökkelkommunikál, a mozgásállapotamiatt nem tud megtanulni beszél-ni. Van persze olyan, aki nehezenérthetően, de beszél, ő viszont nemhasznál másféle eszközt.”

Mennyi ideig szoktak egy-egyérintettel foglalkozni?

„Ameddig szükség van rá.Ameddig a szülő idehozza, és nemkerül el olyan intézménybe, aholtudnak kommunikációfejlesztéssel

-füzetek 1.

11

látványos eredmény

„Nagyon drága, deolyan lenyűgöző az ittdolgozók tudása, hogy eza legfontosabb egy nembeszélő kislánynak, mintaz enyém is – fog bele atörténetükbe az anyuka. –Mirjam oxigénhiánnyalszületett, négyéves koráignem járt. Egy terápia se-gítségével szépen megta-nult járni, de mivel nembeszél, beszédterápiátkellett valahol találnunk.Kerestük azokat a szak-

embereket, akik beszéd-indítással foglalkoznak,végül kapcsolatokon,mindenféle telefonokonkeresztül idetaláltunk.Körülbelül kilenc hónap-ja járunk ide. Először azóvodáscsoportba került,mert a törvények értel-mében óvodáskorú volt,most pedig iskoláskorúvávált, és a Sulibuliba jár;iskolai felkészítést, fej-lesztést próbál adni. Azeredmény számunkra lát-

ványos. Amíg nem tudottjárni, úgy éltünk, hogysokat volt rajtunk; láttuk,hogy megérti, amit mon-dunk, de nem tudott vá-laszolni. Én döntöttem elhelyette, hogy kakaótiszik-e, vagy teát, pari-zert kér-e, vagy sonkát,lekváros kenyeret vagynutellásat, mert nem tud-tam, hogy hogyan fejt-sem meg a gyerekemet.Addig csak azzal foglal-koztunk, hogy mozgás,

mozgás…, hogy induljonel, járni tudjon, különbentolószékben volna, mertaz izmai nagyon lazákvoltak. Azt gondoltam,hogy ez a legfontosabb.Mindenki azt mondta,hogy ha elindul, akkor le-het, hogy beszélni is fog,de ha nem, akkor esetlegbeszélni sem. Tehát az el-indulás volt a legfonto-sabb. Itt pedig azt kap-tuk, hogy megértjük egy-mást. Egy képrendszer és

Magyarországon a fogyatékossággal élő gyermek

számára szakértői bizottság jelöli ki, hogy milyen isko-

lát vagy iskolákat látogasson. De mivel nem minden ok-

tatási intézmény van felkészülve a fejlesztés valameny-

nyi formájára, a gyermeknek sok esetben több helyre is

kell járnia, az állami fejpénzt azonban csak egy intéz-

mény kaphatja meg; a többiben a szülőnek magának kell

f izetnie a szolgáltatást. Ez okoz gondot Farkasné Már-

kus Évának is. Kislányát, Mirjamot fejlesztő iskoláján

kívül a Bliss Alapítványhoz is hordja, de ennek költsége-

it a család már nem tudja állni. Ezért az önkormány-

zathoz fordult szociális támogatásért. Erre a törvény le-

hetőséget ad. Úgy gondolja, hogy a helyzeten jogszabály-

módosítással lehetne változtatni: ne az intézmény, ha-

nem a gyermek kapja a fejpénzt. A Bliss Alapítvány archívumából

-füzetek 1.

is foglalkozni. Nincs előre megha-tározott időkeretünk, hogy ennyimeg ennyi ideig járhat ide. A kis-csoportban vannak olyanok, akikközben a Pető Intézetet is látogat-ják; ők később oda vagy a mozgás-javító iskolába mennek, vagy más-hová. De attól még ide is jöhetnek.”

Mi jelent önöknek sikerél-ményt?

„Most például kipróbálás alattvan az ún. fejegérprogram. Volt

olyan kislányunk, akit leültetett apedagógus a számítógép elé, és akislány rögtön megértette, hogymiről van szó: teljesen tudatosanmozgatta a fejét, hogy ott azt a te-rületet be tudja festeni, vagy eltudja végezni a feladatot. Az azigazi siker, amikor kinyílik a gye-rek, amikor olyasmit tudunk megróla, ami addig kommunikációscsatorna híján benne lapult, bennerekedt. Például kiderül, hogy van

humorérzéke, hogy változatos íz-lése van (étel, ruha), hogy nagyonis van véleménye arról, ami vele éskörülötte történik. A legnagyobbsiker, amikor képessé válik spon-tán kezdeményezésre, és nemcsakkérdésekre válaszol, például egy-szer valamire váratlanul azt közli,hogy »nem akarom!«. Ez igazi si-ker!”

(t)

„Nem tudtam, hogy hogyan fejtsem meg a gyerekemet”

12

eszköztár

gesztusnyelv segítségévelmindent megértünk,amit szeretne. Nagyonösszetett dolog, mert sokmindenen keresztül tudjanekünk elmagyarázni, deteljesen tudunk kommu-nikálni. Én mindent ér-tek. Van »igen«-ünk és»nem«-ünk; tudunk kérniés választani. Az a fontos,hogy én is megtanuljam,hogy mindig választhas-son, hogy legyen mibőlválasztania. Nyugodtabb,kiegyensúlyozottabb lett.Eddig csak egy részünkvolt, úgy éreztem; mostönálló jogú kis személylett. Ugyanúgy megértetimagát a testvéreivel,édesapjával, nagyszülei-vel. És most már ők is ér-tik, mindenki tanulja a

családban, segít ebben,hogy ő is tudjon kommu-nikálni. A kommunikáci-ós csatornákból valamimegindult. Itt mindentmegpróbálnak kinyitni: abeszédet, látást, hallást,az érzékelést, mindentnyitnak az óvodai cso-portban. Most, hogy el-indult az iskola felé, ezpicit nehezebb neki. Egykaput szeretnének kinyit-ni, és ez a beszéd. Lát-tunk már ilyen csodát.Gépeket használ; amitnem tud kimondani, azt agép kimondja helyette.Kisgyerekeknél kommu-nikátor, később számító-gép. Nem sokat tesznekföl rá, mert ő még nemért annyi mindent. S lát-tunk már csodát, amikor

bemutatkozott egy kis-lány: nem a gépet nyom-ta meg, hanem ő mondtaki a nevét. Tehát nyílik aza kapu az ő agyában is, dehogy mikor, azt nemtudjuk; csak azt, hogy őmost önálló személy lett,és nagyon jól tudunkkommunikálni. Tudjuk,hogy mit szeretne: példá-ul be szeretne-e jönni azudvarról; vagy meg tud-juk vele beszélni mostéppen a színeket, mert aszíneket nagyon nehézmutatni, mondani vagyjelelni. Most ott tartunk,hogy kinyílt neki az óvo-dai anyagból – mondóká-kon keresztül tanítottákmeg – egy ajtó, amelyneksegítségével rengeteg je-let tud, mutatni is; a ké-

peket is jól ismeri, és akommunikátor segítségé-vel tudunk vele beszélniotthon. Mi beszélünk rá,de ő választ, hogy melyikgombot nyomja meg:»Sziá!«-val köszön vagy»Jó napot!«-tal. Azegyikre rátesszük, hogyaz ő neve Mirjam, a má-sikra, hogy Zsófi. És na-gyokat nevet, hogy meg-nyomja a másikat, hogy őnem az, de most egy ki-csit Zsófi akar lenni. Te-hát most már van egy kisszemélyisége. Ez nagyonfontos nekem, hogy ideeljuthatott. Hogy merrejut tovább? Nagyon lassúaz építkezés, nagyonaprólékos, de már van sokeredménye.”

(t)

A speciális, augmentatív és alterna-

tív kommunikációs eszközök birodal-

mába Paless Eszter igazgatóhelyettes

vezet be. Nagyon sokféle eszköz talál-

ható itt az egyszerű nyomógomboktól,

kapcsolóktól kezdve az egészen speciá-

lis, százüzenetes kommunikátorokig,

hangadó gépekig. Súlyos, halmozottan

sérült, nem beszélő gyermekekkel vagy

f iatalokkal a beszéd, kommunikáció

helyettesítésére vagy kiegészítésére

használják őket.

A kommunikációfejlesztés általá-ban kisgyermekkorban, tehát a koraifejlesztő csoportokban kezdődik,ahol az egyszerű kapcsolókat plüss -állatokkal összekötve tanulják megazt, hogy ha megnyomják a kapcso-lót, akkor történik valami. Ezek a

speciális plüssállatok vagy számító-gépes játékok megmozdulnak, han-got adnak, énekelnek, akár verset isfel lehet rájuk mondani. Ez az elsőlépés. Utána különböző egyszerű,egy- vagy többüzenetes hangadó gé-pekkel játszanak, később megtanul-ják a válaszadást, kérést, visszautasí-tást; a hangadó gépek akusztikusvisszajelzést adnak a gyermeknek.Mint hogyha ő mondaná ki azt a bi-zonyos üzenetet, amelyet éppenmegnyomott. Vannak itt speciálisszámítógépes szoftverek, amelyeketegy vagy két kapcsolóval tudnakhasználni a növendékek. Itt is a vál-tozást tanulják, tehát hogy a kapcso-ló megnyomásakor történik valami.Később áttérnek a többüzeneteskommunikátorokra, amelyek már

négy, nyolc vagy bármennyi üzenetettudnak közvetíteni a külvilág szá-mára. Némelyik kapcsolót a kliensállához vagy fejéhez lehet rögzíteni.Nagyon érzékeny, és az elmozdulás-ra reagál. Van, aki idegenkedik a ke-mény műanyag dolgoktól. Ő szőröskapcsolót kap, amely puha, kellemestapintású. Vannak speciális (kicsivagy nagy) egerek a számítógép-használathoz, egérkiváltó lap: azegérnek a mozgásai vannak rajta,meg a kattintás, és lehet lábbal ishasználni. Egyénre szabható billen-tyűzeteket lehet létrehozni a számí-tógéphasználathoz. Nagyon válto-zatos dolgokat tesznek lehetővé. „Azeszközök segítségével teljesebb éle - tet élhetnek, de ez hosszú évek alattlezajló folyamat – mondja az igazga-

-füzetek 1.

Ha megnyomják a kapcsolót, akkor történik valami

13

fejlesztő-felkészítő foglalkozások

A Sulibuliban fejlesztő-

felkészítő foglalkozásokat

tartanak az iskolás korosz-

tály számára olyan gyer-

mekeknek, akiket normál

iskolában vagy speciális in-

tézményekben nem tudnak

megfelelően oktatni. Fő te-

vékenységük a kommuni-

káció, ezt a különböző ok-

tatási ismeretekkel – kör-

nyezetismeret, matematikai

ismeretek, az írás-olvasás

alapjai és a kreativitásfej-

lesztéshez az ének-, zenei,

rajzkészségek – egészítik ki.

Hét tanulójuk van, és egy-

szerre legfeljebb öten lehet-

nek a csoportban. Két vagy

három szakember foglalko-

zik velük, mindnyájan kon-

duktorok; ketten közülük

óvodapedagógusok, egy ta-

nító. Az intézmény esz-

közkölcsönzőjéből min-

dent kipróbálnak, hogy a

legmegfelelőbb eszközt ta-

lálják meg a gyermek szá-

mára. Leggyakrabban a

kétválasztásos kapcsolót

használják; a gyermek két

jelkép közül választhatja ki

a megfelelőt vagy azt, ame-

lyik tetszik neki. A külön-

böző fajtájú kommunikáto-

rok pedig hangot adnak.

Az értelmi és mozgáské-

pességeknek a függvénye is,

hogy a nagyon egyszerű

együzenetest vagy akár

húsz–huszonöt üzenetest

választják-e.

Ottjártunkkor Mirjam

és Ákos állatokról szóló

mesét nézett, s a történet

folytatása tőlük függött: a

képernyőn megjelenő piros

vagy kék jel szerint kellett

az azonos színű nyomó-

gombbal jelezniük, s ez bi-

zony nem mindig sikerült.

A Sulibuli vezetője, Su-

lyan Márta konduktor-ta-

nító végtelen türelemmel

végzi feladatát. „A csoport-

ban nagyon-nagyon külön-

böző gyerekek vannak – fog

hozzá a bemutatáshoz. –

Ákos több éve jár hozzánk,

ő már egy haladóbb korosz-

tályba tartozik. Mirjam

most kezdte, Norbi szintén,

ezért ez alatt a pár hónap

alatt, amíg megszokják az

új helyzetet, és összehango-

lódik a csoport, játszva ta-

nulnak. Az a lényeg, hogy

jól érezzék magukat, meg-

szokják az itteni elváráso-

kat; fokozatosan lehet őket

rávezetni, idővel házi fel-

adatot is kapnak. Ezek a

feladatok a szülővel, hozzá-

tartozókkal való kommuni-

kációt próbálják elősegíteni.

Egy nagyon egyszerű pél-

da: ha reggel az édesanyával

öltöznek, a gyerek válassza

ki, hogy ő most a piros pó-

lót szeretné-e felvenni,

vagy a kéket. Vagy például

a joghurtot a kisebb vagy a

nagyobb kanállal szeretné-

e megenni. A legkisebb

dolgoknak is szívből tu-

dunk örülni. Ákossal na-

gyon nagy siker, hogy sok-

kal türelmesebb és együtt-

működőbb, mint amikor

idekerültem. Fél év munká-

ja volt. Kezdetben csak na-

gyon kevéssé akart részt

venni az órákon. Az ízlésé-

nek megfelelő tananyagot

próbáltam neki összeállíta-

ni, olyat, amit szeret csinál-

ni. Csak ímmel-ámmal

dolgozott, de ha olyan

helyzetbe került, ami őt

nem érdekelte, egyáltalán

semmit sem csinált. Ez

mostanra annyiban alakult,

hogy a kedvenceit nagyon

élvezi, teljesen aktívan ott

van az órákon; ha meg vala-

mi egyáltalán nem érdekli,

folyamatosan motiválni kell

ugyan, de azért részt vesz az

órán.”

(t)

tóhelyettes. – Egy kisgyermek egyév alatt tanulja meg, hogy ha kap-csolót használ, azzal történik valamiváltozás. A következő évben lehet,hogy már egy hangadó géppel fogkommunikálni, de akkor is még csakegy üzenetet tud kifejezni: köszön,

vagy megköszön valamit – ételt pé-dául –, vagy elkér olyasmit, amit nél-küle nem tudna. Hosszú, sok évigtartó folyamatok ezek. Nyilván avégső cél az önálló életvitel, de eznagyon lassan megy.”

Paless Eszter láthatóan büszke azeszköztárra: „Egy 2008-as pályázatsegítségével speciáliseszköz-köl-csönző rendszert tudtunk kiépíte-ni, amelyben az összes eszközünkbenne van. Ennek köszönhetőeningyenesen tudjuk kölcsönözniőket családoknak és intézmények-nek. Bárki eljöhet hozzánk az or-szág egész területéről; egy speciálisvizsgálati folyamat során felmérjük,hogy milyen eszközre lenne szüksé-ge, és azt ingyenesen kikölcsönöz-heti tőlünk. Negyedévente szoktunk

felülvizsgálatot kérni; akkor az esz-közt és a klienst visszahozzák az in-tézménybe, megnézzük, történt-evalami változás, és annak függvé-nyében adunk más vagy több esz-közt. Külföldről, Amerikából, Ang-liából, Németországból lehet besze-rezni őket, természetesen nem ma-gyar pénztárcához mért áron, ezértis szorgalmaztuk ezt a kölcsönzésirendszert. Kapcsolatok kellenekhozzá, ki kell építeni dolgokat. Ter-vezzük a magyarországi forgalma-zást, de hosszú folyamat, amíg eltudjuk érni, hogy a cégek leszerződ-jenek velünk, és Magyarországon azösszes intézmény könnyen be tudjaszerezni ezeket az eszközöket. Nemkell őket adaptálni, mert a hangotitt vesszük fel.” (t)

-füzetek 1.

Sulibuli

A Bliss Alapítvány archívumából

14

fejegér-füzetek 1.

A MűhelybenA látogatás a Műhelyben folyta-

tódik. Nem kell satupadra, szerszá-mos ládára meg szerelőbakra gon-dolni, itt ugyanis számítógépekvannak, azokon dolgoznak a nö-vendékek. Az egyik fiatalemberéppen József Attila-verset olvas aképernyőn. Szívesen beszélget ve-lem, de közben gyakorolnom kell atürelem erényét, mert a kérdéseim-re írásban érkezik a válasz, csak avártnál lassabban, és a másodper-cek perceknek tűnnek. Aztán ittvan Réka. Neki speciális számító-gépet készítettek, nagy ablakokkal,és a képernyőt a kerekes székéhezrögzítették. Lukács Rolandgyógy pedagógiai asszisztens segít-ségével beszélgetünk, mert önálló-an nem tudja használni a kezét.Mindent el tud mondani, muto-gatni, ami fontos az életében. Álta-lában a bal kezével szokott kom-munikálni. Kérdésemre úgy vála-szol, hogy először szépen lassan amegfelelő irányba mozdítja a fejét,és a megfelelő ablakra néz; azzalmutatja, hogy mit akar válaszolni,és a kezével (segítséggel) meg isnyomja az ablakot. „Figyeljük aszemét, aztán segítünk neki meg-nyomni a megfelelő ablaknak azikonját” – mondja a segítője. És va-lóban, az újabb kérdés után mármozdul is a mutatóujja, s ha meg-értettük, amit mondani akart, szé-les mosollyal nyugtázza. A megfe-lelő gomb megnyomása után egyhang közli a hozzá tartozó infor-mációt. Így aztán sikerül megis-mernem anyát, apát, három testvé-rét. Megtudhatom, hogy az iskolá-ban tanulni és zenét hallgatniszoktak, hogy aznap nem autóval,hanem busszal jött. Persze nemmegy gyorsan, és beleesem abba acsapdába, hogy amikor nem érke-zik rögtön a felelet, már kérdezek

is tovább. Ezzel persze még inkábbkésleltetem a választ.

A fejegér képfeldolgozó szoft-ver, amely webkamerán keresztülfolyamatosan nyomon követi azarc egy pontjának mozgását. Eze-ket a mozgásokat alakítja át a kép -ernyőn látható kurzormozgások-ká. A képernyőn megjelennek azinformációs ábrák, s a fejmozgássalirányított egér választ közülük.Ekkor a kiválasztott kép üzenetétegy különleges kommunikációsszoftver hanggá alakítja. A fejegérhasználata nem igényli a végtagokmozgatását, elég csupán a megfe-lelő hely felé fordítani a fejet, hogya kurzort irányítani lehessen. A fej -egeret az ELTE Informatikai Ka-rán működő Neurális Információ-feldolgozási Csoport (NIPG) ké-szítette, és mozgássérült, beszéd-képtelen gyermekek használják.

„A növendékek legfontosabbhasználati eszköze a számítógép –mutat körbe a Műhelyben LukácsRoland. – Miután a kezük sérült,speciális eszközöket használnak;Ricsi például nagyobb méretű kla-viatúrát. Anton viszont normál mé-retű billentyűzetet és egeret: ez an-nak ellenére, hogy a finommozgása

behatárolt, a szülők és az ő kérésevolt. Arra mindig nagyon odafigye-lünk, hogy az ő ízlésviláguk, akara-tuk, identitásuk érvényesüljön. At-tila új fiú, ő a VisTab programothasználja párhuzamosan a fejegér-programmal. A VisTab programhasonló, mint az előbb láttunk Ré-kánál: lényege, hogy személyessé te-szünk egy kisszámítógépes progra-mot, amelyben vannak ablakok alap -információkkal, például Magamrólcímmel, és ezen belül beszél a bará-tairól, rokonairól, szabadidős tevé-kenységeiről stb., és ezen belül isvannak almappák. Attila nem hasz-nálja a kezét, hanem a fejegeret. Anyak mozgásával a feje mozog, és anyak jobbra-balra, illetve föl-lemozgását követi a fejegér; a számí-tógépen a feje mozgatásával tudjairányítani a kurzort, és így alkal-mazza a VisTab programot. Antonés Ricsi esetében szintén nagyon jó

eszköz a fejegérprogram. Ez egye-lőre kutatási szinten van nálunk. Afejegér használatát próbáljuk egyén-re szabni, az eszközt úgy beállítani,hogy valóban használható legyenszámukra. A számítógépen min-dent el tudnak érni, kivétel nélkül eltudnak jutni minden információ-hoz ugyanúgy, mint ön vagy én.”

(t)

A Bliss Alapítvány archívumából

15

gyógytorna -füzetek 1.

„Legfőbb feladatunk a fájdalmak csökkentése”

A növendékek vala-mennyien részesülnekgyógytornában vagy mástípusú, de a gyógytornakörébe tartozó mozgás-fejlesztésben. Az egyéniés csoportos foglalkozá-soknak – akár lazító, akáráltalános, ízületi átmoz-gató, tehát a klasszikusgyógytorna tárgykörébetartozó gyakorlatokrólvan szó – a legelső és leg-főbb célja a kommuniká-ciófejlesztés, hogy agyógytorna által is bő-vülhessen a kommuniká-ciós lehetőségek tárházaaz egyén számára. „A fej -egérprogramot most pél-dául az intézmény szinteminden növendéke hasz-nálja – magyarázza SzűcsSándor gyógytornász. –Ehhez jó fejkontrollra ésszabad nyak-, illetve fel-sővégtag- és vállövmoz-gásra van szükség, ezértminden gyógytorna,amelyet a programba be-kapcsolódó gyermekek-kel, növendékekkel vég-zünk, egy picit megcé-lozza ennek a segítését.Nagyobb figyelmet fordí-tunk a fejbeállításra,nyaklazításra. Ugyanígyvan másokkal is. Aki pél-dául betűtáblán mutat,annak a felsővégtag-funkcióját próbáljukmegerősíteni – mindenáltalános gyógytornamellett ez a kiemelt cél.”

Otthon is végzik agyakorlatokat?

„Az egész gyógytorná-nak az a célja, hogy beé-püljön a hétköznapokba;így értelemszerűen a szü-lőknek is megmutatjuk agyakorlatokat. Megta-nulják őket, új fogásokat,újabb testhelyzeteket sa-játítanak el, és otthon isgyakorolják őket. Termé-szetesen mindig elmon-dom, hogy miért van rászükség, miért látom fon-tosnak, hogy az otthoniidejükből szakítsanak ráegy kicsit. Minden gye-reknek, növendéknek na-ponta kell valamilyen la-zítást, izomtónus-gya-korlatot végeznie – leg-alábbis azoknak, akikközponti idegrendszerisérültek, és ennek követ-keztében izomtónus-problémáik vannnak: le-gyen az fokozott vagycsökkent izomtónus.Ugyanígy igaz ez a kerin-gés- és légzésjavító gya-korlatok s az általános át-mozgatás elveire is. Ter-mészetesen ezt nem tud-ják majd megoldani aszülők, ezért úgy kell ki-alakítani a napirendet,vagy ha tanácsot adunk,azt hangsúlyozzuk, hogya napi foglalkozásokatúgy végezzék, hogy minéltöbb olyan önálló tevé-kenység legyen benne,amely által megvalósul-nak ezek az elvek. Példá-ul egy pelenkázási hely-zetre vagy bármilyen másönellátó vagy ellátó hely-

zetre gondolunk; ugyan-úgy, ahogy a kommuni-kációt is elvárjuk, segít-jük és tesszük ezekben ahelyzetekben. Ha egykisgyermek el tud fordul-ni a pelenkázás során, ak-kor ezt elvárjuk tőle ott-hon is.”

Ezek a tornagyakorla-tok mennyire fájdalma-sak a gyermekek számá-ra? Mennyire tudják el-viselni a fájdalmat?

„A legfőbb feladatunkmindenképpen a fájdal-mak csökkentése, annak afelderítése, hogy mi okozfájdalmat, és milyet érez-nek a gyermekek, illetve anövendékek. Akiknekizomtónus-problémáikvagy olyan ízületi defor-mitásaik vannak, mintnekik, szinte folyamatosfájdalommal élnek. Eztfontos tudatosítanunk,mert bizonyos toleranciátkíván tőlük: tehát tűrniükkell a fájdalmat; de nem

szabad abban a hitbenringatni magunkat, hogyők ezt megtanulják tűrni.Bizonyos mértékben ter-mészetesen hozzászok-nak, de rendkívül fontos,hogy semmilyen formá-ban ne növeljük a fájdal-makat, illetve hogy min-denképpen meg tudjukőket szabadítani ettől atehertől. Nagyon sokesetben egy sima, fájda-lomoldást célzó lazításbekapcsolhat olyan funk-ciókat, amelyeket lehet,hogy egy aktív, nagyonerőteljes torna – pontazért, mert vannak bennefájdalmas mozdulatok –nem tud. Az utóbbi idő-ben éppen ennek kapcsánigyekeztem olyan tornátis – csoportosat is – kiala-kítani, amelyben kimon-dottan a lazítás, saját tes-tünknek az érzékelése, el-lazítása, ennek a tudatos-ságnak a kialakítása acél.”

A Bliss Alapítvány archívumából

16

ragyogó elme

Belül ugyanolyanok, mint mi vagyunkA Bliss Alapítvány Segítő

Kommunikáció-módsz er taniKözpontjában, megköszönve aszíves fogadtatást és a tájékozta-tást, búcsúzunk vendéglátóinktól.Hazafelé Szűcs Sándor gyógytor-nász szavai járnak az eszemben.

„Itt, az alapítványnál nagyon so-kat beszélünk arról, hogy a kom-munikációnak s általában a moz-gásnak és a hétköznapoknak mi-lyen a kapcsolatuk. Azt gondolom,hogy mindenkinek ténylegesen jo-ga az, hogy kommunikáljon, kife-jezze magát, és ugyanígy minden-kinek joga az is, hogy a magaszintjén úgy mozogjon, s a moz-

gást úgy használja, ahogy a teljesenép társai. Tehát hogyha valaki amozgásban leli örömét, ahogyanegy futó kimegy, mondjuk, a Mar-git-szigetre futni, hogy kikapcso-lódjon, ugyanígy meg kell terem-tenünk nekik is a lehetőséget rá,hogy akár mozgásosan kikapcso-lódjanak, és örömüket leljék ben-ne. Egész életük során, sajnos, arratanítjuk őket, hogy nekik ez teher:mert amikor megszületnek, és elő-ször lesz észlelhető a mozgásnehe-zítettség, ők onnantól kezdve fo-lyamatosan azt tapasztalják és hall-ják, hogy ez a probléma velük:hogy kerekes székben ülnek, fel

kell őket emelni, ki kell lazítani azizmaikat. Én azt szeretném, hogy-ha ugyanúgy szabad jog lenne,hogy élvezzék saját testüket, annakellenére – vagy azzal együtt –, hogynem ugyanolyan, mint az ép társa-iké. És ugyanez igaz a kommuni-kációra is. Ők attól még ugyan-olyan emberek. Voltam velük ki-rándulni: pontosan ugyanúgy élve-zik a fürdőzést, mint bármelyik éptársuk. És ugyanolyan örömmel ki-abálnak, hogyha például pancsol-nak. Semmiben sem különböznek,csak a kifejezési módjuk más. Belülugyanolyanok, mint mi vagyunk.”

(t)

Ha valaki elé csak afényképét teszik le, akkorelszörnyed, és sajnálkoznikezd, mert csak egy, a ke-rekes székben is összees-ve, félrebillent fejjel ülőalakot lát. De ha elmond-ják neki azt is, hogy ez afénykép Stephen Haw-king-t ábrázolja, akkor atudományban kicsit isjártas ember tudja, hogyebben a rozzant testbenaz utóbbi évtizedek legra-gyogóbb elméje lakozik.

Ezeknek a soroknak azírója először a nyolcvanasévekben hallott róla,hogy valahol Nagy-Bri-tanniában él egy sorstár-sa, aki világhírű tudós. Eza példa ösztönzőleg ha-tott rá is, hogy egy moz-gássérült embernek semkell feltétlenül az élet pe-remén vegetálnia, a tár-sadalom alamizsnáján.

Igen, az ő munkásságarévén ma jobban ismer-jük a minket körülvevővilágegyetemet. Ő vezet-te be a fekete lyuk fogal-mát, melyet röviden ésdilettáns módon úgy tud-nék elmagyarázni, hogyaz anyagnak olyan nagykoncentrációja, amelymindent magába szip-pant, ami a közelébe ke-rül, és óriási gravitációjamég a fényt sem engedimegszökni.

Bár mostanában in-kább sci-fibe illő ötletévelkerült a világlapokba:hogy az emberiségnek atúlélés végett száz évenbelül másik bolygóra kellköltöznie a Földről.

Hawking 1942-benszületett Oxfordban, és21 éves volt, amikor mo-

torosneuron-betegséget (is-meretlen eredetű degene-

ratív idegbetegség, melyaz izmok sorvadásával jár,túlélés: 3–10 év) diag-nosztizáltak nála. Orvo-sai 2-3 évet jósoltak neki,de ő már 49 éve él. Ez te-hát önmagában is az em-beri akarat csodája!

Stephen Hawkingnem az a tudomány ele-fántcsonttornyában élőtudós, hanem az oxfordiegyetem professzora. Avilággal a kerekes székébeépített beszédszintetizá-tor segítségével kommu-nikál, amelyet egyetlenműködő testrészével, akisujjával irányít. 1985-ösgégemetszése óta ugyanisnem tud beszélni.

Hawking azonban tu-dományterületének nép-szerűsítésében is résztvállal, és megírta Az idő

rövid története címűkönyvet, amelyben a lai-

kusoknak is közérthető-en, bonyolult egyenleteknélkül magyarázta el a vi-lágegyetem működését.Színészként is bemutat-kozott, amikor a StarTrek sorozatban önmagátalakította.

Az évtizedek alatt ki-tüntetések egész sorávalismerték el munkásságát,a világ legnevesebb társa-ságainak a tagja. Nekünkazonban kitartásával mu-tat példát.

Sztakó Zsolt

-füzetek 1.

AAK-használó zseni kerekes székben

17

zeneterápia -füzetek 1.

Hülyéskedünk. Kaca-gunk! A szőnyegen hen-gergőzünk. Verjük a xilo-fonokat, visít a furulya is.Dübögünk és tapsolunk.Most már egyszerre. Ezhárom hónapba került,de megvan, merjük már.Figyeljük a metronómot,amely nemcsak kattog,egy kis zöld lámpa is vil-log (hallási és vizuális rit-mus). Ez a játékos óracsupa ritmus, hang, vi-dámság és játék. Fiatalja-ink énekórának hívják –szeretik a fejlesztő zene-terápiát. A MOZGÁS na-gyon fontos, mert az Ér-telmi Fogyatékosok Nap-közi Otthonában csakülünk, és a falat bámul-juk. A ritmikus forgás,menetelés, vonatozás, do-bolás, tánc megmozgatjaa púpos hátú, hipotóniás(túl laza) izomzatú fiata-lokat. Serkenti a vérke-ringést, elindítja az in-gerkeresést, euforizál.Rendszeresen végezveláthatóan (!) javul a moz-gáskoordináció. Azegyüttes akciók segítik aszocializációt, javítják aTÁRSAS VISZONYOK-at.Megfogjuk egymás kezét,muszáj egymáshoz iga-zodni: táncolunk, vona-tozunk, vagy felváltvaszólózunk a hangszere-ken. A „püfölős” hang-szereken is játszhatunkfinoman, pianissimóban.Ma a d hang a kedven-cünk, két rövid, egy hosz-

szú: ti-ti, tá. A c hang„szökésben van”, folytonleesik a xilofonról, a sző-nyegen landol. A szenzo-ros figyelem, a PERCEP-CIÓ élesedik, de már egy-két hónap alatt mérhető-en javul a FINOMMOTO-ROS MOZGÁS-uk is, az ún.szem-kéz koordináció. Ametronómot a falióra alátettem, tanulgatjuk-meg-érezzük: mennyi az egyperc, és mennyi az öt?Lassan, ritmikusan léleg-zünk, ehhez a kar moz-gását is segítségül hívjuk(a nagymozgás ritmikus-sága), majd a légzési szü-netben dobbantunk. Ezsegíti az ún. SAJÁTTEST -ÉRZÉS-t, és örömtelikompetenciaélményt ad;oxigenizálódunk, a lassúlégzés a relaxáció része.Mondóka következik:„Egyszer egy erdőbenszarkák verekedtek...” Acsörgődobos kislányok aveszekedő szarkák, élesfurulyaszóval csipkedikegymást. És akkor… ak-kor Krisztián mint Szar-ka Pál, a partvisnyéllel akezében („puskáját fel-fogva”) előjön az erdőből– amely most egy ruhafo-gas (elvontabb szimbólu-mok értése) –, körülte-kint, majd „fegyverét fel-fogja: dirr-dörr-durr!”. Aszarkák egymás után es-nek a földre. Nevetésbentörünk ki, a fiatalokspontán tapssal jelzikörömüket, elismerésüket.

A DRAMATIKUS JÁTÉK

mindenre jó, szórakozvatanulunk. Az ún. realitás-többlet, az átélés nem-hogy zavarná, inkább se-gíti a fejlesztőmunkát.Linda meg Krisztián a fo-lyosón még torzsalkodott,és tessék: most kéz a kéz-ben táncolnak, körbe-kör-be. Edit csőlátása miattfélt mozogni; mégis, mostvakon hátralépünk hár-mat, előre kettőt, balrakettőt, jobbra hármat, smár tudjuk is, merre ajobb, a bal, az előre, a hát-ra. És a csőlátás? Kit érde-kel? Edit nem fél többé;annyira javult az ún. posz-turális (testtartási) térér-zékelése, hogy ma máregy-két pillantással fel-méri a szék, az asztal, aszintetizátor helyét a tér-ben; sőt korábbi mozgásitapasztalataira hagyatkoz-va látás nélkül is remekülmozog. A mesét vagygyerekverset időnkéntmegállítom, mert meg

kell beszélnünk, mi is atücsökciripelés, hogy nézki a tücsök. Minden csuparitmus, pergés-sodrás ésvidámság: „Nyári-kék /őszi ég / nézi a / tó vizét /tó vize / őrzi még / nyárinap / melegét” (KányádiSándor). Ma már tudjuk,mi az a rím. Mi is mon-dunk ilyet: „Krisztián is itt

van, a szerdai napban. Ha

a kedve felragyog, Mónika

is mosolyog.” (Egy hangu-lati ingadozástól szenvedőenyhe értelmi fogyatékkalélőnk varázsverse, jó han-gulathívogató). Furulyá-zok egy ismert rajzfilmze-nét (Régi magyar népme-sék); utána eljátszom aszintetizátoron is, mostmár Mozart modorában.Közösen énekeljük a Ta-vaszi szélt, az idei tavasz-hoz és őszies nyárkezdet-hez remekül illik, hogy avíz eláraszt bennünket. Azárás mindig hasonló,SZEMÉLYRE SZÓLÓ-anéneket improvizálok, és

Fejlesztés – síppal, dobbal, nádi hegedűvel

18

add tovább!-füzetek 1.

kísérem magam, pl. „Eme-

se, olyan szép, s ez nem me-

se”, „Ádám, Ádám, aki át-

kelt a hangok óceánján”.

(Tudjuk, mi az az óceán!).Az érzelmi nevelés, a sze-mélyes gondozás rendkí-vül fontos a hospitalizáci-ót (intézményi ellátás mi-atti érzelmi beszűkülés)megelőzendő. A piros-pozsgás arcok jelentik azén terápiámat – ma bizto-san nem éltem hiába.

* * *Budapesten, a zene-

akadémiai zeneterápia-

óráimat mindig az élő,gyakorlati esetekkel kez-dem, remélve, hogy a se-gítő munka éppolyanvonzó lesz valakinek,mint a reflektorfénybenfürdő pódium… Nagyonhatékonynak tartom azókori görög nevelési ide-át (vers, zene, torna, ékesbeszéd, ritmikus moz-gás) újra felhasználni anevelésben, de a fejlesz-tésben is. A zene, a rit-mus, a teljes élmény(amelyhez nem kell ész,de erőfeszítés sem) egészszemélyiséget fejlesztő

ereje kézzel tapinthatóvalóság.

Zene hatására azegész agy másképp dol-gozik, számtalan új neu-rális összeköttetés alakulki, javul a mozgás, a me-mória, a nyelvi készség, aszámolás. Na és a han-gulati élet, az ún. érzelmikifejezés pontossága, atársas kommunikáció.Számomra nem létezikpasszív zeneterápia; avers, játék, mondóka,taps, dob, ének, táncminden foglalkozásszer ves része.

Minden művészetterá-pia komplex fejlesztés,tehát nem részterületetfejleszt.

Nagyon fontos, hogyerre munkabér és szak-ember jusson minden ha-sonló intézményben. Rá-adásul az embert legin-kább a művészet tesziemberré.

Dunkel N. Norbert PhD

zeneterapeuta,

gyógypedagógus,

jelnyelvi segítő,

Debrecen

Az Európai Bizottság fogyaté-kosságügyi stratégiájának 2003 ótaaz a célja hogy elősegítse a fogya-tékossággal élő emberek esély-egyenlőségének megvalósulását. AFogyatékosságügyi Akcióterv anyílt munkaerő-piaci munkaválla-lásuk növelését helyezte közép-pontba. A legfrissebb adatokelemzése alapján ugyanis megálla-pítható, hogy ezek az állampolgá-rok alacsony számban jelennekmeg a munkaerőpiacon. Egy 2006-os OECD- (Gazdasági Együtt-működési és Fejlesztési Szervezet)jelentés szerint jelenleg még keve-sebb állás van a számukra, mint tízévvel ezelőtt. A helyzeten próbálváltoztatni a belgiumi székhelyűFogyatékos Embereknek Szolgál-tatók Európai Szövetsége(EASPD). Ez a civil szervezet for-rásokat keres a fogyatékossággal

élő emberek szükségleteinek kielé-gítéséhez. Projektről projektre él-nek; folyamatos innováció, a szük-ségletekre való reagálás jellemziőket. A foglalkoztatással kapcso-latban több projektet fejlesztettekki. 2009 januárjában kezdődött és2010 végén fejeződik be a Pass ItOn (Add tovább!) projekt, melyetbelga, holland és osztrák szakértőkdolgoztak ki; célja előkészíteni és arészt vevő országok (Bulgária,Csehország, Magyarország, Máltaés Románia) nyelvére lefordítaniegy képzési programot és tananya-got, amely a fogyatékos embereknyílt munkaerő-piaci foglalkozta-tásának a feltételeit foglalja össze;hogyan kell és lehet csinálni, ho-gyan lehet rá felkészülni, átalakíta-ni a régi rendszereket új rendszer-ré. A projekt az EASPD és tag-szervezetei által korábban kifej-

lesztett négy foglalkoztatáspoliti-kai programnak a tapasztalatait ol-vasztja egybe. Két Leonardo daVinci-projekt (Conversion és At-las) és két Grundtvig-projekt (Inc-lusive Education Model ésMo.bi.le.) képzési programjain éstapasztalatain alapul; ezek a fogya-tékos emberek élethosszig tartó ta-nulásának és szakképzésének, vala-mint integrált oktatásának és fog-lalkoztatásának lehetőségeit fej-lesztették. A projekt keretébenweboldalakat, szakmai portálokathoznak létre, nemzeti ügyfélszol-gálatokat alakítanak ki, és a part-nerországokban másfél napos sze-mináriumot szerveznek. Szeptem-ber végén a projektben részt vevőKézenfogva Alapítvány szervezé-sében (1999 óta tagja az EASPD-nek) Budapesten tartottak Add to-vább!-konferenciát. Ezen ellátást

Add tovább!Fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása a nyílt munkaerőpiacon

19

www.kezenfogva.hu -füzetek 1.

nyújtó szervezeteknek, vezetőknekés segítőknek, munkaadók és álla-mi szervek, valamint az érintettekképviselőinek a részvételével pár-huzamosan dolgozó csoportokbana négy projekt képzési anyagaitelemezték, a tapasztalatok alkal-mazásának lehetőségeit, valamint anyílt munkaerő-piaci foglalkozta-tásnak a jelenlegi magyarországihelyzetét vizsgálták.

* * * „FÖLVESZEM, DE DOLGOZZON OTTHON”

A budapesti Add tovább!-konfe-renciát szervező Kézenfogva Ala-pítvány 1993-ban jött létre, hogyaz értelmi és halmozottan fogyaté-kos embereket, hozzátartozóikat,segítőiket és a velük foglalkozószolgáltatásnyújtó szervezetekettámogassa. Pordán Ákos ügyveze-tő igazgatóval összegezzük a fo-gyatékossággal élő emberek ma-gyarországi foglalkoztatásának ta-pasztalatait.

Összehasonlítva a projektbenrészt vevő országokat milyenhelyzetben vannak Magyarorszá-gon a fogyatékossággal élő mun-kavállalók?

A fejlettebb gazdaságú országok-ban, amelyek nem szenvedtek elnagyobb traumákat, s ahol ígynyugodtabban és évszázadok alattfolyamatosabban tudott fejlődni atársadalom, a gazdaság, nem úgy,mint a mi igencsak balsors sújtottarégiónkban, természetesen nekik isjobb lehetőségeik vannak. PéldáulÍrországban száz megváltozottmunkaképességű emberből negy-ven dolgozik, és jó minőségű he-lyeken, integrált munkakörülmé-nyek között; nálunk viszont száz-ból kilenc – de Közép-Európa másországaiban is hasonló a helyzet.Minőségileg is nagy a lemaradás,

mert bár már ismerjük azokat atechnikákat, amelyekkel mérni le-het a munkaképességet, a munka-köröket, és tudjuk, hogyan lehetösszeilleszteni őket, hogyan kellkísérni az embereket, vannak kép-zési anyagok, de még nem szerve-sültek az oktatási, szolgáltatásnyúj-tási rendszerben: tehát ezeket bekellene valahogy illeszteni, össze-rakni és működtetni.

Mi minden kell ahhoz, hogy egyfogyatékossággal élő ember érvé-nyesüljön a nyílt munkaerőpiacon?

Ez sok mindentől függ: a kör-nyezeti feltételektől, az egyes régi-ók gazdasági fejlettségétől. Nemmindegy, hogy Budapesten vagyegy Miskolc környéki kis falubanvagy az Ormánságban él, és hogymilyen szakképzésben, oktatásbanrészesült. Általánosságban azért ellehet mondani, hogy sajnos, Ma-gyaroszágon a szakképzés nem tá-mogatja a fogyatékossággal élőembereket abban, hogy sikeresen eltudjanak helyezkedni a munkaerő-piacon, mert túlnyomórészt elavultképzésekben vesznek részt. Min-denképpen fontos volna, hogy le-gyenek olyan rugalmas szakképzé-si rendszerek, amelyek a munkae-rőpiac valódi igényeire reagálnak éskészítenek fel, s legyenek olyanszolgáltatásnyújtó szervezetek,amelyek az ún. támogatott foglal-

koztatást vagy a nyílt munkaerő-piaci integrációt segítik. Felveszika klienssel, az adott munkavállaló-val a kapcsolatot, elbeszélgetnekvele, felmérik a profilját, munkátkeresnek neki, felkeresik azokat amunkáltatókat, akik hajlandóak al-kalmazni őt, elhelyezik, kísérik,nyomon követik: tehát folyamatossegítséget tudnak adni még azutánis, ha esetleg kiesik abból a munka-vállalási körből – valahová visszatudják őt vezetni. Egy komplettrendszernek a kiépítésére lenneszükség, és ezen belül egymással iskapcsolatot kellene kialakítaniuk afoglalkoztatást nyújtó szervezetek-nek, hogy tudjanak egymásnak se-gíteni. Ezt a szakmai segítségetnevezzük támogatott foglalkozta-tásnak. Célja a nyílt munkaerőpia-con való megállás. Sajnos, még akonferencián is keveredtek a fogal-mak, volt, aki pénzügyi támogatás-ra gondolt.

Mekkora az érdeklődés a támo-gatott foglalkoztatás iránt az érin-tettek, a fogyatékossággal élők ésmekkora a munkadók részéről?

Kicsit vegyes a kép. A munka -adók önmaguktól nem jelentkez-nek, hogy fogyatékossággal élőembert akarnak alkalmazni. El-mondták a konferencián is, hogynagy az információhiány, félnek,nem ismerik ezeket az embereket;azt sejtik, hogy nagyon sok problé-májuk lenne velük, nem tudnakannyit, stb. De azzal, hogy Ma-gyarországon a korábbihoz képestmegnégyszerezték a rehabilitációshozzájárulást (kvázi büntetést)azoknak, akik nem alkalmaznakfogyatékossággal élő embert, hirte-len megnőtt irántuk az érdeklődés.Nem azért, mert felismerték az ér-tékeiket, és színesebb társadalmatakarnak építeni, ahol mindenkinekhelye van, hanem el akarják kerül-ni a büntetést. Bár a többség még

Pordán Ákos

20

-füzetek 1.

most is inkább befizeti ezt az egy-millió forintot/fő húsz munkavál-lalónként, de mindenesetre meg-nőtt az érdeklődés. Ennek árnyol-dala, hogy nagyon sokan színleltmegoldásokat szeretnének, látszat-munkát akarnak adni: „Jaj, csak nelássam, ne jöjjön be!”, „Fölveszem,de dolgozzon otthon.” Tehát na-gyon sok kiskaput keresnek. Deazért megvan az örvendetes részeis. A Kézenfogva Alapítványnál isazt tapasztaljuk, és a partnerek isarról számolnak be, hogy több em-bert tudtunk elhelyezni, vagy segí-teni tudtunk abban, hogy munkáttaláljanak. A másik a sérült embe -rek hozzáállása. Sajnos, náluk nemmindig látszik a motiváció, mertkialakult itt egy olyan passzív tá-mogatási rendszer, amely egy picitelkényelmesítette a családokat ésaz egyéneket is. A szegénységnek akultúrája és a szegénységi csapdanagyon sokakat sújt. Kapnak kü-lönböző címeken negyven–hat-van ezer forint támogatást havonta,amely nem sok. Persze attól függ:egy kis faluban egész jól lehet be-lőle élni, Budapesten már kevésbé;mindesetre szegény életmódot je-lentő, de kiszámítható életre betudnak így rendezkedni a családok,és ez bizony elkényelmesíti őket.

Ha már öt, tíz vagy tizenöt évevannak ebben a helyzetben, na-gyon nehéz őket visszavezetni oda,hogy a mindennapi, viszonylag ké-nyelmesebb, kötetlenebb életmód-ról váltsanak egy feszesebb mun-kába állásra, bejárással, pontosság-gal. Tehát ha van is kereslet amunkáltatók részéről, a munkavál-lalók felkészületlenek. Akik jártakiskolába, azok is elavult dolgokattanultak.

Milyen típusú fogyatékossággaltudnak könnyebben elhelyezked-ni? Kiknek van nagyobb esélyük?

Nem hiszem, hogy ebben kü-lönbséget lehet tenni. Mindegyik-nek megvan a nehézsége és az elő-nye. A kerekes székes mozgássérültemberek lehet, hogy sokkal több in-tellektuális munkát képesek elvé-gezni, de ha nem tudnak bemenni amunkahelyre, akkor nincs esélyük.Ott a fizikai akadálymentesítés hiá-nya nagy hátrány. Talán azáltal,hogy ők jobb érdekérvényesítők,mintha mégis nagyobb volna a le-hetőségük. A vak és látássérült em-berek is találnak munkát, de senki-nek sem könnyű, mindenkinek kella szakmai segítség. De nemcsak asérülteknek, hanem a munkaadók-nak is kell. Ők nem ismerik a sérül-teket: nem tudják, mit jelent az in-

fokommunikációs akadálymentesí-tés, hogyan tegyék lehetővé, hogy avak ember a munkahelyén tudjontájékozódni, a mozgássérült ember-nek fizikailag is elérhetővé váljon amunkahely minden egyes része,vagy az értelmi fogyatékos ember-nek a könnyen érthető változatúanyagokkal segítsenek a kommuni-kációban. Tehát a munkaadóknak iskell a segítség.

Mennyire van gyakorlati értel-me egy-egy ilyen projektben valórészvételnek, és mennyire inkábbelméleti síkon jelent valamit?

Valóban nagy a veszélye, hogy azeurópai uniós programok elméletiprogramokká válnak. Kutatásokatvégzünk, megnézzük az európaitagállamok gyakorlatát, anyagokatírunk. Kicsit ennek a Pass It Onprogramnak is ilyen íze van. Agyakorlati része az, hogy ezeknek aszemináriumoknak azzal, hogy eu-rópai uniós program keretébenszervezzük őket, nagyobb a vonze-rejük, egyszerűbb leültetnünk egy-mással az érintetteket. Ez most issikerült, bár több konkrétumotvártam volna. De még a legelméle-tibb projekteknek is mindig vannagyon jó gyakorlati hozadékuk azadott ország, szervezet számára.

(t)

„Utca, utca, bánat utca,

Bánatkővel van kirakva...”

Szinte mindnyájan is-merjük ezt a csángóma-gyar népdalt, ám tartoktőle, hogy csak az elsőversszakát. A másodikat,amelyben a bánkódó arrólénekel, hogy nem hagyjamagát a bánattól elpusztí-

tani, hanem követ hord,hidat rak, túllép a bánaton,már kevésbé ismerjük. Dr.Kálmán Zsófia Bánatkő c.könyve, melynek alcímeSérült gyermek a család-ban, éppen ennek a nép-dalnak a kevésbé ismertmásodik versszakára rezo-nál. Hogyan kell, hogyanlehet túllépni a bánaton, és

ha már elindultunk a bá-natkővel kirakott úton,hogyan találhatjuk meg abánatkővel kirakott útmentén a virágokat is?Honnan lehet egyáltalántudni, hogy valami nincsrendben a gyerekkel? Akönyv szerzője tanulságoskérdéseket sorakoztat fel,nevet kap a névtelen, meg-

fogalmazódik és kimond-hatóvá válik a rossz sejtés,elindulhatunk a megoldásfelé, pontosabban az újabbés újabb akadályok leküz-dése felé. Abban a pilla-natban, amikor kiderül,hogy sérült gyermek van acsaládban, sokféle kérdésis felmerül. Család tu-dunk-e maradni, vagy ott-

Könyvajánló • Dr. Kálmán Zsófia: BánatkőSérült gyermek a családban, Bliss Alapítvány, Budapest 2004

könyvajánló

21

fogalommagyarázat -füzetek 1.

honunk átalakul bolon-dok házává; mi történik aházassággal, az egészségestestvérekkel; hogyan tud-juk leküzdeni az óhatatla-nul feltörő bűntudatot, in-dulatot? És mi a helyzet arokonokkal, barátokkal?Mikor kérjünk segítséget,vagy hogyan reagáljunk azesetleges kínos megjegy-zésekre? A szerző sok-sokkonkrét példával, megélthelyzetek, történetek el-mondásával segíti az olva-sót a saját életében felme-rülő gondok kezelésében.Segít továbbá az elfogadásfolyamatában is. Dr. Kál-mán Zsófia jól tudja azt,hogy könnyű elfogadniszavakban, de tettekbennem. A megbékéléshez azelfogadáson keresztül ve-zet az út. Figyelmeztet ar-ra is, hogy nincs két világ:mindannyiunknak ugyan-abban kell élnünk. Ezt azegy világot meg kell szer-vezni, hiszen a sérült gyer-mek mellett az anya ápo-lónő, gyógytornász, sza-

kácsnő, takarítónő, tanító,feleség, nő egy személy-ben. Mi legyen a fontos,fontosabb? A könyvbenerre is segítő válaszokat ta-lálunk. És mi a helyzet afegyelmezéssel? KálmánZsófia azt mondja, hogy agyermek is, mi is jól já-runk, ha a sérült gyermekis megtanul viselkedni.Meg kell keresni a megfe-lelő kommunikációs for-mát. Mindazonáltal a po-zitív viselkedés és jelensé-gek megerősítése, jutalma-zása, a negatívak figyel-men kívül hagyása gyak-ran a leghatékonyabb fe-gyelmezési eszköz. Úgyvélem, ezt a nem fogyaté-kossággal élő gyermekeknevelésében is érdemeslenne szem előtt tartani. Akamaszkor elérésével atesti és értelmi sérült fia-talok esetében a szexuali-tásról is beszélnünk kell.Ezzel kapcsolatban akönyvben jól megfogal-mazott kérdéseket talá-lunk, és válaszokat is ka-

punk rájuk; elegendő csakőszintén szembenézni lel-künk féltett titkaival. Akiezt megteszi, hozzá tudjasegíteni sérült gyermekét aszexualitás problémáinakmegoldásához. Vannakolyan élethelyzetek is,amikor a gyermek intézetielhelyezést igényel, ilyen-kor három kritikus kérdéslehet: „Miért?”, „Mikor?”és „Hová?”. A könyv szer-zője ezek megválaszolásá-hoz is támpontot ad.

Felhívja a szülők figyel-mét az orvos, szakember ésszülő közötti jellegzeteskonfliktusforrásokra. Aztmondja, mind a szülőnek,mind pedig a szakember-nek támaszra és bátorításravan szüksége a sérült gyer-mekért folytatott hosszú,sokszor kudarcoktól semmentes küzdelemben.

Dr. Kálmán Zsófia Bá-natkő c. könyvének szá-momra legfőbb értéke asegítő-tájékoztató emberihang, a lélekerősítő fel- ésmegismerések átadása. A

mű gazdag magyar és an-gol irodalomjegyzékkel ésszakszótárral zárul.

Kívánom, hogy ne csak asérült gyermeket nevelőszülők találják meg és ol-vassák el ezt a könyvet,szeretném, ha üzenete el-jutna mindnyájunkhoz:

„Ennek a gyermeknekjelentősége van a Te szá-modra és valamennyigyer mek számára. Ha ki-teljesíted az életét érte ésvele, megleled az örö-möt...”

Kívánom, hogy megta-láljuk a virágokat a bánat-kővel kirakott út mentén!

Hóka Rozália

Értelmileg akadályozott emberek

Azok a gyermekek és felnőttek, akiknek fejlődését,

szociális kapcsolatait, tanulását és felnőttkori élethelyzetét

alapvetően befolyásolja az értelmi akadályozottság. Az ér-

telmileg akadályozott emberek fejlődése egységesen alig

jellemezhető a sok eltérés, következményes és párhuza-

mos fogyatékosságok miatt, és életük szakaszaiban külön-

bözőképpen jellemezhetők. Gyermekkorban az átlagos

szinten a beszédkészség jól fejleszthető, megtanulják el-

látni magukat. Környezetükben jól tájékozódnak, cso-

portba beilleszkednek, egyesek megtanulnak olvasni, írni

és számolni. Ifjú- és felnőttkorban az átlagos szinten ön-

kiszolgálásban önállókká válnak, a lakóhelyen és környé-

kén közlekedni tudnak, együttműködők. Igénylik a barát-

ságot, egyes esetekben a párkapcsolatot. Saját helyzetük-

ről véleményt alkotnak. Bevásárolnak, közintéz-

ményeket látogatnak, egyszerű fizikai munkát

végeznek. A családba jól beilleszkednek, azonban saját

családot nem alapítanak. Időskorban már kevésbé érvé-

nyesülnek az értelmi akadályozottság jellemzői. Az értel-

mileg enyhén akadályozott emberek között vannak jelleg-

zetes viselkedés- és teljesítménycsoportok. Legismertebb

a Down-szindrómával élő emberek csoportja.

Európai irányelv a foglalkoztatásról

és a munkaerő-piaci egyenlő bánásmódról

Az Európai Unió Tanácsának a foglalkoztatás és a

munka során alkalmazott egyenlő bánásmód általános ke-

reteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelve olyan

kötelező érvényű dokumentum, amely minden tagállam

számára meghatározza a valláson, meggyőződésen, fogya-

tékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapu-

Fogalommagyarázat

22

www.carissimi.sk-füzetek 1.

ló, a foglalkoztatás és a munka során alkalmazott hátrá-

nyos megkülönböztetés elleni küzdelem általános szabá-

lyait. Ez az irányelv vezeti be a munkáltató részéről a fo-

gyatékos személyek igényeihez való ésszerű alkalmazko-

dás (reasonable accommodation) fogalmát. Ez azt jelenti,

hogy a munkaadóknak meg kell tenniük a megfelelő és az

adott esetben szükséges intézkedéseket, hogy a fogyaté-

kos személy számára lehetővé váljon a munkához jutás, a

munkában való részvétel, az előmenetel, az át- vagy a to-

vábbképzés, kivéve, ha az ilyen intézkedés aránytalanul

nagy terhet (undue burden) ró a munkaadóra.

Foglalkozási rehabilitáció

Az a folyamat, amely képessé teszi a fogyatékos embert

a megfelelő munka vállalására, megtartására és az előme-

netelre, s ezáltal javítja a társadalomba való beilleszkedé-

sét, illetve újrabeilleszkedését. (Az ENSZ Nemzetközi

Munkaügyi Szervezete – ILO)

Művészetterápia

A művészetterápiák arra adnak lehetőséget, hogy az

egyén kreatív tevékenység által kifejezze önmagát. Maga a

művészeti tevékenység képezi a művészetterápia magját:

az alkotófolyamatban az egyén megtapasztalja önmagát

mint értékes, eredményre és feladatmegoldásra képes sze-

mélyt. A művészet mély érzelmeket képes megszólaltatni,

és képes felszínre hozni a tudattalant. A csoportos művé-

szetterápia elősegíti a szocializációt, és alkalmat teremt a

másokkal való együttlétre egy nem mindennapi élethely-

zetben. A táncnak, zenének, drámának, rajznak, fotózás-

nak, szobrászatnak, kreatív írásnak, tehát a legtöbb művé-

szetnek megvan a maga sajátos művészetterápiai megkö-

zelítése. A leglényegesebb különbség az általános művé-

szet és a művészetterápia között a végső termékben van.

Az ügyesség, a kontroll, a kereskedelmi érték vagy egyál-

talán nem, vagy sokkal kevésbé fontos, mint az önkifejezés.

A tömegfogyasztás szintén nem szükségszerű célja a mű-

vészetterápiának. A nyilvános bemutatásnak is lehet terá-

piás hatása, különösen olyan emberek esetében, akik érték-

telennek érzik magukat. A fogyatékos személyek esetében

a művészetterápiának kettős szerepe van. Egyrészt segít

feldolgozni a sérüléssel, a fogyatékossággal kapcsolatos

szociális stigmákat és személyes problémákat, illetve gyak-

ran ez az első hely, ahol az institucionalizált személy a mű-

vészet alternatív kifejezőerejével találkozik, és képessé teszi

arra, hogy új perspektívákat lásson meg az életében. Más-

részt a művészetterápiában fontos hangsúly van a politikai

eljárásokba való beavatkozáson. A fogyatékosságügyi akti-

visták szerint ugyanis a probléma nem az egyénben van,

hanem a tágabb társadalmi környezet kizáró gyakorlatá-

ban. A művészetterapeuták (akik gyakran szakmai szerve-

zetekhez tartoznak) szakmai tevékenysége a normalizáció

kiterjesztését is jelenti.

Önálló Életvitel Központ

Az első Önálló Életvitel Központ (Independent Living

Center) 1972-ben nyílt meg Berkeleyben, az USA Kali-

fornia államában, mások mellett Ed Roberts és Cece

Weeks kezdeményezésére. Mára közel 500 ilyen központ

működik az Amerikai Egyesült Államokban, közülük

több valamelyik tagállam pénzügyi támogatását is élvezi.

A központok privát, nonprofit, a fogyasztók által irányí-

tott, közösség alapú szervezetek, amelyek többfajta szol-

gáltatást kínálnak különféle típusú fogyatékossággal élő

személyek számára. Egyben képviselik, támogatják a fo-

gyatékos embereket, segítik őket többek között a háztar-

tásban, munkában, a személyszállítás, közösségi élet, szó-

rakozás, egészségügyi és szociális ellátások területén, va-

lamint jogsegélyszolgálattal is, amelynek középpontjában

a sorstársi tanácsadás áll.

Prevenció

A foglalkoztatás sikere szempontjából kitüntetett je-

lentősége van a prevenciónak, a megelőzésnek. Fontos,

hogy a tartósan akadályozott személy a lehető legkoráb-

ban kapja meg azt a segítséget, amely lehetővé teszi, hogy

munkavállalóvá váljon, és/vagy annak is maradjon. A re-

habilitáció folyamatában az időtényező kulcsfontosságú.

Bizonyos életkor, illetve munka nélkül töltött évek után a

leggondosabban felépített és kivitelezett rehabilitáció

eredményessége is erősen korlátozott. A rehabilitáció

egyes elemeit is (pl. a prevenciót) szükséges ráfordításnak

kell tekinteni, a társadalomnak ezeket is honorálnia kell,

mert a munkahelyi rehabilitációban nem csak az elsődle-

ges munkaerőpiacon való elhelyezés az eredmény.

Támogatott foglalkoztatás

Személyre szabott munkaerő-piaci szolgáltatás, amely

mind a munkavállaló, mind a munkáltató számára széles

körű, hosszú távú támogatást nyújt. A Támogatott Foglal-

koztatás Szolgáltatás célja, hogy a fogyatékossággal élő

emberek emberi méltóságuk megtartásával – egyéni szük-

ségleteiknek megfelelő, személyre szóló segítség mellett –

szokásos munkahelyen, az elvégzett munka értékének

megfelelő fizetésért dolgozhassanak. A támogatott fog-

lalkoztatás (Supported Employment) rendszerét az Ame-

rikai Egyesült Államokban dolgozták ki a 70-es évek vé-

gén, majd az ottani tapasztalatok alapján a 80-as években

az Európai Unió tagállamaiban is megjelentek a TF szol-

gáltatást végző szervezetek.

Forrás: Fogyatékosságtudományi Tudástár,

http://e-oktatas.barczi.hu/extra/tudasbazis/.

C M Y K

szakirodalomwww.carissimi.sk

,,Nem szabad besorolni őket sehová...”

Fény a sötétségbe

Gyűrődötten, kócosan kászálódokki reggel az ágyamból. Ta pogatózoma szoba sötétjében, a többiek mégalszanak. Valamit leverek, a székenmajdnem átbucskázom, kotorászoka szekrényben, magamra húzok vala-mit, majd kivonulok a fürdőszobába,hogy emberi formába rázzammagam. Fél óra múlva kómás, deőszinte mosolyt villantok a portásra,mikor beírom a nevem a könyvbe,igazolva, hogy szerdán reggel hétkorelhagytam a kollégium épületét.

* * *Szeretem a szerdákat. Először

akkor mosolygok, mikor a hetes buszátgördül a hídon, és meglátom aDunát. Amikor a nap fénye megcsil-lan a víz felszínén, és a hajók szelik ahullámokat, úgy érzem, mintha vala-hol ott szállnék a madarakkal a leve-gőben. Másodszor akkor kunkoro-dik fel a szám széle, mikor belépek aBliss Alapítvány ajtaján.

* * *Beülök a kicsik közé, a

Játszócsoportba, ölembe a nagyrongybabával, ujjamat magamrabököm, majd kezemet a homlokom-ra helyezem, így mutatkozom be:„Az én nevem Andi.” AztánGyörgyivel, aki a csoportot viszi,

játszva tanulunk. Mondókákatmutogatunk el, gombát sze-dünk, utánozzuk a madarakszárnycsattogását, dísztököt szo-rongatunk a kezünkben, végig-húzzuk ujjbegyeinket göcsörtöshéján, és beszélünk mindenről,ami ősz. Valahonnan előkerülegy barnamedve, brummog,mozog, megérti mindenki, hogytéli álmára készül. A sok jókedvközepette eszünkbe jut valami.Leoltjuk a villanyt, valaki kimegy azajtón, kopogtat, valaki megnyom egygombot, aminek következtében arájátszott hang azt mondja: „Gyerebe!” És Mirjam, a kis szöszke kislánybejön, és közli széttárt karokkal, azjutott eszébe, hogy sajnos, vége. Végeaz órának.

* * *Szinte elfelejtem, hogy két óra

alvás van csak mögöttem, mint aho-gyan azt is, hogy huszonegy évesvagyok. Gyereknek érzem magam,két copffal, csillogó szemmel, ésmajdnem ugrándozó léptekkelmegyek át a nagyok közé a gépte-rembe. Aztán valahogyan mégismegregulázom a lépteimet. Nagyerőfeszítés árán, persze.

* * *Somával lekezelek, ettől megint

csak vigyorognom kell. Néha együttrajzolunk, máskor a rá osztott fel-adatban segítek neki, vagy egyszerű-en csak előszedeti a jelképpaksamé-táját, és beszélgetünk. Csalafinta sráckülönben. Van, hogy túljár az esze-men, olyan észrevétlenül, hogy csakámulok. Persze, én tapasztalatlan! Ésmilyen jól tudja!

Ricsi a speciális billentyűzetenpötyögi le a mondandóját, imádja ahumort, választékosan fejezi kimagát, szókimondó, és mesék írásá-val próbálkozik. Szeretek ülni mel-lette, figyelni, ahogyan nyomkodja abillentyűzetet, kitartóan, céltudato-san, mindent szót átgondolva.Kíváncsian lesem a képernyőt, hogy

mit akar mondani, gyakran közbevá-gok az első pár betű után, próbálokolvasni a gondolataiban. Olykorsikerül, olykor rázza a fejét, hogynem jó szóra tippeltem. Sedrevagyok, tudom. Majd ők türelemretanítanak.

* * *Az életkorom elindul lefelé. Nem

gyereknek érzem magam, haneméretlennek. Sokszor olyan dolgokathoznak a tudomásomra, olyan olda-lát mutatják meg a világnak, hogyhazafelé a buszon csendesen rágommagam az új információkon. Mégakkor is, amikor túl vagyok az estitornán, az előadásomon, és fáradtanülök az ágyamon, mert arra döbbe-nek rá, hogy alig beszéltem, alighasználtam a hangom, mégis többetkommunikáltam velük, mint bárki-vel. Az ő mozdulataiknak, mimiká-juknak, billentyűlenyomásaiknaknagyobb súlyuk van, mint ezerkimondott szónak.

* * *Eszembe jut az első nap, mikor a

Carissimi révén odalátogattam. Be -ültem egy egyéni mozgásterápiára,Sanyi, a gyógytornász éppen Somávalfoglalkozott. Azt mondta, hogy nemszereti, ha bárhová besorolják őket, ésnem is szabad. Mindegyiküket megkell ismerni, mindegyikük szuverénegyéniség.

* * *Igaza van. Én már tudom. Jó

lenne, ha mindenki tudná.

Puha Andrea

A Szlovák HumanitáriusTanács, az önkéntesmozgalom 75kollektív, társult, illetve együttmű-ködő tagot tömörítő, legrégebbiszlovákiai központja és az AmberloPolgári Társulás az EgyesítsükSzívünket az Egészségért PolgáriTársulással és az Orange SlovenskoRt.-vel közösen Fény a sötétbecímmel SMS-es gyűjtéssel egybe-kötött új projektet indított, mely-nek fővédnöke Silvia Gašparo -vičová, Szlovákia köztársaságielnökének felesége. Fő médiapart-ner a pozsonyi Star production Kft.

A projekt célja telefonos ado-mánygyűjtés révén segíteni azegészségkárosodott embereknek ésfogyatékos hozzátartozóról gon-doskodó családoknak az egészség-károsodás és fogyatékosság követ-kezményeinek leküzdésében. Azadománygyűjést, amelybe 2010.december 31-éig lehet bekapcso-lódni, belügyminisztériumi enge-délylyel a Szlovák HumanitáriusTanács szervezi.

Aki szeretne és lehetősége vansegíteni a fogyatékos embereknek,

küldjön szöveg nélküli SMS-t a805-ös számra, ezzel 1 €-val járulhozzá a gyűjtéshez. A beérkezettpénzadomány a Tatra bankaBratislava pénzintézetben nyitott2629768876/1100-as számú kü -lön számlára kerül. Az adomány-gyűjtést a Szlovák KöztársaságBelügyminisztériuma felügyeli.

A befolyó összeget rászoruló sze-mélyek kapják, akiknek írásosigénylését olyan személyiségekbőlálló külön pályázati bizottság fogjaelbírálni, akiknek életét áthatja azemberiesség, együvé tartozás és arászorulókon való segítés gondola-ta. Tagja lesz a bizottságnak többekközött az Orange Slovensko Rt. ésStar production Kft. egy-egy képvi-selője.

Az adomány felhasználásátfigyelemmel kíséri majd a SzlovákHumanitárius Tanács; a támoga-tottnak el kell számolnia a gyűjtés-ből neki juttatott pénzösszeggel.

A Fény a sötétségbe projektnekrésze az a jótékonysági hangver-seny, amely 2010. december 2-ánlesz Pozsonyban a Lőrinc-kapu

utcában levő Pavol O. HviezdoslavVárosi Színházban. A rendezvényfővédnöke Andrej Ďurkovskýfőpolgármester. A jótékonyságihangverseny vezérgondolata: Se -gítsük közösen enyhíteni a rászo-rulók szenvedését, ínségét, elszige-teltségét. Ezzel a gondolattalMarián Bango vak énekes és felesé-ge, Alexandra, az Amberlo PolgáriTársulás alapítói keresték fel aSzlovák Humanitárius Tanácsot.Bár a művész maga is fogyatékos-sággal él, nemcsak önmagára éscsaládjára gondol, hanem azokra is,akik sérülésük miatt nem tudnakmásoknak segíteni, és támogatásraszorulnak. A projektet a SzlovákKöztársaság Kulturális Minisz té -riuma, Pozsony főváros, a PozsonyiKulturális és Tájékoztató Központ,valamint a pozsonyi ISTROARTKft. támogatta. Szponzorok: Kelet-szlovákiai Villamosművek Rt.,EXIM Bank, DHL Szenc.

Mgr. Eva Lysičanováa Szlovák Humanitárius Tanács

Hivatalának igazgatója

Borbély Sjoukje (szerk.): Kezünkben a diagnózissal.Útmutatás sérült kisgyermekeket nevelő családokszámára. Kézenfogva Alapítvány, Budapest 2007

Fonyó Ilona (szerk.): Felnőtt élet. A felnőttkorba lépőértelmi sérült fiatal társadalmi életbe való beilleszke-désének lehetőségei. Kézenfogva Alapítvány,Budapest 2009

Gruiz Katalin – Kalmár Judit (szerk.): Megszülettél,hogyan tovább? Első segély szülőknek. KézenfogvaAlapítvány, Budapest 2007

Juhász Ágnes – Bittera Tiborné: Képanyag a megké-sett/akadályozott beszéd- és nyelvi fejlesztéshez.Logopédia Kiadó 2001

Kálmán Zsófia: Mással-hangzók. Bliss Alapítvány,Budapest 2006

Az augmentatív és alternatív kommunikáció alapköny-ve.

Kálmán Zsófia – Könczei György: A Taigetosztól azesélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest 2002

Németh Erzsébet – S. Pintye Mária: Mozdul a szó...Súlyosan akadályozott beszédfejlődésű gyerekekkorai integratív fejlesztése. Logopédia Kiadó 2006

Rosta Katalin: Add a kezed! A mentális fejlődés segítésesajátos nevelési igényű gyerekeknél. Logopédia Kiadó2006

Szabó Borbála: Mozdulj rá! Mozgással kísért vers- ésmondókagyűjtemény. Logopédia Kiadó 2005

Időskorú értelmi fogyatékos emberek kísérése, segítése.Kézenfogva Alapítvány, Budapest 2006A könyv az értelmi fogyatékossággal élő idős ember-ek kísérésének, segítésének szociális, pedagógiai, pszi-chológiai és orvosi szempontjait ismerteti, és igyekszika mindennapokban alkalmazható tudást adni azok-nak, akik velük dolgoznak vagy élnek.

N oha beszéd-képességemet

elveszítettem, gondol-kodási képességemetnem. Ha valaki rosszulbeszél vagy egyáltalánnem tud beszélni, értelmifogyatékosnak tekintik.Ezek a gépek, amelyeketkifejezetten a magamfaj-ta emberek számára ter-veztek, viszont lehetővéteszik, hogy beszéljek.

Stephen Hawking

-füzetek 1. -füzetek 1.

A kiadvány megjelenését támogatta:

Bauer Edit európai parlamenti képviselő – Szülőföld Alap Szlovák Humanitárius Tanács

Hasznos könyvek

C M Y K

Értelmi akadályozottság – halmozott fogyatékosság – AAK – támogatott foglalkoztatás

-füzetek 1.2010