!e{d .Í\Í'igJ 'fuunld lfuietr!| fusac íispd tlg'Ú'/ llgLj fu.!&s{J l.sd'*I

Pázmány Péter Katolikus EgyetemHittudomiányi Kar

Lev eIez6 Tagozatának kiadv any ai

&Hf+

M

f.M.@l Ü E@E Íwl &EE& í.É**t/ *ee{i t*.*]

KránitzMIháIy

ALAPVETOF{ITTAN

Theologia Fundamentalis

Lev eIez6 tagozato s jegy zet(A fti ggelékben a szakdolgozat elkészítésének formai szabiályaival)

Szent István Trársuiataz Apostoli S zentszék Konyvkiadőj a

Budapest 1999

PP{' frytf frryd lrysd l@l rÜryd lryl lryl lwd !ryd

Szovegszerkesztés:SzopkÓ Mrírk

rsBN 9633611r56

o KránitzMihály

Szent István TársulatFelelós kiadÓ: Dr. Rőzsa Huba alelnÖk

Felelós szerkesztó: Farkas olivér mb. ígazgatőKésztitt L8,2 N5 ív terjedelemben

Tax-Druck Kft., TaksonyFelelós vezet6: Képessy Lászlő

|N*Ú l&sd lryr*l $s'*l SBwI $erye.l Íwid 1..---J k..._/ LJ

TARTALOM

MI A TEOLOGIA?A teolÓgiai tanulmányok felosztása

BEVEZETÉS Az ALAPVETŐ IilTTAN TANTÁRGYBA

i112

ELső RÉSz: KINYILATKoZTATÁs És var,r,ÁsI. Brsl-rercyÖKEREK

A) Kinyilatkoztatás az Ószc)vetségben . . . .1. Isten megielenik, kínyilvánítja magát2' Isten kinyilvánítja dicsóségét3' Isten kinyiJvánítja magát a torténelemben4. Isten szavával nyilvánítja ki magát

a,) Isten szava .b) Aprőfétákszaya .c) Az Ószovetségi prÓfécia

B) Kinyilatkoztatás azUjsz vetségben ....l. A két szcivetség kapcsoláta2. Az jszÓvetségi kinyilatkoztatás megvalősulása .. ..; ..;3. Jézus Krisztus a hirdetett kinyilatkoztatás

a) Az apostoJok tanríságab) Szent Pál tanításac) Szent János tanítása

4. Kinyilatkoztatás az emberi tcirténelem végén .[[. EoyHÁzrrnNÍrÁs e rrwyu-.l,rrozrerÁsnÓl

A) A zsinatok tanítása a kinyilatkoztatdsről . . .B) A sugalmaais (inspiráciÓ) ....,

1. A sugalmazás biblikus gyokerei2. A sugalmazásrÓl szőlÓ tanítás fejlódése ....

a) Patrisztika és skolasztikab) ATr ident iZs inatés hatása . . . . . : . .c) AzÍ'. Vatikáni Zsinat .d) AÍI. Vatikáni Zsinat .

- e) Karl Rahner elmélete

C) Akánon1. Áhéberkánon2. Akeresztény kánon

D) Ahagyomány .,.1. Ahagyománybibl ikusértelme . . . . . . .2. A hagyomány értelmezése

13

i51515151'71818181920L3

z3.Á27272829JI

5Z

3Z

J+

J+

3535JbJt)3'738393v39404LA1

i,É-J 'í'*J [é**'l' !i.*.c [l"*.* ia*,B"..J jifu.l*.J **,,'l,..J E,.*sl-

E) A tekintély 43

1. Isteníépénettekintélye . . . . . . . . ' . , . ' ' . . . . . . . . 43

2' Ahtt&zékésahívekegyetértése . . . . . . . 43

3' Azegyházitanítőhivatat(magisztérium) . . . . . J . . . . . . . . 44

4. ahitlanikijelentésekkötelezíérvélye .... 44

III. AxBneszrÉNysÉcÉsAvAllÁsoK 45

A) A vallás 45

1. A vallás fogalma 45

2. EtimolÓgia 45 l3. Vallásolia világban 46 i:, , 4. Aval lásmeghatározása.. . . . 46

: 5. Aval lásésamágia . . . . . . : 4.7

6' Va1lás és kinyílatkoztatás 4.7,'

7. A mítosz 48

B) Isten megismerése 49

1. Isten megismerése Jézus Krisztus á1tal 49

2. Az Íidvosség tja . 50

3. Lz egyház mini tidvosséghordozÓ 51. 4, Azi[yházmint szentség 51

5' AzEgyház az iidviisség jele és eszkÖze 52

6. Az implicit hit 52

C) Anemkeresztényvallásokkalvalő kapcsolat 54

1. A tr. Vatikáni Zsinat nyilatkozataavallásokrÓl: Nostra aetate (1965) . . . . 542, AÍÍ.. Vatikáni Zsinat nyilatkozaÍa a vallásszabadságről:

Dignitatis humanae (1965) . 54

3. valhstozi ta\áIkozó Assisiben (1986. oktÓber2.|) .. 55

4. AII" Vatikáni ZsinattÓl napjainkig: A kereszténység és a tobbl valiások . . 55

5. Keresztényekés zsidÓk 56

uÁsoorx nÉ sk IÉZUIKRIsZTUS TÖRTÉNETI BEMUTATÁSAI. ArÖnrÉtwrtsÉcrÉn.oÉsr

1. A téma helye a fundamentá1is teolÓgián beliil .2. J éz:tts megkozelítése3' A t rténeti Jézus kutatása

a) A kezdetekD) A modern Jézus-élete-kutatás ot szakasza , . . . .

tr. TÖnrÉNn.u FoRRÁsoKA) Zsidőforrások .,

1. Josephus Flavius2. A Talmud

B) Apokrifforr sokTamás-evangélium .

C) Pogányforrdsok .1. Plinius Minor (Kr. u.62-LI6 után) .2. Comelius Tacitus (Kr. u. 55- 1 17) . . . ' .3. paius Suetonius (Kr' u.70-160) . . . . .4. Epiktétosz (Kr. u.55-135) . . . . .

l1"."., J i"*-*l -*--d. '.."-*/

{*.**d: b*./ é*c

[II. JÉzus Úle, KÜLDETÉSE És BETELJESEDÉSEA) Jézus zenete

1. Az Isten uralma fogalom . . . .2. Isten uralma az oszovetségben . .3. Isten országának jellemzói4. Isten országrínak iij etikai normái5. Isten országa a már és a még.nem vonzásában6' Jézus hatalma Isten országában7' Isten országának kovetkezménye: a megtérés

a) Felhívás a megtérésreb) ',Felhívás

az apostolságrl,' . ,.c) Az evangéIium kemény szava és az Isten országához valő tartozás . . . .d) Az evangéIiumi élet sajátossága

B) A Jézust igazolő csodák1. Csoda a Szentírásban

a) A csoda kifejezés haszná]tab) A csoda elófordulása az o. és az Ujszcivetségben

2. lézus szabadítő cselekedeteia) Sző és tett kapcsolatab) Jéztts csodatetteinek tcjrténeti értékelésec) Ién.ls viszonya a csodákhoz saját onértelÍnezése aiapjánd) Betegség és brín kapcsolata Jézus csodáiban

3. AcsodákértékeléseC) Jézus Íelt madása

1. Jézus feltámadásrínak állítása2. A ht1svéti hit eredete3. Az apostolok hite .

a) A jelenésekb) Az tires sír

4. Ahrisvétikinyi latkoztatás ....rV. A MpsstÁsnól szÓlT rexÍrÁs e. xrNynarKozTATÁsBAN

A) Messianizmus az Tszovetségben1. Altalános felfogás2. A messiás nélkiili messianizmus3. A szeméIyes messiás, mint az iidvosség kozvetítójének v:írása .

a) A Messiás-király vagy az iidvcisség királyi kozvetítóje . .b) AprÓféta messiás, az tidvcisség prőfétai k zvetítójec) J}IWH szotgá1ad) Az emberfeletti messiás: az Emberfia 93

Messiás icímekazÚjszÖvetségben.. . . . 95Azt i jszvetségimessianizmu'r. . . . . . . . . ! r . 961. Messiási vrírakozások Jézus idejében 972. A messiás (krisztus) cím . . 9.73' AzEmberfiacím . 101

a) A fogalom és értelmezése 101b) AzEmberfta az Újszovetségben . 101c) A bar-nas arrím kifejezés értelmezései 1o2d) LzEmberfta cím érteImezése . . . l03

4. A Kiiriosz cím 110

6666oo666"169'71'727Z12'73t)

'74141474't5'76'16'76'78"1981828283848586879090909t91919292

57575757585858606060oz646464o4656566

B)C)

5ryc

rr>r-:, ,l..:=

''ttriC '\yl :braC "bryJ 'try{ 'lryC 'lt$ lryl '8ry9

A FÚÉs ez AsnaA) Torténet i gydkerek ' . . . . . .

1. A Filippi levél Krisztus himnusza (Fil 2'6-1i)2. AFi kr isztolőgiah svételótt ivonatkozásai . . . . . . . . . .3' Atyaság és ístenfiriság az ószcivetségben

A z A b b a kiny ilatko zt at ás a a s ztno p t iku s ev an g é l i umo kb an .I. Az nj fítii kapcsolat2. Az Atya sző használata Isterrre vonatkozőan a jézusi-logionokban3. Az,,Atya' ' megszőlítása Jézus imájában ' ' . .4. A ,'Fi '' kinyilatkoztatása az Újszovetségben

.\ F1RafrA^\,év

b) Avíaregressiva nyrijtotta teljes kép

HARMADIK nÉsz. Az E'GYHÁZi. A klasszikus egyháztan2. Azegyháztan szerepe

T AzEayuÁzszÜLETÉsEA) AzEgyht izelót rténeteésazőszt jvetségielÓképek . . . ; . . . . .

i . AnéposszegyíÍjtése2, A kivonulás, a m lttal vaIő szaKtás mintái

a koz sség létrehozása szempontjábÓl . . . . .3. A szovetség Istene4' Az embeiséggel kcitott rij szovetség

B) EgyházazÚjszÖvetségben ..1. Az egyház alapítása

a) A Tizenkettó kiváiasztásab) Péter szemé1yének kiemelésec) AzEukar iszt ia i inneplésénekelrendelése . . . . . . . . . . :

2, Az egyházalapítás állomásaiC) Az Egyhtiz megielÖlésére haszruilt képek és fogalmak

' l Tctcn néne

2. A szovelség népe .3. Krisztus teste4. AzEgyház mint épiilet és iiltetvény5. Az Egyb'áz mint Krisztus jegyese és a mint a jő pásztor nyája .6. Ekklészia

Az pxxrÉztotíclA ToRTÉI'IETI FsJI-őoÉsE Á. REronvÁctó ronÁrÓr- Nep:ewruc1. A Tridenti Zsinat .2. AzI. VatikríniZstlat .3. A Mystici corporis enciklika4. A II. Vatikáni Zstnat .

a) A zsinat céljail) A Lumen gentiumc) Gaudium et spes - a zsinat tanítása a viiág és az egyház kapcsolatráről .d) A zsinat értékelése

Szszrg{',r,qrtxusEKKLÉzIoLóGIAAz egyhtiz jegyei

t - , ,LEJ

2. ..Szent"

lgl lry ry Ítyg -BW lesd lPC Íry/

3. ,,Katolikus4. ,,Apostoii"5. Az egyház további tulajdonságai

B) Van.e lidvósség az Egyltázon kiviil?1. ,,Extra ecclesiam nu1la salus"2. Votum ecclesiaea Az eovhÁzhnz va1Ó tartozás

C) A Szentlélek s7erepe az Egyházban1. Krisztus és a Szentiélek mint az egyház alapjai .2. ASzent iélekés akereszténykozosség'. .: . . .3. Karizmríkésszolgálatok

a) Azegyházkarizmatikus jel1ege .b ) A' szolgáiatok felépítése

FÜGGELÉK^ -.;

)Á u^--:.^l.^

{.} LuU lU l l uÓUN

DeiVerbum2-6 . .

&*.1

r62164165761168110170r"72r73r'731157'75177

í.*J

B)

1tz113113r1411511'71171I'l119119119r20

123

12612'l),28r29129130131132133133133134134135l Jo

L3'7L3'7r391411.43r43145r48l )J

156

t23r24r25125125

126

119r'79180

A II. Vnrl<ÁNt ZsnarÉs DoKUMENTUMAI . . . . 181

tr. JÁNos PÁt'pÁpavgoNYILATKozÁsAI I8z

Az pcytlAz twENTÓsEBB TEoLToUsAI 1 83

FuNoetugvrÁLls TEoLóGAI szAKDoLGoZATI TÉrvrÁx . . 189

A szakdolgozat elkészítésénekformai szabáIyai 19i

1. Asze.roolcoZATMEcÍRÁsÁNAKFoNTosLÉpÉsstÉsazÁnivtzscA . 19i2' A ernLIocnÁFÍAITÉTEL I92

3. A sz,a.xoolooztTlLKÉszÍ.ÍÉsÉxgxnonIraelsz.qsÁI-yA.r I94

4. VÁlocerorrMAGYARNYELvÚrnooaLoIra 198

tr.

mAI 156

r5'7159

i i l , tn_*r n*,_J t*-J E , , ,.lí.*' tr."--"E l{*.rl t,*/ É.tl 9 . , , , ./ bnJ f , ,

MI A TEOLóGIA?

A teolőgia Istenról valő beszéd. Ez a gorog,,teolőgia'' (Oeős, theosz = Isten; ).őYos, logosz =beszéd, sző) kifejezés szÓszerinti jelentése is.l Ha Istent valőjában csak Isten ismeri, akkorhogyan lehet rÓla hitelreméltÓan beszélni? Hogyan lehet megérteni a felfoghatatlant?

Mivel Isten teremtése teljes harmÓniábaí van onmagával, ezéÍtfe\téte\ezhediik, hogy ma-Ea a v17ág és benne az ember is értelmes valőság. Isten titka marad, hogy miért teremtett, ésmiért szőlt az embethez, és miért mondta ki onmagát Jézus Krisztusban, immrír 1áthatÓ és fei-foghatő mődon.

Az ember or kkérdéseire a választ csakis a teremtőIsten adhatja me1,ezéfi alapvetóenaz ember szívébe van írva az Isten utiáni vágy, és saját életcéljának a felísmerése. Erre a fei-adatra képes az ember, nemcsak adottságai, hanem gondolkodása révén is. Az emberiségkezdeteitíl fogva a va]lástorténelemben' kezdve a primitív vallási megnyilatkozásoktőla nagy t rténelmi vallások tapaszta7atáig, megtaláljuk az istenkeresés kiilcjnb zó fokozatait.Ennek IegtÓkéletesebb formája a zsidő keresztény kinyilatkoztatásban találhatő, melybennem az ember' hanem Isten szÓI, mégpedig az ember érdekében. Amikor szől, onmagát adja,és az ember Valamit megismer Istenból. A vallások szent kcinyvei ebbÓ,l a megismerésbÓ1 tar-ta|mazzák az igazság magvait, a legteljesebben azonban a Szentírás, a kinyilatkoztatás tárjafe1 Isten és az ember legmélyebb és legigazibb kapcsolatát. A keresztény t rténelem sorána hívó értelem tovább gondolta és elemezte az isteni kinyilatkoztatás Szentírásban r gzítetttanítását, és minden kor keresztény gondoikodői hozzátették a maguk megiátását a kezdeti is.tenfelfogáshoz.

Az embernek végiil is kotelessége Istenrő.l szÓlni, nerncsak azért, mett nélkii1e nem létez-het, hanem mert méltÓsága is azt igényli, hogy Teremtójét szavaival, tetteivel és életével hir.desse. Az emberiség századai ezt az istenkeresést őrizték meg, írott vagy Ílatlan formában.A kereszténységben azEgyház szÍiletésétól fogva a Szentiélek kcizvetlen segítségével j tt lét.re az jsz vetségi Szentírás, majd ennek kcivetkeztében a helyes hit elsajátítása érdekébenaz ígaz tanítás kifej tése. 2

A teolÓgia szÓ szerinti értelemben Istenről valő beszéd. Az egyes teolőgiai tárgyak azon-ban nem mindig foglalkoznak kifejezetten Istennel, hanem a kÍilc'nféle valÓságok IstennelvalÓ kapcsolatát vizsgáIják. Ez még nem elegendó ahhoz, hogy kifejezett teolőgiárÓl beszél.ji'ink. Sok olyan tudomány létezik, mely Istent, a vailást, sót magát a keresztény hitet Választ-ja tfugyául, mégsem teolőgia, mert nem a hit szempontjáből tekint rájuk. A teolőgia ugyanisa hit tevékenysége, azé a hité, me1y megprőbrílja megérteni az isteni kinyilatkoztatást (fidesquaerens intellectum: megértést keresó hit).

' A teolÓgia kifejezés nem szerepel a Szentírásban, a hagyományban csak a Itr. századközepét61 jelenik meg.Az őkorban a teo1őgusok a világ végsó okait kutatták. Platőnnál a teolőgia a mítoszok értelmezését.jelentette (Poli-reia II.' 378a). Arisztotelészné] a valÓság végsó elvét kutatÓ elsó fi lozőfia ,'teolőgiai tudományként'' szerepel. Plu.tukhosznál a teolőgus a kultuszhelyek mítoszát ismeró pap. A sztoikusok megkÍiltinb<iztetik a temészeti teolÓgiát amitikus teolőgiárÓl, és beszélnek a politikai teolÓgirárÓ1 is. vtj. VANYT, L., Theologia craeca. A g r g fiLozÓJia ada.léka a keresztény theolőgidhoz, A Budapesti Pázmány Péter Katolikus Hittudományi Akadémia Kiadványai, Buda-pest 1992.

2 Ld. még Ai'szscHY , Z., Beyezetés a teoL gi ba' in Teol gíai Vázlatok III., SZIT' Budapest 1 983, l 7-65.

11

A mai nyelvhaszná7at alapján a teolÓgia feItételezi magrírÓl, hogy tudomány. Akik kizár-.jak a kinyi1atkozÍ"atásra épiiló tudományosságot. azok is kiilonbséget tesznek egy teolőgiaikonyv valamint vallásos himnuszok, erkolcsi e1óírások és misztikus'elmélkedések gyríjtemé-nye kozott. Ahhoz, hogy egy míí teolőgia legyen' meghatiározott forrásokrakell utalnia, a ko-zo1hetóség pontos mÓdszerét keil alkalmaznia, és a saját ál1ításainak megfe1elóen igazolhatőkritériumokat kell felá1lítania. Tágabb értelemben a teolőgiai érve1ésnek így kétség Kvij1 ,,tu-dományos'' jel1ege van: ,,racionalizáIni'' prőbáIja a hitet. De nem az éItelmi nyi1vánva1Óságalapján mutatja kl igazságát, hanem olyan egzakt ál1ítások kimondásával, melyek igazságaa hit által elófeltételezett, és eme állítások jogosságát kiemelve, azok kapcsolatát magávala hittel világossá teszi.

A teolőgia kiilonb zik mind a természet, mind a társadalomtudományoktől. A ,,hit tudo-mányának'' két megkiilonboztetí jegye a ,,híve, és az ,,értelmi'' tuIajdonság, melyek bizo-nyos fesziiltségben á1lnak egymással' elmélyiilt gondolkodásra késztetve ezzel az egyházat.A teolÓgia rendszerbe foglalja a hitrő.l szÓlő tanítást:

A filozÓfia segítségével az emberi gondoikodás ritján jutunk el Istennel és az emberrelkapcsolatos nagy kérdésekíg' A tanítás mődszerébe és alapelemeibe va1ő bevezetés után ko.vetkezik az egyháznak a viiágban és a torténelemben betoltott szerepének tárgyalása. Ezt se-gín eI6 az egyházkétezer éves toÍénetének bemutatása' Az egyháztcjrténelem sajátos részeaz Istenról és a hitról szőlő tanítás kibontakozása. A patrolőgia és a dogmatorténet az elsó hatévszázad tertiletét elemzi' A teolÓgiával valÓ foglalkozás elengedhetetlen kritériuma a Szent-írás ismerete és érteImezése.

Az el6készij7e1i tantárgyak ateolőgíakétfíágríra, a dogmatikára és a morálisra irányulnak,mely a hit és az erkcjlcs iényeges kérdéseível szisztematikus mÓdon foglalkozik. A dogmati-kabevezet5 tátEya az Alapvetó Hittan (Theologia fundamentalis), me1y a rendszeres teolőgiatanulmányozását segíti eló. A hit gyakorlati megva-lősításának szempontjait a gyakorlati teo.lÓgia bontja ki.

A teolÓgiai tanulmányok felosztása

A) BevezetórészekFiiozőfiaBevezetés Krisztus misztériumábaBiblikus bevezetések (ó: és Újszovetség)

Keletí nyelvek ismerete (héber, gorcig, arám)B) Tcjrténeti tudományok

EgyháztonéneJemPatrolőgia

Dogmat rténetS zentírástudomiíny (exegesis)

C) A hit megalapozásaAlapvetó Hittan (Theologia fundamentalis)

D) A hit tudományaA teolőgiakétf6áEa:

Dogmatika (theologia dogmatica)Erkolcstan (theologia moralis)

E') Gyakoflati teolőgiaLelkipásztorkodástan (theo1ogia pastoralis)Egyházjo g (ius canonicum)Az Egyhaz trírsadalmi tanítása (szociálteolÓgia)

1a

F,EVF'ZETÉS

^z ^LAPVETŐ HITTAN TAI.{TÁncyne

A fundamentális teolÓgia bevezetó teolÓgiai tátgy, célja hogy a helyes gondolkodás segítsé-gével 1erakja a hit alapjait. Szentírási megalapozottságát az 1Pét 3'15.bÓ1 veszi: ,,Legyetekmindig készen, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja remé-nyeteknek''. Feladata a kinyilatkoztatás valőságának és elméletének bemutatása: a Szent.írásban, a szent hagyományban és a tanítőhivatal e1óterjesztésében' Kiiloncjs hangsrilyt fekteta hit álta1 elfogadott kinyilatkoztatásra, és ennek feldolgozásríra a hittudományban. A funda.mentális teolőgia a hit ésszerr]íségét ígazolja, s egyrittal ezt megmutatja a nem hívőknek is.További feladata a vallás iíltalános trárgyalása,,és a hívó rílIáspont tudományos védelme (apo-Iogetika).

Nagyobb témái tehát a kinyilatkoztatás (revelatio), a vallás (demonstratio religiosa), JézusKrisztus személyének (demonstratio christiana), és azEgyház alapításának és hitelreméltÓ.ságának bemutatása (demonstratio catholica)' MÓdszerére jellemzó, hogy amíg azEgyháztagjainak fejti ki tanítását, addig kifelé is, a világ felé is dialőgust teremt. Ez a teoiőgiai tudo.mányok e1só bevezetó része, mely hittink megalapozását adja"

Az A7apvet6 Hittan az Egyház szolgiálatában a felfoghatatlan Lét megragadására váilal.kozik. Tevékenysége tévén az emberi Iét alapjaira irányul és annak kimutatásríra, hogy az Is.tenne] valÓ személyes párbeszéd megszakíthatatlanui fennáll minden emberben Krisztusmegtestesiilése által.

A fundamentális teolőgia fejlódésének t rténete:* A prőféták ki.ildetéstiket ktilsó és belsó érvekkel igazolták (MTcirv l8,19;Iz 6,1-6).

- Jézus Krisztus m kodése során istgni tekintélyével igazolja nmagát és tanítását (Lk1,36; Lk 4,15;24,32;Mt'7 ,28; Jn 5,36;7 ,46)

- Az apostolok a Szentírásbő1 kiindulva hitelreméltÓan magyarázzák Jézus feltámadásátés a hit ésszerúségét' tjaikat csodrík kísérik (ApCsel 2,14-36).

- A u. században a keresztény tanítás ellentétben kertil a pogány filozőfiával, a vádakra'hogy a keresztények istentelenek, torvénysértők az apologéták vá1aszolnak: Szent Jusztinosz(I. és II. apolÓgia).

- A III. század' egyházi írői a gnosztikus tévedésekkel szemben a hit szabályára (regulafidei) hivatkoznak (Szent Iréneusz: Adversus Haereses, Tertullianus: Pergdtlő kifugős azeretnekekkel szemben, Alexandriai Kelemen: Paidagogosz). Az elsó katekéta iskoia vezetójeaz alexandriai sziiletésríí Őrigenész volt' aki szintézist alkotott az őkori filozÓfia, irodalom ésa keresztény tanítás kozott.

_ AzY. században Szent Jeromos héber és g rog szovegekbÓ,l lefordította a Szentírást la.tin nyelvre, mely által a nyugati világ konnyebben megismerhette a kinyilatkoztatás igazsá-gát (Vulgata).

_ A skolasztika korában (IX-Xil. század) Aquinői Szent Tamás logikai vi1ágossággalfejti ki a keresztény tanítás alapelemeit (Summa theologise).

13

t_ .-_r

- A protestantizmus korában (XVI. század) a Tridenti Zsínat válaszolt a nyugati Egyhá-zat megosztő rij torekvések kihívásríra, kijelentve' hogy csak a taníiÓhivatal értelmezi téved-hetetleni'il a Szentírás tgazságatt. Me1chior Cano (1509-1560) ,,TeolÓgiai helyek'' címrímlívea teolőgiai mÓdszertanbanjelentett elórelépést. A kinyilatkoztatás igazsága a kcivetkezó he.lyeken taláihatő meg: Szentírás, szenthagyomiíny (létrehozÓ források)' egyház' zsinatok, pá-pa' egybázatyr{k, teoiőgusok (magyarázó források), természetes ész, filoiÓfusok, az embiritorténelem (nem sajátos helyek).

- A felvilágosodás az emberi érte7emelítérbe áuítását jelentette. A deistrík csak Isten lététfogadtrík el, tagadva a kinyilatkoztatást és a gondviselést (J. Toland, 76.70_1732; M. TyndalL656-1733; Voltaire: A vallást hasznosnak tarja, mert az egyszeríí népet irrínyítani lehef vele,de Jézus niíla csak egy kiválő ember volt; J. J. Rousseau:

',Vissza a térmészethez,, _ atermé-szeti ember az ideá|ja, a nevelés, a kultríra á1tal el nem torzított ember; H. S. Reimarus,169 4_I7 68, az apostolokat hamisítással gyanrisította.)

_ Az idealizmust I. Kant képviseli, aki, mivel Isten léte racionáIisan nem igazolh.atő, ava1-lást a puszta ész határain beliil képzeli eI. Az ó rendszerét koveti maid a modernizmusa XIX_XX. sz1,zadban (Hermes, Tyrell, Loisy' Frohschammer, Blonáel). A kereszténytgazságok értelmes voltát a ttibingeni iskolaképvíselói (J. S. Drey és J. A. Mohler) valamintJ. H. Newman mutattiák feI.

_ A xIX. századi biblikus racionalizmus tagadta a bibliai tcjrténetek hitelességét, prÓfé-ciiík eredetiségét, Krisztus csodáit, fe1támadását (J. Wellhausen, D. F. Strauss' B. Bauei).

_ LzI. Yatikáni Zsinat kijelentette, hogy a természetes ész világosságánál Isten mrívei-ból felismerhetó. Egy ttal kihirdette a pápai tévedhetetlenséget. Jeleniósebb teolőgusokaz I. Yatjkánum utáni idóben: G. Reinhold, A. Tanquerey, R, Garrigou.Lagrange, KarlAdam.

- A xx. század apologétái: Az ríjskolasztika érvelési rendszerével szálttak szembe a mo-demista torekvésekkel. A legrijabb kor apologétríi már meghalad.trí:k a kontroverz.hitvédóteolőgia m dszerét, s megalapoztrík a II. Vatikáni Zsinaton megsztiletett ,,rij teolőgiát''(R. Guardini, H. de Lubac, Y. Congar, K. Rahner, R. Latourelle, H. Fries, J. Marilain).

-

Magyar apologéták a XX. században:Az-.ap'ologetika hazaí képviselói kiadványaikban kcjvették a kor egyházi irányvona1át.A XD(. századvégén és a XX. század el'ején a modernizmus és a katolicizmus kapcsolatárÓlvalamirlt a|eszármazástan és a modern vtláglézetkérdésébót adődÓ fesztiltségekel prőbríltiíkmegoldani. A magyar teolÓgusokra az apologetikus hitvédó beríllítottság vo\t a je1lemz6, írá.saikban és elóadásaikban egyariínt (Bita Dezsó, Dudek János' Szuszai Antal,Ztlbiczky Ala.drár, Prohászka ottokár, Schiitz Antal, TÓth Tihamér, Bangha Béla' Horváth Sándor).

Yá|tozást a II. Vatikáni Zsinat jelentett, melynek dokumentumai alapjrín a fundamentálisteoiőgia j iránya és szem-lélete bontakozott ki (Gál Ferenc, Nyíri Tamás, Cserháti Jőzsef,Szennay András, Tamay Bn1nÓ).

fr*--*J r._ ,--,

fi$

ili

1. Isten megjelenik, kinyilvánítja magát

A zsidÓ va]lás eredeti tulajdonsága, hogy ,J<inyilatkoztatott vallás'', vagyis arra a tényre ala-pul' hogy Isten _ akit senki nem tud meglátni anélkiil, hogy meg ne háina - kinyilvánítottaonmagát és az álta7a saját kezdeményezésébíl és kegyelmébÓ,t kivájasztott szeméiyekketrmegismertette onmagát. Izrael tudatában volt annak, hogy ez a kinyilatkoztatás egy.ég n".9rd9m9|t kiváitság, melyet semmilyen más nép nem kapott meg: .Kutasd a régi idfl<el me-lyek elótted voltak, attől a naptőI kezdve, hogy Isten embert teiemtett a f6ldré, vajon az égegyik határátől a másikig tortént-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlőrÓl?Hallotta-e valamelyik nép is lángok k zÍil az éló Istent beszéíni, ahogyan te ha1lottad, és élet.ben maradt-e?" (MTcirv 32-33).

a) Látni' láttatni

Ennek a kiváltságnak a megjelotésére - melynek az ingyenessége rendkílril hangsrilyozott,mivel a kinyilatkoztatás mindig és kizrírőlag Isten kezdeményezésének koszcjnhetó -

qJ c-"--J í**J g.. .1 í''.'.*''J L*J tr_

ELSŐ nÉszKIF{YILATKoZrerÁs És vnrrÁs

(Demonstratio religiosa)

I. Bibliai gytikerek

A) Kinyilatkoztatris az Ószc)vets é gben

Sziikséges a legfontosabb formáná] idózni - Isten ,'szava,',Isten aki ,,szől',JZuKscBcs a regronlos-aDD lonnana1 1oozn - lsten ,'szava,,,Isten aki ,,sző7,' -, hogy eljussunke togaiom érte]mezéséhez, melyeÍ" annyiszor alkalmaznak Istenre, kiár ennek antropomod ki-antropomodki-csengése van. Eiószcjr tehát a kinyilatkoztatás formáit vessztik, ma.id pedig ama kijelentés ér.telmét keresstik, hogy Isten a,,prőfétrík ríltai szÓIt''

Az ember nemjuthat el Isten titkának, vagyis létének, belsó életének, és terveinek biztos is-meretére, csak annyiban, ha Isten |9tt",s?onmagát és olyan mértékben, amennyire Í.eltárja n-magáL- A!<ereszjény hit biztosan állítja, hogy Isten kinyilvánította onmagát és terveit a Szent-írásban (o- és Ujsz vetség). Ez a kinyilatkoztatás tobbféle formában iortént. Ezek kcjzÍil alegfontosabb az ige által: ,,Azel6tt Isten a prÓfétiík ritján t bb alkalommal és tcjbbféle mÓdonszőlt óseinkhez. Ebben a végsó korszakban a Fia áltál beszéIthozzánk,, (Zs1d 1,1_2). AZsi.dőkhoz írt levél szerint Isten tehát ,,sző7t'' a régi idÓ,kben a prőfétrákon keiesztiil, és ,,ezekbena napokban'' Fia, Jézus I(risztus által. Joggal nevezzika Széntírást,,Isten szavának''.

A Szentíráson keresztiil tehát ,,igaz,'ismerettink van Istenról, mivel ez Istentól ered. A to.vábbjakban megvizsgáljuk, hogy milyen az azIsten, akit a Szentírás kinyilatkoztat.E16szir9o1b1 bevezet1 gondolatként az isteni kinyiiatkoztatás formáít keíl megvizsgálnunk.

15

llfrJ rryi 't,,&.J l*J t*J 'l*t 'l*J

az oszovetség (melynek nincs megfeleló szava a mi ',kinyi1atkoztatás'' fogalmunkra)' oly fo.

ga]makat használ mint, ' láttatni ' ' , , ,me&ie]ennj' ' , , ,megismenetni ' ' , , .kinyi latkozni. ' , , ,felfedez-n'i'', ,,felfedni.,, ,,látharővá tenni' ami rejtett''. Igy jelenik meg Isten.Ábrámnak Mamre tere.bintjénél (Ter 18,1), Izsiáknak Beersebában (Ter 26,24), Gedeonnak ofra terebintjénél (Bír6'12),MÓzesnek egy csipkebokor lángja kozepette (Kiv 3,2). MÓzessel ráadásul a saját nevétis ',megismerteti'', kinyiivánítja. MÓz,eshez így szÓl:,,Én vagyok Jahve, Ábrahrimnai<' Izsák-nak és Jríkobnak MindenhatÓ Isten (El.Saddáj) néven jeIentem meg, és a Jahve (JHWH) ne.vet nem nyilatkoztattam ki nekik" (Kiv 6,2).

b) AzIJr angyala

Mőzessel a kinyilatkoztatás rij korszaka kezdódik. A pátriárkIík kora után Isten kevésbé koz-vetlen mődon tárja fel magát.Eztltán a Szentírás továbbra is beszél arről' hogy Isten ,,megis.merteti'' cinmagát - ,,az Ur kinyilatkoztatja magát az egyiptomiaknak'' mondja Izajás (Iz19 '20)

_' de szívesebben a7kalmazza a megismerteti az 6 ,,kezét', , ,,eÍejét''' ,,nevét'', ,,tidvcis.ségét'', ',igazs ápát,' , mínt az 6 ,,szeméIyét''. Ezért J}rwH helyett legtobbszor JHWH angyalá-rÓ1 beszélnek. Igy Gedeonnak azUr angya7ajelenik meg (Bír 6,11), de valőságban maga JH.WH. Mert miután Gedeon elhrárítja, hogy Izraelt meglÍIentse a midianiták kezébÓ,l, mivelcsaládja a legszegényebb Manasszében és ó a iegkisebb atyjaházában, azÚr megerósíti, sígy vá)aszo| neki: ,,Veied leszek, és rigy megvered Midiánt, mintha csak egyetlen egy embervolna' ' (Bír 6,16).

Milyen formában nyilatkoztatja ki magát az Isten? A Szentírás csak néhányről beszéi.Az e1s6 - és a legkÖzvetlenebb - magának Istennek a 1átása, a ,,teofiánia''. Az ószovetségbenIsten sokszor a ktilsó érzékek számára is érzékelhető mÓdon jeIenik meg. Így rsmertetí megonmagáÍ. a pátriárkákkal kapcsolatos legósibb hagyományokban: emberi formában jelenikmeg Abrámnak (Ter I2,1; 17.1; 18,1: e fejezetben Abrahám kcizbenjrír Szodomáért), Izsr{k-nak (Ter 26'22) és Jríkobnak (Ter 32,23-3I: Jákob kiizd Istennel, aki azért utasítja vissza ne-vének feltrírását, hogy értésére adja, nincs és nem is lehet fol tte hatalma senkinek).

A kinyilatkoztatás folyamatában tehát a teofánia formai átalakuláson ment keresztiii: Istengyakran JHWH angyalaként je1enik meg; például amikor Ábrám szolgájának, Hágámakmegjelenik, akit Sára eliildcizott, népes utÓdokatígérve neki (Ter 16,7_9), vagy amikoi meg-jelenik Gedeonnak és Mánoahnak, Sámson apjának anélkiil, hogy a ,,titokzatos,' nevet feltiár.ná (Bír 13). Máskor a teofránirák hatalmas természeti jeienségeken keresztt-il, mint a tÍíz és avihar, szo1grí1tatjiík Isten megjelenését.

c) A Sínai-hegy

Isten kinyilatkoztatásának sorozatában rendkír,riIi jelentóségÍí a Sínai-teofánia: ,,Az egészSínai-hegyet beborította a fÍist, mivel az7]r t zben szállt le rá. A fiist rigy szállt fel, mirrt azolvasztőkemence ftistje, s az egész hegy hevesen megrendiilt. A trombitaharsogás egyre eró.scidcitt. Mőzes beszélt és az Ur feleit neki a mennyd rgésben... Az egész nép hallottaa mennyd rgést' a villámlást' a harsonazengést, és 1átta a fi.istolgó hegyet, a nép félt, reme-gett, és távol maradt.'' (Kiv 19,18-19; 20,18). Máskor Isten felhő,ben jeienik meg: .,Az Úr di-csósége megjelent felhó alakjában'' (Kiv 16'10). Ilésnek azonban Isten nem a hegyeket tépő,sziklákat sodrő hatalmas szélvészben, sem a fÓldrengésben, sem a tíízben tárta fel onmagát,hanem ',az enyhe szellóben susogásában'' (1Kir 19'1lr_|2).

Amikor Isten teoflíniákban jelenik me5, az emberek akkor sem láthatják az 6 alakját: ígyIllés

',befÓdte arcát kcjntoséyel'' (lKir 19,13). Nevét sem ismerhetik meg: ,,Mánoah megkér-

dezLe azUr angyalátÓl: Mi a neved? Ha ugyanis beteljesedik a szavad, szeretnénk megtisztel-

16

'|ry, ' l-,."..._../lrrJ Lrrl Tryd

lnj tnl Í*J L*/ l*1

ni' AzIJr angyala azt fele1te: Miért kérdezóskodol nevem fe1Ó1, mikor azt titok fedi?'' (Bír13,16-18).

Mőzessel kapcsolatban két kijlonbtizó hagyománnya] is rendelkeztink. Az egyik szerint Is-ten ,,szemtÓ1 szembe'' beszé1 ve1e, s MÓZes ,,Iáthatja azUr arcát,' (Szám I2'8):,,Az Ur szem.tÓ1 szemben beszélt MÓzessei, ahogy az ember,a barátjávaI beszél'' (Kiv 33'11). Egy másikhagyomány szerint MÓzes imájára, melyeÍ az Urhoz intézett: ,,Hadd iássam meg dicsósége-det,', azUr így váIaszoi: ,,Megteszem, hogy elvonul elótted egész fényességem, és kimon-dom elótted a JHWH nevet. '., de grcomat nem láthatod' mert nem láthat engem ember gy,hogy é1etben maradjon'', majd az Ur hozzáLette:,,Nézd, itt mellettem van he1y, ál1j ide a szik.Iára,ha majd elvonul elótted dicsóségem, a szikla méiyedésébe teszlek' és kezemmeI befod-1ek' amíg elvonulok elótted' Ha vísszavonom a kezemet, hátuhő1 látni fogsz, arcomat azon-ban nem láthatod'' (Kiv 33'18_23). A pÍőfétákkal kapcso1atban azonban a már említett elsóhagyomány szerint Mőzes kii1 nleges kiváltsággal rendelkezett: valÓban, a pr fétríknak IstenáItalában,,látomásban'' vagy ,,á1omban'' szÓ1t, ,,de nem így teszek szo1gámma1, MÓzessel.Ő mindeniitt otthonos házarrtban, veie szemtÓ1 szembe beszélek'' (Szám 12,6-8).

A teofánia tehát ,,álomban'' is megtorténhet. Az áIorn az őkori népek hitviIágában, deIzrae| számára is az Istennel valő kapcso1at kiilonieges eszkoze, amennyiben Isten az á1.mokon kereszttii megismerteti a jcivŐt (Ter 37'5. 10. 40--41: Jőzsef álmai), vagy titkos ígaz-ságot tár fel. Ugyanígy Sau1 is panaszkodik, hogy- miután megtudakolta Istentól, hogy mitkell tenni a fiiiszteusokkal valő harc kezdetén, az IJr nem válaszoit neki ,,sem álmában, semjeiekkel [vagyis az urimon, egyfajta istenidézó amuletten kereszttil], sem pedig a prőfétákáltal'' (isám 28'6). Saiamon is uralkodása kezdetén álmában kapja meg Isten ajándékát,a ,,bcjlcs és ét:t6 szívet,' (1I{Jr 3'5' i2)'

2' Isten kinyilvánítja dicsóségét

Isten más mÓdon is fe1trírhatja Önmagát' mégpedig rigy, hogy megmutatkozik ,'dicső,ségé-ben', (kabőd)' mely csodatetteiben 1áthatő' melyeket a teremtésben vitt végbe,.és egészen kti-Ionleges mÓdon Iztael számáta megvalősult mííveiben. Igy az egyiptomi fogságbÓ1 valÓ sza.badu1ással azlzraeliták,,Iáttákaz Ur dicsóségét,' (Szám 14,22)'Yalőjában, ahogy a szeráfokmondjrák: ,,dicsósége betolti az egész fÓldet'' (Iz6,3). pgészen sajátos mődon, az egyiptomikivonulás és a pusztában valő vándorlás ideje alatt az Ur dicsósége - fényes felhó megjelení-tésével - elkíséri lzraelt: ,,Amikor Aron kozcllte ezt az iztae7it"ák egész kozosségével' és Ók apuszta felé fordultak, az Úr dicsósége megjelent felhó alakjában'' (Kiv 16,10). ,,MÓzes fei-ment a hegyre' a felhó betakarta a hegyet és az Ur dicsósége leereszkedett a Sínai.hegyre.A felhó hat napig takarta be. Az ízraelíták szemében Isten dicsósége olyannak mutatkozott,mint az emésztó tiíz a hegy csticsán''' (Kiv 24,15-1,7). Amikor Salamon az áItala építetttemplomba bevezeti az Úr szcjvetségének lád'áját, melyekben ott voltak' a mÓzesi kótáblák,,'az Ur dicsósége-bet ltotte a templomot'. (iKir 8'11). Igy a templom Isten dicsóségének azotthonává iett. ,,Aldott legyen az Ur dicsósége nyugalmának helyén!', _ mondja Ezekiel (Ez3,12)' akl Isten dicsóségét egy emberhez hasonlÓ lénynek látsa(I,26),,,mely fénylett mint azérc'' (I,21). Ez az Ur jelenlétének jele népe korében, jőllehet amikor ez láthatő lesz a temp.lom legszentebb helyén végbemenó szornyríségek kcizepette (Ez 8'6)' Isten eihagyja szenté-|yét: ,,az Ur dicsósége elhagyta a templom kijszobét' . . ''; és a viíros kozpontjábÓl ,,az Ur di-csósége felemelkedett, elhagyta a viárost, és azon a hegyen állt meg, ame1y a vrírostől keletrevan'' (10'18-22; I|'22-23).,,Izrael Istenének dicsósége bevonult ke1et fe76l,, és az,,Úr dicsó.sége bevonult a ternplomba a kapun keresztiil, amely keletre nézett. Ekkor a Lélek felemelt,bevitt a belsó udvarba, s lám a tempiomot betoitÖtte az Ur dicsósége. Es hallottam, hogy va.

I7

. -_t riit*J LJ a,*J f l _J gi qJ nt LI rt i J !-*J' r"*J 8"*J E*J $.,-.-.i' 'L**l' g"*J L*J (*--l

laki a templombÓl beszélt hozzátttl, s a férfiii még mellettem áJlt'Í'gy sz6lthozzám., emberfia,ez az én trőnom heiye, lábam nyomának helye, ahol Izrae| fiai toiott orcikke lakni akarok''(43,t . 4_7).

3. Isten kinyilvánítja magát a tiirténelemben

Isten kinyilvánításának harmadik formája az emberek számáraa ,,tcjrténe]em', 'Ya1őjábanIz.rae1 teolőgiája a torténelmi eseményekben sajátos lehetóséget lát, ameIlyel Isten megismerte.timagát elsósorban Izraelnépéve7' de késő.bb más nemzetékkel is. Így Áu'*a- méghívásá-va1feltárja tervét, hogy belóle nagy népet alkot (Ter 12,2), és leszárriázottainak adjJKánaánfÓldjét: ,,Ezt a fcjldet utÓdaidnak adom,, (12,7)' MÓzes meghívásáva1 és af'fuaőhozva]Ó kiil-désével, hogy felszabadítsa Izrael népét, mint Izrael Istenejelenik meg, vagyis a népek koziilIzraelt kiválasztő Istenként, akj az 6,,saját'' nép,e, az 6 sajit ',tu1ajdor;a;'. ,,ílert te

-Ú,, ut.

Tstened.szent népe vagy, téged választottkt azÚr, a te Istined a fold népe.kciztil a maga nép-ének' Nem azérthajoltIehozzátok és választott ki benneteket azÚr,Áert szrímban-f lcitteálltok az osszes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép k zcltt, hanem mert szeÍetettbenneteket azUr' és megtartja esktijét, amelyet atyáitoknak ljJít, azértvezetettki er6skézzelés szabadított kí a szolgaság házábő|, a fráraőnak, Egyiptom királyának a kezéb6l,, (MT rv7,6-8).

- René Latourelle meg1egyzi: ,,Isten kinyilatkoztatása Istennek népe iránti tevékenysége

révén jutott el a zsidősághoz. Igy a bibliai vallás alapvetóen Isten bíionyos tetteiben, Ístei-nek az emberi t<irténelemben-végrehajtott tevékenységeiben va.Iő hit. Ezet< a tettek alapvet1-en azok, meiyek lzraelnek mínt nemzetnek a szriletését meghatározt ák',,3 Ezt fejezi kt az iz-raelita kls t rténeti Credo, melyet az els6 termés felajánlásakor hangzik el: ,,Apám vándorlőaním volt, lemerrt Egyiptomba, s ott é1t idegenként; kevesen kovették, megis nagy' erós ésnépes néppé vá1t. Amikor. aztán az egyiptomiak rosszul bántak veliink, sariyargattak és ke-mény szolgaságba vetettek miaket, akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáliottink, s az Úrmeghallgatta k,onydrgéstinket, meg1átta nyomorriságunkat, elnyomatásunkat és szorongatott-ságunkat. Az Ur erós kézze7 és kinyríjtott karral kivezetett Egyiptomből, nagy rémtiletet tá-masztva' jelek és csodák kíséretében' Erre a fdldre hozott, és nekiiok adta ezi-a te11e7-mézze1folyő országot'' (MTc'rv 26,5_9),

4. Isten szaváva| nyilvánítja ki magát

a) Isten szava

Isten tettei lzrael számára kinyilvánítjrík hatalmát, jőságát, szeretetét, ám a kinyilatkoztatáste1jes jelentóségét a prÓfétaj ,,sző,' tá4a fel. Ezért az isteni lcinyilatkoztatás kiilonleges formá-ja maga a sző. Ez lzrael kiváltságát jelenti, és az Isten által adott legértékesebb á;anaékot.',Szavát kihirdette Jríkobnak, ígazságát és torvényét Izraelnek. Egyetlén néppel seÁ tett így'senki másnak nem hirdette ki tcirvényeit.'' (Zsolt u.r 'L9_2O).Isten tehát népének

',szÓ''-vaI (dábár) nyilvánítja ki magát. Érdemes megjegyezni, hogyIsten nem kcjzvetlentil' hanem kcizvetítí segítségével beszéÍ Izrae\hez. JIIWIi legunnepely!.sebb' legmeghatározőbbtalákozásanépével Sínai-hegyén t rténik, a szcivetségkltés pilh;a-tában, Izrae\ részéríI a Tízparancsolat gyakorlatra vá]tásának ígéretéve| _ a ,,rt sio,, 1ae.

3 Théolo7ie de la RévéIation, DDB, Bruges-Puis 1966, 35'

18

barirn) (Kjv 3 i,18). Mőzes az aki felmegy' majd lej n a hegyri1, hogy beszámoljon mindar.

ről, amit JHWH neki mondott: ,,MÓzes ezután lejott,,kihirdette a népnek az Ur rninden szavát

és parancsát. Az egész nép egy szíwel felelte: az Ur minden szavát megtartjuk, ame1yeket

boizánk íntézett. Ezután Mőzes az Ur minden torvényét leírta... utána vette a szcivetség

konyvét és felolvasta a népnek'' (Kiv 24,34.7)' A nép egyébként félt kcjzvetlenijl J}IWH

szayánakmeghallásátÓl: ,,Igy szőltak MÓzeshez, te beszélj llozzánk, és meghallgatunk. Isten

ne szÓljon hozzárk, nehogy meghalljunk... A nép távol állott, MÓzes azonban bement a sotét

fe1hÓ,be, ahoi Isten volt.'' (Kiv 20,19.21).

b) A prőfétdk szava

Ett6I eltérÍen Isten a ',prőfétrák'' á1ta1 sző1 népéhez, akik kciztil Mózes az e1só és a legna.gyobb: ,,Izraelben azonban nem trímadt tcibbé olyan prőféta, mint Mőzes, akivel az Ur szem.t61 szemben találkozott'' (MTorv 34,10, vo. Szám 12,6_8) .Izrael t rténetében lassan kibon-takozott Isten kinyilatkoztatásának az eszkÖze, a sző, mely egyre nagyobb jelentóséget nyert:így a prőféták áItal az isteni s.ző kegyelmet vagy ígéretet hirdet, de legtobbszor fenyegetést éscsapásokat a sz vetséghez valÓ h ítlenség k vetkezményeként. ,,Ezért - mondja ozeás (6'5)

- szabdaltam fel Óket a prÓfétrák éÚtaI, ezéÍt ltem meg óket ajkam szőzatáva7,,,A prőféták eszkozok JHWH kezében' hogy tudtríra adjiík lzraelnek, amit ó akar' s egyle tu-

datosul, hpev JHWH szava mintegy kíviilrÓ,] foglalja le és veszi birtokba Ótet: ,,Igy szőlt hoz-zám az Ur'', mondja Jeremiás' amikor Isten elószclr hívja prÓfétai szolgrálatra (Jer 1'4).Ugyanez ismétlódik Ezekielnél (3'16)' akire e|jott (3,22), sót ,,rám esett az Ur keze'' (8'1)'akinek az Ur megparancsolja' hogy egye meg az Isten szavait taÍtalmaző konyvtekercset:,,Megettem..., majd Isten így szőIt, emberfia indulj' s menj el lzrae7házál.toz' s hirdesd nekika szavaímat', (3,3 ' 4), A szavak, melyeket a kihirdetés elótt Ezekielnek a saját szívébe keli fo-gadnia' mély vallási tapasztalatot fejeznek ki: ''így szőlthozzám: emberfia, azoka| a szava-kat, amelyekethozzád intézek, öirzdmeg szívedben, hallgasd meg szíveddel'' (3'10).

Azonban azok a megprőbáiÓ élmények sem hiányoznak a prÓféta életébÓ,l' melyeket Istenszava prőfétai ki.ildetése során é,i át. Jeremiás így szÓl (2o,8): ,,Az Ur szava mindennap gyalá-zatoÍnÍa vált és csrífságomra''. Eppen ez a tény mutada, hogy a prÓféta tudatában van annak,hogy a szavak, amelyeket hirdet, nem tóle, hanem IstentíI származnak és ezért mondja, hogy,,J}IWH szája mondta ezt,, (Izt,2o;Jer 15'19). valőjában Isten szavaaprőfétát ''lríngolt!

tÍíz-zé,, teszi (Jer 20'9), és legyózhetetlenné' olyan eróvé, amelynek lehetetlen ellenállni. .A prő-féta Isten szavál1oz tartozik' a prőfétrílás feladatával elkiiltjnített személy. Mégis kifejezi Is-ten szavát, és a saját nyelvén, a saját kultrirájával, a saját temperamentumával, társadalmihelyzetével, vallási képzettségével, polgári neveltetésévei és politikai haj1amaivai egyiitt ad-ja vissza. Igy az Isten szava a prőféták által ktilonbozó hangs lyokat és hangnemeket veszfel, t<'bbé kevésbé kimíívelt irodalmi formában. A stílus és a képek is kiilonbozóek: Izajás'aki a jeruzsálemi arisztokrácirához tartozik' nemes kifejezéseket, kciltészetet, e,s ragyogő !é-pekethasznál; Amosz, atekoaipásztor(1'1)' afogla1kozásábő|merítiképeit: ',Igy szőIazUr,amint a pásztor is csak egy szárcsontot vagy fiilhegyet ment meg az oroszlán szájábőI ugyan-Úgy Izrael fiai kclziil is a1ig mentenek meg, akik Szamráriában ágyuk mélyén iilnek, fekvó-helytikon a prárnák kcizott (3' 12).

1 ) A tcirténelem szerepe

Ám az egyes prőfétiáknak, ktiltinbozóségtik ellenére \Eyanaz a feladatuk: megismertetni Iz-rael népével az egyeÍlen Isten, JHWH akaratát és terveit, a TÓrában Íogzített szcivetséghezvalő hÍíséget hirdetni' ktizdeni a bálványimádás, az erkolcste1enség, az igazságralanság és a

10

rd [ffJ l\rÜJ ll*, Lrryl MYJ tvtd tryrl lsl lryl lyl lst lryd Íryj bd ÍryJ Ílry/ Íry,',l Í*-l 1*J

szegények elnyomása ellen, J}rWH elsóségét tanrisítani, és értelmezni a t rténe]embenbeavatkozásaivai végrehÚott terveit, mellyei az embereket ahozzá valÓ megtérésre szÓlítjafel. R. Latourel1e szerint ,,Iztael számára a io.ténelem JHWH által akaÍt és irányított, cél feléhaladő- folyamat. A prÓfétai sző nemcsak meghirdeti és cjsztonzi a torténehét, hanem ér-telmezi is. A prőféta is kora tcjrténelmében van jelen' annak a torténelemnek az aktualitásá.ban, mely számára felfedí Isten akaratát és Íid.vozító tervét. Az ósz vetség Istene kozbeavat.koző Isten, a prÓféta pedíg szemlélve tetteit, megragadja anaak Íidvoáó értelmét és azthirdeti. Isten szemsz gébÓ1 értelmezi a t rténe]met.. ' Az tidvc;sség torténete az isteni beavat-kozások érte1mezésének.a_kcjvetése. Így a MÓzes áItaI értelmezetikivonulás eseményein ke-reszttil a zsidő nép JHwH-t mint é1ó személyes, egyetlen, mindenhatÓ, hríséges istennekismerte meg' aki tidvc'zíti népét, és azéÍt k t sz<jveiiéget ve1e, hogy ez a kivá7asztott népaz iidvcisség kozos mrívében hríséges legyen (MTorv a,iuz+)' ny rioaon Isten és az 6 fuIaj-donságai, az 6 tetve, nem e]vontan' hanem konkrét mődon jetenik meg a t rténelemben ésa torténelem'á]tal. A kinyilatkoztatás tizenete beletestesril a tcirténelembe. Isten megismeré-sében folyamatosság van, de ez a folyamat azokhoz az eseményekhez kapcsolÓdik] melyetIsten szava hirdet, megvalÓsít, értelmez.,,o Mindezazért t rténik, amint Ámosz mondja, mertaz Ur nem tesz semmit, anélkri1 hogy szándékát e1 ne ánllná szolgáinak, a prőféták":"k é"'3,7).

2) Hogyan szőI a prőféta

IÍt.azonban fe]merri] egy kérdés' Aprőféta a,,:ző'',a,jovend lés'' embere (Jer 18'18); a,,ktil-d tt'', Isten szayának

'JLirdetóje'': ,,Maga az Úr kiildott, hogy elmondjam, á templom és avá-ros e]len, mind amit hallottatok t6lerrr'' (Iet 26,!2)'De hogyan fogadja be Isten izavát? Hogyszőlhat egy ember Isten szavával: ,,Í'gy szőI JHWH'', ,,ha iiien neá beszél, hogyan fejezhetiéki egy ember brárrnit is'

- Az extrinszecizmus elkeriilése:Ennek a problémának a megoldására két veszélyt kelI elkeriilni, az extrinszecizmus és az

immanentizmus csapdáját. Az extrinszecizmus e]keriiIésével azt állítjuk' hogy Isten szava,me]y emberi m6don nyilvánui meg' kíviil éri e1 a prÓfétát' jÓllehet o ném egyéü mint egy 1á.tomásban yagy e1y lelki megtapasztalásban hal]ott sző ismétló|e.

- Az immanentizmus elkenilése:A prÓféta azonban nem Isten diktálása eredményeként beszél. Ezért sztikséges az imma.

nentizmus elkeriiiése, kijelentve' hogy amit a prőféta mint Isten szavát hirdet' nem más valő-jában, mint a prÓféta lelkivilágának az alkotása, egy belsó, páratlan vallási tapaszta1at kovet.keztében. EnélkÍil tehát nem beszélhetiink Isten ki.ilonleges beavatkozásárÓl.

c) Az ősz vetségi prÓfécia

I ) Isten sTava

Isten szava valőjában nemcsak Istent6I származk, ám nem egyszerííen az ember tevékenysé-ge Isten kozv.etlen és sajátos beavatkozása nélktil. Az őszovéfségi prÓféciában - ahogy arrő1maguk a prőféták is beszámolna\. I9te1 tevékenysége elegyedik a prőféta tevékenyiégével.Isten egy látomás során, mint Izajás és Ezekiel esetébén, a su.ját szavát helyezi a proi.eti4m-

o Uo.36"

20

ra, vagyís a másod1agos okság révén hat a prÓféta lelkére oly mődon, hogy ligy gondolja ésadja vissza szavakban, amit Isten ki akart nyiiatkoztatni, hogy a prőféta vatőságosan és iga-zán ,,Isten szavát'' mondja ki, emberi kifejezésekkel' A prőféta a magarészér61tanu1ékony"anfogadja a kinyilatkoztatÓ tevékenységet - de néha, mint például JÓnás prÓféta esetében,kényszeredetten (JÓn 4,2). Ahogy Isten az ó lelkében mííkoáik' sajátjává teizi és a saját sza.vaiva1 fordítja le, kultrirájának, lelkiiletének megfeleióen, ám teijesén tudatában uun, hogyamít mond' nem tő.le, hanem Istentól valő, nem az 6 szava,hanem Istené.

2) A pröféta sryméIye maga Ísten szava

Ami biztosítja,-hogy a prőféta hííségesen adja tovább Isten szavát, az Isten kegyelmének ere-je, amely nem kényszerító, hanem atkalmazkodik a prőféta temperamentu mához' és ahhoz aktilsó és belsó helyzethez, arniben éppen van. Mindazoná1tal a izavak, amelyekke1 a prőfétaaz isteni sugallatot visszaadja, t kéletesen megegyeznek azzal, amellyel Isten a népé.hez kí-ván szőlni, rigyhogy a prőféta szava-sajátos és teljes értelemben Isten szava.

Figyelembe kell venni, hogy ajovendolésben elsódleges szerepe van Isten ,,természetfe1et-ti'' tevékenységének' me1y ktiionbozik Isten teremtményeiveI kapcsolatos á1talános megnyil-vánulás!,től. A.prőféciában lnaga Isten hozzaléte a prÓfétát' még mielótt ez beleegyJzésétadná: ,,Igy szőIthozzáttt az Ur: Mielótt megalkottalak anyád méhében, már ismertelék; mie-lóttrnegsztilettél volna, fÓlszenteltelek, és prÓfétául rendeltelek a nemzetek javára... Akkoraz Ur kiny jtottakezét, megérintette ajkamat és így szőlt hozzám: Nézd, ajkadra adom sza-vaimat, ma nemzetek és országok fÓlé :állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szét-szÓrj, építs és tiltess'' (Jer 1'4-5. 9-10). Ámosz prőféta mondjionmagríről:

''I'íem voltam énprőféta, sem prőfétának fia: pásztor vo1tam és szjf<omort gyríjtcigettem. Az Úr azonban e1hí-vott a nyáj me11ó1. Azt mondta nekem az Úr, menj ;ovénablj-nepemnek lzraelnek'' (Ám7,I4_|5).Izaiásnak, aki ',tisztátalan ajkri ember''' egy szerríf tti2espatázzsalmegérinti ajkát,hogy alka1mas !9-gYen Isten szava hirdetésére (vo. Iz 6,4_1). Csak ámikor ajka riár

-"gii.".tulq mondja az Ur, menj' ,,mond meg ennek a népnek'' (Iz 6'9). Ezekielnek - akit Isten az iz-raelitlíkhoz ktjld (Ez 23) * az Úr ezt mondja: ,,Te meg emberfia hallgass arra, amit majdmondok neked, ne légy lázadozí mint ez aLázadő nerrzedék, nyisd ki-a szád, és edd meg,amit adok neked. Akkor láttam, hogy egy kéz nyrílt felém, és llím, egy k nyvtekercs voltbenne... Kinyitottam aszámaÍ, s megetette velem atekercset'' (p'z2,s-ó;3,zl.

3) A prÓféta ,,éló,' eszkiz

A prÓféta azonban mégsem egy passzív eszkoz Isten kezében, hanem ,,é1ó eszköz,,, és érzi isaz ezze\ játó prőfétai kiildetés srilyát, a néphez tntézett fájdatmas események gondját (vo. Jer4'19); ugyanakkor belsó fi.izet is érez, meIy a kiildetés elfogadásrára osztonzi népe javríra,másrészről pedig tudatában van annak, hogy ',keze aIatt'', vagyis Isten tevékenysége álatt le-tezlk' Az IstentÓ1 származő ktilonleges fény segítségével látjaa személyeket és az eseménye'ket, és mond olyan szavakat' melyek tőle erednek, és értelmével foga7mazzameg azokat' deryégsem a sajátja' hanem Istené, akirÓ1 teljes ószinteséggei és tudattal mondhatja, ,,íg y szőI azUr'', vagy: ,,hailjátok azÍJr szavát,' . Az izraeli prőféciában tehát - mely az em-beriség vallás.torténetében egyediiláliő jelenség - természetfeletti és természetes egYiitt van. isteni és em-beri, a hagyományos és az rij' mivel minden prÓféta a hagyományra utlai, amelyben él, és a jci-vendót hirdeti oly mődon' hogy Isten mííkodik a prőféta telkében, ó pedig értelmezi éskozvetíti az embereknek emberi szavakkal magának Istennek a szavat. Ami alápvetó a prőfé-tizmlsban, az a prőféta tapaszta]ata, amit - a kegyelem hatása a]att _ Istenról és a ra3tá lévótevékenységéből megragad' de az 6 nagyságáről, szentségérÓ1' kozelségéról' és égyrittal

21

hallgassatok'' (MTorv 18,15). Ez az ígéret valősult meg a Názáreti Jézusban' akiben a kinyi-latkoztaÍás teljessége ment végbe' azonban olyan formában, ahogy azt egyetíen prÓféta vagyÓszcivetségi bolcS sem tudta volna elképzelni.

transzcendens voltáről is' Ahogy ez a belsó tapasztalat létrejcin' sziímunkra misztérium. Pusz-tán ennek csodálatos gyiim lcseit iáthatjuk, mive1 lzajás, Jeremiás, Ezekiel, Ozeás kÓnyveiaZ egyetemes vallásos irodalom legmélyebb míívei kozÖtt szerepelnek.

4) A Sző és az Írtis kapcsolata

Ma1akiássa1 a Krisztus elótti az Y ' század elsó felében eltrínik Izraelben az a prÓfétizmus,mely a YITL. században kezdőd tt. A kinyila&oztatás ettől kezdve aleíÍt sző formáját vettefel. Valőjában mrír a prőféták igehirdetése is írásban maradt fenn, néha maguktől a prőféták-tő1' leggyakrabban azonban tanítványaiktől. Másrészról a királyság kezdetéig a legósibb pat-riarchális és mőzesi hagyományokat lejegyezték. Mindazonáltal csak a fogság után gyrÍjtot-ték ossze és rendezték iratokba Izrael egész vallásos hagyományát. Igy a1akult ki a Szent Irás,és Isten szaya a tartÓsság és az állandőság jegyeit vette fe1' Bizonyfua veszített dinamikuserejébÓ1, mellyel a prÓfétríknál rendelkezett, ám a bcjlcsek részér6] folyamatos meditáciÓ ésjraolvasás tárgya\etÍ., mely a sziatén isteni sugalmazásri gondolkodásukat gazdagította, és

ez is ,,Isten szava'' volt. Ugyanaz az Isten tehát, aki a mriltban a prÓfétríknak adta tudtul sza-vát' most a bÖlcseket ,,ajándékozta meg'' bolcsességéve|. ,,AzUt adja a bolcsességet'' (Pé1d2,6), és áraszt1a ki minden mrívére (St i'9). A bolcsesség ugyanrigy, mint az lge vagy a sző,a ,,Folséges szájábőI származík,,,,,Jákobban állította fel sátrát, clr krészét pedig Izraeiben(SiI 24,3. 8). Isten sugalmazása alatt így sztiletnek a ,'bo1csességi'' kcinyvek - aPéldabeszé-dek k nyve, a Prédikátor konyve, Jézus Sirrík fia konyve' a BÖlcsesség konyve, Jőb k nyve_, melyek Izrael t rténete, a t rvény, a szovetség foIcjtt elmélkednek, és az ó fénytikben ke-resnek választ a hellén kultrjra által felvetett kérdésekre, mellyel Ízrael dtánai mÓdon nézettszembe' Ugyanekkor gyííjtik egybe azt az tit konyvet _ amelyek ma a DicséÍetek konyvét(SzéÍer tehillim) vagy ,,Zso7tark nyvet'' (az elnevezést a vonős hangszer adta, mellyel a zsoi.táréneket kísérték) alkotják _, azokat a himnuszokat és liturgikus énekeket, melyeket a jeru.

zsálemi templom istentisztelete során használtak, s egyrittal imádságot és lzraeltorténete fe.letti meditáciőt is jelentettek a TÓra ajándékárÓI, mert a vallásos zsídÓ az, ',aki oromét leliIsten torvényében és az Ő tarvényéríI eimélkedik nappal és éjjel'' (Zsolt I,2), ahogy eztaZso7t 118 (119) szerz1je is teszi: ,,Yégzésed az cirokségem' és szívemnek rokre gyonyorÍí-sége. Késztetem a szívem' hogy torvényedbÓ1 é1jen' hÍíségben mindorcikre'' (111-112. v.);

,,T rvényed clrcimomre van'' (I14. v.).

Összefoglalás: Az Ószcivetségi kinyilatkoztatásban - mely Isten <inkozlése és megnyiivá-nulása az emberek előtt, akik Isten ajándékát és szavát a hit által elfogadva váIaszolnak _ in.terperszonális (személyek kozotti) jellege van, mely egyrittal isteni kezdeményezéstí' és há.rom fázisban valősul meg.

- Az elsó fázis, hogy a pátrirírkríknak és Mőzesnek Isten látomásban jelenik meg, sz vet-séget kótcitt veliik, és (MÓzesnek) torvényt adott'

- A második szakaszban JITWH szavát intézi a prőfétákhoz, hogy azt híri.il adják a népnek.Isten bemutatja és fettrárja onmagát teremtó szava á1ta7:,,Amint az esó és a hÓ lehull az égb61,és nem tér oda vissza, hanem megontozi a foldet, és termóvé, gytimolcsÖzóvé teszi, hogy ma-got adjon a magvetónek és kenyeret az éhez6lek, éppen rigy lesz a szavammal is, ame|y aj.kamről fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenÍi], hanem végbeviszi akaratomat, és eI.éri, amiért kiildtem'' (Iz 55'10-1 1).

-Aharrnadik szakasztaa,,bci1csesség'' ajelr(emzó. AzIstentÓ.l jovóbolcsesség, mely at r-vény és a ptőfétík olvasásában és meditálásáb an vezet, és támogat az Ízrael számfua az iljidÓkben fe]meriiló kérdések megválaszolásiíra. Izrael azonban továbbra is várja a MőzestóImegígért prőfétát: ,,neked prőfétát támaszt az Ur, kcjrodból, testvéreid kciziil' mint engem,6rá

22

B ) Kinyilatkoztatds az Új sz v ets é gben

1. A két sziivetség kapcsolata

a) Fo1yamatosság és t rés

1.k::".1,9ny kinyilatkoz,tatás-az ószovetségben kezdódik és folyamatosan fejlódik, de az

UJszovetsegben éri eI teljességét és végérvényességét. Mire vonatkozik a krilonbség? Itt!8{tt

va1 jelen folyamatosság és torés: folyamatosság, mert ugyanaz az Isten ',",ő'l'' u,oszrivetségben, mint aki az rijban; torés, mert Isten az rij izcivetség-ben tobbé már nem kozve.títÓkon keresztiil ,'szői'' - prőféták és bcjlcsek _, hanerrrkozvetlen-til ,,Fia álta-l'', aki ,,dicsósé-s-9n9]< $sugárzása és lényegének képmása'', vagyis vele az isteni természet azonosságábaná11 (Zsid 1'1_3). A ktilonbség annak koszonhetó, hogy a Náziíreti Jézus tcjrténeti szeriélyé-ben'Isten Fia megtestesÍjlésével, Isten belépett az emberi ttjrténelembe, nem a teoÍánia kiil-sődleges, mrilő formájában hanem valőságban és végérvényes formában igaz emberré lett,,alázatban,, és az emberi természet gyengeségében.

D) A kinyiiatkoztatás alanya

Ez azt jeIenti, \opv y Újszovetséggel a kinyilatkoz tatás szerzÍje (alanya) a Názríreti Jézus. S

ezzelnem zátult le a folyamat: Jézus nemcsak a kinyilatkoztatás ',aianyai', iranem egyrittal ,,trír.

gli'' ]' {fs |z1yattal Íézus-.egyszerre kinyi-latkoztatÓ és kinyilátkoziatás. Éppen ez a megkti.]9n.uo1e1olut1jdonsága

az UjszÖvetségnek az Ószovetséggeiszemben. Ez a tulajdonság*nemtorll el az Oszovetség értékét, nem lraiadja meg' nem teszi haszontalanná a keresztény-trit ésé|'etwÍmfua.De valÓjában mi a kapcsolat azó- és az Újsz vetség k z tt? Az elsókeresztényszázadokban heves vita keretében ítélte et azEgyház a markionita-eretnekség tévedését.

c) Markion tévedése

Markion (TI. század) a Pontusz tartomány.beli Szinopében szliletett, gondolkodásmődjátmeghatrírozták Szent Pálnak a zsidő tÖrvénnyel és elóí}ással kapcsoiato-s meglátásai: Há _mondja - az Apostoi elítéti a torvényt' mivel ez a bÍín oka és azigázságtalanság kiindulőpont-ja, semmi jőt nem tartalmazhat. Ezért nem lehet a jÓ Isten mttve| ezéi |ézus, akinek Pál a ta-nítvány", azértjott, hogy eltorolje azt' nem pedig hogy beteljesítse. De akior ki a tcirvény2zer-v61e? Az ,,igaz,, Isten, váiaszol Markion. Nem azt mondja, hogy a,,rossz'' Isten a szerzó..1e. ValÓjában az ,,igaz,, Isten rettenetes és félelmetes. Gyakrán goios' É. korlátolt. Az embe-reket számtalan elóírással teszi rabszolgává, akik képteienek ezik teljesítésére. És így nyerike] a brintetést, amiatt, hogy nem tudják nem elkcjvetni. Szerencsére Jézus megjeleoe.eult

"l-jott az az t,d6, amelyben a ' jÓ'' Isten megk nyortilt az emberiségen és kinyilvánította nma-

gát,'pe ki ez a,jÓ'' Isten? Markion így válaszol: Maga Jézus, e]mberi ktllióben. Egy napon,anélktil hogy ismerte volna eredetét, sziiletését, kezdéti éveit, megjelent a Jordán párt;an, esaz embereknek a szeretet alapvetó parancsát tanította' Mivel a ,1ő; Istennek semmí kcjze az

23

,,igaz'' Isten}rez, ezért Jézus nem jelenhetett meg rigy, mint a prÓfétai jovendolések beteljesí-tóje. Markion tanítása két alappi1iéren nyugszik: Az oszcjvetség teljeq elvetése és az Ujszo-vetség részleges elvetése meg1izve Szent Pá] tízlevelét és a Lukács evangéliumnak az egy'ház á]tali betoldásoktÓl megszabadítolt yáItozatát, mivel Pá] az egyeLlen tanítvány, akimegórizte, megmentette és továbbadta Jézus gondolatát' Lukács pedig az ó tanítványa voIt.A t bbi apostol hamis apostol volt, és a hrárom másik evangélista sem hitelre méltÓ, mert szo-rosan kcjtódtek a zsidÓsághoz- AzŐszovetség Istene' a világ teremtóje, de nem Jézus atyja;6 csak az,,igaz'' Isten, valÓjában a ,jő'' Isten rejtve maradt az ,,igaz,, Isten elótt, annak Jézus-ban valÓ megjelenéséig, aki nem asszonytő1 szÍiletett, s a t rvényt sem te1jesítette be, haneme]torÖlte. Ezért gyokeres ellentét fesziil a mÓzesi tcirvény és Jézus evangéliuma kcjzott,

d) Az egyházatyrík tanítása

Markion eilen Szent Iréneusz (I2o2) és Tertuilianus (I60k-z20 utrín) léptek feI' állítva a kétszovetség egységét, és azt a gyokeres folyamatot, ami az egyikből a másikba valő átmenet so.riín megvalősult. Szent Irénewz így azt lítja, hogy a két szcivetség egyetlen iidvrend, vagyisaz tidvcisség egyetlen tervének részei, mely folyamatosan fejlódik' Az a7apvet6 egységetaz biztosítja, hogy egy és ugyanaz az Isten nyi1atkozik meg benne, aki Igéje által a kinyilat-koztatás szerzóje. Istennek páratlan és folyamatos megnyilatkozása az emberi tÖrténelmenkeresztiil a teremtés, a teofIíniák, a MÓzesnek adott t rvény, a prÓfétrák és a boicsek e1óttimegnyilatkozás állomásain keresztiil majd a megtestesi.i]és, a Jézus által hirdetett és az apos-tolok ráltal az Egyháznak átadott evangélium kinyilvánítása. ,,A két szcivetséget'' - írja SzentIréneusz - ',egy és ugyanazon család atyja, a mi Urunk Jézus Krisztus hoztaléte, aki egytittvo1t Mőzessel és Abrahámmal, és aki ebben az utolső idóben elhozta nektink a szabadsáeot,'(Adversus Haereses 'N

,9,I). A fejlódés lényege, hogy az ósz vetség az eljÖvendó valőságok,,meghirdetése'', az emberiség ,,el6készítése'' Isten Igejének testben valő eljovetetére (AHIV'20'5'8)' míg az Ujszovetség az tidvosség isteni tervének ,,bete1jesiilése'', mely Isten Igé-jének megtestesiilésével valősul meg. Krisztus ajándékával az egész enrberiség, és nem-csak lzrael, a szolgaság t rvényéból a szabadságra jut (AH Iv 'I3,2).Ezért az Ő- és azÚ jsza-vetség kÖzti ktilcinbség abban á1l, mely a hirdetett Krisztus és az odaadott, emberek koztjelenlévó Krisztus kozott van.

2, Lz íljszöv etségi kinyilatk oztatás megvalÓsulása

A kinyilatkoztatás bár az Tszcivetségben kezdódott és folyamatosan fejIódcitt, mégis teljessé-gétazUjszovetségben éri el. Hogyan megy végbe ez a teljes és végleges kinyilatkoztatás?Valőjában két szakaszt ktilÖnbciztetiink meg, mely az emberi tcjrténelem végén majd egy har-madikkai zárul.

a) A kinyílatkoztatás srílypontja Isten országa

Az elsó idószakban Jézus a kinyilatkoztatő. Tettek és jelek segítségével hajt3a végre a lcinyi-latkoztatást - mint a betegek gyógyítása, a megsziíllottak feiszabadítása, és az anyagi termé-szet folcitti cselekedetei - és szavak által, melyek az áltaJa végbevittjeleket és tetteket értel-mezik, magyarízzák' Így például Jézus egy kijelentése értelmezi a megszállott felsza-baduiását, melynek lényege, hogy ez annak ajele, hogy Isten országa elérkezett: ,,Ha én Istenlelkével Ííztim ki a gonosz lelkeket, akkor mrír itt az Isten országa', (Mt 12,28).

24

A jézusi kinyilatkoztatás kozponti magja tehát Isten országa: ennek eijovetele, természete,vi1ágban va-lÓ léte és fejlódése az embereken keresztiil valő megvalÓsulása. A tomegekhezpéldabeszédekben szÓI (Mt 13'35): ,,furdetve, ami a világ teremtésétőI el volt rejtve''; a tanít-ványokat azonban beavatja Isten országa titkaiba (Mk 4'11). Ki.iloncjsen a tanítviányoknaktátja fe1 Iézus az őszcivetségi Szentírás rejtett értelmét, kimutatva, hogy Mőzes és a prÓfétríkeióre megjovendolték a messíás szenvedését és halá1át: ,,Ezeket mondtam nektek, amikormég veletek voltam. Be kel1 teljesednie rÓiam mindannak, amit rÓlam MÓzes t rvényében, aprőÍétákban és a zsoltrírokban írtak... Ekkor Jézus megnyitotta a tanítványok értelmét, hogymegér[sék az írásokat, és így szőlt: meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és har-madnap fel kell támadnia a ha1álb61'' (Lk24,4446).

b) Az Atya kinyilvánítása

Mindazonáltal a 1egmélyebb szint egytitt a jézusi kinyi1atkoztatás csricspontjával, Istennekmint Atyának a bemutatása. Teljesen j kinyilatkoztatás, legalábbis az általa végbevitt mÓ-don. amit csak ó képes megtenni , mert egyedtil ó - és senki más - ismeri az Aryát, mivel ó aFi : ''Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Firit csak az Atya, és az Atyát semismeri senki, csak a Firi, és az akinek a Firi kinyilatkoztatja'' (lr[t. 11,21),,,Istent nem látta so.ha senki, az egysziÍlcitt Firí nyilatkoztatta ki, aki az Atya cilén van'' (Jn 1, i 8). Így Jézus kinyil.vanítja' hogy Isten a jőságos és minden ember kony r iő Atyja, kiilcjncjsen a kicsiknek, a sze-gényeknek és a brínos knek. Ok a kiváltságosok, mert nekik, - és nem a bo1cseknek ésokosoknak - nyiivánultak meg Isten országának titkai (Mt 11'25). És ók az elsó meghívottak,hogy részestiijenek Isten országában.

c) A Firi nmagát is kinyilatkoztatja

Amikor Jézus kinyilvánítja Istent mint Atyát, egy ttal onmagát is kinyilvánítja mint ',Firit''(MtII'27;2I,31:24,36). ValÓban, az Atyát (abba),,Atyámnak'' hívja. ottaz Atyávalegé.szen kÍiltinleges kapcsolata van, mely kiilonbozik a tanítványokét67: ezért sohasem mondja,hogy

''mi Atyánk',' hanem mindig ,,az én Atyám'', és ,,a ti Atyátok'' (Mt 6,26;1 ,2I). Legf6.

képpen azonban a János.evangéliumban tárja fÓl magát Jézus mint Fi t, akit szeret. az.Atya,akinek mindent kinyiIvánít, amit tesz, és minden ítéietet átadott, ,,hogy mindenki rigy tiszteljea Fi t is' ahogy az Atyát tiszteli'' (Jn 5'20_23); nmagát mint az Atya tcikéletes képmását trír.ja fel' hogy akj ítlátta,Iáttaaz Atyát, mert-ó az Atyában van, és az Atya Ó,benne (Jn 14,9_10).Jézusnak ezt az onkinyilatkoztatását erósíti meg az Ltya a megkeresztelkedése pil1anatában.,,Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.'' (Mk 1'11)' és a színevá1tozáskor: ,,Ezaz én szeretett Fiam, ót hallgassátok'' (Mk 9'7). Mindazonáltal Jézus állítja' hogy az ó szemé-lye a ,,test és a vér'' számára elérhetetlen, vagyis az ember nem képes ót felismerni egyediiltermészetes erejével, csak ha Isten kiilcinleges kegyelme neki feltárja (Mt 16'17). Jézus valő-ban azt mondja, hogy ,,senki sem j het bozzám (hihet bennem),haaz Atya, aki ki.ildott nemvonzza,, (Jn 6,44): ez a ,,vonzás', kegyelmi megvilágosodás, melyet Isten ad az ember értelmeés szabad akarata számára' hogy felismerje Jézusban az Isten Fiát, egyszeríÍ ktilseje ellenére,mellyel Jézus megnyilvánult az emberek e1ótt, és legfő.képpen kereszthaliíla ellenére.

d) Iézlls más rnint az őszovetségi prőfétrák

Mint kinyilatkoztatőt, Jézus tulajdonságait megkiilonbcjztetik mindazoktől, akik az ószcivet-ségben a kinyilatkoztatás eszkozei voltak: MÓzes, a prőféták és a bolcsek. Ezeknek nincs sze.mélyes tanítása, hanem ,,Isten szavát,, hirdetik. Így Mőzes, miutiín JIrwH szőlt hozzá Sínai.

25

flryd' Í1Ía4si f i nllrybl ll*rrls/ ILs, Í:ilgl.{*l- rl,r&rC

hegyén, ,,kihirdette a népnek az Úr minden szavát és milden parancsát''l(Kiv 24,3), Aprőfé-,á!,?,:é1h?:'intézett szavaikat így kezdik: ,,így szd azUr,, (Ier 6,16)., ,,Halljátok az Ur sza-vát'' (Iz I,I0), ,.az Ur szÓzatot íntézetthozzám'' (Ez 16'1). Jézus azonban épp az e71enkez6jétráliítja: ',Mondom nektek'', ál\ítását az ,,Amen', nyomatékosítő szőval (,,vaIőban, igazán, biz-tosan'') erósíti: ,,Bizony mondom nektek'' (Mt 11'11)' ,'Bizony, bizony mondom nektek'' (Jn6'47 . 53). Vagyis Jézus nem Isten nevében beszéI' hanem a saját nevében, ezzel hangsrilyoz-va saját tekintélyét. ValÓban, ó nem egy prőféta, sem egy rabbi, még ha áItalában így is szÓ-lítják 6t' nem is rigy viselkedik mint a régi prÓféták' sem gy mint kortársai, az írástudőkVagy a torvény tanítői, akik tanításaikban arégí rabbikra utalnak. l azonban,,tekinté11ye1''szői, hallgatÓit csodálatra késztetve: ',Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elmenta zsinagÓgába, és tanított. Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert gy tanított, mint aki-nek hatalma van, nem rigy, mint az írástudők'' (Mk I'2I..22).

e) Iézus és a mőzesi torvény

Mőzessel és a torvénnyel kapcsolatban Jézus a ,,tekintély'' magatartását tan sítja, mely meg-dobbenti és megbotránkoztatja hallgatÓit. Magának koveteli azt a hatalmat és a tekinté1yt - acsak Istennek kijáIő tekintélyt! -, hogy az i.idvcisség j rendjét hirdesse, kijelentve, hogy aTőrának (a Tcirvény) csak Kereszteló Jánosig volt értéke:

',A t rvény és a prőfétrík Jánosig

tartottak, azőta az Isten országának orcjmhíre terjed'' (Lk 16'16). Mert kijelenti, hogy azószrivetség Isten akaratának nem elégséges kinyilvánítása, ezért szoru| rá a tcikéletesítésre'és néhány ponton a helyesbítésre, hogy alkalmas \egyen az iidvosség rij rendje számáta, me-lyet ó _ mint Messiás és Isten Fía _ hozott el az Orszá'g evangé1iumának hirdetésévei, meiymegkezdód tt a betegek győgyításával, a megszállottak felszabadításával, mely a gonosz fe.letti győzelmének jele. Igy Istentól a Mőzesnek adott Tőrával Jézus szembeállítja evangéliu-mát: ,,Ha11ottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták (Istentól Mőzes által) ' . . én pedig aztmondom nektek" (Mt 5,21).

f) Jézus tiszteletben tartja a ToÍvényt

Iézus egyáltalán nem veti el a TÓrát. Elfogadja a Tízparancsolatot (Dekalőgus) - mely a tor.vény szíve -, és erre utal az ifjrinak , aki az circik élet elnyeréséról kérdezi: ,,Ha el akarsz jutniaz orok életre, tartsd meg a parancsokat'' (Mt 19,17). Megfeddi az írástudőkat, mivel ,,Istenparancsát'' elhanyagotják, hogy ragaszkodjanak ,,az emberi hagyományoklroz'' (Mk 7 '8). Jé-zus elfogadja a templomot is, a riraga rendjével egyiitt: csak mint a régi prőfétrák, pontosítja,hogy a templomban végbemenó kultikus áLdozat nem helyettesítheti az erkÖlcsi t rvényekmegtartását, s azt kibékiilt lélekkel kell bemutatni (Mt 5'24). Elfogadja a szombat parancsátis, de kijel li a helyét a tcibbi parancs kcizcjtt' A felebaráti szeretet parancsát elÓabreva]őnaktaÍtja a konfliktusos helyzetekben, és az elsóbbséget a szombati pihenés figyelmen kívtil ha.gyása rírán is a szeretet mííveinek kell adni. Ezért mondja Jézus, hogy ó,,ura a szombatnak is''(Mk 2,28)' vagyis rá tartozik, hogy Isten akaÍata szerint hogyan kel1 értelmezniink a szombatmegtartását.

g) Iézus tokéletesíti a tcirvényt

Egyfelól'Jézus elfogadja a T rvény erkolcsi normáit, jőllehet kijavítja' t kéletesíti azokat,*7't"ta kijelenti, hogy a levitikus, tiszta és tisztátalan normák ídeje véget ért.,Igy,,tisztánakminósített minden ételt'' (Mk 7,19)' Mivel Íem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívti]rő1származ1k, hanem ami a ,,szívb6l,, j n, vagyis az ember gonoszsága ''beliil'' van. Ha Jézus

26

fiiqpd frieled "[ffÍJ qr-d lli*ry lr*l/ bJ 1Ü../ l**J

eeyrészt1 el is fogadja a Tőra etikai elóírásait, másrészrÓ1 a szándékra, a belsóre helyezve a

t!íg'.iryt' ,,toké1etesiti''. Így a házasságtorés nemcsak egy férjezett asszonnyal valő kapcso-

iJtZnvét j"r""ti, elkcivetéséhez e|éE a szándék: ,,Fn pedig azt mondom n$!ek' hogy aki bÍí-

oá' uíegía asszonyra néz, szívében már házasságtÖrést kovet e1 vele (I\4t 5'28)' A torvény

'a' píán".ult, me\ek az emberi szív keménysége miatt nem voltak képesek kjfejezni Isten

i"ti". t"'uet és akarátát, Isten eredeti elgondolásiához ke1l visszavezetni.Ezért Jézus eltorli a

tláz.sta a feleség eIbocsátására kapott ,,engedményt'' (MTÖrv 24'1) és a házasságot Isten

kezdetí tervéhez viszi vissza, aki azt felbonthatatlannak akaÍta.

á) Új tartalom' ríj érték

Jézus feltárja, hogy bár a Tőra Isten kinyilatkoztatását tartalmazza, mégsem alkalmas az álta.

ia e1hozott tidvosseg o.1 rendjéhez' Ezért a Jézustől kapott rij tcirvénnyel kell helyettesíteni,

m"ly a,t a tokéletes és végsó íidvtervet valősítja meg, melyet Isten akar, nemcsak Izrael ha-

nem minden ember számáiu. ,,Új'' tőrvény' mely a TÓra két t rvényét átveszi (',Szeresd Ura-

áat, Istenedet, szíved, 1elked mélyéból, minden eróddel'': MTorv 6,5; ,,Szeresd embertársadat

mint rnagadat'': Lev 19,18), de rij je1entésse1 és magasztos kovetelménnyel t lti meg. Így Jé.

zus feltála Isten országa rij értékeit: az clnkéntes szegénységet, az Isten országáért vállalt

sztizességet, az elienségizeretetet, és a sértések megbocsátását, az Istenne'k és az embereknek

valÓ cjnáiadás t, egészen az éIet felá|dozásáig, a szegények és a szenvedÓk támogatását, a te.

kintélyt, mint szo1gálatot, az é1et,,e1vesztését'' az evangéliumért, az alázatot, a szelídséget' a

szív és a tekintet tisztaságát' a kclnyÖrtiletet.

3. Jézus Krisztus a hirdetett kinyilatkoztatás

a) Az apostolok tantisága

Az rijszovetségi kinyilatkoztatás második szakaszában Jézus a Kinyilatkoztatott, a Hirdetett,

.,ugyi'.ugu Jkinyilatkoztatás és az tizenet: Nem lehet tehát a kinyilatkoztatás alanya, ha-

neil csakiJa !árgya. A kinyilatkoztatás szerzíje a Szentléiek, aki Jézus apostolain, azevan.

gélistákon, szeni-Pálon, az apostoli levelek és a Jelenések k nyve szetz1jén keresztiii szÓl.

Valőjában ebben a második f.ízisban is Jézus az, akit a Szentlélek által inspirált tanriságtevói

áIta1.az ó Lelke folyamatosan kinyilvánít. Tanriságtevói nem tesznek mást, mint elmélyítik'

magukévá teszik és továbbfejlesztik mindazt' amjtaz Atyáről és tinmagárő1, és az emberek

hivátásárőt, hogy Isten Íiai 1egyenek, feltárt. Itt tehát nem Jézus rij kinyilvánításáről van szÓ,

hanem Jézus t*á1tett és a maga teljességében megértett és ,,hirdetett'' és a Szentlélek vezeté-

se alatt minden ernberhez eljutatott onkinyilatkoztatásárÓl van sző' A piink sd napján rájuk

leszállt Szentlélek világosságánáI azok az apostolok és tanítványok' akik Jézussal egyÍitt é1-

tek, és látták ót feltámaáottan, a tények ,,tanriiként'', megértik és hirdetik, hogy atyáink Istene

,,feítámasztotta Jézust'' és ,jobbja fejedelemmé,és megváltÓvá emelte, hogy megtérítse Izra-

elt és megbocsássa bííneit'' (,l'pcset 5,30-3 1). Ők tarjlák fel' hogy Isten níjuk bízta' hogy ''hir-dessék a

*népnek, és tanrisítsák, hoey !ézus az, akit Isten az é|6k és holtak bírájául rendelt'', és

hogy ,,aki hisz benne, elnyeri nevében brínei bocsánatát'' (Apcsel lo,4z43).

t.apostolok és a taníiványok feItárják a népnek, hogy Jézus - a Keresztrefeszített, akit

feltámadva láttak - a benne hívó emberek megviiltőja, az éI6kés a holtak bftája. Az iidvcisség

j rendjét mutatjiák be, mely egyedtil Jézus Krisztusban ment végbe, mert ,,nem adatott más

ie, u,Zga1attazembereknek, amelyben iidvoztilhetnének'' (ApCsel 4,L2).Péter Korné]iusz

r6mai síázadosnak kijelenti, hogy Isten lZraelnek az cjr mhírt ,,Jézus Krisztus á1tal hirdette'

27

t-J \-J lni) lti lryd ted lryl lryi bC lryl lryl ItrC ÍP/ lryl (n/ Índ Ú*/ Í*J L-J'

aki a mindens.qU,e,,(Ancsel i0'36). Az apostolok által adott kinyitr.atkoztatásban Jézus amegvríltő, a bírő és az Út (Kt,iriosz): ez a név' mety az Őszovetsé!l" riient .;aoli a J}1WHtetragram helyett, melyet nem szabad kiejteni; egyébként ó a MessIás (Ap Cseí236s,a szent,az ígaz, az élet szerz1je (ApCsel 3,14_15).

b)SzentP ltanít sa

A Tizenkettó kinyilatkoztatásához kapcsolődik Szent Pál tanítása. A kinyilatkoztatást ó Is-tentÓ,i és Jézus KrisztustÓ1 kapta. Isten kinyilvánította neki Fiát: ,Ámikoi iz, ayi,.. kegyel.mével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát' hogy hiraessem a po!ányoknak''l-Ga11'15-16). Jézus Krisztus kinyíJvánította elótte evangéliuriát, amit

'''ugu il. t,.i'o"t: ,,Bíztosíta-Iak benneteket testvérek, hogy az általam hildetett evangéliumot...

*n". embertÓ,1 kaptam,vagy tanu]tam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásábőlr' (Gal 1, 1 1-12)'

1) Kenőzis és megvfltás

A páli kinyilatkoztatás mindenekelótt Jézusra vonatkozik: Szent Pál azt áluítJa, hogy Jézusbár isteni természettel rendelkezett, fcildi élete során a kenőzis állapotában éti' vagyls az iste-ni eiójog:Litől megfosztva és kiiiresedve, és engedelmeskedett az Átyanut

"le."eí a kereszt-

halálig (Fil 2,6_1I). Feltárja ezenhil halá1ánaliés feltámadásának .iote.ioroiiui jellegét, mi-vei halála által Jézus,,megváltássá lett'' (1Kor 2,30), vagyis az iidvcisség.oka, mindazokszámáta, akjk hisznek benne, s a keresztség a7talhozzácsat-íakoznak. ValÓb"an ,,Urunk Jézusvétkeinkért halá1t szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt'' (Rőm 4,25).

2) Afelmagaszta7ás

A páli tanítás továbbá kifejti, hogy Jézus a kereszthalálig tartő engedelmessége miatt Atyjá.től .,,fe1magaszta1ást'' nyert, 91 ,'otya1 nevet kapott, u.Jly f.il.tt""van minden névnek''

-(F'ii2,9)' vagyts a Kiiriosz (az[Jr) isteni és királyi címét' Az Apostol bemutatja, hogy Krisztus azEgyház feje, mely az 6 Íeste: Isten ,,ót az egész Egyház fe1évé t"tt",

-"iy az ó teste'' (Ef

1.22-23\.

3) d ritok: az isteni terv

Szent Pál kinyilatkoztatása másodsorban az iidvclsség isteni tervére, a misztériumra (a titok-ra) vonatkozik: ,'mely kezdettól fogva el volt rejtve ai Istenben'' (Ef 3,9), ,,melyról korábbannem tudtak az emberek gy, ahogy most a Lélek a szent apostoloknak és |rotétamat nnyi-latkoztatta'' (Ef 3'5). Az tidv<isség terve abban á11, hogy nemcsak a zsidők, hanem a pogá-nyok is ,,tr{rs rokosok',, ,'tagaí az egy testnek'' és részéiei az ígéIetnek az evangéIiurn ritj7n(Ef 3'6). ValÓjában a titok, amit Pál kinyilvánít, KÍiszfus (KoL 12T, aki halálával és feltáma-dásával mínden embernek, zsidőnak és pogánynak az idvozítíje, utlt ,,u hit engedelmessé.géhez rugaszkodnak'' (Rőm l,5-6); ez az a terv, mely szerini Isten kinyilvání-da akaratát,,,hogy elérkezk az td6k teljessége és Krisztusban mint fóben rijra egyesít mináenL ami amennyben és a fÓldcjn van'' (Ef 1,10), Krisztust állítva az j teremlés feJének.

c) Szent Jtínos tanítása

t)IézusaLogosz

Kiilcinleges helyet foglal e1 az-rijszovetségi kinyilatkoztatásban a jánosi corpus, mely a ne-gyed* ev,angéliumra, a háromjánosi levéIre és a Jelenések konyvéie vonatkoiik' János apos.to7 a názá'reti Jézus igazt onazonosságát tárja fel: Ő a testté lett Isten lgéje, az emberré lettLogosz.-A jánosi kinyilatkoztatás a negyedik evangélium prolÓgusának versében taliálhatő:,,Kezdetben volt az Ige, az Ige IstennéI volt, és Isten volt azlge (t,ogosz)'' (Jn 1'1) és az ,,Igetestté lett és kozottrink é1t'' (Jn 1'14)' RendkíViil vitatott á Logosz kifejezés eredeté ése szÓnak adottjánosí értele^m. Az eredettel kapcsolatban elképzelhetó, hogy iános a palesztinzsidÓságtől kolcscjnzi a kifejezést, a JHWH név elkertilése végett, Isrcn;ás megíevezéseikózÍil, melyek például a memra (a szÓ), yagy a memra Adonáj-(az Úr szava)

'.'"m.á;u; uagy

az a7exandnai zsidőság korébő1, kiilonosen a hívó zsidÓ Phiiőntől veszi e fogalmat' akí sií-mára a logosz az IstentÓ,I meg nem kiil nboztethetó egység, mely a világ cjsszetartását és irá.nyítását biztosítja; va1y 91értelmes világ platÓni elgondolásáből meríti a va1Óságos világmodelljeként, vagy másik lehetóségként a logos7 kifejezést a gnőzistÓl kolcsonzi,-rnelybeíezafogalomapneumávalegyi. ittalkotjaarendkívi i lgyakranhásznált szLizl)8iát(,,prár ' ' ,kenóaz egyben). De bármi is legyen a kifejezés qredete, a dcjntó az, amit János'a lo,gbsznak ad,'Evangélíumában ez gyakran az ,'Isten szava'', vagy ,,Jézus szava'' érte]emben sierepel, va.gyís az é1'6, tekintél1yel teljes sző értelmében. Néhány alkalommal a ,,sző', Jézussa1 egyezik,így: a ,,h ségesnek lenni'' az 6 szavához (Jn 8,31)' egyetjelent a benne valÓ maradássa1 (v .Jn 15,7).

2) Iézus a logosz

Ijálq:i írásokban négy helyen a logosz kifejezés magát Jézustjelcili (Jel 19,13; 1Jn 1'1; Jn1'1. 14): Jézus a Logosz. Az elsőnél (Jel 19,13) Jacques Duponi szennts (Í1999) nem Jézusbelsó természetére, handm a Logosz eszkatoiÓgikus funkciőja alapján az imberi tcjrténe1emvégén Isten pusztítÓ-btintetó tulajdonságiára vonatkozik. Ellenben a három másik helyen Jé.zus az éIet Logosza (1Jn 1,1), vagyis a Logos7, akl az élet., és aki az embereket az Isten é]et-ben részesíti, vagy egyszerÍíen a Logosz (Jn 1,1"14).

3) A ,,logosz'' az Ő- és Újszovetségben

Az ó'sz vetség a btilcsességet és a szÓt ismeri. A bolcsesség Istennél van: jelen van a terem-tésnél, és a világrend kialakításánál (Bolcs 7-8), tanít, vezet és kíséri az embereket (Bolcs9'10-11). A sző teremtó, mert Isten,,szői' és minden létlej n'' (Zso\t32L33],9), és kinyilat-koztatő, mert Isten elktildi a fdldre, hogy megismertesse az emberekkel ,,gondo1atait'' ei ,,rit.jait'', meiyek nem hasonlőak az emberekéhez (Iz 55,8-1|. Ám az lszovétségben a bolcses-ség és a szÓ nem IstentóI megkiilonboztetett személyek. János számára azonban a logoszisteni személy, aki cir ktÓ.l fogva (',kezdetben'') ,,Istennél'' volt (vagy ,,Isten felé fordult''J, ésmégis ó maga Isten volt' de megkiilonboztetve Istentől (János a lo-gosztmegjel lve anéve16nélkljli theoszt használja [Isten], és amikor Istenre utaI, a névelás ho thíoszt a1kalmazza[a.z Isten])' A logosz a teremtést megel6z6en létezett' éi azt irányította, mert ,,minden ájtata(di' aut ) lett, és nélkiile semmi sem lett ami lett'' (Jn 1,3). Az isLni logosz jÓllehet teremtó,

5 Essais sur la chistologie de St. Jean,Bruges l95l,29-34.

2829

ugyanakkor azonban élet és világosság. Sót azért világosság, r'rrert élet: ,;Benne é1et Volt, ésaz él'et vo|t az emberek vílágossága'' (Jn 1'4). Mint teremtó' a logosz, mind fizikai, mind 1e1.ki, mind természetes, mind természetfolc'tti életet ad, de az élet adása magában foglalja. a vi-lágosság elnyerését is, mely az anyagi teremtés és fóleg a szellem élete. Eppen ezért alogoszaz tgazi világosság, aki megvilágosít minden embert (Jn 1'9).

4\ Az Íoe tcctté lcf f

Az isteni Logosz, a teremtó, az élet és a fény ,,testté'' lett, (vagyis az emberi természethez ha-sonlÓ ,,gyengeségben és tÖrékenységben'' emberré) és kcizcitttink élt' (szÓ szerint: ,,feIríllítottasátrát',, Jn 1,14), azazigaz ember lett, belépett az emberi torténelembe' hogy az emberekkelegyÍitt éije é1etÍiket, a fájdalommal és haláilal fenyegetett valőságban, megosztva mindent -kivéve a bíínt _ az emberi természettel. Az emberré lett isteni Logosz a Názáreti Iézus.. ez ajánosi kiayilatkoztatás fó gondolata Jézus tcjrténeti személyéról. o a megtestesiilt Logosz ésaz AÍya egysztilcitt Fía, aki az emberek kozott emberi életet é1, az Isten-embet, az igaz Isten,az igaz eÁber, akit ',kegyelem és igazság tolt be'' (Jn 1,14). Általa részestilhetnek az embereka kegyelemben és az igazságban: ,,Mindannyian az ó teljességébő.l részesi,1lti.ink, kegyelmetkegyelemre halmozva. Mert a torvényt Mőzes kozvetítette, a kegyelem és az ígazság azon-ban Jézus Krisztus által lett osztá1yrészi.ink'' pn 1'16-17).

5) Az Istennél lévó Logosz

A Názáreti Jézusban testté lett isteni Logosz nemcsak or k logosz, mint a világ teremtóje'fény és élet; ó nemcsak az embetré lett Logosz, akj az igazság és a kegyelem forrása, hanemó egyrittal ó az Istennél \évóLogosz (Jn 1'i) - és ezért 6 az ,,egyszuIott Fi'í'' vagy (az ,'egy-szii]ott Isten'') , aki az ,,Atya olén van'' (Jn 1,1 8) _ és így a tokéletesen emberré lett Logosz. Is.ten és az ó titkának egyediili kinyiwánitőja és magyarázőja'

6 ) A Logosz személyisége

Amennyiben az egyszíilott Firi az Atya cilén van' rigy Jézus ismeri az Atyát, az 6 természetét,szándékait' és akaratát, végteleni.il tokéletes mődon; s6t6 az egyetlen, aki ismeri Istent, akitsenki sem látott, és nem is láthat, így az íktnyt1'atkoztatása az egyetlen, mely megismeÍtetí azemberekkel Isten titkát, és azt teljes és végérvényes ígazságában mutatja be. Minden más azIstenról szÓlÓ kinyilatkoztatás vagy hamis, vagy mint MÓzesé és aprőfétéké' t kéletlen és hi-ányos. Egyedtjl Jézus Isten hiteles és legfóbb kinyilvánítÓja' A Názríreti Jézusban testté lettÍ'ge az Atya tőkéletes kinyilatkoztatő Logosza, maga Jézus. Ezért az ó szeméIye, cseleke-

detei, szavai, élete, halála és feltámadása _ jőllehet torténetileg meghatarozott és nyelvileg iskifejezett mődon egy adott kuluirában és egy sajátos torténeti korszakban - ,,Örok'' és ,,egye.temes'' kinyilatkoztatő értéket hordoznak: vagyis mindaz amit Krisztus mondott és tett az el-s6 századíPa\esztinában, \gaz és érvényes minden kor minden embere számára, Ő ,,emberi''gesztusokban és szavakban nyilvánította ki Önrnagát; de tettei és szavai ,,Isten tetteí és sza-vai".

Í'gy az evangélium pro1őgusában János aléztsrő7 szőlő apostoli kinyilatkoztatás teljessé-getáá3a, u.ikór a Krii'tos JJ<inyilatkoztatÓ tevékenységéról kimondja avégs6 szőt,,.6 A vég'

6 LeroungLLe, R., Théologie de la RévéIation,Bruges-Paris |966'.7.1.

30

só sző pedig ez: ,,Istent nem látta'soha senki, az egysziilon Firi nyi1atkoztatta ki, aki az Atyaő]én van'' (Jn 1'18), emberi szavai és tettei által.

4. Kinyilatkoztatás az emberi tiirténelem végén

a) A kinyilatkoztat.ás még kibontásra vár

A keresztény kinyilatkoztatás majd a harmadik fázisban teljesedik be, az emberi tÖrténe1emvégén'-Kétségkívtil az egyház már a kinyilatkoztatás ren jében él; de égy homályos kinyiiat-koztatásről van szÓ' vagyis r1é9 ne1 teljes, még nem teljesen feháruIi kinyilatkoztatásről.E],6szor prőfétái által, majd a Jézus Krisztusban megtestesiilt igéje által Isten megismertetteveli-ink onmaFát és iidvozító tervét; ám még mindez homályban"maradt. VJo.;aban amit Istenaz O'. es az UJszovetségben kinyilvánított, számunkra a hit tárgya: ,"\4ég testben. '. a hitbenéltink- a szem-léiet még nem osztályrészrink'' (2Kor 5,6_7); u ráta'ilo lányilatkoztatás idó-szakában éItink, és nem a'feltiírt kinyilatkoztatáséban: ,,Ma még csak ttikoiben, homályosanlátunk''' ,,még nem színrÓ1 színre', (1Kor 13,12).

b) A,,mfu és a még nem''

Tehát a kinyilatkoztatás teuességének vrírakozásában, vagyis a ,,|átás,, viírakozásában éliink.Avárakozás azonban miár a látás kezdete, mert a hit kegyJ]rne a Éeresztényt lendtilettel, dina.mikus fes.ziiltséggel ajándé]<ozzameg a kinyilatkoztaiott valőság iányáaa' mely bizonyosmődon el6re láttatja'és íz|e7teti a hívót. Ezért írja Szent Pál a Kointusíáknak, hoÁv mi. Mő-zessel ellentétben, aki eltakarta arcát, ,,fcidetlen arccal ttikrcjzztik vissza az Ú' a]á.áJge1;'látjuk,'a Krisztus arcán felragyogott isteni dicsóséget'' (2Kor 3,18; 4,6).

Mikor teljesedik be a kinyilatkoztatás? A torténelem végén, ,,*'ito. végbemegy remé-nyiink boldog beteljesiilése, a nagy Istennek és Üdvozítónknák Jéius Krisztuinak di-csóségeseij veteIe'' (Tit 2,13): ,,ameRielenés'', melyet a,,meg|latározott idő,ben végbevisz a boidog-ésegyediili ura1kodő, a királyok kirá7ya és az urak Urai (lTim 6' 14-15). Ez á krisztusi kinyi.íat.koztatás a dicsóség ragyogásiíban tcjrténik, n".n p"dig a test gyengeségében, és a keresztmegalázásában, mert annak a kinyilvánítása lesz' amiká vaÓsálban"ma íagyunk.

c) Részesedés a dicsóségben

Krisztus teljes kinyiiatkoztatása keresztény létiink teljes kinyilatk oztatásais lesz: ,,Meghalta-tok és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenbe;! Amii<or majd Krisztus, a mi élettinkmegjelenik, ve1e egytitt ti is'megjelentek dicsŐségesen.'' (Kol 3,3-+l Milyen dicsóségben? Is.ten fiaínak dicsóségében. Vagyis Isten dicsóségének a részeseként, és i színr'l színre látás.nak a részeseként, annak ami ő, s így hozzá hasonlőkká válunk: ,,szeretteim, most Isten gyer-mekei vagyunk, de még nem nyílvánvalő, hogy mik lesztink. azi tudjuk, hogyha megjelénik'hozzá lesziÍnk hasonlÓk, mert látni fogjuk, amint van'' (lJn 3,2).

d ) A v é gsó v áLaszt a dícsóségesen vis szatéró Jézus ad,i a

Ki az Isten? Ki Jézus Krisztus' az emberré lett Isten Fia, a testté lett Logosz? Ki a keresztény?Mi az emberi ttjrténelem értelme? Kinek van igaza? Jézus Krisztusiak, és azoknak, akikhisznek-benne, vagy azoknak, akik taga jrík és élvetik 6t? Mi az emberi élet célja, és mi aszenvedésésahalálérte1me?Ezekreakérdésekre adváLasztazíjsz<ivetségikinyilátkoztatás.

31

nJ o "a) L., . .") tH) lryd lyd leJ lgi t*f lryi |Ürd íY/ lyd b.l trd íEi t*J l*) Í-J t_;

pett azoo. teolÓgusok ellen, akik az emberi értelem triibecsiiléséveL veszéIyeztették az egész-iéges keresztény fe]f.ogást. A kovetkezó kortárs és korábbi teolőgusokát ítélték el: deorgHermes (t1831, Ds 2738-2740); Anron Giinther (t1863, Ds zBzS-2831); JakobFrohschammer (t l893, DS 2850-2861)' '0 A zsinat másik tulajdonsága a tekintélyi gondol-kodásmőd, melynek soriín Isten személye valőjában háttérben marad.1l A zsinat megérósíti ahit értelmességét' továbbá tanítja, hogy a hit Isten ingyenes ajándéka' Isten átadta az igazsá-gokat, s feltárta rcik eihatrírozását, mely egyediil a kinyilatkoztatás révén jut tudomásunkra.Azsinat megsziliírdítja hitiink alapjait: a kinyilatkoztatás azutolső apostol halálával lezarl7t,a Szentírás az egyházi k zosségen beltil aiakult ki' amit a Szenthagyomány értelmez. A szii-veg elemzése feltárja, hogy a zsinat nem ad pontos meghatátozást a kinyilatkoztatásről.

-') A I1. Vatikáni Zsinat (1962_1965)

A Ii. Vatikáni Zsinat mar nállÓ fejezetet szentelt a kinyilatkoztatásnak. A Dei Verbum dog.matikus konstitticiÓ tobb átdolgozás után nyerte le végsó formáját, mely a Lumen |enti;mvÍáLn (az E gyházr ő1 s zÓ]Ó konstitliciÓ), a zsinat legfontosabb okmánya.

Az elsó tervezet címe: ,'A kinyilatkoztatás forrásairÓl'', melyet azért nem fogadtak el, nrerta kinyilatkoztatás jellegét csak a tanításban határozta meg, Jézus személye pedig háttérbeszoruit. A kovetkezó tervezet a ,,Hitletétemény tisztántartásrárÓl'' címet viselte. Az rij szovega kinyilatkoztatásban aprőféták által k zvetített Isten szavátlátta, me1y Jézus Krisztusbanlett teljessé. A harmadik vá7tozat lett a fószoveg, maga a Dei Verbum, melyet a zsinat 1965.november 18.-án elfogadott, mely a kinyilatkoztatásrÓl szőlÓ teolÓgiai gondolkodás korsza-kos aikotása'tz A kinyilatkoztatás célja nem informáciőkrjzlés, tlanern e[y kozosség és a sze-mélyes talákozás létrehozása' mert Isten barátaihoz szől, párbeszédet kezdeményez' A ki-nyilatkoztatás természetérÓ,l és tárgyrárői, Jézus Krisztusről mint a kinyilatkoztatásbeteljesítójéról tt cikkely szől (DV 2-6,Id. Fiiggelék 18o_l81. o.). Ezt kcivetikétjelentósszakasz a kinyilatkoztatás elfogadásáről valamint annak sz6be1i továbbadásrirő1.

A Dei Verbum felosztása-:Bevezetés7. fejezet: A kinyiJatkoztatás2. fejezet: Az isteni kinyilatkoztatás továbbadása3' fejezet: A Szentírás isteni sugalmazottsága és a Szentírás magyuázata4, fejezet: Az Őszovetség5. fejezet: Az Ujszovetség6. fejezet: A Szentírás azBgyItáz életében

JőIlehet a Dei Verbum megfogalmazásalban'az I. Vatikáni Zsinatra épít, stílusában mégisérezhet3 a fordulat. A kinyilatkoztatás kcizponti kulcsa nemcsak az isteni igazságok tekinté-Iyi elfogadása, hanem a Nr4záreti Jézus személye. Ebben az értelemben a szoveg kifejezettenkrisztocenrikus, mely egytitt jár egy kclvetkezetes Isten és Szentháromságkozpontr1 gondol.

l0 A korábban elítélt fideistá és tradicionalista nézeteket vilIÓ Inuis.Eugene-Marie Bautaint (t1867, Ds28 l l-28 14) és a Augustin Bonnettt (+1879)' Antonio Conte di Rosmini.Serbatí (J 1855, Ds 320l_3241) fi lozÓfus'teolőgus' politolÓgus tévedéseit a zsinat után XIII. Leő poszthumusz elítélte.

l lDS 3004' vr i . Rőm 1.20.12VÁnN,qI,J., KarlRahnerteolőgiájaésaDeíVerbumkeletkezése,inTeol giaXXYII(1994/3) 152-154.

F''z a vá]'asz azonban még homrílyba burkolődzik, ez a vá7asz még nem ,Ját'' teljesen tisz-tán, mert a hit fogadja el. A teljes váLaszta ',dicsóségében'' megnyiivánulő Jézus Krisztus ad-ja' Akkor, akik hittek az 6 szavának, látni fog1ák dicsóségében, 'és benne és áItala szíw61színre látjiák majd az Istent: ,,... szolgái hődolnak neki, látni fogják arcát,.és a hom1okukonlesz a neve" (1e122,34).

II. Egyházi tanítás a kinyilatkoztatásről

A) A z.sinatok tanítdsa a kinyilatkoztatásről

A kinyilatkoztatásről mind ez ideig egyetlen zsinati dokumentum jelent meg., a Dei Verbttm,a II. Vatikáni Zsinaton, mely a TridenLi és az I. Vatikáni Zsinat tanítására t.ámaszkodik, ígytcjretlen a foiytonosság a korábbi és az rijabb megnyilatkozások kozott.

1) A Tridenti Zsrnat(L545-1563)

1546' április 8'án kelt (IV. sessio) dekrétumának kiadásával7 a zsinat elismeri a szent k<iny.veket és az apostoli hagyományt, melyek a katolikus hit megvailása szempontjáből etengeb-hetetleniil fontos vonatkoztatási pontok. A zsinat mielótt a ,'szent és kanonikus'' kcinyvéketfelsorolná' a szőbeli hagyomány jelentóségét hangsrilyozza mind a hit, mind az erkolcsokszempontjáből' melyet a szent konyvekkel egytitt kell elfogadni és tisztelni. A kinyi1atkozta-tás fogaimát kifejezetten egyetienegy helyen találjuk meg.8

2 ) I. Y attkán Zsinat ( 1 869_1 870)

ValÓjában ez az e|s6zsinat, mely a kinyilatkoztatás témájával kifejezetten foglalkozott. Az1870. április 24-én megjelent ,,Dei Filius,'kezdetÍí hittani rendelkezés a katoljkus hitrÓ1 egyegész fejezetet szentel a kinyilatkoztatásnak, meIyben a kinyilatkoztatásL az émberi éiis zempontj áb ő l értelmezt.g

A zsinat a modernizmus korában á11, megnyilatkozásaira avédekezí magatartás jellemzó.Fel|ép az ateizmus, a panteizmus, a racionalizmus, a naturalizmus elien, hangsrilyozva Istentranszcendens voltát, mely lényegében kiilcinbozik a világtÓl. Az egyházt tanítőhivatal feué.

7 Ds l501; 1505: ,,Mind az Ó-, mind az ÚjszÖvetség sszes konyveinek Isten a szerzóje. . . A hitet az erkolcsÖketérintó hagyolnányokat a Katolikus Egyház szakadat|an folytonossággal megórizte, s egyinlójámborsággal és meg.becsiiléssel fogadja eI és tiszteli.''

8 Ds 1566: ,,Ha valaki feltétlen és csalhatatlan bizonyossággal állítaná' hogy a mindvégig valÓ állhatatosság amanagy ajándékát bizonyosan birtokolni fogja, ha csak ezt egy ktilcin kinyilatkoztatásből (revilatio) tudta meg: a'nath-

".íil!,',oo.-,o07: ,,Isten minden dolog kezdete és Vége, a teremtett dolgokbőI az emberi esz te*é.,etes uila-

gosságával biztosan megismerhetó, mert... Önmagát és akarata riik végzéseit az emberi nemnek akarta kinyi.latkoztatni'... A kinyilatkoztatás feltétleniil sztikséges, mivel Isten az ember számáta természetfÖlőtti célt ttíz.Öttk i . . ."

)ZJJ

fbertd

kodással. Jézus torténeti atakja a kinyilatkoztatás megértésének kiindulÓ alapja.EzértJézushelyét is rijra ke11 gondolni a teo1őgián beliil. A kinyilatkoztatásnak egyrittal' trjrténelemorien.táltttak kel] lenni. Elsódlegesen nem ,,kommunikáciÓbÓ1'', hanem ,;kommriniÓbő1'' á11, nerntényszeíÍkozlésekból, hanem szabad, személyes megnyflásbÓl és onkozlésból, így sziikség'szeríÍ mÓdon a kinyilatkoztatás aszemé7yek kozotti ta1álkozásokban bontakozik ki, és termé'szetszerííen hordozzamagán a dialogikus karaktert' mely szőban és tettben nyilvánul meg.Ezzel az Ige a gyakorlati élet nagyobb osszefiiggéseiben megta1álhatÓ. Ennek e1lenére a zsi-nat más helyeken a kinyilatkoztatással kapcsolatban a személyes jelleg helyet ismét a tekin.teiyelvet eme11 l(1.'"

B) A sugalmazás (inspiráciÓ)

1. A sugalmazás biblikus gyiikerei

A sugalmazás kérdését maga a sugalmazott Szentírás is trírgyalja. A prőféták ,,szavátől'' aprőféták írásáig folyamatos',fejlódés'' l'átbatő.

Q Az Őszovetség tanítása

Az iszcjvetségben Isten szavának hirdetói a prőféták (Iz 6,6_9; Jer 1,8-10; 29,7_9; AÍn.7

'12_15), az ó szavuk Isten szava, mely ítéletet és tidvcisséget ígét (Iz 40,5; 50'10; Jer 1'11k).A torvény e16írása alapján torvénybe fogialjrák, hogy a nép err:Jékezzen eITe (Kiv 24'3k' 1;34'2.7k; MTorv 4,23: Io,4;31,9-13' 24-28). A fogság utáni idószakban Ezdrásnak ke11 elfo-gadtatnia a kezében lévó torvényt mint Isten torvényét (Ezdr 7,I_26; 7.14; Neh 1'1-8'i:_t a), melyet Jridában és Jeruzsálemben is kovetni kelI. A leírt sző így az elj vendó korokszámára mint tan onállÓ étetet é1 (Iz 30,8, továbbá Iz 8'16-18; 34,16; Iet 36: A konyvte.kercs). Ebben a formában ezmár a vissza nem vonhatÓ Isten szava (Iz31,2)'

b ) Az |Jjszov etség tanítása

Az Újszovetség még kifejezettebben szől a sugalmazásről hrírom helyen is.1. lPét 1,10-12 ',Eztaz

tidvosséget keresték és kutatták a prőféták, akik a nektek szánt ke-

gyelemrÓ1 jcivend ltek. Toprengtek rajta, vajon milyen idópontra, vagy milyen korÍa mutat

Krisztusnak benniik mííkiidó Le|ke, elóre megmondva a Krisztusra várő szenvedéseket és

a nyomukba lépó dicsóséget. Kinyilatkoztatást kaptak, hogy ne maguknak, lranem nektek le-

gyánek szolgáiatotokra, ázzal amlí az evangéIium hirdetói most kozoltek veletek az égb6|

kiildi'tt Szentlélek erejéból.''A szciveg a prőfétai sző és a prőfétai írás megkiilonboztetése nélki.il állítja' hogy mind az

ÓszÖvetségi pr őféták sza,a, mind az evangéliumi igehirdetés a Szentlélek mííve (v. 1 1: Krisz.

tus Lelke).

í!M!il ÍBEgc bii5rbrl fi$rd

2.zPét 1,16-2|: ',NÍert nem kieszelt meséket vettÍink alapul, amikor tudtu1 adtuk nektek

Jézus Krisztus hatalmát és e1j vetelét, mert hiszen szemlélói voltunk fenségének. Amikor

ugYan1s az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta és megdicsóítette, ez a szőzat hallatszott rá

vőnatkozÓan a folséges dicsóség hazájábőL: ,>Ez az én szeÍetett Fiam, akiben kedvem telik.<

iit az égb6l jov6 szőzator.mi is hallottuk, amikor ott voltunk ve1e a szent hegyen. Így a prő-

íétai jovendoléseket még jobban hissziik. JÓl teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sotétben vilá-

eítÓ lámpásra, amíg a nappal fel nem.virrad, és a hajnalcsillag fel nem Iagyog a szívetekben.

ÉI1szor is azt értsétek meg, hogy az'Írásnak egyetlenegyjÖvendiilése sem származik onké-

nyes érte1mezésbÓ1. Hisz sohasem keletkezett jovendcilés emberi akaratből, hanem mindig

csak a Szentlélektól sugalmazvabeszéItek (Spiritu Sancto inspirarl) - Isten megbízottaiként

- a szer\t emberek."Az ,,inspiráciÓ'' kifejezés, me1y a iatin fordításban feltíínik, megktiionboztetés nélkiii vo-

natkozik a szÓbeli és a 1eírt szavakra. Természetesen ez a fogalom még nem alkalmas a ké-

sÓ.bb kidolgozott sugalmazástan alkalmazására' meiy az isteni szerzó és az emberi szerz5

kozti kapcsolatot vizs gálj a.3.2Tím3,74-L.7:,'Te azonban tarts ki amellett, amit tantrltál, s amirÓ.l meggyózódtél' hi-

szen tudod, kitÓ1 tanultad. Gyerekkorod Óta lsmered a Szentírást: ez megadja neked az tmu-

iatást ahhoz, hogy a Krisztui Jézusba vetett hitben eljuss az iidvcisségre' Minden Írás, amit

az Isten sugalmazott (rr.aoa ypoQi1 O<Ónyeuoros, omnis scriptura divinitus inspirata), jóI

hasznáIhatő a tanításra, az érvelésÍe, a feddésre, s az ígaz életre va]Ó nevelésre' hogy az Isten

embere tcjkéletes legyen és minden jÓra kész iegyen.''A szoveg kiilonosen is hangs lyt helyez a Szentírás hatásiára, mely hatás azon a tényen ala-

pul, hogy ,,isteni mődon'' (0e Ónve uoros) sugailt. Ez a kifejezés egyediil itt fordul eló a Bib1i'ában, s a gorog vallási világban ajovendómondőkra, jősokra, eksztatikus állapotban iévókrehasználtrík,arnikorazistenilélekhatásaalattvoltak. Azigyk:váltottállapototszentórtilettel,enthuziazmussal, eksztázissal fejezték ki, me1y Isten részéról lefoglaita magának az embert.A lé1ek és a sző kozotti kapcsolat az oszovetségre vezethetó vissza, aho1 a fogság utáni idó-szakban a szÓ (héberÍi| d bár), és a lélek (hébertil r ah) egyitt szerepeit (Jer 3L,33; Ez36,26k;Iz 59,2I; Neh 9,30; Zakl ,12).

AzŐ- és az Újszovetség amikor a sugalmazásrÓl beszéI, a legszorosabb kapcsolatot hozzaIétre aprőféták által biÍtoko1t Szentlélek teljessége és az írásbeli sugalmazás ktjzott' valarnirrta Szentlélekke1 eltelt személvek és a szavak, a Szentlélekkel eltelt írásmúvek kozcjtt.

2. A sugalmazásről szőlő tanítás fejlódése

a) Patrisztika és skolasztika

Az egyház torténetének folyamán a patrisztika korában az Írás mogott Isten Lelkét látták, s,gyo:i., a Lélek mríkod ti szerzíkon keresztiil az olvasÓban és á magyarázőban is (óri-genész). $ keresztény írők egyontetííen eifogadtiík' hogy a Szentírás Istentól származtk(Niisszai Szent Gergely, Szent Jeromos). Az eretrrekekkel folytatott vittíkban megvédték aSzentlélekáltal sugallt szavakméltőságát,elhárttvaavádat, hogy azokpusztán emberi gon.dolatok lennének (Nazianzoszi Szent Gergely). A Biblia írÓit nemcsak szerzóknek (auctores)tekintik, hanem hangsri|yc:zzák, hogy a kegyelem iíltal és nem csupán emberi mődon fejtettékki tevékenységtiket (Szent Ambrus).

Érdekes vitát váltott ki a késÓ,bbiek folyamán az emberi szerzó osszevetése a hárfával vagya munkaeszkozzdr (Aranyszáj Szent János, Alexandriai Kiirillosz)' A Szentlélek mÍíkodéseaz evangélistiík ríltal még azt is lehetóvé teszi, hogy Jézus feltámadásárÓl más-más részletet

'] Gs 18: }A halálal kapcsolatbm csódÖt mond minden képze|eÍ., az egyház üonban, minthogy a kinyilatkoztatÓ

Istentól Vette, állítja, hogi Isten az embert arra teremtette' hogy eljusson egy' a fÖldi nyomorriság hatánin t li

boldog célba.'' un iz: ',tulina Keleten, mind Nyugaton más-más mődszerhez és eljríráshoz tblyamodtak a kinyi.

latkoztatott igzság feltárásában, hogy az isteni tmítást megismerjék és megvallják.''

35

Í.l L, .r }-J 't*t !*l Net tryJ tel 11..,..,, ,*J .B

mondjanak el vagy hagyjanak e1., anéikiil azonban, hogy valÓtlant iállítanának (Szent Ágos.ton).

A késó kozépkorban a skolasztika ídején Aquinői Szt. Tamás a sugalmazás folyamatát egy.feióI egyiitt tárgyalta a prÓfétai megvilágosodással, másfeIól ktilonbséget tesz az elsódlegesszerz1 (auctor principalis) és a kivitelezó kozott (auctor instrumentalis),lo Ezt a definíciÓttobb zsinat is megerósítette,így a Firenzei Zsinat is (1438_I445),.me1y a Cantate DominokezdetÍí bullájában kijelenti, hogy ugyanaz az egy Isten az o. és az Ujszovetsé g szerz1je, mintahogy ugyanannak a Szentléleknek a suga1latára beszéltek mindkét szovetség szentjei.

b) A Tridenti Zsinat és hatása

A skolasztikus tanítással valőjában kialakultak a Tridenti Zsinat után kifejtett inspiráciÓs tanfÓ,bb elemei:

1. A Szentírás szent, mert ahogy a prőfétai sző, ez is Isten Le1ke hatásábő1 sztiletett, ezért aszent Isten szava.

2. Amjnt a prőfétai szÓban, ugyanrigy a Szentírásban is Isten sző1. A SzentírásbÓ1 Ó beszél.3. Az emberi szerz1 az isteni szerzóvel szemben mintegy alkalmazott eszkÖzként jelenik

meg, ahogy egy í16kezébenazftőszerszám(,,dictante quasipermanus traditae,,, Ds 1501).Az inspirálÓ SzentlélekrÓl érezhetí az átmenet a ,,diktáiő Szent1é1ekre,', mely végÍil a későb-bi vitrík kozéppontjába kertil.

4' Az jkorban ez utőbbi ponttal kapcsolatban a kcjvetkezó kérdések meriiltek fel:_Beszélhertinkmégemberi szerz6r6l,haazfuő pusztán azt jegyzi le, amitneki diktálnak?- Beszélhetiink isteni szerzórő,l, ha a szovegben bizonytalanságok, sót nyilvánvalÓ téve-

déseket iehet kimutatni?

Az elsó protestánsok jra elóveszik a mechanikus diktálás korábbi elméletét, míg a katoli-kus teolőgusok az emberi szabadságot értékelik. Dominigo Banez (1528_1604) domonkos te.olőgus az isteni okság védelme érdekében bevezeti a verbális sugalmazás gondolatát, me1yszerint Isten Lelke nemcsak a Szentírás tartalmát (res), hanem az egyes szavakat is inspirá1ta.A leuveni Leonardus Lessius (Leis) (1554-1623) ezze\ szemben kialakítja az rÍn. reálinspi-ráciő elméIetét, az emberí szabadság megmentése érdekében, jőllehet Isten mindenhatőságátsem Kvánja megsérteni. Rendkíviili esetben elófordulhat, hogy Isten és ember egyrittmííko-dése során az emberi szeru1 onállőan cselekszik, s a SzentléIek ekkor az Egyház által garan-Lá1ja, hogy ebben a szovegben nincsenek tévedések' és inspiráltnak lehet értelmezd' (inspíra.tio subsequen's). Lessius azonban tagadja, hogy ez konkréten megtorténhet. Ennek el]enéreLessius elmélete elég veszélyes, s mikor elgondolását rijra felhasznáIták, az I. Vatikáni Zsi-nat elítétte annak képviselóit.'5

c) Az I. Vatikani Zsinat

I. Vatikáni Zsinat az elsó a zsinatok sorában, mely a sugalmazásről kifejezetten szóI a DeiF ilius do gmatikus konstitlici j a ( 1 870) második fej ezetében :

to S.Th. II-III. q. 11 1-I14.: ,,Auctor principalis sacrae Scipturae est Spiritus Sanctus. .. homo, qui fuit auctor in-

st rumentalis)ac rae S c ipturae.. -",' J' Joh,: assistentia negativa (A Szentlélek Pusztán a téVedések elkeriilésére szolgál); D. B, Hanenbérg: inspi.ratio subsequens (azEgyház utÓlagos igazolása hitelesíti, hogy a Szentlé1ek segítsége nélktil keletkezett írás nem

tartalmu téVedést).

36

&9 bd bl Íyl bryí ÍlÜ. ÍrJ Í*/ Í. ' l

.'Az egyház nem azért taÍtja a Szent,írás k nyveit szentnek és kánoninak, mintha pusztán emberi t rekvésszerkesztette volna, és utőlag saját tekintélye áItal hejybenhagyta volna; és nem csupán azéÍt, mert a kinyi-latkoztatást minden tévedéstól mentesen táÍtalmazzák;hanem azéÍt, meÍt a Szentlélek suga]mazására írtrík'és mint i lyenek vannak átadVa az egyhráznak'' ' l6

A sz veg egyrészról eiutasítja a Szentlélek hatása alatt a k nyvek utőlagos elismerésétmint szent ftást (inspiratio subsequens), valamint az inspiráciÓ igazo\ását mint a szerzómegővását a kinyilatkoztatott igazságokban valÓ tévedésektői (assistentia ne7ativa, inspi-ratio concomitans) és hangsrilyt heIyez a SzentlélektÓ1 a szerző,knek juttatott eredeti te]-jességre.

Az I. és a II. Vatikáni Zsinat kozcitti idószakaszt a tanítÓhivatal és a teolőgia váltakozópárharcának tekinthetjtik' Egyfelől a hivatalos dokumentumok további pontosítást tartalmaz-nak, mint például XI[. LeÓ Providentissimus Deus enciklikája (1893) és XII. Piusz Divinoffiante Spiritu koÍIevele (1943); másfelő,l igyekezett egyre jobban figyelembe vennia Szentírás kritikai magyarázatánzLk eredményeit, mely a Szentírás kialakulásában egy ossze.tett és hosszli folyamatot látott, mely az ',emberi szerze'kategőriájával a sok ná1lő konyvesetében nagyon leegyszeríísítettnek bizonyuit.

d) A II' Vatikáni Zsinat

A II. Vatikáni Zsinat a Szentírás isteni sugalmaz ottságríről és magyarázatárőI a Dei verbuinIII. fejezete taryyal:

(l1.) A Szentlélek sugalmazására (Spiritu Sanc'to ffiante) van lejegyezve az isteni kinyilatkoz|atáS,amelyet a Szentírás szovege tartalmaz és ad elŐ. AZ T- éS Újsz vetség k nyVeir egész terjedelmtikben, min-den résziikkel egyiitt szentnek és kánoninak tartja u Anyaszentegyház z apostoli hit alapján, mivel aSzent|élek sugalmazására (Spiritu Sancto inspirante) vannak leírva (vti. Jn 20,31;2 Tim 3,161 2Pét1 ' 19-2 1; 3' 1 5_l6), Isten tehát a szerzíjik, és ilyenekként kapta óket az Egyház. Ámde a szentkÓnyvek el.

készítésére Isten embereket Vá]asztott. Őket haszná]ta fel, hogy saját képeiségeiket és erejtiket latba vetvemint valődi szerzÓt foglalják írásba mindazt, de csak zt' amit ó akaIt, mikcizben benniik és általuk ó magamri'kodott.

Mindazt, amit a sugalmazott szerzÓ,k vagyis a szentírők állítanak, a Szentlélek állításának kell tartani.Ezért hinniink kell' hogy a Szen|írás kcinyvei biztosan. hriségesen és tévedés nélkiil tanítják ut az igazsá.got, ameIyet Isten a mi iidviisségiinkre le akart íratni a szent iratokban. Ennek alapjrán ,,minden írás' amitu Isten sugalmazott, jől használhatő a tanításra, az érvelésre, a feddésre, az igu éleie va16 nevelésre, hogyaz lsten embere tokéletes legyen és m,inden jőra hajoljon'' (2Tim 3,16_17 a gÖrÖgben).

A szciveg a jelenlegi ismeretek alapján ad cisszefoglalást a sugalmazásÍőI, utalássalaz I. Vatikáni Zsinat Óta megjelent tanítÓhivatali megnyilatkozásokra. Határozottan kiá1l ateljes sugalmazás mellett, mely a Szentírás sziiletése esetében számol az isteni és az emberiegyiittmÍíkodéssel, aZ emberi végességnek nagyobb helyet adva.17 M-indenesetre a zsinat azemberi tevékenységet jobban kiemeli, de nem torekedett rij meghatrírozásra. A szoveg érde-

'6 DS 3006.t7 ltt gondolhatunk JÓzsue szaviíra, mely megállította a napot (JÓzs lo,12_13), vagy a Kivonulás k nyveinek ama

verseire, ahol azt olvassuk' hogy az Ur keményítette meg a fáraÓ szívét, és ez tette lehetóvé a csapások rovábbi kiter.jesztését(4,21;7'3.13'|4.22;8,|1.|5.28 9,7.|2.34.35; l0,I .20.21:1l , l0; 14,4. 17) ' továbbáaDrín5.bentalá l .hatÓ tijrténeti pontatlanságokra. Elófordulhattak a redaktorok á1tal a sz vegek egyesítése során megbagyott kiiltin.btjzó forásokből szárlaaző eltéró adatok. Így a Ter 7,14.ben a vízÖzi5n 4o napig' Ter 7 ,24.ben pedig már 1 50 napigtalt' valamit az egyiPtomi csapások eltéÍó felsorolása a Kiv 7-1 1.ben, a Jahvista, Elohista és Papi források, a Zsolt78'44_5 1.ig v agy a Zsolt l 05'28_36 sztivege egyesítésének k szonhetŐen.

PÜ.5Etr$.E

$HI

fiHil$illt

7*_J

37

\, . , .1 lLd'l l}*J Ur*C it*d MaJ {*J'[ry|

'[*ll lsl b*rJ t',.'.',.''J l*J [*l íÉf' lr.J ÉxEí{ l-J

A XIX. század 6ta a protestáns tertileten a sugalmazás érte1mezése során Isten rijraés rijra felhasználja a tévedésre képes emberi szőt (F. Schleiermacher és K. Barth).

C) A kánon

A kánon gcjrog kifejezés (r<o,ut'lu) eredeti érteLmében pálcát, méIóvesszóq szabályt jelentett,átvitt éÍte]emben pedig a helyes gondolkodás vagy tanítás kritériuma. A míívészetre és az iro-dalomra vonatkoztatva a gorcig korban a mintaszer míívek kataiőgusaként használták. A kÍi.térium és a norma értelmében haszniíJja az Ujszrivetség, mivel a Szent Iratok jelentik azEgy-házszámárahitének és életének normáját (2Kor 10'13_16; Gal 6'16)' melyek osszegyííjtése aÍy . századtő7 létrehozta magát a szentírási konyvek gyíijteményét' A kánon kifejezés kettósértelemben szerepel, egy aktív érteiemben, amennyíben az így cisszegyííjt tt iratok aZ Egyházhitét és életét szabáiyozzák, valamlnt egy passlív értelemben, mely arra utal' hogy ezeket azÍrásokat az egyház sugalmazottnak ismeri el. A patrisztikus kor szÓtárában az apostoli tanításkozponti mag1a az igazság kánonja voit, mely a teolőgiai gondolkodás számára jelentett nor-matív kozeget (Alexandriai Kelemen, origenész). A hitnek e szabá7ya (regula fidei) alapjánmutatta ki MarkiÓn és a gnosztikusok tanításríről deviáns és a hittő1 eltéró voltukatTertullianus és Szt. Iréneusz. Azegyházi tanítőhivatal a kánon végsóformáját, vagyis a szentiratok iistáját a Tridenti Zsinaton részletesen meghatározta.20

I. A héber kánon

A héber kánon az ószovetségnek mondott Bibliríra vonatkozik (DV 14_15). Maguk a zsidÓkF'zdrás őta a ktinyv formájában lévó tőrvénynek kánoni értéket tulajdonítottak (Neh 8). A Jé.zus Sirrík fia k nyve gcircig fordításának bevezetóje (Kr. 130k.) három részre tagolja a héberkánont: t rvény (TÓra)' prőféták (Nebiim) és a tobbi írások (Ketublm). A késő,bbi időkben aSzentírás kettós gyÍíjteménye, egy zsidÓ és egy gcir: g változat létezett, melyek terjedeime kii-lcinboztjtt egymástÓl. A héber Szentírás elsó gcirog nyelvrí fordítása a Septuayinta (Hetvenesfordítás). A héber kánon végsó megállapítására a jeruzsáIemi templom pusztulása (Kr. u. 70)után a Jamniában tartott zsinaton (Kr. u. 90_95) keriilt sor.

2. A keresztény kánon

Az óskeresztény k zosség azonban a héber kánon helyett a Hetvenes gcirog fordítást használ.ta, melyet az egyházatyák is kánoninak fogadtak el. Az rijszcivetségi kánon kialakulásábanszerepetjátszott.az igehirdetés (kériigma), és a tanítványok mértékadÓ hitélete.

1. A keresztény kozosségnek nem állt szándé\ában egy rij szovetséget, mint egy sziszte.matikus írást létrehozni (Dv 17_19). Amit ma Ujszovetségnek tekinti-ink, az emberi szem.pontbÓl alkalmi írások gytíj teménye.

l*i, l*ll

me, hogy pozttív mÓdon írta le a kiny,i'l atkoztatásfeldolgozásának folyarnatában az Írás és Is-

,",,'tau.á'i,o ua1őságának a szerepét." A negatív formula, hogy Szentliás ',tévedés nélkii]'' tar-

tÁmazzalsten szavát, feloldÓdik a p ozitív fo\ytatásban, hogy a ,,mi tidvo-sségiinkért''."_A;;';g

kialakításában .""."p"t1át.'ott, Áogy klzárták azt a lehetóséget, mely az ,,iidvo.

zít6 igazs{got,, (obíectum *o,"intá) szemberfllitotta volna más ,,igazságokkal'', s hogy a

Szentírást két.részre,egyfe1Ó1 tévedésmentes inspiráIt, és másfeiól a tévedés lehetóségét }<r.

;;É;;' ;"* inspiraíiiászre lehessen osztani. Az igazság,,a mi iidvosségiinkért'' sokka1-;Áiait

oii,,,um formale, vagyis az egész Szentírást a számunkÍa megírt és osszeállított

k ffi;;ilii,i;f;ili.i',A síenti'asua"n találhatÓ profán állításokigazvagy téves voltárÓl a

,'oí"g nem nyi-latkJzik. A i2. és a 13. cikkelyben a zsinat rijra megerósíti egyetértését az

egzegézismai hermeneutikai alapelveive] sry1be1, mely nagymértékben figyelembe veszi a

ní"ríu"n rej1ó emberi szempontákat, mely á1ta1 végi'l is Isten szava kinyiivánul.

(12.),,Isten a szentírásban emberek által emberi mődon beszélt. Ha tehát a szentírás.magyaríző meg

akarja látni, hogy mit írt veliink kijzijlni az Isten, akk r figyelmesen meg kell vizsgálnia' hogy mir is

akiltak mondani a szentÍrÓk, és szavaik által mir 1átottjőnak kinyilatkoztat'ni azIsten.

A szentírők oanoetanut'na"rítése végett egyebek kijzt Íigyelni kell az irodalmi múfajokra is (gen'era

letteraría),'.s'iirceg"' .'ibua, nogy aáugy;:á,ő aztazérté\metkutassa, amelyet a szent szerzó ki akart

fejezni, és ti is r";"z"ti a-*"giutÁo?ott t.oái-enyek k zepene, a maga korának és kultrirá|ának nyelvén'

az akkori irodalmi -.íf4j";;;il;gé*l..

. Mivel pedig a Sántírást ugyanazon-Szentlélek segítségével kell

olvasni is, .ugyu."'nf,i.' a sizent"sziivegek értelmérek helyes kihámozásánál élPen o1yan gonddal kell

szemmel ,*-i u ."5". i""nirra. n.t*'7t es egységét is, számba véve az egészggyház éló hagyományát

és a hithason1Óság oÍ (yivae totius ecclesiae traditionis et analogiae fidei)... A szentírás-m agyarázatoti11et6-

en végsó fokon azEgyhaz ítéletének van alávetve, mert az Egyház Is ten igéje megínéséve| és magyarázá-

sával isteni prmcsot teljesít és isleni szolgálatot lát el.''

Azsinatiszovegalapjánmegál lapíthatjuk,hogyasugalmazásegykezdetisajátostevé.rcnvJguor ered, riely á"'""niíoton át aiztiveg1étrehozásáig taÍt. De ezzel egyitt azEgy'

házban jelen ,un u, .gy.,|.n \gazság és az-egyetlen jőság meg1ru'ésének készsége, me1y ma-

É"t", "íi'"t"t ls egyilren egfséguJ fogta1i-o''"".

-E.'J^z egységte azonban a szabadsáE, a

ielelósség és az rijdonság jeilemzó'

e) KarI Rahner elméIete

A Szentírás és azBgyházkapcsolata keretében Karl Rahner rij beál1ításba helyezi a sugalma-

zás fogaImát, ,,'"ry ,-.,.ítJá"'é"y r'it kozponti eleme, sajátos keresztény je11eggei rendel-

kezik.'Így ez a fogalom a kovetkezőket feltételezi:

1'. Aiísegyháihit" .i..ik alapja és normája azEgyház'hitének minden idi1ren.

2. !ézusKrisztus uu.)or':| és"végérvényes onkinyiIatkoztatása nem.tesz lehetóvé más au-

tentikus kinyilatkoztat aJ.B,atlstln az {segybázaíeleve a késÓ.bbi idÓk hite forrásaként és

normáj aként h atáÍ ozta Ír.e 8.3. Isten tehát egészerr.i1áto, é.t"1"-ben az ósegyház szerz6j.e, oly mÓdon, hogy ez a hit

forrásának és normájának runtcio3at ténylegesen ellássa a késÓ,bbi korokban is.

Az 6segyház."gt'ata,o"o etemei ktizottizerepe1 a Szentírás is, s amennyiben Isten az ós.

.ei;aiá,.ái'zo1rit"mődon akarta megteremteni' "ucyaly.c/,

lett a Szentírás létrehozÓja

(íjrheber)' akí azt inspirálta és enaek szerzóje (VerJasser) l's.,,

ts A pedagÓgiában ismen oktatási (obiectum materiale) és nevelési cél (obiectum formale) állíthatő ezze| páÍ|\v.

zamba. oDS 1502-1505|g Über die Schrifiínspiration,Herder, Freiburg i957.

3839

'rl*J l-tJ Xtr'l frrd -lryi lryd lnd ld

2, LzI3jszovetség nem á11 szemben a héber Szentírással, azt a keresz'tények rnint ószovet-séget értelmezték, s a keresztény kozosségben létrej tt írások mellé helyezték (Dy 16). SzentPáI az e7s6' aki egy meghatározott esetre alkalmazva az Ur szavát idézí, kiegészí;ve illetvehelyettesítve a Szentírás tekíntélyét Kriszrus tekinté1yéve1.2

3. A Szenrírás és azIJr tekintéiyéhez hozzájátul az ápostolok' fÓképpen Pá1 apostol tekin-t.éIye.zz Ők az elsó idÓt hiteles értelmez6i,23 6k személyesen a ideá1is kánonok.

4. Az apostolok tekintélyének elismerése, mely Jézus a1apvetó szándékának a hiteles értel-mezésére is vonatkozott, magába foglaija az eredeti apostoliság megki.ilonboztetését.

a) Akinyilatkoztatás az utolső apostol haláIáva||ezfu'llt és beteijesedett (DS 3421' negatívformában).

b) Az apostoliságban megtalálhatő az rijsz vetségi Szentírás felsorolásának szelektív kri.tériuma (az azírás hiteles, meiy mogott egy apostol van).

5. A keresztény írások éslztad. szent írásrínak'o osszekapcsolása nem pusztahozzáadás je-

7ent az jIloz, azÚjszovetség rijdonsága irrkább egy rij tátásmődban á11, amellyel Jézus Bib-Itá1át Jézus fényénéI olvassuk'

6. Mind a zsidő és a keresztény hit kibontakozása során egyfajta másodlagos irodalomjottlétre, mely nem illeszkedett bele a hivatalos kánonba. Végsó soron az apokrifeknek nevezettírások a hit életerejét bizonyítjrik, de számos nehézséget eredményeznek. Elószor ,,rejtettkcinyvekként'' fogták fe1 a sokak számára nehezen érthetó szovegeket, majd késóbb az egy.házatyák korában az eretnekek adtak j értelmet a Szentírásban nem szerep1ó, csak áltaIukérthetó titokzatos mríveknek.

D) A hagyomány

A ,,hagyomány', eredetileg antropo1őgiai fogalom, melyet felhasznált a ftlozőfta, a torténe.iem, a ku]trira, késóbb a2onban a vallás és a teolőgia is átvette' Mint minden hagyományban,rigy a keresztény hagyományban is megkiil nboztethetó az átadott tartalom és az átadás fo-Iyamata, melyben a hagyomány alanyai a hagyományt k zló és a hagyornányt átvev6 sze-mély. Míg a teolőgia más ágaí a szcivegek és a keresztény hagyomrány tartalma iránt érdek-iódnek (egzegézis, dogmatika), vagy azok alanyal iránt (egyháztcirténet), addig az alapvetóhittan a tartalom, a folyamat' a hagyomány alanyai és normái, valamint az ígazi keresztényhagyomány kritériuma k<jz tti kapcsolat fennállását vizsgálja.

rt lTessz 4,15. , 'Az Úr tanítása alapján ugymls ezt mondjuk nektek:' ' l lKor 7,10; 9,14: ',Az Úr rendelte, az Úr pa-

rancsa''; vÖ, Lk 9,4; lKor 1|,2325:.Én ugyanis az Úrt l kaptam, amit k ztjltem is veletek',.!2 A páli leveleket egymásnak elktildték a kőziisségek, míg más katolikus levelek egy szélesebb rétegre vonatkoz-

tak (v . Kol 4,l6; lTessz 5,27;2Kor 1,1; Gal 1,2; Jak 1,1; 1Pét I,|l2Pét 1'l; Jrid l)' és a kultikus istentisztelet alatt

olvasták a k zÖsség építésére (Jel |,3122,18)'r vÓ. Apcsel 2,42; 16'4. A2Pét3 '15-16

már beszrímol anÓl, hogy azBgyház egy részében mfu |éLezett egy cor.

pus Paulinuln, mely a ',t bbi írások'' rangjára emelkedett.24 Első,ként a sínai.k6dex (IV. század) és a Vulgata (v. sz. eleje) helyezi a ,,szent'' jelzót a bibliai ki'nyvek elneve-

zése e|é.

40

-hI{ lg ld f*-,. .J trd lnl bd Ínl Ínl l-l

1. A hagyomány biblikus értelme

A Szentírás a hagyomány alatt a hit tiszta átadásának tanítását érti. Azátadás meilett azonban

naev szerePetj átszk az elfogadás. A hagyományt mint kincset kell továbbadni (1Tim 6,20;2

i:.,Át,tz.t+),arravisszakel1 emlékezni (vo.Lk22,|9; iKor 11,24k),bjrdetnikel l , skialakul

a hirdetett anyag és az igehirdetó személye is ( 1Tim 2,7 ; 2Tirrr 1' 1 1)' s ezzel egyitt a tiszta

hit, me1y tanítás, s melyet tanítani keli (RÓm 6,1./ ;2Tím 4,2) azoknak a mestereknek és taní-

tÓknak (Kor 12,18; Ef 4' 1 1; lTim 2,7;2Tím 4,3), akiket tanítványok és kovetók hallgatnak'

és így képesek lesznek tanulni, megítélni, megk[ilcinb ztetni (1Kor 12,10)' hitvallást tenni

(ZKor 9,I3 lTim 6,12, Zsid 3,1; 4,14), tanriságot tenni és a hitet megvédeni (Kol a'6).

- lKor 11,2: ,,Megdicsérlek titeket, míve| emlékezleÉ minderrre, s rendelkezéseim szeint

iártok eI, gy ahogy meghagytam nektek.'', - 1Kor 11,23k: ',Én ugyanis az Urtől kaptam, amjtköz Ltem is ve]etek: UrunkJézus eláru.

lásának éjszaká1án fogta a kenyeret, hálát adott, megtorte és így szőlt: Vegyétek és egyétek,

ez az én testem, melyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.,,- iKor i5,1-3: ,,Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangélitmol, amelyet hirdettem

nektek, elfugadtátok é{ szilá,rdan kitartotok benne. Általa nyeritek el az iidvosséget, ha meg.

tartjátok, írgy ahogy hirdettem nektek. Másként hiába lettetek vo|na hivóvé- Elsósorban azt

hagyom rátok, amit magam is kaptam'''

Itt a hagyomány egy olyan foIyamat, melyben a hagyás és a befogadá,s egyszelTe érvénye-

sii1, egyiitt Krisztus halálának és feltámadásának iizenetével, mely az evangélium kozpontit.izenete, amit tovább kel1 adni.

Az 1Kor-bÓl világossá váiik, hogy a hagyomány nem mertil ki pusztán a hagyomány to-vábbadásban, hanem Jézus Íidvozító tevékenységének az átadását jelenti annak, aki hisz. Va-gyis nemcsak egy puszta esemény továbbadása, hanem egy esemény hagyományának és

izotériolÓgiai értelmezésének továbbadása' mely enné1fogva egy esemény és egy hitvallás.Már az I Kor az egyes szám mellett tobbes számban is használja a hagyomány kifejezést (v .

11,'2;2Tessz2,L5). A hagyomány szétágazása a hagyományokban mar a Szentírásban elkez-dódik. Pá1 apostol is ki i l<inbségettesz az,,Ur szava' ' ( lKor 7'10) és az,,6 saját szava' ' ( lKor

7 ,12) kozott.. Biír ó maga a hagyomány foiyamatában á1l, mégis megerósíti, hogy evangéliu-ma nem emberektól valő (Gal 1,11k), és Krisztusra hivatkozik, aki elótt minden emberi érve-lés szertefoszlik (2Kor 5,16). Bár itt is' mint az Ujszcivetség más helyein, az emberi hagyo.mányok (Kol 2,8) és az ,,Úr,, hagyománya (vo. lKor L1,z3), az ,,Ur'' szava és az ,'apostolszava',, a betíí szolgálata és a Lélek szolgrilata (Gal3,44,6) kozott meglévó fesziiltség e1le-nére a hagyomány |ényege és célja világos: Isten maga akar Krisztus aJta7 az igehirdetés sza.vával szőlni:

',Krisztus kovetségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk' Krisztus nevébenkériink: engesztelódjetek ki az Istennel'' (2Kot 5,20 vo. a teljes tisszeftiggést 5 ,11-6'2.19).

2. A hagyomány értelmezése

Az egyházonbeli.il a hagyomány fogal.mának megértése érdekében a hivatalos egyházi doku-mentumok jelentenek eligazítást, amennyiben ezek az Fgyház gondolkodását egy.egy adottkorban ttikrozik. Itt elsósorban a Tridenti és a II. Vatikáni Zsinatra utalhatunk. A hagyo-mánykritika azonban a reformáciÓ őta a modern kor sajátossága.Ez td6 alatt sikeriilt a ha.gyományt általánosságban és más hagyományokkal osszefi.iggésben megérteni.

4T

prőféták

taz evangéIium ígéIete

+írásban

2. Jézus Krisztus

Ievangélium = forrás

+szőban

3. apostolok

+az evangélium hirdetése

+leírt konyvekben

4. azEgyház korunkig az evangéIium átadása <_ nem leírt hagyományban,.-- |

5. Iézus szájábőI , az apostolok által 1eírtkonyvekben a Szentlélek

sugal1atríra

1) A Tridentí Zsinat (1545_i563)

A hagyomány folyamata:

A hagyomány átadásának kcizpontí helyén az evangélium mint forrás á7I' Az átadás eszkclzeia szőbeli igehirdetés, az írottk nyvek, a nem leírt ,,hagyományok'', melyek a Szentlélek su.galmazása révén Jézusra va1y az apostolokÍa vezethetÓt vissza. Későbbi viták forrása lett aSzentírás és a hagyomány prírhuzamba á77Ítá'sa, mivel a zsinat kijelentette, hogy mindkettót

,,egyenló jámborsággal és megbecstiléssel fogadja el és tiszteli'' (Ds 1501).A Szentírás és a hagyomány kettósségének egybevonásával sziiletettme1 az az elgondo.

lás, hogy egyiket és a másikat is mintkét anyagl forrást ke1l tekinteni, melyek nagyrészt meg.egyeznek (két forrás elmélet), illetve nem sziikséges ktilonbséget tenni a tobbes szám ,,ha-gyományok'' és az egyes számri ',forrás''

kozott, és ezáItaI a ,,hagyományok'' folyamatátelhanyagolni, jőllehet a hagyományok konkré,t tartalmának kérdése'továbbra is fennáil.

A vita a tr. Vatikáni Zsinat elótt és alatt is létezett, és a Szentírás és a hagyomány kapcso.Iatának rij megfogalmazását tette lehetóvé, mely kiilonbséget tett a hagyomány egyházitovábbadásrínak é1ó folyamata, ; melyben ott van a szentírás is, az az éÍtékes kincs melyet á1-landÓ megértési és elsajátítási tevékenység kísér -, és a meghatlírozott taÍtalornÍnai rendelke-zó gyakorlati és kulturális egyltázi hagyományok kÓzott EzéÍt juttatott nagyobb figyeimeta hiteles tanbeli megfogalmazások torténeti fejlódésének.

2) An. Vatikáni Zsinat

A II. Vatikáni Zsinat a Dei Verbum II. fejezetében szől az isteni kinyilatkoztatás továbbadásá-161, megktil nboztetve a hagyományt az átadás folyamatátől. A Tridenti Zsirrat tanításáből ki-indulva Ieszogezi'hogy az aposto1i igehirdetést, amely a sugalmazott k nyvekben megtaiái.hatő, szakadatlan folyamatossággal ke1l órizni az íd6k végéig (DV 8). A hagyomány ilymÓdon azonosíthatÓ azBgyházlétével és éIetéve\, mivel az Pgyna, a maga tanításában, életé-

ben, istentiszteletében folytatja és átadja rninden nemzedéknek azt, ami ó maga és amit hisz.A hagyomríny dinamikus fogalmát akaImazza a zsinat, amikor kijelenti' hogy az aposto-

loktői sziármazőhagyomárty (quae est ab apostolls) a Szentlélek segítségével bontakozik ki

azEgyházban (sub assistentia Spiritus Sancti,Dv 8). Az egyre teljesebb megértés a hívek el.

42

mélkedése és tanulmányozása, a belsó leiki tapasztaiat, valamint a piispoki utődiással egyi.ittjfuő igehidetés alapján megy végbe (Dv 8).

A Szent lrás és a szent hagyomány (rnindkettó egyes számban) ugyanabbÓl a fonásbőlszatmazik és ugyanarra a célra irányul.

1. A Szentírás Isten szava, amennyiben a Szentlélek sugalmazására 1ett írásba foglalva.2' A Szenthagyomány pedig Isten szavát tartalmazza, melyet Krisztus és a Szentlélek bí-

zott az apostolokra és az ó utÓdaikra , hogy azt igehirdetésiikkel az igazság Lelkétól megvilá-sosítva híÍségesen óizzék, kifejtsék és terjesszék (Dv 9).

Egyedtil a Szentírásről szőt rigy a zsinat rnint Isten szaviíről, a hagyományt gyakorlati fo.galmakkal fejezi ki: ,,A hagyomány Isten szavát kcizvetíti'' (DV 9).

E) A tekintély

A hit ismerete és hagyománya az ember Istennek va1ő teljes átadása megvalősításaként a hit1ényegalkotő része. Amennyiben a hit kozosségileg nyilvánul meg, mint Krisztus kovetése,egyházi hitrílbeszéIhettink, meiyet igazolni kell. Ezt azigazo|ást a tekintély biztosítja. A te-kintély elismerése nem zárjakt a szabadságot, éppen ellenkezóleg, azért ismerem el valami-nek a tekintélyét, meft szabad dontéssel rráhagyatkozom egy olyan tevékenységre, mely a má-sik tekintélyétő.l irányított. Aki tekintéilyel rendeikezik a tcibbiek fol tt, azt az objektívil1etékesség alapján vaiősítja meg. Az emberi végesség azonban kizár1a a mindenhoI, ráltalá-nosan meglévó illetékességet'Ezért aki tekintéllyel rendelkezik, annak iigyelni kell, nehogyvisszaéljen a hatalommal, hanem azt az ember felszabadítására használja fel.

A konszenzus elfogadása kizárja az ember a1apvetó'szabadságával valő visszaélést. Ezigazo1ődik politikai és jogi, de teolőgiai és vailási tertileten is. A teolőgia t rténete ezérthasz.nálta a k vetkezó formuliákat'. consensus omnium, Consensus 7entium, consensus fidelium,cons ensus P atrum, conséns us the olo R o rum.

1. Isten népének tekintéIye

isten népének tekintélye az egyházban mint tlírsadalmi valő5ágban nyilvánulhat meg, melyetlehet beltilről, a keresztény hit fényénél, és kívii]ról, e hittól fiiggetleniil tekinteni.

Az egyház a hívek kozcissége (communio fidelium), mely Isten szava alatt ÚJdja rnagát.Ebben az értelemben Isten népe egyfajta szeméIy, társadalom a tiársadalomban, olyan k zos-ség, mely Krisztus kovetésében nem hasonulhat a világhoz.

A II. Vatikáni Zsinat kertilve minden hierarchikus meghatározást, azEgyházat Isten népe-ként mutatja be, melyben minden hívónek megvan a maga sajátos szerepe: ,,Isten egész néperészt vesz KÍisztus prÓfétai kii1detésében elsósorban é1ó hite és tevékeny szeretete á1|a1, az-zaI,hogy széles korben tanribizonyságot tesz rőIa és bemutatja Istennek a dicséret áldozatát:az ót megvailő ajkak gyiimolcsét (vc;. Zsid 13'15)'' (LG 12)'

2. A,hitérzék és a hívek egyetértése

Isten népe hirdetve a világnak azÚdYozítí:uzenetet, prÓfétai tettet hajt végre, s így azigazságkozos felfeclezése hozza létre azt az a1apvet6 meggy6z6dést, hogy az ember nem szakadhat el

43

az ilazságtől: A hívÓ,]< cisszessége a Szentlélek kenetét kapta (lJán 2,2O. 2.7) és így nem té-vedhet meg hitében (LG 12)' Eszerint megállapíthatÓ, hogy létezik oiyan tekinté1y' amelyetaz ember nem tiírgyként, hanem saját létével birtokol. A zsinat taÍtítása alapján Isten egésznépének tévedhetetlensége ahitétzékben nyilvánul meg (sensus fidei), amikoikife1ezi álíaJá-nos egyetértés ét (consensus) a bit és az erkcjlcs dolgaiban' AÍtítérzék tehát szorosán.kapcso-lÓdik az egyetértéshez (sensus, consensus). A hívek egyetértése nem sztinteti meg azEgyháztanítői és tanulői feladataít, mivel ez kozvetleniil a SzentléIek és a hívek tekintélye által mrí.kodik. A tanítÓhivatal felelóseinek feladata a hit tisztaságrínak órzése, rigy, ahogy már Pálapostol is figyelmeztetett: ,,A Lelket ki ne oltsátok, s a prőfétai beszédeine vessétek meg,vizsgáljatok feltil mindent, a jÓt tartsátok meg, mindenféle rossztÓl Óvakodiatok'' (iTessz5,2U22).

3. Lz egyházi tanítőhivatal (magisztérium)

A klasszikus latin magisztérium kifejezés annak a szerepét és tekintélyétjelen|i, aki valami-ben ,,mesternek'' mutatkozott. Mestere lehetett egy hajÓnak, a szolgáknak' a mÍívészetnek,valamely fogIalkozásnak vagy egy iskolának. A k zépkor őta azonban a magisztérium a taní-tással kapcso1atos sZerepre és tekintélyre vonatkozott. A tanítői tekintély hagyomlínyos szim-bÓluma a katedra (,,szék'', vci. Szentszék). Aquinői Szent Tamás kéi típu;át ki'ilbnbcjztetimeg: a pi'ispciki.lelkipásztori szék (székesegyház) és az egyetemi teolőgus tanári szék (tan-szék).

A modern katolikus szőhasználatban amagisztétium kizrírÓlag a hierarchia tanítÓi tekinté-lyére és szerepére utal. A kifejezés tegrijabb fejtódésében a magisztériumot nemcsak tanít ifeladatáva] kapcsoIatban említik, hanem ama személyek cisszésségében, akik a katolikusEgyházban ezt a feladatot ellátják (vagyis a pápa és a ptispokok). A zsinat mindkét érte-]emben haszná1ja a fogalmat, és kijelenti' hogy a pápa és a ptispokok tanítőhivatala hite.ies (autentikus), és ,,az egyház eleven tanítÓhivataiára vanbízva az afeladat, hogy hitelesenmagyarázza Isten írott vagy áthagyományozott igéjét'' (DV Io). Ezzel egyiitt nem szándé-kozik tagadni, hogy a teolőgusok és az egzegétLák képesek azzal a tekintéllyel értelmezniaz Isten szavát, mely tudásukbÓl adődik. Ez egyrittal azt is jeienti, hogy csak azEgyház pász-torai részestiltek Kdsztus kÍildésében, aki az apostolokat a saját tekintélyével ktiláte tanítani'azzal atekjntéllyel' hogy aki óket hailgatja, és aki Ó'ket elutasítja, Kriszfust hallgatja és utasít-ja el és azt, aki ót ktildte (v . Lk 10,16).

4. A hittani kijelentések kiitelezó érvénye

A teolőgiai minósítések tanítása Melchior Cano (1509-1560) nyomán alakult ki, a kovetke-z6 kategőnák megkiilonbÓztetésével.

1. De fide divina: A kinyilatkoztatásban meglévó ígazság (dogma materiale),2. De fide divina et catholica: A hit számríra a tanítÓhivatal által kihirdetett kinyilatkoztatott

igazság ( do g ma fo rmal e ).3. Fidei proximum: A teolőgusok egyontetíí véleménye (consensus theologorum) szerínt

kinyílatkoztatottnak tartott igazság, amelyet azonban az egyházi tanítőhivatal mint ilyetnem hirdetett ki.

4. De fide,ecclesiastica: A kinyilatkoztatásban nem szerepló, de ahhoz kapcsolÓdÓ igazság,melyet a tanítÓhivatal mínt ilyet terjeszt eIó'

44

5'Theolo?i'ce c-ertum., olyan javasalt, ame1yrÓ1 a tanítőhivatal még nem nyilatkozott végér-vényes mődon, s amelynek tagadása más hitigazságot veszélyeztetne.

6' Sententia communts: TeolÓgusok á1tal meghatározott tanítás, melyet már hosszri ideje nemvitattak;- sententia pia (kegyes vélemény),- sententia probabilis (valőszínÍí vélemény),' sententia tolerata (megengedett vélemény).

Adogma pedig a minósítések 99rába1a legmagasabb helyet foglalja el' mely szigorrian jogiéftelemben felfogott, az egyes hittételekre vonatkoző kiielentés.

I

, : i , t -1'

,T- ,.,' -- ,* ! j. .:

III. A kereszténység és a valldsok

A) A val las

1. A vallás fogalma

Sok vallás imádja Istent egyes számban és tobbes számban.25 Mi rijat hoz a keresztény isten.kép? Ehhez sztikséges a továbbiakban a fogalomtisztázás.

A val]ás a transzcendens Végsó ValÓságba, a világmindenség és a tc}rténelem irányítÓjábavetett hit és az ennek megfeleló viselkedés. A vallás mint rendszer jelenti az ezzel a viselke-déssel osszefriggó tanok, intézmények és szabályok rendszerének <iJszességét.26 A vallás sző-nak nincs pontos megfeléIíje az rijszcivetségi gcircig nyelvben, mely sokkal inkább xőybe-szél a kereszténység megjelcilésére (ApCsel 9,2), s bár haszná7ja az o1yan szavakat, mint'jámborság''' mégis a '.hitre'' teszi a hangsrilyt. A latin keresztény írők csak aIy' századtÓ|kezdve használják a ,,vallás'' (religio) kifejezést a kereszténységgel kapcso1atban. A keresz-tények a religiokifejezést a kereszténységre alkalmazva átalakították annak ielentését. ezen-tril már nem az ósciktól cjrokolt szokásokat' rítusokat, jámborságot jelcili, hanem az embert Is.tennel egyesító kapcso1atot.

2. F'timolőgia

A ''vallást''

jelentó kifejezés az eurőpai nyelvek nagy részében aIatin ,,religio,, szőbőI szát_mazik.

a) Cicero (Kr. e. i06- Kr. e'43) a ,,relegere', igébÓ1 vezeti le a religiőt (De naturaDyru'yII,28,.72)' Annyit jelent mínt ríjraolvasás, a (kultikus) elóírások gonáo, bnu1mányo-zása. (Ennek ellentétpárja a ,,negligeré'', elhanyagolni értelemben). Cicéro magyarázata-maszéles kcjrben elfogadott, fóleg a filolőgusok részéról.

x. Monotezimus: csak egyetlen Isten vm!; politeizmus: ttibb isten vanl; deizmus: a távollévó Isten (',A gép forog,az alkotÓ pihen,'); panteizmus: Isten és a világ azonossága.," Vő. ELIADE' M. , A szent és a prof n, Eurőpa' Budapest 1996,.

D) Lactantius (kb.250_325) a ,,religare,' = kcjtódni, kapcsolődni s-zÓbÓI eredezteti a kife-jezést (Institutionae divinae IV'28). Az ember Istenhez kapcsolődik a vallásban.

c) Szent Agoston (354430) az eddíg említettek mellett a ,,re.eli.gere', szőta vezeti visz-sza (De vera religione), Ez ,' jra.vá1asztást'' je1ent' ami a megtérésre utal:.az ember rijra ésríjra Is tent v álasztja.

3. Vallások a világban

Hagyományosan két nagy valláskategÓriát ki.iionbtzteti.ink meg:1. A monoteista vallásokat, mivel az egyetlen Istenbe vetett hittik alapján clsszetartoznak,

melyek a kcivetkezók:_ a kereszténység (tcibbféle egyháa és hitvallás tartozik ide: rőmai katolikus egyház, keieti

katolikus egyházak' a reformáciő egyházai, és az ortodox egyház)_ azsidóság-aziszlám2. A nem-monoteista vallások: hinduizmus, buddhizmus, konfucianizmus, sintoizmus'

taoizmus, szikhizmus, jainizmus, animista tcjrzsi, és tradicionáiis vailások.

A főbb vallások számatálya jelenleg megkcizelítÓ1eg:keresztények 1500 miltiÓmuzulmánok 900 miuiőzsidÓk 16 milliőhinduk 720 milliőbuddhisták 330 milliőkonfuciánusok 300 milliősintoisták 70 milliőtaoisták 55 milliőanimisták 200 mílliÓ.

4. A va|Iás meghatározása

A vallás kérdéskore egyszelTe van jelen a társadalom, a kultrira és a teolÓgia szintjén. Jellem-z6lehel"rá a társadalomban tapasztaihatő megnyilvánulása, a ncjvekedés, vagy aszekulaizá-ciő vagy éppen a szekularizáciő miatt a megszíínés. Napjainkban azonban a vallás visszatéré.séró] is beszéIhetiink. A kultrirában egy egységes társadalmi szimbőIumrendszerrel je1enhetmeg, vagy épp ellenkező1eg, az áLtalánostÓl eitéró torténetileg adott kifejezésformában nyil-vánul meg. A teolőgia a vallás szÍiletésének igazságáről szől' és egyrittal a kinyiiatkoztatásaiapján ítéletet is hoz a vallásos jelenségekrÓ1.

Nagyon nebéz egyet7en kizrírőlagos meghatfuozást alkotni a vallásről, mely tágabb téma-kor 1évén, magába foglalja a vallások, a vallásos emberek és magának a vallásosságnak a fo-ga}mait. Kiil nbcizó szempontbÓl kozelítve a val1ás lehet: 1) egy adott kultrírában gyokerezímítoszok és rítusok egysége; 2) ideális a|ás az egyetlen ígazságra;3) az értékek és a hata.lom legitimáciőja; 4) a személyes és mindennapi elkcitelezettség jámbor megnyiivánulása;5) személyes yálasz az élet értelmére és a világ kiszrámíthatatlanságríra.

Figyelembe kell venni, hogy a vallás kifejezés alapvetóen a nyugati gondolkodás fogalma.A legtcibb'etnikai és keleti ',vallások', számáraez a felfogás ismeretlen. A ,,hinduizmus'' e1ne-vez-és már egy modem megfogalmazás, melyet a Nyugat alkalmazott a hindukra, akik inkábbaz orok Torvény (szanathana dharma) kifejezést hasznrílják. Egy buddhista sem beszé1 a val-lásrÓi mint gy akorlatrÓ1, hanem Buddh a (ltj ár őI.

46

A va]Iás kifejezés ismeretlen a héber Bibilia számríra is, meiy inkább Isten féie1mérÓ,l(jdra)

'beszéI, 'a parancsok (yi.r1ar)megtartásáről, Isten hangján* á

-"gr-'ara sárőI (sáma') éi

Isten és a felebará| szeretetér'íI .(dhav). Az Újsz vetség ki.ilc';boző gi;rc;! szavakat használ az

istenfé]em va1y az imádás kifejezésére'AquinÓi Szent Tamás teolÓgiailag hatátozza meg a vallásfogalmat: ,,a vallás sajátos érte.

lemben az Istenhez valÓ rendelést jelenti, és a vallás egyediil Istenhez rendelí az embert' .21A modern korban a vallást fő1eg Sigmund Freua-(t856-1939) hatására a pszicholÓgia

szemszo\éb67 tekintették, és a vallásos életet a tudatalattira vezették vissza' Az i]lriziő lerom-bolásríra apszichoana7ízis mődszerét alkalmazták. C. G. Jung (1875_i-961j az archetípusok(óskép) kimutatásávai prÓbálja a tudatalattiban a va]lásos tupí.)tautt

-ágíuguo.'i' az egyé.

ni és a kollektív tudatalatti megktilonbciztetésével.A.vallás szerepét az egyénre és a tiírsadalomra a valIásszociolőga eiemezte, mely számára

a va77ás a k rnyezet hatására alakul ki és intézményestil a torténeíe-t"" re-l" Durkheim,Max Weber, Peter Berger, Nikias Luhmann).28

5. A vallás és a mágia

Kijlcinbséget kell tenni azonban va1lás és magia tc;zc;tt. Míg a vallás nem k ti meg az értel,-met, addig a mágia erós elle.nórzés alatt tartja. A va]lásos'személy a i"rÁlsz"trtirtittit sze-mélyként tekinti' a mágus pedig tárgynak. A mágia csak provokálju u Nur*nt,'' ; ;;il.,*;i;veti magát neki. Két egymástÓl teljesen eltJrő pszicholőgiai reakciá, mivel a mágiafeltételezi,hogy az embert képessé teszi pszichikai eizkc'zc'kkél sorsának befotyásolásrára. Aval]ás mindig a tiírsadalomra., míg a mágiacsak az egyénre irányul. s'"*.'"tt kultusz és in-dividuális gyakorlat áll szemben egymáJsd. A vailáJáz istenivei egyesíq iíg amágia az é\etprivát bajaira kínál orvosságot'.A Vallás egy, az embernél nagyobb*ágyeteme.s hata]omba ve.tett hiten alapul, a mágia azonban okkuliiudomány és a tit[os .,ot"an* figyelme kcizép-pontjában.

6. Va||ás és kinyilatkoztatás

A legósibb vallások tudatábail egy isteni beavatkozás megtapasztalása fedezhetó fel. A pri-mitív népeknél az istenség segítségril hívása és az ő tevékeiységé""k ;"gJ;i;nése é]etiikben'alapvetó e]eme vaiiásuknak. "Az

iiteni utáni vágy kÍ'il nbciio 'íoa"' "yiT"a"ul

meg. Sokka1kőzvetlenebb mÓdon 1áthatjuk ezt a fejlettebb uu"llá.okbun, .,'ety r,"ty"t áá u" i,."o, tevékeny-ségnek vagy a prőfétai kinyilatkoztaiásnak. Ez az isteni hatalom beavatkozása az emberiszférába.Isten keresi az embert vagy az ember torekszik Isten felé? Úgy tÍínik azonban, hogy az em-ber alapvetóen-vallásos (homo religiosus).3o Azizrae|iprőfétaiuurra. Jup'tu,t vajlás, és nempusztán egy kult rábÓl nó ki. Mőzei tcirténelmi szeméiyéhez kcjthetó eliaduia.^. Á" ii."o""i-ség magasztos és emelkedett gondolatokat tarta7mazlstenról, é' J"";"déi';s vágy éi benne

:'{eliq!? ?r?e_rie importat ad Deum; religio ordínat hominem solum ad Deum',, STiII_II 8 1,1.," A va]láskritikaképviselói: LudwigFeuábach (t1872) akiu'etítésfogajmát, KarlMax (fl '883)pedigazelide-8enedését vezette be. Feuerbach

lu":::*:. mondása:

',Elsó go'dolu,o- I.."n volt, a második az ész, a harmadik ésegyben utolsÓ gondolatom z ember'' (A keres'teny.aite"y".g"; Leipzig 1841).,.-

A' :Tb3.^'ubadsága érdekében z ateízmus eluta"it

-inoJniele vallást. Képviselói: K. Marx, F. Nietzsche (nihi.hzmus), J. p. Sartre, A. Camus.

" V , Orro, R., A szent. Osiris. Budapesr t997.,. A Tkeresztény kor meggyózódése uolt' t 'ogy a lélek temészeténél fogva vallásos és keresztény (Tenull ianus).

4'l

a szeretet és az imádság után. A hit tcjrténeti eseményeken keresztiil szilrír.dul meg. Ezek a tu-lajdonságok erósodnek fel és érik el teljességiiket az evangéIiumban és a keres2tény egyház'ban. A kereszténység igazsága azonban nem pusztán egy eseményhez, hanem aNár;fuettIé.zus torténeti.s zemé7y éhez is kcithetó.

Az evangélium és az egyház' valamint ez ember Jézus kizárőlagos kovetelése azigazságra,a kinyi]atkoztatott vauás páratlanságát erósítik. Kozéppontja egy é16 szeméIy, a megtestestiltFi , a fe1támadt Ur, aki a kereszténység gyijtőponQa.

A keleti vallásoknál, mirrt a hinduizmus és a buddhizmus, más típusti kinyílatkoztatást ta-lá1unk, mely kcizvet1en és azonnali istentapasztalatot eredményez, s ezért a prőfétai vallástÓlmegktilonboztetve misztikus vallásnak ís nevezhetók. Szent iratajk nem tartaimaznak a torté-nelemben végbement isteni tetteket az ember érdekében, inkább az ember fokozatos átaiaku-lása frgyeihető meg az isteni természet alap;án. A valőság, a vi1ágosság, a halhatatlanság em.beri keresése foglalkoztatja az embert.

A kinyilatkoztatás Isten szabad feltárulkozásátjelenti az ember elótt.Ez szinte e1képzelhe-tetlen minden vallásban, mive1 az ember onmagátÓl képtelen Isten abszolrit transzcendensmegismerésére eljutni. Valamennyi vallás órzí az isterri beavatkozás bizonyos tapasztalatát,me|y az istenit keresó embernek adott válasz. A kinyilatkoztatott va1lás az, melyben Isten atorténelem meghatározott pontján kinyilvánítja magát egy embernek, aki az alapítÓ' vagy akijiíratosaszentdolgokban.Ilyenpéldáulakereszténység,aziszlám,azsidőság, azoÍoasztiz.mus. A keleti vallások azonban misztikus értelemben is kinyilatkoztatottnak mondhatők,amennyiben Isten vagy az abszollittapasztalatát kcizvetlen mődon nyrijtják. Minden va11ás ahiten alapszik, pusztán a hit megnyi1vá'nulási mődjában kiiltjnbÖznek. A hit alapja Isten koz-vetlen tórténeti beavatkozása lehet, mely feltrárja hatalmát, akaratát' és természetét, tettek ésszavak által. Ezt a hitet erósítheti a bolcsek, a jovendómondÓkés az ós k hagyománya. A hite kettós formájában az Isten elótti abszolrit készség magataÍtásában jelenik meg.

7. Lmítosz

A mítosz meghatrírozásának szándéka kiilonbozó, sokszor ellentétes értelmíí definíciőkhozyezeLett.3lA legtobb vallás a mítosz segítségével fejezi ki onmagát, és trírja fel az ember alap.vet6 vágyát a transzcendens után. A rituális gyakorlatok értelmi részeként, vagyis a kultikuscselekmény szÓbeli magyarázataként szerepel. A mítosznak elbeszéló szerkezete van. Amitelmond, azok megismételhetó események, a tér és az idó határain kívtii helyezve, uta]ássa] azemberi lét néhány meghatároző pontjrára. A mítosz kritikáját első.ként Platőn fejtette ki. A ke.resztény hagyományban ffuént az egyházatyók idején ehhez egy teolőgiai kdtikát is iileszte-nek. A kozépkor rij jeIentést ad az őkon mitolőgia istenségeinek, mely nem feltétleni.il ál1szembe a kereszténységgel, mivel ezekben Krisztus elÓképeit látják. A XÍ]J. századt61 kezd.ve egészen a reneszánszig, a tipolőgiai értelmezés gyakorlata egyre inkább elterjed. Létrejcinegy hagyomány, mely a mítoszt az erkcilcsi allegÓria kifejezéseivel éÍtelmezl

A reformácíÓ korában az ószovetség eredeti szcivege iránti érdeklódéssel az osszehasonlí-tő nyelvészet a mítosz tertiletén is egybevetéseket eredményezett. AXYT'II. századíg a mí-toszban egy eltorzult biblikus hagyományt láttak. A felvilágosodás elutasítja a mítoszt, me.lyet a papok csalásának tekint' Ám a XVI[. század végét6I a mítosz retorikai elemzéséte1ószcir az ttjszovetségi majd az őszovetségi egzegézísre is alkalmazzrák. A bultmanni kísér-let, mely a teolőgiát filolőgiára és hermenerÍtikára redukálta, egyrittal ennek a hagyománynak

3I V . Elnoe, M.,AzÖr kvisszatérés mítosza, Eur6pa, Budapest 1993.

48

ha brd lryi tnJ &s'l 5.*d t., .. ..1 8- l HI

avégét is jelenti. ,,Mítoszta1anítő'' programja32 erósen vitatott.33 A mítosz rij vemléletét éspozítív értelmezését a val1ási je1enséggel egyiitt vizsgá|va3a Mircea Eliade, Paul Tillich ésÉrnst Troeltsch végezte el. Mindazonáltal nem 1ehet elfeledni, hogy a kereszténység és a mí-tosz nem egymást kiegészító fogalmak'

B) Isten me7ismeréSe

A teolÓgia az emberi értelem hívó gondolkodása Isten titkfuÓl, és mirrdarrÓi, amjt Isten on-nagáről kinyi1vánított, be1só természetér6i, és i.idvozító szándékárÓl. Isten titka végteleniilfe1iílm lja az emberi értelem képességének végességét, és mégis, ha csekély mértékben is, deképes eljutni Istenhez, aki nem zárkőzoLÍ" e1 a véges értelem eiól, hanem feltrírta onmagát azemberek e1ótt.

Az istenkeresó ember utakat fedez fel, melyek Isten megismeréséhez vezetnek. Ilyen rit avilág, melynek rendjébÓ1, szépségéból kiindulva, az ember megismerheti Istent, mint a vi1ágteremtójét és végsó cé1ját.35 A másik rit maga az ember' aki nyitott az igazság és a szépségfelé, és a rendelkezik az erkcilcsijÓ érzékéve7. Az orcikkévalÓság csíráját bordozza magában,mely nem vezetbet5 vissza csupiin az anyaEÍa,lelke csak Istenben birtokolhatja eredetét.A v|Iág és az ember végsó céIját Istenben találja meg, akibÓ,l mint cinmagában valő létbólrészestiinek.36

Isten természetfÓlotti mÓdon is kinyilvánította magát, mety mődja és tárgya szerint is meg-haladja az emberi természet lehetóségeit. A mődot illetóen az emberi erífeszítés nincs azon aszinten, hogy kapcsolatba lépjen Istennel, és hallgasson a szaváta. Csak akkor fogadhatja beaz isteni kinyilatkoztatást, és adhatja ezt tovább más embereknek, ha maga Isten szőlítja megót' hogy kinyilvánítsa előtte akaratát, terveit' és képessé tegye szava meghallásríra. A táIgyatilletóen Isten titka teljességge1 elérhetetlen az ember számá,ra, olyannyira, hogy AquinőiSzent Tamás kijelenti, hogy Isten f lc'tte á11 mindannak, amit rőla mondunk, vagy gondo-lunk, hozzátéve, hogy amikor elérjtik istenismeretiink csricspontját, akkor mint egy ismeret-lent ismerjiik meg Istent.37 Ezérr. az embet az isteni természetról és tervekról csak oly mérték.ben szerezhet ismeretet, amennyire Isten azt feltrírja. Mi pedig annyit tudunk meg Istentitkáből' amennyit ó a kiválasztott embereken keresztiil misztériumáből és szándékuróI azemberiségnek kinyilvánított.

1. Isten megismerése Jézus Krisztus áItaI

A keresztény hit vallja, hogy Isten kinyiivánította magát Ábrahrímnak, Mőzesnek, a pr6fétrák-nak és az őszcivetségi bcjlcseknek. Ez azooban egy folyamatos és tokéletesítésre szorulő ki.nyilatkoztatás volt. Ez a beteljesedés tortént meg a Náziíreti Jézusban, aki sem prÓféta, sem

J2 BULtvlNN. R.,Jézus Krisztus és a mitolőgia,Teolőgiailrodalmi Egyesiitet, Budapest | 996.33 Krn.x, G. s., A mítosz, Holnap' Budapest |9%2,207 .276.u vaII si hiede Lmek é s e s zmék t rténe te I-I I I' osins, Budapest, 1 99zl-1 996.35 Rőm 1,20: ,'Ami Istenben láthatatlan: őriik ereje és isteni mivolta, ma a világ telemtése Óta mlíveibÓ,l

kÓvetkeztethetiink.''36 VÖ. KEK 31_35; GS 18.st STh L q. 1, a. 9, ad 3.: ,,(Deus est) sepra illud quod, de Deo d.icimus, vel cogitamus... infine nostrae caBitatio-

nis, Deum tamquam ignotum cognoscimus".

49

íÍ}Írlc lltsri{ ]'fu*8eÍ :$$$&9 :Í}'ss|

2. Az iidviisség titja

bo1cs, de még Isten barátja sem volt, mint Mőzes, akivel J}IWH (az Ur).szqmtÓ1 s.zembe be-

szélt (Szám í2,8;, hu,'"* azemberré lett Isten Fia, magán.ak Istennek a Szava,,és Az, aki

"Év"aur ismeri isíent legbelsÓ.bb és legmélyebb misztériumában, csak az képes az 6 kjny1lat.

foztatasa,u' Ezértjelent-i ki Szent János: ,,Istent nem látta soha senki, aZ egyszliiott Fi nyi-

Iatkoztatta kl,aktázAtyaolénvan' ' (Jn 1'18). A Zs\dők}lozírt1evél pedigígyír:,,Aze1óttIs-

ien a profét.* titján tobb aikalommal és t bbféle mÓdon szőlt óseinkhez, ebben a végsó

korszuiban a Fia á1tal beszélt hozzáttk (Zsid I,I-2)''. Jézus tehát mint ,,Firi'' végsó és abszo-

r':i"'oaon nyilvánítja ki Isten misztériumát. A prÓféták, mivel csak emberek voltak _ bár Is-

tentő1 kivá1asztott személyek, ezt neÍÍI tudták me gtenni.

A teolÓgía' amennyibeí Isien misztériumát kutatja, végérvényes T9d9n csak Jézus kinyi-

latkoztatáJára alapulhat, vagyis mindarra, amit Jézus szavaival, csodáiva1, tetteivel, magatar.

tásával, szenvedésévet es áatava, és feltámadásával értelmiinkkel megismertetett, és fó.

képp a szíviink és a szellemiink számfua megéreztetett Isten titkának kifiirkészhetetlen

gaiáagságáből, me1yet a1apvetóen mint a szeretet, a jÓság és az irgalom misz'tériumát nruta.

iott tieg."Ezért Ist"'' titt,áout a megismerésében számunkra Jézus személye a mérték és az

abszoltit noÍTna.

Mai vallási tapasztalatunk egy olyan vallási pluralizmusban helyez el benniinket, mely foly-

tonosan novekszik, ."'t *í! a nagy ttjrténálmi vallások megmaradnak ugyan - sót, néhá-

nyul., to,tittit' mint az i'"iaö u uuá,áni'-u, és a hinduizmus rij ,,ébredésí' é]nek meg,36 mely

aiajat to.tenetl határaikon trilra mutat - rijabb vallások és vallási parajelensé.gek sziiletnek. A

,ésí és azrij va1lásokkal szemben a keresztény teolőgia sajátos álláspontot foglal ei az .O..- és

"'.u:-o'"í,elte" '""gtulálhatő isteni kinyilatkoztatás birtokában' valamint Jézus személyé-

vel és megváItÓ mÍívével kapcso]atban'A val1ásokkal foglalkoző keresZtény teolőgia a kinyilatkoztatásbő1meríti kijelentéseit. Az

elsó megállapítása*Isten tidvozító akaratanat< egyetemessége, melyról az 1. Timőteus levél

így ír: ,,isten^azt aka$a, hogy minden ember iidvo-ziiljon, és e1juss.on az ígazság ísmeretére''

ő,+i, t,iidvÖsség, amety."á sző van, részesedés Isten végteien életében és boldogságában'

az orcik életben. Mindez á kegyelem és a természetfcilotti áliapotra valő- felemeiés kovetkez-

eu"n.""gv végre. Vagyis nJ^u,emberi természetnek koszonhetó. A bíínbeesés utáni ália-

potban "g]'

iiyá tidvtiiiég, vagyis a gyógyÍtó kegyelem tévén, az ember képes fe1emelkedni

isten álta'l a ririi mettosagíá, o[loseg'e''x biÍtok]ásáÍa. Az iidvÖsség eme szándéka oly érte-

lemben ,,egyetemes'', hogy Isten *iaentlt az tidvosségre szánt, és arratrívott, hogy szaba-

oon rogádí;t el onajándÉLozását.Ez az iidvisség hatásos is o1yan értelemben' hogy vala.

*"nnyí "áu"mek

--Isten a tudÓja, hogy miként - megadatik az iidvosség kegyelme, és- így

rendelkeznek az i.idvcisségre 1utÁ eszii{zeivel' Ez azt jelenti, hogy Isten i'idvozító szándéka

benne nemcsak egy hajlam, hanem reális és hatásos akarat.

Másodsorban m"ga upiít'uquk, hogy Isten egyetemes iidvozító szándékát Fia által valÓsír

.ju -"g,

aki megtestáiilt a Názáreti Jezusban, szenvedett és meghalt a kereszten, hogy az em-

t","téi *"g-át." a bÍíntót és a haláltői, és feltámadt, hogy elkiildje neki\.a Szent1e]ket, va-

gyi, t.ogy iészesítse őket Isten és a saját isteni életében, Ezért tette a NázáreLi Iézust az

E-u","ti "gy"tlen

és egyetemes tidvozíiójévé, hogy azok csak Jézu9.erej1.és i.idvozító tevé-

tr"ny;á;;zíá riauo"íín"''"''ek. Az iidv<;sség ttlrténete kétségkívtil a ,,torténe1emben'' va.

38 BRÜKLE, Áz istenkeresí ember 88-103 (Az ember keresi az isteni do1gok nyitját); 1 04_l 16 (Szembenézés az

emberi szív nyugtalanságáVal); 128-141 (Az iszlám a kereszténység utáni vallás).

50

|Ácllli meg. vagvis az emberi torténelemben végbemenó isteni beavatkozások révén, s ame.

i]". ii',oíuo' Zrtelemben ',Íidvtorténetnek'' nevezhettink. Isten iidvozító beavatkozásait az

]'o"í,jÉr s'entíras a ,,szovetségkotésekkef ' fejezi ki: Ábrahámmal és a pátriárkákkal, Mő-

)"'*t e5 l7rael népével, de még korábban Áaamma, és az ozonvíz utrín Noéval, és végered-"',iJovrcn minden ámberrel' amennyiben Noé az ríj emberi tcirzs fejének tekinthetó.'^."Á,p,ora,* és az inspirá1t emberek által értelmezett ,,iidvtorténet'' a Názáreti Jézusban éri

"t "s.icsponqat, aki Isténnek az emberekkel kotott szovetségét tokéletes és végérvényes mÓ-

aoíuarásit.1á meg, mivel Jézus Isten emberré lett orok Igéje. Emiatt, hogy ó az emberré lett

iu"'rili, ^

Na'-Jti Jézus Isten, az istenség te1jelségében, és ember, az emberség tokéletessé-

néiun, a u,"avosség egyetlen Kozvetítője, az ,,Út'' _ az egyetlen rit -, amely által az emberek

í,";;; kapcsolatba-lJphetnek és elnyerhetik az iidvosséget. Ezért Szent Péter az Apostolok

ő'"i"t"o"t"loen (4'I2j a Názáreti Jézusrő1 így szőI: ''Nincs iidvcisség senki másban, mert

J"* ua^tott más név az ég a\att az embereknek, amelyben iidvoztilhetnének',. Ez a keresz'

iá' nu kozponti áIlitása, Áelynek tagadása vagy a benne va1Ó kételkedés kizár a hitból.

3, Lz egyház mint i.idviisséghordoző

A harmadik biztos pont, hogy az iidvosség a maga te1jességében azEgyÍldzban megy végbe,

*"il"t le'"' akart'.annak utáp3at foldi é1ete során.létrehozta, és a Szentlélek által piinkosd-

toiiztu"teset is megadta. Rábíztaaz iidvosség eszkozeit, az ó. és az ríjszcivetségi Szentírás-

ban tartalmazott Istén szavát, a szentségeket, melyen kereszttil az embereknek az iidv sség

t"gy"r"'et biztosítja. Világos azonban, hogy n91 azEgyház iidvozíti az embereket, hanem

}J".í,, u*"nny lbei ó az Egyházban van. Szentlefkével élteti és megszenteliEgyházát, áItala

mÍíkodik, az iidvcjsség eszk-ozévé formiálva azt.Igy azEgyház, mely egyiittal hierarchikusan

szeÍyezettláthatÓ kozosség, és Krisztus misztikus Teste - s ennyiben iáthatatlan -, akl az ó

n";", e. kegyelmétő1 áthawa Krisztrrs az ,,tidvÖsség egyetemes szentségévé tette'' (LG 48)'

áty moaonTio gy azEgyház Krisztusban mintegy szakramentuma, vagyis ,jele és eszkoze az

Isíennel valÓ bénsóséges égyesiilésnek és az egész emberiség egységének'' (LG 1).

A zsinat utáni idósiakbán niivekvó jelentósége 1ett minden ember .ijdvossége lehetóségé.

nek a kiilonbozó vallásokban. Elsósorban afrikai és ázsiai országokbanjelent meg a kérdés'

aho1 a kereszténység komoly kulturális akadályokba titkÖzott, mivel nehezen tudott áthatolni

a kereszténységlÓ,l "lte'o

vallási hagyományokon. Ha az iidvcjsség nem foglalja magába

sziikségszer-ííe í azEgy|tázhoz valÓ láthatő tartozást, mi a jelentóséc" 1l""- keresztény vallá.

sok értékelésének? Mert ha láthatő mÓdon nem tar|ozik valaki az egyházhoz, s ez nem jeient

akadáIyt aziidvosségére, akkor ez aztjelenti, hogy Isten Krisztus kozvetítésével a saját kultti.

rájuk vallási értéke miatt tidvozíti a pogányokat. Az 1970-es évek végén megjelent az

,,i"nkulturáciő'' fogalma (egy a kereszténységtÓ1 e1téró helyi kulturában a kereszténység

megjelenése), me11ilehetóvJiette, hogy más vallási hagyományokhoz tartoz,ó szimbőlumok

és frakorlatok elfogadásával Isten képés ezeken keresztiil Önmagát kozvetíteni. Sokan ebben

a főgalomban a keresztény magatartáJ febdását láttlík, más vallásokb ő1 származő hívek meg'

oy.ié,é,.. A háttérben u' u p'oblé*a á11, hogy miképpen 1ehet kibékíteni a^Jézus K-risztusban

mint Isten és az emberek kc'zotti egyetlen ÜdvozítÓ.ben valő hit'et (1Tim 2'5)' az emberiség

kiilonbozó vallásainak tidv zitó értékíi e1ism.erésévei'

51

\*J h*J ,h*J .il*J t*J t*J l*l t . , , . . ,1

4. AzEgyház mint szentség

Ez azt jelentí,hogy aziidvosség nem pusztiín individuális és belsó természetrí, hane'n egy ko-zosség beIsejében megy végbe, láthatÓ és kii]só eszkozok (szentségek) segítségével. Vagyiscsak az egyházban taláihatő meg - amennyiben ó Isten kinyilatkoztatásának és az tidvosségszentségeinek letéteményese -az iidvosség eszkcjzeinek teljessége. Ezért sziikséges az Egy-házhoz yalő tartozás, brírmilyen legyen is ennek az odatartozásnak a mÓdja. Ez azt is jelenti,hogy az egyház, amennyiben Krisztus

',szentsége'', és a szentségekben őt kti1sÓ1eg kozvetíti,

az evangéliurni i.izenet hirdetésében és a Krisztustől adott tanriságtételben, és belsóleg imád-ságával és a minden ember ÍidvÖsségéért Istennél va1ő kozbenjárásával azEgyház mindig be.1ép valamilyen mÓdon az emberek tidvosségének a megva16su1ásába. Liturgikus imájában azegyhá'z nemcsak a keresztények iidv sségéért kcinyor g, hanem azokért az emberekért, akikószinte szívvel keresik Istent. Igy alakul Jézushoz, akj az Eukarisztiában saját testét és vérétajrínlja fel Atyjának ,,sokakért'' (vagyis

',mindenkiért''), és magiíra yeszi az egész világ bííne.it, hogy kiengesztelje. AzEgyház arrragarészér61bátorítja a híveit _ kri1cjnosen a szenvedókeresztényeket -, hogy szenvedéseiket egyesítsék Krisztuséval, aki ma is szenved a kicsi-nyekben, a szegényekben, hogy így a minden ember iidvÖsségéhez sziikséges kegyelmet el.nyerjék. AzEgyház tehát az emberek tidvcisségének m vébez kapcsolődik' s a Szentlélekmííko dé s é v el ho zzáj ár u7 Kris ztu s me g v áltÓ míív éhez,

5. AzEgyház az iidvtisség jele és eszkiize

Ebben az értelemben rijra kell gondolni az ósi meghatározást:,,Extra ecclesiam nulla salus''(azEgyházon kívtil nincs tidv sség). Ez nemjelenti azt,hogy aki nem tartozik iáthatőan atcjrténeti és láthatő egyházhoz, aznem Íidvtjziilhet. Ez csak arra érvényes, aki meggyózódcittarről, hogy a katolikus E'gyház Krisztus igaz egyháza, s az odatafiozás szÍ'ikséges az iidvos-séghez, de elhagyja, vagy tudatosan és cinkényesen visszautasítja azEgyÍ.tázhoz valő tarto-zást. Aki azonban nem ismeri azEgyházat, vagy nincs tudatában azEgyházhoz va1Ó tartozásszÍikségességének, és nem érez erkolcsi kotelességet az abbava7ő belépésre, a fenti meghatá-rozástolyan értelemben keli feJfogni, hogy mindazok akjk tidvoziilnek' az Egyházhoztartoz-nak' de ez az odatartozás nem a tcjrténetiláthatő, hanem a lelki-szellemi rendben va]Ósulmeg. Így azok, akik iidvcizii]nek láthatő vagy láthatatlan mÓdon _ torténeti vaIőságban (in re)vagy akár vágyban (in voto) vagy.akár csak bennÍoglaltan _ Isten hatalmas népéhez tartoz-nak, mely minden népbő1 Krisztus Egyházába gyiÍjti az embereket, amennyiben minden tid.vciztilt Krisztusban valÓ egységének ajele és eszkcjze.

6. Az implicit hit

A negyedik lépcsófok az a megáI7apítás, hogy az tidvosséghez sziikséges a természetfelettíhit, amelyet Isten ingyenesen megad, s amelyre az ember pusztán elÓkésziilhet - a kegyelemsegítségével - a jő megtételére. A Szentírás és az egyhází tanítőhivataI szednt a természetfo-lótti hit' mely az ember válasza az onmagár. Krisztusban és KÍisztus á1tal kinyilvánítő Isten-nek, feltétleni.il sztikséges - belsó sztikségszerííséggel - az tidvoztiléshez: ,,Htt né1kÍil nem ]e.het senki sem kedves Isten elótt'' (Zsid 11,6). Ezttámasztjaa7áa ,,Quicumque', ósi hitvailása:,,Aki i'idvbztil-ni akar, annak mindenekelótt szi.ikséges, hogy a katolikus hitet megtartsa, s havalaki a hitet nem 6rzimeg teljes egészében, és sértetlentil, kétségkívtil cjrokre elvész'' (DS75). Itt é1óhitról van sző, vagyis a szellem és a szív Istenhez valÓ ragaszkodásáről' aki onma-

52

L,,- .r l*J 1-) Í...J i*J :*l í' . ' '{ L-l rÍ

giltfujafe| az emberek számára, Jézus életében, míívében, szavában, haláiában és feltámadá-

sában.Ez ahit kiilonbozó fokokban nyilvánulhat meg. Elképzelhetó, hogy nem az értelmi-intel-

lektuáis, hanem az egzisztenciá1is szinten jelenik meg, és ].ehet,,imp1icit''' melyben nem je.

leník meg az Istenbe és Krisztusba vetett hit kifejezett akfusa, hanem csak a lelkiismeret

hangjában fejezódik ki az Isten hangjrához valÓ bennfoglalt igazodás. Aki tehát saját ielkiis-

meréténekhangjátkoveti, ésaztteszi,amitjőnaktart,implicithittel rendelkezikabbanazér.

telemben, hogyha tudná, s meggy6zódne anől, hogy tidvosségéhez Krisztusban ke1l hinnie, s

ez száInáÍa az Isten akarata, akkor ehhez az akarathoz igazodna, és hinne Krisztusban.Az iidvosség kérdésében négy szemponthoz kell a katolikus teoiőgiának ragaszkodnia: Is.

ten egyetemes iidvozító szándéka; Jézus az emberek egyet1en és egyetemes megváltÓja; az

Egyház az iidvosség egyetemes szentsége; az Istenben és a Krisztusban va]Ó hit sziiksége az

tidvosségre. De hogyan békíthetó ki ez a négy biztos áliítás azok iidvcisségének a lehetóségé-

vel, akik más vallásokhoz t'aÍtoznak, és a vallásuk ígazságalhoz tartjiík magukat, nem á1l

szándékukban keresztényekké lenni, s talán szemben is ál1nak a kereszténységgel? Ha Isten

azt akatja, hogy minden ember iidvoziiIjon a Krisztusba vetett hittel, s Egyházá,hoz valő tar-

tozással, hogyan viszi végbe iidvózító akaIatát azo\kal szemben' akjk nem hisznek Krisztus.ban, s nem tartoznak azEgyházhoz?

A feltett kérdésre két váasz adhatÓ' az els6 atta az alape\vre éptil, hogy Isten _ vagy mégpontosabban az Atya és a Fi szent Lelke - Íidvozító kegye1méve1 az egyház láthatÓ határainiÍl1 is mÍíkodik, elér miden embert, egyesítve Ó,ket Krisztushoz, és láthatatlanul egyházához.Ezterósíti meg a II. Vatikáni Zsinat: ,,E1nyerhetik az cirok iidv sséget mindazok, akik n.hibájukon kíviiI nem ismerik Krisztus evangéliumát és Egyházát, de ószinte szívvel keresikIstent, és a kegyelem hatása alatt arra torekszenek, hogy teljesítsék akaratát, amelyet lelki.ismereti.ik szavában ismemek fel. Még azoktől sem tagadja me1 az isteni Gondviselés az iid-vosséghez sztikséges tiímogatást, akik nhibájukon Kvtil nem jutottak o1 az Isten kifejezettismeretére, de - éppen nem az isteni kegyelem nélkiil - iparkodnak becsiiletesen élni (LG16)' Az iidvcisségnek ez a kegyelme _ tanítja II. János Pál - ,,Krisztusből árad' az ó á]dozatá-nak gyiim lcse és a Szentlélek ajándéka. Ez minden ember számára lehetóvé teszi, hogy sajátk zremííkodésével szabadon elérhesse az tidvcisséget'' (Redemptoris missio 10). A II. Vati-káni Zsinat mjután a h svéti misztérium k zponti jellegét megerősítette, kifejti: ,'Mindeznemcsak akeresztény hívókre vonatkozik, hanem mindenjőszándékri emberre is, akinek szí-vében láthatatlan mődon m kc'dik a kegyelem..Mive1 Krisztus mindenkiért meghaIt, s mivelaz embernek valÓjában csak egy végsó hivatása van, mégpedig az isteni, valla.nunk ke11: aSzentlélek mindenkinek mődot arra - Isten tudja miképpen -, hogy a H svét titkában része.sedjék'' (GS 22).

Az iidvosség kegyelme tehát minden embernek a Szentlélek áItal biztosított. Aki válaszolerre a kegyelemre, az tidvoziil és Krisztus által nyeri el az iidvosséget, mert az 6t ijdvozítí ke-gyeiem Krisztus kegyelme, melyet ó szenvedésével, haiálával kiérdemelt, és feltámadott mi-voltában a Szentlélek által kozvetíti az embereknek. Krisztus kegyelme természetfeletti hiteteredményez, mely hit azonban ímplicit m6don nyilvánul meg, és ha láthatatlanul is' akik ijd-voztilnek, bár nincsenek tudatában, Krisztus Egyházába lépnek' mely Isten felé vezetó tjuksorán imájával, áIdozataival és a hívek jÓtetteivel segíti óket.

L-,./.J

53

C) A nemkeresztény vallcísokkal valő kapcsolat:-

1. A II. Yatikáni Zsinat nyilatkozata a vallásokről: Nostra q'etate (1965)

R vidsége ellenére ez a dokumentum meghatározÓ esemény lett. Zsinati nyilatkozat az eEy-ház tortétetében elsó alkalommal foglalkozik a nem'keresztény valiásokkal. Va1őjában tobbmilliárd emberról van sző, aki nem ismeri' vagy nem ismeri el Krisztust, s az ó megvá1tÓ m -vét. Ám ezek az emberek is tidvcjzÍilhetnek, ha lelkiismeretiik parancsiínak engedelmesked-nek. Az Egyháznak azonban piírbeszédet keIl veliik folytatni.

A szoveg végs6 változatában a fÓldet alkotÓ népek egységére uta1, akik a vallásoktől azemberi létezés rejtett kérdéseire vámak választ. A továbbiakban az emberi tapasztalatot kci-vetve az anirnista vagy primitív vauásokla torténik utaiás. A iegelsó idóktő.I kezdve számol-hatunk a legktiltinbcizóbb népeknél az emberi élet eseményeivel foglalkoz kérdések irántiérdek]ődéssel, mely gyakran egyÍitt jrár a legfóbb istenség, ya1y az atya elismerésével (NA 2).

A nyilatkozat a nagy világvallásokat értékeli' melyek koziil az els6 a hinduizmus, ahol azemberek az isteni titkot fiirkészik és aztahitregék gazdagságával fejtik ki. Elméiytilt meditá-ciőval Istenhez menektilnek, szabadulást keresve létÍik nyomor ságaiből. A buddhizmusfelismeri aváltoző világ elégtelenségét, és egy t<ikéletesen szabad állapotra, anirvánárato-rekszik, mely által kovetói a megvilágosodás legfeiső,bb fokríra juthatrrak el.

A nagy vallások íszínte értékelése kifejezódik abban, hogy a katolikus egyÍláz tisztelettelszemléIi ezeket a magatartásformiíkat, s mindazt, ami ezekben a vallásokban igaz és szent' desziinteleni.il hirdeti Krísztust, mert egyediil benne találja meg az ember a vallásos é1et teijes.ségét (NA 2).

A dokumentum ezután kitér a muzulmán és a zsidő vallásra. Az elóbbinél az egyháznagyrabecsiiléssel tekint az íszlámra, mert Ók is az é16 és |étezó egy Istent imádjrík. TisztelikAbrahámot, és Jézus szíízianyját,Mánát, brár.Jézus istenségét nem fogadják el (NA 3). A zsi-dÓság esetében a zsinat hangsrilyozza azt a k teléket, amely teikileg az Ujszovetségnépétcisszekoti Abrahám 1eszí,rmazottaiva]', Az Egyház tÓ1iik kapta az őszcivetségi kinyilatkozta.tást, és Kfisztus és apostolai is ehhez anéphez tartoztak. Végtil is a kereszt tette lehetóvé Iz-raellei és a tcjbbi nemzettel va1ő kiengeszteiódést' AzBgyház szem elótt tartja Pál apostol ta-nítását, mely szerint brír a zsídÓk tobbsége nem fogadta e| az evangé7iumot, Isten mégsembánja meg kegyelmi adomiányait és meghívÓ szavát, és a zsidőkat továbbra is nagyon szeretióseik miatt (NA 4).

z, AII. Vatikáni Zsinat nyilatkozata a vallásszabadságrőI:Dignitatis humanae (19 65)

Modern korunk tapasztalata és kérdése' hogy a keresztényeknek miképpen kell viselkedniolyan hívő,kkel, akik más vallási hagyományhoz tartoznak és a társadalomban hitiik szabadkinyilvánítását igénylik. A tr. Vatikáni Zsinat nyíltan elismerte a vallásszabadság alapvetójogát:

,'A zsinat kijelenti, hogy u emberi személynekjoga van a vallásszabadsághoz. Ez a szabadság abban áll,hogy minden embernek mentesnek kell lennie a kényszenól akrár egyesek, akifu csoportok, vagy báminemríemberi hatalom részéról, mégpedig rigy, hogy a Vallás tekintetében senki se legyen kénytelen lelbismereteellei} cselekedni, és ne akadályozzák abbm, hogy jogos határok kÖzt lelkiismerete szerint cselekedjék akrármagánéletében, akrár a nyilvánosság e16tt' akár egymagában, akár másokkal társulva. Kijelenti továbbá azsinat, hogy a vallásszabadsághoz valő jog az emberi személy méltőságán alapszik, amint ez a méltőságmind az Isten kinyilatkoztatott szaváből, mind pedig magábő| az észb61megismerhetó,.'' (DH 2)

\4

A vailásszabadság nemcsak az egyénekre, hanem a csoportokra is értendó:,,Hacsak nem veszélyeztetk a k zrend jogos koveteiményelt, a r<ti'tissegeket 1ogga] meg-

íLleti az a kiváltság' hogy.-sajáj szabályaik sierint igazgassák magukat' oyTtuano. tiszteletetmutassanak be az isteni fonségnek, s tagjaikat u áta".o. er"igí"t"'ia'ábán segitsot<..., shogy szabadon tarthassanak osszejoveteleket..." (DH 4)

A zsínat szem elótt tartotta azt a téfiyt, hogy főképp az akkori SzovjetuniÓban és Kelet-EurÓpában a keresztények meg voltak fosztva ettÓ,] a szabadsáetÓl. "

3. Va|Iáskiizi ta|á|kozó AssÍsiben (1986. oktőber 27)

Nagy jelentóségrí eseményként kcinyvelte el a kcjzvélemény tr. János Pát pápa felhívását avallási vezetÓll< felé, az eiózmények né]ki.ili találkozo tete.;otieáaJouen.-iís:-uu,, -ár

léte-zeLt egy valJások parlamentje Chic-agőban, melyet a presb.iteriánu , "gyha"-Ji

u"amerikai ka-tolikus egyház szeÍvezett. A békéért tartott imanap során a valtásők kcjzt nem fíztő vagyszinkretizmus jon létre, hul".'''- mind9nki megÍizie identitását, "eyii; ";ri"k,

hogy imád-kozzanak. Elószcjr a vallások képviselói ktilc]rihelyeken imáakolta]i, 'tinu |"olg Összej tteka bazilikában' hogy az egyes csoportok imáit meghallgassrík. tr. János pái.u t".".'tenyekre

valÓ tekintettel pontosította a sziiks'éges meglailciibi;zÉtést az intolerancia Js a reiativizmuskozott. Az,,azért vagyunk egyiitt, hogy imádkozzunk a tobbi hívóvel szemben utasÍtja e] avallási tiirelmetlenséget (into]eranciát)' de pontosítani t<ett, nogy ni'"...'í"syuues imádság-rőI' amí a vallások kcjzti kLilcinbség megléiére utal, és igy etlieruttint mind?n relativizmust(viszonylagosságot)''.39

4. A II. Vatikáni Zsinattől napjainkig: A kereszténység és a ttibbi vallások

A zsinat őta az 7960.as évek végén felmeriilt a val1ásosemberek kcizotti okumenizmus lehe-tósége. Ennek a lehetóségévei, mely korábban a keresztény egyházakegystgtorekvésére vo-natkozott, világszinten 1ehetne kiteijesztení, a'csoportszell"m iote .*"i-k"du"' a piírbeszédeta.keresztény egyházak és a.nemkeresztény vallások kó'Ötl É;;;;"" átu'i""'t's kozeledésisikerek révén felbuzdulva lehetne eiérni á prírbeszéd által a népek ká"oi.iier.e', az Istenbevetetthit.erósítését egy olyan világban, ahol a hitetlenség mindenféIe formá.;ával találkozha-tunk. J61lehet ez az e1gondo|ás igaz, ám keresztény.ég.é';;;;i;lil;; kozti kozeledésnem képze1het6 e1 egyszer.tíe,n a keresztények egytitimri<ridésének mintájára, mivel nem ren-delkeznek ugyanazza7 a ttirténeti hivatással, , "Z,.'".,,

teszi lehetóvé' hogy szervesen beépiil-jenek ugyanabba az i,idvrendbe. Rár Krisztus ímája aztkéri, hogy ,,legyenek mindnyája egy,amint Te Atyám bennem uuc{: 9-' t9_b9nned, rigy legyenek at is !én'riint, hogy így ethiggyea:tlág, hogy te ktildtél .n.c9T'' Qn 17 '2I)' az elységvágya mégis egy széíesebb missziőt fei-,Íl"]"3: melynek fényénél érthetó' hogy

"gy'"Jo" iett igyereáu" í"noi u t","sztények k -zotti cikumenizmus saiátoss ágát'.és a vattáitr;zi pátbeszZá szt*segesseget. iz egyiket nemlehet rjsszekeverni a másikkal, de egymás.u uoná*o"nut, mint egy két oldahőt jrivó kozoskcivetelmény.

iiI

39 In Documentation Catholique, n. 1929 (7 décembre 1986), 1066. Ennek folytatísaként értelmeáetö a má.sodik vallásk zi ta|á1koz6 Rőmában, 1999 oktjberében

55

Ül hd r, J t*iJ :lriC 'tryd lnJ trrd ts t*d t|tl |Üd t*a bJ t'-i L-i t*J ít Lt

MASODIK RESZlÉlztls KRISZTUS

tonrÉNETI BEMUTATÁsA(Demonstratio christiana)

I. A tijrténetiség kérdése

1..A. téma helye a fundamentális teolÓgián beliil

Jézus Krisztus személyének vizsgálata egy nagyobb egészen beliii heiyezkedik el. A kinyilat.koztatás, a keresztény vallás mint kinyi1atkoztatott vallás alkotjrík ezt az átfogőbb horizontot"A klasszjkus apo1ogetika a keresztény valIás igazságának bizonyításá,ta (demonstratio chris.tiana)hozza fel érvként Jézus csodáit' feltámadását és védi meg óket a támadásokkal szem.ben' A csodák jelentették azokat a je1eket, amelyek a kinyiJatkoztatás igazolásiára szo1gáItak.Az utőbbi idÓ,ben a figyelem azonban ajelekfe16l egyrejobban ajel, Iézus Krisztus személyefelé fordult.

2. J ézus megkiizelítése

Jézus Kris ztus személyével kapcsolatb an az a]ábbikérdések mertilnek fel:Beszé1hetiink-e rőia hitelesen? Mi vo1t a szándéka, mit hozott, rij vallást' politikai fordula.

tot vagy valami mást? Milyen eszkozokkel kcizelíthetjtik megkétezer év távlatábÓl az esemé-nyeket?

Figyelembe kell venntink, hogy a keztinkben lévó Ujszovetség nem ad egysége tanítást Jé-zus szemé1yérő1. A kánoni iratok kÍilonbozó krisztolőgiákat tarnak fel, kiilonbcjzó nyelvenbeszélnek Krisztusről, de az Úr Jézus egyet1en kÖzos megvallásán beliil. Ezeknek az irányza.toknak a kiindutÓpontjai a sajátos kultrirvilág, a JézusrÓl szÓlÓ ismeretek folyamatos fejlódé-se, az igehirdetés (kér gma)' valamint a befogadő kozosség adottságai, és ebból fakadÓ értel-mezései. A palesztinaí zsidő.keresztény, valamint a diaszpőra hellenista kereszténykozÖsségei és a pogány száamazásó keresztények mind.mind eltéró m6don és nyelvezettelfejezték ki Krisztus misztériumát. A zsidőságot Isten tcirténelmi tettei, a gorcig embert a sze-mélyek és a dolgok léte foglalkoztatta.

Az evangéIiumokat két mődon vizsgáljuk, a vla regressiva (visszatekintó mődszer, melyJézusről tcjrténeti áttekintó képet kíván adni, s a keresztény vallás hitelességét prőbáija iga.zolni) valamint a via progresslva alapján (előremutatÓ mÓdszer, mely a hit szemsz gébóla legitim kutatások fényében mutatja be Jézus hitelességét)' Mindkét lit az egészb5L a torté.neti tényekből és az Újsz vetség írásaibÓl kiindulva vizsgálődik. Figyelembe veszi, hogya kereszténység kezdettÓ1 fogva mint intézmény, rij valiás jelenik meg' Kozéppontjában egyszemély á11: Jézus Krisztus.

A Va]1áskozi Prírbeszéd Pápai Tanácsa az 1990.es években rendKvrili frgyelmet szentelt a

katolikus egyház és a világ nagy vallásai kozti kapcsolatra. 1991-ben,25 évvel a Nostra

aetate nytlitkozatkjadásaután ,,Prárbeszéd és igehirdetés'' címmel jelentetett meg értékelést

a korábbi legyedszázadmunkájárő1.a0 1993-ban Ázsia' Amerika és oceánia katolikus egyhá.

zai kaptak siéntszéki tájékoztatást a hagyományos vallásokkal kapcsolatos lelkipásztori fi-

gye1emról.at 1999-ben a Tanács levelet ktildott a piispoki konferenciák elnokeinek a vallá-

Jokt.ui t.olytutott párbeszéd 1eikiségéról.a2

5. Keresztények és zsidők

A Nostra aetate ny1latkozat már kifejtette a kereszténység belsó kapcsoiatát az izrae7ita val-

lással, s ez a tény a zsidősággal szembeni magatartás vríltozásának is helyet adott. A kozele-

dés hatással vo1t a 1iturgíára, a katekézisre és a szorosabb párbeszédre. Ennek megkoronázá.

sa volt i986-ban II. János Pál látogatása a rőmai zsinagőgában, a}rol az Oszcivetség

képvise1óit ,,idósebb testvéreinek'' nevezte. Már a II' Vatikáni Zsinat sorrín az egyház kifejez-

te iajnáiatát az antiszemitizmus sokféle megnyilatkozásával szemben, amely brírmikor és

bárkttészér67 a zsídők ellen irányult (NA 4). A 2000' év kozeledtével a Szentatya fontosnaktartotta kijelenteni, a br]ínbánat és a megtérés sziikségességét Isten népe részérő1 (TMA

32-35)' Eit k vetóen 1998-ban szentszéki dokumentumot adnak kj,,EmIékezzÍink: Megfon-

tolások a Sorírő1'' címmel. Az anyagot a zsidÓsággal valÓ kapcsolatok bizottsága készítette

lI. János Pá] pápa kérésére. A dokumentum a század legnagyobb szégyenének nevezi a holo-

caustot' és bocsánatot kér a ttirténelem során a keresztények által elkovetett bÍínokért.

qo Párbeszéd és igehirdetés. Gondolatokés tmutat sok25 évve!aNostraaetate ut n' 199l. május l9. (Ev 13'

z8'7-386)"n\ Fasztor Iís fi gyelem a hagyományos yallásokra, 1993. november 21. (Ev 13)al Levél a p rbeszéd lelkiségéról,1999. március 3.

56 5'?

3. A ttjrténeti Jézus kutatása

a) A kezdetek

Tulajdonképp már az e7s6 századokban megjeiennek a kereszténység tudományos el1en.felei.

Kelízosz' piátonitus Íi1ozőfus 180 koriit írja meg ,,Igaz beszéd,' címíí támadő mÍÍvét Krisz-

tus és a keiesztények e]len.a3 Múve órigenész cáfolatából (Kata Kelszou) rekonstruálhatÓ.

Kritikájának alapjá nem is annyira vallási, filozÓfiai torténések, gondolatok cáfoiata, hanem

a rÓmai birodalom és az antik c|viLtzácíő itánt érzett aggődás. A kereszténység szerinte ve.

széIyeizteti a birodalom \étét, ezértminden problémáért a keresztényeket teszi felelóssé.

Komolyabb, tárgyilagos támadás az rijplatonikus Porphiiriosz (2321233-305) mtíve

,,A keresztények elíin,,(15 ko.'yu, de csak tcjredékek maradtak fenn). Az evangéliumok el-

Ientmondásait és valőszíníítlenségeít pellengérezi. ki. Kritikájának lényege azonban aftloző-

fiai elóíté1et: Csak az valőságos, ami a rendszerembe belefér!A birodalom kereszténnyé válása után tobbé nem lehetett támadni a kereszténységet.

Porphtiriosz munkáját például betiltották, de a zsidő rágalmak héber nyelven tovább terjed-

tek, ezek gyiíjteménye aToledot Jesu címíí vitairat.

b) A modern Jézus.éIete-kutatás Öt szakasza

1' Az angol és francia félvilágosodás eszméí adták meg a lcikést a racion1lista tcirténeti Jézus-

kutatásház. Az orientalistu É. s. Reimarus (\694_1.768) írásainak cétja, hogy eikiilónítse

azt, amlÍaz apostolok írásaikban elóhoznak, attÓl amit Jézus életében va1őban mondott. Me.

toáolőgiai kíindulőpontja az apostolok Krisztus.híte és Jézus igehirdetése kijziitti kii-

ti;nbséltétel. EbbÓ.l kovetkezik, hogy Jézus igehirdetését csak kora zsidÓ vailásának kontex.

tusábÓi lehet megérteni. (E két alapgondoIat Iényegében máig meghatározza a ,,valődi'' Jézus

kutatását.)Reimarus életében egyetlen sor sem jelent meg ezekból az írásokből, Lessing adott ki beió-

lerészleteketÁnonim.tijredékekcímmeI (I.7.74-|.7.78). G.E.Lessing (r.729-I./81) így Össze-

gezte Reimarus kutatásának lényegét: Krisztus vallása és a keresztény vallás két kiilonb zó

áo1og. E kritikus beállítottság melÉtt két fontos beiátás is s2tiletett: a szinoptikus evangéliu-

mo}áak nagyobb t rténeti ériéke van, mint a negyediknek' és a márki szoveg a másik két szi-

noptikus evangélium forrásául szolgált.bavid Frieárich StrauB (1808:1874) azt az e\mé\etet képviseli, hogy az evangéliumok

lényegében mítoszokat tartalmaznak, amelyek Jézus torténeti, de már alig felismerhetó aiak-

;at ioi;at be (Leben Jesu, 1835136). A csodríkat így nem hazugságokként, tévedésekként ér.

ielm.ii, hanem az ,,akaratianul is meséket koltd' mitikus lelkiiletet látja bennÍik mííkodni.

A hit igazsága nem a bibliai torténeten nyugszik, hanem az istenemberség eszményén, ami a

mítosz ruhájában jelenik meg'2. A líberáiis Jézus-élete-iutatást optimizmus t lt tte el a XIX. század második felének

Németországában. Remélték, hogy a legrégibb források irodalomkritikai vizsgáIatával hoz-

záférhet1vé vá1ik Jézus valődi személyisége, ami a keresztény hit megrijítását is eredményez.

hetné. Neves képvisetóje H. J. Holtzmann (1832-1910), aki kidolgozta a két forrás eiméle-

tet (Mk és a Q). A iegrégibb és legmegbízhatÓbb forrás, vagyis a Márk evangélium alapján

fe1iázo1ta.Jézus életének-valődi lefolyását. A Mk 8 alapján fordulÓpontot vélt feifedezni Jé-

zus szeméiyis égfejlídésében: Galiieai tartÓzkodása során fejtódott ki benne a messiási ontu-

43 Vo. Celso, 1l di scorso della veritd, Contro i cristiant, BUR' Milano 1989'

58

dat, és itt, Fiilcip Cezáreájában adta tudtul tanítványainak messiási-voltát. Ezen biográfiaiadatok kozé illesztette be aztán Holtzmann a 1ogionforrás autentikus szavait.

3. Albert Schweitzer (1875_1965) híres mííve ,Á Jézus élete kutatás torténete',(Geschichte der Leben-Jesu.Forschutlg, 1913), ami a sziízadfordulÓig bezárÓlag vázolta azeddigi kutatást' így foglalta cjssze az eredményt: ,,Nincs negatívabb, mint a Jézus kutatáseredménye''' ,,Jézus élete'' inkább a kiilonbozó korszakok racionalizmusáről tanriskodik ésnem a valÓdi JézusrÓ1' A kutatás csődjének legfÓ,bb oka Schweitzer szerint az, hogy megfe-1edkeztek a kcjzeli végidó vrírásrÓI, Jézus ugyanis egy rij világ elj ttét hirdette:

,,Furcsa pályát futott be a Jézus-kutatás: harcba vonult, hogy megkeresse a torténeti Jézust,és azt hitte, hogyha megtalá1ja, akkor Jézust rigy, ahogy van, tanítőként és tidvozítőként álemelheti korunkba. A kutatás eltépte azokat a szálakat, amelyek Jén,sL évszázadokon át azegyházi tanítás sziklájához kototték és rii1t, amikor Jézus alakja rijra é1etre kelt, mozognikezdett és Jézus, mint torténeti ember kozeledett felénk. Csakhogy Jézus nem álIt meg mel.iettiink, hanem eIhaladt korunk mellett és visszatért a sajátjába.''

A századkezdetén két kutatő eredményei jelentós akadáIyokat álIítottak az elé, hogy Jézusígehirdetését és éIetét egységben lássuk. W. Wrede (1859-1907) azon a véleményen volt,hogy a Mark evangélium az események ábrázolása során teoIÓgiai, dogmatikai eiófeltétele'zésekkel éI. Vagyis Márk sem biztosít valÓs rálátást a torténeti Jézusra' J' Wellhausen(1844-1918) ezt a kritikát kiteljesztette mind a három szinoptikusra: Még ha akamánk semtudnánk elémi Jézust. A kutatási eredmények másik sorozata tovább erósítette a kételyt.A format rténeti iskola (M. Dibelius, K. L. Schmidt, R. Bultmann) megmutatták, hogy egyszÓbeli áthagyományozás eI6zí meg az evangéliumokat, és ez a hagyomány a szenvedést r-ténetet kivéVe kevéssé cisszefiiggó, oná1lő részekbÓ,I ál1' A korai keresztény k zosségek éieteés a feivetódó hitbeli kérdések gyakran hatással voltak e szőbeli hagyomány megformá1ásá.ft, vagy rijraszerkesztésére. A Jézus.kutatásnak ezért most miaden egyes hagyománydarabotrijra ke1l vizsgálnia, korát és t rténeti eredetét megállapítva kell ,'rekonstruálni''.

R. Bultmann (1884-1976) a kritikus radika]izmusnak ezt' a szituáciőját így jellemezte:,,Iézus életér5l és személyéról jőformrín semmit sem tudhatunk''. A torténeti Jézust végérvé.nyesen helyettesíteni látdzott a kértigma Krisztusa' Bultmann rígy vélte, hogy a kériigma |ar.iaImazza Jézus t rténetiségét, de azon tril, ,,hogy'' megtortént nem juthatunk hil és nem issziikséges. Bultmann kritikai radikalizmusára azonban megiott a válasz,

4. E. Kásemann.nal (1906_1998) nyí1ik meg a kutatás rij szakasza (1953). Kériigma éshagyomány éles szembeállítása nem tarthatő, ha figyelembe vessziik azt a nem is olyancsekély autentikus jézusi hagyományt, amely a szinoptikusoknál találhatő és a legrégebbihtlsvéti hagyományt. Ezt tehát az az egzegetikus tcjrténeti alap, amire Kásemann Bultmannelleni tiitakoZása támaszkodik. Kásemann terméSzetesen tisztában vo1t a iiberális Jézus-életekutatás csódjével, ezért szilárdan ragaszkodik Schweitzer és Bultmann 1ényegi felismerésé-hez.

,,Az Ujsztivetségben a tcjrténeti Jézussal találkozunk. Ez az egyetlen rÓla szőIő va]ődi for-rás. Persze Jézus nem rigy jelenik meg' ahogy onmagában (an und fiir Sich) volt, hanem minta benne hivó kcizcisség Ura..,Ez a Jézus oly nagy fontossággal bírt a hit számára, hogy már alegkorábbi idÓ,]<ben csaknem felszívÓdott saját ttrténetében... El kell hagynunk a liberaliz-mus tját, mert megcsalt minket az a remény' hogy kinyomozhatjuk ezt a bioszt és belő1e ki.indulva helyesbíthetji.ik az egyházi dogmát. Aki megingatj a ezL a belátást, az megfoszt azutÓbbi két évszázadban végzett kutatásunk eredményétól és értelmétól.'' Csak az óskeresz.tény tizenet általjutharunk el Jézushoz' A kérdésfeltevés tehát radikálisan megváltozott. ,,SevaI]ástcjrténetiieg, se pszicholőgiailag, se torténetileg nem tudjuk besoro1ni (Jézust). Ha vala.kire, akkor rá érvényes a t rténelmi kontingencia. A t rténeti Jézusra vonatkozÓ problémaennyiben nem a mi agyszi'ileményiink, hanem rejtvény, amit Ő maga ad fel nektink.''

59

rry b9 td br.d tÍJ lgl IEJ r l , . . . . . t t-J Ittl |Ü'd tryd l-.-,J t4 ?_. ,

csodatevónek ríilítja be, olyannak, amellyel lzraelben máshol is lehetett talá]kozni4u!a UE' vlJ4rll ldÁ' arl]crtyel lzraeloen masho.l ls lehetett találkozni. Eev ke-resztény másolÓ nehezen tehettehozzá az inkább rosszindulatri, ,,csodatevd' ."uuíut..É.J.-

t-a

A Bultmann.iskola más képviselóí is azon a nézeten voltak, hogy.az evangélium na-g-yobt mennyiségben t'art.a-Lmaz autentikus jézusi hagyományt (M. "Dibqtius. J. Jeremias,

W. G. Kiimmel). E vitákbÓl alaku1t kl az implicit-iagy indirekt krtiiolőgia f,galma.Az egzegéták egy része szerint ugyanis nem valőszínri, nogy a tofté eti Jézus haszná]t voinafenségcímeket (az Emberfia cím használata kérdéses). Eiázonban nem jelenti azt, hogy 1ekellene mondanunk minden krisztolőgiai kijelentésrÓ1. Már Bultmann ii ,igy fogalmátt'hogy a jézusi igehirdetés rejtett krisztolÓgiát tartaimaz. E. Fuchs ezt az implícit kÍi"sztolőgiáikiterjesztette Jézus magatartására is. Í'gy mar nenr csak ipsissilna vox-rőIbeszéIhetrlnk, ha.nem ipsissima facta vagy gesta-ről, s6t ipsissima intentib-rő|is. Nemcsak a Jézus messiásicjntudatiíra vonatkoző kérdés a fontos, h'nem Jézus egész mÍíkodése és ktildetése bennfoglaltmÓdon felvilágosítást ad arről, hoqr ry Ő és milyen fenségcímek jámak ki neki (vagyis !1. aftti'ság az Atya iránti firii magatartásáből kovetkezik).

5. Angolszász tertileten jott iétre az az jfajta szemléletmőd, ame1y az eddigi trílnyomÓ-részt teolőgía szempontok meghatiároZta kutatással szemben trársadalomtorténeti szempo.'t.ből kérdez rá lézlls torténetéIe, bevonja a kutatásba a nem kánoni forrásokat is, és keresiJézus heiyét a zsidÓságon beliil. Ezen a ,,harmadík riton'' beliil is kiilonbozó irányzatok jotteklétre. Egyesek egy

''nem-eszkato1ogikus'' Jézus-képhez térnek vissza, a zsidÓsríg peréméreszorult bolcsként mutatva be Jézust, szinte egy zjidő cinikuskent, at<it hellenista hatásokis értek (J. D. Crossan). A másik irány megmarad a eszkatologikus értelmezésnél' és a zsi-dőságb-an prÓbálja lehorgonyozni Jézust, mint amelynek he1-yreállításában reménykedett(E. P. Sanders).

II. Tiirténeti forrdsok

A) Zsidő forrdsok

1. Josephus Flavius

Zsidő tÖrténetírő, 37-100.ig élt. Szadduceus családbÓ1 szátmazott, esszénusok kcizcjtt ne.veikedett, végiil a farizeus párthoz csatlakozott. A 64-ben kezd6d6 felkelés alkalmával eló.szcir egy galileai csapat v'ezet6je, majd Vespasianus fogságába esik. Megjőso1ja a hadvezércsászfuráváIasztását, ezért jutalmul az j császát, ma;d utőda' Titusz (7í_81) udvarába fo-gadja. Itt veszi fel a császáti család nevét (Flavius). TJkintélyes, jőmÓdri emberként írja megmríveit.

Gorcig nyelven írt, mert meg akarta ismertetni hazáját a rőmaikkal' HonÍitrírsai árulőnaktaÍtották, ezért a zsidő források a nevét sem em'lítik. Beszámol a fiatalabb Jakab 62-ben tor-tént vértanríságárÓl: ,,A fópap Ananos osszehívta a bírőságot, és elóvezettette Jakabot, aKrisztusnak nevezett Jézus testvérét és vele egyiitt másokat. Mint a tcirvény megszegóit, vá.dat emelt elle.ntik és megkoveztette óket'' (Zsidőktorténet. XX' l.). Érdekes. hogy Jakabot azevangéliumok is az ,,Ur testvérének'' nevezik (p1' Mk 6'3), Jézus neve pedig ebben az idő,benmrár ,,Krisztus''' mint szeméIynév' A zsidő szerzí tolla hegyén a Krisitus iző a kor zavarostényez1it fi}yelembe véve inkább pejoratív.

60

A legfonto'sabb és legvitatottabb helye ugyancsak a ,,Zsidők t rténete'' címÍí mÍívében ta.lálhatÓ (XVII'3'3 $63_64). Ez a szakasz az rjn. Testimonium Flavianum, aho] Jézus és a ta-nítványok említése már nagyobb nehézséget okoz, mivel a kézirat másolásánál keresztényszeÍz6 b etoldás át vélik:

',Ebben az idóben élt Jézus, ez a'b.olcs ember, ha ugyan szabad ót embemek nevezni. Ugyanis csodákatmlíVelt' és tanította az embereket' akik szívesen hallgatjrík a" igazságot, e. .ot.

'.iaoil, g r1igót megnyert,

ó volt a Krisztus. Es ámbár fóembereink fiiljelentésélr. pilatu.L.".it,á feszíttette' most is hívek maIadtakhozzá azok, akik addig szrrették..Mert-harmadnap feltámadt és megielentltiztltitix'.int ahogy IstentÓ1kiild tt prÓféták' és sok más csodálatos dolgot elóre megjc]vendciltek f!la"' É.

-eg -u '. megvan a keresz.tények feiekezete, mely rÓIa vette a nevét.''

A három legnagyobb kéziratban ez az tdézet találhatő. Néhríny szakértó teljesen e]veti aszoveg hitelességét. Ajelenlegi á11áspont azonban csak utő1agos változtatásokai roe"J

"r. H"

eltekinti.ink a feltételezett betoldásoktől, akkor a szoveg a sierzónek a szokásos stíIusát ésszőkészleÍét a7ka7mazza' Arrő1 számol be, amit korának keresztényeirÓ1 hallott. A kimért éskevésbé keresztény nyelvezet is megfigyelhetó: Jézus egy bolcs eáber lenne' vagyrs egy ko.rabe]i mester. Egy keresztény nehezen tudott Volna ígyÍeszélni azÚnő),. Másrészrő1 Jézust

mes megemlÍteni a X' századihierapolíszi melkita ptispcjk, Agapiosz r videbb, arab vóltoza-tát:

,'Ebben az idÓ-ben volt egy Jézusnak nevezett b ]cs ember' magataÍtása helyes volt, és erényei ismertek.Sok zsidő és más nemzetek is a tanítványai lettek. Pilátus keresztre feszítve halálra ítélte. De akik tanítvá-nyai lettek, tovább hirderték a tanítását. Elbeszélték, hogy keresztre feszítése után harmadnap megjelent ne-kik és él. Talán ó a Messíás, akirÓ1 a prÓfétrák csodálatos dolgokat mondtak.''

Eme váLtozat szerint a zsidő szerzí nem foglal állást, csak megismétii, amit ha1lott. A hiva-talos szoveg Kaiszareai Euszébiosz (265_340) egyháztcirténetJben találhatÓ g r g nyelven.Szent Jeromos (342420) pedig latinul hozza Fiávius tan ságtételét' a 'JGválÓ férfiakről''cj1r,1ras.!b1. A szír nv91v1í.'.$9nika'' is, melyet a XII. százádban Antiáchia.1akobita pát-nfukája' Szíriai MrháIy írt,idézi Josephus tan ;áBtételét. A XvI. századtő7kezdve vitattáka szoveg hltelességét. orig.enész (\85'254), aki o]vasta Josephus mííveit, beszámol arrÓl,hogy a szerz1 nem ismerte fel Jézusban a Krisztust. És még meg is kérdezté, rrogy egy zsidÓtoTénész hogyan tudott JézusrÓl sző1va így ími: ,,Ha ugyai sza"bad ót embernek nevez;r'ti', és:U vo-lt. a Knsztus,,. Egyesek az egész részt keresztény betoldásnak tartjrík órigenész ésEuszébiosz k zcjtti idóben, mások fenntartj ák az egység}riteibsségét' megint mások csak né-hány mondatot vélnek kereszténvinek.

,-Elkélze1heti]oey Josephus JézusrÓl egyszerríen rigy beszélt, mint Keresztelő Jánosről!?jd: rÓrt Xvm,5'2), vagy mint Jakabrői, a Krisztuinak nevezett Jézus testvérérÓ1 (uo.XX'9'1)' De ]ehetetlen volt, hogy ót egy zsidő farizeus, fÓleg a nemzeti katasztrÓfa után'51..".::1"o

.:Y.15: t

j:l-*legi kéziratok mindegyike kereszté-ny, és áltaIában nagy tÖrténe.t1 muveKben ta1álhatÓk. Maga a szovegrész is ahtroz az egészhez kapcsolődik, u.i"ly tu'tut.mazza' Ha Euszébiosz beszámoiÓja trilságosan keresztén1i, Agapiosáé pedig zsidő, akkor ezegyszerÍÍen a két ttirténész kiilcjnboző szemléletmődjrira uial.

- .

Ma mrár szinte lehetetlen a Josephus á1tal szerkesztett eredeti szoveget helyreálIítani. In-kább cjnáIlő tudősításoknak' tekinisiik, mint egyetlen eredeti szciveg.uu.ian.ui,,uk ezeketa láthatő kii]onbséggel rendelkezó szcivegeket' E-gy szovegnek az ,,igaísága'', mely a torténe-iemben fellelhetó, ahhoz a helyzethez tapcsotá.ait, ur'őt otuu,ía"t vag"y ríjraoívassiík ezt

ot

aszóveget.Vagyisegyjelenben,me\yszámátraéletetésjelentéstad.Valőjábanannylereoenszoveg van' ahány hetyzei?.-or"u.uí. Vagyis a he'y ési p'llanat hozza'Iéte az ríj alkotást.

A szoveg utőé1ete is u"l" "gy"*

észeíJ.' {.ezn"* otőlugoi gyiimolcse. Amit egy szÖveg va.

riánsának nevezÍÍnk' ualÓiíua,, egy poz'itív hatás. vagy Jgy oÍuasás,."Tét és az eredetinek

a kovetkezmény". epp.,.,'JJ;;;?áb:b;;;;y."al,^q" ;;.g;; igazs.ágát. Egy kiterjedt tírgy ér-

te1métvalÓjábannemtuoju-tr""gt'at.írozoi,hukintivéseit levágjuk,mertsemazélet,sematÖrténelem nem ,"g,",."iJlA?"?ii*o**-n,elessége ktilcjnbozóhelyi,1orténeti és szoveg-

osszefiiggésekben is á1l, "t'ái

er"t"t talrflt egy nyelvbén @cirog, latin, arab, szír), s egy olyan

i"i"'auíí ame1y a jeientés erejével ruháztafel.

Az egyetlen r"r'"t,og", "r1á.á,

,"l'á. lo'"phus szovegének kÓvetése, ame1y változataiban és

a torténelemb"o er. rortáiJá;;j';pp*]abbő1 a tényból ered, hogy végighaladt a keresz-

tény irodalom es ttirtenei"m tÖbb "'i";

tí" éyszázadán át,Ez atorténelem' mint a zsidősággal

ossiehasonlítv a, a ',ZsidÁitoJen"t"'' címrí míí, széles ecsetvonásokből tevódik ossze, mely

keresztény kÖrnyezetbeJ'".i"'"**"vség kieme|kedó torténeti osszetaJtását mutatja. Ro-

viden, a Testimonium ,j',Z*'i.Jg" a,keieszt,énység és' a zsidőság kapcsolatait is órzi, leg.

alábbis azEgyháztti,te'"iJ'"[ "rí ó tlzelkét évizáíadé,ban' Josephus Jzovege tehát Jézusről

tanriskodik, de abban ^

#;Jkb";, amelyben Jézus torténetiségé egy hosszrí és eltéró torté-

nelemben kifejlódésében jZ"."jó;'e. *ega1apozÓdik. Jézust tehát a torténelemben, vagyls

Josephus m vének tiirté""ti nÜá"'a.au an"tuaj "t

v alőságo san megragadni.

2. A Talmud

Létezkolyan radikális vélemény, mely szerint sem a Misna, sem a Talmud nem tarta]maz

autentjkus, kozvetleniil "

t"'ta'"."nor eredó részeket a Náziíreti JézusrÓl. Az kétségtelen,

hosy a Talmudban egyetlen olyan szÖ'veget .sem taliílunk, melyben egy kortárs talmudista

"ií,'á'r''*Jr.""" J-éil;;;í;azaai ráut* a kereszténység által htdetett Krisztusra rea-

eálnak, nem pedig a ,,tórténeti Jézusra'''

Joseph Klausner* kl;;;;ik"' mÍíve szerint azonban van bizonyos forrásértéke a taimudi

iratoknak, jőllehet ,,"'""t "."eia"y helynek.értekét'': ?,1c]r:::Iben

csokkenti az a tény,

t'ogv .a.gvir"gos tcjrténelmi rudősítás helyett hitvitázT JetleguK van

Bár Jézus korában Hillél és Sammáj iskolái mrár atiat, Ézus é7ete lés tanításárÓl mégis

igen kevés tudősítást ,árai""t "'í"r'i-dban.

Ennek két oka van Klausner szerint. A tal.

Áudistrák a második szentély korának ".",,'e,,y"iia

csak igen szÚíkszavrian beszélnek, és

azt is csak akkor, ha .gv "itu

eldontése szempontjábÓl siiit<ség van rá (p1. Makkabeus

J dásrőlsem tudunk."'iili;l;il^ábal. Á *a.'t ot, hogy nem tartották annyira fontos

eseménynek Jézus fel1épést, kiilonosen i', ho;' "z

a.máJodik szentély pusztulása után

t rtént.

*Jézus.ÉI"te,tanításaéskorLinakviszon),aíazsidÓ,8.)r()8ésrÓmaiforrásokalapján,Budapest1993n'uo. 10.

62

A legínkább értékesek a tannaitikusa6 források szemben az amőráka7 elbeszéIéseivel' T bb

baÍaita4E maradt fenn Jézusra vonatkozÓan.

a) K]ausner szerint a legkorábbi, a Misnában fennmaradt Jézusra vonatkozÓ utalás a ko.

vekezö: ,,>>Az a bizonyos ember< egy házasságtoró nónek torvényte1en gyermeke,' (N4isna

Jebamot 4,3). A mondás valőszínríleg Jézusra vonatkozik. A ,,Peloni'' (az a bizonyos) nevet

akkor toldhatták be a TaLmudba az eredeti Jézus helyett, amikor Jézust nem akartiík néven

rrcvezni' A mondást R. Simon ben Azaiídézi, egy jeruzsálemi sziirmazási tábliíra hivatkozva.

Ben Azaí Ke]szosz kortarsa vo1t, aki egy zsidÓ nevében állítja Jézus t rvénytelen szá,rmazá-

sat.Rabbi E1iezer ben Hirkanosz ugyancsak a peloni kifejezést használja egy baraitában, meiy

szintén Jézusra Vonatkozik (Jőzsua 66b').

b) Egy arám nyelven fennmaradt sz vegben olvashatunk egy Jozsua ben Perachja nevÍí

rabbi és tanítványa, Jézus torténetérÓ.1. Jannai király iildozése elő1 Alexandriába menektiltek,

majd visszatérésiik kozben osszektilcjnboztek. Jőzsua ben Perachja kiátkozta Jézust, aki vé-

gti1 megtagadta zsidő val1ását.A tcjrténet hrárom váItozatban maradt meg. Az eredetiben valÓszínííleg nem JézusrÓl volt

sz6, de az egyiptomi menekiilés mozzafiata kapcsolatot teremtett az evangéliumi Jézus ttirté.nettel, és ezért nevét be lehetett illeszteni a torténetbe.

c) Egy másik baraitának (Babiloni Ta1mud) mrár nagyobb torténeti értéke van (Szanhedrin

43a.)Peszacb elóestéjén végezték ki Jézust. 40 napig kiáltott így elótte a kikiáltő: ,,Jézust, a názáretit megko.

vezésre ítélték, msrt Valázslást mŰvelt' Izraelt elcsábította és hlítlenné tette Istenhez. Aki azonban mentó'

kortilményt tud számríra, jtijjÖn, mondja el.,' - De nem találtak mentó kortilmény és 40 napi vrírakozás utlín

Peszach elóestéjén kivégezték.

LáthatÓan ez aleírás is ellentétben 6J7 az evangé|iumokkal, melyek szerint a halálos ítéietetsietve hozták meg. Az az adat viszont, hogy Jézust Peszach elóestéjén végezték ki, ami pén.tek volt, megegyezik a Jiinos evangéliummai (Jn 19,14: ,,Hrisvét elókésztileti napja volt'.).Érdemes még megjegyezni' hogy a szoveg-szerint a talmudisták.sem tagadták Jézrrs csodatet.teinek tényét' csak varázslásoknak tartották azokat.

d) Klausner kapcsolatot tételez fel Jézus és a rabbini]<us iratokban ,,Ben Pandera'' illetve

,,Ben Pantere'' néven szerepló személy kozott. A torténet szerint egy zsidÓ szolgálő1ánynaktorvénytelen kapcsolata volt egy Panthera nevíí rÓmai katonával (Kelszosz is utal erre). Eb-bÓ,l Klausner arra kcivetkeztet, hogy a Kr. u.-i II. században egy ilyen tcirténet'keringhetett azsidőságon beltil. Az egész elbeszéléskcjr Jézus Szríz (gorcigiil: parthenosz) Mririátől valÓsziiietésére lá|szik utalni, annak kig nyolása.

a6 Atannaikazokazsidőbtjlcsek,akiknekmondásaifennmaradtakaMisnában.Őkettekinthetji ikalegelsókab-balistáklak is.

o' Amőra (arámul: Llszéló, kommentát'or): 200_500 kozÖtt élt rabbinikus tanítÓk elnevezése, akik a Misnát

és más hagyományokat kommentálva továbbfejlesztették a tanítást a kor kiirtilményeinek megfelelólen. Ok alkot.

tiík meg a babiloni és a palesztinai Talmudot, Valamint számos midrást. A Talmud kialakulásához: ld. Ftiggelék(179. old.).

a8 A baraitdk uok a korai rabbinikus tanítások, melyeket nem Vettek fel a Misnába, de késő.bbí írásokbanmegórzódtek. Pl. Toszefta vagy az egyes Talmudok.

63

B) Apokrif források

Tamás-evangélium

Feltehetóen 140 kortll keletkezett Kelet-Szíriában' A késÓ,bbiek fo1yamán, 1945.ben

i.T;g-Há;"al mellett $,eiso-ngylptom) taiá1ták meg a kopt ny.elvíí Tamás-evangéliumot.

AÍÍI. szánadkozepe ta:a'io'aiíJták gorog eredetibá, amelynek toredékeit aII. századbÓI

G;;;'k;"ctarát,at' l.r"iredezés le]hetó-vé teszi' hogy jobban megismerjtik a hel1enizmus

hatását a keresztény kozosségekre. Maga a palesztin zsidÓság, amelyben.-Jézus élt, szoros

kapcsolatot tartott Í-enn u -i'"u3"io,'t",

ílaggut. Jézus szavaiban fellelhetó b<ilcs mondások

uÍ"it"*'art zsidÓság bolcsességi írásait ttikrtlzik (p1. a Bo1csesség konyve)- A Tamás-evan-

gélium 114 Jézus-monaa,l-i*t7muz, me1yek keádetleges, egyszeríí fogalmazásban adják

vissza a szinopti.kus evan!éliumokban találiratő tanítást. A lelet ténye rendkíviil fontos, mert

az apokrif evangéliumbÓiu !no,"tit.," irát tii-zetes vizsgálatával kiemelhetjíik Jézus eredeti

szavait. A Tamás-evangeiiu'i, '""ry

Jézus tanításainak gyííjteménye, a 3 szinoptikus-evangé.

lium a Jézus-szavakat h;;;lj; iÉt, r'ogy mindenekeldtt aszketikus, a világgal '"l"P.é-g'"',mődon átétteImezze

","i^,,^Fli1-,eiy is"áutatja, hogy az elsó.keresztény nemzedék inkább

;;il klj;il';'"i iránt érdektódott, mint mííkodésének pontos felidézés,ére.'

Nag-Hammadi i.o,'yutaJiis45j6 decemberében egy arab paraszt ásás kozben a hegyol-

dalban, egy 60 cm.ueui."éÁvf.iirí agyagkorsőban tiláíta meg. Fejszével széttoÍi, és a régi,

bórbe kottjtt papirusztet<eic,"?"t t""a].o,7togatni a falubeliek kozott' Nemsokríra már a pia-

con rírusítják óket, majd az egyiptomi \on1á119muerei a nagy feltíínést keltett kcinyveket

darabrÓl darabra feruasarorjáÉ éJátadjak a kaiiÓi Kopt-mrizeumnak. A leletet csak órzik, az

országban kel1 maradnia'í:J"*' toa"*"t.u ziirichi C. G. Jung iriézet35 000 svájci frankért

megvásáro1t. Ez a tekercs u t.,.táíot '""aelkezésére

á11. Nag-Hamrnadi konyvtarába 13 kődex

;;;.:"''k, 52 írás 1553 otáuio,, részben sértet1enÍi1 maradt fenn, 39 írást pedig egyáltalán nem

ismertiink, Mindegyik ,i*ig-u ","aed

gorig kopt fordítása. T inyomő tobbségben vannak

a keresztény.gnosztikus '"ti"?g"t és az í glisztikus irányzat, amit máI késő,bb az Ujszovet.

ség is támad. szent patolámio.7 tti.tit gyxiekez1 szerzeteiek gyújtotték oss.ze ezeket aziato.

kat, me't tarta1mukkat rokonszenveztét. Szent Athanásziosz elrendelte (39. H svéti 1evéi)

az osszes eretnek "u,

*"g.""'-i'i*e., ezért36.7-ben agyagkorsőba 9lrejtve eltemetik óket

a kolostor temetójében. E"zért tudott tizenhat évszázadon át megmaradni ez a feibecsiilhetet.

len régészeti lelet.AzevangéliumlogionjaikozÍiinegyvennekmegvana\an91i-mee|elelóje,demindegyik'

ben érezhetó egyfajta g,,á."tlt.'' tenjáncia, ami aánnal e1tér1vé teszi az eredetitól.

C) Pogány forráSok

1'. Plinius Minor (Kr. u. 62_7L6 án)

Bitinia helytartÓja 111-113 kozÖtt. Bitinia teri.iletén _ Ázsia,provincía, az |Pét 1'1 is említi -

nagy száÍIlban éltek teres)iérry ek, ezértf9e1?1.k9'oÍ veliik Plinius is. Traianus császárhoz in-

tézett levelében anől éroekláát,,mite,'t t*en tann a keresztényekkel. A levé1ból kiolvasha-

;á;h;g' a kereszténység már bizonyos strukturált formákat vesz fei:

64

, ' . . .meghatározottnaponÖsszeszoktakjÖnnianapfelkelteelóttése8ymásk zténekeltekKr isztushoz,

.int Ist"itik'ek. Esktir,el magukat nem valami bÍínre k telezték, hanem arra' hogy sem lopást, sem gaztet-

teket, sem házasságtoroseket íem kÖvetnek el, adott szavukat nem hazudtolják megés ha 1etét miatt folsző.

ii,';i[ot",, nern taladják le. Miután ezt megtették, hagyományuk szerint-elvonultak, majd ismét osszejot.

tek, hogy kenyeÍet Vegyenek magukhoz, am] azonban i zonséges és ártatlan kenyér.'' (Epist. X' 96)

K vetkeztetések:Á ker"s,té.'ység sajátos vallás, sajátos liturgiával. osszejovete1eik: tanítő rész, imádság'

^""nj. t",'ve, és u-or átváltoztatásának tinnepléie. Eddig egyiitt van az agapé és az eukarisz-

u?u-.,pa *""vun eiválasztja az eukarisztiát más étkezésektő1.'.-Pliniu,

szeÍint a kereszténység babonaság, mely az istenek megsértésétól féi (superstr-. \49

t101.

2. Cornelius Tacitus (Kr. u.55-117)

A rÓmai tíÍzvésztóI ír az Annales-ben. Említést tesz a gaztetteikrÓ1 gyíílillt emberekrÓ1,

a',chrestianos,,.okrÓl:

,,... hogy lecsi11apítsa a forÍongást, másokat neVezett meg bún stjkként, és bizonyos embereket a legke.

gyetlenebb móoon megkínoztuto"tt. É,"k"t a gaztetteik miatt gyrílÓlt embereket a nép keresztényeknek

(chrestianos) nevezte.Éza név Christus-től szásmazik (auctor nominis eias), akit Tibérius uralkodása alatt

Pontius Pilatus p.o"o.u.oi.uég"'tetettki (supplício affectus).p,zÍ.avégzetes babonát egy idóre elfojtották

ugyan, de aztán nemcsak JudJában, a baj erebeténél, hanem még a Városban (= Rőma) is felé1edt' ahol a vi-

1á! minden sz my sége és szégyenletes szokása osszegy lik.'' (Annales XV' 44).

Tacitus idejében már konkrét, strukturált vallás a kereszténység, melt van alapítő (auctor).

Neio iaeiere á keresztények mrír ki'ilonboznek a zsidőktől. Rőmában a kereszténység ,'religio

i1licita".

3. Gaius Suetonius (Kr. u.70-l'60)

Levéltáros lévén bepitlantása volt a császári aktríkba. AVita Neronis.ban (120 kiirtil) a ke-

Lsztényeket egy rijabb gonosz babona (superstitio) kovetóinek tekinti. Kutatásai nem ann-rli.

.ulontá.ut *Int Íu"it,i'e, idÓ,ben már távolabb van, nincs kozvetlen kapcsolata a kereszté'

nyekkel (Vita Neronis, XXVI,2).A Vita Claudii.ben a zsidők 49-es r6maílázongásárÓl ír. Claudius ekkor kilízte ő:]<et Rő-

máből. Egy Krésztosznak nevezett Jézus a lázongás oka. Jézus zsidÓ agitátorként jelenik

meg. Sueionius még osszekeveri a zsidÓkat a keresztényekkel.

,|Claudius a zsidőkat, akik Chresztosz tz7atása ki)vetkeztében őIlandőan hdborogtak, kiííz.

te aVárosből,, (Vita Claudii' XXv' 4).A Chresztosz név ktjriil vita folyr a tcirténészek koztitt' hogy Krisztust jelenti-e. Lehet

ugyanis rabszolgának adott személynév is (cfuesztosz = megbízhatő, hasznrílhatő, barátságos

-írőmai .,"*"J,ég szemében szolgai tu1ajdonságok). Ebben a korban azonban egyre inkább

elterjedt a g rog ,,étá''.nak ,,iÓta''-ial valÓ átírásá illetve felcserélése. Tertullianus szerint is

a rÓmaiaknál ,,chrestiani,, volt a keresztények megielcilése (Liber Apg. 3,25). Érdemes cissze-

vetni az |Pét3,2-3: ',Tapaszta1hattátok, hogy milyen jÓ (khresztosz) azUr,' ,

n9 Religio: a ,jus divinum'' alapján a rőmai jog által elismert VaI]ásl

.up"..".itio. a rÓmai jog nem fogadja el religio-ként' csak isteni megnyilvánulásként

65

A zsidők kiutasítása tcjrténeti tény, és erról a Szentírás is beszámol (ApCsel 18,3). Pá1apostol 52 k. találkozik Aquillával és Priscillával, akiknek Claudius rendeleté miatt ke'|lett el-hagyniuk RÓmát. Suetonius mellékesen odavetett megjegyzése mindenesetre alátámasztja aszentpáli leve1ekból megállapíthatő tényt: a kereszténység nagyon koriín eljutott a fóvrárosba.A kiutasítás megokolásával Suetonius nem sokat toródik, innen adődik a félreértés, minthaKrisztus Rőmában é16 zavan keltó zsidő lett volna Claudius császársása alatt'

4. Epiktétosz (Kr. u.55-135)

Sztoikus filozőfus, Hierapolisban sziiietett, RÓmában iskolát alapított, de elíízték. A ga1i-leaiak (vo' ApCsel 1,1r;2,.7) makacsságiíről beszéi (Diss. 4,7,6),50 lehet hogy a keresztények-re sondol.

III. Jézus titja, kiildetése és beteljesedése

A)Jézus iizenete

1. Az Isten uralma fogalom

Jézus iizenetének k zpontja az Isten uralma kifejezésben találhatÓ meg. A gcir g fogalom,baszileia t theu (Ister:' országa,Isten királyi uralma) ahéber malkut IHWH k:lfejezésb61 szarmazik, Ez pedig az őszovetségi akklamáciő, JHWH a király, absztrakt fogalommá valő vál.toztatása. Nem egy meghatározott teriiletról van tehát sző, hanem Isten kháiyi uralmiíről.A baszileia dinamikus fogalom. A fogalom az Újsz vetségben kizrírőiag Jézus szájábőIhangzik el. A Mk 1, i5 a Jézusi igehirdetés megbatfuoző,lényegi kijelentése.

A szinoptikusoknál két kifejezés találhatő az isteni uralom meghatiírozására:. mennyek országa, baszileia tőn uranőn (csak Máténríl, 34 alkalommal),o Isten uralma (Mfuknál' Lukácsnríl, és 3 helyen MáténáI is szerepel).A mátéi kifejezés ,,sze1ídített,' változat,Isten nevének kjkenilését szolgálja. A ,,mennyek

országa'' elnevezés evangéliumának osszeríllítása idejében vált gyakorivá, míg a legósibbTargumok

'JHWH uralmát említik'. ValÓszínÍíleg Máté az elsó, aki zsidőkeresztény oivasÓi

számá'ra alakítja át ezt a kijelentést.

2. Isten uralma az Osziivetségben

Az Isten uralma fogalommal Jézus egy régi ősz vetségi elképzeléshez nyí7 vissza. Az őszcj-vetség inkább Jahvérői mint királyről beszél, de a legkorábbi szovegek alkalmazzák a malkutJHWH kifeje,zést ís, Isten szuverén uralma értelmében.

50 v . VERMES, Jázus és a judaiunus világa, 11 _18'

66

;llff

a) JFIWH ,,király'', ,,aki uralkodik'': aktív uralmát fejezi ki a világmindenségben"

Iz 52,.7: ,'kirrálIyá Iett a te Istened.''Zsolt 96,10_13: kiráIyi: ,,mert nézd' kozeledik, jcin, hogy kormányozza a f<jidet.''Zso\t 93,1" :,'király az Ur'' (intronizáciÓs zsoltlír).

b) A,,baszileia t theu,,fordítás a LXX.ben megórzt a fogalom dinamikáját' mely kozmi.

kus, tcjrténeti és etikai e]emmel bóvi.il:Zsolt.74,12_|.7:,'Mégis Isten a királyom kezdettól fogva' a fÖldon szabadulást csak oszeÍez.,,Zso\t 95,3-5:,,Mert nagy Isten az Úr, f 1séges király minden Isten filcjtt. '. ové a ten-g"', ő alkotta' ové a-fold, keze teremtette'''Zso1t 96,5b.: ,,. . .azUr azonban az ég aLkotőja',,10b: ,,Megszitárdította a fcjldet, hogy ne inogjon, igazságosan kormányozza a népeket.''_ azÚr a fdld kiráIya (eszkatologikus vonatkozás, kozmikus kiegészítés).Iz 43,I3:,,Én vagyok az Isten oroktől fogva én vagyok. Nincs senki' aki elkeriilhetnékezemet."Iz 43,15 ',..'Izrael teremtóje a ti királyotok.''Iz 44'6,,Izrael királya és megváltőja.''Iz 43,IL_12.. ,,rajtam Kvtil nincsen szabadítő...''Iz 52,,7 -I2: A prőféta a jő hirthozza' a béke hírét: ,'ktállyá lett a te Istened.''

Isten uralma egy tekintélyt is jelent, ami megteremti a rend és a jőlét feltételeit a fcildon ésaz égben - a shalom llapottit' JHWH a mennyben mrír gyózott, a foldon pedig folytatja akiizdelmet, vátyaaz,,Úr napját'', avégs6 gy6ze1met, mely egyiitt jrír

'' j ég és j fÖld'' megje-

ienésével (Iz 65,1"| ; 66,2,7 )'Az Újsz vetség a késóbbiek folyamán átteszi a hang-srílyt a királyrÓl az országta (király.

ságra). A király elnevezést csak 4 alka]ommal adja az Ujszovetség Istennek (Mt 5'35; 1TimI,7"7: ,,az orokkévalÓság Ura''; 1Tim 6,15: ,'a királyok Királya és az urak Ura''; Jel i5' 3).

3" Isten országának jellemzói

',Beteljesedett azidó, és kozel van az Isten orszáL1a', (l\4k 1'15). Ez jnak tíínhetett a zsidÓ

hallgatÓk szemében. Jézus iizenetét ,,hata1omma1'' hirdeti. Eszkatolőgikus tanítása tizenet,nemcsak doktrinális tanítás, vá1aszt vifu és elk telezettséget. Jézus szavai azt trikrozik, hogyrij mÓdon kell megélni az Istennel valÓ kapcsolatot, és rij mődon kell tekinteni Istenre.

a) Az ország elkozelgett

A bibliai idó- és torténelemfelfogás egyik elsó jellegzetessége, hogy az idó nem pusztánkvantitatív' hanem kvalitatív (a kairosz, a kegyelmi idó, nem pedig a kronosz, a mennyíségszámít). Jézus nyi1vános mííkodését Isten országa elérkezése meghirdetésével kezdi.

á) Isten országa az or m ideje

,,Beteljesedett az idd' (Mk I,i5a):Ez az orom ideje, mert a jÓ hírt, az evangéliumot hirdetik. Jézusnak ez a kijelentése egy olyanmagyarázat, amely megteremti azt a vallásos légkÖrt és kcirnyezetet, amelyet igehirdetése fel.tételez.

o/

Az rinnep és az orom ideje, mert itt van az ország, mert Jézus hozta é1,.s ezmá;r az atatásideje (Lk 10'2; Mt 9,37: vő. Jn 4,35)' Mi az orom oka? Nyilvánva]Óan Jézusnak a )íínoscjkiÍánti magatartásábő1 fakad.

c) Isten Országa a bííncjs k szabadulása

J-é usnak a bÍínosokkel (vámosok és kereskedÓk) valő kapcsolata e1só pillantásra szokatlanMk 2,15-1"7 ; v . Lk 7,34.36-50: 19,7).

a) Magatartása sokszor botrtínyt okoz. kiváltja az írástudők és farizeusok megvetését. Sér-ti a kor va]lásos embereinek szokását és meggyóz1dését, mivel az iidvclsség

*meghirdetése

a btínosokhciz is sző1 (Mk 2,16k; Lk 7,34;Mt 11,9; Lk 15,7 '10.24.32;18,10-14; NIt21'3L).A Lk 4'l8k-ban Jézus Iz 61,2-t idézi Isten kegyelmi évéról, de elhagyja

',Isteniink bosszrijá-nak napját''.

b) Iézusnak azonban igazolnía kell Istennek ezt a szeÍetetét a bÍínosok fe1é, melyet maga-tartásával kiváltott: ezt péIdabeszédeivei és más mondásaiva] teszi.

A farizeusok és az írástudÓk méltatlankodásríra Jézus az irgalmasság három pé1dabeszédé-vel vá]aszo] (,,Erre mondta nekik. '.''):

1. Az elveszett drachma, me7yet az asszony' ha megtalrál, clrvendezik: ,,Isten angyalai isépp íey orÍ.ilnek majd egyetlen megtéró btín snek'' (Lk 15,10).

2. Az e7veszettbarány, melyet a pásztor megtalál (Lk 15,4-5: ,,Nagyobb cjr m lesz a men.nyek országában, mint kilencvenki]enc ígazon,'; vo, Mt 18, 12_14).

1. !k 1| a tékozlő firi példabeszé déve7 záru7, ahol elótérbe kerÍ.il az Apa cirome, az Íinnep,ezért Lukács nem teszi hozzá,hogy nagyobb orőm lesz az égben.Ezéft a; Apa Istent szimbo-|izálja. Atékozlő fiti pszicholőgiai mélysége Lukács sajátjáv áteszí apéldaoászédet, melynekhitelességét az egzegéták nem tagadják. Ezttámasztja alá a visszaemlékezést segító ismétlés.

Isten elózetes beavatkozása megtérésre hív, melynek kcivetkezményeképp ígéri Jézus Istenbocsánatát.

d) Az ország eljÖvetele Isten eljclvetelére utal

Miírk evangéliumának programmondása, mely tisszefog1alja Jézus galileai igehirdetését: ,,1s-ten uralma kozel van,' (VIk 1' 15 =Mt 4,17). Jézus tcibb alkalommal is tan Jágot tesz csodái-vaL és győgyításaival arrÓl, hogy az áLtala hirdetett ország vaIőban eiérkezett' s ez a tény az ókiildetését is nyilvánval6vá teszi:

- ,,Ha én Isten ujjával (Mt 12,28:,,Isten lelkévei'') rízom ki a gonosz letkeket, akkor márk ze1 van bozzátok az Isten oszága,' (Lk 11,20). Jézus itt ordogízí hatalmát igazolja eilen-feleivel szemben.

_ ''GyÓgyítsátok meg a betegeket, és hirdessétek: kcjzel van hozzáLok az Isten országa'' (Lk

10'9). A hetvenkét tanítvány elkiildése során a győgyítás hatalmát adja át Jézus' mely mrír.1e.le Isten országa elérkezésének, mint gyÓgyulás és tidvosség. Arra a kérdésre, hogy mikorjbnel Isten országa, azt váIaszolja: ,,Isten orszá-ga kcjztetek va8y bennetek van'' (Lk I7,2C*ii|),Jézus azonban valőszínríleg rigy érti, hogy Őbenne, aki kcizti'ik van' taliílkozhatunk Isten or-szá'gával, de visszautasítja, hogy ,,égi jeiet'' adjon nekik (Mt 16,1).

e) Isten országának ingyenessége és természetfcjl ttisége

Az ország, mint ingyenes és Isten egyetemes ajándéka érkezik el. Mt 18,23_35: ',A meny-

nyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta szrímoltatni szo|gáit'' (A szívtelen szolga tor-ténete). A példabeszéd feltárja Isten országának ingyenességét, amely mege!6zí az ember

68

hozzáallását. Isten nem kér elózetes feltételt a megbocsátásra. K ny rtiletbÓl bocsát meg aszolgának, és elvarja, hogy ó is így cselekedjen. Azember Isten magátartásának a kcivetésérehivatott.

Lk 11,4; Mt 6, 2: A Miatydnk a ,,Jijjon el a te országod'' felkiríltásh oz hozzáteszi, hogy,'bocsásd. meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az el]enÍ.jnk vétkezóknek,'. Áz,,adÓsság'' itt vallásos értelemben a bÍíncikre vonatkozik. Lk-nál: ,'amint mi is megbocsátot-runk'', Mt azonbqn még eredetibb: ,'megbocsáru nk,,'' A tény, hogy Isten ingyenesJn megbo-csát 'az embertól is hason]Ót vát eIa t bbiek irányában rvrt rr,á.s; Mt 6,r l; 5,23;Lkti, l).Iézus magatartása, meilyel mag-ához hívja a brín ioket és a ua-osotat, r,t"o i'gu1.u.,

"gy".temes szeretetére utal' az egyetlen feltétel, hogy mi is kolcsón sen megbocsásJunk egy;ás.nak.

/ Isten országában helyreáll a teremtés eredeti rendieAz eljovendó ország megvílágítja a kcizelre jott Istán teremtését, aki bár ideiglenesen, de

létrebozza uraimát a természeti eseményeken kereszttil is: ,,Nézzétek az ég mád,arait, nemvetnek, nem aratnak, csrírbe se gyrÍíjtenek, mennyei Atyátok táplá|jaóket. Nem tobbet értek tináluk?'' Mt 6'26:,'Nézzétek a mezók liliomait. . . ti e]sósorbanisterr országát és annak.igazsá-gát keressétek, és ezeket mind megkapj átokhozzá,, Mt 6,33).

Az eljcivendő ország leleplezi a telemtés torzulásait. Az ordogtÓ1 megszál1ott meggyÓgyí.tása után zsidÓ eIlenfelei y7a);tádoljak Jézust, hogy ó a gonosz |e*et re]eaemének nevébenrízi ki a gonosz lelkeket (Mt22,14-30;Mk3,22_ii;Lk 11,15-23). Jézus azonban a sajátIá.tásmődja szerint e fcildi ország, a sátán, a démonok fejedelmének ícildi uralmával szembe he-lyezi Isten uralmát, akinek a nevében ííz ord gtit: ,'oé ira én Isten lelkével rízom ki a gonoszlelket, akkor már itt az Isten országa'' (Mt |2,28).

4. Isten Országának rij etikai normái

A Jézus által hirdetett Isten uralma alapvetó kiiltinbséget mutat a sajátosan rabbik által értel-mezett, jutalom.etikátől'':

- A teljesítmény és az Isten részéról valÓ szolgáltatás gondolata.- Az tidvosség kizrírőlagos volta lzrael számáia.- A Tőra érteimezése az ,,Atyákhagyományai'' alapján (Pirqé Abbőth).- A tiszta és tisztátalan' a szent és a bÍínÖs szigorri felosztása.

a) Iézus személye és mííkcidése fesziiltséget vált kj kortársaiban

Jézus alapjaiban rázza meg a zsidÓ rabbinftus etikát, mely a t Ivény teljesítésén alapult.Jézus kritikusan fordult a fa!1ygok hagyománya felé, mert azaty'at nágyo"'nányainak érvé.nyesítése az'zalfenyegetett (Lk 15,1-2 és a Mk 7,1-13), hogy Isten elóirÍsa fcilé helyezkedikés Jézus ezért száIlszembe eme iíllításokkal, és jetenti ki, ,,t<r.,uta semmi sem kerÍilhet be azemberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami beiő"le sziírmazik, aztesziaz embert tisztátalan.ná. ' . a sok rossz mind be]tilról sziírmazik, és az teszi tiRztátalanná az embert''. Jézus l'gaziszándéka valőj ában az ''"T!"l hagyományok'' elfogadásának az elutasítása volt, mely a iab-bik és farizeusok elóírásait jelenteife: ,,hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten paran.csát'' (Mt 15,6).

A szombattal kapcso1atos felfogása is megbotránkoztatta egyes haltgatőit, amikor kíjelen-tette, hogy ,,a szombat van az emberért, nerrlaz ember a szombátért rlvíuz't.,.

69

r.J 'ffi ury ry ry ry

Ami Jézus igehirdetésében kiválthatta az nmagukat igaznak gondolÓ zsidÓk elégedetlen-

ségét, azo"."iuk a szegények,rászorulrík, kiszoigáltatottak felé megnyilvánulÓ jÓinriulata'

rlai"á tanítas anax amaleiy"gés pont.1a, hogy azi.idvosség nem csak'Izrael f]aihoz sző1. Bár

;gy a']., h;gy mÍíkijdését, ,ü,"aa6áa^a..éiveszett juhaira'' vonatkoztatja' rhégis meglepó-

en szabadnak mutatkozik e tekint"tbe.', amint azt a.kafarnaumi szízados szolgájának (Mt

8,5-13; Lk 7,1-10) és a szÍr-foníciai asszony lányának QvIk1 ,24-30 Mt 75,22--28) meggyÓ.

gyítása is igazoIja.

b) L jérusí elvek szembenállnak a kortrírs felfogással

Az országmindenki számára ingyenes és nincs arányban az ember koveteiéséve1 Isten rÍdvo-

zító cselef,edetének végtelenill jÓ és transzcendens volta.

A szólómunkásorcor szJto páldabeszédben (Mt 20,1-16) az Úr minden munkásnak ugyan.

u,i uaiu,,,mert én az utolsőnt is annyit szánok, mint neked'' (14' v.). N1ncs tehát arrínyosság

i.."' iág[r"' jÓsága és természetfelettisége kozott, az tidvcisség és az ember munkája kozott.

Á" tiouá..eg t"hár*ingy"n.' és Isten iosíganat< a-gyi.imolcse, aki mint.szólósgazda a meg-..ív.ie'szeÍ.ntjár

"t ít,'á"otiu"1 (t3. v.)]Ez a példabeszéd sok kapcsoiődást mutat fe1 a té-

t[i'ro ri,r példabeszédével, megha1adja a jutalmazás.e1vrírás sémáját, me1y egy rij é1etrend-.t."",

" ,'"i"."t életrendjéhez vézet,Iitenizeretetének láthatő megnyilvánulása atapján. Ez

i"r:"*' t"iu"'rtja a fariieusi, jogi gondolkodást-.Jézusnak Isten országárÓl sző16 iizenete biár

taialmazhasoniő elemekei, *e!i'i'ur. rij, és kiil nb zik a rabbik felfogásátől: Jézus számá-

'" *

.iio'á.'egre valÓ f"i;;őlítí. a jelenben tcirténik, míg mások az id6k végére, a paradi-

csomba he7y ezik aziidvosségben valÓ részestilést.--

A;;b'ik""gy ".,tuto1qgi

'.s j vÓ,be helyezik a test feltámadását, Jézus azonban az i.idvos.

,é;J;l;l."b"á gonoory,,31 '''ei

y az embertosszekoti a jelenlévó Isten orokkévalőságával és

így válik az iidvosség ígéretévé.A rabbik számfuaaz uJvcisség Isten országának kovetkezménye, Jézus számáta pedig ma.

ga az orczág az iidvcisség.- Ié,,, az"országot, mint az iidv sség ajándékát mindenkinek felajánlja, aki kész azt e7fo.

gua^. E, a,t i"1"ítj..Jé",,. Istene mindint kér, mert Ő mrír e1óbb odaadott mindent.

A rabbik álta1 elgondolt Isten országa tehát nem ajelerue, hanemajovóre vonatkozott, és

nem volt annyira yotevza érvertyrí, mlnt Jézusé,.aki a szíí< osvényríI, az onátadásről' a sze-

;.;''Jg és aszÍizesség vaJasztás.áoá|'aszándékabszolritbelsótisztaságárő1, vagyis aboldog-

ságok ritjáről beszélt.

c) Isten országanem emberi cselekvés eredménye

Isten országa magának Istennek szabadon végbevitt tette. Az eszkatologikus lakomára senki

nem trívhatja ."g o,,.ugar il il"' aa1a 1lj.x tz^,zz: ,,Atyátok rígy látta jőnak, hogy nektek

áqi ",

o,"iágot,\,Ő reriJekezik fÖlÖtte (Lk 22,29k:,,Nektek adom az országot, mint ahogy

aÍva* nekeá adta''), és dont arrÓl, hogy ki taltozik Hozzá (Mt 5,3.10: ,,A Lélekben szegé-

nyek ... akik iildozést szenvednek azi{azságért,mert ovék a mennyek országa,,;vo.Lk6,20;

Mk 10,14), abszolrit szabad akarata s"é'int. A" ember puszt'án f:.h:q ennek az országnak az

"r:o'o"reí,r,; jjijn e1

^ '" "'*ae"a'', ,,Keres.sétek IstJn országát'': Mt 6,33; Lk 12'31)' kiiz-

deni érte (Lk L3,24;Mt-',i3l,_fé*n"t. t""ni, miként az okos szizek (Mt 25,1_13) és mint

a virrasztÓ tzoleák (Lk 12,35_37; vo, Mt22'L4).

Az országtehát kegyelrni adomány, Isten onzetlen tidvozító akaratátfejezí ki. Isten, aki az

o,"Ág odaidásában Ényilvánítja o"y^e?:'érezhetóen kozeli és mégis teljesen transzcen-

dens. Jézus egész magitartása és mlí< dése ezt az irgalmas és atyai kozelséget fejezi kl'

't0

rnelyben ugyanakkor jelen van Isten természetfdlotti tekintélye is. Jézus rijdonsága és kiitcjn.boz1sége az uraIkodÓ zsidÓ gondolkodástÓl tehát abban á11' hogy elsó az Isien akiata, mely aMk.7 '9.ben

mutatkozik meg a legszembetíínő,bb mÓdon: ,,Nagyszerríen ki tudjátok játszániaz Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok!''.

5. Isten országa a már és a még-nem vonzásában

Isten ura]ma és ennek kovetkeztében ^7

oÍszág annak számára, aki elfogadja, márjelen van,de még nem beteljestilt formában. Csak a jcivóben valÓsul meg a maga tátetetes dimenziőjá-ban. Ez pedig a világ végén.lesz. Isten országa tehát a mdr és a még'nem fesziiltségében vanjelen, de mindig a jovóre valő tekintettel.

Jézus a Mk 1'15.ben az orczág je7en1étér6l beszél (mrár kozel van az Isten országa). Máshelyek azonban nyíltan a távoli jcivő,be helyezik az ország megjelenését. Pé1dáu] az Eucha-isztiaala'pításának legósibb formája soriín elhangzott jéz i szJak szerint: ,,Nem iszom tcib.bé a sz6ó termésébÓ.i addig, amíg majd az ríjat nem isiom Isten országában'' (Mk 14,22_25).

További helyeken azonban-egy ktizeli jcivóre t<irténik utalás. Vag"yis az orczáEmrír-márláthatÓ kcizelségbe kertil. A Márk evangéliumában lévő, szoveg daffi lézus aztmondja ta.nítványainak, hogy: ,,Lesznek, akik nem halnak meg, amíg meg o". tat3'at Isten hatalomma]bírőországánakeljcivetetéf'(Mk9,1;vci.Lk9,21;ubatt.s,z.l-zs-uanpeolg anő|azEmber-fía l beszél' aki angyalai dicsóségében érkezik, és Jézus itt hozzárc;zi|,iBi"ony mondomnektek: Az itt állők kozril némeiyek nem halnak meg, amíg nem látjákazEmberfiái, amint ei-jon országában'')"

Ismét más helyek azt igazolják, hogy nehéz lesz belépni az országba (Mk 10,23-25: ,,Mi-lyen nehéz bejutni a gazdagoknak Isten országábal'') illitve tizrarva"uttraquk magunkaí on-nan' s szinte természetes, ho.gy 1tyaz idók végén megjelenó orcik életrÓl, mint Isten-országrírÓlvanjző,.Nem lehetséges tehát kijátszani az e1yes idézeteket egymás el1en, hogy uannltyittriteles-ségétis igazoljuk, Ezeket valőjában kcjvetkezÓ,]<éppen csóportosíthatjuk:

l.. Konzekvens eszkato|őgia, mely szerint Jézus nemcsak a tcjzeli ország hirdetóje volt,hanem látva, hogy ez nem érkezik e1, mellyózídéses eszkatologikus szerepló, aki áppen ahalálával fogja siettetni az esemény elérkezését (A. Schweitzer)'. ?,

^, rin, megva|ősu|t eszkatolőgia (C.-H. Dodd), mely szerint az országmár itt van a je.

lenben.3, A jiivóbeti eszkatolrígia, amit azorrban még mítosztalanítani kell (R. Bultmanri).4. A megoldást oscar Cullmann (19O2_1999i adja a már és a még nem fogalmával, mely

egy ttal Isten országának katolikus értelmezéséhezis kcjzel rá]l.

' o-sszefoglalva: ValÓszínííIeg az első és a harmadi]< evangélium címzettjei már hozzászok-

tak Isten országának jelenvalő.és jovÓbeti megnyilvánulásához, mert a ta"nítványok számríraado^tt imádságban már így szőlítjrík Istent, az Afyát: ,,JÖjj n

"t u t" o.."átoo'' óytt o,to; r-t

11,2).

.A.Miatyrink az országétt imádkozik, melynek a boldogságok adjrík meg a tartalmát. Ezekmindegyike Isten látásával-birtokiásával végz6dik. a ruiaryánt

'nind"., k?résének a teijese-

dése éppen abban á1l, amit Jézus most tesz, '.'eg

r'u a kérések teljességévei szemben ez mus-tármagnyinak trínik is. Éppen ajézusi tevékenyJég kovetkeztébei, me! na ideiglenesen is, dee]érkezik Isten uralma.-Istennel valÓ rij kapcsolat kiterjed a testi valőíágra És a torténelemrels. mrvel lsten a teremtó is egyben.

I

I

:ii

ti

I71

6. Jézus hatalma kten Országában

a) ,,Iézushatalmas prÓféta tettben és szőban,, (Lk24,Ig),A Jézusről vaiő legátfogőbb képet'

az Isten országa hirdetése meIlett kjegészíti a két emmauszi'tanítvány tapasztalata (Lk24'

13-35), akik a feltámadt Jézussal valÓ beszélgetés kozben így jellemzík mesterÍiket: ,,A ná.

zátetilézus hatalmas tettben és szőban, Isten és az egész nép elótt'', akitól ,,azt reméltiik,hogy meg fogia váitani lztae\t,, . Ez az ország tokéletien felfogásárÓi árulkodik, s egyben ar-rÓI, hogy rnit vártak Jézustől (v . ApCsel 1,6: ,,Uram, mostanában állítod helyre Izrae7 orszá-

eát?,'),bar a várakozás egy kevésbé hangsrllyos vonásáről is beszrímol: nemcsak szőban' ha-nem tettekben is Isten prőfétája, s ezérl' a szava hata1omma7 (exuszia) nyi1válul meg.

b) Ethez kapcsoiődik egyrészr1l a hatalommal valÓ beszéd (Mk 7,22: ',Ugy tanított' mintakinek hatalma van'' = }y'1t1,29 Lk 4,32:,,szavának hatalma volt''. Jézus tekintéLlyel beszél:

,,Tanításával ámulatba ejtett mindenkit., mert gy tanított, mint akinek hatalma van és nemrígy, mint az írástudÓk.''

Az ,,exuszia'', az Isten által adott tekintéllyel és képességgel rende1kezó cselekvés, mely-

lyel az Újszovetségben Jézus Krisztus rendelkezik (akí t bb mint prőféta)' éS ez a hatalom a

Fiti teljes hatalmával kapcsolatban kerÍil kifejtésre (Mt I1,2,7:,'Atyám mindent átadott ne.

kem'', Mt 28,18: ,,Én kaptam minden hatalmatégen és fc'ldon'' és Jn 10,18; v . Je1 12'i0).c) Szinte ktil nlegesnek tíínik Jézus tanításának ilyen képességet (exuszia és dÍinamisz) tu-

lajdonítani egy olyan korszakban' amelyben 7ezártn*. tekintették a prőféták idejét' és így a

.ábbik u tanítrísukban nem rendelkeztek kcjzvetlen tekinté1lyel. Jézus azonban éppen ezt teszíés a források egyértelmííen, igazol1ákazt a csodiílkozást, amely az 6 tekintélyt tanítását és ha-

talommal va]ő cselekedeteit kcirÍilvette.

7. Isten országának ktivetkezmérrye: a megtérés

a) Felhívás a megtérésre

,}érjetekmeg és higgyetek az evangéIiumbanl'' (Mk 1'15)Ennek a felhívásnak a megértéséhez figyelembe kei venni a márki és Márk elótti teljes

perikőpát' mivel a Mk 1,14_15 verseiben nem lehetséges egy onáliÓ hagyomrínyt felfedezni:

,,János elfogatása után Jézus Ga1ileába ment és ott hirdette az Isten evangéliumát: Beteljesedett az id6 és

k zel Van u Isten országa. Térjetek meg és higgyetek z evangéliumbm.''

Lz ország már az ajtőlá7 van' eljcitt. A hírnok kiált, az ,,ige,, már beliilról hangzik, és Isten

siirgós felsiÓlítása, mely az iidvÖsség kcivetelménye, mindannyiunktÓl azonnali váIasztvár.

A 15. vers elsó részének iidvhirdetése miír beteljesedett, és a megtérésre és a hitre valő stirge.

tó felszőiítással folytatődik. Jézus hathatÓs szavának ez a legmé|yebb vallásos jelentése:

',Térjetek meg!'' és: Higgyetek az evangéliumban!'', a jő hírnek.

Dé ebben mutatkozik meg a Jézus iltal hiÍdetett megtéÍésre valő felszőlítás rijdonsága,

szemben Kereszteló János prőfétai igehirdetésével, a megtérésre és bíínbánatra valő fe1szőlí-

tásával. Ami Jézusban más, az ország kcizelségére, vagyis Isten azonnali és iidvozító hatal-

mára vaIő bivatkozás.A jézusi r}regtérés k vetelménye egy életirány.vá1tás, melyet egy másik, kevésbé ismert, a

prőféták által használt kifejezés fogalmaz meg, akik a szív megtérésérói beszélnek (vo. Iz^6'lo;

Mut 3,24), és azlz45'2: ,,T&jetekhozzám és megszabadultok!''

72

b ),, F e lhívtis a7 apost o Is á g ra,,

Az Isten országához valő megtérésben Isten nmagríhoz hÍv, de Jézus telies Íizenetének részea hiteles tagyomány alapjrín az' evangé1ium, a jÓ hír elfogadása is' mely Krisztus tanítványá-yátesz. Jézus mennybemenetele elótt azt a parancsot adta apostolainak: ,,Tegyetek tanítvá.nyommá minden népet'' (Mt 28,r9). A megtérés az Isten fe1hívását koveti. Csak Hrisvét utánbeszéI a kÓzosség ,,Jézus evangéliumrárÓl, a ,,Krisztus Jézus'' hirdetésérÓ1 (ApCseI 5,42),vagy egyszer(ien csak a kÖvetkezó kifejezéseket hasznríljiík: ,'hirdetni'' vagy ,,hirdetni Jézust(ApCsei 5'42;8'35), ,,azUr Jézust,' (ApCsel 11,20) és ,,Jézust és a feltámiáást'', vagyis azt ajő hírt, hogy Krisztus feltámadt (ApCsel 17'18) és végtil: hirdetni,,azIJt szavát'' (ApCse115,35) vagy csak egyszerííen az ,,Igét,, (ApCsel 8'4). Frilop Szamáriában egytitt hirdeti,,Krisztust'', ,,Isten országát'' és ,,Jézus jő hírét'' (ApCsel 8,5.12.35), amely Péier számáraKornéliusz llázában a Jézus Krisztus' aki a mindenség ura, ríltal hirdetétt békét jelenti(ApCsel 10'36). ',Az evangélium'' (lKor 15,1) a Jézus feltámad.ásába vetett hit elsó kiiejezé-se (vrj. 1Kor 15'3b_5.6a.7 hármas ósi meghatrírozását és aLk27,34 kijelentését: ,,ValÓbanfeltámadt azI]r és megielent Simonnak'').

Az Istenhez valő megtérés azok számítra akik elfogadj ák az Otszágot egytitt jár JézusKrisztus kovetésével. A megtérés igéi tehát Istennek vannak fenntartva á t.i*te. igéi pedigIézus számára. A megtérésre valő elsó felhívás az evangéliumi e1beszélésekb"n-gyut'uiegyrittjár' mint ehhez kapcsolődÓ kovetkezó 1épés, ,,a hivatás'' vagy a Jézus kovetéséie valőfelhívássa].

c) Az evangélium kemény szaya és az Isten országához valő tartozds

Íézus paradox mondásai azeIs6 olvasásra mindenkit elgondolkodtattak. Azonban figyelem.be kell venni a kortárs nyelvhasználatot, a stílus- és kifejezó eszkoztiket, melyek segíiségévela tanítás lényegét radikálisan lehetett megfogaimazni:

-

',Ne gondoljátok' hogy békét hozni jottem a fcjldre. Nem békét hozni jottem, hanem kar.dot. Azért jottem, hogy sze-mbeáIlítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyő-sával 'Azembernekatulajdoncsaládjaleszazel lensége.Aki apjátvagy anyjátjobbanszere-ti, mint engem' nem méltÓ hozzám. Aki nem veszi vállrára u.k"."'"]iét s nem kcivet. nemméltő hozzám. Aki.meg akarja találni életét, eiveszíti, aki azonban elveszíti értem életét. azmegtalálj a.'' (Mt 1 0'34_39)

E'zek a versek a ',En vagyok'' kijelentések krisztotőgiai folyamatában talá1hatÓk, melyekkiilonb zó Jézus-mondásokat tartalmaznak a tanítvrínyi lét feltételeiról, és a tanítvány .'"áé.lyes kapcsolatráről Jézussal. Az ,,azért jottem'' formula Jézus egész tevékenységének sajátosszempontot ad. Miután meghirdette, hogy boldogok a békességs zetz1k Qvtrt5,9lés parancsotadott az.ellenségszeretetre (Mt 6'44)' a béke.kard ellentét csakis eszkatologikus vonatkozás-ban értelmezhet6.. Az Ország és Jézus kcjvetése szembeniíllásokat eredményez. Nem a tanít.vrínyok, hanem mások hordanak kardot ellentik, és tildc'zik Óket. Így elóforáulhat' hogy sajátcsaládta&iai utasítjrík vissza Krisztust, és az Ő iizenetét.

Lukácsnak is van feljegyzése a Jézus melletti tan ságtétel miatt a családban meglévó fe.sziiltségről, itt azonban a kardot a tríz helyettesíti és elszakad a ,'nem azért jottem, hogy békéthozzak,' kijelentéstól: ',Azért jcittem' hqgy tiizet gy jtsak a fdldon. '.'' (I2,4g_53). Áii a ,,bé.két hozni,' és ',kard'' Máténál is meglevó kifej ezéiei ű'gy tíínik sokkal régebbiek, és már a rab.biníkus irodalomban is megta1á1hat6k. Lukács Mátéval szemben a sziil-ókkel kapcsolatban akovetkezóket mondja: ,,Ha vataki kovetni akar, de nem gyrílciti apját' anyját, feléségét, gyer.mekeit, fivéreit' és nóvéreit, sót még saját magát is, nem lehet á tanítványom''. Jézus nemgylíloletet Kván, hanem te1jes elszakadást' Az apostoli meghívás k vetelményét hason1ő mÓ-

73

I

i&_" . .- . . .J rg*J ,lB.*!i 't*,',,r.aJ B**J F**,J 8*-J E*rJ E-.',,"1 A*"*dl

don mutatja be: ,,Aki az eke szaÍváLta teszikezét és háhafelé néz, nem alkalmas az Isten or.

száLgáLÍa,, (ó,oz). Nem szabad azonban etfelejtkezni anÓl, hogy az evangéliumban az anostoli

hivatás Jézus minden kcivetóiére vonatkozik: Mindenki a t kéletességre, a szentségre, a kiil-

detésre hivatott.

d) Az evangéIiumi élet saj tossdga

Isten országának kcivetelményei Krisztus kovetésében a keresztény etika alapjaitjelentik, és

éppen az eredetisége adja a keresztény élet sajátosságát' Ebból az igazságből fakadnak az Is-tén szolgá\atáért és országáért váIlal';t kovetelmények' a folyamatos megtérés életében valő

teljes elkotelezettséB, melyet a nyolc bo1dogság rij torvénye (v . Mt 5'20) és a kettós szeretetparancs fejezki a legtokéletesebben, egészen a jézusi felszőlításig: ,'Legyetek tokéletesek,amint mennyei Atyátok t kéletes'' (Mt 5'48).

B) A Jézust igazolÓ csodák

1. Csoda a Szentírásban

a) A csoda kifejezés használta

A mai nyelvben a csoda áltatában egy rendkívtili, természeffolrjtti' a természet kereteit nillé.pó eseményt jel l. Vizsgáljuk meg elószcir azt a szőkészletet, melyet a csoda kifejezésére

használunk és azokat a helyeket' ahol a Bibliában csodráről van sző.A iatin miracult,tm sző, meiynek a szőt<ive a csodálkozásra, megdobbenésre utal, a Szent.

írásban más értelemben szerepel'sr A ,jelek és csodrík'' (héberiil: őt: Kív Io,I; moÍtim:MTorv 1,I9) szőpár, arrnak kifejezésére szolgál, hogy Isten kiiltinieges mődon gondoskodotta, veszélyek kozÖtt is ovéiról az egyiptomi kivonuIás idején. A Kivonulás konyvében és a

Második Torvényk<inyvben az elbeszélés szoros kapcsolatban á11 Mőzes prőfétai szeméIyé-ve|. Ez utőbbi ktinyv szeru1je így fejezí be míívét: ,,Izraelben azonban nem támadt tobbé

o1yan prÓféta, mint Mőzes, ... aki az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott'' (MTcirv

34,Io-I2). Lz,,az olyan prőféta, mint Mőzes'' kifejezés szintén rá vonatkozik az MTorv

18' 15.18-ban. Késóbb ez sioIgál majd az,,etjovendó prÓféta'' jel lésére, vagyis a végsó idók

pÍőfétájáÍa (Mt 11,3). AzI. század kulturális <isszeftiggésben Jézus csak akkor volt tekínthe-

io t'it"té. messiási prőfétának, ha a maga részérÓ1 is jeleket és csodákat tesz. Mint MÓzes, ne-

ki is teljesíteni kefa víz és a kenyér csodáját (Kiv 13: átkeiés a Vcir s.tengeren; Kiv 16,I.I k.:

u *anoi). Késóbb az Apostolok Cselekedetei kcizcissége azt kéri Istentól, hogy Jézus messiá-

si mrívét folytathassa"52L csoda mai éÍtelmezéséhez egy korábban nem tapasztalt, lekicsinyló értékelés trírsul.

Ajelazonban,meyyezze|egytittjár, azígyfe\táru\tcselekedetekmélyjelentéséreutal,ajeletadő gesztusokra, azokta a ietteke, melyek által Isten jeleket ad. Nem annyira a rendkívÍili-

ség, Itrint inkább e felszabadítő cselekedetek értelÍne a dÖntó. A csoda cinmagába semmit

1

5l Isten nagy tettei: MTÖrv 3,24; csodái: Kiv 15'1 1.

'' Apcsel-4,30: ,,Nyrijtsd ki kezedet, hogy győgyulások menjenek végbe, jelek mutatkozzanak, és csodák tijrtén.jenek szent szolgád, Jézus nevében.''

'74

E.*-l !*rJ q""*JÉ..ÉE.,"/ 6'*',,.r fur'-'.i E**.d :d"-,, . .- ./ *^*{

nem jelent, és csak akkor figyelemre méltÓ, ha .e'gY mélvebb és magasabb va1őság nyomát

io,do.,u. János egyébként csak a jel (szémeion)s3 szőt haszniílja (Jn 2'11 krínaríni mennyeg-

)67, és soha a csodát. Ez má,r a keresztény nyelvezet megtiszfulására utal a hellén világ cso-

áa,, ont"t'""igó megnyilvánulásaival szemben. Korábban azonban Mi{rk gyakran beszél cso..ii,al, vagy izo sárint erómegnyilvánulásokrÓl (gcjrogiil diinam,eíszsa - a diina- szÓtőaő1

izátmazk_, mely ,,dinarnikus'' hatalmat jel9"0. e hafuIom szÓ az isteni név helyettesítésére

is szolgáIt, ahogy ezt Jézus is alkalmazza.ss A hit szemszogébÓ1 te!át Isten, a MindenhatÓ

olv* i"tt""a v-an szÓ' melyekkel ovéit vezeti és hatásosan iidvozíti.56

1raa.p"aig Istennek a legjelentéktelenebb tettei is csodaként értelmezhetóek elsódleges ere.

detritei illetóen, ideértve az esóL és villámlást' A bibliai ember számiára bizonyos szempont-

bő1 minden csodának számit a Teremtó Isten foiyamatos tevékenysége révén. Mert Isten

nemcsak a m itban teremtette a világot, hanem a jelenben is teremt és vezeti a világot. Isten-

nek ezek a rnindennapi tettei sajátos értelemben egy pillanat csodáira is vonatkoznak. Rcivi.

á.x.' u,á1talunk felfogott terméizetes megnyilvánuláiok kiválÓan bizonyítják az l hatalmas

mríkcjdését. Ráadásul ezek a gesztusok kive2etnek a megszokottbÓl, hogy ezáIta| a céljukat is

jobban je\ezzék.

b) A csoda elófordulása oz o- é, az Újsz vetségben

Az Tszovetségben kevés szÓ esik a csodiákrÓl, mely alÓl kivétel az egyiptomi kivonulás, va-

lamint a Vcircis-tengeren vaiÓ átkelés és az égb6l hul1ott manna. Semita nyelven szÓlva, me-

lyet képek és szimbőlumok alkotnak, ezekaz elbeszélések aztfejezik ki' hogy Isten meny-

nyire eÍkotele zte magát abban, hogy a ttirténelem folyamrín egy viílasztott népet hozzon létre.

dzek gy szőlván az alapítás csodiíi, melyek azt mutatják, hogy az ríj vállalkozás Isten iidv -

zít6 teiére utal. Másktiicinben ritkán esik sző csodáről, csak IIlés és Elizeus prÓféta torténe-

tének elbeszélésében. Ezek a tcirténetek arra utalnak, hogy Isten gondoskodik a szegényekrő.l,akiket a mindennapi nyomoniság srijt, mint például a száreptai ozvegyr5| (lKk 17)' a szíriu

leprás NámárrrőI' akit Elizeus gy gyított meg (1Kir 5). Még néhány kivételtól eltekintve(Jőzs I2,I3; aho1 a nap mégál1, hogy JÓzsue feltilkerekedjen ellenfeiein) gyakorlatilag nemtalá1kozunk a csodával; mintha lzrael prÓfÚtái által biztosított Isten igéje a rendkíviilihez vaiÓ

folyamo<lás nélkiil elégséges lenne ezentril a vallási élet létben tartására.Ézek a szempontok azéi is je1entósek' mert hasonlÓ a helyzet az Újszovetségben is. Jézus

tettei, mint az il,apítás csodái jelennek meg, hogy a kor nyelvén mutassiík be az Isten akarata

szerinti j valőság létrejottét: mi.nt MÓzes, Jézus megfékezí a tenger háborgását és kerryeret

ad enni (Mk 6,30-52; Jn 6). Az rij kc}zosség az ó személryén éptil fel' másrészről Jézus gesz-

tusai megegyeznek Illés és Elizeus tetteivel, hogy Isten és az o hildottének jőságát érzé-keltessék a legkiszolgáltatottabbak és betegek számára. A csodáknak ez a típusa nyilvánvalő.an igazolja, hogy Isten tidvossége Jézus felszabadítő tevékenységén keresztiil a mában, azé1et mindennapi kortilményei kozott halad. Jézus lzajás prőfétát idézi mÍíkc'dése kezdetén:

53 A csodák azértjelek, mert Jézusra mint KÍisztusÍa és z eljcivendó Isten országiíra utalnak (v . Jn 2'1B.23;3,2:

4,48_54., ld ' még Mt 12'38*39; Mk 8'11_l2; 13'22).5a A szinoptikusokná| a dtinameisz a csoda isteni eredetére utal, mert az emberi képességeket meghaladő erövel

megy végbe (vti.: Mt 1 1,20i Mk 6,2; Lk 10, l3). Jánosnál ez a gondolat az er84 (tettek) kifejezésseljelenik meg, mely

Jézusra mint az AtyáVal kóz sségben lévó Krisztus tetteile utal (v . Jn 5'20; ?'3. 2L;9,3.4).

|. Mk 14,62: ,,Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott iil a Mindenhatő hatalmának jobbján.''.uecsojásj"ít"great rata,thaimaszia,paradokszaszavakvonatkoznak(vti.Mt21,15;Mk |3,22;Lk5,26).Igy

a csodák Krisztus Íidv zító és isteni hatalmának rendKviili megnyilvánulásaí.

75

TJ [\**i \*i \*ü t*J n*"*l i_*...-i t*"".*i t*.-*-t

,Áz Úr Lelke van rajta, mert felkent engem. Elkii1dott' hogy oromhírtvigyek a szegényeknekés hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak alátást, hogy felszabadítsam az :1nyo-mottakat.'' (Lk 4,1 8). Az 'evaagé1i::mok bóvelkednek csoda.elbeszélésekben, hogy ezt az iid-vozító tevékenységet elbeszéljék. Számosat találunk az .A.postolok Cselekedeteiben is, a ke-resztény népi milióben. Ertelmiségi kÖrcjkben azonban ellenkezÓ1eg, ritkán ta1á1kozunk vele.Számukra, mint korábba;-Tá.aeffirőfétáinak' lsten ígéje a feltámadt és mindig éIó lézusoromhírével víszi végbe az i'idvosséget, nem pedig a rendkívti]i hatást kiváttő tettekkel'--ffi6 k....ztény halgyományban Jéius feltámádását s.oha.nem nevezték csodának, még haa hrisvéti esemény egy rij hitvallásra szőlított is fel, meIy ovéit felszabadítÓ és Íidvozító tettei-nek kovetésére serkentette.

A régiek soha nem választottiík el az embert a kcjrnyazetétÓ1, a kettó '9gy testet alkotott'Amj az egyikre vonatkozott az a másikat is érintette. Enné1 fogva a csoda Bibliai nyelvezeteszerint }ézus gesztusai elérik az embert nyomorriságában, és érintjk a természetet, melyre iid.vÖzító Let6Hiá;'íIjézus a puií-ában osszegyÍílt tomeget táplálja' ei-a*nsár teIszabadu-lásával egyiitt jár az egészkozmosz megrijulása is, ahogy ezt PáI kifejti aP.őm8,22_23-ban'

A vi1ág és az emberi cselekedete_kTaGáEa gyakran, mint ahogy apénzérme, kettós arcotmutatnak. Az ember és a viIág, mely eiószor eredeti dicsóségében jott létre, a bÍín kovetkez-tében a gonosz eróinek teriilete lett. Bíín és betegség egytÍttjár. Ezért torténhetik a betegekgyőgyítása ordogfízés formában' kikényszerítve a démoni er6ktávozását. Jézus mint győgyí-tÓ vagy.csodatevó és mint cjrdcjgíízi egyszerre jelenik meg.

2. Jézus szabadítő cselekedetei

a) Sző és tett k]pcsolata

A négy evaLqéliuT 27 -csodájábÓl

Mrárk-evangélism !|-rÓ1 számo] be. Maga a szám is jelen-

tós, és ezzel taníísagot tesz éme evangéliumi motíVum fontosságárői. Lukács szerint Jézushalála után az emmauszi tanítványok beszámolnak idegen titiársuknak a Názáretibe vetettreményiik csalődottságáről, akit ,,tettben és szÓban hatalmas prőfétának tartottak Isten és azegész nép elótt'' (Lk 24,19). Jézus azonban nemcsak beszélt, hanem.cselekedett-is. Jézusnemcsak hirdette Isten országának kozeli eljovetelét, tranem elószor a lggliiszorultabbak-konkrét életébe.írta bele az iidvdssé,get' Ez a felszabadítő cselekedet kapja az evangéliumok-ban a csoda elrrevezést, mivel Jézus Istenre mínt kiindulÓpontjukra utalva viszi végbe azokat.

Ezek az íidvot hoző cselekedetek ktil nbozó formában jelennek meg. Igy elófordulhatnakolyan gesztusok, melyek asz,aha.dkő cselekedetet hangsrilyozziík: a !'919e:!gv.őgyítása és azgrdog^ri4á-során. Vannak emellett olyan tettek, melyek elsósorban nem iidvcjzító cselekede.iét. hanem rdentitását akarják Mőzes és l1lés alakjával megvilágítani'. Más elbeszé1ések vi-szont egy sajátos nyelvezet segítségével inkább egy gondolatot, mint egy leírhatő konkréteseményt akamak elótérbe állítani. Ebben az utőbbi esetben a csoda szÓ nem megfe1e1ó, még

ha mai nyelviinkben gyakran ossze is keverjiik a nye1v kiilonbozó megnyilvánulási szintjeit.A semita nyelv nem a mi nyelvtink.

b) ]ézus csodatetteinek tÖrténeti értékelése

Vegyiink néhány példát: JézuS pusztai megkísértését a Mt 4,1-11 és a Lk 4,1-13 beszéii el'A sátán Jézust a templom pfukányára majd késő,bb egy magas hegyre viszi. Jézus a kísértést(az atám nyelvben egyetlen szÓ jelcili a-kísértést és a prőbatételt) minden alkalommal Istenrehívatkozva hiárítja el. Jézus itt visszautasít.ita, hogy asajiáI-ia {lcsodás tetteket vigyen végbe:

/o

l*,,*.l i-t{" li--4 Í.*d lE{ t_ l t .4

visszautasítja a Eqy{k(ryéEe-váItoztatását; visszautasítja, hogy mint ember minden hat4 -mat a kezéÉen ffion1lisszairtasítja e világ uralmát; és vegtit visszautasítfi]hQffi6

í:gnelEq ot a ha1á1!Ó1. mivd, az 6 Fia- Ez a hiírom kísértés már az evangéliumi elbeszéléskezdetén kimondja' hogy mik nem lesznek Jézus csodrái. GyÓgyítÓ geszfusai nem kotik megsem Isten kezét' sem az emberekét. Jézus erne prőbatételeivel kapcsolatban, mely plasztikusnyelven és a semita világ képeivei je1enik meg, nincs sző csodás elemről. Ezek a beszámolÓnem szőlnak csodaről. De ez nem teszi lehetetlenné, hogy ne legyenek t<jrténetietlenek,amennyiben semita mÓdon fejezik ki, hogy a hatalom kísértése mennyire átjrirta Jézus é1etét.AZstdÓ 7evéI szerz je szeÍint: ,,mindenben kísértést szenvedett'' (4'15), de pem engedett.Más példák nye1vi kifejezése a csodát megengedhetónek veszi: az eisziiradt fugefá példabe-széde (Mk 1I'I2k,20; Lk 2I'29k)' nem beszélve a hal száiába.n talrílt psnzdarabrÓl (MtI7,24_2,7),Amint1áthatő,ezekaze1beszé1ésmint,áka@ezikkiacsoda }égkrlrs:!'

Azok az elbeszélések, ame1yek Jézus onazonosságiára vonatkoznak, szintén figyelmet ér-demeInek. Gondoijunk arra a t rténésre,ámfforJB7usT pusztában konil tte 1évó tomegnekbóségesen ad kenyeret, vagy amikor avízen járvamegfékezi a természet eróit (Mk 6'30_52).Ezek a gesztusok Jézust kozvetlenÍ.il mint prÓfétához hasoniítják, és mégis valaki nagyobb-hoz, mint MÓzeshez. Mert tleryl"]\40z9q' hanem Isten adott mannát a Sínai-hegy felé tartÓ nép-nek a pusztában. MÓzes tolZvar Gt"n-nyitja mGg-TVorcis-tengert, hogy a zíidők szárazláÉ-bal keljenek át (Kiv 13'17kk; 16'lkk)' Itt a torténelem és a szimbÓlumok nyelve keveredik,olyannyira, hogy a rnalolvaső kérdése nem az, hogy hogyan torténhetett ez, hanem hogy mi ap]e!]!ie:.A -keresztény hit kifejezése szerint Jézus az, aki kenyeret adott és továbbra is adni6gTíéi;et @-k".".'tény k z sségi Szentmise vagy kenyéitoié3]lÖiíaki r.negfékezi a!o:

lgg =lit--elyet a mélység vizei jeleztek a semita elképzelés aiapján. Ezek az elsósorbanszimboLikus gesztusok eikertilik a torténész éles figyelmét. Mert nem lehet apriori tagadniezeket, sem pedig torténetileg megrajzolni. Az elbeszétések olvasásánríl ne az eseménv szint-jére osszpontosítsunk, arra, hogy pontos ismeretÍink legyen a ,,hogyan t rtént''-ról, hogyvégiil egy ''másik torténe!9t'' írjunk, mely számunkra megfeleló' Ezen a ponton a szentíás-magyaráző két yggglrt kertilhet el: egy{elő1 a racionalizmus tévrítj4, mely a lehetetlen terti-letére vonatkoztatja az elbeszélést, anélkiil, hogy számot vetne annak valÓságos értelmével,másfelÓ1 a,,fundamentalista'' oIvasást' ahol a szőszerinti torténetiség védeimében meeszÍnika szimbolikuq vonatkozás. A hktoricizmas keretében végeredményben egy másik torténetet.jeGnillm6tevésbécsodása@val.Mindkéteűtbénaiéredetileghasznált nyelvet semmibe veszik, és az elbeszélés szerepét figyelmen kívtil hagyjrík.

Más gyÓgyítási és rdogtízó beszámolÓk a pontosabb tcjrténeti lrutatás szátnára alkalma.sabbak. Irodalmi struktrirájuk egyszerú, és jelentéstik érthetó. Sfuron Péter anytisának, a lep-rásnak a meggyőgyítása erre kiválő pé1da. Nincs más' Qlgkjgygcszlg$ vagy egy krjelentés:,,Akarom' tisztulj meg'' (Mk 1'29_31.41). Máskor azonban a kor zsidő csodatevóihez hason-lőan tátvánvosabb a gesztus. például amikor nvátával sarat csinái. megkeni a vak szemét a Jn9,6 S;;nt. Ám7JJJ7e. a8,22_361a stit<!iléfrá és a vak meggy?gyítási|még krrívÓb.bak. Lukács evangéliuma Márk rijraírásánál még csak nem is hozza. Az rdogrízés elbeszélésfelépítése még osszetettebb, mely a kor zsidő és gorog rd gÍÍzó elbeszéléseire jellemzószakkifejezéseket és eljrírásmintát tartalmaz. Egyfelől győgyításről, másrészrÓ1 a.gonosz eltá.volításrírÓl van sző, melyet abban az idóben a rossz értelmében vett tisztőtalan lelkekkel azo-nosítottak (Mk I,23.26). Ezek a gyakor1atok a Jézus korabeli I. százdd népi világába, nem pe-dig mÍíveltebb farizeusi, vagy esszénus k rokbe vezetnek. Vajon Jézus vallásos szríndékanem az volt' hogy elószor a kicsik, a szegények' korának legmegvetettebb emberei számátaelérhetó vallást biztosítson? Az ó nyelve és tettei ebbe a népi miliő.be heiyezhetőa el, a miiraidegennek trínó hiede]mekkel és gyakorlatokkal

1',7

ri .')r*J ft*l oL,"**,J .(*J ií*J :i*J

57 Josephus Flaviu s, Hist. Jud' 1'8'93-..dé:Y'..: i:"djlij.Tq::T^.;;,f;.5:H ÍJá:;.Í.lil.áíí;,'ij xx'i'il''.l.]ir|$.ra"' n1f:::*:;,."':Í: j::Í:j"j'"#j#'Íx".''T]:oo*Jj;''Tili" ilil:Lil' i'"'y -i"41;i' ';;cyék ::ílo1"1"li",T1T]::;':J*;flijx *:11Ji1#:.áiÉ;H:J':#,uÍkffiilHji^f+ffiirí.T,':{"l;.:'1,}r::ir":-"."-"::*:lÍ,"'1*:#J'*:i:lJjáÍ:ixl'.::.""'jÍ-:j':ffjiffi';fffi#.dáH"E'iÍ;".""*ie"v;".'ie.J"dá'::::Í:''"*:*::i:'j:;::::i:*:;Íii,"1iJ'1T?:l.;"-1Í.]^Tí;;;aiij ."a'á?..L.tiei" sz"*renyve.'te-."ktel sok enrbert sikeriilt félrevezetnie.. . Faddus lovascSapa-

tot kiild tt elleniik' ez"k.u.Jtuutott.J "

á;;g.;' !o\ 91b:'.t.3.cÖltek és sok embert elfogtak' Maga Theudás is fog.

,ag|" r."rur.' aztán |eÍejezték és fejét Jeruzsálem}j:l1.::;3",i#}il:ffi:;|iffiffia;ígylpi"muor is.io*"ry':*."l]:::..d"T::'*n.,::Í*}#;*tr,*-'".t?! !#",#;"jilH:j'íí#;' ;;;;'ilfisji:::"":r**:;':l;i ; }Jj"Ti11í*:sx,. .ff:lilji:Eát, és.^z.egyszeÍu

::pj:^T.i.:""".luLl4' lrvtJ ulvrrJv!! |u -^- _-

," a ^^:a -ókon

át vezeti be a Városba. Mikor Felix

ia nekft, hágy egyet]en szavára sgeomlanak Jeruz'"il?T'li'i:,-.,"'^-^a .<Anáttál kivonult Jeruzsálembő1 és meg-i1'?Ít[lii.''!ifi::;:,"í;ftil ;i;#;i;;;;q. ];'.l:.1,lt*li:::.Í::i:il:l":.1ij:l1."^;"#off;"..:ix'u

:#.:.Í"J:!;1i',Jff.Jí:i#il#i,.;ff;;;.;;; "*;f,,re,J,uu- foglyul ejtett. Az egyiptomi kimenekiilt

a csatáből és eltrínt''

78

A szentírás-m agyarázók egyértelmríen e]fogadják,. hogy Jézus Eyőgy.í!ór:irk és 0rdÖc'&9'

""i'á;;;;;aí','agy bgííábbis a kirrnyezete tekinteiie arrnak's7 Az állítást a kovetrezó

szímpontok indokolják: ' t..l. ^ l'^_^ ^ -"--{{"i i evdgyítő

js ordog zí cselekedetek j-ellemzőek voltak a korra. Az evangéliumi ta-

nriságok pontosak, életsze-r?ek. e .eny, t'osv-@ dapján íl4Ét 9!

iiiipirai'i l..':ele.'íése "

d;;ió. 'Á ',iáát u'íaty9,', N4k-i-526) még inkább feltételezi ezeket

az lrdvozítí gesztusokat, *"'i "*" i"r"k és csodrák segítség9vel a nép koreiben még konnyeb.

ben tudtrík azonosítani u ko. *",,iá,nak tartott prÓfétált. És ezt annak ellenére' hogy alkai.

mílag fe1forea!őnak taÍtottíLiket. Ezeket az ,iílprÓfétákn{' vugy ,'á1rnessiásoknak'' (Mk

13,22) nevezett prÓfétatffiffiueg" ago"aoffse5o71o.o1ták, s elvártiík' tekintélyi.iket

;;;;;";;W;í"je!9!e+9s s"di. tig.*:;1::k.y,"t MÓzes és Jőzsue a manía esetében, és a

Voros-tengeren u'u*,n,ffi-..á1ő átkeléssel' Ez tortént az ApCsel 5,36-ban említett

Teudás esetében: ,,N"'*egi|"" iáiiep.tt r"uaás, sokra taÍtotta magát és négyszáz férfi me11é

szegódcitt. De megcilték, "i.t^,

plaiÉ, akik hittek benne, szétszÓrtrák és megsemmisítették',.58

Hasonlő tortént az ,o'pcJir,js-bín említett egyiptomival is -(,,Hát

lem'az az egyiptomi

vagy, aki nemrégiben ÍÖl]Celési szított, és nlgyezeíszikrírius férfi.t kivezetett a pusztába''),

melyióI Josephus Flavius1zi".i' Ú"."á*o1.5gíátható,hogy a csoda lehetóségével valő fellé-

pés merész válalkozás volt abban a korban.

c) Jézasliszonya a csod'ákhoz s(]ját nélt:e.Imezése alapján

Jézus hol helyezte el magát az effé\etorténéseket,ismerve? A váiasz tobbrétíí és gyakran el-

lentmondásos. pr,a,o,tu:., u-iosá8.o'egnyilvánu1ására kell gondoloi a'betegek flzkai.vagy

pszichoszomatit.,, gyogyí;"qtapcioiatban, mely ebben az értelemben itt kevésbé jelen-

tós. Mégis megvan -",6t,e,amikoilukács

gorog olvasői szárnáraezt hangsrilyozza. olyan

gesztusokra k"rr go.'oorni, ;*"ly"k már e1ev-e'k!z{rn'ak minden, as}$ZqÚÉgcel vagy a hi-

#ffi;i1ig"i t&"' "i"l"l t'i"áé r""'t.'" at l@eLl".+e- y: i9 ̂ 1 T:chaladj a ma g át a,Zi.,éi, ii""ólÚl*]-. beteggg7íafui'laíáffia az é7eté7esz az utolső sző. Ez egy.

,é,:uet épp.n az_i&iffiis traiatriat elÉni megnyiliánulás 'gesztusa, -valamint az azokkal

szembeni megnyilatkozj.l "i.rt"' "*tert nma!Áa akartrík bezrírni.Jézus.azonban Isten uj-

táva1íiziki a gonosz r"rr"l"iá.ed.i;t"t (Lk l];20) Jézus hasonlőképpen lép fel a J39rn*'.t}

i'i."e. ie."?iu ái[ur*o,a.aval-sZém6dn' amikor ezen a napon is foly.tatja győgyítő munká-

fi;G''; l'Z']. sBr..ro). Á* %y tl,"'cselekedetnek a fó motívuma Jézus szavaiban találja

meg kifejezését. Mert """;;;;J"il.ok'a

koze1i Isten országát tevékenységében mutatták be

(Mt L2'28:,,Ha én Isten lekéíel ííztjm ki a gonosz lelkeket' akkor már itt az Isten országa'').

{"."r.*",.*"1 ifirri lr**id li*ti.cil !*'l Lta{ h*!j4 !.**s{ b# *e

Jézls tehát nem elégedett megazzal, hogy meghirdesse ljlgn jlg4$áJtak az eijovetelét és an-nák kozeli voltát (Mt 4' 17), hanem valÓságosan is bevezette. e csoaa a szatadJhs eevá válik, 9:'*^'".',utt^<oz1't

m'eg 1eg!s'

Antipász jelenlétében elvárt rendkíviili ese-ményben (Lk2I8_9: ,,Amikor HerÓdes rrteglátta Jézust nagyon megortilt. RégÓta szerettevolna látni, mert sokat hallott felÓ1e' s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. SokatÍaggatta, de ő nem méItatta fe1e1etre'').

Ezek a csodák azonban nmagukban ellentmondásosaLMár a MTcirv 13,2_6 felhívta er-re a figyelmet: ,'Ha prőféta vagy rílomlátő támad korcjdben, s jelt mutat vagy csodát tesz elót.ted... kozben azonban azt mondja, kovessÍink más isteneket... ne hallgass az ityer' prÓfétavagy á1omlátő szayára,,. A dontó tehát nem ezeknek a csodiíknak megléte vagy hiánya, ha-nem a jelentéstiF' mely és9\te]9nÉvá1ik,.ha-bálviányiniádás& vonatkozik. Jézus maga is tá.vol tudta magát tartani a csoda látványosságátÓl. Azonban éppen a csodiík azok, melyek iga-zoljak Őt iidvozító tevékenységében, másrészról viszont mindig ellentmondásosak maradnak.

Jézus egyfelÓ1 mint Isten hiteles prőfétáia mutatkozik be, ám Kereszteló János mégis meg-kérdezteti: ,,Te vagy-e az eljovendó, vagy rfiást várjunk?''' és Jézus így válaszol: ,,Menjetekés adjátok tudtul amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sántrík járnak' leprások megtisztul-nak, stiketek hallanak' halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliu-mot'' (Mt 11'2_5)' Másfeiói azonban világosan látja' hogy a csodák onmaguk.b4nj]eqe4d.ményeznek hiLet. A szegény Lázánől szőlő példabeszédben a d sgazdag a pokolből kéri#,.,--IstenllhoEíktildjon el vdaklt még é]etben iévó testvéreihez, és ]ézus ítthozzáteszi:,'Ha Mő-zesre és a prőfétákra nem hallgatnak, ha a halottak koztil támad fel valaki' annak sem hisz.nek'' (Lk 16,31). Kafarnaum és Betszaida, tidvozító tevékenységének kiváltságos helyei. vé.gtil is elutasítják ót (Mt |I,2v24)' Jézus szerint a csgda lehet megtévesztŐ is: ,,AJkrisztusokés álprőfétrík Iépnek fel' jeleket és csodiíkat mlívelnek, hogyha lehet, még a választottakat isfélrevezessék', (Mk 13'z2)' Innen érthetó, hogy Jézus miért utasítja vissza az írástudÓk kéré-sére a csodatéteit: ,,A gonosz és házasságtoró nemzedék jelet kíván, de nem kap mást, csakJőnás prÓféta jelét'' (Mt |2,39), ama népies elbeszélésÍí prőfétáét, aki elmeriilt a habokban.Az evangélistiík szemében Jézus a sa.iét halrílát mint az elleltrnondáq.ie-1.ej mutatja be. Ezéttviiágos, hogy a hatalmi gesztusok visszautasítása onmagának jobb kifejezésére' a másik ben-ne valő hitének sztcjnzésére, mennyire paradox. NázáretQe4 nenrjelz csod{t, mert honfitár.sai nem hisznek benne (Mk 6'5-6). Szenvedése során HerÓdes elótt is, aki komikusan kigri-nyo!í?i}éil?ite, hogy valami csodát tesz je1enlétében''ffi!ái7s ezzeI ezt VJg533u'Lq'rqdt á:,al' A k",".'t"'' Éáldokolva pedig az írástudők ezt kiat]ffiszálljon le most a kereszt.ró1 a szemiink |áttára, és akkor hisziink'' (Mk 15'3 1-32). Ahogy láttuk, a csoda a kor cissze.fiiggésében Jézus prőfétai azonossága kinyilvánításának a sziikséges eszkoze, de egyrittal ve-szélyes vállalkozás. Ezek a gesztusok a csoda igézete felé terelhetik a figyelmet,

sgbe:ro'pJÍ+fu+l]']:." b" Jézust, amit viszont ó alapjaiban kifogásolt, de egyrittal mégis á1-

IíLva Istennel valÓ firii kapcsolatát.

d) Betegsé8 és b n kapssplata Jézus csodáiban

Jézus, mint kortársai ís, számoi a betegség és a brín kcizotti osszefiiggéssei, a betegség valősá.ga, és a bÍín által sértilt lélek tényével. A b n szakadást okoz az embernek onmagávai, a vi'lággal, másokkal és Istennei valő kapcsolatában. A Mk Z,I_I2'ben szerep1ó kafamaumi bénameggyő gyításában a bete g megeyőgyit4sgg gviitt i ár a brígbocs iínattal.

Es Jézus ezt a kapcsolatot mégis megkérdójelezi. Tanítványai kérdik tÓ1e a vakon sztiletet-tel kapcsolatbun: ,'N4"ster ki vétkezett, ez vagy a sziilei, hogy vakon sztiletett? És Jézus vála-szo1: Sem ez nem vétkezeLt, sem a szriiei'' (Jn 9'2_3). Mai megfogalmazással azt mondhat-nánk, hogy Jézus szekularizá1ta a szőban forgő jelenséget.

79

1 ) Pogály csodatettek: Az istenek kegyének kiesdeklése

A jézusr győgyííőgeszrusok még pontosabb hite.lesítésén:| .cyt lehetóséBe aPqgányn.*-

mondott hellén világban *ino"oíti ismert ,,csodákka1''-valÓ Qsszehgson]ítás. Abban az idó-

ben mrár sokan nem t'itt"t látue a b1oda1offtrágy6ffiárryos isteneiben, a Capitolium triád-

iau"". i.nr'agosan távo1inak tííntek, kultuszuk rideggé és formális.sá "í.: t. ellenkezóleg,

- k"i;;?,ig!g*,t egyre,inkább e]!9ll9d!9!' sokka1 népszerííbbek, kcizeiibbek voltak;

ilyéi-ístens6gek péidául Éís-Ázslauan Áffi"pios", Diontisziosz, a bor gorog istene, Ízisz es

3,'"."pl'" Bgviptomban, Atargatisz Snnában.'Az,ygy9s9&:Ég.Y-4gy' jelszava a mitíkus tar'

;il;"''nu"dLt.ir"i""es uott. Émeljiik ki e gyÓgyítTiJtenek}-oztil Aszklépioszt vagy más né-

.[" eJffi"p.szt, akinekiempioáa a Pe1.o.ponnészoszon eiteriiló Epidauroszban volt. Egy

fiirdó és az áldozat bemuiatásá után a beteg e gy é|szakát a templom alacsony boltívei alatt

ltiitott "l,

hogy álmában megha1ja a győgy{tÓ Isten iizenetét, és parancsait továbbadja az or-

;;;;k'^í.. Aíely teli uol|tilvofuai^Jti.y"t-élet hordozÓinak tekintettek, és innen sziár-

','u"it És"mtapíosz győgyíű. szimbő1uma. Tobb mint 80 feliratot vagy hálatáblát (ex voto)

fedeztek fét vakság, n"r,e7t"it'"sseg, epilepszia, kopaszság iigyében.@ EhJr3z més'lozzÁ ke1l

il;;t' h;;' ezekígyőgyítások naglon soÉba kerti1iek. Ráadásui az isten feltétlen lritet kove-

i"r., á. 'áÉonian

r'iégbti''tette a grinyolődőkat és a szríkmarkriakat!

2) Jézuscsodái: Isten kegyelmének megnyilvánulása

Ezektíla cso,dáktÓl messzemenóen ktil nbcizik Jézus győgyítÓ gesztusa.-Az egyik oldalon a

t,4'uil;;"'"yilvánulás,a, a győgyítÓ-!9li9n-legnagyobb dicsóségére, a másik oldalon pedig a

ííIiá-*oef.tiii re'u'. Ő ",ut.uaíágo-ad,

gesztusaicgy!3glcgts' nyilvánosak. nem pedig egy

i#pr;*Éffi;rÉméb;;;"'":k véguJ. A jljjcT.r'Jácselekvésre' melyek teljesen it

svenesek. Kerti1i a.o*"g&"t, a trí1ságósan látiáfrra éhei embereke1, gesztusainak érte1mét

#ffi= ;;.;"til];;""a*"teo"ni,ut ennyit mond: ,,A kislány nem halt meg, csak al.

''iti; rrnlt s,s9). Mindazánáltal amikor Lukácj elóveszi Márk szovegét, pontosítja a monda-

i"l-u "*o"

hangsrílyozására: ,,Tudták, hogy meghalt'' (Lk 8,53). Jézus ané1ktil fordul a bete-

;;kil;;h;'y a'saját dicsóségét keresné,7s'engedi, hogy megérintsék (Mk 6,56). Egyszer

szavakkal fotytat vettir párte.szédet: ,'Ne félj, ciak higgy' (Mk 5'36); ,,Mit akarsz tólem, mit

tegyet?'' (Lk 18'4o)' jékiil-ho'' ua.*itet" t!s!Z'!,s.li9lr2i9tÍt}qtenÍ..Egészen odáig

.!É' 'n"*'aztkéá@hitt iket: ' f iacsakjeleketéscsodi ikatnem láttok. nem hisztek,, (Jn 4,48). ltt távol vagyuíÉa$ffiía istenek gazdag i.igyfeleitö1, a

hamis csillogásr1 kirnyezet 1aÍÍnájátől'

T*_J-- f- f-

3. A csodák értékelése

a) A kánoni és az apokrif evangé1iumok tcjrekvése

BLzonyfuaaz evangélisták torekvését kell fe[ismemi abban, fÓképp tv$$igQklfs esetében,hogy megprÓbáLják a Márk á1tal megírzótt.eseménveket kissé felnagilítan.i. Nehéz hely.zetben vannak, mivel egyfelól Jézust szeretnék dicsóíteni legfóbb hatalmával, másfeiÓ,l szá-molniuk kell a csodrák nélktil végbementéal4l{r3l, mely valőjában egy ,,e11encsoda',. Ez azapo1ogetikus bóvítés a késÓbbiek folyamaín a Jézusnak tulajdonított csodae1beszélések néme-lyikének,rendkívtiliségét eredm9:Y:',: olva13pgkrilzovegekben, melyek nem is keriiltekbele az Újszovetségbe. Egy késő,bbi , Jakab ósevdffiumának nevezett mrí Jézus gyermek-koráről számol be: Egy fiatal firi zavar$_m.{flJá[ék-ffi26& a kis Jézust, aki azon nyombanvillámmal les jtja. Az efféle csoda-stílus fennmaradása azonban végeredményben visszájárafordítja a keresztény hitet.

b) Iézus saját felfogása

Ezek a-rrjlzások azonban egyáltalán nem csok.kg4!! az evangéliurni tanriság értékét. a magaelsó koilo$3ígában. Mertáhanesríl';éfiJémgesztusainak a rendkívti1is?Fi]fr.an"* é-'-

EEukjre'g4P'ásÉL uan. EzekJlez a gesztusokhoz lénls Isten nevében valőban ti9vtizitQvagy-éppn ellenkezóIeg. a gonosz erejének csokkentésére szoigtílő győgyítő és ordog zóhatalmat társít. Saját tekintélle alapján győgyítja meg a betegeket: ,,AREofr-tisztulj meg''(Mk 1'41); ,,Kislány parancsoIom kelj ftil'' (Mk 5'a1); ,,Néma és siiket lélek, parancsolom ne.ked, menj ki belÓ1e és ne térj vissza tclbbet belé!'' (Mk 9'25).Ezután az.{-!gv(Dg! íizlkki azordogoket, nem pedig korának zsidÓ ordogrizói mintájára, Salamon nevében (Mk 9'38-39).EgyszÓval Jézus tekintéllyel tanít, anélktil, hogy az írástudÓk hagyományaira hivatkozna(Mk 1,2.7)' és saját elhatározásáből győgyít. Szolgálata ezéttnem csak egyszerííen Isten or.szágának olyannyira várt íreghirdetését jelenti, hanem annak az embemek a tevékenységét,aki a legszegényebbek fizikai és lelki felszabadításrín munkrálkodik.

cJ A csoda a torténeti-kritikai vizsgálődások fényében

Térjtink vissza az eredeti kérdéshez: Jézus vitt végbe csodákat? A válasz természetesen pozi-tív és világos, ám az adatok elhelyezésének feltételével, valamint a semita nyelv és a t rténe-ti kutatásra jel1emz6 metodolÓgiai mÓdszer figyelembe vételével. A csoda egyrészrÓ1 lgqnrilta] végbevitt eesztus - a hit szemében tehát isteni eredete van' és épp_éZéía tÖrténész kép-telen a megragadására' Még részletes dokumentáciőval is a tudomány embere csak egy cso'dálatos, szinte kétértelmrí esemény leírására vállalkozhat. A t ÍténéSz saját tertiletén sema csoda éllítására (mert a maga szintjén nem mondhatja ki, hogy az Istentól származik), semannak tagadásrára (mert eleve Istent sem zárhatja ki) nem vállalkozhat, feltéve, ha csalást vélfelfedezni. Másrészról azonban az evangéliumi elbeszélések egymástől valÓ eltérésiik ésa meglévó népies elképzelésekkel egyiitt arr61 nyilvánvalÓ tényrő1 tanriskodnak, hogy ,ijvéi

+Tg*+ mint a sajátjában-is. JÉzus győevítőkénlmutatkozott be tidv zítő cselekedetébenfe1szabadítő szavaiva] esvetértésben.

e Az enidauroszi Eszkulapiosz szentélyben fennmaradt hálatáblák megórizték a Kr. e. 4. Század csodás es-

".e"'"l.. Á.'."áuvtili győgyulások egyike az ijtéVes terhesség utáni sztilés:

".'',i7í"r.xiiJ._a.n7u""í",h", voli, konyorogveJőtt istenhez, és ott aludt éjszakaa boltíV álatt. Arnint onnan

kiiépett és elhagyta u s'"'tety t"áLi.' "gv

Éo""i "ai,"

életet' aki a1ig hogy *99'i!'"-tj.t! T9gmosakodott a fonás'

nál és visszafutott anyjához' Elnyene-ázt a kegyelmet, Klé6 a fÖvetkezó hálatáblát készítette: >Ne a tábla

nagyságán, banem I.."n t,u.ur,oaT.,,l|ajt"''*"r...llreo t évig hordta rerhét hasában míg itt nem aludt, és isten vis-

szaadta egészségét.,,,, ae",t, a" -i,lck,. "iÁin"* i"tÍ "t

pai|in, in Cahiers Évangile, Supplément 66' 46.

8081

[.J I , l il**J t*,*l A!'**J r,_.,.,*J 3,rr..*l Í*.*l t !&,r.-l

1. Jézus feltámadásának állítása

A.legelsó beszámolÓ'a.PáIfuostoltől)dézett kérÍigmatikus |4gyomány!ől (iKor I5'3b_5)'azTftíralÁffi szo-to usfuaé fonnulámztja JéZust a halot.tak koziil (Gal 1,l; 1Tessz 1,9-10)' továbbá az Apostolok Cselekedetei kezdetén találhatÓPéter-beszédekkifejezéseiból (ApCsel 2'22-.24'32_33.36) és a tobbi rijszovetségi szerz6t6l;dézett hagyományanyagből (Lk?4,34).Ezbizonyítja, hogy Jézus halálbÓl valő feItámadásá-nak állítása a kereszténység kezdeteire megy vissza. Hogyan lehetséges osszefoglalni azt atortalmi kifejtést' mely a Kr. u. 30 és 50 kcjzotti id6b61 szánnazik' abből a jelentós két évt;lze-c;{es idószakből. melyben Prí], és ót k vetve a t bbi rijsz vetségi írÓk lejegyezték mÍíveiket?

. Az.elsó kereszténvek határozottan állították' hogy Jézus Krisztus az j;1gni ha!4]p4q'91e15i.,WJÁ@í * él;;. A plgpaulilct hagyo*ariy tl6nBt szőlt, aki@á"tt.le'"st

\6| A prepaulinus kifejezés azokla a gondolati vagy kifejezésbeli egységekre vonatkozik' melyeket Szent Pál leve-

leiben hasznáI, ám egy korábbi idószakből (antiokhiai ktz sség) erednek. Ugyanezzel ajelenséggel Szent Péter le-veleiben is találkozunk, s akkor prepetrintls hagyományrÓl beszélhetÍink.

82

C) Jézus feltdmadősa

A feltámadásba vetett hitet az iszovetség csak fokozatosan bonLja-Bi. A MÓzes ot konyve(a Pentareu ch us ) 49In-99g9I r@ ae inr.rriou]létt?ffi 'a !9mz9q u.!]ás1qI9!É!I9.vagy a győgyulásra értve. A bolcsességi és apokaiiptikus irodalom-uo-

Az Ószovetségi feltámadás.gondolatkozFontia a !9r$n]tóI.j9$p.ret.etthlt.Izrael, csak las.san értette meg Isten nagy tettei alapján' hogy teremtó erejében, igazságosságában és szerete-tében végtil legy1zi a halált. Isten lényegéhez tartozik, hogy életre keiti a holtakat: ,,Az Úradjaaha1á1téí'azétetet, letaszítaza\ ií|ágbaésfe1hozonnán@megteremtette az embert' akkor majd a Eg]g]!g]ls'e]gEg*glthgÉ (Ez2.7;2Mak7,23).

A keresztény tizenet alapvetó kijelentése, hogy Isten onmagát Jézus Krisztus személyébenés tcjrténetében végérvényesen kinyilvánította.Ez azQnki4y]1at1Q44!és a II. Vatikáni Zsinattanítása szerint (DV 4) Jéztls Krisztus laléláyat dicsóséges feltrímgggséyal és a $zent]élekelkijldésével ment végbe. A Keresztreiéizített feltámadásaiZoíban-nemciat aoií6 es:"--:.*lÍ.ilmrilhatatian mődon tárta fel a háromszemély egy Ittent' hanem az tldt'tisségtcirténet

lgElesgqes$ ís jelentette. Miutrán a Dei Verbum az els6 Hrisvéttal és az e|s6 Ptinkosddelvégbement isteni kinyilatkoztatás ielentíségét elismeri, megadja ennek az isteni kinyilatkoz-tatásnak iidvcizító jelentóségét is: ,,Isteni tanriságtétellel erósíti meg, hogy veli'ink van az Is-ten, s ezáitai megszabadít minket a brin meg a halál scjtétségébÓ1, s orok é]etre támaszt fol''(DV4).

A fundamentáIis teolőgia szempontjábÓl ez a kijelentés legalábbis négy alapvetó kérdéstvet fel:

- Mire gondoltak az elsó keresztények Jézus feltámadásának állitásával?_ Hogyan jutottak el arra az ismeretre és hitre' hogy ó feltámadt a halottak kÖzijl?_ Miképpen jelenti a keresztre feszített Jézus feltámadása a Szentháromságos Isten végsó

onkiny ilatko z tatás áÍ?- Hogyan tudjuk ma igazolni a hrisvéti hitet?

l.*q'd lsgud 3ÉE4d Üxtd ÜrÚc tnd tní &f{ bÉd. b*Eíj.

Qagy az o FiáO a halottak kcjzÍil (Rőm 10,9; lTessz 1,10), vagy más helyeken arr l szől,hogyJézus ''{eltán]a-df (vo. 1Kor 15,4; Mk 16'6), mely azt jelzi, hogy az ,,isteni latalom ái.ml'' mEnr-Végbé a feltámasztás. Az alapvetó állítás ana vonatkozott, hogy lezFiigy-EiéEilia.-T6-dott' vagy hogy a.tarutványok egy.tij onrudatra és hitéletre ,,támad14!.. (amikoriudomásulvetteK' nogy JezusnaK lgaza volt lstennel szemben)' s hogy ez a keresztre feszíte|t Jézus a ha-1á1 áLlapotábőI szeméiyesen jutott el egy rij és orcjk életre. Természetesen a prepau|inus for-mulák eiismerik, hogy Jézus feltámad,ása az Isten elótti átaiakulásunk és ,"megigazuiásunk''céljáből tortént (Rőm 4,25). Ezt amellett teszi, hogy a feltámadás állítása e|sósorban arrautalt, ami magával Jézussal tortént.

Teljesen viiágos, hogy az első keresztények nem egyszerííen egy holttest feltámasztása-ként mutatták be Jézus feltámadását _ az életbe valÓ egyszeríí visszatéréssel (2Makk 7) -,melyre utalást találunk Jairus leányának (Mk 5,35-43) feltámasztásában vagy Herődes fé1el-mében Kereszteló János visszatérésével kapcsolatban (Mk 6,16).

Az eIsó keresztények a térbeIi, ,,vertikális'' és ,,alulről felfeté,' irányulő modellben gondo1-kodtak (inkább mint a ,,horizontáIis'' vagy idÓ,belí 'modell alapján, melyben Krisztust f,ereszrre feszítették, eltemették, harmadnapon feltiímadt, s néhány személynek és csoportnak meg-jelent)' és dicsóítették az Isten dicsóségébe,,felemelt'' és,,felvett'' Jézust (Fit 2,6.1 1; 1Tim3,16)'Ez a liturgikus és koltói stílus a felmagasztalásrÓl azt jelzi,, ahogy az elsókeresztényekrigy gondolták el Kris?tus feltámadását, mint az ó dicsóséges és végsó átatakul.áslát. Távo1á

-g^. e gy szerÍí éleft e kemEdyéíff ;'Eii;íÍn adást az ap o t aii titu s Effi 21. D ÁL2,|4) által ismert egyetemes és dicsóséges feltámadás eseményeként érte|mezték, mely at rténelem v1ffi fog végbemenni.

--Páréí a tőb_--bl jsávetségi szerzíkétféIemődon kciveti ezt az ósi hagyományt. Jézus feltá-madását az ó dicsóséges és végleges átalakulásaként fogják fel (vo. 1Kor 15,20-58: Lk24-26; LpCseI 13'34; lPét 1'11). Másodsorban annak is tudatában vannak, hogy feltámadá.sa a végsó és egyetemes feItámadás kezdete (1Kor 15.20; Kot 1,18).

2. A hlisvétí hit eredete

Jézus nyilvános mííkodése során a saiát személyében és tevékenysé8Ében kapcsolta osszeÁ.ten ulalm4nak ielenét és iovóiét (Mk 1,15; Mt 6,10; 8,1L; 12,28; Lk 12,8-9; 17,20-21). Istenországának hirdetésében személyi tekintélyével lépett fel a mÓzesi tcirvénnyeLszemben (Mk1^0.'9; rvÍt 5,2148). Meglepó ontudattal cselekedett a szombati rD'ugalom értelmezésénél is(Mk 3'1_5)' és meghatározta,.hogy ezen a napon mit szabád tenni és mit nem (Mk 2,28).Ugyanakkor ezt.a rendkíVi.i]i tekjnlilyÉLf,Zeretette]ies mődon gyakorolta, Önmagát a! !!jsemberek iránti isteni megbocsátással és az tavtiiiies gondoskodásával azonosítua-@2,15.1.7;Lk7,48,15,11:fll{ffi;. SzaváilsEnl7áiaként fogta fel, a jelenlétét pedig Is-ten tidv sségének. Ehhez méghozzá keli venni piíratlan fi i ontudatát (Mt. 11,27) Istennelszemben, akit meglepó bensóséggel ''s!E!g'nevezett (Mk 14,36)' vaiamint rnessiási kij]..4etéstudatát. mely B:resztre feszí!éle]el végz1dott' a me.ssiási igények vádiávd1Mk 15'26).A vailási és a politikai hatalom által kereszthalá]ra ítélt Jézus áltításai kétségessé tették amakijelentését, hogy személyében az tidv sség és az isteni kinyilatkoztat'ás vog"só formáját éneel. Láthatőlag e]hagyatva (Mk 15,34)' s Istentól megátkozottan halt meg (Gal 3,13; lKorI '23). A Jézus korabeli zsidÓk nem mindegyike gondolta, hogy a kereszthalá7 az Istentő.l vaiőmegátkozást is jelentí. De Szent Pál és a qumráni tekercsek alapján (Templom-tek ercs 64,12)ismeretes, hogy ez vo]t a leggyaLizalosabb halál (Josephus Flavius), mely az Istentő1 valő el-hagyatottságot jelentette, g'T!,!x,.Eesztsió.Jránsq]9f-e']9z9!9yg és mIásJértagiprőfétrá\ ki-végzésével (Lk 1334: Mt 23'35).

83

1-**J--L!.*.J ['*'*r É4.ef L'.**d LÉ*Ed ll.*l ls.tc lsry*i|

3. Az apostolok hite

ffi;í:."il"ó"'-; ; +';]á';dy i7Za"t, a zsidÓk :''il"T"::i* ]T11*: iyj-:::*:ii3ítt*]*í?.";;ilJű;'k';á i;;,á"f "l.íP1j*;Y:nl"*:*::i::1:::3:*1'":Irrvévlrrva\' -"-- .;;ít"tt;essiás feltámadását. Mrárpedig épp ez volt, akit az elsó ke-

elgondolni egy keresztre Í .'sa:. Malp.::].s

:::::'\"::^^1, ^- ol:acalítiJÍi*""'li. i"uioi|i"{ p-a korábbi zsidő hitfetfogásuk nerrrtette lehetóvé ennek az abszolrit

rij állításnak a magy arázatát.Másodsorban egy személy (Jézus) dicsóséges és yégsÍ feltáma9á-+ánakte.::i::1y.T*:.:;.lvlabuub'Iudr wéJ TLVLLLvLJ

Íníar"mns-cit"'adás várása.je1].emz6se egészen rsgiíyitu .'"y

1-#***.* hPÍ6vé Íette ezl az, á]talános feltámadásti;';."ffiffi -l-á"ig"íi'á"tes"'""g:ng"dh.".tg.1i:*2?1::?,:::*."A?'"'

i'; ffi ffi ]ma r. g a áB u . g v' "". "ooék Éy*,":.: ?-l.- :**",l:T !T.,' 1.' 3,:?;$;jf i..;#il[;;;nb;"";"sr11..iJ1,9 a feltámadása "líi: ]ci'":l1:.1".yt'?''.} j:::x;;#;;;i."# ájffi;"?Nea':t; to,::-:4) nem sejtefte;rószakos halá1át (keresztre fe-

. - ^.^-!+-,A^-,^1,

Milyen volt a tanítványok helyzete K'i:1q. keresztre feszítése és feltrímadása után? Úgy

trínik' íogy 1yilvános mír,]<tjd=ese,4au.egy bizonyos pontig glismenék, hogy..q i s:,:lá,-(l:*b')irjollá"1"* ffian elíogadniuk az .bmbeÍlanak fáj alrnas sorsát (Mk 8'3l_33l 9'32;

ib.:s.+s l. A féditaníwánvoK,"akjk Jézussai maradtak a le-taíőztatásáig, g|f'utottak.-Péter pe.

;i; ;";;;-;;ííK;;. a.a ítélve mint karomkodÓ és hamis messiás, Jézus nyilviínvalo..

;f .ffiffi ,* ;. r,i..'á megátkozottan hait meg, akit ugya1a]d<or-,,szeÍetett Ary ámnak''

hívott. Az evangéIium tanríságá egybecseng mai megiátásunkka] is (Lk.24.,L3-z4), vagyis

"@14['"ery iá"rogi.i t'i"i'-ú" íe*ÉIüglJézusÉa és Istenbe vetett !$,"9\gsergcé9áL-

ielentette"

-olyan feltételezések is szÍilettek, hogy elképzelhetó bizonyos folyamatosság a tanítványok

iusvét elótti és Hrisvét utáni hitében. Éz feltételezi, hogy a tanítványok az imáqsl8-éS a q:n-

áotoaa' segítségével e1jutottak ana a meeállapításJa' hogy Jizuspak jgaz1 v9lt' s most Aty-

jáva1 kell éliie. Éogy a ieltámadás rritere el.;rrsvanat' á taniwányoknak s-ziikségiik volt a zsi.

i dők ráltalános felfogására. a prőféták és az eizkatoiogikus vértanrik isteni;piéiesztéséról valő

' ffiil;;ffidé#' ?ffi*.i a.os tanításral amit Jézus maga mondott á-IiláI utáni

: Éjj4g!@cse*t amikor pltoau á -".','y"t

országátői-9lÓ'L(Mk t4,zs>, e" a, Emberfiáről

r (Mk 9,31; vo. 8,31; 10,53.34} Ég';-.Í szerint,nlm tudjuk, hogy:,qq*g*gffi"Ql-és az tires sír felfedezése

'""nívif.Jn volt szÍikséges a tanítványok htisvéti hitéíek feléleszté-

sáu"o. raa.' a jelenések csat á pszicholőgi.a kíils kifejezésére vonatkoztak, me1yek akkor

-""i"tlágu"' á.,,ito' fetfedeztffá Jezdsífii szőiő valődi ígazságot, S arra jutottak, hogy ne.

i kiIstennéIkell élni.\- A fent eÍÍIlített elképzelések az apostolok hitének folyamatosságáről nem áliják meg a he-

lyiitet, elsóso rban azétt,mert a prepaulinu.s hagyomány azt á|Litja, hogy ók nem azért hittek

a feltámadt Jézusban, .",, "gy

reiabilitá1t pioretu lenne, hanem mert ó volt a Messiás'

Lz őszovetségi messlási várakozások nagyon sok kiráIyi' papi és eszkatolőgiai elemet taÍtai'

,"iiJ'l,-'"* fe1támaáasanak. dicsóséges és 'eszkato1ogikus természetét.

-Ezért a-t.nítvényok

'". íj:á. zsidő hitví1ág,,t|ot,

'"* léry9t9t !9!L'9gE$B,*B,-zJ:!.pr;mit hirdettek: egy

;;;;eí 0éZu9 ai"soíeges es végsó feltánildását-ffit az eljovendó általános feltámadás

e76véte|ezését.VégiilharmadszortéveslenneahrisvétijelenéseketegyszeríenmintaJézusigazságárará-

érzó apostolok votemenye1 vetelmezni, melyet nem felélnek Íne. az rijszÖvetségi tan k á1ta'

u"Á.,átott1"r"nés"k''"k. Éz ért atanítv1myoi hítének viszony1ag békés átmenetele a kereszt-

,".iiiit,e'"tottl t'itua a hrisvét utáni hitre, nem felel meg a valÓságnak.

Azt az á]Iítástp"aig t"r;"'"n i'jy"r'n"",ti"Íi1 hagyhatjuk, mely szerint'az apostolok íe1ké..

sztiltek arra, hogy a megÉa1t és íeitámadt istenségrÓ1 hailott elbeszé1ések a1apján szőljanak

84

@E{ bEgnl IEJ L-*f [,*f Ü*f t-t LJ' Íl lí"Ar

Jézus feltámadásárÓl. Kelszosz ideje őta elteÍjedt nézet volt' hogy Jézus tanítványai egysze.ííen a Diontisziosz'Izisz vagy ozirisz istenség mod:]]i4A44rnazták ha]ott mesteriikre, me.lyekmindentavasszal . l r 'es l .d"95,azmlyatermékenységgei le.t

- :---*-------<--t=

gyóZi á-halálréíe-t.éli széthullást. Nem is olyan nehéz eme elbeszélések és a Jézus eseménykoz tti kiáltő li'ilonbsége-t felfedezni. Jézussal ellentétben (akit a tanítványok szemé1yesen is-mertek) nincsiRiik-6r-lgondolni' hogy a fitdmÍívelés világáből származő istenségek vala-ha is léteztek volna. A tanítványok továbbá azt a Jézusthirdették' akiggyszer s mindenkorrafeltámadt a halottak k ziil' s nemcsak akkor tér vissza évenként, amikor a té1 a tavaszba ér-Té7ff3égiil nagyon nehéz lenne feltételezni' hogy a tanítványok a pgg![gs v1lágáből szár-mazÓ istenségeket ismerhették. Az e]'s6 századi Palesztinában gyakorlatilag nincs nYoIuaa meshalő és feltámadő istenséseknek. Ezért e'feltételezett hiedelem nem osztonozhette a ta-- ,

- ' r Y--fr-t i - , , , , - ,nrtvanvOKat J eZUS I eltamaOaSanaK al l l tasara.

Két ponton is az rijszovetségi h svéti hit bemutatásiíhoz kell ragaszkodni: elószor számol-nunkkel]azza1,hogyatanítványokgIat@1,másodszorf igye1embeke1l venntink az tires sír negatív és megerósítŐ ie.Lát

A II' századi apokríf Péter-evangéliummal (9'35-.1 1 '45) ellentétben jszovetségi forrása-ink soha nem szÓlnak Jézus feltámadása valős t rténetének tan iről. Eppen ellenkezíIeg, aprepaulinus hagyomány (1Kor 15'3b_5), maga Pál (1Kor 15'6-8)' a négy evangélium, s azoka hagyományrétegek, melyekbő,l az evangé1ium szerz i merítettek (Lk24,34), azt igazol1ák'hogy a feltámadt és é1ó Jézus rr.regielen!bizonyos személyeknek és csoportoknak, e]ószor a,,tizenkettónek', ya1y a,,tizenegynek'', ahogy Lukács nagyobb pontossággal batározza meg(Lk24,33) Jrídás árulása utiín a tanítványok kozosségét. Ezek a források e]térnek a jelenésekhelye alapján (Galitea?, Jeruzsáiem' vagy annak k rnyéke?)' vagy néhány esetben nem is je.-lolnek meg helyet (1Kor 15,8). A források a kovetkezó pontokon térnek e1 egymástől:

a) vagy Péter (lKor 15,5; Lk 34,24) vagy Mária Magdolna az els6 személy' aki !s9c!1!e afe1támadt.Jézust.

b) mi hangzott el a ta]áIkozások a1att (Mt 28'16-20; Lk24,3649; Jn2o'l9-23).Ezekból a kiilonbozó forrásokbÓi számos kiilon jelenés igazolását is megtaláljuk (Mrária

Magdolna, Péter és Pál) valamint csoportokét (ktilonosen a tizenegy). E jelenések ríltaljutottel az apostoiok tudomására, hogy Jézus feltámadt a halottak kciztil.

a) A jelenések

Hogyan mentek végbe ezek a jelenések? Pá),, az evangéliumok és más források alapján a ko-vetkezó megállapításokat hozhatjuk. n iete-n-esek neJn;:!r]FE+qp-Jé l$

'e]-'óit torténtek.

ezek a kiny'ila|koztatás eseményei. melyek Jé7[ETszkatolÓgiai és krisztolÓgiai jelentóségéttárják fel, sajátos missziÓra hívva a címzetteket' eey páratlan és nemcsak belsó tapasztaIat se-gítiégével, hanem-Ei6gEáÍ6Íti1só és láthatÓ mőJon.

. A'[eltámadott Jj:?us, ellentétben f 1di szolgálatának,i{11apo^táva| n.em jeleqt mee ellelfglP-inek VáEyEvfr]áIl-Ókn4:. Akiknek megjelent' azok mrir hívól< voltak vagy éppen ennek ko-íemeZTé6én-reJ-té( a'á. Az egyetlen' bár részleges kivétei eme rálta|ánosítás alől. Szent Pál-

--!

:

ta1áiko;áía-E-Idltámadotta1 a damaszkuszi riton. A három leírásből kettónél az rititársak hail-ják a hangot (ApCseI 9,1)' vagy Iátják az égi fényt tApCsé1 22'9), de egyetlen esetben semlátjr{k magát Jézust. Ezért nem mint a hrisvét kozvetlen tanrii vannak jelen, hanem mint Páldrámai tapasztalatának k{ilsó tan i.

Szent Pál beszámol a kinyilatkoztatás be1só természetérÓ.l' személyes taIálkozásáről a fei.támadottal (Gal 1,12-16), aki onmagát ártatel, mint aki máLr az idÓk végi (1Kor 15'20.23.45) végérvényes é1etet éli, mint Krisztus, és mint az Isten Fia (1Kor 15,3b-5; Ga] 1'12. 16).A feltámadott Krisztus je]enésein keresztiil hívta meg Pált és kiildte (1Kor 9,1; Gal 1'11-17)

85

a t bbi apostolhoz hasonlőan (MÍ.28,16_20) az igehirdetésre' Egyesek gy prÓbáJjrík értel-mezni afé\támadás utríni jelenéseket, mint a késd6rkéGztéíyef iehetsé{es iapasztalatanakkezdeteit. Am azÚ jszovetség a jelenések megismétettElgll"n tirmészetét (J nzo;zg) igazolja,melyek Pril meghívásáva] (1Kor l5,8) végei?rntéRí7líostolok csoportjrinat< aooti.;etene.sek sajátos természete megegyezik a végsó tanriságtételre valÓ kiildésÍikkel, hogy a&ltámadt5risztus teljesen azongs a folrl.i Jt'?us.sal'és az ó hrísvéti igehirdetésre valÓ kiildésÍik7ltal aia-pítja meg pgyházát. Ebben nem támaszkodnak mások tanrjságtételéIe, mivel Ók maguk láttáka feltiímadott Kriszfust és hittek benne. Végiil az őszovetség nagy prőfétáinak tapasztalatávalel1entétben a feltámadás utáni találkozások nemcsak a!B!Á\(az isteni szÓ), hanem a látás te-rtiletére is tartoznak. A feltrímadások alapvetóen táthatőak voltak (1Kor 9,1; 15,5-8; Mk16.7; Mt 28,17;. In.2o,I8)' inkább mint hailhatőak

b) Az iires sír

Bár 1zÍJjs7ovetségben az iires sír nem a feltámadás igazolása,Iézus feltámadását is megeró-!íL@k L6,1-8;,Jn 2O,L_2). JézuJffiének hiányát.-ffiG-magyarázhatták, hogy éii61áE.vagy máshova vitték (Mt 28,I|_I5; Jn 20,2. 13. 15). Am a pozitív jelek alapján (a feltáma-dott Jézus jelenései) a nyitott és i.ires sír másodlagos és negaifi.]éI-ei csak megerósítették fel-támadásának v aI6 ságát.

Egyesek szerint a Mk 16'1-8 és a tobbi beszámolő az tir'es.sírről nem adnak és nem is szán-dékoztaklézlls sírjának helyzetér5L valőságos feivilágosítást adni. Ezek csak egyszeríí fantá-ziadris mÓdjai lennének annak, ahogy az egyház a feltámadásba vetett hitét hiÍdeti, mely afeltámadás fÓtb kijelentéseibő.l és ezt ktivetóen a megfeszített Jézus jelenéseibÓ1 ál1 (1Kor15'3_8). Ez a legendáius kidolgozás a Pál apostol által adott jelenés-beszámo]Ó és Mrírkevangéliumának a lezárása kcizotti 10-15 évben ment volna végbe. Am a két hagyomány ala-pos elemzése (a jcl9!5!9káés azJlires síré) olyan ki.ilonbségeket trírnak fel, melyek alapján le.hetetlen aztáIlítaru, hogy az utőbbi hagyomány az e1s6b6I származna. Az lKor 15,3b-8 fon-tosabb elemei nemcsak egyszeíien visszatémek Mk 16,1-8-ba' hanem a márki elbeszéiésolyan pontokat is taÍtalmaz, amtríI az 1Kor 15,3b-8 nem tud semmit. A jelenések hagyomá.nya é-s az3g slg l.Íása+ffg!"n"l.egylq.i$olés kijlÖn eredetí,ik uan. a-6ez6-m-utÓ valÓjá-oan torteneuleg az ures srrl

AIapvető etiogadhatÓsága szerint az tires sír elbeszéléséts'rte]mezhetó ténynek tekinthet-jtik. Mind a Márk mogott ál1Ó hagyomány, mind a Jiinos.evangéIium arrÓl tanriskodnak,hogy egy (Mária Magdolna) vagy tobb asszony Jézus sírját felfedve és testétÓ.l iiresen találta.A feltrímadást vitatő vélemény fe7téÍelezte, hogy a sír már korábban Íires volt. Természetesena kereszténységclienrebt feihasználtiák a test hiányát a 9sa1ás igazolására (Mt 28,1i-l5).Amiról vitatkoznak, nem az i.ires sír megléte, hanem annak_ililéqE:.]Íiímizonyítékunk ar-rő1' hogy az elsó idókben a keresztények azt gondoltrák volna, hogy Jézus sírja tarta7maztavolna maradványait.

Az ,,Íires sír'' elbeszélésekben a kozponti téma a megbízhatőságl'gazolása.f,7a ezt a\eírástcsak az elsó keresztények alkották, akkor az iires sír felfedezését atanítványoknak nem pedignÓknek tulajdonítottiík volna. Az els6 századj Palesztinában a5ők nem számítottak hitelQs ta-jg!4s. A legtermészetesebb az tettuotna, tliaz tires sírfelfeae@o-nyoknak' hanem férfiaknak rulajdonítottrák volna. A ldrténetet kitalálők ne:o alkalma"takyglna eleve g\eÉíly! jelentó szempontokat.

*:=

Mindezt fígyelembe véve az íires sír tényének elfogadása a rendelkezéstinkre á1lÓ adatokatmég nagyobb Összhangba hozza.lézls iires sírja megerósíti mindazt, amiríI az elsó kereszté-nyek a jelenések tan itől értesiiltek (Lk24,34; Jn 20'18).

86

Hogyan jutottak el a keresztények Jézus feltámadásrínak az ismeretére? A IJ'. századiKe]s?qsz \iÍ91sn!éseit-e]utasították, akl azt állította, hogy a jelenések lanrií ha]]uciná1tak.A teltamadás utáru jelenések természetét és célját konkrétan és részlete16Eí-ffii.TáiiliilF*nyozni. Ehhez még hozzá,ke|l szárnítaru., |qgy u- lsotlrlepi*lala'ok (a izent]élek és az óI.:Y:j:.*) u r.tia*uat Jézus je-

4. A hrisvéti kinyilatkoztatás

lenéseinek és rires sírja feifedei66éEfriláffimBBse.ELtahitet a; j m;;il;;'"';;j;

k<jzeledikhozzánk'me1yetJézusnakaholtakkÖzriluaÓ@.á;.""-'

-^*j::"::"":"'::*:i l9i:."!].í*Íí:" valőj ában t.t"@oty-

mint a.gg!Íglé. u-3g9É!9{ÉlgjgT i. lscc ''

A keresztre feszítán Jézus feltámadá.sa toVaDDl ertelmet és dcjntó meghatiírozást jelentett vallásukban.,$:9&]!430a,'u' melynek az elsó kereiztények tanrii voltak,.tsten kinyilatkoztatásának

I:^q::'":i1i. i|TF.Tá Vagyis a feltámadás eseményétól1es a.;ere@

lyeket a Jelenéíék tárnak fel) a Erjsvéti miszténumoqát eljutunk a hárgmszeméIyrí Isten on.g+:*gry=f +; Ez á tm e n e.[éT j e l e n t a t orté n elil b Ó1 iu t.;.te,'"iilEfr .tmaffi

iie -r:::::)':,'::*:"!9'11 Í:.]..ten 'kn'ril'1t{<o.zP!ása í919' aki ebben a hatiározott jcivÓ.ben

ból minden más k vetkezik. Szent Pál Jézus feítrímadását (egytitt a miénkkel) Isten bemutat-kozásrínak sajátos keresztény rítjaként tartja számon. A feltá-madásről valő tévedés alapvetó-

:i.i!1".t"Y"+rfÍT!!:fi!"J';" Hfeltámasztotta Jézust és yele egyiitt !g!ke!s-&llé!aaszt(Rőm"8,11; tror o,r+; 2Kor 4,t4;Ga] 1'1;lTessz 1,9-10;4,74).Yagy f i ' i i"e"agy.ega v;,Pál ui." '", ' t .oy"tií]tal feltártésimádott Istent mint a feltámadás Istenét hatfuozÁm.p'A kinyilatkoztatásnak e hrisvéti misztériumáből kciietkezik a hitnek minden más valősága.

A kereszt kétségkíviil a kereszténység tegkarakterisztjkusabb jele' Príl a keresztre feszítettKrisztusban foglalja ossze evangéliumát (-iKor 1,18-24). Enneí< ellenére mégsem ragaszko.djkhozzá:,,Ha Krisztus nem trímadt fel, hiábavalÓ a ti hitetek,'.(lKor 15,1}-É;;a;;;.mondja: ,,Ha Krisztus nem támadt fel, Isten hamis tanriinak is bizonyulu'Jí. A k"."."t." f"-::':.^'jPg*#-:

folytatása neuu nem tarna ret lstent. nem valÓsítaná meg tidv sségrinket,:.-::*.,n::""

Ietre az w!,ázat' Kfisztus, ha lehet mondani' mindent k-inyilatkoztatott. IstenonKnyllatkoztatása h svél yasrírgqp- és a .*9!l!é]ek.Q'1i9yg!9]Éb9'' érte le csricspontját. A ki.nyiiatkoztatás megvilágiiottíeíreii.arta t<]ii2ÍííGpcsolatát Istennel, akit ó így nevez: ,,Ab-ba, Aryám''. Ez érthetívé teszi, hogy Jézus élete Isten Fiának emberi élete Volt. A halálbőIvalő feltámadásával Krisztus Isten Fiának bizonyult (RÓm 1,3-4). EzértPá.l számáraa fettá-madott Jézussal valő taláLkozás a Firjval valÓ krilonleges személyes kinyilatkoztatást jelenti(Gal1,16).

, Az*]gÍ.t:rgs4e+ygts a hrísvéti kinyíla&oztatás értelmében Krisztusra az Úr ehevezést

nasznalt2rl(, aki va]Óban az ísteni létben és fcinségben tétesiilt. Á-R6diffiozTt levél egyprepauIinus formulát 6nz''yt91y az i'idvcisséget Jéius feltrímadásának és Úr voltának -"guí-lásával k<jti ossze: ',Ha száddalvallod, hogy Jé,us a,Ú,,és szívedben hiszed, hogy Isten fel-tiímasztotta a halálből, tidvoztilsz'' (Rőm 10,9). A Filippiekhez írt levéIben Páilgy ósi ke.

l:.,'.ÍT{ hj-::,.'., alka-]maz, mely az egész világegyetémet hívja a felmagasztalt Jézus mintrstenr Ur tmádására: ,,Meg.alázta ma8át és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a ke.reszthaláig. E2ért Isten felmagasztalta, s olyá nevet adott neki, mely ffiicitte uan mindennévnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a r<iíac;n és az alvilágban,és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsóségére, hogy Jézus Krisztus az Úr'' (Fil 2'8-_11).'

Az'e-v.a.ngé1iu{n.o.k hriqvgti'beszámolÓi elbeszéló formában szőlítanak fel a feltámadott Jé-E5rnBg9ELa' akt tmmiír lgleq-hgBtr4ban és isteni identitásában mutatkozik be. Máté evil-

8'7

i_ i \*J 'L---'J \*, L;,,'""8 Lq**J l*J l*J r***f

Attői a pillanattől kezdve, amikor KUIO

SzentléIek kozott (2 Kor 3,17; Rőm 8'9-11)' seholfuidiTTe*et. Lukács és késóbb János vilásos kiilzott. F;iárt6es#fr"ii-"t< a fe1táma-d.mszfr 6TÍE)| mnt ffi?tttitdi a Szentlelket mint aZAtyaígéretét(Lk24,49),yagy atanítványaira,,lehelve'' adja a szent1elket (In20,22).

Az els6 száz44! \eresztényei ezekkel a kifejezésekkel a nagypéntek és a hrísvétvasrírnapesemér'yéi[6-gahJi&6{ melyekben Isten végérvényes kínyilatkoztatását tapasztaltáLmeg.Ez a kinyilatkoztatás már nmagában is valami hráromságot tartalmazott, ahogy ezt Pé.ter ápostol piinkosdi beszéde is elismeri: ,'Ezt a JézustJffii ffiIá fe1 az Isten, enne[ mi mlna,

Eíii ,,ugyook. ,+zut7n]-Eo-!|áZT6 jobbja felemelte, kiárasztotta az AtyátőI megígértSzentlelket, ahogy látjátok és halljátok'' (ApCsel 2'33).

Itt kétségkíVril Óvatosnak kell lenni, nehogy t<jrténetietlennek bizonyuljunk. A kereszté-nyeknek a késÓ.bbi századsk számos problémájával kellett vo1na szembeszállni, míg eljutot-tak volna Krisztus istenségéről és a Szentlélek identitásaről szőlő biztos tanításra, Mindezekellenére miír a kereszténység kezdetén megtaláljuk azt a világos gondoiatot, hogy az Atya,a Firi és a Szentlélek emberi tÖrténelmiinkben feltártlík magukat, fóképp Nagypénteken ésa Hrisvét vasiimap és az eztkovetó eseményekben. Idáig azt láttuk, hogy a keresztre feszítettJézus feltámadása miképp világított rá végérvényesen Isten titkríra. Most azt keli átgondolni'hogy Hrisvét mily mÓdon kozvetített vagy iegalábbis világított meg más kinyilatkoztatottigazságokat, mint például a világ teremtését, az egyház alapítását és szentségi életét' amikorkezdetben és legkésőbb a niceai zsinat hitva1lásában megielent mint bevezetése és magyará-zata a kcizpont| igazságnak, hogy,,feltámadt''.

A fundamentrilis teoiőgia feladata, hogy bemutassa a hrisvéti misztériumot, mely Istencinkinyilatkoztatásának cslícspontja és teljessége. A-teolőgus'ok a \q-r'.eg3!:gy5ég.gy.okeIeit te-kintik&linduklpontnak, mely kezdetet adott a hrisvéti tanrik részéról a keresztre fe]7ftéItJé-zus feltámadása hirdetésének. Az eisó keresztények tudatában voltak, hogy qegkeresztel-

kedtek a HrÍsvé!rnba!Égqlsáu4rr-(RÓm 6'3-11). Az Eukarisztia a feltámadt Urt'g]étqthirdetteJégsó éljiivetele várásában ( l Kor I | ,23_26) ' Mindezzel cisszhangban a Tél rá madásaz isteni nkinyilatkoztatás k zponti magja, a hiL ágazatainak ktilcinb zóségében.

A fundamentális teotőgia miután megvizsgá|ta a t rténeti és apologetikai valamint az ide-taÍtozó dogmatikai szempontokat' a hrisvéti hit igazolására vállalkozik: ,,Vajon értelmes cse-

88

géliumának utolső fejezetében Mária Magdolna és a másik Mrária a sír elhagyása után talá1-koznak Jézussulé' ,'t!q14i.ák']!!lMt 28'9). A lzesgclgpgÁ1ol Galilea hegyén a vele valő .a.Iálkozáskor, amikor meglátták imádták ót (Mt 28' 17). A negyedik evangéliumban.csak a h s.véti eseményekben ismerhető fe1 Jézus igazikJléte, Szent Tamás megfogalmazásában: ,.ÉnUram, én Istenem''. A feltrímadás szi.ikségesJézuslelies kinyiiatkoztatásához'hogy ót Urnakismerjék el és imádják. A !ere94(rry-|L!1 lényege éppen annak a j-Ó hímek a-elfogadásábaná11t, mely szerint Isten Fia rié-gtestesiilt, keresztre feszítették, és a Szentlélek erejébÓ.l hatotta-iből feltámadt.Í'gy a Szentháromságről sző1Ó tanítás Krisztus feltámadásán keresztiil Istenonkinyilatkoz]Latásar rJdEi (ert6zetesen beleértve a teremtés' a zsíd6 nép meghíváíá]ihEgreTreÍíÍes1fueresztre feszítés, a piinkcisd, és a végső idók misztériumait ii).

V{e." 9zg!théIg*'áEbemutatásaként értelmezi Jézus megkeresztelkedését. A Szentlélekga1ambformájábanIeszá11rá,éshanghal latsz1kazéff iett .F ian].bo'--nEilIe-Iík kedvem'' (Mk 1,10-1 1). A feltámadáskor a hiáromszemélyíí Isten nem jeTenik megés nem tár1afelmagát hasonlő mődon.

A prepaulinus formuiiák Istent (Rőm 10'9) vagy az +ly4i$9$ (GaI 1'1) mutatják be, akircttaíÁ'@]ust a halottakkoziil. Jézusnak mint isÉni Iffiái< az imádása a mánnybeme.netetután' .@va1ősulmeg(Fi l2,11),mígaSzent lé1ekmegadjaaIe-hetóséget az embereknek, hogy Jézust mint isteni Urat tiszteljék ( lKor l2'T)'

g]!gng1sE-Ágs!!!us-9s a'lgy Klísztu'LkÍildÍQ.ssY Ja Szentlélek és&k .R

&r**t Lg*irJ ,,-,,,,rf i*f L!.,-d t LJ L-/ __-l_Ji--l

lekedet hinni Jézus Krisztusban aki feltámadt a halottak koztil?'' Racionlflisan lehet ieazolniezt al:jtet?

A htisvéti hitrÓ.1 va1ő gondolkodást két tényez1 hatátozza meg. Néhrínyan (!évesen) aztE9qd9!ték.'hogy aJtj*énpti é]ve]És és erqbsli érte}miin\ használatá soha nern kéGléh.sa..zPll]' sem.nozzatennl valamit e hit lgazolásiíhoz. Igy a hitet értelmt.ink jelentéseként fognánkfe!, s ezze! egyutt tagadnánk lsten ingyenes ajíndékát a szabadon vállalt elfogadásra.Ez a

|*i:" válas ztás né]n-v@]fi gye1em6e, ho gy .Is te@ho gy a

nllDell oontesnez a nlnetosegel mePadla. Az Istenl kegyeleln és azemberi értelem inkábbe gy ti ttm k o d ó mi n t iE-y m ás s a l s z em b en-á 1 Ó erÓ.]c_--Eg'maiFn ehézsé-g azellentétes oIdalrÓ1íilnazik, azoktol akik fel akaririk szabadítani ahitet a tortÉnelem aiől' Ők Jézus feltámadása igazságának kedvezó ffiao"

'|zqgálÉk a;ér

legelik a feltámadt Jézus jelenéseinek' az iires sír felfedezésének a bizonyítékait, a keresz-ténység dinamikus fejlódését és más t rténelmi természetÍí kiemelkedó szempontokat. Az őellenvetéstik nem egykcinnyen szÍÍnik meg' mert hogyan képesek lehetség megállapításokvagy az efféle torténeti kutatások vélekedései igazolni a hit biztos és feltétlen dontését. Rovi-den' gnmagukban a! 4é-ngti kiielq{E$*ngrrlspglq\ityenÉintésthitelesílgni, de amintlát.ni Í'ogJuk' az %y!efltqJ9!9!, amelyek igazoiirík a hrí9véti hitet..magukbi6Eia1iák, de nemszorítkoznak az elsó század kieme]kedó tcirténeti tényeire. Jézus feltámadásának ktzáníIagtorténeti riton vaIő megkdzelítése veszéIyezietí, hogy eifeledkeztink anÓ], hogy ez tcibb minIegy kutatásra Vagy lgazalqs (vagy cáfoiatru) u4!9 g!!be]!JQnéq9g. pusztán_ffi-ériel.miink megnyugtat'ásáÍa. A |eltrímadás igazsága és aÉlTáffiídi Jézusban va|ő hit e)fogadásasokkal tőbb mint egy tisztán értelmi eszmefuttatás a mrílt meghatrározott eseményei foi1'tt. A!É!yé!t.!{.t.il1ép a tan vallomások és a hitvallás elfogadásán (,,harmadnapra feitámadt:'),hogy qlkotelqzeltsÉgrg osztcjnozzon.(',hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusbu"''),jg!i.49!1-ra (,,viárom a holtak feltámadását és az cirok életet'')..

Hogyan rudjuk igazotni tehát szabad és kegyelemtól ihletett választásunka t, azokyál,asztá-sát akik ,,nem láttak és mégis hisznek'' (Jn20,29) a feltámadt Krisztusban? Eigri azoknak,akik láttak és hittek (feltámadás apostoli tan i), -egyet ielen.t a Jé?ussal ktil ni-ges tapasztalatá1tal B!álkoz9tt személyek vallomásilrak elfoeadásávat, melyEsffin csak nikik jutott, ésezért felÍilmrilja a lehetséges tapasztalatok szintjét' meiyiket csak egyszerríen megistnételhe-ttink, s amelyek általunk igazolhatőak' Az apostoli tanriság elfogadása magában foglalja atermészetról feltett alapvetó kérdésekre adott válaszokat is, vagyis emberi léttinkje1eniését ésjovójét. Egy bizonyos értelemben ez a kettós megkcizelítés a h svéti hit igazolásríra már meg-jelenik az lKor 15.ben. A fejezet a hitelre méltő tan k feisorolásávai kezdódik, autnJtmegielent a feltámadt Jézus (1Kor 15,5-1 1). A fejezet nagyobb részében ezután azzal akér-déssei fogialkozik, hogy mitjelent számunkra, akiknek a halá1lal is szembe kell nézni, a fel-támadás. Ez a jelentós tény hiteit ad a hrisvéti hit igazságának.

. A htisvéti hit igazolása tehát ,.kívii1rQ.l.' és ',he|iilról'' is kimutathatő. Szrikségtink van a\o7zánk eljutott nvilvános és to+éneti tanriF meghallgatásiíra,Tétertfl Páltől, Mríria Mag.dolnátÓl és más eredeti tanriktől származő besziímotőkra. Egyrittat keresni.ink kell a ,,beli.il-!Ó,]'' szrírmaző ieieket, felismerve azokat a mődokat, melyek által a feltámadt JézusbailáI6hit egzisztenciáIisan megfelel 1egmélyebb tapasztalatainknak és reményeinknek. Ez ad érteI-met, reményt és szeletetet a halállal szemben, a benntinket fenyegetó abszurditásra és gyríl -letre. Egyfe1Ó1 a tcjrténeti tan k tisztelete megmenti a hrisvéti hitet a pusztán értelmi szintrevalő leszá|IításrÓl, másrészrÓ,l a jelenlegi tapasztalatunk tiszteiete megment attÓl az illűziőtőI'hogy éietiink és hittink alapjait egyedril torténeti tényekre építsiik fel.

Amikor a Credo-t imádkozzuk a feltámadott Úrba vetett koz s hittei, az a hrisvéti népvagyunk' meljG$titt Íinnepli és tapasztalja meg a feltámadott Úr.ietentetet amíg rijra elnem ion.

89

IV A messiáSről szőlő tanítás a kinyilatkoztatásban

A messíanizmus sző a ?+ijtal'-(fe's9n9'kifejezésból származlk, me7y az egyes Ósz vetségi'

íntertestamentárius, raEbinikusTffiegék haiználatában kiilc'nbozó .1etentesset rendelkezik.Itt a messiiás fogalom legalapvetóbb jeientésére szorítkozunk, mely ely a miénkné1 aiapvetó-en jobb vl1ágvárásánakhagyományába ilieszkedik bele, a miénkta oítotofiaag teljeien ei.téró mődon, legalábbis egyes prőfétrák látomásában, mely nem mindig to'toait

"gy ember,

e'gy prőféta, egy kiráIy, vagy más szemé|yhez. Ezért a mejsiási probléría rendkívuic;sszetett,és nehéz meghatározni, mi a messianizmus lényege, és mj nerrraz. Ha a messianizmus eine-vezés egy ember nevéból származk, akkor a messiási kérdéskc'r a ',messias'' Íbgalmríhozkapcsolődik, de megjelenhet elvontabb formában is, kizárÓIag u" 1st"í,tiáuá'ító cselekedeté-

4r"T9!'tb9L Mindenesetre a messianizmus alapvetó "t"í'"

uffimesslasl reménY. vagvis a-szentírási kijelentésekre alapulő remény, mely szeriii

"gy nupon ufaRes-é .6áiá-ny

elytitt tegetesznek, bármíiy.n i"gy",' is az améa,*árÉ' keresztiil ez azgjj.láe-@egvalősul.

. Ezt a két szempontot egyszerre kelI figyelembe venni' amikor az Újszcivetséggel kapcso.iatban beszéltink messianizmusrőI, a k vetkezó hrírom elv szerint:

1. a kortársak (tanítványok) messiási gondolatai, várakozásai2. a kozcisség teolőgiájának fejlódését kiváltÓ hatások, és3. Jézus magatartása alapján.

A) Messianizmus az oszlvetségben

az iidvosség végsó korsza\ának az elindítőja'a9yosEc.f clglgrs:3ez'; az araanoiETgond i?s az' hogylHwFl vezeti azŐ népét (JHWH átvonul) és beavat-zher a i l i r ténelcm mp.otÁ|.o

"- óí:.:1 i#|l Lj ' ,í^.. .^r L--- . : !: . . . 1 '---=-

z) J1L iilLalanos etgonoolas az' hogy.J!!]vH vezeti az o népét (JHWH átvonul) és beavat-

W Ő's"gítGFt hívásáva], hogy jiijjon e. "."rt"á3á'T$ál# "val JvJJvLt vr uruuuJurt rttrPel l ,

mely a szovetséghez valő húség hitében és várásában él. Az esetek tobbségében u ktl1ti.'1"g"s

1. Általános fe|fogás

1).A messianizmus a héber haeYományban nem egys.éges, Iranem s$39!9g&cc19Q. Van egysajátos, egy általános tisszetevóje, és ván-egy specifikus eleme. Ai?ii6G!/messiás nélkii]iP+*ip}@torkollik, a második ki'ilonbcjzó mÓdon egy individuális á;,'m 'rl-Azetedetlésalapvetóa'Ikotőe]emlstenktilonlegestidvcizító@

beavatkozís várása ajcivóre vonatkozik: Isten transzcendens, elóre nem iáthatÓ, yéesó eljq.Yeq* {nWH T.ucu {oq egy rij országot aiapítani. Ez elhozza majd, az igazságotes a ueioiaz '0 hata]mát pedig mindenki elismeri: ez|esz az ország, JHWH uratmi1iz 52J: ',Klrállválett a te Istened''; Zso1t96,.t ,10: ,,Adjatok az Úmak népák tcirzsei, adjatok az Ú;"illi.;í..tet és hatalmat... király azUr' tgazságosan kormríny ozia anépeker'; v<i. Bcilcs 16,7: ,,minde-nek megmentóje' ').

3) Az országnak mindig van kollektív szempontja is:a szab?$tÓ. r.negváltry]asa" Isten jÓságának megnyilvánulása népe iránt. A 1egtc'kéletesebB';ménet a m ltban aHtlsvét (paszkha) volt. A kora zsidÓ eredetrí rítust JIIWH és az Ő angyala 4tmenqrelének em-E*éGikafiaz-ták az egyiptomi b'Y9rrdás idején (peszach _ átmenet; vtj. Kiv 12,TT:T3: ',Envégigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon'').

-

90

LBb{I llv|til t*il L**xl k*Hn{-e,-r-.+4

bsg"4 'L**Ed lÜsqs4 '|ffió

4) Ez.a Tessiási hagyomány két szorosan cisszefiiggő gondolatot foglal magában:a) JHWH eljovendó érkezéseb) az o orszáPa.

Mindkettó a zstdő, ősz vetségí t rténelemszemléletre uta1. Neqr qiklikus, mlnt a keletigorognépeke1gondolása,-h1em11!P]T|i,*éFhu.:1n"-i.ffi

koztatva' még hogyha a személyes oonte.1gyrH inte't"als"ilil#'u; g!]94 a jelenbenmegyis végbe

5 ) Az általánosan felfogott messianizmus tehát, egy végsó korszak és ajelen fesztiltsége, ahit mozgásával esik egybe. Ennek az elóreláthatat|ín isíeni tervnJ:;;á;. liszt nzó ereilvT i;1e1 .il' u lep9 kcizottí sz vetségben' mely nem pusztán egy kétoldat szerzódés, hanema1egf6bb Q1részérÓ1 a h]íst[és az. _rdqalom

íáérete és elk<jte]Jáettsége: a ne3 részérÓ1 pedigaz 'jdvozító tgy0qy+.ilE"t*: A bfr|'kus i;t";;;'aJ. Á"Áil"ia'"'% J";nou., kilép a sz -vetség.és'az fsten népe 6Eao.m kcjrébÓ.i. Éppen ezért a sz vetség rogaÁu dinamikusabblesz, elmélyiil és messiási jelleget kap.

2. A messiás nélkiili messianizmus

'1)Ez a me.ssi.4nizmrrs a zsidÓ t rténelem 1.<ésó|52a\4q4!ban jelent meg, Izrael és Jrída bukásaután, és mindig erre tcirténik visszautalás]ÁErrtTil]íett aliarános tujá;ao*agout azonbanmeg6rzi. JHWH végsó eljővetele' a személyes messiás nre;ez.tr.r|o;,d.il" néiktil megje-Ientk az,,Isten országa'' zsoltrírokban (4.7 , ,96-100). Ezet a zsolüro.;; u lehatárolt szá-m esetet mutadiik be, melyben JHWH -"..iá,i

elj veteie d.áá6;;ti.n, rigyszotvan rtit-di kozvetító beavatkozása né1ktÍi valősul mes.A 47. zso|tár ennek iskolapéldája és va|ősiin.i1.* JH*"-.ríl, mint kirá|yrő| kronotÓgiairendbenaze1sóhimnusz.Azsidőteokratikusauu*".ff i is1ehette.

kinteni, ám a liturgia számáta is használhatő: a zsidőÍtuig ia az ,i1,e, 1n^,i-i).,o,ol megkez.désekor imádkozva hétszer szőIaltatta meg a ktirtÖr.

3. A szeméIyes messiás, mint az Íidviisség kiizvetítójének várása

A személye' messiás ki.ilonbcjzó aiakjai és hagyományai kcjzott a kcjvetkezó felfogásokat le-het már az oszcivetséggel kapcsolatbán is megÍatároznr:1. A dáYldi messiás királv vagy az iidv sség királyi kcjzvetítóje. Ez a1egetterjedtebb, denem az egyetlen aiak.

i. A

Hg* messiás, va1y az iidvosség prőfétai k zvetítóje.J. A {l|ryH-'5za]e3Jamessiás vagy az iidv sség papi kozvetítíje.4. Az ember fcj]cjtti messiás, Emberfia, apokaliptffiíkirálv.Az,eniiilettT y típus meileET milíid a_"tffi i,ugyo*ány kapcsolata a,,B oi-csesség'' személyére cisszpontosít.

a) A Messiás-kiráIy vagy az t.idvcisség királyi k zvetítíje

1) A messiás királyről szőlő any'ag négy csoportba oszthatő: az n. protoevangelium' az Áb.rahrímnak adott ígéret, Jákob á]dásai, Bálám orrikuluma.2) Azelj vendómessiás.kiráty QéyrÉroras*lséaáruezr$lT:rt.ÜTWElBlvettese' aki val-lási és politikai szeffiíbot tetrehiiáá tetEáiffis országot. Fellép JHW.H és Izrael ellen-

91

i*J t . , t KJ t*J [***.t i*.-J [,*..f l*.s$J

ségeivel szemben, és megalapítja azi9azság és béke oÍszágát, és JxWH_Eg!9]9ÉL\iterjesztiaz.9cész ftj]dre: Izrael így jut hatalomla a tcjbbi nép folott. Ennek a feIfog{snak'az alapszc'./e.gel:

25 ám.7 _12:,,MegsziJrírdítom királysá gát'' ;Iz 9,5-6:,,Gyermek szÍiletik nekiink, és az Ő vá1iára kerii1 az uralom. Így fogják hívni:

Csodálatos TanácsadÓ, Erós Isten, Órok Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd hatal-ma és a békének nem lesz majd vége Dávid tr nján és királyságában, melyet megerósít ésmegszilárdít a jog és tgazságá7ta1,,;

Iz II,19 ,,Vesszó kél majdlzáj torzsokébő.I, és hajtás sarjacl majd gy keréból... A ftjld rigytele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betoltik avizeka tengeÍt'';

Iz"|,I4: (Az Emmanuel ktinyv): ,,AzÚr maga ad nektek jelet: igen, a Szríz fogant és firitsziil' és Emmanuelnek nevezi e1'';

Mik 5'1-5: ,,De te Betlehem' Efrata, bár a legkisebb vagy Juda nemzetségei kozt, mégisbelÓ1ed sztiletik majd nekem aki uraikodni foglzrael felett...'';

Zso\t2:,,Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tólem, és rokségiil adom neked a népe.ket, birtokodul a fcjld határait...'';

Zso1t,71: Zsolt 88; Zsolt 110: 'uA'zt mondta azlJr az én uramnak: i.ilj jobbomra és mindenellenségedet lábad a|á teszem zsámoiyul''.

Zakariás 9,9-ben mint a békesség királya jelenik meg: ,,Ujjongj, Sion Leányal Zeng1 éne-ket Jeruzsálem Leánya! Nézd, k zeleg királyod, ígaz és gyízedelmes, alázatos, számiáron jó,szamár hátán, szamárnak csikaj án'' ;

Salamon zsoltáraiban (ődáiban)62 azonban mint harcos kirrily trínik fel' Itt azonban ideigie-nes uralkodÓ, aki a t rténelem végén JHWH kezébehelyez mindent.

b) A prőféta messiás, az íidvosség prőfétai kőzvetítóje

.l,) Az elj vendó prÓféta messiás vagy a ''B9féla'ldilcinJeges karizmával és isteni megvilágo-sítással cselekszik, hogy az iidvosség szavát és JHWH tiszteletét végérvényesen elómozdítsa.

2) Ez a hagyomány nem annyira elterjedt mint az e76z6, mégis erós gycikerrí, a Másorlik .T<jrvénykonfv alapján, ahol Mőzes hirdeti Izraelnek: ,,Neked prőfétát támaszt az Úr korod.ból, testvéreid kciztil mint engem... Őrá ha11gassatok... Plőfétát támasztok nekik testvéreikkoréból, mint téged; neki adom ajkára szavaimat, és Ő mindent tudtukra ad, amit parancsoloknekik..." (MTorv I 8, 15-19).

E szciveg zsidő és keresztény értelmezése messiási jovendolést lát ebben a helyben(ApCsel 3,22;7,3.7).Itt egy olyan prófétátőI van sző, aki a prÓfétrák sorában a legkiemelke-dÓ,bb helyet foglalja el és a legtcikéletesebb mődon teljesíti ktildetését' A Második T rvény-konyv eme helye alapján fejlódtitt ki a messiás-prÓféta (Mal 3,23_24: Illés visszatérése) ha-gyománya, ám egyes kutatők megktilcinboztetik a prőfétát a messiástől.

c) JHWH szolg ja

.JHWH szolgája rendkívÍil sok kérdést vett fei. Nem biztos, hogy lzraelben teljes mértékbenmessiási alakként kezeiték volna. A ,,négy szolga'' ének Deutero-Izaiásnál találhatÓ: 42,L-9;49,1 4: 50,4-1 1 I 52,13-53,12)

\

62 4znévte|en ősztivetségi (pszeudo).salmoni kÖltemény (vÖ. 1Kir 5,12).

92 93

tgrc.$J lÍ'**J ne--.l í,,**rl fu*'&l &***,l g"É*.-/ e*--l fu*J t--.l L^"ui

,Anemzetekvi1ágosságaés'az-Ői. idvrjsséc]rk.A49cg1kjsa@azÚr leltámasztia, felmagasztalja és sokakat aá

"eEer1gesztebs1il.^osszetett szeméiy: bár-megdicsóiil' de nem kiráy, inkább prőféta és megvríltÓ, amikor á].dozatu] adja életét sokakért. Es éppen ezért nevezik papi meűiásnak. A száveg mindazoniíl.ta1 nem említi a messiás címet"

A négy evangélium és az Újszr;vetsé-g más helyei (ApCsel, I_zPét) sokszor utalnak a négyénekre. A qumráni himrruszok szeníje az Iz 6I,I_i-re valő utalással az Úr szolgájárÁkmondja magát. Ilyen hivatkozás torténik Lk 4,18-21-ben is.

d) Az emberfeletti messiás: az Emberfia

1, Az Emberfia zsoltár és értelmezése

Az Emberfia alak mint messiás csak késón jelenik meg Izrael t rténetében' a Dán 7,13-18-ban, melyet Dániel k nyvének arám részébe illesztettek.

.9Amint néztem, egyszer csak trőnokat állítottak fel, és az Őscireg leiilt. Ruhája fehér volt mint a hÓ, fején

" \i:jT':": mint a. gyadri. Trőnja lobogő lángből volt, kerekei pedlg izzo tangbot.

-T]ízfoty eredt belóle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltafneki, é s íízezerszer tízezren álltak elŐt-te. Itéletet taltottak és felnyitották a k nyveket.

, |3.Láuam u éye|i látomásban, hogy íme az ég felhőin valaki kÖzeledik' olyan volt, mint az EmberÍia.

Amrkor az osÖreghez &t, színe e|é vezették.'", Hatalmat, méltőságot és kirá]yságot adott neki.[A l4. v. k ltói jraérte]mezéssel folytatődik:]'." Minden népnek és nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálni. hatalma Ör k hatalom Volt, ámely

nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendó'be.''

. APániel 7,9.13-benszereplóŐsoreg(anapokoregje) magaazlsten,akitkorÍi|veszazíté.ietre osszegyrílt mennyei udvar. A 9,lO-ben szereplótÓnok-és égcjvi Éépek rrrwu-ri

"t,'lb tumai.7 'I1: Az ítéletet osszekc![i a negyedik vadiíllat látomásával, amelyet megtiltek és tíízre ve.

tettek.7,12: A tobbi hrírom vadállat is elvesztette hatalmát...7,L3a: ,'A felhÓtkel'' vagy ,,az ég feIhóin,' (I-XX): Az ,,égfelhói'' az Emberfia.isteni jelle-

get hangsrilyozzák,bár vannak akik csak J}IWH számrára taiják ezt feni,-joltehet egyes kuta-!Ó}..':ll!3" ríjszovetségi idóben nem volt korlátozott az aka\mazása (vo. 1Tessi 4,17, Jel10,1;11,12).

7'13b: ,'olyan volt mint egy Emberfia''. A szclveg nem beszél az EmberfirírÓl, sem pedigaz Emberfia eljcivetelérÓ1. A látnok elótt egy ember iiának 1átványaáll. Ez pedig

"gy nágyoi

meghatározott lényt rejthet magában (vo. Ez I,26: ,,Azégboltozai f.ilott p"áig, á'""íy u i";titfcilott volt, mintha zafírkílett volna, olyan, mint egy trőn, ezen a trőnfáén áeg feín, a ma.gasban egy emberhez hasonlő lény'').

- Az Emberfia mennyei lényként tiínik fe1' sokkal kozelebb ríl1 Istenhez, mint az emberek.

Ové }z,,eszkatoiogikus'' uralom' melyet a mennyei udvar jelenlétében adnak át neki (ezértkertilt a 18. v. betoldásra, meiy Ieírja annak egyeiemességé1 és circikkévalő voltát), s u huto-lommal s az országgal a vjg!ó.l!g9!.h4!4i!qi1t ii-elnyerte.

il

iL*J itrd r$l le tm 1ts9 Ystl ',,,Y- Try

2. Az Emberrta a szentírőson kíviilif'sidő ha8yon!fuyb'an, a Jézus elfitti és uttíni idÓben

a) Hénokh k nyve

Kiilo no s en értéke s ek az etiőp Hén okh kony v ében tal áth atÓ, ?, P:P:::T :, -2 "y:. tr::::trfr:i'"'i,."Tffi;e::;;ffi;:#,"il *,,::* ":y!?::"^::.T^':::::::f.;::í:lá:TÍl"*ffi?ev 'É"#;ilJ'c'á;fá'y"bó1 á11Ó''; mrí*jele*lo 1"c;'+'Í:-1:::::::i:'u-::x'':Ej i';.ollffi"';uo"i''il;i'á^( ii'.'í::,:-rr'y:,'']];/J-'ti. iY"T::T:LÍ::il::( l -Jo) ' A peluautrD4'uuN rwraJYv vl l l 'vv--- .

kÉonyvei(91_105), ideeléghamarelhe-iiz_ál),A iorténelem konyve ts3, ?9.)',|^'i'l":T:' . 1 1'. ..,2 1 1 '1Á\ Hén^kh konvvéneki:,l,?;:i:'fxT:?i il?*;i;iá"á;!'6;'i';6;giJt-il;93,11-14)' Hénokh konyvénektábbi

'észét Qumránban taiálták meg.

ilT:l'';ffiJ#i'i.;;.jd;;-Jpp n.* eítenérv-, hogy a Éésóbbi.zsidő iratokban nincs tilb.

bé uta]ás a dánieli e,,,u.,ritu,.*i.iet eppen:e'zus és aiÉgyház foglalta ezt le és adott rij értel'

mezéstennek az elnevezésnek az eszkáiologikus jovó szempontjábőI.

b) A qumráni messianizmus

Josephus Flaviuson kíviil a Jézus korabeli messianizmus egyik legfontosabb fonását agym:

ráni iratoNjetentik. Számos puutiu"io j"tent meg a messiiJ személyéról, amelyból Qumrán

hármat ts tsmert:I. az átroni messiás vagy papl mess1as;

2. a dávídí messiás, alávetve az elsónek;

3. a Prőféta;(4.ésvégii lvanegyezektí|ki i l i jnbozó,azlgazságTarrítőja,aszektaalapítÓjánakala$a).

A qumráni messianizmus kiilcinlegessége abban á11, hogy a hagyományos d.ívidi3agyis

Izr ae1' y tl á p i(királyi) *Já**41d;t ;;Í| ;z éJo!-LLa P l g:!gi: (P aPi k zo s s é g), akinek

.i nt u Ko,o,,ég EsjgdgJffiáT* u"tu.". *.

sében. Ez a felfogás ratf;iáá]oa.odik zsídő ilpelés id6;1ffiu. 135) Eleázár és Bar-

ffi6fba kettós vezetésében.A fejlódés ktlltinbozááiomásait jelzt a végs6.:upoy,u

":i1.T:Í"-1|""',':sokat tartaimazÓ

Damaszkuszi i,ut."ou"gJJ-ii*;''"k," uiyeiry;@'-,es ry:.!Ií!*Tx*nak kezébe ke-

l'il; ;:Ú;y iín*jnogv a r!e! szeméil ilt 98,ue vá!!!. A másik kettóvel egyijtt szerepló

harmadik messiási alak a legrégibb szovegben turáÍffi6?i.Q.9,1l): a-Prőféta. Ez emlékez-

tet az 1Mak 4,46-raa megszentségteleníle:L:enrp]gru*rl Lapcsoi"^6l*F" lrelyreállítás*

ideiére a prőféLa ua,a,affia#-'arosaffi.fr.MTt,.u l8,l8-19 alapján a 4QTest sze.

rint. A PrÓfétáror varojtivenoáies a messiási várJkozásoknak egyik legelevenebb alakja vo1t

"' iji.á'",'J| ia"ie,,, ..utu*int a zsidők és a szamaritánusok kozott is'

Egy másik jel".,to. urJ., áH u*á.'intn"g hatott az Újsz<ivetségre is, Velkizedek fópapi és

mennyei szabqdítő személye.

9495

Teryl 1r*{ bry ry 'ffi L*ss{ Effi t@í

B) Messicísi címek az ÚjSzovetségben

Az Úiszovetség amikor Jlzusről beszél {obbféle nevet és glgret alkalmaz, melyek az elsó ke.

,"i'íffigek leg61í66.krisztolőű6aÍ6áR.Éi. ,a'-z evangéliumi hagyományokat fo-

kozatosan írták le, ezekben a k-nyvekben meg kell tanulnuk keresni az il1etó evangélista

krisztolőgiáját. Ez ktilonosen igaz Jánosra nézve, akit a patrisztikus korban a Teolőgus-jelzó-

vel i1iett&. Úgyanígy más LijszoveTíé$s zerzíkis kti1c]nféleképpen értelmezték Jézus szava.

it és tetteit, még inkább hilá]lát és feltrímadását. Beszéihettink tehát .Pál apostol krisz.

tolőgiájárÓl is, ame1yi!i.és rij formát olt elsó leveleitő,l kezdve a tóle eredó hagyományig.

Ismét más krisztolÓgiát taláFnk aZsidő levélben, az 1. Péter-levéiben, a Jelenések kónyvé.

ben' Jakab és Jridás 1eve1ében a 2. Péter.levélben, bár ezek az írások eltéró kidolgozottságot

mutatnak. Sehol sem talá1unk azonban egy kimerító traktátust a 'Krisztus azUt, a kÖzvetító

és a megvá|tÓ' témáről ' ' .63

,.Fenségcímeknek'' nevezziik azokat a Jj1u9 a]i-kára adott elnevezéseket, melyet az3!1!--

x..;' "G.nfi a;attag tu l aj d o n íto t t K ri s z t@ t é s j el e n t o sfu -

t.u* -&úo

tásokJekik, hogy ki volt Jézus az elsó kcjzosség kezdeti krisztolÓgiája számá.

ra.Ezek a címek a sziiletó vallás torténetébe helyezik el a Názáreti Jézus személyét, az aIapí'

tőt, amennyiben alakját a feladatok, a funkciők és a legkiemelkedÓ1bb szerepek alapján

határoztameg a legósibb kcizosség, vagy ahogy O maga adta tovább, az rij vallásosságés az

tidvosség rij horizontjának iégkorében, onmaga bemutatását.Nevet kapni annyit jelent' mint uiraLlau-hatalommal fglruház+i valakit (Je1 19,12: ,,Neve

fel-i--an írva''). Minden vallásalapítási elbeszélésben.az alqpítőnak kiilonleges ,,hata1g}at'''tu-lajdonítanak, mely egyi.itt j* .Ey megviIágosítással, csodá-tevéssel, csodatevó mágikus ké-pésséggel. EzbízonyáraÍIem az egyetlen' ami miatt megjelennek k fiilotte elsó tanítványokés kovetők' más azŐ elismerése, és más az' hogy az 6 érte7mezését érvényesnek kell elfogad-ni. Ám eme hatalom megérté.sének és magyarázatának kiilcjnbcizósége gyakran alkothatja egysziiletó val1ás sajátos tulajdonságait' és hordhatja magán annak a kornyezó kuluirának a je-

gyét amelyben sziiletik.A zsido'kcirnyezet, melyben a keresztény kozosség kialakult, nagy ielentóséget ad a va11á-

si kofiáetben megnyilvánuiő ,,,1ratalomntk',: Isten a ,,hata1mas''' és vé_í dicsóség, azegyetlen dicsóség' ami neki van ferlntartva. Á E9I".3É!y szÓhasznrí]at hilva1iásában fenntar-totta ..az esvetlen lsten' a mindenhatő ALya.'gondolatát.

sEz az e.]]]réííÍ=e|és nagyon-sz6iosan*_6t6dik Isten .,uralmához.', mely iogalombÓl származik

az ,nlsten országa'' alapvetókifejezés,Ez nem váiaszthatÓel.a monot-ejzqrus.sajátos jegyétő1'

me Tren=Iiilíi egyetemes teremtót és a világ uriít mutatja be: a totáIis lét totális teremtése.(.i,,tu, felmaffitalásá;lQ$í6b kÖfrssQéÍb"n a jI-IwH.nak. mint Úrnak fenntartott

megszőlítások fokozatos tu]ajdonításán keresztiil halad (Adonáj-Kiiriosz), ahogy maga aKtiriosz vagy az Adonáj cím legmélyebb tartalma megjelenik azarám,,Ma!,'megszőIítás.

- , , '1, . -- i .Dan. melv oeKesen ment át Krisztus uralmának a meg|elolésére, anéIki.il. hb[f.a zsidÓ kozos.

ség láthatÓ vagy érzékelhetó mődon vitatta volna. Mindez az alám nyelvet beszéIí zsidÓ-ke.reJztény kozosségen be1iil ment végbe, és nemcsak a gorcigtil beszéló zsidÓ vagy prozeiita

csoporton beliil. Nem vonhatjuk kétségbe a Jézus korabeli és az elsó kozÖsségek nyelvi ősz-

szekapcso1ődását.

63 Yi,- szentír s és krisztoLő?ia,464.l.

Ősi homolÓgiák a ,Jézus a,Úr',,és ,,ó a Krisztus''. Ebból azonban nem világos, hogy Jézus

használta-e onmagára kozi"tr"ntir """t"t

a címeket, Hogyan levezte J.é'zgs,Önmagát?

Lehetséges-e a jézusi ő"f"r"a;;.; cíz, .tőrténeti koáyezetben valő felismerése? Az Ön-

felfogás (elnevezés),a lezus,'at'aaoh nevek és címek csak a saját torténeti kcirnyezettikben

rekonstruáihatoar. Braer.rááástink vonala a Jézusről szÓ1Ó hagyománybÓl a jzggL}ac]is:

mánvhoz vezet, hogy itt i"J""'ít t"l azokat a gy kereket amelyek érthetóvé teszik, de nem

iiiffi;"#;;;;#;; kÖ;tó krisztolÓgirík ítmenetét a Jézusről szÓlÓ hagyományra' Cé-

lunk, hogy lehetóség ."".i,,, -"g,ugadjuf

Jézus magataÍtását és azt.az..Öntudatot, amellyel

onmae|áÍől és a kiildetéséróI rend-e1k-ezeit. Ezt nem te-hetnénk meg anélkiil a hagyomány nél-

ffi ffii'";j"a"r"'iá'"lu'Áondások (logionok) identitásráről megództek számunkra.

A kifonott t.i."torogiiiíi.;"i;a;k ""í. "atot3'at onmagukban. a hit ósibb, és kevésbé

.jlyil;;;;h"áo,a,íi',ur.}i.;iódési folyamatossáeát' melyék a haiál és a feltámadás hirde-

tésén alapulnak "ev

,okku|.é;ibb1p'"puotinu9 *yág alapján. Ezt afeltételezést tárja fel két

ósszefoglalÓ es aapveto Ji^ml-Á5iilolze' a líEszrocz.nagyis a Messiás. Ezek Jézus elne-

vezésébena keresztény r<ázoss{-traiiíaatáí-vezeűtetÓ1k vissza. Megegyeznek a mennye1

i"l'""g*;á'. és Jézus rotoi tiav"tizi,to életének kettós nyeivezetévei, melyhez a késóbbi teo-

lőeiai gondolkodás egy trarmadikat is hozzáillesztett: A Firi preegzisztenciáját és az Ige meg-

;Í;''i;.é.;;;ili;.ár ni"Áiá v;a analitica és a feliilról kiindu1ő via regressiva: .int-3

krisztolÓgia ridai és "

l";iil;:;pl' i'latt te116dés t.irténeti folyamatosságának elismerói,

olvannYira osszetartoznak] nogy nettittit a kéreszténység eredete értelmetlen lenne'"''.i.áí?'"".iá.,iil"ileJJ;;;Jg?;;Ziii.t,i,'eajuk mef azokat az Tszovetségben meglevó

címeket, melyeknek .";; k ;;; ?; uu'' u rá^, hagyJmánnyal | 3zq,,Pbsly4"'* T:.|1csak Jézus ajk,q,.'","p"i|á g.t*+ címet, amelynektrasználatávat {!zys

fe4n.!4'1asokxat

:i,1'ffiffiiga:q J'.*' mely a hagyomany eiemeként pfuatlan to.rténeti hitelességgel

'á;á"Íffi'iiu,,íi,r'áuoo1,itháázná1atátelemezzklme1ybenJézusmagatartásatá.;íf;i;M";'yei ÁtyávaTls m"lytő.l a páli teolÓgia fejlódése is elindul.

A krisztolőgiai cimer< rrulvo*a,,yu oty osszetett' hogy megértésiikhÖz sztikséges a keresz.

tení.* [""a"íének, a krisziolÓgia folyamatos fejlódésének és alkalmazásártak ismerete.

C ) Az tij s ztiv et S é 8i mes s i(lnizmus

ntchi&plz':ző az\Jjszovets'esue1^s]!||*TT*j::l*:1í-1fr:*l.ff;y.%tti"áii:}}ffi3ffi.l*í.;iliil;b;;;iiázsiaoy.,élben; Katolikus levelekben 49 (ebból lPét-

ZZiiii>".',Zii aáffii8''' kiili i9 ":ay.lt:::|l*:.:.],::":"l":j"::i1ÍP*1:r:J-'Ji#Í-';fi .""ácai;^J;;áfi

iJJuta1ással35alkalommalszerepel:Mk-ná17; Mi-nát l6; Lk-nál 12 elófordu]ás.

il''.;á. J ;;"*#" í ;;il;'k a,/<eresztény'' elnevezés, átvitt értelemben felkent sze.

i1-' -^l'l },Ál'rar erer]etre ""^rr "á'o" Llffi.uzásban' és mint latin kifejezés Krisztus ko-

-ff 'T'"íiláffi #il;;;l'*o'og*?gtfu á*á.-b^1.::::i:P[Fl:j"íÍ.'f i"'lli*:.*1ii';JTiá]'i,fi#ffi";iiiá9b""?;;;a.i ilzus ,,ta''íwányait'' (ApCse1 1'1,26) kereszté-

. - . . ^^^-^*L^- , ,^1A r^#^aáetxill'á."'l.t;ily"1"fiffil"i. á1"1il":*'l:::l::lt,::?. ?g1:i"P;15il'1?jTJ,"u11;]iJifflf; ?,"íull!'nif#lí".oar*ái'"ili n,r-i !i::uaY! ?:1.'!:*:**:,x'.""3:'x:T''lÍi.ji'i#'";#oiii' ini|;?;;ffiyéhiitartoznak'*Ezegy kívii]Íól jovóelnevezés' vagyis

il vÓ. Apcsel 26,28: ,,Agrippa Pálhoz fordult: Kis híja, hogy rá nem veszel, hogy legyek keresztény''; 1Pét 4, i6:

,,'" o!iiiáiJ;:;;;;y;;í:.n^";;;;á'i", '"."egy"tj", hanem dicsóítse megl's|en| ezzel a néweI'''

96

Antiochia gorog viJágáb ő1 származk, aho1 láthatő volt, hogy Jézus tanjtványai kiilonboznek

a zsidő szokásoktől, és észreveh'etó mődon egy kiilon csoportot alkotnak, nem pusztán a zsi-

áő zsínagíga egy eretnek ága. Ők. ''r'I19z'us-&9]e!9{., ahol a név már szeml3.]ynév.ként szere.

nel' AzAposlolok Cselekedetei és Pá levelei, szentírási hivatkozásokkai akeresztény iÍzenet

[ozponí-gondilalrávíT&7rffiogyI?zGa-Itrisztus,vagyisamessiás'

t. Messiási várakozások Jézus idejében

Nem lehet tagadni, hogy ne lettek vo1na Jézus korában messiásvárÓ remények. Ezt a meg1évó

források is igazoljrík _ nemcsak az evangéliumok.A messiáJi cím egy világosan meghatározhatÓ kulturális háttérból értelmezhetó. Kikerii1-

hetetlen a kérdés, hogy Jézus milyen.magatartást vett fel a rnessiási vrírakozásgkkal s'zenlbqÍl..

Természetesen ennek politikai jelentése is felrnertil, mely nemcsak megktilÖnbozteti a g rőg

és zsidő kultrirvilágot, vallási és politikai tertiletet' hanem szét is választja azokat. A messiási

várakozásokkal szemben a politikai jeIentés a korabeli gondolkodás elfogadásában vagy

visszautasításában á11t. Az az áttatlan magyarázat sem ad megoldást, mely szerint Jézus a

legkevésbé sem érdeklódott politikai kérdések iránt.

2. A messiás (krisztus) cím

A D.UQ i (ha massiah), g rog fordításban o 1pLo.rÓs: a Felkent, azÚr dávídifelkentje, kiilde.

tésre ielszentelt, k d tt, ,,akinek el keli jonnie''. Az elnevezés arra az eszkatologikus kivetí.

tésre megy ui.s"{6Jy a királyság eltíínésével a ,,dávidi király'' és J}IWH felkentje szemé-

1yében látja a fogság utáni kozcisség folytatását.- a) Nem eihanyagolhatő a Krisztus cím politikai árnya1atárőI szőlő kérdés sem, mely az el.

s6 század elsó felében ktilonleges hangs lyt kápott. Jézus messiási kcivetelése egy általa 1ét-

rehozott rij megkozelítési mődot tár fel. A messiási gondolat nem volt egységesító sem aZ

ószovetségben, sem aZ elsó századkezdetén, Az evangéliumok szerint éppen Jézus adott egy

egységes érte1met a kifejezésnek'b) Az evangé|iumok arra is emlékeztetnek,hogy az apostolok felfogását áthatotta a I(g}L

rakozása' meliet 'a Mesternek sziintelentil ki kellett ígazítania (Jakab és János kérése Jézus

"r:Bnéíáo messiási trÓnja mellett, vri. Mk 9,33k; 10'35). Még Jézus halála és fe1támadása

utiín is megmaradt az apostolokban a ra!ési{!d!ai színezet.6 ország-.elképzelése (ApCsel

I,6).Ezek az elbeszéléiek mutatjrík, hogy Jézusrrak Isten országárÓl szőlÓ igehirdetése mi.

lyen osszetett kornyezetben hangzott el. Nem tíínik rigy, hogy Jézus kizárt volna minden tár-

sadalmi kapcsolÓdást, és Isten országát Salamon zsoltárai mintájára egy távoli j vÓ.be he-

lyezte volná. Egy tisztán szellemi 'I4$zce&gnj.srjzgc,

mely a reformáciÓ teolÓgiájához is

liapcsolhatÓ' a kereszténysé g megdr6z6 tÖrténetét tekinwe nem tíínik pontosnak. Jézus nem

toiténelmietlen országot hirdetett, mely eleve mentes lett Volna minden politikai utalástő],

biár Í.izenete az emberek ielen életét akarta megváltoztatni, mely nemcsak vallási erkolcsi,

hanem civil életiikket is dsszefiiggott. Éppen ezért vált yeszélyessé a-be!dgqbb!9k99d sze-

mében.c) Jézus mennybemenetelekor a ,,Mikor jon e1 Isten országa?,' kérdés nyoma fellelhetó az

evangéliumokba'' ls (Lt 11 ,2O: ,,A farizeusok megkérdezték tóle, hogy mikor jon el az Isten

o,'.{gu,' ;19, 1 1 : ,,Míve1 már kozeljrírtak Jeruzsálemh ez, azthjtték, hogy Isten országa hama-

rosan-megvalő srl'';2I,.1:,,Mester mikor fognak ezek bekovetkezni?''). Az ország val1ásos re.

ménye a-zsidőkeresztény korokben osszekeveredett a nemzet messiási felszabadításával.

97

&*J b5 ' ury uyH IH ry ryt

6 A vulgatábm: Mal4'5

98

A későbbiek folyamán, a jeruzsálemi katasztrőfa e1Ó,1 Pe1lába valő menekiilést kÖvetően' a

ug *o1As telj esen ]elkivé váJ t.A két emmauszl tanitvány is hasonlő mődon gondolkodott (Lk 24'2L: ,'AzL re1né1tiik pe-

alÁ,r'"gymegfogja,á,JtaÁi,raett'').Ebbenakoáyezetben,vagy iegalábbisLukácsforrása-

iuíí .JÁ--ádt a tanítványok ttirelmetlenségének emléke, me1yre lézus yá1asza adja a meg-

oldást: ,,Nem rátok tartozí, íoly isme4etef az idópontokat és a.korti1ményeket'' (ApCsel

i''-8' ;b. a Mk L3'32logion;av"J:,,Amá,ta napot vagy őrát senki sem fudja, még az ég an.

gyalai sem, sót a Firi sem, csak az Atya). .. 2L |. L ̂ -^:-+^+:A1- ..';) A-evangéliumok

"';b; u

-".,iá. egy másik formáját is bemutatják a messiás prÓfé-

ta alakjában. Az intertestamentiírius idószak megóilzte a prőféta eljovetele,utáni vágyako-

zást., s'ezt sszekapcsolta a MTorv 18,15-18 ígéretével, valamint I1iés prőféta visszatérésé.

n"t'meg1.,iraetéséve1 (Mal 3,23).65 A qumráni leietek a papi és a királyi.messiás mel]ett

u",'a]'Jt egy prőfétárőI' ."íy á szovegosszefÍiggés szerint Wzesng 1esz hasonlő (MTorv

1 8,1 5-1 8)-Ebben az értelemben a messiási várakozás inkább 1elki síkon valÓsul meg, melyhez s.zá-

*Á "uu,,getumi

személy is kapcsolhatÓ. Mária, Jézus anyján kívtil Simeon és Anna prÓféta

asszony (szemtanrik: vo. it i'jsl' akik inkább ahivó val1ásos emberekhez, mint a po1itiká-

hoz tartoztak,s inkább u i-l"""'ot lekiiletéhez álltak ktlzel, anélktil, hogy kifejezetten hoz.

zájuk tartoztak voina.Kereszteló János és tanítványai abínbánat keresztségét gyakorolták, de ez nem jelenti,

noly i"i.1".".' meghaladtrík vol,,a a dávidi messiáskirály elgondolást, még ha a messiási Em-

berfiát vártrák is. Eppen ez mutatkozik meg kérdéseikben (Mt II,3-6: ,,Te vagy az eljovendó,

vagy mást várjunk?''; vo.Lk7 '19_23).7t N"m ttin,,yíí eg! olyan messiási alakot azonosítani Jézussal nyilvános mííkodése során'

*.ií.rigy"r-"í u"Íi n^,gy"a to'a9ui rejtett é7etét, vagy mríkodése kezdetén még a csa1ádja

Észér;Lis megnyilvánuá"negatrv kijeleítéseket, melyekre a hrírom 91in99tikus evangélium

is utal. Az evangéIiumok u"oíuun abban egyetértenek, hogy Jézus mííkodésének kezdetén;1i*

ffi ."'..l*?:'íf 'TnT*xf-xll*il:':r ii?i,L,,"*,..'uz,zo_zt1' A továbbiakb^" va't evangélista eiie.I., vagyts a vérségi kotelékkel szembeállítja

iá"us ,:; *"ssiasi csdadjái. É" uitago'',.tilas-az rij meiiiási népre, az rij testvériség a1ape1vé-

;;. ',Ak' teljesíti Isten akaratát, az ú éltestvérem és anyám''. Itt valőjában egy homályos uta--

lást találunk arra a tíjrtén;; iJoy'", hogy Jézus fe11épése sokkhatást eredményezett már b91s.ó

tt,*v"""tou",, is. Jézus ',"a

iae^nfitu,inl't meg ézekben a cselekedetekben, messiási kiil-

detésének megvalősítására.iehetséges-kovetói tísztában voltak Jézus dávidi származásával' amely beszéd trírgya volt,

de családjrínak va]lásos regtoieu"r is, rnely kiziárta a messianizmus forradalmi kivite1ezését,

á" n"*,,,ina"n politikai siempontot. Ezek hiányoznak Jézus vonásaibÓl' mert ó nem trőnko-

vete1ó.MindazonáltalJézusnakakortársvrírakozásokk zi i lhatrírozottanvá1asztaniakel1ett,mi-

vel mint rabbi és proretu lep"tt f"I. Megfogalmazásai azrijdonság erejével hatottak, mely fo-

kozatosan választás ete aitiiona nailgaüitlJézus eredeti választásának a nyomát fedezhetjiik

iel a megkísértéséról .^ro "uungeriumi

e1beszélésekben, mely valÓjában a tanítványokhoz

intézett személyes magyarázat.Ál,lt +,t-t t a messiási hatalom foldi-politikai eiutasításának

értelmezése és l{ifejezi Isten akarata keresését és végrehajtását. E.bben az é,rtelemben kell be-

,i!]ii'i J&ii"u.ot Á"ry u3ry-e. tanszcenáens messianizmus melletti dontés' de té.

vedés lenne ezt a ,,fuga mundi,' (világtől valő menekiilés) alapján értékelni. Itt minden arrauta1, hogy Jézus tudatos és eredeti mÓdon viselkedett a korabeli messiás feifogásokkal szem-ben.

, A Mt 1i,3_6 (Kereszteló János ktild ttsége) és a Lk .l ,19_23 (,,Te vagy az eljovendÓ.')

alegkézzeIfoghatÓbban mutatják a Jézushoz legkozelebb á11Ó messiás-viír elképzeléseket.Ez igazolása annak az elképzeiésnek, hogy Kereszteló János jámbor kcjreiben is tápláltakmessiási reményeket, akik számiíra az ,,gijovendí'66 kifejezés a messiás megjeloléséri szol-gáIt'

Feltételezhetó, hogy Jézus magatartásában és szavaiban voltak olyan-vonások, melyeka1apjai lehettek a messíássa1 kapcsolatos kérdéseknek. Más vonatkozásban pedig éppen el-lenkező.leg, elhatárolÓdott a messrás.prőféta varakozások e1képze1éseit61. ValÓszíníleg aKereszteló János á1tal elgondolt messiási a1akhoz á1lt kcjzelebb (Emberfia).

g) A |ázáreti z,sinagőEában tortént messiási fetlépés (Lk 4'16-21) a legiinnepélyesebb éspáratlaí bemutatása Jé;;íTDT.1etésének. Ez egy szibad' és felszabadítő missianizmus, melyátalakítja ahív6 életét, melynek nyoma lesz a tiírsadalom megvá7tozásában, de nem hasonlít-hatő egy politikai forradalmi mozgaiom messianizmusához, sem a világtÓl elszakadt életfor-má,hoz. Az ,,akinek el ke11jonnie,' forma bizonytalansága ellenére is a kiilonbozó reményekcisszefog1alása.

Jézus messiási.igehirdetése az,,árr''-re alapul: ,,Azért jottem'', ,,nem azért1ottem,,, ,,azértkti1dettem@éste1jeiséggelhiányziku',Ál ' l ,ame1yégytársada1miutalás lenne' és magába fogialná egy népvezér, egy messiás-király kifejezetten politikai cél-ját. Messiási kij1detésében Jézus ebbÓ1 a szempontbÓl mindig ,,egyediil'' jelenik;eg...-.

Ha a prÓfétai messiás igénye nem lett volna elfogadott Jézus korában, akkor Kereszte16 Já.nosnak sem tették volna fel a kérdést, aki a hatalomtől valő gyclkeres e1szakadást hirdette (Lk3'15b: ''A nép feszÍilten várakozott. Mindnyájan azon toprengtek magukban, vajon nem Já-nos.e a Krisztus?''). Ez a lehetóség is azt igazolja, hogy általánosságban nem lehet Jézus ha-láIraítélését azza]. az egyetlen ténnyel magyaráznt' hogy elismerte, hogy Ő a Krisztus, melyfogaiorh a messiásra mint Dá-vid Fiának várására vonatkozott. A zsidÓ torténelem egyébkéntjogosnak fogadott el politikai-messiásí igényeket' mely a politika és a val1ás szintjérr moz-gott. Jézus azonban a messiási kérdéssei szemben teljesen szabadnak mutatkozik' és nem en-gedí magát a ktilcinbozó e1képzelések által kategorizálni. A Jn 6,1.5 ígazolja a MÓzeshez ha.sonlő végsó prőféta várását ebben az idÓ,ben (A kenyérszaporítás után ,,észrevette, hogy megakarják tenni királynak''). Jézus tudta, h,9gy &r9g!9!9J4!ossa']ezá,tult aprÓfétrík ideje (Mt11'9_11; Lk7'26-28) és ó az a1I]E!.akinek a visszatérését várták (Mt 17,10-13; Mk9,9-13). De aki az Isten országábaii a legkisebb , még az is nagyobb a Keresztelónél, és I]lésután már csak egy messiás j het prÓfétai mődon.67

h) A legutőbbi idÓ1cig a kutatÓk azt gondoltiák, hogy nincs megfeieló érv arra, hogy Jézusmég élete során visszautasította volna a Krisztus, vagyis a Messiás címet. De a megfeleló iga.zolás is hiányzk ahhoz, hogy ezt tinmagának tulajdonította volna. ValÓban, a szinoptikusok-nál sohasem szerepel Jézus ajkán, csupán csak egyetlen alkalommal, akkor is csak kozvetettmődon, egyes szám harmadik személyben: ,,TanítÓnak se hivassátok magatokat, mert egy a titanítÓtok' a Krisztus'' vagy Péter hitvallása után, megparancsolva, hogy senkinek ne mondjákel, hogy ,,ó a Krísztus''.

/

uo V . Dán 7,I3 Zso|t l 17,26 (a LXX szerint).u' v . Mk 12'6: ,,Miár csak egyetlen fia maradt' akit nagyon szeretett. Utoljára ót ktildte el hozzájuk.''

99

l'*5 L.' ,.J 'l**' iÚ*ri i'^i 'ií'',d*^ii bfl-l,d ird*Ét|i

1" Ákr!;n!gs eInevezést mindig mésp{ említik. Mégpedig olyan helyeken' ahol egy hitval-lás vagy ehhez hasonJő szerepel, mint például a messiási elbeszélések esetében Jézus megke.resztelkedése (teolőgiailag értelmezett, de tcirténeti esemény: Mk 1,9-1 1)' a színevliltozás(Mk 9'2-8; Mt 17'1-13; Lk9'28-36)' melyek az elsó kciz<jsség teolőgiájában renilkíviii fon-tosak a messiási fogalom fejlódése szempontjáből, Lukács és Máté bevezetí fejezeteivelegyiitt.

2.P@ában(Mt16,16;Mk8,29;Lk9,20) irodaimi1agismeg-hatá,roző, mert a szinoptikusoknál két részre osztja Jézus igehirdetését és bevezeti az Ember-fi.a mondásokat. A szenvedó messiás és a dicsóséges KÍisztus kapcsolÓdása megjelenik a szí.nevá|tozás torténetében a JlrWH szolgája képpel. Már itt megmutatkozík Jézus piáratlan ésbizonyos értelemben vett botránkoztatő eredetisége.68

A kereszt botriánya a prőfétai vonást hangsrilyozta a messiási elgondolásban' melynek e1.terjedése a messiás mint Dávid király kortrírs e1képzelésével á1lt szemben. Van azonban egyrejtett folyamatosság a zsidÓ gondolkodásban, és nemcsak Deutero.IzajásnáI, valÓjában nap-jainkig' mely a Messiás sorsát osszekcjti a szeméiyes vagy személytelen messiiís fogalom-m a], Izra-eL.i ldozcj tt n épének tpnéneti sors ív a].

3"*ú evan1élistrik.beszáil"hnk ; messiási vitríről a Dávid Fia címmel kapcsolatban'melynek eredetisége Jézus messiási voltában trírul fel. A tÓrténeti kiindulőpont Jézus ordrig-

z6hatalmának a megkérdójelezése aIvk3,22_30-ban (Lk 11,14-28;Mt 12'2245, ahol aDávid Fía cím szerepel, vagy a!éztls ajkátahelyezett kérdés, arről hogy miként lehet a mes-siás Dávid fi4 ha ót D-éyld-urqnak mondja: IvIk 12,35-37;ML22,4|46;Lk20,4144). Jézustmár FakBffitimeus Dávid Fiának mondja, mely elbeszélést Márk a vita végére helyez| Ié-zus jeruzsálemi m kodésének záradékaként.

Jézus elszakad a Dávid Fia zsidő politikai fogalomtÓl, mely a jeruzsálemi bevonulás alkal-mával a tomegben megnyilvánult (Mk 11'9_10)' és fÓ,képp hatalmát illetóen ettÓ.l e1téró mes.siás fogaImat mutat' Jézus válaszának a keretét a kcjvetkezó események alkotjrík: A kereske-dők kiíÍzése a templombÓl Mk 11'15-18), melyról a zsidők utőbb kérdezik (Mk 1I,2.|-33:

',Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ilyeneket te-gyéI?,,), az erre adott váilasz a gyilkos szólómíívesekríI szótő példabeszédben (Mk 12,1_12)'azadőpénz (Mk 12'13-17,aholaz' 'Adjátokmegacsásziímakamia császáré,, Jézusnaknemkozvetlen politikai messiási igényét mutatja).

A problémát a Mk i2,35-37 szolgáltat1a, mely a ,,Dávid Fia aki Úr'' messiási cím kérdésétveti fel. A szólómíívesekrő.l szőlÓ példabeszéd és a Hymnus Jubilationis (Mt |I,25_27; LkI0,2L_24), ahol Jézus hatalmát azonosnak mondja az Atyáéva|, a szinoptikusok legemelke-dettebb teolőgiai megfogalmazása.

i) Azt nem tagadhatjuk' hogy az evangéliumok egyontetÍíen beszámolnak arről, hogy Jé.zus engedi' hogy neki tulajdonítsák a messiás címet, brár ez az 6 szájábő]l nem hangzik el. Ezegy ktil n1eges vonás azok számáta, akik misztikus címként prőbáltrák Jézusra ruházni a kcj-zosség részérÓ1, mert ha ez igaz lenne, akkor miért egységes a hagyomány abban, hogy Jézussoha nem mondja:

''En vagyok a Messiás',. Igy Jézus parancsa' hogy messiási voltárÓl ne be-

széljenek' nem volt tarthatő. De a bultmanni gondolat sem elfogadhatÓ, hogy Jézus valakimásra gondol, mint Messiásra (az Emberfiára). Jézust íté1ték el, és nem mást.

6E B. Sesboiié sze.rint ,Jézus soha nem alkalma Zza ÍnagáÍa. BeszélgetótársaitÓl gyakran halljuk az egyes evangé.liumi jelenetekben, de valőszínú' hogy t bbnyire az eseményt rljraolvaső keresztény k z sség hitvallását fejezi ki.Mátépé|dáa| kétségkíviil hozzátoldotta Péter cezáriai hitvallásához (\4t 16'16)' és a szerkesztés szintjén sajátosankeresztény értelemmel ruházta fel,', Kniztus pedagőgi ja 38-39.

i00

lnsryl tlryd íir*| EH,i Íx{ í.*Íf Ét{ l*d. í-.d] {-l

Epp ellenkezÓ1eg, Jézus cjlmagrta g-ondolt. a.Felkent'(Khrisztosz), az Eljovendó ,,krisz-tolőgiai'' értelmezéséve1, 1mikor a dicsóséges EmEéffiáic'sszekapcsoíia JHVIH szenvedó, de

majd Felmagasztalt szolgájával. A racionalistiík ebb-en az cjsszeiett képben a keresztény to-zÖsség értelmezésétlátják. De miért tagadnánk meg Jézustől ezt a kreativitást, melyet át aka-runk ruházni, akrár pszicholÓgiailag vagy szociolÓgiailag is kevésbé tarthatÓ mÓdon a kcizcis-ségre. Az egyén teremt, nem pedig az anonim tómeg. Nincs értelme ezt JézustÓl megtagadni1\9'tÍ. messiási elképzelésekkeI szemben, melyeli az evangéliumokban is eitéró mődon éskrilcjnboző kategőriríkkal

.vannak jelen. EnéIkiil ágy .'em 1é{ez6 lézust mutatnak be, akinekkorához nincs kapcsolődási po-ntja, vagy pedig teljisen feloldődott kÖrnyezetében, s lesz be-iÓ1e egy szociális-forradalmi Krisztus, egy

'siao-észkatologikus prőfeta vágy egy misztikusjellegÍí apokaliptikus.spirituális Jézus.

j) végiil mindeniitt, ahol Jézus kozvetlen reakciÓja szerepel a sajátos ,,Krisztus'' vagy Dá-vid Fia címre, bizonyos távolságtartást és a cím korábelijelentésevel tap"sotatuu., Óvatossá.got tan sít. Ez teszi 1ehetóvé, hogy Jézus a kortárs politikai 1elkesedést61 kritikus áííá.fdÉ-láíssal távol tartsa magát, mintha azt mondaná: ,,igaiatok van, ha azt mondjátok, én vagyJk aJ<ris1tus'' de nem gy, ahogy ti gondoljátok' mert-az én országom nem ebból az országbői- va-1ő''. Ezt késóbb Pilátus elótt kifejezetten em]íti is (Jn i8,36)...{J9zus á'ital kért haIlgatást tévesen értelmezték ,,messiási titokként'', melyre utalás tcirté.

nik Péter vallomása (Mk 8,30), a színeví]tozás (Mk 9,9; Mt 17,9),es nená"y csoda valamintrd gÍÍzés után. Jézus fenntartása az elterjedt messiási elképzeléiek alapján nemcsak a mes.

siás-király, hanem a messiás-prőféta alakjfua is vonatkozotf. Az első,ben Jézus a kifejezettenpoIitikai felhangot akarta kizá.rni, a másodikban víszont nem volt elég elem Isten országa ésJézus tevékenysége megjelenítésére, akj nemcsak meghirdetője' haném beteljesítóje is voltennek az országnak.

3. Az Emberfia cím

a) Afogalom és értelme7ése

^ ar!9s'y#+|arám: ul15 r1) jelentése v1yanaz mint a bE+-adarué (héber: trl$ j]),

I^l'l]i ';qT:*: mely gy a beszélt nyelvben mint írott szrivegEkben általában emue't jÉ-

|"1 l)o; Íi"', E.5)' ami azonban nem ziírja ki, hogy ne jelenthetne egy adott embert <uz i,t.

.A DT .7',I3_l8

alapján miár megvizsgríltuk, hogy az apokaliptikus és ezoterikus hagyo-mány miként hasznáita messiási értelemben ezt a fogalmit. A;Ó1 azonban nincs egységesvélemény, hogy az intertestamentiírius h'agyomány okat &z6 evangéliumi szovegekéi még.el6z6 idószakban volt.e egységes Emberfiá kép.

b) Az Emberfia az Újsztvetségben

1) Ezt a címettobbnyire az evangéIíumok használják Jézusra' 82 atkalommai fordul e16: 69-szer a szinoptikusokban, 13--szor Jánosnál' A párhuzamos helyeket nem számítva 52 f6 Í.tetytalálhatő, mely minden forrást képvisel, mivel valamennyi szinoptikusnál és Jánosná1 is jelenvan. A cím teljesen hiányzik Pánál, ahol az,,ríj'' és ,,utoiső Áa*m'' helyettesíti.

69 vo. Art. EmberJia, in Heec, Bibliaí Lexikon34z-347

101

$ ---,i lriia r5j }rÜJ i\ri ',\ar/ lLrt| lel tl9

2) Az evangéliumok csak.|i1y53i}{a helyezik az Emberfia címet.?9 Mar e2 a.tény is meg.cáfolja azokai az ellentétesTéGffinyátet, rnelyek áz-É.frB-erfia címben a legkorábbi arímnyelvrí palesztin keresztény kcizosség71 alkotását látják. nzért. adták volna egyedÍil Jézus aj-kára, hogy az ,,én,'-t helyettesítse, így kapott volna teolÓgiai értéket, vagyis általános érte-lemben vett krísztolÓgiai címet. Mások azonban azt gondolji{k, hogy a kcizosség utalt így rá,amennyiben csak 3. személyben használta eszkatoiÓgiai érteimezéssel.

Am egy tísztán arálr.l kőzcisség nem lett volna képes (iingvisztíkai1ag) rnegórizni a gor gkifejezést vallásos tarta1om nélkril, csak egyszeríenazénazonosságánaka kifejezésére.

A kutatők abbanjelenieg megegyeznek, hogy Jézus az Emberirát egyes szám 3. személy-ben onmagára értette a dránieli a1ak eszkatologikus fe]adatkorével, mint a saját jovendó ki-bontakozását. Az Emberfirára valő utalás ki'ilonosen azokon a helyeken azonosíthatÓ a jézusihasználatta]' ahol az ée felhóin ion maideJ.

Ugyanakkor számos egzegéta szerint azokat a helyeket sem lehet a hitelesség alől kivonni,melyek az Emberfia feiadatk<jrét nemcsak a dánieli alakkal, hanem a szoiga tevékenységévelis kápcsolatba hozzák. Az Emberfia címnek ilyen magas messiási tuta3dínságoRái V-alÓ ret-ruházása, me1y inkább Istenhez viszi kcjzelebb mennyei-kirrílyi lényként egyetemes-apoka-Liptikus bírői tevékenységével, mint az emberekhez, sok tudÓsbÓl kételyt váIt ki, akik szerintJézus fiIozőfia és teolÓgiai érvek miatt nem rendelkezhetett iiyen onénelmezéssel. A filolő-gia el1envetések utőlagos redakciős betoldást vélnek egyik vagy másik szovegben, ám ezegyáltalán nem jelentős érv, mivel ezmegváltoztatta Volna a szoveg eredeti jelentését.

c) A bar-nas arám kifejezés értelmezései

Amt Hénokh péIdabeszédeinek az ósiségét illeti, nem igazolhatő a kérdés jelentósége, amitáLtalában neki tulajdonítanak. Jézus természetes és eredeti mÓdon tudott hivatkozni Dánielre,anélkÍil hogy ebben mástÓl fiiggc]tt volna. Ebben az idő.ben valőban jelen volt egy eszka-tologikus irányultság és apokaliptikus hatás. A ftiggóség nem elegendó magyarázaÍ az erede-ti kifejezés értelmezésére.Ezértnem érthetó ama nem kevés számrí kutatő elképzelése' akjkeleve megfosztják az Emberfia fogalmat messiási és eszkatologikus jelentésétól (Vemes Gé.za), minden esetben tagadva ennek a címnek az értékét. Nem tekinthettink e1 attÓ1 a messiásikontextustÓl, ameiynek keretében meg1'elenik Jézus élete.

Megfontolásra méltőak J. Jeremias tétele, aki az Emberfia mondások egy részérÓ1, talánt lzottan leszÍíkítve, állítja ahitelességet (azokről, melyekben a titulus gloriaejelenik meg).Végkcivetkeztetése, hogy Jézus p1jovend6 feIadatával kapcsolatban {?on9}fr'o1Fma:gát azEmlerfia címmel, meggyaze,L.uffi"m. Neilgy máslk számélyrÓ1 uan--szí, hanem Jézus on-hÉítlaend ki annak, akit vártak, és nem lehet másra kovetkeztetni, akinek ó az e16futáralerine (az Emberfiríra). Jézus egyes szám 3. személyben beszél, mert ez azt fejezi ki, amivémajd válik, ha megdicsótil.

70 J. Guiuet szerint z Emtlerfia titokzatos kífejezése megvilágítja számunkra, hogyan gondolkodot| JézuS Önma.gárőI: ,,Űgy látszik,rlézus ebben az alakban találta meg ktildetésének és létének legfontosabb kifej ezését,, , Jésus de.

varusavrcetsamort, Pr is l99l ' , 151.7l Penot' Ch.' JásuS et l,híStoire,Pais 1919,265:,,Amikor z EmberfiaktfejezéstJézus ajkára adják, hogy magát

így nevezze, az tám nyelvíí keresztény koziisség megdijbbentó mődon emlékszik vissza Jézus ,,én''-jére, mégpedig

olyan gyakorisággal, hogy ezt csak uza| dÖbbenettel magyariázhaduk, amit Jézus tanítványaiban kiváltott'''

r02

rry \u*

d) Az Emberfia cím értelmezése

t ) R"do-lí B "Lue!,l :I!!J,"9Zesé:-

Bu]tmann hiirom csoportba sorolja az Emberfi.arői szőlÓ evangéiiumi heiyeket:1. Ide tartoznak azok a mondások, ahol Jézus az Fmberfia egyszerre alázatos és magasztos

feladatiírÓl beszél: +.s.=..- +-.-J.*'á

-_:-ME-2;10: ',Tudjátok meg, hogy az Emberfiának van hatalma a fcildon a brínok megbo.csátására,, (A béna meggyőgyítása és a bÍínbocsátő hatalom).

-Mk2,28:,,42 Emberfia ura a szombatnak is".- Mt 8'20: ''A rÓkáknak vackuk van' az ég madarainak fészkiik, de az Emberfiának nincs

hova fejét lehaj tania,''- Jn 1,51: ',Látni fogjátok, hogy megnyflik az ég, és az Isten angyalai fol s le szál1nak az

EmDertra rolott .2. A második ccsoportba azok a mondások tartoznak, ahol az Emberfia elóre megjÖvendcili

hal eióre megi vend li azt' amit a prőféták megjovendoltek, vagyisszolgájának kiildetését. Ide tartozik az Emberfia szenvedésének és felma1 l.e.!14 g.1s z talá-s á -

nak háromszoros megjovendtjlése:- Mk 8'31: ,,Ezután arről beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vé.

nek, a fópapok és az írástudők elvetik, megcilik, de harmadnapra fcjltámad''.- Mk 9'3i: ,,Megmondta nekik, hogy azBmberflát az emberek kezére adják, megolik' de

aa)Íán' hogy meg lik, harmadnapra feltámad.''_ Mk 10'33: ,,lme, foImegyiink Jeruzsrílembe és az Emberfiát átadjrík a fópapoknak és

írástudÓknak. HaláIra ítélik és átadjrák a pogányoknak. Kicsrifoljrák, lekopdosik, megostoloz-zrík és meg lik, de harmadnapra feltámad''.

- Mt 20'28: ,,Az Emberfia nem azért jcitt' hogy neki szolgáljanak' hanem hogy 6 szolgál.jon másoknak, és odaadja életét Váltságul sokakért'' (Mk 10,45: vagyis a bíínoscjkért' ezzeligazolv a Deutero.Izaj ás JHWH szoIgájar ó1 mondott jovendcilését).

Bultmann számára a másgdik csoportba tartoző mondások nem hitelesek, hanem egyfajtavaticinia ex eyentu (Óslat a beteljesi'ilt eseménybÓ1), vagyis ahűsíéíiEni kjzosség aáná Íé.zus ajkiíra a teo1Ógiai állításokat.

3. A harmadik csoport azokat az Emberfia mondásokat tarta|rnazza', a.rnelyek a Dán 7,13kalapján u'.9j43to]gg'kg'J"essiás alakját órzik. Mk 8,38: ,,Az Emberfia'.. majd eljon AtyjadícsóségábéíáT2éíTáfu yal okkal..'

oss7e 97és:Bultmann csak az Ebr.]iu hglsadik_gqgportot fogadja elJritelesnek, azonban itt Jézus

nem magáről' hanem valaki másrÓl beszél egyes szám 3. szem-Eiyben Bultmann érveléseigyakran nem megalapozottak, megáilapításai általánosítanak, s gyakran ideolőgiai elóítélet.ként jelennek meg. Aliáspontjának gyengesége egyrittal aftlozőfia és a teolőgia hatrírát is je.lenti és nem sikerÍil kiszorítania a koztisség hitét Jézusban mint Feltámadottban (Ktiriosz ésKhrisztosz), melyet a folyamatos hagyomány |gazol. Az Emberfia cím azonban éppen azértmaradt meg a hagyomány felfogásában' meÍt csak és egyediil Jézus ajkán szerepelt, és a vég.só szerkesztói kozcisség száll';rára ez a cím már nem volt használatban, és valőszínÍÍ]ee kevés-bé volt érthetó.

,2 Az Újszt;vetséT teo!ögiája, osiris, Budapest 1 998, 1 l5-l 1 8.

103

\-JL. , . , . f L' L*-J \ i 1.. i t*--F t*.t" l*i

Ahogy azonban más jézusi kifejezések esetében - az Emberfia címen.-kíviil - a kozosséghitének hagyományát az 6 tekintéIyére, hatalmiíra, egy szőban és tettben hatalmas prőfétiravezeti vissza, ami nem egy ismeretlen Jézusra uta1' vagy egy anonim teremtó kozosség általfeiiilm lt személyre, egy eszkatologikus zsidő alakra, mintha a sz vegektól eltéróen mindezegy másik Messiásra vonatkozna.

Bultmarrn mrír kiindulásában trilértékelte azt a teljes képet, melyet az evangéliumok bizto.sítanak a kozosség szátnátalézllsrÓl, amelynek nem a bjrdetett Krisztus, hanem az igehirdetó

ffi"ffi::u tényez6. Sok evangéliumi résznek azonban csak a hrisvét elótti Jézuí?lEiébeí

Márpedig hogyha Bultmann szerint semmi torténeti nem állapíthatő meg JézusrÓl, ami cjn-ellentmondás, ha az orczág meghirdetésén Kvtii eifogadja némely Emberfia kijelentés t rté-netiségét, akkor egy kcizosség hogyan alakíthatna ki egy olyan hagyomány felfogást és vetít-hetne vissza egyes k zl'éseket a mriltba (a 2. csoport 'mondásai) és órizhet meg másokat ( 1. ésa 3. csoport mondásai), a JézustÓl kiilonbozó Emberfia egyediilállÓ emlékét, akit egyedtil fo-gad eI mesterének és alapítőjának?

Bultmann feltételezéseit megbatározza a racionalista gondolkodás, mely egy névtelen ésnépies-yrfugryuQgQ kritikátlan és romantikus rílszociolőgiai elvén nyugszik. Nem érthe.tó' hogy--ffi=-sztus m&.Gzdettól fogva miért nem rendelkezhetett ilyen mély cinfelfogással ésmiért ne hivatkozhatott volna a dánieli Emberfiára jovendő faladatárrak teljesítésében.Bu]tmann a teremtó k(;zosség á,J1ításával érthetetlenné teszi a kereszténység, és magának akriszto1őgiának eredetét, mely nélkti1 nincs is kereszténység.

A három mondáscsoport, amellett hogy elfogadja, hogy Jézus nagymértékben tudatábanvolt aIapítő voltának, ahogy erról a meglévó szcivegek beszámolnak' alapjaiban mégsem vet-hetó el, bár végtil a mitikus teremtés vagy avaticinium ex eventu elóítélettel teljes elképzelé.séhez kapcsolődik.

Az -elsó csoport mondásait {1ete vége felé használhatta Jézus, amikor mennyei Atyja és or-, .\É_--;-- .

'=---:.j-szágánakffiyi]atkoztatásával sajátos tudatos ktildetést teljesítve az Emberfia mondásokkalaz ország eszkatolőgiai vonatkozásaira hívhatta fel a figyelmet és saját maga fe1adatríra mintennek megalapítőjára. Ha nem zrírjuk ki eleve, hogy az isteni atyaság rij felfogásával rendel-kezett (kontinuitás és diszkontinuitás elve és más források tobbszoros igazotása) és mint va1-lásalapítőnak sajátos Íidv zító tevékenysége lehetett' k zvetetten beszélve egy eszkatolÓgiaifeladat, az n. messiási titok által, inkább ővatos és folyamatos kinyi.latkoztatásként tíínik fel,és egy olyan bcilcs pedagÓgiát mutat, meIy által kozcis megjeloléssel, de nem címként, min-denki esv rabbii ismel fel benne- de ó tobb annál.

e *a"soáit monaa-s.6portá",.feircévffiegységes, nem ]ehet egyszerríen vaticinia ex even-tuként kezelni. Nem érthetó, hogy Jézus, aki elóre látta és tudta sorsát, látva az oszágrőI sző-1ő iizenetének és személyének ntivekvó elutasítását, ne tudta voLna eióre megmondani letar-tóztatását és szenvedését, a szo|ga alakjának leginkább jellegzetes szempontját, éppen mertnem volt általánosan elfogadott messiási a|ak. Eppen a diszkontinuitás nrutatja az evangé1i-umban szerepló Jézus eredetiségét, amikor az Emberfia és a szenvedó szolga személyét cisz-szevonja.

Milyen logika alapján tulajdonítja Pá1nak vagy Jánosnak a teremtó eredetisé7et' mely ép-pen a torténeti Jézus féIreismerése' és részesít elónyben egy fe|tételezett anonim és kritikát-1an kozcisséget, megtagadva ezt J énlstőI.

A Bultmann ríItal használt egzegetikai típusri érveJések a nem hiteles részekkel kapcsolat.ban nem elégségesek ahhoz, hogy belóliik egy általrínos és megktilonb ztetett kcivetkeztetéstlevonjunk. Így nem érthetí a káromkodás vádja és halálraítélése sem, nem elégséges valakimás... messianizmusának a mesvallása.

104

Ler".$ |$Ú,*,t ts,*.,i (-,.r*,f {.r,,,.-"i L*i' (*l' t**d' (*f

2 ) Q:grc"t*a"ni4elye zÉseZ 3

o.- Cu].lmann fÓ,bb mogálIapításai a kovetkezÓt :1. A bar.nasa a zsídÓságban megszemé)yesített értelemben szerepelhetett' a gorog változat

pontatlan, mert trilságosan szÓszerinti.2. A késó zsidőságban a dánieli Emberfiát személyes aIakként értelmezték, tehát szemé-

lyes megviáJtő volt az Anthroposz pogány gondolat kcizvetlen behatása nélktil. Ráadásul aszerz1re nincs semmi ktjzvetlen befolyása az Adámr61szÓ1Ó zsidő elképzeléseknek sem.

' A.'"pglql'ten-kepqása: ezértérthet6, hogy miért nevezik a ,,qr'9st}ypi koz'-vetíLól'',em-

.bemek''.'Dánie.l, Ezdrás és Hénokh eszkatolőgiai szempontből kÖáTíti trleg e,x "^{."^elyt'héffi pedig az elsó ember oldalárÓl, melynek nincs dontó jelentő.sége. Brír az Ebed JHWH iu.

lajd-onságai (Jahve szolgája: szolga, viílasztott, igaz, a nemzetek világossága) nem mindig 1-tik fel a szenvedó szolga alakját. A zsidőságban megmarad az elsó tÖkéletes ember eleondo.lása, aki azonban vétkezett. Ez lehetetlenné teszi, hogy Ádámot a mennyei eriberrelazonosítsuk, amint ez a K zel-Keleten igen elterjedt.

Cullmann az Emberfia fogalom két formáját ktilonbozteti meg:o) Eul:k!ks:4!"tt mennyei lé-ryy, aki csak az idÓk végén fog megielenni, mint eszka-

tologi@.ffinokh és 4 Ezdr a|akjí.

' b) M-:!s:]!t-eryu9j-9-b"r, akit az idók kezdetének elsó emberéveI azonosítanak (PhilÓn

:'.. "-9l:^''.t+:j árnyalarri Kértigmata Petri). Ez az elgondolás azonban teljesen-hi{4y7ik az

uJsz9yElseqDE.EffiIímann a kcjvetkezÓ,képpen válaszol a német egzegéták k<izcitt elterjedt gondolatra:Trilságosan egyszeíí lenne azt áIlítani, hogy az evangéiistrík adták az Bmberfia címet Jézusajkara, a keresztény kozosség teolőgiája a1apján' Egyetlen tény megcáfolja ezt a Vélekedést:Jézus megjel lése mint Emberfia nem volt használatban a korai keresziénységben. Ha azevangélisták vezették be az Emberfia címet, miért csak Jézus szőI rőla. Ők azonban soha nemnevezik így JézusÍ', és nem adjrík ezt a címet neki' Ez teljesen megmagyarázhatat1an lenne, haÓk lennének az elsők, akik ezt Jézus ajkríra helyezik. Va16jában 6k-a,t az em]éket 6iztékmeg' ahogy Jézus nevezte m3gát. Miért nem mondta például Péter a cezáteaiFilippiben a kci-zcisségi hit alapjrán, hogy ,,Te vagy a Krisztus, az Emberfia''? Cullmann itt az elio apostoliigehirdetésbe megy víssza, nem pedig az evangéliumok késóbbi osszeállítőira. Az tiiszcjvet-ségi Emberfia szovegek két kategőriába sorolhatők:

a) Azok a helyek, amelyekben Jézus jovÓaeli es7katoloBikus m vlre sondo1: Ez az azqm.berf ia,akinek.39!9u'9'- ' ' .Sezegy:olyunesz*-atoÍoff iotjétzafenségcím,melymegegyEffiTéf,-Fénokh és Ezdrás szcivegeivel. Jéius az Emberda dánieli fosalmánakmegfelelóen beszél, akinek el kell jonnie az égfdh6in, de kiegészíti aZsalt 11p-ne]k az 'EÍ-ra'' valő vonatkozásával, aki Isten jo-bbján til. Atapvetőfelada{azítéIet\esz' melyet u.Úffi-vetség gyakran Istennek tulajdonít.75

b) AzBmberfta fcjldi kiildetésére vonatkoző idézetek, fő.képp az Ebed JHWH részek (Jah-ve szolgája), melyekben az ítéIet a legszorosabban kapcsolődik a szolga engeszteló m véhez(Mk 10'45; 8'31). Ezek a megalázkodását és az ,,azéfi jcittem''-kifejezésekbÓ1 ismertpreegzisztenciáj át fejezik ki.

,3.AzÚjszt)vetségkri*ztolő8iája,Budapest 199O,L23-].76(2.fejezet:',JézusazEmberfia' ').

^ Vö' Lk ]7 ,22k: Mt 24,2.1 ' 37: Mk 8,38 és kti l n<isen Mk 14,62, valamint ennek prírhuzamos helyei Mt 26,64:,,M-agad mondtad, de mondom nektek'': Ez a kijelentés nem a Messiásra, hanem z Emierfirára vonatkozik.

' ' 1Tessz 3,13l Rőm 3,5; 14,i0: vó. Jn 5,27: ,,Hatalmat ado|t neki' hogy ítéletet tartson, mert hiszen ó az Ember-Fra".

105

''u...Í-ltr{-iiris Üi| gÉd lflj liiLil 1*.u tryi$

jut el.a.ii,""noy"i ember alászríll a:::y99bÍ.,!,5T ':f.'*{J:*1flxi,..].1...i32:ili:fffi

"":1*.5TffifTxTJT:át?iá#'?Í"ioi;i. É".*J'"guío'"tt a torténeti Jézusban, aki

egyrittal Preegzisztens.:ÍTi'"ix"j#Í l;'15o. 5,:2-2!;,!::,?f:],'-:*2lii..!#::f" hrírom páli megjelÖlése

.'ffiál"-' 'i;il; Á;il=:;Ler' a J:a!y1!zo.]gf {1$*iápÜÍi'h#inffi ,'..]ii";;""#t'ffi ."ffi;'::':ír*i:::."Í',|""*"'x',ili'#u16" Cullmann ÍeLIeLeLeLl, L|wéJ aL ".,.:".^^: ;:ó,,'idők,akikkapcsolatban ál1takmagá-

,'hel1en'jstáK' ónzíék, vagyis a go'9c 1ldu!l' 2?::?:"- Eoa1ret qhel]enista keresztényeket tiik.#ffiffi Íffi l.Í;.lá'?11'"i Éffi:#ffiiíd"'|1;i:f,.^**Í":::::::.tl."5",l1;;á)I"Íi:li."*:f':iii"j'.r#'#;J ""dil;e;l]':| j:|"-::^:]:P:,','"T""Jj:]1l..#";ffi, i;ffi#'x1-#:'t' ffii)- kif";;;;;;. Pá p" digeztágondoiatot tovább mélyítette.

16NeutestamentlicheTheologie'Giitersloh1977'?45-262(23$DerMenschensohn)'

106

4. !ézusrijdonsága abban á11, hogy az Egbedacímet egyesítette aPz9nvjdó szolea alakjá-

va..Ezaz sszekapcsoraJe'* oííuoutaox .T'"p^;".J#ái renau.'í1i3éG*os"gí (vti -vt

2,10: ,,A bíínÖk megbo".atá,a.'ut r,"talma''). Nem aaiamaszthatÓ, hogy Jézus csak eszka.

to'oeikus értelemben o*#ria"n'''o{* ",EmserfiárJl. A fÖldi életére a1kalmazott cím vi.

.'"';-, "r""""ue

a Szolga magatartásának 6tvéte7éi9,

Amennyire lézus aze-l?'fr^..i*J onmagára használia, annyiban akatmazza azt aÍneg-

syóz6dését'r'ogvépnd;;w;;;oszqűélyÉu'.9"-'+ry4*?::(].o"*. II,24',12,28:

:i;;iil i.íieí"r 1i"oilaT gono'' rat"r<et, at<Íor már itt a71sten országa).

Arnikor !ézus ezta címet Önmagára a]kalmaa?a, e)ze| egyntt ját-eg,y T:nnlei

sót isteni tu-

laidonság is. De egyrittaI tÁa,ní,,uaz emberi gyeng"sé-f adottságát. Kortarsai megénhet.

ték' a bar-nasa és az EbedJHWH osszevonásá.. ."l-,"*ináI.ét fosaigm1ak'helyettesító vagy

korporatív személyiség é*il;"í. A kollektivizmust egy egyén képviseli, s az egész iidv-

to.tén"t"* erre az e1gondoiÍ.lx?*o"n'a címet, beszé7 azonban a ,,második,, vagy ,,UtolsÓ

5. Pá1 jől1ehet nem en

uuj;JÍ]o;,"'ogikus jelleg: lTessz 4,i7 (,,A,feihókon ... e'ragadtatunk a magasba Kr19z11rs

e1é,,). Itt nincs uta1ás ^;Í;i:;,";eg's

máeo,,l ait afelfogás:t, hogy Krisztus az ég felhóin

',2{:Í##,':{í#tÍ,::"::#:r;"ogion. foead el, melyek a Jn 1,51 kivételével,az Emberfia

címet tartalma zzák, sr*j"'uor l"eíu *"gJr"nn"t a hágyományban, aho1 már korán az"'m.

berfia fogalmat címként tekintették:"'I

k13:ía. ,,Látjátok u, E*b".Íiá., amint eljon a felhókon''

Mkl4,62:,Iat,'i roaátJr.,ffi"'-p.p"1.1o1tur Mindenhatő hatalmának jobbján''.

,'t'24,2.7-31a.yt: ,,,,..azÉ,'íu"manx etjoveteie''; ,Az Emberfiának eljovetelekor'..'';

,,Az Emberfiának megielenésekor. . .''"^ yU ll,Z+-26:,,. .' rigy jon el azon 1 napo.L a-z Emberfia is"'

Mt 10,23: ,,... amíg az Emberfia el nemJon .

NÍ !,'á t,,$*itoi "tj o" dics ós é gében az Emberfia'' .

Lk L.7 ,22.3O:,,io"""/i"ők;;í;;;;.*t1e.95,yt"i az Emberírának egyetlen napját. . .''

'i',.J';.:,3;t;"]'-#á:frbg.'*jín::];jT{o;*" eljon, talr{l-e hjtet a f ldon?...

ít,'zí,'zsi,,lvÍegállhassatokazÉmberf iánakszíneel'ótt''.

Jn 1 .5 1 : ,'. . . lsten *d;i;ifÖl. s leszállnak az Emberfia fblott''.

1,, . . , j' r l r . :

liriliilil

1sryt 'ifN. lry{ 9j Hl **i{ ffiHrl 'ffi1 #l.*.-

2" Ami a sz vegek hitelességét illeti, nem lehet óket egy tombben kezelni' még ha az Em-

berfíara vonatkoző iegósibb halgyományréteget képviselik is. Két hely azonban: a Mt 24,30a

|,,e*ito. feltíínik u,]g"n az EÁberfia1e1e'') és a Mt 25,31 (,,Amikor e1j n dicsóségében az

Émberfia'') bizonyos kétségeket támaszt. A legkevesebb ami kimutathatÓ, hogy u"ETg*

cím Krisztusra alkalmazáia Pál apostolnál korábbi. Használatának elhagyása egybeesettj"'""'i*

''.í"t az atámrő! a eT É:n'avffia[t6résset, hogy így elkeri.iljék a veszéIyt,

Logy a gorog neoÍiták a címet e.-redei-megje1o1ésként értelmezzék.Haszlá1ata csak "J4*X9;

gaüsio7ter"sztény kozosségben (ApCset .] ,56: ,,Látom, hogy nyitva az ég, s aZ h'mbeijÍa ott

ffiái't.":obbjá;)1l **ujt fenn' ahol lehetet1en vo1t félreérteni. Mindenesetre a Jézussal

arámui beszéló kÖztsségból kell kiindu1ni. Ez az érvelés, mely a nyelv a]apján megosztJa a

Ed-de6Eíaa miár nem e1ég6!Ey6ft; inkább rigy trínik, hogy a cím az arám és a gorÖg

nyelvrí kozosség számiíra is érthetó és alkalmazhatő voit.

3. Arra a kéráésre' hogy Jézus maga használh atta.e ezt a címet, nem 1ehet eleve igenló vá-

laszt adni, mive1 a továbüiakban szavii, melyek az ósiség jegyeit viselik, kifejezetten utalnak

Dániel 7. fejezetére' Valamennyi hagyományrétegben Jézus egyes s1am.3 személyben be.

szé7 az EmberfiárÓl. Eszerint kítc;nuséget tesz nmaga és az Emberfia kozott. Bz azonban

nem ad magyarázatot arra, hogy az Emberfia cím megjeicilé9n9k az eredete a kozosségben

lenne, mertiz ámáta Jézus azonosítása az Emberfiával már befejezett tény.

A megktilonboztetés mindenesetre jeizés a hrisvét elóttí nyelvtani haszniílatra. Ehhez még

hozzfug|1e ,hogy azEmberfia elóforduiási helyein soha nem esik szÓ egyidejríleg a feltiáma.

dásrő1 és a parrisii,arot. Mive1 egyíitt nem szerepelnek, ez is egy késÓ,bbi jelzés annak ósiségé.

re, minthogy a fs!élLada! és a [aruszia megktilonbÖztetése hrisvét után j tt létre. Jézus a két

eseményt [ti]sq.ktitijry]}i2lejj'fu"íTsten végsó gyózelrnének szinonimáit.

Hogyan tortén}retett, hogy a kozosség o1y gyorsan elhagyta a ho h iosz't anthropíL címet,

annak"áilentmondásossága"miatt, s nem i11es2tette be a hitmeghatározásokba, mindazonáltal

Jézus ajkiíra adja, s ezzeÍ me-gkonnyíti a terjedését, ugyanakkor a'kifejezést egyedtil Jézusra

korláto]zza- Erré csak egyetlén válász lehetséges: a cím.kez9ettő,]. fogva elválaszthatatlanul

l@1.ezértVoltvá l toztathatat lanéssenkinemmertee]toró ln i .EzaztJeienu, nogy az emoerfiával kapcsolatos apokaliptikus kijelentések, melyek a legósibb

Íétegetképviselik' alapvetóen Jézusra vezethető1k vissza.

5;Kt1dnos, hogy az Isten országa és az Emberfia a szinoptikusoknál koze1ít egymáshoz,

de nem olvad ossié: a kapcsolat szérkesztói tevékenység eredménye. Yielhauer az Emberfia

cím alkalmazásátjogtalannak tartja. Ezek azonban már a Jézus korabeli zsidőságban koze-

t"át"t "gy-ashoz,

a!o1 Isten orsiága az eszkatologikus várakoásokat jelenítette meg, míg

az ,,embér', egy ezoterikus eszkatolÓgia jelszava vo1t. Ezt látjuk Mrárk szerkesztésében, ahol

il','s nyituá'r"os igehirdetése során fÓ1eg.példabeszédekben beszélt Isten orsZágárő1' de Péter

vailomásátől kezáve az Emberfia círnkjzárőIag tanítványai kórében hangzik e1.

Ez aÍitokzatosság, ame1y Mk 8,27-te1 tezdódik egyetien egyszer, a.fótanács elótti kihall'

gat,isna szakad me!' Mindez aztfe\téte\ezi,hogy az Emberfia haszniílata mint egy t rténeti

E''let u tanítványof,hozíntézettlogionokra korlátozÓdott, s az egyszerrí kozelítés meiy nem

i"toi|"i "' orszá! hirdetése s az Emberfia ktiri.ili remények egyesítéséhez a kcivetkezó mÓdon

.magyarázhatő: Iiten orszá&a a qy-{y4!os|'!cebitdet-e.s kozponti magtra, az fusbda azonban

. . - .- f f--

ezotenKus uzenet. "

+. ngy mís*?rvéi6T zerint a gor gtil beszé76 egyház mrír Pál idejében keriilte az Ember-

fia címÍasználatát, s ezért nem is1ahhatő meg egyetlenegy korai hitvallási formulában sem.

77 vij. HébEV; Hegeszipposz' in Euszebiosz, HE' Iv,22.

's V . Lk I.7,?O: ,,^ . -ior.;on

el az Isten országa''; 22.v.: ,jÖnnek napok, amikor szeretnétek látni azEmberfrá

nak egyetlen napját''.

107

rl

I rt,__J l*-J t- . .1 t _. . I Í"*l i,**l f*l

6" Honnan szóLÍmazlktehát az E'mberfia cím? Az e.vangéliumok errÓ1l nem beszélnek, iá]ta-liinosan iemert!9kJetle!*-zik. Nem tíínik rigy, hogfrá.*alkítta volna. Nem tarthatő a: avéleményBE--m, hogy az,'osember'' elgondolásbÓl erednek. Már maguk az irániak is elvetet.

.10., , ?ték a Gajőmart,, tézist. Forrása a Dán 7 ,l3-ma1 kezd6d6 zsidÓ apokaliptikában keresendó'Jeremias annak el1enére, hogy Qumránban nem tairálták meg az etiőp Hénokh példab-9|zédeitr^a a1 . . \ Ri(3.141. fej.),"" mégis ezttaÍt1a,,fóforrásnak'', mely jelenlegi formáját akkor nyerte el, ami-kor a pártusok megszálltrák Palesztinát (Kr. e. 40-39).81

7. Jeremiás észrevételeinek kritikájaAmellett, hogy elóítélet néIki.il kozelíti meg a cím vízsgűatát, az áLtala hitelesnek e1ismert

Iogionok számát trílságosan korlátozza. Nincs olyan kotelezó érv, mely alapkritériumnak te-kintené annak a kettós hagyománynak az eltávolítását, mely az Emberfia címet ,,én''.kéntmásodlagosnak taltja' elfogadhatÓnak számítja viszont az ellenkezójét a szovegkritika nor-mái aiapján' miután már elfogadta,hogy az Emberfia cím nem sztikségszerííen a hrisvét utánikozősség alkotása' és hogy Jézus messiási értelemben használta a kifejezést. Úgy Íínik Jere-miást ttiiságosan meghatározza az a szándék, hogy az Emberfia címben egyoldalrian egy,,terminus gloriae''-t lásson, ahonnan az egyes szám 3' személyíÍ kijelentések szrírmaznak, ésaz Iz 53-ban szerepló ',szolga'' címben pedig éppen eilenkezóleg egy ,,terminus passionis''-t.Iézus azonban kozvetlentil Dán 7,13-ra hivatkozik, ígazo|va, hogy tij formában vaiősítja mega dánieli látomást.

4) Az Emberfla mondások hiteless.égét egy ntet en állítők(E' Schweitier, E. i-ohmeferJ. H.j'{*--trelllÉ. D ils?s mások.)1. Szerintiik Jézus azért hasznrílta ezt a fenségcímet, mert titokzatos voltát - bár ez ílj kérdé-seket is felvetett - megfelelóen kifejezte.,

Ez a szándékl.áthatő Jn l2,34-ben: ,,Ugy hallottuk a t rvénybő1, hogy a Messiás orokkémegmarad. Hogyan mondhatod hát' hogy az Emberfiát folemelik? Ki az az Emberfia?''. Ittazonban Jézus szÓhasználata nem szorítkozik pusztán egy ,,terminus gloriae,'-re. Mindazo-ná1tal a Dán 7 szovegosszefiiggése, meiy a Jn I2'28-ig kovethetó (,,Atyám dicsóítsd meg ne-vedet''), nem zárja ki a megdicsótilés témájával a szenvedést' meiyet Isten ,,szentjei'' elszen.vednek. Az Emberfia tehát hasonlő szovegosszefiiggésben, d" J-ebyq;zojg!.ÉőI mégis eltéró*mődon je1enft@írely utőbbinak af6 témájaa siénvedés,.1őÍeEiíha:1áitta* retmagáD:talást is magában foglalja. Ezt gyakran figye1men*EVüIEffi'lík, ám a szolga jelentóségénekteljes megértéséhez elkeriilhetetlen.E2

Az Emberfia a1apgondolata azonban a királyi megdicsóiilés, a kiizdelem' de nem zar1akiaz e16zetes szenvedés témáiát sem.

2. P' N. Longeneckere válaszol Vielhauer ellenvetéseire, aki fenntartja, hogy Jézus a tőllekiilonb zó apokaliptikus személy jetzésére használta az Emberfia címet, mellyel eljovendófeladatiíra utal' Longenecker meglátásai és kérdései alapvetóen a bultmanni iskola téziseire ismegfeleló választ adnak.

79v.Gajőmartről:Et-Ieos,M.'Vcil l sihiedelmekéseszméktÖrténete11,osiris,Budapest1995,250_253.80 ín Apokrifek (Tkeresztény Írők 2),szerk. Vany6 Lászlő, SZIT, Budapest 1 980' 6 1 -65.8' Vö. Hénokh kÓnyve 56,5J,inim.73_74.82 |z 53,II_12:,'|{Majd ha véget ér lelkének gycitrelme látni fogja a világosságot és megelégedés tÓIti. Szenvedé-

sével sokakat megigazulttá tesz Szolgám, mivel gonoszságaikat magára vií1la|ta. |zEzéÍt osztá|yrészÍil sokakat adokneki, és a hata]Ínasok lesznek a zsákmiínya, amién életét halálra adta és gonosztevók k zé sorolták, noha sokak vérkeit hordozta, és k zben imádkozon a bríntjsijkért''.

8? The Christolo?y of Early Jewísh Christianity, SBT, London 1970.

108

tg.Ed $***j lffJ Ii*J tit( lzl( Í-í

- Vajon az egyltáz miért volt olyan gondos, amikor az Emberfia címet csak Jézus ajkáraheiyezte, ha ez (a bultmanni iskola szerint) már az ő, krisztolÓgiáját jelentené, nem pedigKrisztusét?

- A keresztények miért lettek volna kevésbé k rtiltekintóek aLk 12,8 mondás megtartásá-ban (,,Mondom nektek' hogy aki tanriságot tesz mellettem az emberek e\6tt, aztmajd az Em.berfia is magáénak valljaazlsten angyalai elótt''), ahol Jézus rigy rúnikkiilonbségét tesz n.maga és az Emberfia kcizcitt, ha kÖvetói számá!Ía (amint ezt a bultmanniánusok gondoljrák)nincs kijlonbség Jézus és az Emberfia koz tt?

3. A katolikus egzegétiák R. Pesch és R. Schnackenburg szerkesztésével kiadon kcjzcjsmrívtikbeno" az Emberfia cím tárgyalásakor kitémek a mondások hitelességét érintó kérdé-sekre.

tssze gzés:Az Emberfia mondások t rténetiségének a tagadása számos szerzó részér61egytitt jrír az

n. keleti ,,mennyei emberrel'' valő Összekápcsolással.W. Bousset és Reitzenstein állítjrík, llogy az Emberfia cím az Anthroposz mítoszbÓl ered.

Az Emberfia tehát a keleten elterjedt Mennyei és Ős Embert veszi eló' melynek gycikere aGajőmart mítoszban keresendó' Ez utőbbi a mazdeus hagyományban a jÓ isten (Ahura Maz.da) által teÍemtett Elsó Ember, akit a rossz isten vagy rossz hatalom (Arhiman) megol. Azon-ban nem sikeriil neki az é1tet6 magot megsemmisítenie, melyból az elsó emberpár szriletik.Ugyanez megy végbe a szintén megolt elsószÍilcitt ,,bikával'', melytól az átLatt éIet ered.

A késő,bbi gnosztikus és manicheus ktjrokben Gajőmart szőtériolÓgiai karakterrel rendel-kezett, isteni lényként, mint az emberiség mennyei példaképe' A g'onosz erói megolték, demennyei részei széÍszőrődtak az emberi vi1ágban és ezek az emberekbe kerÍilve jÓvá tettékőket, és benni.ik van a halhatatlanság magja, amennyiben arra t rekednek, hogy a rnennyeiemberrel, aki egyben ijdvoziilt és tidvozító, azonosuljanak.

Bultmann ehhez hozzáteszi, hogy az Emberfia mondások három osztá1yáből' az elsó ésa harmadik hiteles, ám itt J{zus nem nmagáről, hanem valaki másről beszé1 (egyes szám3. személyben), a második csoport azonbanvaticinia ex eyentu, a hrísvét utáni kerésztény hitvisszavetítése a hrisvét elótti mondásokra és eseményekre' A kiilonbtjzó kivetítés teÓriákL. Feuerbachtő1 szátrmaznakés a legklasszikusabb pozitivizmus redukcionizmusát ielentik.

5 ) Etl?vetések rz Emberfia cím hitelességét ta|adők vélemén1sire '1.' Az Emberfia cím nem eredhet az Anthroposzffi6 6-6l]fréi}íEmberfia nem az emberi.ség transzcendels modellje, nincs kozmogÓniai feladata, nem egyszelTe tidvciztilt és i.idvcjzí-tó, hanem csak Ü4yÓzlí(.

2. Nem lehet a mitikus hit gyiim lcse sem' sem pedig az arátrnk zosség (akik gi]r gtiI be.széltek) krisztolőgiai kreáciÓja: a cím valőban Qsak Jézus ajkán szerepel, míg a legósibb szci-vegek Messiásnak és Umak nevezik, nem pedig EmberÍiának, mely hitiik kifejezésére kevés.bé volt világos és alka|mas. Végiil hiányzik a legrégebbi hitforurulákbÓl is.

3.AcíminkábbJézuseÍedet iségm?saJahveszolgájar i .1eleondolását hozza |éke'

v Jesus und der Menschensohn, Herder, Freiburg l975' A szerzík salvo errore fejtikki meglátásaikat a Fomge-schichte mÓdszerével, bár a tőrténeti érthetóség (via regressiva) k vetelményeit nem veszik figyelembe. Saját németirodalmukat nem elemzik a hitelesség kritériumai alapján, és nem tének ki az mgol nyelvteriile|re sem, és nemszállnak szembe más szerzőt ellenvetéseivel.

109

r l

r l l

4. Az evangéItumokban gyakran szerep-1ó Emberfia kifejezés, míndannyiszor Jézus ajkán'

csak azzala ténnyel ^ugy:;*nutí

hogyiézus onmagríra ákalmazta és ? \o,"o'.eg

a kezdeti

idóktő1 fogvameg1izte tJiasatan éikatekézisében a Jézus mondásokka1 kapcsolatban: ez

l r"g.áÁysou ;áfe""n n'r'egí"il_. éut1m1.'n,,leremias, Longenecker éweléseí ama.állítások-

kal szemben, melyek ,,"aÁlá,arám kozosség alkotta vobá ezt a címeÍ, nem találtak megfe-

le1ó cáfolatra. A kifejezes e.r-edetisJgenet e'nlákeie1en vo1t a palesztinai.zsidő-keresztény kÖ.

zosségben, fettíínik I'ffá;-;;ilá;'s vértanriságának ósi élbeszélésÓben és a Caesareai

Eus zét io sz á7tal ÍÍLe g6Í zott Hé g es zipp o s z s zove g el ben'

5' Az Emberfiu "i..".,áuufii

urriui.u. Jézus-ajkán, hogy kovetói fokozatosan felismerjék

az ó nemforradalmi, .". i.i.áyipo1itikai, hanem kifejeietten vallásos.messiási kÍ.ildetését

(ami nem jelenti, hogy ne lenne társadalmi hatása).

A fentebb idézett racionJi.tu ,'"'"or., akik az Emberfia címet Jézus f ldi.politikai messi.

anisztikus koveteléseire "á"^,t""á..iat,

téptelenek arra vá1aszo1ni, hogy miért csak Jézus aj-

kán szerepel ez a cir',"'í;;;;;kfiii'ia"1'"it, ha rÓla beszélnek, sem aÍTa' hogy miért á11

szembe a kevésbé használt Kriszfus címmel.

6. Ami Bultmann te"""iiirr"n, aki szerint az elsó és a harmadik csoportban Jézus nem c!n.

.uga,otbeszél,mígamásodikbanezttesz i , f i l lságosanmesterségesavat ic in iaexeventumegállapítással egyiitt, meiyet<uen ideolőgiai prin"íiio. érezhet1. Nem világos, hogyha Jé-

zus, legalábbi, p".,"onuii,áeitetemuen,*rudátába; volt messiási voltának' miért ne alkal-

mazhattavo1na magríra Jut'u"."árga:o megvá1t6^kti1detését és miért ne mondhatta meg volna

elóre megdicsóiilését? a teir'"gy3áan1o!1 i:-fu:lT1'1*. H=:4* tut ,L2,39; Lk 11'30)

és a legósibb e,,ka.isztit.,s-rí.'; (lil; il',zz-as;Lk2219-zÚ:ú igazolják, hogy Jézus el-

f;;"dá;-h yg:gb4P'pkaeÉ ri,, az ó brínÍik bocsánatáéÍt, mint Jahve szolgája, aki a halá1

után felmagasztalva orcs&@Bén uralkodik'(Iz .53,I0_l2).7. Végii1 pszicholÓgiaffiis kevéssé tíínik hihetónek, trogy néhány évtized alatt (ma már

mindenki infantilisnek .|qj? Rdil;s téziseit) létrejoheteti volna ily paradox mődon a szi.

gorrian monoteista héb". gá"áortoaa s számáta az,Emuer és Isten Jézus. mítosz'', ha nem lett

volna Jézus ajkán és *^g.*.,í'al* "gv oryP biztos torténeti kapaszkodő' me1y meglévó

i"p"-i"i^.t6oi ni"a"i'"" i"i'"to"e i"ttí"''n"t a hitnek a fejlódését. Az eltelt idó rovidsége'

az igazolások és cáfolatok lehetósége, ily magas erk icsiségíítanítás hirdetése, mely sziímos

ffit#"nj#'j"l"1f";;il,Ó és eileítétes volia kortárs zsidÓ és gorog felfogással, a ]egósibb

il;;;.ég;a;;;_ gy;á"'oia'a"ux a mÓdja, mely számára 9z.E,m|erfia cím már nem

volt használatban, ezek á" "r"^"r.

a racionalistá és triliágosan. reduktív értelmezések elfoga-

dásél nehézzéteszit' tracsak nem fogadjuk el' hogy az Emberfia és Jahve szolgája Jézus mes-

siási ontudatába.vetett trii az "1só

kefusitény koz sségben világosan kjmutathatÓ.

4. A Kiiriosz cím

Ktiltjn ke1l fogalakoznunk a Kiiriosz krisztolÓgiai elnevezéssel,8s mely az 1segybáz szÍ,mára

a Krisztusba vetett hit ;;g;;1 -il.k

alapvétó kjje1entésére--uta1: Jézus .az Ut, Jézus a

Kiiriosz. A Kiiriosz fogalorí a hrisvét utáni ko"ti,,JÉ r'iwáÍá,sáb.an azt jete.'íffi$ Jézus a

mennyben az Atya jobbjái.uir' &;ro."-" ^.dicsósée"et.

Ez a kijelentés ugyanakkor a jelenbe

is helyezi kije1entését, "k';;í'.*Ád'á

ii tmesoraffisíthetó. s a benne hívó egyénileg és

koztisségileg is.imádságaila' t'i":*r'*i, hogy Jézus Isten' továbbra is él, és az áItala alapított

l

85 Art. Úr, in Haa g, Bíbliai Lexikon, 1 875-1 878'

110

ffi N

egyháza meIlett rá]]. A Ktiriosz kifejezést a LXX-es szentírásfordításban Isten meg;elcilésérealkalmaztrák és a legelsó rijsz vetségi iratokban, a páli leveiekben kizárőlag Kriszőssal kap-csolatban fordul eló.

a) A' kíiriosz fogalom a g rog világban

A keresztény használat gy kere elsósorban arra a gor g kifejezésre utal, mely va]lási és oro-fán érteiemben egyaránt.megtaláIhatő a hellén gonaotáaastao. s'".upls,t, ií'i'i;;;;.];J,,,ktiriosznak és kririrínak'' nevezi.k a népi és misztériumvallásokban

"!y*a"t. A kiiriosz ab.

i'#=*T-*.:]::.,:n az istenség fogalmával egytitt. Az elsó paleJztinai zsidőkeresztdn}

Kozosseg lS talalkozott ennek a szÓnak ezzel. a használatával, de azt tudatosan Jézusra alkaÍ-mazta: ,,Beszélnek istenekr61 az égen és a foldcjn, mivel sok isteniik és uruk van, nekiinkmégis egy az Isteni.ink, az Atya, akitól rninden származik, s akiért mi is vagyunk' egy azUrunk, Jézus Krisztus, aki által mind.en van, s mi magunkis ataa va!yunr<'' (lKor 8,5-6)'. A mindennapi életben a p.arancsolÓ rír, birtokos szin-onimájaként puí"t.ao megszÓlításkénthasználták.

b) A k rioszfogalom a zsidőságban

A zsidők Isten nevét (J}IWH) nem ejtették ki, s igazolhatÓan az Adonái kifejezéssel helyette-sítették. Ez a szokás bizonyára már a Septuaginta fordítás eton megvoii} Kr. u. I. századbanmfu igazo1hatő. Az Adonáj tehát az Úr értelemben pőtolta Isten neíét. A g r giil beszé1ó zsi-dÓ diaszpőra már a LXX-ban is alkalmazza a profán használat mellett, Isörrre vonatt oztatya.Josephus Flaviusnál c.t Y Ósz vetségi idézérckben és imádságokbuniumtto'unt. vele, mígáltalában Istent nem említi ho Ktiriosz (az Úr) kifeiezéssel.

c) Az Úrfogalom az atámu| beszélő k zosségben

A tanítványok és maga Jézus is arámul beszéltek, s így természetes, hogy az elsó kereszténycsoport nyelve szintén az arám volt' A Szentírá"sban is iennm*uat nér',an]i uiám fogalom, péí-dául a ',Maranatha''-fe1kiáltiís. A ,,mar'' vagy ,,mari'' az ,,Úi'értelembán hasznájatos, kirá-lyoknak, császároknak jár ki, a ,,mari, mari';pedig egészen kiil nleges megtiszt9ltetégtjelen.tett..Ez azonban még nem ttikrozte az els6 ke.eiztJnyek t'ite.. afogyffirog kiiriosz egyáltalános jelentésbő1juton eI az ab.szo]rit r jelentésig,-u Eyanez a fejlááés Es átmenet tapasz-talhatő a ,,mari'' arám elnevezésnél. A kultikus aram niámegszőlíiás, m.ly a, IKor 76,22.!::.t9lálhatő' 1''.*eikYq kontextusban a kiiriosz-kijelentéselir<cizepponqáLan á]lő Jézusra,Irunt UITa vonatkozik, hitvallási formában. Míg azonban a ki.iriosz auizotrit érte1emben emlí-ti Jézust, addig- a ,,Maranatha'' a tcirténelem beteljesedését várja, s a esigynaz hívja Urát,hogy jcijjcin el.86

d) AzÚr megszőlítás az ósegyházban

A ktiriosz elnevezés csak Jézus halála után nyerte el teljes értelmét' mert ez a KLiriosz JészuszszÓprír már hrisvét utáni' s egyrittal a jelenlegi funkciőiia vonatkozik. Ezt hangsrílyo zzaPéter

& v'o. Je] 22,20:,,Jcijj el Uram Jézus',; Didakhé X, 6: ,,JÖjj n a kegyelem és mLíljon el a világ. Hozsanna Dávid Is.tenének. Aki szent, jtijjtin, aki nem, az térjen meg! tvtaan átrrat gJiou aea; l"i." r;' l. DiZ apostotischen vdter,Tiibingen 1992,14.

111

apostol pÍinkc}sdi beszédében: ,,Tudj'a meg hátlzrael egészháza teljes bizonyossággal, hogyaz Isten aztaJézust, aki ti keresztre feszítettetek Urláés Messiássítette''.

Jézus ezt a címet az Atyának vaiÓ feltétlen effié1messége alapjrín nyérte el, és ó éppenezértmagasztalta fel: ',Engede1meskedett mindhalálig, mégpedig u ke."szihuiálig. Ezért istenolyan nevet adott neki, mely filcitte van minden népnek''.

Jézus foldi életében, brár utal aztJr kjfejezés nmagáramégsem toltotte meg abszoIrít értelemmel:

_ Mk 12,35: ,,Mondá azIJr az én uramnak, i.ilj az én jobbomra. '. Ha maga Dávid uránakmondja, hogyan lehet akkor a fia?"

- Mk 1 1 ,3: ,,Az Úrnak van rá sziikség e (azaz a szamiírcsikőra)''._}v{.t.7

'21:,,Nem jut be mjndenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, uram''.* Jn l 3, l3: ,,Ti Mesternek és Urnak hívtok, s jől teszitek' mert az vagyok.'.

Az els6 keresztény szőhasználat v őszínííLeg az antiochiai kciz ssegben alakuit ki, és aktiriosz elnevezés abszolrít használata Palesztinátől távo1odva erósodik rieg. Korábban azon.ban miár a hrisvét utáni hitvallásokban szerepel, jeicilve ezze|az eredet heliiét, a feltámadt Jé-zus megtapasztalását: ,,Én Uram és Én Istenem';.

A személyes imádságformríkban is megielenik Krisztusnak mint Úrnak a messzőlítása:_ 2Kor 12,8:,,Hráromszor kértem az IJrat.'.,,

. _ lTessz 3,l2: ,,Gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben egymás és mindenki

i ránt. . . ' '_2Tessz3,2:,,AzÚrazonbanhííséges...bíztlnkazÚrban... azÚrvez&eljeszíveteket,, '_ 2Tessz 3, 16: ,,A békesség IJta. . , az Úr legyen mindnyájatokka1''.-2Tessz 3'18: ,,A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokka1''.Jézus nevének az említése szintén elterjedt az Istenhez intézettimádsás során:_ ln 4'I3:,,Bármit kértek a nevemben, megteszem nektek''.- Jn 15' 16: ,,Mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek t6le''.- In )'6,24k:

'Eddig nem kértetek semmit a nevemben, kérjetek és kaptok, hogy or mcit<ikteljes legyen''

Az 6segyház Maranatha imádságának két jelentése maradt fenn. Az egyík egy fetszÓlítás,míg a másik egy kijelentés . A ma.r anatha: fu Úr eljcjn. És a maranath"].loii

"i Urunk. Va-gyisaz Úreljc;n az idóuégén,

'Mos-íleaM'-.'i"' iffiij

zrrs tanjtotta: ''J

jjon eI a te országod'. (Mt 6,10). LzÚr címetterjedését etosegitettetáhit-vallási formiík:

- RÓm 10,9: ,,Ha tehát száddal vallod, hogy Jézls azltlr..,,'-Fil'2,9:,,Isten folmagasztalta és nevet adott neki''._ lKor 12,3: ,,Senki sem mondhatja, Jézus az Úr, csak a Szentlélek által''.

valÓ alkalmazására, valÓszínríles

u A Fi és azAbba

Jézus tudatosan vállalta az iidvosség prőfétai és papi kozvetítói szerepét' és a várt messiásfeladatát, de az eljcivendó Emberfia az eszkatologikus bírő és kiráiy transzcendens értelmé-ben, amelyhez hozzávette a megváltő szenvedést is' Valőjában Jézus adott lokést a kiilcinbc'-ző messiási alakok egyesítésének, melyet a hrisvét utáni kcizcisség a feltámadás tapasztalatá.nak fényénél továbbgondol.

112

les{t l Mu-t brÉl ÜÍ'-c i*J Í_t G LJ L-r

Az evangéliumok azonban más, a késÓ.bbi teolÓgiríhoz kozetállÓ címeket rs adnak Jézus.nak, Itt foglalkozunk majd az ,,Isten Fia'', legfÓ1téppen azonban a ,,Firi'' abszolrít értelembenvett jelentésével, mely utőbbi eBTdbffi-eves'ue c;siietett e.

"uuíjffi o],1í'u, a,a.

A)T rténeti gyÓkerek

1. A Filippi |evé| Rrisztus himnusza (Fil 2,6-11)

Sztikséges e*y Visszatekin!ó.5ujat4s] melynek során megál'apíthatjuk, hogy a 30-ban ke.rcsztre feszített.és meghalt Názríreti Jézusi néhány évvel íésdb ;;;j;; n"*",ak Úrnakés Krisztusnak ismerte el, hanem isteni természeuínek, anogy Áeai"iá,?"r Filippiekhez írtlevelének pre.paulinus himnusza val1ia.Pál apostol tobb alkalommal-volt.Filippiben, va]őszínrÍleg 49-50-ben kezdhette ei igehir-detését. A vr{rost 148-ban foglaiták el a rőmaiak, s egy híres csata is, Kr'e. 42.ben, melybenoctavius és Antonius legy1zte BÍurust és Cassiust, nevezetessé tette. K'r.e. 30 k rtjl Augustuscsászár katonai ko16niát létesített Colonia Iulia Augusta Philippensis néven, mely elnyerte arÓmai polgrírjogot is. Ez a rÓmai kolÓnia még Prál ápostor loJ;?u"' 1' íoae,o,,, aki egy kiszsidÓ ktjz sséget talrílt itt' melyet egy Lídia névr]í prozelita veietett, ati vuibszi,',n eg az els6

?-:|zony volt, aki eur-Ópai.fold-on befogadta az evángéliumot és mágkereszte*eaett számosfilippi-beIi trírsával. ői akottrík az elsá keresztény k*ozcisség"t E;ő;;b;..A Filippi levél hitelességét a legt bb egzegétá efogadji, arrot a'tríres trimnusz (CarmenC hris ti ) taláIhatÓ, a 2'6_1 7 -ben:

6 ó mint Isten, (Istenprm jtiban [éu popQfi leoÚ] volt [ ncipyuu], és) az Istennel valő egyenlóségetnem urtotta olyan dologna!, amelyhez f<'ltétlentil ragaszkodnia keli, t'un"Á ."oigui áiakot tjltítt, ' kiri."ii-tette magát, és hasonlÓ lett.áz.emberekhez. Kiilsejét tekintv.e olym lett, mini"gy.3.u". 'u"Á,ia'."n,"gi,és engedelmeskedett mindhálálig' mégpedig a klreszthalrílig. 6 p'e.t i.t"i r.,jí"g"''"r", és olyan nevetadott neki, mely fÓl(itteIvan minden névnek, o hogy Jézus.névér'e hajoljon meg mi"naen térd a mennyben, afÓldcin és az a|vílágban,Il s minden nyelv hirdesseÍz Atyaisten dlcsoségérq ''".8y

J;;- Krisztus az Ür.

A kÍilcinlegesség abban rá11, hogy ilyen r vid idó alatt. vagyis a keresztre Íeszített halálaután kb. 25 éwel' írt 1evél m6r tartalmazza az,'is.teru termesiát- preegzrsziens rí]]ítását. va-gyis Jézus Istennel valő egyenlóségét egy három iazíslÍEszio1ő.'; ,a;ib;'ffi;tencja, kenőzis, felmagasztalás: ezek P:íl apostol másleveleiben is íregtJáilatoak), mely egy

Í:::l'' kcizosségben meglévő és imádkoiott (énekelt) mély krisztolÓ.giai p.e.pautinusiiÁ-

Ha az lKor 15,3b-5 a Jézus fettámadásába vetett hit kérdését vetette fel már a Kr. u. 34-esévtÓ1 kezdve' akkor ez a himnusz Jézus torténeti alakjár1 kérdez tá, r'o!y Áircnt.;elent megily rendkívtii gyorsan az Isten ,,mennyei Fiában'. vetett hit.Nehezíti a kérdésfeltev ést'az a tény, hogy az őkorban nem ta]álunk ehhez hason]Ót, még atheiosz anér (isteni ember) elgondolásábaniem' mely ettÓ1 tényegében ttllcinbozik.

' A h]1nus1 bizonyosan prepaulinus eredetrí. A mrír korábban hásznált és az 1Kor 15,3b_5-ben találhatő prepaulinus hitvallásra alkalmazott kritériumok

"l^pjá";;;ái;píthatjuk:. I. Pál-apostol világos szándéka, hogy egy korábbi valőságot .igy*-Zoia rnár használat.|nl:::}'""usszal.

A szcivegclsszefiiggéiua rin:i.'it' hogy a hírinusz nem a levé1lel egyÍittKeletKezett.

113

2. A szoveg egy sajátos, ritmikus formával rendelkezik (paraleilismus membrorum), melymég ajelen fordításban is érezhet6,

3. A himnusz kivehetó a levélból, és onmagában is megáll, bár a Fil 2,5a és 12 kozcitt még-is torés marad a pontosan fe1épített 1evélszerkezetben.

4. A himnusz nyelvezeÍe nem páli kifejezéseket taItalmaz (meiyek mődosítás nélktiliek;taián egyetlen hozzátételvan: ,,mégpedig a keresztha1áIig''). oly ritka és pfuatlarl fogalmak-ka1 találkozunk' meIyek eitérnek Pá1 aposto1 teo1ÓgiájátÓI. A himnusz szerint a preegzisztensJézus isteni 1éttel rendelkezett (év pop$11 0e oÚ)' mely már kcjzel á1l a természet fogalomhoz,de azzaL nem azonos.

Úgy tíínik, hogy ennek a himnusznak liturgikus használata volt, és talán mfu egy korábbiIevél részét is képezte' és késő,bb kapcsolták a jelenlegihez. A himnusz egy pogányságbőlmegtéIt kcizosségbenjott létre, és így a fílippiek megtérésének kezdetére vezethetó vissza Pá]apostol 49-50-ben tett elsó missziős tja alkalmával, de az sem kizárt, hogy még régebbi, ésebben az esetben az antiochiai kozosségbÓ1 származ1k'

AnéIkÍil, hogy a késÓ.bbi teolÓgiai vitákban elmeriilnénk kijelenthetjiik, hogy ebben az ósiprepaulinus himnuszban mar egy viszonylag érett, mé1y kifejezódésÍí krisztolÓgia jelenikmeg, me1y minósíti azelsókeresztény k zÖsséget.Ezazt is jelenti, hogy akris4q!ágra&.l.1ó-dése nemcsak a nagy teolőgusoknak' Pálnak il]etve késÓ,bb J'ánosnak koszonhetó, hanem an-nak a mély teolÓgia gondolkodásra képes koz sségnek, me1]il6pés voit kiaiakítani és meg-íilzilittés az lKor 15-ben talrílhatÓ ósi hagyományt.

Megt1gyelhetó ?z el7en6rzőtt hitkifejezések gazdagsága, melyek egyébként kÖnnyen fele-désbe rneriilnek. Eppen itt tehetjiik fel a kérdést: vajon a via regressiva segítségével eljutha-tunk.e Jézus szinoptikus hagyományának kiindulőpontjáÍloz, melyet gyakran hrisvét utáni al-kotásnak gondolnak' EgyidÓ,ben a hrísvéthez kapcso1ődő ,,kreativitás'' gondolata is felmertilt,ám elótte Jézus igehirdetése és kinyilatkoztatása alapján még nem johetett létre egy htísvételótti gcirog kifejezésekkel éló koz sség.

2. A Fi krisztolÓgia hrisvét elótti vonatkozásai

a) APá\és Jiínos által kifejtett krisztolőgia nem személyes a]kotás, vagyis a szinoptlkusokkalszemEéi-idmbeszélhetiink ''!e.9'tol''. Eppen ellenkezÓíl.el'' egY folYamatos elmélyiilésrÓ,lvanszÓ'*iiyifeltámadás;úa'ásztaiaiáuotkiindulvaul''..'t.ítaffifu**..szaemlékezve Íogatmazza meg teoIÓgiáját, mely a hit kozős alapján áilva a hívó kozosségtő1kapja legmélyebb lcifejezéseit"

A fenomenolőgia segítségével azonban kimutathatÓ, hogy a kozcisségi tapasztalat nemcsokkenti Krisztus és a Szentlélek szemé1yes megtapasztalását, melyet Pái ''kinyilatkoztatás.nak'' nevez, és éppen ezáItal éÍthet6, hogy a tapasztaiatok és az ismeretek novekedésével ho-gyan alakul ki a kozosség, melyben a maga szintjén mindenki részesiil.

Az elIenórzés nélkiili koz sséget fenyegeti a mítoszban valÓ elmertilés veszélye, a teolőgi.ai kreativitás leg|elentósebb idószakában, és ezért fogalmaztiík meg ai evangéliumokat, me.lyek a gnőzisba valő szétszőrődás veszélyével szemben a torténeti emlékezés gyokereihezvalÓ visszatérést jelentik.

A Fil 2,6_11 himnuszig valÓ fejlódés is csak a kozcisség és a páli hagyomány eIlenórzéseaiatt johetett létr .

b) Apogányságbőlj tt Isten fia címe1képze(éssel szemben kimutathatő, hogy Pálnál és azó k<izosségeiben ez az elnevezés nem, vagy ritkán szerepel (mindcissze 15 alkalommal, míg aktiriosz I84-szer, nem beszélve a khrisztosz elófordulási helyeiról).

r1,4

Azonban a kozosség által korábban alkotott formuiákkaI egyi'itt megtaláljuk az Isten Fiát,szőtériolőgiai értelemben, mellyel Pál az általa hirdetett evangéLium tiírgyát mutatja be (RÓm1,3.4.9 ; Gal 1, 15-16; 4,4).

Itt azonban nem az Isten Fiát' hanem az,,Ő r.iar'használja, ezzeladvaabszolrit értelmet a,,Firinak'' az ,,Isten Fia'' áItalános felfogása ffeIFE'.

cj Vajon honnan sziírmaznak ezek a meghatiározások? Ta1an Pál apostol h svéti vagy ahtisvét utáni pre.paulinus k zosség tapasztalatának és hitének teolÓgiai kifejtései? Vágyolyan teolőgiai és krísztolÓgiai fogalmakrÓl van szÓ, melyeket hrisvét elóttieknek tekinthi-ttink, Jézus kozponti iizenetének' meIy a mennyei Atya kinyilatkoztatása?

Ha kimutathatÓ Jézus páratlan volta az ó Atyja megszőlításában, akkor ezzei logikusanegytittjár a Firi meghatlírozás, aki egy belsó abszol t kapcsolat hordozőja.

Más szavakkal:- Jézusnak Isten országáről szÓlő torténeti iizenetének kozéppontjában az 6 fuj,i,,vallása''

tárul fe1, vagyis Istennek mint Abbának, kedves Atyának a jézusi kinyilatkoztatáSTtil6fllegessftján.

- De egyrittai megfigyeihetó Jézus magatartása az Abba felé, az ország hatalomma] valÓk inyi latkoztatásában,abbanabmsvételótt ieIem"ekkelegyi i t tIstenkozelébe, mint az iidvosség k zéppontjába állítja onmagát, mellyel egytitt jrír az Abbával va_1Ó paratlan kapcsolat tudatossága.

- Ennek az ismeretnek abszoltit megfelelóje nem lehetett más, mint a Firi' Ám a racionaliz.mus ezt megtagadja JézustÓl. BáIki megalkothatta vagy a k zcisségnek kigondolhatta, kivéveJézust? De miért? Ezt tcirténeti.filolőgiai érvekkel nem igazolhatjuk.

_ Vajon kimutathatő-e, hogy az Abba kinyilarkoztatása és Jézus váratlan magatartása té.nyén t l vannak-e nyomai ennek a kifejezett cjntudatrrak, hogy ó a,,Firi'', mely abizolrit foga-lom erósebb az ,,Isten Fia'' megnevezésnél, mely kontextusa nem mindig fejezi ki ezt azáb-szoirít kapcsolatot.

- A Fi'i szÓ abszolrit alkalmazása vezet a végsó kidolgozáshoz, az ,,Isten Fia,' fogalom go-rog abszolutizálásáÍtoz, egészen a nagy zsinatokig, és nem fordítva.

- Nagyon jelentós a folyamatosság a legósibb és iegismertebb rijszovetségi meghatározá-sok és az Abba és a ,,Firí'' címek kozott a szinoptikus hagyományban. A Filippi levé1 hirr,nu-sza pre-paulinus jellegével mátr igazolta ezt az e16zetes hagyományt és azt a folyamatosságot,mely a kutatás kiinduiási pontjaként szerepelhet.

3. Atyaság és istenfiriság az ósziivetségben

a) Isteni atyaság az ószovetségbenE7

A kánaáni termékenységi istenek és ósatyák elnevezésével kapcsolatban a legósibb héberszcivegekben bizonyos fenntartás van Jahvénak Atyaként valő megszÓiításával' A rabbinistairodalomban csat nonairy*n-elffiuonuffi,ik Isteire, csgládi kornyezetben vlszont elterjedt.A jahvista hitben Isten atyaként valő elgondolása

''"-pénit meg, mivet az atya szi egy bi-

=opgi1kaPcP!as utalna az istenséggel, s ezá1ta| csokkentené a teremtmény és-a te'..nt-á f-o-zot tavolsasot.""

81 yo. ArÍ.. Abba, in Hnlc, Bibliai Lexikon, I,s Isten myai tulajdonságaira ajahvista vallásban csak hasonlatokban és a rokonság meghatározott kaPcsolataival

torténik utalás. vo. Art. Anya, in Heec, Bibliai Lexikon' 7z1_75.

115

f t_- I l - ,J I I I . t r . , i i**J 1,". . . . I r ._. .J

D) Az istenfiri ság az ószovetségben és az intertestamentárius idóben

Bevezetó me8Jegyzések1) Említetti.ik, hogy az,,Isten Fia'" cím a zsidő szovegekben kétes értelmíí, egészen az Ujszo-vetségben valő megjelenéséig. A legósibb szovegekben is arrnyrra széleskoríí a használata,hogy egymagában nem elég Kriszfus istenségének ameggyóz1 igazolásá,ta, s ahol neki tulaj-donítjrák, csak nagy iáltalánosságban jelentheti a messiást. Csak sajátos szovegÖsszefÍiggés-ben lehet transzcendens értelemben felfogni, ám a tcjrténetiség kérdése ekkor is fenniál].

Az ószovetségben és az intertestamentiárius idószakban, tisszefuggésben a szent szovet'ségben meghatározott isteni atyaság elismerésével, az ,'Isten fi.a'' vonatkozhatott lzrael egésznépére, annak kiriílyaira, és szíviik ártatlansága miattiigazakra (pi. Zsolt 2,7.' ,,Ftamvagy te'';zsolt89,27..,'Atyám vagy, Istenem és tidvcim sziklája'''; Boics 2,16: ''Atyjának nevezi az Is-tent.''; Bo1cs 5,5: ,,Isten fiaikozé soroltrík'' stb'), és iíltalánosságban au0,s}'v{é!ye!thívhatta Istent, és mint Isten ftaítartoztaka választott néphez.

.-zTTIe#ibb szinoptikus hagyományban az,,Isten fia'' kijelentést nem a késÓlbbi zsinatok,,természet és 1ényeg szerint valő'' elgondolásában használjrák, sem a páli és jánosi teolőgiaértelmében, de Bultmann és kcivetóinek kijeIentése sem iíllja meg a helyét metodolőgiailag,hogy a f ldi Jézus ajkán az,,Isten Fia'' cím csak a palesztin kciz sség alkalmazása, melyreeróteljesen hatott a gnÓzis vagy a kultikus mísztériumok befolyása.

Lz arám és a g rcig keresztény kÖzosség idóbeli és nyelvi teljes szétválasztása és annakfeltéte7ezése,hogy az,,Isten Fia'' kifejezésnek egyediil g rog vagy keleti értelmet lehetne ad.ni, mára meghaladottá vált.

3) Teljesen kÍitikátlan azt gondolni, hogy az Isten fia elnevezés csak a hellén féIístenek ésa keleti vallások istenÍiainak hatására jelenik meg, és nem lenne eredetileg is a zsidőapokaliptika hagyományában és azl. századí zsidÓság kcjzÖs kulturhátterében. Az anonim te-remtó kozcjsség mítosza egyáltalán nem tarthatÓ.

4) Az ,'Isten Fia'' cím jelen van a Szentírási és az intertestamentárius irodalomban, és ezzelszámolni kell' Akik azt állítjrik, hogy Jézusnak nem volt messiási ontudata, melyben gorcig éskeleti hatást vé1nek felfedeznt, ez egyíttal annak a feltételezése is, hogy az oszovetség és azintertestamentiárius irodalom nem ad alkalmat a teljes értelembe vett Isten Fia fogalom szá-mára, mely érett formájában az Újszovetségben és a zsinatokon jelenik meg. A gor<ig eredetellen szői azonban az aÍény, hogy az ,,Isten Fia'' cím soha nem keri.-il kapcsolatba az ilyen fel-fogásri isteni emberrel .

SzijveBelemzés/) Isten Fia az ószovetségbenÉrvényes az e1s6 századrais' meiyben az Újszovetség megjelenik, hogy ,,Isten Fia'' a kirá1y(2Sám.7'14 innen származtk:Zso|t2,.7;89,21; v . 110'3)' Egyesek szerint e sziivegekneknehéz messiási értelmet adni, mert trílságosan is kcitódnek a torténelmi királysághoz. Azószovetségben sohasem jelenik meg az isteni leszátmazás gondolata, a szigorri héber mono-teizmus miatt.

Izrael és aziztae|iták gyakran Jahve lraiként szerepelnek jogi' adoptív énelemben'_ Ez a hagyomány a Kiv 4,22 (,,Iztaelaz én elsósztil tt fiam'') és a Jer 31,9-re (''Atyjává

1ettem Izraelnek' és Efraim elsószi.ilcjtt fiam'') vezethetó vissza, ahol J}TWH lzraelt elsószti-lott és kedves fi{nak nevezi, meiy kimagaslik a nemzetek kozi.il (Jer 3'19); akit Egyiptombőlhívott oz 11,1. Hasonlat képen mondjrík Istent lzrael Istenének (MTorv 32,6: ', Nem Atyádés Teremtód?''; 18: ,,Isten, aki életet adott neked''; Jer 3,4:,,En Atyám, ifjrikorom bizalmasbaIátja'').

116

,r. t ,U

Ü**] lBs$r$l &-*irr/ L-J í...J t I--4 t-/ [*r f_ .r

- Jeientős rész a Másod.ik Torvényk nyv I4,7: ,,AzÚr a ti Istenetek fiar vagytok.', (Vo.

'"i'j:.,ZÍ"Á::?.,.9:1'-].,-'oz2,7';' ahol aziztae\iták JHWH 1ányai és fiai. E szovegektÓ,lf.ig.gfneK a7 UszÓvetség tobbi utalásai a bolcsességi és az intertestamentiírius irodalomből(Bolcs 9,7: ,, Te szemeltél ki néped kiralyává, tiail es hnyaid tira3avá.;;;' Js ez vonatkozik

Istenre, aki'irgalmas Atyaként fordul fiai felé (Salamon Zsolt 17,2á,a luá s,t+;. A Jud 9,4-ben a zsidők Isten ,,kedves fiai''.- A megszőiítás ritkán szerepel onállÓ személyek esetében' ám az Isten ,,Íia,'elnevezéstsoha nem talríljuk személynévként, mint más népeknet.- Némely kutatÓk állítják, hogy az Isten fia címet soha nem alkalmaztrík a messiásra azsolt 2,"I és a Sám 7,14 ellenéié sem. Ez azonban nem igazolhatő, mivet ahogy láttuk,

Qumránban jelen van a dávidi messiás alakiában.2) Isten Fia és a messiás kapcsolataJézus korában az Isten fia fogalom a messiás szinonimájaként is megjelent és messiásikontextusban is lehetett értelmezni, mint egy sajátos címet:-Izrael királyára és Dávid firáravalő J}rWH-i atyaság sajátos fogalma melleti. A második zsoltárt ki.il.dná,k4p*;;.;;j

értelemben fogta feI a zsidÓ irodalom, meiyben JHW.H így sző|" u.ayr'"'il,eiam vagy' maadtam neked életet.', (ide kapcsolhatő a Salamon zsdt. 11 2q.. -

Jézrrs az Atyát Abbának szőlítja, mety vele a sajátos ,,Firi'' kapcsolatot alakítja ki. Csak né.hány helyen mutatkozik be, mint Firí, de sehol ."- hi.d.ti -ug.i.ől,

hogy ,'Isten Fia,,.

B ) Az Abba kinyilatkoztatása a szinoptikus evangéIiumokban

7. Azítj firii kapcsolat

Az Isten orczágárőI szÓlÓ.istenitizenet alapvetójellegzetessége az Istennel valÓ rÍj kapcsolatkinyilvánítása, melyet Krisztus hozott és kovetei tanitványaiÚl: a fírii vallást, mely dcintóenkiilcjnbozik a Jézus által tokéletesített ószcivetség Istenéirek kinyilatkoztatásátől.. Jézus egységesíti a lrct{D-9ze{gte!p:Il-g9!9!I-sten és u'".uái ,""."-t"tet, rn.lyhezbozzá-kapcsolhatő Isten orszffinak tizenet! kTZ!-ontban az Atya, és Jézusnak az AtyávalvalÓ sajá.tos kapcso1at kinyiiatkoztatásával.

2. Az Atya szÓ hasznáIata Istenre vonatkozőan a jézusi-logionokban

a) Joachim Jeremias.kiilclnbséget tesz a Jézus ajkáről elhangző Istent atyánakje1o1ó kifejezésés a megszÓlításokban Istent ,,abba''-ként szerepeltetó fogatm ttizc;tt (,áíram'')' Az e1só ki-fejezés 179-szer fordul eló, melyekben az Atyaiző jelení -"j

l..""""i[",p.solatban: Márk-náI 4-szer, Lukácsnál l5-szor' Máténál 4l-sáer,Jánosnál 109-izer, osszesen ).-/o-szer.Ezaz''Atya'' sző használatának han.gsrilyozását jeioli Isten megjetolésére. A

''mennyei Atya,, ese.tében (vo. Máténál: a mennyek országa) a palesztin keres7tény tozc;sseg semitizmusa ismer-hetó fel kateketikai és 1iturgikuss'z"-pontok alapján. ralb-zg!$cgl ".Atya

használata,'j:!:n,: liturgikus és ima lonnq}lkra korlátozÓdli<'

E,DDol azonban nem az kdvei l<ezik' hogy Jézus ezt soha nem haszná|ta IstenneI kapcsolat-ban, éppen ellenkezÓ1eg, az Ary1megs1Íqs Istenre vonatkoztatva feltÍÍnik Jézus imájában.

11'/

D) A logionok hiírom típusa kiilcinboztethetó meg:- Isten a hÓ Patér (,'az Atya,,, az én vagy a li személyes névmások hozzátétele nélkiil)_ Jézus, mint a,,mi AtyánkrÓl'' beszé]- Jézus Istent ,,Atyám''-nak szőlída (melyhez kapcsolődnak az ,,Emberfia Atyja.' megne-

vezések' VC'. Mk 8,38;Mt16,27)"c) A személyes névmás nélktilí Atya fóleg Jánosnál szerepel, és ez egy késói használatra

uta1.A Mt 28,i9 keresztelési formulája a liturgikus kiterjedést mutatja (,,Kereszte1jetek meg

mindenkit az Arya és a Firi és a Szentlélek nevére !''), és a lex orandi áII az 5 páLi hely haszná.iata mogott is (lKor 8,6: ,,Az Atya, akitő1 minden szfumazík.,,; Rőm 6,4: ,,Krisztus az AtyadicsóségébÓ1 feltámadt a haláiből.''; Kol 1,19: ''Ugy tetszett az Atyának...''; Ef 2'18: ,,Szabadutunk van az egy Lélekben az Atyához.'' 3,I4:,,Meghajtom térdemet az Atyael6tt., ')' Jeremi-ás által kétségbe vont |vIk 13,32logion: ,,még a Firi sem'', meIy a parusziiíra vonatkozik, amitbetoldásnak tart' számolva a palesztin és gorog koz sségek ktil nbségével, de nem gondol akettós nyelvhasznáiat jelentóségére.

d] A ti Atyátok. ot hiteles mondás sorolhatÓ e kijelentés mogé (a párhuzamos helyek nél.ktii;:--

--

- Mk 11,25: ,,...hogy mennyei Atyátok is megbocsátja bíÍneiteket'';- Mt 5,48: ,,... amint mennyei Atyátok tokéletes'';- Mt 6,32:,,mennyei Atyátok rudja. . .'';.Lk |2,32:, 'Atyátok r igy látta jÓnak... ' ' ;-Mt23,9:,,Egy a t i Atyátok' a mennyei ' ' .Jézus IstenrÓ1 szőlva tanítványainak a ,,ti Atyátok'' formulát használta, de nem meggy6z6

az a véLemény, hogy a kívtilríllők}roz az egyszerííbb ,,giya,' klfe1ezést használta volna (kivévea példabeszédek és hasonlatok esetét), és sohasem a ,pAtyátok'' megszÓlítást.

Fontos megjegyezni, hogy Jézus sohasem áIlította magát egy szintre másokkal az Atya szőhasznáIatakor, mety ót Isten elótt az emberekhez soro1ta volna. Talán jobban érthetí ez azegyetlen kivétel em-lítésével, mely a Miatyánk elsó szavai: egyediil itt szerepel Jézus ajkán,rám a,,ti AtyátokÍől'' szőlő tanításban, az imádságban nem a,,ti'', hanem a,,mi'' szerepel

e) A-zén Atyám. Az evangéliumok legjellegzetesebb kifejezései azok, melyek Jézus prárat-l a n kapc s offita tj ák az Aty áv aL, az,, Aty ám,, me g s z őlítás s al.

Azidézhetó helyek nem gyakoriak, ám kapcsolődnak a Jézus által adott kinyilatkoztatásgondoitával, melry az Atyátől kapott saját hatalmára vonatkozik. A Hymnus Jubilationis ak zponti logion (Mt II,27: ,'Igen Atyám''; Vtj. Lk 10,21: ,,Dicsóítelek Atyám''), mely melletta szinoptikusokban más ehhez hasonlÓ mondásokat is találunk.

- Mt 16'17: ,,Nem test és vér nyilatkoztattakj' ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.''-MkL3,32:,,... csak az Ltya.,,(kifejtését iásd késóbb).- Lk22,29:,,Nektek adom az országot' rnint ahogy Atyám nekem adta.''A k vetkezó helyeket J. Jeremias nem tartja hiteleseknek:- Mt 15,13: ,,T vestiil kitépnek minden novényt, melyet nem mennyei Atyám iiltetett.''* Mt 18,19: ,,Ha ketten kozÍiletek valamiben egyetértenek a fcjldtjn' és tigy kérik' megkap.

ják mennyei Atyámtől.''- Mt 25'34:,,Gyertek Atyám áldottai. . .''-Mt26,53: ,,yaly azt hiszem, hogy nem kérhetném Atyámat, s nem klildene 12légtó an-

gy a1ná7 is tcibbet. . .''A jézusi szÓhaszniilat kiiionleges eseténél állunk, mivel az ,,Atyám,' kifejezésnek-nlps

-$záIta1ánosje1entésme11ettJézusajkánaz,,énAtyám'' a21íGnGffi valő páratTan és egyedtilállő kapcsolatát fejezi ki.

1 lR

3. .Az,,Atya,, megszőIítása Jézus imájában

a) Iéz,lsnak, az Atyával vaIÓ megkiilonb ztetett kapcsolata, melyet az Atyám-logion igazolt,egy másik megszÓlításban is megerósítést nyer, mégpedig az Atya használatában. E logionokhítelessége az eredeti Jézus-beszédek hitelessége alapján kimutathatő. Isten Atyaként valőmegszÓlítása nem ta1álhatÓ meg a késó judaizmusban sem, csak néhány he1yen a diaszpőraposzt-kanonikus irodaImában. Az riiszo.vetség korában Istent kétfé1e mÓdon szÓlították meg:4=n5]$Ike{u.

(Atyánk. Királyunk)' dE ném-iétezeLl az Atyám megszÓlítás'b) Az Atya kifejezés részletes elemzése: Ha volt szokatlan Jézusnak az Istenhez valő for.

du1ásában, akkor ez éppen az,,Atyám'' megszÓlítás használata volt, mely nem vo1t haszná1at-ban az ,,Abba'' arám forma alapján.

Az ,,Abba'' arám sző azonban csak hiárom alkalommal fordut eló az Újszovetségben (Mk14'36: ''Abba, Atyám'..''; Rőm 8,15: ,,A fogadott Íiriság lelkét nyertétek el, általa szÓlítjuk:Abba, Atya!''; GaI4,6:,Á Fia lelkét árasztotta a szíviinkbe az Isten, aki Őt így szőlítja: Abba,Atya'') a hagyományos magyaráző, gcirog átírásban: 'ABBo, ő norqp.

Ennek a formulának abszoirit ktilonlegessége a perikőpák hitelességének kritériumai aIap-ján vizsgálhatők. Az atám kifejezés megórzése a pá1i k zosség használata során osszevethetőa rőmai, nem általa alapított kozosséggel' s egyrittal az ísegyházban valő elterjedését is bizo-nyítja' E megszőlítás páratlan volta Jézus imájának a visszhangja' még ha az Újszovetségbenegyediil a Mk 14'36-ban is taIálhatÓ, az olajfák-hegyén a Getszemáni kertben. Mégis, mrír ahagyományos vá1tozat7an formu]át adja vissza a gcirog, és az,,Atyám'' kijelentések hátteré-ben a két forma váltakozásáttapasztalhatjuk"

J. Jeremias egy idóben az ',Abba'' infantiiis jellegét hangsrilyozta, mely a kisgyermekkornye\vezetéhez tartozott, rím késÓ,bb változtaÍ'otÍ' véieményén, igazoba az idósebb firik családinyelvhasználatát is.89 Azonban ez a családias forma a késő,bbi Targum9o szeint az IstennelvalÓ kapcsolatban kenilendó. Jeremias szeint az,,Abba'' haszná]atáből még nem kcjvetkez-tethettink Jézussal kapcsolatban az Istenfia krisztolÓgiára yagy apÍeegzisztencíríra, mely vi-szonylag korán megjelent az 6.segyházban' Az ''Abbá''-ban tárul fel Jézus ktjldetésének utol-ső titka, hogy ó tudatában volt feihatalmazásának a kinyilatkoztatás továbbadására, mivel

t 11.27).

4. A ,,Fi|i', kinyilatkoztatÁsa az Ujsziivetségben

a) Elózmények

I) Az,'Atya,'kinyilatkoztatásával egyÍitt megy végbe a Firi kinyílatkoztatása rs. A,'via re.gressiva'' segítségével a Jézus istenségét meghatározÓ abszolrít Firi címbÓ1 indulunk ki, melyfóIeg a János evangéliumban szerepel, s amely Pál apostol kijelentéseivel egytitt a kereszténykinyiiatkoztatás csricsát jelenti.

Krisztus Isten voltát legteljesebben visszatiikrozó ósi homolőgia: az ,,Urunk Jézus Krisz.tus'', ahol azUr a Ki.iriosz, vagyis az Isten' a késÓ,bbi k<iz sségnek vagy a dogmatikai fejló-désnek olyan alkotása, melynek a folyamatosságát a szinoptikus hagyományokban és a Ná-zríreti Jézus hiteies szavaiban látjuk, me|y az ó'4'', mivoltának tudatában nyilvánul meg.

8e JenEv(as, J., Neutestamenttiche Theologie, Giitersloh 1971,73:,,Er hat mit Gott geredet, wie ein Kind mitseinem Vater".

'o TgMal 2,10

119

\*J \*J t*"r' l*.i*J t"@d tir*d [*xg*| t*-*J tÉ.P**J

R. Schnackenburg elismeri, hogy a negyedik evangélium a torténetkritikai kutatás sriiyoskérdéseit vetí fel. Igaz,hogy ez az evangélium mindenekelótt egy tidv zító iizenet, de mégisa tcjrténelem Názáreti Jézusa megtestesiilésének hite alapján áu. A torténelemmel valő kap-csolata nem'azonos a tobbi evangé1iuméval. Nem az e1yes tények, rnint inkább azok háttere'kuitrirtÖrténete érdekli. Mindazonríltal számos idó és helymeghatrírozása pontosítja a szinop-tikusok elbeszé1éseit.9'

2) A keresztény hagyomány során az Isten Fia cím, fejezte ki 19c].9tuT-r'4!Ej9u Fi*I91li práratlan kapcsolatot. FÓ1eg a páli és a jánosi teolőgiában, saját liturgiájukBs d6ffiatR{uk--idfrÍ&--ében. Vajon.mígfelel-e az Isten Fia fogalom eredetí gyokerének? Itt meri.i1 fel a konti-nuitás és diszkontinuitás a hit kifejezéseivel kapcsolatban' Voltak, akik torést feltételeztek, azarám és a gor g kciz<isség koz tt' melyet a hit továbbadísában a kettós nyelv eredményezett.

b) A via regressiva ny jtoxa teljes kép

A János evangélium kétség kívril a keresztény kinyilatkoztatás teljességét nyrijtja' ám emellettPál apostol levelei az rijszÖvetségi írások keletkezésénél mrír tartalmazzák atanszcendens éspáraÍIan értelemben felfogott Krisztusba mint Isten Fiába vetett hitnek a lényegét' és azta teljesképet, meiy a kereszténység számára késő.bb is meghatiírozÓvá vált. Ktizponti helyet fogial elJézus Krisztus alakja mint Isten Fia, Felkent, aki,,Isten azIstent6l'' (vo. a Credo kije1ent$sét).

Jiános a ,,firi'' fogalmat (abszolrit értelemben) gyakrabban hozza, mint az ,,IstenFiát,, és ez-zel kétségkívi.il istenségére utal. Ezeknek a mondásoknak és sz vegcisszefiiggéseknek torté-netiségét azonban nehéz igazolni. Pál apostol abszol t értelemben használja a Fi t, általábana hagyományből Örcikolt hitvallások alapjrín' melyeket himnuszokban, áldásokban, ho-molőgirákban és levelei buzdításaibaa ad tovább. Ezekben lát}ratő az a folyamatosság, amelyvisszamenó kapcsolatot jelent a szinoptikus hagyománnyai.

1) A János evangélium1. A kiindulőpontot a prolőgus adja meg az egész mtí szánáta.. ,,Ázlge Isten volt...',, aki

Jézus Krisztus (Jn 1'1). Az evangéIíum e1s6 zaradéka jelenti a befejezíkeretet:,,Ezeket fcilje-

Byeztem, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit á1tal életetek legyen ben.ne" (Jn 20,30).

Ja1os tlbb helyen bemutatja srisztus Istennel v4lÓ azonosságát, amikor istenségét hangsri-|yozzi_,-'A zsidők még inkább az é|etére tc'rtelí' mert:..*fs.íent is Atyjának nevezte, s ígyegyenlóvé tetteÍna1át'az Istennel'' (Jn 5,18); ',En és az Atya egy vagyurrk''(Jn 10,30); ,,Azsidők... meg akartiík kovezni''. azért,hogy ember létedre Istenné teszed magadat'' (Jn10,31.33); és a fópapok részér67 a Pilátus elótti igazolás: ,,Nektink torvényi.ink van' S e tor.vény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!'' (Jn 19'7). .

A János evangéiium majdnem egész ot dik fejezete (v. 16-30) Jézusnak az Atyáva7va7őegyenlóségét mutatja: amit az Atya tesz, aztteszi aFii; az Atya foltámasztja a halottakat, s aFiri is; gy tiszteiji'ik a Fi t, mirrt az Atyát; a Firinak élete van nmagában, mint az Atyának;az Aty a átadta neki az ítéletet és a dicsóséget (v o. I n 10'22-39).

2. A János evangéliumban (|,L2; 11,52 valamint leveleiben) amikor az istenfrriságről be.széI a tekna kifeiezést haszniílja G$n-gy.eqne.\9i)' míg Krisztus esetében a hiiiou szerepeirfi )-e2.-...-

<iri!

9' V . Jn 1,28: ,bz Betániában t rtént' a Jordánon tril, ahol János keresztelt''; 1'29: ,'Vlrásnap; . .''; 1,35: 'Másnapmegint ott állt János két tanítványával''; 1,39: ,,A tizedik őra kÖriil jáÍhatott''; 1'40:

''A kettó kÖziil... z egyik András

volt',; l,41: ,'R.eggel találkozott testvérével, Simonnal''; 1,43: ,'Másnap Galilea felé taÍtva találkozott FÍilÖppel''(hogy csak z elsó fejezet adatait említstik).

, 'vÓ. lJn 3 '1.2. i0; 2Jn 1,4. 13.

r20

Mc

3. Az ,,En'' személyes névmás Jézus ajkán akkor nyer rendkívtili fontosságot, amikor ab.szol t érte1emben használja. Az ,,Én vagyok'' cinmaga meghatározása azokkal a szavakkal,amelyekkel JHWH mutatkozott be Mőzesnek az égó csipkebokorban (Kiv 3,I4). Ezértmondhatja Jézus: ,,mielótt Ábrahám lett. én vagyok, (Jn 8,58); ,,Ha nem hiszitek, hogy én va-gyok, meghaltok bríncjtokben'' (Jn 8,24); ,,Amikor majd folemelik az Emberfiát, megtudjá-tok, hogy vagyok'' (Jn 8'28). Ezze|Jézus ugyanazt az elismerést igényli magának' mint amel.1yel Jahvét elismerték (Iz 43,10: ,,Hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem ésmegértsék, hogy én vagyok''; 52'6: ',Azon a napon majd megértik, hogy én magam mondom:Íme, itt vagyok!'').

/,) Pál apostol leveleiPál leveleibjn Krisztus istensége világosan megnyilvánul, elsósorban a Filippi levél him------<-7-, .>.='-nusz-ábá-n (2'Ó_ t i : .,lsterrn-éTTá]ő egyenlóségét nem tartotta zsákmánynak''). A Kol 1 ' l5-17:

,,Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsószi.ilotte' mert benne teremtett min-dent. . ' ő e1Ó,bb van mindennél, és minden benne á11 fcjnn''; és a Kol 2,9-10: ,,Benne lakik tes-ti formában az istenség egész teljessége'..

A Zsidőkhoz írt levélben pedigaz istenség teljes értelmében tárul fe] ''a Fili'' páratlan ki-nyilatkoztatása: ,,Ebben a végsó korszakban a Fia (éu ui-Q' Firiban) által beszélt hozzártk',.

2) A szinoptikus evangéliumotbanJ.ézus 3JtÚés q-4g4ye'!-{bba:kÉLtiel"gT l.up..sj=91u-tft tárja fe|'Jézus tudja, hogy a mennyei Atyával egyedtilráilÓ kapcsolata van:

_ Az,,én Atyám'' és a,,ti Atyátok'' megktilrinboztetés.- A szinoptikusokban a ''grr-A!yé!k,'csak egyetlen egyszer szerepel Jézus ajkán, amikor

imád.kozni tanítja híveit, ahol valőszínííleg az ébba sző szerepelt._ onmagráről szÓlva kizárőlag,,én Atyámat'' említ, másokhoz pedig

''ti atyátokkal'' fordul

(Jn 20,11: ,,Folmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez''; Mt1Í,25_26:,,Dicsóítelek Atyám...,Igen Atyám,... Atyám mindent átadott nekem,,;Mt"7,2L:,'... aki teljesíti mennyei Atyám akaratát''; Mt 18'35: ,,Igy tesz mennyei Atyátok is veletek,ha mirrdegyitek meg nem bocsát szívból embertársának'').

- o az egyetlen Fiq(Mk 12'6: ,,Mrír csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett,'; Mk13,32: ',Azt napot vagy őrát senki sem tudja, az ég algyatai. sem' sót rnég a Firi sem, csak azAtya''), s így ktilonb zik mindenkitÓ,l, mert az ó istenfi sága egyedtil az AtyátőI frigg, aki akezébe helyezte az ítéletet' a brínok megbocsátását, az Atya és az 6 i.idvtervének a kinyilat.koztatását.

3 ),jlymnus Jubilationis"1. A szinoptikusoknál a ,,Firi'' szÓ abszolrít használatával szoros kapcsolat aiakul ki a

jánosi hagyománnyal, melyek Jézusnak az Abbával valő személyes vonatkozását mutatjákbe:

- Mt 11,25_30: ,,Dicsóítelek, Atyám, ég és fcild Ura, hogy az okosak és a bcjicsek elÓl e1-rejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyámmindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fi t, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki,csak a Firi, és az, akinek a Firi kinyilatkoztatja. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradta---tok, s akik terhet hordoztok - én megk<innyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és ta- ]nuljatok tólem, mert szelíd vagyok és alázatos szívú, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az ]én igám édes' és az én terhem konnyíÍ.', ']

- Lk 10,21: ,,Dicsóítelek, Atyrím' ég és ftlld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bcjlcsek és oko---sak elól, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadottnekem Atyám. Senkj sem tudja, hogy ki a Firi, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Filivagy akinek a Firi ki akarja nyilatkoztatni."

L2I

&**J tutC MS tudr! b*C f ic lryd lgrrM

2. A himnusz felépítése_ Jéztls az elsó részben a kicsinyeknek adott kinyilatkoztatás felett ujjong, akik Isten szere-

tetét élvezik.- A második részben szerepel a ,,mindent átadott nekem'' erós kijelentés, melyhez szoro-

san kapcsolődik a ,,Firí'' "u,"ár.i'i'á'^á1ata.

A Firi ismerete egy kizá,róLagos és bensóséges

;;;;;;;á"'t ("a l" i-,rs.-,j,..o, nem látta soha senki. Az Egyszii1citt Firi nyiJatkoztatta

il":il;.^;í;áiji *".;l. níílos ktilonbség.van tehát a Firi és mások ismerete koz.itt' mert

u*" uto_t'uiut ".''ak a Firi áltai ktizolt mértékben ismerik Írreg az Atyát. , ..- A harmadik részben u ui"ao*'u, az odafigyelésre és a hitre tÖrténik felszőlítás.

r I l l?l

lry{ .*l Wf lry' ry ffi ml ffi81 Pt{l t-..{

I{A.RMADIK nÉszAZF;GYIdIAZ

(Demonstratio catholica)

l. A kiasszikus egyháztan

kiáltották ki"magukat Krisztus igazi egyházának. Az egyház témakor leírásában hj*om*l-l:svománvos érvelési forma alakult ki, meiyeket tnaknevezunk''=rvnfm;ra;ttt;:XTÖitétiéií..6fit'nyítás célja a torténelmi folyamatosság és osszefiiggés

Mie1ótt azp,gyházrőI szÓ1Ó fejtegetést elkezdenénk, sziikséges az a fogalomtisztázás, mely-

nek segítségJvei hite1esen szÓ1hatunk a felvetett témárÓl. ,,Egyházon'' nem a kereszténységet

értjtik.*Az Égyb,áznem egy tanítás' sem pedig a Jézus KrisztusrÓi szÓ1ő tanítások cisszessége.

LiEgyházaí személyek Jkotják' ak]k nyilván ktilonbozó tanításokat vallanak, s ettÓ,l kiilon.

boznJk más társadalmi csopoitoktÓl. Az egybázat alkotÓ személyek elfogadják és gyakorol-

ják Jézus Krisztus tartítását, ezért azBgyház nem a'keresztény vallás, mivel a vallás a1apvetó."en

a tanítások és a rítusok, nem pedig a személyek egysége. Az ,,egyház,, továbbá nem

azonos az egyházihierarchiávai sem. Az Egyháznem a pápa és nem u qéry|. Ez a hívek ko-

z tt is elterj*át lézet teljesen téves, brír jőllehet a felelósségnek vannak fokozatai, mégsem

azonosíthatő az Egyház a vezet1 személyekkel'Az egyházat azok alkotják, akiket megkereszteltek, és megvallják Jézus Krisztusba vetett

hittiket."Az Egyház minderr keresztény ',gyii1ekezete'', akik kozott a jogok és a k telességek

alapvetó "gyo'tóség"

uraikodik. ÁzBgyház tehát az a vallási család, amelyhez mi kereszté-

.'yái. t*toi,'nk, a Krisztusba vetett hit kozcisségének tagjai. E családhoz va1t5 tartozással a

legszorosabb kapcsolatbatr állunk az alapítőval Jézus Krisztussal, és mindazokkal akik hisz-

,,"-k b"nn". Ezek nem természetes, hanem természetfdl tti kapcsoIatok, mert mindazok, akik

Jézus nevében hisznek, ,'nem vérbő1 és testból, sem ember akaratábÓl, hanem Istenból szi.ilet-

tek" (Jn 1,i3).

A k]asszikus apologetikus ekkléziolőgia viszonylag korai alkotás, meiy' a demonstratio

catholica név aíatt jelent meg. Valőjában aXYI. száizaői nagy nyugati egyházszakadás vrál-

totta ki létrejijttét, nrivel ktilonbtlzŐ egyhází kcizcisségek gyakran egymással is szembeiíllva

kimu"táiáSá|ffiE{éf'ttirftfréti3s-iT"okumentumok alapján egyedtil a rőmai katolikus egyházről

mondhatunk el, s ez a mindig fennállő keresztény E.gyhaz, mely egy, láthatÓ' folyamatos és

hierarchjkus mÓdon van jelen a trársadaiomban. A bizonyítás kimutatta, hogy az EgyházatJé.

zus akarta és formálisjogi aktussal megalapította a szentségek e]rendelésével, a pápaság va.

lamint az apostolkollégium megalkotásával. Ennek az tnak az egyszerííbb váitozata a via

primatus, *"ty no*u ptispokénék, Péter legitim utÓdjának fósége a1n.J1} mutatja ki a rÓmaip,gyház tgazságát, s eltekint a t rténeti foiya1rlatosság más szempontjaitÓl.

'"i.vto\ot,,,m: AzEgyház alaptulajdonsae'ail*' ismertető jegyeinek rítja, négy megkti.

1 nbdfiétB"ffiet.(notaeiccleíff).íöit;iTéii"áÉT' szent'5atplrt<lq q lp.::!-oJi. Ebbő.I a szem-pontből u.á*il katolikus Egyház az egyetlefi|ffi6ffiíi1e1keziRé*frégy-ájátossággal, mely.á1ta1

Krisztus igaziEgyhilzííesz, mert Jézus alapítő szándékfuayezetbetí vissza e négy 1é-

nyegi tulajdonJag. e.-iouui keresztény egyházak és kÖzosségek (evangélikus, református,

rz)

1_-,_J 1_.*"*l L*-*_,! !*.! LJ 't*B

anglikán és ortodox) csak bizonyos elemeket mutatnak fel ebból a teljességból, s.ebbÓ1 ko.

vetkezÓ1eg nem.3. Via emuitic.q; A tapasztalat rida valőjában a via notarum fejlettebb formája' melyet

v. A.-Deihánps bíbordía]k.ot'o-tt.ineg az I. Vatikáni Zsinat idején. Bizonyos bámulatos, máI

majdnem csodaszeríí jeleknek kell igazolnia, hogy a rÓmai katolikusEgyházat Isten akarta.

I1yén jel a kereszténység gyors elterjedése a Rőmai Birodalomban a kezdeti nehézségek és

Íiidtiztetések ellenére, és a szentek életének péIdája, mely rijra meg ríjra kézzelfoghatőanmegjelenik elóttÍink.

ÁL l. vatikani Zsinateztígy fogalmazta meg.. ,,...azEgyház a maga csodálatos elterjedése,kiválő szentsége és minden jÓban valő kifogyhatatlan termékenysége, katolikus egysége és

rendÍiletlen maradandőságaáltal magában is egy nagy és tjrcjkrjs indíték a hívésre, és meg-d nthetet1en bizonyítéka isteni kiildetésének'' (DS 30i 3).

2. Lz egyháztan szerepe

Akiár benne éliink az egyházban, akár kívtjlrÓ,] szemléljÍík, nem kert'ilhetjiik ki a kérdést, és a

rá adott fe]eletet sem, hogy számunkra mit jelent azEgyház. Az emberiség torténetét, és ben-

ne a társadalmak torténetét kisebb.nagyobb csoportok, kcizcisségek kialakulása, elmri1ásajel.Iemzí. Ezek kclzÍil azonban egyediil az egyház bizonyult o1yan kcizcisségnek' mely nemcsak

egy korszakra, néhány évszázadra, hanem immár kétezer év őta meghatátozza tagjainak, a

kéiesztényeknek, EurÓpa és végső solon a világ arculatát' Mintegy mode11értéhí kozosségévá\t azaIatt a hosszri t alatt, melyet a jézusi alapítástől a trI. évezred kiiszcibéig megtett.

Az alapvetíhittan mint teolőgia a hit teriiletén mozog' Az ismeret és a tudás eszkozeit fel-

használvá az értelem teríiletén ígazolja az elfogadott és megé1t hitet' A Kdsztusban adott

kinyilatkoztatás.eseménnyel valő találkozás során egyre mélyebb megértést keres. Csak azt

ismerhetjtik meg, amivel mrár talilkoztunk, ha az belépett személyes tapasztalatunk horizont-jába' Alieresztény kinyilatkoztatással valÓ elsó taláIkozás miír a hit által adott kezdetí megér-

iést fogial magába. A hit soha nincs értelem nélkiil, mert így nem lenne i'gazihit, és nem ien-

ne telj|sen emleri tett. A hit az érte\em és az akarat Istenhez rendelése, aki feltárja onmagát.93Az értelem már kezdettól je1en van a hitben. A fundamentális teolÓgia' mint a hit tudománya,

ha komolyan veszi magát, tudás a hitben' tudás a hitbó1 és tudás a hitról.Lz alapvetó hittan mÓdszeres és szisztematikus mődon tárja fel az isteni kinyilatkoztatás-

sa1 valő á|1{kozás megértését. Hz EgyháztőI szÓlÓ tlaktátusnak két szempontot kell figye-

lembe vennie, mégpedig az Egyház és a kinyilatkoztatás (dogmatikai szempont) és annak

hitelreméltősága alapján (apologetikus szempont) mindig a hit kifejezett vagy lehetsé8ls ho-

rizontjában. Mindkét szempont a II' Vatikáni Zsinat tanításáből kiindulva igaz,olhatő. Erdek-

lódéstink kozéppontjában nem az E;g;f.bánől sző1Ó teljes tanítás kifejtése á11, hanem kapcso-

latának kimutatása a kinyilatkoztatással, valamint hihetőségi feltéteIeinek. az igazolása-

tr7F,gyházkapcsolata a kinyilatkoztatássa1 nem pusztán funkcionrílis. Mielótt azEgyházte.

vékenységére térnénk a kinyilatkoztatással szemben, felmertil az eredetére és alapjiíra vonat-

kozÓ i<érdés. Itt láthatő, hogy azEgyház léte Krisztusnak és a Szentléleknek koszonhetó.

LzEgyház tehát gyokereit a kinyilatkoztatás meghatiíroző eseményében találja meg, mely-

nek egyben szerves része is.

e3 Ds 3008.

124

[**J t*-l í. - . ' ' , l L*J tL*J. t^*i L*ll. r- fr

Az így megalapított és 1étrehozott egy.ház az emberiség t rténetében a kinyilatkoztatás é1óés foiyamatos továbbadására hivatott. tnazonossága nem választhatő el a missziőtÓl, mertéppen Krisztussa] és a Szentlélekkel valő meghatlároző kapcsolata igényli, hogy tanriságot te-gyen a világban az evangélium igazságának szavárő]. Az Egyház identitása és kr.ildetésenemcsak az igehirdetésben ismerhetó fel, hanem akkor is, amikor éli azt' amit hirdet.

AzEgyházhite]reméltÓsága lszőlő gondoIkodás figyelembe veszi tehát a dogmatikus ésapologetikus eljárást, melynek szándéka megismerni azEgyház valÓságát és bemutatní azo-nosságának és kiildetésének hiteiességét. Enélkiii lehetetlen lenne elfogadhatővá tenni azEgyházat, melynek jelentése és meggy6z6 ereje a Krisztus.eseménnyel va1ő ta]rílkozásbantrírul fel. AzEgyházl,steni identitását és missziőját csakis a hívó értelem ,,szeme,' képes felfe.dezni, mely azértmerthívó, nem kevésbé értelmes: a hit készségével egy mélyebb megisme-rést tesz 1ehetóvé Istennek a tcjrténelemben megtapasztalhatÓ titkáről.

I. Az Egyház szijletése

A régi apoIogetika kérdése így hangzott: A]apított-e egyházat Jézus? Eldcintésére az rijszci.vetségi helyek elszigetelt felsorakoztatása volt a váIasz. A mai torténetkritjkai egzegézis fé-nyében azonban egyre kevésbé meggy6z6 ez amődszer. Hogy helyes váLaszt tudjunk adni,elóbb biblikus szempontből tisztázni kell, mit is ért az Újszovetség az egyházon. Ehhez pedigelengedhetetlen, hogy szem elótt taÍtsuk az Ószovetségi Isten népe fogalmat' minthogy szo-.ros kapcsolatban áIl az rijszovetségi Egyház gondolatávai.

A) Az Egyház el6tlrténete és az őszc)vetségi előképek

,,Az Egyház elÓképei megvoltak mrír a világ kezdetétőll; megtcirtént csodálatos elÓkészítéseIzraelnépének t rténetében és az Ószovetségben'' (LG 2). Jézus kovetói kezdettól fogva tu-datában voltak, a választott néphez valÓ tartozás jelentóségének' és nmagukat Ábrahám és apátriárkák leszáttmazottatnak tekintették. ,,Krisztus egyházaelismeri' hogy hitének és váiasz-tottságának gy kerei a pátrirárkákig, Mőzesig és a prőfétrákig nyrílnak le, Isten tidvosségetszerz5 titokzatos terve alapján' Valtja, hogy KÍisztus hívei, akik pedig valamennyien Ábra.hám fiai a hitiik folytán, hogy e pátrirírka meghívottságában benne vannak' s végtil, hogy aválasztott nép kivonulása a rabszolgaság f ldjérÓ1' magrínak az egyháznak az iidvosségét jel-zi elóre mély értelm mődon'' (NA 4).

1. A nép iisszegyííjtése

Isten mindig olyan Istennekbizonyult az őszovetségi tanliság szerint, aki népet gy jtmagá.nak. A választott nép számiíra ez azonban nemcsak kiilsódleges politikai tett. A fogság idejénktiloncjsen is hangsrilyossá vrílik az rij exodus, Izrael rijbőli osszegyríjtése. Ez a gondolatazonban sokkal régebbi, sokkaI lényegibb valőságot feje zkl. Ízrae| néppé váLását a Biblia na-

í -*]T

r25

i.f á-:rJ,TTiffi ##,Ji;.il,fr:ltffi "i',:hJ*"':;it$i'tr\:í íi t,iii:ffi ;iár&*"u";u"."l"JJJ"i4a"fffi :t'*;ri3;n1t#triilT:!iiii*sf :;iI##il,K*?Jí:?ilháto,*u"oluua.xl"*j"t1,"."iu":'e.'^t

tenát a uittiai torténet

a#Hf r.ítfá:lJffjffi *ih?'f :*-xi..*ffi:Hx'#*'ií'.xff ffi lffi :"j];t ffi;ittent,7ságe,or e' *Geié,t,eiiaiÓ ragaszkodásáről tailiskodik.

2.Akivonulás,amrilttalvalőszakításmintáiakiiziisséglétrehozásaszempontjáből

Ábrahám hagyományosan a hit atyja és a hit példaképe. A Ter ITj: |'y:::'rám

egyéni meg.

;;;il;ie jzonc.eia,,il;T;;lA"sv*"sa"v:;i1,,";;5;;i,ffi 'f;:ff Lt"rff ;iff;;|a"ffi. f. É. Ám a Ter |I,2.7-32-ben már arro

..vette fi.át Ábrahámot, uJ"""vi:,uííu,?',i;:" á r"r".eg"x"t és kivezette óket a káldeai Ur-

bÓl. Kivándoroltak Kánaálb^;;15i-v). qi"g:" *tiutítiu,hogy itt családi kivonulásrÓl van

szÓ, nem pedig egyéni r.",á"*}'v"'3.ror' Áurur,am ","iéb.náhíuó koz sség magatartásá'

rltr#Th?tH*íÍf##*'iii|iffi 'H:fJi.:"ix!"##l*,[lt.Í;?:iibal. a zsidÓk kivonulásávJ Egyiptomből' a pusztai"nép és az ígétetfildjére belépó nép meg-

kÍi1onboztetésu"*, " '",l?!"'?,,|;"' il;;# ffi: tá".o..ee eÍví]asztásiva'. A késó.bbiek fo.

'JáT:J.Í,:Li"H*ffi:r;1?trl1il""#ruflit*'l.:H"ffi..".-;:$Íí:il:ffi #:i1latban"

'nssg- ilndf, flttsil

3. A szÖvetség Istene

lsry Üe|nt9

Egymásikmoaa|TT^1uoiá!!?9:::*:r:l::Í:?1";T5:j#"iT#:'ill"".:"lT:.::i;".5í#T*.:íT'*'i#Ji"ffiJí;".-*ii'i :::::l**".*}""?ilf,[k"J:í"ái:tÍiiíltl'jx;':'ítriffi ilffi;'1*|.9=}í"1;*{r:m::*ÍJ'íí*i'5*-.^"iff l'"?:}HT"1?ii;T'í'á;:?..^H,ffi í i,l iia'á,^i.nj jÍ':1*:-n::::;;:fJ"ff#i::ín.válaszatyal a nuseg es a lrulFuwéhullly4up*-ita e.

"a" sajátos kapcsolatban á\lővá legyen.

tot kapcsol a szabadítÓ Is. '. , .'^-^r }ré o hívÁ krizossés felépítésébe' mely kiieje.

l?:$ff::Jff""?'",x9lH'j:ii'j:?';:'áá; "áb"; trivo toztisseg felépítésébe, mely kife.1e-

"*nru;,f,fj;if'ffi1*:É:Jlem jelenti fe1tét1eni.ii idÓ,beli fo'yamatosságukat, mive1

*,J$::ffÍlíT}'l::",Yt''"u'"'L, MÓzes, D'ávid és Jozija nevévelkapc.solatban beszélhettink

szovetségról. Ezek a si'"i1',ílgv'""'.'"]'T^q:'|;ffi; vagy Moáb helyeihez kcithetÓk.

A szovetség sz,őba johet az embériség kezdeteitóI Leé;,;t^íáttorténetének utolsÓ állomá.

sáie. A szovetség r"g"r"'?"""t ttiliinb"ozó megkÖzelítései lehetnek:

- FilolÓgiui, a berít pontosjelentéséról r."o'"t.jgj' á' á.,i"o""t'egt. tés/vágás,' kifejezé-

'u.l,o.,un".,, a szove[ség eredetérÓ.l és az Ószovetségi szcivetségteolÓgiríra gyakoroit hatá.

srírÓl. \

94V'RózsA'H. 'Azizrael i tahonfogla l skérdéseamodembibt ikuskutatástt jkrében,SzentJeromosBibl iata-

sulat, BudaPest 1995'

126

iryryl |l9 l |eg r9g' |ry ÍPi.lÍ ry Bry ÍmŰl b.l

_ KronolÓgiai, mely a szovetség kifejezést használő szc!vegek ósiségére hivatkozik, vagyishogy a biblikus k rnyezetben mikor kezdték e1 haszn;álni ezt a fogalmat.

a) L berít fogalom használatának problémája abből az elgondolásbÓI adődik, hogy mindenesetben ugyanazt a valÓságotjelenti, s nem feltételezi, hogy a szentírási szerzők eltérőjelen-téssel hasznáIják. Felmenil tehát a kérdés, hogy vajon a szovetség bi}aterális, vagyis kétegyenértékíi személy kozotti paktumra vonatkozik-e vagy egy szintén bilaterrilis, de az er6.sebb ríltal diktá]t feltételek kovetkeztében létrej tt egyezségre, vagy hogy ez mindkét fé\' szá-má.ra, vagy csak az egyiknek jelent kotelezettséget. Igy már világos a fogalom osszetett volta.Ezt a kérdést sokszor tévesen cjsszekeverik az etimolÓgiai elemzéssel, hogy vajon a beríta,,k tni'' igéból' vagy pedig a,,kozcjtt'' prepozíciÓbÓl' vagy a ,,vágni'' igébő1 (mely a sz vet.ségetjelképez5 tárgyra utal), vagy az

',enn1,'igéból (a szovetséget sugaltÓ tevékenység alap-

ján)' vagy végtil a ''iátni''' ',vá1asztani'' igébÓ1 származik. Ha elfogadjuk, hogy a berír kril n-boz6 valő:ágokat is jelenthet, akkor a felmerÍiló kérdéseket konnyebben megoldhatjuk.

b) Az Urnak a népével kapcsolatos szovetség-fogalom eredetét kutatÓ vizsgálődásnak cse.kély jeientósége van. Itt eredetként feimeriil Izrael saját élete, például Lábán és Jiíkob szrjvet-ségkotésében, vagy az őkori Kcizép-Kelet ál1amainak szcivetségkotésében (hettitrík, asszírok,babiIoniak, arameusok esetében), amelyek mintául szolgálhattak Izraelnek az ó Istenével kci-tcitt szovetségéhez. Brírmi is legyen a fogalom kiindu]Ó pontja, az Tszovetségben találhatÓsz vetség-meplatátozás olyan tulajdonságokat rejt magában, melyeket a kinyitatkoztatásonbeliil. s nem azon kíviil kell értelmezni.

c) Végiil az izraelt szovetségfogalmak ósiségének problémája cisszefíigg a szcivegek ósisé-gévei. Egyesek gy véIik, hogy néhány szÖveg, vagy a nekik mintául szolgálÓ eredeti szove-gek' például Sínai.szcjvetség esetében, rendkívtil ósiek. Mások azonban a monarchia végsódeuteronomisztíkus beavatkozásának tekintik a sz vetség teolőgiai kategÓriájának megjele-nését. Kozbiilsó megoldásként mertilt fel, hogy a szovetség fogaima ozeással megjelentaYIII- század folyamán, ám késóbb továbbfejlesztették. Ez utőbbi elgondolással egyetértveelmondhatjuk' hogy iegaiábbis a VIII. század második felétól ez a kategőria Izrael teolÓgianyelvezetének szerves részét alkotja.

4. Az emberiséggel kiitiitt rij sziivetség

Az emberré lett Isten Fia, a Názráreti Jézus mÍívének kovetkeztéLren egy rij szÖvetség, Isten-nek egy rij népe aiakult ki, ami maga az egyház, Az rij szcivetség nem sziintette meg a kezde-tit, az eredetit, az őszovetséget, hanem tokéletesítette, és mindkettót beteljesítette.

,'Akiket az r k Atya eleve ismert, azokat eleve ma rendelte, hogy Fiának képmását óltsék magukra' ígylesz ó elsószÍilÓtt a Sok testvéÍ ktjzott (RTm s'zg)' És elbatározta ázt is, bogy á Krisztusban hívŐ-ket szentegyházban hívja cissze. Az egyház el5képei megvoltak már a világ kezdetétÓ1, megtortént csodálatos elöké.szítése Izrael népének tijrténetében és az Ósz vetségben, alapítása pedig a végsó idóben; nyilvánosság elélépett a szentlélek kiáradásakor, és a tórténelem végén éri el dicsóséges teljességét''' (LG 2)

Isten Krisztus személyében azegész emberiség Íidvtjzítése érdekében felhasználja, kiter-jeszti és tokéletesíti azIzraellet k tott régi szovetséget. hogy ezt elérje, Isten ,,kiválasztotta azizraelita népet, tulajdon népévé tette, szovetséget k t tt vele, és fokozatosan felkészítette:kinyilatkoztatva neki onmagát és feltett szándékát - éppen e nép torténetében - s azt sajátszolgálatára szenteite. Mindez azonban csak elÓtészítóje volt a Kriszrusban megkotendó rijés tcikéletes szcivetségnek, s annak a teljesebb kinyilatkoztatásnak, amely már magára a meg-testesi-ilt lgére vrárt.'' (LG 9)

1.2'7

t-j-._-i uJ L ! 1 l L*J

\nt Mk 1,15;v . Mt 4,17.96 Vő' Mk 4'14.9 v.Ó.M.k4,26-29'e" Lk 1 1,20; v . Mt 12'28et Mk 10,45.

Jézus, ahogy ezt ^z

eyan+éliumok igazolják,Isten országának hirdetésével Isten j nép-

é";;;íiiTia,""t,.utupiuiít"tt"tile:-azt a titokzatos valőságot, mely után az eddigi Isten

"Zo"''*a'!1,t. es uárato,zátt' melybÓ1 azonban trílságosan materiális, politikai, nacionalista

és -onzó

fogalmat alkotott.

,,Hz Úr !ézls azolban azzal indította el tjára egyházát, hogy hirdette a jÓ hírt, azr, hogy elérkezett

az írásokban osioor< otá?Jgígerfi.i"' """ag"

os"t-".t1.sed"tt ai idó, és már kTzel.az Isten országa.<95 Ez

az ország azonbanx'i."tu-'.iiJn"n' tetteibei és jeienlétében tárul f l az emberek elótt. Az Ur igéi ugyanis

hasonlítanak a magr'o', *" Ji"i'"tnek a fÖldbe:96 akik hittel hallgatjrák és Krisztus kicsiny nyájához csat-

lakoznak, azok magat, u árizágot fogadják be; azután saját erejébő.l kicsírázik a mag és szárba sztjkik

;;;;á" id"j;;;i je""* ".Ju[tí"i

is ait bizonyítják, h ogy ázotszág már elérkezett,"a fóldre: Ha én az Isten

uiiávalúztjmr.'ugooo,,i"rx"t"t,ut.to.*a't.oi"t vaniozzátokazlstenországa.9sFÓ1egazonbanKrisz-

dá'fr.; I,;fia"nJJ. "-b".

fiá.ak személyében nyilvánul meg ez azOrczág: ó ué|t jitt, hogy szolgál-

jon, es ooaaaja etetét váltságul sokakéIt.99'' (LG 5)

Lz országhozvaló tartozás meghatáÍozásával, melynéI nem az ábrahámi leszrírmazás, ha-

nerÍ azAtya kiildottéb"n uao hit'szrámít, Jézus végérvény-esen megvilá giLja a régi szovetség

l"r""ie.e,, '"i' e7 ez az oÍszi,g aftlld minden-népét7t leli. Jézus itt nyilvánva1őan egy j szo-

í""?g"i i:a''r á" "*u"'i'Jgí"t,

mert a to1a.u'uiva] ellentétben j feltéte1ek és elemek jelen-

n"t .f;"g. Íe",,s a Firi elism?iése, bíínbocsátÓ hatalmának' a Szentléiek kiáradásának, a foga-

áán^n.i..ag"^t u" "ffogfiá'u.

Ügyanakkor Isten rij népének megalkotása ]]eP jelgjti.,a

korábbi szovetség tartalmi eltorléíét. Az Íidvcisség torténetének a sz:|rltj'éÍI -az

o és az Ujszo-

vetség fogalmai arap.,"tá egységben rállnak' Ez .'á. u k.i".i, szÓhasználatban is megnyilvá.

;;|;i;;í^" rijszovetseg t".iogía kulcsszavai az Ószclvetségben kifejióditt héber szavakban

ffilja *"g gytit"ruk "i.niiéi.'gx

t az is világos, hogy Jézus Isten íU népének, az egyház-

nak létrehozásával tovaubi}ejioa!.t e' gazdagodást adott az Tszovetség témáinak és fogal-

;il"k (doktriná1is, rituális, intezményi, etikai és rartalmi szinten egyaránt)

B) Egyház az UjSztjvetségben

Áz e!s6 szuzadkeresztényei számára Jézus és azEgyhátz a legszorosabban Összetartozott.

Á r.".ouui korokban és fÓ1kent a modernizmus során alakultki az az elgondolás, mely kti-

iá'l.Jg". *." Jézus és u,Yjyna,ua,axAlfre!I.|'isy (1857-1940) is..91'de félreértett kije-

i"'ie.".Áp:a": ,,Jézus Isten.árszágát hirdette és jcitt az egybáz,, . Az e1só keresztény koz sség

."áu.au"".,ott, t,,ogy le"o. u m"s*ias kozossége, akit Isten azért kÍildcjtt az emberekhez, hogy

toké1etesítse az Abrah6m,MJ;; .; a prÓfét"ák által szentesített sz vetséget- Ez a kozosség

*.o-Áti":etfo1ytatja, "ge'' u mra végsó hatrírráig' hogy minden 9Tb.".t a.Názráreii Jézus ko.

zosségének, Isten tij nepe""t ugjáváíegyen. El is rendelte, hogy hirdessék a népnek és tan .

t_. 1 1". ,.J l*J 't*.".J l,@-l t**J h*l l**-1 r ,{

sítsrák' hogy.Isten feitámasztotta a halálből' és hogy aki benne hisz' elnyeri nevében bríneibocsánatát.100

Itt valÓban igazolni kell, hogy Jéru,s egyházat akart alapítáni, és véglil azt, hogy nem te.kinthettink eI az egyháznak legszorosabb kapcsolatátől Krisztussai. Nem tudunk rámutatniarra a pillanatra' meiy hirdetné, hogy Jézus formálisan ekkor alapította az egybázat. Nem te-kinthettint el Jézus Krisztus haláLátől és feltámadásátÓl, valamirrt a Szentlélek ajándékátÓlsem. Kapcsolata azEgyházzal nemcsak a Názríreti Jézusra, vagy a megdicsóiilt Krisztusravonatkozik, hanem elválaszthatatlanul Jézus Krisztusra. Az é1ó Krisztus nem szakíthatÓ e1aNázáretiJézustÓl, sezérLazEgyházKrisztussalvalÓkapcsolataegyszerrejelentiazerede-tet és a fiiggóséget. Ebben az értelemben neVezi a II. Vatikáni Zsinat azBgyház alapítÓjának(LG s).

l. Azegybáz alapítása

Vajon a torténeti kritériumok alapjrín elmondhatjuk.e, hogy Jézus valÓban egyházat akart.ealapítani? Volt-e i1yen kifejezett szándéka? Az Ujszovetség Jézus mely szavaira és tetteirehivatkozik, hogy kifejezze istenemberi szándékát az egyház a\apítására? E'nnek igazolásáraa fundamentiális teo1Ógia a szentírás tcjrténeti és irodalomkritikai mődszereit alkalmazza' me_lyek segítségével megállapíthatÓk azok az állomások' fejlódési szakaszok, amelyek Istenegyb,ázának kialakulását jeilemzik. Az egyház mindenkori meggyózídése, hogy Jézus nem.csak az Egyház alapja (DS 114),hanem ó magaEgyházat' akart alapítani, és ténylegesen megis alapította. AzEgybaz Jézus szabad dontésébÓ.l sziiletett (Ds 3302k) és annak az ajándék-nak koszonheti létét, amelyet Krisztus élete odaadásával a kereszten végbevitt. A II. VatikániZsinat ilyen érvekbő1 kiindulva nevezte Jézus Krisztust az egyház alapítőjának (LG 5).

Jézus szavai és tettei határozottanjelzik egy, az őszÖvetségi kozosségtÓ1 krilcjnbozó cso-pon, az egyház létrehozását. Szándékát a 12 apostol kivá]asztása, k<'zÍiltik Péter vezetói sze-repének kijelolése' valamint az Eukarisztia alapítása jelzi, melyeket egyaránt a kozosségetlétrehoző cselekedetként 1ehe't értelmezní.

a) A Tizenkettó kiválasztősa

AzIjr lézus kozosségének szervezetet adott, aÍni az orczágvégleges betetjesiiléséig meg fogmaradni. Ez mindenekelótt a tizenkettó kiviílasztását jelenti, Péterrel mint vezetójiikkel, akikIzrael 12 torzsét jelenítik meg, és ők lesznek azújleruzsáLem alapkóvei is. A 12 és a t bbi ta-nítvány részesednek Krisztus kiildetésében, hatalmában, de sorsában is. Krisztus ezekkela tettekkel elÓkészítette és felépítette egyházát.l0l

A tízenkét apostol kiválasztását mind a négy evangéliumban megtalríljuk. A jézusi cseie.kedetet imádság elózi meg' majd név szerint, miután felment a hegyre, magához hívja az á7ta-1a apostoloknak nevezett tizenkét tanítványt. A legplasztikusabban a Mk 3,13-19-ban talál-juk a kozosségalapítási szándék megnyilvrínulását:

'e ApCsel 10,39-43'ot KEK165.

u.J \*.. *' i P .yÜ ' rlÜT yryc bkJ lryd {ru"r J'

,,Jézus felment a hegyre és magához hívta akiket kiválasztott. A választottak csatlakoztak hozzá. Tiz.en.

kettót Választott ki 1tlzéítettové téte Óket), hogy társai legyenek s hogy eIkiildje óket hirdeuii az evangéli''.

mot. Hatalmat adott nekik, hogy krízhessék -.o'aogot."i.

F;zt a tizenkettöt választotta ki: Simont, akinek

a Péter neve adta; Jakabot, Zeb-áeus fiát; Jánost, Jakab testvérét; ezeket e]nevezte Boanergeszeknek, vagy.

is a mennydőrgés fiainak; Andrást' FÍilijp t Bertalant, Mátét' Tamást; Jakabot' Alfeus fiát; Tádét' a kánai

Simont. és az iskariőti Jrídást, aki késóbb elrírulta.''

Ha a hrisvéti események kovetkeztében Jézus tanítványai mély átalakuiási folyamaton

mentek is át, Ót Jézlls uzenetének és kiildetésének magátől JézustÓl felhatalmazott hivatalos

képviselói. Akí tehát Jézus tanítását és magát Jézust akarja megismerni,'nem tekinthet el.az

esvháztÓl' melYnek legitim vezet'i aZ apostolok. A 12-es szám tartalomban gazdag szjmbo-

ii.kí, ",,-.

az.egészlijszovetségben, melynek gyokerei lzrael kozcjsségéhez vezetnek visz-

sza. Nemcsak "{y',"i"n

szent ízám, mely utal Jakob 12 fiáről e1nevezett torzsszovetségÍe,

hanem a m ltra utai, mégpedig rigy' hogy átvezet a jelenbe a tizenkét-apostol iinnepélyes

meghívásáva]. Jézus meniyberienJele uián a 11 apostoi Máty{s megvá']a.qztásáva1 kiegészí-

ti ajriaas ongyilkossága álial megtiresedett helyet, hogy teljes legyen a.I2-es szám (Apcsel

r,15.26)' A 12.es száInÍÍIal az rijizovetség más írásaiban is találkozunk, mely megerósíti a

jézusi kozossé galapítő szándékot, és annak folyamatosságát.Jakab koszonti a I2 tóÍzset, amely a szétszőrtságban é1 (Jak 1,1). A Je1enések konyvében

a megjeloltek majd a megdicsóiiltekszáma I44 ezer,vagyís |2xl2xezer (Jel'.7 '4-8; I4,L_5);

a napEa oltcizcitt asszony Íején l2csillagbő1 állőkorona van (Jel 12,1); a mennyei Jeruzsálem,

a Szent Viíros mérete L2 eLer stádium,l2 kapuja van, tizenkét angy ' 6r ', a kapukon Izrael

fi'ai 1'2 tőrzsének a neve, a viíros fa]ának tiáenkét alapkove van s rajtuk aBéaány tizenkét

apostoliínak tízenkét neve (Jel 2|,9-|4).

b) Péter személyének kiemelése

Péter személye dontó jelentóséggel bír, mivel Jézus ígéreteit-hordo zza',!o.gy reá fogja építeni

.ávie,at. Kiéme1t voitát je7ziÁ-eghívása és nevének megvá]toztatása'u' is. A Kéfa (gorogiitr

pZi.osz=peter) nevet Simon azéniapja Jézustől, mer| ó iesz az a szikJa, melyre egyházát épí-

teni fogja (Mi 16,18), azaz az általá alapítandő kozosségnek ktilsó láth-a.t9 feje és vezet1je

lesz. Aiév.utalás a Hegyibeszédet iezrárÓ hasonlatra is: a btjlcs ember sziklára építi bázát (Mt./,24-25). A kereszténység elótti idókben sem a Kéfa, sem a Petrosz nern szerepelt névként.

e siu1iáuun csak Jahvéra"vonatkoztatva szerepelt a szik]a megjeltilés.103 Jézussal kapcsolat.

tu,, u.'"gt"ttó (ApCsel 4,II; IPét2,4-8) és 'j:]H:ry:'' a puiztában (1Kor 10,4) szerepel'

- e" upJ,tut-lisiái elején mindig Péter neve á11.10o Amint az Úr rendeikezése alapján Péter

e. u ttiu'ti apostol egyetien aposto"li kollégiumot alkot' rigy kapcsolődnak egymáshoz a rÓmai

ro2 Jn l,4z:,,Jézus ráemelte tekintetét és így szőlt |tozzá:Te Simon vagy, János fia, de Kéfa' azazPéteÍ Lesz

a neved,,. Az rij név uoa.u.'.aig i.t"n kiválaíitását és egy kiilónleges r1j szerepetjelentett, s egy ttaljelezte e il.

Lio.nj r'iuuta.ai trer t7,5: Ábrariből Ábrahám; Ter 32,28_29: JákobbÓl Izrael).,o. Mtijrv 32,4.. ,,K6sz1k]aamit csak tesz, t ké1etes'';32,18: ,,Nem condo]til^t bbé-teremtó szikládra, Istent aki

é1ete! adott neked, elfeletted' j;}Sám22,2:,,s' itt ' i- '

és mentsviáram azÚr' ' ' ,22,32:,,Van más kŐszirt Isteniinkijn

iii"ii': , ,)'.1.}ri* ""

il'l'r'"gy"" aíaoi az en sziklaváram''; 23,3: ,,Ízrae| sziklája mondta nekem'' l Zsolt 18,3:

,'Istenem, szik|ám'hozzildm"n"tiiát;l 18,32:,,Kiaszikla,hanemamiIstentink?'';Iz?8'16:,,Nézzétek,egykovet

helyezek el a Sionor5 egy e.tet"l. l"gr|.ttivet,-egy erós alapkovet' '; 44,8: ,,Vm.e más Isten rajtam kíVii l? Es van-e

más szikla? Nem tudok rÓla!''

'* Mk 3,16: ,,Ezt a tizenkettót választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta... ' '; Mt 10'2: ,,A tizenkét apostol

neve a kÓvetkezó: az elsó si*ái' Áá. néven Péter... ' '; Lk 6,i2: ,,odahívta magához tanítványait, és kivií]asztott

káztiluk tizenkettót, és elnevezte &et apostoloknak: Simont, akit Péternek hívott.. '''.

130

lryt/" lryl" |ry WÜ W -* ffi

-

piispok, Szent Péter utÓda meg a piispokok, az apostolok utődai. Az Úr egyediil Simont tette

Leina.uk6sz1kJá1ává, neki adta át a ku1csokat (Mt i6,18_19) és ót rendelte az egész nyá)

pásztorául (In21',I5_|.7)''o. Péter tagja annak a hármas csoportnak (Péter, Jakab és János)''akiket Jézus kii1Ön is magához hív, hogy hitiiket erósítse (színeviíltozás: Mk 9,2; Jairus Ieá-

nyának fe1támasztása: Mk 5,37; Ge|szemáni kert: Mk 14,33). A késóbbiek folyamán a jeru-

,íarc^, egyházéletében szintén elsóként em]ítik Pétert, ó az aki beszél a tobbiek le,vében.106

A pápa RÓma piisp ke és Szent Péter utőda, órok és láthatÓ óseieme az egységnek, rnind a

pusp$tot., mind a hívÓt sokaságában. A rőmai pápa tisztsége folytán Krisztus heIyettese

iviiarius Christi) és az egész egyház pásztora.lo7

c) Az Eukarisztia nneplésének elrendelése

Az Eukarisztia elrendelése sajátos mÓdon fejezi ki Jézus egyh.ázalapítői szándékát 1MkL4,22k;Mt26,26k;Lk22,I4k;lKor 11,23)' Jézus szenvedése elóttelrendel i , hogy emléke.

zeiét tinnepe1jék meg tanítványai. Szeretettjegyeséte, azF,gyházra bízta halálának és feltá-

madásának em1ékezétét.108 Az emlékezni ige héber megfelelóje (-r:t) nemcsak gondolatban

valővisszaem]ékezéstjelent,hanemreálismegjelenítést. Az,,eztcselekedjétekazemfékeze-temre'' (1Kor II,24)1.09 rendelkezéssel Jézus létrehozta azt a kultikus kÖzcisséget, vagyis az

e1yháza1, me1y ennek az áldozatnak a bemutatási4ra mindenkor hivatott. A vér, amely ,,soka.kért kiontatik'i vonatkozik azokra is, akik majd konkrétan el is fogadják, akikben kifejti é1ó

hatását. Lz$gyház és az Eukarisztia kcjzott rendKviil szoros a kapcsolat, meÍt az Eukarisztia

hozzalétre azEgyházat, és azEgyház mutatja be az Eukarisztiát.

'05 KEK 880-88 1 ' Jézus kezettő.] fogva első,bbséget biztosított Pétemek a t bbí apostol felett, meghívásakor csak

neki adott rij nevet (Jn \,42)' PéÍer anyősiínak bázát kezdett61 fogva szállásként használta (Mk 1'29). Péter

bárkájában tánít (Lk i,:). csoaat tesz, hogy Péter és saját templomad ját !í]7".."

(Mr 1'7',?4), kicsinyhitríségét

megfádai (Mt 14,28), Pétert kiildi az utolső vacsora elókészítésére (Lk 22,8), ó fogja megerósíteni testvérei hitét (Lk

zz'it-zz),peemél kezdi a lábmosást (Jn 13,6)' aluszékonyságát korholja (Mk 14,37), nekijelenik meg elószijr (Lk

24,34).-ror4o.." '1,13: , ,FÖlmenteku emelet i terembe,ahole8yt i t tszoktaklenni: , ,PéterésJános,IakabésAndrás.. . ' ' ;

2't4: ,,iater atovbi tizenegy Kséretében eló.lépett''; ?"37: ,,Megkérdezték Pétert, és a t bbi apostolt...''; 3'1,2: ,Féter

ueszeáet intézett a néphez.'.''; 5,15: ,,A betegeket kivirték z utcára, hordágyra fektették óket, hogyha ana megy,

legalább az rírnyéka érje egyiket-másikaí'; 5,29: ,,Péter és az apostolok így válaszoltak: Inkább kell engedelmesked.

ni-Istennek, mint az emberekn ek',: 9,32:,'Péter mindenhová elment, így a Liddában éló hívókhÖz is eljutot|'; 10,5:

''ktirq ".t"."t"t Joppéba, és hivassd el Simont, más névgn Pétert''. Pál tanítását Pétenel is egyezteti (Gal 1'18):

,,pot."nt.* Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel',i de az antiochiai eset során megfeddi ót:

,,Szembeszálltam Vele mert okot ádom rár' (Gal 2, t 1)' Elismeri Péter primátusát: ,,Jakab, Kéfás és János' akiket os.

iloooknak tekintettek, feiismerték az osztályrésZemiil jutott kegyelmet', (Ga|2'9).1" KEK8Bz.toE KEK 1323.

'o" Máté és Márk másként fejezi ki a vacsora jelentését: ,,Bizony mondom nektek, hogy nem iszom t bbé a szÓ.lŐ

termésébÓ1addig, amigmajd aiti1at nem iszom Isten országában,' (Mk 14,25); ,,Mondom nektek: mostantÓl nem is-

zomasz6|6 terÁesébÓ,l addig, amíg ma1dazi:jat nem iszom veletek Atyám országában'' (ML26,29) János pedig

a Jézusnak a kafarnaumi zsinagÓgá.-ban mondoit szavuI'hozza, melyek az eukarisztia alapítását elÓaészítették (Jn

6,5 l): Krisztus az égb6I a|ászáI\t élo kenyérnek nevezi tinmagát.

131

t -J \*t \*J l*J t**J l*J 1 .".r t'**.J lt*l

2. Az egyháaalapítás állomásai

Jézus egész élete és tevékenysége hozzaltéfte az egyház alapítását, mely mintegy egész

létének a gyiimiilcse. Az egyház alapítása lézus egész ridvozító míívét feltételezi, halálában

és feltámaáásában, ugyanrigy mint a Szent1é1ek e]kiildését. EzértJézus tevékenységében fel-

fedezhettink bizonyos e\6készít6 és kibontakozÓ e1emeket, melyek az egyház alapításához

vezetnek. Így áIlapíthatjuk meg, hogy Jézus mit mondott és tett hrisvét e\6tt' az egyház alap-

vetó elemeivel kapcsolatban, me1yek csak hrisvét után nyilvánulnak meg a maguk teljességé-

ben, de már a foldi Jézus életében gyokereznek. Az egyház alapításának egyes állomásai

dinamikus fejlódéssel vezetnek e\ az els6 kÖzosség megsziiletéséig. A hívó keresztény az

Atya 1,dvozít6 tervét, a Firi megváltÓ munkáját, és a Szentlélek tevékenységét látja ebben

LG2-5\.Így lehet tehát osszefoglalÓan leírni egyes elemeket, állomásokat, az egyház alapításának

fo1yamatában:110

1. Az Isten népére vonatkozÓ őszivetségi ígéretek, melyek111 megőrizték tidvÖzító erejÍi-

ket és jelen vannak Jézus igehirdetésében.2. lézus felhívása a megtérésre és a benne valő hitre.3. A tizenkét apostol meghívása és intézményesítése.4. Péter nevénék megváltoztatása, az apostolok kcjzotti kiiltinleges szerepének kiemelése

és kiildetése.5. Krisztus e]utasítása Izrael részérríI valamint a zsidő nép és Jézus tanítványai kozcjtti

szakadás.6. Jézus torténeti cselekedete az utolsÓ vacsorán, szabadon vál1alt szenvedése és halrá]a.

7 ' Az.rJt feltámadása révén a tanitvátnyok rijraegyesítése és h svét után a sajátos egyházi

életbe valő bevezetése'8. A Szentlélek elktildése által azEgyház létrejon mint Isten alkotása.9. A tanítványok ki.ildetése a pogányok felé és a pogányokbÓl létrejott egyház megala.

oítása.10. Végsó szakítás az ígaz lzlae1 és a zsidőság kózÖtt.

Ezeket a fázisokat nem 1ehet teljesen elkiiloníteni egymástÓI' ugyanis egyetlen egységet

alkotnak, s az egyház alapítását is így lehet torténelmi folyamatként a kinyilatkoztatás torté.

netének egészében az e1yház szÍiletéseként értelmezní'

L|0 y ő, Themata selecta de ecclesiologia, nEY 9,167.7_1679.ll' A II. vatikáni Zsinal maga is megillapít kÍil nb zó ál1omásokat az egyház létrej.jttében:

',,Az egyház elóképei

megvoltak máÍ avi1ágkezdetét6|, eldiészílése Izrael íépének t rténetében, alapítása a végsó idökben. Az egyház

a|aiításában avégsŐ iáóben ttlrtént; nyilvánosság elé lépett a szentlélek kiríradásakor és a tÖÍténelem végén éri el d!

csóséges kiterjedését'' ('G 2),

t32

h*,*i lÜÉ---l h**,E/ .6"*J U***l [*.*r'] (*...4' l___l

C) Az Egyhőz megjel lésére használt képek és fogalmak

1. Isten népe

Az egyházfogalom fejlódésének kétség Kviil az Isten népe gondolat szolgált alapu]. A koraikereszténység azonban mÓdosult formában vette át. A zsidő apokaliptikában Isten valÓdi né.pe tobbé már nem azonos Izrael jogi értelemben vett népsz vetségével, hanem a kiválasztot-tak kozcisségétjeienti' akik kozott akár istenféló pogányok is találhatÓk. Szent Pál ezt a ko_vetkezó szavakkal fejezi ki: ''...nem a testi származás szerinti utődok Isten gyermekei,hanem az ígéret gyermekeit nevezik utődnak'' (Rőm 8'9).

A Iegkorábbi keresztény kozcisség tehát a megvriltottak seregének tartotta magát, akiket Is-ten az eszkatologikus végidÓ.ben az eljovendó országra tekintettel viílasztott ki és gyÍíjtottossze Isten népe szent maradékául. Ezt bizonyítja, hogy Pál a jeruzsiílemi keresztényéket'szenteknek, nevezi (RÓm 15,25.26.31; 1Kor 16,I;2Kot 8,4; 9,1. 12) és a számátamée is-meretlen rÓmai gyiilekezetet is így szÓlítja meg (RÓm I,7a).1|2 János Jelenései is megórziÍ azelnevezést (Jel 5,8; 8'3;22,1I) valamint a ,,meghívottak és kiválasztottak'' megjelolést (Jel1-7,r4).

Az 1' Péter levél annak tanrija, hogy a helleniziílt zsidőkereszténység miként alakította át aszent maradék és az eszkatologikus választott nép gondolatát. A levéI szerz61e már nem meriegyszer en

',szenteknek'' nevezni a keresztényeket: Isten szent, és ezért ftjldon é1ó népénekis annak keI] lennie (1'15). A kiválasztás magátÓl értetódóen Jézus Krisztusban megy végbe(s,1 0).

2. A sziivetség népe

A végideji választott néppel szoros kapcsolatban lill a Jer 31'31-re visszanyrilő ,'rij szovet-ség'' és az eszkatologikus szcivetség népének gondolata. Az szovetség rijdonsága az j eőn-nak (korszak) felel meg.

Az utolső vacsorán Jézus a kcjvetkezóket mondja: ,,Ez az én vérem, a szcivetségé, amelyetsokakért kiontanak'' (Mk 14'24)' A szoveg.valÓszíníleg prepaulinus eredetrí, de nem biztbs,hogy a palesztinai kozcisségtó1 ered. A szcivetségre vonatkoző szayakaz eukarisztia alapítá.sakor hangzanake|, ezze\ is kiemelve az egyház alapított jellegét. Azl1j szÖvetség népe nemsaját akaratáből gyíílik cissze, hanem Isten hívja meg őket szuverén mődon megteremiett ko.zosségének k telékeibe.

Pál is felhasználja a sz vetség gondolatát a zsinagÓgával folytatott vitájában, szembeilllít-va a régit és az jat (2Kor 3,4-18; Gal 3,15k; 4,2Ik): Az rij szcivetség kiilcinbség nélktil cjssze.gy'íjti a zsidÓkat és a pogiínyokat, míg a régi, csak lzraellel megkot tt szovetség megsziintet.Ve tovább él az rijban.

l!2 A qumráni esszénus k zosség is a nép szendeinek (1QM 6,5) és szent férfiaknak (1QS 5,13;8,17) tarda magát.A szentség itt azonbm a kultikus tisztaságotjelctli, míg a keresztény elképzelésbó'l ez teljességgel hiányzik.

IJJ

' j-pgf -5ryl 'i;ilsilil \StBd '!,*4 "f,,,ru'ilI l'uiu J. ly&rtr|'l

3. Krisztus teste

A Kriszfus teste gondolat csak Prílnál és at61efiiggó iroda1omban jelenik meg. EbbóI azon-

ban nem lehet a.,a kc;vetke"z't]ilj,T"ey ó "'k"..a váína meg ezt a képet' Már a prepau'inus ha-

EyoÍ\áiyanyagban is ^.e,^iÁhá;a-í,,r,i,"',,,

teste.' kife]ezés (1Kor 10,16b-17: hagyomá.

'r:,".#$1,ié,b"li é,..l"*ben kell felfogni' de mint pyury9!j+!-Les::: ."o Rőm 8'9).

A kép tehát eredetileg yi;J"'ii, noey ?1égy"9 ,p95 "Eí;6;il-to'"lltus' személY részei,

aki a Krisztus ',"u", u,."il]Á";il.;;,""lé' Jieoeteíet a7sidÓ gnőzis-állhat. Érthetó, hogy

az óskeresztényseg rtilveite.ezl"É"'á"r"... e gno"isuun és az eizkatologikus dualizmusban

ís a megrom.lott emberiséffi;,:^k;gy maradé]ka.menekiii meg, amely már nem tagia a test

szerintinépnek; a Létek ".il;'ó;aijó|"pg1a.5"*oten:

a kőzmosz, a régi eÓn a megkez-

d7ai;J;.1mava visszator a fénlbe, ielo1dődjk a semmibe.

Szent Pál t",.oe."","."í;;"i'kí;áil'.zt az e]képze\ést. Krisztus és a keresztények nem

azonosak létiikben. K..;.;;;;i".iet ulkoto tue.;t ssz"sségéb l j n 1étre, hanem éppen

fordítva. Ezt hangsrilyo ,;;"; i;h"gy a Ko.l9sszei?s az Efezusilevél már rigy beszéi Krisz-

tusrÓl, mint aki e test f.j;' ;;;;fíeki alávetett"k .á |,I8;2,L9;Ef L22k;4,1,5k;5,23.

30). TeolÓgiai1ug t"nat 3Jrlnto,:fiogv u ,'r'i,"to,-i"'ti; ettépzetés biztosítja a koz sség pri.

márusát azepyesx".",",J./"i "toi.]h tti"o,.ee.n.;.ev".iilet, nem vallásos személyek sza.

bad szovetkeze.., r,*"* ,iiíá;;;l";i","t"u"est m"g'"iozó isteni alapítás. Krisztus e8y Les-

;á"" d;;;n"ái'"k ,'bele'' (1Kor Í2,L3; Gal,'?,*"... képpel. Í.gy a,

"gye" k9res1in.r'-

par tiss'etoti az organizmus.gondolatot a Krís

nem veszti el individuáti, tété.,-u*ikor e testbe rái'Zt"tlr' nanám mina"nki kiil nbozó fel.

^á"i"t u"lor.esére kap hivatást a kozosségben.

4, Lz&gyházmint éptilet és iiltetvény

AválasztottnéprevonatkoztatottÍZÍael(Jáko!)házae7nevezésegészenszokásosazószo-vetségben (Kív 16,31; 2sá*.il''];{tJ:).o" u/e.prit"t, az építés és rombolás képét is al.

kaimazza azIlás a""p."li"i'i,s ;24,6).'EtiIlez,".uiiuj.o"o,t a korai kerészténysé!, amikor

az Isten népe fogalrnat u"i,o,' [á'u árlep""ie.t" t'u* zponálta. Az átmenet nem azonnali.

Az |Pét4,17.ben ̂ , ,l",é""'Jiii-mejuizaad6 ítélet inkább még aházi kozosséget' vagyts

; titl*wlfrt?lÍ[,T'TJ'ix?%lffi'..i.*du1nak miír a zsidÓ hagyományban a.ko199;

sés létével tup"sotuttun 6t?"jiii,-j"iii'o'E".l?,it;Sa, uT +:1aiiilt"té. ÖsszefonÓdik

aiéoítéssei (Jer 1,10: ''..)il;í í,;.á iil."..,,' z+ii,l,rJ,,f,il1építeni akarom óket, nem

'e-,o,,ibol,,i; eliiltetni *",'

".JiÍt.í*Ja''l;l. e" 1il'';'51 esetéiben.pedig már teljesen vi-lá-

gos e két képviiágÖ..'"k;;;.;?áa;. ,,... ti *"g i.tennek szántőfciidje, Isten épíilete vagy-

.o.q''",iao hagyomány lényegében statikusan a]ka\mazza ezekeI' a képeket. A nép maga az

épi.ilet, az iiltetvény' ""u1 í;ofr.*uá uugy r".'.o"r:at. Az ítéIet' az.e,szkatoloBikus vá-

,e"o,á,képezttehát^'"iÍá#;;'i!o1*9!:i"t'*'*:*;ltru":í#xiáif Hx"#,"jiJ oJraáu"széd esetében is (Lk 6,47-49..és p

A korakereszté^y,egu"n"ii."o,,i-,,,ai'oiou*ikus^foeaiomhaszná]at jut elótérbe' ahogy ezt a

sÍíríín elŐfordulo ,,opites,]Tíj.i;l;];io'T.I,s,ri"ío)í; r 4,12. Ij.26;' RÓm |4,1'9; 15'2;

1Tessz 5'11). A ktjziissé! fÖíép#j;a' i.tepjteser}r á ntivekedésérólvan szÓ. E.z annak jele'

hogy a kozvetl""ti' b.kÖ'";"ti;"i?"il;'uxuár.a, g""j"r^" kezd alábbhagyni. a keresztények

il;á';j;;k .k"zdtek berendezkedni a világban.

134

!ssgÉ| .liÚ@d ldriitd lwl ld{'!&*4 el Hii l#iii.i?

AzEf 2,19_22 és az tPét2,4k igen iigyesen koti ossze az Isten népe ekkléziolÓgiai modell-jét a szent épti letével:

EÍ 2.19-22:',Ezért mfu nem Va8ytok idegenek és jijvevények' hanem a szentek polgártlfusai és Isten családjának tag-

jai. Apostolokra és prőfétákra alaPozott éptilet vagytok, s a szegletkó maga Krisztus Jézus. o tartja.jsszeaz egész épiiletet, belő.]e nó ki az Ur szent temploma. Ti is benne éptiltÖk egybe a Lélek kozremlíktjdésévelaz Isten hajlékává.' '

IPét2,4k:

',A}ihez járultatok' az éló kőa z, amelyet - biÁr az emberek elVetettek - Isten kiváIasztott és megbecsiilt,

és magatok is, mint é1ó kcivek, épiiljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetszó lelki áldozatokatajánljatok fel Jézus Krisztus által.''

E két modell osszekapcsolődása szemléletesen tÍikrozi az egyllázfoga1om fejlódését akez-deti á1lapottől, a végsó idó kiválasztottaitől a ,,világon beliili egyház'' gondolatáig. A kcizcis-ség hiszi, hogy a Halálbői átment az Eletbe és miír nem kell Ura érkezésére várnia, mert tud'ja' hogy ve1e van és meghívta azŐ szolgáiratára. Isten nagy tetteit hirdetve pedig a kozosségfelépítésén is munkálkodik.

Az épiilet motívumhoz kapcsolődik a Krisztus rrrint alapkó (1Kor 3'11) vagy z rők6(,,szeg1etkÓ.' Et 2'20) gondolata is. Az Efezusi levé7 szerz5je merész képpel é1' amikor Krisz.tust szegletkónek nevezi, amely osszetartja az épiiletet, lehetóvé Léye ezáItal,hogy az aposto-lok és prÓféták alkossák az épiilet alapját; így azonban világosan szembeszáil az entlziasztaegyházértelmezésse], mely nem kapcsolÓdik az apostoli iizenethez.

Míg a levelekben elsósorban az építmérry motívumával találkozunk, az evangéliumi ha-gyományban az iiltetvény képe á11 az elítérben, Ez azzalis cisszeftigg, hogy mrár az öszovet-ségi idÓ,ben kialakult ennek péIdabeszédszerrí alkalmazása (Iz 5'lk; Ez L7 '1k)' A mustrírmag,a magátől novekvó vetés (4,26-32), a szántőfoldbe elvetett, és kÍilonbcjzó helyre hullott ga-bonamagok (4'3_8. 13_20)' a konkolyrÓl és a brizáről (Mt 13'24-30) sző1Ó péIdabeszédekképviselik ezt a hagyományirrinyt.

5. LzEgyház mint KrÍsztus jegyese és a mint a jő pásztor nyája

Ezek a képek az iszovetségben és a zsidő k rnyezetben gyokereznek, a nyáj és a pásztor ese-tében elég csak a zsoitiírokra utalni (Zsolt 100'3; zso]rt 119,1./6;Zsolt23;Zsolt.78,52;Zsolt80,2). Az tijsz vetségi idószakből eredó szovegek kcjziil egyediil a Jn 10'1-30 bontja ki bó-vebben a képet, de a kcjltészet és a képzómíívészet évszázadokon át táplálkozik belÓ.le. A hel-lenista misztika hatásai is érezhető,k a szcivegen (14-i5a v.). A beszéd témája inkább krisz.tolőgiai, de ekkléziolőgiailag is érte7mezhetó: ,,Nem ragadja ki őket a kezemból senki''(28. v.); ' 'Egy nyáj lesz és egy pásztor' ' (16. v.).

A ,,Krisztus jegyese'' motívumnak is vannak őszcivetségi gyokerei. Az oz I-3 aházasságpéIdáján mutatja be Izraei és Isten kapcsolatát, és ez a metaforika bukkan fel' az Iz 50,7:54,1k;62,4k-ben is, vaiamint részletesen kifejtve Ez 16-ban. Azt is szem elótt kel taÍtanuk,hogy az antik világban Isten és ember kapcsolatát sokszor a férfi.nói kapcsolat analÓgiájárafogtrák fel, így a Mk 2,19k; Mt 25,1 és Jel I9,7 .9;21'2.9 esetében, ahol Krisztus a vÓ1egény,oríg a kozcisség szelepe nem emelkedik ki, nem ke1l kii]onosebb teoiőgiatorténeti elózménye.ket keresni.

A 2Kor 11,1-3 és Ef 5,2I_23 a ]egfontosabb példát a férfi-nó motíVum alkalmazására,('.;isztus és azEgyház viszonyában. A korintusiakhozíttlevéI a tévtanítÓktÓl védi a keresz-ta;.ry kozosséget, akik mint Evát a kígyő, elcsábíthatják 6ket az egyszerri keresztény igazság-

r35

't*J LJ 1-*J LJ t*J t*J l*J t*d l*J

L'3 A magyar nyelv tór1éneti.etimolt5giai szőt ra, Akadémiai kiadő, Budapest |96.7 '7..128.

136

tői. Pál azonban e\Jegyezteóket Krisztuss aL, éshozzáts fogia ve",etni arápí1ottaka1 Az eskti-

";.t"p" "r'a, - é,íiutotogiku5 lg1e"ljes'edés fe1é irányul' Az Efezusi-levél a tgst 911 lasok

.oiiJu-aua kapcsolja size a férfi-nó viszonyt. A megváltás tehát a mennyei Krisztus

;.gy"'iilé.; tolaiiagiaiva. Így a zsidő gnÓzisből eredó kép a keresztény hatásrrak.megfele-

1áen mÓdosult:Míg azeredJímítoszbu''.'". '"".epelt

a megváltőalakja' hanem csak az on-

*"Éái.-"g"a.ő, ágjait a ,,tókéletes emberré'' alakjában h.elyreá11ítő ,,test''' mely 1esiillyedt--E"iié,[aeba,

adáie a keresztény képben Kriszfus mint fó egyesiil a szent mennyegzón ei-

veszett tagjaival.

6. Ekklészia

A sző 114 alka1ommal fordul eló az Újszovetségben, de nagyon egy-enlót1en eloszlásban.

a ''r";p,rlr"-"t

kázil egveaiil Máté használja' cjsizesen haromszor (16' 18; 18,17 [kétszer])'

Jánosná egyrí1ta1án nem,je1enik meg. Pál aposjol é1 vele a leggyakrabban' A t bbi írásban:

{'iait.,eii-szer, KatoLLus levelelibÓ1 a 3 jn.ban 3-szor, és a Jak 1-szer, Jel-ben 2o.szot.

Ktilootj.",' nehéz az ekklészia fogalom teolőgiatorténeti besorolása. Eredetileg nem kap-

".orooir. a felsorolt egyházképek

"g-yikéh"' ."., d" az e\s6 századvégére már a keresztény

egyház megszo kot.t neve.""Bá, u, ikklészia etimolőgiai1ag az ,,kihívni'' (ek-kaleő) gorilg igébő1 vezethetó Ie, vagyts

a ,,meghívottak osszességéi' je1á1i, ez az eredeti jelentés még,sem játszik komoiy szeÍepet

a'ij,Zo,.t,egi használaában, A k]asszikus gorcigben és a he1lenizmusban a szavazásra jo-

g..iirt ouuuírerfiak népgyílésének megszilírdult jelentésév.e^l rendelkezett az ekklészia.Ez

i porititui taÍtalrn t.,u"iia"tmutatkozik meg az ApCsel 19,39-b.en, ut'oJ Y efezusiak tÓrvé.

"í* *pÁyaeséról esik említés. Tágabb érte]emben minden nyilvr{nos jellegíí gytilekezetre

haszná1hatő az ekklésziakifejezés' e-z apcset 19j2.bel az efezusi szírlházban risszegyíílt iz-

gatott t meg alkotja az ekklésziá't.. a. L)o(-b*u'' azbkklészia a héber qahal fordítása, pontosabban a qahal JHWH, ,,Jahve nép-

é";i;yiii"k""ete'' kiÍejezésé. Azt aionban ma már nem fogadhatjuk 91. ho.sr az elsó keresz-

teíi"T.ev",",íen a Lk-bÓl vették át és a1kalmazták magukra az ekklészia elnevezést.

É""ntía azBgy|.táz egészQtnem nevezi ekklészi nak,ha mégis t bb kozosségre vonatko-

"ir Jáo. azokő ó sajáigytiiekezetei. Így tehát valÓszíníí, hogy aPalesztina tertiletén kívii-

tl-ju**'t.'."i tereszieniát haszná1hatiák elószór az ekklészia elnevezést, kjfejezvén azt,

toly ,,,ugutut tartják a válődi Izraelnek. Pál az ó terminusukat és vele ezt a gondolatot vette

atés avÁmu,ta az é/itala alapított keresztény kozÖsségekre.

Megjegyzés: A észak-eurÓpai nyelvek e'gyházatjel ió szavai (Kirche, church, kerk stb')

"

'*o;

tt;riaké-bó1c";l"$i;"d;ek, meiy-eredeilegaz|JrhoztartozÓt jelentett (kiegészít-

veazoir|o-val,vagyis iÚíno,t^Ítozóhá,z),Alatinkultiirkorbelazekklészi bőIszármaz-

nak a elrrevezések(ecclesia, chiesa, iglesia, église, igreja). A.Í.lacy.T egyhíz sző elsó tagja

a jeIz;iszereprí ,,"gv'', "i"áétit"g

,'ici,'"ntetjelent js ,lszent háznen( értelmezhetó.113

l*."l lli,Ügd L***J L.*1 b,*-J &-..r*t í"-J." ',*rt. L-J, l r

II. Az ekkléziolő gia ti)rténeti fejlódé s ea reformdciő korátől napjainkig

Az 1 054-ben bekovetkezett szakadás Kelet és Nyugat koz tt nem jelentett valőságos tanítás-beli szakadást, sem a hagyományos ekkléziolőgiai modellek elutasítását. ValÓjában egyet.len ekk]ézioiőgiárÓl beszélhettink, még akkor is, ha a keleti teolőgusok a karizmatikus és a li.turgikus elemekre' a latinok pedig az intézményes szempontra helyeztek nagyobb hangs'.ilyt.A reformáciÓval azonban egészen rij helyzet állt eló. Luther nemcsak RÓmátőI szakadt el, ha-nem teolÓgiájában is j meglátásokat vezetett be' Az iidvosség egyediil Isten tevékenységerévén érhetó el, minden emberi hozzájátulás nélkiil. Ádám bííne utrín olyannyira megromlottaz emberi telmészet és a szabad akarat, hogy képtelen elómozdítani saját tidvosségét' Ebbenaz ríllapotban csak a hit iidvozíthet (solafides). Ez az i.idv sségfelfogás az ekkléziolőgiábanis rijat eredményezett, mive1 a korábbi szomatikus^hierarchikus, intézményes modellek he-lyéte a kér g.maflklis elgondolás lépett. Az iidvosség eszkozei kozott elsó hely illeti meg Is-ten szavát. o mondja ki i'idvosségÍinket, de csak akkor iidvciztili-ink, ha alázattal elfogadjukszavát. LzEgyház tehát azokből épiil fel, akik bizalommal befogadtrík Isten szavát, nem pe-dig azokből, akik ilyen vagy olyanjőt cselekedtek (imádság, alamizsna, zarándoklatok, onsa.nyargatás). A rőmai egyház strukt rájának, melry az tidvtisséget kívánta kozvetíteni' itt nincsértelme, folosleges tehát a pápa, a piisptik k, a papok, a szerzetesek, a szentek, az ereklyék,a brics k. A szentségek koziiI is csak kettót volt érdemes megtartani' a keresztséget és az Úr-vacsorát' Szerepiik azonban nem az tidvosség eszkcizszeríí kozvetítése, hanem csak szimbő-lumok, melyek azt jelzík, ami már megtortént. Luther számára nem a ceremőnia vagy a maté.ria a fontos a keresztség illetve az Urvacsora esetében, hanem azok a szavak, melyekkel Istentidvozító ígéretét hirdetik'

Azt azonban Luther sem tagadja, hogy Isten és az emberek kcjzcitt van egy k zverító, magaKrisztus, de valÓjában ó az emberi formát felvett Isten, hogy tidvcizító tgéjét e|hozza az em-beriségnek. Ezért Luther szerint a megváJtott emberiség és megváItÓja kcjzott nincs sztikségkozvetítóre' A lutheri egyházstruktrira.fogalomkészlete a minimumra szorítkozik' nála min-den megviíltott ugyanazon a szinten helyezkedik el: mirrdenki páp, mindenki prőféta, rnin.denki király. A láthatÓ Egybaz,Isten j népe átalakul láthatatlan ésrejt6z6Egyházzá.

A protestáns reformáciÓ kovetkeztében a katolikus teolőgusok a korábbi ekkléziolőgia fa-lai kozé visszavonulva igyekeztek áIlásaikat védeni, és lassan azEgyházrő7 szÓlő rij tanítástkidolgozni.

1. A Tridenti Zsinat

A reformáciÓ által kiváltott kérdések megvrí]aszolásiira a Szentírás és a hagyomány fényébena Tridenti Zsinat viíllalkozott. A Szentírás, az egybázatyák és az egyházdoktorok tanításiárahivatkozva fogalmazta meg véleményét Luther radikális teolÓgiai és ekkléziolÓgia látásmőd.jával szemben, mely a sola fides (a jőtettek kizarása) a sola scriptura (a hagyomány kizrárása)a sola signa (a szentségek jelként valő értelmezése) és a solus Mediator (Isten és az emberekkozcjtti kozvetítók kiziírása) elveire épijlt. A Zsinat a katolikus Egyház hagyományos tanításáterósítette meg, vagyis a Luther áItalkJzárt vonatkozásokat - hagyomány, jőtettek, a szentsé-gek eszkÖzhatása, és az Istentól választott kozvetítók - megsziiiírdította

A Luther áital felvetett srílyos ekkléziolÓgiai P1oblémríkra a zsinati atyák mégsem dolgoz.tak kí egy azEgyházrőI sző1ő á]talános tanítást. Am ha kifejezett mődon a zsinat nem is fo-

13'7

galmazott meg rendszeles ekkléziolőgiát, mégis teljes mértékben áthatotta egy rijfajta egy-

bázszem7éIet. A védekezás és a tisztínlátás szándikával fogalmazták meg a kifejezéseket..;;E;;;il,;;

*'",isteni alapításri intézményre a kiilsó és láthatő hierarchikusan tagozÓdott

; ; ;".pontjábÓl ;;;'k uta'ás. A zsínad dokumentumokban és fő1eg a tiidenti Ka.

I,[u,íu,uo,ierrnfog1altan' de mégis valőságosan egyfajta tridenti ekklézio1őgia rajzo1Ódik

ki.A zsinat tudatosan a reformáciő áltaI létlejott helyzetre adott megoldást,'keriilve a katoli.

tus tanitas végérvényes és teljes koríí meghátrír ozásának szándékát. Az rij kor á1tal felvetett

srilyos gondof touuieg" a zsinat hatrírté=rtiletén maradt. A lutheri tanítás ezenkívii] nem

átiáeaírogi^;avaslatlokbÓl indult ki, hanem személyes.lelki problémavilágbő1. Szellerni

nyugtalanság jellemezte u" "i.o

iao.'ut.ot, melyhez késóbb tarsult az egyÍe radikálisabb egy.

házkritika, mely teoretrkus elyhaztanuan (a 1átiratat1an egyház hangsri7y.ozása, a hierarchikus

; G' rotepp a pápaság tígadása, és a hívek.egyetemes papságának.abszolutizálása) és'u

o..u to3 egybaitaiaa""1u,""gy.,keresztény k<izcisségek autonőmiája és a1rirendelése a vi.

lági hatalomnak) fejezódott ki.A iutheri láthatatlan .;;;i, (ecclesia 'invisibilis) keriigmatikus modelljére viílaszul a zsi-

Í\at'az1gy1,áz1áthatősáteíámutatott rá.1la Ezek a nép (civitas, soc.ietas), 'ésK';sztus

teste mo-

delljei. A szomatikus .oá"u"L r'i'ztus (fej) és a h?vek (tagok) kapcso1atát akarja kifejezni,

amikor az egyház evt" 'iá^'enufejti

ki azÉukarisztia szentségének je1entóségét. Amikor a

,a"ia,' elíet elutasítja' "-" ^ -ád"u'"

hivatkozik: ,,A hit, hacsak nem társu1 hozzá are-

ménv és a szeretet, ** ;;;g';ít tokéletesen Krisztussa1, sem nem tesz az Ó testének é16

tagtrávt'',L5Bfu azintézményes politikai modell jelen van a zsinati szovegekben is'1L'6 aKatekizmusban

ez mig ietl.m"o,uu. intJjrto,zunk a,.Egyházfogalmávai, mely ,,keresztény társaság'', a vi-

1ágmíndenségu"n szetszJroJáitirivo neíin. 1.0'5; vo. 110' 117)' Az egyhánat megkiilonboz-

."iit *a. társlaságoktől es. i)ii"i,eoeatÓi (n. 1o5), gyózelmes'és akuzdí.egyházta osztjákfel,

tái:"x* egyháí jegyeit, ktilijnoJeJis szentségét.(n. 113) és katolicitását (n. 114).

A zsinati reform o"uát."Áa Áinden kétség"etkjzárőan elsósorban egy gyakorlatralrányí.

toti1mplicit ekkléziolőgiát tarta1maznak, mely a kor kifejezését haszrrálva a salus animarum

.u*te,iotogiaia. A Tridinti Zsinat hitvallásában' me1y a zsinat után keriilt kiadásra, a kővet.

kez6 me giatát ozáis tűáItrató az Egyhízr ó|:---lí."J,,,,

katolikus e. ápostoÉnomaíEg'yházat elismerem az osszes egyház anyjának és

tanítÓjának, a rőmai papan.at peaig, Szent }éter, az apostolok ful:9:,lp" utÓdjának és Jézus

Kriszius helytartÓjának igaz engedelmességet fogadok és esl(Liszom'.''.'

fV. Piusz-zsinai utániiizotts*ága elhagyia az egyház egysége jelzót, helyettesítye a roma-

nitas-szal.Bár a zsinat céljaitÓI távol állt azBgy]rtázrőlszÓlÓ szisztematikus tanítás megfogalmazása,

mésis beszélhettink a zsinati atyrák eg|'eg". egyháztani felfo gásuőI' amely bennfogialtan je.

leni'an a kozosen eifogadott dokumentumokban'A Tridenti zsi,tutt,isig"s marad a katolikus hagyományhoz,nyelvezetében és egyházmo.

dell felfogásában. Szent Agostont azonban ,n"g''*iobb.'Ör idézi mint Szent Tamást, mivel

l,4 A tr. vatikáni Zsinat majd ismét megerósíti, amikor lesziigezi, hogy nem szabad szétválasztani' két Valőság.

nut t"tint"nl a láthatÓ gyiilekezetet, és a kegyelmi kiiz sséget (LG 8)...-i"

D. i531 (SessioÍI,7: Ha!fuozat a megigazulásrÓl, 1547' jm. 13.).

116 VÖ. Sessio VI,15: HatáÍozat a megigazulásről, 1'547.1an.13.

' l7 vÖ. DS 1868.

138

a reformátorok nem vonták kétségbe Szent Agoston tekinté1yét. A zsinat egy ttal elismerte

a reformáciőban meg|évó értékeket: a biblikus és krisztocentrikus irányultságot. Elutasítva

Luther biblikus exkluzivizmusát, a szentírást tette meg tanítása kozéppontjául.

2. LzI. Vatikáni Zsinat

A nagy zsinatok tÖrténeti áttekintése során megríIlapíthatjuk' hogy az egyháztan az I. Vatiká-

ni ZJnatig (1869-187o) nem kertilt az érdek]ódés kozéppontjába. A nagyobb témakortjk'

mint a Sze]nthiíromság' Jézus Krisztus személye' a Szentlélek, az iidvosség és a kegye1em ter-

mészete, a szentsége[ csak érintették a jelentósebb ekkléziolÓgiai szempontokat' Az I. Vati-

kání Zsinattal kezdódik me1 az a fo1yamat, amelyben azEgyház tudatosan megfogalmazza

cinmagát, természetét' felépitését, mr1kodését és feladatait. A zsinat cjsszehívása pasztorális

néz6p7ntbő1a naturalizmuira és a racionalizmusra adott váiaszként értékelhetó. Eh}rez járult

az egyházi torvényhozás sziikséges k:igazítása, me|y az utolsÓ okumenikus zsinat őta eltelt

haro'mszázadban á világban végbement mély változásokra válaszolt. A tervbe vett mődosítá-

soknak csak kis része valÓsult meg, mivel az olasz állam 1870-ben Rőmában eifoglalta a Va-

tikánt.a) A De ecclesía Christi tervezetlls semmilyen tévedhetet1en egyházi tanítást nem tartal.

mazott, mégis az egyháztorténet jelentós állomásaként értelmezhetj{ik. Brír a zsinati atyák

,"^ s,u,u,7ák '''"g,-u

késő,bbi pápák tanítása számáta mégis forrásértékíí dokumentumnak

bizonyult, fÓtéppen XIII. Leő idószakában.A isinati tervézetek tcibbsége IX. Piusz (i846-1878) szándéka alapján á1talános ekk-lézio-

\Ógiai ámya\attal rendelkeztu. l pe ecclesia Christi egy egyhází tanítáS tervezett megfogal.

mazása, nem hivatalos dokumentum, nem is tartalmaz tévedhetetlen ekkléziolőgíát. Mégis

jelentós, mert az Egyház megfogalmazása szátmá,ta már értékes megállapításokat tarta1maz,

melyek a késő,bbieliiolyamán a II. Vatikáni Zsinat szÓkészletét is gazdagították.Ezért az á,l-

tala-kidoIgozott egyházkép az e'Y'tJézio\őgia torténetének jelentós állomása'

Tíz rov]d te1ezéiba á|!.az osszegzí teruezet' melyekben tomcjlerl megfogalmazva találha-

tÓk a kiilonfélé temar A fÓ.bb pontok mán abevezetésben szerepelnek: az Egyház természe-

te, tulajdonsága és hatalma. Az Egyház természetének meghatiározása során a tervezet el-

Ilagyja"a.I'ridlntinum utáni teolőgia szárnára oly kedves társaság (societas) fogalmat, és

a klasszikusab b t e s t me BbataÍo zással helyettesíti.b) Lz els6 fejezet címe: AzBgybáz Krisztus rnisztikus teste' Tcimorigazolását adja en.

nek a meghatáiozásnak, amikor azt' állítja, hogy az a szentség, me1y Krisztus kovetóit egy

testbe ss7egyríjti, s amellyel ezt a testet a fejhez, Jézus Krisztushoz koti' a keresztség.

A tervezei a iovábbiakban bemutatja a ,,misztikus test,'fóbb sajátosságait. Ez egy igaz, t .

kéletes, letki és természetf l tti tőrsaság' A társaság itt nemcsak ailegorikus értelemben sze.

repe1, hanem birtokolja egy társaság valőságos tulajdonságait is. Ezt a tiírsaságot nem megha-

tározatlanul vugy s,.,vei.t1entil hagyta magríra Krisztus, hanem mivel tóIe kapta létét,így az

ó akarat:ábőI éJiorvényei a1apján, birtokolja létmődját és felépítését. Nemcsak egyszerrien

egy másik k z sség tagja vagy része, hanem onmagában olyannyira tokéletes, hogy kiil n-

b6'ik ,nind"'' más trársáságtol, ugyanakkor foléjiik is emelkedik. Az egyház láthatő társaság.

A 1áthatő elemek koziil itervezet három ,,strukturá1is'' Összetevót emel ki: a tanítÓhivatal

ns Mmsi, sacrorn m conciliorum nova et anplisstma collectio, vol. 49, 1961-, col. 617 -619

139

l " ' ' l L*J L*J L*.J L_*,",1 [**J tr.*J l&.-J l--",-"*t

(hittani), a szolr1álat (szentségek), és a hívek kormányzása; és értelemszeíÍen az eeyházegészláthatő teste, meiyhez nemcsak az igazak és a predestináltak, hanem a b ncjsok is hoz-zátaÍtoznak, hogy eb}rez a testhez a hit megvallása és a kozosség által kapcsolÓdjanak.Azegyház tobbi jel1egzetessége, melyekkel láthatő mődon is találkozunk azegység, a szent-ség, az épség, a tévedhetetlenség és a hatalom.

Ateryezet egyik legkiemelkedÓ,bb megállapítása,hogy azEgyház sziikséges az iidvosség-re. Mégpedig azéÍt, meÍt a keresztény vallást csak azEgyházban. a Krisztus álta1 alapítottEgyházban lehet gyakorolni. Akik tehát semmilyen mődon nem tartoznak sem az Egyháztestéhez, sem az Egyházlekéhez, azok kívtil állnakaz egyházon és az tidvcisség lehetóségénis. Bellarmin Szent Rőbert érteime2ése trínik fel e gondolatokban, az egyházhoz valÓ tartozáshármas meghatározásával: az azonos hit megvallása, az azonos szentségekben valő részese-dés, és az egyházi vezetÓknek valÓ engedelmesség. Ez az akalmazás vonatkozik a kateku-menekre is, akjk csak az egyÍtáz lelkéhez' de még nem a testéhez tartoznak. Az egyház testeés lelke megktilonboztetés nem vonult be a tanítÓhivatali megnyilatkozásokba, megmaradt aziskolás teolőgia szintjén. A misztikus test témája ellenben gyakori a zsinati tervezetben. Ez-zel egytitt nagy teret szenteltek azEgy|táz láthatÓ szentségének:

,,Mive| ez Krisztus igazi egyhua, kijelentjiik, hogy a láthatő és nyilvánvalÓ táIsaság, amelyról beszéliink, az

isteni ígéretek és kijnyóriiletek egyháza' melyet Krisztus kiválasztott és annyi elójogokkal és kiváltsággal ellá'tott. '., ez a társaság tinmagábm áll fem és teljes egészet alkot, és ragyogÓ egysége azt az oszt.at7ffi és oszthatatlantestet mutatja fel, mely maga Krisztus misztikus teste."rre

A misztikus test témája megfeleló mődon fejezi.ki az egész egyházat, az egyházi titok egé-szét, s nemcsak annak láthatatlan osszefiiggéseit. Eppen ezért az el6készít6 tervezet szovegé-ben azEgyház és a misztikus test megeByezó fogalmak.

c) Krisztus misztikus testének velejárÓja a tévedhetetlenség, melyet késÓ,bb Péter utődjá.nak személyes karizmájaként határoztak meg. A pápa nem az egyházon kívtil, vagy az egy.ház folott 1év6 szemé7y, nem lehet ót egy másik fejnek' vagy Krisztus helyett tekinteni. A pá-pa valőjában a misztikus test tagja, nem pedig feje, a hierarchikus rendben minósített éselsódleges szerepe van, s épp ezérlazegészszervezetszámára ktÍl nleges karizmákat kapotta Szentlélektól, melyek egyike a tévedhetetlenség'

Az I. Vati]<áni Zsinat politikai okok miatt csak két konstitriciÓt tudott megvitatni és elfo-gadnt' a Dei Filius-tlzo és^ Pastor aeternus.t,L2Í A Dei Filius a panteizmussal, a materializmus-sal és a modern racionalizmussal szállt szembe, kifejtve az Istenról, a kinyila&oztatásről és ahitról szőlő kato[kus tanítást, mely majdnem egy egész évszázadra meghatiírozta a fun-dametális teolőgia kiindulőpontját. A Pastor aeternus Péter utődjának, a rÓmai pápának té.vedhetetlenségéríl sz67ő konstitriciÓ. Bár az egyház beisó dogmatikus tanítását trírja fel'mégis megvilágít1a ezáltal az eEybáz sajátos életét és megnyilvánulását.

"' Mansi vol- 5 1. col. 541a-b.l,0 Ds 3000_3045: III. sessio, 1870. április 24: A ,,Dei Filius,,kezdetd hittmi rendelkezés a katolikus hitr l.

',' DS 3050-3075: rV. sessio, 1870. jrílius 18: A ,,Pastor aetemus', kezdet hittani rendelkezés Krisztus egy.házarő]'.

1,2 A legelsó dokumentum, mdly azBgyházat mint titokzatos testet jeleníti meg, az VIII. Bon\fácpápa UnamSanctambutl.ája (1302. nov. 18.' Ds 870).

740

3. A Mystici corporis enciklika

A Mystici corpois (1943. jrinius 29.) enciklika keletkezésének sztikségét krilonféie tanbelieitérések váltották ki. Az enciklika azonban nemcsak a részletkérdéiekre tér ki, hanema,megadott tiírgy teljességét akarja bemutatnt'122 Ezze\a tanítÓhivatal elő,remutatő fejlódésé-rÓ,l tesz tan ságot.

Az encikiika e]só mondata: ,,A Krisztus misztikus testéról szÓlő tanítás, mely magaazEgyház. . .'' A bevezetés végén pedig rijra pontosítja XII. Piusz (1939-1958): ,,Hogy JézísKrisztus igazl egyházát meghatározzuk, amely sze.'ikatolíkus, apostoli, rőmai, nemiaiálunknemesebb, kiválÓbb és végtil is istenibb kifejezést, mint amely JBzus Krisztus misztikus tes.teként ríllítja.''

.E meghatározás jelentós kci.vetkezményeket foglal magába. Elsósorban világos áuításátadja az egyház iehetséges meghatiározásának. Az enciklikikorában számos kísérlet sztiletettaz egy,ház megjelcilésére..A miszti.kus test kifejezés azonban alkalmasnak tÍínt, hogy egyetlenfogalomba síírítse az ekklézio1őgiai dogma kiilcjnb zó elemeit. Az encik]ika nem a sko]aszti-kus'ítélet (genus és difrerentia specifica) alapján mond véleményt egy,,természetfol tti tiír-saságről'', hanem sokkal inkább ,,tematikus'' mődon kozelítettá' rl'ég az egyházat, vagyisa tobb irrínyba mutatő, biblikus téma fejIódéseként ragadta meg.''3

Az egyház bemutatását nehéz visszaadni, ezért a misztikuJtest tárgyalásakor más fogal-makkal egészítik ki, hogy a titok iáthatőságát is kifejezzék. A hangsrily, mely itt a ,,szent,-ka.tolikus' apostoli és rőmai''-n van, világosan átlída a misztikus test iáthato taratteret. Így máraz encik]ika elején Xtr. Piusz.a szentpáli tanítás nyomdokain halad. A test gondo1ataiit egyés osztatlan egységet jelent,l2a melyet szewesnék is nevezhetiink G.rr. 5). Minden r&zaz egész t kéletességét szolgája, melybÓ1 a saját ttjkéletességét mint tag nyeri. A test nemegyes részeiben' hanem az'ep:észben valÓsul meg. Ez a kapcsolat a, $yi*i egység etsómegvalősulása, mely az eg'észet's'z.olgá1ő élet egysége. Mivefa test éló, mi''den egyes tag é1ókapcsolatokkal rendelkezik a trjbbi felé. Mivel ezeki kapcsolatok az é7et egységéíek a figg-vényei, és annak szolgálatába4 állnak (minden tag ad és kap), feltétleni.il szÍkseges a rend?o-galma. A rend pedig szolidárissá teszi a tagokat. Itt nem tehetetlen tagok merev iendjéról vanszÓ, mint például aházat alkotő elemeké, hanem a részek kcizcitt végbemenó tevékáység ésosztozás harmőniájáről (Nr. 4)' Az enciklika a kormányzás egységesító szerepére is uta1] az,,organikus'' a ,,hierarchikusra'' mutat, és ez már Pál apostolnáiis ieien van (lKor 12,28). En-nek a testnek az é|ete a szentségekbőll ered, melyet legfÓképpen iz Eukarisitia táplál (Nr. 5).

Az egyház tehát olyan testként jelenik meg, melynek tagjai az emberek. Ebben a testben azorganikus és a hierarchikus kapcsolatok elválaszthatatlanok egymástől, oty mődon, hogy atest, pusztán azértmett test, a láthatÓságot és láthatő szervezetet is magában foglalja. A-testnemcsak a kegyelem valősága, hanem a kegyelem eszkcizeinek egységJis. Nincs tehát szi.ik-ség arra, hogy a misztikus testet és az egyházat megkÍit<inbtizt"ssiik.

-

^ ,Az-en9ikl$avégén rclvid utalás t rténik azegyházhoz valÓ tartozásra az inkorpordciőkj-fejezéssel (Nr. 54). A test fogalom értelmében az inkorporáciő az egyházhoz va]ő ieljes tarto-zástfeltételez. iAki nem tartozik a láthatő szetvezethez, nem tagja Krisztus teste szeÍves egy-

b**d L$8..1' Lr.-.,.,1 fun'-J l"-,.--"j t**l L*J, i*J. L.J Lii

'. Mások azonban nem tardák elfogadhatőnak a Kr"isztus teste elnevezést azEgyház meghalírozására az ágos.toni felfogás miatt, mely a társadalmi és láthat egyház dimenziőját kiiiresÍtette. a],KrisztuJt"ste,, egy e|neveiés atÖbbi kÖz tt és semmi más.

r24 Ld. lKor 12,12-2.6.,R6m 12.4-g.

141

lU-,J ry ry- PI ryryP ry ry ry

Értékelés: A teolÓgiában oly gyakori ',Krisztus Teste'' kifejez:: |"Y::T:'1.1:5uli"Ti;

';;,::"{i"';u;a:;".ffi .;'f J."ra.;ilí;tanítőhivata]:yő}?.:*f !^Í',',^o:::,:::\?:

"lna az o te'(.lur """." T'1ái;á;;;;:;;i t"' .hatő és felépítettségének láthatő a rendje.

,,Egyház,,. Ez a Test abbő '_ l l^}L^- *.1., o].lá]qczfh'í2t1an a firnkcío-i"5Jj1'"' ái:':Z:4#:;;.;'i*;',]gv*íá ;{;7lJ,|",i. *:Y9:1*1.Í:1^:1.,':::j',*:";

ilií":ffi afi :'á:af', il'r "Eín,'7,iu u.urn*'1|j?^"1",1..'.*l?.::T3ji?i;*fll'1l:ilil;ff".':'*xil'."i*"il"#"' 'lí'i{$":1\.j9:i"::l^lpÍ::;:""?]?:i;5fJ*?T'ffi-j1í;:i::ti?ffi:HJi:pi;;i;!;'"*,Í'j"Y.Tg1T:::"1":',:]Í-i:'j:á'.ff:fi:*?.l1.i:ffiffjil."'1ffiTiliffit#a,Hi;'';;d;.íi:Í::i."g13Í?:|i:T:,,:á'Íst. A tanítÓht."# Í;fi;ff,#- j;;ffi;.i

^ég u, Eg1íazít',Krisztus *i1t'^.5]Íl1'':A misztikus test alapvetó 1ffi; aí;.ó!9ry.91 i'"1s'.i',2,,?:T?!}!i *:,Y""f::í::;,;#2';;;:#,i';:fd;;ffi ;ilti\lzlulo"i:',::!:\::*:,:*::*Y:*T:*:'

x,#?:o:q:::*:i:lffiJ'l;!*/'i;,.;*;1.,i.r,4Í:x*:::*::-*i""?'jÍ*TÍii'í}j;:"#:r [:í::H""1T';#;,il.i';ff, "'i"i "

il."t'"tos álet i'oraozo.1a, melyet egyediil a hit képes

felismerni.]il'u"#ii*uu.u1figyelmét elkerÍilte a szakramentális dimelz^iő.1i,:ry.::'"::*'Í:i'::?

*fi'i#;i3JT:i,:T#".:1;;ffi *"'"aei{Elu:.1:*,::':':"",:'*'T'""*ilffi[ffi3.".,:'.:ff ;:i#;";i;;;;,l;i'_,rui."1]ő^::1Y:-*"l,r:;1."#}:if 'B j";i,:i':-'.'X'""tffiHH"ffi iv;f

-:+i::",yr:^'.?!;*"Y.Y^"#::X"j:ll1i*:'X:i,lil."'ÍJff ll''Jxí"""#i*##gi;;áka1"Áe'""t'"rónatkozik,hanemegyediilKrisztusi"t.i

". t" gy"m"1 hoző emberi t?::é:,",té:: :,;..f,'#'ji:i"T;:#i'"":ili';'áJ r.tá*"it"s alkalmazását n:T':::':2::::T::j':ij:]

^,2;;"y;;:,';;?;;í;;i;;i;Já"'k.ú:''.:::l".^l*l'-.",.",::::::}:"Í:}Í'Í::f,3:Ij;:;;ffi?-:ffi'*""il"l; i"páJ;gy -

i.tora. teolőgiában jelenlévó tanítás nem szerepel

á magisztérium szcivegében.

16 DS 3870.

1 ^.)

séeének,deszándékábanvagynemtudatosítottkívrínságával1ryrs1t|}<ustesttrezrendelhetói,ii,",i,,í e

"í*et ui.o',ir,a"t és az inkorporcícrrí megki.ilonbtjztetésének értelmezé-

,,Z,-i"í",ííii í"ii,,a F*;;; i;;á;9i tuy:.o1{tuan (akit hajlíthatatlan makacssága miatt

1953. februar 4.én név '""aot,nr."ti"osítettei<;

adja meg a bostoni érsekhez írt levélben:

,,Hogyvalakielnyerjeazoroki.idvosséget,nemmindigkívántatikmeg,hogyvalőságosanmint ta8 az egyház,",,en",*ii,,eu, i"Líegalábbis mégkívántatik, hogy kívánsága és vá.

*uu s'"?n. rígaszkodjék h ozzá.,'|25)CI. Piusz sziíndéka' hogy válaszolj on az egylenÖvekvó egyházi meg jutási mozgalmakra

és a gyakorlati ethajlásokra egyaránt. A hangsuty világosan az.egyházláthatóságára, neve-

;","'""í;;;.,iiiáíi'uui]áiesre esik. e'legyetem telsó misztériuma szolosan kapcso-

lődik e kegyelem *"g,",i",tir?.enek tidvrendjáhez' kiilijnosen a hierarchikus funkciÓhoz.

Xtr. Piusz kétségkívtil "1;;G;

;.;"síti a ,,Krisztus Teste'' páli megnevezést, az egyház or-

ganikus, társadalmi, r.o.poiátiu valÓságát. Ez magyatázza ait az állítást, me1y szerint tényle-

E;:;";'',*,;""j"."r. 'áá"i t".olikus"ok ,,Krisztus TesténeK' tagjai. Más megkoze1ítésben e

iaesáei minóség "r.o.o.uun u r."gv"r.'n befogadása alapjrín. másodsorban az életmőd tekin-

;:Í";fi;;iia"'i;a. rie' iÍí"ik, * a gondo-Íat az ellenreformáciő teolÓgiájrínak továbbélé-

se, amint azt a bel1armini%""itZp"r'":r'JÓ11"h", X11. Piusz e1keriili a tri1zásokat' mégis ttil'

sriiyban v an az egyház,,do1ogi'' szemléIete.

-

: -

: r:j

Amikor a pápák az egyházről mint társaságről beszéLnek, a kortárs filozőfia és szociolÓgiaeredményeit nem veszik figyelembe, melyek kiilcinbséget tesznek a kifejezett társadalom és akozcisség, a struktr.ira-intézmény és a élet-szeretet kcizott' A szerves egység és a rendbeli egy-ség k zott nagyon szoros a kapcsolat. vagyis a vitális és a strukturális kotelék k zott.

4. A II. Vatikáni Zsinat

a) A zsinat céljai

A kato[kus ekkléziolőgia megrijulásának leg1elentósebb eseménye kétség kívti1 a II. Vatrká.ni Zsinat volt, az ekkléziolőgia zsinata, mjvel cé1ja az egyház titkának e1mé1yítése belsó ter-mészetét és a világgal va1ő kapcsolatát illetóen:

,,Ez a zsinaÍ' az egyház zsinata volt az egyházrőI. Egy egyháztani zsinat, a témák olyankoncentráciÓjával, mely mind ez ideig egyetlen zsinaton, még az I. Vatikánumon sem valÓ.sult mes. '-"

Az I. Vatikáni Zsinat őta kibontakozott ekk1ézio]6giai meg julás eredményei eltéró mő-don jutottak el a II. Vatikáni Zsinatig (1962_1965). Az egyház teste és leike megkiilonbcizte-tés teljességgel hiányzik a zsinati tanításből. Nem taláIkozunkezzel sem az els6 De ecclesíakonstitriciÓ-tervezetben, sem pedig a továbbiakban, egészen a végsó szcivegig. Még a do-kumentumok jegyzeteiben sem tÍínik fel, melyre az I. Vatikáni Zsinat adott példát, sem azEgyház isteni alapítása, sem pedig az egyházhoz valő tartozás során nem meriil fel. Elmond-hatjuk' hogy az iskolás teolÓgiában befutott hosszri pályát kcjvetóen, és XIII. Leő valamintXII. Piusz a1kalmi tanítőhivatali megnyilatkozásain tril, ez a megktil nboztetés nen nyert el-ismerést. Az ,,Fgyház a világban'' konstitriciő is inkább az tidvosség torténete szempontjábőlírjale az egyházat (LG 24). Ez az e1s6 elgondolás már a legkorábbi tervezetben jelen van'

Amikor 1959. janurár 25.én XX[I. János pápa a rőmai Falakon kíviili Szent Pál-baziliká-ban tudtul adta szrándékát egy kumenjf<us zsinat osszehívására ' az a meglepetés erejével ha.tott. Sokan azt gondolták ' hogy az I. Vatikáni Zsiaaton kihirdetett pápai tévedhetetlenségután a rÓmai katolikus Egyház már nem taÍt tobb zsinatot.lz7 A pápa egy rij piink sdróI be-szélt, 1 96 1.es karácsonyi osszehívő bultra szerint ",az evangéliurn ÖrÖk, éltetó és isteni energi-áit kívrínta a modern világ erejébe onteni''. Hármas cél lebegett elótte:

- Hz egyház megrijítása (aggiornamenro) _ tanbeli és fegyelmi tisztaság.- A keresztények egységének megvalősítása.- Nyitás a világ felé.Az elnevezést - a II. Vatikáni Zsinat - a Superno Dei nutu c. moru proprio-ban személye.

sen XXI[. János adta 1960. j nius 5.én.Ezzelhivatalosan lezártaaz I. Vatikáni Zsinatot.A zsinat 1962_1965 kozott zajlott le, melynek során 4 i.ilésszak volt, mindegyik két hőna-

pos idótartammal. A tárgyalás nemcsak a zsinat - meIy azonnal tobbségre és kisebbségre sza'kadt - és a pápa kozott folyt, hanem e kettó, és a Rőmai K ria kozott' mely a szovegteÍveze-tek létrehozőja volt. 1962. oktÓber 11.én a ,,Gaudet Mater Ecclesia'' kezdet(í nyitőbeszédében XXIII. János a II. Vatikáni Zsinatot elhelyezi a zsinatok tÖrténetében, utal sze-

ttu RAHNEp, K., Das neue Bild der Kirche, in Geist und Leben (1966) 4.|27

,,Az e1's6, aki meglepód tt, én magam voltam - senki nem adott ene ijsztÖnzést, hogy egyetemes zsinatot hív.jak Össze.'' (Giovanni XXIJI, Il Giomale dell,anima e altri scritti di pietd' a'ctra di L.F. cAPo\T-Ll, Roma 1989,616.); ,,A gondolat a Mindenhatőtő| jótt' ' (Supemo Dei nutu, 5 giugno 1960: Ácra et documenta, Series I, vol. I' 93).

r43

L_ .J I ._

A Szent Péter tér és a Bazilika alap.rajzakiváÁőan i11usztrálja a II' Vatiká.ni Zsinatnak azEgyházrőI írt dogmati-kus konstitriciÓjának témáit. (A rÓmaiszámmaI jelzett helyek a dokumentumegyes fejezeteinek felelnek meg.)

I.n.

ilr.

vI.VIL

Az egyház misztériumaIsten népeAz egyház hierarchikus alkot.mánya és fÓképpen a piispokirendA világi hívőllcAz egyházban mindenki megvan híva az életszentségreA szerzetesekA za ndok.egytráz eszkato-logikus je1tege és egyestilés amennyei egyházza|

\l[I[. Isten anyja, aBoldogságos szÍízMiíria Krisztus és az Egyházmisztériumában

t_J LI

mé1yes inspiráciÓjfua, és felvázolja a zsinat hármas irányát, mely korábban már megfogalma-zÓdott:

- A zsinatnak j szellemet ke1l hoznia._ A keresztény tanítást j keretek k zé ke1l helyezni.- A zsinat pasztorális kÍiidetése a keresztények és az egész emberi család teljes egysége.

b) A Lunzen gentium

A sz veg a k vetkezó szavakkal kezdódik: ',Lumen gentium cum sit Christus''. Mielótt azon-ban a zsinati atyríknak megktildték volna, egy alapvetó vráltozást eszkozoltek. EgyesítettékazEgyház titka utáni részben az Isten népérő1 és a harmadik fejezetben a laikusokrÓl szÓlÓfejtegetéseket. Így tehát nyilvánvalÓ 1ett' hogy Isten népe a pásztorok és a laikusok egyiitt,és csak ebben a k rben értelmezhetók a karizmák és a ktilonféle szoIgálatok. Az áItalánosrészben, a néprő1 szőIő kifejtés az egyház minden tagjára vonatkozik, 1egyen azpásztor,Iai-kus' szerzetes. Ezutrín meriilt fel az igény a szerzetességról valő kiilon fejezet szátnára. Í'gya négy fe1ezetból máris hat lett. Ehhez a kettóhoz kapcsoljrík továbbá a zarándok egyházeszkatologikus jellegét, és egyestilését a mennyei egyházzal (LG 48-51)' valamint Isten any-ja a Boldogságos SzÍíz Mríria szerepét Krisztus és azEgyház rnisztériumában (LG 52_69).

1964. novembet 2I-én kertilt iinnepélyes elfogadásra és kihirdetésre azEgyházről szőIódogmatikus konstihíciÓ a Lumen 7entium. Ez a jelentós dokumentum évtizedekre megszabtaaz ekkJéziolőgia kutatások irányát, melyból mint kimeríthetetlen forrásb ől azóta is merítenekteolőgusok és hívek egyaránt. Mivel az F,gyházrőlszőlő cinreflexiő RÓmában és a Vatikán.ban sziiletett meg a jelenlegi formában, ezért a Lumen gentiuru egyes fejezeteit igyekezttinka katolikus E,gyházat kiilsejében is reprezentálÓ Szent Péter tér és Bazilika részeinek megfe.leltetrri. Az építtetík is hosszri évsziízadokon át tervezték, alakították az egyház k zpontjá-nak helyet adÓ egytittest, ezért természetszeríÍleg adődott az egyházbelsd életének irányt mu.tatÓ dokumentum és a kiilsó láthatő Bazilika és tér párhuzamba áliítása.128

I' Lz egyház misztériuma119 Krisztus fényében tekintve a Szentháromság iidvozító tervé.nek teljes megvalÓsulása (az Atya elgondolása a Firj tevékenységében a Szentlélek á1ta1),mely az emberiségge1 k tott végsó szcivetség, mj'nt Isten országának kezdete' Krisztus Teste'sszetett istenemberi valőság, egyszene láthatÓ és láthatatlan.l30 (A szentély, mely Jézus

Krisztusra, a világ, a népek világosságára utal.)

l2E A Szent Péter bazilikríről és térÓ1 ld. bóvebben: KRSCHBAUM, E.,Azapostolfejedelmek sírjai, SZ]T, Buda-pest 1987; MEDvIGY, M., A vatikini Péter-baziLifuik életrajza, A Magyar Kegyes Tanítőrend kiadása, Budapest1 998.

''' LG 1: Az egyház és az emberiség számfua az igazi világosság Jézus Krisztus (Lumen gentium cun sitChrístws). Az egyház Kisztusban mint szeu ls ég ( sacramentum) jelenik meg, vagyis jele és eszk ze Istennek az em-benekkel valÓ egyesiilésének és az emberek egymás ktlzti egységének. LG 6: A zsinat nem ad definíciőt z egyház-ről' a merev fogalom helyett ő- és jszovetségi képeket részesít eló,nyben, mint aZ akoi' a temóftjld' építmény-ház,család, templom stb. LG 7: Az egyhaz mint Krisztus misztikus teste gondolatának kifejtése. LG 8: Tartalmazzaa Mystici Corporisből átvett részeket az egyház láthatÓ és kegyelmi valőságáről. Itt szerepel az a kijelentés, hogyKrisztus egyháza a katolikus egyházban á1| fenn (subsistit). Am keretén kívtil is megtalálhatÓk a megszentelódéseszkiizei.

l3o Luther szembeállította a láthatÓ és a láthatatlan egyhiízat' s az elsót emberi alkotásnak tekintette. Kálvin szerintaz egyház azon|lívek tfusasága, akiket Isten az Örok élehe rendelt és választott' Leibniz kÍilÖnbséget tett Isten temp.loma és z emberek temploma kÖzÖtt. A LG 8 az egyháa ósi tanítását erósíti meg, mely szerint Krisztus láthatÓ szer.vezettségben alapította meg egyházáy mely a mennyei egyhazzal egyetlen Összetett valőságot alkot. A láthatÓ egy.ház |ege|s6 említése Antiochiai Szent Ignác egyik levelében szerepel, melyben anől szől hogy a diakÓnusok'a pÍispiik, a presbiterek nélkiil nem lehet egyháa l beszélni (Ep. ad Trall. IT1.I: TÍ 3,|73).

r45

il. Az rsten népe az egyházra mint Isten rij népére vonatkozik, beleértve a hívek kii-

toiio,a kategóiráii, a páp"at, a piisp koket, u pápofut és a világi hívóket. Ezt a népet jele-

oít"tt" -"g

a"rég1Izraá,mely íKrisztus álta7bevezetett rij sz vetségben teljesedett ki, a ré-

!i. n",'-' ,iegtu{aava,hanem,egyetemes és mé\ebb mÓdon megrijítva és^folytatva.l3l Isten

Fia az 6 népZnJk átudtusaját mJisiási, papi, prÓfétai, és kirá1yi feladatait.132 A z egyház az ijd-

v(isség egyete.,'", ,,.n.,ég", mely minden nép befogadásiára hivatott,-melyet missziÓs hi_

vatásítáífel' (A szentáyt& megtettrit az eIócsarnokig Isten vándorlő népétjelképezt,kiegé-

szítye az elócsarnok mennyeieti freskőjával, mely Szent Pétert és az egyház hajÓját

áarázo1ja' Ez a hajö folytonosan halad a torténeiemben, néha hullrímok fenyegetik, de nem

sÍi1lyed el.)IÍI. a.z egytráz hierarchikus alkotmánya és a piispiiki rend azt.ti.ikIozi' hogy az e*y-

ház mint Istán nepe 1ényeges struktriráját alapítÓjátőIkapta. A-z apostolokra és az ó utÓdaikra

bízta az egyház vezetéiéi'.' A két leÁfóbb iekintélyt a legfóbb pás'ztot és a piispoki kollé-

gium birtJkolta. A ptispokok kollégiuma egytitt fejével , a rÓmai-pápával, és sohasem ené]-

[tir, legrouu és telj;s tlatalommal réndelkezik az egész egy|táz felett, jőllehet ez a hatalom

",jc'á rőmaípápabeteegyezésével gyakorolhatő. Az egyes piispok k feladata egyházme.

gyéikben a taniiai, -"g.'é''t"lé.

és kormányzás a papok és a diakőnusok segítségével. (Ha

íá.mu",' állunk' a baloldali szokókrit - 16.71-ben készítette Bernini - a pi.ispoki rendet szim-

bolizálja.)Iv. A Yilági hívókjÓ}lehet Isten népének más tagjaival lényegi'egységnek orvendenek,

mely méltősálukra és a kegyelemre vonatkozik, mégis vannak sajátos feladataik, melyek

a viíágba vaiÓ1evékenységtiÉt hangsíl]ryozzák, tan s'.a,gtéte1i.ikke] és szavaikkal a világ meg-

szentáéSe, irányítása ás kulturális izoIgáLata révén.l3a A világí hívók kapcsolatait a hierar.

chiával gy"*"-ki alázat de nyíltság jel\emezze. A lelkipásztorok a világi hívektóI hasznos

'3' LG 9: Az elyház |áÍhatő szentsége Isten ildviizító tevékenységének k zvetítése az egész emberiség és minden

egyes ember számára.".rrz

16 16. A hívek egyetemes papsága és a hierarchikus papság egymáshoz van rendelve, azonban lényegben és

íokozatban kiiltinb znek egy*ástől..ai"gy"t"mes papság gyakorlása a szentmj'se áldozatban valő részvételkor lesz

i"r;"i **. itt bár nem eg}io.man, de a tivek is résáueimek a liturgikus cselekményben. A szentmiseáIdozat az

.gÉ," k","."tény élet fon7ia és csricspontja. LG 1 2: Itt szefepel a supematuralis sensus fideí. u'agy az egész népben

rrieglévó természetfeletti biLéÍzék'."ly ""t

íejezi ki' hogy a hívÓt Összessége a Szentlélek által nem tévedhet

hitjben. LG 14: A katolikus hívök ira nem tartanak ki a szeritetben, b ár az egyházbanvannak, ÍidvÖsségiik veszé|ybe

t.".tltt,".. A zsinat itt megeróSíti és a hagyomány alapján tmítja, hogy a fijldÖn vándorlő egyház sziíkséges az iid.

utlssJgr". LG 15: Az egyiIízat sokféle kalpcsolat köti őssze (co'niunctum esse) anemkatolikus hívókkel. LG 16: Akik

meg ,Lm fogadták el á evangéliumot, i<tllonfele fokozatokban kapcsolődnak.(ardinantur) Isten népéhez. LG 17:

Kriiztus min-den tanítványa ktiieles vál]alni a hitteÍjesztó tevékenység reá es6 tészét.... LG 1 8: Jézus Krisztus Pétert a t.jbbi apostol éiére helyezte, az ó személyében határozta meg a hit és a ktz sség

egységének orok és láthatő létesít elvét és alapját. LG 7|'., Azegyházirend szentségénekteljességét a piispÖkszen.

tJte5 t'o'tl. LG 23.. A részegyházak az egyeteÁés egyház képmásai. LG 25: A piispÖkijk kiilÖn.kiilőn nincsenek fel.

ine,,|u u csalhatatlanság iiójogával, 'P1ter utődáial valÓ igységben mégis csalatkozhatatlmul hirdetik KÍisztus

tmítását. Ez a csa]atkozhatauaníág ajdig ter.;ed, ameddig az isteni kinyilatkoztatás taÍtalma í depoSitum). A ptispÖki

karok jelentóségéról és szerepérői a Círisí,s Dominus (38) határozat szÓl, me1yek teolÓgiai és jo'i természetet

i.ÉotoÜu II. Jánás Pál pápa pontosította apostoli levelében (Apostolos suos, in La documentation catholique, 1998,

N" 2188, 751-:759).lJ4 LG 31. Isten hívja óket' hogy szerepiik a kovászé legyen, mintegy beliiiról szenteljék meg a világot. LG 33: A

világiaknak fÓtépp uá t"tuaut1íi, hogylelenlévóvé és hátő-eróvé tegyék az egy.házat azokon a helyeken, és olyan

kárii"lmények kÖzott, ahol ".Jáiáot"Éi'",

az egyház a filld sÓja. LG 34: Mlr]den. m"*1j*' imádságuk, apostoli

kezdeméíyezésiik, hitvestársi és családi életÍik, m]ndennapi munkájuk, testi-lelki pihenésiik' ha a Szentlélek t lti be'

s6t az é1etterhei is, ha tiirelmesen hordozzrák azokat, Jézi:s Klisztus által Istennek kedves lelki áldozattá válnak'..

Őt igy s'"nt.tit u világot Istennek. LG 35: A házastársaknak a családban sajátos hivatásuk van: egymás elótt és gy'

emJkeik elótt legyenek tanrli a hitnek és Krisztus szeretetének.

146

szempontokat és ismereteket szerezhetnek az id6k változásainak kitett dolgok megítélé-

sében' Az engede1mességbÓ1' tiszteletból, de fÓ1eg szeletetbÓ1 fakadÓ.kolcsonÖs megértés

jeI)'emezze kJpcso1atukati'., 1A jobbo1dali szokókrit - 1607-bÓ.t - a világi hívóket jeleníti

Íneg.)i.. tz egyházban mindenki meg van tríva az életszentségre. s ez az Isten akarata szerrnt

megszentelódést jelenti. A szentség 1ehetséges mert Isten megadja mindenkinek az erjhez

szt.iiséges érteimet és kegyelmet. A rnisztikus test élete a folyaáat-os tÖkéletesedésben á1i.l36

(A tér emelkedése az é1etszentségre emlékeztet.)vI. A szerzetesek sajátos dÓdon mlrtatják me1 az életszentségnek kiilonféle formái.

Az evangé1iumi tanácsok (szegénység, tisztaság, engedelmesség)k vetésével és iinnepélyes

ígéreteikie1 átlandő és hivatalos tanrii a természetfolotti é1ethivatásnak.'.' 1A tér kozepén á1-

1á ósi obeliszk, Nérő egykori cirkuszábÓ1, a szerzetesek életmődjára utal.)

VII. A zarándokeeÍház eszkatologikus jellege és egyesiilése a mennyei egyházza| fe]'.

tfuja az elyházbanmeg1evó tet ig azsáEoti kapcsolatát Isten országával és a mennyei egyház-

.ui' x,u|ándokegyháikti1.tjnbozik az-országtőLés a mennyei egyháztőlis, anélkiil, hogy el

1enne választva tőli.ik. Az egyház valőjában a fejlódésben 1évó Isten országa. A fÖldi egyház

és a mennyei egyház pedig ugyanannak a valőságnak két arca. A szentek kÖz ssége e két

e1yházélÓ.egységében gyokerezik, mely KÍisztusban, az ó rnisztikus testében egyetien egy-

ságet alkot.'.Í-(e kolonnádokon lévó szentek szobrai a mennyei egyházat és a fÓldi egyház

termés zetfo1ottiségét j elképezik. )VIil. Isten u''yju á notdogságos SzíizMáriaKrisztus és az egyházmisztériumában azt

a titokzatos kapcsolatot trárja}ei, amelyben Mária egyszerre anyja és \ány1 az egyháznak. Ki-

vá1tságos helyen rí11 az tidv-isség torténetében, Isten ríj népének vonatkozásában. Egyedtilállő

Mríria*szerepá az Ige megtestesi.ilésében az emberek iidv sségéért. lr4.áría az egybáz ragyogÓ

péIdája, mirt az iiteni áindenhatősággal egyiittmííkodve egyediiiállÓan fogadta és hozta

i,tlig,aKrisztust, rigy ahogy az egyház egyiittmrilcodik Krisztussal és életÍe hívja a híveket'

akik az ő misztikus testét a1Í<otják. Az iidvtjzító míí egyediil Krisztuson alapszik, aki Isten

' .. LG 37: A világi hívÓtnek, mint minden keresztény hívónek is, joguk van hozzá, hogy felszenteIt pásztoraiktÓl

bóségesen kapjan a{az egyhaz lelki j avaiből. . ' Pásztoraik elótttlfuhassiák fel sztikségleteiket. .. olykor kotelességiik

is, h;gy véleményt nyilvíníthassanak az egybáa javát i l letó dolgokban... A felszentelt pásztorok szívesen használ.

ia[ reí otos tanáásukat, bizalommal ruháziának rájuk tisztsé8eket az egyház szo]'gÍ!|at6ra, hagyjanak nekik szabad-

;ágot éS teret a cselekvésben, sót bátorítsák óket, hogy kezdeményezzenek is.'136

LG 4l. Minden keresztény hívó naprÓl naprajobban megszentelódik sajátos helyzetében, feladataiban és élet-

kÖriilményei kÖzott, sót éppen mind"'"k által, ha Éittet fogad mindent a mennyei Atya kezéból, s egyiittmlíkodik

az isteni akarattál.l.'LG 45: Azegy|táz a szeuetességet egyházjogiIag eliSmert állapotként tiszteli, liturgikus szertutásával pedig

azt is bizonyítja, hJgy az valőban tsten-ner JientJlt állapot. LG 46: Senki se gondolja, hogy a szerzetesek nfelaján-

ásot tou"tl"'teu"ielidegened'ek az emberektól' vagy haszontalanná válnak a fÖldi hazában. Mert ha olykor kciz.

Vetleniil nem is támogatjái kortársaikat, mélyebb értelemben mégis ott állnak mellettiik -Kri*fu.s

szere|etében és lel.

kr"g "cv,jn

mríkodnlk veltik' Vo. II. János Éá|' vito ,,,'"",n'a (apostoli buzdítás), SZIT, Budapest 1996; V' xnrqet'

J,' i 'zí,z"t"sseg

az egyházban, 1n TeotőgiaX)iXII (I998l34) 66.78., r:a 16 43. Kiisztuiéltetó telke által ai tidvÖsség egyetemes szentségévé tette saját testét, ami azegyház.LG 49:

x,i."t', 'uiuÁ"nnyi

híve z ő Lelkének birtokában oiszeolvad z egyházba, és egymáshoz kapcsolődik Ó.benne. Az

rjton levóknek és u.K'i,,tu. béké.jében elszenderiilt testvéreknek egysége a legkevésbé sem szakad meg, sót erósebb

iesz a lelki javak k z sségében. LG 50: Amiként az ton levÓl'k keresztény kÖzÖssége k zelebb visz benntinket

Kdsztushoz, r1gy kapcsol iisze minket a szentekkel ápolt bizalmas kapcsolat Kfisztussal.. ' Teljesen helyénvalÓ te.

hát, hogy szereisuk |tet, Jézus Krisztus buátait és társÖrtikÖseit, testvéreinket és kiválő jőtevóinket' s éretttik méltÓ

hálát adjunk Istennek.

r4'7

[*J t*J :l*.,) 'lr"".*tJ -1"**J t-*'-l t*.,J Í**J [*'"-*j

és az emberek kozott az egyetlen kcjzvetító. A Boldogságos Sz z azáltal, hogy Krisztust a vi-Iágnakadta,megosztotta vele életét és valőságosan egyiittmíík d tt fiával tidvcisségÍink érde-kében. Mríria azértis példaképe az egyháznak, meÍt azt a tokéletességet val sította meg, me-|yet.az eByház ny jt gyermekeinek. A zsinat megeÍósíti a Mária tisztelet jogosultságátés hasznosságát, mely természetesen nem lehet egytermészet az egyedtil az Istennek ki-jrírő imádássa1.139 Mégis páratlan és a szentek tisztelete fdl tt ái1Ó.140 (A két oszlopsor kozottinyitott rész mintegy befogadő, kitárt karra, Mária anyai szelepére ernlékeztet, aki az egyt.'áz

. \14tanyJa.l- -

c) Gaudium et spes - a zsinat tanítősa a vilő'g és az egyház kapcsolatáről

Az el<kléziolőgia saját horizontjában nemcsak az egyházat szemléli, hanem mindazt a valő-ságot, amely bizonyos mődon kapcsolatban rí11 vele, amennyiben az egyhéz az i.idv sségegyetemes szentsége, Isten népe, Krisztus teste, az ország kezdete. Emiatt az ekkJéziolőgiatertiletére nemcsak a szeméiyek (az egész emberiség), szimbÓlumok, rítusok, strukt rák,szo1gáIatok, torvények' isten rij népének sajátos értékei tartoznak, hanem szervezetek,intéz-mények, tevékenységek, dolgok és értékek, rÖviden mindaz az emberi és világi valőság,amelyhez Krisztus szavának fényével és kegyelmének erejével éppen az egyház kcizvetítésé-vel hozta el a világosságot.l42 Ennek a tobbrétegíí valőságnak, melyek az egyb.áz illetékességikcjrén kívÍi]re esnek, de ámelyeken keresztiil mégis az iidvcisség szentségeként mÍíkodik,a zsinat a világ nevet adta:

,,A zsinat az emberek világát veszi szemiigyre, az emberek nagy családját, és azt a vallő életet mindenes.ttil, amelyben az ember él; a világon vizsgálja, az emberiség tÖrténetének színpadát, ahol minden az emberszolgalmáről, kudacairÓl és sikereiról beszél. Ana a világra tekint, melyet a keresztények hite szerint sze-retetból alkotott és tart fenn a Teremtó. Világunk a bún szolgaságába siillyedt ugyan' de oman a Gonosz ha-talmát megtÖrve kiszabadította a keresztÍe feszített és feltámadt Krisztus, hogy Isten terve szerint átalakul.jon és elérje teljességét.'' (GS 2)

,9 ,,F6|eg ut őhajtjuk, hogy világosan kidomborodjék, Má,tta az|Jr alázatos szolgálőleánya. teljesen Istentdl és

Krisztustr5l, egyetlen KÖzvetítónktól és Megváltőnktől fiigg''' vI. Pál beszéde a III. iilésszak lezárásakor (1964. no.

vember 21-), in EV 1,315*.lno LG 60: Mária anyai fe|adata az emberekre vonatkoz lag semmiképpen qem homályosítja e1, nem is csÖkkenti

Krisztusnak egyetlen kÖzvetító szerepét, hmem éppen u erejét mutatja meg. A Boldogságos Szőz minden hatásaz emberekre az tidvtisség rendjében nem valmi belsó sztikségszerríségból szumuik, hmem az isteni tetszésbő1

ered és Krisztus trilcsordulő érzelmeiból fakad. Krisztus kÖzvetítói szerepén alapul, teljesen tóle ftigg, és minden ba-

tékonyságát bel le meríti. A hívóknek Krisztussal valő egyesiilését pedig egyrílralán nem akadályozza, hanem eló.

mozdítja. LG 65: Az egyház a Boldogságos Szríz személyében miár elérkezett a t kéletességre... A keresztények

még csak t rekszenek a bün legyózésére és az életszentségben valÓ n vekedésre, Máriára emelik tehát szemiiket,

minthogy ó az erények pé1dájaként tiind Hik a kiválasztottak egész k.iztissége elótt.1ot A tr. valikánum idején, 1964. november 24.én VI. PáI pápa a szent Péter builikában Máriát z egyhaz nyj6-

nak nyilvánította. A ,,Mater Ecclesiae', invocatio uÓta szerepel a lorettÓi litániábm (Ezt pontosítot1a II. János Pál).

szeniÁgoston MáriÍt nemcsak a Megvált anyjának mondta, hanem a teljes Krisztus' a fó és a tágok anyjának, aki

Krisztus tagjainak a\y:a (rn^ter membrorum Christi), in De S' Virg, 6'6. Mária tehát mint az egyház anyja nem az

egyház fei'ett á1|, hanem az egyházban.la" Figyelemre mé1t6ak XII. Piusz erófeszítései, melyet a kor lelkiiletét tekintetbe véve egy jobb világért tett:

vÓ. LoMBARDI, R., Pío XII. Per un mondo migliore,Edizioni,,La Civiltá Cattolica'', Roma 1954.

148

!*,t-{,sd !{,!gl,{/ t**.*1 É*-.r*l l..'...r:] :i*s*r, [*-+l l--J L*J L--J:

Az így.felfogott világ rendkíviil osszetett valőság, az egyI.táz és a teolÓgia számiíra is, még-pedig amiatt:

. ] meÍt tanulmányozása az értelem feladata' mely gyakran az egyházzd'és a teolőgiával el-1enkez6 nézeteket fejt ki;-. mert ezt a valÓságot más trírsadalmak, ,,népek'' (Isten népén tril is), foglaljiík el, nemgyakran az egyházza7 <jssze nem féró cé1okkal,_ mert a vllág a kult ra által kialakított széles mérték, az emberi szabad kezdeményezés

gyiimolcse, ezért a folyamatos fejlódés és átalakulás állapotában van.- mert mindaz a va7őság, m9{ a világban megtaliálhaiő, és ktiloncjsen a kultrira, a myste-

rium iniquitatls, a bíÍn hatalmátől van migj"lolvé, és ",

nehézzé teszi, holy belsó jőságárőlnyilatkozzunk.

l,-'u"l a keresztény ridv sséget kiilonbozó mÓdon képzelik el a teo1őgusok, a katolikusteolőgusok kriltinbcjznek a plotestáns felfogástől.

' A katolikus egyház a maga világfogalmát azokbőI a kiilcjnbciző valőságokbÓl meríti, me-lyek azt meghatározzák: az emberi személy, a trirsadalom, a család' a teimészet' a kiiejten

cseiekvés (kultrira, nevelés, munka, háboni stb.) a vállalt értékek (tudomány, technika, hala-dás' jőlét' igazság, béke)' A IÍ. Vatikáni Zsinat mindezt a Gauiium ii ,p"', az egyház ésa mai világ viszonyrírő1 sző1Ó lelkipásztori konstitriciőban hozta nyilvánoss'ágra.

A ''ielkipásztori okmánynak'' is nevezett dokumentum két áagy részb\6l ál1. Az elsó,,,Az egyház és az ember hivatása'' alapvetó kérdésekkel foglalkoziÉ.-A második néhány kti-lcincjsen égető kérdést tárgya\, Mindkéi részt bóséges rítmutátás vezeti be, az embernek a maiu{"-g9- valő helyzetérÓ1. A bevezetó fejtegetésé'kben a Gaudiu-

"t ,p,,7*^as eiemzést

valősít meg: a kortiírs világ jellegzetességeinek, egyenlótlenségeinek, és vátsághelyzeténekelemzését. A mai világ rulajdonságai koztil kiemeli-mély vr{ltozásait, pátt*ui' tÁsadatmi, fa-ji ellentmondásait. A változások koztil a dokumentum-kiemeli a tuaomany es a techno16giafejlódését: ,,a technika ton van afelé, hogy átalakítsa a fcjld arculatát, o.

-a. a világÍír meg-

hődításríra t r'' (Gs 5); azokat az j ésjoli trírsadalmi kommunikáciÓs eszkozoket, melyekplanetiíris szinten biztosítják a-szociaLiiácjőt, azokat az értelmi és strukturális váitozásokat,melyek gyakran a hagyományos értékeket és vailásokat kérdójelezik-meg.la3

Az aránytalanságok elemzésébqn a krilonb zó'szintrí egye;lótlenségJket és ellentmondá-sokatelemzi: a személyi, a nemzedéki, a faji, a nemzeti ésliemzetkc'zi ízembená]]ásokat (GS8). A krízishelyzetek feltárásában a zsinat áz értékek,a t rvények és a hagyományok válsigáteml.íti: innét ered a sok srílyos-zavar a magataÍtásban, sót még; helyes csleiekvés kciriil is (GS7). A'kortárs világnak elemzése során aisinat rámutat a baJok gy-okerére, melyet az emberszívében kell keresni:

'. ra3 Joseph Ratzi nger az egyházhelyzetének elemzésében kifejti: ,,A kiiliinb zóségek és kultrirkontrasztok mellettvilágszerte uniformizálő és egyesító áramlatok hatnak. Á technika és a média létrihozz k a vil | egységének lég-kÖrét is. Ate|evíziő ma a világ legnyomon1ságosabb szcigletébe is behatol, és egy megháitozott ideolÓgiát sugároz,

s a technika is mindeniitt jelen van'. ' . Ezzel szembe áll egy identitásvédete-, -etyt"'- "gyes

kultrirrák fokozottab.ban védekeznek ezen unifomizálás ellen, és keresik a máguk eredeti alculatát. Ez mutatliozik meg abbm, hogy eza mindeniitt elórenyomulő unifomitás és te'chn'ikai világkult ra birod,alma ennek ellenére sem tudja létrehozniaz emberiség mélyebb egységét.

.Te]ly az ember belsó rétJgeit érintená. Ez jelenti u egyház bonyolultabb, és bizo.nyos szempontből még fontosabb'helyzetét''; in A fÖld s ja. Kereszténység és Katoh;; Egyhliz a7 ezredford,ulőn,SZIT, Budapest 1997 , I05 Q<íemelés K. M.).

149

IE ffi !W ry ry ry ry ry yry

, 'Azokazegyenslyhibák,melyekkelamodern'világki.iszkijdik'tu]ajdonképpenazza|a7'a1apvet6bbegyensrí'yhiiínnyal fiiggenek Összj, amely az ember s zíűben gyokerezik.

-Sok ellentétpár ugyanis magában

aZ.e^b"ib.ntu,a "gv."á*.."i Á7l,-t"l*", teremtmé-n-Yrij'áme3'#i:#,trfr:Íl1:'1ffi*iJ':[,iíeey..;i" *""taaíorláttalmnak és egy magasabb re

yovzza eDyszeÍÍe* *"l-ig;;iani tZnyt"tJn to"Ötrtik. Nem egyról pedig egészen le is kell mondanía"

ráadásul mivel ","nao

jJf,inligi"i."'i."i"t."i azt, amit nem akarna tenni, amit pedig szeretne' nem

teszi meg. Az ember igy u.i,á o.i-"gr'asonlásban. van, Ön.agauut. ez pedig a trírsada.lombm is számtalan

srilyos ellentét ro.a.u. b"n.t u *e,iui helyzetnek világos f!Iismeréséig él sem.iuthatnak azok, akik e|.

meriiltek a gyakorlati "''v"."j'.i'egm

uugy a rá;ut nJhezedó nyomor nem engedi, hogy enól gondol.

kodianak. Mégrs egyre tobb'en lesz'ek olyanok, akik a világ.jeienLgi fejlódését látv^a felvetik, vagy |oko-

zoti éÍLékenységg"r erii?i? [;ffi;;a.' k;rdéseket: űi - "-u".r

mi az értelme a szenvedésnek'

a rossznak, a halálnak,;;;;-la"i."'i.den haladás eii".ére számolni ke1l; mit érnek az oly drága ráron

szeÍzetÍ gyóze|mek? fu;;;Íh;;.".i".u t.írsadalomnak, és mit várhat tő1e? mi kovetkezik e f ldi élet

után?'' (GS 10)

Ezekrea zsinat konkrét választ ad a keresztény iizene| fényében. Krisztus szavával, mely

az igazság szava, a'.i.,ut ijiJ. * 9pp19qv.1t^:'ií<iigazítani, megtisztítani, átalalotani és gaz-

daeítaniaszemély,acsaládapol i t ikaikozosség,áko1t. i .u,amunka,atermészet,abéke,az-tgazság stb. kortili emberi szav akat.

Az á1ta1ánosabu:"rr"eí"i.ó 'a."u"" a zsinat nésy fó témát vizsgál. ,,Az emberi szemé1y

méltőságát,', ,,u" "-u","tíá'tisseget'', ,'*

"mt.)"ít",ékenységét a világban''' ,,az elyhá:z

szere*éta mai világban''' A;;;;... zeÁayr1lszÓ1va a zsinat á teolőgiai antropolőgia szá-

#;" ;; ;;g;;;;;*í[io,tatn.lu]os foga1om, ríjraértékelésével emeli ki magasztos

méltÓságát, mely kedves ;;;;"";íiiiiií,iau"uf, ae eu'anyagolta skolasztikus és a modern

teolőgia teriiletén. Ah!"i.há;y ; i.Z^a.;.^1e1rtse és megvalősítsa onmagát' sziintelenti1 Is-

ten példáját kell flgyelembe iénnie, ezért az ateizmus nemcsak olyan hiba, meiy Istenre vo-

natkozik, hanem srilyos* .erri u, embert. Ezert az alkalmas helyen illeszti be a Gaudium et

spes az ateizmusrÓl szőlő fejtegetéseit.

, ,Azateizmustkorunklegsr i lyosabb'ténY.eit izékel lsorolniésnagyonkomolyanmegkel lv izsgálni .Az ateizmus szÖ egymástől na'yon kiilÓnbÖzo j"r"n'jg"t" n"szná1tra:t6. Némelyek határozottan tagadják

Istent; mások rígy vélik, hogy az emb?t 'eryáltatán

."..J ,". tudhat meg rő1a; . .. vannak' akik értelmet.

lennek tlíntetik fel a kérdési; sokan kizárőlag-természettudományos mődszenel iparkodnak mindent meg.

magyafitníivagyép;;;"""k;;e"g-, ."g"afu, r'"gv ili."lt.t"iieu"n igazság. Námetyek az embeí annyi-

ra felmagaszta]ják, hogy ezáltal az Istenben uuro r.it^"'r""'"iti]életét íányítő erejét; mások elgondolnak

maguknak egy Istent..]S amit elutasítanak' u"o"- ""

**gélium Istene. Vannak olyanok is, akiket nem

ilgí"rto"t"..,ut -

Istennel kapcsolatos kérdések.'' (GS 19)

Azsinatugyanakkorbangsrilyozza,hogyahívóknekisfelelósségeyanazaÍeizrnuskia]a-kulásában"

,,Az ar'elzmus a maga egészében véve nem ósje]en.ség, hmem tÖbb kiil nbÖzó ok' s7á rmazéka ezek kozé

kel] számítanunk -.

Í;l?i;;*,..*"iy". u ujra*tí"""t r.it maguk ellen. sok helyÍitt e|sósorban a ke.

resztény vallás. A n'';.*"o ".* ""*,tis

ie."iit t"t'et az ateizmus létrejóttében.'' (GS 19)

AmaimodernateizmuscJ.'ryT:-'i:1T1*i:*'#ÍiT::LT5ffi ?á311í'[.J}il:Iaz Istentól valő mindenfé1e ftíggés az emben au

ateizmussal szemben J""iyn{,-i^tudja eifogal i u,, u, állítáit, hogy Isten haszontalan'

sót ártaimas lenne az ";;z|:;;;Z;^'

u#*irv"í regyen is ^''

I.::.T-1 li:::o"ouo

méltatlan.

sága vagy hibáj*. a *"á".'.""."iit", e, gyatorlatiáteizmust nevezte Henri de L.obac huma.

nistaateizmusnak.Azsin^tyJtejti,hogyu""*b",I.t"nnélkii lésazóta}adásávalnagyonsti.lyos kárt okoz onmagának.

!ry ry W

-

' ',Az egyház hriségben Istenhez is, az emberhez is nem keriilheti el' hogy fájdalommal báÍ de teljes hatá-rozottsággal nemet ne mondjon ezekrc az ártalmas tanításokra és cselekedetekrc, amelyek ellenkeznekaz ésszel és az általános emberi tapasztalattal' az embeft pedig megfosztjrík velesziiletett emberi méltősá-gátÓ l . ' ' (GS 2I)

Foiosleges lenne egy filozÓfiai, t<jrténeti' vagy szociolÓgiai tanulmrínyt vámi a zsinattÓl,melyre nem is vállalkozik. A továbbiakban inkább annak a magatartásnak a panorámáját vá.zolja fe1, mel1yel egészséges mÓdon érvelhetiink az ateizmussal szemben.

,,Az ateizmus ellenszerét egyrészt a megfelelóképpen elóadott tanílástÓl, másrészt az egyháznak illetvetagjainak kifogástalan életétÓ1 kell váni. ' . Az ateistákat udvaiasan felkéri' hogy tmulmányozzrák elfogu.latlmul Krisztus evangéliumát.' ' (GS 21)

A Gaudium et spes egyk legszebb része, amikor az eÍnberÍíI tigy beszél' hogy a másodikisteni személy megtestesiilés ét áLlítja eIé:

,,Az ember misztériuma csak a megtestesíilt lge misztiriumában világosodik meg igzán. Ádám z elsóember ugyanis elÓképe volt az eljovendónek, azaz Krisztusnak. Krisztus az j Ádám, az Atya misztériumá.nak és szeretetének kinyilatkoztatásával. Megmutatja az embemek magát az embert és feltárja elótte nagy.szerri hivatását... Az emberi lermészet benntink is roppmt méltÓságra emelkedett azza|,hogy Krisztus aztmagiára ltijtte anélkiil, hogy megsemmisítette volna. Igen, o, az Isten Fia, valamiképpen minden emberrelegyestilt, amikor testté lett. Emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkozott, emberi akarattalcselekedett, és emberi szívvel szeretet.'' (GS 22)

A politikai társada]mat a zsinat a személy beilleszkedése szempontjáből sziikségesnektartja. A társadalom azért fontos, meÍt az egyén nem elég nmagának. A társadalom ilyenigazolása magával t'ozza azt a veszélyt, hogy másokat a magunk érdekei számáLra pusztáneszkoznek tekintjiik. EbbÓ.i az onzó tiársadalom.feIfogásből száÍmazjk az individualista er.kcjlcs. Az egoista érte1mezéssel szemben a Zsinat egy szerves látásmÓdot kínál: a misztikustest tanítását. Minden ember egy na1y szeÍvezet része, egy népes család tagja, Isten országá.nak polgríra. Az egyén elóme1etele szi.ikséges az egész szervezet., az egész család számára.Ez a társadaiom.felfogás altruista etikát igényel, mely már megkozelíti a keresztény erkolcs.tant (GS 21-30). Az ember tevékenysége a világban cím fejezetben a zsinat a kovetkezó há-rom kérdést érinti: Mi az éÍtelme.és az értéke a fá.adozásnak? Hogyan ke1l hasznií1nunkmindezeket a javakat? Milyen cél felé tartanak az egyéÍLek vagy a kozosségek torekvései?(GS 33)

Az emberi tevékenység onmagában pozitív jei1egrí' amennyiben megfelel Isten terveinekés az ember igényeinek: ,'Megfeleló Isten elgondolása, aki a világot az embelTe bízta, ellen.6tzésére, fejlesztésére; és alkalmas az ember természete kcivetelményeinek, aki sziiletése pil.lanatában még csak az egyénÍe és a trársadalomra bízott megvalÓsításra vi{rő terv"''

',A keresztény tizenet nem vonja el z embereket a világ építését6l, nem teszi Ó,ket ktjzijnyÖsekké sorstár.saik iránt, éppen ellenkezóleg, még szigonibban k telezi óket, hogy avilág javára munkálkodjana}.

Az emberi tevékenység kiindulÓ ponda is, de célja is az ember. O ugyanis amikor dolgozik nemcsaka tárgyakat és a társadalmat alakída át, hanem saját magát is tókéletesíti. Sok mindent megtanul, fejlesztiképességeit, kilép Önmagáből, sót onmaga frlé emelkedik. Ez a gyarapodása, hajől megfontoljuk' sokkalnagyobb érték, mint a maga kijriil felhalmozÓdÓ vagyon. Az ember Máltal értékes' ami ó maga, nem pedigazáltal, amije van. Ezért a technikai haladásnál ttibbet éÍ mindaz, amit z emberek a nagyobb igazságosságés szélesebb korú testvériség és a társadalmi viszonyok emberibb rendje érdekében tesznek. A technikai ha-ladás ugyanis csak z anyagi alapot adhatja meg az ember felemelkedéséhez, egymagában zonban semmi-

képpen sem valősída meg azt.Ennek ktjvetkeztében az emberi tevékenység alapszabá,\ya az, hogy Isten tervéhez és aktatáboz íguod-

va' legyen sszhangban az emberiség valődi érdekével, és tegye tehetóvé az ember mint egyed és mint a tlár-

sadalom tagja számára teljes hiVatásának szolgálatát és bettjltését.'' (Gs 34-35)

i51

I l Lr L*J LJ I .r t-*J 1*t l**J n_J l**J t*J t.*..1 Ü*"J 1*J 1-*J L*i [**ll t*J t*J t ,*"t

Ugyanebbenafejezetbenakultrirávalkapcsolatosalapvetószempontoka,ttáxgyaljaazst.nai.áeryetet a máiodik ie."u"n fog majd elmé1yíteni; kti1onosen a ku1turális tevéken; ség

autonőmiáj át hangsrilyozza

,,Éppen a teremtés tényéból ktivetkezik ugymis, hogy minden dolognak megvan a maga állaga, \gazsiLga'

és jősága, megvannak u íu;at to*e'y.i' és. Á.gu* a iájat rendje: ez"ket z embemek tisztelnie kel1 azzal,

t,oÉy "ii.-";"u

tudományák és mrívészetek sajátos m dszereit.'' (GS 36)

A természetrÓl és mindarről amit az embeÍ a kultrira révén meg tud valősítani , a zs7nat

'""gn"ráá". " m lt platonikus és manicheus .elóítéle1eit, egy pozitív.és optilrusta látásmÓdot

"Jt^ ,"it'-ai go,'dolat taiál itt visszhangra). Íey' *íg a m ltban a dolgokat Adám bukása mi-

att a bíín lehetaségetont rofiottrrat 1atti s'azégyhái a1emondás és az elszakadás magatartá-

sát tanította, most a zsínai benniik Isten eszkoziit 1átja, melyeket az ember rendelkezésére

bocsát, hogy iidvossége és megszentelése érdekében pozilív.magatartással felhasználja azo-

kat' A híveknek a teremtéssel ía16 egyiittmríkodést ajánlja' fe]használva azt sajátjavukÍa éS

emberiességiik kitet;esitésére .uzzetíLotttiafel a zsinat a katolikusokat, hogy járulja1ak ho1-

zá ak,l7títa,a technika e, u t'atuaa, fejlódéséhez (Gs 37.43.57) . Az e1só rész utolső fejezeté-

ben, az egyházszerepe amai világban' a zsinat az egyház missziőját és feladatait tatgyalja'

il ;t ffi*,,,un mégfelelnek az-tidvÖsség egyetemés szentségi léte tulajdonságának. A vi.

|á;,';Jjéi"" vd6 tJvétenysége során az egyháznak sziikségszerr1íen tidvozító és eszka-

tologikus cé1ja van, és mint á to"ua," és az embári ilírsadalom lelke, arra hivatott, hogy Krisz-

fusban meg jution es isten csaiaiianaalak.uljon.át (Gs 4o). Az egyház mind az egyéneknek

mínd a kozcisségnek feiaJanlj; '"git.ege,

(Gs 42). A vi1ág tidvozítése és keresztényi szellem-

mel valÓ feltoltése "r.o.J.tiiu '.iiagit'iu'ot'"

,*.E,"náponton a' zsinat rijra előveszi és aI.

ka7mazza a Lumen g",,,i^iin6e;Ltt alapelveket, amikor az egyház és a messiási ktildetés

;;;Ee;aila'gy^r'" ni"itette, hogy míg a fe1szentelt személyek messiási feladatának gya.

tJÍ'"iorcpp i.i."tití"i". t e'gés7ére, a:nnak felépítés9r9 é.s gqia1ak megszentelésére vo-

"".r."'it, uaáig a világi hívók haionlő szerepe kife1é a vi1ág felé fordul.

,,Avilágielevejőlkimővel1elkiismeretérehrírulafeladat,hogyazistenit rvénytafij lditársadaloméle.

tének irányítÓjává "#i'

p"pi"ix'ol víszont a lelki világosságoi és erót kell vrírniuk Né higgyék azonban,

i'"gy r"rr.i.pa"it..ait'mindéniráz értenek, és az összes felmertiló esetleg srilyos kérdésekben is azon nyom.

ban gyakorlati ."gorae.i tuan* ajánlani, vagy hogy ez 1enne a papok kii1detése.-V,ál1aljak csak a világi hí

vók a maguk szerepei t"r"szteny!Ölcsességgel éi engedelmesánhgyelve a tanítÓhivatal eligazítő szavai.

ra.'' íGS 43)

A negyedik fejezet végén a zsinat egy jelentós megjegyzést tesz: ,,Az egyház és a világ

k";;;;i;,; ;itir\eszad,'|Ezért az egyháanemcs.1k szÓTa világtroz, hanem hallgatja is a vi-lág

szávil. Lz e[yház nemcsak ad' hanem kap is a világtÓi.

,,AzegyhLz.'.gzdagodhatésgzdagszik'nemminthaaKrisztustÓladottalkotmánybőlvalamihiányoz.na,hanemhogyaztmégjobbanmeg1smerje,Klrc1ezze,ésszerencsésebbenalkalmazzakorunkban'Gazda.godása az, hogy e"t

"" ulkot*ányt

-?lyebben megismeri, jobban kifejezi, és megfelelóbben alkalmazza ko.

runkhoz. x, "eyná,hilá;táie*el

tapásztatja azia sokféíe segítségel, am9tv9.t ${ a maga kÖzÓsségében'

akár egyes nuinut u.'"*Jtyében kap bárnílyen'rendú és ran-grí elrnbertól. Akik elóbbre viszik az emberi

kÓzÖsség iigyet' u ",urái,

u,tutto.ai., akaz[azőasági, valamint a nemzeti va'y nemzetkÖzi politikai élet

teÍén.azok lsten .".u" ,'".ini."* "."iely

.álgáluto-t t"s"'"k u egyházi ktjzÖsségnek is, amely nem fiig.

getlen'a kívtilrő1 jÖvó hatásoktől.'' (GS 44)

2.Amásodiknagyrésztazsinatakti lonosenégetókérdéseknekszentelte,négyaiapvetótéÁát érintve: a család, a kuiilira, a munka és a béke VonatkozáSában.

752

A csa1ádrÓ1 a Zsinat a modern világ felfogásával szemben (hedonista, utilitarista) a keresz-

tény szempontot hangs lyozza.. Aházasság eszkoz (szentség) a házastársak megszentelódé.

séré, és a gyermekek nemzése és nevelése által Isten országának a terjesztésére. A megszen-

telódést azonban nemcsak a hagyományos mÓdon szemléli, hanem ki'terjeszti a kolcsonos

szeretet're és a házaséletre is. A szeretetet nemcsak az cjr m, hanem az onmegtartőztatás olda.

1árő1 is szem1éli (GS 47_49). A gyermekek számának tervezése is a sztiló,k felelóssége (GS

50). Ajelenlegi kutatások alapján az egyetlen elismert mőd a csaiádtervezésre az idószakos

onmegtartőztatás.le.q. t-ultrira e\fimozditásának szentelt fejezet a hit és a kultrira szembeállítása helyett az iid.

vosség hirdetése és a kultrira számos kapcsolÓdási pontját emeli ki.

,,Isren a kiilonbtizó korok sajátos kultLirájához igazodva szőlott, midón népének kinyilatkoztatta magát,

amíg csak teljesen meg nem nyilatkozott testet ijltott Fiában. Hasonlőképpen u egyház is, amely változÓ

ktirii.'lményekk z tt él. és az iáők folyamán felhasznií]ta a kiilÖnféle kulníriák vívmányait, hogy igehirdeté-

se által m.inden nép kÖrében terjessze és kifejtse KÍisztus iizenetét, tanulmányozza és mélyebben megértse

azt, s a liturgia cse1ekményeiben meg a hívÓt sokféle k zÖsségének életében jobban szemléltesse. Az egy'

ház nincs hozzákitvekizarőlagosan és elválaszthatat]anul egyetlen fajhoz vagy nemzethez' egyetlen sajá.

tos életformához, egyetlen ósi vagy rij szokáshoz sem, minthogy mindenkor és minden fÖldrész valamennyi

népéhez szÓl kÍildetése. Ragaszkodik a maga hagyományaihoz, de egyszersmind tuda|ában van egyetemes

kiiidetésének' egybe tud fonődni a ki,ilijnféle kultrirákkal, ez pedig mind az egyházat, mind a kultrirákat gaz'

dagída.' ' (GS 58)

Míg a zsinat e gyrészrjl a kultrira autonőmiáját hirdeti (Gs 59)' másrészríIaz egyhá.r,tagJa-

itÓ1' fóképp a világi hívekról, erós kulturális elkc'telezettséget igényel. Megismerni a fizikai

természetet' torvényeit, hogy a technika fejlesztésével eróforrásait kihasználjuk' ez a kémia'

a technika és a fizika specia1istáira tartozik. Az ember fizikai, ielki felépítésének, fej1ódésé-

nek' nevelésének, betegségeinek és gyÓgyításának megismerése a bio1őgia' a pszichoIÓgia, a

pedagőgia és az orvostudomány teriiietére, végii1 pedig a társadalom szimbőlumainak' szoká-

iainak, struktríráinak, intézményeinek, torvényeinek, értékeinek megismeÍése a politikában,

a kulturá1is antropolőgíában, a szociolőgiában és az etikában jártasakra tartozik. Am a ke-

resztény azon hi1.hogy e világ polgára, egy sajátos nemzet tag.1a' ugyanakkor Isten országá-

nak is a polgára, és az (tj szovetség népéne\ ís a tagja. Mindkét ter leten jiírtas (hit és érte-

lem;, rendelt<ezik Isten népe rij kultrirájának lérryeges eIemeivel (hitvallás, szentségek,

szolgálatok, az ríj parancs, az abszolrit értékek), a helyes mértékkel az ítéIet, a kritika, atísztí-

tás, á győgyítás, á tcikéletesítés, saját népe és nemzeti kultrírája viszonylatában. S mivel a

szekulaLrizmus világában, az rijítÓk főképpen laikusok, ezért ovék a feladat, hogy a fdld népe-

ibÓ1 egyesítsék ezt1 kultrirát Isten rij népe kulnírájával. Lényegében ebben ál1 messiási fel-

adatuk kii1onÖsséee.

l{ A keresztény számára a hiázasság nem puszrán a másik fél kiteljesítésére utal, hanem mind a házasság és a há-

zastársi kapcsolat gyermekek nemzésére irányul. Itt azonban felmert-il a sztiletésszabályozás kérdése, melynek tisz-

tességtelen eszkÖz l és az etet kiottiásával valő megoldását a zsinat elveti, meÍt nem lehet ellentmondás az isteni ttjl'

vényJk kÖzott. Korábbi pápai megnyilatkozás XI. Piusztől a Casti Conubii (1930). Késő,bb vI. Pái pápa íÍt

.n"íkIkát u gy"..ekváuaiásről (Hltmanae Vitae, 1968).Továbbá tr. János Pál Familiaris consort'o (1981).

A kérdés[6nő.l, de fÓaéppen a Humanae yitae által felvetett problémráről, megjelenásének 30. évfordulőjrán a né-

metsajtÓv isszhangokat ismertet ic ikkébenSovorunI Aoeu'Fordulaszél, inTeolÓgia33(|999/\-2) 51_59.Azen-

cikliká fogadtatásá képet ny jt egyház és viIág kapcsolatának valőságos helyzetéról.

t53

i r*Jff i TM-

ry W lsl WB

,,Ahívóktehátalegszorosabbegységbenéljenekkortáreaikkal,ipakodjanak nregértenigondolkodás'

mődjukat és érzesviragu.tái' ".i"iíi "!'"rrerni

kult'irábarr ."g.uátko'ii.-Az Íj.tudományok és t^.nok,

valamint az,ijr"rt"a"zcl"iirtai'iy".. i.*.."."t.r kapcsolják Ösize ateresztény' erk 1ccsel és a keresztény

hitigazságok tanitasavJ hogy a ídlás gyakorlása éi.a komoly erkÖlcsi m1gatrtás lépést taÍtson náluk a

természettudomá"y"".ájer.!,"*aggut Á'u.'i'nt"t"ntil haladő technikával. Így képesek lesznek mindent az

egJs'seges t."res zteny érzéYke| megbírálni és értelÍnezni.'' (GS 62)

Ami a munkát i].leti, a Zsinat Isten tervének lényeges e1emeként mutatja be, melynek célja

az emberi elómenetel és az ember teljes hivatásának megvalÓsítása. A z-sinat eÍn.lékeztet arra'

n"Áv "

.""t" tobbértékÍí: vonatkoz.hat az e.yé^Íe' a társadalomra és Isten országfua, ezért

.'éáery"., tiírsadalmi és szőtério1Ógiai értéké van''A munka a személy fenntartásán és t ké.

letesedésén ui1 a társadalom fej1ódé;ében és az cjrtik é1et elnyerésében is szerepet játszik.

, ,Azemberamagamunkájáva|á|ta]ábaneltart jaÖnmagát,ésÖVéit,kapcsolatotteremttestvéreive],azemberekkel, és .'olgarui"kruí"n,, igaz,

","t"tet"r gyakorolhat, és Isten munkatársaként t kéletesítheti a te.

remtést, sót meggyo'oJá-ii't' r'"gí az ember Iste-nnek felajánlott munkájával bekapcsolődik Jézus Krisz-

tus megváltő -.:"eu".

i ,gv".i. íi"ut' t'ogy Nrázríretben kétkezi dolgoző volt, kimagasl6 méltőságga1 ru-

házta fel a munkát.'' (GS 67)

A zsinat hosszan foglalkozik a munkának a koItárs EazdasáEi-táÍsar]álmi életében elfoglalt

szerepével. A munkaá tudományos-technik-ai fejlódés févén a termelés nagymértékíí haté'

tony;aga"* 1ehetóségét érte eI.-Mindazoná7tal a trársadaimi kiilonbozóségek nem csokken-

t"k,íuíem eltenkezóIJg, novekedtek: sokak számiira a jőlét nem a munka gytimolcse, hanem

a dolgozÓk kizsatmanyoiása által valosult meg, akit ai emberi szemé7yhez méltat1an é1et és

munkakorii1ményekkozotthagynak.HogyeztaméÍhetetlengazdasági-táÍsadalmiegyenlót-i"".Zg* megsziintessiit, u

"'Tnut hangs'.i1yozza, hogy a gazdaság fejlódést hiteles mÓdon

"'i'a'g aZ e;ber ellenórzése alatt kel1 iartani, vagyis nem néhány egyén, vagy csoportok on-

kényérekel lhagyni, ."*pu." 'anapol i t ikaie l i tvagynéhányhatalmasnemzetdontésére,ha.nem a lehetóselizerint mlnden népcsoportből nemzetkÖzi és nemzeti szinten egyaránt a leg-

nugyout számíképviselókből á1lÓ szervezet irányítsa. Az őSszetett problémák megoldására'

melyek minden nemzet gáidi'ag, életétérintik,.iziikséges minden társadalmi eró kozvetlen

beavatkozása, melyek uion-uun ríu''ontalannak bizonyu1nak, ha ez nem jár egyiitt a munká.

sok megfeleló szakmal és technikai képzésével (yo. cs 64-66)}4s.

A negyedik r";"""tu",' u Joto*""t"* megvilágítja a politikai kiiziisség eredetét és céIját'

es up"iáutat ai egyhaial.,melynek feladata, ho-gy ami igaz,-jÓ és szép taIálhatÓ az emberi

k zoiségben, azt.eEy magasabb értékrendbe emelje (vÖ. Gs 76).- nz utőto i'";"""iér"t á

"*inat a béke témájának szánta. A béke a messiási idő1' Isten or-

",iga,^k ui,a"aeu' o" egyrittal mínden embeÍi társadalom legfÓ.bb értéke.

, ,Abékenemegyszerríenz'hogynincsenháborr1.NemmerÓl loenazel lentéteserókpusztaegyens lyá-

nak állapota. N""' "a.j.itr'uq"'rn"i"ontenyu.atom.

A békét helyesen és szabatosan az ,,igazság múVének''

kell mondanunk (t,ii,íí. i""ir'írendnei a gytimtilcse, amelyet a tiírsadalom számára AlapítÓja az Isten

gondolt el, és a mind ioíét.t"sebb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalősítaniuk..' A foldi

béke mása és ered*env"-rá,"to' ueie1enén vÁe|y az Aiyaistenból árad. A t.stet.ij1tótt Firi a béke fejedel.

me ugyanis keres'.n"iár" aT,J ""g"

uJi.it"t. ti miíden embert istennel, és egy népben és egy testben állítva

helyre valamenny'unTgl.ág.., ^i"lái testéuen,olte. meg a gyri1Öletet; feltámadáSának dicsóségében pedig

a sleretet lelkét áasztoiá szét az emberek szívébe.'' (GS 78)

\n, Y Ó. Inborem exercens enc1k|]ka a szociális kérdésról ( l98 l. lX. 14).

154

$ryPl Mi nn!& tff&&!! lsMr ffi tiniqsrtli(

-irii'ffii1

Isten j népe a messiási ország elóvételezése minden máS nép számára; a béke szentsége,je1e és hatásos eszkcize.

,.Eppen ezért minden kereszténynek szől a stirgetó felhívás' ho8y >szeÍetetben cselekedve az igazságo!<(Ef4'15) fogjanak össze minden iguán békeszeretó embenel' és egyiitt esdjék ki és valÓsítsrík meg a bé.kéí'(GS 78)

Alapvetó feltétel ez, hogy létrejojj n a béke' me1yhez ,,feltétieniil sztikséges a szilrírd aka.rat, amely tiszteletben tartja a másikat, meg az idegen népeket, meg azok méltőságát' és sziin-teleniil é1ó valősággá teszi a testvériséget... Így a béke a szeretetnek is a gyiímolcse. Azéa szereteté, amely nem nézi, hogy mit nem kíván már azi9azságosság.,,

Abban a világtrírsadalmi helyzetben, melyet aZ emberiség az elm lt században elért, a bé-ke tobbé már nem helyi tigy, néhány népé vagy nemzeté, hanem nemzetkozi és világszintenvan jelentósége és a háborris eszkcizokkei, melyet az atomtechnolőgia felhalmozott, élet éSha1ál kérdésévé váIt az egész emberiség számára (GS 79_83). A béke elérésére és megórzésé-re a zsinat a minden ember azonos méltőságára, kcjlcs nos tiszteletére, szabadságára alapo-zott nemzetkozi rend bevezetésének eszkozét ajránlja' A béke kérdésével osszefiiggó kérdé-sek megoldására természetes mődon alkalmazhatőak aaok a már kialakujt találkozők'melyeknek minden szinten jelentőséget ke1l tulajdonítani (Gs 82' 84).

Egyrittal azt is figyelembe kell venni, hogy nem lehet magukra hagyni azokat az egyéne-ket, akik az (lj kezdeményezéseket elindítjak' hanem mindig bátorítani, elósíteni, tárnogatnikell Ó.]<et. Sziikséges' hogy a megértés érzelmeivel kcizeledjenek a népek egymáshoz, és le-gyenek készek egymás elengedhetetlen megsegítésére, hogy a kevésbé szerencsés testvérekis emberhez mé1tÓ éietk rtilmények kozott élhessenek. Fontos' hogy minden nép tiszteljea másikat, a másik véleményét, hitét, szokásait, és szeretettel legyen mindenki iránt. Csakiseme feltéte1ekkel 1ehet toké1etesíteni és fe1építeni egy nemzetkozi szeÍyezete|", mely az emberktilonbozó sztikségeire minden teriileten válaszol, hozzájarul a kozjÓ megvalÓsításához,mely épiiletnek a béke a legfőbb tartőoszIopa (Gs B5-B8)'

,,Az egyháznak mindenképpen jelen ke1l lennie a nemzeteket árfogÓ ktjzijsségben ís, hogy támogassa ésijsztőnÓzze az egytittmúk dést aZ emberek koztitt.. ' Mindez biztosabban elérhetó, ha emberi és keresztényifelelósségiik tudatában maguk a hívek igyekeznek erósíteni k myezetiikben a nemzetkÓzi szervezetekkelval6 készséges egytittm kÖdéS eszméjét. Az iIriság vallási és állampolgári nevelésében kiilcin is fordítsa.nak ene gondot."

d) A zsinat értékelése

A zsinat mindenekelótt egy ekkléziolőgiai fordulatot hajtott végre. Az egyház titkának tár'gyalásánáI lemondott az eddígi piramisszeríí hierarchikus bemutatásről, és elsód1eges fontos-ságot kapott az Isten népe, meiy részesiil az általános papság és a karizmák adományaiban.Krisztusra és a Szentlélekre valÓ uta1ás kiegyens lyozottá teszí ezt az egyházképet. A fordu-lat lényege, a tokéletes trírsaság (societas perÍecta)képét6l a kcizosség, a communio-egyház-tan fe1é valő hal.adásban fog1a1hat6 cjssze. A zsinat utáni viták folyamrín kideriilt, hogy azegyházróI sző1Ó konstitliciőt két vezérgondolat hatja át, amit általábanjuridikus'hierarchikusi11etve mint kommuniő ekk1éziolÓgiaként jellemeznek. A két egyházfelfogás besorolását iile.tóen nincs egységes nézet. Amiőta az 1985-os RendKvtili Ptispoki Szinődus a komm niőtmint a zsinat orokségét határozta meg, azőta azok is kommrjniőrő1 beszélnek, akik a ju-ridikus.hierarchikus modell kovetói, ám egy kommriniő hierarchia értelmében. A szin dus elakaÍta magát hatrírolni egy helytelenÍil értelmezett ,,Isten népe'' teo1ÓgiátÓl' melyet mások ép-pen a kommliniÓ helyet Iészesítettek elönyben, mint az ekklézro1Ógia alapfogalmát.

155

[-*J [_,._] il*J r..*J LJ r*'J r*.J i__,J r*^l

A zsinat emellett egyértelmÍÍen e1kotelezte magátaz okumenikus párbeszédre. Ennek elsógyiimÖlcse a megfigyeli.k és konzultorok diszkrét egyÍittmÍík dése volt a kényes pontok ese-tében. Tizenegy évszázada cikumeníkus zsinatot csak a katolikus Egyltáz tártott, mégis azt ér-zi hivatásának, ho gy az egyházak kcizotti komm niőt helyreállítsa. 1a6

I I I. S zi s zte matiku s ekklé zio lő gia

A) Az egyházjegyei

A nicea-konstantinápolyi hitvallás ekkléziolőgiai meghatározása egy eredeti, sokkal rovi-debb formula kidolgozásának eredménye, mely egyszerííen a szent egy|tázban valő hitet fog-lalta magába.147 Akezdeti formula a ,,hiszek a Szentlélekben, a szent egyházban,,, mellyelkcjzvetve tcirténik az egyház megvallása, és szentnek minósíti' Itogy jelezze ezze7 a Szentié-lektól vatő eredetét, vagy utaljon ugyanannak a Szentléleknek berrne valÓ jelenlétére. Ezlltánillesztették hozzá akato|ktls je|z6t' mely az egészre, az egyetemesÍe utal, nem pedig a helyirészegybázakta.',aE E;zt egészítették ki az ,,egy,, 1elz6v-elr,|a9 hogy ezzeIkizárják Krisztus igaziegyházainak a sokféleségét,majdaz,,apostoli''-va1 ,|50 jelezve,hogy azígaziegyház kozvet-lenÍiI az apostoloktÓl sziírmazik.

Az ígazi egyház azonosításának kérdése már az apostoli kortÓl megjeient, mivel Krisztuskijvetói csoportokra bom]ottak. A megoldás, melyet az cikumenikus zsinatok határozatai fo-lyamatosan kidolgoztak, ama alapvetó tulajdonságok felsorolása volt' melyek megkiilÖnbÖz-tetikkiilsóteg láthatÓ mÓdon azigaziegy|lázata,,házasságtore, egyházaktÓl. A legrovidebbfelsorolás anégy je1z6ttarta1mazza: egy, szent, katolikus és apostoli. Ezek jegyek és nemcsake gy szeriÍen tulaj dons ág ok. 151

Amennyiben jelzést adnak, láthatÓvá és igazolhatőv á, jegyezhetóvé teszik az igazí egyhá.zat, és lehetóvé teszi a krisztusk vetóknek, hogy részesedjék kegyelmébÓ1' hogy felfedezze,melyik az ó misztikus teste, Isten ríj népe' Krisztus igazi jegyese. Ezek a tulajdonságok azigazi egyltáz eiismerésének igazolását nem annyira isteni' szellemi, természetfolÖtti és rejtetteredetéból vezetik le, melyek felépítik az egyházat (ez aÍ.it tárgya)' hanem láthatÓan, kíviil-rő,] mindenki szeme elótt megnyilvánulő mődon, mint ennek a titokzatos erénynek a hatását.

laÚ tkumenikus (oikumené): a lakott fiildetjelenti, ebben azestben azt az osszejővetelt, amely a piispÖkők egysé.

gét ttjm ríti, Az ortodoxok csak az 1054 elótti zsinatokat nevezik tjkumenikusnak.l4'DS l0: Hippolytus Romanus az Apostoli Hagyomány latin szÖvegében: ,,Hiszed-e a szent egyházat?''; v . DS

I i. 13. 14. 76. 1',7. 22. 25.16 VÖ. Ds L2. 15 - 19. 23. 27. 29' 30.t4e DS 46. 5 l.150 DS 4g. 60.

\

15'A tula;donság(propiet6) azegyhán karakterisztikus és lényegi elemeit tlírjá fel, mely mindig titokzatos

szempontot tárgyal, Önmagában pedig a hit trírgya. A jegy (nota) o|yan tulajdonság' mely megórzi misztérium.jelle.

gét, mégis egy láthatő képesség az egészen egyediilállő egyház igazi valősága számáaa. Az egyhá,z jeleit a csodák-

hoz, kifejezetten Krisztus feltámadásához hasonlíthaÜuk, melyekj llehet titokzatos' de mégis istenségénekjele.

156

i-,*t a**l a"*-i L*S Ü*J K*J Í.*""-*/ t**-*-l 7, t,

Ezeket a jeleket Krisztus adja egyházának, de csak a hit képes felismerni, hogy az egyház

ezeket honnan meríti. Mivei aionbin láthatőak, az emberi értelem számára is elérhetó mÓdon

ígazolják az egy\láz isteni eredetét'152-. Hu ta.'o"r1iit. jegy hiányzik' nem beszélhetiink Krisztus ígazi egyházáről, mert ezek ]é-

nyeges, etszjcittrátáttan jegyei az egyhá,znak' Brír a négy jegy fÓ.leg a reformáciÓ után terjedt

eí mint notae ecclesia", ,oktil inkább kizaÍÓlagos értelemben kertilt elfogadásra' a rőmai ka.

toiikus Egyház számátakedvezóen. Ha azonban frgyelembe vessziik, hogy az elsó hitvallás-

ok tigy aíyugati, mint a keleti egyház kciz s oroksége, akkor, biír megtartva a hitvallásbeu

t<tiitii segétet az egyházfoga\or.'rnul kap"soIatban is, mégis szi.ikséges az egyház lényegi tu-

lajdonságiinak kozos és legitim, alapvetó fogalmáből kiindulni.

1.,,Egy"

Az egyház jegyei ktjziÍl az egységa legdrámaibb kihívás aXXI. századot megkezdó keresz.

lJ"vJrl ',,^,t*u'

Krisztus 'Éfejézett_szandéka,

hogy: ,,legyenek mindnyájan.eqy''' lllI7,29.,53 A kozépkorban VItr. Éonifác pápa az egybázat Krisztus ',varratian

kcjntosének'''""

érte1mezte.Ma, amikor megkoze1ítóleg 300 keresztény felekezet létezik, akik azBgyházak okumeni.

kus Tanácsához tartoznaklss (*s ennek a Katolikus Egyház nem tagja), mitéppen lehet megél-

ni e nyilvánvalÓ szétszakítottságban a keresztények igazi egységét?

,,Krisztus Urunk csak egyetlen egyházat alapított, mégis t bb kereszténY kiiziisség igényli az emberekól,

holy e smerjék, mint re"i" r'is'ti. igazi iirÖiségét. VáIamennyien az Úr tanítványainak valljrák magukat'

de látonb.ozÓí<eppen vélekednek és kii]i'n utakon jámak, mintha maga Kriszfus lenne megosztva. Ez a meg.

osztottság kétségkíviil euenemond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb

iigyet, az evmgélium hirdetését minden embemek.'' (tIR l)

Az egy jelzó csak a 381-es konstantinápolyi zsinat Óta keÍtilt a hitvallásba, miveI addigra

egetó sZít<seg ét &ezték annak hangs 1yozását, hogy Kfisztus csak egyetlen egyházat a7apí.

tott. Az I. Vatikríni Zsinat szerint aiegybáz egysége miatt rnaga a hihetŐség nagy és cirok mo-

tívuma (Ds 3013).Ez az egyház:- Forrását tekintve egy: Az egyház egységének végsó mintaképe és létrehozÓ elve a sze.

mélyek egysége, a Szentháromság Egyistenben (UR 2).

-"a.tapío;ít tekintve egy: Mát I{risztus keresztáldozatával minden embert kibékített Is-

tennel, egy íépb"n és egy testben helyreállítva egységiiket (Gs 78).

- Lelke révén is .gí' e Szentlélek u, "gyu;a,

eg,ységének titokzatos lételve. i teremti

meg a hívek kozotti egységet, és ó von be Krisztus bensóséges egysí'céb.: is (UR 2).

É, u, "gy

egyházmégis*rendkív.fll gazdagkiilonbozóséggel rendelkezik, melyet Isten aján-

dékai és a szemetyet< sJkaságu tesz v;ltozitossá (LG 13). A kiil<jnbcjzóség nem rí11 szemben

"" "gv.áJg.r,''u sákkal inkáb-b a bíÍn és annak kovetkezményei je1ent fenyegetést, hogy a kii-

lilnbozóségbó1 megosztást hoz létre.

l52 vó. KEK 811_812.l53 A Jn 10,16: .egy nyájlesz és egy pásztor'' alapján az egységre val6 meghívás minden népre vonatkozik.

rs4 DS 970.l55 Genfi kozponttal míík dik (wol td Councíl of Churches),336 tagsavan t bb mint.120 országbői.,56 v . Poi.rrmcre covlssio.Ne Bts|lce, Unítd e diversitd' nelú chiesa, Libreria Editrice Vaticarra' 1991;

CULLMAN, a.' L,unité par ladiversité, Cerf, Paris 1986.

157

ll!'*J ,n ry rn ,n ry

Az egységethagyományosan a hármas láthatÓ kotelék erósíti:l57_ vinculum slmbolicumi az apostoloktői átvett egyetlen hit megvallása;

- vinculum liturgícum: a szentségek koz s tinneplése;- vittculum hierarchicum: az apostoli utÓdlás.A Lumen 7entium 8. cikkelyében a zsinat Krisztus egyetlen egyház6,:ől szőL:

,,Ez az egyhá,z a katolikus egyházbarl' rá11 fenn (subsistit in), vagyis a Péter utÓda meg a ve.

le koz sségben é1ó ptisp kcik által kormányzott egyházban,''A dogmatikus konstitríciő tehát azt állída, hogy Krisztus egyháza a katolikus Egyház,

A ,,van'; ige egy egyszerí azonosságot foglalna magában Krisztus egyháza és a katolikus

E'gxházktizott, mely nem trint meggyózónek a zsinat részét6l, meiy vallja, hogy.. ,,az egyház

sávezetén kívÍil is megta1álhatÓ a megszentelódés sok eszkoze és sok igazság,,. Ezért

a ,,van,'(esr) igét tudatosan a ,,fenná11''-ra (subsistit ln) cserélték, mellyel bizonyos távolságot

tanrisítottak K'is"tus egyházálak a katolikus Egyházzal valő kjzárőIagos azonosítását il-

letóen.158 Asubsistitin formulával a zsinatmégis pozitív mődon jelezte, hogy mi kÍilcinbozte-

ti meg a katoIikus Egyházatmás keresztény kcizosségektíI. Az Unitatis redintegratio 3' cik.

kelye szerint csak a katolikus Egyházban találhatÓk meg teljesen az iidvosség eszkozei:

,,A kutolikos egyház láthatÓ keretein kíviil szép számban és kiemelkedó mÓdon meglehet-

nek azok az alkotÓ elemek vagy javak, amelyeknek egytittese építi és éIteti magát az egyhá-

zat: azIstenírott igéje, a kegyelmi élet, a hit, a remény, a szeretet és a Szent]élek tobbi bensó

ajándéka, de látha.ő alkotőelemek is. Mindez KrisztustÓi valiő' 6hozzá vezet, és jo15al tarto-

'-ik K'i."to, egyetlen egyházához... Ktilonvált testvéreink azonban sem egyenként, sem k<i.

zcisségenként vagy egyházanként nem éIvezik azt az eBységet' amelLye7 lézus Krisztus akarta

^"gulá,déko"ni mindazokat, akiket egyetlen testbe és rij éIetre sztilt tijjá' feltámadásában ré-

.'"iít.,". Az egységet hangoztatja a szentírás és az egyház tiszteletreméltő hagyománya'

Az iidvosség eizkozeit hiánytalanui ugyanis csak Krisztus katolikus Egyházában, az iidvcis.

ség egyetemes eszkozében érhetjiik e1.''_A'iubsístit in azonban mégis világossá teszi, hogy a katolikus Egyházban meglévó teljes.

sége aziidv sség eszkozeinek nem találhatő meg más keresztény kozosségekben.-Lz

egységseÉei k zott elsósorban a keresztények megosztása szerepel, mely a bíín kovet'

kezméíye. Azegyház egysége va1Óságos de sebzett egység'.állandő gyÓgyításra, védelemre

és tokélátesítésrJizorut, iartőssága sziintetenÍil fenyegetett.159 A zsinat testvéri tiszteiettel és

szeretettel ole1i át a t bbi keresztényeket, mivel a megszentelódés sok eszkoze és sok igazság

megtalálhatÓ az egyhálz szervezeténkíviil is (UR 3, LG 8). Krisztus le1ke felhaszníJja ezeket

a k zosségeket aztidvcisség eszkozéiil, ám hatékonyságuk éppen a kegyelemnek és igazság-

nak abbÓl a teljességébÓ1 ered, amely a katolikus Egybázravalbízva.A zsinati siÓhaszniá]at kÍilonbséget tesz egyház és egyh,ází koz sségek kozott. Kiil ncj.

sen az UR 21. cikkelye, me|y az egyhází kozosség fogalmával azokat a keresztény kozos-

ségeket írja le' melyei< nem órizték me1 az egy\tázt rend szentségének és ennek kcivetkezté.

ben az Eukarisztia szentségének teljességét rigy, ahogy azt a katolikus hit felfogja. Je1entós

15? Ez a hármas t.elosztás mintegy utalás a keresztény ember hiírmas kiildetésére (munus triplex) és a XII. Piusz

pápa á|taI a Mystici corporis enc1kÍ1tában megfogaln azol| egyházhozÍiltozás feltételeire: a keresztségre, a hitre, és

a Péter utÓdával valő egységre @S 3802)'L58 Az est7azátó, a subsiitit in pozitív és nyitott értelemmel rendelkezik. A mődosítási javaslatok kijz tt szerepelt

a: ,,subsistit inte}ro modo in Ecciesia cathoiicn,', ,, iure divini subsistit in Ecclesia catholica,,íormula is. A végsŐ

változat jelentésé: Krisztus egyer|en egyháza megvalősul a'katolikus Egyházban. Ez a megfogalmazáS kerti]i a

kizárÓlajosságot, hiszen a szÖveg folytatrísa is ene utal: ,,bár [a katolikus Egyház) szervez'etén Kvi1l is megtalálhati

a megszentelódés sok eszkÓze és sok igazrág''.

' ' ' 'Vó. LnToultLtr' 'F'., Le Chrtst e} l,Égtise signes du salut, Desclée & Cie' Tournai 1971, l06.

158

E

ekkléziolÓgiai megállapítás, hogy az a va1Óság, mellye1jogosan használjuk az egyház kifeje.zést egy keresztény k z sség leírásiára, végeredményben az Eukarisztia bemutatásánakkcjszcinhetó''60

-

A subsistit inige az egység felé is jelentós lépéseket tesz. A I'umen gentium kifejti, hogyaz az egység, melyet Krisztus Egyházának akart adni, a katolikus Egyházban á1l fenn, még-pedig elveszíthetetlentil. A subsistit ln kijelentéssel a katolikus Egyház nemcsak a kiilonbsé.get, hanem egyrittal minden keresztény egységét is szolgálja. A II. Vatikánum amikor kifeje.zetten á|7ítja'hogy ez az egység a katolikus egyházban á11 fenn, akkor bennfoglattan aziiskijelenti, hogy a katolikus egyházon kívril is megtaiáIhatÓk a kelesztények kozotti egység kii.lcjnbozó fokozatai. A végső egység nem érhetó el pusztán emberi eszkoz kkel, ehhe7 szliksé-ges az imádság és a megtérés cjkumenikus 1e1k[ilete.161 Az okumenizmus révén torekvés nyí-]ík arra, hogy a reáIis de még toké1et1en kommríniÓbőt eljussunk a tokéletes kommrini ia,mely iehetóvé teszi az eukarisztia kozos tinnep1ését.162

',A testvéIies szellemben legyózhetók a teljes egyházkóztlsség Litjában álIÓ akadályok, s ezen az ton foglassmként ősszegy lni minden keresztény az egyetlen euktrisztia íinneplésére az egy és egyetlen egyház egyiségébe. Ezt az elyséEeL Krisztus kezdettő,l fogva megadta egyhiázának, hissztik, trogy a káiolikus Égyn'azo.á'elveszíthetetlenÍj] megvan, és reméljiik, hogy gyarapodni fog napről napra, avllágGgezetéig.'' (UR a)

2. rrSzent,,

A nicea-konstantinápolyi hitvallásban felsorolt négy jegy kcjztil a szentség (kadis, áyto)az e\s6, mely megjelenik a hitvallási formuliíkban. Az eisó keresztény koi sség tucaiosanreflektá]t erre, és késÓ.bb foglalkozott csak a kcjzcjsség katolicitásával éi apostoliságával. Tu-datában volt annak, hogy Isten lzraellel kcitott sz vetségének rÖkose, méiy magáÜa foglaltae nép szent vo1tát.t63 Izrael népe a JHWH kultusz miatt és JITWH kegyeheí kovetkeztében isszent volt. Az egyház mint az rij sz vetség alanya' választott nemzetség' kiráiy papság, szentnelTlzet' tulajdonul kiválasztott nép (1Pét 2,9), Isten temploma, akiben Iiten teité tatit< 1lxor3'16)' s a bárányjegyese (Jel 14,1)' Az apostoli kozosség megtapasztalta a gonosz, a brín ésa szenvedélyek f lotti gyízelmet, és tagjai kc'z tt a szeretet, az circjm, a szabadság és a békeiégkorét. Tudja, hogy szent és feddhetetlen, mert Krisztus szentelte meg (Ef 5'25k)-, s hogy ez

160 A II. Vatikáni Zsinat eukarisztikus ekkléziolÓgiáját BRUNo Fonre dolgozta ki: In chiesa ne!!,Eucaristia,M. D'auria Editore, Napoli |9.75, Rdtzin1erbíboros is a szentmise k zóS Íinneplésébenlátjaazegyház egységénekbiztosítékát, in A fald s ja. Kereszténysé7 és Katolikus Egyhciz az ezredfordulÓi, SZIT' Buáapest iilz, to{; to. megLusec, H. DE, CorPus mysticum, L,Eucharistie et l'Église au moyen Ó.8e, Aubier, Paris 1949"t6l Ha az egységet Íidvtijrténeti és eszkatolÓgiai szempontből ietintjiit, akkor ugyanolym slilyos Vétség helyreá!lításának pusztán csak emberi eszkrizőkiin alapulő kierószakolása, mint elvesztése. Vij. wnogNt.lopgp.. S.. Ekklé-ziolőgia, A Dogmatika kézikonyve, Budapest 1997 ' II. r17 "|62 A szentpáli tmí[ás szerinl: Krisztuireste azegyhtu(Ko| |,?4l Ef l,23). Azegyház,Krisztus mtsztikus teste,Krisztus eukaIisztikus testéból él. v . FRrEs, H.' L,Eucharistie et l,unité de l'Égtke,_L'Ég|ise. Questiones actuelles.Cerf' Pris 1966' 105_t30; MARÁFIoT.I, D., Chiesa ed eucaristia, in I]niversalítd deÍ Cristianesimo' a cura diM. FARRUcLq,, San Paolo 1996,2-16-279.

163 v . Lev 1 I,45.. ,,Én azÚr vezettelek ki benneteket Egyiptomből, hogy Istenetek legyek: Legyetek szentek, mi-vel és is szent vagyok''; ld. még Lev |9,2;20,71Szám 15,40. Ez vissámgzik az Ú.isztlveiség ínísáiban is: ,,Mint ah.ogy szent, aki meghíVott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen kciri-ilmények k zott, m;rt meg van Írva: >szen-tek legyetek, amint én is szent vagyok<.'' (1Pét 1,15-16); v . Pál hasonlÓképpen az isteni akratből és IstentanításábőI vezeri Ie az egyház tagjainák szentségét: ,'Tudjátok' hogy milyen utasítáiokat adtunk nektek Urunk Jézusáltaj' Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek'' (lTessz 4,2-3).

159

't*-*-J rt .- . . . ,{

egyedtil Jézus Kriszius vére á1ta] Isten kegyelmének kcjsz nhetó (RÓrn 3,24k; Ef 2,5; Tit) 14' 7 '7\Piíl apostoi,,szenteknek'nevezi a helyi egylláz tagjait. A Rőmaiakhoz írt levelében ígykezdi koszclntését: ,,iidv zlom Rőmában mináLokat, akiket az Isten .,"."t, é. u ,"ent.ég?,"meghívott'' (Rőm 1,7); a korintusiaknak pedig: ,,Isten korintu,i

"gyt'á"á"*' a Krisztus Jé.zusban megszentelteknek, a meghívott szénteknek'' (lKor r,zl. e.Éirippietrrez rrt levelébenacsászátÍl,ázáből valÓ ,,szentek'' kÖszontését tolmácsotia 1ní +,zz1. ÁZ!iáou.o' írt ]evélbenkijelenti, hogy ,,Jézus Krisztus testének feláld ozása általegyszer .

"'i"o"ntoou megszenteló.dtink'' (Zsid

lo'lol. A jeruz.,sj1:mi kcizcisségnek juttatott gJ/.ííjtéss"r tapcsoiatuan Pá1 a ,,szen.tek'' megsegítéséról beszél (2Kor 8,4).A II. Vatikáni Zsínat tanítása szerint jÓllehet az egyház tokéletlen' de mégis valőságosszentséget bírtokol (I-G 48).164 Az egyhái eme szentsé!á etsoategesen á ánthríromságos Is-ten múkcidésének kcjszonhetó, mivel az egyház feladja, hogy ;;J'Ö.lZg eszkoze legyen.

,,Hissziik, hogy fogyatkozhatatlanul szgnt áz egyház' amelynek misztériumát elóter.|eszti a szent zsinat.Krisztus ugyanis az Isten Fia, akit az Atyáva| és a'Szentlélekiel egyediil .,"nm"t iinn"pltink, menyasszo.nyaként szeÍeti az egyházat, nmagát adia érte, hogy megszenteljeJ; (LG 39)

Az egyház szent voltával' kapcsolatban rnegki.ilÖnbtiztethediik az eredet szentségét (on-to1őgiai szentség), mely azt j.elenti' hogy Kriszius szentnek és izeplótelennek alkotta az e'y-házat, az egyház mjnden tagját megvríÍotta a br]íntő.l, és a Szentléiek áltaLÁegerósíti az apos-toloknak adott bíínbocsátÓ hatalom által (v . In 20,22-23), h"'y ;riliegmarad3.on. Eza szentség tehát nem az egyház tag|ainak, hanem Istennek a mÍíiá:

''Krisztus is szerette az egyháuat és Íoláldozta magát érte' hogy a keresztségben istenr szavával megtisz-títva megszentelje. Ragyogővá +*i Elli az egyhbat, amelyén sem s,"pló]."*.in", sem egyéb effélenincsen, hanem szent és szeplótele n.,' (EÍ 5,25-i)

Az egyb'áznak ezt az alapszentségét biztosítja a benne mríkÖdó SzentléIek, Krisztus ke-gyelme, tanítása' líturgiája, ?z:rve??t?, torvényei, értékei e. u" I't.o.nepét alkotő tagjai'Az egyház szent, mert a szentek gytilekezete (communio sanctoru,|.'ss

-._,

' Ez a szentség az empirikus.rendben is megvalÓsul, és így az ígaz egyházsa.1átos jegye lesz.Az.egyház szentségét az a fo|yamatos erkolisi csoda is i,-gazouí, *"íy *i"á"n emberi intéz-

Té*v:l s.zemben felépítésének transzcendens voltrára utal. Analőg éitelemben Krisztus é1e-tére va\ő hivatkozással az eg.y'ház élete is egészében csoda. Az í vatik7num azt áItította,|o.e! ,?, ||Yhaz ..a maga csodálatos elterjedéie, kivrílő szentség"... tutorit"s egysége révénindíték a hitre'' (DS 3013).

'.Az eredet szentsége az etikaÍ szenlségben nyilvánul meg, vagyis a megváltott szentek éle.tében' A szent életre valő tclrekvés Jézus tanításának a1apáotiil."u, á''Tir.o. a t kéletességpéldájául mennyei Atyját állítja hallgatői elé: ,,Legyeteli tehát tcikéletesek, amrnt mennyeiAtyátok t kéletes'' (Mt 5,48)' Lzegyház erkÖlcsi tiJztasága abban nyilvánui meg, hogy min.dig képes a megtisztulásra. Ezt azonban nem emberi erk61csiségbóí, h";;; az evangélium.

bői meíti. Az életszentség kotelezettsége Isten irántuk valo nrísejáuá k vetkezik. Ennek

*lg xxIII\János szándéka a.II. VatikIíni Zsinat megnyitás ával azegybázeredeti szépségének bemutatiísa volt:

',Teljes.ragyögásában tárjuk Íel' az egyházat 'in"

*í,Io et sine rugá. És azoknak, .tit iaiint elszakadtak' eztmondjuk, nézzétek testvérek' ezxrisztus egyháza''; in In documentation catholique,56 (6. sept. 1959), col. 1099.165 vÖ. VANYT,. L ., Az apunIi h-in-alkis"(symboí"- ;po;;i;,"m) ,,a s4ntek k ziissége,,.cikkelyének érteImezéseaz eqyfuizaty knál, inTeoIt5giaXXXI (1997h4\ 6o_7s.

160

a szentségnek van egy aktív és egy passzív oldala' Az aktív oldal a Krisztustői kapott szent-ségre utal: a bíínok megbocsátásiíra, a Szenthláromság isteni életében és szeretetében valőrészvételre, az evangéliumra' a szentségekre, a szolgálatokra, az rij parancsra. A passzív vo-natkozás Isten rij népének tagjait érinti, akik nmagukban elk teiezettségtikkel auuq,et naz életszentséget' ami.kor folyamatosan elszakadnak a bÍÍntól, és egészen1stennek szente1ikmagl$a.t.' Az elsót objektív szentségnek, a másikat szubjektív szentiégnek is nevezzÍik.

A tr. Vatikáni Zsínat a szubjektív szentségre helyezi a hangsrilyt, éíarra hívja tagjait, hogyegyéni é1etszentségriket, amennyire lehetséges, igazítsrík az objektív szentséghez.

',Isten gyermekeinek az ajándékba kaPott megszentelódést Isten segítségével, életmÓ jukkal kell megta-

taniuk és tÖkéletesítenitik. Az apostol inti Ótet' hogy rigy éljenek, >a}rogy u a szentekhez illik< (Ef 5,3),ltsék magukra, >rmint Istennek szent és kedves vrálasztottjai a szívból fiiadő irgalmasságot, ajőságot' z

aláZatosságot, a szelídséget, és a tiirelmet(< (Kot 3' 12)... Mindenki elótt világos iehát, hogy bámiiyerr ren-dú'rangrÍ keresztény ember meg van híva a teljes értéhí keÍesztény életre, és a tokéletes szeretetre' de az isnyilvánvalő, bogy ez az é|etszentség a fi'ldi társadalomban is elómozdítja az emberhez méltÓbb életmődot.A hívók a tókéletesség elnyerése véget vessék latba eróiket' amelyeket-Krisztus ajándékozásának mértékeszeÍint kaptak, hogy az 6 nyomában haladva, óhozzá hmonulva, éi mindenben meltarwa z Atya akaatát.szívvel-lélekkel szenteljék magukat isten megdicsóítésének és a felebarát szolgflaűnak. Így gyLapszik is-ten népének életszentsége, amint ezt az egyház tÖrténetében oly sok szentn"t?l"t" rugyogő* bizonyída.''(LC 40)

A teolÓgusok azonban az egyház szent volta mellett áIlítják, Ltogy az egyhaz bfintjs ís.Fóképpen a protestáns teolÓgusok Luthertól kezdve a]kalmaztrík aiégyhana a diaiektikusa]apelvet, mely szerint az egyház egyszelTe igaz és biinos (simul iístus et peccator).L66Ktilcinbséget kell azonban tenni az egyház és az egyháziak szentsége kcizcjtt. A bÍíncis jelzóaz egy\lázza| kapcsolatban csakis akkor lenne haszniílhatő, ha vdőságának szííkített értelÍné.ben gyakorlatílag a hívek iáthatÓ kcizcjsségével lenne azonos. Ez azonban nem lehetséges,mivel.az egyház nem pusztán societas fidelium' s Í\em szakíthatő el lelkétői, mety Krlsituikegyeime, sem fejétő.l, mely maga Krisztus, s alapvetó létrehoző okátől (causa effiiiens prin-cipale), aki a Szent]élek. Az egyház elválaszthatatlan a Szentháromsággal va1íLozosségtÓ1,s mint Krisztus teste. És a Szentlélek temploma részesedik az isteni et"tta. ezért megszen-telt, szent és a szentség forrása. Aki azt egyház é1ó tagjaként é1, a szentség gyiim lcseit termi.

Krisztus kovetói, akik az egyház tagjai, foldi életiik során ki vannak té-vé.a gonosz , a vt1ágés a test támadásainak, ezért istenképiségrik, Krisztusba Ölt<jzéstik, s a Szentléíekben lakásufnem mindig biztos és végleges, ezt elveszíthetik, eltávolodhatnak Istentól, anélkiiI azoiban,hogy láthatőan elszakadnának azegyb,áztÓL Azegyházígy gyakran felveheti abúncis egyházképét' a valÓságban azonban nem az egyháahoz, Krisztus iéstéhez, a Szentlélek templ-omá-hoz tartozik a brín' Aki bííne ellenére megtartja a hitet, tagja marad testének és templornánakfalai kozott marad. Az egyház azonban nmagában, saját személyében mindig sértet1eniilszent marad.167

|66 Az egyházra vonatkoztatva az e1yházatyák is ismerik a c6ta meretrix' ',szfiz,, és a ,,szajha'' képeket.

V . BALTHASÁR, H. U. v., Casta Meretrix, in Sporca Verbi, Einsiedeln 1961,}cBjO'',I]ó., Wer isi die Kirche?,Freiburg 1965, 55-136 (Die heilige Hure); SCHNETDER ,8., Bemerkungen zur Kritik an der' Kirche, Con in Welr(Fs.K' Rahner), Freiburg 1964; R{HNER, K., Die Kirche der siind.er, srz t+o (tgts-+'l) t63-r:,,7; Die Kirche derHeiligen, síZ 157 (1955_56) 81_91; Siindige Kirche nach dcn Dekreten d,es Zweiten Vatikanischen Kon7ik,Schriften zur Theologie, VI, Einsiedeln 1965.

167Vti'DuLugs, A.,Tarujsítson-eb nb mtotazegyfuiz?,MéiregXXXV(1999/l)43-53.AmtiltszázadbanXvI.Gergely még kjzártaa megrijulás sztikségességét (Mirari vos,l832' augusztus 15.' Nr. 6.). A folymatos megtísz.fulás ígényét Viszont a I]. Vatikáni Zsinat egyértelmú megfogalmazta.

r61

rsac t&rlej rylaÚ r.B@l rÚ!&|d istrd rr'9{Ú

Az rijsz vetségi hasonlatok is éreztetik, hogy Isten országában a tiszta*íg és a bíín kettós-

ségejelen van.b zaés konkoly, hasznos és haszontalanhalak' okos és balga sziÍzek. Azegy-hái tagtrai lehetnek b nosok (bíínbántík)' de maga az egyház nem, alápvetó szentsége á1tal.

',Krisztus szent, iártatlan' szeplótelen, b nt nem ismert, hmem azértjott, hogy a nép bríneit kiengesztelje,

az egyház viszont' mely brín s ket foglal magába, egyszerre szent is, és folytonos megtisztulásra is szorul

(,,ecclesia sancta simul et semper pLlificanda,'), a b]ínbánatnak és meg julásnak tjátjárja sziintelen.''

(LG 8)

3.,,Katolikus"

A katolikus jelzó (rca0oXLrcős < rccr0őXou < rcoO' ő\oy = egész szerinti, egéSzet átfogő)168Krisztus egyhazának egyetemességéről tanrískodik.169 A katolicitás vaIőjában mátr az Ószo.vetségben is megnyilvánul, mert Ábrahámnak adott ígéret szerint utődaiban nyer áLdást afÖldminden nemzete (Ter 12,3). Isten elószor mindig csak kevesekkel tesz kivételt, s így t rténikez az j szcivetségben is, Krisztus azonban megváltÓ míívét kiterjesztette az egész világra (Mt

28,19). Az egybáznak egyetemesnek kell iennie térben, idÓ,ben és mélysé.gben.a) T érben-égyetemes áz egyház,mert nem ismer ftildrajzi korlátokat.l7o_ Mk 16,15: ,,Menjetek eI az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremt-

ménynek''.- Mt 28,19: ,,Menjetek tehát, tegyétek tanítviínyommá mind a népeket',.Lz egyháztorténelem a tanrija Krisztus evangéIiuma terjedésének.b) Idíben is egyetemesnek kell lennie Krisztus egyházának, minden kor minden embere

számára minden kciriitmény kozcjtt van iizenete. Ennek az érzékenységnek a példája a Gau.dium et spes, azEgyház és a mai világ viszonyrírő|szóló lelkipásztori konstitriciő. Az idit je-

leit figyeli, hogy választ tudjon adni a mai világ által felvetett kérdésekre.c) Méiységében pedig az egyház katolicizmusa nemcsak a foldet, a tcirténelmet, hanem az

egész embert is átfrcgja és áthatja azokat az emberi értékeket, melyeket az íd6k során az em.beriség alkotott. Nyitott minden kultrira felé (inkulturdciö), űgyhogy Isten országának ki.ter-jedése fokozatosan megvalÓsul.

,Jsten rij népébe minden ember meghívást kap, kÖvetkezésképp eztanépet, noha mindig egy és egyetlen,

ki kell terjeszÉni az egészviirágra' és minden tÖrténeti korszakra, hogy megval suljon az Isten akarta cél:

Ő kezdetben egynek alkotta meg az emberi természetet, Végtll elhatározta' hogy egybegytíjti szétszőrÓdott

gyermekeit... Eszerint afij1d tjsszes nemzeteiben Isten egyetlen népe van, minthogy ez a nép valameny.

nyiiikból toborozza tagjait: egy, a jellege szerint nem fijldi, hanem mennyei ofizág polgáÍait. .. Az egyete-

mességnek ez az Isten népét ékesít.í jegye magának az Urnak z ajrándéka. Ennek birtokában az egyházhat.

hatÓsan és sziinet nélkiil ana t rekszik, hogy Krisztusnak f6sége a|áhozza ossze az egész emberiséget, an.

nak minden értékével az ó le1kének egységében... Az Isten népének ebbe a katolikus egységébe tehát'

amely elóre jelzi és elómozdítja a2 egyetemes békét' minden ember megvan híva. Kiilijnféle mÓdon de

ehhez az egységhez tartoznak, vagy ehbez vannak rendelve m.ind a katolikus hívók, mind Krisztus más hí.

vei, mind pidig általában az ősszes emberek, akiket az Isten kegyelme meghívott az iidviisségre.'' (LG 13)

l@ VÖ. BEER' M., A ,,katolikus,, szÓ értelmezése a teolÓ4ia tÖrténete Íolyamán, Budapest 1967. (Licentia dolgo.

zat, P ázmály Péter Hittudományi Akadémia)i.o VÖ. Ápev, K.' A katoliiizmus !ényege, SZT, Budapest 1936; op Lunec, H., Catholicisme, Paris 1938;

Bllrnlsen, H. Il. v., Katholisch, Johmnes, Einsiedeln 1975'.l70 A katolikussal megegyezójelentésí az tikumenikus sz6.

162

ri{ssl Írya try ry*fl grgu l{{{ry l@Öí ffil ffit EÉd. L

Az egyház nemcsak azért katolikus' melt jelenleg a világon miodentitt és nagy számbanmegtalálhatő. Piinkosd reggele Óta miár katolikus' jÓlIehet egy kis teremben voltak Lgy tt tag-ju, de az is maradt az ariánus krízis idején is, és akkor is katolikus lesz, ha a jovő,bin maiá-nem minden hívét elveszti. Lényegében a katoiicitás nem a geográfia és a számok teriiletéretaÍtozik. Haígaz is, hogy sziikségszerííen el kell teljednie térben, és-mindannyiunk szemeelótt meg kell nyilvánulnia, mégsem any?Ei, hanem lelki természetÍí. Úgy, ahogy a szentség,a katol ic itás is az egyházbelsó valősága.l71

Szent Cyprianus a De catholicae ecclesiae unitate címíí míívében a legszorosabb kapcso-Iatothozza 1étre egység és katolicitás k zott:l72

''Egy az egyhu, mely termékenysége révén egyre messzebb terjed a népek koz tt, a nap számos sugará.

hoz hasonlőan, melyek mégis egyetlen fényes fonásből fakadnak. A fának is tÖbb ága vm, de csak egyetlenttjrzse' A fonrisből is ttbb ág fakad, eredetiik azonbal csak egy. PrÓbálj meg egyetlen sugarat is kitépnia fényes fonásből, a fény egysége nem tíri a szakadást, vágd el a patakot a fonástÓl' és z kiszárad. Ugyan.így azI)r egyhua fénytÓ1 áradva az egész vikigra árasztja suguait; egyetlen ragyogása, mely anélkiil áradmindenfelé' hogy teste egysége megosztást szenvedne. Agait az egész fÖldre kiterjeszti bóségesen, és gaz.dag folyamait egyre bóvebben árasztja. Es mégis egyetlen egy a győkér, egyetlen a fonás, egyetlen az anyagyermekei számának folyamatos gyarapodása által.''

A katolikus egyház eredetileg minden vita nélkiiI az egészet, a helyi egyházakkal szembenaz ossze1yllázat jelentette. A hitvallásban szerepló eccÍesia catholica ma sem jelent va1ami-

,113Iele Ie teKezetl eEy nazat.''Brír a katolikus szÓ nem talrílhatÓ meg az UjszÖvetségben, elsó alkalommal Anriochia

Szent Ignác Szmirnaiakhoz írt levelében fordul eló: ,,Ahol Jézus Krisztus, ott a katolj.kus egy.ház.,,Úa

A katolikus jegyb61 kcjzvetlentil származ1k a missziős tulajdonság' A missziő az egyÍtázfeladata, hogy Krisztust minden embeÍhez, és minden embert Krisztushoz vigyen. Az egyházegyfel61 meghívott (az ekklészia kifejezés is erre utal), másfelő1 kiildijtt (melyre az apostolszÓ utal). Az egyház KrisztustÓl kiildött' hogy az tidvosség izenetét az egész világnak hirdes-se. Az 6 személye kciriil QsszegyÍíjt tt j Isten népe kcitelessége a Szentlélek irányítása alatt,hogy kiterjedjen és átcilelje az egész emberiséget. Akik hisznek benne' azoknak Jézus hivata-1os megbízást ad, hogy menjenek el az egész világra... (Mt 28' 19).

' ,A foldcrn zarándoklÓ egyház természelénél t'ogva mlssziÓs beállÍtottságti, hiszen a Fi elkti]désébó| ésa Szentlélek kijldetésébÓ,] sziírmazik az Atyaisten elhatarozása szerint.,' (AG 2)

Az egyház rnissziős tulajdonsága tehát Isten akaratábőI szátmazík, aki azt akarja, hogyminden ember iidvoziiljon és az igazság ismeretére eljusson (lTim 2'4), tehát csak egy IstenVan és egy kcjzvetító Isten és az emberek kozotti az ember Krisztus Jézus, ,,aki váltságul adtamagát mindenkiért'' (1Tim 2,5), és ,,nincs más név, ame1yben tidvciziilhetrrénk'' (ApCsel4,12). Az egyIl,áz kezdettól tudatában volt, hogy missziős kozosség: ,,Nem hallgathatunk ar-rő1 amit láttunk és hallottunk'' (ApCsel 4'20). Isten meg akarta ismertetni, hogy milyen fon-

t"t Lusrc, H., Catholicisme, Cerf, Paris 1.9831 ,26.172 Cyprianus, De cath. ecct. unitate, 5: PL 4,5 16_5 18l ld. még: Cyril lus, Catech' XYTI7,23-25, ín PG 33,1043_

1047 (Magyarul: Jeruzsálemi Szent Ktirillosz risszes míívei, 2|9--220,).l73 A protestánsok gyakran ezt az egész jelentést értelmezik részként, frakciÓkénr, amikor a rőmai katolikus egy-

h'ázza| azonosítják, v.j. BARTH, Kis dogmatika, ||5.lla lgnatius, Ep. ad Smyrn.' 8,2 (magyanrl: óÍ, :,tso.); v . KoczKA' F., A7 apostoli egyhtiz egységszelleme,

kíilÖnÖs tekintetteI Antiochiai Szent Igntíc Leveleire, Rákospalota l943.

toJ

r - .,, i i " .- I !*" J j., . ""..1

séges gazdagságot rejt a pogányok számáraez a titok: ,,Krisztus bennetek a megdicsótilés re.ménye'' (KoL 1,27). Az e7s6 keresztény kozosség megtapaszta]ta' hogy az3vaigelizácirl ke-gyelem, kharisz (Ef 3'8)' d9 ugyanakkor szolgrilat és koÉlesség (diai4nia; Rőm 15'16). Mi-ve| az egyház errnyire belsó mődon misszionárius, természeiénél fogva, mindazok, akiktagiai lesznek, e1nyerik azt a hivatást.

' ,"\z egybaz a maga egészében misszionáriusi hivatás hordoz ja, és az evangélium hirdetése Isten nép-ének alapvetó ktitetessége. '. Mínden hívó az élő Krisztus tag;a, és k'őtelessege elytittmríktidni Krisztus tes.tének gyarapításában és eltPÍjesztésében, hogy ezt a testet mie]óbb elvigyé1i a tJíiessegig. Ezért az egyházmilden-gyermeke legyen teljes tuda!{baa annak. hogy felelős a világért]ipolja magában az igazi katolikuséEésq és segítse az evangeliáciő mrívét.'' (AG 35'3ó

A missziős tevékenységben a legfontosabb Isten igéjének kifejezett hirdetése, és annaka tan sítása, hogy mit jelent Kfisztus k<ivetóiének lenni.1]5

4.,,Apostoli"

Az apostoliság mintaz egyház jegye, azt jelenti, hogy Isten rij népe kcizvetientil az apostolok-től (rinőo'ro)'o9)176 ered, mindabban, ami lényegÍe g hozLátirtozik: hitvallások, rítusok,szentségek' tcirvények' szolgiílatok, trírsadalmi felépítettség, és mindez a szukcessziÓ és a ha..gyomány legitim fo]ytonosságában. Az apostoliság tehátáz a lényegi tulajdonság, melynekkoszÖnhetóen az egyház.-megírzi azon egységprincípiumainak izőnosságát, milyekét azapostolok által Krisztustől kapott. A Nicea-konstantinápolyi Zsinat hitvai1áJa őta, mÉly alap.vetójegyként ismerte fel és val]61a az egyház apostotságát' akovetkez| zsinatok továbbra ismegerósítették ezt a kijelentést. A 2000 éves hagyományra visszatekintve a II' Vatikáni Zsi-nat megerósítette az apostoliságről szÓ1Ó tanítást, és az egyház hierarchikus felépítésénekalapjául tette:

,'Ez azsiaat, az1. Vatikiíni Zsinat nyomdokaiba lépve vele egyiitt tmítja és kijelenti, hogy Jézus Kriszhrsu triik pásztor egyházat épí:crt, amikor ligy kiildte apostolait, ahogy- át tutai. e Atya; azt akarta, hogyaz apostolok utődai' azaz a piispÖ,kÖk' egyhrízában pásztorok legyenék egészen a tiirtén;lem befejezéséigl;'(LG 18)

Az egyhazalapja tehát a tizenkét apostol, akiket Jézus személyesen kiválasztott és teslii]et-ként sze*ezett meg, és é'lére Pétert helyezte. Óket ktildte el azivangélium hirdetésére' márftildi élete sorrín, feltámadása utiín pedig átadta nekik hatalmát, hog| minden nep"t tu''iiua-nyává tegyenek, megszenteljenek és kormiínyozzrík óket (vtj. LG 19j

r7s KEK 849-856-

- ' l7ú Az elsó páli levelekjelentik a legósibb sz vegeket, ahol az apostol kifejezés elófordul: 1Tessz 2,7; Ga] 1,1. l 7.

19; lKor 1,.j':'4,9:9,1 stb. Itt eÍedeti]eg az apostolnak nem kellett feltétlentii iátnia az Urat, meghat&oző volt a foga-|om szánárau apostoli hivatal, vagyis az a tény' hogy az apostolokat Krisztus hatalmzta fel á oromhír továbbadá-siára. Az evagé\umokban Jézus kiildetésével Összefiiggésben van szÓ apostolokrÓl' és fóleg a tizenkettó kollégiu.mára vonatkozik (Mt 10'2r Mk 6,30; Lk 6,13 és ApCsel 1,2.26; de en6| élté.ó u Lk 11,9 és a"Jn 13,l6). Az átmJneta funkciőből a megnevezésre

"d9.1ínÍ:g a rnissii nak leger sebben elkÖtelezett aniiochiai k z sségben t rtént.

Szigorűm véve csak a tizenkettó ésPá]. u apostolok, de kesobb az evmgéliumot hirdetÓl is apostollá válnak:vri. lTessz 2,7; Apcsel 14,4. 14;'JelZ,2.

r64

8,.". . J 8", .i a," "-*"J í.*.-'j í-J i**J e**J i: ,

e wbM EÚ93Écl.cl|.|

' 'Ez,az isteni kiildetés, amelyet Krisztus bízottráaz apostolokra, a világ végéig fog taltani' hiszen azevmgélium' _ melyet nekik kell továbbadniuk - minden idóre alapja *.gy'|,a,ég;",éTetének. nzert gon-doskodtak az apostolok utődok rendelésérÓl ebben a hierarchikuian tugott ta.á.aguun..', megrragytákugyanis ut6dainak,- hogy iigyeljene]< az.98ész nvájra" melyben a Szentlélék helye"."".l ók"t,

- t.."n

"gy-bázánakígazgatásríra. Rendeltek tehát ilyen férfiakat, és gy intézkedtek, hogyÁa ezek is meghalnak, máskiprőbált férfiak vegyék át tő1iik a szolgálatot. Az egyházbán az élsó idótól kezdve kiemelked? helyet fog.lal-el azoknak a tisztsége, akik a piisp ki rendre felsiántelve az apostoli magvetés folytatői, a kezdet őta fo-lyő,utÓdJás á1tal... az apostolok ií.ltal rendelt ptispcikcik, valamini ezek utődai, egészen napjainki g az egészvilágon kozismertté teszik és megórzík az apostoii hagyományt.'' (LG 2o1,, . '

t"

Az apostoliság kritériuma hármas értelemben érvényes az egyházta:

^ .-. |z apostoiokra alapított k zosség: az a|apítás kaizmája,-origo apostolica (Ef 2,20; Iel2r-14\.* Ó,,1i e9^21"c{ja

'az apostoloktÓl kapott tanítást: a kinyilatkoztatás karizmája , doctrina

apostolica (2Tim 1, 13-14)._ A ptispcikÖk testiiletébenfolytatődik az apostoli tanítás: a tan ságtétel karizmája, succes.

sio apostolica (ApCsel 20,28).

, Tcirténetileg az egyhÁzra alkalmazott apostoli je1z6 aII-III. század egyházi írői á]tal ter-jedt el; Irenéusz, Tertullianus, órigenész, Cyprianus alkalmazták mint d-6ntó kritériumot azapostoiiságot Krisztus igazt egyháza és az eretnekek megktilonb ztetésére. Teolrígiai szem-pontből'az egyház apostolisáEamegegyezlk az tidvosség isteni tervével, mely kÍldések éskcizvetítések alapján fejtette ki hatását. Az emberiség tidv-dssége nem egyszerÍÍen Isten feitil-ról valő beavatkozása, vagy ktilon-kiitcjn mindenkihiz eljuttaáft fe1sz6iíás, hanem ez a Firielkt'i]désével lett teljes, aki pedig az apostolokat kiildte' ő1c pedig tanítványaíat. AntropolÓ.giailag az apostoliság olyan emberi igény, mely az egyház^torténeti és társadalmi dimenziő-jára utal. Az életben is egymásra utaltak az emberek,á egyházban szintén egymás szolgái akeresztények. Sziikség van érzékelhetó, valőságos kcizvet]ióre, hogy eljussunk Istennel va1ÓegyesÍiléstinkig' Jézus Krisztusban, a7. ó testté lett lgéjében. uagatítritet is másoktÓl kapjuk,az'9\t0! a személyektól' akik elószor fogadtrák be, J maga a hit-iogikus hagyományozást, to-vábbadást k vet, mely az egyik személytól a másikig.',u.-1ő átudá.álun nyilí.ínul még'. . Az apostoli je7z6 az egész egyl:rázta vonatkozik, ezéÍt az egyházmináen tagja részesedik akÍ'ildetésben, a keresztény hivatás ugyanis természete szerint apostoli hivatás.Í'8

|11 A1LG tmítása átveszi z apostoli szukcessziőről szőlő legősibb apostoli tmítást, mety Rőmai Szt. KelemenKorintusi levelében találhatÓ: ,,Az apostolokat Jézus Krisztus rendelte számunkra, hogy hirdéssék az evmgéliumot,Jézus Krisztust pedig az Isten kiildte el. Krisztus u Istentól' az apostolok Jézus Krisztustrjl' de mindkettó annakrendje Szerint az Isten aktratábÓl volt....-Miután hirdették az igét, eit'UárÓkat állítonak mindentitt, kiket prÓbára tet.tek a.Lélekben, a pÍisp k ket és a diakőnusokat, azok számáíaakik hinni fognak.''' C|em, Ep. ad Cor.: 4i.44: iÍ3,130-1.32.

^'..,]15j5 !uJ:

t|8z.[n Limában dtumenikus.sZínten foglalkozott az egyház apostoli szolgálataval azEgyházak(JKumenrkus Lanacsa: Baptism, Eucharist, Ministies (BEM), in Limai Dokumintzm, Theologiai SzemtJitSS6)t93-2).1.

t*-i, r J

loJ

n ry ry ry ry Bry vryl Wd rryd

5. Az egyház további tulajdonságai

a ) I n defe c t i b iliras (fogyatkozhatatlanság)

Azegyház fogyatkozhatatIansága azid6kvégéigvalő fennmaradását jelenti Krisztus ígéretealap1án: ,,Menjetek tehát, tegyétek tanítviínyommá mind a népeket... s én veletek vagyokminden nap a világ végéLg,' (Mt28'20)' és a Péternek adott ígéret: ,,Te Péter vagy, erre a szik-lára építemegybázamat' s az alvilág kapui sem vesznek rajta erót,' (Mt 16'18) (itt nem torté-nik említés az id6portrő7).119

b ) Infallib ilitas (tévedhetetlenség)

Az egybáz Krisztus tanításának továbbadásában és értelmezésében nincs kitéve tévedésnek. Eznem aztjelenti, hogy bíín néIktili' hanem hogy híí marad a Lélekhez. Ez aktívan a tanítőhivatal-ban tapasztalhatÓ, passzívan a hívek által' akik elfogadják és általajárják az Íidvcisség títját:

,,A hívók sszessége a szenttélek kenetét kapta, és így nem tévedhet meg hitében. Ezt a kiváltságos tulaj.donságát akkor nyilvánída ki' az egész népben meglévó természetfeletti hitérzék birtokábm, amikor, kezdvea piispt'któl, a 1egjelentéktelenebb Világi hív6kig' kifejezi általános egyetértését a hit és erkÖlcs dolgaiban. AzIstgn népe a szent tanít hivatal vezetése alatt és hrÍségesen reá hagyatkozva miár nem emberi tanításban része-siil, hanem valőban Isten igéjét kaPj a: így azza7 a hitérzékkel' amelyet az igzság lelke hoz létre, és tart ébrebenne, elveszíthetetlenÍil birtokolja a hitet, mely egyszer s mindenkona sz6lő tiniksége a szentekrrek, abba he.lyes ítélettel egyre mélyebben behatol, és zt mindig nagyobb teljességgel éruényesíti életében.'' (LG l2)

Az tidvcisségre vezet tnak tehát biztosnak kel1 lenni; ha az egybáz tévedne, nem lenneKrisztus egyháza. A tévedhetetlenség tehát az egyház k zcissége számára adott karizma,mely akkor érvényestil, ha az egyháznak eÍre sztiksége Van.

Krisztus megkoveteli, hogy az emberek fenntartás nélki.il higgyenek (,,Aki nem hisz, el-krírhozik'', Mk 15'17)' s aze1yházÍakktildetése során tévedhetetlenséget biztosított: ',Aki ti-teket hallgat, engem hallgat, s aki titeket megvet, engem vet meg" (Lk 10,16). Az apostolokmeggy6z6dését tíikozik az efféIe kijelentések: ,,A Szentlélek is, mi is rigy láttuk jÓnak...''(ApCsel 15'28); Pál átkozzaazt, aki más evangéliumot hirdet (Gal 1'9)' Timőteushoz írt le.velében az eqyházat azigazsáE oszlopának és biztos alapjának nevezi (lTim 3,16).

1870. jtílius I8-ánazeredetirésztvevíke1y tizedének távozásautárraz I. VatikániZsina-ton résztvevó atyrík két ellenszavazattal etfogadtrík a pápa tévedhetetlenségének dogmáját,mely azonban csak a hit és az erkcilcs kérdéseire vonatkozik:

,'A rÓmai pápa, amikor tanÍt i székér6| (ex cathedra) beszé|' azaz amlkoÍ az ijsszes keresztények pászto-rának és tanítőjának a feladatát teljesítve legfelső,bb apostoli akaratának nyilvánítlísáva| meghatározza'hogy egy hitbeli, vagy erkőlcsi tanítást az eByetemes egyháznak tartania kell, minthogy Isten mellette áll,amint ezt neki Szent Péter szemé|yén át megígérte, azzal a tévedheÍetlenséggel bír, amellyel z isteni meg-váltő a hitre, vagy az erkólcstlkre vonatkoző tanítás meghatározására nézve egyházát íelkésztiltté akaÍtatenni; ezért a r6mai pápa ilyen határozatainem az egyházbe|eegyezése miatt, hanem nmagukbm megmá'síthatatlanok íex s ese' non autem ex consensu ecclesiae irreÍomabiles esse)', (DS 3074)l80

|19 Yo. Pastor aeternls kezdetÍ hinani rendelkezés Krisztus egyházáről (1870. jrilius 1 8.): Az egyháznak ,,sztik.ségszerríen állandőan meg kell maradnia'' (DS 3056).

'El A tévedhetetlenség vonatkozik dogmatikai hittételek kinyilvánításáÍa (disciplina generaln), és a szentté avatá.sokra (a boldoggá avatásta ezmég nem vonatkozik, mivel z nem az eEész eEyházra, hanem csak egyes személyek.Ie, teriiletekre tartozik). A tévedhetetlenség gyakorlása megnyilvánulhat a tanítás elóterjesztésében, kétséges esetek-ben annak magyarázatál:an, illetve a hamis tanítr{s elvetésében. A SzentléIek segítsége ktiltin<jsen is t;ímogatjaa tévedhetetlen megnyilatkozásokat, vij. Jn 14'26:

',A Szentlélek megtanít benneteket mindeme''; Jn 16,13:

,,Az\guságLe|ke elvezet titeket a teljes igazságra''. A két legutÓbbi ex cathedra megnyilatkozás: 1854. A Boldog.ságos Szííz Mária szeplótelen fogmtatásának és 1950. Szúz Mária mennybevétele hittételének kihirdeÉse.

166

uryN Bsc bw{ l$e&d bsÜ{${ @,1 fríi{ ií

Ebben részesednek a prispok k, akik a Szentlélek világosságríná \ magyarázzáka hitet' és arÓmai pápával kciz sségben. tanítanak rI-c zjj' s ua' kiilon-kti.i n nin"#*t fe]ruházva a té-vedhetetlensé g kaizmáj'ával, mégis pjter utoárivar t z sséebeí, r'. r'iie, *ttircs do1gábanugyanazt hirdetik, tévedhetetlentii adják tovább Krisztus t*ita,at'

''A csa]atkozhatatlanság addig te{ed, ameddig az isteni kinyilatkoztatás taÍalma (depositum),ezt pedigszentÍil meg kell órizni, és hríségesen ti kelI reit]eni. -ez "

J;.k;;i;;;il;JaT;; a rÓmai pápában, aptisptiki kollégium YÍ*:.:.,'::i'*Iytan,

vaiahanyszor végéruényesen *"!nuia?o" e. kihirdet egy hitta.ni Vagy erk lcsi igazságot, mint az sszes keresztények legfóib p;;,';;;;ffi;;;;; aki megerósíti testvé.reit a hitben (Lk22,32)... Az egyháznak lge.t c.a.uttozfratatl.affiil!j- ;.p k k testiiletében is,amikor Péter utődával egyiitt gyakorotJa tegíouu ranitői tisztét. .. Arnidón ledig akár i rÓmai piisp k, akár apiisptjki tesililet óvele egyiitt határo, -,g;gy,e..L,'

.'. 'uga"J; ;iffi;##nak az alapján tedesztieló; ehhez pedig mindenki kÖteles cs"tl.[";,i j; i;;"dni.'' (LG 25)

B) Van.e tidvósség az Egyhdzon kívi)l?

Amikor az Egyház a II. Vatikáni Zsinaton más valiásokkal kapcsolatban meghatifuozza n-magát az tidvősség szempontjáből, akkor eljut ahhoz a megríllapításh oz,hogy ezek kcjzel rí]l.nak az tidvcissés Istenéhéz és Jézus rrisztustan á"gnyiruZ*rt.uJágj"i"jía' ozít6 szerete-téhez (LG.tO.-Íey tehát vi]ágos, hogy az tia'"..eg azoknak is me-g lett ígérve és azok iselnyerhetik, akik nem tartozna]< inté'iie"y". *já an az egy]tázhoz' [m az LG 74-ben azt ta-láljuk' hogy az egyház.szrikséges u" ía"ti.,ág.e (,,Ecclesiam... necessariam esse adsalutem,,)' A zsinat bár átveszi a*régi taní. tási, az! egyeaur a tatotitusot.u -a]kalmazza'

akiktudatában vannak az egyház szerepé*nek: t81

''Egyediil Krisztus a kcizvetító és az ÍidVÓsség Ua, ó pedi8 számunkÍa jelenvalővá lesz testében, ami azegyház. T maga vitasis-1i iiq.1'atu'

r'ogy szítsÉg"s a hit és a keresztség (vÖ. Mk 16, l r; Jn 3,5), és ezzeléppen azt is hanss lvozta, hogy az egyhái. is sziiksiges,'hisz"n u t"."."tieg* ,J'i ".;.o"

át az egyházbalépnek be - "*6"á.

N". tiáío'urn-Jt"íiiffi;í, a]<]k n9m "k"."k.#lép";

Zgyhazba,vagy nemakarnak megmaradni benne, noha jől tudjrík, h;;y I*" le"". x.i.|tu.7i.^i-""aÍ*.ug szÍikséges intéz-ményének alapította meg a katoliku '.gyi-ut,-(Lc

i+1

Az egyház hagyományos tanításáVal megegyezóen nemcsak a láthatÓ egyházhatárain kí-vtilieknek lesz lehetósége az iidv<isségre, rrineí azegyházonb.ltili iiJ;á;a is elveszíthetó:

,,Az viszont nem iidvtjztil, aki beépiil ugyan az egyházba' de nem taÍt ki a szeretetben. s így 'teste sze.nnt<<megmaradugyanazegyházkebelébe-n,,s"Í,eíz.nntn,az""b;;;;Iacl;;".".

'''t#;#}L'#f#nat tanításában megtalráljuk azt akétáuítást, amely vráltako zva érvénye-

1.. Az,,egyházon kívtil nincs tidvcisség'' formula, mely Cyprianus Óta axiÓma.2. A vágykeresztség tanítása (votum icctesiie).

16lV.Nemzetk z iTeolőgia iBizottság'Á keres7,ténységésavalk isok,SZlT,Budapest1998'30-3l .

r6'7

[ -.i t--_--,J E . I 1. .l r . ..1 8.. . .. ..] i r , . , " .1

1.,,Extra ecclesiam nulla salus"

Az egyházza|kapcsolatban rijra meg iijra feivetódik a kérdés a nem-keresztények és nem.Ka-

ioritíáot iia"<isségét illetóen. Hossi.i és sszetett torténete van annak a tanításnak, mely sze-

,^t.iiiivru,on Éviil .,l.,cs ridvti.ség, s ennek hiányos ismerete.kónnyen féireértésekre ad

alkalmat. A kinyilatkoztatás szerint Krisztus az emberiség egyetlen'megváttÓja, aki az iid.

'á.,"g ,"tir..eg".

"s"ttl""tJ nt e)yházat alapított, hogy rajta kereszttil az. emberek eljussanak

ule-",í.t* uuÍő hit,", és az 6 rievéuen megkeresztelkedjenek. Ez a krisztoiÓgiai nézópont

azonban nem zátjat<l az tiávosségból azokai, akik nem ismerik Krisztust és azggyházat, de

ószintén keresik Istent és a jőt ak;jak tenni. lk is iidvoziilhetnek, azon mÓdokon, melyeket

;"il i;;;" ismer és akarja,.hogy "!y"t".".

tidvozító akaratában részesii1jenek. Ez a tanítás

;i;';1á". kiilonbcizik i^"e;1E,{íe1eményektól az egyházon kíviiliek,lehetóségét illetóen,

;j;;k f" ;;;ter., kiii "oi"o

is mie1ótt a keresztény EurÓpa a kereszténységet nem ismeró

;;;í;;p"kk"l kapcso1atba keriilt volna, hogy az egyházolkíviiliek bíínosek, mert bár meg-

t#á'Ék az egyhizsztikségességét az iiávoJségr", *égis visszautasítottr{k. A bÍínosség fe1té.

,.i)i'" ",.einázon

kívii rincs"iidvÖsség taníiásávalégyiitt csak akkor érthetó, ha alapos fi-

gj"tm"t szeiielunk a tfitás ttirténeti fe]lódésenek. Más hagyományos tanítások azonban

íáembená1lnak az egyházolkíviili kegyeiem és a vágykeresztség-lehetóségét illetó a szÍíkí-

tett értelmezéssel, mely onkényesen eáberek milliÓit zárnákt a'KÍisztus á1tal hozott iidv s-

'"eJő1. Á u. vattani zsiiattár,ttannagy segítsé.get jelent az elmé1et étte7mezésében, ami-

to? u ,""*etyes b n 'ítyát "*"ti

ti, -ágy-amitoi az tidvosség és a kátrhozat kérdését

Áigy*a,,u. íaíg u,.gyiá,uryákés a ieolőlusok egy része fehéteiezi azok brínosségét' akik.iZiyt*o"ti,,*.,t

vannat, a;Llerrtegi értelmezés inkább az egyházon kívtil ál1ők ártatlansá-

sátvéIelmez|". ;;;;;..zal kezdódik az egyltázhoz valő tartozás szempontjábÓl az Íidvtisség kérdésé-

net,áegítélése, mely az tidvozíiés lehetóségét egyedjil az egyház tagtra\,számátra tartotta

i"i',,,,,b,ta nézeteierósíti Szent Ágoston tani.wanya, Ruspei Ful8entius (t5321533)' aklvel

a Firenzei ZsirIlat(1442) a koptokka s az etiőpokkal valő egyesiilés reményében érvel:

,Áki nincs a kaio1ikus .gyfuá,bun... nem lehet részese az cirok életnek' kivéve hogyha éle-

ttliilefejezés e e16tt az "gyíiá,Í'o,

csat1akoztak. . .. Senki sem i.idvclzÍi1het, hacsak nem maradt

;;;; á"fik"s Egyház"oitalmában és a vele valő egységben.. (Ds 1351)183...íri. c".ga y p{pa a Dictatus Papae (1075) szijvesgyríjteményben' de kiilőnosen VIII. Bo-

nifá,c pápa lJnam sanctam bullájáilan it:oz) tepviié7l azt a véleményt, hogy az egyLtáz és

az tidvoJség a legszorosabban tisszetartozik:

,,Hitíink stirgetése arra késztet mindket, hogy higgyi.ik és.valljuk - '.9y,,

szent, katoljkus és

""".ti"u upoítot Egyházat... rajta kíviil seá.iiauoiseg nincs' sem bÍínbocsánat; ,.. az ud.

"o..eÁ'" mindenképpán szÍikségés, hogy minden emberi teremtmény legyen alávetve a rÓ.

mai pápának.'' (Ds 8?o.875)1E4

,,, Ep.73,2: ,,. ,.salus extra ecclesiam non esf'1De uni' cath. ecc|. 6: ,,qui extra ecclesiam Íoris fuerit [non] eva.

drt,,. Atézis eredete Trigenészre is visszavezethetó: In Jesu Nave 3,5: PG 12'84lk.

183 A kizár6 axiÓmát utejezJ"n "r.et"

a tanítőhivatal 1949. augusztus 8.án írt lewlében, mikor elvetette

u extra ecclesiam,utto,ot,.i,iry e,telmezését, mely minden nem kaiolikust k\zásna u tir k iidvÖsségbő1. Ennek

u érÍe|mezésneka képviselojétÉonrd Feeney jezs.itat tgs:. február 4.én név szerint kik.jzijsítették.*

il;G;;;i*6.ig" ."ír".. ngvJ"Áu" taf ""n

ni u Ecclesia ab AbeI és a votumrő|szÓiő tanítás kijelentéseit.

Az Ecclesia ab Abel-bez" *"g';;;i.;"..keresztények tartoznak. v . Nemzetk zi Teolőgiai BizoÍts^g, Keresz.

ténység és avallősok, SZIT, Budapest 1998' 32' . -le A bui1a értékelését v.'. ScHirz, K ., Egy egyfuizt rténész rendhagyő gondotatai a p pai primátusről, Catholica

1'996/2, 164-119 (Magyarul: Mérleg 33 (199.7 /3), 29|-292).

168

! - i a,-,. 1 i-.. .-, I i_. ... --/ n"-J t I t t

A IV. Lateráni Zstnat (I2l5) állítása: ,,EBy a hívek egyetemes Egyháza, amelyen kíviilegyáltalán senki sem t.jdvcjziil'' (Ds 8o2).l3s Korábban a Szent Athanasziosz fé1e hitvallás ishason'lÓ kifejezésekkel é1: ,,Aki iidvoziilni akar, annak mindenekelótt sziikséges, hogy a kato.1ikus hitet megtartsa'' (DS 75). HasonlÓképpen nyi1atkozik a Tridenti Zsinat hitvallási zára-déka: ,,-..ezÍ' az igaz katolikus hitet, amelyen kíviil senki sem iidvoziilhet..''' (Ds 18?0).A Syllabus (1864. december 8.) az iidvosségge1 kapcsolatos kcizombosséget ítéIi el (DS2916-2918).186

Ezze\ szemben az Újszovetségi írásoktÓl kezdve a hivatalos egyházi megnyilatkozásokigegy másik tanítás is szerepel, mely az Íidvosség lehetóségét minden ember számára fenntalt-ja,seztnemrendelikiza Lagazegyháztagsághoz:Isten,,. ' .aztakarja'hogymindenernberÍidvcizi.iljon és eljusson azígazságismeretére'' (1Tim 2,4).1e Szent kenéusz megerósíti, hogyIsten azoknak is iidvozítóje 1ehet, akik aztittőI távoi sziilettek,tts !7 apostoli igehirdetés fel-tárása címíi mlívében pedig kifejti' hogy a Logosz láthatatlan jelenléte elt it mindentaz egész világban.l89 IX. Piusz 1854-bÓ1 származő al1okriciőja az elsó szigorribb tételt a kcj.vetkezÓképpen prőbálta feloldani :

,,Hiti.ink szerint ugyan tartanunk kell azt, hogy az apostoli rÓmai Egyházon kíviil senki semiidv ziilhet, de mégis ugyanrigy biztosnak kell tartanunk, hogy akik az i.gaz val]ás nem-tudását szenvedik, ha az lektizdhetetlen' emiatt a dolog miatt semmilyen brin nem terheli óketazUr színe elótt.'' (DS 2865 bev.)

A pápa mindkét tételt fenntartja, amikor továbbra is azt áIlítja, hogy az egyházon Kviilnincs iidvosség, sót még a rÓmai pápátőI elszakadt hívÓ,ket is kizárja az tidv sségból (DS2867)' másrészt tanítja, hogy aki a legyózhetetlen tudatlanság mellett hallgat a szívbe írt tcjr-vényre, részesiilhet az orok é1etben.190 Ez a váIasz azonban nem kielégító, miveI pusztán egyhiányből' egy tévedésbÓ1' egy negatív kiindulÓpontből kozelíti meg az tidvosség alapját' s ígyamegbatározás nem megfeleló az tidvosség valÓságának elfogadásiíra, mely kegyelem és fe.le1ósség.

A XII. Piusz pápa áltai kiadott Mystici corporis enciklika (1943) 'ij

horizontot nyitottaz egyház tanításában, jÓl1ehet Krisztus misztikus testét azonosította a konkrét, vagyis a rő.mai katoljkus Egyházzal. A korlevélben a nem-katoiikus keresztényekegyhá,zhoz valő kap-csolÓdása pozitív fogalmakkal (desideriutn inscium, votum) és nem egy tévedésbÓ1 kiindulvakeriil kifejtésre. A Szent officium Cushing bostoni érsekhez írt levelében ez a votum végilvotLlm implicitumkénr szerepel (Ds 3870).',l

A kortiírs teolőgia az ,,exta ecclesiam nulia salus'' kijelentést nem perszonális, haneminstrumentális princípiumként fogja fel, mivel nem akarja, s nem is tudja megítélni' hogymely személyek jutnak el az tidv sségre, ellenbén rámutat az i.idvÖsségre jutás eszkÖzére. Le.

rw ,,flna estftdeliumuniversalis Ecclesia, extra quam nullus omnino salvatur"-lE6 IX. Piusz által elítélt tévedések: ',Az

emberek bármely vallás gyakorlása által fÖltatlálhatják az Ör k iidVosség.Ie vezetó utat' s elnyerhetik az tidvosséget'' (Nr. 16) l ,'Legalább jő reménységgel kell lenniink mindazok iidvcisségétilletóen' akik nincsenek Krisztus igaziEgybuában'' (Nr. 17); ,,A protostantizmus nem egyéb, mint kiilÓnbcjzó alak.ja ugyanzon igz, keresztény vallásnak, amelyben mÓd vm rá épp,ágy tetszeni Istennek, mint a katolikus Egyház-ban" (Nr. 18).

16' Ld. még: 1Tim 4' 10: ,*A.zért fráradunk és ktizdíink, mert bízunk az éló Istenben, aki minden embemek' elsósor.ban a hívónek, advozít6je,,.

tE8 Adv. Haer.fI,4.tEe Demonstr. 34.

''p V . Rőm 1,20: ,,Ami benne láthatatlan, ir k ereje és isteni mivolta, ana a világ teremtése őta mííveibó"lk vetkeztetherÍink.''

19l A levél kiváltÓ oka Leonard Feeney nézete vo1t, aki szélsóséges álláspontot képviselt ebben a kérdésben.

169

i' j lt.*J í**.d r"rÜi

2' Votum ecclesiae

Amennyireósiahit,hogyakeresztségésazegyházszi ikségességesazi idvosségre'olyannyi.ra rési az a tanítás i., h"g;;;;áil""*É; tdvosségrJ lett meghíva Jézus Krisztusban

;:i#fi ,;illái:ci?ffiii[fffj"'u*x*t*"u:-m'*.;iT:1iffi :.T"',::::,i"*.'';í.:.Í'HífJ'^hlv;m.'ianu, ie*"te* ar.^f"aí.r.;;&;..í.t'megkeresite1et1e-niil katekumenként halt ;;;ffiiá t""au" beszélnek vágykeresztségtíI (baptismum

flaminis).A tanítÓhivatat a tísostoia sztlkus votuÁ-io",o*,,tíi*'ítást kifejtve, me1y a ke-

'{:*st::{iit*a;ffi '*ffi '#ll^l:il";:f*li:'1"&iffi"i;ii:::13'"'x%p;"..'J.';';:***l*'6f*;-#-a;";;;;ffi Í#;1!i*:Í.',"'1p,#'.:t:),'iá,,{"^ "t"aán

is lehetóvé tette (DS 3869), har

ZÁ"i'^í,,íÁX^x"nr":"áir*-1,.,,*,,ntt,it"*L^,i#i$B1ffff -"T::".:ii#::#rj:"::::::;";x'H#i-nHf,2,?,2ii;}9,'T.á|áT""i,^s.Y*orái,1^levelében.Acse-lekedetek, melyek kifeje'"x,íí,i,Á .iil,,,to.,t,t"i"tá'ég szerint a perfecta caritas és afides

*,ő#tíT{!,:J*ezik, hogy minden emb91. aki saját éIetítját járja,|t."',Y'' tját k veti, mint

'' t az litből',, és brírhot I?á;; ^;;j*r-"rti'."'"]'"iei,

'""iy i"tt'i"a,.a ,,hitre és a szeretetre''.

i;;il";; ": eietten x'i".'i'. ío"ti"ító ke gyelmének su g ara alatt éI,

?:T,#,:,::'.1?#ilffJiT#,tÍJ:1,?*,*:r;',Zus Krisztus és qz ,gyWáz ílta1, ame'y- - megkereszte1t, de vallását nem gyakorlő katolikus'

- ex]omlnu,icatiÓva\kikozosítettek (ha a kikozosített megórzi a hitvallás, a szentségek és

a kormányzat egységét a katoiikus egyházzaI, akkor benne marad annak teljes kcizcissé-

gében)'- á nitj"iott"t (őhajuk osszekÖti 6ket az egyházza1).L96A régi hagyomány a nem tokéletes egyhánhoz valÓ taÍtozást is kidolgozta (hittagadÓk. ki-

t<ozosit]ettetltreretiiusok, skizmatikusJk), rím a II. Vatikáni Zsinat ennek fokozataira nem tér

ki, hanem csak teljes megvalősulására. Tudatosan így kertili el a ,,láth.atő'' és a ,,láthatatlan

.!ynaz,, fogalmakát' A bín s az egyetlen egyházhoz tartozik, s nemcsak annak láthatő részé-

hlz; beéptii de nem iidvos mődon. Itt érezhetó a hagyományos megkiilonbciztetés az esse in

Ecclesii és az esse de Ecclesia kozott, mely az egészséges és a beteg tag metaforájával is

megjeleníthetó.Ázsinat a katolikus keresztények és a nem katolikusok helyzetéról az íncorporatio (be-

tagoződás) és coniunctio (kapcsolÓdás) fogalmak segítségével gondolkodik. Az ,,incorpo-

,i,t,, (l-c u) a katolikus i'iuo "kkte'lotÓgíai

állapotríra utal. A ,,coniunctum esse,' (LG 15)

nyitoti fogaimával a nem-katolikusnak a káto kus Egyh ázhoz vl!ő'kapcsolatát jelÖli' A teljes

egynazta;sag, a plene incorporari, mely két szinten _ lelki és 1áthatÓ -jeienik meg, azokra

vonatkozik:

,,Akik Krisztus Lelkét hordozziák magukban, elfogadják az egyhá'z e8ész rendjét és z iidv sségnek

az egyházban létesített minden eszkÓZét. A hitvallás, a szentségek, az egyházkományzat és u egyházik -

zossi! kotelék.i által, vagyis láthatÓ szervezettségén át kapcsolődnak Össze Krisztussal, aki az egyh^zar

apápán és a piisp k k n át kormányozza.'' (LG 14)

Az elsó helyen szerepló 1e1ki kritérium, mely az egyházhoz valő tartozást biztosítja azok

számára, akik Krisztus ie1két birtokoljrík, bizonyos értelemben jogi szempontből kozelítette

ÍfleE az egyháztagságot. Ázígazságok hierarchiájának m-eg:állpítása r.,rj dimenziÓt nyitott ma-

ga"lt u"kátoliku"s uáto,agnu,t aÁeghatarozásában is (UR 11). Am hogy mennyire fontos

á Szent1élek szerepe, mutatja a Lumen ,entium szovegének foiytatása:

,,Az viszont nem iidvoz 1' aki beépiil ugyan n egyházba, de nem taIt ki a-szeletetben' s így teste szerint

megmarad ugyan u egyház iebelébán, .ziu" '"e.íni

ozonban nem.'' (LG 14)t'7

Az egyhází koz sségbe valő teljes ta.rtozás tehát nem járhat egyiitt arrogancíával, harnis

nyugalommal vagy biztonsággal", Níás keresztén!. tozossegékkel kapcsolatban a coniunctum esse (kapcsolődik) és az ordi-

nari (rende1ódrtitite;ezesJt mutatjrík a katolikus Egyhazhoz valő tartozás kiilonbozó szint-

3eit. e nittintségek elienére, melyek ma is megvannak, a nem-katolikus kapcsolődása a kato-

iikus Egyházza| pozitív értékelést nyert, mégpedig ama keresztény kozÖsségen keresztiil,

ahol az*egyes keiesztény részesiilt a keresztény életben, s továbbra is kitart mellette. Ha

u' "gy".

klresztényról megállapíthatő, hogy kapcsolődási lehetósége van a katolikus egybáa.

'ur, "ui.to. e kozosséggel vátő kapcsolődás jelenségét is fel ketl ismerni, mégpedig az egyház

196 Az egyház mint M iidvtisség egyetemes szentsége, minden ember iidvősségére irányu1, így a nem.keresztény

vallások tagjai számiára is d ntó tényezö.

','vo. ÜR 4: ,,A katolikus Egyiáz az istentÓ.l kinyilatkoztatott igazságoknak és ijsszes kegyelemeszkÖz knek

gazdag birtokosa, iagjai mégsemÉinek ezekból kelló buzgÓsággal. Emialt M eEyház aÍca nem. tiindijklik teljes fény.

6en, sJm kulonvált tátvéreink elótt, sem általábm a világ elótt, és ez hátráltatja Isten országánka terjedését''; ld. még

GS 19: sokszor a hívl'klek,,val1ási, erkdlcsi és társadalmi élettik fogyatékos''.

3. Lz egyhLázh'oz valő tartozás

Lz egyháztagság szempontjábÓl a kézikcjnyvekl9s hagyományosan három részre osztották

-Í?'éfti!,.,^es egyház (ecclesia triumphans)' Tagjai, akjk már Krisztus révén a mennyei

"T:ff::#3[H,n' (écclesia patiens). Tag1at,akik lényegében miár tidvőzÍiitek, de még

'T:íTff*"J':'"'"#.,!xÍb,^ pere'grinans),melyet kozd6 egyháznak is neveztek (ecclesia

mi)itans1. Tagjái akik a folden élnek:

- a kegyelém fllapotában 1évók'

-;,il;á" éló katoiikus, jőilehet KrisztustÓl távolodik'

l '"HenrideLubacszerintnemaztkellmondani,hogyazegyházonkívii lazemberek.elkárkoznak'hanemhogy

éppen az egyház álta|t"g.* oá"ili'i;i.. M;;_; ;gy;á"-aka:1'1an az iidvijsség, mely általa már ton van az em-

.::,,t#:ii- r,i;::, "

s.{rn;::t: Einsiedeln-KÖln 19 43' 2o1 .

'enDS 1524.1543.l", Vó. MlcHeLlt sctr, A', Elementa apologettcae.siv'e theolo|taefundametalts, craz^91Jr;mae \9253'325-34L

1De membris Ecclesnecr.uiij,.ii.^"l"oic.,rn,.bsi,fuÍi,;,;*tis, Viennae 19]51 387_393 (De membis

Ecclesíae):TelQwnry' ^,'',ii"},|ii,,iii,aá)",i,itii '"p*,'iiJi".".i-n"mae

|92722,599_605 (De membris

Ecclesiae).

1"70

t'71

címmegajánlásávai.Azátmenetazokumenizmusrő1szÓ1Ódekrétumbanta1álhatÓmegmely.'..i* íiii*a katolikus egyházon kívtil 1évó keresztények:

';; iliju1lilfiiá:::!1in:ff*1.ll'x!T.!i:i.rlb]",i.{,:i,;i'4ilj.rf*i.Y#'Í:ix1'J"-.J.|,#}"jL"g:T',Tu?I"HÍilit*Illíí#"'ffi ::.'#'.y.#ffi l[".*,1xix.;*ry"l-:';'lHon*"gt"t,.t.n"tu"otu"ato,u"",l""iÍj,i'"J,;;;;-"';k.cy.;".".á-e' í:t:;':*ma-í:n:fl'trt,x'",Í:ilJ:J

i5;ru l::t6it:, iili.X,|llrl""illg;.;i':j:;::i"egJl.""il*."ik Krisitus egv"it"n "gvnazero".''(UR3)

Az egyháztagság feltételeinek ismertetése után a Lumen gentium ismerteti az eg;yházhoz

uuiá'"íá"re, @ rdínatio )19E szempontj ait:

, 'Azokakikmégnemfogadtákelazevangéliumot,kti lt infélefokozatokban,kapc'solÓdnak(ordinanÍur)#íil::'"*J:; "*iir6llii$6g";5ffi i*i:fib"s#*J..#lffi ;xuot

- i.."n, akik homályos képekben keresik.az-isme

li*:'.-"-ilq:f '{:r#.H.ffi *ti.r.í*Í'ffig;ÍJ'iff;.iifi'É;Iit.5;l]Íü"" i..""'"t r"I' ':'.,ffiHT:T#:i.Ji;;'' ffi:j*.í;;;;;;;;;, d. - epp"i.n"*

- ilt"ni keg-ye1em

akik Önhibájukon kíviil nem Julott-N..'.-.':::''.'::::^.:::"* *;"l"""r."ar z^embereknél találhatunk, aztnélkiil _ iparkodn* ;::ffi.J;;;.ili]en'ilo, e. igazat pedig mindezeknél T":"T:":uil*ngeriu*.u. valÓ elókésztiletk ént (praeparatío

?;ii":,!",r",:l '?i;giáíi'". Isten adomiínyának

*a,t.1u' uíi m"guilágosít minden egyes embert, hogy v

C) A Szentlélek szerepe az E7yházban

A II" Vatikani Zsinat á|t.a7megrijított egyházkép" nem ad iij hittételt, irrká-lb egy jobb cselek-

vésmődot. ,*zegy.ázj.*",uÍ;;il; "7iJ'o''e* "gy.t.á.s s'e,,tsége (LG 48)' mivel Isten

szeretete és iidvozító ##?; í.d" a'áá n """a"n

é'.'b..'. (SC 5). ,,Munkáját KÍísztus pa-

rancsára, a Szentlélek kegyelmének es Y","t*en"t osztónzésére végz|,' (AG 5). Csakis így

képesarra,hogyaztst"n',ávalÓbensŐség"'"gv".t.jJ*ekésazegésiemberiségegységénekszéntsége legyen (LG iy i,

"ivna,, *"ry r,,"n oJ|e, láthatÓ sza]<ramentuma az iidvosséget

szerzó egységnek, az#;;"d";i,ja e1*i19." ember számára (LG 9).

Azegyházu s'.ntráíJ.rj,#uJá." í"p:* iép"tt a; ;"tt, ekkor kez'rlódtjtt meg az igehir-

detés, és a keresztény j;: ffi;'^Á.d;",É1éi;.;i.az elyházataz é1ó Isten tempiomává.

l98 A zsinat itt utalást tesz AqurnÓiSzentTamás elBong"'Í.Ti'TÍ1Y"iljifl::l"#},::'^":::,:::":Zx,i:;";"csak lehetóség szerinr vannak a'' egyházban. .* Tl.;-o;l;Í;1 á2i;;,,;i,i,,,|,xl.,,.,jii!^,Zi'p,t",,p,lirer. invirtutei*-t"it",,,,ífu^",,"o",";,:1:,,9,ff,:i:Í"nr:.#,;:;:,r:

!*::i,,*#:r;lr*,i-.,,^1.ecrejTt:e!P,n,,:iT."á:fri1",fr Í.j'í;;;yl*"ry".I"t.-nírLa;

ffi,,J.ffi:::.",T]J,#|""?'#;ilT.T:fr:'*i;,i':'.íffi^!'j':.:''J,!jÍl?!F'É!.;-iÍt-áj'ffiláT.:ffi:I#:::;:'i:::;|:z:;::i:ii,,nf;mxlr;.a.*'u*í:i.i:r"l*:l'".ffi.:.:x#:#::ki:"i!;""P:"gen der Abend1ánal."t,"' Átuá"*ie e' V.), Nilmberg 7961,55'4.

L12

L,, .,i L-. , . . -- l

A Szentlélek a forrása az egyház megszenteló míívének, mert a Lélek eló!<észíti az embere-ket, Krisztushoz hívja óket, és az Eukarisztia által megjeleníti számukra Krisztus misztériu-mál Az egyház feje Kriszfus, aki kirírasztja lelkét a tagokba, eziíltal életben tartja és meg.szenteli egyházát. A Szentlélek mrír korábban is m kodott a világban, de ptinkosd napjánmindorokre a tanítványokkal maradt. Ekkor kezdódott e\ ,,az egyl:'áz ideje''. Az ApostolokCselekedetei, melyet jogga1 nevezhetiink a Szent1é1ek evangéliumának, érzékelhetóen mutat-ja a Lélek munkájának eredményét, me1y folytatődík az egyházban, az apostolok utő.daiban.20o

A Lé1ek ajándékai kozii1 kieme1kedik az apostoloknak adott kegyelem. Az ó feladaruk azegyház építése, Kieme1kednek a tagok k ziil' de a felelósségiik is nagyobb.

1. Krisztus és a Szentlélek mint az egyház alapjai

A II. Vatikáni Zsinat ekkléziolőgiájával szemben az ortodox teolőgusok gyakran vetik fei,hogy a zslnat az egyházat krisztolÓgiai fogalmakkaI hatátozta meg, s csak késóbb szől aSzent1élek szerepérő1. A zsinat bár kimutatta a SzentléIek fontosságát az ekkléziolőgiát ille.tóen, de azt mint az egyház lelkét fogta fel' vagyis olyan erót' meiy é1teti az egyházat, miutánmint Krisztus teste létrejott. Így a Lélek kevésbé játszik dontó szerepet az egyház alapításá.ban, mely alapvetóen Krisztus mííve.

A zsinat kiemeli Krisztus kettós tevékenységét az egyházalapítás során: ó nemcsak egy,'társadalmi egység'' alapítrija, hanem egyrittal az egyÍlázt testnek folyamatos alapja is.Krisztus a1apította és tartja fenn sziinteleniil (LG 8). Nem lehet tehátazegyházi kozosség ala.pítását pusztán torténeti kezdetére szÍíkíteni.

Mégis mi a Szentlélek sajátos szerepe az egyhán alapításában? Három szempontot lehet ki-emelni. A Szentlélek megszenteli azÉgybázat,2ol 6 az egyház és az egyházakkommriniÓja,2o2és ó vezeti eI az egyházat eszkatolÓgiai beteljesiiléséhez'2o3

2. A Szentté|ek és a keresztény ktiz sség

Az egyhaz torténelme folyamán a legszorosabban kapcsolődik a Szentléiekhez mint megha-tároző e|yéhez. Jelen van szi.iletésénél, részt vesz ntivekedésében, és o az UrrÓl vaiő tanriság-tétel biztosíték a. Az egyház a Szentiélek práratlan mÍíkcidési helye, de nem rendelkezhet fcil<jt-te, mive1 a Lélek ott fii, ahol akar (Jn 3'8).

Az óskereszténység tudatában volt a Szentlélekjelenlétének és tag|ai kozotti tevékenysé.gének. Ez nemcsak rendkívÍiti formrákban nyilvrínult meg, hanem a keresztény élet alapyetóés állandÓ eseményeként is. Az egész kozosség Isten eszkatologikus Lelkével telt eI (1Kor3,16k)' s emellett valamennyi tagja kii1 n is (lKor 6,19). Isten imádása Lélekben és imádság.

20o Y o. Dominum et vivificantem 25 (A Szentlélek és az egy|tÍz ideje).!0l LG 4: ,,Ptinkosdkor a Szentlélek kiildetése kezdódott' hogy ö|egyen u egyház állandÓ megszentelóje.''202 A Szentlélek a szenthríromsági kapcsolatokban és u egyhán vonatkozásábm is a komm niÓ fonása. A szent.

lélek ugyanaz a szentháromsági kommr1niőban mint a keresztények kÖzi5sségében. Ez a|evezetés egyríttal a nyugati

teo1őgia Vezérgondolata.203 A zsinat kevésbé Vette figyelembe az apostoli szukcessziÓ ekkléziolőgiai jellegét, mely egy ttal az egész egy.

házi krz sség alkotő eleme. A SzenÚélek szerepe, hogy a ttjrtánelemben bevigye az ország végidóre vonatkozÓ

adottságait (ApCseI2,17). Joachim a Fiore e|gondo|ása szerint is az Atya és a Fi uralma után kÖvetkezik a Szentlé-

lek országa.

1i

1"73

-t ry ryry ryry| ryt ryrys liry{c lrE8|il l&d

'

ban(Jn4,23),valamlnta,,lelki, 'áldozatbemutatása(lPét2,5)aSzent1élekbdogadásánaktényét mutatja. Ennek

"kóáb;;. t'Jy" *ugu a keresziség, me1y egyrittal az3gyhálzhoz valő

rrrtozás elengedhetetlen feitétele.A Szent1élek szeÍepe

^i-ási|,*."a""megnyiivánul annak fe1építése és tevékenysége során.

Iigy az egyházelsódleges ffiegi tutajao"nsága a pneumatikuJ dimenziÓ. Heribert MÍihlen,tJ,T";:{:;:;;il[k'"'

;tfi u^"iy u, "{yház

személyiségét alkotja: ,'A Lélek az lenne

az egyház száméra,*,.,, u*ii u" rge 9e1o1t t<ii."tu' emberiégében,' .Ez azonban kevésbé e'-

fosadhatő, mivel torténetil^eg ""

r.gh r.r'tir az isteni személyek részér6l nem jott iétre szemé-

i;'"ffi : í;; ;; ;;* b í.t ,,ó szerint értelm ezli ezt a meghatárczást, éppen ezért kevés-

bé haszná1hato. e, "eví;^iy.t

ái"rau* v7 Flyház Lelke formrrlát használják. Szent

Agoston,oo gYakran hasznal:" i. ti'""i".:a, hogy a.Jientlélek az egybázban ugyanazokat a te.

;;?;;';;g":il; tatja el' mini amiket a Lélek az emberi testben.

Aquinői Szent Tamás i"ryi"Eá ezt a gondolatot, s a Szentiélek szerepét az egyházban

az atl'aligiaalapján ."e"gyJ"á;.k á+r:? léleknek az emberi testben betoltott szerepével,

;;;;;6il u,L"^.g|no-gy a ,,Szentlélek az egyházlelke,'. .^.:^: .,,Amj.ként azt látjuk, il;i,;;;;b".u"n .gy íét"t e, egy test van' tagjai mégis kiilonboz-

nek, rigy a kato1ikus EEy;Z)i#*í *' o" ku.í-onbtizó tagjii vannak, a IéIek pedig, amely ezt

u t"it.íett"ti, a Szent Lé1ek.''205". )iiiil,* dgv taalat..g a Szentlelket, mint a lelket afiztkattestben' mely az egész test

Iegvégsó és legnagyobb tokéletessége., -""

A oatrisztikus .. u .*oiá,li]t". t'.ugvo'"a"y.tormuláját az egy.hází tanítőhivatal is átvette.

XfrÍ,:;;;;fu*"^ ríí"í -í""i

t."'a|ttt "n"it.rirc;auan

tijeten[i, trogyna Krisztus az egyház

feje, akkor annak lelke "'s;;

l"k (Ds ::za). XII' Píusra Mystici cory9rjs kcirlevelében a

Sient'éleknek u reren"3"iriinz}'á:,a.*ag"r.át mlajdonítja (DS 3808). vJ .Pál pápaEvanglii

nuntiandi (L975) kezdeiíí up*tori"tu"aitásában, siintén-meger6sítj az ósi kijelentést' hogy

a Szentlélek az egyházleke:.

' ,ŐértetimegahívekkelJézustanításánakésigazságainakmélyebbértelmét.Mintuegyházkezdetén'ma is ó munkálkoaix

-.lnál'&u^"' utlt

- "u*leuuáot tovabtáa.1.*: ha hagyják, hogy a Szentlélek bir-

tokba Vegye e. u""".." á|"t... Napjainkban - gy -onán"t"i

_ .tjbál a Szentlélek kivételes korának társai

vagyunk' Ujből mr j-.;?"iJ"""iíly, "r'"gy",i-"

s"""tírás e'énÉ trárja. Boldogságot ad, ha valaki az ó irá.

nyításának en'ed' u. 'íjJ.'

i;o^". "5íl

?ia1i.'*^t ngyelni, ó tó.Ie a1arjrák magukat vezettetni. A Szentlé-

leknek az eEész e}yház éietében d ntó szerep" "*'.jbJ"i.ó,",ban

a' eíung"tizálÓ munkában nyiiatkozik

meg.'. A Szentlél"r. "' "'".gjrr".

rá*unmoju. iináít az evangélium hiráetésére, és ó készíti fel bensŐ-

leg"a szíveket, hogy befogad]ák z tidvtisség szavát''' (EN 75)

u. Pá1 ,,legfÓ,bb munkálőnak,, levezi aSzent]elket' aki Piinkosd napja Óta megszenteli és

megieleníti az egyházat,..;Iffi e.'u"u"""ti u'ui'ágba, valamennyi tagját e'tÖlti az isteni éIet.

tel, és megadja számukra azo[aia turorrreges kegyi1meket, melyekkel képesek az egyházban

és a vi1ág6an tevékenységtiket kifejteni.Az egyházeppen u"e,t1Tiii;;:i;;'y befogac{ja a Szentlelket, ahogy az emberi test befo.

gadja a saját ielkét. A S"J""t.léi;k;Li ;., 3ey!111végsó oka és értelme. Nemcsak je1en van

Zi J,eynaitu,,hanem az egyházban mint templomában lakik.

]I ff*:n::;ir#. 'T,1,.,,uuou,ok a Hiszekegyról, a Miatyánkről és a Tízparancsolatről, Seneca' Budapesl

tss4.is.zou i l I . Sent. . I3 '2,qc.2 ' ad I

7'74

lgisil e$sel tdissrEtl kwryE l4M{l &s*s*ql Stir3.llh4 Sr*frtl", Ht{&! k'i-í.

, Az 1960.as évek szekularizáciős idószaka után (mely az Isten ha1ála teolÓglávai érte e1 te.tópontját)' szinte elemi eróvel tor fel az igény a Sient1élek tevékenységének megtapasztalá-sátra az egyházban. VI. Pál pápa felhívta íp'ilpotot e. a teo1őgusok figyeimét, hogy jobbantanulmányozzák a Szentlélek mríkcjdését os annat< mÓdját u' "u"ung"ti,a.áátun.

3. Karizmák és szolgálatok

a) Az egyh z karizmatikus jellege

A karizma kifejezés a g rog nyeIvbÓ1 származik (1rÍpLopo), jelentése ajándék, adomány.A fogalom gyakran szerepel PáL apostol leveleiben, 3i rajta *áiÉ.'ttii ^' "!yna,i

i,oxmíívei-be is bekerril. A karizma á]talánosiágban vonatkozhat baimilyen "o"^a'y?á, -elyet

az isteni.1Óság adhat az embernek. Teolőgiai értelemben a karizma olyan tenrrésiÉ.roi.;ui e. ingyenesajándék, nTt-yet az egyén a k .9::é.c

java:ra, az egyl-láz,IGisztus mis|titus teste építésérekap. Szent Pálnál négy he1y^en.ta1áiju[ meg a karizriák feísorolását' -;]';il;.-

azonosak ésnem teljesek (1Kor 12,8-1o;|B_3O; Rőm 12,6-8;Ef 4'11). A' "g';;í;;;ák

azonosításaa rendelkezésre áiiÓ elemek hiányában akadályokta i.itkozik (nyelvek adománya, csodatevóhatalom, a lélekkel éneklés adománya 1tror i+,ts];. a iegietentoseou tárizm.at rigy tÍínikaz apostol, a prőféta, abuzdítás, a szellemek megkrilcinb iietése, a kormányziképesség ésa szolgiílat adománya.A karizmák esetében mindig Isten a kezdeményezí, az ajánd'ékoző és nem az ember.Az adományok kc'ztil kimagaslik aZ apostoloknak juttatott kegyelem, és az.o tet<intelyiik aláhelyezi a Szentlélek a karizmrík hordozÓit is.2o7 A nem-k".",itény enthuziaszta maga akarjaelóídéznt' gyakran mesterségesen, az cjnkívtileti áIlapotot' *"ry

"iy,iiáiÁlgszunteti az em-beri és a-z isteni gyokeres ktilonbségét.'o' A kereszÉnységbeí ";;"*1';;

Isten soha nemazonosulhat az emberrel, eksztázisban sem. Az emberi szémély uegt"l*'tii kiilonbozik a ti-tokzatos isteni erótÓ,l.209

, A karizma jetlegzetessé8ei a természerfolottiség (a Szent]élek kiilonleges beavatkozása ré.vén elnyert kegyelem); váIasz az egyházi élet eg"yes igényeire; a kc;zníátsag (a karizmanem kiziírÓlag szemé'lyes e]ómeneteI, han "^

u, Jgé,. "gyia, Ju,*u.'orgá|'A Lumen 4entium a karizmákrői szÓlő tanításái nar íi''eud ij*.ioor .i"át" zdi (,,Az egy.ház titka'') általánosságban, kimutatva, hogy nem másod1agos, r'án"* i.t"nl; népének alap.vetó jellegzetességérÓ1 van sző. Az egy'h{i teljes létében [*i"-utituin"*"sui. egyes ese-ményeiben. ValÓjában az egyház belsÓ1eg karizmatikus, u-"nnylt." iái."tus kegyelménekmegszemélyesítóje, aki hiírmas messiási

'méltőságában (kirrá]yi' pupi7' p.otetai) részesítimindazokat' akjk Krisztusba mgozÓdnak.,,, Az egjháztarizmátitus, miveia Szentlélek mÍí-kcjdése megnyilvánulásának,minden szintjén jeien van: pasztorális míík désében' a meg-szentelés kiilcjnbcjzó fajtáj! e-: fokozatri adományainak segítségével; kiildetésének gyakorlá-sában és az egész egyllázi élet kialakításában ázokkal u".uiíto. ubo."á"y"p.^r, me1yeketkiterjeszt az egyÍláz vezetésére és az egyes hívóre egyaránt.

2t7 Yó, LG 7| 1Kor 14; LG t2: ,,ValÓdiságukat és célszerü felhasználásukat i l letóen (ti. a kaÍlzmák) azokla ttrto-zIk az Íté|et, akik eliiljrárők az egyházban, s ákiknek kiil nÖsképpen feladatuk nem a Léiek kiolrása' hanem az, hogyviz;"8*á.|janak'felti) mindelt és a jÓt tartsák meg (lTesszs,tz' 1ó'z9-.

,"" |'1 o..'P1..l9'endo]ések, PÍithia, Kasszandra' Kiibelé kultuszok'

;,. ]:o:^'..í.'.^mIkorpogányok voltatok, a néma bálványokhoz hajszoltak benneteket'

.n, iu#.',. , ' lsten szent népe Krisztus prőfétai kii lderésében is részt visz... a hívek sszessége a Szentléiek kene-

115

r l ! t". ., , .$ ! . . . - . . . i t,- , ,! 1.. . ! 1. . . . , . i ); " . . .1 i-" !

Lzegyházkarizmatikus,mivelIstenkegyelmétÓ1jon]réxe(kharisz),éstermészetesadott-sásként a kegyelem herv",

" i."eí" m."g",",^ety..lto.1". 'l." egybáztagsaiazok, akik az Is-

;5i.a;ffíJi".'""a' e' u S"Éítrer"t flá részejednek az isteni életkegyelmében' Az egy.

ház azonban ugyanakkor -k zosségi szeÍvezet rs, ahol a tagok szerepe és az' egyének

;;g*;;i' -t.ítoouo"o'

Í;' ili;;""."tóbe'eegyezésével a kozosség igényei szerint a ke.

svelem a feladatok e' - "gíá,

r'ivek magatartásának megfeleló egyedi megjelenésekben o'lt

"-i,i"i.]á e.'etelteti ezt Sánt Pá] Korintusiakhoz ín elsó levele:

,7A. Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hoev hasznáiion vele. Az egyik ugyanis a bÖlcsesség

ajándékát tap.ia u I-eretta' a-másit u tudás adományáí ugyanattől a Lé]ektÓ.l, a,harmadik a hitet kapja

ugyanabban a Lél"*o". "áJyi"a'íu

gyágyita. uoo-ányat s'zinten ugymabbm a Lélekben. Van, aki csoda-

tevó hatalmat kap, van, akinek a prőfétálásnaklagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrésziil.

Más kiilÖnféle 'y"r'"i" '"gl

páai!-u oy"lu"x' é*Jelmezését nyeri el ajándékul. Mindezt azonban egy és

ugyanaz a Lélek m,1u"ti, t"t.iesi szánt osztva kinek.kinek.'' (1Kor 12,7.1|)

Azegyházkétszempontből iskar izmatikus.Mindenek:e\íttazahely,(sótazahi i -posztászisz), ur'or ,,'"g.,áá;i u'

"*t"'i.egnek adott krisztusi kegyelem nagy ajándéka és itt

Lí)iií ',7,

á,s"".'trer"i tugÁ számár9a ktítln1eges karizmríkat. Minden hívó - kivétel nélkiil

- a Kfisztusba va1ő tagoz{dás révén három alapvetó karizmát kap: a prőfétait (mely az evan-

eé1ium hírvivójévé tesz), a kiráiyit (mety Isten országánakorokosévé tesz), és a papít (mely

í..*a;;d"'i'eg, r.i"' e.-i'i1aekozotti találkoiás eszkőzévé tesz). Sokkal kiválÓbban

;; dbb"" taatráiőt meg ezek a-kai'zmzik a felszentelt szolgálatot betoltókben.

A Szentlélek.,ur*".','yii11"'siási feladatban tevékeny, de leginkább ap fétai mííkijdés.

ben érzékelhe.o pa,uu*l?i.Jéi". rurif u pup,ag és a kormán yzá,á meghatánclzott feladatokka'

a hierarchíáho' es a r"tz'entert '"orga?tr.o"

t.otott, a prÓfécia-nincs alávetve i1yen fe1téte1ek.

nek' amennyiben nem tt,toait a-hierarchiai vagy.intézményes strluk irához. A prőféta

a Szentlé1ek szÓcstjve. A Szentlélek sokszor a hiv"aialos vagy intézményi kereteken kívii1 is

ha1latja hangját: u' ura"uto*ut, u gyengeg a tudatlanok, az éhyomottak, bármily társadalmi

;;;.ily iuej;i, orvu,, reÁut uugí,noí9r' 1tit semmilyen címmel vagy hatalommal nem

dicsekedhetner<. e szefieiet feíhasznrílja őket, hogy a hatalm.as.ok trőnját kimozdítsa, hogy

osztottozze a vallási "*"tol...

Isten ríj népének"áz ígéret fildje felé valő vezetésében'

hogy kiterjessze lsten ",',áiiÁ^v. ^t.'atárait,

^hogy fellépjenek a gyengék, az elnyomottak jo-

gaiért, s legyenex *"'' ;'d;ép* a j9s{qnar<, u .""'"t"rn"k és az irgalomnak (ilyen volt

oéldául Assisi Ferenc, cta'irvaux-inernát, Siennai Katalin, Avilai Teréz, a fatimai látnokok'

Teréz anya...).

,'A Szentlélek az Isten népét nemcsak a szenségeken keresztiil és papi szo1gálatokkal szenteli meg, Véze.

ésékesítierényekkel,hanemajándékait'tetszéseszerintjuttatvaki'*qi"\'(1Kor12,11)'sajátoske.gyelmeket ls oszt ."j;;.hí"ó|.n]Jen fokozata k z tt. Ezeikel a kegyelmekkei a]kalmassá és készségessé

teszi öket kiil nfér" .".t??. i"i"datok vállalására az egyház megrijhodása'és továbbépítése é-rge.L9*n'

ahogyan az írásba. ail.:"Á?r"t ^iááékait

mindenki -e.ilupju'

t'ogv t'asználjon veli.ik< (1Kor 12'17).''

Az egyházteljes egészében theandrikus valőság: amennyiberr. emberi testi, idő.beii, igazol-

hatÓ sÍJukt Íát igenver, s am"''viu"" isteni, lelkiltermészétfolotti,.orok és láthatat1an. Jézus

Krisztus és a Szentléler **áai*" álta| az egyházbal a legmélyebb kapcsolata alakul ki a

Szenthiáromsá gtak az".*t".isegg"r. Mégis a-strukturiális dimenziő (intézményes, hierarchi-

kus, mely láthatÓvá tesz i az egyíázat) és á pneumatikus dimenziő (mely istenivé teszi) kozott

a legszorosabb "gy,eg

lápá,""tánu!ő 1lo9y a test nem létezik a lélek nélktil, és lélek sem test

nélkiil, rigy u, "gyna,ii;,sem

toehato fefá kegyelem a szeÍvezet, sem a szervezet a kegye-

lem'nélkiil' mert a struktrira eleve kegyelmi strukfilra.

r76

L**l E] ' i ; ,"i . i í ,i ;' *^i '

i r-- ,,.ii

Az egyház miniszteriális (szolgálati, szerves és hierarchikus) struktrírával rendelkezik, va-gyis egy láthatÓ és tobb elemból á\1ő szeryezettel, ahol az egyes részeknek sajátos és megkti-lonbilztetett szerepiik van. A szolgálatot, a segítségnyrijtást és a vezetést ellátő feladatok apápaságra, a prispokségre, a papságra és a diakőnátusra taÍtoznak. A Szent]élek e szo1gá1atokszámára kiilonleges kegyelmeket juttat.2'1 A szolgálati egység minden egyes tagjának megfe.lel egy pneumatikus e1em vagy egy karizma, mely tevékennyé tev6 ajándék. Ebbő1 kovetke-zik' hogy a karizmrík és szolgiílatok egymást átjárjak és egymást fettételezik. Alap kiinduIásipont, hogy az egyház strukturális és karizmatj]<us felépítése kÖzcjtt nem lehet ellentmondás.FeszÍiltségek, konfliktusok a szolgálati feiadathoz jráru1ő karizmrík és a szabad karizmrák ko-zott e]ófordulhatnak.

b ) A s ao l g tÍIat o k fe Iép ít é s e

Az egyl;lázi szolgáIat megfelel Jézus Letkének, egészen addig, amíg nem a hatalomra ésa tudásra épril, hanem a diakőniára, mínt szo1gá1atra.272 Az egyes hivatalok megállapításanem mindig problémamentes, ha az egyház mai szervezetét sszevetjiik a szentírási adatok-\{ e9 az ísegyház meghatároző éIetével. A kérdés srilya még nagyobb lesz, ha aZ egyes egy-házak és^e^gyhrízi k zosségek kozotti ktilonbségre tekinftink. Itt a minóségi rangsor kiindulhata k1érus,213 mely szent rend (hierarchia), és az ,,egyházinép,', a laikusoklXoo'1 kcizotti meg-kiÍ]cjnbciztetéstÓ1, egészen az efféIe elnevezések teljes elutasításáig a tisztrán testvéri kcjztji.ségben. Az egyházi hivatalok visszavezetése az Újsz vetségen kívtili formákra alapvetó té.vedés' mivel (1) a mrilt egyszerríen nem isméte1het6; (2) az Újszovetség nem elóre készhivatalokat vett át, hanem a kormányzás és a k zosség egymást kclvetó példáit; (3) nem lehet-séges magára Jézusra visszav ezetni az egyháza1apít6 szríndékán kívÍil a hivatal és a kormány.zás konkrét formáit.

A katoLikus és az ortodox egyházban a hivatalok struktrirája az episzkopátus, a presbiterá-tus és a diakonátus hrírmas fokozatára épiil' Ezek az a1apvet6 fogalmak már az rijizcivetség.ben is megjelennek:

_ énlorconos (episzkoposz; fe1iigyeló, piisp k): ApCsel 20,18; Fil 1,1; Tit I'7; IPét2,25,- np<opÚre pos (preszbiiterosz, c}reg, pap): ApCsel 1I,30; 14,23; 15,2. 4. 22; 16,4; 2O,I.7;

21'1B; 1Tim 5'I7 ' 19; Tit 1,5k; Jak 5,14; 1Pét 5'1. 5;2Ján 1; 3 Ján 1.-6tcírcoyos (diakonosz, szolga, diakÓnus): Fi l 1,1; 1Tim 3,8. 12.Ezekaz elnevezések azegyház kezdeti idejében egyi.itt szelepelnek az apostol, a prőféta, a

tanítő, az evangélista, a pásztor megjelolésekkel. Ezek azonban még nehezen kiiloníthetók elegymástÓl. Figyelembe kell venni a zsidÓkeresztény (a zsinagőgai rend mintájríra) és a pálipogánykeresztény (az apostol tekintélye alatt a szabadság és a karizmák bósége) kcimyeiet.ben kialakulő kozcisségeket. Igy az i|J,i kozosség átvette a zsidő csa]ád mintáját, mely az Öre-geket (presbiterek) a hagyomány és a kcizÖsségi szervezet képviselóinek tekintette. Azepiszkoposzl<lfejezésnek a kereszténységen Kviili eredete van, mely az adminisztratív egysé.gek feltigyelójét jelenti. A keresztény használat pontos kezdete nem meghatiírozhatő, A mon-episzkopátus igazotása ehhez kapcsolődik. Ennek 1étfej ttét szocioiőgiai (intézményes), gya-

2l! LG 4: ',A Szentlélek ellátja és irányítja a kiilonféle hierarchikus és karizmatikus adomályokkal''.. '. v(i ' RAUBER. K.-J., Az egyházzal a j vÓbe a Szentlélek vezetésével, in TeolőgiaXXXil (|gg8/1_2) I_g.' lJ A klérus (r\r]po5) z Újsz vetségben clrcikséger. <irtikrésztjelent. Tsz vetségi kifejezissel (2Tőr 4,2O;9,29)

az'eFész keresztény nép Isten tjrÓkIésze (lPét 5,3; Ign. Ef 11,2). Sajátos mÓdon Így nevezték a lelki szolgálatbanvalő részesedést is (ApCsel l,l7). A klérus szorosabb félfogásban valő fejlódése órigenésznél a laikus állapottőlvalÓ megkiilonb ztetésként z egyházban állmdÓ szolgáatot teljesít kIe vonatkozik (1n Jer. 1 l,3).

I'7'1

korlati (az eretnekség és a szakadások veszélye) vagy teolÓgiai (monoteizmus, és ecclesiadomestica) motívumok hatfuoztákmeg' A hiírmas felépítés irányába mutatő fejlódés, melye76szor az elsó Kelemen levélben jelenik meg (96k.)'214 a zsidő papság rendje (fópap, pap, le-vita) és az jszovetségi rend (pi.ispok, pap, diakÓnus) szembená1lását mutatja. Az apostolokutáni idószakra valő átmenetet az utődlás fo1yamatos láncolata jellemzi.

',Az apostolokat Jézus Krisztus rendelte számunka, hogy hirdessék az evangéliumot, Jézus Krisztust pe-dig az Isten kiildte el. Krisztus az Istentöl, az apostolok Jézus Krisztustől' de mindkettó mnak rendje szerintaz.Isten akaratáb l volt' Átvették a parancsolatokat, és Urunk Jézus Kriszfus feltámadásával birtokukbaju-tott a teljesség, így Isten igéjében megerósÖdtek és a Szentlélek teljes birtoklásával elmentek, hogy hirdes.

sék az evangéliumot, az Isten országát' mely el fog érkezni. Miulín a ktiltjnbÖzó vidékeken és vrírosokban

hirdették az igét, el 1j&őkat állítottak mindeniitt, kiket prÓbríra tettek a Lélekben, a piispÖkóket és a diakő-

nusokat, azok szám;íra akik hinni fognak. És ez nem volt rÍjdonság, mert a régi id6kben is írtak máI a piispÖ.

kijkrő.l és a diakőnusokr l. Az íás ugyanis ilyenképpen beszél rőluk: >piispt'k ket állítok nekik az igazsá-

gosságban, diakőnusokat pedig a hitben<.''(1C|em 42,|-5)2|5

A kÍildetés vertikrá]is irányi: Isten -+ Jézus Krisztus .+ apostolok .+ ptispokok és diakő.nusok"

A ,,piispop-pap-diakÓnus'' hármas etósz r Antiochiai Szent lgnácnál jelenik meg (t110)'

aki gyakran beszél piisp krÓ1 (egyes számban), presbitériumrÓl, vagy presbiterekIÓ,l és di-akÓnusokrÓ1,2r6 s ezze\ vagy a monaÍchikus''' va1y az e1yházi kozcisség kormányzásánakszinodrilis-kollégirális kormányzásátfejezi ki. A vertikális rend itt horizontális ryÓdon jelenik

meg' mely az apostolok kozoJségét kcivetóen a piisp k k koilégiumáből ered.218

l8$ils!.|

2r4 I clem 40, 1-5 : Ti. 3,129-130.

lll$it;t"t;t'"ti; Krr,t; rrau. rr,2k; trr,1;vrr,2; phil. preascriptum 4: r,7; LO,2;smym. vrtr,l; >gr,2; polyc.VI.1. a

ll$Öee| lsatlcrii{l'l t!{sre/ &&rl.rrfl t&ie&Éq IlgrÚds{ lrye$4 lw$ Me{ hatul

FÜGGEr,Éx

A zsidő forrdsok

Tőra - a Mőzesnek adott torvény

Szőbeli hagyomány

Haggada Midráselbeszélés kutatás, magyarázat

Halakhaa tciruény tszeni

elgondolása

Misnatanítás

Gemaramaqyarázat

Írott torvénySzentírás

aram

TargumMidrás.szerrí Targum

a kuhtás és szépírői elbeszélés találkozása

Tal

,/

Paiesztinai

mud

Babiloni,|1 Az egyházi k z sség élén piispÖk áll, aki papjain keresztiil vezeti a rábízottakat.2l8 A ptiip<jkt]k kollegialitását az LG 22 fejti ki, mely egy ttal a kapcsolat és a kÖzcisségek egységének, a commu-

nio ecclZsiirumnak a kifejezése. Benne válik láthatÓvá ugyanakkor az egy'tláz egységének és belsó felépítésének

konkrét fomája.

178 1'79

Dei Verbum 2-6 megíndítja és Istenhez téríti, az érteiem szemét megnyitja, és mindenkinek mega ja az ,,igaz-ság elfogadásának és hitének'édességét''. A Szentjéiek foiyton ttjkéietesíti hrtÍinket adomá-nyai által, hogy egyre mélyebben megértsi:k a kjnyilatkoztatást.

( A kiny il at ko zta t ds t ár gy a é s s ziiks é g e s s é g e )6. Az isteni kinyilatkoztatásban liten d"nmagát és akaratrának az emberek ridv sségére vo-natkoző cjrok dcjntéseit akarta kinyiJvánítani és"k z lnl, ,,mespeJie;;;;;;:i"gy részt adjonazokből az isteni javakből, melyek az emberi értelem rtiirofoiepJssé;3;;i"."" meghalad-ják' ' .A Szent Zsinat vallja, hogy ,,Istent, mindenek |étalapjátés célját, az emberi ész természe-tes világosságával a teremtett dolgokből biztosan meg^iehet má''i;; t*.it:", hogy az istenikinyilatkoztatásnak kell tulajdoníáni ,,hogy mindaz , ami azisteni dotiotuil az emberi érte-Iem számára cinmagában nem elérhetetlen] az emberi nem je1en arrupoiátun i. mrndenki szá-miíra akadiáiytalanu1, bizonyossággal és minden téVedés néiktil .egism".r'"to.''

A II. Vatíkáni Zsinat és dokumentumai

A zsinat 4 sessiőja:

I. 1962. okl 1 1.tÓ.1 dec. 8-isII. I 963. szept. 2g-t6ldec. 41ie

m. 1964. szept. 14-tő1 nov. 2t]iery. 1965. szept. l4-tól dec. 8. ig

KonstitriciÓk:

1. ,,Lumen gentium'' - Dogmatikai konstit ciő azEgyházről (L964. 11.2I.)?. -P"i

Verbum'' - Dogmatikai konstitriciÓ az isteni kinyilatkoztatásről (1965' 11. 18.)3. ,,Sacrosantum Concilium,'- Konstitriciő a Szent LiturgiárÓl (1963. 12' 04,)+ ',.G3t'di91 et spes'' - Le1kipásztori konstitriciő az E{yház Bs a mai vilag viszonyiírÓl(1965. 12.'7.)

Határozatok:

5. ,,Christus Dominus'' -,Határozata ptispcikcik lelkipásztori hivata]árÓl (l965. 1o. 28.)6. ,,Presbyterorum ordinis'' _Hataroiata papi szolgálatrői és é|etr6| (|965. 12.7.)7. ,,Optatam totius,'- Határozat a papnevél&rd (i965. 10. 28.)8. ,,Perfectae caritatis'' - Hatrározaia szerzetesi élet korszerrí mágrijításáről (1965" 10. 28')9. ,,Apostolicam actrrositatem'' -Határozata világi hívek apostoíkáá'a;l (1965. 11. 18.)10. ''Ad gentes'' _Hatátozat azEgyház missziős tévékenységé ret G96-s. Iz" l .)1 1. ,,orientalium ecclesiarum'' _ Fiatározat a keleti katolíuJ"gvt'i'"t.oiitsea. n. zt '112. ,,Unitatis redintegratio'' _Hat"ározataz őkumenizmu'.ő1( 16,6'. 11.

'iji 3.,,In ter miri ftc a _ Hatat o zat a táj éko ztatő es zkÖz krÓ.l (1 9 63 . 1 2. 4\

A KINYILATKOZTATAS

( A kiny ilatko zt atá.s t e rmé s ze t e ). 2. Iítennek amaga jőságában és bolcsességében űgy tetszett' hogy kinyilatkoztatja onma.

gái, és tudtunkra aá3á atiatanak szent titkái, mely szerint az embereknek Jézus Krisztus,

Í megtestestilt Ige aria a Szentlélekben tjuk nyíIlk az Atyához, és az isteni természet része-

sei ie'sznek' E lányilatkoztatással a láthatátlan isten szeretetének bóségéból mint barátaihoz

szől az emberekhéz, és társalog ve1iink, hogy meghívja őket és befogadja a saját k ztlsségé-

te. e n''yitu*oztatásrendje elymássalben-sóIeg sszeftiggó tettekbő,l és szavakből áli: Isten

tiaut.;.teo"ti tettei k'ltlytlvirtltjáí< és megerósítik a tanítást és a szavakkal je1zett valőságokat;

a szavakpedig hirdetík u t"tték"t, és mÉgvilágítják a benntik rejló misztériumot' Az Istenról

e' "" "*u.*

tiávcisségéról így kinyilatkoz=tatoti mélységes igazságKrisztusban ragyog fol' aki

az egész kinyilátkoztatás k zvetítóje és teljessége.

( Az ev an g élium e lÓké s zit é s e )' á. tt.i, aki az Ige á1tal b;emt és tart fÖnn mindent, a teremtett dolgokban állandÓan tanris-

kodik az embereknek nmagáről, s mert meg akarta nyitni a természetfÓlotti tidvosség titját'

mindezeken tríl ósszti1einkn"ek kezdettÓ,l fofva kinyilvánította Önmagét. Bíínbeeséstik után

ná* u megváltás ígéretéveyaz iidvosség réményét ntotte be1éji.ik, és sziinteleniil gondját

i,is"tie az .áb",i,ég,'"k' hogy mindazotá'x .i.o[ életet adjon, akik ál]hatatosan kitartanak

"lou* és keresik ui tiduo'.ég"t. A maga idejében meghívta Abrahámot. hogy nagy l"-ry9t-

Bt"gv"'."rvet a pátriárkák u-tán Mőzeien éja prőfétrík ríltal aÍra tanított, hogy egyediil ót is-

;;.É,f i et| es igaz Istennek, gondviseló A.{Tuk és igazságos bírÓnak, s hogy várják a

*"gige't rur.gváltát; és így készítette eI a századok folyamán az evangélium tját.

( K ris ztu s t e lj e s s é t ett e a kiny iI atko zt at á's t )' .+.

Mi.,tá,, sokszor és sokféleképpen szőlt Isten a prÓfétríkban, ,,ezekben az utolsÓ napok-

ban a Firiban szőlthozzáttk''. Bttiitáte ugyanis Fiát, tudniillik az orok Ig{ aki megvilágosít

minden embert, hogy az emberek kozciit lakozzék és etmondja nekik Isten titkait. Jézus

Krisztus, a megtesteJtiltÍge, az,,emberekhez kiild tt ember'' tehát ,,Isten |cé]. *""dii''::,i{n"" iis,i uí odvo,ító Áíívet, melyet az Atyabízott rá,hogy megtegye-. EzérÍ O - aklt' ha

uuíuti tat, az Atyátis látja.- egész játenlétévél és minden megnyilvánulásával, szavaiva] és

teiteive1, je1eiveí és csodríival,*fóként pedig haláláva1 és a halá1ből va1ő dicsóséges foltáma-

dásával, végti| azlgazságLelkének ett(titae-sevet ueteljesítvén tokéietessé teszi a kinyilatkoz-

iáiá-q el isieni tanísággál erósíti meg azt, hogy veliink az Isten, hogy kiszabadítson minket a

halál és a bíín stitétségéből s foltámasszon az rÖk életre.

A krisztusi Íidwend tehát mint r1j és végleges szivetség sohasem n1llrk el' és már semmi-

fere .,ij nyiivanos kinyilatkoztatást nem kell vámunk a mi Urunk Jézus Krisztus dicsóséges el-

joveteléig.

(A hit).'^s."Á' n,,vltud<oztatÓ Istennek,,a hit engedelmességével'' tartozlunk, mellyel az ember sza-

badon Istenre bízza egész tinmalat, ,,érb:tmével és akaratával teljesen meghÓdol a kinyilat-

koztatő Isten elótt'' és tjnként elfogadja a kapott kinyila&oztatást. Ehhez ahithez sztikség van

i.i"n á"e"lo"6, segít6 kegyelméie és a Sientiélei< bensó segítségére, aki az ember szívét

180 181

f ' . ! [ r r r I I I I I I _ I

Nyilatkozatok:

14.,,Gravissimumeducationis, '-Nyi latkozatakereszténynevelésrÓ, l(1965.10.28.)15.,,Nostra aetate,, - iivil",t"'", LzEgyház és a nemkeresztény vailások viszonyárÓl

(196s. 10.28.)'.

'5'g'ii^ii' humanae,,- Nyilatkozat a va1lásszabadsáeről (1965. 12. 7.)

r li

I

II. János Pát p pa megnyilatkozdsai(1979-1999)

Redemptor homllrls enciklika a Megváltőroi .|979.II7.4.C at e c he s i t r adenda e apostoli buzdíIás a hitoktatás r ó1 Í9.7 9, X. 16.

Diyes in misericordiaencik]ika'az irgalmas AtyaistenróI 1980. XI, 30.

í;;;;;;;;;,,ens encik1ika a szociáis kérdésról 1981. Ix. 14.

Familiaris consortio apostoli buzdítás a családrÓl I98I.XT.22.

Ailerite portas Red.emptori szeriévibulla 1983. I. 6.. iáí,n,í aa",is enciklika a szenvedésról 1984. II. 1 1 .

n " ai ip ti o,r, d-onum encikilika a szerzetessé grő|l 19 84. 17. 25,

Reconciliatio et paeniteni}i"n"inir." u uti"tínatről és bíínbocsánatrÓl 1984. XII. 2..i;;;i

;";p", apostoli \evéI az ifjríságrői 1985. m' 3 1 ..Sb;;;;;;p""ráli

.,,"iHiká szent Ciiilrot és Szent MetÓdről 1985. VI. 2.

Dominurrl et Vivífi'cantemenciklika a Szentlélekról 1986. v. 18.

Á,á " ̂ i

ii, i' pr,ie r enciklika a S zíÍzany fu ő1 L9 8.7'. TÍI. 25 "^ioíít,iíuao rei socialis enciklika u

'"oiiális kérdésról 1987. XII. 30'

"E;;;;;;;

^""dum elcik.Jtkaaz oroszok megtéré'séról 1988. I. 25'

Mulieris dignitatemaposto\i buzdítás a nókról 1988. vlu. 15.

Christifideleslo;c; apostot l""ai,a' a világi Krisztus-hívÓ,króI 1988. XII. 30'

Redemptoriscusros aposiJiil;JíÉ' Szeni JőzsefrÓ,i 1988. Vm. 15.

Ex corde Ecclesiaeupo..Jrl '"ná"rt"zés a katolikus egy'etemekról 1990. V[I. 15.

í"i"^i,-i' *jssio enciklika a missziőkről 1990. xII. 7'.é-;;,;;"' annus enc:itJka a szociális kérdésről 1991. V. i.

Pastores dabo vobis apostoli buzdítás a papságrÓ1''1992'III.25.

w,-ií"i'ipt,"a*"n"ikliku az erkÖlcs aiapjairÓl 1993. VIII. 6.

Gratissimamsaze apostoli levél a családrőL 1994.II.2.

Tertio millennio upo.torii"\,?r ízooo-u"n r.tivetkezó szentévról 1994. XI. 10.

Gyermekeknekírtlevél 1994 Karácsonyá!Ía''- ̂ -Éíái n

" t t "^

v iÍa e enciklik a az é7ett 6I 19 9 5 . IÍI. 25 .

Levéíanő.\cnek 1995. vI. 9'[Jt unumsizÍ encilika t995.y.25.Nagycsiit rt ki levét apapokhoz 1996.banvita consecratakezaení a.posoti buzdítás a megszentelt' életrÓ,l l996. III. 25.

Ad tuendamfi,,*, -,;;;;;;iá

rri.gé"4,}íz,Egyb'zíTorvénykcinyvet [CIC] és a Keletí

É'una'ur. ro'oénykonyvét tCCEo]). 1998 V. 18.

Á,Í;;;;k, i""i,ieiiá,,í,"iáit.t iíi"|itermészete, motuproprio..1998. V.21.

ii,?" í í ̂ "ai. Ái.;i"]ii"' a a V as,ímáp-me g szente1éséról. 1 9 9 8 . V. 3 1 .

Fides et ratio. ElciYJjku u t'ii e' u" ésá kapJsohtának természetéról. 1998. D(. 14.

182

[ ; l**" l*. ,- , . , t- i i*- L,*r i*-' r ..,'

Incanntionis mysterium. B:]19 u 2000. év Nagy Jubi1eumának meghirdetésérÓ1. 1998.XI.29.Levél a m vészekhez 1999. Iv' 4.Levél az id6s emberekhez, 1999"X. I.

Az egyh zjelentfisebb teol gusai

Agoston (Aurelius Augustinus)' Szent (354-430). Á., a kereszténység talán legnagyobbhatást kifejtó teolÓgusa,-a ,,kegyelem doktora'', Tagastéban (Numidiaj ,ál"t"t,. Nyugtalan'hányattatott'ílatalsága idején a kozmolőgiai duaiizmust vallő manicheizmus híve volt, majdneves rétorként MilánÓban részben Szent Ambrus hatására *"!t".".'t"tedett (387),s HippÓban pappá (391), majd ptispokké szentelték (396). Hatalmu.?1"t.ííu" meghatároztaa teolÓgia szinte minden terÍiletének fejiódését. KiilcinÖsen kegyelemtana, szenthiíromságta.!.|+

.1ynt!ar9msrigről),-t.otténelemteoiőgi ája ( Isten vdrosa) éíekkJéziolágia;a fejten ki Zri-ási hatást. onéletrajza' a Vallomdsok íj m(fájt teremtett.

^ Albert, Nagy Szent (1200 kiiriit-1280). Domonkos rendi skolasztikus teolÓgus, AquinőiSzent Tamás taniíra Kcilnben. A Nyugaton az arabok (filolőgiailag gyut'* |ontutlan) kozve-títésével ismertté válő Arisztotelész elsó jelent6s érteimezÍie. a tEorogl" J..a profán tud'omá-nyok viszonyának tisztázásán fáradozoti; számos természettudományos munka és nagysza-bás teolőgiai mÍívek (Summa theologiae) szeru1je,

Ambrus, Szent (333/334_397). A Trierben sziiletett A.-t magas beosztásri hivatalnokként374-ben Milánő ptispokévé vá]asztották. Piispokként aw' szaZiá"gvr'7'p"rit*ájának leg.nagyobb tekintélyrí szemé1yisége volt. MÚíveinek nagy része a szeniíást magyarázza; aru_kaiai dogmát védelmezí (A Szinttétekrő1 Gratianus cstisztirhoz, A megtestesi)lésróI), e11kaitárgylj' (De officiis) és kateketikai témáj,ó' (A szentségekrő.l) írásai me[Jtt a liturgia terti1eténhozott reformjai (himnuszok) révén váli jelentóssé.

Anzelm, Canterbury Szent (1033/34-1109). A ,,skolasztik a atyja,,1060-ban bencés szer-zetes lett, késÓ,bb apátként a B-9c-1 kolostort nagy hatásri teolÓgái tozpo"na emelte, majdCanterbury érsekévé választottrík. A gondolkodái és a hit viszoniát (Moiotogion). Isten lété-nek probiémáj át (Proslogion - Isten áz, akinél nagyo,bbat nem l"r*t "rg.'J"r

ni; ez az n. on-!9'-őqi"i istenérv) taglalő írásai m ellett az engeszt;íésl kcizéppontba r."íy""á."guá]tástana is(Miért lett Isten emberré) meghatároztaa skolasztikus teotogia kibontakozását.

Athanasziosz, Alexandriai Szent (kb. 29s-373). Részt vett az Atyaés a Firí egylényegíí-ségét kjmondÓ Nikaiai Zslnaton (325), majd Alexandria ptispokeként a nikaiar dogma elszántvédelmezóje volt az azt tagadő ariiínusokkai szemben. siám^rizetéset s,:ryosuitottá p spciksé-ge alatt elsósorban a megviltástanra lrangsrilyt helyezó mÍívei révén 1e, Úi

^"g,",test,iLésé.rő,l) elíkészítette a szenthráromsági dogma kimonáását, d" u .'"'""t".iij kibontakozását iselómozdította.

Ba|thasar' Hans Urs von (1905-1988). A tanrári tevékenységet soha nem végz6, é7eteutolső harminc évét egy k nyvkiadő vezetójeként Bázelben tottaÉ.-t a dicsóség kátegőriájakcjré sz,ervezódó teolÓgiai esztétikája (HerrIickeit), a világ és Isten tcirténelmjneÍ arariaijei-legén alapulÓ ,,megváltástan a,, (Theodramatik), azirodalo'm, az.gyna,aiysxmÍívei, a miszti-

183

{__J I_t r i i , i i l

kus hagyomány korébe vágÓ mrívei, Szentírás-kozponili' a Szentháromság titkát a teolÓgia

egészének szívébe he|yezí gondolkodása és a teljes eurőpai kultrirának a teolÓgiába torténó

iítegrálása révén méltán tekirrthediik aXX' század egyik legnagyobb teolőgusának.

Baszileiosz, Nagy Szent (kb. 330-379). A kappadÓkiai Kaiszareiában sziiletett, Niisszai

Szent Gergeiy testvére. Athénban végzett tanuimányai után hazatérve megragadja a szetzete-

si é1etforma, amelyet az általa alapított monasztíkus koz sség révén jelentósen megrijít(Nagy aszketikon). Ka:szateia kiválő szervezőképességÍí ptispcikeként (370) é1ó kereszténykozcisség létrehozásán fráradozik. TeolÓgiája a nikaiai hit védelmét szolgálja' s jelentós szere.pe van a szentháromsági teolÓgia tertiletén (A Szentlélekr6l), ameenyíben eredeti mődon

tészt- y esz a vonatkoző szakkifejezések kidolgozásában.

Bellarmin Szent RÓbert (1542_1'627),l\ jezsuita rend egyik legnagyobb teolőgusa. Rő-mában a pÍotestantizmus tételeit cáfolni hivatott lnitvítíLző teolőgia professzora' Controyer-siae című mííve a XIX' század végéig alapvetó apoiogetikud írás volt. Elsósorban az egyi..lázláthatÓ dimenziÓját emeti ki; hrárom ,,kotelék'' egyesíti ezt., azigaz hit megvallása, a szentsé.gek kcizossége és a pápa elismerése.

Bernát, Clairvaux-i Szent (1090/91'-1153). Clairvaux ciszterci kolostorának alapítÓja' a

ciszterci rend egyik legielentósebb személyisége. Brír lankadat1anul tevékenykedí, egyház-politikai1ag is jelentós szerzetes, ugyanakkor szigorri aszkézist folytatő, kontempIatív és az

égyéni vallási tapasztalatokraalapozí, Isten és az ember egyesiilését leírni igyekvó monasz-tikus teolőgiát csticsára emeló teolÓgus'

Bonaventura, Szent (1217 kiiriil-l274).Ferences teolÓgus, a Íiatal rend terjedésével je-

lentkezó problémiík megoldására t<}rekvő rendfónok. A ,,szeriífi doktor'' mííveiben Összekap-cso1ődiká monasztikus és a skolasztikus teolőgia (A IéIek tja Istenhez), s kcjrvonalaződnakbenntik a késÓ,bbi ferences teolÓgia lényegi elemei (Isten lehajlÓ szeretete, Krisztus szegény-

nyé válása, a kereszt mint Isten szeretetének legfÓ,bb jele).

Bultmann, Rudolf (1s84-]'976). Az Istenról valÓ beszéd lehetóségeinek feltarását és az

Újsz vetség tizenetének a modern ember ráltal megérthetó nyelvre t rténó lefordítását célul

nirizo marlurgi evangélikus teolÓgus az Újsz vetség ,,mítoszta1anításrának'' és Martin

Heidegger egisitencia-elemzésének felhasználásával kísérelte meg a kereszténység mint az

embeiégzisztenciálisan megragadÓ ,,esemény'' bemutatását. Egzegetikai-dogmatikai (kato-

likus szeápontből tcibbszor áusiuro) állásfoglalásai(AzÚjszdvetség teotőgidja; János evan.

géliuma) révén a század egyiklegvitatottabb, de egyben egyik legnagyobb hatást kifejtó teo-

lőgusává vált"

Cajetan de Yio, Thomas (1469_1534). Domonkos rendi teo16gus, a meg julő Szent Ta-

más-Jrtelmezés legielentósebb alakja. ÁtfogÓ, a tomizmus fejlódését nagymértékben megha-

tiároző kommentári-írt Szent Tamás Summő-j6hoz. Luther egyik elsó vitapaÍtnere' aki a refor-

mátor írásainak behatő tanulmányozása alapján é|ete végéíg pontos válaszokat igyekszik

adni a reformáciÓ kihívására.

Cano, Melbhior (1.509-1560). A Trienti Zsinaton kifejtett tevékenységével nagy tekin-

télyt nyert, a fundamentális teolőgia atyjának szárnitő domonkos rendi spanyol teolőgus fó-

^i," á, évszázadokon át meghatároző jelentóségrí teolőgiai mÓdszertant és ismeretelméletet

184

i - . iÉlLj t*J ri*^r í^*.j] t*__ .,

kidolgozÓ Teolőgiai helyek amelynek célja a teolÓgiai vitiák soriín atkalmazhatő érvek forrá-sáuI szolgiílÓ,,tekintélyek'' mődsieres nré;tese.

Congar, Yves-Marie (190.L1995). A francia domonkos teolőgus elsósorban az ekklézi-olőgia és az okumenizmus terÍiletén fejtett ki dontó jelentóséga;"-;k"'y.éget. A rendkívtiltermékeny, kivételes olvasottságrí C. ihagyomány es a retorá "gy-asá

utatságát hangsrí-|yozza (Iga7 és hamis ,?Í'?,!: az egyha ii1' teo1Ógiat rté"",il;íil;" pedig meg is valő-sítja ezt (Hiszek a Szentlélekben),

. Cullmann, Oscar (1902-1999). A bibliai és a g r g létértelmezés ki.ilonbségeinek elem-zése nyomán a bibliai idó..fogalom kittintetett jelen1o,elet na,,gs,ityoztu. a reltámadást a tcir-!:""l:T eszkatologikus k zéppontjának tekin"tette. u,néty a kEresátenysJtet a

',mrír,, (a fei-trámadás bekcivetkezett) es á ,'még nem'' (a végidó még

'fu".; ;;j kettósége révénfesziiltségben tartj a.

' Cyprianus' Karthágríi-Szent (f258). A keresztényiildozések soriín hitiiket megtagadők.kal kapcsolatban felmertiló kérdésekre, valamint az, eretnekek iáltal kiszolgáltatott keresztségproblémáira válaszolni trirekvó' karthágÓi piispcik Ágostonig u Ny"guii"fi"1entósebb teolő-gusa vo]t. Az egyhdz egységérdl írt mrívében a ptispcit<tet t''í"tt

"iyía.;"öoto.eget emeli ki'

| |t1ss$yozza, hogy a Krisztus egy darabből s "6tt

*há1á,ho"r'"íá'irÍj "gyt'

áztóI e|szakad-tak rí]tal kiszolgáltatott keresztség éivénytelen.

Duns Scotus, Joannes (1265-ktiriil-1308). A doctor subtilisMnt tiszteLtferences teolőgusfómííve a Petrus Lombardus Szentencidi-hoz írt komment,a'ju. oo-,'_áo*odása fordulatot' eredményezett a kcizépkori teolőgíában és metafizikában, rijs|eraen J*J."'," A-risztote-tészt. Vallotta, hogy tvÍríria mentes*volt u" at.,"ie aanffi d,;;; ;;;;";;;;

^ Gergcly, Nagy Szent (540 kiiriil-604). Lemondva a világi karrierról a nemesi sziírnrazásG. fiatalon szerzetes lett, é-s sztilei palotá1atkolostoná alalátotta. slo-uen papavá vrí1asztot-ták. Kiteljedt teolőgiai tevékenysége utzataugr"rtlpa.'t*i?il,i; #ában ríllt. Spiritu-ális elemekben'.gazdag Szentlrás.é]rtelmezéséien nagy szerepet játszanak az ekk1éziolőgiaivonatkozások (Moralia in lob).

Gergely, Nazianzoszi Szent (f390). Baszileiosszal k zosen véEzettathéni tanulmányaiután csatlakozott barátja aszketikus kcizÖsségéhez. |'ralgá. majd piispÖkké szentelt G. foly-tonosan kitért ugyan az egyházpolltikai felaáatok erÓ1.' migis

"ruarr"rti " tánstantinápolyi, anikaiai ortodoxiát kovetó csoport Vezetését. Konstantinápolyban elóadott Teolőgiai beszédeia nikaiai dogma ragyogÓ kifejtését nyrijtjrák. Beszédein kivtií számos tevete ás kcilteménye is-mert.

Gergely, Niisszai Szent (335 kiiriil-394 k riil). G. Baszileiosz és Nazianzoszi Gergelymellett a h.1rma.dik nagy kappadőkiai teolÓgus. A gcir g mr:íveltséget eredeti mődon felhasz-niílÓ mríveiben jelentós eredményeket ér el á szenth?roIisági teolő;ia;;.iil*' (A lényeg és ahy!,::!T?|u kiilrinbségérő1), átfogÓ értekezést ír a feltámadá srői (A lélekrÓ.t és a feltáma.dtÍsről), kiilcjnboző eretnekségekk Jt vitázkés nagyszabás.i u,,t.opotogiaii";t l". Igen jelen-tós szerepe volt a Szentlélek istenségét kimondÓ ionstantinápotyi Zsinaton (381).

. I-réneusz, Lyoni Szent (f202 kiiriit). Kis-Ázsiában sziiletett, majd presbiter Ga1liában. Azelsó kimagaslő mrívet hátrahagyő keresztény teolőgus, aki a keresztény hitet idegen elemek-

185

h- '#*r lruryryryryW1ry ryill

try ury hlr lPtn lry fgury fuÜsge. íe@s] &WM k*rci'

I

kel osszemosÓ gnőszticizmus sal vítázva (Az eretnekségek.elten) az T- és rJiszoletség kozti

folytonosságot, Krisztus i'i"''Zgei Js emberségét t,a,'fs,ityo'zá. r!r!ztu9.1z. j Ádám jjá-

formrílja és heiyrerállít,a ;.;;é;i";.^,ésq mjíthogy onnrasábag helyrerillítja annak eredeti

á77apotát (anakephalaiő'ázi uoutti'ténetí irányult6gri, a Szentuásra támaszkodő (s kevés-

bé filozofikus) gondolkodásában kitiintetett szerepe vin az egyház hiteles hagyományának.

János, Aranyszájri Szent (349 kiiriil-407)' Antiochiában sztiletett, tanuLmiínyai után

évekig remete uort, *ujJui.szaté.ve sziilóvárosába pappá, késóbb.pedig Konstantinápoly

piispokévé szenteiték. e ."J'y er"tvitelíí.piisp kn"t 'iá'''o,

konfliktusa támadt a császái

fi;il;j:;;íi.."á,rxjt. n"íau"iir terjedeimes (nagyrészt beszé.dekbÓ1 á11ő) életmíÍve

számos, a keresztény életvitellel kapcsolatos szempontokat érint, és Isten leereszkedésének

gondo1atát ál1ítja kcizéppontba.

János,DamaszkusziSzent(kb.650-149?).E1ókelógorög-szírcsaládbanszi i letettDa.maszkuszban. A JeruzsáIern meiletti Szent Szabasz kolosior sierzetese volt. Jelentósége el-

sósorban a teolőgiai h^gy;;á"y ; eg6rzésél, és.világos bemutatásán a}ay;:!' ez ismeret for-

rása cimíjfómííve tottet [á'átt az egybázatyákteo1őgiájának legkitrínóbb cisszefoglalását

ny jtja.

Jeromos,Szerlt(347ktir i i l -419).RőmábanvégzetÍ-tanulmányaiutánaszketikuséletett"lvt^t"it Áq"ileiában e' u

''i.iui siíatagbun. Rőmába visszatérve Damasus pápa titkára lett'

majd Betlehemben,telep;á;;.]", ^r'áíte, kolostort is alapított. Legisrrrertebb alkotása

a Vulgata, a héber oszo.vetség latinra'fordított szÖvege. Eméuett;elentósek gorog nye1vlí

teolőgusok (kivált ongenJ."j.*.i""i.a készÍilt fordítÁai, és a bibliai konyvekhez írt kom.-:

mentarJal.

Jusztinosz,Szent(T165).Agorogfi loz9fiamindenágávalmegísmerkedóJ.végii lake-.".;;;';e-gbJ'' t"a""t" r"iá

"a6ai 'ÍI1ozanat''. Párbeszéd a zsidő Trif nnal címíí mííve ter-

jedelmes őszovetségí .;;;g";;;yarázata,at igyeksztk 'i*azolni

a,ke1eszténység igazsá.

eát. Emellett két, a t<eres"ztZ-ni,seg"iéJto'uueh v7dakat cáf.olő Apolőgiát is írt (apologéta).

riJ;;. ,"''?ra, titon.uto" {sfuanézveigen jelentós, hogy J. a gőrog filozÓfiáből merí-

l"tt "l"mek"i

is felhasznál a keresztény ígazságbemutatására.

KÍirillosz, Jeruzsálemi Szent (kb. 313-387). A Konstaninápolyi Zsinaton (381) a nikaiai

ortodoxia "gyit

u"""to t"}i ir"lai'é. rq,t,.ézisei1lrureia-értelmezéstik (a liturgia az i.idvtÖrté.

net utánzása), dogmatikai elképzeléseik és a szentsélekrÓl szőlő szakaszaik (mÍisztagőgikus

ka t eké zis ek) révén víil tak jelentóssé.

Leő,NagySzent(t461).A440.benpápávávéJaszÍottl .egyrésztanépvándorlás,más-részt a megtestes{i1t lge tláás'et"inek keráéséhez kapcso1ődő-Éisztolőgiai vita kovetkezté.

ben igen nehéz kortimJ"y"t to"ou.r":tette ki nagyszabásri lelkipásztori tevékenységét'

LevéI Flavianuszhoz cím(í írása nagy hatással vo1t a-jelentós krisztoiőgiai dogmát kimondÓ

Kalkhédőni Zsínatr a (+ j 1 ). ]rae gsziíárdította továbbá Rőma primátusát.

Lubac,I lenr ide(1.896-].991).JezsuitateolÓgus,bíboros,vezetí, .szeÍepetjátszottaII. Vatikríni Zsinarkiizponti oot,,Á"ntu*aínak meg"szov egezésében' F,lsósorban teolőgiator-

téneti míívek ",.,,e3.',"ia"aa""

Áág* eredeti go"ndolatjkat fejt kj: Természetfeletti címií,

dogmatorténeti tlárgyrí #;;1"p;;t.íje1entóségí a természet és a természetfeletti viszonyá.

naf pontosabb megértése tekintetében.

i86

Origenész (l253/254). A teo1őgia tcjrténetére felmérhetetleniiI nagy hatást gyakorlő, sajátkorátől napjainkig heves viták keresztttizében áliÓ alexandrlai teologus elsőként az alexand-riai rín. katekéta iskola vezetóje voit, majd Kaiszareiában alakított ki hasonlő jellegíí intéz.ményt' A keresztény tanítás átfogő bemutatását m egkísérlí Az alapelvekról címri koiai írásá-ban' apolőgiáj ában (Kelszosz ellen) és számos' a Szentírást magya::áző mÍÍvében a gorogfilozőfiát messzemenóen felhasznáiva fejti ki ,,feltételezésnek'' .ánt, u kereszténysége-n belltil.egészen Lijszeríí, tobb esetben késÓ.bb eretnekségként elítéit nézeteit. A Szentíiás i1ugyu-rázatára vonatkozÓ, rendszerbe fog1at elgondolásai príratlanuljelentósek'

Maximosz' Hitvallő Szent (580-662). A bizánci teolőgia egyik 1egnagyobb alakja. A ko.rabelí krisztolőgiai eretnekségekkel szemben kovetkezetesen védelmezte és kifejteite az or-todox tanjtást' amiért vértanriságot kellett szenvednie. A gorcig filozőfia és a teolőgiai' illetveaszektikus-spirituális hagyomrány otvcizésévei a kiJinomult gondolkodásrí teolÓgus és elmé-1ytilt misztikus M. nagyszabásri, késóbbi korok szrámára mérvadő szintézist hozott lé e.

Newman, John llenry (1801-1890). oxfordban végzett tanulmányai utiln az anglikánegyház papjává szentelték. Az egyház helyes értelmezésének feltrírása érdekében ,én,"rtdogmatrirténeti kutatásai nyomán megtért a katoiikus egyházhoz. Teolőgiai szempontbá e1-sósorban dogmatcirténeti munkái, és a hit akfusának elemzését ny jtó Eiszé a hitbeli ep7a.dds ny e lv t anő'ről címtÍ mív ejelentós.

NÍcolaus Cusanus (L40l-1,464). A nagyszabásri egyházpolitikai feladatokat is ellátő bí.boros természettudományos, kánonjogi, a vallások egységérő1 targyatő (De pace fidei) ésk tetlen formáj

' a bevett iskolás értekezésektól eltéró formájri, í (részben.rijplátonikus)misztikus hagyományt integráő filozőfiai.teolőgiai mÍívek szérz6je. Legismertébb , Tudőstudatlanság címú m ve az isteni végtelenség megismerhetetlenségaés a hármÓnia gondolatakoré szervezódik

Rahner, KarI (190zt-1984). Az cjnáltőan, eredeti mődon gondolkodÓ jezsuita teolÓgusrendszert ugyan nem dolgozott ki, rovidebb-hosszabb tanulmányai mégis égységes gondol-kodást tiikroznek. Az cinmagát Jézus Kriszusban iidvosséget adÓként kinyi1atkoziatő Ísten ésa kinyilatkoztatásra rendeit (Az Ige hallgatÓja) ember viszonyát trírgyaivá megállapítja, hogya kettó a teolőgia számáta elváaszthatatlan: a teolőgia antropolőgiá' Széles horizontot rajzo-1ő, magragadő, tcimor, a kérdések alapjáig lehatoiő, nyflt szellemis égíí írásaí a XX. százaá te.olőgiájának legjavát alkotják (A hit alapjai).

Suárez, Francisco (Ls48-1617), A legnagyobbjezsuita teolőgusnak tekintett S. nagyrésztAquinői Tamás Summő-jríra támaszkodő, de a míívet szuverén mÓdon felhasználő fi]ozÓfiaim ve (Disputationes metaphysicae) meL7ett a kegyelem és az emberi szabadság viszonya kti-rtii kibontakoző kegyelemtani vita, a megtestesÍilés okának kérdése és a (spanyoi hagyomá.nyokat folytatva) a (nép-)jog megalapozásának problémája kapcsán kifejteti nézeteive]-hatottaz utőkorra.

Tamás, Aquinői Szent(1225/26_\274). A nápolyi egyetemen ismerkedik meg Arisztote-lésszel, aki meghatározőváválík gondolkodása számára. A domonkos rend tagjáként nagy-hatásrí tanríri tevékenységet fejt ki, és hozzászőI a kor nagy vitáihoz. Arisztoteláiz ft'\ozőfti1akategőriáinak átvéte7ével és értelmezésével Summa theologiae és Summa contra gentiles cí-m fó mÍíveiben a katolikus teolőgia egészére nézve beláthatatlan jelentóségíí, máig tcibb

187

t .E-t [.*''-.i 1i"- ' -J .d''

- l ['.. .J rr. i á. -'-il

szempontbÓlnormatívnakszáÍní|őmÓdonfejt ikiateolőgianagykérdéseit,éss' inténmeg-i.^ii.5)ji'r"^nít dolgoz ki.

Teilhard de Chardin, Pierre (1881_1955).,A.teo1őgusként és természettudősként egy.

aránt kiemelkedo jezsuitJ szea"tes szemében u m"Áo,"? árandÓ mozgás, fejlódés, evo1ríciÓ

hordozza,amely egyre *";; b iilzintekre juwa végsó uete,ljesefs j1]e'j3r (Az emberi je.

Iensés).Ez a kozmosz -á"e.

j. ".,r".p"".lat

urtoto ue.tet3esito pont maga Krisztus. Spirituá-

fi '?;.á

k'";.;lesen mély misztikust tárnak e] énk.

t88

189

EI

F un dam e ntáks t e olő giai Szakdo Ig o zati t ém ák

[. A fundamentális teo1Ógia tolténete1. Apologeitka a keresztény Ókorban.2. Akozépkol hitvitái'3. A reformáciÓ kihívása.4. A Deí Fllirzs konstitliciÓ (I. Vatkináni Zsinat).5. ADei Verbum konstitriciÓ (II. Vatikáni Zsinat)'

II.a) kinyiiatkoztatás

1. Az őszovetségi kinyilatkoztatás t rténete.2. Lz jszovet-ségi kinyilatkoztatás bemutatása (evangéliumok, a jánosi logosz-tan, Szent

Pá1 levelei, pasztoriílis levelek, zsidÓ levéi, katolikus levelek).3' A teolÓgia ttirténete során a kinyilatkoztatásről szőlő tanítás elemzése (pi. egyház.

atyríknál, kÖzépkorban, Tridenti Zsinaton, felvilágosodás kora, a modernizmus idósza-

kában, I. Vatikáni Zsinat' II' Vatikáni Zsinat idején).4. A Szentírás szerepe az egyház megnyiiatkozásaiban. ',5. A hagyomány szerepe az elsó keresztény kozcisség életében, az egyházatyáknál, a re-

formáciÓ idején és a II' Vatikáni Zsinaton.6. A sugalmazás (a Szentírásban, értelmezése a fI. Vatikáni Zsinaton).7. A hit szabályának (regula fidei) az őkeresztény korban.8' A hit és az értelem kapcsolata (racionalizmus' Íideizmus' Fides et ratio).9' A humanizmus és az ateizmus jelensége a hit szempontjáből.

10. A szekularizáctő foIyamata és értelmezése.1 1 . Az inkulturáciő szerepe az egyltáz életében.

b) vallások1. A vallásosság kialakulása:2. A vallási hiedelmek és eszmék elemzése (Mircea Eliade).3. A,,szent'' foga1mának értelmezése (a vallást rténetben, az ószővetségben, az Újszcivet.

ségben).4. A-nagy világvallások és a kereszténység osszehasonlítása (hinduizmus, buddhizmus'

iszlrím).5. Valláskritika (őkor, fe1világosodás' jkor).6. A katolicizmus és a nem.keresztény vallások (Nostra aetate).7. A vallásszabadság a II. Vatikáni Zsinat értelmezésében (Dignitatis humanae).8. Az i.idvosség kérdése az egyházon kívi.il a nagy val1ásokban.

III. Jézus Krisztus személye1. A kriszto1Ógiai címet elemzése (Dávid Fia, prÓféta, Emberfia, Istenfia, Úr, Messiás, a

Firi).2. Csodák @z ó- és Újszcivetségben, a szentírási csodrík és az őkori csodiík ijsszehasonlítá-

sa, a csodák értelmezése ma)'3. Jézus pere.4.Jézus ieltámadása rninÍ' az iidvtÓrténet legnagyobb eseménye (a kánoni írások elemzé-

se ).

ewlaa! ffi ffi Itffi ffi m ryE ryry ry &4BÍHrlE

&wd twel-

beMi

-!dq@g

-ll;@l

-Í&s**!.

-ljlry

-n

-

5.Istenországaésazegyházkapcsolatánakénelmezése(Ókereszténykor,k zépkor, .1-

kor)"6.Iézus és a qumránr kozÖsség.7. Az őkoi' nem-keresztény beszámolók Jezusrol.

á. Á,t*e"*i Jézus.kutatái (Xx_Xx század) bemutatása.

9. A modern le"o,-*"jr.i))r*."t?'."t*ezése (Ernst Renan, Rudolf Bultmann, Vermes

Géza, Atbert Nolan, Kar1 Herbst).

.IY ' AzEgyház|. AiÉgyház aiapításának elemzése.z. tz e[ynazuép változásai a torténelemben.3. hz e gyház jegyernek értelmezése (egy' szent, katol jkus, apostoli).

4. A II. Vatikání Z,,nií,-", ge,tiutikezdetií konstitriciÓjának elemzése.

5' Az okumenik". *;;;;;* fu*J"* és.fdódése, a II. Vatikáni.Zsinat fordulata, az,

ffiil;iltiil;""ipí, r*a.'ának torekvés eí, az egybázakkdzeledése).

6. A péteri tisztség G'.;i.k"lil, a pápák jelent6sége á.kozépkorban, a tévedhetetlenség

az I. Vatikáni Zsinaton, a II. Vatikáni Zsinat taníiásának érielmezése a pápai hivata1rő1'

rij elképzelések)'1.Az}gyházminttÖkételestársaság(aTridentiésazI.VatikániZsinattanítása).8. AzEgyltáz mint KÍísztus teste.s' r,."n"uánoorlő népe a (II. Vatikáni Zsinat definíciőja).

10' A kommrini ő mint egyházértelmezés.11...t,íeyha,a mai világban (a Gaudium et sp_es e\emzése).

7),' e, e|cvta,missziős litila".e." (Ad g e n t e s, R e de mp t o ri s mis s i o).

iz.'. t, e\vna,intézményi v alős ága' é s a S zentlélek aj ándékai.

I+.-x, "űta.i

tanítőhivátd mint a hit garanciája (magisterium)'

15. Az egyházmodellek bemutatása.

V. A teolÓgusok és életmríveika) katolikusok

John HenrY Newman (1801-1890)'Henri de Lubac (189G-1991)'Yves Congar (1904-)'Karl Rahner (1904-i984)'Hans Urs von Balthasar (1905-1988)'Teiihard de Chardin (1881-1955)'

b ) DÍotestáns' iri"a.i.tt Schteiermacher ( 1768-l 834)Rudolf Bultmann ( i 884- 1 976)'Karl Barth (1886-1968)'Paul Tillich (1 886-1965)'Dietrich Bonhoeffer ( 1 906-1 945)'

A s zak d o l g o zat e lk é s zít é s é n e k fo rmai s zab dly ai

l. A szakdolgozat megírásdnakfontos lépései és a zdrővizsga

1. A téma kiválasztása (a klasszikus témiáknáI maradva, a fundametá1is teolÓeia esetébena fentebbi listábÓl ]ehet választani). A k ve&ezó témakcjrokból lehet választani:ő és Újszo.vetségi szentírástudomány, Fundamentrális teolőgia_Dogmatika, Erko1cstan-Gyakor|ati 1e1-kipásztorkodástan'

2. Irodalomjegyzék iisszeállÍtása (konyvtarhasználat; a Saját témánkhoztafiozó konyvekis rendelkeznek bóséges bibliográfiával' ezeket használjukl, szakfolyőiratok áttekintése).

3. Yáz|at elkészítése és beny jtása a szaktanárnak nyomtatott formában (a számítőgéphasználata kcitelezó, semmiképp sem kézírás !). Csak tanszékvezetó fogadhat el szakdo1gozá-tot. (FogadÓőrájukről a tanulmrinyi osztályon 1ehet érdektódni.)

4. Kidolgozás (Ügyelve a tudományos stílusra, nem esszét írunk. Pontos irodalomjegyzékam elején).Aszak.dolgozatsajátja,hogyegyadotttémátafel lelhetőlegfrissebbteoiÓgiaiirodalom a1apján tudományos mődszerrel bemutat, vélemények iitkoztetésével és a sájátkonk] ziÓ ievonásával. Valőjában ez anégy év elvégzése után egyfajta,,mestermÍívet'' jelent,mely igazolja a teolőgia egy adott ágában valÓ jrártasságot.

5. Dolgozat sszeállítrísának formai kritériumai:

" Kemény fedéIlap, kÓzépre ,,SZAKDOLG2ZAT" felírással, jobb sarokban név ésévszám

o Elsó be1só lapo Tartalom, sorrendje kovetkezó: Bibliográfia, Bevezetés, I., n., m. stb. fejezetek,

ezeken beltil 1.2. 3. stb. alfejezetek, Befejezés.. Bibliográfia, pontokba szedve és a kcjvetkezó alapjrín rendszerezve: szÓtárak' lexiko.

nok; tanulmányok; cikkek; je gyzetek; forrásmÍívek; r vidítések.e Lábjelyzetek: Lap alján (vagy végjegyzet), az idézés mődja (td. a továbbiakban).

oldalszámok a lap tetején kozépen'o Bibliai idézetek helyeinek rovidítése a SZIT riltal kiadott 1973-as szentíráskiadás

aIapján.c Zs-inati dokumentumok r vidítése: ld. ''A II. Vatikíni Zsinat tanítása'' cím kiadványt

(pl.: Lumen gentium = LG, stb.).o A Bibiiogrráfia, a Bevezetés és a Befejezés valamint a rőmai számmal ellátott fe-

jezetek rij lapon kezdódjenek.. A szakdolgozat terjedelme 40-60 oldal kozott, A,/4-es oldaion, 1,5-os sorkozzel 12-es

karakterrel (Times New Roman betÍÍtípussal).6. A dolgozat tisztázása, bemutatása a szaktanárnál"7' Elfogadás esetén bekotés, leadás 2 példányban a Tanulmányi osztályon, ahol a konzu.

lens tanár aláÍrásával azárővtzsgát tevók kcjzé keriil a hallgatő.8. A szakdo|gozat leadása azárővtzsga elótt egy hőnappal" Az abszolutÓrium megszené-

se után 5 éven beliil lehet zárÓvizsgát tenni.9. A zárővizsga idő,pontjárÓl ezután ktild írásos értesítést a Tanulmányi osztrily' (Aki

diplomával rendeikezik, annak fizetési kote1ezettsége van'. zatővizsgadíj+oktevé1. Az elsó_dip1omásnak ingyenes. Azátővizsgán a tantárgyismétlés térítése mindenkire vonatkozik, éstantárgyanként térítéses. )

r90191

L I L_B r i I_t t_I {- -B L -.8

to. A zfuóvlzsgán a vá|asztott témakiir párja anyagáből is. vizsgázni kell a megadott té-

t"ler< alapján, tehlt aK pl. Fundamentális Teo1őgiábÓi írta szakdo1gozatát, az azáiőv1zsgán

Doematikáből is vizs grízik.|I.

^,á^r ,i,sga idótartam 2x15 perc.

12.Avégsójegyaszakdolgozatje-gyénekésazárővizsgakétjegyénekátlagábÓ1tevódikssze."".|i.-

zend,i,sga egy évben háromszor lehetséges: november, februar és jrinius hÓnapok-

ban. Diplomaoota, ",

annak átvétele azonban csakis az év végén a ziírÓi.innepségen torténik'

2. A bibliográfiai tétel

Alapvetó tájékoződást nyíjtezajelen konyv, amelynek |ábjegyzetei és.végsó bibliográÍiája

az ídézés stíIusára es egyáu lehetóségeire valamint a szakkiinyvek alka1mazására is min-

taként szolgá1.

1. Önállő mrÍ.- Vezetéknév (lehet kiskapitálissat), keresztnév riividítve (utrána pont), cím (dÓ1t betríkkel)

+ lsorozati adaiok, zfuőjeíben, á11ő betríkkel], kiadő, kiadás helye + éve.

Pl.:Souozuet, A, A Pázmőny Péter Katolikus E1yetem Hit!yd?Í!:!nyi Karának disszertÓ-

cii ( I863-t99.]) (studTheologica Budapestinensia 9), Mrárton Aron kiadő' Buda.

pest 1993.

2. Kotetben meglelent tanulmányVezetéknév, keresztnév riividítve, cím (dő1t), iu+cim (dqt) 1 [sorozati adatok]'

szerk./kiad.+ szerkesztó(k)ftiadő'(k) neve, kiadő, kiadás helye+éve' oldaltartomány

(a tanulmány terjedelme a koteten beliil).P l . :

ToRÖK, I., vI. P(1.t ekkléziolőgiájának sarkaLatos pontja: a kollegialitős, in TeolÓgus

az Epyházban (Studia Theololicá Budapestinensia 15), szerk' Frr-,q'' B.-En.oŐ' P.' MláI.

ton Aron kiadÓ, Budapest 1995, 395404.

3. CikkVezetéknév, keresztnév riiv., a cikk címe (dólt), in + a folyőírat címe (dÓ.lt) + évfolyam

szá,m,a +(a megielenés éve[az adott éven beliil hányadik szám]) + oldaltartomány (a cikk

terjedelme).P1.:

VÁRNAI, J., A szerzetesség az egyházban, ilTeolőgia xxxu (1998134) 66-.78'

4. Konkrét hely(ek) idézése esetén azoldalszám, oldaltartomány megadása a kiadásí év után

kvetkezik, vesszóvel elválasztva (old.' p. és egyéb hozzátétek nélkiil!):

Pl,:... BudaPest 1993,12.... BudaPest L995, 24-25'

5' Ismételt idézése egy mríneka) Ha egy mrívet kcjzvetleniil ( !) egymás után tobbsztjr idéztink, elegendí azUo.(_ ugyan.

ott) [+ idézett he|y].Pl . :

l8RatztNcsR, J', A fc)ld sőja. Kereszténység és Katolikus Egyház az ezreclfordulőn,^

SZm, Budapesr 1996,28.'' IJo. [=a fentebbi míí azonos olda-lal'0 Uo. 54. [=a fentebbi mrí 54. oldala]

.b) Ha egy mri szerepel a bibtiogrrífiában és gyakran idézz.t.k, elegendó' ha a tobbedik idé-zésnéi mrír csak a szerzó vezetéknevét, a mrí címét (nem is ketl ieltétieniil a te1jes cím) +oldalszámot hozzuk. Arnikor viszont a dolgozaton beli.il elő,szÖr idézznka míívet 1vagy eserleg hosszabb kihagyás után ismét), írjuk ki az sszes adatot és csak utána használjuk Jit a rti-vidítési lehetóséget.

Pl . :Rarzn*crR, Á f ld sőja 49.

'

192 193