A MODERNKORI MAGYAR HATÁRRENDÉSZET · PDF fileMagyarország...

1

A MODERNKORI MAGYAR HATÁRRENDÉSZET

SZÁZTÍZ ÉVE

3

A modernkori magyar határrendészet

száztíz éve

Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozat

Budapest 2013

4

Kiadja:

A Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozata

Felelős kiadó: Varga János elnök

Szerkesztette: Gaál Gyula

Hautzinger Zoltán

ISBN: 978-963-08-6212-7

Nyomdai munkák: Kódex Nyomda Kft. (72/213-999)

Felelős vezető: Simon Béla

5

TARTALOMJEGYZÉK

SZERKESZTŐI ELŐSZÓ ........................................................................................7

BEKÖSZÖNTŐ ........................................................................................................9

A HATÁRRENDÉSZET TÖRTÉNETI VETÜLETEI ......................................11

NAGY GYÖRGY: A Magyar Királyi Határrendőrség felállításának okai, máig ható jelentősége ...........................................................................13

PARÁDI JÓZSEF: A dualizmuskori Magyar Királyság határrendőrsége ..............45

SALLAI JÁNOS: A határrendészet első kézikönyve..............................................61

TÓTHNÉ DEMUS MÁRIA: A Határőrség alkotmányos jogállása és feladatrendszere a rendszerváltozást követően .........................................67

JOZEF BALGA: A Csehszlovák Köztársaság határőrizetének jogi aspektusai. ..............................................................................................73

A HATÁRRENDÉSZET IRÁNYVONALAI ......................................................79

TEKE ANDRÁS: A folyamat-és rendszerszemlélet érvényesülése a határbiztonságban.......................................................................................81

PRÓKAI BÉLA: A határrendészet helyzetére hatást gyakorló néhány általános tényező ...........................................................................................97

BABOS ALBERT: A XX. század elején kialakított határrendészet szellemiségének visszatükröződése a századvégi magyar-osztrák kapcsolatokban a szombathelyi kerület határszakaszán..............................107

RITECZ GYÖRGY: Piros vonal helyett…...........................................................115

GAÁL GYULA: Az embercsempészés helyzete Magyarországon az ezredfordulón..........................................................................................131

VAS GIZELLA: A határrendészeti tevékenység a schengeni elvekre épülő európai modellben.......................................................................................149

ZSIGOVITS LÁSZLÓ: A rendvédelmi informatika kihívásai az első határrendőrségi törvény szellemében .........................................................161

6

IDEGENJOG ÉS MIGRÁCIÓ ...........................................................................177

HAUTZINGER ZOLTÁN: Az első idegenjogi törvény .......................................179

GÖRBE ATTILÁNÉ ZÁN KRISZTINA: A migráció mint a magyar idegenrendészet XX. századi történetének sajátos területe .........................193

GUBICZA JÓZSEF: Gondolatok a migráció és menekültügy magyarországi megjelenéséről, a határrendészet feladatairól .....................209

NÉMETH JÓZSEF: Biztonsági kockázatok: a Balkán .........................................217

A HATÁRRENDÉSZETI KÉPZÉS FÁZISAI .................................................223

VIRÁNYI GERGELY: Határőrizeti/határrendészeti tisztképzés 1903–1967 ................................................................................225

FÓRIZS SÁNDOR: A sorállományhoz kapcsolódó határőr tisztképzés végnapjai .....................................................................................................245

KOVÁCS GÁBOR: Az alap- és felsőfokú határőr tisztképzés sajátosságai a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Határőr Tanszéken 2002 és 2008 között...................................................................257

VARGA JÁNOS: Határrendészeti vezetők felkészítése rendészeti környezetben ...............................................................................................275

BEREGNYEI JÓZSEF: Egy határőr-pedagógus visszaemlékezése a Határőr Kiképző és Továbbképző Intézet beindulására és más kapcsolódó képzési történésekre .....................................................291

7

Szerkesztői előszó

A modernkori magyar határrendészet megszületésének ideje arra a tör-vényhozói időszakra vezethető vissza, amikor 1903. március 11-én a magyar országgyűlés megszavazta a határrendőrségről szóló 1903. évi VIII. törvény-cikket.

Bár a törvény gyakorlati alkalmazására, így a határrendőrség tényleges felállítására ezt követően még három esztendőt kellett várni, ez volt az az év, amikor hazánkban is felismerték annak szükségességét, hogy „az ország határszélének állandó felügyelet alatt tartása, az azon átirányuló forgalom folytonos ellenőrzése és a határ közelében felmerülő s az államrendészet szempontjából jelentékenyebb események figyelemmel kisérésére (…) az ál-lam a határőrizet czéljára külön, teljesen megbizható közeget alkalmaz.”

E kötet ennek a jogalkotói aktusnak kíván méltó emléket állítani azzal, hogy a törvény elfogadásának száztíz éves alkalmából a határrendészet tu-dományának művelői révén áttekinti mindazokat a területeket, amelyek az elmúlt „évtizeddel bő egy évszázadban” meghatározták az államhatár ellen-őrzését. Ennélfogva írások születtek a határrendészet múltjáról, történeti ve-tületeiről, a határrendészet jelenéről és lehetséges fejlődési irányvonalairól, a határrendészet mint szakma elsajátításához fontos képzési jellemzőkről, nem utolsó sorban a határrendészetet is meghatározó legfontosabb társadalmi jelenségről, a migrációról és annak sajátos szabályozási rendszeréről, az ide-genjogról.

A jubileumi tanulmányok nemcsak azoknak a figyelmére számíthatnak, akik művelik vagy ápolják a magyar határrendészet tudományát és szakmai kultúráját, hanem mindazok számára is érdekes lehet, akik tisztelik avagy egyébként is érdeklődéssel fordulnak az államhatár őrizetével, a határrend fenntartásával, a határforgalom ellenőrzésével, nem utolsó sorban a külföldi-ek jogával és rendészetével kapcsolatos kérdések irányába.

Ehhez kívánnak hasznos időtöltést és jó olvasást

a szerkesztők. Budapest, 2013. május 15.

9

Beköszöntő

Úgy tűnik, hogy bár a határőrség a korábbi szervezeti formájában megszűnt lé-tezni, de volt munkatársai nem lankadó szorgalommal keresik egykori lényegét. Több ez egyszerű leltárkészítésnél, pláne nosztalgiázásnál! Jelen kötet szerzői azt igyekeznek számba venni, mi működött jól, és miért, s milyen maradandó értékek vihetők tovább.

Voltaképpen több mint száz évet ível át vizsgálódásuk. A kiinduló állapotból – a

többé-kevésbé kiegyensúlyozott – dualista határrendészetből kiindulva, a mai Euró-pai Uniós „békés” határrendészethez tért vissza a rendszer. Igaz, volt közben több mint negyven év, amikor a fegyveres, időnként aknazárral megerősített határőrizet dominált.

A szerzők túl a személyes elkötelezettségen, leltárt kívánnak felállítani arról a

rendészeti ágról, melyről személyes tapasztalatokkal rendelkeznek. Személyes sorsuk is jól példázza, hogy az egykori határőr tapasztalataik hogyan hasznosíthatók az oktatásban, a rendfenntartásban, a határrendészetben, vagy a mig-ráció kezelésében. És voltaképpen ez a lényeg: létezik szerves fejlődés. Jelenük nem a semmiből jön, az uniós követelményeket van mire építeni, és mindannyiunk szerencséjére köztünk él az a gyakorlott szakembergárda, akinek tapasztalataiból van mit átadnia. Tanuljunk, okuljunk belőle!

Dr. Korinek László Magyar Rendészettudományi Társaság elnöke

A Magyar Királyi Határrendőrség felállításának okai, máig ható jelentősége

11

A HATÁRRENDÉSZET TÖRTÉNETI VETÜLETEI

Nagy György

12


13

Dr. Nagy György nyá. határőr ezredes nyá. egyetemi tanár

A Magyar Királyi Határrend őrség felállításának okai, máig ható jelentősége

Előszó

Hazánk történetével foglalkozó számtalan könyv, kiadvány, disszertáció áttanul-

mányozása eredményeként evidenciaként fogadtam el, hogy minden birodalom, ország, politikai és gazdasági biztonsága érdekében, sok évszázad alatt kikristályo-sodott tapasztalata alapján, a szükségesnek tartott mértékben, jogosan és indokoltan őriztette, őrizteti határait, ellenőrizteti a határon átlépő személyeket, szállítmányo-kat, s kísérli meg távol tartani, eltávolítani a nemkívánatosakat.1 Hazánk történeté-ben Szent Istvántól napjainkig az államhatárhoz kapcsolódóan törvények sokasága rendelkezett.2

Az idő távlatából, az események ismeretében bizonyos, hogy közülük máig ható az 1903. évi törvénycsomag is. A témában érintett törvények esetében nem az a nóvum, hogy azok kerettörvények,3 hanem az, hogy e törvényeket, majd a kapcso-lódó végrehajtási rendeleteket a törvénycsomag keretén belül tudatosan összhangba hozták.

E tanulmány írásakor az 1945-ig tartó időszakot célirányosan, csak a rendelkezé-semre álló joganyag összehasonlító vizsgálatával végeztem el, tekintettel arra, hogy a jelzett idősor részletes kutatását soha sem tekintettem saját feladatomnak. A saját kutatásaim során feltárt kapcsolódó dokumentumokból idézve, úgy ítélem, néhány, eddig nem ismert konkrétummal gyarapítani tudom az érdeklődők ismereteit.

I.

Bennem régen felvetődött a kérdés, miért volt szükség önálló magyar határrend-

őrségre az Osztrák-Magyar Monarchiában? Hiszen a felsorolt feladatokat ellátó

1 Például: Könyves Kálmán Dekrétumai első könyvének 82. fejezete, továbbá második könyvében

intézkedett: „Idegen papot vagy diakónust csak ajánló levéllel kell befogadni, (...) A kiket pedig be-fogadtak, meg kell vizsgálni, ha igaz úton jöttek-e azért, hogy ha valamelyiknek valami rossz híre ütné meg fülünket, az ilyen szűnjék meg hivatalból, míglen törvény szerint igazolja, vagy magát az országból el kitakarodik.” Továbbá: CJH II Endre Aranybulla II. cikke.

2 Márkus Dezső (szerk.): A magyar törvénytár betűrendes tárgymutatója 1000 – 1902, Franklin Társulat, Budapest, 1905

3 Márkus Dezső (szerk.): A magyar törvénytár betűrendes tárgymutatója 1000 – 1902, Franklin Társulat, Budapest, 1905

Nagy György

14

szervezet (szervezetek) működtek addig is a Birodalom külső határain, s azokban természetesen magyarok is szolgáltak?4

A választ a korszak társadalmi – gazdasági változásai vizsgálata után kaptam meg, melyek közül a legfontosabbaknak az alábbiakat tartom:

1. A technikai fejlődés eredményei (pl. térképészet, földmérés) az államterület, az államhatár pontosabb felmérését és kijelölését is lehetővé tették. E lehető-ségét a szomszédos országok is támogatták a hosszú ideje fennálló területi vitáik megoldása érdekében. Első ízben a határok pontos kijelölésére a dualista Magyarország keretei kö-zött került sor. Hosszú viták, esetenként döntőbíráskodást követően alakítot-ták ki a határszerződéseket, melyek becikkelyezésére 1888 (Románia), 1889 (Horvátország), 1902 (Galícia), 1910 (Ausztria) években került sor.5 Ezzel elérte az ország, hogy Mohács után újból elismerték a Kárpát-medencében lévő önálló államterületét, amely a Kiegyezéssel csak részben sikerült. A ha-társzerződések egyben a normális határmenti viszonyok megfogalmazását is igényelték.

2. A dualizmus időszakában az infrastruktúra fejlesztése kiemelkedő szerepet játszott a nemzetgazdaság fejlesztésében. Erre fordították a beruházások több mint a felét. A legdinamikusabb ágazat a szállítás és a hírközlés volt. A vasút töltötte be az egész korszak gazdasági növekedésében a vezető szere-pet.6 A vasút katonai stratégia jelentőségén túl, lehetővé tette többek között a nemzetközi személy- és áruforgalom fellendülését.7 A század végére a Balkán és az Adria felé vezető vasútvonalak megépítésé-vel Magyarország a nyugatról kelet és délkelet felé vezető nemzetközi útvo-nalak fontos átmenő állomásává lépett elő.8 Ez egyben az addig is létező, az ország gazdasági érdekeit sértő csempészést is fellendítette.

4 Kőműves József – Nagy György – Ravasz István: A magyar határőrizet és határvédelem szerveinek

története a modern korban. Budapest, 2010. 5. o. „Ami a határőrizeti szervek fejlődéstörténetét illeti a korban, 1830-ban a cs. kir. hadseregben – a mérnökkari testület analógiájára – felállítatott a ha-tárőrségi kar, 1835-ben pedig a gyalogság új csapatnemeként a cs. kir. Határzárőrség. A nemzet-közi kereskedelem volumenének gyors emelkedése nyomán a katonai jellegű határőrizettől a pénz-ügyi- és vámigazgatás fokozatosan elkülönült, hiszen a kettő egyre inkább eltérő szakismeretet igé-nyelt. 1842-ben a Határzárőrség és az ugyancsak 1835-ben felállított cs. kir. Jövedékőrség egyesí-tésével, önálló szervezetként megalakult a cs. kir. Pénzügyőrség.” E kérdések részletesebb taglalása jelen tanulmány korlátozott méretére tekintettel nem volt lehetséges.

5 1888., 1889., 1902. és 1910. évi törvények. 6 Például: 1869. évi VI. törvénycikk az első magyar-gácsországi mozdonyvasút építése és üzlete

tárgyában, az 1891.évi XL. törvénycikk a rumán királysággal létesítendő vasúti és közuti összeköt-tetésekről… Márkus Dezső (szerk.): A magyar törvénytár betűrendes tárgymutatója 1000 – 1902, Franklin Társulat, Budapest, 1905

7 Ránky György (főszerk.): Magyarország története 1890 – 1918. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 378 – 378. o.

8 Frisnyák Zsuzsa: Megy a gőzős a XIX. és XX. században. História, 1996. 5-6. sz. 46-48. o.


15

3. A 19. századi egyetemes migrációs folyamat részeként mintegy 1,2 millió-nyi kivándorlási veszteség érte az ország népességét.9 10 Az ugyanebben az időszakban bevándoroltak számáról statisztikai kimutatás nem készült, szá-muk 300 – 400 ezer fő körülinek becsülték a szakértők.11 Bizonyos, hogy a Monarchia határain a Monarchia érdekei szerinti ellenőrzés folyt, amely nem méltányolta a magyarországi kivándorlással kapcsolatos érdekeket Az illegális migráció is látens maradt. A megoldás útjának a kivándorlás nemze-ti határon történő ellenőrzése bizonyult.

4. A nemzetközi politikai viszonyokban is jelentős változások következtek be. II. Viktor Emánuel (1861-től Olaszország királya) 1870-ben Velence után Rómát is Olaszországhoz csatolta és miután Ottó von Bismarck 1871-ben Németországgá egyesítette a német fejedelemségeket, Ausztria hatalmi súlya a térségben jelentősen lecsökkent.12 Az 1878-cal kezdődő balkáni háború a balkáni népek török elleni harcai folytak a nemzetállamiságuk megteremtése érdekében. E változások lehetőséget biztosítottak Magyarország súlyának erősítésére, egyes területeken az önállóság formai megvalósítására.

5. Az államhatárok kijelölésével egyben annak az átlépése is korlátozhatóvá, feltételekhez kötése is lehetővé vált.13

A sok közül öt pontban kiemelt, és felsorolt változások lehetővé tették, sőt igé-nyelték a közbiztonság erősítése érdekében a közigazgatásban új nemzeti rendészeti szervezeti elemek létrehozását.

II.

Az államhatárok pontos kijelölésével tehát konkréttá vált Magyarország államte-

rülete. Szükség volt tehát egyrészt a magyar államterület határának őrzési, átlépési, ellenőrzési szabályai koherens megfogalmazására, a szabályok betarttatásának, és betartásának ellenőrzésére legalább egy önálló magyar szervezetre, s e szervezet tevékenysége szabályai meghatározására.

A cél, a „határrendészeti teendők ellátása” ami a mai megfogalmazással az állam-terület határtérségének rendészeti biztonsága megteremtését foglalja magába (tehát nem a katonai biztonságot!). A feladat a cél teljesítésének objektumainak megfo-

9 Ránky György (főszerk.): Magyarország története 1890 – 1918. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.

405. o. 10 Ránky György (főszerk.): Magyarország története 1890 – 1918. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.


413. o. 12 Világtörténelmi Enciklopédia, Kossuth, Budapest 1984 742, 737. o. 13 Például: 1891. évi XL. törvénycikk a román királysággal létesítendő vasúti és közuti összekötteté-

sekről. Vö. Márkus Dezső (szerk.): A magyar törvénytár betűrendes tárgymutatója 1000 – 1902. Franklin Társulat, Budapest, 1905

Nagy György

16

galmazása. A feltételek, a szabályok betartását kikényszerítő szervezet felállítása. Továbbá a szervezet jogszerű tevékenységét biztosító jogosítványok, kötelezettsé-gek megfogalmazása.

A több éves vitát követően azok megvalósultak.14 A századforduló után a magyar törvényhozás egy törvénycsomagot alkotott, amely a kivándorlásról, az útlevelek-ről, az idegenrendészetről és a határrendőrségről szóló törvényeket tartalmazta. Megítélésem szerint ott rejlik a törvénycsomag több mint fél évszázados hatályban maradásának biztosítéka, hogy mindegyik tartalmazza a „belügyminister rendeleti-leg állapítja meg” szófordulatot. Ezért a koherencia, az összehangoltság lehetősége biztosított maradt.

A határátlépés feltételeit az útlevéltörvényben,15 a kivándorlást a kivándorlás-ról,16 a külföldiek be és kiutazását az „idegenrendészeti” törvényben,17 és magyar államisághoz igazodó második határőrizeti-határrendészeti szervezetről,18 a Magyar Királyi Határrendőrségről rendelkezőt 1903. március 11-én az 1903. évi VIII. tör-vénycikkben fogalmazta meg. Ugyanott minden kétség kizárása érdekében tisztázta, részletezte, hogy a határrendészeti feladatok milyen objektumok.

Az 1903. évi VIII. törvénycikk alapvető jelentősége: döntés az Ausztriától és az önkormányzatoktól független szervezetről, mely lehetővé tette az egységes központi irányítást a törvényben meghatározottak végrehajtására. De nemcsak az irányítást. A határrendőrség jogköre átfogta a „nemzetbiztonság” szinte valamennyi területét. Nemzetközi szerződésben rögzített jogkört, szabálysértési eljárási hatósági jogkört, rendőrhatósági jogkört kapott.

Mielőtt a „belügyminister rendeletileg állapitja meg” szófordulat folytán a ha-tálybalépés és a részletező jogszabályra térnék, célszerűnek tartom, hogy megáll-junk egy pillanatra, s megnézzük a jelzett törvénycsomag útlevelekre vonatkozó tagját. Hiszen e nélkül a határrendőrségről szóló törvény egyik megkülönböztetetten fontos feladata homályban maradna, mert útlevéltörvények korábban is voltak,19 de a nemzetközi kapcsolatok változásai egy átfogó rendezést sürgettek. A törvény vitá-ján a képviselőház igazságügyi bizottsága is foglalt állást, hogy egy törvénycsomag keretén belül rendezzék végre az útlevélügyet „mint a személyazonosság és állam-polgárság igazolására szolgáló okmány”20 14 Parádi József. A Magyar Királyság határrendőrsége. Rendvédelem-történeti füzetek Budapest.

XVIII. évf. 21. sz. 101-102. o. 15 1903. évi VI. törvénycikk 16 1903. évi IV. törvénycikk 17 1903. évi V. törvénycikk 18 1891. július 15-én a 50341 M.E. sz. rendelettel a magyar–román és magyar–szerb határszakaszon

(az Osztrák–Magyar Monarchia külső határán) közös belügy- és honvédelmi miniszteri utasítással Magyar Királyi Határszéli Csendőrséget állítottak fel.

19 Például: Útlevéltörvények: 1609. évi XXIII. törvénycikk,1659. évi LXI. törvénycikk, 1715. évi LXXV. törvénycikk, 1741. évi XXVI. törvénycikk, Erdély: 1752. évi I. törvénycikk, 1899. évi XLI. törvénycikk, 1900. évi XXVIII. törvénycikk

20 1903. évi VI. törvénycikk magyarázata


17

Az 1903. évi VI. törvénycikk. Az évforduló és a dokumentum jelentősége e tör-vényből is igényli a szöveghű – de nem teljes – felidézést:

„1. §. A magyar korona országainak területén való tartózkodáshoz és utazáshoz, valamint az állam határán való átkeléshez útlevél rendszerint nem szükséges.

2. § A ministérium felhatalmaztatik, hogy háború esetén, vagy ha az állam vagy valamely részének biztonságos, vagy valamely állammal szemben a viszonosság megkívánja, az útlevél-kötelezettséget az állam egész területére, vagy bizonyos ré-szére, illetőleg a határszélre vagy ennek valamely részére ideiglenesen elrendelhes-se, úgyszintén, hogy az útlevelet valamely külföldi államba való utazáshoz kötelező-vé tegye, avagy az állam határán való átkeléshez s fegyveres erő kötelékébe tartozó egyének részére útlevelek kiadását egyáltalában beszüntesse.

A jelen szakaszban nyert felhatalmazás alapján teendő intézkedésekről köteles a mimistérium a törvényhozásnak jelentést tenni.

(…) 9. § Az útlevelek teljesen azonos alakú, a magyar korona országai egyesített

czimerének rajzával ellátott nyomtatványokon állíttatnak ki: pedig Magyarországon magyar és franczia, Horvát-Szlavonországokban horvát franczia nyelven.

(…) 13. § Magyarországon a belügyminister és Horvát-Szlavonországokban a bán a

határszél közelében lakók részére az átkelés tekintetében könnyítéseket tehetnek. (…) 15. § Aki hamisított, vagy más névre szóló útlevelet használ, útlevelét másnak

használatára átengedi, magára vagy útitársaira nézve hamis bejelentést tesz, - amennyiben ez a cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik – egy hónapig terjedhető elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető.

Aki pedig a 2. § értelmében elrendelt útlevélkötelezettség esetében útlevél nélkül az állam területén, illetve annak meghatározott részére utazik, vagy a határon ki- vagy belép, 15 napig terjedhető elzárással és 100 koronáig terjedhető pénzbüntetés-sel büntetendő.”

Nézzük más megközelítésből: A cél, az állam területére belépni, az azt elhagyni szándékozó „magyarok és hor-

vát-szlavonok” számára egységes szabályok – és okmány - megfogalmazása, mely-lyel biztosíthatják szabad mozgásukat külföldön is. A feladat a cél teljesítéséhez a nemzetközi szerződésekben foglalt feltételeknek megfelelő okmány megalkotása, annak jogszerű alkalmazási feltételei megfogalmazása. A szervezet egyrészt a kiál-lító hatóság kijelölése. Másrészt a szervezet jogszerű tevékenységét biztosító jogo-sítványok, és a jogszerű alkalmazás betartását ellenőrző, illetve azt betartató szerve-

Nagy György

18

zet szükségességének megfogalmazása.21 A felidézettek bizonyítják, hogy a magyar törvényalkotói száztíz évvel ezelőtt is a jövőre, és Európára is tekintettek.

Visszatérve az 1903. évi VIII. törvényre, annak jelentőségét nem csökkenti, hogy a korábban már említett belpolitikai viszonyok következtében nem került sor azon-nal a határrendőrség tényleges felállítására. Arra csak az 1905. december 9-i az 1905. évi 5692. M.E. sz. rendelet, végrehajtására pedig a belügyminiszter 91.000. számú körrendelete, valamint annak melléklete (az igen részletes végrehajtási utasí-tás) intézkedett. Tekintettel arra, hogy az utasítás a törvényben foglalt feladatokat és eljárásokat részletezi teljes mértékben, azzal nem kívánok foglalkozni.

Ellenben különösen figyelemre méltók a tisztviselői létszámba való felvétel kép-zettségi követelményei: „A fogalmazási szakban a következő képzettség kívántatik meg: Ügyvédi oklevél, vagy államtudományi, vagy jogtudományi tutorság, vagy végre legalább a jogi négyévi tanfolyamnak a fennálló szabályok szerint való be-végzése és az államtudományi államvizsga sikeres letétele.”Továbbá „Díjtalan gyakornokul csak oly egyén vétethetik fel, ki bebizonyítani képes, hogy addig, míg segélydíjjal, vagy fizetéssel összekötött állást nyer, tisztességesen megélhet.”

A képzettség, a jogismeret magas foka érthető, hiszen a határszéli rendőrkapi-tányságok hatóságok voltak.22 Véleményem szerint a szükséges okmányok kiállítá-sához, az ellenőrzéshez kapcsolódó feladatok legalább középfokú felkészültséget igényeltek.

A határrendőrök felvételére vonatkozó szabályok23 is figyelmet érdemelnek: „ A határrendőrt a belügyminiszter veszi fel. A felvétel ideiglenes és csak hat hónapi próbaszolgálat, valamint az elméleti vizsgának sikeres letétele alapján történik a véglegesítés. Felvételi feltételek: magyar állampolgárság és fedhetetlen előélet, legalább hatévi katonai vagy csendőrségi (esetleg együttes) szolgálat, a magyar nyelvnek szóban és írásban bírása, egészséges testalkat, negyven évet túl nem hala-dott életkor, rendezett anyagi viszonyok.” A feltételek jelentős különbsége az eltérő (őrzés, biztosítás, kísérés) feladatkörből következik.

Időtálló döntések voltak. A fenti törvény e szervezet feladatát is részletezte, amely merőben speciális volt.

Speciális, mert úgy a külső, úgy a belső határon jelentős feladatokkal, s a hozzá kapcsolódó jogkörökkel ruházták fel. Kiemelt figyelmet érdemel a kapitányságok többségének földrajzi elhelyezése is:

− Bártfa és kirendeltsége: Lubotény, − Liptószentmiklós és kirendeltsége: Poprád,

21 Például: 1904. évi 70.000. B.M. sz rendelet az 1903. évi VI. törvénycikk végrehajtására, a

102.843/1904. P.M. sz. rendelet a bélyegbenyomásos kincstári útlevél-ürlapok forgalomba bocsátá-sáról 1905. január 1-jei hatállyal

22 91.000/1905 B.M. sz rendelet és a csatolt melléklet: Utasítás a határrendőrségről szóló 1903: VIII. törvénycikk végrehajtása tárgyában.

23 91.000/1905. B.M. sz. és 120.000/1906. B.M. sz. rendelet


19

− Zsolna és kirendeltsége: Csacza, − Pozsony és kirendeltsége: Királyhida, − Sopron és kirendeltsége: Csáktornya és őrsége: Gyékényes.

Aki csak rápillant, a korabeli Monarchia térképén láthatja, hogy azok mind a bel-

ső határon voltak! Talán csak nem az úti okmányok (a kivándorlás) ellenőrzésének biztosítása volt az egyik igen fontos cél? És ha még a később felállított Fiumei Ka-pitányságot is figyelembe vesszük, akkor e gondolatok csak erősödnek.

Nem lehet elégszer ismételni, hogy a törvénycsomag kiemelkedő jelentősége az, hogy azok egymásra épülő összehangolt kerettörvények. E törvénycsomag tehát nemcsak döntött a szervezet szükségességéről, hanem megalkotta – a kor igényelte célok teljesítéséhez szükséges egymásra épülő rugalmas feladatrendszert. A részle-tezések, a módosítások, könnyítések és szigorítások lehetőségeit alacsonyabb szint-re utalta. Ezzel időtállóvá tette mindegyiket. Akár pozitív, akár negatív értelemben.

A Magyar Királyi Határrendőrség felállításával a határőrizet irányítása is átkerült a császári és királyi közös Pénzügyminisztériumtól a magyar királyi Belügyminisz-tériumhoz, vagyis Bécstől Budapesthez.

Tehát száztíz éve deklarálta hazánk az 1903. évi VI törvénycikkel, hogy „az ál-lam határán való átkeléshez útlevél rendszerint nem szükséges”, de a VIII. törvény-cikkel azt is, hogy a hatályos nemzetközi szerződéseknek megfelelően „az állam határain és annak közvetlen közelében előforduló közbiztonsági teendőket az állami határrendőrség látja el.”24

A határrendőrség a részletszabályok megalkotása, és az időigényes szervezés után 1906. január 16-tól kezdte meg működését.25 Központi irányító szerve a m. kir. Belügyminisztérium Határrendőrségi Osztálya volt. Feladatát Magyarország teljes határszakaszán látta el, szervezete határszéli rendőrkapitányságból (határrendészeti kapitányságból) és kirendeltségből állt. A fiumei kapitányság csak 1913-ban állt fel.

Az új, központosított, és a vármegyei, járási, városi hatóságoktól független, álla-mi testület, vezető szerepet töltött be az államhatár őrizetben részt vevő szervezetek tevékenységének összehangolásában, széles jogkört kapott a nemzetbiztonság, a határőrizet, az idegenrendészet és a határforgalom-ellenőrzés terén.26 A határrend-őrség rendőri büntetőbíróságként járt el útlevél, tiltott visszatérés esetén, valamint külföldiek bejelentkezési és lakhatási ügyeiben, hatáskörébe utalták a kivándorlási ügyeket, majd a leánykereskedés ellenőrzését is. A határforgalmat a Határrendőrség kizárólagosan 1912-ig ellenőrizte, bár a törvény 7. § szerint a belügyminiszter más hatósági közegeket (csendőrség, állatorvosi hivatal, vámhivatal, pénzügyőrség,

24 A kivándorlásról szóló törvény taglalását nem tekintem feladatomnak 25 1905. évi 5692. M.E. sz. rendelete, 70.000/1904. B.M. sz. rendelet 26 Például 102.843/1904. számú pénzügyminiszteri rendelettel az útlevelek esetében.

Nagy György

20

szolgabírói hivatal)27 is megbízhatott. Ekkor a szerb és a román határon – a Monar-chia külső határán – a Határszéli Csendőrség, amely ott addig is ellátta a határőrize-ti feladatokat teljes egészét, a kishatárforgalmi úti okmányok ellenőrzési feladatait is átvette.

Az ellenőrzési módszerek a belső határokon is ugyanazok voltak. Ott azonban csak a kivándorlók úti okmányait kellett ellenőrizni, hiszen a nem kivándorlók útle-vél nélkül is átléphették az államhatárt. Gyanúok esetén bárkit ellenőrizhettek, s ha alapos volt a gyanú, illetve ha az bebizonyosodott, akkor a határrendőrök megtagad-ták a határ átlépésének engedélyezését. Bizonyára más kutatók figyelmét sem kerül-te el az a mondat, melynek tartalma napjainkban is érvényes, miszerint „Az utlevélkötelezettség alá tartózó vonalakon a mellékutak is állandó felügyelet alatt tartandók oly célból, hogy a határt mellékösvényeken, u.n. csempészutakon át ne léphessék…”

Mint azt a törvénycsomag létrehozását generáló egyik okként már említettem, a 19. századi egyetemes migrációs folyamat részeként mintegy 1,2 milliónyi kiván-dorlási veszteség érte az ország népességét.28 29 Az illegális migráció látens maradt, bár az ennek ellenére köztudott volt.

A Monarchián belül, 1912-től30 megélénkült az esetleges háborús teendőkre való felkészülés. Azidőtől a hadműveleti területen kívül a polgári közigazgatás hatáskör-ében maradt a rend fenntartása, és annak irányítását, természetesen korlátozással. A korlátozások közé tartozott a határátlépések szigorítása, útlevélhez, úti okmányhoz kötése a külső határokon kívül Horvátországba is.31

A kerettörvények tehát már ekkor bizonyították megfogalmazóik szándékát. Ha-tályban maradtak, mert csak az alacsonyabb szintű szabályzókat kellett megváltoz-tatni.

Az I. világháború idején a határrendőrség a hadtáp, illetve a hadműveleti terüle-ten működött, s a katonai hatóságoknak nyújtott segítséget ellenőrzéseivel.32

A Tanácsköztársaság időszakában a szervezet „szétzilálódott”, csak a folyamatos átszervezés, a rövid ideig hatályos módosítások tömege volt a jellemző.33

27 91.000(1905 B.M. sz. körrendelete és a csatolt melléklet, utasítás a határrendőrségről szóló 1903:

VIII. t.-c. végrehajtása tárgyában, 48-50.§. 28 Ránky György (főszerk.): Magyarország története 1890 – 1918. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.


412. o. 30 1912. évi LXIII törvénycikk a kivételes hatalomról 31 205.578/XI./1913. B.M. számú körrendelet. A kivándorlás csökkentése céljából teendő intézkedé-

sek. Továbbá például: BK 1912. év 98. o. m. .kir belügyminiszter 1914. évi 27.573/XI- b/ számú körrendelete, továbbá BK.1914. év. 1405. o. 5472/1914. és 5473/1914. M.E sz. rendelete, továbbá 285/1915. M.E. sz. rendelet az útlevél kötelezettség elrendeléséről.

32 1914. évi 5.111. eln.sz. rendelet, 5.112. eln.sz. rendelet, 1915. évi 2.987. M.E. sz. rendelet, 4,031/1915. M.E. sz. rendelet, 4,433/1917.M.E. sz rendelet, 1919.évi 19.790 sz. B.M. körrendelet.


21

III. A háborút és Trianont34 követően nem váratott sokáig magára a határrendőrség

újjászervezése. A viszonyok lényeges változásai, az ország területének jelentős csökkenése35 az államigazgatás átszervezését is igényelte. Az önkormányzati rend-őrség országos államosításával a magyar rendőrség államivá vált. Ez indokolta a határrendőri szervezet bevonását a Magyar Királyi Államrendőrség szervezetébe. A bevonás - beolvasztás – bár jelentős szervezeti módosulást jelentett, - már a terület-csökkenés miatt is - nem igényelte az 1903. évi VIII. törvénycikk érvényteleníté-sét.36A közvetlen budapesti irányítás a korábbi önálló határszéli rendőrkapitányság-ok esetében megszűnt. Állományuk egy részét a területileg illetékes kerületi rend-őrkapitányságok szervezetébe olvasztották. Állományuk nagyobb része a kerületi rendőrkapitány közvetlen alárendeltségébe utalva határszéli rendőri kirendeltségen látta el feladatát. A kerületi rendőrkapitányságokat az országos kapitányságok, majd az országos rendőr-főkapitányság irányította.37 A vizsgált terület ezzel egy vezetési szinttel bővült. De e tekintetben nem sérült a törvény szelleme.

E változások azonban jelentős koncepciómódosulást is jelentettek a szervezetre vonatkozóan, hiszen elég hosszú időre megszűnt a belső határ. A korábbihoz képest lényegesen megnövelték a határszéli rendőri kirendeltségek számát, és az ellenőrzés helyét a természeti viszonyokra is tekintettel, közelebb vitték az államhatárhoz. Az ominózus törvény lehetőséget biztosított a kirendeltség hatáskörének leszűkítésére. A hatáskör a határállomás területére vonatkozott, továbbá az 5.645/1923 BM sz. körrendeletben meghatározott községek területére. Ezzel a rendőrhatósági tevé-kenység területi mértéke lényegesen lecsökkent, s előtérbe került a nemzetközi ha-tárforgalom ellenőrzéséhez szorosan kapcsolódó munkakör. A „Trianon okozta trauma” arra késztette a kormányzatot, hogy az új államhatár védelmére, az elvesz-tett területek visszaszerzésére, támadó harctevékenységre is képes hadsereget szer-vezzen. Ezzel a katonai határőrizet nyert prioritást a rendészetivel szemben, amit a Honvédelmi Határszolgálati utasítás többször módosított tartalma bizonyít.

A trianoni diktátum miatt a haderő rejtésére volt szükség.38 Ekkor vált először korszakalkotó jelentőségűvé az 1903. évi VIII. törvény, amelynek 9. §-a lehetővé tette a feladat átruházást: „az érdekelt ministerekkel egyetértésben a belügyminister

33 Csak példaként: 19.790/1919. B.M sz. körrendelete Az útlevélkötelezettség elrendeléséről szóló

285/1915. M.E szám alatt kiadott rendelet módosítása folytán szükséges intézkedések, továbbá 31.556/1920. B.M. sz. rendelete

34 1921: XXXIII. törvénycikk a Trianonban kötött békeszerződés 35 1921: XXXIII. törvénycikk a Trianonban kötött békeszerződés II. rész, Magyarország határai 27. c. 36 5,645/1923. B.M. sz. körrendelete (a határátlépő állomások kijelölése és az ott szervezett m.kir.

állami rendőrségi kirendeltségek hatásköre) is az 1903. évi törvény 6. és 8. §.-ra hivatkozó 5,047/1919. M.E. számú rendeletre hivatkozik.

37 5,645/1923. B.M. számú körrendelete 38 1921: XXXIII. törvénycikk a Trianonban kötött békeszerződés

Nagy György

22

rendeleti úton állapítja meg.” A szükségesnek ítélt katonai határőrizetet a Magyar Királyi Vámőrség 1921. augusztus 25-i létrehozásával oldották meg. Az államhatár őrizete egy szervezet hatáskörébe került, amely szervezet kis részét képezte a hatá-ron átmenő áruforgalom, s a határszéli (mai fogalmak szerint kishatár) forgalom felügyeletét végző igazi vámellenőrző szervezet.39

A kialakult új szervezeti rendszerben a határszéli rendőri (határrendőri) kiren-deltség a vámhivatalokkal közös elhelyezésben – meghatározott belépő állomáso-kon a növény és állategészségügyi vizsgálatot végző állatorvosokkal együtt – vé-gezték munkájukat. A mozgó vonatokon az útlevélvizsgálatot és az azzal kapcsola-tos teendőket a Központi Nyomozó Hivatal közegei látták el. A nemzetközi hajó-forgalomban az ellenőrzést a folyamőrség, majd jogutódja a révkapitányság beosz-tottai látták el.40Az 1903. évi törvény e változtatásokat is lehetővé tette.

A Magyar Királyi Rendőrség – benne a határszéli rendőrség egyre jelentősebb része – a háború időszakában az 1939. évi II. törvénycikk (a honvédelemről) 14. § (5)41 bek. értelmében tevékenységét a hadi események miatt kénytelen volt meg-szüntetni és fegyveres személyzetével a Honvédséghez csatlakozni. Fennmaradó részük a rendőrség sorait erősítette 1944 júniusáig, amikor a rendőrséget katonailag szervezett testületté alakították és a csendőrséggel egységes vezetés alá helyezték.42

IV.

A harctevékenységeknek az ország területén való kiteljesedésével a közigazgatás

szervezeti rendszere – közte az államhatárhoz a határforgalom ellenőrzéséhez kap-csolódó is – erkölcsi, személyi és infrastrukturális tekintetben ellehetetlenült, így felbomlott.

Mindezek ellenére a határterületen a rendőri szervek újjáalakulására nem kellett várni a háború végéig. „ Az Ideiglenes Nemzeti Kormány a Magyar Nemzeti Függet-lenségi Front javaslata alapján úgy döntött, hogy az állami adminisztráció szerve-zetét a régi szervezeti keretek és formák megtartásával szervezi újjá. A kormány ezzel a döntésével is jelezni kívánta, hogy nem a Tanács Magyarország, nem a pro-letárdiktatúra kormánya, melynek létrehozására pedig számos helyen történtek kísérletek.”43

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 4-i rendelete44 alapján a német megszállás alól felszabadult területeken a nemzeti bizottságok irányításával meg-

39 Köműves – Nagy – Ravasz: HatárŐrségben. Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2008. 40 Honvédelmi Határszolgálati Utasítás szerint. 41 1939. évi II. törvénycikk a honvédelemről 42 2.300/1944. M.E. számú kormányrendelet. 43 Rácz Béla: A BM újjászervezése 1944 december – 1948 július. Levéltári Közlemények, Budapest,

1970. évi 1. szám. 91. o. 44 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 4-i 13. számú rendelete a polgárőrség megszervezé-

séről.


23

kezdték demokratikus összetételben a közigazgatás ujjászervezését. Erdei Ferenc belügyminiszter (Paraszt Párt)45 már Debrecenben az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakítása után kinevezett rendőrtiszteket, detektíveket és rendőrségi tisztviselő-ket, akik 1945 januárban le is tették az esküt, illetve a fogadalmat, melyről jegyző-könyvet vettek fel. Mint kordokumentum idézésre érdemes:

„Esküvételi jegyzőkönyv. Debrecen, 1945 évi január hó …án 5016/1945 szám alatt kelt rendeletével kine-

vezett detektív az alulírott napon és helyen a következő esküt, illetve fogadalmat letette.

Én ……… esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy Magyarország-hoz, annak alkotmányához, az Ideiglenes Nemzetgyűléshez és az Ideiglenes Nemzet-gyűlés által választott Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz hü leszek, - Magyarország törvényeit, törvényes szokásait, az Ideiglenes Nemzetgyűlés határozatait az ideigle-nes nemzeti kormány rendeleteit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeske-dem, a hivatali titkot megőrzöm és hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismerete-sen, a nép érdekeinek szem előtt tartásával teljesítem. Isten engem úgy segéljen.

Én …… becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarországhoz, an-nak alkotmányához, az Ideiglenes Nemzetgyűléshez és az Ideiglenes Nemzetgyűlés által választott ideiglenes nemzeti kormányhoz hü leszek, - Magyarország törvénye-it, törvényes szokásait, az Ideiglenes Nemzetgyűlés határozatait az ideiglenes nem-zeti kormány rendeleteit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkot megőrzöm és hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen, a nép érdekeinek szem előtt tartásával teljesítem.

Debrecen, 1945 év január hó …nap Esküvevő (fogadalomvevő) aláírása eskütevő (fogadalomtevő) aláírása”46 Tanulságos, a hívő és az ateista is tiszta lelkiismerettel aláírhatta. „A magyar nép alkotmányos érzületével ellentétben álló” törvények és rendeletek

hatályon kívül helyezésével lehetőség nyílt az elbocsátott közalkalmazottak vissza-vételére.47 Az általuk felállított rendőrségnek is minősíthető szervezetek a közrend és közbiztonság fenntartási feladataik mellett fontosnak tartották a határterületen a kialakuló forgalom ellenőrzésében való részvételüket. Ugyanis az ország német megszállás alóli felszabadításával lépést tartva az első, a legfontosabb feladatnak az élet újraindítása, illetve a belső rend helyreállítása tekinthető. Megindult az árufor-

45 Államtitkárok Zöld Sándor (MKP), Kovács Béla (KgP) 46 MOL XIX-B-1-r-790. –Szn-1945 47 200/1945. M.E. sz. rendelete. Az első, 1945. november 10-én 274.000/1945. IV/12. B.M. sz. ki-

adott szervezési intézkedés is utalt a késedelemre: „a határon átlépő utasok ellenőrzését a 145.389/1945. IV/12. sz. rendeletemmel felállított, szervezés alatt álló Magyar Határrendőrség egyes kapitányságainak szolgálatba lépéséig, általában a Honvéd Határőrség látja el...” Ezen in-tézkedéssel, a vízi és légi határforgalom ellenőrzésére felállították a Határfolyam és Légirendészeti Csoportot.

Nagy György

24

galom, a nemzetközi szállítások elsősorban vasúton, a személyforgalom – mint útleveles forgalom – csak a szövetséges hatalmak szolgálati személyeinek néhány ezres nagyságrendű forgalma volt, melyet a mai értelemben vett kishatárforgalom (kettősbirtokosok) határátlépései egészítettek ki, közel százezerre. Az Ausztriát érintő szovjet csapatszállítások is jelentősek voltak. A magáncélú útleveles forga-lom nem volt számottevő, s minden esetben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) külön engedélye is kellett a határátlépéshez. A háborút követő első években idegenforgalmi célzatú határforgalomról nem is lehetett szó.48 A helyzet bonyolult volt, hiszen nem az 1900-as évek békeidőszakát élték, amikor a törvényben foglal-tak megvalósítására rengeteg idő állt rendelkezésre. Az idő sürgetett. Ezért ahol a távolsági határforgalomra és annak ellenőrzésére feltétlenül szükség volt, továbbra is a Honvédelmi Minisztérium szervezetében a Honvéd Kerületi parancsnokságok-nak alárendelt már működő határportyázó századok végezték az átléptetést és az ellenőrzést.49 A rendelet kiadása tehát még nem jelentette azt, hogy a szervezet már működőképes. Egyidejűleg folyt a vezető és végrehajtó szervezet megtervezése, megszervezése. A vizsgálat szerint érintett szervezet sem volt ez alól kivétel. A Magyar Belügyminisztérium VI. (Közrendészeti) osztály vezetőjének dr. Szebenyi Endrének50 1945. április 20-án, a belügyminiszternek tett, az osztály megszervezé-sével kapcsolatos felterjesztésében 3 alosztály felállítását indítványozta, köztük a VI/2. Rendőrségi alosztályt, melynek „ügyköre kiterjed a volt rendőrségi és csend-őrségi ügyosztályra, valamint a szélesebb alapokra helyezendő határrendőrség ügyeire” Az alosztály vezetésével Ékes István miniszteri osztálytanácsost javasolta megbízni.51 A rendőrségi alosztályon Ékes Istvánon kívül (MKP) Tömpe András (MKP), Demeter János (SZDP), Bécsi Tibor (FKgP), Lukács Pál (FKgP), Nagy Imre (FKgP), Bíró András (FKgP) teljesített szolgálatot. A Közrendészeti alosztályt Zöld Sándor (MKP) politikai államtitkár felügyelte.52 Természetesen, a vonatkozó

48 152.289/1945. VI.-2. B.M. sz. rendelet, 572.259/1946/IV-12/d. B.M. sz. rendelet a

411.728/1946/IV-12/d. B.M. sz. rendelet módosítására. A határőrség megalakulása 1945 – 1948. 1975. BM.HŐR. POLCSF. 327. o. MOL-XIX-B-1-r-980/275.017-411.728/1946. Hivatalos feljegyzés 1946. május 23.

49 MOL-XIX-B-1-r-390/220.330/1946 50 Szebenyi Endre Erdei Ferenc egyetemi évfolyamtársaként került a szervezetbe. Az 1945. március

12-én kelt 5525/1945. számú rendelettel a „B” osztály (közigazgatási és közjogi) Bibó István, „C” (közrendészeti) osztályt Szebenyi Endrére bízta. Lásd Rácz Béla: i.m. 94. o.

51 MOLXIX-B-1-r-854-138.012/1945 (17.doboz), és Rácz Béla: i.m. 93. o. Ékes István a moszkvai partizániskola volt parancsnoka több társával 1945 január második felében érkezett Debrecenbe, 1945-ben a Belügyminisztérium Közrendvédelmi Főosztály Rendőrségi ügyosztály vezetője, majd 1948 november 23-án érzékelve Péter Gábor határozottan éreztetett ellenszenvét munkaköréből tör-ténő felmentését kérte. BMPK. 1948. nov. 23

52 A megbízás illetve a kinevezés időpontja tekintetében a dokumentumok eltérőek. A hivatkozott dokumentum szerint április 20-án még csak a javaslat született meg. A 3344/1945. BM. sz. rendelet (BM Kitt) 1945. április 17-én kelt. Rácz szerint Erdei Ferenc a VI. közrendészeti osztály és alosz-tály vezetőit csak május 11-én nevezte ki (illetve erősítette meg funkciójukban). Vö. Rácz Béla: i.m. 99. o.


25

rendelet kihirdetése előtt már 1945. május 9-én megkezdődött a rendőrség, s így a Vidéki Főkapitányság újjászervezése.

A határrendőr szervezetek a rendőrség megszervezése során a területi rendőri szerv részeként alakultak meg és azoktól nem elkülönülve tevékenykedtek (miként azt a II. világháború előtt tették). Ezt bizonyítják a fellelhető levéltári dokumentu-mok.

A szervezői tevékenységet is terhelték hatásköri viták, amelyek a személyi kér-déseken túl a szervezet illetékességi területe mellett a vezetői hatáskörökre is kiter-jedtek. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen az egész Belügyminisztérium az átszer-vezés lázában égett. Erdei Ferenc belügyminiszter már júniusban döntött az átszer-vezésről.53

A módosítás lényegi változtatás szándékát vetíti előre a korábbi, a két világhábo-rú közötti határszéli rendőrségi kirendeltséghez képest, a szervezeti elemekre és a szervezeti hierarchiában elfoglalható helyre nézve. Egyben jelzi az 1903. évi VIII. törvényben megfogalmazott szervezési elvek melletti egyre eltökéltebb állásfogla-lást is. E módosítást már tervezet formájában is elhárította az akadályt az önálló határrendőrség felállítása elől,54 amely ugyan csak 1945. november 10-én jelent meg a Rendőrségi Közlönyben, de valójában már 1945. augusztus 17-én aláírta dr. Szebenyi Endre. Az amúgy is nehézségekkel küzdő felállítás alatt álló szervezetet55 bizonyára nem kívánták a választási csatározások céltáblájává tenni.

A határrendőr kapitányságok szervezetének felállítása, feltöltése létszám, szállí-tási, szervezési problémákba ütközött Annak, hogy kis létszámmal is törekedtek e szervezetek felállítására egyebek mellett az is indokolta, hogy a közelgő választások idejére a határterületen is szükségét látták a sajátos feladatú rendőrségnek. Felvál-lalva egyben annak az ódiumát is, hogy a későbbiek során döntésüket felülvizsgál-ják. E szempont fontosságát bizonyítja, hogy a jelentősebb szakismeretet igénylő távolsági forgalmú határátkelőhelyek szervezésének intenzitása elmaradt a rendőr-kapitányságokétól és az őrsökétől. Természetesen e jelzett helyeken a határrendőr szervezet létrehozása nem állt le. A határrendészeti ellenőrzési feladatokra történő felkészülésre, felkészítésre összpontosítás indokolta a feladat visszavétel elhúzódá-sát.

Az 1945-ben eredetileg felállításra eltervezett határrendőr kapitányságok és tiszti őrsök tekintetében a realitások szellemében átmenetileg csökkentették a létszámot. Összesen 254 tiszt és 1220 fő őrlegénység felvételét toborzását látták a szervezők megvalósíthatónak.

53 Rácz Béla: i.m. 101. o. 54 145.389/1945. IV.- 12. B.M. számú rendelet a Magyar Határrendőrség felállítása tárgyában 55 Rácz Béla: i.m. 101. o. hivatkozva a 6154/1945. BM. eln-re megjegyzi, hogy Erdei Ferenc 1945

júniusában eldöntötte az újabb átszervezést, amelyre 1945. augusztus 24-én került sor. Az átszerve-zés során kapta a Közrendészeti osztály a főosztály besorolást és a VI. számot, a rendőrségi alosz-tály az ügyosztály elnevezést és a VI/12. számot. Az ügyosztály létszámát a rendelet 28 főben hatá-rozta meg.

Nagy György

26

Szembetűnő az eltérés az előre jelzett és a kihirdetett szervezeti elgondolás kö-zött. Míg az előző egy minimalizált, csak a távolsági forgalmú átkelőkről és állo-mányigényéről szólt, addig ez utóbbi a teljes határterületet átfogó elkülönült, sajátos szervezetű és feladatrendszerű, központi irányítású rendőrség képét vetíti elénk (szemben a két világháború közöttivel).

Az 1945. november 4-i választások után a belügyi tárcát megkapó Nagy Imre mellett a rendőrséget irányító belügyi államtitkári posztot is a kommunista párt kapta meg. Azt, hogy a korábbi jelzett nézeteltérések ennek ellenére nemcsak a Honvédelmi Minisztériummal, de a Belügyminisztériumon belül is jelentősek vol-tak, s alapvetően hátráltatták a szervezést, azt a már idézett, 1945. augusztustól no-vember 10-ig altatott rendelet már az elején igazolja:

„A határrendőrséghez betoborzott személyek, mind a tisztek, mind a legénység egyelőre a Vidéki Főkapitányság állományába tartoznak és annak közvetlen alá-rendeltségében állnak. A határrendőrség vármegyei, városi vagy járási kapitánysá-goktól és községi rendőrbiztosságoktól függetlenül önállóan működik.”

Ez a megoldás lényegében – az irányítási, vezetési és szervezési elvek tekinteté-ben – az 1903. évi rendszerhez való visszatérést jelentette. A közvetlen irányítást, a kétlépcsős vezetői és végrehajtói rendszert.

Az 1903. évi rendszerhez való visszatérést jelzi, az a tény is, mely szerint a határ-rendőr kapitányságok hatáskörébe utalt feladatok csak annyiban tértek el az 1903. évitől amennyiben azt a megváltozott körülmények feltétlenül szükségessé tették. Például: „a határátlépő-állomásokon és átkelőhelyeken, a határon átlépők útlevele-inek záradékolása, (…) a be- és kilépők jegyzékelése, (…) a valuta, deviza rendelke-zések betartásának ellenőrzése.”56

A rendelet bevezető része és 32. pontja is egyértelmű: „(…) a magyar határrend-őrség a szolgálat ellátása tekintetében a felügyeletem (ellenőrzésem) és irányításom alatt működik, személyi, fegyelmi és gazdasági vonatkozású ügyekbe egyelőre a vidéki főkapitányság alá rendelem.” Ezzel egy igen figyelemre méltó felhatalmazást kapott dr. Lénárt Imre rendőr alezredes: a Magyar Belügyminisztérium IV. (Köz-rendészeti) osztály szervezetében a IV/2. Rendőrségi alosztály (vezetője Ékes Ist-ván miniszteri osztálytanácsos) alárendeltségében a Határ Folyam és Légirendészeti csoport és a Határrendőrség megszervezésére, amely felállásáig (további parancsig) a Vidéki Főkapitányság közvetlen alárendeltségébe maradt.

A már kihirdetett rendelet szerint huszonhat 53 fős határrendőr kapitányság al-kotta a szervezetet, amelyek alárendeltségébe a helyi adottságokat figyelembe véve kettő – tizenegy őrs tartozott volna.57

A távolsági határforgalomra kijelölt átkelőhelyekre tiszti őrsök szervezését ter-vezték 43 fővel. Azokra a távolsági határforgalomra kijelölt átkelőhelyekre, ame-

56 145.389/1945. IV.- 12. B.M. sz. rendelet a Magyar Határrendőrség felállítása tárgyában 57 145.389/1945. IV.-12. B.M. sz. rendelet a Magyar Határrendőrség felállítása tárgyában 1. számú

melléklet


27

lyek a kapitányságok székhelyével egybe estek, nem terveztek felállítani külön tiszti őrsöket. A tiszti őrsök felállítása azért volt szükséges, mert a várható nagyobb és nemzetközi forgalomra tekintettel tiszti rendfokozatú parancsnok jelenlétét tartották szükségesnek a gyors intézkedés miatt. Megítélésem szerint a „gyorsaság” kifejezés helyett inkább a szakmai hozzáértés lett volna az igazi, helyes indok. Így a kapi-tányságokhoz való csatolás okozta időveszteség – ami az őrsök esetében elfogadha-tó volt – a rendelet szerint elkerülhetővé vált. E mellett egy nagyobb forgalmú átke-lőhely ellenőrzése legalább hat főt igényelt az őrlegénységen felül. Az őrsöket a konkrét elhelyezkedéstől függően nagy létszámú őrsre (20 fő) és kis létszámú őrsre (12 fő) bontották.

A Magyar Államrendőrség létrehozása a Belügyminisztérium kebelén belül ismét a központi irányítás megvalósítását célozta, a belügyminisztériumi irányítás újból a 1903. évi VIII. törvénycikknek elveinek megfelelően közvetlenné vált. Megítélésem szerint a létrehozott határrendőr szervezet szervezeten belüli, a különleges megkü-lönböztetett helyzetét az is indokolta, hogy szinte minden az államhatáron bekövet-kező eseménynek nemzetközi vonatkozása volt, s a nemzetközi vonatkozású kérdé-sekben a végső szó minden esetben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hatáskörébe tartozott.58 A helyzet azonban bonyolultabb volt. A szervezést még komplikálta Tömpe András rendőr ezredes a Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztály vezetőjének 1945. november 23-i felterjesztése, amelyben politikai rendészeti csoportok szervezését igényelte a határrendőrségnél. A felterjesztésre dr. Szebenyi Endre átiratában az alábbiakat közölte: „A határon átlépő utasok ellenőrzését a 145.389/1945. IV/12. sz. rendeletemmel felállított, szervezés alatt álló Magyar Határrendőrség egyes kapitányságainak szolgálatbalépéséig, általában a honvéd határőrség látja el, mind a távolsági, mind pedig a kisebb határszéli forgalomban, kivéve a már működésben lévő határrendőr-ségi szervek hatásköri területét.

Minthogy azonban magam is kívánatosnak tartom, hogy a távolsági forgalom ré-szére megnyitott határállomásokon59 az utasok ellenőrzésénél a politikai rendészet feladataira megfelelő szakképzettséggel bíró személy álljon rendelkezésre, a határ-rendőrség, a fentebb felsorolt helyiségekben (sic!) működő szerveihez – a megálla-pított nyomozói létszám keretein belül, egy – egy politikai rendészeti szolgálatra kiképzett nyomozót osztok be.”60 Ez a lépés sem sértette az 1903. évi vizsgált tör-vény előírásait. Egyben bizonyítja a Katonapolitikai Osztály (egyben a Honvéd Határőrség) törekvését a határforgalom – ellenőrzés közvetlen felügyeletében való

58 Rácz Béla: i.m. 91. o. 59 Oroszvár, Hegyeshalom, Szentgotthárd, Sopron, Murakeresztúr, Gyékényes, Magyarbóly, Kelebia,

Szőreg, Lőkösháza, Biharkeresztes, Nyírábrány, Záhony, Sátoraljaújhely, Hidasnémeti, Bánréve, Somoskőújfalú, Szob, Komárom

60 MOL-XIX-B-1-r-690-279.978/1945. Aláírás dr. Szebenyi Endre

Nagy György

28

részvétel megtartása érdekében. Miután e törekvés célt ért, az események felgyor-sultak.

Nagy Imre belügyminiszter rendeletével a Magyar Határrendőrség elnevezés 1946. március 14-től megszűnt. A határrendőrkapitányság elnevezés helyébe „a magyar államrendőrség határrendészeti kapitánysága” elnevezés lépett.61

A fenti rendelet 2. § kimondta: „A magyar államrendőrség határrendészeti ható-ságai és szervei felett a szolgálat irányítását, a felügyeletet és az ellenőrzést a bel-ügyminiszter közvetlenül gyakorolja.” A rendelet 1946. március 14-én lépett hatály-ba. A rendelet kiadása aktusával természetesen csak jogilag tekinthető lezártnak az önálló határforgalom ellenőrző szervezet felállítása. Gyakorlatilag a felállítást egy demonstratív tiszti értekezleten deklarálták 1946. március 18-án a Magyar Állam-rendőrség Határrendészeti szerveinek tiszti értekezletén. A tiszti értekezleten a megnyitó beszédet dr. Lénárt Imre rendőr alezredes tartotta. Idézetek a beszédből: „Bajtársaim! A magyar államrendőrség határrendészeti szerveinek, tiszti karának és legénységének kinevezése befejezést nyert, s ezzel a magyar államrendőrség ha-tárrendészeti szerveit véglegesen kialakultnak tekinthetjük, de ugyanakkor szüksé-gessé vált a kiküszöbölése azoknak a nehézségeknek, amelyek a múltban is megvol-tak és még ma is megvannak. (…) Azok a feladatok, amelyek a magyar államrend-őrség határrendészeti szervei, tehát a határrendészeti kapitányságok és tiszti őrsök ellátnak, olyan természetűek, hogy azok végrehajtására csupán a demokratikus Magyarország szempontjából a legteljesebb mértékben megbízható személyek vál-lalkozhatnak.” Dr. Lénárt Imre ezt követően szó szerint ismertette Nagy Imre bel-ügyminiszter rendeletét. Beszéde folytatásából is érdemes néhány gondolatot idéz-ni: „Általában a demokratikus Magyarország köztisztviselője a lehetőség szerint kerülje a bürokratikus formákat, járjon el úgy formailag, mint tartalmilag jogszerű-en, de a jogszerűség teljes fenntartása ne jelentse a paragrafusok útvesztőjében való tévelygést, hanem jelentse a határozott és erélyes demokratikus szellemű csele-kedetnek, vagy intézkedésnek az előírt jogi formába öntését.” Befejezésül: „a határ-rendőr kapitányságoknak nemcsak rendőri, hanem külpolitikai szerepük is van. Külföldről az ország területére lépő idegen az első benyomást innen kapja.”62 Tehát köztisztviselő, rendőr és nem katona.

E beszéd nem tükrözi azt a tényt, hogy a rendeletet aláíró Nagy Imrét két nappal később 1946. március 20-án Rajk László követi a belügyminiszteri poszton. Nem tett említést arról sem, hogy a véglegesség még nem zárja ki a rövid időn belüli belső átszervezést.

Bár nem a vizsgálat tárgya, de a szolgálati feladatok szoros kapcsolata és az együttműködés igénye miatt a Honvéd Határőrségnél bekövetkezett változásról célszerű e helyt is említést tenni. Bizonyára nem véletlenül, 1946. március 14-én kelt Pálffy György vezérkari ezredesnek a Katonapolitikai Osztály vezetőjének

61 215.908/1946. IV. 12. B.M. sz. rendelet 62 MOL-XIX-B-1-r-63-224.437/1946


29

átirata a belügyminiszterhez, melyből néhány mondat idézésre érdemes: „Miniszter Ur! A Sz.E.B. rendelkezésének megfelelően, a honvéd határőrsöket átszervezem, megerősítem és közvetlenül Katona Politikai Osztályom utján magamnak rendelem alá” (sic)63A megbízhatóságról szóló mondat, és Pálffy ezredes tájékoztatása mesz-szire mutatónak bizonyult.

A határrendészet és a honvéd határőrség átszervezéséből következő feladatmódo-sulások és az együttműködés pontosítása érdekében dr. Lénárt Imre rendőr alezre-des 1946. április 10-én a „Határszolgálat ellátása” címmel valamennyi határrendé-szeti kapitányság és tiszti őrs részére intézkedést adott ki. „A határon a határőrize-tet a távolsági átkelőhelyek és az úgynevezett „kis határforgalom” (sic!) részére megnyitott átkelőhelyek kivételével kizárólag a honvéd határőrség látja el. A határ-sávban járőrszolgálat (portyázás) ellátására ugyancsak kizárólag a honvéd határ-őrség hivatott. Távolsági átkelőhelyeken és az úgynevezett kis határforgalomban megnyitott átkelőhelyeken a határszolgálatot a határrendészeti rendőri szervek látják el a honvéd határőrség szerveinek közreműködésével.(…) Távolsági forga-lomban az úti okmányok érvényesség szempontjából való vizsgálatát, a be és kilépés feljegyzését és az ezzel kapcsolatos nyilvántartások vezetését a határrendészeti rendőri szervek teljesítik.” A feladatrendszer megosztása, elkülönítése mögött nem egyértelműen politikai akarat rejtőzött, hanem hatásköri vita, hiszen mindkét szer-vezetet ugyanaz a párt felügyelte. A rendelet a feladatrendszer elkülönítése szem-pontjából a feladat tisztázás helyett inkább zavart okozott. A pontos feladat elhatá-rolásra még egy hónapot (1946. július 25.)64 kellett várni. Figyelmet érdemel az állomány általános felkészültsége is, valamint az ez ügyben tett intézkedések.

A határrendészeti kapitányságok állományának képzettsége rendkívül heterogén volt, a jogi végzettségtől az elemi (négy osztály) iskoláig terjedt. Az alhadnagyi, hadnagyi rendfokozat nem szabad megtévesszen senkit. E rendfokozatot viselők jelentős része a harmincas éveik közepén járt. Sőt még negyven éves is volt közöt-tük. A tisztek jelentős része a háború miatt nem is fejezte be felső, de középfokú tanulmányait sem.65Ez sajnos visszalépés volt az 1903. évi követelményektől.

Az elnevezés változással együtt kihirdetett alárendeltség változást követően a feladatmódosulás hivatalosan 1946. június 10-én vált hatályossá, bár dr. Szebenyi Endre miniszteri osztályfőnök még május 10-én jóváhagyólag aláírta,66de az csak a június 16-i Magyar Közlönyben jelent meg.

E rendelet67 nem hatálytalanította a március 14-i rendeletet, így a határrendészeti szervek részben hivatalokká alakultak át. A hivatali helyiségekben a hivatalos órá-kat (08.00 – 15.00 óra) szigorúan be kellett tartani, azon túl, pedig a szolgálat fo- 63 MOL-XIX-B-1-r-390-220.330/1946 64 572.100/1946.IV-12/d. B.M. sz. rendelet 65 A rendelkezésre álló dokumentumok e kérdésben reális statisztikai kimutatás elkészítésére elégte-

lenek voltak. 66 410.212/1946. IV.12. B.M. sz. rendelet 67 410.212/1946. IV.12. B.M. sz. rendelet

Nagy György

30

lyamatosságát ügyeletes tiszt beosztásával kellett biztosítani. Az őrszemélyzet fel-adata a határátlépő állomás folyamatos ellenőrzés alatt tartása volt, hogy azon az ellenőrző szervezet megkerülésével ki vagy belépés ne történhessen.

A határrendészet tagjai megkülönböztetésére belügyminiszteri rendelet szüle-tett,68 az intézkedés 1946. április 27-én jelent meg.69 A lényeget nem érintették a változtatások: a 1903. évi VIII. törvénycikk elvei továbbra is érvényesültek, és nem utolsó sorban rendőri szervezet maradt közjogi értelemben is.

V.

Az új feladatok megoldását már nem Nagy Imre, hanem Rajk László belügymi-

nisztersége fémjelezte. Radványi Gyula rendőr őrnagy rövid ideig tartó megbízását követően 1946. május 20-tól a Marschall László rendőr alezredes vezette Határ-, Folyam-, és Légirendészeti alosztály (IV/12.d.) irányításával a Fikkert (Fikert?) Ferenc rendőr alezredes vezette politikai csoport közreműködésével valósították meg.70 71

Rajk László belügyminiszter radikalizmusa gyors szervezeti módosítást eredmé-nyezett. A Magyar Államrendőrség határrendészeti hatóságainak és szerveinek át-szervezésére 1946. június 7-én kelt a rendelet.72 73 74. Az 1946. június 7-i módosított szervezet75 felállítása több problémába ütközött. Az 1945 novemberi választások után megkezdődött a közigazgatásban foglalkoztatottak felülvizsgálatát célzó rende-lettervezetek kidolgozása,76 amelyek egyben az új felvételek és az új kinevezések felfüggesztését jelentették.

A jelentős fluktuáció, mert bár a biztos állás és a várt illetmény vonzóerőt jelen-tett, de a feladat, a végrehajtás körülményeinek megismerése sok alkalmas személyt

68 276.455/1945.IV.-12.B.M. sz. rendelet 69 MOL-XIX-B-1-r-420-219.142/1946. 70 MOL-XIX-B-1-r-378-230.632/1946. A IV/12 osztály öt alosztályra tagozódott: a: személyzeti, b:

fegyelmi és szervezési, c: anyagi, d: határ-, folyam-, légi rendészeti alosztályok. 71 MOL-XIX-B-1-r-378-230.632/1946. 72 1946/410.359/1946. IV-12. B.M. sz. rendelet a határrendészeti rendőri hatóságok és szervek szék-

helyeinek kijelölése. és MOL-B-10-V-3-52-1946. (1.d.) 73 BM. HŐR.1946. évi iratai 251.031/1946. IV. 12. B.M. sz. távirati intézkedés, 225.102/IV. 12 B.M.

sz. rendelet 74 1946/410.359/1946. IV-12. B.M. sz. rendelet a határrendészeti rendőri hatóságok és szervek szék-

helyeinek kijelölése. és MOL-B-10-V-3-52-1946. (1.d.) 75 410.359/IV-12/d. B.M./1946. és Rácz Béla: i.m. 116. o. szerint Rajk László 1946 július 7-én a BM

ügyosztályai felülvizsgálatát (felügyeletét) dr. Fischer Gyula miniszteri osztályfőnöknek, az elnöki főosztály vezetőjének alárendeltségébe utalta. A IV. főosztályt is.

76 A B lista alkalmazásáról szóló kormányrendelet ugyan csak 1946. május 19-én jelent meg, de a SZDP és az MKP már 1945. december második felében megvitatta a közigazgatás megtisztításával kapcsolatos kérdéseket. Vö. Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945 – 1947. Kossuth Kiadó, 1975. 208. o. és 558-559. o.


31

tántorított el annak vállalásától, illetve késztetett lemondásra. A háború alatti tettek alkalmasak voltak a felvételhez, a felvétel elutasításához vagy a későbbi eltávolítás-hoz. Az őrszemélyzet tekintetében, ahol a legnagyobb volt a hiány, a követelmény az írni-olvasni tudás volt az igazoltság mellett. Az elbocsátások jelentős része az előbbiből következett, mert a tájékoztató tanfolyamot, amely gyakorlatilag az alap-felkészítést jelentette, sokan elégtelen eredménnyel fejezték be. A tanfolyam ered-ményes elvégzése a kinevezés feltétele volt.

A fluktuáció, az áthelyezések nagy száma a határforgalom ellenőrzés helyi isme-retei hiányához is vezetett. Ennek ellensúlyozására a határrendészeti kapitányságok vezetői lehetőséget kaptak kapitányságuk állományából kihelyezett őrsök, őrszobák kikülönítésére. Így például a Soproni Határrendészeti Kapitányság a rendszeresített őrsein kívül, kihelyezett őrsöket működtetett a nemzetközi forgalmú Bécsi úton, a GySEV pályaudvaron, a MÁV pályaudvaron, valamint a kapitányságon belül.77

VI.

A Határ-, Folyam-, és Légirendészeti alosztály (IV/12. d.) szervező tevékenysé-

gének eredményességét meghatározóan befolyásolta 5000/1946. számú, más néven „B listázásnak” nevezett Miniszterelnöki rendelet és a Közigazgatás racionalizálá-sára vonatkozó 10.060/1946 számú Miniszterelnöki rendelet.

E két rendeletben foglalt meghatalmazások alapján felállított bizottságok együt-tesen jelentősen megrostálták a rendőrség állományát. Az 5000/10946 M.E. számú rendelet78 2. § (1-3) bekezdések alapján azonnali felmondással bocsátottak el csak a Budapesti Főkapitányságról a főnyilvántartó könyv adatai szerint többnyire 1946. augusztus 6-i dátummal 1995 személyt. A döntéseket a miniszterelnöki megbízott-ból, a belügyminiszteri megbízottból és a szakszervezeti tanács megbízottjából álló bizottság hozta.79 A belügyminisztérium IV.- 12/d alosztály alárendeltségébe tarto-zó határrendészeti kapitányságoknál szolgálatot teljesítő tiszteket a 2. számú bizott-ság vizsgálta felül, s határozata 27 személyt érintett.80 81

A 10.060/1946. M.E. számú rendelet címe: „Az államháztartás egyensúlyi hely-zetének rendbehozása érdekében az államrendőrség kebelén belül végrehajtandó szervezeti változásokról és az államrendőrséget érintő egyes kérdések újabb szabá-lyozásáról.” Azért, hogy a belügyi tárca költségvetése csökkenthető legyen, s az ügyintézés egyszerűbbé és gyorsabbá váljon, felhatalmazta a belügyminisztert a rendőrség bármely hatóságai és szervei összevonására vagy megszüntetésére, ne-

77 Varga Béla hőr. fhdgy: A Soproni FEP története 1945 – 1976. Kézirat. 78 MOL-XIX-B-13-b 500.124/IV-12.a/1946-B.M. 83. d 79 MOL-XIX-B-13-b 506.509/IV-1.a/1946-B.M. 103. d. 80 MOL-XIX-B-13-b 575.312/IV-1.d/1946-B.M. 138. d 81 572.397/1946.IV.12/d B.M. sz. rendelet

Nagy György

32

vük, alá és fölérendeltségük, felügyeletük megváltoztatására.82 E lehetőséggel a belügyminiszter 1946 október végén élt is. Megszüntette a felvételt megelőző jelö-lést és a toborzást.83 Azok a személyek, akik a rendelkezési állomány ideje alatt sem kaptak beosztást elbocsátották.84

A 10.060/1946. M.E. számú rendelet 1. § végrehajtására Rajk László belügymi-niszter rendelete 1946. október 4-én született meg.85 Ezek eredményeként szűntek meg a vármegyei főkapitányságok októbert 31-től, s váltak felügyeleti körzetekké, s olvasztották be a vidéki főkapitánysági Politikai Rendészeti Osztályt a budapestibe, és nevezték át azt a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályává.86 Mindezek a határrendészetnél a valóságban azt jelentették, hogy októberig csak az elbocsátá-sokra és a lemondásokra kerülhetett sor. A felvételi kérelmek tömegét utasították el.87 Mindezeknek a gátló tényezőknek ellenére a határrendészeti kapitányságok új szervezetének kialakítása tovább folyt. A szomszédos országok határrendészeti szerveivel létrejött megállapodások, s a megnövekedett forgalom újabb határátkelő-helyek megnyitását igényelték, amit Rajk László belügyminiszter is feltétlenül szükségesnek tartott.88 A választ 1946. szeptember 25-én kapta meg szóban Marschall László rendőr alezredes Kolesznyikov ezredes közvetítésével. „A SZEB a Belügyminiszter Úr kérése elé semmi akadályt nem gördít, így a fent nevezett helye-ken a nagy távolsági forgalom megindítható.”89 A jóváhagyás megszerzése után a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztálya is egyetértett a bővítéssel, s a Pénzügyminisztérium XII. Ügyosztálya is hozzájárult az 576.245/1946. IV-1/d BM számú rendelethez.90 E rendelet jelentőségét kiemeli, hogy teljes egészében hatály-talanította az 5.646/1923. BM számú körrendeletet és kiegészítéseit. Ezzel jogi szempontból az 1903. évi VIII. törvénynek megfelelően járt el, tehát nem helyezte új jogi alapra a határrendészet státusát. Az 1946. október 3-án kihirdetett szervezet nem más, mint az 1946. augusztus 2-án kihirdetett szervezet kisebb módosítással.91 92 93 82 10.060/1946. M.E. sz rendelet 1.§ 83 10.060/1946. M.E. sz rendelet 3.§ 84 10.060/1946. M.E. sz rendelet 5.§ 85 533.900/1946. B.M. számú rendelet 86 533.900. BM. sz rendelet. aláíró Rajk László. 87 Például: MOL-XIX-B-13-b-IV-12-282.195/1946 (20.d) 16 fő., MOL-XIX-B-13-b-IV-1/a-

503.294/1946 MOL-XIX-B-13-b-IV-1/a-503.300/1946. 88 MOL-XIX-B-10-V-3-63-1946 (1.d.) 89 MOL-XIX-B-1-r-980/275.017-576.557/1946 90 Nagy: A határforgalom ellenőrzés és szervezetei fejlődése 1903. és 1950. között. ZMKA Könyvtár,

Budapest, 1991. I.sz. J – 1006. 9.sz melléklet. és 576.245/1946. IV/1.-d. B.M. sz rendelet 1946. ok-tóber 6. MK: 1946 252. szám.

91 A rendelet szerinti „általános határátlépő állomások” A Csehszlovák Köztársaság felé eső határon: Oroszvár, Komárom, Esztergom, Szob, Somoskőujfalu, Bánréve, Hidasnémeti, Sátoraljaujhely. Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója felé eső határon: Záhony A Román Királyság felé eső határon: Nyirábrány, Biharkeresztes, Lökösháza.


33

Az egyre hatékonyabban tevékenykedő határrendészet a kormányzat igényelte mértékben képes volt megakadályozni a tiltott határátlépést, ellenőrizni a távolsági határforgalmat. Képes volt kiszűrni a nemkívánatos elemek jelentős részét az utasok közül, vagy a felügyelt szervezetekből. Ám az országban az állambiztonsági munka területen a kommunista párton keresztül érvényesült a SZEB szovjet dominanciája. Ennek eredményeként nyert tért a centralizációs törekvés.94 Ugyanis a háború befe-jeztével Közép-Európa harcok elől elmenekült lakosságának, a visszavonuló csapa-tok felbomlását követően a szervezetten és szervezetlenül hazaigyekvő katonák tömegeinek az ideiglenes államhatáron való megjelenése 1945-ben nem fejeződött be. A távolsági forgalomra megnyitott határátkelőhelyekre 1945 májusától szovjet ellenőrző őrségeket telepítettek. Parancsnokuknak, bár nem volt joguk felülbírálni a határrendészeti kapitányság SZEB előírásait betartva hozott döntéseit, azt rendsze-resen megtették.95 96 97

A szomszédos országokkal még nemzetközi jogilag nem elismerten, de diplomá-ciai kapcsolat szintjén folyó tárgyalásokon a SZEB „hathatós” közreműködésével a kormányok megállapodásra jutottak a hadifogságból, deportálásból, kényszermun-kából hazatérni szándékozók Magyarországon való átutazásában, a bebocsátások feltételeiben. Megkezdődhetett a hadifogságból szabadult katonákat szállító vona-tok közlekedése is.

A magáncélú útleveles forgalom ugyan nem volt számottevő, ennek ellenére a határátlépéshez minden esetben a SZEB külön engedélye is kellett.98

A megfelelő okmányok hiánya miatti visszautasítás, illetve a beléptetés megtaga-dása az azt elszenvedőket nehéz helyzetbe hozta. A szükséges okmányok és enge-délyek ugyanis a határon nem voltak beszerezhetők, csak Budapesten, Bécsben, Prágában, Belgrádban és Bukarestben.99

A SZEB 1946. május 23-án a belügyminiszter titkára jelenlétében tájékoztatta a Határrendészet IV. - 12 osztály képviselőjét az egyéni és csoportos be és átutazás SZEB által meghatározott szabályairól.100

A külföldről beutazni szándékozó magyar állampolgárok (nyugatra távozott ma-gyar munkások, vasutasok, deportáltak, különféle kitelepített szervek személyzete

A Föderatív Jugoszláv Köztársaság felé eső határon: Szöreg, Szeged (Röszke), Kelebia, Magyar-boly, Barcs, Gyékényes, Murakeresztur. Az Osztrák Köztársaság felé eső részen: Szentgotthárd, Kőszeg, Sopron, Hegyeshalom, Horvátjárfalu.

92 576.245/1946. IV/1. – d. B.M. sz. rendelet. 1946. október 3. OK.RT. 1946. 252. szám. 93 576.245/1946. IV/1. – d. B.M. sz. rendelet. 1946. október 3. OK.RT. 1946. 252. szám 94 533.900. BM. sz rendelet. aláíró Rajk László. 95 MOL-XIX-B-10-V-1/572.377/ 263-2-1946. 96 MOL-XIX-B-10-V-1/572.372/ 263-3-1946., MOL-XIX-B-1-r-/980/275.017-577.692/143-32/1946 97 MOL-XIX-B-1-r-980/275.017-411.728/1946. 98 152.289/1945. VI.- 2. B.M. sz. rendelet 99 572.259/1946/IV-12/d. B.M. sz. rendelet a 411.728/1946/IV-12/d. B.M. sz. rendelet módosítására 100 MOL-XIX-B-1-r-980/275.017-411.728/1946. Hivatalos feljegyzés 1946. május 23.

Nagy György

34

stb.) akár egyenként, akár csoportosan jelentkeznek belépésre a SZEB külön enge-délye nélkül továbbra is az addigi gyakorlatnak megfelelően a Hazahozatali Kor-mánybiztosság szűrőállomásán keresztül (Komárom, Debrecen) léphettek be. A szomszédos országokból kiutasított magyar állampolgárok beléptetésében sem vál-tozott az eljárás. Csak a bizonyítottan magyar állampolgárok (az állampolgárság megállapítása elsősorban a konzulátus feladata) vehették át a szomszéd ország ható-ságaitól.101 Annak ellenére, hogy már májusban pontosították a be- és átutazás fel-tételeit, elsősorban az átutazók – még 1946 novemberében is – sok esetben, a pon-tatlan tájékoztatásnak köszönhetően, a szükséges SZEB engedély nélkül érkeztek a határátkelőhelyre. Vissza is utasították őket, hiába könyörögtek vagy méltatlankod-tak.102

A párizsi békekonferencia 1946. július 29-én kezdődött. A tárgyalásokról a Ma-gyarországra vonatkozó tájékoztatások nem tükrözték a magyar delegáció és az ország lakosságának várakozásait. A békeszerződést 1947. február 10-én írták alá Párizsban. Azt a Nemzetgyűlés 1947. július 16-án elfogadta és becikkelyezte (XVIII. törvénycikk). A ratifikációs okmányokat 1947. szeptember 15-én Moszk-vában helyeztek letétbe, a békeszerződés tehát aznap hatályba lépett. Ezzel Ma-gyarország nemzetközi jogi szempontból visszanyerte szuverenitását, és elvileg a független államok sorába lépett. A SZEB is csak azt követően oszlott fel. Az Auszt-riával való összeköttetés biztosítására azonban egy ötvenezer fős szovjet katonai kontingens Magyarországon maradt. Ezt a békeszerződés lehetővé tette. „A Szovjet-uniónak fennmarad a joga magyar területen olyan fegyveres erők tartására, amely-re szüksége lehet ahhoz, hogy a Szovjet hadseregnek az ausztriai Szovjet megszállá-si övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa.” továbbá, ami a határforgalom ellenőrzése terén is jogosítványokat biztosított számukra „rendelkezésre fog bocsá-tani minden olyan eszközt és könnyítést, amelyre az ausztriai Szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalak fenntartása céljából különlegesen szükség le-het”.103

A Békeszerződés 1. Cikke Magyarország határairól döntött, azon belül a 4) c. pontja rendelkezik Horvátjárfalú, Oroszvár és Dunacsuny községek Csehszlovákiá-nak történő átengedésére.

A párizsi békeszerződés a szuverén állami lét visszanyerésének történelmi jelen-tőségű dokumentuma. Azon túl az államhatárra, a fegyveres erőkre, a lakosság-cserére és a gazdasági kötelezettségekre vonatkozó kitételei döntőek voltak és meg-döbbentették a közvéleményt. A belső pártharcok felerősödése, Kovács Bélának a Kisgazdapárt főtitkárának 1947 februári letartóztatását és nyolc évre a Szovjetunió-ba történő elhurcolását követő disszidálási hullám104 igazolni látszott az MKP és

101 221.670/1946. IV. B.M és 225.102/1946/.IV.-12.BM 102 MOL-XIX-B-1-r-980/275.017-578.838-143/33./1946 november 3. 103 Gerő András (szerk.) Sorsdöntések. Göncöl kiadó, Budapest, 1989. 303. o. 104 Kovács Imre, Varga Béla, Payer Károly és a miniszterelnök Nagy Ferenc emigrálása


35

vele egy frontban küzdők törekvését, hogy erőfeszítéseket tettek az 1945-46-os évben az állam- és közbiztonság védelmében jelentős szerepet játszó szervek egy-séges irányításának megvalósításáért. E szervek egyike a határforgalom ellenőrző szervezet volt, amelynek tevékenységét az év első hónapjaiban az előző évről áthú-zódó feladatok teljesítése határozta meg.

A rendőri szervezet helyzetének megszilárdítását az eltelt egy év alatt minden erőfeszítés ellenére sem sikerült elérni. A kaotikus állapotok megszüntetését célozta dr. Szebenyi Endrének a rendőrség létszámviszonyai tisztázásával és az azt követő folyamatos pontosításával kapcsolatos intézkedése.105

A feszült kül- és belpolitikai helyzet a határterületen dolgozók között is érzékel-hető volt. A Belügyminisztérium Határ-, Folyam- és Légirendészete vezetője Marschall László alezredes a miniszter utasítására 1947 áprilisában, két esetben intézkedett a szomszédos államok területéről Magyarországra beköltözni kívánó idegen állampolgárok további beözönlésének megakadályozására.106 107 108

A továbbra sem szűnő súrlódások megszüntetésére a határrendészet és a határőr-ség vezetői folytatták megbeszéléseiket, s annak eredményeképp az 1947. április 28-i tárgyaláson megegyezés jött létre Ékes István miniszteri tanácsos és Pálffy György vezérőrnagy között.109

VII. E helyt egy kis kitérőt tartok szükségesnek, mert erről eddig igen kevés publiká-

ciót találtam. A határrendészetnek a határátkelőhelyeken hazatérők (a nyugatról hazatérő hadifoglyok, menekültek, kitelepítettek és deportáltak) rendőri vonatkozá-sú ügyeinek intézését is át kellett vegyék a hazahozatali szervektől 1947. július 1-jétől. A rendőri vonatkozású ügyek intézése azt jelentette, hogy minden hazatérőről a személyi adatokat, állományviszonyát tartalmazó névjegyzéket kellett készíteni. A személyeket együtt tartva, vasúton Komáromba az Igmándi erődbe kellett kísérni.

A komáromi szűrőtábor vezetésével – addigi feladata érintetlenül hagyásával – a komáromi határrendőr kapitányság vezetőjét bízták meg. Saját állományából kellett

105 Minden hónapban az előző havi kimutatástól való eltéréseket azok név, parancsszám és ok feltünte-

tésével kellett felterjeszteni. A létszámkimutatás három főcsoporton belül egy sor alcsoportot kü-lönböztetett meg. A főcsoportok: - tényleges állományú alkalmazottak, - rendelkezési állományba helyezettek, - élelmezési illetményben részesülők. Az alcsoportokban az alkalmazottakat állománycsoportonként, fizetési osztályonként és szolgálati beosztásonként (vármegye, határ-, rév-, légirendészet, tanosztályok, államvédelmi) kellett elkülö-níteni

106 MOL-XIX-B-10-0524-1947 (8.d) 284.773/1947. IV.-1. B.M. sz. és 287.841. IV – 1/B.M. 107 MOL-XIX-B-10-0524-1947 (8.d) 287.814/IV1.B.M. 108 MOL-XIX-B-10-0524-1947 (8.d) 287.814. IV.-1 /B.M. 109 MOL-XIX-B-10-520-1947. (7.d) 292.032/1947. június 16

Nagy György

36

kijelölje a nyomozócsoport vezetőjét – aki egyben a táborparancsnok helyettese volt – és az őrszemélyzet parancsnokát. A nyomozócsoportot rendőrnyomozókból és a katonapolitikai osztály nyomozóiból vezényléssel állították fel. A tábor anyagi ellá-tásáról a belügyminisztérium népgondozó osztályáról kirendelt ellátó főnök gon-doskodott. Az egészségügyi feladatok ellátására a népjóléti miniszter rendelt ki orvost.

A hazatérők elhelyezésére hazatérő-körleteket, mosdó és mellékhelyiségeket, or-vosi rendelőt, gyengélkedő szobát az őrizetesek részére cellát, továbbá főző moso-gató helyiségeket jelöltek ki. A hazatérő-körletek az akkori lehetőségeknek megfe-lelően rendezték be: „fekszalmával kell ellátni és a fekvőhelyeket a közlekedésre kijelölt utaktól alkalmas módon /deszkával stb. / el kell keríteni. A hazatérők elhe-lyezésére személyenként 2 négyzetméternyi területet kell biztosítani.”110 A hazatérők mindaddig felügyelet alatt maradtak, amíg az előírt vizsgálatot le nem folytatták, s annak során bűncselekmény gyanúja nem merült fel. A táborba szállítottakkal elő-ször egy kérdőívet töltettek ki, majd kijelölték szálláshelyüket, s lehetőséget kaptak a tisztálkodásra. Azt az étkezés és az orvosi vizsgálat követte. Az általános szűrő-vizsgálatot a rendőri nyomozócsoport tagjai hajtották végre. A hivatásos katonákat azonban a katonapolitikai osztály nyomozói. A szűrővizsgálat a körözöttek nyilván-tartásában való ellenőrzést és az egyenkénti tüzetes kikérdezést jelentette, amely az előéletre is kiterjedt.111 Figyelmet érdemel, hogy a rendelet a szűrővizsgálatra bo-csátás rendjét is meghatározta. Mindenekelőtt a kórházba szállításra szoruló súlyos betegek szűrésére került sor. Őket a deportáltak, majd a kisgyermekes anyák követ-ték. Ha valaki deportáltnak vallotta magát – és az hihetőnek látszott vagy igazolt volt –, azt a személyt minden további vizsgálat nélkül azonnal el kellett bocsátani. A kisgyermekes anyák elbocsátása is soron kívüliséget élvezett. Őket az egyéb pol-gári személyek követték. A legénységi állományú honvédek és csendőrök, majd e két csoport tiszti állománya volt a sorrend. A vizsgálat – ha bűncselekmény elköve-tésének alapos gyanúja nem merült fel – legfeljebb hetvenkét óráig tarthatott. Aki-vel szemben a vizsgálat során valamilyen bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja merült fel, azt a személyt őrizetbe vették. Az őrizeteseket 25 fős csopor-tokban a „budapesti fogház- és toloncügyi alosztályhoz” kísérték fel, adták át.112 A kísérést is a határrendészeti kapitányság állománya végezte.

A határrendészeti kapitányságok feladatbővülése – a komáromi határrendészeti kapitányság állományán túl –, tehát a hazatérőről a részletes névjegyzékkészítés és a személyek vasúton Komáromba az Igmándi erődbe kísérésében fogalmazható meg. A kapott feladat jelentős elfoglaltságot ígért a határrendészetnek, mert a határ-rendészeti csoport 1947. június 10-i SZEB-nek tett jelentésében az szerepelt, hogy 1945. szeptember 10 és 1947. június 1. között 299.954 fő hazatérőt vettek nyilván-

110 MOL-XIX-B-10-0560-1947. (8.d) 111 MOL-XIX-B-10-0560-1947. (8.d) 5.p. 112 MOL-XIX-B-10-0560-1947. (8.d) 6.p


37

tartásba. A jelentés szerint 282.331. főt (190.034 fő hadifoglyot, köztük 15.557 tisztet) az előírt ellenőrzést követően szabadon bocsátottak. A hatóságnak 16.428. főt (12.218 hadifoglyot, köztük 1715 tisztet és 4210 polgári személyt) adtak át. Megszökött 1179 fő: 720 hadifogoly, köztük 96 tiszt és 459 polgári személy. A jelentés idején a hazahozatali szerv ellenőrizte Igmándi erődben mindössze 16 fő tartózkodott.113

Fontos következmény volt az is, hogy megsokasodtak a Záhony és Biharkeresztes vasúti határátkelőhelyein belépő hazatérő hadifoglyokat szállító vonatszerelvények, amelyek rendszerint ötven vagonból álltak. Tekintettel azonban, hogy elsősorban Romániából kiütéses tífuszjárványról érkeztek jelzések fertőtlení-tésig a szerelvényeket senki sem hagyhatta el. Fertőtlenítésre csak Debrecenben volt lehetőség, ezért e szerelvényeknél a szokásos nyilvántartásba vételt nem lehetett végrehajtani, csak biztosítani. Az ilyen szerelvények biztosításához a vasúti határál-lomáson a határrendészeti kapitányság állománya kevésnek bizonyult, mint ahogy a kíséréshez kirendelt 9 fő karhatalom is, ezért a kísérő őrséget tíz fővel minden sze-relvény esetében megerősítették.114

A határrendészeti kapitányságok feladatai 1948 nyarára kikristályosodtak, jó együttműködést alakítottak ki a Honvéd Határőrséggel, a lehetőségek függvényében a szomszédos országok határforgalom ellenőrző és bűnüldöző szerveivel. Mai szó-használattal élve a napi problémákkal együtt, olajozottan végezték munkájukat. Akikkel sok munka volt – a hazatérő hadifoglyok több százezres tömege – nem számított határforgalomnak. Az útleveles forgalom minimális volt.

VIII. Visszatérve az eredeti témához, a dokumentumokból megállapítható, hogy a

szolgálatok tevékenységére rányomta a bélyegét a békeszerződés aláírását követő, a választásokon túlnövő, kiéleződő pártok közötti politikai szembenállás. Ez a kérdés 1903-ban ilyen erőteljesen nem jelentkezett. A pártpolitikai agitáció nem kerülte el a rendőrséget sem. Az olyan méreteket öltött, hogy az a „szolgálat zavartalan ellá-tását is komolyan veszélyeztetik”, ezért Rajk László belügyminiszter – dr. Szebenyi Endre javaslatára – rendelettel volt kénytelen szabályozni az államrendőrség tagjai-nak politikai tevékenységét.115 A rendelet tartalma figyelemre méltó.116 Az egyes pártokon belül ugyanis rendőri szervezetek, úgynevezett rendőrségi frakciók is lé-teztek.117 A rendelet 1948. október 29-ig maradt hatályban.118

113 MOL-XIX-B-10-0517-1947. (7.d) 114 MOL-XIX-B-1-r-78/222.140-1948 115 MOL-XIX-B-1-r-194.841/1847.B.M.IV/1.sz (89.d) 116 Azért is figyelemre méltó, mert a Rajk perben mindkettőjüknek terhére rótták fel a rendőrségi

pártszervezetek megszüntetését. 117 „Ezért megtiltom, hogy az államrendőrség tagjai politikai tevékenységük alkalmával olyan cselek-

ményeket kövessenek el, illetőleg olyan magatartást tanusitsanak, amely a rendőrség tagjaira néz-

Nagy György

38

A feladatmegosztás után lehetőség nyílt a speciális, célorientált szaktanfolyamok megindítására,119 a szolgálati körülmények felülvizsgálására.

A békeszerződés szeptemberi kihirdetésével Magyarország visszanyerte szuvere-nitását, megszűnt a SZEB. A határon történő átlépés előzetes engedélyezési jogköre is megszűnt, de az osztrák határszakaszon történő átléptetés zavarokat okozott, mert Ausztria szovjet megszállási övezetébe a beutazás SZEB engedélyezési joga nem szűnt meg.120 Ennél fontosabb volt, és a határrendészeti kapitányságok szempontjá-ból az év egyik legjelentősebb eseményének tekinthető Oroszvár kérdése. Oroszvár községet a békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták, helyette Rajkát jelölték ki határátlépő állomásként. Az elcsatolás 1947. október 15-én történt meg (Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsuny). Tomola Károly rendőr hadnagy kapitány-ságvezető jelentése szerint október 14-én 22.00 órára sikerült az összes rendőrcsa-ládot, a kapitányságot, valamint a két átléptető őrszoba teljes berendezését elszállí-tani. A rendőrcsaládok elhelyezését a rajkai jegyzővel történt megbeszélést követő-en úgy oldották meg, hogy őket menekültként kezelték. A szolgálat mindkét úton a csehszlovákok megérkezéséig eredeti helyén maradt, majd a formális átadás után a kapitányságra vonult vissza.121 A határátkelőhely megszüntetésére, illetőleg a Rajka székhellyel felállításra kerülő határrendészeti kapitányság, illetve határátlépő állo-más hivatalos létrehozására csak 1947. október 6-án került sor.122 A pozsonyi hídfő átadása természetesen a honvéd határőrség több egységének átszervezését is igé-nyelték.123

A határrendészeti kapitányságok állományának létszámviszonyai 1947 decembe-rére stabilizálódtak. Létszámuk tartósan 1.455 fő volt hónapokon keresztül a mi-nisztériumban működő HFL alosztály (csoport) állományán felül. Közülük a határ-

ve fennálló rendeletekbe és szabályzatokba ütközik.” A rendőri testület egységes szellemének és a szolgálati érdekeinek megvédése érdekében Rajk László elrendelte, hogy a rendőrség tagja, ha egyenruhában vesz részt politikai gyűlésen, nyilvános rendezvényen, akkor nem szólalhat fel. Párt-jelvényt egyenruhán nem viselhet. Nem viselhet pártjelvényt még polgári ruhán sem hivatalos eljá-rás során, illetve hivatali helyiségekben. Megtiltotta a hivatali helyiségekben és bárhol szolgálat-ban a pártpolitikai tevékenységet. Szigorú büntetéssel fenyegette azt, aki a testület más tagjával szemben pártállása miatt ellenségeskedést, vagy gyűlöletet szít. Tilos volt a testülettel kapcsolatos bármely ügyet, még ha az szolgálati titkot sem képezett pártösszejöveteleken még csak érinteni is. Megtiltotta az államrendőrségnek, hogy „kimondottan” politikai gyűlést, vagy összejövetelt ren-dezzen, továbbá „Tilos a rend fenntartására, illetőleg a szolgálat ellátására kijelölt rendőri erőkön felül, a rendőrség tagjait akár együttesen, akár egyenként a belügyminiszter jóváhagyása nélkül, valamely politikai gyülésre vagy összejövetelre hivatalból kirendelni.”

118 MOL-XIX-B-1-r-194.841/1847.B.M.IV/1.sz (89.d) 119 282.852/1947. IV. 1. B.M. sz. rendelet 1947. február 28. 120 MOL-XIX-B-1-r-750-7734-1947. 1947.szeptember 26. 121 MOL-XIX B-10- 0537-1947. (8.d). 122 300.863/1947. IV. 1. B.M. sz. rendelet és 300.864/1947. IV. 1. B.M. sz rendelet 123 MOL-XIX-B-10-0342-1947- (5.d)


39

rendészeti kapitányságokon 687 fő, a folyamrendészeti kapitányságokon 658 fő és a légirendészetnél 109 fő teljesített szolgálatot.124

A disszidálási hullám, a vezetésből kiszoruló jobboldali pártok akciói, demonst-rációi az erősödő belső és külső ellenséges tevékenység, a „birtokon belüli” pártok, de alapvetően a kommunisták részéről az állam és közbiztonsági szervezete tovább-fejlesztését sürgették a biztonság szilárdítása érdekében.

A szovjet minta kritikátlan másolására törekvés nyomán a jugoszláv és lengyel pártba befurakodott ellenség felfedése elfogadása, a példa magyarországi jelenséggé válásának lehetőségét is magával hozta. A jugoszláv és lengyel példa, a szaporodó diverziós és kémtevékenységi ügyek, a hatalomból kiszorított pártok szélsőséges tagjainak valós vagy annak értékelt ellenség tevékenysége, elsősorban a Belügymi-nisztérium Államvédelmi Osztálya gyors továbbfejlesztését helyezte előtérbe. Az MDP vezetői részéről igényként merült fel az ÁVO középfokú hatósági szintre emelése, a külföldre utazás, az országba való beutazás eddiginél szigorúbb állam-biztonsági ellenőrzése, illetve rányitása. Az igény gyorsan vált valósággá. Az 1948. szeptember 6-án kelt rendelet szerint szeptember 10-i hatállyal a Belügyminisztéri-um Államvédelmi Hatósága középfokú hatósági szervezet. Alárendeltségébe tartoz-nak az államrendőrség határrendészeti, folyamrendészeti, légi közlekedési rendésze-ti hatóságai és szervei, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság, az útlevélosztályok, valamint az államvédelmi szervek.125 A szervezeten belül felállí-tott „másodfokú kihágási rendőr büntetőbíróság” hatáskörébe tartozott a határ fo-lyam és légirendészeti, útlevél és a külföldiek által elkövetett cselekmények elbírá-lása. A szervezet ügyosztályokra épült. A téma szempontjából érintettek:

„A” ügyosztály II. alosztály (Határ-Folyam-Légirendészet AVH kirendeltség a Belügyminisztériumban), „B" ügyosztály VII. alosztály (KEOKH), „C” ügyosztály IX. alosztály (útlevél alosztály).126 A gyors szervezeti, hatásköri, személyügyi döntések eredményeként szeptember

10-én már fel is állt a BM ÁVH. A szervezeten belül a határ-folyam- és légirendészeti feladatokat központi irányítással 21 határrendészeti, 7-7 rév, illetve légirendészeti kapitányság látta el. A BM ÁVH-t a belügyminiszter, 1948. augusz-tus 4-től Kádár János irányította.

Az egész folyamat ilyen részletes feltárását azért tartom fontosnak, hogy bebizo-nyítsam, lehetséges az egész határrendőr szervezet 1903. évi hatályban maradt tör-vénycsomagjának célja, feladatrendszere, szervezete és tevékenysége, egy igazán bonyolult társadalmi-politikai körülmények közötti fenntartása, fennmaradása, (akár pozitív, akár negatív értelemben) ha az alkotók körültekintően járnak el.

124 MOL-XIX-B-1-j-20/215.091-1948 (29.d) 125 288.009/1948. IV. 1. B.M. sz rendelet. 1948. szeptember 6. 288.143/1948. IV. 1. B.M. sz rendelet 126 288.199/1948. IV. – 1/B.M. sz rendelet

Nagy György

40

A Tájékoztató Iroda határozata nem változtatta meg egyidejűleg az MDP egész politikai irányvonalát, de a frissen megragadott államhatalom szilárd kézbentartásá-nak feltételeit biztosítani akarta. Az események akkori értékelése szerint reális ve-széllyé vált egy újabb háború. Egy küszöbön álló, a határainkat közvetlenül érintő háború, már nem a rendészeti biztonságot, hanem a katonai biztonságot igényli. Így történt ez akkor is. Nem is volt olyan akár bel, akár külföldi politikai tényező, amely (aki) a siker reményében ez ellen felléphetett volna.

A BM ÁVH határrendészeti szervei dolgozói döntő többségét azonban mélysége-sen megdöbbentette és elbizonytalanította a korábbi belügyminiszter, majd külügy-miniszter Rajk László, dr. Szebenyi Endre őrizetbe vétele és koholt vádak alapján történő elitélése, később Marschall László a BM ÁVH Határrendészeti Alosztály vezetőjének elitélése a koncepciós perek során. Dr. Szebenyi Endre távozásával nem maradt olyan tekintélyű belügyminisztériumi vezető, aki a határrendőrség rendőri, tisztviselői státus megtartását elérhette volna.

Az MDP és a kormány vezetői értékelése szerint csak további szervezeti változ-tatás megvalósítása biztosíthatja a hatékonyságot. A Belügyminisztériumban tevé-kenykedő szovjet tanácsadók megelégedését is elnyerte a megváltozott nemzetközi és belpolitikai helyzetnek véleményük szerint jobban megfelelő szervezet tervezete. Az új szervezetre a Minisztertanács 4353/1949. (XII. 28.) számú rendelete intézke-dett. A határrendőrség mint szervezet e rendelettel elvesztette az önállóságát. A rendelet lényegesebb szempontjai: 1. § az Államvédelmi Hatóság önálló szerv. 5. § Az Államvédelmi Hatóság alakulatainál megkülönböztető jelzéseket kell használni: b) a határőrségnél a tányérsapkán körbefutó zöld szalagot és zöld váll-lapot.127

A szervezeti változtatás kiemelkedően fontos eleme, hogy a határátkelőhelyek forgalmát ellenőrző határrendészeti kapitányságok közvetlenül a határőrség aláren-deltségébe kerültek, s azzal együtt beépültek az ÁVH szervezetébe. Parancsnokává Kajli József rövid ideig tartó megbízását követően Piros László államvédelmi ve-zérőrnagyot nevezték ki. A határrendészeti kapitányságok elnevezése a határőrség szervezetébe olvasztással Határ- Forgalom Ellenőrző Pont elnevezést kapta. A HFL osztályvezetői teendőkkel Kovács Mátyás államvédelmi századost bízta meg Péter Gábor.128 A Határ- Forgalom Ellenőrző Pontok (a továbbiakban FEP) katonai szervvé történő átalakításának határideje 1951. január 3. volt. Addig a nem határ-funkciókat ellátó feladatokat ellátó HFL szerveket a Belügyminisztérium illetékes rendőri szerveinek adták át.129 A 4353/1949. MT. számú rendelettel 9 határőr kerü-letparancsnokságot, 3-4 zászlóaljat, egy önálló zászlóaljat hoztak létre. A határfor-galom ellenőrző pontokat területi elhelyezkedésük szerint osztották el.

127 BMIF Irattári Osztály BMr. 1949/12. 255.100/2 ÁVH vezetője 3. sz parancsa 128 BMIF Irattári Osztály BMr. 1949/12. 255.100/4 ÁVH vezetője 4. sz parancsa és 1950/15.

069/1950 ÁVH T. biz. ÁVH vezetője 042. sz. parancsa 129 1950/15. 068/1950 ÁVH T.biz. ÁVH vezetője 041. sz. parancsa


41

Az 1949 végén hozott minisztertanácsi rendelet végrehajtására 1950-ben került sor. A szervezet a BM ÁVH már meglévő szervezetére épült. Az ügyosztályokat főosztályokká szervezték át.

Az I. Főosztályhoz tartozott többek között az útlevél ügyintézés és a külföldiek ellenőrzése. IV. Főosztály a határőrizeti és karhatalmi feladatok végrehajtását kapta, közte a határforgalom ellenőrzési feladatokat.

Az Államvédelmi Hatóság Határőrség 1950. február 1-jén átvette a határrendőr-ség feladatát és azzal személyi állományának egy részét, 146 tisztet, 336 tiszthelyet-test és tisztest az 1627 főből. A keletkezett hiányt 840 sorállományú határőr státusz rendszeresítésével pótolták, s 1322 főben állapították meg a mai fogalmak szerinti szolgálati ág létszámát. 130 E szervezet és feladatai közvetlen irányítására a határőr-ség parancsnokságán létrehozták a határforgalmi osztályt. Az átszervezés során az átcsoportosításokkal sok fiatal, tapasztalattal nem rendelkező személy került a ha-tárforgalmi szakfeladatokat ellátók sorába. Megfelelő felkészítésük a több éves tapasztalattal rendelkező régi határrendőrökre hárult.

Az új szervezet azonban már nem határrendőr – tehát nem tisztán hivatásos állo-mányú és nem tisztviselőkből álló- rendőri szervezet volt. Jelentős létszámú soro-zott állományú katona került a szervezetbe, így a régi szabályzatokat, utasításokat nem alkalmazhatták. Az ÁVH vezetőjének 041. sz. parancsával 1950 decemberében már egy, az akkori igényeknek megfelelő szervezet alakult ki. A forgalomellenőrző pontok katonai szervezetté alakultak át.

Befejezés

Az ÁVH létrehozásával a határellenőrzés rendészeti jellege megszűnt. A rende-

let131 1. § (1) bek. „A jelen rendelettel ellentétes rendelkezések hatályukat vesztik” mondat úgy is értelmezhető, hogy a korábbi, a határrendőrséggel foglalkozó jog-szabályok érvénytelenek.132

A katonai szervezetté válás,133 az őrzéssel szemben a védelemre koncentrálás ta-lán még jogos is volt. A határforgalom ellenőrzés jelentősége ugyanakkor elenyésző

130 Történeti Hivatal 754.500/1950 ÁVH Határőrség átszervezése 195. o. 131 MNK. MT. Rendeletei 558. 4.353/1949. (XII.28.) Mt. sz. rendelet 132 E rendelkezés csak a szervezetre vonatkozhatott, mert az 1903. évi VI. törvényt csak a 10/1961

(III. 31) FM-PK rendelet 4. §. hatálytalanította. 133 Hadtudományi lexikon. MHTT, Budapest, 1995. 664. o. A katonai szervezet alapjellegzetessége,

egy sajátos kettősség, amely abból ered, hogy alaprendeltetése – a fegyveres harc megvívása – nem a „mindennapi” működés feladata. Vö. Gáspár László: A határőrizet szervezeti változásai 1945- 1950 között. R-t F. VI. (1996)7. 29. o. Vö. Bakondi György: Határőrség tegnap, ma, holnap. Belügyi Szemle 1995/11. sz. 13. o.

Nagy György

42

volt, hiszen az útleveles forgalom 1950-ben sem érte el országosan sem a százez-ret,134 s 1960-ban is csak 2,5 millió volt.

A rendészeti szervezetté válás igényét újból Helsinki szelleme vetette fel 1975-ben. Ez azonban még hosszú ideig nem érte el azt a küszöböt, amelyet az 1903. évi VIII. számú törvénnyel létrehozott szervezet kiemelkedően fontos feladatát az utiokmányok ellenőrzése tekintetében megfogalmazott, s amely az 1903. évi VI. számú törvény szerint: „A magyar korona országainak területén való tartózkodás-hoz és utazáshoz, valamint az állam határán való átkeléshez útlevél rendszerint nem szükséges.” Az 1978-as útlevéltörvény csak annyit mondott ki, hogy „Minden ma-gyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy külföldre utazzék. Ez a jog a jogsza-bályokban meghatározott rendelkezéseknek megfelelően gyakorolható.”135 Már lényeges változásnak tekinthető az 1987-es változás:136 „A magyar állampolgár alapvető joga, hogy külföldre utazzon.” Két évvel később már erre a küszöbre is sor került. „ A külföldre utazáshoz, a hazautazáshoz és az útlevélhez való jog a magyar állampolgár alapvető joga.”137 A változáshoz az 2046/1989. Kormányhatározat is csatlakozott. A hivatásos állományra történő áttérés az igazgatóság, kirendeltség elnevezés már erre utal. A délszláv válság csak elodázni tudta az átszervezést, az „Egységes határellenőrzési rendszer” megvalósítását.138 Ekkor már az Európai Uni-óhoz csatlakozás tárgyalásaiba természetesen csak virtuálisan, belegondolhatjuk a most vizsgált törvénycsomag elvi és gyakorlati kérdései megvalósulását. Az 1903. évi vizsgált törvénycsomag elvi és gyakorlati kérdései egy része a 2004. május 1-jei Európai Unióhoz csatlakozást, a többi (néhány kivétellel) majd a schengeni térség-hez csatlakozást követően valósult meg az akkor már határrendészet rendőrségbe olvasztásával.

Összegezve kijelenthetem, hogy az 1903. évi vizsgált törvénycsomag szelleme a

belső határral együtt, napjainkra többségében ismét érvényesült, megvalósult. Az eltelt száztíz esztendő, a jelentős változások ellenére az 1903. évi törvények idézett néhány szava bizonyíték arra, hogy kijelenthessük, jogalkotóink szellemisége és produktuma a mai európai mércével mérve is megállja a helyét, hiszen napjainkban az állam határán való átkeléshez útlevél rendszerint nem szükséges, és lényegét tekintve az állam határain és annak közvetlen közelében előforduló közbiztonsági teendőket a határrendőrség látja el.”

Befejezésként megismételhetem az 1996. január 9-én „A határforgalom-

ellenőrző szervezet rövid története, a fejlődés vérható irányai” című habilitációs 134 Nagy György: Személyi archivum. 1950: 68.000, 1960: 2,5 m. 1970:6,2 m. 1976:10 . ….2000 :

101,2 m. 135 Az 1970. évi 4. törvényerejű rendelet az útlevelekről, 136 Az 1987. évi 25. tvr. a külföldre utazásról és útlevelekről 137 Az 1989. évi XXVIII. tv. A külföldre utazásról és az útlevelekről 138 A 3126/1999. (XI.25) Kormány határozat, a 2087/ 2000. (V. 4.) Kormányhatározat


43

szakmai vitámon elmondottak közül néhány mondatot: „Határellenőrzésre pedig mindig szükség lesz!, mert az állam területét, a felségterületét, amelyen teljes hata-lommal, tehát jogilag korlátlanul rendelkezik, az államhatár veszi körül. Az állam-határ az állami szuverenitás jelképe. Az sérthetetlen. Azt valamilyen jogszabályban megfogalmazottan, politikai és gazdasági biztonsága érdekében valamilyen szerve-zettel ellenőriztetni kell! És addig, ameddig lesz olyan ország, amelyik nem tagja az Európai Uniónak, „Schengennek,” ha csak a nemzetközi repülőtereken is, de addig lesz határforgalom (útlevél) ellenőrzés is.”

A dualizmuskori Magyar Királyság határrendőrsége

45

Dr. Parádi József nyá. főiskolai tanár elnök, Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság


A Magyar Királyi Határrendőrség (a továbbiakban: határrendőrség) az ország ha-

tárőrizetének vezető testületeként funkcionált. A magyar határőrizeti modell lénye-gét tekintve a nyugat-európaihoz sorolható, hiszen békeidőben rendvédelmi testüle-tekkel valósították meg a határok őrizetét. Szemben a kelet-európai modellel, ahol békeidőben is katonai erővel végezték a határok őrzését. Azonban a nyugati és a ke-leti határőrizet is absztrakció, hiszen azon belül az egyes országok eltérő módon va-lósították meg konkrét határőrizetüket. Olaszországban például a pénzügyőrség, az Osztrák Császárságban csendőrség, a Magyar Királyságban pedig az önálló rendőri szervezet a határrendőrség töltött be vezető szerepet a határőrizetben.1

A határrendőrség létrehozásának több oka volt. A magyar határőrizeti modellt az jellemezte, hogy a nemzeti rendvédelmi testületek határmenti alakulatai láttak el olyan határőrizeti részfeladatokat, amelyek összhangban álltak alaptevékenységük-kel. Szükségessé vált olyan szervezet kialakítása, amely összehangolhatta a magyar határőrizetben részt vevő rendvédelemi testületek határőrizeti teendőit, illetve bizo-nyos határőrizeti feladatokat maga is elláthatott. E szervezet volt a határrendőrség.2

Bár csupán becsülhető a Magyar Királyságból kivándorlók száma, azonban az a létszám mindenképpen több milliót – megközelítőleg mintegy három-négymillió főt – tehetett ki, amely a csaknem 20 milliós fős ország lakosságának akkor is jelentős része, ha figyelembe vesszük, hogy ez a létszám több évtized során jött létre. Azért állapítható meg csupán nagyságrendileg a kivándorlók száma, mert a kivándorlók-ról hivatalos statisztikákat csupán a XIX. sz. végétől vezettek, másrészt pedig a nyi-tott határok miatt ez sem tekinthető pontosnak. Ugyanígy csupán tendenciaként ér-tékelhetőek a kivándorlókat szállító hajóstársaságok kimutatásai, hiszen azok be-mondás vagy észlelés alapján készültek, amely a soknemzetiségű Magyar Királyság esetében mindenképpen pontatlanságot eredményezett. Arról sem szabad megfeled-kezni, hogy a kivándorlók döntő többsége ugyan az Amerikai Egyesült Államokat kívánta elérni általában néhány társaság hajóit használva, azonban léteztek más cé-lok és más társaságok szolgáltatásait is igénybe vették. A korabeli kivándorlás fo-galma sem egyezett meg a napjainkban használatos fogalommal, hiszen a kivándor-

1 Parádi József: A dualista Magyarország határőrizeti rendszerének kialakulása. Belügyi Szemle

1982 10. sz. 44-51. o.

2 Parádi József: A polgári magyar állam első határőrizeti szakszerve, a Magyar Királyi Határrendőr-ség 1906-1914. Hadtörténelmi közlemények 1986. 3. sz. 541-570. o.

Parádi József

46

lók egy része hazatért. Voltak, akik több ízben is kivándoroltak, illetve hazatértek. A magyar állam vezetése a kivándorlást nem kívánta megakadályozni, csupán kor-látok közé szorítva ellenőrizhetővé szerette volna tenni oly módon, hogy a kiván-dorlók utaztatásából keletkezett jelentős haszon magyar vállalatokat gyarapítson. E kezdeményezést azonban nem koronázta siker. A határrendőrség létrehozása ugyan némileg javított a helyzeten, azonban az Osztrák Császárság és a Magyar Királyság közötti nyitott határ lehetetlenné tette a határforgalom körültekintő felügyeletét.3

Beleillett a magyar közigazgatás dualizmuskori fejlesztési folyamatába, hogy a magyar határőrizet új vezető szervezete a kormány közvetlen irányításával műkö-dött, hiszen a korszakot a centralizáció előretörése jellemezte.4

Az országgyűlés elé 1902 novemberében kerülő – az illetékes szakbizottságok ál-tal támogatott – javaslatot a törvényhozó testület egyhangúlag fogadta el. A határ-rendőrségről szóló törvényjavaslatot 5 az országgyűlés a kivándorlásról szóló,6 a kül-földieknek magyar korona országai területén való lakhatásáról,7 az útlevélügyről8 és három új csendőrkerület felállításáról9 szóló javaslatok társaságában tárgyalta.

A hozzászólások is egyetértő jellegűek voltak, tulajdonképpen részletkérdésekre szorítkoztak. Az egyenruhának nemzeti jelleget kívántak adni a képviselők, illetve felvetették a lehetőségét annak, hogy Eperjesen is állítsanak fel határrendőr kapi-tányságot, valamint – bár a törvényjavaslatban, valamint a közigazgatási és igaz-ságügyi bizottság javaslataiban is szerepelt – még egyszer tisztázták, hogy a határ-rendőrség polgári fegyveres testület lesz. A kormány részéről – az országgyűlésnek a határrendőrséget is érintő ülésein – a miniszterelnök és belügyminiszter Széll Kálmán mellett jelen voltak a legtekintélyesebb tárcák vezetői báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Lukács László pénzügyminiszter, Plósz Sándor igazságügyminiszter, az üléseken részt vett még a kereskedelmi miniszter Láng La-jos és Cseh Ervin a horváth-dalmát-szlovén tárca nélküli miniszter is.10 A határ-rendőrség felállításáról szóló törvényt 1903. III. 11-én szentesítette az uralkodó.11 A testület működését azonban a 1905. XII. 9-i minisztertanácsi határozat alapján 1906. I. 15-én kezdhette meg. A törvény létrehozása és végrehajtása közötti több éves időszak oka a korabeli politikai eseményekben rejlik. E néhány évben hatal-

3 A Bencsik Péter: A kivándorlás jogi szabályozása 1903-1914. Rendvédelem-történeti Füzetek

2007. 15. sz. 13-31. o. 4 Csizmadia Andor: A kivándorlás jogi szabályozása 1903-1914. Rendvédelem-történeti Füzetek

2007. 15. sz. 119-298. o. 5 1903. évi VIII. törvénycikk 6 1903. évi IV. törvénycikk 7 1903. évi V. törvénycikk 8 1903. évi VI. törvénycikk 9 1903. évi VII. törvénycikk 10 Képviselőházi Napló 1903. 11 A törvények szentesítése, napjaink hatályosulási fogalmához hasonló.


47

mas – korábban nem tapasztalt – sztrájkok söpörtek végig az országon. A politikai irányzatok között kiéleződő ellentétek pedig kormányválsághoz vezettek.12

Ilyen politikai események között, ebben a légkörben nem csoda, hogy elhúzódott a határrendőrség kiépítése, 1906-ban azonban már működött az új határrendőrség. Az uralkodó 1905. X. 11-én jóváhagyta 11 határrendőr-kapitány, 18 határrendőr-fogalmazó, 9 határrendőr-segédfogalmazó, 10 határrendőr-fogalmazó gyakornok, 19 határrendőr-felügyelő, 21 határrendőr hivatali segédtiszt, 50 határrendőr-biztos és 22 hivatalszolga kinevezését. Ez a 160 fő volt a határrendőrség első személyi ál-lománya – mely a kezdeti létszámhoz viszonyítva – a későbbiek során tekintélyes mértékben növekedett.13

A határszéli vármegyék főispánjai már 1905-ben szemrevételezték a határrendőr-ségi épületnek megfelelő házakat. Megvásárolták, illetve kibérelték a határrendőr-ség jövendő objektumait. A berendezkedést követően a határrendőrség 1906. I. 15-én kezdte meg szolgálatát.14

A határrendőrség feladatait, a felállítását elrendelő törvény 15 pontban határozta meg.15

12 Horváth József: Az 1905-1906. évi vármegyei ellenállás története. Budapest, 1907. 13 5 692/1905. BM. r. 14 Parádi József: Rendőrség a határőrizetben, Tipico Design, Budapest, 2003. 37. o. 15 A határrendőrség törvényben megállapított feladatait alkotta:

„a) a határon átkelők figyelemmel kísérése, a határmentén felmerülő, államrendészeti szempontból fontosabb mozzanatokról és eseményekről tájékozás szerzés és az észlelteknek az illetékes hatósá-gokkal való közlése; b) a külföldiek bejelentésére és lakhatására vonatkozó szabályok végrehajtása; c) a kémkedés megakadályozása, esetleg a kémek letartóztatása; d) a szomszédos állam lakó részéről személyek és tárgyak ellen jöhető erőszakos támadás meggát-lása, különösen pedig a katonai védművek, az ország határának megjelölésére szolgáló határjelek, jelzők katonai vagy polgári hatóságok által felállított földmérési jelek megrongálásának, megsem-misítésének vagy megváltoztatásának megakadályozása és feljelentése; e) kitiltott, rendőri kifogás alá eső és magukat igazolni nem tudó egyének az állam területére belé-pésben megakadályozása; f) nyomozott, vagy valamely bűntető cselekménnyel gyanúsított s a törvények vagy a fennálló szabá-lyok értelmében előzetesen letartóztatható egyéneknek a határszélen való letartóztatása; g) a határszélen letartóztatott a toloncz szabályok rendelkezései alá eső egyének eltoloczolása, kül-földről érkező tolonczok átvétele és tovább indítása; h) fegyverek, lőszerek és hadiszerek ki- vagy bevitelének ellenőrzése, valamint tilalom esetén ilye-nek és más tárgyak kivitelének és behozatalának megakadályozása; i) hadköteles egyének kiszökésének megakadályozása; j) nőcsempészet meggátlása; k) határszéli vasúti és gőzhajó állomásokon az államrendőri és közbiztonsági teendők ellátása s a közegészségügyi szabályok betartásának ellenőrzése; l) határszélén lévő szállodák, vendéglők, korcsmák, kávéházak és egyéb nyilvános helyek ellenőrzé-se; m) azon határvonalon, hol útlevél kötelezettség áll fenn az útlevek vizsgálata, határátkelési igazol-ványok kiállítása;

Parádi József

48

A határrendőrség működését részletesen belügyminiszteri utasítás szabályozta, mely tartalmazta a hatóság célját, szervezetét és a határ menti közbiztonság teendő-it. A határrendőrség működésére is vonatkozó utasítás 77 oldalon, 7 fejezetből és 117 paragrafusból állt, mely – a kor színvonalán teljes részletességgel – tárgyalta egy fegyveres államhatalmi szerv működésének szabályait. Lényegében a mai érte-lemben vett szolgálati szabályzat elődjének tekinthető.16

A határrendőrségnek a határőrizetben részt vállaló társ rendvédelmi testületek ha-tárőrizeti feladatainak az összehangolása mellett önállóan kellett megoldania az út-levélköteles határszakaszokon a távolsági személyforgalom ellenőrzését, a nyomo-zati munka végzését, valamint a határvonal betartatásával kapcsolatos teendők vég-zését, mivel a testület felállítása nyomán a határszéli szolgabírói kirendeltségeket megszűntették.17

A határrendőrség tagjait – szolgálatuk ellátása során – fegyverhasználati jog illet-te meg.18

A határrendőrség a hírszerző, operatív munka segítéséből is kivette a részét. A határrendőr-kapitányságokat és kirendeltségeket ellátták az elhárítás által felfedett külföldi hírszerző ügynökök listájával. Útlevél ellenőrzések alkalmával a listán sze-replő személyeket vagy letartóztatták, vagy a határrendőrség nyomozói megkezdték a figyelésüket, amit később a budapesti rendőrségnek vagy más szerv illetékeseinek adtak át. De nem csak előre meghatározott személyek felbukkanása esetén folytat-tak figyelést, kiterjesztették tevékenységüket mindenkire, akit gyanúsnak találtak, de letartóztatásához nem rendelkeztek megfelelő alappal.19

Az ellenséges hírszerzők kiszűrése mellett segítséget nyújtottak a haderő felderí-tő főállomásainak az ügynökök szervezéséhez is. A véderő területileg illetékes had-test-törzsei felderítő főállomásainak tisztjeit értesítették azon személyekről, akik a határon rendszeresen átjártak és véleményük szerint alkalmasak voltak információ szállítására a felderítő főállomás és a szomszédos országba telepített rezidentúra között. A hírszerző munka eredményes segítésének honorálásaként a hadtest-

n) az útlevél szabályok áthágása, tilos visszatérés, nőcsempészés, a külföldiek bejelentése és lakha-tására vonatkozó szabályok megszegése által elkövetett kihágások eseteiben I. fokon való rendőri bíráskodás; o) a csempészet megakadályozásában való közreműködés és az erre hivatott közegek támogatása.”

16 91 000/1905. B.M. kr. 17 Parádi József: A Magyar Királyi Csendőrség határőrizeti feladatai 1891-1914. Hadtörténelmi köz-

lemények 1988. 1. szám 56-92. o. 18 „1. Jogos védelem gyanánt, a tettes veszélyesen megtámadtatik;

2. ha életét vagy testi épségét komolyan fenyegető támadással oly körülmények között fenyegettetik, hogy annak bekövetkezésétől alaposan tarthat; 3. a szolgálat teljesítése közben olyan tettleges ellenszegülésre talál, mely azt meghiusítaná s az el-lenszegülés legyőzésére már alkalmazott minden kíméletes eszközt sikertelen maradt; 4. ha a fegyver használata életükben vagy testi épségükben támadott harmadik személy megmenté-sére vagy megvédésére szükséges.” (91 000/1905. B.M. kr.)

19 76 338/1909.BM.r.


49

törzsek mellett működő felderítő főállomások több ízben tettek javaslatot határ-rendőr-kapitányságok és kirendeltségek vezetőinek legmagasabb szintű elismerésé-re.20

A határrendőrség is végzett felderítést. Egyrészt megkísérelték kikérdezni a hatá-ron átkelő utasokat, másrészt megbíztak egyes személyeket, hogy a határ túloldalán a lakosság hangulatát, a közlekedési és hírközlő hálózatot, valamint az ott található katonai, határőrizeti erőket kipuhatolják. Ennek során egyes esetekben sor került a határ mentén szolgálatot teljesítő szerb vagy román hivatalnokok, vasutasok, kato-nák stb. lepénzelésére és beszervezésére.21

A határrendőrség feladatát képezte még a határátkelő helyen be- vagy kilépő fon-tosabb személyek, az uralkodóház tagjai stb. személyi biztonságának szavatolása is. A biztosítási feladatokat a csendőrséggel szorosan együttműködve hajtották végre, mert a csendőrség feladata volt a határállomástól az ország belseje felé az exponált személyek menetvonalának biztosítása.22

A határrendőrség szervezeti felépítésére vonatkozóan a belügyminiszter 1905. XII. 29-én kelt rendeletével intézkedett.23 A határrendőrség – a belügyminisztériu-mon belüli irányító apparátusát leszámítva – két képcsős volt. Irányító felső szerv-ként a határrendőr-kapitányságok, alárendeltségükben pedig a kirendeltségek mű-ködtek. Kezdetben 11 kapitányság és 24 kirendeltség funkcionált 160 fővel. A kapi-tányságok élén a határrendőr-kapitány állt. Közvetlen alárendeltjei a kapitánysági hivatal vezetője és a kirendeltségek vezetői voltak. Általában a kapitányságok szék-helyén is működtek kirendeltségnek megfelelő létszámú határrendőri erők a kapi-tányság részeként. A határrendőrség szervezeti felépítése – fennállási ideje alatt – lényegesen nem változott. Kisebb módosítást jelentett a határrendőri őrségek szer-vezése 1908-1912 között. 1912-ben az őrségeket megszüntették, létszámukat beol-vasztották a kapitányságok és kirendeltségek személyi állományába. A határrendőri őrségek feladatait a határszéli csendőri erők vették át. Bár a határrendőrség szerve-zeti rendszerében jelentős változás nem történt, számottevő mennyiségi fejlesztés tapasztalható. Az 1906-os helyzethez képest a kapitányságok száma 17-re, a kiren-deltségeké pedig 41-re emelkedett. A legsűrűbben a szerb és román határon, vala-mint Bukovina és Galícia irányában helyezkedtek el a határrendőrségi alakulatok. A legkevesebb szervezeti egység Horvátország, Ausztria és Csehország irányában te-lepült.24

A határrendőrség működési területe általában – a határtól számított – megközelí-tőleg 40 km-es területsávra terjedt ki. A határőrizettel kapcsolatos nyomozati tevé-

20 Parádi József: A határszéli csendőrség állambiztonsági feladatai. Rendvédelem-történeti Füzetek

2005. 14. sz. 91-94. o. 21 Vö. 14. lábjegyzettel 22 Loc.cit. 23 Loc.cit. 24 54 957/1908. B.M. k.r.; 58 320/1912. B.M. k.r.

Parádi József

50

kenységet a határrendőrség működési területén köteles volt végezni. A határrendőr-ség működési területét és diszlokációját 41 rendelettel módosították, szinte vala-mennyi rendelet a működési terület bővítésére irányult. Egyes kapitányságok mű-ködési területe nem csak a határmenti vármegyéket, hanem több – a határvonallal nem érintkező – vármegyét is magába foglalta. A határrendőrség megalakulásakor működési területe 25 vármegyére, a Monarchia összeomlásakor pedig 30 vármegyé-re terjedt ki.25

A működési terület bővülésével együtt kellett volna járnia a létszám emelkedésé-nek is. Bár a határrendőrség létszáma gyarapodott ugyan, de mértéke elmaradt a működési terület növekedésétől. A határrendőrség feladatainak eredményes végzése érdekében erőteljesen támaszkodott a helyi csendőri és rendőri erőkre. A határrend-őrség személyi állománya 281,88 %-al, 160 főről 451 főre emelkedett az első világ-háború kitöréséig.26

A határrendőrség viszonya a vármegyei közigazgatáshoz és a társ fegyveres tes-tületekhez sajátos volt. Szolgálati tekintetben a határrendőrség közvetlenül a bel-ügyminiszter alárendeltségébe tartozott. Azonban a határrendőr kapitányságok terü-letileg illetékes vármegye főispánjának, a kirendeltségek pedig a szolgabíráknak a határőrizettel kapcsolatos – korabeli szóhasználattal élve – megkereséseit kötelesek voltak végrehajtani. Az illetékességet a határrendőrség maga döntötte el. Ha a határ-rendőrség és a helyi közigazgatás illetve rendőrhatóság között mégis hatásköri né-zeteltérésre került sor abban a belügyminiszter döntött. Az államszervezet hierar-chiájában határrendőr-kapitány a megyei főszolgabíróval illetve a városok rendőr-kapitányaival állt azonos szinten. Az a gyakorlat érvényesült, hogy a határrendőrség működése során észlelt, nem a határrenddel kapcsolatos törvényellenes cselekede-teket az arra illetékes hatóságoknak, más hatóságok pedig az általuk észlelt és a ha-tárrendre vonatkozó törvénysértéseket a határrendőrségnek jelezték. E mellett a bűnügyi nyomozásra vonatkozó BM. rendelet a határrendőrségre is vonatkozott, amely alapján köteles volt a magyar királyi bíróságok és ügyészségek felhívásának eleget tenni, a büntetendő cselekmények kinyomozásában részt venni. A határrend-őrség és a helyi rendőrhatóságok együttműködése alapvetően két területre osztha-tó.27

Egyes – a határrendőrség hatáskörébe tartozó – esetekben a határrendőr-kapitányság működési területén lévő városok rendőrsége köteles volt automatikusan

25 Parádi József: A magyar határőrizet tere a kiegyezéstől a második világháborúig. Rendvédelem-

történeti Füzetek 2007. 15. sz. 125-138. o. 26 Parádi József: A Magyar Királyi Határrendőrség a magyar határőrizet szakmai vezető testülete.

Rendvédelem-történeti Füzetek 1993. 4. sz. 21-50. o. 27 130 000/1899.BM.r. utasítás a nyomozó rendőri hatóságok és közegek részére


51

mindenfajta megkeresés, felszólítás, átirat nélkül is eljárni és arról az ügy jellege szerint azonnal, vagy havonta jelentést tenni a határrendőr-kapitánynak.28

Amennyiben az adott város határának az ország határával volt közös határszaka-sza a városi rendőrség határőrizettel kapcsolatos kötelezettségei bővültek.29

Sürgős esetben a városi rendőrkapitányságoknak el kellett tekinteni a határrend-őr-kapitányság írásos megkeresésétől és a határrendőrség tisztjének szóbeli felhí-vásra is el kellett végezni ezen teendőket.30

Lényegében a rendőrségekkel megegyező volt a csendőrséghez fűződő viszony is. A határrendőr-kapitányságok hatósági területén működő csendőri erők kötelesek voltak támogatni a határrendőrséget: karhatalom nyújtásával, megfigyelés végrehaj-tásával, nyomozásokban segéderő biztosításával.31

A határrendőr kapitány felszólításakor a csendőrségnek tevékenységében a csendőrség szolgálati szabályzatának a vármegyék főszolgabíráira, vagy a városok rendőr-kapitányaira vonatkozó előírásait kellett alkalmaznia. A korabeli határrend-őrség tehát a társ fegyveres testületek irányában is jelentős jogokkal felruházott szervezet volt.32

Az államhatalom szervezeteihez fűződő viszonyában a határrendőrség helyzete egyértelmű volt, egy irányban merültek csak fel kezdeti nézeteltérések, melyek ké-sőbb rendeződtek a határrendőrség és a csendőrség kapcsolatának ismételt belügy-miniszteri tisztázásakor. 1892-tól a csendőrség határmenti erői a szolgabírói kiren-deltségek irányításával működtek, de szolgálatukat önállóan tervezték meg és látták el, a csendőri felettes szervek teljes értékű alárendeltjei maradtak. 1906 után, ami-kor a szolgabírói kirendeltségek feladatkörét a határrendőrség vette át a határrend-őr-kapitányságok és kirendeltségek vezetői a határszéli csendőri erőket, alárendelt-jeiknek tekintették. Az érintett őrsök csendőri szolgálati elöljáróikból ez tiltakozást váltott ki. A két fegyveres testület együttműködésének ez a része nem volt tisztázva. 1912-ben belügyminiszteri rendelettel rendezték a kérdést, mely tisztázta, hogy a csendőrség önállóan is lát el határőrizeti szolgálatot, végez útlevélkezelést is.33

28 A városi rendőrségek jelentési kötelezettségei közé tartozott: „a) kémkedés; b) fegyverek, lőszerek

szállításának; c) hadkötelesek kiszökésének; d) nőcsempészetnek és e) csempészetnek a megakadá-lyozása valamint f) határszéli nyilvános helyek ellenőrzése.” (91.000/1905. B.M. k.r.)

29 A határmenti városok határőrizettel kapcsolatos feladatai gyarapodtak: „a) kitiltott illetve gyanús személyeknek az országba történő bejutását illetve a b) büntetőeljárás alatt álló személyeknek az országhatáron a kijutását megakadályozni és c) a külföldi tolonczokat átvenni illetve a helyi tolonczokat elszállítani. A városi rendőrségek kötelesek voltak még külön felszólításra: a) a határ-rendőrség részére adatokat szolgáltatni; b) a határrendőrség megbízásából nyomozást folytatni; c) a határrendőrség részére erőket és eszközöket biztosítani, amennyiben a kérdéses ügyek a határ-renddel összefüggésben álltak.” Loc.cit.

30 Loc.cit. 31 SZUT-1900. V. fejezet az őrs körlet és a határátlépés, valamint a határszéli szolgálat szabályozása 32 Loc.cit. 33 48 999/1912. B.M. kr.

Parádi József

52

A határrendőr kapitányságok a helyi vezetés tekintetében lényegében csak a főis-pánnak voltak alárendelve. A főispánok ebben az időben – mikor a vármegyék már jórészt elvesztették korábbi függetlenségüket a központi államhatalommal szemben – gyakorlatilag a vidék urainak tekinthetők. Főispánná általában exponált, nagy va-gyonnal rendelkező személyeket kértek fel. Tisztségük eredményes ellátáshoz min-den – a jogszabályi keretek között lehetséges – államhatalmi eszköz a rendelkezé-sünkre állt. Ellenőrzési jogot felettük csak az őket kinevező hatóság gyakorolt.34

A határrendőr kapitányságok kötelessége volt, hogy a kirendeltségek negyed-évente végrehajtásra kerülő ellenőrzése mellett, a határőrizetben résztvevő hatósá-gok határőrizeti munkáját hatósági területén félévente ellenőrizze. A határrendőrsé-gi kirendeltségek havi jelentési kötelezettségéhez hasonló rendszeres jelentéstételi feladatuk a társ fegyveres testületeknek a határrendőr kapitányságok irányába nem volt. A határrendőr kapitányságok a hatósági területük határőrizeti helyzetéről éven-te tettek jelentést a belügyminiszternek.35

Az I. világháború előtti években a szomszédos balkáni országokhoz fűződő kap-csolatok elhidegülése nyomán betervezésre kerülő katonai határőrizet előkészületi teendőinek végzése során, tisztázták a határrendőrség katonai rangjait 1911-ben. Ekkor a Katonai Határőrizeti Utasítás alapján a katonai határőrizetben együttműkö-dő szervezetként résztvevő határrendőri közegek részére kötelezővé vált a kölcsö-nös tiszteletadás és elengedhetetlen volt a hivatalos érintkezés is a véderő tagjaival tagjaival. Ez azonban felvetette a rendfokozati feljebbvaló kérdését. A közös hadse-reg képviselője a honvédelmi miniszter és a magyar belügyminiszter megállapodtak abban, hogy a határrendőri rangok mely katonai rangnak felelnek meg. A magyar határrendőrség főnöke ezredesi, a főnök helyettes alezredesi, a kapitányság vezetője őrnagyi, a kapitányságvezető helyettes századosi, a kirendeltség vezetői és a kapitá-nyi hivatal vezetői főhadnagyi, a kirendeltség vezető helyettesi beosztás pedig had-nagyi rendfokozatnak felelt meg. Főhadnagyi rendfokozattal bírtak a határrendőr fogalmazók, hadnagyi rendfokozattal a határrendőr segéd-fogalmazók, zászlósi rendfokozattal pedig a fogalmazó-gyakornokok. A határrendőr biztosok rendfoko-zata a hadseregben a szakaszvezetőnek, a polgári biztosok, és a határrendőr őrségek vezetőinek rendfokozata a hadseregben az őrmesternek, a felügyelők és az irodai segédtisztek rendfokozata a hadseregben törzsőrmesternek feleltek meg.36

A véderő és a határrendőrség között az együttműködés témáját szabályozták. A háborús időszakra vonatkozó magyarországi szabályozás ugyanis a haderőnek nem rendelte alá a polgári közigazgatást, így annak részeként működő rendvédelmi terü-

34 Csizmadia: i.m. 225-244. o. 35 91.000/1905. B.M. k.r. 36 Parádi József: A dualista Magyarország pénzügyi szerveinek határőrizete 1867-1914. Bölcsészdok-

tori disszertáció. ELTE BTK. Budapest, 1984


53

leteket sem. Kizárólag a hadműveleti területeken került a közigazgatás a haderő alá-rendeltségébe.37

A XIX. század második felében, illetve XX. század elején Európa szerte tör-vényben foglalták össze a háborús időszakra vonatkozóan az országok működésé-nek szabályait. E törvényekben lénygében a békeidőszakhoz viszonyított különleges hatalom gyakorlását szabályozták. A korabeli terminológia a kivételes hatalom idő-szakának kifejezését használta. Ezen időszakban az államok az emberi- és szabad-ságjogokat korlátozták. Eltérő volt azonban az, hogy e kiterjedt hatalommal a had-erőt vagy a civil közigazgatást ruházta fel a törvényhozó testület. Két modell alakult ki, melyet valamilyen formában követtek az európai országok törvényhozói.

A porosz modell szerint a kivételes hatalom széleskörű jogosultságaival a hadse-reget ruházták fel. A brit modell szerint a kivételes hatalom speciális jogosultságai nem a hadsereget, hanem a polgári közigazgatást illették meg. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a kivételes hatalomra vonatkozóan kétféle szabályozás született. Az Osztrák Császárságban a porosz mintát követték, a Magyar Királyságban pedig az angolszász megoldást részesítették előnyben.38

Ausztriában már viszonylag korán 1869-ben létrejött a kivételes hatalom gyakor-lására vonatkozó törvényi szabályozás. Ezzel Ausztriában a kivételes hatalom sza-bályozására vonatkozó jogszabályalkotási folyamat indult el. 1873-ban újabb tör-vénnyel fejlesztették tovább a szabályozást a bíróságokra vonatkozóan, konkrétan az esküdtbíráskodás felfüggesztését tette lehetővé a törvény a kivételes hatalom időszakában. 1906-ban az osztrák kormány és a hadvezetés szabályrendszer terve-zetet hozott létre a kivételes hatalom időszakára. E rendelettervezet rendszert 1909-ben és 1912-ben aktualizálták és továbbfejlesztették. Végül pedig a Reichsrat 1913-ban átfogó jellegű törvényben újraszabályozta a kivételes állapotokat.

Először a közös hadügyminiszter vetette fel 1906-ban, hogy kívánatos volna a Magyar Királyságban is rendezni a kivételes hatalom kérdését. A magyar fél azon-ban a kivételes hatalom porosz minta szerinti rendezését elvetette. Magyar körök-ben egyetértés uralkodott kezdettől fogva arra vonatkozóan, hogy a kivételes hatal-mat a polgári kormánynak, illetve közigazgatásnak kell gyakorolnia. Vita „csupán” abban a kérdésben jött létre, hogy a kormányzat kiterjesztett kompetenciáinak hol legyenek a határai. Végül is a többszöri egyeztetés nyomán – miután az uralkodó is visszaadta a törvénytervezetet a kormánynak további munkálatokra – 1912-ben az országgyűlés elé került a törvényjavaslat. A törvényjavaslatban – a közös hadügy-minisztérium nem tetszése ellenére – az angolszász mintát követő magyar felfogás érvényesült. A nézeteltérések azonban lassították a törvényelőkészítés ütemét. An-nak ellenére, hogy 1906-ban és 1912-ben több olyan külpolitikai esemény is volt, amely gyorsítóan hatott a törvény létrehozására, mint például annexiós válság, bal- 37 Parádi József: Áttérés a háborús határőrizetre az első világháború előtt. Áttérés a háborús határőri-

zetre az első világháború előtt. Rendvédelem-történeti Füzetek 1994. 5. szám 13-17. o. 38 Mezey Barna: A kivételes hatalom. Rendvédelem-történeti Füzetek 1994. 5. szám 4-6. o.

Parádi József

54

káni háború, az Osztrák-Magyar Monarchiában a Magyar Királyság utolsónak al-kotta meg a kivételes hatalomról szóló szabályozást. 1910-ben a sajátos helyzetben lévő Bosznia-Hercegovina tartománygyűlése is jóváhagyta a kivételes hatalomról szóló törvényt.39

A magyar kormánynak végül is sikerült érvényesíteni álláspontját. A magyar vé-lemény a dualizmus lényegéből fakadt. A dualista berendezkedés alapelve volt, hogy a magyar fél egyetértése nélkül a közös hadsereget nem lehetett aktivizálni. A közös hadsereg felhasználására ugyanis csak úgy kerülhetett sor, ha a magyar or-szággyűlés megszavazza az országra eső költségeket és újoncokat. A haderő belső felhasználása esetén az elszállásolás joga a magyar kormányt illette meg, azaz a Magyar Királyság területén csak a magyar kormány engedélyével állomásozhattak a közös hadsereg alakulatai. Ezzel ellentétes lett volna, ha a kivételes hatalom idején a haderő parancsnoksága gyakorol a polgári közigazgatáshoz tartozó jogokat. Amennyiben az osztrák megoldást alkalmazták volna Magyarországon a hatalom – elsősorban Délvidéken és Kárpátalján – gyakorlatilag a haderő kezébe került volna.

Magyarországon a háború esetére szóló kivételes hatalomról szóló törvény a kormányt arra kötelezte, hogy kivételes intézkedéseit rendeletileg adja ki, melyeket az országgyűlésnél utólag köteles volt bejelenteni. A haderő és a civil hatóságok közötti együttműködés megvalósítására, a kivételes intézkedések végrehajtására a kormány kormánybiztosokat nevezett ki, akik a rendvédelmi szerveket is igénybe vehették. Erre azonban a haderőnek – ellentétben az Osztrák Császársággal – Ma-gyarországon nem volt kompetenciája. A kivételes hatalom időszakában a kormány igénybe vehette a csendőrséget a városok területén is, az önkormányzatok határoza-tait megsemmisíthette, ellenőrizhette a postai távíró- és távbeszélő forgalmat, korlá-tozhatta az egyesületek működését, betilthatta a politikai gyűléseket, elrendelhette a cenzúrát és a statáriális bíráskodást.40

A háború kirobbanását követően a törvény szellemében a kormány egy sor intéz-kedést léptetett életbe. Az egész ország területére érvényes hatállyal betiltották az útlevelek kiadását, amitől csak kivételes esetekben lehetett eltérni. Bevezették a saj-tócenzúrát. A Délvidéken és Erdélyben bevezették a bejelentkezési kötelezettséget és felfüggesztették az esküdtbíróságok működését, átadva hatáskörüket a királyi törvényszékeknek. Elrendelték továbbá e térségben a gyorsított bűnvádi eljárást.

A véderő rekvirálásokat sem hajthatott végre. A hadiszolgáltatásokat Magyaror-szágon a polgári hatóságok szabták meg. Katonai hatóságok ilyen igényekkel a kormányhoz fordulhattak. Csupán sürgős esetben kereshették meg a megyei ön-kormányzatokat. Rendkívüli esetekben pedig a községi elöljárókat is felkereshették. Magához a szolgáltatóhoz azonban egyáltalán nem fordulhattak.

A kormánynak a háború folyamán is sikerült érvényt szereznie a kivételes hata-lom magyarországi szabályozását megvalósító törvénynek a közös hadsereggel 39 Loc.cit. 40 1912. évi LXIII. törvénycikk


55

szemben. Ebből adódóan a közigazgatás és a rendvédelmi szervezetek nem kerültek a véderő felügyelete alá.41

A határrendőrség feladatai háborúban a határvonalon meghagyott határátkelőhe-lyeken, illetve a hadműveleti záróvonalon lévő - a polgári forgalom számára meg-nyitott átkelőhelyeken – a forgalom ellenőrzése volt. A határrendőrség szolgálatá-ban változás nem történt. Csupán a határőrizetben részt vevő társfegyveres testüle-tekhez fűződő viszonyában történt módosulás. A hadműveleti területeken a vezető szerepet egyértelműen a hadsereg vette át. Ellenőrzési utasítási joga a területileg il-letékes hadtestparancsnoknak volt, akinek a határőrizeti erők közvetlen alárendelt-ségébe kerültek. A határrendőr kapitányoknak a határőrizetben részt vevő társfegy-veres testületekre vonatkozó ellenőrzési joga megszűnt. A határrendőrségnek a vá-rosi rendőrséghez fűződő viszonya azonban érintetlen maradt. A határrendőrség tagjait nem hívták be katonai szolgálatra, továbbra is folytatták a békeidőben meg-kezdett szolgálatukat.

A határrendőrséget tehát a kivételes hatalom időszakában sem vonták be a kato-nai típusú határőrizeti tevékenység végrehajtásába. Természetesen a határrendőrség szolgálati tevékenysége is módosult ezen időszakban. A szervezet azonban – a hadműveleti területek kivételével – nem került a hadsereg alárendeltségébe. Lénye-gében – elsősorban a forgalomellenőrzés tekintetében – a békeidőszakban megszo-kott feladatait látta el, azonban a megváltozott körülményeknek megfelelően.42

Figyelemre méltó, hogy – a magyar kormány a Magyar Köztársaságnak az Euró-pai Unióba való belépése, illetve a Schengeni Egyezményhez történő csatlakozása nyomán a dualizmus korihoz hasonló helyzet kialakulásakor 2007-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Magyar Királyságában alkalmazott megoldástól gyökeresen el-térő következtetésre jutott. A dualizmus idejében önálló határőrizeti testületet hoz-tak létre a határőrizeti feladatokat is ellátó rendvédelmi szervezetek határőrizeti te-endőinek koordinálására. Ezzel szemben a harmadik évezred elején megszüntettek egy határőrizeti testületet.

Ezzel pedig csökkentették a nemzet védelmi képességét, hiszen a határőri-zeti szervezetek Carl Philipp Gottlieb von Clausewitz óta – legalább is a fej-lett országokban – már nem láttak el határvédelmi teendőket.43 Azonban az egészségügyi, gazdasági és szellemi nem kívánatos hatások kiszűrésére al-kalmas rendvédelmi határőrizeti szervezeteknek továbbra is maradtak felada-taik. E a szűrő fontos elemétől fosztotta meg a magyar nemzetet a XXI. szá-zadban az ország vezetése a határőrség felszámolásával. Dualizmuskori elő-deink ugyan szintén megszűntették a korábbi diktatúra – nevezetesen a neo-

41 Loc.cit. 42 285/1915. ME. r. 43 Carl Philipp Gottlieb von Clausewitz: A háborúról. Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság. Buda-

pest, 1892.

Parádi József

56

abszolutizmus – határőrizeti rendszerét. Ezt azonban nem úgy valósították meg, hogy a korabeli politikai nemzetvédelmi képességét mérsékelték, ha-nem úgy, hogy a megváltozott körülményekhez igazodó határőrizeti rend-szert építettek ki. E rendszer példaértékű lehet az utókor számára.

1. sz. melléklet

A Magyar Királyi Határrendőrség szervezeti felépítése

Forrás: Parádi József: A Magyar Királyi Határrendőrség. Rendvédelem-történeti Füzetek 2007. 15. szám

139-159. o.

Határrendőrségi Osztály (Magyar Királyi Belügyminisztérium)

Határrendőr kapitányságok

Határrendőr kirendeltségek

Határrendőr őrségek (1908-1912.)

Parádi József

58

Forrás: Parádi József: Rendőrség a határőrizetben. Tipico Design, Budapest, 2003. 266. o. 3. sz. melléklet

A dualizmuskori magyar határőrizetben tevékenykedő testületek

személyi állománya

Forrás: Parádi József: Rendőrség a határőrizetben. Tipico Design, Budapest, 2003. 266. o.


59

4. sz. melléklet

A dualista Magyarország határőrizeti szervezetei. 1522 1872

1867 1872 1885 1891 1906 1911 1918

Forrás: Parádi József: Rendőrség a határőrizetben. Tipico Design, Budapest, 2003. 266. o.

EÜ. ÁLL.-OK

ERDŐHATÓSÁGOK

V E S Z T E G I N T É Z E T E K

R É V H I V A T A L O K

V Á M H I V A T A L O K

H A T Á R R E N DŐRS É G

H A T Á R S Z É L I C S E N DŐ R S É G

P É N Z Ü G YŐ R S É G

VÁM ÉS ADÓŐRSÉG

A határrendészet első kézikönyve

61

Dr. Sallai János nyá. határőr ezredes egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Közrendészeti és Alkalmazott Vezetéstudományi Intézet


Az elmúlt negyedszázadban nagyon sokan, főleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Rendőrtiszti Főiskola és a Kossuth Lajos Katonai Főiskola oktatói, hall-gatói felkutatták, és publikálták a magyar államhatárok és az ahhoz tartozó határőri-zet, határrendészet, határforgalom-ellenőrzés történetét. Ennek köszönhetően mára ismertté vált a dualizmust követő határrendészeti szakma története, illetve a szak-mával kapcsolatos utasítások, törvények, szabályzatok összessége. E folyamat ré-szeseként többször szemben találtam magam egy mások által megfogalmazott kér-déssel: „mi szükség van minderre ma?” Bár, magát a kérdést rosszindulatúnak tar-tottam és tartom ma is, azért két választ megfogalmaztam a kétkedők számára.

Az első válaszom, hogy minden szakma, hivatás oktatásánál fontos a szakmai múlt megismerése ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetet jól megérthessük. Katonai, rendészeti területen különösen fontos, mivel döntéseinket többnyire szakmai törté-nelmi tapasztalatainkra alapozzuk. Általában a megvívandó csatákat, háborúkat, mindig az előző csatákban, háborúkban szerzett tapasztalatok alapján tudja tervezni, levezetni.

A másik válaszom, a szakmatörténet oktatásának szükségessége, hogy kiváló utasítások szabályzatok születtek a múltban, melyekben a határőrizetre, fegyver-használatra…stb. már egyszer jó megoldásokat találtak ki, amelyek ráadásul a gya-korlatban is beváltak. Olyan dolgokat nem kell kitalálni, amit már egyszer kitaláltak és alkalmaztak. Erre jó példa az 1907-es Határrendészet kézikönyve.

A Határrendészet kézikönyve 1907-ben – négy évvel a nagy horderejű rendészeti törvények után – két kiváló szakember: Pavlik Ferencz és Laky Imre tollából szüle-tett. 1903-ban ugyanis hat törvényt fogadtak el, amelyek a rendészethez kapcsolód-tak. Erre a magyar parlamentben azóta sem volt példa. Ezek a törvények a követke-zők:

− 1903. évi IV. törvénycikk a kivándorlásról, − 1903. évi V. törvénycikk külföldieknek a magyar korona országai területén

való lakhatásáról, − 1903. évi VI. törvénycikk az útlevélügyről, − 1903. évi VII. törvénycikk három új csendőrkerület felállításáról, − 1903. évi VIII. törvénycikk a határrendőrségről, − 1903. évi IX. törvénycikk a Magyarország és Ausztria között Szepes vár-

megye és Gácsország szélén az úgynevezett Halastó körüli területen, az or-

Sallai János

62

szágos határvonalnak megállapítása iránt az 1897. évi II. tc. értelmében alakított választott bíróság által hozott ítélet beczikkelyezése tárgyában.

A törvények címéből is jól látható, hogy azok jelentős része közvetlenül a határ-őrizethez, a határforgalom-ellenőrzéshez és a határrendészethez kapcsolódik. Nem véletlen a féltucat törvény egyidejű tárgyalása és meghozatala, ezért fontos az ide-vezető út is.

A magyar államhatároknak patinás múltja van a honfoglalás óta. A gyepűrend-szer, továbbá a végvárakkal megvalósított határvédelem, és a katonai határőr vidé-kek biztosították hazánk területének védelmét. Magyarország történetében az 1867-es kiegyezés jelentős hatást gyakorolt az élet minden területén. „A kiegyezés, mint történelmi kompromisszum számos gazdasági előnnyel járt, azonban társadalmi értelemben a korszak magán viselte a megkésett és ezért következetlen polgároso-dás jegyeit. Az alkotmányos monarchiában egyszerre voltak jelen a polgári átalaku-lás, a kapitalizálódás kísérő jegyei, és a feudális rend tovább élő maradványai.” 1 Az 1860-as években a gazdasági átalakulások a belső migrációs mozgásokat és a kivándorlást felerősítették. Ebben a folyamatban volt meghatározó az 1888-as ro-mán-magyar határszerződés. Az 1888-as szerződésben rögzített magyar-román ha-tárokat az erre felállított vegyes bizottságok a terepen geodéziailag magas színvona-lon kitűzték, majd térképen rögzítették és a határvonalat vörös színnel alászínezték. Az így megállapított és műtárgyakkal kitűzött államhatár jelentősége mai napig a határtörténetben a két állam határkapcsolatain túlmutat. Friedrich Ratzel: Politikai Földrajz c. munkájában kiemelt szerepet tulajdonít a magyar-román határszerződés-nek. Véleménye szerint: „A tudományosan megállapított határ természete az 1888. Április 16-án Ausztria-Magyarország és Románia között ratifikált szerződésben fejeződik ki.”

A fentieken túl az 1888-as román-magyar határszerződés hatásai a következők voltak:

Az újonnan kijelölt határok őrizetét a pénzügyőrség már nem tudta megfelelő színvonalon ellátni, ezért az 1891. július 15-én kelt 50341 sz. közös miniszteri uta-sítás első fejezetének 1. §-a elrendelte a Határszéli Csendőrség felállítását. „A Ha-társzéli Csendőrség feladata a határvonalra, annak berendezéseire felügyelni, az illetéktelen beavatkozásokat meggátolni és ezen szabálysértést elkövetőket elővezet-ni..” Feladatuk volt továbbá a határsértések megakadályozása és a határsértők elfo-gása.

Kiadásra került a 50.431.sz. 1891. évi B.M.R. „Határőrizeti utasítás a magyar-román határegyezmény alapján” címmel.

Megvalósult a határjelek büntetőjogi védelme, amely a következőket rögzítette2: „1. § A ki az ország határának megjelölésére szolgáló szobrot, kő- vagy faoszlopot,

1 Kacziba Antal: Budapest Főváros Önkormányzata Városbiztonsági és Városrend-védelmi koncep-

ciója, kézirat Budapest, 2012. 16. o. 2 1891. évi XLI. törvénycikk a határ- és földmérési jelek büntetőjogi védelméről


63

árkot, kő- vagy földhalmot, vagy más jelzőt szándékosan és jogtalanul megrongál, vagy a határszobornak vagy oszlopnak feliratát vagy egyéb megjelölését részben, vagy egészben, olvashatatlanná vagy felismerhetetlenné teszi: vétséget követ el, és hat hóig terjedhető fogházzal büntetendő. 2. § Három évig terjedhető fogházzal és hivatalvesztéssel büntettetik az, ki az előző §-ban felsorolt határjeleket szándékosan és jogtalanul, ha nem is a birtokviszonyok megzavarása czéljából megsemmisíti, kidönti, szétrombolja, felismerhetetlenekké teszi, vagy áthelyezi. A kísérlet bünte-tendő.”

Az elkövetkezendő időszakban a gazdasági élet alakulása miatt mind a belső munkaerő vándorlás, mind a szegényebb területekről a kivándorlás felerősödött. „A kivándorlás nagyobb mérvben két irányba terelődött és van folyamatban: a tenge-rentúli államokba, különösen pedig Észak-Amerikába és a szárazföldön főként Ro-mániába.”3 Erre vonatkozólag pontos statisztikai adat nincs, de a közvetett és be-csült adatok alapján például 1899-ben több mint 63 ezren hagyták el a Magyar Ki-rályság területét. A kivándorlást motiválta a megélhetésen túl a kalandvágy és a meggazdagodás reménye. A magyar állam kezdetben tiltó rendszabályokkal, (Pél-dául: az útlevél megtagadása, a határról való visszautasítás) igyekezett megakadá-lyozni4 a kivándorlást, de nem sok eséllyel járt mindez, ugyanis a visszatartottak, kivándorolni akarók, útlevél nélkül, kiszöktek az országból. A kialakult helyzet, illetve a nemzetközi életben bekövetkezett változások (tíz évvel az első világháború előtt járunk!) a magyar politikai vezetés szükségesnek látta az első útlevélről szóló törvény megalkotását, melynek indoklásaként a következőket tartotta fontosnak megemlíteni a törvényjavaslat beterjesztésénél.: „mert külháborúk, belső zavargá-sok vagy az államot veszélyeztető egyéb mozgalmak esetében szükségessé válhatik, hogy az utazók, különösen pedig a határokon ki- és belépő egyének éber figyelem-mel kísértessenek és, a határszélen való forgalom is szigorúan ellenőriztessék s indokolt esetekben a ki- vagy belépés meg is akadályoztassék. Ezen kívül valamely külállam által ez irányban tett rendszabály is arra utalhat bennünket, hogy a viszo-nosság elvét alkalmazzuk és az illető állammal szemben hasonló rendszabályt lép-tessünk életbe.”

A kül- és belföldi polgároknak ebben az időszakban megnövekedtek az utazási lehetőségei és kedvük is, hisz ebben az időszakban az első és második ipari forrada-lom következtében a mobilizáció és a hírközlés felgyorsult. „De a külföldit gyakran nem is tisztességes szándék vezeti az idegen államba, hanem vagy hazája büntető

3 1903. évi IV. törvénycikk indokolása a kivándorlásról 4 „Bizonyára úgy politikai mint nemzetgazdasági szempontból sajnálatos , hogy az ország vidékeinek

lakossága mind nagyobb számban, sőt tömegesen hagyja el hazáját…Ezen baj gyökeresen csak he-lyes közgazdasági és közigazgatási intézkedések folytán orvosolható…..lassú volta miatt csak hosz-szabb idő múlva valósítható meg. Ebből kifolyólag a kir. kormány feladatának tekinti, hogy a kivándorlás mérséklésére és az ebből eredő hátrányok ellensúlyozására, alkalmas intézkedéseket és rendszabályokat megállapítsa, és fo-kozatosan életbe léptesse” Vö: A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 59.207 sz körrendelete

Sallai János

64

igazságszolgáltatása elől menekül s törvényellenes üzelmeit más államban, hol nem ismerik, könnyebben véli folytathatni, vagy azzal a határozott szándékkal jön, hogy ennek az államnak érdekei és biztonsága ellen működjék.”5 Ezért vált indokolttá a külföldiek lakhatásáról szóló törvény megalkotása, amelyre szintén 1903-ban került sor.

A nagy méreteket öltött kivándorlás és a szomszédos országokból történő be-áramlás kezelésére a kormány egy új európai értelemben modern határrendészeti szerv: a Határrendőrség felállítása mellett döntött 1903-ban, amelynek megszerve-zésére, felállítására 1906-ban került sor.

A fenti törvények mellett folyamatosan jelentek meg a különböző rendeletek uta-sítások, amely már-már átláthatatlanná tették a kialakult helyzetet. Ennek a helyzet-nek a feloldására készült el és adták ki a Határrendészet kézikönyvét 1907-ben, amelyet a szerzők a határrendészettel foglakozó tisztviselőknek, szakembereknek szántak. „A határrendőrség reformjának anyagi biztosítéka megvan. De az még nem elég. A határrendőrség legénységének kiképzése is, mely ténykedéssel e mű összeál-lítói lettek megbízva, nagy fontossággal bír. Hozzáértő, végrehajtó közegek kelle-nek, akik ismerik a követendő eljárás legapróbb részleteit.”6

Úgy gondolom a szerzők sorai magukért beszélnek, és soha nem voltak annyira aktuálisak, mint ma. Annak érdekében, hogy elképzelésük megvalósuljon, összeállí-tották ezt a kézikönyvet, amely a határrendészethez kapcsolódó legfontosabb utasí-tásokat, rendeleteket, és törvényeket tartalmazza, magyarázatokkal kiegészítve. Az előírások nagy száma miatt a szerzők látták, hogy az egy negyedéves tanfolyamon nem sajátítható el, ezért azt az általános rendőri oktatásra, továbbképzésre is célsze-rűnek tartották kiterjeszteni. A könyvet maguk a szerzők sem tankönyvnek, inkább gyűjteménynek tartották, amellyel a gyakorlati életnek kívántak megfelelni. A kézi-könyv felépítése logikus, az eligazodást tartalomjegyzék és betűrendes tárgymutató segíti. Felépítése:

I. csoport: A határrendőrségről II. csoport: A kivándorlásról III. csoport: Az útlevélügy IV. csoport: Külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásá-

ról V. csoport: határrendőrséget érintő egyéb tények és rendeletek

Minden csoportban logikus sorrendben került bemutatásra először a témát meg-

határozó törvény, majd az ehhez kapcsolódó szabályzók, rendeletek. Például az első csoportban az első helyen a Határrendőrségről szóló törvényt követi a hatályba lép-tető Miniszterelnöki rendelet, majd az életbeléptetéséről, és végrehajtásáról szóló

5 1903. évi V. törvénycikk indokolása külföldieknek a magyar korona országai területén való lakha-

tásáról 6 Pavlaik F. – Laky I.: Határrendészet kézikönyve. Budapest, 1907. 4. o.


65

BM rendelet. Ezután az államhatárhoz, és a határrendőrséghez kapcsolódó jogsza-bályok következnek, mint például a román-magyar határkijelölésről, a szerb majom és medvetáncoltatókról vagy egy korábbi külföldieknek az ország területére történő elutazásáról szóló jogszabályok. A kézikönyv további segítséget nyújt az alkalma-zás során a felhasználónak, amikor egyes törvényekben előforduló más jogszabályt vagy meghatározást lábjegyzetben kommentárral lát el. Ugyanígy segítség az olva-sónak, hogy nem kell minden mondatot végigolvasnia ha keres valamit, a törzs-anyag előtt széljegyzetben kiemeli a lényeget, utal a tartalomra.

A kézikönyvet a határrendőri tevékenységet érintő más törvényekre utalások zár-ják. A határrendőrségi tisztviselők munkáját nagymértékben megkönnyítette, hogy a kézikönyvben kötelező statisztikai jelentések és jegyzőkönyvek mintái találhatók

Mivel az 1900-as években (is) a fő bevándorlási cél az USA volt, ezért a kézi-könyv rögzítette az USA 1903. évi bevándorlási törvényének kivonatát, leglényege-sebb tudnivalóit. E törvény szerint nem bocsáthatók be az USA területére: „Hülyék, elmebetegek és eskórban szenvedők, olyanok kiknél öt éven belül vagy bármikor kétszer elmebetegségi tünetek fordultak elő, szegények és olyanok, kik előrelátható-lag a közkönyörületnek terhére fognak esni, koldusok és azok kik veszedelmes undo-rító, vagy ragályos betegségben szenvednek, személyek kik megbecstelenítő bűntett, vagy vétség miatt bűntetve voltak, anarchisták, vagy olyanok kik északamerikai Egyesült Államok kormánya, vagy bármely kormányforma, vagy bármely törvényes forma felforgatását vagy köztisztviselők meggyilkolását hirdetik, vagy védelmezik; kéjnők vagy kerítőnők, kik nőket kéjelgés céljából akarnak becsempészni; továbbá oly személyek kik szerződött munkára fogadtattak fel és akikért a szállítási költséget mások fizették meg, vagy e célból mások által segélyeztettek, valamint azok kik az északamerikai Egyesült Államokba bebocsátási iránti kérelem keltétől számítva egy éven belül visszautasítattak, mint szerződött munkások, úgyszintén mindazok, kiknek bevándorlását nem tarják kívánatosnak.”

Úgy gondolom, a fentiekben megfogalmazottak jól szemléltetik, hogy milyen tá-vol esik az elmélet a valóságtól. Valószínűleg az USA-nak kevesebb gondja lenne ma, ha saját bevándorlási törvényét be tudta volna tartani.

A kézikönyv érdekessége még, hogy miután a főleg USA-ba tartó kivándorlók hajóval kívántak utazni (ekkor még légiközlekedés7 nem volt), ezért a hajózási sza-bályokat is tartalmazta.

A szerzők véleményem szerint jelentős gyűjtő munkát végeztek, kiválóan meg-szerkesztették a kézikönyvet. Tudásuknál csak a szerénységük volt nagyobb, amit az alábbi gondolataik is igazolnak:

„Miután úttörő munkát végeztünk bocsánatot kell kérnünk ha munkánk nem min-den részletében tökéletes, noha teljes odaadással iparkodtunk a határrendőri le-génység elméleti kiképzésének anyagát legjobb tudásunk szerint összeállítani és

7 Ebben az időszakban maximum légi hajózás volt csak. Az első világháború előtt a postagalambok

és a meteorológiai léggömbök „uralták” csak a légteret

Sallai János

66

annak gyakorlati oldalát könnyen megérthető és elsajátítható módon megvilágíta-ni.”

A kiadványhoz később egy pótfüzetet és egy pótlapot csatoltak. A pótfüzetben egy német-magyar-francia szótár található, amelyet az tett szükségessé, hogy az 1903. évi útlevéltörvény nem írta elő az útlevélben a fénykép alkalmazását, csak a személyleírást. E szótár az útlevél kiállításhoz és az útlevél ellenőrzéshez nyújt idegen nyelvi segítséget. A pótlap, a későbbi BM rendelettel megszervezett Kassai Kapitányságra vonatkozó tudnivalókat rögzítette.

A könyv eredeti fellelhető példánya a Szabó Ervin Központi Könyvtárban található.

A Határőrség alkotmányos jogállása és feladatrendszere a rendszerváltozást követően

67

Tóthné Dr. Demus Mária


A rendszerváltozás előtti időszakban a fegyveres szervek jogállásának alaptörvé-

nyi szintű meghatározása nem szerepelt az Alkotmányban. Az Alkotmány módosí-tásáról szóló 1989. évi XXXI. törvény azonban, amely jelentősen megváltoztatta az alaptörvény szinte minden rendelkezését, nóvumot jelentett a tekintetben is, hogy új fejezetként beiktatta az Alkotmányba a fegyveres erők és a Rendőrség alapvető kötelességére vonatkozó rendelkezéseket is.1 Mivel a korabeli hatályos honvédelmi törvény2 az államhatárok őrzését a fegyveres erők feladataként határozta meg, így a szabályozás alkotmányos szintre emelésével a jogalkotó formailag a Határőrséget is a fegyveres erők részeként definiálta a haza katonai védelmének kötelezettségével.3 Ugyanakkor ez nem érintette a Határőrség szervezeti önállóságát és belügyi ágazati irányítását. A hivatkozott alkotmányi szakasz azonban a fegyveres erők alapvető kötelességeként kizárólag a haza katonai védelmét határozta meg. A Határőrség esetében így az a paradox helyzet állt elő, hogy miközben alkotmányos kötelessége a haza katonai védelmére vonatkozott, más törvények és alacsonyabb szintű jogsza-bályok4 alapján viszont rendészeti jellegű feladatokat látott el, amelyek elsősorban az ország jogellenes elhagyásának megakadályozását célozták.

Ezt az ellentmondásos helyzetet részben feloldotta az Alkotmány 1993-ban elfo-gadott módosítása, amely beiktatta a Határőrség rendészeti feladatkörére vonatkozó alkotmányos jogtételt.5 Ennek megfelelően az államhatár őrzése, a határforgalom ellenőrzése és a határrend fenntartása is megjelent, mint államfeladat az Alkot-mányban rögzített általános védelmi klauzula részeként.6 1994. január 1-jétől kez-dődően tehát a Határőrség sajátos jogállású – védelmi és rendészeti feladatokkal felruházott – kettős rendeltetésű szervezet lett.

A hazánkban lezajlott társadalmi, politikai, gazdasági változások, és ezek jogi környezetének megváltozása, továbbá a határok átjárhatóságának kétségtelen pozi-

1 1989. évi XXXI. törvény 26. §-a szerint: az Alkotmány a 40. § után a következő VIII. fejezettel

egészül ki: „VIII. fejezet: A fegyveres erők és a rendőrség (Hatálybalépés: 1989. X. 23.) 2 1976. évi I. törvény 16. § (1) bekezdés 3 1949. évi XX. törvény: A Magyar Köztársaság Alkotmánya (Alkotmány) 40/A. § (1) bekezdés.

(Hatálybalépés: 1989. X. 23.) 4 Az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. tvr.; Az MK államhatárának őrizetéről szóló

40/1974. (X.1.) MT rendelet és a végrehajtására kiadott 1/1975. (IV.2.) BM rendelet 5 1993. évi CVII. tv. 2.§ az MK Alk. 40/A.§ (1) bekezdés kiegészítése. (hatálybalépés: 1994. I. 1.). 6 Alkotmány 5. § A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország füg-

getlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerződésekben rögzített határait.

Tóthné Demus Mária

68

tív hatása mellett megjelenő új kihívások, mint a szabálytalan migráció erősödése és ezzel összefüggésben az államhatáron átlépő szervezett bűnözés megjelenése, új típusú, döntően rendészeti tevékenységet ellátó Határőrség kialakítását igényelték, amelynek feladata nemcsak az ország jogellenes elhagyásának megakadályozása lett, hanem az ország területére történő jogellenes beutazások megakadályozása is.

Az idegenrendészeti törvény és a rendőrségi törvény 1994-ben történt hatályba lépésével7 a Határőrség rendészeti feladatköre bővült, rendészeti jogalkalmazó te-vékenységének eszközrendszere törvényi keretek között került szabályozásra.

Az idegenrendészeti törvény értelmében a Határőrség is idegenrendészeti hatósá-gi hatáskörrel felruházott szerv lett. Idegenrendészeti hatóságként a jogellenesen beutazni szándékozó, illetve Magyarországon tartózkodó külföldiekkel kapcsolatos ügyekben – így a visszairányítás, a kiutasítás, az idegenrendészeti őrizet, valamint a kijelölt helyen való tartózkodás elrendelése esetén – a Határőrség jogszabályban meghatározott szerve is jogosult lett a hatósági eljárás szabályai alapján közigazga-tási határozat meghozatalára.

A rendőrségi törvény pedig kimondta, hogy a törvény IV-IX. Fejezeteiben8 fog-laltak – a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés kivételével – irányadók a Határőrségre is az Alkotmányban meghatározott rendészeti feladatkörében.9 E rendelkezés azért volt jelentős, mert ebben az időszakban még nem született meg a határőrizet törvényi szintű szabályozása. S bár ez csupán közvetett módon, mögöt-tes jogszabályként, mégis elsődleges jogforrásként már 1994-ben megteremtette a Határőrség működésének, az intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásának, továbbá a Határőrség titkos információgyűjtésének, valamint a határőrségi adatke-zelés törvényi alapjait. Egyértelmű helyzetet e kérdések szabályozása tekintetében a később megalkotott határőrizeti törvény és a kapcsolódó végrehajtási jogszabályok hatályba lépése teremtett. A rendőrségi törvény más vonatkozásban is jelentős volt a Határőrség szempontjából. E törvény nevesítette első alkalommal értelmező ren-delkezéseiben a Határőrséget a rendvédelmi szervek10 között, bár a rendvédelmi szerv definícióját a jogalkotó nem határozta meg.

Jóllehet a hivatkozott alkotmánymódosítás, továbbá az idegenrendészeti törvény és a rendőrségi törvény keretei között törvényi szinten körvonalazódott a Határőr-ség jogállásának, rendészeti feladatrendszerének és e feladatok végrehajtását bizto-sító jogosítványainak tartalma, átfogó törvényi szabályozás hiányban a határrendé-

7 A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993.

LXXXVI. törvény (Idtv.) (Hatály: 1994.V. 1. – 2001. XII.31.), Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (hatályba lépett: 1994.10.01.)

8 Rtv. .IV. Fejezet: A rendőrség működésének általános elvei és szabályai; V. Fejezet: A rendőri intézkedések; VI. Fejezet: A kényszerítő eszközök; VII. Fejezet: A titkos információgyűjtés; VIII. Fejezet: A rendőrség adatkezelése; IX. Fejezet: Jogorvoslat.

9 Rtv. 98. § a közlönyállapotnak megfelelően. E rendelkezést hatályon kívül helyezte a Hőr.tv. 86. § b) pontja

10 Rtv. 97. § (1) bekezdés g) pont (Közlönyállapot)


69

szeti feladatok jelentős részét továbbra is a korábbi, elavult jogszabályok alapján hajtotta végre. Már ekkor felmerült a határőrizet átfogó törvényi szabályozásának igénye és megkezdődött a jogalkotás szakmai előkészítése.

A Határőrség jogállásának, feladatrendszerének, hatáskörének, illetékességének, szervezetének, irányítási viszonyainak teljes körű törvényi szintű szabályozására 1997. április 29-én került sor. Az Országgyűlés ezen a napon fogadta el a határőri-zetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvényt (Hőrtv.), amely 1997. november 1-jén lépett hatályba. A törvény mérföldkőnek tekinthető a Határőrség tevékenységének jogi alapjait illetően, ugyanakkor számos kérdést, mint például a Határőrség idegenrendészeti és nemzetközi feladatait, az intézkedések, kényszerítő eszközök és a titkos információgyűjtés szabályait, a szabálysértésekkel kapcsolatos jogköreit, bűnüldözési feladatait csak keretjellegű szabályozással, illetve hivatkozó vagy utaló normákkal állapította meg. A Hőrtv.-ben új elemként jelent meg a Ha-tárőrség nyomozóhatósági jogköre meghatározott bűncselekmények esetén, s úgy-szintén bővült helyszínbírságolási jogköre is. Ezt követően további új jogszabályok jelentek meg, amelyek a Határőrség szempontjából is jelentősek voltak. Így például a menedékjogról szóló törvény, amely a Határőrséget a menekültügyben közremű-ködő szervként nevesítette,11 az új szabálysértési jogszabályok,12 amelyek alapján bővültek a Határőrség szabálysértési jogkörei, valamint megjelent a katasztrófavé-delem szervezet- és feladatrendszerének átfogó szabályozása, amely taxatíve meg-határozta a Határőrség katasztrófavédelmi feladatait is.13 A biztonság és védelempo-litikai alapelveket meghatározó országgyűlési határozat14pedig, az ország biztonsá-gát veszélyeztető kockázati tényezők között nevesítve például a tömeges migrációt, illetve a szervezett bűnözést a komplex biztonság garantálásában jelentős feladatot jelölt ki a Határőrség számára is.

A kilencvenes évek második felére kikristályosodott a Határőrség rendészeti fel-adatköre, amely jogi értelemben az államhatár rendjének védelmét biztosító köz-igazgatási, idegenrendészeti, büntető és szabálysértési, valamint nemzetközi jogi normák betartatását, betartásuk ellenőrzését, megsértésük esetén pedig a szükséges eljárások lefolytatását jelentette. Konkrét tevékenységfajták szerinti felosztásban a Határőrség rendészeti feladatköre négy nagy területet foglalt magába: az államhatár őrzését, a határforgalom ellenőrzését, a határrend fenntartásához kapcsolódó egyéb

11 1997. évi CXXXIX. törvény a menedékjogról (MET.) 30. § (2) bekezdés. 12 1999. évi XLIX. törvény a szabálysértésekről (Sztv.); 218/1999. (XII.28.) Korm.rendelet az egyes

szabálysértésekről; 10/2000. (II. 23.) BM rendelet a helyszíni bírságolás részletes szabályairól. 13 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszé-

lyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről; 179/1999. (XII.10.) Kormány-rendelet (Vhr.); 48/1999.(XII.15.) BM rendelet A belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek ka-tasztrófavédelmi feladatairól és a védekezés végrehajtásának rendjéről, valamint e szervek irányítá-si és működési rendjéről

14 94/1998. (XII.29.) OGY. határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről

Tóthné Demus Mária

70

igazgatási, és veszély-elhárítási feladatokat és az idegenrendészeti tevékenységet. Ezen túlmenően bűnüldözési feladatokat is ellátott. E két utóbbi tevékenység a 90-es évektől új elemként jelent meg a határőrségi feladatrendszerben, amelyek tartal-ma az alábbiak szerint írható le.

A Határőrség idegenrendészeti feladatköre három tevékenységi területet jelentett. A már hivatkozott idegenrendészeti ügyekben (visszairányítás, kiutasítás, idegen-rendészeti őrizet, kijelölt helyen való tartózkodás elrendelése) hatósági hatáskörben járt el, ellátta a visszafogadási egyezmények hatálya alá tartozó személyek államha-táron történő átadás-átvételét, valamint hatósági kísérettel történő átszállítását, to-vábbá lefolytatta a menekülési szándékukat kinyilvánító külföldiek elsődleges meg-hallgatását. A Határőrség idegenrendészeti hatósági hatáskörének tartalma a 2002. január 1-jén hatályba lépett új idegenrendészeti jogszabályok alapján jelentősen módosult. A migrációs törvénycsomag ugyanis új alapokra helyezte a migráció kezelésének kérdését, amely nyomán a Határőrség klasszikus értelemben vett köz-igazgatási hatósági jogkörei csökkentek. A jogszabályi változások következtében ettől kezdődően a rendészeti jogalkalmazás keretében gyakorolta idegenrendészeti hatásköreit, ami elsősorban az idegenrendészeti hatósági intézkedések foganatosítá-sát jelentette. Fontos kiemelni, hogy a korábbiakhoz képest új és jelentős feladat-ként jelent meg a Határőrség számára az idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizet végrehajtása.

A Határőrség bűnüldözési feladatait illetően szintén három fontos terület emelhe-tő ki. E körben ellátta egyrészről a külön törvényben hatáskörébe utalt bűnüldözési feladatokat (pl. ismeretlen helyen tartózkodó külföldi személykörözésének elrende-lése), másrészről a Hőrtv.-ben hatáskörébe utalt nyomozási cselekményeket (ha-laszthatatlan nyomozási cselekmények, határkörözés, határfigyelőztetés), harmad-sorban pedig nyomozóhatóságként járt el a külön törvényben meghatározott bünte-tőügyekben. Az 1997-ben hatályban volt büntetőeljárásról szóló törvény15 (Be.) eredetileg azonban mindössze öt bűncselekmény16 esetén jogosította fel a Határőr-séget nyomozóhatósági jogkör gyakorlására, ha az alapos gyanút a Határőrség ész-lelte. Ez lényegében korlátozott nyomozóhatósági jogkört jelentetett. Nyomozási tevékenységének fő iránya az embercsempészés és az úti okmány tekintetében el-követett közokirat-hamisítás volt. A későbbiekben tovább bővült nyomozóhatósági jogköre, így 2006. július 1-jétől az államhatárhoz kapcsolódó más súlyos, a szerve-zett bűnözés körébe tartozó bűncselekmények így például emberkereskedelem és fegyvercsempészet esetén is nyomozhatóságként járt el.

A 2004-ben elfogadott honvédelmi törvénycsomag gyökeresen megváltoztatta a Határőrség alkotmányos jogállását. Maga a fegyveres erők kifejezés is kikerült az

15 A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 16. § (4) bekezdés 16 jogellenes belföldi tartózkodás (Btk. 214. §), tiltott határátlépés (Btk. 217. §), embercsempészés

(Btk. 218. §) határjelrongálás (Btk. 22. §), úti okmány tekintetében elkövetett közokirat-hamisítás (Btk. 274. §)


71

Alkotmány VIII. fejezetéből, a Határőrség pedig 2005. január 1-jétől kizárólag az alkotmányos rendvédelem része lett. Alapvető feladataként az Alkotmány az állam-határ őrzését, és rendjének fenntartását jelölte meg.

2006-ban kormányzati döntés17 született arról, hogy 2008. január 1-jétől a Határ-őrség önálló szervként megszűnik, mivel a schengeni teljes jogú tagság elnyerésével a határok funkciói megváltoznak és ennek megfelelően az államhatárhoz kapcsoló-dó feladatok is lényegesen átalakulnak, ami új, adekvát szervezeti struktúrát követel meg. Az Alkotmány módosításáról szóló 2007. évi LXXXVIII. törvény ezért 2007. december 31-ével megszüntette a Határőrséget, és 2008. január 1-jétől kezdve a határrendészeti szolgálati ággal kiegészült integrált rendőri szervezet kezdte meg működését.

Napjainkban Magyarország Alaptörvénye az államhatár rendjének védelmét ki-emelt államcélként a Rendőrség alapvető feladataként határozza meg,18 amelynek konkrét tartalmát a rendőrségi törvény részletezi.19

Összegezve: A 90-es évektől a határok hagyományos katonai védelmi funkciója

háttérbe szorult és a biztonsági funkcióra került át a hangsúly. Az irreguláris migrá-ció és a határokon átnyúló szervezett bűnözési formák, mint új negatív jelenségek a hagyományos határőrizeti tevékenység mellett új megoldásokat igényeltek az ál-lamhatárhoz kacsolódó feladatellátásban.

A rendszerváltozást követően a Határőrség alkotmányos státusza lényeges válto-záson ment keresztül a fegyveres erők részeként történt meghatározástól a rendvé-delmi szerv jogállásig. Feladatrendszere a jogállamiság követelményeinek megfele-lően törvényi alapokra helyeződött. Rendészeti feladatkörében új elemként jelent meg 1994-től az idegenrendészeti hatósági jogkör, 1997-től pedig nyomozóhatósági jogkörrel felruházott szerv lett. A Határőrség a rendszerváltozást követően az al-kotmányos rendvédelem részeként szerteágazó feladatai ellátásával jelentős mér-tékben hozzájárult hazánk komplex biztonságához.

17 2118/2006. (VI.30.) Kormányhatározat 18 Magyarország Alaptörvénye 46. cikk (1) bekezdés 19 Rtv. 1. § (1) bekezdés 10-13. pont

A Csehszlovák Köztársaság határőrizetének jogi aspektusai

73

Dr. Jozef Balga rendőr ezredes, egyetemi docens Pozsonyi Rendőr Akadémia Közjogtudományi Tanszék


Bevezetés

Az állam meghatározó tényezői a terület, a lakosság, az állami hatóságok és az

államhatár (országhatár). Az országhatár alapvető jogi, államtudományi és törté-nelmi kategória, meghatározza az alapvető állami funkciókat és elválasztja az egyik állam más országok hatóságának cselekvéseitől. Az önálló államterület létrejötte szinte automatikusan felvetette az államhatár biztonsági és gazdasági megfogalma-zását. Természetesen, kivétel nélkül minden állam jogosan és indokoltan ellenőriz-teti az államhatárt, amely nagyon fontos szerepet játszott és játszik az egyes orszá-gok politikájában. Az államhatár természetéből kifolyólag szükséges, hogy a hatá-ron, az állam megvédje főleg a politikai, biztonsági, gazdasági és katonai érdekeit. Az államhatár védelme és őrzése igényli a jogi, intézményi, személyi és pénzügyi keretlétrehozását és annak biztosítását.

E tanulmánya volt Csehszlovákia államhatár őrizetéről szólójogi vonatkozásokra összpontosul.

Az államhatár őrizetének jogi szabályozása 1918-1945 években

A Csehszlovák Köztársaság létrehozásáról szóló első törvény, amelyet

1918.október 28-án fogadtak el, megteremtette a Pénzügyi Őrséget is. Az államha-tár védelme az államgazdaság területére irányult. Az első jelentős jogszabályválto-zásra az államhatár őrzési területén a szervezet szempontjából 1919 végén került sor. Az 1920. évi 28.sz. törvény a Pénzügyi Őrséget megszüntette, és létrehozta a Pénzügyi Határőrségét, amelynek fő feladata volt az országhatáron való szolgálat végrehajtása. Jelentős beavatkozás volt a Pénzügyi Határőrség szervezetébe az 1927. évi114.sz. vámtörvény és a végrehajtásáról szóló 1927. évi 168.sz.kormányzati rendelet. A Pénzügyi Határőrséget ismét átnevezték Pénzügyi Őrségre, és ellentétben a korábbi hagyományokkal vámhatóság lett. Az új szabá-lyok lehetővé tették, hogy a pénzügyi őröket ellenőrzési szolgálatba lehessen beosz-tani, ha már nem alkalmasak a határ menti szolgálatra. A Pénzügyi Őrség a Pénz-ügyminisztérium alárendeltségébe tartozott. A vámtörvény 12. § rendelkezései ér-telmében a kormány elfogadta1930. december 19-én 202. sz. rendeletét. A kor-mányrendelet módosította a Pénzügyi Őrség szervezetét, szolgálati szabályokat és

Jozef Balga

74

járandóságokat. A jogszabály sem helyezte hatályon kívül az 1907. évi pénzügyi szabályokat.

A Pénzügyi Őrségfegyveres és egyenruhás testület volt, amelyet a katonai fegye-lem jellemezte. Személyzetet a tisztek, pénzügyi határőrök és segéd pénzügyi ha-tárőrök alkották. A Pénzügyi Őrség feladatai közétartozott a felügyelet a személyek átlépése és az áruszállítás ellenőrzése az államhatáron, vámbűncselekmények meg-akadályozása, valamint a határőrizet. Segítség nyújtása az illetékes hatóságnak vagy szervnek a közbiztonság védelmére és intézkedések végrehajtására, valamint együttműködés az államhatár katonai védelmében. Ezen a területen a szervezet feladata volt bebiztosítani a határ menti területet, közvetlen veszélyeztetés vagy indított konfliktus esetén a felderítő hírszerzésben részt venni.

A pénzügyi őrök a szolgálatban azonos jogosultságokban részesültek, mint a csendőrök és a rendőrök. A Pénzügyi Őrség tagjai kötelesek voltak megőrizni a lojalitást aCsehszlovák Köztársasághoz és betartani az összes érvényes jogszabályt. Szigorúan be kellett tartaniuk a fegyelmet, engedelmeskedni feletteseiknek, végre-hajtani rendeletüket és tisztelettudóan viselkedni feletteseikhez. A szakmai kapcso-latokban kötelesek voltak udvariasan, pártatlanul és igazságosan eljárni és betartani a titoktartást. Házasságkötésük terén kötelesek voltak bejelenteni e szándékukat a pénzügyi szolgáltató hivatalnak. Ez a rendelkezés lehetővé tette letiltani olyan há-zasságokat, amelyek politikailag vagy anyagilag nem voltak megfelelők a pénzügyi őr adott szolgálati pozíciójához.

A Pénzügyi Őrségtevékenysége elsődlegesen az ország gazdasági érdekei védel-mére összpontosított, amely megfelelő volt az akkori időszakra, mikor viszonylag stabilizált kapcsolatok uralkodtak a szomszédos államokkal. A 20. század harmin-cas éveiben azonban változás kezdődött, amely összefüggött a szomszédos álla-mokban növekedő csehszlovák ellenes hangulatokkal.

Németországban a fasizmus hatalomra kerülése után 1933-ban a Pénzügyi Őrség nem volt képes végrehajtani az államhatár őrizetét, védelmét és garantálni a lakos-ság biztonságát az államhatár mentén. Ezért kormányrendelettel csendőr szakaszo-kat létesítettek. Ezzel azonban a biztonság nem javult az államhatár mentén.

Az új nemzetközi helyzetben szükségessé vált az államhatár biztonságának újra-értékelése. A legrosszabb helyzet a cseh-némethatáron alakult ki. Szükséges volt megerősíteni az őrizetét és védelmét. Ennek az erőfeszítésnek az eredményeként – mint válasz az agresszív fasiszta Németország magatartására – 1936. május 13-án a Nemzetgyűlés elfogadta az 1936. évi 131. sz. törvényt az államvédelemről. A tör-vény végrehajtási rendeleteiből a legfontosabbak az 1936. évi 155 sz. kormányren-delet a határövezetről és az 1936. évi 155 sz. kormányrendelet a határzónában (ha-tárövezetben) szabályozó tulajdonjogokról, ingatlanokról és más fontos állami vé-delmi helyekről voltak.

Ebben az időszakban fontos intézkedés volt az Államvédelmi Őrség létrehozása az 1936. évi 270. sz. kormányrendelettel. Az Államvédelmi Őrség a Belügyminisz-térium alá tartozott, amely katonai szervezetként az államhatárok védelméért voltfe-


75

lelős. További feladataikhoz tartozott megvédeni az államhatárok sérthetetlenségét és az ország terület integritását, főként a határzóna és az erődítmények között, köl-csönhatásban segíteni a közrend védelmét és a biztonság megerősítését. Az állam-védelmi őrök meghatározott esetekben használhattak fegyvert, és a szolgálatban együttműködés keretében kérhettek segítséget az egyes közszolgáltatási szervektől, elsősorban a polgári hatóságoktól és más őrségektől, a polgármesterektől és a kato-nai parancsnokságoktól.

A Köztársaság szétesése után1939-bennem indokolta tovább az Államvédelmi Őrség létezését és a protektorátuskormány az 1939. évi 3. sz. rendeletével 1940-ben felszámolta. A Szlovák Köztársaságban a pénzügyi őrség részt vett az újonnan kije-lölt állami határok védelmében és őrizetében. 1939. március 14-től a Szlovák Köz-társaság területén a pénzügyőrség szavatolta a biztonságot szoros együttműködés-ben csendőr és rendőr szervekkel.

A második világháború befejezése után az államhatár védelmét és őrizetét a nemzetbiztonsági testület, a pénzügyi őrség és a csehszlovák hadsereg biztosította. 1949. január 1-jén a pénzügyi őrség megszűnt és a feladatait a nemzetbiztonsági testület (későbbi rendőrség) hajtotta végre.

Az államhatár védelmének és őrizetének jogi szabályozása 1945-1992 között

A második világháború befejezése után a Pénzügyi Őrség működését Csehor-

szágban és Morvaországban megújították a köztársasági elnök 86. sz. rendeletével. A szervezet így 1945. október 2-től és az Pénzügyminisztérium alárendeltségébe került. Szlovákiában a Pénzügyi Őrség közvetlenül a pénzügyi népbiztonság részé-vé lett és a helyettes pénzügyi ellenőr vezetése alatt állt. Az események azonban fokozatosan azt mutatták, hogy az új körülmények között a pénzügyi szervezet nem tudja betölteni szerepét az államhatáron. Ezért 1945-ben az államhatár felügyelet-ében és őrizetében a Nemzetbiztonsági Testület is részt vett. Ebben az évben a bel-ügyminiszter döntése alapján létrehozták a Nemzetbiztonsági Testület Készenléti Ezredét is. Ennélfogva az ezred lett az alapja az újállamhatár védelmi hatóságának, amelynek az tagjait fokozatosan képezték ki.

A számos illegális államhatár átkelések eredményeként az Alkotmányozó Nem-zetgyűlés 1947. május 29-én elfogadta az államhatárok jogellenes átlépésére vonat-kozó 109. sz. törvényt, amely minden külföldire olyan külföldire kiterjedt, aki ille-gálisan lépte át az államhatárt vagy illegálisan tartózkodott az ország területén. Ezt követően 1947. július 11-én a Nemzetgyűlés jóváhagyta a nemzeti biztonság testü-letéről szóló 149. törvényt, amely jogszabály szervezetileg egyesítette a biztonsági hatóságokat az egész köztársaság területén és kitűzte az alapvető feladatokat. Ezek közé tartozott az államhatár őrizete is. A törvény 10. § (1) bekezdése értelmében 1948. május 5-én a Belügyminisztérium a Nemzetbiztonsági Testület részére szer-vezeti szabályokat adott ki, és az államhatárok őrizetére létrehozott egy külön ala-

Jozef Balga

76

kulatot. A Nemzetgyűlés 1948. december 2-án hagyta jóvá a 275. sz. törvényt, amely megszüntette a Pénzügyi Őrséget, és az összes hatáskörébe tartozó feladatot átruházta a Nemzetbiztonsági Testületre.

A határőr tevékenység jogi szabályozása és az elkezdett folyamat befejezésének utolsó stádiuma az 1951. július 11-én elfogadott, az államhatár védelméről szóló 69. sz. törvény elfogadása volt. Szintén ebben az esztendőben (1951. július 14-én) hagyta jóvá a nemzetbiztonsági miniszter a határőrök fegyverhasználatáról szóló 70. sz. rendeletét. A törvényátfogóan szabályozta az államhatár védelmét és azon a tényen alapult, hogy ez a védelem minden állampolgár kötelezettsége. Ennek a tör-vénynek az alapján létesült a Határőrség is. A jogszabály formailag tömör és sok általános jellegű rendelkezést tartalmazott. Előtérbe került az a követelmény, hogy a Határőrségnél csak a dolgozó nép kiválasztott tagja teljesíthet szolgálatot. A szerve-zet szolgálati, személyi és gazdasági tekintetben közvetlenül a Nemzetbiztonsági Minisztérium alárendeltségébe tartozott. A határőröknek a szolgálatot honvédelmi szolgálatként számolták el, és katonai rendfokozatot viseltek. A Határőrség szerve-zetét, személyi létszámát és a szolgálati előírásokat a nemzetbiztonsági miniszter rendeletileg szabályozta. A határőrök jogai és kötelezettségei, a nemzeti határok védelmével kapcsolatos hatáskörük gyakorlása ugyanazok voltak, mint a Nemzet-biztonsági Testület tagjainak.

A Határőrség többi hatósággal való együttműködését és a szolgálati utasításokat az érdekelt miniszterekkel (honvédelmi miniszter, pénzügyminiszter) egyetértésével a nemzetbiztonsági miniszter rendeleti úton állapította meg. A törvény a nemzetbiz-tonsági minisztert felhatalmazta a feladatok teljesítésére, jogszabályok elfogadására olyan területen, mint a tartózkodás szabályozása és engedélyezése meghatározott állami területen.

A Határőrség az államhatár őrizetét és védelmét a volt Nyugat-Németország és Ausztria határain biztosította, felhasználva a katonai rendszer hírszerző eszközeit. Magyarország, Lengyelország, a volt Szovjetunió és a Német Demokratikus Köz-társaság határain az államhatár őrizetét a rendőrség határosztályai és az útlevél el-lenőrző osztályok végezték, hírszerző módszerekkel. Ez a dualizmus egészen 1990-ig tartott. A Határőrség a belügyminisztérium része volt 1966-ig, majd 1971. de-cember 31-ig a honvédelmi minisztérium alárendeltségébe került.

1972. január 1-jétől a szervezet visszakerült a Belügyminisztérium alá és 1973. június 15-én miniszteri rendelettel létrehozták az Országos Határőrség és Államha-tár Őrizeti Főigazgatóságot, amelynek székhelye Prágában volt. Ezáltal kialakult az egységes államhatár őrizeti rendszer igazgatása, amely 1989-ben a politikai rend-szerváltás után megváltozott. A volt Csehszlovákiában az államhatár védelmi rend-szerének megváltozása, a Rendőrség és Határőrség integrációja az 1991. évi 333. és 334. törvénnyel fejeződött be. Egyúttal a Határőrség határrendészetté vált és hivatá-sos rendőrök teljesítettek szolgálatot. A rendvédelmi integráció több szinten ment végbe. A jogi szintet az említett törvények jelentették, a szervezési szintet pedig az Országos Határrendészeti Igazgatóság reprezentálta. A Szlovák Köztársaság


77

területén három határrendészeti igazgatóság működött (Bratislava, Banská Bystrica, Košice). Az utolsó szintet képviselte a határőrség állományának az integrációja és a rendőri tevékenység elsajátítása. A határőrség állományát szakközépiskolában képezték ki, ahol elsajátították az alap rendőri tevékenységeket. Az iskola központja Morvában, Holešovban volt. Az iskolázások és a kiképzések fontos eszköze volt a integrációnak. Ezért nem volt komolyabb probléma bebiztosítani a határrendészeti kirendeltségeken a rendőri feladatok ellátását.

A politikai rendszerváltozás 1990-ben jelentős szerepet játszott az integráció szempontjából, és új értelmet nyert a határőrizet demokratikus körülmények között. Az integrált rendőrök száma a Szlovák Köztársaságban nem haladta meg a 300 főt az 1528 rendőrből, akik szolgálatot teljesítet az államhatáron. Ez a 300 volt határőr az osztrák határon teljesített szolgálatot. Paradox, hogy a dualizmus az államhatár őrizetében a volt Csehszlovákiában hozzá segített a sikeres integrációhoz. 1992-től ugyanakkor már nem volt hatályban olyan törvény, amely kifejezetten az államhatár védelmére és őrizetére összpontosított volna.

Következtetés

A volt Csehszlovákiában az államhatár védelmének és őrizetének jogi szabályo-

zása sajátos kormányzati struktúrák igényeire épült. A Pénzügyi Őrség feladatai három csoportra oszthatók. Ami a vám területét illeti: a vám határőrizete és az áru-szállítás felügyelete volt a fő feladat. Az egyéb pénzügyi területen (ágazaton) az őrzési, ellenőrzési és nyomozói szolgálat dominált. A közigazgatási ágazat révén pedig járőrözést teljesített a határon és felügyelt a közbiztonságra az államhatár közelében. Egészen 1948-ig, az államhatárvédelme és őrizete az államgazdaság érdekei védelmére összpontosított. Az államhatár védelmében és őrizetében erőfö-lényes helyzetben volt a Pénzügyi Őrség, tevékenységüket törvények és rendeletek szabályozták, valamint pénzügyminisztériumi belső szabályzatok is. 1948-ban a kommunista hatalom megerősítésére létrehoztak olyanjogszabályokat, amelyek a biztonsági kérdések terére irányultak, nem zárva ki az államhatár védelmet és őrize-tét sem. A kommunista kormánynak megfelelőszabályokat és törvényeket kellett elfogadni az államhatár védelmére és őrizetére, amelyek megfelelő kommunista ideológiai elemeket viseltek. 1948 után, a határőrizet terén új rendszer fejlesztésére került sor, amely biztonsági és védelmi jellegűek voltak. Eredménye az volt, hogy szervezetileg megalakult a Határőrség és azok a nemzetbiztonsági szervek, amelyek határőrizeti és határvédelmi feladatokat hajtottak végre 1991-ig.

Fontos kiemelni, hogy a csehszlovák jogrendszerben nem volt olyan jogszabály, mint amilyen a Magyarországon az1903-ban elfogadott határrendőrségről szóló törvény volt. Törvény, amely teljes körűen szabályozta az államhatárok védelmét és őrizetét Csehszlovákiában az 1951-ben elfogadott államhatár védelmi törvény volt kommunista ideológiai tartalommal. A határrendőrségről szóló 1903. évi VIII. tör-

Jozef Balga

78

vénycikk ráadásul sokkal részletesebb volt, mint az 1951. évi csehszlovák törvény, hiszen ez a jogszabály már száztív éve meghatározta az államhatár védelmi elveit, és megfogalmazta a határrendőrség feladatait és a szervezetét. Ilyen precizitást a csehszlovák törvényben nem találhatunk.

A határrendőrségről szóló törvény megalkotásának alapvető jelentősége az álla-mi, az önkormányzatoktól független, központosított szervezeti jelleg, amely lehető-vé tette az egységes központi irányítást. A törvény megalkotását több tényező is befolyásolta, még pedig: Magyarország szuverén államterülete és a határok kijelö-lése a nemzetközi szerződések rögzítették, nem rendelkezett központi irányítású határrendészettel, harmadrészt az új szervezet létrehozását rendőri feladatoktól me-rőben eltérő új feladatrendszert igényelt.

Irodalom

Nagy György: Százéves a magyar útlevéltörvény és a határrendőrség felállításáról szóló törvény. Hadtudomány, 2003. 3. szám

Vojáček, Ladislav: Ochrana československých státních hranic po Únoru 1948. Praha 1988

Vojáček, Ladislav: Střežení československých státních hranic v letech 1945-1948. Praha 1986

Vojáček, Ladislav: Stanovení a ochrana státních hranic buržoázní ČSR. II. část Ochrana státních hranic. Praha 1988

A folyamat-és rendszerszemlélet érvényesülése a határbiztonságban

79

A HATÁRRENDÉSZET IRÁNYVONALAI

Teke András

80


81

Dr. Teke András nyá. határőr ezredes


„Ha eredményesen akarunk valakit megcáfolni, bebizonyítva, hogy téved, előbb vizsgáljuk meg, melyik oldaláról szemléli a dolgot, mert arról az oldalról tekintve rendszerint igaza is van.”

Blaise Pascal1

2012-ben a Pécsi Nemzetközi Tudományos Konferencián2 a vizsgálati módsze-rek szelektív megválasztásából fakadó potenciális veszélyekre3 szándékoztam ráirá-nyítani a figyelmet. Látszólag ennek ellentmond, hogy jelen esetben a határbizton-ság vonatkozásában a folyamat-és rendszerszemlélet érvényesülésének körülhatáro-lása képezi a polémia tárgyát. Hogyan értelmezhetjük, illetve hogyan lenne célszerű értelmezni a megváltozott viszonyok közt a határbiztonságot? A határbiztonság, mint elem, rész, alrendszer hogyan van jelen a nemzeti biztonságfelfogásban és hogyan realizálódik?

1. Bevezetés

Jelen tanulmány egy, a magyar rendészet/rendvédelem történetében fontos ese-

mény évfordulója kapcsán, nevezetesen az „1903. évi VIII. törvénycikk a határ-rendőrségről” című jogszabály4 elfogadása tiszteletére íródik. „A határrendőrségről szóló törvényjavaslatot az országgyűlés a kivándorlásról szóló, külföldieknek ma-gyar korona országai területén való lakhatásáról, az útlevélügyről, három új csend-őrkerület felállításáról szóló törvényjavaslatok társaságában tárgyalta.”5 Az előbbi-ek egyértelműen jelzik, hogy a határbiztonság vonatkozásában a probléma-megközelítés egy évszázaddal ezelőtt is annak a rendszerelméletnek/szemléletnek a gyakorlati érvényesülését preferálta, amelyet csak a XX. század második felében fogalmaztak meg. Természetesen nem szabad a mai szemlélettel értékelni a több

1 http://www.citatum.hu/szerzo/Blaise_Pascal/2 (2013.01.14-i letöltés) 2 „A Biztonság rendészettudományi dimenziói – változások és hatások” című nemzetközi tudomá-

nyos konferencia Pécs, 2012. június 28. 3 Teke András: Biztonság-rendészettudomány: ami a dimenziók, aspektusok, komponensek és kom-

petenciák mögött van. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIII. Pécs, 2012. 15-28. o. 4 http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=6876, (2013.01.14-i letöltés) 5 Parádi József: A Magyar Királyság határrendőrsége, Rendvédelem-történeti Füzetek 2010. 21.

szám 101. o.

Teke András

82

mint száz évvel ezelőtt történteket, mert más volt az akkori politikai, gazdasági, biztonsági környezet, más volt a fogalomhasználat, egyes ma használatos fogalmak akkor még nem is léteztek.

A határbiztonság mindenkor, kimondatlan, vagy másképp megfogalmazott érvé-nyesítése a hatalom demonstratív eszköze volt. A biztonságfelfogás változásával együtt az államhatárok szerepe is jelentős módosult, és az államhatár jellegének változása is visszahatott a biztonság-megközelítésre. Az európai integrációs folya-matban kialakult szubglobalizációs térségben a belső határ(ok)hoz a retorikában a mozgásszabadság, míg külső határhoz a kollektív biztonság igényének jogi megfo-galmazása kapcsolódik.

A klasszikus nemzetállami határok hagyományos funkciói az európai integráció során tartalmilag átalakultak és ez az átalakulás ma is tart, ami kihat a határbizton-sági érdekpozicionálásra is. A határbiztonság meghatározó eleme a határrend fenn-tartása, amely jelenleg nem képezi a közösségi jogharmonizáció súlyponti elemét és azt a mozgásteret biztosíthatná a nemzetállamok részére, amit a közösségi szemlélet a maga vonatkozásában korlátozni akar.

Hagyományosan a biztonsággal, rendészettel összefüggő tevékenységekre az ál-lamok funkcionális szervezeteket hoznak létre, amelyek elnevezése rendszerint tükrözik az általuk végzett tevékenysége(ke)t. Ma Magyarországon ilyen szervezet önállóan nem létezik. A határbiztonsági, határrendészeti tevékenység a rendőrségi multifunkcionális működés részeként valósul meg, ami felveti a rendszerműködés elveinek érvényesülési problémáját, azaz a közbiztonság és a határbiztonság, a köz-rend és határrend, az általános rendőri és a határrendészeti tevékenységek viszony-rendszerét. „A kihívást az alapvető szabadságok és az integritás tiszteletben tartásá-nak biztosítása, és egyidejűleg Európa biztonságának garantálása jelenti.”6

A stockholmi program7, a korábbi hágai program és a „tíz prioritás”8 folytatása-ként megerősíti, hogy elsődleges fontossággal bír a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség (SZBJT) kialakítása, fenntartása, és ebben a tér-ségben kell(ene) a nemzeti biztonsági, rendészeti, határbiztonsági és határrendészeti rendszert is működtetni, és az előbbiek stratégiai illesztését, pozicionálását megva-lósítani. Bár a határbiztonság fogalom (Grenzsicherheit, Border Security) nem túl gyakori az EU dokumentumokban, de a bel- és igazságügyi területre vonatkozó programoknak, így a hágai programnak is kiemelt részét képezte és a stockholmi programban is prioritást kapott. Kérdés, hogy a nemzeti általános és szakpolitikák-ban ez milyen súllyal jelenik meg és mutat-e rendszerszerű tulajdonságokat.

6 A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa. Az Európai

Unió Tanácsa, Brüsszel, 2009.12.08, 17024/1/09. REV1 (hu) 7 U.o. 8 Hágai Program, 2004. november 4-5, az Európai Tanács következtetései Brüsszel (doc 14292/04,

2004. november 5.) , I Függelék = A Hágai program HL C 53/1 2005.3.3. A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre - Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért, Brüsszel, 10.5.2005 COM (2005) 184. végleges.


83

Egy rendszerszemléletű elemzést elvégezve megelőlegezhető, hogy nemzeti szin-ten is az integrált határbiztonság intézményi és tevékenységi rendszereknek van létjogosultsága.9 A folyamat- és rendszerszemlélet érvényesülését tehát a fentiek összefüggésében célszerű körülhatárolni.

2. A folyamat-és rendszerszemlélet határbiztonsági elvi adaptációja

W. Edwards Deming gondolatából kiindulva, „Ha nem tudod folyamatként leírni,

amit csinálsz, nem tudod, mit csinálsz”10, arra a következtetésre (is) lehet jutni, hogy a biztonság, közbiztonság, határbiztonság, rendészet, rendvédelem vonatkozá-sában a valós folyamatok leírása elengedhetetlen feltétele a valós probléma-megközelítésnek.

Ez azért is lényeges tény, mert az „Általános tapasztalat szerint, a működési problémák, hibák 96%-a a folyamatokban található, és mindössze 4%-áért felelősek az emberek.”11

„Minden szervezetnek vannak (és mindig is voltak folyamatai), de ezek átnyúl-nak szervezeti és funkcionális egységeken, ezért felismerésük nem mindig egysze-rű.” (Michael Hammer)

A hierarchikus szervezetekre egyértelműen a szervezeti/intézményi probléma-megközelítés a jellemző, az hogy feladatokban, hatáskörökben, szervezeti egységekben, beosztásokban, felelősséget megalapozó szabályzatokban gondolkodnak az arra jogo-sult vezetők. Elterjedt az a nézet, hogy a rendészeti, rendvédelmi tevékenység jogsza-bályokkal, szabályzatokkal „teljesen le van fedve”, és ezt folyamatszemléletnek tartják. A folyamatok eredményeként jelennek meg a „produktumok”, amelyeket a környezet érzékel, értékel, jogkövető magatartásként elvisel. Tehát a folyamatok menedzselésén keresztül befolyásolható, javítható a teljesítmény, mérhető az elvárásoknak való megfe-lelés. A folyamatszemlélet elterjedése, érvényesítése segít(het)i a szervezeti tevékeny-ségek áttekinthetőségét, hatékonyság növelését és integrálását.12

A fentiekhez tehát visszacsatolva nézzük meg, mi is az a folyamat: tudatos cél érdeké-ben rendszeres időközönként, vagy rendszeres események kapcsán zajló, megfigyelhető változás, egymással logikailag összefüggő tevékenységek olyan leírható, ismétlődő vagy ciklikusan kapcsolódó sorozata, amelyek megvalósulása során egy vagy több bemenetből konkrét, mérhető és származtatható kimenet keletkezik, s amely valós értéket teremt a

9 Részletesebben lásd: Teke András: A határbiztonsági és határrendészeti tevékenység stratégiai

szemléletű rendszer-illesztési aspektusai integrált rendészeti környezetben, Belügyi Szemle 2010. 10. szám 5-42. o.

10 If you can't describe what you are doing as a process, you don't know what you're doing. http://www.brainyquote.com/quotes/authors/w/w_edwards_deming.html

11 W. Edwards Deming, http://doc.tmit.bme.hu/subject/vitmav17/07-bevezetes_a_folyamatszemleletbe.pdf 12 Teke András: Az integrált intézményi és tevékenységi működés komplex megközelítése a vezetés-

irányítás oldaláról. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények IX. Pécs, 2008. 73-106. o.

Teke András

84

kivitelezésben résztvevők vagy az igény-kielégítési folyamat szereplői számára és az ismétlődő interakciók révén jellegzetese mintákat alakít ki. (dr. Teke A.)

A folyamatszemlélet: a tevékenységek sorozatát kezeli egy egységként, és a szervezeten belül alkalmazott folyamatok és különösen a folyamatok közti kölcsön-hatások módszeres meghatározására, irányítására és működtetésére fókuszál, míg a funkcionális szemlélet: a feladat egymáshoz hasonló elemi tevékenységeire es az ehhez kapcsolódó specializációra épít. Ebből látható, hogy a folyamatszemlélet nem azonos a sok szabályzat meglétével.

A folyamaton nem a rendszer valóságos mozgását, hanem ennek formálisan megvont kereteit, a rendszer működésének hivatalosan kinyilvánított elveit célszerű érteni. A folyamatokat a biztonságközpontú megközelítése alapján célszerű kon-szenzuson alapuló, definícióval is meghatározva kategorizálni: (1) vezeté-si/koordinációs+előállítási (fő folyamatként+ támogató folyamatok vagy (2) irányí-tó/vezérlő+kulcs(alap)+támogatói folyamatok.

A folyamatok valós leírása egyértelműen jelzi, hogy az egyes folyamatszakaszok értelmezése, illesztése, hiánya vagy éppen irracionális dominanciája hogyan hat az eredményre. A meglévő szabályozások a folyamatoknak csak egyes szakaszait fe-dik le, és rendszerint nincsenek megjelölve a kapcsolódási pontok sem.

A folyamatok után nézzük meg a rendszereket! Rendszer általános megközelítésben egymással kölcsönhatásban lévő elemek - meghatározott totalitásként megjelenő soka-sága. Munkadefinícióként javasolt rendszerfogalom: a rendszer olyan, a környezetéhez illeszkedő entitás, melyet cél szerint determinált, kölcsönös kapcsolatban álló elemek körülhatárolható, funkcionálisan strukturált halmaza képez. (dr. Teke A.)

A rendszerszemlélet lényege: a valóság minden eleme, az alapvető különbözősé-gek ellenére igazi egységet alkot, mely leírható módon teljesedik ki. A rendszer minden egyes megnyilvánulása visszavezethető a megnyilvánulás kiváltó okára.

A rendszerszemlélet alapelve, hogy egy rendszer nem egyszerűen az alkotóele-mek halmaza, hanem azoknak együttesként viselkedő egysége. Az alkotóelemeket nem célszerű a rendszerből kivéve önmagában vizsgálni, ezért összefüggéseket és folyamatokat célszerű alapul venni. A rendszerszemlélet kiindulópontja, hogy min-den egységes egészet alkot, amelynek lényegi jellemzője, hogy folyamatosan válto-zik. A rendszerszemlélet komplex megközelítési módszer, amely azt állítja, hogy ha valamilyen problémára valódi megoldást akarunk találni, akkor rendszerszemléletű válaszokat kell keresnünk, vagyis összefüggésében és folyamatában kell látnunk a dolgokat. Amíg tehát nem értjük a kiváltó okokat, csak tüneti kezelést, vagy látszat-eredményt tudunk elérni. Ha nem összefüggéseiben vizsgáljuk a folyamatokat, rendszereket, akkor állandóan újratermelődik a probléma. A biztonsággal összefüg-gő, biztonságszolgáltatási folyamatok rendkívül összetettek. Úgy célszerű kezelni őket, mint egy bonyolult problémát, és megközelítésüket, kezelésüket, komplex vizsgálatukat rendszerorientált módon, egy rendszer keretén belül indokolt elvégez-


85

ni. A rendszer és a környezet közötti kölcsönhatás a peremen13 (az a zárt felület, amely a rendszert a környezettől elválasztja) keresztül jut érvényre. A környezet ismert hatásait a rendszerre inputnak, az ismeretlen, véletlenszerű hatásokat zava-rásnak célszerű felfogni. A rendszer hatása a környezetre az output. Az input-output kapcsolat alapján a rendszert olyan transzformátornak tekinthetjük, amely az inpu-tot outputtá alakítja, azaz létrejön egy állapot, eredmény, helyzet, amit biztonság-nak, vagy határbiztonságnak nevezünk. Egyértelműen meg kell(ene) adni a folya-matok sorrendjét és kölcsönhatásait, teljes körűen meg kell(ene) határozni a folya-matok működtetéséhez és szabályozásához szükséges kritériumokat és módszere-ket, és természetesen gondoskodni kellene a folyamatok működtetéséhez, fenntartá-sához, fejlesztéséhez és méréséhez szükséges (komplex) erő- és információforrá-sokról. A viselkedési megnyilvánulások szorosan összefüggnek az érdekérvényesí-tő-képesség egyedi, eseti és rendszerszintű hatékonyságával is.14 A rendszerműkö-désben vannak sajátos, ismétlődő viselkedési minták, amelyek rendszerint kihatnak a teljes rendszerre, de általában két, esetleg több al/részrendszer, rendszerelem ér-dekmotivációs konfliktusait juttatják kifejezésre. Ezek fölött sem célszerű a rend-szer működésére való hivatkozással átsiklani.15

Tudomásul kellene venni, hogy amikor egy rendszer átjut egy bizonyos fejlődési fá-zison, a rendszeren belüli viszonyokat (iterálva) újra és újra kell definiálni és ez az, ami rendszerint nem történik meg, vagy leginkább megkésve, és akkor is csak részben.

A rendszer akkor rendszer, ha szerves egészet képez és eleme, rész/alrendszerei működése egységesen koordinált. Ha egy rendszerelem prioritása a rendszerműkö-dést nem azonos szintű koordinációs, kooperációs, kommunikációs mechanizmusok párhuzamos működtetésére inspirálja, akkor előbb-utóbb komoly rendszerműködési zavarokra kell számítani. A fentiek alapján például Schengenland esetében elérke-zett az ideje a rendszerműködés komplex felülvizsgálatának.16

A klasszikus rendszerszemléletű megfigyelésnél általában nem veszik figyelem-be a rejtett „szabályokat”. A szereplők reagálásában saját észleléseik, elképzeléseik, vélt vagy valós választási lehetőségeik is benne vannak és ezek nem mindig a rend-szerműködés normális és látható tartományában jutnak érvényre.17

A fentiek szerinti megközelítés egyben szemléleti váltást is eredményezhetne és így könnyebben a „helyükre kerülnének” a dolgok. A problémakezelés komplex rendszerét lenne célszerű kialakítani a horizontalitás, a szubszidiaritás és a szinergia előnyeinek érvényesítésével, a képességtervezést egy komplex biztonsági koncep-

13 Ezt a jelenséget a szerző ún. biztonsági határproblémaként értelmezte több írásában, így eljutva a

multi-és interdiszciplinaritás felismeréséhez a biztonsági rendszerek vizsgálatakor. 14 Teke András: Integráció, modell, mintakövetés és valóság. In: Hautzinger Zoltán – Verhóczki

János (szerk.): Sodorvonalon. MRTT Határrendészeti Tagozat, Budapest, 2012. 291. o. 15 U.o. 16 U.o. 295-296. o. 17 U.o. 292. o.

Teke András

86

ció kereteibe ágyazva.18 (Sok esetben az értelmezésekben keveredik a rendszer és a struktúra, vagyis szerkezet, ami nem más, mint a rendszer alrendszereinek és eleme-inek egymáshoz való rendeződése egy adott időben. Ez többé-kevésbé állandó.) Érdemes elgondolkodni azon, hogy a hagyományosan kialakított, biztonsággal, határbiztonsággal összefüggő folyamatok, rendszerek esetében a változások hatásai hogyan mérhetők, mennyire követik ezt a folyamat-és rendszerillesztések, milyen hatást gyakorolnak a modellkövetések és a paradigmaváltások késése.

3. A határbiztonság, „vagy valami”, amely nem az, ami?

A határbiztonság értelmezését jelen tanulmány szerzője számos tanulmányban,

cikkben, előadásban már kifejtette.19 A határbiztonság folyamat, rendszer- és hálózat-szemléletű értelmezése feltételezi az európai biztonságfelfogás és az ezzel összefüggő gondolkodásfilozófia telepítését (exporting the thinking style) minden vezetési-strulturális szinten. A határbiztonság is egy rendszerként fogható fel, amely a koordi-nációs és intézményi, tevékenységi rendszer elemei mellett (a külső határ egyoldalú preferálása helyett) az államhatárhoz köthető mindennemű, béke (normál) időszakban politikai, diplomáciai, gazdasági, szociológiai, rendvédelmi eszközzel, módszerrel kezelhető biztonsági, biztonságot támogató, reagáló, kezelő, megelőző tevékenységet (koordináció, kooperáció, kommunikáció) is magába foglal.

Határbiztonság nélkül nem beszélhetünk komplex nemzeti és európai biztonság-ról, s az Európai Biztonsági Stratégia20 alapján is kiemelt veszélyforrások elleni fellépés hatékony és hosszútávon mással nem helyettesíthető egyik eszköze, mód-szere és megoldása a határbiztonsági rendszer hatékony működtetése.

A határbiztonsági rendszer meghatározó eleme a határrendészeti tevékenység, határigazgatás, ezt funkcionálisan a rendőrség végzi, de e tevékenységhez szorosan kapcsolódik a bevándorlási, menekültügyi szabályozó-kezelő, vám- és jövedéki, gazdaságpolitikai, munkaügyi, nemzetbiztonsági, általános biztonsági és a diplomá-ciai, stb. tevékenység is.21 A fentiek tükrében került megalkotásra az a munkadefi-níció, amely a határbiztonság folyamat- és rendszerszemléletű megközelítését hiva-tott tükrözni. 18 Teke András: A közösségi biztonságról. Comitatus, XXI. évf. 199. szám, 2011. április-május 34. o. 19 Többek közt: Teke András: Határbiztonság, Magyar Rendészet 2005. 2. szám 77-98. o., Teke And-

rás: A veszélyhelyzetek kezelése és a határbiztonság, Pécsi Határőr Tudományos Közlemények VI. Pécs, 2006. 65-90. o. Teke András: . Ami a kérdés mögött van… Pécsi Határőr Tudományos Köz-lemények XI. Pécs, 2010. 25-44. o., Teke András: A határbiztonsági és határrendészeti tevékenység stratégiai szemléletű rendszer-illesztési aspektusai integrált rendészeti környezetben, Belügyi Szemle, 2010. 10. szám 5-42. o.

20 Az Európai Unió Európai Biztonsági stratégiája, A SECURE EUROPE IN A BETTER WORLD (European Security Strategy) 2003.12.12. www.ue.eu.int/uedocs/cmsupload/78367.pdf. (2005.02.14-i letöltés)

21 Teke András: A határbiztonsági és határrendészeti tevékenység stratégiai szemléletű rendszer-illesztési aspektusai integrált rendészeti környezetben. Belügyi Szemle 2010. 10. szám 5-42. o.


87

A határbiztonság a komplex biztonság eleme, rész/alrendszere, amely valamely állam, államszövetség, megállapodáson alapuló tevékenységi keretben fennálló formáció működése általános rendjének és feltételeinek jogi szabályozottsága, az adott államban, államszövetségben, formációban jogszerűen tevékenykedő, műkö-dő, élő hatóságok, intézmények, szervezetek, szerveződések, közösségek, természe-tes személyek (szereplők, érdekeltek, érintettek) képességei, ismeretei, érdekei, igényei, beállítódásai és magatartásformái, az alkalmazott eszközök, módszerek, eljárások, technológiák technikai színvonala, általános állapota, aktív és passzív biztonsága, a terület, térség teljes infrastruktúrája, állapota, kiépítettsége, az irányí-tás, szakirányítás, szakmai szabályozás módja, a folyamatok leírhatósága, komplex szabályozottsága és környezeti illesztése, az ezekben rejlő kockázatok kezelése, a határellenőrzés, őrzés, felügyelet, biztosítás, migrációkezelés, mozgás szabályozott-sága, mint technológia és az ehhez társuló szakmai és szervezeti kultúra rendszer-szemléletű koordinációja, a társadalmi tolerancia és támogatási készség eredménye-ként az államhatár státusához, az állam felségjogához, joghatóságához, szuverenitá-sához, érdekérvényesítéséhez, szerződéses kötelezettségéhez kötődően megvalósuló olyan fenntartható és fejleszthető működési állapot, eredmény, helyzet, amelyben a határbiztonságot megvalósító, támogató, direkt vagy indirekt módon befolyásoló funkcionális tevékenységek koordináltan, folyamatosan, korlátozásoktól mentesen, egyre javuló minőségben végezhetők és a határbiztonsági tevékenységet végző, támogató elemek, rész/alrendszerek védelme is teljes körűen biztosított.

A határbiztonság fogalmára a szerző által javasolt korábbi változat22 egy ország ese-tében, és közösségi vonatkozásban is értelmezhető, és nem csak az államhatárra vonat-kozik, de nem hangsúlyozza a rendszersajátosságokat. Előnye, hogy rövidebb a fentinél.

A határbiztonságot, azaz a „Border Security”-t sokféleképpen értelmezik. Egyes szakírók megközelítésében a határbiztonság olyan küldetés, amelynek funkciói vannak, mint például a helyzetelemzés és értékelés, felügyelet, információme-nedzsment, kommunikáció, felderítés-azonosítás, felkészítés és a végrehajtás, min-den funkcióhoz képességeket társítanak, amelyek a megvalósítást biztosítják, ezek lehetnek önálló projektek, vagy intézkedések. Ebben a megközelítésben a hierarchi-kus tagolódás azonosítható, a horizontális elemek egyértelműek, viszont a kapcso-lódási pontok és a minimálisan elvárható rendszerelemek, rész/alrendszerek, azaz az intézményi, szervezeti megjelenítés nem történt meg.23 A határbiztonságra vonatko-zó EU-formátumú tanulmányok alapvetően formális megközelítésből indulnak ki. A DCAF által megjelentetett tanulmány pl. a Schengeni rendszer esetében quasi há-rompilléres megközelítést alkalmaz.

Meghatározza első pillérként az ún. formális szabályozást (The formal acquis), amely szerint a schengeni kritériumokat implementáló határbiztonsági szervek ren-

22 Teke András: Határbiztonság. Magyar Rendészet 2005. 2. szám 77-98. o. 23 EU Security Research related to border surveillance and control, [email protected],

http://www.ed4bg.eu/files/files/Salieri_COMM.pdf (2013.04.03-i letöltés)

Teke András

88

delkezzenek szilárd jogi háttérrel. Kiemeli, hogy a határbiztonságban érintett egyes nemzeti hatóságok közti feladatok megosztását a nemzeti jogban le kell fektetni. A szomszédos, harmadik országok határbiztonsági szerveivel funkcionális együttmű-ködési megállapodást kell kötni. A vízumpolitikát az elvárásokhoz kell igazítani.

Második pillért az adminisztratív képességek (The administrative capacity) ki-alakítása képezi. Ennek lényege, hogy szakpolitikán alapuló nemzeti stratégiából kell levezetni a határellenőrzést. A határbiztonsági kérdések egységes megközelíté-se érdekében a határellenőrzés a nemzeti stratégián kell, hogy alapuljon, ezáltal biztosítva az érintett hatóságok közti zökkenőmentes együttműködést. Megfelelő (alapvető) határbiztonsági infrastruktúrát kell kialakítani. A harmadik pillér a meg-valósítás hatékonysága (The implementation performance), amely szerint az egyes határszakaszokon a nemzeti határbiztonsági stratégia megvalósítására alkalmas szervezeteket kell kialakítani. A nemzeti határőrizeti hatóságok közt funkcionális együttműködés szükséges, közös kockázatelemzés, interoperábilitás, felkészítés, stb. A szomszédos országok határbiztonsági szerveivel folyamatos kapcsolattartást (együttműködést) kell biztosítani. Fontos a hatékony és szabályozott SIS-alkalmazás, és adatvédelem.24 Mindez 11 évvel ezelőtt, 2 évvel Magyarország EU-csatlakozása előtt került publikálásra. Bár teljes egészében nem a folyamat- és rend-szerszemlélet elveit követi, keverednek benne a stratégiai, taktikai és operatív ele-mek, zavarólag hat az operábilitás értelmezése, de egy olyan rendszert vázol fel, amely a schengeni biztonsági elvárások teljesítést hivatott garantálni. Ha megvizs-gáljuk a magyar nemzeti határbiztonsági rendszert, akkor számos kérdést kell fel-tenni, annál is inkább, mert „a határbiztonság vonatkozásában ehhez még a bizalmi elv érvényesítése is járul, mert a külső határral nem rendelkező tagországok közvet-lenül nem tudják érvényesíteni a biztonsági elvárásokat, azok teljesítését más tagor-szágok hivatottak megvalósítani.25

4. A valós határbiztonsági rendszer és környezete, a rendszerkörnyezet

A célszerű megvizsgálni a közbiztonság és a meg nem nevezett határbiztonság

egymáshoz való viszonyát, amely tipikus indikátora a nemzeti biztonságszemlélet-nek. Churchman megközelítésben a rendszer „célkitűzések elérésére koordinált elemek halmaza.”26 Ez feltételezi, hogy bizonyos cél érdekében történik a rendszer-szervezés. Ha megnézzük jelen írás 5. fejezetét, akkor látható, hogy ilyen célmegha-

24 GENEVA CENTRE FOR THE DEMOCRATIC CONTROL OF ARMED FORCES (DCAF)

WORKING PAPER SERIES – NO. 8 EU/SCHENGEN REQUIREMENTS FOR NATIONAL BORDER SECURITY SYSTEMS Arto Niemenkari Geneva, March, 2002. EU/SCHENGEN REQUIREMENTS FOR NATIONAL BORDER SECURITY SYSTEMS

25 Teke András: A veszélyhelyzetek kezelése és a határbiztonság. Pécsi Határőr Tudományos Közle-mények VI. 65-90. o.

26 C. West. Churchman: Rendszerszemlélet, Statisztikai Kiadó Vállalat, 1977 Budapest, 2. kiadás, 39. old.


89

tározás a határbiztonságra nézve nem szerepel a nemzeti stratégiai dokumentumok-ban (ergo, ha nem cél a határbiztonság megvalósítása, akkor a hozzá fűződő érdek sem artikulálódik). Helyette a közrend és közbiztonság jelenik meg, tehát a hivata-los megközelítés szerint a határbiztonságot ott célszerű „keresni”. Ez azonnal felveti a rendszerértelmezés hazai megközelítését, ellentétben a klasszikus elvvel, mely szerint „a szervezeti tagozódás helyett a funkciókról, a munkakörökről, tevékeny-ségről kell beszélni, a feladatok ésszerű felosztásáról, amelynek segítségével a rendszer működik.”27 és amely tipikusan jelzi, hogy „valamely rendszer definiálá-sánál fontos a döntéshozó identifikálása”28 fontos.

Valamely rendszer értelmezésének problémája megfogalmazható abban, hogy mi „az egész rendszer célja, és részletesebben az egész rendszer működésének az ér-tékmérője”, milyen „a rendszer környezete: a meg nem változtatható korlátok”, melyek „a rendszer erőforrásai”, hogyan azonosíthatók „a rendszer alkotóelemei, tevékenységük, céljaik és értékmérőik”, hogyan valósul meg „a rendszer vezeté-se.”29

A fentiekből kiindulva az eddigi biztonságpolitikai szemlélet és deklarált megkö-zelítés átfogó rendszerét, struktúráját, a komplex biztonságértelmezés igényét, ezen belül a funkcionális folyamatok, valamint rész/alrendszerek, elemek, szerepek és szereplők azonosítását, magának a nemzeti biztonsági rendszernek a működtetését célszerű volna más szempontok alapján is megvizsgálni, abban a stratégiai, taktikai és operatív elemeket strukturálisan azonosítani.

Magyarország Alaptörvénye, 46. cikk (1) alapján „A rendőrség alapvető feladata a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének a védelme.” Itt szó sincs a határbiztonságról, az államhatár rendje pedig annak csak egy eleme.

A továbbiakban a közbiztonság és határbiztonság viszonyrendszerét vizsgáljuk vázlatosan, megjegyezve, hogy a közbiztonság értelmezése sem egységes.

A közbiztonság tágabb értelmezése alatt társadalmi és az egyéni lét minőségét befolyásoló, elhárító, megelőző, hatáscsökkentő, helyreállító és konszolidáló- fej-lesztő mechanizmusainak működőképességét, a létet meghatározó szabályok és garanciák érvényesülését szavatoló viszony, környezeti viszonyrendszer minőségét célszerű érteni. A közbiztonság vonatkozásában indokolt megvizsgálni a jogbizton-ság, a vagyonbiztonság, önkéntes jogkövetés, szokásjog, bűnüldözés, bűnmegelő-zés, terrorizmus, határbiztonság, migráció, társadalmi integráció, belbiztonság, a konfliktus megoldás társadalmilag tolerált helyzetét, módszereit, eszközeit és egy-máshoz való viszonyát.

Az összetevők egyikének vagy másikának elhanyagolása megbontja az egyen-súlyt, és biztonsági deficit lép fel (ide sorolható a határbiztonság is). A közbizton-

27 U.o. 50. o. 28 U.o. 59. o. 29 U.o. 40. o.

Teke András

90

ság ezért csak a társadalmi és környezeti folyamatokba ágyazottan, rendszerszemlé-lettel kezelhető. A közbiztonság esetében a rendszerhatárokat nem lehet egyértel-műen meghúzni, tehát a nemzeti funkcionális biztonsági rész/al/rendszerek sajátos megközelítést igényelnek. Érdekes kérdés, hogy a közbiztonság csak az országhatá-ron belül értelmezhető-e. EU-tagságunk óta a biztonsági kérdéseket, beleértve a biztonságot, már kiterjesztően kell értelmezni, a határon átnyúló rendőri együttmű-ködés és a belső határon való ellenőrzés nélküli mozgás vonatkozásában. „A belső biztonság, mint olyan, nem létezhet külső dimenzió nélkül, mivel léte egyre nagyobb mértékben függ a külső biztonságtól.”30

Arról viszont egyelőre sajnos nincs szó, hogy egységes „európai közbiztonsági térség” alakult volna ki. Pedig… „A biztonság ezért kulcsfontosságú tényezővé vált az európai társadalom nyújtotta magas életminőség biztosítása, valamint a kritikus infrastruktúrának a közös veszélyek megelőzésével és kezelésével történő védelme szempontjából”.31

A határbiztonsági rendszert a komplex biztonsági rendszerben indokolt vizsgálni. Ezt indokolja, hogy: (1) a határbiztonság veszélyeztetése esetén a feladatokban az általános biztonság szereplői is érintettek; (2) a speciális helyzetből adódóan a spe-ciális tevékenység az általános tevékenységre épül, de az általános megoldások önmagukban nem elegendőek, ehhez speciális ismeret, kompetencia és tacit tudás szükséges; (3) a folyamatok komplexitásából kiindulva a reagálás a biztonsági rendszer keretein belül történik, ha annak egyes elemei, rész/alrendszerei alulrepre-zentáltak, akkor a rendszer sem hatékony; (4) a tervezés rendszerében a képesség-alapú, veszélyalapú, az erőforrásalapú és a célorientált módszereket egyidejűleg indokolt alkalmazni. (5) Mindezt szakpolitikára épülő, stratégiai alapokon célszerű megvalósítani. (6) Hosszú távú, hatékony és hatásos, a nemzeti és az EU rendele-tekkel, ajánlásokkal (is) kompatibilis határbiztonsági megoldásokra van szükség.

A komplex biztonság nem a szakspecifikus veszélyek lineáris kezelését jelenti, hanem a folyamatok integrált kezelését, amelynek részei az egyes veszélyekre való reagálási sorozatok. Az egyidejűség, a kapcsolódások szükségessé teszik a párhu-zamosságok és átfedések kiküszöbölését, ezért az elemzés-értékelés részt a tevé-kenységi integrációra is ki kell terjeszteni.32

Következtetés helyett: A jelenlegi biztonság-felfogásban hazánkban a „közbiz-tonság védelme” keretében „értődik vagy értetődik” a határbiztonság. Ez azon túl, hogy nem folyamat- és rendszerszemléletű megközelítés, már önmagában annyi ellentmondást hordoz, ami egy külön tanulmányt is megtöltene. Ezek után nem célszerű a határbiztonsági rendszer környezetét és a határbiztonság rendszerkörnye-

30 Az Európai Unió belső biztonsági stratégiája: „Az európai biztonsági modell felé” (Tervezet) AZ

EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, Brüsszel, 2010. február 23. (24.02), 5842/2/10. REV2 31 U.o. 32 Teke András: A határbiztonsági és határrendészeti tevékenység stratégiai szemléletű rendszer-

illesztési aspektusai integrált rendészeti környezetben. Belügyi Szemle 2010. 10. szám 5-42. o.


91

zetét vizsgálni, mivel az a klasszikus rendszervizsgálati kritériumoknak nem felel meg és a releváns folyamatok leírása sem történt meg, hiányzik az azok megvalósu-lást garantáló szakirányítási struktúra is.

5. A határbiztonság „beágyazottsága” a nemzeti tervezési és döntési mechaniz-musokba, dokumentumokba

A folyamat- és rendszerszemlélet érvényesülését azzal is lehet körvonalazni,

hogy a folyamat- és rendszerelemek a kapcsolódási pontok révén a látszólag alapve-tő különbözőségek ellenére szerves egységet alkotnak, mely egy lényegre törő lép-csőzetességben, hierarchiában teljesedik ki. Vagyis a biztonság és annak al/részrendszerei, elemei (így a határbiztonság is) minden egyes vonatkozása le- és visszavezethető valamely megnyilvánulás kiváltó okára. És ebből következik az igazi probléma, mert ehhez feltétlenül ismerni szükséges a folyamatok természetét és az adott rendszer működését. A határbiztonság vonatkozásában a „levezethetősé-get” és a „lépcsőzetességet” a globalizáció korában a globális, komplex biztonság-ból kiindulva célszerű beazonosítani.

Kérdés, hogy milyen formában és konkrétsággal jelenik meg a biztonság és ezen belül a határbiztonság a tervezési, döntési, szakmai, politikai dokumentumokban. Az Európai Unió esetében az általános jellegű dokumentumokból származtatva szakpolitikák rendszere jelenik meg, amelyet a tagállamoknak is célszerű, és elvárt megjelentetni saját általános és szakpolitikai rendszerükben. Így lehet magasabb szintről levezetni bizonyos folyamatokat és biztosítani a hierarchikus kontinuitást. Ezt nehezíti az az általánosnak nevezhető fogalomzavar, amely az eredeti gondola-tot átértelmezi és a szerves kapcsolatot eltorzítja, így megalapozatlan (hierarchiku-san nem levezethető), mozaikszerű megoldásokra kerül sor. A biztonság kifejezésre a magyar nyelvben legfeljebb jelzős szerkezetekkel találunk variációkat, ugyanak-kor az angol nyelvben a „security” és „safety”, a „secure” és „safe” nem azonos jelentésűek, de magyar fordításban a „biztonság”, „biztonsági”, „biztonságos” sza-vakat találjuk. Az angol „operational” és a magyar „operatív” kifejezés sem azonos jelentéssel bír. Így egy paradox jelenséggel találkozunk, amikor az EU-s általános és szakpolitikákból a magyar nyelvre lefordított anyagokban az eredeti kifejezés-jelentést keressük, és egy a nemzeti szaknyelvvel sem azonos és az eredetitől is eltérő változatot találunk. Ezek után célszerű megnézni, hogy a határbiztonság fo-galmilag (morfológiailag) hogyan jelenik meg a releváns dokumentumokban. Ezt a magyar nyelvű hivatalos szövegek átolvasásával, illetve az elektronikus formában rendelkezésre álló anyagokban automatikus kereséssel a „határbiztonság”, „határ” és „biztonság” szavakra való rákereséssel objektíven megtehetjük.

A 94/1998. (XII. 29.) Országgyűlési határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről című dokumentumban nem szerepel a „határ-biztonság” szó. A „határ” szó a határon túli magyar közösségek nevesítésében, az államhatáron átnyúló veszélyekben, kihívásokban jelenik meg.

Teke András

92

A 2144/2002. (V.6.) Kormányhatározat a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsá-gi stratégiájáról című dokumentumban sem szerepel a „határbiztonság” kifejezés. Határral kapcsolatos kifejezések: országhatárokon átnyúló fenyegetés, határon túli magyarok helyzete. „A Határőrség határrendészeti és határvédelmi feladatokat lát el. E kettős rendeltetésből fakadóan kell humán és anyagi erőfeszítéseit összpontosí-tani, míg az ország fegyveres védelmére a Magyar Köztársaság Fegyveres Védelmi Tervében rögzítetteknek megfelelően vesz részt.”

A 2073/2004. (IV. 15.) Kormányhatározat a Magyar Köztársaság nemzeti bizton-sági stratégiájáról című dokumentumban sem szerepel a „határbiztonság” kifejezés. A határral kapcsolatos kifejezések: határon túli magyarság, országhatárokon átnyúló fenyegetések, országhatárokon átnyúló szervezett bűnözés, Magyarország határai, külső határai, uniós határszakasz igazgatása, a külső – elsősorban szárazföldi – ha-tárok fokozott védelme, a magyar határőrizeti szervek; biztonságos határigazgatási rendszer, határon átívelő problémák, határproblémák, határmenti együttműködés, határokon átnyúló regionális együttműködési formák, határon túli magyarok, Schengeni együttműködés, határigazgatás, migráció, „ A határőrség változó feladat-rendszere, az EU külső határok fokozott védelme és a belső határok ellenőrzési rendszerének kialakítása ugyancsak megköveteli a szervezeti rendszer átalakítását, a határvédelmi és rendészeti tevékenység összekapcsolását. Alapvető érdekünk, hogy a majdani külső határok nemzeti biztonságunk mellett az Európai Unió egé-szének biztonságát is megfelelően szolgálják.”

A 2007. évi LXXXIX. törvény az államhatárról című jogszabályban a „határbiz-tonság” nem szerepel. A biztonság szóra az alábbi találatok születtek: a közbizton-ság védelme érdekében, nemzetbiztonsági érdekből, a ki- és beléptetés biztonságos, gyors és kulturált végrehajtásához szükséges.

Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.): a „határbiztonság” szó nem sze-repel benne. A határ szóra: D) cikk - a határain kívül élő magyarok; 45. cikk – (1) Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme, 46. cikk – A rendőrség alapvető feladata a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme, 47. cikk – (1) határátlépéssel járó csapatmozgás anyagrészek találhatók.

A „biztonság” szóra történő keresés eredménye: NEMZETI HITVALLÁS, a biz-tonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.; E) cikk (1) - biztonság, Q) cikk (1) - a béke és a biztonság megteremtése és megőrzése; IV. cikk (1) - Mindenkinek joga van … a személyi biztonsághoz.; XVII. cikk (3) - …biztonságát; XIX. cikk - szociális biztonság; 40. cikk - időskori létbiztonság; 46. cikk – nemzetbiztonság, közbiztonság, 48. cikk – élet- és vagyonbiztonság, 52-53. cikkek – közbiztonság, élet és vagyonbiztonság.

Az 1035/2012. (II. 21.) Kormányhatározat Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról című dokumentumban a „határbiztonság” kifejezés nem szerepel. A határ szóra: Globalizált világunkban a biztonság nem a határainknál kezdődik. A távoli biztonsági kockázatok, kihívások és veszélyforrások drámai gyorsasággal


93

kerülhetnek határainkon belülre; A határon túli; határokon átívelő fenyegetések; A szervezett bűnözés, különösen annak a határokon átnyúló súlyosabb formái. Ma-gyarország határainak egy része a belátható jövőben is az EU vagy a schengeni térség külső határa marad, ami együtt jár az uniós határszakasz igazgatásának fele-lősségével és feladataival.

Az 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről című jogszabályban a „határbiz-tonság” szó nem szerepel. A „határ” szóra történő keresés eredménye: 1.§ 10. – őrzi az államhatárt, megelőzi, felderíti, megszakítja az államhatár jogellenes átlépését, ellátja a hatáskörébe utalt idegenrendészeti és menekültügyi feladatokat, 12. – ha-táresemények, az államhatár felmérése, megjelölése, a határjelek felújítása, 13. – az államhatár rendjét közvetlenül veszélyeztető konfliktushelyzet, az államhatár rendje ellen irányuló erőszakos cselekmények, 5. § (l) – az államhatár rendjének fenntartá-sa, 6. § (4) – az államhatár rendjének fenntartása érdekében; 13. § (1) – az államha-tár rendjét sértő, 35/A. § (1) – a határátlépésnek, 77. § (2) – államhatár rendjének …védelme.

A „biztonság” szóra történő keresés eredménye: közbiztonság; vagyonbiztonság, nemzetbiztonság; nemzeti biztonsági; adat biztonsága; őrzés biztonsága; közbizton-ság védelme; közbiztonságot fenyegető veszély elhárítása; közlekedésbiztonság, biztonsági intézkedés; közbiztonsági őrizet; őrzésbiztonsági, adatbiztonsági, közle-kedés biztonsága, közúti forgalom biztonsága, forgalom biztonsága, jármű bizton-sága, közrend és a közbiztonság fenntartása, vagyonbiztonság, a személyek élet- és vagyonbiztonságát; nemzetbiztonsági szolgálat, biztonsági követelmények, rendez-vények biztonsága, repülésbiztonság.

Az 1997. évi XXXII. törvény a határőrizetről és a Határőrségről című jogsza-bályban a „határbiztonság” szó nem szerepel. A „biztonság” szóra történő keresés eredménye: nemzetbiztonság, nemzetbiztonsági, közbiztonsági és közrendvédelmi érdek, nemzetbiztonsági szolgálatok, közbiztonság, közbiztonsági őrizet, az állam- és közbiztonság.

A határbiztonság, mint eredmény, állapot, tevékenységi folyamatok indikátora, sajátosan összetett jelenség, fogalom. Nem kerülhető el, hogy a határbiztonság multi- és interszektorális, valamint multi- és interdiszciplinális folyamatait és köl-csönhatásait vizsgáljuk. Ez a viszonyrendszer a fenti dokumentumok alapján teljes körűen nem azonosítható.

6. Quo vadis határbiztonság?

A határbiztonság, mint körülhatárolható elem, rész/al/rendszer elméletileg léte-

zik, de a fentiek alapján a szerző dilemma előtt áll, hogy hogyan fogalmazza meg (fogalmazza újra), és foglalja össze a releváns következtetéseit. Nyilvánvalóan érté-kelni kellene az elért eredményeket, rámutatva esetleg azok egyedi vagy eredeti jellegére, továbbá a kutatás következményeire, de ezek a jelenlegi intézményi és szelektíven horizontális szemlélet miatt nem tűnnének kompatibilisnek. Ildomos

Teke András

94

volna a kapott eredmények értékelése során rámutatni a módszer érvényességének és megbízhatóságának a feltételeire, az eredmények partikuláris, általános avagy általánosítható voltára, illetve a kapott eredmények és a felhasznált, korábbi elméle-tek illeszkedésére. Ám ez újabb kérdést vet fel, mert nem volt komplex az elemzés, és egy olyan szempontrendszer került alkalmazásra, amelyet a hivatalos, vonatkozó szabályozási, intézményi, tevékenységi, szemléleti hozzáállás nem preferál. A strukturált probléma-felvetés33 nem túl udvarias olyan célzás esetén, amely felfog-ható, mint egy válaszkeresés igénye arra, hogy hogyan is „állunk” akkor, amikor elméletileg tudható, minek kellene lenni és ezen hogyan lehetne változtatni, struktu-rált válaszra is lenne szükség. A Pécsi Határőr Tudományos Konferencia „Quo vadis rendvédelem?34” címmel hasonló szemlélettel vizsgálta a rendvéde-lem/rendészet viszonyrendszerét.

Arra kérdésre, hogy „Mi a neved?” (valóban úgy hívnak, aki, ami vagy?), a ha-tárbiztonság vonatkozásban lenne egyértelmű válasz, de ez a jelenlegi helyzetben a közbiztonság, határigazgatás, rendészet, határrendészet, rendvédelem és sok esetben a közbiztonság védelme és horribile dictu az államhatár védelme, az államhatár rendje, a határrend fogalmak keverednek.

Arra kérdésre, hogy „Ki vagy?” (mi is van a határbiztonság-értelmezés mögött?), azt kellene kifejteni, hogy mit is takarna a határbiztonság valójában? Kulcsfontos-ságú fogalmak, azok meghatározó elemei, helyes értelmezésük nélkül magának a határbiztonságnak a konszenzusos definiálása sem lehetséges. Az intézményi meg-közelítés alapján a határbiztonság, mint fogalom nem jelenik meg a dokumentu-mokban és a feladat-megjelölés, ami a jogszabályokban markánsan feltüntetésre kerül, csak részben fedi le a folyamat- és rendszerszemléletű elvárásokat. Disszo-nancia van a nemzeti, az EU-s és a schengeni határbiztonság-felfogás deklaratív megjelenésében és a valós tartalom nem határolható egyértelműen körül.

Arra a kérdésre, hogy „Merre tartasz?”, a jövő- és a stratégiai tervezésben kellene a választ keresni, de az 5. fejezetben leírtak alapján ez nem vezetne eredményre. Az integrált szemlélet sajátosan tud érvényesülni a „rendőrszakmai” környezetben, így a határbiztonság helyett a határrendészet feladatalapú megközelítése és a közbizton-sági feladatrendszerben való elhelyezése dominál. Ez együtt jár a határbiztonsági képességtervezés deficitjével is.

Arra a kérdésre, hogy „Hova mész?”, a határbiztonság lehetséges pozícióját cél-szerű érteni. Úgy is meg lehetne kérdezni, hova akar eljutni a határbiztonság, határ-rendészet, mivé akar válni? Ez egyben jövőkép és küldetés is. A jövőkép egyben a jövő határbiztonságát, határrendészetét is prognosztizálná. Ismerni kellene ehhez a valós elvárásokat és igényeket! Ezek nem azonosak a jogszabályokkal, előírásokkal, a szervezeti változtatásokkal. Az EU-s, schengeni környezetben legalább ennyire fontos annak ismerete, hogy „milyen lehetne”, „milyennek kellene lenni” és ezt más

33Teke András: Ami a kérdés mögött van… i.m. 25-44. o. 34 U.o.


95

tagországokban „hogyan csinálják”, ez a nemzeti környezetre adaptálva adná meg a kérdésre a választ.

Arra a kérdésre, hogy „Mit akarsz?”, a válasz az, hogy integrált rendőri környe-zetben létezhet-e határbiztonsági szakmai akarat? Hogyan tudja a határbiztonság, a határrendészet a saját szakmai, és tevékenységi érdekeit pozícionálni? Arról van szó, hogy hogyan képes a határbiztonsági, határrendészeti szakterület felismerni az igényeket, elvárásokat és ezeket hogyan tudja szinkronba hozni azokkal az elgondo-lásokkal (ha van ilyen), amelyekkel meg kíván felelni a szerinte fennálló igények-nek.

A fentiek szellemében a határbiztonság esetében az egyik fő probléma abban áll, ha egy rendszer szerkezetét megváltoztattuk, akkor az új szerkezet a rendszerműkö-dés változását is determinálta. Ha a rendszert szeretnénk más működésre átállítani, akkor ennek megfelelően kellene átállítani azt szerkezetileg is. Ez természetesen több oknál fogva is nehéz, hiszen a változások miatt nehéz kiismerni a rendszert magát, illetve a rendszernek mindig van egy külső környezete is, amely a rendszert ugyancsak változásra kényszeríti. A változásokkal szemben a rendszerek szerkezete és funkciója sem konzerválható. A struktúraváltozások vizsgálata során fontos len-ne különválasztani a struktúrát (szerkezet, felépítés) és a funkciót (lefolyás, folya-mat dinamika). Paradigmáink szabják meg, hogy mi az, amiről vitákat folytatunk, és mi az, amiből nyilvánvaló alapként gondolkodásunkban probléma nélkül kiin-dulhatunk. A rendszerszemlélet lényegi pontja az, hogy megtaláljuk azt a beavatko-zási pontot, melyen keresztül kis erőfeszítéssel, nagy változást tudunk létrehozni.

7. Befejezés

Most egyfajta összegzést kellene írni mind az elemzett témakör, fogalom, jelen-

ség, folyamat, rendszer, mind a szakirodalom, mind rendszer és környezete, mind a rendszerkörnyezet, mind pedig a saját vizsgálódás végszavaként. A befejezés célja, hogy megnyugtassa az olvasót, mert nem lenne szabad, hogy az elemzést, hangos gondolkodást, összefüggés keresést tanulmányozók úgy érezzék, hogy lezáratlan, konklúziót nélkülöző elemzést kellett olvasniuk. A határbiztonság vonatkozásban a folyamat- és rendszerszemléletű megközelítés az olvasót jelen esetben megfosztja ettől az élménytől, de talán sikerült ráirányítania figyelmet arra, hogy vannak még kihasználatlan lehetőségek. Hogy mégsem maradjon hiányérzet, a tanulmányhoz csatolt ábra tartalmazza azokat az összefüggéseket, amelyre a cím is utalt, és amit a szerző képvisel.

„A világ, amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoz-tatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”

(Albert Einstein)

Teke András

96

A határrendészet helyzetére hatást gyakorló néhány általános tényező

97

Dr. Prókai Béla nyá. határőr dandártábornok a hadtudományok kandidátusa


A politika, a hadtudomány és a határrendészet viszonya

Közismert, hogy a hadügy és a hadtudomány szempontjából döntő és meghatáro-zó a politika szerepe, bár ezt sokan vitatják, vagy éppen tagadják. Az ország meg-védése, rendjének fenntartása elképzelhetetlen pusztán csak katonai és fegyveres eszközökkel. Ebben prioritása van a politikai, így a külpolitikai, gazdasági, diplo-máciai, stb. eszközöknek. Katonai megoldások alkalmazására általában csak végső esetben, más eszközök elégtelensége esetén kerül sor. Így a katonai (fegyveres) erőt joggal tekinthetjük a politika tartalékának, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy a hadügyi terület és a hadtudomány mindig a hatalmi viszonyokhoz kapcsolódik.

A politikai és a hadügy kapcsolata kétirányú. A politikának célmeghatározó, irá-nyító, szervező szerepe van a fegyveres szervek tevékenységére, tehát prioritása van azok működése szempontjából. A fegyveres szervekkel jogilag szabályozott és el-osztott hatáskör alapján közvetlenül a politika (államhatalom) szervei és az erre kijelölt és felhatalmazott személyiségei rendelkeznek. A fegyveres szervek tevé-kenysége azonban vissza is hat a politikára, adott esetben még befolyásolhatja is a hatalmi viszonyokat. Ezért kiemelt jelentőségű a fegyveres szervek és a politika mindenkori jól beszabályozott, korrekt viszonya.

A fegyveres szerveknek ugyanakkor a függőség mellett van bizonyos önállósága saját tevékenységük tervezésében, szervezésében. A fegyveresek a hatalmat gyakor-ló politikai erőktől való függősége, illetve függetlensége mindig csak viszonylagos, időszakonként változik és mértéke, milyensége csak nagyon széles határértékek között fejezhető ki.

Magyarország határőrizetét, annak szervezeti kereteit történelmünk folyamán minden esetben az ország szűkebb és tágabb nemzetközi környezete, veszélyezte-tettségének vélt vagy valós foka alapján alakították ki.

A határőrizet rendszere és módszere, az alkalmazott eljárások, a szervezet jogosítvá-nyai mindig a belpolitikai helyzet és a nemzetközi körülmények függvényében alakultak. Ennek érzékeltetésére és igazolására elég az elmúlt száz év néhány történését felidézni.

A magyar határőrizeti szervek múltja, fejlődésének főbb irányai

Az első világháborút követően a történelmi Magyarország területe jelentősen, csaknem kétharmadával csökkent. Ennél is lényegesebb volt viszont, hogy ezáltal

Prókai Béla

98

elvesztette a térségben korábban meglévő jelentőségét. Az új rendszer számára a megváltozott államhatárok őrizete és védelme a korábbiaknál jelentősebbé vált. Miután a dualizmus korszakából megmaradt határőrizeti szervek maradványai nem voltak elégségesek az új helyzet követelte feladatok ellátására, szükségszerűen új szervezetet kellett létrehozni.

Az első világháborút követő években eleinte a kiépült és szervezetileg stabilizá-lódott vámőrség látta el a határőrizeti feladatokat. Később, a nemzetgyűlés 1922-es döntésével rendvédelmi szerveink központosított vezetés alá kerültek a Magyar Királyi Vámőrségről, Csendőrségről és Rendőrségről szóló törvény elfogadása után. A határőrizet azonban a későbbiekben egyre inkább a magyar királyi honvédség felügyelete és befolyása alá került. Így 1932-ben a vámőrségből az átszervezés foly-tán először a Magyar Királyi Határőrség lett, majd 1938-tól a Magyar Királyi Ha-tárőrség határvadász néven a honvédség szervezetébe lett integrálva.

Sajátos magyar jellegzetessége volt tehát ennek az időszaknak, hogy az ország határőrizeti feladatok ellátására hivatott szerve a pénzügyi tárca irányítása alatt állt, de a valóságban – illegálisan ugyan – a honvédelmi tárca gyakorlati irányítása való-sult meg. Ez a helyzet végül is 1939-ben szűnt meg, amikor egy törvény a határ őrizetét véglegesen a honvédség feladatává tetté.

Eleinte tehát a határőrizet és a határvédelem szervezetileg elkülönült egymástól, csupán a harmincas évek második felében került egy testület hatáskörébe mindkét feladat. Ennek magyarázata az akkori sajátos magyar viszonyokban rejlik. A triano-ni békeszerződés komoly mértékben korlátozta a hadsereg létszámát, melyet igye-keztek kijátszani. Ennek egyik formája volt az, hogy a határőrizeti szerv fedésében növelték a fegyverek erők létszámát. Így a vámőrség jelentős mértékben a katonai szervezetek fedésének és katonai káderek átmentésének szervezetévé vált.

Így nem is lehet különösebben csodálkozni azon, hogy a hadsereg a határőrizetet nemcsak felügyelte, hanem több sajátos határőrizeti hatáskört maga gyakorolt. (Pl.: útlevél-kibocsátás).

A revansista politika erősödésével, amikor már nem volt szükség a szándékok el-titkolására. a határőrizeti testületet egyértelműen határvédelmi szervvé alakította át, amely a második világháborúban a honvédség részeként tevékenykedett.

A határvédelmi erők mellett természetesen így is megmaradtak bizonyos határ-őrizeti feladatokat ellátó részek is, hiszen a területgyarapítások nyomán megnövekedett határvonalak ezt szükségessé tették. Csupán a belső szervezeti ará-nyok tolódtak el jelentősen a határvédelmi csapatok javára. A határőrizeti feladato-kat ellátó szervek sorában a két világháború között említeni kell a Magyar Királyi Államrendőrség határszéli kirendeltségeit is, amelyek a távolsági személyforgalom ellenőrzését végezték.

A két világháború között a magyar határőrizeti szervek fokozatosan militarizá-

lódtak. A kiegyezés után kialakult, elsősorban rendészeti jellegű határőrizeti szak-szerv folyamatosan elsorvasztásra került, és a határőrizeti feladatokat egyre inkább


99

határvédelmi, katonai jellegű feladattá tették. Teljesen egyet lehet érteni tehát azzal a következtetéssel, hogy: „A határőrizet ilyen jellegű átszervezésének igénye nem a belső fejlődés eredményeként, hanem külső tényező, a trianoni békediktátum követ-kezményeként alakult ki.”1

A honvédelmi miniszter 1945. február 23-i rendelete alapján a honvéd kerületpa-rancsnokságok alárendeltségében határportyázó századok és örsök lettek felállítva. Ugyanezen év végére már kialakult a 27 határportyázó századba szervezett, 150 örsből álló határőrizeti rendszer. Miután a határőrizeti szerveknek ekkor még nem volt önálló, központi szerve, tevékenységüket a honvéd kerületparancsnokságok egymástól függetlenül, alapfeladataik ellátása mellett irányították.

A tömegessé vált csempészés, a fegyveres bandák tevékenysége és a nagyarányú ki- és áttelepítések azonban hamarosan indokolttá tették a határőrség átszervezését. Erre 1946-ban került sor. Ennek lényege az volt, hogy szervezetileg ugyan a hon-védség kötelékében maradtak, de megszűntették a honvéd kerületparancsnokságok-nak történt alárendelésüket. Irányításukat az új szervezetként létrehozott Határőr Parancsnokság látta el.

A második világháború végén határőrizeti szerveink az önálló magyar államiságegyik fontos kifejezőjeként kerültek létrehozásra.

A határőrizeti szerveink múltjának bemutatásakor még napjainkban is érdemtele-nül kevés szó esik egy másik, a második világháború végén, a hazánkban folyó harcok befejezése után létrehozott új fegyveres testületről, a Magyar Határrendőr-ségről. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a határrendőrség nem kizárólag ha-tárforgalom ellenőrzési feladatok ellátásra volt csak hivatott, hanem jelentős meny-nyiségű határőrizeti feladatot is teljesített.2

A Magyar Határrendőrség szervezetébe 26 határrendőr-kapitányság és 170 kü-lönböző típusú határrendőr örs tartozott. Már ez a számadat és feladataik felsorolása is bizonyítja, hogy valóban komoly feladatokat teljesített a határőrizetben.

Az 1940-es évtized utolsó éveiben egyre távolabb kerülve a világháborútól, több nyugat-európai ország akkori példáját követve időszerű lehetett volna nálunk is a nem katonai jellegű határőrizetre való visszatérés. Ennek azonban nem kedvezett a kibontakozó hidegháború, majd a Jugoszláviát ért valótlan vádak hatására viszo-nyunk megromlása déli szomszédunkkal. E két körülmény miatt került sor a hadse-regfejlesztés új, erőltetett, a népgazdaság teherbíró-képességével nem számoló kon-cepciójának megvalósítására. Ennek folyamán a határőrség létszámát is emelték, szervezetét többször módosították. 1949 tavaszán például a Határőr Főparancsnok-ság állományába már 14 határvadász zászlóalj, 36 határvadász század és 194 örs tartozott.3 1949 végén a kötelékek elnevezése határvadászról határőrre változott.

1 Parádi József: A magyar állam határőrizete 1920-1941. Kandidátusi disszertáció. I. kötet 223. o. 2 Parádi József: Határőrizet 1945-1949 = Határvadászok?! Főiskolai Figyelő 1991. 1. szám 52-53. o. 3 Gáspár László: Az erőösszpontosítás és a mélyfelépítésű határőrizet kialakítása az 1945-1950

közötti szervezeti változások tükrében. Belügyi Szemle 1989. 5. szám 52. o.

Prókai Béla

100

1950. január 1-je jelentős dátum a magyar határőrség történetében. Nyilvánvaló szovjet példa alapján az AVH szervezetébe került, mely a Belügyminisztériumtól függetlenül működött. Ekkor alakultak ki a kerületek és ekkor kerültek a határőrség szervezetébe a korábban említett határrendészeti kapitányságok is. A határőrség állományába, ezáltal csaknem 18000 fő tartozott. Ebben az időben került sor nyuga-ton és délen az aknamező telepítésére, a magasfigyelők felépítésére az országhatár mentén. Az 1950-es évek elején többször került sor kisebb-nagyobb szervezeti ki-igazításokra, létszámcsökkentésre.

Az 1956-os eseményeket követő időszak jelentős változásokat hozott a határőr-ség életében. Ismét az egységes Belügyminisztérium szervezetébe került, mint önál-ló szerv. Egy sor intézkedés történt, melynek a határőrizet eredményessé tételét, a nagyszámú határsértési kísérlet visszaszorítását szolgálták.

A déli országhatár mentén is visszaállításra került a határövezet, nyugati viszony-latban ismét telepítésre került az aknamező és a műszaki zár, melyek a későbbiek-ben megszüntetésre kerültek.

Bár a rendszerváltást követő évek történéseinek, tapasztalatainak átfogó, tudo-mányos igényű elemzésére, értékelésére még nem került sor, mégis szükséges érin-tőlegesen foglalkozni vele. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az éveknek felgyorsult tár-sadalmi mozgásai nem hagyták érintetlenül más a társadalmi szervekhez, intézmé-nyekhez hasonlóan a határőrséget sem.

Ezekben az években a határőrség mindennapos tevékenysége – más fegyveres szervekhez hasonlóan - több szempontból a hazai, de túlzás nélkül állítható, hogy néhány vonatkozásban a nemzetközi közvélemény érdeklődésének középpontjába is került. A belpolitikai és a szomszédos – volt szocialista – országokban bekövetke-zett események jelentősen hatottak tevékenységére.

1989. május 1-én a Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a határőrség fel-adatainak, szervezetének korszerűsítéséről szóló jelentést. Elismerte és eredmé-nyeznek minősítette a testület munkáját. Határozatát követően megkezdődött az elektromos jelzőrendszer (sokak által az úgynevezett „vasfüggöny”) lebontása. Megszüntetésre került a határsáv, a nyomsáv, feloldásra a határvízi halászattal, hor-gászattal kapcsolatos korlátozások. Gyökeresen megváltozott és humanizálódott a határőrség fegyverhasználata. Hazánk csatlakozott a genfi menekültügyi konvenci-óhoz.

1989. december 17-én a kormány ismét foglalkozott a határőrség helyzetével. A 2046-os számú határozatában úgy rendelkezett, hogy a testület 1990 elején kezdje meg és 1995 végéig fejezze be a hivatásos szervezetre való áttérést. Ennek értelmé-ben 1990-ben a balassagyarmati és miskolci, 1991-ben pedig a győri és zalaeger-szegi kerületek áttértek a hivatásos szervezetre, és elnevezésük is igazgatóságra változott. Emellett további „más szervezeti és eljárásbeli változások is bekövetkez-tek a határőrizetben. A leglényegesebb, hogy megszűnt annak totális jellege.

Kialakult a szovjet mintára megszervezett, a változások miatt jelentős részben funkcióját vesztett katonai – védelmi jellegű feladatokat felváltó rendészeti feladat-


101

rendszer, illetve az azt eredményesen végrehajtani képes határrendészeti szervezet koncepciója.

1990 elején megkezdődött a hivatásos határőrizetre való áttérés, megtörtént az ál-lomány átképzése az új rendészeti feladatokra.

E történelmi folyamatban még egy jelentős állomást szükséges megemlíteni. 2008. január 1-jén megszűnt az addig önálló határőrség. Szervezete, feladatrendsze-re a rendőrség szervezetébe került „integrálásra”. Ez az aktuálpolitikai döntés, bár nem volt teljesen előzmény nélküli, akkor és azóta is élénk viták forrása.

A rövid múltbeli áttekintést összegezve megállapítható, hogy a dualizmus korá-ban a határőrizetet előbb a pénzügyi, majd a belügyi tárca felügyelte, és rendőri jellegű határőrizeti szervezet alakult ki. A két világháború között fokozatosan elő-térbe került a militarizáció, mely a határőrizetet háttérbe szorította, illetve egyre inkább katona feladattá változtatta. Emiatt a határőrizet elmélete és gyakorlata eb-ben az időszakban nem is fejlődött kellően. A honvédelmi tárca a határőrizeti szer-vet a honvédelmi alakulatok egyik fedőszerveként kezelte.

A második világháborút követően a honvéd kerületi parancsnokságok alárendelt-ségében létrehozott határvadász alegységek szolgálatukat portyázó és ellenőrző járőrözéssel látták el. Ezzel párhuzamosan újra létrehozásra került a határrendőrség is. Vagyis kezdetben a rendvédelmi, rendészeti jellegű tevékenységük volt a megha-tározó. A későbbi években azonban elsősorban külső tényezők miatt háttérbe szo-rultak a belső fejlesztési törekvések és a katonai jellegű határőrizet került előtérbe. A határőrség katonai jellege egészen a rendszerváltásig megmaradt, csupán a hon-védelmi tárca irányítását váltotta fel kezdetben az önálló belső védelmi, majd a belügyminisztériumi szervezet. Ennek alapvető oka, hogy a BM Határőrség is a sztálini típusú társadalmi berendezkedés egy sajátos formája, másolata volt évtize-deken keresztül, egészen 1989-ig, amikor megkezdődött ennek a szervezetnek radi-kális megváltoztatása, illetve lebontása.

Összegzésképpen megállapítható, hogy a jelenlegi határőrizeti szervezet elődjei

elsősorban nem katonai szervezetként kerültek létrehozásra és fejlesztésre. Az egyes történelmi időszakok és szituációk valós, vagy csak feltételezett háborús fe-nyegetései, majd a monolitikus társadalmi formáció miatt került sor időszakonként államhatáraink katonai jellegű őrizetére.

Napjaink nemzetközi és belpolitikai viszonyai azonban már nem indokolják az államhatár totális katonai jellegű őrizetét, a határőrizeti és határvédelmi (határbizto-sítási) tevékenység ismételt összevonását. A helyzet európai gyakorlathoz való iga-zodást, a rendészeti jellegű tevékenység és szervezet általánossá tételét igényli.

Jogi és alkotmányos igények

A társadalom más szerveihez hasonlóan a változó határrendészetnek is igazodnia

kell az állami és jogi élet változásaihoz. A határrendészet csak az alkotmánynak, az

Prókai Béla

102

alaptörvénynek és a törvényeknek alárendelt szervként működhet. Tevékenységé-nek függetlennek kell lennie és maradnia a pártpolitikai tevékenységektől. Ezért is került sor a rendszerváltást követően depolitizálására. A múlthoz hasonlóan a jövő-ben sem a szervezet és vezetése fogja önmaga számára a főbb feladatokat, hatáskö-röket meghatározni. A pártok beleszólási jogának csökkenése mellett a mindenkori kormányzati, államhatalmi szerveknek kell majd megfogalmazniuk elvárásaikat a határrendészeti feladatokat ellátó szervekkel szemben, illetve azt, hogy milyen jo-gosítványok illetik majd meg szolgálati személyeit feladatai teljesítése során.

A mindenkori kormánynak kell biztosítania, hogy a határrendészet megfeleljen a kor követelményeinek, hogy olyan erőt képviseljen, amelyre a kormányzat és a lakosság bizton számíthat, hogy az államhatár mentén mindig alkotmányos és tör-vényes rend uralkodjon, hogy azt tiltott módon senki ne használhassa fel a norma-sértések elkövetésére. Ezekkel egyúttal járuljon hozzá a társadalom stabilitásához és a szomszédos országokkal a jó és normális viszonyok fenntartásához is.

Természetesen az is megengedhetetlen, hogy a rendőrséget, mint fegyveres szer-vet politikai erő felhasználhassa önös érdekei, vagy bármilyen belpolitikai kérdés megoldására. Ránk is vonatkoznia kell annak a napjainkban más fegyveres szervre vagy testületre már korábban megfogalmazott elvnek, hogy szervezetünk csak az alkotmánynak és a mindenkor hatályos törvényeknek megfelelően, azok talaján és szellemében, annak alárendelten fejtheti ki tevékenységét. Működésünknek függet-lennek kell maradnia a gyakran szélsőséges – és egymásnak is homlokegyenest ellentmondó – pártpolitikai vitáktól és a napi politikai eszmeáramlatok ingadozásai-tól. Testületünk eredeti jellegéből adódóan továbbra is meg kell őrizni képességün-ket, lehetőségünket bizonyos társadalmi stabilizáló szerep betöltésében való részvé-telre. A fegyveres szerveket ugyanis általában, - de különösen napjainkban - a bel-politikai kérdések békés megoldásának egyfajta biztosítékaként indokolt felfogni és kezelni.

A fegyveres testületek nemzeti érdeket szolgálnak, ezért közvetlen pártirányítá-suk nem lehetséges. Egy dolgot mindenképpen világosan látni kel. A fegyveresek a szó igazi értelmében egyetlen országban, egyetlen társadalmi formációban sem teljesen függetlenek a politikától. Hiszen erejükről, felhasználásukról minden jogál-lamban közvetlenül a politikai és államhatalom intézményei, szervei döntenek e jogilag megfelelően behatárolt és elosztott jogkörök alapján. Természetesen a fegy-vereseknek a hatalmon lévő politikai erőktől való függése mindig viszonylagos és mértéke széles skálán mozoghat. Mindez csupán azért került külön is kiemelésre, mert nem megengedhető, hogy a fegyveresek pártcsaták, különböző politikai irány-zatok harcának szinterei legyenek.

Elengedhetetlen a határrendészeti munka jogi tartalmának erősítése. A magasabb szintű törvényesség a rendészeti szerveknél is csak a szélesebb körű jogi háttérrel, az állomány jogi ismereteinek és általában a jogi kultúra növelésével biztosítható. Ezért is fogalmazódott meg annak idején egy korszerű, hatékony, a jogállamiság


103

követelményeinek megfelelő kisebb létszánú professzionális határrendészet megte-remtésének és részére a megfelelő jogi szabályozás biztosításának igénye.

A hazánkban és környezetünkben zajló változások közepette az államhatárainkon mindenkor kiegyensúlyozott viszonyoknak, rendnek kell lennie. Az államhatár megbízható őrizetéhez jelentős társadalmi, politikai érdekek fűződnek. A határőri-zet tehát egy szolgálat, szolgáltatás, melyet ez a szervezet az ország, unió, a lakos-ság érdekében és érdekeinek védelmében végez. Fontos, hogy a szervezet jogai és kötelezettségei törvényileg szabályozottak, a törvényesség betartása pedig ellenőr-zött legyen.

Az emberi jogok, a demokrácia kiteljesedése, a szabadság sem jelenti azt, hogy az államhatáron, a határral kapcsolatban bárki tetszése szerint cselekedhet. Bizo-nyos szűk körű korlátozások, tilalmak szükségesek, épp az emberi és szabadságjog-ok teljesebb érvényesülése érdekében. De a határrendészeti munkában csak odáig terjedhetnek ezek a korlátozások, ameddig azok nem sértik a magyar és külföldi állampolgárok érdekeit.

A határrendészet erőinek – eszközeinek csoportosításánál, alkalmazásánál ezért figyelembe kell venni, hogy a több irányból is reálisan keletkezhető veszélyek elle-nére sincs szükség a jövőben a totális, minden viszonylatban és időben egyformán erős határőrizetre. Csak ott, olyan mértékben és módon célszerű tevékenykednünk, ahol, amikor és amilyen jellegű és nagyságrendű veszély határainkon keletkezik.

Az egyre nagyobb mértékeket öltő migráció ellenére is az alapvetően nyitott, korszerű, az emberek, eszmék, információk és javak szabad áramlását lehetővé tevő határmenti szűrőrendszer megvalósítása és funkcionáltatása lehet csak a célunk.

A határrendészet helye a tudományok – kiemelten a hadtudomány – rendsze-rében:

A politika és a határőrizet viszonyában egyértelműen a politikáé a meghatározó szerep. Ugyanakkor „a tudományok és a politika viszonyában mindig a tudományé az elsőbbség. A tudománynak kell az alapnak lennie, a politika a tudományt nem tudja és nem is akarhatja befolyásolni, mert valahányszor a tudományba beavatko-zott a politika, a végeredmény mindig valamiféle ostobaság lett.”4 /4./

Ez a felfogás áttörést jelent a korábbi évek egyoldalú, a politika mindenhatósá-gát, a tudományokkal szembeni elsődlegességét jelentő felfogásával szemben. Ezen alapon jelentős fejlődés következett be a biztonságpolitika felfogásában, megközelí-tésében is. Egyre többen vallják, hogy a biztonságpolitika napi, gyakorlatias felada-tokra épül, ezért nem megengedhető az ideológiai alapokra való helyezése. A ma-gyar hadtudományokhoz hasonlóan a határrendészet is hosszú évtizedek önállótlan-sága után most próbálja meghatározni saját helyét, szerepét a tudományok rendsze-rében, illetve kialakítani sajátos, a csak rá jellemző elméleti arculatát. 4 Antall József: Tudomány és politika. Magyar Tudomány 1991. 6. szám 661. o.

Prókai Béla

104

Magyarország honvédelmének alapját a biztonságpolitika alapelvei képezik. A honvédelem alatt legtágabb értelemben hazánk területének, függetlenségének és különböző érdekeinek a béke és a háború időszakában fegyveres és nem fegyveres eszközökkel megvalósuló általános védelmét célszerű érteni.

Eddigi ismereteink és felfogásunk szerint az államhatár őrizetével, rendjének fenntartásával összefüggő ismeretek a honvédelem részét képezik. A határrendészet (határőrizet), mint a nemzet és közbiztonság védelmének egyik szakága a kialaku-lóban lévő „belső védelem” vagy „rendvédelem” (megnevezése még nem eldöntött) tudományág egyik területe. Lényegét tekintve az államhatárral össze-függő rendé-szeti tevékenységek, elméletének és gyakorlatának összessége. A honvédelem idő-szakai szerint pedig az államhatár őrizetére hivatott határrendészeti erőknek – első-sorban, de nem kizárólagosan – békeidőszaki tevékenysége.

Ezt azért hangsúlyozom külön is, mert meglátásom szerint a hadtudomány tár-gyát indokolt lenne az eddiginél jóval tágabban, nem csak a háború, hanem a béke időszakára is értelmezni. Felfogásom szerint ugyanis nemzetünk biztonsága, határa-ink őrizete és védelme, fegyveres erőink és testületeink felkészítése, tevékenysége, fejlesztése szempontjából nemcsak a háború, hanem a béke időszaka is kiemelt jelentőségű.5 Ebben a felfogásban a honvédelem alatt sem csak a fegyveres küzde-lem lefolyásának időszakát, hanem a béke időszakában megvalósuló, sokoldalú, jelentőségében nagyon is kiemelkedő védelmet indokolt értenünk.

A határrendészet sajátos feladatrendszerét, szervezetét is úgy célszerű tehát ki-alakítani, hogy képes legyen megfelelni a Belügyminisztérium béke időszakbeli, rendészeti, „belső védelmi” jellegű biztonsági elvárásainknak, ugyanakkor tevé-kenysége szervesen illeszkedjen hazánk honvédelmének rendszerébe és adott hely-zetben alkalmas legyen korlátozott célú határvédelmi részfeladatok teljesítésére is.

A határrendészet szervezetének működlési elveit, tevékenységi rendjét alapvető-en a hadtudomány által kidolgozott és sajátos feladatrendszerre adaptált határőr szakismereti rendszer tartalmazza. Tehát szakismeret jellegű, multidiszciplináris ismeretrendszerről van szó. Ezért jellegének megfelelően elsősorban az alkalmazott tudományok ismeretrendszeréhez kapcsolódhat, de belső struktúrájának végleges feltárása és meghatározása - ha történtek is erre biztató kísérletek – még megoldásra váró feladat.

Ugyancsak indokolt érdemben foglalkozni a megváltozó, bővülő feladatrendszer-rel, a megújuló szervezettel összhangban a határrendészet fogalmai, szakkifejezései egy része tartalmának, egymáshoz való viszonyának feltárásával, egységes termino-lógiai bázisának mielőbbi kialakításával.

Az átmeneti időszak jellegéből következik, hogy régi fogalmaink egy része el-vesztette értelmét, tartalmát. Gyakran mást értünk alattuk, mint korábban. Emellett természetszerűen új fogalmak is keletkeztek, melyek tartalma a régi fogalmakhoz

5 Ugyanerre a következtetésre jutott Sándor Vilmos (Vö: Országhatár Magazin 11. 47. szám 18. o.)

és Bogár Károly. (Vö: Hozzászólás az 1991. október 26-i első hadtudományi konferencián)


105

való viszonya még nem mindig egyértelműen tisztázott. Hiányzik még az elméleti általánosítás, a letisztuláshoz szükséges történelmi távlat.

Következtetések

Magyarország államhatárainak rendje, őrizete politikai kérdés és várhatóan hosz-

szú ideig még az is marad. Határaink őrizete nemcsak jól felfogott nemzeti érde-künk, hanem jogunk, szűkebb és tágabb nemzetközi környezetünkkel szemben kö-telességünk is.

A következő években még nem fog csökkeni az államhatár őrizetének jelentősé-ge, sőt az európai folyamatokhoz, az Európai Közösség országaihoz való csatlako-zásunk, Uniós tagságunk miatt még növekedett is.

Ez pedig megköveteli egy szakmailag jól képzett, szervezetileg egységes és a nemzetközi gyakorlathoz igazodó módszereket alkalmazó szervezet meglétét és fenntartását. Államhatárunk rendje és biztonsága ugyanis lakosságunk jogos igénye, de befolyásolja szomszédainkkal, de kontinensünk, sőt távolabbi földrészek orszá-gaival való viszonyunkat is. Helytálló az a mondás, hogy az államhatár nemcsak elválaszt, hanem össze is köt. Az államhatár „mint érzékeny műszer” mindig egyik hiteles jelzője, tükre volt a nemzetközi és belső helyzetünk alakulásának.

A határőrizetben alkalmazott módszerek, a határőrizettel szemben támasztott kö-vetelmények mindig az adott kor és a mindenkori társadalom által determináltak.

A határrendészet szervezeti kereteit, tevékenység alkalmazott módszereit a jövő-ben is az államhatalmi szervek, a politika fogják meghatározni. Vagyis megmarad a politika prioritása. Ennek kimunkálásában azonban indokolt bevonni az e területe-ken tevékenykedő, az ehhez értő szakembereket, akik javaslataikkal, megalapozott szakmai véleményekkel segíthetik az érdemi döntések meghozatalát. További felhasznált irodalom:

1. Parádi József: Határőrizet /1945-1949/ = Határvadászok. Főiskolai Figyelő 1991. 1. szám 51. o.

2. Menekültügyi konferencia kezdődött Berlinben. Nem akarunk új falakat. Magyar Hírlap 1991. október 31.

3. Határőrség = határrendőrség? Interjú Nováky Balázs vezérőrnaggyal. Ha-tárőr Magazin 1990. 35. szám 4-5. o.

4. Elképzelt határvédelem. Magyar Honvéd 1991. 12. szám 36. o. 5. Léderer Pál: Európai belügyesek az illegális bevándorlók ellen. Népszabad-

ság 1991. október 31. 6. Ortutay L. Gyula: Magyarország az ütközőzónában. Népszabadság – Világ-

tükör. 1991. december 13. 6 o. 7. Freész Károly: Nincs konszenzus a katonapolitika elveiről. Népszabadság

1990. december 7. 4. o.

Prókai Béla

106

8. Parádi József. Elképzelések a határőrség korszerűsítésére. Belügyi Szemle 1990. 1. szám 64-71. o.

9. Kábítószer, terrorizmus, illegális bevándorlás. Horst Eisel miniszteri taná-csos, az NSZK határőrsége alelnökének tájékoztatója. Határőr Magazin 1990. 15. szám

10. A magyar Határőrség a rendszerváltás folyamatában. A társadalom és a rendészeti szervek. Tanulmánysorozat BM Kiadó, Budapest, 1993.

11. A Határőrség évkönyve 1993-94. 12. A Határőrség évkönyve 1998.

A XX. század elején kialakított határrendészet szellemiségének visszatükröződése a századvégi…

107

Dr. Babos Albert nyá. határőr dandártábornok a hadtudományok kandidátusa

A XX. század elején kialakított határrendészet szellemiségének visszatükröződése a századvégi magyar-osztrák kapcsolatokban a szombathelyi

kerület határszakaszán

Előszó helyett

1990. december 19. 14:35 óra, Kerületparancsnokság Szombathely. A Hörmann-forrási őrsparancsnok jelentése: „Jelentem, hogy az Írott-kő szolgá-

lati helyről bevonuló járőr jelentette az alábbi eseményt. A menetvonalukon halad-tak, amikor a Hármashatár1 nevű határtörésnél osztrák katonák jöttek át magyar területre, majd előttük 4-5 méterre megálltak és fegyvereiket élesítve a rájuk szegez-ték. A bevonuló járőrrel együtt haladt egy kiránduló magyar házaspár gyermekük-kel. A helyzetet a polgári személy, a férj oldotta meg, aki minimális német tudásával tisztázta, hogy ők kirándulók és nem menekültek. A beszélgetés ideje alatt a járőr tagjai szintén élesítették fegyvereiket és az osztrák katonákra szegezték. Ezek után a négyfős osztrák járőr visszafordult és elvonult az erdős terepre. A behatolás terüle-tén frissen hullott, mintegy negyven centiméteres hó van, amelyben a lábnyomok jól láthatók. A polgári személyek elmondását, adatait rögzítettem.”

A kerületparancsnok utasítása az őrsparancsnoknak: „A helyszínt azonnal bizto-sítsa a további parancsig, a nyomokat rögzíttesse és azokat takartassa le. Végrehaj-tásról jelentést kérek!”

Az eseményt jelentettem az országos parancsnoknak, Nováky Balázs tábornok-nak, aki rövid konzultálás után utasított a történtek kivizsgálására, gyors, csendes, toleráns lerendezésére.

1990. december 20. 09:00 óra, Kőszegi Határátkelőhely. A határtalálkozóra Kőszeg határátkelőhelyen került sor, ahol megjelentek a Bur-

genlandi Biztonsági Igazgatóság, a Burgenlandi Katonai Parancsnokság képviselői, a határszolgálatot ellátó zászlóalj (a karintiai Spittalban állomásozó hegyivadász zászlóalj) parancsnokhelyettese. A magyar delegációt személyem, a felderítő osz-tály vezetője és a FEP parancsnoka alkotta.

1 A Hármashatár töréspont nevét a magyar-osztrák határvonal, Kőszeg város és a hegyaljai községek erdőhatárainak találkozásáról kapta.

Babos Albert

108

A megbeszélés során összegeztük ismereteinket a történésről, annak helyéről és azokat térképen, határleírási vázlatokon pontosítottuk. Szükségesnek ítéltük meg a helyszíni bejárást is. Az osztrák felek kérték az érintett katonák és parancsnokaik jelenlétét, amellyel egyetértettünk. A kivizsgálást még aznap, 13 órakor megtartot-tuk.

1990. december 20. 13:00 óra, Hörmann-forrási Őrs, Hármashatár határtörés (a

volt aknamező és nyomsáv területe) Az Írottkő-kilátóhoz vezető járőrcsapás eléri a határvonalat a Hármashatár törés-

pontnál, majd onnan a határ vonalában, attól mintegy 50-60 méter távolságra halad a kilátó felé. A helyszín beállítása, rekonstruálása gyorsan megtörtént, a friss, mély hóban a nyomok jól látszódtak. Az érintett katonák újra szemben álltak egymással, most már fegyver nélkül. A tolmácsok segítségével újra elmondták a történteket, majd egymáshoz lépve kezet fogtak és barátságukról biztosították egymást, illetve parancsnokaikat.

A helyszínen, a kivizsgáló bizottság ezzel lezártnak tekintette munkáját. A jelen-lévő osztrák katonai személyek külön kérést fogalmaztak meg egy újabb határtalál-kozót illetően, mellyel egyetértettünk és az időpontját 1991. január 3-án, helyét pedig az Írottkő-kilátón határoztuk meg.

Kedves Olvasó!

Engedje meg, hogy a közel negyven éves, aktív határőr szolgálatom utolsó évti-

zedének eseményeivel, élményeivel foglalkozzam, amely egyben a század befejező éveit is jelentik. A visszaemlékezéseim sajátos idő és értékrendet követnek, ame-lyekben eltekintettem a szakmai értékelésekről és a teljességre való törekvéstől.

A rendszerváltás teljes kibontakozása folyamatában vettem át a Szombathelyi Határőr Kerület vezetését, készülve az első szabad választásokra. A határhelyzet legfőbb jellemzője az, hogy előző évben fizikailag is megsemmisült az államhatár elválasztó jellege, és az azt biztosító elektromos jelzőrendszer (EJR)2, egyéb admi-nisztratív eszközök szűntek meg, illetve módosultak, mint pl. a működési terület vagy mélységi ellenőrzés, megváltozott a határsértés minősítése, bűncselekményből szabálysértéssé vált. A határsértést elkövetők nemzetiségi összetétele az előző öt év alatt átalakult, a külföldiek részaránya a 99 %-ot érte el. Számuk folyamatosan emelkedett és 1990. év végére elérte országos szinten a 40 ezer főt.3

A határőrizeti tevékenységünk alapja már egyértelműen a jogszerűtlen tartózko-dás felfedése, bizonyítása. Jöttek, csak jöttek a migránsok, szükségessé vált az elhe-

2 Sallai János: Egy idejétmúlt korszak lenyomata. A vasfüggöny története. Hanns Seidel

Alapívány2012. 3 Katona Klára: A határőrség a rendszerváltás időszakában (1987-1990) Levéltári közlemények

LXXXII. évf. 1. szám


109

lyezésük az eljárások lefolytatásáig. Szinte egyik napról a másikra működtetni kel-lett a közösségi szállást. Megtanulni, végezni az idegenrendészet-et, a külföldiekkel szembeni eljárásokat és megismerni azok életviteli, magatartási, felekezeti normái-kat.

Az EJR lebontása utáni években a totális határőrizetet átalakítottuk és kiépítettük a határrendészet szervezeteit, erőit, eszközeit, és a végrehajtás folyamatából kivon-tuk a sorállományt, helyettük hivatásos állományú kirendeltségeket, alegységeket hoztunk létre. Bevezettük az új szolgálati rendszereket, a mindenkori határhelyzet igazítottuk az alkalmazási formákat (pl. a határvadász századok bevetései, az útle-vél ellenőrzés egyoldalú, gyorsított végrehajtása), ami megfelelt a hazai és nemzet-közi elvárásoknak. A hivatásos és közalkalmazotti állományt folyamatosan készítet-tük fel az EU-csatlakozás időszerű feladataira, az osztrák és szlovén határőrizeti szervekkel a szakmai együttműködésre, naponkénti közös járőrözésre és útlevél ellenőrzésre.

A külföldi állampolgárok tömeges megjelenése és akadálytalan kijutása az ál-lamhatáron rendkívüli nyomást gyakorolt a nyugati határon szolgálatot teljesítőkre. A migránsok nagy száma az osztrák felet is intézkedésekre késztette. Ennek során a határ őrizetére vezényelték az osztrák hadsereg (általuk kisegítőnek, asszisztenciá-nak nevezett) alakulatait zászlóalj, század erőben a magyar-osztrák határ észak, közép és déli szakaszaira, melyek megegyeztek az államhatár A, B, C szakasz fel-osztásával. A határőrizetre vezényelt alakulatokat Burgenland Tartomány Katonai Parancsnoksága irányította és felügyelte.

Az osztrák segédcsapatok felvonulását megelőzte egy tanácskozás a Burgenlandi Biztonsági Igazgatóságon, ahol a négy nyugati kerület Győr, Sopron, Szombathely, Zalaegerszeg elmondta és átadta határőrizeti tevékenységük főbb jellemzőit, tapasz-talatait.

Az osztrák hadsereg előzetesen 10 hétre tervezte az asszisztencia fenntartását, amelyet az élet egy kissé átírt. Az eredetileg tervezett bevetési szolgálatot először 26 héttel, majd 1991-től évenként meghosszabbították. A bevetés ideje alatt hozzá-vetőleg 300.000, egész Ausztria területéről érkező katona szolgált az asszisztenciá-ban a magyar és szlovák államhatár mentén. Működésükkel a világ 110 országából érkező, több mint 80.000 illegális határátlépőt adtak át a biztonsági hatóságnak.4

A tényleges szolgálatuk 2011. december 15-ig tartott, amelyet a következő na-pon, Eisenstadtban szervezett ünnepségen az osztrák kormány képviselői, a had-ügyminiszter, a szövetségi és tartományi képviselők értékeltek és méltattak. Az ünnepségre meghívták az akkori és a jelenlegi határőrizetért felelős magyar vezető-ket is. Nagy örömömre szolgált a meghívás, a részvétel lehetősége és így a sok-sok ismerőssel, baráttal való találkozás, akik részesei, szereplői is voltak a közös prog-ramjainknak és élményeinknek.

4 Österreich Bundesheer / www. bmlv.gv.at

Babos Albert

110

Az 1991. január 3-ra tervezett határtalálkozó létrejött, amelyen a burgenlandi ka-tonai parancsnok megbízottja is részt vett. Egyetértés alakult ki, hogy a hasonló esetek megelőzése és a határszolgálat eredményessége érdekében a helyi és területi vezetők rendszeresen találkozzanak, ezek időpontját az asszisztenciaváltásokhoz igazítsák. A szolgálati megbeszéléseken részt vettek:- osztrák részről a járási hivata-lok idegenrendészeti referensei, a helyi csendőrparancsnokok és a katonai alegysé-gek parancsnokai; - magyar részről irányfelelős szakfőelőadók, (határőrizeti, rendé-szeti, felderítő), őrsparancsnokok, kirendeltségvezetők. A találkozókról jegyző-könyvek nem készültek, a szóbeli beszámolók mindig tartalmaztak hasznos infor-mációkat a határsértőkről és azok módszereiről.

Emlékeim szerint az ilyen találkozók után kirajzolódott egy embercsempész csa-torna, amelyet a Rohoncon (Rechnitz) élő román család szervezett és működtetett huzamosabb időn keresztül. Az osztrák fél az említett család ellen eljárást indított és többek között elköltöztette őket a határtérségből.

A találkozások során, a szakmai kapcsolatokon túl, lassan személyes, baráti és családi kötődések is kialakultak. Ezek hasznossága és szakmai jelentősége kitelje-sedett a mindennapi munkánkban, sőt egy nagy jelentőségű akcióban is, amely több országon átívelő és tevékenykedő kábítószercsempész hálózat sikeres felderítését és felszámolását eredményezte.

A kerület, később az igazgatóság elsősorban a burgenlandi Biztonsági Igazgató-sággal tartotta a kapcsolatot, rendezte az államhatárral kapcsolatos ügyeket, a migránsok átadás-átvételét. Szükséges kiemelni a Biztonsági Igazgatóság szerepét a II. János Pál pápa 1991. augusztusában, Szombathelyen tett látogatásának biztosítá-sára a kijelölt vezetők és alegységparancsnokok felkészítésében. A több napos fog-lalkozásról jegyzőkönyv készült, melynek készítése során nyelvtani, nyelvhelyessé-gi vita alakult ki a magyar tolmácsnő és a biztonsági igazgató, dr. Johann Schoretits udvari tanácsos között, aki később elismerte a tolmácsnő igazát és könyvekkel ajándékozta meg Vörösné Mélykúti Máriát.

Az 1990-es évek elején nagyon felerősödtek a különböző civil szervezetek kez-deményezései a határ egyszerűbb, gyorsabb és több ponton történő átlépésére. Fó-rumokat, megbeszéléséket szerveztek a határ mindkét oldalán, melyekre minden esetben meghívást kaptunk. A két ország kormányzati szervei döntései alapján, a magyar-osztrák határon új átkelőhelyek nyíltak,így Vas megye határszakaszán Bozsok-Rechnitz, Szentpéterfa-Eberau között, az itt élők nagy örömére. A korláto-zott nyitva tartási idejű és utas kategóriájú átkelőhelyek igazolták szükségességüket és hasznosságukat.

A közel féléves tapasztalatok megbeszélésére 1992. év végén, dr. Orbán Péter tá-bornokkal, a megye rendőrfőkapitányával közösen találkozóra hívtuk dr. Schoretits udvari tanácsos urat, a biztonsági igazgatót. A bozsoki határátkelőhelyen, az ideig-lenes konténeres munkahelyeken a jelentéseket hallgattuk, amikor megjelent a ha-tárvonalnál az Osztrák Hadsereg (Bundesheer) szemlebizottsága, amelyet a hadse-reg főfelügyelője vezetett, akinek Friedrich Dialer tábornok, a tartományi katonai


111

parancsnok mutatta be a bevetésen lévők tevékenységét. A találkozó így nem várt módon kibővült és a pihenőházban egy munkavacsorával folytatódott. Itt kell meg-jegyeznem, hogy Dialer tábornok 2002-ig látta el a tartományi katonai parancsnoki beosztást. Nyugállományba vonulása után a megyénkben, egy Rába menti kisfalu-ban, Pápócon házat vásárolt. Vele azóta is folyamatos, jó barátságot ápolok, heti-havi rendszerességgel találkozunk, a vadászati idények adta lehetőségeinket kihasz-nálva.

A rendkívül hangulatos és eredményes munkavacsora után a résztvevő felek az ilyen és hasonló találkozásokat a jövőben is szükségesnek tartották. Hangot adtak azon elgondolásuknak, hogy saját hatáskörükben eljárnak a közös munka, az együttműködés további fenntartására és eredményességének biztosítására.

Meghívásokat kaptunk többek közt, az osztrák katonai eskütételekre, amiket számunkra érdekesnek tűnő módon, mindig más és más községben, városban tartot-tak. Elmondták, hogy náluk a települések előre bejelentkezhetnek a megrendezés jogáért, melynek elnyerése megbecsülést és megtiszteltetést jelent a kérelmezőknek. A következő években rendszeressé váltak a meghívások katonai eskütételekre, ha-tárőr-, rendőrnapokra, amelynek mindig, mindenkor kölcsönösen eleget tettünk.

A találkozók egyike Léka (Lockenhaus) várában volt, ami a turisták számára je-lenleg is látogatható. Az állandó kiállítások megtekintésén túl, megnyitották a vár lovagtermét, ahol a piros-fehér-zöldbe öltözött várúrnő (általunk, azonnal Kunigun-dának elnevezett hölgy) fogadott bennünket, akinek a beszéde, szereplése és az általa szervezett fogadás-vacsora a középkori kosztümös filmek világát idézte. Em-lékezetes, hangulatos este volt, amelyen részt vett a pécsi határőr kerületparancsnok is, aki szabadságát töltötte a bozsoki pihenőházban.

A burgenlandi katonai parancsnokkal egy baráti beszélgetésen a sok-sok téma mellett, a fegyverzetről is véleményt cseréltünk. A terroristák által kedvelt fegyve-reket felsorolva azt láttuk, hogy a két legkedveltebb gépkarabély az AK-47 Kalasnyikov, a Sturmgewehr 77, amelyek a szervezeteink, katonáink rendszeresített eszközei. Szinte magától vetődött fel a kérdés, hogy hogyan ismerhetnénk meg ezeket a fegyvereket és ismertethetnénk meg a beosztott állománnyal. Felvetettem, hogy szervezzünk közös lövészeteket, alapelvként megegyeztünk, hogy a rendező biztosítja a lőteret, fegyverzetet és a végrehajtást. Az ötletet tett követte. 1991. no-vember 16-án a kőszegi lőtéren megtartottuk, az első közös lövészetet a burgenlan-di Katonai Parancsnokság és a szombathelyi Kerület Parancsnokság között. A má-sodik közös lövészet már Pinkafőn (Pinkafeld) zajlott le. Mindkét eseményt nagy várakozás előzte meg. A versenyzők különös izgalommal fogták kézbe a korábban már megcsodált, de sohasem használt fegyvereket. A megismerés, kezelés, lövés, mind-mind megannyi élmény vitte tovább ezt a kezdeményezést odáig, hogy jelen-leg is szervezik osztrák-magyar-szlovén részvétellel, immáron túl van a 25. rende-zésen. A lő versenyek alapvetően pisztoly (Glok, PA-63), illetve gépkarabélyok (AK-47, Sturmgewehr 77) egyéni és csapat számaiból tevődtek össze, esetenként kibővültek egyéb fegyver (Parabellum, Dragunov) számokkal. A közös lövészetek

Babos Albert

112

történetében volt, amikor 16 csapat indult, osztrák, magyar katonák, szlovén rend-őrök, határőrök, vámőrök. Több esetben versenyen kívül csatlakoztak polgári támo-gatók, bajtársi szövetségek csapatai is. A lövész csapatok vezetői és kísérői részére a lövészetek – az osztrák rendező mindenkor – ideje alatt külön programot szerve-zett. Ezek közül néhányat megemlítek, a teljességigénye nélkül, így Bruck-i erőd-rendszer5 elemei, a Hainburgban a monarchia haditengerészeti-, a Wiener Neustadt-i katonai akadémia múzeumának megtekintése.

A burgenlandi Katonai Parancsnokság több alkalommal meghívta és felkészítette a katonai járőrversenyeikre, a „próbatételre” tiszthelyetteseinket, ezek időtartama 5-10 nap volt. Ez alatt lehetőséget biztosítottak számukra nyelvtanulásra is és nem elhanyagolható gesztus volt, hogy a teljes ellátásukat biztosították.

A hivatásos határőrizetre való áttérés egyik jelentős feladata volt a megfelelő szolgálati ruházat kiválasztása és rendszeresítése. Az országos parancsnokság szak-emberei megtekintették, a kérésünkre, Eisenstadtban szervezett katonai ruházati bemutatót, amely során láthattuk az amerikai mintára készített „hagymahéj” rend-szerű, az időjárásnak megfelelően alakítható osztrák szolgálati ruházati kollekciót.

Az évek folyamán kialakultak a szolgálati tevékenységeken kívüli, részvételi és képviseleti formák, ezek közül szükségesnek tartottam kiemelni a tartományi Kato-nai Parancsnokság zenekara által tartott koncerteket. A jelentősebb bemutatókra Eisenstadtban, az Eszterházy-kastélyban került sor, melyre mindenkor meghívást kaptak a megye katonai, rendőri és határőr vezetői.

Hasonlóan alakult ki a farsangi tiszti bálokon való részvételünk. A kismartoni (Eisenstadt) tiszti kaszinóban minden évben, a farsang végén, „farkán”, húshagyó kedden rendezték a bált, amelyen örömmel vettünk részt kollégáimmal.

A viszonzás szándékával szerveztük meg húsvéti tojás-báljainkat, melyre szere-tettel hívtuk az osztrák barátainkat is. Sikerült egyfajta viszonosságot kialakítani és hamar kinőttük a bozsoki pihenőház lehetőségeit, ezért rendezvényünket Szentgott-hárdra helyeztük át, ahol már volt hagyománya a határőr báloknak.

A XX. század utolsó évtizede a magyar honvédség számára is átszervezések so-rozatát hozta, amelyet a Savaria laktanya alakulatainak változásain keresztül szinte testközelből figyelhettünk meg. Az akkori szervezetek egyike volt a Savaria dandár, amelyik új csapatmúzeumot alakított ki. Az ünnepélyes átadáskor itt találkoztak az osztrák, magyar meghívottak, köztük a pinkafői ezredparancsnok is, aki meghívta a határőrkerület vezetőit egy laktanya látogatásra. A pinkafői látogatáson találkoztunk a K.u.K. Magyar Honvédség 83. gyalogezredének emlékeivel, ezred történeti köny-vével, amely magyar nyelven íródott. Az ezred vezénylő nyelve- a K.u.K. haderejé-ben csak néhány egységnél- volt a magyar. A fő állomáshelye Szombathely, további állomáshelyei illetve elhelyezési körletei voltak Körmenden, Kőszegen és Pinkafőn. A pinkafői katonai alakulatok jogelődjüknek tekintik a 83. gyalogezredet és tárol- 5 ”Spannocchi-tan” az osztrák katonai doktrína. Emil Spannocchi tábornok: Kampf ohne Fronten. (Harc arcvonalak nélkül) című műve alapján. Forrás: Wikipedia


113

ják, gyűjtik a hozzá kapcsolódó emléktárgyakat. Büszkén mutatták az I. világhábo-rúban eredményesen és példamutatóan helytálló ezred emlékszobrát és elmondták, hogy két azonos szobor készült, az egyik Szombathelyen van, de nem találták meg.

Kérésüket, hogy keressük meg a szobrot, sikerrel teljesítettük, felkutattuk és ké-peket, videókat készítettünk, amelyeket az ezred vezetőinek átadtunk. Az egykori huszárlaktanyában, az 1930-as évek elején avatott szobrot többször áthelyezték, jelenleg Szombathelyen a Kálvária melletti parkban található, felújítva, de részben hiányosan.

A határrendészet, határforgalom ellenőrzés mindennapjaiban a szolgálati érintke-zés mellett a személyes kapcsolatok is erősödtek. A kerület vezetése rendszeresen találkozott a felsőpulyai, felsőőri, németújvári járási vezetőkkel, főszolgabírókkal, csendőrparancsnokokkal. Helyi szinten gyakorta megtörtént, hogy csendőrőrspa-rancsnok, vámparancsnok születésnapjára vagy egyéb családi programra invitálta magyar kollégáját és munkatársait.

A határrend a két ország közti szerződésnek megfelelő fenntartása mindennapi közös tevékenységünk alapját jelentette, az előírt normák alapvetően érvényesültek.

A 90-es évek elejére befejeződött a határvizeken (Pinka, Arany-patak) a határvo-nalak újbóli kijelölése, a területcserék végrehajtása. A határvízi horgászat problé-mamentesen folyt.

A határnyiladék tisztítása folyamatosan, rendben történt az önkormányzatok fel-adataként. Egy eset azonban, nagyon kirívó volt. Történt ugyanis, hogy az egyik határ menti faluban az önkéntes tűzoltó egylet kapta meg a tisztítási feladatot. Az önkéntes tűzoltó, egy traktoros, szárzúzóval végezte faladatát, ami olyan jól sike-rült, hogy néhány (12) határkövet megsemmisített illetve megrongált. Ez az eset mindkét oldalon jogos felháborodást váltott ki, de a rendezés során újra működött a megértés, a toleráns magatartás.

A határ menti vadászatok pozitív, negatív eseményekkel színesítették mindenna-pi munkákat. A sebzett vadak rövid úton történő át- és visszaadása kedvezően hatott az elejtők, illetve a vadásztársaságok számára. Gondoljunk csak bele, dióhéjban, egy szarvasbika súlya 150-200 kg, és a hivatalos formában a visszaadás 2-3 nap, augusztus van, hol és hogyan hűtik , tartják olyan módon, hogy az felhasználható maradjon.

A pinkamindszenti őrs határszakaszán történt eset nem tartozott a követendő példákhoz. Az osztrák vadászok a határnyiladékra építették a leshelyüket és a ma-gyar területen létesítettek vadetető helyet. A helyszínre kért határtalálkozó előtt a konkrét helyzetet lefotóztuk illetve videóztuk. A tárgyalás időpontjára az osztrák vadászok az etetőhely nyomait eltűntették, de a bemutatott bizonyítékok alapján elismerték a szabálysértő magatartásukat, a tiltott vadászatot, a magaslest lebontot-ták. A határ menti vadászatok a későbbiekben is jelentős hangulati tényezőként, időnként negatívan hatottak a két ország viszonyára, mint például a vadmozgást akadályozó kerítés építése a határ mellett, magyar területen.

Babos Albert

114

A határőr igazgatóság nyugállományba vonulásom után is eredményesen folytat-ta a közös tevékenységeket, tovább erősítette a szolgálati és személyes kapcsolato-kat és teljesebbé tette az államhatár összekötő szerepét.

Befejezés helyett

1966. október 15. 13:00 óra, Hörmann-forrási Őrs határszakasza A határőrizeti szabályzat, illetve a kerületparancsnok éves határőrizeti parancsa

alapján az őrs hivatásos állománya évente köteles volt ellenőrizni a határjelek meg-létét, azok állapotát és jelentésben összegezni a tapasztalatokat. A feladat végrehaj-táshoz biztosították az őrsparancsnoknak az aknazáron6 a kapu helyét, a határleírást, a határjelek számozását és elhelyezkedését. Az aknazáron meglévő kapuk szigorúan titkosak voltak és csak az ott szolgáló a hivatásos állomány ismerhette.

Az őrsparancsnok járőrtársaként teljesítettem ezt a feladatot, végighaladtunk a közel 10 kilométeres szakaszon és útközben megálltunk egy járőrháznál, amelyet az 1920-as évek elején építettek a járőröző vámőrök, csendőrök számára. A határnyi-ladékot az osztrák oldalon folyamatosan tisztították, a határkövek jól láthatóak vol-tak és a köztük kirajzolódó nyomok, a rendszeres járőrözésről tanúskodtak.

Elgondolkodtam, hogy kik, milyen módon járnak határt ellenőrizni, mivel foglal-koznak a tereplejárások során, hogy tartják a kapcsolatot társaikkal, elöljáróikkal. Az idős kőszegiek elmondásai szerint, az új határok kijelölése ellenére, továbbra is rendszeresen átjártak, a két világháború között kirándulni az Írottkő-kilátó érintésé-vel Lékára, majd a Rőti-völgyön keresztül vissza Kőszegre és hozzátették, nagyon ritkán találkoztak osztrák csendőrrel vagy vámőrrel.

Az akkor felmerült kérdéseimre, azokat kissé már feledve, 25 év múlva kaptam meg a választ, amelyet a fent leírtak szemléltetik.

A visszaemlékezéssel célom volt bemutatni azt, hogy a totális határőrizetet mi-ként válthatta fel a határrendészet, a határ elválasztó szerepének megszűnése ho-gyan erősítette és tette mindennapivá a határ összekötő szerepét.

6 Gecsenyi Lajos: A második vasfüggöny. Archívnet 2007. 3. szám

Piros vonal helyett …

115

Dr. Ritecz György nyá. rendőr ezredes külső szakértő, Belügyminisztérium


„A szükségszerűség és a szabadság ellentmondása nélkül nem csak a filozófia, hanem a szellem fölöttébb magasztos

akarata is elhalna, mint ahogy ez meg is történik azokban a tudományokban, amelyekből hiányzik ez az ellentmondás.”

(Schelling) Azok, aki valaha foglalkoztak a határellenőrzéssel, határbiztonsággal jól tudják,

hogy ezt a feladatot lehetetlen egy szűk térben, egy vonalban megvalósítani. Jól példázza ez már a honfoglaláskorában alkalmazott gyepűrendszer, a török időkben működtetett végvári rendszer, a XX. század elején elfogadott határrendőrségi tör-vényből eredő feladatok, valamint a szovjet mintájú ún. totális határőrizet, amely-nek egyik meghatározó elve volt a több vonalasság. Ezen elveket követve az Euró-pai Unió, illetve a Schengeni tagállamok megalkották az Integrált Határbiztonsági Modellt (IBM) mely négy szűrőt/szintet (four tiers) foglal magába.

Az IBM-t talán úgy lehet a legérzékletesebben bemutatni, ha a térben való elhelyezke-dés vetületében tekintjük át a rendszer egyes elemeit. Ugyanis az IBM intra-, inter- és international együttműködésének szintereit kivetítve egyfajta többszörösen összetett rend-szert alkot, mely egyes alrendszerei egyfajta értelemben biztonsági szűrőként szolgálnak.

Az IBM rendszer sz űrői (vázlat)

8. 9 1

Európai Unió területe

Migrációs nyomás

1-2 3-5. 6. 7.

Célország

Tranzit országok Migráció kibocsátó országok

VIS

Ritecz György

116

Szerző által készített vázlat az IBM rendszer1 vizuális megjelenítésére 1. Politikai, gazdasági és tájékoztató eszközök a migráció kezelésében; 2. Vízumrendszer; 3. Delegált okmányszakértő; 4. Összekötő tisztviselők; 5. Szállító vállalatok felelőssége; 6. Tranzit államok határőrizeti rendszere; 7. Biztonságos harmadik országok; 8. Külső határok szigorú őrizete; 9. Kiegyenlítő intézkedések; 10. Belső határ térsége. A felsorolt lépcsők egy elméleti komplex rendszert alkotnak az egyes elemek

kölcsönösen hatnak egymásra és együtt egy összetett szűrőrendszert alkotnak, így az egyes szűrőelemek hiánya, vagy elégtelen működése a mögötte lévőkre plusz terheket hárít, illetve jelentős mértékben csökkenti az egész rendszer hatékonyságát, több elem egyidejű működési hiánya a teljes rendszer eredménytelenségéhez is vezethet.

1. Ez a lépcső csak kvázi tekinthető az IBM rendszer szerves részének, mivel a

jelenlegi működési rendszer csak közvetett módon tudja ezen elem részeit befolyá-solni. Ezzel együtt mégis a rendszer részének kell tekinteni abban a vonatkozásban, hogy az IBM-t érintő valamennyi folyamatot érintően az egyik legnagyobb befo-lyással rendelkező eleme. Migrációs szempontból nem (csak) az egyes illegális migráns honi területre való bejutását akadályozza, illetve nehezíti meg, hanem első-sorban a migráció kiváltó okát kívánja megszüntetni, éppen ezért a migrációt keze-lő, illetve a határellenőrzési komplex rendszer elengedhetetlen eleme. Elsősorban politikai, de nem mellékesen gazdasági eszközökkel is képes egy adott állam, illetve államszövetség – esetünkben például az EU – politikai és gazdasági nyomást vagy támogatást nyújtani a nem kívánatos migráció elkerülése, illetve az illegális migrá-ció akadályozása céljából.

A potenciális kibocsátó országok migrációt kiváltó okait elemezve, a vándorlás által érintett (vagy várhatóan érintett) ország, ország-csoport a migrációs veszély mértékére, érdekeik veszélyeztetésének függvényében általában képesek, illetve

1 Jelen tanulmány a szerző doktori értekezése és Makai Viktorral közösen írt „Integrált Border Me-

nedzsment” című a Határőrség Tudományos Tanácsa és a Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozat és a Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztálya 2005. évi pá-lyázatán I. helyezés nyert mű felhasználásával készült.


117

készek politikai, gazdasági2 támogatást nyújtani ennek elkerülésére, avagy szankci-ókkal élni, amennyiben a migráció nem csökken. Tipikus példája ennek Jugoszlá-via,3 amely a kilencvenes évek eseményei folytán az európai földrészen a legna-gyobb migráns kibocsátóvá vált. A Milosevics vezette állam háborút és polgárhábo-rút gerjesztett, illetve vívott, mely embertömegek elvándorlásához, migrációjához vezetett. Ezen cselekmények elítélése és nem elsősorban elhárítása, megakadályo-zása érdekében az európai közösség politikai életben elszigetelte Jugoszláviát, ki-zárták, illetve felfüggesztették a nemzetközi szervezetekben való tevékenységét, valamint gazdasági blokád alá helyezték. Milosevics 2000. őszi bukását követően szinte azonnal elismerte az EU és tagállamai az új szerb elnök (Kostunica) legitimi-tását, az országot ismét fel-, illetve visszavették az addig őt kirekesztő szervezetek-be, illetve a gazdasági szankciók feloldásával egyidőben a pénzügyi segélyek is beindultak. Ezzel is stabilizálni kívánták az országot, valamint a demokratikus és gazdaságilag fejlődőképes társadalmi lét megteremtését elősegíteni és ezáltal is csökkenteni, illetve akadályozni a migráció eszkalálódását ebben a térségben.

Másik példa, amikor 1998 első napjaiban több ezer törökországi kurd illegális migráns hajóval igyekezett a görög vagy az olasz partokat elérni. Az EU államok politikai és akár gazdasági szankciókat is kilátásba helyeztek, ha a török hatóságok nem akadályozzák meg az illegális migrációs hullámot, melynek hatására január végére már meg is szűnt az ilyen nagy tömegű, egyidőben hajón Törökországból induló kurd menekülthullám.

Akkor, amikor az ILO4 adatai szerint 12 millió embert zsákmányolnak ki kény-szermunkában még ma is, és közülük közel 2,5 millióan az emberkereskedelem áldozatai is, akkor belátjuk ezen elemnek még számtalan és súlyos problémát kell kezelnie. Különösen nehéz munkának ígérkezik, amikor a becslések szerint az em-berkereskedelem évi haszna 32 milliárd dollár, vagyis minden kényszermunkás dolgoztatása kb. 13 ezer dollárt hoz az emberkereskedőknek. Az emberkereskede-lem és a kényszermunka áldoztainak 40-50%-a 18 év alatti gyerek. Politikai, diplo-máciai és gazdasági lépéseket is meg kell tenni annak érdekében, hogy az érintett országokban hatékony igazságszolgáltatás működhessen és a kiváltó okok – struktu-rális gyökerek – feltárása megtörténjen, ugyanis csak a kormányok és nemzetközi szervezetek aktív lépései hozhatnak eredményeket.

Részben ehhez a „szűrőhöz” tartozónak tekinthető a potenciális migránsok tájé-koztatása, informálása a legális migráció lehetőségeiről, az illegális migráció veszé-

2 Gazdasági fellendülés hatására előbb-utóbb csökkennek a kriminális és (a célországok, vagy más

országok irányába ható) egyéb biztonsági kockázatok is, amelyek elsősorban a diktatúrák nyomása alól felszabadult, szegény és válsághelyzetben lévő országokból eredeztethető. Vö: Szabó A. Fe-renc: Migráció biztonság EU-bővítés – Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet 2000. 20. o.

3 Nem mellékesen más tényezők is közrehatottak az alább leírtak megvalósulásában, de jelen műben ezek elemzésére nincs mód.

4 International Labour Organization

Ritecz György

118

lyeiről, valamint az idealizált célország valós körülményeiről.5 Az ilyen jellegű megelőzésnek olyan információt kell adnia, amely korrekt, valóságos, teljes, hozzá-férhető, a megfelelő szövegösszefüggésbe van elhelyezve, szisztematikus, a társa-dalmi viszonyoknak megfelelő, stratégiailag úgy irányított, hogy a maximális együttműködést kihozza a hallgatóságból, mivel csak így képes hatékonyan betölte-ni preventív szerepét.

2. Ez a lépcső lényegét tekintve két részből áll. Elsőször is a vízummentesség, il-letve vízumkötelezettek körének meghatározásából, valamint a vízumkötelezett országokban a külképviseletek vízumkiadó hatóságainak tevékenységéből. A ví-zumkötelezettség, illetve az attól való mentesség megállapításához az adott ország a rövid és hosszú távú érdekeit, így a migrációs tényezőket és a biztonsági kockáza-tokat is figyelembe veszi. Ennek megfelelően azon országokkal szemben, ahonnan nagy arányú nem kívánt migráns, vagy biztonsági kockázatot jelentő személyek érkezése prognosztizálható – más irányú érdekekkel együtt komplexen vizsgálva - vízumkötelezettség bevezetése indokolt.

A vízumkötelezett országokban a külképviseletek kijelölt, illetve felkészített személyei jogosultak a vízum kiadására. Ennek során a belépés és tartózkodás fel-tételeit is vizsgálják. Az EU előírásainak megfelelően, ennek keretében a többi uni-ós tagállam érdekeit is képviselni kell. A valamennyi tagállamban vízumköteles országok állampolgárai számára a schengeni egységes vízumot a külképviselet állít-ja ki, a Schengeni határ-ellenőrzési kódexnek6 megfelelően. Meg van szándék arra, hogy a nemzetközi együttműködés erősítése mellett közös vízumkiadó helyeket hoznak létre a harmadik államokban. Például a hazánk Kisinyovi külképviselete már jelenleg is 14 másik tagállam nevében (számára) is ad ki vízumot.

A vízum kiadáshoz szükséges az adott ország, illetve a közösség azon adatbázisa-it (VIS) és információit felhasználni, melynek segítségével kiszűrhető azon sze-mély, aki az adott ország (vagy a közösség más államának) valamely érdekét sérte-né, vagy sérthetné meg beutazásával, tartózkodásával. Ennek segítségével akadá-lyozható azon személyek beutazása is, akik illegális vándorlási céllal kívánnának adott országba bejutni, illetve aki biztonsági kockázatot jelent valamely tagállamra.

3. Harmadik – elsősorban migráns kibocsátó, illetve jelentős tranzit - országba

delegált (kihelyezett) okmányszakértők, akik szakértelmükkel, tanácsaikkal, javas-lataikkal segítik az adott helyen működő külképviseletek, szállító vállalatok illegális migráció elleni tevékenységét. A kihelyezett okmányszakértő adott országban in-tézkedési jogosultsággal nem rendelkezik, így csak a hamis, hamisított okmányok, illetve ezeket felhasználó személyek felismerésében szerzett szakismeretét használ-

5 Például lásd Kanada Plakát programját Miskolcon 2013 januárjában. 6 A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési

kódex) létrehozásáról szóló 2006. március 15-i 562/2006/EK rendelet.


119

hatja fel. Objektív okokból kifolyólag a kiküldött szakértő nem lehet minden eset-ben jelen a külképviselet, illetve a szállító vállalat útokmány ellenőrzései során, így a – kiküldött okmányszakértő által tartott - felkészítés, képzés során történő isme-ret-, tapasztalatátadásnak nagy jelentősége van. E mellett kérdéses esetekben az okmányszakértő – fizikai közelségéből adódóan – direkt módon is képes segítséget nyújtani. Ezen tevékenység jelentős mértékben növelheti a külképviseletek és a szállító vállalatok illegális migráció, nemzetközi szervezett bűnözés (és más bizton-ságra veszélyt jelentő személyek, szervek) elleni munkájának hatékonyságát, ezért is tekinthető ez külön lépcsőnek, valamint ezen személyek általában a küldő ország határőrizeti szervének tagjai, így szervezetileg – rendszer szemléletű megközelítés-ből – elkülönítendő az általa támogatott két másik elemtől. E mellett célszerű, ha a fogadó állam rendészeti szerveivel is partneri viszonyt alakít ki. Megemlítendő az EU, illetve a schengeni államok az okmányszakértők kiküldését igyekeznek össze-hangolni, így általában adott helyre csak egy tagállam delegál szakértőt, aki viszont munkájával valamennyi (vagy legalább is több) tagállam szerveit, illetve szállító vállalatait támogatja. Bizonyos mértékig a FADO rendszer külső határon kívüli elemeinek is lehet őket tekinteni. A delegált okmányszakértők,7 ugyanúgy mint az összekötő tisztek az ILONet, vagyis a migrációs összekötő tiszti rendszer8 részei jól mutatja ezt az erre vonatkozó EU rendelet9 és a még mindig el nem fogadott ILO Közös Kézikönyv10 is.

4. A kihelyezett összekötő tisztek, tisztviselők általában azon országokba kerül-nek kiküldésre, amelyben az illegális migrációs tevékenységek, illetve a küldő or-szág (ország-csoport) biztonságát fenyegető cselekmények (terror és/vagy nemzet-közi szervezett bűnözés) ez által is hatékonyan gátolhatók, vagyis azon kibocsátó vagy tranzit államokba ahonnan releváns információk szerezhetők be a migrációs és kockázatot jelentő folyamatokról.11 Igazán akkor lehet eredményes ez a munka, ha a helyi szervekkel való együttműködés, információ-átadás során kezelhetőbbé válik a migráció, valamint a helyi hivatalos és nem ritkán a civil szervekkel kialakított köz-vetlen kapcsolat a migrációból eredő és a más jellegű biztonsági kihívások kezelé-séhez is hozzájárul. Az összekötők szakértőként a fogadó állam rendészeti szervei-vel szorosan együttműködnek és az információcserében vesznek részt, mely segít-ségével – a küldő és a fogadó állam érdekében egyaránt – az operatív és a preventív határbiztonsági tevékenységet is támogatni képesek. A helyi (regionális) migrációt megelőző tevékenység, a határbiztonsági rendszer kiépítése, fejlesztése, egyes ele-meinek hatékonyabbá tételében nyújtott szakmai támogatásban, illetve az összekötő 7 Jelenleg a magyar Rendőrség Kisinyovban és Isztambulban foglalkoztat delegált okmányszakértőt. 8 A rendszerről bővebben az IBM kialakítását célzó projektekben lesz szó. 9 Council Regulation (EC) No 377/2004 of 19 February 2004 OJ L 64. p. 1 2.3.2004. 10 DRAFT Common Manual For Immigration Liaison Officers posted abroad by the Member States

of the European Union 11 Jelenleg hazánk (BÁH) összekötő tisztviselőket alkalmaz Ankarában, Kairóban és Hanoiban.

Ritecz György

120

szakértői véleményére alapozott segélyek, támogatások biztosításában is megnyil-vánulhat. Az illegális migráció operatív kezelése elsősorban a határőrizetben, ide-genrendészetben résztvevő szervek munkájának összehangolása, konkrét informá-ciók cseréje, akciók végrehajtása útján valósul meg, melyhez elengedhetetlen az összekötői feladatok ellátása. Ma már az ellenőrzött szállítás, határon túli figyelés, közös nemzetközi akció elképzelhetetlen az összekötők bevonása nélkül, nemkü-lönben a felderítési technikák megismerése, bevezetése és alkalmazása, operatív és általános stratégiai információk cseréjében is jelentős szerepük van.12

Ebből is kitűnik, hogy az összekötők az ún. „korai előjelző rendszer” (early warning system)13 szerves és elengedhetetlen részei. Ez a rendszer a statisztikai adatok elemzésével értékelésével és közvetlen és közvetett operatív információkkal egyaránt igyekszik mind a legális, mind az illegális migrációs tendenciákat, folya-matokat nem csak figyelemmel kísérni, hanem a kockázatot jelentős eseményeket, folyamatokat oly mértékben előre jelezni a tagállamoknak, hogy azok megtudják tenni a szükséges lépéseket. Sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy ezen dokumentum, illetve a rendszer is mutatja, hogy az IBM szellemét még nem teljes mértékben képviselik még a jogalkotók sem. Pedig talán könnyen belátható, hogy a terroriz-mus, a szervezett bűnözés és a migráció a globalizálódott világban csak széles nem-zetközi együttműködés révén kerülhet kezelhető keretek közé, ha ennek elemei már meg is vannak, akkor azt alkalmazni is kellene. A már meglévő lehetőséget jelzi, hogy összekötő tiszteket nem csak a határőrök, bevándorlási szervek, hanem a vámőrség mellett a rendőrség, csendőrség és más a bűnüldöző hatóságok is kikül-denek, akik aktívan részt is vesznek az ILONet-ben.14 Az ILONet, illetve a korai előjelző rendszer is jól mutatja viszont, hogy az IBM mint nagy rendszer egyes alrendszerei mennyire egymásba érnek, mivel a korai előre jelző rendszer informá-ciókat, adatokat kap az IBM mind a tíz szűrőjétől és egyben elemzett, értékelt in-formációkat, ajánlásokat is ad, hogy milyen lépéseket kellene tenni az adott szűrő hatékonyabb működtetése érdekében.

5. Szállító vállalatok, amelyek annak ellenére, hogy az ún. civil szférához tartoz-nak, az illegális tranzit- és bevándorlás célú migráció és a nemkívánatos elemek vonatkozásában - ezen belül is elsősorban (de nem kizárólag) a légi közlekedést

12 Hazánk ILO-i által felfedett illegális szándékú beutazás 2009. május és 2012. december között 912

fő. Vö: Belügyminisztérium Külső határok Alap Solid rendszer 2011/3.3.1 projekt 2012. december havi Előrehaladási Jelentés

13 Resolution of 27 May 1999, on the creation of an early warning system for the transmission of information on illegal immigration and facilitator networks. - Council Decision Establishing a secure web-based Information and Co-ordination Network for Member States' Migration Management Services /* COM/2003/0727 final

14 2010-ben 18 tagállam 170 országban 384 összekötőt működtetett. Forrás: https://circa.europa.eu/Members/irc/jai/iconet/libadmin?l=/ilo_network/list_ilo_and_alo&a=ls letöltve (2013.01.30-i letöltés)


121

választóknál - az egyik fontos kiszűrési pont. Jogszabályok kötelezik a szállító vál-lalatokat a nem megfelelő útokmánnyal rendelkező, illetve a beutazási feltételekkel nem rendelkező utasok visszaszállítására, valamint a tartózkodási költségeinek megtérítésére, ha a személyek beutazásáért az adott szállítóvállalat felelős. Indokolt esetben pénzbírság is kiszabható a vállalattal szemben. Ezen „lépcső” elősegíti, hogy a szállítóvállalatokat igénybe venni kívánó, de legális útiokmánnyal nem ren-delkező illegális migránsok kiszűrhetők legyenek, illetve amennyiben mégis az adott országba jutnak, onnan különösebb nehézség – más eljárások igénybevétele - nélkül visszajutathatók a kiindulási helyre, anélkül, hogy ennek költségei az érkezé-si állam határőrizeti szervét (ezáltal az állami költségvetést, vagyis a polgárokat) terhelnék. A Rendőrség által kiszabott közrendvédelmi bírságok a szállító vállalatokat érintően

2007 2008 2009 2010 2011 2012

Bírságolások száma 102 16 2 6 8

Bírság össz-értéke (Ft) 111 695 006 16 118 903 2 156 720 9 918 932 9 493 988

Forrás: ORFK Határrendészeti Főosztály

6. A migráció kibocsátó-, valamint a tranzit-országok határrendészeti ellenőrző,

szűrő tevékenysége. Adott migrációs hullám tranzitországaiban működő határőrizeti rendszerének jellege, eredményessége nagyban befolyásolja a célország államhatá-ráig eljutó illegális migránsok számát, minőségét, útvonalát, ezáltal befolyásolják az ide koncentrálandó erő-eszköz mennyiségét és minőségét. A tranzit államokban amennyiben a honi jogszabályi keretek, a határőrizeti szervek szervezettsége, haté-konysága nem teszi indokolttá, illetve nem teszi lehetővé az adott illegális migráci-ós cselekmények akadályozását, akkor várhatóan ezen ország területe fokozottabb mértékben válik illegális migrációs útvonallá és a „mögötte” lévő migrációs lépcsők terhelése jelentősen megnő. Példa volt erre a majdani Szovjetunió utódállamai, a határőrizeti rendszer megbomlása miatt a távol-keleti illegális migránsok egyik kedvenc útvonalává váltak. Másik példa, amikor 2000 nyarán a „Milosevics-rezsim” elősegítette kínai állampolgárok Jugoszláviába jutását és továbbvándorlá-sát, melynek következtében 2000 év második felében hírtelen jelentősen megnőtt Közép-Kelet-Európában és Nyugat-Európában egyaránt az illegális kínai migránsok száma. Ilyen szempontból fontos ezen elem, melynek megléte, hatékonyságának növelése - közvetett és közvetlen támogatással - elősegítheti a migrációs folyama-tok eredményes kezelését. A „Szélesebb Európa” gondolata és programjai is ezen irányba hatnak, ahogyan a különböző twinning, CARDS és más nemzetközi (NA-

Ritecz György

122

TO, EBESZ, ENSZ, stb.) programok is, azáltal, hogy igyekszik biztonságossá tenni a külső határok menti országokat, de ez már át is vezet a következő szűrőelemhez.

7. Ez részben a 6. szűrő részének is tekinthető, de talán külön is megemlítendő a jelentőségénél, illetve az illegális migráció feltartóztatásának gyakorlatában elfog-lalt helye, szerepe folytán, mely nem más, mint az Unió külső határai mentén elhe-lyezkedő harmadik (gyakorlatilag csatlakozásra váró, abban reménykedő) országok határőrizeti és biztonsági rendszere. A csatlakozási szándék kényszerén túl a to-loncegyezmények rendszere, valamint az ún. biztonságos harmadik ország elve is arra inspirálja ezen országokat, hogy ne engedjék eljutni a potenciális illegális migránsokat és a kockázatot jelentő személyeket (tárgyakat) az EU külső határára, illetve területére és ennek érdekében szoros együttműködést alakítson ki a tagál-lamokkal. 2004-ig Magyarország is ebbe a körbe tartozott, mely megmutatkozott abban is, hogy hazánk primer érdekei nem kívánták, hogy jelentős határőrizeti erő-ket tartson fenn és működtessen a nyugati határain, ennek ellenére a magyar szervek a hosszú távú érdekek szem előtt tartásával jelentős erőfeszítéseket tett arra, hogy minél kevesebb illegális migráns jusson az EU külső határára, illetve a közösség területére és ezzel az Unió külső határán, valamint a mélységben dolgozó határőri-zeti szervek munkáját jelentős mértékben segítette. Mint láthattuk, a lényegét te-kintve az 1-7 „lépcső” egyfajta értelemben preventív intézkedést jelent, legalábbis a schengeni tagállamok szempontjából, erre utal az IBM fogalmában a „külső határok előtt” kifejezés. Itt jegyzendő meg, hogy a biztonságos harmadik ország, manapság inkább idegenrendészeti szempontból használatos, melynek lényege, hogy a bizton-ságosnak tekintett államból érkező migráns, menedékkérő kérelmét alapvetően el-utasítandónak ítélik a tagállami szervek tekintettel arra, hogy már „biztonságos”, üldözés mentes helyen tartózkodhat, így nem indokolt a tovább vándorlása.15

8. Külső határral rendelkező Unió (schengen)-tag szigorú határforgalom-

ellenőrzése és aktív zöldhatár őrizete. A SVE, Schengen Kódex illetve az ún. Schengeni Közös Kézikönyv, illetve a Katalógusok (határok ellenőrzése, rendészeti szervek közötti együttműködés, SIS, SIRENE, Vízum kiadás) igen részletesen rög-zítik milyen módon, milyen eszközökkel kell megvalósítani, a valamennyi tagállam biztonsági érdekeit szolgálni képes, hatékony határforgalom-ellenőrzést. Az átkelő-helyek közötti határszakaszok az ún. zöldhatár-őrizet megvalósításával szemben támasztott igények kielégítésére vonatkozóan egyértelmű (számonkérhető) előírá-sok nemigazán vannak, ennek ellenére a kialakult gyakorlatok egy igen szigorú, a legkorszerűbb technikai eszközökkel felszerelt és kellő mennyiségű és minőségű humánerőforrással rendelkező határőrizeti-rendszer működtetésére van szükség. A külső határokon érzékelhető talán a leginkább az IBM összetett jellege, melyben a határforgalom ellenőrzésben résztvevő határőr, vámőr, állat- és növény- 15 E gondolat mentén született meg a Dublin Konvenció is.


123

egészségügyi hatóságokon kívül a civil szféra érintett képviselői (speditőrök, szállí-tó vállalatok, de például a polgárőrség is, stb.) a nemzet biztonsági szervek, a rend-őri szervek és nem utolsó sorban a zöldhatár őrizetéért felelős szervek is részt vesz-nek. A háromszintű (intra-, inter-, international) együttműködést - a fent említett szervek bevonásával is – jól prezentálják az információcsere hivatalos kereteit is biztosító, kapcsolattartó helyek, közös központok, közös kapcsolattartási szolgálati helyek, valamint a közös akciók és a Fókuszponti Irodák.

9. Az ország területén foganatosítandó ún. kiegyenlítő16 intézkedések több elemet

foglalnak magukba. Ide tartoznak: − a harmonizált idegenrendészeti szabályok, eljárások (belépés, tartózkodás

feltételei, szabályai, menedék iránti-, menekültkérelem elbírálás előírásai); − a bűnügyi jogsegély intézmények; − a rendőri-, határőrizeti együttműködés kérdései; − az összehangolt információs rendszerek, adatbázisok (SIS, VIS, FADO,

EURODAC, stb.). Mindez azt tükrözi, hogy valamennyi tagállam területén, valamennyi migráció

kezelésben résztvevő szerv azonos elvek alapján, a kölcsönös információ-csere segítségével a közös érdekek kielégítése érdekében tevékenykednek17. Ennek kere-tében történik a legális migrációként (menekült, menedékes tevekénységnek) „álcá-zott” illegális migrációs cselekmények kiszűrése elsősorban idegenrendészeti eljá-rások keretében, az illegálisan bejutottak, illetve az illegálisan tartózódók, illegális munkavégzők, valamint a keresett személyek, tárgyak felderítése és a velük szem-beni eljárás lefolytatása, a főbb migrációs csatornák, csomópontok „lefogása.”

Az ún. „kiegyenlítő intézkedések” sorában is célszerű megemlíteni a tömegtájé-koztatást,18 mivel mind a migránsok, mind az „őshonos lakosság” migrációval kap-csolatos cselekedetei, reakciói ezáltal sokkal racionalizáltabbakká, kiszámíthatób-bakká és így kezelhetőbbé válhatnak, vagyis az objektív és szubjektív biztonság is nagyobb mértékben biztosítható (lehetne). Ennek keretében a migránsokat, a „benn-szülötteket” egyaránt fel kell világosítani a valós tényekről és fel kell tárni az érin-tettek19 tényleges érdekeit, bemutatni az együttélés normatíváit. Ebben a tevékeny-ségben jelentős szerepet vállalhatnak és vállalnak a civilszervezetek, nem utolsó

16 Elnevezése a belsőhatár átjárhatóságából eredő biztonsági vákuum kiegyenlítése, kompenzálása

érdekében bevezetett intézkedésekből ered, bizonyos megközelítésben ide tartoznak a felsorolt lép-csők más elemei is.

17 Az elmélet és a gyakorlat között, mint oly sok más területen itt is vannak eltérések. 18 Hasonlóan, mint az első pontban szereplő tájékoztatás, ezen elem általában nem jelenik meg a

„schengen rendszer” vizsgálatakor, bár a migrációt és különösen az illegális migrációt érintő ténye-zők e nélkül nagyságrendekkel kevésbé hatékonyan kezelhetők.

19 Értve ez alatt az illegális és legális migránsokat, az embercsempészeket, a szűkebb és tágabb kör-nyezetet, az intézményeket, stb.

Ritecz György

124

sorban a xenofóbia visszaszorításában és a migránsokban élő irreális illúziók elosz-latásában.

Talán még sokak által nem kellően ismert, hogy miért is van szükség a kiegyenlí-tő intézkedések keretében az ún. komplex mélységi ellenőrzésekre és a belső hatá-rok mentén folytatott tevékenységekre. A statisztikai adatokat áttekintve20 láthatjuk, hogy még a jelenlegi EU és schengen államokban is milyen jelentős szerepe van a mélységi és a belső határ menti ellenőrző rendszereknek. Erre példa nyugati szom-szédunk Ausztria is. Az adatokból jól érzékelhető, hogy igen sok csempészett sze-mély kerül felfedésre már a belépés megkísérlése során, de ennek kétszeresét is elfogják a mélységi területeken, sőt még kiutazáskor is sikerül ilyeneket elcsípni. A jogellenesen beutazóknak, pedig csak töredékét sikerül a külső határon feltartoztat-ni, a mélységben és a kilépéskor is tízezres nagyságrendben fognak el ilyen jogsér-tőket. A nyomozati munka jellegéből adódóan az embercsempészek többségét is a mélységben fogták el.

Ausztriában az illegális migránsok felfedésének helye

0

2000

4000

6000

8000

10000

12000

14000

16000

2003 2004 2005 2006 2003 2004 2005 2006 2003 2004 2005 2006 2003 2004 2005 2006

belépéskor mélységben kiutazáskor komp. Int.

csempész

csempészett személy

jogellenesen beutazó

Forrás: Organisierte Schlepperkriminalitat Jahresbericht 2003, 2004, 2005, 2006 – Republik

Österreich Bundesministerium Für Inneres – adatai alapján a szerző által készített grafikon

Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy amennyiben csak és kizárólag a külső határ térségében működtetjük a „határrendészeti” rendszert (IBM-t), vagyis csak itt alkalmazzuk a „határrendészeti” erőket, akkor a jogsértők nagyobb aránya nem kerül az igazságszolgáltatási rendszerbe, vagyis a jogérvényesítés elve sérül, azaz biztonsági kockázat (nem is kis mértékben) keletkezik.

20 Jelen tanulmány terjedelmi korlátai nem engedik meg az adatok részletes ismertetését, így ajánlott

az eredeti disszertáció, illetve tanulmány megtekintése.


125

A magyar Határőrség ezt felismerve dolgozta ki az illegális migrációt ellenőrző mélységi hálót (CheckNet)21. Ennek megvalósítása érdekében az érintett miniszte-rek (Belügyminiszter, Pénzügyminiszter, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Miniszter) a közöttük lévő együttműködési megállapodások alapján közös utasítást adtak ki,22 majd ennek folyományaként 2004-ben23 az illegális migráció és az ahhoz kapcsolódó más jogellenes cselekmények elleni hatósági fellépés hatékonyságának növelése, illetve összehangolása érdekében létrehozta az Integrált Vezetési Közpon-tot. A CheckNet feladata, hogy a szolgálati és a hatósági tevékenység időben, térben és módszereiben történő összehangolásával, a rendelkezésre álló erők és eszközök gazdaságos felhasználásával, az információcsere felgyorsításával, a totális ellenőr-zés mellőzésével, differenciált és szelektív módon, az ország egész területén bizto-sítsa a külföldiek jogszabályokban meghatározott hatósági ellenőrzésének végrehaj-tását, továbbá az illegális migráció, valamint az ahhoz kapcsolódó más jogellenes cselekmények felfedését, illetve a szükséges hatósági eljárások lefolytatását. Sajná-latos módon a Rendőrség Határőrség integrációja ezt a rendszert gyakorlatilag meg-szüntette (minimalizálta), melyet az is jól prezentál, hogy 2004-ben 3065, 2005-ben 3635 illegális migránst fedtek fel a mélységben, addig 2010-ben mindössze csak 71-et és a nemzetközi kifogások következtésben24 is csak 745-öt 2011-ben.25

Ausztriában felfedett illegális migránsok érkezés i ránya szerinti megoszlása %-ban

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

Németország

Csehország

Szlovákia

Magyarország

Szlovénia

Olaszország

Svájc

Nem ismert vagylégi

Forrás: Organisierte Schlepperkriminalitat Jahresbericht 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008,

2009, 2010, 2011 – Republik Österreich Bundesministerium Für Inneres – adatai alapján a szerző által készített grafikon

21 A szerző által megalkotott kifejezés az Ellenőrző Hálózat angol fordításának felhasználásával. 22 2/2002 BM-PM-SZCSM együttes utasítás. 23 20/2004. (BK 15.) BM-FMM-PM együttes utasítás 24 A korábban elvont erőket, eszközöket részben vissza irányították ezen feladatokra. 25 Az Ausztriában felfedett illegális migránsok érkezési arányának változása jól érzékelteti, miért is

érkeztek a nemzetközi jelzések hazánk ellenőrzési rendszerének hiányosságaival kapcsolatban.

Ritecz György

126

A CheckNet ilyen jellegű vizuális megjelenítése a szerző műve.

10. A belső határok térségében – elsősorban azon országoknál, ahol szárazföldi

külső határ is van és ezek szomszédainál – a tranzit illegális migráció, a más tagál-lam területére lépni nem jogosultak, valamint más jogsértők továbbhaladásának megakadályozására és a határokon átnyúló jogsértő cselekmények felfedésére, megakadályozására irányuló intézkedések foganatosítása elengedhetetlen a bizton-ság megteremtése és fenntartása érdekében. A schengeni rendszer a már ismert és elterjedten alkalmazott intézményeken, illetve eljárásokon túl újakat is létrehozott, ezen a lépcsőn belül a határon átnyúló megfigyelést, a határon átlépő követés, közös nyomozások, közös járőrözések, információcseréket és a kapcsolattartási helyeket26 sorolhatjuk ide.

A határon átnyúló megfigyelés - SVE a nemzeti jogosítványokat kiegészítve - az egyik tagállam kijelölt27 szervei tisztviselőinek engedélyezi, hogy bűnüldözés céljá-ból, bizonyos feltételek mellett, személyek vagy csoportjaik, illetve tárgyak tervsze-rű, észrevétlen megfigyelését egy másik tagállam felségterületén folytathassa. A megfigyelésnek tehát a megfigyelő rendőri szerv államának felségterületén kell kezdődnie, és a kijelölt szervnek a hazai jog szerinti felhatalmazással kell bírnia a

26 Nem tévesztendő össze a „kontakt pontként” emlegetett EUROPOL nemzeti egységgel, vagy a SIS

nemzeti kapcsolattartási helyével. 27 SVE 40. cikk 4. bekezdésben felsorolt.


127

megfigyeléshez. A megfigyelés általában rövid távú, csak szigorú feltételek mellett lehet hosszú távú.

A határon átlépő követés nem más, mint egy olyan szökésben lévő személy üldö-zése, aki ki akarja vonni magát a letartóztatás alól. Kritériumai:

− a kiadatást megalapozó bűncselekmény; − a követést végző tisztviselő számára biztosított fogvatartási jog; − a követés idő- és térbeli korlátozottsága.

Közös nyomozás manapság már megkerülhetetlen, amikor a bűnszervezetek több ország területén hozzák létre és működtetik a szervezetüket. Ezekkel szemben két, vagy több ország bűnüldöző hatóságai is készek és képesek egy, vagy több nyomo-zó csoportba összeállva hatékonyan és közösen nyomozati cselekményeket lebo-nyolítani és az illetékes igazságszolgáltatási szerv és eljárás számára lehetővé tenni a jogérvényesítést a jogsértőkkel szemben.

A közös járőrözés, illetve a járőrözés összehangolása a szoros együttműködés egyik legeklatánsabb megnyilvánulása, mely – ahogy a közös nyomozás és más együttműködési kérdésben egyaránt – a kétoldalú nemzetközi szerződésekben rög-zítetteknek megfelelően, meghatározott rendszerességgel (általában heti) egyeztetett rendben történik. A szerződés rögzíti nem csak a tevékenységek fizikai (általában a határtól 20-30 km-es sávon belül) korlátait, de az intézkedési kötelezettségeket és jogosultságokat egyaránt, mely magába foglalja a felszerelésre, fegyverzetre vonat-kozó előírásokat is.

Az együttműködés elképzelhetetlen gyors, pontos és szakszerű információcsere nélkül, ennek egyik részben szimbolikus, de egyben nagyon is gyakorlatias helyszí-ne a kontakpont. A közös kapcsolattartási szolgálati hely lényegét tekintve – első-sorban a belső – a határon a két vagy több állam határőrizeti (lehet még más érintett rendvédelmi, határvédelemben érintett szerv is) szervei közötti információ csere helyszíne és bázisa. Feladatkörébe tartózóan a határterületet - de tágabban értel-mezve ennél nagyobb területet is magában foglaló területet - érintő határőrizeti, rendőri, idegenrendészeti információk, adatok kölcsönös cseréjét, tevékenységek összehangolását, koordinálását hajtja végre.

A belső határok térségében a bűnüldöző (rendészeti) szervek közötti együttmű-ködés erősítenek szükségességét támasztja alá, hogy 2005. május 27-én az ún. Prüm-i egyezményt (quasi Schengen III). Az egyezmény résztvevői a jövőbeni eu-rópai együttműködés szempontjából úttörő szerepet kívánnak játszani azáltal, hogy a lehető legmagasabb szintű együttműködést kívánják létrehozni, főként a terroriz-mus, a nemzetközi bűnözés, és az illegális migráció elleni küzdelemre vonatkozó információcsere területén.28

28 A 9. és 10. szűrőelemmel talán kicsit bővebb terjedelemben is foglalkoztam, melyek oka éppen az,

hogy ezeket kevésbé ismerik, illetve ismerik el az IBM szerves részeként, pedig a gyakorlat szerint markáns szerepük van a rendszer hatékonysága tekintetében.

Ritecz György

128

Jól látható, hogy kialakult egy viszonylag egységes „szűrőrendszer” elve az IBM, melynek gyakorlati elemei meg is találhatók a tagállamokban, de az is nyilvánvaló-vá vált, hogy egységes rendszer csak koordináltan, összehangolt módon működtetve lehet csak hatékony, aminek intézményi háttere nem volt, illetve a „Brüsszeli bü-rokrácia” szövevényes rendszeréből nem lehetet egyértelműen kihámozni. Ezért született meg az „Egységes Európai Határőrség” gondolata, majd a Frontex.29 Az elmúlt években a Frontex tevékenysége, illetve az EU számos normatívája és intéz-kedése még mindig szinte kizárólag a külső határ (vonalra) koncentrálódik és nem képes túl lépni a keretein, kihasználni az IBM többlépcsős összetett rendszerét.

Nem csak hazánkban, de az Unió semelyik országában sem definiálódott eddig még egyértelműen az IBM fogalma.30 A gyakorlatban lényegében három „szintű” értelmezés alakult ki. Egyik szerint ez nem más, mint közvetlenül az államhatárhoz kapcsolódó határforgalom ellenőrzés és a határőrizet tevékenységeinek integrált módon való kezelése. Másik megközelítés már tágabb ennél, a fentieken túl tartal-mazza még a vámellenőrzés és az állat- és növény-egészségügyi ellenőrzést is. A harmadik legtágabb értelmezés szerint – személy szerint én ezzel értek egyet - a másodikként említetten kívül valamennyi olyan tevékenységet és intézkedést magá-ban foglal, amelyek az állam (közösség) határának biztonságát érintheti (ennek megfelelően alakítottam ki az ún. 10 lépcsős szűrő elvét, melyet lásd fentebb). A három fajta megközelítés zsargonban talán úgy lehet jellemezni, hogy az első a „piros pontok” (határátkelőhelyek), míg a második a „piros vonal” (határvonal)-on történő ellenőrzésként értelmezi, míg a harmadik a határelőtti és mögötti számtalan alrendszerből építkező komplex rendszert képező IBM-ben gondolkodik.

Mint az az egész tanulmányból is érzékelhető, hogy az IBM által érintett tevé-kenységek rendkívül szerteágazóak és összetettek, hazánk és az európai közösség biztonságának szavatolásában meghatározó szerepet játszik. Ennek megfelelően kormányközi szinten kell megteremteni ennek koordinációját, de mindenek előtt a szemléletet, gondolkodásmódot kell átalakítani. Ugyanis a hazánkat, állampolgára-inkat (belső gazdasági, demográfiai, szociális helyzetünkből, hazánk földrajzi pozí-ciójából, EU és NATO tagságunkból eredő, stb.) a jelenben és a közel és távolabbi jövőben fenyegető veszélyek legjelentősebb része csak ebben a szemléletben, illet-ve rendszerben kezelhető hatékonyan. Talán nem utolsó szempont, hogy az IBM szisztéma nem csak az eredményesség, hanem a költség-hatékony működtetés egyik legreálisabb formája is.

29 Az Európai Unió Tanácsának 2004. október 26-i 2007/2004/EK rendelete az Európai Unió Tagál-

lamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség fel-állításáról

30 „Egyetlen fogalmat sem lehet önmagában meghatározni, és csak az egésznek való megfelelés nyújt-ja a fogalom tudományos teljességét” Vö. Friedrich Wilhelm Joseph Schelling: Filozófiai vizsgáló-dások az emberi szabadság lényegéről és az ezzel összefüggő tárgyakról. Attraktor Máriabesnyő-Gödöllő 2010. 9. o.


129

Végül, de semmiképpen utolsó sorban meg kell említeni, hogy talán nem is sze-rencsés a rendszer megnevezése tekintettel arra, hogy a benne rejlő tevékenységek-nek csak egy kisebbik része koncentrálódik közvetlenül az államhatárokra, illetve nem kizárólagosan a határok biztonságát hivatott szolgálni. Talán ezért is idegenke-dik ezen kifejezéstől több a rendszerben résztvevő, de „nem határőrizeti szerv”. Ezért talán célszerűbb lenne a „Migrációt Kontrolláló Rendszer” (Controlling System of Migration - CSM).31 Annál is inkább mert annak ellenére, hogy a fentebb említett szűrök ismertetése során elsősorban az illegális migráció feltartoztatása, megakadályozása került bemutatásra, a gyakorlatban a rendszer valamennyi eleme képes pozitív megkülönböztetésre is, vagyis a tagállamok számára kedvező migrá-ció támogatására, elősegítésére. Ezen tevékenység viszont, a közel- és főleg a távo-labbi jövőben egyre nagyobb jelentőséget kaphat az egyre fogyatkozó és elöregedő tagállamainkban és a közösségben. További felhasznált irodalom

1. Biztonságpolitika – A Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, az Eötvös Loránd

Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara és a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata – 1997.

2. Pierre-Henri Bolle: Az európai migráció kriminálpolitikai tendenciái – Belügyi Szemle 1999. 1. szám 104-112.o.

3. Pierre Henri Bolle: Les réponses sociales et institutionelles á la migration dans les pays européens: tendances de poltique criminalle et approches multilaltérales. Revue internationale de criminologie et de police technique et scientifique 3/1998. 282-291. o.

4. Border Management in Europe - ICMPD 2000. 5. Finszter Géza: Rendészet vagy rendvédelem – Belügyi Szemle 2001. 2. szám

86-96. o. 6. ICMPD – Határrendészet Európában Bécs, 2000. Készült az Európai Unió

Odysseus Project és az Osztrák Belügyminisztériummal együttműködésben 7. H. Maslow: Elmélet az emberi motivációról – Psychological Review, 50. k.

1943. 370-396 o. 8. Sík Endre – Tóth Judit (szerk.) Migráció és politika. MTA Politikai Tudomá-

nyok Intézet, Budapest, 1997. 9. Nagy Boldizsár: Magyarország az Európai Unió peremén: uniós jog és nemzet-

közi együttműködés a migráció terén. Acta Humana 1997. 18-29. o.

31 „Tagadhatatlanul remek találmány egy ilyen általános név megalkotása, mellyel egész szemléletek

egyszóval leírhatók. Ha egy rendszerre egyszer megtaláljuk a megfelelő nevet, akkor a többi már magától jön, és nem kell fáradoznunk azon, hogy a rendszer sajátosságát pontosabban megvizsgál-juk.” – u.o. 10. oldal

Ritecz György

130

10. Ritecz György: Az illegális migráció és az EU csatlakozás hatása a magyar határőrizetre. PhD. értekezés. Budapest, 2003.

11. Ritecz György: Félreértések és téves nézetek a schengeni határok kapcsán. Szakmai Szemle 2005. 1. szám 29-42. o.

12. Ritecz György – Makai Viktor: Integrált Border Menedzsment című a Határőr-ség Tudományos Tanácsa és a Magyar Rendészettudományi Társaság Határ-rendészeti Tagozat és a Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztálya 2005. évi pályázatán I. helyezés nyert mű

13. Sallai János: Schengeni Egyezmény felépítése, tartalma és végrehajtásának tapasztalatai - BVTI 1999

14. Sík Endre: Idegenellenesség a mai Magyarországon. Belügyi Szemle 1999. 1. szám 11-20. o.

15. Teke András: (Nem szokványos) Gondolatok a biztonságról – Szakmai Szemle 2005. 1. szám 90-102. o.

16. Tóth Pál Péter: Népesség fogyás – népességpótlás 2005. kézirat 17. Statistische Erfassungen des Ausländer- und Asylrechts durch den Bundes-

grenzschutz und die beauftragten Behörden Jahresstatistik 2003 – 2002 18. Organisierte Schlepperkriminalitat Jahresbericht 2003, 2004, 2005, 2006, 2007,

2008, 2009, 2010, 2011 – Republik Österreich Bundesministerium Für Inneres

Az embercsempészés helyzete Magyarországon az ezredfordulón

131

Dr. Gaál Gyula rendőr alezredes hivatalvezető, Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság Hivatala


A kelet-közép-európai térségben és Magyarországon az 1990-es években végbe-

ment társadalmi, politikai, gazdasági változások hatására - a kétpólusú nemzetközi rendszer időszakához képest - minimálisra csökkent egy világméretű fegyveres konfliktus veszélye, ugyanakkor lényegesen megnőtt és összetettebbé vált a kocká-zatok és veszélyforrások köre. Új transznacionális biztonsági kockázatok és veszé-lyek jelentek meg, mint például a terrorizmus, a nemzetközi bűnözés, a tömeges migráció.1 A Nyugat-Európába irányuló illegális migráció2 egyik tranzitállomása hazánk lett.

A Magyarországot érintő illegális migráció az 1990-es évek elején tetőzött, ami-kor az illegális migránsok3 száma meghaladta az évi harmincezer főt. Ezt követően csökkenő tendencia vált jellemzővé, amelynek mélypontja az évtized közepén éven-te tizenhét-tizennyolcezer illegális migránst jelentett. Az 1998. év kiugró volt a közel huszonhatezer elfogott illegális migráns tekintetében.4

Az államhatárhoz kapcsolódó jogsértések közül kiemelkedett az illegális migrá-cióra épülő embercsempész tevékenység. Ezen időszakban az embercsempészés megjelenésében és minőségében változások következtek be, a korábban tapasztalt alkalomszerű segítségnyújtási formát felváltotta a szervezetszerű embercsempészés. Az 1990-es évek közepén a tiltott határátlépést elkövetők mintegy 20-25 %-ánál

1 Lásd a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről szóló 94/1998.

(XII.29.) OGY. határozat 2. pontját. 2 Amennyiben egy vagy több személy lakóhelyváltoztatása, elvándorlása az egyik országból egy

másik országba a jogszabályok betartása nélkül, szabálytalanul történik, illegális migrációról beszé-lünk. E fogalmat Gubicza József részletesen elemzi. Vö: Gubicza József: A Határőrség menekült-ügyi feladatai. PhD értekezés, ZMNE, Budapest, 2000.

3 Ritecz György szerint illegális migráns: „aki jogszabályokba ütköző módon kívánja tartós tartózko-dási helyét (lakhelyét) egyik országból a másikba áthelyezni, és nem minősül menekültnek vagy me-nedékesnek”. – Vö: Ritecz György: Az illegális migráció és az EU csatlakozás hatása a magyar ha-tárőrizetre. PhD értekezés, ZMNE, Budapest, 2003. 68.o.

4 Az illegális migráció számszerűsítéséhez a Határőrség által nyilvántartott következő jogellenes cselekmények halmazát vettem alapul: tiltott határátlépés, embercsempészés, közokirat-hamisítás, jogellenes belföldi tartózkodás bűncselekmények, valamint tiltott határátlépés és kísérlete, továbbá külföldiek rendészetével kapcsolatos szabálysértések. 2002. április 1-jétől a Büntető Törvénykönyv módosítását követően a tiltott határátlépés (217. §) bűncselekményi alakzata megszűnt és a jogelle-nes belföldi tartózkodás (214. §) bűncselekményt a beutazási és tartózkodási tilalom megsértése (214. §), valamint a jogellenes belföldi tartózkodás elősegítése (214/A. §) bűncselekmények váltot-ták fel.

Gaál Gyula

132

közreműködtek segítők vagy embercsempészek, az ezredfordulóra ez az arány 70 % fölé emelkedett.5

Az illegális migráció szervezését és irányítását nemzetközi bűnszervezetek vet-ték át. Tevékenységükre jellemző volt a magas fokú szervezettség, a konspiráltság, a cél- és tranzit országok jogrendszerének tanulmányozása, az azokból eredő lehe-tőségek maximális kihasználása.

Rendkívül veszélyes tendenciát jelzett a szervezettség alakulása, amely főleg in-terkontinentális, de lokális szinten is megállapítható volt. Idetartozott a legális szer-vezetek, így utazási irodák, szállodák összefonódása az illegális szervezőmunkát végző csoportokkal, a nemzetközi koordinációs és szervezőközpontok kialakulása, a migrációs költségeket megelőlegező vállalkozások és magánszemélyek megjele-nése. A migránsok között fellelhető fizetőképes kereslet táptalajt biztosított az em-bercsempészek számára, az illegális bevételeket milliárdokban mérték.

Az embercsempészés büntetőjogi szabályozása

Az 1990-es években az embercsempészés növekedése és szervezetté válása a ha-

zai büntetőjogi szabályozás szigorítását eredményezte. Az 1997. évi LXXIII. tör-vény a tiltott határátlépés szabálysértéshez nyújtott segítség esetén is bevezette a vagyoni haszonszerzés miatti célzatot, minősített esetként értékelte a bűnszervezet tagjaként vagy megbízásából megvalósuló cselekményt és büntetni rendelte az em-bercsempészésre irányuló előkészületet. Az 1998. évi LXXXVII. törvény 52. §-a a büntetési tételeket megemelte, így minden elkövetési magatartás bűntettnek minő-sült: „218. § (1) Aki tiltott határátlépéshez (217. §) vagyoni haszonszerzés végett segít-séget nyújt, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a Magyar Köztársaság államhatárának engedély nélkül vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki a cselekményt bűnszervezet tagjaként vagy megbízásából követi el, bűntett miatt az (1) bekezdés esetén öt évtől tíz évig, a (2) bekezdés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki az (1)–(3) bekezdésben meghatározott embercsempészésre irányuló elő-készületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az embercsempészés elkövetőjével szemben mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.”

A 2002. április 1-jén hatályba lépett 2001. évi CXXI. törvény az embercsempé-szésnek mind az alapesetét, mind a minősített eseteit módosította. E törvény hatály-

5 Szőke István: A bűnüldözés és bűnmegelőzés összefüggései határőrségi tapasztalatok alapján. Pécsi

Határőr Tudományos Közlemények II. Pécs, 2003. 196. o.


133

ba lépéséig az embercsempészés tényállásának valamennyi szabályozását a tiltott határátlépés bűncselekményhez való kapcsolódás jellemezte, azonban a jogalkotó a tiltott határátlépés bűntettét arra figyelemmel hatályon kívül helyezte, hogy a Ma-gyar Köztársaság államhatárának jogellenesen, fegyveresen történő átlépése adott esetben megvalósítja a visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (Btk. 263. §), illetve a visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel (Btk. 263/A. §) bűntettet.

Az embercsempészés tényállásának újraszövegezése a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 27. cikkének első pontjára is figyelemmel történt, amely szerint: „A szerződő felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelő büntetőintézkedéseket vezetnek be mindazokkal szemben, akik haszonszerzés céljából külföldieknek segí-tenek, vagy kísérletet tesznek az ilyen segítségre annak érdekében, hogy a szerződő félnek, a külföldiek beléptetésére és tartózkodására vonatkozó törvényei megsérté-sével, ennek a területére külföldiek belépjenek, vagy ott tartózkodjanak.”

Az újrakodifikált törvényi tényállás két lényeges különbséget mutat az előző sza-bályozáshoz képest. Egyrészt a tényállás akként bővült, hogy az embercsempészést a jogalkotó nem csupán a Magyar Köztársaság államhatárának, hanem bármely államhatárnak a jogellenes átlépéséhez kapcsolja. Másrészt szűkült az alaptényállás annak következtében, hogy kikerült a célzat, vagyis a bűncselekmény alapesetének megvalósulásához nem szükséges a vagyoni haszonszerzés végett történő elköve-tés.6

A célzat mellőzését elsősorban gyakorlati bűnüldözési tapasztalatok indokolták, amelyek szerint ugyan az államhatár jogellenes átlépéséhez általában vagyoni ha-szonszerzés céljából nyújtanak segítséget, ennek a bizonyíthatósága azonban vélet-lenszerű körülményektől függött.7

A jogalkotó a korábbi normaszöveggel ellentétben mellőzte a bűnszervezet tag-jaként vagy megbízásából való elkövetést a minősített esetekből, mivel az ilyen módon történő elkövetések súlyosabb szankcionálását a módosult általános részi rendelkezések biztosítják.8

Az embercsempészés 2002. április 1-jétől hatályos törvényi tényállása a követke-ző:

„ 218. § (1) Aki államhatárnak más által a) engedély nélkül, b) meg nem engedett módon történő átlépéséhez segítséget nyújt, bűntettet követ el, és három évig terjedő

szabadságvesztéssel büntetendő.

6 Csemáné Váradi Erika - Görgényi Ilona - Gula József - Lévay Miklós - Sántha Ferenc: Magyar

Büntetőjog Különös Rész II., Bíbor Kiadó, Miskolc 2002. 17. o. 7 A 2001. évi CXXI. törvény indokolása - Corpus Juris Hungarici CD, Budapest 1996. 8 Kőhalmi László: A Határőrség hatáskörébe tartozó bűncselekmények az új Btk. Novella tükrében,

Pécsi Határőr Tudományos Közlemények I. Pécs, 2002. 151. o.

Gaál Gyula

134

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az embercsempé-szést

a) vagyoni haszonszerzés végett, b) államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva követik el. (3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az embercsempé-

szést a) a csempészett személy sanyargatásával, b) fegyveresen, c) üzletszerűen követik el. (4) Aki az (1)-(3) bekezdésben meghatározott embercsempészésre irányuló előké-

születet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (5) Az embercsempészés elkövetőjével szemben mellékbüntetésként kitiltásnak is

helye van.” A bűncselekmény jogi tárgya az államhatár sérthetetlenségéhez, a határrendészeti

előírások érvényesüléséhez fűződő állami érdek, hogy mindenki csak jogszabályban vagy nemzetközi szerződésben meghatározott feltételek (engedély) teljesítése és a határrendészeti szervek ellenőrzése mellett – a kijelölt és a határforgalom számára megnyitott határátkelőhelyen – lépje át az államhatárt.

Az államhatár határozza meg az állami szuverenitás terét, az állam ezen belül gyakorolja korlátlan és oszthatatlan főhatalmát.9 Az államhatár a nemzetközi szer-ződésekben meghatározott azon képzeletbeli függőleges síkok összefüggő sorozata, amelyek az ország területét a légtérben, a föld, a víz felszínén, a föld vagy a víz mélyében a szomszédos államok területétől elválasztják.10

A határvonal az államhatár és a föld (víz) metszési vonala.11 A Magyar Köztársa-ság államhatárának vonalát a terepen elhelyezett határjelek jelölik.12

Az elkövetési magatartás az államhatárnak más által engedély nélkül vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez segítségnyújtás, azaz fogalmilag bűnse-gély (Btk. 21. § (2) bekezdés). A jogalkotó a tiltott határátlépés szabálysértésnek minősülő cselekményhez kapcsolódó bűnsegédi magatartást társadalomra fokozot-tan veszélyessége miatt önálló deliktumként szabályozza.

Segítségnyújtás minden olyan magatartás, amely bűnsegély megállapítására al-kalmas. A segítségnyújtás lehet fizikai vagy pszichikai. Fizikai segítségnyújtás pél-dául, ha az elkövető a tiltott határátlépést tervező személyt az államhatár közelébe szállítja vagy gépjárművében elrejtve jelentkezik átléptetésre a határátkelőhelyen. Pszichikai bűnsegély például a tiltott határátlépésre készülő személy megfelelő információval, tanáccsal, útbaigazítással való ellátása.

9 Belovics Ervin – Molnár Gábor – Sinku Pál: Büntetőjog. Különös Rész. HVG-ORAC Lap- és

Könyvkiadó Kft. Budapest, 2002. 247. o. 10 A határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény 3. § (1) bek. 11 A határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény 4. § (1) bek. 3. pont 12 A határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény 3. § (2) bek. első mondata


135

Az elkövetési magatartás kizárólag aktív tevékenység lehet. A bűncselekmény megállapíthatóságának alapvető feltétele, hogy a segítségnyújtás olyan személy számára történjen, aki az államhatárt engedély nélkül vagy meg nem engedett mó-don lépi át.13

Az államhatár engedély nélkül történő átlépése akkor valósul meg, ha az elkövető érvényes úti okmány nélkül vagy érvényes úti okmány birtokában, de a határellen-őrzés kijátszásával lépi át az államhatárt, mivel az államhatár csak jogszabályban (a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvényben) vagy nemzetközi szerződésben meghatározott okmánnyal léphető át.

Meg nem engedett módon történik az államhatár átlépése, ha az elkövető nem rendelkezik úti okmánnyal vagy az hamis, hamisított vagy más nevére szóló. Hamis az úti okmány, ha azt nem az arra illetékes hatóság készítette és állította ki. Hamisí-tott abban az esetben, ha az okmány valódi, de a benne lévő adatot, bejegyzést, ví-zumot, bélyegzőlenyomatot illetéktelenül megváltoztatták vagy elhelyezték, illetve a fényképet kicserélték, manipulálták. Megállapítható a meg nem engedett módon történő elkövetés akkor is, ha az elkövető a hatóság megtévesztésével szerez érvé-nyes úti okmányt, holott vele szemben kizáró ok áll fenn.

Az elkövetési magatartás az államhatár befelé, illetve kifelé történő átlépésével egyaránt megvalósítható. A törvényi tényállásból adódóan közömbös, hogy mely ország államhatárának átlépésére kerül sor.

Az embercsempészés az elkövetési magatartás tanúsításával befejezetté válik, függetlenül attól, hogy az államhatár átlépésére sor került-e vagy a segítségnyújtás az államhatártól milyen távolságban történt.14

A bűncselekmény kísérlete akkor állapítható meg, ha az elkövető az érintett sze-mélyekkel a törvényben meghatározott célból a kapcsolatot már felvette, a segítség-nyújtás további mozzanatára azonban még nem került sor.15

A bűncselekmény alanya bárki lehet. Nincs akadálya társtettesség megállapításá-nak sem, ha többen, egymás tevékenységéről tudva és egymás tevékenységét kiegé-szítve nyújtanak segítséget másnak az államhatár jogellenes átlépéséhez.

Elvileg nincs akadálya a felbujtás megállapításának sem. Ilyen minősítésre akkor kerülhet sor, ha valaki a segítséget nyújtó személyt veszi rá a fenti módon történő segítségnyújtásra. A felbujtónak természetesen tudnia kell a határátlépés módjáról is.16

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatában vala-mennyi objektív tényállási elemnek meg kell jelennie, tehát annak, hogy más vagy

13 Kőhalmi László: i.m.: 150. o. 14 Erdősy Emil – Földvári József – Tóth Mihály: Magyar Büntetőjog. Különös Rész. Osiris Kiadó,

Budapest, 2002. 220. o. 15 Belovics Ervin – Molnár Gábor – Sinku Pál: i.m.: 248. o. 16 Erdősy Emil – Földvári József – Tóth Mihály: i.m.: 220. o.

Gaál Gyula

136

mások jogellenesen szándékoznak bármely ország államhatárát átlépni, s ehhez magatartásával segítséget nyújt.

A törvényi tényállásban kétféle súlyossági szinten összesen öt minősítő körül-mény található.

- A (2) bekezdés a) pontja szerinti minősített esetbe került át az alaptényállás-ban mellőzött vagyoni haszonszerzési célzat, amelyre figyelemmel e minősített tényállás egyenes szándékkal követhető el. Az embercsempészés esetén a vagyoni haszonszerzésre irányuló célzat magában foglal minden olyan tevékenységet, amely a vagyoni gyarapodásra - akár az aktív vagyon követelésére, akár a passzív vagyon csökkentésére – irányul (BH 2002. 253.). A vagyoni haszonszerzési célzat akkor állapítható meg, ha az elkövető anyagi ellenszolgáltatás vagy előny, avagy tartozás elengedés fejében nyújt segítséget. Annak tényleges megszerzése azonban nem szükséges a befejezett bűncselekmény megvalósulásához. A tényállás megállapítása szempontjából közömbös, hogy az anyagi előnyhöz ténylegesen hozzájutott-e az elkövető vagy sem.

- A (2) bekezdés b) pontja törvényi egységet (delictum complexum) létesít arra az esetre, amikor az elkövető az államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva valósítja meg az embercsempészést. E minősítő körülmény legalább két személy jogellenes határátlépéséhez nyújtott segítség esetén valósul meg. Ameny-nyiben az elkövető több személynek nyújt segítséget az államhatár átlépéséhez, nem többrendbeli bűncselekményt kell megállapítani, hanem egyrendbeli, e pont szerinti minősített esetet. A 2001. évi CXXI. törvénnyel történt módosítást megelőzően annyi rendbeli embercsempészés bűncselekményének megállapítására került sor, ahány személy tiltott határátlépéséhez az elkövető segítséget nyújtott (BH. 1986. 484.).

- A legsúlyosabban büntetendő eseteket az utolsó bekezdés tartalmazza. A (3) bekezdés a) pontjába ütközik annak az elkövetőnek a cselekménye, aki az ember-csempészést a csempészett személy sanyargatásával követi el. Sanyargatással való-sul meg a bűncselekmény, ha az elkövetés a csempészett személynek testi vagy lelki szenvedést, gyötrelmet okoz. Ilyen az éheztetés, víz, folyadék megvonás, em-bertelen körülmények között, így sötét, fűtetlen helyiségben tartás, életveszélyes megfenyegetés, avagy a hozzátartozókról olyan valótlan hírek közlése, amelyek rémület, illetve gyász előidézésére alkalmasak.

- A (3) bekezdés b) pontja alapján hasonlóan súlyos megítélés alá esik a fegy-veresen történő elkövetés. A Btk. 137. § 4. a) pontja szerint fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki lőfegyvert vagy robbanóanyagot tart magánál. A fegyveres elkövetésre vonatkozó rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a bűncselek-ményt lőfegyver vagy robbanóanyag utánzatával fenyegetve követik el. A lőfegyver fogalmát a 253/2004. (VIII. 31.) Kormányrendelet 1. § (1) bekezdés 11. pontja hatá-rozza meg, mely értelmében lőfegyver a sörétes lőfegyver (huzagolatlan hosszú), golyós lőfegyver (huzagolt hosszú), maroklőfegyver (rövid), 7,5 joule vagy annál kisebb csőtorkolati energiájú flóbert fegyver és 7,5 joule csőtorkolati energia feletti


137

teljesítményű légfegyver. Robbanóanyag pedig az olyan, kifejezetten erre a célra előállított anyag, keverék, vagy vegyület, amely valamilyen mechanikai-, hő-, elekt-romos-, vegyi behatás, illetve ilyen jel következtében igen rövid idő alatt nagy hő, fény, hang, nyomás, feszítőerő kifejtése mellett alakul át, és ily módon romboló hatást vált ki.

- A (3) bekezdés c) pontja az előző két esettel azonosan értékeli az üzletszerűen történő elkövetést. Az üzletszerűség fogalmára a Btk. 137. § 9. pontja az irányadó, mely szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki hasonló jellegű bűncse-lekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. A bírói gyakor-lat értelmében az embercsempészés üzletszerűen elkövetett, ha az elkövető e célra alakult szervezet tagjaként, bár első ízben valósítja meg a bűncselekményt (BH 1981. 267.).

Az embercsempészésnek az előkészülete is büntetendő, így például amikor az embercsempész megállapodik a tiltott határátlépést tervező személlyel abban, hogy neki ahhoz segítséget nyújt. Mind az alapeseti, mind a minősített esetekben megha-tározott embercsempészésre irányuló előkészület büntetéssel fenyegetett. A bírói gyakorlat szerint az embercsempészés előkészületét valósítja meg, aki vállalkozik másoknak az államhatáron való átkísérésére, de a határt illegálisan átlépni szándé-kozó személyeket a határőrök elfogják. (BH 2000. 333.).

Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van az (5) bekezdés rendelkezése szerint. A Btk. 60. §-a alapján törvényben meghatározott esetekben azt, akit szabadságvesz-tésre ítélnek, egy vagy több helységből vagy az ország meghatározott részéből ki lehet tiltani, ha e helyeken tartózkodása a közérdeket veszélyezteti. A kitiltás legrö-videbb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év. A kitiltás, mint mellékbüntetés az elkövető azon jogát korlátozza, hogy tartózkodási helyét szabadon választhassa meg. A kitiltás alkalmazásának két lényeges korlátja van. Az egyik, hogy e mellék-büntetés csak a törvényben meghatározott bűncselekmények esetén alkalmazható. A másik lényeges korlát az, hogy a szabadságvesztésen kívül más büntetési nem mel-lett ugyancsak nem kerülhet sor e mellékbüntetésre. A szabadságvesztésnek nem kell szükségszerűen végrehajtandónak lennie, a kitiltás alkalmazható próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása mellett is.

Az egység- halmazati kérdések tekintetében az embercsempészés halmazatba kerülhet egyéb bűncselekményekkel is, leggyakrabban a visszaélés robbanóanyag-gal vagy robbantószerrel, a visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel, illetve a közok-irat-hamisítás bűntetteivel.

Bűnhalmazat létesül akkor, ha a segítségnyújtás az embercsempészés mellett más bűncselekményt is megvalósít, így például külföldre távozás elősegítése céljából, ellenszolgáltatásért útlevél meghamisítása, hivatalos személy által kötelességsze-géssel elkövetett vesztegetés bűntette és hivatalos személy által közokirat-hamisítás bűntette mellett embercsempészet bűntettének is minősül az, ha a meghamisított útlevél felhasználásával az országot elhagyták (BH 1988. 120.).

Gaál Gyula

138

Ha az embercsempészés során a csempészett személy meghal vagy testi sérülést szenved, a bűnösségtől függően szándékos vagy gondatlan emberölés, illetve testi sértés halmazata az embercsempészés alapesetével állapítható meg. Az embercsempészés alapvető útvonalai, jellemzői

Magyarország határrendészeti-operatív helyzetét az 1990-es évtizedben az állan-

dósult illegális migráció, az embercsempész tevékenység szervezettségének kiala-kulása, az elkövetési módszerek folytonos változása jellemezte. Egyre kiszámítha-tatlanabbá vált a határsértők mozgása, jellemző volt a csoportos, időben és térben rendkívül szórt elkövetés. Meghatározó volt a külföldi elkövetők, elsősorban a ro-mánok és jugoszlávok aránya, valamint a különböző ázsiai és távol-keleti országok állampolgárainak növekvő száma.

Az államhatárhoz kapcsolódó jogsértő cselekmények közül a tiltott határátlépés és kísérlete szabálysértés, a külföldiek rendészetével kapcsolatos szabálysértés, a közokirat-hamisítás és az embercsempészés bűncselekmények domináltak.

A jogellenes cselekmények és az illegális migrációs mozgás alapján igen aktív volt az osztrák, a román, a szlovén, a szerb és az ukrán határszakasz. Budapest fő-város a szervezett embercsempészés és a hozzá kapcsolódó okmányhamisítás meg-határozó központjává vált.


139

Hazánkba a migránsok három alapvető irányból érkeztek, majd megkísérelték az államhatár engedély nélküli vagy meg nem engedett módon történő átlépését.

Az egyik illegális migrációs irány Oroszország-Ukrajna felől húzódott hazánkon át Ausztria, Szlovákia érintésével Németország és Nyugat-Európa más országai felé. A magyar fővárostól 1998-2002 között két útvonalra oszlott a migrációs csa-torna. Az egyik útvonal közvetlenül Ausztria, míg a másik Szlovákia-Ausztria irá-nyába húzódott. Ezen az útvonalon elsősorban afgán, kínai, bangladesi, srí lankai, vietnámi, indiai állampolgárok csempészése történt.

A másik illegális csatorna Törökországon keresztül vezetett a Balkánra, majd a határ menti romániai nagyvárosokon át Debrecen-Budapest felé. Budapesttől ez a migrációs irány is kettévált, Ausztria-Németország, illetve Szlovénia-Olaszország felé. Ebből az irányból románok, iraki kurdok, törökök, grúzok, örmények és arab országok állampolgárai érkeztek.

A harmadik illegális migrációs útvonal szintén Törökországból kiindulva Bulgá-ria, Szerbia és Montenegró felől, Budapest érintésével az osztrák és a szlovén határ-területen keresztül a fentiekben már említett célországok felé vezetett. Ezt az illegá-lis csatornát főleg koszovói albánok, kínaiak és számos afrikai ország állampolgárai vették igénybe.

Fertőzöttségi térkép: Az embercsempészés területi megoszlása 2002

Gaál Gyula

140

Hazánk területén az embercsempészés alapvetően kétféle tevékenységi formában nyilvánult meg. Egyrészt az 1990-es évek közepéig jellemző volt az alkalomszerű-en, nem szervezetten történő elkövetés, azonban az 1990-es évtized második felétől a meghatározó elkövetési forma a szervezett embercsempész tevékenységhez kap-csolódott és az illegális migráció mindenkori helyzetére, fizetőképességére épült.

Magyarországon a rendszerváltozásig az Ausztriába és a Jugoszláviába irányuló tiltott határátlépések domináltak, amelyek elkövetői zömmel magyarok és a szocia-lista országok, főként a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) állampolgárai voltak. A határsértők többnyire magukra utalva, ismeretlen terepen mozogtak és térképek, vázlatok, jellegzetes mű- és tereptárgyak alapján tájékozódtak. Az állam-határt jellemzően gyalog kísérelték meg illegálisan átlépni, kihasználva a sötét idő-szakokat, a rossz látási viszonyokat és a terep nyújtotta megbújási lehetőségeket. Az elkövetők száma esetenként egy-kettő fő, ritkábban három-öt fő alkotta kiscsoport volt.

A kétpólusú világrend felbomlásával, Közép- és Kelet-Európa országai társadal-mi, politikai, gazdasági viszonyainak átrendeződésével a migrációs folyamatok térségünket is elérték, hazánk területén megjelentek a migránsok, akiknek a célországokba való illegális bejuttatásának szervezését és végrehajtását az alkalom-szerű embercsempészés jellemezte.

Ezen időszakban térségünkben jelentősen átalakult az államhatár őrzésének nem-zetközi környezete is. Szlovénia, Horvátország, Ukrajna és Szlovákia függetlenné válásával új szomszédos államok jöttek létre. Az átalakulással járó bizonytalansá-gok a migrációs folyamatokat erősítették.

Hazánk határrendészeti–operatív helyzetét ekkor a délszláv polgárháború hatásai, a döntően Ausztria felé irányuló nagy létszámú illegális migráció, az embercsempé-szés alkalomszerűen történő megvalósulása, a külföldi elkövetők, elsősorban a ro-mánok és a jugoszláv utódállamok állampolgárainak magas száma, valamint a cso-portos elkövetés jellemezte.

Az embercsempészek döntően az Ausztriába kilépő nemzetközi gyorsvonatokon lévő rejtekhelyeken kísérelték meg a migránsokat illegálisan kijuttatni az országból. Az embercsempészés Romániában és Budapesten román, arab és magyar állampol-gárok közreműködésével szerveződött. A délszláv polgárháború kiszélesedése miatt az illegális migrációs hullám a magyar-osztrák határszakaszon tovább erősödött. Az embercsempészek felkutatták a Nyugat-Európába eljutni szándékozó, zömmel jugo-szláv állampolgárságú személyeket, és anyagi ellenszolgáltatásért segítséget nyúj-tottak részükre az államhatár illegális átlépéséhez. A nagyszámú jugoszláv állam-polgárságú migránsra ráépültek a jugoszláv embercsempészek is, akik közül többen Ausztriában éltek, azonban bűncselekmények elkövetése miatt onnan kitiltották őket, így Magyarországon a határ menti településeken – Mosonmagyaróvár, Rajka, Hegyeshalom, Győr – telepedtek le. Tartózkodásukat házasságkötéssel és vállalko-zások létesítésével legalizálták.


141

Az embercsempész szervezetek tevékenysége mindinkább szervezettebbé és konspiráltabbá vált, tagjai között bizonyos szakosodás volt jellemző. Külön szemé-lyek foglalkoztak a felhajtói tevékenységgel, a szállítással és az átvezetéssel. A kiválasztott határszakaszt alaposan tanulmányozták, próbautat végeztek a megköze-lítés, a menekülés lehetőségeinek felmérésére. Az elkövetés módszere az volt, hogy a migránsokat a Magyarországra történt legális vagy illegális beutazást követően pihentető helyekre szállították, budapesti, Budapest környéki, győri, mosonmagya-róvári szállodákba, panziókba, kempingekbe, majd tevékenységük konspirálása céljából magánházaknál helyezték el őket. A szállítás során előfutót vettek igénybe, aki közvetlen összeköttetésben állt a gépkocsivezetőkkel és lebukási veszély esetén azt azonnal jelezte.

Az 1990-es évtized második felétől szervezetté váló embercsempészés egyik leg-gyakrabban alkalmazott módszere volt, amikor a jogellenes tevékenységet már a kiinduló országból a célországig megszervezték és mindvégig illegálisan történt a határok átlépése. Másodikként kell említeni, amikor a migránsok legálisan érkeztek Magyarországra és itt - elsősorban Budapesten - szervezték meg illegális továbbjut-tatásukat. Új módszerként megjelent a menekültügyi befogadó állomásokon, főként Debrecenben szerveződött embercsempészés.

A szárazföldi határszakaszokon történt embercsempész tevékenység mellett jelen volt a határátkelőhelyeken elkövetett embercsempészés is.

Az embercsempész tevékenységhez sajátos kísérő bűncselekmény, úgynevezett

másodlagos bűnözés, az úti okmány tekintetében elkövetett közokirat-hamisítás is szervesen kapcsolódott. A határátkelőhelyeken meghatározó volt a hamis, hamisí-tott útlevelek felhasználásával megvalósult embercsempészés és a megbújásos módszer alkalmazása.

Gaál Gyula

142

Az embercsempész szervezetek általános felépítése A vizsgált időszakban a hazánkban működő embercsempész szervezetek jelentős

átalakuláson mentek keresztül, amelynek oka az volt, hogy folyamatosan alkalmaz-kodtak a gazdasági, politikai, jogi környezet változásaihoz és a határrendészeti szervek ellentevékenységéhez.

Magyarországon 1991-2002 között az embercsempészés alakulása a kezdeti laza szervezettségű, alkalmi jellegű embercsempész csoportok működésétől, a professzi-onális szervezetek megjelenéséig, három szakaszra különíthető el.

Az első szakaszt 1991-1993 között a kis létszámú, változó személyi összetételű, alkalmi jellegű embercsempészés jellemezte. Az elkövetés súlyponti területei a román és az osztrák határszakaszon koncentrálódtak.

Az 1994-től 1997-ig tartó második szakaszban a bűnözői csoportok személyi ösz-szetétele állandósult, amely néhány tagból álló mag köré csoportosult. Az elkövetők száma emelkedett és tevékenységüket kiterjesztették a szlovák, ukrán, szerb és szlovén határviszonylatra is.

Az 1998. évre kialakultak az állandó magból álló, vertikálisan és horizontálisan szerveződő hierarchikus embercsempész szervezetek, amelyeknek hivatásos bűnöző tagjai tervszerű munkamegosztással rendszeres illegális haszonszerzésre törekedtek.

Az embercsempész szervezetek struktúrájában a hierarchikus felépítés dominált, amely a feladatok meghatározásában, az utasítás adás jellegében, az illegális jöve-delem szétosztásában is megmutatkozott.

Az embercsempész szervezetek általános felépítése három szintre tagolódott: ve-zetői, összekötő és végrehajtó.

a) Vezetői szint - A bűnözői csoportok élén az egymással közvetlen kapcsolatot tartó főszervezők

álltak. Gyakran azonos nemzetiségűek voltak, esetleg rokoni szálak fűzték össze őket. Tevékenységüket általában a kiindulási vagy a migrációt kibocsátó térségben végezték annak érdekében, hogy megfelelő számú fizetőképes illegális migránst toborozzanak és segítsék elindulásukat a célországok felé. Fedőszervként gyakran használtak legális utazási vagy munkaerő-közvetítő irodákat.

- A főszervezők kapcsolatban álltak a regionális szervezőkkel, akik az illegá-lis migrációs útvonalon fekvő országokban fejtették ki tevékenységüket. Gondos-kodtak az illegális migránsok adott országba való bejuttatásáról, elrejtéséről, pihen-tetéséről, a továbbszállítást végzőknek történő átadásáról.

b) Összekötő szint - A tolmácsok között nők is voltak, akik valóságos vagy névházasságot kötöttek

egy-egy szervezővel, így velük szemben az idegenrendészeti eljárás lefolytatása akadályokba ütközött.

- Az ellenőrök feleltek a szállítások biztonságáért, a felderítés, biztosítás végre-hajtásáért, a hatósági kapcsolatok rendezéséért, a megbízhatatlan közreműködők kiszűréséért.


143

c) Végrehajtó szint - A „kalauzok” állandó vagy alkalmi segítők, feladatukat az államhatáron való

átkísérés jelentette. Jól ismerték a határterület földrajzi, infrastrukturális helyzetét, a határrendészeti szervek eljárásait, módszereit.

- A csoportokon belül más-más személy végezte a szállítást, az előfutó-biztosítást, a felderítő-biztosítást. Közreműködésük bérmunka jellegű volt.

Az embercsempész szervezeteket segítették még olyan személyek is, akiknek a feladata a különböző tevékenységek végrehajtásának visszaigazolása, a pénzátutalá-sok, kifizetések rendezése, valamint az okmányhamisító műhelyek működtetése volt.

A szervezetek működésének alapeleme a konspiráció. Egy-egy szint vagy az egyes csoportok tagjai nem ismerték egymást, nem tartottak közvetlen kapcsolatot a szervezőkkel. Az utasításokat telefonon, előre megbeszélt virágnyelven továbbítot-ták. A lebukás veszélye alulról felfelé haladva egyre csökkent, az embercsempész szervezetek vezetőit szinte lehetetlennek bizonyult bíróság elé állítani.

Az embercsempész szervezeteket hierarchikus felépítésük miatt teljes mértékben nehéz felderíteni, ezért tevékenységüket a lelepleződés kis kockázata és nagy anya-gi nyereség jellemezte.

Az Alagi majori embercsempész bűnszervezet felszámolása

Az embercsempész tevékenység elleni fellépés iskolapéldája a Dunakeszi Alagi

majorhoz kapcsolódó embercsempész bűnszervezet felszámolása, amely bűncse-lekmény nagyságrendjét és kiterjedtségét tekintve egyedülálló a magyar krimina-lisztika történetében.

1999. július 27-én, a délelőtti órákban a Határőrség Balassagyarmati Bűnügyi és Felderítő Szolgálatának munkatársai - előzetes információk alapján - akciót hajtot-tak végre Dunakeszin, az Alagi majorban, amelynek eredményeként az egyik épü-letben és annak környékén összesen 284 külföldi állampolgárt fogtak el, akik illegá-lisan tartózkodtak hazánkban. Személyi vagy úti okmánnyal egyikük sem rendelke-zett. Az illegális migránsokat a Balassagyarmati Közösségi Szállásra szállították.

Az embercsempészés bűncselekményének alapos gyanúja miatt elrendelt és rendkívüli alaposságot követelő nyomozás megállapításai a következőkben foglal-hatók össze:

A migránsok utaztatását hazájukból (Afganisztán, Pakisztán, Banglades) a nyu-gat-európai célországokig embercsempészek szervezték és irányították. Az államha-tárokat legálisan vagy illegálisan lépték át. A legtöbben Ukrajnán és Románián keresztül illegálisan érkeztek Magyarországra. Már elindulásuk előtt ki kellett fizet-niük személyenként 2-5 ezer dollárt az embercsempészeknek, azonban Magyaror-szágról csak akkor szállították tovább őket, ha újabb összegeket fizettek.

Az illegális migránsok elszállásolására használt épületet egy legálisan működő gazdasági társaság bérelte. Az épületet átalakították, hogy pihentetésre alkalmas

Gaál Gyula

144

legyen. Az ablakokra rácsot szereltek, és megerősítették az ajtókat is. Az épület előtti úton közlekedőket figyelmeztették, hogy a területen tilos az átjárás. Az első csoportot feltehetően 1999 márciusában szállították az épületbe. A szállítások álta-lában hajnalban történtek.

A pihentető helyre érkezett illegális migránsoktól elvették a pénzüket, az éksze-reiket és egyéb értékeiket. Addig nem szállították tovább őket, amíg a hozzátartozó-ik nem utaltak újabb összegeket az embercsempészek által megadott számlaszámra.

Az illegális migránsok az embercsempészek felügyelete mellett telefonon tarthat-ták a kapcsolatot hozzátartozóikkal. Az őrzésüket egyszerre többen látták el. A ma-gyar embercsempészek mellett, az illegális migránsok között is voltak „főnöki” feladattal megbízottak, akik tevékenységükért több élelmet és cigarettát kaptak, illetve kivételes bánásmódban részesültek.

Az illegális migránsok napi 3-4 szelet kenyér mellett leggyakrabban rizst kaptak. Ha volt még pénzük, akkor az őröktől élelmiszereket vásárolhattak a piaci ár több-szöröséért (például: egy db tojás egy, egy kg kenyér kettő, egy kg alma kettő, egy üveg kóla három dollárba került).

A pihentető helyen szigorú napirend szerint folyt az élet. Reggel 6 órakor volt éb-resztő, 9 óra körül érkezett meg az élelem, amelyet megfőztek és szétosztottak. Szinte mindennap 19-20 óra között megjelentek az embercsempész szervezet veze-tői és ellenőrizték a rendet, majd elszállították azokat, akik kifizették a továbbutaz-tatás költségeit.

Az egészségügyi ellátást egy afgán orvossal végeztették. Az orvosságért 10 dol-lárt, egy injekcióért 60 dollárt kértek. Az illegális migránsokat gyakran minden ok nélkül és rendszeresen bántalmazták az embercsempészek.

Az embercsempészek az Alagi majori épületből az illegális migránsokat idősza-konként - rendőri ellenőrzéstől tartva – más pihentető helyre szállították, majd két nappal később visszavitték őket. Az átszállításokat az embercsempész szervezet tagjai végezték, akik ezt újabb jövedelemszerzésre használták.

Pihentető helyként működött Budapesten a III. kerületben egy faház is. A faházat fiktív építőipari kft. bérelte egy telepen. A helyiségeket átalakították és őrkutya is vigyázott az illegális migránsokra. Itt folyamatosan 50-80 főt helyeztek el. Az őr-zésben ukrán állampolgárok is közreműködtek.

Az illegális migránsokat folyamatosan szállították Dunakeszire, majd az Alagi majori épületből személygépkocsival Balassagyarmat térségébe, ahonnan szlovák embercsempészek juttatták át őket az államhatáron. A szlovák bűnözők az államha-táron átjuttatott személyekért általában száz-száz német márkát kaptak. Ők határoz-ták meg, hogy hová kell szállítani az illegális migránsokat.

Az embercsempész szervezetben nemzetközi bűnözők is részt vettek. Feladatuk az volt, hogy a legálisan vagy illegálisan hazánkba érkező migránsok továbbszállí-tását elsősorban Nyugat-Európába és Olaszországba megszervezzék. A legálisan érkezők Kijeven keresztül utaztak Budapestre, ahol a repülőtéren már várták őket az embercsempész szervezet tagjai vagy taxival mentek az előre megadott címekre.


145

Hivatalosan működő hotelekben vagy panziókban helyezték el őket. Az illegális migránsok Ukrajnán és Románián keresztül érkeztek, majd a pihentető helyekre szállították őket.

Az Alagi majorban elfogott személyek tanúvallomásai alapján bizonyítást nyert, hogy a magyar embercsempész szervezetek kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeztek Szlovákiában is, hiszen az illegális határátlépésnek ez volt az egyik fő iránya.

A nyomozás megállapította, hogy az embercsempész szervezeteknek a közösségi szállásokon is voltak tagjai, akik az ott elhelyezett illegális migránsokat megkeres-ték és megszervezték szökésüket, illetve illegális határátlépésüket.

A Dunakeszi Alagi majorban felfedett és felszámolt kiterjedt embercsempész bűnszervezet tagjai ellen 3206 rendbeli a Btk. 218. § (3) bekezdésbe ütköző és a szerint minősülő embercsempészés bűntettének elkövetése miatt indult büntetőeljá-rás, amely összesen 39 fővel szemben zárult vádemeléssel.

Az elkövetés módjai

a) Vagyoni haszonszerzésből A célzat a vagyoni haszonszerzés, ezért az elkövető ez esetben bármely vagyoni

jellegű ellenszolgáltatás elérése érdekében cselekedhet. Mivel célzatról van szó, a tényállás megállapításánál közömbös, hogy az elkövető a tényleges vagyoni előny-höz hozzájutott-e vagy sem, és annak sincs jelentősége, hogy azt kitől kapta.

Jelen esetben egyértelműen megállapítható a vagyoni haszonszerzés célzatának minden változatban történő megvalósulása:

- Az illegális migránsok már elindulásuk előtt kifizettek 2-5 ezer dollárt a Magyarországra történő szállításukért a hazájukban működő embercsem-pész szervezet toborzójának.

- Magyarországról azonban csak akkor szállították tovább őket, ha újabb ösz-szegeket fizettek.

- A pihentető helyeken a kapcsolattartás a hozzátartozókkal a pénzátutalás érdekében ingyenes volt, azonban a további telefonokért kiugróan magas percdíjat számoltak fel (10 dollár/perc).

- Az alapellátás ingyenes volt, de az étkezés feljavításáért már a piaci ár többszörösét is elkérték azoktól, akiknek még maradt pénze.

- Az embercsempész szervezet szállítást végző tagjai minden egyes alkalo-mért 15 ezer forintot kaptak közvetítőkön keresztül.

Bizonyítható volt, hogy az embercsempész szervezet tagjai a legváltozatosabb módon jutottak a lehető legnagyobb haszonhoz, kihasználva az illegális migránsok kiszolgáltatott helyzetét.

b) Bűnszervezet tagjaként vagy annak megbízásából A történeti tényállás alapján megállapítható, hogy az embercsempészés bűntettét a

különböző bűnszervezetek jól összehangolt, közös tevékenységével valósították meg.

Gaál Gyula

146

A bűnszervezetek között egyértelmű volt a munkamegosztás és az együttműkö-dés. A kiindulási országokban megtalálhatók a toborzók, akiknek a feladata a migránsok összegyűjtése és az indulási összegek beszedése volt. Más embercsem-pész szervezetek a szállításra specializálódtak. Feladatuk a tranzit országokon törté-nő átszállítás végrehajtása. A tranzit országokban lévő pihentető helyek konspiratív működtetésének megszervezését újabb bűnszervezetek végezték. Feladatuk az ille-gális migránsok összegyűjtése, ellátása, szökésük megakadályozása, a további pénzösszegek átutaltatásának megszervezése, a továbbszállítókkal való kapcsolat-tartás volt. Az államhatárokon történő átszállítást egy másik bűnszervezet végezte, amelynek feladatát a megfelelő helyszín és időpont kiválasztása és a szállítók kifi-zetése jelentette.

A különböző feladatrendszerrel működő embercsempész szervezetek tevékeny-ségében is kimutathatóan elkülönült a munkamegosztás.

Az Alagi majorban működő bűnszervezetnél a másodrendű vádlott feladata volt a megfelelő bérlemények felkutatása, bérlése, az élelmezés megszervezése, az egész-ségügyi ellátás biztosítása. A harmad-, negyed- és ötödrendű vádlott főzött, osztotta az élelmet és fenntartotta a rendet. Más a pénzügyeket intézte. További személyek tervezési, szervezési, koordinálási és ellenőrzési feladatokat hajtottak végre.

Alapvető ismérv a bűnszervezeteknél a hierarchikus felépítettség. Ezen nem konkrétan a közvetlen irányítóval való kapcsolattartást kell érteni, hanem azt, hogy kettő vagy több személy, aki a vezető irányítása alatt tevékenykedik, további sze-mélyeket is bevon a részcselekmények végrehajtásába.

A bűnszervezet tagjaként történő elkövetésnél nem feltétlenül fontos, hogy min-den előre megtervezett cselekményről tudjon a végrehajtó alrendszer, feltétel azon-ban, hogy az elkövető tudjon a bűnszervezethez tartozásáról. Jelen esetben a tanú-vallomások és az elkövetők vallomásai ezt egyértelműen bizonyították.

Végül meg kell említeni a bűnszervezet alaposan és sokoldalúan megszervezett, precíz tevékenységét. A váratlan helyzetekre jól és hatékonyan reagáltak. Többször szervezetten elhagyták a pihentető helyüket, félve a rendőri ellenőrzéstől. Alkal-mazták a modern technika vívmányait például mobiltelefonokat, modern, nagy tel-jesítményű szállítóeszközöket. Pontos, mindenre kiterjedő kimutatásokat vezettek a beérkező és továbbszállított illegális migránsokról, illetve a különböző költségekről és a bevételről.

A felszámolt bűnözői csoport jól példázza a magasabb szervezettségi fokon lévő bűnszervezet elkövetési sajátosságait, amelynek ismérvei: több személy tartós ösz-szefonódásán alapul; hierarchikus szervezeti struktúra jellemzi; tagjai tervszerű munkamegosztással dolgoznak; rugalmas bűnözési technológiát alkalmaznak, a bűnözési módszerek megválasztásának sokoldalúságával; a modern infrastruktúrát tudatosan használják fel; nemzetközi kapcsolatokat építenek és használnak; tevé-kenységükben egyértelmű a nyereségre, anyagi haszonszerzésre való törekvés.


147

Összegzés Az ezredfordulóra a magyarországi embercsempészés a szervezett bűnözés alap-

iskolája lett. Az embercsempész szervezetek ismérvei megfeleltek a szervezett bű-nözői csoport kritériumainak. Tevékenységükre a szervezetszerű bűnelkövetés volt jellemző, amely módszerében, szervezettségében, konspiráltságában egyre kifino-multabbá és szerteágazóbbá vált.

Az embercsempészés indukálta a hagyományos bűnözést. Az embercsempészek az illegális migránsoktól elvették a pénzüket és az úti okmányaikat, így azok teljes függőségbe kerültek. Gyakran zsarolták őket vagy családtagjaikat, csak hogy meg-akadályozzák a tanúvallomás tételt a hatóságok előtt.

Sok esetben előfordult a testi épség, az egészség veszélyeztetése, az engedély nélküli foglalkoztatás és munkavállalás. Nagyságrendben nem mérhető az adócsa-lás, jellemző volt a személyi szabadság megsértése, a kényszerítés, a zsarolás, ese-tenként az emberkereskedelem, az árucsempészés, a kábítószer-kereskedelem, a beutazási és tartózkodási tilalom megsértése, valamint a jogellenes tartózkodás elő-segítése bűncselekmények elkövetése az embercsempészéshez kapcsolódóan.

Az illegális migránsok, bár áldozataivá váltak a bűncselekményeknek, ugyanak-kor maguk is jogsértést követtek el, ezért nem tettek feljelentést. Céljaik elérése érdekében anyagi lehetőségeiket maximálisan mozgósították és minden biztosíték nélkül az embercsempész bűnszervezetekhez juttatták.

Az embercsempészés jövőbeli tendenciáit prognosztizálva megállapítható, hogy alakulását a gazdasági, politikai, biztonsági és jogi környezet, valamint a hazánkat érintő illegális migráció változásai befolyásolják.

Az embercsempész bűnszervezetek aktivitásában nem várható csökkenés annak ellenére sem, hogy határviszonylatonként jelentősek az eltérések, sőt a tevékenység globalizálódására lehet számítani.

A belső határokra irányuló embercsempészés volumene előreláthatóan növekedni fog, és ezzel párhuzamosan a nyílt mélységi ellenőrzés is nagyobb szerephez jut.

A bűnügyi munka jelentősége megnő, az operatív felderítés, a fedett nyomozók alkalmazásának szélesítése, a határon átnyúló megfigyelés (obszerváció), a fedett műveletek végrehajtása és a közös nyomozó csoportok működtetése lehet az em-bercsempészés elleni sikeres fellépés záloga.

További Irodalom

1. Az embercsempészet és az ellene folytatott tevékenység a Magyar Köztár-saság Határőrségénél, szerkesztette: Jószai János, ZMNE és a Határőrség Országos Parancsnoksága, Budapest, 1997.

2. Balázs Dezső: Az embercsempész szervezet mint a szervezett bűnözés alap-iskolája, A IV. Országos Kriminológiai Vándorgyűlés anyaga, Győr, 2000. október 13-14. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 2001. 95-99. o.

Gaál Gyula

148

3. Fórizs Sándor: Néhány európai ország határőrizete, Belügyi Szemle 2000/3. 87-100. o.

4. Gaál Gyula: Az embercsempész tevékenység megjelenési formáinak és módszereinek változásai a Magyar Köztársaság államhatárán 1991-2003 között. PhD értekezés, ZMNE, Budapest, 2005.

5. Gubicza József: A Határőrség menekültügyi feladatai. PhD értekezés, ZMNE, Budapest, 2000.

6. Kiss Lajos: Az éjszakai határőrizet tapasztalatai. Hadtudomány 1998. 1. szám, 95-101. o.

7. Ritecz György: Az illegális migráció és az EU csatlakozás hatása a magyar határőrizetre. PhD értekezés, ZMNE, Budapest, 2003.

8. Sallai János – Szőke István – Varga János – Vass Ferenc – Vájlok László – Virányi Gergely: Határellenőrzés az Európai Unióban, Hanns Seidel Ala-pítvány, Budapest, 2000.

9. Szecsei József: Embercsempészet Magyarországon az 1990-es években, Belügyi Szemle 1997. 7-8. o. és 93-99. o.

10. Szőke István: A bűnüldözés és bűnmegelőzés összefüggései határőrségi ta-pasztalatok alapján, Pécsi Határőr Tudományos Közlemények II. Pécs, 2003. 195-202. o.

11. Vas Gizella: A határellenőrzés és az illegális migráció elleni fellépés az Eu-rópai Unióban, Belügyi Szemle 2000. 3. szám 74-86. o.

12. Verhóczki János: Az embercsempészés a mai magyar büntetőjogban. Ma-gyar Rendészet 2000. 5-6. szám 28-36. o.

A határrendészeti tevékenység a schengeni elvekre épülő európai modellben

149

Dr. Vas Gizella rendőr ezredes főosztályvezető, Országos Rendőr-főkapitányság Határrendészeti Főosztály


Száztíz év telt el az első magyar határrendőrségi törvény elfogadása óta és bizo-

nyára az akkor szolgálatot teljesítőknek nagy meglepetést okozna, mi minden mást jelentenek a mai Európában a határok és azok ellenőrzése.

Az 1903-ban elfogadott törvénycikk a határrendőrség létrehozásával jelentett új-donságot, különösen azáltal, hogy az újonnan létrehozott szervezet minden olyan határellenőrzési, idegenrendészeti és bűnügyi hatáskört megkapott, amely szükséges a határok – és ezáltal a belső biztonság - garantálásához. Ezen a téren mindenkép-pen előremutató volt az akkori szabályozás és később hasonló komplex hatáskörök-kel rendelkezett az 1997-ben elfogadott törvény alapján az integráció időpontjáig a Határőrség is.

Immáron öt év telt el a Határőrség és a Rendőrség integrációja óta és még mindig jelentős vitákat és érzelmeket vált ki az a kérdés, hogy eredményes és szükséges volt-e ez a lépés. Ennek mindenképpen jó fokmérője lehet a 2013 szeptemberében esedékes schengeni értékelés, amikor is schengeni csatlakozásunk – és a Határőrség megszűnése – óta első ízben kerül sor a szárazföldi külső határok értékelésére Ma-gyarországon.

Jelen írásomban azonban nem elsősorban azt a kérdést szeretném boncolgatni, hogy jó-e a jelenlegi struktúra avagy szükség van-e önálló szervezetre, hanem in-kább azt kívánom megvilágítani, hogy a schengeni térség tagállamainak határrendé-szeti szervei számára milyen komplex feladatrendszert jelent az integrált határbiz-tonsági rendszer működtetetése. Tény, hogy a szükséges hatáskörök és kompetenci-ák most is megvannak egy szervezeten, a rendőrségen belül és a külső határokon szolgálatot teljesítők eredményesen végzik a feladataikat.

Az sem elvitatható, hogy az illegális migráció és a határbiztonság kérdése kardi-nálisabb kérdés azon országok polgárai esetében, amelyek célországok és évek óta gondot okoz számukra a bevándorlás. Ott jobban számon is kérik – akár a politikai választásokon is – a határbiztonság hiányosságait. A magyar lakosság ugyanakkor ilyen mértékben nem foglalkoztatja a kérdés, a közvélemény érdeklődésére keve-sebb esetben tart számot a rendőrség határrendészeti tevékenysége. Az a sajátos helyzet állt elő, hogy Nyugat-Európa polgárait ma jobban izgatja az, hogy mi törté-nik a schengeni keleti határokon, mint azon tagállamok lakosait, akik ténylegesen végzik a határok ellenőrzését. Ez a helyzet generálja azokat a hangokat is, amelyek egyre hangosabban követelik a schengeni rezsim reformját.

Vas Gizella

150

Természetesen a rendőrség érintett szervezeti elemei – akár határrendészeti vagy bűnügyi területen – kiemelten kezelik a határbiztonság kérdését, és noha még van kiaknázandó lehetőség a szervezetben, a rendőrségen belül is magas színvonalon igyekszik teljesíteni feladatait a határrendészeti szolgálati ág, hiszen ez alapvető kötelessége.

Mit is jelent tehát a huszonegyedik században a határrendészeti tevékenység, amely – ahogyan azt később részletesen megvilágítom – egy komplex tevékenységi rendszert foglal magában és akkor eredményes, ha annak valamennyi eleme kellő intenzitással érvényesül, azok egymásra épülnek és kiegészítik egymást.

A huszonegyedik századi Európában a határok – a schengeni külső határok szi-gorú rezsimje mellett – egyre inkább az összeköttetés, mint szétválasztás szimbó-lumai, ugyanakkor bármennyire is szabadon járhatók át a határok, egy valami állan-dó maradt. Az államhatár megjelölése nemzetközi jogilag továbbra is meghatározó az államok szuverenitása szempontjából, az egyes államok létezésének legfontosabb szimbólumai még akkor is, ha azok őrizetét a schengeni szellemben „fel kell adni”. Azt persze nehéz megmondani, hogy az is meglepné-e a hajdani törvényalkotókat, hogy ma, a huszonegyedik század második évtizedében is vannak még Európában is olyan államok, akik között rendezetlen az államhatár megjelölése és világszerte egy-egy válsággócban újból és újból felszínre kerül az államhatár húzódásának kérdése.

Napjainkban, világviszonylatban vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy még ma is sok-féle válfaja létezik a határok ellenőrzésének – a szerencsére már egyre kevesebb helyen létező – totális határellenőrzéstől, a modern technológiával támogatott, való-színű eseményekre koncentráló módszerekig. Jó néhány régiója a világnak éppen az átmenet időszakát éli meg és különböző nemzetközi szervezetek vagy éppen az Európai Unió segítségével a katonai jellegű szervezettel végzett militarista jellegű határőrizetről folyamatosan tér át a korszerű rendvédelmi jellegű tevékenységre. No, és ki gondolta volna még jó néhány évtizeddel ezelőtt, hogy a magyar határel-lenőrzés alkotmányos helyzetének megváltozása és átalakulását követően már ma-gyar határőr szakértők is részt vettek a jugoszláv utódállamok határellenőrzési szer-vezeti reformjában.

Persze a határok ellenőrzésének jellegét és azt, hogy milyen típusú szervezet látja el ezt a feladatot, nagyban befolyásolja az adott régió stabilitása, az érintett államok vélt vagy valós fenyegetettsége, az egyes államok berendezkedése és az a körül-mény, hogy milyen és mekkora nagyságrendű jelenségeket, eseményeket kell ke-zelni az államhatárokon.

2007 óta a magyar határrendészet integráns része a schengeni övezet integrált ha-tárbiztonsági rendszerének. A magyar államhatár ellenőrzése egyidejűleg jelenti a teljes schengeni térségbe irányuló forgalom és migráció menedzselését is. Ez utóbbi pedig a modern európai határőrizetben kulcsszó: manapság az integrált határme-nedzsment messze túlmutat a határforgalom-ellenőrzésen és a klasszikus határőrize-ti tevékenységen. Napjainkban már nem elegendő, ha a rendőrségi, határőrségi


151

szervek határrendészeti tevékenysége kizárólag az államhatárokra korlátozódik. A határmenedzsment ma már egy olyan komplex tevékenység, amely többet jelent, mint a határok ellenőrzése, noha a legfontosabb eleme továbbra is a külső határok védelme.

Egy korszerű európai határmenedzsmentért felelős hatóság – legyen az rendőr-ség, határrendőrség vagy határőrség - tevékenysége egyaránt ki kell, hogy terjedjen a származási és tranzit országokra, a schengeni határokra, és a schengeni belső tér-ségre, valamint a belső és külső határokon a szomszédos rendőri szervekkel való szoros együttműködésre (közvetlen információcsere, közös járőrözés, határon át-nyúló műveletek).

Tevékenység a származási és a tranzit országokban

A származási és tranzit országokban kifejtett tevékenységben kulcsszerepet ját-

szanak az összekötők és a szakértők. Az európai normák alapján a migrációs össze-kötők feladata, hogy információkat, adatokat gyűjtsenek a származási és tranzitországok határellenőrzéséről, okmányainak biztonságáról, a migrációra tele-pedő bűnszervezetekről. Ezek kulcsfontosságú adatok ahhoz, hogy a schengeni külső határokon megfelelő módon fel lehessen készülni az elkövetési módszerekre, bizonyos állampolgárok esetében a visszaélésekre, illetve arra, hogy a nem megfe-lelő biztonságú úti okmányokat alaposabban lehessen vizsgálni. Az azon országo-kon áthaladó és a schengeni térségbe – ezen belül Magyarországra – irányuló mig-ráció esetén, ahol nem kellő hatékonyságú a határellenőrzés, lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani a schengeni külső határok ellenőrzésére és az ezeknek az országoknak nyújtott szakmai támogatások is kiemelkedő jelentőségűek.

A származási országokban kifejtett tevékenység abban is segítséget kell, hogy nyújtson, hogy a schengeni térségbe illegálisan bejutni szándékozókat még az előtt kiszűrje, hogy egyáltalán eljutnának a schengeni határokig. Ez az integrált határel-lenőrzési modell egyik legfontosabb alapfilozófiája. Ennek része, hogy a schengeni országok rendőrségi okmányszakértőket telepítenek konzulátusaikra, akik a csalárd vízumszerzés kiszűrésében nyújtanak segítséget. Egyre gyakoribb ugyanis, hogy a határokon teljesen eredeti és látszólag jogszerűen kiállított okmányokkal próbálnak beutazni a visszaélők, ugyanakkor ezeket az okmányokat a külképviseleten valótlan adatokkal vagy hamis, hamisított támogató dokumentumok felhasználásával szerzik meg. Ezek kiszűrése sok esetben rendőrszakmai feladat.

Úgyszintén fontos az is, hogy a tagállamok rendőrségi okmányszakértők felké-szítsék azon légi társaságok földi utas kiszolgáló személyzetét is, akik olyan orszá-gokból hoznak a schengeni térségbe utasokat, amelyek migrációs szempontból koc-kázatot jelentenek. Ez azért is fontos, mert a határellenőrzésben újdonságként je-lentkezett a schengeni joganyag kialakulásával a civil szállítók felelőssége a schengeni térségbe nem megfelelő okmányokkal vagy azok hiányában szállított utasokért. Így, e szállítóknak mindig meg kell győződniük arról, hogy utasaik ren-

Vas Gizella

152

delkeznek a megfelelő okmányokkal, amelybe bele kell érteni a szükséges vízumok meglétét is. Fontos, hogy az utasok beszállítását végző személyzet – a járműre fel-szálláskor – közreműködjön abban, hogy megakadályozzuk olyan személyek eljutá-sát a schengeni határokra, akiknek az okmányai nem felelnek meg a követelmé-nyeknek.

Az előzőek alapján a rendőrségi összekötők is egyre gyakrabban látnak el ún. előszűrő tevékenységet is a származási és tranzitországok repülőterein. Ennek alap-ján már itt meg lehet akadályozni, hogy olyan személyek induljanak el a schengeni térségben lévő célállomásokra, akik nem lennének jogosultak a beutazásra. Ez egy-értelműen az integrált határmenedzsment származási országokban megjelenő tevé-kenysége. A magyar rendőrség is fontos feladatának tartja ezt, és a már kiküldött okmányszakértők feladat-és hatáskörében szerepel ez a feladat.

Sajnos a magyar rendőrség kissé elmarad a schengeni térség többi rendőri szervé-től a tekintetben, hogy egyelőre nem működtet olyan kiterjedt összekötő hálózatot, mint azt az illegális migrációval érintett schengeni államok rendőri szervei teszik, azonban a Külső Határok Alapnak köszönhetően már okmányszakértőket tudunk működtetni egyes külképviseleteinken és ezt folyamatosan biztosítani kívánjuk. Sőt, – megállapodás alapján – más tagállamok részére is nyújtanak támogatást a kihe-lyezett magyar rendőrségi okmányszakértők.

A civil szállítók együttműködési kötelezettsége a határellenőrzési hatóságokkal tovább fejlődött a kétezres évek közepén, amikor kötelezővé vált a légi szállítók számára, hogy a schengeni tagállamok határellenőrzést végző hatóságai számára előzetes adatszolgáltatást teljesítsenek. Ennek hatására a repülőtéren már lehetőség van arra, hogy mielőtt a gép megérkezik, az adattári ellenőrzéseket elvégezzük és a körözött vagy tilalom alá eső személyeket a határrendészek már erre felkészülten várják.

Az Európai Unió külső határokért felelős ügynöksége (a továbbiakban: Frontex), amelynek feladata a külső határokkal összefüggő tevékenységek koordinálása, szin-tén nagy hangsúlyt fektet a tranzit és származási országokban végzett tevékenysé-gekre. Ez a szerepköre a magyar uniós elnökség idején tovább erősödött, amikor is a Frontex tevékenységét szabályozó EK rendelet módosítása lehetővé tette a saját, ügynökségi migrációs összekötők küldését a harmadik országokba. A Frontex szá-mos, nem uniós tagállammal kötött együttműködési megállapodást, melyek alapján már arra is lehetőség van, hogy olyan határátkelőhelyeken is, amelyek nem a schengeni országok külső határai, koordinációs központokat működtessen, ahol a Frontex koordinációjával tagállami rendőrök és határőrök segítik a helyi határren-dészeti szervek munkáját. Ilyen koordinációs központokba - és természetesen első-sorban azokba az országokba, amelyeken keresztül Magyarország felé halad a mig-rációs útvonal – a magyar rendőrség is küld határrendészeket, hiszen ez fontos szű-rő lehet még jóval a magyar határok előtt, illetve a legbiztosabb módja a közvetlen információgyűjtésnek.


153

A külső határok ellenőrzése Az ún. határok előtti tevékenységet (pre-frontier assistance) mindenképpen egy

rendkívül szigorú és hatékony határellenőrzésnek kell követnie. A schengeni határ-menedzsmentnek továbbra is ez a legkiemelkedőbb feladata, amely a külső hatá-rokkal nem rendelkező tagállamok részéről is a legnagyobb elvárást közvetíti a határokért felelős tagállamok irányában.

Magyarország ma – 2013-ban – a schengeni térség keleti szárazföldi határainak legfontosabb őre 1103,5 km-es határszakaszon, rendkívül felelősségteljes feladatot ellátva a teljes schengeni térség nevében. A magyar határrendészet 2007 óta ugyan-is nemcsak a magyarországi, de a teljes schengeni térségbe beutazók ellenőrzést végzi a szerb, román, ukrán és a horvát határon, valamint a nemzetközi repülőtere-inken, illetve a teljes schengeni térség biztonságát garantálva őrzi a zöldhatárt. Je-lenleg a magyar-szerb határszakasz migrációs szempontból második legnagyobb leterheltség alatt álló szárazföldi határszakasza az Európai Uniónak. Röszke, Nagy-lak és Záhony pedig több milliós éves forgalmával a schengeni keleti határok leg-nagyobb személy- és áruforgalmát lebonyolító határátkelőhelyei közé tartoznak.

A mai magyar határellenőrzést számtalan tényező befolyásolja. Nyilvánvalóan forradalmi változást okozott annak idején a határok forgalmában a motorizáció di-namikus fejlődése, és a gépjárművek száma azóta is folyamatosan növekszik. A huszadik század végén Kelet-Európában is egyre többen jutottak személyautóhoz, az áruforgalom teljesen globalizálódott, ma már a világ minden tájára indulnak ka-mionok, áruszállító repülőgépek, megnyíltak a határok a kelet-európai polgárok számára is, a turizmus hihetetlen méreteket öltött, a repülőtereken törzsutasokká váltak az üzleti szféra szereplői, gomba módon elszaporodtak a fapados légitársa-ságok, amelyek ugyanakkor lényegesen visszaszorították a nemzetközi autóbuszok, és vonatok forgalmát. Természetesen ezen lehetőségeket jól használják ki azok is, akik nem lennének jogosultak a határokon a beutazásra és a különböző csempészte-vékenység ma már nem egy szigorú, az emberi jogokat korlátozó rendszer kijátszá-sára irányulnak, hanem kizsákmányoló és haszonszerzés jellegűek és egyre gátlásta-lanabb módszerekre épül.

Szintén hatással van a határforgalom-ellenőrzésére az a körülmény, hogy a hatá-rok sok helyütt nemzetiségeket választanak el az anyaországtól, esetükben nem szabad, hogy a határokon való beutazás elnehezüljön. Gyakori az ilyen külső határ-szakaszokon a napi határmenti ingázás, de van olyan település például a lengyel-ukrán határon, amelyet teljesen kettéválaszt a schengeni külső határ. Ennek termé-szetesen az EU is tudatában van, ezért hozta létre a kishatárforgalomra vonatkozó szabályozást, amelyet az érintett uniós országok alkalmaznak is. De a helyi sajátos-ságokra reagál például a Schengeni Határellenőrzési Kódex határmenti ingázókra vonatkozó rendelkezése is. Magyarország Ukrajnával tart fenn kishatárforgalmi rezsimet, amely igen jelentős részét teszi ki az ukrán határszakasz forgalmának.

Vas Gizella

154

Megnövekedtek a határon átnyúló regionális projektek is és a regionalizáció álta-lában megköveteli a határok átjárhatóságának megkönnyítését azok számára, akik nem jelentenek semmilyen kockázatott a schengeni térség biztonságára. Egyre több helyi kezdeményezés létesül új határátkelőhelyek megnyitására, amely mind továb-bi feladatokat ad a határrendészetnek.

Ami mindenképpen eltér a korábbi határforgalom-ellenőrzési előírásoktól, hogy Magyarország uniós tagsága óta már a közösségi jog által előírt schengeni szabá-lyok mentén kell azt végrehajtani, sok tere a magyar szabályozásnak nincs. Fontos azonban tudni, hogy bármennyire is uniós előírások alapján végezzük az ellenőr-zést, a feladat végrehajtása az egyes tagállamok hatáskörében maradt, noha már több uniós stratégiai dokumentumban felmerült az európai határőrség gondolata.

Ma a határforgalom-ellenőrzés során az útlevélkezelőnek jó néhány utaskategóriát kell jogszerűen, kulturáltan és lehetőleg minél gyorsabban ellenőriz-nie úgy, hogy a biztonság követelménye ne csorbuljon, arra nem jogosult személyek ne utazhassanak be. Az uniós és harmadik országbeli állampolgárok megkülönböz-tetése csak a kiinduló pont, számos további distinkció létezik az utas kategóriákban. Így például a vízumkötelezett harmadik országbeliek ellenőrzésénél számos kivétel-re kell figyelni, akiknek például okmányuk vagy valamilyen státuszuk vízummen-tességet biztosít, de eltérő ellenőrzés vonatkozik a légi jármű személyzetére, a ha-jók, vonatok szolgálati személyeire vagy akár az egyes nemzetközi tisztségviselők-re, állam-és kormányfőkre és küldöttségeikre. Mindeközben természetesen nemcsak a magyarországi, de a cél és átutazás szerinti schengeni országokba való beutazási feltételeket is vizsgálni kell, hiszen a belső határokon már nem kerülhet sor újabb határellenőrzésre. Ezt csak tovább bonyolítja az a tény, hogy mindezen utaskategóriák a világ összes országa által kiállított számtalan típusú útlevéllel, úti okmányokkal rendelkezhetnek. Ezekhez az úti okmányokhoz egyes schengeni or-szágok akár kilenc-tízféle tartózkodásra jogosító okmányt is kiadhatnak, amelyeket mind ismerni kell.

Az okmányokat az uniós államok, de a világ más államai is folyamatosan fejlődő biztonsági jegyekkel látják el, így ma már számos okmány komoly védelmi ele-mekkel és biometrikus azonosítókkal is rendelkezik, és ezek ismerete elengedhetet-len ahhoz, hogy a hamisításokat a határon jól ki lehessen szűrni. Egyre fejlettebbek az okmányokat védő biztonsági jegyek, de egyre szofisztikáltabbak a hamisítási módszerek is. Ezeken túl azonban még nehezebb kiszűrni a határon a nem a jogo-sult által felhasznált okmányokat és a csalárd módon szerzett, de eredeti és a jogo-sultnál lévő okmányokkal való visszaéléseket is.

Az okmányok és az abban eszközölt bejegyzések eredetiségének ellenőrzése mel-lett minden egyes beutazáskor az útlevélkezelőnek – az okmányban szereplő schengeni bélyegző lenyomatok alapján - meg kell győződnie arról, hogy az érin-tett, szabad mozgás jogát nem élvező utas betartotta-e a schengeni térségben meg-engedett tartózkodás időtartamát. No és természetesen az egyes magyar és uniós


155

nyilvántartásokban is ellenőrzést kell végrehajtani és az ott felmerülő adatok alap-ján intézkedéseket kell végrehajtani.

A személyek ellenőrzése mellett mind nagyobb figyelmet kell fordítani a jármű-vek ellenőrzésére is. Nagyon gyakori jelenség a schengeni térségben ellopott nagyértékű gépjárművek kivitele a külső határokon. Ez komoly gépjármű szakisme-ret jelenlétét igényli a határátkelőhelyeken. Ennél is súlyosabb jelenség azonban a gépjárművekben megbúvás. Az illegális migráció napjaink egyik legjellemzőbb elkövetési módszere az autóbuszokban, tehergépjárművekben vagy tehervonatokon elrejtőzött személyek csempészete. Nem ritka az sem, hogy a járművet e célból kifejezetten átalakítják. Napjaink határforgalom- ellenőrzésében felértékelődött a kutatók tevékenysége, valamint a kereső kutyák és korszerű kutatóeszközök alkal-mazása, és továbbra is kulcsfontosságú maradt az egyes járművek és utasainak koc-kázatelemzése.

A határforgalom kezelése tehát ma már egy olyan komplex feladat, amely ko-moly szervezést és jól és folyamatosan képzett állományt, valamint egyes területe-ken speciális szakértelmet igényel. Alapvető követelmény, hogy a problémamentes utasok a kötelező ellenőrzésen túl ne érezzék, hogy a határok akadályokat jelente-nének számukra, ugyanakkor komoly humán és technikai források és szakismeretek koncentrálódjanak a jogellenes cselekményeket elkövető személyek és járművek felfedésére. Ennek feltétele a megfelelő infrastruktúra és áteresztő kapacitások ki-alakítása, a megfelelő létszám és korszerű technikai eszközök biztosítása, az állo-mány folyamatos képzése, a képzések során az új módszerek és a technikai fejlődés megismerése. Kiemelkedő jelentősége van az elemző-értékelő munkának abban, hogy valóban a jogellenes cselekményekre koncentrálhassunk és az információ hiánya miatt a jogszerű határátlépőkkel szemben ne alkalmazzunk indokolatlan szigort.

Az okmányok és a személyek ellenőrzését az adatbázisokkal összeköttetésben ál-ló informatikai rendszerek segíthetik a legjobban, ennek köszönhetően – megfelelő hálózati infrastruktúra rendelkezésre állása esetén – a határforgalom-ellenőrzése lényegesen gyorsabb, de nem helyettesíthet olyan alapvető, humánerő által végzett ellenőrzéseket, mint a személyazonosítás és az utas gyanúra okot adó viselkedésé-nek kiszűrése. A tartózkodási idő számítását jelen esetben sajnos a magyar határre-gisztrációs rendszer nem tudja elvégezni, miután csak a magyar és ott is a csak a külső határokon való be-és kilépések rögzíthetőek. Nagy előrelépést jelenthet az Európai Bizottság intelligens határellenőrzés kialakítására irányuló kommunikáció-jában előirányzott európai határregisztrációs rendszer (entry/exit system) létrehozá-sa, amely valamennyi be-és kilépést valamennyi schengeni külső határszakasz vo-natkozásban rögzít és elérhetővé tesz. A biometrikus azonosítók e rendszerben is kulcsfontosságúak lesznek, amelyek lényegesen biztosabb és objektívabb személy-azonosítást tesznek lehetővé. A biometrikus azonosítás (ujjnyomat) már hamarosan kötelező elem lesz a határforgalom-ellenőrzésben a vízumkötelezett utasoknál és a

Vas Gizella

156

második generációs Schengeni Információs Rendszer találatai során végzett sze-mélyazonosításoknál.

Az intelligens határforgalom-ellenőrzés legnagyobb előrelépésére a repülőtere-ken került sor, mivel ezeken a légi határátkelőhelyeken fokozottan jelentkezik az igény, hogy a rendszeresen utazók és jó „előélettel” rendelkezők, valamint az uniós polgárok ellenőrzését tovább kell gyorsítani. Ezt szolgálják a biometrikus azonosí-tón alapuló ún. e-kapus ellenőrzések, amelyek félig automatizálják bizonyos jogosulti körben a be-és kiléptetést. Erre általában az uniós polgároknak ad lehető-séget a tagállamok többsége. Ennek lényege, hogy biometrikus azonosítással – leg-inkább fénykép összehasonlító rendszerrel – és az okmány beolvasásával történik meg a személy azonosítása és az adatbázisokban történő ellenőrzése. Az e-kapuk már az Európai Unió tagállamainak számos repülőterén „végzik” az utasok ellenőr-zését, vegyes tapasztalatokkal. Idáig teljes egészében az élőerőt nem sikerült kivál-tania, hiszen a rendszer működési zavarainál – legyen az az utas részéről vagy ép-pen az elektronikus rendszer részéről felmerülő probléma – mindig szükség van humán beavatkozásra. Nem pótolja továbbá a humán erőforrásnak azt a képességét sem, hogy az utas viselkedésének, tett nyilatkozataink, a nála lévő tárgyak megfi-gyelésével kockázatelemzést végezzen. Ennek ellenére a légi határok forgalmának ellenőrzésében jelentős előrelépést jelent a módszer bevezetése, és amennyiben megfelelő az informatika háttér kapacitása, gyorsabb határátlépést is biztosíthat. A Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren a Külső Határok Alap felhasználásával szintén készülünk az e-kapu bevezetésére az uniós polgárok ellenőrzésénél.

A légi határokon egyre inkább növekszik az igény a szolgáltatások és a biztonsá-gi intézkedések olyan összehangolására, amellyel meghatározott, rendszeresen uta-zó kategória teljes körű szolgáltatásokat kaphat és – a megfelelő előszűrést követő-en – legfeljebb szúrópróbaszerűen kerül az adatbázisokban ellenőrzésre. Vannak olyan schengeni repülőterek, amelyek a regisztrált utasprogramokat működtetnek, és pl. Amszterdamban egyetlen okos kártya segítségével intézheti az utas valameny-nyi adminisztrációs ügyeit a repülőtéri parkolástól, a soron kívüli check in szolgál-tatásokon át egészen a kártya chipjén lévő adatok azonosításával végzett be-és ki-léptetéséig. A regisztrált utasprogram megvalósítása az Európai Unió célkitűzései között is szerepel, azonban nagyon fontos, hogy megfelelő egyensúly jöjjön létre a biztonsági követelmények és a biztosított privilégiumok között, hiszen a repülőterek továbbra is kiemelt biztonsági kockázatot jelentenek az illegális beutazás és egyéb jogellenes cselekmények szempontjából.

Szintén a modern technológia és a humán erőforrás összhangja jellemzi napjaink határőrizeti tevékenységét is. A klasszikus határőrizeti alapelvek a mai napig élnek, ugyanakkor a modern technika alkalmazásával előtérbe került a gyors reagáló ké-pesség, a helyzettudatosság, a manőverezés és mobilitás, valamint a valószínű moz-gási irányokra és időpontokra koncentráló, elemző-értékelő munkára, bűnügyi és más információkra alapozó járőrtevékenység. Ma már alapkövetelmény, hogy a határőrizeti szolgálat megtervezésében és a szolgálat teljes időtartama alatt egyaránt


157

rendelkezésre álljon az adott határszakaszra vonatkozó valamennyi információ le-gyen az statisztikai adat, korábbi események feldolgozása vagy éppen képi informá-ció. A határőrizeti tevékenységet stabil és mobil hőkamerák, területvédelmi rend-szerek és egyéb technikai felszerelések segítik, amelyek azonban nem váltják ki a humán erőforrást, csak eltérővé teszik annak alkalmazását. A technikai eszközök riasztásaira rövid időn belül kell reagálni a sikeres elfogások érdekében, illetve to-vábbra is hangsúlyos marad a járőrtevékenység a technikai eszközök által le nem fedhető területek őrzésben, valamint a prevenciós tevékenységben, illetve a határ-őrizet második vonalában.

Az illegális migráció kiváltó okai és irányai azonban úgy tűnik, több mint száz év alatt sem sokat változtak. A világ szegényebb régióból jelentős számú a gazdasági menekültek száma, akik a jobb megélhetés reményében indulnak útra. Ennek meg-felelően továbbra is domináns a Délről Északra és a Keletről Nyugatra irányuló migráció. Háborúk, belviszályok, diktatúrák, faji, vallási üldözések sajnos még nap-jainkban is százezreket kényszerítenek menekülésre, amely már jelentős kihívásokat jelentenek a tranzit és célországnak is. Ugyanakkor a határellenőrzésért felelős ha-tóságok számára is egy teljesen új típusú megközelítést jelent. A határon elfogott migránsokkal való bánásmód, a nemzetközi védelemhez való hozzáférés biztosítá-sa, a humanitárius szempontok megjelenése teljes mértékig része az európai határ-rendészeti tevékenységnek.

Lényeges elvárás a külső határokon lévő tagállamokkal szemben, hogy akadá-lyozzák meg az illegális migránsok bejutását a schengeni térségbe, ugyanakkor tegyék lehetővé, hogy arra jogosultak hozzáférjenek a menekültügyi eljáráshoz. Mindemellett abban is igen erős nyomás nehezedik a határokért felelős hatóságokra, hogy érvényesítsék azt az elvet, hogy mihamarabb hagyják el a schengeni térséget azok a migránsok, akik jogellenesen léptek be a tagállamok területére vagy ott jog-ellenesen tartózkodnak és nemzetközi védelemre nem jogosultak. A határterületen elfogott személyek esetében fokozott elvárás a gyorsított visszafogadás érvényesíté-se.

Mindezekkel összefüggésben felértékelődött a határrendészeti munkában az ide-genrendészeti meghallgatások jelentősége. A migránsok által feltárt információk a határrendészeti és ahhoz kapcsolódó bűnügyi tevékenység elsődleges forrásai közé tartoznak. A megfelelően végzett meghallgatásokból a migrációs útvonalakra, mód-szerekre, a bűnelkövetőkre, további várható csoportokra stb. vonatkozó számos olyan adat szerezhető, amely a határrendészeti napi munkában elengedhetetlen. A Frontex külső határokon végzett tevékenységének is különösen fontos területe a meghallgatás, szinte valamennyi műveletbe kérnek a tagállamok részéről ilyen szakértőket, amelyben rendszeresen számítanak a magyar határrendészekre is. A meghallgatások megfelelő időben lebonyolítását segíti a távtolmácsolási rendszer kialakítása, amely a videotechnológia segítségével lehetővé teszi, hogy a tolmács távoli helyen tartózkodása se tudja megakadályozni vagy elhalasztani az érintettek meghallgatását.

Vas Gizella

158

Különös figyelmet igényel a Magyarország határaira érkező migránsok esetében, hogy sokan érkeznek ismeretlen személyazonossággal és nemzetbiztonsági kocká-zatot jelentő országokból is.

2010 óta a schengeni csatlakozás óta eltelt időszak legerősebb migrációs nyomá-sa nehezedik folyamatosan Magyarország külső határaira, amely az idegenrendésze-ti területen is számos fejlesztést kívánt, amely hozzájárult ahhoz, hogy ma már lé-nyegesen humánusabbak a fogvatartási körülmények az őrzött szállásokon. Az ide-genrendészeti feladatokat ellátó határrendészeti állomány esetében előtérbe kerültek az érzékenyítő tréningek. A multikulturális környezet megértését és az alapvető jogokat biztosító képzések alapján a határozott és következetes őrizeti tevékenység-ben ma már hatványozottan érvényesülnek az alapjogi követelmények. Külön elhe-lyezésben részesülnek az érzékeny célcsoportok figyelembe véve ezen kategóriák speciális igényeit. Ma már a rendőrség idegenrendészeti tevékenységében alapvető egyensúly alakult ki: gyors és határozott intézkedések azon személyekkel szemben, akiknek el kell hagyniuk a schengeni térséget, biztonságos, de humanitárius szem-pontokat szem előtt tartó őrizet azok számára, akikkel szemben indokolt a személyi szabadság korlátozásával járó intézkedések foganatosítása, a menekültügyi eljárás-hoz való hozzáférés biztosítása azok számára, akik ezt igénylik.

A Frontex létrejöttével – a tehermegosztás és a szolidaritás alapelvére épülve – felértékelődött a külső határokon végzett nemzetközi tevékenység is. A Frontex által koordinált közös műveletekben és a külső határokon lévő kiemelkedő nagysá-gú határátkelőhelyeken működtetett fókuszponti irodákban rendszeresen teljesíte-nek szolgálatot más uniós tagállamokból rendőrei, határrendészei, ami korábban nehezen volt elképzelhető. Az ő tevékenységüknek több szempontból is jelentősége van. Egyrészt jelentős segítséget és megerősítést jelenthet azokon a határszakaszo-kon, ahol szignifikáns leterheltséget okoz az illegális migráció, de ugyanakkor a vendégtiszteket küldő államok szemszögéből is hasznos lehet a közös műveletek-ben, fókuszponti irodák tevékenységében való részvétel, hiszen így az ő szempont rendszereiket, beutazási tilalmaikat is könnyebben érvényesíteni lehet a határellen-őrzésben, illetve első kézből szerezhetnek információkat a külső határokon zajló eseményekről és a fogadó államok által tett intézkedésekről.

A Frontex által működtetett, külső határokon bevethető tagállami határrendészekből álló keretbe (pool) Magyarország is több mint harminc rendőrét biztosítja, annak érdekében, hogy felkérésre ők is bevethetőek legyenek a közös műveletekben, ugyanakkor a magyar-ukrán és a magyar-szerb határon is többször vesznek részt más tagállamok határrendészei a határforgalom-ellenőrzésben vagy a határőrizetben.


159

Határrendészeti tevékenységek a szabad mozgás térségében és a közös belső határok mentén

A külső határokon végzett szigorú ellenőrzések mellett nem szabad elfeledkez-

nünk arról, hogy ma más a schengeni országok közötti közös határszakaszokon nincs határellenőrzés. Ez jelentős biztonsági deficitet eredményez, hiszen a határok ellenőrzése igen fontos szűrű tevékenységet jelent a jogellenes cselekmények felfe-désében. Ezért a schengeni belső térségben szükség van olyan kiegyenlítő intézke-désekre, amelyek nemcsak az illegális migráció, hanem egyéb jogellenes cselekmé-nyek felfedésére alkalmasak. Természetesen ezen intézkedések nem lehetnek egyenértékűek a határforgalom-ellenőrzéssel és kockázatelemzésen alapuló szúró-próbaszerű ellenőrzéseket jelenthetnek.

Mivel a belső határokon elsősorban olyan tevékenységek kiszűrését célozza a ki-egyenlítő intézkedések alkalmazása, amelyeket korábban a határellenőrzés során fedtek fel a hatóságok, elengedhetetlen a határrendészeti ismeretek fenntartása azon állomány esetében, akik részt vesznek a szúrópróbaszerű ellenőrzésekben vagy éppen a belső határokon működő, szomszédos országok közötti közös járőr szolgá-latban. Az úti és tartózkodásra jogosító okmányok, valamint a schengeni térségbe való beutazás és a tartózkodás szabályainak ismerete elengedhetetlen a hatékony és célirányos fellépés érdekében.

A belső térségben vagy mélyégben alkalmazott ellenőrzésekre azért is szükség van, mivel bármilyen szigorú is a határellenőrzés a külső határokon, száz százalékos eredményességet egyetlen állam sem képes produkálni. Az ország területén végzett ellenőrzések szükségességét a legális jogcímekkel való visszaélések magas száma is indokolja. Az ellenőrzés nélküli belső határok miatt óriási a látencia a tekintetben, hogy az eredetileg legális jogcímekkel érkezők minden esetben elhagyják-e a schengeni térséget az arra előírt időben. Tapasztalataink és az európai statisztikák is azt mutatják, hogy igen magas a túltartózkodók száma, vagyis, akik a legális időn túl maradnak a schengeni térségben. Ezeket az eseteket felfedni – mélységi ellenőr-zések hiányában – leginkább csak a schengeni térségből kiutazáskor lehet, ameny-nyiben erre egyáltalán sor kerül.

Külön feladatot jelent az a sajátos helyzet is, hogy Magyarország ugyan schengeni tagállam, de a migráció számára továbbra sem célország. Ennek köszön-hetően igen magas a menekültkérelmekkel való visszaélések száma, vagyis amikor csak azért nyújt be menekültkérelmet a külső határokon elfogott migráns, hogy az eljárás időtartama alatt tovább utazhasson Nyugat-Európába. Ez menekültkérelme-zők esetében nem legális, így jelentős mennyiségű ellenőrzésekre és szoros együtt-működésre van szükség a szomszédos schengeni tagállamokkal a tekintetben, hogy ezen visszaélők továbbutazását megakadályozhassuk.

Magyarországon mára a rendőrség kialakított egy olyan átfogó ellenőrzési rend-szert, amely a regionális szervezésnek köszönhetően a nap huszonnégy órájában lefedi a magyarországi tranzit útvonalak ellenőrzését. Ebben természetesen a társha-

Vas Gizella

160

tóságokkal való együttműködéseknek is igen jelentős szerepük van. Európában szinte példaértékű az osztrák hatóságokkal kialakított rendkívül szoros együttmű-ködés is, amelynek eredményeképpen együttesen, közös ellenőrzésekkel lépünk fel a belső térség ún. másodlagos migrációja ellen.

Konklúzió

A schengeni modell létrejötte és működése biztonsági szempontból egy sokkal

sebezhetőbb egységes térséget jelent a határok szabad átjárhatóságának biztosítása érdekében, amely Európa polgárai számára oly fontos vívmány. Ugyanakkor a biz-tonsági szempontokból és standardokból nem szabad feladni, hiszen a schengeni térség biztonságának garantálása legalább olyan fontos elvárás, mint a határok át-járhatósága. Ez azonban csak úgy biztosítható, ha a határellenőrzésért felelős ható-ságok egy jóval komplexebb feladatrendszert látnak el, amely az eddigieknél is felkészültebb végrehajtó állományt és széleslátókörű stratégiai vezetés-irányítást kíván. Az integrált határbiztonsági modell bármely elemének elhanyagolása olyan biztonsági deficitet eredményez, amely kihatással van a többi elem hatékonyságára is. A rosszul őrzött határok miatt súlyos árat kell fizetni a belső térségben és akár odáig is elvezethet, hogy a belső határokon az ellenőrzést vissza kell állítani. A külső határok magas színvonalú ellenőrzése alapvető pillér a rendszerben és csak akkor eredményes, ha a schengeni térség valamennyi külső határszakaszán minde-nütt és folyamatosan – vagyis nem kampányszerűen – egyenlően magas színvona-lon és kellő hatékonysággal végezzük. E téren még sok tennivalója van Európának, különösen, ha vissza akarja szorítani azokat a hangokat, mely szerint a külső hatá-rokon jelentkező gyengeségek miatt szükségessé válhat a schengeni vívmányok által biztosított könnyítések felülvizsgálata.

A rendvédelmi informatika kihívásai az első határrendőrségi törvény szellemében

161

Dr. Zsigovits László c. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem


Bevezetés

A Határrendőrség felállításáról szóló 1903-ban elfogadott VIII. törvénycikk jól

fémjelez két dolgot. Az egyik az, hogy a társadalmi, gazdasági változások a rendvé-delemben is indukálnak feszültségeket, létrehoznak új kihívásokat, amelyekre tör-vényi szinten is reagálni kell. Ez mutatkozik meg napjainkban is, amely során az 1903-as jogalkotási tevékenység jó például szolgálhat. Ennek az egykori értékrend-nek nemcsak a szervezeti, működési, állampolgárokat érintő területeken kell meg-nyilvánulnia, hanem erőteljesen kell hatnia a szervezet eredményes tevékenységét elősegítő támogató alrendszerek tekintetében is, mint például az informatika műkö-désmódjának alakítása során. Az informatika világfejlődési trendjei olyan irányba mutatnak, amelyek kikényszerítik a jogi, törvényhozási folyamatokat is az új kihí-vások eredményes kezeléséhez. Visszatekintve az 1903-as törvényalkotási procedú-rára, az sok tekintetben szolgálhat támpontként, jelentős tapasztalatokat adhat a ma törvényalkotóinak, törvényeket előkészítőinek. „A Magyar Királyi Határrendőrség fejlődéstörténete egy viszonylag hosszú bevezető periódussal kezdődött. E periódus a kiegyezéstől a testület felállítását elrendező törvény létrehozásáig, 1867-1903-ig tartott.”1 A ténylegesen is működő második magyar állami rendőrség, a határrend-őrség felállításáról, az 1903. évi VIII. törvénycikk rendelkezett. A fegyveres testület feladatköre 15 pontos felsorolásban szerepelt, melyhez részletes magyarázat tarto-zott,2 megvilágítva a létrehozás okait is.3 Gondosan elemezve a törvény paragrafu-sait, nagyon jól érzékelhetőek azok a társadalmi, politikai változások, amelyek olyan kihívásokat hívtak életre, amelyek kikényszerítették a jogszabályalkotást.4 Ez napjainkban is így van, az informatika terén egy sor olyan változás érezteti hatását, amely előbb, utóbb kikényszeríti a törvényi szabályozást.

A másik érdekes és ma is sok támpontot adható üzenete az 1903-as törvényalko-tásnak, hogy alaposan elő kell készíteni az új törvényeket, számtalan folyamatot

1 Parádi József: A dualizmuskori magyar rendvédelem és határőrizet. A Magyar Királyi Határrendőr-

ség. Vö: rendeszet.hu/hatarrendeszetitagozat/haret_2006_1_kulonszam.pdf (2013. 04. 03-i letöltés) 2 hu.wikipedia.org/wiki/Határrendőrség (2013. 04. 03-i letöltés) 3 Dr. Nagy György: Határforgalom ellenőrzés a Magyar Királyság dualizmuskori államhatárain. Vö:

rendeszet.hu/hatarrendeszetitagozat/haret_2006_1_kulonszam.pdf (2013. 04. 03-i letöltés) 4 Hautzinger Zoltán: Prológus. Határőrség – 100 év a minőség jegyében. Pécsi Határőr Tudományos

Közlemények VI. Pécs, 2006. 3-7. o.

Zsigovits László

162

kell elemezni, és nagyon sok körülményt kell figyelembe venni. Ezt jól példázza az alábbi idézet is. „A közigazgatási reformtörekvések vergődésében született meg a központosítási elképzelések két gyermeke, a határrendőrség és a lényegesen rövi-debb életű fiumei állami rendőrség.”5 De egy további tény is ezt igazolja: „A létre-jötte körüli huzavona érdekes kulisszatitkaként említették azt, hogy gróf Tisza István belügyminiszter egyszerűen félretette a törvényt.”6 Ma sincs ez másként, az infor-matika behálózza az egész társadalmat, gazdaságot, az egyén élete elképzelhetetlen nélküle, ezért egy bizonyos területen bevezetett szabályozás nagyon sok irányba kihathat. Azt is mérlegelni kell, mikor jön el az a kritikus pont, amikor be kell jog-szabályilag avatkozni a folyamatokba.

Az informatika világfejl ődési trendjei és azok hatásai

Az informatika világfejlődési trendjei a polgári, üzleti életben olyan új folyama-tokat indítanak el, amelyek kihatnak a rendvédelemre is. Ilyenek az új többfunkciós hordozható eszközök, a cloud (felhő) szolgáltatás, a Big Data technológia. Az elekt-ronikai szórakoztató, a számítástechnikai eszközök fejlődését követve, jól látható az integráltság, a virtualizáció, a szolgáltatásszélesítés, a méret csökkenés, a funkció-bővülés, a tárolókapacitás és működési sebesség növekedés, a multimédiás szolgál-tatások kiterjesztése, a 3D megjelenítések, az automatizálás dominanciája a piacra dobott termékekben. Az iPod 4. generációjába már giroszkópot is építenek a navi-gáláshoz, tizenöt fő szolgáltatással fokozza a felhasználói élményt, segíti a közös-ségi kapcsolatokat, erősíti a játékszenvedélyt akár utazás közben is. Az egyre újabb és újabb technikai eszközök használatával, a folyamatosan megújuló alkalmazások igénybevételével történő lépéstartás egyik módjaként kialakult a felhőszolgáltatás. A felhőszolgáltatás lényege, hogy a felhasználó eszközén csak egy kliens, úgyneve-zett kezelői program fut, az adatbázisok, multimédiás tartalmak, bonyolult felhasz-nálói programok egy központi helyen vannak.7 Ezáltal az eszköz és a rajta lévő szoftver olcsó lehet, a szolgáltatás díját kell megfizetni. A szolgáltatás minőségét folyamatosan a legmodernebb eszközök, a legújabb programok rendelkezésre bo-csátásával, az adatátvitel megbízhatóságával és gyorsaságával lehet növelni, amely-nek következtében a felhőszolgáltatás pár óriáscég birtokába fog kerülni.8

A tárolókapacitás és a feldolgozási sebesség határtalan növekedése életre keltett egy új technológiát, a Big Data-t. A prediktív analitikával a strukturált adatok fel-

5 hu.wikipedia.org/wiki/Határrendőrség (2013. 04. 03-i letöltés) 6 hu.wikipedia.org/wiki/Határrendőrség (2013. 04. 03-i letöltés) 7 Zsigovits László: Rendvédelmi szervek informatikai fejlesztési lehetőségei az informatika világfej-

lődési trendje tükrében. Rendvédelem, 2012. 2. szám 99-113.o. 8 Sajtóhír: Digitális nyomok, ki mit tud rólunk, Aki mobiltelefonál vagy internetezik, biztos lehet

benne, hogy tevékenységének valamilyen nyoma marad. A Computer Panoráma utánajárt, hogy mit tartalmaznak ezek a digitális nyomok, és azt is felkutatták, kik és mit tudhatnak meg a felhaszná-lókról ezek alapján.


163

dolgozása mellett a strukturálatlan adatok, a hang és képanalízis, továbbá a digitális nyomok felhasználása folytán az egyén élete, szokásai, tevékenysége teljesen fel-térképezhetővé, követhetővé válik. 9 10 11 12

Mit jelentenek mindezek a rendvédelem szempontjából? Visszautalván a Határ-rendőrség felállításáról szóló 1903-as törvényalkotáshoz, az akkori időkben is életre keltek olyan sürgető folyamatok, amelyek igényelték a jogi szabályozást. „Szintén figyelemmel kell kísérni a postagalambok behozatalát, a velük végzett gyakorlato-kat, a külföldről érkező léghajók utasait, a drótnélküli táviratozást, az optikai távjel-zéseket, az erődítményekről fényképet, rajzot készítőket.”13 Jól látható, hogy a ha-tárrendőrségi törvényben is reagáltak az akkori kor informatikai fejlődési irányaira, azokra, amelyek a kémkedést elősegítették, főként a drótnélküli táviratozásra és az optikai távjelzőkészülékekre. Napjainkban egy mobiltelefon, amellyel hangfelvétel készítés, video rögzítés végezhető titokban, nagyon jó kémeszköz, de a személyi-ségjogok megsértésére is kiválóan alkalmas. Postagalamb helyett az e-mail rendkí-vül jó kém-összeköttetési módszer, de egy pendrájvon is elfér több gigabájtnyi in-formáció, pár másodperc alatt felírható rá, nem kell mikrofilmre rögzíteni a titkos dokumentumokat.

Az informatikai fejlesztések gazdasági hátterét adó cégek tekintetében az egyre nagyobb gazdasági társaságok létrejötte a jellemző, a fúziók, a kisebb cégek megvá-sárlása a nagyobbak által. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztések anyagi bázisa egyre jelentősebb lesz és pár óriáscég kezében összpontosul. Ez nem is történhet másként, mert a fejlesztések egyre költségesebbek, a hagyományos technológiák már nem alkalmazhatók a nano- és a biológiai jellegű kutatások során. A számítástechnikai eszközök kapacitás növelése az eddigi fizikai alapokon már lassan eléri a felső hatá-rait, a további bővítés csak a nanotechnológiával és a biológiai folyamatok felhasz-nálásával lehetséges. Nem utolsó szempont a magasan képzett emberi erőforrás megléte sem, amely szintén jelentős összegeket emészt fel. A technikai fejlődést legjobban a minden év elején megrendezett CES (Consumer Electronics Show – Fogyasztói Elektronikai Kiállítás) -on lehet felmérni, ahol közel 2 500 cég jelenik meg.14

A felhasználók is olyan eszközökre vágynak, amelyek sokfunkciósak, nincsenek helyhez kötve, kis helyen elférnek, könnyen kezelhetők, az energiaigényük ala-

9 Zsigovits László: i.m. 10 2012 április 11-13 között a Pannon Egyetemen megtartott 21. Networkshop konferencia Plenáris

előadásai. Vö: http://nws.niif.hu/nws2012/index_desktop.php (2013. 04. 03-i letöltés) 11 IBM konferencia előadások, 2013. február 28. Boscolo 12 Networkshop 2011 konferencia Kaposvár 2011. április 27-29. plenáris előadások, Kroó Norbert 13 hu.wikipedia.org/wiki/Határrendőrség (2013. 04. 03-i letöltés) 14 http://hvg.hu/cimke/CES (2013. 04. 03-i letöltés)

Zsigovits László

164

csony, az internet nagy átviteli sebességgel elérhető róluk,15 ergonómiailag, hang- és képhatásban harmóniát biztosítanak, 3D megjelenítésre képesek. Sokan a mobil internet általi közösségi kapcsolatokat, játékokat, multimédiás élménymegosztást lehetővé tevő, a megjelenítésben erőteljes felhasználói élményt nyújtó informatikai eszközöket és alkalmazásokat részesítik előnyben.16 Az eszközgyártás fejlesztése maga után vonja a működtető programok, az adattárolás, adatfeldolgozás, az adatát-vitel, az informatikai biztonság technológiája fejlesztése iránti folyamatos igényt is. Ezen fejlesztések is egyre inkább magasan képzett, speciális ismeretekkel rendelke-ző szakembereket, laboratóriumi körülményeket igényelnek. Az úgynevezett szoft-verfejlesztés mozgatórugója a minél kisebb, minél több szolgáltatást nyújtó, mobili-tást biztosító hardver lehetőségek, felhasználói igények kielégítése. Az informatikai biztonság globális megteremtése is nagy szakértelmet, költséges kutatás – fejlesz-tést, hatékony detektáló, monitorozó, automatikus hibafelismerő és tartalékalkalma-zó, archiválási, helyreállító rendszerek meglétét tételezi fel, amelynek kialakítása szintén csak a tőkeerős cégek által lehet eredményes.

Ez mit jelent a rendvédelem szempontjából? Az egyén, a közösség teljesen ki lesz szolgáltatva pár nagy cégnek. Ezeket a cégeket egyrészt védeni kell, másrészt ellenőrizni, hogy ne élhessenek vissza a lehetőségeikkel. Ebben a vonatkozásban is ad támpontot az 1903-as törvénycikk. „Határszélen lévő szállodák, vendéglők, korcsmák, kávéházak és egyéb nyilvános helyek ellenőrzése. A testület közegei kötelesek a nyilvános helyeken minél gyakrabban megfordulni, a gyanús elemeket és tárgyakat ellenőrizni, felkutatni.”17 A cél, az elérendő eredmény most is ugyanaz, mint a XX. század elején, csak a szálloda, korcsma helyett a célobjektum a vállalat, a cég.

Fontos problémakör az informatikának a működési feltételekben játszott szerepe. Ez két területen nyilvánul meg, az egyik az internet által biztosított szolgáltatások (banki, egészségügyi, vásárlási stb.), a másik a működési folyamatok vezérlése, kiszolgálása. Az interneten nyújtott szolgáltatások inkább kényelmi, gyorsasági szempontot jelentenek, igaz nagyok a biztonsági kockázatai (internetes csalások, bankszámlák megcsapolása stb.), de kimaradásuk, megszakadásuk nem idéz elő kritikus helyzetet, mivel a szolgáltatások lebonyolíthatók manuálisan, személyesen, fizikai jelenléttel, azaz a hagyományos módon is. Nagyobb problémát jelentenek azok a területek, ahol a működési folyamatok vezérlése, kiszolgálása történik az informatika által. Amíg az informatika ezeken a területeken kisegítő jelleggel bírt

15 Alighanem a világ leggyorsabb mobiljait hamarosan kiszolgáló "világ leggyorsabb mobilos pro-

cesszorát" mutatta be az Nvidia Las Vegasban, a CES-en, a világ legnagyobb szórakoztatóelektro-nikai vásárán. Vö. http://hvg.hu/cimke/CES (2013. 04. 03-i letöltés)

16 Újsághír: Január elején került sor Las Vegasban a szórakoztatóelektronikai termékek nagy sereg-szemléjére a CES-re (International Consumer Electronics Show), ahol a rengeteg újítás és jövőbe mutató fejlesztés mellett a kevésbé hasznos (ám annál jópofább) elektronikai gizmók legújabb vál-tozatai is helyet kaptak.

17 hu.wikipedia.org/wiki/Határrendőrség (2013. 04. 03-i letöltés)


165

csak, addig nem volt a helyzet nagy kockázatot jelentő tényező. Viszont napjainkra ezeken a területeken az informatika a működés feltételévé vált. Ha az informatikai támogatásban zavar támad, leáll az egész szolgáltatás, a hagyományos módra való visszatérés nehéz, sok esetben közelít a lehetetlenhez. Az informatika vonatkozásá-ban (más értelemben is léteznek kritikus infrastruktúra elemek) a szaknyelv ezeket a szolgáltatásokat illeti a kritikus infrastruktúra megjelöléssel. Ha a banki szférában meghibásodik az informatikai rendszer, a bank automatákból nem lehet pénzt fel-venni, szünetel a banki átutalás. A határforgalom ellenőrzésben az informatikai rendszer hibája a SIS leállását jelenti, de a közigazgatásban is elakad az okmányiro-dák munkája, ha zavar támad az informatikai rendszerben. A példák még hosszan sorolhatók lennének, egészségügy, energia ellátás, biztonsági szolgáltatások stb.. A világ azonban abba az irányba halad, ahol az informatikai szolgáltatás a működés alapját képezi. Ez pedig azt jelenti, hogy egyre nő az informatika általi kiszolgálta-tottság és az informatikai biztonság megteremtésének, fenntartásának az igénye.

Az informatikai biztonság megteremtésével számos elismert szakember és kutató foglalkozik, a témának jelentős szakirodalma van, ezért csak egy rövid összegzést kívánok itt felvázolni. Az informatikai rendszerekkel kapcsolatban három kockázati tényező lelhető fel, az egyik az objektív veszélyforrások, a másik a szándékos rom-bolás, a harmadik a felhasználói hanyagság. Az objektív veszélyforrások közé tar-toznak a természeti katasztrófák, tűzesetek, hardver meghibásodások, áramszünet, elektromágneses behatások. A szándékos rombolásokat hackerek, terroristák, gaz-dasági vagy politikai érdekből megbízottak hajtják végre szoftveresen vagy fizikai behatással, esetleg távoli rombolással (mágneses, infra, lézer stb.). A hackerek te-vékenykedhetnek károkozási, anyagi haszonszerzési, esetleg viccelődő, képesség-megmutató célzattal is. A felhasználói hanyagság sem elhanyagolható tényező a veszélyhelyzetek kialakulásánál. Ilyenek a felügyelet nélkül hagyott gépek, infor-mációk, helytelen jelszókezelés, véletlen törlések, fizikai károkozás stb.. A szoftve-res informatikai biztonság elleni támadások sikereit operációs rendszerbeli, alkal-mazási programbeli szoftverhibákra, felhasználói árulásokra, felhasználói hanyag-ságra vezetik vissza. A fentiek kapcsán a fejlesztők a titkosítás, a VPN-ek, a 128 bites jelszavak alkalmazásának irányába haladnak. A jelszavak halmaza a felhasz-nálói bosszúságot és hanyagságot fokozza. A biometrikus azonosítás – védelem nem terjedt el a kellő mértékben. A hírekben, a szakirodalomban nem nagyon hal-lani az elmúlt század kedvelt hírszerzési módszereinek alkalmazásáról, mint például a lehallgatásról, az adatátviteli vonalak megcsapolásáról. Mintha mostanában az informatikai rendszerek kiépítői ezzel nem sokat törődnének. Esetleg a szervereket védik fizikailag. Az 1980-as évek BM GAO munkatársai sokat tudnának mesélni a számítógépi kisugárzás-védelem kapcsán tett erőfeszítéseikről. Pedig ennek a terü-letnek jelentős katonai szakirodalma van a rádióelektronikai harc vagy egyéb mo-dernebb fogalomkör mentén.

A fentiek szorosan kapcsolódnak a kritikus infrastruktúrák védelméhez, amely-nek az alapgondolata már megjelenik a határrendőrségi törvénycikkben is. „Az ál-

Zsigovits László

166

lamrendőri teendőket különös gonddal kell teljesíteni azokon a helyeken, ahol az állam biztonságát és nyugalmát veszélyeztető elemek leginkább megfordulnak.”18

A rendvédelmi felhasználói igények jellemzői

A rendvédelmi felhasználói igények vizsgálatánál is jó kiinduló alap a Határ-rendőrség felállításáról szóló 1903-ban elfogadott VIII. törvénycikk eszmeisége, mégpedig az, hogy a lassan kialakuló, kiéleződő élethelyzetekre, kihívásokra jog-szabályi szinten is reagálni kell. Ilyen területek a munkahelyi internet használat, az adatintegráció.

Ha a rendvédelmi felhasználói igények kialakulását, változásait vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy arra egyre erőteljesebben hat szórakoztató informatika terén megszerzett egyéni élménybehatás, főleg a fiatalabb generációt tekintve. Ennek alapján formatervezett, mobil, többfunkciós, gyors szolgálati feladatokat kiszolgáló informatikai eszközökre és szoftverekre vágynak. A jelenleg használatos több éves hardvereszközök már nem felelnek meg ezeknek az igényeknek, mert rajtuk a kis teljesítmény és kapacitás miatt a jelentős erőforrást igénylő korszerű operációs rendszerek, alkalmazások nem futtathatók. Egyre kevesebb fejlesztő dolgozik a 32 bites rendszerben, mindinkább áttérnek a 64 bites környezetet igénylő operációs rendszerek és alkalmazások programozására, mivel ez a technológia képes a há-romdimenziós, a valósághoz közelítő élményt adó grafikus megjelenítésre. Ez a tendencia főleg a játékprogramoknál figyelhető meg. A rendvédelmi szerveknél is a saját fejlesztésű szoftverek tekintetében a rendszerszervezők, programozók igye-keznek a felhasználói élmény fokozását is szem előtt tartani.

Az internet egyre nagyobb hatással van a rendvédelmi állományra is. Szinte min-denki rendelkezik otthon internet kapcsolattal, de nem ritka a mobil eszközökről létrehozott internet elérés lehetősége sem tekintetükben. A közösségi oldalak, a társkeresés, az on-line megnyilatkozások (blogok) lehetősége a szakmai szolgáltatá-sok minősége terén is igényeket éleszt a munkahelyi környezetben. A számítógépi játékszenvedély is sajnos nagyon könnyen kialakulhat. A számítógépi játékszenve-dély azonban úgy az egyénre, mint a szűkebb közösségre nagyon káros hatással van, főleg, ha az a munkahelyi környezetben is megnyilvánul.

Sokszor felvetődik a munkahelyről történő internetezés vágya. Ez korunkban egy természetes igény, hiszen sokszor a szakmai feladat ellátását az interneten megta-lálható információ, ismerős nagyban elősegítheti. Nem egyszer szükséges valamely cég, intézmény, szolgáltató, hivatalos szerv honlapjának elérése is. Természetes, mindezen lehetőségek mellett mindenkinek tudatában kell lennie az internet hordoz-ta veszélyforrásokkal. Az interneten elérhető információk többnyire nem lektorál-tak, akinek a fizikai lehetősége megvan, az bármilyen szellemi terméket feltehet az internetre. Esetleg intézményeknél, ahol az egyén közvetlenül nem küldhet infor- 18 hu.wikipedia.org/wiki/Határrendőrség (2013. 04. 03-i letöltés)


167

mációt a világhálóra, működhet egy lektori szűrő. A kapcsolatteremtés ezen elekt-ronikus formája is sok veszéllyel járhat. Az interneten kötött ismeretségek nem egy esetben okoztak problémákat. A számítógép függőséget az internet adta számos lehetőség könnyen kialakíthatja, a böngészés adta felfedezés élmény, kíváncsiság vágy kielégítés, új információhoz jutás reménye, olyan élményszerzés (tájak, mű-kincsek, épületek, természeti kincsek, világörökségek), amelyre egyébként nincsen lehetőség, óriási csábító erő. A zenék, filmek hallgatása, nézése, esetleg letöltése is a számítógép előtti időtöltés fokozójává válhat.

Az viszont tagadhatatlan, hogy a szakmai tevékenység során az e-mail lehetősége óriási munkahatékonyság növelést eredményez. Gyors a kapcsolatteremtés, nem költséges, az információ számos formája (szöveg, kép, video, hang, biometrikus adat) egyszerűen továbbítható. A két fél közötti kapcsolat szinte élővé tehető. Aki a munkavégzése során kapcsolattartásra kényszerül, annak elengedhetetlen az e-mail lehetőség. Esetenként a csetelés is elősegítheti a szakmai feladatok jobb ellátását.

A rendvédelmi szerveknél az internethez történő közelítés nemcsak a felhaszná-lói élmény megadása miatt szükséges, hanem több szakmai informatikai támogatás igényli az internet technológia alkalmazását. Többek közt ilyenek azok szakmai támogatási igények, ahol az információ minél rövidebb idő alatti, minél szélesebb felhasználói körhöz való eljuttatása, a többsíkú információhordozók alkalmazása, a szöveg mellett kép, hang, video, grafikon, biometrikus adat továbbítása szükségsze-rű. Ezen, szakmai feladatokat támogató internet alapú programok, amelyek egy szervezet zárt rendszerébe tartoznak, az úgynevezett intranet alkalmazások. Ez ta-pasztalható a Robotzsaru, SIS, vízumkiadás, okmányellenőrzés támogatás terén fejlesztett rendvédelmi alkalmazásoknál. A rendvédelemben is egyre terjednek a térinformatikai és GPS szolgáltatások, az egyes események zajlásának video közve-títései, amelyek szintén az új technológia felhasználását igénylik.

A nemzetközi együttműködéssel végrehajtott nyomozói tevékenységek, akciók, műveletek, kockázatelemzések, értékelések, mind az internet technológiát helyezik előtérbe. De a korszerű képzési, közművelődési igények kielégítése sem történhet a tudástárak, videotoriumok interneten, intraneten történő elérése nélkül. A szervezet működtetése terén is rengeteg adat kezelése történik, amely adatok legtöbbször a helyi szerveknél keletkeznek, de ezeket az adatokat látniuk kell, ezekkel az adatok-kal dolgozniuk kell a felsőbb szerveknek is. Ezen adatok körébe tartoznak a sze-mélyügyi, gazdasági adatok, a szakmai eredményesség mutatói.

A számítástechnikával támogatott bevetés irányítás, ahol alapvető igény a mobili-tás, a multimédia és térinformációs szolgáltatás, a nagy sávszélesség, az óriási tár-kapacitás, a gyors, megbízható feldolgozó, elemző programok használata, mind az internet és intranet technológia irányába mutatnak. Ha nézzük a döntés előkészítést, az irodai munkát, a terepi tevékenység elősegítését, ezek is mind az internetes tech-nológián alapulva lehetnek csak hatékonyak.

A terepmunka szinte egyik elengedhetetlen mozzanata a személyazonosítás, a személy biztonsági kockázatát megállapító ellenőrzése. A személyazonosítás és -

Zsigovits László

168

ellenőrzés nemcsak a belső biztonság fenntartása, hanem a közösségi kötelezettség, a schengen tagság miatt is fontos feladat a rendvédelmi tevékenységben. A külső határokon, a helyiségbe telepített eszközökön keresztül biztosított a személyazono-sítás és ellenőrzés megfelelő volta, de a mélységi ellenőrzés, kiváltképpen az ideig-lenes belsőhatár-ellenőrzés visszaállítása során nagyon sok kérdés marad a bizton-ságos személyazonosítás és ellenőrzés terén.19,20 Az időtényező sem elengedhetet-len szempont bizonyos esetekben, főleg amikor tömegkiszolgálásról (határátlépés, közúti ellenőrzés, mélységi ellenőrzés) van szó. A jelenleg gyakorta alkalmazott módszer, hogy az EDR –n a járőr elküldi a személyi adatokat az ügyeletnek, aki elvégzi a priorálást és visszaküldi az eredményt nagyon lassú, elvonja a járőr fi-gyelmét a célszemélyről, sok pontatlansági kockázattal jár. Az sem sokat segít a dolgon, ha a járőrnél van olyan eszköz, amellyel priorálni tud.

Elemezve a személyazonosítási módokat, csak két tényezővel számolva is, az emberi mulasztással és azokkal az objektív körülményekkel, amelyek nehezítik az azonosítást, azt kell megállapítani, hogy az egyedüli biztonságos, gyors, kulturált azonosítási mód a biometrikus azonosítás, amelynek viszont komoly informatikai feltételei vannak. Az informatikai rendszernek biztosítani kell a helyszíni automati-kus adatrögzítést, amely meg kell, hogy feleljen az egészségügyi, higiéniai, jogsza-bályi előírásoknak, gyorsnak kell lennie, illetve nem vonhatja el jelentősen a járőr figyelmét. Itt használhatók ujjnyom szkennerek, kamerák és más detektorok, ame-lyek az emberi testtel létesített közvetlen kapcsolat nélkül is képesek a szükséges információk megszerzésére. A begyűjtött különböző fizikai információkat az esz-köznek digitalizálnia, tömörítenie és titkosítania kell. A jogszabályi követelmé-nyeknek megfelelően ennek az eszköznek az adatokat nem szabad tárolnia, csak a beolvasásukat és a központi rendszerbe történő beküldésüket, illetve a visszaérkező információ kijelzését végezheti. A kommunikációnak gyorsnak kell lennie, az el-küldendő titkosított digitális adatcsomag nem több száz megabájt, még az arckép és hang esetén sem, de mégis szükséges a szélessávú mobil összeköttetés. A visszajel-zés egyszerűbb, jöhet vissza csak egy kód, amelyet nem kell titkosítani. Mindezek-hez szükséges egy központi rendszer, amely fogadja a beérkező titkosított digitális adatcsomagot, ezt továbbítja a megfelelő adatbázishoz, átalakítja az adatbázisban kereshető formára és lefuttatja a keresést. A keresés eredményének megfelelően generál egy kódot, amelyet visszajuttat az eszközre. Ezek a technológiák már rész-ben kialakítottak, működőképesek a SIS, a körözések, priorálás, az ujjnyom ellen-őrzés során. A biztonságot azonban nagymértékben növeli a kombinált személyi jellemzők felvételének és ellenőrzésének megoldása. Például az ujjnyom mellett mindjárt a hangot is lehet rögzíteni és elküldeni ellenőrzésre, illetve az ujjnyommal

19 Lipics László – Zsigovits László: Határellenőrzés visszaállítása a belső határokon. Hadtudományi

Szemle 2010. 4. szám. 6-15. o. 20 Demeter Tamás – Lipics László – Zsigovits László: Belsőhatár-ellenőrzés ideiglenes visszaállítása

és annak informatikai problémái, Határrendészeti Tanulmányok 2010. 2. szám 40-77. o.


169

együtt az arcképet vagy okmányszámot, az okmány mágnes csíkján vagy chipjében tárolt adatokat, esetleg a biorezonanciás kisugárzást. Ezen ellenőrzési módhoz ki kell alakítani a központi adatbázisokat. A központi adatbázis két funkciót tölthet be. Az egyik a globális funkció, mint például a lakcím, gépjármű nyilvántartás, amely-ben minden egyed szerepel. A másik funkció, a célzattal létrehozott adatbázis, mint például a körözési vagy a bűntettesi. Elképzelhető, hogy minden állampolgárnak az ujjnyoma, digitális hang és arcmintája szerepeljen egy globális adatbázisban. Kér-déses, hogy az arc és hangjellemzők mennyire változnak az idők során. Egy ilyen globális biometrikus adatbázis lenne a rendvédelem szempontjából előnyös. Az ismeretlen holttestek, a bűncselekmény helyszínén talált ujjnyomok tulajdonosai (ha EU polgárok) könnyen behatárolhatók lennének. A jelenlegi ujjnyomat ellenőrzés-sel csak az deríthető ki, hogy a személy kapcsolatba került-e bűncselekménnyel vagy volt-e részese idegenrendészeti eljárásnak. Egy kiválóan hamisított személyi okmánnyal rendelkező bűnelkövető nem leplezhető le az ujjnyom ellenőrzéssel, ha eddig valami ok folytán nem vettek tőle ujjnyomatot. A biometrikus azonosítás előnyeinek ellenére a fejlesztéseket nem lehet csak a biometrikus irányba folytatni, mert főleg a külföldi személyek tekintetében továbbra is kell számolni hagyomá-nyos, papír alapú személyi okmányokkal.

A vállalatirányításban, az üzleti életben a korszerű és hatékony működéshez hoz-zátartozik az adatok integrációja.21 Ami tevékenység összetartozik a vállalatirányí-tásban, mint például stratégia, üzletpolitika, vevői igény, konkurencia, költséghaté-konyság stb. annak az adatai is egy egységes egészet alkotnak, amely az adatinteg-ráción keresztül valósul meg. A megfelelő üzleti döntésekhez az összes releváns adatot egységes egészben kell kezelni, amelyet a különböző adatbázisok összekap-csolásával lehet elérni. Ez így van a rendvédelemben is, hiszen a rendvédelem a társadalom tevékenységének egy szelete, ennél fogva a társadalmi hatások, a válto-zástrendek őt is érintik. A rendvédelmi munka sokszor sürgetően kiált az adatinteg-rációért, de érvényesül egy másik folyamat is, a személyiségjog védelem. A kettő gyakran ellentmond egymásnak. A globális biometrikus adatbázis lehet megint a megoldás egyik alternatívája. Bármilyen eljárás vagy akció folyik, a globális biometrikus adatbázisban folytatott ellenőrzés a vétlen személy jogait teljes egészé-ben védi. Ha megállapítják róla az ujjnyomai alapján a törvénysértést, akkor már jogos célzattal kapcsolhatók össze a személyi adatok az egyéb adatbázisok adatai-val. Számos biometrikus azonosítási lehetőség kínálkozik, de általában az ujjnyom látszik a legalkalmasabbnak. Nem véletlen. Az ujjnyom alapján való azonosításnak nagy a gyakorlata, tapasztalata, jól bevált módszer, kicsi a tévedés veszélye. Nagy mennyiségű ujjnyom mintával és feldolgozó programokkal rendelkezik a Dakti-loszkópiai Intézet, beszerzésre kerültek az ujjnyom digitalizáló eszközök. Lehet,

21 Az IBM Storage Forumán megtudhatja, mihez kezdjünk a naponta keletkező 2500 petabájtnyi

adattal és hogyan lesz az adatokból információ. Big Data – az új természeti erőforrás. IBM Storage Forum 2013 Adatból információ konferencia, Budapest, 2013. február 28. Boscolo Hotel

Zsigovits László

170

hogy más tekintetben, például a beléptető rendszereknél, hasznosabb az írisz vagy a chip, de a bűnügy helyszínén ezeknek nem marad lenyomata, csak az ujjnak, te-nyérnek, lábnak. Igaz, szagminta is keletkezik, de ez nem időtálló, sérülékeny, gye-rekcipőben jár a digitalizálása, azonosítása. Az adatintegráció mentén a fejlesztése-ket olyan irányba célszerű folytatni, hogy az ujjnyom mellett még egy vagy két, más azonosításra alkalmas okmány, illetve személyi jellemző együttes digitalizált bitsorozata kerüljön elküldésre a központi rendszerbe ellenőrzésre. Bizonyos for-mában, amikor nem kell adatbázis szolgáltatást igénybe venni, helyszíni ellenőrzés is elképzelhető, főleg a statikusan telepített rendszerek esetében. Például a kamera-kép a személyről összehasonlítható az okmány beszkennelt fényképével, esetleg a szkennelt ujjnyom az okmány chip vagy mágnes csík adataival. De ez a módszer a személy kockázati státuszáról nem mond semmit, csak a személy és okmány köl-csönös megfelelőségét vizsgálja. E mellett szükséges a központi adattárakban törté-nő ellenőrzés is.

A rendvédelmi szervezetek működtetése, az elemzés, értékelés, döntéstámogatás, együttműködés is mind olyan rendvédelmi tevékenységek, amelyek igénylik a nagyfokú adatkommunikációt, adatbázisok közötti adatforgalmat, adatintegrációt, a szinergia megteremtését.

A biztonság és az informatika viszonya a rendvédelemben

Ha a biztonságot vesszük vizsgálat alá, a biztonság megteremtéséhez is ad szel-lemi muníciót a Határrendőrség felállításáról szóló 1903-ban elfogadott VIII. tör-vénycikk eszmeisége. Főképp azáltal, hogy a biztonság fokozása érdekében szüle-tett meg, minden paragrafusa a biztonság erősítésére szolgál.

„A biztonság olyan állapot, amelyben a fenyegetések, veszélyhelyzetek feltárásra kerültek és ki lettek dolgozva azok a megelőző, védelmi, elhárító, felszámoló intéz-kedések, amelyek kizárják, akadályozzák, enyhítik, helyreállítják a bekövetkezett káros hatások következményeit, valamint ezek végrehajtásához rendelkezésre áll-nak a megfelelő tervek, modellek, felkészült erők, eszközök.”22

Áttekintve a fenti biztonságfogalmat, annak minden eleme megtalálható a határ-rendőrségi törvénycikkben, a veszélyhelyzetek feltárása, a teendő intézkedések és az intézkedést végrehajtani képes erők biztosítása.

A rendvédelmi tevékenységben az informatikai biztonság fenntartása meghatáro-zó szerepet játszik, egyrészt azért, mert a tevékenységek jelentős része már az in-formatikai támogatáson alapul, az informatikai szolgáltatás hibái esetén a tevékeny-ség nehezen vagy egyáltalán nem végezhető. A másik tényező az, hogy a rendvéde-lemben zajló folyamatok a „folyamatkockázati skála” felső negyedének az alján

22 Zsigovits László: A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos kutatói és pályázati kompetenciái

a biztonság rendészettudományi dimenzióinak feltárása és művelése terén. Pécsi Határőr Tudomá-nyos Közlemények XIII. Pécs, 2012. 379-390. o.


171

helyezkednek el. A „folyamatkockázati skála” azt mutatja meg, hogy egy adott tevékenység során mennyi belső és külső veszélyforrással, fenyegetettséggel kell számolni. Belső veszélyforrások lehetnek az ügyintézők tévedései, hanyagságai, szándékos károkozási magatartásuk, balesetek, eszközök meghibásodása stb. Külső tényezőként jöhetnek számításba az illetéktelen adatmegszerzési, adatmegsemmisí-tési, kommunikációs vonalbénítási, lehallgatási, távoli rombolási kísérletek, termé-szeti katasztrófák. Harmadik tényezőként jelentkezik az adatok minősítésének foka, hogy személyes, különleges, titkosított adatok vannak a rendszerben, sok tevékeny-ség nem publikus. Ez pedig fokozza a külső veszélyforrások megjelenésének való-színűségét.

A rendvédelemben a biztonság különleges módon jelentkezik. Különleges pedig azért, mert nemcsak a saját rendszerének a biztonságát kell megteremtenie, hanem az egész tevékenysége az ország, a koalíció komplex biztonságának a fenntartásá-hoz is jelentős mértékben hozzájárul. A rendvédelmi szervek belső biztonságának állapota nagyban meghatározza az ország, a koalíció biztonsági szintjét.

A biztonságos szervezeti működés egyik alapfeltétele az informatikai szolgáltatá-sok rendelkezésre állásának folyamatossága, ezt a négy vagy az öt kilences mutató-val mérik, azaz csaknem száz százalékos (99,999%) működési biztonság fenntartása a követelmény. Mindez a proaktivitás23 elméletének, módszertanának alkalmazásá-val teremthető meg. A folyamatos működés mellett az adatok biztonsága is elsőren-dű szerepet kap. A szervezeti informatikai biztonság fenntartásának további kritikus eleme az adatátvitel zavartalansága, folyamatossága, védettsége. A rendvédelmi kommunikációs csatornákon személyes, érzékeny adatok, titkos információk cse-rélnek gazdát, amely fokozza a külső támadók érdeklődősét. A külső támadók le-hetnek azok, akik tudásukat megmutatva, csak azért törnek be egy rendszerbe, hogy bizonyítsák annak sérülékenységét. Ez végül is a szervezet javára válik, hiszen egy óriási biztonsági résre derül fény. Veszélyesebb a helyzet, ha a külső támadót az anyagi haszonszerzés vagy a bosszúvágy motiválja. A SIS –beli, körözési, bűntette-si, operatív adatbázisok adatainak eladása jól jövedelmezhet. Ha a szervezett bűnö-zés irányítja a külső támadásokat, vagy azok politikai célzattal történnek, akkor kell számolni a legnagyobb konspiráltsággal, ez a tevékenység fedhető fel a legnehe-zebben. Ezeknek a szervezeteknek szinte korlátlanok az erőforrásai, a legjobb szak-embert alkalmazzák, képesek a legkorszerűbb technológia beszerzésére. Ritkább eset a szándékos károkozás, ebből a támadónak sok haszna nem származik, illetve azonnal kiderül a támadás ténye. Talán a legveszélyesebb a helyzet akkor, ha a tá-madó a munkahelyről, a munkahelyi jogosultságok, információk birtokában végez hacker tevékenységet. Ekkor sok nyom álcázható a hivatali feladatvégzés tényével.

23 Oracle proaktivitás konferencia, 2013.02.21. Budapest, NOVOTEL

Zsigovits László

172

A cloud (felhő), mint egy lehetséges alternatíva

Joggal mondható, hogy a Határrendőrség felállításáról szóló 1903-ban elfogadott VIII. törvénycikk eszmeisége a cloud kapcsán teljesül ki a legmarkánsabban. A cloud egy teljesen új gondolkodásmódot kíván, amely leginkább a biztonság és a jogi szabályozás körül forog. Paradigmaváltás szükséges a cloud gondolatának el-fogadásához, a bevezetése hosszú jogi folyamatot tételez fel. A cloud jogalkotóinak a határrendőrségi szabályozás kidolgozása, bevezetése hasznos tanácsokkal szol-gálhat.

Összegezve az informatika fejlődési trendjét és a rendvédelmi igényeket, azt a következtetést lehet levonni, hogy a szórakoztató informatikában nyújtott szolgálta-tásokhoz hasonló elvárások fogalmazódnak meg a rendvédelmi informatikával szemben is. Ezek nem mások, mint a helyhez kötöttség feloldása, a szükséges in-formáció bárhonnan, bármikor történő elérhetősége, grafikus, 3D, multimédiás szolgáltatások biztosítása, felhasználói élmény magas szintje, közösségi kapcsola-tok ápolásának lehetősége. Mindezek elérése vagy a szórakoztató informatikához hasonlóan internet alapon történhet, illetve saját fejlesztéssel, a felhasználó eszkö-zén biztosítva a magas színvonalú szolgáltatásokat. Ezen utóbbi megoldás nagyon költséges, drága eszközök kellenek nagy tárolókapacitással, ezen eszközökön fo-lyamatosan frissíteni kell a felhasználói szoftvereket, adatbázisokat. A határforga-lom-ellenőrzésből jól ismertek ilyen megoldások, az állandó frissítési nyűgökkel együtt. A folyamatos adataktualizálás mellett a biztonság fenntartása jelenti a másik nagy problémát, hiszen a személyi és érzékeny adatok ott vannak olyan eszközö-kön, amelyek esetleg elveszhetnek, amelyekből az adatok eladhatókká válhatnak, nem is beszélve a távoli lehallgatás veszélyéről.

A rendvédelemben ezres nagysággal lehet mérni a számítógépek és a szoftverek számát. Úgy a számítógépek, mint a szoftverek pár év alatt elavulnak, fejlesztésük-re, cseréjükre van szükség, amely egyrészt fakad a szolgálati elvárásokból, másrészt a felhasználói állomány igényeinek növekedéséből. A jelenlegi körülmények között erre a folyamatos megújításra nincsen lehetőség. Egy felmérés szerint, a rendvéde-lemben telepített számítógépek 70% -a, főleg az irodai alkalmazásban lévőké nin-csen kihasználva, amelyeket csak író- vagy számológépeknek használnak. Más gépeken többnyire adatforgalom folyik, amely szintén csak töredékét aknázza ki a számítógépek képességeinek. A fentiekből jól látható, hogy egyrészt van egy fo-lyamatos fejlesztési igény, amelynek szűkös a forrása, esetleg pályázati pénzekből van lehetőség modernizálásra, másrészt egy csomó kapacitás kihasználatlan. Ezek mind arra a következtetésre adnak okot, hogy technológiai téren is a rendvédelmi fejlesztéseknek a szórakoztató informatika megoldásai felé kell tendálniuk, azaz az internet alapú megoldásokat célszerű előtérbe helyezni, amelyek elvezetnek a cloud (felhő) szolgáltatások igénybe vételéhez.

A cloud szolgáltatás egy központosított vékonykliens technológián és háromréte-gű architektúrán alapuló információrendszer. A szolgáltató biztosítja a szervereket,


173

nagy sebességű számítógépeket, tároló kapacitásokat, a legkorszerűbb felhasználói programokat. A vékonykliens technológia azt jelenti, hogy a felhasználó eszközén csak egy szolgáltatáskérő és egy eredményt megjelenítő, kisméretű program fut. Nincsen rajta adatbázis, feldolgozó program, ezáltal az eszköz egyszerűbb, olcsóbb lehet, ugyanakkor előtérbe kerülhet a felhasználói élmény erősítése. A vastagkliens technológia esetében a felhasználó gépén futnak az alkalmazói programok, ezen a gépen vannak az adatbázisok, amely robusztus eszközt kíván meg. A háromrétegű architektúra esetén az első felület a felhasználó az egyszerű eszközével és kliens programjával. Második réteg a feldolgozó programok összessége, amely egy köz-ponti helyen került telepítésre. A harmadik szinten vannak az adatbázisok, multi-médiás és más szöveges tartalmak. A felhasználó a kliens programjával indít egy kérést, amely elfut a feldolgozó programokhoz, ezek a programok, ha szükséges lekérdezik az adatbázisokat, elvégzik a műveleteket és az eredményt visszaküldik a kérőnek. Jól érzékelhető, hogy a felhasználónak csak az egyszerű eszközére van gondja, az összeköttetést, a feldolgozói programokat, az adattárolást szolgáltatás-ként kapja. Nem kell költenie fejlesztésre és mégis mindig a legkorszerűbb lehető-ségeket hasznosíthatja, ha elveszíti az eszközét vagy az megsérül, a költséges prog-ramjai és az adatai megmaradnak. A cloud technológiának az alapjai a Robotzsaru-ban, a SIS-ben, a vízumrendszerben már fellelhetők.

Mit jelent ez a cloud technológia a rendvédelemben? Az irodai alkalmazásoknál elég lenne egy egyszerű, olcsó számítógép, amely a kliensprogramot futtatja, meg-jeleníti az eredményeket és van egy hálózati csatlakozója. A rendvédelmet, köz-igazgatást alapul véve, ennek alapján egy iparágat lehetne kifejleszteni, nagyon egyszerű, olcsó számítógépek gyártására, ahol az olcsóság következtében a felhasz-nálói élmény fokozása, a folyamatos modernizálás jobb esélyekkel bírna. A külön-böző ellenőrzést végző berendezéseknél is csak az adatrögzítésre, a rögzített adatok digitalizálására, kommunikációjára és az eredmény megjelenítésére kellene össz-pontosítani, főként a mobil eszközök tekintetében. Mivel az eszköznek csak az adat-rögzítést kell elvégeznie, a többfunkciós adatrögzítésre lehetne koncentrálni, úgy-mint biometrikus, szkennelés, videokamera, szenzorjel. Azért is előnyös ez a rend-szer, mivel az ellenőrzés nem a helyszínen történik, hanem egy központi helyen, így csak egy ellenőrző szoftverre van szükség, ez a szoftver lehet drága, gyorsan, meg-bízhatóan működő és modernizáláskor csak egy szoftvert kell újra cserélni. Az ada-tok is egy helyen, biztonságosan tárolhatók, csak egy adatbázist kell aktualizálni, archiválni, a felhasználó számára mindig releváns adatok állnak rendelkezésre, ösz-szességében egy jól működő, robusztus rendszer építhető ki, amelynek viszont al-kalmasnak kell lennie a tömegkiszolgálásra. Az informatikai szakemberek feladat-köre is módosul, mivel leginkább a felhasználók képzésére és a megbízható kom-munikáció fenntartására kell koncentrálniuk. Kevesebb költségvetési forrásból jobb, hatékonyabb rendszer hozható létre. A cloud szolgáltatásokat pár nagy informatikai cég biztosítja, ezáltal nő a felhasználó függősége, de EU szinten már megérné egy privát felhő létrehozása.

Zsigovits László

174

A cloud elterjedésének egyik fékező ereje a biztonsághoz és a jogi szabályozat-lansághoz kapcsolódik. Az tény, hogy a teljes szolgáltatású cloud esetén az adataink másnál vannak, az adatbiztonság szavatolása nem rajtunk múlik. Ez egy jelentős kockázati tényező. Viszont a cloud garantálni tudja a legkorszerűbb archiválási, védelmi technológiákat, abból adódóan, hogy a legtőkeerősebb cégek üzemeltetik, van pénzük kutatásra, fejlesztésre, a legjobb szakemberek alkalmazására. A szak-mai hírnév megőrzése sem utolsó szempont náluk. Már csak az emberi tényező összevetése marad fent. Ha a felmérések közöl a legkisebb veszélyeztetettségi mu-tatót vesszük alapul, azt, hogy a szervezetben 0,2-0,5% az a személy (más felméré-sek nagyobb számokat mutatnak), aki kockázatot jelent az informatikai biztonságra, akkor a cloud itt is megbízhatóbbnak mutatkozik. Ha csak 100 főt veszünk, aki hozzáfér a rendvédelmi adatbázisokhoz, a cloud adatbázisát általában 2 fő felügyeli, akkor az arány alapján, a saját rendszerben jóval nagyobb a kockázati tényező. A terrorcselekmények szempontjából a cloud elleni támadás sokkal nagyobb hatású, mint egy helyi rendszer elleni, ezért a kockázati tényező ennek alapján sokkal na-gyobb. Ez ellen is, illetve a természeti katasztrófák elleni védelemre használják azt a módszert, hogy a rendszerek klónjai a föld több távol eső pontján vannak elhe-lyezve, természetesen a cloud és klónjainak telepítési helye szigorú vállalati titok.

A feldolgozói szoftverek fejlesztése terén is előnyös a cloud, hiszen csak egy programot kell kifejleszteni, egyet kell továbbfejleszteni. Viszont a fejlesztés telje-sen átkerülhet a cloud üzemeltetőjének a hatáskörébe, amely újabb kockázati ténye-ző. „Óriási kockázati tényező, ha nem tudjuk ellenőrizni azokat a szoftvereket, ame-lyek az operációs rendszer szinthez kötődnek. A számítógép programozók egyik közösségi portálján jelent meg az alábbi, kicsit megdöbbentő, de a tudatunk mélyén már bujkáló vészjelzés. A TED egy a napokban publikált - de egyébként még tavaly rögzített - előadásában Kevin Slavin, egy játékfejlesztő cég alapítója érdekes gon-dolatokat vet fel. Slavin ugyanis beszédében arra világít rá, hogy a számítógépes algoritmusok egyre inkább meghatározó szerephez jutnak világunkban - annyira, hogy az bizonyos szempontból már ijesztő méreteket ölt. Állítása szerint a modern emberek és a modern gazdaságok egyre inkább olyan - egyébként eredetileg embe-rek létrehozott - algoritmusokra támaszkodnak, és azok kezébe adják át a döntése-ket és az irányítást is, amelyek működésébe - azok gyorsaságánál vagy komplexitá-sánál fogva - nem látunk már bele, és amik felett így ellenőrzést is csak korlátosan gyakorolunk. Ilyen algoritmusokra Slavin számtalan példát hoz, kezdve a tőzsdei kereskedőprogramoktól kezdve egészen az online boltok ajánlásaira, amelyekben a közös az, hogy emberként egyre nehezebben – vagy már jelenleg sem – látjuk át teljesen működésüket. Ez utóbbi probléma egyelőre még csak ritkán, de már okoz gondokat – a folyamatok további erősödése és terjedése azonban a jövőben szó szerint beláthatatlan implikációkkal járhat az egész emberiség, sőt, tágabb értelem-ben az evolúció és a Föld számára is. Slavin ugyan a gondolatmenetben nem megy el idáig, de az általa elmondottakból szinte egyenesen következik az eddig csak sci-fikből ismert szkenáriók bekövetkezése is, az öntudatukra épülő mesterséges intel-


175

ligenciák létrejöttétől kezdve az egy hiba miatt az egész világot felfaló nanorobotok elszabadulásán át egészen az emberiséget saját magától megvédő robotok hatalom-átvételéig.”24

A cloud esetén másik kockázati tényező az adatátviteli útvonalak biztonsága. Ez a kockázati tényező nem nagyobb, mint a jelenlegi rendvédelmi információrendszer ezen kockázati tényezője, hiszen ebben is számos vezeték nélküli kommunikációs csatorna üzemel, jórészt titkosítás nélkül. A cloud esetén a titkosítás is magasabb hatásfokkal oldható meg. „Az IETF a napokban hivatalosan is internetes szabvány-nyá nyilvánította a HTTP Strict Transport Security specifikációt, amelynek alkal-mazásával a titkosítást és/vagy ellenőrzött kommunikációt megkövetelő oldalak a jövőben biztonságosabban működhetnek majd a weben. A HSTS nem egy új proto-kollt képez, hanem az eredeti HTTP és HTTPS protokollokra építve alakít ki egy olyan működési környezetet, amelyben az eddigieknél biztonságosabb módon foly-hat a kommunikáció a kiszolgálók és a felhasználók között”.25

A felhő felé fordulást erősíti a Microsoft 2012. novemberi bejelentése, hogy 2013-tól befejezi a Windows XP fejlesztését, többé nem küld foltokat a biztonsági rések eltömésére, nincsen többé terméktámogatás. Ez azt jelenti, hogy célszerű át-térni új operációs rendszerre, új irodai programokra, amelyek viszont nagyobb ké-pességekkel rendelkező számítógépeket, esetleg már 64 bites eszközöket követelnek meg. Van-e erre költségvetési forrás? A Cloud esetén, ez a szoftverváltás, hardver csere nem érinti a szervezetet, ez a szolgáltató teendője. Ezáltal a felhasználó min-dig a legkorszerűbb szoftvert használhatja a legmodernebb eszközön, amely a biz-tonságot nagyban fokozza. Ehhez kapcsolódik szorosan a proaktivitás megteremté-se, amely megint csak a szervezet elé állít feladatokat26. A felhőben ez is a szolgál-tató gondja. A proaktivitás nem más, mint előregondolkodás, a várható veszély-helyzetek feltárása, állandó monitoring, katasztrófatervek kidolgozása, begyakorlá-sa. Aki tanult katonai vezetéselméletet, annak mindjárt ismerős ez a gondolkodás-mód, mert ez nem más, mint a parancsnoki munkák során az előzetes intézkedések kiadása és az együttműködés megszervezése. Az informatikai biztonság vonatkozá-sában is a bekövetkezhető veszélyhelyzetek ismerete birtokában egy sor előzetes intézkedést kell foganatosítani ahhoz, hogy a katasztrófahelyzetek jól kezelhetők legyenek. Szervezeti szinten ez jelentős erőforrásokat igényel és nagy költségvetési megterhelést jelent, ezért a gyakorlat szerint nem mindig alkalmazzák. A proaktivitás eléréséhez számtalan eszköz, módszer szükséges, mint például a támo-gató portál, blogok, életciklus követés, különböző eszközök-, szoftverek, tudásbá-zis, monitoring, detektálás, diagnosztika, virtualizáció, magas tudásszintű szakem-

24 http://prog.hu/hirek/3123/TED+Igy+veszik+at+az+algoritmusok+az+uralmat+a+vilag+felett.html

(2013. 04. 03-i letöltés) 25 http://prog.hu/hirek/3120/Biztonsagosabba+teszi+a+webet+az+uj+HTTP+Strict+Transport+

Security.html (2013. 04. 03-i letöltés) 26 Oracle proaktivitás konferencia, 2013.02.21. Budapest, NOVOTEL, Bényi Tamás ORFK

Zsigovits László

176

bergárda, képzés, állandó upgrade, kritikus pont-, veszélyeztetettség felmérés, ta-nácsadás, szinergia, hibareprodukálás (ami nem minden esetben lehetséges), best practice, patch, teljesítményhangolás, mentés, visszaállítás.

Befejezés

Összességében az tapasztalható, hogy a felhasználói igények az internet, mégpe-dig gyakorta a mobil internet adta lehetőségek kihasználásának az irányába mutat-nak, ahol a gyorsaság, a multimédia, a többfunkciós hatásélmény, a közösségi kap-csolatápolás és információ-megosztás előkelő helyet tölt be. A rendvédelmi dolgo-zók is a társadalom részét képezik, ezek a hatások náluk is érvényesülnek. A rend-védelmi feladatellátás informatikai támogatása is korszerűsítést követel meg. Ezen halmozott igények kielégítése viszont nagyfokú szervezeti informatikai fejlesztéssel jár, aminek kétséges a költségvetési forrása. Ahhoz, hogy valaki lépést tudjon tarta-ni a korszerű technológiák és eszközök nyújtotta lehetőségek kihasználásával, ame-lyet viszont az élet megkövetel, kénytelen az új technológiák felé fordulni, mint például a felhő. A világ fejlődésével való lépéstartásnak, a számtalan kockázati tényező és jogi szabályozatlanság ellenére is úgy látszik az egyetlen alternatívája a cloud (felhő), koalíciós méretben a privát felhő lehet. A fejlesztések viszont tör-vényalkotási eljárást indikálnak, amely folyamatban sok olyan elem tételezhető fel, amely hasonlóságot mutat az 1903-as Határrendőrség felállítás kapcsán végzett előkészítő és kidolgozó munkával. Ezért napjaink határrendészeti fejlesztései, jog-alkotási gyakorlata során célszerű visszatekinteni a 110 évvel ezelőtt történtekre, hasznosítani annak tapasztalatait, nehézségeit, eredményeit.

Az első idegenjogi törvény

177

IDEGENJOG ÉS MIGRÁCIÓ

Hautzinger Zoltán

178


179

Dr. Hautzinger Zoltán tanszékvezető egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Bevándorlási és Állampolgársági Tanszék

Az első idegenjogi törvény 1. Bevezetés

Az 1903. esztendőben a hagyományos értelemben vett migráció szabályozásával

összefüggésben 1903. március 11-én több törvényt is szentesítettek, és hirdettek ki március 14-én az Országos Törvénytár 2. számában.

A sorban elsőként a kivándorlásról szóló 1903. évi IV. törvénycikk szerepel, amelyet az emigráció tendenciózus emelkedése miatt keletkezett káros politikai és gazdasági hatások miatt kellett megalkotni. Nem véletlen, hogy a törvényi indokolásban már a XX. század elején azt olvashatjuk, hogy „a kivándorlás csökkentésére a közgazdasági és iparfejlesztési irányban teendő intézkedések képezik a leghathatósabb eszközt, és a kormány minden egyes tagja saját ügykörében mindent el fog követni, hogy ez irányban kedvezőbb állapotokat teremtsen és hogy mindazok az okok, melyek a kivándorlást elősegíthetik, lehetőleg elháríttassanak…”

Szintén bámulatosan aktuális az útlevélügyről szóló 1903. évi VI. törvénycikk általános indokolása, amely szerint „Habár az útlevélnek napjainkban, midőn a költözködés és a forgalom szabadsága majd minden államban elismerést nyert, nincs meg többé az a jelentősége, melylyel az akkor birt, midőn még a nemzetek közti érintkezés mindenféle korlátoknak és zaklató ellenőrzésnek volt alávetve, mégis mint a személyazonosság és állampolgárság igazolására szolgáló okmány még jelenleg is kiváló fontossággal bir, minélfogva úgy az egyes állampolgároknak, mint magának az államnak is érdekében áll, hogy azútlevél elnyerésének feltételei és módozatai, a hatóságok illetékessége szabatosan megállapíttassék, s az egész útlevélügy megfelelően szabályoztassék.”

A száztíz éves jogszabályok vonulatát a határrendőrségről szóló 1903. évi VIII. törvénycikk zárta, amely – bár csak 1906-ban lépett hatályba – amellett, hogy törvény erejénél fogva rendelkezett a már ekkor önálló diszciplínaként jelentkező határrendészetről, megalapozta az e tevékenység körébe tartozó feladatok (csempészet megakadályozása, bevándorlás kellő korlátok közé szorítása, kivándorlók ellenőrzése stb.) ellátásáért felelős szakmai szerv létét.

A fenti jogszabályok közé ékelődik továbbá egy negyedik törvény is, a külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról szóló 1903. évi V. törvénycikk. E kódex, bár nem vonatkoztatható el a fentebb említett körtől, különösen a határrendőrségi törvénytől, jogtörténeti értéke abban a tekintetben sem

Hautzinger Zoltán

180

kérdőjelezhető meg, hogy ez volt az első olyan jogszabály, amely egységes szerkezetben, nem valamilyen más jogterület részeként foglalta össze a külföldiekkel kapcsolatos szabályozás (idegenjog) legfontosabb kérdéseit.

2. Az idegenjogi szabályozás kezdetleges megvalósulásai

Az idegenjog történeti gyökerei egészen az államalapításig visszanyúlnak. Szent

István idejében az idegenek a királyi hatalom szerves részei voltak.1 Ez később sem változott jelentősen, ezért a hazai társadalom – főleg nemesi – része idővel saját pozíciója erősítése érdekében nyomás alá helyezte a központi hatalmat. Ennek megfelelően a magyar történeti dokumentumokból nem is hiányozhatott a külföldiek jogait korlátozó rendelkezések. Így volt ez Szent László és Könyves Kálmán dekrétumaiban és II. András aranybullájában is.

Az idegenjog egyfajta sajátos vetületeként jelentkeztek a magyarság mellett élő népekre vonatkozó szabályozások. A honfoglalás óta együtt élő népek közül a besenyők, kabarok, böszörmények vagy izmaeliták asszimilációja nagyrészt a XIII. századra befejeződött. A besenyők tekintetében még különös kiváltság volt, hogy felettük a nádor a királyi udvarnokokra vonatkozó joghatósággal egyező bírói hatalmat gyakorolt.2 Ebben az időben továbbá más népek is megjelentek a Kárpát-medencében, és csatlakoztak a magyar populációhoz. Ilyennek voltak tekinthetők a nomád pásztor kunok és az alán eredetű jászok, akik a Duna-Tisza közén, a Tiszántúlon, valamint a Körös vidékén telepedtek le. Külön szervezetet alkottak északi határőrökként a szepesi lándzsások, valamint az erdélyi székelyek, nem utolsósorban a Németország különböző területeiről bevándorolt német hospesek és szászok. E különleges jogállású népelemek3 közös vonása volt, hogy idegenként érkeztek Magyarországra, letelepedésüket és életüket, szokásaikat külön jogi rendelkezések, kiváltságlevelek, privilégiumok keretében kellett szabályozni. Kivételt egyedül a székelyek jelenthetnek, akik – bár autonómiával és egészen a XIX. század végéig önálló jogrendszerrel rendelkeztek – már a XIII. században sem számítottak idegen népnek. A székelységnek a korai magyar birodalomban határvédő szerepe lehetett.4

1 Szent István fiához, Imréhez intézett intelmeiben erre külön kitér: „Ennélfogva megparancsolom

neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjam, mintsem másutt lakjanak.” Forrás: http://mek.niif.hu/00200/00249/00249.htm (Letöltés ideje: 2013. 01. 24.)

2 Béli Gábor: A nádor bírói hatalma a XIII. század derekáig. In: Homoki-Nagy Mária (szerk.): Konferencia a bírói hatalomról és az állampolgárságról. Szegedi Egyetemi Kiadó, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. Szeged, 2011. 58. o.

3 Csizmadia Andor (szerk.) Magyar állam- és jogtörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998. 91. o.

4 Györffy György: A székelyek eredete és településük története. In: Mályusz Elemér (szerk.) Erdély és népei. Budapest, 1941. 46. o.


181

Az idegenjogi szabályozás egyfajta csírája Werbőczy István Hármaskönyvében is felbukkant,5 de a korábbi jogtörténeti szakaszok jogalkotási termékei azt mutatják, hogy a XVIII-XIX. századig az idegenjogi területen alkotott jogszabályok többsége főleg a külföldiek jogainak korlátozását, a tisztségeknek magyar nemesekkel való betöltését, a birtokoknak a magyarok részére történő juttatását, az idegen kézben lévő birtokoknak magyarok általi megváltását írták elő.6

3. Idegenjogi jogalkotás a XIX. század második felében

A Kiegyezést követő első, külföldieket érintő törvényben, a községek rendezésé-

ről szóló 1871. évi XVIII. törvénycikk az idegenek a község lakosságába felvételét engedte meg a következők szerint: „Oly idegenek, kik két év óta állandóan az or-szágban laknak, folytonosan adót fizetnek, és más államnak nem alattvalói, a köz-ségek által a községi kötelékbe felvehetnek…”(19. §). A felvétel további feltétele volt, hogy a külföldinek letelepedési szándékát be kellett jelentenie, amelyet a köz-ség csak kivételes esetben tagadhatott meg (a bejelentő bűnvádi eljárás alatt állt, avagy nem volt képes magát eltartani).E külföldiekre vonatkozó jogi rendelkezést 1876-ban bővítették a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. tc. módosításá-ról és kiegészítéséről szóló 1876. évi V. törvénycikkben oly értelemben, hogy „Oly idegenek, ki az országban két év óta állandóan lakik, itt folytonosan adót fizet (…), a község a kötelékébe való felvételt magára nézve kötelezőleg kilátásba helyezheti azon feltétel alatt, hogy az idegen igazolni fogja, miként a felvételt más államhoz való alattvalói viszonyai nem gátolja. Ezen utóbbi kérdés felett addig, míg a honosí-tási törvény tüzetesen nem intézkedik, a belügyminiszter a fennálló gyakorlat szerint határoz. A belügyminiszter kedvező határozata után a községi kötelékbe való felvé-tel azonnal eszközlendő, ellenkező esetben pedig a felvétel iránt nyújtott kilátás megszűntnek tekintendő.” (11. §)

A hivatkozott honosítási törvényt a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. évi L. törvénycikk jelentette. Az első magyar állampolgársági törvény egyik jogpolitikai indoka az volt, hogy integrált jogi keretek közé helyezze a honosításra vonatkozó addigi szabályozást és gyakorlatot, másfelől – s ezutóbbi miatt kapott fokozottabb visszhangot –, hogy a magyar jogtörténetben első ízben rendelkezzen az állampolgárság elvesztéséről.

Az állampolgárság megszerzése a korábbi gyakorlat szerinti honfiúsítás (honfiúság törvény általi adományozás) és hallgatólagos mód (az adózók közé felvétel és a belföldön való hosszabb idejű tartózkodás) helyett törvény által elsősorban a leszármazás, törvényesítés, házasság és honosítás útján vált lehetségessé.

5 Erről bővebben lásd: Hautzinger Zoltán: A külföldiekre vonatkozó magyar jogi szabályozás

fejlődése és története. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2012. 25-26. o. 6 Réczei L.: Nemzetközi magánjog. Budapest, 1961. 114. o.

Hautzinger Zoltán

182

- „Leszármazás által megszerzik a magyar állampolgárságot a magyar állampolgárságot a magyar állampolgár törvényes gyermekei és magyar állampolgárnő törvénytelen gyermekei mindkét esetben akkor is, ha a születés helye a külföldön van.” (3. §) A magyar állampolgársági szabályok már a XIX. században az ún. vérségi elvet (iussangvinis) követte azzal, hogy az állampolgárság megszerzését elsősorban ahhoz kötötte, hogy a felmenők is – legalább az anya tekintetében – magyar állampolgárok legyenek.

- „Törvényesítés által az állampolgárságot megszerzik a magyar állampolgárnak külföldi nőtől született törvénytelen gyermekei.” (4. §) A vérségi elv mellett feltehetően kisegítő szabályt jelentett a törvényesítés, amely – az állampolgársági törvény indokolása szerint – az újabb külföldi törvények példájára került kodifikálásra, „mert a törvényesített gyermek atyja családi nevét és polgári állását nyeri, természetes és helyes intézkedés tehát az, a mely elrendeli, hogy az ilyen gyermek atyja állampolgárságát is elnyerje.”

- „Házasság által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi nő, a ki magyar állampolgárhoz megy férjhez.” Továbbá

- „Honosítás által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi, aki (…) honosítási okiratot, vagy (…) Ő Felségétől honosítási oklevelet nyer s a magyar állampolgári esküt vagy fogadalmat leteszi.” (5. §)

A fenti állampolgárság szerzési módozatok közül a leszármazást, házasságot és honosítást korábbi szabályok is megengedték, ennélfogva csak a törvényesítés számított új elemnek. A honosításnál a későbbi községi törvényt megelőzve már ekkor megkövetelték a legalább ötéves magyarországi tartózkodást, illetve a kifogástalan magaviseletet, szükséges keresetet és az adózók sorába való felvételt. A családok elbírálásánál a férjnek engedélyezett honosítás vonatkozott általában a feleségére és atyai hatalom alatti kiskorú gyermekére, a házasság pedig automatikusan állampolgárságot keletkeztető ok volt, így a család egyesítésére történő hivatkozás a letelepedési-, illetve az állampolgársági eljárásban ekkor még szinte ismeretlen volt.7

Az első állampolgársági törvény még ebben az időszakban is fontosnak tartotta leszögezni, hogy a honosítással együtt magyar nemesség nem szerezhető, emellett nagyobb hangsúlyt helyezett az állampolgárság elvesztésének tételes szabályozására. (A 20. § szerint megszűnt az állampolgárság 1. elbocsátás; 2. hatósági határozat; 3. távollét; 4. törvényesítés; és 5. házasság által.) Az elvesztett állampolgárság ugyanakkor két módon volt visszanyerhető. Egyfelől a házasság által elvesztett magyar állampolgárság akkor, ha a házasságot törvényesen érvénytelenítették: „Mivel az állampolgárság elvesztése ezen esetben pusztán a házasság kötésének jogkövetkezménye, kell, hogy a házasság érvénytelenítése

7 Wetzel Tamás: A bevándorlás kérdése Magyarországon. Publikon Kiadó, Budapest, 2011. 30. o.


183

folytán, az érvénytelen tény jogi következménye megszűnjék.”8 Másfelől visszahonosítás által „azokra, akik a magyar állampolgárságot elvesztették, s a magyar állampolgárok közé leendő felvételért folyamodnak, a honosításról szóló fennebbi szabályok alkalmazandók…” (38. §)

1886-ban a bukovinai székelyek és csángók betelepítése, így a soknemzetiségű országban a magyar etnikum arányának növelése érdekében született a tömegesen visszatelepülők honosításáról szóló 1886. évi IV. törvény.9 Ez előírta, hogy a visszahonosítási szabályok szerint illetékmentesen, és községi illetőségük hivatalbóli megállapításával szerezhettek állampolgárságot a hazába tömegesen visszatelepülni szándékozók „tekintet nélkül arra, hogy magok, vagy elődeik mikor vándoroltak ki.” (1. §) Külön érdekessége e jogszabálynak, hogy olyan magyar nemzetiségű népelemek kedvezményes honosítását írta elő, amelyek korábban tömegesen, akár nemzedékekre visszamenőleg szakadtak el az országtól, s feltételként nem határozta meg azt a kötelezettséget, hogy életvitelszerűen éljenek a továbbiakban is Magyarország területén.

A külföldiek letelepedését szabályozó első, még nem teljes körű, de részletesebb törvényi rendelkezések a községekről szóló 1886. évi XXII. törvénycikk keretében jelent meg.10 E szerint „a külföldi a községben lakhatik, települhet és a község kötelékébe felvétethetik.” (15. §) A vonatkozó szabályozás szerint a külföldi letelepedési (állandó lakhatási) szándékát a községben való három hónapot meghaladó tartózkodását követően volt köteles bejelenteni az illetékes elöljáróságon. Ennek feltétele volt, hogy

− magát és családját tartósan legyen képes fenntartani (a lakhatás megoldását a három havi tartózkodásból vélelmezték) és

− erkölcsileg fedhetetlen legyen. Amennyiben a külföldi bejelentési kötelezettségének – még az elöljáróság erre

irányuló felhívásában kitűzött nyolc napi határidőn belül – nem tett eleget, úgy kihágás miatt a közigazgatási hatóság által 300 Ft-ig kiszabható pénzbüntetéssel volt sújtható, illetve lakhatási lehetőséggel nem rendelkezvén „távozásra rendőri kényszerrel is szorítható” volt. Megjegyzendő azonban, hogy e kitoloncolás csak partikuláris intézkedés lehetett, azaz csak az adott település hatósága és csak a közigazgatási határig volt gyakorolható. Ennek ellenére ebben az időben már

8 A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. évi L. törvénycikk

indokolása 9 Tarczay Áron: A magyar állampolgárság viszonya a magyar nemzetiséghez és a lakóhelyhez – a

jogtörténetben és jelenleg. Forrás: http://members.chello.hu/tarczay/allampolgarsag.pdf (letöltés ideje: 2012. 07. 06.)

10 Az említett törvénycikk indokolása sajátosan a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. törvénycikk és az ennek módosítása és kiegészítéséről szóló 1876. évi V. törvénycikk módosításáról szóló 1886. évi XXII. törvénycikk indokolása címen került be a Corpus JurisHungaricibe.

Hautzinger Zoltán

184

alkalmazták az 1885. február 14-én 9389. számú belügyminiszteri rendelettel kiadott toloncszabályzatot, „amely feljogosította a hatóságokat, hogy a közbiztonságra veszélyes és mindazokat az egyéneket, akiknek az országban való maradása a közbéke, vagy az állam biztonsága szempontjából veszélyesnek találtatik, annak területéről eltávolíthassák.”11 A tolonc úton vagy kényszer-útlevéllel hazautasított egyének a társadalom szempontjából veszélyesnek minősültek, közülük a legveszélyesebbnek ítélteket meghatározott időre (1-5 évre, vagy 5-10 évre), illetve örökre eltávolították a fővárosból.12

A községi törvény rendelkezett a honosításra vonatkozó szabályokról is. E szerint a külföldi egyrészt a „települési engedélyért a honpolgárokra nézve fennálló feltételek mellett folyamodhatik, ha két évi állandó lakását s az alatt erkölcsi jó magaviseletét igazolta”, másrészt „a községi kötelékbe való felvételt csak a honosítás hozzájárulta mellett szerezheti meg és a község a felvételt neki, ha már az országban öt évig lakott, kilátásba helyezheti, illetve a honosítás esetére megadhatja.”

A dualizmus kori Magyarországon – az említettek mellett – számos, alapvetően más viszonyokat szabályozó törvénycikk tartalmazott a külföldiek jogállását érintő rendelkezést. Így a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk VII. fejezete, amely a külföldön, illetőleg a külföldiek által Magyarországon kötött házasságokat érintette, de ilyennek tekinthető az 1876. évi XXVII. törvénycikk (váltótörvény) is. A külföldiekkel kapcsolatban külön jelentőséggel bírt az első magyar büntetőtörvény is. Az ún. Csemegi Kódex azon túl, hogy tiszteletben tartotta azt az általános szabályt, hogy a külföldi személyek büntetőjogi felelőssége általában megegyezik a „magyar honosokéval” számba vette azokat – nem mellesleg napjainkig meglévő – kritériumokat, amelyek a külföldiekre vonatkozó sajátos, büntetőjogi szabályokat tartalmazták. Ilyen volt például, hogy a külföldiek nem voltak föltételes szabadságra bocsáthatók, avagy „külföldiek bűntett miatt, a törvény különös részében meghatározott büntetésen fölül, az országból való kiutasításra is ítélhetők, és a visszatéréstől is örökre vagy határozott időre eltilthatók.”13

4. Az első idegenjogi törvény indokolása

A bevezetésben is említettek szerint első, önálló idegenjogi törvényként született

meg a külföldieknek a magyar korona országai területén való lakhatásáról szóló 1903. évi V. törvénycikk, amelynek megalkotására annak általános indokolása

11 A külföldieknek a magyar korna országai területén való lakhatásáról szóló 1903. évi V. törvénycikk

indokolása 12 Nyárádi László: Idegenrendészet és a migráci kialakulása a magyar politikában. Szakmai

kiskönyvtár, ORFK Oktatási és Kiképző Központ, Budapest, 1995. 6. o. 13 A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. törvénycikk 64. §


185

szerint azért is volt szükség, mert „fontos állami feladatot képez tehát, gondoskodni arról, hogy az állam területén megjelenő külföldiek éber figyelemmel kísértessenek, az állam közgazdasági viszonyaira, a közbiztonság és közrend érdekeire veszélyesek annak területéről idejében eltávolíttassanak s így a letelepülésben meggátoltassanak.” Ekkor – Oroszország vagy a balkáni államok adta példáktól eltérően – egységes határellenőrzés híján a külföldiek ellenőrzésére főleg a korábban taglalt helyhatósági eszközök álltak rendelkezésre. Ennek kritikája azonban a XX. század elejére konkrétan is megfogalmazásra került az előbbiekben említett indokolásban azzal, hogy leírta a községi törvény rendelkezései azért nem alkalmasak, mert:

„1. a lakhatási engedély megszerzésére kiszabott három hó túlságosan hosszú, az alatt külföldinek elég idő adatván, hogy a községnek vagy az államnak kárt okozzon s eltávolítása is – midőn már magát úgyszolván befészkelte – nagyobb nehézséggel jár;

2. a külföldiek ellenőrzését, ezt a kiválóan állami feladatot a községekre bízza, holott – főleg a kis- és nagyközségek elöljárói az állami érdekek iránt – sokszor a kellő érzékkel, eme feladatuk teljesítésére elegendő képességgel nem bírnak, miért is – amint ez tapasztaltatott – a külföldiek nyilvántartása sok községben, különösen az ország északkeleti határán, hol pedig tömegesen laknak idegenek s így az ellenőrzés fokozottabb súlylyal bír, felette hiányos s így a czélnak egyáltalában nem felel meg.”

A rendszer azonban – ahogyan az majd a törvény parlamenti vitája kapcsán láthatóvá válik már a kezdeteknél nehézségekbe ütközött, ennélfogva kompromisszumra volt kötelezett: „Nálunk az ország földrajzi fekvésénél, a szomszéd államokkal fennálló sűrű és szabad közlekedésünknél fogva, ennek a közlekedésnek megzavarása nélkül a nem kívánatos idegen elemek bevándorlása ellen, az Egyesült-Államok mintájára, már a határon gátakat állítaniállítani nem volna lehetséges. Czélszerűbb tehát azt a rendszert követni, hogy a külföldiek bent az állam területén, megállapodásuk helyén vétessenek szoros ellenőrzés alá.” Mindezekre tekintettel azonban az általános cél nem változott, s a törvény megalkotásának legfontosabb indoka megmaradt annak, hogy „a külföldi megérkezéséről a rendészet gyakorlására hivatott helyi hatóság haladéktalanul értesüljön, hogy módjában legyen ennek az ellenőrzést elejétől fogva gyakorolni, továbbá, hogy a szabad közlekedés és forgalom és a költözködési szabadság nagy elveit teljesen érintetlenül hagyva, a külföldieknek pontos nyilvántartása felett úgy a helyi, mint szükség esetében a központi hatóságis őrködjék.”

5. A törvényjavaslat országgyűlés vitája

Maga a törvény előkészítési folyamata, illetve annak – gróf Apponyi Albert

elnöksége alatt lefolytatott – parlamenti vitája arról tanúskodik, hogy az idegenjogi

Hautzinger Zoltán

186

szabályozás megalkotása során számtalan egyéb kérdés is felmerült.14 Buzáth Ferenc – egyébként közegészségügyben aktív néppárti képviselő – a törvény formai lényegét abban látta, hogy: „Mindössze annyi történt, hogy a mi ez ügyre vonatkozólag a községi törvényben, megyei és miniszteri szabályrendeletekben voltak elszórva, jövőre egy törvény keretébe lesz összefoglalva; szóval csak a forma változik, a lényeg továbbra is ugyanaz marad.” Visontai Soma képviselő pedig megerősíti azt a nézetet, hogy a korábbi jogi szabályozás és intézményi rendszer nem volt alkalmas az idegenjog kezelésére: „…az eddigi hatóságok, a melyekre az idegenrendészet bizva volt, sem az 1886-dik évi törvényt, sem az ezzel összefüggő 1888. évi miniszteri rendeletet, sem a toloncz-rendeletet nem hajtották végre, annyira nem, hogy ime azzal a szomoru helyzettel állunk szemben, hogy mikor a magyar kormány ilyen fontos törvényjavaslatot nyújt be a törvényhozás házának, akkor minden statisztikai adatot nélkülöznünk kell, mert annyira sem mentünk az eddigi idegenrendészeti hatóságunkkal, hogy ezen legfontosabb, vitális életérdekünket érintő kérdésről (…) valami statisztikai adatot adott volna nekünk.” Emellett az ismert ügyvéd és politikus élesen rávilágít az idegenrendészet és a határrendészet összefüggéseire abban a tekintetben, hogy „Magyarország nincsen abban a helyzetben, hogy az idegen jogot és az idegenrendészetet úgy szervezze meg a maga részére, a mint az érdekei megkívánják, hogy t. i. már a határnál gyakorolhatná ezt a rendészetet. Őszintén megmondom, hogy a jelen javaslatot és az abban lefektetett határrendészeti kérdéseket csak akként látnám helyesen megoldva, hogy ha már a határnál lenne felállítva az idegen policzia.” Ezek már a XX. századi határellenőrzésre vonatkozó legfontosabb követelményeket meghatározó gondolatok, amelynek keretében a határőrizet és az idegenek adminisztratív ellenőrzése egyszerre jelenik meg. E két funkció egy szerven belüli integrációjának a megvalósítása viszont nem állt messze a jogalkotó szándékától. A törvény fentebb idézett indokolása mellett Nyegre László a javaslat előadója például úgy fogalmazott, hogy „a törvényjavaslat ismét a teendőknek igen nagy sokaságát zúdítja különben is agyonterhelt közigazgatásunk vállaira. És ezen aggályaimat némileg csupán az a két szempont van hivatva eloszlatni, hogy mig egyrészt az ország legexponáltabb helyein, Románia felől és az északi és északkeleti vármegyékben, ennek a törvényjavaslatnak mint törvénynek végrehajtása a felállitandó határrendőrségi szervezet hatáskörébe fog beosztatni, másrészt a helyzet objektív megbirálásából eredő megdönthetetlen meggyőződésem az, hogy nincs, nem lehet messze, ezt a miniszterelnök ur egyénisége is garantirozza, igazgatás megreformálásának ideje a mely reform hivatva lesz e törvénybe is életet és erőt önteni.” Más kérdés, hogy az idegenjog és a határellenőrzés hatósági egybeolvadásának törvényen belüli szabályozására mégis egészen a század utolsó

14 A vita feldolgozásának forrása: 180. országos ülés. 1903. január 10-én, szombaton. Forrás:

http://www.archive.org/stream/naplvolume08kpgoog/naplvolume08kpgoog_djvu.txt (Letöltés ideje: 2013. 01. 31.)


187

évtizedéig, pontosabban a Határőrségről szóló törvény hatályba lépéséig kellett várni, amikor is a határőr szervezet egyszerre volt határőrizeti szerv és idegenrendészeti hatóság.

A parlamenti vitában önmagát határszéli vármegyei képviselőként tituláló Uray Imre eleve elkésettnek látta a jogszabály megalkotását („Most, mikor a bevándorlással, az invázióval inficziálva van egész Magyarország”), másrészt a törvény végrehajtását illetően is kétségei fogalmazódtak meg: „De persze nincs, a ki a törvényt végre is hajtsa. Hiszen most sem bir már a közigazgatás azokkal a terhekkel, a melyek a nyákba vannak varrva és a melyeket kötelességszerüleg el kellene, hogy végezzen.” Mindezekre hivatkozva a tiszaháti képviselő olyan javaslatot fogalmazott meg, hogy: „Nem ajánlom ugyanis azt, a mit a törvény akar, hogy ugyanis akkor, a mikor az illető már bejött a községbe, akkor járjanak el, mert akkor már épen úgy van, mint a nyúl, ha bekapott a gazba, az erdőbe, onnan már nehezebb előkeríteni. Úgy kell hát eljárni, hogy a mikor az illető a határszélre érkezik, ott a határszéli kapitánysággal legyen kénytelen igazolványt szerezni, hogy ott volt, és a mikor a községbe érkezik, mutassa fel, hogy igenis ››az ugratón túlestem, itt vagyok‹‹, és ha nincs igazolványa, akkor a községi elöljáróság, akár tetszik, akár nem tetszik ez valakinek, ex offo, per sub, tolonczoltassa külföldre, a honnan jött. Máskép ennek az intézkedésnek gyakorlati eredménye nem lesz, legalább nem lesz abban a mértékben, a mint azt szeretnők.” Uray Imre e javaslatával az azonos szintű közigazgatási szervek között egyfajta kizárólagos illetőségű hatóságként gondolhatott a határszéli kapitányságokra. Az idegenjogi jogalkalmazás specialitásának követelménye tehát már ekkor megjelent, de az ilyen sajátos hatóság felállításáig a törvény 1930. évi módosításáig15 kellett várni, amikor is – mint központi hatóság és egyúttal fellebbezési fórumként – létrejött a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH).

A törvény vitája a szakmai érvek mellett ugyanakkor nem volt mentes a xenofób és az antiszemita megjegyzésektől sem. Zboray Miklós néppárti képviselő odáig ment, hogy „nem ezek azok a külföldiek, a kikről itt szó van és a kikkel szemben mi ezzel a törvényjavaslattal akarjuk az országot megvédelmezni, hanem azok, a kik Galicziából és Oláhországból tömegesen vándorolnak be és a kik nem esnek a külföldi rovatba, mert rögtön letelepülve mintegy odatartozónak tekintetnek. (…) Én tisztán csak azon szempontból hozom fel ezeket, hogy reámutassak ezen bevándorló elemre, a mely, nézetem szerint, emeli a zsidók létszámát, és a mely adja azt a szaporulati perczentuációt, a mely elfoglalja Magyarország földterületének nagy részét…” A törvényjavaslathoz való ilyen hozzászólások alapját képezhette az is, hogy a törvény adós maradt a külföldi meghatározásával. Minderre csak 1925-ben egy belügyminiszteri rendelet keretében került sor, amely a külföldieket azokban a személyekben határozta meg, akik a fennálló jogszabályok értelmében

15 A külföldieknek a magyar korona országai területén lakhatásáról szóló 1903. évi V. tc. egyes

rendelkezéseinek módosításáról szóló 1930. évi XXVIII. törvénycikk

Hautzinger Zoltán

188

nem voltak magyar állampolgárok.16 Eddig az ideig azonban az idegenekhez való közvélekedés nemcsak állampolgársághoz, hanem valamely felekezethez való tartozás szerint megtörténhetett, amely nyilvánvalóan már akkor sem lehetett elfogadható alapja az idegenjogi szakmai gondolkodásnak.

A vitát az akkori miniszterelnök Széll Kálmán zárta. Felszólalásában kitért arra, hogy „nem voltam elkészülve, hogy épen azok, kik a bevándorlás bajairól oly sokat beszéltek és talán néha túlszinezve és túlzottan is, és a kik leginkább sürgették a bevándorlás korlátozásait és a kik annyira hangoztatták, hogy az ellenőrizetlen bevándorlásnak oly nagyok a veszedelmei, hogy azokon segíteni kell: hogy ép azok nem fogadják el a javaslatot, részben nem keveslik, részben nem tudják megegyeztetni bizonyos, talán gusztusbeli felfogásokkal, mert a javaslat kerül bizonyos olyan szempontokat, a miket én politikai eljárásom során kerülni akarok.” Az antiszemitizmus elleni fellépés mellett ugyanakkor a miniszterelnök igazgatási terveit is megosztotta: „…az ország azon részeiben, a hol különösen nagy a beözönlés és nagy az idegeneknek a forgalma, méltóztatik tudni, hogy épen ebből a czélből az államrendőrséget akarom behozni, és az ország ezen részeiben ennek ellenőrzése alatt fog állani a főszolgabíró.” A törvény rendészeti („policziális”) funkciójára vonatkozóan pedig leszögezte „Mindenki igenis ennek a törvényjavaslatnak a szemüvegén át fog megvizsgáltatni, és a mikor magam kötöm ki azt az első foku rendőri hatóságra nézve, hogy kitilthat mindenkit, aki nem tudja igazolni, hogy magát és családját fentartani képes, hogy az államra nem veszedelmes, a közérdekre nem aggályos: akkor én magam bevallom, oly diskréczionális hatalmat adtam ennek a nagy czélnak az érdekében az illető hatóságnak a kezébe, a melyet csak azzal a nagy állami érdekkel tudok indokolni, a mely ehhez a kérdéshez fűződik.”

A miniszterelnök a reakciókat követően pedig ezekkel a szavakkal ajánlotta zárószavazásra a javaslatot: „Én ezek után, t. képviselőház, ezt a javaslatot, a mely közóhajtásnak felel meg, a mely szükséget pótol, a mely – megengedem – drasztikus, a mely nagy arbitrárius hatalmat és rendkívüli hatalmat helyez az adminisztráczió kezébe, mint olyant ajánlom a képviselőháznak, a melyről meg vagyok győződve, hogy ha az kellő tapintattal, kellő erélylyel és hatálylyalvégrehajtatik – no arról pedig fogok gondoskodni – meg fogja teremni a maga gyümölcseit és a bevándorlásnak azon bajait, a melyeknek megszüntetését a törvényjavaslat czélozza, legnagyobb mértékben megszüntetni alkalmas lesz.”

5. Az idegenjogi törvény rendelkezései

A tételes szabályozás tekintetében figyelemre méltó, hogy a törvény alapelvi éllel

fogalmazza meg, hogy „Külföldiek a magyar korona országainak bármelyik községében tartózkodhatnak.” (1. §) Ezt követően a jogszabály konkrétan számba 16 200.000/1925. sz. BM rendelet


189

veszi mindazokat a fontosabb tényezőket, amelyek a külföldiek igazgatását mind a mai napig meghatározzák. Ki kell emelni a külföldiek jelentkezésére vonatkozó kötelezettséget, a külföldiek ellenőrzését, a velük szemben alkalmazható kényszerintézkedéseket és az eljárásra illetékes hatóságokat. A községi szabályozás szellemét átvéve továbbra is kiemelt jelentőséget tulajdonít a külföldiek bejelentkezési kötelmének. Ennek keretében meghatározza, hogy ha

- „külföldi a község területén bármily rövid időre is megszáll, úgy megérkezését, mint eltávozását köteles a szállásadó, vagy megbízottja 24 óra alatt bejelenteni;”(2. §)

- „a külföldi a község területén lakni szándékozik, ezt a szándékát a hatóságnál megérkezésétől számítandó 15 nap alatt bejelenteni, egyúttal személyazonosságát, valamint állampolgárságát és szükség esetén illetőségét és erkölcsi előéletét igazolni, s azt is kimutatni tartozik, hogy magát és családját tartósan fenntartani képes.”(3. §)

A fenti bejelentési kötelezettségek alól „az uralkodóház tagjainál megszálló külföldiek, továbbá azok, akiket területenkívüliség illet meg, végül a külföldi államoknak a magyar korona országai területén székelő és exequaturt nyert consulai” kivételt képeznek.(6. §)

A bejelentésekről az illetékes közegek, illetve hatóságok által községenként külön nyilvántartást vezetnek, illetve „a rendőri hatóság jogosítva van a bejelentések teljesítését közegei által ugy a szállodákban, mint magánházakban ellenőrizni.”(8. §)

A külföldiek ellenőrzése során megállapított jogsértések tekintetében megállapították

- egyfelől „ rendetlenség esetében a nyilvántartás vezetésével megbizott közegre 50 koronáig terjedhető rendbüntetést róhatnak; szükség esetében egyes községek, vagy törvényhatóságok területén ezzel az ellenőrzéssel külön közegeket bizhatnak meg.”(9. §)

- Másfelől „ az a külföldi, a ki magát kellően nem igazolja, a maga és családja fenntartására szolgáló eszközöket ki nem mutatja, vagy a kinek az állam területén való tartózkodása az állam érdekeire, vagy a közbiztonságra és a közrendre nézve aggályos; az állam területéről a rendőri hatóság által bármikor kiutasítható, esetleg kényszer útján is eltávolítható.”(10. §)

- Harmadfelől „az a szállásadó vagy megbízottjának, esetleg a hatóság vagy a hatósági közeg felhívására a bejelentéséhez szükséges adatok szolgáltatását megtagadja, fel nem jelenti; kihágást követ el és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.”(11. §)

- Negyedfelől „ az a külföldi, a ki szállásadójának vagy megbizottjának, esetleg a hatóság vagy hatósági közeg felhívására a bejelentéshez szükséges adatokat meg nem mondja, vagy valótlan adatokat mond be, kihágást követ el; és az előbbi esetben 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, az utóbbi esetben pedig egy

Hautzinger Zoltán

190

hónapig terjedhető elzárással és 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.” (12. §)

- Ötödfelől „ az a külföldi, aki lakási szándékát (…) megszabott idő alatt be nem jelenti, vagy (…) hozzá intézett felszólításra az ott megszabott idő alatt nem nyilatkozik, kihágást követ el és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.” (13. §)

A törvény elsőként rendelkezett az idegenrendészeti hatóságokról is (14. §). Ennek értelmében Magyarországon ilyen hatóságként értendő:

- kis- és nagyközségekben a főszolgabíró; Ujpest és Rákospalota községekben a székesfővárosi m. kir. Államrendőrség ujpesti ker. kapitánya;

- városokban a rendőrkapitány; - Budapest székesfővárosban a bejelentések tekintetében a tanács, míg a

külföldivel szembeni eljárás esetén a székesfővárosi m. kir. Államrendőrség főkapitánya, illetve helyettese;

- A határrendőrség hatósági területén a határszéli rendőrkapitány; ezeknek a hatóságoknak véghatározata ellen a felettes hatóságokhoz fokozatos fellebbezésnek van helye.

A szabályozás a bevándorlás tekintetében oly mértékben módosította, illetve erősítette meg a korábbi községi szabályozást, hogy:

„Az a külföldi, aki igazolja, hogy lakási szándékát a hatóságnak bejelentette és hogy két év óta állandóan az ország területén lakik, az állampolgárokra nézve fennálló feltételek mellett települési engedélyért folyamodhatik.

A községi kötelékbe való felvételt azonban csak a honosítás hozzájárultának feltétele mellett szerezheti meg és a község a felvételt neki, ha már az országban öt évig lakott, kilátásba helyezheti, illetve a honosítás esetére megadhatja.

Sem települési engedély nem adható, sem a községi kötelékbe való felvétel kilátásba nem helyezhető annak a külföldinek, aki ezen törvény rendelkezéseinek nem tett eleget.” (16. §)

6. Összegzés

Az 1903. évben szentesített idegenjogi törvény több szempontból is értékelhető.

Egyfelől – egyes korabeli parlamenti kritikákkal ellentétben – először foglalta egységes szerkezetbe sajátos joganyagként a külföldiekre vonatkozó hazai szabályozás legfontosabb tételeit, másfelől – jövőbe mutató szándékkal, ideértve a törvény 1930. évi módosítását is – lefektette az idegenrendészet máig is alkalmazott legfontosabb elveit, s kidolgozta intézményrendszerét. Bár úttörő szellemisége nem nélkülözhette a végrehajtásban megmutatkozó hiányosságait, idegenjogi szakmai sajátosságait tekintve ugyanúgy fontos határkőnek tekinthető, mint a határrendészet terén a határrendőrségről szóló törvény. Hasonlóság a két kódex között atekintetben is található, hogy az idegenjog (ezen belül az idegenrendészet) és a határrendészet


191

jogi szabályozásának történeti evolúciója később, köszönhetően a világháborúknak és az annak nyomában járó rendszerváltoztatásoknak, jelentős töréseket szenvedett.

A XX. század eleji rendelkezéseket az évszázad közepére rendeleti úton helyezték hatályon kívül, s a jogalkotói hatalom csak a kilencvenes évek derekán tért vissza a törvényi szabályozás szükségességéhez. Az ekkor kihirdetett idegenrendészeti törvény17 megalkotása nem mellesleg valós fordulatot jelentett a magyar idegenjog történetében, hiszen ezzel valósult meg a jogintézmény teljes, törvényi szintű újraszabályozása. Ez azért is volt különösen időszerű, mert ebben az időszakban már ellentmondásoktól mentessé kellett tenni az üzleti, turisztikai vagy más, legális céllal beutazó külföldiek jogi helyzetét, továbbá jogi alapot kellett teremteni a közrendet veszélyeztető, jogsértő cselekményeket elkövető külföldiekkel szembeni törvényes fellépésre. Szintén a törvény indokát jelentette, hogy érvényt kellett szerezni a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya, valamint a Helsinki Konferencia Záródokumentuma a Genfi Menekültügyi Egyezmény mellett az Emberi Jogok Európai Egyezményének és jegyzőkönyveinek is, amely dokumentumokban lefektetett elvek és normák – ellentétben a század elején uralkodó állapotokkal – közvetlen kihatással voltak a vonatkozó jogalkotásra is.

17 A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásról szóló 1993. évi

LXXXVI. törvény

A migráció mint a magyar idegenrendészet XX. századi történetének sajátos területe

193

Görbe Attiláné Dr. Zán Krisztina rendőr alezredes titkár, Belügyi Tudományos Tanács


A migrációs folyamatok alakulása Magyarországon (1980-tól napjainkig)

A tömeges népvándorlás, népmozgás olyan általános jelenség, amelynek pozitív

és negatív hatása alól Magyarország sem vonhatja ki magát, s amely elől nem is zárkózhat el. Az 1980-as évekig a migráció szerepe minimális volt hazánkban, elsősorban a pártállami politika kényes kérdése volt, az utóbbi két évtizedben azonban többfajta irányú vándorlás középpontja lett. A rendszerváltozás óta a határokat érintő migrációs folyamatok jellege megváltozott, az ország korábbi kibocsátó- helyett tranzit országgá vált.

Az 1990-es évek közepéig – közel 300.000 személy hosszabb-rövidebb ideig tartó itt-tartózkodásával – három migrációs hullám érte Magyarországot. Először magyar nemzetiségű román állampolgárok érkeztek, majd anélkül, hogy ideáramlásuk megszakadt volna, a kelet-németek (e)migrációja következett, s végül a délszláv háború menekültjei jöttek hazánkba. Ezeknek a hullámoknak a lecsillapodásával a kényszermigrációs mozgások helyett az önkéntes migrációs mozgások váltak meghatározókká, melyben továbbra is a szomszédos országokból érkező állampolgárok játszanak döntő szerepet.1

Magyarország földrajzi fekvéséből adódóan fontos szereplője a kontinens migrációs folyamatainak, az Unió felé irányuló migrációs útvonalak közül több is érinti. 2004. május 1-jén Magyarország az Európai Unió tagja lett. A migráció kérdésének vizsgálatában ez a tény új kereteket, illetve új dimenziót teremtett, aminek oka a folyamatosan változó migrációs környezet, a jogszabályok, fogalmak és kategóriák változásai, ami egyrészt a definíciókat, másrészt a kategóriákat változtatja.

Az uniós csatlakozást megelőzően Magyarország is harmadik országnak számított, a csatlakozással azonban a magyar állampolgárok is uniós polgárok lettek. Ez természetesen új helyzetet teremtett az ország számára, ugyanakkor az uniós csatlakozással együtt többször és folyamatosan változtak a szabályok. A csatlakozást követően a munkaerő szabad áramlásának az elhalasztására az Unió régi tagországainak zöme derogációt kért, de aztán ezen országok száma

1 Tóth Pál Péter: Népességmozgások Magyarországon a XIX. és XX. században. In. Lukács Éva –

Király Miklós (szerk.): Migráció és Európai Unió. Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2001.

Görbe Attiláné Zán Krisztina

194

folyamatosan csökkent. Magyarország – a viszonosság elve alapján – hasonló módon járt el mindazon országok polgáraival, ahol a magyar állampolgárok nem élvezhették a szabad munkaerő áramlásból származó előnyöket.

Bár 2004. május 1-jétől Magyarország az Európai Unió tagja lett, a schengeni térséghez azonban csak 2007. december 21-én csatlakozott. Magyarország teljes jogú schengeni taggá válásával (2008. március 29.) a magyar állampolgárok ellenőrzés nélkül, bármikor és bárhol – tehát nem csak a határátkelőhelyeken – átléphetik a schengeni belső határokat. Nem változtak a beutazás szabályai, és továbbra is fennmaradt a határellenőrzés a schengeni övezeten kívüli öt európai országba (Bulgária, Ciprus, az Egyesült Királyság, Írország és Románia) történő beutazás esetén. A határellenőrzés megszűnése csak a belső határokra vonatkozik. Amennyiben kívülről történik beutazás a schengeni övezet területére, illetve a schengeni övezetet kifelé kívánják elhagyni, a határátlépésre továbbra is csak a kijelölt határátkelőhelyeken és a szokásos határellenőrzést követően kerülhet sor. A törvényes célból szabályosan beutazókat az ellenőrzés csak a feltétlenül szükséges mértékben zavarhatja. A beutazási tilalom vagy körözés alatt állók kiszűrését segíti elő a schengeni együttműködés adatbázis-rendszere és számítógépes infrastruktúrája (angol rövidítéssel SIS). A belső határokon való ellenőrzés megszüntetésének kompenzálására a schengeni tagállamok ún. mélységi ellenőrzési rendszert működtetnek. Ennek lényege, hogy az ország területén belül az idegenrendészetért felelős hatóságok munkatársai igazoltathatják a külföldieket. Ez nem egy „beljebb tolt határt” jelent, az igazoltatásra nem folyamatosan és nem helyhez kötötten kerül sor. A Schengeni Egyezmény előírásai szerint Magyarország köteles biztosítani a külső határok magas fokú védelmét és megerősítését.

Magyarország csatlakozását követően döntő változást jelentett a magyarországi migráció értelmezésében az Európai Unió 2007. január 1-jei újabb bővülése, amikor Románia és Bulgária is az Unió tagja lett és polgárai – hasonlóan a magyarokhoz – uniós polgárokká váltak. Ebből adódóan megváltozott a korábban az ezekből az országokból Magyarországon harmadik országbeli migránsként tartózkodók státusza, így a legnagyobb migráns népességet jelentő román állampolgárok helyzete is.

A magyarországi migráció kérdése szempontjából fontos eredmény volt a 2007. március elején megrendezett Szabad Európa Vitanap. A konferencián elhangzott előadásokból két – Magyarország jövőjét meghatározó – tényt érdemes kiemelni.

− Az előrejelzések alapján Magyarország 2050-re egymillió embert veszít majd, pusztán a születések és a halálozások különbségéből, így, ha a tízmilliós lakosságszámot tartani szeretné az ország, szükség volna egymilliónyi bevándorlóra.

− A demográfiai probléma mellett Magyarország számára fokozódó kihívást jelent az a tény, hogy állandó és nagyszámú a kvalifikált szakemberek (elsősorban az orvosok, egészségügyi asszisztensek, informatikusok,


195

mérnökök és kutatók) elvándorlása. Ezt a helyzetet kutatásfejlesztési és ösztöndíj alapú programcsomagok mellett, a munkaerő-hiányt szelektív, a migrációs érdeket szolgáló foglalkoztatáspolitikai intézkedésekkel lehet csökkenteni.2 Egy pontosabb munkaerő-piaci előrejelzési rendszer kialakításával feltárt hiányszakmákat külföldi munkaerővel lehet betölteni.

A Magyarországon élő migránsok jellemzői

A rendszerváltás utáni Magyarországon egyre nagyobb figyelmet szentelnek a

tudományos kutatások a hozzánk érkező bevándorlók vizsgálatának.3 Ez a figyelem nemcsak annak köszönhető, hogy a bevándorlók számosságukat tekintve jelentősek, hanem annak is, hogy a migránsokkal nem a többségi társadalomtól elkülönülten, izoláltan (pl. többnyire befogadó állomásokon) találkozhatunk, hanem egyre inkább együtt élnek velünk a mindennapjainkban is.

A bevándorlás fontos aspektusa, hogy a letelepedni szándékozó migránsok a befogadó országban kívánnak-e állampolgári státuszt elnyerni. Általában is igaz, és Magyarországra is jellemző, hogy a befogadó országok a „nemzetállami és állampolgári érdekek” védelme jegyében az újonnan érkezőknek nem könnyen teszik lehetővé az állampolgári státusz gyors megszerzését, mivel az egyenlő valamennyi, a hazai állampolgárokat megillető, az élet legkülönfélébb területeire szóló, azonos jogok birtoklásával. Ezt figyelembe véve egy bevándorlónak eltérőek lehetnek a céljai: az integrációs cél az állampolgárság és a teljes egyenlőség elvén alapuló státusz gyors elérését követeli meg; egy másik beilleszkedési mód: a bevándorló a kettős állampolgárságot tűzheti ki célként; a harmadik lehetőség, hogy a végső jogi státusz (állampolgárság) kérdése nyitva marad, és átmeneti, de legális megoldásokat keres.4

A magyarországi migránsok körét a munkavállalás/foglalkozás szempontjából is érdemes megvizsgálni. A legális migránsok – ezen belül is elsősorban a honosítást kérők vagy az egy évnél hosszabb tartózkodási engedéllyel rendelkezők, ha fejlett országokból (Észak-Amerika, Ausztrália) munkavállalás céljából érkeznek, akkor alapvetően magasan kvalifikált munkahelyeket töltenek be. Az európai harmadik országokból érkezők többségében szakképzetlen, egyszerű, nem mezőgazdasági munkát, kisebb arányban szakképzettséget igénylő fizikai foglalkozást végeznek. Az ázsiai migránsok túlnyomó része a szolgáltatásban vállal munkát. Vannak szakképzetlen és magasan kvalifikált ázsiaiak is a foglalkoztatottak között, utóbbiak főleg multinacionális cégek alkalmazásában (japán, indiai, távol-keleti 2 Kun Erzsébet: Egymillió ember a tét. In. Népszabadság 2007. 03. 03. 3 Hárs Ágnes: A harmadik országokból Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok a

statisztikai adatok tükrében. In. Bevándorlók Magyarországon. Az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az ICCR Budapest Alapítvány által végzett kutatás záró tanulmányai. Budapest, 2009.

4 Uo. 45. o.


196

menedzserek).5 Nemzetközi szakirodalomból is ismert tény, hogy a migránsok jellemzően városi területeken koncentrálódnak, különös tekintettel a nagyvárosokra, illetve azok egyes területeire.

Magyarországon – területi eloszlás szempontjából – területenként és településtípusonként nagyon egyenlőtlen a megoszlásuk. Az Európai Unióból származó polgárok elsősorban a központi régióban (Közép-Magyarország, Budapest, Pest megye) vagy a többi régió között egyenletes eloszlásban élnek. A harmadik országból származó migránsok egyharmada Budapesten lakik, a többiek jelentős arányban Pest megye kisebb településein, Szegeden és néhány további kelet-magyarországi megye kisebb településein. Érdekes, hogy nagyon kis létszámú a Nyugat-Magyarországon letelepedők aránya.

A kínaiak jelentős része – mintegy háromnegyedük – Budapesten lakik, de jelentős a környező megyékben, illetve valószínűsíthetően magas a számuk az agglomerációban is. Akik nem Budapesten, illetve az agglomerációban élnek, azok nagyvárosokban, megyeszékhelyeken találtak otthonra (Csongrád, Hajdú-Bihar megye). Olyan kisebb létszámú migráns csoport esetében, mint az afrikaiak, a kínaiakhoz hasonló kép rajzolódik ki.

A fejlett országokból – elsősorban Észak-Amerikából érkezettek – földrajzi elhelyezkedése erőteljes koncentrációt mutat: 56 %-uk a fővárosban él, a többiek Pest megyében megyei jogú városokban, de leginkább azokon a településeken, ahol magas az életminőség.6

Az Európai Unió migrációs- és biztonságpolitikájának hatása a magyarországi migrációkezelésre

Globalizált környezetben elengedhetetlen a rendszerszemlélet alkalmazása, ezért

a magyarországi migrációkezelést az uniós migrációkezelés és biztonságpolitika összefüggésében célszerű vizsgálni.

Magyarország a XX. század elején, majd az 1956-os eseményeket követően jellemzően menekülteket és migránsokat kibocsátó ország volt. Az elvándorlás helyett később az ideiglenes vagy huzamos tartalmú befelé irányuló migráció vette át a vezető szerepet. Az ország felé irányuló migráció jellege kettős volt, az ország egyidejűleg töltötte be a befogadó és a tranzit ország szerepét, majd 1960-at követően egyértelműen tranzit országgá vált.

1990-től a hazánkat érintő nemzetközi vándorlás területén – több mint négy évtizedes elzártság után – új folyamatok váltak meghatározókká. Ezek azonban –tekintettel arra, hogy a rendszerváltozást követően a KEOH7 megszűnt –felkészületlenül érték az országot. Azóta, a megváltozott körülményekhez igazodva

5 Uo. 6 Uo. 47-48. o. 7 Külföldieket Ellenőrző Országos Hivatal


197

a külföldiek beutazását és itt tartózkodását új törvények szabályozzák. Ennek ellenére a nemzeti érdekeket figyelembe vevő, kiforrott, konszenzuson alapuló, hosszú távú migrációs politikával illetve migrációs stratégiával az ország nem rendelkezik.

A 1990-es évek elején a Magyarországra irányuló, növekvő mértéket öltő migráció és az ahhoz kapcsolódó nem kívánatos jelenségek felerősödése miatt szükségessé vált a külföldiek beutazására és tartózkodására vonatkozó törvény megalkotása. Hosszantartó politikai és szakmapolitikai egyeztetéseket követően 1994. május 1-jén hatályba lépett a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény. Ez a jogszabály tartalmában maradéktalanul megfelelt a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeinek, és hosszú idő után ismét a legmagasabb jogszabályi szintre emelte a külföldiek rendészetének szabályozását, egyidejűleg új fejezetet nyitott az idegenrendészet történetében is.

Az egyes világpolitikai események, etnikai, vallási, háborús konfliktusok elől Magyarországra menekülő ún. kényszer-migránsok, menedékkérők száma és összetétele az 1990-es években jelentős változáson ment keresztül. 1989-2000-ig a szomszédos országokban lezajlott forradalmak, fegyveres konfliktusok elől menekülők nagy számban folyamodtak menedékjogi védelemért. A Magyar Köztársaság ezen idő alatt összességében mintegy 160 ezer menedékkérőt fogadott be, és gondoskodott hosszabb-rövidebb ideig létfeltételeik biztosításáról. Ez szükségessé tette a menekültügyi befogadó intézményrendszer kiépítését és folyamatos bővítését.

A nemzetközi migráció következtében kialakult veszélyhelyzet kezelésére megfogalmazott magyar cselekvési koncepció lényege: „Tagadhatatlan tény, hogy geostratégiai helyzetünkön változtatni nem tudunk, a menekültek jövőbeni áradatával kapcsolatban „zsilip-ország” szerepére vagyunk ítélve. A tényeket tudomásul véve az erőfeszítéseket arra kell összpontosítani, hogy saját erőkkel és eszközökkel, támaszkodva a nemzetközi együttműködésből eredő lehetőségekre, megteremtsük a nemkívánatos menekültáradat ellenőrzés alatt tartásának szervezett, személyi és technikai feltételeit.”8

A legális migránsok szempontjából Magyarország vonzerejét jelentősen megnövelte az Európai Unióhoz való csatlakozásunk mind a szomszédos, mind a távolabbi – elsősorban ázsiai – országok állampolgárai számára, ezért folyamatosan emelkedett a tartózkodási-, illetve letelepedési engedély iránti kérelmek száma. A vízumkérelmezők számának jelentős növekedését idézte elő az elmúlt években – az uniós kötelezettségek miatt – az Európai Unión kívüli országok vonatkozásában

8 Kőszegvári Tibor: Az ország biztonsága és a menekültek áradata. In: Tamás Pál – Inotai András

(szerk.): MTA Társadalmi konfliktusok Kutató Intézet – MTA Világgazdasági Kutató Intézet, Budapest, 1993. 164-165. o.


198

bevezetett vízumkötelezettség is. A külföldiek össznépességhez viszonyított aránya – európai összehasonlításban – még így is alacsonynak mondható.

Napjaink gyakorlatában a nemzetközi vándorlással kapcsolatos döntéseket – végiggondolt és hosszú távú stratégia hiányában – alapvetően egy feltételezett társadalmi elvárás, és a reálisan meglévő migrációs nyomás mellett a meglévő jogszabályok befolyásolják.

A menekültek összetétele az 1997-es menedékjogi törvény elfogadásával, illetve Magyarország részéről a Genfi Menekültügyi Egyezményhez fűzött területi korlátozás feloldásával változott meg jelentősen. Megindult a kulturális homogenitást áttörő afrikai és ázsiai menedékkérők számának növekedése, összességében azonban messze elmaradt a korábbi években a hazánkkal szomszédos országokból érkezőkétől. Az afganisztáni háború ugyancsak a kérelmek számának növekedését eredményezte. A térség országai közül Ausztria után Magyarország volt az, ahol a legtöbb afgán menedékkérőt befogadták.

2004-ben Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozással vállalta a közösségi jogi vívmányok teljes átvételét, amelyek – egyebek mellett – a menekült- és bevándorlásügyi, valamint a határellenőrzési rendszer szabályozását is magukban foglalják.9 A migrációval összefüggő magyar törvények és egyéb jogszabályok alapvetően összhangban vannak a közösségi jog vívmányaival, illetve követik a változó és mind nagyobb számban születő uniós normákban megfogalmazódó előírásokat.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetővé tette, hogy Magyarország aktívan részt vegyen az átfogó, komplex cselekvési tervek, szabályok kidolgozásában, a szabályozási környezet alakításában. Ennek eredményeként átlátható, egységes elvek mentén szervezhetőek a legális migrációs folyamatok, továbbá az azonos elvek, eljárási garanciák csökkenthetik a vándorlási és a másodlagos migrációs hajlamot.

Az átlátható egységes tagállami szabályozási környezet hosszabb távon azt eredményezi, hogy tervezhetőbbé válnak az Unióba és tagállamaiba irányuló, illetve az Unión belüli migrációs folyamatok.

Magyarország a Hágai Program10 kidolgozása során több ízben kinyilvánította, hogy hatékonyan hozzá kíván járulni az Európai Unió, mint a szabadság, biztonság

9 Póczik Szilveszter – Dunavölgyi Szilveszter: Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok.

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2008. 10 Az 1999-ben elindított ún. Tamperei Program – amely a tagállamok határőrizeti, menekültügyi,

bevándorlási és vízumpolitikájának összehangolását tűzte ki célul – 2004-ben véget ért. Az Alkotmányszerződésben vállalt feladatok szükségessé tették a harmonizáció folytatását. A 2004. novemberi tanácsi ülésen megállapodás született program második szakaszának elindításáról. A részleteket a tagállamok belügyminiszterei dolgozták ki hágai konferenciájukon, innen kapta a program a nevét. A Hágai Program további együttműködést szorgalmaz a menekültügy és a bevándorlás-politika területén, többek között egységesítve a menekültstátusz igénylésének eljárását, a nyomtatványokat, és javaslatot tesz az Európai Menekültügyi Alap felállítására. A Program


199

és jog térségének erősítéséhez. Egyetértett a külső határok ellenőrzése és a schengeni egyezmények kiemelt szerepével, illetve üdvözölte a szolidaritás elvének megjelenését. Kinyilvánította azt a véleményét, hogy a tehermegosztás és a szolidaritás hangsúlyozása különösen a határellenőrzés területén indokolt.

Az Amszterdami Szerződés11 a közös politikák közé emelte a migrációs, bevándorlási és menekültügyi kérdéseket. A szabadság, biztonság és jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása érdekében előírta, hogy 2004. május 1-jéig meg kell alkotni a menekültügy és bevándorlás politika minimumszabályait, illetve a harmadik országok állampolgáraira vonatkozó beutazási és tartózkodási szabályok egységes feltételeit.

Az Amszterdami Szerződésben, valamint a Tamperei12 és a Hágai Programban megfogalmazott célkitűzéseknek a megvalósítására azonban az érvényes magyar jogszabályok keretein belül nem volt lehetőség, ezért szükségessé vált a menedékjogról szóló törvény megváltoztatása, illetve külön feltételeket kellett teremteni az uniós és Unión kívülről érkező állampolgárok beutazására és tartózkodására. Ezt a szükségletet elégítette ki egyrészt a 2007. évi I. törvény a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, másrészt a 2007. évi II. törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról (a továbbiakban: Harmtv.), nem utolsó sorban a 2007. évi LXXX. törvény a menedékjogról.13

A migráció komplex kezelése elsősorban idegenrendészeti és biztonsági kérdés is, de egyben átfogóan értelmezendő társadalmi, gazdasági probléma is. A komplex

hangsúlyozza a külső határokon a felelősség megosztását és külön pénzügyi forrásokat nyit a hosszabb schengeni határral rendelkező tagállamoknak. Az úti okmányok egységesítése (a biometrikus azonosítók bevezetése) és a közös vízumpolitika szintén hangsúlyosan szerepel a tervek között. A fentiekkel összhangban kiemelten foglalkozik a dokumentum a terrorizmus visszaszorításának lehetséges módjaival. A korábbiaknál erősebben jelenik meg a Programban a polgári jogi együttműködés, középtávon pedig az eddig teljesen tagállami hatáskörben tartott családjogi, házassági vagyonjogi és örökösödési szabályok harmonizációja is szerepel a napirenden.

11 Az Amszterdami Szerződés az Európai Unió alapszerződéseit módosító szerződések egyike. A szerződés többek között változtatásokat hozott a közös kül- és biztonságpolitika területén, valamint a harmadik pillér szerkezetének átalakításával kiemelkedő szerepet játszott a bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzésében is. Bevezette a foglalkoztatáspolitikai koordinációt, ami azt jelenti, hogy a tagállamok minden évben közösen elfogadott iránymutatások mentén összehangolják nemzeti foglalkoztatáspolitikáik irányát és célkitűzéseit.

12 Az Amszterdami Szerződés legelőremutatóbb rendelkezései a bel- és igazságügyi együttműködéshez kapcsolódtak, amelyek szándékait az 1999. őszi tamperei európai tanácsi ülés konkretizálta. A Tanács pontos menetrendet (1999-2004) és célokat határozott meg, és a bel- és igazságügyi célkitűzések közt lefektette a közös menekültügyi és bevándorlási politika alapjait is. Az ún. Tamperei Program abból indul ki, hogy a legális és az illegális migrációt csak együtt lehet kezelni, mert a legális migrációval kapcsolatos politika sikere és hitelessége elsősorban az illegális harc hatékonyságától függ.

13 Rózsás Eszter: Az idegenrendészet. In. Fábián Adrián – Rózsás Eszter (szerk.): Közigazgatási jog Különös rész. Pécs, 2010. 50. o.


200

biztonság rendszerén belül alapvető nemzeti és Európai Uniós tagságból eredeztethető feladat, hogy Magyarország, illetve az Európai Unió területére jogellenesen érkezőket és itt tartózkodókat az arra jogosult intézmény/szervezet kiszűrje, más tagállamokba való továbbjutásukat megakadályozza, és mindezek révén az illegális migrációt visszaszorítsa, vagy legális mederbe terelje, s ezzel párhuzamosan pedig rendezze a legális migráció kérdését is.14

Bár az Európai Tanács által 2010. március 25-26-án jóváhagyott Belső Biztonsági Stratégia az EU belső biztonságát érintő fő kihívások között külön nem nevesíti az illegális migrációt, szellemiségében azonban több helyen is utalást tesz rá. Egyrészt az európai biztonsági modellt alkalmazó fellépésekre vonatkozó elvek sorában kiemeli az integrációt, a társadalmi befogadást és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet, mint az EU belső biztonságának kulcsfontosságú elemeit, másrészt a tevékenységekkel kapcsolatos stratégiai iránymutatások kapcsán az operatív együttműködés keretében hangsúlyozza a COSI15 fontosságát.

Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról szóló 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozat hatályba lépésével a biztonsági környezet elemzése alapján a kormány meghatározta azokat a nemzeti célokat, feladatokat és átfogó kormányzati eszközöket, amelyekkel Magyarország a nemzetközi politikai, biztonsági rendszerben érvényesíteni tudja nemzeti biztonsági érdekeit. A Stratégia szerint: „A migrációt természetes, ugyanakkor összetett jelenségként kezeljük, amely gazdasági és demográfiai előnyöket, valamint köz- és nemzetbiztonsági kockázatokat egyaránt magában rejt. Magyarország határainak egy része a belátható jövőben is az EU vagy a schengeni térség külső határa marad, ami együtt jár az uniós határszakasz igazgatásának felelősségével és feladataival. Az illegális migráció Magyarországot jelenleg elsősorban tranzitországként érinti, azonban hosszabb távon nem zárható ki, hogy az illegális migrációban érintettek nagyobb része célországként tekintsen hazánkra. Az illegális migráció megjelenésével együtt járó biztonsági kockázatok kezelése az uniós tagságból fakadó kötelezettségek teljesítése mellett nemzeti érdek is, ezért az ebből fakadó biztonsági kérdéseket nemzetközi együttműködés keretében kezeljük.”16

Az ország sajátos geopolitikai helyzetéből adódóan az illegális migráció, mint veszélyforrás, önállóan jelenik meg, hiszen az Unió külső határszakaszát kell, hogy

14 ifj. Teke András: A Hágai Program hatása az Európai Unió migrációs politikája és a magyarországi

migrációkezelés alakulására. Szakdolgozat. Széchenyi István Egyetem, Győr, 2007. 15 A Lisszaboni Szerződés hozta létre a Belső Biztonsági Operatív Együttműködéssel Foglalkozó

Állandó Bizottságot (COSI) a bűnüldöző és a határigazgatási hatóságok közötti hatékony koordináció és együttműködés biztosítása céljából, amely magában foglalja a külső határok ellenőrzését és védelmét, és adott esetben az operatív együttműködéshez kapcsolódó megfelelő, büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködést.

16 A Kormány 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 37. pont


201

igazgassa. A környező országok mind a migráció kibocsátás és a migráció áteresztés, mind a szervezett bűnözés elleni erőfeszítéseik szempontjából eltérnek egymástól, s ezért is rendkívül fontos a probléma megfelelő, kiemelt kezelése. A stratégiai elképzelések tisztában vannak a migrációban rejlő lehetőségekkel és veszélyekkel, azok hatékony kezelése nemcsak az uniós kötelezettségekből adódóan, de saját nemzeti érdek szempontjából is szükséges.

Az európai uniós csatlakozás folyamatában az illegális migráció visszaszorítását célzó közösségi vívmányok átvétele, és a nemzetközi együttműködés elmélyítése érdekében tett kormányzati erőfeszítések eredményeként az elmúlt években a Magyarországra irányuló illegális migráció egy ideig csökkenő tendenciát mutatott, ami megnyilvánult a tiltott határátlépések számának csökkenésében, és az idegenrendészeti kényszerintézkedések számának alakulásában. Napjainkban azonban ismét felerősödött az illegális migráció, az embercsempészek tevékenysége, az emberkereskedelem, a bevándorlás egyéb szabálytalan formáinak megjelenése.

Magyarország elkötelezett a közös európai menekültügyi politika megteremtése, és a közös európai menekültügyi rendszer kiépítése mellett, annál is inkább, mert az Európai Unióban megvalósítandó, azonos elveken nyugvó és azonos szankciórendszerrel működő, egységesített menekültügyi eljárás megteremtése a reális esély a másodlagos migráció megakadályozására, szabályozására az Unió területén. Ezért a migráció és a menekültügy kapcsán – mint uniós tagállamnak – a teljes folyamat átfogó és egységes megközelítésére van szüksége.

A másodlagos migráció megfékezése érdekében tett erőfeszítéseken túl Magyarország azért is fontos célként tartja szem előtt a valamennyi tagállamban azonos menekültügyi eljárás megvalósítását, mert ennek eredményeként – várhatóan – megvalósulni látszik az a célkitűzés, hogy a nemzetközi védelem azon személyek köré összpontosuljon, akik arra valóban rászorulnak, a menekültügyi eljárással visszaélők pedig a lehető leghamarabb kikerüljenek a menekültügyi védelem által nyújtott kedvezmények hatálya alól.

Összességében érdemes megemlíteni, hogy a schengeni határnyitással párhuzamosan a határ közeli területeken – Ausztriában és Szlovéniában – határozott meggyőződés volt, hogy a bűnözés radikálisan emelkedni fog. Az elmúlt időszak tükrében az illegális migráció vonatkozásában azonban nem növekedett a prognosztizált biztonsági deficit.17 Az illegális migrációs cselekmények alakulása azt mutatja, hogy Magyarországot sokan tekintik migrációs céljuknak, de a határellenőrzés jelenlegi rendszere a növekvő migrációt – ez idáig – képes volt hatékonyan kezelni.

17 Kondorosi Ferenc: A világ végveszélyben? A nemzetközi jog új kérdései. Magyar Közlöny Lap- és

Könyvkiadó Kft. Budapest, 2008. 112. o.


202

A migrációkezelés mint idegenrendészeti kérdés A migráció kérdését a magyar politika alapvetően idegenrendészeti problémaként

kezeli, és jelentős összegeket szándékozik költeni arra, hogy a magyar munkaerő-piacot megvédje a veszélyes külföldi munkaerőtől.18

A közbiztonsági kérdésekhez szorosan kapcsolódó idegenrendészeti és menekültügyi feladatok speciális jellegűek. Egyszerre hordozzák az általános államigazgatási ügyintézés jegyeit, ugyanakkor a külföldiek ellenőrzése, a személyes szabadság korlátozása, de mindenekelőtt az ügyféli kör az általános követelményektől eltérő szakértelmet kíván.

Tekintettel arra, hogy az ügyféli minőségen belül a külföldiek egy igen sajátos, bár nyilvánvalóan nem homogén csoportot alkotnak, akik eltérő nyelvi közegből, kultúrából, jog- és államrendszerből érkeznek, így különösen szükségük van arra, hogy minden eljárással kapcsolatban megkapják a legrészletesebb tájékoztatást a jogaikról és kötelezettségeikről.

Az 1980-as évek utolsó harmadában Magyarországnak szembe kellett néznie a határokon átlépő, a migrációhoz kapcsolódó feladatokkal. A magyar idegenrendészeti szervek azonban semmilyen formában nem voltak felkészülve a menekültek fogadására, és jogi helyzetük rendezésére, tekintettel arra, hogy a meglévő jogszabályok más élethelyzetekre készültek, illetőleg a menekültügy vonatkozásában nem is léteztek. Ekkor alkották meg az 1989. évi 15. törvényerejű rendeletet a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július 28-án elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január 31-én létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről, és a meglehetősen lakonikus 1989. évi 19. törvényerejű rendeletet a menekültként elismert személyek jogállásáról. Magyarország területi mentességet kért, így csak az európai országokból származó menekültek kaphattak menekült státuszt. Ez a szűkítés azért volt megengedhető, mivel mind az idegenrendészeti-, mind a menekültügyi eljárásban az érintettek döntő többsége magyar nemzetiségű volt.19

A korábbi jogszabályok radikális megváltoztatásának, és az erdélyi menekültek sorsának rendezési szándéka hozta létre a kivándorlásról szóló 1989. évi XXIX. törvényt. A törvény vonatkozásában mindenképpen pozitívan kell értékelni, hogy a letelepedés kérdését – negyven év után – törvényi szinten szabályozta, és a jogalkotó tekintettel volt az ország nemzetközi egyezményekben20 vállalt kötelezettségeire. Ennél több dicséretet azonban nem igen lehet mondani a törvényről, hiszen ez a jogszabály tökéletes elhibázottsága miatt problémák sorát 18 Hárs Ágnes: Bevándorláspolitikai stratégia és a munkaerőpiac. In. Sík Endre – Tóth Judit (szerk.):

Migráció és politika. MTA Politikai Tudományok Intézete. Budapest, 1997. 19 Wetzel Tamás: A bevándorlás kérdése Magyarországon. PhD értekezés, Pázmány Péter Katolikus

Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Doktori Iskola, Budapest, 2009. 20 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi

Egyezségokmánya


203

indukálta. A letelepedés jogintézménye teljesen értelmetlenül21 kikerült az idegenrendészeti szabályozás köréből. A kivándorlás és az állandó magyarországi tartózkodási jogosultság megszerzése egy törvénybe került, és a letelepedést a kivándorláshoz hasonló bevándorlás szó váltotta fel, holott a korábbi jogszabályok egyöntetűen a letelepedés szót használták. A bevándorlás szabályozása azonban az 1989. évi XXIX. törvényből már 1993-ban újra visszakerült az idegenrendészethez.

Magyarországon az önálló idegenrendészeti tevékenység az 1990-es évek elején kezdődött. 1991-ben Magyarország társulási megállapodást írt alá az Európai Közösségekkel, amely 1994-ben lépett hatályba. 1992-ben tagja lett az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Végrehajtó Bizottságának és a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek. Jogszabály által biztosított idegenrendészeti hatáskörrel azonban a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 1994. május 1-i hatályba lépéséig nem rendelkezett.

A hosszantartó politikai és szakmapolitikai egyeztetéseket követően hatályba lépett törvény tartalmában immáron maradéktalanul megfelelt a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeinek22, s hosszú idő után ismét a legmagasabb jogszabályi szintre emelte a külföldiek rendészetének szabályozását, új fejezetet nyitva az idegenrendészet történetében.

A törvény értelmében az akkori idegenrendészeti feladatok – a vízumkiadás kivételével – a Rendőrség, az akkori Határőrség, a Vám- és Pénzügyőrség helyi és országos idegenrendészeti szerveihez kerültek. Idegenrendészeti hatáskörbe tartoztak a külföldiekkel, bevándorlókkal kapcsolatos engedélyügyek, a jogsértő vagy a közrendet veszélyeztető szankciók, korlátozási intézkedések. Azokat a személyeket, akik nem teljesítették a beutazási feltételeket, illetve beutazási és tartózkodási tilalom alatt álltak, visszairányították a kiinduló vagy visszafogadásra köteles országba, kivéve „olyan országba vagy olyan területek határára, ahol faji, vallási okból, nemzeti, társadalmi hovatartozása vagy politikai nézetei miatt üldöztetés veszélyének lenne kitéve, valamint olyan (…) területre sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól, hogy (…) kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak lenne kitéve. E személyek részére kötelező tartózkodási hely jelölhető ki.”23

A törvény a menedéknyújtáshoz azonban nem tekintette jogalapnak a sajátos társadalmi csoporthoz való tartozást, az üldöztetéstől való megalapozott félelem helyett az üldöztetés tényét követelte meg; nem biztosította a menekültstátuszt a

21 Legalábbis jogi szempontból értelmetlenül, de a törvény sürgősségi megalkotásának politikai okai

voltak, nevezetesen id. George Bush magyarországi látogatása. Az amerikai kormányzat törvényi szinten szabályozott ki- és bevándorlási eljárást várt el, a jogalkotásnak pedig mindössze másfél hónapja maradt a törvény megalkotására az elnöki látogatásig.

22 Személyi hatálya azonban nem terjedt ki a menekültként elismertekre és menedéket kérőkre, kivéve, ha utóbbiak kérelme jogerősen elutasításra került.

23 1993. évi LXXXVI. törvény 32.§ (1). bekezdés; visszaküldés tilalma (non refoulement)


204

más államok vagy az UNHCR24 által elismert menekülteknek – őket „csak” külföldiként kezelte.25

A törvény hatályba lépésével a Határőrség idegenrendészeti hatósággá vált, és az ebből adódó feladatok végrehajtása céljából 1993. december 1-jén elkülönült idegenrendészeti struktúra jött létre.

Az Idtv. általános hatáskörű idegenrendészeti hatóságként a Rendőrséget nevesítette ugyan, de széles körű jogosultság illette meg a Határőrséget is.

Az évek során a jogi környezet változása, a gyakorlati tapasztalatok feldolgozása szükségessé tette a törvény módosítását, a Határőrség számára azonban a változások nem jelentettek hatáskör csökkenést.

Időközben az idegenrendészeti tevékenység része lett a személyek államhatáron történő átadás-átvételével kapcsolatban megkötött visszafogadási egyezmények (ún. toloncegyezmények) alkalmazása, amelyek lehetővé tették és teszik a jogsértő külföldiek egyszerűbb, gyorsabb, gazdaságosabb eltávolítását az országból.

Az Európai Közösséghez való csatlakozás, illetve az „acquis communautaire”26, azaz a közösségi jog átvétele szükségessé tette a későbbiekben a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény, illetve a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény megalkotását.

A megváltozott migrációs helyzetre tekintettel 1999. szeptember 01-től a szervezett bűnözés elleni törvénnyel27 a korábbinál szigorúbb kényszerintézkedési szabályok kerültek bevezetésre. A jogszabály új rendelkezéseket, valamint a korábbi szabályozáshoz képest jelentős változásokat, szigorításokat vezetett be az idegenrendészeti kényszerintézkedések alkalmazásában, így a beutazási és tartózkodási tilalom kötelező eseteinek körében, lehetővé tette a magánlakásban történő belépést idegenrendészeti ellenőrzés során, kötelező idegenrendészeti őrizetbe vételi eseteket állapított meg, a közösségi szállások elhagyását csak rendkívüli méltánylást érdemlő esetben engedélyezte a külföldiek számára. Az Idtv. végrehajtási rendelete bevezette a tranzitvízum alkalmazását.

A módosításokkal együtt a törvény közel tíz évig jól szolgálta a külföldiekkel kapcsolatos rendészeti tevékenységet, de az európai uniós tagság megkövetelte az idegenrendészeti jog uniós szabályokhoz történő igazítását.

Az Idtv. jogharmonizációs célú felülvizsgálata eredményeként született meg a 2002. január 1-jétől hatályos, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény, amely alapvetően EU konform szabályozást

24 United Nations High Commissioner for Refugees = ENSZ Menekültügyi Főbiztosság 25 Lloyd Dakin: Biztonsági megfontolások és a menekültek védelme. Pécsi Határőr Tudományos

Közlemények III., Pécs, 2004. 233-237. o. 26 A közösségi jog alapfogalma. Francia nyelvű kifejezés, szó szerint „közösen elért” dolgokat, a

bevett magyar fordítás szerint „közösségi vívmányokat” jelent. 27 A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és

az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény


205

tartalmazott, ezért a csatlakozás során nem volt szükség strukturális és érdemi módosításra, szakmai indokkal alátámasztott változtatásra pedig nem volt lehetőség.

A 2001. évi XXXIX. törvény a Schengeni Végrehajtási Egyezmény szellemében szabályozta a külföldiek beutazásának és tartózkodása engedélyezésének kérdéseit.

Az új jogszabály alapvetően megváltoztatta az idegenrendészeti jogalkalmazás korábbi szervezeti kereteit és a hatósági eljárások rendjét. A Rendőrség hatósági feladatait az általános hatáskörrel rendelkező, 2000. január 01-ével létrehozott Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: BÁH) és regionális igazgatóságai – mint területi idegenrendészeti hatóságok – vették át. A Rendőrség idegenrendészeti hatóságból közreműködő szervvé vált, a Határőrség elsődleges feladata az elfogott külföldiek biztonságos fogva tartása, illetve a visszafogadási egyezmények alkalmazásával a jogsértő személyek gyors eltávolítása lett.

Az Idtv. az uniós elvárásokra és Magyarország nemzeti érdekeire tekintettel a külföldiekre vonatkozó rendészeti szabályozás átalakítására törekedett, bővítve az illegális beutazás és szabálytalan tartózkodás elleni harc eszköztárát, amikor új jogintézményként jelenítette meg a visszatartást, a visszautasítást, és hozzá kapcsolódóan a visszautasítási őrizetet, valamint a kiutasítást előkészítő őrizetet.

Az idegenrendészeti szakterület számára jelentős változást eredményezett a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény és ezek végrehajtási rendeleteinek 2007. július 01.-ei hatályba lépése.

A megváltozott jogszabályi háttér jelentősen átalakította a Határőrség idegenrendészeti tevékenységét, majd a teljes jogú schengeni csatlakozást követően (2007. december 21. és 2008. március 29.) e jogszabályi környezetben meghatározott határőrségi feladatokat a Határőrség és a Rendőrség 2008. január 01-én bekövetkezett integrációját követően a Rendőrség kapta meg.28

A bel- és igazságügyi együttműködés témakörét érintő jogharmonizációs magyar jogalkotás több fontos eredményt is fel tud mutatni. Ezek közül is kiemelkedik a korábban már említett, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény megalkotása, amely az uniós csatlakozás után szabályozta az EGT-tagállamok polgárainak beutazását és tartózkodását.

Az uniós jogalkotás sem állt meg azonban: a 38/2004/EK irányelv29 összefoglalta és újraszabályozta az addigi uniós joganyagot. Az irányelv jogharmonizációja során egyértelművé vált, hogy a hagyományos idegenrendészeti szabályozás körében már nem lehet elhelyezni az EGT-tagállamok polgáraira és családtagjaira vonatkozó

28 A Határőrség és a Rendőrség integrációjának közjogi területeiről lásd bővebben: dr. Hautzinger

Zoltán: Epilógus. A határellenőrzés deklarálása az Alkotmányban. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények VII., Pécs, 2007. 235-237. o.

29 Az Unió polgárainak és családtagjainak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról


206

joganyagot, ezért az irányelv átültetése érdekében önálló törvényt kell megalkotni (a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény).

A Tamperei illetve a Hágai Program megvalósításának keretében az Európai Unió számos közösségi jogszabályt alkotott, amelyek Magyarországot, mint csatlakozott tagállamot, szintén további jogharmonizációra kötelezték. Ma egyértelműen megállapítható, hogy a jelenlegi idegenrendészeti joganyag alapvetően megfelelő, nemzetközi összehasonlításban is nagyon hasonló és teljes mértékig megfelel az uniós szabályozásnak.

Magyarország 2004. évi uniós csatlakozását követően nagy kihívást jelentett a teljes jogú schengen tagság elérése. A teljes jogú tagság minőségi változást hozott, tekintettel arra, hogy a belső határokon teljesen megszűnt a határellenőrzés, a külső határokon pedig megvalósult a schengeni elvárásoknak megfelelő, egységes elvek szerinti határellenőrzés. Ez olyan komplex, sok összetevőből álló szabály- és követelményrendszer, amely egységes vízumrendszer, szoros és szigorúan szabályozott határellenőrzési és rendőri együttműködés, valamint közös adat-, informatikai és nyilvántartási rendszerek (pl. Schengeni Információs Rendszer) működtetését igényli.

Idegenrendészeti kérdésekben tehát Magyarország, mint uniós tagállam számára az eljárások alapját az 1995. március 26-án jogerőre emelkedett Schengeni Végrehajtási Egyezmény képezi.

A Schengeni Végrehajtási Egyezmény által biztosított schengeni jog nem ad többlet jogot, mint a tagállamok nemzeti joga. Az eljárás alá vont személy az intézkedések ellen független semleges bírósághoz fordulhat, fellebbezhet. Az Európai Unió közösségi joga azonban a schengeni jog felett áll, összeütközés esetén az európai uniós jog a meghatározó.

Az idegenrendészeti szabályozást egységesíti a Schengeni Végrehajtási Egyezmény, amikor kimondja, hogy az illegálisan beutazott és/vagy benntartózkodó külföldit az őt előállító, elfogó tagállam közvetlenül a származási országba toloncolja vissza, vagy bármely más államba, ahol befogadása lehetséges. Ezáltal elkerülhető, hogy a tagállamok egymás között ide-oda toloncolják a kiutasított külföldit.

A belső határokon folyó ellenőrzés megszűntetésének egyik kiegyenlítő, kompenzációs intézkedéseként, a külső határellenőrzés fokozása érdekében a Schengeni Egyezményt elfogadó Felek egy közös információs rendszert alakítottak ki és működtetnek SIS30 néven. Az információs rendszer valamennyi tagállamban létrehozott nemzeti alrendszerből31 és az adatközlő központból32 áll.

30 Schengen Information System = Schengeni Információs Rendszer 31 National SIS = N. SIS 32 Central SIS = C. SIS


207

A SIS lehetővé teszi az illetékes hatóságoknak, hogy – a vízumkiadás, tartózkodási engedély kiállítása, határellenőrzés, a mélységi területeken végzett rendőri, idegenrendészeti ellenőrzések során – automatikus lekérdezési eljárással közvetlenül és azonnal adatokat, jelzést kapjanak személyekre és tárgyakra vonatkozóan.

A külső környezet nagyban befolyásolja az illegális migrációval kapcsolatos hatékony fellépést. A szomszédos országok által alkalmazott szigorúbb migrációs gyakorlat – amely jelenleg jellemző valamennyi európai uniós tagállamra – ma Magyarország felé tereli az illegális migránsokat. Az ilyen áramlatok kezelhetetlenné válásának megakadályozása érdekében, az alapjogokat biztosító, de szigorúbb idegenrendészeti és menekültügyi szabályozásra van szükség. Az elmúlt évek negatív tendenciáira reagálva – például – Lengyelország és Szlovákia is jelentősen szigorította az államhatárt illegálisan átlépő külföldiekkel szembeni fellépést.

Az idegenrendészet vonatkozásában összességében megállapítható, hogy a globalizáció, a társadalmi, gazdasági, politikai erőviszonyok nemzetközi átrendeződése következtében – várhatóan – újabb kihívások jelennek meg, amelyekre mind idegenrendészeti, mind határellenőrzési szempontból szigorúbb jogszabályok megalkotásával, egységes, fokozott, rendszeres ellenőrzés biztosításával fel kell készülni, mivel kezelésük – uniós tagságunkból adódóan is – elengedhetetlenül szükséges.

Válaszlehetőségek a migrációs kihívásokra

A migráció kérdésével foglalkozó kutatások és a mindennapi idegenrendészeti

gyakorlat alapján egyaránt megállapítható, hogy elengedhetetlenül szükség van egy olyan hosszú távú, jól átgondolt migrációs, bevándorlási politika és koncepció kialakítására, amely figyelembe veszi hazánk geopolitikai, földrajzi és szociális helyzetét. Egy ilyen koncepció lehet, és kell, legyen az alapja Magyarország sürgősen kialakítandó migrációs stratégiájának. A migrációs stratégiának olyan dokumentumnak kell lennie, amely hosszútávra érvényes, választ ad a migráció komplexitásából adódó, Magyarországot érintő kihívásokra. Feltárja a migráció előnyeit és hátrányait, lehetőséget teremtve a nemzetgazdasági, demográfiai, társadalmi következményeinek kihasználására is.

Miután Magyarország uniós tagállamként aktívan részt kíván venni az Európai Unió migrációs politikájának formálásában, alakításában, ezért az Unió törekvéseivel összhangban kell megalkotni a nemzeti migrációs stratégiát, mert az ebben foglalt célok évtizedekre meghatározhatják Magyarország Európán belüli pozícióját, és a magyarországi adottságokat és érdekeket figyelembe véve fenntartható fejlődést eredményezhetnek nemzetgazdasági, társadalmi és demográfiai szinten.


208

Az idegenrendészeti tevékenységet illetően szükség van a migrációs trendek további figyelemmel kísérésére, illetve az idegenrendészet különböző szegmenseivel szemben támasztott követelmények hatékonyabbá tételére, azaz az engedélyügyi területen az ügyfélbarát, szolgáltató közigazgatás igazságszolgáltatás eljárási, szervezeti rendszerének fejlesztésére: pl. az ügyintézők szakmai és nyelvtudásának fokozatos erősítése, a formanyomtatványok minél több nyelven való hozzáférhetővé tétele, az ügyintézéshez szükséges adatbázis, a jogalkalmazás egységesítése, az eljárások áttekinthetőbbé tétele, rövidebb határidők, stb. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy az esetleges joggal való visszaélések kiszűrése érdekében fokozottabb ellenőrzést, az illegális migránsokkal szemben pedig határozottabb és eredményesebb fellépést valósítsanak meg a magyar idegenrendészeti szervek.33

A feltárt tényekből adódóan a határok kérdését, az illegális migrációt, illetve az illegális tartózkodást a tagállamok területén csak egységes – integrált – módon lehet hatékonyan kezelni. Ehhez azonban nem elegendő csupán a külső határok menedzselésének vonatkozásában alkalmazni az integrált megközelítést, hanem a határokhoz kapcsolódó valamennyi feladatot integráltan kell kezelni. Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség34 is akkor lehet eredményes, ha az integrált határellenőrzés végrehajtói feladatai egészének átfogására képessé válik.

33 Töttös Ágnes: A kulturált idegenrendészet és az idegenrendészeti ügyintézés fejlődése. Pécsi

Határőr Tudományos Közlemények X., Pécs, 2009. 331-337. o. 34 Az Ügynökséget létrehozó rendeletet a Bel- és Igazságügyi Tanács 2004. október 25-26-i ülésén

fogadta el.

Gondolatok a migráció és menekültügy magyarországi megjelenéséről, a határrendészet feladatairól

209

Dr. Gubicza József tűzoltó alezredes főosztályvezető, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Oktatásigazgatási és Kiképzési Főosztály

Gondolatok a migráció és menekültügy magyarországi megjelenéséről, a határrendészet

feladatairól

Bevezető gondolatok A kiadvány kiváló lehetőséget biztosít egy rövid visszatekintésre a határrendé-

szeti szervek több mint húsz éve jogszabályban rögzített, menekültügyhöz kötődő feladatainak vázlatos áttekintésére, felelevenítésére. A dolgozatom rávilágít Ma-gyarország történelmi érintettségére a migrációban, a menekültügyben, a határren-dészeti szervek közelmúltbeli tevékenységének kialakítására, melynek feltárása, rendszerbe foglalása, véleményem szerint egy külön, másléptékű munka keretében valósítható meg.

Az elmúlt évek nemzetközi, valamint kül- és belpolitikai változásait elemezve, értékelve, figyelemmel követve hatásukat a határrendészet alakulására, egyre in-kább előtérbe kerültek, kerülnek a világ egyes válságövezeteiben és a környező országokban felerősödő migrációs tendenciák és ehhez kapcsolódó folyamatok, illetve érezteti hatását a nyugat-európai országok migrációs és menekültügyi gya-korlata. Hazánk a politikai változások hatására a menekülteket kibocsátó régióból egyrészt befogadó országgá, másrészt egy kelet-nyugati és délkelet-északnyugati irányú modernkori népvándorlás fellendülő szakaszában, annak tengelyében he-lyezkedik el, a menekülők tranzitországává és célországává is vált.

A menekültügy problémaköre szoros összefüggésben van az általános politikai tendenciákkal, az ország gazdaságpolitikájával, idegenrendészeti és nemzetiségi politikájával, továbbá a rendészeti jellegű feladatok ellátásával. Az állami politika szintjén az európai értékeket elfogadva nem szigetelődhetünk el a nagy migrációs folyamatoktól, ugyanakkor az ország érdekeit figyelembe véve fel kell lépni a mig-ráció által okozott vagy hordozott kedvezőtlen jelenségekkel szemben. A nemzet-közi elvárásoknak megfelelés mellett érvényesíteni kell a nemzeti érdekeket is. Ez a kettős követelmény meghatározza szinte minden állami, közigazgatási, rendvédelmi szerv munkáját.

A határrendészeti tevékenységet ellátó szervezet ez irányú tevékenységét is az előzőekben vázolt kettős elvárás határozza meg. Egyrészt a nemzetközi egyezmé-nyekben foglal kötelezettségek végrehajtásával, a határon jelentkező menedékkérők szűrésével, meghallgatásával, az illetékes szervekhez történő továbbirányításával és

Gubicza József

210

további feladatok végzésével tevőlegesen részt vesz a menekültügyi feladatok meg-oldásában. Másrészt ellátva alapfeladatát, a közbiztonság védelmét, az államhatár rendjének fenntartását, a határ őrizetét és a határforgalom ellenőrzését, mellyel tá-vol tartja a különböző okokból (közbiztonsági, nemzetbiztonsági) nemkívánatos személyeket.

A migráció és menekültügyi probléma kezelése újszerű feladatként jelent meg a nyolcvanas évek végén hazánk állami, közigazgatási szerveinek munkájában, így az azidőben önálló Határőrségnél is. A Határőrség a menekültüggyel foglalkozó más szervezetekkel összhangban szorosan együttműködve volt képes ellátni feladatait. A hatékony tevékenységhez, a szervezetek közötti munkamegosztáshoz szükséges jogi szabályozók a kutatómunka kezdetén hiányosak, hézagosak voltak. A Határőr-ség menekültügyi tevékenységét ebben az időszakban a gyakorlati élet alakította ki. Megkérdőjelezhető volt törvényessége, felvetődött a feladatrendszer rendezetlensé-ge. A Határőrség ez irányú feladatkörét az alacsonyabb szintű szabályozók sem rögzítették kellő mértékben, pontossággal.

Történeti visszatekintés

A magyarság szempontjából a Kárpát-medencébe való megérkezés és letelepedés

(honfoglalás) is tartalmaz menekülésre utaló, meghatározó jegyeket. Más nagyobb és erősebb nomád népek (például besenyők) állandó fenyegetésétől kísérve kellett egyre nyugatabbra vándorolniuk honalapító őseinknek. A menekültügy magyaror-szági történetét vizsgálva már az állami létünk kezdeti időszakában fellelhetjük számos üldöztetést szenvedett népcsoport részére történő menedéknyújtást. A bö-szörmények I. István király korában leltek menedékre hazánkban. Majd a kazárok ellen fellázadt kálizok és kabarok kerestek biztonságot nyújtó helyet Kálmán király korában területünkön.

A kunok első csoportjai szintén a XI-XII. században érkeztek Magyarországra, 1239 utána jászokkal együtt tömegesen menekültek a Mongol Birodalom terjesz-kedése elől. A Jászkunság területén 1279-ben IV. (kun) László királytól autonómiát is kaptak. Már ebben a korban találkozunk a menedéknyújtás jogintézmények csírá-ival, mivel uralkodóink az érkezett népcsoportokat királyi akaratnyilvánítás hivata-los formájával (bullák) fogadták be és telepítették le hazánk területén. Ugyanakkor az „állam védekező mechanizmusának” kialakulása is tapasztalható. I. István király a dolgozó, kétkezi bevándorlók részére nyújtott menedéket, ezzel a nemkívánatos személyeket kizárta a befogadás lehetőségéből.

A feudális magyar állam azonban nem csak ellenséges népek elől menekülő nép-csoportokat fogadott be és nyújtott számukra menedéket, több esetben a politikai üldözés elől menekülőket is oltalomban résesítette. Az írott források által bizonyí-tott legkorábbi ilyen példát Szent István király szolgáltatta, amikor az angol trónvi-szálykodásban vereséget szenvedett egyik trónkövetelőnek biztosított menedéket Pécsváradon.


211

A befogadókészség mellett párhuzamosan megjelent a menekülés, az üldöztetés elszenvedése is. A tatárok 1241-1242. évi országdúlása idején IV. Bála királyunk és kísérete Dalmácia egyik szigetén keresett menedéket. A török hódításai elől ország-részek néptelenedtek el hazánkban. További jelentős számú menekült 1620 után a habánok révén érkezett Magyarországra és Erdélybe, akik Svájcból való kiűzetésük után Morvaországon keresztül érkeztek hazánkba.

A következő századokban is érkeztek hazánkba a faji, vallási üldöztetés elől me-nekülők. Az orosz és a török állam nemzeti jellegének megerősödése, utóbbinál pedig a korábban reá jellemző vallási türelem hanyatlása erőteljes faji, vallási ül-döztetéseket, pogromokat eredményezett. Különböző időpontokban csoportosan menekültek többek között zsidók, örmények hazánkba is. Az ország menekültügyi politikájára mi sem jellemzőbb, hogy nem törekedtek a befogadottak széttelepítésé-re, de még „csendes” asszimilálására sem, sőt nemzeti, kulturális identitásuk, vallá-suk, népszokásuk megőrzését szerény mértékben még támogatta is az állam.

A Habsburgok ellen folytatott szabadságharcok vereségei után honfitársaink ezrei hagyták el az országot, kerestek menedéket külhonban. Így II. Rákóczi Ferenc a Török Birodalomban, Rodostóban, Kossuth Lajos Angliában kapott menedéket.

A XIX. század végén, a XX. század elején kibocsátó régióvá váltunk, gazdasági okokból (a gazdaság porosz utas fejlődése miatt) hagyták el több százezren (közel 2 millió ember) Magyarországot, kerestek új hazát az „ígéret földjén”, az Egyesült Államokban.

Az első világháború újabb meneküléshullámot váltott ki. A Trianoni Békeszerző-dés hatására a Magyar Királyság új határain kívül rekedt mintegy 3,3 millió magyar nemzetiségű lakosból tízezres nagyságrendben települtek át Dél- és Észak-Erdélyből. Elsősorban az államapparátus tagjai, a közszolgálatban dolgozók mene-kültek el a román, csehszlovák és jugoszláv megszállás elől, mivel egzisztenciájuk megőrzését az új államhatalomtól nem remélhették.

A Tanácsköztársaságot követően több ezer baloldali beállítottságú ember mene-kült Oroszországba, illetve nyugatra.

A XX. század pozitív példákat is szolgáltat a Magyarországra menekülők befo-gadására. A második világháborút közvetlen megelőző időszakban a német fasiszta diktatúra terjedésének hatására 1938-39-ben zsidók és politikai nézeteik miatt üldö-zött emberek ezrei találtak menedéket hazánkban. Lengyelország 1939. évi német és szovjet megszállását követően polgári személyek és katonák érkeztek menedéket keresve Magyarországra. Számuk összességében mintegy 150-200 ezer főre tehető.

A második világháború alatt Franciaország összeomlását követően (1940) a né-met hadifogolytáborokból mintegy 8000 francia katona szökött Magyarországra. Menedéket keresett nálunk, illetve tranzitállamként használta hazánkat több ezer angol, holland, belga, orosz és más nemzetiségű hadifogoly is. Olasz katonák az 1943. évi sikertelen olaszországi „kiugrási kísérlet” után menekültek Magyaror-szágra.

Gubicza József

212

A háború alatt azonban Magyarországról is elindult menekülési hullám. Zsidók tömegei hagyták el az országot a deportálások elől, majd a nyilas hatalomvétel késztetett a menekülésre. Az egyre inkább előrenyomuló szovjet csapatok és a terü-letünkön kialakuló hadműveletek elől szintén több tízezren menekültek nyugatra.

A második világháborút követően, a Párizsi Békeszerződés hatására újabb nagy-mérvű népmozgás, menekülés indult meg, melyen belül sor került a magyarországi németek (svábok) erőszakos kitelepítésére, a magyar – szlovák önkényes és kierő-szakolt lakosságcserére, valamint az Erdélyből letelepített székelyek Délvidékről történő áttelepítésére. Az ország ugyanakkor hivatalosan kinyilvánított baloldali berendezkedéséből adódóan a Magyar Népköztársaság Alkotmánya biztosított me-nedékjogot egy adott személyi körnek. Ennek megfelelően a Görögországból érke-ző baloldali menekült személyeket, továbbá a jobboldali katonai hatalomátvétel után a Pinochet-diktatúra elől Chiléből elmenekült személyeket, illetve a szülőföld-jükről elűzött palesztinokat fogadta be Magyarország. A nemzetközi menedékjog intézményeihez való csatlakozás előzményei

A nyolcvanas évek végén hazánk egy közép- és kelet-európai népvándorlási

(menekülési) hullám cél- és tranzitállomásává vált. Egyrészt a Romániából, a Ceausescu-rezsimből menekülők nagyszámú érkezése, másrészt a volt Német De-mokratikus Köztársaság állampolgárainak tömeges magyarországi megjelenése jelentett kezelésre váró feladatokat az állami, államigazgatási szerveknek, köztük a Határőrség számára is. 1991 szeptemberétől a déli határszakaszokon a jugoszláv (délszláv) háborús helyzet miatt menekülők tízezrei jelentek meg, akik számára a magyar kormány ideiglenes védelmet biztosított. A menekülők érkezése, száma hullámzóan alakult. Ezen előzmények után a Parlament 1997. december 7-én, ülés-napján elfogadta az 1997. évi XXXIX. Törvényt a menedékjogról, ezzel a hiányos jogi szabályozást megszüntette. Hazánkban a törvény elfogadása és 1998. március 1-jei hatálybalépése mérföldkövet jelentett a menekültügy helyzetében. A törvény hatálybalépésével lezárult egy átmeneti időszak, mely 1989-től, Magyarország a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyez-ményhez való csatlakozásától datálódik. A menedékjogról szóló törvény elfogadá-sával és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek kiadásával kezdődött egy új időszak, minőségileg megváltozott körülmények között, amikor a menekültügy viszonylag rendezett jogi környezetbe került. A biztonságpolitika és a menekültügy kapcsolódása

A menekültügy problémaköre szoros összefüggésben van az ország biztonságpo-

litikájával. Az állami politika szintjén az európai értékeket elfogadva, nemzetközi kötelezettségeinknek eleget téve nem szigetelődhetünk el a nagy migrációs (mene-kült) folyamatoktól, ugyanakkor az ország érdekeit érvényre juttatva, fel kell lépni


213

az immigráció által kiváltott kedvezőtlen hatásokkal szemben. A biztonságpolitika alapelveihez szorosan kapcsolódó menekültügyi és immigrációs politika koncepció-jának társadalmi konszenzuson nyugvó alapokon kell állnia.

Magyarország biztonságpolitikájának feladatát képezi az országot fenyegető ve-szélyek felmérése, prognosztizálása, megelőzése és elhárítása, valamint azok végre-hajtásához szükséges képességek kialakítása. Ennek megvalósítása globális, regio-nális és bilateriális kapcsolatok, együttműködési rendszerek kialakításán és tovább-fejlesztésén keresztül történhet.

Hazánk biztonságát érintő problémaként vetődik fel az immigráció és menekült-ügy. Immigrációs politikánk fő elvének kell tekinteni a hazánk határaihoz érkező nemkívánatos elemek visszatartását, belépésének megakadályozását, a beutazók szelektív szűrését, ugyanakkor a menekültügyben felvállalt nemzetközi kötelezett-ségünk teljesítését, az európai uniós szabályozások és gyakorlat átvételét.

Megalapozottnak ítélhető meg a hazai kutatóknak az a megállapítása, hogy biz-tonságunkat veszélyeztető tényező lehet a tömeges méretű immigráció és menekü-lés. Valószínűsíthető tehát, hogy hazánk geopolitikai elhelyezkedéséből adódóan az elkövetkező időben is számolni kell országunk határainál menekülők megjelenésé-vel (tömeges mértékben is) a fennálló, valamint prognosztizálható regionális és helyi feszültségforrások negatív eredőjeként.

A határrendészeti szerv feladatai a menekültügyben

A nyolcvanas évek végén a határrendészeti feladatokat a Magyar Köztársaság ál-

lamhatárán a BM Határőrség látta el, mint kettős rendeltetésű szervezet, a fegyveres erők részeként, rendvédelmi funkcióval is rendelkezett.

A Határőrség tisztán rendvédelmi szervezetté történő átalakítása egy több éves folyamat eredményeként a 2000 évek közepére valósult meg. Majd a Schengeni csatlakozással párhuzamosan lezajlott a Határőrség és a Rendőrség integrációja is, ezzel a határrendészeti feladatok végzése a Rendőrség szervezeti rendszerén belül valósul meg napjainkban.

A határrendészeti szerv az országba legálisan érkező személyek körében, többek között beutazásuk feltételeinek megállapítása, céljának megismerése, határforgalmi és más információk gyűjtése érdekében a határforgalom-ellenőrzési feladatainak végrehajtása során, általános szűrő-kutató, felderítő, ellenőrző tevékenységet végez. Ennek során kapcsolatba kerül a menedékkeresőkkel is. Megítélésem szerint az információgyűjtő munka során felfedett menedékkérőkkel, helyzetük mielőbbi ren-dezése érdekében szükséges külön foglalkozni. Ennek a szűrőtevékenységnek a végzése az idegenrendészeti hatósági eljárási rendszerébe illeszkedik úgy, hogy menekültügyi feladatok ellátását szolgálja. Véleményem szerint addig a pontig tar-tozik a határrendészeti szerv idegenrendészeti feladatköréhez, míg az országba ér-kezők körében végzett általános szűrő munkájáról beszélünk. Ez a tevékenység irányulhat többek között a külföldi beutazásához szükséges feltételek (például ál-

Gubicza József

214

lampolgárságát és személyazonosságát igazoló úti okmány) meglétének ellenőrzé-sére, továbbá a beutazási és tartózkodási feltételek és esetleges tilalom fennállásá-nak megállapítására. Ha a belépésre jelentkező a határrendészeti szerv előtt a mene-dékjog iránti szándékát jelezte, vagy erre utaló kijelentést tett, akkor is egyértelmű-en az idegenrendészeti hatósági eljárás kompetenciájából adódó feladatait kellett végrehajtania. Az eljáró szervnek, azonban a menekültügyi feladatainak is eleget kellett tennie.

Az idegenrendészeti törvény hatálybalépése egyértelműen széles körű hatósági ellenőrzési tevékenységek végrehajtására jogosította fel 1993-tól a Határőrséget (például: beutazás feltételeinek ellenőrzése, visszairányítás, stb.). Megítélésem sze-rint azonban csak közvetve szolgálták a Határőrség menekültügyi tevékenységének törvényessé tételét. Ezalatt azt értem, hogy továbbra is csak a menekültügyi hatósá-gokkal konzultálva, azok egyetértésével végezhette menekülőkkel összefüggő fel-adatait, foganatosíthatott velük szemben esetleg idegenrendészeti eljárásokat.

A Határőrség tevékenysége a menekültügyben közvetlenül akkor vált jogilag megalapozottá, amikor a határőrizetről, valamint menedékjogról szóló törvényben is megkapta a szükséges felhatalmazásokat. Az illegálisan belépett személlyel szemben személyi szabadságot korlátozó intézkedések is bevezethetők (például: előállítás), amennyiben azok jogszerűek és szükségesnek látszanak.

A Határőrség idegenrendészeti feladatokat ellátó hatósága a menekülésre utaló szándékát kinyilatkoztató külföldit köteles volt jegyzőkönyvileg – ha a kérelmező nem beszélte a magyar nyelvet, úgy a megfelelő tolmács útján – meghallgatni.

Kiemelt figyelmet fordítottak a kérelmező jogainak és kötelezettségeinek részle-tes ismertetésére, valamint tájékoztatták őt a jogi segítség igénybevételének lehető-ségéről. A tájékoztatás megtörténtét szintén tartalmaznia kellett a jegyzőkönyvnek, az egyéb tartalmi elemeket pedig a vonatkozó kormányrendeletben meghatározottak szerint rögzítettek (például: személyazonosító adatok, úti okmányokra vonatkozó adatok, családi állapot, foglakozás, a kérelem alátámasztására vagy igazolására alkalmas okmányok, adatok stb.).

A jogszabály feladatul szabta azt is, hogy késedelem nélkül gondoskodni kell a kérelmező elhelyezéséről vagy a legközelebbi befogadó állomásra történő irányítá-sáról, illetve indokolt esetben szállításáról.

Az eddig gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a külföldiek egy része a menedékjog iránti kérelmet az általuk elkövetett jogsértés miatt indított, idegenren-dészeti eljárásból származó, hátrányos jogkövetelmények alóli kibúvás céljából nyújtotta be. A nemzetközi tapasztalatok és a hazai gyakorlat vizsgálata alapján az előzőekben taglaltak voltak vázlatosan a Határőrség, majd a Rendőrség határrendé-szeti szerveinek lényegi feladatai az országba érkező menekülők elsődleges szűré-sével, továbbirányításával, ügyének rendezésével kapcsolatban.


215

Befejezés A magyar határrendészeti szervezetnek a menekültügyi feladatok megoldásában,

a menekültügyi politika megvalósításában a fennálló és prognosztizálható külső és belső tényezők figyelembe vételével, várhatóan az elkövetkező időszakban is fontos és jelentős feladatai lesznek. Bízom benne, hogy a fenti gondolatok minél több fia-tal és kevésbé fiatal, tudományos munka iránt érdeklődőt inspirál a téma tanulmá-nyozására, továbbá tudományos igényű feltárására és rendszerezésére, melyhez ezúton is sok sikert kívánok.

Biztonsági kockázatok: a Balkán

217

Dr. Németh József rendőr alezredes elnök, Magyar Rendészettudományi Társaság Zala Megyei Csoport


Az első határrendőrségi törvény általános indokolásában olvasható, hogy szomo-

rú tény, miszerint a szerbiai, romániai, de az egész Balkán félszigeten lévő bordély-házak nagyrészt magyarországi származású leányokkal vannak benépesítve. Bár e megállapítás mintha azt sugalmazná, hogy abban az időben a nőkereskedelem terén megnyilvánuló migráció ellentétes lett volna, az indokolásban az is olvasható, hogy különösen az ország délkeleti, útlevélkényszerrel terhelt határszélen fontos „égető-en” a határrendőrség felállítása. E gondolat mögött pedig már biztonsági megfonto-lások álltak, pláne, ha hozzátesszük azt a törvényi indokot is, hogy alig volt Euró-pában állam, amelynek földrajzi fekvésénél fogva nagyobb szüksége lett volna hatá-rainak felügyeletére és oltalmazására.

Az eurázsiai kontinensen már abban az időben is három nagy zónát lehetett elkü-löníteni: a Nyugatot, a Keletet, valamint a köztes területet, amibe beletartozik a Balkán, a Közép-Kelet és Oroszország. Az elmúlt századokban ez a köztes terület hasznot húzott a centrális helyzetéből, ugyanakkor ütköző zóna is volt a mindkét irányból érkező veszélyekkel szemben.

A „Balkán” szó török eredetű és erdős hegységet jelent, melyet E. Zeune német geográfus 1808-ban használt először a régió egészére. A Balkán-régió, mint foga-lom sosem jelentette történeti, kulturális vagy politikai értelemben véve ugyanazt a fogalmat, és földrajzi értelemben sem egyezik meg a Balkánnal. „A kifejezés erős pejoratív értelmett kapott, és mindazt jelenti, ami az erkölcsök, a kultúra és az élet-színvonal terén ellentétes a Nyugattal.”1Az európai és az amerikai gondolkodást és magatartást főleg a hidegháború utáni időszakban a bizonytalanság és a sztereotípi-ák jellemezték a Balkánnal kapcsolatban.

A térség önálló történeti és politikai egységéről is viták vannak, sokak szerint a kelet-európai nagyrégió sajátos arculatú alrégiójaként kell értelmeznünk. „A térség határai nem egyértelműek. A földrajzi határok ugyan ma már talán megállapodott-nak tekinthetők, ám a politikai határok túl gyakran változnak. A földrajzi értelem-ben vett Balkán-félsziget az Adriai- és a Fekete-tenger között fekszik. Határait a Száva-Duna-vonal, az Adriai-, Jón-, Krétai-, Trák tenger, továbbá a Márvány- és Fekete-tenger képezi. Teljes területe (a hozzá tartozó szigetekkel együtt) mintegy 560 ezer km2”2 Mely országok tartoznak tehát ehhez a térséghez? Ha az EU bizton- 1 Georges Prévékalis: A Balkán, Kultúra és geopolitika. Imedias Kiadó, Budapest, 2007. 22. o. 2 Czelnai Rudolf: A Balkán és Magyarország, A Balkán térség éghajlata. MTA Társadalomkutató

Központ-Európa Intézet Budapest, 2007. 253.o.

Németh József

218

ságpolitikai kihívásait vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy amelyek a Balkán félszigeten helyezkednek el. Teljes egészében Albánia, Bosznia-Hercegovina, Ma-cedónia, Koszovó3, Montenegró, Bulgária, Görögország; részben Törökország (3%), Románia (Dobrudzsa 6%), Szerbia (a Dunától délre: Közép-és, Dél-Szerbia 73%) Horvátország (az északi része nélkül) és Szlovénia (Dél-Szlovénia 27%).4

A Balkán térség, ahogy a történelem során már többször betöltötte a kultúrák kö-zötti elválasztó szerepet, úgy a szervezett bűnözés szempontjából is határvonalként funkcionál. Egy olyan „zóna”, ahol találkozik egymással a „Nyugat” és a „Kelet”, amiért egyes kutatók a Balkánt, mint Ázsia kapuját említik. Ebből adódóan a tér-ségben visszatérően jelentkeznek a biztonsági kockázatok, amelyek többek között az illegális migráció és a hozzá kapcsolódó bűncselekmények révén fenyegetettsé-get jelentenek az Európai Unió országainak számára.

Az Európai Unió és a Balkán

„Az Európai Unió számára a balkáni stabilitás, modernizáció kiemelt stratégiai

cél, mely az 1999. évi délkeleti irányú uniós bővülési döntésben is tükröződött. E stratégiai célt magyarázzák az „európai hátsóudvar” biztonsághoz fűződő érdekek s a hajdani Bizánc irányába mutató távlati „hosszú menetelés” követelményei. A balkáni térség gyors, költséghatékony stabilizálásában, modernizálásában, integrá-lásában betöltött közreműködői szerep az unió számára érték.”5

Az EU keleti bővítése, Kelet-Európa csatlakozása az egyik legnagyobb lépés a régió felzárkóztatása, a „régi sebek” meggyógyítása érdekében. Az Európai Unió kiemelt érdeke a térségen belül a Nyugat-Balkán helyzetének megnyugtató rendezé-se. A politikai és gazdasági környezet még mindig sérülékeny, ezért az EU kiemelt figyelmet fordít a bel- és igazságügyi szektorra. A nyugat-balkáni országokat erősen motiválja az uniós tagság lehetősége, és ennek hatására az Európai Unió a régió legjelentősebb külső szereplőjévé vált. Az Európai Unió és a nyugat-balkáni álla-mok 2003 júniusában Theszalonikiben megrendezett csúcstalálkozóján hangsúlyoz-ták, hogy a határok nem kielégítő biztonsága a jogállamiság egyik tényleges akadá-lya, amire az EU megkülönböztetett figyelmet fordít. A Bizottság 2001 és 2005 között mintegy 500 millió eurót6 költött az igazságügyi és belügyekkel kapcsolatos projektekre a Nyugat-Balkánon. A beruházások sok éven áttörténő elhanyagolása

3 Egyesült Nemzetek Szervezete 1244 sz. határozata alapján létezik önáló államként 4 Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Balkán (letöltve: 2013. február 20.) 5 Kádár Béla: A Balkán térség és a magyar külpolitika c. előadása, mely 2008. november 20-án

hangzott el az MTA Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Programigazgatósága és az Európa Intézet Budapest által szervezett „A Balkán térség és a magyar külpolitika” c. konferencián.

6 12/2009. sz. EU számvevőszéki különjelentés


219

és a geopolitikai változások következményeként7 a Nyugat-Balkánon jelentős beru-házási, fejlesztési igény mutatkozott.

Az egyik legjelentősebb támogatás az integrált határellenőrzés kialakítása terüle-tén jelentkezett, mely két területből áll a határellenőrzésből és a határbiztonságból. A beruházások olyan intézményfejlesztési intézkedésekkel jártak együtt, mint pél-dául az integrált határellenőrzésre vonatkozó nemzeti stratégiák kidolgozása.8 Ah-hoz, hogy egy határellenőrzési rendszer eredményes legyen, meg kell teremteni a határok nyitottsága és a biztonság közötti egyensúlyt. Tapasztalat, hogy a nagyará-nyú EU támogatások ellenére is számos példát találunk a nem hatékony és ered-ménytelen felhasználásra. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tagjelölt országok törekvéseit sem, amit a határellenőrzési rendszerük erősítése terén kifejte-nek. Meg kell jegyezni, hogy sem az uniós acquis communautaire, sem a schengeni előírások vagy a Közösségi Vámkódex nem tartalmaznak egyetlen univerzális, mindenkire egyaránt alkalmazható határellenőrzési modellt. Az előírások ugyanak-kor megkövetelik, hogy a rendszer eredményesen, a vonatkozó kockázatokhoz iga-zítva működjön.

Magyarország és a Balkán

Magyarország számára a szervezett bűnözés oldaláról az egyik legnagyobb kihí-

vást a Balkán térség jelenti. A balkáni régió „gyenge államai” az erős és jól szerve-zett maffia-szerű szervezetek jelenlétével tökéletes területet biztosítanak a régiót uraló, elsősorban a török és az albán bűnszervezeteknek. E szervezetek irányítják a hazánkba irányuló illegális migráció, a kábítószer-kereskedelem nagy részét, de nagy befolyással bírnak más területeken is. „A kilencvenes évek közepén összeom-lott Albánia, a gyenge lábakon álló, etnikai feszültségektől terhes Macedónia, a frissen született alig-állam Koszovó és a kaotikus bel- és külpolitikai helyzetben lévő Szerbia instabilitása közvetlenül és rendkívül súlyosan érinti hazánk biztonságát.”9

A Balkán régióban létrejött bűnszövetkezetek fenyegetése hazánk számára nem-csak a földrajzi közelség miatt fontos, hanem azért is, mert szerepet vállaltunk olyan nemzetközi szervezetekben, amelyeknek érdeke a stabilitás megteremtése a régióban.

Az Európába irányuló illegális migráció hazánkat sem kerüli el, így a különböző nemzetközi szervezetek, mint például az IOM (Nemzetközi Migrációs Szervezet) vagy az UNHCR (az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága) arra a követ-keztetésre jutott, hogy a migrációt kiváltó tényezők közül csak az éghajlat változás 7 A volt Jugoszlávia felbomlása után hat új állam (+Koszovó) kialakulása több mint 5000 km hosszú

új nemzetközi határ létrejöttével járt a régióban. 8 A nemzeti integrált stratégia bevezetésére Bosznia-Hercegovinában 2005 júliusában, Macedónia

Volt Jugoszláv Köztársaságban 2005 októberében, Szerbiában 2006 januárjában, Montenegróban 2006 februárjában, Albániában 2006 novemberében került sor.

9 http://biztpol.corvinusembassy.com, letöltve: 2009. december 12.

Németh József

220

miatt is emelkedni fog a migránsok száma. Az elmúlt években közel 20 millió em-bernek kellett elhagynia hazáját a különböző természeti katasztrófák miatt.

A „migrációsföldrajz”10 vizsgálati területei közül a fő közlekedési útvonalak és lehetőségek számbavételekor azt tapasztaljuk, hogy az EU és a Balkán közötti Ma-gyarországot érintő tranzitirány a legsúlyozottabb, a hazánkon átmenő forgalmat részben a balkáni országok, nagyobb részben szintén a régióhoz tartozó törökorszá-gi, valamint a közel-keleti, a távol-keleti országok gazdaságai és a hozzájuk tartozó humánerőforrás generálja.

Magyarország területére irányuló migráció, illegális migráció nagyrészt a nagy közlekedési korridorokon, az azokhoz kapcsolódó útvonalakon vagy azok vezetésé-vel valósul meg, amelyek keresztül haladnak a térségen.

A nyugat-balkáni útvonal mentén fekvő államok továbbra is tranzit országként szolgálnak. Ezek az országok gazdasági és szociális szempontból kevés vonzerővel bírnak az illegális migránsok számára. A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a téli időszakban a menedékjogot kérők számának emelkedésével kell szá-molni, ezen személyek az időjárási viszonyok miatt csak tavasszal folytatják útjukat az EU fejlettebb országaiba.

A másik igen fontos migrációs útvonal a kelet-balkáni útvonal, Bulgárián és Ro-mánián keresztül érkezik Magyarországra és onnan tovább Nyugat-Európába. A Bulgárián keresztül Romániába vezető közvetlen fő közlekedési útvonalak építés és fejlesztés alatt állnak, emiatt a forgalom további növekedésére lehet számítani a jövőben. A tehergépjárművek igénybevételével „megbújás” módszerével elkövetett embercsempész tevékenység a nevezett országok schengeni csatlakozása után vár-hatóan emelkedni fog.

Magyarország a nyugati és keleti balkán útvonal csomópontja. Az „arab tavasz” néven ismertté vált események következtében az Észak-Afrikából és a Szahara-régióból érkező illegális migránsok egy része éppen a nyugat-balkáni útvonalat használták az elmúlt időszakban a földközi-tengeri tengeri útvonalak alternatívája-ként.

Fontos megemlíteni, hogy a román-magyar határon be- és kilépő tranzit teher-gépjármű-forgalom (közúti és vasúti) nagyobb, mint az összes többi határátkelő forgalma. „Az elmúlt években a Balkán irányából a román határon be- és kilépő, Magyarországon áthaladó és Nyugat-Európába irányuló közúti tranzit-tehergépjármű forgalom nagyobb volt, mint az összes többi irány forgalma. Közel hasonló az arány a vasúti tranzit-áruforgalomban is, bár itt már számottevő a szerb határon keresztül zajló tranzit is.”11

10 Ritecz György: Az illegális migráció és az EU csatlakozás hatása a Magyar Határőrség zöldhatár őrizetére, PhD értekezés, 2002. 65.o.

11 Ruppert László: A Balkán és Magyarország, Az EU délkelet irányú közlekedésének Magyarországot érintő hatásai. MTA Társadalomkutató Központ-Európa Intézet Budapest, 2007. 359. o.


221

Szerbia felől, az M5-ös autópálya 2006-os átadását követően a vasúti forgalom-hoz hasonlóan a közúti forgalom is számottevően megnövekedett. Az EU keleti bővítése kapcsán felértékelődött a mediterrán és a fekete tengeri kikötők szerepe, ami a balkáni országok számára jó perspektívát nyújt, azonban ezzel együtt jobb lehetőséget biztosít a migráció és az illegális migráció számára, teret biztosítva akár az „ellenőrizetlen” mozgáshoz is.

Elkövetési módszerek

A Frontex adatai alapján az illegálisan beutazó migránsok közel harmada a török-

görög határon keresztül próbált meg bejutni az Európai Unióba. Az illegális migránsok Magyarországra történő beutazása elsősorban a szerb és a

román határszakaszokon történik. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az ún. „sétáltatás”, amelyet általában az éjszakai órákban, a határon áthaladó főközle-kedési utakkal párhuzamosan hajtanak végre. Ezután a csempészett csoportokat kisteherautókba veszik fel, majd az ország belsejébe, és onnan tovább, Nyugat-Európába csempészik őket. Jellemzően a téli időszakban emelkedést mutat a külön-böző járművek, buszok és tehergépkocsik igénybevételével végrehajtott, ún. „meg-bújásos” csempészet eseteinek száma a határátkelőhelyeken. A megbújásos csem-pészés főként a nagy forgalmú határátkelőhelyeken jellemző.

A csempészést végrehajtó gépkocsivezetők elsősorban Görögországból, Len-gyelországból, Törökországból és Szlovákiából származnak, őket Görögországban arab származású megbízók bérlik fel. A csempészett személyeket már Görögor-szágban, vagy röviddel a szerbiai határátlépés, illetve magyarországi beutazás előtt veszik fel. A csempészett személyek mindenekelőtt átalakított rakterekben, vagy turistabuszokban bújnak meg.

Említésre fontos tény a már Magyarországon, illetve Európában tartózkodó ille-gális migránsok helyzete, akik információkat közvetítenek a migrációs útvonalak vagy az ahhoz szükséges kapcsolatok vonatkozásában. Ennek során az internet és a mobiltelefonok lehetővé teszik a saját szervezésben lebonyolított illegális beutazást a balkáni útvonalakon keresztül, illetve az azt követő belső migrációt. Ez többek között „telekocsi-központokon” vagy belső európai távolsági közlekedési kapcsola-tokon keresztül történik.12

Az Európai Unió és a schengeni térség bővítésének várható hatásai

„A Balkán az utóbbi időben három fő bűnözési területen mutat aktivitást: a drog-

csempészetben, az illegális migráció terén és a gazdasági bűncselekményekkel kombinált korrupciót illetően. Az Afganisztánból érkező szállítmányok révén pár éven belül ez lesz a világ legfontosabb drogtovábbító központja, ami pedig a fo- 12 Forrás: Közös német-magyar helyzetértékelés, ORFK kézirat, 2011.

Németh József

222

gyasztók megkárosítását, illetve a kenőpénzek volumenét illeti, a Balkán már most a világ legfertőzöttebb területének számít.”13

Napjaink másik nagy problémája a térségbe bejutott illegális migránsok helyzete, akik többségében Közép-Ázsiából, főleg Afganisztánból érkeznek és a végső céljuk Nyugat-Európa fejlett országaiba való eljutás.

Horvátország 2013. július elsejei EU-s csatlakozása, valamint Románia és Bulgá-ria csatlakozása a schengeni térséghez – az unió Bel-és Igazságügyi Tanácsa 2013. március 7-8-i ülésén tűzi ismét napirendre a belépést14 – várhatóan „átrendezi” és tovább erősíti a „balkáni” migrációs csatornákat. Az európai kontinenst átszelő migrációs irányok súlyozottsága változhat, részben átrendeződhetnek, mely napja-ink illegális migrációhoz kapcsolódó jogellenes cselekmények kapcsán is már érzé-kelhető. A Törökország és Moldávia irányából Románián keresztül vezető, továbbá a délről, elsősorban Görögországból Szerbián átvezető migrációs útvonalak szerepe meghatározó marad.

Összegzés

A Balkán térség vizsgálatakor megállapítható, hogy a migrációs szempontú biz-

tonsági kockázat továbbra is jelen van a régióban, amelynek tranzit szerepe nem csökkent; a transz-eurázsiai és transz-balkáni úthálózat segítségével az illegális migránsok gyakorlatilag „akadályok” nélkül eljuthatnak az EU fejlettebb országai-ba.

A keleti, délkeleti irányból érzékelhető hektikus migrációs nyomás miatt, tovább-ra is állandó biztonsági deficit fogja jellemezni a balkáni régiót. Bulgária és Romá-nia várhatóan a schengeni térséghez való csatlakozása – a schengen követelmé-nyeknek való megfelelés ellenére – véleményem szerint tovább erősítheti a napja-inkban is folyamatosan jelenlévő migrációs nyomást.

A Balkán térség biztonságának elemzését, kutatását folytatni szükséges többek között az országok határbiztonságának vonatkozásában. Az EU-hoz történő csatla-kozás és a schengeni bővítést követően megváltoznak a határbiztonsági rendszer elemei a viszonylatban, melynek következtében intézményi, struktúrális, valamint a feladatok tekintetében változtatási kényszer jelentkezhet. A további elemzések, kutatások eredményei reális helyzetértékelést adhatnak, illetve prognosztizálhatják a jövőbeli változásokat, így megkönnyítenék a döntéshozók feladatát, a változtatá-sokat illetően. Az Európai Uniónak stratégiai érdeke a demokrácia, a biztonság, és a hosszú távú stabilitás megteremtése és fenntartása a Balkánon.

Korábban a Balkánt a bizonytalanság és az erőszakos cselekmények jellemezték, napjainkra ez megváltozott, azonban a térséget még több bizonytalansági tényező is jellemzi, a biztonsági kockázat továbbra is jelen van.

13 http://globusz.net/node/33 (letöltve: 2009.október 11.) 14 http:// kitekinto.hu/karpat-medence (letöltve: 2013. február 14.)

Határőrizeti/határrendészeti tisztképzés

223

A HATÁRRENDÉSZETI KÉPZÉS FÁZISAI

Virányi Gergely

224


225

Dr. Virányi Gergely nyá. határőr dandártábornok

Határőrizeti/határrendészeti tisztképzés 1903-1967 A 110 éves intervallumot felölelő kötetben a mindenkori jogi környezet és szak-

maiság, eljárások, eszközök vizsgálata mellett helye van a határőri-zet/határrendészet eredményességét szavatoló humán- és logisztikai feltételeket leíró tanulmányoknak is. Annál is inkább, mert a képzési múlt kutatása sem öncélú, ugyanis e téren is számos, a mára is érvényes értéket fedhetünk fel.

Tanulmányomban a határőrizeti/határrendészeti feladatokat alaprendeltetésként vagy „csak” utalt főfeladatként végző szervezetekre fókuszálok és a kiképzéssel összefüggő ismereteket rendszerezem az 1903-tól 1967-ig terjedő hat évtizednyi időszakban. A kiképzést átfogó értelemben alkalmazom, érintve az állomány felvé-telével, alap-, szak- és tisztes-kiképzésével, a hivatásosok felkészítésével és tovább-képzésével összefüggő ismereteket. Elsősorban a tisztképzésre koncentrálok, az altisztek/tiszthelyettesek képzésére kevésbé. A legénység és a civil alkalmazottak felkészítésével érintőlegesen foglalkozom. Nem vizsgálom a tisztképzésre épülő magasabb-parancsnoki, akadémiai és vezérkari akadémiai képzést.

E publikáció az 1991-ben megvédett egyetemi doktori értekezésemen alapul1 és a 2000-ben kiadott tansegédletem2 tömörített, de egyben új ismeretekkel kiegészített változata. A címmódosítás megalapozott; az elmúlt évtizedben végbement rendé-szettudományi fejlődés késztetett és bátorított arra, hogy az eredeti címben lévő határőrizeti szakkifejezést kiegészítsem a határrendészetivel. Ennek indokolása (a terjedelmi korlátokra kell hivatkoznom) nem lehetséges, ellenben

Tisztelt Olvasóm szíves figyelmébe ajánlom az e kérdéskörben megjelent tanul-mányomat!3 Amennyiben abbéli gondolatmenetem mégsem lenne kellően meggyő-ző, javasolom megszívlelni a határrendőrségről szóló 1903. évi VIII. tc. szellemisé-gét.

1. Határőrizeti előzmények 1867-1903

Célszerű visszapillantani az 1867-től kialakult határőrizetre, mert az 1903. évi

jogalkotási aktus a történelmileg kialakult előzmények által befolyásoltan születhe-tett meg. Magyarország klasszikus katonai határőrizete és határvédelme 1867-től

1 Virányi Gergely: A főiskolai határőr tisztképzés helyzete, korszerűsítésének lehetőségei, feladatai.

ZMKA Budapest, 1991 2 Virányi Gergely: A határőrizeti feladatokat ellátó szervek személyi állományának kiválogatása,

kiképzése, előmenetele 1867-1967. RTF Rendvédelmi Füzetek, 2000. 9. szám 3 Virányi Gergely: Aktualizált gondolatok a rendészettudományhoz. In: Gaál Gyula – Hautzinger

Zoltán (szerk.) A rendészettudomány határkövei. Pécs, 2012. 11-39. o.

Virányi Gergely

226

egyre inkább differenciálódott, és egyre inkább elváltak a határőrizetre rendeltetett speciális szervek a haderőtől.

1.1. A határőrizet főbb jellemzői 1867-től 1891-ig

− Magyarországon csak a monarchián kívüli országokkal közös (magyar-

román és magyar-szerb) határszakaszokat őrizték; − önálló határőrizeti szervezet még nem volt, a határőrizeti szolgálatot döntő-

en a M. Kir. Pénzügyőrség4 határmenti csapatai teljesítették; − a határőrizetben részt vettek a vámhivatalok, a városi rendőrségek kikülöní-

tett csoportjai, az erdészeti hatóságok, a révhivatalok és 1884-től a M. Kir. Csendőrség is;

− az irányítást és a felügyeletet a Pénzügyminisztérium gyakorolta.


− A határőrizet kiterjedt a monarchia teljes államhatárára, azaz valamennyi külső és belső határszakaszára;

− 1891-ben létrejött a Csendőrségből kikülönített, első önálló határőrizeti szervezet, a Határszéli Csendőrség;5

− a Határszéli Csendőrség fő feladata a határőrizet ellátása lett, de illetékessé-gi területén más csendőri feladatokat is végrehajtott.

2. Paradigmaváltás – határőrizet/határrendészet 1903-1921 2.1. A határőrizet/határrendészet főbb jellemzői 1903-tól 1914-ig

− A határőrizeti szervek jogállása, rendeltetése, hatásköre és feladatrendszere

fokozatosan rendészeti jellegűvé vált, ahhozigazodott szervezeti felépítésük, eljárás- és eszközrendszerük, valamint azt szolgálta az állomány kiképzése is;

− 1903-ban egymással összehangoltan jelentős törvények születettek a kiván-dorlásról (1903. évi IV. tc.), a külföldieknek a magyar korona országai terü-letén való lakhatásáról (V. tc.), az útlevélügyről (VI. tc.) és a határrendőr-ségről (VIII. tc.).

− az 1903. évi VIII. tc. alapján 1906-tól létrejött a M. Kir. Határrendőrség;

4 Parádi József: A dualista Magyarország pénzügyi szerveinek határőrizete 1867-

1914.Bölcsészdoktori disszertáció. ELTE BTK. Budapest, 1984 5 Parádi József: A határszéli csendőrség 1891-1914.Hadtörténelmi közlemények. 1988. 1. szám 56-

92. o.


227

− a fenti tc. 1. §-át („A határrendészeti teendők ellátására állami határrend-őrség állíttatik fel”) mérföldkőnek tekintem, mert a Határrendőrség, mint a rendészeti ágazat első határrendészeti szervezete „lép be” a rendészeti rend-szerbe;

− tartozom elődeinknek annyival, hogy leszögezzem: lenyűgöző a törvény szellemisége, szerkesztése, szövegezése, átfogó jellege, de mégis tömörsé-ge;

− a Határrendőrség a Határszéli Csendőrségtől átvette a vezető szerepet, alap-feladata a határforgalom ellenőrzése lett, de amellett a működési területén minden más rendészeti feladatot is teljesített;

− a határforgalom vámszaki ellenőrzését a vámhivatalok hajtották végre; − az ún. „zöldhatárok” őrzését főként a Határszéli Csendőrség látta el tovább-

ra is, együttműködve a Pénzügyőrség határmenti csapataival; − a határrendészet irányítása átkerült a Belügyminisztériumhoz; − a világháborút közvetlenül megelőző időszak egyik fő jellemzője a háborús

határőrizetre való felkészülés lett, ennek ellenére a határőrizet és határren-dészet fejlődése polgári irányzatú maradt és a fegyveres küzdelemig demili-tarizált volt.

2.1.1. A M. Kir. Határrendőrség6 személyi állományának összetétele, kiképzése

A személyi állomány az alábbi négy kategóriára tagozódott. − Intézkedő személyzet: ide tartoztak a fogalmazói kar tagjai (fogalmazó

gyakornok, segédfogalmazó, fogalmazó, főfogalmazó), akik hatósági tag-ként jártak el;

− végrehajtó személyzet: oktató-felügyelő, detektív felügyelő, polgári bizto-sok, altisztek, továbbá a kezelő személyzetből a legkiválóbbak, akiket a belügyminiszter átsorolt e kategóriába. A végrehajtó személyzet tagjai rendőri közegként jártak el;

− irodai személyzet: írnokok, hivataltisztek, biztosok és napidíjasok; − szolgaszemélyzet: e kategóriába tartoztak a valóságos és a napibéres hiva-

talszolgák, akik a kétkezi munkát végezték. A legénységi állományba való felvétel követelményei: magyar állampolgárság;

feddhetetlen előélet; a magyar nyelv ismerete; az idegen nyelv ismerete előnyt je-lentett; legalább hat év katonai vagy csendőri, illetve együttes szolgálat; egészségi, fizikai alkalmasság; legfeljebb 40 éves életkor; rendezett anyagi háttér. Az újoncot próbaidőre vették fel, amely három hónapos tanfolyammal kezdődött. A tanfolyam végén vizsgáznia kellett. A „nem alkalmas” minősítésű vizsgázót elbocsátották. Az

6 Keserű István – Parádi József: Határőrizetünk 1867-1990. Határőrség, Budapest, 1990. 26-29. o.

Virányi Gergely

228

„alkalmas” és „igen alkalmas” eredményű újoncokat hathónapos próbaszolgálatra vezényelték. Annak végén az illetékes határrendőr kapitány javaslatára a) vég-legesítették, b) elbocsátották c) vagy meghosszabbították a próbaszolgálatot. A véglegesített határrendőrök hetente kétszer egyórás továbbképzésen vettek részt, amelyet az oktató-felügyelő vagy más tiszt vezetett.

A tiszti állományba tartoztak az intézkedő személyzet tagjai, valamint a végrehaj-tó személyzetből az oktató-felügyelő és a detektív felügyelő, továbbá a végrehajtó személyzethez átminősített felügyelők, a határrendőr kapitányok és a határrendőr tanácsosok. A tiszteknek a Ludovika Akadémia vagy a Jogi Akadémia által kiadott diplomával kellett rendelkezniük; többségüknek jogi képesítése volt. A felügyelők-től a főgimnázium vagy főreáliskola, illetve az ezekkel egyenrangú kereskedelmi vagy katonai iskolai végzettséget követelték meg; a felügyelők zöme gimnáziumot végzett.

2.2. A határőrizet, határvédelem főbb jellemzői 1914-től 1921-ig

− Az I. világháború folyamán, majd 1918 nyarától 1919 nyaráig a határőrizet

részben vagy teljesen háttérbe szorult, illetve megszűnt, döntővé vált az ál-lamhatárok és a demarkációs vonalak védelme;

− a világháború utáni határőrizeti rendszer 1919 augusztusától 1921 őszéig alakult ki;

− kezdetben a Nemzeti Hadsereg, majd a M. Kir. Honvédség töltötte be a ve-zető szerepet a határőrizetben;

− a határőrizet rendszerére vonatkozó elgondolás 1920 tavaszán alakult ki; − az önálló Határrendőrséget megszüntették, beolvasztották a M. Kir. Állam-

rendőrségbe, de továbbra is végzett határőrizeti feladatokat; − a Pénzügyőrség határmenti csapatait „átalárendelték” a Honvédségnek; − felvetődött az igény egy önálló, határt őrző fegyveres szervezetnek, „a” ha-

tárőrségnek a létrehozására, de a racionális elgondolás ellenére 1920-ban visszatértek a Csendőrséghez és a Határszéli Csendőrséghez, mint határőri-zeti szervezetekhez;

− a békeidőszak határőrizeti rendszere valójában a M. Kir. Vámőrség 1921 őszén történt megszervezésével teljesedett ki.


229

3. A magyar királyság határőrizete 1921-19457

3.1. Az 1921-től 1931-ig terjedő időszak főbb jellemzői

− Ez az évtized a M. Kir. Vámőrség primátusát foglalta magában; − megszűnt a hadseregnek a határőrizetben való közvetlen részvétele, ellen-

ben: − bár a Vámőrség hivatalosan a Pénzügyminisztérium szerveként működött,

valójában a Honvédség álcázott része volt; − elkezdődött a Vámőrség fedése alatt a Honvédség rejtett növelése; − kiépült a társ-határőrizeti szervek rendszere (vámhivatalok, pénzügyőri

vámszakaszok, Csendőrség határmenti csapatai, Államrendőrség speciális szervei).

3.1.1. A M. Kir. Vámőrség személyi állományának kiképzése8

A legénység a vámőri szakanyagot négy hónapos alaptanfolyamon sajátította el.

A tanfolyamot évenkénti gyakorisággal a vámőrkerületnél, majd a ’30-as évektől a vámőr szakaszoknál hajtották végre.A ’20-as évek közepétől két szaktanfolyamot is indítottak: a kéthónapos géppuskás szaktanfolyamot a Honvédség Örkénytábor-i kiképző bázisán; az öthónapos lovas szaktanfolyamot Cegléden, a Vámőrség lovas-kiképző bázisán. A vámőr altisztek képzését centralizálták; Esztergomban vámőr altisztképző, Budapesten vámőr őrsparancsnoki tanfolyamot hoztak létre, mindket-tőt négyhónapos időtartammal. A tanfolyamokra bejutni csak az előző tanfolyam elvégzése és a gyakorlati tapasztalatok birtokában, elöljárói javaslattal lehetett. Őrs-parancsnoki beosztásba csak olyan altisztet helyeztek, aki elvégezte az őrsparancs-noki tanfolyamot, a gyakorlatban bizonyította a felkészültségét, minden tekintetben megbízható és fegyelmezett volt.

A vámőr tisztek a vámőr szakaszoknál, a vámőr kerület-parancsnokságokon és a Vámőrség felügyelőségén teljesítettek szolgálatot. A tisztek szakmai képzése négy-hónapos tanfolyamon történt, amelyért a Vámőrség felügyelője személyesen felelt. A tisztképzés egésze felett a honvédelmi miniszter gyakorolta a felügyeletet. A ’20-as évek végén fontos változás történt: polgári főiskolát végzettek is részt vehettek a vámőrtiszti tanfolyamon; időtartama két év, a katonaviselteknek másfél év volt. Az oktatást az állandó, valamint a tartósan és az ideiglenesen vezényelt tanárok végez-ték. A vámőr tisztképzés során összhangba kellett hozni a gyalogsági tisztképzést és a határőrizeti szakkiképzést. Azonban néhány év alatt kiderült, hogy a még három évre felemelt képzési idő is kevés a két program együttes, egyidejű színvonalas

7 Keserű István – Parádi József:i.m. 82. o. 8 Parádi József: A magyar állam határőrizete 1920-1941. Kandidátusi disszertáció, Budapest, 1990.

66. o.

Virányi Gergely

230

elsajátításához. A kiképzést hiányosnak minősítették és az iskolát az évfolyamok „kifutásos” kibocsátásával 1931-ig felszámolták.

3.2. Az 1932-től 1937-ig tartó időszak főbb jellemzői

− A Vámőrségből szervezett M. Kir. Határőrség vált a határőrizet főerejévé; − határőr kerületi parancsnokságok jöttek létre, két alrendszerrel:határőrizeti

feladatokat ellátók és határvédelemre létrehozott ezredek; − a határőr osztályok, szárnyak és őrsök állományát együttesen határszolgála-

tosoknak nevezték; − a határőr ezredek a honvédségi dandárok harmadik, rejtett ezredét képezték; − 1935-ben a határőr ezredeket nyíltan elválasztották a Határőrségtől, átszer-

vezték a határszolgálatosokat, ’s mindezek következtében a Határőrség sze-repe lecsökkent.

3.2.1. A M. Kir. Határőrség személyi állományának kiképzése9

A határszolgálatosok szakkiképzését általános és különleges szakkiképzésre osz-

tották. Az általános szakkiképzés keretében folyt a járőrtársi, járőrparancsnoki és őrsparancsnoki felkészítés. A különleges szakkiképzéshez sorolták a lovászok, ku-tyavezetők, forgalomellenőrzők és nyomozók képzését. A tananyag összetett és korszerű volt. Kiemelt figyelemmel oktatták a jogszabályokat, a büntetőeljárás-jogi alapismereteket és a szolgálati jogosultságokat. A hangsúlyt nem a jogelméletre, hanem a joggyakorlatra helyezték. A tananyag módszertan-centrikus és az oktatás erősen gyakorlatias volt.

A tisztek, az altisztek és a legénység a tananyagot differenciáltan sajátította el. További differenciálódást mutatott a konkrét beosztásokra való felkészítés. Az őrs-parancsnoki tanfolyam tananyaga például, mai szemmel nézve is korszerűnek mondható: határszolgálati utasítások; határszéli forgalomra vonatkozó egyezmé-nyek; távolsági határforgalom ellenőrzése; kémelhárító és felderítő szolgálat; bünte-tőjogi ismeretek és bűnügyi nyomozás; az őrs gazdászati és közigazgatási szolgála-ta; ügykezelés és ügyvitel.

A legénység kiképzése újonc-, szak- és tisztes-kiképzésből, valamint továbbkép-zésből tevődött össze. Az újonckiképzés a központi kiképző bázisokon, a szakki-képzés a centralizált tanfolyamokon, a tisztes-kiképzés a határbiztosító osztálypa-rancsnokságok kiképző századainál történt. Az őrsökön továbbképzést folytattak, de ennek hatékonysága a végrehajtó szolgálat miatt értelemszerűen nem érhette el a ki-képző bázisokét és századokét.

9Parádi József: A magyar állam határőrizete 1920-1941.i.m. 67. o.


231

A tisztek egységes gyalogsági kiképzésben részesültek, határőrizeti szakkikép-zést nem kaptak. A határvédelmi kötelékeknél szolgálatot teljesítő tiszteknek ez gondot nem okozott, ugyanis nem láttak el konkrét határőrizeti feladatokat. A ha-tárőrizeti szakmai felkészítés hiánya viszont annál nagyobb problémát jelentett a határszolgálatos tiszteknek; a határőrizeti felkészültséget az egyéves próbaszolgálat alatt kellett elsajátítaniuk az idősebb, tapasztalt határszolgálatos tisztektől.

3.3. Az 1938-tól 1945-ig terjedő időszak főbb jellemzői

− A militarizáció háttérbe szorította a határőrizetet, megszűnt az önálló Ha-

tárőrség; az átszervezés a központi vezetési szint sorvadásához vezetett, a határőrizeti felkészültség és a feladatellátás színvonala csökkent;

− kialakultak a határvédelemre szakosodott csapatok, a Határőrségből meg-szervezett M. Kir. Honvéd Határvadászok, konkrétan a honvéd határvadász zászlóaljak, portyázó századok és őrsök;

− a határvadász alakulatok alkalmazásra kerültek hadműveletekben is, így kü-lönösen az 1938. évi felvidéki, az 1939. évi kárpátaljai, az 1940. évi észak-erdélyi és az 1941. évi délvidéki hadműveletekben;

− a terület-visszacsatolásokat követően új szerveket is létrehoztak: honvéd ha-tárvadász portyázó osztályokat, erődszázadokat, határőr ezredeket és 1939-ben határvadász dandárparancsnokságokat szerveztek;

− a II. világháború folyamán a határvadász kötelékek rendkívül nehéz körül-mények közepette végezték tevékenységüket, a klasszikus értelemben vett határőrizet megszűnt, illetve egy-egy viszonylat stabilizálódásával csak egyes elemei funkcionáltak.

3.3.1. A M. Kir. Honvéd Határvadászok kiképzése10

A legénység határőrizeti szakmai felkészültsége hiányos volt, mert a határszolgá-

latos szakkiképzés rövidebb volt a gyalogos kiképzésnél. Emiatt a határvadász le-génység épp’ arra lett a legkevésbé felkészítve, ami a fő feladata lett volna. Koráb-ban, a Határőrség és a Vámőrség időszakában a határőrizeti szakkiképzés előnyt élvezett a katonai kiképzéssel szemben. Szigorították az állományba felvétel köve-telményeit, miután a határvadászokat védett alakulatokká nyilvánították. A felvétel-nél a nemzethűség játszotta a főszerepet, nemzetiségi származású személy határva-dász nem lehetett. Fontos követelmény volt az általános műveltség és az idegen nyelvek ismerete. A határszolgálatosokhoz beosztani csak szakkiképzett személyt lehetett. Tisztes csak az lehetett, aki legalább egy évig határszolgálatosként szolgált. A határszolgálatosoktól az elvezénylés tilos volt.

10 Parádi 1990; 68. o.

Virányi Gergely

232

A határvadász tisztek iskolarendszerű határőrizeti szakképzésben nem részesül-tek. A szervezetszerű oktatást nem tudta pótolni a soron kívül kiadott kiképzési intézkedés sem – amely arra kötelezte a határvadászokhoz kinevezett tiszteket, hogy a beosztásukhoz szükséges ismereteket a gyakorlatban sajátítsák el –, mert a határ-őrizeti téren szakképzett és nagy tapasztalatú idősebb tisztek, akiktől tanulni lehetett volna, egyre fogytak. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a szakképzetlen tiszteknek kellett végezni a határvadász legénység határőrizeti szakkiképzését. Ergo: az idő-szak végére a határőrizeti szakmai feladatokat szakképzetlen vagy csak részben képzett legénység, altisztek és tisztek hajtották végre.

4. Határőrizet és kiképzés 1945-1949


− Az új, Honvéd Határőrség szervezése 1945 februárjában kezdődött és júni-usban befejeződött, és a határőrizetben átvette a vezető szerepet,

− a Határőrség a Honvédség szerves része volt és a honvédelmi miniszter alá tartozott;

− a Határőrség mellett 1945 végétől az Állami Határrendőrség11 is végzett ha-tárrendészeti tevékenységet, feladata a határforgalom ellenőrzése volt;12

− a határőrizeti feladatokat a határportyázó századok és határőrsök (nem el-írás) elszigetelten, szinte teljesen magukra hagyatva teljesítették 1945-től 1946 tavaszáig;

− az 1946. évi márciusi átszervezés során centralizálták az irányítást, létrejött a Honvéd Határőrség Parancsnoksága és határvadász zászlóaljakat is szer-veztek;

− az időszak végére általánossá vált a személyi állomány teljes körű határ-szolgálatos kiképzése és továbbképzése.

4.1.1. A Honvéd Határőrség állományának kiképzése 1945-től 1947-ig

A megalakuláshoz szükséges határvadász állományt a Honvédség állományából,

valamint a határvármegyék lakosságából toborzás útján, szükség esetén sorozással alakították meg.13 A tiszti, altiszti állományt átcsoportosították a hadosztályoktól és a honvéd kerületi parancsnokságoktól. A legénység kiválogatása gondosan történt; a

11 Kiss Zoltán: A határőrség történetéből. In: Szőcs Ferenc (szerk.) A határőrség megalakulása és

harca a népi hatalomért. BM Határőrség. Budapest, 1970. 61-63. o. 12 Mihállcsik Lajos: A határrendészeti kapitányságok 1946-47. évi tevékenységéről. In: Szőcs Ferenc

(szerk.) A határőrség megalakulása és harca a népi hatalomért. BM Határőrség. Budapest, 1970. 225-226. o.

13 Honvédelmi Miniszter 20183. sz. rendelete, kelt Debrecenben 1945. febr. 23-án.


233

fizikailag alkalmas és megbízható honvédeket átvezényelték a Honvéd Határőrség állományába.

Központi intézkedés hiányában a honvéd kerületi parancsnokságok önállóan ol-dották meg a szakmai átképzést. A teljes állománnyal elsajátíttatták a határforga-lomra vonatkozó rendelkezéseket. A határportyázó századparancsnokok részére havonként ún. „alkalmazó megbeszélést” tartottak. Ezt a századparancsnokok is megtartották az őrsparancsnokok részére, havonta kétszer. Az őrsparancsnokok a tanultakat a heti nyolc órában vezetett foglalkozásokon adták át a beosztottaknak. Később a századtörzsek egy-egy hetes speciális határszolgálatos kiképzést tartottak a határőrsökről lépcsőzetesen összevont személyi állománynak.14 A nyolchetes tisz-tes-kiképzés után a legjobbak részére századnevelő és nyomozó tanfolyamokat szerveztek; 1946-1947-ben közel kétszáz őrs- és századnevelőt képeztek ki a há-rom-, majd négyhetes központi tanfolyamokon.15A nyomozó tanfolyamokat az or-szágos parancsnokság I/b osztálya szervezte, amely az elhárítást és felderítő munkát irányította. Az öthetes tanfolyam vizsgával zárult.16

Az 1946. évi átszervezés után minden tisztnek és altisztnek átképzésen kellett részt vennie. Feszített ütemben, az első hónapban a járőrtársi és járőrparancsnoki, a második hónapban az őrsparancsnok-helyettesi és őrsparancsnoki feladatokat sajátí-tották el. Az őrsparancsnoki tanfolyamokat a Vorosilov Laktanyában tartották. A tananyag gazdag és célorientált volt: érvényes nemzetközi szerződések; határőrizeti utasítások; a határőrizet és az ellenőrzés megszervezésének, végrehajtásának helyes módszerei; a fegyverhasználat; az állomány kiképzésének módszerei; az ellátás, anyaggazdálkodás.

Az őrsparancsnoki tanfolyamokat a századparancsnok-helyettesek, a századpa-rancsnokok és a zászlóaljtörzsek tisztjei is kötelezően elvégezték. Mindezek ered-ményeként egységesebbé vált a vezetés, javult a szolgálatellátás, a kiképzés és a gazdálkodás.17

A nevelési rendszer fejlesztése érdekében 1946 novemberétől a legkiemelkedőbb őrs- és századnevelőknek nevelőtiszti tanfolyamokat szerveztek hathónapos kurzu-sokban a Ludovika Akadémián.18

14 Mucs Sándor: Adatok a Magyar Határőrség 1945 utáni történetéhez.In: Szőcs Ferenc (szerk.) A

határőrség megalakulása és harca a népi hatalomért. BM Határőrség. Budapest, 1970. 20. o. 15 Szokolai István: Két év a határőrségnél.In: Szőcs Ferenc (szerk.) A határőrség megalakulása és

harca a népi hatalomért. BM Határőrség. Budapest, 1970. 169-170. o. 16 Elisher Dezső: Hogyan dolgozott egy „D” tiszthelyettes 1946-47-ben.In: Szőcs Ferenc (szerk.) A

határőrség megalakulása és harca a népi hatalomért. BM Határőrség. Budapest, 1970. 218-219. o. 17 Lupkovics Albert: Egy volt határvadász őrsparancsnok visszaemlékezései.In: Szőcs Ferenc (szerk.)

A határőrség megalakulása és harca a népi hatalomért. BM Határőrség. Budapest, 1970. 149. o. 18 Szebelkó Imre: Szolgálatban a határon.In: Szőcs Ferenc (szerk.) A határőrség megalakulása és

harca a népi hatalomért. BM Határőrség. Budapest, 1970. 203. o.

Virányi Gergely

234

4.1.2. A honvéd határvadászok kiképzése 1947-től 1949-ig Jelentős fejlődést eredményezett, hogy 1948-49-ben a Honvéd Kossuth Akadé-

mián (HKA) avatott tisztek kerültek a Honvéd Határőrséghez. A HKA 1947 októbe-rében, a részben helyreállított Ludovika Akadémia19 objektumában kezdte meg működését. Az oktatói karba kiválasztottakat próbaszolgálatra vezényelték az aka-démiára, ’s a próbaszolgálat után a tisztet kinevezték oktatónak vagy visszairányí-tották a csapathoz.

Az önkéntes tisztjelöltek egyéves alapkiképzésre és tisztes-kiképzésre a csapa-tokhoz kerültek. Azt követően felvételizhettek az akadémia I. tanévére, amely tiszt-helyettes-képzést adott. Felvételi feltételek voltak: magyar állampolgárság; politikai megbízhatóság; legfeljebb 26 éves életkor; középiskolai végzettség, kivételes eset-ben hat elemi; nőtlen családi állapot. A felvételi vizsga anyaga két részből, az álta-lános és a katonai ismeretekből tevődött össze. A tanév végi vizsgák után pályázhat-tak a II. tanévre, amely a tisztképzést biztosította.

Az oktatás 1947 őszén egy- és hároméves programokkal indult. Az egyéves kur-zusra az aktív tiszthelyettesek, a háromévesre a sorkatonák és a civil fiatalok kerül-tek. A következő fegyvernemeket és szakcsapatokat képezték: lövészek, határva-dászok, gépkocsizó lövészek, gépvontatású és fogatolt tüzérek, lovasok, műszakiak, híradók, páncélosok, rohamtüzérek, repülők. A kiképzést nehezítette, hogy új sza-bályzatok nem voltak, az oktatók maguk is tanulva-tanították az orosz nyelvű sza-bályzatokból készített fordításokat.

Az 1947-ben aláírt párizsi békeszerződésben engedélyezett 70 ezer fős hadsereg akkori normák szerinti tiszti szükséglete mintegy 7.500 fő volt, viszont ehhez a létszámhoz legalább 6.000 tiszt hiányzott. Ezért 1948 elején – amikor csak épp megkezdődött a tanintézeti tisztképzés – máris határozat született annak átszer-vezésére. A fokozódó tisztigény kielégítése céljából 1948 őszétől a képzési időt egy évre csökkentették és rövidített idejű kiképzést dolgoztak ki.

Az első tisztavatás 1948. augusztus 19-én történt; az egyéves képzésben részt vett tiszthelyettes növendékek alhadnagyi rendfokozatot kaptak. A második tisztavatás 1949 márciusában volt. Ekkor együtt avatták fel az 1947. október 1-jén három éves képzésre bevonult és az 1948. október 1-jén, a már rövidített kiképzésre behívott növendékeket. A legfelső katonai vezetés úgy ítélte meg, hogy a HKA a rövidített kiképzési rendszerrel sem tudja biztosítani a nagy tömegű tisztigényt, ezért hatá-rozatot hozott arra, hogy 1949 őszétől katonai tiszti iskolákat kell létrehozni és mű-ködtetni. Ennek következtében a harmadik és egyben utolsó tisztavatás 1949. július 17-én volt a HKA-n. 1949 őszén tizenöt fegyvernemi, illetve politikai tiszti iskola kezdte meg működését.

19 A honvéd tisztképzés történetéről bővebben lásd: Gutheil Jenő: A magyar tisztképzés története

1945-ig. Honvédelem 1967. 6. szám 69-76. o., valamint M. Kir. Honvéd Ludovika Akadémia Év-könyvei sorozat 1938/39; 1940/41; 1941/42. kötetek. KLKF Műszaki Szaktanszék irattára


235

5. Határőrizet és kiképzés 1950-1956

5.1. Az 1950-től 1956-ig tartó időszak főbb jellemzői − A határőrizeti testület 1950-1953 között a Minisztertanácshoz tartozó Ál-

lamvédelmi Hatóság szerveként (ÁVH Határőrség), majd az ÁVH belügy-minisztériumi integrációját követően, 1953 júniusától BM Határőrség elne-vezéssel működött;20

− a Határőrség szakított a korábbi szakmaisággal, sajátosságokkal, hagyomá-nyokkal és a szovjet határőrizetet másolta; az eszközöket, eljárásokat és szervezetet tekintve egyaránt a totalitásra törekedtek;

− kedvezőtlenül megváltozott a tisztikar összetétele, ugyanis a Ludovika Akadémiát végzett tisztek nagy részét koholt vádak alapján vagy minden indokolás nélkül eltávolították és helyüket a rövid idejű kiképzésben része-sített tisztek foglalták el;

− a hivatásos állomány elbizonytalanodott, fokozódott a leszereléstől való fé-lelem;

− a sorozott állomány szolgálati ideje a belügyminiszter 1956. évi 80. sz. pa-rancsa alapján 36 hónapról 27 hónapra csökkent;

− 1956-ban felszámolták a nyugati és déli viszonylatban telepített aknazárat; − a nyugati szakaszon a mozgás megháromszorozódása miatt a határőrizeti

rendszert átszervezték, megerősítették; − a déli viszonylatban stabil határőrizeti-operatív helyzet alakult ki; − a zászlóaljak megszüntetésével kiesett a határőr kerületek és az őrsök közöt-

ti vezetési szint, ami átmenetileg zavarokat okozott a vezetésben és a végre-hajtásban.

5.1.1. A Határőrség hivatásos állományának kiképzése 1950-től 1956-ig

Az ÁVH saját tisztképzőt működtetett: 1950-1953 között az ÁVH Vorosilov Ha-

tárőr és Belső Karhatalmi Tiszti Iskolát, majd 1953 és 1955 között a BM Határőrség és Belső Karhatalom Tiszti Iskolát az egykori Nádasdy laktanyában, a Hámán Kató utca és a Mester utca sarkán.21 Fóton, 1950 tavaszán (ugyancsak saját) altiszti isko-lát létesítettek, a Zrínyi Miklós Határőr Tiszthelyettes-képző Iskolát. E tanintézete-ken kívül korlátozott számban ugyan, de továbbra is folytattak tiszt- és tiszthelyet-tes-képzést a néphadseregi intézményekben a Határőrség és a Karhatalom részére.

20 Gáspár László: A határőrség fejlődése 1950-56 között. Egyetemi doktori értekezés ZMKA, Buda-

pest, 1989. 21 Sörös Nándor: A határőr tisztképzés története. Szakdolgozat KLKF Szentendre, 1988. 22. o.

Virányi Gergely

236

A tiszti iskolán kezdetben három-hat hónap, később egy év, 1953. január 3-ától két év, 1954-től három év volt a képzés időtartama. A legfőbb felvételi feltétel a politikai elkötelezettség és megbízhatóság volt. A jellemzően munkás, illetve pa-raszt fiatalok nagy része nem rendelkezett általános iskolai végzettséggel sem, ezért az iskola vezetése lehetővé, sőt kötelezővé tette annak elvégzését fővárosi általános iskolákban. A szakkiképzés tartalma a járőrtevékenységtől az őrsparancsnoki szin-tig terjedt. Az első évi alapozás után őrsparancsnoki és felderítői szakkiképzés folyt. A képzés gyakorlatias volt, sok tábori kihelyezést és csapatgyakorlatot tartalmazott. Kiemelten kezelték a politikai tantárgyakat, a határőrizeti szolgálat oktatását és a szovjet tapasztalatok átadását. Jelentős volt a lőkiképzés, a harcászat, a testnevelés, a lovaglás és a (katonai) jogi oktatás. Magas szinten kellett elsajátítani a kiképzés módszertanát, ugyanis avatás után a tisztek váltak az állomány kiképzőivé. A vég-zetteket három fokozatba sorolták: az első- és másodfokon avatottakat hadnaggyá léptették elő, a harmadfokon besoroltak alhadnagyi vagy tiszthelyettesi rendfokoza-tot kaptak.

A BM Határőrség és Belső Karhatalom Tiszti Iskolát 1955-ben megszüntették. A határőr tanárok és növendékek – a karhatalmisták szintén – levonultak Pécsre a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskolára és ott folytatódott a határőr tisztképzés.

A pécsi Dózsa Gyalogos Tiszti Iskola, mint a fegyvernemi tiszti iskolák egyike 1949 őszén kezdte meg működését. A képzési idő egy év volt, 1951 őszétől két év, 1952-től három év lett. A határőr és karhatalmi növendékek 1955-ben az 1. növen-déki zászlóaljba lettek beosztva a gyalogos, aknavetős és tüzér növendékek mellé. A határőrizeti oktatás minimálisra csökkent, csaknem teljesen harcászati kiképzést kaptak. A határőrizeti szakmai kiképzést leginkább a Pécsi Határőr Kerület őrsein végrehajtott néhány kihelyezés és gyakorlat szolgálta. Mindeközben lelassult a had-seregfejlesztés, sőt haderőcsökkentés kezdődött 1953-ban, ami elindította a fegy-vernemi tiszti iskolák összevonását is.

A határőr tisztképzés Pécsett hihetetlenül rövid életű, mindössze egyetlen tanév-nyi volt, ugyanis az 1956. évi nyári Kiskörös-környéki záró-gyakorlat után a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskolát összevonták a tatai Rákosi Páncélos Tiszti Iskolával.

A Dózsa György Lövész és Páncélos Tiszti Iskola, mint összevont tisztképző Ta-tán működött. Ebből fakadóan, 1956 szeptemberében a határőr és karhatalmi tisztje-löltek is átvonultak a tatai tanintézetbe; két évfolyamszázadba szervezve megkezd-ték a tanévet, ami számukra mindössze néhány hét elmúltával félbeszakadt. Az ÁVH feloszlatását is bejelentő, 1956. október 28-ai miniszterelnöki rádióbeszédet követően, az iskola parancsnoka október végén, november elején „további paran-csig szabadságolta”, vagyis lakóhelyükre hazaküldte a belügyi hallgatókat.


237

6. Határőrizet/határrendészet és kiképzés 1957-1967 6.1. A határőrizet/határrendészet főbb jellemzői 1957-től 1967-ig

− Az újjászervezett Határőrség továbbra is a Belügyminisztérium alárendelt-ségében tevékenykedett;

− a nyugati határszakasz határőrizeti szilárdsága a határsértők nagy részét déli irányba terelte, emiatt 1957 februárjában visszaállították délen is a határ-övezetet;

− később mindkét viszonylatban megszüntették a határövezeteket és határsávi korlátozások léteztek;22

− a 60-as években, összhangban a kül- és belpolitikai helyzet fejlődésével, fokozatosan csökkent a határőrizet totalitárius jellege, egyre erősödtek ha-tárrendészeti jegyei;

− a feladatok között minőségi hangsúlyeltolódás jött létre 1964-től (vízum-rendszer korszerűsítése) a rohamosan növekvő határforgalom-ellenőrzés ja-vára;

− a kiemelkedő határforgalmi adatok mellett egyre kedvezőbbé váltak a ha-társértők elfogásának mutatói is, a 60-as évek végére az eredményesség el-érte a 80 %- ot.

6.1.1. Határőr tisztképzés 1957-től 1960-ig

A határőr és karhatalmi tisztjelöltek 1957-1958-ban történt képzése további kuta-

tásra szorul. Ez a rövid időszak egyike ama fejezeteknek, amelyek kevésbé ismer-tek. Kutatási adatok szerint23 az 1956 őszén szabadságolt növendékeket a BM Ha-tárőrség parancsnoka 1957 első felében berendelte a BM Akadémiára, ahol tovább folyt a képzésük, illetve mintegy húsz végzős avatásra is került.

A bő egy éves fehérfolt után viszont tény, hogy 1958. február 10-én önálló határ-őrségi tanintézetet hoztak létre: a Határőr Tiszti Továbbképző és Hivatásos Tiszthe-lyettes-képző Iskola rendeltetése a tiszti és tiszthelyettesi állomány utánpótlása lett.

Az iskola utódaként – a BM Kollégium 1959. március 14-i határozata alapján – létrejött a BM Határőr és Karhatalom Tiszti Iskola24 (továbbiakban: HKTI). Képzési célja: határőr őrsparancsnokok, helyettesek és szakaszparancsnokok képzése. A HKTI-re kijelöléssel (hivatásos és továbbszolgáló tiszthelyettesek) vagy önkéntes jelentkezéssel (tisztesek és sorkatonák) jutottak be a növendékek.

Felvételi előfeltételek voltak: politikai szilárdság; a sorállományúaknál és to-vábbszolgálóknál érettségi; a tisztjelölteknél eltekintettek az érettségitől; egy éves 22 1965. évi 0017. sz. BM parancs 23 Sörös: i.m. 30. o. 24 0010/1960. (II. 26.) BMH utasítás

Virányi Gergely

238

szolgálat; nőtlen családi állapot; legfeljebb 30 éves életkor; kifogástalan egészség-ügyi állapot; a felvételi vizsgán való megfelelés. Azokat, akik három hónap eltelté-vel alkalmatlanná váltak a képzésre, visszavezényelték eredeti tiszthelyettesi beosz-tásukba vagy soridejük letöltésére.

A képzés 1959-ben kétéves bentlakásos nappali tagozaton kezdődött meg, majd 1960-től minden év szeptember elsején indult (volna) az új évfolyam. Egy-egy kur-zus befejezése két év múlva, július 31-én lett (volna). Ezzel szemben a HKTI mind-össze másfél évig működött, mint tisztképző (A „hogyan tovább határőr tisztkép-zés” kérdésre a 6.1.2. pontban adom meg a választ.).

A 0015/1962. sz. parancsában a belügyminiszter megállapította, hogy a tiszti ál-lomány továbbképzése nem kielégítő, ezért olyan korszerűsítést kell végrehajtani, amely biztosítja a határőr és karhatalmi tiszti állomány magas fokú továbbképzését. A HKTI-t 1962. szeptember 1-jétől átszervezték és továbbképző intézetté vált, BM Akadémia Határőr és Karhatalmi Tagozat elnevezéssel. Néhány éves működés után azonban ezt a tanintézetet is átalakították, elnevezése BM Határőr Tisztképző Iskola lett. Még később, 1973. augusztus 1-jei hatállyal az iskola bázisán létrehozták a BM Határőr Tiszti Továbbképző és Tiszthelyettes-képző Iskolát.25 A tanintézet rendelte-tése lett, hogy biztosítsa a határőr tisztek tanfolyamszerű továbbképzését; a határőr zászlósképzést két éves tagozaton a sorállományúaknak, egy éves program szerint a hivatásos tiszthelyetteseknek; a tiszthelyettes-képzést egyéves időtartamban útle-vélkezelő, hivatásos járőr, valamint pénzügyi-anyagi szakokon.

6.1.2. Határőr tisztképzés 1960-tól 1967-ig, az Egyesített Tiszti Iskolán

Váratlanul, 1960. december 21-én megjelent a belügyminiszter-helyettes és a ve-

zérkari főnök 007/1960. sz. közös utasítása, amely a határőr és karhatalmi tisztek képzését áthelyezte a Magyar Néphadsereg (MN) tisztképző intézetébe, az Egyesí-tett Tiszti Iskolába (ETI). Ennek következtében a határőr és karhatalmi tisztek kép-zése 1960-1967 között az ETI-n történt. Az első BM Határőr és Karhatalmi Tanszék az összfegyvernemi tagozat kötelékében alakult meg, majd 196l/62-től önálló BM Tagozatként funkcionált. A képzési idő 1960/61-ben az egy év csapatszolgálattal együtt három, majd 196l/62-től négy év lett.

A hároméves képzési rendszerben a növendék-jelöltek felvételi vizsgát tettek po-litikai ismeretekből, történelemből, földrajzból, majd egészségügyi és fizikai alkal-massági vizsgálatokon vettek részt.26 A felvettek a lakóhely szerint illetékes behívá-si rendszerben bevonultak sorkatonai szolgálat teljesítésére a határőr alakulatokhoz. A növendékek külön-külön teljesítettek szolgálatot, egymásról nem tudtak; újonc-, szak- és tisztes-kiképzésben részesültek, majd csapatgyakorlaton vettek részt. Az I. év befejezése után az ETI-n megkezdték a kétéves kurzust. A felkészítést politikai,

25 011/1973. (VII. 9.) sz. BM parancs (BM Hőr. levéltár) 26 Veres Pál (Nyírbátori Határőr Kerület) visszaemlékezése, aki 1960-63 között végzett ETI-n


239

katonai és határőrizeti képzési területekre csoportosították. A szakkiképzés során a II. tanévben az általános elveket sajátították el, a III. tanévben őrsparancsnoki felké-szítés folyt. A kétéves kurzus összideje 1.386 tanóra volt. A tanterv 15 tantárgyat tartalmazott. A négy fő kiképzési ágra (társadalomtudományok 16 %, határőrizet 34 %, harcászat 16 %, lőkiképzés 13 %) az összidő 79 %-a jutott, míg a további 11 tantárgyra a képzési idő 21 %-a.

A határőrizeti szakkiképzés prioritása markánsan érvényesült. A tananyagot ha-tárőr, honvéd és polgári tanárok oktatták. A növendékek határőr századba szervez-ve, a növendéki ezred alárendeltségébe tartoztak. 1961 őszén megalakult a második határőr század is. A szakaszok élén szakaszparancsnokként határőr tisztek teljesítet-tek szolgálatot.

A harcászati képzési cél a gépkocsizó lövész szakaszparancsnoki szint volt. A II. tanévben kiképző szakaszparancsnoki, a III. tanévben őrsparancsnoki csapatszolgá-latot teljesítettek, két-két hét időtartamban. Mindkét tanévben részt vettek az iskolai szinten összevont téli, valamint tavaszi gyakorlatokon. A III. tanév végén állam-vizsgáztak harcászatból, határőrizetből és társadalomtudományokból. A hároméves képzési rendszer az 1963. évi avatással megszűnt; 1964-ben a szakon avatás nem volt, majd 1965-ben avattak először a négyéves képzési rendszerben végzett tiszte-ket.

A négyéves képzési rendszerben,27 1961-től a felvételi vizsga tartalma módosult: matematika, magyar, képességvizsgálatok, egészségügyi és fizikai alkalmassági vizsgálatok. Az érettségizett növendékjelöltek a lakóhely szerint illetékes határőr kerületparancsnokság kiképző bázisára vonultak be. Kezdetben nem voltak elkülö-nült kötelékbe szervezve. Az újonc- és szakkiképzés után csapatgyakorlatot teljesí-tettek. Fél év elmúltával minden csapattól összevonták őket az ETI-re, gépjárműve-zetői kiképzésre. Két hónap múlva visszatértek az eredeti alakulathoz, ahol tisztes-kiképzésben részesültek, nyáron tisztes vizsgát tettek, majd gyakorló csapatszolgá-laton vettek részt. Szeptember végén bevonultak az ETI-re II. éves növendéknek. Lényeges változás történt 1963 őszén. A felvett civil pályázókat és sorkatonákat egyaránt összevonták és önálló növendékszázadban kezdték meg a négy éves kur-zust. A növendékszázadnak az 1963/64. tanévben a BM Határőrség Pataki Ferenc Laktanya adott otthont Sopronban. A szolgálatot sorkatonai ruhában teljesítették, de a váll-lapokon megjelent az I. éves növendéket jelző csík. Az újonckiképzés 1963. november 12-től 1964. február 25-ig tartott. Azt követően, március 31-ig csapat-gyakorlaton vettek részt. Április 1-jétől június 20-ig tisztes-kiképzés folyt; először raj-, majd szakaszparancsnok-helyettesi felkészítést kaptak. A tisztes-kiképzés és csapatgyakorlat után a teljes növendékszázadot áthelyezték Sopronból a Kiskunha-lasi Határőr Kerülethez, Szegedre. Az áthelyezésben valószínűleg döntő szerepet játszott, hogy a polgári másodképzés érdekében bevonták a Szegedi Tanárképző Főiskolát. 27 Tárnoki Attila (Komáromi FEP) visszaemlékezése alapján, aki 1962-66 között végzett az ETI-n.

Virányi Gergely

240

1964-től kezdve (egészen 1980-ig) Szegeden történt az I. éves növendékek egy-séges program szerinti kiképzése, majd az I. tanév befejezése után kezdhették meg a II. tanévet az ETI-n. A II. tanévben differenciáltan szakirányú (őrsi, illetve határfor-galmi) felkészítés folyt, és ahhoz igazították a másodképzést is. A II. tanévben csa-patgyakorlat nem volt, de egyhetes kihelyezésen vettek részt a Balassagyarmati Határőr Kerületnél. A III. tanév végén egységesen kéthetes kiképzői, a IV. tanév végén pedig négyhetes őrsi vagy határforgalom-ellenőrzési gyakorlaton vettek részt, mindkét szakirány növendékei nyugati viszonylatban. A határőrizet oktatása erőtel-jesen gyakorlatias volt; egyrészt a tantermekben is, másrészt hetente egy-egy terep-foglalkozás, valamint évente többször Ócsa bázison „kiskihelyezés” volt. A har-cászati kiképzés során a II. tanévben gépkocsizó lövész szakaszparancsnoki, a III. tanévben századparancsnoki, a IV. tanévben zászlóaljparancsnoki felkészítés folyt. A harcászati kiképzésre két gyakorlat tette fel a koronát a IV. tanévben; az egyik: menetből indított támadás erőszakos folyóátkeléssel (Hatvan – Vác – Szentendrei sziget – Szentendre); a másik: erődök elleni harc a Pilis-hegységben.

A szakon ún. „polgári másoddiplomás képzés” kezdődött meg az 1962/63. tanév-ben. A növendékeknek a vizsgákon és államvizsgákon egyaránt bizonyítaniuk kel-lett a szakmai képzés és a másodképzés tananyagának elsajátítását is. Államvizsgák voltak: határőrizet, harcászat, lőkiképzés, társadalomtudomány, valamint földrajz vagy német nyelv. 1964. október 1-jén a határőr szakon is megtörténtek a szakasz-parancsnoki, illetve osztályfőnöki váltások. Szakaszparancsnokok a végzős nö-vendékek lettek. Az osztályfőnökök 1964-66-ban vegyesen határőr és honvédtisztek voltak, majd 1967-től minden határőr osztály élén határőr tiszt lett az osztályfőnök.

Első alkalommal 1965-ben avattak kétdiplomás határőr tiszteket az ETI-n: az őrsi ágazaton általános iskolai földrajztanár, a határforgalmi ágazaton német nyelvsza-kos tanár másodképesítést és másoddiplomát szereztek az avatottak.28 Az ETI utolsó tanévében29 a BM Határőr és Karhatalmi Tagozat teljes személyi állománya helyt-állt, teljesítette a képzési dokumentumokban előírt feladatokat és felkészült a főis-kolai képzési rendszer bevezetésére. Az ETI-n utolsó alkalommal 1967. szeptember 2-án volt tisztavatás. 6.1.3. A téma összetett megközelítése érdekében két kiegészítést célszerű tenni

Az ETI-n folytatott képzés nem tudta biztosítani a határőr tiszti utánpótlás szám-

szerű igényét, ezért a határőr tiszthelyettesek részére1961-ben bevezették a tiszti vizsgát.30 Feltételei: önkéntes jelentkezés; legfeljebb 40 éves életkor; legalább 8 általános iskolai végzettség; tiszthelyettesi képzettség; legkevesebb 4 év hivatásos

28 Póder Pál (Budapesti FEP) visszaemlékezése alapján, aki 1961-65 között végzett az ETI-n. 29 ETI BM Határőr és Karhatalmi Tagozatpk. 1967. VIII. 31-i jelentése. BM Hőr. levéltár; nytsz:

02279/1967 30 0015/1962. (V. 26.) sz. BM parancs


241

szolgálat; a beosztásban való helytállás. Szólni kell a tartalékos tisztképzésről is, amely az 1967. március 30-i BM Kollégiumi határozat alapján kezdődött meg.31 A képzésnek két alapvető formája volt: a kétéves tartalékos tiszti iskola, valamint a három-hónapos tartalékos tiszti továbbképző tanfolyam.

7. A képzéstörténeti múlt üzenetei az utókornak

7.1. Örök dilemmát okoz, hogy a rendészeti tisztképzéshez milyen bemenő felté-

teleket célszerű meghatározni: érettségit vagy diplomát; előzze-e sorkatonai, szer-ződéses, hivatásos tiszthelyettesi szolgálat vagy a civil életből kerüljenek be a tiszt-képzésbe? A múlt kutatása és négy évtizedes személyes tapasztalataim alapján ál-láspontom kiforrott: rendészeti rátermettség és elhivatottság. Ezek a döntő kritériu-mok és nem a közép- vagy felsőfokú végzettség; nem az, hogy a felvettek civilként vagy hivatásosként kerülnek be a tisztképzésbe. Vitathatatlanul a rendészeti ágazat előnyére válik a „többcsatornás” bemenet és a tiszti kar sokszínű összetétele. Ezzel együtt, a döntéshozóknak el kellene jutniuk ama paradigma elfogadásáig, hogy a tisztek többségét az arra hivatott intézmény iskolarendszerű képzésén – napjainkban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar alap- és mesterképzé-sén – keresztül kell bevinni a rendészeti praxisba. Minden más képzési forma, mint pl. az ún. „másoddiplomás” képzés, a rendészeti szervező (tiszt) képzés, a különbö-ző át- és vezetőképző tanfolyamok csupán kiegészítő jellegűek lehetnek, és az ily’ módon bekerültek száma és aránya nem múlhatja felül az „egyenes ágon” bejutotta-két.

7.2. Ugyancsak „vihart kavar” a képzés időtartama és szintezése; legyen előkép-zés vagy sem; mennyire épüljenek egymásra a különböző képzési szintek: a legény-ség, a tiszthelyettesek és a tisztek képzése? Jól kell értenünk, hogy a képzés időtar-tamát sem ajánlatos voluntarista módon meghatározni. Álláspontom szerint, végső soron a) a tananyag mennyisége, valamint az annak megbízható b) átadásához és c) elsajátításához szükséges idő összhangja kényszeríti ki a minimális – elégséges – optimális időtartam triászát és harmóniáját. Mindezeknek szinkronban kell lenniük a bemeneti adatokkal is, azaz csökkenteni lehet/kell a képzési időt a rendészeti elő-képzettség és tapasztalat függvényében, amint történt is pl. a határvadász tiszthe-lyettesek esetében. Vallom, hogy ma is szorosan egymásra kell építeni a képzési szinteket és „felsőbb osztályba” csak az léphessen, aki teljesítette az előző szint követelményeit.

7.3. Minden képzési koncepció visszatérő kérdése, hogy általános (generalista) képzést vagy erőteljes specializációt célozzon meg? A szakmatörténet is igazolja véleményemet: a két véglet közötti közbülső megoldás a helyes út, vagyis az általá-nos oktatást a képzési folyamat meghatározott szakaszától specialisták célirányos és erőteljes felkészítésévé kell átalakítani. Nem veszhet el a lényeg, esetünkben a ha- 31 BM Titkárság 10-67/3/1967. sz. dokumentum. BM Hőr. Levéltár; nytsz: 0249/1967.

Virányi Gergely

242

tárrendészeti felkészítés. A vámőr tisztek határőrizeti szakkiképzése a 20-as évek végén magas színvonalú volt; a sorozatos testületi átszervezések során a határszol-gálatos, majd határvadász tisztek határőrizeti felkészítését fokozatosan háttérbe szorították és 1938 után megszüntették. Szinte ugyanez játszódott le a pécsi Dózsa Gyalogos Tiszti Iskolán is 1955-56-ban. Napjainkban – az uniós határellenőrzési követelményekből fakadóan sem – nem ismétlődhetnek meg hasonló folyamatok. Máig pontosan nem tisztázott és nem meggyőző okokból (magyarázat több is van), az önálló Határőrséget 2007. december 31-én felszámolták.

Ennek következtében a 2008. január elsejétől integrált Rendőrségen belül kell őriznünk a határrendészeti ágazat értékeit és a határrendészeti tisztképzés színvona-lát ugyanúgy, mint ahogy őrizzük például a közrendvédelmi, a közlekedésrendészeti és a bűnügyi tisztképzést.

7.4. A képzés gyakorlatiasságára minden képzési formában törekedtek. Hatékony tisztképzést lehetetlen a nagy előadótermek falai közé szorítva folytatni. A klasszi-kus tantermi órákat is kiskötelékben és gyakorlatiasan kell levezetni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szaktantermekben, a kabinetekben, a gyakorlótereken, vala-mint a szakmai szerveknél levezetett foglalkozások jelentőségét, továbbá a nélkü-lözhetetlen szakmai gyakorlatokat.

7.5. Sarkalatos vitatéma a tananyag-prioritások meghatározása és az, hogy a szakmaiak mellett milyen jártasságokkal, készségekkel, képességekkel, korhű kife-jezéssel élve: milyen kompetenciákkal vértezzük fel a kibocsátott tiszteket? A határ-rendészeti szakkiképzés mellett mire helyezzük a hangsúlyokat: az ideológiai és politikai nevelőmunkára? a jogi felkészítésre? a rendőri szakmai felkészítésre? a vezetővé képzésre? a pedagógiai, pszichológiai személyiségformálásra? a beosztot-tak kiképzésének módszertanára? A képzéstörténeti múlt mindegyik kérdésre meg-adja az adekvát válaszokat – pro és kontra egyaránt. Saját válaszom kialakult, azon-ban nem szeretném bárkire ráerőltetni, inkább e kérdéseket vitára bocsátom.

7.6. A képzési rendszerek közel mindegyikében fellelhetők az avatottak differen-ciálására irányuló törekvések (rendfokozat, „elsőtiszti beosztás”, illetmény), ame-lyek napjainkban is léteznek és a jövőben is megőrizendő értékek és hagyományok.

7.7. Ma is izgalmas kérdések a tisztképzést végző oktatók száma, jogviszonya (hivatásos állományúak, civilek) és egymáshoz viszonyított aránya; az oktatók ösz-szetétele (főállásúak, szerződésesek, eseti meghívottak); az oktatók általános felső-oktatási és speciális követelményeknek való megfelelése és mindezzel szoros össze-függésben a nagy ellentmondás: szakmai karrier és/vagy oktatói karrier? Nem sza-bad még megkísérelni sem visszafelé forgatni a történelem kerekét, de figyelmet érdemlő tapasztalat például, hogy a Honvéd Kossuth Akadémia esetében a kiválasz-tottakat „próbaszolgálatra” vezényelték az akadémiára, ’s annak letelte után a tisztet kinevezték oktatónak vagy visszairányították állomáshelyére.

7.8. Integráció és széttagoltság: nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket a ki-zárólagosságot élvező, integrált tisztképző (Honvéd Kossuth Akadémia), de ugyan-csak nem lett hatékony a tizenöt fegyvernemi tiszti iskolára széttagolt szisztéma


243

sem. Mindig meg kell találnunk a helyes arányokat és csak a rendszertanilag szoro-san összetartozó képzési formákat és szinteket célszerű egyazon intézményben in-tegrálni. A vizsgált félévszázaddal szemben a legkedvezőbb példát az 1967-től lét-rejövő három katonai főiskola (parancsnoki; mérnöki; repülőhajózó és repülésirá-nyító profillal), és az azokra épülő integrált katonai akadémia szolgáltatja majd. (Zárójelben jegyzem meg, hogy csupán mindaddig, amíg maguk is az erőltetett egyetemi integráció áldozatául nem esnek az ezredfordulón.)

7.9. Következtetéseim nyomán hallani vélem az ellenvetések non plus ultráját: „a fentiek megvalósítása lehetetlen, pénz egy fillér sincs, szállj le a Földre”. Ne feled-jük, a felsőoktatás gesztációs ideje nagyon hosszú: amit ma jól csinálunk, az húsz év múlva kamatozik, ellenben amit ma elrontunk, azt húsz év elmúltával sem hoz-zuk helyre. Ahogy ne feledjük azt sem, hogy elmaradott régiók és országok, ame-lyek az elmúlt évtizedekben igazán befektettek az oktatásba és a kutatásba, ma a Világ legversenyképesebb térségeit alkotják.

Befejezésként

A jubileumi kötet végessége miatt ennek az írásnak nem lehetett tárgya az 1967-

től 2013-ig tartó, közel fél évszázad felvázolása is. E „második félidő” rendszerezé-se és közreadása – reményeim szerint – egy újabb tanulmány tárgyát képez(het)i majd.

A sorállományhoz kapcsolódó határőr tisztképzés végnapjai

245

Dr. Fórizs Sándor nyá. rendőr dandártábornok egyetemi tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar


1994. március 15-ével a Határőrség Országos Parancsnoka kinevezett a Kossuth

Lajos Katonai Főiskola Határőr Tanszéke vezetőjének. Nagy határozottsággal, ma-gabiztossággal kezdtem ehhez a munkához, mely elbizakodottság több forrásból táplálkozott. Tiszti pályafutásom kezdetén hét évet töltöttem őrsön, kettőt osztrák viszonylatban parancsnokhelyettesként, ötöt a jugoszláv államhatáron mint őrspa-rancsnok. Dolgoztam az elektromos jelzőrendszer mellett és néhány hónapot átke-lőhelyen is eltöltöttem. Beleláttam a kerület/igazgatóság munkájába, részvettem fegyveres személyek felkutatásában és több nagyobb razziában. Közvetlenül a tan-székvezetői kinevezésem előtt tanszékvezető-helyettes voltam a Zrínyi Miklós Ka-tonai Akadémián már tíz éves oktatói tapasztalattal a hátam mögött. Én is a Kossuth Főiskolán végeztem, igaz meglehetősen régen, 1973-ban. Ennek ellenére magabiz-tosan úgy éreztem, az új beosztásom ellátásához szükséges felkészültséggel mind szakmai, mind pedig oktatói vonalon bőven rendelkezem. Az első hónapok azonnal megmutatták, sok mindennel számoltam, csak az akkori utóbbi öt év eseményeivel nem és azokat a különleges körülményeket pedig kívülről nem láthattam, melyek a Kossuth Főiskolán a határőr tisztképzés körül kialakultak.

A BM Határőrség tisztjeinek képzése 1960-tól a MNK belügyminiszter helyette-sének és az MN Vezérkari Főnökének 007/1960. számú Közös Utasítása alapján folyt honvédségi tanintézetben. 1964 szeptemberében avattak először olyan tiszte-ket, akik már két oklevelet, tiszti és szaktechnikusi, kaptak. 1967-ben nyilvánítot-ták a tiszti iskolákat főiskolának. A Kossuth Lajos Katonai Főiskola 1967-1996 között működött és 1967-ben négy éves képzési programmal kezdett.

A határőr tisztképzés rendkívül nagy hagyományokkal, jelentős tapasztalatokkal rendelkezett a rendszerváltozás idejére (1989/1990) és értelemszerűen a képzés szerkezetében, az évtizedek folyamán végrehajtott módosításokban, igazodott a honvédségi anyaintézmény döntéseihez. A sok pozitív tapasztalat, amelyet a főisko-la az évtizedek folyamán felhalmozott még inkább kiemeli számomra a Határőrség vezetésének azon merész és akkor sokat vitatott döntését, hogy a tisztképzést 1992-től véglegesen áthelyezik a Rendőrtiszti Főiskolára. Én ezzel az elhatározással je-lenleg is maximálisan egyetértek, azt gondolom, elkerülhetetlen volt, jelentős elő-nyöket biztosított a szervezet számára, új lehetőségeket nyitott meg. Csak elismerni tudom az akkori országos vezetés reális helyzetértékelését, akik annak ellenére, hogy száz szállal kötődtek a katonai képzéshez és a katonai jellegű határőrizeti megoldásokhoz, felismerték ennek a lépésnek a szükségességét, mégpedig a rend-

Fórizs Sándor

246

szerváltozás meglehetősen zűrzavaros eseményei között is. Ezzel gyakorlatilag minden később ott végzett határőr tisztnek biztosították a lehetőséget, hogy „rendőrtisztis” diplomával a hátuk mögött eredményesen dolgozhassanak, a későbbi integráció viharait „túlélve”.

Az elgondolás már 1990-ben kialakult, az új tanszék 1992-ben került megalakí-tásra. Valahonnan innen indítom én a hagyományos képzés végnapjait, bár dátu-mozhatnám a rendszerváltozástól is, esetleg 1998-tól a határőr sorállomány meg-szűnésétől. A 2008-ig terjedő ez utáni időszak a régi típusú felkészítésben, a végre-hajtott képzési modernizáció ellenére, már csak egy fokozatos megszűnés és bizo-nyos értelemben vergődés, el nem ismert erőfeszítés sorozat lett az én szememben.

A Határőrség Országos Parancsnoka 1991. január 17-i levelében a Belügyminisz-térium rendészeti helyettes államtitkárához fordult melyben ismertette a Határőrség vezetésének a tisztképzés jövőjéhez kapcsolódó elképzelését. A levél szerint Kiss Kálmán ezredes a BM Határőrség törzsfőnöke és dr. Bakondi György ezredes törzs-főnök-helyettes, tájékoztatta Szabó János mérnök vezérőrnagyot a KLKF parancs-nokát a Határőrség tisztképzésre vonatkozó döntéseiről. A levél szerint:

„Az Urak ismertették terveinket, mely szerint a parancsnoki képzés helyett az új határőrizeti törvényhez, a hivatásos határőrizet követelményeihez jobban igazodó határrendész képzés kerülne bevezetésre 1992-es tanévkezdettől a Rendőrtiszti Fő-iskolán.”

„A főiskola parancsnoka egyetértett azzal, hogy 1991-es tanévtől új évfolyam már nem indulna, és a jelenleg 27 első éves és 46 fő másodéves még befejezné meg-kezdett tanulmányait a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán.”

„A KLKF szaktanszék állománya kettős feladatot látna el, végrehajtaná a mara-dó állomány felkészítését másrészt előkészítené az RTF-en az 1992-es tanévben induló képzést.”

„Szabó vezérőrnagy biztosított a támogatásról és tájékoztatást adott, hogy a Honvédség visszatér a négy éves képzési rendszerre.”1

A levél megfogalmazása világos és egy 3-4 éves idősávban kijelöli az ezen a té-ren jelentkező fontosabb feladatokat, mint az új tanszék felállítása és a képzés bein-dítása, illetve a régi típusú felkészítés kifuttatása. Eleve nehézségek elé nézett az az elképzelés, hogy az oktatók két irányban fognak dolgozni párhuzamosan a két tan-intézetben.

Az első felterjesztést követi egy második is a rendészeti helyettes államtitkár ré-szére 1991. június 14-i dátummal az országos parancsnok aláírásával. Az újabb okmány tovább részletezi a vezetés nézeteit a tisztképzésre vonatkozóan.2

1 Magyar Országos Levéltár, HOP XIX-B-10, 1991.év, 10. doboz, Folyószám 4, Nyilv. szám

172/1991 2 Magyar Országos Levéltár, HOP XIX-B-10, 1991.év, 102.doboz, Folyószám 2.,Nyilv. szám

172/15/1991


247

Az országos parancsnok elgondolása, hogy a Rendőrtiszti Főiskolán a Határren-dészeti Tanszék 1992 január 1-jétől megkezdi működését, a KLKF-en a Határőr Tanszék 1993. augusztus 31-ével befejezi a tevékenységét. A jelenleg ott lévő hall-gatók három éves képzési rendszerben, pedagógiai másodképzéssel és diplomával, a Kossuthon kerülnek avatásra 1991-1993. között.

A levélben kezdeményezték, hogy az 1991. évi felvételit az RTF-re határrendé-szeti szakra a Kossuth tanszéke végezze a rendőrtiszti felvételi előírásai szerint, mivel a határőr képzés oda lett meghirdetve és nem az RTF-re, de a hallgatók már az új helyre kerüljenek beiskolázásra, illetve Körmendre egy éves előképzésre. (Körmendi Határőr Kiképző és Továbbképző Intézet). Ez a felvételi 1991. június 25 – július 10. között volt tervezve.

De ilyen határozott elképzelések mellett miként kerültem én 1994-ben a szent-endrei Határőr Tanszékre? A levéltár 1993-94-95-ös Határőrséggel foglalkozó dobozai tömve vannak a jugoszláviai események jelentéseivel; akció és határvadász századok, zászlóaljak okmányaival; a Viszonylati Parancsnokság jelentéseivel; „Baranyavár” dokumentációval, zászlóalj törzsvezetési gyakorlatokkal. Hirtelen új irányt vettek az események, még ha csak ideiglenes jelleggel, de sajnos több éves kihatással. Véleményem szerint semmi sem volt rombolóbb, fékezőbb hatással a határőrségi rendészeti átszervezésre mint a szerb- horvát konfliktus és háború. Fel-csillantotta a lehetőséget egy két, (vagy) több lábon álló szervezet létrehozására, melynek egyik része határrendészeti, a másik fele határvadász területen működik. Rövid ideig úgy látszott, igény lehet a Honvédség mellett egy másik, félkatonai szervezet létrehozására. A kettős jelleg megvalósítása amúgy rengeteg pénzbe és később feleslegesnek bizonyult átszervezésbe került, de bizonyos körülmények érvényesülése esetén talán sikerülhetett volna. Egy nagyobb létszámú határvadász kötelék működése pedig indokolhatta volna a korábbi tisztképzés esetleg csökken-tett létszámú megtartását, hiszen ez parancsnoki és kötelékképzettséget, valamint komoly fegyver, harcjármű és egyéb speciális ismereteket igényelt.

Átszervezések a honvédségi képzésben 1994-re a Kossuth Főiskolán is jelentős változások következtek be, melyek sze-

rencsétlen módon befolyásolták a megbontott határőr tisztképzés újjáélesztését. 1986/87. tanévtől az 1990/91. tanévig hároméves képzés folyt, kollégiumi nevelő-tanári képesítést kaptak a hallgatók határőr szakon. 1991-től ismét négy évesé vált a tisztképzés, a polgári képesítés parancsnoki szakon üzemmérnök - tanár lett. Ez a határrendészeti profilnak végképp nem felelt meg, jelentős óraszámot vittek el a matematikai-technikai tantárgyak. Sok hallgatónak lényegében nem volt affinitása ezen ismeretek iránt, az iskolába a határőr képzés miatt jelentkeztek, nem tudták teljesíteni a műszaki követelményeket és kiestek az intézményből.

Fórizs Sándor

248

A Honvédség erre az időszakra jutott el a radikális leépítés, létszámcsökkentés gondolatához. A beiskolázások száma meredeken zuhant, képzés közben is redu-kálni akarták a már meglévő osztályok létszámát. Így olyan érdekes szituáció ala-kult ki, hogy még elsőéves harckocsizó hallgatók is átiratkoztak határőr szakra, példásan teljesítve a követelményeket. A hallgatói létszámon belül fokozatosan nőtt a határőrök aránya, lassan elérve az összlétszám harmadát. A főiskola hivatásos és polgári tanári állománya körében jelentős elbizonytalanodás volt érezhető mely kihatott az oktatás színvonalára és az általános körülményekre.

1993-ban új felsőoktatási törvény lépett életbe. Jelentős követelményeket támasz-tott a főiskolai és egyetemi oktatókkal kapcsolatban.

1996. szeptember elsejével megalakult a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem a korábbi Katonai Akadémia bázisán. A tanintézet kivált a Magyar Honvédség had-rendjéből és önálló intézményként a honvédelmi miniszter alárendeltségébe került. Két kart alapítottak, „Hadtudományi Kar” és „Vezetés- és Szervezéstudományi Kar” néven. Az intézmények számának csökkentését célzó, egyébként elfogadható, törekvésnek megfelelően előkészítették az egyetem és a főiskolák összevonását. A Kossuth Főiskola felső és középszintű (tanszékvezetői) vezetése kvalifikáció szem-pontjából nem felelt meg a felsőoktatási törvény előírásainak és határozottan elma-radt az egyetem törzsállományától. A csúcsvezetés nem rendelkezett tudományos fokozattal, általában nem tudták felmutatni az esetleges összevonással jelentkező pályázáshoz szükséges feltételeket. Az iskolát korábban nagy tapasztalatokkal és szerintem eredményesen irányították, de az új feltételeken egyszerűen elbuktak, azok teljesen váratlanul érték őket. Ez a vezetés nem is tudta képviselni és eredmé-nyesen érvényre juttatni az iskola, az ott dolgozók érdekeit, hiszen a kialakuló új szervezetben nem töltöttek be lényeges, meghatározó pozíciókat. Így következhetett be, a legfontosabb húsz főiskolai beosztást betöltő személyből, parancsnok, helyet-tesek, tanszékvezetők, összesen három fő maradt hasonló munkakörben. Közülük is az egyik én voltam, akit a Határőrség fizetett és így nem kerültem a fűnyíró hatása alá, valamint megvolt a szükséges tudományos fokozatom. Másik kolléga a testne-velési tanszékvezető, aki kandidátusi fokozattal rendelkezett a „benti” oktatóval szemben. Az ő munkaköre viszont minden döntési pozíciótól messze esett. Lénye-gében 1996-97-ben elveszett a teljes főiskolai oktatást irányító apparátus, mely mindenki által elképzelhető hatással járt. Ez az átszervezésnek a humán oldala. Mondhatjuk, odaveszett Közép-Európa legjobb fekvésű, kiépített katonai főiskolája, a rendkívüli jó adottságokkal rendelkező közeli csobánkai gyakorlóterével, izbégi lőterével, melyeket minden általam is kísért NATO delegáció megcsodált és dicsért. Az úgynevezett „gyalogsági, mezítlábas” tisztképzés pedig bekerült egy világváros közepére, a szokásos kiismerhetetlen magyar döntési rendszert példázva. Természe-tesen ezeken a történéseken nem egy volt határőr tisztnek kellene elgondolkoznia.

A Kossuth Lajos Katonai Főiskola 1996-ban az egyetem önálló főiskolai kara lett, majd 1997. szeptember elsejével beolvadt a Hadtudományi Karba melynek központja 1997-2001 között Szentendrén volt, 2001. augusztus 01-vel beköltözött


249

az üllői úti bázisra, majd ez is megszűnt. Így alakult ki az a helyzet, hogy az egye-tem egyik karán egy időben két tanszéke is volt a Határőrségnek. Az egyik főisko-lai, a másik egyetemi képzéssel foglalkozott. 2000. januártól harmadik, „főiskolai” karként a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola is bekerült az egyetem szerveze-tébe.

Szakok, felvételi:

Érdekes megnézni a felsőoktatási tájékoztatókban megjelent, meghirdetett adato-

kat, a határőr-határrendész képzésre vonatkozóan, (6. számú táblázat). Látható, hogy a Határőrség folyamatosan iskolázott be hallgatókat a Zrínyire gyakorlatilag a végső lehetőségekig. Az utolsó tisztavatásra 2008-ban került sor. A Honvédség bizonytalan volt a hogyan tovább, milyen képzést akarunk kérdésben. Az egyik vitatott terület a szakpárosítás lett, a másik a beiskolázási létszám. Mindezek mellett az új szakok anyagát ki kellett dolgozni és akkreditáltatni kellett. Ez időigényes és nagy tapasztalatot igénylő feladat, pont az összevonások idején, amikor jelentős számú oktató távozott a rendszerből. Egyszakos, vagy kétszakos felkészítés? És mi legyen a második szak? Kell-e egyáltalán második szak, vagy az ahhoz szükséges óraszámot fordítsuk a szakmai felkészítésre? Volt olyan év, amikor a szakhirdetés idejére a képzés még nem volt véglegesen akkreditálva. Elképzelheti a tisztelt olva-só, milyen leterhelést jelentett az új felkészítési rendszert kidolgozni a tanárok szá-mára az amúgy is feszített napi munka mellett.

Az alábbi felhívások jelentek meg a felsőoktatási tájékoztatókban: − 1992 és 1993, határőr szak nem került kiírásra a Kossuthra; − 1994, újra jelentkezik a határőr szak „határőr mérnök - ta-

nár”megnevezéssel. Az iskola a létszámot nem bontja, a meghirdetett öt szakra 175 hallgatói hely van melyből a Határőrség 20-25 főt kapott.

− 1995, a határőr szakot „szociálpedagógus” párosítással kívánják indítani. összesen hat szak 175 fővel.

− 1996, újra mérnök-tanár képzés került meghirdetésre járműgépész szak-iránnyal. Öt szak, 175 fő.

− 1997, az egyetemi képzésre már „határrendészeti- és védelmi vezetői szak” néven négy féléves levelező rendszerű felkészítés lett meghirdetve 40 hely-lyel. A főiskolai szintű szakok nevei nem jelennek meg, összlétszám a ha-tárőrökkel együtt 100 fő, jelentős csökkenés látható. Az új szakok akkreditációja még nem történt meg. A tájékoztatóban az alábbiak olvasha-tók:” A ZMNE egyetemi és főiskolai karain 1997. szeptembertől új képzési szerkezetben történik az oktatás. Az újegyetemi (10,6 illetve 4 féléves) sza-kok akkreditációja folyamatban van. A választható szakokról a ZMNE or-

Fórizs Sándor

250

szágos napilapokban tájékoztatást ad.”3 Megerősítik, a Határőrség részére is lesz beiskolázás. „A szentendrei Kossuth Lajos Főiskolai Kar az MH szá-razföldi csapatai, valamint a BM Határőrség részére készít fel tiszteket.” Az 1997-es felvételi tájékoztatóban a ZMNE még négy karral, két egyetemi és két főiskolai szerepel, a Bolyai önálló főiskolaként.

− 1998, ebben az évben már a „Határrendészeti- és védelmi vezetői szak” sze-repel főiskolai szinten nappali 8 féléves felkészítéssel 25 fő részére. Ugyan-ennek a szaknak hat féléves egyetemi szintű kimenete szerepel 20 fővel. Érdekesség, hogy a szakon belül határvédelmi és határrendészeti szakirá-nyok kerültek kidolgozásra.

Az új szakkal, a „Határrendészeti- és védelmi Vezető Szak”- kal a zrínyis tanszé-

kek megkísérelték lereagálni, megválaszolni a rendészeti jellegű egyetemi és főis-kolai felkészítés kihívásait, egyben megfelelni a Határőrség új igényinek és életké-pesnek maradni a rendőrtisztis határrendészeti felkészítés mellett.1998-ban meg-szűnt a határőr sorállomány, erre is szükséges volt reagálni. Mindezek mellett az egyetemi, most már master szak szükségessé tette, hogy alatta főiskolai bachelor képzés folyjék. Ezt előírták az akkreditációs feltételek. Ezzel a Határőrség is kény-szerpályára került, a véleményem szerint. Továbbra is igényelte az egyetemi felké-szítést, ezt a beiskolázási létszámok 2007-ig jól mutatják. Ugyanakkor ezen képzés fenntartásához működtetnie kellett az alsóbb szintű főiskolai oktatást is. Így alakul-hatott ki az a szituáció, hogy a főiskolai szintre 2005-ben, az egyetemi szintre 2007-ben hirdettek meg utoljára felvételt. Mindvégig elegendő jelentkező volt a főiskolai szintre. A Határőrség az utolsó pillanatig kihasználta a kétszintű képzés lehetőségét és iskolázott be hallgatókat.

A határőr tanszék helyzete 1994 és 2000 között

Az előzőekben leírtakból már látszik, a tanintézeti, honvédségi helyzet rendkívül

viharosan alakult a folyamatos átszervezések és szakváltások miatt. Stabil iskolai háttérről nem beszélhetünk. A Határőrség részéről az adott körülmények között minden lehetséges támogatást megkaptunk. Ezt tükrözik a kiadott állománytáblák, (1-3. számú táblázatok) és hivatkozások.4 Az állománytáblák messzemenően figye-lembe vették, hogy a rendészeti jellegű felkészítéshez a Zrínyin és a Kossuthon, majd az összevonás után a kettőn együtt, hiányzik az a tanintézeti háttér, amelyik a nem szakmai vonatkozású rendészeti-jogi órákat felkínálná. Ezeknek a tanintéze-teknek nem volt (és ma sincs), olyan oktatási - szervezeti egysége, tanszéke, melyek

3 1997. évi Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató

4 Magyar Országos Levéltár, HOP XIX-B-10, 1992.év, 8. doboz, 3. Sorszám, T-125/29/1992 Magyar Országos Levéltár, HOP XIX-B-10, 1994.év, 8. doboz, 3. Sorszám, 3-1/05-7/1994 Magyar Országos Levéltár, HOP XIX-B-10, 2001. év, 7. doboz, 1. Sorszám, 3-1/ 5-71/2000


251

büntetőjog, büntető eljárásjog, kriminalisztika, kriminológia, stb. tantárgyak oktatá-sát fel tudták volna vállalni. De egyéb tantárgyak vonatkozásában is, informatika, kommunikáció, vezetéselmélet, pszichológia, testnevelés-közelharc, lőkiképzés, a feldolgozott tematikák alapvetően katonai jellegűek voltak, csak áttételesen haszno-síthatók a saját hallgatóknál. Ezért lényegében a tanszékeknek kis főiskolaként kel-lett működniük, saját oktatókat keresni azon témákhoz, melyeknek egyébként vol-tak tanszékeik. Ezt az állománytábla magasabb oktatói létszáma elvileg biztosította. Külső előadói díj tette lehetővé máshonnan oktatók meghívását és jelentősebb ösz-szegeket kaptunk a tanszéki könyvtár feltöltésére szakirodalommal, rendészeti-jogi jegyzetekkel, tankönyvekkel, hiszen ilyenekkel a honvédségi könyvtár nem rendel-kezett.

Az új és üres státuszok aktiválása viszont nagy nehézségekbe ütközött. Elsősor-ban jogi végzettségű oktatókra lett volna szükség, a hagyományos határőr felké-szültségű tisztekkel rendelkeztünk. A megkeresettek gyakran vonakodtak felvállalni egy ilyen lehetőséget. Részben az egyáltalán nem könnyű oktatási feladatok miatt. Másrészről a tanszék helyzetét mindenki labilisnak ítélte, bizonytalannak a hosz-szabb távú jövőjét, meglévő munkaköröket nem kívántak egy veszélyes szituációért feladni. Így gyakran maradt a fiatal tisztek egyetemre történő beiskolázása. Ők lel-kesen dolgoztak, a jogi anyagban néhány órával jártak előrébb, mint a tulajdonkép-peni hallgatók. Nekik viszont még a hagyományos gyakorlati tapasztalatuk is kevés volt.

A tanszék 1991-92-es kettéosztásakor a határforgalmi és a határőr felderítő szak-csoport átköltözött a Rendőrtiszti Főiskolára. Pontosan az a rendészeti rész, amely majd itt is nagyon hiányozni fog. Természetesen az akkori döntés elfogadható volt, hiszen a tanszék teljes felszámolása lett célul kitűzve. A képzés maradására vonat-kozó módosítás így egy féloldalas szervezetet eredményezett, melyen gyorsan szük-séges lett változtatni.

Hogy a helyzet ne legyen könnyebb, a rendészeti vezető szak megalapításáig folyt a mérnök- tanár másoddiplomás képzés. A felkészítés rendészeti jellegének erősítését meghatározóan akadályozta az oktatásban lévő akkreditált tananyag, melyből az érintett műszaki tanszékek nem kívántak tanórákat átadni. Ilyen jellegű törekvésünk, a műszaki órák „lefaragása”, feszültséget gerjesztett az iskolán belül. Mivel szükségesnek láttuk a hiányzó ismeretek, főleg jogi anyag beállítását, ezt gyakran a hallgatók szabadidejének terhére tudtuk megtenni és reméltük a pozitív hozzáállásukat. Ugyanakkor ez a leoktatott óraszám a leckekönyvben csak mint szabadon választott tananyag jelenhetett meg.

Szerettük volna, ha az egyetem egyes tanszékein, például a jogi tanszéken ahol nemzetközi és hadijog oktatás folyt, igényeink szerint szélesítené az oktatási profilt a különböző jogágak, büntetőjog stb. irányába, de ez nem valósult meg.

Fórizs Sándor

252

Két szak rövid összehasonlítása Egy új rendészeti jellegű alap és kiegészítő szak beindítása nagyon jó elképzelés

volt és színvonalas akkreditált képzés lehetőségét eredményezte. Megtervezésénél a tanszékek elvileg szabad kezet kaptak, hiszen az iskolán belül senki érdekeit sem sértette a megjelenése, az eddigi felkészítés modernizálásának tekintették. A magas óraszám megengedte a sokoldalú tananyag válogatást. Az iskola általános napirend-je, az RTF-en nem jelentkező kötöttségek szilárd érvényesülése, szoros napirend, állandó felügyelet megvalósulása a hallgatói század vezetése részéről, a tanórák feltétlen látogatása nem csak papírforma szerint, érezhető pozitívumokat eredmé-nyezett. Továbbra is megmaradt a szakmai felkészítés támogatottságának szűkössé-ge az egyetem részéről.

Már mint lezárult korszakot vizsgálva összehasonlítottam a két tanintézet, RTF Rendészeti Igazgatási Szak Határrendészeti Szakirány és a ZMNE Határrendészeti és- Védelmi Vezetői Szak főiskolai alapképzés fontosabb adatait. Mindkét taninté-zet 2003/2004. tanéve számait vizsgáltam. Párhuzamot vonni, vagy összevetni meg-lehetősen nehéz a tantárgyak eltérő besorolása, a teljesen más tantárgyak szerepelte-tése miatt is. A zrínyis oktatási programban három szakiránya is volt a képzésnek: határrendészeti, határvédelmi, rendészet-technikai. Ezek közül a könnyebb egyezte-tés miatt a határrendészeti szakirányt választottam. A hat és nyolcszemeszteres szerkezet eleve eltérő óraszámokat tesz lehetővé. A katonai tanintézetben a heti óraszámok is magasabbak voltak, valamint a szemeszter is egy héttel tovább tartott. A rendőrtisztin a határrendészeti képzés más szakirányokkal közösen folyt, szoro-san igazodva azok struktúrájához és óraszámaihoz. A másik tanszéknek relatíve szabadabb volt a keze a képzés tervezésénél. Nehezebb lett a helyzete a két határőr tanszék Zrínyin történt összevonását követően, mert párhuzamosan főiskolai és egyetemi képzést is folytatniuk kellett. Az 4. számú táblázat tartalmazza a fonto-sabb kigyűjtött információkat, a meghatározó tantárgycsoportok összevetését. A szakmai gyakorlatok óraszáma nem számított bele a kontakt foglalkozásokba.

Alapvető következtetésként elmondható, a Zrínyin a magas óraszám mellett is nagyon alacsony maradt a jogtudományi tantárgyak óraszáma és aránya, míg az egyéb tantárgyak blokkjában rendkívül széleskörű általános ismereteket nyújtottak. Támaszkodhattak az intézmény sajátosságaira, „A” és „B” kategóriás vezetői enge-délyt követeltek meg, térinformatikát oktattak, katonai közelharc felkészítésben részesítették a hallgatókat, széleskörű társadalomtudományi oktatást végeztek, stb.

A 6. számú táblázat az egyéb tantárgyakat és óraszámaikat szemlélteti. Látható, a magasabb zrínyis óraszám nagyobb mozgásteret biztosított általános ismeretek fel-dolgozásához, az általános műveltség növeléséhez.

Azt is hangsúlyoznunk szükséges, ez a sajátos felkészítési rendszer mely 1994-2006 között kialakult és érvényesült, s filozófiájában megkísérelte összekapcsolni a modern rendészeti (rendőri) felsőoktatást egy honvédségi tanintézet feltételeivel, példa nélkül áll, de több egyébként nem jelentkező pozitív sajátossággal is rendel-


253

kezett, pluszt adott elsősorban a hallgatóknak. Megmaradt viszont az iskola bizo-nyos mértékű elszigeteltsége a magyarországi rendészeti főáramlatoktól. Az általá-nos nemzetközi rendőri felkészítési trenddel sem mutatott hasonlóságot, különösen nem a számunkra pozitív mintaként szolgálható németországi rendszerekkel, amint azt Szabó Andrea itt jelzett tanulmányában bemutatja.5

Véleményem szerint a Kossuthon majd a Zrínyin dolgozó hallgatók és oktatók munkájának legnagyobb elismerése az a tény, a Határőrség vezetése a legutolsó pillanatig fenntartotta, finanszírozta a képzést.

Tanszékek állománytáblázata

1. számú táblázat

ZMKA KLKF RTF 1992.03.01. (3) Ezredes 1 1 1 Alezredes oktató 14 14 13 Alezredes hallgató 37 - - Zászlós, tiszthelyettes és

hallgató 1 75 + 2 75 + 1

Kinevezett polgári alkal-mazott

4 3 2

Sor hallgató - 25 25 Százados - 1 -


1994.05.01.(4) Ezredes 1 1 1 Alezredes oktató 8 11 10 Alezredes hallgató 40 - - Őrnagy - 1 - Százados - 1 - Zászlós, tiszthelyettes 1 2 1 Törzszászlós hallgató - 65 75 Sor hallgató - 25 -

5 Szabó Andrea, A németországi rendészeti felsőoktatásról. In: Ádám Antal (szerk.) PhD Tanulmá-

nyok 11. Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolája. 2012.535. o.

Fórizs Sándor

254


ZMNE (e) ZMNE (f) RTF 2000.01.01. (5) Ezredes 1 1 1 Alezredes oktató 14 14 10 Őrnagy - 2 - Főtörzszászlós 1 2 1 Közalkalmazott 4 3 2 Őrnagy hallgató 30 - - Főtörzszászlós hallgató - 25 60 Ösztöndíjas hallgató - 75 30

Óraszámok összehasonlítása, 2003-as év6


RTF ZMNE Össz kontaktóra 2591 3600 Szakmai gyakorlat 320 420 Testnevelés 190 (7,3%) 270 (7,5%) Idegen nyelv 288 (11,1%) 540 (15%) Jogi tantárgyak 619 (23,8%) 330 (9%) Egyéb tantárgyak 683 (26,3%) 1260 (35%) Szakmai tantárgyak 811 (31,3%) 1200 (33%)

6 Rendőrtiszti Főiskola Hallgatói tájékoztató, 2003, nyilvántartási szám nélkül

Tanterv, a Határredészeti és- Védelmi Vezetői Szak határrendészeti vezető szakirány, főiskolai szintű alapképzés nappali tagozat (2002-2006 kurzus), nyilvántartási szám nélkül


255

Az egyéb tantárgyak megoszlása 2003-ban7


Tantárgy RTF ZMNE Szociológia 32 30 Pszichológia 96 60 Informatika 64 90 Vezetéselmélet 48 120 Kommunikáció 30 30 Politikaelmélet/Politológia 32 30 Filozófia és kultúrtörténet - 90 Közgazdaságtan - 30 Biztonságpolitika - 30 Logika - 30 Matematika - 45 Etika 32 - Pedagógia 24 - Robotzsaru 24 - Összesen 382 585

7 Rendőrtiszti Főiskola Hallgatói tájékoztató, 2003, nyilvántartási szám nélkül

Tanterv, a Határredészeti és- Védelmi Vezetői Szak határrendészeti vezető szakirány, főiskolai szintű alapképzés nappali tagozat (2002-2006 kurzus), nyilvántartási szám nélkül

Fórizs Sándor

256

Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató adatai

Meghirdetett létszám


Év KLKF/ZMNE (f) RTF ZMNE (e) Nappali Levelező Nappali Levelező

1990 Határőr szak létszám nélkül

- -


- -

1992 - - - 1993 - 30 60


30 60


- 75

1996 Határőr mérnök-tanár létszám nélkül

25 75


25 15 -

40

1998 25 25 15 - 20 1999 20 25 25 15 -

2000 20 fő nappali / 15 fő levelező

20 20 10 15

2001 20 25 25 10 - 2002 25 50 25 15 15 2003 35 50 25 15 15 2004 30 40 15 15 15 2005 35 25 - 15 - 2006 - 25 - 15 - 2007 - 15<20 - - 10 2008 - 15<20 - - -

Az alap- és felsőfokú határőr tisztképzés sajátosságai a ZMNE határőr tanszéken 2002 és 2008 között

257

Dr. Kovács Gábor rendőr ezredes tanszékvezető egyetemi docens, rektorhelyettes, Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Az alap- és felsőfokú határőr tisztképzés sajátosságai a ZMNE határőr tanszéken

2002 és 2008 között

Bevezetés Az első magyar határrendőrségről szóló törvény kihirdetésének száztíz éves jubi-

leuma alkalmából célszerű áttekinteni a magyar határőr tisztképzés fejezeteit. Meg-állapíthatjuk, hogy a katonai felsőoktatásban az 1950-es évektől egészen 2008-ig megszakítás nélkül folyt az államhatárok rendészetével és védelmével összefüggő feladatok ellátására képes határőr vezetők (tisztek) főiskolai szintű alap és ahhoz szorosan kapcsolódó egyetemi szintű kiegészítő képzése.

Kicsit visszapörgetve a történelem lapjait látható, hogy a határőr tisztképzés tör-ténetében meghatározó szereppel bírt az egykori Kossuth Lajos Katonai Főiskola Határőr Tanszéke, ezen intézet falai közül került ki ebben az időszakban a Határőr-ség gerincét alkotó parancsnoki állomány.

A folyamatos átszervezések eredményeként ennek a tanszéknek jogutódja a Zrí-nyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar Határőr Tanszéke lett, mely 2008-ban kibocsátva az utolsó évfolyamát, jogutód nélkül meg-szűnt.

Ebben a tanulmányban – hogy a 2002 és 2008 közötti időszak előzményeit is lás-suk – röviden összefoglalásra kerül a határőr tisztképzés története. Tisztképzés a II. világháború után

1944 és 1947 között a Határőrségnél szervezett tisztképzés nem folyt. A határőr-

tisztek felkészítését általában néhány hónapos tanfolyam keretében valósították meg. A tiszti állomány képzettségi foka növelésének érdekében létrehozott Honvéd Kossuth Akadémia 1947. október 1-jén kezdte meg működését.

Az első tisztek avatására 1948-ban került sor, közülük jelentős számban kerültek a Határőrség szervezetébe. 1949-ben megszűnt a Honvéd Kossuth Akadémia. He-lyette létrehozásra kerültek a fegyvernemi tiszti iskolák, ahol a képzési időt – az egyéves sorkatonai szolgálat és a tisztes iskola elvégzése után – egy évben határoz-ták meg.

1950 és 1955 között a határőr tisztképzés az ÁVH Vorosilov Határőr és Belső Karhatalmi Tiszti Iskolában zajlott, amely kezdetben három-hat hónapos, később

Kovács Gábor

258

egyéves, majd 1953 januárjától két éves, 1954-től pedig három éves képzési idővel működött.

1959 decemberében a Honvédelmi Minisztérium új feladatot határozott meg az Egyesített Tiszti Iskola részére. Ennek a változtatásnak a lényege az volt, hogy a képzési időt négy évre emelték fel, és a katonai mellett egy polgári képesítést is kaptak a tisztjelöltek. A határőr tisztképzésben a másoddiploma a német-, illetve orosz nyelvtanári képzettség volt

. Az önálló tanszék megalakítása és tevékenysége 1960 és 1967 között

1960-ban a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke és a BM I. Csoportfőnöke megalakították az Egyesített Tiszti Iskola Összfegyvernemi Tagozat kötelékében az első Határőr és Karhatalmi Tanszéket.

1963-64-ben a Határőrség soproni Pataki Ferenc laktanyája, majd az 1964-65-ös tanévtől kezdve a Kiskunhalasi Határőr Kerület alárendeltségébe tartozó Szegedi laktanya adott otthont az első évfolyam képzéséhez. A Határőr Tanszék a Kossuth Lajos Katonai Főiskola szervezetében (KLKF) (1967-1996)

1967 szeptemberében az Egyesített Tiszti Iskola utódjaként három katonai főis-kola alakult meg. A határőr tisztképzés Szentendrére, a Kossuth Lajos Katonai Fő-iskolára került. A határőr tanszéken két ágazat jött létre: a határőr alegységparancsnoki – amelyhez földrajz szakos tanári képesítés és az útlevélkeze-lői – amelyhez német nyelvszakos tanári képesítés volt a megszerezhető másoddip-loma. Az 1967-68-as oktatási évben a határőr hallgatókat (a Szentendrei objektum befogadóképességének korlátozottsága miatt) Budapesten a Zách utcában helyezték el.

1972 szeptemberétől – a szentendrei objektum újjáépítése után – indult az emelt szintű határőrtiszt-képzés. Az új, főiskolai képzés időtartama a korábbi 7 félévről 8 félévre emelkedett, a képzés az őrsparancsnoki beosztás ellátására készítette fel a hallgatókat, a másoddiploma általános iskolai pedagógiai tanári képesítéssé módosult. A karha-talmi tisztek képzése is a tanszék feladata volt1975-ig.

Az 1981-82-es tanévben a „továbbfejlesztett képzési rendszer keretében” másod-képzésként bevezetésre került az általános gépész-üzemeltető üzemmérnök képzés.

A tanszék folyamatosan végezte feladatait. Az 1987-90-ig tartó időszakban a szak megnevezése: határőr, kollégiumi nevelőtanár lett, a képzési idő 6 tanulmányi félévre csökkent.


259

Az oktató munka a KLKF Határ őr Tanszéken 1990-2001 között A Határőrségnél a hivatásos határőrizeti rendszerre áttérés követelményrendszere

jelentős hatással volt a leendő tisztek felkészítésére. A kor kihívásának megfelelően a képzés tananyaga erős jogi felkészítéssel bővült, az átalakított új tantárgyprogra-mok a képzést korszerűvé tették. A képzés – kifutó jelleggel – 1990-1993 között a határőr kollégiumi nevelőtanári másoddiploma megszerzésével párosult, ezt köve-tően a hallgatók nem kaptak másoddiplomás képzést.

1992. február 1-jével úgy tűnt, hogy a határőr tisztképzés súlypontja áttevődik a Rendőrtiszti Főiskolára. Dr. Virányi Gergely határőr ezredes vezetésével teljes egé-szében a KLKF Határőr Tanszék oktatói bázisán megalakult a Rendőrtiszti Főiskola Határrendészeti Tanszéke.

A KLKF Határőr Tanszék 1992-1994 között Dr. Beregnyei József alezredes (ké-sőbb ezredes) vezetésével dolgozott. A tanszék fő profilja erre az időre a határva-dász századok parancsnoki felkészítésére módosult. 1994. márciusától Dr. Fórizs Sándor alezredes (később ezredes) vezette a tanszék munkáját. 1995-ben Dr. Ko-vács István alezredes (később ezredes) vezetésével a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán megalakult a Határőr Műszaki Tanszék.

A megváltozott jogszabályi környezet, az alapfokú és egyetemi szintű tisztképzéssel szemben támasztott főbb követelmények a határőrségi igények tükrében

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2005. január

1-jei módosítása során a Határőrség kikerült a fegyveres erők kötelékéből és rend-védelmi szervvé vált, de egyes feladatai megmaradtak.1 Az alkotmányos rend alap-állapotában a Határőrség tevékenységében alapvetően a rendészeti, rendőri jelleg dominált.

A biztonság komplex megközelítéséből adódóan, a határbiztonság fenntartásáért továbbra is a Határőrség volt a felelős. Magyarországon az államhatár közelében kialakult válság- és konfliktushelyzetek kezelése továbbra is a Határőrség feladata maradt. A Határőrség állandó készenlétű erői, a határvadász századai alkalmasak voltak a határőr csapaterő alkalmazását igénylő ellentevékenység folytatására. A Délszláv-válság bebizonyította, hogy továbbra is szükséges a határőrségi csapaterő alkalmazása. Az ez irányú feladatok végrehajtására alapvetően a Határrendészeti és

1 19/E. § (1) Külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése esetén a támadás

elhárítására, illetőleg az ország területének a honi és szövetséges légvédelmi és repülő készültségi erőkkel való oltalmazására, az alkotmányos rend, az élet- és vagyonbiztonság, a közrend és a közbiztonság védelme érdeké-ben a Kormány a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi terv szerint – a támadással arányos és erre fel-készített erőkkel – a szükségállapot vagy a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig azonnal intéz-kedni köteles. 40/A. § (3) A Határőrség alapvető feladata az államhatár őrzése, rendjének fenntartása.

Kovács Gábor

260

-védelmi vezetői szakon folyt a felkészítés, míg az RTF-en alapított szakirányon elsősorban a békeidőszakhoz kapcsolódó rendészeti feladatokra történő felkészítés folyt.

A társadalmi elvárások és a gazdasági megszorítások szükségessé tették a katonai felsőfokú oktatási intézmények racionalizációját. 1996 szeptemberében a Kossuth Lajos Katonai Főiskola és a Repülőtiszti Főiskola főiskolai karként integrálódott a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetembe. Egy év múlva ezek a karok betagozód-tak a Hadtudományi Kar szervezetébe.

A határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény (a továbbiak-ban: Hőr. törvény) módosítása során indokolt volt a Határőrség alkotmányos jogál-lásával kapcsolatos rendelkezések módosítása.

A Hőr. törvény tartalmazta a Határőrség és a Rendőrség partnerségi megállapo-dásával kapcsolatos feladatmegosztáshoz kapcsolódó szervezetkorszerűsítési, és a Határőrség rendvédelmi szervvé történő átalakulásával kapcsolatos szervezeti, strukturális változásokat. A módosított Hőr. törvény 22.§ 1. bek. a); d); f); g); i); l); pontjaiban a 22/A.§ minden bekezdésében rögzített feladat ellátására alapvetően a ZMNE-en alapított szakon történt a vezetői felkészítés.

A Határőrségnél bekövetkező változások miatt a tananyag-struktúra a továbbiak-ban is jelentősen módosult, még hangsúlyosabban előtérbe került a jogi alapokon nyugvó határrendészeti-vezetői felkészítés.

A növekvő határőrtiszt-szükséglet kielégítésére a tanszék előkészítette és meg-kezdte a levelező rendszerű képzési forma előkészítését, így az 1998-1999-es tan-évben és a 2000-2001-es tanévben egy-egy levelező osztály kezdte meg tanulmá-nyait Szentendrén. A megbízott tanszékvezetői feladatokat ekkor már Dr. Pálvölgyi László alezredes látta el.

Az oktató munka a ZMNE Hadtudományi Kar Határ őr Tanszéken 2001-2004. között

2001 szeptember hónapra a Hadtudományi Kar teljes oktatói és hallgatói állomá-

nya a szentendrei objektumból beköltözött a Zrínyi Egyetem Üllői úti bázisára. A beköltözéssel egy időben a Hadtudományi Kar (ZMNE KLHTK) Határőr Tanszék és a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Kar (BJKMFK) Határőr Műszaki Tanszék összevonására került sor (2002. november 1.). Az átköltözés után újra ki-egészítésre és korszerűsítésre kerültek a képzési dokumentumok, emellett a tanszék átvette a korábbi Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Karon tanuló határőr hallgatók határőr szakmai felkészítését is.

2002. május 1-jétől Dr. Kovács Gábor határőr alezredes (később ezredes) megbí-zott tanszékvezető irányítása mellett folyt az oktató munka. Új feladatként jelentke-zett a Határőrség technikai eszközeinek üzemeltetését végző rendészet-technikai


261

tisztképzés előkészítése és a kreditrendszerű képzés beindítása. A tanszéken tanuló hallgatók létszáma ebben az időszakban közel 130 fő volt.

A 2003-2004-es tanévben a „bolognai folyamat” hatására kidolgozásra kerültek a BSc (főiskolai képzés) képzési dokumentumai.

A Hadtudományi Karon az egyetem honvéd tanszékei 2004. január 1-jével ösz-szevonásra kerültek. A megváltozott körülmények miatt így 2004. december 15-én megszüntetésre került az egyetem Hadtudományi Karán működő Határrendészeti és -védelmi Tanszék, valamint a Határőr Tanszék. A létrejövő új tanszék oktatói be-osztásait pályázat útján töltötték be.

2005. május 1-jétől a tanszékvezetői beosztást – a pályázat elnyerése alapján – Dr. Kovács Gábor határőr alezredes látta el. Az újjáalakult Határőr Tanszék tanári kara a megszűnő tanszékektől átvette az egyetemi szintű (MSc) képzést, valamint tovább folytatta a főiskolai szintű (BSc) képzési feladatokat is. A Határőr Tanszék a határrendészeti és -védelmi vezetői szakon, határrendészeti szakirányon, valamint határrendészeti technikai vezetői szakirányon képzett határőrtiszteket. 2005. szep-tember 1-jével beindult a felsőfokú alapképzés (BSc). Megtörtént a mester (MSc) szintű képzés szakalapítása és a szak indítása.

A tanszék oktatási dokumentumaiba bedolgozásra került a Határőrség által ki-adott Schengeni Akcióterv, a Schengen Kézikönyv (Kódex). A szakmai tantárgyak ismeretanyagában meghatározóvá vált az uniós határőrizeti rendszer működésével kapcsolatos tudnivalók oktatása. A tananyag nagy része a hallgatók számára digitá-lis formában is hozzáférhetővé vált, kísérleti jelleggel beindult a tanszék távoktatást támogató portálja a www.hunbord.hu honlapon.

A Határrendészeti és -védelmi vezetői szakon folyó alapfokú (BSc) és egyetemi szintű (MSc) határőr tisztképzési rendszer, a célok és követelmények

A szak a hadtudomány tudományágán belül a védelmi képzési ágban szerepelt,

ez a megnevezésében is tükröződött. A Határőrség feladatrendszerének megfelelően a képzés fő irányát a rendészeti- és a határőr csapatkötelékben végrehajtandó fel-adatok ellátására történő vezetői felkészítés jelentette. A képzés BSc (főiskolai) és MSc (egyetemi) szinten folyt, melyet a jogelméleti és vezetéselméleti alapokra épí-tett jogalkalmazási és gyakorlati vezetői felkészítés jellemzett. Erre épült a (PhD) tudományos képzés. Mindezek mellett, a tanszék végezte a Határőrség tudományos munkájának irányítását.

A szak képzési célja a következő volt: hivatásos tisztek (vezetők) képzése a Ha-tárőrség részére, akik a szak gyakorlati műveléséhez szükséges általános műveltsé-gi, általános jogi, természettudományi, műszaki-technikai, közgazdasági, katonai, határrendészeti és -védelmi szakmai, valamint a rendvédelmi ismereteik és gyakor-lati készségeik, továbbá legalább egy idegen nyelv középfokú ismerete birtokában a beosztási feladataik megismerése után alkalmassá váltak a rájuk bízott szervezetek

Kovács Gábor

262

vezetésére, határrendészeti, valamint a rendvédelmi feladataik megoldására az al-kotmányos rend alap és minősített időszakában.

A határrendészeti és -védelmi vezetői alapszak BSc (főiskolai) szintű képzés

A megalakított és 2005. szeptember hónaptól indított BSc (főiskolai) szak illesz-

kedett az alapszakok javasolt struktúrájába és így megfelelt az Európai Felsőoktatá-si Térség kialakítását célzó stratégiának és képzési formának. A BSc (főiskolai) szintű nappali alapképzés képzési ideje 6 félév (180 kredit megszerzése). A határ-rendészeti és -védelmi vezetői szak szakalapítási dokumentumaiban szereplő képe-sítési követelményekben elsősorban a vezetési, szervezési, csapatvezetési és határ-rendészeti-technikai, informatikai ismeretekre helyeződött a fő hangsúly, a szakon két szakirány került alapításra:

− Határrendészeti és -védelmi vezetői szakirány, − Határrendészeti technikai vezetői szakirány.

Mindkét szakirány képzésében elvárt általános kompetenciák az alábbiak voltak:

A szakirányokon végzett tisztek a tréningrendszerű gyakorlati felkészítés eredmé-nyeként megfelelő problémamegoldó, konfliktuskezelő képességgel rendelkezze-nek. Az általuk vezetett szervezetet kooperatív vezetési stílussal, az együttműködés és a csapatépítés követelményeit figyelembe véve legyenek képesek irányítani. Mindkét szakirányt végzett tisztek megfeleltek az egységes európai szövetségi rendszerben a rendészeti és katonai vezetők részére előírt feltételeknek és képesek voltak feladataikat e rendszer keretei között ellátni.

Határrendészeti és -védelmi vezetői szakirány

A szakirány hallgatója megismerte a határrendészeti igazgatási-, a határőr bűn-

ügyi és felderítő tevékenység-, a határrendészet általános elvi és gyakorlati kérdése-it, erőit, eszközeit és alkalmazásuk elveit. Képes volt a határőr helyi szervek határ-rendészeti tevékenységének és mindenoldalú biztosításának megtervezésére, meg-szervezésére és vezetésére, az előírt okmányok vezetésére, az alárendelt állomány szakszerű felkészítésére. Határrendészeti technikai vezetői szakirány

A szakirány hallgatója megismerte a határrendészeti igazgatás-, a határőr bűn-

ügyi és felderítő tevékenység-, a határrendészet általános elvi és gyakorlati kérdése-it, erőit, eszközeit és alkalmazásuk elveit, kiemelten a határőrségnél rendszeresített rendészet-technikai eszközök működési és rendészeti alkalmazási elveit, típusait, üzemeltetésével és üzembentartásával, illetve határrendészeti alkalmazásával kap-


263

csolatos feladatokat, szabályokat és követelményeket. Képes volt a korszerű rendé-szet-technikai eszközök, berendezések és rendszerek előírt technológiai folyamatok szerinti üzemeltetése, üzembentartása, javítása és határrendészeti alkalmazása helyi szintű feladatainak, műszaki és szervezési problémáinak felismerésére, az elsődle-ges beavatkozási feladatok megoldására, az ilyen feladatok megtervezésére, meg-szervezésére és irányítására, az előírt okmányok vezetésére, az alárendelt állomány szakszerű felkészítésére, a szakterületen jelentkező új eredmények feldolgozására, a tapasztalatok hasznosítására és az újonnan rendszerbe kerülő eszközök önálló meg-ismerésére.

A szakon a három éves képzés során az elméleti és gyakorlati képzés aránya 40-60%, a szakmai gyakorlat időtartama 9-12 hét volt. A kifutó főiskolai képzésben 7 hallgatói osztály 122 fővel vett részt.

A határrendészeti és -védelmi vezetői mesterszak MSc (egyetemi) szintű képzés

A szakra való belépés lehetőségei az alábbiak voltak:

− a határrendészeti és -védelmi vezetői alapszakon végzettek tanulmányi té-

ren kritérium feltételek nélkül folytathatták az MSc (egyetemi) képzést; − a rendvédelmi, nemzetvédelmi és katonai képzési terület szakjain szerzett,

valamint más képzési területen szerzett BSc (főiskolai) diplomával, vagy főiskolai végzettséggel rendelkezők tanulhattak. Belépési követelményeiket a képzési dokumentumok határozták meg.

A doktori (PhD) képzés

Egyetemi végzettség birtokában – a választott témában doktori fokozat adomá-

nyozására jogosult egyetem akkreditált doktori iskolájában – a hallgatók szervezett képzést, vagy egyéni felkészülést folytatva készülhettek fel doktori (PhD) tudomá-nyos fokozat megszerzésére. A doktori fokozat birtokában elsősorban a felsőokta-tásban, központi vagy minisztériumi szerveknél, kutatóhelyeken tölthettek be maga-sabb kvalifikáltságot igénylő beosztásokat.

Széleskörű általános és szakmai műveltségük, idegen nyelvtudásuk, publikáció-ikkal és közéleti tevékenységükkel megalapozott szakmai elismertségük alapján alkalmassá váltak nemzetközi (összekötő tiszti, külképviseleti, nemzetközi projekt-menedzseri stb.) feladatok ellátására is. A képzés tartalmát a Határőrség által támo-gatott kutatási témák határozták meg.

Kovács Gábor

264

A tanszéken folyó oktatómunka, projektek, gyakorlatok

A 2005-2006-os tanévben a tanszék főiskolai szinten 7 nappali oktatási csoport-nál, két szakirányon, egyetemi szinten 3 levelező osztálynál hajtotta végre a határőr szakismereti felkészítést. Ez kiegészült a BJKMFK főiskolai szintű oktatásban résztvevő 8 fő határőr-informatikus hallgató határőr szakmai oktatásával is, vala-mint az egyetem más szakjainál (5 kurzusban) tartott határőr szakismereti felkészí-téssel.

A tanszékek összevonásával „A válság- és konfliktuskezelés információs és beve-tés-irányítási modelljének kifejlesztése, oktató és kutató központ létrehozása” pro-jekt a tanszék kezelésébe került. A projekt helységeit és berendezéseit 2006. február 21-én ünnepélyes keretek között adták át, azok a vezetési gyakorlatoknak, tantermi gyakorló foglalkozásoknak és a hallgatói zárógyakorlatoknak biztosítottak helyet.

A tanszék oktatói a spanyol féllel együtt – junior partnerként – részt vettek „A Török Határőrség Képzési Rendszerének Korszerűsítése” tárgyú projekt megvalósí-tásában. Dr. Gubicza József alezredes szakértőként vett részt „Az Ukrán Határőr-ség Képzési Rendszerének Korszerűsítése” projektben.

2006. május 23-24-én – a Kiskunhalasi és a Pécsi Határőr Igazgatóságok bevoná-sával – a „VIRTUS 2006” fedőnevű háromszintű Tanszéki Zárógyakorlat került levezetésre, ahová meghívásra került a Német Határőrség összekötő tisztje, a tanin-tézetek (RTF 9 fő oktatója) és a rendészeti szakterület vezetői, képviselői.

A tanszék bekapcsolódott az egyetemi zárógyakorlat kidolgozásába (2006. június 12-16.), ahol az egyetemi képzésben résztvevő, két végzős határőr osztály a tanszék tanáraival együtt részt vett. Mindkét gyakorlat bizonyította, hogy a tanszék eredmé-nyes oktató-nevelő munkát végzett, a határőrségi fejlesztések során élen járt.

A 2006-2007-es tanév kezdetén a Határőrség szervezete, feladat- és tevékenység-rendszere jelentős átalakítás előtt állt. A rendőrségi szervezetbe történő integráció magával vonta a határőr tisztképzés rendszerének újbóli áttekintését. A vezetői dön-tés értelmében a ZMNE-en a határőr tisztképzés kifutó jelleggel 2008. augusztus 31-i hatállyal megszűnt.

A határőr tisztképzés RTF-re történő áthelyezését előkészítő bizottság, Samu Ist-ván hőr. vezérőrnagy úr vezetésével végezte a tanszék megszüntetésére vonatkozó előkészítő munkát.

A Határőr Tanszék vezetése – az oktatói létszámhiányból adódó nehézségek elle-nére – zökkenőmentesen oldotta meg a tanszék előtt álló feladatokat. A tanszék személyi állománya 2005. szeptember hónap óta folyamatosan és jelentősen túlter-helt volt, a feladatok sokrétűsége miatt az eredményes munkavégzés csak jelentős plusz energiaráfordítással és túlterheltséggel volt elvégezhető.

A tanszék összlétszáma ekkor 11 fő volt (6 fő oktató, 1 fő tudományos kutató, 2 fő a hallgatói századnál, 2 fő közalkalmazott). A tanszéken 1 fő egyetemi tanár (Prof. Dr. Sándor Vilmos nyá. ddtbk.), 2 fő egyetemi docens (Dr. Gubicza József alez., Dr. Kovács Gábor alez.), 2 fő egyetemi adjunktus (Dr. Horpácsi Ferenc alez.,


265

és dr. Wengrin István alez.), 1 fő egyetemi szakoktató (dr. Tánczos Zsolt őrgy.), és 1 fő tudományos kutató (kiemelt főreferens) (Görbe Attiláné Zán Krisztina alez.) tevékenykedett. Az adminisztrációs munkát 1 fő főelőadó (Nyári Éva) és 1 fő több munkafolyamatot ellátó ügyviteli alkalmazott (Kálmán Józsefné) segítette. A tan-székhez tartozott a hallgatói század parancsnoka (Göttlinger Gábor szds.) és a szá-zad szolgálatvezető (Gerendai Gábor zls).

Az üres beosztások feltöltése – a tanszék várható megszüntetése miatt – nem volt tervezve. A tanszék oktatói állománya a határőrségi és más külső előadók nélkül zökkenőmentesen nem tudta volna megvalósítani az oktatás feladatait. A tanszéki oktatásba bevont külső előadók: Dr. Kónya József nyá. ezds., Dr. Gáspár László nyá. alezredes, Dr. Faggyas Zoltán nyá. alezredes, Dr. Zsigovits László nyá. alez., címzetes egyetemi docens és Prof. Dr. Nagy György nyá. ezredes, egyetemi tanár, dr. Demus Mária nyá. alez., egyetemi adjunktus, Pacsi Imre nyá. alez. Rajtuk kívül, az oktatásban más határőrségi szakemberek is részt vettek. Kiemelt feladatok hárul-tak a Határrendészeti-, a Bűnügyi és Felderítő Főosztály munkatársaira és dr. Hautzinger Zoltán alezredes úrra a jogi tárgyak oktatásában.

A tanszék a Kossuth Lajos Hadtudományi Karon, főiskolai szinten felsőfokú alapképzési (BSc) formában hat nappali oktatási csoportnál, két szakirányon (határ-rendészeti és -védelmi vezetői és határrendészeti technikai vezetői), egyetemi szin-ten két levelező osztálynál hajtotta végre a határőr szakismereti felkészítést. A ZMNE KLHTK-n a főiskolai képzésben 92 fő nappali tagozatos és 24 fő levelező hallgató tanult (1. évfolyamos hallgató nem volt, 2. évfolyam 24 fő, 3. évfolyam 35 fő, 4. évfolyam 33 fő). Az egyetemi szintű kiegészítő levelező képzési formában az 1. évfolyamon 11 fő, a 2. évfolyamon 13 fő hallgató tanult.

A 2007-2008-as tanévben a felsőfokú alapképzésben az oktatás kifutó jelleggel négy tanulócsoportnál folyt, a kiegészítő egyetemi képzés egy osztálynál valósult meg. A képzés korszerűbbé tételéhez a végzős hallgatók részére 150 órában kötele-ző fakultáció keretében kiegészítő „rendőri felkészítést” került bevezetésre.

A képzésről

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem határrendészeti és -védelmi vezetői

szakán folytatott képzés rendkívül sokszínű volt az elmúlt években. A tanulmány által felölelt időszak kezdetén (2002-ben). Három tanszék szervezésében, különbö-ző bázisokon zajlott a Határőrség leendő tisztjeinek felkészítése:

− A ZMNE KLHTK Határ őr Tanszékén a nappali és levelező tagozatos képzés elvégzése után került sor a tiszti kinevezésre. A hallgatók az általá-nos felsőfokú felkészítés mellett magas óraszámban tanultak jogi, vezetés-elméleti-vezetési, határrendészeti szakmai ismereteket.

− A BJKMFK Határ őr M űszaki Tanszékének felügyelete mellett zajlott a műszaki, híradó, informatikai, illetve különféle gazdasági szakterületekre

Kovács Gábor

266

felkészítő képzés. Itt a hallgatók szintén négyéves, nyolc féléves (nappali) képzés során készültek fel a különböző szakbeosztásokra, szakirányaiknak megfelelően, s emellett tanulták a speciális, határőr szakismereteket.

− A ZMNE KLHTK Kar Határrendészeti és -védelmi Tanszékén a felső-fokú végzettséggel rendelkező határőr tisztek egyetemi kiegészítő képzése zajlott.

A hallgatók nappali tagozaton kétéves, négy féléves, míg levelező tagozaton há-roméves, hat féléves képzés során szerezhettek egyetemi végzettséget igazoló okle-velet.

A főiskolai szintű képzésben a határrendészeti és -védelmi vezetői szakon belül határrendészeti vezetői és határrendészeti technikai szakirányokon folyt az oktatás, ezzel egységes rendszerbe fogva a korábbi széttagoltabb, több (szak) tanszék fel-ügyelete alatt folyó felkészítést.

A képzési idő első felében egységes általános műveltségi, jogi és szakmai tár-gyak oktatása zajlott, majd a második felében részben elkülönülten folyt a „klasszi-kus” parancsnokok, illetve a rendészeti területhez kapcsolódó technikai eszközöket magas szinten ismerő és üzemeltetni képes leendő tisztek felkészítése. Mindez már – a bolognai folyamatnak megfelelően – a kreditpontok rendszerével lefedve, ösz-szehangolva, a felsőoktatási rendszer átjárhatóságát, egységesítését biztosítva tör-tént.

Az Európai Unióban kialakított ún. „bolognai folyamat” jegyében folyamatosan kialakult és korszerűsödött a tanszék képzési struktúrája. Az újjáalakított tanszék első feladatai közé tartozott a legkorszerűbb BSc (Bachelor) és MSc (Master) rend-szerben folyó képzés dokumentációjának kidolgozása és az ehhez kapcsolódó akk-reditáció sikeres teljesítése. A 2005/2006-os tanévben a határrendészeti és -védelmi vezetői BSc szak határrendészeti vezetői, valamint határrendészeti technikai vezetői szakirányán kezdték meg az elsőéves hallgatóink tanulmányaikat. Az MSc képzés-ben – bár a teljes kidolgozott, részletes dokumentáció (tantárgyi programok, tan-anyagok stb.) rendelkezésre állt – hallgatók felvételére a rendvédelmi szervek meg-változott igényeinek megfelelően nem került sor.

A tanszék oktatói állománya a képzés valamennyi szintjén a legkorszerűbb isme-retanyag átadására törekedett. Ennek megfelelően a tanszék munkatársai, valamint az oktatásban közreműködő egyetemi és külső szervezetek biztosították a legújabb szakmai és kutatási eredmények bemutatását, elsajátítását. Mennyiségi és minőségi szempontból is kiemelkedő technikai felszereltséggel, informatikai és oktatástech-nikai bázissal rendelkezett a tanszék. A hallgatók napi rendszerességgel kaptak lehetőséget arra, hogy a fegyveres és rendvédelmi szerveknél a gyakorlatban, mű-ködés közben ismerjék meg a technikai eszközöket, informatikai és vezetési rend-szereket. A gyakorlatok, gyakorló csapatszolgálatok keretében a határrendészeti tevékenység valamennyi szintjét megismerték, gyakorolták, ezáltal széleskörű, gya-korlatias ismeretanyagot szereztek későbbi beosztásaikhoz.


267

A határőrségi szakmai ismereteken túl a tanszék vezetése arra törekedett, hogy a hallgatók a rendvédelmi szervek mindegyikét megismerjék. Látogatások, szakmai utak szervezése történt meg a fegyveres és rendvédelmi szféra különböző szervei-hez, intézményeihez, ahol hallgatóink megismerték azok felépítését, működési rendjüket, tevékenységük általános és specifikus szabályait, biztosítva ezáltal, hogy ne csak szűken vett szakterületükön, de a rendvédelem bármely részén képesek legyenek eredményesen dolgozni.

A képzés követelményeinek meghatározásakor a tanszék vezetése különös fi-gyelmet fordított arra, hogy ne csak szakmai ismereteket szerezzenek hallgatók. A korábbi évtizedek másoddiplomáitól eltérően, a kialakított tantárgystruktúra biztosí-totta a széles körű, felsőfokú általános műveltséget is, amely elfogadott volt bár-mely más hazai felsőoktatási intézményben. A pedagógia, pszichológia, szocioló-gia, vezetéstudomány, filozófia, hadtörténelem, rendvédelem-történet oktatása kivá-ló felkészültségű tanárok segítségével zajlott.

A hivatásos tiszti pályához kapcsolódó fokozott és különleges testi igénybevétel teljesítésére folyamatos fizikai felkészítéssel, edzéssel történt a hallgatók felkészíté-se. Nem csupán az állóképesség növelése volt a cél, küzdősportok, speciális önvé-delmi és egyéb kurzusok garantálták hallgatóink jó erőnlétét. Mindemellett rendsze-resek voltak a tanszéki sportnapok, versenyek, de a különböző tanintézeti, határőr-ségi és más sportrendezvényeken is sikeresen szerepeltek a hallgatók.

A képzés során a hallgatóknak lehetőségük nyílt arra, hogy a rendvédelmi szer-vek speciális feladatai során jelentkező különleges fizikai és lelki terhelést jelentő helyzeteket is gyakorolják. Erre szolgáltak azok az intézkedéstaktikai és -lélektani gyakorlatok, melyeket az éppen oktatott szinteknek megfelelő összeállításban a különböző rendészeti tanintézetekben, oktatási központokban szerveződtek vala-mennyi évfolyam számára. Az ismétlések, illetve eltérő szintű gyakorlatok javítot-ták a döntési képességet, határozottságra, magabiztosságra neveltek és biztosították a gyors döntési képességet a legkülönbözőbb stresszhelyzetekben is.

A fizikai mellett nagy hangsúly helyeződött a hallgatók pszichikai felkészítésére is. Ennek érdekében a pszichológia, csoportpszichológia oktatásán túl személyiség-fejlesztő, kommunikációs, metakommunikációs és vezetői tréningeken vettek részt.

Napjainkban különösen, de már 2002-ben is szinte elképzelhetetlen volt, hogy bárki nyelvismeret nélkül boldoguljon az egységesülő Európában. Ennek megfele-lően a határőr hallgatóknál a diploma megszerzésének feltétele a középfokú, „C” típusú nyelvvizsga megszerzése volt. A hallgatóik az előírt vizsgakövetelmények teljesítése után lehetőséget kaptak további nyelvek elsajátítására, gyakorlására is.

A tanszék a folyamatosan fejlődő világ új követelményeinek igyekezett minden területen eleget tenni. Az informatika, információs társadalom kihívásait a képzés-ben is követni kellett, ezért követelmény volt az ECDL egységes számítógépes vizsga sikeres letétele. Tanulmányainak befejezéséig hallgatóink teljesítették a vizsga valamennyi modulját.

Kovács Gábor

268

Az oktatók törekedtek arra, hogy a képzés folyamatosan kövesse a kor változása-it, figyelembe vették mindazokat az új képzési, oktatási elemeket, amelyek a határ-őrségi programokban megjelentek. Egyik ilyen, talán legújabb eredmény volt, hogy a hallgatók a Rendőrségnél szervezett tűzszerész és bombakutató tanfolyamot vé-geztek és alapvizsgát tettek, amely egyfajta belépő volt a további speciális szakis-meretek elsajátításához.

A tanszék aktívan részt vett más szakok hallgatóinak oktatásában is. Huzamo-sabb ideig végezte a biztonság- és védelempolitikai, védelemigazgatási szakon, valamint a nemzetbiztonsági szakirányon tanulók rendvédelmi határrendészeti igaz-gatási felkészítését. A kurzusok népszerűek, érdekes voltak és hasznos ismereteket adtak az egyre nagyobb számú érdeklődőnek.

A nevelés speciális színtere a Katonai Kollégium volt, ahol a hallgatói század szervezetében szoros napirend szerint zajlott a határőr hallgatók élete. A katonai fegyelem, az alaki és egyéb formaságok, rendezvények rendszere sajátos szervezeti kultúra megalapozásának és fenntartásának fontos eszköze volt. Mindezen túl ki-alakította azt a többletet, amely a határőr tiszteket évtizedek óta jellemezte. A hall-gatói század gyakorló alparancsnoki, parancsnoki rendszere lehetőséget teremtett egyes vezetői magatartásformák elsajátítására, gyakorlására.

Az önálló alap- és felsőfokú határőrképzés főbb általánosítható jellemzői

A határőr szakma sajátosságai indokolttá tették a speciális felkészítés igényét. A

határrendészeti szolgálatellátás személyi szükséglete, a munkakörök betöltésének szakmai igényei megkövetelték azt, hogy a rendészeti igazgatási szak szakiránya-ként önálló határrendész tisztképzési működjön. Ebben a képzési rendszerben az általános rendészeti (rendőri) felkészítés mellett, mindenképpen indokolt volt az a szakmai felkészítés, amely kimondottan az államhatár rendészetével kapcsolatos ismeretekre irányult.

A határrendész tisztképzés célja, a képzéssel szemben támasztott követelmé-nyek

A tárgyalt időszakban a határrendész tisztképzés általános célja, a rendvédelmi

ismeretekkel rendelkező, a speciális határrendész ismereteket az elméletben és a gyakorlatban is alkalmazni tudó tisztek nevelése, képzése.

A felkészítés során követelmény volt, hogy a modern elméleti és gyakorlati okta-tási módszerek helyes megválasztásával és alkalmazásával biztosított legyen a be-fogadó szervezetnek az ország biztonsági rendszerében betöltött helyéből és szere-péből adódó feladatok végrehajtásához szükséges, helyi és területi szintű vezetői határrendész állomány utánpótlása.

A fiatal tisztek a tanintézeti képzés során mind elméletben, mind gyakorlatban el-sajátították a tervezett első tiszti beosztásuk ellátásához szükséges általános szak-


269

mai- és speciális technikai ismereteket, hogy azokat a gyakorlati életben önállóan alkalmazni tudják. Az iskolarendszer kialakította a fiatal tisztekben az új iránti fo-gékonyságot, felkészítette őket az élethosszig történő tanulás követelményeinek való megfelelésre, az annak keretében történő megújuló ismeretanyag befogadására.

A szakmai képzési célok megvalósítása, a képzési dokumentumokban meghatá-rozottak szerint – a megrendelővel egyeztetett módon – az alábbiak szerint történt:

1. a vezetői, parancsnoki felkészítés: − általános vezetés- és szervezéselméleti ismeretek, ezen belül határőrségi

vezetési ismeretek, − csapaterős tevékenységek vezetése, bevetési ismeretek, − határőrségi humán ismeretek, kommunikáció, − gazdálkodási, határőr logisztikai ismeretek;

2. pedagógiai, pszichológiai felkészítés: − pedagógia, oktatási módszerek, − élethossziglani tanulás, felnőttképzés (andragógia) elmélete és gyakorla-

ta, − pszichológiai ismeretek, − általános pszichológia (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, kreati-

vitás, intelligencia, motiváció), személyiségpszichológiai megközelíté-sek,

− szociálpszichológia, − pedagógiai pszichológia, − vezetéspszichológia, − szervezetpszichológia, − pszichológiai tréningek (önismeret, kommunikáció, konfliktus- és

stressz kezelés, csapatépítés, vezetői készségek fejlesztése, kríziskezelés, intézkedés-lélektan);

3. jogi, jogalkalmazói felkészítés: − jogi alapismertek, − jogági ismeretek (alkotmányjog, büntetőjog, büntetőeljárás-jog, köz-

igazgatási jog, szabálysértési jog, európai közjog, polgári jogi alapisme-retek, munkajogi alapismeretek);

4. határrendész szakmai elméleti felkészítés: − határrendészeti (határforgalom-ellenőrzés, határőrizet) ismeretek, a

szakelmélet és a végrehajtási feladatok (járőr, útlevélkezelő feladatai-nak) megismerése,

− idegenrendészeti ismeretek, − útlevél-rendészeti ismeretek, − menekültügyi, menedékjogi ismeretek, − bűnügyi és felderítési ismeretek (kriminalisztika, kriminológia);

Kovács Gábor

270

5. határrendész szakmai gyakorlati felkészítés: − hallgatói szakmai gyakorlatok teljesítése,

6. informatikai felkészítés: − informatikai (felhasználói) ismeretek, − rendőrségi informatikai rendszerek, − térinformatika;

7. határrendészeti technikai ismeretek: − rendészet technikai rendszerek üzemeltetése, alkalmazása (gépjármű,

fegyverzet kiszolgálása, objektum technikai őrzése, stb), − eszközismeret;

8. nyelvképzés (elsődlegesen az angol nyelv, általános nyelvi képzés, kiegé-szítve szakmai nyelvi ismeretekkel);

9. intézkedéstaktikai felkészítés (intézkedés pszichológia, lőkészségfejlesztés); 10. fizikai felkészítés, közelharc és önvédelem.

A határőrtiszti felkészítés során kialakítandó főbb kompetenciák és a kapcso-lódó követelmények az alábbiak voltak:

− vezetői, parancsnoki felkészítés (a hallgatók felkészítése kiterjedt az általá-nos és specifikus vezetéselméleti ismeretek alkalmazására, a felkészítés cél-ja az volt, hogy legyenek képesek különböző csapaterős tevékenységek ve-zetésére, a felkészítés során legyenek képesek a szolgálati csoportvezetői, ügyintézői feladatok ellátására);

− pedagógia, pszichológiai felkészítés (a hallgatók ismerjék meg, és legyenek jártasak a pedagógiai és pszichológiai módszerek alkalmazásában a min-dennapi szolgálati tevékenység vezetése során);

− a technikai eszközök üzemeltetésének alapos ismerete (a végzett hallgatók legyenek képesek a rendszeresített technikai eszközök és berendezések üzemeltetésének, alkalmazásának, karbantartásának megtervezésére, veze-tésére és ellenőrzésére);

− a határrendészeti szolgálati ág nemzetközi feladatai, nemzetközi akciók ter-vezése szervezése vezetése, uniós, schengeni határőr szakmai ismeretek, el-járások ismerete (a végzett hallgatók idegennyelv- és vezetési ismereteik birtokában legyenek képesek tevékenyen részt venni a nemzetközi szintű akciókban, feleljenek meg a schengeni követelményeknek);

− a jogi, jogalkalmazói tantárgyakba határrendész szakmai blokkok beemelé-se (szükséges volt elérni azt, hogy az alapos elméleti ismeretek közvetítése mellett a napi gyakorlat kerüljön oktatásra);

− a gyakorlati képzés további erősítése (a gyakorló bázisok, kabinetek, élő al-egységek igénybevételével növelni kellett a képzés gyakorlati jellegét);

− indokolt volt a fiatal tisztek konfliktus felismerő és megoldó képességének fejlesztése;


271

− technikai eszközismeret és számítógépes rendszerek (Robotzsaru) ismerete, (szükséges volt a rendszerbe állított új technikai eszközök üzemeltetésével kapcsolatos ismeretanyag elsajátítása, a technikai eszközök rendszerszemlé-letű hatékony alkalmazásának megtervezése);

− intézkedéstaktikai tréningek és a lőkészség fejlesztése (fontossága kiemel-kedő volt, azért, hogy a végzett hallgatók szakszerűen és magabiztosan tud-janak intézkedni, valamint a szervezetnél rendszeresített minden fegyver használatát ismerjék;

A hallgatók nevelésével kapcsolatos követelmények

A felkészítés célja az volt, hogy a hallgatókat már az alapképzés során széleskörű

általános és szakmai műveltséggel lássák el, amely tartalmazta a szakmai, vezetői, jogi, technikai, informatikai, pedagógiai felkészítést.

A szakmai követelményeket a szakindítási, szakalapítási dokumentumok részle-tesen tárgyalták. A magas szintű szakmai felkészítés mellett kiemelten fontos volt a vezetői felkészítés. A parancsnokká-vezetővé történő felkészítés során kiemelt hangsúly helyeződött a pontos, megfontolt feladatszabás és döntési képesség kiala-kítására, a döntést támogató eszközök és módszerek ismeretére, a folyamatos, – önmagukkal és másokkal szembeni – követelménytámasztásra, az állománnyal való foglalkozás képességére.

A tanszéken a határőrtiszt képzés során megvalósítandó nevelési célok és köve-telmények a következőkre fókuszáltak:

− hivatástudat, felelősségtudat; − magas szintű szakmai ismeret, gyakorlati tudás; − szervezet iránti elkötelezettség; − intézkedő képesség; − szervezőkészség; − szakterminológia helyes alkalmazása, a szakma ismerete és szeretete; − önállóság; − lényeglátás. A folyamatos – tanórai és tanórán kívüli – nevelőmunkával szemben elvárás volt,

hogy a határőr tanszéken végzett tiszt: − magatartásával járuljon hozzá a rendészeti szervezetekkel szemben megfo-

galmazott követelmények érvényre juttatásához (törvényesség, szakszerű-ség, hatékonyság), rendelkezzen magas szintű lexikális és gyakorlati tudás-sal, a határőri-, rendőrségi feladatok végrehajtására, a feladatok végrehajtá-sának tervezésére, szervezésére, irányítására, vezetésére, felügyeletére, el-lenőrzésére, hatósági feladatok ügyintézésére, legyen fegyelmezett, köteles-ségtudó, ne riadjon vissza a nehézségektől;

Kovács Gábor

272

− legyen képes a koordináció-, kommunikáció-, kooperáció készségének ki-fejlesztésére rendelkezzen jó szintű törzskultúrával;

− legyen követelménytámasztó, határozott, következetes, ismerje az oktatási feladatok végrehajtásának módszereit;

− nyelvismerete legyen biztos, az angol nyelv mellett lehetőleg egy másik vi-lágnyelven, illetve a szomszédos ország nyelvén tudjon kommunikálni;

− ismerje a rendészeti szervezetek szervezetét, az egyes szervezeti elemek fe-ladatait, szolgálati magatartása erősítse a szervezetek szolgáltató jellegét, ismerje a feladatok végrehajtásának metodikáját, technológiáját, techniká-ját, taktikáját;

− az informatikai és technikai eszközök és berendezések üzemeltetésében, ke-zelésében, alkalmazásában legyen jártas, ismerje a befogadó szervezetnél a határrendészetben alkalmazott és rendszeresített technikai eszközöket, le-gyen képes beosztottait az eszközök használatára felkészíteni;

− intézkedéseiben legyen határozott, következetes, rendelkezzen jó konflik-tuskezelési képességgel, munkatársaival, beosztottaival legyen követel-ménytámasztó;

− szolgálati feladatai során személyes példamutatással járjon el, életvitele, magánélete legyen rendezett.

Összegzés Valamennyi korábbi, s a jogutódként működő tanszék tagjai büszkeséggel emlé-

keznek vissza a végzett munkára, a hallgatók és oktatók teljesítményére. Ma már egyértelműen megállapítható, hogy a határrendész képzési rendszer, a jogutód Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Határrendészeti Tanszé-ken történő új alapokra és helyszínekre helyezése, a több évtizedre visszanyúló sikereket és hagyományokat megőrizte és továbbvitte.

Áttekintve a tanszék (jogelőd tanszék) történetének főbb állomásait, végkövet-keztetésként levonható, hogy a tanszékeken dolgozó oktatók célja az volt, hogy az intézmény mindig a kor színvonalának megfelelő tudással rendelkező hallgatókat bocsásson ki falai közül. Ez a munka mindenképpen köszönetet érdemel, hiszen a tanulmányban tárgyalt tanszékek állománya jelentős feladatot vállalt fel azzal, hogy sikeresen részt vett a határőr tisztek felkészítésében..


273

Felhasznált irodalom: 1. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen Folyó Tudományos tevékeny-

ség helyzete a 2005/2006-OS TANÉVBEN Budapest 2006. www.zmne.hu/tkkk/tudtev/tudtev06_halo.pdf, (Letöltés: 2013.02.16.)

2. A Határőrség Országos Parancsnokának 1/2006. számú, a Határőrség alap-fokú (BSc) és egyetemi szintű (MSc) határőr tisztképzési rendszerének kor-szerűsítésére vonatkozó parancsának végrehajtására készült munkaterv.

3. Határrendészeti Tanulmányok 2008/5 szám rendeszet.hu/ hatarrendeszetitagozat/2008_evi_5_kulonszam.pdf, (Letöltés:2013.02.13.)

Határrendészeti vezetők felkészítése rendészeti környezetben

275

Dr. Varga János nyá. határőr ezredes tanszékvezető főiskolai tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Határrendészeti Tanszék


(Határrendészeti tisztképzés a Rendőrtiszti Főiskolán

és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen) A magyar határőrizeti, határvédelmi, határrendészeti szervezetek sokrétű felada-

taikból, az ezek végrehajtásához szükséges ismeretek speciális jellegéből, létszá-mukból is adódóan nem rendelkeztek olyan képzési rendszerrel, amely teljes egé-szében saját intézményi bázison valósult volna meg. Így igényes megrendelőként léptek fel elsősorban a katonai és a rendészeti, s kisebb mértékben a civil szakkép-zés és felsőoktatás felé. A tanulmány a Határőrség, majd a Rendőrség határrendé-szeti szolgálati ágának 1992-től napjainkig terjedő felkészítésének egy szeletével foglalkozik, ám nem lépi túl a Rendőrtiszti Főiskolán és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen folyó képzés kereteit. Nem érinti a szervezet figyelemre méltóan finom-ra hangolt képzési rendszerének olyan meghatározó elemeit, mint a határőr szakkö-zépiskolák, továbbképző intézetek, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián (majd Nemzetvédelmi Egyetemen) és más intézményekben folyó képzéseket.

1995-ben kerültek első alkalommal avatásra az itt végzett határőr tisztek. Azóta a nappali, a levelező tagozaton és a határrendész szervező (tiszt) képzésben összesen 1064-en végeztek. 769-en kaptak további képzést a Tanszék által szervezett, veze-tett tanfolyamokon. 1993-98 között 369 határőrtiszt vett részt a határforgalom-ellenőrzési, határrendészeti-igazgatási, határőr felderítési, alapismereti vizsgára felkészítő tanfolyamokon. 1999-2000-ben 200-an végezték el a schengeni egyez-mény alkalmazására felkészítő szaktanfolyamainkat. 2006-ban és 2007-ben 200 határőr tiszthelyettes és zászlós részesült 2 hetes okmányvizsgálói felkészítésben és 33 határőr szerzett diplomát a Főiskola más szakán, közülük 26 a vezetői - közbiz-tonsági, bűnügyi, bűnmegelőzési továbbképzési szakokon.

2006-2007-ben a Határőrség állományából 2505 fő vett részt a Schengeni Közös Kézikönyvet, ill. az azt kiváltó Határátlépési Kódexet feldolgozó egy hetes RTF-en vezetett tanfolyamon. Közöttük a Határőrség teljes tiszti állománya osztályvezető szintig bezáróan; a rendészeti szakközépiskolák és a felsőoktatási intézmények kije-lölt oktatói állománya; a szolgálati csoport- és részlegvezetők, valamint a helyettesí-tésükre kijelölt személyek. A tanfolyamszervezést a Határőrség Országos Parancs-nokságának Képzési Osztálya, az oktatást az általa felkért előadók végezték, a Tan-

Varga János

276

szék felügyeleti és szervezési részfeladatokat látott el. A Határőrség fizetett a Főis-kolának a kollégiumi elhelyezésért, a tanteremért és az étkezésért. Ezekből kitűnik, hogy a képzés a Határőrség és a Rendőrtiszti Főiskola közötti szoros együttműkö-désen alapult, amelynek részletei 1998-ban dokumentumszerűen is meg lettek fo-galmazva.

A kettős alárendeltségben működő Tanszék fontos feladatának tekintettük, hogy alapfeladatainkon túl is képviseljük a Határőrséget a Főiskolán és a tágabb rendvé-delmi színtereken. Azokat a szaktanfolyamokat is magunkénak tekinttettük, ame-lyeket a Határőrség tőlünk függetlenül szervezett a Főiskolán. Szerepvállalásunk elsősorban a hallgatókkal való kapcsolattartásban, tanórán kívüli tanulásuk segíté-sében, ügyeik intézésében és a feltételek sokoldalú biztosításában nyilvánult meg. Összefogtuk a nappali és levelező képzésben más szakokon tanuló határőröket, befogadtuk határrendészeti témájú szakdolgozataikat.

A tanszék és a szak alapítása során a Főiskolára érkező határőröknek egy műkö-dő képzési rendszerbe kellett beilleszkedniük. Néhány évnek el kellett telnie ahhoz, hogy pontosan megismerjük a sajátos körülményeket és a képzésünket minden te-kintetben harmonizáljuk az intézmény képzési rendszerével. Ehhez jó alkalmakat kínáltak a főiskolai képzési rendszer átalakításai, korrekciói.

Határrendészeti szak és tanszékalapítás a Rendőrtiszti Főiskolán

A társadalmi rendszerváltás bonyolult viszonyai között, a demokratikus jogállam

kibontakozása és a délszláv válság elmélyülésének időszakában gyors ütemben zajlott a Határőrség modernizációja is. Ennek részeként a határőr tisztképzés is átalakult. A Rendőrtiszti Főiskolán 1992. március 1-jén Dr. Virányi Gergely határőr ezredes vezetésével jött létre a Határrendészeti Tanszék, s szeptember elsejei ha-tállyal került sor a határrendészeti szak megalapítására.1 Ezek a lépések összhang-ban voltak a társadalmi folyamatokkal és a Határőrség helyzetével. Együttesen azt eredményezték, hogy az addig elsősorban katonai környezetben folyó határőr tiszt-képzés természetes rendészeti környezetében is nagyobb hangsúllyal jelent meg, és minőségében megújult.

A Tanszék a Határőrség Szervezeti és Működési Szabályzata szerint működött, a Határőrség állománytáblázatában szerepelt, a kiemelt munkáltatói jogokat a Határ-őrség Országos Parancsnoka, a részmunkáltatói jogokat a Főiskola Főigazgatója, majd Rektora gyakorolta. A tananyag tartalma a szakfőosztályok és a Tanszéki Ta-nácsadó Testület kontrollja alatt volt. A képzési dokumentumok több fordulós vé-leményezési eljárásban készültek el, illetve lettek korrigálva. A tanszékvezető nem-csak a Főiskola, hanem az Országos Parancsnokság rendezvényein is részt vett be-

1 Virányi Gergely: A határrendészeti szak létrejötte és fejlődésének főbb állomásai. In: Rendőrtiszti

Főiskola Határrendészeti Tanszék. Jubileumi könyv 1992-2002. Határőrség Országos Parancsnok-ság. 2002. 5-12. o.


277

rendeltként, illetve – figyelembe véve a felsőoktatási intézményi autonómiát is – meghívottként. Rendszeresen beszámolt a magas szintű vezetők értekezletein (or-szágos parancsnok, főigazgató) a tanszék helyzetéről, feladatairól és folyamatosan érvényesítette a határőrségi megrendelői követelményeket.

A Határőrség biztosította pénzügyi és anyagi feltételeket (igény szerint ingyenes szállást a szakmai gyakorlaton, a kihelyezett foglalkozáson; az autóbuszokat a szál-lításokra; a speciális határrendészeti technikai eszközöket, a lőszert stb.) kihasznál-va a Tanszék a főiskolai lehetőségeket meghaladóan szervezett főiskolán kívüli gyakorlati foglakozásokat, szakmai gyakorlatokat, lövészeteket, tanulmányutakat. Az Országos Parancsnokság a Tanszék működésére évente megállapított működési költségkeretet biztosított.

A körmendi előképzés

A tanszék és szakalapítás regényes körülményeit az is kifejezte, hogy az első

hallgatók azok közül a fiatalok közül nyertek felvételt, akik 1991-ben még a Kos-suth Lajos Katonai Főiskola határőr szakára jelentkeztek. Ám tanulmányaikat nem a Széchényi hegyen kezdték el, hanem a Körmendi Határőr Kiképző és Továbbképző Iskolán. Az egy éves előképzésre azért került sor, mert a 1992-ben a Kossuth Lajos Katonai Főiskola és a Rendőrtiszti Főiskola képzési rendszere között lényeges kü-lönbségek voltak. A határrendészeti tisztképzés céljainak megvalósulása nem tűnt biztosítottnak a Rendőrtiszti Főiskola feltételrendszerében.

A Határőrség vezetése arra törekedett, hogy a két képzési rendszer előnyeit öt-vözze, s a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán önálló arculattal bíró Határőr Tanszék értékeit megőrizze. A körmendi iskola sajátos határőr képzési rendszerében a gya-korlatiasság, a fizikai fejlesztés, a határvédelmi felkészítés. a nevelés és a vezetői képzés terén várható előnyök valóra is váltak a speciális tanterv szerint tanuló hall-gatóknál. Igaz, képzésük egy évvel tovább tartott, mint a Főiskola más szakos hall-gatóié, de cserébe kiváló gyakorlati felkészültséget, alkalmazóképes tudást szerez-tek hivatásuk alapjaiból. Ennek előnye nemcsak a további főiskolai tanulmányok, hanem tiszti pályafutásuk során is érvényesült. A délszláv válság miatt különösen fontos előny azonban elveszett akkor, amikor 1995-ben a Főiskola is kidolgozta a négy éves képzésre való áttérést is magába foglaló reformját, az azonban mégsem valósult meg. Az alapképzésünk 1996 óta három éves. A képzés szerkezetét és an-nak napjainkig történt változását az 1. számú táblázat szemlélteti.

Az egy éves körmendi határőr előképzés rendszerét és értékeit segít megítélni, ha a főiskolai rendszerrel összehangolt képzésre fordított tantárgyait és tanóráit össze-hasonlítjuk az azt követő három tanéves rendőrtiszti főiskolai szakasszal. Az 1992/93. évi tanterv szerint Körmenden az előképzés egy éve alatt 787 tanórában tanulták a szaktantárgyakat, míg a Főiskolán a három tanév alatt 797 tanórában. 1994-ben Körmenden a két meghatározó szakmai tantárgyat, a „Határőrizet”-et és a „Határforgalom-ellenőrzés”-t egyaránt 159 tanórában tanulták, ugyanakkor a Rend-

Varga János

278

őrtiszti Főiskolán csak 148, illetve 152 tanórában. Habár a képzés tervezhető rend-szer, s csupán az óraszámokkal a lényeget nem fejezhetjük ki, sokatmondó, hogy míg 1994-ben az előképzéssel együtt 1663 tanórában foglalkoztunk a határrendé-szeti szakismeretekkel, addig 2013-ban csak 655 tanóra áll erre rendelkezésre.

A rendőrtiszti f őiskolai képzés kezdete

A körmendi előképzésre épülő főiskolai képzést 1992-ben a „Határrendészeti ál-

talános ismeretek” tantárgy oktatásával kezdtük el. Ide azokat a tananyagrészeket csoportosítottuk, amelyek minden szakmai tantárgy oktatását megalapozták, így mai terminológiával szólva a kritériumtantárgy szerepét töltötte be. Négy fő szak-mai tantárgyunk a „Határőrizet”, a „Határforgalom-ellenőrzés”, a „Határvédelem” és a „Határrendészeti igazgatási ismeretek” voltak. Az első két év oktatási tapaszta-latai, valamint a határőrségi megrendelői igények változása miatt ez a tanterv korri-gálva lett. A legfontosabb változást az okozta, hogy a Határőrség sürgetően igényel-te a bűnügyi tiszti állományának feltöltését. Ezért 1994-ől 150 tanórában elkezdtük oktatni a „Határőrségi bűnügyi és felderítő ismeretek”-et. További tantárgyként megjelent a „Határőrségi gazdálkodás”, a „Határőrségi informatikai rendszerek” és a „Szakkiképzés módszertana”.

A körmendi előképzés megszűnése után a Határőrség megrendelői követelmé-nyei nem változtak, így végre kellett hajtani a határrendészeti tisztképzés második korrekcióját2 is. Maradandó értéke kifejeződik abban, hogy az 1997/98. tanévtől kezdve a képzésünk három pilléren nyugszik: a főiskolán (egyetemen) folyó okta-tás, a szakmai szervezeteknél vezetett foglalkozások és a szakmai gyakorlatok. E tanévtől kezdődően a határrendészeti hallgatók alapkiképzése az egységes rendvé-delmi alapkiképzés részeként valósul meg.

A korrekció jellemző vonása volt a differenciált szakmai felkészítés figyelemre méltó rendszere. A katonai, határvédelmi felkészítést az alapkiképzésen, majd a főiskolai lövészeteken, illetve a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóságon végrehajtott gyakorlati foglalkozásokon végeztük. A határőrizeti, a határforgalmi, a határrendé-szeti igazgatási és a határőrségi felderítői felkészítést az utolsó tanévben már diffe-renciáltan, a végzést követő első tiszti beosztást is figyelembe véve végeztük. Erre a tanévre összpontosult a határőrizeti-, valamint a határforgalmi kirendeltség vezető-vé való felkészítés is.

2 Javaslat a Rendőrtiszti Főiskola Főiskolai Tanácsának az RTF határrendészeti képzési rendszerének

1997/98. tanévi korrekciójára. Rendőrtiszti Főiskola Határrendészeti Tanszék. Száma: 3-8/11-30/1997.

Varga János

280

A rendészeti felsőfokú képzésbe ágyazott határrendészeti szakképzésben az 55/1999. (III. 31.) Korm. rendelet alapján történt az újabb jelentős változás. A ren-delet a rendvédelmi felsőoktatás alapképzési szakjainak általános képesítési köve-telményeit fogalmazta meg. E szerint a rendvédelmi képzés célja olyan rendvédelmi szakemberek képzése volt, akik a hazai és az uniós tagságból fakadó elvárásoknak megfelelő magas szintű és széles körű műveltséggel, kellő szintű nyelvtudással, általános és a szakterületükre vonatkozó különös, jogi, valamint magas szintű szakmai irányítási és vezetési ismeretekkel rendelkeznek, és azok gyakorlati alkal-mazhatóságára támaszkodva képesek a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügy-őrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, továbbá a büntetés-végrehajtás területén felmerülő, a szakképzettségüknek megfelelő feladatokat megfelelő emberi magatar-tással, nagyfokú felelősség- és hivatástudattal ellátni, a problémákat felismerni és azokat kulturáltan megoldani. A rendelet 2. számú melléklete fogalmazta meg a határrendészeti alapképzési szak sajátos képesítési követelményeit. E szerint a kép-zés célja olyan rendvédelmi szakemberek képzése volt, akik képesek a határőrizeti, határforgalom-ellenőrzési, határrendészeti igazgatási és bűnügyi felderítési felada-tok önálló elvégzésére, valamint e szakterületeken a helyi, területi és központi szer-veknél, háttérintézményekben vezetői munkakörök ellátására.

A rendeletből egyértelműen kitűnik a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán és a Rendőrtiszti Főiskolán folyó határrendészeti tisztképzés közötti talán legfontosabb különbség. Míg Szentendrén a határőr hallgatók katonai környezetben a hadsereg-nek azon fegyvernemi hallgatóival együtt készültek fel a határrendészeti feladatok ellátására, akikkel végzésük után már csak ritkán vagy egyáltalán nem kerültek munkakapcsolatba, addig a Rendőrtiszti Főiskolán a rendvédelmi szervek azon jö-vendő tisztjeivel együtt tanulhattak, akikkel egész életpályájuk során munkakapcso-latban maradtak, egymással szorosan együttműködtek. Ugyanakkor a Határőrség eredményes tevékenysége arra int, hogy ne a különbözőségeket hangsúlyozzuk, hanem a közös értékekre, az evolúciós folyamatban elfoglalt helyükre és szerepük-re. Ugyanis mindkét képzési modell képes volt a megrendelői követelmények telje-sítésére.

A bolognai úton

2006. szeptember 01-jén a Rendőrtiszti Főiskolán is beindult a BSc képzés. A ré-

gi képzési rendszer kifutása, 2009 után a határőr tisztképzés a rendészeti igazgatási szak határrendészeti szakirányában történik. A határrendészeti szak átalakulása, szakirányként való működése megfelelt a magyar felsőoktatásban lezajló folyama-toknak és továbbra is biztosítottak voltak a képzés magas színvonalának főiskolai feltételei, hisz a Határrendészeti Tanszék kompetenciáján kívül eső tantárgyakat nagy létszámú, országosan és nemzetközileg is nagy elismertséggel rendelkező, a rendészettudományi kutatásban élenjáró tanszékek oktatták.


281

A Határrendészeti Tanszék kompetenciájába tartózó szakmai tantárgyak a Határ-őrség megrendelői követelményeinek érvényesítésével kerültek kialakításra. A ki-dolgozó munka során mindvégig érvényesült a Határőrség Országos Parancsnokság Képzési Osztályának kontrollja. Megszűntek a „Határvédelem”, a „Határőrizet” és a „Határforgalom-ellenőrzés” tantárgyak, új tantárgyként megjelent a „Határellenőr-zés” és a „Bevetési ismeretek”.

A határforgalom-ellenőrzés és a határőrizet összevonására azért került sor, mert a Tanszéki Tanács, a Tanszéki Tanácsadó Testület és a szakfőosztály munkatársai egyetértettek abban, hogy célszerű a Schengeni Egyezmények tartalmának és a schengeni terminológiának megfelelő, az indokolatlan átfedéseket megszüntető, a Határőrség feladatrendszerében és szervezetében bekövetkező változásokat rugal-masan követő, egyetlen tantárgyat alkotni.

Újként jelentkezett, hogy a 6. félévben megjelent az első tiszti beosztásra felké-szítő szakmai gyakorlatra fordítható 70 tanóra.

Az akkreditált képzési program további dokumentumainak kidolgozása és végre-hajtása során lehetőségünk volt arra, hogy a határőr tisztképzés korszerűsítésére vonatkozó országos parancsnoki parancs végrehajtása során felmerülő újabb igé-nyeket érvényesítsük. Ezt támasztja alá az is, hogy a Rendőrtiszti Főiskola Határ-rendészeti Tanszékének vezetője a képzés korszerűsítésével foglalkozó 2005. szep-tember 16-i koordinációs értekezletre készített dokumentumban jelentette, hogy a BSc képzésen belül az elmélet 46%-ban, a gyakorlat 54%-ban részesül. A bizottság kezdeményezte a tantárgyak belső szerkezetének újbóli vizsgálatát és az optimális arányok kialakítását. A munkába a bizottsági tagokon túl be lettek vonva a tantárgy-felelős oktatók is. A vizsgálat eredményeképpen a bizottság az elmélet 37,43%-os és a gyakorlat 62,57%-os optimális arányára tett javaslatot. Ez a tantárgyprogra-mokban érvényesítésre került.

A képzés feltételei jelentős mértékben fejlődtek a határrendészeti szaktanterem 2006. évi megújulásával. A Schengen Alapból történő határőrségi beruházások révén olyan korszerű számítástechnikai és okmányvizsgálati eszközökhöz jutottunk, amelyek rendszerbe szervezve a legkorszerűbb nemzetközi színvonalat jelentik. Ezzel a lehetőséggel élve, az RTF által elnyert pályázatot megvalósítva 8 kéthetes okmányvizsgálói tanfolyamot szervezünk határőrök számára, s az így nyert kedvező lehetőségeket hasznosítottuk az alapképzésben is.

A Határőrség Országos Parancsnokának 1/2006. számú, a Határőrség alapfokú (BSc) és egyetemi szintű (MSc) határőr tisztképzési rendszerének korszerűsítésére vonatkozó parancsa végrehajtására készült munkaterv alapján bizottságilag megtör-tént a Rendőrtiszti Főiskola Határrendészeti Tanszékén folyó képzés vizsgálata és szükséges mértékű korrekciója is.

A bizottság megállapításai szerint a másfél éves oktatás korszerűsítési folyamat eredményeként a Rendőrtiszti Főiskola határrendészeti szakirányának tantárgy-, óra- és vizsgaterve a korszerű követelményeknek, az uniós és a schengeni normák-nak megfelelt. Azt is biztosította, hogy a határrendészeti tisztképzés a szakma speci-

Varga János

282

fikumaihoz mért önálló arculattal rendelkezzen. A vezetői felkészítés kiemelt hang-súlyt kapott. Az elmélet és gyakorlat terén átalakított arányok jobban illeszkedtek a gyakorlati élethez.

A Rendőrség és a Határőrség integrációja

A Határőrség másfél évtized alatt sorozott állománnyal is rendelkező katonai

szervezetből az Európai Unió követelményeinek mindenben megfelelő korszerű rendészeti szervezetté fejlődött. Tevékenységében érvényre juttatta hazánk schen-geni térséghez való csatlakozásának gyakorlati feltételeit is. A schengeni tagállam-ok rendészeti szerveinél az elmúlt évtizedben lezajló integrációs folyamatokhoz hasonlóan hazánkban is sor került a Rendőrség és a Határőrség integrációjára. En-nek részeként a Határrendészeti Tanszék 2008. január 01-jei hatállyal a Rendőrtiszti Főiskola állományába integrálódott.3

Megszűnt azoknak a tantárgyaknak az oktatása, amelyek a Határőrség önálló szervezeti létéhez kötődtek, ugyanakkor olyan új tantárgyak jelentek meg, amelyek a generális rendőrtisztképzést reprezentálják. Átalakult a nyári szakmai gyakorlatok rendszere. Az első évfolyamos határrendészeti szakirányos hallgatók a többi rendőri szakhoz hasonlóan az Országos Rendőrfőkapitány intézkedése szerint az idegenfor-galmilag frekventált területeken gyakorolnak közterületi szolgálati helyeken. A 2. évfolyam határrendészeti szakirányon tanuló hallgatói határrendészeti kirendeltsé-gen gyakorolnak járőr, útlevélkezelő, kirendeltség ügyeletes és alosztályvezető be-osztásokban.

Az érem másik oldalára is került új felirat, ugyanis megkezdtük a „Határrendé-szeti alapismeretek” tantárgy oktatását a többi rendőrtiszti szakirányon. Ez azon a követelményen alapult, hogy a határrendészeti feladatok végrehajtására minden rendőrtisztnek - szakképzettségének és munkakörének megfelelően - képesnek kell lennie. A határrendészeti szakfeladatokat a rendőrségen belül a határrendészeti szolgálati ág végzi, melynek tiszti utánpótlását a Főiskola alapképzésében a Határ-rendészeti Tanszék végzi. A Rendőrség más szolgálati ágainál szolgálatot teljesítő rendőrtiszteknek megfelelő általános határrendészeti ismeretekkel és a határrendé-szeti szolgálatnál dolgozó rendőrtisztekkel való együttműködési képességgel kell rendelkeznie.

A határrendészeti szakmai szerveknél végrehajtásra kerülő szakmai foglakozá-sok, tanulmányutak és gyakorlatok feltételeinek megteremtése érdekében együtt-működési megállapodások megkötését kezdeményeztük a Főiskola és több rendőri szervezet (Repülőtéri Rendőri Igazgatóság, Budapesti Rendőr-főkapitányság, Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság, Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság,

3 Varga János: A Rendőrtiszti Főiskola hallgatói határrendészeti felkészítésének megújítása az integ-

rált Rendőrség követelményei szerint. Határrendészeti Tanulmányok 2009. 3. szám 36-42. o.


283

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság) között. Ez ma is kiválóan működik.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kötelékében

Az Országgyűlés 2012. január elsejével megalapította a Nemzeti Közszolgálati

Egyetemet és ezzel a közszolgálati felsőfokú szakemberképzést egységes intézmé-nyi alapokra helyezte. Tanszékünk az Egyetem Rendészettudományi Karán ugyan változatlan névvel és helyen folytatja munkáját, de életünkben lényeges minőségi változások történtek. A képzési szerkezet egyetemi szintű összehangolása során a határrendészeti szakképzést újra kellett pozícionálni. A tantárgystruktúra lényeges átalakításának igénye több körülményből táplálkozott:

− az új egyetemi képzési rendszerből.4 Kiemelésre érdemes az, hogy létrejött a közös egyetemi modul;

− a megújított belügyi képzési rendszerből. Alkalmazkodnunk kellett az ab-ban létrehozott közös belügyi alapképzési modulhoz;

− az uniós határellenőrzés tapasztalataiból és követelményrendszeréből; − a határrendészeti szakterület helyzetének változásából. A 2013/14. tanévtől érvénybe lépő óra- és vizsgaterv szerint szakirányunkon to-

vábbra is oktatjuk a „Határrendészeti általános ismeretek” (a szakmatörténet már nem képez önálló tantárgyat, de tartalmát veszteség nélkül sikerült átcsoportosítani ebbe a tantárgyba), a „Határellenőrzés”, a Határrendészeti igazgatás” és a „Bevetési ismeretek” tantárgyakat. Habár eddig is foglalkoztunk az oktatásban három megke-rülhetetlen témával, jelentőségük növelésének további hangsúlyozására, új minő-ségben való oktatásukra létrehoztunk három új tantárgyat. A megrendelői igényekre – s különösen a belügyminiszteri figyelemfelhívásra – reagálva önálló tantárgyi struktúrában sajátíttatjuk el a „Határrendészet vezetése”, a „Határrendészeti műve-letek” és a „Határrendészeti szervek nemzetközi együttműködése” ismeretanyagát és kompetenciáit.

Fontos körülménynek vélem, hogy ismét bővültek azok a lehetőségek, amelyek a nem határrendészeti szakirányon tanuló hallgatók határrendészeti felkészítésére rendelkezésünkre állnak. A belügyi közös alapképzési modulban, az „Integrált rendőri ismeretek” tantárgyban – a belügyi központi program alapján – 8 órás té-mában oktatjuk a határrendészeti alapismereteket. További lehetőségként Tanszé-künk szabadon választható tantárgyként ajánlja minden hallgató figyelmébe a „Ha-tárrendészeti igazgatási ismereteket” a képzés 5. félévében, 30 tanórában. A hallga-

4 Kovács Gábor: A Nemzeti Közszolgálati Egyetem, mint a közszolgálati képzés bázisa; a jelenlegi

helyzetkép, jövőbeni változások, fejlődési tendenciák és kihívások. Pécsi Határőr Tudományos

Közlemények XIII. Pécs, 2012. 371-378. o.

Varga János

284

tó jövendő első tiszti beosztása ekkor már körvonalazódik és fel tudja mérni, hogy számára milyen jelentőségű a rendőrség határrendészeti szolgálati ágánál végzett munka, a határrendészeti szakterülettel kapcsolatos együttműködési igény.

A Rendészettudományi Kar rendészeti igazgatási alapképzési szak migrációs szakirányán oktatjuk a „Határrendészet”, az Egyetem Nemzetközi Intézetének biz-tonság- és védelempolitikai alapszakán a „Határrendészeti és igazgatási ismeretek” tantárgyat.

Sikerült továbbra is érvényesíteni a képzés gyakorlatiasságát, megtartani a határ-rendészeti akciógyakorlatot.

2013 szeptemberében újból beindul a levelező tagozaton folyó képzés. Ez a ha-tárrendészeti szolgálati ág tekintetében jelentős változást jelent, hisz a kirendeltsé-gek saját erőforrásaikból is tervezhetik a vezetői utánpótlást. A személyes célok megvalósulását segíti, hogy a nagy szakmai gyakorlati tapasztalattal rendelkező tiszthelyettesi, zászlósi állománykategória előtt újból megnyílik az út a tisztté vá-láshoz, személyes karrierjük ívének kiterjesztéséhez.

Az alapképzés mellett a rendészeti mestervezető képzésben is fontos szerepet kaptunk. A 2011/12. tanévben tanszékünk a Vezetéselméleti Tanszékkel együtt a „Válságkezelési gyakorlat” tantárgy keretében, a Belügyminisztériumban kialakított Nemzeti Helyzetértékelő Központban végrehajtotta „A közrendet és az államhatár rendjét veszélyeztető konfliktus helyzet és a tömeges méretű migráció kezelése” tárgyú komplex törzsvezetési gyakorlatot. A gyakorlat előkészítésében és végrehaj-tásában részt vett az együttműködő külső szervek és az Egyetem többi karának több munkatársa, hallgatója. A végrehajtáshoz a gyakorlat tárgya, célja és végrehajtásá-nak feltételrendszere miatt előzetes egyetértését adta az Országos Rendőrfőkapitány és a Belügyminisztérium Miniszteri Kabinet kabinetfőnöke. Széleskörű támogatást kaptunk a Rendőrség központi, területi és helyi szerveitől, a Belügyminisztérium Miniszteri Kabinet Védelmi Koordinációs Osztálytól, a Bevándorlási és Állampol-gársági Hivataltól, a Terrorelhárítási Központtól.

A rendészeti mestervezető képzésben a 2012/13. tanévben megkezdtük az „Integ-rált Határigazgatás” tantárgy oktatását, s a 2013/14. tanévtől felelősségünk körébe került a „Közszolgálati gyakorlat” is.

A Hadtudományi Doktori Iskolában több határrendészeti tantárgy indult, lehető-vé téve, hogy a határrendészeti szakterületen dolgozó doktoranduszok saját szakmá-jukban még jobban, tudományos igényességgel tudjanak elmélyülni. A tanulmány megírásakor éppen zajlik a Rendészettudományi Doktori Iskola akkreditációja. A kedvező bírálat esetén a határrendészeti tanulmányait megkezdő hallgató a tudomá-nyos fokozatát is rendészeti környezetben és tudományterületen szerezheti meg.

A tanórán kívüli lehetőségeink is bővültek. A közszolgálati hivatásrendek össze-kovácsolására indított egyetemi kezdeményezés részeként minden kar és intézet érdeklődő hallgatói meglátogathatják a hivatásrendek gyakorlati munkáját legin-kább szemléltető szervezeti egységeket. Tanszékünk szervezésében a hallgatók például az Unió külső határának ellenőrzését végző Szegedi Határrendészeti Kiren-


285

deltség tevékenységét, a röszkei közúti határátkelőhelyen végzett határellenőrzést tanulmányozhatják.

Feladatorientált és gyakorlatias képzés

A Főiskola „elméletorientált” képzésének ellensúlyozására a Tanszék - figye-

lemmel a Határőrség e téren is megnyilvánuló feszes követelménytámasztására - mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a határőrtisztek képzése azoknak a fel-adatoknak feleljen meg, amelyeket a végzett hallgatóknak az első tiszti beosztások-ban el kell látniuk, s az ismeretek elsajátításán túl jussanak el az alkalmazóképes tudás szintjére, rendelkezzenek megfelelő szakmai kompetenciákkal és vezetői kés-zségekkel. Ebben a szellemben fogant meg a – fentebb már említett – körmendi előkészítő évfolyam, s ez jellemzi mai tevékenységünket is. Ennek a jórészt speciá-lis igénynek a Főiskolán csak részben álltak rendelkezésre a feltételei, a Határőrség azonban azt saját eszközeivel biztosította.5 Foglalkozásvezetőként rendszeresen megjelentek tanszékünkön a végrehajtó szolgálatból, az igazgatósági, országos pa-rancsnoksági szervektől érkező tisztek. A Tanszék saját kiképzési eszközökkel ren-delkezett, terven felül szervezhettünk lövészeteket, több napos kihelyezéseket, hall-gatói és oktatói szakmai gyakorlatokat, tanulmányutakat. Ezek a támogatások a képzés rendszerében tervszerűen jelentek meg, s jelentőségük érzékeltetésére - más tanévekre is jellemző példaként - tekintsük át, hogy a Határőrség a 2006/2007. tan-évben mit biztosított:

− Az egységes rendvédelmi alapkiképzésen belül igényelt speciális határren-dészeti felkészítést.

− A nappali első évfolyam számára a nyári szakmai gyakorlat 1. hetében ha-tárrendészeti komplex intézkedéstaktikai és lőgyakorlatot a Soproni Oktatá-si Központban.

− A nappali második évfolyam számára a nyári szakmai gyakorlat 1. hetében csobánkai kihelyezés keretében határrendészeti lőgyakorlatot a Magyar Honvédség izbégi lőterén.

− A Kiskunhalasi Határőr Igazgatóságon és kirendeltségein vezetett foglalko-zásokat a nappali első és harmadik évfolyam részére.

− Nyírbátori Határőr Igazgatóság Csengeri Határrendészeti Kirendeltségén vezetett foglalkozást a nappali első évfolyam részére.

− Az első és második évfolyamos hallgatók nyári szakmai gyakoroltatását a kirendeltségeken, valamint a bűnügyi és felderítő szolgálatoknál három hét, a harmadik évfolyamos hallgatók gyakoroltatását egy hét időtartamban az igazgatóságokon.

5 Fórizs Sándor: Tanszékünk jelenlegi helyzete és perspektívája. In: Rendőrtiszti Főiskola Határren-

dészeti Tanszék. Jubileumi könyv 1992-2002. Határőrség Országos Parancsnokság. 2002. 20-12. o.

Varga János

286

− A csobánkai gyakorlótéren mindhárom évfolyam részvételével és a Beveté-si Főosztály, valamint a Budapesti Határőr Igazgatóság segítségével végre-hajtott komplex zárógyakorlatot.

− A hallgatók lőkészségének fejlesztésére szervezett speciális kollégiumot. − A határrendészeti szaktanterem technikai berendezését és általában a képzés

speciális technikai feltételeinek biztosítását. − A nemzetközi együttműködés anyagi feltételrendszerét, beleértve az okta-

tók külföldi tanulmányutakon, képzési konferenciákon, kongresszusokon való részvételét. A szlovák társtanszékkel kialakított oktatókra és hallgatók-ra vonatkozó évente sorra kerülő kölcsönös szakmai gyakorlatot.

− A Tanszék Nap feltételeit.

Az oktatás és a nevelés egysége Mindhárom évfolyamunk 1997. szeptember 1-jétől kap elhelyezési lehetőséget a

főiskolai kollégiumban. Előtte békásmegyeri szállodákban, majd a Belügyminiszté-rium szállóiban voltak elhelyezve, s a tanórák befejeztével igyekeztek mielőbb el-hagyni a Főiskolát. Folyamatos nehézségeink voltak a hallgatókkal való kapcsolat-tartásban, a tanóra látogatási fegyelem fenntartásában, s több hallgatóval szemben kellett fegyelmi eljárást kezdeményezni.6

Hosszabb távú értékelésünk szerint azonban a befektetett tőke jól kamatozott. A tanórákon, a szakmai gyakorlatokon, a szakmai szerveknél vezetett foglalkozáso-kon, illetve a tanórán kívüli munkaformák változatos alkalmazásával a nevelőmun-ka eredményesen járult hozzá a főiskolai képzés általános és a határrendészeti sza-kon folyó szakmai képzés sajátos céljainak megvalósulásához. A hallgatók tevé-kenységükben képesek voltak érvényre juttatni a határőr lét és magatartás normáit. Aktívan vettek részt a főiskolai közéletben, a hallgatói önkormányzatok tevékeny-ségében.

A vizsgált időszakban a hallgatók állományviszonya jelentős változáson ment ke-resztül. A kezdetben meglévő hivatásos állományú jogviszony, a Határőrség állo-mányába való tartozás – ami azt is jelentette, hogy a tanszékvezető a hallgató szol-gálati elöljárója volt – kedvezőbb feltételeket teremtett a neveléshez, mint a mai ösztöndíjas jogviszony.

Ma is hivatástudatra nevelünk. A pályán nagy a fizikai, idegi, pszichikai igény-bevétel, ezért teljes értékű embert kíván, aki értelmével és érzelmeivel egyaránt kötődik a szervezethez, értékrendjével azonosul, képes képviseletére. Figyelembe vesszük, hogy a fiatal tisztekre szolgálati helyükön az értelmiségi létforma vár.

6 Varga János: A nevelőmunka tapasztalatai a Határrendészeti Tanszéken. Referátum az I. Nevelési

Konferencián. Rendőrtiszti Főiskola, Budapest, 2001. 44. o.


287

A tervszerű és differenciált személyiségformálás alapja az irányított és számon kért osztályfőnöki munka, a határőr értékek képviselete, a hagyományok ápolása, az egységes oktatói követelménytámasztás.

Fontosnak tartjuk, hogy az oktatók a tanórákon és azokon kívül egyaránt képesek legyenek a hallgatók felé közvetíteni a végrehajtó szolgálat elvárásait. Arra törek-szünk, hogy személyes példánkkal is fejlesszük a hallgatók személyiségét, segítsük a tananyag elsajátítását. A hallgatók megismerésében és a foglalkozások hatékony-ságában egyaránt jól kamatozott, hogy az osztályfőnökök részt vesznek az osztá-lyok szakmai szerveknél vezetett foglalkozásain, az azokkal egybefűzött szabadidős programokon. Ezek során a hallgatók természetes viselkedésének tanulmányozása megismerésük egyik fontos területe. A megismerés tapasztalatai megalapozzák a végzős hallgatókról a diploma megszerzése előtt készítendő minősítést.

Minden évben az alapkiképzést követő tanszékértekezletre az osztályfőnök ösz-szegzi oktatói-nevelői tapasztalatait, és azokat a tanszékértekezlet elé terjeszti. Olyan munkarendet alakítottunk ki, hogy ettől kezdve a tanszék minden oktatója reális képpel rendelkezzen az osztályról, a tanszék hallgatói állományáról.

Az osztályfőnöki órák állandó témáit a tanulmányi munka, a közösség helyzete és a következő időszak feladatai képezik. Szükség szerint kiegészülnek a határren-dészeti tevékenységhez kapcsolódó tájékoztatásokkal, közösségi rendezvényekkel. Visszatérő programot jelent a Bűnügyi Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, a Szép-művészeti Múzeum, a Parlament meglátogatása, a Parlamenti- és a Széchényi Könyvtár megismerése, szakesteken, tanulmányi kirándulásokon, valamint a Tan-szék Napon való részvétel.

Tudományos munka

A Határrendészeti Tanszék tudományos tevékenysége szempontjából nagy jelen-

tőségű a Magyar Rendészettudományi Társaság léte. Szerencsés, hogy a Tanszék befogadó intézménye a 2004. október 29-én, Pécsett megalakult Határrendészeti Tagozatnak. A Tanszék működteti a Tagozat honlapját és közreműködik a Határ-rendészeti Tanulmányok című online tudományos kiadvány szerkesztésében. Az oktatók aktívan részt vesznek a Tagozat munkájában, évente több konferencia szer-vezésében. Különösen eredményesnek ítélhetőek a szakmai szervek bevonásával, velük együttműködésben szervezett konferenciák közül:

− „A határrendészeti gyakorlat és a rendészettudományi kutatás összhangja – közös gondolkodás és cselekvés a Határőrség jövőjéért”;

− „A Rendőrség és a Határőrség integrációjának tapasztalatai”; − „A Rendőrség állományának határrendészeti szakmai felkészültsége”; − „Rendészeti kooperáció, koordináció és monitoring; − „A határrendészet helye, szerepe, jövője a schengeni övezetet érintő válto-

zások tükrében”;

Varga János

288

− „Az illegális migráció kezelésének aktuális kérdései Magyarországon” című konferenciák.

A doktori képzés szorosan kapcsolódik a tanszéki tudományos kutatásokhoz. A

Tanszék minden oktatója vagy már rendelkezik doktori fokozattal, vagy részt vesz a doktori képzésben. A doktori képzésben oktatóink még kutatási terület felelőseként, témavezetőként is érintettek.

A tudományos kutatómunka terén a magyar és uniós határellenőrzéssel kapcsola-tos témák vannak előtérben. Az eredmények rendszeresen megjelennek a tanköny-vekben, jegyzetekben, publikációkban. Az elmúlt években végzett munka eredmé-nyei közül kiemelésre érdemes a Schengeni Kézikönyv magyar nemzeti változatá-nak kidolgozása. A Schengeni Határellenőrzési Kódex e-learning tananyaggá for-málásával a Tanszék bizonyította arra való képességét, hogy hatékony és korszerű oktatási módszerekkel, eljárásokkal segítse a szakmai gyakorlat fejlődését.

Jelenleg folyamatban van az illegális migráció elleni küzdelem lehetőségeinek feltárása a Szlovák Rendőr Akadémia oktatóival közös kutatásban. Az eredmények már megjelentek konferencia előadásokban, publikációkban.7

A tehetséggondozásnak tulajdonított jelentőséget hűen fejezi ki hallgatóink rész-vétele a Határrendészeti Tudományos Diákkör és a Szent György Szakkollégium tevékenységében, tudományos pályamunkáik eredményességében.

A tanszék oktatói és törzsállománya

A Tanszék viszonylag karcsú állománnyal, öt oktatóval, egy szolgálatvezetővel,

egy titkárnővel és egy sorozott állományú gépkocsivezetővel kezdte meg működé-sét. Ez a létszám - a feladatokhoz mérten - gyakran változott. A legintenzívebb tan-széki működés időszakában 16 oktató volt állományunkban, de jelenleg csak négy oktató látja el a szakképzési feladatokat, s egy több munkafolyamatot ellátó ügyin-téző segíti azt. Habár igaz az, hogy a határrendészeti tisztképzés közügy, s azért mindig szívesen tett a Határőrség és a Rendőrség, valamint az együttműködő szer-vek számtalan dolgozója, helyesnek vélem leírni mindazok nevét (a Tanszékről való távozásukkor viselt rendfokozatukkal), akik ebben a munkában a Tanszék dolgozó-jaként 1992-2013 között részt vettek:

Balla József hőr. őrgy., Barkó József hőr. őrgy., Dr. Boros Zsuzsanna hőr. alez., Dr. Cseh József hőr. alez., Dr. Csentes Zoltán hőr. ezds., Dörner Péter hőr. őrgy., Dr. Dunavölgyi Szilveszterné ka. (†), Dr. Dzsupin Ottó hőr. alez., Ecet Pál hőr. szds., Dr. Farkas János hőr. alez., Dr. Fórizs Sándor hőr. ezds., Gál Rozália ka., Gönczi Andrea ka., Hanuska Miklós hőr. őrgy., dr. Heller László hőr. alez., Hollós Tamás r. fhdgy., Horváth Péterné ka., Juhos Katalin ka., Kajári István hőr. ftzls. (†),

7 Jozef Balga: Az Európai Unió belső biztonságának jogi és rendészettudományi aspektusai. Pécsi

Határőr Tudományos Közlemények XIII. Pécs, 2012. 99- 107. o.


289

Kis Attila hőr. alez., Kiss Lajos r. alez., Korda András r. törm., Lakatos Gábor hőr. szds., Lovas Attila hőr. alez., Makay Aladárné ka., Molnár Ákos r. őrgy., Nagy Gábor hőr. alez. (†), Nagyházi Linda ka., Simon Ferenc hőr. szds., Szádvári László hőr. alez. (†), Szarvas János hőr. alez., Székely Jánosné ka., Székely Kornél hőr. szds., Dr. Székelyhidi István hőr. alez., Szücs János hőr. alez., Török Sándor hőr. alez., Tripponné Gyárfás Emese ka., Vájlok László hőr. szds., dr. Vajta István hőr. alez., Varga Béla hőr. alez., Dr. Varga János ny. hőr. ezds., Vass Ferenc hőr. alez., dr. Verhóczki János r. alez., Virág Róbert hőr. zls., Dr. Virányi Gergely hőr. ezds.

A más szervezetekhez képest viszonylag nagyarányú fluktuáció egyik oka, hogy oktatóink közül többen a Határőrségnél kerültek magasabb beosztásba. A tanszék-vezetőként végzett munkája elismerésének is tekinthető, hogy Dr. Virányi Gergely ny. hőr. ddtbk. és Prof. Dr. Fórizs Sándor ny. r. ddtbk. pályázat útján a rektor-helyettesi munkakört is elnyerte a Főiskolán.

Összegzés

A határrendészeti tisztképzés harmonikusan illeszkedik a rendvédelmi tisztkép-

zés rendszerébe. A Rendőrtiszti Főiskola, majd a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kellő toleranciával engedett teret a szak, majd a szakirány specifikus jellegének, a tanszék önálló arculatának kialakításához és tudatos ápolásához. Lehetőségünk van a határőr tradíciók és értékek képviseletére. Helyzetértékelésünk alapján a határren-dészeti szakirány és tanszék a folyamatos megújuláshoz szükséges feltételekkel ma is rendelkezik. Képes a társadalom számára fontos határrendészeti szakismeretek oktatására, a határrendészeti szakterületen dolgozó tisztek felkészítésére.

A múlt példái megerősítik azt az értékítéletet, hogy a határrendészeti tisztképzés természetes környezete a rendészeti, rendvédelmi tisztképzés.

A Tanszék továbbra is kiemelt feladatként kezeli a Rendőrség határrendészeti szolgálati ága megrendelői követelményeinek teljesítését, a határrendészeti sajátos-ságok, érdekek és értékek érvényre juttatását. A jogi környezetet folyamatosan fi-gyelemmel kíséri és a változásokat az oktatásban tükrözteti. Oktatja a vonatkozó EU jogszabályokat, és korszerűsíti az ismerethordozókat. Folytatja a BA képzést a nappali és a levelező tagozaton. Szaktantárgyak oktatásával részt vesz a rendészeti mestervezetői képzésben, a doktori képzésben, az Erasmus programban iskolánkon tanuló külföldi hallgatók angol nyelvű oktatásában. Tudományos kutatóhelyként folytatja a határrendészet tudományos igényű művelését, speciális témák kutatását, kidolgozását és oktatásba való bevezetését. Szoros kapcsolatot tart a Rendőrség határrendészeti szolgálati ágának központi, területi és helyi szervezeteivel. Fejleszti egyetemi, felsőoktatási és nemzetközi együttműködési rendszerét.

Az egykori Rendőrtiszti Főiskola, s a mai Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ren-dészettudományi Karának Határrendészeti Tanszéke oktatói és hallgatói állománya nevében köszönöm a határrendészeti tisztképzéshez nyújtott szervezeti és szemé-lyes támogatásokat.

Egy határőr-pedagógus visszaemlékezése a Határőr Kiképző és Továbbképző Intézet beindulására…

291

Dr. Beregnyei József nyá. határőr dandártábornok

Egy határőr-pedagógus visszaemlékezése a Határőr Kiképző és Továbbképző Intézet beindulására,

és más kapcsolódó képzési történésekre

Hazánkban a 80-as évek végén – hasonlóan a társadalom más részelemeihez – az akkori határőrségnél is meghatározó változások indultak be. E változások saját ré-szét illetően a határőrség megfelelő mértékű kezdeményező szerepet töltött be, amit az akkori kormányzat, parlament szívesen fogadott. A határőrség kezdeményezésé-re született meg a minisztertanács 2046/1989.(HT.17) határozata, mely meghatároz-ta a MK államhatáráról, annak rendjéről, őrizetéről és átlépésének szabályairól szó-ló törvény 1990.évi (ami akkor elmaradt) megalkotását, elfogadását. Ezen felül kötelezte a határőrséget arra, hogy 1990.01.01-el kezdje meg és 1995.12.31-ig fe-jezze is be az őrsökön, forgalomellenőrző-pontokon (FEP) – a határőr ezred sorál-lománya kivételével – a sorkatonák (összesen volt ekkor 15 000 fő) fokozatos kivo-nását, hivatásos és közalkalmazotti állománnyal való lecserélését. (Az 1989-ben létezett 183 őrs és 38 FEP helyett, 71 őrs, 39 FEP, valamint a Budapesti FEP mű-ködése volt betervezve.) Azaz célként fogalmazták meg, a hivatásos állományra épülő határőrizeti rendszer előkészítését illetve beindítását. Ennek realizálásához nagyon sok feltételre volt szükség. Ezek között egyik – talán legfontosabb – az erre hivatott tiszthelyettes állomány megteremtése szerepelt.

Az említett MT határozatban olvasható elképzelés megvalósulását szolgálta töb-bek között a határőrségi saját képzési kapacitás megteremtése is. Ehhez kapcsolód-va elsőnek Dr. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár aláírásával jelent meg a 25/1990. számú (március 6-ai keltezésű) BM utasítás, majd ennek lebontására má-sodikként a 6/1990 sz. Országos Parancsnoki parancs, az akkori határőrség „újkori története” első tanintézetének a Határőr Kiképző és Továbbképző Intézetnek (to-vábbiakban: HKTI) Körmend városában – a korábbi kiképző bázis területén - törté-nő felállítására vonatkozóan. A város a tanintézetet örömmel fogadta és építette be a társadalmi, szellemi közéletébe

A belügyminiszteri utasítás 1990. szeptember 1-jei határidővel szabta meg az önálló tanintézet működésének BM Határőrség Országos Parancsnoka felügyelete alatti beindítását. Az intézet rendeltetése kettős volt, egyrészt a járőr és útlevélkeze-lő tiszthelyettes állomány alapképzése, másrész pedig a határőrség bizonyos mun-katerületein dolgozók tanfolyami keretekben történő továbbképzése. Hogy milyen mértékű volt az iskolaalapítás, annak érzékeltetéséhez összegezetten csak annyit mondok, hogy februárban fejeződött be a sorállomány kiképzése, és februártól szeptember 1-jéig kellett megteremteni az iskolai feltételeket. Ez az építészeti átala-

Beregnyei József

292

kítás mellett természetesen nagyrészt, mondhatni nagyobbrészt a személyi állo-mány, a tanári állomány megkeresését, felkészítését és a szükséges oktatásigazgatá-si,- képzési anyagok kidolgozását foglalta magába.

Az előre elkészült ütemezésnek megfelelően tehát 1990. február 28-án a helyi ha-tárőrségi kiképző bázison befejeződött a sorállományú újoncok kiképzése (a tartalé-kos tisztképzés is, de az már hamarább). Az akkori Zalaegerszegi Határőr Kerület-parancsnokság szervezésében erre a rendezvényre ünnepélyes keretek között került sor, hisz 1966 óta folyt itt e bázis keretében a sorállományú határőrök, tisztesek kiképzése.

A Határőrség Országos Parancsnoka a 06/1990. számú parancsával a HKTI felál-lítására, működése előkészítésére, az elhelyezési feltételek megteremtésére 1990. 03.05-i indulással egy 20 fős előkészítő bizottságot hozott létre dr. Kátai László ezredes (akkori Hőr. OP-ság KIK. Ov) vezetése alatt. (Néhány név a 20 főből: Ka-locsai György mk. alez., Szabó Sándor, Horvát István, Tóth András, Liczenciás Ferenc alez., Kovács István őrgy, Makai Aladár szds.)

A bázis elhelyezési körülményeinek javításával, az objektum felújításával párhu-zamosan zajlott az intézet jövendő vezetőinek, munkatársainak a kiválasztása, kine-vezése. Mivel a miniszteri utasítás 4. pontja a vezetők kinevezését is a Határőrségi Országos Parancsnok jogkörébe adta, így az Országos Parancsnok a beszélgetések lefolytatását követően 1990. május 1-jei hatállyal kinevezte az intézet vezetőit, köz-tük a tanszékvezetőket is. (Sokan ezen ma már fennakadnak, mi az, hogy tanszék-vezető egy nem felsőoktatási intézményben?! Igen ma már ezen én is meghökken-nék, de akkor más volt a helyzet nemcsak itt, hanem a többi belügyi tanintézetnél is.) A történeti hűség kedvéért legyen itt a kinevezési névsor hiánytalanul;

− Intézetparancsnok: Dr. Kátai László ezds. − Kiképzési helyettes: dr. Beregnyei József őrgy. − Általános helyettes: Szabó Sándor alez. − Gazdasági helyettes: Perneki István őrgy. − Határőr tv.: Varga József alez. − Kat.-jogi, ig.i.tv.: Stájer László őrgy. − Idegen-nyelvi tv.: dr. Paragi János szds. − Kiképzési Ov.: Szabó Imre őrgy. − Tagozatparancsnok: Mázsa József alez. − Szaktört. pszich.i szcs.vez.: Meidlinger Miklós őrgy.

A további vezető és munkatársak kinevezésére 1990. június 1-jétől folyamatosan

került sor - szinte a naptári év végéig - úgy, hogy a tanévkezdés személyi feltételei biztosítottak legyenek. (Csak megjegyzem 600 fő jelentkezőből végül is 90 fő ke-rült be az intézet akkori állományába. Gondot csak az idegennyelvtanárok feltöltése okozott.) Az akkori állománytáblához viszonyítva az egyenruhás oktatói állomány feltöltöttsége az indulás évében 60 %-os, elégséges volt, sajnos ennek a létszámnak


293

csupán 4 %-a rendelkezett oktatási tapasztalattal, ezáltal igaznak volt mondható ezekre az időkre a „tanulva tanítás” mechanizmusa.(A polgári oktatóállomány hely-zete ebből a szempontból sokkal kedvezőbbnek volt minősíthető.)

Az elhelyezési feltételek – sorállományú előzményeknek megfelelően – eléggé mostohák voltak akkor, oktatástechnikai eszközökkel nemigen voltunk ellátva. Ami nagyon jó volt a szép, nagy tornaterem, gyakorlótér és sportbázis.

Lényegében 1990.05.01-07.30 között sor került a tanintézeti tanulás-hoz/tanításhoz szükséges alapdokumentumok és tananyagok kidolgozására. Szinte teljesen üres papírról dolgoztunk, ilyen jellegű előzmények nem álltak rendelkezé-sünkre. Jómagam az akkori budapesti rendőr tiszthelyettesi iskolában funkcionáló parancsnoknál Simon Jánosnál igyekeztem tájékozódni a témában, de az ott látottak számunkra nem teljesen voltak elfogadhatóak. Őszintén meg kell mondani, azóta már jól tudom, hogy a kidolgozó munkában sajnálatos módon a főiskolai megköze-lítés érvényesült, mivel mind az igazgató mind jómagam leginkább ilyen tapasztala-tokkal rendelkeztünk. Az is igaz, hogy az évek multával az intézet megtalálta a saját profiljához vágó megközelítési módokat, módszereket. Ez utóbbi érdekében sok nem pedagógus, de a határőr szakmát színvonalasan művelő tiszt kolléga is nagy-ban hozzájárult.

Az elkészült első tanterv az intézeti felkészülésre/felkészítésre 10 hónapot, 1080 tanórát –benne a területi szakmai gyakorlatok is - biztosított. Az akkori képzési dokumentumokban összesen 22 tantárgy szerepelt, az intézetben – szükségtelenül – de ötféle idegen nyelvű felkészítés zajlott.

Már az első – de szinte majdnem minden további – tanévnek megvolt a sajátos-sága. Az elsővel kapcsolatban kevesen tudják azt, hogy a tanulók egy osztálya (25 fő) „teljesen nulla-kiló méteres” ösztöndíjas volt, ők 08.30-án jöttek be az intézetbe azzal a céllal, hogy részükre szeptemberben megtörténjen az 1 hónapos alapkikép-zés és katonai eskü. Csak azok részére mondom, akiknél felmerülne e rész olvasása során az a kérdés, hogy miért volt ez a kétféle tanulói állomány, hogy ennek két oka volt. Az egyik az, hogy a határőrzés folyamatossága mellett kellett a hivatásosok általi határőrizeti rendszert felállítani, másrészt pedig ehhez nem egyszerre állt ren-delkezésre pénzügyi forrás, sokszor csak a sorállomány kiváltásával előálló felsza-baduló pénzt lehetett erre fordítani. Az utóbbihoz tartozik a következő kisbetűs információ!3 Szeptember 30-án pedig 200 fő (189 férfi és 11 nő) hivatásos állomá-nyú pályakezdő, vagy más területen tiszthelyettesként már dolgozott un. kettős jog-állású tanuló került bevezénylésre képzésre az intézetbe. (A maiak számára ez a férfi-nő arány is meglepő lehet, de akkor ez kevés hölgy is teljesen újdonságként

3 (1hónapra 1fő tts. helyettesítésének költsége az akkori 2000.évi adatok alapján 28150 Ft+TB 33%,

vagyis összesen 37439,50 Ft. volt, ami egy évben 449 274 Ft-ot tett ki. Összehasonlításképpen: ha 1 fő tts. felvételre került közvetlenül a civil életből, akkor a bére, felszerelési költsége, valamint a járulékos költségek együtt megközelítően 2 millió Ft volt ebben az időben, ami azonnali költségként jelentke-zett.

Beregnyei József

294

hatott a Határőrség szervezetén belül!) Az is érdekes lehet, hogy az akkori tanulók többsége 26 év feletti korosztályhoz tartozott, de egy – a hivatásos határőrizeti rendszerre áttérő – új szervezetnél ez nemigen lehet meglepő. Az ide vezényelt tanulók 7%-a 30 év feletti volt. Közöttük jelentős volt azok száma, akik a határőr-ségnél teljesítettek korábban sorkatonai szolgálatot is, ami jól segítette szakmai felkészítésük alakulását. (Legtöbben a Győri Határőr kerülettől kerültek be az inté-zetbe.) 1990. október 1-jén a városi színházteremben került sor – Nováki Balázs vőrgy. mb. határőrségi országos parancsnok és Varga István ezredes pénzügyi-anyagi főnök, továbbá más vezetők, együttműködők jelenlétében - az első tanév ünnepélyes megnyitójára.

Az első tanév – párhuzamosan a további felújítási munkálatokkal – kisebb-nagyobb zökkenőkkel indult, melyet megpróbáltunk a lehető leghamarább korrigál-ni. Ez nemcsak a tananyagra, a tanításra-tanulásra,- hanem a belső szabályzókra, napirendi előírásokra vonatkozott. A kezdeti hónapokra negatívan hatott az, hogy a küldő szervezetek nem, vagy nem jól készítették fel az ide vezényelt már hivatásos állományú tanulókat arra, hogy itt mi is vár majd rájuk! Magasnak tartották a köve-telményeket, szokatlan volt számukra a mindennapi tanulás, a folyamatos számon-kérés. Komoly hangulati problémát okozott a már hivatásos állományú tanulók körébe az intézeti élet beszabályozottsága, az ehhez való alkalmazkodás, a fürdési lehetőségek korlátozottsága, a fűtési problémák, a napirend zsúfoltsága, melyek a későbbiek során részben megoldódtak. (Közös nagy fürdő, hetente egy nagy fürdés, de onnan a körletekbe a nyitott folyosón lehetett eljutni.)

Sajnos az első félévi, majd tanév végi eredmények, de a folyamatos értékelések is jól mutatták, oktatóik többsége még nem volt az ura az értékelés objektív megköze-lítésének, sokáig érezhető volt a tanulók produkcióinak felértékelése. Ennek ellené-re ma is tudok megnevezni olyan akkori tanulókat, akik megérdemelten foglaltak helyet az intézet legjobb tanulói sorában. Többek között ilyen volt például Fülöp Emil, Simon Mihály főtörm., Sommer Silvia, Mikus Zsuzsanna, Lakatos Hajnalka, Bődi Imre őrm-ek.

A 10 hónapos tanintézeti tanév végén, az év végi vizsgákat követően sor került 1991.julius 27-n a kibocsátó ünnepségre. (Az induló 200 főből 194 fő jutott el a tanév végére. Lehet, hogy mai fejemmel ez a lemorzsolódás kicsinek tűnik ilyen összlétszámnál, de emlékeztetek arra, hogy akkor a nagy többség már határőrség állományában volt és nemcsak oda készült!) Az ezt követő állófogadáson Boros Péter belügyminiszter üdvözletét Dr. Korinek László helyettes államtitkár továbbí-totta a jelenlévők számára.

Mint mondtam korábban szinte minden tanévnek volt valamilyen más, új sajátos-sága az intézet első öt tanévében. Ezek közül itt most csak egyet említek meg. 1991. szeptember 1-jével induló második tanévben újként beindult egy osztállyal az un. RTF előkészítő szak is. Meg kell mondanom, hogy szerintem előtte se, de az óta sem volt a RTF-nek olyan jó képzési struktúrája, mint az akkori határrendész szak esetében létezett – sajnos nem hosszú ideig - az egymásra épülésnek e változata.


295

A továbbiakban már csak megemlítek ezekre vonatkozóan néhány eseményt an-nak bizonyítására, hogy az első években minden tanévnek volt valamilyen jelentő-sebb eseménye;

− 1992.március: megnyílik itt a Határőrségi Központi Múzeuma, októberben csapatzászlót kap az iskola.

− 1993. év: a határrendész szak bekerül az állami elismertséget jelentő OKJ-ba

− 1993/94.tanévben beindul a levelező,- továbbá a 6 hónapos zászlós képzés − 1994/95. tanévben megindul a tiszthelyettesek un. ciklusos rendszerű kép-

zése is − 1995.04.07-n az intézet a Szent László Határrendészképző Szakiskola nevet

kapja meg − 1999.09.01-el az előbbi szakiskolából Körmendi Rendészeti Szakközépis-

kola lett és kikerült a határőrség szervezetéből. Az előbb érintett közléshez, csak kiegészítőileg jegyzem meg, hogy a

határrendész szakképesítés tehát már 1993-ban beépült a 7/1993.(XII.30) MüM számú rendelettel kiadott Országos Képzési Jegyzék-be.(OKJ) A 334. sorszám alatt, 5369 számon szerepelt az akkor már két éves 2200 tanórás (64-36 %) szakképzés az államilag elismert képesítések között. (Csak az érdekesség kedvéért írom le, hogy a Rendőr szakképesítés óraszáma ugyanekkor 3168 volt, 60-40% elmélet-gyakorlat aránnyal, míg a Honvéd tiszthelyettes szakképesítésnél – mely egy éves volt – 1100 tanóra szerepelt.)

Az átállás kezdeti időszakában kb. 14 291 sorállományú és 3148 hivatásos állo-mányú dolgozott a határőrségnél. Igaz, hogy 1993 szeptemberében már 4098 tiszt-helyettes, zászlós dolgozott a határátkelőhelyeken, a határon, de csak 1569-nek volt meg akkor az előírt szakképesítése. A jogos képzési igények szükségszerűen kény-szerítették ki – ami ellen nagyon berzenkedtem – a képzési rendszer tágítását, a kibocsátás gyorsítását. Ez újabb képzési helyek beindítását, de a képzési idő rövidí-tését is maga után vonta. Ehhez kapcsolódva és annak bizonyítására, hogy az akkori képzési rendszer a hivatásos állománnyal teljesítendő határőrizeti rendszer felállítá-sát szolgálta ki, megemlítem a teljesség kedvéért 1995-ben az akkori Soproni Ha-tárőr Igazgatóság bázis helyén létrejött Soproni Határőr Kiképző és Továbbképző Intézet, továbbá Balassi Bálint Határrendész Szakközépiskola nevét. Az utóbbi a Határőrségi Vezető és Továbbképző Intézettel párhuzamosan, egy bázison került felállításra 1996-ban. Az elhelyezési feltételek miatt először kis létszámmal, de e helyeken is megkezdődött az un. ciklusos rendszerű határrendész képzés. De mit is jelentett a „ciklusos képzés”? Ez a metódus arra adott lehetőséget, hogy a tanév megnyújtásával duplázódhatott a képzésben résztvevők száma. Ugyanis amikor az első váltás kiment a területi szakmai gyakorlatra, akkor ezek helyére bejött ugyan-annyi újabb tanuló állomány, akik az első váltáshoz képest ugyan későbbi kezdés-

Beregnyei József

296

sel, nyilvánvalóan későbbi befejezéssel is teljesítették tanulmányi kötelezettségüket. A ciklusos rendszerű felkészítést kényszerűségből előbb 18 hetes, majd később 22 hetes tanintézeti jellegű felkészítés váltotta az OKJ-s szakképzés fenntartása mel-lett. 1995-től fokozatosan indult be a 2 éves időtartamú szakképzés, mely 1999-re teljes körűvé vált, a 18 és a 22 hetes képzés részbeni fenntartása mellett. A határőr-ség akkori képzési gondjait jelzi az is, hogy 1993 őszén szükséges volt rövid ideig a Csornai bázison is végeztetni 11 hetes időtartamú útlevélkezelő felkészítéseket. (Csak megjegyzem, hogy a 16/2003. (IV.14) BM rendelettel kiadott-a belügymi-niszter felügyelete alá tartozó szakképesítésekre vonatkozó szakmai és vizsgaköve-telmények között a 7. számú mellékletben szerepelt az 52 8912 01 azonosítású szá-mú határrendész szakképesítés szvk.-ja, már maximum 2960 tanórával.)

Az érdekesség szempontjából említem meg, hogy a határőrség a kapacitás bőví-tése érdekében újabb bázisok felállításában is gondolkodott. Tervbe vette először Siklóson a korábbi kiképző bázis területén, majd Debrecenben az akkori menekült állomáson belül, végül Orosházán a volt honvédségi objektumban tiszthelyettes képzési hely kialakítását sikertelenül.

Az általam megnevezett akkori határőr tiszthelyettes utánpótlást biztosító iskolák 1999. szeptember 1-jétől – azaz az 1999/2000. tanévtől – már rendészeti szakközép-iskolaként működtek tovább. A határőrség szakközépiskolái, a pedagógusok és a tanulók jogállásáról szóló 23/1998.(II.18) BM-MKM együttes rendelet hatályon kívül helyezésével, a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó rendészeti szakkö-zépiskolákra vonatkozó szabályokról szóló 30/1999.(VIII.24) BM-OM együttes rendelet kiadásával egységessé vált a középfokú képzés rendszere, egységes módon került beszabályozásra a tanulók felvételének menete, jogosultságaik-kötelességeik köre. Ettől az évtől a Tamperei csúcs ez irányú állásfoglalásával összhangban, az egységes rendészeti tiszthelyettes képzés érdekében tehát a korábbi un. határőrségi középfokú iskolák – a rendőr iskolákkal együtt – kikerültek az országos főhatóság-ok felügyelete alól, és a BM alárendeltségébe kerültek. Pontosabban oktatásigazga-tásilag a BM Oktatási főosztály,- gazdálkodási szempontból pedig a BM Gazdasági Főigazgatóság alá kerültek. Ezzel az is lehetővé vált, hogy a korábbi miskolci rend-őr tiszthelyettes képző intézményben is megkezdődhetett a határrendészek képzése. Megjegyzem, hogy 2001-ben viszont ennek szellemében Sopronban pedig beindult a rendőr szakosok képzése is. Az uniós csatlakozás feltételeinek való megfelelés érdekében „erőltetett” beiskolázásokhoz illeszkedően, 2001-ben Szegedi Rendészeti Szakközépiskola is elindította a határőr szakképzést. 4 Ezek azt is eredményezték,

4 Csak az érdekesség kedvéért mondom el, hogy a határőr iskolák milyen sajátos norma keretében

kerültek ki a határőrség kötelékéből. Azt tudják sokan, hogy az Országgyűlés 1999.junius 22-én jó-váhagyta az 1999. évi LXXV. számú – közismertebb nevén – a szervezett bűnözés elleni törvényt. Azt azonban nagyon kevesen, hogy ennek a VIII. fejezet 61. § (6) d. alpontjában szereplő rész tö-rölte a Határőrizetről és a határőrségről szóló 1997. évi XXXII.tv.26. § (3) bekezdésében az „és tanintézetek” szövegrészt, továbbá hatályon kívül helyezte a 83. § (3) c. alpontját. Mindez azt eredményezte, hogy a tv kihirdetését követő 2. hónap első napjától, azaz 1999.09.01-től a korábbi


297

hogy át kellett dolgozni az iskolai rendszerű szakképzésképzés alapdokumentumait, így a Központi programot, valamint a Szakmai és vizsgakövetelményeket is.(Az utóbbi a 38/1997. (VI.27) BM rendelet módosításában - új szakmai és vizsgaköve-telmények - nyert megvalósulást.)

Az akkori 2000. év körüli képzési helyzet felvillantásához jegyzem meg, hogy felsőoktatási intézményekben 2001 őszén 323 fő tanult. A rendészeti szakközép-iskolákban 949 fő (516 második és 433 elsőéves) folytatta tanulmányait a kétéves szakképzés keretében, ezen kívül 606 fő távoktatásos formában sajátította el a határőr szakismereteket, ilyen formában további 600 fő tanult. Az alap szintű (18, 22 hetes rövidített) képzés keretében 2001-ben 1118 fő végzett, és további 449 fő felkészítése kezdődött meg.

Az előbbiekhez kapcsolódva tegyünk egy kis kitérőt a határőr tisztképzés felé is! Először úgy volt, hogy 1990/91.-ben a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán – hosszú idő után – megszűnik a határőr tisztképzés. Az 1991-ben a KLKF. Határőr tanszék-re pályázó fiatalok már a RTF-ra kerültek, mivel a belügyminiszter az akkori műve-lődésügyi és közoktatási miniszter egyetértésével határrendész szakot alapított, illetve ott is felállításra került egy határrendész tanszék. 1992.09.01-el ott is elindult a tiszti utánpótlás biztosítása. Az eredeti elképzelést – nevezetesen a határőr tanszék megszüntetését a KLKF-en – a délszláv háborús helyzet alakulása illetve a határőr-ség határvédelmi rendeltetése keresztülhúzta. Pont erre az 1992-es évre esett az is, hogy az addigi 3 éves képzési időtartamot – nagyon helyesen - ismételten 4 évre emelték fel. Mindez azt jelentette, hogy ment tovább itt is a tisztjelöltek nevelése-képzése, csak az itteni hallgatói létszám csökkent le, valamint a profilja elsősorban határvadászszázad parancsnokivá, kiképzőivé vált!

Elmondható, hogy mind a tiszti, mind a tiszthelyettesi képzések tartalmába, a te-matikákba, az oktatott tananyagokba folyamatosan beépítésre kerültek a Határőrség feladatrendszerében, módszertanában, eljárásaiban és tevékenységében beállt válto-zások. A felkészítés katonai jellege az évek során bizonyos mértékben háttérbe szo-rult a rendészeti jelleggel szemben.

A képzés intézményei és tartalma tehát folyamatosan igazodott a Határőrség elé kitűzött célokhoz, illetve a számára és az általa megfogalmazott feladatokhoz.

Összességében a képzésről is az mondható el, hogy az általam érintett időszak-

ban elsősorban a hivatásos határőrizeti rendszerre való áttérés határozta meg profilját, néha eléggé sajátos működési mechanizmusát szinte az elmúlt évtized végéig. Majd az ezredfordulót megelő ző idő szaktól kezdve pedig az EU-csatlakozásra való intenzív felkészülés kiszolgálásának prioritása szerepelt a kép-zés rendszerében Ez azt jelzi számomra, hogy a felkészítésben, képzésben, kikép-zésben dolgozó vezetők, munkatársak – úgy mint most – régen is az alapfeladat

határőrségi iskolák kikerültek a határőrség szervezetéből a fentebb leírt együttes rendelet elrendelé-se szerint átkerültek a belügyi szervezetekhez.

Beregnyei József

298

humán feltételei megteremtésével próbáltak meg hozzájárulni az ország adott idő-szaki sikeréhez!

Magáról a körmendi iskoláról el lehet összegzésként mondani, hogy létrejöttét követő évtizedekben, egészen napjainkig több változáson ment keresztül ez az okta-tási intézmény, amely ma a Dunántúl egyetlen Rendészeti Szakközépiskolája, pedig a belügyi oktatási rendszer ki/átalakításának kezdetén még a léte is bizonytalan volt. Nem hallgathatom el azt a tényt sem, hogy ezen intézmény eddigi működése legin-kább a magas szintű követelményeket, szigorú rendet követelő iskolaalapító Dr. Kátai László személyéhez kötődik, érdekessége viszont az, hogy stabilizálásában jelentős szerepet töltött be egy határőr sorkatonából lett – magas beosztásokat is betöltő – igazi rendőr, Dr. Orbán Péter.5

A határrendőrségről szóló 1903. évi VIII. törvénycikk országgyűlés általi elfoga-dása óta 110 év telt el, mely alatt nagyon sok dolog történt a határőrőzést/határrendészetet teljesítő szervezettekkel, személyekkel kapcsolatban. Az általam itt leírtak eltörpülnek mellettük, de azok számára, akik az általam visz-szaidézett munkákban részt vettek, az ilyen emlékek kitörölhetetlenek maradnak.

5 1966. november 24-én ahogy mondani szokta, derékszíjat kötött a BM Határőrség Soproni kerüle-

ténél.

A MODERNKORI MAGYAR HATÁRRENDÉSZET · PDF fileMagyarország...

Documents

Transcript of A MODERNKORI MAGYAR HATÁRRENDÉSZET · PDF fileMagyarország...