Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Intézeti...
Transcript of Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Intézeti...
Miskolci Egyetem
Állam-és Jogtudományi Kar
Bűnügyi Tudományok Intézete
Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Intézeti Tanszék
Szentesi Tibor
A rendőrség és az ügyészség kapcsolata a bűnügyek nyomozása során
- Szakdolgozat -
Konzulens: Prof. Dr. Farkas Ákos
Intézetigazgató egyetemi tanár
Miskolc, 2013.
2
University of Miskolc
Faculty of Law and Political
Institute of Criminal Science
Criminal Procedure Law and Prison Law Department
Szentesi Tibor
The relation between prosecution service and police under the criminal
investigation.
- Thesis -
Consultant: Prof. Dr. Farkas Ákos
Director of Institute university teacher
Miskolc, 2013 th.
3
Tartalomjegyzék
I. Bevezetés .......................................................................................................... 4
II. A rendőrség története az ókortól az 1980-as évekig ......................................... 5
III. Az Ügyészség kialakulása ............................................................................... 10
IV. A nyomozó hatóság bizonyítási szerepének történeti modelljei ...................... 14
V. A nyomozó hatóságok feladata és hatásköre .................................................... 20
V.1. Nyomozó hatóságok Magyarországon ........................................ 21
V.2. A Robotzsaru NEO rendszer használata ..................................... 22
VI. Az ügyész szerepe és feladatai ......................................................................... 33
VI.1. Az ügyész jogállása ..................................................................... 40
VII. A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatának modelljei ............................. 41
VII.1. Felmerülő problémák a kapcsolattartás során ............................. 43
VIII. A nyomozás törvényessége feletti felügyeleti jog ............................................ 53
IX. Az Ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolata a szabálysértési eljárásban .. 55
IX.1. Az ügyész részvétele a szabálysértési eljárásban ........................ 55
IX.2. A rendőrség szerepe a szabálysértési eljárásban ......................... 56
X. Záró gondolatok ................................................................................................ 57
Irodalomjegyzék.......................................................................................................... 59
Jogszabályjegyzék ....................................................................................................... 60
Hivatkozások jegyzéke ............................................................................................... 61
Szerzői jogi nyilatkozat ............................................................................................... 62
Hallgatói nyilatkozat ................................................................................................... 63
4
I. Bevezetés
A magyar büntetőeljárásnak oly mértékben lényegi eleme a bizonyítás, hogy az
eljárási célok elérése bizonyítás nélkül lehetetlen. A büntetőeljárás tartalmi oldalának
jelentős részét képezi a bizonyítás, ami gyakorlatilag a jogalkalmazási folyamat
legnagyobb terjedelmű része, mely a büntetőeljárási törvény rendszeréből adódóan az
egész eljáráson végighúzódik. A szó hallatán legtöbben a bírósági tárgyaláson felvett
bizonyításra, illetve a feltételezések igazolására, mint logikai tevékenységre
asszociálnak, de ez azért nem ennyire „egyszerű”. Az vitathatatlan, hogy a tárgyalás
adja a bizonyítás felvételének magját, mégis a bizonyítás tartalma összetettebb annál,
hogy a tárgyalási szakra redukálható legyen. Elméletileg a bizonyításnak több
mozzanatból kell összetevődnie, melybe beletartozik a bizonyítékok összegyűjtése,
bíróság elé tárása, értékelése és felhasználása is. A bizonyítás e több mozzanatú
megközelítése szükségszerűen felveti annak tisztázását, hogy a bizonyítás alanyai mely
mozzanatokat végzik, miként vesznek részt a bizonyításban.
Szakdolgozatom célja bemutatni az ügyészség és a rendőrség közös és önálló
munkáját a bűnügyi nyomozás során, rávilágítani, hogy milyen tartalommal végzik
munkájukat a feljelentéstől kezdve egészen a történeti tényállás megállapításáig.
5
II. A rendőrség története az ókortól az 1980-as évekig
A tilalom megszegése, melynek egyik következménye a bűn, éppen úgy egyidős
az emberrel, mint a biztonság igénye. Ezekre utalóan több vallási ismeret is fellelhető,
melynek példája lehet az édeni kiűzetés előzménye, de a testvérgyilkos Káin tette is.
A rendőri cselekvések már a legtávolabbi múltban is felfedezhetők,
intézményesedett formái, azonban a társadalmi fejlődés során jelentek meg. Biztosan
állítható, hogy a rendőrség legalább az állammal egyidős, mert nélküle ez utóbbi nem
maradhatott volna fenn. Az egyes közösségek belső rendjét, a közhatalmi tevékenységet
gyakorló állam egyik fegyveres csoportja biztosította. E végrehajtó karhatalom a
rendőrség, tagjai a rendőrök, de megjegyezném, hogy nem mindig nevezték őket így.
A görög eredetű politea – aminek jelentése az állam helyes kormányzásának
tudománya – méltán tekintheti magát annak a szónak, amiből a policáj, police
kifejezések származnak.
Az államalapításkor létrehozott királyi vármegyerendszer rendőri feladatait a
katonákon kívül – ahol a megye élén a vármegye hadának parancsnoka az ispán állt,
helyettese a hadnagy volt, akikhez tartozott még a várnagy és a tizedes a
várjobbágyokkal – a csőszök, a börtönőrök, a kapusok végezték, akiket összefoglalóan
őrnek neveztek.
A XIII. században felbomlott királyi vármegyerendszer helyébe lépett nemesi
vármegyék élén az ispán főispánná lett, megjelent az alispán és a rendőri feladatokat is
végző szolgabírói tisztség.
A feltörekvő városok rendőrparancsnoka a várkapitány volt. A megyei
rendfenntartók elnevezései közül, a pandúr volt a legáltalánosabb. A nemesi származást
kezdetben megkövetelő beosztás latin alakja a persekutor, ami üldözőt jelent.
Irányításukat a csendbiztosok végezték, akiknek szintén nemesi származásúaknak
kellett lenniük.
Szintén a megyei rendfenntartók körébe sorolható a zsandár, amit a francia
“gendarme” szó kiejtésének felel meg, és valójában csendőrt jelent. Működésének kettő
jól elválasztható szakasza különböztethető meg. A zsandár szóhoz köthető első szakasz
1849-től 1867-ig és a már csendőr(ség)ként említhető második 1881-től 1945-ig. A XV.
századi Franciaországból származott csendőrség kezdetben katonai-rendőri
6
tevékenységet végzett, majd a háborúskodások enyhültével már polgári-rendőri
feladatokat is ellátott. A csendőr kifejezés 1834 körül keletkezhetett, valószínűleg
Erdélyben.
A XIX. századi romló közbiztonság felszámolását célzóan, 1881. február 15-én
szentesítést és kihirdetést nyert a közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló 1881. évi
III. törvénycikk. A végrehajtás az 1884. év végén fejeződött be. A hat csendőrkerületi
parancsnokság mindegyike állt 2 vagy több szárnyból, amelyeknek volt legalább 2
szakasza, melyekhez őrsök tartoztak 5-8 fős legénységgel. A szervezés befejezésekor
104 tisztből és 4916 legénységi állományú beosztottból állt a csendőrség.
1887-ben 916 őrs működött. Egy csendőrre 2598 lakos és 53
négyzetkilométernyi terület jutott. Magyarország mai területén 464 őrsön kb. 2800
csendőr teljesített szolgálatot.
A csendőrség a vidék közbiztonsági szolgálatát látta el. A törvényhatósági joggal
felruházott városokban általában nem teljesített szolgálatot, de a városnak joga volt
segítséget hívni, amit nem lehetett megtagadni.
Centrális, állami testület volt, amelynek tagjai személyügyileg a honvédelmi,
közbiztonsági szempontból a belügyminiszternek voltak alárendelve. Fontos jellemzője,
hogy katonailag szervezett őrtest volt. E kitételnek a fegyverhasználat szempontjából
volt jelentősége, ugyanis a csendőr nem mérlegelhette, hogy adott esetben használja-e
fegyverét, hanem az kötelező volt számára, akár a felállított katonai őrnek. Ugyanakkor,
a csendőr az őt ért sérelmet köteles volt megtorolni.
Már inkább városi rendfenntartók voltak az uradalmi botos legényekből a XIX.
századra kialakult hajdúk.
A bakter (éjjeli őr) vagy virrasztó, a nyugat-európai középkori városok mintája
alapján elterjedt, a települések biztonságára, nyugalmára, tűzvészek elhárítására vigyázó
éjjeli őr. A csákányos Munkácson és Beregszászon volt ismert. A csákánnyal
felfegyverzett hatósági szolgákat nevezték így.
A rendőr (rendőrség) – a nyelvújítás kései szakaszából származó – tiszta magyar
szóösszetétel, ami először 1823-ban Márton József lexikonjában jelent meg.
Jogszabályban első alkalommal, a mezei rendőrségről szóló 1840. évi IV.
törvénycikkben látott napvilágot.
7
1848 tavasza meghozta Magyarországra a polgári átalakulást akkor is, ha a
szabadságharc bukása után az abszolutizmus virágzott. A forradalom után tett rendőri
vonatkozású intézkedések inkább Pesten és Budán érvényesültek és kevésbé az ország
többi területén. A kiegyezésig, az inkább politikai jellegű feladatokat végző osztrák
csendőrség és rendőrség működött az ország területén. E szervek közbiztonsági
tevékenységének eredményei – magas szakmai színvonaluk és szervezettségük ellenére
– inkább a szerény jelzővel illethetők és már egy évtized eltelte előtt ismét megjelentek
a személy- és vagyonbiztonság magyar védelmezői. A kiegyezésről szóló törvényben
éppen úgy nem található rendőrségi szabályozás, mint ahogy néhány éven keresztül más
törvényekben sem.
A városok és vármegyék ismét önállóan szervezték meg rendőrségüket, de a
kisebb településeknek is joga volt saját rendőrség tartására. Ez utóbbiak nagyságát –
vagy inkább kicsinységét – és fejlettségét az adott települések anyagi lehetőségei
határozták meg. A fővárosi rendőrség – különösen az államosítás miatt – mindig önálló
szereplője a visszatekintéseknek.
Az 1872. évi XXXVI. törvénycikk alapján Budapest, Pest, Buda, Óbuda és a
Margitsziget egyesítésével létrejött fővárossá vált. Az újszülött állami rendőrség
nehezen birkózott meg feladataival. Súlyos bűncselekmények elkövetői maradtak
felderítetlenül, a rendőri foglalkozás pedig kezdett rosszabb hírűvé válni. A polgárok
egyébként sem tartották intelligens emberekhez méltó munkának a rendőri
tevékenységet. A sikereket rontotta az állomány felkészületlensége és a korrupció.
Az 1880-as évek erőfeszítései több kitűnő főkapitány vezetésével olyan útra
terelték a budapesti rendőrséget, melynek állomásain nem szégyenkezni kellett, hanem
büszkélkedni lehetett. A honalapítás ezredéves emlékének az évében, már nemcsak az
ország hatalmas gazdasági fejlődése, hanem a magyar állami rendőrség Európa
élvonalába tartozó testületté válása is, a reális valóság része lett. Tovább fejlődött az
1885-ben létrehozott detektív testület, erősödött a rendőrtudósítói tevékenység, beindult
a sajtóiroda. A kontinensen elsőként alkalmazták az ujjnyomatok alapján történő
személyazonosító módszert, illetőleg rendszert. Az 1909-ben bevezetett új egyenruha
ékessége lett a Zrínyi-sisak, egy évvel korábban pedig létrehozták a bűnügyi múzeumot,
felállították a gyermekbíróságot. 1910-ben szabályozták az autóforgalmat. 1894-től évi
8
jelentésekben számolt be a fővárosi rendőrség a végzett munkáról. Budapest létszáma
már meghaladta a 600000-et, egy rendőrre közel 350 fő jutott.
Az állomány állt a rendőrséghez tartozó fogalmazó és kezelő tisztviselőkből, a
végrehajtó rendőrséghez tartozó fogalmazó tisztviselőkből, csapattisztekből, rendőri
őrszemélyzetből, detektívekből továbbá szakközegekből, altisztekből és szerződéses
személyzetből. Az összlétszám 1894 végén 1672 fő volt. A sikeres fővárosi rendőrség
hatásköre és illetékessége folyamatosan növekedett, terjeszkedett. Az 1910-es évek első
harmada már romló bűnügyi helyzetet élt át.
A fővárosi rendőrség államosítását, illetőleg a rendőrség megszervezését
követően megindult a küzdelem a vidéki rendőrség államosításáért. A vidéki
rendőrségek államosításáról 1919 őszén, az 5047/1919. M.E. számú kormányrendelet
döntött. E szabályozást az 1920. évi I. törvénycikk hatályban tartotta, ami egyúttal a
törvényerőre emelést is jelentette.
Az egységes állami rendőrség 7 kerületi főkapitányság – Budapest, Debrecen,
Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely – megszervezésével jött létre. A
rendelkezésre álló megfelelő létszám mellett azonban nem jelent meg a szükséges
fegyverzet, de erőteljesen érvényesültek a trianoni szerződés korlátozó intézkedései. A
lassú fejlődést is széttördelték a pénzügyi nehézségek. 1932. január 1-jén létrejött a
vidéki főkapitányság, mellyel egy időben megszűntek a kerületi főkapitányságok.
1938-ban Budapesten 73336, vidéken 52268 bűnvádi feljelentés érkezett a
rendőrséghez, melyekből a fővárosban 52742, vidéken 37986 fejeződött be eredményes
nyomozásként. Az 1938. évi III. törvénycikk Budapest területére bevezette a helyszíni
bírságolás intézményét. 1941. november 9-én hajnali 3 órakor életbelépett a jobboldali
közlekedés, melyet hosszú és alapos előkészítő munka előzött meg.
1944-ben a rendőrséget katonásították, ami azt jelentette, hogy személyi,
szervezési, fegyverzet és felszerelés tekintetében a honvédelmi minisztérium
alárendeltségébe került, létszámát 34000 főben állapították meg. Egy belügyminiszteri
rendelet nyomán nőket is kinevezhettek a testületbe.
Megalakult a fővárosi rendőrség 13000 fős létszámmal, akik között 787 tiszt,
1600 detektív és 8000 őrszemélyzeti beosztott volt. Tavasszal megkezdődött a vidéki
főkapitányság szervezése, melynek során létrejöttek a vármegyei főkapitányságok, mint
a rendőrkapitányságok felügyelő és ellenőrző hatóságai. 1946-ban a vármegyei
9
főkapitányságokat megszűntették és a megyeszékhelyeken felügyeleti körzeteket
alakítottak ki. Február 2-ától ismét volt országos főkapitányi állás.
A rendőrségről szóló 1955. évi 22. törvényerejű rendelet, magas szinten
fogalmazta meg a testület jogállását, hatáskörét, feladatait. Vidéken igyekeztek a
rendőri erőket összevonni, aminek következtében sok helység rendőr nélkül maradt.
Ugyanakkor számtalan településen részt vettek a nemzetőrség felállításában, a személy-
és vagyonvédelem megszervezésében. 1956. december elejére megszületett az Országos
Rendőr-főkapitányság, melynek alárendeltségében működtek a Budapesti és Megyei
Rendőr-főkapitányságok, helyi szervként a rendőrkapitányságok. Innentől kezdve az
egységes rendőrség végezte az állambiztonsági, a bűnüldöző és a többi rendőri
tevékenységet.1
1 www.mklu.hu
10
III. Az Ügyészség kialakulása
Hazánkban az ügyészi tevékenység gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza.
Királyi szervként működött a középkor óta a jogügyigazgató, akihez 1774-től hivatali
szervezet is társult. A tisztség elnevezése "a királyi ügyek igazgatója és a Szent Korona
ügyésze" feladatai kettősségét fejezte ki: hatáskörébe tartozott a korona, a király
képviselete, amely során őrködött ezek jogai felett magán- és közjogi érdekek esetén.
Feladatkörében felperesként vagy vádlóként szerepelt. A vádfunkciót a király személyét
és az államrendet veszélyeztető bűncselekmények, például felségsértés, a kincstár
érdekei elleni támadás, pénzhamisítás esetén gyakorolta a jogügyigazgató. Ő járt el a
kincstár képviseletében az olyan peres ügyekben is, amelyekben anyagilag érdekelve
volt.
A törvényhatóságokban (vármegyék, kiváltságos kerületek, városok) választott
tiszti ügyészek a 17-18. századtól működtek. Teendőik közé tartozott az önmagukról
gondoskodni nem tudók (például árvák, gyámoltak) jogainak megóvása, a büntetőjog
terén a vád alá helyezés előkészítése, a vádképviselet, a büntetések végrehajtásának
ellenőrzése. A tiszti ügyész vádlói feladatai azonban csak egyes ügyekben jelentek meg,
más ügyekben a védelmet látta el, illetve magánszemélyek részére ügyvédi
megbízásokat is teljesített. A tiszti ügyészek egymással és a jogügyigazgatóval
szervezeti kapcsolatban nem voltak.
A közvádló feladata az állami büntető igény érvényesítése volt. Az Országos
Honvédelmi Bizottmány 1849 februárjában létrehozta a rögtönítélő bíróságokat,
amelyek mellett a kormány által kinevezett és annak alárendelt közvádlók jártak el: ők
az eljárás során közreműködtek a tényállás megállapításában, majd a bizonyítás
befejeztével nyilatkoztak a vádról. 1849 májusában az Igazságügyi Minisztériumon
belül felállították az "álladalmi ügyészi osztályt" az állam érdekeit sértő
bűncselekmények miatti eljárásokra.
A szabadságharc leverése után megkezdődött a jogrendszer modernizációja. Az
új intézmények közé tartozott az államügyészség is, amely a francia minta alapján a 19.
század közepére egész Európában elterjedt. Ez azzal függött össze, hogy az európai jogi
gondolkodásban kialakult az a felfogás, miszerint a bűncselekmények a társadalom
11
egészét, így a közérdeket képviselő államot sértik, ezért annak joga van fellépni az
elkövetőkkel szemben a megsértett jogrend nevében, a törvények érvényesítéséért. Az
1867-es kiegyezés után kezdődött meg a polgári államszervezet kiépítése. Az
igazságszolgáltatást rendező törvények sorában született meg az 1871. évi XXXIII.
törvénycikk a Királyi Ügyészségről (Kütv.). Az ügyészség fő teendőjeként került
meghatározásra, hogy a jogrend büntető törvényekben meghatározott megsértése esetén
a törvény alkalmazása iránti eljárást megindítsa.
Az ügyészségi alkalmazottak a főügyésznek voltak alárendelve. A főügyész
működése során általános és egyedi utasításokat bocsátott ki. A főügyészek felett az
igazságügy-miniszter rendelkezett, s a minisztérium végezte a szervezet külső
irányítását. A királyi ügyészségnek a törvény bűnvádi és fegyelmi ügyekben adott
hatásköröket, továbbá felruházta a bírósági börtönök feletti felügyelet ellátásával.
Eljárási szabályok hiányában hosszú időn keresztül az Kütv. rendelkezései, az
igazságügy-miniszter vagy a főügyész által kiadott utasítások, állásfoglalások és a
bírósági gyakorlat alakította a hatáskört.
A Bp.(Bűnvádi perrendtartás) 1900. január 1-jei hatályba lépésével kezdetét
vette a királyi ügyészség klasszikus korszaka: az ország egész területén egységes
szabályok alapján, egy teljesen kiépített vádhatóság működött. A kódex szerint az
ügyész rendelte el és irányította a nyomozást, a rendőri hatóságokat utasította, a
végrehajtást ellenőrizte, ő szüntette meg vagy fejezte be a nyomozást. Vádat emelt, de
annak képviseletét meg is tagadhatta, a vádat megváltoztathatta, elejthette. A jelenléte
nélkül nem lehetett tárgyalást tartani, a bíróság döntései ellen pedig jogorvoslattal
élhetett.
Az I. világháború alatt bővült az ügyészség hatásköre: a kormány utasításai
szerint ellátta a sajtócenzúra feladatait, továbbá önállóan is nyomozhatott a gyorsított
bűnvádi szabályok alapján.
Az 1918 őszén kikiáltott Népköztársaság tartalmi változásokat nem hozott az
igazságügyi szervezetben, de megváltoztak a formák: a Törvényszékek mellett
államügyészségek, az Ítélőtábláknál főállamügyészségek, a Kúriánál pedig Legfőbb
Államügyészség működött.
12
A zavaros időkben megnövekedett bűnözés és a gyorsabb eljárás
követelményének eredményeként egyszerűsödtek az eljárási szabályok, s az addigi
legalitási elvet megtörve megjelent a magyar jogrendben az opportunitás néhány eleme
is. Az 1921. évi XXIX. törvénycikk alapján a főügyész hozzájárulásával az ügyész
megszüntethette a nyomozást a csekély jelentőségű, a közérdeket számba vehetően nem
sértő cselekmények miatt, ha a terhelt egyéniségéből, életviszonyaiból, a sérelem
jóvátételére irányuló törekvéséből alaposan feltehető volt, hogy nem fog újabb
bűncselekményt elkövetni. E törvény nyomozási tevékenységre is feljogosította az
ügyészséget, melynek ellenőrzése a bíróság vádtanácsának feladata lett. A törvénykezés
egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV. törvénycikk szerint halmazat esetén az
ügyészség mellőzhette a vádemelést az olyan bűncselekményért, amely a büntetés
súlyát nem befolyásolta, sőt mellőzni kellett azon cselekmény miatt, amelynek
felderítése jelentősen késleltette volna az eljárást.
Az 1949. évi XX. törvénnyel kihirdetett Alkotmánnyal történt meg formálisan az
új államszervezet létrehozása. Ez az ügyészséget illetően gyökeres változást írt elő
azzal, hogy kimondta: a törvényesség megtartása felett az Országgyűlés által választott
és annak felelős legfőbb ügyész őrködik, aki vezeti és irányítja az ügyészség
szervezetét.
A büntető igazságszolgáltatás hatékony működéséhez szükséges feltételek
megteremtését segítette, hogy az ügyészségi törvényt és az ügyészségi szolgálati
törvényt módosító 2001. évi XXXI. törvény felhatalmazta az ügyészséget is a titkos
információgyűjtésre, továbbá újraszabályozta az ügyész büntetés-végrehajtási
felügyeleti jogkörét. Az ügyészség alapvető teendője a büntetőeljárás területén az erről
szóló 1998. évi XIX. törvény az ügyészt, mint a közvádlót jogosította fel a nyomozások
irányítására. E törvény 2003. július 1-jei hatályba lépésétől a saját nyomozás az ügyészi
tevékenység olyan szakterületévé vált, amely a vádelőkészítés elemeként nyomatékos
szerepet kapott. A 2006. évi VII. törvény lehetővé tette az addigi főügyészségi nyomozó
hivatalok nyomozó ügyészségekké való átalakítását, továbbá az ügyészi közigazgatási
jogi tevékenység külön ügyészségbe telepítését. Kimondta, hogy az ügyészségi
nyomozás, továbbá indokolt esetben más ügyészségi feladatok ellátására önálló helyi
ügyészség vagy önálló főügyészség létesíthető. Ennek megfelelően 2006-ban az
Országgyűlés létrehozta a Központi Nyomozó Főügyészséget, továbbá legfőbb ügyészi
13
utasítás alapján létrejöttek megyei (fővárosi) illetékességgel eljáró nyomozó
ügyészségek.
2004. május 1-jével Magyarországnak az Európai Unióhoz történt
csatlakozásával a magyar ügyészség - nemzeti jellege mellett - egyben uniós
ügyészséggé vált. A csatlakozás lehetővé tette Magyarországnak az Eurojustban való
részvételét is, ezáltal a magyar ügyészség teljes joggal beilleszkedett az Európai Unió
bűnüldözési rendszerébe.
Az Ütv. szabályozása alapján a legfőbb ügyész és az ügyészség feladatának
ellátása során csak az Alaptörvényre, a törvényekre és más jogszabályokra kell, hogy
tekintettel legyen. Más szervnek vagy közjogi méltóságnak nincs alárendelve, az
ügyészeknek utasítást csak a felettes ügyész, illetve a legfőbb ügyész adhat, míg a
legfőbb ügyész nem utasítható. E törvény alapján megvalósult az ügyészség teljes
szervezeti egységessége, mivel a katonai ügyészségek megszűntével a katonai ügyészek
- jogállásukat megtartva - betagozódtak az ügyészi szervezetbe, melynek
következményeként a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyek mellett más ügyek
felderítésében, nyomozásának felügyeletében, vádképviseletében is részt vesznek.
Részletesebb az ügyészre vonatkozó büntetés-végrehajtási szabályozás, mivel az Ütv.
pontosan rögzíti azokat a területeket, amelyekre e szakterületi tevékenység kiterjed.
Eszerint az ügyész bármely időpontban és helyen ellenőrizheti a törvényekben
meghatározott joghátrányok és jogkorlátozások végrehajtásának, a fogvatartottakkal
való bánásmódnak a törvényességét, a végrehajtás alatt állók jogvédelmére vonatkozó
rendelkezések érvényesülését, továbbá ennek megfelelően jár el az utógondozás és a
bűnügyi nyilvántartás vonatkozásában is.2
2 www.mklu.hu
14
IV. A nyomozó hatóság bizonyítási szerepének történeti modelljei
A nyomozás során felvett bizonyítás megítélése alapvetően attól függ, hogy
miként közelítjük meg a nyomozó hatóság bizonyításban játszott szerepét. E szerep
megítélése döntően meghatározza a nyomozati bizonyítás tartalmát és jelentőségét az
eljárásban. A nyomozó hatóság bizonyító tevékenységével kapcsolatban három modell
létezik.
Az első modell szerint a nyomozó szerv bizonyító tevékenysége során feltárt
tények és adatok olyan bizonyítékok, melyek úgy képezhetik bírósági tárgyalás alapját,
hogy annak során közvetlenül felhasználhatók. E felfogás tehát az objektív valóság
feltárását és a tényállás megállapítását is a nyomozás feladatává teszi, így ennek az a
következménye, hogy a nyomozó hatóság az ügyészhez és a bírósághoz hasonlóan
kiveszi a részét a ténymegállapításból. Ezt követően a tárgyalási szakban a nyomozati
bizonyítékok közvetlenül felhasználhatók, így a bíróság szerepe inkább a nyomozati
anyag ellenőrzésére irányul, mint az érdemi bizonyítás felvételre. Ez a modell magán
hordja az inkvizitórius eljárási rendszer sajátosságait, mivel a nyomozóelv dominánsan
jellemzi. A kontinentális országok többségében érvényesülnek ezek a jellegzetességek.
A második modell a nyomozó hatóság szerepét a bizonyítékok felkutatásában és
rögzítésében jelöli meg. A nyomozás célja az ügyész tájékoztatása, így a bírósági
eljárásban folyik az érdemi bizonyítás, melyben a nyomozati iratok közvetlenül nem,
csak az ügyészen keresztül használhatók fel. Csak az a tevékenység minősül
bizonyításnak, amely a tárgyalási szakban a bíróság előtt folyik. A bírói
ténymegállapítás alapját a tárgyalási bizonyítási anyag képezi, amelynek ugyan részévé
válhat a nyomozati anyag, azonban ennek szerepe csak másodlagos. A nyomozati anyag
célja az ügyész tájékoztatása, így ő ítéli meg, hogy mely bizonyítékot lehet a vád
alátámasztására felhasználni, tehát ebben a felfogásban a vád csak a bírósági eljárás
alapja.3 E modell az akkuzatórius eljárási rendszer jegyeit viseli, melyben a vádelv
dominanciája érvényesül. Ez az eljárási rendszer és bizonyítási felfogás jellemzi az
angol büntetőeljárást.
A magyar büntetőeljárás vegyes rendszerben működik, tehát a nyomozóelv és a
vádelv egyensúlya jellemzi. A bírósági eljárás alapja a törvényes vád, mely a nyomozati
3 Bárd Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói, KJK-KERSZÖV, Budapest, 1987, 53-131.o.
15
szakban feltárt tények és összegyűjtött bizonyítékok alapján meghatározott személy,
pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekményét megjelölve a bírósági eljárás
kezdeményezésére irányuló indítvány. A bíróság a vádhoz kötve van, így csak a
megvádolt személy vád tárgyává tett cselekménye vonatkozásában hozhat határozatot.
A nyomozó hatóság szerepe a bűncselekmény és az elkövető felderítése, valamint a
bizonyítási eszközök felkutatása és biztosítása oly mértékben, hogy az ügyész
dönthessen arról, vádat emel-e. A tényállást az ügyész és a bíróság állapítja meg, ezért a
bizonyítékok értékelése is az ő feladatuk. A bizonyítás során a tényállást alaposan,
hiánytalanul, a valóságnak megfelelő módon kell megállapítani.
Az 1973-as Be. alapelvi szinten rendelkezett arról, hogy a hatóságok feladata az
eljárás minden szakában a tényállás alapos és hiánytalan tisztázása, valamint valóságnak
megfelelő megállapítása. Ebből következett, hogy a nyomozó hatóság is végzett
tényállás megállapító tevékenységet, illetve a nyomozás célja nem az ügyész
tájékoztatása volt, hanem ugyanolyan bizonyítás folyt a nyomozati szakban is, mint a
tárgyaláson. A nyomozással kapcsolatos törvényalkotási elvárás az volt, hogy okirati
formába öltöztetett perrendszerű bizonyítékokat reprodukáljon, így a tárgyaláson a
bíróság feladata a nyomozati anyag és a tárgyaláson elhangzottak összevetését fedte le.4
Az 1998-as büntetőeljárási törvény a nyomozati szak szerepét a tárgyaláshoz képest
csökkentette, a nyomozó hatóság bizonyításban játszott feladatává a felderítést és a
bizonyítékok összegyűjtését tette. Az értékelő tevékenység már az ügyész felelőssége.
Az ügyész rendelkezik a nyomozásról, tehát a nyomozás arculatát ma már döntően az
ügyész határozza meg.
Mivel a magyar büntetőeljárás a nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatának
kontinentális modelljére épül, a nyomozás felett az ügyész rendelkezik. Nevezett modell
szerint a nyomozó hatóság részéről az ügyész irányába folyamatos jelentéstételi
kötelezettsége áll fenn, melynek következtében időről időre számot kell adni a
nyomozás állásáról.5 Ennek figyelembevételével a nyomozás során végzett bizonyítás
felfogható oly módon, hogy a nyomozó hatóság az ügyészt próbálja meggyőzni a feltárt
bizonyítási eszközök relevanciájáról és a nyomozás folytatására alkalmasságukról. Azt
is látni kell, hogy ha az ügyész rendelkezik a nyomozásról, úgy a nyomozás és annak
4 Erdei Árpád: A trónfosztott királynő uralkodása, avagy a bizonyításelmélet szent tehene, Magyar Jog,
1991/4. sz., 214.o.
5 1998.évi XIX. törvény A büntetőlejárásról, 165. § (2) II. fordulata
16
eredménye az ügyész szakmai felelőssége, mivel végső soron a bíróság előtt az ügyész
tárja fel a tényállást és igazolja a feltételezett ismeretek valóságát.6 A nyomozást
különösen jellemzi a szelektív megismerés, mivel a nyomozó hatóság munkája
útkeresésben, személy és tárgykutatásban testesül meg, ami válogatást feltételez.
Szelektálni kell a történés elemei között, ki kell szűrni, hogy mely tények rendelkeznek
jogi vagy bizonyítási relevanciával. Amellett, hogy a nyomozó hatóság eljárási
kötelezettsége a bizonyítékok perrendszerű rögzítése, az ügyész nyomozás feletti
törvényességi felügyelete is a perrendszerű bizonyítás lefolytatását segíti elő. Az ügyész
legkésőbb a vádemelés előtt ellenőrzi az egész nyomozati anyagot annak érdekében,
hogy meggyőződjön a vádiratban megjelölt bizonyítékok törvényes eredetéről. Ennek
keretében megvizsgálja azt is, hogy a bizonyítási eszközök beszerzésekor megtartották-
e az azokra vonatkozó törvényes rendelkezéseket, illetve nem korlátozták-e
törvénysértően a gyanúsított és a védő jogait. A perrendszerű bizonyítás követelménye a
büntetőeljárás mindhárom fő alanyára és az eljárás minden szakaszára kiterjed. Már a
nyomozás során perrendszerű bizonyítást kell folytatni, hogy később a vád törvényes
bizonyítékokon nyugodjon, egyébként a nyomozás anyaga nem képes az ügyészben
olyan meggyőződést kialakítani, hogy a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok
alapján a terheltet elítéli.
A nyomozati ténymegállapítás kétirányú, a nyomozó hatóságnak egyrészt
jogilag releváns és irreleváns tényeket is meg kell állapítania, másrészt a jogilag
releváns tényeket oly módon kell meghatároznia, hogy azokból az ügyész
megállapíthassa a történeti tényállást. A nyomozó hatóság a vádemeléshez szükséges
mértékben köteles felderíteni a tényállást, a tényállás felderítettségéről azonban az
ügyész utólag, a tényállás megállapítás során határoz, ha álláspontja szerint az nem
kellően felderített, további nyomozási cselekmények elvégzéséről rendelkezhet, illetve
az eset körülményeihez képest a nyomozást felfüggesztheti, megszüntetheti.7 Az
ügyészi tényállás megállapítás a vádirat része, mivel a vád csak az által válik
törvényessé, ha tárgyát meghatározott személy, pontosan körülírt, büntetőtörvénybe
ütköző cselekménye képezi. A vádirati tényállást úgy kell megállapítani, hogy az
megalapozott és bizonyítható legyen. A vádló a bíróság előtt akkor léphet fel, ha ezt a
bizonyítékok ismeretében és birtokában megalapozottan teheti. Ennek érdekében a
6 Finszter Géza: Bizonyításelméletek a jog világában, Rendészeti Szemle, 2006/7-8., 89.o.
7 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 216. § (1)
17
nyomozásra támaszkodik, amelyben a vád megalapozásához szükséges tényeket a
nyomozó hatóságok az ügyész útmutatásai alapján, vagy önállóan felkutatják és
szolgáltatják.8
A múltbeli történés tényeit felderítve és összefoglalva a nyomozó hatóság
látszólag egy történeti tényállást tár az ügyész elé, azonban az ügyész egyrészt
kiválogatja a történés jogilag releváns tényeit és azok alapján állapítja meg a vádirati
tényállást, másrészt tényállást eljárásjogi értelemben megállapítani csak az ügyész és a
bíróság jogosult.
A ténymegállapítás és a tényállás megállapítás a jogi értékelés alapját képezi,
melyet a bizonyítékok egybevetése alapján végez az ügyész. Csak konkrét tények
megállapítása után lehetséges a jogkérdésekben állást foglalni, azonban arról sem
szabad megfeledkezni, hogy a büntetőjog absztrakt módon meghatározza a
megállapítandó tények körét, ennyiben a jogi értékelés már menet közben is
befolyásolja a ténymegállapítást. A jogkérdésekben való állásfoglalás - tehát a minősítés
- csak a ténykérdések pontos és teljes feltárását követően lehetséges. Ehhez azonban
szükséges, hogy a tényállás megállapításához szükséges tényeket a nyomozó hatóság a
vádemelési szakba jutásig megállapítsa és a tényállás részét képező tények perrendszerű
bizonyítékokkal bizonyítást nyerjenek.
Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a nyomozó hatóság és az ügyész,
illetve a bíróság mérlegelése között mennyiségi és minőségi különbségek vannak. A
nyomozó hatóság a bíróságnál szélesebb körben vizsgálódik, eleinte a számtalan változó
tényező miatt nem is végez célirányos kutatási tevékenységet. Ezért a bizonyítékok
értékelése folyamatos tevékenység, mely az ügy előrehaladásával egyidejűleg történik,
alanya a nyomozó hatóság és az ügyész. A tárgyalás szűk idő és térbeli korlátai miatt
alkalmatlan arra, hogy a bizonyítékok eredeti rögzítésére, szelektálására, felvételére,
majd értékelésére szolgáljon. Éppen ezért kell megelőznie egy olyan eljárási
szakasznak, melynek célja a bizonyítékok perrendszerű összegyűjtése. Ez a mennyiségi
különbség a bíróság előtti bizonyítás során végzett bizonyítékértékelés és a nyomozati
bizonyítékértékelés között. A nyomozást döntően az összegyűjtés, a tárgyalást pedig az
ütköztetés, mérlegelés jellemzi. A minőségi különbség abban rejlik, hogy a bíró
jogerősen, a véglegesség igényével értékeli bizonyítékokat, az ügyész
bizonyítékértékelése pedig a nyomozás feletti rendelkezésből adódóan a nyomozó
8 A Be. 2. §-ához fűzött indokolás
18
hatóság vonatkozásában felülbíráló jellegű, sőt a bizonyítékok értékelésre alapítva a
történeti tényállás megállapítás joga is az ügyészt illeti meg. A nyomozás feletti
rendelkezési jog tartalmát tekintve azt jelenti, hogy a nyomozás során a végső döntést
mindig az ügyész hozza, ugyanis ez a nyomozó hatóság és az ügyész kontinentális
modell szerinti kapcsolatának lényege, így a nyomozók és az ügyészek
bizonyítékértékelése minőségileg különbözik. Az ügyész fő feladata a vádképviselet,
ezért minden egyes döntésének - melyet a bizonyítékok vonatkozásában hoz - komoly
jogkövetkezményei vannak a bírósági eljárásra nézve. A vádat alátámasztó
bizonyítékokat az ügyész olyan pszichikus megfontolás alapján értékeli, hogy azok
meggyőzik-e a bíróságot a vád megalapozottságáról, a vádlott bűnösségéről.
Amennyiben arra a következtetésre jut, hogy nem, még az iratismertetést követően is
további nyomozati cselekményeket végeztethet.9
Az ügyész rendelkezik a nyomozásról, ő maga nyomoz vagy nyomoztat. Ha
nyomoztat, akkor a nyomozás törvényessége feletti felügyeletet gyakorol, ami a
nyomozó hatóság rendszeres jelentési kötelezettsége útján biztosítható. Az ügyész
elrendelheti a nyomozást vagy a feljelentés kiegészítését, a nyomozó hatóságot eljárási
cselekmények határidőn belüli elvégzésére utasíthatja, a nyomozási cselekményeken
jelen lehet, a nyomozás iratait megismerheti, azokat bármikor be is kérheti, a nyomozó
hatóság határozatait megváltoztathatja, hatályon kívül helyezheti, sőt a legfontosabb
határozatokat – feljelentés elutasítása, nyomozás felfüggesztése, nyomozás
megszüntetése - a nyomozó hatóság csak akkor hozhatja meg, ha az ügyész ezt nem
tartja fenn magának. Az ügyésznek arra is joga van, hogy a nyomozó hatóság által
végzett nyomozást bármikor magához vonja.10
Ez a modell szemlélteti, hogy a
nyomozati döntések végső soron az ügyész kezében összpontosulnak, ezért ha
automatikusan a nyomozó hatóság bizonyítékértékelő tevékenységét nem is zárjuk ki, a
nyomozás során a végső döntés mindig az ügyészé. Olyan eljárásjogi
jogkövetkezmények mellett, mint az ügyész vagy a bíróság, a nyomozó hatóság soha
nem értékel bizonyítékokat. A nyomozó hatóság bizonyítékértékelése soha nem
végleges jellegű, mivel az ügyész bármikor nyomozati cselekmény elvégzésére
utasíthatja, ezáltal felülbírálva a nyomozás további irányaira vonatkozó döntését. Végül
a legfontosabb érv a nyomozó hatósági és ügyészi bizonyítékértékelés minőségi
9 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 216. § (1) a) pont
101998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28. § (4)
19
elkülönítésére, mely a rendelkezési jogból levezethető, hogy a nyomozás feladata
lehetővé tenni a történeti tényállás megállapítását, azonban a nyomozó hatóságnak nem
feladata a tényállás megállapítás. Ki kell derítenie a történéseket azok tényelemeinek
összegyűjtése útján, azonban feladata ezzel le is zárul. A történeti tényállás
megállapítására legfeljebb javaslat tételi joga van, de a történeti tényállás (vádirati
tényállás) megállapítása az ügyész monopóliuma.
A fent leírtakból levonható a következtetés, habár a nyomozó hatóság
bizonyítékokkal végzett munkájában is jelen van a mérlegelés, mégis le kell szögezni,
hogy a Be. bizonyítékértékelésre vonatkozó szabálya nyelvtanilag értelmezve
képtelenséghez vezet. Rendszertani és célelvű értelmezésben azonban helytálló, mivel a
bizonyítékok értékelése az ügyészi és bírói munka lényege, a nyomozó hatóság
tevékenysége döntően a bizonyítékok felkutatására, összegyűjtésére és rögzítésére terjed
ki. Ez összefügg azzal a Be. előkészítése során lefektetett kodifikációs törekvéssel, hogy
a tárgyalás szerepét növelni kell. A nyomozás a Be. rendszere alapján nemcsak a
tárgyalási szaktól különül el, hanem a vádemeléstől is. Hagyományosan a nyomozás
végének az iratismertetést szokták tekinteni, ezt követően az ügy a vádemelési szakba
lép át. A nyomozó hatóság döntési jogköre egyszerűbb, jogi szaktudást, bizonyítást nem
igénylő kérdések elbírálására terjed ki. Az a tény, hogy a nyomozó hatóság
határozatokat hoz, a döntést és a mögötte rejlő mérlegelést mutatja, azonban a
bizonyítás felvételben a nyomozó hatóság mérlegelési tevékenysége nem a bizonyítékok
bizonyító erejének megállapításában, hanem a bizonyítékok eljárási szabályoknak
megfelelően történő rögzítésében merül ki. A Be. említett szabályának lényege
álláspontom szerint az, hogy minőségileg és mennyiségileg elkülönítse egymástól az
ügyész és a bíróság bizonyítékok értékelésében megjelenő tevékenységét a nyomozó
hatóságétól.
20
V. A nyomozó hatóság feladata és hatásköre
„A nyomozó hatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan
végzi. A nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási
cselekményeket, ha a bűncselekményt maga észlelte, a feljelentést nála tették, vagy
arról más módon maga szerzett tudomást, továbbá ha az ügyész a feljelentés
kiegészítését, illetve a nyomozás lefolytatását a hatáskörébe utalta.”11
Általános nyomozó hatóság az Ügyészség és a rendőrség. A nyomozás során fel
kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni, és biztosítani kell
a bizonyítási eszközöket. A tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló
dönthessen arról, vádat emel-e.
A bűnügyek túlnyomó többségében a nyomozást a rendőrség végzi.
Szervezeti felépítése: Központi (Országos Rendőr-főkapitányság), területi
(megyei rendőr-főkapitányságok), és helyi (városi rendőr-kapitányságok) nyomozó
hatóságokra, a nyomozó hatóságok nyomozó szervekre (pl. bűnügyi, rendészeti osztály
és rendőrőrs) tagozódnak. A törvényi hatáskör és illetékességi szabályok mellett széles
körű lehetőség van az ügyek utasításos elosztására.
Az Ügyészség, mint általános nyomozó hatóság egészben vagy részben
elvégezheti a nyomozást. Jelenleg Magyarországon hétféle nyomozó hatóság működik.
A rendőrségi nyomozás jelenti hazánkban a büntetőügyek általános előkészítő eljárását,
az ügyészség a vádképviselet mellett általános nyomozó hatóság és egyes esetekben
kizárólagos jogkörrel jár el. Utóbbi célra ügyészségi nyomozó hivatalokat szerveztek.
Amennyiben a nyomozó hatóságok között felmerült hatásköri összeütközés,
vagy halmazat, az illetékes ügyész jelöli ki az eljáró nyomozó hatóságot.
11
1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 35.§(1)(2)
21
V.1. Nyomozó hatóságok Magyarországon
Feltétlen Feltételes
Általános
(tipikus)
Ügyészség
minden ügyben az ügyész
rendelkezik a nyomozásról és ő
végzi, de a nyomozást a
nyomozó hatósággal is
végeztetheti
Rendőrség
városi
megyei
országos
(ide tartoznak még a nyomozó
szervek, például a bűnügyi osztály)
Különös
(nem
tipikus)
Ügyészségi Nyomozóhivatal
a Büntetőeljárási törvényben
meghatározott
bűncselekmények esetén csak ő
végezheti a nyomozást (például
mentességet élvező
személyekkel, büntetés-
végrehajtási szervezet
hivatásos és a Határőrség tagjai
által elkövetett, nem katonai
büntetőeljárásra tartozó ügyek
esetén)
Fővárosi Főügyészségen
Központi Ügyészségi Hivatal,
(Megyei) Ügyészségi
Nyomozó Hivatalok és a
katonai ügyész végzi
Nemzeti Adó-és Vámhivatal
Például a következő
bűncselekmények esetén
nyomoz:
visszaélés jövedékkel
csempészet
vámorgazdaság
Parancsnok
katonai (katonai
büntetőeljárásra tartozó ügyek
esetén)
hajón, légi járművön elkövetett
Rendőrség
(Határrendészeti
kirendeltségek)
Ha a Rendőrség észleli
vagy itt teszik a
feljelentést
Például beutazási és tartózkodási
tilalom megszegése,
embercsempészet esetén járhat el
Nemzeti Adó-és Vámhivatal
Minden esetben, amikor a
feljelentést meghatározott
bűncselekményekben
észlelik, vagy a
feljelentést nála tették
meg.
Például a NAV
hatáskörébe tartozó
bűncselekményekkel
összefüggésben elkövetett
közokirat-hamisítás,
magánokirat-hamisítás
esetén
Ha a NAV észleli vagy a
feljelentést nála tették
meg: például a
kábítószerrel visszaélés
22
bűncselekményeknél
ORFK Központi Nyomozó Hatóság
szervei
ORFK Bűnügyi Főigazgatóság
Bűnügyi Főosztály
ORFK Bűnügyi Főigazgatóság
Szervezett Bűnözés Elleni
Igazgatóság, Felderítő,
Nyomozó, Vizsgálati és
Gazdaságvédelmi Főosztály
ORFK Bűnügyi Főigazgatóság
Pénzügyi Nyomozó
Igazgatásig és annak területi
nyomozó hivatalai
ORFK Közlekedésrendészeti
Főosztály
egyes eseteinél
Rendőrség, Nemzeti Adó-és
Vámhivatal
Hatásköri összeütközés
vagy halmazat esetén az
ügyész bármelyiket
kijelölheti.
Háttér
nyomozó
szervek
Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ
Nemzetbiztonsági Szolgálatok
Információs Hivatal
Nemzetbiztonsági Szakszolgálat
Katonai Felderítő Hivatal
Katonai Biztonsági Hivatal
V.2. A Robotzsaru NEO rendszer használata
A 17/2011-es ORFK utasítás értelmében a nyomozó hatóság egy
büntetőeljárásban köteles adatközlést végezni a büntetőeljárási cselekményekről a
következő tevékenységek során: elrendelés, felfüggesztés, folytatás, vádemelés,
vádemelés elhalasztása, megszüntetés, jogerős befejezés, újra elrendelés, vádemelésre
átadás.
Ezen „papírmentes iroda” működéséhez feltétel, hogy a tisztán elektronikusan
előállított iratot a kiadmányozási joggal rendelkező vezető alá is tudja írni. Az előadó,
ügyintéző által készített irat aláírásra (jóváhagyásra) felterjeszthető a felhasználó
közvetlen vezetőjének, aki azt jóváhagyja, vagy ellenjegyzés után az ő közvetlen
vezetőjének felterjesztheti aláírásra, ellenjegyzésre (például továbbítja a felettesének).
Az irat a vezető által átszerkeszthető, jóváhagyáskor beiktatódik a soron következő
23
alszámra, az irat fejlécébe beíródnak a jóváhagyó adatai és a jóváhagyás időbélyege.
Ehhez az irathoz (alszámhoz) feladat (koordináció) is adható.
A napi ügymenet végrehajtása:
1. A felettes parancsnoknak az alá tartozó beosztottaknak jogosultságot kell biztosítania
a NEO felhasználói rendszerhez. A felettesnek meg kell határoznia a beosztott
rendszerbeli munkakörét, szerepkörét, alá-fölérendeltségi viszonyát, jogosultági szintjét.
2. Ügy/ügyirat átadás-átvétel:
Az ügykezelés során (a hatályos normák alapján) szükséges nyomon követni,
hogy mikor, hol, kinél van/volt az irat, kinél mennyi ideig volt, mikor került átadásra.
Az ügykezelőnek szükséges tudni, hogy az adott irat merre mozgott, milyen
műveleteket végeztek vele az előadók, vezetők, ennek kimutatását szolgálják az
átadókönyvek. Az átadó könyvben át lehet adni a beérkezett postát az érkeztetési
azonosító alapján, át lehet adni az iktatott anyagokat iktatószám alapján az eljáró
szervezetnek, vagy vezetőjének, és ugyanilyen átadókönyvben lehet átadni az ügyiratot
az ügyintéző előadónak. Átadásnál el kell dönteni, hogy mi legyen az anyag sorsa, ha
további munkaműveleteket akarunk végrehajtani az ügyön, akkor magunknál tartjuk,
ellenkező esetben átadjuk, ilyenkor lehetőségünk van szervezeti egységre, illetve
személyre átadni a kiválasztott ügyet. Eldönthetjük, hogy kérünk-e visszaigazolást arról,
hogy az a személy, akinek megküldtük az anyagot, mikor vette át.
3. Az ügykezelés folyamata:
I. Érkeztetés (külső szervtől, más NEO szervtől)
II. Postabontás
III. Szignálás
IV. Iktatás
V. Vezetői szignálás (Osztályra, előadóra)
VI. Ügyintézés /végrehajtás/, iratképzés
24
VII. Előadói ügylezárás (expediálási javaslat)
VIII. Végzett feladat vezetői elfogadása (kiadmányozás)
IX. Irattár
4. Érkeztetés:
Az elektronikusan érkezett és befogadható küldeményeket a rendszer
automatikusan érkeztetési azonosítóval és érkeztető számmal látja el, melyről
elektronikus értesítést küld a feladó részére. Ez a válaszlevél tartalmazza az érkeztetési
azonosítót, érkeztető számot és egy nyugtázást arról, hogy a rendszer a feladó
küldeményét befogadta, feldolgozásra átvette.
5. Postabontás:
Az érkezett küldeményeket az e feladattal megbízott személy, a postabontó
bontja fel, és a rendszer automatikusan látja el bontási azonosítóval.
6. Elsődleges szignálás:
Az iktatás során kétféle szignálást különböztetünk meg. Az első szintű szignálás
során a fő szervezeti egység vezetője, vagy az általa ezzel megbízott személy egy
előzetes válogatást végez, amely során eldönti, hogy az adott irat mely ügykörhöz
tartozik, ezzel meghatározza az alárendelt szerv hatáskörét. Meghatároz továbbá egy
végső elintézési határidőt, a kezelési feljegyzésekben rögzíti az elintézés módját, és
ennek megfelelően iktatásra továbbítja az iratot.
Ezt a szignálási szintet előzi meg az előzménykutatás, amely során az iktató vagy a
postabontó ajánlást tesz a szignáló vezetőnek, hogy az adott irat valamely korábbi
ügyirathoz érkezett, vagy önálló, új ügyirattá válik. Ezzel párhuzamosan megjelölheti az
eljáró szervet is.
7. Iktatás:
Az iktatás során (a vezetői döntést követően) az iratot nyilvántartásba kell venni.
Rögzíteni kell az irat beérkezésének pontos idejét, az intézkedésre jogosult ügyintéző
nevét, az irat tárgyát, az elintézés módját, a kezelésére vonatkozó adatokat, az irat
hollétét.
25
8. Szignálás, ügykiosztás:
A vezetőnek, amennyiben jogosult, lehetősége van szignálni, kiosztani az
ügyiratokat. Elvárás, hogy legyen egy fő szervezeti egység vezető, aki az egész
szervezeti egység felügyeletét elláthatja. Ő attól válik fő vezetővé, hogy a szervezeti
hierarchiában megfelelő, legmagasabb pozíciót foglalja el a rendszerben is. Ennek
értelmében vezetői szerepkört például az osztályvezető, osztályvezető-helyettes,
alosztályvezető illetve az általa megbízott beosztott személy tölthet be. A második
szintű szignálás során az alárendelt vezető, akinek a szervezetére lett kiosztva az
ügyirat, ellátja a rá háruló feladatokat. Például az osztályvezető szignálja az ügyet az
alosztályvezetőre. Ezt követően az alosztályvezető tovább szignálja az ügyet az
alosztályán dolgozó előadóra, vagy saját maga, mint előadó feldolgozza a rászignált
ügyet.
9. Ügyintézés, kapott feladat végrehajtása, iratképzés:
Az előadónak, akire az ügyet rászignálták, az eljárási szabályok betartásával fel
kell dolgozni azt, melynek során iratokat kell készítenie. Az első lépés, hogy az előadó a
nevére szignált ügyet a rendszerben átvegye, e nélkül nem tud az ügyében munkát
végezni. Ezután a vezető által az ügyre vonatkozó utasításait meg kell tekintenie.
10. Vezetői feladat meghatározás:
Lehetőség van a rendszerben, hogy rögzítésre kerüljenek az ügyirat vagy az
egyes irat kezelésével kapcsolatos, ügyintézőknek szóló vezetői utasítások. A vezetőnek
ki kell jelölnie a feladatot végrehajtó személyt/személyeket, a feladat határidejét,
prioritását, és szövegesen meg kell határozni a végrehajtandó feladatot.
11. Kapott feladat megtekintése:
A Robotzsaru menürendszerébe belépve az ügyintéző megtekintheti, milyen
ügyekben kapott utasításokat.
12. Kapott feladat elintézése:
A kapott vezetői utasítás végrehajtását követően az előadónak a kapott feladatot
elintézetté kell tenni a rendszerben is.
26
13. Vezetői ellenőrzés, végrehajtott feladat elfogadása:
A vezető folyamatosan figyelemmel kísérheti, hogy az általa kiadott feladatok
feldolgozásában hol tartanak a beosztottjai. A rendszerben az aktuális mezőben
megjelennek a kiadott feladatok illetve a feladat végrehajtás stádiumai. Például az
előadó mikor tekintette meg, mikor tette elintézetté. Ha a beosztott elintézetté tette a
feladatot, a vezetőnek azt ellenőrizni kell, melyet a rendszerben is dokumentálni
szükséges.
14. Expediálás:
Ez nem más, mint a postázás, az irat kézbesítésének előkészítése, a küldemény
címzettjének, adathordozójának, fajtájának, a kézbesítés módjának és időpontjának
meghatározása.
15. Vezetői kiadmányozás:
A kiadmányozásra jogosult vezetőnek, vagy az egyéb aláíró joggal bíró
személynek a külső szervek, személyek felé küldendő ügyintézők által készített vagy
saját készítésű iratot lehet hitelesíteni.
16. Expediált, kiadmányozott anyag továbbítása:
A vezetői jóváhagyást követően az expediált anyagot küldő/postázó személy
megtekinti az expediálással kapcsolatos utasításokat és annak megfelelően továbbítja az
iratot (kinek, milyen módon, hány példányt kell megküldeni).
17. Előadói ügylezárás:
Ez csak az auditált rendszerbeli ügy lezárását jelenti, nem azonos például a
bűnügy lezárással.
18. Vezetői ügylezárás, ügyelfogadás:
Ha a vezető megfelelőnek ítéli az által végrehajtott feladatot. Ügylezárást
követően szükségessé válhat az ügy átadása más szervezeti egységhez.
19. Kivezetés, irattárazás:
Az ügy feldolgozását követően a szabályzatnak megfelelően irattárazni kell.
27
A következőkben néhány képet mutatnék be magáról a Robotzsaru rendszerről, hogy az
hogyan is működik a valós életben:
1. kép. A Robotzsaru rendszer főképernyője
A Robotzsaru rendszer főképernyőjének bal oldalán a menüpontok láthatóak, a
nyomozó leggyakrabban az ügyintézői (előadói) műveletek menüpontot használja.
28
2. kép. A Robotzsaru rendszer ügyintézői (iratkezelői) menüpontja
Ez az ügyintézői, és azon belül az iratkezelés menüpont főképernyője, itt találhatóak a
baloldalon a nyomozókra kiosztott ügyek, jobb oldalon pedig az ügyekben készített
iratok. A munkaideje 90%-át a nyomozó e menüpont használatával töltik ki. Ki kell
választani a baloldalról az adott ügyet, majd jobb oldalon megjelennek az abban
található iratok. Ha az Ügyészség is ebben a rendszerben dolgozna (ami elvileg már
kötelező lenne), akkor jobb oldalon az is látható lenne, hogy milyen iratokat készített az
ügyész az adott ügyben.
29
3. kép. A Robotzsaru levelező rendszerének képernyője
Ez a Robotzsaru levelező rendszere, ide bárki tud az előadónak levelet küldeni, még az
ügyész is. Amikor a nyomozó belép a Robotzsaru rendszerbe az az első, hogy egy kis
ablak előjön a képernyő jobb alsó sarkában, ha új üzenetek érkeztek.
4. kép. A Netzsaru rendszer főképernyője
30
A Netzsaru rendszer főképernyőjének bal oldalán a menüpontok, jobb oldalt pedig a
felhasználó és a rendszer adatai láthatók. A rendszer érdekessége az, hogy ez a
főszerver, így tehát e program adataiból táplálkozik a Robotzsaru rendszer is, de csak a
Robotzsaruban lehet ügyeket feldolgozni, iratokat készíteni, a Netzsaru rendszer a
keresésekre és a kapcsolatokra szakosodott program.
5. kép. A Netzsaru rendszer Ügyészi revíziókkal kapcsolatos menüpontjai
A Netzsaru rendszerben az ügyészi revíziók menüpontban lehet látni azokat az
almenüpontokat, melyek az előadó ügyésszel kapcsolatba hozná az előadó nyomozót,
de mivel sajnos ezt sem használják az Ügyészségen, így ez sem működik.
31
6. kép. A Netzsaru rendszer folyamatban lévő revízióinak alpontja
A folyamatban lévő revíziók azt a célt szolgálnák, hogy a folyamatban lévő ügyekben
az ügyész feladatokat adna a nyomozónak, miket kell még elvégezni, stb., mint egy
ügyészi átirat szerepét szolgálná. Egyszerűbb és gyorsabb megoldás lenne, mint a
levelezés.
32
7. kép. A Netzsaru rendszer rendőrségi határidők menüpontja
A rendőrségi határidők menüpontot azért használják előszeretettel a nyomozók, mert
összegyűjti egy táblázatba a kiosztott ügyeket olyan sorrendben, hogy melyik
nyomozati határideje fog hamarabb lejárni. Ha egy nyomozónak sok ügye van, itt meg
lehet nézni, hogy melyikkel kell hamarabb foglalkozni, melyik fog nemsokára lejárni.
33
VI. Az ügyész szerepe és feladatai
„Az ügyész a közvádló. Az ügyész kötelessége, hogy mind a terheltet terhelő és
mentő, mind a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás
minden szakaszában figyelembe vegye. Az ügyész azokat a jogokat gyakorolja,
amelyek azt az ügyészséget illetik, ahol az ügyész működik. Az ügyész a vádemelés
feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet vagy nyomoz. Ha a nyomozó
hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket, az ügyész
felügyel arra, hogy azt a törvény rendelkezéseit megtartva végezzék (nyomozás feletti
felügyelet), az eljárásban részt vevő személyek a jogaikat érvényesíthessék.” 12
Ennek érdekében az ügyész a törvényben13
meghatározott nyomozati cselekményeket
végezhet és intézkedéseket tehet.
„Ha az ügyész nyomoz, bármely nyomozó hatóságot – annak illetékességi
területén – nyomozási cselekmény elvégzésére utasíthatja, a legfőbb ügyész az ügy
ügyészségi nyomozása során más nyomozó hatóságok tagjait az országos vezető
egyetértésével igénybe veheti. Az ügyész ellenőrzi a büntetőeljárás során elrendelt, a
személyes szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedések
törvényes végrehajtását. Az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek esetén
vádat emel, és a bíróság előtt – a magánvád és a pótmagánvád esetét kivéve – a vádat
képviseli, vagy dönt a közvetítői eljárásra utalásról, a vádemelés elhalasztásáról,
illetőleg részbeni mellőzéséről. Az ügyész a vádat elejtheti vagy módosíthatja. Az
ügyész az ügy iratait a bírósági eljárásban megtekintheti, és indítványtételi jog illeti meg
az ügyben felmerült minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt.” 14
Kizárólag az Ügyészség végzi a nyomozást a törvényben15
meghatározott
bűncselekmények miatt.
12
1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§ 13
1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§ (4) bekezdés a) – e) pontjai 14
1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§ (5) – (7) bekezdései 15
1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 29.§ a) – h) pontjai
34
Kizárólag az Ügyészség nyomoz az olyan bűncselekmények miatt indult
ügyekben, amelyekben - az állami szervek törvényes működése, az Országgyűlés által
megválasztott tisztségviselők, az országgyűlési képviselők, valamint az
igazságszolgáltatás hitelébe vetett bizalom megóvása és erősítése, a sértettek vagy az
elkövetők személye miatt - garanciális okból alapvető követelmény a nyomozást végző
szerv függetlensége.
Az Ügyészség nem tartozik sem az államhatalmi-képviseleti, sem a
kormányzati-végrehajtói hatalomhoz, de még inkább kétarcú a büntetőeljárásban. Az
Ügyészség, mint közvádhatóság széles körben felügyeli a büntetőeljárás előkészítő
szakaszát, a nyomozást, többé-kevésbé ő maga az eljáró hatóság. A bírósági eljárásban
már csak közreműködő. A vádat írásban az ügyészség vezetője emeli, de az ügyész
képviseli.
Az ügyész feladata: a nyomozás, a nyomozás felügyelete és a vádképviselet. Az
ügyészség szervezete szigorúan alá-fölérendelt, minden ügyész függ a felettesétől.
A Legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az
állam büntetőigényét érvényesíti. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más
jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes
cselekmények megelőzését.
A legfőbb ügyész és az ügyészség törvényben meghatározottak szerint:
a) jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben,
b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban,
c) felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett,
d) törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.
Az ügyészség feladatai tehát két fő csoportba oszthatók. Az egyikbe a büntető
igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó, önmagában is sokrétű tevékenység tartozik, amely
akként összegezhető, hogy az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként
érvényesíti az állam büntetőjogi igényét.
35
E körben elsőként az ügyész nyomozás felügyeleti és vád előkészítési
tevékenysége jut szerephez, amely a büntetőeljárás három önálló szakaszából kettőt ölel
fel: a nyomozást és a vádemelési (ügyészi) szakaszt.
Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (Ütv.) az ügyész nyomozással és
vádemeléssel kapcsolatos feladatait is meghatározza. Lényegi elemei, hogy az ügyész a
vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet, felügyeli a nyomozó
hatóság önálló nyomozását, illetve a büntetőeljárási törvényben meghatározott
esetekben a nyomozást maga végzi.”16
A nyomozás során az ügyész a büntetőeljárás hatékony és a lehető leggyorsabb
lefolytatása érdekében rendelkezik az ügyről, a nyomozás elvégzendő feladatairól. A
nyomozásra vonatkozó intézkedéseiért, az általa elvégzett eljárási cselekmények, az
általa tett intézkedések és meghozott határozatok megalapozottságáért, jogszerűségéért
felelős.
A nyomozás feletti felügyelet keretében az ügyész a törvényben meghatározott
jogkörei felhasználásával minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy
a nyomozó hatóság az önálló nyomozását törvényesen, az emberi jogok tiszteletben
tartásával, a vádemelés kérdésében történő döntésre alkalmas módon teljesítse. Az
ügyész gondoskodik arról, hogy a nyomozás során a büntetőeljárás résztvevőinek jogai
érvényesüljenek.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) alapvetően
megváltoztatta a nyomozás szerepét a büntetőeljárásban, amikor feladataként a
bűncselekmények és az elkövető felderítését, a bizonyítási eszközök és bizonyítékok
felkutatását, összegyűjtését, megőrzését és azokról az ügyész tájékoztatását határozta
meg. A nyomozás tehát arra szolgál, hogy tisztázza: van-e a vádemelésnek oka,
megvannak-e a feltételei, vagy azok időlegesen vagy véglegesen hiányoznak. A törvény
értelmében a nyomozás a vádat előkészítő eljárássá vált, ezért lett a nyomozás ura az
ügyész.
16
2011. évi CLXIII. törvény Az ügyészségről, 17.§
36
A nyomozó hatóság (a rendőrség, meghatározott ügyekben a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal) a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan végzi. Utóbbi
esetben az ügyész a rendelkezési jogát a nyomozás feletti törvényességi felügyelet
eszközeivel gyakorolja. Az ügyész utasításokkal irányítja a nyomozást, amelyek
bármely - s akár valamennyi - eljárási cselekményre és az érdemi befejezés módjára is
kiterjedhetnek. Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóság irataiba, nyilvántartásaiba, a
nyilvántartások adatait felhasználhatja. A nyomozó hatóságtól az ügy nyomozását az
ügyész bármikor magához vonhatja.
Az ügyészség a vádemelés feltételeinek megállapítása végett a torvényen meghatározott
esetekben nyomozást végez, ezekben az esetekben beszélhetünk Ügyészségi
nyomozásról: a kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekmények miatt, az olyan
ügyben, amelyben az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjével szemben a
Büntetőeljárási törvényben szabályozott kizárási ok áll fenn, valamint az olyan ügyben,
amelyben a nyomozást magához vonta. 17
Az első két esetben a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) és a helyi
ügyészségnek tekinthető nyomozó ügyészségek járnak el (Pl. Miskolci Nyomozó
Ügyészség). A 11/2003. LÜ utasítás meghatározza azokat az eseteket, amikor a
Központi Nyomozó Főügyészség jár el. Ezeken kívül a Büntetőeljárási törvény 29. §-
ában taxatíve meghatározott bűncselekmények esetén a nyomozó ügyészségek járnak el.
Ezen szabályozás oka, hogy ezekben az ügyekben, az állami szervek törvényes
működése, az Országgyűlés által megválasztott tisztségviselők, az országgyűlési
képviselők, valamint az igazságszolgáltatás hitelébe vetett bizalom megóvása és
erősítése, a sértettek vagy az elkövetők személye miatt, garanciális okból alapvető
követelmény a nyomozást végző szerv függetlensége.
A harmadik esetben az az ügyész is nyomozhat, aki az ügy elbírálására illetékes bíróság
mellett működik. Ez utóbbi eset, amikor az ügyész a nyomozást magához vonja,
ritkának mondható.
Az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatának az ügyek kisebb hányadára
kiterjedő speciális esete, amikor a nyomozó hatóság önállóan nyomoz, s az ügyész
17
11/2003. Ügyészi Közlöny, Legfőbb Ügyészi utasítás 48-55.§
37
ennek valamennyi lényeges mozzanatát figyelemmel kíséri (fokozott ügyészi
felügyelet).
„Az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett a törvényben
meghatározott esetekben fokozott felügyeletet gyakorol.” 18
Fokozott felügyelet gyakorlása esetén az ügyész a nyomozás iratait teljes
terjedelmében megvizsgálja, és haladéktalanul megtesz minden intézkedést, amely a
felügyelet céljának elérése érdekében szükséges. A gyakorlatban az olyan
nyomozásokban, ahol fokozott ügyészi felügyelet lett elrendelve, azokban minimum
havonta egyszer meg kell küldeni a nyomozati iratokat az előadó ügyésznek, aki az
iratok áttanulmányozása után határidő megjelölésével újabb utasításokat ad elmaradt
vagy újabb nyomozati cselekmények elvégzésére, valamint határnapban megjelöli
azt, hogy mikor kell számára újból az iratokat betekintésre megküldeni és a fokozott
ügyészi felügyelte végén utasítást ad a nyomozás befejezésére.
8. kép. 9. kép.
18
11/2003. Ügyészi Közlöny, Legfőbb Ügyészi utasítás, 37.§
38
8.-9. kép: A fenti képeken az erőszakos közösülés bűntette és más bűncselekmények
elkövetése miatt indult nyomozás során az előadó ügyész tekintettel az ügy
hiányosságaira fokozott ügyészi felügyeletet jelentett be és külön átiraton utasítja a
nyomozót, hogy végezze ütemezettebben a nyomozati munkát, mivel az utolsó
hónapban egyetlen nyomozati cselekményt sem foganatosított. Előírja továbbá, hogy
milyen hiányosságot pótoljon és a nyomozati iratokat legközelebb mikor mutassa be
számára.
„Tehát a fokozott felügyelet során az ügyész hivatalból, rendszeresen ellenőrzi
a nyomozás állását, és ennek megfelelően teszi meg a szükséges intézkedéseket.
A határidőt úgy kell megállapítani, hogy a fokozott felügyelet gyakorlása során az
ügyész az ügyet havonta megvizsgálhassa.
Az ügyész a nyomozó szerv vezetőjével írásban közli, ha az ügyben fokozott
ügyészi felügyeletet gyakorol. A fokozott felügyelet során az ügyész minden
eljárásáról feljegyzést készít, intézkedéseit írásba foglalja, azokat - a házi iratok
részeként - a felettes ügyészhez történő felterjesztéseihez csatolja.”19
A nyomozó hatóságnak a nyomozás elrendeléséről, annak állásáról, továbbá ha
olyan eljárási cselekmény teljesítése szükséges, amelyről az ügyész vagy a bíróság
dönthet, az ügyészt tájékoztatnia, s e döntést kezdeményezve előterjesztést kell tennie.
A nyomozó hatóság vezetője köteles biztosítani, hogy az ügyész a felügyeleti és
rendelkezési jogát gyakorolhassa. Felelős azért, hogy a nyomozó szerv a nyomozásra
vonatkozó ügyészi utasításokat határidőre, szakszerűen, hiánytalanul és törvényesen
teljesítse akkor is, ha véleménye attól eltérő.
Jelentőségénél fogva kiemelkedik a nyomozás során végzett ügyészi
tevékenységek közül az ügyésznek az előzetes letartóztatással kapcsolatos ténykedése.
Magyarországon 1989 óta az előzetes letartóztatást az ügyész indítványára csak a
bíróság rendelheti el. Az esetek többségében az ügyész a nyomozó hatóság
előterjesztése alapján, kisebb hányadában saját kezdeményezésére tesz indítványt a
személyes szabadságot súlyosan korlátozó kényszerintézkedés alkalmazására.
19
2011. évi CLXIII. törvény Az Ügyészségről, 37-39.§
39
A közvádra üldözendő bűncselekmények terén az ügyészség vádemelési
monopóliummal rendelkezik: a bíróság csak annak a büntetőjogi felelősségéről dönthet,
aki ellen az ügyész vádat emelt. Az ügyész a törvényben meghatározott feltételek
fennállása esetén emel vádat, vagy dönt a vádemelés elhalasztásáról, annak részbeni
mellőzéséről, illetőleg az ügy közvetítői eljárásra utalásáról. Amennyiben a vádemelés
feltételei időlegesen hiányoznak, az ügyész a nyomozást felfüggeszti, ha pedig
véglegesen, akkor megszünteti azt.20
A nyomozásért, annak során végrehajtott cselekményekért, eredményességéért is
önállóan felel. Amikor „csak” felügyeletet gyakorol a nyomozó hatóság felett, akkor az
ebben az esetben önállóan nyomoz, vagy végez nyomozati cselekményeket. Ennek
során a nyomozó hatóság maga határozza meg a nyomozás irányát, a tisztázandó
kérdéseket, ugyanakkor ezek kivitelezésébe az ügyész széles körben beleszólhat.
Mindennek az a célja, hogy a nyomozás törvényesen folyjék, az eljárásban részt vevő
személyek jogaikat érvényesíthessék.
20
www.mklu.hu
40
VI.1. Az ügyész jogállása
A nyomozást az ügyész végzi, legtöbb esetben a konkrét nyomozási feladatokat
átadja a nyomozó hatóságnak. Ezen belül:
Az ügyész rendelkezik a nyomozásról
Az ügyész a nyomozó hatóságokat utasítja
Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóságok nyilvántartásaiba és ezek adatait
felhasználhatja
Egyes nyomozási cselekmények teljesítése végett az ügyész akkor is a nyomozó
hatósághoz fordulhat, ha egyébként a nyomozást maga végzi
Az ügyész a határozatai előkészítésére a nyomozó hatóságot utasíthatja.
A nyomozó hatóság a nyomozást határidőre teljesíti, az ügyről az ügyészt
folyamatosan tájékoztatja.
41
VII. A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatának modelljei
A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatára Európában két modell alakult ki:
1.) az angol modell
2.) a kontinentális európai modell
A két modell között a legszembetűnőbb különbség az, hogy az angolszász modell esetén
a nyomozás során a rendőrségé a vezető szerep, míg ez a kontinentális európai
modelleknél az ügyészé.21
1.) Az angol modell
Angliában és Walesben a nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolata laza. A
nyomozó hatóság a tudomására jutott bűncselekmény miatt saját döntése alapján rendeli
el és folytatja le a nyomozást, és erről nem is köteles értesíteni az ügyészséget. A
nyomozás lefolytatásába az ügyésznek egyáltalán nincs beleszólása. Az ügyész nem
nyomozhat önállóan, és nem utasíthatja a nyomozó hatóságot a nyomozás mikénti
lefolytatására. A nyomozás befejezését követően a rendőrség vezetője eldönti, hogy az
ügy alkalmas-e a vádemelésre vagy sem. Ha megszünteti az eljárást, az ügy befejeződik,
mert ez ellen a döntés ellen nincs jogorvoslati lehetőség.
Ha vádemelésre alkalmasnak tartja, megküldi az ügyésznek. Az ügyész ekkor
találkozik először a büntető ügy irataival. Ő ez alapján dönti el, hogy vádat emel-e vagy
sem. Továbbá az ügyésznek arra sincs joga, hogy a nyomozási anyag hiányosságainak
pótlására kötelezze a nyomozó hatóságot, erre csupán indítványt tehet.22
2.) Kontinentális európai modell
Ezen modellt képviselő országok esetén a nyomozás feletti rendelkezés az ügyész
kezében van. Ha bűncselekmény elkövetése jut a nyomozó hatóság tudomására,
értesítenie kell az ügyészt. Az ügyész rendeli el a nyomozást és határozza meg a
szükséges nyomozási cselekményeket. A nyomozó hatóságok a nyomozás lefolytatása
21
Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.,
Budapest, 2007, 203. o. 22
Farkas Ákos- Róth Erika: I.m., 203. o.
42
során még funkcionális függetlenséget sem élveznek, feladatuk kimerül az ügyészi
utasítások teljesítésében. Ez kétféleképpen történhet:
Az ügyész nyomoz, és ennek során a nyomozási cselekmények elvégzésére
utasítja a nyomozó hatóságot, aki az ügyész nevében jár el, cselekményei az ügyészi
nyomozási cselekményekkel esnek egy tekintet alá. Ilyenkor a nyomozó hatóság olyan
nyomozási cselekményeket végez, amelyeket egyébként önállóan nem végezhetne el.
A másik esetben az ügyész nyomoztat, és a nyomozó hatóság segítségét veszi
igénybe. A nyomozó hatóság saját nevében, önállóan, viszont az ügyész érdekében jár
el. Mindegy azonban, hogy az ügyész nyomoz vagy nyomoztat, a nyomozó hatóság a
jogszabályok szerint csak végrehajtó-segítő szerepet tölt be, bár az ügyészség
alkotmányos helyzete országonként különböző lehet. Ennek során a nyomozó hatóság
nyomozási cselekményeket kezdeményezhet, és önállóan is elvégezhet. Ez a lehetőség
azonban csak azoknál a bűncselekményeknél áll fenn, ahol az elkövetőt tetten érték,
vagy ha a késedelem veszéllyel járna. Az önállóság azonban ekkor sem teljes, ugyanis
egyrészt a kezdeményezés jogszerűsége is ügyészi ellenőrzés alá esik, másrészt az
elvégzett nyomozási cselekményről jelentést kell készítenie.
Az ügyész a nyomozás során hatáskörét bizonyos feltételek esetén delegálhatja a
nyomozó hatóságnak, de vannak olyan intézkedések, amelyek kizárólagos ügyészi
hatáskörbe tartoznak. A nyomozás befejezését követően a legtöbb európai országban
kizárólag az ügyész jogosult dönteni a vádemelésről. Ha a feltételek fennállnak, a
legalitás elvéből következően kötelező a vádemelés, míg az opportunitás elvét valló
országokban az ügyész a feltételek fennállása esetén is dönthet az eljárás megszüntetése
mellett.23
Az Ügyészség munkájának mintegy 80 %-át a büntetőjogi feladatok adják.
Felügyeli a nyomozóhatóságok munkáját azokban az ügyekben, amelyekben önállóan
nyomoznak. A nyomozás törvényességének biztosításának érdekében az ügyész
különböző utasításokat adhat a nyomozóhatóságoknak, sőt magát a nyomozást is
átveheti. Erre nyilván csak ritkán kerülhet sor, hiszen ez munkateher emelkedéssel is
járna. Ezen kívül vannak olyan bűncselekmények, illetőleg olyan elkövetők, akikkel
23
Farkas Ákos- Róth Erika: I.m., 203-205. o.
43
szemben kizárólag az ügyészség folytathat le eljárást. Rendkívül fontos, hogy az
ügyészség egyben jogorvoslati fórum is.24
VII.1. Felmerülő problémák a kapcsolattartás során
A nyomozó hatóság és az ügyész között a Be. hatálybalépésével kialakult
felelősségi és döntési kompetencia problémái arra a koncepció-váltásra voltak
visszavezethetőek, amelyek a büntetőeljárásban a nyomozás helyét érintették. A Be.
megalkotói szakítani kívántak azzal, hogy a nyomozás és a bírósági eljárás egyenrangú
szerepet töltsön be. A változtatás egyik lényeges eleme az volt, hogy a nyomozás
feladatául az ügyészi vád előkészítését jelölték meg. A Be. eredetileg az ügyész
feladatai között nem is rendelkezett az ügyész és a nyomozó hatóság viszonyáról,
csupán megállapította, hogy az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett
nyomozást végez vagy nyomoztat.25
Még a Be. hatálybalépése előtt a törvényhozó indokoltnak tartotta, hogy az
ügyész feladatait az eredeti rendelkezések bizonyos átszerkesztésével és kiegészítésével
lényegesen bővebben sorolja fel. Garanciális szempontból különösen fontosnak ítélte a
törvényhozó, hogy a Be. meghatározza az ügyésznek azokat a feladatait, amelyek a
nyomozó hatóság által önállóan végzett nyomozás, vagy egyes nyomozási
cselekmények esetén az ügyész felügyelete körébe tartoznak.
A Be.-t a büntetőeljárások időszerűségének javítása céljából módosító 2009. évi
LXXXIII. törvény 4. §-ához fűzött indokolás szerint a jogalkalmazásban felmerült
problémák felhívták a figyelmet arra, hogy a Be. még mindig nem szabályozza kellő
részletességgel a nyomozó hatóság és a nyomozás feletti felügyeletet ellátó ügyész
közötti feladatmegosztást, illetve az ennek kapcsán meghozott döntési kompetenciát és
a felelősséget. A Be. hatályos új szabályozása már megjelöli a nyomozás feletti
felügyelet fogalmát, illetőleg pontosítja az ügyésznek a nyomozás felügyelet során
gyakorolható jogait.
24
www.magyarorszag.hu 25
1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§(2)
44
A törvény kifejezett rendelkezést tartalmaz arra, hogy az ügyész és a nyomozó
hatóság nem köteles minden esetben írásban érintkezni egymással, módot ad a kevéssé
formalizált puhatolásra a büntetőeljárás megindítása után és szűkíti azoknak a
kérdéseknek a körét, amelyekről az ügyész és a nyomozó hatóság kizárólag határozat
formájában dönthet. A garanciális szabályok azonban a hatályos joggal csaknem azonos
részletességgel szerepelnek a törvényben.
A törvény újraértelmezi az előkészítő szakasz szerepét, kimondva, hogy a
nyomozás feladata a vádemelés feltételeinek megállapítása. Ennek megfelelően változik
meg a kapcsolata a nyomozó hatóságnak és az ügyésznek is: amíg jelenleg az ügyész a
nyomozás felett döntően utólagos törvényességi felügyeletet végez, addig a törvény
szerint - főszabályként - a jövőben az ügyész irányítja a nyomozást, a nyomozó hatóság
önállósága szűkebb körű lesz.26
Azokban a megyékben (Borsod-Abaúj-Zemplén megye is ide sorolható), ahol
kiemelkedően magas a bűnügyek száma a többi megyével összehasonlítva, alapvetően
nagy terhet jelent a nyomozó hatóságok számára. Laikus számára a nyomozó hatóság
munkája egyet jelent a sértett, a gyanúsított és a tanúk kihallgatásával. Ez azért
korántsem ennyire egyszerű. Mindamellett, hogy a felderítés önmagában egy hosszú
folyamat, a határidők betartását nagymértékben megnehezíti a „papírmunka” azaz, hogy
minden cselekményt precízen dokumentálni kell. Ezt már „csak” az nehezíti, hogy ha az
ügyész netalántán „szakértőnek” képzeli magát, és olyan pót nyomozati cselekményeket
rendel el, amit ha később megkérdeznek tőle, maga sem tudja, hogy miért így kérte.
Mindenki által elfogadható tény, hogy úgy, mint a nyomozó hatóság, az Ügyészség sem
szűkölködik a munkában, de egy kis minimális odafigyeléssel a felére lehetne
csökkenteni a pótnyomozások elrendelését, ebből adódóan a további nyomozati és a
papírmunkát egyaránt. Néhány ilyen esetet bemutatnék a szakdolgozatomban:
26
www.mabie.hu
45
10. kép. 11. kép.
12. kép. 13. kép.
46
10.-13. kép: Az Ügyészség a befejezés előtti betekintésre beküldött mindkét ügyben a
nyomozati iratok áttanulmányozását követően leírja és állást foglal abban, hogy a
megküldött iratokat áttanulmányozta és megállapítja, hogy a nyomozások befejezhetőek
és vádemelésre alkalmasak. Ezek után a megküldött nyomozati iratokat úgy küldi
vissza, hogy a nyomozás nem fejezhető be, további nyomozati cselekmények elvégzését
rendeli el, melyet három oldalon át sorol fel és részletez, továbbá soronkívüliséget kér,
mivel az ügyekben a gyanúsítottak előzetes letartóztatásban vannak fogva tartva.
Fenti büntetőügyek nyomozása során egyébként az elkövetők a bűncselekmény
helyszínétől nem messze elfogásra kerültek, kihallgatásuk alkalmával részben beismerő
vallomást tettek és a nyomozást a rendelkezésre álló törvényes nyomozati határidőn
belül, annak hosszabbítása nélkül két hónap alatt sikerült befejezni, minden
bizonyítékot beszerezni és vádemelési javaslattal a Járási Ügyészség részére
megküldeni.
A nyomozásban a nehézséget az jelentette, hogy a gyanúsítottak a nyomozás
elrendelésétől fogva az elfogásuk miatt őrizetben, majd ezt követően előzetes
letartóztatásban fogva voltak tartva a B-A-Z Megyei BV Intézetben, minden egyes a
velük kapcsolatos, személyes megjelenést kívánó nyomozati cselekmény
végrehajtásához BV kikérőt kellett készíteni, melyet ügyészi ellenjegyzéssel a BV
Intézetnek továbbítottunk. Ebből adódóan a nyomozati irat többször is megjárta az
Ügyészséget és elviekben az előadó ügyésznek azt tanulmányoznia is kellett, de a
pótnyomozás elrendelése nem ezt takarja, hiszen az ügyész elég nagy hiányosságokat
tárt fel. Az egymásnak ellentmondásos ügyészi átiratoknak, mint kiderült az volt az oka,
hogy a nyomozás kezdetében egy ügyészségi fogalmazó volt az ügy előadó ügyésze és
mivel a fogalmazó hölgy időközben más ügyészségre került, ezért az ügy előadója egy
idősebb, sokkal tapasztaltabb ügyésznő lett, aki azonnal feltárta az ügy hiányosságait.
Mivel a nyomozás törvényes felügyeletét az Ügyészség látja el, ezért az átiratokban és
állásfoglalásokban leírtak a rendőrség, mint nyomozó hatóság részére szinte kötelező
érvényűnek kell tekinteni, az abban foglaltakat maradéktalanul végre kell hajtani.
47
14. kép. 15. kép.
14.-15. kép: Három gyanúsítottból álló lopás bűntett ügyében a nyomozó hatóság
befejezés előtti betekintés céljából megküldi az Ügyészségnek az iratokat, mivel
álláspontja szerint az egyik gyanúsítottal szemben a nyomozás megszüntetése, míg a
másik kettő vonatkozásában vádemelés javasolt. Erre az Ügyészség visszaküldi az
iratokat arra tekintettel, hogy ő nem kérte be az iratokat betekintés végett és a
cselekmény bonyolultsága egyébként sem indokolta ezt. Ezek után a nyomozó hatóság
vádemelési javaslattal megküldött nyomozati iratait és az ügyészség visszaküldi azzal,
hogy további nyomozati cselekmények elvégzése szükséges. Ez ügy nyomozása során,
ha az előadó ügyész elolvasta volna a betekintésre megküldött nyomozati iratokat,
akkor már korábban, pótnyomozás elrendelése nélkül is tudta volna utasítani az előadó
nyomozót a szükséges nyomozati cselekmények elvégzésére.
A fenti ügyben a nyomozás kissé elhúzódott tekintettel a környezettanulmány nyomozó
hatóság felé történő késedelmes megküldésére, ezért a nyomozati határidőt egy
alkalommal a nyomozó hatóság előterjesztésére két hónappal a Járási Ügyészég
meghosszabbította.
48
16. kép. 17. kép.
18. kép.
49
16.-17. kép: Dolog elleni erőszakkal szabálysértési értékre elkövetett lopás vétség miatt
indult büntetőeljárás K. Péter ellen, mely ügyben az ügyész az ügyész további
nyomozást rendelt el mivel megállapította, hogy a gyanúsított több rendbeli visszaélés
okirattal vétségét is elkövette.
18. kép: Az ügyben az ügyész által előírt nyomozati cselekménye elvégzését követően
az ügy befejezés előtti betekintésre meg lett küldve és az előadó ügyész az elvégzett
nyomozati cselekményekkel egyetértett és megállapította, hogy a nyomozás
befejezhető.
19. kép. 20. kép.
19.-20. kép: A vádemelési javaslattal megküldött ügyben az ügyész a gyanúsítottal
szemben vádat emelt, de részben a nyomozást megszüntette tekintettel arra, hogy az
okirattal visszaélés vétségét és a készpénzt-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés
vétségét a gyanúsított formálisan ugyan elkövette, de az egységes bírósági gyakorlat
szerint önmagában az okiratok elvétele nem valósítja meg a bűncselekményt. Tehát
fentiek alapján az ügy ezen bűncselekményekre előírt további nyomozati
cselekményeknek (folytatólagos gyanúsított kihallgatás, folytatólagos tanú (sértett)
kihallgatás) nem volt értelme, ezzel is a nyomozó leterheltségét növelte az előadó
50
ügyész, hiszen újabb tény vagy körülmény nem merült fel az ügyben, a gyanúsított és a
sértett is fenntartotta a korábban tett vallomásaikat.
Az ügy érdekessége még, hogy a gyanúsított egy másik sértett sérelmére is elkövetett
hasonló jellegű bűncselekményt, ezért a két ügy egyesítésére került sor. A nyomozás
során tekintettel a fiatalkorú elkövetőre és annak gyenge fokú elmeállapotára, a
nyomozási határidő két hónappal történő meghosszabbítására került sor, mely során
beszerzésre került a környezettanulmány és az igazságügyi elmeorvosi szakvélemény is.
A gyanúsított a kihallgatása alkalmával a bűncselekmények elkövetését elismerte. A
nyomozati irat két alkalommal is járt az előadó ügyészségnél, egy alaklommal a
határidő hosszabbításakor, egyszer pedig a befejezés előtti betekintésen és mind a két
alkalommal az ügyész nem talált hiányosságot vagy eljárásjogi hibát a nyomozati
iratokban. Ezt követően az ügy pótnyomozását rendelte el az ügyészség, mivel G. Ernő
sérelmére a gyanúsított okirattal visszaélés vétségét is elkövette. A pótnyomozás során
az előírt nyomozati cselekményeket elvégeztük, majd az ügyet ismételt vádemelési
javaslattal küldtük meg.
21. kép.
51
21. kép: Közokirat-hamisítás bűntette (mozgáskorlátozott parkolási igazolvánnyal
visszaélés) miatt indult eljárásban a gyanúsított bűnösségére is kiterjedő, tényfeltáró,
beismerő vallomást tett. Az Ügyészség azzal küldte vissza a nyomozati anyagot és
rendelt el további nyomozást, hogy be kell szerezni a cselekmény elkövetésének napján
a gyanúsított és a közokirat tulajdonosa mobiltelefonjának híváslistáját a
cellainformációval együtt, hogy aznap a gyanúsított és annak édesapja, aki a közokirat
tulajdonosa volt hol tartózkodott, de ennek az ügy szempontjából véleményem szerint
nem volt relevanciája. Az elfogott gyanúsított részben beismerő vallomást tett, de
megemlítette azt is, hogy ő igaz nem az édesapjával érkezett a parkolóhelyre és vele
együtt tette ki a gépjármű ablakába a közokiratot, de őt várta. A rendőrök jelentése azt is
tartalmazta, hogy az intézkedés során több mint egy fél óra eltelt, de nem érkezett meg a
parkolás helyszínére, valamint próbálták az édesapát is mobiltelefonon elérni, de az ki
volt kapcsolva. A bűnügy nyomozása során mivel minden feltétel fennállt, a Miskolci
Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály, Bíróság elé állítási Alosztálya kapta meg ahol az
előadó nyomozó az ügyet 22 nap elteltével az ügyészség részére vádemelési javaslattal
meg is küldte. Érdekessége az ügynek még az volt, hogy a pótnyomozás során a
mobilszolgáltatóktól beszerzett híváslista és cellainformáció sem tartalmazott az ügy
szempontjából értékelhető adatot, mivel az adott mobilszolgáltató hálózatában Miskolc
belvárosa két nagy cellára van lebontva és ezen cellák adataiból csak az állapítható meg,
hogy a cellák körbeli területátmérője több kilométer nagyságú, amiben benne volt a
gyanúsított elfogásának helyszíne és az édesapa lakcíme is. Erre tekintettel, mivel az
ügyészség álláspontja szerint csak a gyanúsított vallomása áll rendelkezésre, mint
bizonyíték, ezért a nyomozást bizonyíték hiányában a Be. 190. §. (1) bekezdés b) pontja
alapján megszüntette.
További esetek:
- Az Ügyészség a kényszerítés bűntette miatt folyamatban lévő nyomozás
megszüntette, mivel véleménye szerint nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése,
majd az indokolásban kifejti az előadó ügyész, hogy megtörtént ugyan a kényszerítés,
de mivel nem bűncselekmény ezért megszünteti az eljárást. Mindezek után a
Főügyészség visszaküldi az iratokat, miszerint a nyomozás megszüntetése anyagi
52
jogszabályt sért, és a gyanúsított a kényszerítés bűntette mellett a maradandó
fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettét is elkövette, majd pedig megállapítja, hogy
a nyomozás tovább folytatásának van helye.
- A vádemelésre alkalmas nyomozati iratokat az Ügyészség azért küldi vissza
több alkalommal is pótnyomozásra, mivel nem ért egyet a pontos lopási és rongálási
kárt megállapító igazságügyi műszaki szakértő szakvéleményében foglaltakkal, ezért
két alkalommal is előírja a szakértő szakvéleményének kiegészítését, majd ezek után
egy utolsó átiratában ő maga számolja ki részletezve a saját levezetésében a pontos
kárértékeket, ami teljesen ellentmond a szakértői véleményével. Itt az ügyész kissé
felcserélte a szerepkörét, véleményem szerint ő nincs birtokában olyan szakértelemnek,
amely alapján a szakvéleményekkel ellent mondjon.
Ez csak néhány példa abból a számos esetből, ami nap mint nap érkezik a
nyomozó hatóságokhoz, és még egy laikus számára is szembetűnő, hogy némelyik átirat
teljesen ellentétes a következő átirattal. Leírják, hogy befejezhető a nyomozás, és meg
lehet küldeni az ügyet vádemelési javaslattal, majd pedig 1 hónap múlva érkezik egy
levél, hogy pót nyomozati cselekmények elvégzése szükséges, és sürget a határidő, ezek
önmagukban megnehezítik a nyomozást, arról nem is beszélve, hogy kiemelkedően
magas a bűnelkövetések száma Miskolcon. Ezen nehézségek okai véleményem szerint
elsősorban az előadó ügyészek nagy leterheltsége mely miatt próbálják ezt úgy
enyhíteni, hogy mindenféle kitalált és szükségtelen nyomozati cselekmények elvégzése
miatt visszaküldik az iratokat a nyomozókhoz, így nem kell az ügyben vádat emelniük,
továbbá ok lehet még a részükről a figyelmetlenség és a kapkodás is, valamint a
rutintalan, a nyomozásban alig jártas ügyészségi fogalmazók nagy létszáma is.
Természetesen a pótnyomozások elrendelése sokszor a nyomozók hibájából is
adódik, hiszen a nyomozó a jelenlegi rossz bűnügyi helyzetben nagyon le van terhelve,
egy előadó nevén egyszerre akár 20-30 folyamatban lévő vizsgálati bűnügy is van, ami
miatt jellemző a nyomozati határidők betartás miatti kapkodás, az úgynevezett
„íróasztal mögül” történő nyomozás.
53
VIII. A nyomozás törvényessége feletti felügyeleti jog
„Amikor az ügyész azt állapítja meg, hogy a nyomozó hatóság a nyomozást
törvénysértően rendelte el, s az utóbb beszerzett adatok sem teszik lehetővé a
nyomozás folytatását, a nyomozás megszüntetéséről rendelkezik.
Az ügyész a nyomozás, ezen belül a teljesített eljárási cselekmények
törvényességét általában akkor, és abban a körben ellenőrzi, amikor és amire nézve a
nyomozó szerv vezetője, vagy a büntetőeljárás más résztvevője az ügyész intézkedését
kezdeményezte.
Az ügyész a gyanúsítottat kihallgatja, ha
a) a személyi szabadságkorlátozást jelentő kényszerintézkedés megalapozása vagy
a nyomozás törvényessége érdekében ez szükséges, illetve
b) megítélése szerint a gyanúsított azt kellő alappal kéri.”27
Az ügyész
a.) megismerheti a bűnügyet (iratokba betekintés, jelenlét nyomozati
cselekményeknél, értesítés)
b.) széles körű utasítási joga van a nyomozó hatósággal szemben (határidő,
nyomozási határozatok hatályon kívül helyezése, eljárás magához vonása)
c.) széles körű érdemi döntési jogosultsága van:
a nyomozó hatóság határozatát megváltoztathatja
a nyomozó hatóság intézkedése vagy mulasztása miatt hozzá küldött
panaszokat elbírálja
a nyomozást megszüntetheti.
A Be. az ügyészt ügydöntő hatóságnak, az ügy urának (dominus litis) tekinti, ezzel is
biztosítja számára a törvényes lehetőséget a vádemelés megfelelő előkészítésére. A
nyomozásfelügyeleti tevékenység lehet:
általános: túlnyomórészt spontán és utólagos. Az ügyész a döntés vagy
intézkedés végett hozzá megküldött iratok közt ellenőrzi a nyomozó hatóságnak
27
2011. évi CLXIII. törvény Az Ügyészségről, 36.§
54
a törvényesség szempontjából alapvető határozatait, megalapozottságát,
kihallgatja a terheltet, kivizsgálja a törvénysértést.
Fokozott (különös): tervszerű és menet közbeni mozzanatokat tartalmaz.
Kiterjed az összes nyomozati irat megtekintésére és ellenőrzésére, bizonyos fokú
ütemezést jelent. Ezekről a korábbiakban már volt szó.
55
IX. Az Ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolata a szabálysértési eljárásban
Az Ügyészségnek a szabálysértési hatóságokkal rendszeres a kapcsolata, sőt az
újabb szabálysértési törvény az ügyészi feladatokat jelentősen megnövelte. Ez annak
ellenére így van, hogy a szabálysértési eljárásban hozott határozatok ellen bírósághoz
lehet fordulni.
A ténylegesen előforduló szabálysértések döntő többségét, mintegy 70%-át
(melynek legnagyobb része közúti közlekedési szabálysértés) a rendőrség, mint
szabálysértési hatóság bírálja el. A rendőrség hatáskörébe tartozik pl.: lőfegyverrel
kapcsolatos szabálysértés, rendzavarás, vallásgyakorlás jogának megsértése,
gyülekezési joggal visszaélés, szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma,
felkínálásának, hirdetésének tilalma.
Az általános szabálysértési hatóság a fővárosi, megyei kormányhivatal járási
hivatala.
A szabálysértési törvény által a hatáskörébe utalt szabálysértés miatt a szabálysértési
hatóság jogkörében a rendőrkapitányság vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott
rendőri szerv, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve jár el. Szabálysértési
elzárással is büntethető szabálysértés miatt első fokon a járásbíróság jár el.28
IX.1. Az ügyész részvétele a szabálysértési eljárásban
„Az ügyész ellenőrzi a szabálysértési hatóságok eljárásának és intézkedésének
törvényességét, valamint törvényességi felügyeletet gyakorol a szabálysértési
nyilvántartási rendszer felett.
Ha a szabálysértési hatóság az ügyészi felhívást alaposnak tartja, a törvénysértő
rendelkezést köteles nyolc napon belül az ügyészi indítványnak megfelelően
visszavonni vagy módosítani és erről egyidejűleg az intézkedése megküldésével az
ügyészt értesíteni.
A felhívás eredménytelensége esetén az ügyész a jogerős határozatot
megtámadja, a szabálysértési hatóság az ügy iratait nyolc napon belül megküldi a
bíróságnak.
28
2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási
rendszerről, 38.§
56
Az ügyész fellépése esetén a bíróság egyesbíróként, az iratok alapján harminc
napon belül, indokolt végzéssel határoz, amelyben a felhívásnak helyt ad vagy azt
elutasítja. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak, de tárgyalás tartása
kérhető.
A bíróság döntését követően az ügy iratait, határozatának kiadmányaival együtt
visszaküldi a szabálysértési hatóságnak. A bíróság határozatának egy kiadmányát
közvetlenül az ügyésznek küldi meg.”29
IX.2. A rendőrség szerepe a szabálysértési eljárásban
„A rendőrség a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés esetén a
tetten ért eljárás alá vont személyt gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából
őrizetbe veheti. A tettenérésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a
szabálysértés helyszínéről elmenekült elkövetőt a rendőrség az elkövetéstől számított
negyvennyolc órán belül elfogja.”30
A szabálysértési hatóságnak az elővezetés kivételével tett intézkedései ellen az
eljárás alá vont személy és képviselője, a sértett és képviselője, valamint a rendbírsággal
sújtott személy panaszt tehet. A kényszerintézkedés tárgyában benyújtott panaszt a
határozat közlésétől számított három, egyéb esetekben pedig nyolc napon belül kell
szóban vagy írásban megtenni a szabálysértési hatóságnál. Amennyiben a szabálysértési
hatóság a panasznak nem ad helyt, az iratokat három napon belül az illetékes
ügyészségnek küldi meg. Az ügyész a kényszerintézkedés tárgyában benyújtott panaszt
három, egyéb esetekben nyolc napon belül elbírálja és
a) a panaszt, mint alaptalant elutasítja, vagy
b) a határozatot hatályon kívül helyezi, indokolt esetben a szabálysértési hatóságot az
eljárás folytatására utasítja.31
29
2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási
rendszerről, 43.§ 30
2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási
rendszerről, 73.§ 31
2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási
rendszerről, 98.§
57
X. Záró gondolatok
Összegzésként megállapítható, hogy a magyar büntetőeljárásban tehát az
ügyésznek kell érvényesítenie az állam bűnüldözési hatalmát. A bíróság előtt az ügyész
képviseli a vádat, ő ismeri a bírósági elvárásokat, éppen ezért a nyomozás ügyész általi
irányítása növelheti a büntetőeljárás hatékonyságát, a vád képviseletének
eredményességét. Az ügyész irányító tevékenysége arra is lehetőséget teremt, hogy
azokban az ügyekben ne folyjon felesleges büntetőeljárás, ahol a felelősségre vonás
valószínűtlen.
Bár a nyomozó hatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján végzi,
azonban nem fosztható meg attól a lehetőségtől, hogy a bűnüldözés sikere érdekében
ügyészi rendelkezés nélkül, önállóan végezzen nyomozási cselekményeket. A nyomozó
hatóságnak - a legalitás elve alapján - az ügyész rendelkezése nélkül is kötelessége a
nyomozás vagy egyes nyomozási cselekmények elvégzése.
A nyomozó hatóságok és az Ügyészség kapcsolatának folyamatos
szabályozásával napjainkban már biztosíthatóvá válik az, hogy a nyomozást
szakszerűbben, célirányosabban, gyorsabban, egyszóval hatékonyabban folytassák le. A
két szerv közötti eredményesebb munkakapcsolat kialakítását esetlegesen az előadó
ügyészek és nyomozók részvételével megrendezett konferenciák, megbeszélések útján
is erősíteni lehetne, ezen megbeszéléseken a nyomozások során felmerülő esetleges
problémák, akadályok megbeszélése lehetne a fő célkitűzés.
Véleményem szerint azzal, ha az ügyészek esetenként részt vennének a nyomozó
hatóság által foganatosított bonyolultabb nyomozati cselekményeknél, akkor ők is
tapasztalnák a nyomozás nehézségeit, esetlegesen felmerülő akadályait és ez által
tapasztalatot szereznének a nyomozó összetett és bonyolult munkavégzésével
kapcsolatosan. Sokszor tapasztaltam azt, hogy az ügyész olyan instrukciókat írt le
átiratában és utasította a nyomozót annak végrehajtásában, amit a józanész sem diktál és
végrehajtani is olykor lehetetlen. Ebből látszódik, hogy az ügyészek egyáltalán nem
rendelkeznek gyakorlattal a nyomozati cselekmények technikai és taktikai
végrehajtásában, munkájuk főként a tárgyalásokon való folyamatos részvételében
mutatkozik meg, de természetesen ez nem az ő hibájuk, hiszen az előadó ügyészeknél
58
az ügyészi és bírósági szakban lévő nyomozati iratok száma jelentős, ügyészenként
olykor a 20-30 aktaszámot is meghaladja és emellett a nyomozati szakban lévő
nyomozásokat is figyelemmel kell kísérniük.
59
Irodalomjegyzék
BÁRD Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói, KJK-KERSZÖV, Budapest,
1987.
ERDEI Árpád: A trónfosztott királynő uralkodása, avagy a bizonyításelmélet szent
tehene, Magyar Jog, 1991/4. sz.
FARKAS Ákos - RÓTH Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti
Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007.
FINSZTER Géza: Bizonyításelméletek a jog világában, Rendészeti Szemle, 2006/7-8.
60
Jogszabályjegyzék
1978. évi IV. törvény A Büntető Törvénykönyvről
1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról
1994. évi XXXIV. törvény A rendőrségről
2011. évi CLXIII. törvény Az ügyészségről
2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési
nyilvántartási rendszerről
61
Hivatkozások jegyzéke
www.mklu.hu 2 www.mklu.hu
3 Bárd Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói, KJK-KERSZÖV,
Budapest, 1987, 53-131.o. 4 Erdei Árpád: A trónfosztott királynő uralkodása, avagy a bizonyításelmélet szent
tehene, Magyar Jog, 1991/4. sz., 214.o. 5 1998.évi XIX. törvény A büntetőlejárásról, 165. § (2) II. fordulata
6 Finszter Géza: Bizonyításelméletek a jog világában, Rendészeti Szemle, 2006/7-8.,
89.o. 7 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 216. § (1)
8 A Be. 2. §-ához fűzött indokolás
9 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 216. § (1) a) pont
10 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28. § (4)
11 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 35.§(1)(2)
12 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§
13 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§ (4) bekezdés a) – e) pontjai
14 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§ (5) – (7) bekezdései
15 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 29.§ a) – h) pontjai
16 2011. évi CLXIII. törvény Az ügyészségről, 17.§
17 11/2003. Ügyészi Közlöny, Legfőbb Ügyészi utasítás 48-55.§
18 11/2003. Ügyészi Közlöny, Legfőbb Ügyészi utasítás, 37.§
19 2011. évi CLXIII. törvény Az Ügyészségről, 37-39.§
20 www.mklu.hu
21 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti
Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007, 203. o. 22
Farkas Ákos- Róth Erika: I.m., 203. o. 23
Farkas Ákos- Róth Erika: I.m., 203-205. o. 24
www.magyarorszag.hu 25
1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról, 28.§(2) 26
www.mabie.hu 27
2011. évi CLXIII. törvény Az Ügyészségről, 36.§ 28
2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a
szabálysértési nyilvántartási rendszerről, 38.§ 29
2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a
szabálysértési nyilvántartási rendszerről, 43.§ 30
2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a
szabálysértési nyilvántartási rendszerről, 73.§ 31
2012. évi II. törvény A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a
szabálysértési nyilvántartási rendszerről, 98.§
62
SZERZŐI JOGI NYILATKOZAT
Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy benyújtott szakdolgozatom
kizárólag saját, önálló munkám.
A benne található másoktól származó, nyilvánosságra hozott vagy közzétett
gondolatok és adatok eredeti lelőhelyét a hivatkozásokban (lábjegyzetekben), az
irodalomjegyzékben, illetve a felhasznált források között hiánytalanul
feltüntetem.
Miskolc, 2013. április 3.
Név: Szentesi Tibor
Neptun kód: VEU923
Aláírás:_________________________
63
HALLGATÓI NYILATKOZAT
A hallgató neve: Szentesi Tibor Neptun kód: VEU923 Kar / szak neve: Állam-és Jogtudományi Kar
Igazságügyi Igazgatási Alapszak
A szakdolgozat beadás dátuma (év): 2013 A szakdolgozat pontos címe: A rendőrség és az ügyészség kapcsolata a
bűnügyek nyomozása során.
Kérem szakdolgozatom bizalmas/titkos kezelését. (Csak akkor kérhető, ha rendelkezik elfogadott titkos, illetve bizalmas kezelési kérelemmel.) (Kérjük a megfelelőt aláhúzni!)
Igen Nem Hozzájárulok, hogy a szakdolgozatomat az egyetemi könyvtár teljes szöveggel az Interneten megjelenítse. (Kérjük a megfelelőt aláhúzni!)
Igen Nem Felelősségem tudatában kijelentem, hogy a szakdolgozatom digitális adatállománya mindenben megegyezik az írásban benyújtott szakdolgozatommal. Miskolc, 2013. április 3.
hallgató aláírása
Hallgató elérhetőségi címe: 3529 Miskolc, Pattantyús Á. Géza utca 1. sz.
E-mail: [email protected]
Telefon: 46/ 304-493