Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek

HÁDI-01

Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent? Vagy Roary-t?

Volt egyszer egy másik kis versenyautó is, Autófalván, akit kevesebben ismernek:

A barátai főleg Ádinak, vagy ÁdiHádi-nak hívták – ezt a nevet különösen szerette, mert csak a barátai becézték így. ÁdiHádi nagyon gyors volt, a többiek alig tudták követni. Gyorsan indult, gyorsan ment, és

csak akkor állt meg, ha nagyon muszáj volt. ÁdiHádi imádta a száguldást és az izgalmakat. Utált viszont

egy helyben állni, és nem szerette, ha a garázsban kel-lett várnia, hogy végre kimehessen a pályára. Ha a pálya

nem volt elég izgalmas, ÁdiHádi hamar megunta. Ilyenkor a gondolatai elkalandoztak, képzeletben rakétahajtóművei lettek és az

űrben versenyzett. Nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy unalmasabb pályán szinte teljesen megfeledkezett arról, hogy éppen hol van, és csak arra eszmélt fel, hogy megint kisodródott és a szalmabálákban kötött ki.

ÁdiHádi-t nagyon szerették a barátai, mert minden mókában és bolondozás-ban benne volt, jó volt vele száguldozni és sosem lehetett mellette unatkozni. Előfordult azonban, hogy ÁdiHádi a gyorsasága, százfelé szárnyaló fantáziája és a kalandvágya miatt kisebb-nagyobb zűrökbe keveredett. Egyszer egy futam előtt, a készülődés unalmas teendői alatt gondolatai ismét az űrbe vándoroltak: elképzelte, ahogy megnyeri a rakéták bajnokságát.

— ÁdiHádi! ÁdiHádi! — hallotta egyszer csak.

— ÁdiHádi! Azt hittem, elaludtál, vagy tizedszerre mondom a neved! ÁdiHádi, elkezdődött a futam, hogyhogy nem indultál?

A barátja, Tibi volt az, a benzinszállító tartálykocsi. ÁdiHádi annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy a többiek kimentek a pályára; még azt sem hallotta meg, hogy szóltak neki.

Ferrádi Hádi, a kis versenyautó

HÁDI-01

Ferrádi Hádi

Volt olyan is, hogy miközben szedte össze a bajnokság előtti edzéshez szük-séges kellékeket, annyira elkalandoztak a gondolatai, hogy elfelejtett magával pótkereket vinni, emiatt aztán a végén be sem engedte őt a pályaőr az edzésre.

— Túl veszélyes így, Ádi! Miért nem figyelsz oda jobban? — mondta neki.

— Akkor nem tehetek róla, hogy mindig száguldok, hogy nem bírom a lassúságot és a mozdulatlanságot, hogy nem tudok odafigyelni az unalmas dolgokra és képtelen vagyok várni? — kérdezte ÁdiHádi.

— Nem, — mondta neki a Szerelő — nem tehetsz róla.

Ezzel a nappal egy új barátság kezdődött ÁdiHádi életében. Sokszor találkoztak ezután és nagyon sokat beszélgettek még. A Szerelő sok-sok közös autózás során azt is elma-gyarázta és megtanította ÁdiHádi-nak, hogy mit tud tenni azért, hogy különleges gyor-sasága és gyengébb fékjei ne sodorják őt újabb és újabb zűrökbe.

De ez már egy másik történet...

Egyszer ÁdiHádi az Autófalva melletti mezőn száguldozott, amikor odakiáltott neki egy kék kezeslábast viselő ember a mező széléről.

— Csak nem te vagy Ferrádi Hádi? — kérdezte. ÁdiHádi elcsodálkozott, hogy ismeri őt ez az idegen. Odagördült hozzá, és megkérdezte tőle:

— Te ki vagy? Honnan ismersz engem?

— A gyárban dolgozom, gyártástechnológiai vezetőmérnök és állandó szerelőműhelyi főfelelős vagyok.

ÁdiHádi ebből egy szót sem értett, de nem szakította félbe, mert a kék kezes-lábasban kedvesen mosolygó ember olyanról kezdett mesélni neki, amiről sem ő, sem a barátai, sőt, még a veterán autók sem tudtak. ÁdiHádi, mint Autófalva minden lakója, nagy-nagy gonddal készült egy óriási autógyárban – erről hallott már korábban is valamit. Azt viszont ÁdiHádi most hallotta először, hogy ebben a gyárban minden egyes autót szándékosan kicsit másképp szereltek össze, hogy a végén minden jármű különleges és egyedi legyen. ÁdiHádi-nál a gázpedált erősebbre, a fékeket pedig gyengébbre állították be, mint a többieknél. És amikor ÁdiHádi először kigördült a gyárból, azonnal kiderült, hogy az egyedi gázpedál-lal és fékkel hihetetlenül gyors kis autó született meg. Egy hihetetlenül gyors kis versenyautó, aki sok más autófalvai lakosnál fürgébben száguldott, gondolkozott és beszélt – viszont nem tudott olyan jól fékezni, mint a többiek. Mert így szerel-ték őt össze.

Máskor ÁdiHádi-t a gyorsasága sodorta bajba: nem tudta kivárni, amíg kigyullad a zöld lámpa, és hamarabb nekilódult – ezért kizárták őt az aznapi versenyből.

— Várd ki a sorod, Ádi! Nem vághatsz mások elé! — figyelmeztették őt a már sokat tapasztalt veterán autók.

— Ferrádi Hádi, ne száguldozz állandóan! Meg kell tanulnod fékezni is! — mon-dogatták neki gyakran.

ÁdiHádi tudta, hogy igazuk van, sőt, meg is fogadta, nem is egyszer, hogy óva-tosabb lesz, lassabban fog hajtani, nem vág be mások elé és jobban oda fog figyelni arra, amit csinál – de valahogy másnap mégsem sikerült. És emiatt néha elszomorodott.

HÁDI-01

Ha valaki nagyon nehezen tud a számára kevésbé izgalmas dolgokra, például a tanulásra, bepakolásra, öltözködésre vagy rendre odafigyelni, és ebből állandóan gondok lesznek otthon, az iskolában, anyáékkal, barátokkal, az edzővel vagy másokkal – azt FIGYELEMZAVAR-nak nevezik.

Ha valaki nagyon nehezen tud egy helyben megülni, mozgás nélkül meglen-ni, csendben maradni és csendes lenni és csak rövid ideig képes várni – azt HIPERAKTIVITÁS-nak nevezik.

Akinek figyelemzavara és hiperaktivitása van, a legtöbb dologban olyan, mint más gyerekek: ugyanúgy szeret játszani, szeret barátkozni, szereti, ha megdi-csérik, és nagyon szereti, ha szeretik őt. Van egy pár dolog, amiben kicsit mások, mint a többiek, és ez néha jó, máskor nehéz is lehet. Főleg olyankor lehet ne-héz, ha úgy gondolják mások, hogy ezek a gyerekek direkt csinálnak ilyeneket: például szándékosan nem figyelnek oda. Vagy hogy azért nem tanulnak jobban, mert lusták. Vagy hogy például direkt belevágnak mások szavába, mert nem érdekli őket, hogy a másik mit mond.

Az emberi test nagyon különleges és nagyon bonyolult dolog. A testünk alap-alkatrészei a sejtek, amiből benned is sok-sok milliárd darab van. Ha elkezdenéd megszámolni, tudod mennyi ideig tartana? 1 millió évig! Ilyen sok alkatrészből sosem épül fel két egyforma ember, még az ikrek sem teljesen egyformák. Más a kezünk, a szemünk, a hajunk, az arcunk – és más az agyunk.

AZ AGYUNK A FŐ FŐ FŐNÖK A TESTBEN: MINDENT Ő IRÁNYÍT. És sok-sok különböző agy miatt Autófalva lakóihoz hasonlóan az emberek közt is vannak, akik lassabbak és vannak, akik gyorsabbak; vannak, akiknek nagyon könnyű a számolás, mások sosem értik meg a matekot; és vannak, akiknél az agy fékjei nagyon erősek, és vannak, akiknél – ÁdiHádi-hoz hasonlóan – kevésbé azok.

Mit jelent az hogy hiperaktivitás és figyelemzavar?

Ezek a gyerekek és felnőttek szeretik A MOZGÁST, A GYORSASÁGOT, AZ ÉRDEKES, IZGALMAS ÉS VÁLTOZATOS DOLGOKAT. Nem szeretik viszont, ha valami unalmas vagy túl sokáig tart. Nem szeretik, ha hosszan egy helyben kell ülni. Hamar elkalandoznak a gondolataik, ha nem annyira érdekes, amit éppen csinálni kell. Vagy ha nem szuperizgalmas, amit éppen egy másik gyerek, vagy egy felnőtt, vagy apa, vagy anya, vagy a tanító néni mond. Ebből pedig néha bajok is lehetnek: mások megharagszanak, ha nem figyelnek rájuk. Elvesznek vagy otthon felejtődnek az iskolai dolgok, vagy a sapka, vagy a bérlet, vagy a kulcs – vagy bármi más. Senki nem kérdezi meg később, hogy szuperizgalmas volt-e az óra vagy a lecke, csak azt, hogy mennyire emlékszel belőle – és rossz jegyeket adnak, ha nem emlékszel elég jól. Pedig te figyeltél volna, ha számodra is érde-kes lett volna, csak hát nem volt az.

Ha neked van figyelemzavarod és hiperaktivitásod, pontosan tudod, hogy ez nem igaz. Nem direkt szerzel rossz jegyeket, nem direkt hagyod el a hatodik készlet ceruzát is, és nem direkt bosszantasz másokat a közbeszólásokkal.

És ez így is van: ezek NEM SZÁNDÉKOS DOLGOK. Ahogy ÁdiHádi az erős gázpedállal és gyenge fékkel csak száguldani tudott, a figyelemzavaros és hi-peraktív gyerekek sem tudnak máshogy figyelni, tanulni és viselkedni. Pedig sze-retnének. Szeretnék, ha sokkal többet megdicsérnék őket. Szeretnék, ha sokkal büszkébbek lennének rájuk. De egy ilyen bivalyerős gázpedállal és gyenge fékkel ez nem sikerülhet.

Vagy talán mégis?

Sokszor szólnak rá ezekre a gyerekekre, hogy üljenek nyugodtan, várják ki a sorukat, ne vágjanak mindig már közbe. Nem gondolnak arra, hogy akiknek az agya olyan, mint ÁdiHádi, azok hiába szeretnének várni és ülni és csöndben len-ni, egyszerűen nem képesek erre. Túl erős ehhez a gázpedál és túl gyenge a fék. Másoknak erős fékjeik vannak: képesek megállni. Képesek megállni, hogy ne mondják ki, ami eszükbe jutott, vagy ne csinálják meg, amit éppen szeretnének. De vannak, akik olyanok, mint ÁdiHádi – mire fékeznek, általában már késő. Mire eszükbe jut, hogy ezt nem kéne mondani, ezt nem kéne csinálni, figyelni kéne – már rég kimondták, vagy megcsinálták, vagy máson kezdtek gondolkozni.

HÁDI-01

HÁDI-01

Lilly Hungária Kft.1075 Budapest, Madách u. 13-14. • Tel: 06-1-328-5100 • Fax: 06-1-328-5101 • www.lilly.hu

HULLY00177a • Lezárás dátuma: 2015. május 20.OGYÉI/14616-3/2015

A kiadvány elkészítését a Lilly Hungária Kft. támogatta.

Az anyagot összeállította:Dr. Nagy Péter — gyermekpszichiáter