A reneszánsz magyar irodalma II.-Balassi Bálint-

A magyar nyelvű reneszánsz

költészet legnagyobb alakja,

Balassi Bálint (1554–1594)

Zólyom várában született, nemesi

családban. Kezdetben csak

fordított, első munkáját még

nürnbergi diákévei alatt fordította

szüleinek. Sok peres ügye volt (ma

úgy mondanánk, hogy bírósági),

ezért sok levele és emlékirata

maradt fent. Akkoriban már

nyomtatva is jelentek meg

könyvek, de Balassi verseit sokáig

csak kéziratokból ismerték. Sok

verse az úgynevezett ’istenes

versek’ közé tartozik, ezek mind

vallási tartalmúak, Istenhez

szólnak, ezek megjelentek nyomtatva is. A szerelmes verseit lemásolta a tanítványa,

és egy kódexbe gyűjtötte. Ezt hívjuk Balassi-kódexnek. Ez csak 1874-ben került elő.

KÓDEX: különleges kivitelű, kézzel írott középkori könyv, melybe színes képeket, díszes

kezdőbetűket festettek.

Az utókor tehát századokon át az életműnek csak egy részét ismerte, s a töredékes

ismeretek egy pontatlan Balassi-kép kialakulásához vezettek. Verseit évtizedeken át nem

különítették el tanítványa és tehetséges utóda, Rimay János verseitől. 

A fönnmaradt versek közül a legtöbb szerelmes vers, az istenes énekek száma is jelentős,

vitézi éneknek ellenben csak három-négy költemény nevezhető.  Szerelmi költészetének

témája a szerelmes férfi és a szeretett nő közti távolság, a különböző udvarló-bókoló

gesztusok, szerelmének fölmagasztalása stb. Szerelmes verseinek első korszaka 1575–76-tól

házasságáig (1584) tart. A különböző főrangú hölgyekhez írt költemények (pl. Bebek Judit

nevére,Csák Borbála nevéreakrosztichonos versek) közül a legtöbbet Losonczy Annához írta

(Anna-versek). Második nagy korszaka az 1587–88-ban írt Júlia-versek, a harmadik (1590–

91) a Célia-versek keletkezési ideje. Fulvia, egyetlen vers „szereplője”, egy feltételezett

későbbi szerelem ismeretlen múzsája. Balassi a középkori és a reneszánsz líra

hagyományában élő énekverseket írt, legtöbbjük elején jelzi, hogy mely dallamra írt. A

különböző dallamok a kor ismert, divatos énekei, versformái voltak, a lengyel, olasz, horvát

és török dallamok mellett korabeli magyar dallamok is megtalálhatók köztük. Már a korai

versekre jellemző a többféle hangnem: keserűség, bánat, fájdalom, harag, öröm, boldogság. 

A mai feladatod csak annyi, hogy elolvasd/meghallgasd a következő Balassi verseket, és a

hozzájuk tartozó magyarázatokat::

- vitézi ének:

Mi is az a katonaének, más néven vitézi ének?

A katonaének a népköltészetben és a műköltészetben egyaránt ismerős műfaj: a katonák

életéről, harci tevékenységéről szóló lírai költemény. E dalok témaköre igen széles, s egyes

típusai nem határolódnak el élesen egymástól. Leggyakoribb alműfajai: a csatadal,a

toborzóének, a katonasirató, a katonakeserves.- A műfaj magyarországi virágzása a 18.

századra tehető. Legszebb alkotásai Balassi Bálint vitézi énekei és a kuruc dalok.

A következő verset youtube-on is megtalálod: https://www.youtube.com/watch?

v=sLl8aHb_0Yo

Balassi Bálint: Egy katonaénekAz Csak búbánat nótájára

Vitézek, mi lehet ez széles föld felettszebb dolog az végeknél?Holott kikeletkor az sok szép madár szól,kivel ember ugyan él;Mező jó illatot, az ég szép harmatotád, ki kedves mindennél.

Ellenség hírére vitézeknek szíve

Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,hogyha trombita riadt,Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,nyugszik reggel, hol virradt,Midőn éjten-éjjel csataviselésselmindenik lankadt s fáradt.

Az jó hírért, névért s az szép tisztességért

Az nagy széles mező, az szép liget, erdősétáló palotájok,Az utaknak lese, kemény harcok helyetanuló oskolájok,Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévségs fáradtság múlatságok.

Az éles szablyákban örvendeznek méltán,

gyakorta ott felbuzdul,Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl isvitéz próbálni indul,Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,homlokán vér lecsordul.

Veres zászlók alatt lobogós kopiátvitézek ott viselik,Roppant sereg előtt távol az sík mezőtszéllyel nyargalják, nézik;Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,forgókkal szép mindenik.

ők mindent hátra hadnak,Emberségről példát, vitézségről formátmindeneknek ők adnak,Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,vagdalkoznak, futtatnak.

Ellenséget látván örömmel kiáltvánők kopiákot törnek,S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,szólítatlan megtérnek,Sok vérben fertezvén arcul reá térvénűzőt sokszor megvernek.

mert ők fejeket szednek,Viadalhelyeken véresen, sebesen,halva sokan feküsznek,Sok vad s madár gyomra gyakran koporsójavitézül holt testeknek.

Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknekdicséretes serege!Kiknek ez világon szerteszerént vagyonmindeneknél jó neve,Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkeláldjon Isten mezőkbe!

1589-ben, lengyelországi bujdosása előtt írta a költő ezt a katonadalt,katonaéneket.Ihletforrása nem a pillanatnyi élmény volt, hanem a búcsúzás hazájától, a végvári vitézi életformától, a borongó visszatekintés a múltra, az emlékek felidézése. Joggal besorolhatnánk akár a búcsúdalok, akár az elégiák közé is.

A költemény "címzettjei" a vitézek: nemcsak róluk, hozzájuk is szól közvetlenül a vers – közvetve pedig a mindenkori olvasóhoz. – Szerkezetében szigorú elrendezettséget vehetünk észre.Szép ez az élet azért is, mert alkalmat nyújt a férfias erények – ügyesség, bátorság, önfeláldozó harc – kiélésére. Három versszakon keresztül (2–4.) mozgalmas képek sorozatában villantja fel a költő a vitézi élet egyes mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést, az ellenség elé vonulást, az éjszakai ütközetet, majd a csata utáni letáborozást.

Az utolsó versszakban (9.) a búcsúzó költő őszi hasonlattal mond istenhozzádot a végek katonáinak. Az Isten áldását kéri számukra, és hadi szerencsét kíván nekik a csatamezőkön.

- szerelmes vers:

Balassi Bálint: HOGY JULIÁRA TALÁLA, ÍGY KÖSZÖNE NÉKI

Youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=dS3yBzRGXpI

1 Ez világ sem kell már nékemNálad nélkül, szép szerelmem,Ki állasz most énmellettem;Egészséggel, édes lelkem!

2 

3 Én drágalátos palotám,Jó illatú, piros rózsám,Gyönyörű szép kis violám,Élj sokáig, szép Juliám!

4 

5 Szerelmedben meggyúlt szívemCsak tégedet óhajt lelkem,Én szívem, lelkem, szerelmem,Idvöz légy, én fejedelmem!

6 

Én bús szívem vidámsága,Lelkem édes kívánsága,Te vagy minden boldogsága,Véled Isten áldomása.

Feltámada napom fénye,Szemüldek fekete széne,Két szemem világos fénye,Élj, élj, életem reménye!

Juliámra hogy találék,Örömemben így köszenék,Térdet-fejet néki hajték,Kin ő csak elmosolyodék.

Valószínű, hogy egy utolsó – véletlen – találkozás hatására született meg ez a szép, himnikus

hangú költemény.

Balassi lovaghoz illő módon, udvarló szertartással köszönti Júliát a verskezdésben. A meghitt,

bensőséges hangnemű kettős megszólítás ─ "szép szerelmem", " édes lelkem" – azonban

túlmutat a konvención (megszokáson): a szerelmes férfi bizakodó reménnyel fordul hajdani

kedveséhez.