Hidrológiai TájékoztatóKiadja:

A M A G Y A R H I D R O L Ó G I A I T Á R S A S Á G

2009

TARTALOM

EMLÉKEZÉSEKDr. Vitális György: Folyók, tavak és hévizek a 325 éve született Bél Mátyás Notitiáiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3

Dr. Vitális György: A 300 éve megjelent J. Ch. Müller 1:550 000 ma. Magyarország térképe hidrológiai tanulságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6

Dr. Kuti László: Kútadatok, vizes szakvélemények a 100 éve született ifj. dr. Noszky Jenõ vízföldtanitevékenységérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8

Dr. Koltay József: Társulatok a közmûvesítésért! A vízmû- és csatornamû társulatok 50 éves tevékenységének fontosabb eseményeirõl és eredményeirõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10

Nagy L. Dénes: Emlékezés kilenc tagtársam emlékére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .15

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOKSzántó Judit: A hidrogeológiai modellezés szerepe speciális szennyezõdések roncsolásmentes diagnosztikájában . . .16

Rokob Krisztina: A balatoni kovamoszatok, mint a vízi környezet változásának indikátorai . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18

Novák (Gál) Brigitta: A Szigetközi Földtani Monitoring (1996–2007) vízkémiai eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . .21

Gremsperger Katalin: Belvízvédekezés a Bodrogközben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .23

Havasi Máté: A Bosmina longirostris dinamikája és táplálékhálózatban betöltött szerepe a Major-tóban . . . . . . . . .24

Németh Ágnes: A Bükki Karsztvízszint Észlelõ Rendszer hiányzó mérési adatainak pótlása, a pontosított adatsorok alapján elõrejelzések kidolgozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .26

Hodlik Katalin: Intenzifikálási üzemi kísérlet az Északpesti Szennyvíztisztító Telepen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28

Drávucz Tamás: Szabadidõs horgász és pihenõközpont a Hanyi–Tiszasülyi árapasztó tározón belül . . . . . . . . . . . . .29

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEKDr. Pálfai Imre: Hozzászólás a mezõgazdasági vízhasznosítás idõszerû kérdéseihez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31

Dr. Ponyi Jenõ: A hazai vízfolyások hiporheális régiója kutatásának helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .33

Dr. Vágás István: Dr. Mosonyi Emil 1944. évi tanulmánya a hegyvidéki víztározásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .34

Dr. Szinay Miklós: Csapadékgazdálkodás ökológiai közelítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEKDr. Dobos Irma – dr. Lorberer Árpád: A palackozott „Óbudai Gyémánt” ásványvíz rövid élete . . . . . . . . . . . . . . . .39

Szlabóczky Pál – dr. Deák János: A 60 éve alapított Miskolci Mélyfúró Vállalat vízbányászati tevékenysége . . . . .41

Sági Rajmund: A szegedi árapasztó tározó vízszín-csökkentõ hatásának vizsgálata 1D és 2D hidrodinamikai modellek összekapcsolásával . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .44

Zsóri Edit: Az Alsó-Tisza árvizeinek elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .46

Béres Márta: Rövid áttekintés a máramarosi ásványvizek, hasznosításuk múltjáról és jelenérõl . . . . . . . . . . . . . . . .47

Dr. Scheuer Gyula: A délnyugat tibeti (Kína) mészképzõ hévforrások vizsgálata és kapcsolatuk a lemeztektonikai folyamatokkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .50

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEKDr. Wisnovszky Iván – dr. Clement Adrienne: A Lászlóffy Woldemár Diplomamunka Pályázat Bíráló Bizottság

határozata a 2008. évi diplomamunka pályázatok eredményérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .55

Dr. Szlávik Lajos: A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyûlésének ajánlásai . . . . . . . . . . . . . .57

Fejér László: Vízügyi évfordulók 2010-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .60

Helyreigazítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .64

KÖNYVISMERTETÉSDr. Dobos Irma: Fejér L. – Szlávik L.: 111 Vízi emlék Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65

HIDROLÓGIAI TÁJÉKOZTATÓ

Szerkeszti:a szerkesztõ bizottság

Dr. Józsa Jánosa szerkesztõ bizottság elnöke

Dr. Vitális Györgyszerkesztõ

a szerkesztõ bizottság tagjai:

Bódás Sándor, dr. Dobos Irma, Farkas Ádám, Fejér László, Gyulavári József, Halasy Károly,Hamza István, dr. Harmati Károly, Hrehuss György, dr. Juhász Endre, Keszeyné Say Emma,

dr. Kiss Ferenc, Kovács László, dr. Kovács Sándor, Lõrincz Károly, Magyarics András, Márialigeti Bence, Nagyné Tóth Andrea, Németh Kálmán, Ombodi István, dr. Ördögh József, Papp Ferenc, Petrõcz Bálint,

dr. Ponyi Jenõ, Radács Attila, Radványi Rudolf, Sághiné Juhász Ildikó, Szõdyné Nagy Eszter, Varga Dezsõ, Varga Gyula István, dr. Vágás István

Kiadja:a Magyar Hidrológiai Társaság

2009

A fedõlapot Asztalos Zsolt grafikus tervezte

A fedõlapon Luigi Ferdinándo Marsigli 1741-ben Hágában kiadott, eredetiben1:92000 ma. „La Hongrie et le Danube” címû térképrészlete látható.

A Hidrológiai Tájékoztató eddig megjelent számai

A Hidrológiai Tájékozatónak 1961 márciusától 2008-ig 71 száma jelent meg 5336 oldalterjedelemben, 227 700 példányban. 1968 és 1974 között a cikkek német nyelvûkivonatát is közöltük, összesen 91 oldal terjedelemben. Az 1961 és 1989 között meg-jelent számok adatait részletesen utoljára a Hidrológiai Tájékoztató 1989. áprilisi, az1989 és 2000 között megjelenteket a Hidrológiai Tájékoztató 2000 évi számá-ban közöltük. Az elsõ húsz évfolyam (1961–1980) tartalomjegyzékét 1985-ben, az1981–1990 évekét 1991-ben, az 1991–2000 évekét 2001-ben tettük közzé. A kiadványt1961-ben a VITUKI Sokszorosító Üzem, 1962 és 1963-ban a Dunaújvárosi Nyomda,1964-ben a Kner Nyomda, 1965-tõl 1969-ig a Zrínyi Nyomda, 1970-ben a NyírségiNyomda, 1971-tõl 1973-ig a Szolnoki Nyomda, 1974-tõl a VIZDOK SokszorosítóÜzem, 1975-tõl 1983-ig a VIZDOK Nyomda, 1984-tõl 1989-ig a Vízügyi Dokumen-tációs Szolgáltató Leányvállalat, 1990-tõl 1989-ig az AQUA Kiadó és Nyomda, 1997-tõl2001-ig a PRO-TERTIA Kft. készítette, 2002-tõl az INNOVA-PRINT Kft. készíti.

A kiadványt a Magyar Hidrológiai Társaság egyéni és jogi tagjai a tagdíj ellenébenkapják. Könyvtárak részére folyóirat vagy kiadványcsere formájában hozzáférhetõ.

Kérjük kedves Tagtársainkat és Olvasóinkat, hogy a Hidrológiai Tájékoztatóvalkapcsolatos észrevételeket, megjegyzéseket és véleményeket, továbbá a közlésre szánt

cikkeket, ismertetéseket és híreket floppy-n Társaságunk Titkárságára(1027 Budapest, Fõ u. 68. IV. 445., vagy 1371 Budapest, Pf.: 433.) juttassák el.

Készült a HYDROLOGIA HUNGARICA ALAPÍTVÁNY támogatásával.

HU-ISSN 0439-0954Felelõs kiadó: Baranyai Eszter

Készítette az INNOVA-PRINT Kft.(1047 Budapest, Baross u. 92-96.) 2009-ban

3000 példányban, A/4-es formátumban

3

Bél Mátyás (1684–1749) a polihisztor pozsonyi evangéli-kus lelkész a történelem és földrajztudomány területénalkotott fõ mûve a „Notitia Hungariae Novae HistoricoGeographica” (Jegyzetek Magyarország új történelmiföldrajzához) 1735–1742 között négy kötetben jelent megnyomtatásban (Mészáros B. 1992, Szelestei N. L. 2009).

Az 1735. évi I. kötet Pozsony, az 1736. évi II. kötetTúrócz, Zólyom és Liptó, az 1737. évi III. kötet Pest, Pilis, Solt, az 1742. évi IV. kötet Nógrád, Bars, Nyitra ésHont megye leírását tartalmazza. Moson megye leírását1892-ben gr. Zichy Jenõ adta ki.

A jelen tanulmány az egyes kötetekben szereplõ – hid-rológiai szempontból is figyelemre méltó – folyók, tavakés hévizek (fluuios, lacus, thermae) leírásai között tallóz-va, azokból összevontan emelünk ki néhány érdekességet.

Az eredeti latin nyelvû szöveg fordításában dr. Zsigmondy Árpád mûködött közre. Fáradozásáért hálásköszönetemet ezúton itt is tolmácsolom.

A Notitiákban szereplõ megyéket, bennük a rájuk vo-natkozó kötetek római számú jelölésével az 1. ábraszemlélteti. Megjegyzem, hogy a folyók, tavak, illetve a hévizek, valamint a települések nevét mindenütt a magyar megfelelõjével közöljük. A Notitiákban szereplõ– Mikoviny Sámuel által készített – térképek hûen és ki-válóan szemléltetik a szövegben leírtakat. Ezek néhányrészletét a 2–6. ábrán tesszük közzé.

FolyókLegnagyobb folyó a Duna, amely a magyarországi fo-

lyók alapját (fundamentumát) is képezi. Pozsony és Hontmegye déli határát érintve, Pest, Pilis és Solt megye men-tén is végig követhetõ (2, 3, 4. ábra).

Pozsony megyénél Avsoni soraira utalva: „A Duna azillír vizek fejedelme; ó Nílus, hozzád második Danubius;vidáman emelem a forrástól fejem!”

A folyók ismertetése során, mind a Duna, mind a töb-bi folyómenti településeket is részletesen ismerteti.

Pozsony megyében a Duna mellett a Morvát és a Vágot, míg a kisebb folyók közül a Dudvágot említi.

Túrócz megye fõfolyója a Vág, amely Liptó megyé-ben ered és Nyitra megyén is áthalad.

Liptó megyében a Béla patakot is bemutatja. A Vág fo-lyó megnevezéseit – latinul: a Vagus, régi nevén Cusus, ma-gyarul: Vág Vize, németül: di Vag, szlávul: Váha – is közli.

Nyitra megyében a Vág mellett – többek között – aZsitva, Livina és a Chvojnicza folyót is említi.

A Vággal kapcsolatban írja:„Meandrum crederes, ita quaesitis, quasi ex indust-

ria, flexibus, sinuosus labitur.” („Azt hinnéd, a meanderez, úgy vált dõlve irányán szinte szerénységbõl egyre ka-nyarog fordul.”)

Zólyom és Bars megye fõfolyója a Garam. Felteszi akérdést, hogy ahol ered, és merre fut, mely folyóvizeket

Folyók, tavak és hévizek a 325 éve született Bél Mátyás Notitiáiban

2. ábra. A Duna-völgy Oroszvár–Szap közötti szakaszaMikoviny Sámuel 1735-ben a Notitia I. kötetében

közzétett Pozsony megyei térképrészletén

1. ábra. A Notitiákban szereplõ megyék áttekintõ térképea rájuk vonatkozó kötetek római számú jelölésével

(Szerkesztette: Tóthné Medvei Zsuzsa)I. Pozsony megye (1), II. Túróc megye (2), Zólyom

megye (3), Liptó megye (4), III. Pest–Pilis–Solt megye(5), IV. Nógrád megye (6), Bars megye (7), Nyitra megye (8), Hont megye (9), V. Moson megye (10).

vesz föl? Besztercebánya zuhogója és emelvénye; vizei-rõl, halairól, kétéltûirõl nincs tudósítás a hazai törvényekellenére a zólyomiak kárára. Besztercebányát elhagyva aGaram olyan, mint az éliszi rabságból kiengedett gyorsló. (Élisz: tartomány a Peloponnészosz nyugati részén.)

A Bisztrica forrása királyi forrás, a szlávoknak KralovaStudna, a Hole hegyek völgyeiben bugyog. Kezdetén aHermanecz folyó erõsíti meg.

Nógrád és Hont megye fõfolyója az Ipoly, amelyMálnapatak mellett ered. „Még nem hagytuk el Málna-patakot, mikor [az Ipoly] két malmot kezd hajtani, azegyik fûrészmalom, a másik lisztet õröl, azután több vi-zet hozunk még föl.”

Részletesen foglalkozik a Selmec patakkal (5. ábra), rá-mutat Mikoviny Sámuel sokoldalú selmeci munkásságára.

„A selmeci: folyócska, az, annál kevesebb, amekko-rák forrásai és elsõ futása. Ismert a nép közt, szára-zabb–szomjasabb helyzetû (lévén) és Selmec egyszers-mind aranylelõhely, amennyire azt a kiásandó és forgal-mazandó ércek mellett a haszon megkívánja.”

„A folyóvizek ásványokat tartalmaznak.”(A Selmec folyócska neve a szlovákban keletkezett, a szlo-

vák Štiavnica – savanyúvíz folyó. A folyót savanyúvízforrásoktáplálják.)

Pest, Pilis, Solt megye területén természetesen a Dunaszerepel, mely a folyók fejedelme (fluuiorum princepsDanubius). A nagyobb szigetek közül részletesen ismer-teti a Szentendrei-, a Nyulak, illetve Szent Margit-, vala-mint a Csepel-szigetet. Az ismertetések a MikovinySámuel által készített Pilis megyei (Esztergomtól–Rác-kevéig) és Solt megyei (Ráckevétõl–Bajáig) térképekenpontosan nyomon követhetõk. Ezek egy-egy részletét a3. és a 4. ábrán szemléltetjük.

A megye többi folyója: a Vajas, amely a Duna – a ka-locsaiak által – mesterségesen kialakított medre. A föld-rajzi és történelmi nevezetességeivel együtt felsorolja aTisza, Zagyva, Galga, Rákos és a Tápió folyót.

Moson megyében a Duna mellett a Lajtát emeli ki. „So-kat árt a vidéknek, ha a Duna kiárad, míg a Lajta vízállásaegyenletes és bõséges. Mivel a sík vidéken folyó mederbesemmi zavaros forrás, úgy mind a Duna, mind a Lajta min-denütt egyformán tiszta és ivásra alkalmas” (Mihály F. 1985).

TavakAz ismertetett megyék nagyobb tavakban igen szegé-

nyek. Csak a Moson megye nyugati határában a váltako-zó vízállású Fertõ tó (locus Peiso) keleti fele nagyobb ki-terjedésû (6. ábra). „Minthogy a tóban – parti szegélye-ken sem – hal nem található, ezt egyesek a tóban levõ,igen nagy salétromtartalmú iszapnak tulajdonítják, ... me-gyénkhez tartozó partmente igen alkalmas a salétromfõ-zésre.” (Mihály F. 1985). A tóparti települések közül töb-bek között megemlíti Nezsider, Pátfalu és Illmic nevét.

Moson megye Gyõr megyével határos szögletét a Fer-tõhöz hasonló tavak (tócsák) alkotják, ezt a lápos vidéket(lacunae) Hanságnak, németül „der Wasen”-nek mond-ják. A láp fölös vizeit a Rábca vezeti el (6. ábra).

A Duna völgy Solt megyei szakaszán számos kisebb-nagyobb idõszakos tó ismeretes (4. ábra).

A mesterséges tavak közül megemlíti a Málnapatakmelletti víztározót, amely már a Lázár deák 1528-as tér-képén is szerepel és jelenleg is üzemel.

Végül kiemelem a Mikoviny Sámuel által tervezett –napjainkban is meglevõ – selmecbányai víztározókat,melyeket az ércbányászattal összefüggésben hasznosítot-tak (5. ábra). Miként Bél M. írja: „Az ércbányák vágatai,tava magas sáncok közt alkalmas helyen van.”

Mind a tavak, mind a Selmec-patak és két mellékágamentén levõ számos zúzómalom (Pochwerke), a vízener-gia erõteljes igénybevételét jelzik (Vitális Gy. 1991).

HévizekMegjegyezzük, hogy a hévízforrások mellett az ás-

ványvíz forrásokat is megemlíti.

4

3. ábra. A Visegrádi és a Pilis-Budai-hegység, valamint a Szentendrei-sziget Mikoviny Sámuel 1738-bana Notitia III. kötetében közzétett

Pilis megyei térképén

4. ábra. A Duna-völgy Tass-Duna-földvár közötti szakasza MikovinySámuel 1738-ban a Notitia. III. kötetében közzétett Solt megyei

térképrészletén.

5. ábra. Selmecbánya és környéke Mikoviny Sámuel 1742-ben a NotitiaIV. kötetében közzétett Hont megyei

térképrészletén

Így Pozsony megye állandó forrásai: savanykásak éshévizesek, a rászorulóknak gyógyítók: fürdõhelyek a Dunavizében üdvösek: a Szentgyörgy-i forrás kénes; a Stom-fa-i lúgos; Bazin elhanyagolt; a csallóköziek szagosak.

Túrócz megye hõfürdõi amelyeket Stubna-iaknakmondanak. Savanyú források: Budiss, Dubova, Tótpró-na, Zorkóc, Jahodnik és Styavnicska területén vannak.

Zólyom megyében a környék hõfürdõje a besztercebá-nyaiak ahol voltak egykor, más fürdõk a besztercebányai-ak mellett a Ribár-[Szliács-]iak: természetük az évenkénticsodálnivaló áradás; Vellis Dominorum vize, amely a va-sat megmarja; errõl szólnak Tollius szavai: ércet az elmartvas helyébe rak le, legkitûnõbbet; házi kincs lesz belõle,rajta feliratok (vagy) róla versek szólnak (ti. epigrammák).

Liptó megye édes forrásai: jóízûek és savanykásak,amellett üdvösek.

„Suo plus sunt potae, plus situuntur aquae.”(„Õneki több iható, több vizek ott fakadók.”)Csodálatraméltó vizek: a Szentiván-iak, Sztankován-

iak drága források, vagy árusításra érdemesek, szem-gyulladást szüntetõk, hûsítõk.

Pest, Pilis és Solt megyében elsõsorban a budai for-rások híresek. Sehol sincs egészséges vizekben gazda-gabb hely, mint Buda környéke. Mert nemcsak meleg,hanem gyógyító hatású forrásai is vannak.

Kiemelkedõk a hõfürdõk, a természetnek óriási jótétemé-nye, amit a budai vizekbe árasztott. Bemutatja a Szent Gel-lért fürdõt, korábban Sáros-Fürdõt, a Rudasfürdõt és a Csá-szárfürdõt, illetve azok forrásait. A hõfürdõk régi épületeirõlolvasd Wernher: Locus lavantiumát (mosakodók helye).

Érdekes a Zichy szigetekkel szembeni [az egykoriFürdõ] szigetrõl szóló leírása:

„Itt meleg forrás buzog fel több ágból: fehérbõl majd-nem kék színûvé változik, s annyira forró, hogy meztelenlábbal nem lehet elviselni. Az a híre, hogy itt valamikormeleg fürdõk voltak, és ennek hitelét növeli a tó és a für-dõmedencék világos nyomai.

De honnan ez a meleg víz ennek az igen hideg vizû fo-lyónak e jelentéktelen szigetén? A budai fürdõktõl ugyanistöbb mint 2000 lépésnyire esik és azoktól egy egész folyó-meder választja el. Vannak, akik azt mondják, hogy a Nyulak szigetének része. Az ugyanis alig 300 lépésnyire aDuna széles ágában délre ér véget, s a Császárnak nevezettbudai termálfürdõkkel szemben van még egy kisebb szigetköztük, amely a városhoz tartozik.” (Szabó B. 1977).

Nógrád megye savanyúvíz forrásait többek közöttPoltár, Fülek, Kürtös, Szalatnya és Tiszovnik területénemlíti. Wernher tévedése: Sóshartyán-i sós forrás; hidegvíz felbuzgásai.

Bars megyébõl a Szkleno-i, a Wichnye-i és a Nyitra-szeg-i gyógyforrásokat említi meg.

Nyitra megyében különféle források: hidegek, ét-vágygerjesztõk, kénesek találhatók. A tartomány hõfür-dõi: Bajmóc, és amit ezek kínálnak, pazarló, az errõl kö-zismertek a pöstyéniek és belicaiak.

Hont megye hõfürdõi: Gyögy [Gyügy], Szántó; forrá-sok: Gyögy, Felsõpalojta; a Selmec-i a vágatok méhé-ben: idõszakos forrás a Szitnya hegyé; gyógyvizek a Ba-kabánya-iak, és Derzsenye-iek: golyvát keltõ vizek.

* * *Bél Mátyás már a Notitia I. kötetének megjelenése elõtt a régi

Magyarország négy részre elosztott könyve harmadik részében az újMagyarország természeti adottságai ismertetése során a folyók, tavak,források és a hévizek leírását a Notitiákban is közölt sorrendben azegész országra kiterjedõen tárgyalja.

A Notitiákban is többször hivatkozik Wernher György Magyaror-szág legcsodálatosabb vizeirõl szóló közleményére (Wernher G. 1556).

* * *Bél Mátyás Notitiáiban megelevenedik az a kereken

270 évre visszatekintõ sokrétû és sokoldalú hatalmas is-meretanyag, amelyet bámulatos szorgalommal gyûjtöttössze és a jelen kutatói is érdeklõdéssel tanulmányoz-hatnak.

Dr. Vitális György

IRODALOMBél Mátyás (1723): Hungariae Novae liber tertius physicus. In: Hungaria

antiqua divisa in libros Qvatvor. 125–149.Mészáros Balázs (1992): Bél Mátyás. In: Magyarok a természettudo-

mány és a technika történetében. Országos Mûszaki InfornációsKözpont és Könyvtár, Budapest.

Mihály Ferenc (1985): Bél Mátyás: Moson vármegye. – Moson-Magyaróvári Helytörténeti Füzetek IV. Magyaróvár.

Szabó Béla (1977): Bél Mátyás: Pest megyérõl. – Pest megyei Múzeu-mi Füzetek X. Szentendre. (Szerk.: Ikvai Nándor)

Szelestei N. László (2009): Bél Mátyás, a példa. – Evangélikus Élet, 74.évf. 12. sz. 9. old. (március 22.)

Vitális György (1991): Az Északnyugati-Kárpátokat és környékét ábrá-zoló XVI–XVIII. századi térképek földtani és vízföldtani tanulsá-gai. Földrajzi Közlemények, 1–2. 11–23.

Wernher György (1556): De admirandis Hungariae aquis hypomnema-tion. Basilej.

5

6. ábra. A Fertõzug környéke Mikoviny Sámuel 1892-bena Notitia V. kötetében közzétett Moson megyei térképén

A XVIII. század elsõ felében kiadott, Magyarországot ábrá-zoló térképek közül, Johann Christoph Müller bécsi kiadású1:550 000 ma., négy lapon 1709-ben közzétett Magyaror-szág térképe, hazánk elsõ modern térképének is tekinthetõ.

Luigi Ferdinando Marsigli „asztronómiai kvadránstkészített, majd segédjét J. Ch. Müller (1673–1721) mate-matikust kellõ eligazítás után kiküldte a Duna és a Tiszafontosabb pontjaira, hogy ott 4–5 napig tanyázva csillagá-szati megfigyeléseket végezzen. Méréseik alapján szület-tek meg hazánkban az elsõ geodéziai alappontok, és kezüknyomán rajzolódott ki a Duna-völgy helyesbített rajza.”

J. Ch. Müller térképe „pontosságára nézve még nemteljesen megfelelõ minõségû, de a maga korában jó szol-gálatot tett, mert hathatósan járult hozzá hazánk két év-századon át meggyökeresedett torz térképi rajzának he-lyesbítéséhez.” (Papp–Váry Á. – Hrenkó P. 1989.).

J. Cr. Müller Magyarország térképe hidrológiai tanul-ságait keresve, elsõsorban a folyók és a tavak rajzolatáravagyunk tekintettel.

Az 1. ábrán bemutatott térképrészleten jól követhetõka Duna és mellékfolyói Pozsony és Gyõr közötti alsósza-kasz jellegû kanyarulatai. A csallóközi Kis Duna Pozsonytelhagyva egy nagyobb és három kisebb szigetet alkotva[Vízköz] Gutánál egyesül a Vággal. A Duna fõága erõteljeskanyarulataival a Csallóközt és a Szigetközt osztja ketté.

A Mosoni Duna Oroszvár és Gyõr közötti szakaszaaz utóbbit határolja.

A Duna árterületén kialakult Csallóköz és Szigetköz, afolyó kanyarulataiból következtetve, alsószakasz jellegé-nek megfelelõen nagytömegû homok és kavics rétegekbõl

álló folyóvizi üledéket rakhatott le, amely mind a vízszer-zés, mind az építõanyag hasznosítás szempontjából figye-lemre méltó. Az egykori meanderek peremén felszínköze-li talajvízre számíthatunk. A vízhálózat vizsgálata alapjánaz õsvízrajzi kutatásokhoz is segítséget kaphatunk.

A Duna Gyõr és Pest közötti szakasza a nagyobb ívûkanyarulatok alapján keményebb kõzetek között halad át,melyre a térképen is ábrázolt hegyek alapján figyelhetünk.

Az Esztergom melletti Primás szigetet egy keskenyebbDuna ággal határolja, míg a Szentendrei-sziget menténmindkét Duna ágat azonos mértékûnek ábrázolja. A Szent-endrei-Dunaágban két [Kecske sziget, Papp sziget], a VáciDunaágban egy szigetet [Kompkötõ sziget] tüntet fel.

A Pest alatti Csepel-sziget két Dunaágát ugyancsakazonos szélességgel ábrázolja. A nyugati Dunaágbannégy szigetet [a Háros-, az Ercsi melletti egykori-, azAdony melletti Nagy- és a Kulcsi-sziget], a Duna keletiágában három szigetet [Molnár-, Angyali- és Milyó-szi-get] jelöl, míg a két Dunaág összefolyásánál a Rácalmásmelletti Nagy-szigetet tünteti fel.

A kisebb-nagyobb szigetek megjelenítése a síkvidékreért folyó lassúságára utal. A folyó menti üledékek itt is avízszerzés, valamint az építõipar nyersanyagszükségletétmegalapozó homok és kavics hasznosíthatóságára utalnak.

A vízhálózat segítségével kijelölhetõk az egykori ár-terek és a hegységszerkezeti (tektonikai) adottságokra iskövetkeztethetünk (Vitális Gy. 1986).

A kisebb vízfolyások közül a Sárvíz lefutását a Kop-pány folyóig idõszakos vízzel borítottsággal jelzi. A hal-vány jelzésû folyómeder nem egyenletes vízszolgáltatásra

6

A 300 éve megjelent J. Ch. Müller 1:550 000 ma. Magyarország térképe hidrológiai tanulságai

1. ábra. J. Ch. Müller – eredetiben 1:550 000 ma. – Magyarország térképe dunántúli részlete

7

utal. A Székesfehérvárt és Simontornyát körülölelõ mo-csaras-ingoványos vízvilágot is feltünteti. A jelenlegi Siócsatorna közelében „Sarand” jelzésû vízfolyást jelez,amely Simontornya mellett a Sárvízbe torkollik.

A 2. ábrán a Bánság és a Duna, illetve az Alduna hid-rológiai adottságait követhetjük.

A területet nyugatról, illetve északról határoló Tisza,illetve Maros számos kanyarulatával hívja magára a fi-gyelmet. Ezek az áradások idején megnehezítik a folyó-víz áramlását, amellyel áradásokat okozhatnak.

A Tisza és a Duna partját kísérõ, valamint a Béga, aTemes és a Berzava által táplált elárasztott mocsaras, in-goványos területek (temes-vármegyei és torontáli mo-csarak) helyén mocsári (réti) agyag, tõzeg, lápföld, szi-kes talaj és láptalaj keletkezhetett.

A Duna Belgrád és Moldova közötti alsószakasz jel-legû szakaszán feltünteti a nagyobb szigeteket [Belgrádés Pancsova közötti kettõs-, a Szendrõvel szembeni-szi-get, a Ram nyugati határában levõ szigetek, a Gradistemelletti- és a Moldova melletti három sziget].

A Duna a Moldova-i szigetek után [Báziástól a Vas-kapu sellõ alsó végéig] az Alduna szorosban felsõszakaszjellegûvé válik és csak kisebb szigetek képzõdtek, mintpl. az Orsova melletti Ada Kale sziget.

Az Alduna kanyarulatai markánsan tükrözik a hegy-ségszerkezeti adottságokat, míg a hegyek közé szorítottfolyam a víztározás kiváló lehetõségére is utal.

Az 1. ábrán látható nagyobb tavak közül a Balaton ésa Fertõ tó rajzolata figyelemre méltó.

J. Ch. Müller Balaton ábrázolása a korábbiakhoz ké-pest új jelenség a Balaton térképezésének történelmében.

Az elõzõ térképekhez képest a Balaton a legjobban ha-sonlít a jelenlegi alakjához.

A Tihanyi-félsziget helyét megfelelõen ábrázolja, amia Balaton a korábbiakhoz képest alacsonyabb vízszintjéreutal (Bendefy L. – V. Nagy I. 1969).

Mind a Balatont, mind a Fertõ tavat számos öblözettelábrázolja. A tavak a térképen látható helyzetét más Bala-ton és Fertõ tó térképekkel összehasonlítva, követhetjük akorabeli vízszintváltozásokat. A Fertõ tótól délkeletre [aHanságban] mocsaras, ingoványos területet jelez.

A tavak menti öblözetekben és a mocsaras területe-ken tõzeg és lápföld települése lehetséges.

Meglepõ, hogy sem a Balaton, sem a Fertõ tó szegé-lyén települõ lápos-tõzeges részeket nem ábrázolja. Atérképen a Velencei-tó is hiányzik, ami a tó idõnkénti ki-száradására utal.

* * *

A jelen tanulmánynak nem volt célja a bemutatott térkép-részletek teljes részletességû elemzése, hanem csak a köny-nyen felismerhetõ térképi rajzok tanulmányozására és a nyer-hetõ gyakorlati tanulságokra kívánta a figyelmet felkelteni.

Dr. Vitális György

IRODALOMBendefy L. – V. Nagy I. (1969): A Balaton évszázados partvonalválto-

zásai. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest.Papp-Váry Á. – Hrenkó P. (1989): Magyarország régi térképeken. Gon-

dolat Kiadó, Budapest.Vitális Gy. (1986): A régi térképek vízföldtani tanulságai a XVI–XVIII.

sz. közepe közötti térképek tanulmányozása alapján. HidrológiaiKözlöny, 66. 4–5. 282–288.

2. ábra. J. Ch. Müller – eredetiben 1:550 000 ma. – Magyarország térképe bánsági részlete

8

Kevesen tudják, hogy a Bakony ésa magyar mezozoikum kiváló is-merõje, Ifj. dr. Noszky Jenõ amel-lett, hogy más hegyvidéki terüle-teken is elismert kutató munkátvégzett, idõnként a vízföldtan te-rületére is kirándult. Vízföldtanimunkásságát három jól elhatárol-ható szakaszra lehet osztani. Ezeka szakvélemények, a kútadatokösszeállítása a Kreybig-féle térké-pezéshez és vízföldtan a bauxitkutatásban.

Még debreceni tanársegéd ko-rában kezd foglakozni Lókút köz-ség környékének földtani viszo-nyaival, és a földtani felvételezésközben a térség vízföldtanávalkapcsolatban is vetõdnek föl kér-dései, amelyeket igyekszik meg-válaszolni (ifj. Noszky, 1934).

„Mint minden mészkõvidéken,úgy az Északi Bakony területén is az emberi településekcsak bõvizû források, illetõleg kutak környékén alakul-hattak ki. Ez alól a szabály alól azonban néhány kivételttalálunk, mégpedig Lókút és Tés községek, továbbáCsõszpuszta esetében. E települések vízellátása már amagas hegygerinci, magas platói fekvésük miatt semvolna kielégítõ, de kedvezõtlenségük még feltûnõbbé vá-lik, ha hozzátesszük, hogy e helységek mészkõvidékekenfekszenek. Így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogye községekben irigyelt ember az, akinek kútja van, merta faluban – ahogy õk is mondják a víz a legnagyobbkincs.”, írja az 1934-ben a Magyar Hidrológiai Társaság-nál megtartott elõadásáról írt cikkében. A terület részle-tes földtani ismertetése mellett, amelyet mindig nagyonfontosnak tartott, értékeli a település vízellátását, és víz-használati lehetõségeit. Közben felhívja a figyelmet anyitott kutak szennyezõdhetõségébõl adódó problémákrais. Végül a földtani és hidrológiai adatok összevetett ér-tékelését követõen javaslatokat tesz „a vízhiány megol-dásának lehetséges módjaira”.

Javasolja megvizsgálni vízföldtani szempontból azalsókréta képzõdmények fedõjét, és kapcsolatát az alat-ta lévõ képzõdményekkel: „Kutató aknákkal megkellenevizsgálni az alsókréta képzõdmények fedõjét, … hogyáltalános elterjedésben megvannak-e a középsõ-krétabazális rétegei; a középsõ-kréta requiéniás mészkõ fek-võjében. ha ez sikerül, akkor olyan területen, ahol ele-gendõ nagyságú vízgyûjtõ terület is rendelkezésre áll, arequiéniás mészkövön keresztül kell kutat fúrni, ill. ásnia víztartó rétegbe. Így 40–50 m mélységben meg lehetkapni a vizet.”

Felhívja a figyelmet a karsztvízben adódó lehetõsé-gekre, és harmadik megoldásként elképzelhetõnek tartja,

hogy a bõvizû források vízadó üle-dékére telepítsenek kutakat. Így avízkérdés „az Északi Bakony leg-bõvebb vizû forrásait szolgáltatómiocén kavics és homok rétegek-nek a falutól ÉNy-ra fekvõ, … tö-megébe mélyesztett kutak segítsé-gével volna megoldható” (ifj.Noszky, 1934).

A Magyar Királyi Földtani In-tézetbe kerülését követõen, bárnem ez a kiemelt szakterülete, be-kapcsolódik az intézet vízföldtanitevékenységébe is különbözõ víz-földtani szakvélemények készíté-sével. Vízföldtani szakvéleményeitaz ország különbözõ részérõl ké-szítette. Ezek vagy egy konkrét ob-jektum, pl. vasútállomás, repülõtér,vagy egy térség, egy település víz-ellátásával foglakoztak. Így szak-véleményt készített többek között a

veszprémi repülõtér vízellátásáról, a Bakonyi vízgondok-ról, MÁV állomásokon lévõ kutakról, mezõgazdasági te-lepek vízellátásáról, a Debreceni Városi Vízmû új vízbe-szerzési lehetõségeirõl. Ez utóbbiban emeli ki az elõze-tes földtani kutatások fontosságát, mely nélkül vízmûvettervezni szerinte nem lehet, s melyet korábban, mint itt iselmulasztottak: „Debrecen város vízmûvei a létesítésükidején 1909–11 körül is csak a szükségszerûen akkor fel-lépõ vízigény mérsékelt kielégítésére terveztettek, s nemvették számításba késõbbi fejlõdés következményeit. …A vízmû tervezésénél a szakszerû elõmunkálatokat, arészletes geológiai kutatást, a hidrogeológiai kísérletielõtanulmányokat (a vízáramlás irányának meghatározá-sát, a vízsebesség megállapítását, a vízminõség, a dep-ressziós határ, a vízadó rétegek vízbõségének eldöntését,a réteglejtések kiszerkesztését) elvégezni elmulasztották,aminek hiánya késõbb jelentkezik is.”

A szakvéleményben ismerteti a 200 m-es mélységigelõforduló vízadó szinteket:1. 35–42 m körüli mélységekben van egy vízben dús

homokréteg,2. 48.56–60 m táján is találunk elég bõvizû homokréte-

geket,3. 70 és 85 m között is elég sok helyen találtak vízadó

lencséket,4. 90 és 105 m között is van egy vízadó horizont;5. 115–130 m körül találjuk az egyik legismertebb s

egyben legjobban igénybe vett vízadó szintet,6. 185 m mélység közelében van még egy komolyabb,

kavicsos rétegekbõl táplálkozó vízadó szint a városD-i részein.Ezt követõen pedig rendszerszerûen összefoglalja

a kibõvítés szükséges lépéseit. Mely szerint a legköze-

Kútadatok, vizes szakvélemények a 100 éve született ifj. dr. Noszky Jenõvízföldtani tevékenységérõl

Ifj. dr. Noszky JenõKésmárk, 1909.04.15. – Budapest, 1970.01.23.

9

lebbi s legsürgõsebb teendõ az lenne, hogy a jelenlegivízmû vízhiányát pótoljuk. Az új vízmû tervezésére ageológiai adatok figyelembe vételével s a most felté-telezett áramlási irány szerint kellene egy fúráscso-porttal a vízáramlási irányt meghatározni, és a Nagy-erdõnek Pallag puszta felé vezetõ útja környékén aDiakonissza otthonon túli futóhomokkal borított ré-szen néhány fúrással meg kellene állapítani a vízáram-lási irányt.

Végül megteszi a legfontosabb megjegyzést, ami amai napig idõszerû: „… csak megbízható szakképzett ésjól felszerelt céggel ajánlatos a próbafúrást s a szükségeskiegészítõ vizsgálatokat végre hajtani.”

Jelentõs számú vizes szakvéleményét hasonló alapos-sággal, hasonlóan gondolkozva írta. Sajnos az idõk so-rán, ezek az értékes szakvélemények az Adattár rendsze-res, de nem mindig megfelelõen figyelmes átrendezése,területváltása áldozataivá váltak. Közülük csak néhánymaradt meg, melyeket már gondosan õriznek a megfele-lõ helyén a MÁFI-ban.

Ifj. Noszky Jenõ az intézetbe kerülésekor bekapcsoló-dott az intézet akkori egyik legjelentõsebb kutatási mun-kájába, a Kreybig-féle térképezésbe. Feladata, melyetSchmidt Elígius Róberttel együttmûködve végzett az egyestérképlapon található vízadó kutak adatainak összegyûj-tésére, rendszerezésére és közzétételére terjedt ki. A kút-adatok, melyek lényegében a rétegsorok és a kút mûsza-ki adatai voltak a térképlapok magyarázó köteteiben je-lentek meg.

Vízföldtani tevékenységének harmadik területe abauxitkutatáshoz kapcsolódott úgy, hogy az egyes je-lentéseken belül elkészítette az adott területek víz-földtani föltárását is. Méghozzá egyértelmûen bányá-szati szempontból. Arra figyelve, hogy okozhat e prob-lémát a bányamûvelés során a víz vagy sem, és haigen, milyet, és mire kell odafigyelni, hogy ki lehes-sen védeni.

Pl a Tés-Csernye-Várpalota-Csór községek környé-kén végzett bauxitkutató munkálatairól 1951-ben készültjelentésében a következõket írja: „Területünk hidrogeo-lógiailag nem egységes terület … A különbséget a föld-tani felépítés adja. Mivel a területen a völgyek jó részedõlésirányban halad, bányászatilag a Gaja-völgy szintjé-ig komolyabb mennyiségû rétegvízzel nem kell számol-

nunk. Nagyobb veszélyt a vetõkön feltörõ vizek okozhat-nak csak, amire annak idején figyelemmel kell lenni. Eterületen a bauxitkutatásra inkább a vízhiány veszélye-sebb, mert a meredek lejtõkön a vízszállítást fuvarosok-kal kell megoldani.”

Összességében azt mondhatom, hogy ifj. Noszky Jenõlátszólag kirándult a vízföldtan területére, de ezek a ki-rándulások komoly munkát takartak. Vízföldtani munkáiegyértelmûen fölhívják a figyelmet a komplex szemléletszükségességére, arra, hogy vízföldtani problémákatcsak az adott térség részletes földtani ismeretével lehetjól kezelni, megoldani, és rámutatnak az adatok, az adat-gyûjtés alaposságának a fontosságára. Egy adott kérdésmegoldásához mind az archív adatok, mind a részletes ésszemélyes terepbejáráson begyûjthetõ adatok begyûjté-sére, mind a megfelelõ laboratóriumi vizsgálatokból adó-dó adatok elõállítására és összehangolt értékelésére szük-ség van.

Dr. Kuti László

IRODALOMNoszky J. ifj.: Adatok Lókút község vízellátásának kérdéséhez. – In:

Hidrológiai Közlöny, ISSN 0439-0954, 1934. (14. évf.), 1. sz., 83-104. p.

Sík K., Schmidt E. R. ifj. Noszky J. 1941: Magyarázatok Magyarországgeológiai és talajismereti Térképeihez. Kisújszállás. – Budapest,1941, MÁFI.

Sík K., Schmidt E. R. ifj. Noszky J. 1941: Magyarázatok Magyarországgeológiai és talajismereti Térképeihez. Törökszentniklós. – Buda-pest, 1941, MÁFI.

SZAKVÉLEMÉNYEKA veszprémi repülõtér vízellátása. 1936. Kézirat.MÁV vasúti állomásokon létesítendõ mélyfúrású kutak adatai. 1937.

Kézirat.Vízgondok a Bakonyban. 1937. Kézirat.Salgótarján város területén lévõ három ártézi kút kölcsönhatásának hi-

drogeológiai vizsgálata. 1944. Kézirat.Hidrogeológiai szakvélemény a Debreceni Városi Vízmû uj vízszerzé-

si lehetõségeirõl. 1948. Kézirat.Pécsbudafa V. sz. vízfúrás rétegszelvénye. 1950. Kézirat.Jelentés az 1950. évben Alsópere környékén végzett bauxitkutató föld-

tani munkálatokról. 1951. Kézirat.Jelentés a 3. sz. Kutatókirendeltség 1951. évben Magyarországon Tés-

Csernye-Várpalota-Csór községek környékén végzett bauxitkutatómunkálatairól. 1952. Kézirat.

A Porva- szépalmapusztai Áll. Csikónevelõ-Telep ivóvízzel való ellá-tása. 1954. Kézirat.

1. BevezetésA tájékoztató (összefoglaló ismertetõ) elsõdleges célja,hogy a vízgazdálkodási társulatok (vízi- és víziközmûtársulatok) jubileumi idõszakában (2007–2010) a 2900példányban megjelenõ Hidrológiai Tájékoztató számosolvasója elõtt felvillantsa az elmúlt 50 év néhány fonto-sabb víziközmû társulati eseményét és bemutassa a vízi-közmû társulatok 50 éves tevékenységének hazai ésnemzetközi szinten is példaértékû eredményeit. Továbbicélja, hogy az olvasó elé tárja a siker titkait, melyek nem-csak a jelennek, hanem a közeli jövõnek is szólnak.

Végül, de nem utolsósorban az emlékezés legyen egyfõhajtás azok elõtt, akik az elmúlt 200 év során – de kü-lönösen az elmúlt 50 évben – sokat tettek a társulati moz-galomért, a vízügyért, de már nem lehetnek közöttünk.

2. A vízgazdálkodási társulatokról általábanA társulati forma, mint intézményrendszer nem új ke-

letû, két évszázados múltra tekint vissza. Jogi feltételeitmár 1807-ben szabályozták. 1948-ban azonban sajnála-tos módon a társulatokat „államosították”, majd 1957-ben bõvített feladatokkal (közmûves vízellátás és csator-názás) újjászervezték.

Az új típusú társulati intézmény-rendszer újjászervezésére, – melyetaz Országos Vízügyi Fõigazgatóságegykori kiváló vezetõje, Dégen Imreállamtitkár kezdeményezett – a víz-gazdálkodási társulatokról szóló1957. évi 48. számú törvényerejûrendelet adott lehetõséget.

1957. év óta a társulati forma akorábbi „vízi” társulatokhoz viszo-nyítva kibõvült es két alaptípusa ho-nosodott meg. Megkülönböztetünk:vízitársulatokat és víziközmû társula-tokat. Indokolt megjegyezni, hogy atársulati feladatok kibõvítését vízel-látási és szennyvízcsatornázási ber-uházásokkal dr. Illés György, azOVF Vízellátási és Csatornázási Fõ-osztályának vezetõje javasolta.

Víziközmû társulatok (beruházószervezetek): fõleg kistelepüléseken(községekben és kisebb városokban)alakultak, a víziközmûvek megvaló-sítására, fejlesztésére. 1984 óta belte-rületi vízelvezetésre is alakulhat tár-sulat. Ezek tevékenységével azonban– szerény eredményeik és bizonyta-lan jövõjük miatt – a tájékoztató nemfoglalkozik.

A vízgazdálkodási társulatok je-lentõségét mi sem bizonyítja jobban,

mint az a tény, hogy a XIX. század második felében vég-rehajtott vízszabályozási munkálatoknak – a másodikhonfoglalásnak – a vízitársulatok, a XX. század másodikfelében megvalósított országos vízmûvesítési program-nak – a harmadik honfoglalásnak – a víziközmû társula-tok voltak a fõszereplõi.

3. Eseménynaptár a víziközmû társulatok 50 évestörténetébõl (1957–2007)

– 1957. A Népköztársaság megalkotta az 1957. évi48. számú törvényerejû rendeletet a vízgazdálkodási tár-sulatok szervezésérõl.

– 1957. Megalakult a Szeged-Baktói Ivóvíz- és Öntö-zõ Kúttársulat, az ország elsõ „ivóvíztársulata”.

– 1958. Március 20-án Dombóváron megalakítják azország elsõ vízmûtársulatát (1. kép).

– 1959. Március 25-en a Baranya megyei Villány kö-zségben megalakult az ország elsõ szennyvízcsatorna(csatornamû) társulata.

– 1959. A Balaton partmenti települései közül elsõ-ként Balatonakarattyán alakult vízmûtársulat, „Balatona-karattyai Törpevízmû Társulat” néven.

– 1961. Az elsõ vízmûtársulatCsongrád megyében – a Makó járásterületén – 1961-ben Apátfalván ala-kult.

Ezzel egyidejûleg elhatározták,hogy a Makói járás valamennyi tele-pülésén (16 településen) társulatiúton néhány év alatt megépítik aközponti vízmûvet.

– 1961. Balatonfüreden megren-dezett Országos Vízhigiéniai Konfe-rencián elsõ alkalommal került or-szágosan ismertetésre – a jelenlévõvízügyi, tanácsi, közegészségügyi ésegyéb szervek szakembereinek – atársulati úton megvalósítható (terve-zett) községi törpevízmûvesítési pro-gram szükségessége és elképzelései.

A témakör elõadói: Koltay József(OVF) és dr. Berki Lajos (OKI) vol-tak.

– 1964. Az Országgyûlés megal-kotta: „A vízügyrõl” szóló IV. tör-vényt. Az 1965. január 1-én életbelépett törvény végrehajtási rendeletehosszabb távra meghatározta többekközött a vízgazdálkodási társulatoktevékenységével kapcsolatos jogokatés kötelezettségeket is.

– 1965. Megalakult Pécelen (Pestmegye) az ország elsõ Vízmû és Csa-tornamû Társulata.

10

Társulatok a közmûvesítésért!A vízmû- és csatornamû társulatok 50 éves tevékenységének

fontosabb eseményeirõl és eredményeirõl

1. kép. Az ország elsõ vízmûtársulataberuházásában 1959-ben Dombóváron

épült víztorony

11

– 1967. Március 30-án – Dégen Imre államtitkár ja-vaslatára – megalakult a vízgazdálkodási társulatok or-szágos érdekképviseleti szerve: a Vízgazdálkodási Tár-sulatok Országos Választmánya (késõbb: Szövetség), majdezt követõen megalakultak a területi választmányok.

– 1968. Megalakult a Velence Tavi Vízmû Társulat,Agárd székhellyel. Késõbb a Társulat kiterjesztette tevé-kenységét csatornázási feladatokra is, a tó teljes vízpartiterületén. (Velence Tavi Regionális Víz- és CsatornamûTársulat.)

– 1969. A Csongrád megyei Kövegyen ünnepélyeskeretek között Dégen Imre államtitkár átadta a Makói já-rásban elkészült utolsó vízmûvet.

– 1970. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a társula-ti úton megvalósítható községi vízmûvesítési programotnagymértékben gyorsította, hogy az OVH Vízellátási ésCsatornázási Fõosztályának kezdeményezésére és lebo-nyolításában, a Vízmû és Csatornamû Vállalatok orszá-gos összefogásával, a Szamos menti településeken egy évalatt 22 községi vízmû és Fehérgyarmaton csatornamûépült!

– 1972. Egerben került sor a Víz-, Csatornamû ésFürdõvállalatok (szakvállalatok) elsõ kétnapos orszá-gos Mûszaki Konferenciára. Napirenden szerepelt töb-bek között a törpevízmûvesítési program végrehajtásasorán addig szerzett tapasztalatok ismertetése és értéke-lése (2. kép).

– 1975. Május 6-án a Hajdú-Bihar megyei Kö-rösszegapáti községben – ünnepélyes keretek között –Huszár István miniszterelnökhelyettes felavatta az or-szág ezredik községi vízmûvét. Az ünnepségen részt vettDégen Imre államtitkár is.

– 1981. Január 15-én megalakult – a Békés megyeiBattonyán – az ország 1000. víziközmû társulata a köz-ponti csatornamû I. ütemének megépítésére. Az ünnepsé-gen részt vett Puja Frigyes országgyûlési képviselõ, kü-lügyminiszter.

– 1982. Portugáliában (Albufériában) az ENSZ EGBVízügyi Bizottságának ülésén tanulmányban és filmen isbemutatásra került a kistelepülések vízellátása es csator-názása terén elért hazai társulati eredmények.

A külföldi szakemberek nagy elismeréssel szóltak amagyarországi eredményekrõl. A két fõs magyar dele-gáció tagjai voltak: dr. Krempels Tibor és dr. Koltay József.

– 1985. évtõl tovább erõsödött az Országos Választ-mány (Szövetség) mûködésének önállósága. A Vízgaz-dálkodási Társulatok Országos Választmánya (Szövetsé-ge) önálló jogi személlyé alakult.

– 1992. Október 16-án történelmi eseményre kerültsor Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Komlódtótfalun– a vízmû átadásával – a megyében befejezõdött a vízmû-vesítési program! A községi vízmûvet dr. Németh Miklós,a KHVM helyettes államtitkára adta át.

– 1996. Június 12-én a Vízgazdálkodási TársulatokOrszágos Szövetségének (VTOSZ) kezdeményezésére aMagyar Hidrológiai Társaság (MHT) emlékülést rende-zett Budapesten: „Hazai vezetékes vízellátási programbefejezése” címen (3. kép).

– 1999. Október 21-én a Csongrád megyei Csanádpa-lotán és Kövegyen szakmai tanácskozást és ünnepségetrendeztek abból az alkalomból, hogy 30 éve (1969-ben)befejezõdött a Makói térségben a teljes vízmûvesítés. Azünnepségen részt vettek többek között: dr. Kávássy Sán-dor politikai államtitkár, dr. Hajós Béla szakállamtitkár,továbbá több országgyûlési képviselõ.

– 2004. Május 28-án Balatonkenesén jubileumi ülés-re került sor abból az alkalomból, hogy 30 évvel ezelõtt(1974-ben) megalakult Balatonkenesén a Vízmû Társu-lat. Késõbb a társulat kiterjesztette tevékenységét a kö-zség teljes területén (Kenesén és Akarattyán) a csatorná-zási feladatokra is (Balatonkenesei Vízmû és Csatorna-mû Társulat.) Az ünnepségen felszólalt Persányi Miklóskörnyezetvédelmi és vízügyi miniszter.

– 2007. November 20-án – az MHT és a MAVÍZszervezésében és lebonyolításában ünnepi megemléke-zésre került sor, a víziközmû társulati mozgalom 50 évesévfordulójára emlékezve. A megemlékezésen részt vet-tek többek között: dr. Ijjas István az MHT elnöke, IftMiklós a MAVÍZ elnökségi tagja, dr. Varga Miklós nyug.

3. kép. MHT által szervezett „Dr. Illés György emlékülés”(1999) Dr. Juhász József bevezetõ elõadása

2. kép. A törpevízmûvek jellegzetes „szimbóluma”: a vízvezetéki közkifolyó

államtitkár, Szántó Imre a DRV nyug. vezérigazgatója, aVTOSZ korábbi társelnöke, dr. Juhász József, az MHTkorábbi elnöke (4. kép).

4. A víziközmû társulatok eredményeiról(1957–2007)

A vízmûtársulatok elsõ tízéves (1958–1967) mûködésé-nek eredményeként 285 társulat által végzett munkák költ-sége (akkori éves árszinteken) 940 millió Ft volt. A meg-épített közel 3.400 km vízvezeték hálózaton létesített 11.000közkifolyó és több, mint 50.000 házi bekötés útján kereken600.000 fõ (állandó lakos) jutott vízvezetéki vízhez. A be-ruházásoknak kb. 90%-a a községekben valósult meg.

Az elsõ tíz évben elért társulati eredmények kedvezõterületi (megyei) alakulását az 1. táblázat adatai tartal-mazzák.

Jelentõs eredménynek tekinthetõ, hogy az elsõ tíz évsorán valamennyi megyében és a kiemelt vízparti üdülõ-területeken – elsõsorban a Balaton térségében – beindulta törpevízmûvesítési program társulati úton történõ vég-rehajtása.

Az elsõ tíz évet követõ három évtized (1968–1998)mind a vízellátás, mind a csatornázás területén igen sike-res idõszaknak nevezhetõ, melyet a 2. és 3. táblázat ada-tai jól szemléltetnek. Országosan is példaértékû és elsõ-sorban a víziközmû társulatok eredményes tevékenysé-gének köszönhetõ, hogy az ezredfordulóra az országbanbefejezõdött a vízmûvesítés mennyiségi programja; azivóvízellátás országos rendezése, melyet 1996 óta méltánneveznek a harmadik honfoglalásnak, újabban az ivóvízhonfoglalásának.

Kedvezõ eredménynek kell tekintetni, hogy a Bala-ton közvetlen térségében 1997. év végén üzemelõ 1.924km vízhálózatnak (1958. évi adat: 149 km) kb. 50%-a, az1.063 km szennyvízcsatorna-hálózatnak (1958. évi adat:20 km) közel 66%-a társulati úton épült. Számottevõeredményt értek el a társulatok a Velencei-tó térségébenés a Dunakanyarban is.

Az elmúlt 50 év utolsó 10 éves szakasza (1998–2008)a víziközmû társulatok történelmi korszakának befeje-zõ idõszaka! Ebben az idõszakban a társulatoknak soknehézséggel és akadályokkal kellett megküzdeniük.Ennek okai elsõsorban: a törvényi szabályozások több

12

4. kép. Az MHT és a MAVÍZ közös szervezésében megrendezett jubileumi társulati emlékülés (2007)

Dr. Papp Ferenc emlékezése

1. táblázat. 1967. XII. 31-ig megalakult vízmûtársulatok mûködésére vonatkozó fõbb tájékoztató adatok

13

éves elhúzódása és a helyi érdekeltek (lakosság, ön-kormányzatok) folyamatos elszegényedése.

A ténylegesen jelentkezõ problémák, sok esetben kri-tikus helyzetek ellenére azonban a víziközmû társulatok,elsõsorban a csatornázási társulatok eredményesen „tel-jesítettek”.

Bár az utóbbi tíz évre vonatkozóan részletes társulatiadatok nem állnak rendelkezésre, a 3., 4. és 5. táblázatadataiból következtetve valószínûsíthetõ, hogy a közsé-gekben a közüzemi csatornázás dinamikus fejlesztéséhezés az ú.n. „közmû-olló” nyitottságának csökkentéséhez atársulatok jelentõs mértékben hozzájárultak.

A táblázatok adataiból – az elért eredményeket érté-kelve – egyértelmûen megállapítható, hogy azok a sze-mélyek, akik kezdeményezték és támogatták ezt a „bátorvállalkozást”, akik kidolgozták és továbbfejlesztették avíziközmû társulati intézményrendszer szervezeti és jogikereteit, korukat meghaladó gazdaságpolitikai bölcses-ségrõl tettek tanúbizonyságot. Köszönet érte! (5. kép).

5. Mi volt a siker titka?Az elmúlt 50 év eredményeit értékelve indokolt fel-

tenni a kérdést: mi volt a siker titka?A szerzõ, aki közel öt évtizeden keresztül aktívan

részt vett a víziközmû társulati mozgalomban, a falusivízellátás fejlesztéséért folytatott nehéz küzdelembenmint hiteles személy, – saját tapasztalatait és több em-lékülésen elhangzott fontosabb megállapításokat is fi-gyelembe véve – a siker titkait a következõkben foglal-ja össze.

– A vízgazdálkodási társulatok alakításáról szóló1957. évi 48. számú törvényerejû rendelet alapján 1957.év óta lehetõség volt az érdekelt lakosság anyagi áldozat-vállalásának szervezett biztosítására.

– A vízügyi, tanácsi (önkormányzati) és közegész-ségügyi szervek közös összefogása és korrekt együttmû-ködése.

– A közvetlenül érdekelt lakosság (jogi személyek)kedvezõ anyagi áldozatvállalása a víziközmû költsé-geihez.

– Az 1958–1990. idõszakban megvalósult beruházá-sok költségeinek több mint 50%-át közvetlenül a helyiérdekeltek, elsõsorban a lakosság vállalták. (Lásd. 2. táb-lázat). Szükséges hangsúlyozni, hogy a helyi lakosságterhelhetõségére, a szervezõk közel négy évtizedig min-dig figyelemmel voltak. Sajnálatos, hogy az elmúlt 10 évsorán több esetben nem így történt.

– Az állam kedvezõ hozzáállása és jelentõs támoga-tása a társulati úton megvalósuló víziközmû beruházá-sokhoz.

– A helyi közigazgatási és egyéb szervek (pl. mezõ-gazdasági üzemek) részérõl vállalt anyagi támogatásoklehetõsége.

– Az Országos Takarékpénztár (OTP) kedvezményes,kezdetben (1958–1985) 2–3%-os kamatozású hitelezésifeltételek biztosítása, elsõsorban a lakossági hozzájárulá-

2. táblázat. A víziközmû társulatok beruházási tevékenységére vonatkozó fõbb adatok (1958–1996)

Megjegyzés:x 1977. évi árszinten a társulati beruházások összege: 400–500 M Ft-ra becsülhetõxx Összesen %-a.

5. kép. Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszterkitüntetést ad át dr. Koltay Józsefnek, a vízügyi szolgálat

55. évfordulóján tartott ünnepségen (2008. okt. 1.)

sokhoz. (A késõbbiekben a lakosságikamat mértéke néhány %-kal növe-kedett.)

– A törpevízmûvek (túlnyomór-észt közkifolyós rendszerû vízmû-vek) országos építési programjának(1957– 1975) szervezett beindítása ésvégrehajtása.

– Elõregyártott acélszerkezetû víz-tornyok (hidroglobuszok) hazai gyár-tása es alkalmazása, elsõsorban a kö-zségi vízmûvek építésénél.

– Széleskörû felvilágosítás ésszervezõ munka: megyei rendezvé-nyek, országos tanácskozások, publi-kációk, kiadványok, könyvek, fil-mek.

– A víziközmû társulatok haté-kony szervezéséhez és mûködéséhezszükséges szervezeti, személyi ésegyéb feltételek biztosítása.

– A szolgáltatást végzõ szakválla-latok (megyei, területi Víz- és Csator-namû Vállalatok, Regionális Vízmû-vek) meghatározó szerepe és közre-mûködése az elõkészítési munkák-ban, kivitelezésben, továbbá a szak-szerû, biztonságos üzemeltetés bizto-sítása.

– A vízgazdálkodási társulatok ésa szolgáltató vállalatok országos ér-dekképviseleti szerveinek (VTOSZ,FORRÁS, MAVÍZ) aktív közremûkö-dése.

A siker titkait ismertetve elmond-ható, hogy a példaértékû lakosságiösszefogásnak, az említett helyi, terü-leti és országos szervek korrektegyüttmûködésének és támogatásánaklegjelentõsebb sikere, hogy jelenleg aközségekben élõ belterületi lakosság-nak közel 100%-a vezetékes vízellátá-sában részesül és mintegy 1300 kö-zségben már szennyvízcsatorna-háló-zat is üzemel!

16. BefejezésA víziközmû társulati mozgalom

2008. évben egy eredményes, sike-res történelmi korszakot zárt le.2009. év egy új idõszak kezdeténektekinthetõ.

A vízmû- és csatornamû társulatoktevékenységének további fõ irányát,szervezésük és mûködésük feltételeita jelenlegi súlyos gazdasági helyzet-ben (válságban) – figyelembe véve avonatkozó törvényi szabályozások el-

14

3. táblázat. Víziközmû társulatok alakulása a megyékben (1958–1995)

Megjegyzés:x Megyei jogú városokban, városokban és 1000 fõnél népesebb községekben összesen.xx Megyei jogú városokban, városokban és községekben mindösszesen.

4. táblázat. Vezetékes ivóvízzel és szennyvízcsatornával ellátott településekés lakások számának és arányának éves alakulása (1990–2007)

Megjegyzés:x Aránya a fõvárosban, a megyei jogú városokban, városokban és községekben

lévõ összes lakások számához.xx A szennyvízcsatorna hálózatba bekötött lakások arányának elmaradása

az ivóvízhálózatba bekötött lakások arányához.xxx Becsült adat.

15

húzódását (víziközmû törvény kiadása,társulati törvény jelentõs mértékû kor-szerûsítése), továbbá a helyi érdekeltek(lakosság, helyi önkormányzatok) elsze-gényedését – jelenleg nem lehet egyértel-mûen megítélni.

50 év kedvezõ tapasztalatai alapjánazonban megállapítható, hogy a vízgazdál-kodási társulatok (vízi- és víziközmû társu-latok) tevékenységére – az egyre nehezebb,esetenként kritikus körülmények ellenére –a jövõben is feltétlenül szükség van.

Dr. Koltay József

5. táblázat. Települések megoszlása közigazgatási besorolás szerint (2007)

Forrás: Dr. Juhász Endre

Hatvan évvel ezelõtt, 1949. június havában, a szegedivándorgyûlésünk alkalmával, a többek között elhangzott„A TERMÉSZETES VIZEK VÉDELME” elõadás hatá-sára, TIZEN az önálló SZENNYVÍZ SZAKOSZTÁLYmielõbbi megalakítását javasoltuk, amelyre végülis csak1953-ban került sor.

A TIZEK: Holló István, Hunyady Domokos, IllésGyörgy, Finály Lajos, Kelemen László, Lesenyei József,Maucha Rezsõ, ifj. Szabó Zoltán, Szablya Ferenc és sze-mélyem, mint fiatal famulus.

Segítõ elõzmények a Szakosztály megalakításahoz:1. 1951-ben az AMTI négy szakvállalatra bontása

(MÉLYÉPTERV, UVATERV, KÖZÉPTERV és ÉTI).2. A MÉLYÉPTERV-nél a önálló Szennyvíztisztítási

osztály megvalósítása.3. Már 1951-ben a KPM utasítására a szennyvíztisztító

kisberendezések típustervének elkészítése, ezer lakosérté-kig, amely ajánlott szabványként (MZS) került kiadásra.

4. 1952-ben a VKGM utasítására a Víz- és Csatorna-mûvek vezetõi és a tárgyban érdekelt mérnökei, „A

szennyvíztisztítás korszerû megoldása” tárgyú tanfolya-mon kötelesek részt venni. (A téma tanfolyam jegyzetétés az elõadásokat többségükben a „TIZEK” vállalták,természetesen társadalmi munkában!)

5. 1953. január 1-vel az építõiparban érdekelt vállala-tok az ÉVM felügyelete alá kerültek, így a 19 megyei- ésa 17 budapesti tervezõ vállalat is e minisztérium Terve-zési Fõosztályának felügyelete alá. A vizi-közmûvekszakmai irányítására és felügyeletére személyemet ren-delték be, szakági fõmérnöknek. Így természetesen, töb-bek között a „korszerû szennyvíztisztítás” bevezetését isbiztosíthattam, segédletek kiadatásával és a helyes alkal-mazásának ellenõrzésével, vagy például a szakmailag fe-lesleges KÖZMÛTERV-nek a MÉLYÉPTERV-hez csa-tolása stb.

A „TIZEK” tevékenységének köszönhetõen Társasá-gunk az ötvenes években meghatározó szerepet töltött bea „szennyvíztisztítás” hazai korszerû megalapozásában,amiértis hálás köszönettel õrizhetjük meg emléküket!

Nagy L. Dénes

Emlékezés kilenc tagtársam emlékére!

16

BevezetésNapjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezet-védelem és ezen belül is a felszín alatti környezeti közegvédelme, amihez hozzátartozik a szennyezett területekkármentesítése annak érdekében, hogy a szennyezõanyaggravitációs úton ne szennyezzen el egyéb területet és atalajvizet. A kármentesítés fontos lépése a szennyezetttérrész lehatárolása, amit eddig csak nagyon drága mód-szerek segítségével lehetett megvalósítani.

Feladatok, célok ismertetéseA hidrogeológiai modellezés szerepének vizsgálatá-

hoz csatlakoztam egy a GVOP (Gazdasági Versenyké-pesség Operatív Program) által finanszírozott kutatásiprojekthez. Dolgozatomban bemutattam ezt a projektet,amelynek célja a környezeti diagnosztika részére kidol-gozandó geofizikai eljárások és a hidrodinamikai éstranszport modellezés olyan kombinációja, amely ron-csolásmentes, gyors és olcsó felszín alatti szennyezõdés-lehatárolást, illetve szennyezõdésterjedés-meghatározásttesz lehetõvé. Mindezen eljárássorozattal rámutatok arra,hogy hogyan lehet a felszín alatti vizeinket megvédeni aszennyezéstõl, vagy ha már elszennyezõdött ez a környe-zeti elem, akkor azt minél hamarabb lehatárolni és meg-gátolni a tovaterjedését.

A kutatási projekt három konzorciumi tagjai, a Mis-kolci Egyetem Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai IntézetiTanszékének, az ELGI (Magyar Állami Eötvös LorándGeofizikai Intézetnek és a BGT Hungária Környezet-technológiai Kft. közremûködésével valósult meg.

A dolgozatban ismertetem, hogy a víznél nagyobbsûrûségû speciális szennyezõanyagok az aerációs zó-nán keresztül gravitációs úton könnyen a talajvízbe ke-rülhetnek. Ezek feltárása az eddig ismert, hagyomá-nyos módszerekkel nem megfelelõ a különbözõ kör-nyezetvédelmi szempontok alapján. A geofizikai méré-sek (pl.: földradar mérés, 2- és 3D-s fajlagos ellenál-lás és GP mérések) segítségével az említett szennyezõ-dések feltárása sikeres lehet, míg a hidrodinamikai és

transzport modellezés alkalmazásával a szennyezõdé-sek térbeli és idõbeli mozgását szimulálni tudjuk.

A projekt keretében számos teszt terület vizsgálatátvégezték el a résztvevõk. Az egyik ilyen terület, amely-nek mintáján keresztül mutattam be, hogy miként tudjakiegészíteni a geofizikai méréseket a hidrodinamikai mo-dellezés: Ásotthalom, ahol a talaj- és talajvíz ásványolajeredetû szénhidrogénekkel szennyezõdött el egy nyers-kondenzátum vezeték megfúrása következtében.

A projektben a Miskolci Egyetem Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Intézeti Tanszékén vettem részt, ahol ahidrodinamikai modell megalkotásához különbözõ mé-réseket végeztünk, mint például a vízföldtani paraméte-rek „in situ” meghatározása próbaszivattyúzással és ezekeredményeit Theisz és Hvorslev módszer alapján értékel-tük ki.

Két különbözõ módszerrel, illetve eszközzel történt aszivárgási tényezõ meghatározása: a kevésbé áteresztõtalajmintákon flexibilis falú permeabiméterrel állandóvíznyomáson végeztük el a mérést, míg a másik csoportesetén változó víznyomással merev falú permeabimétertalkalmaztunk.

Az ásotthalmi teszt területen végzett vizsgálatokonkeresztül mutatom be a hidrodinamikai transzportmodel-lezés fontosságát, valamint, hogy hogyan lehet becslésselmeghatározni a HYDRUS-1D program segítségével azt,hogy mennyi idõ múlva jut el az aerációs zónán keresz-tül a szennyezõdés a talajvízig. Ugyancsak az aerációszónán keresztül történõ, függõleges szivárgás modellezé-sére használtam a WHI UnSat Suite program két modul-ját, a telítetlen zónán át történõ benzol terjedését VLE-ACH modullal, míg a peszticid analitikai modelljét aPESTAN modullal.

Az eredmények összefoglalásaDiplomatervemben rámutattam arra, hogy hogyan

tudjuk a felszín alatti szennyezõdések térbeli és idõbelimozgását meghatározni a hidrodinamika és transzportmodellezés szimulációi segítségével. Ez a módszer jól

A hidrogeológiai modellezés szerepe speciális szennyezõdések roncsolásmentesdiagnosztikájában*

SZÁNTÓ JUDIT

* A 2008. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában I. díjat nyert diplomamunka kivonata.

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK

A Magyar Hidrológiai Társaság 2008. évi diplomamunka pályázatán díjazott és Szerkesztõségünkhözeljuttatott diplomamunka pályázatokat – kezdõ szakembereink szakmai és irodalmi ambíciójának elõmozdítása érdekében – a Hidrológiai Tájékoztató következõ hasábjain tesszük közzé. Aki diploma-munka pályázata kivonatát kérésünkre beadta, azt a Hidrológiai Tájékoztató következõ oldalainközöljük (Szerk.).

17

kiegészíteti az egy-egy pillanatnyi állapotot felmérõ ge-ofizikai méréseket és a felszín alatti mintavételezés ered-ményeit. Lehetõséget biztosít a szennyezett terület pon-tosabb lehatárolására, különösen, ha a méréseket idõn-ként megismételjük és az így nyert adatokkal kalibráljuka modelleket.

Dolgozatomban bemutattam azokat a térképeket,amelyeket a BGT által elvégzett vízkémiai analízis soránkapott eredményekbõl a Golden Software Surfer forWindows 8.01 program alkalmazásával készítettem. Is-mertettem az ásotthalmi területrõl készült hidrogeológiaimodellt, melynek elkészítésében lehetõségem nyílt résztvenni. A geofizikai mérések is bebizonyították, hogy ahidrogeológiai és a transzport modell mennyire jól tudjaelõrevetíteni a szennyezõanyag terjedését,

Fontos, hogy ne csak a telített zónában történõ áramlá-sokról legyen fogalmunk, hanem a telítetlen zónában törté-nõkrõl is, mely közegben a szennyezõdés terjedése legin-kább adszorpcióval lehetséges. Ennek bemutatására a kö-vetkezõ két számítógépes szimulációt használtam. AHydrus-1D program segítségével, becsléssel határoztammeg, hogy a vezetékbõl kijutó olajszennyezõdés mennyiidõ alatt érhette el a talajvíz felszínét. A WHI UnSat Suiteprogramcsomag két moduljával modelleztem a telítetlenzónában történõ áramlást. A benzol terjedését a koncentrá-ció és az idõ, valamint a koncentráció és a mélység függ-vényében ábrázoltam a VLEACH modullal, míg az alchlorviselkedését a PESTAN modul segítségével mutattam be.

Az elvégzett vizsgálatok is megerõsítették, hogyspeciális felszín alatti szennyezõdések esetében csak

széles eszköztárral rendelkezõ komplex vizsgálatokvezetnek hatékony eredményre.

A diplomaterv eredményei rávilágítottak a jövõbelifolytatás szükségességére mind az elméleti, mind pedig agyakorlati alkalmazás vonalán.

KöszönetnyilvánításEzúton szeretnék köszönetet mondani elsõsorban kon-

zulenseimnek, dr. Nyári Zsuzsannának, dr. Szûcs Péter-nek és Zákányi Balázsnak, valamint mindenkinek, akihozzásegített a diplomamunkám elkészítéséhez.

IRODALOMFilep Gy., Kovács B., Lakatos J., Madarász T., Szabó I.: (2002):

Szennyezett területek kármentesítése. in: Szabó I. (szerk.) (2002):Szennyezett területek kármentesítése (Miskolci Egyetemi kiadó2002), pp. 11–13., 20–21., 66., 94., 100–104., 134–135.

Juhász J.: Hidrogeológia. Harmadik átdolgozott kiadás. (AkadémiaiKiadó, Budapest 2002), pp. 1–1116.

Kovács B.: Hidrodinamikai és transzportmodellezés I., (Miskolc 2004.).Nyári Zsuzsanna: Roncsolásmentes technológia fejlesztése felszín alat-

ti szennyezõdések környezeti diagnosztikájának céljára 1–2–3.Munkaszakasz zárójelentés (2005, 2006, 2007).

P. Szucs, F. Civian, M. Virag: Applicability of the most frequent valuemethod in grandwater modeling. Hydrogeology Journal (2006),14:pp. 31–43. Springer-Verlag, DOI 10.1007/s10040-004-0426-1

Szûcs P. és Szabó I.: Felszín alatti hidraulika, Miskolci Egyetem, Hidrogeológiai – Mérnökgeológiai Tanszék (2005).

Nyari Z., Neducza B., Szucs P., Madarasz T., Halmoczky Sz.: Non-invsive geophysical methods in environmental diagnostics of con-taminated sites. EAGE (European Association of Geoscientists andEngineers) 69th Conference and Exhibition – London, UK, 11–14June 2007, E010, pp. 1–5.

1. ábra. A számított BTEX koncentráció-eloszlás (2008 november) (A 2007. februári mérésekrekalibrált modellel)

18

BevezetésA Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) 1981–2000között zajló, a Balaton átfogó földtani kutatását célzóprogram keretében 1981–1986 között összesen 33 db fú-rást mélyítettek a Balatonon. A mederfúrások jelentõshányada a negyedidõszaki és annál idõsebb, a tó aljzatátképzõ rétegeibe, 10–15 m mélységig hatoltak.

A fúrások rétegsorain szedimentológiai, ásványtani,szerves és szervetlen geokémiai, továbbá izotóp-geoké-miai és paleontológiai (palinológia, diatoma, Ostracoda,Mollusca) vizsgálatokat végeztek el.

A kutatás során Hajós Márta volt az elsõ, aki a Bala-ton üledékének diatoma flóráját tanulmányozta 17 fúrásrétegsorában. Kõváriné-Gulyás Erzsébet, Hajós Márta ta-nítványa a Tó-9,-11,-13,-15-16 fúrásokat, Buczkó Kriszti-na pedig a Tó-1 és Tó-25-ös fúrásokat tanulmányozta(Buczkó–Vörös–Cserny, 2005). A Siófoki-medencébenmélyült Tó-28-as fúrásban Hajós Márta 84 taxont különí-tett el, de részletes, statisztikai analízisre alkalmas adatsormindeddig nem készült. Jelen közleményünkben a Siófo-ki-részmedencében lemélyített Tó-28 jelû mederfúrásüledékmintáiban található kovamoszatok mennyiségi ésminõségi elemzésének eredményeirõl számolunk be.

A kovamoszatok környezetük változásainak érzékenyindikátorai és a Balaton negyedidõszaki üledékében szi-lícium-dioxid vázuknak köszönhetõen viszonylag jólmegõrzõdnek. Ezért a rétegekbõl feltárt maradványaikjól felhasználhatók az üledékgyûjtõ ökológiájának, fá-cies változásainak és genetikájának jobb megismerésé-hez. Az egyes fajok ökológiai igényei alapján a vegetációváltozása a Balaton múltbeli környezeti viszonyainak, avízminõségének (pH, sótartalom) rekonstruálására adottlehetõséget. A különbözõ életmódú (plankton, bentosz,élõbevonat) fajok arányának mélység szerinti megoszlá-sából a vízszintváltozások idõbeli alakulását lehet meg-állapítani. A magas vízállások idején a planktonikus for-mák arányának emelkedése várható, hiszen mélyebb víz-ben a tófenékre kevesebb fény jut, ez általal az ott élõbentikus kovaalgák fotoszintézise gátolt.

MódszerA Tó-28-as jelû mederfúrás a Siófoki-részmedence

közepén mélyült 1989-ben. A felszeletelt üledékmag anya-gából a kovamoszat-maradványokat a MÁFI-ban szoká-sos módszerrel vonták ki és készítettek preparátumokat(Hajós Márta nem publikált leírása alapján).

A mikroszkópos vizsgálathoz Olympus BX51 fázis-kontraszt- és differenciál- interferencia kontraszt (DIC)berendezéssel ellátott kutatómikroszkópot használtam. Amintákat elõször 40-szeres nagyítású objektívval néztemát, majd a részletes vizsgálathoz és a fotózáshoz 100-szo-

ros nagyítású immerziós objektívet használtam. A munkaelsõ lépése a Tó-28-as fúrásminta kovamoszat-flórájánakmegismerése, a fotódokumentációval ellátott fajlistaösszeállítása volt. A fajlistához 0,00–3,36 m mélység kö-zött 32 mintát látótérrõl látótérre néztem végig, és min-den egyes elõször elõforduló új fajról fényképet készítet-tem a mikroszkóphoz kapcsolt digitális fényképezõgépsegítségével. A határozást K. Krammer és H. Lange-Ber-talot Süsswasserflora von Mitteleuropa 2. sorozatánakBacillariophyceae kötetei segítségével végeztem el(Krammer – Lange-Bertalot, 1986; 1988; 1991a; 1991b).A határozáshoz lemértem a kovahéjak hosszát, szélessé-gét vagy átmérõjét, valamint meghatároztam a jellegze-tes bélyegeket. A második lépés a kovamoszat fajokegyedei gyakoriságának meghatározása volt, ehhez 23minta részletes vizsgálatát végeztem el, általában a fúró-mag minden tizedik cm-ben 2,63 m-ig (e mélység alatt aminták már diatoma-meddõk voltak). Minden mintábana minta szélétõl haladva, látótérrõl-látótérre minden épkovaalgasejtet feljegyeztem, addig, amíg ily módon 400héjt meg nem határoztunk.

Számoltam a fajok relatív gyakoriságát mélység függ-vényében. Csoportosítottam a fajokat az életmódjuk(plankton, bentosz, élõbevonat) szerint és meghatároz-tam azok arányát a mélység szerint. A magas vízállásokidején a planktonikus formák arányának emelkedése vár-ható, hiszen mélyebb vízben a tófenékre kevesebb fényjut, ezáltal az ott élõ bentikus kovaalgák fotoszintézisegátolt.

EredményekTó-28-as fúrás kovamoszataiA 22 nem meddõ mintából összesen 127 taxont hatá-

roztam meg, ami 29 nemzetséget ölel fel. A legtöbb, 42 faj a 0,00–0,05 m-es és a 1,10–1,15 m-

es mélységbõl került elõ, a legkevesebb, összesen 25 fajpedig az 1,60–1,65 m-es és 2,60–2,63 m-es mélységek-bõl. A fajszám változását ábrázolva mélység szerint meg-állapítható, hogy egy-egy mintában átlagosan 33 kova-moszat faj fordult elõ. A fajszám az üledékmélységgeltendenciózusan nem változott 2,05 m mélységig, bár afajdiverzitás ingadozott a Siófoki-részmedence történetesorán.

A 32 vizsgált mintából 16 minta (2,76–3,36 m) kova-moszat meddõ volt. Az üledékmag 2,60–2,63 m-es min-tájában jelent meg elõször diatoma-maradvány. A 2,05–2,10 m-es minta meddõ volt, nem tartalmazott kovamo-szat-maradványt.

A Fragilaria nemzetséghez tartozó fajok domináltaka mintákban. A Navicula nemzetség volt legfajgazda-gabb, összesen 28 taxont különböztettem meg de az

A balatoni kovamoszatok, mint a vízi környezet változásának indikátorai*

ROKOB KRISZTINA

* A 2008. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában II. díjat nyert diplomamunka kivonata.

19

egyes fajok abundanciája nem volt számottevõ. A legtö-megesebbek a kis méretû bentikus Fragilaria fajok (F.pinnata, F. construens) voltak, amelyek az összegyed-szám mintegy 20%-át teszik ki.

A Tó-28-as jelû fúrásban a lebegõ életmódot folytatókovaalgák két mélységben történõ nagy elszaporodásaészlelhetõ. Ezek (e fúrásban elsõsorban az Aulacoseiragranulata faj) relatív gyakorisága, 0,70 m-nél és 1,6 m-nél a legnagyobb (50,1%). A plankton maximumainál abenton gyakorisága minimális. Az élõbevonatot alkotófajok aránya az egész rétegsorban alacsony, kisebb növe-kedések figyelhetõek meg, amelyek a Cocconeis neodi-minuta, illetve a Cocconeis neothumensis nagyobb elõ-fordulási gyakoriságainak köszönhetõ (1. ábra).

Az eredmények értékeléseA fentiek alapján megállapítható, hogy a kovamosza-

tok elsõ megjelenése a Tó-28-as fúrásban a boreális(Corylus) fázisban kb. 9000 évvel ezelõtt történt. A Sió-foki-részmedence kovamoszatflórája diverz, fajgazdag.A fúrásban gyakran elõforduló törött kovamoszat-vázakés rossz megtartási állapotuk a víz mozgatottságára, a vízalatti áramlásokra, elmosásokra utalnak.

A Balaton vízmélység változásaiA különbözõ életformájú kovamoszat-fajok arányá-

ban beálló változásokból megállapítható, hogy a Siófoki-medence történetének utóbbi 5000 évében két jelentõsebbvízszintemelkedés történt 1,60 és 0,70 m-es üledékmély-ségnél; a szubatlantikus Fagus és a szubatlantikus Quer-cus vegetációs fázisokban (kb. 2400 és 600 évvel ezelõtt).A víz mélysége fokozatosan nõhetett 1,70 és 0,80 m-tõl,az e mélységbõl származó diatoma együttes maradvá-nyok alapján. A vízszint fokozatosan csökkenésének kez-detét az 1,40 m és 0,55 m mélységben elõforduló fajokjelzik. A fúrás felsõ részén (0,00–0,05 m) és 2,00 m köze-lében a planktonikus kovamoszatok elõfordulási gyakori-ságának kisebb mértékû növekedése enyhébb vízmélységnövekedésre utalnak, amit a palinológiai eredmények(nyíltvízi hínárok, Botryococcus braunii planktonikus al-ga elszaporodása) is megerõsítenek. Ezen idõszakokonkívül sekélyvízi környezet uralkodhatott, ami a bentikuséletmódot folytató fajok számára kedvezett. Ekkor a fénynagymértékben lehatolhatott a meder aljáig, az üledékfel-színre. A Siófoki-részmedence egyes területein tapasztaltvízalatti elmosások miatt, a fúrások rétegsoraiban észleltüledékhiányok is a sekélyvíz meglétét támasztják alá.

A Tó-28-as fúrás üledékmagján elvégzett geokémiaivizsgálatok eredményeit (Tullner, 2002) összehasonlítvasaját adataimmal jó korrelációt kaptam, miszerint aCa/Mg arány növekedésével, a planktonikus kovamosza-tok aránya is nõtt (2. ábra).

Ez a következõképpen magyarázható: a mélyebb vízbenaz elszaporodott, nagy biomasszájú lebegõ algák intenzívfotoszintésük során a CO2-t a meszes vízben található oldottCa(HCO3)2-ból vonták el, aminek eredményeként biogénmész vált ki. Emiatt megnövekedett az üledék Ca tartalma.Utóbbi jelenség másik oka lehet az, hogy a csapadékosabbklíma (azaz magasabb vízállás) esetén a tó vízgyûjtõ terüle-térõl nagyobb mennyiségû, Ca-tartalmú üledék mosódott bea tóba. Alacsonyabb vízállásokkor a fitobentosz fotoszinté-zise nem olyan intenzitású, hogy annak hatása észrevehetõmértékben megjelenjen az üledék Ca/Mg értékében.

A medence életében bekövetkezett idõszakosan jelen-tõs planktonalga dominancia a tó régmúltjában nem lehe-tett a trofitás nagyfokú megemelkedésének következmé-nye. A Balaton eutrofizálódása a múlt század hetveneséveiben kezdõdött a tó nyugati területein, elsõsorban aZala folyó megnövekedettt tápanyagterhelése következté-ben. Ezt alapvetõen Zalaegerszeg városának nem kellõentisztított szennyvizei okozták. Hasonló mértékû foszfor-terhelés növekedés évezredekkel ezelõtt nem képzelhetõel, ezért a plankton összetétel változás minden bizonnyalvízállásváltozást jelez. A Siófoki-medencében még a tóextrém eutróf állapotában, az 1980-as években sem nõttmeg a planktonikus algák tömege, ezért a mederfelszíniüledékben sem nõtt meg a részarányuk.

A kovamoszatok és a Siófoki-medence vizének kém-hatása

A kovamoszatoknak az állóvizek pH-értékétõl függõmegoszlását még nem ismerjük eléggé. A lúgosabb vize-ket kedvelõk a Rhopalodia gibba, Epithemia és Anomo-

1. ábra. A bentikus, a planktonikus és élõbevonatotalkotó kovamoszatok arányának változása az üledék-

mélységgel a Tó-28-as jelû fúrásban

20

eoneis nemzetség fajai, a semleges vizeket pedig pl. aNeidum dubium, Navicula radiosa, N. pupula, N. pro-tracta. Egy-egy faj megjelenésébõl és eltûnésébõl azon-ban nem lehet egyértelmûen a víz pH változására követ-keztetni.

Ma a Balaton kémhatása enyhén lúgos, pH 8,4–8,5.Története során ez nem változhatott meg jelentõsen, amia kovamoszatok fajösszetételébõl és az egyes fajok elõ-fordulási gyakoriságából is kitûnik. A mederfúrásbanelõforduló fajok többsége (ált. Fragilaria spp., Aulaco-seira spp., Amphora spp. stb.) az alkalofil környezetet

vagyis pH 7-nél nagyobb kémhatású vizet részesítikelõnyben. Vagyis a tó vize végig a maihoz hasonló kém-hatású, enyhén lúgos lehetett.

A kovamoszatok és a Siófoki-medence vizének só-tartalma

A Balaton összsótartalma jelenleg 500 mg/l (0,5‰)körüli, az édes-brakk és brakk-édes víz között van (VanDam et al. 1994).

A Siófoki-medencében 1,10–1,15 m-nél a víz sótar-talma kismértékben megnõhetett, erre a Mastogloia el-liptica, Cymbella helvetica és Fragilaria heidenii elsza-porodása utal. Az Anomoeoneis sphaerophora f. costatagyakorisága 0,90 m-nél nõtt meg, ami ugyancsak eny-hébb sósabb környezetre utal.

A fúrás üledékmintáinak kovamoszatflórájában azon-ban fentebb említett fajok csak kis relatív gyakorisággalfordulnak elõ. A leggyakoribb és legtömegesebb fajok(Fragilaria spp., Amphora spp.) az édes-brakk vizeket (< 900 mg/l összsótartalom) részesítik elõnyben, ez pedigazt igazolja, hogy a Balaton összes sótartalma az utóbbitízezer évben nem változott számottevõen. Összességé-ben a kovamoszat flóra összetétele alapján valószínûsít-hetõ, hogy a Balaton eddigi története során abban a vízösszsótartalma 900 mg/l (0,9 ‰) értéknél kisebb volt.

KöszönetnyilvánításA rendelkezésünkre bocsátott mederfúrás földtani

eredményeiért és a rétegekbõl nyert preparátumok elké-szítéséért köszönetünket fejezzük ki a Magyar ÁllamiFöldtani Intézetnek. A mikroszkópos vizsgálatok elvég-zésének lehetõségéért az MTA Balatoni Limnológiai Ku-tató Intézetet illeti köszönet. Hálásak vagyunk a téma fel-vetéséért és az értékelést segítõ hasznos szakmai konzul-tációkért dr. Cserny Tibor kutatásvezetõnek.

IRODALOM

Buczkó, K.–Vörös, L.–Cserny, T. 2005: The diatom flora and vegetationof Lake Balaton from sediment cores according to Márta Hajós’slegacy, Acta Botanica Hungarica 47 (1-2): pp. 75-115.

Krammer, K. – Lange-Bertalot, H. (1986): Bacillariophyceae 1.–4. Teil.In: Süsswasserflora von Mitteleuropea (Ed. Ettl, H., Gerloff, J.Heynig, H. & Mollenhauer, D.). G. Fischer, Stuttgart & New York.

Tullner, T. 2002: A Balaton vízszintváltozásainak földtudományi adat-bázisának térinformatikai feldolgozása tükrében, PhD, ELTE, Bp.

Van Dam et al., 1994: A coded checklist and ecological indicator valu-es of freshwater diatoms and ecological indicator values offreshwater diatoms from Netherland, Netherland Journal of Aqua-tic Ecology 28: 117–133.

2. ábra. A planktonikus kovamoszatok részesedésénekés a Ca/Mg arányának (Tullner, 2002) változása a

mélységgel a Tó-28 jelû fúrásban

21

Bevezetés2005-ben egy gyakorlat során kerültem a Magyar ÁllamiFöldtani Intézetben a Szigetközi Monitoring csoporthoz, skapcsolódtam be a munkájukba. Diplomamunkám célja be-mutatni a Szigetközi Monitoring Hálózat szerepének fon-tosságát, a terepi munka lényegét, a vízmintavételi módsze-reket, valamint a gyûjtött vízminták kémiai elemzését, avizsgált paraméterek alapján kimutatható változásokat.

A Szigetközi Monitorig Hálózat 1991-ben jött létre, aBõs-Nagymarosi Vízlépcsõrendszer okozta környezetihatások és változások vizsgálatára.

A Duna magyarországi felsõ szakaszán végzett be-avatkozások megváltoztatták és jelenleg is jelentõsen be-folyásolják a felszíni vizek áramlási sebességét, vízmi-nõségét, a medrek állapotát. Azokon a helyeken, ahol evizek jelentik a felszínalatti vizek utánpótlódását, a vál-tozásokat a ható mederszakaszokhoz lehetõ legközelebbtelepített kutakkal, szondákkal lehet nyomon követni.

A Magyar Állami Földtani Intézet által végzett föld-tani monitoring alapadatait dr. Scharek Péter (a MÁFIKörnyezetföldtani Osztály tudományos fõmunkatársa)adta át feldolgozásra és több alkalommal meghívott a te-repi mintavételre is 2005–2007 során.

Kutatásunk célja a beavatkozással érintett folyamsza-kasz mentén a felszíni és a felszínalatti víz kapcsolatánakvizsgálata, és viszonyuk meghatározása a földtani kép-zõdményekkel. Az évszakos rendszerességgel vizsgáltfelszíni és felszín alatti vízminta-párok esetében a nitrát,oldott oxigén, kovasavtartalom, szulfát és klorid ionokváltozásait, a lehetséges trendeket, illetve a kiugró érté-kek lehetséges okait vizsgáltam. Foglalkoztunk a vízké-miai paraméterek megváltozásának következtében meg-figyelhetõ környezeti hatásokkal, illetve a mért paramé-terek és a Duna elterelésének lehetséges kapcsolatával.

A vízkémiai vizsgálat módszere és tartalmaA helyszíni mérések azoknak a paramétereknek a

meghatározását szolgálják, amelyek a minta tárolás ésszállítás során megváltozhatnak. A méréseket a csobogás-mentesen feltöltött edényben, folyamatosan átfolyó víz-ben vagy közvetlenül a kifolyócsõben kell elvégezni. Amûszerek elektródáit közvetlenül a használatot követõendesztillált vízzel letisztítva kell tárolni.

A terepi mintavétel alkalmából elvégzett vizsgálatok:• Állandósított vízmércék leolvasása• Nyugalmi vízszint mérése (szondákban, kutakban)• Hõmérsékletmérés (víz és levegõ)• WTW Multiline P4 kombinált mûszerrel:

– pH– fajlagos elektromos vezetõképesség

– oldott oxigén tartalom– valamint az (állandósított kutak esetében) redox-

potenciálA WTW Multiline mûszer elektródáit minden mérési

napon ISO elõírás szerint kalibráljuk.• lúgosság meghatározás: MSZ EN ISO 9963–1:1994

szabvány szerint sósavas titrálással végezzük, 3 pár-huzamos mérés középsõ értékét elfogadva. A jelenleghasznált mûszer Alkalitäts-Test Aquamerck 11109.001.típusú, eldobható titráló készlet, amely 4,3–8,2 pHtartományban alkalmazható, és 5 ml vizet egy cseppfenolftalein indikátor jelenlétében sósavval titrálunkátcsapási színig (kékbõl rózsaszín).

• Állandósított kutak esetében köbözéses vízhozammeghatározásA helyszíni mintákon kívül a labor számára is vétele-

zünk vízmintákat: A kation, anion, nyomelem vizsgálat-hoz, valamint a KOIps vizsgálathoz a labor elõkészíti amegfelelõ edényeket, a nitrátot vizsgáló mintához azacetonitrilt, annak gyors párolgása miatt a helyszínenadagoljuk. A vízminták szûrése a helyszínen 47 mm át-mérõjû 0,45 ìm pórusméretû Schleichter & Schnell Mic-roscience típusú membránszûrõvel történik.

A helyszínen konzervált mintákból a laboratórium-ban elvégzett vizsgálatok:

Rutin- és ICP MS vizsgálatok az alábbi alkotókra, il-letve elemekre:Fõ komponensek:• pH, lúgosság, fajlagos vezetõképesség, hõmérséklet,

összes keménység, karbonát keménység• Na+, K+, Ca2+, Mg2+, Fe2+, Mn2+, NH4

+, Cl-, HCO3-,

SO42-, NO3

-, NO2-, PO43

-, H2SiO3

• Nyomelemek: Li, Be, B, Al, V, Cr, Mn, Co, Ni, Cu,Zn, Se, As, Rb, Sr, Mn, Mo, Ag, Cd, Sb, Cs, Ba, La,Tl, Pb, Bi, Th, U mennyisége

A Szigetközi Földtani Monitoring (1996–2007) vízkémiai eredményei

NOVÁK (GÁL) BRIGITTA

* A 2008. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában dícséretet nyert diplomamunka kivonata.

Vizsgálati típus

kation, anion, nyomelemek

NO3–;Cl–,

SO42–

KOIps

pH, fajlagos vezetõképesség

Minta-mennyiség

100 ml (szûrés0,45 µm)

20 ml (szûrés0,45 µm)

100 ml (szûrés0,45 µm)

500 ml

Mintakezelés

1 ml suprapurHNO3

(65%), pH≤ 2

2,8 ml acetonitril<4 °C

1 ml H2SO4

(98%)

Tárolás

mûanyagpalack

mûanyagpalack

üveg-palack

mûanyagpalack

1. táblázat. A labor számára vett vízminták

22

A vízkémiai paraméterek alapján megállapítható jellemzõk

A vizsgált paraméterek értékelése alapján megállapít-ható, hogy a felszíni és felszín alatti vizek vízkémiai jel-lemzõi jelentõs évszakos periodicitást mutatnak. A válto-zékonyság egyrészt a hõmérsékletváltozástól, illetve avízjárás viszonyoktól függ, másrészt igen jelentõs mér-tékben az élõvilág, elsõsorban a mikroorganizmusokélettevékenységei is befolyásoló tényezõ.

A fõmeder mentén levõ monitoring pontok esetébenmegállapítható, hogy a felszíni és felszín alatti vizek szo-ros kapcsolatban állnak egymással, és kiszámítható azáramlás sebessége évszakos periódusú eltolódással. A le-gészak-nyugatabbi monitoring pontokon a folyó felõli be-áramlás zajlik, a szondában az értékek rövid idejû perió-dus eltolással jelentkeznek, gyakorlatilag azonos víz mér-hetõ a felszínen és a szondában. Ez a jelenség észlelhetõ alegdél-keletebbi monitoring ponton is, ahol az elterelt fo-lyószakasz már újra egyesül a régi mederrel. A mintázottmederszakasz középsõ területére esõ monitoring pontokon(4. és 5. pont) a szondákban pozitív víz van, vagyis maga-sabb a vízszint, mint a felszíné; másrészt bizonyos kompo-nensek, melyek a tároló kõzetbõl oldódnak be, a víz hossz-abb felszín alatt tartózkodása során, magasabb koncentrá-cióban vannak jelen, mint azokon a pontokon, amelyekena felszíni-felszín alatti vizek kapcsolata élénk. A felszíni ésfelszín alatti vizek kémiai paramétereinek vizsgálata alap-ján kijelenthetjük, hogy a vizsgált terület felosztható be-áramlási és visszaáramlási területekre (1. ábra).

A mellékágrendszer monitoring pontjaiban a felszínalatti vizek lényegesen reduktívabbak, a felszín-felszínalatti áramlási kapcsolatok nehezebben, vagy egyáltalánnem kimutathatók. Több ponton pangó, vagy nagyon las-san áramló víz van jelen, amely reduktív körülményeketokoz, ezáltal bizonyos komponensek koncentrációi fel-dúsulnak. Különösen sok esetben kiugró és tartósan ma-gas értékek jelentek meg a 31. és 41. szonda esetében.

Ezeken a pontokon a tároló kõzet szerves anyag tartalmais magas, a meder feliszapolódott, ami tovább növeli aredukció mértékét és az áramlási viszonyok romlását.Tudva, hogy természetes körülmények között a területenfolyamatos vízutánpótlás érkezik a Duna felõl, de a vizs-gált paraméterek szerint a felszíni folyóvíz és a szonda-víz között nincs összefüggés, a területet kapcsolatmen-tes, feliszapolódott zónának tekinthetjük.

Az idõsorokban többször fordulnak elõ kiugró érté-kek, illetve a korábbi trendtõl eltérõ szélsõséges értékekis megjelennek. Ezek okainak megállapítására kutatá-sunk során részben kísérletet tettünk, részben további,részletes vizsgálatokat igényel.

Dolgozatom során értékeltem a rendelkezésre állónyomelem idõsorokat is, ezekkel korábban senki nemfoglalkozott. Az eredmények szerint a felszíni vízbennem mutatható ki szennyezõdés, a feliszapolódott zónaszondavizében a 31. és 41. pontjában azonban sok kom-ponens magason meghaladja az ivóvíz határértéket. Aszondákban több ponton jelentkezõ magas alumínium éscink tartalom mintavételi technikai problémára vezethe-tõk vissza. (A mintavevõ szonda szennyez.)

KövetkeztetésekÖsszességében megállapítható, hogy a Duna elterelé-

se miatt a mellékágrendszer vízpótlása leromlott, ennekkövetkeztében a kémiai paraméterek kedvezõtlen alaku-lása figyelhetõ meg.

A monitoring hálózat más kutató csoportjai megálla-pították, hogy a vízszabályozás jelentõs befolyással vanaz élõvilágra. A vegetáció esetében vízhiány jelentkezett,ami szárazodáshoz, s fokozatos fajlecserélõdéshez vezet,illetve a vízi élõvilág összetételében is jelentõs változá-sok figyelhetõk meg.

Figyelembe véve, hogy az abiotikus környezet paramé-terei lassabban reagálnak az antropogén hatásokra, mint abiotikus elemek, még nem látszik, hogy a víz minõsége

hosszú távon mekkora mértékben fogromlani. Másfelõl, figyelembe véve,hogy az élõvilág mûködésének is komolyhatása van a víz kémiájának alakulására,a megváltozó flóra és fauna tovább vál-toztathatja a víz minõségét is, ily’ módona vízösszetétel, fokozatosan de tartósantávolodik az eredeti állapottól.

A megváltozó áramlási viszonyok,illetve a kedvezõtlenül alakuló vízké-miai paraméterek összességében hosz-szútávon a Szigetköz és Kisalföld alatthúzódó jelentõs és nagyon értékes ivó-vízbázis minõségét is veszélyeztetheti.

KöszönetnyilvánításA dolgozat elkészültében igen sok

érdeme volt, ezért hálás köszönetetszeretnék mondani dr. Cserny Tibor té-mafelelõsömnek, s dr. Scharek Péter-nek, a Monitoring vezetõjének, akimindvégig segítségemre volt.1. ábra

23

A diplomamunka a bodrogközi 2006. évi jelentõs belvízismertetésével, kialakulását okozó tényezõk vizsgálatá-val, valamint a belvízvédekezésének a bemutatásávalfoglalkozik.

BevezetésMi a belvíz? Milyen okok vezettek 2006-ban Bodrog-

közben a jelentõs belvíz kialakulásához? Hogyan zajlik abelvízvédekezés egy adott területen? Ezekre a kérdések-re keresem a választ a dolgozatomban.

Bodrogköz területi, vízrajzi, földtani, éghajlati és ta-lajtani bemutatását az ÉKÖVIZIG által a rendelkezésem-re bocsátott 2006. évi adatok feldolgozása követi.

A dolgozat lezárásaként eredményeim alapján javas-latokat teszek az érintett, belvízzel veszélyeztetett terüle-tek vízgazdálkodásával kapcsolatban.

VizsgálatA belvízrendszer területe a Bodrogzuggal együtt

607 km2-t tesz ki, a nélkül 556 km2. A Bodrogközi belvíz-rendszer közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén megyé-hez, vízügyi-szakigazgatási szempontból az Észak-Ma-gyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság(ÉKÖVIZIG) mûködési területéhez tartozik.

2006-ban belvízi elöntések január 2. és július 4. közötttörténtek a vizsgált területen. Megvizsgáltam azon ténye-zõk alakulását, amelyek hozzájárultak Bodrogközben a je-lentõs belvíz kialakulásához. Ezek a tényezõk: a csapadék(esõ, illetve hó formában), a talajvíz, a folyók (Tisza, Bo-drog) vízállása, a léghõmérséklet és a talajhõmérséklet.

Diagramon ábrázoltam az egyes tényezõk éves alaku-lását, valamint a statisztikai jellemzésüket szolgáló érté-keket (minimum, maximum, átlag, medián). Vizsgála-taim kiterjedtek arra, hogyan hatnak egymásra ezek a té-nyezõk.

A csapadékmennyisége Bodrogközben május és júniushónapokban érte el a maximumát (1. ábra). Ez nagymér-tékben hatással volt a talajvízszint alakulására (2. ábra).

Bodrogközben februárban hullott nagyobb hó-mennyiség, ezzel egyidõben a talajhõmérséklet és a lég-hõmérséklet is lecsökkent. Ezek együttese hozzájárultahhoz, hogy a hó formájában hullott csapadék nem tudottelolvadni és beszivárogni a talajba, ezáltal tartósan ottmaradt a területen. Majd az áprilisi magas vízállás és azezt követõ nagy csapadékmennyiség és a megemelkedetttalajvízszint miatt kialakultak a belvízi elöntések.

EredményekBodrogköz mezõgazdasági terület és a belvízi elönté-

sek hatalmas károkat okoznak, ezért a belvízvédekezés leg-fõbb célja az, hogy minél elõbb elvezessék a belvizet. En-nek megoldásaként kialakítottak belvízvédelmi szakaszo-kat, a szakaszokon csatornák és szivattyútelepek létesültek.

Belvízvédekezés az Igazgatóságon 2006. évben janu-ár 2. és július 4. között, 184 napig történt a mûködési te-rületen.

2005. utolsó dekádjában az egész síkvidéki területenjelentõs csapadékmennyiség hullott, mely a havat elol-vasztotta, a csatornák vízszintjét jelentõsen megemelte,mivel a beszivárgást a talajfagy megakadályozta. Emiatt2006. január 2-án a Bodrogközben belvízvédelmi ké-szültséget kellett elrendelni.

A 2006. évi belvízvédekezés során a belvízi elöntésekmértéke március 11-22. között érte el a maximumát, ami-kor 19.100 hektár területet sújtott a belvíz.

A védekezés során a legfontosabb feladat a belvíziszivattyúzás, a csatornák vízszintjének csökkentése érde-kében a vízbevezetések biztosítása.

A 2006. január 2. és július 4. közötti belvízvédekezésalatt az Igazgatóság belvíz szivattyútelepei összesen147.907.632 m3 belvizet emeltek át a befogadókba. En-nek 40%-át a Bodrogközi szivattyútelepek emelték át aTiszába és a Bodrogba. A legnagyobb napi átemelt víz-mennyiség április 15-én 1.861.776 m3 volt, amikor 19szivattyútelep üzemelt egyidõben, ekkor a napi üzemelõszivattyú kapacitás 25,14 m3/sec volt.

Belvízvédekezés a Bodrogközben*

GREMSPERGER KATALIN

2. ábra. Talajvízszint adatok Tiszakarád területén 2006.

* A 2008. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában dícséretet nyert diplomamunka kivonata.

1. ábra. A csapadékmennyiségek alakulása 2006-banTiszakarád területén

Bevezetés, célkitûzésDolgozatomban a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszeregyik izolált részének Cladocera populációit vizsgáltam,különös tekintettel a domináns Bosmina longirostris mé-ret- és termékenység változására, illetve dinamikájára ésa táplálékhálózatban betöltött szerepére.

A téma egy négyéves kutatás része, melynek során ar-ra keressük a választ, hogy sekélyvízi ökoszisztémákbanmilyen a tápláléklánc szerkezete és mûködése, valamintaz algásodás közötti kapcsolat, hogyan történik a tápa-nyag felszabadítása és transzportja a tápláléklánc mentén.

A korábbi plankton vizsgálatok során kitûnt, hogy aMajor-tó a Cladocera planktonjában, a legnagyobb tö-megben Bosmina longirostris fordult elõ. Ebbõl adódóanvizsgáltam:– biomasszáját, annak élõhely szerinti, szezonális és

éves dinamikáját;– testhossz- és termékenységváltozását az élõhely és a tro-

fitás függvényében, valamint a változások dinamikáját; – a fitoplankton szûrésében betöltött szerepét.

Anyag és módszerKísérletünk helyszíne a KBVR I-es ütemén található

Major-tó volt, mely a tározó egyéb részeitõl gátakkal kü-lönül el. A tavon 6 mintavételi pontot jelöltünk ki (hármata partközelben, hármat a nyíltvízen), melyeken a mintavé-teleket kéthetente-havonta, Schindler-Patalas mintavevõ-vel végeztük. A mintákat a helyszínen Lugollal fixáltuk.

A mintavételekkel egy idõben, vízkémiai paraméte-rek és kl-a koncentráció mérésére vízmintát vettünk.Emellett in situ, mértük a víztest fizikai-kémiai para-

métereit: pH-t, vezetõképességet, oxigénkoncentrációt,zavarosságot és a hõmérsékletet.

A domináns Cladocera taxonból mintánként 100–120egyed testhosszát mértem és peteszámát becsültem. Azegyes egyedek mérését számítógépes képelemzõ szoft-verrel végeztem el. A zooplankton biomasszát testhossz-testtömeg regresszió alapján számoltuk.

A kl-a koncentráció mérését metanolos extrakciót kö-vetõ fotometriás, az alga biomassza becslését Utermöhlmódszerrel végeztük.

Statisztikai számításokhoz t-tesztet és variancia ana-lízist (ANOVA) használtam. A szignifikancia kritériuma-ként 95%-os valószínûséget határoztam meg (p <0,05). Ahalak által a Cladocera plankon dinamikájára kifejtett ha-tást limnokorall kísérletekkel is vizsgáltam.

EredményekA Cladocera planktonban a jellemzõen kisméretû,

általában rajokban élõ, algaszûrõ Bosmina longirostrisdominált (1. ábra).

A B. longirostris egyedek hossza igen kicsi volt, anyílt vízi és a partmenti területeken egyaránt. Ugyanak-kor az élõhelyek függvényében változott: a nyílt vízbenszignifikánsan nagyobb méretû egyedeket találtam, minta parti sávban. A méret szezonálisan változott, a tavasziés õszi periódusban nagyobb, míg a nyári idõszakban, ki-sebb méretû egyedek voltak megfigyelhetõk (2. ábra).

A testméret és a peteszám közötti regresszió pozitívés erõsen szignifikáns volt. A Bosmina termékenységerendkívül alacsony volt a Major-tóban. A testmérethezhasonlóan a termékenységben is különbséget találtunk az

24

A Bosmina longirostris dinamikája és táplálékhálózatban betöltött szerepe a Major-tóban *

HAVASI MÁTÉ

* A 2008. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában dícséretet nyert diplomamunka kivonata.

ÖsszefoglalásA dolgozatomban Bodrogköz 2006. évi belvíz kialaku-

lásával foglalkoztam. A síkvidéki vízrendezés kapcsán mu-tattam be magát a belvíz jelenségét. Rávilágítottam arra,hogy egy bonyolult jelenségrõl, nem egy egyszerû fogalom-ról van szó és Magyarországon egyedülállónak tekinthetõ.A történeti áttekintés során képet kaptunk arról, hogy a bel-víz már az elmúlt évszázadokban is sok problémát jelentett.

Bodrogköz hidrológiai-hidrográfiai folyamatai rámu-tatnak arra, hogy fokozott figyelmet kell fordítani ezenterületre. A visszatérõ belvizek egyre nagyobb és szélsõ-ségesebb méreteket öltenek, ugyanakkor csapadék sze-gényebb idõszakban vízhiány alakul ki a területen, akáregy éven belül is lehet belvíz és aszály. A vizsgált térségtehát vízgazdálkodási szempontból nagymértékben hát-

rányos helyzetben van. Ennek legfõbb oka a vízviszo-nyok egyenlõtlen eloszlása, hiszen hol az aszály, hol pe-dig a belvíz veszélyezteti a térséget.

A jövõbeli feladatok leginkább egy vízvisszatartásonalapuló közös táj- és vízgazdálkodási koncepció kidolgo-zását célozzák meg, amely a nagy csapadékokból szár-mazó vizeket összegyûjti és aszályos idõszakban oszlat-ja szét a területen.

KöszönetnyilvánításA dolgozat elkészítésében nyújtott segítségért szeret-

nék köszönetet mondani konzulenseimnek, dr. Szûcs Pé-ternek és Asbóthné Germán Erzsébetnek, valamint min-denkinek, aki segítségével hozzájárult a diplomamun-kám elkészüléséhez.

25

élõhelyek között, és megfigyelhetõ volt a szezonális di-namika is. A nyíltvízben élõ egyedek peteszáma maga-sabb volt, mint a parti sávban élõké.

2005-ben, a nyári fitoplanktonban, mint a Cladocera-rákok potenciális táplálékforrásában, a fonalas kékalgák(› 50 µm), míg 2006-ban a Cryptophyta és Chlorococca-les fajok domináltak (‹50 µm).

Vizsgálatunk kimutatta, hogy az alga-Cladocera táp-láléklánc mûködése nem hatékony a Major-tóban. A Cla-docera-k algaszûrõ hatékonysága nagyon alacsony: a na-pi szûrési ráta nem haladta meg az algabiomassza 5%-átsem. A klorofill-a koncentráció és a Bosmina biomasszaközötti regressziós kapcsolat nem volt szignifikáns.

A szûrõ planktonrákok viszonylag kis hányada jut to-vább a halakig a Major-tóban. Legnagyobb fogyasztójuka a bodorka (Rutilus rutilus L.), mely a Major-tavi hal-biomassza közel 40%-át adja, és az ezüstkárász (Carra-sius auratus L.) voltak. Részarányuk azonban e fajoktáplálékában sem haladta meg a 30%-ot.

2007 júliusában a Major-tó állapota, 3–4 évnyi tisztavizû fázist követõen, hirtelen zavaros vizû fázisba váltott.

A korábbi hatalmas makrofiton borítottság a töredékéreesett vissza. Ezzel párhuzamosan nõtt a víztest TP kon-centrációja, a fitoplanton biomassza, a kl-a koncentrációpedig többszörösére emelkedett (3. ábra). Ehhez kapcso-lódóan megváltozott a Cladocera plankton szerkezete is.A korábbi években megfigyelt Bosmina dominancia meg-szûnt, felváltotta egy eklektikus összetételû, a Bosmina-nál nagyobb méretû fajokból álló plankton közösség.

A limnokorall kísérletek igazolták azon megállapítá-sainkat, hogy a Cladocera plankton nem volt jelenõs ha-tással az algabiomasszára, a bodorka állomány pedig je-lentõsen mérsékelte a Cladocera populáció méretét.

ÖsszefoglalásVizsgálataink során megállapítottuk, hogy a Major-tó

Cladocera planktonjában a kis testû Bosmina longirostrisdominált. A B. longirostris mérete és peteszáma is rendkí-vül alacsony volt és szignifikánsan különbözött az egyesélõhelyeken. Mind a testméret, mind a peteszám szezoná-lis változását tapasztaltuk: nyáron, kisebb volt, mint ta-vasszal, illetve õsszel. 2007-ben a Bosmina longirostrisdomináns szerepe megszûnt egyéb jelentõs változások kí-séretében. A Major-tóban a fitoplankton-zooplankton táp-láléklánc mûködése nem volt hatékony. A klorofill-a és aBosmina biomassza, illetve testhossz közötti kapcsolatnem volt szignifikáns. A limnokorall kísérletek igazolták,hogy a planktonfogyasztó halak jelentõsen lecsökkenthe-tik a Cladocera biomasszát, ami a rákplankton szûrési ha-tékonyságának csökkenéséhez vezethet. A Bosmina popu-lációdinamikáját a fitoplankton mennyisége, méretstruk-túrája és a halbiomassza együttesen szabályozza.

KöszönetnyilvánításDolgozatom elkészítésében való segítségéért köszö-

nettel tartozom témavezetõimnek: dr. Tátrai Istvánnak ésdr. Padisák Juditnak, valamint a következõ személyek-nek: dr. Bíró Péter, dr. Mátyás Kálmán, dr. Korponai Já-nos, György Ágnes Irma, Kucserka Tamás, Boros Ger-gely, Poller Zoltán. Kutatásunkat az OTKA T 048758 sz.téma anyagi támogatásával végeztük.

3. ábra. Klorofill-a koncentráció 2007-ben

1. ábra. A domináns Cladocera taxonok biomasszája2006-ban logaritmus skálán

2. ábra. A Bosmina longirostris testmérete 2006-bannyíltvízen

26

BevezetésA Miskolci Egyetem Hidrogeológia – MérnökgeológiaTanszékét 1992-ben bízták meg a Bükkben érintett víz-mû Rt-k a bükki karsztvízszint elõrejelzés kidolgozásá-hoz szükséges sokévi karsztvízszint adatsor kimérésénekmunkálataival. Ennek egyik kiváltó oka az volt, hogy akorábbi években igencsak veszélybe került a terület ví-zellátása. Az elmúlt 47 évben tartósan is elõfordult rend-kívüli aszály és rendkívüli csapadékbõség.

A probléma ismertetéseA mérések során azonban mûszerhibákból, mérési hi-

bákból adathiányok álltak elõ, melyek pótlására mégnem született megnyugtató megoldás. A karsztvízszintadatok korrekciója viszont több okból is meghatározó:teljes adatsorból ugyanis elõre jelezhetõk a nem kívána-tos csapadék okozta vízszintváltozások (aszály és árvíz),és ezzel együtt a megfelelõ óvintézkedések is elõre meg-tervezhetõk. Az összefüggések ismeretében hosszú távonkevesebb mérés is elegendõ, és az elõforduló mérési hi-bák is könnyebben kiküszöbölhetõek.

Hat megfigyelõhely és egy csapadékmérõhely (1. ábra)15 éves adatsorát felhasználva az adatpótláshoz elsõ meg-közelítésben az egyes megfigyelõhelyeken mért vízszinta-datok csapadékkal való kapcsolatát vizsgáltam.

Adatpótlás módszereHat vízszint és egy csapadékmérõhely adatát felhasznál-

va a karsztvízszint-adatok hiányának pótlására elsõ megkö-zelítésben az egyes megfigyelõhelyeken mért vízszintada-toknak a csapadékkal való kapcsolatára próbáltam össze-

függéseket találni. Regressziós vizsgálattal azon idõsorokontalálható adathiányt pótoltam egyszerûen, melyek az árhul-lám emelkedõ illetve lecsengõ szakaszában adódtak.

Hosszabb adathiányok pótlása azonban további vizs-gálatokat igényelt.

Elõször meghatároztam a hatékony csapadékcsopor-tok kezdete és a görbék reagálása közti, illetve a maxi-mum elérése közti idõtartamot, majd a vízszint-adatsorokáltal meghatározott görbék emelkedési, vagy lecsengésiszakaszainak (árhullám apadó ágának) az iránytangensét,és a korábban megállapított regressziós összefüggés fel-használásával pótoltam a hiányzó értékeket (2. ábra).

ElõrejelzésKarsztvízszint-idõsorok pótlásának és elõrejelzésé-

nek egy másik megoldása a neuronhálózatok alkalmazá-sán alapul. A Szegedi Tudományegyetemen végzett kuta-tások alapján két módszer, az ANN (Artificial NeuralNetwork) és az SVR (Support Vector Regression) szol-gáltatott jó közelítést csapadék és felszín alatti vízállás –idõsorok kapcsolatának vizsgálatára. A tanuló algoritmu-sok lényege az, hogy a vízszint-idõsorokat, mint többvál-tozós függvényt tekintik, melyek egy heurisztikus eljá-rással, a hipotézisek terében egyszerû alakú függvénnyé,általában egyenessé alakítható. Az algoritmusok úgy ke-resik a transzformált térben az idõsort legjobban közelí-tõ egyenest, hogy mérik a közelítés hibáját, majd ezt mi-nimalizálni próbálják. A továbbiakban a transzformáltegyenesen a pótlandó adathiányok az egyenes megszakí-tásaként, az elõrejelzések pedig az egyenes folytatása-ként értelmezhetõk (3. ábra).

A Bükki Karsztvízszint Észlelõ Rendszer hiányzó mérési adatainak pótlása, a pontosított adatsorok alapján elõrejelzések kidolgozása*

NÉMETH ÁGNES

* A 2008. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton egyetemi kategóriában dícséretet nyert diplomamunka kivonata.

1. ábra. Megfigyelõhelyek a Bükkben, kiemelve az általam vizsgált megfigyelõhelyeket [Lénárt, L. 2007.]

27

ÖsszefoglalásA vízszint idõsorok pótlására, elõrejelzésére mindkét

módszer megoldása elfogadható – a valós vízszintérté-kekhez képest igen közeli – vízszintértékeket nyújtott.Regressziós vizsgálatnál cm-es és dm-es különbségekadódtak a mért és számított vízszintek között; az öntanu-ló algoritmusok által kapott megoldások pedig 20 cmalatti hibabecsléssel közelítették a karsztvízszinteket. Te-hát megállapíthatom, hogy ezen vizsgálatok eredményeiis alátámasztják a bükki karsztrendszer összefüggõ voltát.

Bár hidrogeológiai szempontból a jövõben mindkételjárással megfelelõ pontossággal tudjuk becsülni a hi-ányzó vízszintértékeket, és elõre jelezni a nem kívánatoscsapadék okozta vízszintváltozásokat, a továbbiakban amatematikai alapon történõ, öntanuló algoritmusok általkapott eredmények felhasználását javaslom. Bár igaz,hogy az idõsorok futtatásához idõre van szükség, de a ké-sõbbiekben hosszú távú elõrejelzésekhez és pótlásokhozmindenképpen pontosabb megoldás nyújthat.

IRODALOMNémeth, Á. 2008: A Bükki Karsztvízszint Észlelõ Rendszer hiányzó

mérési adatainak pótlása, a pontosított adatsorok alapján elõrejel-zések kidolgozása, Diplomamunka, Miskolci Egyetem, Környe-zetgazdálkodási Intézet, Hidrogeológiai- Mérnökgeológiai IntézetiTanszék, Miskolc, 2008.

Lénárt L., Németh Á. 2008.: A Bükki Karsztvízészlelõ Rendszer hiány-zó mérési adatainak pótlása, elõrejelzése, XI. Karsztejlõdés Konfe-rencia, Szombathely.

Juhos I, Szarvas Gy., 2003: Intelligent forecast with Dimension reduc-tion, Department of Computer Algorithms and Artificial Intelligen-ce, University of Szeged and Research Group on Artificial Intelli-gence, Hungarian Academy of Science.

KöszönetnyilvánításEzúton szeretném köszönetemet kifejezni dolgoza-

tom készítésében igen nagy segítséget nyújtó konzulen-seimnek, dr. Lénárt Lászlónak, dr. Kovács Balázsnak, ésdr. Szanyi Jánosnak, valamint mindenkinek, aki segítettmunkám elkészítésében.

3. ábra. Elõrejelzés SVR módszer, rbf típusú illesztésével, zaj betáplálásával, nagy vízszintváltozású adatsoron

2. ábra. A Nagyvisnyó-17 egyszerû, és felülvizsgált pótlásai, vékony vonal: pótlások, vastag vonal: mért értékék (1994.01.01.–2000.01.01)

28

A kísérlet célja bemutatni, hogy környezetbarát módon,vegyszer adagolása nélkül is van lehetõség egy szenny-víztisztító telep kapacitásának növelésére. Az EU-kon-form vízvédelmi szabályozás következményeként napi-rendre került a nagyterhelésû biológiai tisztítási fokozattechnológiai fejlesztése az Észak-pesti SzennyvíztisztítóTelepen. A telepnek az átépítés/fejlesztés idõszakában,háromnegyedére csökkent kapacitással is tudni kell fo-gadnia a napi teljes 155 ezer, vagy akár 170–180 ezer m3/dszennyvízmennyiséget a határértékek betartása mellett.Ennek érdekében üzemi kísérlet zajlott magas klinoptilo-lit tartalmú zeolit õrlemény adagolásával.

A zeolitok kristályos szerkezetû alumínium-hidroszi-likát ásványok. Belsõ felületük enyhén negatív töltésû.Amely anyag, molekula a rácshálózat üregeibe belefér,azt megköti. Szennyvíztisztítási szempontból egy flok-kulációs magképzõ, baktériumhordozó anyag; az eleve-niszaphoz történõ adagolása elõsegíti a biomassza aktivi-tását és az iszap ülepedõ képességét az utóülepítõben. Afelhasznált természetes zeolit kvarctartalma alacsony,(kisebb mint 0,5%) a klinoptilolit viszonylag puha, ezértez az ásvány gépbarátnak mondható, ez a tulajdonság arecirkulációs szivattyúk kímélete érdekében fontos. Amagas ásványi anyag tartalom pedig gazdaságossági ok-ból, a kisebb szállítási költség érdekében szükséges. Afelhasznált anyag sûrûsége nem lehet túl magas, mert asúlya miatt az adott áramlási viszonyokkal nehezen le-hetne a szemcséket lebegésben tartani.

A zeolit képes cementálódni, eltávolítása nagyon ne-hézkes, ezért ennek az állapotnak a kialakulását minden-

képpen kerülni kell, ugyanakkor a kis szemcsék segítikelõ a gyorsabb ülepedési folyamatot.

Említett tulajdonságainak ismeretében technológiaiszempontból nagyon fontos, hogy az adagolás megfelelõmódszerrel, nagyon körültekintõen történjen.

Az õrlemény vízben nem oldódik. A hatékony mûködésérdekében hidrociklonnal szuszpenziót kell készíteni, ezzelbiztosítható, hogy az anyag egyenletesen elosztva jusson alevegõztetõ medence osztómûtárgyába menõ csatornába.

Az adagoláskor lényeges a fokozatosság, mert a biomasz-szának alkalmazkodási idõre van szüksége, ez után néhánynapon belül tapasztalhatóak lesznek a kedvezõ változások.

A kísérlet 2006 tavaszán két hónapon keresztül zaj-lott. A telepen négy, egymástól függetlenül üzemelõ bio-lógiai tisztító vonal állt rendelkezésre, amelyekbõl egy akísérleti, egy pedig a referencia szekcióként mûködött.

Ez idõ alatt a kísérleti szekció terhelésének folyama-tos növelése történt, 38.750 m3/d-ról 55.000 majd 65.000m3/d -ra. 55.000 m3/d-ig nem történt számottevõ negatívirányú változás. A hidraulikai terhelést 60–65.000 m3/d-ranövelve már tapasztalható volt a mérési eredmények rom-lása, ami látványosan a KOIk mutatóiban nyilvánult meg.

Az utóülepítõk jól bírták az egyre magasabb hidrau-likai terhelést, ezt jelezte a viszonylag alacsony elfolyólebegõanyag tartalom, annak ellenére, hogy a felületi le-begõanyag terhelés 2-rõl 6 kg/(m2*h)-ra nõtt. Általános-ságban elmondható, hogy a rosszabb mutatók is még ha-tárértéken belül voltak.

Mint tudjuk, az eleveniszapos rendszerben rendkívülfontos a tápanyag/ mikroorganizmus arány helyes beállítása,

Intenzifikálási üzemi kísérlet az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telepen*

HODLIK KATALIN

* A 2008. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton fõiskolai kategóriában III. díjat nyert diplomamunka kivonata.

Mért jellemzõk

Napi szv. mennyiség Qd (m3/d)Uü. hidraulikai terhelés (m/h)Uü. iszap térfogati terhelés (l/m2*h)Uü. felületi lebegõanyag terhelés (kg/m2*h)Lebegõanyag koncentráció (mg/l)KOIk koncentráció (mg/l)Szûrt KOIk koncentráció (mg/l)BOI5 koncentráció (mg/l)TKN (mg/l)NH4-N koncentráció (mg/l)N-NO3 koncentráció (mg/l)ÖN koncentráció (mg/l)Ülepedés V30 (ml/l)Iszap koncentráció X (kg/m3)Iszap szerves hányad (%)

Referencia

40.8321,099227,32,53215515617

15,623,539,12092,25

72

Határérték

35100

30

27

41

Elõülepítõ(bemenõszennyvíz)

41020320564

Kísérleti

50.9701,372522,05,04621747225

14,816,331,13923,73

65

Utóülepítõ/Tisztított szennyvíz

A kísérlet során mért paraméterek átlag értékeinek összehasonlítását az alábbi táblázat tartalmazza:

29

a megfelelõ egyensúly érdekében. A kísérleti, nagyobb ter-heléshez nagyobb iszapkoncentrációra volt szükség. Ennekérdekében a recirkuláció mértékét kellett helyesen megvál-toztatni. Ez arányosan kisebb BOI5 terhelést jelent a kísérle-ti szekcióban, mint a referencia részlegen. Utóbbiban ugya-nez a BOI5 terhelés nem volt alkalmazható a kisebb iszap-koncentráció miatt, mert nagy valószínûséggel, az a rendszerelfonalasodásához vezetett volna. A megfelelõ iszapmunkaérdekében a normál üzemmenetet képviselõ egységben 2 kg/m3, a kísérleti szekcióban, pedig általában 3–4 kg/m3

körül alakult az eleveniszap koncentrációja. Ezt az utóülepí-tõ jó mûködése tette lehetõvé azáltal, hogy a pehelybe épültzeolit szemcse hatására megnõtt az ülepedési sebesség.

KövetkeztetésA mért adatokból (mintákat minden nap azonos idõ-

ben vettek a levegõztetõ medence aljáról mélységi min-tavevõvel, illetve az elfolyó tisztított szennyvízbõl,)megállapíthatóvá vált, hogy a kísérleti szekció két-há-romszor nagyobb hidraulikai,- iszap,- és lebegõanyagterhelése ellenére csak kissé rosszabb tisztított szennyvízminõséget produkált, mint a referencia részleg.

Minden mért érték határértéken belül volt, sõt, nitro-génre és szervesanyag tartalomra nézve hatékonyabb tisz-títás valósult meg a zeolit õrlemény alkalmazása mellett.

A kísérlet legfontosabb eredménye, hogy a köbméte-renkénti 30–40 g, magas klinoptilolit tartalmú zeolit õr-lemény segítségével jelentõsen javult az iszap ülepedõképessége. Ennek eredményeképpen a szennyvíztisztítótelep berendezései a tervezett kapacitás kétszeresét vol-tak képesek határértéken belüli mértékben megtisztítani.

A kísérlet kedvezõ eredménnyel zárult. A kapacitásnöve-lés a határértékek és a megfelelõ technológiai biztonság be-tartása mellett teljesíthetõ. Megállapítható, hogy a telep azily módon történõ intenzifikálási eljárással az átépítés idejealatt is képes lesz fogadni a szokott mennyiségû szennyvizet.

Lényeges figyelembe venni, hogy a szennyvíztisztításfolyamán keletkezõ nagy mennyiségû szennyvíziszap tar-talmazza a beadagolt zeolit mennyiséget. Ha az iszapotkomposztálás után mezõgazdasági célra hasznosítják, akkorkifejezetten érvényesül az õrlemény talajjavító hatása.

Megjegyezni szükséges azonban, hogy a kísérleteredményeibõl a téli idõszakra vonatkozó következ-tetések nem vonhatóak le. A tapasztalatok szerint feltéte-lezhetõ, hogy hideg idõben is érvényesülne a zeolit jóté-kony hatása, csak kevésbé, mint a leírt kísérlet során.

Szeretnék köszönet mondani mindenkinek, aki le-hetõvé tette, hogy dolgozatom elkészülhessen, leginkábbkonzulenseimnek, dr. Ábrahám Ferenc fõiskolai tanár-nak és Rása Gábor okl. vegyésznek.

Dolgozatomban, egy 250 ha-os szabadidõs tó és pihenõ-központ létrehozásának lehetõségét vizsgáltam meg,Jászkisér és Pély települések külterületén.

Bevezetés, célokAz általam választott helyszín az 1970-es években

rizstelepként mûködött, melyek köztudottan gyengébbminõségû területek voltak.

Jelenleg szántó mûvelésû mezõgazdasági, illetveelvadult, náddal benõtt, mûvelésbõl kivont területek al-kotják,mely bele esik a Hanyi-Tiszasülyi árapasztó árvi-zi tározó tervezett területébe.

A Tanulmányterv szinten elkészített munka arra irá-nyult, hogy a mû elkészítésének vannak-e elvi illetvegyakorlati akadályai, kivizsgálásra került a– vízzel elláthatóság (állandó friss víz biztosítás)– a lecsapolás lehetõsége és annak módja (víz forgatá-

sa/lahalászhatóság, karbantarthatóság)– a tó feltöltési- és leürítésének ideje– bekerülési költség kalkulálása.

Tervezés menete, számítási módszerekTervezési alapadatok gyûjtését végeztem el elsõ lépés-

ként, mivel geodéziai felmérésre nem volt mód és lehetõség.

Földhivatali 1:10.000 méretarányú térképrõl kigyûj-töttem az érintett területek helyrajzi számait, majd számí-tógépes adatnyilvántartásból a tulajdonosi viszonyokat,melyet a Jászkisér és Vidéke Vízgazdálkodási Társulatbiztosított számomra. Megkerestem a volt Termelõszö-vetkezet jogutódjának a képviselõjét, aki biztosította szá-momra a rizstelepek 1978-ban elkészült kiviteli tervdoku-mentációját, ez lehetõséget nyújtott a geodéziai viszo-nyok megállapítására, ami természetesen már nem a je-lenlegi meglévõ állapotot tükrözi, de a Tanulmányterv el-készítéséhez elegendõnek bizonyult. Az adatok birtoká-ban elvégeztem a kiértékelést, a magassági viszonyokat, atóban tartható vízszint magasságára az építendõ töltéstestmagasságára és a lecsapolhatóságra vonatkozóan.

A vízbiztosítás és leüríthetõség vizsgálata:A tó helyszínének kiválasztásakor az egyik fõ szem-

pont a folyamatos vízbiztosítás, a párolgási és szivárgásiveszteség pótlása érdekében.

Az öntözõvíz biztosításának két lehetséges útja van, ameglévõ öntözõ csatornákon keresztül1. Jászsági fcs 17+822---- J-II-2 öcs 0+000-2+620----

J-II-2-1 öcs. 0+000-3+460 sz2. Jászsági fcs 16+664---- J-II-1 öcs 0+000-6+000

Szabadidõs horgász és pihenõközpont a Hanyi-Tiszasülyi árapasztó árvízi tározón belül

DRÁVUCZ TAMÁS

* A 2008. évi Lászlóffy Woldemár diplomamunka pályázaton fõiskolai kategóriában dícséretet nyert diplomamunka kivonata.

30

A lecsapolás útja a tóban megtervezett és kiépítendõbelsõ lecsapoló vápákon keresztül a meglévõ 93 sz bel-vízcsatorna, és a 28 sz belvíz fõcsatornán történik.

Elvégeztem az öntözõ-és belvízcsatornák, valamintazok mûtárgyainak ellenõrzését, illetve a tóban lévõ le-csapoló vápák hidraulikai méretezését.

A számításokat a V = C · √R·J (Chézy-féle) összefüg-gés alapján határoztam meg.

A számított és ellenõrzött adatok birtokában meg-kezdhettem a tó köré építendõ töltéstest méretezését,ahol meghatározásra került:1. a töltéstest magassága, melyet az alábbi adatok segít-

ségével végeztem el. A tóban az öntözõcsatornák által maximálisan tartha-

tó üzemvízszint 86,60 mBf.A mértékadó vízoszlop magassága H=1,6 mA hullámverés legnagyobb felfutási magassága hv=3,2 · h · b · tg ϕ képlettel számítható, ahol

ϕ – a rézsû hajlásszögb – a burkolattól függõ állandóh – a szél hatására keletkezõ hullám magassága

h = 0,008 v 5/6 · (D ½ + D ¼ ), ahol v = a szél sebességeD = a meghajlási hossz

2. a töltéstest korona szélességeA vonatkozó elõírások szerint legalább a gáttest ma-

gasságának a 25%, de legalább 3,0 m, vagyisKo = 0,25 mt = 0,25 · 2,3 = 0,575 mKo min. = 3,0 m

Mivel a tó koronáját nemcsak karbantartási céllalhasználják, hanem a vendégek részére megközelíthetõsé-get biztosít a tó bármely részéhez, ezért az 5 m-es koro-naszélességet vettem fel.3. Rézsû hajlásának meghatározása.

A gátmagasság és a gát anyagának függvényében atervezési segédlet táblázatából a részûk hajlása meghatá-rozható, mely szerint a mentett oldali rézsû hajlása: mi-nimálisan 1:1,5, a mentetlen oldali rézsû: 1:2.

Az elõzõekben kiválasztott töltésszögek a minimálisigényeknek megfelelnek.4. Gáton átszivárgó víz felszínének meghatározása.

A gáttest anyaga homogén. Az altalaj melyre a gátépül vízzáró.

A számítást a kozeny–casagrande eljárás szerint vé-geztem el, mely a keresztirányú szivárgás szabad vízfel-színének meghatározásár szolgál.

Y = √(x+yo)2- x2, mely összefüggésben az x a gátlábés gátkorona vízszintes távolsága a mentett oldalon az Yo = √(H2 + d2 – d, ahol H a vízoszlop magassága. Azelvégzett számítások alapján meghatároztam a víz kilé-pési magasságát vízszintes és függõleges felületen, illet-ve a görbe ordinátáinak a méretét.

A töltéstest méreteinek tudatában elvégezetem a töl-téstesten és altalajon átszivárgó víz hozamát, mely lehe-tõséget biztosított a töltéstest melletti szivárgó méreténeka meghatárotásához.

Meghatároztam az altalaj szivárgását, H

Q = —— · 2o · do képlet segítségével, ahol azBo

altalaj vastagsága do = 0,8 maltalaj szivárgási tényezõje 2o = 4 · 10-6

vízoszlop magassága H = 1,6 mhelyettesítõ mérõ hossz Bo = B+B1+B2

A mûszaki paraméterek birtokában, elkészítettem ta-nulmányterv szinten a tó alaprajzát, a töltések és a tóbanlévõ csatornák hossz- és keresztszelvényeit.

Elkészítettem az új építésû mûtárgyak terveit.A tó kialakításának a lehetõségét és az elképzelései-

met a mûszaki leírásban mutattam be.A területrõl összegyûjtött magassági adatok, valamint

az elkészített hossz- és mintakeresztszelvények birtoká-ban a költségbecsléshez szükséges közelítõ méretszámí-tást elvégeztem.

További számításokat végeztem el, melyek a tó eset-leges üzemeltetéséhez és az infrastruktúrális fejleszté-sekhez szükségesek. Megvizsgáltam a közmûvek kiépí-tésének lehetõségét és a hidraulikai számítást ehhez kap-csolódóan elvégeztem.1. A tó leürítési idejének és feltöltési idejének a megha-

tározása, ahola tározótér felszíne a víz csökkenésével változik.

Fi · ∆HiEzt a ∆ti = —————— összefüggés

µf · √2qHisegítségével határoztam meg táblázatos formában.

2. Gázigények, és a vezeték átmérõjének meghatározása. Aközépnyomású gázvezeték átmérõjének a meghatározása.A méretezést a középnyomású hálózat mértezési dia-

gramm segítségével végeztem mûanyag csõvezetékre. Améretezési diagramm a

l v2

∆ρ = R · — · —— összefüggés alapján készültd 2q

3. Vízigények, és vízvezeték méretezése, melyet a meg-engedett legnagyobb sebességre végeztem el, majd anyomásveszteségek birtokában felvettem az alkal-mazható csõátmérõt.Mindkét vezeték kiépítése Jászkisér településrõl tör-

ténhet meg.A szakdolgozatom utolsó fejezetében a Hanyi-Tiszasü-

lyi árapasztó árvízi tározó elõzetes Tanulmánytervben el-készített Környezeti Hatásvizsgálat segítségével bemutat-tam a tó megépítésével várható környezeti változásokat.

ÖsszefoglalásA szakdolgozatom elkészítésének a lényege, egy

olyan létesítmény kivitelezhetõségének a vizsgálata aHanyi-Tiszasülyi árapasztó tározón belül, mely az in-frastruktúra fejlesztését, környezetünk szépítését, vízmi-nõség javítását, élõvilágunk megõrzését és nem utolsósorban az idegenforgalom megindítását irányozza elõ.

Az elkészített rajzok, számítások és vizsgálatok, va-lamint a terület domborzati viszonyai alapján megállapít-ható, hogy a szabadidõs horgász és pihenõközpont elvi-ekben megépíthetõ.

A víz biztosítása folyamatosan tartható, a tó lecsapo-lása megoldható. Belvizes idõszakban más területek le-folyási viszonyait nem veszélyezteti a mû.

KöszönetnyilvánításA dolgozatom elkészítéséhez nyújtott segítségükért

köszönetet szeretnék mondani mindazoknak akik segít-ségükkel hozzájárultak munkámhoz, elsõsorban konzu-lenseimnek, dr. Major Jánosnak és Jóna Zoltánnak.

31

A megtisztelõ fölkérésnek eleget téve – Bozán Csaba „Víz-biztonsági stratégiai lehetõségek aszály és belvíz idején”címû elõadásához kapcsolódva – a mezõgazdasági vízhasz-nosításról éghajlati és hidrológiai nézõpontból szeretnéknéhány szót mondani, különös tekintettel az aszály-proble-matikára, melynek megvitatása igencsak idõszerû, hiszenaz idei tavasz nagyon száraz volt, a nyári aszály pedig mais tart. Érdekes, hogy a 2009. esztendõ belvízzel kezdõdött,az év elején országosan mintegy 50 000 hektárt borított bel-víz, ami azonban komolyabb gondot és kárt csak a Kisal-földön, ezen belül fõként a Fertõ-Hanság vidékén okozott,ott is elsõsorban a települések belterületén. A 2009. éviaszály végül is – az elõzetes számítások szerint – nem leszolyan súlyos, mint a nemrég volt 2007. évi, de az Alföld jórészén jelentõs aszálykárokat kell majd elkönyvelni.

Közismert, hogy hazánkban a mezõgazdasági terme-lést a száraz és a nedves évek kiszámíthatatlan váltakozá-sa, vagyis egyszer a vízhiány, máskor a víztöbblet bizony-talanná teszi, s nem ritkán megnehezíti a gazdák életét.Hogy milyen gyakran és mily mértékben, továbbá, hogymely vidékeken, azt az egyszerû csapadékadatoknál job-ban tükrözik az aszály-, illetve a belvíz-jelenséget befo-lyásoló fõbb természeti tényezõket komplexen kifejezõkülönbözõ mutatók. Ezek praktikusan használhatókhosszú idõsorok elõállítására, térképek szerkesztésére,kapcsolat-vizsgálatokra stb. Például az általunk kifejlesz-tett aszályindex 1931–2006 közötti alföldi adatsora sze-rint az egyes évekre jellemzõ indexértéknek a sokévi át-lagtól való eltérése +120% és –65% közötti lehet, s ezsokkal nagyobb ingadozás, mint ami az évi csapadé-kösszegek között megfigyelhetõ, ugyanis ezek átlagtólvaló eltérése plusz-mínusz 38%-os. A belvíz esetében azévi elöntések hasonló hosszúságú adatsora szembetûnõenmutatja a nagyfokú ingadozást: az Alföldön az évenkéntibelvízelöntés nulla és 570 000 hektár között változik. (Avonatkozó ábrákat lásd a 2007. évi Hidrológiai Tájékoz-tató kistérségi vízgazdálkodásról szóló cikkében.)

Az aszály és a belvíz területi eloszlása Magyarorszá-gon belül évente más-más képet mutat, de – az idõjárásalakulásától függõen – még az Alföldön belül is lényegeseltérések lehetnek az egyes évek aszállyal, illetve belvíz-zel sújtott területeinek elhelyezkedése között. Az aszá-lyok Magyarországnak szinte teljes területén elõfordul-hatnak, de gyakoriságuk és súlyosságuk helyileg eltérõ.Az aszályok leggyakrabban és legsúlyosabb formában azAlföld középsõ és déli térségeiben alakulnak ki, de mér-sékeltebb formában átnyúlnak a Dunántúl keleti felére ésa Kisalföldre is. Magyarországon az aszállyal erõsen ve-

szélyeztetett terület – az aszályindex 10%-os elõfordulá-si valószínûségû értékei alapján szerkesztett aszályossá-gi térkép szerint – az ország mintegy kétharmad részéreterjed ki. A belvízzel erõsen veszélyeztetett terület ennéljóval kisebb, – a fölmért belvízborítások relatív gyakori-sága és a belvízképzõdést befolyásoló fõbb természeti té-nyezõk alapján szerkesztett belvíz-veszélyeztetettségitérkép szerint – az ország területének mintegy egyhatoda(a síkvidéki területnek kb. egyharmada). A belvízzel le-ginkább veszélyeztetett térségek az Alföldön, s különö-sen annak Tisza-völgyi részén találhatók. (A szóba ho-zott térképek ugyancsak megtalálhatók a 2007. évi Hi-drológiai Tájékoztató elõbb már hivatkozott cikkében.)

Az aszálygyakoriság és a belvízgyakoriság meghatá-rozása, illetve ismerete, a vízbiztonsági problémakör, sígy az agrárstratégia kialakításának fontos eleme. Erre ekonferencián több elõadó is utalt, néhány számadatot ishallottunk, s a szakirodalmi publikációknak sem va-gyunk híján (lásd pl. a Hidrológiai Közlöny 2006/2. és2006/5. számában az e témáról megjelent cikkeket),mégsem árt, ha ezt a kérdést – ismét elõvéve – megpró-báljuk új megvilágításba helyezni.

A következõkben a Tisza-völgyre, pontosabban a Tisza-vízgyûjtõ síkvidéki részének magyarországi területére(ez kb. 33 000 km2) és az 1910–2009 közötti százévesidõszakra vonatkozó, az aszályra és a belvízre egyarántkiterjedõ vizsgálat néhány eredményét mutatom be.

Az 1. táblázatban az aszályos és az erõsen aszályosévek, valamint a belvizes és az erõsen belvizes évekszámát láthatjuk húszéves idõszakonként. Aszályos év-nek azt vettük, amikor a vizsgált Tisza-völgyi területenaz aszályindex területi átlaga meghaladta az egész or-szágra vonatkozó sokévi (1931–1990 közötti) átlagot, a4,7 C°/100 mm értéket, erõsen aszályos évnek pedig azt,

Elhangzott a Farmer Expo 2009 keretében rendezett „Mezõgazdasági vízhasznosítás aktuális kérdései” címû konferencián (Debrecen, 2009. augusztus 26.).

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK

Hozzászólás a mezõgazdasági vízhasznosítás idõszerû kérdéseihez

DR. PÁLFAI IMRE

Idõszak Aszályos Erõsen Belvizes Erõsen év aszályos év belvizes

év év1910–1929 10 6 11 4

1930–1949 13 6 10 4

1950–1969 10 4 14 6

1970–1989 14 1 14 8

1990–2009 11 9 11 4

1910–2009 58 26 60 26

1. táblázat. Az aszályos és a belvizes évek száma a Tisza-völgyben 1910 – 2009 között húszéves idõszakonként

32

amikor az indexérték területi átlaga 7,0-nál is nagyobbvolt. Belvizes évnek azt tekintettük, amikor a belvízzelelöntött terület meghaladta a 20 000 hektárt, erõsen bel-vizes évnek pedig azt, amikor az elöntött terület 100 000hektárnál is több volt.

Az 1. táblázat összegzõ sorának adatai, mivel százévesidõszakra vonatkoznak, egyúttal ezen jelenségek elõfordu-lásának százalékos gyakoriságát is jelentik. Láthatjuk,hogy százéves idõintervallumban lényegében azonos gya-korisággal fordultak elõ aszályos és belvizes évek(58–60%), illetve erõsen aszályos és erõsen belvizes évek(26–26%). A belvíz-, illetve aszálymentes évek gyakorisá-ga értelemszerûen 40–42%. Általában az a helyzet, hogyaszályos években nincs, vagy csak mérsékelt formában vanbelvíz, és fordítva: belvizes években rendszerint nincsaszály, de ritkábban mindkét jelenség egy éven belül is elõ-fordulhat. Egészen kivételesen (húsz év alatt legfeljebbegyszer-kétszer) van olyan év, amikor sem belvíz, semaszály nem alakul ki. A húszéves idõszakok adatai az aszá-lyos és a belvizes évek tekintetében végig viszonylag ki-egyenlített számsort mutatnak, az erõsen aszályos és azerõsen belvizes évek esetében viszont a kiegyenlítettségcsak az elsõ három húszéves idõszakban figyelhetõ meg,tehát 1910–1960 között. Az ezt követõ kétszer húsz év igenszélsõségesen alakult: 1970–1989 között csak 1 erõsenaszályos, viszont 8 erõsen belvizes év fordult elõ, 1990-2009 között viszont az erõsen aszályos évek száma 9 (!), azerõsen belvizeseké pedig 4. Nyilvánvaló, hogy a vázoltszélsõséges vízháztartási körülmények – több más tényezõmellett – számottevõen befolyásolták a mezõgazdaság ter-méshozamait, tekintve, hogy vizsgálati területünknek azelemzett idõszak kezdetén mintegy 80–85%-a, az utóbbiidõben pedig kb. 70%-a mezõgazdasági mûvelés alatt állt.

A 2. táblázatban bemutatjuk, hogy a vizsgált száz évközül melyek voltak az erõsen aszályos és az erõsen bel-vizes évek. Ezek nagyon változatosan követik egymást,de mégis feltûnik, hogy idõnként megszakítás nélkül két-három, esetleg még több aszályos, illetve belvizes év iselõfordult egymás után. Az ilyen idõszakok egészen kriti-kus helyzeteket hoztak létre, mert az elõidézett károk hal-mozódtak, a gazdálkodási rend szinte teljesen felborult.Ilyen kritikus idõszakok: 1917–1920 (két erõsen aszályosés két erõsen belvizes év), 1940–1942 (három erõsen bel-vizes év), 1966–1971 (öt erõsen belvizes és egy erõsenaszályos év), 1979–1981 (három erõsen belvizes év),1992–1994 (három erõsen aszályos év), 1999–2000 (kéterõsen belvizes év és az egyikben ráadásul erõs aszály is).

Föltételezhetõ, hogy az erõsen aszályos évek gyako-riságának az utóbbi húsz évben tapasztalható növekedé-se a kibontakozóban lévõ éghajlatváltozás rovására írha-tó, s valószínûsíthetõ, hogy ez a növekedési tendenciafolytatódni fog. Ezért a mezõgazdasági vízhasznosításkérdéseit és jövõbeli feladatait nagyon komolyan kellvenni, de a vízrendezést sem szabad elhanyagolni. A biz-tonságosabb mezõgazdasági termelés érdekében a mezõ-gazdasági, a vízgazdálkodási és a közgazdasági szakem-berek, valamint az egyéb szakterületek képviselõinek ekonferencián is tapasztalható összefogására, a közösmunkálkodásra az eddigieknél is nagyobb szükség lesz.

Év Erõsen Erõsen Év Erõsen Erõsenaszályos belvizes aszályos belvizes

1910 1960 1911 + 1961 1912 1962 + 1913 + 1963 + 1914 1964 1915 + 1965 1916 1966 + 1917 + 1967 + 1918 + 1968 + 1919 + 1969 + 1920 + 1970 + 1921 + 1971 + 1922 1972 1923 + 1973 1924 1974 1925 1975 + 1926 1976 1927 1977 + 1928 + 1978 1929 1979 + 1930 + 1980 + 1931 + 1981 + 1932 1982 1933 1983 + 1934 + 1984 1935 + 1985 + 1936 1986 1937 + 1987 1938 1988 1939 1989 1940 + 1990 + 1941 + 1991 1942 + 1992 + 1943 1993 + 1944 1994 + 1945 1995 1946 + 1996 1947 + 1997 1948 1998 1949 1999 + 1950 + 2000 + + 1951 2001 1952 + 2002 + 1953 + 2003 + 1954 2004 1955 2005 + 1956 + 2006 + 1957 2007 + 1958 2008 1959 2009 +

2. táblázat. Erõsen aszályos és erõsen belvizes évek1910–2009 között

BevezetésA Föld édesvíz készletének mintegy 97%-át a földfelszínalatti vizek teszik ki (Gibert et al., 1994). Ez az óriásivízmennyiség látja el vízzel a folyókat, tavakat, mocsa-rakat. Élõvilága kevéssé ismert, annak ellenére, hogy tu-dományos, ökológiai és gazdasági jelentõsége igen nagy.

Hazánkban a folyóvizek, különösen a kisvízfolyásokkutatása – az állóvizekhez viszonyítva – még mindig hát-rányban van, melynek oka a vizsgálatok módszertani ne-hézségein túl, szemléleti hiányosságokban, nem utolsósorban pénz hiányban keresendõ. Annak ellenére, hogymár az 1900-as évek eleje óta vannak vizsgálati adatokaz egyes vízfolyásokról, azok többnyire a leggyakrabbanelõforduló bentikus élõlény csoportok faji meghatározá-sára terjedtek ki, és kevés adatot közöltek pl. az ún. hi-porheikus régió állatvilágáról, annak ellenére, hogy on-nan új hazai fajok leírására is lehetett számítani. Ennekaz élõhelynek kutatottsága az utóbbi években mit semváltozott. Bizonyítja ezt a XLIV. Hidrobiológus Napok a„Ritkán vizsgált és különleges vizek” címmel megrende-zett elõadói ülésének (Tihany, 2002. október 2–4.) anya-ga is.

A felszín alatti vizek csoportosítása és állatvilágaA címben is szereplõ fogalom megértéséhez tudni

kell, hogy a folyóágy alatti talajvíz (Grundwasser s. lat.)három egymás feletti rétegre, vagy zónára tagolódik(Schwoerbel, 1964): (1) Hiporheikus talajvíz, mely vízu-tánpótlását közvetlenül a mederbõl kapja. (2) Ezt követiegy ún. „kevert zóna”, amely vizét már részben a csapa-dékból nyeri. (3) Az elsõdleges talajvíz (Grundwasser s.str.), melynek fennmaradásáért az esõvíz a felelõs. A pó-rusrendszer állatvilága 3 mérettartományba sorolható:(a) makrofauna kisméretû példányai (pl. kétszárnyúakkorai lárva stádiumai), meiofauna fajai (fonálférgek, ví-ziatkák, kisrákok) és a mikrofauna (egysejtûek, egyeskisrákok fejlõdési alakjai, csillóshasúak, kerekesférgekstb.). Az eddigi irodalmi adatok és a szerzõ saját vizsgá-latai is azt mutatják, hogy a meiofauna egyes csoportjai(Cyclopoida, Harpacticoida, Nematoda, Ostracoda,Hydracarina) magas faj- és egyedszámuk miatt látsza-nak a legfontosabbaknak.

A hiporheikus régió kutatásának módszereirõlA pórusrendszerben élõ1 meiofauna vizsgálatára már

az 1940-es évektõl kezdve Chappuis módszerét (1942)használják. A módszer lényege: a parton a vízvonal kö-zelében megfelelõ mélységû ásott gödörben összegyûltvizet planktonhálón átszûrik, és az így nyert mintát mik-roszkóp alatt vizsgálják.

Késõbb, és jelenleg is, különbözõ egyszerûbb és komp-likáltabb csõmintavevõket használnak. Az utóbbiak al-kalmasak a hiporheikus régió eltérõ mélységeiben élõ fa-

jok elhelyezkedésére, valamint az egyes fizikó-kémiaifaktorok mérésére is. Az egyik ilyen eszköz pl. a Craib-féle csõmintavevõ (Craib, 1965).

A hazai kutatások néhány eddigi eredménye és megvitatásuk

A legelsõ vizsgálati eredmények 1954–56-ban aMánfa-patak (Mecsek hegység) interstitiális élõhelyeirevonatkoznak (Ponyi J., Ponyi J.-né, 1962). Akkor 2 Har-pacticoida és 3 Hydracarina került elõ, melyek új tagjailettek a hazai faunának. A Balaton köves és homokospartjainak kutatása több – korábban nem ismert – rákfajkimutatásához vezetett (pl. Phyllognathopus viguieri(Maupas). Két tanulmány (Farkas H., 1958., Megyeri J.,1963) kutakból mutatott ki néhány fajt.

1959-ben a Tisza felsõ szakaszának interstitiális vizé-bõl egy érdekes Parastenocaris genuszba sorolható fajpéldányai kerültek elõ. Életterük kimondottan a talajvi-zek, földalatti vizek pórusrendszere. Sajnos, csak nõs-tény példányokat sikerült gyûjteni, hímek nélkül viszontmeghatározásuk csak hozzávetõleges lehetett. A nõstényekalaposabb tanulmányozása alapján a Parastenocaris cf.glacialis Noodt fajhoz állnak a legközelebb (Ponyi,2000).

1959-ben a Duna pozsonyi szakaszának interstitiálisfaunájában néhány érdekesebb fajt sikerült kimutatni(Ponyi, J., Ponyi, L., 1961), mint pl. a Paracamptusschmeili (Mrázek) Copepoda-t és Caspihalacarus hyrca-nus danubialis Motas Hydracarina-t.

1956-ban indult el és az OTKA jóvoltából 1994-benpár évig tartott patakvizsgálatok során néhány interstitiá-lis mintából elõkerült a parányi maradványrák (Bathynel-la natans Vejd.), amely korábban csak a Baradla és a Bé-ke barlangból volt ismert (Ponyi, 1997).

Az utóbbi években Gidó Zsolt (2003) munkásságátszükséges megemlíteni, aki eredményesen vizsgálta töb-bek között az interstitiális kisrák faunát magyarországi ésromániai területeken.

A hiporheális régió szórványos hazai vizsgálati ered-ményei is felhívták a figyelmet arra, hogy értékes új fau-na elemek felbukkanásával lehet számolni. Ezt támaszt-ja alá, hogy pl. a Mánfa-patak vizsgálatai során a hazaifaunára nézve 7 faj bizonyult újnak. A Tisza felsõ szaka-szából és egyes balatoni patakokban igazi interstitiálisfauna tagok is megtalálhatók. Ezek a tények már önma-gukban is igazolják a vízfolyások hiporheikus régiójá-nak intenzív kutatását. Az itt élõ állattársulás és fajiösszetételében bekövetkezõ változások alapvetõ infor-mációt nyújthatnak a folyót ill. a folyóágyat ért szennye-zések tekintetében is. Az így nyert információk pl. hasz-nosak lehetnek a folyópartra telepített kutakból (akna-kút, csáposkút, stb.) nyert vizek minõségének megítélé-sében is.

33

A hazai vízfolyások hiporheális régiója kutatásának helyzete

DR. PONYI JENÕMTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany

A folyóvizek bentikus állatvilága nem különíthetõ ela hiporheikus régió egészétõl, mivel a makrobentosz fa-jok fiatal példányai is megtalálhatók annak felsõ zónájá-ban. Ennek a ténynek nagy gyakorlati jelentõsége van. Anemrégiben történt tiszai mérgezés után egyes szakértõkazt jósolták, hogy a gerinctelen fauna regenerálódásáhozlegalább 10 évre van szükség. Ez nem így történt, mivela gerinctelen fauna már a következõ évre megújult. En-nek konkrét oka az lehetett, hogy a mérgezett víz nemhatolt be a pórusrendszer egészébe, minek következtébenaz ott található állatvilág épségben megmaradt és gyor-san benépesítette a megüresedett életteret.

IRODALOMChappuis, P. A. 1942. Eine neue Methode zur Untersuchung der

Grundwasserfauna. Acta Scien. Math.et Natur. Kolozsvár, 6: 1–7.Craib, J. S. 1965. A sampler for taking short undisturbed cores. J. Cons.

perm. int. Explor, Mer, 30: 34–39.Farkas, H. 1958. Candona Szõcsi n. sp. eine neue Ostracoden-Art der

Rostrata-Gruppe aus der ungarischen Brunnen-Fauna. Zool. Anzei-ger, 160: 110–112.

Gibert, J. Danielopol, D. L. Stanford, J. A. 1994. Groundwater Eco-logy. Academic Press, San Diego, New York, Boston, London,Sydney, Tokyo, Toronto.

Gidó Zs. 2003. Magyarországi és romániai hegyvidékek forrásai-nak és intersticiális vizeinek kisrákfaunisztikai vizsgálata.Hozzájárulások a stygobiont kagylósrákok taxonomiájához ésevoluciójához. Doktori (PhD) értekezés. Debreceni Egyetem,Debrecen.

Megyeri J. 1963. Ásott kutak hidrofaunisztikai vizsgálata. Acta Acade-mica Paedagogicae Szegediensis, 2: 149–175.

Ponyi J. 1997. A Balaton-felvidék patakjainak zoológiai vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, október: 18–22.

Ponyi J. 2000. Fauna-vizsgálatok a Tisza partszegélyén 1959-ben. Hidrobiológiai Tájékoztató, 50–57.

Ponyi J. Ponyi J.-né 1962. Adatok a Mánfa-patak (Mecsek hegység) in-tersticiális faunájának ismeretéhez. Állattani Közlem., XLIX, 1–4.sz.: 91–96.

Ponyi, E. J. Ponyi, L. 1961. Daten über einige in dem interstitiellenWasser der Donau lebenden tiere bei Bratislava. Biologia, Bratis-lava, XVI, 11: 838–841.

Schwoerbel, J. 1964. Der Begriff des hyporeischen Lebensraumes undseine Bedeutung für die Entstehung und Ausbreitung subterranerTierarten. Dritter Internationaler Kongress für Speologie 1961.Sektion II: 89–96.

34

A nemrégiben elhunyt Mosonyi Emil (1910–2009) pro-fesszor 1945. elõtti hazai munkássága talán kevesebbekszámára ismert, mint teljes életmûve, 1942. és 1944. kö-zött ugyanis felmérte az akkor idõlegesen országunkhozcsatolt Kárpátalja és Észak-Erdély hegyvidéki vízerõ-hasznosításának lehetõségeit, és kidolgozta annak elmé-letét is. Tanulmányát a Budapesti Mûszaki Egyetem dok-tori értekezésként fogadta el. E tanulmány összegezõ fe-jezetét mutatjuk itt be az elhunyt Szerzõre való tisztelet-teljes emlékezéssel.

* * *

Ez a tanulmány a tározó teljesítõképességének mérté-kéül a kielégíthetõ legnagyobb eredõ vízfogyasztásnak atározó vízkivételére vonatkoztatott közepes értékét veszifigyelembe, s a tározók hidrológiai jellemzésére a telje-sítõ-képességnek és a hozzá tartozó tározótér-szükséglet-nek összefüggését használja fel. Az összefüggés – amintláttuk, – csak akkor ábrázolható egy görbével, ha a víz-hozam-eloszlás és a fogyasztás jellege adott, míg e té-nyezõk bármelyikének változásával már görbesereg jel-lemzi a hidrológiai törvényszerûséget.

Értekezésem gerincét a teljesítõképességi görbék tör-vényszerûségeinek megvilágítása, illetve az egyes jel-lemz6 közepes fogyasztásokhoz tartozó tározótér-szük-ségletek elméleti meghatározása alkotja.

A vizsgált hegyvidéknek a domborzati és geológiaiszempontból hasonló jellegû területein sikerült a táro-zás tekintetében bizonyos hidrológiai hasonlóságot fe-lismerni, s ennek alapján a vízhozam-eloszlás szélsõsé-

gességét jellemzõ ϕ tényezõt és a többé-kevésbé pontosmeghatározására szolgáló eljárást megadni.

Tagadhatatlan, hogy a vizsgálat folyamán a mérnökigyakorlat számára alkalmas eredmények leszûrése érde-kében igen leegyszerûsített feltevésekbõl kellett kiindul-nom, s ennélfogva önként értetõdik, hogy az említett té-nyezõk és a tõlük függõ tározótér-szükséglet tulajdon-képpen számos – e tanulmányban ugyan említett, de kü-lön nem választott, meteorológiai, domborzati és geoló-giai körülmények bonyolultabb függvénye; mégis, az ittjavasolt eljárás alkalmazhatósága mellett szól az alábbihárom szempont:

1. A hegyvidéki vízrajzi viszonyoknak általános, dekülönösképpen a Kárpát-medence körülményeire érvé-nyes, és az egyes meteorológiai, domborzati és geológiaitényezõktõl külön-külön függõ törvényszerûségei mégnincsenek olyan mértékben feltárva, hogy belõlük kiin-dulva az általunk keresett mennyiségek matematikai útonegyszerûen meghatározhatók volnának. Számos, mindenirányban kiterjedõ – meteorológiai, topográfiai, geoló-giai, vízrajzi stb. – mérést és tanulmányt kell végeznimég ahhoz, hogy a vázolt körülményekbõl tisztább és fõ-képpen pontosabb képet kapjunk.

2. Az eddigi mérések és vizsgálatok elég jól alátá-masztják a megadott összefüggéseket, tehát ha elméletiértelemben még kiegészítésre szorulnak is, a gyakorlatszempontjából alkalmazhatóknak látszanak.

3. A vízrajzi és meteorológiai észlelések hiányosságaisok esetben teljesen lehetetlenné teszi a hegyvidékeken –különösen a kisebb vízfolyásokon – a vízrajzi viszonyok

Dr. Mosonyi Emil 1944. évi tanulmánya a hegyvidéki víztározásról

Bemutatja: DR. VÁGÁS ISTVÁN

35

felderítését, minélfogva az ilyen helyeken tervbe vett tá-rozók hidrológiai méretezése céljából csak a javasolt el-járás áll a tervezõ rendelkezésére.

Valószínûnek látszik, hogy az ismertetett összefüggé-sek – kisebb módosításokkal, vagy azok nélkül – kiter-jeszthetõk más hegyvidéki területekre is, csupán a meg-adott tényezõk meghatározása végett kell megfelelõ mé-rés-sorozatokat elvégezni.

Ez a tanulmány ugyan már akkor is déri célját, ha azitt ismertetett eljárásokat és leszûrt eredményeket a ter-vezõi gyakorlat hasznosítani tudja, de valóban sikeres-nek akkor lenne nevezhetõ, ha támpontul és ösztönzésülszolgálna az e tárgykörrel foglalkozó kartársaim számá-ra a tárgyalt hidrológiai törvényszerûségeknek továbbirészletesebb és még eredményesebb kutatására.

Módszertani szempontból a tárgyalás menetének ve-zérfonalául a tározóból való vízkivételt, azaz a fogyasz-tást vettem, egyrészt azért, mert az ilyen módon valórendszerezés az egész kérdéskomplexust igen áttekint-hetõvé teszi, másrészt pedig ezzel is hangsúlyozni kí-vántam azt az alapvetõ szempontot, hogy a tározótér-szükséglet tekintetében a fogyasztás viszonyai semmi-vel sem alárendeltebb tényezõk, mint a természetes víz-járás jellege.

Éppen ezért a leghatározottabban szembe kell fordul-nunk azzal a szakkörökben elterjedt, sõt az irodalombanis felbukkanó pongyola szóhasználattal, amely általábankiegyenlítésnek nevezi a tározók mûködését. Már a rész-letes tárgyalás folyamán rámutattunk arra, hogy a tározótulajdonképpen egy transzformátor, mely az érkezõ víz-hozam jellegét, azaz a természetes vízjárást a fogyasztássokszor még szélsõségesebb, tehát kevésbé kiegyenlítettigényeinek megfelelõen alakítja át; s a kiegyenlítés a tá-rozó mûködésének csak egy különleges esete, amely le-ginkább a vízerõ hasznosítás körében fordul elõ.

Végül térjünk vissza még néhány szóval a gazdaságos-sági számításokra. Tagadhatatlan, hogy a magángazdaság-ban a közvetlen gazdaságosság szigorú törvényei érvénye-sülnek, s azok döntik el egy mû megvalósíthatóságánakkérdését. De egy egész nép, vagy több szomszédos népéletszínvonalának jelentékeny méretû emelésére alkalmasmûszaki alkotások létesítésének a rentabilitás korántsemlehet alapja, mert – amint e tanulmány bevezetõjében rész-letesebben kifejtettük – a nagyszabású és közérdekû mun-kálatok közvetlen jövedelmezõségükön kívül nagy hatás-sal vannak az érdekelt népek életének távolabbi jövõjéreis. Ez a szempont lehetõvé, sõt szükségessé teszi azt, hogya nagyszabású vízi beruházások kérdését olyan magasabb,az érintett népek közös érdekeit figyelembe vevõ erkölcsimagaslatról nézzük, amelynek horizontját nem a közvet-len jövedelmezõség, az egy emberöltõ alatt elérhetõ ha-szon korlátolt szempontjai zárják le.

Kárpátalja és Észak-Erdély tározási lehetõségei azeddigi számítások és részben becslések szerint, összesen

mintegy 2 milliárd m3 befogadóképességet képviselnek.Ebben az összegben a kárpátaljai nagyobb tározók együt-tes térfogata 780 millió m3, a visóvölgyi tározó pedig 900millió m3 tározótérrel szerepel. Ha figyelmen kívül hagy-juk a tározókkal kapcsolatban létesülõ vízerõmûvek,ipartelepek, bányamûvek, öntözéses gazdálkodások stb.befektetési költségeit, és csak a tározók építési költségétvesszük tekintetbe, mégpedig átlagosan 15 pengõfillért atározótérfogat egységére, a szóban forgó 2 milliárd m3

tározótér létesítése 300 millió aranypengõs beruházástkíván.

Habár a fentiek értelmében pusztán a termelési ön-költség alapján még nem dönthetõ el, hogy egy tározómegvalósításra javasolható-e vagy sem, mégsem mellõz-hetõ a gazdaságossági számítás, mert viszonylagos jelen-tõsége nem vonható kétségbe. Ugyanis még a rentabili-tástól függetlenül megvalósítandó legfontosabb mûveketis feltétlenül a gazdaságosság .sorrendjében kell megépí-teni, azaz elõször a viszonylag kedvezõbbeket. A drá-gább lehetõségeket célszerû késõbbre hagyni, amikormár egyrészt nagyobb a .vízszükséglet, másrészt a maga-sabb mûszaki fejlettség következtében ezek is aránylagolcsóbbakká, sõt esetleg közvetlen értelemben is gazda-ságossá válhatnak.

A termelési önköltség ismerete azonban azért isnélkülözhetetlen, mert hasonló feltételek és természetiadottságok között végeredményben ez a fokmérõje amûszaki fejlõdésnek, a tervezés és építés korszerû ha-ladásának.

Ha a hazánkban végzett vízi-munkálatok történeténvégigpillantunk, azt látjuk, hogy az eddig elmúlt idõsza-kot fõképen a vizek kártételei ellen való védekezés, apasszív vízgazdálkodás jellemzi, míg a közelmúltbanmegindult nagyszabású öntözési programm a vizek hasz-nosításának, az aktív vízgazdálkodásnak nemzetünk jö-võje számára rendkívüli perspektívájú korszakát nyitottameg. A hajózás, a tutajozás, a vízerõ-hasznosítás és az ár-víz-visszatartás céljait is szolgáló hegyvidéki tározásegyik számottevõ pillére lehetne e százados öntözésimunkatervnek, amely a Kárpátok koszorúját szoros gaz-dasági és szellemi kapcsolatokkal fûzné Alföldünkhöz,és a nagyszabású közös vízgazdálkodás áldásos eredmé-nyei nyomán végképp létrehozná a Kárpát-medence né-pei között – a földrajzi adottságokból fakadó egymásra-utaltság felismerése révén – az õszinte megbékélést,megértést és együttmûködést.

(A kézirat lezárásának kelte: 1944. dec. 20.)(A teljes tanulmányt közölte a Vízügyi Közlemé-

nyek 1947- évi 4-, és 1948. évi 1. száma.)Az elgondolt, de végül meg nem épített Visó-völgyi

tározó látképe a Budapesti Mûszaki Egyetem Vízépítési-és Vízgazdálkodási Tanszéke professzori szobájának fa-lán ma is megtekinthetõ.

36

A természeti erõforrások között a csapadék és a termõ-talaj az ország két legértékesebb, feltételesen megújuló,illetve megújítható erõforrása. Ésszerû és fenntarthatóhasználata, védelme, állagának megõrzése és sokoldalúfunkcióképességének ápolása a környezetvédelem, a kör-nyezetszabályozás és a biomassza-termelés alapvetõ kö-zös feladata, a fenntartható fejlõdés két alapeleme, azazössztársadalmi érdek! A klímapolitikában, ezen belül azalkalmazkodási stratégiában elsõsorban a talajok vízház-tartási tulajdonságainak a szabályozása a nemzetgazdaságalapvetõ érdeke. Következésképpen a talaj víztartó képes-ségének, valamint vízvezetõ képességének megõrzése,illetve javítása a drénviszonyok, a talaj porozitásának sza-bályozásával a klímabiztonság megteremtésének egyikfontos tényezõje. A talajaink értékét a táperõ helyett egy-re inkább a talajban rendelkezésre álló és a drénviszo-nyokkal elõállítható vízkészlet, talajtározás határozzameg. A hazai éghajlat változékonysága folytán és a klíma-változás várható hatásainak alakulásával egyszer a víz bõ-ségével (belvíz), máskor a víz hiányával (aszály) okoz gon-dot a társadalom tagjainak, a gazdáknak. A jövõ érdeké-ben fontos annak tudatosítása, hogy a termelõhelyi adott-

ságok, a talajviszonyok, a biológiai erõforrások, valamintaz ezeket hasznosító természetszeretõ szakember munka-ereje és tõkéje viszonylag ismert és környezetszabályozásszempontjából befolyásolható feltételeket jelent. Míg alégköri erõforrások rendkívül változékonyak, melyek ele-ve hol kedvezõen, hol kedvezõtlenül érintik a mezõ, erdõ-és vízgazdálkodást. Fontos hangsúlyozni, hogy a légköriviszonyok változékonysága miatt egy idõben és összetettmódon szükséges felkészülni a klímaváltozás várható ha-tásaira is, különösen a szélsõségek jelentkezésére, bõsé-gesebb és ínségesebb évekre, tartalékok képzésére, a fe-leslegek levezetésére. Az éghajlati hatások tompításának,mérséklésének az eszköze a víztakarékos agrotechnika,vetésváltás mellett a drénviszonyok és a talaj vízháztartá-sának szabályozásán alapuló csapadékgazdálkodás.

A csapadékgazdálkodás fontosságának, mint elsõdle-ges erõforrásnak alapvetõ mértékegysége az a haszon,amit tudatos csapadékgazdálkodással, környezetszabályo-zással a gazdák hazánk termõterületének 100%-át valósí-tanák meg a talaj drénviszonyainak (ez a fizikai, kémiai ésbiológiai talajjavítások), porozitásának, tározásának sza-bályozásával. Az így elõkészített talaj képes fogadni az el-sõdleges erõforrást jelentõ csapadékot és a felesleget elve-zetni. Ezt a természeti erõforrást külsõ erõforrásból pótol-ja az ökológiailag szükséges kiegészítõ (vízpótló) öntözés.Ez a kutatási és fejlesztési program 1970-ben kezdõdött aMÉLYÉPTERV-ben az 1. rendszerökológiai ábrán össze-foglalt és az ökológiai tényezõkre a Liebig-féle minimum-törvény alkalmazásával kiegészítve. A változtatás azzalkezdõdött, hogy a vízrendezési munkákban a MÉLYÉP-TERV elkezdte alkalmazni a fizikai-, kémiai-, és a bioló-giai talajjavításokat. Ezt az 1. ábra a gyökérágy biztosítá-sában tünteti fel, azaz elkezdték alkalmazni a nemzetközigyakorlatnak megfelelõen a szivárgáshidraulikát. Ezzel aváltoztatással elkezdõdött a csapadékgazdálkodásra valóátállás, amit különbözõ elnevezésekkel a többi tervezõiro-dák is elkezdtek alkalmazni. Ez a talajnedvesség szabályo-záson alapuló csapadékgazdálkodás mintegy 500 000 hek-táron valósult meg, úgy, hogy az eljárásokat a vízügyi sza-bályozások figyelmen kívül hagyták. A csapadékgazdál-kodásnak a matematikai alapösszefüggése a nemzetközigyakorlatban a vízrendezési együttható. Ennek a törtnek aszámlálója a gyökérágy elõállítása és a nevezõje a drénvi-szonyok szabályozásával elõállított talajporustéren keresz-tül a káros víz (belvíz) elvezetése és a talaj tulajdonsága-inak javításával elõálló vízvisszatartó tulajdonságok (pFgörbe) a csapadékvíz, illetve a vízpótlás visszatartása. Eztaz eljárást 1879-tõl (valószínû COLDING, Dánia) kezdtékel alkalmazni és kutatni az Európai Unióban is és ez anemzetközi gyakorlat. A hazai gyakorlat 1874-tõl vízügyitörvénnyel kezdõdött és figyelmen kívül hagyta a nemzet-közi gyakorlatot. A hazai gyakorlatot a vízjog eszközéveltartották fenn a tudományban is, de már 1970-ben kiderült,hogy van alternatíva, amit az 1. ábra jelenít meg. A hazai

Csapadékgazdálkodás ökológiai közelítése

DR. SZINAY MIKLÓS

1. ábra. Többcélú hidromelioráció elvi összefüggések a feltételes csapadékpótlás zónájában a természeti erõforrások racionális használata szempontjából

37

gyakorlat belvízben és öntözésben a vízjoggal kötelezõenelrendelt ágazatcentrikus elõírások betartása és betartatásavolt. Ez környezetgazdálkodás szempontjából a termeljtöbbet, fogyassz többet elv százalékos emelését jelentette.Ha ezt fenntarthatóság szempontjából vizsgáljuk, akkoregyértelmûvé válik a felfogásban keveredõ növekedés ésfejlõdés vízjoggal kikényszerített felcserélése.

Az 1990-et követõ privatizációval elõállt tábla, illetvebirtokszerkezet, majd az uniós csatlakozás kikényszerítet-te az innovációban gondolkodó kutatók és fejlesztõk cse-lekvését. A vízjoggal kikényszerített XX. századi hidroló-giai örökség, hogy az energiamérlegbõl vett összefüggésalapján számított öntözés (és ebbõl adódó vízátvezetésekés tározások), valamint az 1874 XI. tv-en alapuló belvíz-gazdálkodás nem fenntartható. A belvízgazdálkodás ésöntözés eddigi gyakorlata az volt, hogy a gazdasági felté-teleknek alárendelték a bioszférát (nyitott gazdaság). AzEurópai Unió az ökológiai megközelítésre adja a támoga-tást, ami azt jelenti, hogy a bioszféra alrendszere a gazda-ság (zárt rendszer). Az 1970-ben indult irányzattal a ter-mészeti erõforrások felhasználásával már jeleztük és al-kalmaztuk, hogy utóbbi, a zárt gazdaság az alternatíva.

Az Európai Uniós gazdasági támogatásai közgazdasá-gilag segítik elõ, hogy Magyrországon is tért nyerjen azökológiai gazdálkodás alapelve a csapadékgazdálkodás. Ezegyúttal azt jelenti, hogy természeti tõke válik meghatáro-zóvá és követendõvé az eddig alkalmazott, elsõdlegespénztõke helyett. Ez belvíz és öntözés esetében azt jelenti,hogy a korlátlan, nyitott gazdaság bekerül egy ökológiailagzárt rendszerbe (akár a Föld is egy zárt rendszer!). Ez aztjelenti, hogy a 135 éves megszokásokat, ágazatcentrikus,korlátok nélküli gazdálkodást, gondolkodást, szokásjogot

át kell állítani az ökológiai korlátait is figyelembevevõ gaz-dálkodásra. Ehhez segítségre van szükség, melynek ma-gyarázata az 1. ábra. A monokultúrára kialakított tevé-kenységbõl a továbblépést a vegyszeres termésszabályozásvisszaszorítása is megfogalmazódik az ökológiával. Ennekmagyarázatát és rendszerökológiai megközelítését a 2.ábra adja. Továbblépést a 3. ábrán tüntettünk fel a többcé-lú (természet-gazdaság-társadalom megváltoztatásával) hi-dromelioráció erõforrásgazdálkodási koncepcióját. A több-célú hidromelioráció környezete, tevékenysége környezetielemekbõl és környezeti rendszerekbõl áll, amelyben tevé-kenységei, beavatkozásai történnek. A környezeti elemek,mint erõforrások és rendszerek között lejátszódó folyama-tok, és a szerkezet alapvetõ fontosságú a környezetben be-következõ változások és változtatások (környezetszabályo-zás) megértéséhez. A környezeti elemek, a környezet erõ-forrásai a levegõ, a felszíni és felszín alatti vizek, a föld(talaj), az élõvilág (egyedek és populációk), a mûvi ele-mek, az ember, mint egyén (humán erõforrás). A környeze-ti elemekbõl épülnek fel a környezeti rendszerek: ökoszisz-témák (társulások és élõhelyek), és a települési környezet.A táj magába foglalja a természetes és mesterséges (antro-pogén) környezeti rendszert és környezetszabályozásszempontjából magát az embert, mint egyént és közössé-get. A belvízben és öntözésben követett 135 éves vízjoggalszabályozott gyakorlat megváltoztatásának, elfogadtatásá-nak legnehezebb feladata a humán erõforrás ráhangolása,megnyerése a változtatásra. A jövõ(bel) vízgazdálkodásá-nak a meglévõ hagyományokkal és adottságokkal, továbbáa tág értelemben vett átalakulásból származó bizonytalantrendekkel szükséges számolni. Hasonlóan számolni indo-kolt a változó szemlélettel, amely a követeléssel, a védeke-zéssel és a rövid távú gondolkodással szemben a megelõ-

3. ábra. Többcélú hidromelioráció erõforrás-gazdálko-dási rendszerökológiai megközelítése

2. ábra. A környezet szennyezõdés lépcsõi

zésre, a hosszútávon fenntartható megoldásokra, a környe-zettel, a természetvédelemmel, a terület- és tájfejlesztéssel,ökológiával való integrálásra fekteti a hangsúlyt. A szivár-gáshidraulika régi/új koncepciója és folytatása az 1970-ben

kezdett rendszerökológia általánossá tétele és kombinálásaa meglévõ vízi infrastruktúrával nem egyszerû feladat. Fel-tételezi a kölcsönös kompromisszum keresését, innovációtés az új indikátorok monitorozását (mérését).

38

A változást elõsegítõ összehasonlító táblázat a XX. század hidrológiai öröksége és a XXI. század ökológiai megoldásaközött a belvíz és öntözés területén

Hungarikum belvízgazdálkodás és a hazai öntözés Csapadékgazdálkodás ökológiai alapon

csak Magyarországon alkalmazzák Nemzetközileg általánosan alkalmazzák

vízjoggal kötelezõen elõírják a pazarló Bellagioi elvek alapján elfogadtatják (1996) tevékenységet

Nem fenntartható Fenntarthatóságát a Local Agende 21 megoldásával éri el (szubszidiaritás elve)

Egyértelmû elméleti alapja nincs Elméleti alapjait a szivárgáshidraulika és a rendszerökológia adja. Elméleti alapja a Dupuit-Forchheimer (D-F) hipotézis (Dupuit 1863, Forchheimer 1886) használata a Darcy törvény(1856) megoldásával létrehozott egyenletek. A Laplace egyenletelméleti szintre és továbbkutatásra emelése.

felszíni tározódás alapján ténykedik gyökérágy alapján ténykedik

vízgyûjtõben vagy belvízöblözetben méretez és tájelemnek tekinti a táblát és ezen a szinten is méretez és gazdálkodik öntözésnél figyelembe veszi a táblát, gazdálkodik talajvízháztartásban (hidromelioráció) látjade figyelmen kívül hagyja a talaj drénviszonyait az ökológiai megoldást

a belvíz vízjogi mûszó (1874.XI.t.c. több, mint értelmezése szerint a káros víz (excess water) a gyökérágy 50 mûszaki tartalommal, nincs angol megfelelõje vagy a háromfázisú zóna telítettsége és utánpótlódása

társadalmi hatásának leírását Wittfogel „Keleti természet-gazdaság-társadalom hármas egységben fejti kidespotizmus” (1956) és „Hidraulikus civilizáció” társadalmi hatását(1957) c. mûvei tartalmazzák

erõforrás pazarló azzal a gondolkodásával és erõforrás gazdálkodó azzal a gondolkodással éscselekedeteivel, hogy a gazdaság alrendszere cselekedeteivel, hogy a természet, ökológia alrendszerea természet (ökológiailag nyitott) s gazdaság (ökológiailag zárt) (spaceman) ûrhajós gazdaság(cowboy economy) cowboy gazdaság

belvízi eljárások alapja a kár eljárás alapja a költség-haszon és a gazdaságilag fenntarthatókörnyezet-szabályozás

potenciális evapontraszspiráció alapján öntöz tényleges evapontraszspiráció alapján kiegészítõen öntöz

természeti erõforrás pazarló természeti erõforrás gazdálkodó

alapelve a fajlagos elvezetett vízhozam (lefolyás) alapelve a vízrendezési együttható

lecsapolt, elvezet javítja a talaj drénviszonyait, talajtároz

135 éve van rendszeresen belvízkár mezõgazdasági területeken nincs belvízkár vagymezõgazdasági területeken a hungarikum örökség miatt mérséklõdõ

nem ismeri a szivárgáshidraulika alapját elismeri a hungarikum belvízgazdálkodási és öntözésia vízrendezési együtthatót (és komplex meliorációs) megoldásokat, de csõvégi

(„end of pipe”) technológiáknak tekinti és átértékel

ágazatcentrikus egytényezõs fejlesztéseket készít világbanki (Európai Uniós) indikátorokkal fejleszt (1992)

Az ökológiai alapon való csapadékgazdálkodás azt azelvet követi, hogy hazánk két legértékesebb erõforrását, a csa-padékot és a termõtalajt együttesen kell kezelni. Az ökológiaiindikátoraira kiterjesztjük a Liebig féle minimum törvényt is.

Alapvetõ a jövõ integrált vízgazdálkodásának kimunká-lása és az új kihívások figyelembevétele. Ide tartozik az EU-tagságból adódó követelmények teljesítése (lásd 3. ábra), aglobális piac miatti bizonytalanság és az éghajlat változás-ra az éghajlat-biztonság követelményeinek kezelése.

Ha változtatni szeretnénk és a szándék is megvan, ak-kor használnunk kell Albert Einstein vélekedését is. Úgyvélekedett, ha szeretnénk megoldani bosszantó problé-máinkat (belvízgazdálkodásban és öntözésben), akkor agondolkodásunknak túl kell szárnyalnia azt a szintet,amely szinten a problémát létrehoztuk (a csapadékgaz-dálkodásban). Rajtunk múlik! A VAHAVA jelentés gya-korlati megoldása és a fenntartható mezõgazdasági víz-gazdálkodás alapelve a csapadékgazdálkodás.

39

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK

A palackozott „Óbudai Gyémánt” ásványvíz rövid élete

DR. DOBOS IRMA – DR. LORBERER ÁRPÁD

A palackozó telep elõtörténeteAz ásványvíz feltárása, majd palackozása szorosanösszefügg a korábbi állami vállalat, a BUSZESZ tör-ténetével. A mai Corvin mozi helyén ecetet és élesz-tõt gyártott a Gschwindt Mihály vállalkozása, amely1908 és 1910 között Budafokra, likõrgyártása pedig aIX. kerületi Ipar utcába költözött. Valószínûleg azeredményesen mûködõ telepek hatására, s emelett az1867. évi kiegyezés is hozzásegítette az újabb iparilétesítmények megindulását. Így történt, hogy a maiBUSZESZ területén Leipziger Vilmos megalapítottaaz Elsõ Óbudai Szeszégetõ és Finomító Részvénytár-sulatot, amely rövidesen kiegészült cukor- és ecet-gyártással. Ez akkor az ország legnagyobb ecetgyártóüzeme volt.

Amikor 1946-ban a két céget államosították és össze-vonták, akkor alakult meg a BUSZESZ a Szeszipari Vál-lalatok Trösztje (1971) egyik vállalataként. Ettõl kezdveaz óbudai üzem Budapesti Szeszipari Vállalat (BU-SZESZ, Folyamõr u. 9-11.) néven mûködött, s akkor már

üdítõitalt is gyártott. 1992-ben részvénytársasággá ala-kult, amelynek többségi tulajdonosa az osztrák MautnerMarkhof konszern lett (1. kép).

Az új telephely kijelölése A BUSZESZ Zrt 2007-ben azután ismét magyar kéz-

be került, mert a korábbi tulajdonos bõvíteni szerette vol-na a telepet, de nem kapott rá engedélyt. Miután a jelen-legi cégnek az 5 hektáros terület ugyancsak nem volt ele-gendõ a fejlesztéshez, s a környék a szállítással kapcso-latos zaj- és légszennyezõdést kifogásolta, ezért úgy dön-tött a részvénytársaság, hogy Albertirsán folytatja tevé-kenységét. Az ásványvíz ezután – megtartva a Gyémántjelzõt – új nevet kap; jóllehet ott is Ca-Mg-HCO3 típusú,de nem karsztos, hanem porózus tárolóból származó víztermelésére van lehetõség, s így kisebb vízminõségi vál-tozást is jelent a meg változó termelési hely. Az új tulaj-donos a Queen Drinks már megkezdte 2008 elsõ felébenaz építkezést, s megépült egy olyan új csarnok, ahol afrancia-német gépsor óránként 40 ezer palack ásványvíz,illetve üdítõ ital palackozására alkalmas, s ez év végénvagy a jövõ év elején már valószínûleg mûködését megis kezdi Albertirsán (Dobos 2009).

Az ásványvízkutató fúrás elõzményeiAz Óbudai Szeszgyár ipari vízellátása céljából 1974-

ben fúrta a Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) Lajos-mizsei üzemvezetõsége a Bp.III/34 kataszteri számú,18,0 m mélységû csõkutat, amelyet 8,1–14,7 m szintekközött a negyedidõszaki kavicsteraszra szû-rõztek. Ás-ványvízkutató fúrás létesítésére még 1992-ben GondosGyörgy geológus tett javaslatot, de a BUSZESZ akkorivezetõsége nem vállalta a fúrás telepítéséhez szükséges –az engedélyezõ hatóságok által elõírt – elõzetes környe-zeti hatástanulmány elkészíttetését. A palackozó gépsorkapacitásának kihasználása érdekében 1994 tavaszán aBUSZESZ Rt új igazgatósága bízta meg a Vízgazdálko-dási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI Rt.)t Hidroló-giai Intézetét a karsztvíz-beszerzési és rezervoármecha-nikai szakvélemény elkészítésével. Az „ásványvíz minõ-ség” igénye helyett véglegesen csak 12,0 m3/h maximá-lis ivóvíz minõségû palackozási igényt határoztak meg,amely 16 128 m3/év = 44,2 m3/d átlagos karsztvíz-kiter-melésnek felelt meg (2. kép).

Az elõzetes tanulmányban – az észak-budapesti karszt-rendszer szerkezeti-földtani és vízföldtani jellemzõi-nek feldolgozása alapján – a karsztvízkutató fúrást ameglévõ III/34. jelû kúttól 30 m-re Ny-ra tûztük ki, 350 m-es mélység-elõirányzattal a felsõ-triász alaphegy-ség feltárására, az eocén fedõrétegek kipróbálásával. ABUSZESZ Rt új, Bp. III/47. kataszteri számú langyos1. kép. A palackozó épülete

karsztkútja így jelentõsen javíthatta Óbuda szerkezeti-földtani és karsztvízföldtani megkutatottságát. Az elõze-tes számítások szerint a tervezett karsztvíz-használatnem okozhat kimutatható mértékû depressziós hatásokata környezõ langyos és meleg karsztvíz-kivételeknél(Lorberer 1995).

A kutatófúrás eredménye A szakvélemény, a fúrás-mûszaki terv és a létesítési

vízjogi engedély alapján 1994 decemberében kezdte mega Vízkutató és Fúró Rt,. Ceglédi üzemegysége a fúrás ki-vitelezését. 1995 januárjában nyilvánvalóvá vált, hogy afúrást tovább kell mélyíteni. Elõször – 444,7 m-es talp-mélység mellett – 413,6 és 444,7 m között szûrõzött eo-cén mészkõben próbakutat alakítottak ki februárban,majd pedig márciusban a 484,7 m végleges mélységû fú-rást 474,4 m-es kúttá képezték ki. A felszín alatt 24 m-ignegyedidõszaki homok és kavicsos homok alatt az alsó-és a középsõ-oligocén határzónáját tárta fel a fúrás, s azta részletes vizsgálat az NP 23-as nannoplankton zónábasorolta 136,8 m-ig. E mélység alatt azután az uralkodóanmárga rétegek már az alsó-oligocént képviselik, 216,8-220,3 m között magfúrással a Tardi Agyag és a BudaiMárga Formációk határát tárták fel, majd 409 m-tõl a fel-sõ-eocén priaboniai emelet Bryozoás márga tagozata gaz-dag Szépvölgyi Mészkõ betelepülésekkel az elsõ vízadórétegcsoport jelent meg, 448,5 m-tõl pedig triász anyagú,utólag cementált mészkõbreccsában haladt a fúrás 453,5m-ig. Az utolsó 3 m-ben a mészkõ erõsen tömött és kötöttjellegû volt. A nóri emeletbe sorolt triász idõszaki dach-steini mészkõ kisebb márgás szakaszok váltakozásávalképviseli ezt az üledéksort, amelyben a kisebb repedése-ket részben kalcit töltötte ki, a nagyobb karsztos üregekpedig metamorf és miocén kori vulkáni kavicsokat tartal-maztak. Az üregekbõl a fúrólyukba becsúszó törmelék-anyag azt március végén egészen 460 m-ig feltöltötte, s akésõbbiekben már csak 476,7 m-ig lehetett kitisztítani.

A kutat véglegesen 5 csõrakattal képezték ki, s a 102mm Ø-jû utolsó rakatot 459,9 és 464,9 m között perforál-ták. A próbaszûrõzésnél és a végleges kiképzésnél egy-aránt 22 °C hõmérsékletû vizet kaptak, de míg a réteg-próbánál a terepszint alatt –10,3 m-en 2800 l/min, addiga véglegesen kiképzettnél –4,10 m-es üzemi szinten csak1000 l/min karsztvizet lehetett kitermelni kissé csökkentfajlagos vízhozam mellett. A talphõmérséklet 474,0 m-ben 24,4 °C lett, a helyi geotermikus gradiens értéke így30,38 °C/km, vagyis az országos átlagnál alacsonyabb. Anyugalmi szint az eocén rétegpróbánál kevéssel a felszínfelett (+0,22 m=105,55 mBf), míg a végleges kútnál afelszínen (105,33 mBf) maradt. Az átlagos beáramlásiszintek különbségére vonatkoztatott piezometrikus nyo-másgradiens értéke -6,377x10-3. A függélyben így nincsközvetlen kommunikáció a két tárolószint között (a ré-tegpróbha kizárása sikeres volt), de „kerülõ úton” a hi-drodinamikai összefüggés valószínû.

A szûrõzött szakasz kivizsgálását követõen a felszínivízbõl 4-féle vegyvizsgálatot, kétféle gázvizsgálatot és amélységi vízmintavételbõl egy vizsgálatot a VÍZKUTA-TÓ Vízkémia Kft. laboratóriuma végzett. A felszíni, illet-ve a mélységi víz kémiai összetételében alig volt különb-ség; jellege teljesen azonos, vagyis mindkettõ Ca-Mg-HCO3-os, jelentõs mennyiségû szulfáttal. Igen kedvezõaz összetétele, mivel a kalcium 92, a magnézium 47, anátrium 11 mg/l. A kis nátrium-tartalom miatt a magasvérnyomásúak is biztonsággal fogyaszthatják. A bromi-dot, a jodidot és a fluoridot (0,39 mg/l) csak csekélymennyiségben lehetett kimutatni. Az összes ásványia-nyag-tartalom 687 mg/l-nek adódott. A nehézfém-tartal-mat is megvizsgálták (arzén, bárium, cink, higany kad-mium, króm, ólom, réz) és egyik alkotó sem haladjameg, sõt nagyon alatta maradt az MSZ 450. szerinti ha-tárértéknek. Lényegesebb eltérés a rétegpróba és a végle-ges kiképzés vizének fémtartalmai között csak az arzén-koncentrációnál volt észlelhetõ a triász alaphegységi tá-roló javára (15,1 ppb az eocén-víz 29,4 ppb értékévelszemben). Igen kedvezõ mind a szeparált, mind a vízbenoldott gáztartalom, a metán elhanyagolható mennyiség-ben van jelen, éppen ezért szeparálás nem szükséges,míg a nitrogén és a szén-dioxid nagyobb mennyiségbenvesz részt a gáz összetételében.

Az áramlásmérések során kiderült, hogy a véglegesenkiképzett kútba beépített 102 mm Ø-jû 5 m hosszû per-forált sszûrõcsõbõl csupán az alsó 2 m-es szakasza mû-ködött. Az itt tapasztalt fajlagos vízhozam-csökkenésokát az áramlási viszonyok alapján a kútban fellépõ szû-rõellenállásnak tulajdonítjuk.

A radiokarbon és a trícium vizsgálatot a VITUKI Rt.,a stabil izotópokat a Magyar Tudományos Akadémia(MTA) Atommagkutató Intézete végezte. Tríciumot csaka Szépvölgyi Mészkõ rétegpróbája során vett vízmintá-ban lehetett kimutatni, vagyis a felsõbb szint 10 évnélfiatalabb komponenseket is tartalmaz. A stabil izotópvizsgálati eredmények a kitermelt víz kevert jellegéreutalnak. A legpontosabb értékeket a hazai mélységi vizekabszolút korára a konvencionális módszer adja. Kisebbellentmondás, hogy a végleges kiképzés vizének 14C-

40

2. kép. Az ásványvízkút helye

41

vízkor-értéke alacsonyabb (8100 év) a felsõ-eocén réteg-próban vizénél (8600 év), – holott logikusan idõsebbnekkellene lennie. A karsztvizek nehéz radioaktív izotópkoncentrációi közül a végleges kiképzésnél csak a rádiu-mé volt alacsonyabb, az összes többi (Rn, Th, U, Sr) vi-szont magasabbnak bizonyult a felsõbb szinti rétegpróbavizénél. A magas toron- és radon-koncentráció, illetve a

Th/U aktivitás-arány nagyobb értéke általánosan jellem-zõ a Budapest környéki termális karsztvizekre (Lorberer1995, 1998).

Az ásványvíz hasznosításaA mintegy 750 l/min mennyiségû felhasználható ás-

ványvíz legnagyobb részét a HACCP rendszer keretein be-lül 0,75 és 1,5 l-es PET palackokba szénsav mentesen ésszénsavval dúsítva, a babavizet elkülönített üzemrészben,szigorú mikrobiológiai ellenõrzés mellett 0,33 és 1,5 l-esszénsav mentesen palackozzák. Emellett az 5 literes családiés a visszaváltható 2 literes PRB is szerepel a palackozottakközött. A visszaváltható palackok mosásához, öblítéséhezugyancsak ásványvizet célszerû felhasználni (3. kép).

IRODALOM[1] Dobos I. 2009: Változások a fõváros palackozott ásványvizeiben.

– Felszín Alatti Vizekért Alapítvány VI. Konferencia. Siófok, 2009.március 25-26. Abstract kiadvány.

[2] Lorberer Á. et al.1994: Rezervoármechanikai szakvélemény azÓbudai Szeszgyár területén létesítendõ ásványvízkutató fúrás ki-alakítására és környezeti hatására vonatkozóan. – VITUKI Intézetjelentése. Tsz.: 713/l/2923. Budapest, Kézirat.

[3] Lorberer Á. – Süveges M. et al. 1995: Az Óbudai Szeszgyár terü-letén (Folyamõr u. 21-23) létesült ásványvízkutató fúrás kivitele-zésének mûszaki ellenõrzése és a kutatási eredmények értékelése.– VITUKI Rt. Hidrológiai Intézet jelentése. Tsz.:723/1/3050. Bu-dapest, Kézirat.

[4] Lorberer Á. 1998: 1.3. Felszíni és feszín alatti vizek (In: CsemezA. et al.(szerk.): „Mesél Óbuda földje” c. könyv) p.43-61 GucklerKároly Természetvédelmi Alapítvány kiadása Budapest – ISBN963 03 5237 0

3. kép. Néhány palackozott ásványviz

Az 1949-ben alapított Miskolci Mélyfúró Üzem majdVállalat, 1958-tól Északmagyarországi Földtani Kutató-fúró Vállalat, 1964-tõl az Országos Földtani Kutató ésFúró Vállalat Északmagyarországi Üzemvezetõsége,1989-tõl Földtani Kutató-Mélyfúró Vállalat, 1993-ban afelszámolásáig HUNGEO Víz- és Ásványkutató Vállalatnéven mûködött.

A Vállalat vízbányászati tevékenysége két részreosztható: földtani fúrásokban, nyersanyag kutatások so-rán végzett hidrogeológiai vizsgálatok, víztelenítõ vagymélyépítési termelõ, figyelõ kutak, tudományos célú(MÁFI, KFH) alapfúrásokból kiképzett figyelõ kutak. Amásik csoportba soroljuk a vízellátási célú termelõ és fi-gyelõ kutakat, illetve az eleve vízbeszerzési céllal mélyí-tett alapfúrásokat.

1950-tõl az 1960-as évek közepéig „Preludium”A barnakõszénbányászat hõskorában a Vállalat víz-

bányászati tevékenysége alárendelt volt: a kutatáshozkapcsolódó spontán vízfeltörések kezelése (Dubicsány,Perkupa, Csokvaomány), értékelése, néhány tervszerûbányavízvédelmi vizsgálat (Fekete-völgy, Egercsehi,majd a Visontai Külfejtés) és bányász települések ivó,vagy fürdõvíz ellátása (Rudabánya, Salgótarján, Pásztó,Petõfibánya, Mád, Mezõzombor, Szerencs stb.). 1959-ben 7 db kútcsoport telepítését, 1962-ben 15 víztelenítõfúrás mélyítését végezte el az ÉFKFV. Ebbe az idõszak-ba nyúlik vissza a Sárospatak-Végardó-i hévíz felfedezé-se, szintén kaolin kutatás nyomán. Ez teremtette meg ahévízfürdõ építés lehetõségét. 1962-ben már 38 földtani-bányászati fúrásban volt valamilyen hirogeológiai vizs-

A 60 éve alapított Miskolci Mélyfúró Vállalat vízbányászati tevékenysége*

SZLABÓCZKY PÁL – DR. DEÁK JÁNOSA teljes anyag megtalálható a www.olajmuzeum.hu honlapon és a MÁFI Könyvtárban

* A cikk alapjául szolgáló teljes anyag elsõ díjat nyert az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Kõolaj-, Földgáz- és VízbányászatiSzakosztálya, a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt., valamint a Magyar Olajipari Múzeum Alapítvány pályázatán a 2009. év májusában.

gálat. A szén és ásványkutatások csökkenése miatt, amiskolci mélyfúró elkezdi az ivó és üzemi vízellátástbiztosító mélyfúrású kutak kivitelezését, eleinte mérsé-kelt sikerrel. Az 50-es évek elején a „falvak villamosítá-sa” nyomán lehetõvé vált a gépi szivattyúzás, a Mélyfú-ró Vállalat is közremûködött jó néhány falusi kút fúrásá-ban, a Kútkataszter adatai szerint.

Kútfúrási, hidrogeológiai szakképzett munkaerõ hiá-nya miatt a Miskolci Egyetemen a Magyar HidrológiaiTársaság szervezésében hidrogeológus technikus képzõesti tanfolyamot szerveztek. A tanfolyam vizsgaelnökeMosonyi Emil professzor volt!

A Fekete-völgyi kutatásoknál Porchet-féle vizsgála-tot és laboratóriumi vízáteresztõ képességi kísérleteketvégeztek. Az 1959-es éves jelentés megállapítja: „A hid-rogeológiai fúrások vizsgálatai nehéz körülmények kö-zött folytak, mert hasonló vizsgálatokhoz Vállalatunksem felszerelés, sem megfelelõ begyakorolt szakemberekdolgában nem voltak szükséges mértékben felkészülve.”Sok nehézséget okozott a közeli felhagyott bányaüregekmiatti öblítõ vízveszteség, és a nyugalmi vízszintek meg-határozása rátöltéssel, vagy kanalazással. Az idõszak vé-gén indulnak be a Mátra-Bükkaljai lignit-, kutatások és arecski érckutatások hidrogeológiai munkái, amelyek ön-álló jelentés-fejezeteit is a Vállalat szakemberei készítik.

Az 1960-as évek közepe-1970-es évek közepe „Forte – prima”

A szénkutatások csökkenése miatt, a földalatti vizekfeltárása kerül elõtérbe, de a bányászati kutatásoknál isnövekednek a hidrogeológiai feladatok. A 60-as évekmásodik felében építõanyagipari, kõbányászati kutatá-sok indulnak be (SZIKKTI, ÉSZAKKÖ). Ezekhez kap-csolódó hidrogeológiai feladatokat is meg kellett olda-nunk. (Észlelõ kutak, nyomjelzések, süllyesztõszintivízvédelem). Növekszik a kistelepülések, mezõgazdasá-gi, élelmiszeripari üzemek: ivóvíz, ipari víz, majd ahévíz kutfúrási igénye. A kellõen sûrû iszappal történõásványkutató magfúrási technológiáról át kellett állni akútfúrási technológiai igényekre. Az Éves Jelentésekszerint: „Az 1966. évben tovább léptünk a korábbi évekvízkutatási munkáitól…ezzel bizonyosságot nyert a víz-kutatás szerepének fontossága az Üzemvezetõség életé-ben.” „A vízkutatásra alkalmas fúró berendezések ki-alakítása, valamint ezeknél foglalkoztatott dolgozók ta-pasztalat szerzése megtörtént.” A hagyományos töm-szelencés béléscsövezés gyakori meghibásodása miatt afúrás mûszaki vezetés kidolgozza az un. rejtett-rakatoscsövezést, a Zsóry fürdõ II. kútjánál pedig ültetõ-haran-gos kútkiképzést alkalmaztak a perforálandó csõszakasztetején. A további munkaellátottság szempontjából is je-lentõs siker volt a két 200 m mélységû boldogkõváraljaikút több száz l/p-s szabadkifolyású hozama, mivel azi-deig a központi vízföldtani szakvélemények rendremeddõnek ítélték a Tokaj-hegyaljai terület tufaösszlete-it. A szerencsi hegységszerkezeti törés mentén és aHegyalján további pontokon is kellõ hozamú kutakatfúrtunk (Golop, Megyaszó, Bekecs, Szerencs, Herceg-kút), majd ugyanilyen vulkanotektonikai meggondolá-

sok, felszíni térképezés és geoelektromos mérés alapján,a Tokajhegyaljai Borkombinát befejezéséhez közeledõTolcsvai Üzemét mentettük meg egy esetleges botrány-tól. Ebben az idõszakban politikai-hatalmi eszközzé válta nehézipari munkásság lakóhelye közelében hévízkutakfúratása. Ezeket azonban nem elõzte meg kellõ szakmaielõkészítés, geofizikai mérés, így a fúrások nagy részenem érte el a célját. (Petõfibánya, Susa, Alsó-Szuha,Tardona). Máshol – a pénzügyi és politikai kockázatmiatt – elvetették a továbbfúrási javaslatot (Aggtelek,Serényfalva, Kazincbarcika). Évtizedeken keresztülvisszatérõ feladat volt a Mezõkövesdi Zsóry fürdõ, majda Sárospatak-Végardói fürdõ meleg és hidegvíz ellátása,újabb kutak mélyítésével, a meglévõk aktiválásával,kúthidraulikai kísérletekkel, az ehhez szükséges mûsze-res hidrodinamikai és karotázs vizsgálatok széleskörûbevetésével. Az energia igények növekedése miatt feszí-tett ütemben haladnak a Mátra-Bükkaljai lignitterületekkutatásai, az un. „pánsípos” elrendezésû termelõ-figyelõkútsor csoportok telepítése és hidraulikai vizsgálata,több tucatnyi feltörõ vizû lignitkutató fúrás ideiglenes,vagy kiépített „hidrós” vizsgálata. Az összefoglaló föld-tani és készletszámítási jelentések hidrogeológiai feje-zetei és hatalmas adat mellékletei képezik a BányászatiKutató Intézet és a Vízgazdálkodási Tudományos Kuta-tó Intézet idevágó késõbbi munkásságának alapját.

A terepi megközelíthetõség nehézségei, a nagymély-ségû, de kis átmérõjû fúrások és a mély vízszintek miattsok nehézséggel és energiával járt a recski érckutatás,OFKFV által kivitelezett félszáz fúrásának hidrogeológiaivizsgálata, amit praktikusan a geofizikai lyukmûveletek-kel együtt végeztünk és értékeltünk. A miskolci mélyfúró-sok szerteágazó szakmai felkészültsége leginkább talán akarsztos, hasadékos hévízkutak telepítésénél érvényesült.Ezek: általános földtani ismereteken alapuló felszíni geo-lógiai és geofizikai kutatások (ELGI), a geomûszaki ter-vezések, a fúrópont kitûzés felvonulási, balesetvédelmi ésa majdani üzemeltetõi szempontjai, a biztonsági béléscsõrakat, kútteljesítményt meghatározó megfelelõ beépítése,a vízadó szakasz karotázs alapú kijelölése, vízhozam nö-velõ mûveletek, majd a kútkiképzés utáni fizikokémiaivízvizsgálatok, kútfej kialakítás, a túlfolyás elvezetése.Emlékezetes sikerek voltak 1966-ban a Miskolc Szabad-ság-téri, majd Eger Népkert-II./A, a Miskolc-TapolcaiStrandfürdõ, a Miskolc egyetemi, illetve az Orosháza tér-ségi hévízkút fúrások, a békéscsabai Árpádfürdõ hévízkútjának ráfúrásos aragonit eltávolítása.

A 70-es évek elején indul, az azóta is példátlan mére-tû és mûszaki igényességû Pécs térségi pellérdi, tortyo-gói ivóviz termelõ kútak telepítése, ahol a vízadó rétegszemcseszerkezete és mélysége miatt ragasztott kavics-szûrõ kerül beépítésre. A rohamosan növekvõ miskolcivízigények ellátása céljából új területet tárnak fel azOFKFV, Miskolci Vízmûvek és az OVIBER szakember-ei Alsózsolca és Sajólád térségében. Utóbbi talaj- és se-kély rétegvíz termelõ rendszere nem a hagyományosmérnöki, sok kutas, partiszûrésû megoldást követi, ha-nem vízbányászati szemlélettel, folyóktól távolabbi ka-vicsmezõben az elkülöníthetõ vízminõségû szintekre,

42

nagy teljesítményû (10 000m3/d!), kavicsolt nagy szûrõ-átmérõjû (1000mm) 40–70m mélységû kutakat telepíte-nek, balöblítéses aknafúró technológiával. Erre a terület-re készült az elsõ nagytérségi kétzónás hidrogeológiaivédõidom terve, elõször hagyományos, majd számítógé-pes munkával is (MHT, VITUKI). Tanulságos „kudarc”volt a Keszegi Mészkõrögben mélyített 200 m-es meddõfúrás, mivel a hidrotektonikai és geofizikai mérésekalapján kitûzött ponttól – felvonulási nehézségek miatt –a fúrás tényleges helyét 30 m-el eltolták. A DiósgyõriGépgyár sportlétesítményéhez a megrendelõ által meg-határozott ponton mélyült fúrás porfiritet harántolt, deannak 38–50 m közötti repedésrendszerébõl a szomszé-dos üzemekbõl leszivárgott cianidos vizet kompresszo-roztak. A 70-es évek elejétõl vissza-visszatérõ kútfúrási,kútvizsgálati feladatok adódtak a Borsodi Sörgyárnál. Az1971. Évi Jelentés megállapítja: „Több jelentõs ered-mény született, amelyben nagy része volt az 1971. okt.1-vel alakult (de már elõzõleg is mûködõ) HidrogeológiaiSzakosztály közremûködésének.” 1973 elsõ negyedévé-ben 100 db. próbakutat mélyítettünk a Fõvárosi Vízmû-vek számára a Csepel-szigeten. Az idõszak végén indul atiszaberceli partiszûrésû kutatás a Nyiregyházi Regioná-lis Vízmû számára. 1972–74 között az OFKFV-Ém.Ûv.végzi az OLEFIN Mûvek építésénél szükséges nagy ho-zamú (1m3/sec!) talajvíz süllyesztést, a rendkívüli távol-hatás következményeinek vizsgálatával. Hasonló víztele-nítési munkákban vettünk részt a Hejõcsabai CementMûvek bõvítésénél, a tervezett Bükkábrányi Külfejtésnyitó árok víztelenítésénél. Az OKGT megbízásából el-készítik az Ölbõi széndioxid kutatás és készletszámításhidrogeológiai-geofizikai jelentését. A szerteágazó és nö-vekvõ mûszaki tartalmú feladatok miatt a 70-es évektõlmegnõ a kútfúráshoz, lyukvizsgálatokhoz, geofizikához

kapcsolódó kérdések mûszaki fejlesztése (OKGT,NME). Központi szervek kérésére a miskolci szakembe-rek több területen is dolgoztak Libanonban (Lugeonvizsgálatok, édesvíz kutatás).

70-es évek közepe – és vége között „Rubato”Az olajválság és a világ ércbányászatát érintõ politi-

kai fordulatok miatt ismét fõ feladattá vált a szilárd ásvá-nyi nyersanyag kutatás, ami miatt a hidrogeológiai tevé-kenység a bányászati kutatások területére korlátozódott.Ezekbõl kiemelendõk a sajómercsei barnaszén, a recskivegyes érc és a Mány-nagyegyházi szén-bauxit kutatásoksorán, elsõsorban a kutató fúrásokban végzett, illetvekútcsoportos hidrogeológiai vizsgálatok. A nagyegyháziterületen dolgoztuk ki az ideiglenes cementezéses lyuk-fal kizárást a triász alaphegység feletti oligocén homok-kövekre. Az eocén program keretében a fõvárosban több,hévíz termelésre is alkalmas „figyelõ kutat” fúrtunk,amelyek nagyban bõvítették a terület termodinamikai is-meretanyagát.

Két recski kutatófúrásnál nagy hozamú sós-gázos hé-víz kitörést kaptunk. 1975-ben készült el a nagyrédei lig-nit elõfordulás önálló hidrogeológiai jelentése, amely avisontai kutatásokkal együtt alapjául szolgált az azótatöbbször is meghatározott Gyöngyösi vízmû védõidomá-nak. Ebben az idõszakban is mélyítjük a MÁFI alföldi ré-tegvízfigyelõ kútcsoportjait, elkészítve azok alapdoku-mentációit is, csakúgy mint a KFH-s alapfúrásoknál is.Mintaszerû peremi karsztvíz kutatásokat végeztünk aBükk DK-i részein, ahol ugyan nem létesültek vízbázi-sok, de a kézíratos jelentések mindmáig a legtöbb telep-tani és karszthidraulikai információt tartalmazzák eze-krõl a területekrõl. 1978-ban igen részletes mikrotektoni-kai méréseket végeztünk a Miskolc-Tapolcai karsztvíz-

43

A Miskolci Mélyfúró Vállalat és utódszervezetének vízbányászati tevékenysége

44

bázis és Barlang Fürdõ fejlesztéséhez. Sajnálatos, hogyezek eredményeit a napjainkig tartó fejlesztéseknél nemvették kellõen figyelembe.

A 70-es évek végétõl a 80-as évek végéig „Forte – Seconda”

1979-tõl ismét növekszik a vízellátási célú kutak fúrá-sa, amellett, hogy a bányászati, földtani célú vizsgálatokmennyisége és tartalmi követelménye is fokozódik.(Recsk, Visonta, Bükkábrány, Borsodi-medence, Na-gyegyháza). Pécsi munkáink sikere nyomán a Dél-Du-nántúlról is sok kútfúrási megrendelést kap a MiskolciMélyfúrósok. Az FA-12-es nagy átmérõjû fúróberende-zéssel szerzett, mûszaki fejlesztésekkel növelt tapasztala-taink miatt, a fõvárosi tervezõk (VIZITERV, MÉLYÉP-TERV), és beruházók (ERÕBER, OVIBER) sokszoregyedi megoldásokat is kívánó kútfúrásokat rendelnekmeg (Nagymarosi Vízlépcsõ, Paksi Atomerõmû). A be-rendezés csúcsteljesítménye a Tiszavasvári Alkaloidagyár számára mélyített 150 m mélységû, 500 mm szûrõátmérõjûm kút. Részt vettünk az OVH által indított vízbá-zis védelmi programmban nagyátmérõjû kutak fúrásávalis (Maros, Rába, Mura-kerka törmelékkúpok). Néhányalapfúrásból jelentõs mennyiségû, vagy különleges minõ-ségû kifolyó vizet kaptunk (Igal, Komádi, Szirák, Bódva-rákó). Borsodban a nagy reményekkel indult Dubicsányiés Sajómercsei szénkutatásoknál víztelenítõ kutakat isfúrtunk. Az OFKFV Ém. ÜV kiemelkedõ vízbányászatitevékenységét a fúrásmûszaki terület mellett élenjárógépészeti mûhely, geofizikai osztály, instant laboratóriu-mi tevékenység, áldozatos szállítási készültség is biztosí-totta. 1981-ben nagy jelentõségû regionális célú partiszû-résûnek remélt vízkutatások indultak be, a tiszadobi átvá-gás és Szeged algyõi részén. Ezekben az években a Geo-

fizikai Osztály jelentõs mennyiségû kút karotázst végezaz egyre erõsödõ megyei vízmû vállalatok kútfúrási tevé-kenységénél és az üzemeltetési problémákkal küszködõregionális vízmû vállalatoknak. Néhány szakemberünkMongóliában és Rwandaban vesz részt vízkutatási mun-kákban. Szombathelyen, a lignitkutatásban történt részvé-tel miatt, nagy számú ivóvizes kutat is fúrtunk. 1986-bana Sárospatak-végardói, 1987-ben az egerszalóki melléfú-rás koronázza meg a nagy múltú üzem hévízfeltárási te-vékenységét. A régebbi kutak „elöregedése” miatt növe-kednek a kútvizsgálati és kútjavítási munkák.

A 80-as évek végétõl az 1993-as felszámolásig „Andante”

1988-tól a miskolci üzem ismét önálló vállalat lett. Aküszöbön álló politikai és gazdasági változások miattnagy volumenû vízbányászati programok hiúsultak meg.Még elkezdõdik a Sajómercse-I. terület feszültség men-tesítése. A gönci szerkezetkutató fúrás alapján „szóda-víz” feltáró fúrás mélyül. A szombathelyi és mosonma-gyaróvári vízkutatások is elkezdõdnek. Utóbbinál a vál-lalati mûszaki fejlesztés utolsó nagy eredménye a Dunakavicsterasz különbözõ szintjeire, préseléses védõcsõsüllyesztés mellett, öblítés nélkül, vákuum kanállal fúrtfigyelõ kutak létesítése. 1990-ben a cégbõl kivált a GE-OKOMPLEX és a GEOSERVICE Kft. A visszaesõ gaz-daság és a bányászat leépítése miatt a Vállalat nem kerül-hette el a felszámolást.

A Miskolci Mélyfúró Vállalat és utódai 1950–93 kö-zött mintegy 1400 db. vízellátási és földtani- bányászatikutat fúrtak és vizsgáltak, valamivel több mint 228 ezerfm-el. Geológusai több mint félszáz nagyobb hidrogeo-lógiai jelentést, szakvéleményt és legalább félezernyi fú-rás kiértékelést készítettek.

BevezetésA Tisza árvízi szabályozását és a térség vidékfejlesztésétcélzó „Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése” program egyiklegfontosabb célként a jelenlegi árvízi meder lefolyásiviszonyai mellett a mértékadó árvízszintet 1 méterrelmeghaladó árhullám 1 méterrel történõ csökkentését irányozta elõ. E célt a nagyvízi meder vízszállító képes-ségének javításával és a tiszai ártéren megvalósítandó,14 árapasztó tározóból álló tározó rendszer kiépítésévelkívánják elérni. Ennek része a vizsgálatomat képezõ sze-gedi árapasztó tározó.

A dolgozatom elkészítésének fõ célja volt az ATIKÖ-VIZIG kezelésében lévõ szegedi ártéri öblözet északi ré-szén tervezett szegedi árapasztó tározó irányított nyitása-ival elõidézett, az Alsó-Tisza vidék, kiemelten Szeged

város árhullám-képére gyakorolt vízszint-csökkentõ ha-tásait vizsgálni. A vizsgálatokat az Alsó-Tiszán ez idáigmért legnagyobb, 2006. évi rendkívüli, és a harmadiklegnagyobb vízszinteket eredményezõ 2000. évi árvíz se-gítségével, a meglévõ adatok, a múltbéli tapasztalatok ésnumerikus hidraulikai modellezés felhasználásával vé-geztem el. Célom volt meghatározni mindkét árhullámsorán az elképzelt tározó azon optimális nyitási idõpont-ját, amellyel Szeged városánál a legnagyobb vízszint-csökkentés érhetõ el.

A tározó hidraulikai hatásvizsgálatának módszerei

Az elsõ módszerben („A” modell) a tározó és a folyóközti dinamikus egymásrahatást a következõ három, szo-

A szegedi árapasztó tározó vízszín-csökkentõ hatásának vizsgálata 1D és 2Dhidrodinamikai modellek összekapcsolásával

SÁGI RAJMUND

45

rosan egymáshoz kapcsolódó numerikus matematikaimodellekkel közelítettem: A Tisza folyó hidrodinamiká-ját egy egydimenziós (1D) modellel, a megnyitási szel-vény modelljét szegmenstáblán való szabad kifolyás-ként, a teljes nyitási magasságot elérve széles küszöbûbukón való átfolyásként, valamint a szegedi tározó fel-töltõdésének szimulációját egy egyszerû tározó-modellel(tározó-térfogati görbe felhasználásával) vizsgáltamHEC-RAS egydimenziós numerikus programcsomagsegítségével.

A „B” modellben a tározó hidraulikai hatásvizsgála-tát (az „A” modellel ellentétben) a következõ három egy-máshoz kapcsolható numerikus hidraulikai modellekkelközelítettem: A Tisza folyó hidrodinamikáját az elõzõhözhasonló módon HEC-RAS egydimenziós (1D) modellel,a megnyitási szelvény modelljét széles küszöbû bukónvaló átfolyással (SWAN program szerint), valamint aszegedi tározó feltöltõdésének szimulációját SWAN két-dimenziós (2D) hidrodinamikai modellel. A két pro-gramot szorosan nem, csupán fokozatos közelítéssel (ite-rációval), teljes szimulációk lefuttatásával váltogatvakapcsoltam össze.

A vizsgálatokhoz felállított modellek bemutatása

Elkészítettem a Tisza Tiszaug-Titel közti folyósza-kasz egydimenziós hidraulikai modelljét, a folyó disz-kretizálásával (folyószakaszok és keresztszelvé-nyek), vízépítési mûtárgyak (hidak, oldalbukók), tá-rozók, mellékfeltételek és a számítási felbontás meg-adásával.

Elkészítetten továbbá a tározó kétdimenziós hidrodi-namikai modelljét, a terepmodell, az attribútum-térkép, a mellékfeltételek és számítási felbontás megadásával.

Beépítetem a folyó és a tározó közti dinamikus kap-csolatot megvalósító oldalbukó mûtárgyat. A programoka nyitási szelvény modelljét szélesküszöbû bukóképlettelszámítják az átfolyó vízhozamokat.

A modellekkel végzet vizsgálataimAz „A” modellben a szegedi árapasztó tározó hidrau-

likai hatásvizsgálatát végeztem el Q = 330 m3/s és Q = 550 m3/s vízbeeresztõ kapacitású szegmens-tábláselzárású oldalbukó mûtárgyakkal, a 2000. és a 2006. évirendkívüli árvízi események kapcsán (1. ábra).

A „B” modellben a szegedi árapasztó tározó hidrauli-kai hatásvizsgálatát végeztem el az „A” modellben meg-határozott Q = 330 m3/s és Q = 550 m3/s vízbeeresztõ ka-pacitású szegmens-táblás elzárású oldalbukó mûtárgyak,a 2006. évi rendkívüli árvízi események során elért leg-jobb nyitási tervváltozataikkal.

IRODALOMKrámer Tamás – Józsa János – Bakonyi Péter (1999): Ártéri öblözetek

töltésszakadást követõ elöntési folyamatainak modellezése. HidrológiaiKözlöny 1999. 79. évf. 4. sz. 227–239. o.

Szlávik Lajos (1998): Árvizek szükségtározása. Vízügyi Közlemények1998., 80. évf. 1. füzet 21–59. o.

Szlávik Lajos (2006): A Duna és a Tisza szorításában c. könyvben126–243. o. KÖZDOK, Budapest

Szlávik Lajos – Bakonyi Péter – Józsa János – Kovács Lajos – KrámerTamás (2003): Az új árvízvédelmi lokalizációs tervek kidolgozásá-nak módszertani alapjai. Vízügyi Közlemények 2003. 85. évf. 4.klnsz. 213–228 o.

1. ábra. Az 550 m3/s beeresztõ kapacitású oldalbukó hatására létrejött vízszintcsökkentés a Tisza szegedi szelvényében 2006-ban

46

BevezetésA Tisza folyó kis esésénél fogva önálló egyéniség és nagy-mértékben eltér más folyók viselkedésétõl. Ezért ez a rö-vid összefoglaló – egy hosszabb tanulmány részeként – aTisza olyan tulajdonságait igyekszik megkeresni, ame-lyek jelentõsen eltérnek más folyók viselkedésétõl.

Elsõsorban a vízhozam-vízállás összefüggéseinek sa-játosságait szükséges elemezni (a vízhozam-görbe érvé-nyességét). Az alapkérdés az, hogy a Tiszán a nagyvíziidõszakokban, mennyiben marad érvényben a vízhozam-nak és a vízállásnak a vízhozam-görbével kifejezett ösz-szefüggése, és mi az oka, az ettõl az összefüggéstõl valógyakori eltéréseknek.

Az ezredforduló környéki jelentõs tiszai áradások – így többek közt az 1970. május-júniusi, az 1999. már-ciusi, a 2000. áprilisi, vagy a 2006. áprilisi árhullám –alkalmából meglepõnek bizonyult a tapasztalat, hogyegyes régebbi árvizek igen nagy vízhozamaihoz képestmérsékeltebb vízhozamok mellett is lényegesen maga-sabb csúcs-vízállások alakultak ki a folyó alföldi sza-kaszának szinte minden vízmércéjén, mint ami az ad-digiakból várható lett volna.

A részletes vizsgálat kideríti, hogy a fenti eltérések a-lapvetõ oka, hogy a Tisza a legritkább esetben van per-manens állandó sebességû állapotban. Azonban sokkalgyakrabban közelíthetõ a Tisza folyó állapota a perma-nens, hely szerint változó sebességû vízmozgás állapotá-hoz, azaz tulajdonképpen duzzasztott vagy süllyesztettállapotban van.

A duzzasztás és süllyesztés elõfordulásának okaiA Tisza árhullámai a folyó kis esésénél fogva hamar

a duzzasztottság állapotába juthatnak. Emiatt, ha egy ár-hullámban a vízállások tetõzése felfelé is haladhat –aminek egyenes következménye a fordított forgásirányúárvízi hurokgörbe is – s fõként, ha ezt a Duna vízállásai-nak duzzasztó-süllyesztõ hatása idézi elõ, a legkésõbbitetõzésnek nem a Tisza torkolatában, hanem ennél fel-jebb, a folyó meghatározható szelvényében kell bekö-vetkeznie.

Az 1876–2006 közötti idõszak nagyobb tiszaiárhullámaira végzett statisztikai vizsgálat szemlélteti atiszai árhullám-típusok sokféleségét, amely olyankülönleges tulajdonságokat mutat, mely más folyókatáltalában nem jellemez. A számításban az említettárhullámok (folyókilométer szelvény szerinti) „grafikusmenetrend”-jeibõl dolgozva, a tetõzési vonalak formáitvizsgáltam, és számításba vettem azoknak a folyamatoselõrehaladási irányhoz képest bekövetkezõ különbözõrendkívüliségeit, mint a többágú keletkezést, a szétvá-lást, az idõbeli visszafordulást, vagy a felsoroltaknakkülönbözõ kombinációit.

A nagyvizes idõszakok tartományát vizsgálva – többmás kutatás eredményével összhangban – arra az ered-ményre jutottam, hogy a folyó felsõ szakaszairól elindu-ló nagy árhullámok az esetek kb. kétharmadában nem adunai torkolatban, hanem a folyó egy fentebbi szelvé-nyében fejezõdnek be. A titeli torkolat feletti befejezõdésegyértelmû jele a dunai visszaduzzasztás hatásának.

Az Alsó-Tisza árvizeinek elemzése

ZSÓRI EDIT

1. ábra. A 2006. évi hidrológiai eseményekbe illesztett 2000. évi tiszai árhullám hatására számított vízszín-növekedés a Tisza szegedi szelvényében

47

Az Alsó-Tisza 1D hidrodinamikai elemzéseAz Alsó-Tisza szakasz 1D hidrodinamikai elemzése

során egy meg nem történt, de feltételezhetõ árvízi e-semény modellezését végeztem el. A modellben a2006. évi dunai árhullámot és a fontosabb tiszai mel-lékfolyók 2006. évi árhullámát vetettem össze a 2000.évi tiszai árhullámmal (1. ábra). Az eredményekrávilágítottak arra, hogy a Tisza és mellékfolyói,valamint a Duna együttes hatása még nagyobb mértékûárvizeket is tudna létrehozni, mint amelyek a legújabbidõszakban kialakultak. Ez is utal a Tisza és mellék-folyói árhullám-egyidejûségi vizsgálatainakfontosságára. Ezen kívül a HEC-RAS modellben elõál-lított árvízi hurokgörbékkel az Alsó-Tiszán jelentkezõ

dunai visszaduzzasztások mértékét, illetve a tetõzés-befejezõdés dunai torkolaton kívüli kialakulásánakhelyét határoztam meg.

IRODALOMSziebert János – Zellei László (2003): A Bodrog országhatár-torkolat

közötti szakaszának árvízi vízszállítása. Vízügyi Közlemények2003. 85. évf. 4. klnsz. 145–172. o.

Szlávik Lajos (2006): A Duna és a Tisza szorításában c. könyvben 126-243. o. KÖZDOK, Budapest

Vágás István (1982): A Tisza fontosabb árhullámai 1876-ot követõen.A Tisza árvizei c. könyvben 135–138. o.

Vágás István (2009): A vízszín-esés változásai a Tisza árhullámában.Hidrológiai Közlöny 2009. 89. évf. 3. sz. 57–58. o.

Zsóri Edit-Sági Rajmund (2008): A Tisza szegedi évi nagyvizeinek sta-tisztikai természete. Hidrológiai Közlöny 2008. 88. évf. 1. sz. 29–31. o.

BevezetõA tárgyalt vidék Romániában, Máramaros-megye északirészén, 3218 km2 területen fekszik.

Földrajzilag a Keleti-Kárpátok északi csoportjáhoztartozó kárpátközi medence, mely magába foglalja a Má-ramarosi-medencét a Tisza vonaláig északon, az interflu-viális Máramarosi-dombságot, a hegyek lábaitól az ala-csonyabb részek felé nyúló piemontokat és az egészetkörülövezõ hegységkeretet (a szubalpesi, alpesi zónáigfelhúzódó kristályos Radnai és Máramarosi havasokat, avulkáni eredetü Kõhát, Gutin, Hugyin, Cibles, Torojágahegyeket).

A komplex földtani felépítés és szerkezet, természetiviszonyok (pl. bõséges csapadékmennyiség) lehetõségetteremtenek számos és változatos kémiai összetételû ás-ványvíztelepek kialakulásához. Ebben részt vesznek: aperm elõtti kristályos palák (biotitos, muszkovitos, zöldklorit, kvarcit palák, filitek, gnájszok és permo-mezo-zóos üledékek sorozata, kristályos mészkõ (Máramarosiés Radnai-havasokban), a hegyek lábai körül a gyûrt ré-tegzõdésû belsõ kárpáti flis õv kõzetei (kréta, eocén, oli-gocén) homokkövek, konglomerátumok, agyag és márgaösszletek, a belsõ miocén medence lagunáris lerakódá-saiban a dézsi tufa és a kõsó lencsék (tortonai emelet),amely a Batiza-Glód-Dragomérfalva vonaltól Aknasuga-tag, Rónaszéken túl Aknaszlatináig terjed (Ukrajna), és avulkáni eredetû effuziv kõzetek a dacitok, riolitok, ande-zitek, piroxénandezit lávatakaró, és a szubvulkánok in-truziói, telérei, játszanak nagy szerepet. Máramaros moz-galmas tektonikája elõsegítette az ásványvizforrások fel-törését a számos hegységszerkezeti törés-rendszerekmentén, vagy a különbözõ eredetû rétegek találkozásá-

nál, míg az ú.n. mofeta-õvben az utóvulkáni mûködéseredményezi az ásványvizek szénsavas jellegét, a külön-bözõ bikarbonátos forrásokat (Ca, Na, K, Mg, Fe, Mn) éstöbb forrás H2S, szabad CO2 és más ritka gázok tartalmátesetenként.

A máramarosi ásványvizekrõl általábanAz átjárt kõzetektõl és az utóvulkáni mûködéstõl füg-

gõen, Máramarosban a következõ gyakoribb ásványvíz-típusok fordulnak elõ: sós-bikarbonátos, sós-brómos-jó-dos, kénes-szulfátos, bikarbonátos-szénsavas, sós-kénes-szénsavas. A vulkáni és kristályos kõzeteken áthaladó vi-zek egy része vaskarbonátokban gazdagodnak, amit út-jukban oldanak ki, így ott a forrásmedencékben gyakoria limonit kiválás. Egyes források mellett travertino rétegkeletkezett, pl. Suliguli, Batiza és Borvölgy környékén.Mofettás kigõzölgés csak nagyon ritka Máramarosban,észleltek Borsafüreden, a Borvölgyben és a Szász-patakvölgyében.

A máramarosi ásványvizeket a népi megfigyelés éstapasztalás alapján, a helyi lakosság már õsidõk óta is-merte és használta ivóvízként, élvezeti víznek és gyógy-vízként primítiv módon, orvosi ajánlás nélkül különbö-zõ betegségek kezelésére. A szénsav tartalmú ásványvi-zeket itt általánosan magyarul és románul „borkútnak”nevezik, a bor szó a máramarosi õsi helynevekben isszerepel: Borvölgy, (Valea Vinului), Viniºor, Borkút-for-rás. Az itteni ásványvizeknek híre kelt, és egyes átuta-zók, szakemberek, orvosok, gyógyszerészek figyelmébekerültek. Késõn kezdõdött ezek tudományos felismeré-se, Mária Terézia rendelete vitte elõre tanulmányozásu-kat. Elõször a helyszínen, csak a források külsõ fizikai

Rövid áttekintés a máramarosi ásványvizek, hasznosításuk múltjáról és jelenérõl

BÉRES MÁRTAMáramarossziget

48

tulajdonságaik (íz, szag, szin) alapján majd a kémia fej-lõdésével kémiai bontással, elsõsorban az üvegekbe fo-gott mintákat Tognio Lajosnak küldve analizisre. A má-ramarosi ásványvizeket analizálók, vagy helyben tanul-mányozók a múltban: Adler A., Bernáth J. Bél M.,Csausz tanár, Fischer S., György J., Hauer H., dr. Huli-man, Kitajbel P., Müller B., Palatini J., Szabó S., Szõlõ-si S., Than K., Tognio L., Torosiewitz T., Vozáry gyógy-szerész, míg az ásványvizekrõl kiadott ismertetõ mun-káikban számosan hozzájárultak a máramarosi ásvány-vizek ismeretéhez, ezek közül kiemelkednek: BolemanI., Chyzer K., Crantz J., Csaplovicz, Fényes E., La Lang-ue J., Lengyel D., Mán L., Schuszter, Siegmeth K., J.,Tognio L., Szilágyi I. szerk.: Máramaros monográfiája,helyi publicisztikai lapok (Máramaros, MáramarosiNapló, Graiul Maramureºului, Maramureº, Visó és vidé-ke) stb., napjainkban a legjelentõsebbek közül PricajanA., Bologa V., Airinei, St., a bukaresti Balneológiai–Kli-matológiai Intézet kutatói stb.

A Máramaros-i ásványvizek elõfordulásaiA legtöbb ásványvízforrás a Vasér (Valea Vaserului)

medencében (40), Csiszla (Pârâul Cisla) – Vinyeszér pa-tak (Pârâul Viniºoara) (33), Borvölgy (Valea Vinului)(27), Csimpojás (Pârâul Cimpoieº) – Pârâul Fântânii (4forrás), Ruszkova medencéje (7), Iza völgyén és az Iza ésMára közötti hegységszerkezeti törés mentén (41) termé-szetes úton, források alakjában törnek fel, de az utóbbiidõkben hidrogeológiai kutatóforrásokat is végzett a Víz-ügyi Igazgatóság pozitív eredménnyel, melyek vizét akörnyékbeliek, turisták használják és lehetõséget nyitnakgyógyüdülõhelyek kialakításához.

Máramarosban az eddigi kutatások alapján 284 ás-ványvízforrás van számontartva, ezek között jelentékte-lenebbek is vannak, melyek tartalékainak felkutatása ajövõre vár. Több forrás vizét nem használja a helyi lakos-ság nagy távolsága miatt.

Az ásványvizek hasznosítása a múltban és jelenben

A tanulmányozott területen a felhasznált irodalom alap-ján13 82 szénsavas forrás vizét hazaszállítva asztali víznek,vagy helyben fogyasztva frissítõ ivóvízként használja a he-lyi lakosság, turisták. A legismertebbek és leggyakrabbanhasználatosak közül megemlítünk néhányat: Suliguli, Fe-rencvölgy, Váncsfalva, Szaplonca 3 forrás, Batiza 2 forrásGlód, Sajópolyána, Petrova-Bistra, Borvölgy, Felsõ-Visó,Novicsor, Szkragye, a forrásfoglalatok primitívek, nincse-nek védve a külsõ szennyezõdésektõl.

A múlt szakcikkei tartalmaznak ugyan orvosi aján-lásokat az ásványvizek gyógyhasználatára, de ezekelavultnak bizonyultak a kémia, orvostudomány fejlõ-désével. A jelenlegi adatok a források kémiai összeté-telére vonatkoznak, és több forrás orvosi ajánlásai is-meretesek, azonban szükségesek még a források hiva-talos besorolásához, felhasználási módjuk és elismeré-sükhöz további laboratóriumi vizsgálatok és felhasz-nálhatóságukra vonatkozó engedélyek. A máramarosigyógyvizek nagy része kihasználatlan, még azok isamelyek a múltban már elismertek voltak prevencióra,gyógyításra. A nép, a tapasztalatra támaszkodva az asz-tali vizek közül számosat használ különbözõ betegsé-gek gyógyítására, míg a könyvészeti anyagban felso-rolt „Apele minerale ºi nãmolurile terapeutice din Re-

1. ábra. A Máramarosi-medence áttekintõ térképe

49

publica Popularã Românã” 14 II-ik kötetben ajánlásoktalálhatók az itteni ásványvizek belsõ (ivóvízkúra) éskülsõ (fürdõ) gyógyászati felhasználására. A legtöbbilyen adat ivókúraként gasztrointesztinális, (gyomor-sav túltengés), epe, máj betegségekre, élelmiszer aller-giára vonatkozik. A legnagyobb jövõvel kecsegtetnekjó befektetés, managerelés mellett a következõk: Suli-guli, Szaplonca, Bréb, Sajópolyána, a Szkragye és Bor-völgyi források vizei.

A múltból számos adat található az irodalomban amáramarosi áványvizek külsõ, fürdõkénti felhasználá-sáról. Az összes eddig és az itt fel nem sorolt könyvé-szeti anyag alapján 24 ásványvízforrás gyógyfürdõsfelhasználásáról tudunk, az igaz, hogy nagyobb résztcsak helyi kezdetleges, néhány kádas fürdõházakrólvan szó, ami az akkori idõknek megfelelt. Azonbanezek is bizonyítják a bennük rejlõ nagy lehetõségeketés a kutatási területek jövõbeli irányát. Elsõsorbanezek tanulmányozásáról és a lehetõségek minél na-gyobb kihasználásán alapuló reményekrõl van szó, amiMáramarosban a turisztika fellendülését is szolgálná azegészségvédelemi problémák megsegítése mellett. Agyógyforrások nagy része a reumatikus, csontbántal-mak, nõi, szív, és idegrendszeri betegségek javításárafürdõként ajánlottak. Nem soroljuk fel a jelen irásbanaz összes múltban gyógyfürdõként használt forrásokat,melyeket külsõ melegítéses kezdetleges fürdõházak-ban, vagy földbe vájt gödrökben (forrósitott kövekkelmelegítve a vizet) – melyek közül több teljesen tönkre-ment, megemlítünk azonban néhányat, melyeket ma islátogatnak: Batiza, Dragomérfalva, Hosszúmezõ, Ka-rácsonyfalva, Jód, Kvasnica. Kiemeljük azon gyógyha-tású forrásokat, amelyek nagy jövõ elé nézhetnének, éslehetõség szerint balneo-klimatikus fürdõhelyekké vál-hatnának: Batiza, Borsafüred, Borvölgy, Bréb, Drago-mérfalva, Jód, Karácsonyfalva, Kvasnica, Mikolapa-tak, Novicsor, Rónaszék, Suliguli, Vaszer-völgye, min-dezek a forrásvidékek kiemelt táj (természeti és nép-mûvészeti) értékekkel rendelkeznek, és ezek a turiszti-kai vonzerõk méginkább növelik az illetõ vidék bal-neológiai felhasználási értékét.

Külsõ sós-gyógyvizes medencéket mûködtetnek je-lenleg: Aknasugatagon és Rónaszéken. Tartományi je-lentõségû gyógyfürdõhely az aknasugatagi, amit a la-kosság élményfürdõként is használ, a beszakadt sóbá-nyák elöntésébõl származó tömény sós vizzel. Ez abeutalásos, és fizetéses gyógyfürdõhely állandóan fej-lõdik magánfürdõkkel. A múltban élénk fürdõélettel bí-ró Rónaszék, belsõ melegvizes 29 csempés kádas épü-

lete már nem mûködik, jelenleg külsõ koncentrált hi-deg sós vizû medencéjének nagy sikere van a környék-beliek gyógy- és élményfürdõ életében.

Már az 1880-as években létesült töltõállomás és kézipalackozás: – Suliguli, Bréb, Borvölgy, Sándorforrás,Szaplonca – ez utóbbi késõbb gépesítve volt és 1977-igmûködött. Ma csak a borsabányai Novicsor-völgyi töltõés palackozó állomás mûködik megfelelõ engedéllyel, atermékek mint „Alpina Borsa” és „Aqua Borsa” termé-szetes ásványvízforrás néven vannak forgalomban.

Hét sósforrás vizét hazaszállítva a háztartásban hasz-nálják szalonna, húsok tartósítására bödönben: Róna-szék, Izakonyha, Izaszacsal, Glod, Batiza, Szlatinka (2forrás).

Következtetésképpen elmondhatjuk, hogy vélemé-nyünk szerint, Máramaros a Székelyföld után követke-zik Romániában az ásványvízforrások sokasága és vál-tozatossága szerint, de ami a jelenlegi hasznosításukatilleti nagyon elmaradott szinten van. Szükség lenne ezekfelvirágoztatására mind a helybeliek, mind az egész or-szág gazdasági és a lakosság életszínvonalának emeléseszempontjából. A jelen írásunk is ezen cél elérésére tö-rekszik.

IRODALOM1. Airinei, ªt, 1981: Bogãþia hidromineralã balnearã din România.

Ed. ªt. ºi Encicl. Buc.

2. Bél, M., 1785: Notitia Hungariae novae historico-geografica. Viena

3. Bernath, J., 1879: Magyarország ismertebb ásványvizei természet-tudományi és gyógyászati tekintetben. Bp.

4. Boleman I., 1887: Fürdõtan. Kiváló tekintettel a magyarhoni gyógy-helyekre. Bp. Orvosi Kiadó Társ.

5. Böckh, J., 1894: Adatok az Iza völgye felsõ szakasza geológiai vi-szonyainak ismeretéhez.M.K.F.I.Évk.Bp.

6. Codreanu, M., Isvan, D., Pop, I., 1997: Ghidul turistic al judeþuluiMaramureº. Algoritm. Pres., Baia Mare

7. Kisgyörgy Z., Kristó, A: 1978: Románia ásványvizei, Ed. Tehn. ºiEncicl. Buc.

8. Mán, L. 1906: A Magyar Sveicz. Felsõ-Visó

9. Nagy, L., 1958: A R.N.K. földtana. I–II K. Tanögyi sokszorosító,K-vár

10. Pricajan, A., 1972: Apele minerale ºi termale din România. Ed.Tehnicã, Buc.

11. Pricajan, A., Airinei, ªt., 1979: Ape minerale de consum alimentardin România. Ed. ªt. ºi Encicl. Buc.

12. Szilágyi, I. (szerk.), 1876: Máramaros megye egyetemes leirása.Egy. K-nyomda, Bp.

13. S.C.I.P.E.G., 2000: Studiu privind valorificarea resurselor miner-ale din jud. Maramureº. Etapa a II-a.

S.C.Geoproiect S.R.L. Maramureº: Baia Mare.

14. *** 1965: Apele minerale ºi nãmolurile terapeutice din R.P.R. vol.II. Ed. Med. Buc.

BevezetésA közelmúltban a Hidrológiai Tájékoztatóban (2007)szerzõtársammal Szentirmai L. nével közösen már váz-latosan ismertettük Tibet déli részén a keletázsiai-in-diai lemezek ütközési zónájához kapcsolódó hévforrá-sokat. Ezen belül áttekintést adtunk az Indus-JarlungCangpó árokrendszerben feltörõ mészképzõ Tirtapuriés Manaszarovár hévforrásokról. Mivel ezek vízföldta-ni adottságainak teljesebb megismerését a továbbiak-ban is indokoltnak tartottam ezért kértem fel Szentir-mai Évát aki 2009 júniusában a forrásokhoz közeliKajlasi cora zarándok út bejárására a helyszínre uta-zott, hogy az érintett forrásokat is keresse fel (1. kép).Ennek alapján helyszíni megfigyelésekkel, adatgyûj-téssel, vízminták vételével és képek készítésével tegyelehetõvé a forrásokra vonatkozó vízföldtani ismeretekbõvítését. E helyen mondok köszönetet SzentirmaiÉvának a helyszíni megfigyelésekért, a vízmintákért ésa kiváló képekért.

A jelen ismertetés a 2007-ben megjelent anyag kiegé-szítése újabb részletesebb adatokkal mint a hévforráso-kra mint pedig a lerakódásaikra vonatkozóan színesítveés szemléltetve képekkel.

2. A hévforrások vízföldtani adottságai és üledékképzõdésük

2.1. Környezetföldtani adottságok. A tibetiek szenthegye a Kajlas a nyugat-kelet irányú Transzhimalájahegység nyugati felének déli peremi részén helyezke-dik el. Közvetlenül alatta húzódik a subdukcios folya-matok hatására létrejött kb. 2000 km hosszúságú árok-rendszer amelyen belül törnek fel a vizsgált és tárgyaltmészképzõ hévforrások. Ezt az árokrendszert a földtanitérképek hangsúlyozottan jelölik, amit az indiai ésázsiai lemezek ütközésével kapcsolatos subdukcios fo-lyamatok egyik alapvetõ és lényegi megnyilvánulásformáját és Indus– Jarlung Cangpo zónaként tüntetikfel (1. ábra).

Horváth G. (Probáld F.–Horváth G. 1998) leírásá-ban az árokrendszer mentén kelet-nyugati irányba sora-kozva fordulnak elõ ofiolitok (ultrabázikus magmás kõ-zetek) amelyek az indiai lemez feltorlódásával (Himalá-ja) és alábukásával kapcsolatos tektonikai folyamatok-kal összefüggõ magma feláramlásokból keletkeztek. To-vábbá megemlíti még, hogy aktív gejzírmezõk jelzik azitt lezajló folyamatokhoz kapcsolódó hidrotermás tevé-kenységet.

A rendelkezésre álló földtani adatok szerint az ofioli-tok jelentõs elterjedésben fordulnak elõ a Manaszarovari–Raksasz tavak mentén, valamint a Tirtapuri hévforrásokkörnyezetében.

A térségben a földtani térképek szerint igen változa-tos korú és kifejlõdésû kõzetek találhatók a felszínenrendszerint kelet-nyugati csapásirányú vonulatokban. Avizsgált források tágabb környezetében kimutatták apaleozoikumon belül kambrium-ordoviciumi és kar-bon-permi idõszakokba sorolt üledékes, metamorf ésmélységi magmás kõzetféleségeket. A mezozoikumonbelül jelentõs mészkõ és homokkõ képzõdés történt ajurában és a krétában, továbbá az óharmadidõszaki kõ-zetcsoporton belül a térképek kontinentális és tengeriüledékeket egyaránt feltüntetnek. A hévforrások kör-nyezetében a változatos kifejlõdésû negyedidõszakiüledékek takarják le az idõsebb kõzeteket. A vizsgálthévforrások helyeit a mellékelt helyszínrajzon tüntetemfel (1. ábra).

2.2. Tirtapuri hévforrás és forrásmészkõ ismertetése.E hévforrások a Kajlastól nyugat felé folytatódó hegyge-rincrõl kiinduló völgyben törnek fel és a 271 sz. fõútrólközelíthetõk meg. E forrást és környezetét szent helynektartják ahol számos un. „remete barlang”, több kisebbgompa, imamalmok, csortenek találhatók a szokásos ki-feszített színes imazászlókkal.

A völgy északkelet-délnyugati irányú és a Szutlejvölgyéhez csatlakozik. A völgyben kisebb folyó szállítja

50

A délnyugat tibeti (Kína) mészképzõ hévforrások vizsgálata és kapcsolatuk a lemeztektonikai folyamatokkal

DR. SCHEUER GYULA

1. kép. Kajlas északi oldala 2009. júniusban

2. kép. A Tirtapuri forrásterület egyik vízkilépése forrásvizi mészkõvel

a vízgyûjtõjének lefolyó felszíni vizét a Szutlejba. A fo-lyó hol kiszélesedõ völgyi medencében folyik át, hol el-keskenyedõ meredek oldalú völgyszakaszokba vágta bemedrét.

A mai hévforrások egy kb. 400–500 m-re kiszélesedõvölgyi medencében törnek fel annak nyugati peremi ré-széhez közel forráscsoportot képezve. A vízkilépési terü-let nagysága kb. 30x30 m ahol 8–10 ponton helyenkéntforrva kismagasságra felszökve erõs gázossággal törnekfel (2. kép). A víz igen magas hõmérsékletû (90–94oC) éskénhidrogén szag kissé érezhetõ. A forrásokat részlege-sen foglalták és a feltörõ víz egy részét a közelmúltbanépített fürdõbe vezetik.

Waring G. A. (Waring G. A. 1965) 1965-ben megje-lent forráskataszterében is megemlíti mint nagy mésztu-fa képzõ forrást, továbbá Taylor C. útikalauzában (TaylorY. 1995) képet is közöl és a kép készítésekor még a víz2–3 m magasságig lövellt fel, de ez már 2009 júniusábannem volt tapasztalható.

A helyszíni környezeti adottságokat figyelembe vé-ve a források az erózióbázison a folyami üledékén és

saját mészanyagán keresztül törõ igen magas hõmér-sékletû hévforrások sorába tartoznak. A vízbõl a feltö-rés környezetében azonnal megkezdõdik a mészkicsa-pódás és a forrásterületen fehér és vöröses mészkõ kép-zõdik. A vízkilépések környezetében félkör alakú éscsipkés szélû helyi kiválási változatok figyelhetõk meg.Az elfolyó víz mentén kaszkádos formában is kiválik amész. További változatként az elfolyó vízbõl a már ki-vált mészkõ felületének mélyedéseiben sekély mélysé-gû 10–20 m nagyságú tavakban is dinamikus mészkép-zõdés figyelhetõ meg.

A völgyi medencében feltörõ hévforrások környeze-tében a völgytalpi üledékekre 5–7 m vastagságú kb.200x250 m nagyságú közel sík felületû meredek perem-mel végzõdõ mészkõ plató képzõdött. E platón számoshelyen megfigyelhetõ az egykori vízfeltörések helyeitjelzõ forrástölcsérek jelezve azt, hogy a mészkõ platótegykor lényegesen erõteljesebb forrásmûködés hoztalétre mint a mai. A mészkõ plató meredek peremi része-in a lefolyó vízbõl mikrokaszkádos mészkõ vált ki egy-kor mert a mai források vize a már kivált mészkövön

51

1. ábra. Áttekintõ helyszínrajz a Kajlastól délre fakadó vizsgált hévforrásokról1. Tirtapuri hévforrás, 2. Manaszarovari hévforráscsoport.

fokozatosan elnyelõdik. Megfigyelhetõ még, hogy szá-mos helyen nem tömör mészkõ képzõdött, hanem mé-sziszap amely nagyrészt nem cementálódott illetve aligkötött (2. ábra).

A völgy mészkõ feletti szakaszán a völgyoldalak-ban magasabb helyzetben idõsebb forrásmészkövekfordulnak elõ jelezve azt, hogy a völgynek ez a részemár korábban is valószínûleg a felsõ pleisztocénbenpaleo-hévforrások kilépésének területe volt. Az ezek-bõl képzõdött mészkövek a jelenlegi völgytalp feletteredeti helyzetben kb. 8 m-rel magasabban képzõdtek.Egy részük a folyó bevágódása következtében nagyblokkokban megcsúszva alacsonyabb helyzetbe kerül-ve tanulmányozhatók.

Ezek a kiválások a paleo-hévforrásokból képzõdöttidõsebb elsõ generációs mészkõként értelmezhetõk és azeredeti helyzetben a völgy oldalában kisebb platókat ké-peznek. Így a vallási szent építmények (gompa, csorten)ezeken helyezkednek el és alattuk a mészkõ közvetlenültanulmányozható. Ez az elsõ generációs mészkõ, réteg-zett tavi kifejlõdést mutat. A mészkõben a réteglapokmenti horizontális likacsosság jelentkezik és likacsokvízszintes nagysága esetenként 5–10 cm-t is elérik és 1–2cm magasak, néha lencse alakúak. E likacsok a mészkõ-

ben helyenként tömegesen fordulnak elõ, máshol pedigteljesen hiányoznak. A likacsok genetikailag nem a nö-vényzettel, hanem a feltörõ víz igen erõteljes gázosságá-val magyarázható.

Az idõsebb mészkõ felszínén elszórtan sorba rende-zõdve kis kb. 1–1,5 m magasságú vörös vasas kúpok –oszlopok képzõdtek. Ezek megjelenése és forma változa-taik az itt feltörõ hévforrás kiválásoknak egy igen érde-kes és egyedi típusát képviselik (3. kép).

A több generációs különbözõ korú forrásüledékek ki-válásai alapján a tibeti Tirtapurinál is kimutathatók ahévforrások feltörési helyeinek átrendezõdése a kiemel-kedéssel összefüggõ völgybevágódással. A paleo-hévfor-rások elapadását és áthelyezõdésüket a mai területre a fo-lyó kb. 8–10 m-es bevágódása idézte elõ. Az erózió miatta völgy alsóbb szakaszán új feláramlási pályák nyíltakmeg és ezek mentén napjainkban is olyan magas hõmér-sékletû karsztos hévizek lépnek ma felszínre, amelyek-bõl a fent leírt jelentõs méretû mészkõplató képzõdött ahelyi erozióbázis felszínén.

A hévforrásokból vett és hozott vízminta kémiai vizs-gálata a MÁFI laboratóriumában készült dr. Bartha And-rás irányításával. A kapott eredményeket az (1. táblázat-ban) közlöm.

52

3. kép. Idõsebb mészkõ vörös vasas kis kúpokkal4. kép. A Manaszarovar-i tó legjelentõsebb hévforrás-

csoportja nátrium-karbonát kiváltással.

2. ábra. A Tirtapuri mészképzõ hévforrások átnézetes vízföldtani szelvénye1. Völgy perem, 2. Folyó, 3. Folyóvízi hordalék, 4. Forrásvízi mészkõ, 5. Aktív forrásterület, 6. Inaktív forráshelyek

és feláramlási pályák, 7. alapkõzet.

A felszínre hozott oldott anyagok mennyiségei alap-ján az itt fakadó magas hõmérsékletû mészképzõ ásvány-vizek a magas hõmérsékletû mészképzõ karsztos hévizektípusába sorolhatók. A nyomelemek meghatározása sze-rint a források vize nyomelemekben is gazdag. Különö-sen a bór, lítium, stroncium, a bárium és a rubidium je-lentkezett a vízben nagyobb mennyiségben.

2.3. A Manaszarovar tónál fakadó hévforrások is-mertetése. E források a Manaszarovar-i tóhoz közel tör-nek fel a tóba ömlõ kisebb folyó völgyében három önál-ló forráscsoportban, 4550 mtszf-i magasságban. A forrá-sok részben magában a folyóban fenékforrásokként, rész-ben pedig a folyó alacsony ártéri területein fakadnak.Így e részeken fekvõ források az árhullámok levonulásasorán idõszakosan víz alá kerülnek. A 2009 júniusában afolyó alacsony vízállású volt, így ezek a források közvet-lenül tanulmányozhatók voltak. Feltörésük környezeté-ben kisebb-nagyobb sekély mélységû tavak alakultak kiés az ezekbõl túlfolyó víz a folyóba ömlik. A fentiekbenleírtak alapján megállapítható, hogy a Manaszarovar-ihévforrások az erozióbázison fakadnak és ezen belül

olyan fenékforrások típusába sorolhatók, amelyek egyrésze idõszakosan szárazra kerül a folyó vízállásától füg-gõen (4. kép).

A források vizét korlátozottan két fürdõépületben, fa-kádakban tisztálkodási célokra hasznosítják.

Az elõzõ közleményben (Scheuer Gy.–Szentirmai L.-né2007) leírt két forrásmészkõ elõforduláson túlmenõen azújabb megfigyelések szerint a folyó völgyében még to-vábbi két helyen keletkezett mészkõ, amelyek közül azegyik jelentõs nagyságú. A négy egymástól független ön-álló elõfordulás a jelenlegi völgytalp felett képzõdött.

A négy elõfordulás közül kiválási körülményekalapján három a kisebb mészkõ kúpok típusába sorolha-tó, míg a folyó bal partján egy jelentõs nagyságú mész-kõ plató keletkezett a folyó egykori alluviális felszínén(3. ábra).

Az itt felhalmozott forrásmészkõ plató nagyobb mintamely a Tirtapuri forrásoknál keletkezett, továbbá kifej-lõdésében is alapvetõ eltérések figyelhetõk meg. A mész-kõ kemény és hiányoznak a mésziszapos, laza rétegek.Ezek a kifejlõdésbeli és nagyságban mutatkozó eltérésekazt valószínûsítik, hogy az itt egykor (felsõ-pleisztocén)

53

1. táblázat. A Tirtapuri karsztos mészképzõ hévforrások oldott összetevõinek táblázata

3. ábra. Vázlatos vízföldtani szelvény a Manaszarovari forrásokon és a forrásmészkõ platón keresztül1. Alapkõzet, 2. Sziklás magas part, 3. Folyó, 4. Alluvium, 5. Forrástó, 6. Hévízfeláramlási pályák, 7. Terasz anyag, 8. Forrásmészkõ plató, 9. Paleo feláramlási pályák, 10. Paleo-hévforrások, 11. Lecsúszott mészkõ, 12. Elfolyó forrásvíz

igen kiterjedt forrástevékenység volt dinamikus mész-képzõdéssel. A mészkõplató kb. 300 m hosszúságú,150–200 m szélességû és meredek peremmel emelkedikki a környezetébõl.

A hévforrásokból vett vízminta vizsgálata a 2. táblá-zatban közölt eredményeket szolgáltatta.

A vizsgálati eredmények alapján a források vízkémiai-lag a nátrium hidrogén-karbonátos kloridos típusú vizekcsoportjába sorolhatók magas nyomelem tartalommal.Ezek közül kiugróan magas a bor, igen magas a litium,arzén, stroncium és a cézium továbbá magas a rubidiumés az antimon.

A vízkémiai összetétellel egyezõen a ma már itt nemképzõdik mészkõ és helyette a források környezetébennátrium-karbonát kéreg kiválás figyelhetõ meg.

Miután a mai források környezetében jelentõs forrás-mészkõ elõfordulások vannak, ebbõl az a következtetésadódik, hogy a források felszín alatti vízkörforgalmábanolyan átalakulás ment végbe, a mélyben az árokrendszer-nél a lemeztektonikai folyamatokon belül, amelyek miatta feláramlási pályák módosultak megváltoztatva ezzel avízkémiai összetételt, és ez kiváltotta az üledékképzõdésalapvetõ típusváltását.

Összefoglalóan megállapítható, hogy az indiai-kele-tázsiai lemezek ütközési zónája mentén a karsztos kõze-tekhez kapcsolódva a feltörõ mészképzõ mai és egykorihévforrások, hidrotermák azt bizonyítják, hogy a mély-ben termál karsztosodási folyamatok mennek végbe azütközési zónában lezajló magmás folyamatokkal össze-függésben. Ezzel magyarázható egyes nyomelemek szo-katlan felszaporodása a vizekben. Ezért rögzíthetõ, hogya vizsgált hévforrások és jelentõs mészkiválásaik a sub-dukcios folyamatokkal összefüggõ a mélyben lezajló hi-

drotermás karsztosodásnak nagy magasságban, hidegéghajlat mellett képzõdött felszíni akkumulációs megjele-nés formáját képviselik.

A vizsgálatok eredményei azt is bizonyítják, hogy eza típusú karsztosodás folyamata átmenetileg vagy végle-gesen megszûnhet egy adott kõrzetben az ütközési zóná-ban a mélyben lezajló gyors események hatására, ame-lyek átrendezik a vízáramlási viszonyokat, módosítva ez-zel a vizek kémiai tulajdonságait. Megállapítható még,hogy a világon oly gyakori a lemeztektonikával összefüg-gésben keletkezett karsztos hévforrásokkal és eseteikéntvilághírû lerakódásokkal (Mammoth hot springs, Pam-mukkale) állnak szoros genetikai kapcsolatban a vizsgálttibeti hévforrások egyedi jellemvonásokkal. Fentiekhezkapcsolódva hazai vonatkozásban általánosságban rög-zíthetõ még, hogy Kárpátokat és a Kárpát-medencét lét-rehozó lemeztektonikai történések és folyamatok (hegy-ség és medence képzõdés) alapvetõ és meghatározó sze-repet játszottak a hazai vízföldtani viszonyok létrehozá-sában és alakításában mind a múltban mind pedig a jelenben egyaránt. Így a mai hévízi karsztos vízföldtaniadottságok ennek a lemeztektonikával összefüggõ föld-történeti fejlõdési folyamatsornak jelenlegi fázisát, állo-mását tükrözik vissza.

IRODALOMProbáld F.–Horváth G. 1998: Tibet. in: Ázsia, Ausztrália és Óceánia

földrajza. ELTE. Eötvös Kiadó Bp. 141–146.Scheuer Gy.-Szentirmai L.né 2007: Dél-tibeti hévforrások és lerakódá-

saik vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató. 64–67.Taylor Y. 1995: Tibet. Lanely Planet. Guidebook. 89–227.Waring G. A. 1965: Thermal Springs of the United States and other Co-

untries of the World. A. Summary. Geological Survey ProfessionalPaper. 492. 174–176.

54

2. táblázat. A Manaszarovar-i hévforrások vízvegyvizsgálati táblázata

A pályázati felhívásra 2008-ban 10 db. diplomamunka érkezett be 5 felsõfokú oktatási intézménybõl, az alábbi megoszlásban:

A beérkezett diplomamunkákat a témájukhoz illeszkedõ szakterületet képviselõ szakosztályok elbírálták, az alábbimegoszlásban:

Egyetemi Fõiskolai ÖsszesenÁr- és Belvízvédelmi Szakosztály 1 - 1Csatornázási és Szennyvíztisztítási Szakosztály - 1 1Hidrogeológiai Szakosztály 4 - 4Limnológiai Szakosztály 3 - 3Vízellátási Szakosztály - 1 1Mezõgazdasági vízgazdálkodási Szakosztály - 1 1Vízépítési Szakosztály - 1 1

Összesen: 7 db. 4 db. 12 db.

Az MHT szabályzata szerint az egyetemi és a fõiskolai kategóriában egyaránt egy elsõ, két második és háromharmadik díj osztható ki. Tekintettel arra, hogy a beérkezett pályázatok száma a korábbi éveknél megszokotthoz ké-pest lényegesen kevesebb volt, a Bizottság két egyetemi és egy fõiskolai díj kiosztását javasolta.

Díjazottak 2008-ban:

Egyetemi kategóriaI. díj: Szántó Judit Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi KarII. díj: Rokob Krisztina Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki KarDicséret: Gál Brigitta Nyugat Magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki Kar

Gremsperger Katalin Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar Havasi Máté Pannon Egyetem, Környezettudományi SzakNémeth Ágnes Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar

Fõiskolai kategóriaIII. díj: Hodlikné Schindler Katalin EJF Mûszaki és Gazdálkodási FakultásDicséret: Drávucz Tamás SZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar

55

A Lászlóffy Woldemár Diplomamunka Pályázat Bíráló Bizottság határozata a 2008. évi diplomamunka pályázatok eredményérõl

Egyetemi kategória:Miskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar 4 db.Nyugat Magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki Kar 2 db.Pannon Egyetem, Környezettudományi Szak 2 db.

Fõiskolai kategória:Eötvös József Fõiskola, Mûszaki Fakultás 2 db.Szent István Egyetem, Ybl Miklós Mûszaki

Fõiskolai Kar 2 db.

Dicséret:

Drávucz Tamás: Szabadidõs horgász és pihenõköz-pont a Hanyi-Tiszasülyi árapasztó árvízi tározónbelülSZIE Ybl Miklós Fõiskolai Kar, Közmû és MélyépítésiTanszékKonzulensek: dr. Major János fõisk. tanár, Jóna Zoltánokl. építõmérnök

A téma feldolgozása idõszerû, jól tükrözi a gyakorla-ti szakember gondolkodását, az elkészült terv pénzügyiforrás rendelkezésre állása esetén megvalósítható lenne.

A készítéskor érvényre jutatta területi ismeretét és szak-mai gyakorlatát. Az alkalmazott megoldások illeszkedneka mérnöki gyakorlat szokásos megoldásaihoz.

III. díj:

Hodlikné Schindler Katalin: Intenzifikálási üzemi kí-sérlet az Észak-pesti Szennyvíztisztító telepenEJF Mûszaki és Gazdálkodási Fakultás, Vízellátás-Csa-tornázás TanszékKonzulensek: dr. Ábrahám Ferenc fõisk. tanár, Rása Gáborokl. vegyészmérnök

A DÍJAZOTTAK MÉLTATÁSA

FÕISKOLAI KATEGÓRIA

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK

Dicséret:

Gál Brigitta: A Szigetközi földtani monitoring vízké-miai eredményeiNyugat Magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki Kar, Kör-nyezeti és Földtudományi IntézetKonzulensek: dr. Csernyi Tibor egy. docens, dr. ScharekPéter tud. oszt. vezetõ, MÁFI, Szalai József, VITUKIKht.

A dolgozat készítõje hatalmas mennyiségû adat fel-dolgozását végezte el, melyekbõl számos, fontos követ-keztetést volt le. A vízkémiai adatok elemzésével kimutat-ta a Duna fõmedre mentén a felszíni és felszín alatti vi-zek szoros kapcsolatát, és ugyanezt vizsgálta a melléká-gak mentén is. Az ábraanyag szemléletes, az irodalomfeltárás alapos, a dolgozat összességében hatalmas, gon-dos munkát tükröz.

Gremsperger Katalin: Belvízvédekezés a Bodrog-közbenMiskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar, Hidro-geológiai-Mérnökgeológiai Intézeti TanszékKonzulensek: dr. Szûcs Péter egy. docens, AsbóthnéGermán Erzsébet belvízvédelmi csop.v.

A síkvidéki vízrendezés fontos feladatával foglalko-zott. Átfogó vizsgálatai alapján következtetéseket és ja-vaslatokat adott a Bodrogköz belvíz elleni védelme, és anagy csapadékokból származó vizek nyári, száraz ideihasznosíthatóságára vonatkozóan. Alaposan átgondolt,jól felépített diplomamunkát készített, szép kivitelezésben.

Havasi Máté: A Bosmina longirostris dinamikája éstáplálékhálózatban betöltött szerepe a Major-tóbanPannon Egyetem, Környezettudományi SzakKonzulensek: dr. Padisák Judit tanszékvezetõ egy. tanár,dr. Tátrai István tud. fõmts., MTA BLKI

A dolgozat impozánsan mutatja be a zooplanktonbankulcsszerepet játszó faj biológiáját az adott élõhelyen. Atémát magas szakmai szinten, kiforrott szakemberekrejellemzõ egzaktsággal tárgyalta, a Pályázó józan kutatóiszemlélettel bír. Munkájában rávilágít arra, hogy a ha-lállomány manipulációjával befolyásolható a trofikuskaszkád mûködése, ezáltal alakítható a víz minõsége.

Németh Ágnes: A Bükki Karsztvízszint Észlelõ Rend-szer hiányzó mérési adatainak pótlása, a pontosítottadatsorok alapján elõrejelzések kidolgozásaMiskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar, Hidro-geológiai-Mérnökgeológiai Intézeti Tanszék

Konzulensek: dr. Lénárt László egy. adj., dr. Kovács Balázsegy. docens, dr. Szanyi János egy. docens

Miskolc vízellátásának biztonságát szolgáló karsztvízfigyelõ monitoring rendszer adatainak feldolgozását,adathiányok elemzéseken alapuló pótlását végezte. Prog-nózisokra alkalmazható matematikai statisztikai és kor-szerû, tanuló algoritmusokon alapuló modellezési eljárá-sokat használt és elemezte az alkalmazási lehetõségeketis. Dolgozata gondosan felépített munka, melynek elké-szítéséhez a legújabb kutatási módszereket használta fel.

II. díj:Rokob Krisztina: A balatoni kovamoszatok, mint avízi környezet változásának indikátoraiNyugat-Magyarországi Egyetem, Erdõmérnöki Kar,Környezeti és Földtudományi IntézetKonzulensek: dr. Csernyi Tibor egy. docens, dr. VörösLajos tud. oszt.vez., MTA BLKI

A paleolimnológia egyike a gyorsan fejlõdõ, multi-diszciplináris tudományágaknak. Alkalmazásához nagymennyiségû ismeretanyag elsajátítására van szükség,melyet a pályázó munkájával bizonyított. Kiemelendõ akovamoszatokkal indikált stratigráfia és a tótörténettelkapcsolatos kormeghatározás. Fontos eredményeket tártfel a Balaton múltbeli környezeti viszonyainak rekonstru-álása terén. A dolgozat fontos érétke a szépen dokumen-tált fotóanyag is. A Pályázó bizonyította a tudományhozvaló elkötelezettségét.

I. díj:Szántó Judit: A hidrogeológiai modellezés szerepespeciális szennyezõdések roncsolásmentes diagnoszti-kájábanMiskolci Egyetem, Mûszaki Földtudományi Kar, Hidro-geológiai-Mérnökgeológiai Intézeti TanszékKonzulensek: dr. Szûcs Péter egy. docens, dr. Nyári Zsu-zsanna, Zákányi Balázs doktorandusz

A Szerzõ GVOP kutatásba bekapcsolódva egy minta-területen (Ásotthalom) végzett elemzést, melyben BTEXszennyezõdések terjedését vizsgálta különbözõ model-lekkel. Magas színvonalon alkalmazta az egyetemi ta-nulmányok során elsajátított geofizikai és hidrogeoló-giai, modellezési ismereteket. Az elkészült dolgozat kü-lön érdeme, hogy költség-hatékony terepi munka és mo-dell alkalmazás ötvözésével módszertani javaslatot adkörnyezeti szennyezõdések terjedésének nyomon követé-séhez, kármentesítési beavatkozás megtervezéséhez.Magas színvonalú, újszerû eredményeket is tartalmazómunka készült el.

56

EGYETEMI KATEGÓRIA

Dr. Wisnovszky Iván Dr. Clement Adriennea bíráló bizottság elnöke a bíráló bizottság titkára

Kémiai intenzifikálási kísérlet eredményeit mutatjabe a dolgozatban. A téma – a hazai szennyvíztisztításhelyzetét és a szigorodó vízminõségi követelményeketismerve – kiemelt fontosságú. Ismertette a zeolit

szennyvíztisztítás során történõ használatának tudo-mányos és elméleti hátterét, valamint annak gyakorla-ti alkalmazhatóságát is, az új fejlesztési irányvonalak-ra rámutatva.

57

1. SZEKCIÓVÍZGYÛJTÕ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS

1.) A vízgyûjtõ-gazdálkodási tervezés nagyon fontos fe-ladata: az EU elõírásainak, és a hazai elõírásoknak afigyelembe vétele.

2.) A nemzetközi együttmûködést már a vízgyûjtõ feltá-rás kezdetén meg kell kezdeni a közös vízgyûjtõkön.

3.) A tájgazdálkodás módszerei jelentõs mértékben se-gíthetik az integrált tervezést.

4.) A tervezési részegységek szintjén feltétlenül figye-lembe kell venni a következõ jelentõs kérdéseket:– kavicsbánya tavak esetén komplex vizsgálatokra

van szükség,– a tervezés esetén meg kell keresni a természetvé-

delemmel történõ egyeztetés lehetõségét,– A területfejlesztéseknél a befektetõi érdekek ese-

tenként akadályozzák a környezetvédelmi szem-pontok érvényesítését.

5.) A vízgyûjtõ-gazdálkodási tervezésben nagyon fonto-sak a jogi és a gazdasági szempontok. A jogérvénye-sítésben nagyon fontos a VKI szempontok figyelem-be vétele.

6.) Energetikai vízkivételek esetén nem értünk egyet az-zal, hogy a jogszabályokból kivegyék a visszasajtolá-si kényszert.

7.) A felszíni vizek monitorozását új alapokra kell he-lyezni az eddigi monitorozási tapasztalatok figyelem-bevételével. Szorosabbra kell fûzni a KÖVIZIG-ek ésKTVF-ek együttmûködését, hogy a VKI-ben elõírtvízmennyiségi és vízminõségi monitorozási adatokközel egy idõben keletkezzenek.A Vándorgyûlésnek a vízgyûjtõ-gazdálkodási terve-

zéssel foglalkozó plenáris ülése megvitatta a BökényiNyilatkozat aláíróinak (Magyar Mérnöki Kamara, Vízi-közmû Szövetség, Vízgazdálkodási Társulatok Szövetsé-ge, Magyar Hidrológiai Társaság, Víz Világ PartnerségMagyarország) közös véleményét a vízgyûjtõ-gazdálko-dási terv nyilvános vitára bocsátott anyagairól. A vitaalapján, a partnerekkel egyeztetett véglegesített véle-ményt megküldtük a tervezõknek, akik a vélemény egyesjelentõs megállapításait azonnal, illetve nagyon gyorsanelkezdték figyelembe venni, amit köszönünk.

A Vándorgyûlés óta nyilvánosságra hozott teljes víz-gyûjtõ-gazdálkodási terv véleményezése jelenleg folyik.Törekszünk arra, hogy a Bökényi Nyilatkozat aláírói új-ra közös vélemény kialakításával segítsék a tervezést.

2. SZEKCIÓA DUNA-TISZA KÖZE VÍZGAZDÁLKODÁSÁNAK

HELYZETE ÉS PROBLÉMÁI

1.) A Duna-Tisza közi Hátság vízgazdálkodási problé-mái csak a területfejlesztés, agrár- és gazdaságfej-

lesztés, természetvédelem, valamint a területhaszná-lat összefüggéseiben értelmezhetõek. A beavatkozá-sok ezek figyelembe vételével tervezhetõk, és az ér-dekeltek bevonásával valósíthatóak meg. Az elõké-szített a mintaprojekteket meg kell valósítani!

2.) A Duna-Tisza közi Hátság összetett gondjainak fi-nanszírozására a KEOP források önállóan nem alkal-masak. Szükséges egyéb, pl. a regionális és agrár for-rások bevonása is. A pályázati források jobb koordi-nációja szükséges a Homokhátság komplex fejleszté-si feladatainak eredményes támogatásához.

3. SZEKCIÓFOLYÓINK VÍZGAZDÁLKODÁSI ÉS ÖKOLÓGIAI

KÉRDÉSEI ÉS GAZDASÁGI SZEREPÜK

1.) A 2083/2003. (IV. 24.) Korm. Határozat az integráltfolyógazdálkodás megvalósításáról alapján szüksé-ges felújítani a tárcaközi bizottság munkáját, a víz-gyûjtõ-gazdálkodási tervezés eredményeinek figye-lembevételével, és a nagyvízi mederkezelési tervekmegvalósítása érdekében.

2.) A folyóval kapcsolatos vízügyi tevékenység esetén aközérdeket szolgáló állami feladatok (vízbázisvéde-lem, hajózás, árvízvédelem, belvízvédelem stb.) ra-cionális végrehajtását akadályozza, hogy az államitulajdon képviselõje, az MNV Zrt. szakmai felülvizs-gálatot gyakorol a legmagasabb szakmai szerv, a mi-nisztérium felett. Az állami feladatok szakmai meg-alapozottságát felelõsen csak az illetékes szakminisz-térium képviselheti.

3.) Vízfolyásaink használati értékû tulajdonságainak(közlekedés, ökológiai potenciál, vízenergia, idegen-forgalom stb.) kiaknázása a megújuló természeti for-rások használatában idõszerû feladatunk.

4.) A szekció javasolja, hogy az MHT állásfoglalását aMEH, mint kormányzati koordináló hivatal is kapjameg.

4. SZEKCIÓÁRVÍZ- ÉS BELVÍZVÉDELEM

AZ ÁRVÍZKOCKÁZATOK ÉRTÉKELÉSÉRÕLÉS KEZELÉSÉRÕL SZÓLÓ EU IRÁNYELV

TÜKRÉBEN

1.) A folyók nagyvízi medreinek kijelölése, a kezelésitervek elkészítése – beleértve a jogi szabályozást – afolyó menti területhasználat legfontosabb feltétele.

2.) A folyamatban lévõ árvízi kockázati értékelés (árvízi,belvízi, kisvízfolyások) elveinek megfelelõen kellmegújítani az ország vízkár-elhárítási biztonsági stra-tégiáját. A kidolgozás során figyelemmel kell lennielsõdlegesen a saját évszázados tapasztalatokra, vala-

A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyûlése ajánlásai

mint az európai gyakorlatra. A munka végrehajtásá-nak csak egységes metodika alapján van értelme.

3.) A vízkár-elhárítás szakterületén több ellentmondásvan a jogszabályi elõírások és a feladatellátás intéz-ményi feltételei között, különös tekintettel a területivízminõségi kárelhárításra. Szükségesnek tartjuk ajogszabályi háttér harmonizálását.

4.) A hiteles magyar vízgazdálkodási adatok tárolását aVízügyi Adattárban kell megoldani. A vízgazdálko-dási feladatokat (vízgyûjtõ-gazdálkodás-tervezés, ár-vízi kockázatkezelés) csak hiteles adatok alapján sza-bad végrehajtani.

5.) A vízkár-elhárítási tevékenységnek legyen szervesrésze a legújabb technológiák alkalmazása (távérzé-kelés stb.).

5. SZEKCIÓTERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS

1.) A vízgazdálkodással kapcsolatos kutatási programokés eredmények nyilvánosságát meg kell teremteni,azok gyakorlati felhasználását szorgalmazni kell.

2.) El kell készíteni a mûszaki történelmi értékeket jelen-tõ szivattyútelepek kataszterét, állapotuk felmérését.Rangsorolni kell õket értékmegõrzés (funkció meg-tartás) szempontjából. Turisztikai jelentõségüket isfigyelembe véve elõ kell teremteni ezek fejlesztésiforrását.

3.) Az idõjárási anomáliák utóbbi idõben tapasztalt fe-lerõsödése miatt fokozott figyelmet kell fordítani atelepülési vízgazdálkodásra – és ezen belül is külö-nösen a hegy- és dombvidéki területeken – a helyivízkárelhárítási feladatok eszközrendszerének javí-tására.

6. SZEKCIÓVÍZELLÁTÁS, VÍZKEZELÉS

1.) A vízminõségjavító program terveihez képest jelen-tõs az elmaradás, egyrészt nehéz a gazdasági háttérbiztosítása, másrészt sok új technológia érkezik kül-földrõl hazai tesztelésre. Törekedni kell 2–3 meg-bízható technika meghatározására és azok megfele-lõ publikálására. A víziközmû üzemeltetõknek fi-gyelniük kell arra, hogy naprakész információik le-gyenek a kezelésük alá tartozó közmûvek állapotá-ról, hiányosságairól. A vízminõségjavító programvégleges változatának kidolgozásához az üzemelte-tõk eddigi tapasztalatainak felhasználása feltétlenülszükséges.

2.) Általános törekvés a fertõtlenítés területén a klórvalamilyen formában történõ kiváltása. Ez, a maitechnikai színvonalon a másodlagos szennyezõdé-sek esetleges elõfordulása miatt még nem megol-dott, de a technikák (UV, ózon, membránszûrés) al-kalmazásával a klóradagolás minimalizálására kelltörekedni.

3.) A biztonságos víziközmû szolgáltatás érdekében tör-ténjen meg – az eredeti tervek szerint – a víziközmûszolgáltatók akkreditálása. Ezt követõen víziközmûszolgáltatást csak a 21/2002. (IV.25.) KöViM rende-let elõírásainak megfelelõ, az akkreditálási listábanszereplõ társaság, szolgáltató végezhessen.”

7. SZEKCIÓCSATORNÁZÁS, SZENNYVÍZELVEZETÉS

ÉS -TISZTÍTÁS

1.) Javasoljuk, hogy ahol a feltételek lehetõvé teszik, ke-rüljön elõtérbe a szennyvíz újrahasznosítása (pl. bio-massza elõállítás) és ennek elõsegítése céljából dotá-lását kiemelten kezeljék.

2.) Az ipari jellegû szennyvizeket kibocsátó vállalkozá-sok esetében szükségesnek tartjuk a keletkezõszennyvizek jelenleginél hatékonyabb elõtisztítását aközcsatornába való bevezetés elõtt, valamint ennekérdekében a szükséges jogszabályok megalkotását,illetve módosítását.

3.) Magyarországon keletkezõ szennyvíziszapok több-nyire kiválóan alkalmasak a mezõgazdasági tápa-nyag-utánpótlására, talajszerkezet javításra és a víz-tartó képesség növelésére, valamint jelenõs szerepevan a megújuló energia elõállítása területén. Javasol-juk, hogy a szennyvíziszap mezõgazdaságban és erõ-mûvekben történõ hasznosítása érdekében, a szenny-víziszap kerüljön ki a hulladék törvény hatálya alól.

8. SZEKCIÓVÍZÜGYI KOMMUNIKÁCIÓ

1.) A vízügyi feladatokhoz kapcsolódó kommunikációsmunka hatékonysága, a befektetett eszközök megté-rülésének mérhetõsége (ROI) érdekében szükségesegy konszenzuson alapuló célrendszer megalkotása,valamint a végrehajtáshoz szükséges humán, pén-zügyi erõforrások és tárgyi eszközök biztosítása.Mindez segíti az üzenetek egységességének kialakí-tását és az alkalmazott eszközök szinergiájának kiala-kulását.

2.) A szekció megfontolásra érdemesnek tarja, hogy avízügyi ágazatot békeidõben is képviselje szóvivõ,egy szakképzett kommunikátor személyében. Ennekhaszna, hogy gyakoribb és hitelesebb megjelenéstbiztosíthatunk a médiában üzeneteinknek.

9. SZEKCIÓA VÍZJOG IDÕSZERÛ KÉRDÉSEI

1.) Szükség van a Minisztérium irányítása alá tartozó terü-leteken a szakmai stratégiák meglétére és összehango-lására (környezetvédelem-vízügy-természetvédelem),ideértve a célok, szervezetek feladatainak és hatáskö-reinek egyértelmûsítését és a finanszírozás biztosítását.

58

Ez a VKI végrehajtásának is alapvetõ feltétele, különöstekintettel az EU elnökségre való felkészülésre.

2.) Meg kell õrizni és/vagy helyre kell állítani a közvet-len szakmai és tulajdonosi felügyeletet, irányítást aspeciális szabályozást igénylõ területeken (pl.: bá-nyászati törvény módosítása, vízügyi felügyelet meg-tartása, állami regionális vízmûvek, vízkár-elhárításimûvek, vízgazdálkodási társulatok).

3.) A stratégiák végrehajtása megvalósíthatatlan stabilintézményrendszer nélkül, melyhez biztosítani kell afeladatokhoz és hatáskörökhöz igazodó személyi ál-lományt és a teljes körû költségvetési támogatást.

4.) Szükség van a vízügyi ágazatban is a hatósági eljárá-sok gyorsítására és az egyszerûsítésére, de ez nemeredményezhet szakmai minõségromlást sem a jogal-kotásban sem a jogalkalmazásban és ehhez kell meg-nyerni a társadalom támogatását.

10. SZEKCIÓSZÁMÍTÓGÉPES MODELLEK ALKALMAZÁSA

A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN

1.) A modellezés alapfeltételeinek biztosítása érdekébentörekedni kell– a modellezés adatigényének figyelembe vételére

az adatgyûjtés megtervezése során,– a geodéziai jellegû alapadatok (különösen a me-

derfelvételek) aktualizálására,– a távmérõvel felszerelt vízállás- és (különösen)

vízhozammérõ állomások számának növelésére,– a valósidejû, helyzetértékelési és elõrejelzési célú

felhasználás érdekében adat-asszimilációs eljárá-sok bevezetésére,

– az elõrejelzések és vízhozam-összefüggések fej-lesztésére,

– a modelleknek a vízrajzi adatokkal való összekap-csolására,

– a múltbeli adatok és események dokumentumai-nak megõrzésére és elérhetõségének biztosítására.

2. Javasoljuk gyakorlati hidraulikai, hidroinformatikaitanfolyam megszervezését az ágazat számára.

11. SZEKCIÓA VÍZMIKROBIOLÓGIA, ÖKOTOXIKOLÓGIA

IDÕSZERÛ KÉRDÉSEI

1.) Módszerfejlesztés – I.: a vizek állapotának feltárá-sában pontosabb ismeretek birtokába juthatunk né-

hány új, közvetlen érintkezésen alapuló ökotoxiko-lógiai teszt (üledék, víz, hulladék stb.) alkalmazásá-val. Ezek terjesztése, szabványosítása fontos szak-mai szempont lehetne környezetünk állapotának ér-tékelésében a kockázatosnak nyilvánított víztestekesetében.

2.) Módszerfejlesztés – II.: szabványosítás, alkalmazha-tóság. Az új biológiai (vízbakteriológia, mikroszkó-pos biológia, ökotoxikológia stb.) módszerek beveze-tése esetén fontosnak tartjuk az új módszerek össze-hasonlíthatóságát a rutin laboratóriumi vizsgálatok-kal.

3.) A természetes ökológiai rendszerek mûködésére jel-lemzõ, azok állapotát leíró mikrobiológiai és kémiai(higiénés bakteriológiai, anyagforgalmi stb.) jellem-zõket célszerûnek tartjuk bevonni a vizek és a vizesélõhelyek védelmére szolgáló EU VKI monitorozásirend körébe.

12. SZEKCIÓSZIKES VIZEINK, MINT AZ EURÓPAI UNIÓ

KÜLÖNLEGES ÉRTÉKEI

Szikes vizeink az Európai Unió területén különleges ér-téket képviselnek, ezért kutatásukra és védelmükre azeddiginél fokozottabb figyelmet kell szentelni. Különle-ges értékeikre és tulajdonságaikra való tekintettel az EUVKI szerinti minõsítési rendszerüket ki kell dolgozni, ésa vízgyûjtõ-gazdálkodási tervek készítésénél egyedi in-tézkedési terveket kell készíteni.

13. SZEKCIÓALKALMAZOTT HIDROLÓGIA

1.) A jégfedettség szubjektív meghatározását annak au-tomatikus (számítógépes szoftverrel végrehajtható)kiértékelésével lenne célszerû felváltani. Erre tekin-tettel – a gyakorlati tapasztalatok alapján – javasoljukfolytatni a nagy folyókon a Web-kamerákkal történõjégmegfigyelés fejlesztését.

2.) Célszerûnek látjuk egy flash-flood katalógus összeál-lítását, aminek célja az utóbbi évek extrém csapadé-kaiból keletkezõ szélsõséges árvizek jellemzõinekösszegyûjtése. A katalógus nem utolsó sorban, a fo-lyamatban lévõ árvízkockázati projekt (KEOP2.5.0.B) flash-food modelljeinek kalibrálását szolgál-hatja.

Dr. Szlávik Lajos

59

60

450 éve

1560. március 30.I. Ferdinánd engedélyt adott Sopron városának, hogyWolf (Balf) forrásánál fürdõt építsenek és a használatértdíjat szedjenek.

425 éve

1585. február 6.† Kolozsvári Jordán (Jordanus) Tamás (Brünn) neveshumanista és orvostudor. Francia (Párizs, Montpellier) ésolasz (Pádua, Pavia) egyetemeken tanult, végül Bécsbenszerzett orvosdoktori rangot. A török elleni háború sorána keresztény seregekben kitört tífuszjárvány gyógyításá-ban sikereket ért el. Az a megállapítása, hogy az szifiliszta köpölyözés és érvágás révén a fürdõsök is terjeszthetik,azaz a betegség a nemi érintkezésen kívül is átvihetõ,elvi jelentõségû volt. Késõbb Brünnben, majd Oll-mützben tevékenykedett közmegelégedésre. Az akkorikirályi Magyarországhoz tartozó Trencsén-teplici fürdõhévizeinek leírásával a hazai gyógyvízkutatás egyik elsõalakja volt. (* Kolozsvár, 1539.)

375 éve

1635. február 15.II. Ferdinánd negyedik dekrétumának 64. cikkelye(„Azonképpen a Rába medre kitakarításának megvizsgá-lására is biztosokat rendelnek ki”) intézkedett a koráb-ban megkezdett, de befejezetlenül maradt Rába-szabá-lyozás folytatásáról, amelyet a karok és rendek erõsensürgettek. A király ugyanezen dekrétumának 41. cikkelye(„A Csernyác folyón összeomlott malmot újból fel neépítsék”) megtiltotta, hogy az ott engedély nélkül épített,s valami véletlen folytán összeomlott négykerekû vízi-malmot, – amely duzzasztásával, illetve elárasztásaivalannyi kárt okozott a zágrábi püspöknek és más földbirto-kosoknak, – ismét felállítsák.

225 éve

1785. április 26.Az újjászervezett Hajózási Igazgatóság rendeletet bocsá-tott ki, amely intézkedett arról, hogy az Ignaz Müllerhadmérnök ezredes által készített Magyarország térképalapján kezdõdjön meg az ország folyóvizeinek elõzetesfelvétele („Praeliminaire Flussaufnahme”).

1785. december 19.A pesti egyetemen kiadták az elsõ mérnöki oklevelet,amelyet a filozófiai fakultáson a geometria és matézisadjunktusa, Tichi István kapott meg. Az oklevelet az

egyetem rektorán, a bölcsészkar dékánján, valamint azInstitutum gyakorlati mértan tanszékének vezetõjén túl aHajózási Igazgatóság (késõbb a Vízi és Építészeti Fõ-igazgatóság) vezetõje írta alá, ezzel is megerõsítve azt aszabályt, hogy csak ez a diploma jogosítja fel tulajdono-sát állami mérnöki állás betöltésére.

1785.Befejezõdött a Habsburg-birodalom I. katonai felmérése.Az egész Magyarországot is felölelõ, 1:28.800-as mére-tarányú, több színben rajzolt felvételi lapok, valamint acsatlakozó országleírások a XVIII. sz. második felénekföldrajzi helyzetét tükrözik, és gazdaságtörténeti forrásulis szolgálnak.

1785.Mezeõ Cyrill elkészítette a Tisza térképét Újlaktól Vásá-rosnaményig, s a Tisza-Szamos és a mintegy 400 km2 ki-terjedésû Ecsedi-láp egységes szabályozásának tervét is,amely véleménye szerint a láp kiszárítását végleg megol-dotta volna. A terv megvalósítását megakadályozta, hogya vízszabályozási királyi biztos, gr. Károlyi Antal nemsokkal késõbb lemondott megbízatásáról.

1785.Napvilágot látott Szinnyei Merse József „Media impopu-landi Tokajinum et Szolnokium... regulandi item naviga-tionem per fluvium Tibiscum... [Tokaj és Szolnok forgal-mas kereskedõ várossá fejlesztésérõl és a tiszai hajózásszabályozásáról]” címû röpirata, amely br. Orczy Lõrincátfogó Tisza-szabályozási elgondolásait a Közép-Tiszárais kiterjesztette.

1785.Bedekovich Lõrinc – az 1783-ban kelt királyi rendeletalapján – kidolgozta és a Jászkerület gyûlése elé terjesz-tette a Jászság minden lényeges vízügyi problémájánakmegoldására vonatkozó javaslatait.

200 éve

1810. szeptember 7.Br. Podmaniczky József, vízszabályozási királyi biztosSimontornyára összehívta a Sárvíz-szabályozásban érde-kelt birtokosokat, akik szeptember 11-én megalakítottákaz ország elsõ vízszabályozási társulatát, a „Sárvízi Tár-saság”-ot. A társulat elsõ igazgató mérnökének SaátorDánielt kérték fel.

175 éve

1835. február 22.* Szojka Gusztáv (Szécsény), a XIX. század második fe-lének jeles vízmérnöke, az árvédekezés kiváló szakem-

Vízügyi évfordulók 2010-ben

bere, akinek új eljárási módjait és tapasztalatait PéchJózsef „Gátvédelem” c. mûvében adta közre. († Szeged,1887. augusztus 14.)

1835. szeptember 25.Elsõ ízben találkozott két rendszeres járatban közlekedõgõzhajó a Dunán, Vác mellett: a Pozsonyból érkezõPANNÓNIA és a Pestrõl felfelé haladó ZRÍNYI.

1835. november 18.József nádor utasítására Adam Clark, aki a Széchenyi ésVásárhelyi által Angliában vásárolt VIDRA nevû gõzü-zemû kotróhajó kezelõjeként érkezett Magyarországra,hajójával megkezdte az óbudai hajógyárhoz vezetõ csa-torna kotrását.

1835.A Zalavíz Szabályozó Társulat érdekeltsége elhatározta,hogy a Zalán elmocsarasodást okozó malmokat meg-szüntetteti. A következõ esztendõben a társulat meg-kezdte a Zala szabályozott medrének ásását.

1835.Gr. Széchenyi István kezdeményezésére a MARIADOROTHEA gõzhajó üzembeállításával megindult aDuna torkolatától, Galactól Konstantinápolyig tartó út-vonalon a rendszeres hajójárat.

150 éve

1860. február 25.* Kajlinger Mihály (Budapest), gépészmérnök, a fõvárosivízmûvek igazgatója 1895–1924. között. († Budapest,1924. április 5.)

1860. március 9.† Lányi Sámuel (Kékkõ), földmérõ és vízépítõ mérnök, areformkor egyik legjelentõsebb térképésze. 1823-ban nyertoklevelet az Institutum Geometricumban. A Tisza ésmellékfolyói térképezésének 1946-ig vezetõje volt. Amûvészettörténet, mint festõt és grafikust tartja számon.(* Igló, 1791.)

1860. április 8.† Széchenyi István gróf (Döbling), a XIX. sz. elsõ felé-ben megindult reformmozgalom kezdeményezõje és leg-jelentõsebb személyisége. Része volt a dunai gõzhajózáséletre hívásában és a Kereskedelmi Bank alapításában.Létrehozta Pest-Buda elsõ két nagyipari üzemét, az Óbu-dai Hajógyárat a téli kikötõvel (1836) és a pesti JózsefHengermalom Társaságot (1838) – ezek voltak Magyar-országon a modern értelemben vett elsõ ipari részvény-társaságok. Irányította az Al-Duna szabályozását (1835–37), nevéhez fûzõdik a Lánchíd létrehozása. Az 1840-esévekben megindította a Tisza szabályozását, jelentõs ré-sze volt a balatoni gõzhajózás megindulásában. ABatthyány-kormányban közlekedési és közmunkügyi mi-niszter volt. (* Bécs, 1791. szeptember 21.)

1860.Elkészült a Bodrog-szabályozás terve, amelynek célja afolyó kártételei elleni védekezés és a medervándorlásmegszüntetése volt. A munkákat 1860–1890 között vé-gezték el.

1860.Budán megnyílt a Hild József tervei alapján klasszicistastílusban újjáépített Császár fürdõ.

125 éve

1885. áprilisJózsa László fõmérnök, a debreceni kultúrmérnöki hiva-tal vezetõje tervet készített a Holt-, Sebes-, Fekete- ésKettõs Körös között fekvõ terület belvizeinek levezetésére.

1885. május 9.A Duna Dévény és Dunaradvány közötti szakaszánakszabályozásáról hozott VIII.tc. alapján – az ország leg-fõbb kereskedelmi víziútjának hajózhatóvá tétele érdeké-ben – megindultak a magyar Felsõ-Dunán a vízimunká-latok. A törvény a munkákra 17 millió forintot irányozottelõ. A terveket még Bodoky Lajos készítette, a közvetlenkivitelezés irányítója Fekete Zsigmond volt. Az 1896-igtartó munkák során a mellékágakat elzárták, a folyó ka-nyarulatait átvágták, s így egy kevésbé kanyargó – ter-mészetellenesen merev – középvízi medret alakítottak ki.

1885. május 27.„A Rába és mellékfolyói szabályozásáról, valamint Gyõrváros és Gyõrsziget község árvédelmérõl” szóló XV. tc.hosszúlejáratú kölcsönt biztosított a Rába-szabályozásszámára, s ennek tudatában megindultak a munkák,melynek során a folyó medrét átvágásokkal megkurtítot-ták. Az így kialakított új meder mentén megépítették azármentesítõ töltéseket és biztosították az árvizek gyorslevonulását.

1885. június 14.Az országgyûlés elfogadta a „vízjogról” szóló XXIII.törvényt, amely korszakos jelentõségû volt a hazai vízi-munkák fejlesztése és az egységes vízjogi rendszer kiala-kítása tekintetében.

1885. június 16.† Molnár János (Budapest), gyógyszerész, analitikus.Hatósági élelmiszer-vizsgálatokat végzett, és számos ha-zai ásványvizet elsõként elemzett. (* Körmöcbánya,1814. december 5.)

1885. szeptember 13.† Bodoky Lajos (Budapest), vízépítõ mérnök. 1868–1872között a Körös-Berettyó Ármentesítõ Társulat mérnöke-ként a vízrendszer szabályozását tervezte és vezette. Ál-lami szolgálatba lépve foglalkozott a Felsõ-Duna szabá-lyozási munkálataival is. 1881-ben a Közmunka és Köz-lekedési Minisztérium vízépítészeti osztályának vezetõ-

61

62

jeként komoly szerepet játszott a Tisza-szabályozás kor-rekciós koncepciójának kidolgozásában. (* Gyula, 1833.október 1.)

1885. szeptemberLovas Sándor fõmérnök elkészítette az Ipoly szabályozá-sának tervét.

1885. október 6.* Sarló Károly (Árvaváralja), vegyész, vízkémikus, a fõ-városi ásvány- és gyógyvíz laboratórium megszervezõje.(† Budapest, 1955.)

1885. november 14.Az 1881. évi árvíz után meghozott 1881:LII. törvényalapján, – amely többek között elõírta, hogy a Körös- ésBerettyó völgyében nem megfelelõ határokkal alakulttársulatokat újra kell szervezni – 15 kisebb-nagyobb he-lyi érdekeltséget (társulatot) összevonva, Békéstõl Apát-falváig 29 várost, községet és uradalmat foglalt magábafoglalva megalakult az ország egyik legnagyobb területû(2216 km2) ármentesítõ társulata, a Körös-Tisza-MarosiÁrmentesítõ és Belvízszabályozó Társulat. A Társulat el-sõ elnöke Károlyi Tibor gr., fõmérnöke pedig a szentesiilletõségû Fekete Márton lett.

1885. december 27.* Tavy Lajos (Zalatna), mérnök, a Földmûvelési Minisz-térium kultúrmérnöki ügyosztályának 1942–1945 közöt-ti vezetõje. († Budapest, 1970. december 19.)

1885.Megalakult az Országos Halászati Egyesület. Elõdje aFelsõmagyarországi Halászati Egyesület (1880) volt. Azemlített szervezetek és az állami intézkedések hatására(1890–1900 között) számos halászati társulat alakult,összesen 1460 km² vízfelületen.

1885.A szikes legelõterületek hasznosítására az elsõ vízeme-léssel kapcsolatos öntözést a Hármas-Körös vizét fel-használva, br. Wodianer Albert 0,6 km2-es gyomai birto-kán létesítették.

1885.Megnyitották a budai Lukács uszodát.

1885.Az eszéki Drávaszabályozási m.kir. Mérnöki Hivatal ter-vet készített a Drávagárdonytól Zalátáig tartó 35 km-esDráva-töltés kiegészítésére és felemelésére, de a túlzott-nak tûnõ költségektõl visszariadó birtokosok elvetettékaz elgondolást.

1885.A töltések kiépítésére rendelkezésre álló silány talaj arrakésztette a Hosszúfoki Ármentesítõ Társulatot, hogy agátak testébe szigetelõ falat építsen, hogy ezzel fokozzavízzáróságukat.

100 éve

1910. november 8.* Dégen Imre (Miskolc), mérnök, c. egyetemi tanár, ny. ál-lamtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnökeként a ma-gyar vízügyi szolgálat fõnöke 1955-1975 között. Két évti-zedes hivatali mûködése során számos dunai és tiszai árvíz-védekezést sikerrel elhárított a vízügyi mûszaki szervezet,s a tervezési-kivitelezési gyakorlatban elterjedt a komplexvízgazdálkodási szemlélet. († Gyöngyös, 1977. július 14.)

1910.Miskolc közüzemi csatornamûvéhez csatolva elkészülthazánk elsõ (nagyobb) biológiai szennyvíztisztító telepe.

1910.Az Országos Vízépítési Igazgatóságot az FM VízügyiFõosztályává szervezték át. A települési vízmûépítkezé-seket felügyelõ Közegészségügyi Mérnöki Osztálytugyanakkor áthelyezték a Belügyminisztériumba, ezzelmegszûnt annak a kultúrmérnöki hivatalokkal való ko-rábbi szoros együttmûködése.

1910.Elkészültek a Hernád-szabályozás tervei. A késõbbiek-ben szabályozási munkálatokat csak a folyó két öblöze-tében végeztek, így a Hernád túlnyomó része ma is ere-deti medrében folyik.

75 éve

1935. február 20-21.A Duna jugoszláv-magyar határszakaszán (Bezdán-Mo-hács) nagy jégtorlaszok alakultak ki, melynek hatásárajelentõs vízszint-emelkedés következett be. A jeges árvízszerencsére töltésszakadás és kártétel nélkül levonult.

1935. április 25.Megjelent az erdõkrõl és természetvédelemrõl szóló1935:IV. tc., az ún. „erdõtörvény”. Több mint 300 sza-kaszban szabályozta az erdõgazdálkodás feladatait, ren-delkezett az Országos Természetvédelmi Tanács létreho-zásáról. Többek között rögzítette: „..lehetõvé tenni a víz-védelem alá vont állat- és növényfaj zavartalan tenyésze-tét, megóvni a védett forrás és patak vizének tisztaságát”.A törvény a barlangok védelmével, valamint a vízmosá-sák megkötésével és a kopárfásítással is foglalkozott.

1935. május 11.A fõváros a Heinrich család örököseitõl megvásárolta aSzent Imre (a mai Rác) fürdõt, amit késõbb kibõvítve ál-lított a közönség szolgálatába.

1935. nyárSikó Attila és Dieter [Ditróy] János tervei alapján elké-szült az új vízsebességmérõ berendezések szárnyhitelesí-tõ állomása a Csepel szigeten lévõ Kvassay zsilip terüle-tén. Az állomás 50 éven át üzemelt.

63

1935. augusztus 1.A 7500.sz. ME rendelet értelmében az Ipari Minisztéri-um átvette az ország vízellátásának mûszaki irányítását,a városi és községi vízmûvek létesítését, valamint az ar-tézi kutak felügyeletét. Ennek megfelelõen a közegész-ségügyi mérnöki szolgálat felügyelete a Népjóléti Mi-nisztériumból az Iparügyi Minisztériumhoz került át.

1935. november 23.† Zawadowsky Alfréd (Budapest), jogász, statisztikus, a„Magyarország vizeinek statistikája” címû forrásértékûmû szerzõje. (* Temesvár, 1862. november 20.)

1935. decemberKözreadták „Az FM Tervezõ Osztályának Keretterve azAlföld öntözõvízzel való ellátására” címû dokumentu-mot. A mû Trummer Árpád és Lampl Hugó aláírásával je-lent meg, és a cél elérésére vonatkozóan több alternatíváttartalmazott. A munkával kapcsolatosan a Vízrajzi Inté-zet adatai alapján Trummer készített elõször az egész or-szágra kiterjedõen öntözõvíz-készleti katasztert.

1935.Az 1929-1931. évi felvételek alapján a Vízrajzi Intézetkiadásában megjelent „A Tisza helyszínrajza, hosszszel-vénye és keresztszelvényei Tiszabecstõl Szegedig” címû85 oldalas kiadvány.

1935.Megkezdték a tatai Öreg-tó rendszeres kotrásait. A mun-kát 1939-ig kézi erõvel, azt követõen géppel végezték.

1935.Megalakult a Délborsodi Ármentesítõ Társulat, amely aTisza hosszában utolsó még nem védett öblözeten, az ún.„borsodi nyílt ártér”-en 1939. végéig megépítette az ár-mentesítõ töltéseket.

50 éve

1960. május 1.A Székesfehérvári (késõbb Közép-dunántúli) Vízügyi Igaz-gatóság szervezetébe tartozó siófoki szakaszmérnökségetátszervezve önálló egységként (siófoki székhellyel) létre-hozták a Balatoni Vízügyi Kirendeltséget (BVK). Az átszer-vezés elsõrendû célja az volt, hogy az új szervezeti egységnagyobb hatáskörrel rendelkezve alkalmassá váljon a Bala-ton-fejlesztés növekvõ vízgazdálkodási igényeinek kielé-gítésére. A Kirendeltség elsõ vezetõje Ligeti László volt.

1960. augusztus 4.† Kunszt János (Budapest), orvos, fürdõgyógyász, jelesbalneológiai szakíró. (* Zólyombrezó, 1892. június 26.)

1960. december 31.Hatályba lépett az Elnöki Tanács 29.sz. törvényerejû ren-delete „A vízgazdálkodási társulatokról” címmel. Ezzelegyidõben hatályát vesztette a társulatok alakításárólszóló 1957. évi 48.sz. tvr.

1960.A Balatonhoz hasonlóan megkezdõdött a Fertõ tó ma-gyarországi területének átfogó természettudományoskutatása. 1960–1961-ben a VITUKI vízminõségi vizs-gálatokat végzett, az Országos Balneológiai Intézet pe-dig mérésekkel állapította meg az egyes források vízho-zamát.

1960.A VITUKI kiadásában megjelent a Vízrajzi Atlasz sor-ozat elsõ kötete „A Hernád”, amelyet 1984-ig további 26kötet követett.

1960.A KGST Mezõgazdasági Állandó Bizottságának szófiaiülésén merült fel elõször a szocialista országok vízügyiegyüttmûködésének – a kétoldalú kapcsolatokon túli –szükségessége.

1960.Befejezték a Szamos medrének átvágási munkáit Cégényés Matolcs között. Az új meder 8 kilométerével szembena levágott kanyarulat hossza 25 km volt.

1960.A magyar-csehszlovák Közös Mûszaki Bizottság elfo-gadta a Nemzetközi Dunabizottság ajánlatát, amely sze-rint a legkisebb hajózási és szabályozási vízszint alatt 2,5 mmély és 120 m széles hajóutat kell biztosítani.

1960.Az országban befejezõdött a vízminõségi laboratóriumihálózat kiépítése, amellyel lehetõvé vált az ipari üzemekszennyvízkibocsátásának rendszeres mérése. Ezzel meg-nyílt annak lehetõsége, hogy bevezessék a szennyvízbír-ság jogintézményét.

1960.Országos hálózatban megkezdõdött a vízállások távjel-zése. Az elsõ folyamatosan mûködõ távjelzõ állomásokpostai telefonvonalon üzemeltek, a Dunán Rajka, Komá-rom és Budapest, a Tiszán pedig Tiszabecs voltak a VITUKI-val közvetlen összeköttetésben.

1960.Megjelent Károlyi Zsigmond hézagpótló munkája, „Avízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás történeteMagyarországon” címmel. A kötetben elsõként tett kí-sérletet a szerzõ arra, hogy a hazai vízgazdálkodás tör-ténéseit a magyar gazdaságtörténet egészébe ágyazvaértékelje.

25 éve

1985. január 22.† Ziegler Károly (Budapest), vízmérnök. Éveken keresz-tül társulati mérnökként tevékenykedett, majd a társula-tok államosítása után a gyulai, késõbb a szolnoki vízügyi

64

hivatal fõnöke. 1958–60 között az OVF fõigazgató-he-lyetteseként a folyószabályozási és árvízvédelmi felada-tok felelõse. Jelentõs szerepet játszott az 1954, 1956, va-lamint az 1965-ös dunai árvédekezések irányításában. (*Kolozsvár, 1898. január 25.)

1985. február 15.† Valló Sándor (Budapest) Állami díjas mérnök, a víziközmûfejlesztési kérdések szakértõje. (* Debrecen,1924. március 7.)

1985. április 4.A Velencei-tó üdülõterülete fejlesztési programjánakmegvalósításáért megosztott Állami-díjban részesültSzabó Mátyás, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóságvezetõje és munkatársai: Andorkó Sándor, Fejér Vilmosés Hodák Lajos.

1985. április 15.Berettyóújfaluban (Hajdú-Bihar megye) megalakult azország elsõ belterületi vízelvezetési társulata. (Berettyó-újfaluban korábban a vízmû és a csatornamû építése ésfejlesztése is társulati úton történt.)

1985. június 19.Feltöltötték és Czinege Lajos miniszterelnök-helyettesjelenlétében ünnepélyesen üzembe helyezték a Kis-Bala-ton I. sz. tározóját, a Hidvégi-tavat. A Kis-Balaton Víz-védelmi Rendszer elsõ ütemében megépült 18 km2 táro-zófelületû létesítmény 21 millió m3 vizet képes tározni.

1985. július 20.† Krempels Tibor (Budapest), Állami-díjas mérnök, avízépítési mûtárgyak, a regionális vízmûvek tervezõ-

je, az általános geotechnikai munkálatok szakértõje.(* Budapest, 1926. február 8.)

1985. december 13.Bukarestben a Dunamenti Államok Konferenciájánakrésztvevõi aláírták „A Duna menti államok együttmûkö-désérõl a Duna vízgazdálkodási, különösen a vízszennye-zõdés elleni védelem kérdésében” címû nyilatkozatot.

1985. december 30.Az OVH elnökének határozata alapján az Északdunántú-li Víz- és Csatornamûvek Vállalat feladatának kibõvíté-sével, Tata székhellyel megalakult az Északdunántúli Re-gionális Vízmûvek, amelynek mûködési területe kiter-jedt Komárom, Fejér, Gyõr-Sopron, Pest és Vas megyék-re.

1985.Ez évtõl kezdve az OVH – a Vízgazdálkodási Intézet víz-minõségvédelmi osztályának összeállításában – (a vilá-gon elsõként!) havonta megjelentette a „Vízminõségi Tá-jékoztató”-t, amely a felszíni vizek minõségi állapotáróltérkép, valamint a rendkívüli szennyezések számáról éshelyérõl szóló lista segítségével adott átfogó képet.

1985.Befejezõdtek a Felsõ-Dunán a közép- és kisvíz-szabályo-zási munkálatok. Hatásukra az 1816-os fkm feletti szaka-szon a hajóút jelentõs mértékben javult, a gázlók gyakor-latilag megszûntek. A szabályozási tevékenység és a ki-svízszintek süllyedése következtében ugyanakkor a fõmeder és a hullámtéri mellékágrendszerek élõ kapcsola-ta csak árhullámok idején volt lehetséges.

Fejér László

Helyreigazítás

A Hidrológiai Tájékoztató 2008. évi számában a 2007. évi Lászlóffy WoldemárDiplomamunka Pályázat eredménye közlése során a Budapesti Corvinus Egyetemesetében Hegedûs Katalin és Magda Szilvia nevénél a Környezettudományi Kar helyett aKertészettudományi Kar a helyes megnevezés. Hegedûs Katalin külsõ konzulensénekneve pedig helyesen: dr. László Ferenc (Szerk.).

Fejér L.-Szlávik L.: 111 Vízi emlék Magyarországon. –AKözlekedési Dokumentációs Kft. Kiadó: – AlföldiNyomda Zrt. Debrecen, 2008. 240 oldal. 260x213 mm-es fekvõ alakú kiadvány, 5000 példány, 2500 Ft.

Az atlasz formájú kiadvány ünnepélyes bemutatására2008. december 11-én Esztergomban a Szent AdalbertKépzési, Lelkiségi és Konferencia Központban nagy lét-számú szakember és érdeklõdõ jelent meg. A bemutatóta Duna Múzeum igazgatója nyitotta meg, majd a vízügyiszakállamtitkár „A Vizek Éve a turizmusban” c. elõadásután a Magyar Turizmus Zrt. nevében a termékcsoportköszöntõje hangzott el. A mûsor elsõ részét Dunai Évaének és Kuti Balázs több zongoraszáma zárta be. A 2008.év a „Vizek Éve a turizmusban” szorosan kapcsolódik amásik jelmondathoz a „Föld Évéhez”, amely ugyancsak2008-ban volt. Ekkor meghirdette a Magyarhoni Földta-ni Társulat is a földtani emlékek a turizmusban progra-mot, s ehhez számos rendezvényt és kiadványt tervezettés valósított meg.

A kiadványból válogatást mutattak be a szerzõk ké-pek vetítésével és bõséges magyarázó szöveggel. Mivelmég több nyomdatechnikai probléma akadt az atlaszban,ezért csak 2009. elsõ hónapjaiban lehetett a végleges ki-adványhoz hozzájutni. A 111 Vízi emlékhez mintegy3000 jelentõs emlékhelyet és vízi létesítményt vizsgáltakát a szerzõk, s nem volt könnyû abból a legjellegzeteseb-bet, a legesztétikusabbat úgy kiválasztani, hogy a kortör-ténet mellett a víz hasznosításának, a víz káros hatásánaksokrétûségét is bemutassa. Bár több emlékünk maradt arómai korból, majd a középkorból, de igazán legtöbbet aXIX. századtól örököltünk, hiszen a jelentõs vízi munká-latok akkor kezdõdtek mind a felszíni, mind a felszínalatti vízrendszerünkben. Megindult az ország vízrajzitérképének átrajzolása, mivel a megnövekedett lakosságélelmiszer-ellátásának biztosításához újabb mûvelhetõterületek szerzését kizárólag a felszíni vízfolyások szabá-lyozásával és a lecsapolással lehetett megoldani. A fel-gyorsult iparosításnak viszont nagyobb vízmennyiségre,a járványok leküzdésére pedig a lakosságnak egészségesivóvízre volt szüksége. Mindemellett .a kiadvány az is-meretterjesztés olyan nemes feladatát is teljesíti, amelyfelhívja a nagyközönség figyelmét a víz mindenkori, dekülönösen a jövõ legértékesebb természeti kincsére.

A három nyelvû (magyar, angol és német) elõszó utánagész oldalas Magyarország vázlatos hegy- és vízrajzitérképe szemlélteti a 111 vízi emlék helyeit., a köetkezõoldalon pedig a térképhez tartozó beeszámozott lelõhe-lyek felsorolását találjuk.Ezt követi azután a lelõhelyekegymás utáni ismertetése, s a bal oldalon az emlék fény-képe, a jobb oldali lapon pedig a történeti leírása, rövidangol és német nyelvû összefoglalással, kis méretû or-szágrész térképvázlattal, kiegészítve a legfontosabb for-rásmunkákkal. Az emlékhelyek bemutatása az esztergo-

mi Duna Múzeummal kezdõdik, amely összefogja azegész ország vízi emlékhelyeit, összegyûjti, rendszerezia korábbi és a jelenkori vízügytörténeti anyagot állandóés idõszakos kiállítások rendezéséhez. A Múzeumot1973-ban az Országos Vízügyi Hivatal hozta létre azért,hogy a nagy értékû vízügyi múltat megörökítõ dokumen-tumok az utókor számára hiánytalanul megmaradjanak.

Az ország térképén azt látjuk, hogy folyóink közül akét legngyobb, a Duna és a Tisza mellett találjuk a leg-több vízi emléket, ami érthetõ is, hiszen õket kellett le-ginkább magas szintû mérnöki munkával „megfegyel-mezni”, hogy romboló munkájukat áldásossá változtas-sák. Így azután ezeken a helyeken megtaláljuk mindazo-kat az emlékeket, amelyek a folyók egykori árvizeirõl ta-núskodnak, a szabályozásokról, az új létesítményekrõl,így a szivattyúkról, és zsilipekrõl, amelyek nagy ese-ményt jelentettek egy-egy térség felszíni vizeinek és a te-lepülések életében. Új színfoltja lett a 19. század térké-pén a sok új forrásfoglalás, új ivóvizû kutak és felépítmé-nyei testesítették meg a vízellátás új formáját és mellet-tük a díszkutak legtöbbje már a 20. században létesült. Avízmûvesítéssel pedig a különbözõ megoldású, szép for-májú víztornyok a biztonságos vízellátás hirdetõi voltak,s ezek legtöbbje ma már védett mûemlék. Nem maradtakki természetesen sokan azok közül a nagyszerû, tervezõkalkotók közül sem, akik hozzájárultak az ország arcula-tának megváltoztatásához, így közöttük találjuk TürrIstvánt, Vásárhelyi Pált és Zsigmondy Vilmost is. A Ti-sza-szabályozás nagy mûvének kiindulóhelyét Tiszadob-nál három 19. és 20. századi emlékmû hirdeti. Számosbelvízi, sõt csatornázási szivattyú-teleppel és zsilippel ismegismerkedhetünk a kiadványban. A vízimalmok soka-sága hosszú ideig színesítette a kisebb-nagyobb vízfolyá-sokat, s közülük a legrégebbiben, a 800 éves örvényesi-ben múzeumot rendeztek be. Szerepel a kiadványban anicki duzzasztómû a Rábán, a tiszalöki és a kiskörei víz-lépcsõ és vízerõmû is. A legtöbb újjáéledt forrás és tó, arájuk telepített fürdõk kedvezõ lehetõséget teremtenek azidegenforgalom részére. A nagyon gazdag emlékhelyekközül csak néhányat emeltünk ki, a kiadványban jóvaltöbbel találkozhatunk. Közülük ki kell emelni Vörös-marty Mihály, a költõ-jóbarát felemelõ soraival díszítettVásárhelyi Pál budapesti impozáns síremlékét a Kerepe-si temetõben.

Az utolsó kép a gyulai Fehér-Körösön a tûsgát- és duz-zasztómû emlékhelyet szemlélteti, majd az összesített for-rásmunkák, a tartalomjegyzék oldalszámmal együtt és leg-végül közel 100 személy felsorolása következik, aki adatá-val, információjával elõsegítette a kiadvány megjelenését.

A mintaszerûen kiállított atlasz formájú kötet a szer-zõk és a debreceni Alföldi Nyomda Zrt. kitûnõ munkájátdícséri.

Dr. Dobos Irma

KÖNYVISMERTETÉS

65