Hidrológiai TájékoztatóKiadja:

A M A G Y A R H I D R O L Ó G I A I T Á R S A S Á G

2010

TARTALOM

EMLÉKEZÉSEKDr. Szlávik Lakos: Emlékbeszéd Kvassay Jenõ és Sajó Elemér sírjánál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3Zsadányi Éva: Emlékezés dr. Vitális Sándor kéziratos hidrológiai-vízföldtani munkásságára,

születése 110. évfordulóján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5Dr. Dobos Irma: Az egykori tanítvány emlékezése Vitális Sándor születése 110. évfordulóján . . . . . . . . . . . . . . . . . .7Dr. Vitális György: Válogatás dr. Vitális Sándor szudáni leveleibõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9Dr. Kaszap András: Emlékezés dr. Jaskó Sándor vízföldtani munkásságára születése 100. évfordulóján . . . . . . . . .12Dr. Csekõ Géza: Dr. Oroszlány István professzorra emlékeztek halála 25. eves évfordulóján

dr. Marjai Gyula, dr. Csekõ Géza és dr. Pálfai Imre emlékezésével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14Dr. Vermes László: Volt egyszer egy csapat ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOKSzekeres Adrienn: A törésponti klórozás során képzõdõ káros melléktermékek koncentrációjának csökkentése . . . .21Páll-Somogyi Kinga: A Duna hatásának vizsgálata a Gellért-hegy környezetének felszín alatti vizeire . . . . . . . . . .23Horváth Adrienn: Tetõvizek minõsége és a szennyezõ anyagok csökkentésének lehetõségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24Darabos Enikõ: A Bükki Karsztvízszint Észlelõ Rendszer által szolgáltatott adatok kapcsolatainak vizsgálata . . . .26Kassai Zsófia: Az iszapkotrás hatása a Gemenc – Béda – Karapancsa ágrendszer foszforforgalmára:

A Béda esettanulmány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28Kiss Katalin: Meglévõ csapadékcsatorna hálózat hidraulikai felülvizsgálata, lefolyási viszonyainak javítása

és költség-haszon elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .30Laurinyecz Pál: A Fehér-Körös árvízi modellezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .32Orgoványi Péter – Vas László: Szolnok a „Tisza fõvárosa” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .34Szabó Tamás: A szegedi vasúti Tisza-híd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .35Balla Krisztián: A szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás helyzete Magyarországon

az Uniós csatlakozás tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .37Csorbai Adrienn: Víz nélkül nincs élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .38

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEKDr. Dobos Irma: Három földrész jellegzetes forrásmészkõ-elõfordulás kapcsolata a lemeztektonikával:

Scheuer Gyula cikkgyûjteménye vízföldtani tanulságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .39Dr. Pálfai Imre: Éghajlatváltozás és mezõgazdasági vízgazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .42Dr. Scheuer Gyula: A Föld lemeztektonikai folyamataihoz kapcsolódó karsztok legjelentõsebb mésztufa

elõfordulásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .45Dr. Somody Anikó: Magyarország Vízgyûjtõ-gazdálkodási terve mûszaki földtudományi szemmel . . . . . . . . . . . . .49Dr. Vágás István: A hazai árvizek tanulságai – emlékezve elsõsorban 2010-re . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .52Dr. Vitális György: „Magyarország legszebb térképei 1528–1895” hidrológiai tanulságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .54

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEKDr. Ponyi Jenõ: A Hévízi forrástó gerinctelen faunájának vizsgálata a 2009. évben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .57Dr. Ponyi Jenõ – † dr. Szitó András: A Hévízi forrástó Oligochaeta faunája a 2007. évi vizsgálatok alapján . . . . . .59Szlabóczky Pál: A 2006 pünkösdi miskolci karsztvízszennyezés hidrológiai jelentõsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61Szlabóczky Pál: A miskolctapolcai karsztvíz hatása a nyékládházi tavakra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .64Bezdán Mária: A Tisza Szolnok és Szeged közötti szakaszának vízszín-esése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65Dr. Dudich Endre – dr. Fórizs István: A vasat rézzé változtató besztercebányai érces vizek

(a köznyelvben: Cement-Wasser) természettörténeti megfigyelése (írta pannóniai Bél Mátyás) . . . . . . . . . . . . . .67

BESZAMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEKDr. Szlávik Lajos – dr. Clement Adrienne: A Lászlóffy Woldemár Diplomamunka Pályázat Bíráló Bizottság

határozata a 2009 évi diplomamunka pályázatok eredményérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .70Fejér László: Vízügyi évfordulók 2011-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .74Dr. Dobos Irma: A Felszín Alatti Vizekért Alapítvány: A XVII. Konferencia Siófokon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .80

TANULMÁNYISMERTETÉSDr. Dobos Irma: Szlabóczky Pá1: Miskolc fürdõvizeinek emlékalbuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .83

HIDROLÓGIAI TÁJÉKOZTATÓ

Szerkeszti:a szerkesztõ bizottság

Dr. Józsa Jánosa szerkesztõ bizottság elnöke

Dr. Vitális Györgyszerkesztõ

a szerkesztõ bizottság tagjai:

Bódás Sándor, dr. Dobos Irma, Farkas Ádám, Fejér László, Halasy Károly, Hamza István, Hrehuss György, dr. Juhász Endre, Keszeyné Say Emma, dr. Kiss Ferenc, Kovács László,

dr. Kovács Sándor, Lõrincz Károly, Magyarics András, Márialigeti Bence, Nagyné Tóth Andrea, Németh Kálmán, Ombodi István, dr. Ördögh József, Papp Ferenc, Petrõcz Bálint, dr. Ponyi Jenõ,

Radács Attila, Radványi Rudolf, Sághiné Juhász Ildikó, Szõdyné Nagy Eszter, Varga Dezsõ, Varga Gyula István, dr. Vágás István

Kiadja:a Magyar Hidrológiai Társaság

2010

A fedõlapot Asztalos Zsolt grafikus tervezte

A fedõlapon Luigi Ferdinándo Marsigli 1741-ben Hágában kiadott, eredetiben1:92000 ma. „La Hongrie et le Danube” címû térképrészlete látható.

A Hidrológiai Tájékoztató eddig megjelent számai

A Hidrológiai Tájékozatónak 1961 márciusától 2009-ig 72 száma jelent meg 5402 oldalterjedelemben, 230 700 példányban. 1968 és 1974 között a cikkek német nyelvûkivonatát is közöltük, összesen 91 oldal terjedelemben. Az 1961 és 1989 között meg-jelent számok adatait részletesen utoljára a Hidrológiai Tájékoztató 1989. áprilisi, az1989 és 2000 között megjelenteket a Hidrológiai Tájékoztató 2000 évi számá-ban közöltük. Az elsõ húsz évfolyam (1961–1980) tartalomjegyzékét 1985-ben, az1981–1990 évekét 1991-ben, az 1991–2000 évekét 2001-ben tettük közzé. A kiadványt1961-ben a VITUKI Sokszorosító Üzem, 1962 és 1963-ban a Dunaújvárosi Nyomda,1964-ben a Kner Nyomda, 1965-tõl 1969-ig a Zrínyi Nyomda, 1970-ben a NyírségiNyomda, 1971-tõl 1973-ig a Szolnoki Nyomda, 1974-tõl a VIZDOK SokszorosítóÜzem, 1975-tõl 1983-ig a VIZDOK Nyomda, 1984-tõl 1989-ig a Vízügyi Dokumen-tációs Szolgáltató Leányvállalat, 1990-tõl 1989-ig az AQUA Kiadó és Nyomda, 1997-tõl2001-ig a PRO-TERTIA Kft. készítette, 2002-tõl az INNOVA-PRINT Kft. készíti.

A kiadványt a Magyar Hidrológiai Társaság egyéni és jogi tagjai a tagdíj ellenébenkapják. Könyvtárak részére folyóirat vagy kiadványcsere formájában hozzáférhetõ.

Kérjük kedves Tagtársainkat és Olvasóinkat, hogy a Hidrológiai Tájékoztatóvalkapcsolatos észrevételeket, megjegyzéseket és véleményeket, továbbá a közlésre szánt

cikkeket, ismertetéseket és híreket floppy-n Társaságunk Titkárságára(1027 Budapest, Fõ u. 68. IV. 445., vagy 1371 Budapest, Pf.: 433.) juttassák el.

Készült a HYDROLOGIA HUNGARICA ALAPÍTVÁNY támogatásával.

HU-ISSN 0439-0954Felelõs kiadó: Baranyai Eszter

Készítette az INNOVA-PRINT Kft.(1047 Budapest, Baross u. 92–96.) 2010-ben

3100 példányban, A/4-es formátumban

3

2010. június 4.-én Õrbottyánban, az õrszentmiklósi te-metõ Kvassay sírkertjében került sor a magyar vízügyiszolgálat két kimagasló vezetõje, Kvassay Jenõ és SajóElemér koszorúzási ünnepségére. Emlékbeszédet mon-dott dr. Szlávik Lajos, fõiskolai tanár, a Magyar Hidroló-giai Társaság fõtitkára, aki a Magyar Hidrológiai Társa-ság nevében dr. Vitális Györggyel együtt megkoszorúztaa nagy elõdök sírját. Részt vett az ünnepségen KvassaySándor, Kvassay Jenõ unokája és családja, így déduno-kája és ükunokája is. A megemlékezésen közremûködtekaz Õrbottyáni Kvassay Jenõ Általános Iskola tanulói és aKvassay Jenõ nyugdíjas klub tagjai. A következõkbenSzlávik Lajos emlékbeszédét adjuk közre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!Több mint két évtizedes hagyomány, hogy itt, az õr-

szentmiklósi temetõben minden év június elsõ hetében ko-szorúzási ünnepséget szervez a helyi önkormányzat és azMHT Vízügyi Történeti Bizottsága. Kvassay Jenõben akorszerû vízügyi szolgálat megteremtõjét és több mint há-rom évtizeden átívelõ korszak vízügyi vezetõjét, unoka-öccsében, Sajó Elemérben pedig a kiváló mûtárgyépítõmérnököt, és az elsõ vízügyi politika kidolgozóját tiszteljük.

A mai megemlékezésnek külön is hangsúlyt ad az arendkívüli árvízi helyzet, amellyel közel három heteszembenézünk: ezrek küzdenek az árral, alig ismert víz-folyások, települések nevét tanuljuk meg. Egy ilyen hely-zetben különösen idõszerû, hogy emlékezzünk elõdeinktevékenységére és építsünk tapasztalataikra! Kvassay ésSajó munkásságából meríthetünk tapasztalatokat a maproblémáinak megoldásához is.

Kvassay Jenõ 1850. július 5.-én született Budán és 91évvel ezelõtt, 1919. június 6.-án hunyt el Budapesten. Abudapesti József Mûegyetemen gépészmérnöki végzettsé-get szerzett Kvassay Jenõt minisztere, br. Kemény Gáborküldte hosszabb külföldi tanulmányútra, Németországba,Svájcba, Franciaországba és Olaszországba, s onnanhazatérve 1879-ben, alig 29 évesen kapott megbízást akultúrmérnöki szolgálat megszervezésére.

A földmívelésügyi tárcán belül a kultúrmérnöki tevé-kenység Kvassay vezetése alatt gyors fejlõdésnek indultés a kultúrmérnöki szolgálat feladatkörét az elkövetkezõévekben folyamatosan bõvítették. Amíg 1885-ig fõként ahozzájuk forduló birtokosokat látták el szaktanácsokkalés tervekkel, addig az 1885. évi XXIII. tv., az ún. „vízjo-gi törvény” közigazgatási feladatokkal is megbízta a kul-túrmérnököket, mivel a földmívelésügyi minisztérium eléutalt ügyekben a kultúrmérnökök voltak a kijelölt hatósá-gi szakértõk.

A kultúrmérnöki szolgálat „beemelése” az állami-gazgatási eljárás folyamatába lényegében a már koráb-ban is létezõ folyammérnöki hivatalokkal való egyenjo-gúsítást jelentette.

Az akkoriban a közmunka és közlekedésügyi miniszté-rium felügyelete alatt mûködõ folyammérnöki hivatalok,az állami kezelés alá tartozó folyók (azaz a hajózható ví-ziutak) közlekedési célú szabályozásáért, karbantartásá-ért feleltek. E tevékenységi körükben állandó kapcsolatottartottak a folyómenti ármentesítéseket végrehajtó vízsza-bályozó társulatokkal, amelyeket a birtokosok saját föld-jeik védelme érdekében hoztak létre. A kultúrmérnöki ésfolyammérnöki hivatalok tehát együttesen látták el az ál-lami ellenõrzés feladatát az országban bármily címen fo-lyó vízi munkálatok felett. A kétféle állami hivatal elkülö-nült tárcafelügyelete 1889-ben szûnt meg, ugyanis a tiszaivízimunkáknál érdekelt, s így az ügyekben tájékozott régitársulati vezetõ, Szapáry Gyula gróf csak azzal a feltétel-lel fogadta el miniszteri megbízatását, ha az ország víz-ügyei egységesen a földmívelésügyi tárcához kerülnek.

Tisza Kálmán kormányfõi jóváhagyása nem kisebbpolitikus, mint Baross Gábor közmunka- és közlekedésü-gyi miniszter alól húzta ki a közmunkák, azaz a folyókszabályozásának ügyét, s ezzel az ármentesítõ és vízsza-bályozó társulatok feletti felügyeletet is. Mindezek utánnem meglepõ, hogy az állami vízügyi szolgálat hivatalimegszervezésére Kvassay Jenõ kapott megbízatást, s1891-ben az õ vezetésével alakult meg az Országos Vízé-pítészeti Hivatal.

Jóllehet a hazai kultúrmérnökség mindmáig legna-gyobb hatású alakja Kvassay Jenõ, munkásságának rész-letezése szétfeszítené e visszaemlékezés kereteit. Ezértcsak röviden néhány gondolat! Személyében szerencsé-sen ötvözõdött a három mérnöktípus: az elméleti kutató,a gyakorlati mérnök, és a koncepcióalkotó kiváló szerve-zõ. Pályafutásának elején az elméleti kérdések boncolga-tása tette a szakkörök elõtt ismertté nevét, míg az 1890-es évektõl egészen 1918-ig inkább az utóbbi képességeitcsillogtatta. Vezetése alatt a kultúrmérnöki szolgálat egy-re inkább a hazai vízgazdálkodás majd minden ágávalfoglalkozott, hiszen a talajjavítások (lecsapolások, bel-vízrendezések, öntözések) mellett fokozatosan hivatal fe-ladatkörébe kerültek a halászati ügyek, a települési víz-vezetéki és csatornázási ügyek, a nem hajózható vízfolyá-sok rendezésének felügyelete, stb. Ahogy az már lenniszokott, a sikeresen mûködõ szervezetre egyre több terhetrakott a kormányzat. Persze mindennek megvolt a logi-kája is, hiszen csak egységes szemlélettel lehetett a szer-teágazó vízügyeket kezelni.

Kvassay nevéhez fûzõdik a vízjogi törvény megalkotá-sa, jóllehet nem õ volt a megszövegezõ, de mindvégig raj-ta tartotta a szemét, irányította a jogászok munkáját, s so-kat tett a parlamenti elfogadás érdekében. Kvassay „ural-kodásának” idejére esik a Tisza árvízi szabályozásánakbefejezése, s az õ kezdeményezésére indult meg a folyóhajózhatóságának érdekében a kisvízi szabályozás. Nemfeledkezhetünk meg a korszak egyik legnagyobb vízi ber-

Emlékbeszéd Kvassay Jenõ és Sajó Elemér sírjánál

4

uházásáról sem, az Al-Duna-szabályozási munkákról. Az1896-ban átadott Vaskapu-csatorna jelentõs lépés volt abalkáni kereskedelem kibontakoztatásának folyamatában.

Hosszan lehetne sorolni vízügyi igazgatási, szervezési,vízépítészeti alkotásai mellett szakirodalmi munkásságátis, de engedjék meg nekem, hogy némi szakmai elfogult-sággal emlékezzek meg Kvassay Jenõrõl, a Vízügyi Közle-mények megalapítójáról. Hazánk legrégebbi vízügyi szak-lapját a magyar mûszaki irodalom ápolása, a vízi munká-latok ismertetése és a velük kapcsolatos tudományos, gya-korlati-mérnöki, közgazdasági, illetõleg jogi kérdésekrnegvilágítása céljából 1879-ben alapította Kvassay Jenõ.

Kvassay Jenõ egy helyütt így írt a folyóirat szerepé-rõl: “A végrehajtott, vagy végrehajtás elõtt álló munká-lataink ismertetése eszméket kelt, haladásra ösztönöz azegész vonalon. Rajtunk áll immár, hogy mûködésünk tá-gas mezejérõl összegyûjtsük elméleti tudásunk és gyakor-lati tapasztalataink megõrzésre, megörökítésre érdemesmozzanatait… Szakismereteinket kiegészíteni, bõvíteni,és ezzel a nemzeti haladáshoz a magunk részérõl is aszükséges mértékben hozzájárulni: ez legyen a VízügyiKözlemények legfõbb törekvése.”

A Vízügyi Közlemények 1879 óta kísérte végig és se-gítette Magyarország vízimérnökeinek munkáját, és letttovábbképzésük, valamint a mûszaki fejlesztés következe-tes szolgálója. A szakfolyóirat megjelenését napjainkbanpénzügyi gondok nehezítik. Bízunk azonban abban, hogya kiadás financiális gondjai csak átmeneti nehézséget je-lentenek és a szakma összefogásával újabb termékeny év-tizedek elé nézhet a magyar vízügyi szolgálat legrégibbírásos szakmai fóruma.

Amikor Kvassay Jenõ nevét és munkásságát megakarjuk örökíteni a hazai vízgazdálkodás történeténeknagykönyvében, a jeles technikatörténész, Károlyi Zsig-mond méltató szavait tudjuk csak megismételni: „Kvas-say Jenõnek nincs „egyetlen” alkotása, neve a magyarvízimunkálatok történetének egész korszakát, egyik leg-gazdagabb fejezetét jelzi. Az 1879–1918-ig terjedõ négyévtizednek nincs szinte egyetlen vízépítési eredménye, al-kotása sem, melynek ne lett volna értelmi szerzõje, szer-vezõje, tervezõje, vagy éppen létrehozója.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!Kvassay Jenõ példája szûkebb családjában is hatott.

Emlékezzünk e helyen a kiváló vízépítõ mérnökre, a terv-szerû vízgazdálkodás úttörõjére, Sajó Elemérre, életéreés munkásságára.

Kvassay Jenõ utódai nehéz helyzetben vették át a sta-fétabotot. A trianoni békeszerzõdéssel megszûnt az or-szág addigi vízrajzi egysége. Magyarország – kiszolgál-tatva szomszédai vízügyi politikájának – alvízi országgálett. A vízügyi szolgálat lehetõségei még az alapfeladatokellátására sem voltak elegendõek. Ilyen körülmények kö-zött évekig tartott, míg az ország újra magára talált.

Sajó Elemér Õrszentmiklóson született 1875. szep-tember 8.-án. Édesapja neves természettudós, édesanyjaKvassay Ilona, Kvassay Jenõ húga volt. Talán nem vélet-len, hogy a szoros rokoni kötelék hatására Sajó Elemér abudapesti József Mûegyetem elvégzését követõen nagy-bátyja nyomdokaiba lépett és élethivatás-szerûen a vízé-

pítéssel kezdett foglalkozni. Friss diplomával a zsebébenolyan jelentõs vízi beruházás megvalósításában vettrészt, mint a Ferenc-csatorna munkálatai, az Alsó-Begacsatornázása, emellett különféle zsilipek, duzzasztó mû-vek építése, a soroksári Duna ág mederrendezése, a mainevén Kvassay-zsilip megépítése.

1930-ban került a vízügyi szolgálat élére Sajó Elemér.Személyében a két világháború közötti korszak legkoncep-ciózusabb vízügyi mérnöke vette kezébe az irányítást (saj-nos nem sokáig, miután 1934. szeptember 24.-én, alig 59évesen távozott az élõk sorából.). Elsõsorban szakirodalmiés tervezési síkon készítette fel a mérnöki kart a jövõ felada-tainak ellátására. Megerõsítette a vízügyi szolgálat – akkormár közel ötven esztendõs – nagy múltú tudományos folyó-iratát, a Vízügyi Közleményeket, s vaskos kötetek sorát je-lentette meg az öntözésrõl, a szikes talajok megjavításáról,a halászatról stb. A Vízrajzi Intézeten belül külön tervezõcsoportot létesített, hogy a remélt fellendülés felkészültenérje a vízügyi szolgálatot, s az újabb vízimunkák tervei mi-elõbb az ország vezetésének rendelkezésére álljanak.

Sajó elképzeléseit 1930-ban „Emlékirat vizeink foko-zottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megál-lapítása tárgyában” címmel adta közre. Ha arra gondo-lunk, hogy az ország elsõ vízgazdálkodási keretterve1954-ben készült el, akkor bízvást mondhatjuk, hogy ah-hoz Sajó készítette az alapvetést.

Sajó Elemérnek az volt a meggyõzõdése, hogy min-den hullámvölgyet felemelkedés követ, s töretlen optimiz-mussal dolgozott. Azóta is egymást érik a hullámvölgyekés a felemelkedések. Sajó Elemér optimizmusából gyûjt-sünk erõt ahhoz, hogy utódaink már tartósan jobb körül-mények között éljenek, tevékenykedjenek.

Kvassay Jenõre és Sajó Elemérre emlékezve még egygondolatra feltétlenül ki kell térnem. Milyen kapcsolatkötötte, fûzte e két neves vízimérnököt Õrszentmiklós-hoz? Bár Kvassay Budán született, családja Õrszentmik-lóson rendelkezett birtokkal és az itt töltött gyermekévekmeghatározóak voltak számára, éppenúgy, mint az ittszületett és felnõtt Sajó Elemér számára is. Beleívódottszemélyiségükbe a föld, a vizek, tavak, rétek és patakokszeretete. Ez a föld és „ez a falu nevelte, ez a falu temet-te el, falusi temetõbe, az akácos homokokra, családi sír-kertjük virágos hantjai közé.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!Õrszentmiklós és Vácbottyán (1970 óta – Õrbottyán)

az a festõi nagyközség, ahol nem csak harangoznak, ha-nem öntik is a harangot. Ahol bõven mérte a természet afelszíni és felszín alatti vizeket, ahol patakok és tározóksokasága található.

Ritkaság, hogy egy település két olyan kiemelkedõ tu-dású és kimagasló érdemekkel rendelkezõ vízépítõ mér-nökkel is büszkélkedhessen, mint Kvassay Jenõ és SajóElemér. Munkásságukat, emléküket itt Õrbottyánbanméltó módon õrzik a község lakói!

Megtisztelõ rám nézve, hogy e napon alkalmam van amai mérnökgeneráció nevében fejet hajtani Kvassay Jenõ és Sajó Elemér sírjánál!

Dr. Szlávik Lajos

5

Dr. Vitális Sándor Kossuth-díjas geoló-gus 1900. április 13.-án született Selmec-bányán. A centenárium kapcsán dr. VitálisGyörgy, geológus fia írt megemlékezéstnyomtatásban megjelent vízföldtaniközleményeirõl (Vitális Gy. 2000). Jelencikk szerves folytatása az elõzõnek,mert a kéziratos anyagainak ismerteté-sével együtt válik teljessé hidrogeoló-giai munkásságának bemutatása.

Dr. Vitális Sándor természetrajz-földrajz szakon végzett a Budapesti Tu-dományegyetemen 1922-ben és mégabban az évben a Salgótarjáni Kõszén-bánya Rt-nél kezdett dolgozni. 1923-ban doktorál bányageológusként, de tu-dományos érdeklõdése a vízkutatás felé fordult és 1942-ben már hidrogeológiából habilitált a Szegedi Tudomá-nyegyetemen.

Kéziratos jelentései a Magyar Állami Földtani, Geo-fizikai és Bányászati Adattárban vannak. Az adattárat2007-tõl a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal mû-ködteti. Az adattári nyilvántartás szerint a dokumentáci-ók egy részét az úgynevezett Vitális-gyûjteményben(Varga A. 2003) találjuk.

A nyilvántartásban 612 db találat van Vitális Sándorneve alatt, amibõl 139 db vízföldtani témájú 1928 és1975 között. A közel 50 év alatt szinte minden hidroló-giai témával foglalkozott. Az egész ország területére ki-terjedt munkássága, de a legtöbb Észak-Magyarországterületére, elsõsorban Nógrád megyére vonatkozik.

Sokrétû tevékenysége a következõ öt csoportra bont-ható:

1. Vízbeszerzés-vízellátás,2. Bányavíz, karsztvíz,3. Ásványvíz – gyógyviz,4. Hévíz -geotermika és 5. Egyéb (mások hidrológiai munkáinak vélemé-

nyezése).A dokumentumok nagy száma megkövetel egyfajta

rendszerezést. Különösen akkor fontos, ha minden egyesdarabot külön-külön nincs mód bemutatni.

1.Vízbeszerzés-vízellátásEz a legnagyobb csoport, a szakvélemények 80%-át

teszi ki. Csak felsorolás szintjén a témák: ivó és ipari vízellátás, vízmû, vízbeszerzés, vízfúrás, un. elõfordulóvizek, vízkutak (artézi kutak), vízkutatás, vízkérdés, vízadóterület védelme, víztöbblet, vízhiány, vízlépcsõ, vízelem-zés, forráshozam stb. Kisebb-nagyobb városok vízellátá-si feladatairól szóló szakvélemények: Komló, Miskolc,Mátranovák, Salgótarján, Máza-Szászvár, Rózsaszent-márton, Apc, Oroszlány stb. Gyárak és üzemek vízszük-ségletének megoldásáról szóló jelentések: Salgótarjániüveg- és acélgyár, Vízválasztói villamostelep, Szerencsi

cukorgyár, Borsodnádasdi lemezgyár,Lábatlani cementgyár, Selypi cukor-gyár, Etyeki gyár, Zagyvai villamoserõ-mû, Szolnoki tervezett mûselyemgyárstb. Minden egyes esetben más és másigényeknek kellett eleget tenni. A mû-selyemgyár esetében lágy, tiszta vízrevolt szükség, amely vas- és magnézi-um-mentes. Több szakvélemény foglal-kozik a vízfúrások leírásával, mint akomlói, berhidai, pernyepusztai, herédi,jánosházai, kecs-keméti, máza-szász-vári, kisterenyei, inászói, salgótajáni,vízválasztói stb.

A szakvélemények készítése min-den esetben elõzetes földtani – hidro-

geológiai tanulmányok leírásával kezdõdött és terepbejá-rással folytatódott. Az oroszlányi új lakótelep ivóvízellá-tásáról szóló munkájában írja, hogy dr. Vadász Elemér ésJaskó József voltak a társai a helyszíni bejáráson (VitálisS. 1946). A fúrások kitûzésénél mindig jelen volt és mentközben is gyakran ellenõrizte a fúrásokat. Minden eset-ben több lehetséges változatot dolgozott ki és gazdaságiszámításokkal is alátámasztotta javaslatait. Már csak tör-ténelem, hogy az 1938-as kalkulációt még pengõben, az1946-osat már forintban adta meg. Pontos leírást adott afúrások kiképzésére, kijelölte a megfelelõ vízadó rétege-ket, a szükséges vízlágyítási, tisztítási és vastalanítási le-hetõségeket, néhány esetben azt is kivel kell fúratni(Lapp, Mazalán, Zsigmondy). A szivattyúzások pontoshelyét, mélységét és idõtartamát is rögzítette. Elõfordult,hogy egy vízellátással kapcsolatban 6-8 szakvélemény iskészült, s összedolgozva olyan teljességet képviseltek,amit már érdemes volt nyomtatában megjelentetni. Példaerre Kisterenye község ivóvízellátása, melyet Egy ma-gyar falu ivóvízellátása címen olvashatunk.

A vízhiány kapcsán nem maradhatnak ki bíróságiszakvélemények sem a felsorolásból. Kovács Gáspár ka-zári kútja így került be a szakirodalomba (Vitális S.1946). A kút vize kiapadt és a tulajdonos a közeli bányátokolta érte. A szakvélemény egyértelmûen igazolta, hogya bánya nem felelõs a vízszintsüllyedésért.

A „Fényes” fúrásoknak a vízhozam-csökkenése ko-moly problémát okozott (Vitális S. 1965). A megoldás ér-dekében geoelektromos és torziós-inga méréseket ren-delt meg, melyekrõl Pálos Miklós számolt be. Az ered-mények összesítése után Vitális Sándor fúrás lemélyíté-sére tett javaslatot.

2. Bányavíz –karsztvízA dorogi eocén bányászat vízkérdéseirõl, valamint a

zirci szénmedence és a Nagyszál környéki karsztvizekrõlis készít szakvéleményt. Vitális Sándor és szerzõtársai(Vitális S. et al. 1963) gazdasági és védekezés technikaiszempontokat figyelembe véve kidolgoztak egy mód-

Emlékezés dr. Vitális Sándor kéziratos hidrológiai-vízföldtani munkásságára,születése 110. évfordulóján

szert, amely kézikönyv is lehetne. Karsztos területeken akõszénkutató fúrásoknak kettõs feladatuk van: „ az egyika kõszén térbeli helyzetének és minõségének, a másik avíz elleni védekezéshez szükséges legpontosabb adatok-nak a felderítése”. Az utóbbihoz 7 pontot rendelnek,amely a mélyfúrásokból megszerezhetõ:

A, Nagyszerkezet (alap és fedõhegység),B, Rétegtani viszonyok,C, Kõzetfizikai paraméterek,D, Hidrodinamikai paraméterek,E, Vegyi összetétel,F, Termikus adatok,G, Geofizika.

Az elsõ három adatai a bányatervezéshez is nélkülöz-hetetlenek. Részletes útmutatást ad, hogy a fúrómag leí-rásakor mire kell odafigyelni és hogyan kell rögzíteni,különös tekintettel az elcementálódott karsztjáratok illet-ve litoklázisok, hasadékok, karsztüregek esetén. A pon-tos leíráshoz részletes útmutatást mellékel. A fúrás teljesmenetének részleteire felhívja a figyelmet (idõráfordítás,állásidõ stb). A vízelnyelés problémájának kitüntetettszerepet tulajdonít. Ha nyelõképesség jelentkezik, akkora leállított fúrás mellett, fokozott figyelemmel kell meg-határozni annak helyét és mértékét.

3. Ásványvíz – gyógyvízKisterenyén (Vitális S. 1937) elsõrendû alkalikus (lú-

gos, magas nátriumtartalmú) ásványvizet, illetve gyógy-vizet találtak. Összehasonlító táblázatban mutatja be,hogy jobb minõségû a víz, mint a parádi csevice, a bala-tonföldvári vagy a balfi. Az elemzési adatok birtokábanforgalmazásra javasolta. A feltárt víz kapcsán kitér aföldtulajdon problémájára is.

Természetesen a sikondai gyógyvizes fúrásokról iskéziratos munkájában számol be elõször (Vitális S. 1940).

4. Hévíz-geotermika1964-ben Vitális Sándor tanulmányt írt a hévízrõl,

mint geotermikus energiáról (Vitális S. 1964). Történe-ti áttekintést nyújt kezdve a Zsigmondy Vilmos-féle Vá-rosligeti I. sz. kútról, melynek 970 m-ét 10 esztendeigfúrták. Amikor elkészült, 1878-ban a kútnak 500 l/pvolt a hozama és 73 ºC volt a vize. Az I. világháborúelõtt is mélyítettek artézi kutakat, de „nem gondoltak ageotermikus energia komolyabb kihasználására”. A ge-otermikus gradiens értékét Budapesten 12,4 m/ºC-banhatározták meg. Dr. Papp Károly a Nagyalföldre18,7–24,6 közötti értéket adott. Még pontosabb (500 dbkút adatai alapján) dr. Sümeghy Józsefnek az adata:

4–26 m/ ºC. A közvélemény számára 1927–28-ban dr.Pávai Vajna Ferenc adta tudtul „szakközlemény”-ben ageotermikus energiában rejlõ lehetõségeket.

1966-ban készült a Lenti Kendergyár hévízkújának„közbülsõ” szakvéleménye (Vitális S. 1966). A fúrás1400 m-ben állt és elõzetes olajos fúrások elemzése utándr. Vitális Sándor a továbbfúrást javasolta 1800 m-ig. Elgondolása szerint a felsõ-pannóniai rétegösszlet 200–300 m közötti szakaszából várható a kívánt 140 l/p-es víz-hozam és a 40 ºC-os hõmérséklet. Javasolta karotázs mé-rés elvégzését is. Befejezõ jelentés híján a fúrási adatbá-zis segített befejezni a kút történetét. Lenti K-12 számontalálható és beváltotta a szakember elgondolását, merttalpmélysége: 1703 m, 200 l/p-es hozammal és 56 fokoshõmérséklettel.

5. EgyébUtolsó kéziratos munkája dr. Urbancsek János dolgo-

zatáról írt véleménye (Vitális S. 1975) (sajnos a dolgozatnincs meg az adattárban). A megszokott alapossággal térki a részletekre is és a mindenkori építõ kritikával zárja le.

Dr. Vitális Sándor kéziratos munkáiból ránk maradtöröksége a szerénysége, nagy tudása, a szakma tiszteleteés a mindenre kiterjedõ precizitása. A róla szóló megem-lékezést zárjuk szakvéleményeinek gyakori befejezésével:

„Teljes tisztelettel Jó szerencsét!”

Zsadányi Éva

IRODALOMVitális György (2000): Emlékezés dr. Vitális Sándor hidrológiai-víz-

földtani munkásságára, születése 100. évfordulóján – HidrológiaiTájékoztató, 5-10,

Varga Anett(2003): Vitális István és Vitális Sándor kéziratos szakvéle-ményei az Országos Földtani és Geofizikai Adattárban – FöldtaniKutatás, XL. évf. 3. sz., 24-29,

Vitális Sándor: Jelentés az oroszlányi új lakótelep ivóvízellátásáról –MBFH Vitális V.II.21,

Vitális Sándor: Szakvélemény Kovács Gáspár Kazár Petõfi út 40. sz.alatti lakos kútjáról – MBFH T:3308,

Vitális Sándor: Szakvélemény a „Fényes” forrásoknál lemélyítendõvízfúrásról (Tata) – MBFH T:12187,

Kessler Hubert, Pohl Károly, Tomor János, Vigh Ferenc, Vitális Sándor,Willems Tibor: Szakvélemény a kõszénkutató fúrásokban végzendõkarsztvízföldtani vizsgálatokról – MBHF T: 3315,

Vitális Sándor: Jelentés a kisterenyei fúrásban feltárt gyógyvízrõl (Ke-1,K-8) – MBFH Vitális C-IV.51,

Vitális Sándor: Szakvélemény a Sikonda gyógyfürdõ artézi kútjairól –MBFH Vitális M.XI.23,

Vitális Sándor: A hévíz, mint geotermikus energia hasznosítása –MBFH T: 3298,

Vitális Sándor: Lenti, Kendergyár, hévízfeltáró fúrás – MBFH T: 3316,Vitális Sándor: Vélemény dr. Urbancsek János: A pannóniai medence

mélységi víztároló munkájáról – MBFH T: 19764

6

7

Vitális Sándor a Segedi Tudományegyetemen habilitált1942-ben (1. ábra) és nem is maradt hûtlen az egye-temhez, s a hívó szóra jött az l947/1948. tanévben ok-tatni a jövõ geológus jelöltjeit. A „Magyarország víz-földtana” címû tárgy magában foglalta a felszín alattivíztestek feltárását, s természetesen a vizsgakérdésekközött szerepelt a Salgótarjáni-medence és környékénegy tervezett artézi kút telepítése. Itt ismerkedtünk megelõször az alapfogalmakkal, amelyek szorosan kapcso-lódtak Magyarország földtani felépítéséhez. Ezzel azévvel azután befejezõdött Szegeden a geológusképzés,mivel az újrendszerû képzésre kizárólag a pesti egye-temnek volt jogosultsága (2. ábra).

Mint a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója1950-ben elindította az ország harmadik országos jelle-gû síkvidéki térképezését, amelyben az egyik csoportrésztvevõje a szegedi Tudományegyetem Földtani Inté-zete volt Miháltz István vezetésével. A 25 000-es ma. tér-képek alapját képezték az országos 300 000-es ma. kor-szerû és a 200 000-es ma. térképnek. E munka indokolt-ságát az Alföld felé irányult érdeklõdés (mezõgazdaságfejlesztése, iparosítás) biztosította. A térképezés éppenezért a talajvizet és a mélységi vizet feltáró kutak térké-pezését is magában foglalta (1. kép).

Nem volt véletlen Vadász Elemér professzor kezde-ményezése, amikor az Alkalmazott Mûszaki FöldtaniTanszék felállítását javasolta a Múzeum körúti egyetemi

Az egykori tanítvány emlékezése Vitális Sándor születése 110. évfordulóján

1. ábra. Dr. Vitális Sándor egyetemi magántanári oklevele

2. ábra. A meghirdetett elõadás Szegeden 1947-ben (a Szerzõ egyetemi indexébõl)

8

épületben és annak vezetõjéül 1954-tõl Vitális Sándort, asokoldalú tudóst jelölte ki. A tanszék oktató munkájanyomán képzett szakemberek azóta is eredményekbengazdag munkát végeztek mind a hazai, mind a külföldinyersanyagkutatásban.

Ahogyan az 1950-ben elindított országos síkvidékitérképezés Vitális Sándor nevéhez fûzõdik, ugyanúgyrajta hagyta kézjegyét az ország mélyfúrású kútjainaktérképezésén is. Az 1958-ban indult térképezés tulaj-donképpen a korábbi munka folytatása, illetve új szem-pontok szerinti megvalósítása volt. A cél az volt, hogya tervezõknek és szakvéleményezõknek olyan adatbá-zist adjunk a kezükbe, amely alkalmas a további vízel-látási feladatok hiánytalan lebonyolítására. Ez sikerültis és már 1963-ban két kötetben megjelent az országosfelmérés. Ezt és a következõ 8. kötettel bezárólag aszerkesztõ, dr. Urbancsek János a kötetek lektorálásáradr. Vitális Sándort kérte meg, aki ezt el is vállalta. Alektori véleményekrõl nincs adatunk, azok feltehetõen aszerkesztõ hagyatékában találhatók meg. Minden bi-zonnyal a feldolgozással egyetértett, hiszen a maximá-lis tudással végezte a szerkesztõ a munkát, ezért is adtanevét a kötetekhez.

A kiváló tervezõ, kutató és oktató, a Magyar Hi-drológiai Társaság 17 évig elnöke, munkásságánakegyik kiemelkedõ elismerését kapta halála 10. évfor-dulóján a Magyar Hidrológiai Társaság 1987. évi sal-gótarjáni vándorgyûlésén. Számos helyi szervezettelkaröltve Mészáros Mihály szobrászmûvész mellszoboralkotását a Bányászati Múzeum elõtt állították fel. Aszobor felállításának helyszíne azért is volt indokolt,mert Salgótarján és a Salgótarjáni-szénmedence voltVitális Sándor alkalmazott földtani munkásságánakegyik kiemelkedõ területe. Nem sokáig örülhettünkennek az ünnepélyes aktusnak, mert igen rövid idõmúlva illetéktelen kezek a szobor eltüntetésérõl gon-doskodtak (2. kép).

Közvetlen természetes szerénysége, a bonyolult kér-dések világos, pontos és közérthetõ megfogalmazásamindenki elismerését kivívta. Jól látta a jövõ megoldás-ra váró problémáit, s amennyiben tehette már idõben fel-hívta rá az illetékesek figyelmét, vagy mint tehetségesszervezõ bizonyos munkálatokat el is indított.

Ugyancsak az egykori elnök elõtt tisztelgett a Ma-gyar Hidrológiai Társaság és az Országos Vízügyi Fõ-igazgatóság, amikor 1979-ben megalapította a VitálisSándor Szakirodalmi nívódíjat, bár ennek 1976-ban a„Vitális Sándor pályadíj” létesítése volt az elõdje és eztcsak egyszer, 1979-ben, míg a nívódíjat elõször 1980-ban adták ki, amelyet 1980 és 2000 között 73 személykapott meg.

Dr. Dobos Irma

IRODALOMBerczik Á. 1977: Dr. Vitális Sándor 1900-1976. – Hidrológiai Közlöny,

57/2, 57–58.Dobos I. 1947/48: Leckekönyv – Részlet. Juhász J. 1988: Dr. Vitális Sándor szoboravatása. – Hidrológiai Tájé-

koztató, április, 13–15.Kozák M. 1977: S. Vitális. – Acta Technica Academiae Scientiarum

Hungaricae, Tomus 85/3–4, 221–223.Marczell F. (szerk.) 2000: A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetett-

jei. Budapest, 21–25.Rónai A. 1969: A negyedkori és síkvidéki képzõdmények tanulmányo-

zásának áttekintése. – (In: Fülöp J.-Tasnádi Kubacska A. (szerk.):100 éves a Magyar Állami Földtani Intézet.) 174–209.

Urbancsek J. (szerk.) 1963–1977: Magyarország mélyfúrású kútjainakkatasztere. I–VII. köt. Budapest, Országos Vízügyi Fõigazgatóság-Vízgazdálkodási Intézet.

Végh S.-né 1988: Vitális Sándor geológus, a föld- és az ásványtani tu-dományok doktora, egyetemi tanár, 1900–1976. Budapest. – Meg-jelent a „Péch Antal” Miniatûrkönyv Gyûjtõk Klubja gondozásá-ban.

1. kép. A térképezõ Miháltz-csoport Kisteleken (1950)

2. kép. A felavatott szobor 1987-ben

9

Dr. Vitális Sándor (1900–1976) Kossuth-díjas geológus,a föld- és ásványtani tudományok doktora, tanszékveze-tõ egyetemi tanár, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszte-leti tagja, a Magyar Hidrológiai Társaság volt elnöke1957. április 25.-én utazott el Budapestrõl Szudánba és1957. július 19.-én tért vissza.

A szudáni kormány megtisztelõ bizalmából alkalmavolt Khartoumban rövid bepillantást nyerni a szudáni or-szágos vízgazdálkodás akkori szervezeti felépítésébe, ta-nulmányozni az egyes minisztériumok alá tartozó víz-ügyi hivatalok, intézmények munkáját, s végül 10 naponát tanulmányozhatta a Kordofán tartomány egy részénekivóvízellátását.

Az ott látottakról és tapasztalatokról részletesen a„Szudáni tanulmányutam vízgazdálkodási tapasztalatai”címû, a Hidrológiai Tájékoztató 1978. évi számában (pp.71–75.) közzétett postumus cikkében számolt be. Szudánitartózkodása során számunkra írt személyes jellegû leve-leibõl néhány szakmai és kulturális érdekességet kiemel-ve – mivel az ott közöltek ma is idõszerûek és érdeklõdés-re igényt tarthatnak – a következõkben teszem közzé.

Születése 110. évfordulóján e sorokkal is Róla emlé-kezünk!

Khartoum, 1957. 05. 13.Kedves Gyurkám!Már 17-ik napja vagyok távol Tõletek és egy hete va-

gyok Khartoumban. A Nílus partján fekvõ igen szép város,de persze nem világváros, mert lakosainak száma alig100 000 fõ (1. és 2. kép).

A java része kb. 99% mindenfajta típusú néger. Föl-dig érõ fehér ingben, fejükön vastag lepedõbõl csavartturbán igen jól fest. Nagyon becsületes, tiszta népség,szolgálatkész, udvarias, de azért öntudatos.

Már hosszú kihallgatáson voltam Sayed Abdalla BeyKhalil miniszterelnöknél (aki egyúttal államelnök és mertmég nem választották meg a köztársasági elnököt), mapedig Sayed Mirghani Hamza földmûvelés, öntözés ésvízenergia miniszternél.

Mindkettõ igen udvariasan fogadott, kijelentették,hogy a kormány vendégének tekintenek s megmutatnakmindent. Holnap kezdem meg a tárgyalásokat a szakem-berekkel (Földtani Intézet igazgatója, Vízügyi Szolgálatvezetõje stb.) s állítjuk össze a programot, hogy hovávisznek ki, mit nézek meg stb.

Természetesen elõször az intézeteket tanulmányo-zom, fõleg a gyûjteményt ha van, mert itt a földtani felé-pítés a mindent eltakaró futóhomokon kívül fõleg gránit,gneisz, szienit, gabbro s más idõs mélységi kõzetek, kré-ta homokkõ s kevés terciér és negyedkori üledék. Sajnosaz alaptérképük (topográfiai) 1:250 000 helyenként 50 m-es szintvonalakkal s a földtani térképük 1–2 lap 1:1 000 000-ban vagy 1:5 000 000-ban; gondolhatod,hogy itt a geológusnak jól fel kell kötni a gatyát ha térké-peznie kell. Sajnos két hónapig részem lesz benne, ponta legrohadtabb területen észak Szudánban Kassala tarto-mányban kell egy fekete gentlemannak ásványi nyersa-nyagot kutatnom.

Ha a kormányprogramot elvégzem, ami kb. két-há-rom hét, megyek Port Sudanba s a Vörös-tenger partjá-tól 8 m tszf kezdem a bejárást, fel a 2000 m magas he-gyekig. Vasút, autó, teve, szamáron és gyalog. Pont alegmelegebb idõben, mikor tisztességes néger sem dol-gozik, legfeljebb napi 3–6 órát. A hõség nagy, ma pél-dául árnyékban 42 °C volt, ami napon 55 fokon felüliminimális meleget jelent. Egyenlõre igen jól bírom ameleget, mert száraz, nem nedves. Kb. olyan mint Pes-ten a gõzfürdõben a száraz gõzfürdõ, ahol 5 perc múlvakezd rólad folyni a víz meztelenül. Itt ruhában kellettmegszoknod.

A legkellemetlenebb az éjszaka, mert a méteres Ø-jûventillátor dacára a hõmérséklet 32–35°C, ami nem na-gyon kellemes és alkalmas az alvásra. Persze itt a szál-lodában naponta 3–4-szer a kádban fürdés, de a hidegvíz is 28–30 °C, mégis viszonylag hût. A fõ hûtés per-sze a rengeteg folyadék, jegelt víz, narancs, citrom, gre-epfruit lé szódával, coca-cola és más fantasztikus levek.A pohár amiben felszolgálják ½ literes, benne öklömnyijéggel.

Bárhova mész hivatalosan vagy privátim az elsõ,megkérdik mit iszol feketét vagy valamilyen levet,vagy mindkettõt s azonnal hozzák. Van néha nap ha soka látogatás, tárgyalás hogy 5–6 l folyadékot is elfo-gyasztassz. Az élet igen érdekes és tarka, persze egé-szen más mint nálunk, de hamar meg lehet szokni, lega-lább is én megszoktam. Kérdés, hogy a terepen, hogyfogom bírni a munkát ahol nem lesz kondicionált iroda,

Válogatás dr. Vitális Sándor szudáni leveleibõl

1. kép. Khartoum légifényképen

2. kép. Gordon szobor az angol katedrálissal (Khartoum)

10

ventillátor, fürdõszoba, víz stb. Remélem fog menni s apocakomból leadok vagy 10 kilót ami nem fog ártani.

Persze a sok rémítõ mese Afrikáról humbug, itt is le-het élni s az itteni klímát megszokni. Ma pl. beszéltem aFöldtani Intézet vízügyi szakemberével, aki 40 éve vanmár itt. A hatalmas ország életkérdése a víz, s nekemazért udvarolnak, mert azt remélik, hogy Mózes vagyok,aki a sziklából is tud vizet fakasztani. Lehet, majd meg-próbálom.

Khartoum, 1957.05.19.24 nap után végre vidékre El Obeid és környékére

utazom félsivatagos területre kb. 10 napra. Itt már min-dent kitanultam (1. ábra). Pl. a Földtani Intézetben 11geológus van, holott Szudán 60 x nagyobb mint Magyar-ország. Képzelheted mi van itt.

El Obeid, 1957.05.31.Május 21.-én reggel jöttünk el Khartoumból repülõ-

gépen (400 km) El Obeidba s 10 nap alatt a környékenkereken 1400 km utat tettünk meg autón.

Mint a szudáni kormány vendége voltam itt, végig-néztem egy csomó vízbeszerzésüket, ásott és fúrt kuta-kat, természetes csapadékvíz tározó „hafir”-okat stb. ésholnap reggel autón megyek vissza Khartoumba, aholmegírom a jelentésemet a kormánynak s azután megyünktovább Port Sudanba a Vörös-tenger mellé, majd onnankb. hat hetes ásványi nyersanyag kutatásra Kassala tarto-mányba.

Itt egy tartomány 5–6-szor olyan nagy mint Magyar-ország. Most látom csak, hogy ennek az országnak lét-kérdése a vízbeszerzés megoldása.

Képzeld el pl. El Obeid (90 ezer lakos) ivóvízellá-tása úgy van megoldva, hogy a várostól 30 km-re vanegy természetes depresszió, amit az esõs idõben (júli-us-szeptember) megtölt a csapadék kb. 4 millió m3

vízzel s e mellé építettek egy mesterséges kb. 9 mmély tavat 600 000 m3 befogadó képességûre s ideemelik át a természetes hafirból a vizet s innen nyom-ják két közbensõ szivattyú állomással El Obeidba azivóvizet. A tó tele van, de a természetes hafirban máralig van víz.

A városban rengeteg kút van piszkos vízzel innenitatják a teheneket, tevéket, szamarakat és kecske-ju-hokat. Ez még igen szerencsés megoldás, de pl. Mazrubvagy Saderi községeknél még nincs hafir, a terület grá-nit, kristályos pala s annak a mélyedéseit tölti fel a„Qáz” futóhomok. Itt persze ilyenkor már ivóvíz sincsés kétnapi tevejárás oda – kétnapi vissza távolra kelljárniuk, hogy kecske tömlõkben haza vigyék az ivóvi-zet. Na de milyen ez az ivóvíz! Piszkos, sárga, rossz ízûés kb. 30 °C meleg, de itt ez a legnagyobb kincs. Járvaa területet úton-útfélen ott hevernek a naptól kiaszva,vagy már csak a fehér csontjai a szomjúságtól elhullottállatoknak.

A bejárt terület részben igen egyhangú sík felföld, rit-ka akáccserjék és fák, kiszáradt szavannával, részben azezeket környezõ gyönyörû mállási formákat mutató grá-nit, pegmatit, csillámpala, kristályos pala, fillit átjárvagabbro-diabázzal. A gránit-hegyek néha a sík asztallap-ból csak annyira állnak ki mintha hatalmas tar emberko-ponyák legteteje látszana ki a földbõl. Néha úgy állnakmint kisebb, nagyobb és óriási szalmakazlak. Több he-lyen remek, szép kõpiramisok, ingó kövek, gömbölyûremállott elefánt hátak halmazaként jelentkeznek. Sokszoregy-egy kisebb-nagyobb tanuhegy úgy néz ki mintha papírzacskóból kiöntöttek volna a síma földre egy csomóéles szélû követ.

Közben a börcök, kiálló boglyák a futóhomoktól fé-nyesre vannak csiszolva s néhol még fényesebb sivatagimázzal bevonva. Egy helyen meg is jártam, mert fel-másztam egy ilyen hatalmas legömbölyített több m3-esgránitgömbre s visszajövet lecsúsztam s jól lejött a karomról, térdemrõl a bõr.

Nagy területeken pl. épp az El Obeid-i hafirnál re-mek szép pegmatitok vannak, hatalmas kvarc, földpát,turmalin, muszkovit kristályokkal. A kristályos palábansok helyen több m vastag vasérc (esetleg mangán) telé-reket láttam. Természetesen ez mind futólagos megfi-gyelés, mert a fõ cél a kutak, vízbeszerzési lehetõségekmegnézése volt.

Itt azután igazán bõséges tennivalója akadna a geoló-gusnak. Van egy régi 1:4 000.000 átnézetes geológiai tér-képük, egy lap 1:1 000.000 és 2 lap 1:250 000 újabb fel-vétel s elõkészületben van még 2 lap 1:250.000 méret-ben. Lényegében az ország földtanilag terra incognita,pedig ásványi nyersanyagban fõleg ércekben igen gaz-dag lehet.

1. ábra. Szudán átnézetes térképe

11

A terület nagy része: kristályos kõzet, kréta homok-kõ, terciér bazalt, andezit, fonolit és egész fiatal pliocén,pleisztocén víz és szélhordta üledék, fõleg homok (2.ábra). Egyedül a Vörös-tenger partján van keskeny sáv-ban miocén tengeri üledék.

Persze a felépítés azért nem ilyen egyszerû, mert pl.a gránitok legkülönbözõbb fajtája az archaikumtól a me-zozóikumig több korszakban jelenik meg amit üledék hí-ján nehéz szétfésülni. A fõ vízbeszerzési probléma pl. ittKordofan tartományban az ilyen õskõzetekbõl felépített,1–2 maximum 20 m fiatal hordalékkal, fõleg futóhomok-kal borított asztalsima táblákon (több száz km2 nagysá-gú) vizet teremteni.

Már megtaláltam a megoldást s ha sikerül legalább ismegválasztanak tiszteletbeli négernek.

* * *

István fiam 1957.06.16.-i születését követõen Felesé-gemnek Vitális Györgynének a következõ sorokat írta:

Khartoum, 1957.06.28.Kedves Lidi!Most értesültem, hogy Istvánka megszületett. Isten

áldása legyen rajta és rajtatok a szülõkön. Legyen sok

örömben és boldogságban részetek a harmadik gyerek-kel. Alig várom, hogy láthassam a legújabb unokát.Mindnyájatokat sokszor csókolva s jó egészséget kíván-va csókol Apátok.

* * *

Khartoum, 1957.06.29.Én holnap reggel megyek vissza vonaton Haiyaba

(kb. 700 km 24 óra út) s folytatom a munkám. Remélempár hét alatt végzek, de az is lehet, hogy Pantó jön ki le-váltani, illetve folytatni a megkezdett munkát. Nagyonörülnék ha jönne, mert nekem elég volt a látnivalókból.

A legszebb élményem Port Sudanban a Vörös-tenge-ren lett, üvegfenekû csónak út volt. Szinte egész mesevi-lág nyílik meg az ember elõtt. Igen érdekes a tenger part-ján végighúzódó korallmészkõ, mely pliocén-pleisztocénkorú telve remekszép õsmaradványokkal, ugyanolyanokmint a ma élõk. Két óra alatt egy ládányit gyûjtöttünk sha visszajutok oda, rászánok ½ napot, mert ilyen anyagotmásutt nehezen lehet gyûjteni.

A Suakin és Haiya közt végzett munkám több mint1000 km megtett út autón nem sokat érõ, mert igen egy-hangú vidék (kristályos pala, csillámpala, fillit, kvarcit-pala, gránit, gneisz s valamivel fiatalabb eruptívumok,márvány és kvarcit).

Most, hogy visszamegyek nézem meg a mangánbá-nyákat ami érdekesebb lesz. Ezt a vidéket befejezvevisszamegyek Port Sudanba s akkor az onnan északra lé-võ területet járom be. Azt hiszem ez már érdekesebb te-rület lesz, ámbár felépítése lényegileg ugyanaz.

A tengeri recens remekszép dögöket élve látva az em-ber kedvet kap, hogy azokkal érdemesebb lenne foglal-kozni. No de nekem már késõ újat kezdeni.

Port Sudan, 1957.07.04.30-án Khartoumból vonaton visszautaztam Haiyába

(584 km vasúton). 30-án reggel ¾ 8-tól hétfõ hajnali 4óráig tartott az út de hálókocsin kibírható volt. Haiyábanmég aznap reggel kimentem s megnéztem az összesmangánérc bányát összesen hatot. Igen érdekes elõfordu-lás. Csillámpalában van majdnem álló helyzetben egyerõsen elkovásodott mangánérctelep. Igen szeszélyes ki-fejlõdésû, pár cm-tõl 1–1,20 m. Külszíni fejtés: a nége-rek kosarakban hordják fel néha 25–30 m mélyrõl az ér-cet és meddõt. Nálunk a tulajdonost, mérnököt már régfelakasztották volna.

Az egyik bányánál épp oltás folyt s a doktor min-den tiltakozásom ellenére engem is beoltott, mondván,hogy ezen a környéken sárgaláz járvány van. Hiábamondtam, hogy Khartoumban már beoltottak, az iga-zoló lap persze nem volt nálam. Oltás után a bal hü-velykújj körmét valami piros festékkel festik be s ez azoltási bizonyítvány. Sejthetitek mit mulatok ha ránézekpiros körmömre.

Kedden ismét kimentünk Abu Tiko nevû helységbe,de az új autó rugótörést kapott s visszajöttünk Haiyabas másnap 3.-án hajnali 4-kor vonaton elindultam PortSudanba ahova délben 1-kor érkeztem. Azóta itt tár-

2. ábra. Szudán földtani szerkezeti térképe (A GeologicalMineral Resources Department, Khartoum után)

C=kainozóikum, M=mezozóikum, P=paleozóikum,B=bizonytalan korú alaphegységi kõzetcsoport,

U=felsõ proterozóikum, L=középsõ-alsó proterozóikum,A=archaeozóikum, V=kiömlési kõzetek,

I=mélységi kõzetek.

12

gyalok a pasasaimmal, de lehet, hogy még ma vagyholnap tovább megyünk csak még nem tudom hová.

A vasúti utazás Szudánban élmény, mert biztos, delassú (3. kép). Átlag óránként nem tesz meg 30 km-t. Eu-rópainak csakis hálókocsin lehet utazni, ahol egyes euró-pai kényelemmel berendezett fülkék vannak. Van étkezõkocsi, ahol úgy étkezhetsz mint a Grand Hotelben.

Ellenben az I. és II. osztályon – mindkettõn utaz-tam – rémes a publikum. Képzelheted milyen a IV.osztályon. Az I. osztályon a néger leveti a papucsát spiszkos lábával ráül a fehér huzattal bevont ülésre.Khartoum után ½–1 órával a fehér huzat már olyanpiszkos mint a néger. Közben vakarja a lábát az orrát,

tele tömi cók-mókkala fülkét, nem törõdik amásik utassal, fõ az õkényelme, ha már fi-zet.

Amikor utaztamépp a nagy zarándoklatideje volt, egyik utitár-sam egy néger seikvolt. Az állomásokonelébe jöttek a nõk, fér-fiak üdvözölni. A nõkkórusban éles visítóhangon visítottak – ezvolt az üdvözlés – s avégén az öregek kezetcsókoltak. Ugyanígyazonban egész fiatalembereknek is kezetcsókolnak. Ez jelzi,hogy itt a nõ mennyirealacsonyabbrendû s alárendelt, pedig egy nõért egy ökrötis adnak. Itt a házasság annyi, hogy a férfi látatlanbanbirkáért, ökörért, tevéért megveszi a nõt és kész (4. kép).A sok feleség egyben a jómódot is jelzi.

Közzétette:Dr. Vitális György3. kép. Postavonat Khartoum és Port Sudan között

4. kép. Bennszülött szépség Kassala tartományban

Besztercebányán született (1910.11.18.)és Budapesten bekövetkezett halálakor(1998.12.15.) a magyar geológusoknesztora volt. Mintegy 66 éven keresz-tül állt a magyar földtan szolgálatában,utolsó publikációja 67 év után követteaz elsõt, már elhunyta után.

Tekintélyes életmûvét áttekintvemintegy 148 tételbõl álló publikáci-ós listát és igen nagy számú kézira-tos jelentést kell számba vennünkés megállapítanunk, hogy Magyar-ország teljes területén, csaknem va-lamennyi idõmetszetben és a föld-tan egy sor szakágazatában, tetézvegeomorfológiával, van nyoma mû-ködésének. Itt a vízföldtant vesszük szemügyre.

Már hallgató korában (1930–34) a Budapesti Egye-temi Turista Egyesület barlangkutató szakosztályávalrészt vett számos barlang feltárásában s ez idõben azAggteleki-cseppkõbarlang kutatásában. Szokás az ilyenkutatás eredményét hosszmértékkel jellemezni: az addig

5 km hosszúnak ismert járatok közre-mûködésével 16 km új barlangágak-kal gyarapodtak. Részese volt a Do-micával való kapcsolat feltárásának isKessler Hubert társaságában.

Tíz korai közlése foglalkozik azAggtelek vidéki karsztterület részlet-vizsgálataival és fejlõdéstörténeté-vel. Ezeknek a szakirodalombanszétszórt közleményeknek tartalmiösszefoglalása leginkább KesslerHubert és Jakucs László közismertkönyveiben található meg az elõzmé-nyek ismertetésében, amelyek lép-csõfokok gyanánt vezettek a kar-sztrendszer mai ismertségéhez.

Tanársegéd korában (1934–42) terjedt ki figyelme abudai barlangokra. Késõ öregségéig kitûnõ fizikaiadottságait felhasználva végezte kutatásait a Feren-chegyi-barlangban, illetve a pálvölgy-rózsadombi bar-langvidéken (1936) és nemzetközi kapcsolatok útján –többek között – az alpi és horvátországi, isztriai bar-

Emlékezés dr. Jaskó Sándor vízföldtani munkásságára születése 100. évfordulóján

13

langokban (1936–38). A Mátyáshegyi-barlang korsza-kos jelentõségû vizsgálatát már a Földtani Intézet mun-katársaként végezte. Az itt tett megállapítások budai-hegységi barlangkutatásai eredményeinek általánosítá-sát hozták. A közleményben (1948) az ifjú amatõr segí-tõk között nevek bukkannak föl a múlt ködébõl: Venko-vics István, Kincses Júlia.

Doktori értekezése a Pápai Bakony területérõl szól,ennek hidrológiája-hidrogeológiája párhuzamos publi-káció (1935) tárgya. A tapolcafõi forrás kréta mészkõ-bõl fakad, igen állandó 15°C hõmérsékletû. De a forrá-sok vizének egy részét a Kisalföld vízzáró rétegei alól,ÉNy-i irányból felszálló melegvíz szolgáltatja, a pan-non határán hirtelen felszökik a hõmérséklet. A forráselapadása és újjáéledése, a dunántúli mega-vízkivéte-lek tervezése és megszûnése idején keletkezett hatal-mas volumenû tanulmány-anyag elapadása idején –napjainkban – kelt újra érdeklõdést, ráirányítva a fi-gyelmet a letûnt természeti idõszak vége táján tettmegfigyelésre.

Utóbb, a közben eltelt idõ alatt különféle megbízá-sok teljesítése közben szerzett tapasztalatainak összeg-zése A földtani felépítés és a karsztvíz elterjedésénekkapcsolata a Dunántúli Középhegységben c. tanulmány(1959). Ebben a bányászat egyre nagyobb mértékû víz-kivételeinek idején adott az egész régióra vonatkozóanminõségi és mennyiségi értékelést és a perspektívát isfelrajzolta. Saját vizsgálati eredményeit és az ez idõremár halmozódó adatokat egyaránt felhasználta, térképea VITUKI késõbb évente kiadott karsztvíztérképe elõ-futárának tûnik. Földvári Aladár (1933) és SzádeczkyKardoss Elemér (1941 és 1948) korai, számos más szer-zõ azidõbeli közléseit vonta be szintézisébe a kor felfej-lõdõ bányászatának kulcskérdése: a karsztvíz problé-ma-körében.

Jaskó Sándor vízföldtani munkásságának jelentõsrésze más célt követõ dolgozatokban, elszórva talál-ható meg. A kitûnõ térképezõ egy-egy terület felvéte-le során rendszerint fejezetet szentelt a hidrogeoló-giának.

A korábbi felvételekbõl kimaradt 100 km2 területetA Jósva patak völgye címen ismerteti (1935) s rámutat,hogy a fehér ladini diploporás mészkõ a tulajdonképpenikarsztkõzet, a karsztmorfológia hordozója itt és a Barad-lában is. A Földtani Intézet visszacsatolás utáni erdélyimunkálatai során (1943) a Szálva-völgy két borkútját és

bõvizû karsztforrását ismerteti, a Nagybányai-medenceásványvizeirõl rövid ismertetést ad Kõvárfüred, Bajfalu segyéb helyekrõl.

A Bicskei-öböl fejlõdéstörténetéhez vízföldtani adat-sort csatol kutak, fúrások felsorolásával és rövid leírásá-val 89 tételben (1943). Mélyreható elemzés a Kisbalatontõzegterületének fejlõdéstörténeti vizsgálata (1947).

A budakeszi mezõgazdasági kísérleti telep vízellátásanehéz feladat volt az ínséges oligocén környezetben(1950). Szilvásvárad és környéke, a Szalajka-völgy víz-feltörései a középsõ-triász fehér mészkõbõl s a neogéngyérebbvizû forrásai kedvteléssel végzett vizsgálódások-ra adtak lehetõséget (1951). Lyukóbánya és Pereces kör-nyékének bányaföldtani leírásában az igen gyér hozamúforrások és az úszóhomok kártétele a feltárásokban a tá-volról való vízellátás magyarázata (1955–56).

Igen alapos dokumentálás jellemzi a balatonfelvidékiés északbakonyi patakok vízhozama és a földtani felépí-tés kapcsolatáról szóló tanulmányt (1961). Itt visszatérdoktori disszertációja készítésekor végzett mérései mód-szereihez, a felszíni vízfolyás szakaszos elnyelõdésemintaszerû dokumentálásával. Majd az északbakonyikarsztszurdokok vízföldtanához szolgáltat újabb adato-kat a Földtani Közlöny lapjain (1962).

A Mérnöki Továbbképzõ Intézet kiadásában bánya-vízvédelmi kérdésekrõl értekezik a Dunántúli Közép-hegységben (1964).

A rendelkezésre álló terjedelem csak futólagos szem-lét tesz lehetõvé a számos és együttes terjedelmében te-temes munkásság fölött. További dolgozatai is tartalmaz-nak több-kevesebb vízföldtani adatot, megállapítást. Azéletmû emez oldala a drávamenti folyóvizi lerakódásokelemzésével zárul, a Csurgónál tervezett gyurgyevácivízlépcsõ helyének vizsgálatában (1996).

Külön említést érdemel az ismeretterjesztõ A Föld ésfejlõdéstörténete kötet (Gondolat, 1975) Jaskó Sándortollából származó néhány rövid fejezete, azok között is aDunántúli-középhegység karsztvize címû érdemlegesösszefoglalás.

Az alkotó ugyan lelépett a színrõl, de munkássága je-len marad a magyar geológia folytonosságában.

Dr. Kaszap András

IRODALOMKaszap András: In memoriam Jaskó Sándor – Földtani Közlöny,

131/1–2, 1–9 (2001) (teljes bibliográfiával).

14

Oroszlány István minden mérnöki munkáját a kutatói gon-dolkodás jellemezte. Kezdetben sok mérnöki munka megva-lósításában vett részt, de mindig az vezérelte, hogy a leen-dõ mû mindig jobb legyen elõdjénél és mindig új mûszakijellemzõkkel rendelkezzen. A kezdeti alföldi mérnöki mun-kája után 1950-ben ténylegesen is mezõgazdasági vízgaz-dálkodási kutatások körében folytatta munkáját Szarvason.

Ekkor került napirendre a kiskertészeti öntözésekmellett a nagyobb mûszaki egységben való öntözõberen-dezések igénye. Erre azonban semmi hazai tapasztalatnem volt, a hozzáférhetõ szakirodalom is viszonylag ke-vés és a gyakorlati élet által is igazolt mûszaki eljárás,berendezéstípus adott köre, különösen amikor a na-gyobb, üzemi méretû mûszaki feladatok jelentkeztek.

Látta és jellemének megfelelõen nagyon gondos kutatá-si terveket dolgozott ki, melyek térben és idõben széleskörûkutatómunka alapjait határozták meg. Ennek alapján olyanmûszaki brigádokat mûködtetett az Alföld, a Duna-Tiszaköze és a Dunántúl nagyobb gazdaságaiban, melyek az ön-tözés szakszerû végrehajtásának paramétereit dolgozták ki.Ez tehát felületi öntözés keretében a tábla mûszaki berende-zésére, a vízadagolás egyenletességének megoldására és aszükséges mûszaki paraméterek kidolgozására irányultak.

A munka során már kezdetben tudta, hogy fontos avíz megfelelõ mennyiségének idõben a szükséges helyre

való vezetése. Így került napirendre az öntözõtábla mû-szaki berendezésének kialakítása, amit természetesencsak gépesített megoldással lehetett elképzelni, így tehátkülönbözõ típusú csatornaépítõ gépek fejlesztése, ehheztársult az öntözõtábla felszínalakítása, így nagyarányútereprendezési kísérleteket is folytatott munkatársaival.

Nagyon fontosnak tekintette a kialakult nagyméretûgazdaságokon belül a komplex vízgazdálkodást, vagyis avízkészlettel való gazdálkodást, a csapadéktöbbletbõlszármazó belvíz kezelésének kérdését.

Soha nem jellemezte a szakmai elfogultság, tudta,hogy a mûszaki tevékenység mindig a termesztési céltszolgálta. Ezért nagyon gondosan tanulmányozta és fel-dolgozta más tudományterületek ismereteit, így a nö-vénytermesztés, termesztéstechnika, talajtan, ökonómiaitudomány eredményeit. Mindig is kereste a kapcsolato-kat és munkájába beépítette az így szerzett ismereteket.

Az eredményeket a kiterjedt szakirodalmi tevékenysé-gében, a tudományos fórumokon tartott elõadok keretében,a termelõüzemekben való kivitelezésekben valósította meg.

Sokszor nagy nehézségek támadtak a számos mûsza-ki tervezés során, mert az üzemi feltételek, az állami in-tézkedések, és pénzügyi okok akadályozták az elgondolá-sok helyes megvalósítását. Ekkor munkatársaival mindiggondos szakmai elemzéseket végzett. Nagyon sokszor

2009. szeptember 23.-án VízgazdálkodásiTudományos napot rendezett az MTA Me-zõgazdasági Vízgazdálkodási Bizottsága; aNemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szö-vetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottságaés a Magyar Hidrológiai Társaság.

Az elõadóülésrõl dr. Pálfai Imre a MHTMezõgazdasági Vízgazdálkodási Szakosz-tály volt elnöke a MHT Hírei 2009. novem-ber-december-i kiadványában a következõkszerint adott tájékoztatást:

„A meglepõen sokakat vonzó elõadó-ülést Ligetvári Ferenc levezetõ elnök nyitotta meg, különüdvözölve Oroszlány István feleségét és jelenlévõ máscsaládtagjait, továbbá volt kartársait, munkatársait és azegykori tanítványokat. Bejelentette, hogy rövidesenmegjelenik Oroszlány Istvánról írott könyve.

A lényegében három részre tagolódó program a 88.életévében járó Budavári Kurt elõadásával kezdõdött,mely a magyarországi öntözésfejlesztés XX. századi tör-ténetérõl szólt, különös tekintettel arra az idõszakra, ami-kor a vízügyi fõhatóságnál az elõadó volt a magyar öntö-zési ügyek irányítója, és szoros kapcsolatban állt többekközött Oroszlány Istvánnal is.

A program második részében megemlékezések hangzot-tak el Oroszlány Istvánról. Aszemélyes hangvételû rövid elõ-adások – Oroszlány István kiváló szakmai kvalitásának han-goztatása mellett – az ünnepelt nyitott, lenyûgözõ, befogadós egyben kisugárzó személyiségét emberi nagyságát méltat-

ták. Kiss Ibolya a rizstermesztés hazai múltját éslehetséges jövõjét ecsetelte, Marjai GyulaOroszlány Istvánnak a szarvasi Öntözési és Rizs-termesztési Kutató Intézetben végzett szervezõés kutató munkáját (pl. a felületi öntözési mód-szerek fejlesztését), Csekõ Géza a Gödöllõi Ag-rártudományi Egyetemen folytatott oktatási éstudományos tevékenységét (pl. a területi víz-hasznosulási együtthatóra és a vízgazdálkodá-si tényezõre vonatkozó vizsgálatait) foglaltaössze. Jómagam Oroszlány István nyugdíjaséveiben is töretlen szakmai aktivitását idéztem

föl, kiemelve a belvíz-hidrológia terén elért eredményeit. Amegemlékezéseket Sági Károly hozzászólása egészítette ki.

A program befejezõ részében Orlóczi István „keret-tervek, a vízgazdálkodás korszakos mérlegei és irányjel-zõi” címû nagy ívû elõadását hallhattuk, amelyben ki-emelt hangsúlyt kapott az a segítség, amellyel OroszlányIstván a harmadik vízgazdálkodási keretterv elvi megala-pozásához hozzájárult.

A levezetõ elnök zárszavában – annak ellenére, hogynapjaink „megszorításai” az agrár felsõoktatást, s ígyOroszlány István egykori tanszékét is érzékenyen érintik –annak a reményének adott hangot, hogy Oroszlány Istvánnyomdokain haladva elõbbre tudjuk majd vinni a mezõ-gazdasági vízgazdálkodás ügyét.

Az elhangzott megemlékezések közül álljon itt három,amelyek 1950-tõl haláláig (1984) idézik fel OroszlányIstván kutatói és oktatói tevékenységét.

Dr. Oroszlány István professzorra emlékeztek halála 25. éves évfordulóján

Dr. Marjai Gyula: Oroszlány István kutatói tevékenysége Szarvason (1950–1958)

15

Dr. Csekõ Géza: Oroszlány professzor 16 aktív éve a GATE-n (1958–73)

munkatársaival az öntözõcsatornák gátjain ülve órákonkeresztül folyt a szakmai vita, hogy a közeli és távolabbitennivalókat hogyan volna helyes megvalósítani. Ezek aviták nagyon fontosak és rendkívül építõ jellegûek voltak.A feladat akkor volt megoldva, ha a kitûzött cél eléréséreidõben és térben kialakult az elvégzendõ munka menete.

A szarvasi kutatások a célok és adottságok miatt, azöntözésfejlesztés üzemi méretû feladatára irányultak,ezekre adtak mûszaki megoldásokat, elméleti és gyakor-lati téren egyaránt.

Ha az elmondottak alapján összefoglalnánk szarvasitevékenysége során végzett munkákat és eredményeket,akkor a következõ megállapításokat tehetnénk:– Fontosnak tartotta a nagyüzemi gazdálkodáshoz kap-

csolódó felületi öntözéstechnika mûszaki kialakítását;– A táblaberendezés állandó és ideiglenes csatornás

változat kidolgozását;– Ehhez tervezõi módszerek és építõgép típusok fej-

lesztése lett a cél;

– A rizs megjelenésével a tereprendezés tervezési ésépítési módszereit alakította ki;

– Fontos volt, hogy az öntözés során ismert legyen azöntözés hatásfoka, mellyel jellemezhetõ volt a mun-ka minõsége;

– Szoros kapcsolat kiépítése a kapcsolódó tudományterüle-tekkel, így elsõsorban az agrotechnika, a talajtan területén.Végtelenül fontosnak tartotta, hogy a gyakorlati szakem-

berek az új tudományos eredményeket, személyesen a kuta-tótól ismerjék meg. Ennek egyik legfontosabb módja volt aszéleskörû szakmai bemutató, ahol mind a felsõ gazdaságivezetõk, mind az üzemek irányítói, tervezõi, mind a munkátvégzõk személyesen sajátítsák el az új eredményeket. Ezértaz egész országban szervezett szakmai bemutatókat. Ezeknemcsak az új eredmény megismertetése miatt, hanem a gya-korlat új igényeinek az összegyûjtésére is alkalmasak voltak.

A késõbbi oktatási munkával párhuzamosan folyta-tott kutatásban fontos helyet kapott az esõszerû öntözés,mely egyre nagyobb szerepet játszott az ország életében.

Oroszlány István 1958 augusztusában kapott megbízást aGödöllõi Agrártudományi Egyetem Földméréstani és Kultúr-technikai Tanszékének vezetésére. Akorábbi évek kivitelezõi,tervezõi és a szarvasi kutatói évek után egyetemi oktatókéntnagyszabású oktatói, kutatói tervei megvalósításához kezdett.Oktatói munkáját arra a felismerésre alapozta, hogy az agrár-mérnöknek olyan mûszaki ismeretekkel kell rendelkeznie,amely a táblaszintû mezõgazdasági igények megfogalmazá-sára készíti fel, szemben a kultúrmérnök nagytérségi szemlé-letébõl fakadó megoldásokkal. Az 1963-ban megjelent tan-könyve a „Vízgazdálkodás a mezõgazdaságban” ebben aszemléletben készült, szem elõtt tartva a mezõgazdasági vál-lalatok új elvárásainak megfelelõ korszerû igényeket. Ez – az1933 óta megjelent elsõ ilyen tárgyú magyar tankönyv – mél-tán nyert elismerést és kapott kiadói nívódíjat. Sikerét az isjellemzi, hogy két év múlva átdolgozott, bõvített formában amásodik kiadás is megjelent. A gyakorlatba került hallgatókés a széles szakma, a könyvet kézikönyvként használták, be-igazolva ezzel Oroszlány István szándékát, hogy a kultúrtech-nikai ismeretekkel felfegyverzett agrármérnök avatott vízgaz-dálkodó is legyen, és hogy meg tudja határozni az üzemen be-lül azokat a vízgazdálkodási beavatkozásokat (káros vizekösszegyûjtés, elvezetése, az öntözõvíz szétosztása stb.), ame-lyek a növénytermesztés igényeit az üzem mûszaki színvona-lának megfelelõ szinten kielégíti. Ezt az alapgondolatát a ké-sõbbiek során kutatásaiban továbbfejlesztve teljesíti ki.

A kultúrtechnika oktatása mellett, tanszéki munkatár-saival a mezõgazdasági vízgazdálkodás egyes alapjelen-ségeinek komplex kutatását indította el.

Vizsgálták:– az öntözõrendszerek hatásfokát szeles vidéken;– az öntözõmódszerek megválasztásának kérdéskörét;– az öntözõberendezések üzemeltetését szeles területen

(Szalai György tanársegéddel);– lefolyásokat kiváltó tényezõk és a lefolyás összefüg-

gését öntözött területeken Kisújszálláson és Marton-vásáron (Sági Károly adjunktussal);

– Gábriel András adjunktussal felvetik a tócsásodásnélküli esõszerû öntözés kérdését, amely témábanVarga Sándor adjunktus mûszerfejlesztést indított;

– Kísérleteket végeztek arra vonatkozóan, hogy felmérjéka lejtõ hatását a vízadagolásra, különbözõ öntözõmód-szereknél (ami Szalai György aspiránsi témája volt);

– Szórófej vizsgáló padot létesített a Tanszék KísérletiTerén, amely késõbb, 1964-tõl, bázisa lett a modell-szórófejre vonatkozó kutatásoknak (ez Csekõ Gézaaspiránsi témája volt);A Tanszéken kialakított tudományos mûhelyhez so-

kan csatlakoztak és végeztek eredményes kutatásokatOroszlány István irányításával. Ezt az „Oroszlány iskolá-ban” készült doktori disszertációk jól jellemzik:– 1960. Joó Ottó: Öntözõtelepek belsõ berendezésének

kialakítása– 1961. Marjai Gyula: Öntözõtelepen belüli öntözõcsator-

nák vízveszteségének meghatározása és figyelembevétele– 1962. Szalai György*: Az esõztetõ öntözõberendezések ki-

használását befolyásoló szélviszonyok a Magyar Alföldön– 1962. Sziki Gusztáv: A Debreceni Mezõgazdasági

Akadémia hortobágyi üzemegységének hasznosításiés mûszaki terve

– 1962. Varga Sándor*: Az esõszerû öntözés és a termé-szetes esõk összehasonlító vizsgálata a hazai szórófe-jekkel végzett csapadékenergia-mérések tükrében

– 1963. Tóth Sándor: Öntözõtelepek korszerûsítése arizstermesztés igényei alapján

– 1964. Türmer István: Kedvezõ vízforgalom kialakítá-sa a Mirho-Gyolcsi belvízöblözetben

– 1966. Thyll Szilárd: A tereprendezés kivitelénél megkí-vánt pontosság vizsgálata az öntözéstechnika alapján, kü-lönös tekintettel a Tiszalöki Öntözõrendszer adottságaira

– 1967. Sági Károly*: A tenyészidõ alatti belvízlefo-lyás öntözött területen

– 1967. Kozák Imre*: Hatásfok vizsgálatok a vízháztar-tásban

16

– 1969. Fülöp Gábor: Vakonddrénezés módszerének éseszközeinek vizsgálata vizenyõs gyepterületek víz-rendezésénél

– 1970. Csekõ Géza*: Vízcseppballisztikai vizsgálatokaz esõszerû öntözés minõsítésére

– 1971. Bessenyei Gáspár: Öntözõberendezések vizs-gálata cukorrépánál a Sinatelepi ÁG.-ban

– 1971. Csókai István: A vízkészlet-gazdálkodás fela-dati és fejlesztési elképzelései állami gazdaságok bú-za és kukorica terméseinek elemzése alapján

– 1971. Végváriné Bede Ildikó: A mélybarázdás felüle-ti öntözés tervezési irányelveinek kidolgozása(* a Kultúrtechnika Tanszék munkatársa)Konzulensi tevékenységének koncepciójáról írja: „A

vezetõi-irányítási tevékenységem keretében mindig ke-restem a közvetlen emberi kapcsolatokra épülõ munka-társi viszonyt és a személyes szakmai viták során történõmeggyõzés lehetõségét…. Ez a módszer bevált, igyek-szem az irányításom alatt folyó munkákat egységes kon-cepció keretébe illeszteni.”

A Tanszék sikeres mûködéséhez hozzájárult, hogy aGATE három tanszékén (Kertészeti, Üzemtani, Kultúr-technikai) megalakult egy akadémiai (MTA) ÖntözésiKutatói Munkaközösség, amelynek Kultúrtechnikai Cso-portja 10 éven át 1974-ig mûködött.

Saját kutatási témát indított a mezõgazdasági terme-lés színvonalának és a mezõgazdaságban folyó vízgaz-dálkodás színvonalának összehangolására.

Vizsgálataiban hosszú idejû adatsorokat (termésada-tok, csapadékok) matematikai statisztikai módszerekkelelemzett. Megállapította, hogy a mezõgazdasági termelésszáz esztendõs fejlõdése során a termelési színvonal egy-egy emelkedési periódusa újabb és újabb vízgazdálkodá-si beavatkozást váltott ki (vízrendezés, öntözés, belvíz-rendezés) a vízháztartási viszonyok javítására. Az elem-zéshez bevezette a területi vízhasznosulási együtthatót, (acsapadékegységre esõ termésmennyiség), amely alkal-mas volt a mezõgazdasági termelés színvonalának víz-gazdálkodási szempontból való összehasonlítására, egy-egy térség vízhasznosulási eltéréseinek vizsgálatára. (Aterületi vízhasznosulási együttható helyett, idõnként terü-leti vízháztartási tényezõt mond.)

E vizsgálatok során jut arra a következtetésre, hogy… „ahol a területi vízhasznosulási tényezõ a korszakotjellemzõ értéket eléri, ott az öntözéses gazdálkodás beve-zetése jó gazdaságokban idõszerû.” Módszere alapján amezõgazdasági termelés színvonalának és az öntözéstszolgáló mûszaki berendezések színvonalának összehan-golása is megvalósítható.

A vízgazdálkodás színvonalának mezõgazdasági ol-dalról való jellemzésére bevezette a vízgazdálkodási té-nyezõ fogalmát, (a tényleges termés és az optimális ví-zellátottság melletti lehetséges termés viszonya) amely-nek értékeit egy-egy agrotechnikai szinten a természetiviszonyok (hidrológiai adottságok) határozzák meg. Aterületi vízháztartási együttható és a vízgazdálkodási té-nyezõ viszonyának a távlati tervezési feladatokban valófelhasználását tartja lehetségesnek. Saját megfogalmazá-sa szerint:

„Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeibõl nyil-vánvalóvá lett, hogy mind a területi vízhasznosulásiegyüttható, mind a vízgazdálkodási tényezõ jól jellemzivalamely térség vízgazdálkodásának alakulását, s szó le-het arról, hogy a két mutatóból képzett idõsorokat távlatifeladatok megítélésére felhasználjuk. Ez az elsõ eset arra,hogy a mezõgazdasági vízgazdálkodás távlati tervezésé-hez a mezõgazdasági termelés, illetve a vízgazdálkodásfejlõdésének szoros kapcsolatára figyelemmel lehettünk.”

A korábbi öntözésfejlesztésre vonatkozó vizsgálataiés ezek a kutatások szolgáltak alapul akadémiai doktoriértekezéséhez, amit 1971-ben védett meg, „Az öntözés-technika fejlesztését szolgáló kutatások vizsgálata” –címmel.

A területi vízhasznosulási tényezõre vonatkozó vizs-gálataiból az is kitûnt, hogy a tavaszi belvízkárok kelet-kezésénél a termés szempontjából kritikus idõszak azáprilis. Ezt tudva meghatározta a „célszerû levezetésiidõt, amellyel pontosabbá tehetõ a levezetõ mûvek terve-zési metodikája.”

„Vizsgálataink igazolták, hogy igen sok belvízöblö-zetben a fõmûvek vízszállító kapacitása lehetõvé tenné abelvizek gyorsabb levezetését, ha a területrõl a vizekgyorsabban jutnának el a fõmûvekig. Ezt azonban akadá-lyozza az üzemi levezetõ hálózatok kiépítetlensége, vagyüzemeltetésük, fenntartásuk elhanyagolt volta…”

„Az üzemi levezetõ hálózatnak három igényt kell ki-elégítenie:– legyen alkalmas a tábláról lefolyó vizeknek a lefolyás

ütemében való befogadására, elvezetésére;– az üzemi vízgyûjtõ terület vízgazdálkodásának szabá-

lyozása érdekében legyen mód a csatornában lefolyóvizeknek ideiglenes tározókba vezetésére, majd a meg-engedett tartózkodás után a vizek visszaterelésére;

– a torkolati mûtárgynál lévõ ideiglenes tározó kifolyá-sát a befogadó üzemközi csatorna terheltsége szabá-lyozza mindaddig, amíg a rendkívüli vizek levezeté-sének kényszere az árapasztók automatikus üzembe-lépésével a befogadó szállító kapacitását meghaladóvízhozamok lebocsátását szükségessé nem teszi.Ezek az eredmények megint csak azt mutatják, hogy

Oroszlány professzor mindig idõben reagált a mezõgaz-daság fejlõdésébõl a vízgazdálkodás fejlesztésével szem-ben megnyilvánuló elvárásokra.

„Szemléletének átfogó jellegét a legújabb eredmé-nyek gondolkodásában való beépülését jellemzik utolsóírásai.” 1981-ben azt írja: „…a mezõgazdasági vízgaz-dálkodás ma már kilép abból a korábbi szerepébõl, hogymint a víz- és aszálykár elhárításának eszközét tekintsük.A termesztéstechnológia fejlesztése ma kényszerítõ erõ-vel igényli a termõhelyi vízháztartás szabályozásának atermesztéstechnológiába való építését. A termõhelyiadottságok beavatkozásokkal elérhetõ javítása viszont,feloldja a fejlõdés korlátait.”

Széleskörû szakmai közéleti szerepet is vállalt. MosonyiEmil elnök mellett, titkára volt az ICID MNB-nak. Aktívvezetõségi tagként, elõadóként vett részt az MHT mezõ-gazdasági vízgazdálkodással foglalkozó szakosztályainaka munkájában és szervezett rendezvényeket. 1968–75-ig

17

elnöke volt a CIGR MNB Mezõgazdasági Vízgazdálkodá-si Szakcsoportjának, és 1968-ban megrendezte a CIGR el-sõ hazai kongresszusát. Szakértõként közremûködött azMTA, az OMFB, a MÉM az OVH bizottságaiban, ahol ha-tározott vélemény nyilvánításaival, tanulmányaival szol-gálta a mezõgazdasági vízgazdálkodást érintõ kérdésekmegoldását.

Könyvein, szakcikkein, jegyzetein kívül számos(több mint 30) publikációja, nyomtatásban megjelentelõadásai, tanulmányai, kéziratai, tanúskodnak ilyen irá-nyú munkájáról.

A 80-as évek elején, részletes szakmatörténetiösszegzést adott, a magyar mezõgazdasági oktatás, ezenbelül a vízgazdálkodás és melioráció oktatásának fejlõ-désérõl (1777–1970-ig). Kimutatta, hogy a növényter-mesztés csak addig foglalkozott (táblaszinten) a telkesí-tés, talajjavítás vízügyi mûszaki feladataival, amíg a kul-túrtechnikai oktatás el nem kezdõdött. A jövõben indo-

kolt a mezõgazdasági termelés színvonalának emeléseérdekében a kultúrtechnikai fejlesztést is témaként kezel-ni (ezt is táblaszinten). Így a nedvességszabályozás meg-oldásának mûszaki feladatait és a térségi létesítményeküzemeltetésének ehhez igazodó fejlesztési problémáit is.

Elismeréseirõl írja: „… tevékenységem elismerésévelkapcsolatban az a véleményem, hogy munkámat nem an-nak erkölcsi, anyagi elismerése, hanem az új kutatásánakés átadásának öröme határozza meg, mégis, ha elismerésközben van, az kétségtelenül jó érzés.”

Kitüntetései közül néhány: Munka Érdemérem (1954, FM.)Árvízi Emlékérem (1955, OVF.)Bogdánfy Emlékérem (1958, MHT.)Vízügy Kiváló Dolgozója kitüntetés (1959, OVF.)Vásárhelyi Pál Díj (1974, MHT.)MHT Tiszteleti tagság (1981, MHT.)

Dr. Pálfai Imre: Megemlékezés a nyugdíjas Oroszlány Istvánról (1974–84)

A megtisztelõ fölkérésnek megfelelõen feladatom el-sõsorban az, hogy Oroszlány István nyugdíjas éveirõl,azaz az 1974–84 közötti idõszakban kifejtett, fõként abelvízi kérdésekkel kapcsolatos munkásságáról ejtseknéhány szót.

Mielõtt erre rátérnék, megemlítem, hogy OroszlányIstvánnal az l960-as évek legelején találkoztam elõször,mégpedig Szarvason, az ÖRKI Kultúrtechnikai Osztá-lyán, ahova Gödöllõrõl gyakran lejárt. Ebben az idõbenSzarvason meglehetõsen sok ankétot és helyszíni bemuta-tót rendeztek az öntözésrõl, s ezeken Oroszlány István isaktívan részt vett. Fõleg hozzászólásai, az elõadások alat-ti megjegyzései, s a szünetekben folytatott beszélgetésekragadtak meg. Ezek egy kezdõ kutatónak nagyon „jól jöt-tek”, mintegy elindítottak a pályán. Késõbb nagyon sokattanultam Tõle a Mûegyetem Mezõgazdasági vízgazdál-kodási szakmérnöki tagozatán (az l969-es tanévben), ahola Mezõgazdasági vízhasznosítás tárgyat oktatta.

Oroszlány István a belvízi kérdésekkel az 1970-esévek közepén kezdett behatóan foglalkozni. Ekkor szo-rosabb munkakapcsolat alakult ki közöttünk. KonkrétanCsongrád megye vízrendezési koncepciójának elkészíté-se volt a téma, amelyhez – az ATIVIZIG megbízásából –Oroszlány István tanszéki munkatársainak közremûkö-désével 1976-ban hidrológiai alapozó tanulmányt készí-tett. A munka során folytatott konzultációk, helyszíni be-járások (pl. a Szegedi Szakaszmérnökség területén) szá-momra is nagyon tanulságosak voltak. Rávezettek arra,hogy egy olyan összetett és bonyolult problémakört,mint a belvízkérdés, miként kell megközelíteni, s hogyanlehet a megoldás útját megkeresni.

Oroszlány Istvánt a belvízhidrológiai és a belvízrend-szerek üzemeltetésének kérdései a Csongrád megyeimunka lezárása után is tovább foglalkoztatták. Etárgykörbõl több szakcikket publikált, s eredményeit kétszakkönyvben is ismertette: a Kiss Károllyal és VajdaiImrével közösen írt „Gazdálkodás belvizes területeken”címû mûben (1981) és a Petrasovits Imre által szerkesz-

tett „Síkvidéki vízrendezés és – gazdálkodás” címû könyv-ben (1982), továbbá – egy részét – az Országos Vízgaz-dálkodási Kerettervben (1984) is. Itt említem meg, hogya 70-es évek második felében – a Csongrád megyei víz-rendezés-fejlesztési munkához kapcsolódóan – háromszegedi doktorandusszal (Becsei Imre, Maróti István,Szûcs István) is sokat foglalkozott.

1984 elején Oroszlány István bekapcsolódott abba azOVH által irányított és a Vízügyi Szabványosítási Köz-pont által szervezett bizottsági munkába, amely a síkvi-déki vízgyûjtõk mértékadó fajlagos vízhozamának meg-határozására vonatkozó mûszaki irányelvek kidolgozásátcélozta (MI-10-451) „A mértékadó belvízhozam számí-tási módszerei” címû 165. számú VMGT-füzetben(1988) többek közt az Oroszlány István által kidolgozottés javasolt, a mintavízgyûjtõk mért vízhozam adatainalapuló méretezési módszert is ismertetem.

Végül javaslom, hogy az MTA Mezõgazdasági Víz-gazdálkodási Bizottsága által évente rendezett Vízgaz-dálkodási Tudományos Napot ezentúl Oroszlány István-ról nevezzék el (Dr. Oroszlány István MezõgazdálkodásiVízgazdálkodási Tudományos Nap).

A dr. Oroszlány Istvánról szóló megemlékezések so-rában ez, a 2009. szeptember 23-i a harmadik volt. Halá-lának 5. éves évfordulóján rendeztük az elsõt, a 20-ban amásodikat. Ezekrõl kiadványok is készültek (lásd: Iroda-lom) Ezeken a megemlékezéseken kívül készült egy azéletérõl szóló könyv is, amely 2010-ben meg is jelent.

IRODALOMVermes László (szerk.) 1989.: Dr Oroszlány István professzorra emlé-

kezünk születésének 75., elhunytának 5. évfordulóján. ÖKI. 82 oldal.Emlékülés Oroszlány István, a mûszaki tudományok doktora születésé-

nek 90., halálának 20., évfordulójára. 2005. Kiadja a MTA Mezõgaz-dasági Vízgazdálkodási Bizottság. Felelõs: Szalai Sándor. 63 oldal.

Ligetvári Ferenc (szerk.) 2009.: A mezõvízes Oroszlány István(1914–1984). Granárium Kiadó. 293 oldal.

Közzéteszi:Dr. Csekõ Géza

18

Igen, volt egyszer egy csapat, amelyre emlékezni szeret-nék. No nem futballcsapat, vagy vízilabda csapat, ame-lyet szívesen és elismeréssel emleget csaknem mindenki,hanem egy nagyon is földhözragadt témával, a szennyvi-zek hasznosításával foglalkozó kutatói csapat, amelyremegalakulásának és mûködésének 40. évfordulója kap-csán emlékezünk. Egészen pontosan és hivatalosan aSzennyvizek és Szennyvíziszapok Mezõgazdasági Hasz-nosításával Foglalkozó Kutatók Munkacsoportja néven1969-ben alakult meg ez a csapat, azoknak a kutatóknakaz összefogására, akik ebben a témában aktívan részt vet-tek. Az említett témában a hazai kutatás már korábban el-kezdõdött, éppen 50 éve ennek, tehát voltaképpen kettõsévfordulóról lehet megemlékeznünk, hiszen 1959-benfontos események történtek ezen a területen.

Az elõzményekhez tartozik, hogy 1959. szeptembe-rében rendezték meg Berlinben az I. Nemzetközi Szenny-vízöntözési Konferenciát, mégpedig akkor elég magasszinten, a Szocialista Országok Tudományos Akadémiá-inak Együttmûködése keretében. A házigazda NDK kez-deményezése nyomán az év elején meghirdetett konfe-renciára már májustól kezdõdõen megindult a hazai fel-készülés. Hazánkból ezen a konferencián végül is a víz-gazdálkodást képviselõ Horváth József (OVH), a mezõ-gazdasági vízgazdálkodást reprezentáló Kálmán Miklós(OVH), a vízkémikus kutató dr. Szebellédy Lászlóné(VITUKI) és az egészségügyi szakirányítás részérõl dr.Balogh Mihály (EüM) alkotta küldöttség vett részt. Aberlini konferencián elhatározás született a szennyvíz-hasznosítási kutatások nemzetközi összefogására, arésztvevõ országok együttmûködésére, és ennek érde-kében megtörtént a többéves együttmûködési programkialakítása, majd ennek végrehajtása céljából az egyesországok koordinátorainak kijelölése. Mindezek hatá-sára még ugyanazon év októberében és novemberében– az OVH (Országos Vízügyi Hivatal) hathatós támoga-tásával – sor került az elsõ hazai szennyvízhasznosításikutatási program kidolgozására és elfogadására, amely-nek keretében témavezetõ intézetként a VITUKI-t (Víz-gazdálkodási Tudományos Kutató Intézet) jelölték ki,és a TIVIZIG (Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság) kereté-ben létrehozták a Debreceni Kísérleti SzennyvízöntözõTelepet.

A kutatások két fõ irányban kezdõdtek meg. Minde-nekelõtt a szennyvizek hasznosításra való alkalmassá-gának elbírálásához szükséges vízminõségi paramétere-ket és ezek vizsgálati módszereit kellett meghatározni,majd ezek segítségével megállapítani azt, hogy egyálta-lán mely szennyvízféleségek mezõgazdasági felhaszná-lására kerülhet sor. A vízminõségi paraméterek körébe

természetesen beleértendõk kémiai komponensek mel-lett a mikrobiológiai, bakteriológiai összetevõk is.

A kutatás másik iránya a szennyvízöntözés hatásainakvizsgálata volt, ami a városi szennyvizek tekintetében aDebreceni Kísérleti Szennyvízöntözõ Telepen kezdõdöttmeg és folytatódott ott 15 éven keresztül (1960–1975 kö-zött). A 14 ha nagyságú telepen kezdettõl fogva komplex,vagyis az érintett szakterületek mindegyikére kiterjedõmunkát végeztek a kísérletekbe és a vizsgálatokba bevont– túlnyomórészt debreceni – intézmények kutatói a VI-TUKI által koordinált többéves kutatási program szerint.

Visszatérve a kezdeti idõszakhoz, 1960 kiemelkedõeseménye volt az elsõ hazai szennyvízöntözési ankétmegtartása a három érintett minisztérium, illetve fõható-ság közös rendezésében, Budapesten. Az ankét fõ elõ-adói – a MÉM részérõl dr. Soós Gábor, az OVH képvi-seletében Vajda József, az egészségügy részérõl pedigdr. Berky Lajos – rámutattak azokra az elõnyökre, ame-lyek mindhárom ágazatban várhatóak a szennyvizek és-szerû, szabályozott mezõgazdasági hasznosítása esetén.Az 1960-as év másik jelentõs eredménye a rendszeresvízminõségi vizsgálatok megkezdése volt a vízügyi igaz-gatóságoknál felállított vízminõségi laboratóriumokban,ami megalapozta az országos vízminõségi adatbázis ki-alakítását.

Mivel a debreceni kísérleti telep adottságai csak fél-üzemi kísérletek végzésére voltak alkalmasak, szabatos,kisparcellás kísérletek beállítására nem, ezért a VITUKI1962-ben létrehozta a Pesterzsébeti Kísérleti Szennyví-zöntözõ Telepet a Fõvárosi Csatornázási Mûvek Délpes-ti Szennyvíztisztító Telepének fejlesztésre szánt – akkorhasználaton kívüli – területén. Ennek munkájában istöbb fõvárosi intézmény munkatársai vettek részt, és azitt elért eredmények kedvezõen egészítették ki és meg-erõsítették a debreceni kísérleti telepen szerzett tapasz-talatokat.

1965-ben a VITUKI-ban külön kutatócsoport alakulta téma kidolgozására, a Keszthelyi Agrártudományi Fõ-iskola pedig Péten kezdett el kísérleteket a mûtrágyagyá-ri szennyvíz hasznosítására. 1966-ban a KGST kereté-ben mûködõ Vízügyi Vezetõk Értekezlete (VVÉ) különtémát indított a szennyvízhasznosítás kérdéseinek vizs-gálatára és a 7.03.05. számú nemzetközi kutatási pro-gram koordinálásával Magyarországot, intézménykéntpedig a VITUKI-t bízták meg. A sok és sokféle feladatotjelentõ munka igényelte a jobb együttmûködést az érin-tett ágazatok között, ezért 1968. március 20-án a MÉM-ben tartott Miniszteri Értekezleten elhatározás születettegy koordináló munkabizottság létrehozásáról. Ez az in-terdiszciplináris bizottság lett végül is az a kutatói mun-

Volt egyszer egy csapat…

Prof. Em. Dr. VERMES LÁSZLÓ

Budapesti Corvinus EgyetemKertészettudományi Kar

Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék1118 Budapest, Villányi út 29–43.

19

kacsoport, amely az érdemi elõkészületeket követõen1969. augusztus 7-én alakult meg Debrecenben, a TIVI-ZIG Székházában. A munkacsoport elsõ vezetõje dr.Szebellédy Lászlóné (VITUKI) lett, az alapító és állandótagok névsorát az 1. melléklet tartalmazza, amelybõl ki-derül, hogy a kutatói csapat 19 tagjából 6 fõ volt mér-nök, 6 fõ mezõgazdász, 6 fõ vízkémikus, 2 fõ erdész, 2fõ orvos (higiénikus), továbbá 1–1 fõ állatorvos és talaj-tani szakember.

Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a szakosított ál-lattartó telepeken bevezetett alommentes tartás következ-tében nagy mennyiségû hígtrágya keletkezik, amit sokanaz „állattartás szennyvizének” tekintettek, és ennek kör-nyezetkímélõ kezelését és elhelyezését is meg kell olda-ni. Ennek jegyében tartott ülést a munkacsoport 1970. ja-nuárjában Szarvason, ahol megismerték az Állami Gaz-daság hígtrágya-öntözési kezdeményezéseit, értékeltékaz elért eredményeket, és kiegészítették a kutatócsoporttevékenységét a hígtrágya-hasznosítási kutatásokkal.

Nem maradtak ki az érdeklõdés körébõl az ipari ere-detû szennyvizek sem, ezért a munkacsoport 1970. októ-berében a Tiszai Vegyi Kombinátba látogatott, ahol meg-vitatták az ipari szennyvizek mezõgazdasági hasznosítá-sának lehetõségeit. A munkacsoport 1972-ben a Keszthe-lyi Agrártudományi Egyetemen tartott ülésén az ammó-nia-tartalmú mûtrágyagyári szennyvizekkel végzett, ko-rábban már említett péti kísérletek eredményeirõl kapotttájékoztatást, 1974-ben pedig bemutatót szervezett és an-kétot tartott Kecskeméten az ott megindult szennyvízön-tözés megvalósulásának és mûködésének tapasztalatai-ról. További bõvülést jelentett a munkacsoport életébenaz, hogy hatáskörébe kerültek a szennyvíziszapok hasz-nosításával foglalkozó kutatások is, aminek következté-ben sok új tag került a csoportba. Az ezzel összefüggõ új-jászervezõdés a Kecskeméten, 1974. szeptember 18-ántartott ülésen realizálódott, a kutatómunkába újonnan be-kapcsolódókkal a létszám 35 fõre nõtt. Ekkor már mûkö-dött a harmadik kísérleti telep is Kecskeméten, amelyeta pesterzsébeti telep felszámolásakor, 1972-ben hoztunklétre a kecskeméti szennyvízhasznosító rendszert üze-meltetõ termelõszövetkezettel együtt, ahol szabatos kis-parcellás kísérleteket végezhettünk elsõsorban a szenny-víziszapokkal, de ahol késõbb liziméteres kísérleteket isbeállíthattunk a talajok szennyvíztisztító-képességénekvizsgálatára.

A figyelem középpontjába ismét az ipari szennyvizekkerültek, ezt jelzi, hogy az 1975. évi munkacsoport üléstSzigetváron, a tejipari szennyvíz nyárfás elhelyezése kér-déseinek szentelték. Kezdettõl fogva törekvés volt, hogyaz adott helyszíneken tartsuk üléseinket, ott vizsgáljuk afelvetõdõ problémákat és összegezzük az elért eredmé-nyeket. A kihelyezett munkacsoport ülések sora mindvég-ig folytatódott és jellemzõvé vált. Így került sor 1976.májusában a Gyulai Nyárfás Szennyvízöntözõ Telepmeglátogatására és tevékenységének értékelésére, 1977.szeptemberében a Kecskeméti Szennyvízhasznosító ésElhelyezõ Rendszer, valamint az ott mûködõ kísérleti te-lep eredményeinek értékelésére, 1977. novemberébenTatabányán, a városi KÖJÁL-nál tartott ülésen a témával

összefüggõ közegészségügyi kérdések megtárgyalására,majd decemberben a szigetvári tejipari szennyvízelhe-lyezés helyzetének megismerésére és az üzemelési rendfelülvizsgálatára.

1979-ben a májusi ülést Sopronban tartottuk, az Er-dészeti és Faipari Egyetemen, ahol a témával kapcsola-tos erdészeti kutatásokról, mint az egyik legeredménye-sebb és legígéretesebb tématerületen végzett munkáróladtak számot a szennyvizek és a hígtrágyák nyárfás el-helyezésével és hasznosításával foglalkozó kollégáink;szeptemberben pedig ismét Kecskeméten gyûltünkössze, hogy ünnepélyes keretek között emlékezzünk akutatói munkacsoport fennállásának 10. évfordulójára.Az itt tartott visszaemlékezések és összegzések hangsú-lyozták, hogy a munkacsoport mûködése szemléletvál-tozást eredményezett a hazai szennyvizes szakmábanazáltal, hogy bebizonyította az arra alkalmas minõségûszennyvizek mezõgazdasági hasznosíthatóságát. Elõ-térbe került a talaj mint befogadó, és ezzel kiemelthangsúlyt kapott minden törekvés és minden eredmény,ami ennek lehetõvé tételét igazolja és gyakorlati meg-valósítását elõsegíti. Az eredményes mûködés nagy-mértékben köszönhetõ annak az egyetértõ, egymástkölcsönösen segítõ, kollegiális légkörnek, amely amunkacsoport tagjai között uralkodott, és amire min-denki ma is szívesen emlékszik vissza. De fontos szere-pe volt ebben annak a támogatásnak is, amelyet ez acsapat az érintett minisztériumoktól, az ott dolgozó ál-lamigazgatási szakemberektõl kapott, nem kizárólag amunka anyagi alapjainak megteremtésével, hanem a te-vékenysége iránt mutatott figyelem és érdeklõdés inten-zitása révén is, ami számos esetben megsokszorozta akutatók erejét, teljesítményét. Tisztelettel emlékezünkezért különösen Géczy Károly (FM), dr. Soós Gábor(FM), Hajdú László (OVF), Kálmán Miklós (OVF),Rácz Tamás (OVH), Perecsi Ferenc (OVH), KisgyörgyRozália (KVM), valamint dr. Balogh Mihály (EüM), dr.Kelemen Bormála (EüM) és dr. Pálinkás Lajos (EüM)munkánkat segítõ tevékenységére.

Ezt követõen, az 1980–1990 közötti idõszakban foly-tatódott az elõzõ évtizedben kialakult munkarend, és amunkacsoport ülésekre egy-egy kutatási téma vagy rész-téma lezárásakor a témavezetõ intézményeknél tartottmegbeszélések, vagy újabb téma indításakor rendezetttémaviták formájában került sor.

Ha röviden összegezni szeretnénk ennek a kutatóimunkacsoportnak a hatását, mûködésének eredményeit,azt mondhatjuk, hogy meghatározó szerepe volt aszennyvízhasznosítás hazai alkalmazásának megalapo-zásában, szabályainak megalkotásában, a gyakorlatbanmegvalósítható módszereinek kidolgozásában és a ked-vezõ hatások tudományos igényességgel történõ igazolá-sában. Mûködése nyomán vált lehetségessé a szennyvi-zek és a szennyvíziszapok mezõgazdasági hasznosításá-nak feltételeit és követelményeit tartalmazó szakmaiszabványok és kormányrendeletek megfogalmazása,ezen hulladékanyagok hasznosíthatóságának megállapí-tásához szükséges minõségi vizsgálatok körének és mód-szerének meghatározása, továbbá a hasznosítási techno-

20

lógiák változatainak kialakítása. Fontos szerepet töltöttbe a munkacsoport a kutatások összehangolásában és akutatási eredmények értékelésében, de pótolhatatlan voltaz a szakmai felügyelet és segítség is, amit a megvalósultszennyvízhasznosító vagy iszaphasznosító telepek mû-ködéséhez, a mûködés fejlesztéséhez, jobbá tételéheznyújtott. Példát mutatott abban is, hogyan lehet a külön-

bözõ szakterületeken dolgozó kutatók és szakemberektevékenységét összehangolni, szemléletüket a közös célérdekében egymáshoz közelíteni. Ezért emlékezünk elis-meréssel és megbecsüléssel – egy kicsit nosztalgiával is –erre az egykor volt csapatra, annak minden élõ és elhunyttagjára, valamint azokra, akik a munkáját valamilyen for-mában támogatták.

A Szennyvizek és Szennyvíziszapok Mezõgazdasági Hasznosításával Foglalkozó Kutatók Munkacsoportjának állandó (alapító) tagjai*

Dr. Bartha István szakági fõmérnök, MÉLYÉPTERV, BudapestDr. Csanády Mihály tudományos munkatárs, OKI, BudapestCsávás Imre osztályvezetõ, HAKI, SzarvasDr. Csinády László igazgató fõorvos, Komárom megyei KÖJÁL, TatabányaDr. Gáspár Zoltán tudományos munkatárs, GATE, GödöllõHegyi László fõosztályvezetõ, AGROBER, BudapestHrauda Gábor fõmérnök, Agárdi Á.G., AgárdKiss Ottó egyetemi adjunktus, GATE, GödöllõMóricz Tibor fõmérnök, Szarvasi Á.G., SzarvasDr. Pántos György tanszékvezetõ, egyetemi tanár, EFE, SopronSzabó Károly irányító tervezõ, VIZITERV, BudapestDr. Szebellédy Lászlóné, a kémiai tudományok kandidátusa, VITUKI, BudapestDr. Tamási Géza egyetemi adjunktus, ÁOTE, BudapestDr. Tompa Károly egyetemi docens, EFE, SopronTóth László fõagronómus, MSzB Mg. TSz., KecskemétDr. Ujj Mészáros Károly egyetemi adjunktus, KATE, KeszthelyDr. Vermes László tudományos fõmunkatárs, VITUKI, Budapest

Megfigyelõi státusban:Bogyai János tudományos munkatárs, ERTI, BudapestDr. Tóth András tudományos munkatárs, KATE, Keszthely

* Eredeti dokumentum szerint, az alapítás idején érvényes beosztások és munkahelyek feltüntetésével

* * *1. melléklet

21

BevezetésA folyamatosan szigorodó vízminõségi követelményekhatására az ivóvíz-szolgáltatóknak egyre nagyobb kihí-vásokkal kell szembenézniük, ha megfelelõ minõségû vi-zet akarnak a fogyasztókhoz juttatni. Hazánkban elsõsor-ban az ammónium-ionnal és arzénnel szennyezett vizekokoznak problémát.

Dolgozatomban az ammónium-ionok eltávolításáraegyik leggyakrabban használatos módszernek, a tör-ésponti klórozásnak a hatását vizsgáltam, különös tekin-tettel a klórozás során képzõdõ egészségre káros mellék-termékekre, az ún. AOX – Adszorbeálható Szerves Halo-genidek és THM – Trihalometán vegyületekre.

CélokDolgozatom célja volt a melléktermékek képzõdési

körülményeinek részletes vizsgálata, valamint a keletke-zésüket befolyásoló paraméterek ismeretében olyan tech-nológiai és üzemeltetési javaslatok kidolgozása, melyek-kel a törésponti klórozás alkalmazása mellett elkerülhetõa képzõdésük, illetve csökkenthetõ a mennyiségük.

Az ammónium-eltávolítás és a melléktermék képzõ-dés szempontjából optimális körülmények meghatározá-sához laboratóriumi és félüzemi kísérleteket végeztem.

Kísérleteim során célul tûztem ki:• különbözõ minõségû vizek esetén az ammónium-el-

távolítás szempontjából optimális klóradag meghatá-rozását

• az ammónium-ionok oxidációjához szükséges kon-taktidõ megállapítását

• a melléktermék-képzõdés vizsgálatát a klóradag és akontaktidõ függvényében

• illetve a vizek szervesanyag-tartalmának csökkenté-sét a melléktermék-képzõdés megakadályozására.

Alkalmazott módszerekAz optimális klóradag meghatározására különbözõ

minõségû vizekkel törésponti klórozást végeztem. Anyersvizek ammónium-tartalmának ismeretében külön-

bözõ Cl2/NH4-N arányokra felvettem a törésponti görbét,hogy meghatározzam az ammónium ionok oxidációjá-hoz szükséges klór mennyiséget. A kísérletek során szab-vány szerint mértem az ammónium-ionok, szabad aktívés az összes aktív klór

illetve a kritikus pontokban az AOX és THM vegyü-letek koncentrációját.

A szükséges kontaktidõt reakciósebességi kísérle-tekkel állapítottam meg, melyek során az elõzetesen ki-mért törésponti klóradag alkalmazásával, különbözõ re-akcióidõket biztosítva, 1, 3, 5, 8, 10, 12, 15, 20, 30 ésesetenként 60 és 90 perc elteltével állítottam le az am-mónium-ionok oxidációját és mértem a fent említett pa-ramétereket.

A törésponti klóradaghoz képest 30, 40, 50, 70%-kaltöbb klórt alkalmazva, kísérletet tettem annak megállapí-tására is, hogy túlklórozás hatására hogyan változik azammónium-ionok eltávolításához szükséges idõ, illetvehogy a túlklórozott mintákban miképpen alakul a mellék-termék-képzõdés.

Mivel az AOX és THM vegyületek mennyiségét je-lentõsen befolyásolja a nyersvíz prekurzor szervesanyag-tartalma, ezért több kísérletben is vizsgáltam a különbö-zõ szervesanyag-csökkentési módszerek hatékonyságát.Kísérleteim során a törésponti klórozás elõtt az alábbiszervesanyag-csökkentési módszereket alkalmaztam:• oxidáció kálium-permanganáttal• granulált aktív szenes adszorpció• Fe(III)-kloridos koaguláció• Fe(III)-kloridos koaguláció és aktív szenes adszorp-

ció poralakú aktív szénnel

Eredmények, következtetésekA törésponti kísérletek eredményei azt mutatták,

hogy minél nagyobb az ammónium-eltávolítás szem-pontjából szükséges optimális klóradag, annál többTHM, ill. AOX keletkezik. A növekvõ klóradag hatása amelléktermék képzõdésre a töréspontban is megfigyelhe-tõ. Tehát az AOX és THM képzõdés tekintetében általá-

A törésponti klórozás során képzõdõ káros melléktermékek koncentrációjának csökkentése*

SZEKERES ADRIENN

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK

A Magyar Hidrológiai Társaság 2009. évi diplomamunka pályázatán díjazott és Szerkesztõségünkhözeljuttatott diplomamunka pályázatokat – kezdõ szakembereink szakmai és irodalmi ambíciójának elõmozdítása érdekében – a Hidrológiai Tájékoztató következõ hasábjain tesszük közzé. Aki diploma-munka pályázata kivonatát kérésünkre beadta, azt a Hidrológiai Tájékoztató következõ oldalainközöljük (Szerk.).

* A 2009. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában I. díjat nyert diplomamunka kivonata.

22

nos érvényû szabályként elfogadható, hogy minél többklórt adagolunk, annál több klórozott melléktermék ke-letkezésére kell számítani, függetlenül attól, hogy ebbõla klórmennyiségbõl mennyi fordítódik az ammónium-io-nok oxidálására.

Ennek értelmében mindig törekedni kell arra, hogycsak a minimálisan szükséges törésponti klórmennyisé-get adagoljuk.

A reakciósebességi kísérletekben megállapítottam,hogy az ammónium-ionok oxidációjához a töréspontiklóradagot alkalmazva 10–15 perc elegendõ.

Túlklórozással ugyanakkor ez az idõtartam lecsök-kenthetõ. 50%-os klórfelesleg alkalmazásával 2–3 percalatt megtörténik az ammónium-ionok oxidációja.

Attól függetlenül, hogy törésponti klóradagot vagyklórfelesleget használunk a melléktermékek mennyiségea kontaktidõ növekedésével fokozatosan nõ. A növeke-dés mértéke annál nagyobb, minél több klórt adagolunk.

Kisebb klóradagok esetén a hosszabb kontaktidõ, mígalacsonyabb kontaktidõk esetén a nagyobb klóradag meg-közelítõen azonos mértékû melléktermék-képzõdést ered-ményez. Ezért javasolt a törésponti klóradaggal dolgozni,és csak a minimálisan szükséges kontaktidõt tartani.

A klórozás elõtti szervesanyag-eltávolítási technoló-giák közül a granulált aktív szenes adszorpció volt a leg-hatékonyabb. Segítségével a prekurzor szerves vegyüle-teket olyan mértékben sikerült eltávolítani, hogy klóro-zás után a melléktermékek koncentrációja méréshatáralatt volt.

Szervesanyag-eltávolítás tekintetében szintén ered-ményesnek bizonyult a poralakú aktív szén és a vas-klo-rid együttes adagolása, mely során a legnagyobb szerve-sanyag-eltávolítási hatásfok (35%) mellett 45%-osTHM-csökkenést sikerült elérnem.

Ugyanakkor kevésbé volt eredményes a permanganá-tos elõoxidáció és a vas-kloridos koaguláció alkalmazá-sa. A THM vegyületek mennyiségére sem a permanga-nátnak, sem pedig az együttes permanganát- és vas(III)-adagolásnak nem volt kimutatható hatása.

Technológiai javaslatokA klórozás optimális körülményeinek biztosításához

a két legfontosabb szempont tehát az optimális klóradagalkalmazása, illetve a 10–15 perces kontaktidõ betartása.

A törésponti klóradag meghatározására a gyakorlatialkalmazás elõtt minden esetben próbaméréseket kell vé-gezni. A nyersvizek változó minõsége miatt pedig a víz-ben jelenlévõ szabad aktív klór mennyiségét folyamato-san ellenõrizni kell, és a klóradagot a változó minõségûvízhez kell igazítani. Ennél nagyobb kihívást jelenthet amegfelelõ kontaktidõ betartása, ugyanis meglévõ vízmû-vek esetén az csak az üzemvitel vagy a technológia átala-kításával érhetõ el. A kontaktidõ lecsökkentésére célsze-

rû a klórt a nyersvíz medence után, egy az ammónium-eltávolítás szempontjából optimális, ~15 perces tartózko-dási idejû, keverõvel ellátott klórozó reaktorba adagolni,ahol biztosított a klór és a víz megfelelõ intenzitású éssebességû érintkeztetése.

A kezelendõ nyersvíz minõsége azonban még az op-timális üzemeltetési körülmények között is jelentõs mér-tékben befolyásolja az AOX és THM vegyületek képzõ-dését, így különös figyelmet kell fordítani az egyes kutakvízminõségére. Törekedni kell arra, hogy a lehetõségek-hez mérten mindig a legjobb minõségû vizet adó kutaküzemeljenek.

Ha a klórozás optimális körülményeinek beállításasem vezet eredményre, megoldás lehet egy a klórozáselõtt alkalmazott granulált aktív szenes adszorpció beik-tatása, mellyel megelõzhetõ a melléktermékek megjele-nése. Ennek alkalmazása azonban fõként a tervezés fá-zisában lévõ vízmûvek esetében jelenthet életképesmegoldást.

A vas(III)-klorid és aktívszén-por együttes alkalma-zását pedig azokban az esetekben érdemes megfontolni,ahol arzén-eltávolítás céljából eleve adagolnak vas(III)-kloridot és rendelkezésre állnak a szûrés és ülepítés mû-tárgyai.

A fent említett összes megoldás esetén kedvezõ ha-tást érhetünk el, ha a szakaszos üzemeltetésrõl folyama-tos, de kisebb kapacitású üzemre váltunk. Így elérhet-jük, hogy a víz a nyersvíz medencében kevesebb ideigtartózkodjon emellett a folyamatos üzem a vízminõségállandóságát is biztosítja. Mindez az aktív szén mûködé-sének is kedvez, általa kiküszöbölhetõk a terhelésinga-dozások és jobban kihasználható az aktív szén adszorp-ciós kapacitása.

ÖsszefoglalásMivel a klórozás során végbemenõ folyamatok és a

keletkezõ melléktermékek mennyiségei erõsen függneka víz összetételétõl, az alkalmazott technológiától és azüzemeltetés körülményeitõl, így a fent említett eredmé-nyek és ajánlások nem tekinthetõk minden esetben érvé-nyesnek, illetve eredményesnek.

A megfelelõ technológia kiválasztásához, a már meg-lévõ vízkezelõ rendszerek mûködésének optimalizálásá-hoz minden esetben komplex vizsgálatokra, részletestechnológiai átvilágításra van szükség.

KöszönetnyilvánításDiplomamunkám elkészítéséhez nyújtott támogatá-

sukért szeretnék köszönetet mondani elsõsorban konzu-lenseimnek, dr. Licskó István és László Balázs tanáruraknak, a BME Vízi-közmû és Környezetmérnöki Tan-szék dolgozóinak valamint mindenkinek, aki segítségé-vel hozzájárult munkámhoz.

23

Diplomamunkám keretében a Gellért-hegy környezeté-ben található felszín alatti vizek és a Duna kölcsönhatá-sát vizsgáltam a folyón levonuló 2009-es tavaszi árhullá-mok során.

Bevezetés, célokA munka során célom a Duna, valamint a karsztvíztá-

roló hévizei és a part menti porózus tároló talajvizei térbe-li, idõbeli dinamikus kapcsolatának megfigyelése, továbbáa Duna áradási, valamint megcsapoló normál állapota kö-zötti különbségek tanulmányozása és értelmezése volt.

A kutatás kezdetén két alaphipotézisbõl indultam ki.Az elsõ, általános modell lényege, hogy a Duna az év túl-nyomó részében megcsapolja a felszín alatti vizeket. Amegcsapolódás mértéke a vízszint gradienstõl és a mederhidraulikus vezetõképességétõl függ. Áradás során – haa folyó vízszintje meghaladja a környezõ talajvízszintet,akkor – a folyó vize parti tározásba kerül. A rátáplálástekkor a folyó és a környezõ felszín alatti vizek vízszint-különbsége, és az alluvium áteresztõképessége határozzameg. A folyó és a felszín alatti vizek „keveredése” ezesetben törvényszerû (1. ábra).

A második kiindulás a korábbi szerzõk Schafarzik,Vendl, Papp, Kunszt és Kessler által felállított speciálismodell volt, melynél a Duna vízszintjében bekövetkezõváltozások a hidrosztatikus nyomás változása révén a fo-lyó medrében, a triász dolomitból fakadó szökevényfor-rásokon keresztül hatnak a felszín alatti vízrendszerre. Emodell alapján normál állapotban a szökevényforrások aDuna medrében csapolódnak meg, áradási állapotban ezrészben a parti régióra tevõdik át. Ennek következtébena területen lévõ kutak vízszintje, hõmérséklete, valaminta források hozama is növekszik, de a folyó és felszínalatti vizek közötti keveredés nélkül (2. ábra).

Anyag és módszerekA vizsgálatba 11 kút, illetve forrás került bevonásra,

úgy, hogy a térbeli helyzet értékelésére alkalmasak legye-nek, jól reprezentálják, a Dunától való távolságot, vala-mint a folyóval párhuzamos szelvény mentén is lehetõséglegyen a folyamatok megfigyelésre. Mindezek alapján a

vizsgált terület a Dunával párhuzamosan három sávraosztható fel (3. ábra). A folyó és a felszín alatti vizek kap-csolata szempontjából legfontosabbak az Alsó rakpartonlévõ kutak. A Gellért-hegy elõtti sávban, valamint a SzentGellért téren lévõ kutak egy köztes állapotot reprezentál-nak. A folyótól legtávolabbi sávban, a Gellért táróban ta-lálható kutak pedig tisztán karsztvízkutak. A térbeli folya-matok megfigyelésére négy, a Dunától induló, arra lehe-tõleg merõleges szelvényt alakítottam ki. 2009. január 7-tõl áradásmentes idõszakban heti, áradási idõszakban na-pi rendszerességgel végzetem vízszint-, hõmérséklet-, va-lamint fajlagos elektromos vezetõképesség méréseket. Avizsgálatok megkezdése elõtt az objektumok állapotát fel-mértem. Az adatok értékelésénél a kutak mûszaki állapo-tát figyelembe véve vontam le a következtetéseket. A sa-ját, kézi mérési adataimon kívül a DBR Metro Projekti-gazgatósága által rendelkezésemre bocsátott felszín alattivizeket megfigyelõ monitoring adatait is felhasználtam.

EredményekA vizsgálatok eredményeként megállapítható, hogy a

Duna vízállásának növekedésére – adott vízszint-, vala-mint hõmérséklet-válaszok alapján – a Gellért-hegy kör-nyezetében a Szabadság hídtól délre és északra lévõ terü-let eltérõen reagált (3. ábra). A különbség egyrészt a Du-na és a kutak közötti vízszintek alakulásában, másrészt azAlsó rakparti kutak esetében tapasztalható hõmérséklet-változásokban mutatkozott a legszembetûnõbben. E ku-tak esetében jelentkeztek a legerõteljesebb válasz-reakci-ók a Duna vízállás-változásaira. A hídtól északra, árvízi

A Duna hatásának vizsgálata a Gellért-hegy környezetének felszín alatti vizeire*

PÁLL-SOMOGYI KINGA

* A 2009. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában II. díjat nyert diplomamunka kivonata.

1. ábra. Általános modell

2. ábra. Speciális modell : szökevényforrás,

: hévízforrás

24

helyzetben a szökevényforrások parti áthelyezõdésévelegyidejûleg a folyó továbbra is megcsapolta a felszín alat-ti vizeket. Az Alsó rakparti kutak esetében hõmérséklet-emelkedés volt tapasztalható (GRP8: +9,9°C, GRP10:

+8°C), itt a speciális modell érvényesült (2. ábra). A híd-tól délre a Duna vize parti tározásba került, hõmérséklet-csökkenés volt megfigyelhetõ (DM5: -4°C), ez esetben azáltalános modell volt érvényben (1. ábra). A földtani vi-szonyokat tekintve mindkét területen a triász dolomitközvetlenül a felszín közelében található. Feltételezhetõ,hogy a Szabadság hídtól délre a Duna kavicsteraszábantározódó víz is szerepet játszhat a folyó és a hévizek kap-csolatában, ez a hatás a hídtól északra nem érvényesül.

ÖsszefoglalásA Gellért-hegy környezetében végzett vizsgálatok

eredményei alapján a Szabadság hídtól északra és délre,a Duna áradási hatását tekintve eltérõ mechanizmus ér-vényesül. Feltételezhetõ, hogy a különbség abból ered,hogy a hídtól délre a Duna kavicsteraszában tározódó vízis szerepet játszik a folyó és a hévizek kapcsolatában. ADuna és a hévizek közti tényleges kapcsolat az észlelõobjektumok helyreállítását, továbbá az épülõ fõgyûjtõcsatorna megfigyelõ objektumai bevonását követõen, akérdés szisztematikus, több árhullámra kiterjedõ vizsgá-latával tárható csak fel. Így válnak értelmezhetõvé a Du-na és a felszín alatti vizek közti tranziens folyamatok. Emunka kiindulópontjául szolgálhat a jövõben e kérdés-körrel foglalkozó kutatások számára.

KöszönetnyilvánításSzeretnék köszönetet mondani témavezetõmnek

Mádlné dr. Szõnyi Juditnak, konzulenseimnek Erõss Ani-tának és Kovács Botondnak, a SolData magyarországiképviseletének, a DBR Metro Projektigazgatóságnak,valamint mindazoknak, akik diplomamunkám elkészíté-sében segítséget nyújtottak.

3. ábra. A vizsgálatba bevont objektumok

BevezetésAz antropogén hatásokkal is befolyásolt klímaváltozáskövetkeztében az átlagos évi léghõmérséklet növeke-dést, az éves csapadékmennyiség pedig csekély mérték-ben csökkenõ tendenciát mutat, és módosult a nyári/télifélévek korábbi csapadékmagassága az utóbbi javára.Az éves eloszlás változása mellett a nagy intenzitásúcsapadékesemények elõfordulási gyakorisága is növeke-dett, ami problémát okoz a települési csapadékelveze-tésnél. A gondot csak fokozza a folyamatosan növekvõburkolt, és csökkenõ zöld felületek mérete. A mennyisé-gileg csökkenõ, és minõségileg romló vízkészletek azivóvíz árának emelkedését okozzák. Mindezen okokegyre inkább elõtérbe helyezik a csapadékvízzel törté-nõ gazdálkodás szükségességét. A csapadékvizek, akármezõgazdasági, akár csak telken belüli öntözés céljá-ból történõ gyûjtése, ugyan nem oldja meg teljes mér-

tékben a felmerülõ problémákat, de mindenképpenhasznos a települések és egyének szempontjából is.

A városi lefolyás legkevésbé szennyezett része a tetõ-víz, így érthetõ, hogy elsõsorban ennek a hasznosítása ke-rül elõtérbe. Számos tanulmány számol be arról, hogy atetõvizek minõsége nagymértékben függ a tetõ anyagátólmellyel érintkezik, illetve a körülötte lévõ környezettõl.

Anyag és módszerA diplomamunkám során egy adott borítású tetõfelület-

rõl lefolyó csapadékvíz vízkémiai minõségét vizsgáltam.A Budapest külsõ kerületében található épület tetõje

9 évvel ezelõtt bitumenzsindelyes borítást kapott. A tetõ-rõl a csapadékvizet bádoglemezbõl készült ereszcsatornavezeti le, melynek alsó kifolyási részén gyûjtöttem amintákat a csapadékesemények során. A mintákat folya-matosan vettem, és külön edényekben tároltam annak ér-

Tetõvizek minõsége és a szennyezõ anyagok csökkentésének lehetõségei*

HORVÁTH ADRIENN

* A 2009. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában III. díjat nyert diplomamunka kivonata.

25

dekében, hogy a lefolyás során történõ változásokat isvizsgálni tudjam. Az összes minta esetében megvizsgál-tam a pH értéket, a vezetõképességet, a zavarosságot, alebegõ-, a száraz- és szervesanyag tartalmat (izzításiveszteségbõl), valamint a cink koncentrációt.

A víz minõségének alakulása mellett, két telektípusSWMM modelljének segítségével, két különbözõ tetõvíztározási megoldás csatornahálózat-terhelési hatását is ér-tékeltem.

EredményekA bitumenes felületrõl lefolyó vizek pH értéke minden

esetben alacsonyabb volt, mint a csapadékvízé. A vízmin-ták vezetõképesség, zavarosság, lebegõ-, száraz- és szer-vesanyag tartalmának vizsgálata során azt figyeltem meg,hogy az elsõ minta minden esetben és jelentõs mértékbenszennyezettebb volt, mint az azt követõk. A jelenség való-színû oka az, hogy a csapadékesemény során a tetõ felüle-te folyamatosan tisztul, így a lefolyó víz szennyezettségecsökken. A mérések alátámasztják, hogy a tetõvíz minõsé-gét befolyásolja a megelõzõ száraz idõszak hossza. Ez az-zal magyarázható, hogy a minõség alakulásában egyarántszerepet játszanak a száraz légköri kiülepedésbõl szárma-zó szennyezõdések, valamint a hosszabb ideig tartó melegidõszak során meglágyuló (megolvadó) tetõfelület tetõa-

nyagból nagyobb mértékû lesz (lehet) a kioldás. A tetõvízszervesanyag tartalma, feltehetõen a bitumenes borításmiatt nagy, jelentõs részben oldott állapotú volt (1. ábra).Egy esetben lehetõségem volt a vízminta PAH koncentrá-ciójának vizsgálatára, melynek eredménye alapján is arralehet következtetni, hogy a csapadékesemény során lefo-lyó víz a tetõ anyagából összetevõket old ki.

Mivel az ereszcsatorna bádog lemezbõl készült, megha-tároztam a tetõvíz cink koncentrációját is. Ennél is megfi-gyelhetõ az elsõ minta nagyobb szennyezettsége. A maga-sabb koncentráció – mint azt az általam végzett ereszcsator-na különbözõ ideig történõ oldódási kísérlete is alátámaszt-ja – a hosszabb kontaktidõnek tulajdonítható. Ugyanakkorfeltételezhetõ, hogy a csapadékesemény végén az ereszcsa-tornában maradó víz által kioldott cink mennyisége a víz el-párolgása után a csatorna felületén marad, és az, a követke-zõ csapadékesemény során könnyen újra oldatba kerül, ez-zel is hozzájárulva az elsõ minta magas koncentrációjához.

Az SWMM modellben felépített két telektípus segítsé-gével vizsgáltam a tetõvíz két különbözõ tározási módjánakhatásait a hálózat hidraulikai terhelésének csökkentésére. Avártnak megfelelõen, abban az esetben, ha a tetõvizet a ker-tre vezetik kisebb, míg ha egy elõbb egy tárolótartályba ve-zetik, ahonnan alsó kivezetéssel elszivárogtatják nagyobbmértékû lefolyáscsökkenés érhetõ el a telkekrõl (2. ábra). A

1. ábra. Tetõvíz szervesanyag tartalma (x 2 megelõzõ száraz nap; *5 megelõzõszáraz nap; 0 8 megelõzõ száraz nap

2. ábra. Telekrõl lefolyó vízmennyiség (felsõ-tározás nélkül, középsõ-kertre vezetés, alsó-tározóba vezetés)

26

tetõvizek tározóba történõ vezetése és elszivárogtatásaesetében a kert mérete és a talaj típusa alapján úgy kellmegválasztani a kivezetõ csõ átmérõjét, hogy az abbankialakuló vízhozamok ne haladják meg a kert talajánakvíznyelõ képességét.

Mindkét típusú csapadék-visszatartás esetén a lefo-lyási görbe maximuma a felére csökken a tározás nélkü-li esetéhez képest, ami nagymértékben elõsegítik a csa-padékelvezetõ-hálózat tehermentesítését.

ÖsszefoglalásA vízkémiai vizsgálatok eredményei alapján elmond-

ható, hogy a bitumenzsindelyes tetõfelületrõl lefolyó csa-padékvíz jelentõs mértékben szennyezett, így elõzetestisztítás nélküli felhasználása nem javasolt. A talajba törté-

nõ szivárogtatásának pontos hatása nem ismert, de feltéte-lezhetõen a talaj felsõ rétegeinek elszennyezõdését okoz-za. Annak megfigyelésére, hogy milyen mértékû tisztulásérhetõ el, illetve, hogy a talajvíz elérésekor milyen minõ-ségû a tetõvíz, további vizsgálatok szükségesek.

Abban az esetben, ha a tetõvíz minõsége megengedi,mindenképpen javaslom annak gyûjtését és telken belülifelhasználását, mivel ezzel csökkenthetõ az ivóvíz fel-használás mértéke, valamint a csatornahálózat terhelése.

KöszönetnyilvánításSzeretnék köszönetet mondani konzulensemnek,

dr. Buzás Kálmánnak, szüleimnek, valamint mindenki-nek, aki segítségével, tanácsaival és javaslataival hozzá-járult a dolgozat elkészüléséhez.

Bevezetés, a vizsgálatok céljaAz évek során a bükki karszt területén több mint 50 he-lyen, jelenleg több mint 35 helyen regisztrálják folyama-tosan a vízszint és a vízhõmérséklet, elvétve a vezetõké-pesség értékeit. A víztermelõ létesítményekben és forrá-sokban a mérési gyakoriság 15–30, a megfigyelõfúrások-ban 15–60 perc. Az elemzések célja a Jávorkútról (egyesvizsgálatok esetén más mérõállomásokról) származócsapadék és a Bükki Karsztvízszint Észlelõ Rendszer(BKÉR) vízszint adatai alapján összefüggéseket találni acsapadék és a vízszint értékei között.

Csapadékmérõ állomások adatainak vizsgálataAz egyes mérõhelyeken a hidrológiai nyári félév-

ben regisztrált napi vízszint adatokat több évre vissza-menõleg (1993–2006) diagramokon együtt ábrázoltama különbözõ csapadékmérõ állomásokról származó na-pi adatokkal. Ez után havi bontásban végignéztem,hogy valóban megtalálhatóak-e az egyes vízszintnöve-kedésekhez tartozó csapadékok, illetve melyik csapa-dékmérõ állomás adataival tudunk kimutatni nagyobbegyezést.

Az egyes mérõhelyekhez tartozó, vízszintváltozá-saiknak leginkább megfelelõ csapadékmérõ állomásmeghatározása megtörtént, ennek eredményeként az Nv-17, a Garadna-forrás és a Szinva-forrás, valamint atebepusztai mérõhelyek esetén az ez elõtt általánosanhasznált jávorkúti csapadékmérõ állomás adatai használ-hatóak. A felsõtárkányi mérõhely esetében viszont egyik– általam vizsgált – csapadékmérõ állomás adatai semnyújtanak megfelelõ adatokat, ennek meghatározásáhoztovábbi vizsgálatok szükségesek.

Hatékony csapadék csoportokMinden mérõhely esetében vannak olyan csapadé-

kok, melyek értéke nagyon kicsi, vagy épp olyan perió-dusban érkezik (például egy erõteljes csökkés idõszaká-ban), hogy a vízszint egyáltalán nem is reagál rájuk. To-vábbá vannak olyan csapadékok, melyek idõben szoro-san egymás után következnek, így hatásaik összeadód-nak, – csapadék csoportot alkotnak – ezeket a csapadéko-kat egyként kell kezelni.

A célom a Bükk csapadékcsoportjainak lehatárolása,a hatékony csapadékcsoport definiálása volt.

A hatékony csapadékcsoportok meghatározása egykorábban megfogalmazott definíció [Lénárt L. 2005]pontosítását eredményezte, az új megfogalmazás szerinthatékony csapadékcsoporton azon napi csapadékokösszegét értjük, melyek hatásukat tekintve egyként ke-zelhetõek, a csökkenõ vízszintet – mérõhelytõl függõen– a sokéves vízszintingadozás legalább 5–10%-ával

A Bükki Karsztvízszint Észlelõ Rendszer által szolgáltatott adatok kapcsolatainak vizsgálata*

DARABOS ENIKÕ

* A 2009. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában III. díjat nyert diplomamunka kivonata.

1. táblázat. A vizsgált mérõhelyek esetében megállapított hatékony csapadékcsoportok

27

visszafordítják. Az általam vizsgált mérõhelyek esetébenaz 1993 és 2006 között elõfordult hatékony csapadékcso-portok, ezen definíció alapján meghatározott értékeinekátlaga az 1. táblázatban megtekinthetõek.

A tetõzés idejeAdott hatékony csapadékcsoport ismeretében a vár-

ható vízszintnövekedés mértékének és a tetõzés idõpont-jának meghatározását is elvégeztem.

Vizsgáltam, hogy például Garadna-forrás esetében 30mm-nél nagyobb csapadék hullásakor mekkora valószí-nûséggel lesz nagyobb a vízszintnövekedés egy adott ér-téktõl. Az egyes mérõhelyek tetõzési idejét statisztikai ésnem statisztikai módszerek segítségével határoztam meg.A valószínûség számítás módszere alkalmazható a tetõ-zési idõ esetében is. Az 1. ábrán láthatjuk a nem statisz-tikus módszer eredményét továbbá, hogy az egyes mérõ-helyekhez tartozó értékek csoportokat alkotnak, csapa-dék nagyság és tetõzési idõ szerint tömörülnek.

Az egyes mérõhelyeken észlelt vízszintek egymás közötti kapcsolatai

Az egyes mérõhelyek egymás között megfigyelhetõkapcsolatai azért fontosak, mert az egyes adatsorok kor-relációi alapján adathiányokat pótolhatunk. Az egyszerûhiánypótlás módszerének lényege, hogy megállapítjuk akét adatsor közötti függvénykapcsolatot. Ez alapján, haaz egyik mérõhelyen vannak adataink, a másikon viszonthiány van, akkor ezt a függvény segítségével számíthat-juk, pótolhatjuk. A mérõhelyek egymás közötti kapcsola-tának kimutatása érdekében korrelációszámítást végez-tem, amely során minden mérõhelyet minden mérõ-hellyel összehasonlítottam 2001 és 2006 között. A kapottkorreláció értékeket a 2. táblázat tartalmazza.

ÖsszefoglalásAz egyes mérõhelyekhez tartozó, vízszintváltozásaik-

nak leginkább megfelelõ csapadékmérõ állomás meghatá-rozása alapján az Nv-17, a Garadna-forrás és a Szinva-for-

rás, valamint a tebepusztai mérõhelyek esetén az ez elõttáltalánosan használt jávorkúti csapadékmérõ állomás ada-tai használhatóak. A felsõtárkányi mérõhely esetében vi-szont a rendelkezésre álló adatok közül a Bélapátfalvárólszármazó csapadék adatokat érdemesebb használni.

Az általam vizsgált mérõhelyek esetében az 1993 és2006 között elõfordult hatékony csapadék csoportok újdefiníció alapján meghatározott értékeinek átlagát az 1.táblázat szemlélteti. A különbözõ megfigyelõ állomások-hoz tartozó tetõzési idõket egy közös diagramban ábrá-zoltam (1. ábra). Az értékek csoportokat alkotnak, csa-padék nagyság és tetõzési idõ szerint tömörülnek.

Azt is sikerült kimutatni, hogy a vízszintek reagálása acsapadékra 1 napon belül minden mérõhely esetében bekö-vetkezik, viszont az egyes mérõhelyeken más-más ideig tart.

A mérõhelyek egymás között megfigyelhetõ kapcso-latait is meghatároztam (2. táblázat). A vizsgált vízszin-tregisztráló helyek között többnyire magas korrelációmutatható ki, egyes esetekben akár 0,8–0,9 fölötti, deelõfordulnak olyanok is, amelyek között 0,4 alatti korre-láció figyelhetõ meg csak, ezek általában egymástól tá-vol helyezkednek el.

KöszönetnyilvánításA dolgozat elkészüléséért dr. Lénárt László konzu-

lensemnek mondok köszönetet.

1. ábra. A vizsgált mérõhelyek esetében megállapított tetõzési idõk

2. táblázat. A mérõhelyek között megállapított korreláció értéke

28

Dolgozatomban azt vizsgáltam, hogy az iszapkotrásnakmilyen hatása van a tápanyagforgalomra a Gemenc – Bé-da – Karapancsa (GBK) térségben, különös tekintettel aBelsõ-Bédára.

Bevezetés, célokA fonatos ágrendszereknek, amilyen a GBK is, jelen-

tõs szerepük van a folyók tápanyag-forgalmában. Az itt ta-lálható talaj, a holtágak és a mellékágak üledéke nagymér-tékben befolyásolhatja a hullámtérre kijutott víz foszfor-viszonyait. A mentett oldali és a hullámtéri holtágakban,mellékágakban jelentõs feltöltõdés figyelhetõ meg, melyfunkciójukat veszélyezteti. Emiatt a GBK terültén kotrá-sokat végeznek, aminek célja a víztérfogat növelése, ugya-nakkor a kotrás hatással van a tápanyagforgalomra is.

A diplomamunka célja az iszapkotrás hatásának vizs-gálata az üledék foszfor megkötõ képességének vizsgála-ta alapján.

Anyag és módszerA Belsõ-Béda holtágon 2009. április 22–30. között

végeztek kísérleti kotrást a Vizslaki-csatorna bejáratá-nál. Ennek során kb. 1–1,3 m mélységben távolítottak elüledéket mintegy 250 m-es hosszon és 35 m-es széles-ségben.

Két helyszíni mintavételen vettem részt a Belsõ-Bédán, egyszer a kotrás elõtt, majd április végén, ami-kor a kotrás a vége felé tartott. Mindkét alkalommalvíz- és üledékminta vételére került sor, továbbá ahelyszínen mértük a víz vezetõképességét, hõmérsék-letét, pH-ját és oldott oxigén tartalmát.

Az üledékmintákat laboratóriumban dolgoztam fel:mértem szárazanyag-tartalmat és izzítási veszteséget,meghatároztam a KOI-t, illetve az üledék összes nitrogén(TN), összes foszfor (TP) és szén-savoldható foszfor tartalmát. Az üle-dék foszformegkötõ képességétlaboratóriumi adszorpciós vizsgála-tokkal határoztam meg. Ezek során15g/L-es üledék – Dunavíz szusz-penzióhoz adagoltam foszfát oldatotúgy, hogy a kísérletek során a fosz-for koncentráció 0,0–2,0 mg PO4-P/L között változzon. A mintákat150 ford/min fordulatszámon, 24órán keresztül rázattam, majd 0,45µm-es pórusátmérõjû membrán-szûrõn átszûrtem. A szûrt mintáknakmértem a vezetõképességét, a hõ-mérsékletét, a pH-ját és a PO4-P kon-

centrációját. Annak érdekében, hogy közelítõleg meg-tudjam az üledékben eredetileg kötött foszfor mennyisé-gét, desztillált vízzel, a korábban leírt rázatási kísérlettel,deszorbeáltattam az üledékben lévõ PO4-P egy részét.

Eredmények és értékelésA kotrás elõtti mintavételkor szemmel látható volt,

hogy az üledék a holtág hossza és keresztmetszete men-tén is inhomogén.

Az 1. táblázatban látható hat minta a kotrandó terü-letrõl, két keresztszelvénybõl származik. Az 1/1 és 1/4-esmintákat vettük középrõl. Az értékek jól szemléltetik,hogy a holtág üledéke igen kis területen belül inhomogén(ez nem szokatlan üledék esetében), amin a kotrás semváltoztatott.

Ami a kotrás elõtti üledék foszfor adszropciós jellem-zõit illeti, az inhomogenitás itt is megfigyelhetõ (1. ábra).Az eredmények Langmuir-izotermát követnek, melynekjellemzõi a következõk:

Az iszapkotrás hatása a Gemenc – Béda – Karapancsa ágrendszerfoszforforgalmára: A Béda esettanulmány*

KASSAI ZSÓFIA

* A 2009. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában III. díjat nyert diplomamunka kivonata.

1. táblázat. Kotrás elõtt vett üledékminták kémiai paraméterei

1. ábra. Kotrás elõtti üledék foszfor adszorpciós izotermái

29

q / Q = (b*C) / (1+b*C), aholq: adszorbeált anyagmennyiség [mg/g]Q: max. adszorbeálható anyagmenny. [mg/g]C: egyensúlyi koncentráció [mg/L]b: konstansA kotrás során egy tömörebb, jelentõsen nagyobb

szárazanyag-tartalmú üledékréteg került felszínre (2. táb-lázat).

Az üledék szárazanyagra vonatkoztatott szervesa-nyag mennyisége kb. 36%-kal csökkent a kotrás után. Azösszes nitrogén tartalom is csökkent, közelítõleg 26%-kal. A fajlagos összes foszfor tartalom kb. 16%-kal keve-sebb az új üledékfelszínben. A kotrás eltávolította a felsõhígabb, rohadó üledéket, továbbá a Vizslaki-csatorna ál-tal lerakott hordalékdombot.

A kotrás során keletkezõ új üledékfelszín tehát számostulajdonság tekintetében kedvezõbb volt a Belsõ-Béda víz-minõségére, mint a kotrás elõtti. Annak érdekében, hogy meg-ismerjem a kotrás hatását a belsõ foszfor terhelés alakulásá-ra, a kotrás elõtti és utáni üledékek foszfor megkötõ képessé-gét is megvizsgáltam. A 2. ábra a kotrás elõtti és utáni min-ták átlagizotermáit mutatja. Látható, hogy mindkét adatsorlogaritmikus vonalat követ, és hogy a kotort területrõl vettminta lényegesen magasabb Q-hoz (maximálisan adszorbe-álható anyagmennyiséghez) tart. Azonban annak érdekében,hogy a javulás mértékét számszerûsíteni tudjuk, érdemes azeredményeket linearizált formában is ábrázolni (3. ábra).

A 3. ábrán a trendvonalak meredekségébõl látható,hogy a kotort területrõl vett üledékminta lényegesen, kb.

64%-kal jobban köti meg a foszfort,mint a kotrás elõtti.

Összehasonlítva a kotrás utániüledéket a kotrás elõtti legjobban éslegrosszabbul kötõ üledékkel aztkaptam, hogy a legrosszabbul kötõüledékhez képest a javulás kb. 2,5-szeres, míg a legjobbhoz képest kb.33%-os.

ÖsszefoglalásÖsszességében a kísérleti kotrás

sikeresnek mondható, hiszen a ka-pott új üledékfelszín mind összetéte-lében, mind pedig a foszfor megkö-tõ képesség szempontjából jobb tu-lajdonságokkal rendelkezik, mint azeredeti üledék. Annak érdekében,hogy a pozitív hatás az egész holtá-gon érezhetõ legyen, a Belsõ-Bédateljes hossza mentén szükséges az el-szennyezõdött üledéket eltávolítani.Ha a teljes holtágat kikotornák 1 mmélységben, akkor az kb. 750000 m3

üledék kivételét jelentené. Ekkordurva becslés szerint 1425 t nitro-gént és 615 t foszfort távolítanánakel, és a holtág jelenlegi kedvezõtlenvízminõsége jelentõsen javulhatna.

KöszönetnyilvánításA dolgozat elkészültében nyúj-

tott segítségét köszönöm konzulen-semnek, dr. Szilágyi Ferencnek, to-vábbá mindenkinek, aki segítségé-vel hozzájárult a munkámhoz.

2. táblázat. Az üledék átlagos jellemzõi a kotráselõtt és után

3. ábra. Adszorpciós izotermák lineáris ábrázolása

2. ábra. A kotrás elõtti és utáni üledékek átlagos adszorpciós izotermái

30

BevezetésA csapadékvíz elvezetõ- és az egyesített rendszerû csa-tornák vizsgálata idõszerû feladat, mert a belvárosokegyesített rendszerû illetve csapadékcsatornái régen(részben több mint 100 éve) épültek (Juhász, 2008), álla-potuk mára már leromlott. Ezen kívül nõttek a csapadék-csatorna hálózatokat terhelõ lefolyások is, aminek kétoka van: az egyik, hogy nõtt a beépített, burkolt felületekaránya, a másik, hogy szélsõségesebbé vált az idõjárás (aklímaváltozás következtében), így rövidebb idõtartamú,nagyobb intenzitású és kedvezõtlenebb intenzitás-elo-szlású csapadékok jelentkeznek (Buzás, 2008).

A csapadékvizek hirtelen levezetése helyett a köve-tendõ cél az ésszerû csapadékvíz gazdálkodás, a csator-nába jutó csapadékvíz mennyiség csökkentése illetve alefolyási idõ növelése (Dulovicsné, 1987). Ezt a csapa-dékvíz egy részének elszivárogtatásával, például a víz-gyûjtõterületen elhelyezett szivárogtató felületek segít-ségével, növényzet telepítésével, csatornahálózati táro-lók építése által, valamint a csapadékvíz lehetõség sze-rinti hasznosításával érem el. Jelen dolgozat példát mu-tat egy meglévõ, hagyományos módon a racionális mód-szerrel méretezett csatornahálózat felülvizsgálatára ésjavaslatot ad annak javítására, költség-haszon elemzés-sel együtt.

Szimulációs ModellA vizsgálatokhoz az EPA SWMM (Storm Water

Management Model, Version 5.0) szoftvert használtam,amely a vízgyûjtõterületek és csatornahálózatokon tör-ténõ csapadékvíz lefolyás dinamikus szimulációjára al-kalmas.

A modellben a virtuális csapadékmérõ peremen kü-lönbözõ mért vagy felvett csapadék adatsorokat adha-tunk be, melyek a csapadékintenzitás idõbeni eloszlásai(T), valamint az érzékelés idõközének 0:15 percre valóbeállítása.

Az SWMM szoftver matematikai modellje a lefolyócsapadékmagasságot a leesett csapadékmagasságból, abeszivárgott csapadékmagasságból, párolgási veszteség-bõl, valamint a terepi egyenlõtlenség által okozott vesz-teségbõl számítja.

Az SWMM matematikai modellje a csatornahálózat-ban szabad felszíni lefolyást feltételezve a folytonosságiegyenlet és az energia egyenlet (Saint Venant egyenletek)segítségével oldja meg.

Meglévõ csatornahálózat ellenõrzéseA vizsgált vízgyûjtõ terület egy külvárosi lakótelep,

vegyes beépítettséggel. A vízgyûjtõ terület közel vízszin-

tes, átlagos lejtése 2‰. A vízgyûjtõ terület és a csatorna-hálózat geometriai modellje csomópontokból (aknák, zá-porvíztárolók), a csomópontokat összekötõ csatorna sza-kaszokból és az egyes csatornaszakaszokhoz rendeltrészvízgyûjtõ területekbõl áll.

Szakdolgozatomban négy különbözõ intenzitás elo-szlású csapadék hatását vizsgáltam a fent leírt csatorna-hálózatra (1. ábra).

A racionális módszernél feltételezett egyenletes in-tenzitás eloszlást (1), egy lassan (2.) és egy gyorsan (3.)felfutó intenzitás eloszlást, valamint a klímaváltozás elõ-rehaladtával egyre jellemzõbbé váló elõresietõ intenzitáseloszlást (Gayer, 2004).

A csatornahálózat fõgyûjtõjében a maximális vízho-zamnál beálló teltséget a 2. ábra szemlélteti. A különbö-zõ intenzitás-eloszlások közül az elõresietõ intenzitáseloszlás esetén önt ki a fõgyûjtõ aknáin keresztül a fel-színre a csapadékvíz (2. ábra/jobb alsó kép).

1. ábra. Vizsgált csapadék-eloszlások

2. ábra. Az egyes csapadékokhoz tartozó maximálisteltséget szemléltetõ hossz-szelvények

Meglévõ csapadékcsatorna hálózat hidraulikai felülvizsgálata, lefolyási viszonyainak javítása és költség-haszon elemzése*

KISS KATALIN

* A 2009. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton fõiskolai kategóriában II. díjat nyert diplomamunka kivonata.

31

Megoldási javaslatA csatornahálózat túlterheltségét nyilvánvalóan a

csatornahálózatra hirtelen zúduló nagy csapadékvízmennyiség okozza. Ezt a problémát egyrészt a terepi le-folyás mértékének csökkentésével, másrészt a csatorna-hálózatban történõ lefolyás szabályozásával (beépítettzáporvíztárolókkal) érem el.

A jó talajadottságokat (homok) figyelembe véve aterepi lefolyás csökkentése érdekében nagy hatékony-sággal alkalmazhatók az elszivárogtató felületek,mint például az elszivárogtató burkolatok, és a na-gyobb betonfelületek között elhelyezett elszivárogta-tó vápák.

A csatornahálózati lefolyás bizonyos mértékben (260m3/s-ról 256 m3/s-ra) ugyan csökkent, ez a vízhozamcsökkenés azonban még nem elegendõ a csatornahálóza-ti kiöntés megszüntetéséhez. A több elszivárogtató felü-let létrehozására a vizsgált területen a beépítettség miattnincs lehetõség. A csatornahálózatot ezért záportárolókbeépítésével javítottam tovább.

A záportárolók elhelyezésének két lehetséges módjátvizsgáltam az alábbiak szerint.

Az MSZ EN 752 szabványnak megfelelõ megoldás –az aknákba megengedett a visszaduzzasztás– Több kisebb térfogatú tárolóval történõ tehermentesí-

tés (A változat)A hálózat tehermentesítésére kétféle típustárolót vet-

tem fel, amelyeket a szimulációból kiadódó mértékadócsomópontokon helyeztem el. A hálózatba tervezettnyolc tároló együttes térfogata V = 4000 m3. A fõgyûjtõnebbõl négy tárolót építettem be ezek térfogata összesenVm = 2000 m3.

A kombinált terepi lefolyás csökkentése és a csator-nahálózati záportárolók beépítése során a kiöntés veszé-lye megszûnik.– Egy nagy térfogatú tárolóval történõ tehermentesítés

(B változat)Megvizsgáltam azt az esetet is az MSZ EN 752 szab-

vány elõírásai szerint, ha egyetlen nagy térfogatú tárolókerül beépítésre. A vizsgált ágon találtam meg az optimá-lis csomópontot az elhelyezésére. A szükséges tárlótérfo-gat 5000 m3 nagyságúra adódik, amely 1000 m3-rel na-gyobb, mint a több kisebb térfogatú tároló esetén azösszes térfogat.

A másik elv szerint a javítás célja ebben az esetbenaz, hogy az elõbbiekkel ellentétben, az aknákban ne tör-ténjen visszaduzzasztás, illetve, hogy a csatornahálózategy pontja se kerüljön nyomás alá.

A szimuláció eredményeképpen azt kapjuk, hogy zá-porvíz esetén a szabadfelszínû áramlás biztosításáhozmegközelítõleg tízszer akkora tároló térfogat biztosításá-ra van szükség, mint az elõbbi esetben, azonban néhányaknában így is visszaduzzasztás alakul ki.

Költség-haszon elemzésnek (Cost Benefit Analysis)alávetve az ismertetett két fõ változat közül az A változata megvalósítandó változat.

KövetkeztetésekJelen tanulmányomban példát mutattam egy fiktív

belterületi csapadékcsatorna hálózat hidraulikai felül-vizsgálatára és felvázoltam annak javítási lehetõségeit,amelyek kidolgozásánál a csapadékvízzel való gazdálko-dás alapgondolataként megcéloztam a lefolyó csapadé-kvíz mennyiségének a csökkentését, mindezt úgy, hogyvizsgálva annak gazdaságosságát is.

A fent leírt módszer alkalmazását minden olyanvízgyûjtõre ajánlom, amelynek csapadékvíz gazdálko-dása és elvezetése még nem megoldott, illetve ame-lyeknek csapadékvíz gazdálkodási koncepciója kidol-gozás alatt áll.

KöszönetnyílvánításA dolgozat elkészüléséért köszönetet mondok konzu-

lenseimnek dr. Patziger Miklósnak és dr. Ress Sándor-nak, valamint Asztalos Tamásnak, Prof. Em. DulovicsDezsõné dr. tanárnõnek, Czeglédi Ildikónak, és dr. JuhászEndre tanár úrnak a támogatásért és a tanácsokért.

IRODALOMBuzás K. (2008): Klímaváltozás, települési csapadékvíz-gazdálkodás,

Vízmû Panoráma, 16. évf. 4. sz., pp. 11–12., Magyar VíziközmûSzövetség.

Dulovics Dné (1987): Közmûépítés III. (Csatornázás) TervezésiSegédlet és Útmutató. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Gayer J. (2004): Települési csapadékvíz elhelyezés az integráltvízgazdálkodás tükrében, PhD. értekezés, Corvinus Egyetem,Budapest.

Juhász E. (2008): A csatornázás története, 261 oldal, MagyarVíziközmû Szövetség, Budapest.

32

BevezetésA Körös-völgy árvízvédelmi biztonsághoz hozzájárul aszükségtározó rendszer. Ennek szükségessége megalapo-zott, hiszen 1925 óta nem volt olyan jelentõsebb árhul-lám a Fehér- és a Fekete-Körösön, amely töltésszakadás,vagy szükségtározás nélkül vonult volna le ezeken, a fo-lyókon. A jelen dolgozat célja a 2000-ben levonult – azeddigi legnagyobb – fehér-körösi árhullám rekonstruálá-sa, a Kisdelta árvízvédelmi szükségtározó lefolyás mó-dosító hatásának számszerûsítése, és az így kialakult hi-drológiai helyzet elemzése.

Az 1D folyómodell elõállításaAz árhullám lefolyását egy kalibrált, és igazolt egydi-

menziós HEC-RAS hidrodinamikai modellel állítottamelõ. Az illesztéshez elsõdlegesen a Manning-féle érdes-ségi tényezõt használtam, de a hidak környezetében átál-lításra kerültek a kontrakciós és expanziós veszteségi té-nyezõk is. A 2004-ben az észlelt és a számított tetõzõ víz-szintek közötti abszolút eltérések átlaga 8 cm volt, ami jóeredménynek számít. Az igazoláshoz a 2005. évi árhullá-mot használtam, itt a tetõzõ vízszintek közötti abszolúteltérések átlaga 11 cm, ami elfogadható.

A rekonstruált és tározással módosított 2000. évi árhullám

A teljes egészében lefolyásra került víz, döntõenmagyar részen okozna problémákat. Négy fehér-kö-

rösi híd kerülne kritikus helyzetbe magyar oldalon,és kettõ román részen.

Új LNV szintek alakulnának ki valamennyi magyarterületen lévõ vízmércén, méghozzá igen jelentõs (0.07 –0.77 m) mértékben.

A Fehér-Körös teljes magyar hosszán, és a Kettõs-Kö-rös felsõ részén jelentkeztek magassági hiányok. A Kisdel-ta szükségtározó megnyitásával nagymértékû vízszintcsök-kenés (70 cm) érhetõ el, így nem érhetik el a tározó alattiszakaszok az eddig észlelt maximum szinteket. A tározásárvízcsúcs-csökkentõ hatását az M1, és M2 mérõszámokkaljellemezhetjük. Az M1 a tározóba vezetett csúcsvízhozam,és a folyó maximális vízhozamának a hányadosa.

Az M2, az árhullám tömegének (térfogata), és a tá-rozott víz mennyigének a hányadosa. A tározott víztér-fogat idõsora szerint, a maximálisan betározott víz-mennyiséghez tartozó vízszint 55 cm-rel, meghaladná atározó zárótöltésének átlagos szintjét, vagyis a tározótúltöltõdne.

A Fehér-Körös árvízi modellezése*

LAURINYECZ PÁL

* A 2009. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton fõiskolai kategóriában III. díjat nyert diplomamunka kivonata.

1. táblázat. A tározás hatékonysága mutatói

1. ábra. Tetõzések hossz-szelvényei a rekonstruált és tározással módosított árhullám esetén

33

Az egy-és a kétdimenziós modell összekapcsolása

A szakadási szelvényt oldalbukóként vettük figye-lembe. A kiömlött víz szétterülése befolyásolja a folyó,és a tározótér felöli vízszintet, így a kiömlõ hozamot is,hiszen a növekvõ alvízi visszahatás csökkenti az árbukóhozamot is. A túltöltõdés, valamint M1 tényezõ nagyér-téke indokolttá tette a tározó feltöltõdésének kétdimen-ziós vizsgálatát. A HEC-RAS modell a tározót morfoló-giai jelleggörbe szerint veszi figyelembe „kádszerû” töl-tõdéssel, míg a SWAN modell képes figyelembe venniaz alvízi visszahatást is az elöntés során. Könnyen belát-ható, hogy a térfogati jelleggörbe szerinti feltöltõdés so-rán az alvízi visszahatás késõbb jelentkezik. A HEC-RAS és a SWAN modelljei különálló programokkéntfutnak, idõlépés-szintû szoros összekapcsolásuk ezértnem lehetséges. Áthidaló megoldásként a két modellelfelváltva több futtatást végeztünk, minden futtatás vé-gén felújítva a másik modellnek átadott vízszint- illetvevízhozam-idõsort.

A futtatások eredményeit láthatjuk a 2. ábrán, amiketkellõen közelinek találtunk, így a végsõ vízhozam idõ-sort a két futtatás átlagával képeztem.

A kétdimenziós futtatások is megerõsítették a tározótúltöltõdését. A kétdimenziós modellezés is megerõsítet-

te, a tározó túltöltõdését. Valamivel kisebb mértékûugyan, de még így is 40 cm-el meghaladja a zárótöltésszintjét. A feltöltõdés ütemében már szemmel látható kü-lönbséget tapasztaltam, azonban ennek csekély hatásavolt a folyómodell vízszintjeire.

Kettõs tározás vizsgálata a 2000. évi árhullám esetén

A kialakult hidrológiai szituáció oka az árhullámokérkezésének az egyidejûségében keresendõ. Ennek kö-vetkezménye, hogy egymásra nagymértékben duzzasz-tanak vissza, és a Kisdelta megnyitásával valójában aFekete-Körös árhullámának a levonulását lehet meg-gyorsítani. Azzal, hogy rövid ideig a Fehér-Körös csak-nem teljes vízhozama kivezetésre kerül, a Fekete-Körö-sön alacsonyabb szintek mellett ugrásszerûen megnövõvízhozamokat tapasztaltam. Hatékonyabb lehetne aKisdelta mûködése, ha úgy kéne a Fehér-Körös vizétbetároznia, hogy arra nincs ráhatatással a teljes fekete-körösi árhullám. A Fekete-Körös megcsapolására amályvádi szükségtározót vettem igénybe méghozzáúgy, hogy a Kisdelta elõtt 2 órával nyitottam. A Kisdel-tára nézve is kedvezõbb helyzet alakult ki a túltöltõdésmár csak 10 cm-re adódott, ami az 1D leírásmód pon-tossági tartománya.

2. ábra. Szakadási vízhozamok

34

Szolnok város eredményesen pályázott egy Európai Unióspályázaton „Szolnok a Tisza fõvárosa” tervvel.

Úgy gondoltuk, hogy cikkünkben röviden másoknakis bemutatjuk, mit jelent Szolnok városnak a Tisza, illet-ve hogyan válik a Tisza fõvárosává!

Szolnok és a Tisza kapcsolataSzolnok a Tisza és a Zagyva torkolatánál fekvõ igen

régi település. Az elsõ írásos emlékek 1075-bõl valók.Már ekkor jelentõs település volt, hiszen az Árpád-házikirályok uralkodása alatt itt haladtak keresztül a nyu-gatról keletre tartó fõ kereskedelmi utak. I. István korá-ban várispánsági központ volt. A középkorban nagymé-retû palánkvár védte, ami az 1552. évi nagy török had-járat során török kézre került, majd 1562-ben maguk atörökök építtettették meg a magyar lakossággal a kétpartot összekötõ elsõ Tisza hidat. Stratégiai, hadászatijellegét minden korszakban, mivel jelentõsége volt aRákóczi-szabadságharcban és az 1848–49-es szabad-ságharcban is.

Bár Szolnok az Alföld szívében fekszik, mégsem iga-zi mezõváros. Mindig is közlekedési csomópont volt,elõször csak vízi és közúti, majd 1847-tõl a Pest-Szolnokvasútvonal megépítésével vasúti is.

A kiváló adottságainak köszönhetõen az ipar is hamarrohamosan fejlõdésnek indult.

Így vált Szolnok ma az Alföld egyik fontos ipari, közle-kedési, közigazgatási, oktatási, sport- kulturális és egész-ségügyi központjává.

Kétségtelen, hogy a város fejlõdésében a Tiszánakmindig is fontos szerepe volt, hiszen jelenét és jövõjét ismeghatározó tényezõ.

A város folyója: a TiszaKét forrása van a Fekete- és a Fehér Tisza, melyek az

ÉK-i Kárpátokban a Máramarosi-havasokban erednek ésa két ág Rahó határában egyesül. Vízgyûjtõ területe többmint 157 000 km2

Hossza a folyószabályozás elõtt 1400 km volt, macsupán 962 km, ebbõl a magyarországi szakasz 595 km.Szélessége: átlagosan 200 m (Szolnoknál 95 m), kisvízidején csak 100–120 m. Felsõ szakaszán a magas hegy-ségeken keresztül folyó Tisza hegyvidéki jellegû, nagyesésû és sebességû, szakadékos völgyeket váj, hordalé-kokat görget. Hazánk enyhe lejtésû alföldi területére lép-ve megcsendesedik, kanyargóssá, középszakasz jellegû-vé válik.

Vízjárása az éghajlati és domborzati viszonyok miattszélsõségesen ingadozó és ez napjainkban egyre jobbanmutatkozik.

A folyó vízminõségi vizsgálata és az eredmények értékelése

Tisza 1910 óta a város ivóvízbázisa is, hiszen az ittlakók ivóvíz szükségletét is a Tiszából nyerik. Nem min-degy tehát, hogy hogyan alakul vízminõsége.

2008. szeptemberében részletes vizsgálatokat végez-tünk, melynek során a víz kémiai, biológiai és bakterio-lógiai jellemzõit vizsgáltuk.

A városi szakaszon három helyen vettünk mintát,azok feldolgozását jól felszerelt iskolai laboratóriumai-ban végeztük.

A kémiai vizsgálatok: A kémiai vizsgálatok közülKOI-t /kémiai oxigénigény/ kálium-permanganátosmódszerrel, NH4

+ - N, NO2- - N, NO3

- - N és PO43- ion-

tartalmat Windaus táskás gyorsvizsgálati módszerrel, avezetõképességet konduktométerrel, a pH-t digitális pHmérõvel vizsgáltuk.

A biológiai vizsgálatok: A trofitást, a víz szervesanyag termel képességét összalgaszám meghatározásávalvégeztük amibõl megkaptuk a vízfolyás trofitási fokozatát.

A szaprobitást, a víz szerves anyag lebontóképességétés annak fokozatát Tk% (tisztulási képesség) meghatáro-zásával a mikroszkópikusan határoztuk meg.

Toxicitási vizsgálatokat nem végeztünk, mivel felté-teleztük, hogy nem toxikus a víz, ugyanis abban élõlénypusztulás nem volt tapasztalható.

Bakteriológiai vizsgálatokat is végeztünk, melyneksorán az emberi szervezetben is kifejlõdhetõ baktériumtelepke számát számoltuk meg.

Összességében a vizsgálati eredményeket értékelvemegállapítható, hogy a Tisza minõségi állapota jó. Delátszik, hogy a folyót kisebb szerves anyag terhelés érimég a város fölött, de mivel a víz öntisztulása jó, ami el-sõsorban a lebontó szervezetek köszönhetõ.

A bakteriális vizsgálat során a víz, a vizsgálat idejénI. osztályú, kiváló kategóriába tartozott.

A pályázat hatásai a város továbbfejlõdéséreA pályázat elnyerésének feltétele az volt, hogy a ko-

rábban megkezdett belvárosi rehabilitációs programbanfoglalt munkák, konkrétan Kossuth tér és környékénekátépítési munkálatai a kijelölt idõpontig (2007. novem-ber 30.) megvalósuljanak. Ez a terveknek megfelelõenidõben átadásra került. Napjainkban patinás utcakövei, amélybõl feltörõ szökõkútjai, kedves, köztéri szobrai, fü-ves, virágos terei kellemes és hangulatos pihenõparkotnyújtanak a város szívében. Miután a pályázat feltételemegvalósult elkezdõdhet a projekt megvalósítása.

A pályázat a belvárosi rehabilitáció folytatásaként 3 elemre épül.

Szolnok a „Tisza fõvárosa” *

ORGOVÁNYI PÉTER – VAS LÁSZLÓ

* A 2009. évi Sajó Elemér diplomamunka pályázaton szakközépiskolai kategóriában I. díjat nyert diplomamunka kivonata.

35

Elsõ eleme a Tiszaliget rehabilitációja, sportcentru-mainak felújítása, infrastruktúrájának bõvítése. Ezen be-lül megépítésre kerül a városi sportuszoda, mellette a ter-málvízre épülõ élményfürdõ és wellness gyógyászatiközpont, egy négycsillagos gyógy- és egy három csilla-gos sportszállóval

A második elemeként, a pályázatra elnyert összeg-bõl megépül 2010-ig Európa leghosszabb gyaloghídja,mely a tiszaligeti sétányt köti majd össze a Tiszai hajó-sok terével.

Az ugyancsak megújuló Szapáry korzótól a tiszalige-ti fürdõkomplexum bejáratáig vezetõ fahíd a Tiszáhozkötõdõ tiszavirághoz fog hasonlítani, amely az éjszakaimegvilágításban még életszerûbben fog hatni.

A híd megkönnyíti majd a fõiskolán tanulóknak is aközlekedést, hiszen gyalogosan néhány perc alatt a kol-légiumból az új épülõ fõiskolai campus is elérhetõ lesz.A hídfõknél lévõ terek kávézóknak és különbözõ rendez-vényeknek adnak majd helyet

Harmadik eleme a most is szép és hangulatos Tisza-parti sétánynak az átépítése lesz, amely a Vásárhelyi-terv

részeként Köti- Kövizig beruházása lesz. A Tisza híd ésa tiszai vízirendészet közötti partszakasz átépítését a sé-tány kiszélesítését, ezáltal a támfal megerõsítését is tar-talmazza.

Az elkövetkezendõ években a város fejlõdése nem állmeg a belváros rehabilitációjával, további városrészek(Szandaszõlõs, Széchenyi-lakótelep) felújítására is sorkerül. Az átalakítási és új építésû munkálatok, a gyógy-turizmus adta lehetõségek, számos új munkahelyet is te-remtenek a város lakóinak, ez sem elhanyagolható szem-pont.

Néhány éven belül tehát megváltozik Szolnok arcula-ta és az így élhetõbb város méltán lesz az ország egyikkedvelt idegenforgalmi gyógyturizmusra is épülõ telepü-lése, a „Tisza fõvárosa”.

KöszönetnyilvánításEzúton is szeretnénk köszönetet mondani a dolgozat

elkészüléséért konzulensünknek dr. Fekete Jenõnének,valamint mindenkinek, aki munkájával hozzájárult dol-gozatunk létrejöttéhez.

Pályázatomban a II. világháborúban lebombázott szege-di híd történetét és építési technológiáit mutattam be.

Szeged elsõ hídjaSzázötven éve épült meg Szeged elsõ vasúti hídja.

Közel száz évig szolgálta a közlekedést. Több szempont-ból is kiemelkedõen fontos volt a XIX. században építettmûtárgy. Egyes források szerint ez volt a világ elsõ két-vágányú hídja. Hazánk elsõ szegecselt szerkezetû és ke-szonalapozású hídja volt.

Történelmi áttekintés1852-ben született döntés arról, hogy a Pest – Temes-

vár vasútvonal Szegednél keresztezze a Tiszát. A híd ter-veit a mindössze 27 éves Ernest Cézanne francia mérnökkészítette. Az eredeti terv szerint a Pestrõl induló vasút-vonal sugárirányban vezetett volna be Szeged városába.Eredetileg közúti-vasúti vegyes forgalmú hídnak épültvolna, de a szegedi lakosok tiltakozása miatt elvetettékezt az ötletet. A vasút nyomvonalának választása során alegnagyobb nehézséget az okozta, hogy hol helyezzék ela Tisza-hidat. Helyének kijelölésénél felvetõdött, hogy avasút a jelenlegi Kálvária sugárút – Somogyi utca folyta-tásában, vagy a Boszorkány – szigetnél épüljön meg. Végül egy harmadik megoldás valósult meg, a híd a városközponthoz közel épült meg mivel ott volt az új vasútállomás.

1854. március 4.-én megnyitották a vasútvonalat, dea híd csak késõbb, 1858 december 2.-án készült el. Ad-dig a vasúti forgalom az épülõ híd munkahídját használ-ta. A hidat kétvágányúra építették meg a forgalom meg-növekedésében bízva. Ez volt az elsõ kétvágányú vasútihíd Magyarországon. A híd az 1944. szeptember 3-i amerikai bombázás és az október 9-i német robbantás so-rán elpusztult. A roncsoktól északra ideiglenes közúti-va-súti hidat építettek, amely bõ két esztendeig szolgálta a

A szegedi vasúti Tisza-híd*

SZABÓ TAMÁS

* A 2009. évi Sajó Elemér diplomamunka pályázaton szakközépiskolai kategóriában II. díjat nyert dolgozat kivonata.

Az eredeti híd részlete

közlekedést. Azóta hiányzik Szegeden a vasúti összeköt-tetés. A vasúti forgalom helyreállítása a világháború ótama is napirenden van.

A híd építéseAz építés elõtt különös figyelmet fordítottak a folyó

vízjárására. A legkedvezõbb idõszak a legalacsonyabb ví-zállások idején adódott, októbertõl februárig. Az építke-zésen a korszak legkorszerûbb építõipari technológiáit al-kalmazták. Itt használták elõször Magyarországon a lég-nyomásos módszert pilléralapozásoknál. Mindegyik pil-lért két darab tömb képezte. A két tömb egymástól 4 m tá-volságra volt és egymással szegecselt távtartóelem kötöt-te õket össze. A pillérek talpát cölöpözéses szádfal vettekörül, amit kõhányás védett. A csõ tetejére légzsilip voltszerelve, s mind az anyagok, mind az emberek ki- és be-zsilipeléséhez szolgáltak. Amikor elérték a tervezettmélységet, a légzsilipet leszerelték és elkészítették a bel-sõ cölöpözést. Erre a célra csövenként 12 db 15 cm átmé-rõjû fenyõfa cölöpöt vertek le. A pillércsöveket belülrõlcsavarozással erõsítették egymáshoz majd betonnal töl-tötték ki õket. Minden pillért tölgyfából épített jégtörõ vé-dett. A jobb parti alapba 80, a bal partiba 138 db cölöpötvertek le. A jobb parti hídfõhöz egy hétívû viadukt csatla-kozott. A viadukt alapanyagául faragott terméskövek éstéglák szolgáltak. A híd teljes hossza 439 m, vasszerkeze-ti hossza 352 m volt. Hét csõpillérre és két hídfõre tá-maszkodott. A pálya magassága az 1855. évi legmaga-sabb vízszint fölé 8 méterre épült hogy a magasabb hajókárvíz idején is átkelhessenek alatta. Egy-egy hídnyílásbannégy rácsos ívtartó helyezkedett el. Egymással keresztkö-tés és szélrácsrendszer kötötte õket össze. Kereszttartó-ként a talpfák, hossztartóként maguk a sínek szolgáltak. Atervezõ mérnök a híd fõtartóit kéttámaszú ívként fogta felés számította. A 41 m hosszú ívtartókat, a felsõ öveket ésa függõleges rudakat Párizsban gyártották és ott is szerel-ték össze szegecseléssel és csavarozással.

Az összeszerelt fõtartókat 32 kisebb darabra kelletszétszedni, hogy beférjenek a vagonokba, amelyekkelSzegedre szállították õket. A helyszínre szállított bonyo-lult vasszerkezetet szegedi és környékbeli munkások rak-ták össze a francia tervezõmérnök vezetésével.

A hídépítés utolsó fázisa a próbaterhelés volt. Az ecélra készített külön állványon elhelyezték a mûszereketés utána a hidat megterhelték 8000 kg/fm egyenletesenmegoszló terheléssel. A szerkezet próbaterhelésére 30mozdony érkezett.

HídomlásAz elsõ légitámadás 1944. júliusában érte a hidat és

még nem okozott jelentõs károkat. A második egy hó-nappal késõbb augusztus 24.-én már több kárt csinált, demég lehetõvé tette a vasúti forgalomnak korlátozásokkalvaló fenntartását. A harmadik, szeptemberi légitámadássorán a bombák beszakították az egyik medernyílás áthi-daló szerkezetét, amely a folyóba zuhant és alátámasztópillérét is magával rántotta. A vasúti forgalmat be kellettszüntetni. A híd megmaradt részeit 1944. október 9.-énfelrobbantották és ezt a jellegzetesen szép, patinás épít-ményt eltüntették a föld színérõl.

A vasúti híd roncsai mellett, attól 20 m-re észak feléideiglenes szerkezetet építettek és 1944. november 12.-én helyreállították a vasúti összeköttetést Szeged és Új-szeged között. A szegedi provizórikus Tisza-híd egyedü-lálló nemcsak azért, mert két évig ez volt Szeged állan-dó átkelési lehetõsége, hanem azért is, mert a vasúti híd,melyet pótolt, nem épült újjá. Hatalmas feladat volt aháborús pusztítások után a roncskiemelés, érdekes, hogySzegeden a híd roncsait véglegesen csak 1964-ben távo-lították el.

NapjainkbanAz újszegedi oldalon megõrizték és helyreállították

a hídfõt. Ezen a régi hídfõn helyezték el azt az emléktá-blát, melyen a híd létét és pusztulását megörökítették. ATisza jobbpartján semmi sem utal a néhai hídra. Anyolcnyílású vasúti híd tervei, képei és egyéb emléktár-gyai bekerültek a Közlekedési Múzeumba, hogy tovább-ra is szolgálhassák a jövõ mérnök generáció okulását, segy monográfiaszerû tanulmány is hasznos a továbbikutatásokhoz.

KöszönetnyilvánításA dolgozat elkészüléséért Brlás Pál konzulensemnek

mondok köszönetet.

36

A fõtartók nézeti és metszeti ábrázolása

A lebombázott híd

37

A felszíni és felszín alatti vizek terhelésében jelentõshányadot képvisel a kommunális szennyvíz. A csatorná-zatlan lakóterületeken az egyedi szennyvízelhelyezéshagyományos, elszikkasztásos módja is jelentõs terhe-lést okozhat. Összhangban a Víz Keretirányelvvel, azelkövetkezõ évek és évtizedek fontos feladata a telepü-lések gazdaságos csatornázási, szennyvíztisztítási fej-lesztéseinek folytatása, a szennyezések megállítása ésmegelõzése.

Szakdolgozatomban bemutatom azt, hogy mit jelentországunk Európai Uniós csatlakozása a hazai települé-sek szennyvízgazdálkodása szempontjából, milyen köte-lezettségeket kell teljesítenünk.

Munkám során – a Környezetvédelmi és VízügyiMinisztérium Fejlesztési Igazgatóságán, mint a Kör-nyezet és Energia Operatív Program KözremûködõSzervezeténél – lehetõségem nyílt tapasztalatokat sze-rezni a pályáztató és támogató intézményrendszer mû-ködését illetõen, valamint a megvalósításra váró, illetvea fejlesztés szakaszában álló tervekkel kapcsolatban.Dolgozatomban elsõsorban ezeket a tapasztalataimat is-mertetem, valamint az EU támogató politikáját és az eztleképezõ hazai intézményrendszert mutatom be, nagyhangsúlyt helyezve az általam egyik leglényegesebbszempontként kiemelhetõ mûszaki-gazdasági fenntart-hatóság témakörére.

Az EU, a csatlakozó országok számára – közöttükMagyarország számára is –, vissza nem térítendõ támo-gatást nyújt a környezetvédelem területén is. Azonban

látnunk kell, hogy ezt a támogatást nem azért kapjuk,hogy egyéni céljainkat valósítsuk meg és a korábbi, ha-zai források elosztási gyakorlatát követve fordítsuk aforrásokat arra, amire mi akarjuk, hanem egy nagyongondosan, évtizedek alatt elõkészített közösségi irány-vonal mentén – illeszkedve a többi tagország elvárásai-hoz és lehetõségeihez – biztosítsuk a környezet védel-mét és tegyünk vizeink – Európa vizeinek – jó karba he-lyezéséért.

Ebbõl a tekintetbõl nézve, nagyon szomorúnak tar-tom, hogy a „szakma” képtelen kontrollt gyakorolni afejlesztések elõkészítésében és lebonyolításában résztve-võ és a mûszaki-gazdasági tervezésért felelõs cégek fe-lett, amelyek szûklátókörûen mindössze a támogatásiszerzõdés és a megvalósításra vonatkozó közbeszerzésieljárás megindításáig terveznek, és a saját felelõsségüketis csak ezen pontokig értelmezik.

Másrészrõl pedig kritikával illetem a támogatások el-és felosztására kiépült intézményrendszert is, több szem-pontot és javaslatot is megjelölve.

Teszem mindezt azért, hogy felhívjam arra a szak-ma – mûszaki, gazdasági, jogi, elõkészítõ, megvalósí-tó és ellenõrzõ feladatkörben tevékenykedõ – képvise-lõinek figyelmét, hogy csak a szakmai irányelveknekmegfelelõ, és hosszú távon is bizonyítottan gazdasá-gosan üzemeltethetõ létesítmény megvalósítása lehetaz, amely mind a díjfizetõ és a terheket viselõ lakos-ság, mind pedig a környezet számára is optimális meg-oldást kínál.

A szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás helyzete magyarországon az unióscsatlakozás tükrében*

BALLA KRISZTIÁN

* A 2009. évi Sajó Elemér diplomamunka pályázaton szakközépiskolai kategóriában dícséretben részesült diplomamunka kivonata.

38

A pályázatom címe is érzékelteti, hogy az emberek ésaz élõlények számára mennyire fontos a víz, beveze-tésképpen ennek fontosságáról írtam. Az ember, amitivóvízként használ, mind édes-víz, és ezen vízkészletek – azúgynevezett iható édesvíz, afolyók és édesvizû tavakvízkészlete és a felszín alattivízkészlet csupán mintegy 0,6százalék – csekély számban ta-lálhatók meg a Földön. Éppezért is kell óvnunk, tisztíta-nunk a vizet!

A vízellátás krónikájának kezdete egészen a Kr. u.évszázadokra tehetõ, már akkor egészen fejlett vízellá-tással rendelkeztek és napjainkig komoly fejlesztések kö-vették ezt.

A vízellátáson kívül a csatornázás és szennyvíztisztí-tás témakörét dolgoztam ki még pályázatomban.

Élõvizeink szennyezettsége a világ minden táján je-lentõs környezetvédelmi problémát jelent. A fõ szennye-zõ források az ipar, a mezõgazdaság, valamint a lakos-

ság. Élõvizeink védelme érdekében az elsõsorban alkal-mazott technológia a szennyvíztisztítás, amelynek fõ cél-ja a szennyezõanyagok környezetbe kerülésének meg-

akadályozása, és a szennyezõanyagok oly mértékû eltávolí-tása, hogy a vízben maradtszennyezõdéseket, a természe-

tes víz öntisztulása képes legyenlebontani.

Minden olyan emberi te-vékenység vízszennyezéshezvezet, ami a víz kémiai, fizi-

kai, biológiai illetve természe-tes minõségét jelentõs mértékben ( károsan ) megvál-toztatja. Pályázatomban részletesen bemutattam a 3 fõszennyvíztisztítási eljárást: a mechanikait, a kémiait,és a biológiait. Befejezésként személyes tapasztalatai-mat osztottam meg a szennyvíztisztítással és az ivóví-zellátással kapcsolatban. Tanulmányi szemléken tettlátogatásaim – a szennyvíztisztító telepeken és ivóvízcélú tározóknál – fontosak voltak, hisz az elméletbentanultakat gyakorlatban is láthattam megvalósulni.

Víz nélkül nincs élet!

CSORBAI ADRIENN

* A 2009. évi Sajó Elemér diplomamunka pályázaton szakközépiskolai kategóriában dícséretben részesült diplomamunka kivonata.

39

Több évtizede tapasztaltuk, hogy dr. Scheuer Gyula jó-formán minden évben újabb és újabb kontinens valamelyországában választ ki egy-egy kutatási területet. Igengyakran a publikációt megelõzõen mindig nagy érdeklõ-déssel kísért elõadáson is beszámolt az általunk sokszorjóformán teljesen ismeretlen területen végzett kutatásá-nak eredményérõl. A sok munkájából most öt, talán alegjelentõsebbnek ítélt tanulmányát választotta ki (Kína,Szlovákia, Etiópia, Dzsibuti, Dél-Tibet). Az így összeál-lított gyûjtemény bevezetõjében szerzõ hangsúlyozza,hogy az utóbbi években megjelent külföldi közleménye-it azért állította össze, mert bizonyítani akarja, hogy a hi-drotermák, ásványvizek és kiválásaik szoros kapcsolat-ban vannak az aktív lemeztektonikai folyamatokkal. Ha-sonló megállapításra jutott a Kárpát-medence vizsgálata-kor is, de annak csak a szlovákiai terület egy részévelfoglalkozott a jelenlegi összeállításban.

Azért is nagyon lényegesnek tartjuk e kötet összeállí-tását, mert a már közölt és megjelent tanulmányainaknagy részébõl hiányoznak a nagyon szemléletes színesképek, amelyek tökéletesen visszaadják a forrásmészkö-vek formáit és szépségét. Ezt a hiányt a jelenlegi össze-állítás pótolja. A kötet áttanulmányozása után megálla-píthatjuk, hogy a geotudományok teljes körét érintõ fel-dolgozást vettük kézbe, ezért is minden bizonnyal kedve-zõ fogadtatásban részesül.

A szerzõ munkáját sokan segítették, amiért köszöne-tét fejezte ki mindazoknak (Szentirmai Éva és Alexander,Cossuta Mártonné, Pentelényi Antal, dr. Vitális György,dr. Vágás István, dr. Bartha András), akik a kötet össze-állításában, bírálattal, tanácsokkal, vizsgálatokkal segít-séget nyújtottak és már a korábbi közlemények megjele-nését támogatták.

A bevezetõ után az elsõ legnagyobb országban Kíná-ban „A mészképzõ karsztos hévizek” nagy csoportja tá-rul fel elõttünk. Közelebbrõl a DNy-Kínai Yunnan tarto-mány jelentõs karsztos formakincsét, a mésztufát és aforrásmészkõvet csodálhatjuk meg a 14 mellékelt színesképen. A források száma a kétszázat is eléri, de azért isjelentõs, ez a terület, mert ez Kína legnagyobb és leg-szebb forrásvízi mészkõ elõfordulása. A vizsgált hévíz-csoport a Diqingi Tibeti Autonom területen helyezkedikel, a forrásterület már a Kelet-Tibet-i hegyvidékhez kap-csolódik és egy szép kép szemlélteti, hogy a vizsgált te-rület a magashegységi karszt havas csúcsai alatt fekszik.A jégkorszaki gleccservájta mély völgyek pedig a forrás-terület mellett nyomozhatók.

A források tavakat alkotnak és a túlfolyásuk után kez-dõdnek a mészkiválások, majd a meredekebb szakaszo-kon erõteljesek lesznek vízkémiailag a mélykarsztos kal-cium-magnézium-hidrogén-karbonátos ásványvizek cso-portjába tartozó forrásokat erõsen gyûrt és mélyrehatótöréses tektonika hozta létre. A kaszkádos forrásvízimészkõ a lemeztektonikával szorosan összefüggõ jelen-ség. A vizsgált területen kettõs karsztvíz forgalom alakultki, a hideg és a mély karszthoz tartozó hévizeké. Úgy lát-szik, hogy a vizsgált mészképzõ források lemeztektoni-kailag az indiai-kelet-ázsiai lelmezrészek ütközési zóná-jában alakultak ki, ahol a gyakori földrengések ma is azaktív lemezmozgásokat bizonyítják.

A szöveges részt nem csak itt, hanem minden új fejezettárgyalását a legjelentõsebb irodalom egészíti ki. Ezt köve-tik oldalanként két kitûnõen szerkesztett 14 db. színes kép.

Európából csak Szlovákiát, illetve ott is csak a Szepes-váralja környéki kúpképzõ szénsavas karsztos ásvány-vizeket mutatja be a kötet, igaz a Felvidékrõl is igen soklenne a mondanivaló, amit nem csak a terjedelmes szö-veg, hanem a számos képanyag is alátámaszt.

Ez az itteni karsztos ásványvizek különleges kúpképzõ-dése egyedi jelenség, ehhez hasonló csak az USA-ban ésOlaszországban található. Ezek a források minden bi-zonnyal a nagy mélységben olyan nagy szénsav tartalmúkarsztosodott mészkõvel vannak kapcsolatban, ahol a mész-ben gazdag ásványvizek keletkeznek, majd a felszínre lép-ve azonnal megkezdõdik a mészkõkúp képzõdése. Az ilyenjellegû képzõdmények ismert külföldi és hazai elõfordulá-sairól igen jó áttekintést kapunk a tanulmány elsõ részében.

A szlovákiai recens forráskúpképzõ ásványvíz forrá-sokkal már több száz éves leírások, ismertetések is fog-lalkoznak. Wernher György eperjesi és sárosi várkapi-tány 1547-ben megjelent munkájában már a Szepesség-ben „kõképzõ” forrásokról ír, s közülük kiemeli azt a for-rást, amely tavat alkot, bõséges a vize és a belédobott fátúgy bevonja kõzettel, mintha kérge lenne, sõt olyan for-rásokat is említ, amelyek halmot alkotnak (szerzõ). A 19.és a 20. században különbözõ elnevezéseket használtak,így kúpok, halmok, forrásdomb, forrásmészkõ.

A triász idõszaki karbonátos kõzetbõl származó kúp-képzõ forrásokat vette számba Franko O. et al. A forrá-sok összes ásványi anyag tartalma általában 3000–4000mg/l közötti, de néhány kisebb és nagyobb érték is elõ-fordul. Érdekes, hogy a szepesváraljai hideg források7200 mg/l értékkel szerepelnek. A legtöbb forrást és kör-nyékét áttekintõ térképek ábrázolják.

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK

Három földrész jellegzetes forrásmészkõ-elõfordulás kapcsolata a lemeztektonikával: Scheuer Gyula cikkgyûjteménye vízföldtani tanulságai*

DR. DOBOS IRMA

*Scheuer Gy. Forrásmészkövek és a lemeztektonika. I. Cikkgyûjtemény. Budapest, 2009. A/4 formátum. Összefûzve.

40

A feldolgozáshoz hat forráshelyet és nyolc mészkõ-kúpot vizsgál meg a szerzõ. A legjelentõsebb forráskú-pok képzõdése a pliocénben és a negyedidõszakban zaj-lott le. A hideg szénsavas források ma már általában kishozamúak, de a felszín alatti üregképzõdés még ma istart és inkább helyi jelentõségûek. A források É-D-i és K-Ny-i törések mellett lépnek a felszínre, és ahol ezek talál-koznak, ott képzõdtek a legtekintélyesebb forráskúpok.Közülük kiemelkedik óriási méretével (l,0 km2 területûés 60 m vastagságú) a Zsigrai-kúp.

A nagy szénsavtartalmú források kilépése igen gya-kran buborék képzõdéssel jár együtt és a gyors mészkép-zõdés következtében betemetõdnek és a megszilárdultmészkõ azután hólyagos, buborékfoltos lesz. A megvizs-gált források legtöbbje nagy nátrium és szulfát tartalmúkalcium-magnézium-alkali-hidrogén-karbonátos, ritkánsok kalciummal nátrium-kloridos-hidrogén-karbonátoshideg, szénsavas 10–12 °C hõmérsékletû ásványvíz. Aszöveges részt irodalomjegyzék és 26 db. kitûnõ színesfénykép egészíti ki.

Afrika egyik feldolgozásra kívánkozó területét Etiópiá-nak az Afar mélyföld északi részén -128 m-en kialakultDanakil depressziót választotta ki a szerzõ. A hidrogeo-lógiai szempontból is különleges ez a tájegység, amelycsak ezen az árokrendszeren belül alakult ki. A különbö-zõ genetikájú, mélységû, nagyságú és kémiai összetételûtavak sorozata található itt. A hidrotermás tevékenységnyomán nem mindennapi színekben gazdag sókiválásokkeletkeztek és keletkeznek még ma is.

Az Afrera-tó környezete erõsen tektonizált. Legjel-legzetesebb az ÉNy-DK-i csapásirányú és a feltételezhe-tõ erre merõleges hegységszerkezeti törések. Ezek azu-tán elõsegítették a feláramló pályák kialakulását, s a vul-kánossághoz kapcsolódóan a nátrium-kloridos hidroter-

mák kialakulását. A kiválások a hófehértõl, az élénk sár-ga, a smaragdzöldön keresztûl a mély vörösig mind meg-találhatók. A hidrotermák nátrium és klorid mellett kal-ciumot, magnéziumot és jelentõs mennyiségû vasat is,hidrogén-karbonátot és kovasavat viszont jóformán aligtartalmaznak. A nyomelemek közül a cink, az alumíni-um, a réz, a stroncium, a bór és a lítium mutatható ki.

A rendkívül változatos, hatféle formájú sóképzõdés afiatal negyedidõszakra korlátozódik és ezen belül háromkiválási generáció alakult ki. A harmadik kiválási gener-ációt a színgazdag, jelenleg képzõdõ kiválások képvise-lik. A tanulmányt 30 db. csodálatosan szép színes képzárja be.

A következõ tanulmány az Afar mélyvölgy délkeletirészén Dzsibutit tárgyalja, ahol hidrotermák hatására kü-lönleges kiválások keletkeztek. Ezek közül említésreméltók az Abbe-tó keleti partján található hatalmas mére-tû mészkõtornyok, amelyek egykor a szublakusztris ere-detû hidrotermákból képzõdtek A másik jelentõs elõfor-dulás az Asszal-tavi só-, gipsz- és mészkiválások a forróés arid klímájú területen. A kiválások keletkezéséheznagymértékben hozzájárul a mûködõ és a nem mûködõvulkáni tevékenység és ezzel összefüggésben a süllye-dés, a beszakadás és a tágulásos szerkezeti mozgások. Afelszínen a negyedidõszakban keletkezett vulkáni és üle-dékes kõzeteket találjuk. Ez a depresszió az Afar mély-föld egyik leghatalmasabb geotermális körzete.A szerke-zeti vizsgálatok szerint három lemez (núbiai, szomáli,arábiai) sarokpontja jelöli meg az ország helyzetét. Aföldtörténeti eseménysorok alakították, módosították azitteni paleo-vízföldtani adottságokat és a felszín alatti pa-leo-vízforgalmat.

Az Asszal-tavi vízmintát az elemzés sóban túltelítettvíznek minõsítette. A nátrium-klorid mellett jelentõs meny-

1. ábra. Térkép a kutatási helyekrõl. Jelmagyarázat: 1. Yunnan tartomány, 2. Szepesváralja, 3. Danakil, 4. Dzsibuti, 5. Délnyugat-Tibet.

41

nyiségben van benne magnézium, mangán és vas, az ani-onok közül a szulfát. A hidrogén-karbonát itt is hiányzik.

A vízutánpótlódás minden bizonnyal a tengerbõl tör-ténik, mivel ez a terület 157 m-rel mélyebben fekszik,mint a tenger, ugyanakkor a nagy mélységû áramlási pá-lyák is szerepet játszhattak, a mélykarszttal is kapcsolat-ba kerülhettek. Ezt a paleo-tóban képzõdött tavi mészkõbizonyítja.

A vízkörforgalomban bekövetkezett egymást váltókarbonátos, szulfátos, nátrium-kloridos változások leg-fõbb indítékát az idõszakos vulkáni mûködésnek lehettulajdonítani. A kiszáradt depressziókban a ma is mûkö-dõ sós hévízforrások az egykori mélységi vizek jelentõsszerepére utalnak. Az üledékképzõdés a felsõ-pleiszto-cén és az alsó-holocén között igen jelentõs volt a süllye-dék-területeken is. A holocén második felében olyanmozgások következtek be, amelyek hatására megváltoz-tak a felszín alatti vízáramlások és helyettük új feláram-lási pályák mentén jöttek a felszínre a hévforrások. Kü-lönbözõ jellegû gõzök, gázok a bazaltból lépnek a fel-színre, gipsz és travertínó képzõdése is megfigyelhetõ.Olyan paleo-tó is akadt, ahol mésziszap, homok és kong-lomerátum halmozódott fel. A karbonátos kõzeteknélnem csak a szénsavas, hanem s kénsavas és a sósavas ol-dási, folyamatok is lejátszódhatnak.

Az Abbe-tó kisebb része Djibutihoz, a nagyobb részepedig Etiópiához tartozik. Viszonylag rövid idõ alatt(1955-2009) egynegyedére csökkent a tó területe és acsökkenés napjainkban is tovább tart. Különlegessége az1955-ös tó határán a sok rendkívül magas mészkõtorony.A korábbi kutatások rögzíteni tudták a tó egykori kiterje-dését, a vízszint magasságát. Az Abbe-tó vize nátrium-kloridos, szulfátos, míg a forrás sok kalciumot tartalma-zó nátrium-kloridos hévíz Mind a tó, mind a forrás igensok nyomelemet tartalmaz, közülük kiemelkedik a bór, astroncium és a lítium. Az Asszal- és az Abbe-tó vize kü-lönbözõ, egyedül a klorid- és a szulfát-tartalomban azo-nosak. A különbségek mindenképpen a vulkánossággallehetnek kapcsolatosak.

Az egykori hidrotermákból olyan változatos kiválá-sok jöttek létre, hogy azokat magasság, egyedi formák,csoportos kiválások szerint is osztályozzák. Megfigyelésszerint a kiválások egy jó része nem csak hévforrások-ból, hanem gázból és gõzbõl csapódtak ki, a mai forrá-sokból azonban már nem képzõdhet mészkõ. A területtektonikai viszonyainak ismeretében a hévforrások kép-zõdése, a karsztosodás folyamata nyomon követhetõ, sásványi anyagokban dúsulva a felszínre lépve mészkép-zõvé válik.

A szöveges részt kiegészítõ 18 és 31 db. képanyagbanmûködõ és kialudt vulkáni képek, sós hévforrások, gip-szes-meszes lerakódások, partmenti, öbölmenti sókiválá-sok, mészkõtornyok, ikertornyok, toronycsoportok,ágas-bogas, csöves, üreges szerkezetû formák láthatók,

A kötet utolsó része „A délnyugat tibeti (Kína) mész-képzõ karsztos hévforrások vizsgálata és kapcsolatuk alemeztektonikai folyamatokkal” c. tanulmány. A már ko-

rábban is kutatást végzett a szerzõ ezen a területen, deazt újabb vizsgálati eredményekkel egészítette ki a tibe-tiek szent hegyétõl, a Kajlastól délre feltörõ Tirtapuri ésManaszarovar-i hévforrásokkal. A szent hegy alatt mint-egy 2000 km hosszú árokrendszer, alakult ki, amelymellett felszínre lépnek a mészképzõ források, a hidro-termás tevékenységet pedig a gejzírmezõk jelzik. Ezt azárokrendszert az indiai és a kelet-ázsiai lemezek ütközé-si helyének tekintik a kutatók. A vizsgált területen a pa-leozoikumtól jóformán a teljes földtörténet képzõdmé-nyei nyomozhatók. A tirtapuri mai közel 100 °C forrá-sok egy részét foglalták és fürdõbe vezetik. Környeze-tükben mészkiválás jelenik meg, a völgyi medencébentöbb m vastag mészkõ-plató, sok helyen pedig csak mé-sziszap képzõdött. A völgy magasabb részein feltehetõ-en a felsõ-pleisztocénben is képzõdtek mészkövek és el-különíthetõk a paleo-hévforrásokból képzõdött 1–1,5 mmagasságú vörös vasas kúpok és oszlopok A likacsosmészkövek a víz gázosságával függnek össze. A mész-képzõ hévforrások sok alkáliát tartalmazó kalcium-mag-nézium-hidrogén-karbonátos szulfátos termálkarsztvíz,amely nyomelemekben is gazdag, különösen bór, litium,stroncium, bárium és rubidium jelentkezett nagyobbmennyiségben.

A Manaszaróvár-tónál fakadó források részben fe-nék-(szökevény-?) források alakjában, részben a folyóalacsony árterületén lépnek a felszínre. A források egyrésze a folyó vízállásától függõen idõszakosan száraz-ra kerül. A hévizet két fürdõben hasznosítják. A ke-mény mészkõ-kiválások egy része a kisebb, másik ré-sze pedig jelentõs nagyságú kúpok közzé tartozik. Amészkõplató kb. 300 m hosszú, 150–200 m széles Aforrásvíz alkáli-hidrogén-karbonátos és kloridos, jelen-tõs szulfát-tartalommal. A nyomelemek közül igen soka bór, a lítium, az arzén, a stroncium, a rubídium és acézium. Ma már mészkõ nem képzõdik, helyette a for-rások környezetében nátrium-karbonát kéreg-kiválásfigyelhetõ meg.

Minden bizonnyal a lemeztektonikai folyamatok kö-vetkeztében változott meg a vízáramlási pálya és ennekkövetkeztében a víz kémiai összetétele. Az indiai-kelet-ázsiai lemezek ütközési zónájában kialakult recens hévi-zes karsztosodásának felszíni megnyilvánulási formái ésa nyomelemek jelentõs mennyisége a vizekben a lemez-tektonikai folyamatokkal állnak kapcsolatban.

A Tirtapuri forrásmészkõ területrõl 10 nagyon szépszínes képet mutat be a kötet. A Kajlas szenthegy északioldaláról, a mészképzõ hévforrások völgyérõl, a képzõdõmészkõplatóról, a kaszkádos és a vörös, vasas mészkivá-lásról kapunk bemutatást.

A Manaszarovar-i forrásmészkõ területrõl a tó, a für-dõ, az ártéri források, a nátrium-karbonát-kiválás, a folyómentén mészkõfeltárás látható a 8 db. szép színes képen.

A nagy gonddal összeállított 181 oldalas kötet az is-meretterjesztésen kívül az oktatásban is hasznos lenne ésmegérdemelné a nyomdai kivitelt, mert ebben a formá-ban csak nagyon kevés érdeklõdõhöz lehet eljuttatni.

42

A Magyar Hidrológiai Társaság Mezõgazdasági Vízgaz-dálkodási Szakosztálya, Árvízvédelmi és BelvízvédelmiSzakosztálya, valamint a MAE Növénytermesztési Tár-saság Mezõgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya2009. január 29.-i közös elõadóülésén, továbbá a HaladóErõk Fóruma 2010. április 13.-i rendezvényén „Éghajlat-változás és mezõgazdasági vízgazdálkodás” címmel elõ-adást tartottam. Az alábbiakban ezek rövidített, összefog-laló jellegû változatát közlöm.

1. Az éghajlatváltozásra a mezõgazdaság és a vízgaz-dálkodás egyaránt nagyon érzékeny (Antal 1987, Alföldi –Starosolszky – Várallyay 1994, Orlóci 1994, Vermes 1995,Kiss 2009). Ennélfogva e két ágazat „átfedésével” kialaku-ló közös szakterületen (1. ábra), vagyis a mezõgazdaságivízgazdálkodás (vízrendezés, öntözés stb.) terén, az éghaj-latváltozás kitüntetett fontosságú kérdésként kezelendõ.

2. A 19. század vége óta globális méretekben és Kö-zép-Európában is – rövidebb-hosszabb lehûlési periódu-sokkal tarkítva – egyre melegebbé vált az éghajlat (Dunkel1998). A fölmelegedés okát az éghajlatkutatók mértékadótöbbsége az üvegházhatású gázok koncentrációjának kü-lönféle emberi tevékenységekre visszavezethetõ növeke-désében véli fölfedezni. Figyelemre méltó, hogy amikorezek az emberi tevékenységek és hatásaik (légszennyezés,a földhasználat módosulása stb.) még nem voltak a mosta-nihoz hasonló mértékûek, valamilyen természetes oknálfogva akkor is kialakultak nagyon meleg idõszakok, pl.Közép-Európában legutóbb a 18. század végén, illetve a19. század elején (Voykowitsh 1994, Domokos 1995). Ha afölmelegedést okozó emberi tevékenységeket nem sikerülbelátható idõn belül visszafogni, akkor Földünk légköre a21. században több fokkal is melegebbé válhat, s ez drasz-tikus változásokhoz vezetne a hidrológiai körfolyamatban,ennek pedig súlyos következményei lennének a mezõgaz-daságban és a vízgazdálkodásban.

3. A légkör fölmelegedése a lehetséges párolgás nö-vekedése miatt önmagában is hátrányos következménytjelent a mezõgazdasági vízgazdálkodás terén, ráadásul acsapadékviszonyok is bizonyos változáson mennek át.Magyarországon az évi középhõmérséklet a 20. századeleje óta növekvõ, az évi csapadékösszeg viszont csök-kenõ tendenciát mutat (Bihari et al. 2006, OMSZ 2008).Az évszakos csapadéktrendek – a nyár kivételével, ami-kor némi növekedés látszik – ugyancsak csökkenõ irány-zatúak. A Kárpát-medencében az éghajlati modellvizsgá-latok eddigi eredményei szerint – a következõ néhányévtizedben – a téli félév csapadékösszege valószínûlegvalamelyest növekedni, a nyári félévi viszont csökkennifog, miközben megnõ a rövid idejû nagycsapadékok va-lószínûsége, s hosszabb csapadékszegény idõszakokraszámíthatunk (Bartholy 2006, Láng – Csete – Jolánkai2007, Nováky 2007).

4. Az éghajlati és idõjárási viszonyok váltakozását amezõgazdasági vízgazdálkodás szempontjából az egyesmeteorológiai elemek adatsoránál érzékletesebben feje-zik ki a különféle összetett mutatók. Az idõszaki víz-többletet pl. jól tükrözi a belvízzel elöntött terület éven-kénti nagysága. Ez Magyarországon igen tág határok:nulla és 600 000 hektár között ingadozik (Pálfai2007a). Az 1931-tõl elõállított elöntési adatsor határo-zott egyirányú trendet nem mutat. Az 1940–42. évi ki-ugró értékeket a kétségtelenül szélsõséges hidrológiaiállapotok mellett a vízrendezés akkori alacsonyabbszínvonala is magyarázza. A belvízzel elöntött terüle-tekben tendenciaszerû változás a jövõben sem valószí-nû, mert az éghajlatváltozással járó hatások (enyhébb,de csapadékosabb telek, szárazabb nyarak) nagyjábólkiegyenlítik majd egymást, viszont a rövidebb idejû, derendkívül heves, felhõszakadás-szerû csapadékok gya-koribbá válása növelni fogja a belvizeket. Ezért a bel-

Éghajlatváltozás és mezõgazdasági vízgazdálkodás

DR. PÁLFAI IMRE

1. ábra. Az éghajlatváltozás és a mezõgazdasági vízgazdálkodás kapcsolata

43

vízproblémák kezelése, a károk megelõzése, illetve el-hárítása továbbra is fontos feladatunk marad. Megnõ ajelentõsége a belvízhasznosításnak, amelynek lehetõsé-geit érdemes volna jobban kihasználni (pl. a legelõgaz-dálkodás és a halastó-gazdálkodás terén), ezáltal bizo-nyos megtakarítás érhetõ el az élõvíz- és az energiafel-használásban.

5. A növénytermesztést gátló vízhiánynak egyik jómutatója az általunk konstruált Aszályindex, amely amezõgazdasági év hõmérsékleti és csapadékviszonyait,valamint a talajvízhelyzetet egyetlen számértékkel feje-zi ki. Az Aszályindex országos átlagának 1931-tõl meg-határozott adatsora a nagy ingadozás mellett mérsékel-ten növekvõ trendet jelez (Pálfai 2007a, 2007b), bár azeddigi legerõsebb aszálynak még mindig az 1952. évittarthatjuk. Az index 5,0 feletti országos értékei egyre sú-lyosabb aszályra utalnak. Az éghajlatváltozással bekö-vetkezõ nagyobb párolgási veszteségek és a nyári csapa-

dék csökkenése, illetve a száraz idõszak hosszának nö-vekedése, az aszályok erõsségének és gyakoriságánaknövekedését eredményezné a 21. században (Nováky2005, Pálfai 2007b). Éppen ezért fontosabbá válnak anedvességmegõrzõ agrotechnikai eljárások és az öntö-zés is (Cselõtei 1993, Vermes 2006, Láng – Csete – Jolánkai 2007).

6. Ha a belvízzel elöntött terület és az Aszályindexéves értékeit „összeadjuk”, olyan mutatószámot kapunk,amely az adott év vízháztartási szélsõségességét a mezõ-gazdaság szempontjából elég jól kifejezi. E mutató 1931-tõl ábrázolt adatsora (és a tízéves átkaroló átlagok görbé-je) az utóbbi 20–25 évben mérsékelt növekedést mutat (2. ábra). E tendencia további folytatódására számítha-tunk, ha az elõrejelzett, a szélsõséges hidrológiai helyze-tek kialakulását elõsegítõ éghajlatváltozás bekövetkezik.

7. Visszatérve az aszályok idõbeli változásának kér-désére, igen tanulságos az is, hogy az utóbbi 300 évben

2. ábra. A vízháztartási szélsõség (VISZ) éves adatai Magyarországon 1931–2008között és a tízéves átkaroló átlagok

3. ábra. Az aszályok relatív gyakoriságának alakulása a Kárpát medencében az utóbbi 300 évben

44

– kb. 30 éves idõszakokra bontva – mennyire változato-san alakult az aszályok relatív gyakorisága és erõssége(3. ábra). A kibontakozóban lévõ éghajlatváltozásra utalés figyelmeztetõ jel, hogy a súlyos és rendkívül súlyosaszályok gyakorisága éppen a vizsgált 300 év utolsó sza-kaszában, vagyis 1983–2009 között volt a legnagyobb:közel 30%-os!

8. Az idõbeli változások mellett röviden utalnunk kella belvizek és az aszályok területi eloszlására is. Köztu-dott, hogy a belvízprobléma elsõsorban az Alföld problé-mája, de az Alföld egyes tájegységeinek belvízi veszé-lyeztetettsége igen különbözõ (Pálfai 2007a). Ebbõl kö-vetkezõen a belvízrendezési és belvízvédekezési felada-tok ellátása területileg differenciált ráfordítást és támoga-tást igényel.

9. Az aszály ugyancsak alföldi sajátosság, bár rend-szerint mérsékeltebb formában Magyarország más terü-letein is kialakul (Pálfai 2007a). A legaszályosabb zóná-ban, az ország mezõgazdaságilag mûvelt területének kb.egyharmadán, az öntözés nélküli növénytermesztés többnövénykultúrában igen nagy kockázattal jár. Az elõre-jelzett éghajlatváltozás hatására az erõsebb aszályossá-gú kategóriákhoz nagyobb terület fog tartozni, a lega-szályosabb zóna kiterjedése hazánk termõterületének fe-lét is elérheti (4. ábra). Mindezért megnõ a nedvesség-megõrzõ agrotechnika alkalmazásának és az öntözés fej-lesztésének jelentõsége, amelyekre az 5. pontban márutaltunk.

IRODALOMAlföldi L. – Starosolszky Ö. – Várallyay Gy. (1994): Az aszály jelenség hi-

drológiai vonatkozásai Magyarországon. In: Éghajlat, idõjárás, aszály.I. Az idõjárás változékonysága és hidrológiai vonatkozásai (szerk.:Cselõtei L. – Harnos Zs.). MTAAszály Bizottság, Budapest, 105–129.

Antal E. (1987): Éghajlatváltozás, aszály, mezõgazdaság. A Ma-gyar Agrártudományi Egyesület Csongrád megyei Szervezete

által „Az aszálykárok mérséklésének távlati stratégiája” téma-körben szervezett szakértõi értekezlet, Szeged.

Bartholy J. (2006): A globális éghajlatváltozás valószínûsíthetõ klima-tikus következményei Magyarországon. „AGRO-21” Füzetek, 48.szám, 12 – 18.

Bihari Z. – Lakatos M. – Mika J. – Szalai S. – Szentimrey T. (2006): Ha-zánk éghajlatának néhány jellemzõje az 1956 – 2005 idõszakban,kitekintéssel a globális tendenciákra. Légkör, 51. évf., Különszám,24 – 28.

Cselõtei L. (1993): Az aszályról: változó helyzetünk, lehetõségeink, fela-dataink. In: Aszály 1983 (szerk.: Baráth Cs.-né – Gyõrffy B. – Har-nos Zs.). OTKA támogatással készült kiadvány, Budapest, 159–170.

Domokos M. (1995): Ismereteink az esetleges éghajlatváltozásról és an-nak hidrológiai-vízgazdálkodási következményeirõl. VITUKI 62.,Budapest, 136 p.

Dunkel Z., szerk. (1998): Az éghajlatváltozás és következményei. Me-teorológiai Tudományos Napok ’97. Országos Meteorológiai Szol-gálat, Budapest, 289 p.

Kiss J. (2009): Klímaváltozás és mezõgazdaság: tettes és áldozat, vagynyertes. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2009. november 17.(elõadásvázlat).

Láng I. – Csete L. – Jolánkai M., szerk.: (2007): A globális klímavál-tozás: hazai hatások és válaszok. A VAHAVA jelentés. SzaktudásKiadó Ház, Budapest, 230 p. + Melléklet.

Nováky B. (2005): Hogyan tovább aszály? „AGRO-21” Füzetek, 40.szám, 106–119.

Nováky B. (2007): Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testüle-tének jelentése az Éghajlatváltozás várható következményeirõl.„KLÍMA-21” Füzetek, 50. szám, 6–11.

OMSZ (2008): Magyarország néhány éghajlati jellemzõje a 2005–2007-es idõszakban. Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 16 p.

Orlóci I., szerk. (1994): Az éghajlatváltozás hatása a hidrológiai és víz-minõségi paraméterekre. VITUKI 59, Vízgazdálkodási Tudomá-nyos Kutató Rt., Budapest, 219 p.

Pálfai I. (2007a): Kistérségi vízgazdálkodás. Hidrológiai Tájékoztató,35–39.

Pálfai I. (2007b): Éghajlatváltozás és aszály. „KLÍMA-21” Füzetek,49. szám, 59–65.

Vermes L. (1995): Az esetleges éghajlatváltozás és a mezõgazdaság.Hidrológiai Közlöny, 75. évf., 2. szám, 101–105.

Vermes L. (2006): A nemzeti aszály stratégia. „AGRO-21” Füzetek, 48.szám, 30–33.

Voykowitsh, A. (1994): Methanemissionen und ihre Klimawirksamkeit.Gas und Wasserwirtschaft, 48/6. 190–195.

4. ábra. Magyarország aszályossági térképe egy lehetséges éghajlatváltozásföltételezésével

45

1. BevezetésA korábbi években több közleményben foglalkoztam akarsztvizekbõl kivált mésztufa elõfordulásokkal[Scheuer Gy. (1992, 2002a, 2002b, 2002c)]. Azokonbelül ismertetem az egyes kontinenseken és egyéb te-rületeken (pl. Karibi-szigetvilág) képzõdött legneveze-tesebb kiválásokat, amelyek rendszerint érdekes meg-jelenési formáikkal (mésztufagátak) és vízeséseikkelnemcsak jelentõs természeti értéket, hanem látványosturisztikai érdekességet is képviselnek.

A mésztufák helyszíni és szakirodalmi vizsgálataimés megfigyeléseim során a helyi karsztrendszerekre ésezekhez kapcsolódó karsztforrásokra, vízfolyásokra,kiválási folyamatokra megjelenés formáikra és tipizá-lásukra összpontosítottam a figyelmet. Ezért csak érin-tõlegesen foglalkoztam azokkal a nagy-átfogó földtanifolyamatokkal, amelyek létrehozták azokat a kar-sztrendszereket, amelyek karsztvizeibõl a mésztufákkicsapódtak. Ezért az utóbbi években a mésztufaképzõkarsztrendszerek és a lemeztektonikai folyamatok kö-zötti összefüggéseket vizsgáltam miután a mozgó ésmerev lemezek ütközési zónáihoz a legváltozatosabbhidrodinamikai rendszerek kapcsolódnak, és ezek vízki-lépéseihez számos esetben változatos típusú és kifejlõ-désû üledékek képzõdtek, amelyeknek egyik típusátképviselik a mésztufák. Mivel a mésztufák a karsztfor-rásokhoz kapcsolódó mészkiválások, ezért ezek a fel-szín alatti karsztosodásnak akkumulációs megnyilvá-nulás formái.

Ezért a mésztufa, olyan felszíni karsztos jelzõkõzet-nek tekinthetõ, amely egyértelmûen egy adott kar-sztrendszernek meglétét bizonyítja, amely aktívkarsztvíz forgalommal rendelkezik. Ezért ha a lemez-tektonikailag ütközési és mozgó zónákon belül fordul-nak elõ, bizonyítottnak tekinthetõ, hogy olyan kar-sztrendszerekhez kapcsolódnak, amelyek keletkezése éskialakulásuk a lemeztektonikai folyamatokkal állnakgenetikai kapcsolatban. Ennek alapján vizsgáltam azáltalam korábbi közleményeimben leírt legismertebbés legjelentõsebb mésztufa elõfordulások területi elhe-lyezkedését a Földön a rendelkezésre álló térképek ésszakirodalom alapján [Chamot-Rooke W. – Rabaute A.(2006), Diardini D. et al. (1999), Simkin T. et al.(1994), Teraoka Y. – Okumura K. (2007), Zhang W. Y.et al. (1983)].

Ezekbõl egyértelmûen megállapítható volt, hogy amésztufák jelentõs része olyan területeken helyezkedikel, amelyek a lemeztektonikai folyamatok ütközési zó-náiban az aktív mozgó területekhez kapcsolódnak. Ígymegállapítható volt, hogy a mésztufaképzõ karsztrend-szerek egy része a mozgó-aktív zónákkal áll összefüg-gésben, míg a másik részük a merev lemezek területeinhelyezkedik el. Ezért azok a karsztrendszerek, ame-

lyek a mozgó zónákhoz tartoznak, fejlõdésüket és kiala-kulásukat a lemeztektonikával összefüggõ fejlõdéstör-téneti folyamatsorok döntõen befolyásolták, mégpedigaz ütközésekkel összefüggõ feltorlódásos-térrövidülé-ses és kiemelkedéses tektonikai folyamatokhoz, mertezek biztosították azt a kõzettöredezettséget, amelyekaz oldásos karsztosodást alapvetõen elõsegítették éselõsegítik még napjainkban is és a felszín alatti meg-újuló karsztvíz körforgalmat meghatározott áramlásipályák mentén biztosítják.

A fent leírtak alapján lemeztektonikai szempontbólmegkülönböztethetõk a mozgó aktív zónákhoz kapcso-lódó karsztrendszerek és olyanok, amelyek a merev le-mezeken helyezkednek el. Ezért a mozgó lemezekhezkapcsolódó karsztrendszerek a lemeztektonikai folya-matokkal összefüggésben fejlõdnek. Addig a merev le-mezek karsztrendszereinek fejlõdését a földtani-víz-földtani adottságokból adódó helyi tényezõk befolyá-solta törvényszerûségek határozzák meg.

E közlemény összeállítása és megírása során azvolt a célom, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy akarsztok tanulmányozásánál és fejlõdésük vizsgálatá-nál ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogyvannak olyan karsztok nagy számban a Földön, ame-lyek keletkezése az alpi lemeztektonikai folyamatok-kal összefüggésben alakult ki. Továbbá, hogy ezekfejlõdésében ma is alapvetõ szerepet játszanak a moz-gó zónákon belüli folyamatok, aktív tektonikai moz-gásokkal, erõteljes szeizmicitással pl. Horvátország(Dinaridák).

A fentiekhez kapcsolódva miután hazánk is lemez-tektonikailag az aktív zónákon belül helyezkedik elezért a honi karsztrendszerek pl. mint a Mecsek, Du-nántúli-középhegység a Bükk és az Aggtelek környékekialakulását a Kárpát-medencében lezajló lemeztekto-nikai folyamatok hozták létre és mai fejlõdési szaka-szukat a felszín alatti karsztvíz körforgalommal a ne-gyedidõszaki aktív lemezek kompressziós erõhatásaiokozta emelkedések idézték elõ.

A jelen anyag összeállításánál felhasználtam mégBögli A. (1978) mésztufára vonatkozó anyagát. RoglièJ.-nek (1981) a Plitvice-i mésztufákról írt közleményétés Tóth L. – Mónus P. (2006) szerkesztésében megje-lent Kárpát-medence és környékének egykori földren-géseket ábrázoló térképét.

Az elõzõekben vázoltak alapján e közleménybenáttekintõen vizsgálom, a lemeztektonikai ütközési zó-nákban kialakult karsztrendszereket, melyekhez azegész Földre kiterjedõen jelentõs mésztufák kapcso-lódnak kontinensenkénti felsorolással.

A jelen anyag összeállítása során elsõsorban 2002-ben a Hidrológiai Tájékoztatóban megjelent publiká-ciómat vettem figyelembe.

A Föld lemeztektonikai folyamataihoz kapcsolódó karsztok legjelentõsebbmésztufa elõfordulásai

DR. SCHEUER GYULA

46

1. táblázat. A Föld lemeztektonikai folyamataihoz kapcsolódó karsztok legjelentõsebb mésztufa elõfordulásai

1. ábra. A Föld lemeztektonikai térképe Simkin T et al. (1994) tárgyalt mésztufa elõfordulások feltüntetésével1. Merev lemezek, 2. Mozgó aktív zónák, 3. Lemezmozgás irányok, 4. Tárgyalt mésztufa elõfordulások

(Megjegyzés: A mésztufák helyét és megnevezésüket az 1. táblázat tartalmazza)

47

2. A lemeztektonikai aktív ütközési zónákban kialakult legjelentõsebb mésztufaképzõ karsztok

ismertetéseTanulmányozva az egész világra kiterjedõ lemez-

tektonikai folyamatokat és ezen belül kialakult igenváltozatos típusú hidrodinamikai rendszereket megál-lapítható, hogy az aktív ütközési zónákban keletkezettkarsztrendszerek is igen jelentõs számban fordulnakelõ és végig követhetõk az ütközési zónák mentén a hi-deg, zord éghajlatú magashegységi vagy sarki terüle-tektõl kezdve egészen a trópusokig. A nagyszámú kar-sztrendszerbõl teljesen önkényesen jelen anyagban ki-válogattam azt a tizenkilencet, amelyekhez az ismere-teim és tapasztalataim szerint a legjelentõsebb és legér-dekesebb mésztufa elõfordulások kapcsolódnak (1.ábra). Ezeket kontinensenként a következõkben ismer-tetem (1. táblázat).

2.1. Az amerikai kontinensA kontinens nyugati oldalán kialakult lemeztektoni-

kai folyamatok, amelyek Alaszkától a Tûzföldig követ-hetõk meghatározó jelentõségûek voltak többek közötta mésztufaképzõ karsztrendszerek kialakulásában is.De ehhez hozzájárultak még a Közép-amerikai részen akeleti oldalon fõleg a Nagy Antillákhoz tartozó szigete-ken lezajló lemeztektonikai folyamatok is.

Az óceáni és a földrész kontinentális lemezeinekütközésébõl eredõen az óceáni lemezek szubdukciójamellett a kontinens nyugati oldalán de Közép-Ameri-kánál még a keleti oldalon is a tengerpartok menténfeltorlódásból-felgyûrõdésbõl származó hegységek éshegységrészek keletkeztek aktív-inaktív vulkánokkalhelyi szétlazulásos széthúzásos medencékkel. Ezek-hez kapcsolódnak az általam felsorolt mészképzõ kar-sztok is. Az 1. ábrán leolvasható, hol milyen lemezekütközési folyamata zajlott le karsztképzõdéssel és felszín alatti karsztvíz körforgalommal és karsztoso-dással.

Az 1. táblázatban az amerikai kontinensen belül aszakirodalom is helyszíni tapasztalatok alapján az ötlegjelentõsebbnek és legnagyobbnak ítélt mésztufa elõ-fordulást sorolom fel. Természetesen ezeken kívül akontinens nagyszámú karsztrendszerén belül igen jelen-tõs számot képviselnek azok a karsztrendszerek is aholmésztufa képzõdik és ezen belül a trópusi karsztoknálleggyakoribbak a kiválások.

2.2. Mediterrán térség mésztufáiA Földközi-tenger mentén elhelyezkedõ egyes or-

szágok karsztos területei és mésztufa kiválásaik világ-viszonylatban is kiemelkedõ jelentõségûek. Ez azzalmagyarázható, hogy Európa déli felén és Afrika északirészén az eurázsiai-afrikai kontinentális kõzetlemezekütközési zónáiban lezajló bonyolult lemezrészek moz-gásai eredményeztek olyan igen jelentõs karsztos hid-rodinamikai rendszereket, amelyekhez napjainkban isképzõdõ jelentõs, sõt világhírû mésztufa elõfordulásokkapcsolódnak (Plitvice). A lemeztektonikai folyamatokkiváltotta földtörténeti eseménysorok eredményezték

azokat a világhírû karsztrendszereket, amelyek északonOlaszországban, a Balkánon és Törökországban széleskörben ismertek és hozzájuk világhírû mésztufa lerakó-dások kapcsodnak (1. táblázat). A mediterránum délirészén pedig Marokkóban és Algériában a lemeztekto-nikával összefüggõen keletkezett Atlasz-hegységbenkialakult karsztoknál képzõdtek említésre méltó mész-tufa elõfordulások.

A fentiek alapján összefoglalóan megállapítható,hogy a világhírû és szakmai körökben jól ismert kar-sztrendszerek mind pl. a Balkánon a Dinaridák, Ola-szországban az Appenninek, továbbá Törökországbana Torosz hegység mind a karsztosodási folyamatok éskarsztos jelenségek mind pedig a mésztufa képzõdésszempontjából alapvetõ jelentõségûek és keletkezésüka mediterránum térségében lezajlott lemeztektonikaifolyamataival állnak genetikai kapcsolatban, amelyeknapjainkban is aktívak és így ma is a karsztok fejlõdé-sére hatást gyakorolnak. Ezt az aktivitást a térségnagyfokú szeizmicitása és a mûködõ vulkánok bizo-nyítják.

Az 1. táblázatban a mediterrán térségbõl legismer-tebb és legjelentõsebb nyolc elõfordulást közlök (1. és2. kép). Természetesen ezeken kívül még számos ki-sebb-nagyobb mésztufa elõfordulás is ismeretes. Ezek-nek egy részét korábban már ismertettem (Scheuer Gy.2002c).

1. kép. Ókori városfalra kivált mésztufa Edesszánál(Görögország)

2. kép. Mésztufából álló sziklás tengerpart Antalyánál(Törökország)

48

2.3. ÁzsiaE hatalmas földrésznek mind a kontinentális területe-

in, mind pedig a kapcsolódó szigetvilágban is a lemez-tektonikai folyamatok révén igen nagyszámú karsztos hidrodinamikai rendszer alakult ki fõleg olyan területe-ken ahol a karbonátos kõzetek jelentõs elterjedésben ésvastagságban fordulnak elõ a földrészen.

Az eurázsiai lemezen belül annak keleti részét délke-let-ázsiai lemezként tartják számon, amely kiterjed Kíná-ra és az Indonéz szigetvilágra. Ez a merev lemez ütközikaz indiai-ausztrál lemezzel és ebbõl az ütközésbõl kelet-keztek többek között a Himalája és a Hindukus hatalmashegyláncai, továbbá Kína nyugati részén (Szecsuán,Yünnan) felgyûrõdött magasra kiemelt hegységei. Ezek-hez genetikailag kapcsolódó számos magashegységi kar-sztrendszer keletkezett felszín alatti vízkörforgalommal.E részen fakadó karsztforrások egyes helyeken világhírûmésztufa elõfordulásokat hoztak létre. Ezek sorába tar-toznak többek között a Szecsuán tartományban képzõ-dött Jiuzhaigou-i Huanglong-i elõfordulások, amelyeketszépségük és különlegességük miatt a világörökség ré-szévé választottak. Helyszíni tapasztalatok alapján állít-hatom, hogy ezek az elõfordulások méltán világhírûeksokszínû tavaikkal és érdekes mésztufa kiválásaikkal (3.és 4. kép).

Ezek sorába tartozik még Afganisztánban a Hindu-kusban a kréta idõszaki mészkõbõl fakadó karsztforrá-

sokból képzõdött Bandi Amir-i Plitvicéhez hasonlónagyságú és kiterjedésû mésztufagátas elõfordulás.

A nagykiterjedésû délkelet ázsiai lemez délnyugati ésdéli részén az indiai-ausztrál lemezzel ütközve és ez szub-dukálódva az ázsiai kontinentális lemez alá, ebbõl eredõ,folyamatok révén a Maláj félszigeten és az Indonéz szi-getvilágban is számos karsztrendszer alakult ki, jelentõshozamú karsztforrásokkal. E karsztvizekbõl igen gyak-ran képzõdik mésztufa. A mellékelt 1. táblázatban e tér-ségbõl hármat sorolok fel, melyek képzõdése a karsztosvízfolyásokhoz kapcsolódik.

A fent leírtakat összefoglalva megállapítható,hogy az egyes kontinenseknek a lemeztektonikai fo-lyamatokhoz kapcsolódó ütközési, és az aktív mozgózónáiban igen változatos hidrodinamikai rendszerekalakultak ki. Ezeken belül a jelen anyagban azokat akarsztrendszereket ismertetem, amelyek karsztvízforgalmából származó karsztforrások nevezetes vagyvilághírû mésztufa lerakódásokat hoztak létre. Emésztufa kiválások a lemeztektonikai folyamatok ré-vén kialakult karsztrendszerek felszíni akkumulációsmegnyilvánulásformái és egyben bizonyítékai a fel-szín alatti karsztosodásnak, amelyben a mai lemez-tektonikai folyamatok aktív szerepet játszanak (pl.emelkedés).

Ezért az aktív lemeztektonika napjainkban is jelentõ-sen befolyásolja a karsztrendszerek fejlõdését pl. a ki-emelkedések sebességével, mértékével, szakaszosságá-val vagy a süllyedõ mozgásokkal, mert e folyamatokegyértelmûen befolyásolják a karsztrendszeren belülikarsztvízforgalmat.

IRODALOMBögli A. (1978): Karst hydrographie und physische Speläologie. Sprin-

ger Verlag. Berlin-New York 1–137.Chamot-Rooke W. – Rabaute A. (2006): Plate Tectonics from Space.

Commission for the Geological Map of the World. UNESCO.Paris.

Diardini D. et al. (1999): The Global Seismitic Hazard Assessment Pro-gram 1992–1999. Sammeri Volume. Annali di Geofisica42. 954–1230.

Rogliè J. (1981): Les barrages de tuf calcaire eux lacs de Plitrice. Tufset Trarertins 119–128.

Scheuer Gy. (1992): A mediterrán országok legismertebb édesvízimészkõ elõfordulásai Mérnökgeológiai Szemle 40.133–160.

Scheuer Gy. (2002/a): A világ legnevezetesebb karsztvízbõl kiváltmésztufa területei. Hidrológiai Tájékoztató 35–39.

Scheuer Gy. (2002/b): A hideg karsztvizek mésztufáinak vizsgálata éstöbb típusaik. Hidrológiai Közlöny 82. – 4. 225–232.

Scheuer Gy. (2002/c): Karbonátos forrásüledékek vizsgálata. Akarsztvizek mésztufa lerakódásai. I. rész. Külföldi elõfordulások.Önálló kiadvány. Budapest 1–169.

Simkin T. et al. (1994): This Dynamic Planet. World Map of Volcanoes,Earthquakes, impact Craters and Ptate Tectonics. M= 1:30.000.000U.S. Geological Survey. Federal Center. Denver.

Teraoka Y.-Okumura K. (2007): Geological Map of Central Asia. M=1:3.000.000 Geological Survay of Japan. AIST.

Tóth L. – Mónus P. (2006): A Kárpát-medence földrengései (456–2004)GeoRisk.

Zhang W.Y. et al. (1983): The Marine and Continental Tectonic Mapof China and its Environs. M= 1:5.000.000 Sciens Press ChinaBeijing.

3. kép. Mésztufagát homlokfala a Jiuzhaigou-i elõfordulásnál (Kína, Szecsuán)

4. kép. Mésztufa gátrendszer színes tavakkal Huanglongnál (Kína)

49

A XXI. század folyékony aranya az iható víz, mely létün-ket minden téren meghatározza. Az iható vízzel kapcso-latosan egyre nagyobb vízminõségi követelményeket tá-masztunk, mely mára, a mennyiségi korlátokra is kiter-jed. Az igényeink kiszolgálását nem tudjuk korlátlanulbiztosítani, hanem a meglévõ vízkészletekhez kell ren-delnünk. Ezek az igények, szempontok, mind a szakem-berekben, mind a lakosságban is fellépnek. A lakosokbanezek a felismerések egyszerûbben jelentkeznek. Az idõ-sebbek sokszor mondják, hogy „Bezzeg régen nem ilyeníze volt a víznek!”. Ásott kút vizét, vagy forrásvizet ittakés egészségügyi szempontból semmi baj nem történt. Amostani ivóvízhálózaton biztosított vizek néhol karboná-tosak, vasasak és általában valamilyen víztisztítási tech-nológián keresztül jutnak el a fogyasztókhoz. Ezt az egyesetet kiragadva is látható, hogy sok minden megválto-zott. Az idei, 2010-es év bebizonyította hosszú évek, év-tizedek után, hogy a vízvédelmi kérdések megválaszolá-sa, a problémák megoldása tovább nem tûr halasztást. Az1970-es években számos árvízi-, szükség és ivóvíztározóépült országszerte. A folyókat, patakokat szabályozták,töltések közé szorították, a régi medret, ártereket beépí-tették. Idõvel sajnos a felszíni vízrendszerek kezelése,karbantartása feltételezhetõen finanszírozási problémákmiatt egyre jobban háttérbe szorult.

Részben ezeknek a visszafogott kezelési, karbantar-tási eredményeknek a következménye, az idei év belvi-zeinek és árvizeinek egy része, azok a víz által okozottkárok, melyek rámutatnak arra, hogy „víznagyhatalom-ként” kötelességünk és egyben feladatunk megfelelõenbánni a felszíni és felszín alatti készleteinkkel. A felszínivizeinket ahol lehet tároznunk kellene, és ezzel az aszá-lyos idõszakban biztosítani tudnánk az öntözõvizet, melyáltal kedvezõbb áron lehet majd a kultúrnövényeket érté-kesíteni. A felszín alatti vizeinket szintén észszerûen kellfelhasználnunk. Az elmúlt 20 évben a felszín alatti bá-nyáink csaknem 100%-ban bezárásra kerültek. Ennekhatása, hogy a bányászat vízkivétele által okozott de-pressziós felületek idõvel eltûnnek és a bányászat elõttivízminõségi, és vízmennyiségi viszonyok alakulnak ki.A felszín alatti vízkészleteinknél azonban nem szabad fi-gyelmen kívül hagynunk a jövõbeni bányanyitásokat, új-ranyitásokat, hisz felelõsek vagyunk azért, hogy az ás-ványkincseink, melyek részben meg vannak kutatva,részben megkutatásra várnak kiaknázhatóak legyenek.

Magyarország vízgyûjtõ-gazdálkodási terve (további-akban: VGT), stratégiai terve ezeket a törekvéseket segítielõ. Ennek a tervnek nem célja, hogy kész útmutatót ad-jon az adott problémák megoldására, de a sarokkövekhelyzetét megadja, melyhez a jogszabályokat, terveket,kivitelezési, felhasználói, hatósági, alkalmazói, fogyasz-tói és egyéb feladatokat igazítani kell. Továbbá egy olyanalap, melyet figyelembe kell venni a mezõgazdasági, ipa-ri, szolgáltatói tevékenységek tervezésénél. Szakmailag

ezt tekinthetjük a kezdetnek és végnek. Hisz ez lesz azalapja annak, hogy adott tevékenység hol végezhetõ, illet-ve egy adott tájegységen a víz milyen életteret tud szá-munkra nyújtani például ivóvíz, mezõgazdasági vagyenergetikai szempontból. A 2010-es év eddigi hidrológiai,hidrogeológiai jelenségei igazolták a VGT szükségessé-gét, és büszkék lehetünk arra, hogy az elmúlt hónapokbanzajló havária helyzetek megoldásra váró feladatainaktöbbségét a 2009-ben elkészített VGT már tartalmazza.

Az alábbiakban a VGT-bõl néhány alapvetõ dolgotemelek ki (www.vizeink.hu).

A víz, mint erõforrás nem áll korlátlanul a rendelke-zésünkre ahhoz, hogy a jövõben is mindenkinek jussontiszta ivóvíz, és a folyók, tavak, tájaink, életünk megha-tározó elemei maradhassanak. Ahhoz, hogy ezt megõriz-zük, erõfeszítéseket kell tennünk a felszíni és felszín alat-ti vizek megóvásáért, állapotuk javításáért. Ez a felisme-rés vezetett az Európai Unió új vízpolitikájának, a „VízKeretirányelvnek” (2000/60/EK irányelve, továbbiakbanVKI) kidolgozásához, mely 2000. december 22-én lépetthatályba az EU tagországaiban. Az Európai Unióhoz va-ló csatlakozásunk óta Magyarországra nézve is kötelezõaz ebben elõírt feladatok végrehajtása. Magyarország el-helyezkedése miatt alapvetõen érdekelt abban, hogy aDuna nemzetközi vízgyûjtõkerületben mielõbb teljesül-jenek a VKI céljai.

A VKI célja, hogy 2015-re a felszíni és felszín alattivíztestek „jó állapotba”kerüljenek. A keretirányelv sze-rint a „jó állapot” nemcsak a víz tisztaságát jelenti, ha-nem a vízhez kötõdõ élõhelyek minél zavartalanabb álla-potát, illetve a megfelelõ vízmennyiséget is.

A VKI általános céljai a következõk:– a vizekkel kapcsolatban lévõ élõhelyek védelme, ál-

lapotuk javítása,– a fenntartható vízhasználat elõsegítése a hasznosítha-

tó vízkészletek hosszú távú védelmével,– a vízminõség javítása a szennyezõanyagok kibocsátá-

sának csökkentésével,– a felszín alatti vizek szennyezésének fokozatos csök-

kentése, és további szennyezésük megakadályozása,– az árvizek és aszályok által a vizek állapotára gyako-

rolt kedvezõtlen hatások mérséklése.A VGT e célok eléréséhez szükséges intézkedéseket

foglalja össze. Elsõsorban azoknak a szabályozásoknakés programoknak az összefoglalása, amelyek biztosítjáka környezeti célkitûzések elérését (azaz a jó ökológiai,kémiai és mennyiségi állapot elérését). A VGT nem kivi-teli terv, hanem a vizek állapotát feltáró és annak „jó ál-lapot”-ba hozását megalapozó koncepcionális és straté-giai terv. Célja az optimális intézkedések átfogó (mûsza-ki, szabályozási és gazdasági-társadalmi szempontú) is-mertetése, amely meghatározza az intézményi feladato-kat, és amely alapján folytathatók, illetve elindíthatók amegvalósítást szolgáló programok.

Magyarország Vízgyûjtõ-gazdálkodási terve mûszaki földtudományi szemmel

DR. SOMODY ANIKÓ

50

Vízgyûjtõk és víztestek jellemzéseA Duna vízgyûjtõ Európa második legnagyobb víz-

gyûjtõje 801 463 km2-es területével. A Duna–medenceösszesen 19 országot érint, mely közepén Magyarországhelyezkedik el (1. ábra). A Duna, mint a legnagyobb Fe-kete-tengerbe ömlõ folyó, jelentõs mértékben hozzájárulannak eutrofizálódásához és szennyezõdéséhez. A fo-lyam hossza 2 780 km, vízhozama a Duna-deltánál átla-gosan 6 550 m3/s. Két legnagyobb mellékfolyója a Tiszaés a Száva. A Tisza-vízgyûjtõ a Duna legnagyobb terüle-tû részvízgyûjtõje (157 186 km2), amelyen öt ország osz-tozik. A Duna vízgyûjtõjén több mint 81 millió ember él.

A VKI szerint az EU tagállamoknak 6 évenként kellvízgyûjtõ-gazdálkodási tervet készíteniük a vízgyûjtõ ke-rületre. Az elsõt 2009.12.22-ig kellett összeállítani. A Dunavízgyûjtõ-gazdálkodási terve, mely a Duna vízgyûjtõ ke-rületre vonatkozik a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság(ICPDR) koordinálásával készült (www.icpdr.org). E ke-rület magában foglalja a Duna vízgyûjtõt és a Fekete-tenger partmenti vizeit, illetve partvidéki vízgyûjtõit is(807 827 km2). A nemzetközi és határvízi kapcsolatok Ma-gyarország szempontjából létfontosságúak, hiszen felszínivízkészleteink több mint 90%-a a határon túlról érkezik ésfelszín alatti vízkészletünk jó része is összefügg a szom-szédos területekkel. A határral osztott vízgyûjtõkkel, víz-testekkel kapcsolatos egyeztetések hivatalos testületei aHatárvízi Bizottságok. Hazánkban a VKI végrehajtásánakirányításáért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium(KvVM, H-1011 Budapest, Fõ utca 44–50.) a felelõs.

Az elõírások kielégítése és a hatékony társadalmirészvétel érdekében a tervezés hazánkban több szintenvalósult meg:– országos szinten az országos vízgyûjtõ-gazdálkodási terv,– részvízgyûjtõ – Duna-közvetlen, Tisza, Dráva, Bala-

ton – szinten (4 részvízgyûjtõ terv),– tervezési alegységek szintjén (összesen 42 alegységi terv),– víztestek szintjén.

Hazánk természeti-ökológiai értékekben kiemelkedõengazdag ország, amit jól mutat az is, hogy a felszíni víztestek75%-a, míg a felszínnel közvetlen kapcsolatban lévõ felszínalatti víztestek szinte mindegyike érint védett területet. Ennekismeretében a vizek jó állapota szempontjából nagy hangsúlytkap a víztõl függõ védett élõhelyek jó állapotának biztosítása.

A víztestek állapotával kapcsolatos jelentõs problémák

A VKI végrehajtása szempontjából jelentõs vízgazdál-kodási problémának számítanak azok a vízi környezetetérõ hatások és az ezeket okozó terhelések és igénybevéte-lek, amelyek jelentõs mértékben veszélyeztetik a környeze-ti célok elérését 2015-ig. A 2008. novemberében kiadott er-rõl szóló jelentés a Duna vízgyûjtõre vonatkozó elemzésselösszhangban a következõ problémákat foglalta össze:– Felszíni vizek eutrofizálódása, beleértve a Fekete-

tengerre, mint végsõ befogadóra gyakorolt hatást is.– Felszín alatti vizek nitrátosodása, amely veszélyezte-

ti az ivóvízminõséget, a táplált felszíni vizeket, ese-tenként a tápanyagtartalomra érzékeny vizes és szá-razföldi élõhelyeket.

– Felszíni vizekbe jutó veszélyes anyagok, amelyek, külö-nösen havária jellegû megjelenésük esetén az ökoszisz-téma jelentõs károsodását vagy pusztulását okozhatják.

– Felszíni vizekbe bevezetett termálvizekbõl származóhõ- és szennyezõanyag-terhelés az állóvíz jellegû, il-letve kis vízhozamú, azaz kis hígulást biztosító vizekesetében károsítja, átalakítja az ökoszisztémát.

– Felszín alatti vizeket elérõ veszélyes anyag terhelé-sek pontszerû elõfordulásai elsõsorban a vízbázisokvédõterületein jelentenek fokozott veszélyt, de a fel-szín alatti vizek szennyezõdése általában veszélyez-tethet felszín alatti víztõl függõ élõhelyeket és korlá-tozza a felszín alatti vízkészlet hasznosítását.

– Az árvízvédelmi létesítmények, a folyók szabályo-zottsága, partvédelem, a mederben épült mûtárgyak ésa part menti területhasználat jelentõsen befolyásoljáka vízi élõlények életfeltételeit: hosszirányú vándorlásakadályozása, a hullámtéri és mentett oldali melléká-gak, holtágak és mélyfekvésû területek nem elegendõvízellátottsága, parti növényzónák károsodása.

– A vízfolyások kisvízi hozamához viszonyítva jelentõsvízkivételek és átvezetések ökológiai vízhiányhoz vezet-hetnek (tartósan vagy ismétlõdõen az ökológiailag szük-séges vízhozamnál kevesebb víz folyik a mederben).

– A belvízvédelem jelentõsen módosítja az érintett te-rület vízháztartási, lefolyási viszonyait.

– A felszín alóli vízkivételek, illetve a talajvizet tartó-san megcsapoló csatornák csökkentik a felszín alattivízbõl táplálkozó ökoszisztémák (FAVÖKO-k) vízel-látottságát (vizes és szárazföldi élõhelyek szárazodá-sát, károsodását okozva). A jelentõs, koncentrált,visszasajtolás nélküli termálvízkivételek az Alföldegyes részein folyamatos vízszintsüllyedést okoznaka termálvíztartóban, ami túltermelésre utal.

– Az ivóvízellátásra használt felszín alatti vizek nemmegfelelõ vízminõsége nehezíti a biztonságos ivóví-zellátást (természetes vízminõségi problémák: arzén,ammónium, bór, vas, mangán stb., illetve sérülékenyivóvízbázisok szennyezõdési veszélye).

– A külföldi hatások által jelentõsen befolyásolt hatá-rokkal metszett vízfolyások, ahol a környezeti célki-tûzés külföldi intézkedések nélkül nem érhetõ el. Ahatások egyaránt érinthetik a mennyiségi és minõsé-gi viszonyokat.

1. ábra. Tervezési terület – a Duna vízgyûjtõ kerületmagyarországi része (www.vizeink.hu)

51

A védett területek állapotértékeléséhez kapcsolódóantovábbi jelentõs problémaként jelenik meg:– Kijelölt fürdõhelyek nem megfelelõ állapota, amely-

ben a lokális szennyezések mellett szerepe van a kap-csolódó víztest általános állapotának is.

– Védett természeti területek nagyarányú károsodása,amely kapcsolatba hozható a vizek állapotjellemzõivel.A vízminõségi problémákat az esetek túlnyomó több-

ségében a vizek szervesanyag és tápanyag terheléseokozza. Az összesített szennyvízterhelést és a modellelbecsült diffúz tápanyagterhelést összevetve az arány60–40%. A terhelések területi megoszlása azonban jelen-tõsen eltérõ, a szennyvízterhelés elsõsorban a fõváros (aterhelés 40%-a) és néhány nagyváros szennyvíz kibocsá-tásában összpontosul, a víztestek közel 80%-ánál a terhe-lés diffúz eredetû. Dombvidéki kisvízfolyásaink (me-lyeknek 38%-a kifogásolt a tápanyagterhelés miatt) leg-fõbb szennyezési forrása a szántóterületekrõl bemosódótalaj, mely fõként növényi tápanyagokat, de növényvé-dõszer maradványokat is szállít a vizekbe. A síkvidékikis és közepes vízfolyások 34%-a nem felel meg tápa-nyagok szempontjából. Becslések alapján a terhelések50–50% arányban oszlanak meg a szennyvíz és a diffúzeredet között, itt tehát jóval nagyobb szerepe van a víz-minõség romlásban a szennyvízbevezetéseknek, mint adombvidéki területeken.

Állapotértékelés alapján a felszín alatti víztestekmintegy 25%-a kockázatos a nitrát szennyezettség mi-att. A szennyezést – területi arányait tekintve – elsõsor-ban a mezõgazdasági nitrogén felhasználás okozza. Ha-zánk területének 52%-án intenzív mezõgazdasági mûve-lés folyik (szántó, szõlõ, gyümölcsös, kert). A talajvizekkiugró nitrát szennyezettsége a belterületek alatt jelent-kezik. A belterületi nitrát szennyezés eredete az állattar-tás (melynek jelentõsége egyre inkább csökken), a kom-munális szennyvíz elszivárogtatása és a kiskerti növény-termelés.

A felszíni vizek pontszerû veszélyes anyag szennye-zõforrásai elsõsorban az ipari kibocsátásokhoz kötõdnek.Kevés olyan nagy ipari létesítmény van, amely közvetlenfelszíni vízbe bocsátja szennyvizet, többségük szennyvi-ze a települési szennyvizekben jelentkezik. A felszínalatti vizek pontszerû szennyezõforrásai fõként a telepü-léseken és a korábbi iparosodott területeken okoznaktényleges vízkémiai kockázatot. A veszély legfõbb forrá-sát a múltban keletkezett szennyezések sokszor rejtettformái jelentik. A veszélyes anyagok csoportjába tartozószennyezõk legjellemzõbb diffúz forrásai a belterületek,a közlekedési utak és a mezõgazdasági területek. Jelenlé-tükre csak a szórványos monitoring adatokból és célirá-nyosan végzett kutatási jellegû felmérésekbõl következ-tetünk. A városi területeken az urbanizáció hatása több-szörösen jelentkezik, melynek következtében a felszínilefolyásban általában a szennyezõ anyagok széles skálá-ját találhatjuk (pl. nehézfémek, szénhidrogének, PAH-ok, bakteriális szennyezés).

A hõ speciális szennyezõforrás. Ha a hõ bevezetésekülönösebb kárt nem okoz az ökoszisztémában, hõterhe-lésrõl, ha megváltoztatja az ökoszisztéma jellemzõit, hõ-

szennyezésrõl beszélünk. A hõszennyezés két forrása atermálvíz bevezetése és az erõmûvek hûtõvíz visszaveze-tése a folyókban, tavakba.

Az ipari szennyvízkibocsátás a rendszerváltáskorerõsen lecsökkent és azóta is lassan mérséklõdik. Aszennyvízmennyiség és a szennyezõanyag-tartalomcsökkenése a szennyvíztisztítási hatásfok növekedésé-nek, illetve a környezetbarát gyártási technológiák elter-jedésének is köszönhetõ. Az ipari kibocsátások közelítõ-leg fele nem közvetlenül, hanem a települési szennyvíz-tisztítókon keresztül éri el a felszíni befogadókat. A Du-nát elsõsorban a települési szennyvíz, a cukor-, a papír-és a cellulóziparból származó szerves kibocsátások, aszén- és olajtüzelésû erõmûvekbõl származó mikro-szennyezõk, valamint a vegyi-, a vas- és acélipari üze-mek kibocsátásai terhelik.

Mindezeken túlmenõen a vizek állapotától függõ, azegyes víztestekhez közvetlenül, vagy csak közvetettenkapcsolódó védett területeken teljesíteni kell a védettényilvánításukhoz kapcsolódó, a vizeket érintõ speciáliskövetelményeket és célkitûzéseket. A VKI alapkövetel-ménye szerint a megállapított célokat 2015-ig el kell érni.

* * *

A fentiekben a VGT-bõl csak néhány alapvetõ kér-dést, problémakört ragadtam ki. A kiragadott feladatok-ból is jól látható, hogy 2015-ig rengeteg tennivalónk van.Hatékony párbeszédet kell folytatni a jogalkotóknak, ha-tósági, tervezõ, kivitelezõ szakembereknek, hogy a kitû-zött és elérni kívánt célokat teljesíteni tudjuk. Vélemé-nyem szerint a VKI és VGT egy olyan alapmû, amelyeta felsõoktatásban a tanmenetbe be kell venni és idõvel azóvodai nevelésbe és általános iskolai oktatásba is be kellépíteni. Természetesen az adott korosztálynak megfelelõmegfogalmazásban.

A mi feladatunk, hogy a VKI és VGT által megfogal-mazott célok eléréséhez vezetõ utat szakmailag megfele-lõ mederbe tereljük. Bár a víz ténylegesen az életünkszerves része, mégis adódnak olyan feladatok, problé-mák, ahol tudnunk kell kompromisszumot kötni. A márvédetté nyilvánított felszíni, felszín alatti vizeink és ter-mészetvédelmi területeink megõrzése kívánatos dolog.Újabb területek bevonásánál figyelembe kell azonbanvennünk, hogy az ország egészét nem nyilváníthatjuk tel-jes egészében védetté, mert ezáltal az ipari, mezõgazdasá-gi, szolgáltatói feladatok lehetetlenülnek el. Fontosnaktartom, hogy az adott vízgyûjtõ alegységeken a történel-mi tevékenységek (pl. bányászat, kohászat, mezõgazda-ság stb.) végzését vagy esetleges szüneteltetését kiemel-ten kezeljük és az ott fellépõ problémák megoldására, ésne egyértelmû elutasítására törekedjünk. Tegyük meg eztmég annak árán is, ha egy adott probléma megoldása ese-tén nem tudjuk tartani a 2015-ös határidõt, de halasztástkérve 2027-re a megoldhatónak látjuk a feladatot.

IRODALOM

www.vizeink.hu

www.icpdr.org

52

Az okos ember – ezt az Írásokból is tudhatjuk – szikláraépíti házát: „Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szélés nekizúdult a háznak, de nem dõlt össze, mert sziklavolt az alapja”. De, lehet-e okos annak a tájnak embere,ahol nincs szikla, magasabb hegy sincsen, leginkábbcsak mély laposokon lehet építkezni, s vizet-szelet állóépítõanyag sem mindig található? Lehetett-e ott másra,mint homokra építeni, ahol, ha jött az ár és a szél, s neki-zúdult a háznak: „az összedõlt, és romhalmazzá vált”?

A tapasztalatai nyomán az emberiség rájött, hogy avíz egyaránt lehet barátja és ellensége. Aki bánni tud ve-le, ahhoz engedelmes, annak megkönnyíti az életét, a ter-mészetéhez igazodó irányításnak enged. Aki azonbanhozzáértés nélkül parancsolni akar neki, annak ellenáll.A nyers erõszakot nem tûri, sõt olykor azt meg is torolja.Viszont, hogy a vizeket irányítani tudjuk, az emberek kö-zösségének összefogása szükséges: annak tevékeny belá-tása, hogy a vizek ellen sohasem elég csupán védekezni,hanem hivatást érezve, jó célok kitûzésével „hatni, alkot-ni, gyarapítani” szükséges vízügyeink mindenkori fej-lesztése és eredményeink fenntartása érdekében.

Hazánk földrajzi és éghajlati helyzetében az árvizekellen leghatékonyabban két módon védekezhetünk. Vagyalkalmas, vizek nem járta helyeken építkezünk, vagy avédelemre szoruló építmények, létesítmények értékénekmegfelelõ erõsségû töltések rendszerével országosanmegszervezzük az árvízmentesítést és az árvízvédelmet.Az árvizektõl átmenetileg mentes, a szakemberek által„béke”idõszakoknak nevezett évek olykor feleslegesnekítélt anyagi ráfordításai azon a néhány napon, esetlegórán térülhetnek meg akár többszörösen is, amelyen amegáradt víz fenyegetéseit sikerült kivédeni.

*

A 19. század elején megalakult vízi társulatok, a Széchenyi István által életre hívott Tisza-völgyi Társulat,különbözõ állami vízügyi szolgálatok mûködése után1948-ban vízügyeink egésze állami kezelésbe került.1953. október 1-jén létrejött a vízügyi fõigazgatóság és ama is fennálló 12 vízügyi igazgatóság.

A fõigazgatóság élére 1955. decemberében DégenImre (1910–1977) személyében új vezetõ került, aki ezta tisztséget 20 éven át, 1975-ig töltötte be. A megelõzõ25 évben 10-en töltötték be a vízügyek elsõ emberénektekintett tisztséget, az õt követõ több mint 25 évben en-nél is többen. Történet-kutatói vélemény szerint DégenImre abban különbözött elõdjeitõl és utódjaitól, hogy õ avízügyek érdekeit igyekezett képviselni a kormányokelõtt, azok viszont a kormányok érdekeit képviselték avízügyek irányításában.

Az árvizek elleni védekezés az 1954. évi nyári dunaiés az 1956. évi téli jeges dunai árvíz során szervezetlenvolt, és gátszakadásokkal járt. A töltésen három vagynégy szervezet próbált irányítani: az ilyen keveredés

csak katasztrófát hozhatott. 2010-ben is kevesebb lettvolna az árvíz-kár, ha a vízügyi szak-szolgálat lett volnaa kizárólagos irányító, mint a 60-as, 70-es, sõt a 80-asévekben. 1965-re a nyári dunai, majd 1970-re a tiszai ár-vízvédekezés nemcsak szervezetté, hanem szakszerûvéis vált. Dégen Imre nemcsak a vízügyi-, hanem az azt se-gítõ szervezetek felett is kiharcolta az irányítás jogát éslehetõségét, s ezzel nemcsak hazánk területén, hanemszomszédainknál is jórészt eredményessé tehettük az ár-vízvédekezést. Dégen Imre azt is elérte, hogy a dunai töl-téseink 1,5–2 méterrel magasabbak lettek, tiszai töltése-ink nagy részén pedig szélesebb töltés-korona mellettmegvalósult a tartós árvízi terheléseket védõ mentett ol-dali 1:5-ös lejtó (rézsû-) hajlás. A belvízi szivattyútele-pek torkolati össz-kapacitása a csatornahálózat jelentõsfejlesztése mellett elérte a Tisza közép-vízhozamát.

Dégen Imre vezetése alatt az ország lakosságának22%-áról 70%-ára nõtt az ivóvízzel való ellátottsága, és5%-áról 35%-ára nõtt a csatornázottsága. Ugyanakkor övezette be a szennyvízbírság intézményét hazánkban.Nagy eredményei, az akkor kezdõdõ, környezetvédelmetszolgáló intézkedései ellenére a vízügyi szolgálatot „re-akciós, klerikális, ellenforradalmár, nyugat-barát és párt-szerûtlen elemek” gyûjtõhelyeként jelölte meg egy Dé-gen Imrét nyugdíjba küldõ pártvizsgálat 1975-ben. Ha ezígy lett volna, akkor 1989-ben ez érdemmé kellett volna,hogy váljon. Akkor viszont egyesek szerint a vízügyiszolgálat nem volt eléggé „zöldszínû”. Mindig az éppenidõszerû boszorkányüldözésnek lett áldozata. A rend-szerváltás után némelyek a vízügyi hivatás tényét is meg-kérdõjelezni igyekeztek, mondván, hogy mûködésébenelegendõ lenne „szolgálni és szolgáltatni”. De, akkorhogyan védhettük volna ki az ezredforduló, és fõként a2006. év tiszai és dunai árvíz-csúcsait, ha a védekezésirányítóit és megfogyó létszámú szakmai résztvevõitnem elhivatottságuk tudata vezérelte volna?

*

A 2010. év május-júniusi Borsod-Abaúj-Zemplén-iárvíz-katasztrófáihoz nemcsak a rendkívüli, megismétlõ-dõ esõzés járult hozzá, hanem az árvíz-védekezés szá-mos szervezetlensége és szakszerûtlensége, a szakmaiirányítás széttagoltsága és gyakori ellehetetlenítése is.Részletesebben:

– A Sajó, Hernád és Bódva folyók hazai szakaszánösszefüggõ árvízvédelmi töltésrendszer nem épült. A vé-delmet szolgáló egyes községi földhányások vagy körgá-tak sem elég magasak, sem elég erõsek nem voltak. A kö-zségekben – mint ahogy az elárasztások képe mutatta –nemcsak a jelenlegi, hanem az eddigi legmagasabb fo-lyó-vízszín alatti terepszinteken építkeztek. A katasztró-fát okozó mostani vízszintek sem voltak magasabbak20–30 cm-nél az eddigi maximumokhoz képest, néhamég el sem érték egészen azokat. Ha már a töltés építé-

A hazai árvizek tanulságai – emlékezve elsõsorban 2010-re

DR. VÁGÁS ISTVÁN

53

sére eddig nem jutott pénz, a közigazgatásnak gondja le-hetett volna, hogy a lakosság legalább a magasabb terep-szakaszokon építkezzék.

– A hírközlõ szervek jelentéseiben számos védekezõszervezetet (katasztrófa-védelem, tûzoltóság, rendõrség,mozgósított közerõ stb.) említettek, de a vízügyi szolgá-latról sohasem emlékeztek meg. Ez nem jelenti azt, mint-ha vízügyi védelmi osztagok nem lettek volna jelen (kü-lönbözõ vízügyi igazgatóságoktól), viszont a védelmi in-tézkedésekrõl sem a vízügyi szervek számoltak be. Azegyes helységekben a polgármesterek vezették a védeke-zés irányítását, akiknek vízügyi szakmai képzettsége erõ-sen kétséges volt. Ahelyett, hogy egységes szakmai irá-nyítás vezette volna számos helység védekezését, min-den polgármester a saját feje szerint, egymásról legin-kább nem tudva intézkedett. Kevés hírt hallottunk egyéb-ként arról is, hogy a szlovákiai víztározók jelentékenyenenyhítették az árhullámok erejét, csodát természetesenazok sem tehettek.

– A védekezés legnagyobbrészt az alkalmasnak látszóföldhányások homokzsákos magasítása volt. A mûanyaghomokzsákok könnyen elcsúsztak egymáson, és nem biz-tosítottak tökéletes vízzárást, sõt, állékonyságot sem.Több helyen – televíziós képekrõl láthatóan – nem raktákkötésbe a homokkal töltött zsákokat, sõt, a magasabbzsáksorok esetében a halmaz szélesebb, alapozó zsáksoraiis elmaradtak. 1956. márciusában, a dunai jeges árvíz ide-jén hogyan tudtunk volna pl. Hercegszántó községnél 2 mmagas, homokzsákokból készített, szélesen megalapozottszükség-töltésen eredményesen védekezni, ha nem azépítés szabályainak ismeretében? Mire voltak jók továb-bá egyes helyeken a mentett oldali töltéslábnál 8–10 mé-terenként az 5–6 méter hosszú homokzsák-rakatok? Hogya megáradt folyó vize ne tudja a töltést oldal-irányban el-tolni? Régen tudjuk, hogy ez az erõhatás sohasem mérté-kadó a többi mellett, s a töltésláb melletti zsáksor-lerakása nem egészen szakemberek között évtizedek óta babona-ként terjedt el. Sok feleslegesen beépített homokzsákot éssok munkát meg lehetett volna takarítani mellõzésükkel.

– Voltak épületek hullámtérben, országút (autópálya)szûk, vagy eltömõdött átereszei is akadályozták a folyó-kon a víz levonulását. Az itteni építõk káraikért elsõsor-ban magukra vessenek, de az akadályok árvíz-növelõ, la-kott helységekre visszaduzzasztó hatását részletes hidra-ulikai vizsgálat és szakvélemények nélkül elhamarkodottdolog meghatározni. Ezért felesleges állítólagos felelõ-söknek keresése vagy megjelölése. A mostani árvízkárokokai annyira összetettek lehetnek, hogy egyesek kieme-lésével vagy abszolutizálásával csak a teljes körû feltárássikerét és minden valóságos ok megállapítását, így a kel-lõ javítás eredményességét veszélyeztethetnénk. Ha a vé-

dekezés intézkedéseit és végrehajtásuk ellenõrzését el-sõdlegesen vízügyi szakemberekre bízták volna most ésmás alkalommal, a károkat is enyhíthették, és sok anya-got, munkaerõt, költséget megtakaríthattak volna.

*

Mit lehetne tenni a közeli és a távolabbi jövõben? Rö-viden szólva: csak árvízmentes, vagy erõs és tartós töl-tésvédelemmel ellátandó helyeken szabadna építkezni,vízügyi szakértõk véleményét is kikérve. Hazánk jelenle-gi területének mintegy harmada árvizekkel veszélyezte-tett. Ha pl. Szeged városa a töltések védelmében nyugod-tan élhet és dolgozhat a Tisza maximális árvízszintje alattakár 2–4 méterrel is, az árvíz-mentesítés más területekenis eredményesen megoldható. Ehhez azonban nemcsaklétesíteni kell, hanem a létesítményeket folyamatosanfenn is kell tartani, és az ehhez szükséges intézményekmûködését is biztosítani szükséges.

Nagy gondot kellene fordítani a vízgyûjtõ-területekreis. Nemcsak záportározókkal, hanem a domboldalak víz-szintes sáncolásával és teraszolásával. Ez utóbbi a lero-hanó vizek erejének megtörésére és azok lassítására al-kalmas, hazánkban – sajnos – alig ismert beavatkozás. Ésami az egyik legfontosabb: biztosítani kellene az árvíz-védekezés vezetésében a vízügyi szakszolgálat kizáróla-gos elsõbbségét. Jó volna, ha a különbözõ iskoláink föl-drajz tanításában évi néhány órát, a tankönyvekben megnéhány oldalt szentelnének annak bemutatására, hogymiként védekezhetünk árvizeink, a magyar föld lényegesveszedelme ellen.

Külön kell szólni a természetvédelem, az az alá he-lyezett területek, illetve az azok irányítóinak szerepérõl.„Ahol emberi életekrõl van szó, ott nincs mód a termé-szet szépségeirõl álmodoznunk” – mondta Hollandiaegyik korábbi miniszterelnöke a Rajna 1995. évi árvíz-védekezése után. Az árvíztározók építésének növény- ésállatvédelmi indokokból való akadályozása akár emberiéleteket is veszélyeztethet, emberi javakat azonban méggyakrabban. Itt szükség volna ésszerû megegyezésekre, amerev természetvédelem szükséges önkorlátozására.

Az árvizek történetének tanulságai alapján aggoda-lommal kell szemlélnünk a sok érdemet szerzett hazaivízügyi szolgálatnak az elmúlt évtizedekben történt, nap-jainkban is folytatódó mûszaki és személyi meggyengí-tését, szétaprózását, mert ahol az egység fellazul, s a hi-vatástudat elenyészik, a cselekvés ereje is megrokkan.Félve reméljük, hogy Ady Endre szavaiból csak a figyel-meztetés válik valóra:

„S az a szomorú és mindegy,Hogy jó idõben bennünketSorsunkra mi sem intett.”

54

Plihál Katalin kiváló térképtörténész, az Országos Szé-chényi Könyvtár térképtára vezetõje 2009-ben a KossuthKiadó és a Széchényi Könyvtár kiadásában életrehívott„Magyarország legszebb térképei 1528–1895” címû pá-ratlan szépségû és kiváló hozzáértéssel válogatott térkép-gyûjteménye nemcsak egy egyszerû könyvismertetésrepredesztinálja az olvasót, hanem ki-ki a saját szakterüle-te mûvelõjeként közelítheti meg a térképekrõl leolvasha-tó tanulságokat. A jelen közlemény a bemutatott térképekhidrológiai tanulságaival foglalkozik.

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával létrejöttmû Rappai Zsuzsa és Medgyesy Zsófia szerkesztõk, Ke-mény Zoltán tervezõ, valamint Szuba Jolanta kiadói pro-gramvezetõ Plihál Katalin szerzõvel összehangolt céltu-datos és magasszintû munkáját dícséri.

Az 56 db-ból álló teljes térképanyagból levonhatókövetkeztetések ismertetése, illetve bemutatása itt nemcélunk, hanem csak a térképek között tallózva, azok né-hány hidrológiai tanulságát kiemelve, a jelen kutatóiszámára is gondolatébresztõ, értékes és sokoldalú infor-mációs lehetõségekre hívjuk fel a figyelmet.

A könyvben szereplõ kiváló szerzõk által készítettMagyarország térképekre: Lazius (1528), Müller Ignác(1769) és Lipszky János (1806), valamint J. Ch. Müller(1709) térképeire itt nem térek ki, mivel azok hidrológiaitanulságait a Hidrológiai Közlöny 1986, 1987 és 1988.,illetve a Hidrológiai Tájékoztató 2009. évi számában mármegírtam.

Giacomo Cantelli de Vignola 1686-ban, a könyvben„Buda felszabadulása alkalmából” alcímmel Rómábankiadott 1:825 000 ma. Magyarország térképe bõvelkedika hidrológiai tanulságokban.

Figyelemreméltó és érdekes a Balaton alakja a Tiha-nyi-félszigettel, a Keszthelyi- és a Szigligeti-öblözetek-kel és a hozzá csatlakozó Kis-Balaton tõzeges-vizenyõsterülete, valamint a Fertõ a Hanságot is magába foglalóábrázolása.

A Tiszántúlon a Gyula határában lévõ Gyulai- (a tér-képen Sarkadinak írt) tó és a Nagybecskereket körülö-lelõ Becskereki-tó (=Ruszanda tó) alkot nagyobb vízfe-lületet.

Feltünõen ábrázolja a Kassától délre a Hernád kétágával közrefogott, a Hortobágy területét érintõ Tiszadobés Kaba közötti, Tiszaeszlár és Nyíregyháza közötti, aKisvárdától délre a Kálló folyó, valamint a Kraszna és aBerettyó menti mélyebbfekvésû, idõszakosan vízzelborí-tott mocsaras területeket (1. ábra).

A Dél-Baranyában a Duna és a Dráva menti mélyebbfekvésû mocsaras területek nagyobb foltjai ugyancsak azidõszakos vízzelborítottságot jelzik. Ezeken a helyekentõzeg és lápföld kitermelése, valamint árvízi szükségtá-rozók létesítése lehetséges.

A Csallóköz és a Szigetköz területén a számos Du-nakanyar és az általuk bezárt kisebb szigetek az alsósza-

kaszjellegû Duna bõséges kavics lerakódásaira utalnak.Ezek mind a kavicsbányászat, mind a vízszerzés szem-pontjából figyelemre méltók.

Heinrich Scherer 1702-ben Münchenben kiadott Má-ria kegyhelyek atlaszában, az Atlas Marianusban helyetkapott, a könyvben „Magyarország a könnyezõ Madon-nával” címû, 1:1 800 000 ma. térképén a Balaton és aFertõ alakja igen jellegtelen.

A Tiszántúlon a Gyula melletti tó és a Nagybecskerekmelletti Becskereki-tó (Ruszanda tó) erõteljesen kitûnik(2. ábra).

Kassától délre feltünteti a Hernád két ágával közrefo-gott, a Hortobágy területét érintõ, a Kálló folyó menti,valamint a Kraszna menti Nagykárolytól délre levõ „Õs-berettyó” menti mélyebb fekvésû, idõszakosan vízzelbo-rított területeket. Ezek is a felszín közeli talajvízre, vala-mint a tõzeg-lápföld, mocsárérc vagy gyepvasérc (Pe-nészlek, Bagamér, Nagyléta) képzõdésére és az árvíziszükségtározó építési lehetõségére utalnak.

Mind a Vignola, mind a Scherer által készített térképvízzelborított területeket ábrázoló foltjain nagy vonások-ban „Az Alföld talajvíztérképe” címû 1961. évi MÁFIkiadványban Rónai András és Boczán Béla által szer-kesztett talajvíztérkép 0–1, illetve 1–2 m közötti átlagostalajvízmélységet jelez.

„Magyarország legszebb térképei 1528–1895” hidrológiai tanulságai

DR. VITÁLIS GYÖRGY

1. ábra. Vízzel elárasztott, mocsaras területek a Tiszántúl északi részén Giacomo Cantelli de Vignola

1686. évi térképén

55

Johann Baptist Homann 1718.-i nürnbergi, másodikkiadású, békeváltozatú Magyar királyság, Dalmácia,Horvátország, Szlavónia, Bosznia és Szerbia, a császárikormányzatú Erdéllyel címû 1:800 000 ma. térképe azelõzõekhez képest mind a Tiszántúl északi, mind déli ré-szén (a Hortobágy, Nagy Sárrét, Kis Sárrét és a Bánságterületén) további idõszakosan vízzelborított kisebb-na-gyobb területeket jelez.

Az ágas-bogas (3. ábra) az egykori vízfolyásokat jel-zõ, egykori mélyedések és holtágak holocén kori lerakó-dásai a mai földtani térképeken is követhetõk.

Különösen a bánsági részen ábrázolt nagyobb kiterje-désû, a folyók által elárasztott mocsaras, ingoványos te-rületek helyén mocsári (réti) agyag, tõzeg, lápföld, szikestalaj és láptalaj keletkezhetett. Ezek a helyek is a talajvízfelszín közeli elhelyezkedésére utalnak.

Mind a Duna, mind a Tisza számos kanyarulata a fo-lyók lassúbb futását és árvíz esetén a gyakori elöntéseklehetõségét is jelzi. A Duna-völgy Csepel-sziget alatti sza-kaszát a Dráváig töménytelen kisebb kanyart tartalmazómocsaras-áradásos terület kíséri.

A Balatont a Kis-Balaton mocsárvilága nélküli, a je-lenlegihez nagyjából hasonló módon ábrázolja. A Sárvízkeskeny völgyét Székesfehérvár és Nagydorog vidékeközött mocsárvilág alkotja.

John Senex 1725-ben Londonban kiadott Hungary1:900 000 ma., a könyvben „Visszalépés az idõben” alcím-mel ellátott térképén feltûnik a Balaton elnyújtott, orsósze-rû, a mai szemmel szokatlan alakja, valamint a Fertõ tónaka Hansággal együtt történt ábrázolása. A térkép a Gyula ésa Nagybecskerek melletti tavat is jól kivehetõen ábrázolja.

Feltûnõ a Kisvárdától (a Berettyóval egyesülve) aHármas Körösbe torkoló, vastagon ábrázolt Kálló folyó(4. ábra), amely három nagyobb szigetet alkot, déli ré-szén egy nagyobb tavat is táplál.

2. ábra. A Gyula és a Nagybecskerek melletti tó Heinrich Scherer 1702. évi térképén

4. ábra. A Kálló folyó és szigetei John Senex 1725-benkiadott térképén

3. ábra. A Hortobágy, a Nagy Sárrét és a Kis Sárrétágas-bogas vízjárta területei Johann Baptist Homann

1718. évi térképén

56

A Kálló folyó az Õsi-Tisza és jobboldali mellékfo-lyói (Ondava, Ung, Latorca) pleisztocén végi folyásirá-nyát is jelzi (Sümeghy J.: A Tiszaszabályozás földtanivonatkozásai. A MÁFI Évi Jelentése 1945–47. II. kötet,31–35. Bp. 1951.).

A Duna folyását számos kisebb-nagyobb sziget köve-ti, amelyek helyenként összegyülekezve a folyam homok

és kavics lerakódásaira utalnak. Ezek mind a vízszerzés,mind a kavicsbányászat szempontjából figyelemre méltók.

Karacs Ferenc 1798-ban kiadott 1:1 250 000 ma.„Magyarországnak földképe melly az eddig készült map-pákból lehetõképen megjobbítva á köz haszonra ki bo-csáttatott” címû térképe nagy vonásokban megközelíti amaihoz hasonló állapotot. A térkép Horvátországot, Szla-vóniát és Erdélyországot nem ábrázolja.

Kissé szokatlan a Balaton képe, míg a Fertõt a Han-sággal együtt ábrázolja. A Várpalota melletti kisebb tó aSárrét tó-, illetve mocsárvilágára emlékeztet (5. ábra).

A Duna-Tisza köze, illetve a Duna és a Tisza folyásamár helyesen jelenik meg. Mind a Duna, mind a Tiszavonalát igen egyszerûen tünteti fel. A Duna vonala men-tén észlelhetõ kisebb-nagyobb törések a folyamot kísérõszerkezeti töréseket jelezhetik.

A Szeged mellett feltüntetett tó a Fehér-tó vagy a Palicsi-tó is lehet, míg a tiszántúli tavak a térképrõl hiá-nyoznak.

A térkép hidrológiai szempontból a megelõzõ térké-pekhez képest újszerû és értékes adottsága a fürdõk (pl. Balatonfüred, Buda, Esztergom, Pöstyén, Szobránc,Zólyom) és a savanyúvíz források (pl. Bártfa, Fülek,Szaplonca, Zánka, Zólyom) feltüntetése. Zólyom eseté-ben Szliácsra gondolhatott a szerzõ.

A könyvben szereplõ térképek tanulmányozását min-denki számára melegen ajánljuk!

* * *

2010-ben az ünnepi könyvhéten a Szép Magyar Könyvünnepe alkalmával a könyv a miniszterelnök különdíjátnyerte el, a könyv tervezõje pedig különdíjat kapott.

* * *

5. ábra. A Balaton és a Fertõ tó Karacs Ferenc 1798-ban kiadott térképén

57

1. BevezetésA korábbi évek vizsgálataihoz kapcsolódva a 2009. év-ben a következõ három feladatcsoport elvégzésére kerültsor: (1) Négy alkalommal (március és október között) 5mintavételi helyrõl begyûjteni az élõbevonat mintákat,azoknak egy részét elküldeni algológiai feldolgozásra.(2) Megállapítani a kisrákok faji és %-os összetételét, va-lamint a szennyezések mértékét is jelzõ Nematoda/Cope-poda arányokat. (3) Továbbá vizsgálni az egyéb gerincte-len csoportok dominancia viszonyait.

Már korábban is leírtam (Ponyi J. 1999–2002), mostis megemlítem, hogy ezek a kutatások szorosan beillesz-kednek a biomonitoring vizsgálatok körébe. Manapságaz ilyen típusú vizsgalatok már beletartoznak az EU kö-vetelményrendszerébe.

Jelen vizsgálatok célja, az ún. zoomonitoring rend-szerben végbemenõ „mikro változások” nyomon követé-se, amely fontos információt szolgáltat a tavi rendszer-ben végbemenõ folyamatokról. Ezen változások értéke-lésénél természetesen jelentõs segítséget jelent az alga-bevonatok ismerete is.

II. Gyûjtési helyek és idõpontokA korábbi évek vizsgálataihoz hasonlóan a Hévízi

forrástó 5 pontján (1. ábra) található mûtárgyakról gyûj-töttük be a mintákat. Ennek kivitelezésében nagy segítsé-get nyújtott Csiszár Viktor ökológus, amiért szeretnékneki itt is köszönetet mondani.

A gyûjtések idõpontjai 2009-ben a következõk vol-tak: március 23, május 26, szeptember 8, október 21.

III. Anyag módszerA korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan, a mintákat a fa-

és betonoszlopokról egy kaparó éllel ellátott nyelesplankton hálóval nyertem. Az így kapott mintákat egyszéles szájú mûanyag edénybe öntöttem és formalinnalkonzerváltam. A biológiai anyag további kezelése illetvefeldolgozása a tihanyi laboratóriumban történt. A külön-bözõ technikai feladatok elvégzésében Starkné Mecsnó-bel Ildikó volt segítségemre.

Ilyenek voltak többek között a minták alkoholban va-ló átmosása, egyes állatcsoportok kiválogatása, a mintákmindegyikébõl megfelelõ mennyiség elküldése NémethJózsef algológusnak.

Az állategyüttesek %-os összetételének meghatározá-sára a korábbi módszereket használtam, így a relatív qu-antitatív módszert, illetve a Shirayama-féle indexet hasz-náltam (Shyrayama, Y. 1988).

IV. Eredmények és értékelésük

Állatfajok elõfordulása a bevonatbanA vizsgált idõszakban (2009. március 23. – október

21.) az összes taxonszám (faj és fajcsoport együtt) 18 volt(1. táblázat). Az egyes gyûjtõhelyeken a korábbi évhezképest hárommal kevesebb. A hármas gyûjtõhelyen 14, anyolcason 10, az ötösön 8, a négyesen és a hatoson 7–7faj illetve fajcsoport volt kimutatható. A legmagasabb ér-tékeket a két partközeli mintában (3-as és 8-as gyûjtésihely) találtam. A különbözõ évek bevonatlakó állatainaktaxonszámát összevetve kitûnik, hogy a 3-as, 6-os és a 8-as számú gyûjtõhelyeken egy-egy alkalommal 10 felettivolt az értékük, míg a többi 5 és 10 között változott.

A fauna %-os összetétele2009-ben, a korábbi évekhez hasonlóan, két domináns

állatcsoportot találtam, az Oligochaeta-kat és a Nematoda-kat. Az állategyüttesben való %-os elõfordulás az egyesgyûjtõhelyeken eltérést mutatott. Az Oligochaetaké 38,5 és54,8, a Nematoda-ké 26,8 és 51,7% között ingadozott. Agyûjtõhelyek %-os értékeinek átlagolása kapcsán egyértel-mûen kiviláglik, hogy a bevonatok állategyüttesének 90,2és 74,2 részét a fent jelzett két állatcsoport alkotja. Egyesesetekben azonban megfigyelhetõ volt más fajok relatívmagas értéke is, pl. a Cypridopsis vidua nevû Ostracoda ta-vasszal és õsszel 25,4, 26,9 és 38,4%-ot is elérte. A Schizo-pera clandestina héviziensis Harpacticoida májusban mu-tatott számottevõen magas értéket (21,9%). A Cyclopsokközül a Macrocyclops albidus volt jelentõs szeptemberben.1. ábra. Vizsgálati helyek a Hévízi forrástóban

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK

A Hévízi forrástó gerinctelen faunájának vizsgálata a 2009. évben

DR. PONYI JENÕMTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany

58

Nematoda/Copepoda egyedszám-arányA 2009. évben vizsgált Nematoda/Copepoda index

(2. táblázat) különösen szeptemberben igen kedvezõtlenképet mutatott. Március kivételével a többi idõszakban agyûjtõhelyek többségében a Cyclops fajok teljesen hiá-nyoztak, ami egyértelmûen a fokozott szennyezésre utal.Mint ahogy a korábbi jelentésemben írtam az index érté-kei és a Copepodák visszaszorulása egyenlõre csak mi-krováltozásokra utal, azonban e jelenséget mégis fontosfigyelembe venni a tó védelmének szempontjából. A je-lenlegi adatokat összevetve pl. az elmúlt évivel, egyesgyûjtési helyeken kedvezõtlenebb értékeket találtam,ami feltétlenül indokolja a nagyobb odafigyelést.

V. ÖsszefoglalásA vizsgált idõszakban (2009. március 23. – október

21.) az összes taxonszám (faj és fajcsoporttal együtt) 18volt, ami a korábbi idõszakhoz képest hárommal keve-sebb.

2009-ben, a korábbi évekhez hasonlóan két dominánsállatcsoport volt megfigyelhetõ az Oligochaeta-k és aNematoda-k. Az elõbbi az állategyüttesek 90,2, az utób-bi 74,2%-ban volt képviselve. Egyes esetekben azonbanmegfigyelhetõ volt más fajok (Cypridopsis vidua, Schi-zopera c. héviziensis) relatíve magas részvétele is a be-vonatokban.

A Nematoda/Copepoda index értékei, melyek a víz-minõséget jelzik, május, szeptember és október hónapok-ban továbbra is rosszak. Ez különösen igaz szeptemberhónapra.

A kapott adatsorok, figyelembe véve a korábbi évekeredményeit, összességében a nyári és õszi szennyezõdé-sek fokozódására utalnak.

IRODALOMPonyi J. (1999–2002): A Hévízi forrástó algabevonatainak állattársulá-

sai, különös tekintettel a rákokra. – Hévízi Könyvtár, 15, 50–54.Shirayama, Y. (1988): Features of the responses of the meiobenthic

community to organic-matter debt – Biological monitoring ofEnvironmental polution Tokai Univ. Press. 91–94.

1. táblázat. Fajok és állatcsoportok elõfordulása a gyûjtõhelyeken 2009. március és október között

2. táblázat. Nematoda/Copepoda arány 2009 különbözõ hónapjaiban az öt gyûjtõhelyen

N = csak nematoda elõfordulás

59

I. BevezetésA korábbi vizsgálatok alapján ismerjük, hogy a Hévízi-tó bentonikus élõvilága a sajátos, szélsõséges környeze-te miatt nagyon szegény, de ugyanez állapítható meg avíztérben élõ szervezetekrõl is (Ponyi 2002, Szító 2002).Ebben elsõsorban az oldott oxigén teljes hiánya, vagycsupán nyomokban kimutatható mennyisége a fõ meg-határozó tényezõ, de a táplálékhálózatban, így az anyagáramlásában is komoly gondok lehetnek, ha az elsõdle-gesen termelt szerves anyag nem jut el a magasabbren-dû szervezetekhez, hanem fõleg bakteriális bontással ás-ványosodik. A minõségi változások kimutatására tehátcsak olyan élõlény csoportok jöhetnek szóba, amelyekaz üledéklakó szervezeteknél jobb körülmények közöttélnek, viszonylag fajgazdagok és folyamatosan jelenvannak a tóban. Ilyen a bevonatlakó életközösség (Ponyi,1995 a, b, 2002).

Az Oligochaeták teljes élete, fejlõdési fázisai vízhezkötött, ezért a környezet minõség változások kimutatásáraalkalmas élõlény csoport. A korábban megkezdett faunisz-tikai vizsgálatok folytatásával célunk volt a fajok mennyi-ségi és minõségi változásainak rögzítése és ha tapasztalha-tók voltak ilyen változások, ezek mennyire tükrözik a tóökológiai állapotában bekövetkezett változásokat.

II. Anyag és módszerekA mintákat 2005. júl. 19.-én, 2005. okt. 17.-én, 2006.

febr. 23.-án, és 2006. máj. 11.-én vettük, melyek váloga-tás után kerültek meghatározásra. Ezek a tó különbözõ

térségeibõl származtak (1. ábra) a korábbi vizsgálatokalapján kijelölt és számozott következõ mintavételi he-lyekrõl: 3: a tó északi kabinsora melletti beton felszín-rõl, 4: a tó keleti részén faoszlopról, 5: a fürdõ bejáratistégjérõl délre faoszlopról, 6: a fürdõháztól délkeletrefaoszlopról, 8: a fürdõház déli végénél a kifolyás köze-lében beton felszínrõl (Ponyi, 2002, Vízkelety, 2002). Aminõségi mintavétel, gyûjtés, kaparóhálóval történt. Akonzervált anyag határozásához hazai- és külföldi szer-zõ munkáját használtuk (Brinkhurst és Jamieson, 1971;Ferencz, 1979).

III. EredményekAz augusztus 22.-i mintavétel idején és október 18.-án

is a mintavételi helyeken 0–3 Oligochaeta fajt találtunk.Árvaszúnyog (Chironomidae) fajok lárva-, vagy bábalakjai nem kerültek elõ. Az Ophidonais serpentina min-den mintában jelen volt, egyedszáma 1–112 között inga-dozott. Augusztusban a 3. mintavételi helyrõl került elõ alegnagyobb egyedszámban, a 4–6. mintavételi hely térsé-gében csak egy-egy példányát találtuk.

Októberben a 3-as mintavételi helyen tapasztalt ma-gas egyedszám 112 egyed/minta értékrõl 12 egyedreesett vissza. A 6. mintavételi hely térségében viszontenyhén növekedett az egyedszám.

A Pristina bilobata mintánkénti egyedszáma augusz-tusban 0–49 között változott. Legmagasabb a 3. mintavé-teli helyen volt, a 4–6. helyrõl hiányzott. Októberbenminden mintavételi helyen megtaláltuk, számuk mintán-ként 1–32 egyed között változott. Legalacsonyabb szám-ban a 4–5., legnagyobb mennyiségben pedig a 8. sz. helytérségében találtuk.

Augusztusban az 5 mintavételi hely közül kettõrõlkerült elõ, egyedszámuk 0–126 egyed/minta változott.Legmagasabb értéket a 3. sz. mintavételi helyen találtuk.Októberben csak a 4. mintavételi helyrõl hiányzott, de azegyedszámok a mintákban alacsonyak voltak, 0–13egyed/minta változtak.

A mintákban az egyedek száma augusztusban na-gyobb szélsõ értékek között ingadozott, mint az októberimintavétel idején (1. táblázat).

A tapasztalt szezonális ingadozás összhangban van apredáció mértékének változásaival. Környezetminõségváltozásból eredõ faunisztikai változások jeleit nem tud-tuk felfedezni.

A változások összevetése a korábbi eredményekkelA 2005-ben végzett faunisztikai vizsgálatok során

ugyanaz a három faj alkotta a bevonat Oligochaetafaunáját, mint 2006-ban, vagy 2007-ben (2. ábra). Azegyedsûrûség szezonális ingadozása jellegében szin-tén hasonló: A szezon kezdetén a fajok egyedsûrûségeviszonylag magas, majd gyorsan és erõsen csökken,

A Hévízi forrástó Oligochaeta faunája a 2007. évi vizsgálatok alapján

DR. PONYI JENÕ, † DR. SZITÓ ANDRÁS MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany

1. ábra. A mintavételi helyek (Ponyi 2002, Vízkelety 2002)

60

amiben döntõ szerepe van annak a ténynek, hogy a tó-ban élõ minden halfaj, de rajtuk kívül még számos ál-latfaj táplálékát adják a bevonatlakó állatok.

Az eredmények értékelése, következtetések Az egyes fajok egyedszám változásaiban nem fedez-

hetõ fel szabályosság. Példaként szolgáljon a 3-as minta-vételi hely, ahol a fajok egyedsûrûsége szélsõ értékek kö-zött mozgott, 2007 augusztusában az Ophidonais serpen-tina és a Pristina bilobata a vizsgált idõszak legmaga-sabb értékét mutatta, augusztusban azonban mindkét fajegyedsûrûsége visszaesett.

IV. ÖsszefoglalásA Hévízi-tó bevonatában élõ Oligochaeták mennyisé-

gi- és minõségi vizsgálatát végeztük 2007-ben folytatvaa 2005-ben elkezdett munkát. Megállapítottuk, hogy avizsgált mintavételi helyek Oligochaeta faunáját ugya-naz a három faj alkotja, amelyek korábban is. A fajok

egyedsûrûsége elsõsorban a predációs nyomástól függ,és emiatt változik, ingadozik. A fajok egyedszámában ta-pasztalható nagy mértékû szezonális ingadozás is csaktendenciájában fedezhetõ fel.

A fajok tömegviszonyiban tartós dominancia nemvolt kimutatható. Árvaszúnyog lárvák, vagy bábok az ezévi mintákban sem fordultak elõ.

IRODALOMFerencz, M. 1979: A vízi kevéssertéjû gyûrûsférgek (Oligochaeta) kis-

határozója. – In: Felföldy (szerk.) VHB 7: 1–170, VÍZDOK, Bp.Ponyi J. 1995a: A Hévízi-tó rákjai. – Hévízi Könyvtár 6: 151–162.Ponyi J. 1995b: A Hévízi-tó állatvilága. – Hidrológiai Tájékoztató,

április 21–23.Ponyi J. 2002: A Hévízi forrástó algabevonatainak állattársulásai, külö-

nös tekintettel a rákokra. – Hévízi Könyvtár 15: 50–57.Szító A. 2002: Üledék- és bevonatlakó árvaszúnyog fajok (Chironomi-

dae), mennyiségi viszonyai a Hévízi Forrástóban. – Hévízi Könyv-tár 15: 108–117.

Vízkelety É. 2002: A Hévízi tó élõ bevonatot képezõ fonalas algái. –Hévízi Könyvtár 15: 18–34.

1. táblázat. Élõbevonat Oligochaeta adatok a Hévízi forrástóban

A mintavételi helyek magyarázata:3: a tó északi kabinsora mentén, beton felszínrõl,4: a tó keleti részén, faoszlopról

5: a fürdõ bejárati stégjétõl délre, faoszlopról,6: a fürdõháztól délkeletre, faoszlopról,8: a fürdõház déli végénél, a kifolyás közelében, beton felszínrõl

2. ábra. A Hévízi-tó Oligochaeta fajainak egyedszám változásai a vizsgált idõszakban

61

Elõzmények2006 tavaszán, a jelentõs beszivárgást okozó márciusihóolvadást követõ esõzések a karsztvízszintet továbbemelték (Kádár S. – Lénárt L. 2006). Ebben a karszthi-drológiailag aktív, telített idõszakban 2006. június elsõnapjaiban ritkán elõforduló mértékû, a klímaváltozásrajellemzõen pulzáló intenzitású esõzések követték egy-mást a miskolci karsztvízgyûjtõn (Kovács A. – KovácsP. 2007). A karsztárvizekre jellemzõ forrásvíz zavaro-sodás mellett jelentõs mikrobiológiai ivóvízszennyezésis bekövetkezett, amit észlelve az üzemeltetõ több for-rásból, kútból ugyan leállította a vízkivételt, de a rövidideig tartó hálózati szennyezés így is 3673 ember meg-betegedését okozta a tapolcai vízgyûjtõ felöl, azÁNTSZ Észak-magyarországi Regionális IntézeténekMiskolci Kirendeltsége „esetismertetése” szerint (KissZ.-né et al. 2008). Nagy szerencse, hogy a fertõzés apünkösdi 4 napos munkaszünetre esett, így az egyetemihallgatókat és dolgozókat (több mint 15 000 fõ) nemérinthette.

A hazai ivóvízellátás történetének egyik legna-gyobb haváriáját alapos vizsgálatok követték, amelylehetõséget ad a tapolcai karsztvízgyûjtõ legaktívabbvíznyelõi felõli áramlási viszonyok utólagos vizsgála-tára. Ezzel olyan eredményekhez juthatunk, amelyekaz utánpótlódás egyidejû nyomjelzéses vizsgálatát je-lentik. Különösen lényeges ez a két hegységszerkeze-ti egységbõl álló tapolcai vízgyûjtõ távolabbi, nyuga-ti nagyobb területén található intenzív víznyelõk(Bükkszentkereszt, Répáshuta) felöli elérési idõkszempontjából, mivel ezeket pontszerûen még nemvizsgálták.

Hidrogeológiai jellemzésA Bükk hegység központi mészkõtömegének keleti vé-

gén települõ Miskolc-tapolcai hideg karsztvíz termelõ kút-rendszer hazánk egyik legkedvezõbb üzemi adottságokkalrendelkezõ vízbázisa, amit mindezideig sikerült a város tu-lajdonában tartani. Vízgyûjtõterülete 18–20 km-re benyú-lik a hegységbe. 3 település, 4–5 üdülõtelep, valamint újab-ban növekvõ számú állattartó, gazdálkodó telepek találha-tók rajta, hiányos csapadék- és szennyvízgazdálkodási vé-delemmel. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezek a területek –az elérési idõ alapján – a tapolcai vízbázis külsõ védõöve-zetét jelentenék. Területe a karsztos mészkõre ráfolyást biz-tosító magasabb részekkel együtt 76 km2, amely háromne-gyede jól karsztosodó un. fennsíki mészkõ, idõszakos és ál-landó víznyelõs patakmedrekkel (1. ábra). A földalatti ho-rizontális vízáramlásnál nagy jelentõségû barlangrendszerta tapolcai vízgyûjtõn még nem ismerjük. Csupán néhányvíznyelõs, meredek barlang lett feltárva. Ezekbõl viszontbizonyító adatokat nyerhettünk a karsztjáratokon belülivízszint ingadozásokról és a közegészségügyi mikrobioló-giai, vízkémiai állapotok romlásáról (Székely K. 2003).

Bükki barlangok falán észlelhetõ algás nyálkásodás-ról, elszínezedésekrõl már évekkel ezelõtt hallottunk.

A vízgyûjtõt egy jelentõs hegységszerkezeti zónaosztja két tektofáciesre (Alsó-Bagolyhegy-Kékmezõ-ieltolódás), de az újabb térképi kõzetformációs sorrendalapján lehetséges a barlangjáratos áttörés. Ezt egyértel-mûen alátámasztja, hogy a tapolcai Új-kút talptisztításá-ból kikerült görgetegek között olyan csíkos, fekete kvar-citok (liditek) is voltak, amely eredeti jura idõszaki kõze-tanyaga – Németh Norbert tájékoztatása szerint – a nagy-szerkezeti zóna bodzásréti feltárásából ismert.

A 2006 pünkösdi miskolci karsztvízszennyezés hidrológiai jelentõsége

SZLABÓCZKY PÁL

1. ábra. A Miskolc-tapolcai hideg karsztvízgyûjtõ terület vázlata

62

Szennyezés hidrológiai szempontokA karsztvíz mozgása köztudottan nagyobb sebesség-

gel áramolva, de kisebb volumennel barlangjáratokban,kisebb sebességgel szivárogva, de nagyobb volumennelrepedés rendszerben folyik (Szilágyi G. et al. 1980). Aszennyezett vízáramok szempontjából a barlangok csa-tornahidraulikás mûködése a meghatározó. A tapolcaivízgyûjtõn – mint említettük – a hosszanti, gyorsabb ví-záramlást biztosító barlangjáratok nincsenek feltárva,azok helyzetére csak a jól karsztosodó mészkõtömeg fel-színi karsztformáiból, valamint a préseléses genetikájú,esetleg rétegzõdést is követõ szerkezeti vergencia irá-nyokból következtethetünk. Az ilyen alapon kijelölhetõelsõdleges irányokat az 1. ábra szemlélteti.

Ebben nagy szerepe volt a 70-es években a MiskolciVízmûvek (Kiss József beruházási osztályvezetõ) jóvol-tából, dr. Juhász András vezetésével, valamint a térségiszilikátipari kõkutatások (dr. Vitális György) megbízásá-ból végzett földtani társulati terepi munkáknak, valamintaz újabb földtani térképezés (Less Gy. et al. 2002) kõzet-formáció rendszerének.

Karsztvíz nyomjelzõként „hasznosítható” vízszennye-zõk: egyfelõl a karsztárvíz lökéshullámaival felkavart, vagyleszakított barlangi agyagtömegek, másfelõl a víznyelõkönbemosódó antropogén szennyezõdések. Ide számítjuk atalaj- és növényi eredetûeket is mint gazdasági, (kultúr) te-vékenységek következményeit. Ezek közül legjelentõseb-bek a települési szennyvíz csatornahálózatból, átemelõk-nél, szennyvíztisztítóból kitörõ folyékony, valamint iszapfázisok. Az emberi, állati, háztartási eredetû fertõzõ bakté-riumok a földalatti világban általában csak néhány napig,esetleg 1–2 hétig életképesek (Bársonyos J. 1983). Ezértmegjelenésük a karsztvíz kilépéseknél oly módon is számí-tásba veendõ, hogy azt jóval távolabbi víznyelõkön beöm-lõ árvíztömeg sodorta ki egy közelebbi járatszakaszból.Fontos még, hogy az agyagos szennyezõdés vízzavaroso-dás kezdetét egy hidraulikai lökéshullám is okozhatja, nempedig a távolabbi területrõl származó víztömeg.

Erre jó példa volt 1976 tavaszán a tapolcai víztermelésleállítását kiváltó Mexikó-völgyi kõbánya nagy erejû rob-bantása, amely nyomán 20 perc múlva jelentkezett a szivor-nyás kutak erõteljes talpi agyagos feltöltõdése. Ez m/s nagy-ságrendû sebességet jelentett, ami csak lökéshullámmal ma-gyarázható. Ugyanilyen nagyságrendûek a több dm átmérõ-jû ivóvíz távszállító vezetékekben észlelt lökéshullámok.

A 2006-os Miskolc-tapolcai eseménysor értékelése

A 2006 május 23 és június 6 között a vízgyûjtõre hul-lott 216 mm csapadék közel 17 millió m3-t jelent (KissZ.-né et al. 2008). Az intenzív lefolyás és az erõteljes ve-getáció miatt ilyen hetekben-hónapokban a területi beszi-várgás átlaga 35%-ról 25%-ra csökken (Szlabóczky P.1992), ami így kereken 4 millió m3-nek adódik. A tapol-cai 12 havi átlaghozam 13 millió m3 (Szlabóczky P.1998). Tehát 2 hét alatt 4 havi vízmennyiség áramlott áta tapolcai vízgyûjtõ barlangrendszerén. A percenként200 ezer liternyi tömegáramot a törmelékkel feltöltõdöttforráskráterra települt kútrendszer nem tudta átereszteni.

Ez a barlangjáratokban hirtelen több bar-nyi nyomás-emelkedéssel járó visszaduzzasztást, óriási örvénylése-ket okozott, miáltal a barlangi agyagtömegek, zátonyokfelszakadtak, a vak kürtõk agyagos dugói leszakadtak.

Utóbbit az árvízi zavarosodás lecsengése után a víz-mû gépházba telepített automatikus zavarosságmérõegy-egy, 10 NTU feletti vészjelzése igazolta. Akarsztvízszint emelkedése a nagymezõi figyelõ kútbanVI.2. és VI.10. között kereken 12 m volt. Ezt a repedezet

1. táblázat. A tapolcai kútnál észlelt karsztvízszennyezési hullámok

63

zónákra tekintve mértékadónak, az üreges zónákban és avíznyelõk alatti meredek barlangos szakaszokban a rövididejû vízszintemelkedés több 10, akár 50–70 m is lehet,a pénzpataki és a Mexikó-völgyi adatok szerint (lásd:Barlangtani Intézet Adattárában).

A június 2. és 3.-i nagy csapadékkal indult két árhullámáltal kiváltott, és egymást követõ természetes és mestersé-ges kútvíz szennyezõdések jól összevethetõk azok eredeté-vel. Az igazságügyi szakvéleményhez (Gemenci T. – Szla-bóczky P. 2006) beszerzett adatsorokból, valamint azÁNTSZ publikált esetismertetésbõl a legjellemzõbbeketösszefoglaltuk az 1. táblázatban. Az elsõ két szennyezõ-déshullám az 1 km-en belüli Juhdöglõ-völgyi víznyelõnélfelhalmozódott szippantós fekáliás ürítések elöntési aktivá-lásából származott (errõl annakidején a Vízmû Igazgató isbeszámolt a TV-ben). A következõ két hullám a légvonal-ban 4 km-re található, igen erõteljes települési szennyvíz-terhelésû Mexikó-völgyi feltárt víznyelõktõl származott.

A Mexikó-völgyi barlang antropogén elszennyezõdé-se a 70-es évek elejétõl ismert (Székely K. et al. 2003).

Az ezután megjelent zavarossági, valamint pathogénbakteriális szennyezés hullámok a bükkszentkeresztimélyponti szennyvízátemelõk alatti víznyelõs völgysza-kasztól, valamint a répáshutai szennyvíztisztító alattiBalla-völgyi víznyelõs patakmedertõl származtatható.Ezek között ugyan lehetnek idõbeli eltolódások vagy át-fedések, de más megoldással a szennyezés hullámok ere-dete semmiképpen nem magyarázható!

A jelen tanulmány célja a felsorolt szennyezésekkarszthidrológiai (nyomjelzési) értékelése. A mérési adato-kat a 2. táblázat foglalja össze. A „Táv”oszlopban az1.ábrán feltüntetett, hegységszerkezet által kijelölt fõáram-vonalak hossza szerepel. A valódi járatrendszer tourtozitása(Gaál L. 2008), és az áradási turbulencia miatt az elemi víz-részecskék pályája az elõbbi áramvonal hosszát sokszoro-san, akár nagyságrendileg is meghaladja. Ennek következ-tében a számított sebességek is csak fiktív adatok, ahogyanazt általában a nyomjelzéseknél értelmezzük. A csapa-dék/szennyezési hullámok levonulásából számított sebessé-gek (12 adat) pillanatnyi nagyságrendje cm/s. Ez megfelel atérségben végzett nyomjelzéses vizsgálatok nagyságrendjé-

nek (Böcker T. 1970). Az elõbbiek alapján nyilvánvalóan et-tõl egy nagyságrenddel nagyobb: dm/s barlangi átlagos víz-folyási sebességgel kell számolnunk, ami megfelel a száza-lékos nagyságrendû hidraulikus átlag esésnek. Ez is úgy te-kintendõ, hogy a szifonok elõtti termekben, magas kürtõk-ben a víz szinte „megáll” miközben erõsen örvénylik, méga szifonok utáni és meredek szakaszokban, akár m/s sebes-séggel is tovább zúdul. Ezen ismétlõdõ áramlási sebességváltozások gyorsulásai okozzák azt a barlangi belsõ eróziót,ami a források zavarosodásában nyilvánul meg. Ezt a folya-matot fokozza az esõzések hullámzó intenzitása, amelyetfolyamatos méréssekkel csak a közelmúlttól kezdenek ki-mutatni. A mérsékeltövi, kontinentális medencékben azutóbbi idõben egyre gyakoribb „trópusi zivatarok” eme erõ-teljes intenzitás hullámzása már a klímaváltozás egyik jel-lemzõje. Hangsúlyozni kell, hogy a 2006. évi eseménysoregyes elemeit a víznyelõkön át a barlangokba bezúdulónagytömegû víz emelkedése által generált nyomáshullá-mok, másokat maga a (víz) tömegáram okozta.

Az 1. táblázatból az is kitûnik, hogy a két csapadékbe-szivárgási hullám érkezési különbségei a távolság függvé-nyében növekednek 1–1,3 napról 7–9 napra. A szennye-zéshullámok lecsengése pedig 8 órától (Juhdöglõ-völgyi1.hullám) másfél hónapig (Balla-völgytõl) tartott.

A vizsgálatok azt igazolják, hogy tapolcai vízmû ku-takhoz Répáshuta térségébõl is érkezhet víz gyors áram-lással, barlangjáraton keresztül, legalábbis bizonyoskarszthidraulikai helyzetekben.

A község alatti Balla-völgyi patakmederben 8–10víznyelõs szakaszt ismerünk. Ezek még nincsenek feltár-va, de közvetlenül néhány mellett feltárt aknabarlangotismerünk. A völgy ilyen víznyelõs szakaszaitól K-iirányba, Tapolca felé jól követhetõ néhány 10 (100m)széles jól karsztosodó mészkõvonulat. Böcker T. és Ve-csernyés Gy.(1983) tanulmányából idézve: „A (tapolcai)forrás – Bükkszentkereszti megfigyelõ kút – Tebe pusz-tai kút vonala egy igen jellegzetes, a Lusta-völgyhöz ha-sonló földalatti járat rendszerre utal.”

A répáshutai vízgyûjtõ figyelmen kívül hagyásávalnem adódnak ki a szárazidõszaki, vagy téli beszivárgásmentes idõszakok tapolcai vízhozam összegei. (Szlabóczky

2. táblázat. Nyomáshullám és tömegáram elérések

64

P. 1998) Az elõbbi hidrológiai bizonyíték mellett egy hi-draulikai is adott: ez Mezõ Gyula (1995) karsztvízszint szi-mulációs térképe. Ennek karsztvíz nyomásvonal rendszeredepressziósan „behorpad” Tapolca felõl Répáshuta környe-zetébe. A szennyezési elérési idõ az 1. táblázat szerint a ré-páshutai részvízgyûjtõrõl 1–2 hónap. Igaz, hogy ez csak azárvízi, barlangrendszeren át érkezõ kezdeti (összességébenkisebb) víztömegre vonatkozik, de ez hozza a szennyezést!Ezt akár több hónapos késéssel is követhetik a repedésrendszerekben felduzzadt, onnan a barlangjáratokbavisszaszivárgó vizek, de a vízbázis védelem szempontjábólaz elsõ szennyezési transzport a mértékadó. Így nem fogad-ható el az a modell, ami Répáshutáról Tapolcáig 1 éves elé-rési idõt mutatott ki! (Csepregi A. – Izápy G. 1987).

Szerzõ ezzel a tanulmányával szeretne hozzájárulni amost folyó sok százmillió forintos miskolci ivóvíz javítóprogram fogyasztó oldali eredményességéhez. A lakos-ság továbbra is ragaszkodna a jó minõségû természeteskarsztvízhez, az esetleges kezelt vízzel szemben… hamegkérdeznék! Ez a vízgyûjtõn végrehajtandó preventívvédelemmel biztosítható.

IRODALOMBársonyos J. (1983)Böcker T. (1970): AKeleti-Bükk karszthidrológiai kutatása vízbeszerzési le-

hetõségek megállapítása céljából. VITUKI

Böcker T. és Vecsernyés Gy. (1983): A Szinva, Anna, Diósgyõri, Tapolcaiforráscsoportok és a Felsõforrás, Királykút forrásvízmûvek védõido-ma. II. Intézkedési terv. ALUTERV-FKI

Csepregi A. – Izápy G. (1987): A Miskolc-Tapolca-i víz utánpótlódás szá-mítógépes szimulációja. VITUKI

Gaál L. (2008): Geodynamika a vyvoj jaskin slovenského krasu. Speleolo-gia Slovaca 1.

Gemenci T. – Szlabóczky P. (2006): Szakvélemény, a Miskolc 2006. júniu-sában történt ivóvíz szennyezés kapcsán felmerült gondatlan veszé-lyeztetés ügyében. B.-A.-Z. Megyei Rendõr-Fõkapitányság, Miskolc.

Kádár S. – Lénárt S. (2006): Vízszennyezés Tényfeltáró Bizottság elõzetesjelentése.

Kiss Z.-né – Bodnár J. – Asztalos Á. – Papp E. (2008): A 2006. Évi miskol-ci ivóvíz járvány környezet-egészségügyi ismertetése. ÁNTSZ Északm.Regionális Intézete Kirend. Miskolc.

Egészségtudomány LII.évf. 1.sz.Kovács A. – Kovács P. (2007): Árvíz a Szinván: az orografikus csapadék-

többlet egy extrém esete. Légkör 52.évf.4.sz.Less Gy. (szerk.) (2002): A Bükkhegység földtani térképe. MÁFIMezõ Gy. (1995): ABükk és környezete szimulált karsztvízszint-térképe. In:

A bükki karsztrendszer földtani-vízföldtani szimulációs modellje. BKMISzilágyi G. – Böcker T. – Schmieder A. (1980): A Bükk hegység regionális

hidrodinamikai képe és karsztvízforgalma. Hidr. Közl. 60. évf. 2.sz.Székely K. (szerk.) (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Me-

zõgazda KiadóSzlabóczky P. (1992): Karsztvíz tározódási és leürülési vizsgálatok a K-i

Bükkben. A Bükk Karsztja …Konferencia. Miskolci EgyetemSzlabóczky P. (1998): MIVÍZ Rt hideg karsztvíz termelõ helyein 1988. ja-

nuár 1. – 1997. december 31. közötti idõszakban végzett hidrogeológiaiészlelés, adatgyûjtés, feldolgozás összefoglalása. II. ütem. Kiértékelés.

A 2010. tavaszi rendkívüli csapadék a miskolctapolcaiivóvízbázisnál is kisebb károkat okozott a terület (kút-gépészet) elárasztásával, veszélyeztetve a Barlangfürdõtis. Ezért a 800 mm-es fõnyomó vezeték vizét, a tolózárkiemelésével átterelték a Hejõ patakba. Az évtizedek ótafeltöltõdött meder kapacitása a mértékadó 4 m3/s alácsökkent, ezért több ponton kiöntött, fenyegetve Nyék-ládházát és korlátozni kellett a forgalmat a Miskolc-Bu-dapest vasútvonal egy szakaszán is. Emiatt egy óholocénkori medermaradvány gyors kikotrásával a Nyékládhá-za-Ónod közti területrõl a vizet közvetlenül bevezették aGólem tóba, amelyben a múlt nyárihoz képest májusigmár eleve szokatlanul magas, 1,2 m-s vízszintemelkedéstészleltünk. Az ezt követõ közvetlen árvízi beeresztés to-vábbi, összesen 2,5 m-es vízszintemelkedést okozott.(Az északabbra esõ Mályi-tónál 3 m-es, a délebbre lévõtavaknál 2 m-es emelkedésekrõl számoltak be).

2010. június 26.-i vizuális becslésünk szerint (10%-os hi-bával) az ivóvíz vezetékbõl átvezetett tömegáram 0,9 m3/s, avízmû Thomson-bukó feletti (túlfolyókkal együttes) hozama1,4 m3/s, az Aradi úti Hejõ-hídnál becsült hozam 1,6 m3/svolt. Tehát a meleg karsztvizek együttes hozama nem halad-ta meg a napi 20 E. m3-t de a nyomásszint emelkedés így isszokatlan melegvíz fakadásokat okozott a Szerelem-szigetenés parki szomszédságában. Ezek kialakulását segítette, hogya miskolci hévíz kutakat több éve lezárva tartják fürdõ hasz-nosításuk visszaszorítása miatt. A nyékládházi Gólem+Ist-

ván tóba beeresztett tömegáram napi 1dm-es vízszintemel-kedést okozott 1 héten keresztül. Ez, a közel 2 km2-nyi víz-felülettel számolva 2m3/s körüli kezdeti betáplálást jelent,amely összességében – a szomszédos tavak felé történõ, ka-vicsrétegen keresztüli (k.M=103m2/nap) átszivárgást is fi-gyelembe véve – 2,5–3 millió m3 közötti Gólem + István-ta-vi dinamikus vízkészlet növekedést eredményezett.

Érdekesek a „vízhasználók” minõségi megfigyeléseiis. Annak ellenére, hogy a Nyékládháza-Ónod közöttiútátvágásánál átömlõ víz élénken vörös agyagos volt(ami a Tapolca mögötti karsztrendszerbõl származott) ató vize nem „szennyezõdött” el, sõt határozottan tisztább,átlátszóbb lett, feltehetõen a magasabb oldott mész ésoxigén tartalom, esetleg kis mértékû pH csökkenés miatt.A vízminõségjavító hatás különösen feltûnõ a Gólem tó-val összefüggõ István tóban, ahol a júliusi kánikula nyo-mán 28–30o-osra felmelegedõ víz nem gázosodott, sza-gosodott el, ahogyan azt eddig, évtizedek óta tapasztal-tuk 26o felett. Megfigyelhetõ volt az is, hogy a „hidegkarsztvíz” 1 hetes beeresztése után a tóvíz kánikulai fel-melegedése szokatlanul lassú volt.

A 2010. július 20.-a körül a beeresztõ csatornábanmár csak az agyagos fedõ rétegben tározódott hideg ta-lajvíz visszaszivárgását és a leülepedett vörös agyagotérzékeltük.

A leírt jelenségekrõl készült fényképek lekérhetõk aszykra@freemail.hu címrõl.

A miskolctapolcai karsztárvíz hatása a nyékládházi tavakra

SZLABÓCZKY PÁL

65

1. Elõzmények„A természet munkája eredményezte, hogy a folyó víz-

színének esése alig volt mérhetõ: a szabályozás elõtt a Sza-mos beömlése és a dunai torkolat között – valamivel többmint 1200 km hosszúságban – 3 cm volt a kilométerenkéntiátlagos esés. Persze ez is csak átlag, mert Szolnokig ennélvalamivel több, míg Szolnok alatt néhol a kilométerenkén-ti 2 centimétert sem érte el.” (Dunka-Fejér-Vágás, 1996).

„A XIX. században végrehajtott Tisza-szabályozástkövetõen a már töltésezett és átmetszésekkel megrövidí-tett folyón Szolnok alatt 2-rõl 2–3,5 cm/km-re növekedetta folyó kisvízi esése. A nagyvízi esés Tiszafüred alatt 1,7 –3cm/km-rõl 3-4 cm/km-re emelkedett.” (Vágás, 1982).

„Kisköre és a torkolat között 3,7 cm/km-rõl 2,5 cm/km-re mérséklõdik az átlagos esés” (Lászlóffy, 1982).

„A Tisza árvíz levezetése szempontjából különösenkedvezõtlen…a Szolnok-Csongrád közötti szakasz, ahola folyó felszínének esése nagyon alacsony, 3 cm/km. Ezutóbbi szakaszon a folyó csaknem úgy viselkedik, mint-ha tó lenne.” … „Hiszen a vízszín esése kormányozza alefolyást, nem pedig a mederfenék lejtése!” (Nagy, 2009)

2. Vízszín-esések számítása a Szolnok és Szeged közötti Tisza szakaszon

Kiszámoltam Szolnok és Szeged közötti szakaszonaz 1876 óta rendelkezésre álló vízállás-adatok segítsé-gével a vízszín-esést. A rendelkezésemre álló adatokbólnapi egy – lehetõleg reggeli és állomásonként ugyanab-ban az idõben észlelt – vízállás-adatot gyûjtöttem ki.Összegyûjtöttem a vízmércék adatait, azok birtokábanvégrehajtottam a szükséges korrekciókat.

A vízmércék adatait a 2.1.-2.2. táblázatok tartalmazzák.A távolságok a Dunába való beömléstõl a folyó medré-

nek középvonalában lettek mérve. 1910 elõtt a távolságok afolyó sodrára vonatkoztak. A vízmérce „0” pontok vízrajziAdria felett V.O. m-ben vannak. (A vízmérce „0”-pontjakottái a folyamszabályozási hasonlító síkra vonatkoznak.)

A 2.1. táblázatban közölt adatok 1932-ig érvényesek,kivéve Tiszaugot, ahol 1930–1931-ben 78,27 mAf V.O.262,4 fkm, 1932-ben 78,36 mAf V.O. változás történt.1933-tól a 2.2. táblázat a mérvadó kivéve Szeged, ahol1957-tõl az 1970. évi árvízig 74,52 mAf V.O. és 172,00 fkmértékkel, Szolnok, ahol 1962-tõl 333,4 fkm értékkel szá-moltam. Szegeden az 1970. évi árvíz után a „0”-pont 74,45mAf V.O. értékre került. 1976-ban a torkolattól való távol-ságok megváltoztak. 1982-ben áttértek a mBf értékekre,1984-ben újra megváltoztak a torkolattól való távolságok.

3. A vízszín-esések alakulása Szolnok és Szeged közötti Tisza szakaszon

A szóban forgó 134 évet nem lehet egységesen kezel-ni, mert közben olyan változások történtek, amelyekmegakadályozzák az összehasonlíthatóságot. Többszöráthelyezték a vízmércéket, illetve a meder változott az idõk során, mely hossz-módosulással járt, továbbá építet-tek két duzzasztómûvet is, melyek szintén hatással van-nak a vizsgált szakaszra. Hat idõszakra osztottam fel avízállás adatokat a folyószakasz megváltozásainak, vál-toztatásainak függvényében.

1. idõszak: 1876–19222. idõszak: 1923–1932 (vízmércén beállt változások)3. idõszak: 1933–1956 (új távolságok)4, idõszak: 1957–1972 (vízmércén beállt változások)5. idõszak: 1973–1983 (a kiskörei és törökbecsei víz-

lépcsõk üzembe helyezése)6. idõszak 1984–2009 (áttérés Balti magasságokra)Az 1876-tól regisztrált és feldolgozott napi vízállás-

adatok alapján az Alsó-Tisza vízszín-esése a 3.1., 3.2. és3.3. táblázatokban került kimutatásra. A hat idõszakra kü-lön sorban adtam meg az átlagos, a minimális és a maxi-mális értékeket. Továbbá kisvízi, középvízi és nagyvízitartományra szétbontottan is közlöm ezeket az eséseket.

Jól megfigyelhetõ, hogy az idõben elõrehaladva az esések csökkenõ tendenciát mutatnak.

A kisvízi esések csökkennek, míg a nagyvízi vízszín-esések nagyobbak lettek.

A Tisza Szolnok és Szeged közötti szakaszának vízszín-esése

BEZDÁN MÁRIA

1.1. táblázat. A Tisza alföldi szakaszának jellemzõadatai – részlet Lászlóffy táblázatából

2.1. táblázat

2.2. táblázat

66

A nagyvízi 0,81 cm/km minimális esés egy Maros ár-hullám visszaduzzasztó hatásának következménye 1975.július hónapban.

A számok tükrében kimondható, hogy a Tisza Szolnokés Szeged közötti átlagos esése 3 cm/km körüli, mely ~1–5 cm/km között változik.

4. A Szolnok és Szeged közötti szakasz részletesebb vizsgálata a fõ vízmércék

adatainak figyelembe vételévelSzolnok és Szeged között található fõ vízmércék: a

Tiszaug-i, Csongrád-i és Mindszent-i. Ezen állomások adatait is figyelembe véve részletesebb képet kaphatunka vizsgált szakasz vízszín-esésérõl. Az esés ugyanis nemegyenletesen oszlik meg. A 4.1., 4.2. és 4.3. táblázatok-ban olvashatók az így kapott esés adatok:

Szolnok és Tiszaug között 3 cm/km körüli az átlagos e-sés. Tiszaug és Csongrád között ez az érték megnõ. A víz-szín-esés a vezsenyi hajtû-kanyarnál növekszik meg a ma-gas vízállások idején, amikor kilép a víz az ártérre és így asodorvonalnak sikerül ezt a hajtû-kanyart megrövidítenie.Ez a magyarázata annak, hogy a Tiszaug és Csongrádközötti szakaszon a várt vízszín-eséshez képest meg-

lehetõsen magas értékeket kapunk. (Kis- és középvizeknél aszûk meder, nagyvizeknél a megrövidült folyószakasz ge-nerálja a nagy vízszín-esést.) Lefelé haladva egyre csökkenaz esés. Mindszent és Szeged között már csak 2–2,5 cm/km.

A negatív elõjelû néhány vízszín-esés nem elírás. Pl.:1954. márciusában a Tiszán egy heves áradás következ-tében Szolnoknál egy nap alatt több mint 3 m-t emelke-dett a vízszint (-83 cm-rõl 234 cm-re.). Tiszaugon a víz-szint-emelkedés -210 cm-rõl 8 cm-re nõtt (több mint 2 mváltozás). Csongrádnál a Körösök árhulláma két-háromnappal megelõzte a Tisza árhullámát és másfél méterrelemelte meg a Tisza vízszintjét, majd három nap múlva aTisza árhulláma újabb másfél métert emelt a vízszinten.Tehát a -4,33 cm/km vízszín-esés a Körösök visszaduz-zasztó hatásának következménye, mely két napig tartott,a Tisza árhullámának megérkezéséig.

A Szeged és Mindszent közötti negatív (ellen-)esések a Maros, majd 1974 után kisvíznél a törökbecseivízlépcsõ visszaduzzasztó hatásának következményei.

Míg a Szolnok–Szeged Tisza-szakasz esései ~1–5 cm/km közötti értékek voltak, addig a részletesebb, szaka-szolt vizsgálat már sokkal szélsõségesebb képet mutat,mely ~ (-4) - 12 cm/km esésintervallumban mozog.

1903 januárjában a Hármas-Körös és a Maros együt-tes tetõzésének, és visszaduzzasztó hatásának következ-tében kialakuló vízdomb generálta Csongrád és Mind-szent között a 10,07 cm/km esés értéket.

5. ÖsszegzésMinél rövidebb szakaszokra bontjuk a Tiszát, annál

több információt olvashatunk ki belõle. A mellékállomá-sok beiktatásával még részletesebb képet kaphatunk azAlsó-Tiszáról. A Tisza még sok meglepetést tartogat szá-munkra. Ez a rövid cikk csak elõzetes. Bõvebben ebbena témában a Hidrológiai Közlönyben olvashatnak.

IRODALOMDunka S. –Fejér L. –Vágás I. (1996): A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabá-

lyozás története. Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyûjtemény, BudapestLászlóffy W. (1982): A Tisza. Akadémiai Kiadó, BudapestNagy L. (2009): Árvízvédekezés a településeken. Innova-Print Kft., BpVágás I. (1982): A Tisza árvizei. VÍZDOK, Budapest

3.1. táblázat. A Szolnok és Szeged közötti átlagosvízszín-esések alakulása

3.2. táblázat. A Szolnok és Szeged közötti minimálisvízszín-esések alakulása

3.3. táblázat. A Szolnok és Szeged közötti maximálisvízszín-esések alakulása

4.1. táblázat

4.2. táblázat

4.3. táblázat

67

1.§. A besztercebányai érces vizek [E bányászváros tör-ténetérõl az „Új Magyarország” II. kötetében (409. ésköv. old.) lehet olvasni.] híresek a tudósok körében. Em-líti õket Athanasius Kir-cher („A földalatti világ”, 2.kötet, 185. oldal), Edward Brown („Emlékezetes utazá-sainak” 186. oldalán), és Jakob Toll (az „Uti levelek”-ben, V/191. oldal), a kevésbé jelentõs szerzõket nem isemlítve. Nem célunk, hogy az õ véleményüket és a köz-népi elbeszéléseket ismertessük és elbíráljuk. Elegendõarról beszámolni, amit a saját szemünkkel láttunk és amita barátaink tapasztaltak.

2.§. Ezek a vizek Besztercebányától egy mérföldnyi-re [másfél kilométerre] északra fakadnak, az Úrvölgy(németül Herrn-Grund) nevû nagy kiterjedésû rézbányá-ban. Hogy mikor fedezték fel és figyelték meg õket, azbizonytalan és kétséges, ha a néphagyományoktól elte-kintünk. Annyi bizonyos, hogy Georgius Agricola (GeorgBauer, a németek Pliniusa) idejében még nem voltak is-mertek, minthogy õ hallgat róluk.

Ugyanis amikor a Fossziliák (Ás-ványok) természeté-rõl írt könyve IX. részének 147. oldalán gondosan meg-emlékezik a hasonló jellegû schmolnitzi / szomolnoki [Ezta bányavárost (Szomolnokot) és érces vizeit megemlítettükSzepes vármegye történetét tárgyalva a „Magyarországtörténete”c. mûvünk Prodromusában (Bevezetésében),119.old., §.III.2.] vizekrõl, a beszterce-bányaiakról hall-gat, jóllehet az egyéb vizeket és a fémeket megemlíti.Egyébként azt állítják, hogy a szóban forgó vizek 1605-ben váltak ismertté, azon zavargások idején, amelyeket aszerencsés és félelmetes vezér, Botskay vezetett. Beszter-cebánya városát akkor kifosztották és felégették. A gyilkosfajzat a bányászati létesítményeket sem kímélte. A bányá-szok vagyonkájukat a bánya hozzáférhetetlen mélyébemenekítették, nehogy az ellenség kezére kerüljön. Ezekközött voltak vasból készült tárgyak is, pl. kalapácsok ésbuzogányok. Ezek több mint egy hónapig voltak nyirkoshelyen. Botskay csapatainak elvonultával elõszedték és alevegõn megrongálódottnak találták azokat. Mégpedig an-nál erõsebben megrongálódottnak, minél nedvesebb he-lyen voltak. Ezt annak bizonyítékaként értelmezték, hogya bányajáratok oldaláról itt-ott csepegõ vizeknek ércesítõereje van. Ezért aztán ezeket a vizeket szomolnoki szokásszerint kádakba gyûjtötték. A vágatokat („kamrákat”) ezu-tán lezárták, hogy a köznép ne férhessen hozzájuk.

III.§. Amint egy kis figyelmet fordítottak a dologra,hamarosan tisztázódott, mily mértékben hatékonyak

ezek az érces, vagy vitriolosnak is nevezhetõ vizek.Eszerint annyi színtiszta réz nyerhetõ ki, amennyi vasata vízbe tettünk. A réz elõállításának ez a módja annyiraelõnyösnek bizonyult, hogy már húsz „kamra” mûködik.

Ezekbõl legalább kettõt ismertetni fogunk. A többitezek alapján már könnyû elképzelni.

A legjelesebb az, amely merõlegesen 75 ölnyi [=136,5m] kanyargós és lépcsõs járaton át gyalogszerrelközelíthetõ meg. [A németek ezt a lejárót Manns-Fahrt -nak (ember-járatnak) hívják.] Az érces víz cseppenkéntbuggyan ki a bányavágat oldalfalán. A vizet elõször egykisebbfajta üstben fogják fel, majd egy nagyobb, több re-keszre osztott kádba töltik át. A kisebbik üstbe kisebbvastárgyakat tesznek, lópatkókat és más ilyesmit. Ezekhárom-négy hét alatt, eredeti formájukat megtartva, vala-mivel könnyebb érccé alakulnak át. Ugyanis a vas las-sacskán erodálódik. Elõször sárgás színû, iszapos hártyajelenik meg a víz felszínén. Ez azután mint valami olajosiszap, lassanként a Marsra [a vasra] tapad, még mielõttaz teljesen erodálódna. Ezt a bányászok Schmund-nak[maszatnak] hívják. Havonta egy külön, magasabbanfekvõ kamrába helyezik át, hogy a nedvesség eltávozhas-son belõle. Ezt mindaddig csinálják, amíg a vas teljesenvagy legalább nagyrészt el nem fogy. – Ennyit az elsõkamráról.

IV.§. A másik kamra 15 öllel [= 27m] mélyebbenvan, és „Hosszúnak” nevezik. Ugyanis alig 2 öl [=3,64m] széles, viszont 25 öl [= 45,5m] hosszú. Ebbenbõvebben csorog az érces víz, mint a többi kamrában. Afalból és a mellékkamrákból a bányában cseppenkéntszivárog, de van két állandó csurgó is. Ezek az aljzategyenetlenségeit folyamatosan feltöltik vízzel. Mindkétcsurgó dél felõl közelíthetõ meg. Az elsõ a kamra bejá-ratától balra három lépésre van, a másik öt lépéssel bel-jebb. Hogy ezek a vizek ne folyjanak el felhasználatla-nul, kis csatornákkal részben medencékbe, részbennégyszögletes kádakba vezetik õket. Ott aztán a vizek-kel foglalkozók új és ócska-vasat dobnak azokba. Meg-figyeltük, hogy ezeket a tárolókat úgy helyezik el, hogyegy csepp víz se vesszen kárba. Amint egy kád megte-lik, a túlfolyó víz egy másikba kerül, és így tovább.Azonban ennek során a víz hatékonysága nagyon le-csökken. Az elsõben még gyorsan és erõsen kikezdi avasat, a másodikban és harmadikban már lassabban ésgyengébben. Ebben a kamrában a fal közepe táján saját-os, átlátszó víz szivárog. Ezt egy külön üstben gyûjtik

A vasat rézzé változtató besztercebányai érces vizek (a köznyelvben: Cement-Wasser) természettörténeti megfigyelése

írta

pannóniai BÉL MÁTYÁSa Londoni Királyi Társaság és a Berlini Királyi Tudományos Társaság tagja

Hans Sloane baronet úrhoz, a Londoni Királyi Társaság elnökéhez intézett levelében

* * *

[Eredetileg megjelent: Royal Society of London, Philosophical Transactions, Numb.450, 351-361, Oct.–Nov. 1738, latin nyelven.]

68

össze. Ebbe teszik bele a többi kamrákban elõállított ér-cet, ha nagyobb tisztaságúhoz akarnak jutni. Ennek azátlátszó víznek ugyanis az a hatása, hogy a tisztátalanrezet tisztábbá és fénylõbbé teszi. Egyébként mivel ekamrák lejtõsek, az üstökbõl és kádakból kifolyó vize-ket a porózus fekü elnyeli, úgyhogy azok teljesen eltûn-nek. – A fentebb leírt vízgyûjtõkön kívül a bányajára-tokban lépten-nyomon találhatók nyirkos helyek, ahol avas ércesen elszínezõdik. Ez annak a jele, hogy a bányalegtöbb, vagy talán minden nedvességének ércesnekkell lennie.

V.§. Ami magát a vizet illeti, az üstökben zöldesneklátszik. Ha azonban átlátszó üvegbe töltjük, tiszta lesz éskristályosan áttetszõ. A szagát ismerõsnek találtuk és fe-lismertük: a hideg vitriol átható szaga volt az. A csorgókcseppjeit óvatlanul megkóstolva, azok felmarták az aj-kunkat, és gyulladást okoztak. Addigra már három-négynémet mérföldet is megtettünk a bányában, földalatti vá-gatokban csúszva-mászva, de legfeljebb némi ajakvisz-ketést éreztünk. Amikor azonban a külszínre értünk, a le-vegõre, ajkunk feldagadt és gennyezni kezdett. – Egyéb-ként a víz mindig egyformán hatékony, kivéve, ahol bõ-vebb csorgásnak indul. Ott ugyanis felhígul és lustábbanrongálja a vasat. A fából készült üstöket és kádakat, ame-lyekben tárolják, nem csak hogy nem teszi tönkre, haneméppenséggel megszilárdítja, úgy hogy a szokásosnál to-vább kitartanak. Nem károsodnak súlyosabban a kamráksem, amelyekbe be vannak zárva.

Ebben a bányában ismert a vitriolképzõdés. Úgy vé-lem, hogy a nedvesebb levegõ elfolyósítja ezeket ésmegakadályozza, hogy fonalakká és kristályokká állja-nak össze. Egyes kamrákban azonban, amelyekbõl ezekaz érces vizek folynak, elõfordulnak fehéres kövek, sõtvitriol módjára kékek is. Továbbá a járatok falán, akamra aljához közel, sórárakódást észleltünk. Ez ned-ves, sárga földdel elegyes, ízetlen, és morzsolódik minta csillám.

Az ércbányászok, ha válságosan megbetegszenek,gyógyitalként isszák ezt az érces vizet, amelynek azegészség-javító hatásában nagyon bíznak. Pedig azhasmenést, vagy hányást okoz, esetleg mindkettõt egy-szerre. A szemészetben biztonságosabban használható,ha szemkenõcs formájában, óvatosan alkalmazzák.Ugyanis az érces vizek a szemnek jót tesznek, mint Agricola is mondja „A földbõl kifolyó dolgok termé-szetérõl,” II, 117. old.

VI.§ A ciprusi érc, amelyet itt az érces vizek hoznaklétre, sokkal értékesebb mint a többi fajták, könnyebbfeldolgozni, folyósítani és önteni. Ezért az aranymûve-sek szívesen készítenek belõle csészéket, serlegeket, do-hányszelencéket és egyéb míves alkotásokat, a szokás-nak megfelelõen magvas feliratokkal díszítve õket. Er-rõl tettünk is már említést az „Új Magyarország”-ban(II. kötet, Zólyom vármegye története, Általános rész,Természeti tagozat, XI.§, 395.oldal.). Ez a ciprusi érc,amíg a vízben van, sokkal morzsalékosabb, mint amikorkiválik abból. Akkor ugyanis valamiképpen megszilár-dul, a részecskék, amelyekbõl áll, szorosabban össze-nõttek. Az iszap pedig, amelyrõl fentebb szóltam, nem

egyéb, mint a vízbõl a vasra kicsapódott termésréz. Eztévente Besztercebányára szállítják, a Rézkamarába,amelyet a németek Kupfer Hammer-nak neveznek.

(Megjegyzés: sajtóhiba: Hammer, azaz kalapács,Kammer, azaz kamara helyett!)

Ott aztán nagytisztaságú ciprusi érccé folyósítják.Gyakorlatilag maradéktalanul: az érces víz által erodáltvasból csak igen kevés marad vissza az iszap heterogénanyagában.

Bizonyos, hogy régebben több ércet tudtak elõállíta-ni vasból, t.i. mielõtt az érces vizeket felülrõl érkezõ vízelárasztotta volna. Míg az 1707. évben 88 mázsányi [egymázsa itt: 60 kg] vasat konvertáltak rézzé, az utóbbiévekben már alig húszat. Ebbõl könnyû arra következtet-ni, hogy az az elárasztás drasztikusan csökkentette az ér-ces vizek korábbi hatékonyságát, és azokat az ereket,amelyek az ún. Ércesítõ «spiritust» szolgáltatták, teljesenfelhígították és meggyengítették, úgy hogy ma már csakkevesebb és lanyhább ér mûködik. Valóban, azelõtt keve-sebb érces kamra több rezet termelt, mint amennyi a je-lenlegi húsznál megfigyelhetõ. Ráadásul a legtöbb kam-ra már nem tömör ércet termel, hanem csak iszapot,amelyrõl viszont meg kell említeni, hogy erõs tûzbenkell megfolyósítani.

VII.§. Eleget szóltunk már az érces vizek habitusáról.Most arról kell beszámolnunk, milyen kísérleteket vé-geztünk, mi és barátaink, azok természetének tüzetesebbmegismerése céljából.

1. Egy nehezék [= 300 -350 g] erõs és tömény ércesvizet elõször megkevervén, óvatosan és lassan bepáro-lunk. Némi aranysárga por csapódik ki. Ebbõl a szárazrapárlás után két és fél terecsnyi zöldes színû reziduum ma-rad vissza [ 1 terecs = 1,4 g.]. Ezt a maradékot a szoká-sos módon vízben feloldva zöld oldatot kapunk. Ezt le-szûrve és bepárolva két terecsnyi kristályos vitriolt nyer-ünk. Ami a porból visszamaradt, sárga volt, és hat szemersúlyú [ 1 szemer = 0,7 g.]. Így tehát egy orvosi-nehezék-nyi érces víz alig több mint két terecs rézvitriolt [ = réz-szulfátot] tartalmaz. [Eszerint az oldat rézszulfátra szá-mítva körülbelül 1-1,2 súly %-os. (Fordító)]

2. Ugyanazon vízbõl egy nehezéknyit tartárolajjalelegyítünk és megkeverjük. Tengerzöld (a németeknekMeer-grün) oldatot kapunk. Ezt leszûrjük, és ami a szû-rõn visszamaradt, bepároljuk. Az eredmény átlagosan kétés fél terecsnyi anyag.

3. Végül egy font érces vizet lombikba töltve vaséketteszünk bele, és gondosan lezárjuk. Az ékhez apránkéntércszínû buborékok tapadnak, és kezd elszínezõdni.Másnapra a víz megzavarosodik, fehér vagy fehér sávoskiválás észlelhetõ a lombik fenekén és az ék körül. Né-hány nap múltán vöröses-sárga, rézforma üledék figyel-hetõ meg ugyanazon ék körül.

VIII.§. Ezekbõl a kísérletekbõl az alábbi következte-téseket vonhatjuk le.

1. Ez a víz valóban érces, meglehetõsen telítve vanrézvitriollal. És az érctelérekbõl kioldott pirit-ércettartalmaz. Tehát, mint azt fentebb már említettük, vit-riolosnak [= kénsavasnak, illetve szulfátosnak] is ne-vezhetõ.

69

2. Ugyanez a víz megtámadja és kioldja a vasat. Avízben, illetve ebben az oldatban levõ részecskék kicsa-pódnak, különválnak az oldószertõl, leülepszenek a fe-nékre, és lassacskán felveszik az odahelyezett vastárgyalakját. Ennek a réznek a tüzetesebb vizsgálata több min-denre megtanít. Nem valamiféle tömör és sima masszajön létre, hanem a halikrához hasonló apró részecskék ta-padnak össze egy testté, amely könnyen morzsolódik ésmódfelett törékeny. Ismeretes mind a vegyészek és kohá-szok elõtt, mind pedig azok elõtt, akik ezeknek a szak-máknak csak mintegy a pálya szélérõl szurkolnak, hogyegyik fém kicsapja a másikat. Így az eleven Merkúr [ahigany], választóvízben feloldva kicsapja a Holdat [azezüstöt], az a Szaturnuszt [az ólmot], az a Vénuszt [a re-zet], végül pedig a Vénusz a Marsot [a réz a vasat]. Ezértha egy rézdarabot választóvízben feloldunk, majd vasda-rabot dobunk bele, ugyanazt az átalakulást figyelhetjükmeg, mint amit az érces vizeinkrõl leírtunk. Ugyanazmegy végbe: az oldatba vitt réz kiválik és lassacskán el-foglalja a vas helyét.

IX.§. Ha mindez így van, márpedig teljességgel ígyvan, akkor megcáfolható mindaz, amit egyesek e víz ha-tásait illetõleg meggondolatlanul levezetnek.

Elõször is. Abból, hogy annyi érc szokott kiválni vi-zünkbõl, mint amennyi vasat abba elõzõleg beletettünk,nyilvánvalóan tévesen következtetnek azok, akik bebe-szélik maguknak, hogy a következõ történik: a víz általkorrodált vasban rézrészecskék voltak; ezek, kötéseikmegoldódván, lerakódnak, a többi anyagi részek pedigelemésztõdnek vagy eltûnnek.

Továbbá. Ebben az egész természeti bomlási folya-matban nem lehet helye annak, hogy a vas lényege sze-rint rézzé változzék. Márpedig ezt beszélik be maguknakaz alkimisták és mindenféle aranycsinálók. Ezek máso-kat is meg akarnak gyõzni arról, hogy valamely tökélet-lenebb és kevésbé nemes fém teljes állagával tökélete-sebb és nemesebb fémmé alakulhat át. A fentebb ismer-tetett kísérletekbõl és fizikai meggondolásból is az adó-dik, hogy az érces vizünk nem átalakítója, hanem csak(bocsánat a kifejezésért) lerakója azoknak az ércrészecs-kéknek, amelyekkel már elõzõleg impregnálva volt. Haezzel ellentétes állítások vetõdnének fel, azokat azaranycsinálók ellenében könnyen megcáfolhatjuk emegfigyelésünk alapján. Ha ugyanis ez a két igen jól is-mert fém, a vas és a réz, természetes úton nem képes egy-másba átalakulni, hogy pl. a vasból réz legyen, még ke-vésbé várható el ez akár a legtudományosabb mestersé-ges eljárástól („ars”) is. Márpedig azt, hogy valamennyifém között a réz és a vas a leginkább rokonok egymással,azt bõségesen és valósághûen leírta Hanckel A piritek[kovandok] története (Kiess Historie) c. mûvében (424és köv. old.) Azt erõsíti meg, hogy mégoly sok kísérlet

során egyetlen kõ, vagy ércásvány sem akadt, amelyet amágnes ne vonzott volna; tehát a vas mellett a réznek isvan mágneses vonzereje. Mind a vas, mind a réz olyanfém, amely a szó szoros értelmében vitriolt képez, aminem mondható el a többi, azonos fajú és formájú fémrõl.Mindkettõ hasonló állagú és színû, zöld vagy kék. Ha lé-tezne egyáltalán hermafrodita vitriol [vas-réz kettõs-szulfát], annak teljes bizonyossággal elõ kellene fordul-nia a Természet ezen kiváló mûhelyében. Azonban egy-általán nem ez a helyzet.

Egyébként a besztercebányai érces víz, mint fentebbmondottuk, az oldatban lefelé vándorló pirit-érctõl nyeriképességét és hatékonyságát. Ezt a szomolnoki példa isigazolja. Ugyanis annak a városnak egész bányakörzetekívül-belül telistele van pirit-érccel, úgyhogy az érces víz(a Ciment Wasser) mindenfelé megjelenik, nem csak abányában, hanem annak felszínén is. Egyébként sokkaltöményebb, mint a mi úrvölgyi vizünk, és sokkal hatéko-nyabban csapja ki a rezet.

Mit [mondjunk még]? Aszály idején, amikor kifogy acsurgókból az érces víz, a szomolnokiak [a következõ-képpen járnak el]. A közeli, közönséges vizet adó forrá-sokból, valamint a pirit-ércben gazdag aknákból és tá-rókból vett vízzel elöntik a már felhagyott vágatokat,hogy ezek a közönséges vizek a pirit-érccel érintkezvemegszerezzék azt a képességet, hogy a vasat korrodálják,a rezet pedig lerakják. És valóban így is történik. Az üs-tökben és kádakban felfogott víz a pirittõl ugyanolyanhatékonyságra tett szert, mint amilyennel a természetesmódon ércesekké váltak rendelkeznek.

Mindezeket kifejtvén a besztercebányai érces avagyvitriolos vizekrõl, a jelen tanulmány elérte célját.

Pozsony, 1738. augusztus 13.

* * *

A Londonban megjelent, a magyar tudománytörténé-szek elõtt több mint két évszázadon át rejtve maradt cikk-rõl tudtunkkal elõször Gömöri György (London) adotthírt (Élet és Tudomány 2007/31, 980–981 old. „A RoyalSociety elsõ két magyar tagja”). Tartalmi ismertetéstazonban nem adott róla, pedig a vízkémiai ismeretek ésmódszerek fejlõdéstörténete szempontjából igen tanulsá-gos. Azt sem említette meg beszámolójában, hogy a dol-gozat késõbb német nyelven is megjelent, Hamburgban.Mindkét nyelvû szöveget megszerezte dr. Fórizs István(MTA Geokémiai Kutató Intézete). Az eredeti latint ma-gyarra fordította dr. Dudich Endre. Nyelvileg lektoráltadr. Komlóssy Gyöngyi. – Bemutatták a Magyarhoni Föld-tani Társulat Tudománytörténeti Szakosztálya 2010. má-jus 17.-i szakülésén.

Dr. Dudich Endre – dr. Fórizs István

70

A pályázati felhívásra 2009-ben 31 diplomamunka érkezett be nyolc felsõfokú oktatási intézménybõl, az alábbi megoszlásban:

Egyetemi kategória (22 db):Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 6 db.Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar 4 db.Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar 3 db.Szent István Egyetem, Mezõgazdaság- és Környezettudományi Kar 3 db.Pannon Egyetem, Környezettudományi Szak 2 db.Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar 3 db.Pécsi Egyetem, Pollach Mihály Mûszaki Kar 1 db.

Fõiskolai kategória (9 db):Eötvös József Fõiskola, Mûszaki és Gazdálkodási Fakultás 5 db.Szent István Egyetem, Ybl Miklós Mûszaki Fõiskolai Kar 4 db.

A beérkezett diplomamunkákat a témájukhoz illeszkedõ szakterületet képviselõ szakosztályok elbírálták, az alábbimegoszlásban:

Egyetemi Fõiskolai ÖsszesenÁr- és Belvízvédelmi Szakosztály 1 3 4Csatornázási és Szennyvíztisztítási Szakosztály 5 1 6Hidrogeológiai Szakosztály 4 1 5Limnológiai Szakosztály 5 - 5Vízellátási Szakosztály 1 - 1Vízgazdálkodási Szakosztály 1 1 1Mezõgazdasági vízgazdálkodási Szakosztály 1 1 2Vízépítési Szakosztály - 1 1Hidraulikai és Mûszaki hidrológiai Szakosztály 3 1 4Környezetvédelmi Szakosztály 1 - 1

Összesen: 22 db. 9 db. 31 db.

Az MHT szabályzata szerint az egyetemi és a fõiskolai kategóriában egyaránt egy elsõ, két második és három harmadikdíj osztható ki. A díjak mellett a Bíráló Bizottság további 10 db. pályamunkát javasolt könyvjutalomban részesíteni.

Díjazottak 2009-ban:

Egyetemi kategória

I. díj: Szekeres Adrienn Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi EgyetemII. díj: Abonyi András Pannon Egyetem

Somogyi Kinga Eötvös Loránd TudományegyetemIII. díj: Kassai Zsófia Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Horváth Adrienn Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi EgyetemDarabos Enikõ Miskolci Egyetem

Dicséret: Derts Zsófia Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi EgyetemGyöre Balázs Szent István EgyetemKollár Eszter Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi EgyetemKorbély Balázs Szent István EgyetemRostetter Magdolna Eötvös Loránd TudományegyetemTóth Renáta Miskolci EgyetemTóth Lívia Pannon Egyetem Vladár Zoltán Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

A Lászlóffy Woldemár Diplomamunka Pályázat Bíráló Bizottság határozata a 2009. évi diplomamunka pályázatok eredményérõl

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK

71

Fõiskolai kategória

I. díj: Dévényi Borbála EJF Mûszaki és Gazdálkodási FakultásII. díj: Kiss Katalin SZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar

Zsóri Edit EJF Mûszaki és Gazdálkodási FakultásIII. díj: Laurinyecz Pál EJF Mûszaki és Gazdálkodási Fakultás

Sági Rajmund EJF Mûszaki és Gazdálkodási FakultásVálóczi Tibor SZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar

Dicséret: Balla Krisztián SZIE Ybl Miklós Fõiskolai KarBotond Máté SZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar

A díjkiosztó ünnepség idõpontja: 2009. november 23. 10 óra Helye: Magyar Hidrológiai Társaság

Budapest, 2009. november 6.

Dr. Szlávik Lajos Dr. Wisnovszky Iván Dr. Clement Adrienne Dr. Gayer Józsefaz MHT fõtitkára a Bíráló Bizottság elnöke a Bíráló Bizottság titkára Az Oktatási és Ifjúsági Bizottság elnöke

Dicséret:

Balla Krisztián: A szennyvízelvezetés és a szennyvíz-tisztítás helyzete Magyarországon az Uniós csatlako-zás tükrébenSZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar, Közmû és MélyépítésiTanszékKonzulens: Dr. Juhász Endre fõisk. tanár

Botond Máté: Szentendre árvízvédelmi töltésnek re-konstrukciójaSZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar, Közmû és MélyépítésiTanszékKonzulensek: Dr. Major János fõisk. tanár, Dr. NagyLászló adjunktus

III. díj:

Laurinyecz Pál: A Fehér-Körös árvízi modellezéseEJF Mûszaki és Gazdálkodási Fakultás, Vízépítési ésVízgazdálkodási IntézetKonzulensek: Dr. Szlávik Lajos PhD. fõisk. tanár, Dr.Krámer Tamás, PhD. egy. docens, BME

Dolgozatának célkitûzése a 2000-ben levonult – eddigilegnagyobb – árhullám rekonstruálása, a Kisdelta árvízvé-delmi szükségtározó lefolyás módosító hatásának számszerû-sítése, és az így kialakult helyzet elemzése. A hidrodinamikaivizsgálatokhoz ügyesen kombinálta az árhullám levonulásá-nak számításához használt HEC-RAS egydimenziós modellt atározó feltöltõdését szimuláló SWAN kétdimenziós modellel.Az eredmények kritikai elemzése megalapozott, következteté-sei az árvízvédelmi gyakorlat számára rendkívül hasznosak.

Sági Rajmund: A Szegedi árapasztó tározó numeri-kus hidraulikai modellezéseEJF Mûszaki és Gazdálkodási Fakultás, Vízépítési ésVízgazdálkodási IntézetKonzulensek: Dr. Szlávik Lajos PhD. fõisk. tanár, Dr.Krámer Tamás, PhD. egy. docens, BME

Feladata az ATIKÖVIZIG kezelésében lévõ szegediártéri öblözet északi részére tervezett Szegedi árapasztótározó numerikus vizsgálata volt. A HEC-RAS (1D) és aSWAN (2D) modellekkel elemezte a tározó irányított nyi-tásainak hatását az Alsó-Tisza vidék, kiemelten Szegedváros árhullám képének vízszintcsökkenésére, a 2000 és2006 évi árvizek szimulációjával. Munkájában a fõisko-lai tananyagot meghaladó elméleti tudást és annak gya-korlati alkalmazását mutatta be.

Válóczi Tibor: A geotermális energia felhaszná-lási lehetõségei és perspektívái Magyarország für-dõibenSZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar, Közmû és MélyépítésiTanszék

Dolgozatában a geotermikus energia hasznosítástárgykörébõl a termálvíz hasznosításának lehetõségeitvizsgálta. A szerzõ bizonyítja, hogy a választott témában– melynek aktualitása egyértelmû – magas szintû, átte-kintõ ismeretekkel rendelkezik. Reálisan mutatja be a ha-zai lehetõségeket és azok mûszaki és jogi-szabályozásiszempontjait, figyelembe véve a hasznosítható készlete-ket és a használt vizek elhelyezésének problémáit is. Ahazai adottságokat nemzetközi viszonylatban is értékeli,majd több, követendõ példaként szolgáló, hazai sikeresmegoldást is bemutat.

A DÍJAZOTTAK MÉLTATÁSA

FÕISKOLAI KATEGÓRIA

72

Dicséret:

Derts Zsófia: Árvízi kockázat a Tisza-völgyben a klíma-változás tükrébenBME Vízi Közmû és Környezetmérnöki TanszékKonzulensek: Dr. Koncsos László egy. docens, SzepessyGyörgy, VITUKI

Györe BalázsSZIE Mezõgazdaság- és Környezettudományi Kar, talaj-tani és Agrokémiai TanszékKonzulensek: Forgóné Dr Nemcsics Mária egy. docens,Szentgyörgyi János, Hatvani Vízmû ZRt.

Kollár Eszter: A csatornahálózati szennyvízminõségváltozás alapfolyamatai és megoldási lehetõségek ésbûzpoblémák mérsékléséreBME Vízi Közmû és Környezetmérnöki TanszékKonzulens: Dr. Melicz Zoltán egy. adjunktus

Korbély Balázs: A velencei agglomeráció szennyvíz-tisztítási és csatornázási kérdéseinek vizsgálataSZIE Mezõgazdaság- és Környezettudományi Kar, talaj-tani és Agrokémiai TanszékKonzulensek: Forgóné Dr Nemcsics Mária egy. docens,Gilián Zoltán, DRV ZRt.

Rostetter Magdolna: Magyarországi folyóvizek ren-dûségi térképeEötvös Loránd Tudományegyetem, Térképtudományi ésGeoinformatikai TanszékKonzulensek: Dr. Zentai László egy. tanár, Dr. PadisákJudit egy. tanár, Pannon Egyetem KörnyezettudományiSzak

Tóth Renáta: Új generációs reaktív gátak komplexvizsgálataMiskolci Egyetem, Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Intézeti TanszékKonzulensek: Dr. Lakatos János egy. docens, Dr. SzûcsPéter egy. docens, Dr. Madarász Tamás egy. docens,Lard Lövgren PhD, university lecturer

Tóth Lívia: Kovaalga fajszám és diverzitás vizsgála-tok eltérõ rendûségû vízfolyásokonPannon Egyetem, Limnológiai Intézeti TanszékKonzulens: Dr. Stenger-Kovács Csilla egy. tanársegéd

Vladár Zoltán: Monor város csapadékvíz elvezetõrendszerének felülvizsgálataBME Vízi Közmû és Környezetmérnöki TanszékKonzulensek: Bódi Gábor mestertanár, Kereszti Ildikóirodavezetõ, Monor Polgármesteri Hivatal

II. díj:

Kiss Katalin: Meglévõ csapadékcsatorna hálózat hi-draulikai felülvizsgálata lefolyási viszonyainak javí-tása és költség-haszon elemzéseSZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar, Közmû és MélyépítésiTanszékKonzulensek: Dr. Patzinger Miklós, adjunktus, Dr. RessSándor elnök vezérigazgató, ÖKO ZRt

A diplomamunka nagyon idõszerû kérdést dolgoz fel.A klímaváltozás hatásaként jelentkezõ szélsõséges, rövididõ alatt lehulló nagy mennyiségû csapadékterhelés általokozott belterületi elöntések elkerülésére ad javaslatottöbb, kisebb méretû tározó alkalmazásával. A mûszakimegoldást gazdasági vizsgálatokkal is alátámasztotta.Munkája kapcsán javasolt lenne a belterületi csapadé-kvíz-elvezetõ rendszerek tervezése során a jelenleg érvé-nyes mûszaki irányelveket is kiegészíteni.

Zsóri Edit: Az Alsó-Tisza 1970-2006. közötti árvizei-nek hidrodinamikai elemzéseEJF Mûszaki és Gazdálkodási Fakultás, Vízépítési ésVízgazdálkodási IntézetKonzulensek: Dr. Szlávik Lajos PhD. fõisk. tanár, Dr.Vágás István okl. mérnök, címzetes egy. tanár

Diplomamunkájának tárgyát a Tisza árhullámainakelemzése képezte. A dolgozat elsõ részében a statisztikaeszközeit használta az elmúlt 131 év nagyobb árhullá-

mainak feldolgozására, a Tisza vízjárás történetének be-mutatására. Ezt követõen hidrodinamikai modellel vég-zett elemzéseket. A modellt a 2006 évi adataival kalibrál-ta és a 2000-es tiszai árhullámra végezte az igazolást. Azeredményeket kellõ kritikával, a modellek bizonytalansá-gait is elismerve, reálisan értékelte. A modell vizsgálatoksorán különbözõ dunai visszaduzzasztások hatását is ele-mezte, mely fontos és érdekes megállapításokhoz vezetettaz árhullám levonulás jellegzetességeit illetõen.

I. díj

Dévényi Borbála: A Víz Keretirányelv hazai megvaló-sítása során felmerült ökológiai szempontú módszer-tani problémák vizsgálataEJF Mûszaki és Gazdálkodási Fakultás

A minden szempontból kiváló diplomamunka a Víz Kere-tirányelv legfontosabb és egyben legnehezebb kérdését, azökológiai kritériumok gyakorlati megvalósításának mód-szertani nehézségeit tárgyalja. Tartalmas, alapos, forrás-munkákban rendkívül gazdag dolgozatán átsugárzik szerzõ-jének (aki biológusként szerezte meg mérnöki másoddiplo-máját) szakmája iránti elkötelezettsége, és az a törekvés,hogy a mérnökök és az ökológusok, természetvédõk együttdolgozását, közös gondolkodását segítse. Õszinte, de tárgyi-lagosan megfogalmazott véleménye, kritikai észrevételei elõ-remutatóak, a dolgozat minden vízgyûjtõ gazdálkodás-terve-zéssel foglalkozó szakember számára hasznos olvasmány.

EGYETEMI KATEGÓRIA

73

III. díj:

Kassai Zsófia: Az iszapkotrás hatása a Gemenc- Béda- Karapancsa ágrendszer foszforforgalmára: ABéda esettanulmányBME Vízi Közmû és Környezetmérnöki TanszékKonzulensek: Dr. Szilágyi Ferenc egy. docens, MárkLászló osztályvezetõ, Dél-Dunántúli Kövizig

A választott téma sokrétû ismereteket és azok rend-szerezését igényli, beleértve a tápanyagforgalom kom-plex kölcsönhatásainak ismeretét, a folyamatok leírásá-nál végezhetõ egyszerûsítéseket, a nagyságrendek érzé-kelését és a számítási eredmények kontrollját. A Pályázómindezeket – az egyetemi tananyag szintjét messze meg-haladóan – elsajátította, dolgozatából önálló munkáraképes, kreatív személyiség tükrözõdik. Munkájának tudo-mányos szempontból legértékesebb, érdemi része az ad-szorpciós kísérletek bemutatása, megy fontos gyakorlatikövetkeztetésekhez vezetett a kotrásra tett javaslatok for-májában.

Horváth Adrienn: Tetõvizek minõsége és a szennyezõanyagok csökkentésének lehetõségeiBME Vízi Közmû és Környezetmérnöki TanszékKonzulens: Dr. Buzás Kálmán egy. adjunktus, Sali Emilközmûtervezési igazgató, FÕMTERV ZRt.

A választott téma idõszerû kérdés köré csoportosul: avárosi környezetben keletkezõ, háztetõkrõl lefolyó vizekminõségi, mennyiségi kérdéseivel és ezzel összefüggés-ben a hasznosítás lehetõségeivel foglalkozik. A kísérletiprogram kimagaslóan ötletes, melyhez saját lakóhelyénalakította ki a mérõhelyet. A kísérleti munkát matemati-kai modellszámítással ötvözte. Az elkészült dolgozatösszességében színvonalas mérnöki munkát tükröz. Pozi-tívuma, hogy a gyakorlat számára is fontos, hasznosítha-tó megállapításokat tartalmaz.

Darabos Enikõ: A Bükki Karsztvízszint Észlelõ Rendszeráltal szolgáltatott adatok kapcsolatainak vizsgálataMiskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar, Kör-nyezetgazdálkodási Intézet, Hidrogeológiai-Mérnökgeo-lógiai Intézeti TanszékKonzulens: Dr. Lénárt László egy. docens

Témaválasztása aktuális, a környezetvédelem fon-tosságát és a Pályázó szakmai elhivatottságát tükrözi.A dolgozatot magas színvonalú, sok önálló munkát tü-kröz. Pozitívuma, hogy bátran vállalta tapasztalatai éskutatási eredményei alapján egyes fogalmak pontosítá-sát. Munkáját színesítik az ausztriai mintaterületen ta-lálható karsztvíz figyelõ rendszerben végzett megfigye-lések.

II. díj:

Abonyi András: Néhány hazai mély bányató és holtágrétegzõdési sajátosságaiPannon Egyetem, Limnológiai Intézeti Tanszék Konzulensek: Dr. Padisák Judit tanszékvezetõ egyetemi ta-nár, Teszárné Dr. Nagy Mariann laborvezetõ, KÖTI-Kövizig

A szakdolgozat hiánypótló munka, melyben Szerzõjeszisztematikusan feltárta és cáfolta azon korábbi állítást,mely szerint hazánkban mély, rétegzett tó nincsen. A dol-gozat megalapozott mérési eredmények korrekt kiértéke-lésén alapul. Vizsgálta a rétegzõdés mintázatát, stabilitá-sát, kutatta a rétegzõdés kialakulásának okait, elemeztea fitoplankton vertikális eloszlását. Munkáját nagy önál-lósággal végezte, bizonyította, hogy képes önálló kuta-tásszervezésre és eredményeinek közkincsé tételére, me-lyet tekintélyes publikációs listája is igazol.

Somogyi Kinga: A Duna hatásának vizsgálata a Gellért-hegy környezetének felszín alatti vizeireEötvös Loránd Tudományegyetem Földrajz- és Földtudo-mányi Intézet, Általános és Alkalmazott Földtani TanszékKonzulensek: Mádlné Dr. Szõnyi Judit egy. docens, ErõssAnita tud. segédmunkatárs, Kovács Botond geológus

A folyó és a hévíz kapcsolatának vizsgálata a gyógy-vizek megõrzésének érdekében különleges fontosságú,ilyen vonatkozásban a Pályázó által kiválasztott terület alegérzékenyebbek közé tartozik. A dolgozat igazolja,hogy szerzõje kiváló helyismerettel rendelkezik és telje-sen tisztában van munkájának vízföldtani jelentõségével.Méréseivel és vizsgálataival kapott eredményeket nagyhozzáértéssel dolgozta fel, megállapításait tényekkel bi-zonyította, és jelentõsen hozzájárult a Budai termál-karszt mûködésének jobb megismeréséhez.

I. díj

Szekeres Adrienn: A törésponti klórozás során képzõ-dõ káros melléktermékek koncentrációjának csök-kentéseBME Vízi Közmû és Környezetmérnöki TanszékKonzulensek: Dr. Licskó István egy. docens, Vadnay Ákos

A Pályázó fontos témával, a vizek ammónium tartal-mának csökkentésénél alkalmazott törésponti klórozásreakciókinetikájával, a folyamat során keletkezõ egész-ségre káros melléktermékek csökkentési lehetõségeinekfeltárásával foglalkozott. A diplomamunka számos, agyakorlatban közvetlenül hasznosítható elgondolást tar-talmaz. A különbözõ minõségû kútvízzel rendelkezõ kí-sérleti helyszínek kiválasztásával alátámasztotta a követ-keztetések általános érvényûségét.

Dr. Szlávik Lajos – dr. Clement Adrienne

74

475 éve

1536.Oláh Miklós (1493–1568) esztergomi érsek ez évbenBrüsszelben papírra vetett Hungaria c. mûvében részle-tesen leírta Mátyás király reneszánsz fürdõit.

275 éve

1736. április 19.* Böhm Ferenc (Bécs) hadmérnök, 1759-tõl az Eszterházy-uradalom mérnöke, aki a dunántúli Sárvíz, valamint aKisalföld különbözõ vidékein végzett vízszabályozásimunkáival országosan ismert nevet szerzett magának.Ennek elismeréseképpen kapott 1787-ben nemességet akirálytól. († Tata, 1799. február 5.)

1736.A Fertõ tó annyira kiszáradt, hogy – a kortársak beszá-molói szerint – Illmicnél átlábolhatóvá vált.

1736.Fr. G. Dietrichstein gróf, császári kamarás egy gáttalösszeszûkítette, s három nyílású kõhíddal tette átjárha-tóvá a Kakat-eret Bánhalmánál. A hidat – mely a 170 mszéles vízfolyáson csupán 38 m széles nyílást hagyott –az 1739. évi árvíz elsodorta.

1736.Ez évbõl ismeretes Pozsony vármegyének egy olyan ár-védelmi készültségi beosztása, amely meghatározta,hogy az egyes folyószakaszok mentén melyik község kö-teles a töltések védelmét ellátni.

250 éve

1761.Az érdekelt kunsági települések követelésére megkezdtéka Mirhó-Kakat árvízi öblözetét mentesítõ Mirhó-gát épí-tését, amely 1761-ban készült el.

225 éve

1786. május 2.A Helytartótanács fürdõrendtartási és egészségügyi sza-bályzatot adott ki a balatonfüredi gyógyhely számára.

1786.Pozsony vármegyében a csallóközi járás lakosságánakközmunkáját oly módon szervezték meg, hogy mindenkiszámára kijelölték, közmunkáját – a vármegyei mérnökirányítása mellett – az árvédelmi töltések melyik szaka-szán és mikor kell leszolgálnia.

1786.A korábbi idõszak csapadékos idõjárásának köszönhetõ-en a Fertõ tó vízfelülete a szokottnak csaknem a kétsze-resére (515 km2) dagadt.

200 éve

1811. május közepeBöhm Ferenc 1767. évi terveinek módosított változataalapján, Beszédes József mûszaki irányításával megkez-dõdtek a Sárvíz mocsarainak lecsapolási munkálatai.

1811. augusztus 14.* Clark Ádám (Edinburgh, Skócia), mérnök, a Vidra gõz-kotró fõgépésze, a Lánchíd kivitelezõ építésze, Széchenyimellett a Közlekedési és Közmunkaügyi Minisztériummûszaki tanácsosa, a Dunára telepített budai vízmû fej-lesztési terveinek kidolgozója. († Buda, 1866. június 23.)

1811. december 18.* Asbóth Sándor (Keszthely), a Bega-szabályozás mér-nöke és Temesvár fõmérnöke. A magyar szabadságharcküzdelmeiben alezredesként vett részt, majd emigrált azAmerikai Egyesült Államokba, ahol kitüntette magát apolgárháború küzdelmeiben. Mint új hazájának tisztelet-beli tábornagya nagyköveti rangban szolgált Argentíná-ban. († Buenos Aires, 1868. január 2.)

1811. A Helytartótanács Ürményi Rudolfot, Fejér vármegye fõ-ispánját nevezte ki a Rába-szabályozás királyi biztosává.Munkájának eredménytelenségét látva Ürményi 1813-ban lemondott megbízatásáról.

1811.Elkészült Görög Demeter, Kerekes Sámuel és MártonJózsef nagy vállalkozása, a magyarországi megyetérké-pek sorozata, amely „Magyar Átlás” címen került forga-lomba. A szakirodalomban „Görög-Kerekes”-nek neve-zett atlasz 2 áttekintõ térképen kívül 58 megyetérképet,valamint egy helynévmutatót tartalmazott.

175 éve

1836. január 4.* Chyzer Kornél (Budapest), orvos, természettudós, aka-démikus. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az egészség-ügy megszervezésében, a járvány elleni küzdelem kor-szerûsítésében, a magyarországi gyógyvizek felhasználá-sában, a fürdõ- és a kórházügy fejlesztésében. A hazaibalneológiai irodalom egyik megteremtõje. Az ország ás-ványvízlelõhelyeit és fürdõit bemutató térképe nemzet-közi viszonylatban is kiemelkedõ alkotás volt. Észak-Magyarország flórájára vonatkozó kutatásai ma is forrás-értékûek. († Budapest, 1909. szeptember 21.)

Vízügyi évfordulók 2011-ben

1836. október 1.* Hieronymi Károly (Buda), mérnök, politikus. Pályáját1861-ben Máramaros vármegye fõmérnökeként kezdte.A kiegyezés után az elsõ Közmunka- és Közlekedési Mi-nisztériumban dolgozott, ahol 1874-tõl államtitkárkéntintézte a folyószabályozás, az ármentesítés, az út- és va-sútépítés ügyeit. 1882-ben a magyar-osztrák államvasu-tak vezérigazgatója lett. Nevéhez fûzõdik a FõvárosiVízmûvek megszervezése. 1903-1905 között Tisza Istvánkormányában kereskedelmi miniszterként az ipar és a ke-reskedelem fejlesztésével foglalkozott. († Budapest,1911. május 4.)

1836.* Létay Gusztáv (Pest), a Közép tiszai Ármentesítõ Tár-sulat mérnökeként a folyószabályozási munkák egyikirányítója, utóbb állami szolgálatba lépve az alfölditranszverzális mûút építésének vezetõje. († Budapest,1918. február 25.)

1836.Az egyesek költségein készítendõ vízi munkálatoknak elõ-mozdításáról szóló XXXVI. törvénycikk az 1807-benkelt társulati törvényt a költségek viselésének tekinteté-ben szigorította.

150 éve

1861. október 9.* Kövessy Gyõzõ (Csongrád) mérnök, a nyíregyházi Folyammérnöki Hivatal vezetõje, miniszteri tanácsos, aFelsõszabolcsi Tiszai Ármentesítõ Társulat belvízrendezé-si terveinek kidolgozója. († Budapest, 1938. december 15.)

1861. december 4.A Balaton szabályozásával kapcsolatos érdekek egyezte-tésére az udvari kancellária ifj. gr. Zichy Ferencet bíztameg a vízszabályozási királyi biztosi feladatokkal.

1861.Nagyméretû vízrendezési munkálatokba kezdett a frissenalakult Marcalvölgyi Vízitársulat, amelynek során a majdkét évtized alatt kiépített 126,5 km hosszú csatornaháló-zattal közel 80 km2 terület vízrendezését hajtották végre.A társulat tevékenységét az öntözésre is kiterjesztette, s az1870-es években több öntözõcsatornát és zsilipet épített.

1861.Átadták a forgalomnak a Duna-Száva-Adria vasútvona-lat, amely a Balaton déli partján vezetett végig. A vasútiforgalom megjelenése a tó partján egy új fejlõdési sza-kasz kezdete volt.

125 éve

1886. február 1.Megkezdte mûködését az új pozsonyi vízmû, amelyneképítését 1884-ben kezdték meg.

1886. március 6.* Pávai Vajna Ferenc (Csongva, Alsó-Fehér vm) geoló-gus, a hazai földgáz- és kõolajkutatás, valamint a hévíz-kutatás és a geotermikus energia hasznosításának egyikúttörõje. Munkássága a meleg gyógyvizek feltárására éshasznosítására, valamint a hõenergia-bányászatra is ki-terjedt. Az õ térképezõ módszerével kimutatott alföldigeológiai szerkezetek közül megfúrt hajdúszoboszlói,karcagi, szegedi, debreceni földgázos hévizek a hõener-giában szegény Alföldnek igen komoly gyógytényezõi.Az 1930-as években Budapesten a Rudas-fürdõ melletthat új forrást tárt fel, közöttük a rádiumban igen gazdagJuventus-forrást. Irodalmi munkássága a kõolajföldtan, avízföldtan és a tektonika területére terjedt ki. († Szek-szárd, 1964. január 12.)

1886. március 7.Gonda Béla, a Közmunka és Közlekedési Minisztériummunkatársa megindította a „Vízügyi Közlöny” címû mû-szaki hetilapot, amelyet hivatalos lapjaként ismert el aTiszavölgyi Társulat központi bizottsága, valamint félhi-vatalos orgánumaként a Közmunka és Közlekedési Mi-nisztérium is. Ezzel megteremtõdött a rendszeres infor-mációs kapcsolat a társulatok és az állami vízügyi igaz-gatás között. A lap a következõ esztendõben beolvadt azugyancsak Gonda által szerkesztett Gazdasági Mérnökfolyóiratba.

1886. március 30.Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, ipar- és kereskedelemü-gyi miniszter 17.202.sz. rendeletében intézkedett az or-szágos és a nyolc kerületi kultúrmérnöki hivatal szerve-zetérõl.

1886. április 7.A fõvárosi végleges vízmû ügyében kiküldött szakértõibizottság (melynek tagjai többek közt Balló Mátyás,Fodor József, Kajlinger Mihály, Zsigmondy Vilmos vol-tak) jelentése alapján úgy döntöttek, hogy az alternatíva-ként felmerült tatai medence forrásvizeinek felhasználásahelyett a parti szûrésû vizekre kell alapozni Budapest ví-zellátását.

1886. május 1.Megkezdte mûködését Péch József vezetésével, a folyó-szabályozások és ármenetesítések ügyéért is felelõs Köz-munka- és Közlekedési Minisztérium szervezetén belül aVízrajzi Osztály, a késõbbi FM Vízrajzi Intézet, illetve amai VITUKI elõdje. Magyarországon Európában az el-sõk között jött létre a vizek megfigyelésére, a mérési ada-tok kutatására és feldolgozására egy központi szerv, ame-lyet eredetileg „Hidrográfiai Intézet” néven kívántak fe-lállítani, de az akkori idõk magyarosítási törekvéseit éspénzügyi adottságait figyelembe véve lett a szervezet –Vízrajzi Osztály.

1886. júniusBudapesten megjelent Révy Géza Viktor társulati fõmér-nök „A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat belcsator-

75

76

názási mûvei és vízi viszonyai” c. munkája, amely a Bodrogköz szabályozások elõtti vízrajzi állapotának is-mertetése mellett számos adatot tartalmaz a folyó átmet-szések, töltésezések, csatornák tekintetében.

1886. július 5.* Hankó Béla (Torontó), zoológus, a tihanyi BiológiaiKutatóintézet elsõ igazgatója. Tudományos munkásságaelsõsorban a balatoni hidrobiológiai viszonyok vizsgála-tát, az ichthyológia és az állatrendszertan területét öleltefel. Foglalkozott a magyar háziállatok eredetével és tör-ténetével is. (Toronto, 1957. november 16.)

1886. szeptember 9.* Moser Jenõ (Vaskomját), mérnök. Zielinski Szilárd iro-dájában tervezte a margitszigeti Víztorony és a Gellértszálló vasbetonszerkezetét. Számos munkája közül ki-emelkedik a selypi, a kecskeméti és a csepeli gabonatár-ház tervezése és építésük vezetése. († Budapest, 1948.november 25.)

1886. október 4.A Rábaszabályozó Társulat Radó Kálmán kormánybiztosünnepélyes kapavágásával megindította az ármentesítésimunkákat a Rába folyó mentén. A munkák mûszaki irá-nyítói Starill Ferenc és Inkey Adorján társulati szakasz-mérnökök voltak.

1886. október 5.† Korizmics László (Kistétény) mérnök, az önkényura-lom és a kiegyezés éveinek kiemelkedõ gazdasági mér-nöke és gazdaságpolitikájának egyik irányítója, az MTAtiszteletbeli tagja (1858). 1845-1846-ban, hazánkban el-sõként létesített rétöntözést. (* Aggszentpéter, 1816.március 29.)

1886. november 6.* Bányai János (Kézdivásárhely), geológus tanár, az erdélyi Borvízkutató Intézet alapítója, a székelyföldi ás-ványvizek eredetének, valamint az erdélyi ásványkin-csek hasznosításának szakértõje. († Székelyudvarhely,1971. május 13.)

1886. november 18.* Vendl Aladár (Ditró), geológus, akadémikus, a Buda-pesti Mûszaki Egyetem tanára (1926–60). Õ indította ela laza üledékes kõzetek (agyag, lösz, homok) hazai kõ-zettani, ásványtani és kémiai vizsgálatát, valamint fog-lalkozott a kõzetek vegyi hatásokkal szemben tanúsítottellenálló-képességével. Jelentõs a hidrogeológiai mun-kássága: kijelölte Budapest gyógyforrásainak közös vé-dõterületét. Kétkötetes Geológia-ja mellett többekközött megírta „A százéves Magyarhoni Földtani Tár-sulat történetét”. (Budapest, 1958.) († Budapest, 1971.január 9.)

1886.Megkezdõdött és 1911-ig tartott a budapesti Duna-szakasz szabályozása.

1886.Trefort Ágoston kultuszminiszter támogatásával Ásvány-víz-vegyelemzõ Intézet kezdte meg mûködését Budapes-ten, Lengyel Béla (1844–1913) vegyészmérnök, egyete-mi tanár, akadémikus vezetésével. Az intézmény célját aMagyarország ásványvizeiben rejlõ óriási természeti tõ-ke jobb kihasználásában jelölték meg. Az Intézet fõbb fe-ladatai voltak: a vízelemzések elvégzése, a források álla-potának és üzemének felügyelete, s javaslatok tétele afürdõhelyek fejlesztésére, gyógyvizeink jobb hasznosítá-sára. Az Intézet sajnos csak 6 éven át mûködött, mely idõalatt 27 hazai ásványvíz elemzését végezték el.

1886.Megkezdték az elsõ egyesített rendszerû csatornahálózatlegfontosabb részének, az újpesti fõ gyûjtõcsatornánaképítését, amelyet az ottani gyapjúmosó- és bõrgyár, vala-mint egyéb gyártelepek szennyvizeinek eltávolításamiatt a belügyminiszter rendelt el.

1886.Befejezõdött a szegedi árvédõ partfal építése, mely meg-védte a várost a késõbbi árvizektõl.

1886.Megkezdték a Rába szabályozását az Újházy-féle alapel-vekre épülõ Meiszner-terv alapján. Az 1893-ban befeje-zett munkálatok fõ célja a vizek kártétel nélküli levezeté-se volt.

1886.A Zalavíz Lecsapoló Társulat szabályozta a Zala folyását ésBalatonhídvég és Fenékpuszta között gátak közé szorította.A Zala ettõl kezdve ömlik Fenékpusztánál a Balatonba.

1886.A közlekedés- és közmunkaügyi miniszter a DrávánakZákánytól a torkolatig terjedõ szakaszára vonatkozó újfelvétel és szabályozási terv készítését rendelte el.

1886.Kõninger Gyulának (1856–1899), a Tisza-szabályozásmérnökének tollából megjelent az elsõ magyar nyelvûhidrometriai szakkönyv, a „Vízmérés”.

100 éve

1911. március 2.* Pfannl Egon (Budapest), építészmérnök, mûemléki szak-ember, a budapesti Király-fürdõ (1959) és a Rácz-fürdõ(1965) helyreállítási munkáinak tervezõje. († Budapest,1973. március 31.)

1911. május 4.† Hieronymi Károly (Budapest), mérnök, politikus, a szá-zadvég vasút- és víziút-fejlesztési programjainak kimunká-lója, belügyminiszterként szerepe volt a városi közmûfej-lesztések állami támogatásában. (* Buda, 1836. október 1.)

1911. júniusMegépült Tihanynál a Balaton északi felének elsõ kõbõlkészült személyhajó-kikötõje. A balatoni kikötõépítésiprogram munkálatait 1911-ig közvetlenül az OrszágosVízépítési Hivatal irányította.

1911. október 1.A közegészségügyi mérnöki osztály az Országos Vízépí-tési Igazgatóság felügyelete alól átkerült a Belügymi-nisztériumba, s ezt követõen kilenc éven át a BM egyikosztályaként mûködött. Ezzel megszûnt a közegészség-ügy szoros együttmûködése a kultúrmérnöki hivatalok-kal.

1911. november 28.*Aldobolyi Nagy Miklós (Túrócszentmárton), geográfus,hidrogeológus, fõiskolai tanár. Tudományos munkássá-got a talajföldrajz és a felszínközeli vizek, majd a hidro-geológia körében végzett. († Szeged, 1973. április 4.)

1911 õszeA Soroksári Duna-ágon épülõ beeresztõ zsilip és a buda-pesti kereskedelmi és ipari kikötõ építkezésének igénye-it kielégítendõ, megszervezték a „Csepelszigeti Cement-kísérleti és Anyagvizsgáló Állomást”, amelynek kutatásimunkájában meghatározó módon vett részt Sajó Elemérés Lampl Hugó. A telepen az anyagvizsgálat mellettutóbb áramlástani kísérleteket is végeztek.

1911.A 35 203.sz. földmívelésügyi miniszteri rendelet a víz-mosások megkötését, mint a kopárfásításhoz kapcsolódófeladatot, az erdészet hatáskörébe utalta.

1911.Zielinski Szilárd mûegyetemi tanár tervei szerint vasbe-ton víztorony épült a budapesti Margitszigeten.

1911.A Rábaszabályozó Társulat a Duna-Lajta öblözetben, aLajta medrébe, Mosonmagyaróvár felett duzzasztót és aMosoni-Dunába torkolló árapasztót épített, ezáltal meg-szabadította a várost a Lajta elöntéseitõl.

1911.Az 1902. évi XXII. tc. alapján megépült a Béga csator-nán a kistopoloveczi árapasztó mûtárgy. Segítségével aBéga másodpercenkénti mintegy 450 m3-es vízhozamá-ból 370 m3-t jutott a Temes folyóba.

1911.Megépült Debrecen város vízmûve.

1911.A Buss és Schmidthauer vállalkozás Pozsony-Gyõr kö-zött – a Mosoni-Duna felhasználásával – három vízlép-csõ építését tervezte. Elgondolásukat „Vízerõmûvek,kapcsolatban hajózó és öntözõcsatornával, Pozsony ésGyõr között” címû munkájukban fejtették ki.

1911.* Hartyányi László (Szarvas), mérnök, az öntözés és víz-rendezés kiváló szakembere, fõiskolai tanár, a szarvasiÖntözési Kutató Intézet ny. igazgatóhelyettese. († Szar-vas, 1978. szeptember 11.)

75 éve

1936. január 30.† Szontagh Tamás (Budapest), geológus, hidrogeológus,a Földtani Intézet egykori mb. igazgatója. (* Ózd, 1851.április 13.)

1936. február 4. Réthly Antal meteorológus – egy késõbb is sokat emlege-tett – elõadást tartott a Magyar Mérnök- és Építész Egy-let Vízépítési Szakosztályában. Értekezésében bebizo-nyította, hogy az ármentesítések nem változtatták meghazánk éghajlatát.

1936. március 9.A magyar Duna-tengerhajózás kivált a MFTR köteléké-bõl, és önálló vállalattá alakult Duna Tengerhajózási Rt.(DTRT) néven Budapest székhellyel. 1945 után Magyar-Szovjet Hajózási Rt. néven mûködött tovább, 1961-tõlpedig a Magyar Hajózási Rt. (MAHART)-ba olvadt bele.

1936. március 25.† Kenessey Béla (Iváncsa) vízépítõ mérnök, szakíró. Diplomája megszerzése (1899) után különbözõ kultúr-mérnöki hivataloknál mûködött, legutóbb az OrszágosVízépítési Igazgatóságnál. Hosszú ideig szerkesztette aVízügyi Közlemények-et, valamint a Köztelek folyóiratrendszeres munkatársa volt. Maradandó értékûek vízraj-zi, vízgazdálkodási és vízjogi tanulmányai. A lefolyásitényezõt ma is a Kenessey-féle táblázatok alapján számít-ják ki. (* Iváncsa, 1866. október 26.)

1936. márciusBalatonkenese és Fûzfõ között, a Sándor hegy alatt azesõzések következtében nagyobb földtömeg omlott le.Emiatt a vasúti pályatestet is át kellett helyezni.

1936. májusA Szentendrei szigeten elkészült az új II. Budai Vízmû600 m hosszú gravitációs vezetéke, a Duna-ág alatti búj-tató, valamint a vízmûtelep fõgépháza Békásmegyeren.Így elkezdõdhetett a vízszolgáltatás, egyelõre csak abbóla 10 meglévõ kútból, amely a Szentendrei szigeten eddiga bal parti vízellátást szolgálta.

1936. július 1.Az Országos Közegészségügyi Intézetben megalakítot-ták a Vízügyi Osztályt, amelynek fõ feladata a vízveze-tékek által szállított víz minõségének ellenõrzése volt.

1936. szeptember 30.† Ilosvay Lajos (Budapest), vegyész, mûegyetemi tanár.Hosszabb tanulmányúton vett részt Németországban,

77

78

majd a Mûegyetemen professzorként dolgozott. Önállótanulmányt írt a budapesti ásványvizekrõl és fürdõkrõl.Külön kötetben jelentette meg a „Balaton vizének che-miai viszonyai” címû mûvét. 17 éven át elnöke volt azOrszágos Közegészségügyi Egyesületnek. (* Dés, 1851.október 31.)

1936. október 8.A Hármas-Körösön, a tiszai torkolattól 48 km-re elkez-dõdött a békésszentandrási vízlépcsõ építése. A Körös-csatornázás második fontos létesítményénél az elsõ ásó-nyom földet Darányi Kálmán miniszterelnök emelte ki.A vízlépcsõ tervezõi Lampl Hugó vezetésével FreytagFerenc és Mosonyi Emil, valamint az Öntözésügyi Hiva-tal más mérnökei voltak.

1936. október 16.Õrszentmiklóson a magyar vízimérnökök emlékünnep-séget tartottak Sajó Elemér sírjánál. Ünnepi beszédetmondtak: Ricsóy Uhlyarik Béla békési fõispán, KállayMiklós ny. miniszter, és dr. Sikó Zoltán református lel-kész.

1936.Megépült a margitszigeti zenélõ kút, mely Bodor Péterszékely ezermester 1820-1822 között épített marosvásár-helyi kútjának másolata volt. A kút 1945-ben megrongá-lódott, s csak 1954-ben állították helyre.

1936.Szolnokon megépült a Tisza eddig egyetlen átrakó kikö-tõje, az 1100 vagon befogadóképességû gabonatárházzal,melynek terveit az FM Vízrajzi Intézetének mérnökei ké-szítették.

1936.Budapest fõpolgármestere 329/1936. számú határozatá-val módosította a fõváros 1906-ból származó csatornázá-si szabályrendeletét. A módosítás újra szabályozta az in-gatlantulajdonosok csatornaépítéssel kapcsolatos járu-lékfizetési kötelezettségét.

1936.A Népjóléti Minisztérium az állami költségvetésbõl meg-határozott összeget különített el a települési ivóvízbe-szerzésre, elsõsorban ivóvízkutak létesítésére.

1936.A Tisza-Szamosközi Társulat által 1930-ban, a Túr csa-torna hullámterén 76 holdon telepített almaültetvénytpróbaképpen egy öntözõhajó által szivattyúzott vízsugár-ral öntöztek.

1936.Az ország vízellátási helyzetének javítása érdekében aMagyarhoni Földtani Társulat és a Városi Mérnökök Or-szágos Szövetsége egy „Országos Vízellátási Tanács”alapítására tett javaslatot a Kormánynak. A kormányzatnem foglalkozott érdemben az indítvánnyal.

1936.A meginduló tiszántúli talajtérképezés során SchmidtEligius Róbert adatokat gyûjtött a Tiszántúl artézi kútja-iról, s ezek az adatok a Kreybig-féle talajtérképek ma-gyarázó füzeteiben nyomtatásban is megjelentek.

1936.A Kormány 5 millió pengõt engedélyezett az aszályos alföldi területek öntözésének megszervezésére.

50 éve

1961. január 10.A jégtörõ hajókkal és repülõ részvételével végrehajtottárvédelmi gyakorlaton használták elõször a vízügyi szol-gálatnál rádió adó-vevõket. A hírközlõ berendezéseketegyelõre még a honvédség szakemberei kezelték.

1961. január 17.A Kormány 2001/1961. sz. határozata rendelkezett a(második) Országos Vízgazdálkodási Keretterv elkészí-tésérõl.

1961. január 22.A Kormány 1/1961. sz. rendeletével megalkotta aszennyvízbírság, valamint a szennyvíz-bevezetési díj jo-gintézményét, amely a vizek káros szennyezését szank-cionálta. Az ugyanezen napi keltezéssel ellátott kor-mányhatározat az üzemek szennyvíztisztító berendezése-inek kiépítésére 10 év alatt 600 millió forintot kívánt ber-uházni.

1961. márciusPapp Ferenc mûegyetemi professzor kezdeményezésé-re, Vitális György szerkesztésében megjelent a MagyarHidrológiai Társaság idõszakos kiadványa a Hidroló-giai Tájékoztató. A folyóirat a Társaság szakosztályai-ban, területi szervezeteiben elhangzott idõszerû és kö-zérdekû elõadások, hozzászólások ismertetése mellettaz egyesületi hírek közlésével a tagság tájékoztatásátvégzi.

1961. március 31.A Földmûvelésügyi Minisztérium és az OVF közös uta-sítása szerint egyes vízügyi igazgatóságoknál átmenetijelleggel vízhasznosító részlegeket kellett szervezni azöntözési feladatok elõsegítésére, s ezeket mindaddigfenn kellett tartani, amíg a tsz-ek gazdaságilag meg nemerõsödtek, s a feladatokat át nem tudták venni a vízügyiigazgatóságoktól.

1961. április 11–13.Budapesten rendezték meg az elsõ „Nemzetközi hidroló-giai elõrejelzési konferenciát”, amelynek szervezésébena MTA, a Magyar Hidrológiai Társaság és az OVF vet-tek részt. Magyar javaslatra ezentúl kétévenként, mindigmás dunai államban megrendezték a Duna menti orszá-gok hidrológiai elõrejelzési konferenciáját, amely nagy-

ban hozzájárult a kutatási eredmények, hidrológiai ada-tok cseréjéhez és a közös vizsgálatok tapasztalatainak ki-értékeléséhez.

1961. augusztus 2.† Ditróy (Dieter) János (Sopron) mérnök, 1910-tõl az álla-mi vízügyi szolgálat munkatársa volt. A budapesti vámmen-tes kikötõ építési munkáinál dolgozott, majd az FM VízügyiMûszaki fõosztályán szervezett tervezõ csoport tagja lett.Számos vízépítési mûtárgy terve fûzõdik nevéhez. 1932–1939 között a vízrajzi szolgálat vezetõje volt. Szakirodalmimunkássága is jelentõs. (* Sopron, 1879. december 4.)

1961. november 30.† Trummer Árpád (Budapest) vízépítõ mérnök. Több év-tizedes kultúrmérnöki szolgálat után, 1933-ban lett aFöldmûvelésügyi Minisztérium Vízügyi Fõosztályánakmunkatársa, ahol a Hármas Öntözési Bizottság tagjakéntrészt vett a Tiszántúl öntözési tervének kidolgozásában.Irányította a hódmezõvásárhelyi öntözõrendszer tervezé-sét és építését. 1938–1943 között a vízügyi mûszaki szol-gálat vezetõje, 1945 után a VIZITERV tanácsadója volt.(* Budapest, 1884. január 23.)

1961. december 19.A kormány határozatot fogadott el „Az öntözéses termelésfejlesztésének irányelveirõl”, amelynek végrehajtásáért aaz OT elnökét, a földmûvelésügyi minisztert és a vízügyifõigazgatót tette felelõssé. A határozat elrendelte a kiskö-rei vízlépcsõ beruházási programjának elkészítését.

1961.Sárvárott vízkutatás során 998 m mély kutat fúrtak, amely-bõl percenként 400 liter 44 Co-os vizet nyertek. A késõb-biekben híressé vált strandfürdõt és gyógyszállót erre avízre alapozva építették meg.

1961.A Magyar Állami Földtani Intézet Schmidt Eligius Róbertszerkesztésében megjelentette „Magyarország VízföldtaniAtlaszá”-t, melyhez 1962-ben a „Vázlatok és tanul-mányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához” címû kiad-vány csatlakozott.

1961.Az OVF létrehozta a területi (megyei) Víz- és Csatorna-mû Vállalatokat.

1961.A hazai angolnatelepítési program keretében 65 000 dbangolnaivadékot helyeztek ki a Balatonba. Ettõl kezdveminden esztendõben – egészen 1978-ig – többmilliós te-lepítés történt a tóba. Ezt követõen a sorozatos kihelye-zés megszûnt, de egy-egy évben elõfordult még újabbakció, legutóbb 1991-ben.

1961.A Balatont fenyegetõ legnagyobb veszély, a rohamoseutrofizálódás mértékének megállapítása érdekében

megkezdõdtek az elsõ, még nem átfogó mérési vizsgála-tok. Ez alkalommal a balatoni fitoplankton szerves anyagtermelésének körülményeire voltak kíváncsiak a kutatók.A részletes vizsgálatok csak késõbb, az 1970-es évek el-sõ felében indultak meg, kezdetben a tihanyi félszigetelõtt, majd a keszthelyi öbölben.

1961.A Borsodi Regionális Vízmû mûködési területén átadtákrendeltetésének a rakacai tározót, amely 5,2 millió m3-nyitározott vizével a Bódva folyó vízhozamát 1,5 m3/s-raegészítette ki.

1961.A 11/1961. sz. Egészségügyi Minisztérium-OVF közös uta-sítás szabályozta a víznyerõ helyek védõterületének kialakí-tását és elõírta a hidrogeológiai védõterület kijelölését is.

1961.Megindult a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatazóta folyamatosan megjelenõ, féléves folyóiratának, a„Karszt és Barlang”-nak a kiadása.

25 éve

1986. március 2.† Varsa Ferenc (Budapest), mérnök, a Tiszafüredi öntö-zõrendszer egykori üzemeltetõje, a Tiszalöki Vízlépcsõelõmunkálatainak irányítója, a Vízgépészeti Vállalat ny.igazgatója. (* Nagykikinda, 1909. július 24.)

1986. április 26.Az ukrajnai csernobili atomerõmûben nukleáris kata-sztrófa zajlott le, amelynek során a radioaktív aeroszolszennyezõdés elõször északnyugatra sodródott, majddélre fordulva elérte a Duna medencéjét. A lehulló csapa-dék a bajorországi és felsõ-ausztriai területeken mosta kia szennyezõdést a légkörbõl. Így az ottani radioaktívszennyezõdés fõ tömege – a Duna és mellékfolyói köz-vetítésével – némi késéssel, május 6-án került Magyaror-szágra, s 16-án hagyta el hazánkat.

1986. május 28.Szegeden a Tisza vízgyûjtõjén elhelyezkedõ államok kor-mánymeghatalmazottjai aláírták a „Tisza és mellékfolyóinakszennyezés elleni védelmérõl” szóló ötoldalú szerzõdést.

1986. július elsõ heteA Tisza alsó szakaszát minden korábbinál nagyobbmennyiségû békalencse és úszópáfrány árasztotta el. Mi-után az uszadék a Körösökbõl került a Tiszába, a Körö-sökön öt helyen merülõfalat építettek, s mintegy 2200 m3

uszadékot emeltek ki a vízbõl. Magyarországon ez voltaz elsõ ilyen jellegû környezetvédelmi akció.

1986 nyaraA Hortobágyi Nemzeti Park kezdeményezésére védettényilvánították a Karcag belterületétõl 6 km-re találhatóZádor-hidat és 70 ha-os környezetét.

79

80

1986. augusztus 13.Hasznoson, Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes je-lenlétében ünnepélyes keretek között adták át rendelteté-sének a Közép-Nógrád-Mátravidéki Regionális Vízmû-vet, amelynek építését még 1978-ban indították meg.

1986 októberA száraz, kisvizes idõszakot is kihasználva felújították azFehér Körösön 1895-ben épített, s a hat évvel korábbi ár-víz idején megsérült gyulai tûsgátat.

1986. október 17.† Rózsavölgyi Imre (Siófok), a Dunántúli RegionálisVízmû és Vízgazdálkodási Vállalat ny. igazgatója, azIgali Csatornamû Társulat elnöke, több társulati víziköz-mû kivitelezését végzõ munkaszervezet vezetõje, a bala-toni térség vízellátása fejlesztésének irányítója. (* Szé-kesfehérvár, 1918.)

1986. november 6.A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a Balatonüdülõkörzet regionális rendezési és a hosszú távú fejlesz-tési programjának a VII. ötéves terv idõszakára kidolgo-zott intézkedési tervét, s egyúttal elfogadta a Kis BalatonVízvédelmi Rendszer II. ütemének és a zalaegerszegifoszfortalanító megépítésének határidõ módosítását.

1986. november 25.† Sebestyén Olga (Budapest), biológus, a Tihanyi Bioló-giai Kutató Intézet nemzetközileg is elismert kutatója,

aki az elsõk között hívta fel a közvélemény figyelmét aBalaton eutrofizálódásának veszélyére. (* Nagyenyed,1891. június 27.)

1986. novemberAz Ecsedi-láp kb. 1 km2 nagyságú területe begyulladt, sközel másfél méter mélységig kiégett. Csak a következõév tavaszi esõzései miatt megemelkedett talajvíz oltottael a tõzegtüzet.

1986. december 11.Az OKTH elnökének rendelkezése alapján megalakult aKis-Balaton Tájvédelmi Körzet. A közel 150 km2 kiterje-désû terület védetté nyilvánítása egy félévszázados töre-kvés végére tett pontot.

1986.A VITUKI-ban Neppel Ferenc vezetésével kutatásokatfolytattak a Duna-Tisza közén tapasztalt szokatlan méretûtalajvízsüllyedés okairól, s megállapították, hogy a kedve-zõtlen helyzetet az 1971-tõl fokozatosan kialakuló igen je-lentõs csapadékhiány, a rétegvízkitermelés fokozódása ésaz erdõterületek növekedése együttesen idézték elõ.

1986.A Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen (GATE) – a Víz-gazdálkodási és Meliorációs Tanszék irányításával –megindult a mezõgazdasági vízgazdálkodási szakmérnö-kök képzése.

Fejér László

Az 1990-as évek elején a vízkutató szakemberek nagyrésze jól látta, hogy az ország vízellátásában jelentõs sze-rep jut a felszín alatti vizeknek, éppen ezért egy olyanszakmai egységet hoztak létre, amely kizárólag ezzel atárgykörrel kívánt foglalkozni. A Felszín Alatti VizekértAlapítvány (FAVA) létrehozásában az Aquarius Vízbe-szerzési és Vízvédelmi Kft. (Budapest, 1095 Mester u.13. IV/10.) és a BKMI Bányászat és Környezete Mérnö-ki Iroda Kft. (2800 Tatabánya, II. Kossuth Lajos út 99.)vett részt 150 000.- Ft induló tõkével. Az Alapítványt 6tagú, késõbb 7-re módosult kuratórium kezeli. Az alapí-tó okirat szerint az Alapítvány célja: „A vízkészletek fel-tárása és védelmének biztosítása érdekében elengedhe-tetlen a tervszerû kutatások és feltárások feltételrendsze-rének kidolgozása a hazai szakmakultúrára és szellemibázisra alapozva.”+ E cél elérésre érdekében „Az alapít-vány pénzforrásait a Kuratórium jóváhagyásával pályá-zati formában a vízkészletek kutatására-feltárására, an-nak gazdaságos felhasználási lehetõségeinek kutatási fi-nanszírozására, döntéselõkészítõ tanulmányok készítésé-re, környezetvédelemmel összefüggõ technológiák és el-

járások kidolgozására, hazai és külföldi befektetõk infor-mációs igényének kielégítésére használhatja fel.”

(Az alapító okirat kelte: Tatabánya, 1995. február 20.és módosításának kelte: 1998. november 1., s ezzel azAlapítvány jogállása a Megyei Bíróság szerint: közhasz-nú szervezet.)

Konferenciák szervezéseAz Alapítvány 1994-tõl minden évben konferenciát

szervezett Balatonfüreden, az utolsó kettõt Siófokon.Minden esetben a résztvevõk száma 180–200 közöttvolt és igen gazdag, sok irányú színvonalas elõadás,hangzik el és vita egészíti ki a két napos programot. Azelõadások rövid összefoglalóján kívül a VITUKI Kht.Hidrológiai Intézete több kiadványt állított össze a fel-szín alatti vizek kutatásáról, feltárásáról, hasznosításá-ról és védelmérõl. Szoros kapcsolat alakult ki a Bükk-térség Fenntartható Vízkészlet-gazdálkodásáért Köza-lapítvánnyal. A külföldi kapcsolat közül eddig a csík-szeredai Sapientia Egyetemmel sikerült szoros együtt-mûködést kialakítani.

A Felszín Alatti Vizekért Alapítvány mûködése: A XVII. Konferencia Siófokon

81

A kuratórium minden évben a konferencia alkalmá-val Ezüstpohár kitüntetést ad át azoknak a szakemberek-nek, akik a felszín alatti vizek területén kiemelkedõ, illet-ve több évtizedes tevékenységet folytattak. Eddigharminc személy érdemelte ki a kuratórium megtisztelõjelölését a kitüntetésre.

A XVII. Konferencia SiófokonA konferenciát Liebe Pál, a kuratórium elnöke nyi-

totta meg és tájékoztatta a hallgatóságot az Alapítványhelyzetérõl és a kuratóriumban történt személyi válto-zásokról. Az elmúlt év ásványvízzel kapcsolatos pro-gramjairól Szilágyi Gábor a kuratórium tagja számoltbe. Ezután az öt plenáris elõadás következett és elsõ-ként Tahy Ágnes „A felszín alatti víz a vízgyûjtõ-gaz-dálkodási tervben” címû elõadása hangzott el. Elmond-ta, hogy a munka folyamán a porózus, a karszt és a sé-rülékeny víztesteket sikerült számba venni. A vizsgála-tok kiterjedtek a közcélú vízbázisokra, az ásvány- és agyógyvíz védõterületeire Is. A hiányosságokra és a hi-bák okaira is rámutatott az elõadó. A vízzel kapcsolatosélõhelyek problémáinak legfõbb okát a vízhiányban je-lölte meg, amely elsõsorban a klíma-változások követ-kezménye. A víztestek mennyiségi és minõségi állapo-tának javítására, vagy a jó állapot megõrzéséhez szük-séges intézkedéseket a vízgyûjtõ-gazdálkodási terv tar-talmazza.

A következõ elõadást Liebe Pál tartotta „ Mi az Mi ?”címen. Hivatkozik a 2004-ben megjelent rendeletre,amely „a víztest egy adott lehatárolt részén a legnagyobbmegengedhetõ víz(nyomás)szint-süllyesztéshez tartozóigénybe vehetõ összes vízmennyiség m3/évben kifejez-ve.” Ennek megállapítása azért is nehéz, mivel a víztes-tek összefüggésben vannak egymással, nehéz õket leha-tárolni. A kijelölt részeken kitermelhetõ vízmennyiségpedig környezetének leterheltségétõl függ. Az elõadóúgy látta, hogy a kitûzött cél eléréséhez elkerülhetetlen amodellezés alkalmazása.

A Magyar Állami Földtani Intézetben magas szintûkutatómunka eredményét mutatta be Tóth György, kívü-le még a munkában öt résztvevõ kutató nevében. A „XL.Pannon hidrogeológiai modell fejlesztése és lehetõségeia vízgyûjtõ-gazdálkodásban” c. dolgozatban az elõzmé-nyek között számos jelentõs hidrogeológus munkáját ésaz újabb modelleket vették figyelembe, erre építették to-vábbi kutatásukat. Munkájuk a határokon túlra is átnyúltúgy, hogy az áramlási és a transzport-folyamatokat fi-gyelembe lehessen venni, a közös vízgyûjtõ-gazdálkodásmegalapozására pedig modelleket készítettek.

A felszín alatti víz védelmének nagy jelentõségét Ju-hász József számos hazai példa bemutatásával hangsú-lyozta. Indokoltnak tartotta a hazai gyakorlat mellett azEurópai Unió követelményeinek is messzemenõ végre-hajtását. A felszín alatti vizek minõségének védelme ér-dekében mindenképpen az eredettõl kell követni a víz út-ját és menet közben csak ellenõrzött minõségû vizet sza-bad a felszín alá vezetni. Ehhez természetesen szükségesegy jól kidolgozott szabályzat, amelynek végrehajtásamindenkire kötelezõ.

Szûcs Péter és Kovács Balázs elõadásában a Miskol-ci Egyetemen a hidrogeológus képzés indítását, annakeredményét, és a legújabb speciális témakörök bevezeté-sét is felvázolta a két elõadó. A 2010. februárban indultújrendszerû hidrogeológus mérnök-képzés olyan jellegû,hogy az kiterjed mind a felszíni, mind a felszín alatt vízés létesítményeinél felmerülõ problémák megoldására. Afejlõdést mutatja az is, hogy 2010 szeptembertõl a Sze-gedi Tudományegyetemmel együttmûködve két éves le-velezõ rendszerû hidrogeológus szakirányú továbbkép-zés indítását tervezi az egyetem.

A következõ elõadásokat tematikusan csoportosítot-tuk az áttekinthetõség érdekében.

A talajvíz kutatásaAz Észak-Tiszántúl területén a dinamikus faktorana-

lízis alkalmazásával sikerült a talajvíz járását befolyáso-ló háttértényezõk elkülönítése, amely hozzájárulhat a tér-ség sérülékenység becsléséhez. Errõl a nagyon érdekestémáról Barcza Márton – Kovács József és szerzõtársaiállították össze elõadásukat.

A debreceni Nagyerdõben a talajvízszintek változásátvizsgálta Újlaki Péter és két szerzõtársa a vízszintfigye-lõ kutakban, mivel számos nyitott kérdésre kellett és a jö-võben is választ kell adni.

TalajvíztisztításA Budapesti Vegyimûvek Illatos úti elszennyezõ-

dött telephelyének talajvíztisztítási projekt üzemelte-tési és monitoring tapasztalatairól tartott a két elõadóbeszámolót (Magyar Balázs és Illésné Sándor SándorAndrea). Megállapították, hogy a mûszaki beavatko-zás során újabb megoldandó feladatok szükségesek,és egy ilyen kármentesítõ munkánál elengedhetetlenegy folyamatosan mûködõ számítógépes adatgyûjtõrendszer.

A felvetett kérdésre ad választ Stockel János elõadá-sa, aki a számítógépes vezérlés szerepére mutat rá a ta-lajvíztisztítás hatékonyságának növelésében. Ez a rend-szer lehetõvé teszi nem csak az egyszeri adat értékelé-sét, hanem folyamatosan láthatóvá válik a talajvíz kiter-melõ, tisztító és az injektáló rendszer tényleges üzemál-lapota.

A táplálékláncot veszélyeztetõ toxikus nehézfémekeltávolításának lehetõségét vizsgálta nano-membrántechnológiával Debrecenben Hajdú István – BodnárMagdolna és még hét kutatótársa. Vizsgálatukhoz ólom-tartalmú vizet használtak fel, s annak elõnyeit mutattákbe elõadásukban.

A rétegvíz kutatásaAz Alföld rétegvíz áramlási modelljének igazolására

Deák Józef az izotópvizsgálatokat vízkémiai vizsgála-tokkal egészített ki. Ezek alapján a leglényegesebb víz-földtani problémák, mint a beszivárgás, a regionális szi-várgási tényezõ becslése, az áramlási sebesség számítá-sa, a jégkorszaki beszivárgású rétegvizek, a nagyon idõsrétegvizek kimutatása, 60 évnél fiatalabb komponenshozzáadása igazolható.

82

Az ásványvizek minõségének izotóphidrológiai elle-nõrzését Fórizs István és Deák József végezte annakalapján, hogy azonosító bélyeg lehet a kémiai és az izo-tópos összetétel. Mivel a stabilizotópos összetétel nyom-jelzi az ásványvizet, elkezdték a Kárpát-medencei ás-ványvíz stabilizotóp kataszter összeállítását.

A karsztvíz kutatása és feltárásaA téli csapadék formájának és az ezzel együtt járó

hõmérsékletváltozás is a téli hónapokban a karsztvíz-szint jelentõs emelkedését idézi elõ és így a tavasziemelkedés elmarad vagy csak kismértékû lesz. E témakutatója Lénárt László úgy látja, hogy ilyen változásesetén a hideg karsztvíz-készlet jelentõsége megnõ, ameleg karsztvíz megbízhatósága pedig fokozódik. (Afelszíni víz hõmérséklet változásának hatását a szivár-gásra Molnár Zoltán vizsgálta. Hidrológiai Tájékoztató,1983 szerz.).

A jósvafõi források eredményes kutatásról MauchaLászló számolt be elõadásában. Felvázolta a módszerleglényegesebb mozzanatait és végeredményben meg-állapította, hogy a kidolgozott módszer bármely triászidõszaki mészkõ vízgyûjtõ forrására alkalmazható, ha avizsgált forrás átlagos vízhozama az idõszakos mérésekalapján nem nagyobb 10 000 l/min.-nél, s ha a víz-gyûjtõ területen sok éve folyamatosan mûködik vízmé-rõ állomás.

Két egymáshoz kapcsolódó elõadás hangzott el avisegrádi hévízkút létesítésérõl, hasznosításáról és vé-delmérõl. Dobos Irma az 1971–2004 közötti idõszaklegfontosabb eseményeit vázolta fel, a hévíz feltárásá-tól a kialakított hasznosítási formákkal, illetve helyek-kel kiegészítve. A második elõadást Tósné Lukács Ju-dit mutatta be kiemelve a védõterület kialakításának je-lentõségét és a hévíz védelmét. Az elhangzottakat többszínes tájkép és földtani szelvény tette rendkívül hatá-sossá.

Hévízkutatás, -hasznosításA 2008-ban indult EU finanszírozású terv eddig

végzett eredményérõl Lorberer Árpád és Maginecz Já-nos számolt be. Az elõadásban kifejtették a Közép-Eu-rópa-i hévízkutatási klaszter (csoport) leglényegesebbszempontjait. A tervezésben és a szervezetben a Kár-pát-medencei országok vesznek részt Szlovákia ésSzlovénia kivételével. Eddig már azokkal az alapada-tok feltárásával elkészültek, amelyek szükségesek ahévizek és a geotermikus energia hasznosításának al-kalmazásához.

Az antropogén hõmérsékleti anomáliák közelítõszámításának osztrák irányelveit mutatta be Vasvári Vil-mos, amelyek alkalmasak a felszín alatti víz termikushasználatára. Ez azért is fontos, mert a tervezésnekszüksége van a vízvezetõ rétegben lejátszódó hõterje-dés becslésére.

A geotermikus energia kutatásának, kinyerésének éshasznosításának szabályozásáról Kovács Gábor tartottelõadást, amelyre elsõsorban a bányatörvényt módosító2010. évi IV. törvény vonatkozott.

Vízfeltáró és termelõ kutakA szivárgási tényezõk meghatározásához Jobbágy

Réka, Hajnal Géza és Vasvári Vilmos szerzõ a terepi mé-réseket javasolja. Számításaik alapján megjelölték azo-kat az eseteket, hogy mikor és hol milyen módszerek al-kalmazhatók.

A vízkutató fúrások kivitelezése utáni mûszeres kút-szerkezeti és hidrodinamikai mérésekre vonatkozó ren-delet alkalmazásának eredményérõl Prohászka Andrásés Szongoth Gábor több esettanulmányt mutatott be. Azelõadás fõként az új kutak hibáit emelte ki.

A hidrodinamikai méréssel minõségi értékelést vég-zett Rózsa Attila és elemezte a kútkapacitást és a vissza-töltõdés mérést. Megállapította, hogy a maximális víz-hozam kevésbé, inkább a kútkapacitás görbe és közvet-ve a fajlagos vízhozam már jobb lehetõséget ad a minõ-sítésre, amelyhez visszatöltõdés mérésre van szükség.

Tíz szerzõ (Juhász Ákos-Kerbolt Tamás et al.) a leg-korszerûbb kútvizsgálati mûszerek és módszerek alkal-mazásával elért eredményeket mutatta be a tervezõk és akutatók részére.

Székely Ferenc a csáposkút permanens áramlástanifolyamatainak modellezését végezte el és megállapította,hogy a független analitikus módszerrel érvényes mód-szer alkalmas a csápokban mérhetõ nyomás- és hozame-loszlás szimulációjára a megcsapolt réteg körvonal, illet-ve egyenes vonal menti utánpótlódása mellett.

Újmohács-Dél területe vízbázisa kialakítása érdeké-ben Váradi Zsuzsanna a kísérleti telepen analitikus ésgrafikus közelítõ módszerrel értékelt próbaszivattyúzásmegoldásáról számolt be.

Hernádi Béla és Tóth Katalin összehasonlította a bük-kábrányi és a németországi Hambach melletti külfejtéseslignitbányák elõvíztelenítésének megoldását kutak létesíté-sével. Vizsgálták az okkeresedés felszámolásának módját,az acél- és az új hajlékony termelõcsöves beépítési mód-szereket, továbbá az ejtõkutak felszámolásának módját.

Bagi Márta a közüzemi vízmûvek 2004–2007 közöt-ti idõszak vízminõségi kötelezõ adatszolgáltatásánakközponti adatfeldolgozásának tapasztalatairól számolt beelõadásában. A feladat végrehajtására a VITUKI Köz-hasznú Nonprofit Kft kapott megbízást.

A meghirdetett harminc elõadást egy poszter egé-szítette ki. Bucsi Szabó László geofizikai szelvényezésé-nek eredményét mutatta be Ároktõ-Tiszadorogma távlativízbázis létesítése érdekében. Az egyik szelvény a Tiszamentén, a másik erre merõlegesen készült. Az úszó szon-dás VESZ mérõvel a folyó mélységét, a mederben a kõ-zettani viszonyokat kb. 20 m-ig lehetett megismerni. Aszerzõ egy egységes hidrológiai rendszer mûködését fel-tételezi a kapott adatok alapján.

* * *

A tudományos konferencia elsõ nap estéjén – a közösvacsora elõtt – Liebe Pál, a kuratórium elnöke méltatta ahárom kitüntetett eddigi tevékenységét és dr. LorbererÁrpádnak, dr. Székely Ferencnek és Ötvös Károlynak ad-ta át az Ezüstpohár kitüntetést.

Dr. Dobos Irma

Nem a szokásos könyvkötészeti kiállításban jelent mega 30 x 21 cm méretû kiadvány, hanem egy félkemény fó-lia borítású, mûanyag-spirállal összefûzött formában.Miután csak mindössze 100 példányt kívánt a szerzõközreadni, ezért talán nem is lett volna célszerû nyom-datechnikát is igénybe venni. A számítógéppel elõállítottalbumnak nem csak a szövege, hanem a beépített képekés az ábrák is kifogástalan minõségûek. Éppen ezért na-gyon kellemes benyomást kelt már akkor, amikor kézbevesszük.

Hogy a szerzõ miért választotta éppen Miskolc fürdõ-inek feldolgozását, ahhoz tudni kell, hogy elõször is en-nek a városnak a szülötte, itt élt, tanult és itt szerzett azegyetemen olyan képesítést, amely elsõsorban a felszínalatti víz kutatásához, sok irányú vizsgálatához adott ala-pot. Mindez azután kiegészült a kedvezõ történeti szem-léletével, amelynek keretébe be tudta illeszteni tudását,ismeretét és gyûjtõ munkáját.

A szabadon idézett Márai vélemény a fürdõ haszná-latáról, nagyon helyesen megválasztott idézet, amely afürdõzés egykori kultúrfokára utal. Jól kijelölte a szerzõaz 1930-as éveket mint a miskolci fürdõk kialakulásánakfontos idõpontját, mert hiszen ekkor kezd a városban afürdõkultúra kialakulni. Ezt megelõzõen a Görömböly-tapolcai forrásnál kialakított fürdõt csak a lakosság egyrésze látogatta.

Az 1829-ben létesített elsõ fürdõházat gõzfürdõ ésuszoda követte, majd nagy lendületet vett a fürdõk léte-sítése, illetve kialakítása és már 10 éven belül 11 fürdõ-vel rendelkezett a 70 ezer lakosú város. Ezek közöttvolt tisztasági, üdülési, gyógyítási és sportolási célúfürdõ is, s legnagyobb részük felszíni, vagy felszín kö-zeli (talaj-) vízbõl biztosították a medencék feltöltését.1927-ben kísérlet történt Pávai Vajna Ferenc tervealapján Lillafüreden mélyfúrású kúttal hévíz feltárásá-ra, ahol 2008-ban felállították a Rudolf Mihály terveztekopjafa emlékmûvet.

A nagy fellendülés a II. világháború után következettbe, bár sok kis jelentõségû fürdõ már korábban is meg-szûnt. Ilyen volt: a Sajó-parti, késõbb fecskeszögi holtá-gi fürdõ, amely a Csorba-tói kavicsbánya tavakhoz ke-rült. A Palota-szálló úszómedencéje és a Hámori-tóbankialakított fürdõ ugyancsak megszûnt.

A 19. és a 20. század fordulója után több jelentõs für-dõépítményrõl számol be a szerzõ. Közülük kiemelkedika Zsolnay tetõcserepes Zsidó-fürdõ, egy uszoda a Király-malomnál, a Vasgyári Gõzfürdõ és a Napfürdõ.

A város nagyobb fürdõirõl címû fejezetben a diós-gyõri Várfürdõ kialakulásáról, a fürdõt tápláló forráso-król és a kialakított fürdõ létesítményeirõl teljes képetkapunk. Utal a szerzõ az esetleges nagyobb hõmérsékle-tû hévíz feltárásának lehetõségére is.

Az 1970-es évek elején épült Városi (Vasgyári) Uszo-da könnyûszerkezetes elemekbõl épült fel és mindösszeegy oktató és egy 30 m-es medencével rendelkezett. Atervezett, de meg nem valósult hévízkút létesítését geofi-zikai mérés és a kút helyének kijelölése elõzte meg, Az1960-as évek végéig több fürdõ (Avas, Kori, Konzi) mégmûködött, míg az Erzsébet Gõzfürdõt és Uszodát csak az1990-es évek közepén zárták be. A színvonalasan beren-dezett eklektikus épület berendezését, szolgáltatásait pu-blikációból ismerjük. A fürdõ bezárásáig, illetve teljesfelszámolásáig azonban igen változatos, mozgalmas éle-térõl olvashatunk. A kezdeti idõben a Színva vize táplál-ta a fürdõt, majd hévízkút is létesült, de kedvezõ mennyi-ségi és minõségi mutatói ellenére a helytelen üzemeltetésés a privatizáció megpecsételte sorsát.

Jelentõs szerepet töltött be a város fürdõéletében atöbb néven is szereplõ Selyemréti (Villanytelepi, Augusz-tus 20.) Strandfürdõ. Ahogyan a többi fürdõ, úgy kezdet-ben ez is hideg vizet használt, majd 1953-ban TregeleKálmán javaslatára egy 627 m mély földtani kutatófúrása fürdõt 43° C hõmérsékletû hévízzel. látta el. A fúrást ittis az Erzsébet fürdõhöz hasonlóan gravitációs mérések

83

TANULMÁNYISMERTETÉS

Szlabóczky Pál: Miskolc fürdõ vizeinek emlékalbumaSaját kiadás, 100 példány, 22 oldal, Miskolc, 2009.

84

elõzték meg. Miután a feltárt hévíz kevésnek bizonyult,ezért újabb hévízkutat tervezett az üzemeltetõ. A kút he-lyének kijelölését a szakvéleményezõ Dobos Irma és aMagyar Állami Földtani Intézettõl a szakvélemény ellen-jegyzõje Schmidt Eligius Róbert végezte. A javasolt hé-vízkutat a Vízkutató és Fúró Vállalat 1964-ben igen jóeredménnyel kivitelezte 620 m mélység elérésével és en-nek következtében a fürdõ forgalma is jelentõsen javult,s tapasztalatok szerint számos kedvezõ „gyógyhatásá-ról” számoltak be a rendszeresen fürdõzõk.

A MiskolcTapolcai (korábban Görömböly-Tapolcai)Strandfürdõ az 1920-as évek és az 1930-s évek végénépült ki két medencével. A vízellátást 22–29°C hõmér-sékletû források biztosították, majd késõbb fúrásokat islétesítettek. Fejlesztés is történt több ütemben, de végülis 2004-ben felszámolták a strandot.

A Miskolc-Tapolcai Barlang –és (Termál) Gyógyfür-dõt páratlannak, tehát egyetlen ilyen jellegûnek tekintiszerzõ. A mai Barlangfürdõ a Tavi (Görög) fürdõbõl,majd a Termálfürdõbõl épül fel. A fürdõ és környéke márrégóta ismert volt, hiszen erre utalnak az itt talált Árpád-kori és török eszközök. A Görög-fürdõt az 1970-es évek-ben elbontották, de nemrég újból felépítették. A névadása XVIII. század második felében ide menekült görögök-tõl származik, akik egy külön medencét építettek saját ré-szükre. A Barlangfürdõt közel 50 év alatt alakították ki,s eközben jól tanulmányozhatók a kõzettani és a rétegta-ni viszonyok. A szerzõ felhívta a figyelmet a nagy tiszta-

ságú, igen nagy mennyiségû kaolinra, amely az „alsó-riolittufa” hidrotermás elváltozásának hatására jött létre.

Befejezésül a nemrég átadott Egyetemvárosi Sportu-szodát ismerteti a szerzõ, s annak közelében még 1972-ben egy hévízkút is létesült földtani kutatófúrásként és1000 l/min 34°C hõmérsékletû vizet adott. Miutánhosszú ideig kísérletekre használták, ezért annak lehet akövetkezménye, hogy a nyitott szakasz tetején szûkületetészleltek. Kár, hogy az uszoda nem a hévizet, hanem me-legített hideg vizet használ a medence feltöltéséhez.

Befejezésként a szerzõ néhány sorban összefoglaljaszakmai életútját annak bizonyítására, hogy valóban jo-gosult volt ezt a kiváló történeti munkát Miskolc fürdõi-rõl megírni.

Angol és orosz nyelvû összefoglalás, majd egy irodalom-jegyzék következik. A Függelék két levelet tartalmaz. Azegyik a Döntéshozókhoz a Selyemréti fürdõ dögönyözõ-jére, a másik az Erzsébet fürdõ hévízének kénhidrogén-tartalmára hívja fel a figyelmet azzal kapcsolatban, hogymindkét helyen rendezés, építés lehetséges.

Egy ilyen kiválóan megírt és megszerkesztett munká-ról csak jót szokás mondani, de azért egy apróságra fel-hívnám a szerzõ figyelmét. A vele közel azonos korúakismerik a rövidítéseket, de ha azt akarjuk, hogy még sokév múlva is olvassa nem csak a szakember, akkor jó, hateljes nevén nevezzük az intézményeket, mint ahogyanazt néhol láttuk is.

Dr. Dobos Irma

PROF. DR. MOSONYI EMIL AKADÉMIKUS

1910 – 2009

a BME tanszékvezető egyetemi tanára, professzor emeritus, a BME tisztelet-beli, illetve díszdoktora, a Karlsruhei Műszaki Egyetem vízépítési és kultúr-mérnöki tanszékének vezetője, a Theodor Rehbock Laboratórium igazgatója, az MHT tiszteletbeli tagja, a  Nemzetközi Vízerőhasznosítási Szövetség ala-pítója, a Nemzetközi Vízügyi Nagydíj (a vízmérnöki szakma „Oscar-díja”) kitüntetettje, Széchenyi-díjas – mindannyiunk Emil bácsija, 2010. november 10-én töltené be 100. életévét. Az erre az alkalomra alakult „Emlékbizottság” a BME szoborparkjában, mint arra méltó helyen szobor állítását határozta el, amelyre az engedélyt a BME szenátusa megadta. A szobor állítás költségeinek

fedezetét

K Ö Z A D A K O Z Á S

útján tervezi megteremteni.

Az adományokat kérjük a „GWP Magyarország Alapítvány” elnevezésű, 10102093-47119500-01000008 sz. számlára utalni,

a közlemények rovatban kérjük feltüntetni „Mosonyi szobor”. A közadakozással kapcsolatos dokumentumokat, közte az adakozók nevét

Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumban helyezzük el.

További információk: gwpmo@gwpmo.hu