Miskolci Egyetem

Állam-és Jogtudományi Kar

Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási

Jogi Intézeti Tanszék

Nyomozás a büntető eljárásban, különös tekintettel a lopás bűncselekmény nyomozására

- Szakdolgozat -

Konzulens: Prof. Dr. Farkas Ákos

Készítette: Csekő- Csirke Róbert

Miskolc, 2013.

1

University of Miskolc

Faculty of Law and Political

Institute of Criminal Science

Criminal Procedure Law and Prison Law Department

Criminal investigation with special respect to theft

-Thesis-

Consultant: Prof. Dr. Farkas Akos

Prepared by: Robert Cseko- Csirke

2013, Miskolc

2

Tartalomjegyzék

Bevezetés ............................................................................................................ 4

I. Nyomozás ................................................................................................... 5

II.1. A nyomozás helye, szerepe a büntetőeljárásban ................................... 5

II.2. A nyomozás kriminalisztikai szempontból ........................................... 6

II.3. A nyomkeresés .................................................................................... 8

II.4. A nyomozás megindítása ..................................................................... 9

II.5. A nyomozás lefolytatása, határideje ................................................... 11

II.6. A bizonyítás fogalma, célja, feladata, eszközei .................................. 14

II.6.1. Tanúvallomás........................................................................... 19

II.6.2. Szakvélemény .......................................................................... 21

II.6.3. Tárgyi bizonyítási eszköz ......................................................... 21

II.6.4. Okirat....................................................................................... 22

II.6.5. Terhelt vallomása ..................................................................... 22

II.7. Bizonyítási eljárások .......................................................................... 26

II.7.1. Szemle ..................................................................................... 26

II.7.2. Helyszíni kihallgatás ................................................................ 27

II.7.3. Bizonyítási kísérlet .................................................................. 27

II.7.4. Felismerésre bemutatás ............................................................ 28

II.7.5. Szembesítés ............................................................................. 29

II.7.6. Szakértők párhuzamos meghallgatása ....................................... 30

II.8. Poligráf használata ............................................................................. 30

II.9. A nyomozás megszüntetése, befejezése ............................................. 31

II.10. Jogorvoslat a nyomozás során .......................................................... 33

3

II.11. Vádemelés ....................................................................................... 34

III. Lopás bűncselekményének nyomozása ................................................... 36

III.1. Lopás fogalma .................................................................................. 36

III.2. Lopás fajtái ...................................................................................... 41

III.2.1. Betöréses lopás ....................................................................... 41

III.2.2. Gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények ...................... 44

III.2.2.1. A szagmaradvány rögzítése .................................................. 46

III.2.3. Besurranásos és trükkös lopások ............................................. 46

III.2.4. Zsebtolvajlás ........................................................................... 50

III.2.5. Poggyászlopások ..................................................................... 51

III.2.6. Házi- illetőleg munkahelyi lopások ......................................... 51

III.2.7. Strandlopások ......................................................................... 52

III.2.8. Kempinglopások ..................................................................... 52

III.3. Az ismertté vált bűncselekmények megoszlása 2012-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében................................................................. 54

III.4. Összehasonlító elemzés a 2012-ben ismertté vált bűncselekmények tekintetében Miskolc és Veszprém között ............. 55

IV. Záró gondolatok ..................................................................................... 56

Irodalomjegyzék .............................................................................................. 58

Jogszabályjegyzék ........................................................................................... 59

Hivatkozásjegyzék ........................................................................................... 60

4

Bevezetés

A világon mindenhol, így hazánkban is az anyagi javak megszerzése és

védelme egyidős az emberré válással. Évezredek során –az általános fejlődésnek

megfelelően változtak, módosultak és alakultak a tulajdon ellen elkövetett

bűncselekmények is. Legnagyobb veszélynek a gyermek- és fiatalkorúak, idősek

valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek vannak.

A bűnözés az elmúlt időszakban folyamatosan és jelentősen növekedett, a

személyek javainak megsértése tömeges formákat öltött, a lopások és betöréses

lopások száma folyamatosan tovább nőtt. A támadások főbb célpontjai a

magánlakások, a kereskedelmi és a vendéglátó egységek, a bankok. Az állam

egyedül képtelen ellátni hatékonyan és eredményesen a bűnmegelőzési

feladatokat. A bűnmegelőzés olyan összetett kormány- és önkormányzati feladat,

amelyek az emberek részvétele nélkül egyszerűen megoldhatatlan, még akkor

sem, ha a Rendőrségnek alapvetően bűnüldözési feladatai vannak.1

Szakdolgozatom első részében bemutatom a nyomozó hatóság nyomozati

feladatát a büntetőeljárásban, majd a második részben ezen eljárást a lopás

bűncselekmény vonatkozásában.

1 www.szvmszk.hu

5

II. A nyomozás

II.1. A nyomozás helye, szerepe a büntetőeljárásban

Büntetőeljárás-jogi szempontból –a magánvádas eljárást kivéve- a nyomozás

a büntetőeljárás kezdeti szakasza, amelynek feladata, hogy feltárja, összegyűjtse

azokat a bizonyításra alkalmas, a büntető anyagi és eljárásjogi szempontból

releváns adatokat, amelyek alapján a bűncselekmény elkövetése (megvalósulása),

az elkövető személye és büntetőjogi felelőssége megállapítható, továbbá a

büntetőeljárással összefüggő megelőzési feladatok végrehajthatók, az eljárás

sikeres lefolytatása biztosítható.2 E megállapítás összecseng a Büntetőeljárási

törvény 164.§ (2) bekezdésében foglaltakkal, azaz „a nyomozás során fel kell

deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni és biztosítani

kell a bizonyítási eszközöket. A tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a

vádló dönthessen arról, vádat emel-e.”3

Ha szélesebb értelemben vizsgáljuk a nyomozást, látnunk kell, hogy a büntető

alaki jogi előírások határozzák meg az elérendő célokat, az alanyok jogait és

kötelességeit, az eljárás menetét, a bizonyítás kereteit, eszközeit és szabályait,

valamint azt, hogy milyen minőségű adatokra lehet döntést alapozni, akár formai

(az eljárás lefolytatására vonatkozó), akár tartalmi (az ügy érdemére vonatkozó)

kérdésekről legyen szó. Ezen túlmenően azonban már a hatóság eljáró tagjától és

a konkrét lehetőségektől függ, hogy az adott jogágban lehetséges adat- és

bizonyíték források közül melyiket veszi igénybe, milyen jogi és kriminalisztikai

eszközöket és módszereket alkalmaz, hogyan vizsgálja meg, és milyennek találja

az értékelés előírt szabályain belül a beszerzett adatok relevanciáját, bizonyító

erejét, hitelességét, felhasználhatóságát, valamint mennyire tudatosan, tervszerűen

és ésszerűen folytatja le az eljárást.4

2 Balláné- Borszéki- Lakatos: Kriminálmetodológia, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000., 58-60.o.

3 1998. évi XIX. törvény a Büntetőeljárásról, 164.§ (2) bekezdés

4 Balláné- Borszéki- Lakatos: I.m.: 58-60.o.

6

Ezen kérdésekre a bűncselekmények nyomozásának, felderítésének a

tudománya, azaz a kriminalisztika adja meg a választ. Ennek célja, hogy a tételes

jog által meghatározott keretekben olyan módszereket és eljárásokat dolgozzon ki,

amelyek segítségével a készülő bűncselekmények leleplezhetők,

megakadályozhatók, illetve a már elkövetett bűncselekmények felderíthetők,

elkövetőjük megállapítható és felelősségre vonható. A kriminalisztika

tanulmányozza a nyomozás szolgálatában álló természettudományos, műszaki-

technikai eszközök és eljárások egyes fajtáit (krimináltechnika), a nyomozási

módszereket, a nyomozási cselekmények véghezvitele során célszerű

eljárásmódot meghatározó elveket és szabályokat (krimináltaktika), végül az

egyes bűncselekményfajták felderítésére alkalmas eszközök és módszerek

célszerű és tervszerű felhasználásának kérdéseit (kriminálmetodika).

Ismeretanyaga egységes, összefüggő egészet alkot, amelynek alkalmazása a

bűncselekmények felderítésének eredményesebbé tételével a bűnözés elleni

küzdelem céljait. A definíciót úgy foglalhatjuk össze, hogy a kriminalisztika

(nyomozástan) önálló bűnügyi tudomány, amely – a hatályos jogi szabályozásnak

megfelelően – tudományosan megalapozott eszközöket, módszereket és

eljárásokat dolgoz ki a felderítés és a bizonyítás, valamint a bűncselekmények

megelőzése érdekében.5

II.2. A nyomozás kriminalisztikai szempontból

Tekintettel a büntetőeljárás-jog és a kriminalisztika szoros kapcsolatára,

álláspontom szerint szükség van külön kriminalisztikai nyomozás- fogalomra.

Ha bármilyen eljárást (büntető-, szabálysértési vagy államigazgatási eljárást)

vizsgálunk meg, általában ugyanazzal a sablonnal találkozunk: a hatóság

tudomására jut valamely, a számára intézkedési és döntési kötelezettséggel járó

esemény, ezt követően feltalálható adatok összegyűjtése és az eljárás

lefolytatásához szükséges feltételek biztosításacéljából meghatározott szabályok

szerint különböző cselekményeket, intézkedéseket foganatosít, végül a beszerzett 5 Garamvölgyi Vilmos: Kriminalisztika, Általános rész, Belügyminisztérium Tanulmányi és

Módszertani Osztálya, Budapest, 1961., 7-13.o.

7

adatok elemzéséből, értékeléséből levont következtetésre alapozva meghozza a

kívánatos döntést.

Ez a megismerő tevékenység mindegyik eljárási típus esetében egy bizonyos,

jogi szempontból releváns, múltbéli esemény valóságnak megfelelő feltárására

irányul, és az egész munkafolyamatban mindenhol szerepet kapnak a

kriminalisztikai eszközök és módszerek is. A különbség abban rejlik, hogy a

tényállás megállapítása és a döntés jogáganként eltérő módon és keretek között

megy végbe, miután az egyes eljárási fajtákban nem azonosak a célok, a

feladatok, az eljárási szabályok, valamint az alkalmazható eszközök és

módszerek. Mindezekből következik, hogy a nyomozás kötött eljárásmód, de csak

annyiban, amennyiben nem hagyhatja figyelmen kívül a jogi szabályozást,

másrészt viszont a kriminalisztika tudományos eredményeire támaszkodó sajátos,

aktív szellemi-gyakorlati tevékenység, amely egyszerre szolgálja a múltbéli

esemény kívánt mértékű megismerését (az objektív igazság megállapítását) és az

eljárás sikeres lefolytatását.

Dr. Lakatos János szerint a kriminalisztikai gondolkodás megfelel ugyan a

gondolkodás általános szabályainak, de

- lényeges eleme az okozatból az okra,

- a részekből az egészre való következtetés,

- a többféle ok –ugyanazon okozat lehetősége folytán a verziók alkalmazása,

- a logikai eszközök, módszerek és egyes filozófiai tételek felhasználása,

- a verziókkal összefonódva jelentkező intuíció és a fantázia szerepe,

- a kétkedés, mint fontos elem, a megállapítások gondos6 ellenőrzésének állandó

indítéka.

A nyomozás sajátossága még, hogy a megismerés mindig rekonstrukciós jellegű:

a döntéshez szükséges információk nem a jövőből származnak, hanem előzményi

adatok.

A büntetőeljárás-jogi fogalom szerint a nyomozás fő célja a bűncselekmény

felderítése és bizonyítása, viszont a kriminalisztikai szempontból történő

meghatározás szerint a fő cél az objektív igazság megállapítása. 6 Bócz Endre: Dr. Lakatos János: A nyomozás, felderítés és a bizonyítás kriminalisztikai alapfogalmai

és alapösszefüggései, In: Belügyi Szemle, ISSN 1218-8956, 1999. (47.évf.) 3.sz. 117.o.

8

„A felderítés és bizonyítás párhuzamba állítása révén azt a következtetést

vonhatjuk le, hogy a felderítendő tények köre jóval szélesebb, mint a bizonyítandó

tényeké. A felderítés érdekében igénybe vehető adatforrások és eszközök köre

ugyancsak bővebb, mint ami a bizonyításban felhasználható, és a felderítésnél a

felhasználható adatokkal szemben minőségileg (a megbízhatóság szempontjából)

támasztható követelmények is alacsonyabbak, mint amilyenek a bizonyításnál

szokásosak, vagyis ezek a megismerés eltérő fokozatai.

A felderített –és így megismert- igazság tehát nem jelent egyben bizonyított

igazságot, jogi következmények csak az utóbbihoz fűzhetők, így hát az (vagyis a

bizonyított tényállás) akkor sem hagyható figyelmen kívül, ha tudnivaló, hogy

(például egyes részletek bizonyíthatatlansága következtében) nem teljesen

egyezik a valósággal.”7

A kifejtetteket összegezve a nyomozás tehát nem más, mint a múltbéli

releváns esemény objektív igazságnak megfelelő rekonstruálása, és az eljárási

célok elérésére irányuló sokoldalú szellemi és gyakorlati tevékenység, amely a

szükséges és lehetséges cselekvések tervszerű, tudatos, a vonatkozó eljárási

szabályoknak megfelelő végrehajtása útján valósítható meg.8

II.3. A nyomkeresés

Kalandos, de legalábbis érdekes története volt mindig a nyomkeresésnek. Már

a XII. században vizsgálták például a láblenyomatokat. Szent László egyik

törvénye értelmében ugyanis az ellopott és elhajtott jószágokért az a falu volt

köteles kártérítést fizetni, amelynek határáig követhetőek voltak a nyomok.

A bűnüldözésben az első igazán nagy előrelépést az ujjlenyomatok hozták. A

dolog körülbelül akkora jelentőséggel bírt, mint Amerika felfedezése. Ettől

kezdve ugyanis lehetővé válik a bűnözők pontos jegyek alapján történő

nyilvántartása. Próbálkozások voltak erre korábban is bőven: a tűzzel bőrbe

7 Bócz Endre: I.m., 116.o.

8 Dr. Kovács Gyula: A büntetőperbeli bizonyítás a bűnügyi vizsgálati (nyomozó) munka tükrében, Budapest, 2003., 11-13.o.

9

égetett jegyek, csonkolások mind pontosan jelezték, hol és mit követett el azok

viselője.

Sokáig úgy tűnt, a daktiloszkópia a kriminalisztika non plus ultrája. Már

néhány egyezés alapján tévedhetetlen bizonyossággal meg lehet állapítani egy

ujjlenyomat gazdájának a kilétét. Az ujjlenyomat ráadásul soha nem változik.

Persze a nagy kérdés az, hogy mi a helyzet akkor, ha nincs ujjlenyomat? A válasz

egyszerű, majd találnak másikat, hiszen egy bűnügy felderítésén a fizikustól a

geológusig, a fegyverszakértőtől a grafológusig szakértők egész hada dolgozik.

Ma már a legapróbb hajszálnak is óriási jelentősége lehet. Időközben ugyanis

megjelent az a módszer, amely a laikusok számára pillanatnyilag a tökélyt jelenti:

a DNS- vizsgálat. Hajszáltól a körömig, nyáltól a csontig gyakorlatilag mindenből

megállapítható az elkövető kiléte. Ennek a rendkívüli eszköznek is vannak

azonban korlátai: az egypetéjű ikrek DNS-e például teljesen egyezik.

II.4. A nyomozás megindítása

A nyomozásnak, mint a büntetőeljárás rendszerinti első szakaszának a

megindulásához az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében,

valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében tudomására jutott

adatok vagy a feljelentés szolgáltatnak alapot. Ezen adatoknak vagy a feljelentés

adatainak alkalmasnak kell lenniük a bűncselekmény gyanújának megalapozására.

A törvény különbséget tesz aszerint, hogy a gyanút megalapozó adatok

miképpen válnak ismertté az ügyész, illetve a nyomozó hatóság előtt, de a

különbségtétel csak a tudomásszerzés módjára, és nem a későbbi

következményeire utal. A nyomozó hatóság vagy az ügyész működése során

közvetlenül épp úgy észlelhet bűncselekmény gyanúját megalapozó adatokat,

mint ahogyan bejelentésből is tudomást szerezhet ilyenekről. Az észlelésnek ezek

a módjai eltérnek attól az esettől, amikor a gyanút feljelentés alapozza meg, mivel

a feljelentő szándéka kifejezetten arra irányul, hogy büntetőeljárást

kezdeményezzen, és az adatokat is ezért közli. Az előző esetekben ilyen

feljelentői szándékról nem beszélhetünk.

10

A nyomozás megindítása azonban nem a tudomásszerzés módjától, hanem a

gyanú kialakulásától függ. A nyomozás kétféle módon indulhat meg. Elrendelheti

az ügyész vagy a nyomozó hatóság, az elrendelésről, a feljelentés megérkezésétől

számított három napon belül határozatot kell hozni. Ebből ki kell tűnnie, hogy

milyen bűncselekmény miatt, és ha a gyanúsított ismert, ki ellen indít az elrendelő

nyomozást. A nyomozás valamely nyomozási cselekmény formális elrendelése

nélkül is megindulhat, ha késedelmet nem engedő körülmények állnak fenn.

Ekkor a nyomozás határidejét e cselekmény elvégzésétől kell számítani.

Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelező, ha annak

elmulasztása bűncselekmény. A hatóság tagja és a hivatalos személy, a

hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt a köztestület is köteles

feljelentést tenni, ha azt külön törvény előírja. Az itt említett személyek kötelesek

a nyomozást elősegítő adatokat is közölni, és a bizonyítási eszközök

rendelkezésre állását is elősegíteni. A feljelentésnek nincsenek alaki előírásai, azt

az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál írásban vagy szóban lehet megtenni. A

szóban tett feljelentést jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A feljelentés azonnali

nyilvántartásba vételéről szóló rendelkezés lényege, hogy a feljelentés

megtételének tényét utóbb akár a feljelentést felvevő, akár a feljelentést tevő

részéről vitathatatlanná tegye. A nyomozó hatóság és az ügyész hatáskör és

illetékesség hiányában is kötelesek a feljelentést átvenni, vagy jegyzőkönyvbe

foglalni, majd az eljárásra jogosultnak megküldeni. A feljelentés alaki

kötetlenségéből következik, hogy azt távbeszélőn vagy más technikai eszköz

segítségével is meg lehet tenni. A magánindítvány, természetét tekintve

meghatározott jogosultak által tehető feljelentés. Ezen indítvány formához nem

kötött. A jogosult minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető

büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. Az is

előfordul, hogy csak a nyomozás során derül ki a magánindítvány szükségessége,

ilyenkor be kell szerezni a jogosult nyilatkozatát, kívánja-e az elkövető

megbüntetését. A magánindítvány előterjesztésére megszabott határidő jogvesztő,

erre tekintettel a törvény részletesen szabályozza e határidő számításának a

módját. Igazolást enged a határidő elmulasztása miatt olyankor, ha a

bűncselekmény közvádra üldözendő.

11

Ha a feljelentés alapján a nyomozás elrendeléséről, illetőleg a feljelentés

elutasításáról megnyugtatóan nem lehet állást foglalni, akkor a feljelentés

kiegészítésének van helye. Így a nyomozó hatóság a feljelentést a Be. 174.§ (1)

bekezdésébe foglalt okok miatt elutasíthatja, ha azok magából a feljelentésből

megállapíthatóak. A feljelentés elutasításáról értesíteni kell a feljelentőt, aki

magánindítványt terjesztett elő, továbbá a feljelentést elutasító határozatot az

ügyésznek is meg kell küldeni. Hasonló módon szabályozva vannak azok az

esetek is, amikor a feljelentést nem lehet elutasítani.9

II.5. A nyomozás lefolytatása

A nyomozás alapkövetelményei: a törvényesség, a teljesség, a tárgyilagosság

és a titkosság (ezen belül megkülönböztetve a belső és a külső titoktartást).10

A nyomozás által teremtett és az érintettek jogaikra is kiható függő helyzet

mielőbbi megszűnését célozza az a rendelkezés, amely szerint a nyomozást a

lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, és be kell fejezni. A nyomozás

határideje elrendelésétől illetőleg megindulásától kezdődően két hónap, amelyet

az ügyész legfeljebb hat hónappal, ennek letelte után pedig az ügyészség vezetője

a nyomozás megindításától számított egy évig hosszabbíthat. Egy éven túl ezt a

határidőt a felettes ügyészség vezetője, két éven túl a legfőbb ügyész

hosszabbíthatja meg. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, ez a

hosszabbítás legfeljebb a személy elleni büntetőeljárás megindításától számított

két évig terjedhet. Ezzel a törvény a nyomozások elhúzódását megakadályozó

abszolút határidőt határoz meg. A határidő lejártakor a nyomozás eredményétől

függően, vagy vádemelésre, vagy a nyomozás megszüntetésére kerül a sor.

Mint az már korábban említésre került, a büntetőeljárás megindításának az

alapja a bűncselekmény elkövetésének a gyanúja. A gyanú alapján megindított

eljárásban a bizonyítási eszközök létezésének és fellelésének érdekében a

nyomozó hatóság bárkitől felvilágosítást kérhet, fénykép vagy más adathordozó 9 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 170-174.§

10 Bócz Endre: I.m., 116.o.

12

bemutatásával személyt vagy tárgyat felismertethet, illetőleg kiválasztathat,

iratokat megtekinthet, a bűncselekmény helyszínét megtekintheti, és

szaktanácsadót vehet igénybe. Mindez a gyanú megerősödését, az elkövető

személyére vonatkozó megalapozott gyanú kialakítását is segítheti. A törvény

nem tartalmaz jogkövetkezményt a felvilágosítást megtagadóval szemben. Nincs

akadálya azonban annak, hogy a nyomozó hatóság a vele együttműködni nem

kívánó személyt tanúként hallgassa ki, vagy más szükséges eljárási cselekményt

végezzen. Ennek eredményét a nyomozó hatóság eljáró tagja jelentésbe foglalja.

Az ügyész engedélyével a nyomozó hatóság fedett nyomozót is alkalmazhat.

Büntetőeljárás tehát csak azzal szemben indítható, akit a bűncselekmény

elkövetésének megalapozott gyanúja terhel. Így ha a nyomozás olyan

körülményeket tár fel, amelyek meghatározott személlyel szemben megalapozott

gyanút ébresztenek, a nyomozást vele szemben kell lefolytatni.

A gyanúsított személy kihallgatása elején közölni kell vele a gyanúsítás

lényegét, az arra vonatkozó jogszabályok megjelölésével. Az eljárásnak ez a

mozzanata igen nagy jelentőségű, mert a gyanúsított ettől a pillanattól kezdve

gyakorolhatja több fontos jogát, így a vallomástételt, illetve a vallomástétel

megtagadását. A gyanúsított jogainak biztosítása szempontjából kiemelkedő

fontosságú a törvény azon rendelkezése, amely a vallomás megtagadásának

jogáról és az elmondottak felhasználhatóságáról szóló figyelmeztetést írja elő. A

gyanúsítottal szemben az eljárás a gyanúsítással indul meg. A kihallgatást a

gyakorlatban általában a nyomozó hatóság tagja végzi, de az ügyész rendelkezhet

eltérően is, és azt maga végezheti.

A tanút szintén az ügyész, illetőleg - ha az ügyész másképp nem rendelkezik -

a nyomozó hatóság hallgathatja ki. A tanú kíméletét szolgálja, hogy kihallgatása

mellőzhető, ha az általa feltárható lényeges körülményeket a feljelentés magába

foglalja. Ugyanezt szolgálja az is, ha vallomását írásban nyújtja be.

A törvény kimondja, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság szükség esetén a

nyomozási cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe, akár a bizonyítási

eszközök felkutatására és megóvására, akár szakkérdésben történő tájékozódásra.

13

A szaktanácsadóval szemben a szakmai követelményeket az őt igénybevevő

ügyésznek vagy nyomozó hatóságnak kell meghatároznia.

Fontos beszélni a nyomozási cselekményeknél történő jelenlétről is. Ugyanis

a nyomozási cselekményeken az ügyészen, a nyomozó hatóság tagjain és a

jegyzőkönyvvezetőn kívül csak az lehet jelen, akinek a jelenlétét a Be.

megengedi. Továbbá azt is meg kell említeni, hogy az ügyész és a nyomozó

hatóság a nyomozási cselekmény helyszínéről eltávolíthatja azt, akinek a jelenléte

az eljárást akadályozza, a nyomozás elősegítése érdekében pedig bárkit a

nyomozási cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet, valamint aki az

eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen tartózkodási kötelezettségének nem tesz

eleget, rendbírsággal sújthatja.

Szólni kell a nyomozás részbeni mellőzéséről is. Ezt eljárás-gazdaságossági

szempontok indokolják, ugyanis fontos, hogy a gyanúsított kihallgatása után az

ügyész mellőzhesse a felelősségre vonás szempontjából jelentéktelen

bűncselekmény miatti további nyomozást. Az erről szóló határozatot közölni kell

a sértettel, a feljelentővel és a magánindítvány előterjesztőjével.

A Be. lehetőséget ad a nyomozás felfüggesztésére. Erre akkor kerülhet sor, ha

az eljárás folytatásának átmeneti ténybeli vagy jogi akadálya van. A felfüggesztést

az ügyész, meghatározott esetekben pedig a nyomozó hatóság is elrendelheti,

melynek okait a törvény tételesen felsorolja.

Vannak olyan esetek, amikor a nyomozás megszüntetésre kerül. Ennek okait

a törvény tételesen felsorolja, s ezekben az esetben pedig az ügyész megszüntető

határozatára van szükség.

A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy - ha az ügyész másképp nem

rendelkezik – a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védőnek az erre kijelölt

helyiségben átadja a nyomozás összefűzött iratait, ugyanis lehetővé kell tenni,

hogy a gyanúsított és a védő az esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratot

- kivéve a zártan kezelt iratokat - megismerhesse. Ezt követően a sértettet is

14

értesíteni kell arról, hogy a nyomozás iratait megtekintheti, s gyakorolhatja az őt

megillető jogokat.11

II.6. A bizonyítás fogalma, célja, feladata, eszközei

A bizonyítás a hatóságok és más résztvevők megismerő tevékenysége, amely

egy múltban történt esemény (cselekmény) megállapítására és e megállapítás

igazolására szolgál. A bizonyítás a büntetőeljárásban annak részét alkotó közvetett

és összetett megismerési folyamat, amely az egyedi ügyben, a büntetőjogilag

releváns, túlnyomórészt múltbéli tényállásnak az eljáró hatóság, végső soron a

bíróság általi, a valóság adekvát megállapítására irányul és a bizonyítékok

összegyűjtésével, vizsgálatával és mérlegelésével kapcsolatos tevékenységben

realizálódik.

A bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság és más résztvevők cselekményei

arra irányulnak, hogy ismereteket nyújtsanak, illetve szerezzenek arról, hogy

történt-e bűncselekmény és ha igen, ki az elkövetője. Már a nyomozó is, aki

felkutatja a szemtanúkat, szemlét, illetőleg házkutatást tart, tárgyi bizonyítási

eszközt vagy okiratot lefoglal, a bizonyítás Büntetőeljárási törvényben

meghatározott szabályok szerint jár el. Az ügyész, aki vádat emel, a tanúk

kihallgatásával és a szakértők meghallgatásával, valamint a tárgyi bizonyítási

eszközöknek a bíróság részére történő átadásával bizonyítja, hogy igaz az, amit a

vádban állít, a vádlott elkövette a bűncselekményt, amit a terhére ró. Ha még

tágabb értelemben vesszük a bizonyítást, a védő is bizonyít: a terhelt érdekében

minden törvényes védekezési eszközt és módot felhasznál, hogy bizonyítsa, a

bűncselekmény meg nem történtét, vagy azt, hogy nem úgy történt, ahogy a

nyomozó hatóság állítja, illetőleg azt nem a terhelt követte el.

A hatóságok csak közvetetten, különösen a tanúk, illetőleg a terhelt

vallomásaiból jutnak ismeretekhez, de az információkat közvetítik a nyomok is.

Rajta vannak például az elkövető ujjnyomai a megérintett tárgyakon. A nedves

kerti talaj megőrzi a lábnyomot, a kalapácsfej nyoma meglátszik a puha fában. A

nyomok azt is elárulják, hogy milyen jellegű cselekmény játszódhatott le. Ha 11 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 176-193.§

15

vérfoltok vannak a helyszínen, feltételezhető, hogy élet-testi épség elleni

bűncselekmény történt. A helyszínen hagyott tárgyak, eszközök is segítik a

bizonyítást. A bűncselekmény elkövetéséhez használt fejsze, illetőleg az elkövető

által elszívott cigarettacsikk megtalálása kulcsfontosságú lehet a büntetőügy

alakulása szempontjából.

A múltban történt cselekmény megismerését az okozati összefüggés teszi

lehetővé, vagyis az, hogy az esemény és az általa a tárgyi világban, illetve az

emberek tudatában okozott elváltozások között ok-okozati összefüggés van. A

bizonyítás ezen az oksági kapcsolaton alapul. A megismert okozatból (nyomok,

emléket idéző vallomások) visszakövetkeztetnek a múltban lejátszódó eseményre.

A tanú, amit lát és hall, azokból következtetéseseket von le, majd a

következtetéseket gondolatokká formálja, és közli azokat a nyomozóval, az

ügyésszel vagy a bíróval, akikben szintén kialakulnak következetések, majd

gondolatok, amelyeket ők is közölnek.

Mivel a megismerés gondolati tevékenység, ezért felmerül a kérdés, hogy

érvényesülnek-e benne a logika szabályai. A logika értelmében a bizonyítás

gondolati művelet, amelyben valamely kijelentés igazságát más igaz

kijelentésekkel igazolunk, illetve a kijelentésekből új igaz kijelentéseket vezetünk

le. A bizonyításra, a processzuális gondolkodásra azonban nemcsak a

hagyományos logika szabályai szerint levezetett szigorú következtetés, bizonyítás

a jellemző, hanem sokkal inkább sajátos tartalmi nehézségeket felvető,

problémamegoldást igénylő folyamat, amelynek a jog csak bizonyos kereteket és

garanciákat tud nyújtani. Ha egy holttestet talál a nyomozó a folyóparton,

felmerül benne az, hogy vajon megölték-e az áldozatot, vagy öngyilkosság miatt

halt meg. Ahhoz, hogy rekonstruálható legyen mi is történt, nyomokat kell

felkutatni, szemtanúkat kell keresni, szakértői vizsgálatra van szükség és logikai

műveleteket kell végezni. Ha a terheltnek megkérdőjelezhetetlen alibije van arra

az időpontra, amikor a bűncselekmény történhetett, - logikai úton - ki kell őt zárni

a gyanúsítottak köréből.12

12 http://doktori-iskola.law.pte.hu

16

A bizonyítás célja egy múltban történt esemény megismerése és

megismertetése. A bűncselekmény rekonstruálása során fel kell deríteni

mindazokat a körülményeket és tényeket, amelyekből állást lehet foglalni arról,

hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, kit és milyen formában terhel a

büntetőjogi felelősség. A hatóság megismerési tevékenysége egy folyamat,

szakaszonként meghatározza a Büntetőeljárási törvény, hogy a hatóságnak milyen

ismeretszinttel kell rendelkeznie: a nyomozás elején a gyanú szükséges. Ahhoz,

hogy gyanúsítottja is legyen a büntetőügynek, a gyanúnak megalapozottnak kell

lennie. A nyomozás végén, a vádemeléskor az ügyész számára a Be. előírja, hogy

a tényállást a valóságnak megfelelően állapítsa meg, és ugyanezt a követelményt

fogalmazza meg a törvény a bíró esetében is a bírósági eljárás befejezésekor, az

ítélethozatalkor.

Az igazságot megállapítani csak jogerős bírósági határozattal lehet: ítélettel,

vagy eljárást megszüntető végzéssel. Ha jogerős a határozat, - a rendkívüli

perorvoslatot kivéve - nem lehet többé kétségbe vonni. Az követte el a

bűncselekményt, akivel szemben bűnösséget megállapító ítélet született, és azt a

bűncselekményt követte el, amiben kimondta a bíróság a bűnösségét. A Be. 75.§

(1) bekezdése szerint a bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a

valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni, míg a 28.§ (1) bekezdése az

ügyész kötelességévé teszi, hogy mind a terheltet terhelő és mentő, mind a

büntetőjogi felelősségét súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás minden

szakaszában vegye figyelembe. Előfordulhat, hogy a hatóságnak nem sikerül

feltárnia a valóságot. Ilyen esetekre a törvény egyértelmű rendelkezést tartalmaz:

az eljárás megszüntetése vagy felmentő ítélet. E megoldást támasztja alá a Be. 4.§

(2) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a kétséget kizáróan nem

bizonyított tényt nem lehet a terhelt terhére értékelni.

A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott

minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás.

A bizonyítás eszközeit másképpen a bizonyítékok forrásának is nevezik. A

Büntetőeljárási törvény a bizonyítás eszközeit és a bizonyítási eljárásokat

konkrétan nevesíti.

17

A két szabály együttes olvasatából akár a bizonyítás kötöttségére is

következtethetnénk. Tekintettel azonban arra, hogy a jelenlegi állás szerint

nemigen képzelhető el olyan bizonyítási eszköz, amelyik a törvényben felsoroltak

valamelyikébe „ne férne bele”, a felsoroltak közül pedig a hatóságok bármikor

szabadon választhatnak, így a bizonyítás szabadsága a törvényi taxáció ellenére is

alapvetően fennmaradt. Amellett, hogy a hatóságok a felsorolt bizonyítási

eszközök között (azok alkalmazását, sorrendjét, stb. illetően) szabadon

választanak, maguk döntik el, hogy az egyes tények bizonyítására mely

bizonyítási eszközök alkalmasak, kivételesen a Be. adott bizonyítási eszköz

beszerzését kötelezővé teheti a hatóság számára – ilyen például a szakértő

alkalmazása. Az eljárásban részt vevő személyek az e törvényben meghatározott

esetekben és módon kötelesek és jogosultak a bizonyításban közreműködni. A

résztvevők kötelesek például a bizonyítási cselekményen megjelenni, vallomást

tenni, igazat mondani, illetőleg a szakértői vizsgálaton részt venni. Ugyanakkor

jogosultságuk van, hogy a bizonyítási eljárás adatait megismerhessék, aktívan

közreműködhessenek a bizonyítási eljárás alakításában, sőt bizonyítást

kezdeményezhetnek saját belátásuk szerint annak függvényében, hogy milyen

érdekeltségük fűződik a bizonyítási eljárás alakulásához.

A Büntetőeljárási törvényünk taxatív felsorolást ad a bizonyítás eszközeiről.

Ezek: a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a

terhelt vallomása. A törvényben felsorolt bizonyítási eszközök szoros

összefüggésben vannak a bizonyítékokkal. Egyrészt általában nincs bizonyíték

(tág értelemben vett) bizonyítási eszköz nélkül, másrészt a bizonyítási eszköz léte

gyakran nem jelenti elfogadható, hitelt érdemlő bizonyíték meglétét is. A Be.

nemcsak bizonyítási eszközöket sorol fel, hanem bizonyítási eljárásokat is, így a

szemlét, a helyszíni kihallgatást, a bizonyítási kísérletet, a felismerésre

bemutatást, a szembesítést, valamint a szakértők párhuzamos meghallgatását

nevesíti, melyeket szakdolgozatom ezen fejezetében a későbbiekben bemutatok.

A bizonyítási eljárás az a folyamat, amelynek keretében a bizonyítási eszköz

felhasználása révén a bizonyíték, a bizonyító tény megszerezhető. A bizonyítási

eszköz és a bizonyítási eljárás közötti különbség és eltérő jogi szabályozás

18

gyakorlatilag a bizonyítási eszköz és a bizonyíték közötti különbséggel

magyarázható.

Bizonyítási eszköz önmagában nem létezik, az valaminek, vagy valakinek a

közvetítése révén jut el a hatóságokhoz. A bizonyítási eszköz olyan személy,

nyilatkozat vagy dolog, amelyből a bizonyító tényt, vagyis a bizonyítékot a

hatóságok megismerhetik. Ezzel szemben a bizonyíték az, amelyet a bizonyítási

eszköz tartalmaz.

Ha a tanút vizsgáljuk a bizonyítás szempontjából, a tanú a bizonyíték forrása.

A vallomása a bizonyítási eszköz, az előadott tények pedig maguk a bizonyítékok.

A büntetőeljárásban fel lehet használni azokat az okiratokat és tárgyi bizonyítási

eszközöket, amelyeket valamely hatóság - jogszabályban meghatározott

feladatainak teljesítése során a hatáskörében eljárva - a büntetőeljárás megindítása

előtt készített, illetőleg beszerzett. Az arra illetékes hatóság alatt elsősorban a

nyomozó hatóságokat, különösen a rendőrséget kell érteni, hiszen ez az a hatóság,

amely a bűnözés felderítése érdekében már a konkrét bűncselekmény elkövetése

előtt végezhet bizonyos eljárási cselekményeket, gyűjthet információkat, végezhet

megfigyeléseket és rögzíthet bizonyos tárgyi, okirati bizonyítási eszközöket

anélkül, hogy konkrét büntetőeljárás megindult volna. Ezen túlmenően más

hatóságok saját hatáskörükben és illetékességi területükön hivatalos eljárásuk

során is rögzíthetnek olyan tényeket és körülményeket, amelyek a büntetőeljárás

során akár a nyomozás, akár a bírósági eljárás alkalmával jelentőséghez juthatnak.

A büntetőeljárás megindítása előtt beszerzett, vagy készített tárgyi vagy

okirati bizonyítási eszközök felhasználásának alapvető feltétele, hogy azokra a

büntetőeljárás, vagy az államigazgatási szabályok maradéktalan betartásával

kerüljön sor. Ha a jogszabályoknak megfelelően történt a tárgyi bizonyítási

eszközök, illetőleg az okiratok beszerzése, nem kell megismételni a

büntetőeljárásban az eljárási cselekményeket. Ez egyrészt elősegíti a bizonyítás

szabadságának az érvényesülését, másrészt praktikus, mert gyorsítja a

büntetőeljárást. A Be. arra is lehetőséget ad, hogy a büntetőeljárás során, illetve a

büntetőeljárás megindítását megelőzően a felderítő tevékenység során készült,

vagy beszerzett bizonyítási eszközöket, különösen a titkosan szerzett adatot,

illetve az adatokat rögzítő okiratot, a büntetőeljárás során - ha annak feltételei

19

fennállnak - a bíróság, illetve a hatóság a büntetőeljárás további szakaszában

felhasználhassa.

Az ügyben eljáró hatóságoknak, így különösen a bíróságnak a büntetőeljárást

megelőzően beszerzett bizonyítási eszközök vizsgálata során a beszerzés

körülményeit, törvényességét hivatalból kell vizsgálnia.

II.6.1. Tanúvallomás

„Tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet.”13

A Be. meghatározásából az következik, hogy nem a tényleges tudomás, hanem

annak feltételezése juttatja a meghatározott személyt a tanúi minőségbe. A tanú a

nyomozó hatóság, az ügyész, illetőleg a bíróság előtt arról nyilatkozik, amit saját

érzékszerveivel közvetlenül vagy közvetve észlelt. Ennek lényeges körülménynek

kell lennie. A tanú feladata elsődlegesen az, hogy az általa észlelt dolgokat

elmondja a hatóságoknak, de a véleményalkotás - a közlés során - az eseménnyel

kapcsolatban már nem tartozik ide. Nem tiltott az, hogy véleményt is mondjon,

azonban a bizonyítás szempontjából kizárólag a tényelőadása vehető figyelembe,

vagyis az eljáró hatóság tagjának a feladata az, hogy a tanú észlelésein alapuló

vallomását elhatárolja a következtetéseitől.

A tanú eljárásjogilag pótolhatatlan, ezért a tanúi minőség kizár minden más

eljárási alanyiságot, így nem lehet például szakértő, védő és a hatóság tagja sem.

Egyedül a sértett pozíciója az, amelyik összeegyeztethető a tanú pozíciójával.

Tanúként tehát bárki kihallgatható nemre, korra, vallásra, állampolgárságra

tekintet nélkül, akiről feltehető, hogy a bizonyítandó tényről tudomása lehet. Ezen

személyi körből a Be. a 81.§ (1) bekezdése kizárja a lelkészt, az egyházi és

minden olyan személyt, akinek hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll

fenn, és az alól felmentést nem kapott. Az ide tartozó „szellemi fogyatékosságok”

körét a törvény nem határozza meg, így azok nagyrészt egybeeshetnek a

beszámítási képességet kizáró okokkal.

13 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 79.§ (1).

20

Ez azonban nem kivétel nélküli szabály, mert például egy gyengeelméjűnek

is lehet bizonyos észlelési képessége, amely adott ügyben felhasználható. Ha

rablást követtek el egy gyengeelméjű személy sérelmére, a bűncselekményről - a

szellemi képességeinek figyelembevételével – tanúként kihallgatható. Az ügyész,

illetőleg a bíróság feladata a szellemi állapot tanúskodási képességet kizáró

mértékének a megállapítása, de a megalapozott döntés érdekében szakértőt,

pszichológust, pszichiátert vesz igénybe. Az ilyen tanú is képes lehet arra, hogy

elmondja, férfi vagy nő volt-e az elkövető, milyen színű ruhát viselt stb. Testi

fogyatékosság csak akkor lehet akadálya a tanúzásnak, ha az ismereteit a

fogyatékos érzékszerven keresztül kellett volna megszereznie a tanúnak. Például a

vak ember nem lehet szemtanú, a süket pedig fültanú. Azonban ezt a

fogyatékosságot nem a vallomástétel idejére kell vonatkoztatni, hanem a vizsgált

esemény időpontjára. A tanú fogyatékossága ugyanis bekövetkezhetett az

eseményt követően is, így az észlelésben még nem akadályozta őt például a

vaksága.

A tizennegyedik életévét meg nem haladott tanú kihallgatása nem tiltott, de

az 1998. évi XIX. törvény erre vonatkozó rendelkezései alapján a tizennegyedik

életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a

vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. Különös figyelmet

igényelnek azok a módszerek, amelyek a gyermek kihallgatásakor alkalmazandók.

Ezért teszi lehetővé a jogszabály, hogy ha a tanú a tizennyolcadik életévét még

nem haladta meg, a kihallgatásánál jelen lehet a törvényes képviselője és a

gondozója. Összességében megállapítható, hogy a büntetőeljárásban bárki lehet

tanú, aki az adott releváns körülmények vonatkozásában érzékelési képességgel

bír, és a tanúvallomás tételéhez szükséges kommunikációs képességgel is

rendelkezik.14 A gyakorlatban azonban előfordul, hogy a tanú nem kihallgatható,

pl.: ittas vagy bódult állapotban jelenik meg a hatóságnál. Ilyen esetekben új

kihallgatás válik szükségessé, amely lassítja a nyomozás előmenetelét.

14 http://doktori-iskola.law.pte.hu

21

II.6.2. Szakvélemény

A valóságnak megfelelő tényállás megállapítása, az ehhez szükséges és

elégséges bizonyítékok megszerzése nem képzelhető el a szaktudományokat

megjelenítő szakértők bevonása nélkül, mert az eljáró hatóságok tagjai

alapismeretekkel vannak felvértezve, nem teljes mélységű tudásanyaggal.

Az eljáró bíróság, ügyész, vagy nyomozó hatóság akkor alkalmaz szakértőt,

ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez '''különleges

szakértelem szükséges''', amellyel az adott hatóság egyébként nem rendelkezik. A

szakértő alkalmazása kirendeléssel történik. Szakértőként a szakértői

névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértő, szakvélemény adására feljogosított

gazdasági társaság, szakértői intézmény, vagy külön jogszabályban meghatározott

állami szerv, ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személy

vagy intézmény (eseti szakértő) rendelhető ki. A szakértő szóban, vagy írásban ad

szakvéleményt, amelyben megválaszolja a hatóság által feltett kérdés(eke)t. A

szakértő jogosult minden információt megszerezni amely a szakvélemény

elkészítéséhez szükséges, az egyes eljárási alanyok pedig – akár kényszer útján –

kötelesek magukat (vagy dolgaikat) alávetni a szakértői vizsgálatnak.

Ha túl kevés szakértőt vonnak be, nem lesz elég bizonyíték, ha túl sokat,

akkor a szakértők irányába tolja el az ügy elbírálását. Szakértőt már a felderítés

során is igénybe vesznek (ld. nyom-, fegyver-, írásszakértő), valamint az

alkalmazott tudományok eredményeit felhasználják.

II.6.3. Tárgyi bizonyítási eszköz

A magyar büntetőeljárásban tárgyi bizonyítási eszköz lehet minden olyan

tárgy (dolog), amely a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen

az, amely a bűncselekmény elkövetésének vagy a bűncselekmény elkövetésével

összefüggésben az elkövető nyomait hordozza (pl. ujjlenyomatot hordozó tárgy),

vagy a bűncselekmény elkövetése útján jött létre (pl. hamis pénz), amelyet a

bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak (pl. egy kés), vagy amelyre a

bűncselekményt elkövették (pl. az ellopott bicikli).

22

A tárgyi bizonyítékok jelentősége:

- önállóan is alkalmasak arra, hogy belőlük a bűncselekmény elkövetésére,

annak módjára, az elkövető személyére következtetéseket lehessen levonni

(közvetlen bizonyítékok)

- a bűnügyben beszerzett egyéb bizonyítékoknak az értékét erősítik vagy

gyengítik (közvetett bizonyítékok)

- a belső bírói meggyőződés kialakulásában jelentős szerepük van.

II.6.4. Okirat

Okirat az a bizonyítási eszköz, amely valamilyen tény, adat valóságának,

esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének bizonyítására készül, és

arra alkalmas. Az okirat lehet közokirat (pl. egy hatósági bizonyítvány, vagy

határozat), vagy magánokirat (pl. egy szerződés). A büntetőeljárásban gyakori,

hogy a nyomozás során, vagy ettől függetlenül készített rendőri jelentéseket (pl.

egy helyszíni intézkedésről) okiratként használják fel a bizonyítás érdekében.

Az okiratok jelentősége kisebb, mint a polgári eljárásban, az eljáró hatóságok

szabadon értékelik az üggyel kapcsolatban álló okiratok bizonyító erejét.

Legnagyobb jelentősége az eljárási cselekményekről készült okiratoknak van.

Rendeltetésük tény vagy körülmény igazolása, ebben különbözik a többi tárgyi

jellegű bizonyítéktól.

II.6.5. Terhelt vallomása

A korábbi jog a terhelt vallomását a „bizonyítékok királynőjének” tartotta,

ezért beismerés esetén bizonyos esetekben eltekintett a további bizonyítékok

beszerzésétől. A hatályos törvény azonban főszabályként azt írja elő, hogy a

terhelt beismerése esetén meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is. A terhelt

vallomása eltér a tanúétól, ugyanis a terheltnek sem vallomástételi, sem

igazmondási kötelezettsége nincs (az egyetlen korlát a hamis vád). A terheltet

23

mindezekre a kihallgatása előtt figyelmeztetni kell, továbbá arra is, hogy ha mégis

vallomást tesz, akkor ez ellene bizonyítékként felhasználható lesz.

A tényállás felderítését és a védelem jogát biztosítja, hogy a terheltet

részletesen ki kell hallgatni és módot kell adni arra, hogy vallomását

összefüggően adja elő. Ez védekezési eszköz és egyben bizonyítási eszköz is.

A terhelt kihallgatásának menete:

- a terhelt személyazonossága

- a vallomástétel megtagadásának jogát ismertetni, valamint, hogy

bizonyítékként felhasználható, amit mond

- a terhelt egyéb fontos körülményeinek tisztázása

- a terhelt részletes kihallgatása

- a terhelt figyelmeztetése vallomástétel megtagadásánál, hogy ez az

eljárás folytatását nem akadályozza

- a terhelt vallomástétele esetén figyelmeztetni kell, hogy mást

bűncselekmény elkövetésével nem vádolhat. A vallomástétel megtagadása nem

érinti a terhelt kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát

- a terhelttől nem vonható meg a vallomástétel joga.

Fontos részletek:

a.) a kihallgatás megkezdése: a terhelt adatai (személy azonosításához

szükséges adatok és az ügy elbírálásában jelentőséggel bíró más adatok).

Fontosak a fő- és mellékbüntetések kiszabása tekintetében. Fontos a négyirányú

figyelmeztetés:

nem köteles vallomást tenni

a vallomás folytatását is megtagadhatja

bármikor dönthet úgy, hogy mégis vallomást tesz

amit mond, bizonyítékul felhasználható.

Nem jár szankcióval, de figyelmeztetni kell a terheltet, hogy a vallomás

megtagadása az eljárás folytatását nem akadályozza.

24

b.) a kihallgatás teljesítése: összefüggő előadás joga és kérdések. Eshető

leges figyelmeztetés a hamis vád következményeire.

c.) a kihallgatás záró szakasza: a terhelt részletes vallomásáról mindig

jegyzőkönyvet kell készíteni, annak minden oldalát aláírja a terhelt, a négyes

figyelmeztetés megtörténtét külön is.

A terhelt hallgatása és vallomás-visszavonása:

A vallomás visszavonása nem érinti a korábbi vallomástételt, annak anyaga

az eljárásban továbbra is felhasználható – nem úgy, mint a tanú mentességi

jogával élés esetén. Ha azonban a korábbitól eltérő tartalmú vallomást tesz, az

előző vallomást nem veszik figyelembe.

A terhelt kihallgatásának formái:

a.) szembesítés

b.) a helyszíni kihallgatás: kérdéseivel a kriminalisztika foglalkozik,

egyébként emlékezetserkentő hatású, és új bizonyítékhoz is vezethet.

c.) felismerésre bemutatás: lényege a kiválasztás, az azonosítani kívánt

tárgyat vagy személyt több hasonló közül kell kiválasztania a felismerőnek.

Mindhárom kombinált kihallgatásnak kizárólag akkor van helye, ha a terhelt

önként vállalja, kényszeríteni nem lehet. Ezen bizonyítási eljárásokról a

későbbiekben bővebben foglalkozom.

Ki kell térni a terhelt saját kézzel írt vallomására, mely azt jelenti, hogy a

terhelt kihallgatás és jegyzőkönyvezés nélkül önvallomást tesz.

A terhelttől való bizonyítékszerzés problémája:

A terhelt önvádra nem kötelezhető vagy kényszeríthető, a személyi jellegű

bizonyítékokra és a verbális megnyilatkozásokra vonatkozóan. A tárgyi

bizonyítékoknál már más a helyzet, a terhelt köteles tűrni a házkutatást, a

motozást, lefoglalást, köteles magát a szakértői vizsgálatnak alávetni, a birtokában

lévő tárgyat szemle céljából rendelkezésre bocsátani. Ezekre kényszeríthető is.

25

Itt vetődik fel a jogellenes bizonyítékok problémája, azaz nem használható fel

a bűncselekmény útján vagy más tiltott módon, vagy a résztvevők eljárási

jogainak lényeges korlátozásával megszerzett bizonyíték.

A terhelt vallomásának értékelése:

Először tisztázni kell, van-e olyan ok, ami miatt nem vehető figyelembe a

vallomás. Ha ilyen nincs, vizsgálni kell a vallomást. A Büntetőeljárási törvény a

terhelt vallomását tekinti bizonyítási eszköznek, azaz a beismerés mellett a

tagadást is. A részletes tagadó vallomást mentő bizonyítéknak kell tekinteni. A

terhelt beismerése esetén is be kell szerezni azonban az egyéb bizonyítékokat.

A terhelt vallomásánál a személyével kapcsolatos tényezők még inkább

előtérbe kerülnek. A vádlott korábbi vallomásának értékelése történhet:

- a vádlott nyomozás során tett vallomását felolvassák, ha nem jelenik

meg, vagy nem kíván vallomást tenni

- a vádlott korábbi vallomása csak a vádlott indítványára olvasható fel,

vagy az önvád tilalmára vonatkozó figyelmeztetés elhangzása után.

- A vádlott más büntetőeljárásban terheltként tett vallomása csak

figyelmeztetés elhangzása után olvasható fel.

- A vádlott korábbi vallomásának részletei akkor olvasható fel, ha a vádlott

későbbi vallomása ezektől eltér.

A terhelt vallomását alaposan meg kell vizsgálni, és alaposan indokolni az

elfogadását vagy el nem fogadását. A terhelt hallgatása vagy tagadása nem

értékelhető bűnösségi körülményként.

26

II.7. Bizonyítási eljárások

II.7.1. Szemle

A szemle érzéki-tapasztalati megismerést jelent, csak érzékszervek útján

realizálódhat. A szemle a tárgyi bizonyítási eszköz felkutatásának és a tárgyi

bizonyítási eszköz vizsgálatának a törvényes módja. Ezért fontos a hatósági tanúk

szerepe:

- Minden felkutatott nyomot, anyagmaradványt, stb. a hatósági tanúknak

be kell mutatni.

- Külön közölni kell a hatósági tanúkkal, hogy milyen biztosításra,

rögzítésre kerül sor, és azt előttük kell elvégezni.

- Előttük bűnjelcímkékkel hitelesíteni kell a talált tárgyi bizonyítékokat és

azt a hatósági tanúk is aláírásukkal igazolják.

Szemlét akkor tart az eljáró hatóság, ha a bizonyítandó tény felderítéséhez

vagy megállapításához személy, tárgy vagy helyszín megtekintése, illetőleg tárgy

vagy helyszín megfigyelése szükséges. A szemle alkalmával a bizonyítás

szempontjából jelentős körülményeket részletesen rögzíteni kell, illetve fel kell

kutatni és össze kell gyűjteni a tárgyi bizonyítási eszközöket, és gondoskodni kell

a megfelelő módon történő megőrzésükről. A szemle történhet a szemletárgy

felmutatásával (pl. a bírósági tárgyaláson a lefoglalt elkövetési eszköz

felmutatása, „megszemlélése”), illetve a cselekmény helyszínén is megtartható

(ún. helyszíni szemle, tipikusan ún. helyszínes bűncselekmények, pl. emberölés

esetén, illetőleg ha a szemle tárgyát egyáltalán nem, vagy csak nehezen lehetne a

bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság elé vinni.). A bűnügyekben leggyakoribb

és legfontosabb helyszíni szemlék nem csak a felderítés, hanem a bizonyítás

szempontjából is nagy a jelentőségük.

Mivel nagy számban történnek olyan bűncselekmények, amelyek úgymond

helyszíni szemle kötelesek, ezért az adott kapitányságnak a rendelkezésére álló

helyszíni szemle bizottsága nem tud soron kívül minden bűncselekmény

helyszínén megjelenni. Ez alól kivétel a kiemelt bűncselekmények helyszíne.

27

A szemle során használatos technika és egyéb eszközök nem korszerűek,

illetve nem állnak hiánytalanul rendelkezésre.

A fent leírtak alapján elmondható, hogy alkalmanként a helyszíni szemle

bizottság kiérkezésének ideje alatt, a rögzítendő nyomok az időjárási körülmények

és a helyszín jellegzetessége miatt eltűnhetnek, illetve megváltozhatnak, vagy

azokat nem lehet megfelelő, és használható módon rögzíteni.

II.7.2. Helyszíni kihallgatás

Ez a bizonyítási eljárás lényegében egy tanú/terhelti kihallgatással kombinált

szemlének, esetleg bizonyítási kísérletnek fogható fel. Akkor kerülhet rá sor, ha a

terhelt vagy a tanú addigi kihallgatása után is szükségesnek mutatkozik, hogy a

bűncselekmény helyszínén nyilatkozzék, és mutassa meg az elkövetés helyét, a

bűncselekménnyel összefüggő más helyet, tárgyi bizonyítási eszközt vagy a

cselekmény lefolyását.

A nyomozó hatóság vagy a Bíróság által elrendelt helyszíni kihallgatást

mindig precízen dokumentálják, régebben csak hangfelvételt és jegyzőkönyvet

készítettek, ma már videó felvételt is készítenek.

A helyszíni kihallgatás több esetben „kalandosnak” mondható, mivel a

frekventált helyszíneken pl.: forgalmasabb közterületeken, nyilvános

szórakozóhelyeken, stb… a bűncselekményben nem résztvevő, de a helyszíni

kihallgatás környékén jelenlévő személyek, vagy a tanú/terhelt

hozzátartozói/ismerősei véleményük hangos kinyilvánításával esetleges

befolyásoló megjegyzéseikkel nehezítik, és töredezik a helyszíni kihallgatás

menetét.

II.7.3. Bizonyítási kísérlet

Bizonyítási kísérletre akkor kerül sor, ha azt kell megállapítani vagy

ellenőrizni, hogy valamely esemény vagy jelenség meghatározott helyen, időben,

módon, illetőleg körülmények között megtörténhetett-e. Ilyen lehet pl. a tanú vagy

28

a terhelt vallomásának leellenőrzése időmérő eszközzel arra nézve, hogy az adott

tényállásbeli távolságot az általa elmondott idő szerint megtehette-e.

Ezen bizonyítási eljárás igen komoly, olykor kulcsfontosságú bizonyíték lehet

a rendőrség és a Bíróság számára. Ez a módszer csakis a gyanúsított(ak)

beleegyezésével úgynevezett helyszínes bűnügyekben – garázdaság, testi sértés,

lopás, emberölés – alkalmazható. A nyomozók erre többnyire a gyanúsított(ak),

illetve a tanúk kihallgatását követően kerítenek sort, hogy egybevessék a már

elmondottakat, hallottakat a bűneset helyszínén tapasztaltakkal. (Az sem zárható

ki, hogy valamilyen mentő körülményre, esetleg a gyanúsított ártatlanságára derül

fény ilyenkor.) Ritkán előforduló esemény, hogy a terhelt nyilatkozik arról, hogy

a bizonyítási kísérletben részt akar venni, majd azon meg jelenik, de

passzívmagatartást tanúsít meghiúsítva ezzel a nyomozati cselekményt.

II.7.4. Felismerésre bemutatás

Mint nevéből is következik ez a bizonyítási eljárás tárgy vagy személy

felismerésének, azonosításának céljára szolgál. Ennek során a terheltnek vagy a

tanúnak felismerésre – kiválasztás céljából – legalább három személyt vagy

tárgyat kell bemutatni, oly módon, hogy a felismerendő személyt vagy tárgyat

vele külsőleg hasonlatos személyek, vagy tárgyak közé kell állítani.

A felismerésre bemutatás szigorú szabályok között zajlik:

- A felismerésre bemutatást olyan körülmények között kell végrehajtani,

amelyek a felismerő befolyásolását kizárják.

- Akit felismerésre bemutatnak, előzően fel kell hívni, hogy a bemutatásra

kerülő személyek között a választása szerinti helyet foglalja el.

- A felismerésre együttesen bemutatott személyekről vagy tárgyakról

fényképfelvételt kell készíteni, és azt a nyomozás iratai közt el kell helyezni.

- Nem szabad felismerésre bemutatni azt a személyt, akit a nyomozás

során fényképének nyilvános, előzetes bemutatásával kutattak fel, vagy akit a

felismerő személy a nyomozási cselekmények végrehajtása során láthatott.

29

A felismerésre bemutatás 2 speciális formája:

- Fénykép-felismertetés: legalább három, sorszámmal ellátott fénykép

közül, vagy sorszámozott fényképalbumból végzik az eljárási cselekményt.

Ennek egyik gyakori buktatója, hogy a korábban nyilvántartásba nem

rögzített személy arcképe, kizárólag okmányképekből (pl.: személyigazolvány,

útlevél) áll a hatóság rendelkezésére, amely akár több éves is lehet, így a

felismerő tanú, egyértelműen és minden kétséget kizáróan nem ismeri fel a

bűncselekmény elkövetőjét.

- Holttest-felismertetés: felismerésre alkalmassá tett holttesten végzik, nem

az eredeti állapotban. Nem kell több személy közül választani, és a felismerő

személy tanúkénti előzetes kihallgatása mellőzhető, ha a cél annak megállapítása,

hogy a felismerő személy környezetében vagy a megtalálás helyén és környékén

ismert-e az elhunyt.

-

II.7.5. Szembesítés

A szembesítés azon a lélektani törvényszerűségen alapszik, hogy az emberek

valótlan állításukat nem tartják fent, ha azt a másik – ellenkezőjét állító – személy

szemébe kell mondani, vagy legalábbis speciális testi reakciókat produkálnak

(nem néznek a másik szemébe, elpirulnak stb.). A törvény szerint, ha a terheltek, a

tanúk, illetőleg a terhelt és a tanú vallomásai egymással ellentétesek, az ellentétet

szükség esetén szembesítéssel lehet tisztázni. Ennek során a szembesítettek a

vallomásukat egymással élőszóban közlik.

A szembesítetteknek megengedhető, hogy egymásnak kérdéseket tegyenek

fel. A szembesítés megkezdésekor a tanút a hamis tanúzás, a gyanúsítottat a hamis

vád törvényes következményeire figyelmeztetni kell.

A szembesítettek vallomásaik között lévő ellentmondásokról külön-külön kell

nyilatkoztatni. Ha a szembesítés során tett vallomás ellentmondásos, vagy a

korábbi vallomással ellentétes, nyilatkoztatni kell az ellentét okáról, és hogy

melyik vallomást tartja fenn. A jegyzőkönyvben minden adatot, a szembesítettek

30

magatartását, megnyilvánulásait rögzíteni kell. Azonban az is előfordulhat, hogy a

szembesítés nem vezet eredményre, mivel vannak olyan elkövetők, akik korábban

több szembesítésen részt vettek, ezáltal „rutinosabban”/szemrebbenés nélkül

állítják a saját „igazukat”.

II.7.6. Szakértők párhuzamos meghallgatása

Ha a szakértők véleménye eltér, az eltérést a szakértők egymás jelenlétében

való meghallgatásával lehet tisztázni. A szakértők álláspontjukat kifejtik, egymás

véleményére észrevételeket tesznek.

II.8. Poligráf használata

A poligráf – a köznyelvben hazugságvizsgáló készülék – használatának

nagyjából fél évszázada van kialakult módszertana a bűnüldözésben, a magyar

törvények 1994 óta szabályozzák a poligráfhasználatot. A poligráfot csak a

vizsgált személy írásbeli beleegyezésével lehet használni, sőt, fiatalkorú

gyanúsítottaknál semmilyen esetben sem lehet. A szakemberek általában akkor

nyúlnak poligráfhoz, ha teljesen megreked egy nyomozás, de a poligráf

eredményei nem bizonyítékok, csak orientálják a nyomozást. Hasonló okok miatt

a poligráfos vizsgálat eredménye nem tárható a Bíróság elé, csak ha a bíró úgy

dönt, hogy beemeli a bizonyítékok közé.

Nem közismert, hogy a vizsgált alanynak előre elmondják, mit fognak

kérdezni tőle, a kérdések is szerepelnek a beleegyező nyilatkozatban, amit aláír.

Az alanynak a vizsgálat eredményének megbízhatósága miatt kell ismernie a

kérdéseket, mert az ember új, szokatlan ingerre úgynevezett orientációs reakciókat

ad – a szervezetnek olyan, fiziológiai változásokkal járó válaszai ezek, amelyek

értékelhetetlenné tennék a poligráfos vizsgálat eredményét, ha az alanynak újak

lennének a kérdések.

31

II.9. A nyomozás megszüntetése, befejezése

A nyomozás lezárásakor hozható döntések:

Kétféle érdemi döntés születhet: a nyomozást megszüntető határozat (negatív

jellegű érdemi döntés) és a nyomozást befejező határozat (pozitív jellegű érdemi

döntés, ún. vádemelési javaslat).

A nyomozás megszüntetése:

- Ha a cselekmény nem bűncselekmény.

- Ha a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg a bűncselekmény

elkövetése, továbbiakban sem várható ilyen eredmény. Gyanúhiány esetén

bizonyítékhiányról is beszélhetünk (nincs vagy kevés a bizonyíték, nem

bizonyítható hogy bűncselekményt követtek el, vagy azt a gyanúsított követte el).

- Ha nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt, vagy nem állapítható

meg, hogy ő követte el: relatív megszüntetési ok, csak a gyanúsítottal szembeni

nyomozást szüntetik meg, az alapügyben tovább folyik a nyomozás.

- Büntethetőséget kizáró ok vagy kényszergyógykezelés elrendelése

szükséges.

- Gyanúsított halála, elévülés, kegyelem.

- Egyéb büntethetőséget megszüntető ok.

- Ha a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik, és már nem

pótolható.

- Ha a cselekmény már jogerősen elbírálás.

- Ha a meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától

számított 2 éve eltelt.

Egyszerűbb esetekben a nyomozó hatóság is megszüntetheti a nyomozást

(gyermekkorú elkövető esetén, vagy ha nincs bűncselekmény, gyanúsított

halálakor, elévülés, kegyelem, illetőleg a kívánat hiánya miatt).

A nyomozás megszüntetése után később az ügy folytatható, a megszüntetés

nem jogerős, de kötőereje van:

32

- A nyomozás folytatását az ügyész, ha ő szüntette meg, a felettes ügyész

rendelheti el. A gyanúsított megrovását hatályon kívül helyezik.

- Ha a megszüntetés ellen nem éltek panasszal, illetve a felettes ügyész

nem rendelte el a nyomozás folytatását, utóbb azt csak bíróság rendelheti el azzal

szemben, aki gyanúsított volt.

- Ha a bíróság a folytatás elrendelésének indítványát elutasította, ismételt

indítványnak helye nincs.

Eljárásfolytatás esetén újra megnyílnak a nyomozási határidők. A bírói

elrendelés alatt nyomozási bírót kell érteni.

Nyomozás megszüntetésnél:

- A költségeket az állam viseli, a gyanúsított a mulasztása folytán felmerült

költségeket téríti.

- A határozatot közölni kell a gyanúsítottal, a védővel, a sértettel, a

feljelentővel, a magánindítványt előterjesztővel. Jogorvoslati joguk van, elutasítás

esetén a sértett pótmagánvádlóként felléphet a bíróságon.

- A nyomozás megszüntetésének sui generis formája megegyezik a

feljelentés elutasításának két sui generis változatával: az együttműködő személlyel

köthető nyomozási alkuval és a fedett nyomozó alkalmazásával.

A nyomozás befejezése:

A nyomozás befejezése nem alakszerű határozat, hanem csupán egy

jegyzőkönyvben rögzített szóbeli közlés, amely azonban több mozzanatból

összetevődő nyomozási szakasz.

- A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy a nyomozó hatóság átadja a

gyanúsítottnak és a védőnek az iratokat.

- Az iratok megtekintésének határnapjáról a gyanúsítottat és a védőt

értesíteni kell, ők a nyomozás kiegészítéség indítványozhatják, észrevételeket

tehetnek, iratmásolatokat kérhetnek, erre a gyanúsítottat figyelmeztetni kell.

- A gyanúsított és a védő indítványáról az ügyész, illetőleg a nyomozó

hatóság dönt.

33

- Ha az eljárási cselekményt a nyomozó hatóság végezte, ennek

megtörténte után 15 napon belül az iratokat megküldi az ügyésznek, és a sértettet

értesíti arról, hogy az iratokat megtekintheti és gyakorolhatja az őt megillető

jogokat.

A előbbiekben kifejtett iratmegismerésről történt értesítéssel kapcsolatos

mulasztással összefüggésben igazolási kérelemnek helye nincs, az iratok később is

megismerhetők. Az eredeti iratokat kell átadni megismerésre, de ügyelni kell,

hogy abban változtatásokat a gyanúsított ne tehessen. Jegyzetek készíthetők.

Az iratismertetésről részletes jegyzőkönyv készül az átadott iratok

megjelölésével, a megtekintés kezdő és befejező időpontjával, az indítványokkal

és észrevételekkel, valamint ha nem élnek az irat-megtekintési jogukkal.

A kiegészítésre tett indítványt a nyomozóhatóság azonnal eldönti, és a

kiegészített iratokat tekintheti meg a gyanúsított és a védő. Ha ilyen indítvány

nem történt, a nyomozás befejezésének közlésére kerül sor élőszóban, amit a

jegyzőkönyvbe rögzítenek.15

II.10. Jogorvoslat a nyomozás során

A nyomozás során az ügyész és a nyomozó hatóság formális határozatai,

intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen jogorvoslatnak van helye.

Ezek a következők:

- a panasz, amit az ügyész vagy nyomozóhatósági határozatok ellen nyújt be

az a jogosult, akire rendelkezést tartalmaz (rendes jogorvoslat)

- a fellebbezés, amit a nyomozási bíró határozata ellen lehet előterjeszteni,

- a felülbírálati indítvány, az ügyészségi határozat elleni panaszt elutasító

határozat ellen az a jogosult nyújthatja be, akire a határozat rendelkezést tartalmaz

- az ellenvetés, ügyész vagy nyomozó hatóság intézkedése vagy

intézkedésének elmulasztása miatt az érintettek terjeszthetik elő

15 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 79-117.§

34

- nyomozás továbbfolytatásának kérése: a nyomozás folytatása a hivatalból

kezdeményezett eljárási kegyelem után, a gyanúsított kérelmére.16

A jogorvoslati jogosultság elvének megfelelően az ügyész vagy a nyomozó

hatóság határozata ellen panasszal élhet az, akire nézve a határozat rendelkezést

tartalmaz.

Mivel a nyomozás során hozott határozatnak nincs kötőereje, a panasznak a

határozatot hozó is helyt adhat, vagy azt az elbírálásra jogosulthoz terjeszti fel. A

jogorvoslat eredményét a panaszt tevővel közölni kell, és ha a jogorvoslat a

megtámadott határozat megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére

vezetett, erről azokat is értesíteni kell, akikkel a határozatot közölték. A

panasznak főszabályként nincs halasztó hatálya. Az ellenvetésnek a nyomozó

hatóságok vagy az ügyész határozati formát nem öltő cselekményei, intézkedései

vagy intézkedésének elmulasztása miatt van helye. Ez inkább tehető észrevételnek

és/vagy indítványnak, mintsem formális jogorvoslatnak. A határozat ellen

bejelentett panaszt, ha az elkésett, vagy nem a jogosult nyújtotta be,

ellenvetésként kell elbírálni.17

II.11. A vádemelés

A vádemelés lezárja a büntetőeljárás első szakaszát, a nyomozást és

megnyitja a második szakaszt, a bírósági eljárást. A Büntetőeljárási törvényünk

szerint a vádemelés történhet:

- vádirattal (közvádas ügyben, általában)

- vádindítvánnyal (pótmagánvádas eljárásban)

- szóbeli előterjesztéssel (a bíróság elé állításnál)

- a magánindítványra jogosult feljelentésével (a magánvádas eljárásban) 16 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató

Kft., Budapest, 2007.,230.o.

17 Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2004., 314-355.o.

35

Utóbbi három alakszerűtlen, az első alakszerű, igen fontos tartalmi és formai

kellékekkel, és csak igen alapos előkészítő tevékenység, ún. ügyészi revízió után

esedékes.

Ha az ügyész a nyomozás iratainak megismertetését maga végezte, ennek

megtörténte után, ha a nyomozó hatóság végezte, az iratok hozzá érkezését követő

30 napon belül az ügy iratait megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest:

- további nyomozási cselekményt végezhet, vagy az elvégzéséről

rendelkezhet: igen alapos iratvizsgálatot igényel az ügyésztől. Az ügyészi teljes

körű revízió döntő vizsgálati szempontjai:

a bűncselekmény tényállásnak felderítése és bizonyítása megtörtént-e

felderítették-e a büntetés kiszabása vagy a büntetőjogi intézkedés

alkalmazása szempontjából jelentőséggel bíró körülményeket

a bizonyítási eszközök beszerzésekor megtartották-e a vonatkozó

törvényes rendelkezéseket

nem korlátozták-e törvénysértően a gyanúsított és a védő jogait.

Kisebb hiányosságok, hibák esetén az ügyész a nyomozás kiegészítése

keretében saját maga végezhet el nyomozási cselekményeket, vagy végeztetheti el

őket a nyomozó szervekkel.

- a nyomozást felfüggesztheti: a nyomozás felfüggesztésének szabályai

irányadók.

- a nyomozást megszüntetheti: a nyomozás lezárásának szabályai

irányadók. Az ügyész a vádjavaslattal befejezett nyomozás esetén is jogosult

nyomozást megszüntető határozatot hozni, ha úgy látja, hogy a vádemelés

ténybeli és jogi előfeltételei nincsenek meg, azaz a büntetőeljárás folytatásának

akadálya van.

- az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja, illetve a vádemelés elhalasztásáról

határozhat.

- vádat emel vagy határoz a vádemelés részbeni mellőzéséről, illetőleg

elhalasztásáról.18

18 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 216-220.§

36

III. Lopás bűncselekményének nyomozása

Korunk bűnözőinek kiemelkedően veszélyes kategóriáját a

bűncselekményeket szervezetten, csoportosan, sorozatosan elkövető

utazóbűnözők adják. Ez az elkövetői kategória a lakó-, illetve tartózkodási

helyétől távol fejti ki bűnös tevékenységét, így igyekezve kivonni magát a

többnyire elszigetelten nyomozó rendőri szervek hatásköréből. Általában

jellemző a lopás bűncselekményének elkövetőire, hogy cselekményeiket

sorozatjelleggel követik el, így egy eljáráson belül több bűncselekményt is fel kell

deríteni, illetve a felderítést követően vizsgálni. Azonban ezt végrehajtani

beismerő vallomás nélkül szinte lehetetlen, de még beismerés esetén is

általánosságban megállapítható, hogy a terheltek nem emlékeznek a

cselekményeik pontos időpontjaira, helyszíneire, sőt esetenként magukra az

eltulajdonított vagy eltulajdonítani kívánt tárgyakra sem.

III.1. Lopás fogalma

Btk. 316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul

eltulajdonítsa, lopást követ el.

(2)848 A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást

kisebb értékre, vagy a szabálysértési értékre elkövetett lopást

a) bűnszövetségben,

b) közveszély színhelyén,

c) üzletszerűen,

d)849 dolog elleni erőszakkal – ideértve azt is, ha a dolog eltulajdonításának

megakadályozására szolgáló eszközt állagsérelem okozása nélkül eltávolítják,

vagy a dolog eltulajdonításának megakadályozására alkalmatlanná teszik –,

e)850 egy vagy több közokirat, magánokirat vagy készpénz-helyettesítő fizetési

eszköz egyidejű elvételével

f) helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a

jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve,

g) hamis vagy lopott kulcs használatával,

37

h) lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére,

i) zsebtolvajlás útján, követik el.

(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást nagyobb értékre,

b)853 a kisebb értékre elkövetett lopást

1.854 a (2) bekezdés a)–e) pontjában meghatározott módon,

2. kulturális javak körébe tartozó tárgyra,

3. vallási tisztelet tárgyára, illetőleg vallási szertartásra vagy más egyházi

célra rendelt helyiségből a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyra,

4. temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt vagy

holttesten lévő tárgyra,

5.855 nemesfémre, nemesfém ötvözetére vagy fémkereskedelmi engedélyköteles

anyagra követik el.

(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást jelentős értékre,

b)856 a nagyobb értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–e) pontjában

meghatározott módon követik el.

(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást különösen nagy értékre,

b)857 a jelentős értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–e) pontjában

meghatározott módon követik el.

(7)859 A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a

a) a lopást különösen jelentős értékre,

b)860 a különösen nagy értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–e) pontjában

meghatározott módon követik el.19

A lopás elkövetési tárgya az idegen, ingó, értékkel bíró dolog. A három

feltétel bármelyikének hiánya esetén az adott elkövetési tárgy eltulajdonítása nem

lopást, hanem valamely más bűncselekményt (például okirattal visszaélést) valósít

meg.

Dolog valamennyi, az ember által fizikailag birtokolható testi tárgy, például

19 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 316.§.

38

autó, bútor, élelmiszer, műszaki cikkek, pénz. A törvény kiterjesztőleg értelmezi a

dolog fogalmát, mert például a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más

energiát, valamint a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okiratot,

dematerializált értékpapírt is ide sorolja, amelyek a bennük tanúsított vagyoni

érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagukban is biztosítják, bár a

villamos áramot vagy a vizet a maga fizikai valójában nem lehet birtokba venni.

Nem lehet a lopás elkövetési tárgya holttest, azonban valamilyen, a szervátültetés

céljából eltávolított emberi szerv (szív, vese) már igen. Nem követhető el a

cselekmény ingatlanra sem, de annak leválasztható részéire - tégla, cserép, ajtó,

ablak - igen.

A dolog idegensége:

Fontos feltétel, hogy a dolog idegen legyen az elkövető számára. Ebből

következően bármely kis hányadában sem lehet az elkövetőé - de mindenképpen

valaki (természetes vagy jogi személy) tulajdonában kell állnia. A közös

tulajdonban lévő dolog minden egyes elemére valamennyi tulajdonos joga

kiterjed. Így házastársak esetében a házasság fennállása alatt, a

vagyonközösségben szerzett dolgok közös tulajdonba kerülnek, mely tényt a

megromlott házastársi viszony sem érint. Ha ekkor valamelyik fél elviszi a

közösen vett bútorokat, híradástechnikai cikkeket, nem valósíthat meg lopást, sem

az, aki visszaszerzi tőle. Természetesen bármelyik fél külön vagyona már a lopás

elkövetési tárgya lehet. A büntetőjog nem vizsgálja, hogy hogyan jutott az előző

birtokoshoz vagy tulajdonoshoz az adott dolog, hanem a fennálló birtokviszonyt

védi. Így lopni a tolvajtól is lehet.

Elveszett, elhagyott dolog:

A dolog nem lehet uratlan, így az elhagyott, gazdátlan - mint például a

szemétbe kidobott vagy az erdőn, mezőn sétálva talált - dolgok eltulajdonítása

főszabály szerint nem valósít meg bűncselekményt. Ha azonban a dolog

jellegéből, értékéből vagy a helyszínből feltételezhető, hogy véletlenül vagy

tévedésből elhagyott, elvesztett tárgyról van szó, a cselekmény már jogellenes.

Így ha az elkövető a ház előtti kukában vastag aranyláncot talál, lopást követ el.

39

Ennek alapja, hogy a dolog addig nem minősülhet uratlannak, míg a

tulajdonosnak fennmarad a lehetősége, hogy a dolog feletti uralmat visszaszerezze

(azaz, észlelve a lánc hiányát, kiszalad a ház elé és átnézi a szemetet).

E körbe tartoznak például a nagyközönség számára nyitva álló hivatali helyiségek,

illetve egyéb közhivatalok, vendéglátóipari egységek, oktatási intézmények,

valamint a közforgalmú közlekedési, szállítási vállalat különféle járművei. Ekkor

az adott hely, az adott közlekedési eszköz kezelőjének vagy üzemeltetőjének kerül

birtokába a dolog, akik a felelős őrzés szabályai szerint járnak el. A tulajdonos

náluk keresheti elvesztett értékeit. Nem minősül uratlannak az elhullott vad, annak

trófeája, vagy az elkóborolt állat.

A dolog értéke:

A lopás elkövetési tárgyaként megjelenő dolognak értékkel bírónak kell

lennie. Ez mindig a bűncselekmény elkövetésekor irányadó érték, azaz az adott

dolog pénzben kifejezett kiskereskedelmi ára. Abban az esetben, ha ez pénzben

nem fejezhető ki - tehát jelentéktelen vagy szinte értékkel nem bíró dolog

eltulajdonítására kerül sor - akkor a cselekmény szabálysértésnek minősül.

Használt dolog esetén a használat fokát az érték meghatározásánál figyelembe kell

venni. Kiskereskedelmi forgalomban nem kapható tárgy esetén pedig keresni kell

hasonlót, mely felépítésében, anyagában, funkciójában, használhatóságában,

hatékonyságában a leginkább megfelel az adott eltulajdonított dolognak és e tárgy

kiskereskedelmi árából lehet következtetni az eltulajdonított dolog értékére.

Áramlopás esetén - a fizetési késedelemhez hasonlóan - az áramszolgáltató emelt

díjjal számított tételt számláz ki az elkövetőnek. E díjtétel azonban az

értékszámítás alapját nem képezheti, hiszen ugyanazt a tény kétszer ("büntető

számla" és büntetőeljárás indítása) nem vehető figyelembe. Ezért ebben az

esetben mindig a villamos energiára az elkövetés időpontjában irányadó, általános

díjtétel alapján kell kiszámolni az eltulajdonított áram értékét.

Az elkövetési tárgy értéke kiemelt szereppel bír, mert ez határozza meg a

büntetés keretét.

40

Elkövetési magatartás:

A lopás elkövetési magatartása az elvétel. A két mozzanatból álló cselekmény

birtokállapot-változást jelent: az elkövető az adott dolog felett megszünteti a

korábbi tulajdonos, birtokos rendelkezési jogát (első elem), és a sajátját

keletkezteti rajta (második elem). A korábbi birtokállapot megszüntetése mellett

létre kell hozni az új birtokállapotot is. Csak ekkor beszélhetünk befejezett elvételi

magatartásról.

Ebből következően a cselekmény befejezetté válásának nem feltétele a dolog

elvitele. Ha a kollégiumi szobában lakó társa pénzét elvéve azt a szobában csak

egy általa ismert helyre dugja el, a birtokállapot-változás megvalósul, noha a

pénzt nem vitte el, de a titkos rekesz miatt kizárta azt a lehetőséget, hogy a

birtokos a pénzt visszaszerezhesse. A gyakorlatban az elvitel általában

megvalósul, bizonyos esetekben másként nem képzelhető el a birtokállapot-

változás. (Így ha valaki egy személygépkocsit próbál eltulajdonítani, akkor azt a

helyszínről el is kell vinnie, hogy a lopás megvalósuljon.) Ugyanakkor a dolog

elvitele sem jelenti szükségszerűen a lopás befejezetté válását, csak ha ezzel a

tulajdonosi jogok visszaszerzésének lehetőségét zárja ki az elkövető. E feltétel

hiányában nem befejezett a lopás akkor, ha az elkövető az általa eltulajdonítani

szándékozott szerszámokat még az üzem területén, például a kerítés mellett

helyezi el, mivel az eszközök fellelhetőek.

A bűncselekmény passzív alanya:

A bűncselekmény sértettje a dolog tulajdonosa vagy birtokosa. Ezek számától

függően több rendbelivé válhat a cselekmény. Így ha az elkövető az általa feltört

hétvégi házból televíziót és könyveket hoz el, és a könyvek "A", míg a hétvégi

ház és a televízió "B" tulajdonát képezik. A bírói gyakorlat szerint nem feltétel,

hogy e tény az elkövető számára ismert legyen. Ugyanakkor a tulajdonostársak

közös tulajdonában lévő dolgok elvétele nem érinti a rendbeliség kérdését, hisz e

személyek a külvilág felé egy önálló tulajdonosként jelennek meg. Ha a lopás

ugyanazon vállalat több üzletében vagy több telephelyén történik, egy rendbeli

41

folytatólagosan elkövetett bűncselekményért fogják az elkövetőt felelősségre

vonni.

Magánindítvány és a tevékeny megbánás:

Speciális szabály, hogy ha a személyi vagyont károsító lopás sértettje az

elkövető hozzátartozója, akkor a bűncselekmény csak magánindítványra

büntethető. Ez esetben a sértett dönti el, hogy a történteket a büntető

igazságszolgáltatás elé kívánja-e vinni vagy sem. Nagyon fontos szabály, hogy a

büntetést enyhíteni, sőt, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzni is lehet, ha

a lopást - mielőtt felfedezték volna - a hatóságnak vagy a károsultnak bejelenti, és

a kárt megtéríti. Akkor is élhet a bíróság e lehetőséggel, ha az elkövető ezt a maga

teljességében ugyan nem tudja teljesíteni, de minden tőle elvárható módon a kár

megtérítésére törekszik.20

III.2. Lopás fajtái

III.2.1. Betöréses lopás

A vagyon elleni bűnözés egyik legjellemzőbb formája a betöréses lopás, mely

a legszervezettebb bűnözési formává lépett elő, kriminalisztikai és kriminológiai

szempontból is kiemelkedő típust, mintegy külön kasztot képez a betöréses lopás.

Ennél bűncselekményfajtánál a legerőteljesebb a növekedés, s ezen belül is

elsősorban a nyomképződés, amely alapján az elkövető sok esetben könnyen

beazonosíthatóvá válik.

Az eredményes nyomozáshoz, a megalapozott gyanú felállításához

elengedhetetlenül szükséges az összes lehetséges nyom vizsgálata. Kétséget

kizáró azonosítást tesz lehetővé az ujj- illetve tenyérnyom. Először szükséges

megvizsgálni, hogy a rögzített nyomok egyáltalán azonosításra alkalmasak-e, és

amennyiben igen, a nyilvántartásban rendelkezésre áll-e az elkövető ujj- illetve

tenyérnyoma. 20 www.magyarorszag.hu

42

Egy ilyen vizsgálat általában 4-5 hetet vesz igénybe. Jellemző főként a

lakásbetörésekre, pláne ha több ilyen ügy kerül egyesítésre, hogy a bűnjelek

száma igen magas lehet, illetve a sértettek által közölt, eltulajdonított értékek

listája is hosszúra nyúlhat. Ezeket a tárgyakat igazságügyi tárgyszakértő útján kell

felértékeltetni.

Új jelenség, hogy a betörők, egyre gyakrabban keresik a forgalomképes

kötvényeket, értékpapírokat, személyi és úti okmányokat, bankkártyákat. A

behatolás módja szerint a betöréses lopás a nyilvánvalóan erőszakos és a látszólag

erőszakmentes cselekménnyel is megvalósítható. A nyilvánvalóan erőszakos

behatolásoknak szemmel látható "eredménye" van.

Ilyenek lehetnek:

- az ajtó és ablakbetörés, ajtóbetét kivágás

- lakat lefűrészelés, lefeszítés levágás

- rácsok ki-vagy lefeszítése, redőnyök zárainak a lefeszítése, feltörése illetve

kivágása

- kirakatbetörés, pattintással, üvegvágóval, vagy üvegbezúzással

- páncél vagy lemezszekrények hideg vagy meleg eljárással történő

felnyitása, szétverése, helyszínről elvitele.

- ATM bank automaták kitépése, helyszínről való elszállítása.

Látszólag erőszakmentes betörések esetében a behatolás erőszakos jellege

rejtett, ilyen jellegű betörések:

- a különböző zárak és lakatok ál-, hamis, vagy lopott kulccsal való nyitása

- az úgynevezett rigli húzás

- bemászások

Fontos megjegyezni a tapasztalatok szerint a lakásbetörések általában nappal,

az üzletekbe, irodákba történő jogtalan behatolások pedig rendszerint éjszaka

43

valósulnak meg. A személyi tulajdon védelme elsősorban a tulajdonosra tartozik,

így tehát mindig a tulajdonos a vagyon védelmének első számú felelőse.

A tulajdonostól függ az, hogy a lakása, a lakáson kívüli értékei, hétvégi háza,

gépkocsija mennyire válik, a betörök célpontjává.

Javaslatok a tulajdon védelme érdekében:

- mielőbb gondoskodni a nyílászáró megfelelő megerősítéséről, felszereltetni

speciális biztonsági zárat bejárati ajtóra

- riasztó berendezés, vagy videós kaputelefon beszereltetése

- érdemes feljegyezni a jelentősebb értékek azonosító jegyeit, gyártási számát

- a lakóház alagsori tárolójában és egyéb közös helyiségeiben csak azokat a

tárgyakat kell ott tartani, amelyek feltétlenül szükségesek. A lakótársakkal

gondoskodni kell a helyiségek megfelelő zárásáról, az illetéktelenek ott

tartózkodásának megakadályozásáról. Ebből a szempontból is hasznos lenne a

bérházak, társasházak éjjel-nappal való zárva tartása.

- családi házaknál, de bérházakban is igen hasznos a betörőket távol tartó

házőrző kutya

- a lakásban tartott értékekkel, festményekkel, dísztárgyakkal nem szabad

hivalkodni, az értékesebb ékszereket lehetőség szerint trezorba kell tenni.

Nagyobb összegű készpénzt inkább pénzintézetben kell elhelyezni.

- ne kerüljön a lakás ajtajára mindenféle olyan jelzést (például doktori cím)

amely a tulajdonos anyagi helyzetére, családjának összetételére következtetni

enged, ajánlott egyszerűen csak vezetéknév kiírása.

- telefonszámot lehetőség szerint titkosítani kell, hosszabb távolét esetén

pedig a kapucsengőt ki lehet kapcsolni.

- hosszabb időre történő elutazása előtt a lakás sötétítőfüggönyét javasolt

behúzni, a redőnyöket pedig nem leereszteni, ha rövid időre távozik el a

44

tulajdonos otthonról a rádiót, vagy a televíziót bekapcsolva lehet hagyni, hogy a

kiszűrődő hangokból a bűnöző ne következtessen távollétre.

- nagyon fontos, hogy az állandóan nem lakott ingatlan esetén nézzen a

portára valaki (például a szomszéd, egy barát), aki összeszedi a postaládából a

lapokat, megöntözi a növényeket, összesöpri az udvart vagy éppen ellapátolja a

havat. Az a lényeg, hogy látszódjon az ingatlan nem elhagyott.

- a bankkártya pin kódját nem szabad a bankkártya mellé tenni, azt jól el kell

különíteni

III.2.2. Gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények

Bár nem törvényszerű, de a gépjárművek számának növekedése magával

hozta a jármű jogtalan használatát vagy az abból történő lopást. Ennek egyik oka,

hogy tulajdonos könnyelműségből, nemtörődömségből maga kínálja fel a

bűnözőknek a zsákmányt, másik oka, hogy a legtöbb gépjármű közterületen,

úttesten felügyelet nélkül áll.

E téren a védekezés sajnos meglehetően nehéz, mert sokféle esetre kell

felkészülni, a tükörtörő rongáló részeg vandáloktól, az autósboltból csalódottan

távozó, kerékleszerelő tolvajokon át a szervezett bandáig, amelyek szétszerelés

után eladásra, vagy újra értékesítésre dolgoznak. Léteznek olyan illegális

műhelyek, amelyek kifejezetten arra rendelkeztek be, hogy az ellopott gépkocsik

akár egyetlen éjszaka alatt alkatrészekre bontják, majd azokat különböző

csatornákon értékesítik. Vannak olyan szervezett bűnözők, akik az ellopott

gépkocsik rendszámát kicserélik, és így azt kicsempészik az országból.

Előfordul, hogy mi magunk esetleg nem tudjuk fizetni a gépkocsi részletét

vagy lízing díját és elősegítjük, hogy a gépkocsit ellopják vagy ellopatjuk, bízva

abba, hogy a biztosító a cascóra a kárt megtéríti. Akarva vagy akaratlanul

biztosítási csalást követünk el.

A következő károsodás érheti az őrizetlenül, szabályosan parkoló gépkocsit

(esetenként még akkor is, ha lezárt garázsban tartjuk):

45

- ellopják vagy eladják, illetve hamis adatokkal értékesítik

- jogtalanul használják, szórakozásból illetve más bűncselekmény

elkövetésére használják.

- az utasterét, csomagterét kinyitják és kifosztják

- leszerelik az alkatrészeket (antennát, tükröt, emblémát, kereket stb.), vagy

leszívják az üzemanyagot

- más gépjárműbe kárt okoznak és továbbhajtanak a kár rendezése nélkül

A legtöbb lopás megelőzhető lenne, ha az autót nem használnánk

"értékmegőrzőként"!

Fentiekre is tekintettel a gépkocsi védelme érdekében minden esetben

megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az alábbiakra:

- a gépjárművet tartózkodási helye közelében biztosnak ítélt (rálátási

távolságra lévő) parkolóhelyen kell leállítani vagy esetleg őrzött parkolóban

- kerülni kell az elhagyott, éjszaka kivilágítatlan területeket

- nem szabad járó motor mellett egy pillanatra sem magára hagyni a

gépjárművet, kiszálláskor az indítókulcsot mindig ki kell venni

- kormányzárat be kell kattintani

- az ablakot fel kell tekerni

- értéktárgyakat, iratokat, és gépkocsi okmányait magunkhoz kell venni

- le kell zárni az ajtókat, a motorteret és a csomagteret

- antennát le kell szerelni

- amennyiben nem automatikusan záródik a tanksapka, azt le kell zárni

- amennyiben a kocsiba nincs gyári riasztó, be kell szereltetni.

46

A felsorolt biztonsági intézkedéseket akkor is ajánlott megtenni, ha a

gépjárművet a tulajdonos a garázsban tartja. Gépkocsi vásárlás esetén ha azt nem

kereskedőtől vásárolja meg kell győződni, hogy a forgalmi engedélyben lévő

alváz-motorszámok megegyeznek-e a gépkocsi adataival, illetve a gépkocsit a

forgalmi engedélybe lévő személytől vásárolta-e. Érdemes utána nézni, hogy a

kocsit nem áll-e kőrözés alatt.

III.2.2.1. A szagmaradvány rögzítése

A betöréses lopások illetőleg a gépjárműfeltörések helyszíni szemléje során

gyakran kerül sor szagmaradvány rögzítésére. A szagazonosítás közvetett

bizonyítékot eredményezhet, azonban ez nem elegendő egyedüli bizonyítékként a

vádemeléshez. A bűncselekmény helyszínén rögzített szagmaradvány, illetve a

gyanúsítottról, továbbá más személyről vett szagminta alapján a nyomozó szerv

szolgálati kutya alkalmazásával szagazonosítást végezhet. A szagazonosítást a

kihelyezett üvegtartályok sorrendjének változtatásával legalább 2 szolgálati

kutyával, a szolgálati kutyák mindegyikével külön-külön legalább ötször meg kell

ismételni, ez már így önmagában is rendkívül körülményesnek tűnik, mindez sok

időt vesz igénybe, hiszen a kutyáknak is pihenniük kell, és 1 nap csak

meghatározott mennyiségű azonosítást végezhetnek el. Gyakorlatban sajnos

problémaként merül fel, hogy nincs elég, érvényes vizsgával rendelkező

szagazonosítást végző szolgálati kutya, így a kontroll szagazonosítás elvégzése

érdekében más megyét kell megkeresni, akik szintén nagyon leterheltek, így egy-

egy azonosításra sokszor hónapokat is kell várni, holott esetleg nincs hátra más

nyomozati cselekmény.

III.2.3. Besurranásos és trükkös lopások

A vagyon elleni bűncselekmények egyik leggyakrabban alkalmazott fajtája a

lopás. Ennek "kifinomultabb"módszerei a besurranásos és trükkös lopások. A

besurranó valamely helyiségbe többnyire magánlakásba, nyitva hagyott irodába

vagy öltözőbe fizikai erőszak nélkül belopódzik.

47

A besurranó tolvajok keresve az alkalmat rendszeresen járják a házakat,

lakásokat, irodaépületek egész sorát. Ha nem találnak nyitott és őrizetlen

helyiséget, akkor azért, hogy magukat gyanússá ne tegyék, trükköt alkalmaznak.

Ha a trükk eredményes és a tolvajt - akár rövid időre is- magára hagyjuk akkor az

előhagyott értékeinknek "búcsút mondhatunk".

A besurranásos és trükkös lopások ugyanakkor súlyosabb bűncselekmény

előkészületei is lehetnek. Például a nyitva hagyott irodából a sértett őrizetlenül

hagyott kulcscsomóját, gépkocsi kulcsát magával víve a tolvaj lakás betörést

gépkocsi lopás követ el.

Ezeknek a lopásoknak a kivédése mindig az adott körülmények határozzák

meg.

A trükkös lopásoknak alapvetően két formája alakult ki. Az egyik – jobban

ismert módszer – amikor az autópályán vagy más közúton közlekedő gépkocsit

valamely módszerrel megállítják, vagy a várakozó gépkocsi gumiját kiszúrják,

esetleg más módon terelik el a vezető figyelmét, miközben a társtettes

eltulajdonítja a kocsi hátsó üléséren helyezett értéket. Ezt az elkövetési módszert

szinte mindenki ismeri, mégis napról napra követnek el ilyen bűncselekményt. E

módszer elterjedtségét mi sem jelzi jobban, hogy speciális nyomozó csoportot

alakított a rendőrség az ilyen cselekményeket elkövető bűnszervezetek

felderítésére. A trükkös tolvajok másik csoportját képezik azok a bűnözők, akik

lakásokba, családi házakba csöngetnek be, majd ott valamely módszerrel elterelik

– az elsősorban idős – áldozatuk figyelmét, majd a társ ezt az időt kihasználva

eltulajdonítja az áldozat értékeit.

A lopás végrehajtására a leggyakrabban használt trükkök:

- nem létező személy után érdekelődnek

- különböző megrendeléseket gyűjtenek / Javítást, redőnyszerelést,

árvízkárosultak részére

- sürgősen telefonálni szeretne

48

- önkormányzati dolgozók vagy egyéb hivatalnokoknak adják ki magukat és elsősorban idős nyugdíjas személyeket keresnek fel

- hirtelen rosszullétet színlelnek

- jósolnak, kihasználják az egyes emberek hiszékenységét

- ha gyermekkorút találnak otthon, akkor elküldik őket a szülőkért vagy a

lakás másik szobájába

- hivatalos személynek adják ki magukat

- mint védőnők járnak házról- házra

- gyermeket visznek a karjukon és így kérnek bebocsátást, hogy azt

tisztába kell tenni illetve, meg akarják etetni

- gépkocsi pihenőben a defektet szerelő személynek segítséget ajánlanak,

közben a társuk a kocsi üléséből az ott tartott értékeket ellopják. Gyakran a

defektet előzőleg ők okozzák, hogy kénytelen legyen a gépkocsivezető megállni

A trükkös lopást sokan összetévesztik az úgynevezett besurranásos lopással,

holott teljesen más elkövetési módszert jelent. A besurranó tolvajok gyakran utazó

bűnözők, akik egy-egy helyen megállnak, és „átfésülnek” egy-egy utcát,

városrészt vagy lakótelepet. A lényeg azonban az, hogy a besurranó tolvajok azt

használják ki, hogy a kaput, a bejárati ajtót vagy az irodaajtót a tulajdonos, a lakos

vagy az ott dolgozó elmulasztja bezárni. A besurranásos lopásnál ugyanis a tolvaj

a nyitott ajtók és ablakok biztosította alkalmat használja ki, így jut be a lakásba,

irodába. Általában bandákban, kisebb bűnszervezetekben dolgoznak, jellemzően

nem választják ki előre a célpontot, hanem mennek, nyitogatják az ajtókat, és

ahová tudnak, bemennek. Sokan úgy vélik, hogy a besurranáshoz a legjellemzőbb

elkövetési időpont az éjszaka. A besurranások nagy részét azonban nappal követik

el, és míg azt gondolnánk, hogy az elkövetőket zavarja, hogy egy ismeretlen

lakásba benyitva esetlegesen összetalálkozhatnak az otthon tartózkodókkal, ez

nincs így. Mindig van a tarsolyukban valami indok, amit ilyenkor elővesznek,

megmagyarázva, hogy mit keresnek ott, majd sietve távoznak.

49

A trükkös tolvaj az előbbiekkel szemben a lakásba vagy házba a tulajdonos

vagy az ott lakó tudtával, engedélyével jut be, mivel megtéveszti. Ezt a fajta

bűncselekményt főleg időskorúak és nyugdíjasok sérelmére követik el.

Ellentétben a besurranással, ezt a bűncselekményt nem spontán módon követik el,

hanem szervezett bűnözői csoportok alakultak, amelyek sorozatosan, meglepően

nagy hasznot szerezve követik el a lopásnak ezt a változatát. A bűnözők legalább

ketten, de akár többen is dolgoznak.

E cselekménytípusnál a veszélyeztetett területek azok, ahol zömmel

nyugdíjasok laknak, azaz vidéken a kis falvak, kertvárosi övezetek,

kistelepülések, Budapesten pedig főleg a belső kerületek. A tettesek gyakran

előzetes terepszemlét tartanak, kinéznek maguknak házakat, megszerzik a

szükséges információkat, hogy mely lakásokban laknak idős, főleg egyedülálló

emberek. Nem kell valami konspirált felderítő módszerre gondolni, mivel – mint

azt nem győzzük elégszer hangsúlyozni – ha a kapucsengőn vagy a levelesládán

az özv. vagy id. rövidítést látják a nevek előtt, már rendelkezésükre is áll a

megfelelő adat, információ. Ezért lehetőleg ilyet soha ne írjunk ki a

levélszekrényre, illetve a bejárati ajtóra se!

Az elkövetőkről tudni kell, hogy általában megnyerő modorúak, sok közöttük

a nő, illetve olyan csoport, amelynek egy vagy több női tagja is van.

Az általános „recept” rendkívül egyszerű. A bűnözők becsöngetnek a későbbi

sértetthez, és elérik, hogy valamilyen indokkal, ürüggyel beengedjék őket a

lakásba. A módszerek a legkülönfélébbek: van, hogy hivatalos személynek adják

ki magukat, de sokszor bújnak szerelő, szociális munkás, önkormányzati dolgozó,

bankalkalmazott bőrébe. Mivel az idős emberek gyakran tartanak otthon nagyobb

mennyiségű készpénzt, nem bízva a bankokban, és a nyugdíjszelvényt a lakásban

eldugott pénzükkel együtt tartják, az elkövetők nyugdíjas kedvezményt ígérve

elkérik a szelvényt, hogy megmutassák nekik a pénz rejtekhelyét. Ezután

általában a csoport hölgy tagja rendkívül súlyos állapotba kerül, rosszul lesz, és

megkérik a sértettet, hogy hozzon egy pohár vizet. Ez alatt az idő alatt az elrejtett

pénzt, és amit még találnak, eltulajdonítanak.

50

A sértett visszatérte után az addig haldokló tettes a pohár víztől vagy a

gyógyszertől csodálatos módon pillanatok alatt új erőre kap, megköszönik az

immár ténylegesen is sértett szívességét, és sietve távoznak.

III.2.4. Zsebtolvajlás

A lopások sokfélesége szükségessé teszi, hogy még egy fejezetet szenteljek

ennek a bűncselekményfajtának. Talán legősibb és napjainkban is a

legelterjedtebb lopásfajta a zsebtolvajlás.

A zsebtolvajok leggyakrabban kézügyességük révén álcázó tárgy például

újság felhasználásával, éles eszközzel (például: pengés zsebmetszés) vagy a testen

elhelyezett értéktárgyak lelopásával követik el cselekményüket. A

legveszélyeztetettebb helyszínek a nagy forgalmú, tolongással együtt járó helyek,

különösen akkor, ha vásárlási szándéka miatt még a sértettnél lévő összeg

elhelyezkedését, mennyiségét is észrevehetik a lopni szándékozók. A profi

zsebtolvajok csoportosan, egymás közötti munkamegosztásban, tevékenykednek.

Valaki figyel, egyikük fedez, egyikük végrehajt, majd egy negyedik átveszi a

lopott dolgot. Ezért is nehezebb a tettenérésük. Például egy zsúfolt járművön az

ellopott értéket átadják a társuknak, aki a következő megállónál a járműről leszáll.

Néhány ötlet, amikkel a meglopás veszélye a minimálisra csökkenthető.

- vegyük figyelembe, hogy azokon a nagy forgalmú helyeken ahol gyakori a

zsebtolvajlás az illetékesek hangosbemondón, falragaszokon, szórólapokon

keresztül folyamatosan tájékoztatják a lakosságot a veszélyekről

- magunknál hordott értékeinket, iratainkat mindig nehezen hozzáférhető,

biztonságos helyen tartsuk

- nagy tömegben a táskánkat, csomagunkat, zárt állapotban, lehetőleg testhez

szorítva védjük

- a pénztárcánkat bevásárláskor ne tegyük a bevásárló kosárba

51

- nagy forgalmú helyen történő mozgás során lehetőség szerint kísérjük

figyelemmel környezetünket. Ha ugyanazon személyeket hosszabb időn keresztül

magunk körül látjuk, az már figyelmezethető jel is lehet

- figyeljen, fel az úgynevezett "meredek lepillantású" személyekre ugyanis a

zsebmetsző többnyire lefelé, a zsebekre, táskákra, szatyrokra tekint, hogy

kifürkéssze, ki hol tartja értékeit

III.2.5. Poggyászlopások

Poggyászlopások a közforgalmi közlekedési, vagy szállítási vállalatoknak az

utasok rendelkezésére álló területen, vagy járművén tartózkodó személyek

sérelmére fordulnak elő. Többnyire vasútállomáson, pályaudvarokon,

személyszállító vasúti kocsiban követik el, de hajóállomásokon, hajókon,

távolsági buszokon és egyéb utazásra használt járművökön is előfordul.

Az elkövetéshez nagymértékben hozzájárul az utazással járó izgalom, mely

eltereli az utasok, és kísérők figyelmét a poggyászról.

A megelőzés érdekében jó tanács, hogy az utazás alatt

- a csomagokat, bőröndöket soha ne hagyjuk őrizetlenül

- az értéktárgyakat, okmányokat ne hagyjuk fülkében, legyen mindig

magunknál

- legyünk elővigyázatosak az utazás során az ismeretség kötésével

III.2.6. Házi- illetőleg munkahelyi lopások

Külön kategóriát képeznek a házi, illetve munkahelyi lopások. Ennek oka

elsősorban az, hogy a tolvaj számára a lakó és munkatársak vagyontárgyai

könnyen hozzáférhetőek.

52

A munkahelyi lopások többsége öltözői lopás, amely az öltözők állapotával és

őrzésével összefüggő hiányosságok illetve a dolgozóknak a saját javaikkal

szembeni hiányossága, nemtörődömsége tesz lehetővé elsősorban.

III.2.7. Strandlopások

A strandlopást nagymértékben megkönnyíti, hogy a pihenés, a gondtalanság a

legtöbb embert könnyelművé teszi. Erre alapoz a fürdőhelyi tolvaj is, aki áldozatát

előre kiszemeli, mozgását figyelemmel kíséri. Sok esetben olyan helyzetet is

teremt, hogy az éppen kiszemelt fürdővendég őt bízza meg holmija őrzésével,

amíg fürödni megy, vagy máshová távozik. A holmik között pedig ott vannak

értékei, pénze esetleg kabin, illetve gépkocsijának kulcsai.

E lopások megelőzése érdekében javasolt:

- igénybe venni a fürdők, strandok értékmegőrzőit

- strandra, partra csak a szükséges tárgyakat vigyük magunkkal

- napozás, fürdés közben ne hagyjuk felügyelet nélkül ruházatunkat és más

értéktárgyainkat

- holmink őrzését csak ismert, megbízhatónak tartott személyre bízzuk.

III.2.8. Kempinglopások

Kempinglopások évről-évre erőteljesen növekednek annak ellenére, hogy a

kempingek felügyelet mellett vannak, az elkövetés mégis könnyű, mert a kemping

területe többnyire bárki bemehet és a fürdőruhás személyek között szinte

felismerhetetlen, hogy ki a kemping lakója és ki az idegen. Ezen kívül legtöbb

kemping a part felől megközelíthető.

Az utóbbi időben egyre elterjedtebb a kempingekből a kerékpár, szörf és

egyéb vízi sporteszközök, száradásra kitett ruhák lopása.

53

Éppen ezért javasolt:

- idegen személyeket bejelentkezés vagy kellő ismeret nélkül még

átmenetileg se engedjük be a sátrunkba, lakókocsinkba

- kemping elhagyásakor a sátrat, a lakókocsit zárjuk le

- elő sátorban ne hagyjunk felügyelet nélkül még éjszakára sem értékes

tárgyat

- kerékpárunkat, szörfünket, egyéb vízi sporteszközeinket, lánccal és lakattal

rögzítsük lehetőleg fix ponthoz

- lakókocsinkat zárjuk be, ablakait, szellőzőjét ne hagyjuk nyitva

- amennyiben faházban tartózkodunk, annak ajtaját, ablakát zárjuk be, ha

felügyelet nélkül hagyjuk. A teraszon éjszaka ne hagyjunk könnyen elmozdítható

tárgyat.21

21 www.uni-miskolc.hu/~wwwbe/kriminalisztika.htm

54

III.3. Az ismertté vált bűncselekmények megoszlása 2012-ben Borsod

Abaúj-Zemplén megyében

Forrás: Rendőrségi Robotzsaru rendszer

III.3. Az ismertté vált bűncselekmények megoszlása 2012-ben Borsod

Abaúj-Zemplén megyében

Város Lopás Mezőkövesd Ózd Sátoraljaújhely Szerencs Sárospatak

Zseblopás 9 26 3 5 2

Gépkocsi lopás 1 4 0 0 0 Gépkocsi feltörés

11 7 4 2 2

Színesfémlopás 18 110 32 33 16 Falopás 10 34 11 15 20

Trükkös lopás lakásból

9 14 3 4 3

Trükkös lopás gépkocsiból

0 0 0 0 0

Strandlopás 0 0 1 0 0 Egyéb lopás 353 742 219 351 139

∑ 411 937 273 410 182 Forrás: Rendőrségi Robotzsaru rendszer

Város Lopás Miskolc Edelény Encs Kazincbarcika Tiszaújváros

Zseblopás 113 0 1 17 0 Gépkocsi lopás 23 0 0 6 0

Gépkocsi feltörés 160 3 4 17 7 Színesfémlopás 257 8 36 94 45

Falopás 38 23 48 22 10 Trükkös lopás

lakásból 68 0 4 14 8

Trükkös lopás gépkocsiból

1 0 0 0 0

Strandlopás 1 0 0 1 1 Egyéb lopás 2068 201 420 395 408

∑ 2729 235 513 566 479

55

A táblázat alapján megállapítható, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a

lopások gyakoriságának száma Miskolcon a legmagasabb, majd pedig következik

Ózd, Kazincbarcika, Encs, Tiszaújváros, Mezőkövesd, Szerencs, Sátoraljaújhely,

Edelény, legritkábban pedig Sárospatakon fordulnak elő lopási bűncselekmények.

III.4. Összehasonlító elemzés a 2012-ben ismertté vált lopási

bűncselekmények tekintetében Miskolc és Veszprém között.

Város Lopás Miskolc Veszprém

Zseblopás 113 25

Gépkocsi lopás 23 10 Gépkocsi feltörés

160 33

Színesfémlopás 257 27 Falopás 38 12

Trükkös lopás lakásból

68 16

Trükkös lopás gépkocsiból

1 4

Strandlopás 1 0 Egyéb lopás 2068 420

∑ 2729 547 Forrás: Rendőrségi Robotzsaru rendszer

Ha végignézzük ezeket az adatokat, illetőleg az összesített statisztikát, akkor

láthatjuk, hogy Miskolcon a lopási bűncselekmények száma körülbelül 5-ször

magasabb, mint Veszprémben, és hangsúlyoznám, hogy ez csak a lopási

bűncselekményekre vonatkozik. Nyilván figyelembe kell vennünk Miskolc

illetőleg Veszprém népességét, Miskolcon 2012-ben 166.823 főt, míg

Veszprémben 64.024 főt számláltak, ebből látható, hogy a népesség száma viszont

csak 2,5-szer magasabb. Ha megyei szinten néznénk az elkövetés gyakoriságát,

akkor ezek a számok még magasabbak lennének.

56

IV. Záró gondolatok

A vagyon elleni bűncselekmények főbb hazai morfológiai jellemzői és

sajátosságai, hogy az utóbbi húsz évben az összbűnözésen belül a vagyon elleni

bűnözés aránya a legmagasabb, ugyanakkor az arányszám közel sem változatlan,

hiszen a 90-es évek legelején a regisztrált bűnözés több mint 80%-át a vagyon

ellen bűncselekmények tették ki.

1999-ben 70% volt a vagyon elleni bűnözés összbűnözésen belül mért aránya,

ami 2006-ban 61,1%-ra esett vissza, míg a vagyon elleni bűncselekmények aránya

a 2009. évben a regisztrált bűncselekmények 64%-át tette ki.

A vagyon elleni bűnözés legnagyobb hányada lopás, amely nagyjából az

összes vagyon elleni bűncselekmény felét teszi ki. A lopásokon belül a polgárokat

az ún. betöréses lopások (ezen belül is leginkább a lakásbetörések) és a

gépjárműlopások száma és alakulása érinti érzékenyen. A lakásbetörések száma

az elmúlt évtizedben hullámzó trendet írt le, az évtized közepéig jellemző

csökkenést az elmúlt években növekedés váltotta fel.

Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai Osztály adatai szerint

jellemző Magyarországon, hogy a betöréses lopások elkövetőinek az ismertségi

aránya országosan átlagban 20% körül alakul, vagyis a büntetőhatóságok csak

minden ötödik tolvajt kerítenek kézre. Ez az adat is azt mutatja, hogy a vagyon

elleni bűnözés kontrolljának a jelenleg alkalmazott eszközrendszere alkalmatlan

az elfogadható szintű biztonság létrehozására és fenntartására.

A személygépkocsi lopások a hazai bűnözés megítélésének meghatározó

tényezőjét képezik. 1998-ban 15.000 ilyen bűncselekményt regisztráltak, ez a

szám ekkortól kezdve folyamatosan csökkent, 2009-ben már csak 4.900

személygépkocsi lopást regisztráltak.

A nemzetközi bűnügyi adatokat vizsgálva két jellegzetesség jelenik meg:

Az első, hogy összefüggés mutatható ki egy-egy ország gazdasági fejlettsége és az

országban előforduló bűncselekmények száma között. Az összefüggés egyenes

arányosságot mutat: minél fejlettebb egy ország, annál több bűncselekményt

követnek el a területén.

57

A másik jellegzetesség azt mutatja, hogy minél fejlettebb gazdasággal

rendelkezik egy adott ország, annál magasabb a bűnözésen belül a vagyon elleni

bűncselekmények aránya.

58

Irodalomjegyzék

1. BALLÁNÉ – BORSZÉKI - LAKATOS: Kriminálmetodológia, Rejtjel

Kiadó, Budapest, 2000.

2. BÓCZ Endre: Dr. Lakatos János: A nyomozás, felderítés és a bizonyítás

kriminalisztikai alapfogalmai és alapösszefüggései, In: Belügyi Szemle, ISSN

1218-8956, 1999 (47.évf.) 3.sz.

3. FARKAS Ákos - RÓTH Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és

Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007.

4. FENYVESI Csaba – HERKE Csongor – TREMMEL Flórián: Új magyar

büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest., 2004.

5. GARAMVÖLGYI Vilmos: Kriminalisztika, Általános rész,

Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztálya, Budapest, 1961.

6. Dr. KOVÁCS Gyula: A büntetőperbeli bizonyítás a bűnügyi vizsgálati

(nyomozó) munka tükrében, Budapest, 2003.

59

Jogszabályjegyzék

1. 1978. évi IV. törvény A Büntető Törvénykönyvről

2. 1998. évi XIX. törvény A Büntetőeljárásról

60

Hivatkozásjegyzék

Internet:

1. www.szvmszk.hu

2. http://doktori-iskola.law.pte.hu

3. www.magyarorszag.hu

4. www.uni-miskolc.hu/~wwwbe/kriminalisztika.htm

Könyv:

5. Balláné – Borszéki – Lakatos: Kriminálmetodológia, Rejtjel Kiadó, Budapest,

2000., 58-60.o.

6. Balláné- Borszéki- Lakatos: I.m.: 58-60.o.

7. Garamvölgyi Vilmos: Kriminalisztika, Általános rész, Belügyminisztérium

Tanulmányi és Módszertani Osztálya, Budapest, 1961., 7-13.o.

8. Bócz Endre: Dr. Lakatos János: A nyomozás, felderítés és a bizonyítás

kriminalisztikai alapfogalmai és alapösszefüggései, In: Belügyi Szemle, ISSN

1218-8956, 1999. (47.évf.) 3.sz. 117.o.

9. Bócz Endre: I.m., 116.o.

10. Dr. Kovács Gyula: A büntetőperbeli bizonyítás a bűnügyi vizsgálati

(nyomozó) munka tükrében, Budapest, 2003., 11-13.o.

11. Bócz Endre: I.m., 116.o.

12. Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti

Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007.,230.o.

13. Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás,

Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2004., 314-355.o.

61

14. Dr. Szilner György (szerk.): Büntetőeljárás, 1998. évi XIX. törvény a

Büntetőeljárásról, Novissima Kiadó, Budapest, 2010., 64. o., 68-70. o., 70-

78. o., 34. o., 34- 45. o., 88- 90. o.

15. 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 316.§.