Bözödi György

Székely bánja

Szerkesztõbizottság:

Fekete VinceFerenczes István

György AttilaLövétei Lázár LászlóMirk Szidónia-Kata

Molnár Vilmos

Bözödi György

SZÉKELY BÁNJA

Hargita KiadóhivatalCsíkszereda, 2012

A könyv megjelenését támogatta:

Szerkesztette: Lövétei Lázár László

Sorozatterv: Léstyán Csaba

© Bözödi György jogutódai© Hargita Kiadóhivatal

ISBN 978-973-7625-33-5

A SZÉKELYFÖLD KAPUJÁBAN

Földre írt múlt

A Kis-Küküllõ vize lassan kanyarog a tágas völgybenSzovátától Balavásárig, ötven kilométernyi távolságonminden falut meg lehet különböztetni, amint egymásmellé sorakozva, apró házaikkal, zöld fáikkal és kiemel-kedõ tornyaikkal benépesítik a völgyet. Valamennyien afolyó jobb partján feküsznek, a bal parton egyetlen köz-ség sincs. A jobb part a jelené, a bal a múlté. Itt váraksorakoztak valamikor, Sóvárad, Makfalva, Erdõszent-györgy „Várhegyei” ezeknek az emlékét õrzik. Az egyikpartról áttérünk a másikra, ennyi a történelem. Szemben,Havadtõ irányában, Rigmány az avarok sáncainak emlé-két õrzi, jobbra a fehér lovas Firtos a római katonákidejére emlékeztet. A történelem a földre van írva, és aföld csak a nagy tettek emlékét õrzi meg.

Ravába igyekszem, keresztül a hegyen. Ez az elsõ sziget,amely kimagaslik a székely nép kisebbségi életküzdelmé-ben. Erdõszentgyörgytõl félórai járás a hegyre kapaszko-dó ösvényen, míg a völgyekben kanyargó keskeny hegyiközségi úton két óra. Az utakban is válogatni kell a Szé-kelyföldön, aszerint, hogy kinek milyen sürgõs, hogy céltérjen. A hegytetõrõl még egyszer visszapillantok. A maitörténelem is már a földre van írva. A Küküllõ völgye csaköt év óta tartozik Udvarhely megyéhez, azelõtt, 1918 ótamár kétszer cserélt központot, hol Maros megyéhez pár-tolva vissza, hol Udvarhelyhez csatlakozva, természete-sen nem jószántából, hanem a politikai pártok uralmá-nak változása szerint. A világháború elõtt évezredes tör-ténelmi határt jelölt ez a vonal Udvarhelyszék és Maros-szék között, az elsõ település óta semmiféle változás nemtörtént itt, pedig török, tatár, német világ vonult végig

5

felette. 1920 után nyomban lekapcsolták a Kibédtõl Bala-vásárig terjedõ részt, és Udvarhelyhez ragasztották, na-gyon is nyilvánvaló okok miatt. A közeli szomszédságbanlevõ Kis- és Nagyküküllõ megyei románság idáig bocsá-totta elõ nyúlványait, ezeknek a falvaknak székely lakos-sága között már feltûnt egy-egy nem magyar is, Erdõ-szentgyörgy lakossága pedig egyharmadrészben román-ná vált. Azzal, hogy ezt a vidéket a kilencvenhat százalék-ban magyar Udvarhely megyéhez csatolták, sikerült akimutatásokban a megye lakosságának arányszámát arománságra kedvezõbbé tenni. De ezt az eljárást pártér-dekké tették, s kortesfogássá. A liberális párt – melynekállandó szenátora az erdõszentgyörgyi román pap volt –pártügyet csinált abból, hogy uralma alatt járásbírósága,szolgabírósága legyen ennek a községnek, mit aztán atöbbi pártok szintén pártérdekbõl megsemmisítettek, aliberális uralmak elején Székelykeresztúrról Erdõszent-györgyre telepített járási székhelyet siettek visszaköltöz-tetni. A bizonytalanságnak ez az állandósult rendszerenem annyira a pártoknak, mint a székely népnek ártott,mert a költözködéssel és a helyiséglétesítéssel járó költ-ségeket neki kellett fizetnie. Ilyenformán a vidék köz-pontja lett Erdõszentgyörgy. Fejlõdése a múlt század vé-gén vett nagyobb lendületet, amikor tömegesen teleped-tek le benne a zsidók, akik amellett, hogy a lakosságszámát jelentékenyen növelték, élénk kereskedelmi éle-tet hoztak magukkal. A közhatalom-változás után kaptameg mai igazi lendületét, amit a román nemzeti törekvé-sek táplálnak. Székelykeresztúrnak gyõztes ellenfelévévált. A magyar ügyvédek és orvosok áttelepedtek lassan-ként a Nagy-Küküllõ partjáról ide a Kis-Küküllõhöz, ittnéznek a bizonytalan jövõ elébe. Az állami hivatalokmagyar tisztviselõit megkímélték ettõl a hercehurcától.Keresztúron hagyták õket állás nélkül. Kórházat, állator-vosi, telekkönyvi és pénzügyi hivatalt is létesítettek, úgy-hogy jelentõs tisztviselõi kar alakult ki pár év alatt, annyi-

6

ra, hogy a vándor színtársulatok is városnak nézik néhaSzentgyörgyöt, és megállnak egy-egy „operettciklusra”,meg egy-egy tánctanár is idevetõdik „kurzust és kolónt”tartani, ami itt elég a városi szellembõl.

A község közepén emelkedõ dombon, a Küküllõ fölöttáll az egykori Rhédey fejedelmi család kastélya, amely-ben Mary angol anyakirályné nagyanyja, Rhédey Klau-dina született. A múlt század közepén már idegen kézrekerült a kastély, egy vagyonos szász vette meg, majdárverés folytán a brassói Schiel szász gépgyár tulajdoná-ba került, míg pár évvel ezelõtt a község vette át államihivatalok számára, a járáshoz tartozó községek költsé-gén. Ma a szolgabírói és járásbírói hivatal székel a törté-nelmi kastélyban. Mellette emelkedik a református temp-lom, melyet 1936-ban az angol királyné adományábólújítottak meg. A piacon hatalmas épülettömböt fejeznekbe: ez lesz az új állami iskola. És most épül a románokbizánci stílusú új temploma is a régi helyén, melyet amúlt század derekán a község református hívei építettekvolt a románok számára, kik írásban kérték, hogy vegyékbe õket a református egyházba, mert már csak vallásuk-ban különböznek a magyaroktól. Mikor a templom fel-épült, egy kiküldött román pap visszatérítette õket azortodox vallásra, és övék maradt a „református” istenhá-za. Ma igazi románoknak vallják magukat, s románul ismegtanultak. A régi elemi iskola homlokzata méteresbetûkkel hirdeti dr. Anghelescu miniszter nevét. Az ud-varban magyar és román gyermekek szaladgálnak, debeszélni csak románul szabad. A magyar tanköteles gyer-mekek száma meghaladja a négyszázat. A teljesen románállami iskolában nevüket sem tanulják meg magyarulleírni. Ilyen népes egyházközség nem bír felekezeti iskolátfenntartani? Az egyházközség vezetõsége éveken keresz-tül fáradozott az engedély megszerzésén, de nem voltképes kiharcolni. 1928-ban az állami iskola magyar tago-zatát megszüntették. Az egyház nyomban folyamodott a

7

felekezeti iskola felállításáért. A Vaida-kormány meg isadta az engedélyt, de itt a tanfelügyelõségnél eltüntették.Az egyik magyar állami tanító pedig, aki a reformátusegyház belsõ embere, felszólítást kapott, hogy tekintélyé-nél fogva kövessen el mindent az új iskola felállításaellen, mert ha felállítják, úgy elveszti állását. Az államiiskola vezetõsége a románul egy szót sem tudó magyarszülõkkel aláíratott egy ívet, amelyben az állt, hogy megvannak elégedve a tanítással, és nincs szükség felekezetiiskolára. Az egyházközség részérõl tett újabb erõfeszíté-sek eredménytelenek maradtak. Háromszor sikkadt ígyel az ügy, és most talán véglegesen. Ellenben a háborúelõtt a község akkori lakosságának egynegyedét jelentõrománoknak megvolt a külön felekezeti iskolájuk. A ta-nítók aránya is egyre kedvezõtlenebb a magyarságra néz-ve. A régi hét tanító közül négy román volt, három ma-gyar, most kilenc tanerõre emelték az iskolát, van kétmagyar és hét román tanítója. Hogy hány vallásfelekezetvan a faluban, azt a papok sem tudják. De tíznél több van:református, görögkeleti, görög katolikus, római katoli-kus, unitárius, lutheránus, ortodox és neológ zsidó, kéthivatalosan elismert szekta és a titkosak. A szektázó haj-lam nagy mind a magyarok, mind a románok között.Ennyiféle ember milyen társadalmi közszellemet alkot-hat?

A székelyek szabadok voltak, egyenlõk és egyformanemesek – így szokták ezt hirdetni. Földjük a magukévolt, nagybirtok nem férkõzhetett be közéjük. De havégignézünk Marosszék és Udvarhelyszék határán, egye-bet látunk. Erdõszentgyörgy a Rhédeyeké volt, késõbb aBarcsay, Kornis, Teleki és Kemény családoké is, Gyula-kután a gróf Lázár család uralkodott, Szentdemeterenpedig a Gyulaffyak kastélya áll, akiknek kegyetlenségérõlés sötét pincebörtönérõl még ma is borzongva beszélneka környék falvainak lakói. Egy XVII. századbeli hivatalosösszeírásban ezt olvashatjuk: „Szováta nagyobb része job-

8

bágy, Lázár Imréné asszonyom és Keresztúri uramékbírják. Erdõ Sz. György, Rédei uramék bírják, szabadember három vagyon benne. Havadtõ nagyobb részétRédei uramék bírják. Gyulakuta nagyobb részét LázárImréné asszonyom bírja. Kelementelkét az úr GyulaffyLászló uram õnagysága bírja. Rigmány nagyobb részejobbágy stb.” Királyi föld nem volt a székelyek között,ezek az uradalmak a székely nép magánvagyonából nõt-tek össze, a régi tulajdonosok pedig visszakéredzkedtekegykori birtokukra mint jobbágyok. Csak szét kell néznia falvakban, a jobbágyság és zsellérség nyomait ma ismutatják az alacsony, két nyomorúságos szobából álló,kékre festett keretû, öklömnyi ablakos házak, amelyek-ben most „szabad” magyarok élnek, a régi jobbágyokutódai. 1848 után változás állott be, de az egykori tör-vényszerû parancs, hogy a zsellérségnek és jobbágyság-nak kékre kell festeni ablakait, továbbra is megmaradt.És nem ritka eset, hogy a nyomorúságos utódok, ha maépítenek új házat, szintén kékre festik az ablakok keretét,önként vállalva az egykori megbélyegzést, mert helyze-tük, a nincstelenség semmit sem változott. A háború utánugyan kaptak egy-két hold földet, de ez nem javíthatotthelyzetükön. Nem élhettek meg belõle, hiányzott a gaz-dasági felszerelés, az igavonó állat, legtöbbjük tehát jobb-nak látta már az elsõ esztendõben eladni, amit kapott, ésmaradt minden a régiben. Ma napszámosok idehaza,vagy munkások, cselédek Románia különbözõ városai-ban. Az egykori jobbágyságnak, amelyet nem akartakészrevenni és amellyel nem akartak számolni, elevenenélnek ma a következményei.

Erdõszentgyörgyöt a XVII. században kapták a Rhédey-ek, Szentdemetert Báthory Gábor ajándékozta oda a Ba-lázsiaknak, akik még a véckei és kiskendi elõnevet isnevükhöz akaszthatták. Gyulakutára a XV. század végénköltöztek a gróf Lázárok. A földesuraknak természetesenjobbágyra volt szükségük, másképpen nem mívelhették

9

a jelentékeny kiterjedésû ajándék birtokot. Románokattelepítettek földjeikre, mert ezek engedelmesebbeknekbizonyultak, mint a székely jobbágyok. Ezek a negyven-nyolcas felszabadítás után földhöz jutottak, a magyarokpedig kimaradtak a földosztásból. A kimaradottak vettéka vándorbotot, elszéledtek az ország többi részébe, éstovább Moldvába, Havasalföldre és késõbb Amerikába. Akis vicinális vasúton, melyet a múlt század végén Parajdigépítettek ki, a székely nép nem utazott egyébért, csakmunkáért és megélhetésért, szerte a világba.

A nagybirtok feloszlott, a szentdemeteri kastély már amúlt század közepén zsidó bérlõ kezébe került, az erdõ-szentgyörgyi földesurak közvetlenül a világháború elõttadták el a székelyföldi viszonyok szerint hatalmas birto-kaikat – a románoknak. Toldalaghy gróf 800 holdas szán-tóföldjét és rétjét adta el román kisbirtokosoknak, báróBánffy Zoltánné 410 holdat adott el ugyanezeknek. AZeyk-örökség 367 holdja is román kisgazdák kezére ke-rült, úgyhogy más vásárlásokkal együtt a háborút megelõ-zõ tíz év alatt 1701 hold kitûnõ uradalmi földet vettekmeg a román kisbirtokosok csak ebben az egy községbena magyar uraktól, 393 000 koronáért. Honnan volt az alig50 évvel ezelõtt felszabadult jobbágyoknak ennyi pénze?Erre talán az Albina bankok tudnának válaszolni. A föl-desurak eltûntek, csak a székely középbirtokos osztálymaradt itt, és a románok. A legalsó és legfelsõ magyartársadalmi osztály elpusztult, a bukásban egymásra talált.

Rava és boltja

Rava tiszta magyar és unitárius község. Az erdõk a faluszéléig benyúlnak. A falu elmenekült a Küküllõ tágasvölgyébõl a hegyek szakadékai közé, mint valami várba.Egyetlen, hosszú utcája van a völgy mélyén, amelynek kétoldalán katonás rendben sorakoznak a nehéz kõházak.Az építkezés a szászokéra emlékeztet, a magas házfron-

10

tok hûvösen zárkóznak el a külvilágtól. Nyolcszáz lakosavan és 198 háza, de nincs több 180 családnál a faluban,mert több ház üresen, lakó nélkül áll. Évi szaporodás aszületés és halálozás szerint kettõ-három, de ténylegesszaporodás nincs, a fölösleg elvándorol. A község határaföldmívelésre gyenge, de a sovány, hegyes földön ará-nyosan osztozkodnak. Nagybirtok soha nem volt a falu-ban, õrzik még az egykori egyenlõség hagyományait. Maa leggazdagabb embernek 98 holdja van, 60-90 holdközött kettõ, 40-60 hold között szintén két birtok szere-pel. A gazdák többségének vagyona 20 hold körül válta-kozik. De van 8-10 család, amelynek semmi vagyonanincs, még háza sem.

Az elsõ hír, amely a faluban fogad, hogy meghalt egyöregasszony a hegy alatt. Olyan nagy esemény ez? Hogy-ne. Az unitárius pap felkészült a temetésre, de az utolsóórákban átüzent a szomszéd községbeli román pap, hogyne merje eltemetni, mert az asszony román volt. Hiábavan az unitárius anyakönyvbe bevezetve, és hiába jártéletében az unitárius templomba. És tényleg a románpap temette el. Hát ez a nagy újság, amit széltében-hosszá-ban beszélnek. Bizony, nem könnyû dolog, az emberelhúzza életében valahogy, de ki tudja, hogy halála utánmi történik vele?

Románság és szászság veszi körül a községet a hegye-ken túl, a bástya nehéz sorsa jutott neki a vegyes lakossá-gú vidéken. Összefogásra és tömörülésre csak egy lehe-tõség van, az egyház körül. Semmilyen gazdasági egyesü-lete vagy szervezete nincs. Az egyház körüli tömörülésannál könnyebbnek látszik, mert csak egy templom vana faluban, és mellette az unitárius iskola, a nép nemtagolódik felekezetekre. Mégis, amikor a mostani fiatalpap, Lukács Sándor hét évvel ezelõtt a községbe jött,mindent a legrosszabb állapotban talált, az egyházközsé-get a teljes romlás fenyegette. A régi templom dülede-zett, harangja nem volt, az iskola pedig ott állott, hogy be

11

kell csuknia kapuit, mert a hívek nem fizették az egyháziadót, az egyedüli jövedelmet, amibõl a tanító fizetését ésaz iskola-fenntartási költségeket fedezni lehetett volna.A tanítói fizetésbõl ötvenezer lejnél több volt hátralék-ban.

A tanulmányútjáról, Angliából és Amerikából csak ak-koriban hazatért fiatal pap lázas sietséggel és túlfûtöttlelkesedéssel kezdett hozzá az egyházközség felépítésé-hez. Tudta, hogy hivatást teljesít. Elsõ és legsürgõsebbtennivalója a felekezeti iskola megmentése volt, ehhezpedig pénz kellett. Pénzt azonban sehonnan sem lehetettelõteremteni, a hívekben már kevesebb hivatásérzet élt,sem a szegényebbek, sem a gazdagok nem fizették azegyházi adót. Ellenben volt még az egyházközségnek45 000 lej banktartozása, 60 000 lej hátraléka a nyugdíj-alapnál, és ráadásul a végrehajtók is megjelentek a me-gyebírónál, hogy vagyonát az egyház húszezer lejes adó-hátraléka fejében lefoglalják, mivel az egyházközségneksemmi vagyona nem volt a templomon és iskolán kívül.Az egykori kis erdõbirtokot a háború utáni földreformalkalmával kisajátították.

Minden lehetõség után kapkodva, a fiatal pap elõszöraz egyháziadó-fizetés módszerének megváltoztatásávalpróbálkozott. Akkoriban az egyes családok létszámukarányában járultak hozzá az egyházi költségekhez, merta módosabbak többsége így határozott, és ez az eljárássemmiképpen sem lehetett igazságos. A szegényebb,soktagú családok panaszkodtak, hogy képtelenek megfi-zetni a reájuk esõ részt. Hátha jobb adózási rendszerrelfizetni fognak a gazdagok és szegények is? A pap keresz-tülvitte, hogy az állami adót vegyék alapul az egyházi adókiírásánál, és annak arányában osztotta szét hívein a ter-heket. Eredmény így sem mutatkozott. Újabb és újabbeljárással próbálkozott, rövid idõ alatt ötféle módon igye-kezett a híveket adófizetésre bírni. A birtokot tette azadófizetés alapjául, és amikor így sem ért el eredményt,

12

az általános becslés szerinti lehetõség alapján próbálko-zott, végül pedig az összes elõbbi módok egységesítéséteszelte ki. A hívek el is fogadták mindezeket az elõterjesz-téseket, meg is szavazták, de mikor a fizetésre került asor, nem fizettek. Az általános gazdasági válság akkorjá-ban nehezedett legsúlyosabban az emberekre, de a népkülönben sem szeret semmiféle adót fizetni.

Ezek az eredménytelen erõfeszítések sem vették el afiatal pap munkakedvét. Egy állandó alap létesítésén gon-dolkozott, amely felmentse az egyházi adó alól a híveket,az egyháznak pedig meghozza az iskolafenntartáshozszükséges jövedelmet. Ez a munkája aztán, mely páratlanaz erdélyi magyarság életében, váratlanul szép ered-ménnyel járt. Elõször a szövetkezeti eszmével próbálko-zott olyanformán, hogy a szövetkezet jövedelmét fordít-sák iskolai célokra. A községben már elõzõleg volt fo-gyasztási szövetkezet, de megbukott, és éppen abban azidõben számolták fel. Ezt a szövetkezetet, mely a vezetõkhanyagsága miatt ment tönkre, szándékozott új életrekelteni, de be kellett látnia, hogy a hangulat nem alkalmasa szövetkezeti mozgalomra, az emberek ellenszenvvelfogadják a tervet az elõbbi szövetkezetbe veszett pénzükmiatt. Újabb kezdeményezésre, újabb ötletre volt szük-ség, mert a hasztalan erõfeszítésekkel már két év telt el,az egyház és iskola helyzete pedig a tizenkettedik óraállapotába jutott. A szövetkezeti tervet oda módosította,hogy egyszerû boltot állítsanak fel a bukott szövetkezethelyére, „egyházi boltot”, és ennek jövedelmébõl fedez-zék az iskolai költségeket. Az üzlet felállítása egyszer smindenkorra mentesítené a népet az egyházi adótól. Aterv tetszett a falunak, amikor azonban arra került a sor,hogy bármilyen kevés összeget is fizessenek az alapba,visszavonultak, a nép nem jelentkezett. De ennek a ma-kacs ellenszegülésnek legalább már magyarázata is akadt.A régi szövetkezet vezetõsége mozgalmat indított a papellen, hogy elgáncsolja tervében, nehogy az emberek azt

13

lássák majd, hogy a papnak virágzó üzlete van, mert ezmegerõsítené azt a lappangó gyanút, hogy a szövetkezetazért bukott meg, mert a vezetõség elzsebelte a pénzt.

Elkeseredésében ekkor kijelentette a pap: ha senkisem lesz segítségére, az üzletet akkor is felállítja, mertnem nézheti el, hogy ilyen személyes viszályok miatttönkremenjen az iskola. Pénzre lett volna szükség, báregypár ezer lejre, de ki kölcsönöz ilyen vállalkozásokra alegcsekélyebb összeget is? Nem volt hova fordulni pén-zért. Az erdélyi magyarság szervezetlensége itt ütközöttki, Rava és papja sorsára volt hagyva, a maga erejéreutalva, akár egy idegen tenger közepén. Pedig magyarpénzintézetek is vannak Erdélyben és a Székelyföldön.Végül úgy gondolta, „hazamegy” az egyházhoz. A fõható-sághoz fordult, és tízezer lej kamatmentes kölcsönt kért,amit hosszú utánjárással meg is kapott. Itthon kijelentet-te, hogy a falutól semmit sem vár, semmi más támogatástnem kér az egyház számára, csak azt, hogy ebbõl a boltbólszerezzék be háztartási szükségletüket. A hívek nem vet-ték észre, hogy milyen kegyetlen gúny van ebben, demegígérték csendesen, hogy az „Unitárius Bolt”-ból fog-nak vásárolni, hiszen ellenszolgáltatásként mentesülnekaz egyházi adótól és minden gondtól egyházuk iránt.

A tízezer lejbõl hatezer elment az engedély megszerzé-sére, úgyhogy négyezer lej „alaptõke” maradt az üzletnyi-táshoz. Mit lehet ezzel kezdeni Ravában 1932-ben? Na-gyon sokat. A fiatal pap nemhiába tanult Amerikában –amint most hívei mondják –, nemcsak jó papnak, hanemjó üzletembernek is bizonyult. Megtanulta, hogy nemszégyen az üzleti munka, és be is bizonyította. A semmi-bõl megteremtette az egyházi boltot, mert a ravaiak na-gyon következetesek maradtak önmagukhoz, senki semjárult hozzá egyetlen lejjel sem. A pap mint boltos elmenta négyezer lejjel bevásárolni Erdõszentgyörgyre, vett egykis ecetet, egy kis sót, meg egy kis cukrot és petróleumot,meg amire még telt, felrakta a szekérre, hazavitte, és

14

eladta az unitárius boltban. Vasárnap istentiszteletekettartott, hétköznap pedig éjjelt nappallá téve szaladgáltüzleti ügyeiben. Ügyvezetést, könyvelést, mindent vég-zett díjtalanul, a megyebíró pedig a pénztárt kezelte. Azasszonyok jöttek vásárolni, és amikor az áruért odaadtáka pénzt, ugyanakkor a felekezeti tanítói fizetést is fizet-gették. Az eredmény felülmúlta a várakozást. 1933-ban268 729 lej forgalmat bonyolított le, amibõl 10 százalékvolt a jövedelem. Ennek fele fuvarra, adóra és bérletrement, de az 5 százalékos jövedelem is fedezte a tanítóifizetéseket. A forgalom 1935-ben már kétszeresére emel-kedett. Az utóbbi években a bolt jövedelmébõl fizettékazt a 7500 lejt is, amit a fõhatóság egyházi adóként róttki az egyházközségre. Áruban mintegy ötvenezer lej tõkefekszik. Az erdõkisajátítási kötvények értékesítésével ésa bolt jövedelmébõl kifizették négy év alatt az egyházminden tartozását. A düledezõ templomot megjavították,új harangot vettek a tornyába. A felekezeti iskola fennma-radása biztosítva van – és mindez semmibõl.

A piactéren áll a földszintes ház, és a benne levõ keres-kedés olyan, mint a többi, szerteszét más falukban. Csaka felirata különös, amint nagy betûkkel hirdeti a bejáratfölött, hogy „Prãvãlie Unitarianã – Unitárius Bolt”. Mel-lette korcsma van, szintén a bolthoz tartozik. Már kezdet-ben bérbe vették a községi korcsmát is. Sokan furcsánaktalálták – mondja a pap –, hogy boltunknak korcsmája isvan. De miért kellett kivennünk? Szomorú dolog, hogykorcsma nélkül nem élhet meg egy falusi üzlet, nincsjövedelme. Mi hiába küszködünk a pálinka ellen, mert aközségnek italmérési engedélye van. Legfennebb csakannyit tehetünk meg, hogy nem béreljük ki, de ezzelsemmit sem segítettünk, mert kibéreli más, és másé ahaszon, így legalább jóra is fordíthatunk valamit belõle.A két boltot egy kezelõ vezeti, megélhetése van ebbõlneki is.

15

A községháza elõtt haladunk el, odabent nagy munkafolyik. Készítik az új kataszteri íveket, mint a Székelyföl-dön mindenütt. Mostanig még a magyar világból maradtíveket használták. A bíró lép ki az ajtón, amint meglátbennünket, szeretne visszafordulni, de ez már igen feltû-nõ lenne, így határozott léptekkel, feltartott fejjel jön, éselhalad mellettünk, a papnak nem köszön. Halálos ellen-ségek. A bíró volt az egykori megbukott szövetkezetvezetõje, és most hadjáratot indított a pap ellen, amiértnem vette át annak idején az õ tönkrement vállalkozásu-kat. Nem nézheti el, hogy az egyháznak szépen jövedel-mezõ boltja van, és mint vezetõ, hivatalos ember a köz-ségben, minden alkalmat megragad, amellyel az egyház-nak vagy a pap személyének árthat. Ellenpártot gyûjtöttmaga köré, amely majdnem akkora, mint a pap mellettállóké. A község két ellentétes táborra szakadt, és életha-lálharcot vív egymással a szó szoros értelmében. Egykorcsmában sem férnek meg, elõször összeverekedtek,ha egy helyre kerültek, most az egyik tábor kivonul, ha amásik bemegy. Természetes, hogy a templomban semférnek meg együtt, az ellenpárt emberei soha nem men-nek istentiszteletre. Egynemzetiségû és egyvallású köz-ségben ilyen áldatlan pusztulás személyi ellentétek mi-att!

Az ellenpárt rágalmakat terjesztett a papról, nem a boltvezetésével kapcsolatban, mert itt nem volt mibebelekötniök, hanem személyérõl, magánéletérõl. Kije-lentették, hogy addig fogják gyötörni, amíg vagy elpusz-tul, vagy megszökik. A pap azonban egyiket sem tette,hanem a bírósághoz fordult. Öt éven keresztül folyt anagy per, amelynek során a legaljasabb és legerkölcstele-nebb cselekedetek sorozatát vitte véghez a községi bíróés pártja. Hamis tanúk és alaptalan vádak szerepelteka fegyvertárában. Itt volt alkalmunk elõször látni azt azembertípust, amellyel késõbb, sajnos, még nemegyszertalálkoztunk. A háború után teljesen tönkrement volt,

16

míg egy váratlan örökség ismét a legmódosabb gazdáksorába lendítette. Tobzódott hatalmában, amit akönnyen szerzett vagyon nyújtott neki. Politikai kortes-nek csapott fel, és olyan „ügyesen” intézte dolgait, hogybukhattak a pártok, jöhetett bárki hatalomra, õ mindigfelszínen maradt. Liberális uralom alatt liberális volt,nemzeti parasztpárti kormány idején õ is gyûlölte a libe-rálisokat, így mindig bíró lehetett. Meggyõzõdésbõl ésgerincesen csak a testvéreit tudja gyûlölni, és a papját.Tárgyalásokra hol Erdõszentgyörgyre, hol Székelyke-resztúrra kellett menni, és ilyenkor minden falu korcs-mája elõtt megállították a szekeret, ittak, és hirdették,hogy elpusztítják a papot. Ravában nem férhet meg kétember egymás mellett: vagy a bíró, vagy a pap. De a másikpárt, élén az egyházi megyebíróval, éppen ilyen elszán-tan ragaszkodott a paphoz, és tûzön-vízen keresztül mel-lette állt. Többszöri tárgyalás után a bíróság felmentettea papot. Azóta csak itthon folyik a harc. A magyar társa-dalom betegsége. De mi az oka, hol vannak a gyökerei?

1936 októberében ebbe a községbe is megjött a minisz-teri rendelet, hogy állami iskolát kell létesíteni. 1936novemberében már fennállott az iskola, a román tanító-val. Hogy volt-e szükség rá? Valamennyi gyermek a fele-kezeti iskolába járt azelõtt. A bíró és pártja, mint a politi-kai község vezetõsége, támogatta a román iskola létesíté-sét, a költségeket megszavazták, mert tudták, hogy ezzelis ártanak a „pappártiaknak”. Az nem jutott egyikükneksem eszébe, hogy önmaguknak is ártanak, hogy az „ellen-párt” érdekein túl más szempontok is lehetnek. Az államiiskolát abban az épületben helyezték el, ahol az unitáriusbolt van. De iskola és korcsma nem lehet egy fedél alatt,így megindították a harcot, hogy a korcsmát tegyék ki azépületbõl. Vagy együtt megy a bolt is a korcsmával, éstönkrejut, mert helyiséget nem talál, vagy átadják a korcs-mát másnak. A pálinkamérést már régen ki akarta vennia bíró a bolt kezébõl, mert az üzlet korcsma nélkül nem

17

érheti el célját. Már a bérlet árverésénél azon fáradozott,hogy a zsidó kereskedõ kezére játssza. Ezt a kereskedõta bíró hozta a faluba, hogy nyisson üzletet, és rontsa azegyházi bolt jövedelmét, mert az a kereskedõ, aki elõzõ-leg a faluban volt, csõdöt mondott, mikor az egyházi boltmegindult, és elköltözött a faluból. Az elsõ kereskedõszámára csak a kegyelemdöfést adta meg az új bolt, mertmár elõzõleg tönkrement a szövetkezet miatt, melyet abíróval együtt vezetett. A bíró bezzeg nem ment tönkre.Telepített magának másik kereskedõt, és amikor nemsikerült ennek a kezére játszani a községi korcsma-engedélyt, íratott vele egy cikket az unitárius bolt ellen,amely a bérletet megkapta. A cikk napvilágot is látott azegyik brassói napilapban, Zsidó bojkott kicsiben címen.Teljesen hamis társadalmi hátteret adtak a kicsinyes sze-mélyi harcnak, és így teregették ki Rava szégyenét amagyar közvélemény elé. A pap választ küldött a szer-kesztõségnek, amelyben kifejtette a valóságos helyzetet,de válasza soha nem jelent meg.

Elhozták a szolgabírót, hogy parancsolja ki a boltot azépületbõl. De mivel az iskolát telepítették késõbb a ház-ba, a régi bérlõt nem lehetett kitenni. Most a körorvosthívták ki amiatt, hogy a bolt helyisége nem felel meg azegészségügyi követelményeknek, és a vezetõségneknincs engedélye az egészségügyi hivataltól. A körorvosnem talált hibát, és nem zárta be a boltot. De az ellenpártebbe nem nyugodott bele. A ravaiak a saját maguk általkészített verembe sodorják bele egymást. Nem is az a cél,hogy az állami iskolának készítsenek helyiséget, mert aziskola számára megfelelõbb épület is van a községben, ezcsak ürügy. Különben a bíró már odaígérte az unitáriusbolt mostani helyiségét a maga kereskedõjének. Az egyikellenpárti nyíltan kijelentette: arra törekedünk, hogytönkretegyük az egyházat.

Ez a kisebbségi magyarság küzdelme a Székelyföldön.

18

A megyebíró panaszolja, hogy a birtokívek készítésévelis baj van. Fizetni kell minden darab föld után, és a bíróigen magasan állapította meg az összeget. A földek szétvannak faricskálva, egy hold öt-hat darabban fekszik, ígya közepes gazda több ezer lejt fizet a kataszteri ívekromán nyelvre fordításáért. A község megkérdezése nél-kül állapították meg a díjat, pedig árverésen annak kellettvolna kiadni a munkát, aki olcsóbban vállalja. De nem ishagyják annyiban, mennek fellebbezni Erdõszent-györgyre. Nem tûrhetik, hogy egy ember uralkodjék raj-tuk, mint egy „basa”. Már megszokták a faluban, hogy abírónak nincs igaza, ha valami a törvény elé kerül.

Nemrégen névtelen feljelentés ment az ügyészségre,hogy az unitárius bolt könyveléseit szabálytalanulvégzik.Az ügyészség letette a járásbírósághoz az ügyet, aholalaposan kivizsgálták. De a könyvek a hivatalos elõírásszerint szabályosan voltak felbélyegezve, a könyvvitel-ben a legkisebb hibát sem fedezhették fel. Évenkint azesperesi hivatal is felülvizsgálja a vezetést. A bíróság négytárgyalás után felmentette a papot. Annyit elértek a felje-lentõk, hogy meghurcoltatták. A múlt évben nemzet-gya-lázásért jelentette fel az állami tanító, mert az egyik nem-zeti ünnepen a templomba menõ iskolás gyermekekkezébõl a templom ajtója elõtt letétette a papiros-zászlókát. A bíróság mosolygott a vádakon, amelyek zász-lógyalázásról beszéltek, és felmentette a papot. A községielöljáróság négyezer lejnyi pótadót vetett ki az egyháziboltra, holott az állami adó kétezer lej. A lelkész fellebbe-zést adott be a kirovás ellen, mert az ügyvéd számításaialapján a községi pótadó semmiképp sem lehet több,mint 144 lej. Erre mintegy harminc gazda is fellebbezéstadott be a reá kirótt pótadó ellen, mely az állami adót ismeghaladta. Az lett a vége, hogy „lazítás” miatt megjelen-tek a csendõrök a papi lakon. A lelkész mindössze annyittett, hogy az érdeklõdõknek elmondotta, miképpen állaz üzlet pótadójának fellebbezési ügye, de a bíró leste,

19

hogy kik mennek be a pap kapuján, és másnap hívta acsendõrséget.

A felekezeti iskola két tanerõs, az elmúlt évben 99gyermeket írtak be. Tizenöt tanulót átengedtek az államiiskolának, kettõ önként ment át. A bíró volt az elsõ, akikivette gyermekét a felekezeti iskolából, és az államibaadta. Tüntetésnek szánta, de párthívei közül is csak egykövette a példáját. Azokat a gyermekeket, akik év elejénvalamiért nem voltak beiratkozva, hivatalból az államibaírták, emellett az egyik osztályt is kénytelen volt átenged-ni a felekezeti iskola, így tavaly, az elsõ évben 52 tanulójavolt az állami iskolának, és év végén pontosan fele mentát a vizsgán.

– Ez a székely nép? – kérdezi lehangoltan a pap.

A lélek

Mûvészi lélek él a székely népben, a balladák világa. Ajónak és rossznak ez a szélsõsége mintha nem valóságosélet, hanem mûvészi túlzás volna. A kettõsség, a belsõmeghasonlottság hajszolja a népet, mintha nem volnareális alapja az életének, mintha a mindennapok valóságahelyett egy romantikus mûvészi alkotásban élne.

Másnap együtt utaztam vissza Erdõszentgyörgy felé apappal és a megyebíróval. Már szinte kiértünk a faluból,amikor a szekér után szalad a falu postása, papirosokatlobogtatva a kezében. Megállítjuk a szekeret, átadja ahivatalos írásokat. Idézõ a papnak és a megyebírónak a„lázítás” miatt, az adófellebbezéssel kapcsolatban. És idé-zõ jött mind a harminc embernek, aki nem fogadta el abíró által kiszabott pótadót. A pap fásult arccal teszizsebébe az iratot. – Nem baj, még ezt is kibírjuk a többiután. – A megyebíró azonban nem tudja ilyen nyugalom-mal viselni a községi bíró hatalmaskodását.

– Nincs benne már semmi emberi érzés – tör ki hosszashallgatás után. – Eleget kínozott minket, nem tudnám

20

sajnálni, ha akármilyen kínok között látnám. Én mon-dom, pedig testvére vagyok. Egy anya szült minket.

Megdöbbenve nézek rá, újra kérdezem, amit mondott.Igen, édestestvérek. Most veszem észre, hogy a két el-szánt ellenségnek mennyire hasonlít az arca.

A nép lelki szakadékai szükségképpen alakultak ki. Asok százados elnyomás alatt mûvészetében, népmesék-ben és csodálatos történetekben oldotta meg társadalmikérdéseit, így vett lelkileg elégtételt a reá nehezedõ jog-talanságok miatt, mert másképpen nem lehetett igaza,így tett az utunk mellett balra elmaradó rettegett szent-demeteri kastéllyal is. A kastélyt és a vele járó uradalmatZsigmond király adta Kemény Lõrincnek 1436-ban, ami-kor mindenfelé várakat kezdtek építeni a nyugtalankodóparasztság ellen. A néprege Nyujtódi, Balassi és Csákiurakkal építteti a kastélyt, kik felváltva bírták az uradal-mat, fejedelmi adományok alapján, mert ezek a földes-urak bántak rosszul a jobbágynéppel. A nép így tudja, ésvégeredményben ez a fontos: Nyujtódi, Balassi és Csákikényurak, népzsaroló, kínzó, kegyetlen emberek voltak,de a kastélyt (mely a nép elnyomásának eszköze) a ma-guk erején nem tudták befejezni. Az ördögöt hívták se-gítségül, eladták neki magukat, csak hogy munkájukatbefejezze. Az ördög fel is építette a kastélyt, de ekkorbosszúból Balassiékat járomba fogta, s roppant vasekéjé-vel körülszántotta a vidéket, olyan mély árkot hasíttatottvelük, hogy ma is látszik, és a nép Balassi- vagy Ördögár-kának nevezi. Akik akkortájt kint háltak marháikkal, hal-lották az éjszaka sötétjében, amint az ördög olyanokatcsattintva rézostorával, hogy a vidék csendült belé, haj-totta a három urat, „Hi, Csáki, hi, Balassi, Nyujtódi” kiál-tásokkal. A csöbiek késõbb meg is találták az ördög eké-jének egy vasát, ami olyan nagy volt, hogy kilenc szekeretutolsó szegig megvasaztak belõle, s még egy fejszére valómegmaradt.

21

Így vett elégtételt a nép az ördög által elnyomóin, ígyszolgáltatott igazságot. De még a nép sejtelme is csak apokol beleavatkozásával tudta magyarázatát adni, mikép-pen süllyedhetett a szabad székelység kényurak eszközé-ül. A mesékben való megnyugvás csak a veszett fejszenyele, az ilyen elégtételekbõl nem sok gyakorlati elõnyszármazott a népre, legfönnebb egy fejszére való vas,mert igazán ritka eset a csöbieké, akik kilenc szekerettudtak még emellett megvasazni belõle. De hát a székely– tudjuk – sokra képes.

Egy másik monda már sokkal leplezetlenebbül áruljael a mesék társadalmi hátterét. E szerint Balassi egyedülépítette a kastélyt, a keze alatt levõ székelyekkel, mintcsapatvezér. Mikor a kastély készen állott, a népnek tör-vény szerint föl kellett volna kelnie hadra. Balassi azon-ban titkon arra biztatta fel a falu népét, hogy ne keljenfel, majd a fejedelemhez fordult, és bepanaszolta õketmint engedetleneket, s jobbágyává tette. Ha ezt a mesételemezni kezdjük, a szabad székelyek kötelezõ hadfelke-lése, ellenszegülés esetén a jobbágyságra süllyesztés, asok Balassi árulása mind történelmi tény, úgyhogy ez amese már nem is mese, hanem – puszta valóság.

22

ELFELEJTETT TÖRTÉNELEM

A bûnös utópia

A székely nép mai gazdasági és társadalmi életének,lelki válságának alapos megértése végett vissza kell pil-lantanunk mélyebben a múltba, annál is inkább, mert eza múlt lényegében ismeretlen. A köztudatban hamis utó-piát tettek általánossá a székelységrõl, mely a többi utó-piákkal ellentétben fordított – amint székely voltáhozillik is –, valamikor valóság volt, s csak késõbb vált üreselméletté. A székely jobbágyságot, a föld igazságtalanbirtoklását véka alatt rejtegették, s a magyar közvéle-mény nem sejtette, hogy amikor a hagyományos felfogásszerint „székelyekrõl” beszél, csak néhány száz elõkelõcsaládot ért alatta. A nép senkit sem érdekelt, keservestörténetének nem akadt szószólója. Megismerése helyettmegelégedtek hamis dicsõítésével. Ez a téves felfogásakadálya volt annak, hogy a valóságos helyzetet megis-merjék, amíg még lehetett volna segíteni a népen. Azutópia segítségével a magyarság egy nem létezõ állapotottekintett valóságnak, s ezzel megnyugtatta lelkiismere-tét. A székely nép közben pusztult, leszegényedett, szét-züllött. Élete külsõségei megmaradtak, de lelke nem arégi, élete belsõ tartalma kicserélõdött. Nem mai ez azátalakulás, sok száz éve tart. A székely csak tréfáibanélt szûkebb hazáján kívül, és akik ezeken a keserves,agyafúrt tréfákon kacagtak, nem vették észre, hogy eza halállal való tréfálkozás, a magára utaltság, a végsõmenedék.

„A székelyt nem kell félteni” – így vélekedtek, és ez alattIstennek valami rendkívüli teremtményére gondoltak,amely mindent kibír. Ma azonban, amikor kérlelhetetle-nül áll elõttünk a valóság, a hosszas mulasztások eredmé-

23

nye, létünkért való küzdelmet nem folytathatunk tévedé-sekre alapozva.

Mi okozhatott volna aggodalmat a múltban, hiszenolyan szép elmélet élt a székelységrõl? Az utópia hirdette,hogy itt mindenki szabad, egyenlõ és egyformán nemes,itt az elnyomást, a jobbágyságot nem ismerték, társadal-mi súrlódások nem keletkezhettek. Területi és személyesönkormányzata révén eszményi köztársaságban élt anép, vezetõit maga választotta, a nemzetgyûléseken min-denkinek egyformán felszólalási joga volt. Csak két osz-tályt különböztettek meg: lófõket és gyalogosokat, merta társadalom alapját a katonai szervezet alkotta, de mind-két rend egyformán mentes az adóktól, az ünnepszámbamenõ ökörsütésen kívül. Királyi jog a gazdátlanul maradtbirtokra sem terjedt ki, mert a nép a földet nem ado-mány, hanem õsi foglalás alapján bírta. A föld csak arokonokra vagy szomszédokra szállhatott, pénzért elad-ni nem lehetett. Az utópia jó szolgálatot tett, ezer évremeghosszabbította ezt az állapotot, mely a valóságbanMátyás király idejéig sem maradt fenn a maga egészében.Homályban tartotta a XV. századdal kezdõdõ tizenegyszékelylázadást, a jobbággyá süllyedt székely néprétegetpedig megfosztotta székely nevétõl, hogy a név makulát-lanul ragyoghasson. Az utópia szobrot érdemelne.

Érdeke volt ez az ámítás a közvélemény irányítóinak?Vagy a székely népnek? A történelem megadta a választ.

Nekünk csak a tényekkel való számolás maradt. Azutópia állapota a székelységre vonatkozó írott történel-mi emlékeket megelõzõ idõben volt valóság, ez a valóbaneszmeinek nevezhetõ népközösség, melynek párját a fe-udális Európában hiába keressük, akkor élt a maga teljes-ségében. Az elsõ írott emlékek már a székely társadalmiélet sorvadásáról, fokozatos bomlásáról beszélnek.

A székelyek választott fõemberének hatáskörét már azÁrpád-házi királyok alatt a „székelyek ispánja” vette át, dehamarosan az erdélyi vajdák maguknak szerezték meg

24

ezt a címet, a vele járó hatalommal és jövedelemmelegyütt. Az ispánt már nem a nép választotta, hanem akirály nevezte ki, az erdélyi vajdák személyében megéppen idegen urak kerültek a székelység fölé, az önkor-mányzatnak és egyenlõségnek ez volt a két elsõ csorbája.A székely grófság és az erdélyi vármegyei vajdaság közöttsemmi különbség nem mutatkozik, az erdélyi vajdák avármegyei rendszert vezették be a Székelyföldre is, amaga feudális hajlamaival. A két osztály fölött hamarosankifejlõdött egy harmadik is, a magyarországi nemességmintájára, amelyet itt primori rendnek neveznek. Elõ-ször 1409-ben említik ezt az új nemességet, de Mátyáskirály alatt törvényesen is elismerik és rendszeresítik aszékelyek három rendjét: az eddigi két szabad és nemesosztályt alárendelik a harmadiknak. Mátyás király egyikdecretuma 1473-ban ezt írja: „Keservesen panaszolnaknekünk a mi székely lovagjaink és gyalogjaink, hogy õketnémely primorok nemzetségükbõl pénzbüntetéssel ter-helik.” A tehetõsebb osztály már a XIV. században kiválta többi közül, és nemcsak külön kasztot alkotott, hanema hivatalokat is igyekezett a maga embereivel betölteni.Különben a fõtisztségek már régtõl fogva csak bizonyoscsaládokhoz voltak kötve, melyek a foglalt közös földetis szétosztották egykor.

A székely nép egész története, jogainak elvétele, szám-talan lázadása mind a földkérdéssel kapcsolatos. A népelkeseredetten, utolsó csepp véréig ragaszkodik földjé-hez, amelybõl mégis fokozatosan kiforgatják. Társadalmirendszere katonai, de a katonai rendszer alapja a földtu-lajdon. Kezdetben a nemek és ágak szerint osztották fela földet maguk között, hat fõ- és huszonnégy alosztályra.De nemsokára rokoni elágazások, kihalások és új birtok-szerzések következtében a vérségi kötelékek elvesztet-ték egységes és irányadó jellegüket, a birtok maga lett azirányadó, és alapja a vele járó jogoknak, a hivatalviselésikiváltságoknak. Mikor a nép a pásztorkodásról a föld-

25

mívelésre tért át, a nemzetségi földközösség helyébe afalvak szerinti földközösség lépett. A falunak közös föld-birtoka volt, amelyet évenként vagy nagyobb idõközök-ben felosztottak a falubeliek között, s csak az erdõ éslegelõ maradt közös. A felosztás sorshúzással, nyílvonás-sal történt, s az ilyen földet „nyílföld”-nek nevezték. De aXVI. században a magánbirtok már nagyobb részét tettea mûvelhetõ területeknek, s ez nagyrészt a lófõk és fõren-diek tulajdonában állt, a közszékelynek nemigen voltmagánbirtoka. Nagy a vagyonkülönbség és aránytalansága három székely rend között. A harmadik rendet a gazda-sági okok is szabadsága elvesztésére kényszerítették. Azelszegényedett székelyek részint életszükségletbõl, ré-szint azért, hogy védelmet találjanak a hatalmasabb bir-tokosoknál és tisztviselõknél, pártfogásuk alá adták ma-gukat, szolgálatukba szegõdtek.

Az eladósodott kisbirtokosok zálogba adták birtokukata hitelezõknek, s így jobbágyi viszonyba jutottak a nagy-birtokosokkal. Megmaradtak régi földjükön, de azt mostmár az új birtokos számára mûvelték, tizedfizetés stb.feltétele mellett. Akiknek nem maradt semmiféle birto-kuk, a fõbbektõl kaptak földet, amire ráköltöztek, s ígymás földjén lakókká, „földönlakókká” váltak, s ennekfejében mintegy jobbágyi kötelékbe léptek földesuraik-kal. Mások azért adták önként jobbágyságra magukat,azért telepedtek a primorok földjére, hogy a hadi fölke-lés kötelességétõl szabaduljanak, mert a földönlakók bel-sõ háborúk alkalmával 1562-ig mentesek voltak a fölke-léstõl.

Zsellérek, földönlakók, jobbágyok

Az egyenlõségnek mind halványabb emléke marad. Akirályok kiváltságokat osztogatnak ott, ahol kiváltságnakaddig nem volt helye. A hatalmasabb családok a dolgoktermészete szerint uralomhoz jutnak.

26

A királynak és embereinek tett szolgálataikért földado-mányokban részesülnek a Székelyföldhöz közeli megyékterületén, és itthoni súlyukat nagyban megnövelik kül-birtokaik azokkal szemben, akik csak a székely nyílföl-dekre voltak utalva, s ez egyik tényezõjévé lett az egyen-lõség elvén alapuló, egykori kiegyensúlyozott székelytársadalmi élet megromlásának. Marosszéki családokmár a XIV. században kapnak adományt Küküllõ várme-gyei helységekre, mint Backamadarasi Pál fiai Kisszõlõs-re 1392-ben. Az erdõszentgyörgyi Medgyes családnakTorda, Kolozs és Küküllõ vármegyék 13 helységébenvoltak ugyanekkor részjószágai.

A kászonszékiek 1462-ben Csíkszenttamási Lázár Bá-lintot kényszerbõl „készek fejük felé felvenni”, amiért aZsigmond császártól kapott törvénykezési jogukat meg-oltalmazta, a nép megegyezésébõl szép birtokokat adnakneki, és habár Lázár csíki, a kászoni nemek és ágazatokfelett megkülönböztetett elõnyöket nyújtanak neki ésutódainak a tisztségek viselésében, „szabad akaratjuk sze-rint szolgálják, mint olyan jámbor földes Urokat”. Azelnyomás ekkorra már általánossá vált.

Még elõbb, 1432-ben fellázadt volt az egész közszékely-ség, a nemesek földjére törtek, a határjeleket szétszórták,az útjukba esõ községeket felperzselték, és „más gonosz-ságokat” követtek el. Zsigmond király parancsot küldötta székely ispánoknak, hogy szükség esetén hívják segít-ségül az erdélyi vajdát, és minél nagyobb hatalommalkényszerítsék a népet elégtételadásra. A zavargás azon-ban 1453-ban újra megismétlõdött, hasonló hevességgel,1465-ben pedig a háromszéki közrendûek lázadtak felSzolga Miklós kapitányuk vezetése alatt a fõbbek ellen.Forradalmi törvényszéket alakítottak, fegyverrel fordul-tak a fõnemesek ellen, házaikat lerombolták és elégették,ingóságaikat felprédálták. A lázadókat nemsokára lever-te a másik két rend, és visszaadatta az elrabolt javakat, alerombolt vagy felégetett házakat pedig újra felépíttette

27

velük. Az elsõ próbálkozások eredménytelenek marad-tak.

Mátyás király, aki egész uralkodása alatt a székely kato-nanép védelmére és erõsítésére törekedett, ismerte alázadások okát, ezért nem a büntetésre, hanem a régiszabadság visszaállítására igyekezett. Megparancsolta azerdélyi vajdának, hogy a székely köznépet helyezzevissza régi és örök érvényû kiváltságaiba. A vajda össze-hívására 1466-ban Zabolán tartott székely közgyûlésenössze is írták a székelyek régi törvényeit, és a köznépjogainak hathatósabb megvédésére felállították az es-küdtek intézményét. A köznép pártolása miatt a székelyfõemberek a megyei nemességgel összeesküvést szõtteka király ellen, de Mátyás Erdélybe jött, és leverte õket,majd fej- és jószágvesztést rendelt el azok ellen, akik aköznéptõl pénzt csikarnak ki, a három székely rend kö-zötti egyensúly megõrzése végett pedig összeíratta a pri-morok, lófõk és gyalogosok névsorát, hogy azon önké-nyes változtatás ne eshessék.

Az 1466-ban Zabolán tartott Székely közgyûlés végzé-sében azt olvassuk, hogy a székelyeket „a közöttük élõfõbbek sokféleképpen és sok megterheléssel szerfelettelnyomták s Magyarország királyaitól nyert régi törvé-nyeikbõl és jogaikból teljesen kiforgatták és tõlük meg-fosztották”. A közszékelység a szegénység, a fõbbektõlvaló elnyomatása és kínoztatása miatt kelt fel a felsõbbosztályok ellen. A felkelés leverése utáni egyezségbenvégzik, hogy a székely közösség ne legyen a nagyok éselõkelõk szolgálatára lekötve, hanem legyen szabad aztszolgálni, akit tetszik, kivéve azokat, kik az urak földjénlaknak, de ezek se lehessenek örökös szolgák, hanemmehessenek oda, ahova akarnak, az uraknak pedig netartozzanak másképpen szántani, aratni, kaszálni, vagymás munkát végezni, „hanem csak arra szép szerént fel-kérve”. A székely nép nagy része már ekkor zsellérsorban

28

élt. De Mátyás után nem akadt több védelmezõje a szé-kely népnek, egészen Bocskai fejedelemig.

Alig negyedszázad múlva, 1492-ben újabb lázadást ké-szítenek elõ Báthori István országbíró, erdélyi vajda ésszékely ispán ellen, de a felkelést csírájában elfojtotta avajda. „Mint ellenségre, erõs haddal rontott reánk – írjákaz udvarhelyszékiek panaszos levelükben II. Ulászlónak–, közülünk sokakat ártatlanul megöletett, némelyeknekszemeit kiszúratta, birtokából kiforgatta, nejeiket, leá-nyaikat elraboltatta.” Mint valami nyugat-európai rabló-lovag uralkodott a „szabad” székely népen a sántaBáthori, hatalmas ökörcsordákat „választott” ki, váratemeltetett magának a nép között, amelybõl jobban el-nyomhassa és kifoszthassa a székelységet. „Katonáit ránkküldötte, s mintha törökök lettünk volna, kiraboltatott,minden igaz jogunkból kiforgatott s néhányat közülünkszámûzött.”

A székely székben a férfiágon kihaló székely családokkiskorú lányait szolgáihoz adta férjhez, örökségeiket el-foglalta, „hogy a székely örökségeket ilymódon megsze-rezve szolgáinak, azokat közöttünk betelepüléshez segít-se s közöttünk meghasonlást indítson. Azt beszélte, hogyjobb lenne, ha Székelyföldön büdös dögök hevernének,minthogy székelyek lakjanak, kikbõl semmi haszonnincs. Pedig Moldovában, Havasalföldön, Rácz- és Törö-kországban, Kroáciában, Bolgárországban a patakokat ami vérünk festette pirosra, s csontjainkból halmok emel-kedtek.” „A vajda úr minket el akar pusztítani, a fõembe-reket a szegényebbek közül ki akarja irtani, s õket, minta nemesek zselléreit és jobbágyait szabadságaiktól meg-fosztani; azon kevés jövedelmet, amit eddig hivatali szol-gálataink után kaptunk, az általa épített kastély számárafoglalta le. Kívántuk volna, hogy a pénznek hírét se hall-juk, mert némelyek kényszerítve voltak ezért örökségei-ket eladni.” Mikor a vajda a kastélyt építtette, a szegényszékelyeket ökrökként járomba fogták a szolgái, és úgy

29

hordattak velük, mint barmokkal, maguknak fát és másszükségeseket, „ami Székelyföldön eddig sohasem halla-tott”. A székelyek mozgalmat indítottak a vajda ellen,Nagysolymoson összegyûltek a magyar követekkel, éscsatlakozásra szólították fel a szászokat is. Ezek azonbana vajdát pártolták, mire a székelyek bosszúból a szászföld-re törtek. „A vajda úgy bánt a székelységgel – írja Szekfû–, mintha csak a Székelyföld az õ uradalma lett volna.Báthori székelyföldi garázdálkodása a valóságban rend-szeres kísérlet volt arra, hogy a nagybirtok tipikus admi-nisztrációjával, a vármegyék példája szerint familiárisaihadával a szabad közjogi területet jobbágysorsba szorítsale és magántulajdonná tegye. Kezében lévén a jogszolgál-tatás, aki nem akart familiárisa lenni és neki szolgálni,annak nyugodtan elvette birtokát, familiárisait a meglé-võ királyi várakba összpontosította, ahonnan egész vidé-ket nyomás alatt tarthatott, ahol nem volt vár, ott újakatépíttetett. Miután a székelyek három osztályának felül-vizsgálása és idõnkénti beosztása, a lustra is a vajda hatás-körébe tartozott, érthetõ, hogy a székelyek személyesszabadsága és anyagi jóléte teljesen ki volt neki szolgál-tatva. Még azt is megakadályozta Báthori, hogy a széke-lyek panaszaikkal a királyhoz menjenek, saját familiárisa-it küldte az udvarba, kiadva õket a székelyek küldöttei-nek.” A népnek már nem volt ereje, hogy szabadságát ésfüggetlenségét megvédje. A harcias katonanép nem gon-dolhatott harcra a maga érdekei védelmében, kénytelena kivándorlást választani. „Tudja meg Felséged bizonyo-san, hogy fejünket tovább rá nem bízzuk, még ha nõink-kel és fiainkkal együtt idegen földre kell is bujdosnunk.Ha a vajda úr ismét úr lesz felettünk, Felséged országábólel fogunk távozni.” Ez az egy biztos fegyver maradt a népkezében, és ehhez folyamodott végsõ esetben, haSzékelyországban elviselhetetlen volt az élet. A kivándor-lásnak hagyományai voltak már ebben az idõben. A Bar-caság magyar faluit a Székelyföldrõl önkéntesen

30

átszállingált telepesek alapították. Ilyen rajokat bocsátottki a székelység Moldva és Tordaaranyos földjére is. AMoldvába vándoroltak 1234-ben a románokkal „majdcsak nem egy néppé olvadnak össze”, amint a milkovipüspökség jelenti. Ott nyugodtabb volt az élet, és nemnehezedett rájuk az elviselhetetlenül súlyos katonai kö-telezettség. Csoda-e, ha a sanyargatottaknak most is akivándorlás jut eszébe?

A XV. században a székely társadalmi szervezet márelvesztette egyéni színét, a székelység és a magyarországitársadalmi rétegezõdés között nem volt sok különbség.A feudális rend a Kárpátok legkeletibb kanyarulatáighatolt. Nem ritka eset, hogy egész falvak már egyetlenember tulajdonában vannak, mint Marosszentgyörgy ésKisfalud. Nemcsak egyes emberek, hanem egész helysé-gek lakói válnak egy-egy földesúr jobbágyává, Benefalvaszékely lakói pl. Szentgyörgyi Tóth Miklósnak a jobbá-gyai, akiket 1508-ban a székely nemzetgyûlés szabad szé-kelyekké tesz ismét, és földesurukat számûzi, amiért el-lene akar állni a határozatnak. De Zápolya János 1519-ben megsemmisíti a benefalviakat szabaddá tévõ nem-zetgyûlési döntést, s a helység lakóit a számûzött földesúrfiának székely jobbágyaivá ítéli vissza. Ekkor már adomá-nyokat is osztogatnak a székely területekre, s hogy ezekjogtalanul történtek, mutatja az, hogy fellebbezés eseténa király megsemmisíti azokat. A székely társadalom,Hóman szerint, mintegy kisebbített, falusi jellegû képmá-sa a magyar nemesi társadalomnak. A választott tisztvise-lõ-arisztokrácia, ugyanazon vagyonos családok folytonostisztségviselése révén, hamarosan születési arisztokráci-ává alakult át. Tisztségük címe rokonaikra és ivadékaikrais átszállt, s a gazdagok, elõkelõk társadalmi rétegénekosztálynevévé lett. A primorok és lófõk osztálya ponto-san fedi a magyar fõnemesi és köznemesi osztályokat.Fõember és lófõ között a vagyoni határ három nyíl föld,vagyis három telek volt; fõember csak az lehetett, akinek

31

a falusi közösség földjébõl legalább három telek utánosztottak földet. A „földönlakók”, vagyis a székely birto-kosok földjére telepedett jobbágy állapotú székely ésmáshonnan bevándorolt földmívesek, akik már a XV.század végén feltûntek, nem tartoznak a székely nemes-séghez. Ezeknek száma folyton szaporodott, s a XVI.században a közszékelyekkel olvadt egybe, és azok nagyrészének jobbágysorba süllyedését idézte elõ.

A székely nép XVI. századbeli története egy hatalmaslázadás. Állandó forradalmakkal, minden végsõ erejétösszeszedve igyekszik megszabadulni a fõurak elnyomá-sától, visszaszerezni elvesztett szabadságát, hogy aztán azeredménytelen harcban végképpen összetörve, tehetet-lenül adja meg magát. A Székelyföld társadalmi, gazdasá-gi és politikai élete teljesen átalakul. Száz év alatt nyolcforradalom pusztított végig a székely hegyek között, ésnyolcszor veretett le a kétségbeesetten küzdõ székelynép: 1506-ban, 1519-ben, 1559-ben, 1562-ben, 1576-ban,1600-ban, 1602-ben és 1603-ban. A magyarországi job-bágyság erejét 1514-ben végképp megtörték, de a szé-kely nép több mint száz esztendeig állta az ott elveszettharcot. Ennek a népnek ereje, szívóssága és értéke ittmutatkozott meg, nem más tetteiben.

Az elõzõ század forradalmai után a közszékelység látja,hogy az elnyomás ellen hiába igyekszik felkeléssel véde-kezni, így a századfordulónál legalább az igazságszolgál-tatást próbálja a régi, középkori demokratikus alapokon,az esküdtek visszaállításával megtartani. A székelység há-rom rendje II. Ulászló elé járul, hogy Báthori István vajdavisszaélésein okulva megerõsíttesse õseitõl örökölt kü-lön nemzeti jogát, amely eddig sem egységes szerkezetbefoglalva, sem országgyûlésileg megerõsítve nem volt,amire nem is mutatkozott szükség, mert a székelység jogszerint teljes önkormányzattal bírt a saját földjén. Az õsijogokat most már „királyi kiváltság” alakjában kapjákvissza, megcsorbítva azzal, hogy a királyi jog ezután a

32

Székelyföldre is kiterjed hûtlenség esetén. A kincstárazonban egyelõre nem adományozhatja másnak az elfog-lalt földeket, „mint székelynek s köztük lakó birtokosnak,hogy a székelység ne apadjon”. A jószágvesztést az elõzõlázadásokon okulva hozatták be a király emberei, akik aközhivatalokban földadományokra várnak. A székelyektehát mint „õsi jogot” kapták, hogy földjük a közöttüklakó birtokosokra, vagyis nem székelyekre is szállhat.Érthetõ, hogy ez a jogrendezés nem állította helyre anyugalmat. A székely nép jogaihoz való még elszántabbragaszkodással felel a jogfosztásra. 1505-ben gyûlést tartUdvarhelyen, tüntetõleg a rég eltiport jog szerint, fõka-pitánya elnöklésével. A gyûlésen nem volt jelen semispán, sem vajda, a felülrõl reájuk ültetett urak hiányoz-tak, a régi szabadság utolsó fellángolása volt ez a gyûlés.Az itt hozott „Udvarhelyi Constitutio” szellemébõl abosszú érzik az elnyomó fõrendûek ellen, de ugyanakkora jogrendhez és szabadsághoz ragaszkodó nép lelkénektiszta levegõje árad. A régi törvénykezést állítják vissza,hogy legyen ahol orvoslást találjanak a jogtalanságokellen. A két felsõbb osztályból „Székelyország hatalmánálés tekintélyénél fogva” 17 bírót választanak, kik „az egészSzékelyországban akármi renden levõ székelyek képétviseljék. Ha a bírák valamelyike Istenrõl elfelejtkezne s amaga hasznáért az igaz útról kitér, mindjárt ítéltessékörök számkivetésre, amellett minden ingó-bingó marhá-it (ingó vagyonát) és örökségét veszítse el, s mint hamishitû és lelkiismeretû s nevû ember, Székelyországban nemaradhasson s ne lakhassék.” Udvarhelyszéken nyomasem volt már ekkor a Marosszéken még fennálló nemekés ágak szerinti tisztségviselésnek. Csak a szellem volt arégi, az emberek nem. A Constitutio sohasem vált tény-leges hatóerõvé.

33

A „három nemzet”-nek nincs egy érdeke

A három erdélyi nemzet többször keresi egymással azérintkezést, az 1437-ben, Bábolnán kötött egyezményóta újabb uniók jönnek létre, és ezeken a három nemzet:a magyar, a székely és a szász közös védelmet biztosítegymásnak. Az unió szorgalmazói és kezdeményezõi leg-többször a székelyek, akik a vármegyéktõl és a szászoktólvárják, hogy függetlenségük és szabadságuk védelmébensegítségükre legyenek. Sajátos vonás, hogy a székelység,mihelyt nem önmagára támaszkodik, hanem másokkalegyütt vagy mások mellett kell ügyeiért harcolnia, soha-sem ismeri fel érdekeit, nem tudja, kihez kell csatlakoz-nia, ki hoz számára jót vagy rosszat. A székelység csakaddig vívott igaz és tiszta harcot, míg önmagából termel-te ki az eszközöket, a módokat és a demokratikus értéke-ket. A hosszú befelé nézés miatt mintha elveszítette volnakifelé a tájékozódási képességét. Amikor függetlenségé-ért, a régi belsõ egyenlõségért harcol, a vármegyei ne-mességgel igyekszik szorosabbra fûzni a kapcsolatokat,pedig ezzel a feudális elnyomás rendszerének a Székely-földön való terjedését könnyíti meg, mert a megyei ne-messég csak pártolta a primorok földesúri hatalmánakkifejlõdését. Az idegenekkel való érintkezésével mindigönmagának okoz kárt, de ennek talán az is oka, hogyhivatalos ügyeit a felsõbb osztály végzi. A XVI. századrakibontakozó szász egység a magyar királyokban látta sa-ját fennmaradásának és függetlenségének biztosítékát,akik elhalmozták kiváltságokkal, tehát nem volt érdeke,hogy a székelység mellé álljon a királlyal és vajdájávalszemben. De a két másik nemzettel való szorosabb kap-csolatot egyébként sem óhajtotta a szászság, melynekbelsõ, társadalmi fejlõdése homlokegyenest ellenkezõirányban haladt, mint akár a vármegyéké, akár a székelye-ké. E két utóbbi nemzetnél ekkor szilárdul meg a földes-úri hatalom, és tûnik el, örökre, a középkori szabadság.

34

A szászoknak sikerült ezt a fejlõdési irányt jó korán,gyökerében megszüntetniök. Mindamellett 1506-bankét uniós közgyûlést is tart a három nemzet, Tordán ésSegesváron, amelyeken bizonyos külön erdélyi igazság-szolgáltatást alakítanak ki. A vármegyék, székely és szászszékek kiküldött bíráiból egy 43 tagú bíróság felállításáthatározzák, amely rendezze a harminckét év óta támadthatalmassági és minden más elintézetlen ügyet. Gyakor-lati jelentõsége ennek a határozatnak sem volt. A székely-ség már nem talált módot arra, hogy a visszaéléseketmegszüntesse és a jogtalanul elvett birtokokat visszasze-rezze. Ekkor jött a rendelet, hogy a királynak fia szület-vén, az ököradót be kell szolgáltatnia. A Székelyföld meg-tagadta az engedelmességet. „A székely nép – írja Szekfû– soha sem viselkedett olyan makacsul, olyan elkesere-dett, szép szó és fenyegetés iránt érzéketlen módon, minta XVI. század elején, elõre sejtve, miként fogja 80-90primor család, a lófõkkel együtt, jobbágysorba alacsonyí-tani a 7-8000 szabad székely családot.” A király seregetküld Tomori Pál vezetése alatt az „ellenszegülõk” ellen,de a székelyek Marosvásárhely mellett megverik a királyicsapatot, maga Tomori is futással menekül. A királynaktett jelentésében „ügyefogyott” népnek írja a székelye-ket, akik „sem embertõl, sem Istentõl nem félnek, joggalés jogtalansággal nem gondolnak”.

Az elkeseredett nép bizonyára rászolgált erre a jelzõrea jogaiért való harcokban. Tomori összegyûjti Belgrád,Szörény, Orsova, Temesvár és a többi végvárak német,román és pannoniai õrségeit, valamint zsoldosait, s ezek-kel újra a székelyekre törve, leveri a lázadókat, és behajtjaaz adót. Ezzel az idegen túlerõvel szemben a székely néperejének össze kellett roppannia, a lázadás vérbe fulladt.De hogy mennyire szociális háttere volt ennek a népimozgalomnak, és mennyire csak a szegénység késztetteerre a lépésre a székelyeket és nem a dac, a pártoskodás,mutatja az, hogy két év múlva, amikor II. Lajos koronáz-

35

tatása alkalmából a király ismét kirótta az ököradót, aszékelység könyörgõ levelet küld a királynak, hogy szün-tesse meg az adó beszedését. A nemrég még szabad néplelkébõl az önérzet csíráját is kiölték. A leveréssel és azadó beszedésével nem fejezõdött be a megtorlás. Mégugyanabban az évben, 1506-ban gyûlésre hívják össze azöt székely széket a hagyományos agyagfalvi rétre, és tör-vénybe iktattatják vele, mint saját jószántából, önkénthozott határozatot, hogy többé nem fog ellenszegülni azelnyomásnak. A népet kényszerítik, hogy a gyõztes kirá-lyi hatalom elõtti meghódolása és hûsége biztosításáulállítsa ki ezt a bizonyítványt. A székelység többé nem állfelkeléssel ellent, „még akkor is, ha a király tisztviselõivalakit törvénytelenül háborgatnak, s az országnak kárt,s a szabadságnak romlását okoznák is”. Végezték, hogy„ha valaki közülük pártot ütne, vagy arra gyûjtést hirdet-ne, mint igaz tagtól elszakadott, közvégzéseik megrontó-ja, ki hozzájuk méltatlan s nemzetük árulója, Székely-országban soha ne lakhassék, birtokát veszítse el”. AzUdvarhelyi Constitutiónak a vezetõk elleni szigorát ittkegyetlenül visszafordították a népre. A székelység áru-lójának sikerült törvény által kimondani azt, aki a népjogaiért és szabadságáért fegyvert fogna. És ezt a határo-zatot a vajda végre is tudta hajtani, míg a nép éppen mostpanaszolja el, hogy Udvarhelyi Constitutiójának „kevéshaszna van, mert a végzést senki végre nem hajtja”. ASzékelyföldön pár évig néma csend van. Magyarországotmegrázza az 1514-es pórlázadás, melyet a székely nemesDózsa György szervez meg, de itthon nincs visszhangja.Nem véletlen, hogy a magyar jobbágyok nagy lázadásátegy közéjük süllyedt székely nemes szervezi meg. A Szé-kelyföld abban az idõben a lázadások klasszikus földje, ésDózsában a székely nép lelke élt. Hogy az itthoniak miértnem állottak melléje? Talán csak az idõ volt rövid arra,hogy a lázadás Magyarországnak ebbe a legkeletibb ré-szébe is eljusson. De egyéb okok is lehettek. A székely

36

nép és a székely jobbágyság látóköre nem terjed túl aszékely székek határain, zárt rendszere gátolta ebben. Aszékelység ügyét különállónak gondolták még abban azidõben, amit itthon lehet csak elintézni, a régi (várme-gyeitõl különbözõ) népszabadság és az egyforma nemes-ség visszaállítása révén. A székely kiváltságok szelleme,amelyért harcolt, ebben az idõben már nem elõnyérevolt a székely népnek, hanem hátrányára, mert gátoltaabban, hogy az új idõk levegõjét szívja be. Ugyanúgy,ahogy a Budai Nagy Antal kelyhesforradalma nem terjedtel a székelyek között, nem terjedt el most a Dózsa forra-dalma sem, mert a székelységet még ekkor csak a Székely-föld határain belüli kérdések érdekelték.

De ösztönzést itt is adott a nagy parasztforradalom.1515 decemberében a székelyek megmozdulnak a vajdaellen. Igaz, hogy erõtlen ez a próbálkozás, és amikor avajda szászokkal szövetkezik ellenük, a mozgalom leha-nyatlik. A székely nép ellenségszámba megy a saját hazá-jában, míg a szászok azok, akiknek a vajda a „király utánmindig az õ javukat és tisztességüket tartotta szem elõtt”.A szászok jól tudták, hogy ha a székelyektõl távol tartjákmagukat, javukra lesz. A székelység nem vette észre, hogyvesztett ügye van, ha a szászokkal közösen akar valamitelérni. 1519-ben, amikor „a nagyságos vajda úrtól, mind-nyájuk urától, jogaikban és szabadságaikban nagy fogyat-kozást, személyükben és örökségükben pedig nem kiskárt, sérelmet és romlást szenvedtek”, újra hivatkoznakaz írásban, de tettekkel soha meg nem erõsített unióra.A szászok félrehúzódása miatt most már csak a vármegyeinemességtõl várják, hogy „megkönnyebbítse a bánta-lomtól, az elnyomástól és kártól”. De a megyéktõl csak azellenkezõjét kapták, a feudális rendszer romlottságánakáltalánosabbá válását. A székelység életében már úgyszól-ván nyoma sincs annak a szabad, demokratikus társadal-mi rendszernek, amelynek nagy része az írott jog szerintmég nem vesztette érvényét és amelyért a nép harcol. A

37

vérségi kapcsok, amelyek valamikor a székely falvakat ésszékeket összetartották, ekkor már pókhálóként szétsza-kadoztak, s nemcsak a székely örökséget lehetett pénzzelmegvenni, hanem akinek pénze volt, az a székely birtok-kal együtt a kapitányi, székbírói, esküdti hivatalt is meg-vásárolhatta magának. A pénz hatalmából mindinkábblehetõvé vált a kevesek uralma, mely nemsokára vég-képp felváltotta a régi székely szabadságot és egyenlõ-séget.

Lázadások vezér nélkül

A felkelésre készülés, a lázongás állandó életformáváválik. „A székelyek még mindenik vajda ellen harcot in-dítottak.” Még ugyanebben az évben, 1519-ben a csíkiszékelyek lázadnak fel Zápolya János erdélyi vajda ellen,noha a vajda elõre tudja, hogy „e dolog kimenetele reájuknézve jár biztos veszéllyel, minthogy az ilyen lázadásokeddig is mindig nekik voltak kárukra”. A székely néptehát lázonghat, eredményt úgysem ér el, a vajda biztosa maga dolgában. A csíkiak lázadását Szentlélek váránaka vajda részére történt adományozása váltotta ki, mert aszékelyek a várat el nem adományozható székely örök-ségnek tartották. A lázadást leverték, a vajdának eggyeltöbb vára maradt, amibõl elnyomhassa a népet. Az udvar-helyszékiek a csíkiaktól függetlenül Hagymási Miklós,Zápolya alvajdája ellen lázadtak fel, kinek embereit meg-ölték, és csakhamar olyan erõre kaptak, hogy Zápolyamaga jött ellenük Budáról nagyszámú hadsereggel. Alázadókat Darócz és Homoródszentpál között verte le, alázadás vezéreit irgalmatlanul kivégeztette, a megyét ra-bolta és pusztította. Legnagyobb megtorlás pedig az volt,hogy a lázadásban résztvettek jószágait elvette, és mások-nak adományozta. A lázadások egymás után ismétlõdnek,és a nép utánuk fokozatosan mind nagyobb nyomorúság-ba süllyed. Összefogó, általános forradalomra nincs mód,

38

az erõk szétforgácsolódnak, hiányzik a vezér, az itthoniDózsa György. A sok székely forradalomnak egy kimagas-ló vezére sem volt, akire hivatkozni lehetne, a forradal-makat maga az egész nép indította és vitte véghez, teháta legigazabb, a legkeservesebb forradalmak voltak. Aszékelyek leverése után gyûlésre hívja Zápolya a lázadás-ban részt nem vett Háromszék primorjait, és Prásmáronújra törvénybe iktattatja velük, hogy senki semmiféleürügy alatt pártot ne szervezzen. A vajda ezt a néhányfõrendivel hozatott határozatot az egész székelységrekötelezõvé teszi, ide süllyedt az egykor szabad népgyûlé-sek gyakorlata. „Különben azokon, kik vakmerõségbõlrésztvenni nem akarnának, e vonakodásuk nem segít,azok is, mint jelenvoltak, egyenlõ kötelezettség alatt ál-lóknak fognak tekintetni.” Ezt a háromszéki fõrendiekáltal, az ottani lófõk és gyalogosok mellõzésével és elle-nére hozott határozatot az egész székelység ellen irányí-totta. Megosztás által kívánta gyengítni a székely népet.De maguk a háromszéki fõrendûek is mintha szégyelltékvolna cselekedetüket. Aláírásuk csak érthetetlen betûk-ben maradt fenn.

És a székelység mit tesz védekezésül? A szászokat em-lékezteti ismét az unióra, „hogy ha bármikor a nagyok éshatalmasok, vagy bárki más által erdélyi atyánkfiai közülbárki elnyomatnék, s magán segíteni ereje nem lenne,mindnyájan felkelni tartoznak”. De senki sem kelt fel.Sem a szászok, sem a vármegyék. A székely nép sorsáravolt hagyva. Zápolya hároméves terror által törte meg anyugtalankodó székelységet, a szászok fegyveres éspénzbeli segítsége mellett, majd az 1521-ben bekövetke-zett döntõ gyõzelme után a marosvásárhelyi nemzetgyû-lésen ingó és ingatlan vagyonaik elvesztésére és szám-ûzetésre ítéltette a fõemberek egy részét, mert „megszeg-ték a prásmári szövetségi esküt”. A vitéz székely népet ésvezetõ osztályát egyformán letiporta és harcképtelenné

39

tette akkor, amikor a török már az ország határát pusztí-totta.

Amit elveszített a székelység, az egyenlõséget, a belsõrendet és szervezettséget, azt a szászok a szomszédbanmegvalósították. Ebben az idõben a szászság már teljesenkialakította magának közjogi és közigazgatási egységét,mely minden szászt magába foglal és egy nemzettestbeolvaszt. Az eddig különbözõ szabadságokkal rendelkezõközszékelység is egy osztályba olvad – egyetlen jobbágy-osztályba. A székely nép egyenlõségét és szabadságát ismeg lehetett volna tartani, ha lett volna, aki a székelység-nek gondját viselje. És meg lehetett volna tartani birtokátis. A szász nép ereje és egysége fejlõdõ gazdasági rend-szerében van, míg szomszédjában a székelység folytoncsak pusztul gazdaságilag, és máig sem tudta összeszednimagát. A történelem mulasztásai nem a bajokat okozórossz vezetõkön bosszulják meg magukat, hanem a né-pen. Mindenki hibájáért a nép szenved. A szászok kitudták kerülni a jobbágyveszedelmet, és a késõbbi válto-zások csak annyiból állnak, hogy a városok veszik át afalvak igazságszolgáltatását, s míg a közszékelyek egyesmagánemberek, földesurak hatalma alá kerülnek, addigszász földön az önkormányzatukat elvesztett községek ajól megszervezett városi polgárság vezetése alá mennekát. A megerõsített városok lesznek a szász élet biztosközpontjai, míg a parlagon hagyott székelység ázsiai el-hagyatottságban él. Szamosközi leírása szerint a széke-lyek „vagy lakhelyüknél, vagy annálfogva, hogy palléro-zott emberek társaságától megfosztva vannak, nincsenekúgy kipallérozva, mint a szomszéd szász vagy magyarnépek, semmi vagy kevés gondot fordítanak a tisztessé-ges tudomány tanulására, városaik vagy kerített helyeiknincsenek, az egész nemzet pásztorkodik, kunyhóik sár-ral tapasztott sövényekbõl állanak, szalmával vagy sássalfedve. Ilyen palotákba vonják el magukat az esõ ellen sminthogy mindnyájan mezei emberek, gyakori pusztítá-

40

soknak vannak kitéve, s nincs elrejtett pénzbeli gazdag-ságuk, nem lévén bátorságos helyük arra; minden gazda-ságuk szántóföldekbõl s kaszálókból állanak, melyek azellenség ragadozásainak tárva állanak. Bárdolatlan bo-londságból azt hiszik, hogy gyávaság kõfalak közé zárnimagukat, azért a szomszéd szászokat félénkséggel vádol-ják, holott õk maguk érdemelnék meg a kinevetést, africskázást, vagy még a vesszõt is, hogy gondolatlan vad-ságban élnek.”

A kétkulacsos nép

Kulacsos nép a székely, kétkulacsos – halljuk a maivezetõk vádját, amikor kétségbeesve mondanak le egy-egy terv megvalósításáról, mely a nép széthúzásán, abesúgók árulásán bukott meg. Ezzel a néppel nehezenlehet egységes, átfogó életformát teremteni és kisebbsé-gi harcot vívni. Két arca van a székely népnek, s ha azegyikkel a közösségi érdekeket nézi, a másikkal az egyénihaszon után fordul. A lélek belsõ bizonytalansága a leg-nagyobb veszedelem. Aki hite szerint a legjobbat teszi, azsem biztos egészen a dolgában, és annál inkább nemlehet biztos, minél lelkiismeretesebben vállalja a felada-tokat. A székely nép lelkének meghasonlottsága teszibizonytalanná életét és küzdelmét. Nincs bizalma egy-más iránt, nincs bizalma vezetõiben, a magyar uraknakegyet mond, a román uraknak mást, és egymás közöttmegint mást. Nem tudhatja, hogy három közül melyik ajobb, és egyelõre még azt hiszi, hogy a három így együtta legjobb. Ez a meghasonlottság nem lelki betegség, nemgerinctelenség, és nem csupán a mai viszonyokkal járótünet, hanem mély gyökerei vannak a történelemben.Súlyos szenvedések alakították ki évszázadokon keresz-tül a léleknek ezt a sokrétûségét. A nép elveszítette a lelkitámasztékot még a XV. század körül, amikor a vérébõlvaló urak ellenségeivé, elnyomóivá váltak. Az ellenség

41

bántalmait talán elfelejti, de azt, hogy a vele egyenlõknek,a testvéreinek kellett szolgájává lennie, soha nem tudjamegbocsátani. Itt nagy jóvátételre van szükség.

A meghasonlás a XVI. század elejéig csak belsõ volt, aszékely nép önmagával, a belõle kinõtt hidrafejekkelviaskodott. Reménytelenül, a helyzetet teljesen félreis-merve kapkod a megyék és a szászok segítsége után, sajátvéreivel szemben, de a tájékozatlanság megbosszulja ma-gát, a közszékelység mozgalma a fõrendûeknek kedvez.A nemességet nem lehet legyõzni, a meghasonlás mélyreszánt a lélekben és állandósul. A kettõs királyság korszakamég veszedelmesebb meghasonlást hoz. Az unió, mely-tõl a székelység élete megmentését várta, felbomlik, és aszövetség egykori tagjai most harcoló felekként állanakegymással szemben. A szászok Ferdinándhoz szegõdnek,a székelyek és a magyarok Zápolya mellé sorakoznak. Aszékelység belesodródik az európai politika áramlatába,amely eddig kívül esett látókörén, természetes, hogytájékozatlanul áll benne és nem tudhatja, mit kell tennie.Hûséget esküszik Zápolyának, aki ellen évtizedeken ke-resztül lázadásokat szervezett. Elfelejtette az egykori vaj-da kegyetlenségeit, vagy a nemzeti királyság eszméjéttalálta olyan nagynak, amiért egy ember bûneit meg kellbocsátani, vagy talán a remény biztatta, hogy ismét uralehet saját sorsának? A két király részérõl megkezdõdik alelkiismeretlen kufárság a székely népért, mellyel eddigegyik sem törõdött, de most ennek katonai ereje döntiel, ki marad az úr Erdélyben. A küzdelem elsõ eredményea székely nép számára, hogy Péter moldvai vajda Ferdi-nánd biztatására, aki Bálványos-várat is neki ajándékozta,1529 telén betör a Székelyföldre, és három székely széketteljesen feldúl, majd a következõ években megismétlipusztításait. „A Székelyföld füstben-lángban volt, rombaés hamuba döntve.” A fõrendûek lázadást készítenek elõZápolya ellen, és a népet Ferdinándhoz akarják pártoltat-ni, de a mozgalmat elfojtják, a vezéreket kivégzik. A Szé-

42

kelyföldet a két király alatt folyton vér öntözi. A nép magasem tudja, miért harcol, a lélek belekábul a tájékozatlan-ságba, az ellenséges Ferdinánd serege harcol a magyarzászló alatt, a székely csapatok fölött a török hold lenge-dez. A vérét ontó népnek semmi érdeke, hogy Zápolya-ea király, vagy Ferdinánd, üres eszköz a hatalomért versen-gõk kezében. Lelkébõl minden eszmei tartalom kihalt. Azellenséghez pártoló janicsárok feltûnnek, és árulják anépet a császárnak. A szászokra csak „külön kegyelmetés kedvezéseket” ígérnek, de a székelyeknek pénzt. „Azegész székely nemzettel végezni lehetne 500 ezer forint-tal, vagy kevesebbel.” Pénzzel keresik az újabb árulókat,akiknek száma folyton nõ. A székely ispán Ferdinánd-pár-ti. A nép lázadásra készül 1541-ben, és az ispán a szászok-tól kér segítséget, azzal a figyelmeztetéssel, hogy „a szé-kelyek jobbágyai száma és ereje nagy”. A fõrendûek áru-lásokkal keresték a német császár kegyét, a nemzeti tö-rekvést a jobbágyok tartották fenn.

Az önálló erdélyi fejedelemség alatt következik be aszékelység nagy tragédiája. Nem lehet ezt az önálló feje-delemség rovására írni: most csak az eldobott kõ lezuha-nása következett be. A szociális helyzet a század derekánmég súlyosabbá válik. Eddig csak a hazai urak sanyargat-ták a népet, most Fráter György állandó pénzadó alávonja. A székelység „utolsó rend”-jének a vármegyei adó-keretbe való bevonását Fráter György országgyûlésilegvitte keresztül, így a vele szemben megkísérelt ellenállásaz erõ és fegyver beavatkozását jogosulttá tette. Az or-szággyûlésen pedig a székelyek részérõl csak a fõrendû-ek (Domini Siculi) jelentek meg, a communitas politikaimegnyilvánulása itt semmi. Róluk, de nélkülük íródtakaz adóvégzések. A forma most is az, mint régen: nemkötelesség, hanem ajándék. A székely nép újabb sebét iselleplezik, míg megbosszulja magát a veszedelmes takar-gatás. A köznép megtagadja az adófizetést, mire Marti-nuzzi elõre kifizeti a székelység adóját a portán, ekkor

43

küldi végrehajtóit a székely falvakra. A következõ évbenismét kirója az országgyûlés a közadót, de a barát, „látvaa székelyek elnyomorodott állapotát, mivel a múlt idõksanyargatásai õket egészen megtörték”, újra kifizeti elõreaz adójukat, hogy majd bélyegzett ökrökben kétszeresenszedje be. A székelység egyedüli vigasztalása az volt, hogymindez jogtalanul történik, tehát majd vége szakad. Iza-bella 1554-ben Ferdinándnak adja át az uralmat, aki ellena székely nép mostanig elkeseredetten küzdött. Fordulta világ, de megint csak úgy, hogy a székelység ismét régiellensége kezébe került. Az elsõ lépés, melyet a nép teszúj urához, szimbolikus: kéri, hogy szüntesse meg az adót,és adja vissza régi szabadságát. De másképpen is jelképesez a lépés, a nép a nyitott kelepcébe megy: Ferdinándmár két évvel elõbb tudakozza erdélyi biztosaitól, hogyaz ököradót miképpen állandósíthatná majd évi adóvá.Most megteszi. Minden család egy-egy ökröt tartozik ne-ki és utódainak fizetni „minden idõkön át”, amellett –tréfának is vehetnõk – megerõsíti régi adómentességiszabadságukat. A nép a következõ évben be is fizeti azadót. Az összes székely székekbõl 4000 ökör sem gyûltössze, holott régebben 40 000-re is felment az ökörsütés-kor adóba elhajtott ökrök száma. Ez a tény legbeszéde-sebben bizonyítja a köznép rohamos elszegényedését. Alélekszám növekedett az egykori kétszeresére, három-szorosára, a vagyon pedig lezuhant az egykori tizedrészé-re. A közszabadok a nemesek fennhatósága alá helyezikmagukat, hogy ökrüket ne kelljen adóba adniok. A pász-torkodó székelységnek úgyszólván minden vagyonát azökrei jelentették, az adózáskor az ökrök egynegyed ré-szét vették el, tehát minden egyes esztendõben vagyonanegyedétõl fosztották meg a népet.

Most már csak a köznép fizette a pénzbeli és ököradót,a lófõk és primorok kivonták magukat alóla, õk semmi-féle terhet nem hordoztak, akárcsak a vármegyei nemes-ség. A nagy teher alatt nyögõ nép sójának szabad haszná-

44

latát is korlátozza a császár, nehogy a székely só a kincs-tári só jövedelmének ártson. A hatalom szigorúan õrkö-dik, hogy a Székelyföldön a kereskedelem legkezdetlege-sebb formája se alakulhasson ki. „A székelyeknek a föld-jükön levõ só csak magánhasználatra és házuk szükségé-re van megengedve, de nem kereskedésre és üzérkedés-re.” Ez is csak a köznépet sújtotta, mert a fõbbeknekmegmaradt a kiváltságos „nemesi sója”. A köznép elkese-redését végletekig fokozta, mikor Izabella visszatéréseután, 1555-ben az udvarhelyi nemzetgyûlésen rendsze-rezték a székely földönlakók, jobbágyok és szolgák hely-zetét, a törvénykezés és igazságszolgáltatás „régi” törvé-nyeit, mely a székelység jogi életének alapja volt egészena XIX. századig; mert ez csak a primor és lófõrend javáraszolgált, a közrend kizárásával. Beírták a két rend adó-mentességét és a megyei nemességgel egyenlõ többikiváltságait, mert a nemzetgyûlésen ekkor már a nemzetnincs jelen. A két felsõbb osztály törvényeket hoz sajátmaga javára, a harmadik rend pedig a forradalmat és afelkeléseket csinálja. A végzetes kettõsség teljes szétválá-sa bekövetkezett. A két elsõ osztály részvétele a népiforradalmakban az volt, hogy egyszer Ferdinánd, máskorJános Zsigmond párthíveiként ígéretekkel, csábítások-kal fölingerelték a közrendet, és amikor a fölkelést ahatalom leverte, õk birtokot és kitüntetést kaptak, a köz-rend pedig büntetést és leigázást. Csak a Bebek–Kendi-féle összeesküvés volt tervben és végrehajtásban fõren-dûek mûve.

Segesvár, gyászos emlék

A nép sorsa elviselhetetlen. A háborúk megszaporodtá-val sokkal többször kell a zászló alá állnia fejenként, mintrégebben. Fráter György óta az országgyûlésektõl foly-ton megszavazott rendkívüli adókat a székelységre iskivetik, s bár kvótája kisebb a más két nemzeténél, még

45

a 6-7000 forint is nagy terhet jelent a csekély számú éskereskedéssel alig foglalkozó kis õstermelõ lakosságon.A szociális fejlõdés a földönlakók osztályát gyarapítja,mind nagyobbá teszi az ûrt gazdag és szegény székelyközött, és hozzájárul a nagy tömegek forradalmasításá-hoz. Az 1562-i székely felkelés a legnagyobb szabásútársadalmi forradalom, mely 1514 óta magyar földönbekövetkezett. A nép végsõ leszámolásra készül fel azurak ellen. Balassa Menyhért ügynökeinek a fejedelemellen való bujtogatása, hogy „veszítsék el az ifjú királyt sakkor az egész ország Ferdinánd alatt egyesül, a vérontásmegszûnik s a béke helyreáll”, csak az alkalmat adta aszociális elégületlenség kitörésére, melyben az egész Szé-kelyföld minden közembere részt vett, Aranyosszék ki-vételével. Vezéreik maguk is közemberek. Székely Antalhívja össze a székelységet Udvarhelyre, ahova hamarosan40 000 ember gyûl egybe. Fõvezérükké Pálfalvi NagyGyörgyöt választják, társaivá Gyepesi Ambrust és BánAndrást. A lázadók esküt tesznek egymás hûségére, hogyszabadságuk kivívása elõtt a fegyvert nem teszik le. Aszomszédos szász székeket „szörnyû fenyegetésekkel”igyekeznek megnyerni a felkelésnek, de a szebeniek csat-lakozás helyett a székely követeket a fejedelemnek adjákát: a székelység magára maradt, segítség nélkül. A felke-lõk Udvarhelyrõl Segesvár mellé vonulnak, ahol kétfeléválva, Holdvilág és Marosvásárhely irányába haladnak, ésútjukban pusztítják a nemesi udvarokat. Néhány ezerenGörgényre és Régenre mennek át, de vereséget szenved-nek. A sereg zöme a Nyárád mentén, a vajai réten állapo-dik meg. A király elsõ hadseregét, melyet Majláth Gáborvezetett, szétverik. Most Radák László és Pekri Gáborudvarhelyszéki fõkapitány jön ellenük a királyi hadakélén, majd nemsokára a király is megérkezik 20 000emberrel. A székelyek közt már elõzõleg az a hír terjedtel, hogy a király tetemes török segítséggel jön ellenük,most a hirtelen megérkezése hitelt adott a hírnek, és a

46

felkelõket megdöbbentette. A királyi sereg két oldalróltámad, a székelység hadsorai megbomlanak, Bán nevûalvezérük a csatatérrõl megszalad. A király a holdvilágitábor ellen vezeti seregét, oly nagy félelmet keltve, hogya székelyek maguk viszik fogva elébe Nagy György ésGyepesi Ambrus vezéreiket. A székely nép lázadásánaksiralmasabb véget képzelni sem lehetett volna.

A király seregével Segesvárnál állapodott meg, oda hí-vatta a levert székelyek küldötteit, a fõnépet és lófõketfejenként, a közrendbõl székenként 16 embert. A köz-rend számos esedezõ levelet adott be, igazolva, hogy nema király ellen lázadt fel, hanem „a sok nyomorúság, kény-telenség, erõszakoskodás, miket a fõnépek a közrendenelkövettek”, volt az oka a lázadásnak. A csíkiak elmond-ják, hogy az adószedõk elfoglalják a szegény nép marhá-ját, örökségét maguknak nemesítik, és földönlakókatvisznek rá. Ha végleg nem vehetnek semmit a szegény-emberen, akkor ennek fejében a bíróságot viselõ marhá-ját veszik el. Néha kétszeresen veszik az adót. A királynevében pénzt zsarolnak ki, élést sarcolnak a néptõl, ésezekben segítségükre vannak a lófõk. A tizedet a disznók-ból, juhokból nem tíz után szedik, hanem hétbõl, ésesztendõn át a gazdával tartatják. Ezekért és sok másértlázadtak fel, „nem Õfelsége akaratja ellen”. De hasztalan,a király kegyetlen bosszút állott; noha menlevéllel hívtaössze a székelyeket, amikor egybegyûltek, a kancellárfelolvasta a bûnösök nevét, azokat elfogták, és kihallgatásnélkül azonnal kivégezték. A bûnösnek talált primorokegy részét kivégeztette, a többit börtönbe záratta. NagyGyörgyöt és Gyepesi Ambrust nyársba húzatta, a lázadáselfogott résztvevõinek orrát, fülét vágatta le DózsaGyörgy egykori leverõje fiának törvényszéke, hogy amegcsonkított emberek egész életükben figyelmeztetéslegyenek a többieknek. „Vékával mérték a levágott füle-ket.” A törvényszék elérte a célját, a szörnyû eseményrémülete évszázadok múlva is elevenen élt a nép emlé-

47

kezetében. Most már országgyûlés szolgáltatja ki a köz-szabadok tömegeit a két elsõ rend önkényének. A seges-vári gyûlés a székely lázadás vezetõi mellett az egészfölkelt néposztályt büntette, akárcsak az 1514-i ország-gyûlés, és taszította még nagyobb szolgaságba. De nem-csak a jelent büntette, megölte a jövõt is. A nép teljesmegalázásául felépítteti vele a király Udvarhelyen a „Szé-kely támad” és Háromszéken a „Székely bánja” várakat,amelynek hivatása az elnyomást és a félelmet biztosítania levert lázadás emlékének ébren tartásával. A székelységvégleg elveszti azt az õsi kiváltságát, melyet különbenmár régebben megcsonkítottak, hogy a székely birtok, az„örökség”, még fõbenjáró esetekben sem száll a királyra,így a ius regiumnak a székely birtokra való behozásávala társadalmi tagozódás teljesen egyenlõvé vált a magyarvármegyékkel. „Az fõnépek az õ fõségükben, és az lófejekaz õ lófõségükben, minden széken szabadon éljenek, úgymint a nemesség az õ nemességekben; az õ földin lakó-kat, kiket jó igazsággal bírnak, úgy mint a nemességbírják az õ jobbágyokat, õk is jobbágyul bírják, kik arovásnak idején több községgel együtt megróttassanak”,így szól a segesvári artikulus, mely szerint tehát a szabadköznépet jobbágysorba taszítják, s viseli a földesúri szol-gáltatások mellett az állami terheket is, a fõnép és lófõségpedig nemesi sorba emelkedik, s ehhez képest rögtön adézsma-fizetéstõl is felmentik. A jobbágyokat földhözkötik. Egészben véve a vármegyei területek jobbágyságá-nak minden terhét kiterjesztik a székelységre, s ami ne-mesi jog van, az viszont a fõemberek osztályára száll át,úgyhogy a székelység eddig egyenlõ jogi osztályai köztez a törvény egyszerre véglegesíti a teljes szakadást. Asóbányákat a fejedelem foglalja le magának, s raktárábólmár csak a fõembereknek ad ingyen sót, „mint a nemes-ségnek a régi szokás szerint”. Az adó 6 forint értékûvagyon után évente 1 forint, ami a kirovástól számított15 nap múlva esedékes, de a valóságban az adószedõk a

48

kirovás után 24 órán belül hajtották be a helyszínen.Sokan gyermekeiket adták el, hogy az adót fizethessék.

A jobbágyságra szorított közszékelyek legnagyobbrészt a király, illetve a fejedelem jobbágyaivá lettek, s csakkisebb részük került már ekkor egyenesen fõemberekhatalma alá. A székely köznép leverõit a fejedelem ado-mányokkal jutalmazza, a népet és birtokát egyformántulajdonukba adja. 1567-ben és 1568-ban két adomány-levéllel Marosszéken 143, Gyergyóban és Csíkban 215,Udvarhelyszéken 256, Sepsiszékben 182, Kézdiben 90-100, Orbaiban 85, összesen csaknem ezer ház jobbágyotadományoz. Legtöbben 5-10-15 ház jobbágyot kaptak, denémelyek, mint Lázár István Szárhegyen, 57-et, AndrássyPéter és Márton Csíkszentkirályon 42, Petki László ésMihály Muzsnán 44 ház jobbágyot és így tovább. A kiala-kuló nagybirtokok a Székelyföld szûkebb és szegényebbviszonyai között a magyarországi több ezer holdas ura-dalmak arányainak felelnek meg. A fejedelmi és a magán-jobbágyok arányszáma a Székelyföldön 1576-ban kettõaz egyhez. A föld, amelyért mostanig a nép minden for-radalma folyt, kiesik kezébõl, minden községben több-kevesebb, a nagyobb községekben a nagyobb része, né-hol az egész község közrendûinek birtoka a fejedelemreszáll. A társadalom alapjaiban zavarodik fel. Udvarhely-széken a fejedelemnek 81 községben volt több birtoka(ami 1562 elõtt a közrend tulajdonában állott), mint atöbbi összes birtokosoknak. A királyi birtokok nagyságáta székelyek kezében maradt földhöz viszonyítva mutatjaaz adó nagysága: míg a többi összes birtokosok 5–10–12forintot fizettek, a fejedelem 33–45–59 forintot. Az el-vett földet volt tulajdonosaik szántották, termését a feje-delem udvarához és az udvarhelyi várba vitték. A székely-ség a felkelés után oly siralmas állapotba jutott, hogy –mint 1571-i panaszlevelükben írják – „Istenrõl is elfelejt-keztek”. A fejedelem pedig a tõlük elvett birtokokat ide-geneknek adományozta. A székely népet ennél rendsze-

49

resebben és következetesebben már nem lehetett volnapusztítani. A föld, a székely társadalmi rend és székelyszabadság egyetlen alapja, ingó vagyonná vált, és a régi,vérségi õsjogon való átszállása megsemmisítésével el-vesztette nemzetfenntartó erejét. A székelység lelkénekmeghasonlottsága, önmaga ellen fordulása végzetessévált, az egykor testvérként élõ nemzet három rendjeörökös versengõ felekké változott, örökös ellenséggé.„Oly sebek a székely nemzet elnyomott osztály szívében,melyek vérzései soha meg nem szûnnek...” Az újabb for-radalmak megmutatták ezt.

A belsõ meghasonlással párhuzamosan fejlõdik a külsõkétarcúság is. A hatalmasok versengése, az új janicsárokügynökségei közt a népnek meg kell tartania egyensú-lyát, ami csak úgy lehetséges, ha két arcot mutat, hogyközben elrejtse a harmadikat, az igazit. Miksa császármindjárt az 1562-i forradalom leverése után felhívja aszékelységet, hogy miután tudomására esett, mily zsarno-ki elnyomás jármában élnek, „õ a székelyek nyugalmát,jólétét és díszét óhajtja”, tehát pártoljanak hozzá, és elvettrégi jogaikat visszaadja. A népnek hozzá kellett szoknia,hogy vezetõi szavainak ne adjon hitelt. Az erdélyi fejede-lem a székely fõbbeket viszont birtokadományozássalköti magához, ezzel magának biztosítja õket a császárcsábításaival szemben, másrészt támaszt keres bennük aleigázott köznép ellen. János Zsigmond és utódai egy-aránt ezt a módszert követik. Csak 1570 elsõ hat hónap-jában több mint ötven adományát ismerjük, melyekkelszékely falukat, részbirtokokat osztott szét hívei között,ami természetesen újabb szociális hanyatlást jelentett aszékelyek számára, akik fejedelmi jobbágysorukbanmégiscsak jobban élhettek, mint a köztük lakó magáno-sok uralma alatt. Udvarhelyszéknek ebben az idõben 122községe van, de ezekben primor csak 22 és lófõ 405,velük szemben a több ezer jobbágy. A helyzethez képesta társadalmi elégedetlenség tovább tart, és maga a király

50

kénytelen megállapítani, ha néha közéjük megy, hogy„fõnép és lófõ a mi községünkkel (a fejedelmi jobbágyszékelységgel), viszont az község a fõnéppel és a lófõvelnagy egyenetlenségben volnának”. A földesúrrá tett ló-fõk és fõnépek minden módon maguk alá hajtják a köz-séget, s a földönlakók száma, akiket a földesurak kitetteka székely örökségükbõl, adósság, kölcsön, szolgáltatáskihasználásával egyre növekszik, pedig ez a jobbágysor-ba lefokozott székelység nem felejti õsi szabad voltát, s afejedelmi és földesúri nyomás ellen folyton készül azújabb fegyveres felkelésre.

A székelység mai felfogásunk szerint nemzetet, faji,vérbeli kapcsolatot jelent. De a történelem során nem ígyvolt. A „vér és föld kapcsolata” már a XV. századbanmegszûnt, ettõl kezdve, de különösen az 1562-i lázadásóta, a székely népet elnyomói megfosztották nevétõl is,a „székely” nem népet, hanem osztályt jelent, egészen1848-ig, a kiváltságosok egyik csoportját, amelyben aszékelység zöme, a nyomorgó köznép nincsen benne. Aszékelység csak addig jelentett nemzetet, míg a nép anemzeti királyok alatt szigorú belsõ szervezete szerintegyenlõségben élt, és a királyi jog nem terjedt ki a föld-jére, míg megyei urak nem telepedhettek közéje, hogyhatalmi nyomással megfosszák birtokától a nép egy ré-szét. Mert a székely jog és székely nemesség a földhözvolt kötve, akié lett a föld, azé lett a kiváltság is, a földjétõlmegfosztott vér szerinti székely a feudális rendszer job-bágytömegébe zuhan, és székely származása nem jelentszámára semmit, így játszották ki a népet a maga nemzet-ségébõl is, ahová csak a jobbágyság eltörlése után kerül-hetett vissza. „Nemessé a király tehet valakit, de székellyécsak az Isten” – ezzel az üres mondással vigasztalódtak,lélekben ragaszkodva a székely név õsi, fajinak értelme-zett jelentéséhez. Ebben az értelemben a székelyföldiurak nagy része nem volt székely, hanem betelepülõ, akiadományozás útján jutott az egykori székely birtokhoz,

51

csoda-e hát, ha a nép gyûlölettel nézett rájuk? És csoda-e,ha mind mélyebbre zuhan a belsõ meghasonlásban, lát-va, hogy saját vérét meghazudtolják, és idegenek élneknevével és jogaival, melyre csak a vér és születés hatal-mazhatott fel régebben valakit. Maga a székely tisztségviselése, a siculitas joga, mely a vérbõl származást és ezzeljáró jogok összességét jelentette, nem volt már a vérszerinti származáshoz kötve, hanem az õsi települõk bir-tokainak, a székely lófõk örökségének birtoklásához fûz-ték. Marosszéken a nemek és ágak közé kerültek beidegenek, mint Apafi Lénárt, aki már 1492-ben fõhad-nagy a Jenõ nem Szomorán-ágán. A székely örökséget ésa vele járó székely jogot pedig az örökösök bárkinekeladhatták – és túlságosan gyakran el is adták. ApafiLénárt 25 forintért szerez meg 1497-ben Nyárádszent-miklóson egy egész lófõséget, majd egy újabb lófõségitisztséget, minden ahhoz tartozó örökséggel és székelyjoggal együtt. Szárhegyaljai Lázár András 1508-ban azegész Kisfalud községet megveszi pénzen. A XVI. századközepén az Udvarhely megyei Siménfalva községben Ta-tár Erzsébet nemes asszony 300 forintért adja el „örökö-sen és visszavonhatatlanul” egész székely nemességét,birtokát, székely fõemberi (primori), fõhadnagyi és szé-kely lófõi joghatóságát. Már századokkal elõbb teleped-tek be a székelyek közé nagyobb csoportban idegenek,fõleg besenyõk, és késõbb lengyelek, akik szintén szé-kely jogot nyertek, és a székely rendek közé besoroztákõket. Viszont a nemes székely is kimehetett a Székelyföld-rõl, és nemességét nem veszítette el. „A székelyek földjé-rõl aki ki akart menni, szabad volt kimennie és valakivalahonnan székelyek földire akart jõni, szabad volt jõni”– írja az egyik korabeli törvénygyûjtemény, így a betele-pült román is nemességet szerezhetett. A „natio” rendetés nem nemzetiséget jelentett. (Hungari = nobiles, siculiet saxones.) A Székelyföld nem ismerte a nemzetiségikérdést és a nemzetiségi elnyomást, csak egyetlen formá-

52

ban: hogy a saját véreit fosztotta meg nemzetiségétõl ésnyomta el.

A bûnös tévhit pedig fejlõdött, kialakult lassan.Werbõczi bevette Hármaskönyvébe, hogy a székelyekkülön törvényeik szerint, egyenlõ szabadságban és ne-mességben élnek. A lecsúszott, elnyomott néprõl megfe-ledkezett. És ez elég volt ahhoz, hogy a Hármaskönyvhözragaszkodó nemesi uralom évszázadokig ne lássa az igaz-ságot. A történetírók segítségére voltak ebben, számukrais a székely népet csak az elnyomó nemesség jelentette.Oláh Miklós a XVI. század közepén, pár évvel az 1562-ilázadás elõtt, mikor a Székelyföldön az egykori egyenlõ-ségnek már alig volt nyoma, ezt írja: „Mindnyájan neme-seknek tartják magukat, mint akik még a régi Hunokmaradványai s nem is ok nélkül akarnak élni azon szabad-sági elsõséggel, mert senkit sem szenvednek maguk kö-zött, hogy nagyobb szabadsággal bírjon egyik, mint amásik: a legkisebbnek éppen az a szabadsága, mint alegnagyobbnak.” Istvánfi továbbadja, hogy „a székelyekezideig nem tudják, mi a szolgaság”. A múlt század elejénKállay Ferenc „A nemes székely nemzet eredetérõl” írvaszinte bocsánatot kér, hogy a jobbágykérdést is megmerte említeni, és hogy „félre ne értessék”, megjegyzimentségül, hogy az elmondottak megtörtént dolgok. „Azidõk Históriájában balgatagság volna speciális imputa-tiókat tenni a késõbbi idõkre és maradékra.” De ezt mégnapjainkban is kevesen értik meg. A székely nép történe-tét takargatják, mint dicsõ múltunk foltját.

Hogy a segesvári országgyûlés az egész gyalogrendettársadalmilag kiirtotta, az a király akarata volt, mert hatal-ma és fiscusi birtokai növekedésén fáradozott, a fõembe-rek és a lófõk viszont elõsegítették, mert a birtokokbólosztályrészt reméltek és kaptak is. Így saját vérük egyosztályát közakarattal nyomták el, abban a reményben,hogy ezáltal a másik két osztály vagyonilag és politikaibefolyásban erõsödni fog. De ellenkezõ történt, valódi

53

nyertes csak a király és a fiscus lett, a többi mind zsákmá-nyul esett a várnagyok, királyi ispánok és szabadosokönkényének. A jobbágyságba kényszerített közrend afõbbeket és lófõket adományul nyert birtokaik használa-tában gátolta, s csak a királyi ispánok, a szabadosok és abehívott idegenek gazdagodtak meg. „Ehhez hasonlót avilágtörténelem nem ismer” – kiált fel Jakab Elek, a szé-kely történetíró. Néhány év múlva maga a megkímélt kételsõ rend emel egymás után panaszokat a „közös” elnyo-matás ellen, de a panaszok válasz nélkül maradnak. Atények egész sorával bizonyítják be, hogy az 1562-i leigá-zási törvény a fõnépeket és a közrendet egyformán súj-totta. A földönlakókat, kiket a törvény szerint úgy bírnak,mint a megyei nemesek jobbágyaikat, a király tiszttartóia várak szolgálatára kényszerítik. Számukra a falu szántó-iból és rétjeibõl részt nem adnak, a peresnek ügyvédetfogadni nem engednek, a fõemberek õsi örökségeit avárakhoz lefoglalták a kapitányok, az elszegényedett ló-fõket a vár és község szolgálatára és adófizetésre kény-szerítik. „Sok székely otthon sem mert lakni, bujdosott afogság elõl.” A fejedelem sok idegen népet hozott, kivált-képpen Marosszéket teljesen azoknak osztotta, fõembe-rek és lófõk régi õseiktõl kapott örökségeit ius regium-mal, adománylevéllel mind elvették, házaikkal, földön-lakóikkal s azok birtokaival együtt. A közrendûek, „egyp-tusi” nyomorúságuk elõadása végett az országgyûlésreakartak menni, de Báthori István katonái visszatérítikõket házaikhoz. Az idegen tiszttartók, sõt a közülük valókis fogsággal, kalodával, tömlöccel, csepegetéssel, fosztás-sal büntetik, nagyobb részük feleségestõl, gyermekestõléhen halt, mert földjeik elvétele után kenyér nélkül ma-radtak. A jogfosztottság mellé most az általános gazdaságileromlás és elszegényedés járul. Amely embernek eddig12 ökre volt, annak most alig van hat, nagyobb részénekegy sincs, amely faluból régen 32-40 eke ment ki, ma alig8-10. Híre jár, hogy a jobbágy köznép ismét felkelésre

54

készül, és szabadságait fegyverrel akarja visszaszerezni.Ha ezt a pusztulást török vagy tatár okozza, erõsíti azellenállást, a nemzeti összetartozás eszméjét, de így, mi-vel belülrõl jön a baj, csak a széthúzást, a belsõ megha-sonlást fokozza.

A híres farsang

A köznép 1569-ben fegyverrel állt ellen a fiscus számá-ra lefoglalt birtokai eladományozásának. A csíkiak ésgyergyóiak vezéreket választottak maguknak, nekiestekaz új adományosoknak, birtokaikat kirabolták, elpusztí-tották, szolgáikat leölték. Megtagadták a várszolgálatot, avashámort leégették, és a vaskészletet elhordták. De afejedelem, Báthori István leverte a népet, a bûnösökorrát, fülét és ajkát levágatta. „Sok székely esett el, sokanjutottak fogságra.” A lázadókat büntetésül az elnyomásterõsítõ várak építésére rendeli az országgyûlés, hogy„bûneikrõl ezzel tartsanak penitencziát”. Itt már a tör-vény is parasztembernek mondja õket, ami a legalsófokozat. Mikor Báthori István és Békési között megindula harc az uralomért, a székelyek fölajánlják szolgálatukata fejedelemnek, azzal a feltétellel, hogy szabadságukatadja vissza. Báthori „nem alkudott”. Erre az egész székely-ség, Aranyosszék kivételével Békésihez pártolt, aki sza-badságukat visszaígérte, mert szabadságuk elvesztéseóta, Szamosközy szerint, „úgy bántak velük, mint hadifog-lyokkal”. Most is a csíkiak és gyergyóiak vezetnek a láza-dás szervezése terén, választott vezéreik alatt megindul-tak faluról falura, különösen a kincstári besúgókat pusz-tították, minden fegyverfogható férfit cselekvésre kény-szerítettek, és letiporták az ellenállókat. Báthori azonbankét tûz közé fogta õket, sokat lemészároltak, mások Mold-vába menekültek. A foglyok egy részét nyomban kivégez-tette, a többinek orrát, fülét vágatta le Báthori, a hagyo-mányos módszer szerint. Elterjed a hír, hogy csak addig

55

végzik a csonkítást, míg a hóhér mellett a véka megtelik,a többit kivégzik. Nagy tolongás támadt, a foglyok könyö-rögtek a hóhérnak, hogy „mess nekem is”, ami aztánszállóigévé vált Erdélyben. A kolozsvári országgyûlésután a vezetõk közül harmincnégyet kivégeztetett, birto-kaikat elkoboztatta és katonái között kiosztotta. Ugyan-ennyit megcsonkíttatott, hogy még az utódoknak se jus-son eszébe a szabadság. A székely nép elviselhetetlenínség között él, és éhenhalásra vagy kiköltözésre kény-szerül.

Ezekben a harcokban a meghasonlás okai közé egyújabb sorakozik. A reformáció a nép hitbeli egységét ismegbontotta. Katolikus, református és unitárius széke-lyek egymással állnak harcban, és pusztítják egymás éle-tét, vagyonát mint ellenségek. János Zsigmond az udvar-helyszéki unitáriusokkal rátör a csíki katolikusokra, deaz egész Csík fegyverbe áll, és leveri az udvarhelyszékie-ket. A csíkiak mint legdicsõbb napjaikra emlékeznekerre ma is. Báthori István és Békési Gábor viszályában isvallásfelekezet szerint csoportosultak az emberek. Hiábamondták ki Tordán a vallásszabadságot, mindegyik egy-ház ellenségének tartja a többit, és hívei állandó viszály-kodásban élnek. A társadalmi osztályok szerinti tagoló-dás és széthúzás mellé most a felekezeti járult. A nép elõttnincs közös népi érdek. A jobbágy székelység urai jóvol-tából most egymással perlekedik hitbeli kérdésekben. Asok baj közös eredménye a szociális nyomorúság, amelyelviselhetetlen, és amelynek okát a nép jogfosztottságá-ban és földnélküliségében látja.

A közszékelység jobbágyságra süllyedésével megszûntgyalogság hiányán már János Zsigmond úgy igyekezettsegíteni, hogy a székely jobbágyságból némelyeket kivá-logatott hadi szolgálatra, gyalog katonákul, akiket ruhá-juk után vörös darabontoknak neveztek. Ezek tehát jog-fosztottságukban is viselték a katonai kötelezettséget,amelyért régen a szabadság, a nemesség és az adómen-

56

tesség járt. A Báthoriak még továbbfejlesztették ezt agyalog katonaságot, bizonyos kiváltságokkal is felruház-va. Báthori István pedig orosz hadjárata idején a jobbágy-ságból zsoldosokat is toborzott. Ebben az idõben a vörösdarabontok alkották az állandó székely gyalogságot, melya harmadik székely rendnek felel meg, de sokkal keve-sebb szabadsággal. Hogy ez a hadi osztály ne apadhasson,birtokára azt a szigorú zárlatot hozták be, ami régen volta székely nemes földön. Hogy a lovas katonaság száma isnövekedjék, lófõségi leveleket kezdenek adományozni,székelynek és nem székelynek egyaránt, aminek azelõtthíre sem volt. Jobbágyot és darabontot is emelnek ilyenlevéllel lófõségre, amivel földadomány csak ritkán jár, ígycsupán a hadkötelezettség terhe súlyosbodik általa. Alófõnép az egykori közszékelység sorába süllyed, arra iskötelezik õket, hogy ha lovat nem tarthatnak a szegény-ség miatt, gyalog harcoljanak. Nemesleveleiket ezzel azáradékkal állítják ki. A székely jobbágyot országgyûlési-leg az úriszék alá rendelik, ami korlátozta a tisztek zsaro-lásait, de a székely önérzetet mélyen sértette.

A székely nép jogainak visszaígérése eszközzé válik,amellyel értelmetlen vállalkozásokba viszik bele. A törö-kök 1595 nyarán betörnek Havasalföldre, melyet BáthoriZsigmond nemrégen hódított meg, s hogy most megvéd-je, hadba szólítja a székelyeket. A székely nép jogainakvisszaadását tûzi ki feltételül. Báthori Feketehalmon„hosszas magával való tépelõdés után” ki is állította atábori országgyûlésen az oklevelet, mellyel az összes szé-kek jobbágyait felszabadította. Huszonnégyezeren felülsereglettek össze a székelyek a fejedelem táborába, ésvonultak le a Dunához, a török ellen, a Rudolf császártólkapott fekete puskákkal. A gyõztes hadjárat után Báthorimegcsalta katonáit és a székely népet. A székely nemes-ség közbejárására a következõ országgyûlésen, 1595.dec. 13-án erõszakos törvénnyel visszavonta szabadság-levelét. A fõtörvényszék, amelyben csak a nemesek fog-

57

laltak helyet, amiatt, hogy a köznép megszegte a szabad-ságlevél feltételeit és a nemesek házaira tört, vagyonukat,szántóföldeiket elfoglalta, erdõiket levágta (vagyis visszaakarta szerezni, ami az övé volt és ami most szabadságá-ban ismét megilleti), megszûntnek jelenti ki szabadságu-kat, annál is inkább, mert a nemesség adományleveleirégebbiek voltak, mint a nép most visszaadományozottszabadsága, és kinek régibb a levele, régibb a joga. Így aközrend adománylevele erejét vesztette, a népet pedigvisszahelyezték paraszti állapotába, földesurai hatalmaalá. A közszékelység az országgyûlésen nem képviselhet-te és nem védhette magát, így csak egyetlen út maradtszámára, a hagyományos forradalom. A nép elszántanszegül ellen a szolgasorsnak. Ez a téli felkelés, a székelyek„híres farsangja”, méreteiben és borzalmaiban a nagyparasztforradalomra emlékeztet. Három egykorú maros-vásárhelyi szemtanú (tanár, bíró és polgár) így jegyeztefel ezt a „siralmas” esztendõt: „1596. Mikor farsangban afejedelem elment volna (Prágába), a székely urak min-den székes helyre hadat gyûjtenek, hogy a székelyeket ajobbágyságra visszakényszerítsék. Elõzetesen az ország-gyûlés végzését minden székben kihirdették s a székekjegyzõi által értesítették a népet, hogy elõbbi földesura-iknak engedelmeskedjenek. A nép azonban, mivel a feje-delem még a kiosztott zászlókat, puskákat, dobokat nemvette el tõlük, nem akarta hinni, hogy a fejedelem akarnáõket a régi szolgaságba visszahajtani. Elhatározták, hogya nemeseknek nem szolgálnak, hanem egyedül a fejede-lemnek s inkább ezerszer meghalnak, mintsem elõbbiuraikhoz visszatérjenek, akiknek kegyetlenségeit eddigsem tûrhették s készebbek ellenük fegyvert fogni, mint-sem kiszolgáltatni magukat újabb kínzásoknak. A gyûlé-seken és a városokban kihirdették, hogy senki se merjeelõbbi urát elismerni, mert az olyan halállal lakol s akivelük ellenkezni merészel, azt fejjel lefelé karóba húzzák.Kimondották és megesküdtek rá, hogyha erõszakkal

58

szolgaságra kényszerítik õket, mindenki fegyvert fog anemesség ellen. Itt-ott meg is kezdték az erõszakosko-dást, az urak üldözését és házaik lerombolását.” Bocskay,a fejedelem helyettese hadakkal szállotta meg a Székely-földet. Marosszéken, hogy a lázadást elnyomják és példátmutassanak, éjnek idején katonákat küldöttek a falvakba,s összefogatták a lajstromba írt fõbb vezéreket, és meg-kötözve Vásárhelyre vitték be. Állítólag minden székbenígy cselekedtek. Akiket megfoghattak, kötözve bevittékszékes helyeikre, „s ott öltek meg szegény ártatlanokbannagysokat”. Marosszéken a falvakban éjjel összefogdo-sottakat „úgy hozták szegényeket, mint valami gonoszte-võket. Másodnap sok nyársat faragtatának a város erde-jébõl és az akasztófához hordák a nyársakat. A székelye-ket is odavitték és sokat nyársba vonának, sokakat fel-akasztanak szegényekben.” Estére kelve ismét kiküldtéka katonákat, és más falvakban folytatták az elfogatást éskivégzést. Fõvezérüket, Károli Andrást szintén elfogták,és válogatott kegyetlenséggel végezték ki: ló farkáhozkötve hurcolták meg a városon, aztán az akasztófáhozvitték, és „fõvel le vonták szegényt s lábbal fel az ég feléa nyársba”. A híres farsang sokáig tartott. A vezetõk utána kisebb résztvevõkre került a sor. Ezeknek „orrát, fülétkezdék metszeni, de azt is oly kegyetlenül, hogy az orrátajakastól metszették le, annyira, hogy csak a foga maradtszegényeknek és sok így is meghalt miatta; a fülét isakinék elmetszették, a nyaka felé húzták alá”. Az 1562-ben elvett jogok helyett újra megkapták az akkori bünte-tést. De a nemesség bosszúja ezzel nem ért véget, alázadás minden egyes résztvevõjét büntetni akarták. Atöbbiek számára „nagy deszka-lapockát csinálának, an-nak élt és fokot faragtak, avval kilencet ütöttek rajta alapossával, de az utolsót az élével vágták oda a fenekére,hogy a fara csontja mind apróra törött miatta”. Sokanmeghaltak abban is, a többi pedig nyomorékul maradt.„Ily rútul bántanak akkor a szegény szabadult székelyek-

59

kel, kik Havasalföldre mentek volt Báthori Zsigmond-dal.” Gyergyóba Apafi Miklós ment sereggel, Lázár And-rás hívására, a felkelõket részint levágták, részint elfog-ták, és vasnyársra húzással, akasztással kivégezték, akikpedig házukba menekültek, azokra rágyújtották az épü-letet, és ott pusztultak el családostól. A csíkiak és kászo-niak, hallván a gyergyóiak veszedelmét, letették a fegy-vert, és visszatértek földesuraik, fõleg Lázár András szol-gálatába. Apafi nagy zsákmánnyal tért meg otthonába,Ebesfalvára. Háromszéken ugyanígy verték le a népet éskényszerítették szolgaságra. A szakadék, a veszedelmesûr áthidalhatatlanná mélyült a nép lelkében. Nem számít-hattak sem a fejedelemre, sem a közülük kiemelkedõkre,mindenki ellenség. A székely népnek ezt a kegyetlenpusztítását az ország rendei közül is többen nem helye-selték, és úgy találták, hogy a fejedelemnek kötelességelenne a nemesség féktelen uralmát a nép felett mérsékel-ni, igaz, hogy csak azért, mert újabb lázadástól féltek. Akövetkezõ évi országgyûlés azt is megtiltotta a fejedelem-nek, hogy a székely jobbágyok közül bárkit lófõvé, had-naggyá vagy darabonttá emelhessen.

Lázadás helyett ezúttal egyéb következett be. Rudolfcsászár kihasználta a belsõ széthúzást, a nép elkeseredé-sét, és jogainak, összes kiváltságainak visszaígérésévelmost õ vonja hadseregébe a székelységet, Báthori Endrefejedelem ellen. Megbízásából Mihály havasalföldi vajda1599-ben betör Erdélybe. A székelység szabadságát többkiváltságlevélben – melyeket a magyar történészek egyrésze hitelesnek, más része csalásnak tart – visszaadja. Aszékely székek összes lakosait és azok örököseit és utó-dait kiveszi szolgai állapotukból, a nemesek hatalma alól,és visszaadja mindazokat a jogaikat, melyekkel Mátyáskirály óta nem élhettek. Az évszázados pusztítás eredmé-nye megvan, a székelység minden nemzeti és népi öntu-dat nélkül, nagy lelkesedéssel csatlakozik a román vajdá-hoz, a székely nemesekkel és a fejedelemmel szemben.

60

Érdekeit, hivatását nem ismerte fel? Ekkor már sem érde-ke, sem hivatása nem volt azonos a székely és magyarurakéval, akik romlása fõokai. A székely nép úgy viselke-dett, mint minden nyomorúságos szolganép viselkedikhasonló helyzetben, mikor szervezetlenül, vezetõk nél-kül, szegényen, csak saját anyagi érdekeit nézheti. Mind-ez megdöbbentõ figyelmeztetésül szolgál az utókornak.

Mihály vajda, aki több ezer Havasalföldre kivándoroltszékellyel jött be Erdélybe, a szervezett szászokban ellen-séget talált, de az itthoni székelyek is ezrenként seregle-nek zászlója alá. Azonban a székely jobbágyság magatar-tása sem egyöntetû, a nyugati Maros-Aranyosszéket sike-rül a fejedelemnek hûségében megtartani. A székely köz-nép megvárta, míg a fõemberek, adományos nemesek éslófõk a bíboros fejedelem táborába elmentek otthonról;ekkor õk is csapatokba verõdtek, és megindultak, hogya vajdával egyesüljenek. A keletibb, õsi székely székek-ben Mihály fegyvereket oszt szét, a nép mindenhol föl-kel, valamennyi háztól kiállítanak egy embert, még a 12éves gyermekeket is. A táborba gyülekezõk a nemeseketés szászokat egytõl egyig megöléssel fenyegetik, és „erõ-sen fogadkoznak, hogy a nemesség vezérét, Csáky Istvántminél elõbb keresztbe kötve nyársba húzzák”. A császár-nak, Mihály vajdának és fiának, Petraºcu vajdának hûsé-gére felesküszik a székely nép, és míg a harc megkezdõd-nék, a nemesek udvarait pusztítja, gyújtogatja, és akitmegfoghat, megöl. A nép selimbergi gyõzelme után, aholszékely harcolt a Székely Mózes vezetése alatt Báthoriseregében lévõ székelyek ellen, a Moldvába menekülõBáthori Endre bíbornok fejedelmet a legvallásosabb ka-tolikus csíki közszékelyek gyilkolják meg. A lelki anar-chia teljes. A nép a bosszúban keres orvosságot felgyûltfájdalmaira. Mihály vajda pusztító hada megkímélte aSzékelyföldet, de a székelyek, „siralmas megmondani,vagy írni”, végigpusztítják. Az udvarházakat feldúlják, ésa székely urakat, kikrõl megtudták, hogy az õ atyafiaik

61

halálában részük volt, legyilkolják. Égetnek, rabolnak,temérdek magán- és közvagyont pusztítanak el, saját szü-lõföldjüknek okozva kárt. A két évig tartó élethalálharcsorán lerombolták a megszégyenítésükre emelt „Székelytámad” és „Székely bánja” várakat, valamint a kincstáribányákat is, de a szászokkal is éreztették bosszújukathitszegésük miatt. Miriszlónál, ahol Mihályt és a közszé-kelyeket leverik, szintén egymás ellen harcolnak a széke-lyek. Most már Marosszék gyalogjai is a vajda mellé csat-lakoztak, így a székelyeknek több mint háromnegyedrésze a Mihály seregében volt. A vesztett csata után istovább tartották magukat, végsõ erõfeszítéssel küzdöt-tek. A nemesség a megmaradt 1800 fõnyi gyalogságothegynek szorítja, de esküvel ígéri, hogy nem bántja õket,ha megadják magukat. „Azok szegények a hitre lejötte-nek és az esküvés mellett, nem szánván az ártatlanokat,reárohant a nemesség és körülvevén, mind levágták nagysivalkodással szegényeket, annyira, hogy mint egy ha-lom, olyan volt a holttest. Azt mondották, hogy a holttest-halomból vérpatak folyt ki.” A miriszlói csata elõtt 500marosszéki lovas cserbenhagyta Mihályt, és a nemesek-hez állott. „Azoknak megígérték a szabadságot, de Istenjó szerencsét adván nekik, ugyan megcsalák.”

A miriszlói vereséget némelyek összefüggésbe hozzáka székelyeknek a Mócföldre való letelepedésével. E sze-rint a levert székely jobbágyság megmaradt része nyugatfelé menekült, hogy otthoni urai sanyargatása alá visszane vihessék. Ez a kérdés nincs tisztázva, mert senki nemfoglalkozott behatóan vele, a hagyományos történet-szemlélet nem engedte. Tény az, hogy a mócok közöttsok székely elem van, ami székely nevükben, viseletük-ben, szokásaikban nyilvánul meg ma, amit a román tör-ténetíró, Moldován Gergely is elismer, s mint mondja,„egyes székely családok ide való letelepedése nemcsakvalószínû, de mondhatjuk, bizonyos”. Mondani sem kell,teljesen beolvadtak a román népbe.

62

A nemesség semmi közösséget nem érez a néppel,amely az írott jog szerint alig harminc évvel elõbb mégegyenlõ jogú volt vele. Mert a fõbb osztályok lélekbenmár évszázadokkal azelõtt elszakadtak a közszékelységtömegétõl. Ugyanolyan ellenségként bánnak vele, mintaz idegenekkel. A politikai viszályoknak látszó harcoklényegükben társadalmi osztályküzdelmek. Ez tûnik kiMihály leverése után is, mert a nemességnek elsõ dolga,hogy a lécfalvi országgyûlésen megsemmisítse a közszé-kelység visszaadott szabadságát. A népet újra jobbágyság-ba kényszerítik, habár ideje nem volt, hogy a futó szabad-ság ízét megkóstolja, és ismét felépíttetik vele a „Székelytámad” és a „Székely bánja” várat, mint jobbágyságbakényszerítésük emlékét. Hogy a nemesség semmikép-pen ne maradjon kárban, a felszabadult jobbágyság pusz-títása által okozott veszteségeket most a visszakényszerí-tett jobbágyokkal téríttetik meg. A néptõl elszedik a fegy-vert, és kiszolgáltatják régi uraiknak. Ez a székelység„híres farsang”-jának közvetlen következménye. De hogymelyek a napjainkig nyúló következményei, azt felmérnialig-alig lehet.

Föld nélkül

A Básta rémuralmára maradt Erdély fölött ismét meg-indult a versengés Rudolf császár és a Moldovába mene-kült Báthori Zsigmond részérõl, aki most már harmad-szor akarja visszaszerezni fejedelemségét. Mindketten arégi eszközökhöz folyamodnak a székelység megnyerésevégett: visszaígérik szabadságát. Az agyonkínzott népmég mindig képes remélni. Bástáék ugyan értesítik acsászárt, hogy a székelyekkel nagy a nehézség, mert haígéretük szerint úgy állítják vissza a szabadságot, ahogyJános Zsigmond elõtt volt, a köztük lévõ nemességet,mely tekintélyes számú, birtokaitól meg kell fosztani,hiszen földjük régen a köznépé volt, s ilyenformán ezek-

63

nek más birtokot kell adni, de hogy honnan vegyék ezt,nem tudják, mert az egész tartomány el van pusztulva.Voltak olyan magyar tanácsosai is a császárnak, akik aszékelyek felszabadítását határozottan ellenezték. Náp-rági Demeter erdélyi katolikus püspök azt javasolta, hogymiután a székelyeket fegyverrel hódították meg, nemkell szabadságukat visszaadni, hanem ismét szolgaságbakell hajtani õket és az érdemes nemeseknek vagy primo-roknak jobbágyul adni. Késõbb aztán ki lehet venni egyrészt – természetesen azokat, akik katolikus hitre térnek,a többit aztán erõvel is át lehet téríteni. Báthori nemtöprengett a nehézségeken, mert tudta, hogy az ígéretnem sokra kötelezi, õ ezúttal negyedszer adta vissza aszékelyek jogait. A nép még mindig hitt, melléje állt, ésvisszasegítette a fejedelemségbe. Báthory 1601-ben ki isállította a kiváltságlevelet, de nemsokára lemondván atrónról, a viszály elülrõl kezdõdött. Básta tisztában volt aszékelység hadászati erejének nagy értékével, és pártfo-golta a népet. A felszabadultak szabadságát úgy értelmez-te, hogy régi nyílföldeket is vissza kell kapniok, s a neme-sek már-már ott tartottak, hogy ezek a pénzen vett vagyönként szolgálatukba állott székely jobbágyaik megtartá-sát kívánták, valamint azt, hogy az elvesztett adománybir-tokaikért kárpótolják más, egyenlõ értékû birtokkal vagyazoknak becsárával. A székely népbõl most kiemelkedikegy ember, aki kezébe kapja az ország kormányzását. Aztvárhatnók, hogy az elnyomott nép érdekeinek képvise-lõjévé válik, és ezt várta tõle a nép is, ezért sereglettköréje szülõföldjének, Udvarhelyszéknek lakossága, Ma-ros- és Aranyosszékkel együtt. De nem így történik. Szé-kely Mózes, aki nagy adományok révén nemrégen emel-kedett ki a nép közül, az új nemesek közé tartozik, és agyûlölt elnyomó osztályt képviseli. A székelység veleszemben is meghasonlik, Csík-, Gyergyó- és Háromszékköznépe a nemesség kivételével Radu román vajda mellécsatlakozik, kit a császár hívott be Székely ellen. A brassói

64

ütközetben Radu román, rác és székely hada legyõzi afejedelem székelyekbõl, tatárokból és törökökbõl állóseregét. A székelység „mohácsi csatája” után „csak egyszántóföldön tizennégy gróf és nagyságos úr teste fe-küdt”. Magát Székely Mózest, mint három évvel elõbbBáthori Endrét, egy csíkszenttamási jobbágy székely, Ka-tona Mihály gyilkolja meg. Fejét levágják Radu emberei,mint nemrégen a Mihály vajdáét Básta katonái. A körbezárul itt is. A székely nép meghasonlottsága miatt el-pusztított egy nagy lehetõséget, meg kellett gyilkolniasaját fiát, kit a fejedelemségig emelt fel.

Báthori Zsigmond 1601-i szabadságlevelét nem sem-misítették meg az utódai. Ez az oklevél libertinusoknaknevezi a szabadságukba visszahelyezett közszékelyeket,mintegy emlékeztetésül a volt rabszolgaságra. A neme-sek csak azokat a birtokokat kötelesek visszaadni, amit„korlátlan hatalommal” szereztek. Jogilag megmaradt aszékely nép szabadsága 1762-ig, a határõrség felállításáig.De az a jogi és birtokegyenlõség, melyet az 1562-i tör-vény szétrombolt, többé nem volt visszaállítható. A negy-venezer fellázadt székely gyalogrendûtõl elvett és a má-sik két rend között részint kiosztott, részint késõbb ide-geneknek eladományozott nagy birtoktömeget a nemesbirtokosoktól nem lehet visszavenni. A nép visszakaptajogait, földjei nélkül, de így a jogok a valóságban semmitsem jelentettek, hanem még kárára voltak, mert a jogokvisszaadása megnyugtatta a felelõsök lelkiismeretét, ésmegakadályozta abban, hogy a nép szociális helyzetétmeglássák. A fõtisztviselõkbõl kifejlõdött egy új nemesiosztály, a székely arisztokrácia, a régebbi primorság el-tûnt, a lófõnép pedig 1612-ben meg akarván magát men-teni a nagy terhektõl, szabadságát is elvesztette, le-süllyedt a jogilag szabad, de a valóságban jobbágy köznépszínvonalára. A székely önkormányzat a törvényhozás,közigazgatás és igazságszolgáltatás terén nagyjában to-vább él, de a most már csak két osztályra tagolódott nép

65

nem emlékeztet a régire, a köztük lévõ szakadék át nemhidalható. A régi székelység most a jobbágy köznép osz-tályában olvadt össze, az arisztokráciának pedig nincsgyökere az egykori népben. A fejedelmek 5-6 székelyközséget adományoznak ezek után is az erdélyi uraknak– pl. a Toldalaghyaknak –, emellett 8-10 faluban részjó-szágot, 100-200 ház székely jobbággyal, ami által „telje-sen székellyé válnak”. A nép pedig elvétve, csak hadivitézségért, mint jutalmat kapja vissza egykori birtokát.Emellett pedig viseli az adót, amit jog szerint nem lehetrákényszeríteni, de mint ajándékot rendszeresítik. Atöbb mint száz évig tartó állandó forradalom és pusztulása népet teljesen megtörte, minden erejét kimerítette. Aszegénység az urak elnyomásánál is súlyosabban neheze-dik rá, a széthúzás pedig kiölte az összetartozás érzésé-ben lévõ bátorságot és reményt, mely egykor a forradal-makat vezette. A XVII. századtól nem forrong többé anép, hanem lesújtva, tehetetlenül, magába zárkózva hor-dozza sorsát. A nagy szociális veszteség után a szektázás-ba menekül, bódultan adja át magát a Székelyföldönszületett szombatosság eszméinek, hol a megcsúfolt ke-resztényi szeretet helyett a bosszúállás kegyetlen Jehová-ját találja vigaszul. Az üldözöttek már csak a túlvilágbavetik reményüket, így énekelnek:

Akkor békességünk, nemes szabadságunkElékerül, elhittük,

Akkor a dullótól, fene kapitánytólNem ijedünk, rejtezünk.

A székelységnek a reformáció melegágyából kinõttXVII. századi szektázása nagyjában ugyanazokból a mélytársadalmi vonatkozásokból származik, mint a mai ma-gyarországi népé, csak itt három évszázaddal hamarábbfejlõdött ki a földnélküliségnek és személyi szabadság-nak az a rendszere, mely nem nyújt biztos életlehetõsé-

66

get a népnek. A hatalom most a szektázókat üldözi, sokanvesztik el életüket, százan meg százan minden vagyonu-kat, és menekülnek Törökországba. A szombatosok el-kobzott vagyonát I. Rákóczi György feleségének és roko-nainak adományozza. Az üldözött szektások maradványakeserû daccal szakad el magyar voltától a múlt századvégén, a sok évszázados szenvedést nem tudta megbocsá-tani, és inkább zsidóvá tért át. A szombatos székelyekutolsó maradványai az Udvarhely megyei Bözödújfalu-ban élnek. A bécsi döntés után, 1941-ben, néhány kivé-tellel visszatértek a magyar egyházakba.

Önkéntes jobbágyok

A székelység Mátyás király óta harcolt jobbággyásüllyesztése ellen, s most, amikor törvény védené meg,önként kényszerül jobbágyságra menni. A sok forrada-lom után föld nélkül, kenyér nélkül áll, és csak két lehe-tõség adódik: vagy a kivándorlás, vagy ismét az urakszolgálatába való szegõdés. Mindkét körülmény nagyveszteséget okoz a fejedelmeknek, mert a székely kato-naság száma fogy általa. Az országgyûlések most a széke-lyek jobbágyságra térését tiltják meg évrõl évre, de atilalomnak nem sok eredménye van. Kenyérért, oltalo-mért, tízforintos adósságokért, a katonáskodástól valómentesülésért tömegestõl kötik le magukat a felszabadí-tott székelyek a földesurakhoz és módosabb gazdákhoz,holott Básta alatt még az õsjobbágyok is fel akarták íratnimagukat a libertinusok közé. Azokat, akiknek birtokukvan és szabadságukban megélhetnének, a nemesek erõ-szakkal kényszerítik jobbágyságra, „kit szép szóval, kitígéretekkel, némelyeket fenyítéssel s személyük hábor-gatásával”, hogy örökségüket elfoglalhassák. Bocskai márparancsokat küld a székek kapitányának, hogy „egyiketis ne engedje, hogy magát jobbággyá adja, vagy õt másjobbággyá tegye”. A nemesség visszaéléseit is igyekszik

67

megszüntetni, de sikertelenül. „Sok felõl adják értésünk-re és mind a két fülünk tele van, hogy õket a kapitányok,királybírák és utána való gondviselõik terhelik, sokatközülük a nemesség elfoglalt és jobbággyá tett; a fejede-lem zászlói emiatt üresen állanak. Ami a miénk, legyenugyan a miénk, aki pedig más ember sajátja, azt mi nemkívánjuk.” Mintha nyájon osztoznának. Maguk a székekis hoznak végzéseket azok ellen, akik „magukat kevészabért, pénzért, eleségért elkötötték”, de hogy mennyireeredménytelenül, mutatja az 1614-ben történt összeírás,amikor Udvarhelyszéken 46 nemessel szemben 1714székely jobbágy- és zsellércsalád van. Lófõ 682, gyalog558. A jobbágyságnak különleges rendszere fejlõdött ittki, négyféle jobbágy osztályt különböztetnek meg: õsjob-bágyot, kiknek száma a legnagyobb, fiskusivá tétel elõttijobbágyot, fiskusivá tett jobbágyot és fiskusivá tétel utánijobbágyot. Ezek mellett felszabadítottat, libertinust 486-ot találtak. A nem székelyeket jövevény név alatt különírták össze, összesen 311-en voltak. Bástáék 1602-ben, anép szabadságának visszaadása után szintén összeírtákvolt a székelységet, s ha a két népszámlálás adatait össze-hasonlítjuk, kitûnik, hogy az akkori összlakosság 60 szá-zalékát kitevõ szabad székely tizenkét év alatt majdnemhatodrészére, 11 százalékára csökkent, a jobbágyság pe-dig az egykori 9 százalék ötszörösére emelkedett. Beth-len Gábor idején a székelység szabadságát biztosító okle-vél oltalma alatt a székelységnek több mint a fele éltjobbágy- és zsellérsorban.

Az 1614-i medgyesi országgyûlésen Bethlen Gábor fe-jedelem hosszan tárgyalt a székely megbízottakkal, MikóGyörggyel és Daniel Mihállyal a székely jobbágyok ügyé-rõl. Abban állapodtak meg, hogy a medgyesi gyûlést te-kintik határidõnek: akik ez elõtt kötötték jobbágyságramagukat, maradjanak abban az állapotban, de hogy afejedelem zászlója meg ne fogyatkozzék, minden tíz kö-tött jobbágy köteles egy lovas katonát kiállítani. Az ilyen

68

jobbágyok nem vonhatják ki magukat az adó alól sem. Amedgyesi gyûlés után szabad székely nem válhatik job-bággyá; ha mégis leköti magát, büntetésben részesül, azpedig, aki jobbágyul fogadja, 100 forint bírságot fizet, ésa jobbágyot is ki kell adnia. Mikor a fejedelem országgyû-lési végzésbe akarta foglaltatni ezt a megállapodást, aszékely megbízottak, akiknek több kötött jobbágyukvolt, mindenféle ravaszsággal kitértek elõle. Bethlen aszóbeli megállapodást is érvényesnek tekintette, de a had-viselõ székelyek számának megrögzítése helyett a továb-bi jobbágyosítás következett a Székelyföldön. A nemesekelhitették a szegény néppel, hogy a székellyel vele szüle-tik az adómentességi jog, azt nem veszítheti el akkor sem,ha jobbágy lesz, viszont megszabadul a katonáskodásnehéz terhétõl. Ez a káros visszaélés csak akkor derült ki,amikor Bethlennek egyszerre nagy seregre és pénzrevolt szüksége. A késõbbi országgyûléseken is gyakranhivatkoznak a medgyesi megállapodásra, amelynek azon-ban az iratok között nyoma sem volt.

A nemesség és jobbágyság kölcsönösen pusztítja egy-mást. Háromszéken Béldi Ferencet legyilkolják a jobbá-gyok, és elfoglalják jószágait. A fejedelem bizottságotküld ki, hogy „az nemesség és szabad székelység közöttvalami limitatiót tennének”, de õket is megtámadják, ésabba kell hagyják az egyeztetést. A nép nem engedi, hogya „szabad” székely a nemesnek szolgáljon, mert vagynemes valaki, vagy jobbágy, és ha õsjobbágyok, vagyis aMihály vajda elõttiek szolgálni akarják régi uraikat, „mindlevágják õket”. A szétzüllés teljesebb, mint valaha. Akik agyûlölt uraknak szolgáló jobbágyokat pusztítják, õk ma-guk szívesen állnak be jobbágynak a módosabb széke-lyekhez. Az urak erõszakkal íratják be jobbágyaikat akimutatásba, „kik Mátyás király idejétõl fogva nemzetsé-gük szerint fiúról-fiúra jobbágyok voltak, és a szabadszékelyek közé nem számláltak, levelet is egynéhányathoztak elõ az nemesek, kikbe régi fejedelmek idejébe

69

megnyerték õket és a szabad székelyek közül kivötték”.Azzal fenyegetõznek, különösen a háromszékiek, hogyha a fejedelemnek holta történik, feleségestõl, gyerme-kestõl mind levágják a nemességet. „In summa – írja aszék fõkapitánya – valaki minden latorságokba, pártüté-sekben nem consential véllek, csak annak nem szabadjobbágyokat köztük bírni. Mi oka, kegyelmes uram, hogya szabad székelynek is jobbágya vagyon? Oly lófejet istalálok, hogy nálamnál több jobbágya vagyon székely, ésnincs avagy igen kevés vagyon lófõ, az ki magának jobbá-gyot nem szerzett és bírta Mihály vajda idejétõl fogva. Aszabad székely erõvel kötné magát jobbágyul az nemesembernek, fõképpen az, kinek valami kevés értéke va-gyon, két okért: egyikért azért, hogy addig örömest job-bágy lészen, míg a had tart, az után megint nemes vagyszabad székely lészen, ha a had elfogy; másikért azért,hogy az értékesit, lófejet, darabontot, kiválogatta felsé-ged közülük, az maradékja oly szegin, hogy a szabadszékely oly örömest megeszi a korpát és a zabot, mint másaz éliet, az korpát is pedig szûkön kaphatja. Azt én bi-zonnyal merem affirmálni, hogy a szabad székely a sze-génység miatt, fõképpen Maros és Udvarhelyszékenannyira jutott, hogy ha nem tartanék ellent benne, ésnem kergettetném, mind jobbágyul adná magát, ha pe-dig szolgálatjáért valaki nem táplálja, úgy is elbujdosik éspusztán hagyja örökségét. Ezekbõl ha én bennem kétel-kedik felséged, írjon õ magának Gubernátor uramnakfelõle, ha külömben találja felséged, ne tisztemet, haneméletemet vegye el.”

A nép baját, szenvedését és szegénységét nem lehetnetömörebben és megrázóbban összefoglalni, mint aho-gyan ez a „népet kergetõ” fõúr önkéntelen vallomásábantette. A nyomorgó székely hol jobbágynak megy, holfelszabadíttatja magát, aszerint, hogy mikor melyik olda-lon remél jobb életet. Némelyik nemesi pecsétjével erõ-síti meg jobbágyságra elkötõ oklevelét. A kétlakiság erõs

70

gyökeret ver a néplélekben. Ha akarom, ehhez a társadal-mi csoporthoz tartozom, ha akarom, ahhoz, nem számít,hogy a mai barátomnak tegnap még ellensége voltam, alényeges csak az, hogy a megélhetésemet biztosítsam. Akörülmények egyre kedvezõbbek a belsõ romlás végze-tessé tételére. A fejedelmek adófizetésre fogják a job-bágyságot – amelynek száma folyton szaporodik, mert„csak szegény Bocskai fejedelem idejétõl fogva is közelhat ezer székely lett jobbággyá” –, azt remélve, hogyezáltal nemcsak a kincstár jövedelme gyarapodik, hanema katonaság száma is, mivel ezután nem lesz érdemesjobbágynak menni. A társadalom képe hamar változikismét, hat év alatt a nemesek száma majdnem megkétsze-rezõdött, a lófõké a kétszeresét meghaladta, a gyalogoso-ké szintén. A jobbágyok visszaestek elõbbi számuk két-harmadára, de emellett van még 12 százalék visszafoglaltszabados. A reform elérte célját. A hadviselõ székelyekszáma 41-rõl 75 százalékra emelkedett, s az egyharmadá-val megapadt jobbágyság adófizetõvé vált. Földet nemkaptak, a szociális helyzet nem javult, csak a teher növe-kedett. A nép sorsa most sokkal rosszabb, mint elõbb, aforradalmak idején.

Az új szabadság korszaka így indul el, hogy véghezvigyebiztos pusztítását a jog és egyenlõség leple alatt. Nincsnépi öntudat, nincs egységes eszme, nincs egységes cél,ami összetartsa és nemzetté tegye az egykori népközös-ség tagjait. A népet a fejedelmektõl kezdve mindenkimegcsalta, most nem hisz senkinek, még a testvéréneksem, és önmagának sem. A lelki szétzüllés, az ellenséges-kedés, áskálódás és széthúzás a népi ismertetõje a szé-kelységnek, és ezt a súlyos lelki örökséget cipeli, egyregyarapodva, át a századokon.

71

A szabadság palástja

Bocskai végrendeletében megható szavakkal inti utó-dait, „sõt az Istenre kényszeríti”, hogy a székely nemzetettartsák meg szabadságában, mert így „mind magának,mind az országnak birodalma örökösebb lehet”, de nemvolt, aki szavait meghallgassa. A kiváltságok papirosonmaradnak, az országnak birodalma sem lett pedig örö-kös. Találóan jellemzi az állapotokat az egyik külföldi író:a székelyek inkább kérkednek szabadságukkal, mintsemazzal élnek. Az önálló fejedelemség csak a meghasonlás-nak, a romlásnak kedvez, a hatalom fölött versengõ szé-kely fõurak egy része a fejedelmet támogatja, más részeellenzéki, a nép pedig, ami a fõurak eszköze, hol a feje-delem mellett, hol ellene sorakozik fel. Számára csak azjelenti a történelmet, hogy egyszer a román, máskor atatár seregek pusztítják végig a falvakat.

A közszékelység között némelyeknek, akik „kiérdemel-ték”, visszaadták földjeit, a többi a kincstár kezén maradt,és fokozta a földnélküliek elkeseredését. Viszont a kisbir-tokos közszékelység az általános leromlottságban min-dig elõnyösebbnek látja a jobbágyságot, és szívesen elad-ja földjét, hogy része lehessen a jobbágysorban, habár ajobbágyok terheit is megnövelték. Az általános nyomo-rúságban a földnélküliek csak azt látják, hogy semmijüksincs, és nem veszik észre, hogy a birtokosok katonaiterhei elviselhetetlenek, és emiatt kénytelenek földjeiketeladni. Hogy a katonaság száma ne apadjon, az országgyû-lés visszaállítja a régi törvényt, mely szerint aki székelyörökséget akar eladni, tartozik elõbb a rokonokat ésszomszédokat megkínálni, viszont a székely örökségetigaz árán felül eladni lehessen, a „vitézlõ rend”, vagyis azállandó katonaosztály örökségét pedig örök áron el nemadhatja, csak zálogba vetheti. Az alsóbb társadalmi osztá-lyok folyton változnak, állandó, biztos társadalmi rend ésélet nem alakulhat ki. A Rákócziak alatt a székelyek in-

72

kább elhagyják lakóhelyüket, csak a katonáskodás alólmenekülhessenek. Jellemzõ az elköltözések méreteire,hogy I. Rákóczi György 1638-ban rendeletet adott ki arégi falvakból máshová költözött aranyosszéki hadköte-les székelyek visszatelepítésére. 1645-ben II. RákócziGyörgy szintén intézkedni volt kénytelen a hadjárat elõllappangó székelyek elfogatása iránt. A fejedelmek mostkülön kedvezményeket adnak azoknak a gyalog puská-soknak, akik lóval való szolgálatra kötelezik magukat,minek következtében a vörös darabont gyalogrend apadtel. A székelység katonáskodik, adót fizet a töröknek, aváraknak, hadisarcba; noha õsi mentességi joga az or-szággyûlési végzései közt sértetlenül él a levéltárakban.

Közben pedig folyik a küzdelem a betelepült nagybir-tokosok és a nép között. A Toldalaghy család egyik sarja,mint marosszéki fõkapitány, kieszközölte 1636-ban Rá-kóczitól a törvényt, hogy a Székelyföldön ius regiumnakhelye ezután ismét nem lehet. A nép csak késõre ébredtrá, hogy egykori kiváltságos jogának életre keltése mek-kora beláthatatlan veszélyt jelent számára, és csak az urakérdekét szolgálja. Az adományos fõemberek ugyanisazért vitték ezt keresztül, hogy általa a nagy kiterjedésûadományos földjeiket, melyeket maguk is ius regiumalapján kaptak és bírtak, örökre biztosítsák a maguk szá-mára, azáltal, hogy az õsi székely birtokokkal egy jogalap-ra helyezik, és elejét veszik annak, hogy még kegyvesz-tettség vagy hûtlenség esetén is a fejedelem visszavehes-se tõlük és másnak adományozza, hogy a népnek vissza-juttassa. A koronkai székelyek megindítják a több mintszáz évig húzódó pert földesuruk, a Toldalaghyak ellen,mert az uradalomnak székely birtokként való kezelésenagy terhet hárított a nép nyakára. Végül is úgy dönt azudvari rendelet, hogy keressék ki a határban a Tolda-laghyakhoz tartozó földeket, mert ezek ius regiumosrészek, és az eredeti székely jószágtól különböztessékmeg, s a tisztek a jövõben vigyázzanak arra, hogy a két

73

különbözõ természetû birtokot össze ne zavarják többé.A nagybirtokosok a közös földek nyíl szerinti felosztásá-nál is visszaéléseket követtek el, amennyiben az ülésekszáma szerint osztották fel azokat, mert így többszörösenrészesülhettek, ezért most elrendelik azt is, hogy a nyíl-földek felosztása ezután a régi szokás szerint, a lakosokszáma alapján történjék, a közlegelõt pedig a szabadszékelyeknek szakítsák ki. A nép és földesurai közöttiviszony természetére enged következtetni a rendelettovábbi intézkedése, hogy „mind a faluban, mind azonkívül elfoglalt utak mindjárást közhasználatra, visszaadassanak és ennek utána nem a Mágnások tetszésébõl,hanem a Tisztek parancsolattyából s a közjó tekintetibõlváltoztassanak”. Toldalaghyt kötelezik, hogy bocsássaszabadon azt a székelyt, akit a törvény ellenére jobbággyátett, valamint azt a kezesét is, akit jogtalanul sokáig rabos-kodtatott.

A teljes szegénység sem mentség az adózás alól, mertazok helyett, akiknek sem pénzük, sem marhájuk nincs,kifizeti más az adót, a szegény ember pedig addig szolgál-ja adófizetõjét, míg tartozását megadhatja, némelykoregész életében jobbágya marad. A székelység, „eme leg-vitézebb és legharciasabb nép”, mint Werbõczi és ké-sõbb a Lipót-féle diploma mondja, rongyosan, bocskoro-san kezd megjelenni a közgyûléseken és a táborban.Apafi ideje alatt pedig hazaszökdösnek a zászlók alól,amire azelõtt még sohasem volt példa.

A II. Rákóczi György idejével a fejedelmi szék körülielmérgesedett viszályokban fõleg a többször megismét-lõdõ török és tatár betörésektõl szenvedett sokat a szé-kelység. Egyik betörésCsíkot,Háromszéket,amásik Udvar-helyszéket és Marosszéket pusztította végig, 15-20 000foglyot cipelve magukkal rabságba, úgy, hogy egész köz-ségek tûntek el a föld színérõl, és vidékek néptelenedtekel; az adó pedig folyton növekedett. Maga az 1659-i tordaiországgyûlés elismerte, hogy a szegényebb székelyeknek

74

összesen sincs annyi értékük, mint amennyi adót kellfizetniök, ezért kegyesen megengedte, hogy a szegé-nyebb lófõk és darabontok kölcsönt vegyenek fel a sajátszemélyükre, ami felfüggesztését jelentette a jobbágy-ságra kötést tiltó rendeletnek. A tiszteket utasították,hogy vegyék jegyzõkönyvbe azokat, akik lekötik fejüket,és ne engedjék õket sok ideig lekötés alatt, hanem erõl-tessék a kölcsön mielõbbi visszafizetését. Egyévi szolgá-lat értékét egy forintban szabták meg. Ilyen körülmé-nyek között nem került nagy fáradságába néhány fõem-bernek, hogy Csíkot és Háromszéket fellázítsa Barcsayellen, fõleg mivel azt ígérgették, hogy a jobbágyság alólfelszabadítják majd õket. Leveretésük után azonban drá-gán fizették meg próbálkozásukat, az országgyûlés, mivelErdély pusztulását nekik tulajdonította, jóval nagyobbadóval rótta meg a székelységet, mint a másik két erdélyinemzetet. A székelyföldi népesség pusztulását mutatja aza körülmény, hogy 1665-re több községben olyan kevésdarabont maradt, hogy a foglyok õrzésére sem voltakelegendõk.

A törvény által biztosított új szabadságnak ebben akorszakában a jobbággyá süllyedésnek változatos képeiállnak elõttünk. Marosszéken Ózdi György az egyik sza-bad székelyt erõszakkal „elfoglalta”, azt állítván, hogy afejedelem neki adta, a másikat azért foglalta el, mertjegyesével az õ földjén játszott, a harmadik önként jobbá-gyul adta magát, mert Ózdi szolgálójával vétkezett, anegyedik jó akaratjából, szegény lévén, adta magát Ózdi-nak. Az egyik darabont búzáért és borjúért kötötte magát,a másik két ökrét amíg megadhatja, a harmadik, hogy ahadtól megszabaduljon, a negyediknek fiát azért tettékjobbággyá, mert asszonnyal gyarlóskodott, az ötödikneka fiát pedig azért, mert „két szem szilvát lopott, szalonnátis metszett”. És így tovább mindenfelé. Egyik marháért,másik erõszak révén, szegénység miatt, „míg megépül”,akasztófától való megmentésért, oltalomért, egy köböl

75

búzáért vagy három forintért. De mégis az erõszakosfoglalás fordul elõ leggyakrabban. A szentannaiak azegész falujukat eladták Marosvásárhelynek, maguk pediga városba mentek lakni, mert a városi polgárság életekönnyebb volt. Balassy Mihály megvette a falut a vásár-helyiektõl, a lakosság egy része pedig visszaszivárgottrégi földjére, most már mint Balassy földesúr jobbágya.

A székely, akit egyszer sikerült jobbággyá tenni, éppenúgy a földhöz volt kötve, mint a vármegyei jobbágy, urarendelkezett élete fölött. Az Udvarhely megyei VargyasonDaniel Mihály jobbágya lesz bardoczfalvi Kis Imre, mert„egy asszonyi állattal, kinek ura volt”, elszökött, késõbbpedig két ludat lopott, amiért „nyakon kötve” vittékDanielhez, aki csak „nagy nehezen engedé meg életét ilyconditiókkal, hogy mindörökké fiúról fiúra köté magátDaniel Mihály uram maradványainak örök jobbágyul, mitha meg nem állana, mind falun, városon, mezõn, erdõn,nemes ember háta megett, malomban hozzányúlhassonés fel is akaszthassa”. A jobbágy hiába menekült bármi-lyen kiváltságos helyre, urának ott is hatalma volt felette.A jobbágyság már nem kívánatos, a XVII. század másodikfelétõl csak erõszakkal, vagy büntetéstõl való megváltás-sal lehet a szabad székelyt jobbágyságra kényszeríteni amár meglévõk mellé. A földesuraknak pedig jobbágyok-ra van szükségük, amin úgy segítenek, hogy egyre többrománt és cigányt fogadnak fel, azokat a székelyeketpedig, akik annak idején kölcsönért, zálogban kötöttékle magukat, nem engedik felszabadulni, nem fogadják eltõlük a zálogpénzt. A feszültség a nemesi osztály és aköznép között állandóan tart, minek eredményeképpenaz urak bosszúból is inkább adják jövevényeknek a földetés a munkát. A vagyontalan székely nép egykori sajátföldjén háttérbe szorul a szintén vagyontalan idegenek-kel szemben, a jelentõs számú székely jobbágy pedigazonos sorban él a román és cigány jobbággyal, minthaõsi jogon nem volna egyenlõ földesurával a szabadság-

76

ban és kiváltságokban. Legkétségbeejtõbb, hogy ezt azõsi egyenlõséghez való jogát nem tudja felejteni a székelyjobbágy, ami sokszorozza szenvedését és folytonosanbosszúra sarkallja, de ez a bosszú csak a XVIII. századvégén robbanhat ki. A jobbágyokat cserélik a földesurak,zálogot vesznek rájuk, mint a jószágra, az elbujdosottakhelyett pedig másokkal kárpótolja õket a fejedelem. Asajátságos székely jobbágyhelyzet következtében a ne-mes embereknek vagy feleségüknek rokonai, vagy ép-pen testvérei nemegyszer jobbágyok, a nemesekrõl job-bágyokra szálló örökségre pedig a jobbágyok földesuraitartanak igényt, amibõl a jogtalanságoknak, pereknek ésviszályoknak végeláthatatlan hosszú sora származik. Jel-lemzõen mutatja az egykori vers a székely nép állapotát,elnyomott voltát az erdélyi fejedelemség megszûnéseidején, amikor a „nyavalyás székely” már a szabadságnakcsak a palástját viseli:

Oh, nyavalyás székely, bizony téged szánlak,

Mert fõ s vice tisztek az hátadon szántnak,Szabadságnak csak az palástját viseled,Sovány földeidet nagy panasszal éled,Húzás s vonás miatt Istened se féled,Tisztek hogy rád ültek, bánattal szemléled.Hadakozó székely kevés vagyon immár,Mert jobbággyal tölt meg minden székely határ.A tiszt õközöttük igen-igen kajtár,Kit miben elérhet, nem kell ott több tatár.

A Thököly- és Rákóczi-féle fölkelés a székelyeknél találtErdélyben legerõsebb támasztékot, a nép reméli, hogymegváltozhatik sorsa, annál is inkább, mert Thököly azadómentesség visszaállítását ígérte. A mentesség a való-ságban soha nem érvényesült, ellenben a fejedelemségmegszûnése óta a Székelyföld azonos adózás alá esik avármegyékkel, az ország adójának nyolcadrészét, néha az

77

ötödét is fizeti, és emellett a rendkívüli adókat. A formaszerint ajándékként, és nem kötelességbõl. A birtokosnemes, kinek legalább 2-3 ház jobbágya van, nem fizetadót, de a jobbágytalan egytelkes nemes részt vesz azadózásban, „mivel nincs, aki õ helyette fizessen”. Enneka kisnemességnek most fokozott érdeke, hogy jobbágyo-kat szerezzen. A szabad közszékelyek rendszeres adózásalá esnek, mivel katonai kötelezettségük a Rákóczi-forra-dalom leverése után megszûnt. A jobbágyság a szabadokadójának felét fizeti, s emellett hetenként három napottartozik a földesúrnak szolgálni. A nép nem bírja a köz-terheket, sok faluból az erdõre és havasokra bujdosnakel. A katonai végrehajtók az elbujdosottak adórészét isfelveszik az otthonmaradottakon. Az adózás a nemesekrendjét is szembeállítja egymással, a lófõket a birtokosnemességgel. A szociális kérdést kegyetlenül oldja meg,illetve nyomja el egy idõre az 1717–19-ben végigpusztítóéhínség és pestis, mely a székely nép egy részét kiirtotta,nagy tömegeket pedig kivándorlásra kényszerített. Csík-ban 25 faluból 11 348 halottat temettek el, és 14 438 élõmaradt. A nép eladva mindenét, csoportosan széled elMoldovába, Havasalföldre, a tömösi bánságba, Bihar me-gyébe, mert itthon a gazdagabb osztály csak ötszörösáron ad gabonát „az utolsó éhenhalásra jutott szegény-ség”-nek, mely a holttestek evésére is rákényszerült, mi-után a döglött kutyák húsából kifogyott, azokat pedig, kikaz erdõk makkjából akarnak enni, megverik, kalodábaállítják. A nép szembeszáll ezzel az erkölcsi és társadalmirenddel, házakat rabol ki, s „igen hintegeti az szót közön-ségesen, hogy másét elvenni nem is volna vétek”. A rablásforradalmi jelleget kezd ölteni, a fosztogatók csoporton-ként és zászlóval járnak, úgyhogy katonaságot rendelnekki ellenük. Az éhínség enyhítésére annyi hatósági intéz-kedés történik, hogy az országutakon akasztófákat állíta-nak fel a lázongók példás megbüntetése végett.

78

A nagy pusztulás után a társadalmi osztályok aránya islényegesen megváltozott. Udvarhelyszék 1721-i hivata-los összeírásakor nemes család volt 211, lófõ 2096, kivált-ságos 348, jobbágy 1276, zsellér 365. A lakott belsõ tel-kek száma 3460, mellette az elhagyott, lakatlan telek,melyeknek gazdái meghaltak vagy elbujdostak: 1038,csaknem negyedrész. A kivándorlók túlnyomó része azalsóbb, szegényebb osztályokból került ki, de ezt a mos-tani kivándorlást megelõzõleg már nagy tömegek buj-dostak el a román fejedelemségekbe a Rákóczi-forrada-lom leverése után, akiket a fõkormányszék nemrég egy-évi adómentességgel igyekezett visszacsalogatni. A mégígy is jelentékeny jobbágyok, zsellérek és kisnemesekszámát ezek a kivándorlók apasztották. Ha ezek után azúj összeírás számadatait egybevetjük az 1614-ivel, száz évalatt a nemesség majdnem nyolcszorosára szaporodott,de még mindig csak 8 százaléka az összes lakosságnak, alófõk 16-ról 41 százalékra emelkedtek, a jobbágyok 30-ról 23 százalékra apadtak, míg a zsellérek száma aligváltozott. Ellenben a közrendû szabad székelyek osztályateljesen eltûnt, s vele oda lett az egykori szabad székelytársadalom utolsó maradványa. Most már csak nemesekés szolgák vannak.

A társadalmi átalakulásokkal és az ellenreformáció hul-lámával kapcsolatos a Székelyföld egyes részeinek elro-mánosodása. A földesurak inkább kedvelték a románjobbágyokat, mert igénytelenek és engedelmesebbekvoltak a székelyeknél, akik egykori szabadságukat nemfeledték el, és társadalmi helyzetük sem volt véglegesentisztázva. A XVII. század második felétõl kezdve a na-gyobb birtokosok egyre több románt telepítenek be aSzékelyföldre, sokszor egész csoportokat egyszerre, ígylett románná Marosszéken Szabad, a Kemény János bir-toka, Száltelek, a Keresztúriak birtoka, és Uraj, a BoérSimon birtoka.

79

Gyergyóban a Lázár család telepítõ munkája következ-tében nemcsak a székely falvakba települtek románok,hanem új telepes román falvak is létesültek, mint a Mold-vából benépesült Vasláb, és részben Várhegyalja és Sala-más. Háromszéken a Mihálcz család telepített moldvairománokat Altorjára és Bélafalvára. A kárpáti vízválasztóés az országhatár közötti rész is ez idõ tájt népesül be: ittis néhány tiszta román falu keletkezik a román pásztorokletelepedése folytán, mint Gyergyóbélbor, Holló, Békás,Sósmezõ és Bodza.

Az éhség és a háborúk közben tovább pusztítják aszékely lakosságot. A hatóságok mindegyre szükséges-nek tartják elrendelni, mint pl. 1723-ban, hogy mivel „aföld népének sok helyeken a magok fészkekbõl valókimozdulások és elszélyedések, kivált a külsõ várme-gyékbe titkon való kimenetelek és szökések megakadá-lyoztassanak és zaboláztassanak, illendõnek ítéltetett”,ezért az útonjárókat, koldusokat és lézengõket tartóztas-sák fel. Csíkszentimre székely lakosai a királybíróhozintézett levelükben 1738-ban ezt írják: „Alázatosan kö-nyörgünk ngodnak: méltóztassék ngod keserves ügyün-ket és romlásunkat megtekinteni s maga hüte s köteles-sége szerint istenesen considerálván megorvosolni...Meg sem állhatjuk, el sem viselhetjük ezen súlyos szolgá-latot, el kell hazánkból bujdosnunk, ha ngod nemszánnya a sok szegényt.” Amint írják tovább, „ezen hely-nél romlottabb, nyomorultabb nincs és szegényebb isErdélyben”. A csíkszentgyörgyi anyakönyv feljegyzésé-ben is kétségbeesett hangon szól a szegény nép kiáltása.„Iszonyatos csak rá is gondolni – írja –, látni lehetett többhelyen, hogy büdös holt embereken, mint közprédán aveszett kutyák, az éhes emberek egymással civódtak.” Azosztrák katonaság eltartása mégis a köznépre nehezedik.„Feles militiának kell télben-nyárban rajtunk lakni... anagy adó mellett nyárban a füvünk is tilalmas, aki miattszénát nem csinyálhatunk.” 1741-ben Gyergyó székgyû-

80

lése arról panaszkodik, hogy „az nagy szükség miatt szé-künk lakosai elbujdostak, ki Molduvába, ki pedig szélyelaz országra, úgy annyira, hogy némely faluban majd lako-sok nem maradnak”.

Az adófizetõk száma megfogyott, de az adó változatlan,mert a székelységre egy összegben vetik ki, nem a lélek-szám vagy fizetõképesség alapján, így a meghaltak vagyeltávozottak adóját is a megmaradt kevés népnek kellfizetnie. „Némelyek majd minden jószágukat másnakobligálták, némelyek annyira adósok, hogy a fejük semszabad, annyi kölcsönpénzbe és adósságba verték magu-kat, hogy maradékjuk sem sufficiálhat lefizetéseire.” A„maradékokon” Mária Terézia igyekszik segíteni a századderekán, a Bethlen-féle adórendezéssel, de alig van ered-ménye, mert mire intézkedéseinek elõnyeit élvezhet-nék, a székely nép élete alapjaiban rázkódik meg. A szé-kely határõrség felállítása alkalmat nyújt a társadalmiellentét, a jobbágyság évszázados elfojtott bosszújánakkirobbanására. A mádéfalvi veszedelem, mely lényegé-ben a nép lázadása a nemesség ellen, a határõrség felállí-tása nélkül is bekövetkezett volna elõbb vagy utóbb,legkésõbb ’48-ban, mert gyökerei a sok évszázados szé-kely lázadásokból szívták táplálékukat. Ellenben Bukowbáró munkája, mely alkalmat adott a népi forradalomkirobbanására, jó volt arra, hogy a mozgalom belsõ társa-dalmi okairól elvonják a figyelmet, és a nép leöldöklésé-ért csak az osztrákokat tegyék felelõssé.

Siculicidium

A székely nép és székely nemesség között végzetes ameghasonlás, amikor 1762-ben Bukow tábornok jogtala-nul és erõszakkal megkezdi a határõrség felállítását. Aszékelység három táborra oszlik érdekei szerint, és egy-mással küzd akkor, amikor egységesen kellene ellenáll-nia.

81

A tisztségeket viselõ fõnemesség érdekbõl az uralko-dónak akar kedvezni, és segédkezet nyújt Bukownak anép ellenállásával szemben, a szabad lófõk szabadságu-kat védik, és szembeszállnak a nemességgel, a jobbágyságpedig nagyrészt örömmel veszi a határõrség tervét, merta szolgaságtól szabadul meg általa. A széthúzás, a háromellentétes érdek, a népi egység hiánya okozza most is aszékelység tragédiáját. A szabad lófõk ellenállnak mind akényszernek, mind a hitegetésnek, hogy csak azért törté-nik a sorozás, „hogy lássa õfelsége, mily szép nép lakik ehelyen és dicsekedhessék velük”. A jobbágyságra süllyedtközszékelyek nagy része azonban önként jelentkezik ésáll a mérték alá, különösen Gyergyóban, ahol a nép jórésze a szárhegyi gróf Lázár család jobbágya, mert a tisz-tek azt hirdetik, hogy „aki János király idejétõl kezdvejobbággyá lett”, ettõl az állapottól a katonáskodás általmegszabadulhat. A székely fõnemesség szolgai módonáll be az elnyomás eszközéül. Jósika Imre kapitány azzalakarja rávenni az udvarhelyszéki sorozás megkezdéséreBorsai Nagy István alkirálybírót, aki még semmi hivatalosértesítést nem kapott, hogy ezzel „igen kedves dolgotfogna a nemes szék Bukow õexcellenciájának tenni”,báró Daniel István pedig rendelet nélkül is támogatja asorozást, mert „a fejedelemnõ és a haza üdve lebeg szemeelõtt”. Borsai az egyetlen tiszt a Székelyföldön, aki nemrokonszenvez a határõrség gondolatával, és az udvar-helyszéki nép egységesen is áll ellent Bukownak, nohaitt a jobbágyság az utóbbi negyven év alatt majdnemmegkétszerezõdött. Csíkban és Háromszéken kitör a né-pi lázadás. A nép már nem annyira a határõrség felállításaellen harcol, ez a kérdés másodrendûvé zsugorodott,hanem a saját dolgait intézi, a szociális kérdéseket igyek-szik megoldani. A fõurak, látva, hogy a jobbágyok örö-mest állnak be a hadseregbe, erõszakkal tartják visszajobbágyaikat földjükön, nehogy munkaerõ nélkül ma-radjanak, a határõrséget pedig csak a szabad lófõségbõl

82

akarják felállítani. A jobbágyság és lófõség ilyen módonegyformán ellenségévé válik a nemességnek, és elérke-zettnek látja az idõt a leszámolásra a háromszáz éveselnyomás és sok visszaélés miatt. A fegyverhez jutott népaz urak és nemesek ellen fordul, a szék tömlöcét megtá-madják – úgy látszik, ez minden igazi forradalom kezdete–, az udvarházakat rombolják és gyújtogatják, az erõszak-kal földjeiken visszatartott jobbágyokat, most õk is erõ-szakot használva, magukhoz vonják és felfegyverzik, azújabb és régebbi, 30-40 esztendõs ítéleteket, szerzõdése-ket erõszakkal megváltoztatják, a befizetett adókat vissza-követelik, birtokokat foglalnak el, „azt kiáltván közönsé-gesen, hogy a fegyvereknek felvétele oka és árulójuk anemesség lett volna”. 1763 januárjában a csíkiak a Vár-dotfalván gyûlésre jött székely tisztviselõket és nemese-ket megtámadják, a felfegyverkezett nép körülveszi aházat, „és szándékuk az, hogy mindnyájukat kivonván aházból, rendre megöldössék”, s csak akkor engedik sza-badon, amikor megígérték, hogy az 1740 óta fizetettadókat visszatérítik és a már felfegyverzett jobbágy szé-kelyeket nem követelik vissza. Jellemzõ, hogy a katona-tisztek a végsõ veszedelemben sem siettek a nemességsegítségére, habár azok „könyörgõ levelet” küldtek hoz-zájuk.

A forradalom legelkeseredettebb Csíkban, ahol a sze-génység is a legnagyobb. A csíki tisztek segítséget kérneka többi székek tisztjeitõl a felkelés elnyomására, mertkülönben a tavasz nyíltával általános néplázadás tör ki, saz 1514-i „kegyetlen keresztes had által történt példákszegény hazánkban megújulnak és mindenek végsõ ve-szedelembe borulnak”. A társadalmi forradalom zavaro-san kapcsolódik össze a határõrség felállítása elleni küz-delemmel. A népet rákényszerítették a fegyverfelvételre,s most fegyveres kézzel dúl, rabol, vérengzik, a nemes-embereket üldözi, fosztogatja, fõleg a volt tisztviselõket.Eddig csak por és hamu voltak – mondják –, ezután

83

másként lesz. Most már a fegyvereket hiába akarjákvisszavenni tõlük, nem adják, mert „meg akarják kóstol-tatni a puska magvát azokkal, akik megérdemlik”.

A forradalmi készülõdés az egész Székelyföldre kiter-jed, a székely nép mellé a román jobbágy kerül társul, ésegyütt állanak a küzdelembe. Mint gróf Haller Pál, Csík-szék volt fõkirálybírója írja jelentésében, az udvarhely-székiek állandóan gyûléseznek, s megesküdtek, hogy atöbbi székbelieket mindhalálig el nem hagyják, s mihelytjeladást vesznek (Csíkból?), régi fegyvereikkel felkelnekõk is. A románokkal is egyezkedtek és leveleztek. Udvar-helyt egy lófõt vezérükké választottak, s mert látják, hogyaz õ nagyuraik nemcsak elhagyták õket, hanem fel isjelentették, azokat is kiirtják. Állítólag Lengyelországbais követeket küldöttek. A románok arra készülnek, hogymire tavasszal az erdõk kizöldülnek, bõ zsákmányuk lesz,s meggazdagodva mennek ki Romániába. Ha a székelye-ket erõszakkal fogják megfékezni, ezek is kivándorolnakMoldovába, ahol, mint beszélik, a vajda 4000 családnakajánlott fel egy külön területet. Más feljegyzések szerinta moldovai fejedelem ügynökökkel csábította a székelynépet a kiköltözésre, ezek a hírek befolyásolták a népgondolkozását és magatartását, s késõbb több ezer családvalóban kivándorolt. A csíkiak közül sokan már házukatis eladták, és megitták az árát.

Legöntudatosabbak az udvarhelyszékiek. A jobbágy-ságbeliek bizalmatlanságán áttör a székely egyenlõségöntudata, mely a szolgaság két évszázadában csak homá-lyosan élhetett. A szabadokkal együtt szemére hányják anemességnek, hogy tõlük elkülönözte magát, pedig „azelõljáróját elvesztõ tábor elõljáró nélkül vakoskodván,akármilyen nagy erõvel bírjon, mindazonáltal egy halom-ba dõl”. Figyelmeztetik õket, hogy köztük csak „gradus”különbség van, de jogilag egyenlõ nemesek mindannyi-an, a nemességnek nemzeti, hitbeli kötelessége lett vol-na, hogy a terheket nyakukból levegye, a jogtalan adó-

84

zást, mely évi negyvenezer forintra is felment, a kvártély-tartást, katonaállítást megszüntesse, mert „keservesebb atörvényeik és kiváltságaik elenyészése haláluknál”. A népszava a pusztába kiált. Bukow tisztán látja a forradalomigazi rugóját, ezért nem is lép fel nagyobb szigorral, ésmajdnem igaza van, mikor a királynõnek azt írja, hogy aszékelyek önként vették fel a fegyvert, és a nép lázongá-sát tisztviselõi önzésének, fondorlatainak s a köztük levõnemességnek tulajdonítja, akik nem akarták, hogy a népalóluk felszabaduljon. Akik önként vették fel a fegyvert,a nemes emberek és tisztviselõk elleni bosszúból tették,s ki is töltötték rajtuk bosszújukat. A Bukow mellé beosz-tott Bruckenthal báró még inkább nem bánta a zûrzavart,mert azt várta tõle egyenesen, hogy a székelyek kiszök-nek Moldovába, és helyükbe minél több császári katonátlehet telepíteni. A nép azt hiszi, hogy lázongásával végrea saját javát szolgálja, de nem veheti észre, hogy hibájánkívül az egész székelység sorsát ássa alá, mert körülötteembertelenül kegyetlen érdekek harcolnak. A székelynép lába alatt már nincs talaj, minél inkább küzd õsiszabadságáért, annál mélyebben süllyed bele a sötét tra-gédiába. Érdekét nem ismerheti fel a székelység, mertnincs egységes nemzeti érdeke. Elöl saját vezetõivel, há-tul ellenségével találja szembe magát. Örök tragédiájá-nak örök kerete ez.

A sorozás közben folyik, a szabad lófõnépet erõvelkényszeríti mérték alá a székely fõnemesekbõl álló soro-zóbizottság, melynek élén sepsikõröspataki gróf Kál-noky Antal lovassági parancsnok áll, aki Háromszékenelnyomta a lázongást, és egymás után esketi fel a széke-lyeket. Udvarhelyen báró Siskovics rendeletére a néppártján álló Borsai alkirálybírót néhány társával elfogják,mert maga is megesküdött a nép szövetségkötésekor, ésa többi székülõket is esküre buzdította. Borsai csakannyit mondott elfogatásakor, hogy lelkiismerete nyu-godt, de egyik társa, atyhai Simon István Szenterzsébeten

85

odakiáltotta az összegyûlt népnek: „Hazánk miatt fogtakel, mert soha sem akartam eladni magamat”. Borsainemsokára meghalt börtönében, mint némelyek sej-tik, erõszakos halállal, a megriasztott Udvarhelyszékenpedig „négy vagy öt székely nemes ember a fölötttanácskozott, hogy a székelyek élére állván, Moldovábavezessék ki õket, ahol a vajda sok ezer ember számáraföldet ígért”.

A legnagyobb baj, hogy a forradalom nem egységes ésnem általános, nincs vezéralakja, és ebben hordja mármost bukásának a csíráját. A falvakban a papok irányítjáka népet, de nem egységesen, az egyik szervezi, a másikellenzi a lázadók vagy a határõrök közé való beállást.Udvarhelyen a magára hagyott és tájékozatlan nép mégmost is a tisztekhez és fõnemesekhez folyamodik, hogyõket, „alábbvaló, de nemességben egyenlõ gradusbanlevõket, tudatlanokat ily terhes s majd elviselhetetlenínségük idejére magukra ne hagyják, mint eddig, hanemoltalmazzák az õ kiváltságaikat”. A nép érzi, hogy a ne-messég az õ vezéréül és nem ellenségéül van rendelve,de a nemesség nem érzi meg ezt.

1763 végén gyalakúti gróf Lázár János, bethleni grófBethlen Miklós és ontopai báró Siskovics József veszi átúj megbízással a sorozás vezetését, s most sikerül kiesz-közölni a királynõ határozott rendeletét a határõrségfelállítására, mivel eddig csak kívánsága volt Mária Teré-ziának a terv megvalósítása, a székelyföldi erõszakosko-dás pedig csupán a sorozóbizottság túlbuzgóságának akövetkezménye. A pátens kihirdetésére a szabad népmindenütt egyhangúlag tiltakozik, és most már ragaszko-dik ahhoz, amit Bukow maga is kijelentett elõzõ évbenCsíkszeredán, hogy a királynõ csak önkéntes katonasá-got kíván, és senkit sem akar erõszakkal kényszeríteni.Eddig 500 forint büntetéssel való fenyegetéssel kény-szerítették õket a jelentkezésre, viszont azt ígérték, hogya nemesektõl függni nem fognak, adót nem fizetnek,

86

külföldön nem kell katonáskodniuk, de mindez csak ígé-ret maradt, így inkább készek tovább fizetni az adót, amiellen harcoltak, de nem katonáskodnak. A nemességnekazonban most már kezében van a rendelet, és meg-bosszulhatja magát a szabad székelységen, amiért az elle-nük való lázadást szította. Gyergyóban a katolikus papságsegédkezésével minden lófõt, darabontot és szabad szé-kelyt összeírnak, az egytelkes nemesekig bezárólag, afõnemesség természetesen mentes. Mire Csíkba ért vol-na a bizottság, a felcsíki falvak férfilakosságának nagyrésze, mintegy 1200 ember, a Moldova felõli határhegy-ségbe menekült, 1763 karácsonyán, csikorgó téli hideg-ben, azzal a szándékkal, hogy a kényszer elõl végsõ eset-ben Moldovába vándorol ki. Siskovics erre télidõbenkiûzette katonáival a kivonultak zömének falujából,Madéfalvából „nagy sírás-rívás között” az otthon maradtasszonyokat és leánygyermekeket, a fiúkat pedig, kiketleginkább szívén visel a nép, fogva tartotta, hogy ezzelvisszakényszerítse a férfiakat. Ezt szándékozott tenni atöbbi falvakkal is, de az volt a válasz, hogy a csíkszereda-iak is menekülésre készülnek. A havason, a téli zord idõdacára is szabadon táborozó székelyek beizenték, hogysemmiféle fenyegetésre, „egészen az akasztófáig” nemadják meg magukat, s a sorozóbizottság küldönce elõtt„a nép átokra fakadt a tisztviselõk és nemesek ellen, mintakik e nyomorúság okozói”. A nemességbõl álló sorozó-bizottság jutalmat tûz ki a „bujtogatók” kiadására (háromplébánosra gyanakodtak), a nép pedig segítséget kér aháromszékiektõl és udvarhelyiektõl. Kászon felõl márrég tömegesen húzódott a nép a csíki határhavasok aljá-ba, a bizottság ágyúkkal fenyegetõzik, mire a felkelõkvisszaüzenik, hogy „még az ágyúkon is keresztül men-nek, nemcsak elébe”. És nemsokára, mikor Háromszék-bõl újabb tömegek érkezésének hírét kapják, az egészcsíki csapat, a kiûzött asszonyokkal és gyermekekkelegyütt, lebocsátkozott Madéfalvára. Udvarhely és Gyer-

87

gyó szintén csatlakozásra készült. Siskovics báró altábor-nagy, a bizottság katona tagja attól tart, hogy a közelgõháromszékiek és az elõttük levõ csíkiak közé szorul, shogy a nép gyõzelmét minden eszközzel megakadályoz-za, kegyetlen lépésre határozza el magát, amit a bizottságelnöke, Lázár gróf is helyesel. 1764. január 6-án éjszakahárom órakor Caratto alezredessel, kinek csapatábancsászári katonaság, dragonyosok és a Kálnoky-ezred ma-gyar huszárai vannak, körülfogatja Madéfalvát, hol a „lá-zadók” õrök állítása nélkül alusznak, beleágyúztat, s afelijedt, összevissza szaladó népet katonáival lekaszabol-tatja. A nép ellenállást próbált meg, s fõképp a háromszé-kiek arra buzdították egymást, nehogy valaki megadjamagát, mire a támadók felgyújtják a falut. Komoly ellen-állásról szó sem lehetett, a támadó seregben egyetlen lóesett el, s egyedül egy magyar huszár hadnagy kapottkönnyû sebet a karján.

A székelyöldöklést, a siculicidiumot részben a széke-lyek hajtották végre, értelmi szerzõje pedig Siskovicsbáró volt, ki a bécsi haditanácshoz intézett jelentésébenis egyes számban beszél magáról mint intézkedõrõl. Atársadalmi forradalmat elnyomták és megbosszulták ahatárõrség érdekében tett gyilkolás ürügye alatt, büntet-lenül. Siskovics báró elárulta intézkedésének igazi hátte-rét, mikor azzal igazolta tettét, hogy a székely nemzeten,hogy egészséges legyen, minden évszázadban egyszereret kell vágni, s ezt az érvágást végezte el õ. Úgy végezteel, mint elõdei a megelõzõ tíz székely forradalom alkal-mával, a bajok orvoslása helyett elvágta az ereket.

A székely ellenállás megszûnt a vérkeresztelõvé váltvízkereszti nap barbársága után. Madéfalva üresen ma-radt, a holttestekkel és házak üszkeivel. A nép ijedtenmenekült, a háromszékiek véres fejjel szaladtak még az-nap haza, éppúgy az alsó- és felsõ-csíkiak is, és kegyele-mért esedeztek. Kegyelmet könnyebb volt kapni, mintigazságot.

88

A sorozás most már akadály nélkül ment végbe. Acsíkiak ezredese a madéfalvi vérengzõ, Caratto Manó lett.Az elsõ székely ezred számára összeírtak Csík-, Gyergyó-és Kászonszékben 4982 családfõt, majd Háromszéken amásik gyalogezredet és még egy huszárezredet. Besoroz-ták az 1-16 éves fiúgyermekeket is, hogy senki meg neszabadulhasson. Mindazok a nemesek, akik a nép leveré-se körül érdemeket szereztek, most kapitányi és ezredesirangot kaptak a határõrségben, amelynek tisztjei azon-ban túlnyomó részben idegenekbõl állottak, így indult ela székely nép élete ismét egy évszázadra. Mária Teréziavizsgáló- és büntetõbizottságot küldött ki a csíki mozga-lom vezetõinek kikutatására és megbüntetésére, aminekaz lett a következménye, hogy a nép ismét tömegesenszökött meg és vándorolt ki Moldovába. Amikor Bukovi-na 1775-ben ausztriai tartomány lett, Hadik András tá-bornagy ide telepítette át Moldovából az ott lézengõtöbb ezer székely családot, és itt külön székely falvakatalapítottak, mint Istensegíts, Fogadjisten, Andrásfalva.

A határõrség is megvalósult, Bruckenthal kívánsága isteljesült, minden a legjobban történt. Csak a néppel nemtörõdött senki. A SICVLICIDIVM betûi római számmal1764-et, a székelygyilkolás évét adják ki, mintha valamimágikus kör zárult volna be itt – és valóban bezárult aszékely népi mozgalmak története. A székelység többénem próbálkozott forradalmakkal, nem próbált egyelõreellenszegülni az osztrák elnyomásnak sem, megtört azereje, megadta magát sorsának. Gyermekkoromban méghallottam, hogy a sírva vigadó székely így adott szót atáncnak: „Hej, Bukov, Bukov, Bukkentál”. A székely néptudja, hogy mit sirat ezzel.

Vesztett ügy

Negyvennyolc kevés változást hozott a székely népszámára. A határõrség felállítása annak idején részben

89

megoldotta a székely jobbágyok ügyét, anélkül, hogy ajobbágynak földet kellett volna adni. A Beszterce környé-ki román határõrség felállítása javulást jelentett a románnép szociális helyzetében, a szabadságot hozta a jobbágy-ság helyett, és a nép örömmel fogadta, negyvennyolcbanpedig a román jobbágy megkapta telkét és földjét; ajogrendszer azonban székely jobbágyot nem ismer, amagyarság abban a megnyugtató hiszemben él, hogy aSzékelyföldön csak betelepedett jobbágyok vannak. Pe-dig a székely nép többször alkalmat adott panaszaival,hogy bajaira felfigyeljenek. Már a határõrség felállításá-nak évében nagyszabású tanúkihallgatást rendel el MáriaTerézia a jobbágyok, zsellérek helyzetére vonatkozólag,és ez alkalommal Udvarhelyszéken fõleg a gróf Eszter-házy és gróf Lázár családok ellen panaszkodnak a jobbá-gyok, hogy a heti munkán kívül súlyos rendkívüli szolgá-latokkal terhelik õket. A fõkormányszék mintegy orvos-ságként „igen kemény paranccsal” újra összeszedeti ajobbágyoktól és a zsellérektõl a fegyvert minden szék-ben.

A határõrség felállításával kapcsolatos szociális átala-kulást jellemzõen szemlélteti az erdélyi kancelláriának1767-ben, adóügyi tájékoztatás céljából készült tábláza-tos kimutatása. A pénzügyi szempont a társadalmi szám-viszonyok leírásában a legteljesebb részletezést tetteszükségessé, ennek köszönhetjük, hogy a statisztika szin-te fényképszerûen örökítette meg a társadalmi átalakulásállapotát. A székely székek kimutatásában hat társadalmiréteg szerepel: a hagyományos elõkelõ, lófõ és szabadkategóriák, másrészt a jellegzetes vármegyei rendi kép-letek: mágnásosztály, egytelkes nemesség és a jobagio-inquilinus tagozódású jobbágyság. A számadatok azt ismegmutatják, milyen irányú volt a székely társadalomátalakulása, hova jutott a szabad székelyek rendje. A táb-lázat összesen 37 070 családot mutat ki a Székelyföldön.Ebbõl közszabad (liber) székely család mindössze 7866

90

volt, lófõ család 8692, a primoroknak megfelelõ „nobilespossessionati” pedig 1039. A közszabadok rétege tehát,mely századokon át zömét alkotta a székelységnek, mostalig 21,2%-nyi volt, kisebb, mint a lófõség. De a háromhagyományos rend együttvéve is a nemzetnek csak47,3%-át jelentette, a lakosságnak több mint a fele a vár-megyei nemesség és jobbágyság társadalmi csoportjábanhelyezkedett el. A kimutatás 33 mágnáscsaládot sorol fela Székelyföldön, 3335 család pedig (az egész lakosság9%-a) az egytelkes nemesség magasabb társadalmi szint-jén szerepel. Legjellemzõbb azonban a székelység viszo-nyaira az a 14 337 „semmis” család, mely a jobbágyok ésa zsellérek kategóriájába tartozik, és egymagában azegész székelység 38,8%-át teszi ki. Ennek többsége a job-bágyságra szorult szabad székelyekbõl áll. Egy másik ki-mutatás arról számol be, hogy Udvarhelyszéken 1788-ban 252 jobbágytartó nemes és fõúr volt, kiknek egyrésze azonban nem is lakott a szék területén, csak birto-kai feküdtek itt, a jobbágycsaládok száma pedig 1927.

1790-ben József császár megírja székelyföldi útja utánSzebenben „elhamarkodott” rendeletét a jobbágyság fel-szabadításáról, amelyet halála után sietve hatálytalaníta-nak. Nem is lehet egyebet várni, hiszen a tisztségeketszázadok óta ugyanazok a fõurak töltik be. Udvarhely-széken például a fõkirálybíróság a XVII. század közepeóta a XIX. század végéig a Daniel családban jóformánapáról fiúra szállt. A nép közmondásban örökítette meg,hogy ez mit jelentett. „Isten az égben, Mária TeréziaBécsben, Daniel István a székben.” József császár halálaután a székely nemesség a régi alkotmány visszaállításá-ért lelkesül, a jobbágyság pedig a József újításainak fenn-tartásáért készül sorompóba állni.

Erdélyben még rosszabbak a társadalmi állapotok,mint Magyarországon. A román jobbágyságnak most isvezetõi vannak, akik tiltakozásra szervezik a népet. Azurak ellen izgató „parasztok dekrétumát”, melyet román

91

papok terjesztenek, csakhamar a Székelyföldön is olvas-sák: „Rajta hát, egész parasztság, könyörülj magadon,emeld fel botodat, vasvilládat, baltádat a kegyetlen, in-gyenélõ, húzó-vonó, országpusztító, királytlopó urak el-len.” Az erdélyi nemesség a Horea-felkelés borzalmainakfelújulásától tart, és a székely székek vezetõi is felkészül-nek az ellenállásra, de fölösleges, a székely nép nemtámad, a dekrétum hangja nem a székely népé. A székelyjobbágyság a jog útját keresi. De amikor a jobbágyságszabad költözködési jogát tárgyaló 1791-i erdélyi ország-gyûléshez kérvényt intéz Udvarhelyszék néhány közsé-gének székely népe, hogy a jobbágyság alól felszabadít-sák, vezetõjük ellen lázadás miatt eljárást indítottak. Akörülmények nyomása alatt az országgyûlés mégis tör-vényt hoz, hogy a jobbágy elnevezést és a vele kapcsola-tos örökös személy szerinti lekötöttséget és röghözkö-töttséget eltöröljék, de a törvény végrehajtása elmaradt.A jobbágyság helyzete ettõl kezdve olyan rendezetlen,hogy még ugyanabban a faluban is más és más a jobbágyhelyzete, aszerint, hogy milyen volt a földesura. De nem-csak a jobbágyság, az egész székely nép kérést intéz azországgyûléshez elviselhetetlen helyzetének javítása vé-gett „A nemes Székelységnek alázatos könyörgõlevele”címmel. Fõleg az adók elviselhetetlenek. A Lipót-félediplomának kiváltságaikat megerõsítõ részét idézik,majd így folytatják megható könyörgésüket: „Nem mél-tán panaszkodik-e nemzetünk, midõn eredet szerint valóés sok ütközetnek veszedelmei között fenntartott drágaszabadsága csaknem végképpen elnyomatott? Nem mél-tán panaszkodhatik-e, midõn törvénye, régi szokása éssokrendbéli királyi és fejedelmi adománylevelek ment-ségei ellen állapotja sokféle tartozások terhével alacso-nyíttatik és avagy maguk a Tekintetes Státusok is nemérzékenyen szenvedik-e, midõn látják természet szerintvaló atyjokfiait, kiknek nemzeti szabadságuk soha semmiellenkezõ törvénnyel, vagy törvényes végzéssel e mái

92

napig el nem töröltetett; törvényekben, szabadságokban,szokásaikban és privilégiumaikban az idõnek viszontagsá-gaiban annyira elnyomattattaknak lenni, melyben magátúgy szemléli, mint oly nemes eredethez hasonlíthatatlanmaradék, kit ha egyfelõl a kezdettel együttjáró õs igazsága,másfelõl a mostani kegyelmes Uralkodónak igazságos sze-retõ jósága nem biztatna azoknak a régi valóságára lehetõvisszaállításáról, csaknem minden reménységét elveszte-né? Midõn látják õket törvénytelen adózásokkal terhel-tetni, mindenféle nemteleneket illetõ tartozásokkal szo-rongattatni, gyermekeiket nemzeti, de törvény ellen állí-tott katonaságba kényszeríteni, a tanulástól elszorítani ésidegen nemzeti elöljárók által törvénye, szabadsága ésminden privilégiuma ellen verettetni, azokat ily sokféleutakon alacsonyíttatni, kik néha napján az országnaklegbiztosabb védelmei, vitéz társai voltak.” A Bethlen-félerendszerrel az adó nagyságát a fizetõképesség, a földminõsége szerint állapították meg, a vármegyékben és aSzékelyföldön egyformán, úgyhogy a székelység eddigönként megajánlott segítségét mintegy tartozásképpenvaló adózásra változtatták. A székely nép nem tudja felej-teni, hogy ez jogtalanul történt, és a „szerfelett való hazaés atyafiui szeretet okozta minekünk” – amint írják. Em-lékeznek, hogy a XVII. század nehéz háborúinak idején„a lehetetlenségig buzgó szeretet annyira mozdította szí-vét a székely nemzetnek, hogy a más két nemzet terhesadójának felsegítésére (noha nem tartoznék) pénzbelisegedelmet ígérne, hogy így az országot, melyet sok vé-res ütközeteknek veszedelmei közt külsõ ellenségei el-len karja erejével oltalmaz, belsõ szorongattatásai közöttanyaiképen táplálná”. Ennek az lett a következménye,hogy fizették az adó egy részét a szászok helyett is, emel-lett katonáskodtak, a szászok pedig katonai szolgálatotsem teljesítettek. De hiába esedezik most a székelység aStatusokhoz. A jogokat ekkor már ismét nem papirossalkérték vagy biztosították Erdélyben. Horea és Cloºca volt

93

az idõk embere, csakhogy az övékhez hasonló lépést aszékelység nem tehetett.

A székely népnek vesztett ügye van itthon, a nagyeurópai háborúk következnek, és a székelység fiai nyu-gaton harcolnak az akkori idõk idegenlégióiban, olyanügyekért, amelyek az õ érdekeiket nem szolgálják. Ottvannak Európa hadszínterein mindenütt, küzdenek a„népek csatájában”, de gyõzelmük sohasem az övék. Itt-hon többször próbálkoznak a határõrség eltörlésével, deaz ilyen gyûléseken részt vevõ katonákat bebörtönözik,és ezzel vége. Komolyabb ellenállásra csak egyszer kerülsor még, az 1809-es insurrectio alkalmával, amikor azösszes 18-50 év közötti lófõket és armalistákat gyalogosés lovas hadra kelésre szólítják. Udvarhelyszéken 40 falunem lustrál, s a lustráltak közül is „a szabad székelyCommunitások a mustrán egyenesen megvetették azinsurrectióbeli kötelességet, Udvarhelyen lármás tumul-tust tettek, egy postulatumot adtak be a permanens de-putatiónak, mely ebbõl állott: a nemesek tovább ne ural-kodjanak, a szabad székely renddel aequalizáltassanak ésa jobbágyok szabaduljanak fel általjában s hasonlólagaequalizáltassanak stb”. Mintha a népi öntudat ébredeznikezdene, a szabad székelyek kérik jobbágytestvéreik fel-szabadítását. Népi programot rövidebben megfogalmaz-ni nem lehetett volna, de megsemmisíteni sem, mintahogy itt tették. Katonaságot hoznak a „renitensek” ellen,megtörik õket, „és most legalább kénytelenségbõl csen-desség van”. A vezetõket vasra verik, és bíróság elé viszikmint a status rabjait, az insurrectiót pedig végrehajtják.1819-ben összeírják a jobbágyföldeket, de a jobbágyokcsak kivételes esetekben tudják megmondani, mennyi azövék. Az „alkotmányos élet” szünetel. A szabad székelylegényeket erõszakkal, kötéllel fogják katonának, min-den faluban egyszerre, egy órában, éjjel 12 és 1 között.Amikor a legények elõre megtudják, átszöknek Havasal-földre. Az elöljáróság elõre kiszemeli az alkalmas ifjakat,

94

akikre majd rácsapnak, s hogy ez milyen módon történt,megõrizte a népdal:

A gazdagnak öt-hat fia, nem bántják,A szegénynek, ha egy van is, elfogják.

Wesselényi Miklós báró számára elkészült a talaj, „eljötta tevés ideje”. Jobbágyait besorozni nem engedi, hogyezzel adja tudtára a királynak a katonafogdosás törvény-telenségét. Az egész székelység, mely nemrég kérte ajobbágyok felszabadítását, teljes lélekkel áll mellette, kiszintén a jobbágyság érdekeiért harcol. Mikor Marosszékülésén az elnök eltiltja a szótól, mert nem lévén birtokaMarosszéken, „nincs joga felszólalni”, a nép Makfalvántelket vesz neki. Az 1834-ben végre összehívott ország-gyûlésre a székely anyaszék, Udvarhely választja követé-ül, s Wesselényi, az ellenzék Széchenyi-szellemû vezére,mint a székelység küldötte harcol a népi és nemzetijogokért. A nép bajait gyökerében kell gyógyítani, mert„valamely lényeges hibának kell rejtõzni ott, hol a másországokhoz mérve hasonlíthatatlanul csekély adó-mennyiség ekkora teherrel súlyosodik a népre”.

A székelyföldi helyzetrõl kitûnõ rajzunk van közvetle-nül a szabadságharcot megelõzõ idõbõl. A történetíróKõvári László 1842-ben ad számot arról, amit látott. „Akét Homorod két partja az – írja –, hol legtöbb a jobbágy,hol úgyszólván minden nyomon jobbágyok panaszaibabotlunk. Különös úgy-e? Jobbágy a székelyföld szabadmezején, a feudalizmus ily nagyszerû nyomai e helyen,mely idegent betelepülni nem engedett, lakosa pedig azelsõtõl az utolsóig mind nemes és szabad. Mondhatom,nem a legfelderítõbb látvány. S ki kell mondanunk, hogyaz itteni jobbágyok a közülük kiemelkedett tisztek zsaro-lásai, kényszerítései s vásárlásai által buktak le jobbá-gyokká. Egyelõre vérárulásszerûleg ötlik szemünkbe sszemükre vethetnõk, hogy még Hellász és Róma is meg-

95

kímélé önfaja méltóságát, csak azokból tartott szolgákat,akiket legyõzött s megölni is szabadságában volt. A pri-mori rend ura maradt a népnek s kényszeríté az alrendû-eket megválni tõlük, s felállítani a primipili és pixidarirendet, hogy lenne súly, lenne gát a hatalom és elgyen-gült nép között. De késõ volt már, el volt érve a cél, megvolt férgesedve a nép a lehullásra, s hasztalan állítják felaz életvesztést a szolgaságra térõkre, mégis látunk azévkönyv lapjain, kik kevés gabonáért feláldozzák a szé-kely szabadságot, így változtak meg az idõk a szabad népfelett s általa a nép. Mire jutott aztán a nép, melyrõl aztmondja az írás, hogy nemes és adóment. Hiába! Nemtudták elhinni, hogy a múlt veti el a jövendõ aratását.Jobbágyok lettek. E nevet ugyan eltörlé nálunk a múltszázad, de mást helyibe nem hagya. Azonban igen olytörvénypontokat, mely három-négy napot kíván hetibenegy gyalogszerestõl, mely megtiltja ugyan a penaticum-féle huzavonákat, de meghagyja a tizednemûeket. S mitad a népnek kárpótlásul szabadlétiért? Nyomorult telket,szûk mezõt s azon jogot, hogy lemondjon személyeslételérõl s földesura pereljen érette, s ha a földesúr irántagoromba, szegények ügyvéde oltalmazza perét, azon em-ber, ki nem pártfogolhatja a szegény igazságát, mert aföldesúr kegyébõl az, mi lett, s ha ellene szól, kenyerétveszíti.”

Magyarországon az úrbéri viszony rendezve van, denálunk nincs. Ott arra készülnek, hogy a robotot és tize-det pénzen váltsák meg, és lehetõleg örökváltságot vezes-senek be, „hiszen a hódoltakat nem méltányló Rómalegyõzöttjeinek is megengede ennyit”, bankot készülnekállítani, melybõl önmegváltására pénzt vehessen a nép,Erdélyben pedig most alakítanak bizottságot úrbéri tervkidolgozására. „Ott már falvak válták meg magukat, ittmost készülnek verni a törvényes békót, ott a nép kezetfogott urával, itt ha valami javadalmat nyújtanak nekik,reszketve veszik el, nem foghatja meg a nép, miként

96

lehessen valamit nyerni azoktól, kiket eddig persa enge-delemmel csak félni és gyûlölni tanult.”

1848

A szabadságharchoz akkor csatlakozik minden erejé-vel a székelység, amikor Magyarországon már leverték: avesztett ügyhöz. De így legalább az az érdem jutott szá-mára, hogy legtovább folytatta a küzdelmet a szabadsá-gért. A magyar közvéleménynek a Székelyföldrõl alkototttéves felfogása volt az oka, hogy a székelyek egészen atizenkettedik óráig nem vehettek olyan részt a nemzetiküzdelemben, amilyen megillette volna õket. Kossuthjellemzõen mondja, hogy milliók vannak Magyarorszá-gon, kik az Erdéllyel való egyesülést kívánják, de kevesenvannak, akik Erdélyt és „különösen az oly igen érdekesSzékelyföldet” ismernék. Ellenben maga is végzetes téve-désben él, mikor azt hirdeti, hogy a székely nép „eredetiszabadnép típusát, minden feudalizmusi fertõzéstõl tisz-tán” tartotta meg. Milyen nagy lehetett a sötétség, melyErdély keleti részét körülvette! Kossuth szavai fényt vet-nek arra, hogy a magyar jobbágyságot felszabadító moz-galom miért nem terjedt ki a Székelyföldre is. Mert ajobbágyfelszabadító törvénynek a Székelyföldre kiterje-dõ érvényességét nem mondották ki, mivel „ott elvilegjobbágyföld és birtok nem lehetett”. A magyarságnak eza tájékozatlansága és a székelységet nem ismerése súlyo-san megbosszulta magát.

A székelyföldi képviselõk 1848 nyarán szóvá tettékugyan az országgyûlés elõtt a székelyföldi úrbéri viszo-nyok rendezését, de az ügy rendkívül bonyolult voltáravaló tekintettel a képviselõház úgy határozott Deák Fe-renc indítványára, hogy vegyék le a napirendrõl. Késõbbaztán sohasem került vissza napirendre, csak a fejedelminyílt parancsokban szerepel, még több bonyodalomraadva okot.

97

A székely nép sokáig nem tekinti magáénak a szabad-ságharcot, az úrbéresek meg egyenesen ellenszegülneka felkelésnek. Az itthoni meghasonlás negyvennyolcbanis megtermi a maga gyümölcseit. A székely nép nemtudja, hová kell csatlakoznia. Néhány vezetõje megmutat-ja a helyes utat, de a nép a sok évszázados keserû tapasz-talat után nem bízik vezetõiben, és tétovázik, amikorkövetnie kellene. A nép alsó rétegét annak idején a job-bágyságtól való szabadulással csalogatták a határõrségbe,most a határõrségtõl ígérik megszabadítani, ha csatlako-zik a szabadságharchoz. De a határõrségben levõ magyartisztek is a fekete-sárga színt tisztelik, és befolyásolják ahatárõröket, annyira, hogy a ditrói század letépi a nem-zeti zászlót, és szidalmazza a magyar kormányt. Sokanakadtak a nép között is, kik pénzért szolgálják az osztrákérdekeket, s a csíki székgyûlésen azt kívánják, hogy „ma-radunk a régi mellett, nem kell az unió”. 48 nyara aszékelységhez intézett felhívásokkal telik el, melyek kö-zött a Wesselényié figyelmezteti a székelyeket, hogy nema románok ellen kell harcolniok, mert azok sorstársaik.Háromszéken valamivel könnyebben ment a dolog, mertott több volt a szabadabb szellemû magyar tiszt és nemes.A székely diákok és elszármazott értelmiségiek sietnekhaza, hogy felvilágosítsák a népet. Mégis egy véletlenfélreértésnek köszönhetõ a közhangulat megváltozása.Báró Vay királyi biztos olyan pompával jelenik meg aSzékelyföldön, hogy a nép azt hiszi, maga a király, csaktitkolják. A katonák közt megváltozik a hangulat, úgygondolják, hogy ezután már nem szabad az unió ellenbeszélni, mert a király megbünteti õket emiatt. Egymásután alakulnak meg a nemzetõrségek valamennyi szék-ben, de az úrbéresek tiltakoznak, nem íratják be magukat– mint mondják – addig, míg felszabadulásuk ügye elnem dõl. Vay még augusztusban is azt írja a belügyminisz-ternek, hogy kevés hajlamot lát a nemzetõrség iránt, sõtitt-ott ellenszenv is mutatkozik. Különösen Marosszéken

98

van így, hol gróf Toldalaghy Ferenc fõkirálybíró a márci-usi reformok ellensége, s az egész tisztikar párthíveiközé tartozik. De maga a katonai fõparancsnokság iscéltudatosan akadályozza a magyar és székely lakosságnemzetõrségi szervezkedését, míg a szász és románnemzetõrséget hathatósan támogatja fegyverrel és ki-képzõkkel.

A márciusi forradalomnak olyan kevés kapcsolata volta Székelyfölddel, hogy az itteni nép – szinte humoroseset – jónak látta 48 õszén külön szabadságharcot indíta-ni. A hagyományos agyagfalvi rétre a régi szabad népgyû-lések mintájára „megdúlás” büntetése alatt összehívják azegész székely nemzetet 24-50 éves korig, „ideiglenes szé-kely kormány és székely nemzeti tábor alakítására s aszékelység régi szabadságai visszaszerzése végett”. Hosz-szú századok óta ez volt az elsõ székely nemzetgyûlés –és napjainkig az utolsó. A nép lelkes örömmel fogadja, denem így a székely arisztokrácia és a királyi biztos. GrófToldalaghy jelentést ad be a gyûlést összehívó Berzen-czey László képviselõ és kormánybiztos ellen, s visszahí-vását ajánlja, ami hamarosan meg is történik. A királyikormányszék és biztos, miután a gyûlés tervét nem sike-rült meghiúsítani, keresztülviszi, hogy ne a magyar kor-mánybiztos összehívása alapján, hanem a kormányszékutólagos engedélyével és felügyelete alatt jöjjön össze, selnökét a királyi biztos jelölje ki. Így gyûlt össze október16-án a lila kikericcsel teleszórt agyagfalvi rétre a 60 000fõnyi székely Csíkból, Gyergyóból, Háromszékrõl, Ma-rosszékrõl és Udvarhelyszékrõl. A nagyszerû népmozga-lom láttán hinni lehetett, hogy a magyarság sorsa nemSzebenben és nem Balázsfalván dõl el. De a gyûlésensemmi sem volt az egykori szabad népgyûlések szellemé-bõl. Legelõbb is a királyi kormányszék rendeletét olvas-ták fel, mely figyelmeztetés volt arra, hogy nem magukintézik a maguk sorsát, majd a nemzeti érzés más kifeje-zési formát nem találva, Dorschner csíki ezredes fejére

99

vörös csákót tettek, aki így mondta el tört magyarsággalaz esküt, amit késõbb éppen ilyen nyilvánosan szegettmeg. A gyûlés határozatai közt nincs egy lényeges ésfigyelemre méltó pont sem, az ellenõrzés jól mûködött.Mindössze annyi történt, hogy a románokat és szászokatis felhívták a magyar kormány elismerésére, és kimon-dották a szebeni fõhadvezetõségtõl való függés megszû-nését. A rengeteg nép csalódottan távozott. Azokról akérdésekrõl, amelyek a felhívásban álltak, szó sem esett,a székely szabadságokról és úrbéresekrõl hallgatott avezetõség. A hatás megmutatkozott pár nap múlva az elsõnagyobb ütközetben, Marosvásárhely mellett, ahol a le-hangolt székely csapat vereséget szenved. Maguk a seregtisztjei nemrég még Szebenben jártak utasításért azok-hoz, akikkel most szemben állottak, és meglátszott rajtukennek a bénító hatása. Nem tudtak egyik oldalhoz semcsatlakozni szívvel-lélekkel. Az agyagfalvi gyûlés elnöke,gróf Mikó Imre eltûnt a nép közül a gyûlés után. A tisztekmeg se próbálták lelkesíteni a katonákat, „mintha a nem-zet becsülete nem is érdekelte volna õket, fatális közönnyelnéztek mindent, sõt mintha örvendtek volna a székelységcsüggeteg egykedvûségén...”

Ilyen lelki hangulatban nem lehetett szabadságharcotfolytatni. Marosszék 3000 fõnyi sereg elõtt hódolt meg.Udvarhelyszék báró Heydte másfél ezernyi katonája ésnéhány ezer román és szász lándzsás elõtt. Csíkot Dorsch-ner, mint császári biztos, újra leigázta, a katonaságot újravisszaterelte az osztrák fõhadvezérség alá, mely mostHáromszék körülzárására adta ki a rendeletet. Három-szék önvédelmi harca, mintha a székelység népi öntuda-ta ide összpontosult volna a végsõ veszedelemben, párat-lan és felemelõ látvány. Berde Mózsa kormánybiztos nép-gyûlést tart, amelyen a szék elfogadja az általános katona-kötelezettséget és fegyverfelvételt. Ezzel a katonai rend-nek – mely kifogásolta, hogy csak õ köteles védeni a hazát– régi óhaja teljesül, s az osztályok közötti súrlódás leg-

100

fõbb oka megszûnik. Gábor Áron legendás alakja – õ is,mint Berde, a köznép szülöttje – kerül elõtérbe, aki sajátmaga készítette ágyúkkal látja el a székely sereget, és afelerészben udvarhelyszéki Mátyás-huszárok híre csenga fülünkbe. Amikor a körülzárt Háromszéknek GáborÁron bemutatja ágyúit, a nép csüggedését határtalanlelkesedés váltja fel. Kézdivásárhelyen valóságos arzenálépül máról holnapra. Naponta két új ágyút öntenek, afegyvergyár különbözõ osztályai nagyüzemszerûleg dol-goznak, a gyutacsgyártást, a lõporkészítést, golyóöntéstGábor Áron felügyelete alatt a város különbözõ részei-ben végzik, a sepsiszentgyörgyi lányok naponta 111 560töltényt készítenek. A Kossuth-kormány innen szállítja afegyvereket, a munkások és vezetõk megszabott fizetéstkapnak, a fegyvergyár az ország nagyvállalatává fejlõdik,hogy nemsokára majd az oroszok nyomtalanul eltüntes-sék a föld színérõl.

A hajdani demokratikus élet visszfénye tûnik fel akardcsattogások között. Berde minden ügyet népgyû-léseken, nyílt tanácskozásban beszél meg, ahol min-denki hozzászólhat, így ismét egységessé vált a székely-ség élete és érdeke ezen a kis területen, és ebbengyökerezik az öntudatos, sikeres küzdelem. Bem hozzaaz igazi szabadságharc szellemét. A székelység jóváakarja tenni, amit eddig huzavonákban, belsõ pártos-kodásban elmulasztott. Csaknem 40 000 ember áll ön-kéntesen a lengyel szabadsághõs zászlója alá 1849 tava-szán. Petõfi ennek a fellendülésnek idején jön Erdélybe,és örökíti meg ismét egy századra, hogy a székelyek köztminden változatlan, „nem fajult el még a székely vér”.Amit odahaza meglátott, azt nem volt ideje itt is észre-venni.

Csíkban és Háromszéken a románság a nemesek ellenizgatja a katonákat és jobbágyokat. Udvarhelyszék többhelyén sorra elfogják az el nem menekült nemeseket, dea székely úrbéresek nem követik példájukat, õk az írott

101

jogokra várnak. S a forradalom után szerte Erdélybentulajdonul kapja a román jobbágy a földet, melyet eddigföldesurának mívelt, csak a birtoktalan székely néz hatá-rozatlanul a jövõ elé. Pedig ott csak a pusztulás és kiván-dorlás várja.

KISGAZDÁK PUSZTULÁSA

Új törvény, régi gyakorlat

A kiegyezés után (1867), mikor a feudalizmus politikaiés gazdasági ereje csökkent az országos jobbágyfelszaba-dítás következtében, a székely népet az új idõk új eszkö-zeivel forgatják ki vagyonából. Az arányosítás és tagosításürügye alatt a gazdagabb birtokososztály a törvény segít-ségével teszi rá kezét a volt úrbéresek, de különösen aszabad kisgazda-társadalom birtokára.

Az arányosításról, vagyis a közös területek felosztásárólszóló 1871: XXI. törvény az egész országra egységesenintézkedik, a közvagyonokat és az úrbéri viszonyokbóleredõ birtokállapotokat rendezte „az egyéni magánjogfigyelembevételével”. A jobbágyfelszabadítás óta a voltúrbéresek egy része nem kapta ki részét a székelységvagyonának majdnem felét kitevõ közbirtokokból, ame-lyeknek használata emiatt a régi jobbágyrendszer alapjántörtént még mindig. Az új törvény szerint 1848 után azelkülönítés alapján keletkezett úrbéres közbirtokossá-gok közös erdeje általában feloszthatatlan, azaz arányosí-tás útján nem osztható szét a tagok közt magántulajdon-ná, az úrbéres legelõk pedig csak akkor oszthatók fel, haa földesúrétól való elkülönítést 1871-ig még nem hajtot-ták végre, de ezek is csak abban az esetben, ha a felosztásta részeseknek legalább negyedrésze követeli. A törvénytvonatkoztatják a negyvennyolc elõtti székely úrbéresek-re is, akiket a szabadságharcig nem létezõknek tartott ajog, noha az adókat úgy szedték be tõlük, mint az országtöbbi jobbágyaitól. Ez az intézkedés azonban nem érin-tette elõnyösen a volt úrbéreseket, akik legelõjük felosz-tását várták, annál is inkább, mert kétféle elbánásbanrészesítette õket az úrbéri elkülönítés késedelme követ-

103

keztében. Az arányosítási törvény az úrbéresekkel szem-ben elõnyben részesítette a régi szabad székely közbirto-kosságok tagjait, kiknek megengedte a havasok felosztá-sát a közös birtokosok többségének kérésére, a legelõkfelosztását pedig bármely részes kérésére, és az erdõkbõla száz holdon felüli részesnek kiszakítási jogot adott. Ezaz utóbbi intézkedés nyíltan a nagybirtokosok érdeké-ben történt, akiknek hatalmas erdõrészei így szabadokkáváltak, míg a székely kisbirtokosok és a volt úrbéresektovábbra is közös birtoklásra kényszerültek azokon azerdõkön, amelyeknek túlnyomó részét kiszakították anagybirtokosok számára, és így jövedelmük alaposan le-csökkent.

A részesedési aránykulcs megállapítása még nagyobbveszteséget okozott a népnek. Ha a közös birtok utániadót vagy más terheket a közös birtokosok egyéni kive-tés alapján fedezték, akkor ezeknek a teherviseléseknekarányában állapították meg most a részesedés hányadát,ahol pedig ilyen szokás nem létezett, ott az egyesek egyé-ni tulajdonában lévõ belsõség s a külsõ birtokok területearányában a belsõséget háromszorosan számítva. A szé-kely közföldek õsi törvénye szerint azonban a községminden lakóját egyenlõ rész illette volna meg. A közföl-deket (erdõt és legelõt) mindenki szabadon és egyenlõ-en használta a múltban, a maga szüksége szerint. Most aszegényebb népréteg közös földjét magántulajdonulkapták meg a gazdagabbak, mondhatni ingyen, azért acsekély pénzért, amit adóba fizettek. Ilyen olcsón senkisem szerzett földet a XIX. században, még afrikai gyarma-tosítással sem. Ahol pedig a magánbirtok alapján „arányo-sítottak”, ott az újgazdagok és betelepülõk jártak jól az õsiszékely lakosság rovására, mert azokhoz a hold földek-hez, amiket pár koronáért vettek meg az itthoni nyomo-rúságban elszegényedett családoktól, most ingyen kap-tak még többszörösen annyi bükk- és fenyõerdõt. A néppedig nem sejthette elõre, hogy amikor végszükségben

104

egy-egy hold földjét eladja, elveszíti vele erdõit és legelõitis a havason. A törvényhozó urak tudták, hogy miképpenkell megfogalmazni az arányosító 1871: LV. törvénycik-keket a „közjavakhoz való jogosultság mértékének meg-határozására”.

Régebben, mint láttuk, amikor nemcsak az erdõ éslegelõ, hanem a szántóföld is közös volt a falvakban,nyilanként osztották szét a használható területeket, sors-húzással, egyenlõen a lakosok között. A társadalmi osztá-lyok egymás fölötti elhatalmasodásával az egyenlõ osz-tozkodás is megszûnt. A jobbágyrendszer törvényesítéseután a társadalmi rang szerint osztják a földeket. Maros-széken 1570 táján „egy közlófõnek is két annyit kellett azfalu földében adni, mint egy parasztnak, az fõembernekannál is többet”. Csíkban a nemes két részt, lófõ és dara-bont egy részt, a paraszt fél részt kapott. Némely helyena magánbirtok mellett a XIX. századig fennmaradt a kö-zös szántó és annak felosztási rendszere. Marosszéken aXVIII. század végén a jobbágyos nemes ember négy nyi-lat, a szabad székely kettõt, a darabont és jobbágy egy-egynyilat kapott a község szántóföldjébõl.

A közös földek hasznát, melyet a foglaló õslakosságjobbágyságba süllyedése elõtt egyenlõen élvezett, mostaz adományok útján birtokhoz jutott, betelepült nemes-ség élvezi túlnyomó részben. 1562 után, ha lófõ telepe-dett a faluba és házat vásárolt magának, szántóföldet,szénafüvet és rétet a falutól kért, mely kétszer annyitosztott neki, mint a parasztnak. A nyílföldeket örökbe„adták” a lófõknek és primoroknak, míg a közszékelyek-nek csak használatra. Ezeknek tehát már ekkor „arányo-sítottak” egyszer. „Mikor a község megszaporodott, haszinte idegen nemzet szállott közikbe is, házhelyet kellettneki adni”, és újra felosztották a közföldet olyanformán,hogy az új embernek is annyi jusson, mint az õ társadalmirendjén lévõ többieknek. Ha a paraszt meghalt, örökségevisszaszállott a falura, hogy esetleg majd új jövevény

105

kapja örökbe. Emellett az 1562-i lázadás után nemcsak amagánbirtokot vették el a közszékelységtõl, hanem aközségi közös földekbõl is jelentékeny területeket szakí-tottak ki és adományoztak el a fejedelmek. Ez szinténarányosítás volt. A közös erdõket még a XVII. századvégén is „mind szegénynek, mind gazdagnak szabad voltirtani”. Az irtványok magántulajdonná váltak, de csak agazdagabbak szaporították ily módon is a magántulajdo-naikat. Aki a faluba „beszállt”, három forintot fizetett afalunak pénzben vagy áldomással, és mehetett a közöserdõt használni. A falu megengedte, „kinek meg akartaengedni”, hogy a falu erdejébõl foglaljon, de tudni lehet,hogy kiknek „akarta”. A foglalás és irtás, az arányosításharmadik módja a múltban, a birtokarány eltolódásánakegyik eszköze, így érthetõ, hogy a XVI. században a ma-gánbirtok már nagyobb részét tette a mívelhetõ terüle-teknek, s ez nagyrészt a lófõk és fõrendûek tulajdonábanállott, a közszékelységnek nemigen volt magánbirtoka. Aharmadik rend a közösnek maradt nyílföldekre van utal-va, melyeknek nagy része már magántulajdonná vált, s aszámbelileg is szaporodó szegény néposztálynak mind-inkább elaprózódott, mind kisebb nyílföld jut. A XVIII.században a csíki jobbágyok már semmi részesedést nemkapnak a közös földekbõl, legelõkbõl és erdõkbõl. A régiarányosításokkal szerzett birtokok most pedig az új ará-nyosításnak lettek alapjai, hogy meghatványozzák önma-gukat.

Az 1848 körüli idõkben a közvagyonok felosztásánál arészesedés kulcsa a régi házhelyek száma és nagysága,amit az 1846–47. évi XV. tc. is megerõsített. A részesedésitt is egyenlõen kellett volna történjék, valamennyi lakosközött, de ki beszélhetett volna errõl, amikor a vezetõréteg érdeke mást kívánt, és az egyenlõtlen felosztástévszázados gyakorlat „szentesítette”. Eszerint a közföl-dekbõl részt kaptak azok a nagybirtokosok is, akik nemlaktak a faluban, ahol az osztozás történt, hanem csak

106

belsõ telkük és birtokuk volt ott (mint még annyi másközségben). A fejedelmek egykori telek- és birtokadomá-nyozásainak áldása nem apadt ki, most több évszázadmúlva hallatlan bõséggel kezd csörgedezni. A földesurak,kiknek 15-20 községben van kisebb-nagyobb birtokuk,most 15-20 községben szakítanak ki a nép közbirtokábólmég egyszer annyi területet magántulajdonul, olyan köz-ségekben, ahol soha nem laktak, csak ott levõ birtokaikjövedelmét élvezték. Bizonyára maguk az adományozófejedelmek sem gondoltak arra, hogy az adománylevél-ben megnevezett birtokokon kívül még egyebet is ad-nak. A falvakban ma csak az unokái élnek azoknak azembereknek, kiknek korában ez az osztozás történt, még-is tudják és emlegetik ma is, hogy jogtalanul történt ez, a„nagygazdák” javára. Mert nemcsak a földesurak, hanema módosabb székely gazdák között is akadt, kinek többközségben volt bennvalója, vagy pedig ugyanabban aközségben több bennvalóval rendelkezett. Az arányjogo-kat 1848 után pénzzel is meg lehetett venni. Ez a felosz-tási mód mégis õrzött valamit az egyenlõség emlékébõl,mert az egy telekkel bíró gazdák egyformán részesedteka közvagyonból, birtokuk nagyságára való tekintet nél-kül. Az 1871-i arányosítási törvény azonban a magánbir-tok nagyságát is figyelembe veszi a részesedési hányadmegállapításánál, tehát fokozottan részesednek a közbir-tokokból azok, akik évszázadokkal elõbb már kivettékrészüket. Ezen is túlmenõleg a végrehajtás során részesí-tik a közvagyonokból azokat a birtokosokat is, akikneknincs telkük a községben, hanem csak külsõ birtokuk. Azilyen „bebíró” 1871 elõtt soha nem részesedett a közösbirtokok hasznából, és a közös javakhoz törvényes jogo-sultságuk most sincs, de jellemzõ, hogy a helyi bíróságoklegtöbb esetben a külbirtokosok részesedése mellettdöntenek. Megkezdõdnek az elkeseredett küzdelmek azarányosítás körül, amelyek négy évtizeden keresztül foly-nak a Székelyföldön. Csíkcsatószegen és Csíkszentmihá-

107

lyon pl. jogosultnak tartották azt is, akinek csak külsõbirtoka volt a községben, Zabolán, Kõrösön és másholkizárták õket. Ez a bizonytalan és zavaros állapot har-mincöt éven keresztül tartott, míg végre 1906-ban a Kú-ria úgy döntött, hogy a külsõségek birtokosainak csakakkor van joguk részesedésre, ha külsõségeik az illetõközségben fekvõ régi belsõ telekhez tartoznak, és ez abelsõ telek is tulajdonában van a külbirtokosoknak. Még-is a helyi bíróságok különbözõ álláspontot foglaltak elezután is, és határozataik fellebbvitel hiányában legtöbb-ször jogerõre is emelkedtek, így állapította meg akülbirtokosok illetményét a csíkszeredai törvényszékGyergyóremete, Csíkcsomortán, Csobotfalva stb. közsé-gekben. Ez a bírói rendelkezés azt a helyzetet idézte elõ,hogy némely közbirtokosságban 20-30 különbözõ köz-ségben lakó birtokos jutott a részesedõk közé. Az összesjogosultak neveit felsorolták az arányosítási ítéletekben,a részesedési arányokkal együtt, és ezzel végleges tulaj-dont szereztek a külbirtokosok is, a törvény téves magya-rázata jóvoltából. Végre 1908-ban törvényre emelték aKúria döntését, de a harminchét év alatt történt vissza-éléseket nem lehetett megmásítani, sok kisember birto-kából szereztek így némelyek nagy vagyonokat.

Arányosítás

Mélyreható következményekkel járt, hogy az úrbére-sek helyzete tekintetében Erdély és Magyarország közöttnagy eltérés volt. Erdély az úrbéri ügyek rendezésévelteljesen elmaradt, s mivel még a Cziráky-féle 1819. éviösszeírást sem léptették életbe, itt a jobbágytulajdon egy-szerûen a birtoklás alapján alakult ki. Az 1848. évi tény-leges helyzet alapján váltak tulajdonossá a volt úrbére-sek. A Székelyföldön legtöbb helyen a nemesi közbirto-kosságok az úrbéresekkel vegyesen alkották a birtokkö-zösségeket, ahol a földesúr és úrbéresei közös haszonél-

108

vezetet gyakoroltak. Az ilyen „úrbéresekkel vegyes köz-birtokosságok” arányosítása rendjén a volt földesúr sajátmûvelése alatt álló „majorsági” birtokát az úrbéresei általhasznált belsõ és külsõ birtokkal együtt vették alapul azõ részesedésének kiszámításánál, és a földesúrra bízták,hogy a közösségbõl így kiszakított részbõl adja ki úrbé-resei illetményét, vagy pedig egyezzék ki velük. Hogyaztán a földesúr milyen igazságosan elégítette ki voltúrbéreseit, gondolni lehet abból, hogy némely helyenmég 1860 után is bért fizettek a volt jobbágyok földes-uruknak a jobbágytelkek használatáért, melyeket a tör-vény az övéknek nevezett. De annak a résznek is, melyetaz arányosításkor kikaptak, csak korlátolt tulajdonosaivoltak, mert az arányosítási eljárást módosító 1880. évitörvény is kimondja, hogy nem válhatnak egyéni felosz-tás tárgyává az arányosítással kapcsolatosan elkülönítettúrbéri erdõilletmények. Csak a legelõkbõl kérheti a voltúrbéres, hogy az úrbéri elkülönítés folyamata alatt illet-ménye külön s amennyire a körülmények engedik, többibirtokával egyesítve hasíttassék ki. Ellenben a szántásranem alkalmas legelõkbõl csak a volt földesurak és azok arészes felek kérhetik illetményük kiszakítását, kiknekegyéni illetménye a 100 kat. holdat meghaladja. A felosz-tás alkalmával aztán eltérõen állapították meg sok eset-ben mind az arányjogosultságot, mind az osztókulcsot,az egyéni illetményeket pedig saját tulajdonná szakítot-ták ki, a törvény ellenére. Az úrbéri elkülönítések folytánkeletkezett közbirtokosságokban a volt úrbéresek és jog-utódaik a jobbágytelki állományok terjedelme szerintrészesedtek. A közbirtokok felosztása gyakoribb volt aSzékelyföldön, mint más vidéken. Ez elé akart korlátotemelni elvileg az 1871-i arányosítási törvény, mely azon-ban a legelõkre nézve minden közbirtokosnak feltétle-nül, a havasokra nézve a birtok arányában való többségkérésére, tekintet nélkül az egyéni illetmények nagyságá-ra, megadta az elkülönítési jogot. Ennek alapján a legelõ-

109

ket és havasokat tömegesen osztották fel. Az erdõk fel-osztását megnehezítették, de a közbirtokosságok találtakkibúvót. Az erdõterületet, melynek felosztását kérték,„havas”-nak nevezték meg, s ezen az alapon a törvényszé-kek felosztás alá vették az erdõket, így osztották felKibéd, Szováta, Etéd, Kisgalambfalva Udvarhely megyei,Málnás háromszéki stb. községek erdõ-közbirtokosságát.Lehetetlen birtokviszonyok és telekkönyvi állapotok ke-letkeztek, s a perek egész áradata zúdult a birtokosságra.Kibéden pl. a különben is csekély terjedelmû illetménye-ket annyi darabban szakították ki, ahány helyen az erdõkfeküdtek. Egyes parcellák ötven öl hosszúságúak és fél ölszélesek. 1880-ban aztán úgy segítettek egyszerûen eze-ken a bajokon, hogy a más mûvelésre nem alkalmasközös legelõkbõl és havasokból is csak annak szakítottákki a részét, akinek illetménye a 100 holdat meghaladta. Anép a felosztásból származó tényleges hátrányokat semlátta be, csak azt tartotta szem elõtt, hogy a gazdagokkiszakíthatják a maguk részét, és így ragaszkodtak ahhoz,hogy õk is kiszakíthassák a magukét, akármilyen kevés is.A még tilalom alá nem esett, másnemû mûvelésre isalkalmas legelõket osztják most fel sietve, ennek követ-keztében némely közbirtokosság egész legelõjét elveszí-ti, és súlyos áldozatok árán kénytelen késõbb ismét össze-vásárolni közös legelõ céljára a szétosztott területeket(Csíktapolca). Az 1908. évi törvény végül úgy segített anépen, hogy mindenféle legelõ felosztását megtiltotta,természetesen a 100 holdnál nagyobb illetmények kivé-telével.

Az arányosítás a nyolcvanas évek végéig a törvény szel-lemében történt, a földesúri illetmények elkülönítéseután a birtokközösséget az úrbéresek és a 100 holdonaluli illetményesek egyaránt fenntartották. A kilencve-nes évek elején azonban rájöttek, hogy miképpen leheta törvényt kijátszani. A részesek telekkönyvi kiigazításikereslettel több helyen átváltoztatják a közbirtokossági

110

vagyont némely személy egyéni illetményévé, anélkül,hogy az úrbéri eljárás szabályait alkalmazták volna (pl.Ditróban, Csíkszentmártonon). Más helyen „újraarányo-sítás” útján alakították át a közös használatú tulajdonokategyéni szabad tulajdonokká az élelmesebb illetménye-sek, kik a többi illetményesek arányrészeit is összevásá-rolták tömegesen. Természetesen ezt csak azok a na-gyobb birtokosok tehették meg, akiknek pénzük volthozzá. Emellett minden községben akadtak ügynökök,akik fakereskedõk, vállalkozók részére a 100 holdon alu-li, közösségre kényszerített illetményesektõl és az úrbé-resektõl megvásárolták illetményeiket. Vagy pedig ma-guk a közbirtokosok állottak össze csoportokká, és írat-ták át színleges vásárlási szerzõdéssel egy „csoportfõre”ingatlanjutalékaikat, és így teremtettek maguknak 100holdon felüli illetményeket, ezeknek elkülönítését kér-ték, s késõbb megosztoztak rajta. A nép úgy érezte, hogyha a gazdagok kikapják illetményüket, az a méltányos,hogy mindenki kikaphassa.

Az arányjogok csoportosítása és összevásárlása révénelkövetett „visszaélések” miatt a Kúria 1902-ben megvál-toztatja addigi álláspontját, és nem engedi meg többé azújraarányosítást, hanem úgy dönt, hogy úrbéri úton ez-után már azok a birtokosok sem követelhetik illetménye-iknek természetben való elkülönítését, „akik azt kellõidõben és helyen a törvény értelmében sikerrel kérhet-ték volna”. Annál kevésbé kérhetnek újraarányosítás út-ján elkülönítést azok, akik annak idején a törvény szerintelkülönítésre jogosítottak nem voltak, és csak a végrehaj-tási eljárás befejezése után szerezték a 100 holdon felüliilletménymennyiséget. A törvénykezés feudális szellemenem tûrhette az egyéni kisbirtokok képzõdését. De ezt avégzést hiába hirdették ki, nem szûnt meg a különszakí-tás kérelmezése és elrendelése, így Gyergyóalfaluban abíróság akadálytalanul rendelte el 1906-ban és végre ishajtották az újraarányosítást, miután az ellene beadott

111

tiltakozásokat – állítólag tetemes összeg árán – a beadókvisszavonták.

Nem kell azonban azt gondolni, hogy a törvény ellené-re véghezvitt újraarányosítások a nép javát szolgálták. Afalusi kisbirtokosság kívánta illetményének elkülöníté-sét, mert a kétféle mértékkel mérõ törvény belekény-szerítette ebbe a magatartásba, de nem vette észre, hogyezzel magának is kárt tesz, mert az arányosítást kihaszná-ló „arányjogvásárlók”, akik támogatják elkülönítési törek-véseiben, ugyanakkor kiforgatják vagyonából. Elül-hátulellenséget talál, ez a székely nép hagyományos helyzete,akár szabadságáért, akár vagyonáért harcol. Ezért pártol-ták a helyi törvényhatóságok a törvényellenes újraará-nyosítást és elkülönítést. A század végén ugyanis nagyüzleteket kötnek és nagy vagyonokat szereznek a vállal-kozók az arányjogokkal. A közbirtokossági tagoktól, kik-nek egyéni illetményük száz holdon alul volt, és akiketígy csak a közös használat joga illetett meg, összevásárol-ják ezeket a közös használatra jogosító arányjogokat. Azadásvételi szerzõdést vásár tárgyává teszik. A megbízottügynökök vagy közvetlen kisebb vásárló vállalkozók szá-zával gyûjtik össze az ilyen örökvásári szerzõdéseket, ésnyereséggel továbbadják, rendszerint nagyobb fakeres-kedõ cégnek vagy részvénytársaságnak. Sokszor öt-hatkézen mennek keresztül a szerzõdések, amíg összegyûl-nek tömegesen egy kézben. Az egyes arányjogokat 10-30koronáért vásárolták össze a kisgazdáktól, Udvarhely me-gyében egy forintért is, de sûrûn fordultak elõ vásárok,ahol egy liter pálinka, harisnya, pár krajcár volt a vételár.A szerzõdések olyan értékpapírként szerepelnek, amely-nek árfolyama van. Ez az árfolyam a felsõ bíróságok egy-egy határozata folytán emelkedik vagy esik, és a szerzõ-dések csoportosításával, a telekkönyvi hatóságok értesí-tése nélkül, tetszés szerinti illetményeket alakítanak 100holdtól 5-6000 holdig. Az ezer holdakat szinte ingyen

112

vásárolták össze, a nép nagy tömege pedig föld nélkülmaradt.

A közösségbe kényszerített kisbirtokosok nem voltakkorlátlan tulajdonosai arányrészeiknek a törvény szerint,hanem inkább csak haszonélvezõi (ezért harcoltak a kö-zösség ellen), így az összevásárolt arányjogokkal is csaka használati jogot lehetett volna eladni, csak ez lehetettvásár tárgya és nem maga a föld. A törvény határozottmegsértésével az alsó bíróságok „birtokváltozás” címalatt szabad egyéni tulajdonná alakították át az összevá-sárolt hányadokat. A helyi bíróságoknak ez a törvényte-len eljárása veszedelmessé vált, és mindenféle jogosulat-lan törekvésnek tág teret nyitott. A mérnök feladatávátették, hogy az egyéni tulajdonokat megállapítsa és „elhe-lyezze, ahogy tudja”, az arányosítási eljárás legéletbevá-góbb kérdéseit a mérnök oldotta meg – mint SebessDénes írja –, mindig a közösségben maradottak rovására.Érdekes, hogy arányrészvásárlások, összesítések és kisza-kítások a felsõbb bíróságok elé mégsem kerültek. Azérdekeltek vitás kérdéseit békésen intézték el, úgy, hogyaz elégedetlenkedõket lekenyerezték. Az arányosítási el-járáskor a közérdek képviselete hiányzott az alsó hatósá-goknál. A „csoportképviselõk” a magánérdek befolyásaalatt állottak, így emelkedtek jogerõre olyan ítéletek,amelyek a község nyilvánvaló érdekeibe ütköztek, egyez-ségek, melyek alakilag és tartalmilag törvénytelenek vol-tak.

Nagy károsodást szenvedtek a kis parasztbirtokosokazáltal, hogy a részesedési jogosultság és az aránykulcsnem volt pontosan megállapítva. A közös használatrarendelt ingatlanokból olyanok is tetemes nagyságú ré-szesedéshez jutottak, akiket nem illetett meg, vagy pedigbeszámították az aránykulcsba a puszta legelõt, havast,erdõt, és ezek után nagy kiterjedésû erdõségeket adtak,a kisbirtokosok megkárosításával. Némely község milli-ókra menõ veszteséget szenvedett ennek az eljárásnak

113

következtében. A régi joggyakorlat ellenére, mely a belsõtelkek alapján osztotta szét a földeket, most némely köz-ségben egy nagy erdõbirtokos megkapta a község közöserdõségeinek kilenctized részét, s a szabad székely birto-kosságnak egytized rész maradt. Megtörtént az is, hogyegy nagybirtokos arányosítási illetményeként egy sze-mélyben összpontosítottak nagyobb erdõbirtokokat, éstulajdonképpeni közbirtokossági erdõ nem maradtfenn.

A múlt század végén a fa ára emelkedni kezdett, amimég fokozta a birtokközösségekbõl való szabadulás vá-gyát és az egyéni birtokok létesítésére való törekvést.Mind a hazai, mind a külföldi tõke igyekezett üzletkörébevonni a kitûnõ minõségû székelyföldi fenyõerdõségeket.A közbirtokosságok befolyásosabb vezetõ emberei útjánhatolt be a nagytõke bomlasztó ereje a birtokközösségek-be, hogy nagy nyereséggel egyszerre taroljon le óriásierdõségeket, amelyeknek hasznából több nemzedéknekkellett volna részesülnie. A század elején meggyorsul azerdõk pusztítása. A vállalkozók nemcsak elõlegeket ad-nak az arányrészek összevásárlására, de elõzetes szerzõ-désekkel az erdõk és havasok fáját is biztosítják maguk-nak, viselik az arányosítás mérnöki költségeit. Az erdõkés havasok rendszertelen letarolása által talán még na-gyobb veszteség érte a székely népet, mint az arányosítá-si visszaélésekkel. A kisbirtokosok legnagyobb részemeggondolatlanul dobta oda vagyonát, csekély árért. Avállalkozók pedig azáltal, hogy a közösségre kötelezettmegkötött erdõrészeket ezzel a megkötött jellegükkelterhelten olcsó áron vették meg, hihetetlen nyereséghezjutottak. A székelyek annak örvendettek, hogy munka-bérük van az erdõk kitermelése révén.

A telekkönyvek, melyeknek alapján az osztozkodás tör-ténik, nem megbízhatók, mert annak idején felületesenvették fel õket. Ez nagy zavarokat okozott, mihelyt afakereslet növekedett, mert az üzleti spekuláció tág rése-

114

ket talált a hiányos telekkönyvek útján a visszaélésekre.Több helyen szükséges az újrafelmérés az arányosításalkalmával, mert pl. Gyergyószentmiklóson a telekköny-vi és kataszteri adatok hatezer holddal kevesebb közbir-tokossági területet tüntettek fel, mint a valóságban volt.Máshol viszont az történt meg, hogy az újrafelmérésnélpár ezer holddal kisebb területet találtak, mint ami atelekkönyvbe bejegyezve állt. Csík-Tusnádon már tizen-két éven keresztül folyt az arányosítás, mikor az egyesilletmények elhelyezése kapcsán rájöttek, hogy felmérésés osztályozás nélkül képtelenség keresztülvinni. A bir-tokosság elvesztegetett tizenkét évet, elköltött egy cso-mó pénzt, és kezdhette elölrõl a munkát.

A közigazgatási és erdészeti hatóságok tétlenül nézik aföldbirtok-spekulációk sorozatát, amely rövid idõ alattátalakította a Székelyföld társadalmi és gazdasági helyze-tét. A megyék fõispánjai felhívják jelentéseikben a figyel-met az arányosítás káros folyamatára, de eredménytele-nül. Csík vármegye fõispánja azt írja 1901-ben, hogymióta az erdõket állami kezelésbe vették (1898), az a hírterjedt el, hogy az erdõk az állam tulajdonába mentek át,a tagosítás és arányosítás behozásával pedig a szegé-nyebb osztályt az erdõk használatából kizárják. Jellemzõa népnek ez a hiedelme arra, hogy az arányosítás mikép-pen folyt le. Ennek hatása alatt jogosulatlanul megtámad-ták az erdõket. A gyors egymásutánban rögtönzött fû-részgyárak és fakiviteli vállalatok a fa árát hirtelen fel-emelték, minek következtében a közbirtokossági jogo-sultak soron kívül vágták az összes erdõket. „Ma márnagyobb kiterjedésû zárt erdõségeket hiába keresünk.Az erdõkihágások fokozott megbüntetése viszont ismétegyik oka lett az elszegényedésnek. Az a helyzet Csíkban,hogy a héthónapos télre nincs elég tûzifa, nincs épületfa,de nincs erdõség sem. Egy kat. hold lucfenyõ erdõt,melynek értéke 300-700 koronáig becsülhetõ, pálinká-ért, gyapjúért, 1-2 koronáért adnak el. Általában annyi

115

forint az ár, ahány holdas a föld. Az arányrészeket alakosság nagy tömege adta el, ezek rövidesen vagyonta-lan földönfutóvá lesznek.” Udvarhely és Háromszék me-gye fõispánjai azt írják, hogy az erdõk és legelõk közös-sége megszûnik, az erdõk és legelõk egyesek tulajdonábajutnak, és a lakosság zöme elszegényedik. Mindez azország tudtával, az ország színe elõtt.

A kisebb illetmények arányjogvásárlás útján történtegyesítése és a közösségbõl való kiszakítása révén a néptöbbségét jelentõ kisgazdák szenvedtek hátrányt. Minélkisebbé vált a közösben maradt terület, annál kevésbélehetett azt közös gazdálkodásra elõnyösen használni.Volt olyan 4227 lakosból álló község, ahol a 12 972 holdatkitevõ közbirtokból 5-10 egyén 9000 holdat egyéni tulaj-donná változtatott át, és csak 3972 hold maradt az állan-dó közösségre kötelezett birtokosok használatában. Voltközség, ahol 13 592 hold közös ingatlanból néhány em-ber részére 10 000 holdat különítettek el egyéni birtok-ként, a fennmaradó 3592 holdon pedig 6146 lakos „él-vezte” a közös használatot. Más községben 3793 holdközbirtokból 2600 holdat alakítottak át magántulajdon-ná, és 5105 lakos osztozkodott a fennmaradt rész haszon-élvezetén. Érthetõ ezek után, hogy „a hatalmasok javáramegindított arányosítási eljárások némely helyen forra-dalmi jellegû kitöréseket okoztak, máshol pedig katona-ság és csendõrszurony támogatta a hatóságokat az ingat-lanok birtokbaadásánál”.

A nép most meg akarja akadályozni az arányosítás foly-tatását. Több mint 150 községbõl küldenek feliratot, kér-vényt, panaszt a közigazgatási és erdészeti hatóságokhoz,minden kérvényen százakra menõ aláírással. A társadal-mi romlottság itt is megmutatkozott. A kérvényeken aközbirtokossági vezetõk nevei állanak elsõ helyen, akikformaságból tiltakoznak a vagyonközösségek felbontásaés elfecsérelése ellen, de ugyanakkor az ügyiratok köztfekvõ szerzõdésekben mint arányvásárlók és elkülönítés-

116

re igényt tartók szerepelnek. A középbirtokosság töme-ge, a kisemberek, meg sem tudják ítélni annak a folyamat-nak lényegét, mely õket kisajátította elidegeníthetetlen-nek tartott vagyonaikból.

Az arányosítás és a tulajdonközösségek megbontása,amit kezdetben a kisbirtokosok is kívántak, csak hátrá-nyos változást hozott létre a földbirtok megoszlásában. Aparasztbirtokosok állandó jellegû közösségeit átváltoz-tatta egy-két ember magántulajdonát tevõ nagybirtokká.Latifundiumokat teremtett ott – mint Sebess Dénes írja–, ahol azelõtt nem voltak. Parasztegzisztenciák nyománépített fel nagy vagyonokat. Ezeknek a változásoknakhatása az elsõ években még nem mutatkozott a magateljességében, mert a fakitermelésnél kapott munkabé-rek ideig-óráig pótolták a szegényebb lakosság számáraaz erdõk elvesztett használatát, de az elvesztett tulajdontnem pótolhatták, és a kopárrá vált erdõk alól a székelységnemsokára a kivándorlásban keres menedéket. Az erdõkés legelõk közössége, ha teher volt is, de állandó haszon-élvezetet biztosított a részeseknek, ami nagy jelentõségûa községek társadalmi és kulturális életében. A kiarányo-sítások elõtt a közös használat joga odakötötte a legki-sebb birtokú községi lakost is a község társadalmához. Akivándorolt, munkakeresõ, egyéni birtokában eladóso-dott kisbirtokos a közös haszonvétel jogánál fogva elsza-kíthatatlan kapoccsal volt odakötözve a földhöz és a„székely nemzethez”. A havasok és legelõk az egész szé-kelység közös birtoka voltak, a községek csak kezelõi,gondozói a határukba esõ részeknek. Minden egyes bir-tokos szabadon használhatta a közös erdõt és legelõt,tekintet nélkül arra, hogy mennyi szántója vagy kaszálójavan. Mindenki hordott az erdõbõl annyi fát, amennyitetszett, legeltetett annyi marhát, amennyit tudott. Ter-mészetes, hogy a gazdag jobban kihasználhatta a közösbirtokot, de a legszegényebb is hozhatott tûzifát, épület-

117

fát, készíthetett lécet, deszkát, faedényt. Ennek most vé-ge lett, a földhöz kötõ kapocs elszakadt.

Az arányosítási törvény gondoskodott, hogy a zsellér isbizonyos erdõterületet kapjon, ugyanígy az egykori szé-kely és román jobbágy is, de megfeledkezett arról a sza-bad székelyrõl, akinek semmi vagy csak igen kevés vagyo-na volt.

Tagosítás

A székely kisgazdatársadalom rohamos pusztulásánakaz arányosítás csak egyik okát jelentette, mellette ott voltugyanakkor a tagosítás és a lelkiismeretlen bankpolitika.A tagosításra, a birtokok egyesítésére a legnagyobb szük-ség lett volna a Székelyföldön, ahol hihetetlenül apróparcellákra forgácsolódott szét a föld, de ahogy a tagosí-tást végrehajtották, nagyobb kárral és veszedelemmeljárt, mint maga a birtokelaprózódás. Már 1736-ban az apanasz, hogy a székelyek kevés és sovány földje az örö-kösödések következtében úgy el van aprózódva, hogyegy telken 2-3 testvér és osztályos atyafi lakik külön-kü-lön házikókban, éppen így szétforgácsolódtak a szántó-földek is apró részekre, úgyhogy a sûrû népesség nemelõnyére, de hátrányára van a gazdálkodásnak. Az adófi-zetés szaporodását növeli, hogy a székely fiúk, mihelytmegházasodnak, különválnak szüleiktõl, úgyhogy aholma egy adófizetõ van, pár év múlva, két vagy három fiúházassága következtében, 3-4 adófizetõ lesz – az „élõkincstár” gyarapodására. A románoknál ellenben kétvagy több házas fivér lakik egy házban, egy szolgálatotteljesít földesurának s egy adófizetõszámba megy. A szé-kelyek közt kevés jobbágynak van örökölt telke és földje,a földesúr a magáéból hasít ki a jobbágynak egy-egydarabot, s lakást is zálogba, vagy másként szerez neki. Aszabad székelyek jelentékeny része, mivel tetszés szerintköltözködhetik, elvándorol az ország minden részébe,

118

városába, sõt Magyarország szomszédos területeire is,Nagyvárad és Debrecen vidékéig. 1848-tól a század végé-ig a Székelyföld gazdasági állapota birtokelaprózás tekin-tetében is megdöbbentõ változásokon ment keresztül. Aföldbirtok szabad forgalma, az osztrák polgári törvény-könyv rendszerén alapuló korlátlan megoszthatósága kö-vetkeztében az egész Székelyföldön sûrûn keletkeztek100 négyszögölön aluli ingatlanrészek, sõt 15-20 négy-szögöles parcellák is. Ha egy gazda meghalt, örököseiannyi részre osztották egyes földjeit, ahányan voltak.1902-ben a Székelyföldön 70 százaléknál több a két hol-don aluli birtokok száma.

A székelyek hegyes vidékein a szántók és rétek nagyonkis területen belül is annyira elütõk minõség tekinteté-ben, hogy a tagosítást egyesek érdekeinek megsértésenélkül csak a legnagyobb lelkiismeretességgel és oda-adással lehet végezni. A kisgazda számára a falu közelé-ben lévõ fél hold jó szántóföld többet ér, mint tíz holdtag messzi a kavicsos hegyoldalban, amit háznépével éskevés igavonó marhájával nem tud megmûvelni. A múltszázad végén megindított tagosítás a törvénytelenségeksorozata volt. A mérnökök alvállalatba adták ki segédeik-nek a munkát, szakvégzettség nélküli emberek osztályoz-ták és mérték a földeket, olyanok, akik nem estek abíróságok fegyelmi jogköre alá. A „mérnöksegédek” kö-zött iparossegédek, elcsapott községi jegyzõírnokok éshasonló kétes múltú vállalkozók dolgoztak, akiknek nemvolt mit veszteniök, és néha õk maguk ajánlották fel agazdáknak, hogy pár forintért nagyobb földet hasítanakki. A „négyszemközt uraknak” – amint a nép nevezte õket– ez a megvesztegethetõ volta lehetetlenné tette a tago-sítás igazságos keresztülvitelét. „Akik a tagosítással kap-csolatban a belterjes gazdálkodás meghonosításávalakartak a bajon segíteni, nagyon rossz szolgálatot tetteka székelységnek – írja Máthé József –, mert a pénzembe-rek és nagyobb birtokosok malmára hajtották a vizet, sõt

119

mindig azok kezdeményezésére és azok által oldottákmeg, akik siettek minden elõnyt a maguk javára, a székelynép kárán is biztosítani. A legjobb helyeket szakíttattákki maguknak, s hogy a nép ellenálló erejét gyöngítsék,elhúzták a tagosítást 5-10 évig. Nem bánták már a szegé-nyek ekkor, bár akárhol, csak szakítsák ki illetményüket.Aki 10-15 évvel elõbb batyuval a hátán jött ide, földbirto-kossá lett, a nép pedig elesett nemcsak a jobb helyektõl,hanem a közlegeltetéstõl, szabad erdõk használatától is.”A becslés elleni panaszt ugyanaz a bizottság bírálja el, ígya panaszokat többnyire elutasítják. Az egy-két holdasbirtokosok legnagyobb része leszorul a megélhetés szín-vonala alá, ezek szolgáltatják a kivándorlás legnagyobbszázalékát.

A tagosítás és arányosítás rengeteg költségét a közsé-geknek kellett fizetniök. Egy-egy falura 30-40 000 forin-tot vetnek ki tagosítási díjul akkor, amikor adóhátraléku-kat sem képesek fizetni a gazdák. Némely község tagosí-tása egy adóforint után 30-200-400 koronába került. Atagosítással nyert új birtok a tagosítás költségeit sem érimeg. Az állam nem nyújtott elõleget a költségekre, agazdák mind az arányosítás, mind a tagosítás költségévelállandóan hátralékban vannak. Alig van tagosítási ügy,ahol az eljárást sokszor évekig meg ne akadályozta volnaa pénzhiány és az ezzel kapcsolatos mérnöki késedelem.De más körülmények is késleltették a tagosítás lefolyását.Udvarhely megyében a század elején három évnél to-vább akadt fenn bíró hiányában. A hosszúra nyúlt tagosí-tás idején a helyzet bizonytalansága miatt helyes gazdál-kodást folytatni nem lehet. Az adók között mint újabbadónem szerepel az arányosítási és tagosítási adó. „Aszékely kisbirtokosnak tehát azt is meg kellett fizetnie,hogy õt földönfutóvá teszik.” Vannak olyan községek,ahol a birtokosok 70 százaléka 5 holdon alul áll. A sze-gény ember ezt az 5 holdat három helyen kapja ki, amibõlsemmi haszna nincs, de hátránya az, hogy egy hold föl-

120

dért egyévi jövedelmét kell a tagosítás költségeire áldoz-nia. Késlelteti az eljárást, hogy a telekkönyvek helyesbí-tését is a tagosítással együtt végzik, a birtokosok költsé-gén, holott ez a kiadás az államot kellett volna hogyterhelje, mint az elsõ fölmérés hibáinak kiigazítása.

A tagosítást egy-két birtokos kérésére is elrendelik, atörvény az érdekelt birtokosok bár egynegyed részénekhozzájárulását sem kívánja. Emiatt valósággal megzsarol-ják a birtokosokat a tagosítási kérelmekkel. Értéktelenparcellák tulajdonosai, árverésen potom áron ingatlan-hoz jutott pénzintézetek a tagosítás kérésével való fenye-getéssel adnak túl ingatlanaikon. Érthetõ, hogy a századelején a parasztbirtokosság a legnagyobb ellenszenvvelviseltetik a tagosítás iránt, és megszüntetését kívánja.Makfalva például 1895 óta közvetlenül a háború elõttiévekig állt tagosítás alatt, és ismételten folyamodott azeljárás megszüntetéséért. Bikfalván úgy védekezik a la-kosság a tagosítás ellen, hogy a kisbirtokosok csoportotalakítanak, és a csoport „összterületben” adatja ki tagjai-nak járandóságát. Ezen a területen aztán mindenki a régirend szerint 4-6 dûlõben helyezkedik el, és szerzõdési-leg, kötbér terhe alatt kötelezi magát, hogy soha tagosí-tást nem kér. Albis községben a kisbirtokosok 20 dûlõ-ben helyezkedtek el, és mindenki ott kapta illetményét,ahol azelõtt birtokolta, fizették azonban a 15 805 koronatagosítási költséget.

Az arányosítást a szászok nem hajtották végre, de atagosítás gazdasági elõnyeit belátva, egymás után kértékrá az engedélyt, és igazságosabban valósították meg, nemlett belõle nemzeti veszedelem. A székelyek közt ellen-ben a nép határozott ellenállása, kérése, könyörgése da-cára viszik keresztül sok helyen. „Mindenfelé lehet halla-ni, hogy különösen a csíki székelység tökéletes elszegé-nyedésének, elzüllésének oka a tagosítás lesz, de nemtétetett egyetlen lépést a kormánynál, esetleg a képvise-lõháznál, az állapotok megváltoztatásáért. Szörnyû álla-

121

pot az, mikor egy törvény végrehajtása egész nemzedé-keket, egy életerõs fajt semmisít meg.”

A veszedelmet sokan látták és sokan felhívták rá afigyelmet, szóban és írásban, szinte érthetetlen, hogymégis így történt minden. 1902-ben Tusnádon a „székelykongresszus” három napon keresztül tárgyalta a székelynép kérdéseit, de gyakorlati eredménye, mondhatni,semmi sem lett. Nem is lehetett. Az országszerte feltûnéstkeltett székelyföldi elszegényedés és kivándorlás „tanul-mányozására” olyan emberek gyûltek össze, akik a nép-pel kevés közösséget éreztek. Akik valóban a nép hangjátszólaltatták meg a lényeges kérdésekben, azokat elhall-gattatták. Amint valaki elmésen megjegyezte, a hivatalosminõségben jelenlévõk „negyedrésze arisztokrata, feleidegen, másik negyedrésze pesti úr és még egy negyedezsidó”. A kongresszus helyéül Tusnádot választották,ahol üdülésnek is lehetett venni a három napot. A székelyfalvakban az arányosítás és tagosítás körüli harcok dúl-tak. Papolc község közbirtokossága levelet intézett akongresszushoz, mely tömören tárja fel az egész székelykisbirtokosság helyzetét. „A folyamatban lévõ arányosí-tás és a tagosítás folytán – írják – Papolc község kisbirto-kossága a pusztulás szélén áll, szeretett hazánkra nézve,mint adózó polgárok megszûntünk számot tenni, s min-den habozás nélkül kénytelenek vagyunk kijelenteni,hogy az ezutáni meg nem élhetés miatt ki kell vándorol-nunk. Okozza pedig ezt az, hogy erdeink használatából,melyhez õsi jogok csatoltak, kizárattunk, legelõink ba-romtenyésztésre nincsenek, ami van, az silány, kövestalajú, szarvasmarhatenyésztésünk tehát teljesen veszen-dõben van az égbekiáltóan igazságtalan erdõarányosításés elõre látható mezõtagosítás folytán. Mert a tagosításrévén a csekély számú, tagosítást kívánó nagyobb birto-kosok által szántóföldeinknek a síkon fekvõ terméke-nyebb részei vétetnek el, s mi vagy a kopár, sziklás, agya-gos, vagy a mocsaras helyekre szoríttatunk ki, hol semmi

122

se terem. Ilyen viszonyok között itt maradni vérrel szer-zett drága hazánkban képtelenek leszünk.”

A papolciak mentõ gondolata is a kivándorlás, mintõseiknek pár száz évvel ezelõtt, pedig most már a husza-dik században vagyunk. A régi hagyomány nem veszítetterejébõl, mert a régi életkörülmények nem változtak. Akongresszus végighallgatta a levelet, aztán megállapítot-ta, hogy formahiba van benne, és az irattárba tette. Azegyik felszólaló kifejti, hogy az arányosítási törvény aszékely közbirtokokra nem is vonatkozhatik, mert a kö-zös birtok nem a magánbirtok járandósága, hanem aszemély illetéke. Ha a székely közös birtok a magánbirtokjárandósága lett volna, akkor mindazok, akik magánbir-tokukat eladták, a közös birtokot többé sohasem használ-hatták volna. De ahol az arányosítás nincs még végrehajt-va, a közbirtokot minden székely úgy használja ma isegyes vidékeken, mint akkor használta, amikor mindenbirtoka megvolt. „Égbekiáltó igazságtalanság, hogy aminden székelyt egyforma nemesi jogon illetõ közbirto-kot felosztják oly emberek között, akiknek erre joguknincs, mert 1848 elõtt itt birtokuk nem volt. Az igazság-ügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy azért nem tehetpillanatnyilag semmit, mert kötve van a keze annyiban,amennyiben ezen 31 év óta (1871) fennálló törvénysegélyével jogügyletek köttettek, amelyeket õ hirtelen-séggel nem érinthet. Volt-e bizonyos embereknek joguka közbirtokokhoz, akiknek ma nagy birtokuk van? Soha!A székely nép most arra ébred, hogy kimagyarázták szé-pen a birtokából, s azt elveszik olyanok, akiknek semmiérdemük e föld megtartásában. A gyergyóvidéki birtoko-sok nem is álmodtak arról, hogy 20-30 forinton eladottszántóföldjeik révén megfosztódtak a közös birtokuk-hoz való joguktól is.”

Ez a hang kirívó volt a kongresszus nyugodt hangulatá-ból, ellene is állottak egyöntetûen a többi résztvevõk. Akongresszus kijelentette, hogy a felszólaló „félreértette

123

az egész kérdést”, és ismert rögeszméjét adta elõ. Amikorpedig egy másik résztvevõ azt tette szóvá, hogy Csík felsõrészében társulatok vannak, amelyek a népet félreveze-tik, hogy arányjogokat vásárolhassanak, és ezeknek méga közigazgatás is kezére játszott, az elnök kijelenti, hogyhatóságok és testületek megsértése esetén megvonja aszót. A föld nélkül maradottak kérdését egy arisztokrataazzal intézi el, hogy „amiért birtokot nem szerezhetett,azért a székely nem tért a szocializmusra soha”. Nem tért,mert õsi gazdasági rendszere a jogcsorbítások elõtt jobbvolt az új szocializmusnál, ahhoz akart ragaszkodni. Má-sik felszólaló emlékeztet, hogy régen mindenkinek, sze-génynek, gazdagnak egyformán kiszakították a részét afelosztás alá kerülõ közvagyonokból. Most sokan azzalérvelnek, hogy csak a 100 holdon felüliek ûzhetnek ok-szerû erdõgazdálkodást. Gyergyóalfaluban a nagybirto-kosok 1900-ban négyezer holdnál többet kaptak ki, ésma, két év múlva már csak egyetlen birtokosnak áll 300holdnyi erdeje. Mégsem szólna az ellen, hogy a kisbirto-kosok közösségben maradjanak, ha olyan rengeteg költ-ség nem terhelné a közösséget – éppen annyi, mint anagybirtokosok több ezer holdjának kiszakítása elõtt,amit viszont akkor a nagybirtokosokkal közösen hordoz-tak. Gyergyóalfaluban a múlt évi vágterületbõl csak ötholdra esett egy fa, a kisebb illetménnyel bírók nemkaptak semmit. Lehetetlen ezekkel megértetni, miért neadják el illetményüket, amikor abból hasznot nem látnak.Ha valaki kikapja illetményét, méltányos, hogy mindenkikikaphassa. Egyedül ezzel lehetne a jogok eladását ismegakadályozni, mert a birtokos, ha a fát eladja is, aföldtõl nem könnyen válik meg. Mondani sem kell, elve-tette ezt az indítványt a kongresszus. És az összegyûltelõkelõségek tárgyaltak tovább arról, hogy miképpenlehetne a székely kivándorlást megakadályozni, s ugyan-akkor kitelepíteni a Székelyföldrõl az elszegényedett csa-ládok százait, valamint miképpen lehetne az itthon ma-

124

radottakat leszoktatni arról a rossz szokásukról, hogybánatukban pálinkát isznak, nem járnak templomba, ésbirtokuk utolsó maradványára is adósságot vesznek fel abankból.

A bajok lényegét senki sem érinti. Aki tisztán lát, figyel-meztetése üres szó marad, a kiarányosítás és kitagosításpedig folyik tovább és pusztítja a népet. A papság testü-letileg is szót emel többször a székelység „eme pusztítókét járványa” ellen. Simon Péter 1903-ban azt írja a Józseffõherceg elõszavával díszített könyvében: „Egyes közsé-geknek a népe kétségbeesésében úgy gondolkozik, hogyhagyja meg neki az állam az õ beltelkeit, külsõ birtokaitpedig: erdõit, havasi kaszálóit vegye át magának és ará-nyosítsa úgy, ahogy neki tetszik. Csak kímélje meg aköltségektõl! Aztán mennyit csalják – ha szabad így mon-danom – ezt a szegény népet! Sok községben egyszer mármegcsinálta a mérnök az arányosítást. Tömérdek költ-ségbe került. Erre a felsõbb hatóság azt mondja: ez amunka nem jó. Másodszori arányosításhoz fog a mérnök,még mielõtt megalkuszik a községgel, így nemegy köz-ségnek kell a tagosítást és arányosítást többször is meg-fizetnie. Senki, de senki a népet nem pártolja! Egy-egyerõs elnyomja a gyöngék ezreit: a tagosító mérnököketlekenyerezik a gazdagok, ezek ahol akarják, ott kapják kitagjukat. A székely köznép arra a meggyõzõdésre kezdébredni, hogy az egész tagosítást és arányosítást az õvesztére azért találták ki, hogy az õ kárán mégegyszertalpra állítsák az eladósodott »urakat« és nagyobb birto-kosokat. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy a viszony az»urak« és a székely köznép között nagyon hideg lett.”

A pénz

A székely nép a hitelszervezetek tekintetében is lema-radt a körülötte élõ románságtól és szászságtól. Míg aszász pénzintézetek százezreket fordítottak évente a

125

szász nép kulturális céljaira, addig a magyar bankok tönk-retették a székely népet, kiforgatták vagyonából, és kiül-dözték idegen földre. Amikor a század vége felé, a megye-székhelyeken felállították a takarékpénztárakat, ez nemsegítséget jelentett a népnek, hanem újabb veszedelmet.A bankoknak nem volt szilárd alapjuk, legtöbbször kalan-dos vállalkozásokból születtek, és nem azzal a céllal, hogya pénzügyi életet megszervezzék, hanem hogy minéltöbbet nyerjenek az alapítók és minél hamarabb. A rég-óta fennálló, szilárdan megalapozott, altruista szász ésromán bankokkal nem vehették fel a versenyt, így hiva-tásuk sem lehetett a Székelyföldön, annál is inkább, mertaltruista munkát egyáltalában nem végeztek.

A szászok 1835-ben alapították az elsõ takarékpénztá-rukat Brassóban. Nemcsak Erdélyben az elsõ takarék-pénztár ez, hanem egész Magyarországon. Már kezdettõlfogva nem a nyereség volt ennek a banknak a célja,hanem a szász nép segítése, a takarékosság elõmozdítása.1841-ben alakul a második hasonló jellegû bank Szeben-ben, a szászok tehát már a negyvennyolcas forradalomelõtt jóval megvetették hitelszervezetük alapját, amelyenaztán könnyû volt építeni a Bach-korszakban és a kiegye-zés után. 1871-ig még 13 újabb bankjuk alakul. 1872-benlétrejön az elsõ román pénzintézet, a nagyszebeni Albinais, egy egyszerû román tanító szervezõ munkájának ered-ményeképpen. Két év leforgása alatt újabb tizenhét ro-mán bank alakul a Székelyföld körül. És a magyar bankokhol maradtak? Számukra csak most kezd pirkadni, de azévtizedes mulasztást többé nem lehet jóvátenni. A társa-dalmi és politikai vezetéshez szokott középosztály szá-razra vetett halként élt az osztrák elnyomás alatt, mostazonban megnyíltak ismét a közpályák elõtte, és beevez-hetett a rég óhajtott vízbe, duzzadó erõvel, fokozódotturalkodási vággyal. A szász bankok nagy jövedelme jógazdasági lehetõséget mutatott. A Székelyföld megye-székhelyein megnyílik egy-egy megyei vagy városi taka-

126

rékpénztár, amelyeknek vezetõségében ugyanazok a sze-mélyek helyezkednek el, akik a közélet egyéb helyeit iselfoglalták. Patriarchális pénzügyi élet kezdõdik, a neve-sebb családoknak megvan a maguk bankja, melyek nemannyira pénzintézetek, mint hatalmi eszközök a néppelszemben. A jobbágyfelszabadítással és földosztással meg-csorbult birtokuk gazdasági erejét pótolni kell, és ez nemtörténhetik másképpen, csak ha a nép pénzben visszaad-ja azt, amit a földesurak a felszabadítás által elveszítettek.A falusi nép nehéz gazdasági válsággal küszködik, a ki-vándorlás ebben az idõben a legnagyobb. A székelyekúgy tolulnak az új bankokba, mintha ezek a megváltásthozták volna. Hónaponként újabb takarékpénztár szüle-tik. A régiekben a megye kormánypárti vezetõ osztályafoglal helyet, és ha már politika lett a bankból, az ellenzékis megalakítja a maga pénzintézeteit, mert „az új társadal-mi rétegek szintén elhelyezkedést keresnek”. A bankokszemben állanak egymással, és a politikai ellentétek el-mélyülésével mind élesebb lesz a harc közöttük. A Szé-kelyföldön az összes takarékpénztári részvények néhányszáz ember kezében vannak, ezek gazdagodási vágyánakvan kiszolgáltatva a többi sok százezer.

Mind az ellenzéki, mind a kormánypárti bankoknálhúsz-huszonöt százalékos osztalék természetes dolog,pedig ez a „tisztességes polgári hasznot” háromszor isfelülmúlta. A megszorult székely gazda 10-16 százalékrakapja a kölcsönt a banktól (sõt némely bank 20-22 száza-lékot is vesz kamatként), amely ezt a pénzt 5-6 százalékértszerzi meg. A takarékpénztárak eltitkolják ezt az óriásihasznot, nem kamatként számolják el, hanem nagyobbrészét kezelési, ügyvédi és más díjakban nyugtázzák. Aföldmívelés 3-5 százalékot jövedelmez, a gazda pedig10-15-öt kénytelen fizetni a bankba, így ha teljes jövedel-mét kamatba fizeti is, emellett az évi jövedelmének leg-alább a kétszeresével még megterhelik. Feltartóztathatat-lan pusztulás zúdult a nyakába annak, ki a székely pénz-

127

intézetekhez fordult kölcsönért. A százalékok vasszigoraszerint tíz év alatt egész vagyonát odavesztette – és mégakkor is megmaradt változatlanul az adóssága. „Nemegyéb ez, mint törvényesen szabályozott uzsora.” A szé-kely pénzintézetek törlesztõ kölcsönt nem adnak, a jel-zálogkölcsön mellett nagy elõnyt nyújtanak a váltón ala-puló személyi hitelnek, ami a földmívelõ nép gazdaságiéletével káros ellentétben van. A váltó minden háromhónapban esedékes, ügyesen kezelve rendszerint éppenakkor, amikor a gazdának nincsen pénze. A bankok vi-szont biztosan tudják, hogy a megterhelt birtoknak akadmajd vevõje a bírói árverésen, és megkapják a pénzüket.Az arányosításnak és tagosításnak ebben a zavaros kor-szakában a földvásárlás elõnyös dolog, a pénzintézetekmûködése a közép- és nagybirtok kialakulását támogatja.A sok kis pénzintézet a maga korlátlan kamatlábjaival abirtokviszonyoknak olyan hullámzását és átcsoportosu-lását idézte elõ, amely még ugyanazon fajú lakosság általlakott vidéken is veszedelmes lett volna. A földeket pén-zért árvereztetik el a bankok. Csíkmenaságon egy holdföldet 33 fillérért, máskor egy koronáért adtak el. Azárverések 75-80 százalékánál mind az adós, mind a hite-lezõ veszít, de még így is kifizetõdõ a bankoknak ez apénzpolitika. „Ezeknél az istentelen bankoknál szinte azösszes székely kisbirtokosság el van adósodva, az adóssága birtokra betáblázva – írja egy szemtanú. – Vannak köz-ségek, mint pl. Menaság Csíkban, ahol az egész határbanalig van egy hold tehermentes szántóföld. Ha a székely-bank akarja, minden percben dobraveretheti az egészközség határát. Mi lesz a következménye? A lakosságegyik része Romániába vándorol ki, a másik itthon maradmodern jobbágynak.” Földvásárlásra nem adott pénztmagyar bank a népnek. Udvarhely megyében a századelején eladóvá lett egy 280 holdas birtok, pályázott rá aszomszédos román és egy magyar község. De elegendõ

128

pénze egyiknek sem volt. Az Albina azonban adott pénzta román községnek, és az vette meg a birtokot.

A székelyföldi magyar pénzintézetek részvényesei kö-zött alig volt más, mint székely „úr” és tehetõsebb székelygazda, tehát még azzal sem mentegetõzhetünk, hogy aszékely népet az idegenek, a zsidó, örmény vagy szásztõkések uzsorázták ki. „Székely nyúzza a székelyt.” A ta-karékpénztári törvény úgy volt megcsinálva, hogy a taka-rékpénztárak a betétek magukhoz vonásával óriási jöve-delmet nyújtó üzletekké váltak, minden kockázat nélkül,s amellett minden szakképzettség nélkül lehetett vezetniõket. 1900-ban Udvarhely megyében 32, Csíkban 23 ésHáromszéken 26 pénzintézet volt. Mûködésükre jellem-zõ ez a néhány kiragadott adat: a Baráti TakarékpénztárRt. alaptõkéjének tízszeresét helyezte el váltókban éskötelezvényekben, osztaléka 16 százalék. Az Erdõvidékiés Csíkszeredai Takarékpénztár Rt. alaptõkéjének kilenc-szeresét, illetve hatszorosát adta ki váltóba. A Sepsiszent-györgyön lévõ Háromszék megyei Takarékpénztár oszta-léka 20 százalék.

A múlt századból ezt a pénzügyi örökséget vette át aszékely nép a huszadik század küszöbén. „Eladó ország”volt a földje, és hamarosan vevõ is kerül rá. A jól megszer-vezett román bankok, az Albinák jelentkeztek a közel-ben, mintegy 70 pénzintézet, 53 millió cselekvõ tõkével.A székely pénzintézetek a gazdaságilag teljesen leromlottszékely nép hiteligényeit nem elégíthették ki, a románbankokra is szükség volt, ezek viszont készséggel nyitot-ták meg pénztáraikat a magyar gazdák elõtt. Az Albinánakhatározott célja volt: a román nép gazdasági fejlesztése.Egymás után üttette meg a dobot a székely birtokokfölött s ültetett be azokba egy-egy románt. Mert a romá-nok nem vándoroltak ki, vagy legalábbis sokkal kisebbmértékben, mint a magyarok. Csak a székely járt úttalanutakon, megpróbálni a szerencsét, megkeresni a honta-lanság kenyerét. Vannak községek, amelyek 30-60-100-

129

200 ezer koronával szerepelnek az Albina adósainak lis-táján, 1900-ban csak a marosvásárhelyi telekkönyvi hiva-talnál 3446 esetben 3 170 543 korona terhet írtak be atelekkönyv lapjaira. „Aki ezelõtt 10-20 évvel ismerte aSzékelyföldet, ma elijed látásán. Közintézményei is el-adósodtak. Csík megyének többmillió korona alapja vans mégis betáblázták az Albinánál.” Maga a megye szere-pelt a román bank lapjain, azt mondhatnók, jelképesértelemben. Gyergyóban már nem is akadt vevõje a dob-ra került birtoknak.

A telekkönyvezéskor Csík megyében az egyes egyénekbirtokait nem az egyénekre, hanem egész családokraközösen vették fel, minden ok és alap nélkül. Ezenkívültöbb önálló részt egy testbe foglaltak össze, s a telekköny-vi tulajdonosokat csoportonként tüntették fel. A birtokazóta az unokákra szállott, kik azt egymás közt szétosztot-ták, a telekkönyvben azonban a régi közösség maradtfeltüntetve, habár az akkor felvett hét tulajdonos helyettmár hetven tulajdonos van. A végrehajtási törvény értel-mében egyik társbirtokos adósságáért az egész csoportközösnek telekkönyvezett birtokát elárverezik, s a nagytelekkönyvi zavarok miatt sohasem lehet tudni, hogytulajdonképpen milyen birtoktest kerül árverésre. Azilyen végrehajtások napirenden vannak. Gyergyóreme-tének négyezer telekkönyve között nincs ötven, amely atényleges birtoklásnak megfelelne. Minden birtokosnakcsaknem minden birtoka egészben vagy részben a másoknevén áll, így senki sem tulajdonosa a saját birtokának,hanem csak haszonélvezõje, és sohasem tudja, melyikpercben veszik el tõle – a mások adósságáért. Itt is elõáll-tak természetesen a „vállalkozók”, akik a zavarból rend-szeres üzletet csinálnak olyanformán, hogy az idegennéven álló birtokokat összevásárolják a telekkönyvi tulaj-donosoktól, kölcsönt vesznek fel rá, s a harmadik „jóhi-szemû tulajdonos” elárverezteti.

130

Gyergyóremete községnek és a vele egy sorban lévõközségeknek hiteltelekkönyve nem volt, birtokukra tör-lesztéses kölcsönt fel nem vehettek. A szegény földmívestehát oda fordult kölcsönért, ahol a telekkönyvek azo-nosságát nem követelték, így jutott Gyergyó és Csík me-gye nagyobb része lelketlen uzsorások kezére.

A magyar pénzintézetek évtizedeken keresztül végez-ték káros munkájukat, anélkül, hogy a helyi hatóságokvagy a kormány bármit is tett volna ellenük. Maguk ahatóságok is érdekelve voltak a bankoknál. A székelypénzintézeteknél a népi érdekek szolgálatának halványnyomát is hiába keressük. Annál bûnösebb ez a mulasz-tás, mert körös-körül akár a románság, akár a szászságpéldát mutathatott volna. Az altruista szász pénzintéze-tek vezetõsége idejében felismerte a nemzetiségek har-cát, és a román nemzetiséggel küszködõ szászok számáraaltruista kölcsönöket nyújtott, a románok viszont a nem-zetiségi propaganda érdekében, az Astra számára és egyerõs társadalmi vezetõ osztály kialakulásának céljaira ez-reket és ezreket vontak el bankjaik évi nyereségébõl. Aszékely néppel nem törõdött senki. Ellenben megkez-dõdtek nálunk a bankbukások. Az egymás ellen irányulóverseny a szilárdságot és megbízhatóságot rombolta,emellett hiányzott az ellenõrzés, az egységes irányítás ésmegszervezettség, ami a szászoknál és a románoknálmegvolt. A század végén egymás után buknak meg abankok, amelyek között egyesek, mint az Ugron-féle Szé-kely Egyleti Takarékpénztár, egész vidékeket pusztíta-nak el.

A Székelyföld pénzügyi életét a század elején új alapo-kon próbálták megerõsíteni. Több oldalról mozgalmatindítottak a takarékpénztárak uzsorája ellen, majd az1898-i hitelszövetkezeti törvény alapján a székely közsé-gekben is hamarosan hitelszövetkezetek létesülnek.1901-ben már 25 hitelszövetkezet mûködött Udvarhelymegyében, Háromszéken 19, Csíkban 13, és ezeknek az

131

lett volna a céljuk, hogy megmentsék a székely gazdákata váltókölcsönöktõl. A hitelszövetkezetek szervezete éstevékenysége valóban népi jellegû volt, csak a vezetõkszemélye körül akadt itt is, ott is baj. A székely értelmiségnem élt hivatása tudatában, „altruisztikus hajlamok hiá-nya miatt” nem bizonyult legmegfelelõbbnek a szövetke-zetek vezetésére, ezért már a kezdet kezdetén felmerülta gondolat, hogy „alkalmas egyének betelepítésével kellmegtermékenyíteni a talajt”.

SZÉTSZÓRÓDÁS

A népesség csökkenése

Az elszegényedett székelység a múlt század derekán„mozgó elemmé” vált. A Romániába való vándorlást nemlátják veszedelemnek az illetékesek, hanem ellenkezõ-leg, a társadalmi bajok helyes megoldásának vélik, merta nép „férgese, a söpredék” távozik el, mely itthon csakbajt okozna. A kivándorlást nemhogy megakadályoznák,hanem még a század elején is titkolni igyekeznek a ható-ságok, pedig akkor már annyi székely él Romániában,mint itthon két megyében. Az írók, kik a kivándorláskáros következményeire igyekeznek felhívni a figyel-met, a századfordulónál elõszeretettel hasonlítják a szé-kely népet a homokhoz, a futóhomokhoz. Mint HegedûsLóránt írja, „szerte van fújva Romániában a székelység,mint a homok: néhol csak egy-egy szem, néhol vastagabbréteg, s mindenhol szûrõdik bele a talajba”. A múlt századvégén az egész Magyarországon megindult kivándorlás aSzékelyföldön érte el a legnagyobb mértéket, mert elõ-idézõje, a szegénység is itt vált a legnagyobb méretûvé.Az új román királyságban keresett alkalmazott a székely,kitûnõ munkaerõ, a vállalatoknál éppen az a helyzete,mint Magyarországon a nyugatról jött munkásoknak:jobbnak, szakképzettebbnek számít. Ez a munka európaitörvénye, nyugatról kelet felé. Természetes folyamatnaklátszik tehát a székely munkások beözönlése Romániába,és ha nem lett volna elég természetes, elõsegítették atörvény érvényesülését a hazai munkaadók, akik a szé-kely munkást itthon alkalmatlannak, megbízhatatlannakés lustának nyilvánították.

A székelyeknek Romániába való áttelepülése mindigtartott a történelem folyamán, mióta írott emlékeink

133

vannak. A közvetlen szomszédság kötelezõ erõvel hatotta népek kicserélõdésére, a székelyek átszivárogtak Mold-vába és Havasalföldre, a románok pedig Csíkba és Há-romszékre. A két vidék és két nép kölcsönösen menedé-ket nyújtott egymásnak. Az elsõ magyar bibliát Moldvá-ban fordítják 1466-ban, Rákóczi György pedig Erdélybenkinyomatja a román bibliafordítást. A Székelyföldhöz kö-zelebb esett Románia, mint Magyarország, háborúk,éhínség, pestis oda kergették ki a lakosságot, és odakergette ki legfõképp az itthoni elnyomás, amely ellen azegyetlen menedék mindig a kivándorlás. Az 1718. éviéhínség és ötven évvel késõbb a madéfalvi veszedelemnagy tömegeket ûz ki egyszerre, majd a székely fiúk felétkatonának fogdossa, másik felét számûzetésbe kergeti akatonai rendszer. A harmadik nagy kivándorlás a szabad-ságharc után történt, amikor az abszolutizmus halálosítéletei, valamint a katonai szolgálat elõl menekültek kiezrenként. A szabadságharc utolsó ütközetében, a Nyer-gestetõn elesetteknek a romániai székelyek állítottak em-léket.

Ezek a „kibujdosások” kényszerbõl történtek, de annaka mozgalomnak, amely a XIX. század közepén indul meg,kizárólag társadalmi és gazdasági okai vannak. A jobbágy-felszabadítással az addig lekötött úrbéres szegénység sza-baddá válik, költözködhetik, és nem szívesen marad egy-kori földesura szolgálatában mint napszámos, cseléd,önállóan pedig képtelen megélni kis birtokán. Romániá-ban jobbnak látszanak a kereseti viszonyok. A volt úrbé-resek mellett az egykori szabad székelyek, kisgazdák iskezükbe veszik a vándorbotot, de ennek a rétegnek akiözönlése csak az arányosítás és tagosítás idejében indulmeg óriási mértékben, a kisgazda-társadalom pusztulásá-nak eredményeként. Amint itthon emelkednek a közter-hek, fogy az õsi birtok és apad a kereset, úgy nõ a kiván-dorlók száma. Ezt a folyamatot kezdetben a háziiparicikkekkel és borvízzel Romániába bejáró szekeresek köz-

134

vetítették, akik ismerve Romániát, jó helyet tudtak cselé-dek, munkások és mesterlegények számára. Nemsokáraezek a közvetítõk visszaéltek a szülõk bizalmával, gyer-mekeket is felszedtek áruval megterhelt szekereikre, elõ-zetes megbízatás nélkül is nemegyszer, s ott adták el õket,ahol a legtöbbet fizettek értük. Ára volt a székely gyerme-keknek keleten, s emberkereskedés-számba ment né-mely szekeres munkája. Koós Ferenc bukaresti magyaresperes felhívására vezették be a hazai hatóságok a hat-vanas években a gyermekek ellenõrzését, de a felnõtte-ket semmi sem gátolta. A Háromszék megyei alispánihivatal kimutatása szerint 1874-ben egy évre szóló útle-véllel kiment 3177 egyén, 5-15 napra szólóval 1207, tehátegy év alatt a Moldovába és Havasalföldre kimenõk szá-ma 4384 volt. 1875-ben egyéves útlevéllel kiment 2174,5-15 napival 995, összesen 3169 ember. Egyharmad ke-reskedési célból ment ki, vissza is jött, egyharmadnáltöbb napszámosmunkát keresett, s nagyobb része ezek-nek is visszajött, a többi cselédnek ment, de csak néhányjött vissza. És hányan mentek útlevél nélkül? A hivatalosadatok nem pontosak, a havasokon keresztül állandóanközlekedtek a szökevények. Akinek nem volt pénze útle-vélre, vagy iratai nem voltak rendben, az ismert hegyiutakon átbujkált, és ezek jelentették a kint maradók leg-nagyobb részét.

A Romániában élõ magyarok számát a század végén250 ezerre teszik, közülük mintegy 10 000 csángó. ARumänischer Lloyd százezerre becsüli a számát azoknaka magyaroknak, akik tartózkodási engedéllyel vannakRomániában: ezek a székely kivándorlók. Legnagyobbrészük Csík, Udvarhely és Háromszék megyékbõl mentbe. Az Országos Statisztikai Hivatal 1880–1890-ig össze-hasonlítva a természetes szaporodást a tényleges szapo-rodással, a három megyébõl 22 079-re tette a hiányzókszámát, akiknek nagyobb része akkor állandó jelleggelRomániában tartózkodott. Az 1890 és 1900 közötti tíz év

135

alatt a születések és halálozások alapján kiszámított ter-mészetes szaporodásnál kevesebb volt a tényleges szapo-rodás, éspedig: Csík megyében 2060, Udvarhely megyé-ben 4073 és Háromszéken 5244 lélekkel. Ez újabb tíz évalatt tehát újabb 11 377 ember vándorolt ki a hárommegyébõl. A kiadott útlevelek száma évrõl évre több. Amarosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara kerületétalkotó székely megyékben 1899-ben 9422, 1900-ban9638 és 1901-ben 10 322 útlevelet adtak ki. Legszomo-rúbbak az 1900. évi népszámlálás adatai, melyekbõl aztûnik ki, hogy tíz év alatt Háromszék megye 42 és Csíkmegye 17 tiszta székely községében apadt a lakosság,azzal szemben, hogy a vármegyék valamennyi románközségének jelentékeny szaporodása van. A kivándorlásfõ fészkei a kézdi járás és a csíki járás régi Kászon széke.

A tényleges szaporodás csökkenése mellett a székelymegyékben a születések és halálozások számán alapulótermészetes szaporodás is csökken, ami szintén a kiván-dorlás következménye. 1869–1880-ig a népszámlálásadatai szerint az évi átlagos szaporodás így alakul: Három-széken 0-0,25% apadás, Udvarhely megyében 0-0,25%,Csíkban 0,25-0,50% szaporodás. Ezek az adatok még elégkedvezõek Erdély többi területéhez viszonyítva. Ellen-ben a következõ tíz évben, 1880–1889-ig az általánosszaporodás bár 0,25-0,50% Udvarhely, Csík és Három-szék megyékben, de jóval alulmarad az erdélyi átlagon, aDéli-Kárpátok vidéke és a Tótföld kivételével az egészországén. 1870–1900-ig, harminc év alatt a szaporulatCsíkban 19,31, Udvarhely megyében 11,74 és Háromszé-ken 8,68%, az országos átlag pedig 23,15%, tehát egyetlenszékely megye sem éri el az országos átlagos szaporodást,sõt Udvarhely és Háromszék az erdélyi 14,17%-os átlagmögött is elmarad. Ha a kivándorlás nem lett volna olyannagyméretû, ez alatt a harminc év alatt az országos átla-gos szaporodás szerint csak egyedül Udvarhely megyenépessége a 118 000 helyett 130 000-re kellett volna

136

szaporodjék, így azonban csak ennek az egy megyének aterületén 43 községben apadt a lakosság harminc évalatt, szaporodás helyett. A székelység maszkulin nép,míg szerte a világon több a nõ, mint a férfi, itt kevesebbleány születik, mint fiú. Emellett a nõk nagyobb mérték-ben vándorolnak ki megélhetés után, ami hozzájárul ah-hoz, hogy az itthoni társadalomban a férfiak vannak több-ségben, ami a szaporodás csökkenésének is egyik oka.

A század elején Magyarországon ezer lélekre jut 39,43élveszületés, 27,05 halálozás. Átlagos szaporodás 12,38.A Székelyföldön az itteni társadalmi viszonyok következ-tében jóval alacsonyabbak az arányszámok. Az élve-születések száma 36,23, a halálozásé 27,70, átlagos szapo-rodás 8,25. Legkedvezõbb az arány Csíkban, ahol az élve-születettek száma nemegyszer az országos átlagot is túl-haladja, negyvenen felül emelkedik. Udvarhely megyé-ben a szaporodás 5,86, messze alul marad az országosátlagon, Háromszéké még kevesebb. Ez utóbbi megyé-nek Kezdi járásában a 39 908 lakos tíz év alatt 36 lélekkelszaporodott. A nemzetiségi megyékben nagyobb a sza-porodás, mert kevesebb a halálozás. A székely gyerekek-nek több mint egyharmada hal meg 7 éves kora elõtt, ahalálozások 17%-a vele született gyengeség miatt van.Csík megyében az 1900. év folyamán 1726 gyermek haltmeg 7 éven alul, ami 48,88%-át teszi ki az összes halálese-teknek és 33,31 százalékát az élveszülötteknek. Három-széken 1472 gyermek halt meg 7 éven alul, ami a halál-eseteknek 41,19, az élveszülötteknek pedig 30,40%-átjelenti. Udvarhely megyében 1794 gyermek halt meg 7éven alul, 50,61%-a az összes halálozásoknak és 42,36%-aaz összes szülötteknek. Az 1899. évi népmozgalommalszemben 1900-ban a következõ eredményeket találjuk:Csík megyében 208, Háromszéken 123, Udvarhely me-gyében 840 lélekkel kevesebb a szaporodás. Egy év alatt!Nem kiragadott példák, hanem a kor általános képe.

137

Székelyek a Regátban

A székelység tehát fogy, elmarad a nemzetiségek verse-nyében, a köztudatban mégis az a felfogás él, hogy túlnagy a szaporodása, nem kell a kivándorlás miatt vesze-delmet látni. A székelyt „nyugtalan vére, kalandvágya”hajtja ki, tehát az a „csodálatos” természet az oka minden-nek, amit a társadalmi és gazdasági bajok meg nem látásakövetkeztében valóban csodálatosnak tarthattak. Aztnem vették észre, hogy itthon már ügynökök, közvetítõkcsábítják kivándorlásra a népet. A faluban lakó közvetítõaz, aki az italt is árulja, elõlegeket oszt és jó üzleteketcsinál a munkások közvetítésével. A mezei munkásokidehaza is kereshetnének annyit, mint Romániában,mert megtakarítanák az utazási költséget. Odakint pisz-kos barakkokban laknak, a rossz víz, posványos, fülledtlevegõ és rossz élelmezés megtámadja egészségüket.Esõs idõben és ünnepnapokon fizetést nem kapnak, bé-rük kiadásáért ráadásképpen megdolgoztatják, az elõle-gekért kamatot szednek, kötelezik õket, hogy csak a vál-lalat kantinjában vásároljanak, a megmaradt bérükbõlpedig közvetítési díjat vonnak le. Így az itthonról nagy-nak látszó napszám a valóságban kicsire olvad.

A kivándorlók közül legjobb helyzete az iparosoknakvan. A magyar cipész és asztalos a jó munka fogalmátjelenti a század derekán Romániában, a magyar kocsi-gyártókkal pedig senki sem tudja felvenni a versenyt.Ezek a székely megyékben, Budapesten vagy az országnagyobb városaiban szerezték ipari képzettségüket, aRomániában felnövõ iparosnemzedék azonban már kép-zettség nélkül maradt ipariskola hiányában, sokszor pe-dig még elemit sem járnak, úgyhogy az iparostanulóktúlnyomó többsége sem írni, sem olvasni nem tud. Ezeka század végén nem képesek felvenni a versenyt a be-özönlõ német és olasz ipari munkásokkal, úgyhogy amagyar ipari munkások szívesen cserélik fel iparosmes-

138

terségüket a cselédi szolgálatokkal. A romániai gyáripar1884 után kezd fejlõdni, a német és francia tõke többgyártelepet létesít, az államtól kapott nagy kedvezmé-nyek segítségével. A gyárak kezdetben munkáshiánybanszenvedtek, mert a román nép alig foglalkozott iparral,Románia területén az iparosok hosszú idõn át a magya-rok voltak, így a most meginduló gyárak az állammalkötött szerzõdésük ellenére is kénytelenek magyar mun-kásokat alkalmazni. A magyar kisiparosok és iparossegé-dek gyári munkásokká válnak, az állami fegyvergyár és azállamvasutak gépgyáraiban napszámban kapnak alkal-mazást a magyar lakatosmunkások, azonban ezeket1894-ben egyszerre elbocsátották, s helyüket a 8-10 évalatt nevelõdött román iparosokkal vagy a vallásukkal ésnevükkel együtt elrománosodott magyarokkal töltöttékbe. A Tabács nevû bukaresti városrészen lévõ gép- ésöntõgyár kezdõ munkásai, a mûvezetõk, mintázók éssegédmunkások legnagyobbrészt magyarok voltak, aMandrea-féle nagy cipõgyár 600 munkása közül 300-400magyar volt, akik külön magyar szakosztályokban dol-goztak, az állami gyufa- és dohánygyárakban is nagy szám-mal dolgoztak 4-5 évig magyarok; még többen, különö-sen nõk, a papírdobozgyárban és az állami nyomdában,de 1894 után valamennyiüket elbocsátották. Az azugaiüveg-, posztó-, kékfestõ- és sörgyárak munkásai 1900-banis nagyobbrészt magyarok, fõleg székelyföldiek. Ekkorazonban házhelyvásárlásra és lakóház építésére kény-szerítették õket, amelyre a pénzt a gyár elõlegezte, hogymajd részletekben levonja a munkabérekbõl. A helyhez-kötöttség a beolvadást is eredményezte volna, s hogy eztelkerüljék, a munkásoknak fele elhagyta a gyárat. A szá-zad végén a székely iparosoknak és gyári munkásoknakRomániában már nem volt mit keresniük.

Az állandóan Romániában tartózkodó székelyek legna-gyobb tömege a cselédségbõl áll. A székely gazdasszony,házvezetõnõ, szobalány, szakácsnõ, gyermekgondozó,

139

mosónõ annyira megszokott, hogy szinte nélkülözhetet-len Romániában. Mint egyik író mondja, fel kellene állí-tani Bukarestben egy székely szakácsnõ és egy székelyszobalány szobrát. Fõzõmûvészetük olyan elismert, hogyvannak nagy számmal román úri házak, ahol évtizedekenkeresztül csak székely szakácsnõt alkalmaznak. Nem rit-ka eset, hogy egy szakácsnõ egész életét éli le egy helyen,vagy gazdája férjhez is adja. A férfiak mint konyhaszol-gák, házikocsisok, istállólegények, bérkocsisok (muszkaegyenruhában), asztali inasok kapnak alkalmazást. Azutóbbiak a román nyelven kívül rendesen tudnak keve-set franciául és németül is. Ezek a cselédek jó fizetésmellett végeznek hosszabb-rövidebb ideig szolgálatot.

A mezei munkások közül telepedik meg aránylag alegkevesebb. Esztendõnként pár hónapot töltenek Ro-mániában, aratás, cséplés, kaszálás ideje alatt, folytono-san hullámozva az ország területén. Itt a munka pár héttelhamarább kezdõdik, mint Erdélyben, tehát már a tavaszvégén megindulnak egymást érõ csoportokban a széke-lyek Csíkból Moldova felé, Háromszékrõl Havasalföldre.Általában 5000–6000-re lehet becsülni azoknak a számát,akik a Székelyföldrõl évente megfordulnak Romániában,mezei munka keresése céljából. Nagy részük nem vélet-lenre indul, mert tavasz végén több uradalom ispánja –a logofet – átjön a Székelyföldre, és jó bérek ígéretévelösszetoborozza a mezei munkásokat, szerzõdést köt ve-lük, hogy június elsején majd jelentkezzenek munkára. Anapszámosok kisebb csoportokba összeállva, átkelésimunkásigazolvánnyal mentek át Romániába. Az elõre felnem fogadott munkások tömege Bukarestbe, Ploieºti-beés a nagyobb városokba özönlik, kaszával, kapával, sarló-val a vállán, ahol egyes jól ismert magyarországi szárma-zású korcsmárosnál üti fel tanyáját. Ezek a „munkásköz-vetítõ irodák” az egész Székelyföldön általánosan ismer-tek a munkásnép között. Ide jönnek az uradalmilogofetek, s az alkudozásnál a korcsma tulajdonosa viszi

140

a közvetítõ szerepet, aki ezért százalékot kap. A székelyeka munkaidõre 3-6-os csoportokba állnak, asszony és férfivegyesen, és egyik társuk mindenben képviseli vala-mennyiüket a munkaidõ alatt. A 28 kévés kalongya búzalearatásáért kapnak 1 frank 20 banit (1 frank = 97 fillér),minden négy kalongya után egy liter pálinkát. Napjábancsak kétszer van étkezés, reggel semmi, viszont egy hétenhúsétel így is csak kétszer van. Mivel az élelem silány, azuradalmi korcsmáros jól keres, tõle szereznek be a mun-kások minden élelmiszert. A logofet mindig a munkásokközött van, és az aratás befejeztével kiválasztja a legki-sebb kévét, leoldja derekáról a mérõszíjat, megállapítja,hogy mennyi hiányzik abból a törvényes nagyságig, s alearatott 40-50 kalongya csak 30-40-nek számít, ítéleteellen nincs fellebbezés. A fizetésnél elõbb a korcsmároskapja ki a részét, s a munkás csak azután a megmaradtpénzt. Nemegyszer megtörténik, hogy a székely csapato-kat, mikor munkahelyükre érnek, az esõ két-három hétigis meggátolja a munkában, s ezalatt úgy eladósodnak,hogy a vállalt munka elvégzése után nincs mivel hazajön-niük. És mégis folytonosan vándorolnak ki, még így isérdemes, csak itthonról szabaduljanak. Vannak olyanok,akik az egész évet Romániában töltik. A visszamaradt„csellengõk” napszámoskodnak a nagyobb városokban,a galaci és brãilai kikötõkben, nagy részük favágónak állbe, s most a kapa és kasza helyett kecskével, fûrésszel ésfejszével a vállán keresi a munkát. A század végén famun-kások is vándoroltak ki: a romániai nagyipar kifejlõdéseóta gyárakban, építkezéseknél, bányákban kapnak nap-számos munkát.

A székely ipari termékeknek kelet felé mindig jó piacavolt, a XVI. században Szmirnáig, Konstantinápolyig,Egyiptomig elkalandoztak egyes élelmes kereskedõk aszékely ipar termékeivel. A székely bõráruk, a csíki ésháromszéki kordován, a „szõttes” áruk, faáruk nagy éskelendõ piacra találtak Romániában és a távolabbi kele-

141

ten. A székely ipar piacát biztosította 1875-ben a Monar-chia Romániával kötött vámegyezménye, mely szerintRománia az épületfát, vasat, kõszenet, bõröket stb. vám-mentesen bocsátja be, és alacsony vámot vet az üveg-,posztó-, gyapjúárukra. De Románia 1884-ben beszüntet-te az egyezményt, és megindult a vámháború, minekkövetkeztében a szép virágzásnak indult székely kisipar,amelynek egyedüli piaca Románia volt, hamarosan csakszép emlék maradt. Románia önálló gyártelepeket létesí-tett, nagyobbrészt Erdélybõl betelepített vállalatokkal ésemberekkel.

Sem a földmûvelés, sem az ipar már nem volt képes aszékelységet itthon eltartani, a nép még inkább mene-kült a szomszédos országba. Románia kínálta eleinte amunkát, míg az itthoniak sohasem vettek tudomást nyo-moráról, annyira el voltak foglalva más, „fontosabb” kér-désekkel. Olyan munkára vállalkoztak, amelyet itthonnem fogadtak volna el, de ott képesek voltak mindenbebelefogni, ami megélhetést biztosított. Az itthon magárahagyott székelységgel természetesen Romániában semtörõdött sokat az állam, a konzuli hivatalok, melyek vé-delmükbe kellett volna vegyék a kivándorlókat, közöm-bösséget, sõt némi ellenszenvet tanúsítottak irántuk, aki-ket „javíthatatlan, züllött népnek” néznek. A kivándorol-tak tízévi ott-tartózkodás után elveszítik magyar állam-polgárságukat, de románt sem kaptak egy esetben sem,így egyik állam kötelékébe sem tartozó, levegõben lógótömeggé váltak, így állott a század végén 20 000 ember.Igazi futóhomok-élet. Dacára annak, hogy nagy területenegy tömegben laktak néhol a magyarok (pl. csángók),sem nemzetiségüket, sem anyanyelvüket nem ismerte elaz állam. Sokan beolvadtak a románságba, és ezek a kint-maradtak hangoztatják, hogy õk jó románok, a felserdülõifjúság pedig már letagadja magyarságát, amely nincselõnyére. A székely cselédeket, mivel semmiféle hatóságszámon nem tartja és védelemben nem részesíti, kihasz-

142

nálják. Erkölcsi életük hanyatlik. A szép székely lányokata nagyobb városokban rekedt, kivénült székely nõk kerí-tik hálójukba, és közvetítik a szerelmi viszonyokat. Össze-állnak a székely lányok románnal, bolgárral, göröggel ésolasszal is, akik azonban igen ritkán teszik feleségükké,rendszerint esztendõk múlva kiadják nekik az utat, azidegen alattvalók, a lányok szerzeményét is magukhozvéve, eltûnnek. A leánykereskedõk munkája révén a bal-káni államok „rosszhírû” házaiban otthonos a máshon-nan számûzött magyar szó, és nemsokára Amerikában abukott leányt hungara vagy madzarli néven ismerik.

A román kormány 1900 februárjában kiutasította amunka nélkül kóborló székely munkásokat, illetve elren-delte kitoloncoltatásukat. Az eset itthon különösebb fel-tûnést nem keltett. „Nálunk alig vették figyelembe – írjaBartha Miklós lapja. – Kinek esik meg a lelke, hogy télvízidején elkergetik õket onnan, ahol még mindig menedé-ket találtak. S ki pirul el a miatt, hogy tolonc úton ütlege-lik ki a nemes székelyek csapatait a határszéli havasokba?Az ország vezetõit más belsõ bajok vagy személyes har-cok foglalkoztatják, a nagyközönséget pedig a búr hábo-rú érdekli. Az ország másik felében elégszer felpanaszol-ták már, hogy a székelyek extra bajaikkal terhére vannakaz országnak. A felelõs hivatalos vezetõség idehaza azzala naiv érveléssel védekezik, hogy úgy kell nekik, minekmentek innen ki. A kivándorlást tagadók most hallgat-nak. Egyetlen mentségük, hogy csak a züllött elem, csaka társadalomnak és közigazgatásnak ártalmas elem húzó-dik ki, amelytõl jó szabadulni, az egyetlen mentségükszétfoszlott. Románia bölcs, a kivándorlók proletárjaitvisszakergeti, az értékes, hasznos elemet magának tartja.Hogy idehaza mi lesz az üldözöttekkel, arról is ugyan kigondolkozik? A székely munkásokkal soha sem törõdtek.A nép gyámolítói gyanánt szereplõ emberek pálcát tör-tek felettük. A székely munkás lusta, követelõ, ki nemelégíthetõ, a székely cseléd kormos és rosszra hajló. Ezt

143

terjesztették róla nyíltan, nemritkán hangadó emberek.Cukorrépakapálásra, inkább dacból, mint szükségbõl tó-tokat vittek, míg a székely kapások Moldovában élték kétéven át a rossz termés és rossz bánásmód nyomorúságait.Deszkavágásra idegenbõl románokat szerzõdtettek, míga székely fejszés munkások távol nyomorgó családjuktól,Romániában szigorognak s isszák meg keserves keres-ményüket a zsaroló kantinokban.”

Munkásviszonyok itthon

Így történt. Idehaza nem alkalmazták a székely mun-kást. A székely nép kivándorolt, idehaza pedig a birtoko-sok, akárcsak az alföldi uradalmak, idegen munkásoknakadják a munkát, behozott tótoknak és románoknak. Amúlt század végén és e század elején több székely nagy-birtokos dolgoztatott egész nyáron tót munkásokkal, ígyUgron Zoltán, Székely György országgyûlési képviselõ,kilyéni birtokos, Bogdán András sepsiszentgyörgyi,Béldi Tivadar bodolai birtokos stb. A marosvásárhelyi ésbotfalusi cukorgyárakban tót munkások dolgoznak,1901-ben csak a botfalusi gyár 450 tót munkást alkalma-zott. A marosvásárhelyi cukorgyárban a világháború utánis tót volt a munkavezetõk egy része, az egykor betelepí-tetteknek az utódai. A székelyföldi birtokosok nyár ele-jén elmennek a Felvidékre, és faluról falura járva szedikössze a tót munkásokat. Elõleget, útiköltséget adnak, éserõs kötést csinálnak, hogy hat hónapig ellátják munká-val õket, esõs idõben is élelmezik stb. Mert a tót „enge-delmes”. A székely munkással nem követhetnek el min-den zsarnokságot, mert egyszerûen otthagyja gazdáját,de a messzirõl hozott tót ki van szolgáltatva, nem mehetkönnyen haza, különösen akkor, ha pénzét csak a kikö-tött hat hónap leteltével kapja meg. A székely munkásnyomorog, a tót 160-200 koronával megy vissza a Szé-kelyföldrõl a munkaidõ leteltével. A század elején azon-

144

ban már a tótok sem jöttek, mikor megismerték az itteniállapotot. Az egyik Udvarhely megyei székely középbir-tokos 1901-ben, hogy a körülötte élõ, szerinte haszonta-lan székely munkásokat megbosszulja, Mezõhegyesrõlhozott aratómunkásokat. Fizette a szállítási költséget, azellátást, emellett 2-3 korona napszámbért kellett adnia,míg az itthoni munkások 1-2 koronáért sem kaptak alkal-mazást. A szokatlan viszonyok között végzett aratás olyanrosszul sikerült a birtokosra nézve, hogy összes termésenem jövedelmezett annyit, amennyit az aratásért kellettfizetnie.

Az idegen munkásokkal dolgoztatók azzal érveltek,hogy nem kapnak székely napszámost. Valóban, a kiván-dorlás miatt idehaza nemegyszer beállott a munkáshi-ány. A munkásokkal dolgoztató székely gazdák szorgosdolog idején gyakran megakadtak, „s nemritkán csak-nem olyan drágán kellett fizessék a mezei munkásokat,akárcsak a magyar földön”. És abból, hogy a napszámmagas, azt következtették, hogy nincs ok a kivándorlásra.Pedig a napszám nem volt magas, Udvarhely megyébenmindenhol jóval alatta maradt az országos átlagnak, pe-dig a napszámosnak itt is éppen annyi terhe volt, mint azország többi részében. A napszámos itthon csak eseten-ként kapott munkát, kapálás, kaszálás, cséplés idején.Máskor sem munka, sem napszám nincs. Amely szegényembernek néhány hold földje van, ezen is kell dolgozzék,éppen az általános gazdasági munka idején, ezért áll be amunkásszükséglet, és ezért „drága” a napszám. De nincsmunka akkor, amikor a székely ember is ráérne dolgozni.Nincs kereset a fõ mezei munkák közötti idõben és télen,mert nincsenek állandó iparvállalatok, nincsenek nagy-városok, nincs forgalom, nincs pénz. Nem jókedvébõl,hanem szükségbõl kóborol a Székelyföld szegény népe.Elmegy abban a hiszemben, hogy máshol állandóbb ke-resetre talál. Ha sikerül, rendezi itthoni dolgait, adóssá-gait, ha nem sikerül, kint marad, beleromlik a küzdelem-

145

be, elvész. A székely erdõket irtó fûrésztelepeket nagy-részt máramarosi román és felvidéki tót munkásokkalnépesítették be az idegen vállalkozók. Ezek tényleg „ál-landóbb” munkások, mert otthonuktól messze ki vannakszolgáltatva a vállalatoknak, akárcsak a székely munká-sok a határokon túl. De bebizonyosodott tény, hogy aszékely erdei munkásokkal senki sem versenyezhet. Aháromszéki répatermelõ gazdák szintén tót munkásokathozattak, de meg kellett gyõzõdniök, hogy a tótok ebbena munkában sem versenyezhetnek a székely munkással.Itthon hangsúlyozzák a tisztábban látók, hogy ha kiván-dorlás nem volna, a Székelyföldön soha nem állana elõmunkáshiány. És mégis hozzák az idegeneket. Amikorezt a kérdést a közvélemény elõtt szóvá teszik és a székelymunkások alkalmazását kérik, Ugron Zoltán bátran kiállnyilatkozatával: „Sajnálom, hogy az idén is nem hoztamtót munkásokat, mert a szénám renden hever, lóherémnagyrészben lábon áll (júl. 20.), mert részébe szántam 30holdat és 3, mondd három holdat vettek ki. A Székelyföl-dön csak középbirtok van, s ez a legszorgalmasabb éslegértelmesebb tulajdonost sem bírja ellátni, nem annyi-ra a rossz föld, mint a rossz munkásviszonyok miatt. Aszékely többnyire makacs, engedetlen s ugyan kinek kellaz olyan napszámos vagy munkás, amelyik nem engedel-mes, de okoskodik és olykor okosságát a munkakerülésrehasználja fel.” Ezzel bizonyítja Ugron, hogy jó hazafi, ésnemhazafiatlanságból hozta a tótokat az elmúlt években.

De nagyon jellemzõ az itthoni munkásviszonyokra,amint elmondja ez a „legértelmesebb tulajdonosok” egyi-ke, hogy miért nincs kaszása és kapása. Siklódi munkásokmentek hozzá szegõdni, és ígért nekik havonként 22koronát, élelmet és naponként kétszer pálinkát – júni-us–október hónapokra (akkor, amikor a napszám ellátás-sal 90 fillér Udvarhely megyében, az erdélyi átlag 100fillér, a magyarországi pedig 120). A siklódiak 24 koronátkértek, de mivel a két korona különbséget nem kapták

146

meg, hazamentek. Két nap múlva, vasárnap, felküldöttutánuk Ugron 24 korona ígérettel, de azt kívánta, hogykapát, villát, kaszát és fejszét is hozzanak magukkal. Asiklódiak, akikben egy kis önérzet is volt, azt válaszolták,hogy nem mennek, nem koptatnak annyi szerszámot ésvissza sem cipelik. Az elõzõ évben ugyancsak 22 koroná-ért dolgoztak havonként Ugronnak, most 24 koronáértsem kívánták azt a munkát. Hogy tulajdonképpen miértnem kívántak a székelyek itthon dolgozni és milyen volta székelyföldi munkásokkal való bánásmód, azt elmondjaMáthé József, a marosvásárhelyi Székely Társaság titkára,hivatalos minõségében, bátran és õszintén:

„Fáj hallanom – írja –, hogy egy székely nemes úr, kinekõsei a székelyek honában, székely munkások között éssegítése mellett éltek és boldogultak századokon keresz-tül, a mostaninál bizonyára nagyobb birtokon, ma nélkü-lözni kénytelen a székely munkásokat.

Volt alkalmam látni azt a bánásmódot, amelyben azegyes ún. udvarok munkásait részesítik.

Láttam, hogy az erdõvágó munkásokat, amiért estehátukon egy-egy kötegecske »kapcaszárító” fát vittek ha-za, ami közbe legyen mondva, régi szokás, megverették,pincéjükbe záratták és jutalékuk egy részétõl »kárpótlás«fejében megfosztották.

Láttam, hogy a »résziben« csinált széna, sarjú, lóhere ésmás takarmány hányadát nem kapta ki a munkás, mert»nem csinálta jól meg«. Hiába szabódott szegény, hogy azesõ miatt nem lehetett.

Láttam, hogy csenevész, biztos pusztulás elõl megöltjuhok húsából fõzettek kaszásoknak, aratóknak ún. jóételt; kukacos szalonnát, penészes túrót és vámgabonarostaalját (félbúzaszem, félrozs, árpa, zabszem, csenkeszés borsó) sütöttek meg munkáscipóknak, ami körülbelülúgy néz ki, mint az utca »szíváj« sara.

Láttam, hogy ilyen ellátás mellett pálcás bíró asszisztá-lásával kellett aratni 6-7 krajcárért egy kalongya (25 ké-

147

ve) búzát, rozsot, olyan kévékbõl, melyeken az ispánkeresztülszúrt singes mérõje a kötésnél sem ért átal.

Láttam, hogy az erdõvágó munkástól a héten átal elõle-gezett szükséges élelem, túró, szalonna, hagyma, pulisz-kaliszt, kenyér, pálinka ára fejében egy egész heti keres-mény beégett, pedig szegény szûken evett-ivott, hogycsak munkaerejét pótolhassa, hisz egész héten, reggeltõlestig dolgoznia kellett. Ott állott hátánál a felügyelõ.

Láttam, hogy ilyen munka mellett családi, nem vártbajok miatt felvett és meg nem téríthetõ elõlegért elvet-ték a munkás malacát, borjúját, attól a munkástól, ki atavasztól-õszig ugyanannak az uraságnak dolgozott. Nohát, az ember még akkor se kutya, ha székely.

Amit leírtam, saját szememmel láttam, különbözõ he-lyeken.

Elismerem, hogy egyes birtokosok túlkapásaiért nemillethetünk váddal minden birtokost, de viszont követke-zetesek maradván, néhány henye munkás miatt – ilyenekminden nemzetben vannak – ne ítéljük el a székely mun-kásokat.”

A székely napszámosok a lakosságnak csaknem ne-gyedrészét teszik ki. A század végén, hivatalos kimutatásszerint, Udvarhely megyében az összes lakosság 10-12százaléka napszámos, ami körülbelül az országos közép-arány, Csík 14-16 százalékkal már az ország legtöbb nap-számossal küszködõ néhány megyéje közé tartozik, mígHáromszék 16 százaléknál több napszámosával az orszá-gos csúcspont. Azonban a hivatalos kimutatásnál sokkalnagyobb százalék napszámos, mert közéjük kell venniazokat is, akiknek 3-4 hold földjük van, de ebbõl nemtudnak megélni, így Csík megye 128 ezer lakosából 1901-ben 30 000 napszámos. A kivándorlás szabályozása vé-gett többször kérik itthonról, hogy munkásközvetítõ iro-dák révén foglalkoztassák a székely munkásokat az Al-földön, ahol a mezei munka szintén két héttel elõbb állbe, éppen úgy, mint Romániában. De amikor az udvarhe-

148

lyi kereskedelmi és iparkamara javaslatot tesz a kormány-nak egy székelyföldi munkásközvetítõ iroda felállítására,a székelyföldi hatóságok azt a nézetet vallják, hogy fölös-leges, mert a kínálat és kereslet magától kiegyenlítõdik.Munkáshiányról csak a nagybirtokosok és a hatóságokpanaszkodnak, a maguk igazolására, a székely nép pedigmunkába áll napi 20-30 krajcárért is, nem csoda viszont,ha a birtokos így rosszabbul jön ki, mintha 2-3 koronanapszámot fizetne. A hivatalosan kimutatott napszámbé-rek mellett olyan is gyakran van, amely a szegény embe-reknek téli megszorult helyzetükben adott pénz 40 fillé-renkénti (sõt 32 filléres is van) törlesztésébõl áll. Jellem-zõ, hogy Udvarhely megye területén 1901-ben cseléd-könyvet 1359 darabot adtak ki, 1902-ben 1650-et, mígmunkásigazolványt csak 28, illetve 15 darabot. Munkás-nak lenni nem volt kívánatos.

A kivándorlás, melyet hivatalosan még mindig csak„kiutazásnak” neveznek, egyre fokozódik. Most már újterületeket, eddig meg nem hódított „munkapiacot” ke-res a székelység. 1901-ben megbukott a Székely EgyletiTakarékpénztár a lelketlen vezetés következtében, többezer családot sodort romlásba, és ezeknek nagy része akivándorlásban keresett menedéket. A kivándorlókatcsak megvetés éri az itthoni hatóságok részérõl. MintDaniel Gábor udvarhelyi fõispán vádként írja, „sokszormaguk a szegénységgel küzdõ szülõk küldik leányaikat,mihelyt annyira nõttek, szolgálatra, csak hogy ne kelljentartásukról gondoskodniuk” – és szolgálnak legtöbb eset-ben csaknem ingyen, az eltartásért, vagy ezen felül olypotom bérért, melynél 10-15-ször többet kereshetnénekgyári vidéken. Nagy részük elaljasodik – és „megérdemli”a megvetést, mert kicsapongó életet folytatva, nemcsakrokonaikat, hanem a községet is kórházi költségekkelterhelik. Sokan, különösen a Romániába kimentek közülnem is térnek vissza, elpusztulnak a távolban, vagy jobbesetben idegenekhez mennek férjhez, s gyermekeikkel

149

együtt idegenek közé „olvadnak”, amit a puszta megve-téssel szintén el lehet intézni. Miután Románia 1901tavaszán, munkásai megvédése érdekében több nehéz-séget gördített a „kiutazó” székelység elé, ezek most Ame-rikába és Afrikába vetik reménységüket. A hazai hatósá-gok úgy igyekeztek enyhíteni az új kivándorlás veszedel-mén, hogy az Amerikába útlevelet kérõknek, akik már azútra felkészültek, több esetben Romániába szóló útleve-let állítottak ki. Ez az eredeti módszer azonban nembizonyult hatékonynak, az amerikai kivándorlók számaévrõl évre nõtt. Csak Udvarhely megyébõl 1902-ben (azamerikai kivándorlás második éve) 84, a következõ év-ben pedig már 412 útlevéllel mentek ki az új hazába. Csíkmegyébõl 1903-ban 383 és Háromszék megyébõl 239kivándorló ment Amerikába. A Romániába távozók szá-ma a beutazási nehézségek dacára is változatlanul nagy.Udvarhely megyébõl 913, Csík megyébõl 3459 és Há-romszék megyébõl 5750 egyén ment a „belföldre”. Ahárom székely megyébõl az 1903. év folyamán (a másho-va is távozókkal együtt) 13 130-an vándoroltak ki, azaz azösszes lakosság 3,4 százaléka. A székely anyák, minthacsak jelképes értelme volna a dolognak, már nem Ma-gyarország számára szülik gyermekeiket. Ez az eset végrevallomásra bírja az udvarhelyi alispánt is. „Mindaddig,míg Amerika felé a kivándorlás nagyobb arányokbanmeg nem indult, véleményem az volt, hogy Udvarhelymegyét illetõleg kivándorlásról és ezzel kapcsolatos ve-szélyekrõl beszélni nem lehet. Kalandos természete(még mindig csak ez!) most már más vállalkozásba hajtjas ebben fõként az a sajnálatos, hogy míg a múlt és meg-elõzõ években Amerikába utazó székely csupán magá-ban utazott ki, most mind inkább kezdenek családjaikkalegyütt kiutazni. Ezek pedig a Székelyföldre nézve elvesz-tek.” Újabban már nemcsak Amerikába, de Afrikába iskérnek útlevelet. A búr háború után fellendült építkezé-seknél, mint hírlik, 20-30 koronát kap egy napszámos, s

150

elég, hogy ezt egy ember, ki állítólag onnan jött haza,elbeszélje, s másnap már 14 másik ember folyamodikútlevélért. A futóhomok természete ez, arra megy, amer-re a szél fújja. Aki Amerikába menekülhet itthonról, azirigyelt ember. A többiek megsiratják, de inkább amiatt,hogy õk is nem mehetnek velük. Egy szemtanú így írja leaz elsõ nagyobb székely csapat elindulását: „Szenterzsé-betrõl, a híres szombatos Péchi Simon falujából 23 erõ-teljes, derék 25-30 év körül levõ székely állott útrakészen1901. év õszén. Az egész község gyászban volt, a faluapraja-nagyja a templomban gyûlt össze, ahol a falu lelké-sze könnyek között búcsúztatta el a szomorú csapatotövéitõl és adta fel nekik az úri szent vacsorát s aztán aharangok bús kongásától kísérve indult el a 23 erõs karú,elszánt magyar ember messze, távol az édes szülõföld-tõl.” Ez az üres kalandvágy.

És kik szöktek át Romániába? Az 1902. évben a sorozó-kötelesek közül hiányzott Alcsíkban 123, Felcsíkban 338,Gyergyóban 112, Tölgyesen 116, Csíkszereda városában9, Háromszék megyében 1107, Udvarhely megyében203. Ezek sehol feltalálhatók nem voltak, eltûntek.

Az Amerikába való kivándorlás egészen a háború kitö-réséig fokozatosan nõ. Egy-egy kivándorló 170 forintotvesz fel kis birtokára, mert ennyi szükséges az útra. Min-den kivándorló ügynökké válik azáltal, hogy a hazakül-dött levelekben napi három dollár (15 korona) és mégennél is több keresetrõl ír. A század elsõ éveiben márannyira rendszeressé vált az Amerikába való utazás, hogyegyes községekben szakszerû kioktatásban részesülneka kivándorlásra készülõk. A telepítõ vállalat ellátja a ki-vándorlókat népszerû angol nyelvtannal, melybõl a helyimegbízott rendszeres leckéket ad.

Így készült fel a székelység a huszadik századra, amelyfokozott megpróbáltatások elé állította, és csoda-e, hanem tud most erõsen és szervezetten állni a küzdelem-ben?

151

„Nem azon csodálkozom – írja Simon Péter a máremlített könyvében –, hogy a székely nemzet, amelynekkis hazáját a jó Isten elárasztotta a természet csaknemminden kincsével, oda jutott, ahol most van, hanem cso-dálkozom azon, hogy a lovagias magyar nemzet, melyannyiszor adta nagylelkûségének jeleit még ellenségei-vel is szemben, saját édes testvérét, a székelyt az anyagiés erkölcsi romlásnak, sõt a nemzeti pusztulásnak ilyvégzetes lejtõjére jutni engedte.”

Elmaradottság

Ki is viselhette volna szívén a székely nép sorsát, és kiemelhetett volna szót hivatalosan az érdekében, amikorelöljárói és fõleg képviselõi többnyire idegenek voltak, ahazaiak pedig a több százados primori hagyomány szel-lemét vitték tovább? 1872-ben megszüntetik a régi szé-keket, és a Székelyföld közigazgatását vármegyei mintáraszervezik át. Hamarosan híre futott az országban, hogy aSzékelyföldön a nép szegénysége miatt csekély összegárán lehet mandátumhoz jutni. Hogy a liberalizmus áldá-saiban a székelység is részesüljön, megjelentek az önje-lölt képviselõk, akik eddigi kerületükben megbuktak, ésitt próbálnak szerencsét. A székelység kiváltságainakvisszaígérése nemcsak a fejedelemség korában bizonyultalkalmas eszköznek a nép megnyerésére, a képviselõje-löltek most, a XIX. század végén, lelkiismeretlenül ígérikprogrambeszédeikben a régi „székely privilégiumok”visszaszerzését, s a népnek nincs más választása: vagyezekre szavaz, vagy régi elnyomóinak utódaira. Akiktényleg a nép képviselõi, legtöbbször megbuknak (Or-bán Balázs, Bartha Miklós) saját szülõföldjükön. Hogymelyek ennek a mélyen járó okai? Az egyik század végiválasztást említem fel csak ízelítõül. A székelykeresztúriszolgabíró vizsgálatot indított „négy etédi fiatal” ellen, ésbörtönt helyezett kilátásba számukra, amiért Orbán Ba-

152

lázs képviselõjelöltnek négy fáklyát gyújtottak. Nyomoz-za, hogy ki adta a szurkot a fáklyához, ki tartotta, kitervezte. Végzi ezt a vizsgálatot az után, hogy a hivatalosjelölt került ki gyõztesen. A kormánypárt a választásokután is üldözi ellenfeleit. „Hát így mire való a törvénybengyökerezõ joga a népnek, hogy képviselõit szabadonválassza?” A választás elõtt a szolgabíró aláírásokat gyûj-tetett a községi elöljárókkal, hogy azt fogják képviselõ-nek választani, „kit a szolgabíró, ki a kerületért már issokat tett, fog ajánlani”. Kilátásba helyezi, hogy az aján-landó személy õ lesz. A megyében a kormánypárt elnökeaz alispán és a három választókerület alelnöke a háromszolgabíró. „A hivatalnokok azt hiszik – írja Bartha Miklóslapja –, hogy nem a nép, hanem a párt fizeti õket. Lehetis valami alapja, mert ha egyszer a nép fog fizetni, akkormeglehet, hogy háromszoros lesz a számla, mint némelyszolgabíró és Ludas Matyi számlája. Csík megyében párt-mozgalmak nincsenek. Minden tanult ember, még a ta-nulatlan is, hivatalban van. Ezek egyetlen szövetségetalkotnak a nép érdekeivel szemben, a saját érdekeikmellett. A nép vezetõk nélkül tehetetlen (ez az örökösvisszhang a székely nép ajkáról), pedig a népért aligtesznek valahol kevesebbet, mint itt. Bár itt is akadnánakegyszer már urak, mint Udvarhelyszéken, kik a népetvédelmükbe veszik és az elnyomottakat pártfogolják,mert itt kényuralom alatt nyögünk, juhok türelmével.”Gyergyóban rátámadnak az asszonyok és gyermekek aszázfõnyi korteshadra, akik között a szolgabíró is jelenvolt, és elkergetik. „Nem akar jobbágya, zsellére lenni anép a Lázár-pártnak.” Az egykorú dal jellemzi a helyzetet:

Csíkországa, Csíkországa,Vármegye lettél – de Árva.

Ilyen körülmények között érthetõ, ha a székelység ér-dekeit nincs aki képviselje ott, ahol szükség volna rá.

153

Ipar, kereskedelem tekintetében az ország legelmaradot-tabb része, pedig a gyenge gabonatermõ Székelyföldönaz ipar fejlesztésével lehetett volna a lakosság keresetiforrásait biztosítani. A rengeteg erdõség hazája, Csík ésUdvarhely megye az 1890. évi kimutatásban az országlegalacsonyabb százalékát mutatja faipar tekintetében,az összes lakosság százalékában Csík faipara 0,20-0,30,Udvarhelyé 0,30-0,40, csak Háromszék megye emelke-dik fel egy százalékra. A fürdõk és üdülõhelyek hazájábanaz „üdítõ- és elszállásolási ipar” országosan a legrosszabb.A Székelyföld gyáripara rohamosan fejlõdik visszafelé.Görgény, Nagyalmás, Borszék, Zalánpatak, Felsõárpásüveggyárai eltûntek, az 1763 óta virágzó bükszádi üveg-gyár is kénytelen beszüntetni üzemét 1898-ban, mertnem bírja az osztrák versenyt, nyersanyagának egy részéttávolról kellett szállítania, és szállítási kedvezményt nemkapott. A székely kolónia, mely évszázadokon keresztülvirágzott a gyár körül, elnyomorodva széledt szét. Éppenígy a többi gyárak munkásai. Csíkszentdomonkoson,Orláton, Balánbányán és Tömösön megszûntek a rézhá-morok; Fülén, Homoródon, Kirujban és Miklósváron avashámorok; Csíkszentmárton, Csíkszentkirály, Csíksze-reda papírgyárai eltûntek. Megszûnt a parajdi gyufagyáris, a kimeríthetetlen mennyiségû sót tartalmazó sóbá-nyák nem mûködnek, a mezõváros visszasüllyedt száza-dok elõtti állapotába, s szegény falu lett belõle. A századvégén építeni kezdett vasutaktól lehetett volna várni,hogy fokozzák majd a vidék idegenforgalmát, fellendítikipari és kereskedelmi életét, mely addig már csak a rosszközlekedési viszonyok miatt is pusztulásra volt ítélve.Azonban a fõvonalat a székelység kérése ellenére úgyvezették, hogy az messze elkerülte a Székelyföldet. Aszászok és románok érdekét volt ki képviselje ebben azügyben. Nem kapott vasutat ez a Romániától magas vám-sorompóval elzárt, az ország központjától és a nyugatikultúrától távol esõ vidék. Úgy gondolkoztak az ország

154

vezetõi, hogy a székelység, ha ezer éven keresztül dicsõnfenn tudta tartani magát, ezután is fenntarthatja vasútnélkül. Erdélyben a naszódi és topánfalvi havasok egyrészét kivéve, a román és szász lakosság már évtizedekóta el volt látva vasúttal, mikor a székelység még hírbõlis alig ismerte. „A magyar kormány úgy építette Erdély-ben a magyar vasutakat, mintha a székely halálos ellensé-ge lett volna a magyarnak.” Csak nagy késõre építették kiSzékelykocsárdtól Marosvásárhelyig, majd Szászrégeniga vonalat, de ez is csak kis részben járt be székelylaktavidéket, és még késõbb a héjjasfalva–udvarhelyi, majd aBrassótól Sepsiszentgyörgyig, illetve Kézdivásárhelyigterjedõ vasutat. Ezeknek a vonalaknak mind az a sajátsá-ga, hogy zsákutcában végzõdnek, a Brassóból kiindulókpedig Brassónak és a szász Barcaság egy részének szolgál-ják érdekeit. Az a helyzet, hogy Marosvásárhelyrõl ké-sõbb jut el az utas Csíkszeredába, mint Bécsbe. A legdrá-gább zónadíjtétel is a székelységre nehezedett. Hosszasküzdelem után a minisztérium még a múlt századbanengedélyt adott Apahida–Marosvásárhely és Marosvásár-hely–Segesvár összekötésére, de a vonal sohasem épültki. Ugyanígy tervek készültek Marosvásárhely–Erdõszent-györgy–Etéd–Kobátfalva–Székelyudvarhely–Oláhfalu–Csíkszereda összeköttetésére, ami szintén csak kívánságmaradt. Nem sokkal a háború elõtt épült ki Madéfalvánkeresztül Szászrégenig a vonal, hogy az egyetlen székelykörvasút teljes legyen, de ez csak Háromszék és Csíkmegyét hozta valamivel közelebb Marosvásárhelyhez,Udvarhely megye éppen olyan távol maradt a világtól ésszomszédaitól, mint azelõtt. A Vásárhely–Udvarhely–Csíkszereda vonalon Udvarhely és Vásárhely között 81kilométer lett volna az út, míg Héjjasfalva–Kocsárd felékerülve 243, és a mulasztások jóvoltából így van ez ma is.Udvarhelytõl Csíkszeredáig 50 kilométer lett volna atávolság vasúton, míg Héjjasfalva–Brassó felé ma is 254.Ez a körülmény pusztulásra ítélte a Székelyföld ipari és

155

kereskedelmi életét. A „székely” vasutak építésénél amunkások Banffyhunyad környékérõl hozott románokvoltak.

A szegénységgel, a gazdasági és erkölcsi lezüllésselegyütt növekedik az alkoholfogyasztás: kölcsönösen se-gítik elõ egymást. A Székelyföldön csak pálinkát fogyasz-tanak, ez szinte nemzeti ital, mintha az õsi pogány vallásszertartásait és révületét keresnék benne. A múlt századvégén az állam egyedáruvá tette a szeszes italokat, éseltiltotta a pálinkafõzést, amely évszázadok óta szokásvolt a székely házaknál. Most az állam árverés útján adtabérbe az italmérési engedélyeket, és ezzel vált az alkohol-fogyasztás, mint társadalmi betegség, általánossá. Eddig10-15 székely gazda között oszlott meg falunként a korcs-márolási jog, akik azonban félannyit sem kerestek együtt,mint az új bérlõk. A beköltözött zsidó kereskedõk ingye-nes „ismerkedési estélyeket” rendeztek, amelyeken be-mutatták borukat és feldicsérték pálinkájukat. Mivelezentúl csak a korcsmában lehetett pálinkát találni, ez ahely vált hamarosan a falu központjává, ez kezdte azirányt adni a községi és egyházi ügyek intézésében. Akorcsmák révén az alkoholfogyasztás rohamosan terjed,1900-ban az egyénenkénti szeszfogyasztás a Székelyföl-dön 5,4 liter, míg az országos átlag 4,7. Az idegen bérlõkvagyonokat szereznek az üzleten, és nagy kiterjedésûföldbirtokokat vásárolnak. Csak a gyergyószentmiklósiadóhivatal 950 000 korona adótöbbletet számolt el egyév alatt italmérések után.

Az alkoholt azok fogyasztják inkább, akiknek a táplál-kozásuk silány, lakásuk rossz. A székelység 20 százaléká-nak táplálkozása nem kielégítõ. A búzát, rozsot, árpátkupánként a boltba hordják pálinkáért. Az iskolás gyer-mekek között nagy számmal vannak olyanok, akikneknaponkénti tápláléka 1-2 darab rozs- vagy árpakenyér,kevés rántott káposzta vagy saláta, fõtt krumpli, zsír nél-küli reszelt- vagy laskaleves és a gyenge táplálkozás hû

156

kísérõje, a pálinka. A táplálék hiányossága miatt a székelynapszámosok a nehéz munkában túlerõltetõdnek, koránmegöregednek, ivadékaik elsatnyulnak. A lakásviszo-nyok szintén rosszak. A lakóházak 25 százaléka egyetlenfûthetõ szobából s pitvarból áll, és kb. 65 százaléka ned-ves, szûk, rosszul szellõztethetõ, kellõen nem fûthetõ,földes talajú. Nemcsak a régi házak, az újak is. Sajnos ezeka viszonyok azóta, 30-40 év alatt is keveset változtak. Atársadalmi romlás újabb tényezõjéül járul a cselédtör-vény, amelyet eddig csak az urak használtak ki konku-bináció céljára, de amely most már a szegényebb osztá-lyúak törvénytelen együttélésére is lehetõséget nyújt.

Mentési kísérletek

Telepítéssel igyekeztek megoldani a század elején aszékelység itthoni elszegényedésének kérdését. Ez amódszer már a negyvennyolcas idõkben is foglalkoztattaa „honfikebleket”, és azóta, a világháború kitöréséig, ál-landó témája a vezércikkíróknak és a hazafias egyesüle-tek elõadóinak. Mindenki elmondta a maga véleményéta telepítésrõl, mindenki megtette a maga javaslatát, ésmindenki bebizonyította, hogy a mások javaslatai nemjók. A „túl szapora” székelység kitelepítését ajánlották amagyar Alföldre, az erdélyi vármegyékbe, sõt a saját tu-lajdon földjére, a havasokba is, csak azzal nem foglalkoz-tak, hogy fellendítsék az életet és megélhetést nyújtsanakidehaza. A sok vitatkozásban elpárolgott a telepítési len-dület, csak jelentéktelen próbálkozások történtek. De eza kisméretû telepítés sem azért történt, hogy a vagyonta-lanokon, a földönfutókon segítsenek, ezekkel nem tar-tották érdemesnek foglalkozni, hanem azokat a gazdákatvitték el, akik itthon is 2500-3000 korona vagyonnalrendelkeztek. A rutén földön ellenben megtalálta a kor-mány a helyes módot, több ezer hold földet vett bérbe,amit a vagyontalan ruténeknek osztott szét holdanként

157

3 forint bérért. Gondoskodott számukra havasi legelõk-rõl is, mialatt a székelyeket itthon kiforgatták földjükbõlés legelõikbõl. Az itthoni telepítés különben már régmegkezdõdött, Háromszéken még a XVII. században, deromán lakossággal. A Felvidéken már évek óta folyik arutén akció, amikor végre a „székelyföldi kirendeltséget”is megalakítják, hogy a nép helyzetét tanulmányozza, ésgazdasági, kisipari életének fellendülését elõsegítse. Akirendeltség tagjai azonban hamarosan arról panaszkod-nak, hogy a székelység nem áll lelkesedéssel mögöttük,és nem támogatja munkájukban. Nem csoda, hiszen ezaz „akció” is abban a szellemben történik, amelyet atusnádi kongresszuson volt alkalmunk megismerni. Aszékelység pusztulásának lényegbevágó okait, a tagosítá-si és arányosítási visszaéléseket, a földkérdést nem érin-tik. Amint a hivatalos jelentés mondja: „a Székelyföldönoly sok panaszra okot adó birtokrendezési eljárásokraközvetlen befolyása nem lehetett az akciónak, mert abírói eljárások közigazgatási befolyástól függetlenek”.Egyszerû ez az indokolás. És ha már lényeges segítségetnem hozhattak, rendeztek szalmafonó, vesszõfonó ésháncsfonó tanfolyamokat, hogy a szegény népet hozzá-szoktassák a gondolathoz, hogy földjei helyett ezutánmár ebbõl kell megélnie. Mondani sem kell, ezek a tan-folyamok nem örvendtek nagy népszerûségnek. A kiván-dorlás megakadályozása végett is történnek lépések,de meg kellett gyõzõdni arról, hogy a külföldi kereset-tõl eltiltani a népet addig, míg itthon nem tudnakmunkát adni neki, annyit jelent, mint megélhetése elégátat vetni.

A Székelyföld egyes vidékei csak addig nevezhetõktúlnépesnek, míg a nép munkaereje egyedül csak a föld-mívelésre fordítható, de ha a földnek arannyal, vassal,rézzel, sóval és kõszénnel tele hegyeit megnyitják, ha ahavasok között gyárak emelkednek, ahol a gyapjú, mar-habõr, kender, len és az erdõk rengeteg fája feldolgozás-

158

ra kerülhet, akkor nem kell túlnépesedéstõl félteni ezt avidéket.

A földmûvelés szinte az utolsó tényezõje lehet az életfellendítésének. A századfordulónál Csík megye összesterületének 46,85 százaléka kötött birtok, Háromszék-nek pedig 47,55 százaléka. Mégis a kirendeltség munkájatúlnyomó részben a földmívelésre vonatkozott. Az ará-nyosítás után a gazdák rávetik magukat a föld feltörésére,az egyéni tulajdonná vált legelõket felszántják, a feltétlenerdõtalajon álló erdõket kiirtják. A feltört új területeknagy része azonban pár év múlva elkopárosodott, hasz-nálhatatlanná vált. Az egykori erdõk helyén egyre na-gyobbra terjeszkednek a kopár területek. Nemcsak erdõ,de legelõ sincs, az állattenyésztés fokozatosan romlik. Akirendeltség 1902-ben megkezdett munkája az, hogy jó-vátegye némileg a kárt, amit vele egyidõben az arányosí-tás és tagosítás okoz. Új legelõ-erdõket engedélyeztet aminisztériummal, Csíkban 20 közbirtokosság erdejében7055 holdat, Udvarhely megyében 36 közbirtokosságerdejében 7036 holdat és Háromszéken 7505 holdat 58közbirtokosság erdejében. Néhány helyen bérlet útjánlétesítenek közös használatú legelõket, de fõleg a mármeglévõk feljavításán fáradoznak. Udvarhely megyében34, Háromszéken 26, Csíkban 8 községben végezneklegelõjavítást 1907-ig. A székely akció keretében rövididõ alatt szép számban létesítenek gazdaköröket, hogybennük elõadásokkal oktassák a népet a szakszerû gaz-dálkodásra, de ezek az egyesületek csak a módosabbgazdák érdekeit szolgálják. 1907-ben Udvarhely megye91 gazdakörének 4856 tagja van, Háromszéken 30 gaz-dakör áll fenn 1414 taggal és Csíkban 18 kör 1234 taggal.A gazdakörök keretében több helyen népkönyvtárat islétesítenek, ez az elsõ komolyabb lépés a népnevelésterén. A hitelszövetkezeti élet fellendül, 1907-ben a há-rom megye területén már 78 ilyen szövetkezet mûködik,241 községre kiterjedve és 18 266 taggal. Fogyasztási

159

szövetkezet Udvarhely megyében 29, Háromszéken 9,Csíkban 4 van. A tejszövetkezetek is kezdenek feltûnni,öt év alatt a három megyében 14 alakul. A kirendeltségtenyészállatokat, szarvasmarhát, juhot, sertést oszt kiszép számban, a Magyar Gazdák Értékesítõ Szövetkezetepedig néhány fiókot állít fel a gyümölcs, lóheremag, vaj,tojás értékesítésére, valamint a vetõmag és gazdaságigépek beszerzése végett. Egy-két mintagazdaságot ésmintaméhest létesítenek, a székelykeresztúri és csíksom-lyói tanítóképzõhöz gazdasági szaktanárt rendelnek.Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson államigyümölcsfaiskolát nyitnak meg. A mezõgazdaság évszá-zados tespedése alól rügyek hajtanak ki itt-ott, hogy aztána négy évig tartó háború és következményei elpusztítsákennek a késõ tavasznak a hajtásait.

A munkásság helyzetén is igyekszik javítani a kirendelt-ség, habár nem olyan hatékonyan, mint a mezõgazdákén.Néhány ezer embert beírnak állami segéllyel a gazdaságimunkás- és cselédpénztárba, munkásközvetítést szervez-nek, egyrészt, hogy a romániai kivándorlásnak elejét ve-gyék, másrészt, „hogy a fejlettebb gazdasági viszonyokközé idõszaki, fõként aratómunkára elszegõdtetett szé-kelyek kiadósabban (!) dolgozni megtanuljanak, mertitthoni munkájuk eredménye testi erejüknek, ügyessé-güknek és értelmességüknek egyáltalán nem megfelelõ”.Az ország belsejében ismételten megfordult székely gaz-dasági munkások teljesítménye mind jobban megközelí-ti az elismerten kitûnõ alföldi munkásokét, 1907-ig 6138székely férfi fordult meg a magyarországi munkapiaconés „javult meg” az alföldi uradalmakban, amelyeknek acselédekkel való bánásmódját ma már szintén ismerjük.

A gazdasági fellendülés, amely a kezdet kezdetén törtössze, a székelység életében alig éreztette hatását. A na-gyobb bajok, a még lényegesebb tényezõk, amelyekensegíteni meg sem kíséreltek, súlyosan lehúzzák a mérlegmásik karját. Egységes tervvel, általános intézkedésekkel

160

alig lehet eredményt érni el a Székelyföldön, ahol a 300-400 község ugyanannyiféle viszonyok között van, egyik-nek sok a földje, másiknak kevés, egyik alkalmas aföldmívelésre, másik nem, az ipari lehetõségeket pedigminden faluban más viszonyok határozzák meg. A Szé-kelyföldön mind kisközségek vannak, s a kisközség költ-ségei majdnem akkorák, mint a nagyközségé, így az egyesbirtokosra esõ közteher kétszeresen súlyos. Az arányosí-tási és regáletörvények arra irányultak, „hogy a székelyember ezen a földön, amelyet eddig megtartott, zsellérrélegyen és elszegényedjék”.

A fakitermelõ nagyipari vállalatok, amikor kihasznál-ták a területet, elmennek, és a nép várhatja, míg ismétfelnõnek a fenyõerdõk. A kisipar megszûnt, mihelytnagyipar keletkezett, s a kisiparosok jövedelem nélkülmaradtak. Viszont az erdõtulajdonos siralmasan kevéspénzt kap a fájáért. A kormány úgy akart ezen segíteni,hogy megnehezítette a fa eladását. Csík megyében árve-réssel kell úgyszólván kierõszakolni a fa eladását. A kül-föld a hazainál 15 százalékkal olcsóbban hozza be faipariáruit, Petrozsényben és Kovásznán a bõséges székely fahelyett Romániából szállított fát dolgoznak fel, az állampedig jutányos áron szállítja a határon túli fát.

A törvények egyre oda irányulnak, hogy az arányosítás-kor közösségre kényszerített kisbirtokosok közös földjé-re minél jobban kiterjesszék az állami kezelést. Az érde-kelt kisbirtokosok tiltakoztak ez ellen, mintha elõre érez-nék, hogy nemsokára a román agrárreform az állami,illetve községi kezelés téves értelmezésével kisajátítjamajd közbirtokaiknak nagy részét. Már 1879-ben ugyan-olyan rendszabály és üzemterv alá helyezték a közbirto-kosságokat és a volt úrbéresek tulajdonába átment erdõ-ket, mint az állami, törvényhatósági, községi és hitbizo-mányi területeket. Nem csoda, ha féltek a kisbirtokosok,és igyekeztek eladni arányrészüket. Az erdõk állami ke-zelésbe vételénél (1898) a volt úrbéresekkel azt a kivételt

161

tették, hogy a törvény nemcsak az arányosítással kiszakí-tott közös erdõjük felett rendelkezik, hanem azokon is,amelyeket ajándékozás, vétel, csere útján szereztek éshasználtak közösben. Az állam által szükségesnek látotterdei munkákat saját munkaerejükkel és saját költségü-kön kell végezniök. A közbirtokossági erdõk ügyét inté-zõ gyûléseken a birtokosok nem egyenlõen, hanem jogo-sultságuk arányában szavaznak. Ugyanez a törvény elren-delte azt is, hogy össze kell írni a volt úrbéreseknekesetleg elosztva kezelt erdõilletményét is, ha a felosztásnem bírói úton történt. Állami felügyelet alá estek azokaz erdõk és kopár területek is, amelyeket nem a voltúrbéresek összessége szerzett, hanem csak egy részük.Az 1908-as törvény megtiltja az olyan közlegelõk felosz-tását, amelyek eke alá eshetnek, a 100 holdnál nagyobbilletmények kivételével. Közvetlenül a háború elõtti év-ben pedig elrendelik, hogy kötelesek társulattá alakítanilegelõjüket azok a volt úrbéresek, akik részüket elkülö-nítették vagy tagosították. Sõt némely vezetõ ember aztis ajánlotta, hogy az egész székelység minden földjétkötött birtokká kell átalakítani. Ezek az intézkedések aháború utáni földreformnak szolgáltatták ki a közbirto-kokat, amelyek semmiképpen sem eshettek volna kisajá-títás alá, ha kis magánbirtokokként bírták volna a közbir-tokossági tagok.

162

A NAGY VÁLTOZÁS

Földreform

A közbirtokosok több helyen az erdõk használatát egé-szen a községnek engedték át, mely magára vállalta arészesek adóját, és az erdõhasználat fejében a tagoknaknéhol használati díjat is fizetett. A nép eladta erdõit azadóért. A telekkönyvezés alkalmával hivatalosan is kivet-ték volt a kezébõl: a közös erdõ- és legelõbirtokok közülazokat, amelyeknek jövedelmét idõnként községi terhekhordozására is felhasználták, vagy amelyeknek használa-tát közbirtokossági szervezet hiányában a község szabá-lyozta, a politikai község tulajdonául jegyezték be, éshasználták ezeket azok is, akik az arányosításnál márkiszakították részüket a közvagyonokból, így a székelynép erdõinek egy részét a múlt század végén vesztette el:a haszonbérlõ a maga tulajdonába vette. Leplezett kisajá-títás volt ez, mert a nép nem rendelkezhetett földjével,mit a község tulajdonába írtak be. Keveset enyhít a hely-zeten, hogy tovább is kapott ezeknek a községeknek alakossága bizonyos haszonélvezetet a saját erdeiben,mert ez az eljárás nem segíthetett a létminimumon alultengõdõ óriási számú törpebirtokos helyzetén. A vezetõ-ség szûklátókörûsége és kapzsisága megbosszulta magáta népen, a rosszul elindított folyamat szigorú, logikuskövetkezményei napjainkig tartanak. Ha a község általhasznált erdõket és legelõket a telekkönyvezésnél nem aközség tulajdonául írják be, a világháború utáni földreformnem vehette volna el ezeket, míg így a községi birtokokatkisajátították, és a székely nép elesett földjétõl.

Ma a még nagyobb romlás azt mutatja, hogy a községibirtokok rendszere mégsem volt a legrosszabb. Igaz,hogy a „felesleget” bérbe adták idegeneknek, rendsze-

163

rint román pásztoroknak, holott ezek a területek a birto-kosok használatában jobban jövedelmeztek volna. A fal-vak határának túlnyomó része a közös birtokhoz tarto-zott, magántulajdonba csak kis rész volt felosztva, annálnagyobb csapást jelentett tehát a néhány hold terméket-len földön tengõdõ gazdák számára a közbirtokok kisajá-títása. Ezekre a területekre nagy feladat várt, mert a né-pesség folytonos szaporodása a mívelhetõ földnek olyanelaprózását vonta maga után, hogy a lakosság csak aközbirtokok jövedelmének fokozásával tarthatta fennmagát. Az 1921. évi agrártörvény olyan végrehajtása isgazdasági létalapjában támadta volna meg a székely né-pet, mely a törvény szerint az akkori szükségletnek meg-felelõ területeket mentesíti a kisajátítás alól, de ahogy atörvényt végrehajtották, illetve semmibe vették, az en-nek a népnek pusztulását célozta. A törvény értelmébena községi, úrbéri és közbirtokossági legelõk összegébõlcsak az a rész esik kisajátítás alá, mely meghaladja aközség szükségletét, ugyanígy a hasonló jellegû erdõkbõlis csak annyi sajátítható ki, amely meghaladja a családfõkután 5-7 holddal számított kiterjedést, s ezek a területekis csak más községek közbirtokának létesítése végettvehetõk el. Ennek ellenére az egész Székelyföldön a po-litikai községek tulajdonában levõ összes legelõket éserdõket, a szükségletre és terjedelemre való tekintet nél-kül, teljes egészükben kisajátították. Sok községben azösszes közlegelõ és az erdõ kizárólag a politikai községtulajdonául volt telekkönyvileg bejegyezve, így ezek min-den közlegelõjüket és erdõjüket elveszítették. Elvettéktöbb száz községtõl azokat a birtokokat, amelyeket azagrártörvény létesíteni rendelt az azokkal nem bíró köz-ségek részére is. A községi birtokok kisajátításánál egyet-len esetben sem vizsgáltak meg, hogy más község kielé-gítése végett van-e szükség rá, hanem a kisajátításokat„nemzeti célokra” rendelték el. A jogtalanságokat felso-rolni lehetetlen volna. Csíkban Taploca, Várdotfalva,

164

Csomortán és Csobotfalva községek 15 118 kat. holdközös tulajdonú erdõ- és legelõbirtokot vesztettek el,Gyergyó-Tekerõpatak község 510 hold õsi legelõjét szin-tén kisajátították. Olyan községek, melyeknek több százlakosa van, kik még egyholdnyi egyéni birtokkal semrendelkeznek, máról holnapra õsi közvagyonuk nélkülmaradtak.

A közbirtokosság legelõinél a törvény nem szabja meg,hogy családfõk szerint mekkora a legkisebb terület,amely nem sajátítható ki, de úgy intézkedik, hogy azok-ban a községekben, ahol még nincs közlegelõ, hegyesvidékeken családfõnként 10 holdat, ahol pedig a lakos-ság fõfoglalkozása állattenyésztés, 20 holdat kell kisajátí-tani. Nyilvánvaló, hogy a közbirtokosság megtarthatólegelõje sem lehetett volna kisebb ennél. Dacára annak,hogy a Székelyföld lakossága õsidõk óta állattenyésztés-bõl él, mert a mezõgazdaságra alkalmas területe igenkevés és silány, a megtartható közlegelõt egyetlen köz-birtokosságnál sem számították a 20 holdas mérték sze-rint. De még 10 holdat sem hagyott meg az agrárreformszámtalan közbirtokosságnak. Menaság közbirtokossá-ga, melynek silány földje csak minden harmadik évbenkerül vetés alá, 502 családfõ után legkevesebb 5020 holdközlegelõt igényelhetett volna kisajátítás útján, ellenbena saját tulajdonú 161 hold legelõjébõl is 126 holdat kisa-játítottak. Borzsova közbirtokosság 827 hold legelõjébõl38 holdat hagytak meg, holott 202 családfõje volt.Taploca közbirtokosság 400 családfõjének 492 hold le-gelõje maradt, Csobotfalva közbirtokossága 1280 család-fõjének 269 holdat hagytak meg stb. Némely községet akisajátítás úgy sújtott, hogy õsi legelõjébõl a mindenközség számára létesíteni rendelt közlegelõ megszabottterületének egyharmincad része sem maradt. Azok a le-gelõk, melyeknek kisajátításánál a legsúlyosabb törvény-telenségek fordultak elõ, román vagy vegyes lakosságúközségek mellett fekszenek.

165

Az erdõk kisajátítását magánegyénekkel szemben a tör-vény 200 holdig engedi meg. A közbirtokossági erdõknéla megtartható mennyiség családfõnként 5 hold, ahol alakosság faiparból él, 7 hold. A törvény a közbirtokossá-gok kisajátítás alól mentes területét nem a közös tulajdo-nosok összessége, hanem csak a községben lakó család-fõk száma után állapította meg, s e szerint a számításszerint is egy családfõnek járó erdõilletmény csaknemharmincszor kisebb a magánerdõ-birtokos megtarthatóterületénél. A kisajátító hatóságok még ezt a legkisebbmértéket is megcsonkították, és törvényellenesen óriásierdõségeket vettek el. Bár a székely nép házi faiparralévszázadok óta foglalkozik, a kisajátítások alkalmávalmégsem alkalmazták egy közbirtokosságnál sem a 7 hol-das mértéket. Olyan erdõket is sajátítottak ki, melyek az5 holdas számítás szerinti meghagyandó területnek cse-kély hányadrészét sem teszik ki. Menaság, Szentmihály,Taploca közbirtokosságtól egyenként több ezer holdatvettek el abból az erdõterületbõl, melyet a törvény sze-rint még pótolni kellett volna. Habár az erdõket is csakszomszédos község számára lehetett kisajátítani a tör-vény szerint, az összes erdõkisajátításokat, melyek sokszáz milliós értéket képviselnek, kivétel nélkül nemzeticélokra rendelték. A székelység erdõségeinek jelenté-keny része államvagyonná vált.

Több helyen a kisajátítást szenvedõ közbirtokosságok-nak meghagyott terület 30-40 kilométerre fekszik a falu-tól, míg az igénylõk a közelebb fekvõ és sokkal értéke-sebb erdõt kapták. Elvették a községi iskolák céljára azarányosítási törvények alapján a közbirtokosságok birto-kából kiszakadt területeket, valamint a községi terhekviselésére a közbirtokosságok által önként ajándékozottbirtokokat is. A kisajátítás módja és mértéke felett olyanbizottságok döntöttek, melyeknek sok tagja elõtt a telek-könyv, kataszter s a közbirtokossági javak természeteteljesen ismeretlen volt, s olyan is akadt, akinek még a

166

legelemibb képzettsége is hiányzott. Csoda-e, ha vissza-élések történtek? Csík megyének négy olyan községevan, melyeknek közös tulajdonban lévõ községi birtokamellett 259 egyénnek egy-egy holdnyi földje sem volt –de a kisajátításkor még a közös birtokuktól is megfosz-tották õket. A kisajátításiár-megállapításnál is nagy károkérték a községeket. A bizottság többnyire a telekkönyviterületet vette alapul, amely pontos felmérés nélkül voltfeltüntetve, s különösen erdõknél óriási eltérések mutat-koztak. Emiatt milliókat érõ területeket kártalanítási árnélkül sajátítottak ki. Csík megyében Taploca, Várdot-falva, Csobotfalva és Csomortán mintegy 2000 hold er-dõt vesztett el így. Az ármegállapítás hozzávetõleges osz-tályozás alapján történt. Olyan hold erdõket, melyeknekértéke 10 000-12 000 lej volt, 200-900 lej kisajátítási árértvettek el. A közlegelõk kártalanítási árát az 1913. évikoronaérték alapján, lejben 1:2 arányban állapítottákmeg. Olyan ellenérték, mellyel a kisajátítást csaknemelkobzásnak lehet nevezni; emellett a kisajátítás éveibena szú pusztítása is nagy károkat okozott az Ókirálysággalszomszédos erdõségekben, ahol a háború alatt másféléven át harcok folytak. A Csík megyei erdõk sok tízezerholdon kiszáradtak, százmilliókra ment a kár, melyet en-nek folytán a községek és közbirtokosságok szenvedtek.

Az agrárreform végrehajtásának igazságtalanságait,emlékiratba foglalva, 1922-ben a székely megyék har-minctagú birtokosküldöttsége átnyújtotta az egyik ma-gyar képviselõ vezetésével Cãlinescu földmívelésügyiminiszternek, aki megírta, hogy minden sérelmet okvet-lenül helyrehoz. De nemsokára a legsérelmesebb határo-zatokat helybenhagyta az agrárbizottság, melynek elnö-ke éppen Cãlinescu volt. A földreform súlyos gazdaságiválságba sodorta a székely népet. Az állattenyésztés, akisgazdák létfeltétele egyszerre megszûnt, mert nem volthol folytatni a hegyi és havasi gazdálkodást. A lakosság azerdõk tövében fa nélkül maradt, eltûntek az évi ingyenes

167

„vágterületek”, ahonnan a családok tûzi- és épületfávallátták el magukat. A terhek megnövekedtek, a közbirto-kok nem fedezik sem az állami, sem a községi adókat,mint régen, ezeket mind elõ kell teremteni a semmibõl.De nemcsak a birtokosokat sújtotta a kisajátítás, hanema föld nélküli napszámosokat is, akik az arányosítás ótaközbirtokossági tagok maradtak magánbirtokuk elvesz-tése esetén is. A kisajátított erdõk után kényszerbért nemfizetett az állam 1930-ig, a kisajátítás árát sem adta meg,kamatot sem kaptak a tulajdonosok, de az erdõk után járóterheket (erdõkezelési járulék, erdõõrzési díjak) behaj-tották a kisajátítást szenvedett birtokosokon és községe-ken. Végül kisajátítási kötvények útján rendezték a hely-zetet, a kisajátítottak jelentõs károsodásával. Az igényjo-gosultak, habár sok helyen elég kiosztani való föld lettvolna ahhoz, hogy a törvényben elõírt egyénenkénti 7holdban részesüljenek, mégis csak 3-4 hold földet kap-tak, fõleg ha magyarokról volt szó. Ezzel a kis birtokkalpénz és gazdasági felszerelés nélkül nem kezdhetteksemmit, így nagy részük hamarosan eladta, és maradtismét föld nélkül, ahogyan volt.

A közbirtokossági erdõk állami kezelése azt eredmé-nyezte a háború után, hogy jobbára írni-olvasni alig tudóerdõõröket állítottak a járási erdõgondnokságok élére,ahová az impériumváltozással is érvényben tartott törvé-nyek szerint csak erdõmérnökök lettek volna kinevezhe-tõk, és ezek az erdõõrök végezték a szakteendõket amilliárdokat érõ erdõségekre nézve. Aztán regáti erdé-szek jöttek, akik a közös vagyonokon az önkényes ren-delkezések tömegét hajtották végre. A közbirtokosságokállami autók fenntartására, erdészeti közegek részérelakóházak vásárlására, állami tisztviselõk részére jelenté-keny famennyiség adományozására voltak ráutalva. Azállami ellenõrzés gyakorlásával a hatósági közegek vissza-éltek – mint az egyik parlamenti felszólalás mondja –,sikkasztás, csalás, megvesztegetés és okirat-hamisítás

168

egymást követte. A földmívelésügyi minisztérium a kisa-játítások után jóval, 1928-ban kezdett jogalapot keresnia közbirtokossági erdõk kisajátítására. Valamennyi szé-kelyföldi erdõgondnoksággal jelentést készíttetett a köz-birtokosságok eredetére vonatkozólag, majd a kormánya kisajátított községi birtokokból néhány községnekvisszaadott egyes területeket, „községi erdõ és legelõ”céljára. A közbirtokosságok ügyeinek intézése nagy ne-hézségekbe ütközött, üzemterveik elkészítése százezrek-be került, és jóváhagyásuk éveket vett igénybe. Az évivágási területeket a legkörülményesebb eljárással kapjákki, és az értékesítést csak árverés után engedélyezik, amitlegtöbb esetben nem itthon, hanem Bukarestben tarta-nak. Az erdõtörvény úgy intézkedik, hogy a közbirtokos-sági ülésen a járásbíró elnököljön, és õ gyakorolja a fe-gyelmi jogot az igazgatóság felett, amelynek tagjait el-mozdíthatja, és újakat nevezhet ki helyettük. Határozataiellen nincs fellebbezés, így a közbirtokosság az egyetlenintézmény, amely perrendtartási jogorvoslattal nem él-het. A közbirtokosok a mezõgazdasági adót minden terü-let után megfizetik, de ha az egyes tulajdonosok fát adnakel, fakereskedõknek minõsítik õket a hatóságok, és keres-kedelmi adóval róják meg.

Hitelélet

„Bankjaink” mûködése a kisebbségi sorsban nem hasz-nára volt a székelységnek, hanem határozott kárára. Apénzintézetek nem vállaltak feladatot kisebbségi éle-tünkben, noha vagyonuk a kisebbségi magyarság vagyo-nából állt. Míg a szász bankok a közhatalom-változás utána pesti és bécsi összeköttetéseik helyett siettek új kapcso-latokat teremteni Bukarestben, addig a magyar pénzin-tézetek elzárkóztak az új fõvárostól, „speciális erdélyibankpolitikát” akartak teremteni. Ez a sajátságos erdélyibankpolitika pedig hû másolata lett a hatvanhetes ki-

169

egyezés utáni idõk pénzügyi életének, a bankok igazga-tóságaiban nagyobbára a politikai élet vezetõi ültek, ésosztoztak mindazokban a hibákban, melyeket elõdeik-ben kárhoztattak, mintha közben nem lett volna trianoniszerzõdés. A hagyományos kör szabályosan bezárult ittis. Az osztalék volt a vezetõk számára a fontos, nem a népélete. Pedig kész leckét és kész példát szolgáltattak szá-mukra a szász bankok, hogy miképpen kell kisebbséginépnek berendeznie a maga pénzügyi életét. A szászokegyáltalában nem folytattak osztalékpolitikát a háborúelõtt sem. 1912-ben a szászok kezelésében lévõ idegentõkék közel tízszeresét tették ki a saját tõkéjüknek, és évitiszta nyereségüknek csaknem egyharmad részét, 726 000koronát fordítottak jótékony célra, s ebbõl 456 000 ko-rona az egyházaknak és iskoláknak jutott. Ekkora ösz-szeggel a háború után pénz hiányában bezárt összesfelekezeti iskoláinkat fenntarthattuk volna. És mit men-tett át a három székely megye egyik országból a másikba?1922. december 31-én Háromszék megyének 9 pénzin-tézete volt, 5 901 400 lej alaptõkével, Csíknak 7 intézete3 340 000, Udvarhely megyének pedig 6 pénzintézete1 900 000 lej alaptõkével. Kevés pénzvagyon, de arramég mindig elég, hogy a hagyományos hiteléletet lehes-sen folytatni belõle.

A Székelyföld pénzügyi helyzete rosszabb az erdélyiátlagnál. A háború elõtti tétel, hogy „a székelység életé-ben úgy politikailag, mint gazdaságilag érzik annak azösszetartozandóságnak a hiánya, mely e fajt nagyobbgazdasági erõk gyûjtésére és egészséges irányú vezetésé-re évtizedeken át képtelenné tette” – most is áll. A lejstabilizációja elõtt, 1928. év végén az erdélyi magyarjellegû pénzintézetek tõkevagyonának csak egynegyede,226 millió lej tõke esett a Székelyföld (Maros és Aranyosmegyét, valamint a két Küküllõ és Brassó megyék szé-kelylakta vidékeit is beleszámítva) 37 pénzintézetére,dacára, hogy a székelység legalább egyharmada Erdély

170

másfél milliónyi magyarságának. A szövetkezeteknél márarányosabb volt a vagyon megoszlása. Az említett terüle-ten a hitelszövetkezetek anyagi helyzete 1929. december30-án így állott (a százalékok a szindikátus székelyföldiés összes vagyonának arányát mutatják):

üzletrészállomány 4 868 000 lej 30:70%

tartalékalap-állomány 5 484 000 lej 50:50%

takarékbetét-állomány 76 533 000 lej 48:52%

kihelyezett összegek állománya 108 500 000 lej 48:51%

Ez azt mutatja, hogy a Székelyföldön inkább hitelszö-vetkezetekre, mint pénzintézetekre van szükség. 1929végén Udvarhely megyében 32 szövetkezet mûködött abankszindikátus, illetve G. H. SZ. kötelékében, Három-széken 21 és Csíkban 11, amelyeknek taglétszáma ésvagyona így oszlott meg:

Tagok Kihelyezés Üzl. tõke Tart. alap

Udvarhely 11 242 58 506 622 2 718 488 1 585 935

Háromszék 7 865 31 976 475 1 675 851 1 089 891

Csík 3 809 16 733 017 1 552 952 429 193

Ezek a falusi hitelszövetkezetek, melyek közül néme-lyek, mint a kászonaltízi, etédi, bögözi, kibédi és simén-falvi, 4-5 millió lejes kihelyezéseket tudtak eszközölni,rendszeres hálózattá kezdtek kiépülni a közhatalom-vál-tozás második évtizedében, és úgy látszott, hogy megala-pozzák a székelység hiteléletét. 1931 végén az Erdélybenmûködõ hitelszövetkezetbõl 135 esett a tágabb értelem-ben vett Székelyföld területére, számuk tehát megfelelta székelység számarányának, ha pedig vagyoni állapotu-kat tekintjük, éppen kedvezõ volt a helyzetük. A konver-

171

ziós adósságrendezés azonban elpusztította ezeknek afalusi hitelszövetkezeteknek nagy részét, legalábbisannyira, hogy azóta nem kölcsönözhetnek ki pénzt. De akonverzió más oldalról mégis sokat segített a székelysé-gen. Az adósságrendezést megelõzõ években a Székely-föld eladósodása megdöbbentõ méreteket öltött. Nagyáltalánosságban számítva az egy családra esõ vagyon5640 lej volt és a fejenkénti vagyon 1340, ellenben azadósság az összes vagyonok kétharmadát érte el, ami abékebeli eladósodottság kétszeresét jelentette, noha abékebeli öt százalék jövedelem helyett most legfönnebbkét százalékot lehetett elérni. Az eladósodottság a kon-verziós rendezés folytán, a városi tartozásokat is beleért-ve, mintegy 40 százalékkal csökkent, és még ezután ismegmaradt adósságként a székely vagyon értékének 40százaléka. Ennek a még mindig túl magas adósságnak aveszedelmét egyedül az csökkentette, hogy 17 év alattkellett törleszteni. A békeidõk adóssági százaléka az ak-kori aranykoronában számított vagyonértékhez képest40,19 százalékig terjedt, tehát a székelység a konverzióután is ott maradt az eladósodottság tekintetében, ahol avilágháború elõtt állott, de kereseti és jövedelmi lehetõ-ségei legalább egyötödére estek vissza. Emellett a vagyonértéke az aranyérték viszonyában egyharmadára esett,ellenben az adók összege a békebelinek legalább tizen-öt-hússzorosára emelkedett.

A Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank, de különö-sen a Transsylvania Bank a székelyföldi egyházak és ma-gánvagyonok bevonásával igyekeztek fokozni erejüketés egységesíteni hálózatukat, de a nép nem sok hasznotlátott ebbõl, mert a konverzió elõtt éppen úgy szedték anegyvenszázalékos kamatot és úgy árverezték el az adóskisgazdák birtokait, mint a többi pénzintézetek. A betét-kamatok túl magasra emelésével fokozták a bajokat, svégül kénytelenek voltak kényszeregyezséget kötni, ré-szint világgazdasági okokból, de fõleg a helyi versengés

172

káros befolyása miatt. Ma nincs egyetlen összefogó, jólmûködõ pénzintézeti központ, mely a hiteléletet irányí-taná, visszleszámolási kölcsönt venne fel a Nemzeti Bank-tól. A banktõke irányító szerepe ma is változatlanul fenn-áll a székelység sorsának intézésében, de ez a banktõkenincs a székelység kezén. Kezdeményezés történt olyanirányban, hogy a konverzió által szétroncsolt vagyonokatnagyobb tõkeközpontokba tömörítsék, de ez a törekvésazok elõtt a legkevésbé népszerû, akik a legilletékeseb-bek volnának a megvalósítására. Nem akadt olyan széle-sebb látókörû pénzügyi ember vagy intézmény, melyösszefogná a székelységnek majdnem egy évszázad ótaszétzüllesztett közvagyoni erejét, ha pénzintézetekké át-változott formában is. Érthetõ ez a „hanyagság”, hiszenegy népi érdekeket szolgáló pénzintézet nem engedhet-né meg azt, amit a mai bankok megengedtek, hogy vidé-ken is 70 000-80 000 lejes tantième-eket adjanak egy-egyigazgatósági tagnak. A tágabb értelemben vett Székely-föld közérdeke és vagyoni helyzete nem tûrhet el 37önálló pénzintézetet legalább 300 igazgatóval, 300 fel-ügyelõvel és ugyanannyi tisztviselõvel, nem fizetheti 36pénzintézet súlyos adóterheit, és nem viselheti fenntar-tásának más költségeit abból a kevés jövedelembõl, amita fejenként átlag egyholdnyi, mezõgazdaságilag mûvel-hetõ föld nyújt, amikor ezen a kis földön 40 százalékosadósság van, melynek még kétszázalékos kamatát is aliglehet kikeresni.

A konverziós adósságrendezés folyamán a magyar ban-kok meg nem engedhetõ módon jártak el a gazdákkalszemben. Sok helyen magánegyezséget erõltettek az adó-sokra, akik így az adósság megfizetésének magasabb szá-zalékát vállalták magukra, mint amit a törvény megsza-bott. Különösen az egyik kiterjedt fiókhálózattal rendel-kezõ nagyobb magyar bank vált híressé adósai tönkrete-vése miatt. Ez a bank 1931-ben kényszeregyezséget jelen-tett be, és hitelezõivel elõnyös százalékarányban kiegye-

173

zett. A kényszeregyezség után jött a konverziós törvény,melynek ötvenszázalékos kedvezményét szintén igény-be vette, majd ezek után a kényszeregyezségi eljárásmegszüntetését kérte. 1934-ben több vidéki fiókját be-vonta kolozsvári központjába, és onnan indított pertösszes adósai ellen, akik a Székelyföldön 250-300 kilomé-terre estek a kolozsvári bíróságoktól. Az adósokat senkisem vette védelmébe. A városi adósoknak, akik csak1932-ben jelentették be konverziós igényüket, a banknem ismerte el konverziós kedvezményüket azzal az in-dokolással, hogy 1934-ben nem jelentették be újra ezt azigényt. A pénzintézet száz százalékig perelte azokat azadósokat, akik más bankokkal egyezséget kötöttek.Ugyanakkor ez a bank 20-30 százalékkal elégítette ki sajáthitelezõit. Betétei nagyrészét annak idején a székelyektõlkapta, visszafizetésükre viszont csak 20-30 százalékbanköteles. A nép megadással viselte sorsát, az évszázadostapasztalatok fatális fásultságában csak annyit próbáltkérni, hogy a súlyos perköltségektõl kíméljék meg, Ko-lozsvár helyett otthon döntsenek a sorsán.

Földkérdés, termelés

Az erdélyi magyarság falusi rétegének mintegy 60 szá-zalékát teszi ki a falusi székely nép, de ennek a nagytömegnek 85-90 százaléka nem tud megélni a földbõl, ésmellékkeresetre szorul. A földbirtok igazságosabb meg-oszlása igen nehéz kérdés, hiszen alig egy évtizeddelezelõtt volt földreform, mégis a szegénység változatlanulmegmaradt. A mûvelhetõ terület kevés ahhoz, hogy arégi gazdálkodás szerint a lakosság életfenntartását biz-tosítsa. Tanulságos összehasonlítani a mai helyzetet aháború elõttivel, amibõl kitûnik, hogy habár sok vagyon-talan család jutott egy kevés birtokhoz, a gazdasági hely-zet, a szegénység nem változott, mert a törpebirtokoknem tudnak megélhetést biztosítani tulajdonosaiknak.

174

1916-ban az ötven holdon aluli birtokosok, gazdaságicselédek és munkások, keresõ férfiak számadatait ígymutatta a statisztika Csík, Háromszék, Maros és Udvar-hely megyékben:

Foglalkozási csoport Összesen % Magyar %

Kisbirtokos (kisbérlõ)

20–50 kat. hold 14 494 9,8 12 177 10,6

10–20 kat. hold 24 647 16,8 20 125 17,6

5–10 kat. hold 26 863 18,0 20 913 18,3

5 holdon alul 32 227 21,7 23 239 20,3

Föld nélküli földmíves,juhtenyésztõ, kertész

1 527 1,0 978 0,9

Föld nélküli gazd. cseléd 13 783 9,3 10 575 9,2

Föld nélk. mezõmunkás 35 130 23,6 26 428 23,1

Összesen 148 491 100,0 114 435 100,0

Legnagyobb százalékot a föld nélküli mezõmunkásokjelentettek, akik a többi földnélküliekkel együtt az ötvenholdnál kevesebb birtokú népesség 33,9 százalékát tet-ték ki, és az összes lakosságnak egyharmadát. Ezek anincstelenek hiába jutottak egy kevés földhöz, nagy ré-szük amit kapott is, eladta, és 1929-re már oda alakult ahelyzet, hogy például Csík megyében 11 625 családnakvolt semmi vagy fél holdnál kevesebb vagyona, Három-széken 10 063 családnak, ami mindkét helyen a családoknegyedének felel meg. A legpontosabb kimutatás, azegyenes adók 1930-31. évi statisztikája így mutatja a szé-kelység vagyoni helyzetét (a 20 holdon felüli birtokosok-nál az erdõk is be vannak számítva):

175

Megye Lakosokszáma

Mûvelésalatt álló

terület (ha)

Birtokosokszáma

Egybirtokosraesik (ha)

Csík 146 584 65 201 41 271 1,5

Háromszék 130 464 76 062 40 159 1,8

Udvarhely 136 358 85 894 43 068 1,9

413 588 227 157 124 498 1,7

Valóban az általános szegénység képe ez, ahol egy bir-tokosra négy hold föld sem esik (egy hektárt kereken kétholdnak számítva), ha pedig az összlakosság számátvesszük tekintetbe, egy lélekre alig egy hold föld jut. Abirtokmegoszlás helyzete még kedvezõtlenebb viszo-nyokat mutat, mert 124 498 birtokos közül 111 444-nek,azaz 89,4 százaléknak van tíz holdnál kevesebb földje,ebbõl pedig a Székelyföldnek csak a legjobban termõvidékein lehet megélni. Az öt hektáron aluli (0–10 hold)birtokosok helyzete így alakul a számok tükrében:

Megye Mûvelés alatt(ha)

Birtokosokszáma

Egy birtokosraesik (ha)

Csík 43 954 38 755 1,1

Udvarhely 23 259 33 410 0,7

Háromszék 43 140 39 279 1,0

110 353 111 444 0,9

A tíz holdon aluli birtokosokra tehát átlag két hold semjut, ami a birtoktalanok (csak belsõséggel rendelkezõk)nagy száma miatt van. A háború elõtt a fenti kimutatásszerint a tíz holdnál kisebb birtokú vagy teljesen birtok-talan nép az ötven holdon aluliaknak 73,6 százalékátjelentette, ami az összes lakosság arányában még keve-sebbet tett, 1930-ban pedig a 0–10 hold közötti birtoko-

176

sok a három székely megyében az összes birtokosoknak89,4 százalékát jelentik, ami az elszegényedésnek meg-döbbentõ bizonyítéka. Egy másik kimutatás szerint azõstermelõ lakosság 74 százaléka nem birtokos. A hárommegye lakosságának 90,2 százaléka él falun az 1930. évinépszámlálás adatai szerint, és ennek a rengeteg népnekmind a földmívelésbõl kellene megélnie, egypár értelmi-ségi család kivételével. A falvak elnéptelenedése, az el-vándorlás fokozottabb mértékben folyik, mint a háborúelõtt, az új országhatárok között megnyílt az út Bukarestés az Ókirályság felé, a nép pedig tömegesen özönlött áta Kárpátokon, különösen a közhatalom-változás utánielsõ évtizedben. Bukarest fejlõdésnek indult, pezsgõ éle-te nemcsak a cselédeknek nyújtott alkalmazást, hanemaz iparosoknak is, különösen a kõmûvesek és ácsok szá-mára jelentett új Mekkát a fõváros, ahol máról holnapranõttek ki a több emeletes paloták, az alkalmazott munká-sok között pedig akkor még nem tettek nemzetiségikülönbséget, és ha tettek, csak a székely munkások javá-ra, mert értelmes, dolgos és megbízható alkalmazottak-nak találták õket. Bukarest utcái hangosak voltak a ma-gyar beszédtõl, az ország városai között itt lakott a leg-több magyar. Ugyanebben az idõben az Amerikába valókivándorlás is fellendült, aki csak tehette, menekült itt-honról.

A gazdasági válság és késõbb a nemzetiségi arányszámalkalmazása azonban lezárta a székely ipari munkásokelõl a regáti munkahelyeket, már csak a szolga és a cselédkaphatott elhelyezkedést a városokban, legutóbb pediga férfiak már hiába mennek el, semmiféle alkalmazástnem találnak. Csak a fiatal lányokat fogadják be a nagyvá-rosok, a nép itthon rekedt a faluban, de évszázados gon-dolkozásának megfelelõleg nem az itthoni új életlehetõ-ségek megteremtését keresi, hanem az elvágyódás nosz-talgiájával enyhíti nyomorát. A nép semmit sem kezde-ményez magától, csak az otthon elhagyását; évszázados

177

élettapasztalatai belevésték a tudatalatti meggyõzõdést,hogy itthon nem lehet semmit kezdeni, itthon nem lehetaz életet jobbá tenni, csak az elvándorlás segíthet. Aholgazdasági jellegû újítás történt a közhatalom-változásután, mindenütt az „urak” voltak a kezdeményezõk, taní-tók, orvosok, ügyvédek, gazdasági szakemberek, akikneklegtöbbször kemény harcot kellett vívniok a néppel, mígaz új utakra elindíthatták. A nép nem ismeri a körülöttefolyó élet menetét, törvényeit és irányát, képzetlenségé-ben és tájékozatlanságában nem tudja, hogy mit jelentszámára a mai kor, a mai életkörülmények, így természe-tes, hogy nem tudja, mit kell tennie, mik az igazi szükség-letei, és azokat miképpen elégítheti ki. És vezetõi nagyonkeveset tettek abban az irányban, hogy szellemi képzet-lenségét pótolják. Az az egy-két ember, aki beállott a faluszolgálatába, kivétel, és nem jelenti a vezetõk általánosszellemét. Pedig a székelységnek megélhetést lehet biz-tosítani a maga földjén, ha a népet tényleg néppé teszik,hogy öntudatosan dolgozzék egy nagyjából körvonala-zott egységes gazdasági munka keretében.

A Székelyföld túlnépesedésérõl nem lehet beszélni,mert a három megye az ország leggyérebben lakott vidé-ke. A lakosság száma az 1930-as népszámlálás szerint Csíkmegyében 146 584 lélek, Háromszéken 136 358 és Ud-varhely megyében 130 646, az összes lakosság tehát413 588 lélek, a három megye területe együtt 11 307négyzetkilométer, az átlagos népsûrûség pedig négyzet-kilométerenként 36,57, ami majdnem csak fele az orszá-gos átlagnak (61). Csík népsûrûsége meg éppen csak 29.Ha a föld mégsem tudja eltartani a rajta élõ népet, enneklegfõbb oka a rossz gazdálkodásban van, hiszen a mezõ-gazdaság a nép kilencven százalékánál ma is úgy folyik,mint évszázadokkal ezelõtt, az állattenyésztés végzetesenlehanyatlott, noha a föld erre volna a legmegfelelõbb. Amûvelhetõ terület (szántóföld, kert, rét és kaszáló) azegész területnek 38,34 százaléka, de ennek egyharmada

178

(az egy százalék kert kivételével) minden évben mûve-letlenül áll a hármas határrendszer miatt, melyet aránylagcsak kevés helyen váltott fel a szabadgazdálkodás vagytagosítás. A nép nehezen barátkozik meg a belterjes gaz-dálkodással, többtermeléssel, pedig gazdasági jövõjénekcsak ez lehet az alapja, és ahol próbálkozások történtek,az eredmény mutatja, hogy milyen hatalmas érték heverteddig parlagon. A három megye területének 46 százalé-kát borítja erdõ (ma jelentõs részében kiirtott, kopárterület), ami rendszeres kitermeléssel és fásítással szin-tén nem veszedelmet, hanem biztos megélhetési alapotjelentene. A 14 százaléknyi legelõ a szarvasmarha-te-nyésztés szempontjából nagy fontosságú, ha a lakosságismét hozzászokik a régebben nagyon virágzó állatte-nyésztéshez.

Az 1936. évi Statistica Agricolã* adatai szerint a mûvel-hetõ területek túlnyomó részén, 60,1 százalékán termel-nek gabonaféléket, legtöbb zabot, utána búzát, holott aszemtermelésnél sokkal jövedelmezõbb volna a takar-mányfélék termelése, amelyeknek ma még csak 9,2 szá-zaléknyi helyet szorítanak. A kukorica és burgonya egy-forma területet foglal el, mindkettõ 11,2 százalékot, míga hüvelyeseknek 3,8, a zöldségféléknek pedig csak 0,9százaléknyi tér jut. A terméshozam a mostohább termé-szeti viszonyok ellenére is eléri az erdélyi átlagot, azókirályságbelit jelentékenyen meg is haladja, ami a szé-kely nép viszonylag fejlett mezõgazdasági kultúráját mu-tatja, noha a szászok mellett, valamint a magyarországiátlag mellett jóval elmarad. Egyik közgazdászunk hívta fela figyelmet arra, hogy noha a Székelyföldön a gazdálko-dás ma semmivel sem rosszabb, mint Erdély legtöbb másvidékén, mégis okszerûbb gazdálkodással a székelységnyomasztó helyzetén sokat lehetne javítani. A számítá-sokból kitûnik a székely gazdálkodás helytelen és tartha-

179

* Mezõgazdasági Statisztika

tatlan volta, mert noha a nép földje túlnyomó részéngabonát termel, mégis a Székelyföld ma ugyanúgy, minta háború elõtt, gabonabehozatalra szorul. A három me-gye egész gabonaszükséglete évenként 116 ezer tonna,ezzel szemben a termelés jó közepes évben sem több 82ezer tonnánál, így a hiány 34 ezer tonna, azaz egy lakosraszámítva 83 kg. A Székelyföld gabonaszükségleteinek egy-harmadát csak behozatal útján tudja fedezni, ami éventelegalább 120 millió lej kiadást jelent a népnek. Emellett azállattenyésztés is fokozatosan hanyatlóban van. A hárommegye egész marhaállománya 1935-ben csak 155 595 da-rabot tett ki, ebbõl 21 047 igásökör, 63 423 pedig fejõste-hén volt, a lakosság húsfogyasztása viszont az országosátlagfogyasztás szerint évi 63 880 szarvasmarhát igényel,és ezt az igényt az ökrökön és fejõsteheneken kívül fenn-maradó 71 125 szarvasmarhából kellene kielégíteni. Ezazt jelentené, hogy évente csak 11 000 darab kerülheteladásra az állatállomány leapasztása nélkül, ami túlságo-san kevés szám, ha figyelembe vesszük, hogy ez jelenti anép egyik legnagyobb jövedelmét. Ténylegesen azonbanennél jóval nagyobb mennyiség kerül eladásra, aminekkövetkezménye részint az, hogy a székely nép húsfo-gyasztása az országos átlag alá süllyedt, részint pedigaz, hogy állatállománya évrõl évre apad. Tíz év alatt,1925-tõl 1935-ig, a három megye szarvasmarha-állomá-nya 205 084-rõl 149 943-ra, évente tehát átlag 5500 mar-hával csökkent, ami a székelység vagyonának lassú el-szivárgását jelenti. A sertésállomány ugyanez idõ alatt76 584-rõl 52 144-re esett vissza, a juhállomány 1925-ben 331 018 darabot tett ki, 1935-ben pedig már csak218 822 darab.

A Székelyföld állattenyésztésének leromlását, illetveállatállományának mai helyzetét így tárja elénk a kimuta-tás Erdélyhez és Romániához viszonyítva.

180

Terület Ló Szarvasmarha Juh Sertés

egykm2-re

100lakosra

egykm2-re

100lakosra

egykm2-re

100lakosra

egykm2-re

100lakosra

esik (db)

Székelyföld 3,9 11 13,7 38 19,3 53 4,6 13

Erdély 4,7 9 15,6 29 27,3 50 9,4 17

Románia 7,3 22 15,3 23 10,0 63 11,0 16

Ezek az unalmasnak tetszõ számok fejezik ki ridegen anép elszegényedését, mely a falvak mindennapi életébenegyre forróbb és egyre égetõbb pusztítással tör elõre.Jövedelmet csak a burgonyatermelés jelent, melynek150 ezer tonnányi fölöslege az ókirályságba vándorol, scserébe tengeri jön innen a székely vidékekre. A káposz-ta és hüvelyes termék csak fele annak, amit a magyaror-szági fogyasztás arányában a székelységnek fogyasztaniakellene, s ennek a mennyiségnek is egytizede a híres,jórészt eladásra kerülõ háromszéki lencsébõl áll. Cukor-ra a romániai átlagos fogyasztás alapján 90 millió lejt adki a székelység, míg a tejbõl, amely egyik legnagyobbjövedelmét jelenti a tejszövetkezetek felállítása óta, csak40 millió lejnyi bevétele van, így a tej ára még a cukornakis bár felét sem fedezné, ha a székely nép cukorfogyasz-tása nem állana az országos átlag alatt. A három megyé-ben a lakosságnak a terményeken kívül legalább 150millió lejért kell élelmicikket vásárolnia, hogy mai ala-csony életszínvonalát fenntarthassa. A pénzért vásároltélelmiszerek tehát összesen mintegy 270 millió lej ki-adást jelentenek, amibõl csupán csak a táplálkozás költ-sége fedezhetõ, amihez még a ruházkodás, adó, dohány,szeszes ital, világítás stb. költsége járul. A kendertermelésis csak felét fedezi a szükségleteknek, a lentermelés mégkevésbé van elterjedve, a gyapjú pedig az egykori híresjuhtenyésztõ vidéken a szükségletnek csak egyharmadát

181

fedezi, a többit pénzzel kell venni. Évi 200 millió körülvan az az összeg, melyet a székelység ruházkodásrakénytelen elkölteni. A székely nép, ha jelenlegi szegé-nyes, nyomott életszínvonaláról is nem akar mélyebb-re süllyedni, évente 500 millió lejnyi készpénzkiadásrakényszerül élelem és ruházat tekintetében, mely össze-get mezõgazdaságon kívüli jövedelembõl kell elõterem-tenie.

„A Székelyföld önellátása nem jelszó, hanem lehetõ-ség”, ez a leszûrt eredménye a három megye gazdaságihelyzete és lehetõségei tanulmányozásának. A hiányokmegmutatják, hogy mire kell a mezõgazdasági termeléstirányítani, és ennek a termelésnek a lehetõségei megvan-nak akár az éghajlatban, akár a talaj mennyiségében ésminõségében, s ha még az ipar is (amirõl ma alig beszél-hetünk) fellendül némileg, a ma elvándorolni kényszerü-lõk jelentékeny része itthon juthat megélhetéshez. ASzékelyföld ma még messze áll attól, hogy minden gazda-sági értéke kibontakozhatott volna. Mûvelhetõ területe-inek szakszerû megdolgozása jóval több embert igényel,mint amennyi ma itthon dolgozik. A belterjesebb ésésszerûbb gazdálkodás mellett a mezõgazdasági termé-nyek értékesítésének megszervezése a másik fontos fel-adat, hogy a jövedelmezõbb termeléssel, a minõségi szín-vonal emelésével párhuzamosan biztosítódjék a piac ésaz ár színvonala. Az eddigi szervezett értékesítési kísér-letek tõke hiányában nem haladhattak elõre, de ugyanezaz akadálya a belterjes gazdálkodás és független kisgaz-da-társadalom kialakulásának, mert forgótõke hiányábana kisgazdák nem haladhatnak a korral, nem alkalmazkod-hatnak a piac igényeihez, tartózkodniuk kell a beruházá-soktól, és ki vannak szolgáltatva a közvetítõ kereskede-lem önkényének. Ma nincs mezõgazdasági hitel, nincsbank, ahonnan a nép pénzt vehetne fel. Az 1930. évelején Udvarhely megyében 32 falusi hitelszövetkezetmûködött, több mint 11 000 taggal és 58 millió lej kihe-

182

lyezéssel, Háromszék megyében huszonegy hitelszövet-kezet, közel 8000 taggal és 17 millió kihelyezéssel, Csík-ban pedig 11, mintegy 4000 taggal és 17 millió kihelye-zéssel. A kihelyezések nagy száma az eladósodás óriásiméreteit mutatja, de ezek a hitelszövetkezetektõl felvettadósságok nemzetgazdasági szempontból nem jelentet-tek olyan veszélyt, mint a magánbankok hitelezései. Akonverzió után azonban ezek a hitelszövetkezetek szám-ba vehetõ kikölcsönzést nem tudnak eszközölni, mindengazdasági újítást elsõsorban a hitel hiánya akadályozmeg, mert a székely népnek szegényes életberendezésé-ben nincs készpénz vagyona. A székelyföldi értékesítésikezdeményezések szövetkezeti úton történtek, ugyan-ilyen alapon mûködik a brassói Ágisz és a kolozsváriPitvar, amelyek elsõsorban a Székelyföld ipari és gazda-sági termékeit igyekeznek közvetlenül juttatni el a ve-võkhöz, de pénz hiányában nagyobb méretû munkátnem végezhetnek, tevékenységük inkább csak a népmû-vészeti jellegû háziipari dolgokra szorítkozik.

Népesedés

A népesedési állapot sem nyújt a jelenben kedvezõbbképet. A Székelyföld néptelenedik, részint az elvándorlásnagysága, de még inkább a természetes szaporodás csök-kenése miatt, ma még fokozottabb mértékben, mint aháború elõtt. A legutóbbi hivatalos kimutatás alapján(Institut Central de Statisticã: Anuarul Statistic al Româ-niei 1935 ºi 1936) a három székely megye népmozgalmaígy alakult 1910 és 1930 között:

1910 1930 Szapor. %

Csík megye 136 785 146 584 4,6

Háromszék megye 134 994 136 358 1,0

Udvarhely megye 132 211 130 646 -1,2

183

Húsz év alatt tehát mindössze 1,4 százalékkal szaporo-dott a három megye lakossága, a legmagyarabb Udvar-hely megyéé pedig egyenesen apadást mutat, holott azországos átlag a háború után fokozatosan nõtt, és köztu-domású, hogy Románia egyik legszaporább országa Eu-rópának. A kisebbségi magyarság elmaradt a nemzetiségiversenyben. A kimutatás aránylag kedvezõ két utolsóévében, 1934-ben és 1935-ben a három székely megyetermészetes szaporodása ezer lakosonként 7,3, illetve7,0, míg az egész országé 11,7, illetve 9,6 volt. A szaporo-dást csak a falu jelenti, mert a székely városok határozot-tan visszafejlõdnek, születési eseteik számát meghaladjaa halálozásé. 1934-ben az öt székely város átlagos „szapo-rodása” a születés és halálozás alapján -1,9 volt, ez csök-kentette le megyei átlagban a falusi lakosság 8,1 szaporo-dását, 1935-ben pedig -2,1 volt a városi és 7,8 a falusitermészetes szaporodás. A külön városi és falusi lakosságszerint közölt adatok nem azonosak az összes lakosságadataival (az említett hivatalos statisztikai évkönyv ismegjegyzi, hogy ezek nem végleges számok, de mivelpontosabb kimutatás nincs, ezt kellett használnunk),annyi mindenképpen megállapítható, hogy a városokmagyarsága még jobban fogy, mint a falusi nép, amit avárosok lakosságának fokozatos csökkenése is bizonyít.A városok természetes szaporodása az egész országbangyengébb a falvakénál, az említett két évben 3,0 és 1,4,de a magyar városok még ezen is jóval alul maradnak. Aszékely falvak természetes szaporodásának csökkenését,ugyanúgy, mint a városokét, az egyke okozza, amely aháború óta fokozatosan tért hódít, különösen Udvarhelyés Háromszék megyében, noha a nép az „egyke” szót nemismeri. Ennek a társadalmi betegségnek itt még nincsnépi neve, de névtelenül is szemmel láthatólag pusztít.Míg a falusi székely nép természetes szaporodása 7-8%körül van, addig az országos falusi átlag 12-14% körüli,tehát majdnem kétszer akkora. De amíg a természetes

184

szaporodás csökkenésén sajnálkozunk és veszedelmeitszámítgatjuk, még nagyobb hátrányt jelent az elvándor-lás. 1920 és 1930 között, tíz év alatt 33 266 ember vándo-rolt ki a három megye területérõl, a természetes szapo-rulatnak több mint kétharmada, ami azt jelentette, hogya háborús veszteségek után a békeévek elsõ tizedében aSzékelyföld megközelítõleg annyi népveszteséget szen-vedett, mint a háború pusztításai által: a 49 399 lélekszá-mot kitevõ természetes szaporulatból csak 16 073 lélekmaradt itthon. Ennek az áradatnak gátat kell vetni, aszékely népet hozzá kell kötni saját földjéhez, hogy nelegyen továbbra is futóhomok Nagyrománia területén.

A nemzetiségi viszonyok alakulásáról nincs egységeskimutatás, ellenben különbözõ statisztikák alapján a ro-mánság jelentõs növekedését állapíthatjuk meg. 1934végén így oszlott meg a Székelyföld lakossága nemzeti-ség szerint, a megyei fõorvosi hivatalok jelentése alapján:

Román % Magyar % Más % Összesen

Udvarhely 7 885 6,03 119 468 91,46 3309 2,51 130 662

Csík 14 953 10,42 125 336 87,42 3101 2,16 143 390

Háromszék 25 282 18,34 112 961 80,25 1973 1,41 140 756

A legmagyarabb Udvarhely megye tehát 91 százalék-ban magyar, míg Háromszék csak 80 százalékban. Isme-retes az a törekvés, hogy azokat, akiknek családjábanromán õs is elõfordul, románnak könyveljék el. A román-ság kritériumának az ortodox és görög katolikus vallásttekintik, holott sok görög katolikus vallású székely is volta háború elõtt a székelyföldi román görög katolikusokmellett. Az utóbbiak külön egyházakba tömörültek, kü-lön román iskoláik voltak, mellettük a görög katolikusvallású székelyek számát a tusnádi kongresszus 1902-ben22 000-re becsülte, és ezek részére, kik fõleg Csíkban ésHáromszéken laktak, magyar görög katolikus püspökség

185

felállítását javasolta. Az is ismeretes, hogy az erdélyi ma-gyarság kereszténységre térésekor a görögkeleti vallástvette fel, és a magyar történészek nagy része azt tartja,hogy a mai görög katolikus székelyek vallásának eredeteidáig nyúlik vissza. De ennél a magyarázatnál sokkal fon-tosabb figyelembe venni azt a tényt, amelyet számosoklevél igazol, hogy a székelyek a XVI. század óta a foko-zatos elszegényedés következtében igen gyakran térnekát a keleti egyházba, hogy ezáltal mentesüljenek a papibér fizetése alól. Õsi székely nemesi családok tagjait ta-láljuk az oklevelekben Vazul és más román keresztnév-vel, míg a család többi ága megmaradt római katolikus-nak vagy protestánsnak. A nagybirtok kialakulásával és aföldesúri hatalom kifejlõdésével ennél is fontosabb té-nyezõ járul a vallási kérdéshez, olyan, mely szoros kap-csolatban áll a jobbágykérdéssel. Erdély úgy él ugyan aköztudatban, mint a vallásszabadság klasszikus földje, deez nem akadályozta meg abban a földesurakat, hogy job-bágyaikat és a községükben lakó szabad székelyeket val-lási alapon üldözzék. A merészebb történetírók ennyitbátrak voltak bevallani már a múlt században, és ennekkeretében próbálták megmagyarázni azt, hogy a földes-urak miért változtatták át az uralmuk alatt álló magyarfalvakat román lakosságúvá. Mert ez történt a Székelyföldsok községében, fõleg Maros megyében, ahol a földesúrirendszer legáltalánosabban volt elterjedve. Több Marosmegyei község, mint Szentlõrinc, Sárd, Mosony, Nyárád-szentandrás, Marosszentgyörgy, Bárdos, Szabad, Tófalva,Maroskeresztúr, Nyárádtõ, Meggyesfalva stb. székelyközségek a XVII. század elejével kezdõdõleg elrománo-sodtak vagy elpusztultak. A földesurak magyarok voltakés nagyrészt katolikusok, képtelenségnek látszik tehát,hogy az elrománosodásnál vallási szempont játszott vol-na közre, hiszen a románok görög katolikusok maradtak,és maguk a földesurak létesítettek számukra görög kato-likus templomot és hoztak bele görög katolikus papot.

186

De az sem hihetõ el, hogy a román jobbágyokat azérttelepítették volna, mert katolizálásukat inkább remélhet-ték, mint a protestáns magyarságét. A hitbeli kérdés csakürügy volt, a külszín, mellyel eltakarták a lényeget. Azértterelték történészeink is erre a figyelmet, hogy a súlyo-sabb igazságot ne kelljen kimondaniok. Az átalakuláshátterében a jobbágyszerzés áll. Tófalva esete világosanbeszél. Tófalva lakói az 1614-i és késõbbi lustrákbanszabad székelyek, akiket a községbe adományozás útjántelepedett földesúr csak két módon tehetett jobbággyá:vagy erõszakkal, vagy ha önként szolgálatába állnak. Mi-után ez az utóbbi nem történt meg, és a székelyek job-bágyságra kényszerítése büntetéssel járt, ha kitudódott,a földesúr egy újabb, harmadik módszerhez folyamo-dott: a székely református lakosságot román vallásra igye-kezett téríteni, hogy mint románokat büntetés nélkültehesse jobbágyaivá. A nép egy része áttért, a másik részellenszegült, mire a földesúr széjjelverte õket, helyükbepedig románokat telepített. Ez történt a XVIII. századkezdetén.

„A polgári szabadság ily megsértése ellen senki semlépett az idõben fel”, csak a szomszédos csejdi ref. egy-házközség próbálta az egyház jogait megvédeni, de ered-ménytelenül. A tófalvi ref. egyházközség 1756-ban meg-szûnt, földjeit, kaszálóit, templomhelyét a földesúr,Bálintith István báró foglalta el, harangját pedig körtefájiudvarába szállította. A csejdi egyházközség sokáig foly-tatta a pert az elpusztult egyházközség vagyonáért, de aföldek részint a földesúr, részint a Tófalván létesült gö-rög katolikus egyházközség birtokában maradtak. Ez avázlata a székely községek XVIII. századbeli pusztulásá-nak. Kisebb-nagyobb eltérésekkel így folyt le mindenütta változás. Meggyesfalva földesura, gróf Kornis Zsig-mond, Erdély akkori kormányzója, a község reformátusnépének katolikus vallásra térítését használta fel eszkö-zül. A kormányzó 1716-ban karhatalommal elfoglalta a

187

református templomot, jezsuitákat telepített belé, az el-lenszegülõ népet pedig szétverte, a falut a földdel egyen-lõvé tette, Marosvásárhely közvetlen közelében. Az üldö-zött protestánsok elköltöztek, helyükbe a földesúr ro-mán jobbágyokat telepített. A katolikus templom meg-maradt, de hívek nélkül, a község tiszta románná lett.Testvér-egyházközsége, Székelykakasd, ahová annak ide-jén nem ért el a földesúri hatalom, ma is tiszta székelyközség. Hasonló sors jutott osztályrészül Sárd és Mosonyközségeknek; pusztulásuk oka a hûbériség. Nemkülön-ben Nyárádszentandrás, Marosszentgyörgy és Nyárádtõközségeké is. Szentlõrinc, Bárdos és Szabad átalakulásá-nál közrejátszott részben a török és tatár pusztítás, aföldesurak kevesebb akadály árán cserélhették ki a szé-kely lakosságot románokkal. A szentlõrinci elpusztultref. egyházközség földjeit, templomát és parochiális épü-leteit 1661-tõl 1701-ig a tompai ref. egyházközség bírta,de akkor a szentlõrinci román pap híveivel együtt erõ-szakkal elfoglalta, amint egyik szemtanú állítja, „a románpüspök parancsolatából”, s a román egyházközség tulaj-donában maradtak a földek és épületek. Meggyesfal-vához hasonlóan Marosszentgyörgyön is elfoglalja a föl-desúr a református templomot, s amikor a magyarokkivesznek, románokat telepít helyettük. Nyárádtõn1768-ban a jezsuiták foglalják el a református esperességtemplomát, mire a magyarság pusztulni kezd, románegyház létesül, és a magyarok egy része is elrománosodik.Remeteszeg székely lakóit a Lázár család üldözte ki afaluból, és helyükbe a Bánd és Bergenye közti hegyenlakó románokat telepítette be. Gerebenes lakói 1602-ben már mind románok, de beírták õket a szabad széke-lyek, lófõk és nemesek lajstromába, mivel „azt mondgyák,hogy székelj földen laknak”.

Ezek a tények azt is bizonyítják, hogy a Székelyföldrekerült románság szándékos elmagyarosításáról vagy ép-pen elnyomásáról nem lehet beszélni, az viszont kétség-

188

telen, hogy a keveredés és beolvadás kölcsönös volt, dea mai elv alapján a magyarság is magyarnak tarthatna sokrománt, kinek õsei között magyarok vannak. És mennyiazoknak a száma, akik a Kárpátokon túl olvadtak bele arománságba a több évszázados kivándorlás folytán? Ha anemzetiségi alakulást szándékos befolyás irányította vol-na, alig képzelhetõ el, hogy a székely fõvárosnak nevezettMarosvásárhely közvetlen közelében miképpen alakul-hattak ki tiszta román vagy jelentéktelen magyar kisebb-ségû falvak, melyeknek lakói magyarul sem tudnak, ho-lott sok van közöttük Szabó, Kovács, Kerekes, Keresztesstb. nevû. Hasonló a helyzete Csíkban Vasláb, Gyergyó-békás és Bélbor községeknek, melyek megmaradtak szín-román telepeknek a csíki székelység között, távol ésminden összeköttetés nélkül a nagy román tömegekkel.Ellenben még a múlt század legutolsó éveibõl is vanpélda arra, hogy Háromszék megyében tõsgyökeres szé-kely családok tértek görögkeleti hitre, mert saját egyhá-zuk terheit nem bírták, a román egyház pedig nem kívánttõlük anyagi támogatást. Arra is volt eset, hogy magyargyermekek a román iskola ingyenes oktatását élvezték.Az 1910. évi népszámláláskor a magyar hatóságok annyiromán lakost írtak össze a három székely megyében,közéjük számítva a román vallású székelyeket is, hogymost, egy negyedszázad múlva és román uralom alatt afent ismertetett 1934. évi jelentések a három megyeterületén mindössze 5307 románnal mutatnak többet ki.

Szellemi élet

A hitbeli kérdések szoros kapcsolatban állottak a gaz-dasági kérdésekkel, aminek hátrányát a magyar egyházakés elsõsorban a magyar nép szenvedte. Nem csodálkoz-hatunk a román egyházakba való áttéréseken, ha ismer-jük azt a terhet, amelyet az egyházi adó jelentett a népvállán. A Székelyföldön az egyházi és iskolai szükséglete-

189

ket mindenhol a nép fedezte a század elejéig, amikor aziskolák nagy részét átadták az államnak az egyházközsé-gek, ötven évre terjedõ szerzõdésekkel. A papbér kérdé-sét ellenben ekkor sem rendezték, és ez az ügy mai napiga magyar társadalomnak, mondhatni, legrendezetlenebbkérdése. A papbérfizetést utoljára a nagyszebeni GeneralCommando szabályozta (a székely népnek mint határõr-ségnek minden ügye ennek a katonai parancsnokságnakhatáskörébe tartozott) 1804-ben, mégpedig olyan kitû-nõ módon, hogy az a kisgazda, akinek 12 kalongya búzájatermett, úgyannyi bért fizetett a papnak, mint az a nagy-birtokos, akinek 500 kalongya búzát arattak évenként,így állott elõ az a helyzet, mely több mint száz évenkeresztül nehezedett a népre, hogy a papi bér kisebbgazdáknál meghaladta az állami adók 400-500 százalékát,de az egész népnél átlagban is magasabb volt 160 száza-léknál. A szokás és helyi viszonyok községenként más-képpen alakították idõközben a papbér fizetésének kul-csát, ma 15-60 kalongya között váltakozik az a felsõ határ,amely után egész kepét fizetnek a gazdák (minden évbenkülön megállapítva), ami azt jelenti, hogy a 15, illetve 60kalongya búzánál többet termelõ birtokosok ugyanazt azadót fizetik akkor is, ha tízszer annyit termelnek, azaztízszer gazdagabbak, mint a megállapított határt csak aligmeghaladó társaik. Ez a helyzet rengeteg viszályt és szét-húzást okoz, de az egyházak nem mernek hozzáfogni arendezetlen ügy igazságosabb szabályozásához. A kepe-megváltás terve a múlt század közepe óta állandóan kí-sért, de éppen az egyházak voltak azok a múltban, ame-lyek elzárkóztak elõle, mivel a természetbeni fizetéstbiztosabbnak és állandóbbnak tartották, most azonban,amikor szívesebben elfogadnák, a körülmények nem en-gedik a megvalósítást. A szászok dézsmáját, melyet luthe-ránus papjaiknak fizettek, a magyar állam sietett megvál-tani az országos alapból, melyhez adóival a székelység ishozzájárult, de a székely nép vállán ott maradt a teher.

190

Az államnak átadott iskolákat a közhatalom-változásután a román állam vette át, mely egy ideig teljesítette aszerzõdéseknek azt a pontját, hogy az állami iskolákegyik tanítója mindig olyan vallású kell legyen, mint aközségben levõ nagyobb egyház, hogy az énekvezériteendõket is végezze. Ezért a szolgálatért az egyház lakástad a tanítónak és kántori kepét. A szerzõdések megköté-se annak idején legtöbb esetben felületes és hiányos volt,aminek káros következményei lettek. Újabban a mégszolgálatban lévõ magyar állami tanítóknak csak feltéte-lesen, évrõl évre a minisztériumhoz beadott külön kér-vény alapján engedik meg a templomi szolgálatot, attóltéve függõvé ezt a mûködésüket, hogy milyen odaadássalés eredménnyel illeszkednek bele a közoktatásügyi mi-niszter munkatervébe. Az egyházközségek mintegy har-madrészének már nincs kántortanítója.

A kisebbségi sorsba került magyarság számára súlyosveszteséget jelentett, hogy az egyházak annak idején át-adták iskoláik nagy részét az államnak, mert csak a hitval-lásos iskola biztosíthatja a magyar ifjúság magyar nyelvûtanítását és nevelését az új viszonyok között. A románállam 1919-ben 373 magyar és 25 román tannyelvû elemiiskolát vett át a három székely megyében, Udvarhelyen,Csíkban és Háromszéken, de a román tannyelvû iskolákszáma az új uralom alatt hamarosan, az elsõ pár évbenmeghaladta a magyarokét, hiszen csak Háromszék me-gyében a minisztérium két rendelettel egyszerre 27 ma-gyar iskolát szüntetett meg, illetve változtatott át román-ná. Az állami iskolák nagy része magyar tagozattal mûkö-dött 1930 körülig: ezekben a nemzeti tárgyak kivételévelmagyarul folyt a tanítás, a harmincas évek elején azonbanészrevétlenül, egyszerû tanfelügyelõi rendeletre, meg-szûnt a magyar tanítási nyelv, és csak a hittant taníthatjáka lelkészek magyarul, az iskola igazgatójának ellenõrzésemellett. A minisztérium kimutatása szerint 1933-ban Ud-varhely megye területén még 71 magyar tannyelvû álla-

191

mi iskola állott fenn (papiroson), Háromszéken 80, ma-gyar tagozatú állami iskola pedig 8, illetve 19, míg az1936-37. tanév végén már a hivatalos kimutatás is elisme-ri, hogy a Székelyföld egyetlen megyéjében sincs magyartagozata egyetlen állami iskolának sem, magyar tannyel-vû állami iskolának pedig már a nevét sem ismerik. Akultúrzóna, melyet Anghelescu közoktatásügyi minisz-ter egyszerû rendelettel léptetett életbe 1924-ben, meg-hozta eredményét, a Székelyföldön a román oktatás álta-lánossá vált. A Regátból és a románlakta erdélyi megyék-bõl idetelepülõ tanítóknak nyújtott kedvezmény való-ban vonzó volt: ötvenszázalékos fizetésemelés és a kor-pótlékidõ négyévenkénti számítása azok számára, akikcsak négy évig vállalják a kultúrzónás munkát, ugyan-ilyen fizetésemelés, háromévenkénti korpótlék és 20hold települési föld azoknak, akik végleg itt maradnak. Aminisztérium 1937. év folyamán a román papokat isbevonta a kultúrzónás munkába, jogot adott a tanítóivizsga letételére azoknak, akik közülük vállalkoznak,hogy tíz évig a Székelyföldön tanítói szolgálatot is végez-nek.

A felekezeti iskolák helyzete kevéssel alakult jobban,mint az államiaké. Számuk évrõl évre csökken. Az 1930-31. tanévben a római katolikus, református és unitáriusegyházak már csak 160 elemi iskolát tartottak fenn ahárom megye területén, azóta ez a szám csaknem egyhar-madával csökkent. A tanköteles gyermekek túlnyomórésze állami iskolába jár; a tanulók nem tudnak románul,a tanító csak románul beszél velük, így nem csoda, ha agyermekek nem értik meg azt, amit tanulnak. Ez a mód-szer arra vezet, hogy sem románul, sem magyarul nemtudják a tananyagot. Az iskolából kikerült gyermekekmind a román, mind a magyar szöveget csak a legna-gyobb nehézséggel tudják elolvasni, mert nem ismerik akét nyelvben a betûk különbözõ kiejtését, a cica helyettcsikát olvasnak, ha pedig a csikát látják leírva, kszikának

192

ejtik ki, így nem csoda, ha a magyar szöveg értelmét semtalálják meg. Az analfabetizmus növekedik az iskolát vég-zett ifjúság között, melynek nagy része a nevén kívül pársoros levelet tud legfönnebb nagy nehezen leírni, ame-lyet elolvasni még nehezebb. Az 1930. évi népszámlálásszerint az írni-olvasni tudás alapján a Székelyföld az or-szág egyik legmûveltebb részének bizonyult, a hárommegye lakossága 81,8 százalékban tud írni és olvasni, mígaz erdélyi átlag 68,3, az országos átlag pedig csak 57,0százalék volt. De az itt számba vett nemzedék még nemaz új iskolarendszer szerint nõtt fel.

Az iskolai végzettség tekintetében kielégítõen jól áll ahárom székely megye. A falun élõ középiskolai végzett-ségûek nagy számát (5,3, míg az országos átlag 4 százalék)az elhelyezkedni nem tudó magyar ifjúság okozza, amelyrészint az érettségi vizsgák szigorú volta, részint anyagiokok, részint pedig az elhelyezkedés kilátástalansága mi-att nem szerezhetett diplomát. Az elemit végzett falusiakszáma miattuk marad az országos átlagon alul. Ellenbenfeltûnõ, hogy a diplomás emberek száma a székely falvak-ban csak egytized százalékkal haladja meg az országosátlagot, ami azt a jól tudott tényt bizonyítja, hogy a vég-zett magyar fiatalok menekülnek a faluból, ahelyett, hogymint orvosok, gazdasági és jóléti vezetõk a nép szolgála-tába állítanák életüket és tudásukat. A számok bizonyíté-ka annál súlyosabb, mert a székely falvakban élõ diplo-mások számát túlnyomórészben a papok jelentik, kikbõlnéhol kettõ-három is van egy faluban a felekezeti meg-oszlottság miatt, míg a román falvak hasonló számú dip-lomásaiból a pap csak egyet jelent.

193

MAROSSZÉK

Település

Nem egyidejû Marosszék keletkezése a belsõ székeké-vel, hanem késõbbi település. Aranyosszékkel egy idõ-ben IV. László ajándékozta a székelyeknek ezt a területeta királyi földbõl 1288-ban, a tatárok és kunok ellen viseltharcaik jutalmául. 1332-ben már véglegesen megtelepültfalvak, egyházak és templomok vannak rajta, a pápaidézsmák jegyzéke csaknem negyven önálló egyházköz-ségrõl számol be. Az egykori szék területének határait mamár csak régi okmányokból és leírásokból állapíthatjukmeg, mert a többszöri megyerendezés során sok változá-son esett át az egykori egységes közigazgatási és nemze-tiségi terület, annyira, hogy teljesen elmosódtak határai,a szék beolvadt a szomszédos megyékbe, hol úgy, hogyazokkal teljes egészében egyesült, hol pedig úgy, hogyegyes területeit más vármegyéhez vagy éppen székelyszékekhez csatolták. Legpontosabban Orbán Balázs leírá-sa alapján határozhatjuk meg Marosszék egykori terüle-tét, ezért a továbbiakban ezt vesszük alapul. A Székely-földnek a Mezõségbe benyúló ék alakú nyúlványa volt,csak keleti részén érintkezett az udvarhelyszéki telepü-lésekkel, minden más oldalról a megyei rendszer, azidegen életforma és nagyrészt idegen népek vették kö-rül, ami sok mindenben megmutatta hatását a szék életé-ben. Területe mintegy 1450 négyzetkilométer, melynekegységét a rajta élõ székely nép egysége, származása éstelepülése jelenti. A széket 125 falu és két város: Maros-vásárhely és Nyárádszereda alkotja, mely utóbbi ma tu-lajdonképpen nem számítható városnak. A falvak számaváltozott az idõkkel, sok elpusztult közülük, emléküketcsak az okmányok és határnevek õrzik, sok összeolvadt,viszont néhány új község is alakult. Némely falu, mint

194

Kendõ, Szabéd stb. élete hosszú vándorlás volt a székterületén, míg mai helyére letelepedett. A mezõségi ré-szen, a szék idegenek közé nyúló szigetén még fokozot-tabban volt bizonytalan a székely falvak élete, mint ben-nebb. Az elrománosodás is hamarabb megkezdõdött.Sóspatak 1511-ben már elpusztult székely falu, mely ké-sõbb újra benépesül, de kétharmad részben román lakos-sággal. A Mezõbándi tó melletti Fekete és Feketelik nevûkét székely községbõl a XVI. század elején eltûnik a lakos-ság, területét három szomszédos falu osztotta fel magaközött, és egyúttal eltiltotta a románságot az oda valótelepüléstõl, így lakatlanul állott hosszú ideig, míg végülmégiscsak román települõk szállottak meg és lakjáknagyrészt ma is. A székely jellegû falvak száma fokozato-san apadt a történelem során, viszont ugyanígy szaporod-tak a román jellegû települések. Az elõrenyomult mezõ-ségi székelyek mind összébb szorultak, mintegy tömörül-ni igyekeztek, hogy jobban megállhassák helyüket a ro-mánság tengerében. Mezõbándba pl. hat-nyolc falu ol-vadt bele, hogy erõsebben állhasson. Mintegy harmincelpusztult székely falut ismerünk, nyomtalanul tûnt eltehát az egykori településeknek negyedrésze, nem be-szélve a ma meglévõknek arról a nagy számáról, melyeklassanként elveszítették magyar jellegüket.

A községek általában nem olyan nagyok, mint Csíkban,Gyergyóban és Háromszéken, de sûrûn egymás mellettsorakoznak, néha egészen összeérnek, úgy, hogy kéthosszú házsor vonul végig a völgyön, több kilométerestávolságon a folyóval párhuzamosan haladó utak men-tén. Különösen a Nyárád középsõ szakaszánál szembetû-nõ ez, mely az ország egyik legsûrûbben lakott vidéke.Egész Marosszék egy széket alkotott a múltban, eltérõlega belsõbb székektõl, melyek többnyire fiúszékekre istagolódtak. Mint közigazgatási egység, azaz székely szék,1789-ig állott fenn változatlanul, ettõl kezdve nincs nyu-godt élete. Az 1876-i megyerendezés végül is a régi Torda

195

vármegye felsõ részével egyesítve Maros-Torda megyévéalakítja, három járásra osztva fel, ilyenformán a magyarlakosság még közvetlenebb kapcsolatba került a románvidékekkel, s egyre többet veszített hajdani sajátságaiból.Az 1918 utáni román megyerendezés azután végleg ki-forgatta Marosszéket az egykori egységes jellegébõl, aKis-Küküllõ völgyét leszakította róla, viszont új vidéke-ket csatolt hozzá nyugaton, és az így megalkotott Marosmegye járásai között a lehetõ legtöbb részre szétszórta amarosszéki falvakat, s ezek így ma nem sokat éreznek azegykori összetartozás biztonságából és melegébõl.

A nép

Lakossága tarka képet nyújt; a magyarokon és románo-kon kívül szászok, cigányok és zsidók vannak jelentõsszámban. 1638-ban a cigányok vajdája, Vallon Péter nagyadományokat kap Marosszéken a székelyektõl elvett föl-dekbõl Kisfalud, Náznánfalva, Bergenye és Boos közsé-gekben, de a XVI. században törökbõl kereszténnyé lettföldesúrral is találkozunk Szentkirályon, ahol a reformá-ció után adományul kapja a kolostort a hozzá tartozójószágokkal együtt, majd még másik hat községben jutbirtokokhoz. A földesuraknak ekkoriban már feles szá-mú cigányjobbágyaik vannak, de nagy részük sátorokbanélt és vándorolt a múlt századig, amikor falvakban tele-pednek le, vándorkereskedést ûznek, kovácsok, kocsi-sok, némely helyen, mint Kelementelkén és Mezõcsává-son a földmûvelésre is áttértek, Vásárhelyen pedig acéhek is alkalmaztak cigány munkásokat. A zsidók bete-lepedése a szabadságharc után indult meg rohamosan,de némely helyen már régebben nagy számban éltek, ígyNáznánfalván, ahol 1794-ben viszály támad köztük és aszékely lakosság közt, mert a közterhek viselése alól ad-dig kivonták magukat, amit a község nem akar továbbtûrni. Székgyûlés elé terjesztik az ügyet, ahol kiokoskod-

196

ják érveiket, hogy miért nem tartoznak viselni azokat aterheket, melyeket a székely lakosság visel, mert pl. „út-csinálással azért, hogy rajta járnak, nem tartoznak, idege-nek is járván azon, akik nem csinálják. A parasztság azuraságé lévén, többet nem kívánhat, mint azt, melyconditio alatt telepíttettek.” A székgyûlés a zsidóknakadott igazat, és biztosította számukra továbbra is a kivált-ságos helyzetet. Legnagyobb számban Marosvásárhelyt,Náznánfalvát, Marosszentkirályt és Erdõszentgyörgyötszállották meg, zsinagógájuk több helyen van. A szászokRégen vidékérõl és a Kis-Küküllõ mentérõl szivárogtakbe kevés számmal, többségük Vásárhelyen telepedettmeg. Örmények is jelentõs számban élnek Vásárhelyen,Mezõbándon, Hodoson és Erdõszentgyörgyön, nagyob-bára kereskedõk, néhányan földbirtokosok. Ezeket a ki-sebb nemzetiségeket a magyar környezet és magyar kul-túra részben eggyé olvasztotta a magyarsággal.

A legrégibb marosszéki népszámlálás az 1720-21. évek-bõl való, közvetlenül azutánról, amikor a kuruc világ ésaz utána következõ bujdosások, valamint szörnyû pestis-járvány tizedelte meg a lakosságot, ami kitetszik abból,hogy 902 népes telek mellett 441 üres telket találtak. Aszék 127 helységében 4725 háztartás volt, a lakosságszáma pedig 38 602, mely osztályok szerint így oszlottmeg: nemes 1545 (4%), pap és tanító 100 (0,26%), polgárés jobbágy 36 957 (95,5%). A zsidók számára külön rovatvan, de ekkor még egy sincs bejegyezve. A következõ,1829-i kimutatás 88 032 lakosról számol be, ilyen meg-oszlásban: pap 227, nemes 4150, honoratior 121, polgár125, paraszt 83 511. Mintegy száz év alatt tehát több mintkétszeresére szaporodott a lakosság, amelynek igen ke-vés százalékát jelentette a nemesség, mert a szabad szé-kelyek is nemtelennek számítottak. Újabb népszámlálása szabadságharc elõtti évekbõl, 1846-ból van, amikor aszék lakossága 87 400 lélek, majd 1869-bõl, mely 90 109lakost mutat ki. De legmegbízhatóbb az Orbán Balázs

197

számítása, aki faluról falura járva szedte össze az adato-kat, és helyesbítette az elõbbi kimutatásokat. 1870-benmegjelent könyve Marosszék lakosságát 91 008 lélekbenmutatja ki. Nagy elõnye, hogy a vallásfelekezet szerintimegoszlást is feltünteti. Ez a következõ volt: református48 034, római katolikus 15 697, görög katolikus 12 641,unitárius 7116, görögkeleti 5520, zsidó 944, lutheránus285, és idegen 771 lélek. Ezekbõl végre a nemzetiségimegoszlásra is lehet következtetni, habár a vallás nemmegbízható a nemzetiségi hovatartozás eldöntésénél.Mert nem lehet pl. egyszerûen románoknak tartani agörög katolikusokat és görögkeletieket, amint az író kü-lön is kiemeli, mivel túlnyomó többségük magyarnakvallja magát, csak magyarul tud és istentiszteletüket ismagyarul tartják. Orbán Balázs 6200-ra becsüli Maros-szék ekkori román lakosságát, 84 808 székellyel szem-ben. Az újabb népszámlálásoknál Marosszék már Maros-Torda megyébe van olvadva, és fontosabb adatait hozzá-vetõlegesen a belõle alakult marosi felsõ, marosi alsó ésnyárádszeredai járás adatai alapján kapjuk meg. Az 1900.évi népszámláláskor a három székely járás lakosságaígy oszlott meg anyanyelv szerint: magyar 78 745, ro-mán 22 682, szász 302 és egyéb 1736, összesen 103 465lélek. Marosvásárhelynek 19 522 lakosa volt, kik közül16 705 magyar, 1864 román, 686 szász és 267 egyébanyanyelvû. Önként kínálkozik az alkalom ennek a kimu-tatásnak a vallásfelekezet szerinti adatait összehasonlíta-ni az anyanyelv szerinti bevallással, amibõl kitûnik,hogy a kettõ mennyire nem fedte egymást. A három járás22 682 román anyanyelvû lakosával szemben 26 607görög katolikus és görögkeleti volt. Marosvásárhelyenpedig az 1864-gyel szemben 2385. Vidéken élt 1481izraelita, Vásárhelyen 1658.

A három székely járás magyar nyelvterületén 1900-ban18 kisebb román sziget fordult elõ. Tiszta magyar község81 volt, vegyes lakosságú magyar többséggel 23, román

198

többséggel 30, és tiszta román 3. A vegyes lakosságúfalvakban tehát a magyarságra nézve alakult hátrányosana helyzet, a beolvadás õket fenyegette nagyobb mérték-ben. A tiszta magyar községekben 54 872 magyar élt, amagyar többségûekben 18 665, 5700 románnal szem-ben, míg a tiszta román három községben 999 román és23 magyar. Azért is szükséges ezeknek az adatoknakrészletes ismertetése, mert az újabb idõkbõl hiányzik anépesedési adatok pontos feldolgozása, a világháborúóta pedig kimutatások hiányában lehetetlen megközelí-tõ képet is rajzolni a marosszéki magyarság helyzetérõl.Hogy mégis valamennyire tájékozódhassunk a mai hely-zetrõl, egyházi adatok alapján végezhetünk számítást. Ahárom magyar egyház nyilvántartása szerint a régi Maros-szék területén a református, római katolikus és unitáriushívek száma 1937-ben 98 289 volt, de ezek a számok nemazonosak a marosszéki magyarság tényleges számával,amely ennél jóval magasabb. Hiányoznak az egyházi ki-mutatásokból pl. a szektások, pedig a szektázás az egészMarosszéken igen elterjedt, nagyobb mértékben, mint aszékelység bármely más vidékén. Különösen a Nyárád ésKüküllõ mentén hódított tért a szektázás a világháborúóta, több helyen imaházuk van, némely községben kettõis. Tanulságos összehasonlítani ezeket az egyházi adato-kat a régebbiekkel, amibõl kitûnik, hogy a marosszékimagyarság az idõk minden mostohasága ellenére is élet-erõsen szaporodik.

Év Ref. Róm. kat. Unitár.

1869 48 034 15 697 7116

1900 54 032 14 047 7171

1937 67 761 22 164 8364

A marosszékiek szaporodása régebben is nagyobb volta székelyföldi átlagnál. Maros-Torda megye szaporodása

199

1880 és 1890 között évi 1-1,25%, míg Székelyföld többirészéé csak 0,25-0,50, majd a következõ tíz évben valami-vel az 1% alá esik. Ez utóbbi évtized alatt a születések éshalálozások alapján 20 426 lélekkel szaporodott, ami12,5%-ot jelentene, de tényleges szaporulata csak 14 473lélek, azaz 9%, ami az elvándorlás jelentõs méretét mutat-ja. Ezek az adatok az egész megyére vonatkoznak, s hogya székelység szaporodása nem érte el ezt az arányt, bizo-nyítja a románság fokozatos térhódítása. Habár a ma-rosszéki székelyek szaporábbak voltak a belsõ székely-ségnél, mégis a románsággal nem vehették fel a versenyt.A megye román lakossága 1880–1890 között 15,9%-kalszaporodott, míg összes lakossága csak 12,2%-kal, a kö-vetkezõ tíz év alatt pedig a románság szaporodási száza-léka 24,8, szemben az összes lakosság 22,3%-ával. A romá-nok szaporodása inkább a megye románlakta vidékeinemelkedett a köztük vagy szomszédjukban élõ magyar-ság rovására, míg a régi szék vegyes lakosságú falvainaktöbbségében változatlan maradt az arány, egy-két község-ben a románok kerültek elõnybe, viszont másik néhányközségben a magyarok. A legújabb idõkben is megköze-líti a megye szaporodási arányszáma a régit, természetesszaporodása ezer lakos szerint 1934-ben 8,8 volt, míg azerdélyi átlag 8,1. Nagy pusztítást végzett Marosszék ma-gyarságában a múlt század második felében a gazdaságileromlás miatt megindult kivándorlás, hiszen csak 1869-tõl 1880-ig a marosi alsó járás 48 községe közül 34-benapadt a lakosság, a marosi felsõ járás 42 községe közül33-ban, a nyárádszeredai járás 48 községe közül pedig25-ben, összesen 4553 lélekkel. Közrejátszott ugyan ajárvány pusztítása is, a megye két másik román jellegûjárása majdnem hasonló csökkenést szenvedett, de akövetkezõ tíz évben csak a szék járásaiban apad a lakos-ság a gazdasági körülmények hatása alatt, újabb 5,4%-kal.Az apadást mutató 14 község közül csak egy volt vegyeslakosságú, a többi tõsgyökeres székely község. Ha pedig

200

az 1900. évi adatokat állítjuk szembe az 1869-ivel, a me-gye csökkenést mutató 28 községe közül 20 Marosszékterületén van, harminc év alatti apadásuk 9,8%-ot tesz ki9010 lélekkel. Némely székely községben 20-36%-os apa-dás mutatkozott ez idõ alatt. A jelen század elsõ négyévében így emelkedett azoknak a száma, akik útlevéllelmentek Romániába megélhetés végett: 310, 406, 512 és822, de sokan voltak ezenkívül, akik a Mezõségre távoz-tak. A század elején megindult az amerikai kivándorlás is,évente 100-200 kivándorlóval és fokozódó lendülettel.

Mûveltség tekintetében Marosszék magyarsága sem-mivel sem maradt el a többi székelyektõl. Marosvásárhe-lyen hosszú ideig jogi akadémia állott fenn a királyi táblamellett. Hatalmas közmûvelõdési alapja volt a marosszé-kieknekaz„Õsmarosszékszékhavasa”,melynek 15 700 kat.holdnyi területe Szovátától Gyergyóig nyúlt fel, és a szá-zad elején két és fél millió koronányi értéket képviselt,évi jövedelme pedig 20 000 korona körül mozgott. Ez aközös erdõ 1876 elõtt a 127 marosszéki község tulajdonavolt, ettõl kezdve a megye törvényhatósága kezelte, detovább is változatlanul nem a megyének, hanem a régi127 községnek alkotta közös vagyonát, jövedelme is csakezeknek a községeknek egyetemét érintõ közmûvelõdé-si célokra volt fordítható, tudományos, iparügyi, gazda-sági és humanisztikus célokra egyformán osztva meg. Eza nagy vagyon azonban úgyszólván elveszett a világhábo-rú után a székelység számára, habár jogi helyzete semmitsem változott. Régente ösztöndíjakat adtak belõle, isko-lákat segélyeztek, az utóbbi húsz év alatt azonban egyet-len lejt sem kapott a tulajdonos 127 község a jövedelmé-bõl. Kezelését a megye román közigazgatási szervei vé-gezték, de a számadások szerint a hatalmas erdõség sem-mit sem jövedelmezett. Végre három évvel ezelõtt újüzemtervet készítettek, és megkezdték a jövedelmezte-tést, de a megye úgy kezeli az erdõt, mint sajátját, jöve-delmét megyei célokra fordítja, a tulajdonos községek

201

semmit sem kapnak belõle. A marosszéki falvak mindentelkövettek, hogy legalább iskolasegélyként kapjanakrészt, de az egész összeget a vármegyeház építésére utal-ták ki. A székely népnek most már valóban kevés lehetõ-sége van önmaga mûvelésére.

Gazdálkodás, ipar

Marosszék gazdálkodása a múlt század végén az állatte-nyésztésrõl a gabonatermelésre tért át: az utolsó negyed-század alatt, 1903-ig a búza vetésterülete megkétszerezõ-dött, noha a föld inkább az állattenyésztésnek kedvez, ígya terméseredmények nem igazolták a helyességét annak,hogy a bevetett terület egyharmadán búzát termeljen anép, és egyharmadánál nagyobb területen pedig csakkukoricát. Amint a bevetett területek nagysága növeke-dett, úgy esett a termelés értéke. Nem is csoda ez, hiszenmár 1847-ben panaszolta Kõvári László, hogy még a falu-si iskolákban is hamarabb tanítanak Rómáról, mint aszántásról, a nép gazdasági nevelése érdekében pedigazóta sem sok történt. Régebben jó dohánytermõ vidékvolt, de a század elején abbahagyták, és a marosvásárhelyicukorgyár felállítása óta a cukorrépa-termelés terjedt elmint ipari termelés.

A gabonatermelés terjedésével elõállott a szarvasmar-ha-állomány megcsappanása. Míg 1721-ben egy adózóháztartásra 3,1 szarvasmarha jutott, 1895-ben egy gazda-ságra csak 1,8. Ennek legfõbb oka azoknak a nagy kiter-jedésû közös hegyi legelõknek a felosztása az arányosításés tagosítás révén, amelyeken régebben mindenki annyimarhát tarthatott, amennyit akart. A következõ tíz évben,1905-ig, ismét nagy a csökkenés, az ezer lélekre esõdarabszám leesik 340-re, 105-tel kevesebbre, mint tíz évelõtt volt.

A marosvásárhelyi székhellyel megalakult székely ki-rendeltség gazdasági útmutatásokkal és segélyekkel

202

eredményes munkát végez. 1909-ig létesített 115 gazda-kört a megye területén, 103 népkönyvtárat, 19 tejszövet-kezetet, 21 állatbiztosító szövetkezetet, 50 hitelszövetke-zetet, 180 községre kiterjedve, és 23 fogyasztási szövet-kezetet. Emellett legelõterületeket létesített, tenyészálla-tokat osztott szét, gazdasági elõadásokat és tanfolyamo-kat tartott. Mûködésének eredménye, hogy kiépült aszékely körvasút Marosvásárhelytõl Gyergyóig, de azegyébként rossz közlekedési viszonyokon már nem se-gíthetett, így nagyobb ipari élet nem fejlõdött ki, csupáncsak Marosvásárhelyen, a vidék tovább tengõdött házi-iparával, melyet a modern ipari termelés válságba sodort.Majdnem minden marosszéki községnek megvolt a magasajátságos háziipari foglalkozása, gazdasági eszközök, fa-edények készítése, agyagipar, gyékény- és szalmafonásstb., amellyel a téli hónapokban megkereste élelme egyrészét, századok óta. Iparost és kereskedõt csak 369-etírtak össze 1720-ban Marosszéken, de ez akkor aránylagnagy szám volt, mert az egész Székelyföldön mindössze552 iparost és kereskedõt találtak. Ezek azonban majd-nem valamennyien a vásárhelyi céhekben éltek, a város15 céhe fejlett ipari életre enged következtetni. Azezutáni idõkben Vásárhelyen még 9 ipari céh alakul, amia céhszellem erõs uralmát mutatja. A falusi ipar jóformáncsak az aránytalan, nagy mértékben elterjedt pálinkafõ-zésbõl, valamint a serfõzésbõl állott. Az ipari fejlõdés odaalakult, hogy 1900-ban a szék területén 817 iparos volt.Vásárhelyen magában emellett még 1232. A mûhelyekkicsiny voltára mutat az a körülmény, hogy a vásárhelyivállalatok 56,8%-a, a vidékieknek pedig háromnegyedrésze segéd nélkül dolgozott. Nagyobb gyárvállalat,amely húsznál több segéddel dolgozott, csak kettõ akadta szék területén. Vásárhelyen pedig hat. A tíz évvel elõbbiállapothoz képest több iparágban csökkent a munkásokszáma, így a szeszgyáraknál 39, téglagyáraknál 37%-kal. Avidéki nagyobb ipartelepek a szovátai fûrészárugyár, a

203

nyárádszentannai fûrésztelep, a mezõbándi gyapjú-fésülõgyár, valamint a Vásárhely melletti Meggyesfalvánlévõ szeszgyár, kõkemence, tengeritermékek gyára. Ma-rosvásárhelyen ekkor 14 gyár mûködik, legnagyobb agõzfûrésztelepe, valamint az állandó válsággal küszködõcukorgyára. Valamennyi gyárvállalat rohamosan egymásután, sõt szinte egyszerre, 1893 és 1902 között alakult,túlnyomó többségük az elsõ évben. Ettõl az ipari fellen-düléstõl azt lehetett várni, hogy fellendíti az egészMarosszék életét, de nem így történt, a rendszeres ipariélet nem tudott gyökeret verni.

A közhatalom-változás utáni földreform a román pa-rasztság javára szolgált elsõsorban, mert vegyes lakossá-gú vagy román falvakkal szomszédos magyar falvakbanelõnyben részesítették a románságot. Az ilyen vidékekenkülönben már a világháború elõtt jobban állott gazdasá-gilag a román parasztság a magyar falusi népnél, amintezt annak idején Barabás Endre részletesen kimutatta. Aföldreform ezer holdon felüli nagybirtokot tizenhetettalált a régi szék területén, közülük kettõ a 2500 holdatis elérte. Nincsenek kimutatásaink a földreform pontosmértékérõl és módjáról, meg kell elégednünk a jelenlegibirtokmegoszlásnak a háború elõttivel való összehason-lításával. Sajnos még ebbõl sem ismerhetjük meg ponto-san a régi szék helyzetét, mivel kimutatásaink az egészmegyére vonatkoznak. Az 1895. és 1931. évi adatokszerint a megyében így alakult a megmûvelt területekbirtoklása (az erdõk nincsenek beleszámítva, a románkimutatás 1 hektárát pedig kereken 2 kat. holdnakvettük):

Birtokosok száma Megmûvelt terület

1895 1931 1931

0–10 k. holdig 24 795 40 847 137 702 k. hold

10–20 k. holdig 5 221 7 178 99 240 k. hold

204

Birtokosok száma Megmûvelt terület

1895 1931 1931

20–100 k. holdig 3 338 3 043 84 154 k. hold

100–500 k. holdig 290 190 36 144 k. hold

500-on felüli k. hold 76 6 4 156 k. hold

Szembetûnõ a tíz holdon aluli kisgazdaságok számánakszinte kétszeresére való növekedése, de ez a réteg csakszámbelileg gyarapodott, gazdasági jólétében alig, hi-szen átlagosan egy gazdaságra 3,3 hold föld jut, amibõlegy családot nem lehet eltartani. Sajnos a marosszékifalvak lakóinak nagy része ebbe a rétegbe tartozik, éstalán még ezen az átlagon is alul van, mert tömören lakjaföldjét, míg a románság nagy kiterjedésû területeket bir-tokol. Már a századfordulónál a marosszéki kisgazdaszántóföldje 1,5 holdból állott átlagosan, ahová a 4 hold-ról zuhant le 1720 óta, a nép fokozatos szaporodásakövetkeztében. A gazdálkodás mai irányát mutatja, hogy1935-ben a földmívelésügyi minisztérium kimutatásaszerint a megye területén bevetett 170 627 hektár terü-letbõl 131 386 hektár gabonanemûekkel volt bevetve, akaszáló és más takarmányfélékkel mûvelt terület pedigcsak 17 330 hektárt tett ki. A gabonanemûekkel bevetettterületbõl legnagyobb részt a kukorica foglalja el, míg atakarmányfélék közül a lóhere. Az állattenyésztés hatósá-gi támogatás mellett fokozatos fejlõdést mutat, a lóállo-mány 1925 és 1935 között 8780-ról 14 548-ra emelke-dett fel, de ez a gyarapodás inkább a román gazdákjavára történt. A szarvasmarha-állomány az utóbbi év-ben 77 444 darab volt, tíz év alatt csak 5687-tel szaporo-dott. Míg 1930-ban 12 000 szarvasmarhát szállítottak kia megyébõl, 1936-ban csak kétezret. A fejõstehenek szá-ma is csökkent, pedig a tejtermelés és -értékesítés érde-kében komoly kezdeményezés történt. Ez annál feltû-nõbb, mert a megye falusi lakossága gabonanemûekbõl

205

és más egyebekbõl behozatalra szorul, mit az állatte-nyésztés utáni jövedelmével fedez, így a mai állapot azéletszínvonal csökkenésére mutat. A szimentáli marhatenyésztésének fejlesztésére 1935-ben hatósági támoga-tással szindikátus alakult, egyébként a szarvasmarha-állo-mányban ezt a fajtát 15 év alatt az állomány 15%-áról85%-ára emelték a megyében.

Az ipari életben nagy fellendülést jelentett a közhata-lom-változás utáni években a fakitermelés óriási mérté-ke, de ez néhány év múlva megcsappant, és azóta elakadta vidék ipari és kereskedelmi élete. A fûrésztelepekenkívül a többi gyárvállalatot elsodorták az új idõk viszon-tagságai, a megye területén 1936-ban nyilvántartott 22vállalat között csak öt van olyan, amely 1919 elõttrõlmaradt, a többi 19 megsemmisült. 1919–1936 között 17új vállalatot alapítottak. Ez utóbbiak közül Marosvásár-helyre 6 vállalat esik, azonban csak háromnak van ötven-nél több alkalmazottja. Az utóbbi években az ipari éskereskedelmi vállalatoknál mérsékelt fejlõdés tapasztal-ható, különösen a marosvásárhelyi Bõrgyár, a Victoria ésa Gaz-Metán mutatnak fejlõdést, ezek jelentékenyebbenemelték munkásaik és alkalmazottaik számát. Egyébkénta megye területén a vállalatok alkalmazottainak száma1919 óta 3470-rõl 4633-ra emelkedett 1936-ig, amibebeleértendõk a gyári munkások is. A kisipar és kiskeres-kedelem ellenben válságokkal küzd, fejlõdés helyett fo-kozatosan romlik a helyzete. Itt a képesítéshez kötöttkisiparosok száma 1920 és 1933 között leesett 136-ról92-re, a kereskedõké 107-rõl 39-re, a képesítéshez nemkötötteké 303-ról 70-re.

206

Két példa

A közhatalom-változás óta két nagy jelentõségû magyarintézmény létesült a megyében a gazdatársadalom fej-lesztése és érdekeinek képviselete céljából: a Maros me-gyei Földmíves Szövetség és a Transsylvania tejfeldolgo-zó telep, mindkettõ marosvásárhelyi központtal. Enneka két intézménynek mérhetetlen érdeme van abban,hogy Marosszék népe nem romlott le gazdaságilag, gaz-dálkodása pedig jóval magasabb szinten áll, mint a belsõszékelységé. A Földmíves Szövetség mindjárt a közhata-lom-változás utáni években létesült, de egy ideig csak aBarázda c. lapja révén tartotta fenn a kapcsolatot a falusinéppel. Külsõ munkája gazdanapok rendezésére és gaz-dakörök szervezésére szorítkozott. Lendületes, szép kez-deményezés volt, de anyagiak hiányában nem tudtakmélyebben belenyúlni a nép gazdasági életének irányítá-sába, lapjuk is néhány év múlva százezer lejnyi veszteség-gel megbukott. A Szövetség ezek után csak a harmincasévekben kezdett új lendülettel alapos munkához. Megin-dította a falvak gazdaköreiben az esti és vasárnap délutá-ni szakelõadásokat: költségeit a vezetõség tagjai adakozá-sukkal fedezték. A szakelõadásokat hamarosan nyolcna-pos tanfolyamok váltották fel. A Szövetség munkája nem-csak a régi Marosszékre, hanem a megye egész magyar-lakta vidékére kiterjedt. Különbözõ elõadók 19 község-ben tartottak tanfolyamokat. 1936-ban megnyílt a Szövet-ség állandó irodája Marosvásárhelyt, majd az EGE-velegyüttmûködve vetõmagot, tenyészállatokat, vetõgépe-ket oszt szét. Közben a gazdák szervezése végett többközségben újabb gazdakört alakít. 1936/37 telén az EGErendezésében minisztériumi engedéllyel kéthetes gaz-dasági tanfolyamot tart a Szövetség Paniton és Magyarón,az év folyamán pedig gazdanapokkal kapcsolatos kiállí-tásokat, 27 gazdakört újraalakít, 14 vetõgépet, tenyészál-latokat stb. oszt ki. 1937/38 telén 4 községben tartottak

207

kéthetes tanfolyamot. A Földmíves Szövetség 1937 tava-szán 32 résztvevõvel háromnapos tanulmányutat bonyo-lított le a barcasági szászföldön, közvetlen gazdasági ta-pasztalatok szerzése végett, majd az õsz folyamán négy-napos körutat végzett Erdély nyugati részében. Sokolda-lú, lelkes munkájával megnyerte a falusi nép bizalmát ésragaszkodását.

A Transsylvania tejfeldolgozó telepet 1936-ban létesí-tette a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége,amely már 1929-ben megkezdte a válság által sújtottMaros megyei nép szervezését és talpra állítását a szövet-kezeti szervezkedés révén. A megyében, mint láttuk, mára háború elõtt több tejszövetkezet alakult volt, ezek azon-ban a közhatalom-változás után nem alkalmazkodtak azúj törvényekhez, és megmaradt részük csak mint önállótársaság, tejcsarnok mûködött, minden biztos alap nél-kül, mert nem volt jogi személyiségük. A Szövetség tej-szövetkezeti munkája során elsõsorban a már mûködõkevés számú tejcsarnokot alakította át szövetkezetté.1929-ben még mindössze két szövetkezet mûködött aSzövetség keretében, míg 1936 végén már 110, a feldol-gozott tejmennyiség pedig évi 96 000 literrõl a 10 milliónfelül emelkedett. A tejért a gazdáknak kifizetett összegugyanígy felemelkedett másfél millió lejrõl 24 millióra,emellett a tejszövetkezetek útján értékesített tej fedeztea 2 millió lejnyi kiadást is. A központ hosszú lejáratú hiteltadott az újonnan alakult szövetkezeteknek, beszerezte agépeket, s valamennyi külön dolgozta fel és értékesítettea tejet. Azonban az értékesítésnél hamarosan zavarokmutatkoztak, mire a központ egy értékesítési fiókot állí-tott fel, ez összeszedte a vajat, és Bukarestben elárusítot-ta. Ez az értékesítési kísérlet nem vált be, mert ahányszövetkezet volt, annyiféle vajat készített, és minõségilegis gyenge volt az áru. Ekkor kezdtek, nyugati példákszerint, közös tejfeldolgozó központ létesítéséhez. Mi-kor az 1936 közepén üzembe helyezett modern telep

208

mûködését megkezdte, 17 község szállította hozzá a te-jet. Kezdetben le kellett küzdenie a vajkereskedõk ellen-munkáját is, akik 10 éves szerzõdéseket kötöttek a kisgaz-dákkal, hogy a tejet senki másnak ne adják el, csak nekik,most pedig perrel támadták meg azokat, akik a szövetke-zetbe akartak kapcsolódni. De a falusi nép hamarosanfelismerte a központi telep jelentõségét, és melléje csat-lakozott, ma már 72 szövetkezet szállítja naponta a tej-színt Vásárhelyre, ahol a legmodernebb eljárással készí-tik belõle a kitûnõ minõségû pasztõrözött vajat. A telepmunkája a tej árának javulását is magával vonta: a régiszabadforgalmi 75-80 baniról a megyében felemelkedetta tejár 2-3 lejre. A szövetkezeti tagok az 1934-i árakhozviszonyítva 1936-ban literenként 53 banival kaptak töb-bet a tejért a teleptõl, ami az egész beszállított mennyi-ségnél 2 065 061 lej többletet jelentett. A tejközpont avaj nagyobb részét a népesebb erdélyi városokban és aRegátban értékesíti, az ország területén 27 képviseletevan, ebbõl 6 a Regátra esik, de jelentékeny mennyiségetszállít Angliába és Palesztinába is. Mûködésének mérete-it mutatják a számadatai: 1936-ban 2 680 000 liter tejetdolgozott fel, a következõ évben már 6 205 100 litert.Kötelékébe nemcsak a marosszéki és megyei szövetke-zetek tartoznak, hanem a szomszédos Kisküküllõ megyé-bõl is, sõt Kolozs megyeiekkel is van kapcsolata.

Pusztuló vidékek

A nép gazdasági szervezésének, a sikeres tevékenysé-gek ellenére is a vidék tengõdik. Gazdasági körülményeinem engedik meg a nagyobb fellendülést. A gazdatársa-dalom nevelése és irányítása csak a módosabb falusiréteg érdekeit szolgálja, ezzel szemben a legalsó népré-teg felsegítésére még próbálkozások sem történnek,nem is igen van mód rá a magyarság részérõl. Míg amódosabb réteget, különben helyesen, gazdálkodása

209

korszerûsítésére, gazdasági gépek használatára irányít-ják, másik oldalon önkéntelenül növelik a mezõgazdasá-gi munkanélküliek számát. A zsúfolt Nyárád mentén, holMarosszék népének többsége él, a vagyontalanok számaaggasztóan nagy, némely községben, mint pl. Ákosfalvána lakosságnak fele, mint már falun is nevezik, agrárprole-tár, kiknek legfönnebb belsõségük van. Az amúgy is igennépes megyének (népsûrûsége négyzetkilométeren-ként 60) ebben a méhkasszerûen tömörült részében egylakosra átlag 1-2 hold föld jut, erdõt, mindent, még aközség területét is beleszámítva. Hogy a rideg számada-tokat tekintsük, amelyek kérlelhetetlenül beszélnek,Ákosfalva 978 lakosára 1585 kat. hold föld jut, ebbõlszántó csak 861, Karácsonyfalva lakossága 830 lélek, ha-tára 812 hold. Káposztásszentmiklós lélekszáma 700, ha-tára 1000 hold, Luka-Ilencfalva 1100 lakosa mintegy1400 holdon osztozkodik, Fintaháza 498 lakosára 1200hold jut, ebbõl szántó 732, Somosd, mely a Nyárád mentelegnagyobb községe Nyárádszereda után, 2000 holdnyihatárán, melybõl 1689 hold szántó, 1371 lakost tart el stb.Ez a körülmény a föld jobb megmûvelésére vezetett.Némely községnek egyáltalában nincs legelõje, mindentalpalatnyi földet eke alá fogtak. Luka-Ilencfalva és szom-szédos községei „Murokországot” létesítettek, a Nyárádáradása által öntözött és javított völgyben nagyméretûkertészkedést folytat a lakosság. Terményeikkel átvettéka vásárhelyi piacot, a környékbeli szerb kertészek kéthar-mad része elköltözött miattuk. Messzi vidékekre, Kolozs-vár, Dés, Szeben, Brassó piacaira is elszállítják áruikat. Azértékesítésben már olyan jártasságra tettek szert, hogyvasúti kocsikat bérelnek ki hagymájuk, káposztájuk ésveteményeik számára, õsz elejéig terményeik jelenté-keny részét foglalják le elõlegekkel a viszontelárusítónagykereskedõk. Murokország kertészei azonban mégcsak az egyes forgórendszert ismerik a termelésnél, aFöldmíves Szövetség elõadói most a hármas forgó meg-

210

valósítására ösztönzik õket. Bármilyen jövedelmezõ is akertészkedés, még ennek a vidéknek a népe is csak mel-lékfoglalkozásként ûzi, a gabonatermelés mellett. Egyet-len család sincs, amely egészen veteménytermelésre ren-dezkedett volna be kis, 2-3 holdas birtokán. A terményeladásának legáltalánosabb módja azonban még ma is az,hogy a termelõk átalvetõkben és kosarakban gyalog vi-szik be 5-16 kilométer távolságról a vásárhelyi piacra, amirengeteg idõveszteséggel és fáradsággal jár, de a piacraözönlés már vérében van a vidék szegény népének, az ismegy, aki alig vihet valamit.

Azoknak a községeknek a lakói, ahol nem termelnekveteményt, megveszik a Murokországból, csak hogy pi-acra mehessenek, és a napi pár lej jövedelmet biztosítsák.Reggelenként nagy csoportokban indul meg a falvaknépe a város felé, útközben megtárgyalják a falu és a világhíreit; a piacjárás egyúttal társadalmi életüket is jelenti.Ennek a népnek vasárnapja sincs, mert ekkor van a leg-jobb piac Vásárhelyen, ahonnan csak estefelé kerülnekvissza, amikor már ünneplõbe sem érdemes öltözni.Nem okoz megkönnyebbülést az itteni élet, ha a maros-székiek jövõjére gondolunk. Az egyke tünetei itt is, ott isészrevehetõk, a két gyermek rendszere pedig már sokhelyen szokássá vált. A szaporodás ennek következtébennagyon alacsony, ahol jó arányszám van, ott a nagyszámúcigány okozza, akik némely községben már annyira elsza-porodtak, hogy a lakosság egyharmada belõlük áll. Azegykori uradalmaknak a birtokcsökevények mellett õk amaradványai. Egyenesen tragikus képet nyújt Fintaháza,ahol a múlt század elején 530, nagyobbára székelyarmalista kisnemes élt, ma pedig csak 498 lakosa van. Azapadás újabb keletû, az utóbbi 17 év alatt csaknem 100lélekkel csökkent a létszám, a lakosság „eltûnik”, részinta természetes szaporodás hiánya, részint az elvándorlásmiatt. A községben 600 holdas uradalom volt, amely aháború alatt és után került vásárra, de a helybeliek nem

211

merték megvenni, mert azt hitték, hogy az eladás is be-csapás, így a szomszédos községek kezére került, ame-lyek nem ismerték a fintaházi régebbi viszonyokat ésvállalkozni mertek, így a fintaháziak cselédnek mennek,nem tudnak itthon megkapaszkodni. A múlt század kö-zepén összeírt székely családok közül ma egy sem él afaluban, de még az 1896-i családkönyvben szereplõ ne-veknek is mintegy harmadrésze eltûnt, pedig õsi nevekvoltak ezek: Sepsi, Gyárfás, Apa stb. A ma még élõ néhánynemesi család is kihal, mert nincs gyermeke.

Bármerre nézünk, a falvak életét úgy látjuk, ahogyan azegykori nagybirtokok meghatározták, vagy ahogy ezek-nek felbomlási körülményei alakították. A nép nem volthozzászokva az önálló gazdálkodáshoz, önálló élethez, ésmáig sem tudott berendezkedni, míg némely udvar-helyszéki község népe viszonylag jóval rosszabb gazda-sági körülmények között lényegesen jobban él. A Marosvölgyében, Vásárhelytõl északra, cigányok és románokközött húzódik meg a székelység, az egykori nagyernyeiés marosszentgyörgyi uradalmak neki jutott roncsain.Szerencsére új székely település is történt itt, a sok vi-szontagságon keresztülment Tófalvát hívta újra életrenéhány évvel ezelõtt egy idetelepült gyimesi csángó cso-port, amely ma 8-10 házból álló telepet alkot. De mintegy30 gyergyói család is leköltözött az utóbbi években aMarosnak erre a szakaszára, amikor a tutajozás megszûn-tével ott fenn a keresetük is megszûnt, silány földjükpedig nem bírta eltartani õket. A mezõségi részen, miu-tán már a múlt század végén arányosították a nagy tavat,s túlnyomó része uradalmi tulajdonná vált, a többin pe-dig a községek népe osztozkodott meghatározott eszmeihányadok szerint, most, 1936-ban hozzákezdtek a tó le-csapolásához, hogy ezzel is több megmûvelhetõ terüle-tet teremtsenek. A munka eredményesen is halad, denémelyek kárt látnak benne, mert megváltozik, kiszikkada szomszédos területek talaja is, emellett zavaros birtok-

212

viszonyok keletkeznek a közbirtokossági tagok között,mihelyt a régi tó egy része szárazfölddé alakul, és válság-ba kerülnek a gyékényfonással foglalkozó falvak. Legnyu-godtabb az élet a szék keleti részén, a Kis-Küküllõ völgyé-ben, ahol legkevésbé hatalmasodott el a múltban a nagy-birtokrendszer.

És a Maros bal partján elterülõ dombokon ott fekszik aváros, amelyet régen székely fõvárosnak neveztek, samelybõl jó és rossz egyformán árad a vidékre. Marosvá-sárhely ma tulajdonképpen az egyetlen székely város,amely a város új fogalmát kimeríti nagysága, hivatalai ésintézményei révén. Rohamos fejlõdése az utóbbi fél év-századra esik, 1869-ben még csak 13 018 lakosa volt, 1900-ban 19 522, míg az 1930-i népszámlálásnál már 38 116.Természetes szaporodása azonban nincs, a születéskor-látozás betegsége innen árad a vidékre. Már a századfor-dulónál észlelhetõ volt ez, mert természetes szaporodásalegkisebb volt az erdélyi részekben, a városi polgárság azegykét és a gyermektelenséget tette szabállyá magáranézve. A helyzet ma is hasonló, ha nem is apad követke-zetesen, de természetes szaporulata alig jön számításba.1934-ben 0,0, 1935-ben 0,6 ezrelék volt. A város a kör-nyék beözönlésével növekedett régen, a közhatalom-vál-tozás után pedig a nagyszámú román hivatalnokkal ésszabadfoglalkozásúval. Emellett van egy sajátságos nyug-díjas jellege, a vidék kiöregedett tisztviselõi ide teleped-nek le nyugdíjas napjaikban, mert olcsó és kellemes vá-ros Vásárhely. A régi világ flekkenezésének és nagy ivá-sainak emléke vonzó. A város mai jellegét két alkalommalkapta, nagy adagokban, a század elején, a nagy városépí-tõ, Bernády György polgármestersége alatt, mikor leg-szebb középületei, a városháza, a közmûvelõdési ház éstársaik épültek, és most újabban, a román uralom alatt,amikor piacterét hatalmas, keleti stílusú katedrálisokkalés román szellemet idézõ szobrokkal népesítették be. ABernády-kor alatt annyi új iskolaépület emelkedett és

213

annyi iskolatípus keletkezett, hogy a románok ittlétükóta alig két állami elemi iskolát építettek, s azt is magyarpolgármester alatt. Gazdasági élete rohamosan leromlottaz új viszonyok között, öt év alatt 36 vállalata bukott meg.A város magyar értelmiségének szellemi világára rá-nyomta a maga színét a nagyszámú zsidóság, a baloldaliszellem rohamosan hódított tért a húszas években, avárosi tanácsba egyik választáson kilenc kommunistatanácsos került be, így a vidék a városból kiszivárgószellemi életnek nem sok hasznát vette. Mint egyik pol-gár a kereskedelmi társulatban tartott elõadása soránmondotta, Vásárhelyen a zsidóság nagy szeretetben gya-rapodott a magyar uralom alatt. „Gyermekkorombanédesapám, ki táblai tanácselnök volt, mindig azzal bizta-tott: ha jól viselkedel egész héten, akkor jutalmul meg-mutatom neked a város végén, a Kossuth Lajos utcasarkán a zsidót. Egyetlen zsidó boltos volt akkor még smost még a kereskedõtársulat elnöke is az.” A zsidóságegy része hamar köpönyeget fordított az új viszonyokközött, addig magyarnak hitt zsidólányok román nemze-ti viseletben kezdtek járni, a másik csoport viszont acionizmusba menekült, és ezeket az elpártolókat a ma-gyarság egy része a „magyar géniusz” nevében sajnálta. Amagyar ifjúság 1936-ban a magyar párt kultúrszak-osztálya keretében rendszeres szellemi munkába kez-dett, de az újabb viszonyok között ez is abbamaradt. Amagyar lélek hagyományait a Teleki-téka és a Bolyaiakmagányos elzárkózó szelleme õrzi.

A Kis-Küküllõ völgye

Csókfalvára hamarabb érkezett meg a hírünk, mint mimagunk. A csendõrhatóság figyelmét utunk irányábanelõre reánk irányították, úgyhogy mikor a faluba értünk,már ott várt a makfalvi csendõrség. A két újságíróval, akikszintén a Székelyföldet tanulmányozták, véletlenül veze-

214

tett össze a sors. Egyikük a Nyikó völgyébõl jött, a simén-falvi csendõrök irányították vissza, hazafelé, a másik, akitörök állampolgár és féldiplomáciai útlevéllel utazott,most kezdte meg körútját. Este hét óra után, mihelytmegszálltunk a faluban, odajött a csendõrség a községibíróval, és bejelentette, hogy házkutatást fog tartani,mert kíváncsi, hogy miféle jegyzeteket gyûjtöttünk. Mi-kor az ügyészségi meghatalmazás felmutatását kértük,kiderült, hogy a csendõrök ezzel nem rendelkeznek, aházigazda pedig ragaszkodott a törvényes formákhoz. Azõrmester erre elszalasztott egy csendõrt Erdõszent-györgyre, hogy hozzon ügyészségi engedélyt. A csendõrõrmester õrizetbe vette a házban lévõket, és kijelentette,hogy senki sem léphet ki az ajtón, míg az ügyészségengedélye meg nem érkezik. Végül késõ este, mikor acsendõr visszaérkezett, szó nélkül elvonultak a hatóságemberei a kapu elõl. Az ügyészség telefon útján semadott engedélyt a házkutatáshoz. Amint késõbb kiderült,az õrizetbe vétel és házkutatási kísérlet egyik szomszédfalusi csendõr õrmester telefoni értesítésére történt, akia délelõtt folyamán már kétszer magához idézte volt atörök újságírót.

Szép szál emberek, egészséges nép lakik a faluban,mintha elköltözött volna a szegénység és nyomorúság.De aztán elszomorodunk, mikor megkapjuk a jólét igazimagyarázatát. Ezt a falut is kikezdte a székelység egyrejobban terjedõ népbetegsége: az egyke. A vidék sok sze-gény és nyomorúságos falva közt azért tûnik kívülrõlmódosnak és virágzónak ez a község, mert az emberekmegtalálták a veszedelmes módszert, amellyel kevés va-gyon mellett is lehet aránylag jól élni. Egy házaspárnakcsak egy gyermeke van, ez szinte törvény, hogy ne sza-kadjon kétfelé a vagyon, és ne legyen sok a gond.Könnyen be lehet látni, milyen veszély fenyegeti ezt aszép és ma még virágzó községet, amikor az utolsó háromesztendõ alatt összesen csak 33 gyermek született, pedig

215

780 lélek lakik a faluban, és a halottak száma jóval meg-haladja az újonnan szülöttekét. A község létszáma növe-kedés helyett lassan fogy. Hogy meg fog apadni ezekneka derék, szép szál embereknek a száma néhány évtizedmúlva, akkor, amikor a magyarságnak elkeseredett har-cot kellene vívnia fennmaradásáért. Segíteni? De ki ésmivel? Kisebbségi életünknek nincs egyetlen szerve,amely a nép társadalmi élete, társadalmi kérdései feléirányulna. Vezetõ rétegünk melyik tagja ismeri a falusimagyar nép életét és belsõ kérdéseit?

Az egyke valószínûleg a közeli szász vidékekrõl szivár-gott be (ahol viszont újabban kiveszõben van). A háborúutáni esztendõkben jött divatba, és csak most, a legutób-bi idõkben vált általánossá. A szász szomszédság hatásaaz építkezésen és a régi népviseleten is meglátszik. A maiöregasszonyok fiatal korukban a párta és fejkötõ sajátsá-gos keverékét hordták fejdíszként, amelyen dús feketecsipkék között színes virágok virítanak, hátul pedig min-tás szalagok lógnak le. Ez a szászos fejdísz régen a mátka-ság jeléül szolgált, ma a ládák porosodó fenekén a letûntparasztkultúra jele. A régi szép népviseletet ma már nemhordják. Úgy kellett felöltöztessünk egy asszonyt, hogymegláthassuk a gyöngyös szoknyát, gyöngyös és pántli-kás lajbit, amelyet az öregek, a „régiek” még néha felvesz-nek nagy ünnepeken. Ugyanígy letûnõben van a férfiakviselete is, a díszes, sárga varrású piros mellény és afekete csíkkal díszített fehér posztóharisnya.

A faluban kis görög katolikus templom is van, melyeta múlt század közepén építettek az unitárius és reformá-tus hívek a görög katolikus testvéreiknek. A háború elõttmagyar görög katolikus egyházként szerepelt, magyarpüspökség fennhatósága alatt. A hívek lassanként felszí-vódtak a másik két egyházba, úgyhogy ma hat görögkatolikus család van mindössze. Ezeket azonban romá-noknak minõsítették, és kijavították a templomot szá-mukra, természetesen a többi magyar lakosság és vallá-

216

sos egyesületek költségén. A gyûjtést a makfalvi csendõrõrmester vezette, az ifjúság táncmulatságainak jövedel-mét ide fordították, és amikor a templom kijavítása meg-történt, megszûntek a táncengedélyek is. A mai görögkatolikusok sem tudnak románul, mindannyiuknak ma-gyar nevük van, amelyekrõl névelemzés állapította meg,hogy románok. Csakhogy ugyanez a névelemzés a pa-rasztkirály Dózsa György itt élõ leszármazottairól is kide-rítette a román eredetet.

Az erdélyi magyarság egyik legvitatottabb kérdése,hogy helyes-e sok ifjút adni középiskolába, onnan pedigegyetemre. A kérdés itt magától megoldódik. Hat diplo-más úri család van a faluban, de csak egyetlen fiú járközépiskolába, a papé. Falusi ember nem is gondol arra,hogy gyermekét középiskolába írassa, ellenben több fa-lusi gazda van, aki valamikor gimnáziumba járt. Aggoda-lommal kell arra gondolni, hogy ha a többi falvakban isígy áll a helyzet, ki lesz az, aki pár év múlva az öregeknyomában azt a hat intellektuális állást betölti a faluban,amely még a mai nehéz idõk között is megmaradt, és hasovány is, de biztos megélhetést nyújt hat magyar család-nak. Pedig a helyzet máshol is így áll. A székelyföldiközépiskolák tanulóinak hetvenöt százaléka pap, tanító,ügyvéd és más úri család gyermeke, húsz százalék iparos,és a nép közül, ahonnan az utánpótlás dús ere kellenecsörgedezzék, csak öt százalék kerül ki. A nép kiszorultaz iskolákból, amelyeket a múltban már-már meghódí-tott.

Csókfalvával összenõtt a következõ két falu: Szent-istván és Atosfalva. Négy évvel ezelõtt a községek határátjelzõ táblákon még magyar felirat is volt, ma már eltûnt.Mind a két falu háziiparral pótolja sovány jövedelmét, afazekasmesterségnek több évszázados hagyománya van.Hogy milyen erõs ez a hagyomány, mutatja az, hogyvisszavonta a fiút, akinek sikerült volt kiemelkedni afaluból. Négy évvel ezelõtt az elbocsátott fiatal jegyzõ

217

hazajött, és beállott fazekasnak. Az eset feltûnést keltett,némelyek lelkesedtek érte, némelyek szomorkodtak Er-délyben. A faluban senki sem lelkesedett, maga az egyko-ri jegyzõ sem. A háziipar nálunk nem a fejlõdés, a gazda-godás, az elõremenetel eszköze, hanem pótlék a kenyé-rért, ami másképpen egészen hiányoznék, így van ez anépnél évszázadok óta, ez a székely háziipar igazi hagyo-mánya.

A Dózsák faluja

A híres marosszéki élet szelleme él Makfalván. Itt és aszomszédos Kibéden maradt fenn legtisztábban a réginépviselet, de inkább csak vasárnapi díszruhává zsugo-rodva. A zöld kalapot hétköznap is hordja az ifjúság, afehér posztóharisnya helyett azonban a szürke „bricsesz-nadrág” vált általánossá. Mûveltség tekintetében messzikiemelkedik a többi falvak közül. A Wesselényi-iskolaszázéves tevékenysége nem maradt nyomtalan. A régiiskola, mely 1836 óta látta el eleminél magasabb képzett-séggel a vidék falusi gazdáit, ma is áll, de állami iskola vanbenne, és románul tanítják Makfalva ifjúságát. Wesselé-nyi Miklós a falu bocskoros kisnemessége által a máremlített módon neki ajándékozott telken hálából ezt aziskolát alapította. Az épület homlokzatán három évvelezelõtt még olvasható volt az emléktábla felirata: „Adtáka székelyek Wesselényinek hazafiságáért, szenteli hazafi-ság kifejtésére a Székely Nemzetnek Wesselényi.” Mostaz emléktáblát eltakarta az állami iskola felirata, csak alegalsó szó látszik ki, így: „ªcoala primarã de Stat Wesse-lényi”.

Hogy ment végbe ez az átalakulás, annak érdekes tör-ténete van. A község túlnyomó részben református vallá-sú, és erõs felekezeti iskolát tartott fenn az egyház. Aziskola egyik része a felsõ osztályokkal a Wesselényi-„kol-légiumban” mûködött, az alsóbb osztályok pedig újab-

218

ban épített, oszlopos bejáratú szép épületben, így mûkö-dött az iskola zavartalanul 1934-ig, amikor Anghelescuközoktatásügyi miniszternek feltûnt, hogy a falubannincs állami iskola. Megjött a rendelet, hogy sürgõsenállami iskolát kell létesíteni, mégpedig amiatt, hogy afelekezeti iskola (két hatalmas épület) nem elegendõ agyermekek befogadására. A tanfelügyelõség nyombanhozzáfogott a megvalósításhoz, és a kezdetben egy-tanerõs állami iskolának már elõre a Wesselényi-féle épü-letet szemelték ki. A tanfelügyelõség kijelentette, hogy aWesselényi-alap elveszett a háború alatt, az iskola ígygazdátlanul maradt, tehát az államé. Az iskola vezetõségehiába követett el mindent, ezzel az okoskodással szem-ben nem érhetett el eredményt. A hatóság emberei azt ishozzáfûzték érvelésükhöz, hogy még abban az esetbenis, ha visszaállítanák az alapítványt, románul kellene taní-tani a Wesselényi iskolájában, mert ez az állam nyelve, sa százéves alapítólevél úgy rendelkezik, hogy az iskolá-ban az állam nyelvén kell tanítani. Fölösleges volt min-den lépés, amely törvényesen akarta tisztázni ezt a kér-dést, mert a csendõrség egyszerûen behatolt az épületbe,leverte az egyik teremrõl a lakatot, és elfoglalta az államiiskola részére. Következõ évben még egy másik termetfoglaltak el, tavaly ismét egyet, míg 1938. év tavaszánvéglegesen állami tulajdonná írták át az egész iskolát. Azegyházközség ugyanis 100 000 lejért el akarta adni azépületet a közigazgatási községnek, de amikor az idevonatkozó iratokat elõterjesztették a megyei hatóságok-hoz, jóváhagyás helyett egy iskolai vezérfelügyelõ szál-lott ki a községbe, aki állami tulajdonnak nyilvánította azépületet, azzal az indoklással, hogy Wesselényi bárónakRomániában nincsenek jogutódai. A jegyzõkönyv alap-ján az állam nyomban birtokába vette az alapítványt. AWesselényi-adományból, a református felekezeti iskolá-ból lassanként állami iskola lett, úgy csúszott ki ez a nagymúltú alapítvány a magyarság és a református egyház

219

kezébõl, hogy jóformán a község lakói sem vették észre.Ugyanaz a két épület, amely a tanfelügyelõség szerint ahárom tanerõs felekezeti iskolának kicsi volt, most elégnagy még egy három tanerõs állami iskolának a befoga-dására is.

A református egyház többször adott be kérvényt, hogyengedélyezzék új tanerõk alkalmazását a felekezeti isko-lánál, de eredménytelenül. Az iskola növendékeinek lét-számát elõször 155-ben állapították meg, de késõbb márcsak 130 tanuló felvételét engedélyezte az állami tanító,illetve ennyinek adott „dovada”-t. A minisztérium különtörvényeket hozott az állami és külön a felekezeti iskolákszámára. Mivel a felekezeti iskolák már évekkel ezelõttkénytelenek voltak annyira lecsökkenteni tanulóik szá-mát, amennyire a tantermek hivatalosan megállapítottbefogadóképessége korlátozta, a minisztérium 1937-benújabb rendeletet adott ki, de csak a felekezeti iskolákravonatkozólag, és megtiltja több tanuló beírását, mintamennyit a törvény osztályonként megszabott, még ak-kor is, ha a tanterem megállapított befogadóképességemegengedné. Ilyenformán a felekezeti iskolákba mégkevesebb tanulót lehet beírni, mint eddig, viszont azállamiak korlátlanul vehetnek fel tanulókat, létszámra ésteremre való tekintet nélkül. Makfalván egy osztálybacsak 25 tanulót vehetnek fel, noha a napfényes, világostermekben kétszer annyi is elférne. Az õszi beiratkozás-nál megható jelenetek játszódtak le. A szülõk már nyáronérdeklõdtek a tanítótól, hogy miképpen lesz a beiratko-zás, nehogy gyermekeik kimaradjanak a felekezeti isko-lából. Harminchat tanköteles gyermek volt az elsõ osz-tályban, de ebbõl csak huszonötöt vehettek fel az iskolá-ba, így megindult a versengés a szülõk között, hogy me-lyiknek gyermeke jusson be hamarább. Szeptember else-jén a késõ éjszakai órákig ostromolták a tanító házát,hogy másnapig el ne késsenek a bejelentéssel. De tizen-egynek mégis ki kellett maradnia. A szülõk ott álltak

220

másnap is csoportosan gyermekeikkel az iskola elõtt, éstalálgatták, hogy vajon mi lesz. Simára fésült hajú, élénkszemû mezítlábas leánykák és piros mellényes, kis le-génykék anyjuk szoknyájába fogódzva bámultak, mígodabent eldõlt a sorsuk. Egy elsõ osztályos kislányt sírvavisz el az anyja, õ már kimaradt, betelt a létszám, hiábajelentkeztek még tegnap éjjel. Testvére, a harmadikosbekerült, de ez nem vigasztalás számára, hanem keserû-ség, hogy miért nem járhat õ is oda, ahova a testvére jár.És megindulnak az állami felé... Egyetlen falu iskolai képeez, de egy kicsit valamennyié.

A falu lakossága 1800 ember, a határ terjedelme 4900hold, de ebbõl csak mintegy 1400 szántó. Proletariátusvagy akár feltûnõbb szegénység mégsincs. A proletariá-tus a Székelyföldön az egykori nagybirtokok maradvá-nya, és ebben a faluban nagybirtok sohasem fejlõdhetettki, egyenlõ jogú kisnemesek lakták, akik a szûkös jöve-delmi forrásokon egyformán osztozkodtak, és megszok-ták az önálló életet, ami szûkös viszonyok között is em-berséges sorsot biztosít. Mivel nem volt nagybirtok, ro-mánságot sem telepítettek ide, a falu székely népét társa-dalmi viszályok nem tették egymás ellenségévé, így ma-radhatott meg az összetartó, öntudatos élet, ami sajnosszáz község közül kettõben található meg. A lakosságegyharmada él földmûvelésbõl, a másik kétharmad másjövedelmi forrásokat keresett. De háza, kertje és legalább1-2 hold földje minden családnak van. A cserépedénykészítése bizonyult a legmegfelelõbbnek, mert a termé-ketlen hegyek kitûnõ minõségû agyagot szolgáltatnak. Acserépipar itt is régi keletû, de különösen az utóbbiévekben vett nagy lendületet, s ma a falunak több mintegyharmada fazekas. Minõségileg is jó színvonalat értekel, és a makfalvi cserépedény már felveszi a versenyt akorondival. Jelentõs emellett a falu szövõipara, legin-kább posztószövéssel foglalkoznak. Fellendült a gyü-mölcstermelés is, már odajutott egy-egy gazda, hogy két

221

vagon almát adhatott el évenként. Gazdakör, virágzószövetkezeti élet van a községben.

Fiatal magyar orvos került a faluba 1930 körül. Lelkiis-meretesebb volt, mint a többi fiatal orvos, nem a városiélet kényelme vonzotta, hanem a hivatása. Bízott benne,hogy a falu és a környék elhanyagolt népegészségügyénsegíteni lehet. Életre való tervet hozott magával, egyegészségügyi szövetkezetféle megvalósításának lehetõ-ségeit kereste. Hogy a betegség ne terhelje súlyos kiadá-sokkal a családot, minimális havi összeg – 20-25 lej lehe-tõsség szerint – befizetése ellenében ingyen orvosi keze-lést biztosított az egész családnak. Ennek nemcsak az azelõnye mutatkozott, hogy szinte ingyenes kezelést kap afalu népe, hanem az is, hogy a legkisebb betegséggelrögtön mehetnek orvoshoz, mert nem került kiadásba,és elejét lehetett venni ezáltal a nagyobb bajoknak. Mertitt is az volt a szokás, mint általában minden faluban, hogycsak végsõ esetben fordultak orvoshoz. A havi kis járulé-kot nemcsak pénzben, de terményekben is elfogadta afiatal orvos, így hamarosan népszerû lett a vállalkozása.Az elsõ években 250-300 tag iratkozott be a faluból és aszomszéd községekbõl, ami az orvos számára is biztosí-totta a megélhetést, havonta 6000 lej is begyûlt. Páresztendei virágzás után azonban a vállalkozás lehanyat-lott, a megígért ingyen lakást és fûtést a község nem adtameg, nem rajta múló okok miatt, a tagok elmulasztottáka fizetést, az orvos pedig egy-két figyelmeztetés utánszerénységbõl nem szorgalmazta tovább, nehogy úgytûnjék fel, mintha a pénz befizetése lenne a fontos szá-mára. Néhány tag még ma is pontosan fizet, és ezekingyenes kezelésben részesülnek. A makfalvi orvos min-denesetre példát mutatott, hogyan lehetne a nép egész-ségügyén javítani, ha a csekély díjak beszedését a közsé-gek valamely egyesülete vállalná magára.

Dózsa György faluja ez, késõ rokonai ma is élnek szépszámmal, minden 10-20 lépésre a Dózsa és Dósa nevet

222

(ma is kétféleképpen írják) olvashatjuk a díszes kapukhomlokzatán. A családból kiemelkedett urak, a jogtudósDózsa Elek, az író Dózsa Dániel és a többiek azonbanmegtagadták Dózsa szellemét és a vele való rokonságotis. De az itthoniak nem tagadják, ma már nem szégyenDózsa György rokonának lenni Erdélyben. A bocskorosnemesség szabad élete és szabad szelleme, az újabb idõkszelleméhez alkalmazkodva, a népi mûveltség fejleszté-sében találta meg irányát. A községnek száz évnél régibbifjúsági kultúregyesülete van, még Wesselényi Miklósidejében, a híres iskolával egyszerre alapították, és azótamegszakítás nélkül mûködik a falu népének neveléseérdekében. A Nemes Makfalvi Székely Nemes IfjúságÖnképzõ Egyesülete alapszabálya hosszú idõkre megje-lölte a célt 1837-ben: „A makfalvi székely nemes ifjúságvirágozzék és haladjon, hogy a kor haladó szelleménekmindég és minden tekintetben kellõleg meg tudjon fe-lelni.” Az ifjúság alatt még ma is csak a legényeket értik,leányok nem lehetnek tagjai. Jelenleg harminchat tagjavan az egyesületnek, „ifjúsági bíró” a vezetõjük, aki afelmerülõ nézeteltéréseket elintézi, a feleket kibékíti.

A hosszú, rendszeres népnevelés eredménye nem ma-radt el. A falu népe mûvelt, intelligens, azt mondhatnám,a született mûvészek, õstehetségek kis csoportja, ha nemis annyira ismert valamennyiüknek a neve, mint VassÁroné, a szobrászé. Mesterük nem volt, akitõl mûvészetettanulhattak volna, csak maga a természet, az Élet. VassÁronnal a kultúrházban találkoztam elõször. A teremgyermekekkel van tele, egészséges, eleven arcú gyerme-kek, színházat játszik az ifjúság, arra olyan kíváncsiak. Aszínpadon pesti bohózatok kelnek életre a Színházi Életlapjairól, amibõl a sok falusi gyermek csak itt-ott ért megvalamit. De nézik rendületlenül, nem kacagnak a „legszel-lemesebb bemondásokon” sem, így komolyan a világvégéig is elnéznék. Megesik az ember szíve rajtuk, szegé-nyeken. A tanító, aki lelkes odaadással vezeti az ifjúsági

223

munkát, szavat adott az õ néma panaszuknak. Nincs a népszámára való irodalmunk, nincs mit játszani a falusi szín-padokon, még ha engedélyt kapnak is egy-két elõadásra,íróink elhanyagolták a népnek való írást, pedig nagyszolgálatot tennének vele. Ami népi színdarab van, aztmár sokszor elõadták Makfalván, így kénytelenek ezeketa néptõl idegen dolgokat játszani, mert még így is jobb,mintha semmit sem csinálnának. Vass Áron az egyikrendezõ. Fehér posztóharisnyában, fekete csizmában jár,mint a többi földmíves és fazekas társai. Természetes,született intelligencia van az arcán, a mozdulataiban,beszédében. Égetett cserépszobrai nemcsak Erdélyben,egész Európában ismertek. Németországi, csehszlováki-ai, hollandiai kiállításai feltûnést keltettek. Az Ókirály-ságban, a románok között is nagy sikere van mûveinek,Bukarestben aranyérmet kapott, ami ugyan nem ritkaságnála, mert ezen kívül már vagy tíz van otthon a ládafiá-ban. – Apámtól maradt egypár barázdám – mondja –,dolgozom rajta, így aztán a kétféle munkából csak meg-élek. Sokan mondták, hogy miért járok harisnyában, mi-kor engem az úri öltözet is megilletne. S ha nadrágothúzok, ki leszek? – kérdeztem. – Vass Áron, a szobrász. –Így is az vagyok, akkor miért húzzak nadrágot?

Az egészséges népi öntudat beszél Vass Áronból, azé anépé, amelynek nem jelent megalázást az, hogy nép. AVass családnak még két mûvésztagja van: Albert és Árpád.„Berci” már tanult, õ nemcsak õstehetség. Petrozsénybana bányamunkások közül bekerült a mérnöki hivatalbarajzolónak, majd festeni kezdett. Bukaresti kiállításainfeltûnõ sikere volt székely témájú képeivel, de elsodortaaz élet itthonról. Az író Suba Dani, õ festeni is éppen úgyszeret, mint írni.

Az ifjúság a táncban él igazán. A lányok csupa piros lajbimeg piros szalag, fejükön keskeny gyöngyös párta. Alegényeken is piros mellény van, a híres sárga varrásosés zöld zsinóros, marosszéki kemény szárú csizmájuk

224

alatt ropog a padló. Sajnos ez nem a mindennapi visele-tük, amit állandóan hordanak, az sokkal szürkébb ésegyszerûbb. A magyar szóló és a palotás figurái után, amitcsak nagy vigyázva és a betanítás szerint járnak, követke-zik az igazi vérbeli tánc, a forgatós, szöktetõs, kaptatós,mind a különös dallamú marosszéki muzsikára. Egyszercsak eltûnnek a lányok, a terem közepén a legényekmaradnak, akik egymással szembefordulva kezdik a csûr-döngölõt. A hangulat csak egy pillanatra törik meg aszalagok miatt, amit a legények a mellükre tûztek. Nagybaj lehet belõle, ijed meg a tanító. De hamarosan kiderül,hogy román nemzeti szalagok, csak a lámpafény változ-tatta el a színeket. Önként tették fel a legények a zöldzsinóros piros lajbikra, nehogy kellemetlenség legyen azöltözködés miatt. A csendõr õrmester megértõen moso-lyog. Szól a muzsika, folyik a tánc tovább, mintha semmisem történt volna. Vass Áron, a szobrász is táncol. Azegyik nóta erõsen megakad a fülemben: errõl írta Bartókaz Este a székelyeknél-t. Bizony, ez az este a székelyeknél,Marosszéken. Jókedv, erõ, féktelen öröm, fájdalom, kaca-gás, minden együtt. Föléjük borul a hatalmas sötét éjsza-ka, és õk járják a sárga lámpafénynél a táncot a réginótára, mint õseik néhány száz évvel ezelõtt, talán mégDózsa György idejében a pusztákon, a tábortûz mellett,és nem tudják, hogy nótájuk messzi országok operáinakzenekarán is felcsendül egy nagy mûvész munkája nyo-mán, s hirdeti, hogy õk itt vannak.

A vagyon árnyékában

Kibéd 4800 holdas határán 3000-nél több lakos osztoz-kodik, de csak 1350 holdnyi terület szántóföld, a többikaszáló, legelõ, erdõ és terméketlen. 715 család él a falu-ban 668 házban, egy családra átlag 6-7 hold jutna, de avalóságban nem így van, mert ebbõl az eszmei hányadbólcsak másfél holdnyi lenne a szántóföld, ami egy családot

225

nem tarthat el, így másképpen csoportosult a birtok azidõk folyamán. A gazdálkodók többségének 5-10 holdjavan, a legmódosabb néhány családnak 30-40. Ezzel szem-ben a lakosság jelentékeny részének, 210 családnaknincs földbirtoka a házán és kertjén kívül. Kibéd mégismódos község hírében áll. Nagybirtok nem volt itt amúltban sem, az emberek már rég berendezkedtek azönálló életre. A föld hiányát háziiparral pótolják, a cserépés tégla készítése mellett fõleg faiparuk fejlett, a szekér-kerék faragása a falu sajátsága. 120 család kerekes, deháziiparukat súlyosan megadóztatják. Cseresznyéjük hí-res, nyár elején jelentõs összegeket szereznek belõle.Nyári gyümölcsüknek és veteményeiknek, fõleg a nagy-ban termelt hagymának kitûnõ piaca a közeli Szováta-fürdõ. A lányok nagy része szolgálatra jár a városokba,férfiak kevesen. A község tiszta magyar. A születés korlá-tozása nem ismeretlen, fõleg a módosabb családoknál. Alakosság 1910-ben 2633 volt, 1920-ban 2595; tizennégyév alatt, 1935-ig 3011-re emelkedett. Az évi szaporodásközéparánya ezer lakoshoz 9, ami az országos falusi átla-gon jóval alul marad. Az utóbbi tizennégy év alatt szüle-tett 1315 gyermek közül 227 házasságon kívüli, aminekkétségtelenül gazdasági okai vannak ebben a „módos”községben. A gazdagabb családok egykéznek. A születé-sek 42 százaléka olyan családokra esik, melyeknek háromholdon aluli birtokuk van, 51 százaléka pedig azokra,melyeknek vagyona 3-10 hold között váltakozik. Mert agazdagság fokmérõje mégis a föld, a háziiparral foglalko-zók szegényebb emberek. A lakosság 45 százalékát jelen-tõ vagyonosabb parasztosztályra a születéseknek csak 7százaléka esik. A természetes szaporulat 1929-tõl éven-ként 20-30 születéssel apad. Ez az egyke bevonulása, éshogy még nem vált általánossá és végzetessé, az a szegénynépréteg érdeme, amelynek nincs vagyona, mit a szétosz-tástól féltsen, hanem a keze munkájából él. Gazdakör állfenn, még a háború elõtt óta, ez a falu kulturális központ-

226

ja, ahol könyvet és lapot lehet olvasni. A kibédi gazdakörfaiskolája a gyümölcstermelés fokozására évenként többezer csemetét oszt szét olcsó áron, de az öregek maradi-sága tiltakozik ez ellen a „gazdasági ág” ellen, szerencsérea fiatalok annál jobban ragaszkodnak hozzá. Évenként2000-2500 csemetét ültettek el az utóbbi idõben. A vidékszövetkezeti életének mintaképe ez a falu, négy szövet-kezete van, hitel-, fogyasztási, tej- és malomszövetkezet,mely utóbbi sajnos majdnem egyedülálló a Székelyföl-dön. Mintegy harminc gazda közösen, szövetkezeti ala-pon létesített nagy mûmalmot.

Ha a fürdõvendég nyáron áthalad Szovátán, a telepremenet csak azt látja, hogy ez a falu is olyan, mint a többi.Feltûnik esetleg a sok díszesen faragott székely kapu,meg a kiáltó ellentét a nagy szegénység és a nagy gazdag-ság között. Szováta falu életét a fürdõ jelenti. A gyönyörûfekvésû, meleg vizû Medve-tó körül fényes villasorokékelõdtek az erdõk közé. Minden zöld, ameddig a szemellát, a tavak tükre, a hegyek végtelen erdõsége, csakitt-ott tûnnek ki a villák tornyai meg a fehér sótömbök. Avillák nagy része román tulajdonosoké, a bérlet is romántársaságé. A fürdõvendégnek ritkán jut eszébe érdeklõd-ni, hogyan él lent a völgyben a falu lakossága, pedig atelep villái, sétányai, virágágyai és kertjei mind az õ kezükmunkájának eredménye. Egész nyáron lépten-nyomonvelük találkozunk, hol a szállodai szobákban mint kiszol-gálókkal, hol a fürdõkben mint fürdetõkkel, hol a sétá-nyokon, amint a virágágyakat öntözik, hol epret, málnátmeg más gyümölcsöt, hol apró emléktárgyakat kínálgat-nak.

Négyezernyi ember lakik a községben, nagyrészt ró-mai katolikus és református magyarok, de van közöttükmintegy négyszáz görög katolikus és 50-60 izraelita is. Afalu határa a többi falvakhoz viszonyítva aránytalanulnagy ennyi lakos számára, mégsem érnek sokat vele, nemtudnak belõle megélni. Hideg az éghajlat, itt vannak fejük

227

fölött a havasok, a vidék nem alkalmas földmívelésre. Deez a terület nem oszlik meg egyenlõen az emberek kö-zött. Hiába az óriási határ, a faluban több mint kétszázcsaládnak egyáltalában nincs ingatlan vagyona. Legjobbesetben a kis ház az övék, amelybe éjszakára behúzód-nak. Ennek ellenére a falu szemmel láthatólag épül. Agazdagabbak gazdagodnak. A Szakadát nevû határrészenkülön kis falu alakult, mely nemsokára önálló községgéfejlõdik. A régi falu pedig növekszik kifelé a telep irányá-ban, ez a növekedés részben a magyaroké is.

Szovátán aránylag könnyen lehet pénzt keresni. Nagyjövedelmi forrás volt évek óta, s az ma is a telep közelé-ben levõ erdõk eladása villaépítések számára. Kétszáznégyzetölnyi erdõrész, ami máshol alig ér 2000-3000 lejt,itt ötvenezer lejért kel el, és értéke állandóan növekedik,ahogy fogy az eladásra kerülhetõ terület. Egy villára valóerdõrészt mindenki nélkülözhet, ötvenezer lej pedignagy pénz falun, házat, istállót lehet vele építeni. Aki egyilyen területet eladhat, az be tudja rendezni magát. El isadtak már majdnem minden eladható földet. Egész he-gyek mentek át a villatulajdonosok birtokába. Annyirahozzászoktak a föld eladásához, hogy nemcsak a telepkörül, hanem a falu határának bármely részén eladtákörömest a földet, azt sem nézték, hogy ki veszi meg. Méga magyar uralom alatt megkezdõdött ez a folyamat, köz-vetlenül a háború elõtti években 472 holdat adtak el aszovátai magyarok románoknak, 81 000 koronáért.

Erdõkitermelésbõl él a lakosság egy része, fuvarozás-ból és a telepen történõ építkezésekbõl. Nyáron bérko-csisok, kihordók, alkalmi munkások, szolgák, cselédek atelepen. Nincs értéke elõttük a pénznek, szélsõségesenélnek. A vendégek a borravalókkal nem fukarkodnak,minden kicsi szolgálatért könnyen jön a pénz, könnyenis adnak tovább rajta. Amennyi anyagi erõt jelent a fürdõa falunak, annyi kára van erkölcsi tekintetben. Megszok-ták a falusi emberek a könnyelmû életet, az éjjelezést.

228

Nyáron éjfél után egy-két órakor jönnek haza a teleprõl,gyakran részegen. Nemcsak a felnõttek, hanem a gyerme-kek is. Sokat isznak, szeszes ital nélkül alig lehet elképzel-ni itt az életet. Éjfél utáni órákban 16 éves gyermekrészegen, négykézláb mászik haza a teleprõl. És semmitsem lehet tenni ez ellen, a jó tanács és figyelmeztetés ittnem népnevelõ eszköz. Magukkal hozzák ezt az életmó-dot az itteni körülmények, amelyek kiforgatták a falut arégi életmódjából, s most sodródik a városokból idecsapó hullámokkal. Télen lent a faluban folytatódik azéletmód, amit nyár folyamán a telepen megszoktak. Éjfélutánig, sokszor a hajnali órákig hangosak a kocsmák,pedig télen nyomorúságos itt az élet, legtöbb család ab-ból kényszerül élni, amit nyáron a fürdõtelepen össze-gyûjtött. Annak pedig a szokott könnyelmûséggel hamarnyakára hágnak, és megkezdõdik a nincstelen tengõdés.Valóságos megváltás a tavasz, amikor ismét megindul amunka a telepen, a meleg napsugarakkal együtt az elsõvendégek is megérkeznek, és fellendül az élet a Medve-tókörül.

Lopás, betörés nem tartozik a ritkább dolgok közé.Igaz, hogy nem mindig a falu lakosai követik el. A népmás életviszonyok között talán nem volna romlottabb,mint máshol. Az õsi erények közül csak a bicskázáshozragaszkodnak. A verekedések szinte mindennaposak.Tánc vagy mûsoros estély alig telik el úgy, hogy egy-kétember ne összeszurkálva kerüljön ki a terembõl. A városipénzekkel együtt beszivárogtak a faluba a városi beteg-ségek. Pusztít a vérbaj, aminek szomorú következményeivannak. A másik legelterjedtebb betegség a tüdõvész.Hiába vannak körül a havasok, hiába tiszta és egészségesa levegõ, ez a betegség egyre több áldozatot követel, arendetlen életmód miatt legyöngült szervezet nem tudmegbirkózni vele. Mások üdülni és gyógyulni jönnek ide,a falu egyre több bajt és betegséget kap kölcsön.

229

Gyermek azonban bõven van, öt-hat egy családnál.Négy elemi iskola is mûködik a faluban, két felekezeti(református és római katolikus) és két állami. A románlakosság itt is a jobbágyrendszer maradványa. Székelycsaládok alapították a községet 1580-ban, a székely jog-fosztások idején ide húzódtak fel az erdõk közé, az akkorelhagyott „Szovátha mezejére”. De egy év múlva a hatal-mas Kornis Mihály szétveri a falut, és lakóit elköltözteti.Az üldözött székelyek nemsokára ismét visszajönnek, ésfelépítik a falut, ahol 1597-ben Báthori Zsigmond márjószágot adományoz az Apafi családnak. Késõbb a Balas-si, Keresztúri és Lázár családok a falu urai, és a község„nagyobb része jobbágy”. A román jobbágyok a többség-ben levõ magyar lakossággal keveredve részben elmagya-rosodtak, magyar görög katolikus egyház létesült a faluban.Ma román görög katolikus egyház van, de a hívek nemtudnak románul, a pap is magyarul beszél a templomban,pedig õ igazi román ember. Az egykori román jobbá-gyokkal vegyült magyarokat ma hivatalosan mind romá-noknak tekintik.

Középiskolába egyetlen falusi gazda sem járatja gyer-mekét. Pedig az öregebbek között sokan vannak, akikfelsõbb iskolába is jártak, a makfalvi Wesselényi-„kollégi-umnak” minden évben megvoltak innen a tanulói. Azírásukon is meglátszik, ha egyében már nem is. Külön-ben annyi váltóra írták rá életükben a nevüket, hogy attólis megszépülhetett az aláírásuk. Az 1930 körüli évekbenhozzászoktak volt a váltóhasználathoz, lakodalom, teme-tés, keresztelõ alkalmával nagy adósságokat csináltak.Most vége van ennek, mert nincs honnan pénzt felvenni.

Az út két oldalán sorakozó galambdúcos kapukat nemõk maguk csinálják. A székelység bennebbi vidékérõl,Udvarhely körülrõl hozzák a mestereket, mással festetika tulipánokat és fehér galambokat, olyanokkal, akik már„iparilag” foglalkoznak ezzel. Itt élt egy idõben PeteleiIstván, roskadozó háza elõtt még áll a díszes kapu.

230

UDVARHELY MEGYE

Mai helyzet

A régi székelység központja, az anyamegye ma aránylaglegrendezettebb és legszervezettebb gazdasági életének,valamint lakossága legnagyobb méretû apadásának ré-vén viszi a vezetõ szerepet. Ehhez a két tényezõhöz járul,hogy népe a legnagyobb százalékban (91,46) magyar éslegmûveltebb a három megye lakossága között. Az írni-olvasni tudók száma 85 százalék, férfiak és nõk majdnemegyformán állanak ebben a tekintetben (87,6, illetve72,3). Lakossága 93,4 százalékban falun él, noha a falunem tudja eltartani a mai gazdálkodás mellett. Birtok-megoszlása a legrosszabbnak mondható, amennyiben40 149 birtokosa közül 33 410-nek tíz holdon aluli birto-ka van, és ezeknek egyikére átlag másfél kat. hold földesik. 10-20 hold közötti gazdatársadalma azonban elégerõs, 5472 birtokossal, mert a másik két megyében ez aréteg sem az összes birtokosok arányában, sem abszolútszámban nem éri el ennek a felét. A rengeteg sok tízholdon aluli vagy birtoktalan család lehetõvé tette a na-gyobb gazdaságok kialakulását, a 20-100 hold közöttiekszáma 68. Ennek a körülménynek köszönheti a megyearánylag fejlett gazdasági életét, másik oldalról pedigennek köszönheti a sok ezer család, hogy itthon honta-lan, nincs megélhetése és a városokat kell megostromol-nia kenyérért. Az összes birtokosok 83,1 százalékát tesziki ezeknek a földönfutóknak a száma, akik itthon a meg-mûvelhetõ területnek csak 30,6 százalékán osztozkod-nak, míg a birtokosok másik 16,9 százaléka a mûvelhetõterületek 69,4 százalékának ura. A kimutatás birtokosok-ról beszél, de ez megfelel a családok számának és azösszes lakosság százalékának, a „birtokosok” kérdése azegész nép kérdése, mert a családok 98 százalékának van

231

legalább belsõ telke, ami után adót fizet. A birtokmegosz-lás fájó kérdése ma is a székelységnek, hiszen amíg 46518 kat. hold terület 33 410 tulajdonos között forgácso-lódik szét, addig 30 552 kat. holdon Udvarhely megyé-ben 1209 gazdag osztozkodik. 12 554 kat. hold területenpedig csak 68 birtokos, akiknek egyikére átlag 185 holdjut. Nem nagy birtok a más vidékek viszonyait tekintve,de feltûnõ aránytalanság, ha az Udvarhely megyei föld-nélküliek sorsát tartjuk szem elõtt. Ilyen nagy birtokot aSzékelyföldön belterjesen megmûvelni szinte lehetet-len, így jövedelmezõségébõl veszít.

Hogy mivé alakult a huszadik századra az egykori sza-bad Székelyföld egyenlõ birtoklása, és mi a mai helyzetgyökere, jellemzõen mutatja Udvarhely megye példája,ahol 1896-ban ezer holdnál nagyobb uradalom 13 volt,500-1000 hold közötti nagybirtok 14, 100-500 közöttipedig 142. Természetes, hogy a kisbirtokosok számánakemiatt kevesebbnek kellett lennie, mint ma, noha azösszes lakosság száma alig különbözik. Részint vásárlás,részint pedig a földreform következtében így alakult abirtokmegoszlás a birtokosok száma szerint a két idõ-pont között eltelt több mint 30 év alatt:

1896 1930

0–10 holdig 14 251 33 410 birtokos

10–20 holdig 5 123 5 472 birtokos

20–100 holdig 3 710 1 209 birtokos

100–500 holdig 142 68 birtokos

500 holdon felül 27 – birtokos

A földbirtok megoszlása négy évtizeddel ezelõtt össze-hasonlíthatatlanul rosszabb volt a mainál. A természetesfolyamat vásárlások útján a nagyobb birtokok elaprózó-

232

dása és a tíz hold körüli parasztbirtokok alakulása felévezet.

A század elején az összes lakosság négyötödét tette kia mezõgazdaság után élõk száma, és ez az arány körülbe-lül ma is áll. Akkor 15 százalékkal haladta meg az országosátlagot, de mégis csaknem minden terménybõl behoza-talra szorult – akárcsak ma. A kivándorlás egyik fõ okátmár évtizedekkel ezelõtt az egyoldalú gabonatermelés-ben látták azok, akik a nép helyzetét szemmel tartották.Barabás Endre 1904-ben megírta: „E megye derék szé-kelységét az fogja megmenteni a magyarságnak, aki ke-resztül tudja vinni, hogy a fõtermények ne a gabonane-mûek, hanem az ipari és kereskedelmi növények legye-nek, s aki az állattenyésztésre és az iparûzésre fogja amegye népét tanítani.” Milyen régen megjelölték a he-lyes utat, és mégis milyen kevesen indultak el eddig rajta!Az állattenyésztéssel ugyan Udvarhely megye szép fejlõ-dést tett meg az utóbbi három évtized alatt, és Keresztúrkörnyéke megközelíti a szász vidékeket, sajnos azonban amásik két székely megye messzi elmarad mögötte. És ha azállattenyésztés fejlettségérõl beszélhetünk, tanulságos amai állatállományt összehasonlítani a régebbiekkel, amibõlkitûnik, hogy a megye ebben a tekintetben nem fejlõdött,és viszonylagos jó helyzet csak a többi székely megyékállattenyésztésének nagyobb méretû leromlása miatt van.

Év Szarvas-marha

Bivaly Juh Kecske Sertés

1896 60 535 3923 101 203 14 052 42 108

1935 40 470 4191 61 603 3 876 12 287

Ez a végzetes visszafejlõdés megbénította a székelységgazdasági életét, az általános szegénységet állandóvá tet-te, amibõl csak rendszeres munkával és irányítással lehetlassanként kilábalni. A sertések számának csökkenése

233

mutatja az életszínvonal nagy esését, hiszen a családokévi hús- és zsírfogyasztását a házilag levágott sertésekbiztosítják. Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy az1935. évi kimutatásban az újonnan Udvarhely megyéhezcsatolt Kis-Küküllõ menti falvak is benne vannak, többmint tíz nagyközség, amelyek nélkül a régi megyeterületmég kisebb számokat mutatna. Iparról és kereskedelem-rõl keveset mondhatunk. 1930-ban a megyének 1601ipari és 692 kereskedelmi vállalata volt, 3202, illetve1399 személyzettel, ami a vállalatok jellegét is meghatá-rozza, hiszen egy mûhelyre vagy üzletre átlag két személyesik, míg az országos átlag 3,5. Az 1934. évi kimutatásszerint az iparvállalatoknak fele, 920 Udvarhely városá-ban van, a másik fele pedig a falvakban így oszlik meg:kisipari vállalat 895, középnagyságú 24, és nagyipari vál-lalat 1. A kereskedelmi vállalatok száma leesett 649-re.

A század elején 140 magyar tannyelvû iskola mûködötta megyében, hat román és három német. A tanítók közülhárom nem tudott magyarul. Fennállott négy ipari éskereskedelmi szakiskola, egy reáliskola, három gimnázi-um és egy tanítóképzõ, ma ellenben egyetlen ipari éskereskedelmi szakiskola sincs. Az egyházak kezébenmegmaradt egy katolikus és egy unitárius fiúgimnáziumUdvarhelyt, illetve Keresztúron, és egy református taní-tóképzõ Udvarhelyt. Állami, román tannyelvû egy fiú-gimnázium és egy leány algimnázium van Udvarhelyt,valamint egy tanítóképzõ Székelykeresztúron. 1934-ben126 állami és 60 felekezeti elemi iskola volt a megyeterületén, de azóta lényeges változások történtek ebbena magyarság kárára. A szaporodás és népegészségügymegdöbbentõ adatokat mutat Udvarhely megyében. Azösszes lakosság 1910 és 1930 között szaporodás helyett1560 lélekkel apadt. Az 1930. évi 130 646 lélekszám1935-ig ugyan felemelkedett 135 744-re, tehát szaporo-dás látszik az újabb idõk folyamán, de ez a látszat onnanszármazik, hogy a megyéhez csatolt Kis-Küküllõ völgyé-

234

nek lakossága is beleszámítódott az újabb kimutatásba.Szaporodás a valóságban alig van, mert a születés éshalálozás alapján kimutatott évi 4-5 ezreléknyi szaporu-lat (mely az országos átlagnak fele) a felnõttek elvándor-lása miatt eltûnik. Az egyke ebben a megyében a leggya-koribb. A szaporodás hiányának másik oka az óriási mé-retû gyermekhalandóság, amely különösen falun pusztít.1934-ben Udvarhely megye erdélyi csúcspontot ért elebben a tekintetben, az év folyamán született falusi gyer-mekek 19,7 százaléka halt meg 1 éven alul. A gyermekha-landóság általánosan meghaladja a többi székely megyé-két és az országos átlagot. Szaporodásban az itt lakórománság csaknem kétszer olyan eredményt mutat, minta székelység, mely már a szászokon is alul maradt ebbena tekintetben.

Az orvosok hiánya szembetûnõ, de még inkább az,hogy közöttük a magyar ritkaság. A megye területén1930-ban mindössze 34 orvos mûködött, akiknek ponto-san fele hivatalos állású volt, s csak a másik 17 magánor-vos. A 34 orvosból 10 volt magyar (29%); bár a magyarnépesség arányszámának megfelelõleg háromszor ennyimagyar orvosnak kellett volna lennie. Egy orvosra 3821ember esett, egy magyar orvosra pedig 11 930 magyarember, de a merev statisztikai adatokon túl a valóságbana falvakon ennél is sokkal több emberre számíthatunkegy orvost, mert a hivatalos orvosoknak 55, a magyarmagánorvosoknak pedig 72 százaléka élt városon. A fal-vak küszködõ magyarságának nincs egészségügyi védõ-je, életirányítója, pedig létét alapjában támadják meg anépbetegségek. Az életnek és a hivatásnak félreismerésemagyarázhatja csak ezt a tünetet. A magyar orvos mûkö-dése elé semmilyen hatóság nem vet gátat falun, mégis anem magyar orvosok tartják érdemesebbnek felkeresnia magyar népet. A megye öt falusi magánorvosából 1román, 2 zsidó és 2 magyar. Hét évvel ezelõtt 16 hivatalosorvosa volt a megyének, de 1934-ben már tizenkettõre

235

apadt a számuk. Ekkor a tíz körorvos közül 3 volt román,1 magyar és 7 „egyéb nemzetiségû” a kilencvenegy százalé-kosan magyar megyében. Összesen 10 gyógyszertár van a2936,76 négyzetkilométernyi területen, ezek közül is kettõUdvarhely városában. Átlag 13 000 lakosra esik egy gyógy-szertár, de kocsma 450 emberre, ami még javulás az itteniállapotokban, mert 1930-ban még minden 340 lakosra ju-tott egy kocsma. A szeszes ital fogyasztása azonban nemcsökkent párhuzamosan a kocsmák számával, mert 1930-ban 589 342 liter szeszes ital fogyott el, 23 és fél millió lejértékben, de négy év múlva már százezer literrel emelke-dett a fogyasztás, a kiadás pedig kétmillió lejjel. A borból2,76 liter, a pálinkából pedig 1,35 liter esik évente egylakosra, csecsemõre és felnõttre egyformán. És még mitemlítsünk fel ízelítõül a megye életébõl? Adófizetés tekin-tetében minta megye az országban, egyenes adói 91 száza-lékban folynak be, nem sokkal maradnak el e mögött aközvetett adók és a rendkívüli költségvetések tételei sem.

Sóvidék

Messzirõl feltûnnek Felsõsófalva vörös cserepes új há-zai, a falunak szinte fele új épületekbõl áll. A sok tûzvöröscserép a veszedelmes vörös kakasra emlékeztet, amelymindegyre végigpusztít lángnyelveivel ezen a falun. Azállandóan megismétlõdõ tûzvésznek az az oka, hogy ez ahegyes vidék rendkívül szeles, minden kis szikra lángralobban. A völgykatlanon, melyben a falu a szomszédosAlsósófalvával együtt fekszik, erõs léghuzat vonul végig,mintha nyitott ajtójú-ablakú házban állanánk. A múlt szá-zadban az alsó falu egészen leégett, kisebb-nagyobb tûz-vészek egymás után fordultak elõ. Felsõsófalván már há-rom nagy égés pusztított ennek a századnak a folyamán,a második és legveszedelmesebb 1931-ben volt, amikora falu egész alsó része leégett, mialatt a lakosság az egyikszomszéd faluban tartózkodott tavaszi vásáron.

236

Több mint száz család maradt hajléktalanul, akiknekmai új házai a magyarság közadakozásából épültek fel.1933-ban „jelentéktelenebb” égés volt, csak 25-30 házpusztult el ekkor, itt ugyanis már hozzá vannak szokva,hogy 80-100 ház ég le egyszerre. A tûz terjedését régenmegkönnyítette, hogy a házak szalmával voltak fedve, dema már nincs szalmafedeles ház, csak néhány csûr. Meg-szervezték a motorfecskendõs állandó tûzoltóságot is,vezetõje egy állástalan diplomás fiatalember, az egyiktanító fia.

A 2100 lelket számláló falu határának kiterjedése 4000hold, melynek még egynegyed része sem mûvelhetõ, ígya legszûkösebben sem termi meg a lakosság kenyerét.Aránytalanul sok a szegény ember, a falu negyedrészeolyan családokból áll, akiknek egyáltalán semmi vagyo-nuk nincs. Egyetlen faluban 500 ember kenyér nélkül!Ezek napszámra járnak, fõleg erdõmunkára. Óriási távol-ságokra elmennek munka után. Segesvártól a Gyergyói-havasokig mindenhol meg lehet találni õket. A falu leány-sága Temesvárott van, szolgál. A leánykák, mihelyt akko-rára cseperednek, hogy konfirmálhatnak, nyakukbaakasztják az átalvetõt, és elindulnak az idegen nagyváro-sokba. Itt aztán kevés marad meg úgy, hogy el ne romol-nék, s mikor már elviselhetetlenné válik nyomorúságoséletük, öngyilkossággal oldják meg sorsukat. Az életkér-déseknek ez a megoldása meglepõen sûrû. Abban azévben, amelynek nyarán utoljára jártam a községben,már két leányt hoztak volt haza haldokolva, mert maró-lúgot ivott. Mind a kettõ ott fekszik most a temetõben. Smikor a falu fiatal református papjával beszélgetek, aharmadik szerencsétlen leány útban van hazafelé. Dél-elõtt már jelentették, hogy hozzák az öngyilkos leányt, ésa pap várja a megérkezését. Nehéz órák és mély, sötétpercek, melyek nehéz és sötét esztendõkké nyúlnak ki.Az egész falu összegyûl, fásultan könnyezve, s a papkészül a fogadásra, azon töpreng, mit lehetne itt valami

237

nagyot mondani az embereknek, mit lehetne itt tenni,hogy megakadályozható legyen a további pusztulás, alelkek és a fiatal székely leánytestek pusztulása.

Az anyakönyv arról tanúskodik, hogy évente 8-10 atermészetes szaporodás, a lakosságnak 4-5 ezreléke. Döb-benetesen kevés, de ilyen életviszonyok között nem le-het elítélni az anyákat, ha félnek a gyermektõl. A gyer-mekhalálozás nagy, az újszülöttek egyharmada egyéveskora elõtt hal meg. A felnõttek közül a tüdõvész szedi alegtöbb áldozatot, majd a balesetek, aminek oka a famun-ka. És a „nyomor következtében” is meghal évente 1-2ember, akinek nem akad a faluban naponta egy-egy da-rab kenyér. S legvégül az öngyilkosok. Lesújtó ez a kép?Orvosi segítséggel, népneveléssel ezeknek a halálesetek-nek felét meg lehetne akadályozni. De nem olyan népne-veléssel, aminél a falu magára van hagyva, hanem amikívülrõl irányítja a nép életét, szervesen és hatékonyan.Pusztulás van itt, pedig mindenki dolgozik a faluban,baromi módon. A nép most próbálkozik a földmíve-léssel. Régen nem ez volt az élet alapja, hanem a fakiter-melés és a szomszédos Parajd üzemei. Az erdõk most isitt állnak körülöttük, az õ tulajdonuk, és megbírnák akitermelést, de az erdõvédelmi törvények tiltják. A szá-zad elejéig a parajdi sóbányák és a gyufagyár nyújtottakkereseti lehetõséget, aminek egyszerre vége lett, s a vi-dék rohamosan visszafejlõdött. A hegyek mélye sóval vantele az egész vidéken, a parajdi bányák sóbõsége a legna-gyobb Erdélyben, mégis a marosújvári telep elnyomta,mert nem gondoskodnak közlekedési utakról. A múltszázad hatvanas éveiben egy budapesti vállalkozó, ReiterJózsef létesítette a gyufagyárat, ami sok száz emberneknyújtott kenyeret, részint bent a gyárban, részint kint afamunka és fuvarozás révén. A parajdi gyufa piaca Mold-vába, Bukovinába és Galíciába is kiterjedt, az üzem fejlõ-dött, míg a kilencvenes években egyszerre beszüntettemûködését. Parajd és vidéke jövedelem nélkül maradt. A

238

sófalviak most búzát vetettek bizonytalanul egy keveset,de a termés nem megfelelõ. A rozsos búza már jobbansikerült. Fõleg zabot termelnek, meg kukoricát, úgyszól-ván az egész falu puliszkával él. Éghajlata – a korondihavasok alatt – egész nyáron hûvös, a hegyoldalak köve-sek, az eke csak úgy tud rajtuk haladni, ha minden szántáselõtt elõször összehordják a köveket. A nép ösztöne sejti,hogy a hegyekben szunnyadnak megélhetésének forrá-sai, a bányákban, a kitermelésben, de a néplélek szabályaiszerint egyelõre csak mese formájában tudja ezt kifejez-ni. Kodáros székely király kincseit tudják elrejtve a he-gyekben, és csákányukkal ezt keresik mindegyre. Egy-szer bizonyosan meg is találják majd.

Az asszonyok szinte felülmúlták a férfiakat az életlehe-tõségek megteremtésében. Jelentékeny szövõipart fej-lesztettek ki az utóbbi esztendõk alatt, amely évrõl évrenagyobb piacot jár be. Ma már nagyobb megrendelése-ket kapnak városi üzletektõl. Gyapjúból posztót és ahíres csergepokrócot szövik, a „fejtõbõl”, azaz gyapotbólférfiruhák számára készítenek szürke, kék és csíkos szö-veteket. Az öregasszonyok elõvették a horgolótût, ésszemelgetni kezdték az elfelejtett régi csipkéket, másokpedig az egykori szép varrottasokat újítják fel. A falutsújtó csapások így válhatnak új életre serkentõ erõvé. Azúj viszonyok között a nép mintha ismét magára találnalelkében és mûvészetében, ami alapfeltétele az egészsé-gesebb népi társadalmi élet kialakulásának.

A sófalviakat dalaikból ismertem meg igazán. Egy tizen-hat éves leány hosszan elnyújtva énekelte ezt a nótát:

A vonatnak hat kereke sárgára van festve.Avval visznek engem Bukarestbe.Bé van festve sárgára,Tizennégybéliek számára,Szerbusz, babám, most látsz utoljára.

239

A két utolsó sorig azzal a keserû érzéssel hallgattam,hogy magáról énekel. De mégis nem a lányok sorsa ez,hanem a legényeké, a katonáké. A kislány áhítatosanénekelte, sokáig. Miért van sárgára festve a vonat kereke?Ilyen vonatot aligha láthattak még a sófalviak is. Talán asárga szín azért került a dalba, mert az ország színe,Romániáé? Így befolyásolnák az új viszonyok a nép lel-két? Csak a magyar népdal hasonlatainak közös szókin-cséhez kell fordulni. A bánat, a gyász színe ez a dalban. Alegényeknek is elég bánat, amikor katonának viszik, de akis sófalvi lány is mit énekelhetett volna egyebet, mialatttársát halva hozták hazafelé Temesvárról a vonat kerekei,hiszen rá is a szolgálók sorsa vár?

Korond szomszédja Sófalvának, de a két falu két különvilág. Itt jólétrõl beszélnek a hatalmas házak, udvarok,csûrök, galambbúgos kapuk és az egészséges, életerõsemberek arcai, pedig a föld semmivel sem jobb, mintamott, terméketlen, köves. De a háziiparnak múltja van,a lakosság erre rendezte be életét századok óta, és ezbiztosítja ma a bõséges életet. Agyagipar, aragonitipar,faipar virágzik. A nép ipari és kereskedõ szelleme a földalól is elõteremtette a jóléthez szükséges feltételeket.Szekerével és lovával nyakába veszi a világot a korondiember, és az ország legtávolabbi pontján is lehet találkoz-ni vele, amint cserépedényeit árulja. Ez a fáradságot nemismerõ munka mind azért van, hogy itthon építeni, gaz-dagodni lehessen, hogy minél nagyobbra nõjenek a ha-talmas, cifra deszkadíszítésû házak és csûrök. A jólétmegengedi a hivalkodást, sok sarkot csinálnak a házak-nak, hogy minél több csatornának legyen rajta helye,mert a polgárosodás vágyától fûtött falusi társadalomebben látja az óhajtott életforma külsõ megvalósulásá-nak egyik ígéretét. A korondiak azt szeretnék, ha falujukmár város volna. Kaszinót létesítettek, ahol a vágyott„magasabb” élet ízeit szürcsölgetik a fazekasok, és ezt amagasabb életformát ez idõ szerint a biliárdasztal és a

240

dákó jelenti. Mûveltségi szükségleteik nincsenek, olvasá-si készségüket kielégítik az egylejes lapok.

A falu három rétegre tagolódik: földmívesekre, gyárimunkásokra és háziiparral foglalkozókra. A rétegezõdéselég határozott, egymás életlehetõségeit nem érintik hát-rányosan. A földmívesek megélnek a földbõl, mert amikevés mûvelhetõ van, a kezükbe tömörült. Az 50-60 hol-das gazdák kis helyi nábobok, akikkel azonban a jól kere-sõ fazekas nem cserélne. A három rétegnek csak a szegé-nyebb osztályai érintkeznek, ahol háziipart, földmíveléstés gyári munkát egyformán végez egy-egy család.

A földmíves társadalom a tanyarendszert honosítottameg az utóbbi évtizedekben, a nagy kiterjedésû határoncsak így lehet óriási fáradság megkímélésével gazdálkod-ni. A birtokosok nemcsak nyárra költöznek fel a hegyek-be, hogy aztán õsz közeledtével ismét lehúzódjanak afaluba, hanem örökre kitelepedtek, Pálvölgye és Fenyõ-kút körül két szétszórt falut alapítottak, külön iskolákkal,6-8-10 kilométerre Korondtól, ahova csak közigazgatási-lag tartoznak. A Hargita és Gyergyói-havasok láncolatazárja be a tanyás fennsíkot, melyen szerteszét öt-hatszázlépésnyire tûnnek elõ a fenyõk közül a zsindelyes tetejû,gyakran vakolatlan, gerenda- vagy deszkaoldalú házak ésgazdasági épületek. Ez a faipar, a deszkák és zsindelyekhazája, itt fûrészelik õket a fenyvesekben, és hatalmasszekereken viszik eladni õket Erdély minden részébe. Aföldmívelés jelentõs létalapja a tanyásoknak. A magasfekvésû vidéket kibíró gabonanemûeket termelik, ame-lyek olykor szép termést fizetnek. Minden gazda földje,30-40 hold, egy darabban terül el a ház körül, ki-ki a magatetszése szerint osztja be a termõterületeket. Ezek a ta-nyások Korondon bent maradva még most is szegényekvolnának. De így nemcsak õk fejlesztették gazdaságukat,hanem a faluban bent maradottak fejlõdési menete iszavartalanabbul haladt. Ma némelyiküknek 20-30 darab

241

szarvasmarhája és lova van, míg juhnyája számára különpásztort és majorházat tart.

A cserépedény készítése a háború utánig csak házilagtörtént. A századforduló idején válságba jutott az itteniagyagipar. A korondi edényeknek ugyanis az volt a jelleg-zetességük, hogy máz nélkül, csak egyszerûen kiégetvekerültek forgalomba, de a fejlettebb ízlés az utóbbi évti-zedekben elõnyben részesítette a mázas edényeket, ígya korondi termékek háttérbe szorultak a piacon. A vál-ságból az Udvarhelyen felállított agyagipari szakiskolasegítette ki a korondiakat, akik itt megtanulták a zomán-colás mesterségét, és a század elején áttértek a jobb mi-nõségû zománcozott edények készítésére. A világháborúután újabb válság következett, ezúttal a gyár- és háziiparharca miatt. 1930 körül két cserépedénygyár létesült afaluban, és elkeseredett harc kezdõdött köztük és a házi-lag dolgozó fazekasok között. Végül is a gyárak kerültekki gyõztesen, és ma már a házilag dolgozó fazekasok isrészint a gyártól vásárolják meg pár lejért a nyers agyag-edényeket, melyeket otthon kifestenek, mázzal vonnakbe, kiégetnek és a piacra hordozzák. A fazekasok egyrésze azonban még megmaradt a régi háziipari módszermellett, úgy dolgoznak, mint õseik három-négyszáz évvelezelõtt, maguk kerítik az anyagot, maguk formálják kikézzel, s az új idõk jele egyedül a színes zománc. Szom-szédság vagy rokonság révén ketten-hárman összeállnak,hogy megkönnyítsék egymás dolgát, közös égetõkemen-céket építenek. A kezdetleges kéziipar és a legmoder-nebb gyári ipar versenyez egymással a sokszázados házi-ipar földjén, de az egyénileg dolgozó kisemberek leszneka vesztesek, mert mennyiség és minõség tekintetébenmár nem tudják felvenni a versenyt a gyárakkal. A szeré-nyebb keretek közt mozgó háziipar azonban az egyescsaládok megélhetését így is biztosítani fogja, mert acserépedénynek nagy piaca van. A háború után megnyíl-tak kelet és dél felé a Kárpátok kapui, amelyek a Romá-

242

niával megindult vámháború óta zárva állottak. Enneklehet köszönni Korond mai gazdasági fellendülését.Moldovában és Havasalföldön már az elmúlt századoksorán ismerték a kitûnõ székely cserépedényt, amelyetmost változatlan szeretettel fogadtak. A korondiak leg-jobb piaca az Ókirályság, s hogy a közlekedés gyorsabblegyen, a lovas szekerek egy részét felváltotta a tehergép-kocsi. A kisiparos székelyeket ellenben erõsen köti azévszázados hagyomány, nem tartanak lépést a meg-növekedett piac igényeivel, a nagy vállalkozások kocká-zatától tartózkodnak. A régi módszerrel készített kevésedényt inkább eladják itthon, közvetítõ kereskedõknek.Ezek a közvetítõk – túlnyomó részben cigányok – többetkeresnek, mint a kisiparosok. A Kárpátokon keresztülszaladgáló tehergépkocsik nem a székely kisembereké,hanem a közvetítõké és a gyáraké. A székely nép okos ésleleményes a kis és biztos életlehetõségek megteremté-sében, de a nagyobb és kockázatosabb vállalkozásokra,amelyek több sikerrel is járnának esetleg, nem kapható.A korondi cigányokat is elpolgárosította a pénz, amelyután a kisiparos nem merte kinyújtani a kezét, birtokokatszereztek a székelyek által készített fazékból, némelyi-küknek emeletes, fotelokkal bútorozott háza van és sajáttehergépkocsija.

Az edénygyárak és az aragonitgyár több száz munkástfoglalkoztatnak. A Bertalan és Kacsóh keramikai gyárbana munkamegosztás elve alapján készítik a cserépedényt,és rányomják a gyár védjegyét. Az innen kikerült áruksemmiben sem emlékeztetnek a régi korondi agyagipar-ra, a háziipart elnyelte a gyár. Sajnálkozzunk? Korunknakmások a követelményei, mint a régi idõknek, és a tényekazt mutatják, hogy csak a gyár képes kielégíteni a megna-gyobbodott piac igényeit. Munkásai jó fizetést kapnak.Egyszerû falusi emberek, fehér harisnyában és fehér ing-ben dolgoznak, mint régebb otthon: gyári munkások, denem proletárok. Az egészséges székely ipari élet kifejlõ-

243

désének egyik példája lehet ez a telep. Az aragonitgyármég nagyobb jelentõségû, 1910-ben alakult, és árui ha-marosan ismertté váltak az európai piacon. Igazgatója ésalapítója cseh ember, kitûnõ szakértelme gyümölcsözõ-vé tette a falu három aragonitbányáját, melyeknek termé-keit addig mészkõvel együtt égették meg mésznek. Maezek a bányák milliókat jelentenek a község számára. Amunkások a városi gyárak órabérét kapják, ami az itteniéletviszonyok között kétszeresen számít. A gyárat itthonismerik talán a legkevésbé, piaca Franciaország, Svájc ésfõleg Németország. Korondon alig ismerik a szegénysé-get. Korondéhoz hasonló lehetne a székely falvak leg-többjének helyzete, ha gyár- és háziiparuk hasonló mó-don kialakult volna.

A korondihoz hasonló tanyarendszer szerint él észa-kon, fent a havasokban Varság, tizenöt-húsz kilométerrea hozzá legközelebb esõ falvaktól. Ezen az eldugott he-lyen a „térítések” klasszikus példájává vált. Csaknem két-száz székely tért át 1935-ben a görögkeleti vallásra, akikazelõtt valamennyien római katolikusok voltak. A falu-ban egyetlen román sem lakott, de végre akadt egy tanító,aki nem is magyar, nem is román, nem is szász, de azálláshoz jutás ígéretéért vállalkozott arra, hogy a széke-lyeket áttéríti románoknak. A háború elõtt különben azegyik erdélyi római katolikus gimnázium reverendásigazgatója volt. Itt is a névelemzés szolgált útmutatóul amunka megkezdésénél. A sok Tifan nevû családot gya-núsnak találták, majd a tanító és társai egy kis etimológiasegítségével kiderítették, hogy ezek valamennyien elma-gyarosodott románok, kiket valaha ªtefannak hívtak. Eti-mológiai érvek ellen csak hasonló érvekkel lehet harcol-ni, és megkezdõdött a vita, ami minden bizonnyal párat-lanul áll az etimológia történetében. A magyarok azzalszakították ketté a meddõ vitatkozást, hogy az sem baj,ha ªtefan is volt valamikor a nevük, de a ªtefan elõttmégis magyarok voltak. Most azonban olyan idõpontot

244

kellett keresni a történelemben, amikor megtörténhe-tett volna ez az „elsõ” elrománosodás. Ilyennek mutatko-zott Mihály vajda korszaka, midõn 1601-ben bevonultErdélybe. A varsági történészek szerint a székelyek akkorrománosították el nevüket Istvánról ªtefanra, Mihály vaj-da kivonulása után pedig próbálták visszamagyarosítani,Tifanra. Olyan szenvedélyes harc folyt e körül a mesekörül, hogy a falu lakossága egymás ellensége lett. Ez isgulliveri történet. Komolyan vették a mesét a felnõttemberek, és komolyan harcoltak körülötte. És a harceldõlt: kétszáz székely ember és hû katolikus szakadt le amagyarság testérõl. Román templomot és iskolát építet-tek számukra közmunkával, amelyben az át nem tértlakosság is részt vett. A katolikus plébános próbálta felvi-lágosítani híveit az áttéréskor, eljárást indítottak ellene.A községben magyar jegyzõ volt, de magatartásával nemelégedtek meg felettesei, aminek szintén eljárás lett azeredménye, végül pedig áthelyezték a Regátba.

Szekeresek, kalapkötõk

Délen, a Küsmöd vize mellett általános a szegénység. Aháziipar kezdetleges, jobb mód csak ott található, ahol aföld mennyisége biztosítja a megélhetést. Ezért áll módosközség hírében Etéd, ahol a 7714 holdas határnak csak1500 fõnyi lakosságot kell eltartania. Az 560 birtokoscsalád közül 266-nak 15 holdtól százon felülig terjed avagyona. A megszokott jómód biztosítékát a születés-kor-látozásban találta meg a nép, az egyke általános. A falulakossága 1910-ben 1610 volt, 1930-ban 1480. Az éviszaporodás alig több az egy ezreléknél. Egy családra átlagegy gyermek sem jut. Még súlyosabbá teszi a helyzetet,hogy a születések nagy része a faluban lévõ 26 cigánycsa-ládra esik. A halálozások 25 százaléka egy éven alulikorban történik. Ezt mondják a rideg és unalmas számoka község életérõl, de sajnos a jövõt ezek az unalmas

245

számok határozzák meg, és nem a mérleg másik serpe-nyõje, ahol viszonylagos jólétrõl, mûveltségrõl és társa-dalmi életrõl beszélhetünk. Itt a parasztság vágyódik apolgári élet úri külsõségei után. Harminc évvel ezelõttmég virágzó népkultúra élt a faluban, a huszadik századkezdetén még kibontott üstökkel, kopjafával és sírbalövéssel temettek (német vezényszóra!), de ma már akopjafának sincs nyoma. Kisfaludi Sándor fiatal korábana máshol nem hallott szavak tömegét jegyezte itt össze,de a népkultúra mai kutatójának nem sok dolga akadt. Afalu nadrágba öltözött, beszéde és szelleme a messzivárosok utánzása. A nép „okosan” rendezkedik be anyagijólétének biztosítására, jövõjének gondja a maga egyéniéletén túl nem nyugtalanítja. A földmívelés mellett mosta szakszerû gyümölcstermelés indult meg, a község fais-kolát rendezett be, ahonnan évente háromezer oltványtadnak el önköltségi áron. A gyümölcstermelõ gazdákmegalakították a Gyümölcsközséget, és az egyesület céljaa termés minõségének fokozása mellett az értékesítésmegszervezése. Etéd gazdálkodása példás, de nem szol-gálja a magyar jövõt.

Küsmödön, a szomszéd faluban nem a földmívelés azélet alapja. A lakosság cseresznyetermelésbõl és juhte-nyésztésbõl él. 3079 holdas határából 1227 áll mûvelésalatt, a többi legelõ és erdõ. A családok több mint egyhar-mada 5 holdon aluli birtokos, de mivel nem a földmívelésbiztosítja a megélhetést, a 40 holdas gazda helyzete aligkülönbözik a tízholdasétól. A szaporodás elég nagy, még-is a mai lakosság száma alig haladja meg az 1910-belit,aminek a nagy háborús veszteség és az elvándorlás azoka. A nép nem fél a gyermektõl, mert a vagyon elosztó-dása nem olyan veszedelmes, mint ahol a szántásvetésbõlél a lakosság. A szegényebb rétegûeknél kevés a születés,ezek az emberek „magtalanok” a sovány életmód, a gyen-ge táplálkozás miatt. A közepes gazdáknál van a legtöbbgyermek, átlag három egy családban, míg a gazdagabbak

246

már „tartózkodnak”. A faluban nincs kocsma, a betele-pült zsidó hamarosan elköltözött.

Állandóan hegyre kapaszkodva visz az út KüsmödrõlSiklódra. A falu, a többiektõl eltérõen, nem völgyben,hanem hegy tetején épült. A termõföld kevés voltát nembelterjes gazdálkodással, hanem faiparral pótolják, meg„kereskedelemmel”. Az alig jövedelmezõ legelõkön éskaszálókon kívül átlag egy hold szántóföld és egy holderdõ jut egy emberre, ez a „biztos” megélhetés alapja egyéleten keresztül. Az erdõk nagy része közbirtokossági, ésa fát csaknem kizárólag háziiparra használják fel, a faluegyharmada szövõszéket készít, amit aztán tavasszal sze-kerekre rakva hordoznak szét a környékbe eladni. Gyü-mölcsöt nem termelnek, mert állítólag nem terem, mégisa falu jelentõs pénzforrása a gyümölccsel való kereske-dés. Nyáron összevásárolják a siklódiak a megye nyugatirészének gyümölcstermését, szekereken Csíkba és Gyer-gyóba hordják át, 80-100 kilométer távolságra, ahol ke-vés a gyümölcstermés. Gyergyószentmiklós piacán nyá-ron át hosszú sorokban állnak a siklódi gyümölcsös sze-kerek, a körte és alma itt kétszer olyan drága, mint Ud-varhely megyében. Siklód népe az esztendõ legnagyobbrészében úton van. Mivel a megélhetés alapja nem a föld,az egyke még itt sem veszedelmes, de a születések számaaz utóbbi években jelentékenyen csökkent. Ellenben sú-lyos népbetegség pusztít a falu társadalmában az állandóegymás közti házasságok miatt: a gusa (strúma), mely alakosság 12 százalékánál fordul elõ.

A Küsmöd patak legalsó szakaszán, Kõrispatak ésBözöd községekben a háziiparnak egy újabb fajtájávalpótolják a föld gyönge termését: a szalmafonással, vagyamint itt nevezik, a kalapkötéssel. Féléréskor a búzatáb-lák legszebb részét learatják, szálanként kiválogatják azalkalmas szalmát, és egész éven keresztül ez a nyár elejénsietve, egy-két nap alatt összegyûjtött szalma jelenti azegyik legfontosabb pénzforrást a nép számára. Õsztõl

247

tavaszig kalapot köt a falu, gyermekek és felnõttek egy-aránt, újabban még a férfiak is. Csakhogy ez a háziipar azutóbbi években súlyos válságba került. Azelõtt magukvarrták meg, amit kötöttek, és maguk adták el a készkalapokat nyár elején piacról piacra járva, most azonbana gyári ipar közbelépett, és új irányt szabott a kalapkészí-tésnek, a nép kárára. Arad és Szatmár környékérõl jönneka szalmakalapgyárak megbízottai, és olcsón összevásárol-ják a megfont szalmát, amit aztán a gyár varr meg. A népszívesen eladja nekik méterenként, lehetetlenül olcsóáron, 35-40 baniért az összefont kalapanyagot, mertnyomban pénzt lát érte, de ha maga varrja meg, egésztélen tartania kell, és csak nyáron értékesítheti. A kalap-kötõk ma már nem háziipart folytatnak, hanem a messzigyárak éhbérért dolgoztatott munkásai, azt is mondhat-juk, proletárjai, mert ha valaki hajnaltól késõ éjszakáigmegszakítás nélkül dolgozik, akkor sem kereshet többet14-15 lejnél. De a kalapmunka nincs szûnõben, minélkevesebbet fizetnek érte, annál többen és annál többetdolgoznak, hogy a napi pár lejt biztosítsák. A gyár öt-hat-szoros áron adja el a kalapot, mint amennyiért vette, aszállítás, az ügynököltetés mind kifizetõdik a nép olcsómunkájából. Legújabban a községi kereskedõk megbí-zottai a gyáraknak, összeszedik a kalapot, és bizonyosszázalék ellenében továbbítják, a nép pedig „kalappal”vásárolja a sót és ecetet a boltokból, pénz helyett a mé-terrel lemért kalapanyagot viszi. A szegénység általánosés félreismerhetetlen tünete ez. Alig hatvanezer lejbekerülne egy mûhely felállítása varró- és préselõgéppel,de nincs bank, amely pénzt adna, és a községeknek nincsolyan vezetõje, aki szövetkezeti alapon megvalósítanaegy ilyen kisméretû „gyártelepet”, pedig a nép jövedel-mét legalább ötszörösére fokozná. A régi háziipar meg-mentésére már gondolni sem lehet, néhány év óta akézzel varrott kalap alig kelt el a piacon, maga a két falulakossága is gyári szalmakalapot hord szívesebben.

248

„Fekete tyúk árnyéka”

Nagysolymostól Szenterzsébetig nem nagyobb a távol-ság hat kilométernél a sáros és döcögõs megyei úton, devan rajta három falu, egy magyar, egy román és egy„elmagyarosított”. Isten háta megetti, eldugott vidék ezis, az ilyen vidékkel, az ilyen emberekkel nem sokattörõdik senki. Ezen gondolkozom, ahogy a völgy mélyén,a patak mellett kanyargó kerékvágásnyi úton ballagok.Valóban így látszik, és mégis végigszáguld néha a lehetet-lenül rossz úton az udvarhelyi prefektus gépkocsija.Nem azért, hogy javítási parancsot vagy éppen a segélythozza. Ha jön, más érdek vezeti. Az ország urai a messziKárpátokon túlról számon tartják, hogy a meredek hegy-szakadékok, sûrû erdõk, patakmenti égerfák és a hegyol-dalnak futó kis szántóföldek között élõ emberekbõl hánymagyar, hány román és hány székely. Pedig ezek az em-berek régen is megértették egymást a három faluban,nemzetiségi számontartás nélkül, maguk helyezkedtekígy el egymás szomszédságában vagy éppen vegyesenegy községben. Kelet felé a hegyek között néhány kilo-méterre van Székelykeresztúr, az õszi szürkeségben köd-lõ földek között ott szalad a segesvári vonat, de ezzel avidékkel még sincs kapcsolata. Postát kétszer hoznak egyhéten, az emberek nem járatnak újságot, a világ vérkerin-gése mintha kikapcsolódott volna.

Nagysolymos õsi solymárok faluja, néhány solymár ki-váltságait még a XVIII. században is megerõsítették. Akirály sólyomfogói mentesek voltak az adótól, beküldtékévenként a királyi udvarba és a török portára a megsza-bott számú sólymot, azontúl szabadságot élveztek a ren-geteg erdõség ölén. A maiak között már emléke sem él arégi idõknek, mûvelik a földet, vágják az erdõt, és fizetikaz adót. Most kiderítették róluk, hogy valamikor romá-nok voltak, összeírták a román hangzású neveket, ésfelküldték a hatóságoknak. A szomszédos Andrásfalváról

249

beszármazott egyetlen román ember temetése alkalmá-val, 1934 nyarán kijött a prefektus, maga is kikísérte akoporsót a temetõbe. Nemsokára a hegybõl is kikiáltot-ták, hogy a románok térjenek vissza, de máig sem történthivatalos áttérés.

Pusztuló falu. Az igazi veszedelmek nem kívülrõl, ha-nem belülrõl jönnek. Hosszú évek óta nincs szaporodás,fokozatosan néptelenedik. Egyke? Annál is súlyosabb.Pedig az emberek jómódban élnek, mindenfelé a vi-szonylagos gazdagság jeleit láthatjuk. A házak a régi elõ-kelõséget és hagyományos jómódot mutatják, vala-mennyi tágas, egészséges, kényelmes, nagy részük azegykori udvarházakra emlékeztet. De annál szomorúbb,hogy ezek a módos házak üresek, két vagy három emberlakik bennük, azok is öregek. A gyermek ritkaság. A köz-ségben 850 ember él, belõlük 730 református. Az alábbiszámadatok csak a református lakosságra vonatkoznak,de a 120 fõnyi unitáriusság társadalmi helyzete is azonos.Az anyakönyvek tanúsága szerint évenként egy vagy rit-kább esetben kettõ a szaporulat. Az utóbbi öt év alatt,1931-tõl 1936-ig volt 57 születés és 50 halálozás, a termé-szetes szaporulat tehát hét lélek. A szaporodási arány aháború után fokozatosan romlott. A megelõzõ öt évben,1926-tól 1931-ig a természetes szaporodás 24 volt, többmint háromszor annyi, mint az utána következõ ugyan-annyi idõ alatt. Összevissza két „nagy” népesebb családvan a faluban, két szegény család 5-5 gyermekkel. Azegyke általánosan és fokozatosan meghódította a falut,most az „egy se” következik. Hetvenöt-nyolcvan család-nál, az összes családok egyharmadánál nincs gyermek. Sahol van is, a szegényeknél van inkább. A falu több mintegynegyedének nincs örököse, minden harmadik, ne-gyedik házban és udvaron utódok nélkül lézeng a házas-pár. És tudják, hogy a gyermekhiány nem istenverésrajtuk, õk akarják, hogy ne legyen gyermekük.

250

A halálozások 15 százaléka egy éven alul történik. Agazdag gyermekek „nyáron is megfagynak”, vérszegé-nyek, degeneráltak, amin mind lehetne segíteni, egészsé-ges embereket lehetne nevelni, csak orvosra volna szük-ség. De az orvos messze van, ellenben a szomszéd falubanlakik a bába, a születések szakavatott szabályozója, akimár börtönben is volt gyermekelhajtás miatt. Mint bizal-masan eldicsekedi: „harminckét községe van”. Évenkéntegy-két asszony belehal a tiltott mûtétbe. Az asszonyokerkölcsileg züllöttek, sokat járnak-kelnek a világban. Aki-nek férje van, és szeretõt tart, büszke rá, és beszéli. És mitszól hozzá az ura? Õ is megy másfelé. Nem az tûnik fel,ha a férj tudja a felesége „dolgait”, hanem az, ha nem vesziészre. Külön mûszavuk van erre, az ilyen férfi „megeszia fekete tyúk árnyékát”. Az ismertetett számadatokból aztûnik ki, hogy ha kevés is, de mégis van valami szaporo-dás, ellenben a község lakóinak száma nem növekedik,egy helyben sem áll, hanem évrõl évre fogy. Az emberekigényesek, városban akarnak lakni, és aki csak teheti,elmegy itthonról. A legrégebbi hiteles kimutatás a refor-mátusok számáról majdnem száz évvel ezelõtt, 1858-bankészült. Ekkor 730 református lélek volt a községben.Azóta nemcsak a természetes szaporulattal kellett volnanövekednie ennek a számnak, hanem az áttérésekkel is,mert az akkor még önálló unitárius egyházközség idõ-közben megszûnt, tagjainak jó része a ref. egyházba vé-tette fel magát. A múlt században mutatkozott is szaporo-dás, 1862-ben az egyházközség lélekszáma 762, 1900-banpedig 924, de tizenhat év múlva (a világháború másodikéve) már csak 840 lelket tarthattak nyilván, 1920-ban783-ra esett a lélekszám, majd a béke két évtizede alatt azegyke következtében visszazuhant 730-ra, és ma ponto-san annyi, mint 1858-ban volt. A lakosság ezzel is keserû-en bizonyítja, hogy magyar. A „fekete tyúk árnyéka” söté-ten nehezedik a falu népére.

251

Más bajok is vannak, a népi öntudat hiánya, a széthúzás.A pártoskodás odáig jutott, hogy a hívek „államellenesizgatás” címén saját papjukat jelentették fel az ügyészség-nél. Az itteni helyzet egy kissé minden falunak a helyzete.A református egyháznak régi emeletes iskolája volt, amita század elején átadott használatra az államnak addig,„míg magyar tannyelvû iskola lesz benne”. Ma romántannyelvû az épületben lévõ állami iskola. A szerzõdésmegkötése körül itt is nagy hanyagság történt, írásba semfoglalták, így 1935-ben nem volt alapjuk védekezésre,mikor a magyar tanítót, aki református énekvezér is volt,elbocsátották állásából. Az iskola földszintjén egy különbejáratú nagy terem annak idején a község tulajdonábanmaradt gyûlésteremnek. Három évvel ezelõtt azonban aközséget óvodaépítésre szólították fel, de mivel nem voltpénz, átadták a gyûléstermet, így nem maradt sem azegyháznak, sem a községnek helye, ahol gyûléseket tart-son. Ekkor az egyik gazda telket adományozott az egyház-nak, református Népház építésére. A pap íveket járatottkörül hívei közt, hogy írják fel, ki akarja a Népház építé-sét, majd amikor a túlnyomó többség melléje állott, meg-kezdõdött az adakozás. Tizenhárom gazda kivételével,akik tüntetõleg tartották távol magukat, mindenki jegy-zett adományt, olyan mértékben, hogy a Népház felépí-tése, melyben kulturális összejöveteleket szándékoztaktartani, biztosítva volt. Ekkor azonban elõállott néhányembernek a külön pártja, amely „valakinek” a felbiztatá-sára hangoztatta, hogy a községnek nem kell egyháziépület, hanem községi épület kell. A község küldöttségé-nek jelentették ki magukat a szolgabíró elõtt, kinek aztmondották, hogy a pap félrevezette a népet: „hogyhaközségházát építenek, az állam elveszi”. Másnap megje-lent a községben a csendõrség, és senkinek a rendele-tére nem hivatkozva, elkobozta a Népház építésérevonatkozó iratokat. A község már régebben készült aNépház építésére, elõzõ esztendõben egy eladott erdõ

252

árát, 20 000 lejt félretettek volt erre a célra, most ezt apénzt is elvették az egyháztól, és átutalták a községi költ-ségvetésbe. A politikai község kimondotta, hogy építmajd utakat „és ezzel kapcsolatosan Sala Festivalã”-t. Ezlett a református egyház kulturális alapjából. De az ellen-zék ezzel sem elégedett meg, hanem feljelentést küldöttaz ügyészséghez a pap ellen, akit azzal vádoltak, hogymegakadályozta a községi építést, mert azt mondta, „nea községnek építsetek, hanem az egyháznak”. A lakosságtúlnyomó része valótlanságnak minõsítette a vádat, még-is megindították az államellenes izgatási pert a lelkészellen. A csendõrség tanúkihallgatásokat tartott, kihallgat-ták a papot is, aki tisztázta magát, és igazolta, hogy a vádakrosszindulat mûvei. A feljelentõk mind magyar emberekvoltak, az egyik régi címeres család sarja. Többszöri tár-gyalás után a román bíróság felmentette a papot, igazsá-got szolgáltatott neki a saját híveivel szemben.

A község jegyzõje 1934-ben még magyar volt, a segéd-jegyzõ, a secretar* szintén magyar nõ. Ekkor a szolgabírószóbelileg elrendelte, hogy a nõi secretarnak fel kellmondani. Az elöljáróság nem egyezett bele egykönnyen,de a jegyzõ is a felmondás mellett foglalt állást, közvetle-nül a nyugdíjaztatása elõtt nem merte vállalni a felelõssé-get a szóbeli rendelet végre nem hajtásáért, és megsze-rezte az elöljáróság beleegyezését azzal, hogy ha nemmondanak fel, a községnek külön kell fizetnie a secretart.A községi tanácsosok egy része megfellebbezte a felmon-dást, és a kolozsvári revíziós bizottság visszahelyezte ahivatalnoknõt állásába. A község Bukarestbe fellebbe-zett, de ott is jóváhagyták a revíziós bizottság ítéletét, aközséget pedig elmarasztalták a kétévi fizetés és a per-költség, 58 000 lej megtérítésére. Ezek után egy atyafikifakadt a község ügyeit ilyen jól intézõ egyik községitanácsos ellen, és azt mondta, hogy nekik olyan tanácsos

253

* titkár

nem kell, „aki nem tudja, mit ír alá”. Ebbõl újabb perkeletkezett. A kisebbségi küzdelemnek ilyen megnyilvá-nulásai is vannak a Székelyföldön. A kultúra, a közösségiérzés hiánya, a végletekig feszített individuális szellem azoka mindennek. Az ember nem gyõz eleget csodálkozni,hogy az egykori székely közösségi szellem miképpenpusztulhatott ennyire ki, hiába ismeri a történelmi okait.De itt még külön okok is vannak, a háború elõtti ésháború alatti úri vezetõség sok hibát követett el. A Han-gya szövetkezetet „deficittel dolgoztatták”, tejszövetke-zet aztán nem is alakult, részvénytársaságot létesítettekhelyette, elõször 10, majd 30 taggal, de ez sem volt élet-képes, negyedórás ottlétért napszámokat vettek az em-berek, kétfokos, lefölözött tejet vittek vajnak feldolgozni.A mai pap lemondóan legyint: nem lehet segíteni azáltalános pusztuláson, szövetkezésre nincs alap, vezetõtnem ismernek el, mindenki egyéni tevékenységet akar.A népet sokszor becsapták. A „fekete árnyék” nagyonsûrû és nagyon sötét.

Andrásfalva néhány kilométer Sólymostól, itt már ro-mánok laknak. De magyarok is vegyesen. A házak mások,az utcák mások, rendezetlenebbek, nagyobb szegénységlátszik, pedig a valóságban nincs. Hajdan a Gyulai grófo-ké volt a falu (Sólymosnak is egy része, ahol kívülük méga Teleki és Apáthi családok is osztozkodtak a földön), anagy uradalomra õk telepítették le a románságot. A Gyu-laiaknak ma már nyomuk sincs itt, az uradalomnak utolsóromjait is elsöpörte az agrárreform, csak a következmé-nyei maradtak meg. A falu felsõ végén, a patak völgyébenlapályos szántóföldek terülnek el, a háború alatt ez mégmind egymáshoz tartozott, a grófé volt. Szétdarabolták,nagy részét a helybeli román pap kapta meg, a többit aparasztok, az egykori jobbágyok. A román papnak, aki aziskolában is tanít, hat osztály végzettsége van, de hatal-mas birtoka és jó havi fizetése az államtól. Háromszorannyi, mint a szomszédos községbeli magyar papoknak.

254

A falun kívül, a patak menti lapályon omladozó nagytéglaépület áll. Szeszgyár volt valamikor, sok munkásnakadott kenyeret, a vidék terményeit itt értékesítették. EgyLéb nevû zsidóé volt, aki a Gyulai birtokok egy részét ismegvette volt a háború elõtt. A földeket kisajátították, azsidó tönkrement, a gyárépülettel nem törõdik senki.Csak a földre vetette rá magát a nép, amit ingyen kapott.A meginduló ipari élet csírájában pusztult ki. A gerendákkopaszon merednek az égnek, alóluk kilopkodták a tég-lát azok, akik a faluban építkeznek. Udvarhely megyehárom román falva itt van egymás szomszédságában,Andrásfalva mellett Hidegkút, majd tovább Sárd. Vala-mennyiben laknak magyarok is, Sárdon unitárius egyház-község van. Ezek a nagyobb román települések, melyekrégen is községszámba mentek, a régi nagybirtokrend-szer következményei. A telepítés központja Andrásfalvavolt, melynek tartozékaként szerepelt Hidegkút és Sárd.Magyarázata az, hogy Andrásfalván a gróf Gyulaiaknak ésbáró Szentkeresztyeknek 1511 kat. hold birtokuk volt,Hidegkúton 1574, és Sárdon az Elekes és Földváry nem-zetségnek 1287 kat. hold, melynek megmûvelésére jobb-nak tartották a román jobbágyot. Habár nagy székelyközségek közé ékelve, az ide telepített románok nemmagyarosodtak el, vallásukat és román jellegüket megtar-tották, mert senkinek sem jutott eszébe, hogy nemzetisé-gi vagy vallási alapon elnyomja õket. A birtokos templo-mot építtetett számukra, és saját költségén papot tartottnekik.

Felekezeti szövetkezet

A gazdasági életlehetõségek keresésében Szenterzsé-bet egészen eredeti kezdeményezést mutat gyógynö-vénytermelõ kísérletével. Kiemelkedõ sziget a magyar-ság életében. Pedig a község veszített egykori jelentõsé-gébõl, a reformáció elõtt zárdája volt, majd négyosztályos

255

unitárius algimnáziuma. Ma egyetlen román elemi iskolajelenti a mûveltséget. A reformáció fellendülésében ittszületett meg a sajátságos székely vallás, a szombatosság.Itt lakott 75 jobbágyos birtokán a szombatos apostol,Péchy Simon, Bethlen Gábor kancellárja, akinek a kör-nyékbeli falvakban is több helyen volt birtoka és jobbá-gya. Itt fordította le a zsidó bibliát és a Talmudot magyar-ra, majd az unitárius algimnáziumot is pár évre zsidóiskolává alakította át. Péchyt itt temették el, de hiábakeressük a sírját, senki nem tudja, hol van, nevérõl a nép,mely századokon keresztül vállalta a szenvedést a tõletanult eszmékért, semmit sem tud. Ahol a háza állott,most cigányok laknak, a helyet pedig Pusztának nevezik;mintha jelképes volna ez a szó. A faluban a tanítókkalegyütt alig öt-hat román család van, akikhez hozzászámít-ják hivatalosan a 260 fõnyi cigánytelepet is. Régen töb-ben lehettek, mert valamikor templomuk is volt, de el-széledtek, vagy beolvadtak a magyarságba. Pár évvel ez-elõtt kijavították a templomot, és újra megnyitották, aRegátból pedig teológiát végzett papot hoztak, és igye-keznek a már nemzedékek óta magyarrá vált románokatvisszatéríteni. A magyar lakosság mintegy 1300 lélek, dea község három tanítója közül egy sem magyar. A ref.egyház átadta iskoláját a század elején az államnak, és1932 óta már nincs magyar tanító és nincs a templombanénekvezér.

Péchy Simon három évszázaddal ezelõtt keletrõl hoztaa gondolatokat, a falu mai szellemi vezére, Orosz Pál dr.a nyugat eszméivel jött vissza tanulmányútjáról. Buda-pesten gazdasági egyetemet végzett, Belgiumban filozó-fiát, mind a kettõbõl doktorált, majd hazajött gazdálkod-ni. Legelõbb a komlóültetvények között találkoztam vele,amint puttonnyal a hátán együtt permetezett a munká-sokkal, és vastagabb volt arcán a rézgálic, mint a komló-leveleken. Belgiumban tagja volt a híres gazdasági egye-sületnek, mely a Boerenbond Belgue, ou Ligue des

256

paysans név alatt vallási alapon szervezi meg a parasztságszövetkezeti életét, az egész országot egységesen behá-lózva. Ezt a rendszert igyekezett itthon is szûk keretekközt megvalósítani, de hamarosan tapasztalnia kellett,hogy Erdély nem Belgium, ahol a katolikus állam egysé-gét csak kis töredék vallástalan réteg bontja meg, hanema sok felekezet hazája. Hogy a gazdasági termelésnek újirányt adjon és kisegítse abból a zsákutcából, ahova akeveset jövedelmezõ kizárólagos gabonatermeléssel ju-tott, gyógynövényekkel kezdett kísérletezni, amelyeketRomániában addig nem termeltek. 1927-ben, egyetemihallgató korában ültette az elsõ mentagyökereket, melye-ket egy gazdasági iskolai tanár közvetítésével Angliábólkapott. A termés kitûnõen bevált, pár év múlva már 15holdasra növelte a mentaültetvényt. Az értékesítés kizá-rólag külföldi piacokon történt, Németországban és Bel-giumban, mert a szárított mentát idehaza nem használ-ják, míg külföldön igen elterjedt az orosz tea helyett. Azelsõ évben három márka volt a menta kilójának ára Ham-burgban (120 lej), egy hold földön pedig átlag öt mázsatermett, ami 60 000 lej holdankénti jövedelmet jelentett.A szállítás költségeit ebbõl kellett fedezni, de így is fénye-sen kifizetõdött a termelés. Az elsõ években átlag ötvenmázsát szállított el nyár elején és végén, a holdankéntihozam ingadozott, de jobb esetekben a nyolc mázsát iselérte, az évi jövedelme pedig 70 000 lej körül mozgott,amit másfél vagon búzáért lehetett volna kapni akkor.

A szép jövedelem láttán a falusi gazdák is kedvet kaptaka termelésre. Orosz dr. azonban kellõ megfontolás nélkülragaszkodott a belga eszmékhez, és gyökeret csak katoli-kusoknak adott. Az ebbõl származott visszás helyzeteksora azzal kezdõdött, hogy Szenterzsébeten egyedül azOrosz család katolikus, így itthon a kisgazdák nem ter-melhették a gyógynövényt, amiért nagy elégedetlenségtámadt a faluban. A közel tíz kilométerre fekvõ, részbenkatolikus Magyarzsákodra terjedt ki legelõbb a mentater-

257

melés, ahol a magyar tanító példájára a falusi gazdák isjelentékeny területet ültettek be. Amikor már négy-ötgazda akart termelni, Orosz felvetette a termelõszövetke-zet gondolatát a rendszeresebb termelés és értékesítésérdekében olyanformán, hogy a jövedelem tíz százalékátegyházi célokra, iskolafenntartásra fordítsák. A tanítókcsakis ilyen módon voltak hajlandók részt venni a mun-kában. A szövetkezet központja Zsákodon alakult meg. Atermelés hamarosan tovább terjedt nyugat felé a katoli-kus községekben, Bordos, Csöb, Vécke, Szentdemeter,Székelyszállás kapcsolódtak be a szövetkezetbe, majd aMarosvásárhelyen túl lévõ Nagyernye, Iszló és EgrestõMaros megyei községek. Összesen 110 gazda lépett be azegyesületbe, akik tíz községben és két megye területénszétszórva 50-60 kilométer távolságban laktak egymás-tól. Hamarosan mutatkoztak a nehézségek, szövetkeze-tet ilyen laza kapcsolatokkal, nehéz ellenõrzéssel és irá-nyítással nem lehet fenntartani. Orosz dr. cikkeket írt akatolikus lapokba, és a szövetkezeteknek általánosanegyházi alapon való megszervezését sürgette, ami sokellenvéleményt váltott ki. A cikkekre, mint mondja, azértvolt szükség, mert a szövetkezeti központ nem támogattavállalkozásukat, és látták, hogy önmagukban, általánoskapcsolatok nélkül nem állhatnak meg, erre pedig csakegyházi úton mutatkozott lehetõség. Termelõszövetke-zet vidéken csak akkor tud mûködni, ha egy városbanszékelõ, kellõ tõkével rendelkezõ központ veszi kezébeaz értékesítést. Orosz érintkezésbe lépett közéletünkegyik vezetõ emberével a szövetkezeti központba valóbekapcsolódás végett, de azt a választ kapta, hogy a tej-szövetkezetekkel annyira el vannak foglalva, „úgy bennevannak a tejben”, hogy lehetetlen egyébbel is foglalkoz-ni. Közben a világpiaci árak romlottak, Németország le-zárta határait a nemzeti szocializmus uralomra jutásával,és ez a zsákodi szövetkezet bukását is magával vontahamarosan. Túltermelés keletkezett, a határt éppen ak-

258

kor zárták le, amikor a legsürgõsebb eladási idõ volt. Manémet cégek csak akkor és annyi árut vehetnek át,amennyire engedélyt kapnak, ilyen bizonytalanra pediga székely kisgazdák nem termelhetnek. Régebben 50-100 mázsa átvételére tavasszal már elõre megállapodtaka német kereskedõkkel, az egyik hamburgi vállalat cég-jegyzõje személyesen is lent járt a termelõ székely közsé-gekben, és a kezdet arra mutatott, hogy a székely gazda-sági élet kapcsolatokat teremt a külvilággal, amibõl csakhaszna válhatik. Tavalyelõtt azonban már nem volt biztosaz átvétel, a kereskedõk csak feltételes egyezményt kö-töttek, a menta ára pedig az egykori 3 márkáról leesett80 pfennigre. Egy márkán alul nem érdemes termelni,így a gazdák már 1936-ban kiszántottak a mentát, a leg-utóbbi évben pedig már Orosz dr. sem termelt. A gyöke-reket meghagyta, hogy a piac változásával ismét fellen-díthesse a termelést, legutóbb emelkedett is az ár, de afalusi gazdák kitartását nehéz biztosítani. Ezek átadtáktermésüket bizományba a szövetkezetnek, de kint évrõlévre rosszabbul fizettek, és a falusi ember bizalmatlanlett a termelés és a vezetõk iránt egyaránt. A nép õrizke-dik a kockázattól, ha ez néha nagy haszonnal is jár, nemszereti az olyan termelést, melynek ára szeszélyesen in-gadozik, a mentaszövetkezet tagjai biztos, állandó áratvártak volna.

A jövedelmezõnek mutatkozó mentatermelés azonbannem szûnt meg, csak egyelõre lehanyatlott. Új alapokraigyekeznek fektetni mind a szövetkezeti szervezet, mindaz értékesítés szempontjából. Amint Orosz dr. mondja,tizenegy faluval volt dolga, de azt tapasztalta, hogy nin-csenek olyan emberek az intelligencia körében sem, akikszövetkezetet vezethessenek. A jóakarat, a lelkesedés né-ha megvan bennük, mindent megtesznek, de a hozzáér-tés, a képzettség hiányzik. Most oda irányul az egykorimentatermelõk igyekezete, hogy belföldi piacot teremt-senek a gyógynövénynek. Fogyasztási cikké kellene ten-

259

ni, mint ahogy külföldön az. Belföldön csak a mentaolajathasználják, de az olajjá feldolgozás hátránya, hogy nyers,zöld növény szükséges hozzá, a messzibb vidékrõl valószállítás pedig tönkreteszi a termést, útközben elhervad,és veszít olajtartalmából. Éppen ezért azt tervezik, hogyitt a vidéken állítsanak fel egy mentalepároló üzemet.Orosz dr. más gyógynövényekkel is kísérletezik. Négy évóta termeli kicsiben a melissát, mely az itteni földbennagyon jól megterem. Németországban értékesíti, innenszerezte a magot az artemisia maritima, valamint asantonin magvaival együtt. Mindezek azt mutatják, hogyszámtalan új termelési lehetõség van a Székelyföldön,csak kezdeményezésre és kísérletezésre van szükség.Ezért nagy jelentõségû Orosz dr. munkája, ha eddig másokok közrejátszása miatt nem is érhetett el jelentõs ered-ményeket a vidék fejlesztésében. Amint mondja, ha egygyógynövényrõl azt látja, hogy érdemes termeszteni, be-állítja, amíg kifizetõdik, és csatlakoznak hozzá az embe-rek, ha az eredményt látják. Felújította a régen nagyon jóljövedelmezõ komlótermelést, de ez sem ment könnyen,mert Németország és Csehszlovákia nem engedett kidugványt. Végül egy szász orvosnak sikerült egy szállít-mány dugványt hozni Németországból, és most kísérle-teznek, melyik válik be jobban, az új vagy a régi itthoni.A Székelyföldön Szenterzsébet az egyedüli, ahol új terme-lési ágakkal próbálkoznak.

Magyarzsákod (mint bármely község) nem mondhatószerencsés helynek felekezeti szövetkezet alapítására. A850 fõnyi lakosságból 470 unitárius, 365 római katoli-kus, a többi református vallású. Felekezeti villongások-ban a múltban sem volt hiány, a reformáció után a községa szomszédos Véckével együtt egészen unitárius volt, aföldbirtokos Horváth család térítette át egy részüket ka-tolikus hitre. Negyvennyolc elõtt jobbágyfalu volt ez is,a Horváth, Kornis és Daczó családok bírták. Közvetlenüla háború elõtt a Bajnovszky család volt a földbirtokos

260

3000 holddal, de a szomszédos községekben is birtokkalrendelkeztek, négy faluban három udvart tartottak fenn.A földreformkor 1800 holdjuk maradt meg, de azt iseladták, a falusi gazdák kezére került. A nép birtokviszo-nya az egykori uradalmak szétoszlásával igen jól alakult,kétszáz család sincs a faluban, de köztük nyolcvannak40-60 hold földje van, a többségnek pedig 10-20 holdközött. A föld megélhetést nyújt, az egykét nem ismerik,megélhetésért kevesen mennek el a faluból, csak leá-nyok és ács, kõmíves mesteremberek. A felszabadult job-bágyság a tagosítás idején nagy lendülettel vetette magáta földszerzésre. A szomszédos Nádas szász község, vala-mint Hidegkút határán egy-egy 50, illetve 70 holdas terü-letet vettek meg közös birtokként, az elõbbin ma 12,utóbbin 25 tag osztozkodik, amellett a község határábanis közbirtoknak hagytak meg egy kevésbé értékes 50holdnyi területet 12 gazda számára, ami gazdasági elõre-látásukról tanúskodik. A hidegkúti határon lévõ birtokfelét felparcellázták arányjog szerint, és közösen vetikbe, másik felén marhákat legeltetnek, a többi közbirto-kot juhlegelõnek használják. Maguk választotta elnök ésmajorbíró útján történik a társaság ügyeinek vezetése. Azadó rendkívül nagy a községen, az állami mellett a tisztajövedelem 50 százaléka községi adó, az állami adónak300 százaléka. A jegyzõi útiátalány 30 000 lej, mikormegfellebbezték, a járásbíró azt mondta, hogy „Bukarest-ben sincs ekkora”. Az adókivetés módjára jellemzõ, hogya faluban lévõ egyetlen nagyobb birtokra 35 000 lejtróttak ki, amit fellebbezés után 2500 lejre szállítottak le.

A mentaértékesítõ szövetkezet 1934-ben alakult meg92 taggal. Az eredeti terv az volt, hogy nemcsak gyógynö-vényt, hanem mindenféle gazdasági terményt fognakértékesíteni. A szövetkezet 1936-ig mûködött, évente100-140 mázsa mentát értékesítve, melynek felét Zsákodtermelte, 30 százalékát Orosz dr. és 20 százalékát a többifalvak. Egyedül Zsákodon 48 mentatermelõ gazda volt,

261

összesen 10-12 hold ültetvénnyel. A kisgazdák sokkaljobb eredményt értek el, holdanként 12 mázsát is termel-tek, míg Orosz dr. csak 8 mázsát tudott elérni. Az 1934.évi termés kilóját átlag 60 lejért értékesítették, ami ked-vet adott a gazdáknak a termelésre. A kirekesztés miattelégedetlenkedõ unitáriusok végül is elérték, hogy õk iskaptak gyökeret, ha beléptek a szövetkezetbe, és fizettéka 10 százalékot a katolikus iskolai célokra. A szövetkezetkörül már az elsõ idõben széthúzások mutatkoztak, ami-nek okát a vezetõség abban látta, hogy a nép nincs kellõ-képpen felvilágosodva és megérve a szövetkezeti mun-kára. Orosz dr. olvasóegyletet akart alapítani, hol elõadá-sokat tarthassanak, de a csendõrség megakadályozta az-zal, hogy engedély kell. Ezt pedig nem kaptak. Romlott apiac, és romlott a közszellem is évrõl évre. Az 1935-itermést csak átlag 17 lej kilónkénti áron tudták értékesí-teni, a következõ évit pedig 15 lejért is kénytelenekvoltak odaadni. A tagok viszont azt mondják, hogy ennélis kevesebbet kaptak kézhez, a többi bevételt elszámol-ták. Vajon erre a pontra is vonatkozik a megállapítás,hogy nincs megfelelõ szövetkezeti irányító falun? A ba-jokat fokozta, hogy az unitáriusok kifogást emeltek, mi-ért adják a tíz százalékot csak a katolikus iskolának, ami-kor unitárius tagjai is vannak a szövetkezetnek, és része-sedést kértek az unitárius iskola számára is. Valóbanfurcsa helyzet állott elõ, az unitárius pap és énekvezérmint mentatermelõ a katolikus iskolának adózott, ami-kor az unitárius iskola még nagyobb nehézségek közt élt.A szövetkezet vezetõsége azt mondta, nem lehet változ-tatni, a szövetkezet katolikus, a vezetõségben egy unitá-rius sincs, ha szövetkezetrõl van szó a falusi nép fejlesz-tése érdekében, nem lehet felekezeti megkülönbözteté-seket tenni. Ezt viszont az unitáriusok visszafordítottáka katolikusok ellen, hiszen nekik is népi érdekeik van-nak. Az elmérgesedõ káros vitának a termelés megszûné-se vetett véget. Most az a cél, hogy más irányú tevékeny-

262

séggel, gabona, vetemény, tejtermékek, krumpli értéke-sítésével továbbra is fenntartsák a szövetkezetet. A nyárirózsakrumplit már annyira kitenyésztették Zsákodon,hogy vagonszámra szállíthatják. A régi szövetkezet kere-tében a tervek szerint csak Zsákod marad, a többi falvakkikapcsolódnak, önállósítják magukat, és mint kisebbegységek közös vezetés alatt mûködnek. Az egységesközponti ellenõrzés feltétlenül szükséges, mert ezzel azesetleg alaptalan gyanúsítások káros hatásának elejét le-het venni.

Nagy terhet jelent a felekezeti megosztódás az iskola-ügyben is, mert a két kis egyház külön egy-egy tanerõsunitárius és katolikus felekezeti iskolát kénytelen fenn-tartani, holott egy iskolában is könnyen elférnének agyermekek. Tervbe vették a második tanerõ beállítását,de nem engedélyezte a tanfelügyelõség. Állami tanító jött1936-ban a községbe, és mozgalmat indított, hogy létesít-senek négy tanerõs állami iskolát a másik két iskola mel-lé, és építsenek román templomot. A tanító és a jegyzõazt mondta a községi tanácsosoknak, hogy a négy tanerõsállami iskola építése el van rendelve. A tanácsosok elfe-lejtették a rendelet felmutatását kérni, „csak megijed-tek”, és azt mondták, hogy inkább kibérelik a felekezetiiskolát, mert a községi adó (300%) amúgy is elviselhetet-len volt, és iskolaépítésre nem lehetett gondolni. A jegy-zõ a községi gyûlésen elõterjesztette a bérbevevési indít-ványt (ami a felekezeti iskolák megszûnését jelentettevolna), és a nép egy része az elfogadás mellé állott, deamikor aláírásra került a dolog, csak 47 ember írta alá abeleegyezést. A nép nemsokára felismerte, hogy mit je-lentene az iskolák bérbeadása, és megváltozott a közhan-gulat, maguk a hatóságok is belátták, hogy ez nem törvé-nyes eljárás, mert a községnek nincs joga a felekezetiiskolákat átadni, mivel azok az egyházakéi. A szolgabíróis kijött az ügyben, majd azt mondta a bírónak, abba kell

263

járni, hogy a szülõk állami iskolába írassák gyermekeiket,így majd a felekezeti iskolák maguktól megszûnnek.

A zsákodi szövetkezet példája sok tekintetben szolgál-hat figyelmeztetésül a magyarság gazdasági életének szö-vetkezeti úton való megszervezésénél. Minden elmélet-nél jobban bizonyítja, hogy szövetkezetet csak gazdaságiés nem felekezeti alapon lehet létesíteni.

Székelykeresztúr

A székelyföldi városok, illetve nagyobb központok ala-kulásának jellemzõ példája Székelykeresztúr. Ma „polgáriközség”, de Izabella idejében, a XVI. század közepén már„város” volt, adó- és taxamentes, ennek köszönhetõ, hogya jobbágyrendszer bevezetésével sem adományoztákoda senkinek. Ma inkább megérdemelné a város nevet,mint régen, mert a múlt század végén megindult gyorsfejlõdése, melynek mai jellegét köszönheti, kiemelte atöbbi községek közül. Város korában teljes önkormány-zattal és pallosjoggal rendelkezett, a magyar élet hagyo-mányos szelleme azonban évszázadokon keresztül meg-akadályozta abban, hogy polgárosult városi élet, városiipar és kereskedelem fejlõdhessék ki benne. Csak azért,hogy adót szedhessenek tõle, kiváltságai ellenére vissza-süllyesztették faluvá, ennek az eredménye, hogy a XVIII.század közepén „gazdag-szegénynyel együtt csak 21-en”voltak a községben. Keresztúr évszázadok óta a róla elne-vezett „fiú-szék” központja, kikívánkozik a székely életnyomasztó rendszerébõl, a széktõl való elszakítását kéri,hogy a taxás helyek mintájára az ország vesse ki adóját,mert reméli, „hogy az ország több kegyelemmel lesz”. Aszékely város népe abban látja jövõjét, hogy „kénytele-nek leszünk lakóhelyeinket elhagyván, elszélednünk”. Akétségbeesett fenyegetõzés nem vezetett eredményre, aXVIII. század végén az udvarhelyszéki fõkirálybíró töm-löcbe vetteti Keresztúr város bíráját, és négy falu népével

264

megrohamoztatva a várost, erõhatalommal bezárják avárosházát, kiváltságait megsemmisítik. A Bach-korszakután helyezték ismét vissza a várost régi önkormányzatifüggetlenségébe, és ettõl kezdve alakul ki a város maiképe. Keresztúr, mint minden székelyföldi város, nem atulajdonképpeni városképzõ erõ, az ipari, kereskedelmiés társadalmi élet központosulása révén jött létre, hanema tehetetlenségi erõ folytán több falu összenövésébõl.Ezek a faluk még a múlt század közepén is fenntartottákkülön község jellegüket, 1848-ban és 1850-ben ismétel-ten egyesültek, de sehogy sem tudtak beleilleszkedniabba a keretbe, amit a város közigazgatásilag jelentett, és1861-ben újra szétváltak, így a múlt század derekán iscsak 100 családból állott a tulajdonképpeni városi köz-ség. Az egyes falukra külön és magára a késõbbi egyesültváros kialakulására nagy hátránnyal volt ez a széthúzóbizonytalanság, míg végül az önállóságukat féltõ falvaknem szabadulhattak a várostól, lakosságuk összekevere-dett annyira, hogy magán a város piacán a városhoz és aTimafalvához tartozó házak vegyesen állottak. Az egye-sült Keresztúr fejlõdését és városi jellegét legfõképpenvásárainak köszönhette, különösen marhavásárai híre-sek még ma is, mivel a megye legjobb állattenyésztõvidékének központjában fekszik. A kiállítással egybekö-tött vásárjogát azonban – mely jelentékeny jövedelmet isjelentett a községnek – legutóbb átvette a mezõgazdaságikamara. Hetivásárai népesek, szombatonként Keresztúrfelé áramlik a fél megye lakossága, de a piacon csak falusiembert lehet látni, egymástól vásárolnak, kivitel, na-gyobb forgalom nincs.

Keresztúr ma a legöntudatosabb székely község, a leg-több életjelt, a legtöbb gazdasági és kulturális összefogáspéldáját mutatja. Kenderfeldolgozó szövetkezete, szövõ-ipari mozgalma, gazdasági iskolájának és fõgimnáziumá-nak fenntartása, szövetkezeti vajgyára öntudatos és lel-kes emberek munkájának eredménye. Pedig egyetlen

265

község vagy város sem érezte úgy meg a közhatalom-vál-tozás következményeit, mint ez. Fejlõdése elé egyszerrekorlátokat emeltek, hivatalai egy részét elhelyezték a 30kilométerre fekvõ még kisebb Erdõszentgyörgyre, és aváros, mely a század elején gyors iramban igyekezettvalóban várossá alakulni, most ismét faluvá süllyedtvissza, vagy amint hivatalosan nevezik, polgári községgé.Terjeszkedett, két középiskolát és középületeket létesí-tett, építkezett hivatalok és tisztviselõi kar befogadására,és most üressé vált. Az itt maradt hivatalokból az összesmagyar tisztviselõt elbocsátották vagy elhelyezték. Ke-resztúr elsõnek jutott abba az állapotba, hogy egyetlenmagyar tisztviselõje sincs. Az utolsó magyar tisztviselõ,az erdõmérnök, 1936-ban hagyta el állását. A 4600 lakosközött ma is csak mintegy száz román van, betelepülthivatalnokok. A község és a megye költségén bizáncistílusú román templomot emeltek, a környékbeli unitá-rius falvak közadakozásból kellett hordják az építõanya-got. A községi adó 150 százaléka az állami adónak, amihezmég rendkívüli tételek is járulnak.

A nyolcosztályos unitárius fõgimnázium felsõ négyosztályát 1931 óta közadakozásból tartják fenn. A nehézviszonyok 1930-ban arra kényszerítették az unitáriusegyház vezetõségét, hogy a fõgimnázium felsõ tagozatátmegszüntesse. Ebbe a határozatba a székelyföldi unitári-usok nem nyugodnak bele, mert az iskola egyetlen kul-túrintézményük, és beszüntetése a magyar tanulóifjúságszétszóródását eredményezte volna. Kimondották, hogyha az egyház semmivel sem járulhat is hozzá, õk a magukerejébõl fenntartják a felsõ tagozatot. A székelységkultúrigényének jelképes kifejezése volt ez a tett. Párat-lanul áll egész Erdélyben ez az iskola, mert nem fejedelmiadományból vagy egyházi támogatással jött létre annakidején, hanem a nép segítségével és a nép költségén. Aziskola létesítõje egy szabómester fia, Szabó Sámuel tanár,aki 1787-ben, külföldi egyetemekrõl hazajõve, útra kelt

266

a székely falvakba, hogy a gimnázium felállításának alap-ját összegyûjtse. Az unitáriusoknak három tanintézetükis volt azelõtt a Székelyföldön: a hídvégi, marosvásárhelyiés szenterzsébeti, de valamennyi elpusztult, a nép mostörömmel adományozott és dolgozott az új iskola létesí-téséért. A pénzadományok mellett a Korond melléki fal-vak meszet, a havasalattiak deszkát, gerendát, zsindelyt,a keresztúrszékiek homokot, követ, gabonát hordtak,ingyen napszámot vállaltak, így épült fel 1796-ra a népiskolája. Közvetlenül a világháború elõtt kétemeletes újépületet emeltek a régi mellé, a kor igényének meg-felelõleg berendezve, és ide helyezték át a tantermeket.A kisebbségi helyzetben is tovább élt a nép lelkénekmélyén az egykori öntudat, mikor a felsõ tagozat fenntar-tásáért megalakult az iskolafenntartó bizottság, háromegyházkör községei magukra vállalták a költségeket. Alelkészi hivatalok gyûjtötték egybe a természetbeni ado-mányokat, és szolgáltatták be a fenntartó bizottságnak. Atársadalmi úton, közadakozásból való fenntartás csakóriási nehézségek mellett történhetett, mert a községekadományai nem folytak be pontosan, a gyûjtést mindenévben elölrõl kellett kezdeni, és évek elteltével sem voltsemmi állandó alap a felsõ tagozat fennmaradásának biz-tosítására. Az iskola sorsa máról holnapra bizonytalanvolt, és 1935 nyarán az a veszély állott elõ, hogy többémeg sem nyithatják a felsõ tagozatot. A végsõ szükségbena fenntartó bizottság értekezletre hívta össze a város ésvidék magyarságát, vallásfelekezetre való tekintet nélkül,és egy állandó biztos alap létesítésének tervét dolgoztákki. A fenntartó bizottság mellé „repülõbizottságokat”szerveztek, ezek aztán a falvakat közvetlenül keresték fel,majd ötven unitárius községbõl erkölcsi testületet alakí-tottak, mely évi 30 000 lej adományt biztosított, a mégszükséges 230 000 lejt pedig magánosok vállalták ma-gukra 100 és 1000 lej közötti összegekkel, melyeknekévenkénti pontos befizetésére jogérvénnyel bíró ok-

267

mánnyal kötelezték magukat. Ilyenformán ötven egyház-község és ezerkétszázkilencven magánember vállaltamagára és biztosította az iskola fenntartását. Az adakozókközött nemcsak unitáriusok, hanem katolikusok, refor-mátusok és lutheránusok egyformán szerepeltek és hoz-ták meg évi áldozataikat.

A székelységnek talán legszebb munkája, melyet köz-mûvelõdési téren a kisebbségi sorsban kifejtett, ez aziskolafenntartás. Hét éven keresztül mûködött adomá-nyok jóvoltából a felsõ tagozat, de végül is az igazgatóságúgy látta, nem lehet beláthatatlan idõkig csak a társada-lom jóakaratára bízni az intézet fennmaradását akkor,amikor körülötte az egykori középiskolák nagy része márelpusztult. 1937 õszén az igazgatóság és a fenntartó er-kölcsi testület kérvényt intézett az egyházi fõhatósághoz,hogy vegyék be a felsõ tagozatot a költségvetésbe. Azegyház anyagi helyzete azonban nem bírta meg ezt atételt, és csak évi 100 000 lejt tudott juttatni a felsõtagozat számára. Az iskola fennmaradása egyelõre így isbiztosítva van, mert a régi fenntartó bizottság továbbfolytatja munkáját, amely most elsõsorban arra irányul,hogy lehetõvé tegye azoknak a tehetséges székely fiúk-nak a tanítását, akik anyagiak hiányában nem mehetné-nek középiskolába. „Nekünk sohasem lesz szellemi túl-termelésünk – írja felhívásában a bizottság –, nálunkkapta vagy a gyalu mellett is középiskolát vagy egyetemetvégzett emberünk kell hogy álljon.” Az intézet tisztánlátta feladatait. A szomszédos Gazdasági Iskola, a „testvér-intézet” segítségével a tudományos kiképzés mellettmegadják az ifjúságnak az értelmiségi ember számáraszükséges gazdasági és szövetkezeti ismereteket. Az uni-tárius nõszövetség „tojásakciót” vezetett be a nehéz évek-ben az iskola fenntartása javára, ami abból állott, hogyminden unitárius család hetenként két tojást adományo-zott, így havonta pár ezer lej gyûlt egybe. Az itteni embe-rek valóban a semmibõl teremtettek iskolájukhoz létala-

268

pot. A tanulóknak majdnem fele más vallású, reformátusés katolikus. A közhatalom-változás elõtt a székelyföldiiskolák közül itt tanult a legtöbb román diák, éventehúsz-harminc. A jelenlegi román tanügyi inspektor is itttanult, s most mint régi iskolájába jön évenként felülvizs-gálást végezni.

A szellemi élet fellendült Székelykeresztúron a köz-hatalom-változás után, mintegy visszahatásként az elsza-kadásra és lelki tragédiákra. Állandó színtársulat alakulta községben a telekkönyvvezetõ és egy kereskedõ irányí-tásával, mely messze túlhaladta a vidék szokásos mûked-velõ társaságait. Bérletrendszert vezettek be évi 4-5 elõ-adásra, a színpadot felszerelték. A színtársulat, mely ha-marosan az egész környéken ismertté vált, 1921-benkezdte mûködését, és mintegy tíz évig a szellemi életközpontját jelentette. A tanár, az ügyvéd, a kereskedõ, atanító, a lelkész és az iparos szabad óráiban felcsapottmûkedvelõnek, hegedûsnek, énekesnek, karmesternek,díszletfestõnek és elõadómûvésznek, sõt a vidékrõl iscsatlakoztak néhányan a mûkedvelõ gárdához. A színi-elõadásokat negyedévenként tartották, értékes darabok-kal, és ezekre az alkalmakra a vidék is belátogatott. Köz-ben mûsoros estélyeket rendeztek, majd nemsokára aközségbe került segédlelkésznek a tragikus sorsú fiatalíró, Balázs Ferenc, és fokozta a lelkesedést a kisvárosmûvészeiben. Maga is felcsapott mûkedvelõnek, pezs-gett az élet a sötét idõk árnyékában. Életet jelentett akkorminden magyar szó. A Mûkedvelõ Társulat késõbb azIparoskörrel egybeolvadt, hogy saját helyiséghez jusson,de ekkor már jöttek a bajok, a cenzúra és a hatóságiakadályok, a községet sújtó állandó „leépítési” törekvé-sek pedig ide is kiterjesztették bomlasztó hatásukat, és aMûkedvelõ Társulat szétszóródott.

Még jelentõsebb az a népnevelõ munka, amely az el-múlt évtizedben egy ideig behálózta Udvarhely megyenagy részét. Vetítõgépekkel járták sorra a falvakat, elõ-

269

adásokat tartottak, tanítottak. Balázs Ferenc, a mozgalomvezetõje, beszámol errõl a Rög alatt c. könyvében. Nálá-nál tömörebben úgysem lehetne összefoglalni, hogy mitjelentett ez. „A szomszéd falvakat magam jártam végig.Külföldi utamról készített felvételeimet a magam magya-rázása mellett vetítettem le. A Ludas Matyi beszélt magahelyett, arra még ma is jól emlékszik mindenki mind aszáz faluban. Az eredmény olyan biztató volt, hogy min-den jövedelmet, ami a kicsi pénzekbõl összegyûlt, újgépek vásárlásába fektettem. A lóra szánt húsz dollárbólígy lett három állókép, egy levelezõlap vetítõ és két mo-zigép. Több télen keresztül három legény három vetítõ-géppel járogatta Erdély unitárius falvait. Tudást és isme-retet sugároztak azok a vetítõgépek. Azt gondoltam ki,hogy tél idején egyheti gyûlésre összehozom az ifjúságota keresztúrvidéki falvakból. Tervemnek megnyertem azunitárius lelkészt és a középiskola tanárait. Történelmet,irodalmat, egészségtant, lélektant és gazdaságtudománytszántunk a hat elemit végzett ifjaknak. Két ifjú lelkésztár-sammal felosztottuk magunk között a harminc falut. Azegyik szekérrel, a másik kerékpárral, jómagam pediggyalogosan vettük nyakunkba a reánk jutó részt, hetek-kel a nagygyûlés elõtt. Egybehívattuk az ifjúságot mindenfaluban, és szépen megmagyaráztuk, hogy mit akarunk.Egy nap három falut is megjártam. A nagygyûlésre húszfaluból több mint kétszáz ifjú sereglett egybe. A középis-kola egyik termében csomagoló papirosra felrajzoltamékes betûkkel a nagygyûlés fõ gondolatát, aztán nekiin-dultunk a felrajzolt útnak. Az orvos beszélt az ép testrõl.A legényeket külön is rávezette arra, amit nekik szokásszerint csak külön lehet megmondani. Ugyanakkor aleányok is elvonultak a középiskola egyetlen nõtanárá-val. Új volt és szokatlan ez a merészség, de kellett. Az õsierkölcsöktõl az újig tántorgás az ifjúság útja. S ott vonjukel a segítõ kezet, ahol a legnagyobb szükség? Aztán énkövetkeztem. Elmagyaráztam a lelki mûködés részeit, a

270

lélek karját, lábát és szívét. Csodálatos volt, hogy úgy ezt,mint a többi elõadást, mekkora figyelemmel, megértés-sel és veleérzéssel fogadták azok az egyszerû legények ésleányok! A tanfolyam többi elõadásai is jó hatásúak vol-tak. A középiskola tanárai tudtak szót érteni a falusi ifjak-kal is. A tanfolyamot márciusban hasonló sikerrel megis-mételtük a Homoród mente ifjúságának. Az három napigtartott. Azon tizennégy faluból ugyancsak kétszázan je-lentek meg. S mert már a télnek vége volt, tavaszra ésnyárra már csak egynapos vasárnapi találkozásokat ren-dezhettünk Kobátfalván, Siménfalván és Kissolymoson.”Ez volt az elsõ és utolsó népnevelõ munka Udvarhelymegyében, idestova már tíz esztendeje. Folytatója nemakadt. Népfõiskola létesítése még gondolatnak is merész.

A gazdasági nevelés szükségszerûségének belátásáraazonban már rákényszerítené az élet a székelységet. Ke-resztúr volt az elsõ Erdélyben, ahol a közhatalom-változásután téli gazdasági iskolát állítottak fel. Pár esztendõnkeresztül ez volt az ország egyetlen magyar tannyelvûgazdasági iskolája. Az unitárius egyház példát mutatott,négy-öt év múlva már a katolikusok és reformátusok ismegnyitották a maguk gazdasági iskoláját az országrészmás pontjain. A keresztúri Unitárius Téli Gazdasági Isko-la 1931-ben kezdte mûködését a régi gimnázium épüle-tében, majd hamarosan negyvenholdas területen ren-dezkedett be. Tanulókban nem mutatkozott hiány, mára második évben több falusi fiú jelentkezett, mint a-mennyinek felvételét az iskola befogadóképessége meg-engedte. Az intézet berendezése a külföldi gazdaságiiskolák színvonalán áll. Mezõgazdasági, szarvasmarha- ésbaromfitenyésztési telepe, háziipari mûhelye van, múltévben pedig engedélyt kapott a kertészeti iskola megnyi-tására is. 1936-ban megújították az internátus évszázadosépületét, minden szobába bevezették a vízvezetéket (aközségben ma sincs), fürdõszobákat létesítettek stb. Aziskola tanárai nyár folyamán otthonukban keresik fel a

271

tanulókat, hogy gazdálkodásukat ellenõrizzék és gyakor-lati irányítást adjanak. Az elmúlt évben 67 tanuló vizsgá-zott, legnagyobb részük Udvarhely és Háromszék me-gyékbõl jött, de Csíkból, Marosszékrõl, Kis- és Nagy-küküllõ, Torda, Fehér és Szatmár megyékbõl is felkeresika gazdaifjak az iskolát. A tanítás ingyenes, az internátusidíjból nagy kedvezményt nyújtanak, nemegyszer elõfor-dul, hogy a beíratási díjat is visszaadták jutalomként. Aziskola mûködésének hatása máris határozottan érezhetõa falusi nép gazdálkodásában, de különösen a talajmûve-lésben.

A vidék gazdasági életében felmérhetetlen szerep vára központi tejfeldolgozó telepre, melyet 1937. év õszénlétesített a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségeaz unitárius egyház által adományozott helyen. A maros-vásárhelyi tejfeldolgozó központ évek óta a legszebberedményeket mutatta fel, de a székelység zöme kiesetthatáskörébõl a nagy távolság és nehéz közlekedés miatt,úgyhogy Udvarhely megye 46 tejszövetkezete központivezetés és egységesen irányított értékesítés nélkül küsz-ködött a piaci versenyben. A most létesített keresztúriközpont kocsijáratokkal gyûjti össze a megye területén aszövetkezetek tejszínét, melyet aztán szakképzett vaj-mesterek dolgoznak fel a központi telepen. Nemcsakegészségügyi és kiviteli szempontból nagy fontosságú ezaz újítás, hanem azért is, mert fokozza a tejtermelõkjövedelmét. A nyár folyamán ugyanis ellenõrzõ bizottságjárta végig a falusi tejszövetkezeteket, és azt tapasztalta,hogy sok helyen 32 liter tejbõl tudtak egy kiló vajatelõállítani, holott szakszerûbb feldolgozással 18 literbõlis lehetett volna. A falugazdaságok fejlõdését, a tejterme-lés növekedését lehet várni az új intézménytõl, mertmódjában lesz, hogy a legtávolabb esõ székely falut isbekapcsolja munkájába. A gazdasági iskola növendékeita vajtermelésben képezi ki a telep, a két intézményegyütt lehetõvé teszi, hogy a tanulók vajmesteri oklevelet

272

szerezzenek, amelyet eddig egyetlen romániai iskolasem adhatott ki. A gazdasági iskola ilyenformán három-irányú ismeretet és bizonyítványt nyújthat növendékei-nek: a téli gazdasági iskolai, kertészeti és vajmesteri okle-velet. És mindez alig öt-hat év kitartó, rendszeres munká-jának eredménye. Nyáron nõi háztartási tanfolyamokatrendez évek óta a gazdasági iskola, ezekre a szomszédmegyék leányai is összegyûlnek. A hallgatóknak nagyrésze mindig gazdalány.

A háziipar fejlõdése elé ellenben súlyos akadályok gör-dülnek. Keresztúr háziszõttesei általánosan ismertek, amúlt század végén „szövõtanmûhely” is mûködött a köz-ségben. A közhatalom-változás után pár évvel újabb len-dületet vett ez a háziipar, és értékesítését a község egyikúriasszonya vette kezébe. Az asszonyok rengeteget dol-goztak, és jelentõs pénzt kerestek. A varrottas kézimun-kák napja is feljött, mintegy harminc községben szervez-ték meg a készítésüket. A nõszövetség egyházkörök sze-rint felosztotta és rendszeresítette a munkát. Az egyiktanítónõ elevenítette fel a régi kézimunkák világát, ki-bontotta az egykori mintákat, az öltést, varrást áttanulmá-nyozta, és megindult sorra a községekbe, megtanítani anépet az elfelejtett népmûvészetre. A vezetõk szándéko-san nem csoportosították mûhelyekbe a szövést, hanemaz volt a céljuk, hogy a háziasszony otthon, a családkörében maradhasson, és a házimunkák elvégzése mel-lett nyíljék módja pénzszerzésre, hogy ne várjon állandóirányítást felülrõl, hanem maga rendezze be életét. A 7-8évvel ezelõtt kezdõdött rendszeresített munka nem so-káig maradhatott fenn. A hatóságok házkutatást tartottaka nõszövetség vezetõinél, elkobozták jegyzõkönyveit,majd súlyosan megadóztatták a háziipart. Elõször 30 000lej adóalapot vetettek ki, de mivel ekkora összegre nemlehetett forgalmi adót kiróni, hanem csak 150 000 lejre,felemelték ennyire. Ezzel a háziipari élet teljesen meg-szûnt. A nõszövetség beszüntette munkáját, ellenben a

273

szegény szövõasszonyokkal, akik rá voltak kényszerülvetovábbra is a munkára, a kereskedõk kezdtek szõttetnititokban, hihetetlenül kevés fizetésért. Amint panaszol-ják, a „zsidónak egy törülközõt egy lej húsz baniért szõt-tünk”.

A Székelyföld szövetkezeti élete a tej- és gyógynövény-termelõ szövetkezetek után Keresztúron más területre isátpróbálkozott, megalakult az elsõ ipari szövetkezet. Aközségben régebb óta fennálló Fiedler-féle len- és ken-derfeldolgozó vállalat, mely a háború elõtt a Fiedler nagy-üzem egyik telepe volt, 1930-ban a nagy veszteségekmiatt megbukott. Ez a körülmény adta az alkalmat, hogylen- és kenderfeldolgozó szövetkezetet lehessen létesíte-ni. Néhány kereskedelmi és ipari jártassággal bíró egyénkezdeményezésére megalakult 1935-ben a Voluntas ken-der- és lenipari feldolgozó szövetkezet, 25 taggal és 40részvénnyel, de 1937-ben már 40 tagra, 220 részvényrebõvült. A vállalkozás szép sikerrel járt. Az elsõ évben1600 mázsa kendert dolgozott föl a szövetkezet 750 000lej forgalommal, amelybõl negyedmilliónyit fizetett kimunkadíjba szegény napszámos embereknek. A múltévben már 1 100 000 lej volt a forgalom, és 2400 mázsaa feldolgozott mennyiség, tehát kereken ötvenszázalé-kos emelkedés történt. A tagok 5% osztalékot kapnak, atöbblet egyharmadát a termelõk között osztják szét, amunkásokat pedig a szövetkezet üzletrészeseivé igyekez-nek tenni, hogy a termelõ munkás és szellemi vezetõérdeke egységes legyen. Az üzemnek 40-50 (évszakon-ként változik) alkalmazottja van, közülük az akkordbandolgozók 100-120 lejt is megkeresnek naponta. A szövet-kezet évenként elõre megállapodik termelõivel amennyiségben és az árban is. A tagok 10, a termelõkpedig 15 községben oszlanak szét. A kendertermelésigen kisméretû a Székelyföldön, a nép nem szokott hoz-zá, mert nem volt hol értékesítenie, aminek jelenleg az akövetkezménye, hogy a szövetkezet a 60 kilométer távol-

274

ságra esõ Medgyesen is kénytelen termeltetni, az elsõévben még a 120 kilométerre fekvõ Marosludason is volttermelõje, a közbeesõ számtalan falu átugrásával. A ken-dertermelés ma biztos jövedelmezõvé vált, a szomszédosFiatfalván már évenként 14 holdon termel kendert egygazda. Ez a termelési ág jövedelmezõbb a búzánál. Aszövetkezeti üzem pénz hiányában egyelõre csak ken-dert dolgoz fel, de nagy fejlõdési lehetõség áll elõtte,mert a bérelt gyár üzemképességének még mindig csakalig felét használja ki. A telep csak elsõ fokon dolgozzafel a kendert, a megtisztított rostokat továbbküldi na-gyobb gyáraknak Bukarestbe és Iaºi-ba. Munkaköre ki-csiny, de figyelembe kell vennünk a kenderipar fejlett-ségét, hiszen nincs az országban kenderfonó gyár.

A Firtos alatt

Firtosmartonost összetartó, öntudatos, kultúráért küz-dõ nép lakja. Az összetartás annak köszönhetõ, hogy alakosság egy valláson van, a nép érdeke, mely egyébhiányában most mindenhol az egyház köré csoportosul,nem oszlik meg. 1935-ben unitárius kultúrházat építet-tek közmunkával, egyikük követ, másikuk fát hordott, aharmadik ingyenes napszámban dolgozott. Itt is tért hó-dított az „egyke” és a „kettõke”, a legtöbb családban márnincs kettõnél több gyermek. Ezért a nõszövetség a gyer-mekvédelmet és gyermeknevelést tûzte ki céljául, de amunka megszervezésére, ami tetemes kiadásokat jelen-tett volna, nem volt anyagi ereje. Másik legyõzhetetlenakadálynak bizonyult, hogy nem akadt unitárius orvos aközelben, más vallású meg nem kapcsolódott be, így anõszövetség lemondott a gyermekvédelemrõl. A magyar-ság felekezeti tagolódásának káros következményétéreznie kellett a községnek a szélesebb társadalmi kap-csolatok keresésekor, ha otthon meg is szabadult tõle. Azorvos faji megkülönböztetéseket nem tehet, de úgy lát-

275

szik, a felekezeti elszigetelõdést megengedheti magánaka magyarság keretein belül, holott az ilyen fontos kérdé-sekben minden magyar embernek kötelessége a munka.

Két tanerõs unitárius elemi iskolát tart fenn a község,és 1935-ig ide járt valamennyi tanköteles gyermek. Ekkorállami iskola építését vette be a jegyzõ a községi költség-vetésbe, minek következtében a községi adó háromszo-rosára emelkedett. A lakosság túl nagynak találta a pót-adót, és harminckilenc gazda megfellebbezte, mire meg-indult a csendõrségi nyomozás és kihallgatás, mert úgytüntették fel a hatóságok az adófellebbezést, mint ellen-szegülést az állami iskola felállításával szemben, ami ál-lamellenes cselekedetnek számít. Többször kihallgattáka felbújtassál vádolt felekezeti tanítókat és a fellebbezõgazdákat, de izgatást nem bizonyíthattak rájuk. A jegyzõmost úgy határozott, hogy a felekezeti iskola régi egyháziépületében kell felállítani az állami iskolát, és amikor azigazgató nem adta át a tanszéket, a minisztérium írásbelirendelkezésének – melyre a kiküldött román tanító hi-vatkozott – felmutatása nélkül újabb eljárást indítottakellene. A szülõk azonban ragaszkodtak a felekezeti isko-lához, egyikük sem íratta gyermekét az államiba.

Nagyobb földvásárlás nem történt ezen a vidéken aháború óta, csak Gagyban, ahol egy nemrégen betelepe-dett román juhpásztor hamarosan a község leggazda-gabb embere lett. Ma övé a határnak jelentékeny része,egy óriási tagban. Gagyról századok óta minden székely-földi utazó feljegyezte, hogy a lakosság nagy része gusás(strúma), mely betegség nagymérvû elterjedésével más-hol is találkozunk, de gyógyítására sohasem történt sem-mi. A falu egyszerûen a rossz víznek tulajdonítja ezt anépbetegséget, de ha ez volna az egyedüli ok, akkor azegész vidék gusás lehetne. A szomszédos Nagymedesér-nek pl. úgyszólván kútja sincs, a nép állandóan vízhiány-ban szenved. Esõk után legfönnebb két hétig lehet vízhezjutni, amíg a mélyre nem szivárgó talajvíz tart, azután a

276

szomszédos falvakból, 5-6 kilométer távolságról kell sze-kérrel hozni a vizet, állatoknak és embereknek egyfor-mán. A határban gödröket ásnak, ahol „megrakódik” azesõvíz, és ezt isszák. Különösen hangzik, de a vízhiány isa széthúzás következménye. A háború elõtt állami mér-nököt hívott a község, hogy vezetésével artézi kutat fúr-janak, az állam minden költséget vállalt, a községnek csaka munkát kellett volna adnia. A mérnök megállapította avízréteget, és az volt a terv, hogy a község közepén fúrjáka kutat, egynéhány gazda azonban úgy látta, hogy ott apaphoz meg a jegyzõhöz lesz közel, és felborították atervet azzal, hogy „a papnak és a jegyzõnek nem csinál-nak kutat”. Az urak és a nép ellentéte régi gyökerekbõlszívja táplálékát. A sötét századokban az egész falu lakos-ságát sikerült volt jobbágyságba süllyeszteni, négy neme-si család: a Jeddiek, Ferenczyek, Endesek és Bencserekuradalma osztozkodott a községen, mely ennek meg-felelõleg négy részre is volt oszolva, jobbágyaik csoport-jainak lakóhelye szerint. A falu négy része ma is az egy-kori négy család nevérõl van elnevezve, noha a családok-nak már nyoma sincs. A nép konzervativizmusa erõs, ésez a konzervatív szellem teszi élõvé az urak és parasztokközötti ellentét hagyományait ott is, ahol erre az ellentét-re ma nincs ok. A jegyzõ útiátalányát 1936-ban 16 000lejrõl egyszerre 40 000 lejre emelték, a községi adó más-félszerese az állami adónak. A nép tájékozatlan a sajátügyeiben, a költségvetést felolvassa a jegyzõ, és el vanfogadva, mert senki sem tud románul, hogy megértse éshozzászóljon.

A Nyikó mente

A Nyikó mentén legtisztábban maradt meg a székely-ség életmódja, viselete, szokásai, Keresztúr és Udvarhelyközött laknak talán a legszebb típusú emberek, és habára társadalmi bajok itt is éppen úgy megvannak, mint

277

máshol, mégis valami bizakodó érzés fog el a hatalmasszál férfiak, a hetyke legények, a piros szoknyás lányok,az egészséges nép láttán. Ezt a vidéket szeretik a legszé-kelyebbnek nevezni, és az egykori független élet helyénitt is évszázadokon keresztül a jobbágyrendszer nyomtará bélyegét az életmódra, és az határozta meg lényegébena mai társadalmi és gazdasági alakulást.

Siménfalva a Nyikó mente legnagyobb községe. A falu-nak fele vagy teljesen vagyontalan, vagy alig 1-2 holdföldön gazdálkodik. Ez a birtokviszony az uradalmakkövetkezménye. A közszékelység sorából kiemelkedettSzékely Mózes keze alatt nõtt össze adományozás útjánaz elsõ nagybirtok, ez szállt a Szalánczi és Kiss családokra,akik mellett még a Jakabháziaknak és a Pakott családnakvolt nagyobb birtoka. A Szalánczi-féle birtok még a múltszázad végén is 2000 holdat foglalt el a község 3100holdas határából, a község túlnyomó része jobbágy észsellér volt. A nép ma sem tud itthon megélni, az elván-dorlás a menedék. Bukarestben több székely lány „csináltkarriert” a háború után, jól mentek férjhez román embe-rekhez, nem egy közülük orvoshoz és mérnökhöz. Itthonirigykedve nézik õket azok, akiknek nem sikerült ígymegalapozni életüket. Néhány vagyonosabb család amúlt század végén nagy fejlõdésnek indította a községet.Itt volt a vidék elsõ mintagazdasága, itt termeltek leg-elõbb mesterséges takarmányt, itt mutatták be az elsõgazdasági gépeket. Általános szokás szerint a múltbanminden tehetõsebb család egy fiát iskoláztatta, ezek je-lentették az itthoni fölösleg kiáramlását, az új viszonyokközött ellenben egyetlen falusi gazda sem taníttatja a fiát(jobb esetben csak iparra), a fölösleg munkásnak és cse-lédnek vándorol ki. A község és általában a Nyikó mentea szarvasmarha-tenyésztéssel alapozta meg jövõjét, shogy ez milyen nagy jelentõségû, elég említeni, hogy asiménfalvi tejszövetkezet havonta százezer lejnél többetfizet ki tejért a gazdáknak. A tejtermeléssel együtt jár a

278

régi földmívelési rendszer megváltoztatása. A gazda nemmegy szántani a fejõsteheneivel, a földet a gazdakör gép-csarnokának gépeivel dolgozza meg, amelyeket ingyenhasználhat. A szarvasmarha-tenyésztés érdekében annakidején nem tagosították volt legelõiket, de azóta odaju-tott a falu, hogy csak mesterséges takarmánnyal tartjaállatait, így a legelõk használatlanul állanak. Siménfalvabekapcsolódott a korszerû gazdálkodásba, és meggyõzõ-dött elõnyös voltáról. De a községnek éppen ez a fejlõdõkisgazdarétege mutatja a legszomorúbb állapotot a sza-porodás tekintetében. Az egyke súlyos veszedelmet je-lent. Az utóbbi évtizedben a születések egyharmada afaluban levõ kétszáz cigányra esik, a másik egyharmadapedig az öt holdon aluli birtokos székely családokra, amódosabb réteg nem szaporodik.

Az összetartásnak, a fegyelmezett közösségi életnekritka példáját mutatja a Nyikó völgyétõl jobbra, a hegyekközött fekvõ Szentmiklós. Az egész falu 150 lélekbõl semáll, de ez a családnyi közösség viseli egy egyházközségfenntartásának terhét, az utóbbi években harangot vásá-roltak, ifjúsági otthont építettek, úgyhogy családonként3500 lejnél többet adományoztak egyházi és kulturáliscélokra. Emellett új állami iskolát kellett építeniök két-százezer lejnyi költséggel, községi pótadójuk emiatt 315százaléka volt az állami adónak. A nép „megszokta” ateherviselést, mindig kicsi volt a falu és a terhek nagyok.A 25 holdas gazda évi adója 6000 lej. A rengeteg községikiadásból nem jutott arra pénz, hogy az elromlott vízve-zetékeket megjavítsák, és a lakosság évek óta vízhiánnyalküszködik. A faluban nincs bolt és nincs – kutya. A sokáldozat mellett ez a két körülmény jellemzõ példája azáltalános szegénységnek, mert emiatt a zsidó sem találjaérdemesnek letelepedni, a gazdák pedig a kutyáról islemondanak az adójáért. A község fokozatosan néptele-nedik. 1872-ben 172, 1910-ben 159 lakosa volt, 1936-ban

279

már csak 140, tehát 18 százalékkal kevesebb, mint hatvanévvel ezelõtt, a 46 ház közül 7 üresen, lakó nélkül áll.

Kis- és Nagykede ellentéte egymásnak, habár egyházi-lag és közigazgatásilag összetartoznak. Kiskede jobbágy-falu volt, három család kivételével, míg Nagykede meg-maradt szabad községnek, az elõbbi egy valláson van, mígaz utóbbiban a két egyház hívei állandó torzsalkodások-kal edzik viszálykodó hajlamukat, és ezek a torzsalkodá-sok nemcsak az egyházi, hanem a község általános ügye-ire is kiterjednek. A békésebb Kiskede gazdaságilag sok-kal elõbbre van, pedig ma is jelentékeny, 300 holdasudvari birtok terpeszkedik a határban, amelynek egyrészét a szegényebb családok haszonbérben használják.A felszabadult jobbágyok, akik részint már 1849-ben,majd a világháború után ismételten földhöz jutottak,nagy odaadással dolgozzák meg kis birtokukat. Nagy-kede lakói viszont, amint maguk mondják, nem tudjákmegmívelni a földet, nincs munkás, a lakossághoz mér-ten sok a birtok, még egyszer egy annyi nép kellene, hogyjól megmûvelhesse a határt. Alig 10 család tudja segítségnélkül megmívelni a földjét, a többi napszámosokra szo-rul. Napszámos azonban csak két család van, így a legsür-getõbb mezei munka idején magas bérért sem lehetmunkást kapni. A szomszéd Gagy községben viszont túlsok a napszámos, egymás elõl kapkodják el a munkát, ésezzel saját maguk nyomják le a napszámjukat, hihetetle-nül kevés bérért dolgoznak, mégis a két község közöttnem történik kiegyenlítõdés a munkáskérdésben. Kedehelyzetét csak a betelepülés oldaná meg, de a vidékszegény népe nem szívesen költözik ide avégett, hogy azörökös napszámossorsot vállalja, belsõ település nemtörténik. A szegénység még mindig nem bízik abban,hogy itthon megélhet, és szívesebben távozik, meneküla messzi városokba, mint hogy a mások földjét mûveljeitthon. A kedeiek vízhiányukat sem tudták mai napig semmegoldani, az összegyûlt talajvizet isszák. Az egyke külö-

280

nösen Kiskedén mutatkozik, ahol már régebbi tünet agazdagoknál, és az okát is meg tudják jelölni: „az ember-rel együtt jött”.

Tordátfalva betetõzte a folyamatot, hogy hova jut a népvezetõk nélkül. Századok óta fennálló felekezeti iskolájátmaga adta át önként román tannyelvû állami iskolának.Okként hozhatnók fel az elszegényedést és elnéptelene-dést. A falu lakóinak száma 1867-ben 611 volt, amelyszaporodás helyett 1918-ig leapadt 600-ra, majd a közha-talom-változás idején a lakosságnak egyharmada szakadtki a faluból. Ma 410 lélek él a községben, 33 százalékkalkevesebb, mint hatvan évvel ezelõtt, mégis az elvándor-lás állandóan folyik, a lányok Kolozsvárra, a férfiak Buka-restbe mennek szolgálatra, munkáért. A hibás közszel-lem, a rossz gazdálkodás ennek az oka, mert lehetetlen,hogy annyi ember ne élhessen meg most is ezen a földön,mint hatvan évvel ezelõtt. A szaporodás minimális, 1930-tól hat év alatt 11-gyel volt több a születés, mint a halálo-zás, de ez a kevés természetes szaporulat is elszivárogitthonról. A szomszédos községek helyzete hasonló eb-ben a tekintetben. Szentmiklóson ugyanez alatt az idõalatt három volt a természetes szaporulat, Medeséren 15,a két Kede unitárius lakosságánál pedig kilenc. Az elnép-telenedést fokozta Tordátfalván, hogy az adósságok mo-ratóriuma elõtt több gazda ment tönkre a bankok miatt,olyan eset is elõfordult, hogy húszholdas gazdának abennvalója sem maradt meg, és ezek a tönkrement gaz-dák nyakukba vették a világot. Ennek a pusztulásnak azidején senki sem vette védelmébe a falut, senkinek nemvolt egy biztató szava hozzá. Tordátfalva magára voltmaradva, nem volt sem szellemi, sem gazdasági kapcso-lata a magyarsággal, így termékeny talajra talált az unitá-rius tanítónak az a törekvése, hogy a felekezeti iskolákatállamivá alakítsák át, ahol a tanító úr is több fizetést fogkapni, a falu pedig megszabadul a fenntartási költségek-tõl. Az embereket könnyû volt meggyõzni arról, hogy

281

minek fizessenek a kepe mellett egyházi adót is az elemiiskola fenntartásáért, amikor azt az állam úgyis fenntartjamajd ingyen. A tanító kihívatta a tanfelügyelõség embe-rét, aki elõtt a község vezetõsége kifejezte óhaját, hogyállami iskolát akar, ezzel az unitárius iskola egyszerûenátment a közoktatásügyi minisztérium közvetlen hatás-körébe, és ezzel elintézõdött minden. Csodálkozhatunk-e, hogy a népnek nincs öntudata és nem érez hivatástjövõje iránt, mikor tanítója lelkiismerete is megengedte,hogy a felekezeti iskolát államivá játssza át? Tordátfalva,amióta kisebbségi sorsban él, nem látott más magyarvezetõ embert, csak választási kortest, talán azt sem tudja,hogy más is van. Természetes ezek után, hogy a faluközélete minden tekintetben hátrányt szenved. Tejszö-vetkezetet létesítettek nemrégen, de megbukott, mertegyéni érdekek miatt haszonbérbe adták ki. A régi Ifjú-sági Egylet helyett négy év óta a Societatea Tinerimii*

mûködik a tiszta magyar és unitárius községben. A lel-kész falunevelõ szándéka háttérbe szorult, eredménykéntannyit könyvelhet el, hogy a szegénység rákényszerítette anépet a torozás elhagyására, amit az õ szavára régebbennem volt hajlandó megtenni, valamint sikerült utat csinál-tatnia közmunkával a szomszédos falu irányába.

Tarcsafalva uradalmi falu, négy udvar osztozkodott raj-ta: a báró Danielé, a Pálffy, Teleki és Zeyk családoké. ADaniel-féle birtok egyedül 1500 hold volt a háború elõtt,a falu túlnyomó része jobbágyként élt 1848-ig, majd cse-léd lett a nagybirtokokon. Ennek következményei ma issúlyosan élnek, mert a nép még mindig nem tudta meg-szerezni azt a földet, ami faluja határában fekszik, azegykori Daniel-féle birtok körül támadt zavaros ügyekpedig kiforgatják a lakosságot abból a vagyonából is, amitnagy nehezen összegyûjtött. A Daniel-birtok történeteazzal kezdõdött, hogy a háború után anyagilag leromlott

282

* Ifjúsági Szervezet

báró többek között a szentmihályi Rozmannoktól (akik-nek az egész vidéket tönkretevõ szélhámosságairól nem-sokára lesz alkalmunk részletesen tájékozódni) is köl-csönt vett fel, majd amikor a Rozmannék ügye rosszrafordult, kezességet vállalt értük. Az egyik Rozmann, minthitelezõ, kezelés alá vette a birtokot, de hogy el ne árve-rezhessék újabb banktartozásai miatt, egy román barátjanevére íratta. Ezzel a báró kezébõl kiesett a föld, és körü-lötte a bonyodalmak ezentúl csak Rozmann és barátjarévén fejlõdnek. A román társ, mint váratlanul becsöp-pent fiktív tulajdonos, úgy találta, hogy nem jó helyenfekszik itt ez a birtok, nem elég nyugodalmas a környe-zet, és 1926-ban arra gondolt, hogy nemzeti célokat is fogszolgálni, kicseréli a birtokot egy másikkal, ide pedig, amagyar vidékre románokat fognak telepíteni a felparcel-lázott Daniel-féle uradalomra. A kormány bukása meg-akadályozta a terv keresztülvitelét, és Rozmannék más-képpen oldották meg a helyzetet, amely egyre súlyosbo-dott a többi csalásaik kiderülése miatt. A föld jogi helyze-tével senki sem volt tisztában a vidéken, eladogattáktehát a kisgazdáknak, természetesen érvénytelen szerzõ-désekkel. A telekkönyvi tulajdonos 1931-ben nagyobb„zöldkölcsönt” vett fel egy bukaresti banktól azzal, hogyõsszel a termésbõl kifizeti, de a tartozás hat év múlva isfennáll. Végül a bankok perelni kezdtek a földek fölött,melyeket közben a falusi gazdák is megvettek. A gazdákát akarták íratni földjeiket a nevükre, de ahelyett azt aválaszt kapták, hogy õk a legutolsók, elõbb a bankokközött lesz a sorrendtárgyalás. A vásárló kisgazdák a vé-telár egy részét letétbe helyezték, és perrel próbáltakvédekezni. Hogy a bankok kárban ne maradhassanak,lefoglalták az egykori birtok évi termését, és a nyár folya-mán hatóságilag kihirdették a faluban, hogy senki, aki aDaniel-féle uradalomból birtokot vett, a takarmányt nemerje behordani, mert le van tiltva. A megoldatlan ügymiatt mostanáig is már a nép szenvedte a legnagyobb

283

károkat, mert érdekeit természetesen senki sem tartottakötelességének védelmezni. Tarcsafalva lakossága roha-mosan apad, amin nem lehet csodálkozni, ha a gazdaságiállapotokat ismerjük. 1867-ben 363 lélek élt a község-ben, ez a szám 1910-ig csak 379-re emelkedett, míg 1936.évben a lakosság száma lezuhant 287-re, ami hatvan évalatt 21 százalékos apadást jelent. A közhatalom-változásután a községi elöljáróság sietett lojális lenni az új állam-mal szemben, túlságosan is lojális, a kobátfalvi és simén-falvi magyar jegyzõk tiszta román lakosságúnak jelentet-tek be négy községet, köztük Tarcsafalvát, Siménfalvát ésCsehétfalvát, a körükbe tartozó lakosságnak pontosan afelét, abban a hiszemben, hogy ezzel érdemeket szerez-nek maguknak, és ezek a községek mint románok szere-pelnek az 1921-ben kiadott Dicþionarul Transsilvaniei*-ben. A község az utolsó percben, 1916-ban adta átfelekezeti iskoláját az államnak, így ma nincs magyariskolája.

Székelyszentmihályra és szomszédaira a „Rozmann-ügy” nehezedik. Napjainkig nyúló súlyos következmé-nye az egykori nagybirtokrendszernek, ugyanakkor jel-lemzõ példája a birtokok pusztulásának. A szentmihályihatár túlnyomó része az Ugronok birtoka volt, akiknekezenkívül még Bencédben és több községben jelentõsuradalmaik voltak. A jobbágynép a felszabadítás után iskénytelen volt az uradalomra támaszkodni, mint önkén-tes jobbágy és zsellér: földet, amibõl megéljen, nem tu-dott szerezni. Az Ugron-birtok helyzete a múlt századvégén megrendült, és a szentmihályi földeket a szesz-gyárral együtt bérbe vette 1883-ban a „valahonnan” elõ-tûnt Rozmann Jakab. Ugron Zoltán politikai szerepléseelvitte a vagyonát, az ezerholdas birtok eladásra került1909-ben, és a régi bérlõ, Rozmann vette meg, a falusigazdák csak elenyészõ csekély részt tudtak megszerezni

284

* Erdélyi Szótár

maguknak belõle. Az új földesúr valósággal kizsaroltanapszámosait (pedig az egész falu napszámosa volt),nem fizetett, becsapta õket, minek az lett a vége, hogy azegyik bérfizetés alkalmával egy napszámosa rálõtt. A go-lyó mindkét szemére megvakította Rozmann Jakabot, akiígy nem tudva a birtok ügyeit intézni, 1917-ben átadta avezetést fiainak: Jenõnek és Izidornak. A két fiú „mágnás”életmódot vezetett be, amelynek költségeit azonbannem tudták elõteremteni a birtokból, így Rozmann Jenõökörkereskedéshez fogott a forradalom utáni idõkben,kihasználva a gazdasági fellendülést. Üzleti fogással in-dult, hogy bizalmat keltsen maga iránt, elõször a piaciárnál magasabban vette és fizette ki az ökröket, majd amásodik esetben is megtartotta a magas árat, de csakrészletben fizetett. A következõ alkalommal ellenbenmár hitelbe vásárolt, a környékbeli gazdák, a bellérkedõkpedig gyanútlanul vállaltak kezességet Rozmann úrért,akit dúsgazdag zsidónak ismertek, majd kénytelenek vol-tak helyette kifizetni a pénzt. Mintegy 200 gazdaembertcsapott be ilyen vásárlásokkal, és hosszú idõre megbéní-totta a környék gazdasági életét. Rozmannék adósságai,melyekkel birtokukat megterhelték, anélkül, hogy valakitudott volna róla, szaporodtak, és a két fiú a húszas évekelején kezdte eladogatni a földeket. 68 hold erdõt ötven-két szentmihályi kisgazda vett meg azzal a céllal, hogykiirtása után közös legelõt létesítenek. Eladták meglévõbirtokuk egy részét, kölcsönöket vettek fel a bankokbólóriási kamatra, csak hogy a megállapított arányjogokszerint kifizethessék Rozmannéknak a több mint félmil-lió lej vételárat. Rozmannék szerzõdésileg kötelezték ma-gukat, hogy a telekkönyvi átírást elintézik, valamint sajátköltségükön kieszközlik az erdészeti hivatalnál az erdõlegelõvé való átalakításának engedélyét. Mindebbõl nemlett semmi. A vételár kifizetése után, mikor a szerzõdésaláírása következett volna, Izidor megtagadta az aláírást

285

azzal az ürüggyel, hogy közte és az ökörkereskedõ test-vére között örökösödési ellentétek vannak.

A földtõl a legújabb idõkig elzárt egykori jobbágyokmohón kaptak az alkalmon, hogy a felbomló uradalmibirtokot megszerezzék. Mintegy negyven szentmihályiés bencédi gazda összeállva megvett Rozmannéktól 70hold szántóföldet 800 000 lejért, nem is gondolva arra,hogy az elõbbi szerzõdés körüli zavarokat szándékosanokozta a két tulajdonos. Saját 6-10 holdas birtokukatadták el, hogy az uradalmi földhöz hozzájuthassanak, ésnehogy elszalasszák a ritka alkalmat. Szerzõdéskötésre ittsem kerülhetett sor, a gazdák szerzõdés nélkül vettékgondozás alá a földeket. A két Rozmann hamarosan elad-ta a többi megterhelt birtokot is, szeszgyáruk tönkre-ment, õk pedig eltûntek a vidékrõl, és Szentmihály, vala-mint Bencéd lakosságának egy része koldusbotra jutott.Szinte hihetetlen az a naivság, a körültekintésnek olyannagyfokú hiánya a Nyikó menti népnél, amellyel ezeketa földvásárlásokat végezték, mindennek magyarázataegyedül Rozmannék bizalmat keltõ „modorában” van.Közben megindult a bankoknál is a katasztrófa, mertRozmann Jenõ adóssága hamarosan 12 millió lejre emel-kedett. A keresztúri Gyárfás-féle bank ebbe bukott bele,eldördült a Rozmannok miatt a második golyó, a kiskeresztúri bank pénztárosa fõbe lõtte magát, mert pénz-elkezelések kerültek napvilágra, Rozmannékat szabályta-lanul juttatták pénzhez. Az eset akkoriban a napilapokszenzációjává nõtt, Rozmann Jenõt másfél évi elzárásraítélték, de az senkinek sem jutott eszébe, hogy a birtok-vásárlással bajba jutott gazdák segítségére siessen. Mostderült ki, hogy Rozmannék az árverés elõtt minden bir-tokukat eladták a gazdáknak, de telekkönyvezés hiányá-ban még ezek után a vásárok után is ráterhelték újabbadósságaikat. Nem volt elég a Rozmannal kötött rosszvásár, a moratórium elõtti években a bankok valóságoshadjáratot indítottak a gazdák ellen annak a pénznek a

286

kamataiért, amelyet felvettek, hogy a földek árát kifizet-hessék. A kamatok hihetetlenül nagyok voltak, úgyhogymásodszor is kifizették a vételárat kamatként a banknak.Kilencvenhárom kisgazda pusztult bele ebbe a vásárba,amely még akkor is veszteséggel járt volna, ha a földekettulajdonukul kapják. A bankok mellett 1935-ben jelent-kezett az állam is, mint a tulajdonjogra igényt tartó,csendõri fedezettel, adókönyvi bizonyítékkal.

A bankok a konverzió után visszanyert cselekvési sza-badságukat gyakorolták, az állam pedig a szeszgyár utánnem fizetett adót követelte, és mivel Rozmannéknaktelekkönyvileg még mindig birtokuk volt, ebbõl akartakielégíteni követelését. A gazdák hosszú évek óta fizettéka megvásárolt földek adóját, az átíratási költségeket isösszeadták, ellenben a birtokügyek rendezése helyett1935 tavaszán megtartották az árverést az egykori Roz-mann-birtokon. Rozmann Jenõ megfellebbezte az árve-rést, mert távollétében (az udvarhelyi ügyészség foghá-zában ült) a járásbíróság nem nevezett ki ügygondnokot.Szentmihály, Bencéd, Kobátfalva földvásárló gazdáinakügye ma sincs rendezve, a jogos tulajdonosoknak nehézhelyzetük van a bankokkal szemben. Az a helyzet állottelõ, hogy a gazdáknak másodszor is (vagy már harmad-szor is) meg kellett volna venniök a földet, és ebben aszorult helyzetben múlt nyáron megjelent Rozmann arégi birodalmában, és olyan értelmû „egyezséget” kötöttvásárlóival, hogy megkíméli õket a másodszori teljes árkifizetéstõl, csak a vételár után fizessenek 30 százalékot,a többit majd elintézi. Mivel az õ nevére nem tehette,mert adósságai vannak, sógora nevére vásárolta vissza azárveréskor a régi birtokokat, akitõl aztán forma szerint agazdák visszavették az említett ráfizetés fejében, hatvanhold föld pedig a belsõséggel együtt az övé maradt, ésvisszaköltözött régi birodalmába. Hazai szereplésénekezt a második korszakát verekedés nyitotta meg egy régi„ügyfelével”. Hogy a birtokvásárlásnak ez a ráfizetéses

287

elintézése tényleg elintézés-e, vagy újabb bonyodalmak-nak a kezdete, azt senki sem tudja. Tény az, hogy Rozman-nak megint jelentõs birtoka van, amit nem zavar az, hogya községi napszámosoknak, szolgáknak 10-15 000 lejek-kel tartozik, és kalandorságával sok száz családot tetttönkre. A nagy birtokügy mellett háttérbe szorulnak aközség egyéb kérdései. 1929-ben állami iskolát létesítet-tek a Rozmann-féle lakásban, majd a következõ évbenmegvonták a másfél évszázad óta fennálló unitárius fele-kezeti iskola nyilvánossági jogát. A tanulót, ki az idegenvizsgabizottság elõtt megbukott, vagy késve jelentkezettvizsgára, átírták az államiba, minek következtében a fele-kezeti iskola fokozatosan néptelenedett, míg 1936-banmegjött a véglegesen betiltó rendelet, de sem ezt, semannak idején a nyilvánossági jog megvonását nem indo-kolták semmivel. Szentmihályhoz még két község tarto-zik egyházilag, Bencéd és Kobátfalva, hármukat egy 1400holdas egyházi havasi közbirtok tartja össze, mely azalapszabály szerint „osztatlanul a Szentmihályhoz tartozóegyházközségeké”. A reformáció óta ez jelentette a há-rom falu egyházának szilárd alapját, a földreformkor el-lenben 800 holdat kisajátítottak belõle, és a politikaiközségnek adták. Az összetartozó három község népese-dés tekintetében osztja a többiek sorsát. Az utóbbi hat-van év alatt Kobátfalva lakossága apadt, a másik kettõéalig számba vehetõ szaporodást mutat.

Bencéd kisebbségi életünk egyik „megtévedt” ember-típusát mutatja. Többször láthattuk, hogy a nép öntudat-lan, széthúzó és saját veszedelmének elõsegítõje, sajnosugyanazt vezetõirõl is el lehet mondani nemegyszer. Alehetetlen körülményeket mindkét oldalon tekintetbekell vennünk, hogy rosszindulat nélkül nézhessük azeseményeket. Más körülmények között, rendezettebbmagyar közéletben a bencédi magyar tanító is bizonyo-san megmaradt volna abban a kerékvágásban, ami egyközség szellemi vezetõje számára elõre ki van jelölve, és

288

nem lett volna rosszabb másoknál. A fiatal tanító a hábo-rú után kiment Amerikába, ezzel oldotta meg egyelõre azitthon súlyosbodó helyzetet, de ott sem találva jónak azéletet, visszajött, és jegyzõi állást vállalt. A román hatósá-gok elõtt ismét letette a tanítói vizsgát, amire szükség isvolt, hiszen jegyzõi állásából elbocsátották, mert közsé-gében nem harcolt kellõ eréllyel az állami iskola felállítá-sáért. Bencédbe nevezték ki állami tanítónak, és 1934-ben jelentkezett az unitárius papnál, hogy vállalja a kán-tori állást, de mivel református vallású volt, nyilatkozatotadott, hogy egy év alatt vagy áttér unitáriusnak, vagyátadja másnak a helyét. Az egyévi próbaidõ alatt meg iskapta az egyházi bért, de a határidõ leteltével nem unitá-riusnak tért át, hanem görögkeletinek, hogy a tanítóiállását biztosítsa. Egy ilyen pálfordulást, még ha a körül-mények kényszerítõnek látszanak is, nem könnyû lelki-leg elviselni, és a tanító erkölcsi egyensúlya megbillent,írásbeli nyilatkozatot adott bizalmasan, hogy jó magyar,csak a megélhetés kényszerítette erre a lépésre. Biztos-nak vélt helyzetében hatalmaskodni kezdett, irredentavádakat emelt a pap és néhány gazdaember ellen, össze-veszett a jegyzõvel, aki alkalomadtán bosszúból bemutat-ta illetékes helyen azt a nyilatkozatot, melyet áttérésekorjó magyarságról tett bizalmasan. Vizsgálatot indítottakellene, és kiderült, hogy az iskolás gyermekektõl ismeret-len célokra pénzt szedett, de nyilvános dorgálással ezt ismegúszta. Egy lelkileg összeomlott ember története ez,akivel nem lehetne célunk foglalkozni, ha nem volnaugyanakkor egy tiszta magyar község vezetõ személyisé-ge, akinek munkája és példája befolyással van sok százember életére. A bencédiek szerencsére helyesen láttákmeg a példa tanulságait, amikor a hatóságokhoz fordul-tak, hogy szabadítsák meg õket tanítójuktól.

289

A haldokló anyaváros

Székelyudvarhely haldokló város. A kisebbségi életbenkevés szerepet vállalt a magyarság életének irányításá-ban, fellendítésében. Nem jelent szellemi központotsem, pedig itt él a székelység két kiváló írója. De méggazdasági központnak sem tekinthetõ. Jelentõsége jófor-mán annyi, hogy több lakosa lévén, heti piacain több árufogy el, mint máshol. Nem árad ki belõle, mint várnilehetne, központi irányítás, szervezés, a város magyarsá-gának élete a megszorított keretek közé behúzódva, ész-revétlenül, biztató szó és biztató cselekedet nélkül folyik.

Egyedül ifjúsági egyesületeinek munkája jogosít felreményre. Csak állami és megyei hivatalai révén központmint megyeszékhely. Iskoláinak egy része megszûnt, ipa-ra, kereskedelme pang, pedig iparostársadalma a múlt-ban erõs volt, a fazekasok és tímárok céhe még a XVI.században megalakult, ezeket a következõ század elejéna szabók és szûcsök egyesült céhe követte. A múlt századvégén felállított agyagipari szakiskolája eltûnt, magyariparostanonc-iskoláját pedig csak nemrég zárták be. Aszékely anyaváros öt falu egybeolvadásából alakult ki aszázadok során, és habár ez az egybeolvasztás jobbansikerült, mint Keresztúron, a város mégiscsak a múltszázad derekán indulhatott igazi fejlõdésnek. A városbaolvasztott falvak nagybirtokosait a fejedelmek másholkárpótolták birtokokkal, a népet pedig a városba telepí-tették, aminek az lett a következménye, hogy a városilakosság igen különbözõ rétegekre tagolódott. A társa-dalmi és foglalkozás szerinti osztályelkülönülés politikaielkülönülést is jelentett, ami állandó viszályok magváthordozta magában. A nagyszámú fõnemesség mellett,kik közül sokan nem laktak a városban, csak birtokkalrendelkeztek itt, a szék tisztségének fennhatósága alátartoztak a nemesi funduson lakók is, míg a városi tanács-tól csak a kiváltságos városi polgárok, nagyobbrészt ipa-

290

rosok osztálya függött, valamint a vár területén lakótaxálisták, akiket a kormányszék 1811-ben sietett kivon-ni a tanács fennhatósága alól és az uradalmi szék aláhelyezett. A nemesi és polgári osztályoknak ez az elkülö-nítése, mely 1848-ig fennállt, megakadályozta a városfejlõdését, ez csak az osztályellentétek elsimításával, akiegyezés idejétõl indulhatott meg. Mintha pótolni akar-ná az évszázados tespedést, rohamos léptekkel haladtelõre, de a vasúthálózatoktól való távolmaradását semmi-vel sem tudta pótolni. A világháború óta visszaesõbenvan, noha Szombatfalva felé új városrésze épült a nyug-díjasok és tisztviselõk számára.

A város magyar lakossága végzetesen apad. Erdély leg-magyarabb megyéjének székhelyén a születések számaévrõl évre csökken. A születések és halálozások számá-nak különbsége évenként -4 és -8 között váltakozik. Avárosi családoknál nem is az egyke, hanem a teljes gyer-mektelenség általános, különösen a vezetõ magyar értel-miségi rétegnél. Ezt szánják példaadásnak a nép számára?Az adatok minden szónál tragikusabban beszélnek a ma-gyarság pusztulásáról, a város két egyházközsége anya-könyvei alapján:

Év Róm. kat. egyházközség Ref. egyházközség

születés halálozás születés halálozás

1913–1922-ig 986 1085 404 506

1923–1932-ig 867 771 407 376

1933 72 75 26 37

1934 74 107 22 45

Összesen 1999 2038 859 964

A helyzetet még súlyosabbá teszi, hogy a háborút köve-tõ néhány esztendõ fellendülése után az utóbbi tíz évalatt fokozatosan mind kevesebb a születés, annyira,

291

hogy már természetes folyamatnak tûnik. A ténylegesállapot annál is súlyosabb, mint ahogy az anyakönyviadatok összehasonlítása mutatja. A református egyház-nak a természetes szaporulat szerint huszonkét év alattcsak 105 vesztesége van, de a hívek tényleges száma aháromezerrõl, ahol 1920-ban állott, 1934-ig lezuhant2240-re. Magyarázata sokféle van, áttérés a magyar ésromán egyházakba, és fõleg elvándorlás, mert ez utóbbitekintetben a város is osztja a székely falvak sorsát, semmunkásnak, sem iparosnak nincs biztosítva a megélheté-se itthon. A természetes szaporodás és a munkalehetõségegyütt határozza meg a városi lakosság számának alaku-lását, és ezek a számok megdöbbentõen mutatják Udvar-hely helyzetét. Az összes lakosság számadatai így válta-koznak az alábbi esztendõkben:

1867-ben 3 625 lakos1910-ben 10 244 lakos1920-ban 10 192 lakos1934-ben 8 542 lakos1935-ben 8 456 lakos

Nemzetiségi kimutatás csak az 1910. és 1920. évi nép-számlálás adatai szerint van, elõbbinél 9888, utóbbinál9653 a magyarok száma, tehát a közhatalom-változás elsõéveiben is 94,6 százalékban volt magyar város Udvarhely,mellette a román lakosság csak két százalékot jelentett.Azóta természetesen apadt a magyarság száma a hivatal-nokoknak románokkal való kicserélése következtében.

Gazdasági jellegû összefogásra egyetlen kísérlet tör-tént a harmincas évek elején, egy nyugalmazott igazgató-tanító részérõl, aki megalakította a Siculia gyümölcsérté-kesítési és mezõgazdasági szövetkezetet, a gyümölcster-melés és gyümölcsvédelem széles körbe való bevezetéseés fõleg az értékesítés megszervezése, a külföldi piacok-kal való kapcsolat teremtése végett, de több évi tengõdésután kénytelen volt feloszlatni anélkül, hogy a legcseké-

292

lyebb gyakorlati eredményt elérhette volna. A vezetõmost úgy látja, hogy „ideális terv volt, a valósággal nemszámolt”. Mert a valóság az, hogy csak az eredménytakarják élvezni az emberek, de a szövetkezeti részvénytnem tartották érdemesnek befizetni, gyümölcstermésü-ket inkább egyénileg értékesítették. Az összetartás, a cso-portosulás eszméje nem elég erõs a népben, hiányzik agazdasági nevelés, ami még a jövõben is sok feladatot róazokra, akik vállalják majd a székelység gazdasági meg-szervezését. Kétségtelen, a Siculiának is voltak hibái:mint elsõ lépés a járatlan talajon, nem találta el a helyesutat, és ezeken a tapasztalatokon okulva a nyugalmazotttanító az elmúlt évben Batul terménykereskedés névenlétesített üzleti vállalkozást a feloszlott szövetkezet he-lyébe, hogy ennek révén oltványokat közvetítsen, vad-magvakat értékesítsen és a télialma-termést a külföldipiacra juttassa. Sikerült is elõre megállapodnia németkereskedõkkel, hogy az évi termést kora õsszel átveszikaz egész megyébõl. Ez az egyetlen gyümölcsértékesítõvállalkozás, mégis csak ritkán áll rendelkezésre nagybaniszállításnak megfelelõ gyümölcsmennyiség. A tanítóérintkezésbe lépve a mezõgazdasági kamarával, 1930 ótagyümölcstermelési tanfolyamokat rendezett a nagyobbvidéki központokban, szám szerint huszonnégyet. Tíz-tíznapon keresztül 30-80 hallgató elõtt magyarázták a szak-szerû gyümölcstermelést, egy gazdasági iskolai tanár pe-dig a baromfitenyésztésrõl, másik szakember a méhé-szetrõl tartott elõadásokat. Ezek a tanfolyamok jelentet-ték egyedül a nép gazdasági nevelését, mert az E.G.E.munkája erre a megyére nem terjedt ki. Anyagi ráfizetés-sel, puszta lelkesedésbõl havonként gyümölcstermelésiszaklapot ad ki, hogy a gyümölcstermelés eszméit ter-jessze, mert ennek a termelési ágnak a megyében kitûnõtalaja van. Engedélyt járt ki 1935-ben a megyefõnökség-tõl, hogy bármely nap és bármely községben elõadásttarthasson a gyümölcstermelésrõl, majd két év múlva a

293

közoktatásügyi minisztérium engedélyét szerezte meg,hogy az elemi iskolákban tarthasson az egész megyeterületén kertgazdasági elõadásokat. Újabban a zöldség-féléknek kitûnõ piaca a megye, mert a bolgárkertészeket,akik itt nagy mennyiségû veteményt termeltek, az elmúltévekben kitelepítette az állam, így most a zöldségterme-lés fejlesztése is szükségessé vált, hogy a bolgárok mun-káját pótolják. A szomszédos Maros megye „Murokor-szága” gyönyörû eredményt ért el, de az udvarhelyszékigazda még nem tartja magához illõnek a veteménnyelveszõdni, pedig nemcsak a jövedelem, hanem a nép táp-lálkozása szempontjából is nagy jelentõsége van, falunugyanis alig esznek fõzelékfélét. A városok és fürdõkpiacait viszont nagyrészben más megyeiek látják el zöld-séggel, sõt a háború elõtt az Alföldrõl is volt behozatal. ABatul terménykereskedés vezetõje a zöldségtermelést isigyekszik propagálni, „mindent csinál”, mégis a magyar-ság egy része bizalmatlanul nézi munkáját, amiért a hiva-talos gazdasági kamara keretében dolgozik. Pedig szük-ség volna munkájának támogatására, mert meglévõ ma-gyar gazdasági egyesületünk nem foglalkozik értékesí-téssel, csak termeléssel, fõleg pedig szervezõket nem tudküldeni a megyékbe, amelyek így a maguk embereirevannak utalva. Tennivaló rengeteg van, csak ember akadkevés, aki megvalósítsa.

Szövetkezetek

Fakitermelõ szövetkezet csak egy létesült Udvarhelymegyében, a második most van alakulóban Oláhfaluban.A rengeteg erdõségeket kiirtották a háború után, demind magánvállalkozók, és emiatt a jövedelem túlnyomórésze nem a nép kezébe jutott. A múlt század végénlétesült fûrészgyárak magukhoz ragadták a vezetést, a faháziipari feldolgozása lehanyatlott, legjobb esetben a ré-gi társulati fûrésztelepeket tartották fenn szerény kere-

294

tek között a faiparból élõ községek, de az új idõk szelle-méhez, a nagybani termeléshez nem alkalmazkodtak. Akét Oláhfalu községben a múlt század derekán 61 társu-lati fûrész dolgozta fel a fát, ma ellenben két zsidónak ésegy örménynek van fakitermelõ vállalata a faluban. Aszövetkezet létesítésére sajnos nem egyéni kezdeménye-zésbõl gondoltak, hanem a körülmények kényszerítettékbele õket. A két község települése óta faiparból él, annakidején erdõirtás céljából telepítették ide, a Hargita vadvidékére a népet, sok német hercegség területét megha-ladó nagy erdõséget adva nekik, ezért halmozták el kivált-ságokkal, önkormányzattal annyira, hogy külön királybí-rója és tizenkét tagú tanácsa intézte ügyeit, az országgyû-lésre pedig külön követet küldött; ezt a jogát az 1867. évikiegyezéskor is megerõsítették. (Az anekdota szerint aztküldte az országgyûlésre követnek, akire az õsi magyarkaráillett. Annyi igaz, hogy egyik követének a múlt századelején a király személyesen csináltatott öltözetet, mert arégi magyarka már nagyon megkopott volt.) Újabban,mint láttuk, a fakitermelés is kiesett kezébõl, 1937 nya-rán pedig Szentkeresztbánya igazgatósága akart itt mégegy faipari vállalatot felállítani – szövetkezet leple alatt,hogy így az adómentességet és a szövetkezetnek járóegyéb kedvezményeket élvezhesse. Szerencsére kissé za-varosan jártak el az ügyben, a minisztériumtól kértekengedélyt, ahol azonban nem adtak addig, míg 80-100gazda nem áll be tagként a „szövetkezetbe”. A többszörisürgetésre végül egy inspektor szállott ki, és tisztázódotta helyzet, a falu, okulva a példán, kijelentette, hogy õkíván tényleges faipari szövetkezetet létesíteni. A szövet-kezet választott vezetõséggel alakul meg, a bányaigazga-tóság pedig csak tag lehet benne. A részvények befizeté-se nyomban megkezdõdött, így a két Oláhfalu lakosságamegszabadult egy újabb veszedelemtõl.

Hogy a tejszövetkezet mit jelent a falu életében, jellem-zõen mutatja Patakfalva, ahol a megyének talán legfiata-

295

labb szövetkezete mûködik. Három magántejcsarnok ál-lott fenn a községben 1936 õszéig, és három család ma-gánjövedelmét növelte az a pénz, ami a tej feldolgozásá-ból és a vaj értékesítésébõl származik. Ekkor a községbekerült egy fiatal magyar állami tanító, és hamarosan be-látta, hogy a tejtermelésre berendezkedett népnek mi-lyen nagy hátránya van a rossz értékesítés miatt; tejszö-vetkezet létesítésén kezdett fáradozni. A nép lelkesenmelléje állott, ellenben a református pappal és énekve-zérrel nagy harcot kellett megvívnia. A falu két régi értel-miségi vezetõje valóságos véd- és dacszövetséget kötötta nép érdekei ellen, a pap hamisított iratokkal tartottameg állásában az énekvezért, akitõl a község már régebbszabadulni akart, tehát kettõjüknek érdeke volt, hogy afalu minél öntudatlanabb legyen, és minél tájékozatla-nabb sorsának intézése felõl. A tanító, ki az egyéni érde-keket háttérbe helyezte a falu érdekeivel szemben, nyil-vánosságra hozta, hogy a lelkész más szerzõdéseket olvasfel az egyházközség vezetõi elõtt, mint ami írásba vanfoglalva: fegyelmi eljárás, majd a pap elhelyezése lett avége. A tejszövetkezet novemberben megalakult 33 tag-gal, de a következõ nyár elejéig a falu 71 gazdájából már66 belépett, így az egész kis falu a szövetkezet keretébetömörült. A kovács iparos létére tagjává lett a szövetke-zetnek, mert mint mondta: „tudja, mi a kötelessége”, ésegy hónap múlva fejõstehenet vett. A község három bir-tokos úri családja ellenben nem kapcsolódott be a szö-vetkezetbe, hanem a magántejcsarnokot pártolta, a nép-pel szemben álló magatartásának hagyományait ápolva.A három tejcsarnok közül egyik mindjárt a szövetkezetelindulásakor megbukott, a másikat fenntartja a községikorcsmáros, hogy általa az adósait „fogja”, és tartozásukattörlesztesse, a harmadik pedig a szomszédos árvátfalviakszámára áll fenn, és vezetõje azért ragaszkodik hozzá,mert feleségének házaló eladási engedélye van. Ennyifé-le érdek találkozópontján nem volt könnyû dolog a szö-

296

vetkezet létrehozása, de amikor megvolt, várakozást fe-lülmúló eredményt ért el, mert a tej jövedelme felszaba-dult az egyéni hasznok súlya alól. Az elsõ hónapban csak208 kg tejszín gyûlt be, 1937 januárjában ellenben már692, júliusban pedig ezer kilogrammon felül emelkedett.A szövetkezet munkájával párhuzamosan a gazdák tejter-melése is növekedett. A tejért ugyanannyit fizettek, mintelõbb a magánvállalkozók, ellenben a tiszta jövedelem-bõl másfél hónap alatt kifizették a szövetkezeti gépek ésfelszerelések árát. A havi bevételnek mintegy harmadré-sze a szövetkezet tiszta hasznául marad a szállított tejárának kifizetése után, ez mutatja, hogy milyen rengetegpénzt fecsérel el a község, ha nem szövetkezeti alaponértékesíti tejtermelését. A gépek ára és a kezelési költsé-gek mellett alig fél év alatt 14 000 lejnyi tiszta hasznottehettek félre a bevételbõl. A vajat Brassóban értékesítik.A meglévõ pénzalapból elõlegeket adnak ki a tagoknak,sõt rövidebb lejáratú kölcsönöket is, a megszorult gazdá-kat pár ezer lejjel kisegítik a tehénvásárlásoknál, így aszövetkezet a hitelélet hiányait is pótolja. Mindez egyet-len ember munkájának köszönhetõ és a – véletlennek,hogy ez a fiatal tanító éppen ide került, különben Patak-falva most is a belsõ viszályokkal pusztítaná életét. Mégisa magyarság hivatalosai „lekapták” a tanítót. Valóbannem könnyû azoknak tárgyilagosan ítélni meg a dolgo-kat, akik kolozsvári íróasztalok mellett figyelik a kisebb-ségi életküzdelemnek odaszüremlõ zaját. A valóság sok-kal bonyolultabb, semhogy annak ismerete nélkül helyesítéletet lehetne mondani, nálunk pedig a tényleges hely-zeteket kevesen ismerik. A patakfalvi tanító a múlt nyá-ron verskötetet adott ki, melyben a tanfelügyelõség sokkifogásolnivalót talált, nem annyira mûvészi, mint másszempontból. Kifogásolta elsõsorban az egyik kép-mel-lékletet, amelyen, mint a világirodalom millió más vers-illusztrációján, kaszás halál settenkedik a háttérben. Úgytalálták, hogy ez esetben irredentizmust fejez ki ez a

297

téma. Kifogásolták egyik szerelmes versnek ezeket a so-rait: „Tudom, hogy a jövõ másik arca a múlt”, amit atanfelügyelõség politikailag értelmezett, majd még sokmindent kifogásoltak, vádakat emeltek és magyarázato-kat kértek. Kénytelen volt bizonyítani, hogy mindeztnem így értette, de a hatóságok legfõbb bizonyítékul aztkívánták, hogy a következõ választáson kardoskodjék akormánypárt mellett.

A tanító teljesítette kötelességét, mert a kötelességetminden embernek teljesítenie kell, még akkor is, ha vé-letlenül költõ. A magyarpárti lap elrettentõ példakéntállította olvasói elé, a magyar irodalmi társaság pedig,amely nemrégen vendégül hívta volt, most sietett min-den közösséget megtagadni vele. De az olyan költõk éstanítók, akiknek nem az elismerés a fontos, hanem amunka, az ilyen kitagadottságot is kibírják.

A legfiatalabb szövetkezethez közel, Homoródszent-pálon van a legrégibb. Harminc évvel ezelõtt itt alakult amegye elsõ fogyasztási szövetkezete, amelyet nemsokáraa tejszövetkezet is követett. A kisebbségi sorsban aztán aszövetkezeti szellemben nevelt nép nagy újításra hatá-rozta el magát, gazdasági gépszövetkezetet létesített. Agépszövetkezet éppen olyan elõnyösnek bizonyult, minta termelési szövetkezetek, ha még nem elõnyösebbnek.A fogyasztási szövetkezet fennhatósága alatt, de attólmégis függetlenül, géptársaság alakult 1926-ban, különigazgatósággal és felügyelõbizottsággal az akkori unitári-us lelkész vezetése alatt, aki az országrész legkitûnõbbszövetkezeti embereinek egyike volt, és neki köszönhe-tõ, hogy a Homoród mentén a szövetkezeti élet általáno-san fellendült. A társaság hatvannyolc üzletrésszel alakultmeg. A harmadik év végén a részvényesek megkapják azelsõ osztalékot is 20 000 lejnyi értékben, és emellettháromnegyed milliónyi lejt érõ cséplõgép-felszerelésükvolt azért a 25 000 lejnyi készpénzbefektetésért, amitüzletrészjegyzéskor kifizettek. Ugyanebben az évben a

298

megerõsödött társaság elnökségét átadta a távozó papegy fiatal mintagazdának, aki ügyes vezetésével bebizo-nyította, hogy a nép függetlenül, a maga lábán is tudjairányítani a maga ügyeit. A cséplési vámhozamból 1929-ben a tagok mintegy 200 mázsa gabonát kaptak, amifalusi viszonylatban igen jelentõs mennyiség. A követke-zõ évben ugyanennyi volt a jövedelem, és a szép ered-mény láttán az üzletrészesek elhatározták, hogy még egycséplõfelszerelést vesznek, mert a meglévõ nem tudta ahelyi szükségletet sem kielégíteni, viszont a másodikkala szomszédos falvakba is eljárhatnak csépelni, ami növelia szövetkezet jövedelmét. Szakértõk bevonásával trak-tort, cséplõszekrényt, valamint egy kévekötõ aratógépetés egy szántóekét szereztek be 350 000 lejért, így 1931-ben már két cséplõgép és több kisebb-nagyobb gazdasá-gi gép szolgálta a község elõrehaladását. A következõévekben a szövetkezet egy kismalomszerû darálót vásá-rolt, valamint 56 000 lejért egy herefejtõt, mindkettõelsõrendûen bevált és jól jövedelmez. Az 1936. év egyújabb nagy lépést jelent a szövetkezet fejlõdésében: egyMedicago egyetemleges zúzógépet vesznek meg 70 000lejért, ami az eddig használhatatlannak tartott kukorica-kórót, csuszát, a here gurdéját porrá zúzva, kitûnõ takar-mánnyá változtatja. A gép naponta 100-110 mázsa takar-mányt dolgoz fel, de üzemképességét még nem használ-ják ki teljesen. Nemcsak a Székelyföldön elsõ ez a zúzó-gép, hanem a szász vidékeket is megelõzte, és mióta hírement, a szászok még Földvárról is ide járnak takarmányu-kat megõröltetni. „Ezeket az eredményeket összetartás-sal, áldozatkészséggel, hozzáértéssel értük el, de elérhe-tõk ezek szinte minden faluban” – mondja a község jelen-legi unitárius papja, aki szintén kitûnõ gazda és szövet-kezeti ember. A gépszövetkezet mellett jelentõs állan-dó bevételt biztosít a falunak a tejszövetkezet: havonta30 000-70 000 lejt fizet ki a gazdáknak a tejért, évi oszta-lékának összege emellett 80 000-100 000 lej között válta-

299

kozik, amit a 165 tag kap meg. A tejtermelésre hátrányos,hogy a nép túlnyomó része bivalyt tart, amelynek teje,habár zsírosabb, vajkészítésre nem olyan megfelelõ,mint a tehéntej, és csak olcsóbban értékesíthetõ. A Han-gya fogyasztási szövetkezet szintén nagy erõssége a falu-nak, 1936. év végén a készpénzkészlete 276 149 lej volt.A kilencszáz lelket sem számláló homoródszentpáli népszilárdan körülbástyázta magát gazdaságilag, sokirányúszövetkezeti rendszere biztosítja, hogy minden pénznek,amit kiad, egy része visszajut a zsebébe. Ha minden fa-lunk így állhatna, akkor nem kellene félnünk a jövendõ-tõl. Pedig így állhatna, ha legalább a szövetkezeti munkafolyt volna rendszeresen harminc év óta.

A példa buzdító erõ, legutóbb már a szomszédos közsé-gekben is (pl. Homoródszentmártonban) megindult a tö-rekvés, hogy gépszövetkezetet létesítsenek. Talán egy évti-zed múlvamárnem leszrendkívüliségaszentpálihozhason-ló szövetkezeti élet. De ezt csak fokozott gazdasági nevelés-sel és fokozott népneveléssel lehet elérni, mert a székelyfalvak nagy részében a szövetkezet ma még ellenszenvetkiváltó szó, a múltban történt visszaélések és bukások miatt.

Népmûvészet, népköltészet

A népmûvészet hanyatlóban van ennek a legmagya-rabb megyének a területén, mint általában az egész Szé-kelyföldön. Kézimunkát, varrottast csak ott készítenek,ahol az úri réteg ösztökéli erre a népet, és biztosítja apénzért való eladást, a falu különben ritkán hímez a magaszámára, az egykori díszeket ma nem tartja nélkülözhe-tetlenül szükségesnek. A faragott kapuk készítésévelcsak néhány család foglalkozik, de ezek aztán iparszerû-leg, mintáik azonban már nem a képzeletbõl születnek,nem a lélek játékából, hanem papirosrajz számtalanszorismételt másolatai. Akinek háza elõtt ma még „székelykapu” áll, kilencvenöt százalékuk nem tud helyette újat

300

készíteni. A népmûvészet hanyatlásának talán az az oka,hogy ez a mûvészet lezárt egység, fejlõdésképtelen, egytörténelmi emlékké vált népkultúra maradványa, melynem tud alkalmazkodni a mai idõk változott szelleméhezés körülményeihez.

Rugalmasnak és életképesnek csak a népköltészet bi-zonyul. Az új életkörülmények lényegét, színeit és han-gulatát felhasználva a kor lelkületét tükrözi. Úgynevezettnépköltõ majdnem minden faluban akad (jelentékenyrészük prózában igyekszik írni, a kor irodalmi szellemeidáig lehatol), és ami írásaikban szembetûnik, elsõsorbana társadalmi érdeklõdés, a „szociális hang”, noha a társa-dalmi kérdéseket úri értelemben inkább csak sejtik, mintismerik. Ennek a mai népköltészetnek egyik balladája(szerzõje Székely Béla asztalos, Telekfalván) így hangzik:

Szõke Gizi

Hét faluban se vót párjaSzõke Gizellának,

Messze fõdrõl a legényökCsudájára jártak.

Kökén szemmel, szõke hajjal,

Mint egy égbõl esött angyal,Még doktor es kérte,

Aki eccör beszélt vélle,Megbolondult érte.

Édös apja napszámos vót,Becsületös embör,

De büszke vót lejányára,Büszke vót ezörször.

Ha büszke vót, nem es csuda,Széjes a világban

Egymást érték gazdag kérõkA szegényös házban.

301

De nem nézhette a lejánA nagy szegénységöt,

El is ment hát Barassóba,Cselédnek szegõdött.

Eccör azon vötte észre,Valami van a szüvébe,

Én es sokszor láttam,Nem eccör a Sári-bálba

Utána járkáltam.

Észre vötte vonzódásomSzõke Mózsi lánya,

És talált is a szerelmömIgaz vonzódásra.

Amit pénzzel nem ért el más,Megkapta azt egy pillantás,

Büszke vótam rája,Hogy a karomon sétál a

Világ legszöbb lánya.

Node tõt es az üdõ, ésGizijes [Gizi is] kifejlött,

A bingyóból csudálatosKinyilott virág lött.

Nem tõt meg a szüve eggyel,Két legén se töltötte el

Szinös bódogsággal,Mindön napot meg is tódott

Egy-egy éccakával.

Ma Barassó szûk lött néki,És hónap Kolozsvár,

Hónap után Bukurestbe,Tudja Isten, hol jár.

Alig egy esztendõ tõt el,Haza es jött egy gyermökkel,

302

Halvány vót az arca,El volt zülve, elhervadva

Szõke Mózsi lánya.

Ilyenné alakult a balladák egykori tömör világa, a meg-rázó drámai esemény hiányzik belõle, és fõleg hiányzika mitikus vonatkozás, de van benne ezek helyett megrázószociális esemény, a nép mai lelki tartalmának megfelelõalaphang. A Kádár Kata, Molnár Anna és Júlia szép

leány híven fejezik ki annak a kornak népi szemléletétés életkörülményeit, amelyben keletkeztek, és ebben azértelemben Szõke Gizi egyenes folytatása, szerves leszár-mazottja az õsi székely balladáknak. A mai Júlia szépleányok, a szegény, „becsületes embörök” leányai a váro-sokban szolgálnak, és a nép lelkét nem az a kérdés foglal-koztatja, hogy megjelenik-e a bodor fehér bárány azégen, akik Brassóban, Kolozsvárott és Bukarestben, „tud-ja Isten”, hol járnak. Ezeknek a mai balladáknak színben,elevenségben és fordulatokban való gazdagsága nem je-lenthet számunkra csak irodalmi gyönyört, mert feléb-resztik lelkiismeretünket, figyelmeztetnek és követel-nek, hogy tenni kell valamit, a Szõke Gizellák megélheté-sét szülõföldjükön kell biztosítani, hogy itthon marad-hassanak és ne elhervadva, megszégyenítve sodorja õketvissza az ár.

303

CSÍK MEGYE

Helyzetkép

Csíkban és Háromszéken a határõrségi katonai szolgá-lat 84 éven keresztül nehezedett a nép életére, és meg-akadályozta mind gazdasági, mind társadalmi fejlõdését.Udvarhely mentesült ez alól a teher alól, mert vezetõibenöntudat és hivatásérzet élt, a határõrség felállításakornem volt akkora szakadék a nép és az urak között, s enneka következményei mutatkoznak most, csaknem kétszázév múlva is a fejlettebb és rendezettebb életében. Ahatárõri szolgálat új társadalmi és gazdasági életet létesí-tett, melyet úgy rendezett be a General Commando, hogymindenben a katonai szervezet érdekeit tartotta szemelõtt. A fõnemesek mint immunis nemesek szerepeltek,se be nem sorozták õket a határõrségbe, sem adót nemfizettek. A primorok és vagyonos lófõk is mentesültek akatonáskodástól, ha legalább két adófizetõ jobbágyukvolt. A jobbággyal nem bíró családfõket sem a primoriszármazás, sem a fejedelmek alatt bõven osztogatott cí-meres és primipilusi levelek nem mentették meg a beso-rozástól. Ezeknek a vagyonosabb rétege alkotta a lovashuszárságot, a szegényebbeket pedig gyalogosoknak so-rozták be a közszékelyekkel együtt. A katonaság alákényszerített két székely megyében a katonai rendszernyomása alatt a katonasorba tartozó székelyek családiügyeiket sem intézhették a katonai vezetõség engedelmenélkül, összes földbirtokuk katonai összeírás alá került,amibõl semmit sem adhattak vagy cserélhettek el az ez-redparancsnokság beleegyezése nélkül. Fiaik a falusi is-kolán kívül kollégiumba vagy akadémiára csak katonaiengedéllyel mehettek, s a vármegyékbe papi vagy máshivatal vállalására csak úgy telepedhettek meg, ha összesitthoni örökségeikrõl lemondó reverzálist adtak, ellen-

304

kezõ esetben fiaik kénytelenek voltak katonai szolgálatotteljesíteni. A lányok csak úgy tarthatták meg örökségü-ket, ha határõrhöz mentek férjhez, különben kötelesekvoltak fekvõ birtokaikat határõröknek eladni. „Céhesmesterségre” csak olyan határõrvidéki fiút engedtek, akikatonának vagy a nehéz földmívelõi foglalkozásra alkal-matlan volt. Azok a kézmûvesek és kereskedõk, akik nemhatárõri „társaságban” laktak, csak maguk voltak szaba-dok a katonáskodástól, de gyermekeik nem. A katonaihatóság a közügyekbe, a bíráskodásba is beleszólt, s fel-tétlenül parancsolt. A székely katonaember még leányátsem adhatta férjhez a századparancsnokság beleegyezé-se nélkül. Mert a katonai hatóság hatalma nemcsak atényleges állománybeliekre, hanem a nyugalmazottakraés egész családjukra kiterjedt, életfogytiglan. A határõr-ségi szolgálat évente 149 és fél napot vett igénybehosszabb-rövidebb megszakításokkal, az egész eszten-dõn át. Ez a félévnyi lefoglaltság óriási hátrányt jelentetta földmívelésben és gazdálkodásban, holott továbbra isez maradt az élet egyedüli alapja, mert a katonai szolgá-latért nem járt fizetés.

A határõrség felállításakor Bukow úgy számított, hogyez által az ingyenes katonáskodás által a kincstár többmint egy és egynegyed millió forintot takarít meg éven-ként, és számításaiban nem csalódott. Ezt a hatalmasösszeget a székely népnek kellett fedeznie részint pénz-zel, részint szolgálattal, és sorsán csak az könnyített, hogya határõrezredek birtokhoz jutottak, az úgynevezettrevindikált havasokhoz. Mégis a két gyalogezred egyéviköltsége 172 300 forintra rúgott, a huszárezredé 96 060forintra, így a székely határõrség fennállása alatt Csík ésHáromszék szegény székelysége a saját zsebébõl huszon-két és fél millió forintot fizetett ki, ehhez járult még asokféle ingyenszolgáltatás (fa, élelem stb.), az egyénen-kénti 18-20 éves katonai szolgálat, az adó, a háborúkbanvaló rengeteg vér- és életáldozat.

305

A határõrség úgy jutott vagyonához, hogy 1769-benMoldova felõl határrendezést végeztek, és visszacsatol-tak Erdélyhez egy olyan erdõterületet, melyet a moldo-vaiak a XVIII. század elsõ felében foglaltak el. A vissza-szerzett havasokat II. József császár 1783-ban a határõrkatonaságnak adományozta. A Csíkszék határvonalábaesõ havasokat a csíki I. székely határõrezred kapta, aNaszód vonalába esõ havasokat pedig a II. román határ-õrezred. A havasokat haszonbérbe adta a székely határ-õrség hatósága, és a jövedelmet eleinte felosztották ahatárõrcsaládok között, késõbb ehelyett közös ruházatipénztárt alapítottak. A közös jövedelembõl a csíki ésháromszéki huszárcsaládok annak idején arányos oszta-lékot kaptak, és most külön-külön ruházati alapot létesí-tettek a Csíkban és Háromszéken alakult 3 huszárosztályszámára, melynek a huszárezred más székekbõl kikerülõtöbbi osztályai nem voltak tagjai. A szabadságharc után I.Ferenc József feloszlatta a határõrséget, és a naszódi II.román határõrezred vagyonát örök idõkre az ezredbetartozó családok közös tulajdonába adta, míg a székelyhatárõrség vagyonát az államkincstár javára elkoboztatta,büntetésül amiatt, hogy a székely határõrök részt vetteka szabadságharcban. A kiegyezés után azonban, 1869-ben az elkobzott birtokokat ismét visszaadta Csík és Há-romszék egykori határõreinek, örökre, felosztatlanul ésteljes magántulajdonul avégett, hogy jövedelme aföldmívelés, gyáripar és kereskedelem emelését, a népoktatását szolgálja. A közhatalom-változás utáni földre-form ezt a közvagyont ismét elvette, és ügye azóta a CsíkiMagánjavak név alatt ismeretes. Az agrártörvény csak azegykori naszódi román határõrezred vagyonközösségéttartotta fenn, holott a csíki és naszódi közvagyonok jogieredete és használati módja teljesen azonos volt. A CsíkiMagánjavakat minden ellenszolgáltatás nélkül, egész ter-jedelmében, minden ingó vagyonával sajátították ki azállam számára. Az elkobzás mintegy 15 000 székely csa-

306

ládot érintett. A kisajátított Magánjavak vagyona 62 539hold legelõ- és erdõterületbõl, a Csík, Gyergyó és KászonKisegítõ Takarékpénztárból és kihelyezett vagyonából,Csíkszeredában egy polgári leányiskolából, földmíves-iskolából, 150 kat. hold mintagazdaságból és több másépületbõl állott, értéke 105 820 000 aranykoronát kép-viselt 1914-ben. Az agrárreform nem ismer ilyen kisajá-títási eljárást, mely irodai, gazdasági felszerelésektõlkezdve belsõségeket, takarékpénztárat sajátítson ki. AMagánjavak hasznát annak idején a szomszédos románvidékek is élvezték. Békás, Bélbor és Holló román közsé-gek, valamint a vegyeslakosságú Tölgyes taxás birtokaita Magánjavaktól szerezték csekély váltságdíj fejébenörök tulajdonul. Ezeknek a háborúban elpusztult közsé-geknek az újjáépítésére 40 000 köbméter épületfát aján-dékozott a Magánjavak, s Békás községben 54 románcsaládnak önként engedett át belsõségeket. A székelységelkobzott közbirtokának felét a földreformkor románkisgazdáknak osztották ki, másik felét állami tartalékbankezelték. Egyeseknek, szövetkezeteknek, román egyhá-zaknak, különbözõ egyesületeknek évenként óriási érté-kû famennyiséget adtak ingyen vagy értéken aluli áron.A kisajátított erdõk kitermelésére országos botránybafúlt panamák útján különbözõ vállalkozók kitermelésiengedélyeket kaptak. A Magyar Párt hét éven keresztülvárt a jogtalan kisajátítás ügyének békés elintézésére, éscsak 1929-ben adta be panaszát a nemzetek szövetségé-hez. A Csíki Magánjavak ügyében hosszas huzavona utánvégre 1936-ban úgy döntött a Népszövetség, hogy a 62 000holdas területbõl 12 000 holdat és egypár leltáron sze-replõ középületet vissza kell adni a régi tulajdonosok-nak, a román állam pedig törvénnyel kötelezte magát anemzetközi bíróság döntésének végrehajtására. Az át-adásra Csíkszeredában összeült bizottság állami jogtaná-csosa azonban nyilatkozatot követelt a vagyontulajdono-soktól, hogy ezek után a vagyon többi részére vonatko-

307

zólag a román állammal szemben semmi további igénytnem támasztanak, a Magánjavak tárgyalási nyelve pedigezután a román lesz. A Magánjavak kezelõbizottsága eze-ket a feltételeket nem fogadta el, így az átadás és a Magán-javak ügyének rendezése a mai napig is függõben van.

A hatalmas vagyon jövedelmébõl az egész megye népé-nek életét fel lehetett volna lendíteni, ha a gazdaságiszervezkedés szolgálatába állítják. De a nagy vagyon mel-lett Csík a múltban is az ország egyik legszegényebbmegyéje volt. A szabadságharc elõtti évek viszonyairólKõvári László számol be. „A házfalakon a katonát jegyzõfekete táblák sûrûdnek. A gyümölcsfa csaknem kaphatat-lanná lesz, a gabona jobb nemei láthatatlanok... Itt ajószívûséget a nyomor vette nõjéül. A barmok hiányát aréteken a gólyák hada pótolja. Nem csodálhatni hát, haCsík és Gyergyó ép gyermekei mint aratók, kaszálók,cséplõk borítják el a vidéket. S ki tudja, mikor vesz for-dulatot e lét? És e nép sorsa így sokáig még sem marad-hat.” Kõvári száz évvel ezelõtt pontosan felmérte és meg-mutatta a lehetõségeket. „E tájat maga a természet gyár-helyivé teremté. Az Olt vízzel, a hegyek fával, a falvakmunkátlan kézzel, a vidék nyersanyaggal és vevõtömeg-gel járul a vállalathoz. Bõr, posztó, gyolcs, kartonfélék,papírgyár, a fenyõtúró jobban kezelve, a fenyõvíz jobb-ízûvé téve, a rézbányászat, márvány- s vaskutatás stb.kínálkoznak... hogy ne kelljen csépelve kerülniök hazá-jokat, akiket atyjokról nem álda meg a sors.” Ezt a lehetõ-séget az akkori magyar vezetõség elmulasztotta, mostpedig a havasokat is elvesztette a székely nép, és márcsépelve sem kerülheti hazáját, mert a gépek kora ótaerre a munkájára sincs szükség.

Mostani viszonyaink között ipari jellegû vállalatok tõkehiányában nem alakulhatnak, a gazdasági fejlõdés leg-fõbb lehetõsége a földmívelésben van, és szövetkezetiformában itt is szép eredményt lehet elérni, amint aztegy-két kezdeményezés bizonyítja. A birtokviszonyok

308

rosszak, a század elején már ázsiai állapotnak nevezi azegyik gazdasági szakember azt a helyzetet, hogy a néptöbbségének fél holdtól 1-2 holdig terjedt a megmível-hetõ birtoka, de nagy volt azoknak a száma is, akiknek félhold birtokuk sem volt. Csík megyében a század elejenszáz holdon felüli birtokos 175 volt, köztük tíz román, sa birtokok nagyságára jellemzõ, hogy tízezer holdat meg-haladó is akadt, igaz, hogy ennek egy része kaszálóból éserdõbõl állott. A 175 nagybirtok közül 30 haszonbérbevolt adva. A közhatalom-változás után lényeges módosu-lás állt be. 1930-ban a mívelés alatt álló terület 65 201hektárt tett ki, a birtokosok száma pedig 41 271 volt,ennek alapján tehát egy birtokosra 1,5 hektár jut, csak-nem három hold. Legkevesebb a három megye közül,mert Udvarhely megyében ez az arány 1,8, Háromszékenpedig 1,9 hektár. A tíz holdon (5 hektár) aluli birtokosokszáma 38 755, tehát az összes birtokosok 93,9 százaléka,és ez a nagy néptömeg a mívelhetõ földnek csupán 67,4százalékát bírja, míg a földek 32,6 százaléka a többi 6,1százaléknyi lakosság között oszlik meg. Ebben a módo-sabb rétegben legnépesebb a 10-20 hold közöttiek társa-dalma, 20 és 100 hold között már csak 401 birtokos van,innen 500 holdig pedig csak 13. A tíz holdon aluli kisbir-tokos-társadalom vagyoni helyzete legjobb a másik kétmegyéhez viszonyítva, egyiküknek átlag két és fél holdjut, majdnem egy holddal több, mint Udvarhely megyé-ben. A tíz holdon aluliak birtokmegoszlásában is nagy azaránytalanság, amint egy másik, 1929. évi statisztika mu-tatja. Ekkor 11 625 család élt a megyében teljesen birtoknélkül vagy fél holdnál kevesebb birtokkal, 5272 családfél hold és egy hold közötti birtokkal, 8641 családnakpedig csak egy és három hold között váltakozó földbir-toka volt, de ezek túlnyomó többsége is az alsó határnáltömörült. A kisbirtokosok száma fokozatosan növeke-dik, noha ezek a földmívelésbõl nem élhetnek meg, ha-nem mellékkeresetre szorulnak. Pár évvel ezelõtt még az

309

erdõkitermelés biztosította a munkát és jövedelmet, dema, a fakitermelés hanyatlásával általánossá lett a válság.A gazdálkodás új iránya mutatta meg a kivezetõ utat. Ahármashatár-rendszerrõl a szabadgazdálkodásra való át-térésre rákényszerítették a viszonyok a népet, amelyetmostanig semmilyen rábeszéléssel sem lehetett meg-gyõzni. A községeknek mintegy fele, elsõsorban a na-gyobb községek, az utóbbi évek folyamán áttértek az újrendszerre, ezáltal az évi termõterület 65 000 holdról105 000 holdra emelkedett, de még így is a mívelés alattálló területbõl évente 30 000 holdnyi marad parlagon. Azúj gazdálkodás eredményei máris tapasztalhatók. Haösszehasonlítjuk az 1935. évi termelést az 1889. évivel,kitûnik, hogy a kenyérmagvakkal bevetett terület 15 szá-zalékkal csökkent, viszont kétszeresére, 33 000 holdról75 000-re növekedett a burgonyával, veteményekkel,hüvelyesekkel, valamint zabbal és árpával bevetett terü-let. A takarmánynövények termelése a hatszorosáraemelkedett, de Csík még így is Erdély egyik legelmara-dottabb megyéje ebben a tekintetben. Noha az iparinövények termelése 58 százalékkal esett, az általánoshelyzet mégis azt mutatja, hogy a csíki nép az ésszerûbbgazdálkodás lehetõségeit próbálgatja. Nemcsak a beve-tett területek nagysága, hanem az évi terméshozam iscsökkent a kenyérmagvaknál, ugyanígy a zabnál, kukori-cánál, lennél, de fõleg az árpánál, melybõl még így issokat termelnek. A burgonyatermés hozama száz száza-lékkal javult, a lóheréé és lucernáé 30 százaléknyival,1935-ben rekordtermést értek el a lóheremag termelésé-vel, amely holdanként 400-450 kg-ot is adott. Míg azelõtttakarmánymagvakat egyáltalán nem termeltek a megyé-ben, most lóheremag-szükségletét a megye maga fedez-te, a nagyarányú erdõirtásoknak megvolt az az egyetlenjó következménye, hogy az éghajlat Csíkban melegebbéés kevésbé nedvessé vált, ami nemcsak a mezõgazdasá-gon javított, hanem alkalmassá tette a vidéket a gyü-

310

mölcs, fõleg az alma termelésére. Kászon vidékén pom-pás, sima kérgû, jó termésû diófák díszlenek, amirõl az-elõtt álmodni sem lehetett. A csángók már több holdasgyümölcsösöket létesítettek, de a székelyek nehezenkapnak ezen a lehetõségen, noha a gazdasági kamaraeddig 20 000 gyümölcsfacsemetét adott el köztük. Beho-zatal kenyérlisztbõl és kukoricából van. Évente átlag 800vagon búzalisztet kellett behozni és 1000 vagon kukori-cát, elõbbit a Bánátból, utóbbit az Ókirályságból szerez-ték be. A behozatal 1935 körül leapadt 500 vagon búza-lisztre és 600 vagon kukoricára, de a termelés adataitfigyelembe véve, ez a körülmény inkább a népi életszín-vonal süllyedésének az eredménye, és nem annak, hogyennyivel több búza és kukorica teremne most a megyé-ben. A kivitel ezzel szemben mintegy 1000 vagon zab,500 vagon árpa, 800-1000 vagon széna és ugyanennyiburgonya.

Tizenkét éve indult meg a mozgalom az állattenyésztésfejlesztése érdekében. Csík, a kiterjedt havasi legelõirévén, Erdély és az egész ország egyik legalkalmasabbterülete a szarvasmarha-tenyésztésre és tejgazdaságra, deez a lehetõség ma még kihasználatlan. A többi székelymegyékhez viszonyítva szarvasmarha-állománya a gazda-sági válság idejében, 1925–1935 között a legkevesebbet,4 százalékot apadt, mert az 1930 körül szenvedett nagyveszteséget hamar pótolni tudta. Az ökörállomány 1929-ig 35 százalékkal csökkent, de azóta 11 százalékos emel-kedést mutat, tehát ma is lényegesen kevesebb, mint tízévvel ezelõtt volt, ugyanígy a fejõstehenek számának38,5 százalékos apadása sem egyenlítõdött ki az újabbjelentõs növekedéssel, még mindig 13 százalékkal keve-sebb, mint tíz évvel elõbb volt. Még nagyobb veszteségetmutat a megye állattenyésztése, ha régebbi idõvel hason-lítjuk össze. A század elejétõl napjainkig így alakult ahelyzet:

311

Év Szarvasmarha Ló Juh Sertés

1901 81 185 13 847 120 677 27 222

1935 71 399 15 050 102 772 14 569

A sertések számának csaknem felére apadása mutatja anép életszínvonalának és táplálkozása minõségéneknagy csökkenését. Csak minden harmadik birtokos csa-ládra jut átlagosan egy sertés. A szarvasmarha-tenyésztésfejlesztése érdekében újabban bevezették a legelõjaví-tást közmunkával (évenként 3-6 nap), ami egyelõre csaktisztításból áll, de ez is számottevõ eredmény. Mintegykétezer hektár legelõterületet gondoznak évenként, amiteddig a borókafenyõ úgy benõtt, hogy helyenként csaka vad tudott járni benne. Nagyobbrészt közbirtokosságiterületek, amelyek 3-5 évi gondozással elsõrangú legelõ-vé válnak. Csík megye összes legelõterülete 133 000hektár, Erdélyben csak a jóval nagyobb területû Biharmegye haladja meg, és ez a körülmény is azt mutatja,hogy az állattenyésztésnek itt nagy jövõje van.

A kisipar fokozatos visszaesést mutat. A csíkszeredaiiparhatóság körében 1914-ben 220 tanonc szabadult fel,1922-ben már csak 130, 1935-ben a húsz év elõttinekkereken fele, 110. Az 1922. év folyamán az al- és felcsíkimedencében 30 iparigazolványt adtak vissza, 1935-ben420-at. Csíkszereda városban 1925-tõl 1936-ig 292 újiparigazolványt váltottak ki és 722 iparigazolványt adtakvissza. Magyarázat fölösleges.

Csík megye gazdasági és társadalmi bajait alaposanfeltárta a századfordulónál Vitos Mózes csíkszentkirályiplébános, aki egész életét ennek a nagy munkának szen-telte. Ezeroldalas, folytatásokban megjelent könyve mármai szemmel nézi a csíki nép küzdelmét, életkérdéseitvizsgálja, és a kibontakozást keresi. Kiadója kibõvítette akönyv érdekében nyomdáját, „tízféle legújabb, legtetsze-tõsebb betût” szerzett be, de a Vitos Mózes könyvét még-

312

sem találták tetszetõsnek, az 1894-tõl 1902-ig megjelentfüzetek a padláson maradtak, ahonnan halála után elkal-lódtak. Igaz ugyan, hogyha mind olvasták volna, azzalsem ért volna sokat a nép, mert nálunk a könyv és gon-dolat még ma sem formálja az életet. Vitos Mózes kimu-tatta, hogy Csík lakossága 1850 és 1891 között, negyvenév alatt évenként átlag 5,2 ezrelékkel szaporodott, 92 449lélekszámról 113 857-re, míg az országos népszaporodásugyanezen idõ alatt 15,1 ezrelék volt. A csíkiak az országegyik legszaporább népe, a két szaporodási arányszámközötti különbség a kivándorlás és kitelepülés nagy mé-retét mutatja. A megye lakosságának átlag tíz százalékárabecsüli azoknak a számát, akik kenyérkeresés végett ide-genbe távoztak. Ha a Vitos Mózes óta eltelt 40 évet nézzük(1890–1930), mely alatt Csík megye lakossága 113 857lélekrõl 146 584-re szaporodott, mi sem mondhatunksok jót. A népesedés ugyan fejlõdést mutat, az évi szapo-rodás középaránya felemelkedett 6,2 ezrelékre, de ezfele sincs az évi 13 ezrelékes természetes szaporulatnak,ami súlyosan bizonyítja, hogy Csík megye a természetesszaporodásnak több mint felét veszti el ma is a kitelepü-lõkkel, akiket nem tud földjén eltartani.

Gyér lakossága miatt nem beszélhetünk népfelesleg-rõl, a gazdasági viszonyok, azaz lehetõségek sem rosz-szabbak, mint a Székelyföld más részein. Népfölösleghelyett inkább tehetetlenségünkrõl vagy nemtörõdöm-ségünkrõl beszélhetünk, amely népfölösleget okoz. Aközbirtokossági vagyonok rendezésével még nagyobblehetõségek nyílnak itthon a „népfölösleg” elhelyezésé-re. A közbirtokossági rendszer a székelység egész életbe-rendezését, gondolkozását befolyásolta. A hatalmas köz-vagyonok miatt a falvak aránylag kis belsõ határon szo-rultak meg, sûrûn egymás mellett, vagyonuk legnagyobbrésze, a közbirtokossági, óriási távolságra esett. A közbir-tokossági vagyon jogviszonya nem engedte meg, hogy atulajdonos kiköltözzék rá, de a múltban a katonai és

313

polgári hatóságok is megakadályozták ezt, így állottak elõa mai tömörült, rendezett és szép falvak, amelyek azon-ban gazdasági szempontból nem a legmegfelelõbbek. Akorondi és más Udvarhely megyei községek megmutat-ták a példát az erdei tanyarendszerre. A földek belterjeskihasználásának, az erdõket és legelõket is ideszámítva,ez a legjobb módja, és a viszonylagos jólét, amelybe ezeka havasi tanyások jutottak, mindennél jobb bizonyíték.Ehhez természetesen szükséges, hogy a közbirtokossá-gok ügye valamiképpen rendezõdjék, akár az egyesarányrészek kijelölésével és birtokbavételével, akárújabb felosztással. A nép túlnyomó része ma is a felosz-tást, a közösség megszüntetését kívánja, akárcsak az ará-nyosítás idején, mert a közös földek jövedelme kevés, aköltségeket alig haladja meg, mert nem lehet õket kellõ-képpen kihasználni. A közösség fenntartását csak az anéhány ember kívánja, aki mint közbirtokossági vezetõebbõl hasznot húz. Legnagyobb bajt mégis a vezetéslelkiismeretlen volta okozza, alig van közbirtokosságiügykezelés visszaélés nélkül. Csíkmadaras nagy „erdõ-ügyére” ráment a 3450 holdas erdõ, ami megmaradtbelõle, az a magyar ügyvédé lett ügyvédi díjként. Alignéhány éve ért véget a gyergyóalfalusiak bombamerény-letes nagy pere, 1938. év elején máris újabb botrány törtki a nagy értéket képviselõ közös vagyon ügyeinek veze-tése miatt. A vagyonközösség fakitermelõ szövetkezetetakart végre alakítani, de ehelyett az derült ki, hogy avezetõség másfél millió lejrõl nem tud elszámolni. Aközvagyonok évrõl évre morzsolódnak, ideje volna mármegmenteni belõlük azt, ami még megmenthetõ. A sokfürdõ, a másik nagy vagyon, már úgyis alig menthetõ.Magyar kézen csak Sötétpatak maradt. A Hargitafürdõ amadéfalvi román papé, az Udvarhely megyei Homoród-fürdõ egy román magánemberé, a csíkszeredai a szászo-ké. Tusnádfürdõt román részvénytársaság bérelte, de amúlt évben lejárt a szerzõdése, s hogy Tusnád község ne

314

kapja vissza, önálló községnek nyilvánították a fürdõt, ésegy bukaresti ezredest neveztek ki primárjául, aki egyút-tal a fürdõ igazgatója is. Borszékfürdõt egy bukarestibank béreli a század eleje óta.

A népegészségügy rossz, a szociális betegségek pusztí-tása megdöbbentõ. Szifilisz, alkoholizmus pusztít, sõt atuberkulózis is nagyon elterjedt, holott a megye ideálisklimatikus gyógyhely. Születési és természetes szaporo-dási arányszáma legnagyobb a székely megyék közt, átla-gosan az országos arányt is meghaladja. Betegség és élet-revalóság, a végletek találkoznak itt, a székelység keletihatárán. Az újszülöttek 18 százaléka egyéves koron alulhal meg. Az 1934. évi halálesetek között szerepelnek akövetkezõk: erõszak vagy balesetbõl 76, ebbõl öngyilkos-ság 17, gyermekgyilkosság egy éven alul 2, emberölés(szúró-vágó eszközzel) 12. Az év folyamán 105 új szifili-szest vezettek be a nyilvántartottak közé. Egyes vidéke-ken, különösen a gyimesi csángó községekben a vérbajosbetegek hozzávetõlegesen a lakosság felét teszik. Az al-koholizmus „mértéken felül” elterjedt. Az 1930. évi fõor-vosi jelentés szerint átlag minden 200 emberre esett egykocsma, 1 214 138 liter szeszes italt fogyasztottak el egyév alatt 48 és fél millió lej értékben. Ennek jelentékenyrésze a fürdõvendégekre esik, de a csíki nép így is többalkoholt fogyaszt, mint a másik két megye népe. A nép-betegségek legfõbb oka a rossz táplálkozás és a rosszlakásviszonyok. Amint az egyik magyar orvos nemrégenfelhívta rá a figyelmet, a falvak elkoldusodásának követ-kezménye, hogy a ruhatetû és a rüh, ez a két szörnyûnépbetegség, mely eddig csak hírbõl volt ismeretes, manapról napra terjedõben van, holott a székely házak tisz-tasága régen közmondásos volt. Mûveltség tekintetébena csíki nép hátrább áll a másik két székely megyénél, azírni-olvasni tudók száma 75,4 százalék, de az országosátlagot így is 20 százalékkal haladja meg. Falusi lakossá-gánál a középiskolát és szakiskolát végzettek száma na-

315

gyobb, mint Udvarhely megyében, az egyetemi végzett-ségûeké viszont kisebb. A népoktatás évrõl évre mindjobban kiesik a magyarság kezébõl. 1930-ban még 47felekezeti elemi iskola állott fenn a megyében, 1937-benmár csak 32, az állami iskolák száma pedig 104-re emelke-dett.1936-ban23003iskolakötelesgyermekbõl10 924 jártrendszeresen iskolába. Az 1936–37. iskolai év folyamánnyolc állami iskola épült a megye területén, 26 tanterem-mel és hatmillió lej költséggel, jelenleg épülõben van 20állami iskola, több mint hétmillió lej költséggel. Legtöbbesetben az iskolák építési költségeit a lakosságra róják ki,mert a községeknek nincs pénzalapjuk, emellett köz-munkával is hozzájárul a nép. E miatt a teher miatt akatolikus székelység alig áldoz hitvallásos iskoláira, ezeknéptelenednek és pusztulnak. Az utóbbi év folyamán 22új állami óvoda létesült, ma összesen 58 van, mellettükfelekezeti csupán kettõ. Magyar középiskola mindösszehárom van a megyében: a csíkszeredai líceum, a gyer-gyószentmiklósi leány- és a ditrói fiúgimnázium. A lesze-gényedett, proletarizált székely népréteg összefogó ma-gyar építõmunkába nem vonható be, amíg nem kerülrendezettebb anyagi viszonyok közé. A 40-50 százalékoskölcsönök kiforgatták földjébõl, házából, nem annyira amaguk, mint a magyar vezetõség hibája következtében.A nép bizalmatlan lett az iránt az eszme iránt, melyetmagyar voltára építettek, hiszen még mindig elsikkadt afalu jó szándéka az ügyvédek és lelkiismeretlen vezetõkkezén. Mit lehet várni azoktól a nagyközségektõl, ame-lyek lakosságának fele talpalatnyi föld nélkül, egyhar-mada pedig lakóház nélkül áll? Ez a réteg, a lakosság-nak kereken fele, nem tart a többivel, egész világ vá-lasztja el õket az egy vérbõl és egy fajból való testvére-iktõl. A proletár életsors világnézetileg baloldalivá tette,a múltban sem dolgozott együtt a magyar párttal, meg-mutatták ezt azok a választási esetek, amikor a szavaza-toknak több mint felét más pártok kapták – és nem is a

316

kormánypárt, hogy a visszaélésekkel lehessen mentege-tõzni. A szakadék a nép és vezetõi között alig áthidalható.Falusi emberektõl hallottam, hogy magyar képviselõjükkijelentette annak idején, hogy semmit sem tesz addig amegye ügyeiért, míg minden egyes ember be nem lép apártba és nem fizeti a tagsági díjat. A nép nem zúgolódikés nem lázadozik, fatálisán nyugszik bele sorsába. A jobbviszonyok között élõ gazdatársadalmon éppen úgymeglátszik ez a lelki magatartás, mint a munka nélkülitömegen.

Csíkban nem az emberek, hanem egyedül a Jóistenirányítja a gazdálkodást. A nép primitív felfogása szerint,ha jó termés van, azt az Isten adta, ha rossz a termés, Istenbüntetése a vétkeik miatt. Hogy a talajmívelés és munka-minõség is befolyásolja a termést, azt nagyon nehéz meg-értetni velük, szinte nem akarják elhinni. A nép sorsátannyira az urak intézik már századok óta, hogy a nép elis felejtette a lehetõségét annak, hogy õ is irányíthatja amaga gazdasági és társadalmi életét. A felülrõl jövõ hata-lom azonosult a vallásos lélekben az Isten fogalmával, anagyon is földi és emberi okokból származó bajokatisteni eredetûnek tartja a falu, s a vallásos megnyugváselveszi a kezdeményezõ erõt és lendületet. Az Udvarhelymegyei szabadabb szellem után feltûnik, hogy Csíkbanáltalános a kézcsók, a szegényebb népréteg (a férfiak is!)a paptól kezdve minden úrnak kezet csókol, aki csakeléje kerül.

Csíkban fogalom a „moldvások”, a proletariátus ma-gyar neve ez. Az itthon megélni nem tudók fejszével,csákánnyal a vállukon tömegesen özönlöttek át a Kárpá-tokon a háború elõtti években. Tarisznyáját nyakábaakasztva ma is ezrével megy a nép az Ókirályságba, ez a„koldusok tömege” a csíki országutakon. Ma a moldvásoksorsa is lehanyatlott, nem kapnak elhelyezést, nincs mitirigyeljenek rajtuk azok, akik régebben is itthonmaradás-ra kényszerültek. Sorsuk nagy kérdés. Szövetkezeti, gaz-

317

dasági szervezkedés rajtuk keveset segít, mert sem föld-jük, sem háziállatuk, sem pénzük nincs, amivel belekap-csolódhatnának ebbe az életbe és ennek révén egy szer-vezett, egészséges magyar társadalomba. Nyugodjunkbele, hogy ezek már elvesztek? Egy rendezettebb gazda-sági élet egy évtized alatt önként megoldaná a kérdést. Atengõdést még kérlelhetetlenül megköveteli a sok évti-zedes mulasztás és hanyagság következménye, csak az asajnos, hogy ezt a büntetést is a népnek kell elszenved-nie, holott nem õ az oka a mulasztásoknak.

A két város

Csíkszereda városa, a szék és késõbb a megye hivatalosközpontja egészen a huszadik századig nem vetkõzhetettki falujellegébõl. 1558 elõtt már kiváltságos város volt, dea múlt század második felében is „egy olyan gyarló ki-csiny helység, melynél nagyobb s városiasabb küllemmelbíró falu Csíkban akárhány van”. A szomszédos Zsögödés Taploca falvak területén létesült, és kétszáz holdnyihatárát is e két faluéból szakították ki. A fejlõdést gátoltaaz a sajátságos örökösödési törvény, hogy a háztulajdo-nos elhaltával csak a rögtön beköltözõ városi rokon örö-kölhette a telket, ilyen örökös hiányában pedig a ház avárosra szállt, az elöljárók annak adhatták, akinek akar-ták. Idegennek nem engedték meg, hogy a városbanházat vegyen, ami mind hozzájárult ahhoz, hogy a bete-lepülõk, a kézmûvesek és kereskedõk elkerülték Sze-redát. Másik akadálya a fejlõdésnek az volt, hogy a kato-nai kormány a határõrségbe tartozó katona lakosokat avárosi tanács hatásköre alól kivette, így tulajdonképpenivárosi polgár 1848-ig nagyon kevés volt.

A század végén indul fejlõdésnek a város, iskolái éshivatalai révén, s ez a fejlõdés a világháború után egyrefokozódott, Zsögöd felé valóban mai városrész épült ki.A fejlõdés alakulását mutatja a lakosság száma: 1867-ben

318

a város lélekszáma 1062 volt, 1910-ben már 3701, míg1935-ben 5016. A város 72, 9 százalékban volt magyar az1920. évi kimutatás szerint, míg a románság 10 százalé-kot tett ki, azóta nincs hiteles nemzetiségi kimutatás. Azegyházak anyakönyvei a magyarság rohamos pusztulásátmutatják. A római katolikus egyházközség híveinek szá-ma 1920-ban 3800 volt, de tíz év alatt kereken ezerlélekkel apadt. A székely lakosság a háború utáni válságosgazdasági viszonyok között egyre jobban elvesztette atalajt a lába alól az egyébként fejlõdõ megyeszékhelyivárosban, elõállott az elvándorlás és a születések korláto-zása. A születések száma a csíkszeredai római katolikusegyházközségnél az 1913. és 1934. évek között fokozato-san lecsökkent évi 106-ról 60-ra, azaz 44 százalékkal esett.Míg a megye a legnagyobb szaporodást mutatja a Székely-földön a maga 9-10 ezrelékével, Csíkszereda összes lakos-ságának szaporodása az utóbbi években legjobb esetbenis az 1 ezreléket éri el. A házasságkötések száma azonbannem változott, sõt ha a lélekszám apadását figyelembevesszük, mintegy 30 százalékkal emelkedett, ami a városmagyar polgárságának a gyermektõl való tartózkodásátbizonyítja kérlelhetetlenül.

Csíkszereda magyar szervezkedését elsõsorban a Csíkfatermelõ és általános gazdasági szövetkezet képviseli.Az egyesület 1933-ban alakult Székely fa néven, 200 tag-gal, de a szövetkezet tagjainak száma azóta ezerre emel-kedett. 1935-ben módosították az alapszabályt, hogy azaddig csak fatermeléssel foglalkozó szövetkezet általá-nos gazdasági szövetkezetté alakulhasson át, ugyanakkornevét is megváltoztatták a maira. Az elindulás nehezenment, tõke hiányában az elsõ évben alig 2-3000 köbmé-ter fát termelhettek ki. 1934-ben viszont már 40 000köbméter körül, az elmúlt évben pedig 40 000 köbmé-ternyi fenyõt és 20 000 köbméter bükkfát szállítottak. Amásodik év mérlege negyedmilliónyi lej volt, 1936-banviszont már 197 000 lej nyereséget könyvelhettek el, ami

319

a legutóbbi év folyamán még növekedett. A szövetkezethálózata 12 községre terjed ki, míg az elinduláskor csak6-7 községet foglalt magába. Évente 5-600 emberneknyújt munkát a fakitermelésnél. Szép fejlõdése ellenérenem tudott addig jutni, hogy a kitermelt fát fel is dolgoz-za, ami a nagyobb jövedelmet jelentené, hanem a fáttõkeállapotban adja el nagyobb ipartelepeknek. Kis vízi-fûrészen csak saját szükségletükre állíthatnak elõ desz-kát, a nagybani fafeldolgozáshoz szükséges befektetéstnem tudják elõteremteni, meg kell elégedniök azzal avívmánnyal, hogy erdõjüket maguk termelik ki, nohaipari feldolgozásának hasznát más húzza. Az eredményeddig annyi, hogy nagyobb faárat sikerült elérni, és ezt amagasabb árat állandó jelleggel biztosították a közbirto-kosságok számára (magánerdõt nem termelnek ki). Aszövetkezet megalakulása elõtt ugyanis az volt a helyzet,hogy a csíki fát csak a meglévõ régi, idegen vállalatoktermelték ki, újabb vállalkozók nem jöttek az utóbbiidõben, mert új vállalat befektetései nem fizetõdtek vol-na ki, minek következtében a régi vállalatok tetszésükszerint annyit fizettek a fáért, amennyit akartak. A Csíkszövetkezet ebbõl a megmerevedett helyzetbõl szabadí-totta ki a gazdákat, és a rengeteg erdõség kipusztításaután a még megmaradt fa értékesítését szabályozza, men-ti a vesztett fejsze nyelét. Ha azt a rengeteg fát, amit aháború után Csíkból kivittek, szövetkezet útján értékesí-tik, Csík megye népe gazdaságilag talpra állhatott volna.A szövetkezet mai ezer tagja tizenhét kivételével falusiember, az igazgatóságban is csak az elnök „nadrágos”,mégis bizalmatlanság van a nép és az urak között. Csík-ban az a vélemény, hogy megyénként központosítanikellene a szövetkezeteket, nincs értelme sok kis szövet-kezetet létesíteni, mert ezek életképtelenek, fõleg havezetõjük is nem egészen hozzáértõ. Figyelembe kellvenni, hogy a magyar szövetkezetek számára nagy kon-kurenciát jelent a zsidó vállalatok munkája, amelyek be-

320

folyásának a nép állandóan ki van téve, emellett pedigromán szövetkezetek is alakulnak mindenfelé, a magya-rokénál jóval nagyobb hévvel és lehetõséggel.

A Csík megalakulása óta két román szövetkezet létesülta megyében, és jellemzõ, hogy a gyergyói községek iscsatlakozni akartak nemrégen a csíkszeredai magyar szö-vetkezethez, 2209 aláírással kérték ezt a minisztériumtól,de helyette a minisztérium egy másik, 25 aláírásos kér-vény alapján egy új, román jellegû fakitermelõ szövetke-zet létesítését engedélyezte. Általános gazdasági értéke-sítési munkájához csak a legutóbbi idõben kezdett hozzáa Csík szövetkezet. Most vásárolt telkén újabb beruházá-sokat eszközölt, raktárhelyiségeket állított fel gabona,liszt és más áruk befogadására. Legközelebbi célja, hogynyílt üzlethelyiségben elégítse ki a megye minden irányúszükségletét. Fakitermelõ munkája újabban tûzifa-kiter-meléssel és -szállítással is kibõvült. A mezõgazdaság irá-nyításában oda hat törekvése, hogy a szemes terményekhelyett a mesterséges takarmányt és az ipari terményekethonosítsa meg. A szövetkezet 1937 õszén takarmányzú-zó gépet vásárolt, melynek teljesítõképessége napi négyvagon, s így majdnem az egész megye ilyen irányú szük-ségletét kielégítheti. Központosítási és gazdasági erõkegyesítésére irányuló törekvésének megfelelõen a Csíkbevonta üzletkörébe a Csíkszereda és Vidéke Hitelszö-vetkezetet is, hogy a termelés és hitelélet egymással pár-huzamosan és egymás segítségével haladjon.

A csíki nép régi háziipara, a szõnyegszövés az utóbbiévtizedekben a szegénység növekedése miatt lehanyat-lott volt, a falusi asszonyok már kezdték elfelejteni, ami-kor a háború után egy lelkes csíkszeredai úriasszony, PálGáborné, felismerve ennek a díszítõiparnak gazdaságijelentõségét, újra felelevenítette, és a legnagyobb ínségidejében munkát s kenyeret adott általa a családoknak. Aszékely szõnyeg, a „festékes” új életre keltése népmûvé-szeti szempontból is jelentõs, mert a festékes a kelim-szö-

321

vésû szõnyegeknek egyik sajátos, õsi alakja, mely az eu-rópai és kisázsiai hasonló ipartermékek közül csak abolgár szõnyegekkel tart rokonságot. A szõnyegeknekpáratlan sikere volt a kiállításokon, nemsokára külföldimegrendelések érkeztek, a szõnyegszövés megélhetésilehetõséggé vált. Pál Gáborné halála után vesztett lendü-letébõl, de gazdasági szükségessége állandósította. A tõ-kehiány az oka, hogy a kitûnõ piac ellenére a festékesnem válhat jelentõsebb iparággá, mûhely nem létesült azelmúlt tíz esztendõ alatt, arra sincs példa, hogy bár 3-4asszony összeállna a háziipari termelés érdekében. Újab-ban kender- és gyapotszõttesek értékesítésével is próbál-koznak. Ezt a szövést gátolja, hogy habár gyönyörû ken-der és len terem Csíkban, mégis egy egész éven keresztülsem kap valaki száz kilót a piacon. A nép nincs hozzászok-va, hogy a lent és kendert meg is veszik, így most szövet-kezeti alapon tervezik e két ipari növény általánosabbtermesztését.

Gyergyószentmiklós ma a legnépesebb város a háromszékely megyében. Fejlõdése hosszú idõ óta tart, szilárd,szerves és biztos, nem ingadozik máról holnapra a gazda-sági élet szeszélyei szerint. Már a XVI. században Csík ésGyergyó legnagyobb községe, mégis csak a Bach-kor-szakban változtatják meg nevét faluról városra, hogy na-gyobb fogyasztási adó alá vonhassák. Polgári jólétét ésvárosi jellegét az 1668-ban Moldovából betelepedett ör-mények alapozták meg, akik hamarosan ipari és kereske-delmi központtá alakították a falut, mentesülve azoktól aterhektõl, amelyek a városok polgáraira nehezednek,míg mellettük a község földmívelõ székely népe viseli azadók mellett a katonaság súlyos kötelezettségét is. Azörmények gazdasági élete az itthoni fejlett iparuk éskereskedelmük mellett fõleg a kiviteli kereskedelem ré-vén szilárdult meg. Csíkban és Moldovában összeszedtéka hízott marhát, s hajcsáraikkal Bécsig, sõt tovább iselszállították, olyan nagy mértékben, hogy az évi kivitel

322

40 000 ökör, 10 000 ló és 300 000 juh volt a múlt századközepén. Ekkor a tutajkereskedést is csaknem teljes egé-szében a maguk kezébe vették, mert télen, mikor a kevésgabonát termelõ gyergyói nép szükséget szenvedett, elõ-legbe kiosztott pénzzel vagy gabonával olcsón megvásá-rolták a tutajokat, melyeket majd Aradon és Lippán nagynyereséggel adtak el. A vagyon gyûlt, a székelység pedignem tanult a példából, hogy a gyenge termõföldön mi-képpen lehet vagyont szerezni. 1862-ben az egykori ka-tonai iskolát, melyben a határõrök gyermekeit kényszer-rel nevelték az elnemzetietlenítõ osztrák katonai szel-lemre, átváltoztatták ipariskolává, alreáltanodává, „hogya székely nép kereskedelmi és gyáripari hajlamai kifej-lesztvén, lassanként oly nemzedék növekedjék, mely le-hetõvé tegye ezen területnek gyártartománnyá való át-alakítását”. Ez ugyan nem sikerült, mert tanulója igenkevés akadt, s maga az iskola is megszûnt a háború után.Ma ott tartunk, ahol régen. Gyergyószentmiklósból pe-dig idõközben város lett, a közeli Gyilkos-tó „felfedezése”óta (1930) pedig rohamosan fejlõdik idegenforgalma,amely már a város jellegét is kezdi átalakítani: ez pótoljajelenleg a nagyobb arányú ipart és kereskedelmet. Aközhatalom-változás óta a magyarság száma itt is apad,noha a város a legnagyobb szaporodási arányszámot mu-tatja fel a székely városok között, és néha az országosvárosi átlagot is meghaladja. A magyar római katolikuslakosságnál az évi születések száma 325-rõl 206-ra apadtle az 1914. és 1934. évek között, ami a szaporodásnak 37százalékos csökkenését jelenti. Az összes lakosság 1867-ben 9592 volt, amely 1934-ig csak 11 243-ra emelkedett,majdnem 60 év alatt. Gyergyószentmiklóson is csak aszõnyegszövés felújítását lehet említeni mint kezdemé-nyezést a háború óta. Egy úriasszony vette kezébe amozgalmat 1931-ben, és a gyergyóiak talán még szebberedményt értek el, mint a csíkiak. Gál Ferencné nem-csak a régi mintákat utánozza, hanem újakat is tervez.

323

Mintegy harminc asszony dolgozik ebben a munkakeret-ben, de igen sokan önállóan szövik a szõnyeget. A na-gyobb erdélyi városokból megrendelések érkeznek, aszövõasszonyok pedig újabban a hetivásárokra is eljár-nak, igaz, hogy ez az eladásra szõtt szõnyeg nem olyan jóminõségû, mint amit megrendelésre vagy maguknak ké-szítenek. Ma az a helyzet, hogy gyári munkás vagy erdõ-munkás nem keres olyan jól, mint felesége a szõnyeggelotthon a családban, a gyermekek mellett, mert napi ke-resete az ötven lejen is felülemelkedik, ha megrendelésevan.

A fakitermelés idegen kezekbe került, és a közbirtokos-ság nem képes a maga számára visszaharcolni. Nemrégenegy román vezetés alatt álló fakitermelõ szövetkezet ala-kult a városban, ez azonban nem termel ki, csak üzletkö-téseket közvetít a nagyvállalatoknak, viszont a szövetke-zet leple alatt élvezi a szövetkezeteknek nyújtott elõnyö-ket, az adómentességet, elõvételi jogot stb. Az eladóktól,leggyakrabban a közbirtokosságoktól megveszi az erdõt,és drágábban eladja, anélkül hogy kitermelné, miáltallerontja az árat. Annak idején két román szövetkezet voltegyszerre alakulóban, de mivel a törvény értelmében egyvárosban csak egy szövetkezetet lehet létesíteni, megin-dult a hajsza a tagok után. A mostani „szövetkezet” veze-tõje elesett székely embereket bevett tagul, formailag,kifizette helyettük a díjakat, és így õ állította össze hama-rabb a taglétszámot, mivel tõke állt a háta mögött – és övélett az engedély. Mûködése a szövetkezeti törvény kiját-szása. De mégis szükség volt arra, hogy három évenkeresztül végezze ez a szövetkezet a maga káros munká-ját, különben a közbirtokosságok még ki tudja meddignem gondoltak volna arra, hogy fakitermelõ szövetkeze-tet létesítsenek. Szándékuk megvalósításában nagy aka-dály a már meglévõ szövetkezet, mert másodikat nemlehet mellette felállítani. A vezetõség most azt a lehetõsé-get használja ki, hogy a közbirtokosságnak jogában van a

324

saját erdeje kitermelésére a tagokból szövetkezetet léte-síteni, amelyhez a többi közbirtokosságok is csatlakoz-hatnak a maguk erdeje kitermelése érdekében. A közbir-tokosság határozatban mondta ki a szövetkezet létesíté-sét, és tárgyalásokat kezdett az egyik gyárral, hogy meg-vegye a gépeit, tehát legalább remény lehet arra, hogy agyergyói fát végre gyergyóiak fogják kitermelni.

Népnevelés

Csík megye területén egyetlen községben, Szenttamá-son folyt a közhatalom-változás óta tervszerûen megszer-vezett népnevelési munka, ez viszont rendszerességévelés alaposságával nemcsak a Székelyföldön, hanem egészErdélyben páratlanul áll. Sajnos 1936. május óta ez isszünetel, mert ekkor letiltó rendelet érkezett a hatósá-goktól, hogy semmiféle „vallási jellegû” gyûlést, elõadástnem szabad tartani a templomon kívül. A csíkszent-tamási munkát érdemes részletesebben tanulmányozni,mert részint megmutatja, hogy a többi községek mitmulasztottak el, amíg még lehetõség volt elõadások tar-tására, részint pedig útmutatás lehet a jövõre, amikorismét lehetõség nyílik erre. Mindjárt a háború utáni évek-ben, 1922 novemberében megalakult a községben a Ka-tolikus Népszövetség helyi tagozata, s ennek keretébenmegkezdték a Téli Szabadoktatási Tanfolyamot. BálintVilmos plébános személye jelentette a csíki népnevelõmunka központját, aki hamarosan felismerte azokat ateendõket, amelyek az új viszonyok között a falvak veze-tõire hárulnak, és – meg is valósította õket. Képességei,különösen irodalmi érdeklõdése (Dúsgazdag címû népiszíndarabját mintegy száz erdélyi faluban mutatták be,sõt a határokon túli magyar területeken is ismert) kivá-lóan alkalmassá tették erre a munkára. Ha a szükség úgykívánta, egy-egy este 2-3 elõadást is tartott a legkülönbö-zõbb kérdésekrõl, mert pótolnia kellett kezdetben az

325

elõadók hiányát. Az elsõ szabadoktatási estét 1922. no-vember 25-én rendezték meg, ezen a Népszövetség da-lárdája énekelt, a plébános elõadást tartott arról, hogymiért kell a szabadoktatás, az énekvezér a pénz történel-mi kifejlõdését ismertette, közben szavalatok élénkítet-ték a mûsort, a plébános Palesztinát ismertette vetítettképekkel, majd kis színdarab zárta be az estét. Karácsonyelõtt, a fentiekhez hasonló mûsorszámok mellett, már azelsõ gazdasági szakelõadásra is sor került, ezt a csíkszere-dai gazdasági iskola igazgatója tartotta meg, a vetítõgépeselõadások pedig a bibliai tárgykörbõl áttértek a termé-szettudományi kérdésekre is. A karácsonyi színdarabokután az új évben az elõadások addigi menete alkoholel-lenes színházzal bõvült ki, melynek elõadását többszörmegismételték. Az elsõ téli idény alatt, mely novembertõl1923 húsvétjáig terjedt, a szabadoktatási estéken 27 is-meretterjesztõ elõadást tartottak, köztük három gazdasá-gi, két mûvelõdéstörténeti és öt természettudományijellegût, a többi valláserkölcsi volt, ezek mellett tartottakkét gyermekelõadást, 24 színielõdást, némely darabottöbbször megismételve. De ezzel még nem merül ki aszabadoktatás egyévi munkája, mert tartottak a tél folya-mán még 11 vetített képes elõadást, két költeményjele-nítést, hat monológot, három melodrámát, mintegy ti-zenöt szavalatot, egy élõképet, sõt két kuplét is elõadtak,hogy változatos és szórakoztató is legyen a mûsor, adalárda pedig tizenháromszor szerepelt. Ez az unalmas-nak tetszõ felsorolás eleven, mozgalmas szellemi életrõltanúskodik, amire Csíkban azelõtt nem volt példa. Csík-szenttamás háromezer lélekszámot alig meghaladó la-kossága hamarosan állandó jellegû színtársulatot létesí-tett a Katolikus Népszövetség mûkedvelõ csoportja névalatt, és rendszeresen minden vasárnap este elõadásokattartott, így az 1923–24. évi téli szabadoktatási idény alattharminc új darabot hatvankétszer adtak elõ a szavalatok,elõadások, zeneszámok stb. mellett.

326

Bálint Vilmos plébános azt a nagy jelentõségû újításttette, hogy magukat a falusi gazdákat és asszonyokatvonta be az elõadók közé, akik eddig csak a hallgatóságotjelentették. Arra igyekezett, hogy ne merevedjék meg anépnevelõ munka, ne maradjon válaszfal az elõadók éshallgatók között, hanem a szerepek felcserélésével váljéktudatossá, hogy mit jelent ez az eddig szokatlan szabad-oktatás, ahol a népnek nem hallgatnia kell, hanem bele-kapcsolódni a szellemi munkába. Megjelölte a gazdák ésháziasszonyok számára, hogy mirõl fognak elõadást tar-tani, könyvet, lapot adott, hogy készüljenek, és a kísérletnagyszerûen bevált. Az egyszerû emberek talpraesettelõadásokat rögtönöztek, és bebizonyították, hogy a köz-felfogás tévesen tartja a népet szellemileg kiskorúnak. Azegyik négy elemit végzett gazda arról beszélt, hogy: „Ér-evalamit, ha a faluból kimozdulunk”, a másik gazdaságielõadást tartott, az asszonyok a nõ családi munkájáról,sertéshizlalásról stb. tartottak elõadásokat. Ez az újításfokozta az érdeklõdést, a nép otthon kezdte érezni magáta kultúrházban. A legények novellákat olvastak fel, alányok szólót énekeltek, magyar táncokat mutattak be, azénekkar kibõvült a gyermekkarral, némely énekszámottilinkókísérettel párosítottak, az énekkar és zenekar fel-váltva, majd pedig együtt adott elõ zenedarabokat, min-den tekintetben az újítás és fejlõdés sikerei mutatkoztak.Évrõl évre rendszeresebbé és általánosabb eredményû-vé vált a népmûvelés. A plébános irodalmi mûfajokról,majd történelmi kérdésekrõl tartott elõadássorozatot,mellyel kapcsolatosan a hozzászólást, a vitatkozást vezet-ték be, közben mértani, földrajzi és gazdasági szakelõadá-sok tarkították a mûsort. Némely darabot, mint Kisfaludyvígjátékait, a Peleskei nótáriust, a Dúsgazdagot, A bortstb. sorozatosan, öt-tízszer megismételve kellett adni, anép minél többször látta, annál inkább gyönyörködött,ami feltétlenül az irodalmi ízlés fejlõdésének következ-ménye volt. Elõadást „mindenrõl” tartottak Szenttamá-

327

son, a világítás történetérõl, az Auer-izzótestrõl, a székelynépdalokról, keresztény drámákról, a színpad és erkölcsviszonyáról, a dráma válfajairól, a többtermelésrõl, Or-bán Balázsról, a népszövetségrõl és még felsorolhatatla-nul sok mindenrõl.

A közbirtokosság segítségével kibõvítették színházter-müket, 1927-ben karzattal és új színpaddal látták el, azegyik malomra pedig kis dinamót szereltek fel, amelyvillanyvilágítással látta el a színházat, a templomot és azegyházi emberek lakását. Karácsony elõtt a csíkszeredaitanítóképzõ és fõgimnázium negyventagú énekkarahangversenyt rendezett az új színházteremben, majd atanárok tartottak elõadásokat. 1930-ban, a Csíki SzékelyMúzeum Egyesület megalakulása után, a múzeum kül-döttsége jött ki az egyesület ismertetése végett, mind-ezek már a szélesebb kapcsolatot jelentették az itthonrendszeresen folyó munka mellett. 1931 februárjábanötnapos falufejlesztõ tanfolyam volt a községben hétidegen elõadó közremûködésével, külön a nõknek éskülön a férfiaknak, a mûsoron gazdasági és társadalmikérdések tárgyalása szerepelt. A nép megmutatta, hogyfogékony a tanulás iránt. Nem volt elõadás, amelyen400-500-nál többen ne lettek volna, úgyhogy az öt naponösszesen 3890 hallgató jelent meg, 1620 férfi és 2270 nõ.A rendszeres szabadoktatási estélyeket állandóan 450fõnyi közönség hallgatta végig. 1932-ben már Molière-vígjátékot játszik a színtársulat, a plébános a nagy franciavígjáték-íróról, majd Arany Jánosról tart elõadásokat, ésszínre alkalmazva bemutatják a Toldi-t. Ekkor következ-nek az elsõ zavarok. A csendõrség, titkos rendeletre hi-vatkozva, megtiltja a további összejöveteleket, s bár alelkész felmutatja a megyei prefektúra engedélyét, acsendõrök nem tûrték ettõl kezdve sem a zenekar, semaz énekkar, sem a mûkedvelõ társulat, sem az ifjúságiszakosztály összejöveteleit. A Katolikus Népszövetségigazgatója személyesen járt el az ügyben a prefektusnál,

328

ígéretet kapott is, de engedély helyett újabb bizalmasrendelet jött a csendõrséghez, hogy semmiféle egyesüle-ti munkát ne engedjenek folytatni, így a csíki ifjúságikonferenciát sem tarthatták meg, hiába készültek fel rá.Csak 1934-ben indulhatott meg ismét a népnevelésimunka, amikor a szavalókórust iktatták be a régebbimûsorszámok mellé mint újítást, majd hat falusi emberhun mondákat adott elõ. A falusi emberek annyira hoz-zászoktak a kulturális munkához, hogy most már túlnyo-mó részben õk az elõadók, egyikük a magyarok rokonai-ról, másikuk a honfoglalásról tart elõadást, majd az inten-zív gazdálkodásról tartott magyarázat után nagyméretûvita fejlõdik ki a 280 jelenlévõ között a szabad gazdálko-dásról. De a megindult szép tevékenységben most ismétzavar állott be, ezúttal nem külsõ akadály, hanem belsõok miatt. Az egyik április végi napon, a kitûzött színielõ-adás idején az egész fiatalság a korcsmában volt (juhgyû-lésen), a szereplõk nagy része ittasan jött a kultúrházba,egyórás késéssel, sõt némelyik el sem tudott jönni. Aplébános 12 évi szenttamási tevékenysége és 34 évesszociális munkássága alatt, mint mondja, sohasem tapasz-talt ekkora romlottságot a székely népnél, és most bün-tetésbõl lezárta arra az évre a kulturális elõadásokat. Anépnevelõ munka háromévi kényszerû szünetelése meg-mutatta káros hatását. A következõ év ismét szomorúképet nyújt. Míg régebben 25-30 elõadást tartottak, mostmeg kellett volna elégedni nyolccal, ha egy újabb gazda-sági tanfolyam nem esik közbe. A népnevelés utolsó évea szövetkezeti eszme terjesztésével kezdõdött, szakem-berek tartottak elõadásokat a szövetkezeti mozgalomról,egy szociális testvér pedig a székelység jövõjérõl rajzoltképeket ezen az alapon, mert szövetkezetet akartak léte-síteni a községben, ez a terv azonban nem sikerült. Mégisaz utolsó évben, a prefektus végleges letiltó rendeleteelõtt ismét jelentõsnek indult volt a munka, tizennyolcestén 23 ismeretterjesztõ és 32 szórakoztató elõadás

329

hangzott el. Ezek Szenttamásnak, a kulturális tekintetbenlegfejlettebb székely falu szellemi életének egyévi adatai.És egyúttal a legutolsók is, azóta semmi sincs.

A közhatalom-változás csak állami iskolát talált a köz-ségben, de a szenttamásiak hamarosan hét tanerõs fele-kezeti iskolát létesítettek, sajnos egy év múlva, 1920-banaz akkori idõk különbözõ nehézségei miatt kénytelenvolt megszûnni, és maradt csak az állami iskola. Ez akörülmény is sürgette a nép iskolán kívüli nevelését, aplébános egész életének munkáját a szabadoktatásra ala-pozta, mert meggyõzõdése, hogy enélkül sem a tanító,sem a pap tevékenysége nem sokat ér a faluban. Néhányszál kölcsönkért deszkából tákolták össze annak idejénaz elsõ színpadot; a tanítók, néhány iparos és intelligen-sebb gazda, valamint falusi asszony készséggel csatlako-zott a plébános munkájához, hamarosan kész a színházberendezése. A vetítõgépet maga a lelkész veszi, a leme-zeket pedig a somlyói barátok kölcsönzik. Az a szépmunka, amit láttunk, csak óriási küzdelmek árán valósul-hatott meg, a „falu meghódítása” a kultúra számára nemment egykönnyen. A nép általában nem áldozott. A papés kántor rendes fizetését sem adta meg, a kiírt százszekér kepefából alig jött be 26 az esztendõ végéig, ami-kor pedig arra szólította fel a híveket a pap, hogy csakegy liter pálinka árát ajánlják fel évenként kulturális cé-lokra, azzal fizették ki, hogy „az a miénk, amit elhaszná-lunk”. Ez a népi igazság rettenetes mélységeket tárt fel,évszázados szakadékokat a nép lelkében, melyeket nemlehetett máról holnapra áthidalni. A pap legelõször is apálinkával vette fel a harcot, alkoholellenes egyesületetlétesített, de felhívására kevesen jelentkeztek, ezek isinkább a fiatalok közül. Ekkor az iskolás gyermekek köztkezdte meg a munkát, s hamarosan 130 tíz-tizenöt évesfiú és leány kötelezte magát esküvel az absztinenciára.Ezekkel adatta elõ az alkoholellenes színdarabokat, me-lyekkel Gyergyószentmiklósra is elmentek vendégszere-

330

pelni. A színpad függönyére felírták jelmondatul, hogy„Legjobb ital a víz”, a pap minden erejével küzdött azalkohol ellen, de csak ideig-óráig tartó eredményt érhe-tett el.

A törvénytelen házasságok divatja a régi pogány szoká-sokkal tart rokonságot a felcsíki népnél, a leányszöktetésévezredes hagyományként divatozik, és a háborút köve-tõ években sem telt el pünkösd utáni vasárnap egy-kétleányszöktetés nélkül. A szenttamási pap ezzel is felvettea küzdelmet, s mivel csak gyökeres megoldás segíthetett,1924-ben kihirdette a szószékrõl, hogy pap nem eskethe-ti meg az így összeálltakat, majd erõs elhatározással akánon ide vonatkozó pontja alapján megtagadta az egy-házi temetést az elsõ esketés nélkül elhalt fiatalasszony-tól. A hivõ katolikus nép megrendült lélekben, a példahasznált, egyszerre vége lett a vadházasságoknak. A néplelke tragikus kettõsséggel vívódik, erõs benne a katoli-kus vallási konzervativizmus, böjtöl, templomba jár, gyó-nik, imádkozik, de mindennapi életére kevés befolyássalvan a vallásos érzés, itt a régi pogány kor hagyományai azirányítók. A pogány kor maradványait mutatják népszo-kásaik is, amelyeknek értelmét ma már nem ismerik.Szent János éjjelén virrasztanak, sátrat csinálnak a tûzmellé, és ott imádkoznak, énekelnek egész éjjel, öregekés fiatalok együtt, de csak a nõk. Másnap a leánykákatfelöltöztetik, felpántlikázzák, ezek bejönnek a templom-ba, verseket mondanak, de Szent Jánost nem említik.Húshagyó kedden az egész fiatalság egy félóráig táncol atemplom elõtt, majd istentisztelet után öregek és fiatalokbeözönlenek a pap udvarára, ott folytatják a táncot. Táncután a pap megvendégeli õket, pálinka és bor a szokásos,de a mostani antialkoholista plébános szörppel vendége-li meg híveit, talán új népszokást indítva el vele. Mind-ezek a szokások, a sajátságos fonó- és kenderlopó kalá-kákkal együtt, a régi népkultúra maradványai, amelyekbizonyos elferdüléssel beilleszkednek a mai életszemlé-

331

letbe, és a nép lelkének kettõs arcát mutatják. A torozáseltüntetése végett tormegváltási alapot létesítettek, de arégi halotti szokás emellett is megmaradt. A halottakatrégi, hagyományos mintájú kézimunkákba takarják. Bá-lint Vilmos plébános különben új népszokást is honosí-tott meg, a húsvéti határkerülést, amellyel kapcsolatosanfelvetõdött, hogy milyen szép lenne, ha a bandériumoskörmenetet zenekar kísérné, így valósult meg a községzenekara, amelynek hangszereire közadakozásból gyûltössze a pénz. A kotta tudománya és a hangismeret nehe-zen ment be a székely koponyákba, de két hónap múlvaa zenekar már darabokkal próbálkozik, késõbb a szabad-oktatási estéken rendszeresen szerepel. A lelkész kántor-hangversenyeket rendez Csíkban, ezek közül az elsõtSzenttamáson tartják meg, a helyi és környékbeli közön-ség elõtt, népénekkel és klasszikus zenével. A kántor-hangversenyek eszméjéhez az unitárius és reformátusegyházak is csatlakoztak, s úgy látszott, hogy ebbõl fogkiindulni a székely nép dal- és zeneérzékének rendszereskimûvelése, azonban egypár kezdeti lépésnél nem jut-hattak tovább.

A népben fokozódott az érdeklõdés az egyház és amagyarság ügyei iránt, az évi katolikus nagygyûlésekreharminc-negyvenen mentek a faluból Erdély legmesz-szebb fekvõ városaiba is, míg a többi községek egy-kétküldöttet is alig tudtak kiállítani. Amikor a katolikus püs-pök a magyarul nem tudó állami tanítóknak a székelyföl-di iskolákból való eltávolítása érdekében járt közre aközoktatásügyi minisztériumban, a szenttamásiak 701aláírással ellátott emlékirattal fordultak a minisztérium-hoz, és kérték, hogy magyarul nem tudó három tanítóju-kat azonnal helyezzék el. Két tanítót fél év múlva el ishelyeztek, de a szenttamási nép ma már nem volna képesilyen lépést megtenni. A nép öntudatosításában nagyszerepet játszott az egyházi megszervezettség, mely akatolikusoknál jóval erõsebb, mint a protestánsoknál. A

332

húszas évek végén Csíkszeredában rendezett nagygyû-lésre százszámra mentek le a szenttamásiak és hallgattákvégig az elõadásokat, amelyek az iskoláztatásról, a székelylányok megvédésérõl, a kulturális önkormányzatról stb.szólottak, és a nép idehaza jó ideig az ott hallott eszméketés indítványokat tárgyalta, az anyák közül többen haza-hívták a Regátban szolgáló leányaikat. A plébános a sze-szes italok káros hatásáról beszélt a nagygyûlésen, miremás éjszaka beverték az ablakát, szerencsére nem a hívei,hanem az „alkoholérdekeltség”. A népmûvelés sikereketkönyvelhetett el. A mûvészcsoportot díszfogatokon vit-ték a szomszéd községekbe, hogy ott is eljátsszák színda-rabjaikat. Bara Ignác falusi legény pedig olyan beszédetmondott a nagykárolyi katolikus nagygyûlésen a katoli-kus népszövetség és a falu viszonyáról, hogy egész napõt és a székelységet ünnepelték, és a magyar sajtó méghetek múlva is tárgyalta a harisnyás szónok beszédét.Mindez nem a külsõségeiért fontos számunkra, hanemazért, hogy milyen rövid idõ alatt lehet a székelységbõlerõs, öntudatos, a mai életviszonyok között is helytállónépet nevelni, ha van hozzá megfelelõ vezetõ ember. Deúgy látszik, a székely tragédiák világa nem halványulhatel, 1929-ben tûz pusztítja el a falu egy részét, még az Olthídja is megég, a parton álló fûzfák leperzselõdve bámul-nak az üszkös falura. A nép lelke szélsõségekbe meneküla csapás alatt, a vallásos áhítatban talál nagy részük me-nedéket, a templom jobban megtelik, mint valaha, azistentiszteletek zokogással végzõdnek, de ugyanakkormásik oldalon a romlás is fokozódik. Pár hónap múlva,mialatt egyik este a szokásos szabadoktatási összejövete-len van a falu, egy züllött vacsárcsi kõmûves betör atemplomba, és kirabolja a perselyeket, tíz napra rá pedigegy rablótársaság kifúrja a közbirtokosság pénztárát, selviszi az 1 200 000 lej készpénzvagyont. A tetteseketnem tudták kinyomozni, de a nép ujjal mutatott a gyanú-sítottakra, ami teljesen felkavarta a falu nyugalmát.

333

A gazdasági kérdések nyomulnak elõtérbe 1934 folya-mán, a vetésforgó vagy az ugarhatár megszüntetése és aszabad gazdálkodás bevezetése körül folyik a harc. A kétszomszéd község már megvalósította a szabad gazdálko-dást. Nagy a felfordulás a faluban, az egyik rész szeretné,a másik semmiképpen nem akarja. Ijesztõ példáért semkell messze menni, az ellenezõk arra hivatkoznak, hogymióta Szentdomokos község áttért a szabad gazdálkodásrendszerére, azóta még silányabb gabonája terem. A papa legjobb szakembereket kérte fel tájékoztató elõadásoktartására, ezek megmagyarázták, hogy a hiba a félmunká-ban van, mert a szabad gazdálkodás jobb talajmíveléstkíván, mint a régi ugaros rendszer, így végül az újítástóltartózkodók alul maradtak, és a közgyûlés kimondotta azúj rendszert. A pap újabb gazdasági tanfolyamot rende-zett, mert most már igazán tanulnia kell minden gazdá-nak. Hogy a hatóságok semmiféle esetleges kifogást neemelhessenek, a vezetõség a mezõgazdasági kamaráhozfordult, hogy az rendezze meg a tanfolyamot. A kamarahárom kiküldöttje, a gyergyói fõállatorvos és két helybelimintagazda, valamint egy leányegyleti vezetõ és a plébá-nos öt napon keresztül magyaráztak, férfiaknak és nõk-nek, hogy a gazdasági élet új korszakába némi tájékozott-sággal induljon el a nép.

Gazdálkodás tekintetében Szenttamás kiválik a szom-szédai közül, földje jobb minõségû, a nép jóléte is na-gyobb. Sajnálatos, hogy ezt a jólétet bizonyos fokig abirtokeladásoknak köszönheti, a gazdák a rohamosanfejlõdõ Marosfõn eladják földjeiket a románoknak, mertjó árat kapnak, s noha sok esetben itthon vesznek másthelyettük, olcsóbban, a pénz nagy része mégis kevésbéállandó befektetésekbe vándorol. Jellemzõ, hogy ilyennagy község nem tud szövetkezetet fenntartani, a Han-gya már évekkel ezelõtt megbukott. Nemcsak a népmû-velés hanyatlik, hanem a gazdasági összefogás is, a vil-lanyvilágítás jó néhány év óta eltûnt abból a néhány

334

épületbõl is, ahová bevezették volt. A népesség csökke-nõben van, az évi szaporodás alig pár ezrelék, az egykemind nagyobb mértékben jelentkezik. A község lakossá-ga 1867-tõl 1910-ig 35 százalékkal szaporodott, míg 1910és 1920 között 17 százalékkal apadt. A háború után roha-mosan megnövekedett a születések száma, de az utóbbiévekben fokozatosan hanyatlik. Szolgálni sok lány jár ela faluból, legtöbbjük Brassóba, Bukarestbe, Nagyváradrastb. Évente 120-130-ra tehetõ a számuk. Azt mondtam,hogy Szenttamás aránylag gazdag község, de ennek agazdagságnak fokmérõje lehet az elvándorlás mellett azis, hogy az „élõrózsafüzérbe” sok család azért nem állha-tott be, mert nem volt pénze olvasóra. A rózsafüzér kér-dését megoldották azzal, hogy fagyöngybõl, fûzfából ké-szítettek olvasókat, a falu „valóságos olvasógyárrá” válto-zott, de a gazdasági kérdéseket ezzel korántsem oldottákmeg. Az elmúlt nyár egyik vasárnapjának estéjén, miutánaz elõzõ napokon a falu helyzetével már megismerked-tem, a késõ éjszakai órákba nyúlt beszélgetésünk a plébá-nossal a népnevelés elért eredményeirõl, lehetõségeirõl,a falu jövõjérõl, amikor egyszer csak nyugtalanul megko-pogtatták a plébánia ablakát. A papot hívták az utolsókenettel Bács Jakab 23 éves legényhez, akit egy szabad-ságos katonatársa egyetlen késszúrással halálosan meg-sebesített a táncban. A lelkész elsápadt arccal keresi elõa kegyszereket, nem tudja elfojtani izgalmát és kétség-beesését. Hát lehetetlen segíteni ezen a népen? A bíróéppen azért kérte mára a táncengedélyt, mert a szomszé-dos Karcfalván búcsú volt, ezáltal akarták a legényeketitthon tartani, mert ha a szomszédba mennek, bicskázásnélkül nem folyik le a búcsú. És így is megtörtént atragédia. Másnap lehangoltan távoztunk a több mint egyévtizedes népmûvelés színhelyérõl. A fiatal székely le-gény ott feküdt holtan, kiterítve, virágok között, az Oltmentén, a csíki havasok alatt, mintha a népballadák vilá-ga kelt volna kegyetlenül új életre, megszökött katona-el-

335

lenfelét pedig a csendõrség nyomozza. Úgy éreztem, ittlegalábbis két ember halt meg egyszerre, mert valóbankét legényt siratott a falu.

A bicskázás a csíki székelyeknél a leggyakoribb, ami-nek oka nem annyira a „vérben” van, mint inkább amûveltség alacsony színvonalában. A falusi legény, halegalább iparosmesterséget tanul, már nem bicskázik,noha ereiben ugyanaz a vér csörgedez. Másik ok a kocs-ma. Semmi kulturális összejövetelt nem engedélyezneka hatóságok, a kocsmába viszont korlátlanul gyûlhetössze az ifjúság, itt van a társadalmi központ. A vasárnapitáncokat a kocsmárosok rendezik, s a tánc egyet jelent amértéktelen pálinkaivással.

Proletárfalu

A pár év óta fellendült szövetkezeti szervezkedésnekegyik legszebb eredményét mutatja Csíkszentdomokos.Itt valóban csak a szövetkezeti munkától lehet várni ahatártalan szegénység némi enyhülését. A községnek ma6500 lakója van, tehát több, mint a megyeszékhely Csík-szereda városának, de ez a sok falusi nép vagyon ésjövedelem nélkül áll. Proletárfalu. A családok feléneka házon kívül alig van valamije, ezek számára a famunka,a fuvarozás, a kõ, a mész feldolgozása jelenti a jövedel-met, csakhogy munkásra idehaza kevés szükség van. Mára háború elõtt is Romániában kerestek megélhetést aszentdomokosi proletárok, a falura benézõ havasokonátlépve (legtöbbször átszökve) a túlsó világ jelentette areményt a reménytelenségben. Túlnyomó részük ma isfatelepeken dolgozik, messze vidékekre elmennek mun-káért. Rengeteg leánycseléd özönlik a városokba. Itthonfoglalkozásnak számít a facsempészés is, ezzel aztán meg-ölik az erdõket. A földbirtok gyenge minõségû, egyikoldalán a Hargita, másikon a Kárpátok vonulata ölelikörül a falut, a középen folyó Olt völgye megszûkül, az

336

Egyeskõ sziklás vidéke következik. A gazdák hegyeketszántanak, a középbirtok 20-30 hold, de ebbõl sem tud-nak megélni, a közepes gazdáknak is csak a fuvarból vanjövedelmük. A szaporodás mégis nagy, egy házban átlaghat ember lakik, a község népessége az utóbbi negyed-század alatt több mint 20 százalékkal emelkedett, a hábo-rús veszteség és elvándorlás dacára. A születésszabályo-zást nem ismerik, ezek a falusi proletárok általában egyfél évszázaddal maradtak el a városiak mögött.

A Victoria általános szövetkezet 1935-ben alakultSzentdomokoson, és valóban megérdemli általános ne-vét, mert fûrész-, malom-, mész- és tejiparra terjed ki amûködése. Vezetõje képzett gazdasági szakember, akidiplomájával hazajött szülõfalujába, hogy itthon teremt-se meg a gazdasági lehetõségeket, a semmibõl. És KardaFerenc dr. vállalkozása sikerült, a község élete rövid kétesztendõ alatt átalakult. A szentdomokosi szövetkezet-hez hasonló nincs több a Székelyföldön, mert erdõkiter-meléssel és -feldolgozással egyformán foglalkozik, s nohavezetõje még csak kísérletnek nevezi, máris számba ve-hetõ eredményeket ért el. A Victoriának 200 tagja van,80 százalékuk falusi gazda. Az OFA fakitermelõ üzem1917 óta itt mûködõ telepe helyén indult meg a munka,szerény keretek között. Az erdõkitermelésnél és -feldol-gozásnál egyik legfõbb cél, hogy a tagok saját fájukatdolgozzák fel a szövetkezet fûrésztelepén, és a kész áru-val menjenek piacra, de eddig még csak kevés gazdavállalkozott erre az újításra, pár száz köbméterrel éven-ként, mert még nincsenek hozzászokva. Ezek számárafélárért fûrészeli fel a telep a fát. A szövetkezeti tagokbólkerülnek ki a telepre szükséges munkások. Eddig a ter-melés nagy része kereskedõk számára történt, de újab-ban szerzõdést kötöttek a szeredai Csík szövetkezettel,hogy annak fáját is feldolgozzák, s ez a szövetkezet 1937-ben már 12 000 köbméter fát adott át. A szövetkezetekösszekapcsolódásának és együttmûködésének kezdete

337

ez, amely pár év múlva rendszeres gazdasági szervezettéfejlõdhetik, és alapja lehet a nép élete fellendülésének. Aszövetkezeti élet nagy tanulságait szolgáltatja Csík mástekintetben is. Volt itt már vagy tíz szövetkezet a múlt-ban, melyek nyomban megbuktak, mihelyt megalakul-tak, így a szentdomokosi Hangya is, mert a vezetõségnem járt elöl példával a részvények jegyzésénél, magukis féltek a befektetéstõl. A csíkszeredai fogyasztási szövet-kezet ma is alig hetvenezer lej forgótõkével dolgozik,mert nagyobb befektetésre senki nem mer vállalkozni;Szentdomokoson egy-egy tag 15-20 részvényt is jegyzett,de még az sem bizonyult elégnek, hanem személyes köl-csönért kellett fordulniuk, mert nagyobb jelentõségûszövetkezetet a részvényekbõl nem lehet megindítaniCsíkban. A kolozsvári szövetkezeti központtól kapottpénz hamarosan elfogyott, s amikor az épület készen állt,és a gépeket beszerezték, újabb tõke hiányában nemtudtak elindulni. Harmincezer lej kölcsönre lett volnaszükség, de sem a Transsylvania, sem más pénzintézetnem folyósította ezt az összeget, így magánúton tudtáknagy késõre beszerezni. Hiteléletünk ziláltsága mindenvonatkozásban akadályozza a gazdasági fejlõdést.

A fûrészüzemet villanyfejlesztésre is felhasználják, ésitt gazdaságosan értékesíthetõ a fûrészpor. A villanyvilá-gítás rövid idõ alatt általánossá vált a községben, ma alakosság módosabb rétege, mintegy 250 család ezt hasz-nálja. A villany azonban csak kevés jövedelmet hoz aszövetkezetnek, mert a falusi ember csak télen fizeti, éssokan vannak hátralékban. Múlt év végén 25 000 lej lettvolna a jövedelem, de kint volt 30 000 lej. A kormány azelmúlt években jelentõs összeget fordított a falvak villa-mosítására, amibõl a székely községek nem részesültek,de kormánysegítség nélkül is több csíki faluban meg-kezdték a villamosítást, ahol fûrészgépek voltak. A falvakhaladnak a polgárosodás útján, legalább a külsõségek-ben. A Victoria szövetkezet fejlõdésében új állomást je-

338

lentett, hogy 1936 tavaszán megindíthattak egy malom-üzemet, három hengerszékkel, amelyet a fûrésztelep gé-pei hajtanak, így gazdaságos az üzemben tartása. Mosta-nig nem mert senki malmot felállítani, pedig az Olt men-tén 20 és 24 kilométerre volt a legközelebbi. A kezdemé-nyezõ szellem hiányzott, hiszen anyagi lehetõsége, hamásnak nem is, de a közbirtokosságnak lett volna hozzá.Az új malom a szövetkezeti tagok részére kedvezménye-sen õröl, ugyancsak kedvezményesen látja el a tagokatgabonával a vámból, a piaci árnál 10 százalékkal olcsób-ban. A szövetkezet keretében mûködõ mésztelep az egy-ház kõbányáját termeli ki négy kemencével, ahol a fûrész-telep deszkahulladékait használják fel, és így olcsóbbantermelnek, mint a többi kemencék. Az évi termelés 80-100 vagon. Csík megye és a szomszédos moldovai me-gyék számára szállítják. Az így összefüggõ ipartelepekkölcsönösen fokozzák egymás jövedelmét azáltal, hogy afûrésztelep melléktermékeit felhasználják, és szép ered-ményt mutatnak fel, nyereségük 1936-ban több mintfélmillió lej volt, ami biztosítja a szövetkezet továbbifejlõdését. Élelmiszerek beszerzésével és értékesítésévelis foglalkoznak, habár még kis mértékben (az utóbbiévben 10 vagon tengeri fordult meg a szövetkezet ke-zén), de a jövõben erre az ágra nagy feladat vár.

A mezõgazdasági élet fejlesztése és irányítása szinténhozzátartozik a szövetkezet munkaköréhez. Miután aközség pár éve bevezette a szabadgazdálkodást, a szövet-kezet legelõt bérelt ki a közbirtokosságtól, amihez mégsajátjaként is vásárolt területeket, úgyhogy ma 300 hol-das szövetkezeti legelõn propagálják az állattenyésztést.A szövetkezet irtja a bozótot a maga területén, ami általévenként 20 százalékkal növekedik a legelõ, fizeti a pász-tort, a gazdák pedig, akik a szövetkezeti legelõre csaptákki teheneiket, naponta egy liter tejet kapnak tehenükután járulékként, a többi tejmennyiséget a szövetkezetértékesíti. Ez a csíki tejszövetkezetek kezdete, kívüle

339

csak Gyergyószentmiklóson és Csíkcsekefalván mûkö-dik szerény keretek között tejszövetkezet. Azért fektetettjelentékeny összeget a legelõszerzésbe a szövetkezet,hogy általa visszaszoktassa a gazdákat a fejõstehén tartá-sára, jövedelme semmi sincs belõle, hanem még ráfizet.A szövetkezet a tej literjét drágábban veszi a napi árnál.A propaganda helyességét az is mutatja, hogy 1936-bancsak 60 tehén járt a legelõre, de tavaly már 120. Újabbanazzal is kísérleteznek, hogy a terméketlen helyeket gyü-mölcsfákkal ültessék be.

Ez az alap a további szövetkezeti munkához. Az össze-tartozó különféle telepek száznál több embert foglalkoz-tatnak, csak magánál a fûrésznél éjjel-nappal 70 emberdolgozik. A községben ezen kívül még van három fûrész-telep és négy fatelep, de az okosan megalapozott szövet-kezet bírja a versenyt, menti a gazdák jövedelmét, éscélszerûen dolgozza fel azt a fát, amit a háború óta folyórendszertelen kitermelés még meghagyott. Megalakulá-sa utáni évben kéthetes gazdasági tanfolyamot rendezettszakelõadókkal, díjtalanul, a nép meglepõen nagy érdek-lõdése mellett. A szegénységgel küzdõ proletárnépetazonban nehéz szervesen összefogni, könnyen hajlamosa bontó célzatú mozgalmakhoz való csatlakozásra, ígytörténhetett meg itt is, hogy „ellenszövetkezet” alapításá-val kísérleteztek, de a megalakulásnál nem jutottak to-vább. A szentdomokosi nép lelki szakadékai nagyok, tör-ténelme keserves belsõ vívódás századok óta. BáthoriEndre sírja, akit szentdomokosi elnyomott székelyekgyilkoltak meg Moldovába menekülésekor, itt van a faluhatárában, és mintha ma is kísértene, miután évszáza-dokon keresztül vetette árnyékát a csíki nép lelkére.Nem a kétszáz esztendei böjttel bûnhõdött meg ez a nép,amit az egyház rótt ki rá a bíbornok fejedelem megölésemiatt, hanem a sötétségnek a lélekre húzódásával, gazda-sági és lelki nyomorúságba való tehetetlen, fatális bele-nyugvással, melynek csak egy hangulatát idézi a fejede-

340

lem sírfeliratából lett közmondás: „Kétszázesztendeiböjttel egynek vétke töröltetik el.” A múlt században úgytalálja Kõvári, „mintha a vértudat belsõ emésztését látnókaz arcokon, hervasztva a fiút atyja vétkeiért”, de a maiproletárnép arca nem az apák bûne miatt sápadt ésbeesett, hanem amiatt, hogy ez a bûn is hiábavaló volt, ezsem változtathatta meg egykor a nép sorsát, nem tartóz-tathatta fel az elnyomásnak és pusztulásnak egyre na-gyobb erõvel reátörõ zuhatagát. Gyökeres változást re-mélhetünk-e a jelenben? Új nap született volna most azégen? A székely népnél minden lehetséges, mert lelké-ben hatalmas erõk szunnyadoznak mind a jóra, mind arosszra. S ez az egy örök vigasztalás.

HÁROMSZÉK

Helyzetkép

A Székelyföld leglapályosabb és legtermékenyebb ré-sze Háromszék. Mezõgazdaságának viszonylagos fejlett-ségét nemcsak a talaj minõségének, hanem a szász szom-szédságnak is köszönheti, az okszerû gazdálkodás ered-ményeit közvetlenül láthatta. A háromszéki gazda mahárom termést is begyûjt évente a földjérõl. A csíki ésudvarhelyi gazda elõtt lehetetlennek látszik, hogy a búzahelyén még egy termés csalamádét is lekaszáljon õszig,de a háromszékiek azt szólják meg, aki néhány hétigüresen hagyja földjét. A mai gondos gazdálkodás hosszúévtizedek fejlõdésének az eredménye, a gazdasági gépekhasználata elõtt asszonyok és gyermekek kalapáccsal ver-ték szét szántás után a göröngyöket olyan apróra, minthaa föld meg lett volna rostálva. A mezõgazdaság zökkenésnélküli fejlõdését a helyes gazdálkodás szelleménekhosszú múltja biztosítja, míg Csíkban a tapasztalat hiányaa bevezetett szakszerû gazdálkodásban kezdeti válságo-kat okoz. A háromszéki birtokok jelentékeny része cse-rélt gazdát az utóbbi évtizedek során, közvetlenül csak avilágháborút megelõzõ tíz év alatt 2404 kat. hold földetadtak el magyar tulajdonosok a román gazdáknak, mígrománoktól magyarok csak 217 kat. holdat vásároltak.Emellett a magyar birtokok még 1 1/4 millió koronaromán és szász pénzzel voltak megterhelve. Ma mûvelésalatt álló területe jóval több, mint Csíknak vagy Udvar-hely megyének. A mûvelés alatt álló 85 894 hektár föld43 068 birtokos között oszlik meg, egy birtokosra 1,9hektár, azaz kereken négy hold jut. A birtokosok 91,2%-ának 10 holdnál kevesebb földje van, ez a sok kisbirtokosa használható földnek pontosan csak a felén osztozkodik,másik felét a 8,8% bírja. A birtokmegoszlás ennél arány-

342

talanabb alig lehetne. A tíz holdon aluli birtokosok egyi-kére pontosan egy hektár esik, ami még a háromszékiföldbõl is túl kevés ahhoz, hogy meg lehessen élni belõle.Az aránytalan birtokmegoszlás következménye, hogy agazdag Háromszéken is éppen olyan nagy szegénységvan, mint a Székelyföld többi részén. A földbirtok ígyoszlik meg a megye lakói között:

Mûvelés alatt (ha) Birtokosokszáma

1 birtokosraesõ ha

0–5 hektárig 43 140 39 279 1,0

5–10 hektárig 16 719 2 662 6,3

10–50 hektárig 16 911 1 026 16,5

50–250 hektárig 6 818 98 69,4

250 hektáron felül 2 384 3 794,7

Ma száz holdon felüli birtok mintegy 100 van, de aháború elõtt 283 volt. A három megye közül egyedülHáromszéken fordul elõ 500 holdnál nagyobb birtok,méghozzá három, egyenként mintegy 1600 holddal. Azegykori feudalizmusnak ezek a maradványai a földrefor-mon és gazdasági válságon szerencsésen áteveztek.Azonban 10 065 olyan család él ma a megyében, amely-nek semmi vagy fél holdnál kevesebb birtoka van. A tízholdon aluli tulajdonosok közül 4951 csak fél és egy holdközötti vagyonnal rendelkezik, egy és másfél hold közöttvan 3449 gazda, másfél és kettõ között 2489.

A tíz holdon aluli rengeteg törpebirtokos mellékkere-setre szorul, annyira, hogy a 10 holdas gazdának is éventeátlag 100 munkanapon kell a gazdaságán kívül dolgoznia,hogy megélhetését biztosítsa. Itthon napszámosmunka,fuvarozás kínálkozik, de ennél biztosabbnak és vonzóbb-nak tûnik a város. Az itthon megkötött gazdatársadalombúzát és árpát termel a legnagyobb területen az 1935. évi

343

kimutatás szerint, majd zabot, burgonyát és jóval keve-sebb kukoricát meg rozsot. A terméshozam jobb az or-szágos és az erdélyi átlagnál, de jelentékenyen alatta ma-rad a Brassó megyei és barcasági szász mezõgazdaságnak.A szász és székely vidék között állandó a kapcsolat, aszászok elõszeretettel alkalmaznak háromszéki napszá-mosokat, aminek megvan az az elõnye, hogy ezek ittmegtanulva a jobb gazdálkodást, otthon haszonnal érté-kesítik tudásukat. Nagy tért foglal el a háromszéki gazdál-kodásban a takarmánynövények, lóhere, lucerna terme-lése, ugyanígy a cukorrépa és a lencse is. Elõbbit a bot-falusi cukorgyárnál értékesítik. Igen szép eredményt mu-tat a kender- és kendermagtermelés. Mindkettõvel elsõhelyen áll a megye Erdélyben. Habár a legnagyobb terü-leten búzát termelnek, és kitûnõ minõségût, a megyemégis évente átlag 500 vagon behozatalára szorul búzá-ból, 20 millió lej értékben, ugyanígy kukoricából is 200vagonra, mert az éghajlati viszonyok nem éppen alkalma-sak a kukoricatermelésre. Kivitelre mintegy 500 vagonárpa, 1500 vagon cukorrépa és 300 vagon burgonyakerül, valamint jelentékeny mennyiségû heremag, len-cse és zab. A kivitel pár millióval felülmúlja a behozatalt.Az állattenyésztés helyzete nem kedvezõ. 1925-tõl tíz évalatt a fejõstehenek száma 16,7%-kal csökkent, az ökröké46, a növendékállatoké pedig 23%-kal. Ezt a veszteségetaz újabban fellendült és tejgazdaságra irányuló állatte-nyésztés sem tudta még pótolni. A 141 ezer fõnyi lakosraés 43 ezernyi gazdaságra 1935-ben csak 38 074 szarvas-marha jutott, ló 13 555, bivaly 1213, juh 53 907, kecske1903 és sertés 25 283, vagyis minden második családra,5-6 emberre jutott egy sertés, ami a szegénységnek meg-döbbentõ bizonyítéka.

Az iparosmesterség elé, láttuk, hogy a határõrség mi-lyen akadályokat állított a múlt század közepéig, de aszabadságharc után Háromszék ipara fejlõdött ki a leg-jobban a székely megyék között. A világháború után

344

azonban a kisipar visszaesõben van. Sepsiszentgyörgyönaz 1927. év folyamán 25 új iparigazolványt váltottak ki,és hármat adtak vissza, 1935-ben viszont már csak 8 újigazolványt váltottak ki, és 25-öt adtak vissza. A körülmé-nyek arra kényszerítették a mestereket, hogy tanulókhelyett napszámosokat fogadjanak, vagy pedig szerzõdésés minden kötelezettség nélkül vegyék fel tanoncaikat.Sepsiszentgyörgyön 1927-ben még 135 szerzõdtetett ta-nuló volt, 1935-ben már csak 89. Az összes iparágakbanegyütt a mestereknek csaknem fele dolgozik segéd nél-kül; a szabómestereknek mintegy 80%-a. A háziipari jel-legû iparágak közül a gyapjúszövés legfejlettebb Három-széken, egyetlen székely megye sem veheti fel vele aversenyt. A század elején kormánytámogatással szoktat-ták rá a népet a szövésre és lendítették fel ezt az ipart,azonban az utóbbi idõkben néhány gazdagabb családragadta magához, mûhelyekben gyári jelleggel szövetika gyapjút, különösen Kovásznán és Zabolán, a valóbanháziipari szövés pedig háttérbe szorult.

A népfölösleg és az elvándorlás itt is a társadalmi ha-nyagság és szervezetlenség következménye elsõsorban,a helytelen birtokmegoszlás mellett, hiszen az országosviszonylatban is jó termõvidéken a népsûrûség négyzet-kilométerenként csak 41, az országos átlag ennek felévelnagyobb. 1910 és 1930 között 134 994-rõl csak 136 358-raszaporodott a megye lakossága, egy évre tehát átlag 0,05százalékos szaporodás esik. A természetes szaporodás-nak mintegy harmadrésze kényszerül elvándorlásra, ho-lott a természetes szaporodás is csak fele az országosátlagnak. Szaporodás tekintetében mégis jobban áll Ud-varhely megyénél, 1936-ig 140 ezren felül emelkedett alakossága. A szociális betegségek elterjedése kisebb mé-retû, mint a Székelyföld többi részén, a szifilisz 1934-igcsökkenõben volt, azóta emelkedést mutat, tuberkulózisaz 1934. évi kimutatás szerint 325 lakos közül egyre esik.A városok magyarsága pusztul, szaporodást csak a falu

345

jelent. A sepsiszentgyörgyi református egyházközség lé-lekszáma 1913-tól 1934-ig leapadt 4435-rõl 4144-re, ami-nek elsõsorban a születéskorlátozás az oka, mert az újszü-löttek száma fokozatosan leesett évi 121-rõl 60-ra, holotta házasságok száma lényegesen emelkedett. A Szemerjanevû külváros református egyházközségének lélekszámaellenben 500-ról 775-re emelkedett ugyanez idõ alatt, amunkát keresõ falusiak bevándorlása révén, a születésekszáma pedig 26-ról 8-ra zuhant több mint 70%-kal.

Sepsiszentgyörgy város lakossága 1920 óta pár százlélekkel apadt. A nagyobb, városi jelleggel bíró községekis osztoznak a városoknak ezen a vonásán. A Köpec hatá-rában lévõ szénbányát 1930-ban beszüntették, mire többszáz család költözött el innen és a szomszédos Barótról,a köpeci református egyházközségnél pedig a születésekszáma felére esett azóta. A bányamunkások elszéledtekfavágónak, napszámosnak.

A megye területén 1934-ben 108 állami elemi iskolamûködött és 41 felekezeti, azóta azonban lényeges válto-zás állott be a magyar nyelvû oktatás kárára. Magyarközépiskola három van: a kézdivásárhelyi katolikus líce-um és Sepsiszentgyörgyön a református líceum, vala-mint a református leánygimnázium. A háromszéki falvak-ban van a székelység területén a legtöbb közép- és szak-iskolát végzett ember, az írni-olvasni tudók 7,2%-a. Írni-olvasni a lakosság 84,2%-a tud (országos átlag 57,0%). Aziskoláztatást elõsegítette a múltban a Háromszék megyeiTanalap, mely az egykori határõrség vagyonából állott.Ferenc József ezt a vagyont 1869-ben a megyének adta,hogy jövedelmébõl ipariskolát létesítsenek és a fõiskolaitanulókat segélyezzék. A közhatalom-változás után a ma-gyar vezetõség elmulasztotta a tanalap jogi személyiségétbejelenteni a megszabott határidõn belül, és az ügy csak1928-ban került a megyei tanács elé, amikor már csakrendkívüli módon, „az összes illetékes miniszterek meg-keresésével” és felségfolyamodvánnyal lehetett próbál-

346

kozni. Az eredmény az lett, hogy 1931 tavaszán királyidekrétummal vonták el az alap kezelését a megyétõl, azingatlanok tulajdonjogát pedig átruházták a bukarestiCasa ªcoalelor-ra. A jelentõs vagyon, a fél évszázadostanalap kiesett a magyarság kezébõl.

Vidékek

Erdõvidék, amint külön neve is mutatja, zárt egység,mégis a megyei politika szétdarabolta, a lakosság nagykárára, Udvarhely megye és Háromszék között, többmint egy századdal ezelõtt. A táblabírák „Horvátország-nak” nevezték Erdõvidék Bardóc-fiúszékét, ugyanezt tet-ték a háromszéki markálisokon Miklósvárszékkel, mertmind a kettõ évtizedeken át neheztelt az anyaszékre, sállandóan elszakadással fenyegetõzött. A kiegyezés utánimegyerendezéskor a régi két megye helyett négy közöttosztották fel, Nagyküküllõ és Brassó megyékhez is csatol-tak községeibõl, a lakosság négyfelé járt hivatalos ügyei-ben. A nagybirtokrendszer sok román jobbágyot telepí-tett annak idején erre a vidékre, de a román betelepedésnegyvennyolc után is folyt. A világháború elõtt természe-tesnek vették, hogy Nagybaconban új román templomotépített Mocan Tódor túrógyáros, aki a hetvenes évekbentelepedett ide, az akkor virágzó juhtenyésztés hazájába,s „székelytúrójának” jövedelmébõl hamarosan elsõ gaz-dává emelkedett. 1901-ben már kétszáz hold földbirtokés 1000 hold erdõ volt a tulajdonában, s egyedül tudtabiztosítani, hogy Ágostonfalváról bejárjon oda a románpap. Köpecen ugyanebben az idõben újult meg a románfatemplom, Szárazajtán és környékén is erõsödött a ro-mánság. A székelytúrót nagyobbára románok készítet-ték, a juhtenyésztés elsõsorban az õ kezükben volt, semlékezetes az eset, hogy az olasztelki román pap Romá-niából hozatott tejet használt fel „székelytúrójának” gyár-tásánál. A magyarság viszont nem gyarapodott, üresen

347

hagyta a falvakat, és más vidéken nézett megélhetés után.Egyedüli kereseti forrás itthon a köpeci szénbánya volt,ez azonban már a század elején csökkentette üzemét,nem bírta a versenyt. Ez a bánya az egész országban azegyedüli volt, amelyet mind tõkéje, mind vezetése ésmunkásai tekintetében magyarnak lehetett nevezni – ésennek hátrányait szenvednie kellett. Egyetlen szász jelle-gû vállalat sem akadt a vevõi között, dacára annak, hogyez nekik anyagi károsodással járt. A háború után részbenromán jellegûvé vált, míg most a végleges beszüntetésmegoldotta a kérdéseket.

Vargyas mai állapota beszél a nép múltjáról. A falu mais három részbõl áll, közigazgatásilag Udvarhely megyé-hez tartozik, felsõ részében lakott a szabad székelység, anagyobb középsõben és alsóban a jobbágyok. A Danielcsalád jobbágyai székelyek voltak, csak a pakulárjai romá-nok, az egykori jobbágytelep az uradalom körül ma istiszta székely lakosságból áll. A szegénység, az egyformánkiszabott telkek mutatják a telep régi határát. A felsõ rész,az egykori szabadok falurésze az új települések helye, arománok és cigányok is itt laknak, ezt a falurészt „regát”-nak nevezi a nép. Vargyas szegény falu, szomszédai: Szál-dobos, az egykori „mezítlábos falu”, és Olasztelek sokkaljobb módban élnek, amit azzal indokolnak a vargyasiak,hogy ott nem volt uradalom, mely itt évszázadokon ke-resztül nehezedett rá a nép életére, s ha a székelységterjeszkedni akart, nem volt hová, mert a nagybirtok ahatárnak legjobb részét elfoglalta. Ez a helyzet a jobbágy-felszabadítás óta is alig változott, ma 2000 hold erdõje és400 hold szántója van az udvarnak, külön juhnyája, gu-lyája, majdnem akkora, mint a falué. Az arányosítás miattóriási kárt szenvedett a nép, közvagyonának nagy részétkiszakították az uradalomnak és nagyobb birtokosoknak,emellett az arányjogvásárlók is nagy vagyont szereztek.A község elszegényedésében ez nagy lépést jelentett, ahárom ökörcsorda leapadt egyre. Sok közbirtokossági

348

tag nem használja a maga részét, mert nincs marhája,amit legeltessen, viszont akiknek a részét annak idejénkiszakították, ma azok is legeltetnek a szegényebbek kö-zös birtokán. A földkérdést, a közvagyonok ügyét senkinem meri fölvetni és tisztázni, jellemzõ erre nézve atanító vallomása, hogy neki még az apja meghagyta, min-dent csinálhat a faluban, csak a birtokkérdésnek hagyjonbékét, mert az nagyon „nem tiszta” ügy, és csak ellensé-geket szerez magának miatta. A háború utáni forradalomidején a szegények erõszakkal akarták kényszeríteni agazdagabbakat, hogy a közvagyonból kiszakított része-ket csatolják vissza, de ez még forradalmi úton sem sike-rült. Maradt minden a régiben, a jogtalan elosztás, a jog-talan használat és az állandó elégedetlenség, amit fokozaz, hogy újabban a rengeteg közteher, melyet a községhelyett a közbirtokosságra vetnek ki, mind csak a közös-ségre kényszerített szegényebb népréteget érinti. A köz-birtokosságok kénytelenek eladni erdõiket, hogy a ter-hek alól szabaduljanak. Vargyason az utóbbi három évalatt három nagy erdõséget adtak el, egyiket egy bukares-ti román cégnek, másikat egy ágostonfalvi zsidó vállalat-nak; a legutóbbit pedig egy ágostonfalvi román magán-ember vette meg. A legutóbbi eladásra azért volt szükség,mert a községben épített román templom költségeibõlszázezer lejt vetettek ki a közbirtokosságra. A közvagyo-nok rendezetlen ügyét a jelek szerint az elpusztulásukfogja megoldani. Ilyen közszellem mellett nem csoda, hanehéz a népet közösségi munka érdekében összetartani,amikor a közösségekbõl reájuk még mindig csak hátrá-nyok származtak. A tejszövetkezet pár lejes jutalékai he-lyett a pap legutóbb népszerûsítõ gazdasági és szépiro-dalmi könyveket osztott szét a tagok között, de lett isfelháborodás miatta, amikor azzal nem vásárolhatnak„gázt” a boltban.

Kálnokon, Sepsiszentgyörgy szomszédságában, annaka módját keresik, hogy miképpen lehetne „faluboltot”

349

létesíteni, ahol a terményeket, fõleg a tojást és gyümöl-csöt összegyûjthessék és megfelelõ egységes áron érté-kesítsék. A gazdák mentesülnének azoktól a károktól,melyeket a piaci árak hullámzása okoz, a városi vevõpedig olcsóbban jutna az áruhoz. Ezt a megoldást termé-szetesen csak nagyobb területen rendszeresítve lehetnekeresztülvinni. Vele kapcsolatosan lehetõvé válna a tojásés gyümölcs osztályozása, ami a külföldre való szállításszempontjából nagy fontosságú, ugyanakkor a gazdák ismeglátnák a módját és értelmét a több és jobb minõségûtermelésnek. Ez a gazdasági terv még a megvalósításlegkezdetén áll, az évek óta tartó népnevelés és köz-szellemirányítás ellenben már tényleges eredményeketmutat fel. Az unitárius pap az elsõ elemi osztályos tanu-lóktól kezdve bevonja az ifjúságot az egyházi nevelésbe,konfirmációs délutánokat tart, ahol nem a kátét tanulják,hanem egyszerû beszélgetés folyik a káté tárgykörébõljellemalakítás végett. A gyermekek így bevonódnak aközösségi életbe, gondolkozásuk hozzá alakul, míg en-nek hiányában késõbb sem kapcsolódnak be a falu egy-házi és társadalmi életébe. Az egyházközség tízéves ter-vet készített az egyház anyagi alapjának megerõsítésére.A hívek nem pénzzel járulnak hozzá, hanem munkával,fakitermeléssel, mezei munkával, „kalákában”. Az egy-házközség egyholdas helyén mintagyümölcsöst létesítet-tek, feljavították a talajt, és a tízéves terv elsõ évébennégyszer annyi hozama volt a földnek, mint azelõtt, amígbérbeadás útján kezelték. Az egyke ellen folytatott küz-delem azonban nem ilyen eredményes.

Sepsikõrispatak mai kialakulását a Kálnoky-féle grófiuradalom határozta meg. A család Kálnokról való betele-pedésével együtt járt a román jobbágyok betelepedéseis. Az uradalom és a falu székelysége között nemegyösszeütközés történt a múltban, a gróf pedig úgy vetettvéget ezeknek a viszályoknak, hogy kastélyánál félreve-zettette a patakot, és nem engedett a faluba vizet, míg a

350

nép meg nem adta magát és meg nem „kérlelte” õt.Negyvenkilencben a felszabadult, részint román eredetûjobbágyok telket és kis földet kaptak, de a század elejéiga föld nélküli szegény népréteg megnövekedett a romá-nok nagy szaporasága és új betelepülések következté-ben, úgyhogy a háború utáni földreformkor valamennyi-en az igényjogosultak között szerepeltek. Ezek a napszá-mosok telket és szántóföldet kaptak, 1-2 holdat, száz évalatt kétszer történt számukra földosztás, mégis a sze-génységük máig sem változott. Az uradalmi birtok közöt-tük oszlott szét, de az állam pár év múlva visszavette tõlüka földreformkor kapott földeket, mert nem fizették aváltságdíjat, és a szomszédos Árkos gazdáinak adta. Aszegénység ma napszámból, eper-, málna- és gombasze-désbõl él. A betelepülõk elõtt azonban nem volt elzárvaaz érvényesülés, a vagyonszerzés útja. Mintegy ötvenévvel ezelõtt került a községbe egy Coveºan nevû románnapszámos, aki hamarosan a falu legmódosabb emberelett. A Bogdán család birtokán szorgalmas embernekbizonyult, emellett házilag élesztõt gyártott, amibõl nagyösszegeket keresett. A székely lakosság nem tudott ki-mozdulni évszázados életmódjából, eszébe sem jutott,hogy élesztõvel is lehet pénzt keresni, míg a betelepültCoveºant nem kötötte a hagyomány, szabadon mozgottmind szellemi, mind gazdasági tekintetben. Az egyik Kál-noky grófnak élesztõgyára volt már régebben, ez adtaszámára az ösztönzést és a példát, míg a székelység úgygondolta, hogy élesztõgyára is csak grófnak lehet.Coveºan hamarosan megvette a nagybirtokot, amelyenazelõtt dolgozott, 80 hold szántót, ezen kívül kaszálót,erdõt, egy szeszgyárat és késõbb a grófi élesztõgyárat is,Sepsiszentgyörgyön pedig bankot létesített. A bankugyan megbukott most a konverzió következtében, de aCoveºan család ma a leggazdagabb a faluban, gazdagabba grófnál. Közbirtokossága kétféle van a községnek,egyik a „Székely kétág katonaság” nevet viseli, mely az

351

egykori szabad székelység közös vagyona, míg az igény-jogosultak „Kényszerközbirtokossága” a volt úrbérese-ké. A két vagyonközösség eredetileg teljesen különválttulajdonosai ma összevegyültek házasság és vásár révén,némelyiküknek mind a kettõben van arányjoga. A románeredetû családok annak idején az „úrbéresekkel” vegyesközbirtokosságok kiarányosításánál éppen úgy részesed-tek arányjogban, mint a szegényebb magyar lakosság. Akülönbözõ felekezetekre tagolt magyarság között nincsegyetértés. Két évvel ezelõtt kultúrházat akart építeni afalu, de az együttmûködés megbukott a felekezeti szét-húzás miatt.

Próbálkozások

Háromszék a szövetkezeti összefogás tekintetébenmesszi elmaradt Udvarhely megye mögött, noha mezõ-gazdasága fejlettebb. Tejszövetkezete 1936. év végéncsak kettõ volt, ugyanúgy, mint Csíknak, míg Udvarhelymegye területén ekkor már 46 tejszövetkezet dolgoztafel iparilag a tejet. Az elmúlt évben Háromszéken mégkét új tejszövetkezet alakult, Udvarhely megyében pedighat. A három megye területén ma fennálló 58 tejszövet-kezet az utóbbi hét év alatt létesült, 1930-ban még csaköt volt meg belõlük. Az elsõ Háromszék megyei szövet-kezet Kézdivásárhelyen alakult meg 1934-ben, KézdiGazdasági Szövetkezet név alatt, kezdetben 34 taggal, deez a szám mostanig kétszáz fölé emelkedett. A vállalkozás2700 lej alaptõkével indult meg, és ma évente 650 000lejes forgalmat bonyolít le. Vezetõje egy kézdivásárhelyiügyvéd. Egyelõre csak tejfeldolgozással és -értékesítésselfoglalkozik a szövetkezet, s ezzel kapcsolatosan sertés-hizlalással, mely utóbbinak a közeli Brassó nagyon jópiaca, de a megalakuláskor már az volt a terv, hogy álta-lános gazdasági értékesítést végezzen. A gabonanemûekközül fõleg az árpa és nagyobb mértékben a lencse nyújt

352

lehetõséget erre a munkára. A megalakuláskor néhányalkalmasabbnak látszó községben megbízottak útjánszedték össze a tejet, elõször négy falu tartozott bele aszövetkezet körébe, majd lassanként a járásnak még hatközségét kapcsolták be. A bekapcsolt községek közül alegtávolabbi 16 kilométerre van, másik irányban 12 kilo-méterre, így mintegy 30 kilométeres körzetre terjed ki ahálózat, ami nagy nehézségeket okoz a tej összegyûjtésé-nél, a szövetkezeti élet irányításánál. Magában a városbancsak 12 tag lakik, a cél éppen az volt, hogy a vidéketvonják be, és megszervezzék az értékesítést, mert a vásár-helyiek idehaza is jól el tudják adni a tejet. A vidékimegbízottak egészen a múlt évig karjukon hordták be atejet, amivel a nagy távolság miatt egész napot töltöttekel, most két fuvar járja be naponta a falvakat. Ennekmegvan az a hátránya, hogy ha kevés a napi tejmennyi-ség, a jelentõs fuvarköltség nagyban csökkenti a szövet-kezet jövedelmét, drágítja a tejet, anélkül, hogy a gazdákbármivel is többet kapnának érte. A zsírfok mérése igennehéz eljárás a termelõk szétszórtsága miatt. A városban5 lej a tej literje, ezért ha drága a takarmány, mint a múltévben is, a gazdák inkább behozzák maguk a tejet éseladják a városi piacon, de amikor jó termés van, kedve-zõbbnek látják a szövetkezet útján való értékesítést. Aszövetkezet számára a megalakulásnál is nehezebb fel-adatot jelentett az elsõ években a vaj eladása. Nem juthat-tak piachoz, közvetlen vásárlóik nem akadtak, így kény-telenek voltak 50-60 lejért odaadni a vaj kilóját a brassóikereskedõknek, akik 100-120 lejért árusították. Csakmost érte el azt a szövetkezet, hogy a környékbeliekitthonról vásárolják a vajat, melyet eddig Brassóból és aszomszéd megyékbõl szereztek be. Ma minden elfogy aszövetkezet kis üzletébõl, sõt a nagyobb ünnepek alkal-mával a marosvásárhelyi tejfeldolgozó központtól iskénytelenek rendelni. A közönség megszokta végre,hogy az itthonit vásárolja, amely elismerten kitûnõ minõ-

353

ségû, amellett lényegesen olcsóbb. A szövetkezetnél1936 folyamán naponta már 800 liter tejet is dolgoztakfel. Az állattenyésztés fejlõdéséhez nagyban hozzájárulta szövetkezet, azokban a községekben, ahonnan tejetszállítanak, az utóbbi három év alatt ötvenszázalékos ja-vulást mutat a marhaállomány. A szövetkezeti tagok aszász vidékekrõl szerezték be fejõstehenüket, egyetlenalkalommal 27 darabot vásároltak.

A szövetkezeti szervezet általánossá tétele végett szük-ségesnek találják Háromszéken egy nagyobb szervezetlétesítését kézdivásárhelyi központtal, hogy amit azegyik néni állít elõ, kapja meg a másiktól. De a szövetke-zeti eszme nehezen tör utat a társadalom széles rétegei-ben. A háború elõtti idõk óta fennálló fogyasztási éshitelszövetkezetek nem sok lelkesedésre sarkallnak,mert mûködésük alig járt valami jövedelemmel, emellettnagyon megingatta a szövetkezet iránti bizalmat az akalandor vállalkozás, amely jelentõs összeget szedettössze arra a célra, hogy szövetkezeti alapon villamosságiüzemet létesít az egész megye számára. Az üzletrészektöbbsége be is gyûlt, de ekkor megbukott a vállalkozás,és a pénz odaveszett. Egyes emberek már meg vannakérve a szövetkezeti szervezkedésre, de az egész társada-lom, a közösség még nincs. – Húsz év kellett, hogy akezdet kezdetéhez elérjünk – mondja a kézdivásárhelyiszövetkezet vezetõje –, húsz év, ha csak a háborútólszámítjuk is az életet. – Valóban, a magyar társadalomigen lassan halad az önismeret és a belsõ szervezkedésútján, sokkal lassabban, mint ahogy a körülmények meg-követelik. A húsz év mulasztásaiból származó veszteségetnehéz pótolni, akár anyagiakban, akár a lelki erõsségtekintetében. A kézdivásárhelyiek még most sem tudjákelindítani szövetkezetük terményértékesítõ munkáját.Mert elõször piacot kell teremteni, termelésre csak azu-tán lehet ösztönözni az embereket, vagy legalábbis a piacés termelés megszervezése párhuzamosan kell hogy tör-

354

ténjék, különben a termelõk nyakán marad az áru. EgészErdélyre kiterjedõleg kellene megszervezni az értékesí-tést, belevonva elsõsorban a városokat, hogy a városimagyar társadalom a magyar falu terményeit fogyassza.Központi vezetõ ember kellene ide, s fõleg tõke, de egyiksincs még ez ideig. A kereskedõk túlnyomó része nemmagyar, ezekre számítani sem lehet ebben a munkában,hiszen magában Kézdivásárhelyen is szívesebben tartjákfenn összeköttetéseiket a régi nagy cégekkel, ahonnanáruikat kapják, mint hogy a kezdet nehézségeivel küzdõhelyi termelésre támaszkodjanak.

A magyarság gazdasági megszervezésével kapcsolato-san sok lényeges kérdés merül fel Kovászna szövetkezetiéletének ismertetésénél. Két szövetkezet is alakult a köz-ségben, de sajnos nem a kölcsönös együttmûködés gon-dolata vezetett erre a helyzetre, hanem a széthúzás. Azegyéni indítóokokon túl ellenben mégis az a fontos, hogya két szövetkezet egyformán szolgálja a környékbeli szé-kelység érdekeit, mind a kettõ végzi a maga munkáját. Ajelentékeny mértékben román lakosságú község magyar-ságának vezetõi két évvel ezelõtt juthattak csak odáig,hogy megalakítsák az Orbai Tejszövetkezetet, mely mára kezdet kezdetén általános gazdasági szövetkezetkéntakart indulni. Ilyen alapszabályt kértek a magyar szövet-kezeti központtól, de csak tejszövetkezet megalakításárakaptak meghatalmazást, azzal a magyarázattal, hogy majdkésõbb is át lehet alakulni általános szövetkezetté, így jöttlétre az Orbai, melynek ma mintegy 100 tagja van, és 12községet von be hálózatába Zabolától Bitáig, 15 kilomé-teres távolságról is. A vidék takarmánytermelésre elsõ-rangú, ezért mutatkozott szükségesnek legelõbb is a tej-termelés megszervezése és fejlesztése. Naponta átlag800 liter tejet dolgoznak fel, de a napi tejmennyiségnagyon ingadozik, 200 litertõl 1300-ig, ami a vaj értéke-sítésénél hátrányos. A tej fuvarozása literenként 50 bani-ba kerül, ez a szövetkezetet terheli és nagyban csökkenti

355

jövedelmét. A háromszéki viszonyok mellett még nemlehet az egyes községekben felállítani tejszövetkezetet,hiszen a 12 község tejmennyisége együtt alig annyi, mintegyetlen Udvarhely megyei falué. Ezek a kezdeti nehéz-ségek mindaddig fennállanak, amíg a fejõstehéntartásnem válik általánosabbá. A szövetkezet a községben áru-sítja el a vaj nagy részét, a közeli városokba kevés árut tudszállítani. A vállalkozás anyagi alapja csak a 165 üzletrész-bõl áll, semmilyen támogatást nem kapnak a szövetkezetiközponttól, mégis az elsõ év 70 000 lejnyi veszteségét issikerült már pótolniok. A szövetkezet igazgatója külön-ben orvos a községben. Általános szövetkezettel sokkaltöbb eredményt lehetett volna állítólag elérni, hiszen pl.a háziipar olyan fejlett, hogy a termelést nem kell szer-vezni, csak az értékesítést, mégsem mehetnek semmiretõke vagy erkölcsi támogatás hiányában. „Hogy lehessenitt szervezkedni, amikor felülrõl semmiféle tájékoztatástnem kapunk?!” – hangzik a panasz.

A vezetõség számításait mindenképpen keresztezte az,hogy a tejen kívül egyéb gazdasági termék értékesítésérenem kapott engedélyt. Néhány kovásznai vezetõ embermár elõzõleg levelezett egy nagy külföldi kereskedelmicéggel a mezõgazdasági termékek kivitelére vonatkozó-lag, és amikor az Orbai szövetkezet megalakult, elõter-jesztést tettek az igazgatóságnak, hogy munkájuk, amelymár a megvalósítás állapotába jutott, a szövetkezet kere-tében bonyolítódjék le. A szövetkezet hajlandónak ismutatkozott erre, de amikor a külföldi cég elküldte meg-bízólevelét, az igazgató azzal a megjegyzéssel terjesztettea választmány elé, hogy egyelõre ne fogadják el. Amikora szövetkezet a további levelekre már nem is válaszolt,felvetõdött a másik részen is egy újabb szövetkezet gon-dolata, mert az eddigivel lehetetlennek látták az együtt-mûködést, az ott megnyilvánuló kicsinyes egyéni okokmiatt. Érintkezésbe léptek a magyar szövetkezeti köz-ponttal, aminek jóindulatú válaszából azonban azt követ-

356

keztették, hogy a központ csak a megszokott utakon járó,kevés vagy éppen semmi önálló kezdeményezéssel nemrendelkezõ szövetkezeti alakulatokat veszi szívesen. Aszéles tevékenységi körre viszont éppen ezért lett volnaszükségük, hogy mindent megpróbálhassanak, és a soklehetõség közül amelyik mûködési kör eredményt mu-tat, azt fejlesszék. A központ kisebb tevékenységi körneka gyapjúbeváltást ajánlotta, a helyzet alapos félreismeré-sével, mert Háromszéken a gyapjútermelés 90%-a a ro-mánság kezében van. Amikor a vezetõség azt látta, hogyaz erdélyi központtól nem remélhet nagyobb mûködésikörre engedélyt, kénytelen volt úgy határozni, hogy va-lamely más központnak lesz a tagja, így jött létre „Agazda” termelõ, beszerzõ és értékesítõ szövetkezet a bu-karesti központ keretében. Az új szövetkezet vezetõségehangoztatja, hogy semmi egységbontó szándéka nin-csen, de mérlegelve a lehetõségeket, úgy találta, hogysokkal nagyobb segítségére lehet a székely falvaknak ésa falusi kisembereknek akkor, ha az elõre kitûzött céljafelé halad, noha ezt a célt csak a román szövetkezetiközpont keretében érheti el a már ismert okok miatt. „Agazda” szövetkezet mûködése minden mezõgazdaságitermény termelésére, összevásárlására és forgalomba ho-zására kiterjed, ugyanígy az állattenyésztésre és a házi-iparra is. Terve a mezõgazdasági gépek beszerzése, anépmûvelést és szakoktatást szolgáló mezõgazdasági elõ-adások tartása, nyomtatványok terjesztése, kölcsönökfelvétele és folyósítása a tagok részére, kiviteli és beho-zatali üzletek lebonyolítása stb. Erre a munkára a legna-gyobb szükség mutatkozik, mert a székely gazdatársada-lom teljesen magára hagyottan ki van szolgáltatva azidegen tõke uralmának, egyetlen magyar gazdasági ala-kulat sem tudott még a mai napig irányító szerepet vál-lalni.

A Brassóban és Szebenben mûködõ szász szervezetekuralkodnak a székely megyék piacain, újabban pedig

357

mind nagyobb tért hódít a regáti tõke, ezeknek vannakkiszolgáltatva a székely termelõk. „A gazda” összevásárol-ja a vidéken található és eladásra kerülõ gabonanemûe-ket kisebb tételekben, és vagononként szállítja tovább,de a raktárból kilónként is ad el a vásárlásra szorulókisembereknek. Azokat a cikkeket, melyekbõl a környé-ken nem termelnek annyit, hogy a szükségletet kielégít-sék (kukorica, zab), vagononként hozatja és a raktárbólkiárusítja. Az elsõ üzletévben a szövetkezet három és félmillió lejes forgalmat bonyolított le búza-, zab-, árpa-,kukoricaértékesítéssel, de jelentõs értéket képviselt azösszevásárolt tyúk és tojás, széna, szalma, háziipari cik-kek is. Gyakorlati eredménye az elsõ év folyamán abbanmutatkozik, hogy a környékbeli falvak lakosságának azeladásra szánt terményei magasabb áron kelnek el, mintaz elõzõ években, mert a szövetkezet mindig a legmaga-sabb napi árat adja, s így a magáncégek és ügynökök iskénytelenek ehhez igazodni. Meghonosították a rend-szert, hogy mielõtt a termelõk bárkinek eladnák áruikat,kérdezzék meg elõbb a szövetkezettõl a napi árakat, ésha annál többet ad valaki, csak úgy adják oda. A bizalommegszilárdult, és a munka szépen halad elõre. A bukares-ti központhoz való csatlakozás ellenben jó eszköz azok-nak a kezében, akiknél már szokássá vált, hogy a nekiknem tetszõ vagy az õ egyéni érdekeiket nem szolgálóembereket egyszerûen a magyarság ellenségének, rene-gátoknak nyilvánítják. Kisebbségi életünknek ez az egyiklegnagyobb betegsége, mert leple alatt a semmittevésvagy éppen a magyarság kárára való dolgozás húzódikmeg legtöbbször. Az új kovásznai szövetkezetet is románszövetkezetnek igyekeznek feltüntetni, hogy a magyar-ság elõtt bizalmatlanságot keltsenek iránta. Pedig a szö-vetkezet minden egyes vezetõje magyar, a 79 tag közülpedig csak kettõ román, amit az ilyen vegyes lakosságúvidéken nem lehet károsnak nevezni. Ez a szövetkezet isminden anyagi támogatás nélkül, csupán a bejegyzett

358

483 üzletrészbõl jött létre és áll fenn. A szövetkezet 1936õszén alakult meg, és azóta 20 község lépett be tagjaiközé, kettõ kivételével a járásnak valamennyi faluja. Azország legnagyobb kiviteli cégeivel fennálló kapcsolatairévén már elérte azt a bizalmat, hogy ezek a cégek elõrebocsátják rendelkezésére a felvásárláshoz szükségespénzösszeget. Szoros kapcsolatot tart fenn a szövetkezeta mezõgazdasági kamarával és az EGE megyei csoportjá-val, melynek felügyelete és irányítása alatt már a múltévben megkezdte a lótenyésztés fejlesztésére irányulómunkáját is.

Így ismerhettünk meg végezetül egy székelyföldi „ro-mán” szövetkezetet is létrejöttének okaival együtt. Hogykinek van igaza, annak-e, aki elítéli ezt a munkát, vagyannak, aki vállalja, azt a jövõ fogja eldönteni.

359

VÉGSZÓ

Nagy vonalakban felrajzolva végigtekintettük a szé-kelység életét próbálkozásaival, eredményeivel és vesz-teségeivel együtt. Az utóbbi néhány év eredményei szám-bavehetõk, de az évszázadok óta fokozódó veszteségeknehezen pótolhatók. A székelység élete a sok mulasztáskövetkeztében úgy rendezõdött be, hogy az évek múlásanem az eredményt és erõsödést fokozza szervesen éskövetkezetesen, hanem a veszteséget és a pusztulást.Meg lehet állítani ezt a folyamatot, és ellenkezõ iránytlehet adni neki? A székelység fennmaradása ezen a kér-désen múlik. A föld, az életkörülmények, saját képességeinem ítélték pusztulásra a népet, lehetõség számtalan van.Csak ember kell, aki vezetõje lehessen, és fõleg egészsége-sebb társadalmi közszellemre van szükség.

A Székelyföldrõl a szászok közé visz a vonat, ha ismétkapcsolatot keresünk a világgal. Szinte jólesik ez a szabadu-lás, szinte megkönnyebbülést hoz. Brassó a nagyvilágot je-lenti, és milyen messze van a Székelyföldtõl! A nép számáraez már a külsõ világ, ahova érdemes özönleni, ahol érdemesés ahol lehet új életlehetõségek után nézni. A Cenk tövébenemelkedik a szászok hatalmas gyapjúszövõ gyára, mely egy-magában többet ér talán az egész székelység vagyonánál. Éskörül, elszórtan a gazdag szász falvak feküsznek, melyeknekélete mintha nem is egy világrészen folyna a székelyekével.Itt a gazdasági épületekbe is be van vezetve a villany, adisznóólakban villanykörte világít, s odébb pár kilométerrea székely házakban petróleumra is alig telik, a legmerészeb-bekpedigazértfolytatnakküzdelmet,hogyatízholdasgazdamegélhetését biztosítsák. Itt éjszaka is világosság van, a szé-kely falvakra pedig ráborul a nehéz, mély sötétség, melygátolja a tájékozódást, és amely sok helyen nem oszlik el,hiába jön föl reggelenként a nap.

361

FÕBB FORRÁSMUNKÁK

A történeti részt a következõ munkák alapján írtammeg: Hóman–Szekfû: Magyar történet. Jakab Elek ésSzádeczky Lajos: Udvarhely vármegye története. Bp.,1901. Szádeczky Lajos: A székelység története. Bp., 1928.Szabó Károly és Szádeczky Lajos: Székely oklevéltár.I–VII. kötet. Dr. Vajda Emil: A vargyasi Daniel-család.Bp., 1894. A nemes székelységnek alázatos könyörgõlevele az erdélyi fejedelemség három nemzetbõl állóstatusaihoz és rendjeihez. Kolozsvár, 1791. Kállay Fe-renc: Históriai értekezés a nemes székely nemzet erede-térõl. Nagyenyed, 1829. Jakab Elek: Szabadságharcunk.Bp., 1880. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Bp., 1868.Fényes Elek: Magyarország statisztikája. II. kötet. Bp.,1843. Benkõ Károly: Marosszék ismertetése. Kolozsvár,1868. Lóránd Lajos: A székely jobbágyság kialakulása.Benkõ Károly: Csík, Gyergyó és Kászon leírások. Kolozs-vár, 1853. Kõvári László: Székelyhonról. Kolozsvár, 1842.

A kisgazdák pusztulásáról és a szétszóródásról szólófejezetek alapjául a következõ munkák szolgáltak: Dr.Sebess Dénes: Arányosítás és tagosítás. (Az 1908. VII. tc.indokolása.) Székely Kongresszus Csíktusnádon. 1902.Kozma Ferenc: A Székelyföld közgazdasági és közmûve-lõdési állapota. Bp., 1879. Simon Péter: A székely kiván-dorlás. Bp., 1903. Barabás Endre: A székely kivándorlásés a Romániában élõ magyarok helyzete. Bp., 1901.Máthé József: Székely kérdés. Marosvásárhely, 1901. Aszékely akció öt éve. 1907. Az Ellenzék 1881-tõl 1903-igterjedõ évfolyamainak a székelységre vonatkozó cikkei.A Hegyvidéki, Erdélyrészi, Székelyföldi Gazdasági Akció1909. évi mûködésének ismertetése. Bp., 1910.

A háború utáni alakulás forrásai saját helyszíni adat-gyûjtésem mellett elsõsorban a Magyar Kisebbség és a

363

bukaresti Carpatpost kõnyomatos lapnak a Székelyföld-re vonatkozó cikkei voltak, az egyes megyék rajzánálpedig a következõ munkákra is támaszkodtam: BarabásEndre: Udvarhely vármegye közgazdasági leírása. Bp.,1904. T. Nagy Imre: Csík megye közgazdasági leírása.Bp., 1902. Tokaji László: Eladó ország. Kolozsvár, 1913.Benkõ Károly: Marosszék ismertetése. Kolozsvár, 1869.Barabás Endre: Maros-Torda vármegye és Maros-Vásár-hely közgazdasági leírása. Bp., 1907. Kisebb mértékbenvettem figyelembe Sabin Opreanu: Þinutul secuilor(Cluj, 1929) és Heinrich Wachner: Judeþ Ciuc, SamtToplita und der Muresenge (Cluj, 1929) címû munkáját.A használt statisztikákat szöveg közben jelöltem meg.

TARTALOMJEGYZÉK

A Székelyföld kapujában . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Földre írt múlt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Rava és boltja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10A lélek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Elfelejtett történelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23A bûnös utópia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Zsellérek, földönlakók, jobbágyok . . . . . . . . . . 26A „három nemzet”-nek nincs egy érdeke . . . . . . 34Lázadások vezér nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . 38A kétkulacsos nép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41Segesvár, gyászos emlék . . . . . . . . . . . . . . . . 45A híres farsang . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Föld nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63Önkéntes jobbágyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67A szabadság palástja . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72Siculicidium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81Vesztett ügy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 891848 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97

Kisgazdák pusztulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103Új törvény, régi gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . 103Arányosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108Tagosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118A pénz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125

Szétszóródás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133A népesség csökkenése . . . . . . . . . . . . . . . . 133Székelyek a Regátban . . . . . . . . . . . . . . . . . 138Munkásviszonyok itthon . . . . . . . . . . . . . . . 144Elmaradottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152Mentési kísérletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157

365

A nagy változás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163Földreform . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163Hitelélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169Földkérdés, termelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174Népesedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183Szellemi élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189

Marosszék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194Település . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194A nép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196Gazdálkodás, ipar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202Két példa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207Pusztuló vidékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209A Kis-Küküllõ völgye . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214A Dózsák faluja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218A vagyon árnyékában . . . . . . . . . . . . . . . . . 225

Udvarhely megye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231Mai helyzet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231Sóvidék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236Szekeresek, kalapkötõk . . . . . . . . . . . . . . . . 245„Fekete tyúk árnyéka” . . . . . . . . . . . . . . . . . 249Felekezeti szövetkezet . . . . . . . . . . . . . . . . . 255Székelykeresztúr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264A Firtos alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275A Nyikó mente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277A haldokló anyaváros . . . . . . . . . . . . . . . . . 290Szövetkezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294Népmûvészet, népköltészet . . . . . . . . . . . . . 300

Csík megye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304Helyzetkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304A két város . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318Népnevelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325Proletárfalu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336

366

Háromszék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342Helyzetkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342Vidékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347Próbálkozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352

Végszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 361

Fõbb forrásmunkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363

Kiadja a Hargita KiadóhivatalCsíkszereda, 2012

A kiadásért felel: Lövétei Lázár László,a Hargita Kiadóhivatal igazgatója

Készült a csíkszeredai Alutus Rt. nyomdájában.Felelõs vezetõ: Hajdú Áron igazgató