124

A reformkori országgyűlések működése (1825–1848)

DEÁK ÁDÁM

Az országgyűlések szerkezete, összetétele

Tanulmányunkban a reformkori országgyűlések általános működését vizsgáljuk

meg. Emellett példaként ismertetjük Csanád vármegye legfontosabb

követutasításait az 1843/44. évi országgyűlésről. Végezetül a reformkori

országgyűlések legfontosabb eredményeit mutatjuk be.

1. kép: Ferenc király (balra) és V. Ferdinánd (jobbra)

Az országgyűlés összehívásáról a király döntött, ezután kiküldték a meghívókat

a négy rend tagjainak. A reformkorban két uralkodónk volt: Ferenc (1792–1835)

és fia, V. Ferdinánd (1830–1848) (1. kép). A főrendi tagokat személyesen hívták meg királyi levéllel, ezért őket regalistáknak nevezték, az ő jelenlétük kötelező

volt a diétán. Akadályoztatás esetén követet (ablegátust) kellett küldeni az

alsótáblára, ez a szabály vonatkozott az özvegyekre is. Az országgyűlés két

kamarás volt (alsó- és felsőtábla) az 1608. évi koronázás utáni 1. törvénycikk

értelmében. A király és az országgyűlés közösen gyakorolták a törvényhozás

jogát. A felsőtáblán a világi és egyházi főrendek foglaltak helyet (grófok, bárók,

hercegek, püspökök, érsekek), elnöke a nádor, helyettese az országbíró volt.

125

2. kép: József nádor (balra) és István nádor (jobbra)

Habsburg József főherceg (1795–1847) és fia, István (1847–1848) (2. kép)

viselték a nádori tisztséget a vizsgált időszakban. Az alsótáblán a személynök

elnökölt (helyettese az alnádor volt), itt a vármegyék, a szabad királyi városok, a

szabad kerületek, a kapcsolt részek, a királyi tábla és a káptalanok követei

foglaltak helyet, illetve itt találjuk a távollevő főrendek követeit is szavazati jog

nélkül.1 Az „országgyűlési ifjak” is helyet kaptak az országgyűlésen, de csak a

karzaton lehettek jelen a tárgyalások alatt, az ő feladatuk az volt, hogy tudósítsák

a megyéket vagy a mágnásokat az eseményekről. Olykor az ifjak sok gondot

okoztak, mivel egy-egy nem tetsző beszéd közben bekiabáltak, fütyültek,

hangoskodtak. Az alsótábla az egykori pozsonyi Magyar Királyi Kamara

épületében ülésezett, míg a felsőtábla ülései a pozsonyi Prímási palotában voltak (3. kép). A vármegyéknek és a kerületeknek egy-egy szavazata volt, míg a szabad

királyi városi és káptalani követeknek összesen volt egy-egy. A szavazatokat

rendszeresen csak az 1825/27. évi vagy 1832/36. évi országgyűléstől kezdték el

összeszámolni, előtte csak alkalmanként, inkább a közfelkiáltással való döntés

volt a bevett szokás. A felsőtáblán sohasem számolták össze a szavazatokat,

hanem a főrendi tagok nyilatkozatai alapján döntött a nádor.2

A vármegyék a meghívó megérkezése után kidolgozták a követutasításokat

és megválasztották a követeket. Minden vármegye két-két követet küldhetett, de

minden megyének csak egy szavazata volt, azonban nem mindenhonnan mentek

ketten, erre jó példa Deák Ferenc esete, akit törvényesen megválasztottak 1843-

ban, azonban a Zala megyében folyó korteskedések miatt nem vállalta el a

1 KERÜLETI NAPLÓ I. 55–57; KECSKEMÉTI 2008, 76–80. 2 KECSKEMÉTI 2008, 80–87; SZIJÁRTÓ 2010, 281–296.

126

követséget. Emellett voltak olyan megyék is, melyeket meghívtak, de mégsem

jelentek meg, sőt arra is akadt példa, hogy az 1836-ban törvény szerint a

magyarországi igazgatáshoz visszacsatolt Részek megyéit nem hívta meg az

uralkodó. A követeknek szigorúan be kellett tartani az utasításokat (anya- és

pótutasítások), attól nem térhettek el, ha mégis megszegték, akkor

visszahívhatták őket. A követeknek folyamatosan informálni kellett a megyéket

a diéta eseményeiről.3 Minden javaslatot három lépcsőben tárgyaltak, és csak az

alsótáblának és a királynak volt kezdeményezési joga. Először a kerületi

üléseken tárgyalták meg a törvénytervezeteket, itt két vármegyei követ elnökölt

(egy dunai és egy tiszai). A kerületi üléseknek az eredete, kialakulása nem tisztázott, valószínűleg már a 16–17. században is lehettek ilyen gyűlések. A

jelentőségük abban állt, hogy a bécsi udvar közbeavatkozása nélkül tárgyalhatták

az ügyeket. Ha elfogadták a javaslatokat, akkor az alsótáblára (országos ülés)

küldték tárgyalásra, ha itt is elfogadták, akkor a felsőtáblára küldték át. A két

tábla üzenetváltásokkal kommunikált egymással, azonban sokszor 10–15 vagy

akár 20 üzenetváltás is történt egy tárgyban, mivel nem tudtak megegyezni

bizonyos kérdésekben. Ha a felsőtáblán is keresztülment a javaslat, akkor felírást

intéztek a királyhoz, aki vagy elfogadta vagy visszaküldte azt újratárgyalás

végett. Ha visszaküldte az uralkodó, akkor a kerületi ülésről vagy alsótábláról

indult újra a folyamat. A királyi leiratokat elegyes gyűlésen hirdették ki, ahol

mindkét tábla tagjai részt vettek.4

3. kép: Az egykori Magyar Királyi Kamara épülete Pozsonyban (balra),

az alsótábla üléseinek a helyszíne, illetve a Prímási Palota épülete

Pozsonyban (jobbra), a felsőtábla üléseinek a helyszíne

A továbbiakban néhány adatot közlünk az 1843/44. évi országgyűlésről. A

felsőtáblán 196 szavazó jogú tag foglalt helyet, 618 főrendi tag nem jelent meg,

ők az alsótáblára küldtek 537 követet szavazati jog nélkül. Az alsótáblán 234

főnek volt szavazati joga, de csak 200-an jelentek meg. Az alsótábla nagyon aktív

volt az 1843/44. évi országgyűlésen, ugyanis 352 kerületi és 274 országos, illetve

3 KERÜLETI NAPLÓ I. 57–58. 4 KERÜLETI NAPLÓ I. 58–59.

127

a főrendekkel közös ülést tartottak.5 Az ellenzéket 18, a konzervatívokat 16

vármegye támogatta biztosan az alsótáblán, 15 megye álláspontja gyakran

változott. Az ingadozó vármegyék közül 7 legtöbbször az ellenzékieket, 8 a

konzervatívokat támogatta.6

Csanád vármegye 1843/44. évi követutasításai

A következőkben Csanád vármegye 1843/44-es követutasításaiból ismertetünk

néhány fontosabb részletet. Az országgyűlést 1843. május 14-re hívta össze V.

Ferdinánd Pozsonyba. Csanád vármegye a Makón tartott 1843. április 28-ai

közgyűlésen fogadta el a 72 pontos anyautasítását. Emellett a vármegye hét

alkalommal adott pótutasításokat a követeknek, akiknek minél gyakrabban (valószínűleg heti rendszerességgel) jelentést kellett küldeni az országgyűlés

eseményeiről. Követeknek Bánhidy Albertet és Kállai Ödönt választották.7

Első és legfontosabb javaslatuk az ősiség és az ezzel kapcsolatban álló

majorátusok eltörlése volt, így szabadon lehetett volna a nemesi családi

birtokokat adni-venni. „Hogy a birtok sajátság, és az ön vagyonávali szabad élés

elvével öszve nem férő, külömbenis, mind a nemzeti, mind egyesek Hitel

állapotját nyomorú bilintsekben tartó Ősiség,8 és a vélle rokon alapon épülö

Majoratusok,9 – törvény által szüntessenek meg.”10

Követelték a kötelező örökváltság törvénybe iktatását is, az 1840. évi 7.

törvénycikkben ugyan részsikereket elértek, de ez csak az önkéntes

örökváltságot mondta ki. Az utasítás értelmében a kilencedet és a robotot is el kívánták törölni: „a Karok és Rendek törvénybe igtattni ohajtják ama

szándokukat, hogy az Uri Járúlatoknak örökös Megváltása, mind a földes úrra,

mind a Jobbágyra nézve – oly modon mégis, hogy a váltság maximuma minden

megyére, sött minden egyes Községekreis, a Körülményekhez képpest, törvényes

elvekben meghatároztassék – kényszerítő erőre emeltessék – ”11

A nem nemesek birtok- és hivatalviselési jogát is belefoglalták az utasítások

közé: „Oly Jog – tekéntöleg pedig Kizárás – melly szerént a Nemzetnek valamely

osztállya nemesi, vagy bármiféle Javak szerzésétől tiltva legyen – emberibb

századba többé fent nem álhatván – a KK. és RR törvényt – az emberiség

századához méltót kívánnak hozattni, mellyben […] – a nemtelenek tellyes

szabadságú Bírhatás és Szerezhetési Joggal ruháztassanak fel – s eme rémkorlát

5 VÖRÖS 1980, 894–897. 6 BÉRENGER – KECSKEMÉTI 2008, 258. 7 MNL CSML IV. A. 3. a. 59. 8 A törvényt Nagy Lajos (1342–1382) adta ki az 1351. évi Aranybulla megújításában. A törvény

értelmében az ősi családi birtokot nem lehetett elidegeníteni, csak a vásárolt és szerzett birtokokat. 9 A majorátus itt hitbizományt jelent. A mágnások anyagi helyzete romlásának elkerülése végett I.

Lipót (1657–1705) az 1687. évi 9. törvény értelmében hozta létre a hitbizományi rendszert. A törvény

célja a családi birtokok egyben tartása volt (ECKHART 2000, 300–302; MEZEY 2002, 235–236). A

majorátus „ízöröklést”, „ízelsőséget” is jelentett, vagyis az a fiú volt az örökös, aki a legközelebb állt

az alapítóhoz vagy hitbizományi tulajdonoshoz (KATONA 1894, 115–124). 10 MNL CSML IV. A. 3 a. 59. (A korabeli idézeteket betűhíven közöljük.) 11 MNL CSML IV. A. 3 a. 59.

128

bilintsei alól felszabadítassanak.” „Alkottasson törvény – melly minden

benszülött magyar hazafinak, ha arra alkalmatos és kellöleg ’s érdemesülve

vagyon – akár mi néven nevezhetö legföbb akár országos akár Megyei hivatalok

viseléséreis képességet tulajdonítson.”12

A közteherviselés az egyik legfontosabb utasítása volt Csanád vármegyének.

A nemeseket is kötelezték volna a megyei, községi, sőt még a hadi adó fizetésére

is. „Miután a megye rendei erössen hiszik, hogy a valodi Szabadság nem a

Nemfizetés Kiváltságában és a Status hasznait gazdagon élvezve, annak terhei

alol való mentesség igazságtalanságában fekszik – sött meg győzetve vagynak,

hogy alkotmányos állandóság – csak az Alkotvány Javai, ’s Terheinek egyenlő viselésében rejlik – elkövetkezettnek látják az üdött, hogy a birtokos Nemesség –

nem csak a megyei honni Adó fizetésében való igazságos részesülést,– hanem,

maga a Hadi – sött a Községi adók viselésétis válalja ell.”13

A népnevelést szintén kiemelten fontos kérdésnek tartotta a vármegye: „A

nép czélszerű neveltetése, az Országlásnak egyik leg föbb feladata lévén –

Követek, minden igyekezetüket oda fogják fordítani, hogy a hazának minden

részeiben néposkolák állítassanak – és az azokra leendö felügyellés, az illető

Polgári Törvényhatóságra bízassék.”14

A sajtószabadság megvalósítását szintén felvették az utasítások közé, hiszen

ez volt a lelke a nemzeti műveltségnek és tudományok fejlődésének, ahogy a

jegyzőkönyvben megfogalmazták. „A Sajtó Szabadság – egy részröl a Nemzeti értelmesség – és müveltség Lelke – más részröl a tudományok és minden Jónak,

szépnek éltető fénye lévén – miután annak jótekony hatását még mindég elözö

Könyv–vizsgálat nehezíti15 – a Követek tzélszerü törvény létesítésén fognak

iparkodni, melly szerént a nemzet által törvényesnek soha megnem esmért Elözö

Könyv vizsgálat megszüntessen – és a helyet az Irásbeli tsapongásokat, kellöleg

korlátozó Boszúlo visgálat16 hozassék be –.”17

A szabad királyi városok rendezése sürgető feladattá vált már ekkora, több

országgyűlésen is tárgyalták az ügyüket, sikertelenül. Csanád vármegye

támogatta, hogy a városokban lakó polgárok is beleszólhassanak a tisztviselők és

követek választásába, emellett terjesszék ki a polgárjog megszerzését minél több

12 MNL CSML IV. A. 3 a. 59. 13 MNL CSML IV. A. 3 a. 59. 14 MNL CSML IV. A. 3 a. 59. 15 Magyarországon 1572-ben jelent meg az előzetes cenzúra intézménye, amikor I. Miksa (1564–

1576) és a bécsi püspök megakadályozta, hogy unitárius könyveket nyomtassanak ki. Ezután

elrendelték, hogy minden írást el kell küldeni Bécsbe, mielőtt ki akarták nyomtatni. II. Lipót (1790–

1792) kidolgozta, majd I. Ferenc (1792–1835) 1793-ban létrehozta a „Rendőrminisztérium”–ot

(Polizeihofstelle), amely 1801-től Cenzúra- és Rendőrhatóság (Polizei- und Zensur–Hofstelle) néven

működött. 1795-ben cenzúrarendeletet adtak ki Magyarországon is, s a helytartótanács

könyvvizsgálati osztályán folyt a nyomtatványok előzetes ellenőrzése 1848-ig (CZUPY 2003;

PRUZSINSZKY 2014, 84–85, 91–94). A cenzúra rendszerével Mályuszné Császár Edit is részletesen

foglalkozik a könyvében (MÁLYUSZNÉ 1985). 16 A szabadon kinyomtatott sajtótermék tartalma miatt bírósági ítélet marasztalhatja el a szerzőt,

szerkesztőt vagy a kiadót. 17 MNL CSML IV. A. 3 a. 59.

129

emberre. Belefoglalták az utasításokba továbbá, hogy arányos szavazatot

kapjanak az országgyűlésen, mivel összesen csak egy szavazattal rendelkezett a

körülbelül 47 szabad királyi város. (Később a szavazatszámot 16-ban állapították

meg.) „Követek igyekezni fognak, mikép a Királyi Városok követ választási

modja hozando korszerü törvény által ujjonan rendeztessék, és a választási Jog

gyakorlata az egész polgárságra kiterjesztessék”; „a KK. és RR hö kebellel

fogadván, miután annak nyomán meg esmerik azt: miként az ország Gyülésén, a

szavazat kérdésében, a Királyi Városok mellöztetésük alapjáúl előgördíttettni

szokott nehézséget megszüntettni – az eredeti Szavazati gyakorlatott,

alkotmányos Jogaiba visza helyheztettni – a Nemzetiséget, mint az egész Javitás sark kövét a Királyi Városok hatosági életébe visza, és béhozni – a Választási

Rendszernek, a törvény által kijelelendö határok közt lehetö kiterjesztését,

szabályozását elrendelni szükséges légyen – mind ezekkel egybefüggöleg

továbbá, a Királyi Városok hatósági ös belszerkezetüknek – az Alkotmány

mostani fejlettebb állapotjához, és a felvilágosottab Kor Igényeihez

alkalmazandó Általakúlása – hatósági életükbe a nyilvánosságnak béhozása – a

Királyi Kintstártoli függetlenségöknek biztositása – és Igazgatásbeli

Felügyelletöknek, a megyék mintája szerént, a Kir. Helytarto Tanácsra való által

ruháztatása, a kor kívánatainak egyik legszebb Feladata légyen;”.18

A büntetőtörvénykönyv reformja kapcsán az esküdtszék rendszerének a

bevezetését, illetve a törvény előtti egyenlőség elvének a kimondását pártolták: „a büntetö ügyekre nézve, a vizsgálati per19 Szüntessen meg, és helyébe vádper

állitassék;20 – a köz keresetek elhatározására egyedül a Törvényhatóságok által

választando Nagy Esküdt Szék – a Büntettekröli itélkezésekre pedig kis esküdt

szék áliítassék fel;21 – a bünök nemei maximuma, és minimuma megszabassék, –

Törvény elött minden ki egyenlö legyen;”.22

Csanád vármegyét joggal tekinthetjük az egyik leghaladóbb szellemű

vármegyének, hiszen már az 1843/44. évi országgyűlésen is támogatta a

népképviseleti országgyűlés megvalósítását. „Belsöleg vagynak a KK. és RR.

meggyözödve, mikép a polgári Jogoknak mentül több tagokra való kiterjesztése,

18 MNL CSML IV. A. 3. a. 59.

Kállay Ödön levele Csanád vármegyéhez. Pozsony, 1843. szeptember 24. MNL CSML IV. A. 3. b.

2845/1843. 19 Nyomozó pernek is nevezték. A bíró hivatalból, önkezdeményezésből járt el az adott perben, a

vádlottnak kellett ártatlanságát bizonyítania (PALLAS 1896, XIII. 313; CSIZMADIA – KOVÁCS –

ASZTALOS 1995, 267–272; BÓNIS – DEGRÉ – VARGA 1996, 208–210). 20 A vádperben a vádat képviselőknek kell a vádat bizonyítani. Szabad lábon való védekezést

jelentett, ez volt az írásbeli büntetőeljárás, 1853-ig állt fent. A nemesek ellen rendszeresen, a nem

nemesek ellen súlyosabb ügyekben hozott ítéletet. Az ítéletet zárt ülésen mondták ki ügyiratok

alapján (FAYER 1896, I. 193; PALLAS 1897, XVI. 579; CSIZMADIA – KOVÁCS – ASZTALOS 1995,

267–272; BÓNIS – DEGRÉ – VARGA 1996, 208–210). 21 Az esküdtszék laikusokból és szakbírókból álló testület. A kis esküdtszék (ítélő esküdtszék)

feladata a bűnösség megállapítása volt, míg a nagy esküdtszék (vádesküdtszék) megállapította, hogy

a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megindítható-e az eljárás (FAYER 1896, I. 244; FINKEY

1942, 31; STIPTA 1997, 131–136; RÁCZ 2013, 9–10). 22 MNL CSML IV. A. 3. a. 59.

130

ezen méltányos Közösség által nem csak semmit sem gyengül, hanem inkáb

erősbödik – hiszik aztis mikép alkotmányos nemzet, mind erköltsileg, mind külsö,

és belsö bátorság tekéntetében annál erösbb, mennél kevesebb egyéne vagyon az

alkotmány Jótéteményeiből kizárva – kívánják annál fogva, a nem nemes osztályt

egészlen magokhoz felemelni, és az alkotmány erköltsi védfalai közzé béfogadni.

Mire való nézve – hogy a Nemzetnek legszámossabb osztályát tévők ön dolgaik

intézkedéseibe méltányos részt vehessenek – követek oda fogják hazafi

törekvéseiket fordítani, hogy az egész Népnek ország gyülési Képviselet

adassék.”23

Erdély, Partium,24 Galícia, Lodoméria25 és Dalmácia26 visszacsatolása is fontos követelésük volt, hiszen ezek a területek egykor a Magyar Királyság részét

képezték.

A magyar nyelv ügye több országgyűlésen kiemelt fontosságú kérdés volt és

részsikereket is elértek. Az 1843/44. évi országgyűlésen felvetették, hogy a

magyar legyen az állam hivatalos nyelve. Az egyházi szertartások, misék, az

oktatás magyarul történjen. A királyi leiratokat és a kancelláriai iratokat

magyarul adják ki. A pecséteken, pénzeken magyar feliratok legyenek, illetve a

közigazgatásban és igazságszolgáltatásban is a magyart használják. „Szóval, a

magyar nyelv, az országos Igazgatás – Igazság Kiszolgáltatás, és nevelés minden

ágaiban – mellyekben az, még eddig használatba nem volt, Kötelezö erejü

törvények által átallyános divatba hozasson különössen pedig ez a m. kir. udvari

23 MNL CSML IV. A. 3. a. 59. 24 Az ország három részre szakadása után (1541) az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott a Partium,

erről az 1570. évi speyeri szerződés rendelkezett, amit János Zsigmond (1540–1571) kötött I.

Miksával (1564–1576). Ekkor még Máramaros és Bihar vármegyéket is a Partiumhoz sorolták. 1693-

ban hivatalosan visszacsatolták Magyarországhoz ezeket a részeket, de a kettős függés továbbra is

fennállt. Az 1732. december 31-én kiadott Carolina resolutio szűntette meg ezt a kettősséget és

csatolta Erdélyhez ezeket a vármegyéket. Az 1741:18., 1751:24. és 1792:11. törvénycikkek is

kimondták a visszacsatolást, de ezek nem kerültek végrehajtásra. Az 1836. évi 21. törvénycikk

értelmében a Partiumot – Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyéket és Kővár vidékét –

visszacsatolták a magyarországi igazgatáshoz, de ezt a kormányzat nem hajtotta végre, így került az

be a követutasítások közé (PALLAS 1896, XIII. 834; LUKINICH 1918, 132–163, 570–586; ERDMANN

2014, 215–223). 25 Galícia és Lodoméria lengyel tartományok voltak. A ’Galícia királya’ címet már III. Béla (1172–

1196) is használta. Lodoméria a magyar hagyomány szerint egykor szláv ország volt Volhinia

területén a Bug folyó mentén. II. András (1205–1235) már használta a ’Galícia és Lodoméria

uralkodója’ címet is. 1221-ben elűzték ugyan a magyarokat a szomszédos területekről, de a királyok

továbbra is megtartották e méltóságnevet. Nagy Lajos (1342–1382) uralkodása alatt, 1370-ben

megkötötték a magyar-lengyel perszonáluniót, ami 1386-ig maradt fent. 1772-ben a Magyar Korona

jogaira hivatkozva csatolták a Habsburg Birodalomhoz ezeket a területeket Lengyelország felosztása

alkalmával (PALLAS 1894–1895, VII. 781–785, XI. 610). 26 Dalmáciát Szent László (1077–1095) és Könyves Kálmán (1095–1116) uralkodása idején

hódították meg. Az idők során többször is folyt érte háború. 1718–1797 között Velence fennhatósága

alá tartozott. 1797-ben Napóleon meghódította Velencét, a Habsburgokkal megkötötték a Campo

Formió-i békét, ennek értelmében a Habsburgok megkapták az adriai tengerpartot, így Dalmáciát is.

1805-ben a francia csapatok ismét megverték az osztrákokat, majd a pozsonyi békében elcsatolták

Dalmáciát is, és csak az 1815. évi bécsi béke értelmében került vissza a Habsburg Birodalomhoz.

(PALLAS 1893, IV. 864–868; SOKCSEVITS 2011, 95–261).

131

Kamara minden hivatal osztályaira – minden kir. Kamarai Igazgatóságokra –

Tisztségekre – továbbá a királyi Só hivatalokrais kiterjesztessen.”27

A vallási kérdések reformjában is előremutató utasításokat adtak a

követeknek. „Az egyház, és vallásbeli tárgyak eránt, ország Gyülési Követek

utasítattnak a.) Hogy a vegyes házasságokat tárgyazó sérelmeket, minél elöbb

orvosoltatni – minden esetre pedig leg alább azon vallásbeli tárgyakat – mellyek

eánt a múlt ország gyülésen, a két Tábla közt egyesség alakúlt – törvénybe

igtattni sürgessék.28 b.) A testvér Erdély honnban és a felhivott Törvény által

visza csatolt részekbenis minden polgári Jogokkal biró Unitaria vallás, az

országbais, törvény által bévétessék, és követöi minden polgári Jogokkal felruháztassanak.29 c.) Addigis még az Egyházi Javak feleslege nép nevelésre

fordítatthatnék – a menyiben a 8ikin pont alatt e tekéntettben tett Intézkedések

törvény eröre nem emeltethetnének a föpapok Joszágainak, Széküresség alatti

Jövedelmei,30 az ország Pénztárába fizettessenek, és hazafi érdekü czélokra

fordítatásuk, az ország Gyülésre bizassék. d.) Semiféle Szerzetesek, különösen

pedig a Jezuiták az ország rendeinek béegyezése nélkül, a hazába bé ne

vétessenek – és erröl, óvó törvény alkottassék. e.) A Görög nem egyesült

vallásbelieknek, a közelebbi ország Gyüléseken felvett ügye – törvény által

intéztessék ell.”31

A vasútvonalak fejlesztése ügyében Csanád vármegye a Duna bal parti vasút

tervét támogatta, amely Bécset–Pozsonyt–Pestet–Debrecent kötötte volna össze. Emellett a másik fontos útvonal a Pest-Fiume közötti volt, amit szintén utasításba

foglaltak. „Pest vármegyének a Duna bal partján Pestig – ugy innen Debreczenig

tervezett vaspálya létrehozása eránt tett megkeresése következtében, – Követek

27 MNL CSML IV. A. 3. a. 59. 28 Az 1791. évi 26. törvénycikk biztosította a protestáns felekezetek számára a szabad

vallásgyakorlatot. Szabályozták az áttérés, valamint a vegyes házasság kérdését. Vegyes házasságot

azonban csak katolikus pap előtt lehetett kötni. Ha az apa katolikus, akkor minden gyereknek

katolikusnak kellett lenni, ha az anya katolikus, akkor a gyerekeknek nemük szerint kellett a szülők

vallását követni. Az 1830-as évek végétől azonban a katolikus papok a nem katolikus féltől

reverzálist kezdtek követelni, azaz kötelezvényt arra, hogy a házasságból származó valamennyi

gyermeket katolikus hitben nevelik. Ha nem adott ilyen kötelezvényt a nem katolikus fél, akkor csak

szóban ismerték el a házasságot (passzív asszisztencia). A reverzális intézménye mellett a

legnagyobb sérelem az volt, hogy protestáns papok előtt nem lehetett vegyes házasságot kötni. 1840.

május 12-én, az országgyűlés utolsó napján hirdették ki a király döntését, aki beleegyezett a sérelmek

orvoslásába, de a következő országgyűlésre hagyta a törvénybe iktatását. Lonovics József 1840

novemberében Rómába ment tárgyalni, ahol elérte a reverzális nélküli, illetve protestáns pap előtt

kötendő házasság érvényességének elismerését. Ennek nyomán született meg az 1844. évi 3.

törvénycikk (HERMANN 1973, 376; ERDMANN 2014, 256–283). 29 Az unitárius vallás Erdélyben bevett felekezet volt, míg Magyarországon csak az 1848. áprilisi

törvények minősítették annak. 30 Amíg egy püspöki, érseki szék nincs betöltve, a püspököt, érseket illető jövedelmet közcélra

használják. 31 Az ortodoxok szabad vallás gyakorlását az 1790. 27. törvénycikk biztosította. Egyes jogaikat már

a Declaratorium Illyricum-ban is összefoglalták 1779-ben. A reverzálisok eltörlését, érsekválasztást,

kolostorok rendezését, plébánosok ellátását, alapítványok szabad kezelését követelték (KÖZGYŰLÉSI

JEGYZŐKÖNYV 1840, II. 87–88. LXXXIX. ülés; KONKOLI 1847, II. 183–186; MNL CSML IV. A.

30).

132

utasitattnak, hogy annak elvbeli felállítatását, minden telhető modokon

elösegéllyék”. „Minthogy pedig a Pesttöl Fiumeig vonandó vaspálya eszméjével

a Lujza útnak32 megvásárlása elválhatlan kaptsolatban van, hazafiui készséggel

hatalmazzák fel a Kk és RR. Követjeiket, hogy ennek a Nemzet Költségén leendö

megvásárlására – és szabaddá tételére szavazhassanak.”33

Magyarország, Erdély és az örökös tartományok közötti vámok

megszűntetését is javasolták, hogy minden akadály nélkül szabadon

kereskedhessenek egymással. Később az alsótábla követelte, hogy ezek után a

harmincadról és a vámszabályokról az országgyűlés dönthessen. „Sopron

vármegye felszollítása34 érdemében, melyben, a Két magyar honn, és az örökös tartományok közt, századok olta fenn állo vámok megszüntetésével, az egész

birodalombeli, minden Tartományoknak, egymással minden akadály nélküli

Szabad Kereskedése eránt ö Cs. Kir. felségéhez tett Felirást, ország gyülési

útonis pártoltattni kéri.”35

A reformkori országgyűlések eredményei

Az 1825/27. évi országgyűlést még nem sorolhatjuk teljes egészében a

reformkori országgyűlések közé, hiszen ekkor még nem értek el áttörő

eredményeket. Jelentősége mégis abban áll, hogy Ferenc király 1812 után ismét

összehívta a diétát. A legfontosabb feladatnak az 1791 és 1795 között kidolgozott

operátumok, törvényjavaslatok megtárgyalását tartották, ám rájöttek, hogy ezek

a javaslatok ekkora már elavultak, és újakat kell kidolgozni. Emellett a magyar rendek a hagyományos sérelmi politikát vették elő, amelyek az adók kérdését, a

vármegyék közötti levelezés tilalmát és az országgyűlés három évenkénti

összehívásának elmaradását érintették. Ennek ellenére mégis születtek haladást

segítő reformok. Széchenyi István és több főnemes is jelentős összeget

adományozott a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására (1827:XI. tc.).

A másik jelentős törvény az operátumokat érintette, meghatározták, hogy újra

kell tárgyalni őket, és korszerűbb javaslatokat kell kidolgozni (1827:VIII. tc.).36

Az 1830. évi országgyűlésről gyakran elfeledkezünk, hiszen szeptemberben

ült össze és ez év decemberében már be is fejezte a munkáját. Ezen a diétán, még

Ferenc király életében királlyá koronázták fiát, V. Ferdinándot, amit a rendekkel

32 Károlyvárostól Fiuméig vezető út, mellékvonalaival együtt 22 mérföld hosszú. 1820-ban a Lujza-

társulat szerezte meg működtetési jogát ötven éves időtartamra. 1877-ben a Monarchia kormányzata

megvásárolta a tulajdonosi jogokat 325 ezer forintos áron, amit az 1879. évi XVII. törvénycikkben

is megerősítette (PALLAS 1895, XI. 719; 1000 ÉV). 33 MNL CSML IV. A. 3. a. 59. 34 Sopron vármegye levele a többi vármegyéhez. Sopron, 1842. január 10. MNL CSML IV. A. 3. b.

477/1842. Kérték a többi vármegyét, hogy támogassák a vámok eltörlését az örökös tartományok és

a két magyar hon között az ún. belső vámhatáron. Emellett felszólították a vármegyéket, hogy

támogassák a Német Vámszövetséghez való csatlakozást. Statisztikai adatokkal igyekeztek

bizonyítani, hogy a fennálló vám- és kereskedési viszonyok Magyarországra nézve hátrányosak,

jelentős a jövedelem kiesés és deficites is. Továbbá lásd: MNL CSML IV. A. 30. 35 MNL CSML IV. A. 3. a. 59. 36 GERGELY 2005, 151–153.

133

elfogadtattak és törvénybe is iktattak (1830:I. tc.). A másik jelentős törvény a

magyar nyelv ügyében született (1830:VIII. tc.). Az alsó- és felsőtábla ezentúl

magyarul küldte az üzeneteket egymásnak. A helytartótanácsnak magyarul

kellett leveleznie a vármegyékkel, sőt a rendeleteit is magyarul kellett kiadnia. A

bírósági ügyekben a magyar nyelvet kellett használni ezentúl. A közhivatalokban

is csak olyan személyt lehetett alkalmazni, aki jól tudott magyarul, illetve 1834-

től csak az tehetett ügyvédi vizsgát, aki magyarul tudott.37

Az 1832/36. évi országgyűlés aktív munkája révén 49 törvényt fogadtak el.

A magyar nyelv ügyében újabb törvény született (1836: III. tc.), ami szerint a

törvényeket magyar nyelven kell kiadni ezentúl, a királyi Ítélő Táblán magyarul lehetett folytatni a pereket, illetve az egyházi anyakönyveket is magyarul kellett

vezetni, ahol magyar nyelven tartották a miséket. Számos törvény született a

jobbágyi terhek csökkentése érdekében (1836:IV–VII. tc.-ek.), például: a

jobbágyok szabad költözése, a jobbágyok telki állományának, valamint a

jobbágyi haszonvételek és kötelezettségek pontos meghatározása. Az önkéntes

örökváltság, az úriszék korlátozása és a jobbágyok személyi és vagyoni

biztonságának az ügye megbukott. Törvény született a Partium

visszacsatolásának az ügyében is (1836:XXI. tc.). Emellett egy Pest-Buda

közötti állandó híd felállításáról is döntöttek (1836:XXVI. tc.), a hídvámot majd

nemesnek és nem nemesnek is fizetnie kell, így egy lépést tettek a

közteherviselés felé. Végezetül a Nemzeti Múzeum és a Pesti Színház felállítása ügyében is törvényeket alkottak (1836:XXXVII. és XLI. tc.-ek).38

Az 1839/40. évi országgyűlést tekinthetjük a legsikeresebbnek, hiszen 55

törvénycikk született. A magyar nyelv ügyében újabb előrelépés történt

(1840:VI. tc.). Az országgyűlés magyarul küldhette az iratokat az uralkodónak,

illetve a Helytartótanácsnak és a Magyar Királyi Kamarának is magyarul kellett

leveleznie. Törvénybe iktatták az önkéntes örökváltságot is (1840:VII. tc.),

viszont kevés jobbágy tudta megváltani magát a földesurától. Ez az országgyűlés

abból a szempontból is jelentős, hogy ekkor alakult meg a Batthyány Lajos

vezette főrendi ellenzék.39

Az 1843/44. évi országgyűlés összmérlege elszomorító volt az ellenzék

számára, hiszen csak tizenhárom törvénycikkelyt fogadtak el. Ha pontosítani szeretnék, akkor csak tíz új törvény született, hiszen a többi három

törvénymódosítás volt. Ugyanakkor megannyi rendkívüli fontosságú javaslat

került tárgyalásra, talán az 1843/44. évi országgyűlésen a legtöbb (több mint 100

javaslat), de közülük csak alig néhány emelkedett törvényerőre. A legfontosabb

az 1844. évi 2. törvénycikk, amely hivatalossá tette a magyar nyelvet az

államéletben és az oktatásban. A 3. törvénycikk elismerte azt, hogy protestáns

lelkészek előtt is lehet vegyes házasságot kötni. A 4. és az 5. törvénycikkek

kimondták, hogy a nem nemesek is bírhatnak nemesi birtokot és viselhetnek

37 VÖRÖS 1980, 672–674; GERGELY 2005, 191–194. 38 VÖRÖS 1980, 715–748; GERGELY 2005, 203–206; 1000 ÉV 39 VÖRÖS 1980, 770–784; GERGELY 2005, 212–213; 1000 ÉV

134

közhivatalt, ám amíg az ősiség törvénye fennállt, nehezen lehetett az előbbit

megvalósítani.40

A reformkort lezáró 1847/48. évi utolsó rendi országgyűlés szintén rövid

ideig ülésezett, de annál sikeresebb volt, hiszen olyan jelentős törvények

születtek, amikért már régóta küzdöttek a liberális ellenzékiek. Törvénybe

iktatták a független, felelős magyar minisztérium felállítását (1848:III. tc.).

Kimondták, hogy ezentúl évenként kell országgyűlést tartani Pesten (1848:IV.

tc.). Ehhez kapcsolódóan a követeket népképviselet útján kell megválasztani

(1848:V. tc.). Hosszú idő után elhatározták Magyarország és Erdély egyesítését

is (1848:VII. tc.). A közteherviselés kimondása nagy előrelépés volt, így megszűnt a nemesi adómentesség (1848:VIII. tc.). Az ősiség eltörlésével végre

szabadon lehetett adni-venni a telkeket, javakat (1848:XV. tc.). A cenzúra

eltörlésével a sajtószabadság is megvalósult (1848:XVIII. tc.). Vallási ügyekben

is történt előrelépés, az unitárius vallás bevett vallás lett (1848:XX. tc.) Az 1848.

évi XXIII. törvénycikk értelmében felállították a nemzetőrséget. Végül a szabad

királyi városok ügyét is rendezték (1848:XXIII. tc.), meghatározták mennyi

szavazattal rendelkezzenek, és azt is, hogy kik kaphatnak polgárjogot.41

Összességében elmondhatjuk, hogy Csanád az egyik legliberálisabb

vármegyék közé tartozott, hiszen már 1843/44-ben minden jelentős reformot

támogattak: az ősiség eltörlését, a közteherviselést, a szólás- és sajtószabadságot,

a nem nemesek hivatal és birtok bírhatási jogát, a szabad királyi városok rendezését, a büntetőtörvénykönyvi és a népképviseleti országgyűlés javaslatát.

Ha ezek a javaslatok akkor sikerteleneknek és időszerűtlennek is tűntek, néhány

év múlva, az európai forradalmi hullám hírére a felkészült politikai elit

cselekedhetett, és áttörő sikereket ért el.

Források

KERÜLETI NAPLÓ = Kovács Ferencz: Az 1843/44ik évi magyar országgyűlési

alsó tábla kerületi üléseinek naplója IVI. kötet. Budapest :

FranklinTársulat, 1894.

KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYV 1840 = Felsége Első Ferdinánd Ausztriai Császár,

Magyar és Csehországoknak e’ néven ötödik apost. királyától szabad királyi

Pozsony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára

rendeltetett Magyarország’ közgyűlésének jegyző könyve. II. Pozsony :

Belnay, Wéber és Wigand, 1840.

MNL CSML IV. A. 3. a. = Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár

Szegedi Levéltára. Csanád vármegye: IV. A. 3. Csanád vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai: – a., Közgyűlési jegyzőkönyvek.

40 VÖRÖS 1980, 894–943; GERGELY 2005, 223–225; 1000 ÉV 41 VÖRÖS 1980, 1204–1227; GERGELY 2005, 233–243; 1000 ÉV.

135

MNL CSML IV. A. 3. b. = Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár

Szegedi Levéltára. Csanád vármegye: IV. A. 3. – Csanád vármegye Nemesi

közgyűlésének iratai – b., Közgyűlési iratok.

MNL CSML IV. A. 30. = Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár

Szegedi Levéltára. IV. A. 30. – Csanád vármegye országgyűlési követi

utasításait kidolgozó küldöttség iratai.

Irodalom

1000 ÉV: 1000 év törvényei internetes adatbázis. https://net.jogtar.hu/ezer-ev-

torvenyei (Letöltés: 2019.02.09.)

BÉRENGER – KECSKEMÉTI 2008 = Bérenger, Jean – Kecskeméti Károly: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon 1608–1918. Budapest :

Napvilág Kiadó, 2008.

BÓNIS – DEGRÉ – VARGA 1996 = Bónis György – Degré Alajos – Varga Endre:

A magyar bírósági szervezet és perjog története. Zalaegerszeg : Zala Megyei

Bíróság-Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete, 1996.

CZUPY 2003 = Czupy György: A cenzúra története 1–4. Hetedhéthatár (2003).

http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=8223 (Letöltés: 2019.02.09.)

CSIZMADIA – KOVÁCS – ASZTALOS 1995 = Csizmadia Andor – Kovács Kálmán

– Asztalos László: Magyar állam és jogtörténet. Szerk.: Csizmadia Andor.

Budapest : Nemzeti Tankönyvkiadó 1995. (Átdolgozta: Dr. Horváth Pál és

Dr. Stipta István)

ECKHART 2000 = Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Szerk.:

Mezey Barna. Budapest : Osiris Kiadó 2000.

ERDMANN 2014 = Erdmann Gyula: Szabadság és tulajdon. Az 1839–40. évi

országgyűlés története. Budapest : Argumentum Kiadó, 2014.

FAYER 1896 = Fayer László: Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok

anyaggyűjteménye I–IV. Budapest : Magyar Tudományos Akadémia, 1896.

FINKEY 1942 = Finkey Ferenc: Az 1843-i büntetőjogi javaslatok száz év

távlatából. Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből.

Szerk.: Dr. Lukinich Imre. Budapest : Magyar Tudományos Akadémia, 1942.

V. kötet 9. sz. 3–51.

GERGELY 2005 = Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Budapest : Osiris Kiadó, 2005.

HERMANN 1973 = Hermann Egyed: A katolikus egyház története

Magyarországon 1914-ig. München : Aurora Könyvek, 1973.

136

KATONA 1894 = Katona Mór: A magyar családi hitbizomány. Budapest :

Franklin Társulat, 1894.

KECSKEMÉTI 2008 = Kecskeméti Károly: Magyar liberalizmus 1790–1848.

Budapest : Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely, 2008.

KONKOLI 1847 = Konkoli Thege Pál: 1840dik évi országgyűlés I–II. Pest : Emich

Gusztáv Bizománya, 1847.

LUKINICH 1918 = Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás

korában, 1541–1711. Budapest : Magyar Tudományos Akadémia, 1918.

MÁLYUSZNÉ 1985 = Mályuszné Császár Edit: Megbíráltak és megbírálók. A

cenzúrahivatal aktáiból (1780–1867). Budapest : Gondolat Kiadó, 1985.

MEZEY 2002 = Mezey Barna (szerk.): A magyar jogtörténet forrásai.

Szemelvénygyűjtemény. Budapest : Osiris Kiadó, 2002.

PALLAS 1893-1897 = Gerő Lajos – Bokor József: A Pallas nagy lexikona.

Budapest : Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1893–1897.

PRUZSINSZKY 2014 = Pruzsinszky Sándor: Halhatatlan cenzúra. Budapest :

Médiatudományi Intézet, 2014.

RÁCZ 2013 = Rácz Anna: Az esküdtszék intézménye a büntetőeljárásban,

különös tekintettel annak magyarországi működésére 1900–1919 között. De

iurisprudentia et iure publico – Jog- és politikatudományi folyóirat VII.

évfolyam 2013/2. szám (2013); http://dieip.hu/wp-content/uploads/2013-2-

16.pdf (Letöltés: 2019.02.09.)

SOKCSEVITS 2011 = Sokcsevits Dénes: Horvátország a 7. századtól napjainkig.

Budapest : Mundus Novus Könyvek, 2011.

STIPTA 1997 = Stipta István: A magyar bírósági rendszer története. Debrecen :

Multiplex Media – Debrecen U. P., 1997.

SZIJÁRTÓ 2010 = Szijártó M. István: A diéta – A magyar rendek és az

országgyűlés 1708–1792. Keszthely : Balaton Akadémia Kiadó, 2010.

VÖRÖS 1980 = Mérei Gyula (főszerk.) Vörös Károly (szerk.): Magyarország

története: 17901848. V/2. kötet. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1980.

137

Képek forrása

1. kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ferenc_magyar_kir%C3%A1ly#/media/

File:Kaiser_Franz_I_von_%C3%96sterreich_in_Feldmarschallsuniform_c1820

.jpg; https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Kaiser_Ferdinand_I_von_%

C3%96sterreich_in_ungarischer_Adjustierung_mit_Ordensschmuck_c1830.jpg

(Letöltés: 2019.02.09.)

2. kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3zsef_n%C3%A1dor#/media/

File:J%C3%B3zsef_n%C3%A1dor_Barab%C3%A1s_Mikl%C3%B3s.jpg;

https://hu.wikipedia.org/wiki/Istv%C3%A1n_n%C3%A1dor#/media/File:Istv%

C3%A1n_n%C3%A1dor_Bekel_1847.jpg (Letöltés: 2019.02.09.)

3. kép: http://emlekhelyek.csemadok.sk/emlekhelyek/a-magyar-orszaggyules-

haza-1802-1848/; http://www.posonium-a-z.sk/gyalogos-varosnezes-pozsony

ban/ (Letöltés: 2019.02.09.)

138

Funktionsweise der Diät in der Reformzeit (1825–1848)

ÁDÁM DEÁK

In unserem Aufsatz untersuchen wir die allgemeine Funktionsweise der Diät in

der Reformzeit. Weiterhin beschreiben wir Anweisungen der Csanád Komitaten

von der 1843/44 Diät. Endlich vorstellen wir die wichtigsten Ergebnisse von der

Reformzeit. Der König und die Diät haben gemeinsam die Gesetze gemacht. Die

ungarische Diät hat aus zwei Kammern bestanden. Das Oberhaus hat aus Grafen,

Barone, Herzöge, Bischöfe und Erzbischöfe bestanden. Das Unterhaus hat aus

Komitate, Königliche Freistädte, freie Bezirke, Kapitel und königliche Tafel

bestanden. Die zwei Kammern haben Einladungen bekommen, dann haben sie die Anweisungen gemacht. Csanád Komitat hat alle wichtige Angelegenheiten

unterstützt. Zum Beispiel: freie Presse, Parlament des Volksvertretungs, neues

Strafgesetzbuch. Jede Menschen müssen Steuer zahlen. Bauern und Bürger

können Besitz kaufen und verkaufen. Sie können in einem Büro arbeiten.