A Nagyvárad Rogériuszi Református Egyházközség lapja IX. évfolyam 4. szám 2016. ÁPRILIS

A szemünk láttára zajló iszlám reformációnak, a szent könyvet szó szerint értelmező, mélyen vallásos csoportok folyamatos erősödésének, és az általuk kirobbantott vallásháborúknak két narratívája ismert. Az egyik értelmezés rámutat arra, hogy az iszlám világ majd másfél milliárdos tömegének döntő része békés, civilizált életre vágyó ember, aki maga is szenved a középkori gyökereikhez visszataláló dzsihádistáktól. E szerint az okfejtés szerint az iszlám számtalan kulturális eredménye és értékes történelmi hagyatéka tagadhatatlan, főleg pedig a sok évszázados vallási tolerancia a Közel-Keleten, ahol majd ezerötszáz éven át békében éltek egymás mellett a muzulmán, keresztény és zsidó vallású népek. Ez az érvelés bemutatja, hogy a harmadik világ gyarmatosítása és kifosztása miként vezetett szükségszerűen az iszlám fokozatos radikalizálódásához, Amerika- és Nyugat-ellenessé válásához. A másik értelmezés az iszlámot totalitárius ideológiának látja és láttatja. Súlyos problémának tekinti a felvilágosodás elmaradását, és hogy emiatt muszlimok tömegei a mai napig nem képesek különválasztani a vallási és a politikai kérdéseket, miközben az iszlám jog bevezetésével olyan életmódot akarnak Európára kényszeríteni, amilyeneket a muzulmán világban élő nők, homoszexuálisok és vallási kisebbségek nap mint nap elszenvednek, s amelyek a nyugati ember számára elfogadhatatlanok. Ez az érvelés arra mutat rá, hogy ha az iszlámot kritika éri, önmagát mindig vallásként definiálja, és a lelkiismereti szabadságra hivatkozik, amint azonban erőre kap, többé már nem pusztán vallás, hanem az élet minden területét szabályozó politikai akarat – ez ölt alakot az integrációval szemben tanúsított ellenállásban, a nyugati jó szándékon és jóléti rendszereken való élősködésben, kultúránk és életformánk megvetésében, ami az Európában élő, és most érkező muszlimok jelentős részének magatartását egyaránt jellemzi. Ha Európa az első értelmezést fogadja el, tisztelettel és együttműködéssel kell az iszlám felé fordulnia, ha a másodikat, akkor félelemmel és erővel. Csakhogy mindkét állítás helytálló, ezért mindkét stratégia szükséges: Európa nem viselhet háborút egy világvallás és annak milliárdnyi híve ellen, ahogy nem tagadhatja le az iszlám számtalan értékét sem, miközben mégis háborút kell vívnia az iszlámmal szemben, amely egyre erőteljesebben fogalmazza meg politikai ambícióit, s azok mögé egyszerre képes becsatornázni a vallásalapító politikai és katonai brutalitását, a muzulmán közösség demográfiai erejét, Szaúd-Arábia dollármilliárdjait és a kulturális relativizmus önmagát elemésztő eszmevilágát. A probléma egyetlen megoldása az, hogy Európa

társadalmai maguk kényszerítik ki az iszlám felvilágosodását. Nyilvánvaló történelmi tapasztalataink vannak arról, hogy a politikai hatalom igenis képes teológiai és vallásszervezeti változásokat jutalmazással és büntetéssel kikényszeríteni – elég csak az anglikán egyház megalakítására gondolnunk. Európának szabályoznia kell a mecsetek működését, és minden kétséget kizáró értelmezést kell megkövetelnie valamennyi európai imámtól a Korán erőszakra vagy egyéb jogfosztásra biztató cikkelyei kapcsán. Európának szövetségre kell lépnie az iszlám misztikus irányzatait követő szúfikkal, akiknek békés együttműködésen nyugvó tradíciói összhangban állnak a Nyugat keresztény és humanista hagyományaival. A papság képzését és a mecsetek életének finanszírozását semmilyen körülmények közt sem szabad átengedni a szaúdi vahabitáknak vagy bármilyen egyéb szalafista irányzatnak, helyettük szúfi hittanítók ezreit kell Európába hívni, vagy azokhoz tanítványokat küldeni. Olyan dokumentumokra van szükség, amelyekben a muszlim papság elismeri a szexuális szabadságot és a nemek jogegyenlőségét, ugyanakkor nem engedi büntetni sem a valláselhagyást, sem a más felekezetűekkel való házasságot, továbbá kategorikusan elutasítja a vallási erőszak minden formáját. Meg kell követelni, hogy ez ne csupán egy papír legyen, hanem a muzulmán közösségi és vallási élet szerves része. Rendszeresen ellenőrizni kell a mecsetek működését, komolyan kell venni az állam és az imámok szerződéseit. Azokat a hitszónokokat, akik nem tartják magukat az Európa és az iszlám közti együttműködéshez, nem csak közösségeik éléről, de a kontinensről is el kell távolítani. Európa népei nem tűrhetik el, hogy egy totalitárius ideológia vallási álcát öltve visszalopakodjon az életükbe, de ugyanígy nem engedhetik meg sem a közélet fasizálódását, sem a muszlim közösségek további radikalizálódását. Ha az öt évszázaddal ezelőtti Anglia istenfélő, a hagyományokat sokszor életüknél is többre tartó keresztényei képesek voltak elfogadni, hogy a pápa helyett Anglia élveteg és véreskezű királya, Henrik, majd nem sokkal később annak lánya, Erzsébet legyen Isten után az első ember, akkor az iszlám békés tradícióin nyugvó vallásreform is megvalósítható. Európa válaszút előtt áll: fundamentalizmus, terrorizmus, totalitarizmus és fasizmus, vagy egy vér nélküli háború, amely után még a legyőzöttek közt is több a nyertes, mint a vesztes. Európának harcba kell szállnia a lelkekért.

Puzsér Róbert

(Megjelent a Magyar Nemzet 2016. 04. 14.számában)

Iszlám felvilágosodást most!Cinkos, aki néma

HaJó - gyülekezeti lap IX. évfolyam 4. szám 2016. ÁPRILIS 2. oldal

Wass Albert: Volt egyszer egy ember Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró, csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti. És jött az első szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára, és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból,

sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

(Vasasszentgothárd, 1926. november )

A Bihari Református Egyházmegye Lelkészértekezlete Kedden délelőtt a Nagyvárad Rogériuszi Egyházközség templomában tartották a Lelkészértekezlet soron következő alkalmát. Kerekes József lelkészértekezleti elnök meghivására a Kolozsvári Protestáns Teológia főkönyvtárosa, a Romániai Református Egyház Zsinata Liturgikai Bizottságának volt titkára tartott tartalmas előadást az egyház liturgiájának szerepéről. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a református istentiszteleti rend hitvallási iratunknak, a Heidelbergi Káténak a hármas felosztását követi. Melyben helye van a bűnbánatnak, bűnbocsánatnak és megszentelődésnek. Liturgikai reform pedig az istentisztelet elemeinek (imádságok, énekek) együttes és egyszerre történő megújitásaként képzelhető el. Református Egyházunk Kálvinhoz köthető gondolkodása, mely szerint a liturgia, istentiszteleti rendtartás nem üdvösség-kérdés, eredményezi a református istentiszteletek rendtartásának sokféleségét. A lelkészi kar tagjai az előadás után, ahhoz kapcsolódóan számos kérdésben szóltak hozzá az elhangzottakhoz. Illetve fogalmazták meg kérdéseiket az előadó irányába.

HaJó - gyülekezeti lap IX. évfolyam 4. szám 2016. ÁPRILIS 3. oldal

A buddhizmus A buddhizmus mai elterjedését nehéz pontos számokban meghatározni. Egyrészt azért, mert a buddhizmus nem kifejezetten vallás (inkább élet-filozófiaként vagy világszemléletként határozható meg, mint a hit külső megnyilvánulásaként); másrészt pedig nincs egyháztagság vagy nyilvános szertartás (istentisztelet), ahol a hívek megjelennének; ráadásul az ateista tanokat valló kommunista országok egyenesen letagadják a buddhisták számát. A különféle statisztikák 500 millió és 1,5 milliárd buddhistát tartanak számon a világon. A buddhizmus válaszként született az indiai brahmanizmus (a mai hinduizmus „őse”) kasztrendszerére (faj, fajta - portugálul), ami a középkori feudális világ nemes-jobbágy merev hierarchikus társadalmi rendszerhez hasonlítható leginkább. A papok (brahmanok) a vallásos tiszteletet érdemlő titokzatos erő és hatalom megtestesítői voltak. Az áldozatok bemutatásán keresztül kizárólag ők gyakorolhatták a vallást, a Védák (szent könyvek) ismerete is csak az ő kiváltságuk volt. A harcosok kasztjába tartozott a fegyverforgató nemesség. Közülük kerültek ki a fejedelmek és a hivatalnokok. Az ő feladatuk volt az igazgatás és az ország lakosainak védelme. A szabad termelők (földművesek, kereskedők, kézművesek) és a szolgák kasztja mellett létezett egy ötödik kaszt is, amelybe az érintetlenek (kaszton kívüliek) tartoztak. Ők voltak a tisztátalannak számító mesterséget folytatók: mészárosok, halászok, utcaseprők. A négy főkaszt további 2000 alkasztra oszlott, és a legfőbb nehézséget az jelentette, hogy a kasztok átjárhatatlanok voltak.

A buddhizmus kialakulása Gautama Sziddhártha (a későbbi Buddha) a hagyományok szerint az északkelet-indiai és a nepáli határ közelében lévő Kapilvasztu városában uralkodó király, Suddhódana fia volt. A harcosok kasztjához tartozott, tehát őt is az uralkodásra nevelték. Gautama születésének és halálának pontos ideje nem bizonyos. A 20. századi történészek többsége Buddha életét kb. Kr. e. 563 és Kr. e. 483 közé helyezte. Halálának dátumát ma már későbbre becsülik, valamikor Kr. e. 411 és Kr. e. 400 körülire.Huszonkilenc évesen családját, feleségét (Jasodará) és csecsemő fiát (Ráhula) elhagyva az igazság keresésének szentelte életét. Több évi remeteség és aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az elméjét, de nem jut közelebb az igazi bölcsességhez,

ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva a Bódhifa (a megvilágosodás szent fügefája) alatt meditálva rátalált a megoldásra, és buddhává, vagyis „felébredté”, „megvilágosodottá” vált. Ekkor harmincöt éves volt. Életének hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját, és haláláig ezrek váltak a követőivé. Buddha legfőbb tanítását a „négy nemes igazság” foglalja össze: 1. az emberi élet lényegében szenvedéssel teli: születés, betegség, öregség és halál az emberi élet meghatározói, amit csak elenyészően kevés öröm enyhít, ami azonban hamar eltűnik. Ami állandóan megmarad az nem más, mint a szenvedés. 2. a szenvedés oka az emberi önzés és vágyakozás: ragaszkodunk az anyagi jóléthez, az érzéki gyönyörökhöz, a halál utáni mennyországhoz, amiket: nem lehet kielégíteni (tulajdonképpen erről szól a kasztrendszer). A vágy olyan, mint a tűz, ami felemészti az életet. 3. de van egy út, amellyel megszabadulhatunk a szenvedéstől: a vágyak elfojtásával, legyőzésével a szenvedéstől megszabadulhatunk. Ezt nevezzük buddhista optimizmusnak. 4. a megszabaduláshoz az ún. „nemes nyolcrétű ösvény” vezet (nem lépcső vagy előrehaladás, mert mindegyiken egyszerre kell haladni): I. a helyes szemlélet – a négy nemes igazság felismerése és elfogadása; II. a helyes gondolkodás – lemondás az érzéki vágyakról és jóindulat minden teremtmény felé; III. a helyes beszéd – tartózkodás a hazugságtól, a rágalomtól, az értelmetlen csevegéstől; IV. a helyes cselekvés – ami lehet tevőleges (erkölcsös cselekedetek) vagy tétlen (tartózkodás a helytelen cselekedetektől); V. a helyes élet – olyan foglalkozás, ami nem veszélyezteti mások létét. Tiltott foglalkozásnak számított a karaván-vezetés és a rabszolga-kereskedés, de mészáros vagy vámszedő sem lehetett egy buddhista; VI. a helyes törekvés – ami a vágyak elfojtását, a gonosz gondolatoknak és cselekedeteknek ellenállást jelentette VII. a helyes vizsgálódás – a testi és a lelki élet megfigyelése, aminek az önuralom elsajátítása a cél; VIII. a helyes elmélyedés – a meditáció, az értelem koncentrációja, az aszkézis tervszerű gyakorlása (pl. jógán keresztül)

Folytatás a következő oldalon.

HaJó - A Nagyvárad Rogériuszi Református Egyházközség havilapja, Elérhetőségek: mail: refrogerius@yahoo.com telefon: 0359-178359 Felelős szerkesztő: Kerekes József, Tördelő szerkesztő: Balogh Péter-Pál, Fotók: Vilidár Andrea. További információk, régebbi lapszámok, hírek, képek, és vasárnapi prédikációk hanganyaga megtalálhatóak megújult honlapunkon: www.rogeriusz.ro

HaJó - gyülekezeti lap IX. évfolyam 4. szám 2016. ÁPRILIS 4. oldal

Népmozgalmi adatok

Hazatért testvéreink: :Április 1 : özv.Ilonczai Lajosné szül. Pál Erzsébet, 81 éves Április 6 : Jáni György Tibor, 55 éves Április 11: Kozma József, 73 éves Április 12: Heipach József, 80 éves Április 14: Orbán Magda Ilona, 87 éves Április 14: Vas András, 77 éves

Keresztség sákramentumában részesültek: Április 17 : Szilágyi Petra Április 24 : Szabó Szofia

Házasságkötésük megáldását kérték Istentől: Április 2 : Lőkös József és Bátori Tünde Beáta

Konfirmált testvéreink: Nem történt keresztelés.

Köszönet Presbiter testvéreinknek és a Nőszövetség tagjainak az Egyházközségünk templomában tartott Egyházmegyei Közigazgatási gyűlés és Lelkészértekezlet alkalmával nyújtott segédkezésükért: Balogh Imre, Budaházy Mária, Erdei Árpád, Fazekas Éva, Kálmán Ildikó, Kovács Attila, Kósa Gyöngyi, Körössy Ildikó, Krizsovánszky Mária, Murguly Ilona, Tökölyi Margit.

A buddhizmusVilágszemlélet

A karma törvénye (kharma = tett, cselekedet; ok-okozat törvényszerű kölcsönhatása) szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma nem azonos a sorssal, az eleve elrendeléssel vagy az újraszületés tanával. Ezek mindegyike önmagában más jelentéssel bír, bár az újraszületés (reinkarnáció) tanának fontos része a karma. A reinkarnáció elgondolása szerint az ember lelke halála után a Holdra kerül (számuktól függ, hogy éppen nő-e vagy fogy), ami a mennyország kapuja. A Hold kérdéseket intéz a lélekhez, amire rossz válasz esetén esőcsepp formájában visszatér a Földre. Ezt nevezik reinkarnációnak vagy lélekvándorlásnak, szanszkrit nyelven szamszára-nak, ami vándorlást jelent. A reinkarnáció hosszú és fájdalmas körforgás, és elkerülhetetlen. Célja a bűnöktől történő megtisztulás, a vezeklés. Keresztyén hitünk szerint ezt a bűnös ember csak Jézus Krisztus áldozatában nyerheti el. A reinkarnáció módja a cselekedetek függvényében történik: a test bűneiért tárgyként; a vétkes beszédért

madárként; mulasztás esetén alacsonyabb kasztba; gyilkosságért ragadozó állatként; gabona tolvajlásért patkányként születik újjá az ember. A Dhárma – Törvény (jelképe: Dahrma-Csakra – a „Tanítás kereke”) tanítása szerint az egész világmindenség (az istenekkel együtt) alá van vetve a világtörvénynek, ami a legfőbb hatalom a világmindenségben. A buddhisták tehát hisznek az istenekben, de úgy tartják, hogy azok nincsenek hatással az ember üdvösségére. Ez szintén homlokegyenest ellentmond a keresztyén hitnek: „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Az emberi lélek nem nagyobb egy rizsszemnél, de azonos a világlélekkel. Az evilági élet álom és a bölcs az, aki ezt felismerve közömbös a világ iránt, legfeljebb ha sajnálkozik felette. Az emberi lélek nem halhatatlan, sokkal inkább „tovább adódik”, mint az egymástól meggyújtott gyertya.

Folytatás a következő lapszámban