A GYERMEKILLEMTANA

— KÖNYV A SZÜLŐK KEZÉBE. —

IRTA:

DR., FÓTI J. LAJOS

Budapest.

LITTERATURANÁDOR-UCCA 28.

SZERZŐ EGYÉB MŰVEI:

A Toldi monda.A római Attila legenda.

A Góg Magóg legenda.A Bánk Bán idegen eredetű meséje.Les Maîtres Conteurs Hongrois.La Tragédie de l'Homme,André Àdy le grand poète magyar.Ady Endre világirodalmi jelentősége.Napoleon; Gondolatok.

ANYÁM EMLÉKÉRE

az anyáknak, szülőknek, íróknak,tanítóknak, tanároknak mindazok

nak, akik a szebb, jobb neme-sebb érzéseket akarják a

gyermekek szívébe oltani,akik egy tisztultabb maga-

sabb eszmékért küzdőemberiséget óhajta-nak látni: ajánlom e

kis könyvet.

Felelős kiadó: Dr. Fóti J. Lajos, BudapestKis Gyula és Társa nyomda, Budapest, Vadász u. 32.

Nyomdáért felel: Kis Gyula.

Ez a könyv gyermekekhez szól, de a szülők ke-zébe való. Rövid összefoglalása az illem, a nevelésfőbb szempontjainak. Nem a szertartásokra, nemaz etikettre helyezi a fősúlyt, de a belső illemre, alélek finomságára.

Első része a gyermekekhez szól, a gyermek-szoba illemét tárgyalja; a második rész felnőtteknekvaló. De bizonyára lesz szülő, aki felnőtt fiával ismegbeszéli az első részben mondottakat, mások pe-dig a második részből is fognak majd magyaráznigyermekeiknek. Az illemre nem nevelhetjük elégkorán a gyermeket és jó, ha a gyermek minél előbbhall az élet minden körülményei közt megkívánt vi-selkedésről.

A könyv főleg az illem fogalmát akarja agyermekkel — és a felnőtt fiúval — megértetni, kö-telezettségünket a modorra, ami emberi mivoltunk,emberi méltóságunk alapja és elengedhetetlen köve-telménye.

Válságos időket élünk. Az élet talán még soha-sem mutatta ily kegyetlen arcát az élőknek és köny-vünknek éppen ebben van aktualitása, hogy figyel-meztetés akar lenni a lélek számára, hogy a legna-gyobb válságban, a legelkeseredettebb küzdelembense feledkezzék meg az illemről, ami egy az emberiméltósággal.

Budapest, 1941, március hó.

I. rész

Az otthon és a környezet

Az életben semmit annyira nem restellünk, úgynem szégyellnünk, mint mikor illetlenséget követ-tünk el. Ha ostobaságot mondtunk, ha ügyetlenekvoltunk, ha tudatlanságot árultunk el, erre mindvan mentség. Az illetlenségre nincs — ezt csakszégyelljük.

Miért van ez így?Mert az illem, ha egyrészt az emberi érintkezés-

nek szebb, magasabb és méltóbb formája, mégis ősi,ösztönös, a priori*) adottsága a léleknek, mint a be-csület, melynek meglétét minden jobbérzésű embera maga számára elengedhetetlennek tartja. Amintönként lesüllyed és másodrendűvé lesz az ember, kia becsület ellen vét: úgy lefokozza és lealacsonyítjaaz embert, az illem megkerülése is. Az illem a lelkibecsület: a tisztesség.

Erkölcsi és szellemi szempontból az illem ma-gasabb lelki tulajdonság, mint a becsület, sőt a leg-magasabb lelki tulajdonság: egyrészt, mert magá-ban foglalja a becsületet — becsület nélkül nincsillem — másrészt mert túl a becsületen, felemelke-dik az összes lelki, illetve erkölcsi követelményekelé. Becsületes lehet egy durva faragatlan ember is,az illemhez — mint látni fogjuk más, magasabb,

*) Filozófiai kifejezés: ősi, a tapasztalatot meg-eiőző, velünk született fogalmak, érzések és ösztönök.

8

differenciáltabb lelki tulajdonságok is kellenek.

Az illemnek magasabbrendűségét a becsülettelszemben, még egy különös körülmény is mutatja:

A becsület szabályait előírja a törvény. Aki abecsület szabályai ellen vét, azt bünteti a bíróság,a becsületre kényszerít az államhatalom. Az illemszabályait nem írja elő a törvény, aki az illem ellenvét, azt nem bünteti senki, az illemre nem kényszerítsemmi — csak a tisztesség.

A tisztesség, az emberi jóérzés elengedhetetle-nül, de önként kötelez az illemre. És éppen mert ön-ként kötelez, minden ember, aki a tisztességes foga-lomra igényt tart: az illemet magára nézve kötele-zőnek tekinti. Az illem a magasabb emberi, a neme-sebb emberi diadala a gyarló emberin: az önzés, adurvaság, a gőg leküzdése: az erények gyakorlása.Az illem a tisztult emberi, az eszményi emberi: azemberi méltóság igazi, legragyogóbb megnyilvánu-lása. Szent örökség, amit szüléinktől kaptunk, amitszüleink iránti tiszteletből gyakorolunk: az illem azelső életforma, amire gyermekeinket oktatjuk. Azillem az emberi méltóság elengedhetetlen követel-ménye, mely elől az élet egyetlen és semmilyen kö-rülményei közt nincs kitérés: aki az illem ellen vét,vét a tisztesség ellen, vét az emberi méltóság ellen,vét szülei tanításai ellen, neveltetésére, otthonára,gyermekszobájára vet árnyékot.

Az illem ellen véteni, azért oly szégyen.Mi az illem!Az illem az ember megbecsülése az emberben,

az emberi érzékenység tiszteletben tartása és kímé-lése, adott helyzetben soha vissza nem élés, az életminden körülményei közt felmerülő dolgok leghe-lyesebb, legkíméletesebb, legkifogástalanabb elintő-

9

zése. Az illem a kellem, az előzékenység, és a tisz-telet.

Azokat az embereket, akik szívesek és előzéke-nyek, akikkel az érintkezés kedves, kellemes ésmegtisztelő, akiknek minden szavában, tettében éseljárásában a legkifogástalanabb, leghelyesebb éslegízlésesebb eljárást látjuk, érezzük és élvezzük:ezeket az embereket az angolok gentleman-nek, afranciák gentilhomme-nak, mi magyarok úrnak ne-vezzük.

Úr az, akivel az érintkezés kedves, kellemes ésmegtisztelő, aki legyen bármily magas helyzetben,soha meg nem aláz, de mindig felemel, aki ad anél-kül, hogy megbántana, akivel szemben mindig le-kötelezve érezzük magunkat, akinek előzékenységétcsak tiszteletünkkel viszonozhatjuk, aki soha sem-mit nem tesz, amit önmagával szemben megenged-hetetlennek tart. Úr a gentleman, az illedelmesember.

Egy angol könyvben a gentlemanről a következőmeghatározást olvastam:

„A gentleman soha senkinek ártani nem akar,senkivel sem igazságtalan, előzékeny és örömmelés önzetlenül fáradozik. Kerül minden vitát, vesze-kedést, tartózkodik a kényszertől, senkit nem gya-núsít, nem esik kétségbe, nem törekszik bosszúra,szívélyesen fogadja azt, aki hozzá fordul. Sohanem beszél magáról, nem kicsinyes, nem közönségesés sohasem részrehajló. Türelmes és megértő, öntu-datosan kitart az igaza mellett, ha igaza van — kész-ségesen elismeri, ha tévedett. Energikus, határozottés meggyőző. Őszinte jóakaratú és toleráns. Külö-nösen toleráns vallási dolgokban, nem annyira filo-zófiai meggyőződésből, mint inkább lelki nemesség-ből.”

10

Ez a gentleman, az igaz, feddhetetlen ember.Légy te is ilyen.

*

Ebbe a könyvbe azokat az elveket és érveketírtuk egybe, melyek megértetik az olvasóval azillem erkölcsi kötelezettségét és összeírtuk azokat aszabályokat, melyek követésével ez erkölcsi kötele-zettségnek leginkább megfelelhetünk.

I. FEJEZET.

1. Az otthon és a család.

Az illem legfőbb színtere, szentélye, oltára: azotthon.

Otthon kell illedelmesnek lenned,ezt vésd jól a szívedbe: ez az élet aranyszabálya.

A legtöbb ember azt hiszi, hogy az illem szabá-lyai azt írják elő, mikép kell viselkednünk a külvi-lágban, a társaságban, vendégségben, magas hiva-talokban, kihallgatások, fogadtatások és más ünne-pélyes alkalmakkor. Ez tévedés.

A külvilágnak, a társaságnak, a hivatalos szer-tartásoknak stb. megvannak a maga szabályai,,amiket ismerni kell, hogy az életben tudjunk mo-zogni. De ez ügyesség kérdése.

Az illem szabályai a belső énre, a lélekre vo-natkoznak, így elsősorban az otthonra kötelezők.

Aki otthon nem illedelmes, aki otthon nem ud-varias, de a külvilágban igen, az hasonlít arra azemberre, aki csak az arcát és a kezét mossa, de atestét nem, vagy aki szép rendes ruhát hord, depiszkos fehérneműt. Az illem nem külszín, nem

11

ügyeskedés a külvilág előtt: az illem belső szívügy,a lélek finomsága. És kivel kell melegebben, gyen-gédebben éreztetni a lélek belső finomságát, mint azotthoni környezettel!

Vésd jól a szívedbe gyermekem, ez az illem leg-főbb szabálya: nem csak azokkal kell udvariasnaklenni, akik feletted állanak, akiktől függsz, de ud-variasnak kell lenni azokkal, akik környezetedheztartoznak, akik szeretettel vesznek körül, kikkelegyenrangú vagy és udvariasnak kell lenni azokkal,akik tőled függnek.

Aki csak felfelé udvarias, vagyis csak azokkalakik felette állnak, de lefelé, vagyis azokkal, akiktőle függnek, azokkal nem: az senkivel sem udva-rias, mert az felfelé alázatos és lefelé durva.

Az illedelmes ember — ebből láthatod — egy-szersmind, gerinces ember, mert egyformának mu-tatkozik fent is, lent is. Ez az egyensúly adja meg?. még alacsonyabb sorsban levő egyénnek is azt anyugodt önbizalmat és öntudatot, mely még a leg-felsőbb helyen is tiszteletet ébreszt iránta.

Ezt a nyugodt öntudatot, ezt a bizton-ságot azonban csak úgy szerezheted meg ma-gadnak, ha már gyermekkorodban, a szülői ház-ban gyakorolod az illem szabályait. Bizo-inyara hallottad már említeni és hidd el ne-kem, hogy az úgy is van — hogy valaki-nek a testtartásáról, hangjáról, egy mozdulatárólmeg lehet ismerni, hogy művelt, előkelő gondolko-zású ember-e vagy sem, hogy a nevelést már a szü-lői házban kapta-e vagy sem, hogy az már gyermek-korában a lelkébe oltatott-e és így valósággal ter-mészetévé vált, vagy az nála csak később magáravont külső máz.

A nevelés, a modor: az otthon, a származás kül-ső jele és bizonyítéka, a lélek díszruhája, mely előtt

12

megnyílnak a társadalom ajtai, mellyel bejuthatsza legfényesebb, a legmeghittebb szalonokba.

De a modort csak otthon lehet elsajátítani éscsak úgy, ha már gyermekkorodban igyekszel azillem fogalmát megérteni és annak szabályait ott-hon és főképen otthon betartani.

2. A szülők.

Az otthon az első környezet, amelybe találodmagad, a világ, amelyben öntudatra ébredsz, azélet bölcsője, melyben mint tündérálom ring életedlegboldogabb korszaka: a gyermekséged. Ügy szü-letsz az otthonban, mint az első emberpár a paradi-csomban. Megvan mindened amit csak kívánsz, csakkezedet kell kinyújtanod érte, csak szólnod kell ésmár megkapod. Ha nem szólsz, szüleid túláradószeretete megkérdi: nem óhajtsz-e valamit?

Gondold meg, soha életedben többé ennyi sze-retetben, gyöngédségben részed nem lesz. Szüleidgyöngéd szeretete, aggódó gondoskodása teszik azotthon emlékét oly aranyossá, a gyermekkort olyboldoggá. Az otthon nyújt mindent. Szüleid gondos-kodása halmoz el mindennel, amire életed első, gyá-moltalan korszakában, mikor szerezni még nemtudsz, szükséged van. Az anyagi szükségleteken kí-vül, az otthontól, szüléidtől kapod az egész életrekiható legfőbb erkölcsi javakat.

Atyádtól öröklöd a csorbítatlan tisztes családinevet, amire — és méltán — oly büszke vagy. Az atisztelet és tekintély, melyet atyád e névnek szer-zett téged is megillet. De egyben súlyos erkölcsi kö-telezettséget is ró rád: ezt a tiszteletet, ezt a becsüle-tet meg kell őrizni és tovább fejleszeni. Méltónak

13

kell lenni szüleidhez. És hogy lehetsz méltó szü-leidhez?

Csak egy módon: igyekszel olyanná válni, ami-lyenek ők. Atyád legyen mintaképed a munkasze-retetben, a kitartásban, a kötelességtudásban. Értsdát, mily féltő gonddal, mily lankadatlan eréllyelőrködik a családi létalap, a családi színvonal meg-tartásán és emelésén. Figyeli szellemi fejlődésed, újfogalmakról beszél neked, tanítással, olvasássaligyekszik benned a tudás, a műveltség iránti vá-gyat felkelteni és fejleszteni.

Anyádtól láthatod, mint irányítja az élet min-den célját, gondolatát, tettét egyetlen érzés: a sze-retet. Az anyai szeretet építi fel testedet és készítielő lelkedet a nagy teher próbára: az élet elvise-lésére.

Ennyi jó, kimeríthetetlen kincs és szeretettelszemben, mi a te kötelességed? Oly egyszerű a vá-lasz: szívedre kell hallgatnod:

„tiszteld atyádat és anyádat”írja elő a szentírás és ha egész életedben gyógyítha-tatlan lelki sebet magadban hordani nem akarsz, eparancs ellen sohase véts. Nem volt még gyer-mek a földön, aki meg ne bánta volna, ha szüleiakarata ellen cselekedett.

Ebből azt fogod gondolni — és nap nap utánfőképen ezt hallod — hogy szüleidnek első sorbanengedelmességgel tartozol. „Légy engedelmes ésszorgalmas” — szüleid is főképen ezt hangoztatjákelőtted. Udvariasságról, velük szemben tanúsítan-dó udvariasságról, ők talán keveset, vagy semmitsem szólnak előtted. Ebből csak azt ne következ-tesd, hogy nem tartozol vele szemben a legme-,szebbmenő udvariassággal.

Szüleid első sorban engedelmességet és szorgal-mat követelnek tőled, mert mind a kettő a te érde-

14

ked. Ők csak azt kívánják, ami a te javad. Ha enge-delmes és szorgalmas vagy, annak csak te fogod ahasznát látni. Udvariasságról, velük szemben tanú-sítandó udvariasságról, ők keveset beszélnek neked,két okból:

először mert az udvariasságnak önként kellmegnyilvánulni és nem parancsszóra;

másodszor, mert az udvarias ember mindenki-től elvár udvariasságot, de senkitől nem követel.Nem udvarias dolog, valakit udvariatlanságára fi-gyelmeztetni. Az udvariatlanságot, csak némánéreztetni kell. Főképen úgy, hogy az udvariatlanemberrel nem érintkezünk.

A szülőkkel tanúsítandó udvariasság belsőszívügy, ezt nem is lehet szabályokba foglalni. Leg-jobban szeretném ide azt írni: erről felesleges be-szélni, ezeket a szabályokat szíved úgyis önkéntsúgja. Csupán néhány mozzanatot emelek ki:

1. A szüleiddel szemben köteles udvariasság máraz engedelmeskedésben is megnyilvánulhat. Kétfé-le képen leitet engedelmeskedni: szívvel és szív nél-kül. Neked az előbbit kell választanod. Ha szüleidolyasmit kívánnak tőled ami nincs ínyedre, amithabozol megtenni, kedvesen megkérdezheted: „Örö-möt csinálok vele anyukámnak, ha megteszem!” Éstedd meg örömmel, sugárzó arccal. Szüleidnek ígykettős örömet fogsz okozni: először azzal, hogy en-gedelmeskedtél, másodszor mert .látták, hogy a ked-vükért tetted meg és örömmel tetted meg. Engedel-meskedni, mindig szívvel, vagyis örömmel, moso-lyogva kell.

2. Szüleiddel szemben, apró udvariasságok ésfigyelmességekről sem feledkezz meg. Ne csak csa-ládi ünnepeken — születés vagy névnap, házassá-gi évforduló stb. alkalmakkor gratulálj és vidd ela kis ajándékod, de légy figyelmes mindig. Ta-

15

vasszal, mikor az első ibolyát árulják az uccán,végy egy csokrot anyukádnak, télen mikor az elsőnarancs jelenik meg a kirakatokban, vásárolj be ésvidd haza. Hadd lássák, hogy minden alkalmat meg-ragadsz, hogy örömet szerezz szüleidnek. Nem azajándék számít, de a figyelem. Az élet száz ilyenalkalmat ad a figyelmesség gyakorlására, ne mu-lassz el egyet sem.

3. A leggyöngédebb szeretet mellett a legtün-tetőbb tisztelettel viselkedj szüléiddel szemben. Haa szobádba lépnek, hagyd abba a játékot és feláll-va várd be parancsaikat, vagy esetleges intézkedé-seiket. Ha jössz, ha elmégy, illedelmesen és szere-tetteljesen köszönj. Anyádnak levett kalappal csó-kolj kezet, ha atyád szivarra gyújt, gyufát, hamu-tárcát nyújts elébe, örülj, ha szüleid szórakoznak,ha esetleg miattatok, gyermekek miatt nem akarnakeste színházba menni, öntudatosan vállald magadra,hogy otthon mindenki jól fogja magát viselni. Haanyádnak új ruhája van, vagy új kalapja, örömétfokozd azzal, hogy mondd, hogy büszke vagy, hogyaz milyen szép.

Szüleid öröme szüntelen gondod legyen, az életlegvigasztalóbb emlékei azok, melyek a szüleidnekszerzett örömökre vonatkoznak.

3, A gyermekszoba.

Kis testvéreid az élettársaid, akikkel közösenosztod meg a szobád, akikkel együtt töltöd el azélet első és legboldogabb korszakát, a gyermekkort.Tanuld meg már gyermekkorodban az élet egyiklegnehezebb feladatát: civódás nélkül könnyűvé,kellemessé tenni a közös életet.

16

Hallgass jól ide kis fiam: mi a titka annak,hogy a közös élet zavartalan, boldog és harmonikuslegyen?

A közös élet harmóniájának, boldogságánakegy különös titka van: a kis dolgokról való lemon-dás.

Az együttélésben a legnehezebb a kis dolgokrólvaló lemondás. Talán csodálkozni fogsz ezen és azthiszed, hogy nagy dolgokról nehéz lemondani és akis dolgokról könnyű és természetes!

Tévedsz fiam. Csak a kis dolgokról nehéz le-mondani és csak a kis dolgok miatt van harag, dur-vaság és civódás.

Miért van ez így!A felelet rá könnyű a megértés mégis igen ne-

héz. Figyelj jól ide kis fiam, az élet nagy titka ez,mely későbbre is kihat, ismerd meg már gyermek-korodban, később ennek jó hasznát fogod venni.

Hallgass most ide: a nagy dolgok úgy-e bárazok nagyok! Azokat nem követjük könnyen el,azokat jól megfontoljuk. A nagy dolgok rendesennagy áldozatokat követelnek, hosszan latoljuk, meg-éri-e az áldozatot?Az is, aki akarja, az is, aki ellenzi,a nagy dolgokban egykönnyen nem tud dönteni. Azis aki akarja, az is aki ellenzi tisztában van azáldozatok árával és bizonytalannak látja az ered-ményt. Az is, aki akarja, az is, ki ellenzi, köny-nyen lemond, mert egyik sem biztos a dolgában.Nagy dolgokban könnyű és természetes a lemondás,könnyű és természetes a megegyezés. Nagy dol-gokban ritka az összekülönbözés.

Az összekülönbözés a kis dolgokban áll elő,melyeket nem fontolunk meg. Egy példával fogommegvilágítani ezt a sajnos kétségbevonhatatlanigazságot.

Vegyük azt az esetet, hogy meleg van, te a

17

szobádban ülsz és tanulsz, az ablakok nyitva van-nak. Téged bánt a zaj és be akarod csukni az abla-kot. Kis testvéred játszik, gyönyörködik a napsu-gárban és örömét leli az ucca zajában. Nem akarjahogy becsukd az ablakot. Te az idősebb vagy, ér-zed, hogy jogod és okod van becsukni az ablakot;a tanulás fontosabb mint a játék. A kis öcséd azokot nem érti, ő csak azt érzi, hogy uralkodni akarszrajta, és ezért lázad. Öntudatlanul talán az isbántja, hogy ilyen kis dolgokban, ilyen semmiség-ben sem engedsz neki. Még ilyen kis dolgokban ismeg akarod mutatni a hatalmadat. Te viszont, tu-dat alatt, talán azon bosszankodol, hogy öcséd ilyenkis dolgokról sem tud lemondani, ilyen kis dolgok-ban akaratoskodik és akaszt meg a tanulásban. Ésminél kisebb a dolog, annál bosszantóbb. Most mára tekintélyed is félted és nem engedsz. Az össze-koccanás már . . . már elkerülhetetlen ... de el-kerülhető.

Csak egy módon: tanuld meg fiam, hogy a kisdolgokhoz nem méltó ragaszkodni. Tedd magadtúl a kis dolgokon. Minél nagyobb vagy lelkiekben,annál kevésbé érintenek a kis dolgok. Csak kis em-berek ragaszkodnak kis dolgokhoz! És lásd be aztis, hogy tekintélyed nagyon gyenge lábon állna, haártana neki az hogy engedsz. Ellenkezőleg, megmu-tatom neked, hogy engedékenységgel mennyire nö-velheted a tekintélyedet.

Csinálj a kövekezőképen: mikor látod, hogykis öcséd ellenkezik, mosolyogj. És amikor legin-kább méltatlankodik afelett, hogy annak kell tör-ténni amit te akarsz, akkor simogasd meg gyöngé-den a haját és mondd neki: „Dehogy kell annaktörténni, amit én akarok, hisz én vagyok az idősebb,legyen úgy, ahogy te akarod, mert te vagy a fiata-labb. És különben is énjasak tanulni akarok, az nem

18

olyan fontos, mint a te játékod. Maradjon az ablaknyitva és játszál zavartalanul tovább, tudok nyitottablak mellett is tanulni.”

És azzal ülj le a helyedre és kezdj eltanulni. Biztosítlak, hogy száz kis testvér kö-zül kilencvenkilenc ebben az esetben megszé-gyenli magát és odasompolyog bátyjához ésmegkéri, hogy csukja be az ablakot. így győzhetszengedékenységgel.

Miért van ez így? Mert az engedékenység sok-kal erősebb, mint az erőszak. Az erőszak ellen lehetdacolni, az ellen lehet lázadozni, de a jóság ellennem, az lefegyverez. És mit gondolsz, ha így cse-lekszel, azzal ártottál tekintélyednek? ügy e nem.Úgy-e belátod, hogy semmi sem növeli annyira te-kintélyünket, mint igazunk abszolút tudata és iga-zunknak jósággal, engedékenységgel, fölényünkkelvaló éreztetése.

A közös élet naponként, fájdalom óránkéntteremthet olyan helyzeteket, amelyeken két em-ber összekülönbözhet. Jósággal, szeretettel, a mátsikat meg nem bántó fölénnyel a békét min·,dig meg lehet őrizni. Csak egy esetben nem: ha amásiknak, talán nem jogos, de érthető kívánságaitnem vesszük tekintetbe és vakon hiúságból önzés-ből a magunk kívánságának akarunk érvényt sze-rezni. De ez olyan csúnya tulajdonság, hogy ben-ned ilyet fel sem tételezhetek.

Ε kis példából tanuld meg az élettárs megérté-sének nagy feladatát. Nyitott szemmel nézd kistestvéred tulajdonságait, akivel megosztod gyer-mekszobád és tanulj alkalmazkodni e tulajdonsá-gokhoz. Később amikor majd örök élettársad lesz,jó hasznát fogod venni a már gyermekkorban meg-tanult önkéntes engedékenységnek és áldozatkész-ségnek.

19

4. A játék.

A gyermekszoba életét betölti nemcsak a cívó-dás, de a játék is. A játéknál csodálatos élesen ésa maga teljességében nyilvánul meg az emberi lélekA játékáról könnyen ítélhetünk az ember jelle-mére. Ezzel már azt is mondtam, hogy a játéknak ismegvannak a maga illemszabályai. Figyeld meg akövetkezőket:

1. Minden játék végeredményben nyerésre irá-nyúi és nyeréssel végződik. Az illedelmes játéknagy titka, hogy ne nyerésre játsz, de a mulatsá-gért. Azért játszol, mert mulatni akarsz és mulat-tatni akarod játszópajtásaid. Tehát mulattasd őket.Játssz és mulass. Ha vesztesz, ne kedvetlenedj el,ellenkezőleg örülj, hogy kis pajtásod nyer. Hanyersz, örülj, de örülj úgy, hogy kis pajtásaid ve-led örülhessenek. Ne diadalmaskodj, de örülj. Ma-radj mindig lovagias, ha fölényben vagy mutasdmindig, hogy alkalmat adsz társaidnak, hogy ők isnyerjenek.

2. A játék alatt a jókedved soha se veszítsd el.Ha elhibáztál egy ütést, és pajtásaid azon nevetnek, nevess te is. Csoport játéknál, tennisz, kroket,kugli, footbal stb. előfordul, hogy sajátpártbelidkövet el valami súlyos hibát. Ilyenkor ne förmedjrá, ne zsarnokoskodj, — mulass.

3. A játéknál ne vitatkozz és főkép ne vesze-kedj, Semmit se tarts magadra nézve annyira le-hetetlennek, mint hogy játéknál összevesszél vala-kivel. Ennek lehetőségét magadra vonatkozólag ele-ve zárd ki. Ha nem fogadják el egy ütésed, vagy teláttad úgy hogy ellenfeled ütése érvénytelen, de véjeményedet nem osztják, vita nélkül fogadd el a dön-tést. Minél könnyebben engedsz, fölényed annáljobban kitűnik és az erkölcsi diadal úgyis a tied.Ne feledd, hogy játékról van szó.

20

4. Ne légy soha játék, vagy kedvrontó. Ne-akarj mást játszani, mint a többiek és ha hívnakjátszani, akkor ne húzódozz, különösen ne, ha a já-téknál szükség van rád. Viszont vannak olyan já-tékok, melyeket csak bizonyos számú játékos játsz-hat, pl. tenniszt legfeljebb négyen. Ha történetesenöten vagytok, engedd át készségesen helyedet, necsak az idősebbeknek, de a fiataloknak is. Jó gyer-mekek egymással versengve, ajánlják fel helyeiketa játékhoz és nem azon vesznek össze, hogy min-denki játszani akar, de azon, hogy egyik a má-sikra akarja erőszakolni az elsőbbséget a játékhoz,így kedves, így mulatságos, így öröm a játék. Akia játékban kedves, előzékeny és lovagias, az azéletben is ilyen lesz.

5. A játéknál ne légy se túlságosan hangos, semkedvetlen. Légy mulatságos és szeretetreméltó, hogymindenkiben azt az érzést keltsd, hogy veled érde-mes játszani.

A kártyajátéknak — felnőttek kedvenc szórako-zása — külön illem szabályai vannak, melyeket jómár most tudnod.

1. Az első és legfőbb szabály, hogy ismerd ajátékot. Társaságban nem szabad addig játszanod,amig nem ismered jól a játékot. A rossz játékoskellemetlen a partnernek, de főleg kellemetlen aháziasszony számára. A vendégek megneheztel-nek rá, hogy rossz játékossal ültette őket össze.Ilyesminek a ház kedves úrnőjét ne tedd ki, mi-előtt társaságba mész, tanulj meg játszani.

2. Játékra nem szabad senkit sem kérlelni. Havalaki — még kimondott kártyaösszejöveteleken.— sem akar játszani, úgy álláspontját tiszteletbenkell tartani.

3. Halkan csendesen játsszál; nem való a kár-tyákat az asztalra csapkodni.

21

4. Ha a játékosok körülállnák, nem szabad akibicekkel beszélni.

5. Az előtted levő pénzt, akár nyereségbenvagy, akár veszteségben, nem illik megszámolni.

6. Úgyszintén nem illik a pénzt a játék befe-jezése előtt eltenni.

7. Nem szabad abbahagyni a játékot, ha a vesz-tes tovább akar játszani.

8. A legcsúnyább dolog kártyajátékhoz pénztkérni kölcsön. Ezt kerüld el mindenképen. De hamegtetted, a pénzt huszonnégy óra alatt vissza kelladni.

5. A telefon.

A telefon a kultúrélet egyik elengedhetetlenfeltétele. Minden kultúrembernek kell hogy legyentelefonja, hogy megközelíthető legyen és hogy őis közlekedhessen a kultúra megkövetelte gyorsa-ságával az emberekkel. A telefonnak is megvannaka maga illemszabályai, amelyek a következők:

Csak egyenrangú embereket szabad a telefon-hoz hívni, tehát te egyenlőre csak kis pajtásaidat.— Ha felhívtad kis pajtásodat és véletlenül a szü-lők, vagy rokonok közül jött valaki a telefonhoz,akkor bocsánatot kell kérni az alkalmatlankodásértés úgy kérni a telefonhoz a kis pajtásodat.

Idősebb, vagy magasabb rangú egyént csak na-gyon fontos ügyben hívhatsz a telefonhoz, vagy halátogatást akarsz tenni nála, megkérheted, hogyjelöljön ki erre alkalmas időt. De ezt is csak ak-ikor teheted, ha már voltál nála. Ha még sohasemtoltál az illetőnél, úgy látogatási szándékodat csak

22

írásban jelentheted be. Leveledben megemlíthetedhogy telefonon elérhető vagy ebben és ebben azórában. Ez azt jelenti, hogy magasabb rangúegyént nem kérhetsz fed arra, hogy neked telefonál-jon. Az illetőnek szabadságában áll téged levélben,vagy telefonon értesíteni szándékáról.

Telefonálni is csak a napnak egy bizonyosszakában illik:

legalkalmasabbak erre a délutáni órák. Koránreggel, késő este, az étkezés ideje alatt nagy illet-lenség valakit a telefonhoz hívni.

Ε korlátozásokon belül bárkit felhívhatsz te-lefonon és bármit elintézhetsz telefonon, csak kétdolgot nem:

meghívást, ajándékot, általában semmit sem-szabad telefonon megköszönni. Megköszönni min-dent levélben, vagy személyes látogatással kell;

éppen így nem szabad meghívást telefonon le-mondani. — Ha a meghívást írásban kaptad, ilyenesetben írásban kell lemondani.

6. A rádió.

A rádióról tudod, hogy este tíz óra után nem·szabad azt nyitott ablaknál járatni. Ezt a tör-vény írja elő. Az illem még egyéb követelemények-kel áll elő:

nem szabad használni a rádiót, ha beteg vana háznál; ha valaki alszik a lakásban, még ha csakebéd után dűlt le pihenni és ha a cseléd már lefe-küdt és a rádió kihallatszanék a konyhába.

A rádió gyönyörű találmány, de magad gyö-nyörködj benne és ne alkalmatlankodj vele mások-nak.

23

7. A személyzet.

Az otthon környezetéhez tartoznak még a cse-lédek. Sok, sajnos nagyon sok ember azt hiszi, hogya cselédek más bánásmódban részesülhetnek, minta többi emberek, hogy velük más hangon kell, vagylehet beszélni, mint a többi emberekkel, hogy velükszemben a figyelem, az udvariasság szabályai nemkötelezők. Ez nemcsak nagy, de szégyenletes té-vedés.

Nem győzöm eleget hangoztatni, hogy amilyenmértékben tiszteled magadban az embert, oly mér-tékben tiszteld azt másban is. Mindenkiben lásdmeg az embert, akit feltétlenül tisztelni kell és akitmegalázni nem szabad.

Aki alkalmazottjával durva hangon beszél,,aki mások előtt megszégyenlíti, az tulajdon-képen csak helyzetével él vissza és saját emberimivoltának értékét szállítja le.

Talán azt hiszed, hogy szigort kell alkalmazni,.h°gy jó munkát és teljes munkateljesítményt kapj?Ez is nagy tévedés.

A jó munkának, a pontos, lelkiismeretes mun-kának egy titka van, megmondom neked, tedd elarra az alkalomra mikor majd alkalmazottaid lesz-nek: te légy olyan, amilyennek alkalmazottaidatakarod látni.

Ha te pontos lelkiismeretes és rendes vagy, al-kalmazottad is olyan lesz. Dolgozz sokat és kitar-tóan, alkalmazottad mindig a nyomodban fog járni*mert nem fogja hagyni, hogy te nála többet dol-gozz. Pontosan járj be a hivatalodba. Ha azt akarod,hogy üzletedben alkalmazottad már nyolc órakorott legyen, légy te is ott. Ha te nem késel el, ő semfög elkésni.

Légy rendes, tégy mindent a helyére, így alkal-

24

mazottad tudni fogja, minek hol a helye.Legyen jó időbeosztásod, minden elvégezendő

munkára terjedjen ki a figyelmed, alkalmazottadcsak így fogja tudni, hogy mit mikor kell csinálni.Amit te jól kigondolsz azt az alkalmazottad is jólfogja csinálni. De ha te gondatlan vagy, hanyag,nem törődsz a munkával, nem gondolod át mit le-het kevesebb fáradsággal jobban elvégezni, ha nemvezeted a munkát, ha nem te vagy a munka lelke,de mindent az alkalmazottakra bízol, akkor ne cso-dálkozz, ha nem megy minden kifogástalanul. Ak-kor elégedetlen leszel, de ne feledd, hogy ebben azesetben nem az alkalmazott, de te vagy a hibás.Egyáltalában, ha hiba történik, mielőtt az alkal-mazottat felelősségre vonnád, magadat vond fele-lősségre. Vizsgáld meg magadban, vájjon mindentidejében és világosan mondtál-e meg! Ha ígyjársz el, jobban meg fogod ismerni a munkát ésmég jobban az alkalmazó ttaidat. Jó munkával ésjó példával nevel az ember magának jó alkalmazot-takat.

Ugyanez áll az otthoni cselédekre is. Figyelem,szeretet, méltányosság és türelem legyen a főelv.Ha a cseléd figyelmet, jóindulatot és méltányossá-got lát, örömmel megtesz mindent, — mert szíve-sen dolgozik, csak méltánytalanságot, megalázástne kelljen elszenvednie. Ilyesmit soha ne tégy.

Béggel mosolyogva fogadd a köszönését, „ké-rem” legyen hozzá mindig az első szavad, a „kö-szönöm” soha el ne maradjon.

Leghelyesebb ha néven szólítod a háztartás-belieket: „Mari kérem” a szobalány, „Gyula ké-rem” az inas, vagy a soffőr.

Viszont a személyzet előtt illőbb a családta-goknak a címét megadni. Ha édes anyád után kér-dezősködöl — „Nem látta kérem a Nagyságos

25

asszonyt”! atyád a „Doktor úr”, vagy a „Tanárúr” stb.

A munkaadók nagy erkölcsi kötelessége a ház-tartásbeliekkel szemben megmutatni, hogy haaz a világ, amelyben mi élünk (az övékhez ké-pest) szép, fényes és kényelmes is, egyben azonbanerkölcsileg tisztult és telve jóindulattal,· amely fe-léjük is irányul.

8. Nevelőnő, óraadó tanárok.

Szüleid és közted állanak mindazok akik fe-lügyelnek rád (kisasszony, nevelő) és akik otthontanítanak. Tanítóid és nevelőid, szüleid megbízá-sából vannak melletted — ők tulaj donképen kivi-telezői, végrehajtói azoknak az elveknek és szem-pontoknak, melyek szerint szüleid téged nevelniakarnak.

Felesleges mondanom, hogy engedelmesség-gel, tisztelettel, a legnagyobb igyekezettel és szor-galommal tartozol irántunk. Erről nem is akarokbővebben beszélni, hisz ez természetes. De szeret-ném, ha megértenéd, hogy milyen nagy áldozatszüleid részéről e tanerők alkalmazása, milyen jelen-tős az a hivatás amit ők betöltenek és mily erköl-csi kötelesség nehezedik rád, hogy ezt a tanítástlelkiismeretesen kihasználd. Hallgas jól ide:

Meg kell értened és talán már magad is belát-tad, hogy az iskolai oktatás nem adhat meg min-dent, ami az életben szükséges. Az iskola csaktárgyi ismeretet ad, az alapot, mely nélkül el semindulhatsz az életbe. De minden mást, amit még azéletben tudni kell, azt csak az otthon, szüleid éstanítóid adhatják meg, Aki csak azt tanulja, amit

26

az iskolában tanítanak, az szerezhet magának ki-tűnő alapot, de az csak azt fogja tudni, amit atöbbiek is tudnak és az alul fog maradni — az alap-nál.

Aki felül akar emelkedni, túlszárnyalni akarjaa többieket, az tanuljon többet, mint a többiek.Mert csak több tanulással juthat többre.

Értsd meg jól: manapság a tudás, a művelt-ség a legmaradandóbb kincs. A nagy megrázkód-tatások és változások korát éltük és éljük. For-gandó és mulandó minden: rang, vagyon, pénzmegsemmisülhet, de a tudás nem — az mara-dandó, elvehetetlen, győzhetetlen és diadalmas!

Mindaz amit az iskolán kívül magánszorgalom-ból tanulsz, adja meg szellemednek és lelkednek azegyéniségét, egyéni értékét. Az iskolán kívüli ma-gántanulással, elmélyedéssel, művelődéssel, szerez-heted meg magadnak azt a többletet, azokat a szel-lemi és lelki kincseket, melyek majd az életbenelőbbre visznek és melyeknek majd pályádat ésboldogulásodat köszönheted.

Azért gazdálkodj jól az ifjúsággal. Használdki minden percét és lehetőségét, Napoleon mondja;:„Minden elveszett óra az ifjúkorban, egy-egy sors-csapás a férfikorban.”

Fiatal korodban tanulj, olvass, művelődj.

9. Az egészség.

Az egészség egyik főszabálya szorosan össze-függ az illemmel: s ez a tisztaság. Ügyelj a tisz-taságra, tested és ruházatod tisztaságára. Tisztán,üdén, frissen, kifogástalanul jelenj meg mindigmások előtt. A tisztaság fél egészség, tehát elén-

27

gethetetlen életszükséglet. A tisztaság és a rendesmegjelenés az első és legfőbb követeleménye a tár-sadalmi érintkezésnek.

Aki külső megjelenésében hanyag, nem tiszta,nem rendes, nem mindenben kifogástalan, az nemtarthat igényt arra, hogy feltétlen tiszteljék, hogyjóízlésű emberek, társaságukba felvegyék. Akineka ruhája foltos, mocskos, kalapja gyűrött, ingegallérja nem tiszta, azt megszólják, az elől vissza-húzódnak, azt a társaságból kirekesztik. És vanbenne némi igazság, mert a nem tiszta ruházatbántja a jóízlést. A rendes megjelenést meg lehetkövetelni. Különösen jogos ez a követelmény fiata-lokkal szemben: öregekkel elnézőknek kell lenni.

A kifogástalan megjelenés két főszabálya: atest és a ruházat gondozása.

A testi gondozás alapja a tisztaság, vagyis amosakodás. Gyakran és bőven mosakodj. Talánnincs alkalmad minden nap megfürödni, de lemosd-hadsz egész testedben minden nap. Ajánlom a kö-vetkező módszert:

reggel állj oda a mosdó elé és mosakodj meg:bőven szappannal övig. Aztán vessél le magadrólmindent és állj úgy a mosdó elé. Fogd a türülközőkét végét a két kezedbe, a közepét tedd be a vízbe.Aztán a középső vizes végét csavard kissé ki. Aztánfogd meg újra a két száraz végét a két kezedbe:most csapd a középső nedves részt a hátadra ésdörzsöld meg így a hátadat és utána az egész tes-tedet, azután gyorsan türüld meg magad szárazra.

Ha csak egy hétig csinálod ezt minden nap,már érezni fogod a teljes átalakulást amelyen atested átmegy. Üde, friss, ruganyos leszek Isme-rőseid akik pár napig nem láttak, azt fogják hinnirólad, mikor meglátnak, hogy vidéken voltál üdülni.Ha csak egy hétig csinálod, ezt a módszert annyira

28

megszereted, hogy nem is hagyod abba. Ha a mód-szer bevált, türülköző helyett vásárolj a drogériá-ban erre a célra készült dörzsölő övet.

A reggeli mosdáson kívül naponként többszörmoss kezet, kivétel nélkül minden étkezés előtt.

Ápold a fogaidat. Ennek főszabálya, hogyeste alvás előtt öblítsd ki a szádat és mosd meg afogadat. Az éj, az alvás, az órákon át bezárt szájrontja meg a fogakat. Ezért kell friss, üde kiöb-lített szájjal aludni.

Körmeid tisztaságára kínosan ügyelj. Legyenmindig nálad egy zsebkés, hogy a napközben vé-letlenül körmödhöz ért foltot azonnal eltávolítsad.ízléstelen a kisujjon, vagy bárhol máshol a körmöttúlságosan megnöveszteni. Épúgy ízléstelen, haférfi festi a körmeit.

Fejed, hajad legyen ápolt. Ne csak reggel fé-sülködj, de délben, este, mielőtt az asztalhoz ülsz,és minden alkalommal, ha látogatóba mész. Tuddmeg már fiatal korodban, hogy a víz árt a fejbőr-nek. Meleg szappanos vízzel ne mosd a fejed, merthamar kihull a hajad. Ehelyett ajánlatosabb azalkohol, a patikában kapsz egy kis üveggel, melyhónapokig eltart. Hetenként egyszer-kétszer dör-zsöld be alkohollal a fejed, ez a legegyszerűbb, leg-gyorsabb és legegészségesebb fejmosás. A fejbőrsima és üde lesz és soha sem fogsz abba kellemet-len helyzetbe kerülni, hogy viszketni fog a fejed.

Felesleges mondanom, hogy soha semmiféleillatosítót ne használj. Montaigne, a kiváló XVI.századbeli francia bölcselő igen helyesen mondta;,„a legüdébb illat, a semmilyen illat.”

29

10. A ruházat.

Ruházatod legyen rendes, gondos, kifogásta-lan. Kínosan tiszta, sohasem gyűrött. Nem keli,hogy új legyen, de lássék meg rajta a gond, a ke-zelés. Régi ruhát is lehet úgy viselni, hogy azonelömlik hordozójának kényes ízlése, gondossága —eleganciája. Figyeld meg a szerényebb viszonyokközé jutott arisztokratákat, vagy a katonatiszte-ket civilben; egyszerű öltözetükön, testtartásukon,fellépésükön mennyire meglátszik a környezetamelyben születtek, az élet amelyet éltek. — A teruházatodon is lássék meg a választékos ízlésű,finom érzésű és gondolkodású gentelman.

„Nem a ruha teszi az embert” — hozhatnádfel ellenérvül.

Ez a közmondás valóban elterjedt, de nem je-lenti azt, hogy a rendetlen ruházatú ember — ren-des. Ez a közmondás a valójában azt jelenti, hogya ruha még nem teszi az embert, vagyis nem tesziazzá, amit a ruha jelent. Valaki felvehet papi ruhát,de azzal még nem lesz szent életű barát. Viselhetvalaki katona ruhát, azzal még nem hős. És lehetvalakinek kifogástalan elegáns ruhája, azzal mégnem kifogástalan gentleman.

De mi itt éppen a fordítottját hangsúlyozzuk,azt, hogy a gentleman megnyilatkozhatik már aruházaton is. A ruha néha helyettünk is beszél ésvannak emberek akik a ruhánk után ítélnek felet-tünk, még mielőtt egy szót is szólhattunk volna. Aruha a névjegy amely tovább visz bennünket atársaágban. A névjegy csak a küszöbig visz. Aküszöbön a ruha veszi át a névjegy szerepét. Ésakinek a ruhája nem megfelelő, az sokszor a kü-szöbön túl nem juthat.

Ebből láthatod, hogy milyen fontos a ruha. De

30

ismét kérdezheted, hogy jogos-e, méltányos-e a ru-ha után ítélni?

Azt kell mondanom, hogy a legtöbb esetbenigen. Akinek a ruhája rendetlen, gyűrött, szakadt,pecsétes — az aligha lehet rendes, gondos, tapin-tatos ember. Az ilyen megjelenés annyira sérti ajóízlést, oly visszataszító benyomást kelt, hogy atársaság méltán húzódik el tőle. A társaságba valóbejutásnak előfetétele a megfelelő öltözködés.

De ne gondold, hogy csak a rendetlen öltözkö-dés után lehet ítélni az emberről és hogy csak arendetlen öltözet zárja el az utat a társasághoz: azízléstelen is.

Figyeld meg jól az emberek öltözködését. Ésha látod valakiről, hogy megvan a módja ahhoz,hogy öltözködjön, de már ruhájának a színe isfeltűnő, szabása elüt a rendestől, a galléron, az új-jakon, a zsebeken, varratok, hajtókák vannak, va-gyis az öltözékén meglátszik a keresettség — akkormár tudhatod, hogy kivel állsz szemben: üresfejűpiperkőccel, akinek a ruhája ékesebben beszél, mintaz elméje. Az ilyen ember elől is visszahúzódik ajóízlésű társaság.

Van az öltözködésnek egy bizonyos módja,mely sem alul nem marad, sem túl nem megy ajóízlés határán. Ez felel meg a gentlemannek. Azilyen öltözködés titka az észrevétlenség. Egy öl-tözködéséről híres angol lord adta meg ennek igentalpraesett magyarázatát. Egy barátja elragadta-tással beszélt fekete bársony mellényéről, amit aderbyn viselt. „Ha észrevetted — szólt a lord —akkor nem volt elegáns.”

És igaza volt. Nem a kiáltó, a hangos, de ahalk, tompított, rejtett színek, szövetek és törek-vések a megkapok, a megnyerők és az ízlésnek meg-felelők.

31

Mi az ilyen öltözködés titka? Igen egyszerű.

Első rangú szabónál dolgoztass, inkább keve-set, de jót. Legyen inkább egy új ruhád évente, deaz jó legyen, mint négy, de rossz. Arra az egy újruhádra pedig vigyázz. Porold, keféld, tisztítsdállandóan. Otthon, ha csak lehet, ne viseld a nad-rágot a vasalási vonal élével tedd el. így az egyúj ruhád, évekig kifogástalan marad.

A ruhák nemei.

A nappali vagy uccai ruha a férfiknál az idényszerint változik. A lehető legegyszerűbb, a leg-ízlésesebb. A jó szövet, a jó szabás adja meg a ruhaértékét, nem a keresett dísz, a különlegesség. Ke-rüld a különlegességeket. Nyakkendőd is legyenegyszerű, értékét az anyag és ne a minták adjákmeg.

Látogatásra nappal fekete saccot hordunk,csíkos nadrággal. Ugyanilyen ruhában megyünklmagasabb közhivatalokba (államtitkárhoz), ha lá-togatásunk nem kimondottan kihallgatás. Minisz-terhez, nagykövethez, hivatalos látogatást zsaket-ben teszünk. Lóversenyre, különösen a Királydíjrazsaketet és cilindert szokás hordani. Bemutatkozóés köszönő látogatásokon, esküvői gratulációkonszintén szokás a zsaket.

Zsúrokra, kisebb vacsorákra, általában estehat óra után, olyan látogatásoknál, ahol a hölgyekkivágott ruhában jelennek meg, smokingot hor-dunk. Operában, premierekre, szintén smokingvaló.

Nagy estélyekre, esküvőre frakkot veszünk.Arisztokraták, vagy magas közhivatalnokok ezutóbbi esetben díszmagyart viselnek.

32

11. Társalgás.

Ha a névjegyed bejuttatott a küszöbre, ha a ru-házatod rendben volt — szóbaállnak veled. Meg-kezdődik számodra a társalgás. A társalgás az észmodora, a társadalmi pályafutás állványa. Ezenemelkedsz fel, vagy emiatt bukol el. A beszédedután ítélnek meg. A társalgás illemének két felté-tele van: tudj hallgatni és tudj beszélni. Az elsőa fontosabb.

A hallgatás lelki hatásáról tudd meg, hogy tár-saságban a hallgatag ember felé nagyobb érdeklő-déssel tekintenek, mint a szószátyár felé; a halkszavú emberre jobban figyelnek, mint a nagy han-gura.

Ebből azt is megtanulhatod, hogy szerényen,igénytelenül, halkan kell a társaságba belépned,Üdvözölj mindenkit, foglald el a helyedet és ha fo-lyik a társaságban valamiről a szó, ne szólj közbe.Figyelj. Figyelj ne csak a füleddel, a szemeddel is.Nézz a beszélőre, tanúsíts érdeklődést, bólogass, mo-solyogj, csodálkozz, ahogy a szóbeszéd megkívánja.Közbe ne szólj. Ha százszor jobban tudod azt, ami-ről beszélnek, ha hibákat mondanak, ha tájékozat-lanok — hagyd beszélni őket. Ha téves adatokathoznak fel — ne szólj közbe. Esetleg vita támad —ne siess a vitában résztvenni. Csak ha már látod,hogy a vitát nem tudják\eldönteni és te biztos vagya dolgodban: akkor szólalj meg. Minél később szó-lalsz meg, szavad annál döntőbb súlyú lesz. Minélszerényebb, egyszerűbb, természetesebb hangonmondod ki a döntő szót, sikered annál nagyobb lesz.Az emberek nemcsak azt fogják méltányolni, hogytudtad a dolgot, de még sokkal inkább azt, hogycsak akkor szólaltál meg, mikor kiderült, hogy atársaság tagjai egymás közt nem tudják a vitát el-

33

dönteni. Így tudásod szerénységeddel volt egyenlő,ami az illemnek megfelelő.

Mindig egyszerűen, igénytelenül kell beszél-nünk, póz nélkül, még ha a legkomolyabb témákatérintjük is. Stendhal*) gyönyörűen mondja: „Csakmélyen szép dolgokról szabad beszélni és ezeket olyegyszerűen, igénytelenül kell előadni, mintha aztermészetünk volna.”

A társalgás egyéb illemszabályai;

a.) Soha társaságban magadról ne beszéli. Eza legunalmasabb téma. Erre senki sem kíváncsi. Ésfigyeld meg hány ízléstelen ember van, aki másrólsem tud beszélni, csak önmagáról! Aki, bármiről le-gyen is szó, rögtön saját-magával áll elő. Egy példaerre tanulságos lesz.

Egy társaságban voltam egyszer, ahol arról vi-tatkoztak, vájjon lehetséges-e, hogy Shakespeare va-lamennyi színdarabját egy ember írta! Sokan van-nak ugyanis azon a nézeten, hogy ez túlhaladná egyember lángelméjét és így fel kell tételezni, hogyShakespeare nem is létezett. — „Nincs abban semmi— szólalt meg egy kitűnő férfiú — én magam ismeg tudok írni . . .” stb. stb. és párhuzamot vontmaga és Shakespeare közt. Fölösleges mondani,hogy a mérleg nem a^ ő javára dőlt. Ebből láthatod,hogy csak buta öntelt ember beszél így magáról.

b) Soha senkinek a szavába ne vágj. Hagydbeszélni az embereket. Ha véletlenül egyszerre szó-laltál meg másvalakivel, add át néki a szót.

c) Ha elkezdtél valamit mondani és valamimegzavart — valaki érkezett kit mindenki üdvözölt

*) Stendhal (17-83—4842.) a francia és általában aregényirodalom — egyik legnagyobb alakja, az elemzőpszihológiai regény megalapítója.

34

és a társalgás megakadt — mikor a rend helyreállt,ne szólalj meg elsőnek és ne folytasd elbeszélésedet,csak akkor, ha erre felkérnek.

d.) Társaságban ne vitatkozz. Ne ellenkezz. Hamondasz valamit pl., hogy 1838-ban volt a pestinagy árvíz és valaki kijavítja, hogy az 1842-ben volt— hagyd rá. Elég ha annyit mondsz: „én úgy tu-dom, hogy 1838-ban volt, de Ön bizonyára jobbantudja, én ki is fogom javítani a jegyzeteimet.” —Az a készség amellyel a közbeszólónak engedtél,mindenki előtt emelni fogja a tekintélyedet. En-gedni nem a gyöngék, de ellenkezőleg, az erősekprivilégiuma. A vita jelen esetben, éppen a gyön-geség jele volna. Amikor majd az igazság kisül —fölényed éppen abban a készségben fog legfényeseb-ben kitűnni, amellyel igazad tudatában engedtél.Csak az erős engedhet, mert annak az engedékeny-ség nem árt.

e.) Társaságban ne javíts ki soha semmit.Ha valaki Newyorkot mond nyűjork helyett, nejavítsd ki. Titokban négyszemközt — ha tudod,hogy az illető nem hiú és nem érzékeny — figyel-meztetheted a hibájára. De nyilvánosan nem, mertez esetben a te tapintatlanságod nagyobb, mint aző hibája.

f.) Tanácsokat ne adj, de fogadj el. Ha be-teg vagy és látogatók jönnek és orvosi tanácsok-kal látnak el (éppen az ellenkezőjével annak amitorvosod előírt) köszönd meg és fogadd meg, hogya tanácsokat követni fogod. Ez egy udvarias aktus,ami neked nem kerül semmibe és a tanácsadó talánéppen a te készségedből érezni fogja, hogy mily ta-pintatlanság tanácsokat adni és mennyi fölény vanabban, tanácsokat ellenkezés nélkül elfogadni. Egymagyar miniszterelnök mesélte, hogy egyszer aDunakorzón végig, gyalog ment a parlamentbe. Azúton, ahány ismerőssel találkozott az mind mellé-

35

szegődött „egy szóra” és fontos államtanácsokkallátta el. Mind megköszönte.

g.) Társaságban távol levőkről ne mondj vé-leményt, se jót, se rosszat. Jót azért ne, mert ellen-véleményt idézhet fel, ami neked és az illetőnek iskellemetlen lehet. Rosszat pedig nyilvános helyensoha senkiről nem szabad mondani. — Ha társaság-ban valaki egy távol levőről — anélkül, hogy sej-tené, hogy te az illetőt ismered — rosszat mondana,felszólalhatsz. Természetesen csendesen, szenvtele-nül kel] beszélni, elég ha annyit mondsz: „Csodálom,hogy ön oly rosszul van informálva, az illető ne-kem jó barátom és mindnyájan akik őt ismerjükegészen más véleményen vagyunk róla.” Elég enV-nyit mondani és az illető már tudatában lesz annak,hogy mily nagyfokú tapintatlanságot követett el.

h.) Beszéd közben ne fogd meg partnered kezét,vagy kabátja gombját. Chesterfield angol regény-író kedvesen mondja: „Ha valaki nem akar meg-hallgatni, akkor inkább saját nyelvedet fogd meg,mint embertársad karját, vagy kezét.”

i.) Vigyázz arra is, hogy kijelentéseidben nelégy kategorikus és apoditikus. Tűrj ellentmondást.Sőt figyelemmel, elismeréssel, készséggel honoráldaz ellenvéleményt. Vizsgáld meg, nem jobb-e az el-lenkezője annak, amit te mondtál! Csak a nagyonöntelt és nagyon ostoba ember van meggyőződvearról, hogy csak az helyes, amit ő gondol.

j.) Épígy tartózkodj a túlzásoktól. Ne monddmindenre „rettenetes” „óriási”, „irtózatos”, stb. —Tartózkodj a bizalmaskodástól is, ne legyen nekedmindenki „édes örezsem”, vagy „kérlek alássan”stb., stb.

Még folytathatnám e felsorolásokat, de attóltartok, hogy a sok utasítástól elveszted a tájékozóképességedet és a társaságban bátortalan leszel.

36

Mindezek a szabályok egyre vezethetők vissza: légyszerény, egyszerű, keresetlen és főleg természetes.

Mindezeket a szabályokat egybefoglalva és át-gondolva, azt mondhatod magadban: „ezek az utasí-tások csak azt mondják, hogy mit ne csináljak, mitne mondjak társaságban. De nem mondják meg azt,hogy mit csináljak, mit mondjak, hogy kedves, kel-lemes, szellemes jó társalkodó legyek?”

Erre fiam nem is taníthatlak meg. Erre utasí-tást nem lehet adni. Ehhez érzék kell és szellem. Vanki egy elejtett szóval figyelmet kelt, egy ötlettelnevetést idéz elő, kinek egy szava felvillanyozza,felderíti a társaságot. Van akit lebilincselve hall-gatnak, van, akihez bizalommal, szeretettel fordul-nak, van aki iránt közönyösek és van . . . aki előlmenekülnek. Minden az egyéniségtől függ. Ε te-kintetben csak egy tanácsot adhatok: légy termé-szetes. Az érzések és gondolatoknak, különösen alegbensőbb érzések és gondolatoknak egyszerű,közvetlen kifejezése, ad mindig valami meglepő,megnyerő, kedves lelki frissességet, ami szimpátiátkelt. Ennyi mindenkinek módjában van és ennyielég is.

Ha nem vagy ura a beszédnek, ha a szavakkalnem tudsz játszani, ha nincsenek gazdag, változa-tos, egyéni tapasztalataid — hadd másokra a beszé-det. Ha a társaság arra érdemes — egy-egy kérdés-ben tárd fel őszintén legbensőbb gondolataidat és;érzéseidet és azokkal nem fogsz szégyent aratni.

37

12. Az étkezés.

Ha a ruházatod megfelelő volt, a társalgásodmegnyerő — az asztalhoz ültetnek. Következikszámodra az illem harmadik főkövetelménye: azétkezés. Az étkezés a modor művészete. Magasabbrendű képesség, mint az öltözködés, mert jó ru-hája neveletlen embernek is lehet, de az ízlésesétkezés, csak nevelés és csak gondos nevelés ered-ménye.

Az étkezés általános szabályaiból tudd a kö-vetkezőket;

Választékosan, nagy gonddal egyél, ne csaknyilvános helyen, vendéglőben, társaságban, de ott-hon is, ha egyedül vagy a szobádban. Az emberiméltóság, önmagad megbecsülése lássék a módon,ahogy eszel. Csak az állat eszik pusztán étvágyakielégítésére. Az embernél az étkezés: táplálkozásés szórakozás. Testi funkció, de a testiséget legyőziilletve ízlésessé teszi az illem, vagyis a mód, aho-gyan eszünk. Ez az elv legyen mindig a szemedelőtt, ennek többször fogod hasznát venni, mintgondolod.

Fiatal korodban esetleg kikerülsz külföldre,diák leszel Parisban, Wienben, vagy Olaszország-ban. Munkád sokszor a szobádhoz köt majd. Sokpénzt és időt takarítsz meg, ha este otthon fogszétkezni. Jusson akkor eszedbe tanításom: „válasz-tékosan és előkelőn egyél, akkor is, ha egyedül vagya szobádban”. Teríts meg magadnak mindig, az éte-leket rakd szépen az asztalra és egyél úgy, minthavendégségben volnál. Vendégeld meg önmagadat.

Ha így eszel, nem fogod érezni az egyedüllé-tet, a szoba szinte benépesül lényeddel és felemelő-tudat az, hogy megadtad magadnak azt a tiszteletet,

38

amit másoktól elvársz. Aki ápolja és tiszteli önma-gát, az soha sincs egyedül.

Választékosan és ízlésesen egyél még kirándu-lásokon a fűben heveredve is. Talán nem is tudod*nem is gondolsz arra, hányszor és hányan ítélnekmeg pusztán az után, ahogy eszel. Erre egy kiválópedagógus tanítását idézem:

„Fürdőhelyen, úton, hosszabb tengeri utazáson,hol az ismerkedés előbb-utóbb elkerülhetetlen, demég nem ismersz senkit, figyeld meg az utasokat.Délben, vagy este az étteremben nézd: ki hogyan,eszik. És azok után amit látsz, döntsd el, kivel fogszmegismerkedni és kivel nem.”

Ez kitűnő tanács és követését melegen ajánlom-Esetleg most azt kérdezed magadban: vájjon sza-bad-e valakit az után megítélni, ahogy eszik! Olyannagy dolog-e az illem! Vájjon csakugyan az illemteszi az embert!

Erre azt felelem: az illem nem teszi az embert,de — elárulja az embert.

Az embert tudása, szorgalma, akaratereje teszi;mindaz,amit az életben elért vagy felmutatni tud. Deilleme mutatja meg a gyermekszobát, amelyben ne-velkedett, a családot amelyből származott, illememutatja meg, van-e benne kellő kritika önmaga ésmásokkal szemben, hogy ne tegyen semmit az em-beri méltóság ellen, van-e benne kellő finomság,,hogy a vele való érintkezés kellemes, kedves ésmegtisztelő legyen?

Ezért oly fontos az illem és annak néma meg-nyilatkozása az étkezés.

Az étkezés szabályait a három főétkezés; éte-leiből és szokásaiból fogjuk levezetni.

39

A reggeli.

Tekintsd a reggelit is főétkezésnek, Ne hajtsdfel egyszerűen a kávét, esetleg állva és utána neszaladj azonnal el. Kellő nyugalommal ülj az asz-talhoz. Hangsúlyozom, hogy az asztalhoz, mert íz-léses ember, hacsak nem beteg, nem reggelizik azágyban.

Reggel az első dolgod legyen felkelni, megfü-rödni, vagy jól lemosdani és frissen, üdén az asz-talhoz ülni. Ez az illem és az egészség követel-ménye.

Kávé, tea, vagy más meleg ital elfogyasztásá-val kezd a reggelit. Feleslegesnek tartom mondani,hogy az italt ne hörböld. Nem ízléses a zsemlyét,kiflit a kávéba aprítani és csúnya úgy inni, hogya kanál a csészében marad.

A vaj, ha az asztal közepén tányéron, vagyvajtartóban van, úgy abból sohsem a magad késé-vel vegyél. Gondos háziasszony ilyenkor a vaj mellékülön kést tesz. Ezzel a késsel vágj magadnak vajatés tedd azt a tányérodra. A kést ne feledd a vajmellé visszatenni és aztán a magad késével kend avajat a kenyérre.

A méz igen jó eledel, de kevesen tudják illőenenni és így a háziasszonyok réme. Könnyen elcsöp-pen az abroszra, vagy az asztalkendőre, és raga-dóssá tesz mindent. Helyes evésének módja a kö-vetkező:

1. Ha a méz üvegben van és neked kell azt atányérod mellé tett kis üvegtányérba önteni, úgytanuld meg előbb a méz kiöntésének helyes módját.

Mézet nehéz kiönteni, mert a méz nyúlik. Azüveg szájától a tányérocskádig vastag erős szálak-ban megmarad. Ha a szálakat késsel vagy kanál-lal elvágod, azok egy része menthetetlenül az ab-

40

roszra cseppen. A helyes eljárás a következő:billentsd meg ferdén lefelé a mézes üve-

get a kezedben, úgy, hogy — a méz vastagszálakban a kis tégelybe csurranjon. Mikor a kistégely tele lesz, ne kapd el a mézes üveget, mert ak-kor a szálak egy része menthetetlenül az abroszracseppen: de járj el a következőképen:

forgasd meg egyszer az üveget a kezedben ésbillentsd vissza az üveget függőleges helyzetbe. Mitfogsz látni! Azzal, hogy megforgattad az üvegeta kezedben, elvágtad a kinyúló vastag szálakat ésazzal, hogy az üveget újra függőleges helyzetbehoztad a méz szépen visszafolyt az üvegbe és egycsepp sem cseppent az abroszra.

Ez volt a méz kiöntésének helyes módja. A mézevésének helyes módja a következő:

a méz a kis üvegtégelyben van. Nyúlj bele akésheggyel — és soha kanállal. — Mit fogsz látni.A késhegyen egy nagy mézpúp keletkezik. Mostemeld fel a magasba a kést. A tégelyből a késhe-gyig vastag mézszállak nyúlnak a magasba. Mostpörgesd meg a kezedben a kést, úgy hogy a kinyúltmézszálakat valósággal felgöngyölgeted a kés he-gyére, így újra egy, csepp sem fog az abroszrahullni.

A tojást is ügyesen kell enni. Legelőször a késtompa szélével kocogtasd meg a lágy tojást, és egykis rést üss rajta, Aztán a kés élével behatolsz azígy támadt résbe és a tojásból leszelsz egy kis kú-pot Aztán megsózod és kanállal óvatosan, hogy asárgája ki ne buggyanjon, kiveszel egy falatot. Ésígy a többit. A tojást többször kell sózni, mindig asószóróval, vagy ha az nincs a késhegyével. Evésután szokás a tojáshéjjakat összetörni.

A szalvétát össze nem hajtott állapotban kellaz asztalon hagyni.

41

Az ebéd.

Az ebéd a főétkezés, a legcsaládiasabb összejö-vetel. Az ebéd tartja össze a legtovább az otthonláncszemeit. Gyermekek, ha már nem laknak aszülői háznál, vagy ha már megházasodtak, azebédekre a szülői házhoz eljönnek. Minél inkábburalkodnak a családi asztalnál az illem szabályai,a családi asztal emléke annál tisztább, annál zavar-talanabb marad és annak hagyományai csorbítatla-nul szállnak utódról-utódra. Ezért ápold és tartsdbe a családi asztalnál az étkezés illemszabályait.Ezek a következők:

Leülés. Mikor az asztalhoz lépsz — akár otthonvagy, akár vendégségben — várd be, míg szüleid,a vendégek, az idősebbek leülnek. Aztán ülj le te.Vendégségben először a háziasszony, aztán a hölgyekés aztán az urak ülnek le. Ha tehát hölgyet kísérszaz asztalhoz, nem ülhetsz le addig, míg ő le nem ült.Ez áll akkor is, ha vendéglőben kísérsz hölgyet azasztalhoz.

Se közel, se messze az asztaltól ne ülj. A szom-szédodnak se légy útjában. Ha kevés a hely, igye-kezz minél többet juttatni a szomszédnődnek. Keze-det, ha evéssel nem vagy elfoglalva az asztal alatttedd ölbe. A könyöknek sohasem szabad az asztalonlenni, még akkor sem, ha húst vágunk. A könyök-nek szabadon, ferdén el kell állni az asztaltól. Haa villát, vagy a poharat a szájunkhoz emeljük, akönyököt nem szabad emelni, hanem ellenkezőleg atesthez kell szorítani.

Az asztalkendő nem arra való, hogy a ruhádatvédd vele. Tehát ne dugd a gallérodba. Ha ügyeseneszel a ruhád ép marad, pecsét nem éri. Az asztal-kendőt nem kell teljesen kinyitni, csupán hosszában,keresztben a térdre tenni. Evés után, vagy mielőtt

42

iszol, a kendőt a szájadhoz emeled. Gyümölcsevésután, vagy ha ujjaid nedvesek lettek, kezedet azasztal alatt a kendőbe türülöd. Evés után, akár ott-hon vagy, akár vendéglőben, az asztalkendőt kinyi-tott állapotban a tányérod mellé teszed. Ha huza-mosabb ideig vagy valahol vendégségben és ott nemadnak minden étkezéshez tiszta asztalneműt — amima gyakori — akkor az asztalkendőt étkezés utángondosan összehajtva teszed a tányérod mellé.

Beszéd. Csak a szomszédoddal beszélhetsz, eset-leg a szemben levőkkel, ha az asztal nem túlszéles.A távolabb ülőkkel beszélni nem szabad. Figyelj,mindig a háziasszonyra. Neki joga van a távolab-biakat, sőt a legtávolabbiakat is megszólítani. Nem-csak joga, de kötelessége is, megszólításával min-denkit kitüntetni az asztalnál, ha az asztal nemtúlnagy.

Kisebb rendszabályok. Ha evés közben sóra,kenyérre, vízre van szükséged, csak akkor nyúl-hatsz azok után, ha közvetlen közeledben vannak.Ha azok távolabb esnek, a szomszédodat, vagy aszembenülőt kérheted meg, hogy a kívánt dolgot;nyújtsa feléd. Ha a dolgok még távolabb vannak,mondj le azokról, tanulj tűrni. Inkább nélkülözz va-lamit, semmint hogy kéréseddel megzavard a tár-salgást és magadra irányítsd a figyelmet. Esetlegkérheted a felszolgáló személyzettől, de észrevétle-nül, nehogy a háziasszony észrevegye, hogy vala-miben hiányt szenvedtél. Figyelmes háziasszonynálilyesmi úgysem fordul elő, mert a figyelmes házi-asszony szemmel tart minden egyes vendéget ésazonnal meglátja, megérzi, hogy annak szükségevan valamire.

Enni csendesen kell. Késnek, villának, pohár-nak hangot adni nem szabad. A kanalat csendesentedd a tányérra, a levest ne hörböld. Lassan egyél,

43

a rágásnál ne csámcsogj, evés közben sem mohósá-got, sem erőlködést mutatni nem szabad. A késselaz ételt vágjuk és azzal segítjük azt a villára, ter-mészetes, hogy a kés a szádhoz nem érhet. A villá-nak, a kanálnak sem a fogakon, sem a tányéronkoppanni nem szabad. Amíg étel van a szádban, nem,beszélhetsz és nem ihatsz.

A kanalat lehetőleg a nyele végén fogjuk. Nemerjük nagyon tele és mielőtt a szájunkhoz emel-jük, tartsuk egy pillanatra közvetlenül a leves fö-lött, hogy róla minden lecsöpögjön és úgy vigyüka szájunkhoz. Hangtalanul kell a tartalmát lenyel-ni. A kanálból mindig oldalt, a széléről kell enni éssohasem a hegyéről. Ez szól a kávé és teára is. —Ha a levest — bouillont — csészében adják be, szo-kás mellé kanalat tenni. Ez a kanál csupán arraszolgál, hogy a levest esetleg megkavarjuk, megíz-leljük, hogy tudjuk a hőfokát. Egy-két kanállal ehet-tünk a csészéből, de csak azért, hogy szánk hozzá-szokjék a hőfokához, de azután a csészében tálaltlevest meg szokás inni. Ellenben hideg, vagy kocso-nyázott bouillont kanállal kell enni. Úgy a csészé-ben, mint a tányéron beadott levest nem kell azutolsó cseppig kiinni, vagy kikanalazni. Az étkezés-nél semmit erőltetni nem szabad, tehát azt sem,hogy a kikanalazhatatlan maradék leves a kanálbakerüljön. Egy kissé félre billentheted a tányért, desohasem feléd, hanem oldalt, vagy tőled eltávolítva.

Puddingot, kompótot, parfait-t, krémeket, gyü-mölcs-salátákat ma többnyire kanállal és villávalszolgálnak fel. A vendég szabadon használhat csakvillát, vagy csak kanalat, vagy akár mind a kettőt.Ez utóbbi esetben a villát balkezünkben tartjuk, ajobban a kanalat és azzal öntözzük a villára tett da-rabot. — Dinnyéhez kést és villát, vagy villát éskanalat szokás adni. Ezek használata tetszés sze-

44

rinti. — Főzeléket, mártást sohasem ehetünk kanál-lal.

Teához, kávéhoz, csokoládéhoz természetesenjár kanál, de itt az főkép kavarásra és megízlelésreszolgál. A csésze tartalmát egy-két kanalazás utáncsendesen ki kell inni. Rossz ízlésre vall a kiivásután a maradékot, vagy a cukrot kikanalazni.

A villát a balkézben tartjuk, a hegyével lefelé,a késsel a homorú felére segítjük az ételt és ígyeszünk. Ez nem mindig künnyű, bizonyos gyakorlatkell hozzá. Nem szabad a villát túlterhelni. Sem avillára, sem a kanálra nem szabad egyszerre töb-bet tenni, mint amennyit kényelmesen megehetünk.Evés közben kés és villa helyet nem cserélhet, va-gyis nem tehetjük a villát a balkezünkből át a jobba.Azt sem illik megtenni, hogy előbb szabályszerűenösszevágjuk a húst és aztán átvesszük a jobb ke-zünkbe a villát és úgy esszük meg a húst. Eleitőla végéig késsel — villával kell enni. Nem ízléses ke-nyérrel segíteni valamit a villára, az gyerekes.

A kés sohasem érhet a szájunkhoz. A késselvágunk, a késsel segítjük az ételt a villára. A kést,mint a villát lehetőleg a nyél végén kell tartani.Ha a kést és villát már nem használjuk, úgy te-gyük a tányérra, hogy a kés és villa hegye a tányérközepe felé irányuljon, a nyele ne oldalt álljon, defelénk.

Ez a helyzet akkor áll elő, mikor a fogást(mondjuk a húst) már megettük és azt most újrakörülhordják és még egyszer akarunk venni. Ter-mészetes a tálból úgy kell kivenni, hogy az evőesz-közt be ne piszkítsuk. A késsel a húst csak vágniszabad és nem szabad azt azzal tépdesni; éppen ígynem szabad valamely ételt — mondjuk főzeléket akéssel elkeverni. Ezt ha szükséges a késsel segítvea villával kell csinálni. Zsíros késsel nem szabad a

45

sótartóba nyúlni. A húslét nem illik a tányérról,villára szúrt kennyérrel feltürülni. Ha minden áronel akarod költeni a húslét, szúrj egy darab kenye-ret a villára, tedd azt a húslébe és késsel öntözdmeg és úgy edd meg. De a kés a műveletnél segéd-kezzék.

Inni halkan kell. Ivás előtt és után törüld mega szádat. A poharat mind az öt újjal kell tartani,ízléstelen úgy inni, hogy ivás közben a kis ujjunkatvagy a két utolsó ujjunkat a levegőben tartjuk. Mi-kor a poharat az ajkunkhoz emeljük, a szemet kissélehunyjuk, de nem kell a fejet hátra vetni és telje-sen felesleges a poharat az utolsó cseppig kiinni. —Ha a leves, vagy a kávé meleg, nem illik azt a ka-nállal felverni, vagy arra ráfújni, vagy másképenhűteni. Meg kell várni amíg kihűl. A várás alattnem azt értjük, hogy türelmetlenkedni kezdünk,minden pillanatban megízleljük és szemrehányó pil-lantásokkal mutatjuk a háziasszonynak, hogy túl-forrón adta be az ételt. Ellenkezőleg. Beszélgetéstkezdünk a szomszédnőnkkel és úgy teszünk, minthaegyelőre nem is gondolnánk arra, hogy a kávén-kat kiigyuk.

Mit ehetünk kézzel? A kenyeret, zsemlét sohasemvágjuk, kis darabokat tördelünk belőle és azt emel-jük a szánkhoz. Szendvicset, vajas kenyeret, toastot,kekszet, szintén kézzel eszünk. — Kézzel esszük aretket, diót, szőlőt, cseresznyét, általában a kis mag-vas gyümölcsöket. Megtisztított epret, porcukorba,vagy tejfelbe meghempergetve, kanállal eszünk.Almát körtét, hámozni való gyümölcsöt késsel vil-lával eszünk. A gyümölcsöt (almát) késsel villávalnégy felé vágjuk. Aztán egy negyedet villára szú-runk és azt meghámozzuk, a csutkákat kivágjuk.Az így megtisztított negyedet villával visszük aszájunkhoz. Nem ízléses az almát először egészében

46

meghámozni és aztán elvágni. A narancsnál for-dítva van. Először az egészet meghámozzuk, kézzel,aztán késsel letisztítjuk és ismét kézzel cikkeirebontjuk. Barackot, szilvát, datolyát, függét — szá-razat, vagy frisset — kézzel eszünk. Az őszibarac-kot a franciák a következőképen eszik: a barackota tányéron felállítják; kis gyümölcsvillával meg-tartják; a késsel a bőrt fent kissé megmetszik azu-tán az egész bőrt egydarabban le lehet húzni. Ezu-tán kanállal a magról a húst lefejtik, kissé megcuk-rozva kanállal eszik. Ennek a módszernek az azelőnye, hogy az őszibarack leve a tányérra csurogés nem vész kárba. Cukorral pedig igen jó eledel.— Kézzel esszük a folyami rákot, a tengeri pókot,a csigákat, a kagylókat, a krevettet; a nagy ten-geri rákok, langouste, homard félig nyitott állapot-ban kerülnek az asztalra, így késsel villával esszük.— A meleg ételek közül kézzel esszük az articsókátés a kukoricát. Sokan a spárgát is kézzel eszik, deez nem helyes.

A spárga evésének helyes módja a következő:

A spárgát kevesen tudják szépen enni. A leg-több ember, még nyilvános helyen is a spárgát kéz-zel eszi. Megfogja a spárga kemény ehetetlen vé-gét, felemeli, alul a fejét, ami a legpuháb része elha-rapja, aztán a többit végighúzza a foga között ésaz így kezében maradt szálas külső burkot a tányérszélére teszi. Ez a bevett szokás és annyira elter-jedt, hogy nem lehet megbotránkozni, ha valakiígy eszi. Csupán ízléses és étvágygerjesztőnek nemmondható. A spárga helyes evésének a módja, ame-lyet a bécsi udvar honosított meg, a következő:

a spárgákat mind egy irányban keresztbe tesz-szük a tányérunkon, úgy hogy a spárgafejek a jobbkéz felé legyenek. Most a villát beszúrjuk a spárgakemény ehetetlen végébe és a késünkkel gyengén vé-

47

gig simítjuk a spárgát, mintha a kés fokával fé-sülnénk. Erre kibuggyan a spárga kemény kérgé-ből a puha ehető rész. Ezt a késsel a villára göngyö-lítjük, megmártjuk a mártásban és úgy esszükmeg. Egy-egy spárgát két-háromszor is megfé-sülünk, akkor megkapjuk az egész belső részt.A külső ehetetlen szálas kérget a tányér széléretesszük. Az igen vastag szálú spárgára ezt a mód-szert azért nem alkalmazhatjuk, mert nyomásraott egyszerre túlsok belső rész jönne ki. Solo spár-gánál az eljárás a következő: a spárgát középmagas-ban hosszában elvágjuk: a villát az ehetetlen vé-gébe szúrjuk és késünkkel a nyitott spárgából, mint-egy fatörzsből, a belsejét kivesszük: A spárga evé-sének ez az ízléses és könnyű módja.

Húst, szárnyast sohasem szabad kézzel enni. Ke-mény sajtot, ementhálit, hollandi stb. sajtot késselvágunk és a levágott kis darabot kenyérre tesszükés azt kézzel a szájunkhoz visszük. ízléstelen a le-vágott kis darab sajtot a kés hegyére tűzni és azta szájhoz emelni.

Kockacukrot sem illik a tartóból kézzel venni,különösen nem, ha a tartóban van fogó. Ha nincsés a háziasszony kézzel vesz, akkor te is vehetszkézzel, különben kanállal kell kivenni.

Só, paprika ma már rendesen szóróban van.Ha régi nyílt sótartó van az asztalon, ezekben ren-desen van lapát amivel kiveheted a sót. Ha nincs,kénytelen vagy a saját késeddel venni, de csak ab-ban az esetben, ha a késed tiszta. Felesleges mondánom, hogy megengedhetetlen a sótartóból egybizonyos mennyiségű sót az abroszra önteni és ma-gadat úgy látni el sóval. Éppen így, ha a cukor,vagy a sószóró nem működik, nem szabad annakfenekét az asztalhoz ütni. Egyszer-kétszer megráz-hatod, de ha el van dugulva, tedd vissza a helyére

48

és tégy úgy, mintha kellően használtad volna. Ajóízlés kedvéért néha le kell mondanunk bizonyos-jóízekről. — Figyelmes háziasszonynál ilyesmi nemfordulhat elő, mert a háziasszonynak az illem elő-írja, hogy gondoskodjék vendégeinek jólétéről ésa gondoskodásnak ki kell terjedni az evőeszközökreis. Éppen így illetlenség életlen késeket adni avendégnek, amivel nem tudja vágni a húst.

Apró balesetek. Amint az életben, úgy asztal-nál is mindenkit érhet baleset. Amint az életben,úgy asztalnál is ilyenkor nem szabad elveszteni afejünket. Meg kell őriznünk a nyugalmunkat. Ilyenesetek a következők:

Az illem előírja pl. hogy az asztalnál minden-ből együnk. Előfordulhat azonban, hogy olyan étel-lel kínálnak, amit nem tudunk megenni, vagy nemszabad azt ennünk. Ilyenkor elég, csendesen annyitmondani: .,Köszönöm, nem eszem, majd kárpótlommagam mással.” Tapintatos háziasszony — márcsak azért is, hogy a feltűnést elkerülje — siet a dol-got elsimítani. Erőltetni nem szabad semmit, semételt, sem italt.

Megtörténhetik azonban a dolognak az ellen-kezője is. Olyan ételt tesznek eléd, amit nagyonszeretsz. Kiveszed a részedet a tányérodra, gyanút-lanul veszel egy falatot a szádba és akkor látod,hogy nem tudod lenyelni. A hús túlkemény, inas,túlfűszeres, ehetetlen stb. Ilyenkor, ha valóbanúgy érzed, hogy nem szabad azt lenyelned, emelda villát a szájadhoz, a nyelveddel tedd rá a fala-tot és tedd azt a tányér szélére, Tapintatos házi-asszony ilyesmit sem vesz észre.

Előfordulhat, sajnos igen könnyen előfordul-hat, hogy vörös bor töltésnél egy csepp az abroszracseppen; vagy a mártást cseppented el. Ilyenkoregyszeri bocsánatkérés elegendő. Súlyosabb az eset,

49

ha a szomszédnőd selyemruhájára ejted a mártást.Ilyenkor a szomszédnődnek nyílik alkalma nagy-lelkűségről tanúságot tenni. Ha nagylelkűen meg-bocsát, vagyis nem duzzog az asztalnál, küldjél nekimásnap egy kis üveg parfümöt egy szép virágcso-korral. — Baleset mindenkit érhet, tehát a balese-teket meg kell bocsátani. Vannak azonban

megbocsáthatatlan hibák: ezekre vigyázz ésezeket kerüld el. Megbocsáthatatlan hiba az asztal-nál a túlhangos beszéd. Ennek nem szabad előfor-dulni sem otthon, sem vendégségben és különösencsúnya ez vendéglőben, vagy kávéházban. Épolymegbocsáthatatlan hiba az asztalon átnyúlni vagykéssel, villával a kezedben gesztikulálni. Megbo-csáthatalan förtelmes dolog vendégségben a szal-vétával a tányért megtörölni. Nagyon csúnya do-log vendégségben bort tölteni a poharadba. Haüres a poharad és inni akarsz, kínáld meg a szom-szédnődet. Tölts az ő poharába és aztán tölthetszmagadnak. De egyedül magadnak soha. Figyelmesháziasszonynál ilyesmi nem fordulhat elő. Nekilátni kell, hogy egy vendégének üres a pohara, ak-kor azonnal kínálni kell. Ugyanez áll a kenyérre is.Ha a kenyérkosár az asztalon van és venni akarszbelőle, vedd magadhoz a kosarat és kínáld vele mega szomszédnődet. Akár vesz ő, akár nem te vehetszmagadnak, de nagyon csúnya úgy venni kenyeret,hogy előbb nem kínálod meg a szomszédnődet. —Felesleges mondanom, hogy evés közben az asztal-nál nem gyújthatsz rá, kivéve, ha a házigazda meg-teszi és téged felszólít erre. De akkor is jobb tartóz-kodni ettől a többiekre való tekintetből.

A felállás. A felállásra a háziasszony ad jelt,de te ne kelj fel előbb, mint a szomszédnőd. Havendéglőbe hívtál ebédre vendéget, fizetés után meg-kérdezheted vendégedet, hogy óhajt e már menni.

50

— Ha hivatalos vagy ebédre és tudod, hogy onnanpontos időben kell távoznod, esetleg az ebéd befe-jezte előtt, legjobb ezt előzetesen a háziasszonynakmegmondani. Akkor a kellő időben az asztaltól fel-kelhetsz és meghajlással távozol. Távozásod után aháziasszony megmagyarázza elmeneteled okát. —Felálláskor nem illik kezeddel a ruhádról a morzsá-kat lerázni. Ezt megteheted észrevétlenül amíg azasztalnál ülsz. De ha már felálltai, akkor ne tollász-kodj. A széket sem szükséges felállás után a he-lyére tenni.

Uzsonna.

Névnap, születésnap, vagy más alkalomból, hakis barátnőidet, vagy barátaidat meghívod — a mu-latság fénypontja, az uzsonna. Az uzsonnánaknincsenek más illemszabályai, mint a többi étkezés-nek, de egy utasításra különösebb gondot kefl for-dítanod: légy csendes és szerény. Amikor több kisgyerek vígan az asztalhoz ül, természetes, hogy bi-zonyos lárma keletkezik. Ezt senki rossz néven nemveszi. De ügyelj mégis arra, hogy ne te légy a leg-hangosabb. Ezt engedd át másoknak. Tűnj ki in-kább csendes nyugalmaddal. Vedd ki a részed amulatságból, de légy mégis csendes és szerény.Egyél mindenből, jóízűen, de mohóság nélkül.Uzsonna után, vad, lármás játékokban ne vegyélrészt. Távozás előtt a szülőknek a meghívást mégegyszer meg kell köszönni és úgy elbúcsúzni.

A felnőttek uzsonna helyett zsúrt adnak, vagyisfogadónapot tartanak. Erről jó már most tudni akövetkezőket. A zsúr az uzsonnától abban külön-bözik, hogy a vendégek nem egy időben ér-

51

keznek, nem egy időben esznek, és nem egy-szerre távoznak. Az állandó jövés-menés teszia zsúrt mozgalmassá. Mihelyst a vendég meg-érkezik, kis asztalt tesznek elébe, egy csészeteával és tolókocsi hozza a hozzávalókat. A kis asz-talokról jó tudni, hogy könnyen felborulnak, tehátúgy a leülésnél, mint étkezés alatt mozdulataidravigyázz. Csendes és kimért légy.

A zsúrokra az illem egy igen különös szabálytír elő: nem szabad sokat enni. Míg az összes étke-zésnél (ebéd. vacsora, uzsonna stb.) már régen nemtartozik az illendőséghez a kevés evés sőt a házi-asszonynak egyenesen örömet csinálsz, ha jó étvágy-gyal és jóízűen eszel, a zsúr on ez a józlésbe ütkö-zik. Nehéz volna e szabálynak a magyarázatát adni,de tudat alatt ennek oka valószínűleg a következő:

a zsúr, kimondottan szórakozás és főleg szel-lemi szórakozás; alapja nem az evés, mint az ebéd-nek, vagy a vacsorának, hanem a társaság összejö-vetele, hol éppen a társas élet eseményeit beszélikmeg. Nagy lakmározásnak itt helye nincs. Egy csé-sze tea, egy-két szendvics, egy-két édesség. Többmár az illendőség rovására megy. Zsúron a jóízlés már azért is tiltja a több evést, mert minden,a társaságban jelentősebb szerepet vivő egyén, egydélután több zsúrra hivatalos. így mindenhovacsak „benéz” és — ha tudja az illemet — mindenüttkeveset eszik.

A mérsékelt evést a zsúrra még egy különös kö-rülmeny írja elő:

a zsúr két fő étkezés, az ebéd és a vacsora közéesik, nem logikus tehát ott sokat enni. Aki a zsú-ron sokat eszik, könnyen annak a gyanúnak tesziki magát, hogy vagy nem ebédelt, vagy a vacsorátakarja megtakarítani. A társaság — tudd meg —

52

rossznyelvű, éppen ezért ne tedd ki magad ilyenmeggyanúsításnak.

Vacsora.

A vacsorának sincsenek külön illemszabályai.A vacsorára is állnak mindazok az illemszabályok,amiket eddig mondtunk a társas étkezésről. Legfel-jebb megjegyezhetjük még a következőket:

A vacsora kifejezettebben szórakozás, mint azebéd. Kétféle vacsora van: a tulajdonképeni va-csora, melyre családi körbe hívunk egy két rokont,vagy barátot és az úgynevezett teaest, mely tánc-cal, vagy zenei előadással, vagy nagy fogadássalszokott egybekapcsolva lenni. A vacsoraidő ná-lunk rendesen félkilenc, teaestékre tíz órakor szo-kás megjelenni. A vacsorákra, hacsak a meghívókifejezetten nem említi, hogy megjelenés uccai ru-hában — az urak smokingban, a hölgyek kis es-télyi ruhában, a teaestre az urak frakkban, a höl-nagy estély ruhában jelennek meg. (A teaestre vo-natkozólag 1. az arról szóló külön fejezetet).

53

II. FEJEZET.

A környezet.1. A ház és lakói.

A tágabb környezet és számodra az első „kül-világ” a ház amelyben lakol. Nagy városokban abérházakban a lakók alig ismerik egymást Nemis szokás ismerkedni és nem is való. Vannak lakók,akik rögtön szóbaállnak a szomszédokkal és a töb-biekkel és vannak akik nem közlekednek a lakók-kal. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy nagy bér-házban azokat a lakókat tisztelik a legjobban, akiksenkivel sem ismerkednek. Ez nem jelenti azt, hogya lakókkal szemben nem kell udvariasnak lenni. Sótéppen ebben a tágabb értelemben vett környezetbennyílik számodra az első alkalom megmutatni j.5ne-velésedet. Tűnjön fel a lakóknak, hogy te milyenilledelmes gyermek vagy.

Kezdem azon, hogy az udvaron, gangon, lép-csőházban soha ne futkározz, ne lármázz. Az udvar-ról ne kiabálj fel, az -előszobába ne kiabálj be, egy-általában semmit, ami a ti lakásotok belső ügye, azta nyilvánosság elé tárni nem szabad. Veled egykorúgyermekekkel, ha szüleid megengedik, megismer-kedhetsz, de ha látod, hogy nem jó modorúak, lár-

54

mások, jobb, ha visszahúzódol. A lakókkal szembentanúsítsd mindig a legmesszebbmenő udvariasságot.Akikkel a kapuban, lépcsőn gyakrabban találkozol,azoknak köszönj, akár be vagy mutatva, akár nem.Nem kell azt hinni, hogy csak annak köszönhetünk,akinek be vagyunk mutatva. A köszönés a tiszteletjele, amit bárkinek megadhatunk.

Liftben. A lift egy közös szoba, ahol az udvarias-ság szabályai kötelezők. Ha várakozol a liftre és-várás közben még többen jönnek az ajtó elé, mikora házmester az ajtót kinyitja, udvariasan emeldmeg a kalapod, hajolj kissé meg és kezedet előre-nyújtva előzékenyen ajánld fel a később jöttekneka belépést. Ha ezt nem fogadják el, ismételten meg-hajolva lépj be a liftbe. — Ha úgy érkezel a lift-hez, hogy ajtaja nyitva van és már ülnek benne,belépéskor hangosan köszönj. Ha a liftben hölgyekis vannak, vedd le a kalapod és maradj kalap le-véve, amíg a hölgyek a liftben vannak. Mikor a lift-ből kiszállsz, ismét köszönj udvariasan: jó estét,jó napot stb.

2. Az utca.

Az uccára rendesen öltözve menj ki. Mielőtt alakást elhagyod keféld meg a ruhádat, a kalapod.Csendesen, szerényen menj az uecán, szaladni, lár-mázni, énekelni nem szabad. Ha valakivel véletle-nül összeütközöl, emeld meg udvariasan a kalapodés mondd csendesen: „Uram (Asszonyom) bocsá-nat.” Kalap megemelése nélkül pardont mondaninem udvarias. Úgyszintén, ha valami miatt tőledkérnek bocsánatot, hajolj kissé meg és vedd le a.kalapod — ez a megbocsátás jele.

55

Köszönés. Köszönni nyíltan, mondhatnám nyo-matékosan kell. Nem elég megbillenteni a kalapod,hanem azt vedd le kissé széles ívben. Ha férfinakköszönsz és ő hasonló széles ívvel köszön neked,nem illik a fejedre visszatenni a kalapot, amíg őazt kezében tartja. A két kalapnak egyszerre kella fejre visszakerülni. Idősebb és rangban magasabbállóknak előre kell köszönünk. Hölgyeknek mindigelőre köszönünk. Ha két férfi sétál együtt és szem-be jön valaki, aki az egyiknek köszön, úgy illik,hogy mind a két férfi köszönjön vissza, az is akia köszönőt nem ismeri. Ha egy férfi a feleségévelsétál és szembe jön egy férfi aki köszön és az asz-szony nem ismeri az illetőt, illik, hogy fogadja aköszönést, jelélül annak, hogy férjének ismerősei,neki is ismerősei. Ha azonban egy férfi nem a felesé-gével sétál, a hölgy az ismeretlen embernek a kö-szönését nem fogadhatja. — Ha séta közben két-szer is találkozunk valakivel, illik neki kétszer isköszönni, kivéve, ha egy és ugyanazon uccábanpl. a Duna korzón fel és alá járunk.

Nem illik és nem is kényelmes — még ha ahölgy a feleséged is — az uccán karonfogva járni.Ha az út göröngyös, síkos, vagy ha bármi okbólsegítségre van szükség, akkor természetesen megfog-hatjuk a hölgy karját. De máskülönben illőbb egy-más mellett haladni. — A hölgyek köszönése legyenbarátságos, ha kedves ismerőse köszönti — graci-ózus, kecses, ha csupán a tisztelet jele. De ne legyensohasem gőgös, hideg, merev, udvariatlan. —Ha egy hölgy valamit leejt és azt néki felemelik,vagy ha felvilágosítást kér és kap, azt kedvesen,mosolyogva kell megköszönni.

Bizonyos udvariassági szabályok. Nagy tömeg-ben, sűrű, népes uccában ne járj úgy, hogy a bo-tot, vagy esernyőt a hónod alá veszed, mert súlyos

56

sérülést okozhatsz. Ugyancsak ne állj meg forgal-mas ucca közepén egy ismerőssel beszélgetni. Haszükség van vele szót váltani, húzódj a járda szé-lére. Nem illik az uccán valakinek a nevét han-gosan kiejteni. Egyáltalában nem illik az uccánhangosan beszélni, nevetni, vagy élénken gesz-tikulálni. Az uccán enni, hölgynek cigarettázniszintén nem illik.

Ha az uccán egy hölgynek segítséget nyújtot-tál — átkísérted a túlsó oldalra, vagy a hölgy le-esett és te felsegítetted stb. — csak addig .lehetszmellette, amíg a hölgy segítségedre szorul. Utánameg kell emelni a kalapod és eltávozni. Lehetőleggyorsan, hogy a hölgynek ne legyen alkalma hálál-kodni. Ha a segítség komolyabb volt és a hölgy na-gyon megköszöni és esetleg megkérdi: „Szabad tud-nom, kinek tartozom ily hálával!” — akkor megne-vezheted magad, vagy átnyújthatod a névjegyedet,de szabadkozva és hangsúlyozva: „Asszonyom, bol-dog vagyok, hogy segítségére lehettem.”— Az uccánlégy mindig előzékeny, hölgyekkel szemben lovagi-as. Ha tömegbe kerülsz, vagy baleset történik, el-ső dolgod legyen azt nézni, gyermekek, vagy höl-gyek nincsenek-e veszélyben. Ilyenkor hölgyeknekajánld fel a karod. Ne gondold, hogy ezt nem te-heted, mert még kicsiny vagy. Tudd meg, hogy égyfiú sohasem olyan kicsiny, hogy ne lehessen lovag-ja egy nőnek.

3. Autóbuszban, villamoson.

Az autóbusz, a villamos, a régi lófogatú omni-busz technikai tovább fejlődése. Az omnibuszróltudd, hogy a XVII. sz. nagy francia bölcselőjeBlaise Pascal találmánya. Az autóbusz, a villanyos-társas kocsi, mit idegen emberek közösen használ-

57

nak. A közös használat illemszabályokat ír elő.Ezekről tudd a következőket:

1. A megállóhelyen türelmesen várakozz. Ha akocsi késik — hát késik. Ne zúgolódj és ne gúnyo-lódj. Ne szidd a vállalatot és ne csatlakozz az elé-gedetlenekhez. Őrizd meg a némaságod. Aki nemcsatlakozik a tömeg hangulatához, az kiválik a tö-megből. A tisztelet feléje irányul. — Ha nagysoká-ra jön a kocsi és „megtelt” ne lázadozz. Egy szótse szólj. Mindenki látni fogja, hogy finomabb vagy,mint a többiek.

2. Ha végre olyan kocsi jön, melyre felszáli-hatsz, ne tolongj. Előzékenyen engedd előre a nőketés a kis gyermekeket.

3. Ha van hely, leülhetsz. Nőknek, idős férfi-aknak, rokkantaknak, add át a helyedet. Ezt na-gyon illedelmesen és szerényen kell csinálni. Csen-desen állj fel, csinálj helyet, hogy a hölgy leülhes-sen. Aztán lehetőleg menj tovább, vagy fordulj elr

minden esetre tégy úgy, hogy a hölgy meg se kö-szönhesse felállásodat. Villanyosban észrevétlenülkell a hölgynek a helyedet átengedned.

4. Tüntetőleg felállni a helyedről, a hölgyetesetleg karonfogva a helyhez vezetni, csak egy eset-ben szabad: ha anya száll fel gyermekével a kar-ján. Ilyen esetben, ha a telt villamosban jól neveltférfiak vannak, mindnyájan, mint egy ember pat-tannak fel a helyükről. Mert minden jól nevelt fér-fi mutatja, hogy helyét kész egy anyának felaján-lani. És az a férfi, akinek helyét az anya elfoglal-ta, meghajtja magát és megemeli a kalapját. A fér-fi megköszöni, hogy az anya megtisztelte azzal,hogy a felajánlott helyet elfogadta.

A hely felajánlásának ez a két külön-böző módja magyarázatra nem szorul: egyismeretlen hölgynek felajánlani a helyedet: ud-

58

variasság; az udvariasságot, szerényen, észre-vétlenül, diszkréten kell csinálni. Egy anyá-nak felajánlani helyedet: kötelesség és olyankötelesség, amit örömmel és buzgón kell teljesíteni.

4. Templomban.

Templomban magától értetődik, hogy csende-sen, ájtatosan kell viselkednünk. Beszélgetés, neve-tés, integetés nem helyén való. Ismerősöket is in-kább a tekintettel, mint fejbólintással üdvözölünk.Ha történetesen körülöttünk olyanok ülnek, vagyállnak, kik megfeledkeztek magukról és viselkedé-sükkel ájtatosságunkban zavarnak, nincs jogunkőket rendre utasítanunk. Saját magunkkal legyünkelfoglalva, adjuk át magunkat teljesen a mise, azistentisztelet magasztos eszméjének és földi dolgok-ról ne vegyünk tudomást. Aki a templomban semtudja megadással viselni felebarátjának esetleg sé-relmes viselkedését, az nem tette magáévá a keresz-tény vallás legszebb tanítását: a türelmet.

5. Az iskola.

A családi körből kilépve, az első hely, hol azélettel érintkezésbe kerülsz, az iskola. Az otthon-ból méssz az iskolába, az iskolából az életbe. Az is-kola az élet előkészítője, az otthon és az élet köztáll. Az iskola az ifjúság otthona. A tanterem máso-dik gyermekszobád, a pad megszokott tanulóhelyed,osztálytársaid, tanulótestvéreid. Az osztályfőnökés tanáraid, szüleidnek délelőtti helyettesei, ők irá-

59

nyítják szellemi fejlődésedet. Az iskola az otthonnal-karöltve nevel, szeresd az iskolát, az iskola szel-lemi otthonod.

Egy nagy különbség azonban van az otthonés az iskola közt és ezt tartsd jól a szem előtt:

Otthon gond és szeretet vesz körül, mert az ott-honba születtél, az otthonnak részese vagy. Szüle-id és testvéreid szeretnek, mert együvé tartoztok,az otthonhoz elválaszthatatlan kapcsolat fűz.

Az iskolában ez másképen van.

Az iskolába bizonyos feltételek mellett vesznek,fel. A veled egykorú és egy képzettségű gyerme-kek egy osztályt, egy otthont alkotnak. De úgy az,iskolának, mint az osztálynak megvannak a magaszigorú törvényei és követelményei. Ezeknek vagymegfelelsz, vagy elbukol.

Az iskolában nem úgy, mint otthon, de úgymint az életben, a helyedet, a létedet ki kell harcol-nod. Csak munkával, szorgalommal, kitartással,tudással, helyes viselkedéssel: teljesítménnyel tu-dod a helyedet fentartani. És minél kiválóbb ez a.teljesítmény, annál díszesebb a hely, amit az isko-lában és majdan az életben megkapsz. Az iskolá-ban, mint az életben a szeretetet, a díszt, a dicsősé-get egyéni teljesítményed és érdemeid szerint ka-pod. Az iskola nevel a munkateljesítményre. Az is-kolának legnagyobb értéke — túl a tanításon —éppen abban van, hogy előkészíti az életre, kiké-pez, megedz az élet legfőbb követelményére:α kö-telesség teljesítésére. Sorsod, pályád, előrejutásod'boldogulásod, sikered, dicsőséged legfőképen egy^tol függ: a kötelesség: teljesítésétől. Minél sikere-sebben teljesíted ä kötelességed: annál; továbbjutsz. A kötelesség maradéktalanul sikeres telje-sítése adja meg az élet legfőbb javát: a nyugodt

60

megingathatatlan lelkiismeretet, a tökéletes lelki-elégtételt: ami a boldogság forrása. Jöhet sorscsa-pás, balsors érhet, mert érhet igazságtalanság: halelked mélyén érzed, ha lelked mélyén él a tudat,hogy megtetted a kötelességed: bátran, emelt fővelfogsz állni a megpróbáltatások forgatagában.

Életed főfeladatának tekintsd a kötelesség tel-jesítést: járj az iskolába, hogy tanuld, formáld ésedzd magad a kötelesség teljesítésében.

Az iskolában a kötelesség teljesítése három kö-vetelményt állít eléd: tanulj, viselkedj kifogásta-lanulj, válaszd meg megfelelően barátaidat.

I.

Az első és legfőbb követelmény a tanulás. Ta-nulj, hogy tudj. A tudás ma döntőbb értékű, mintvalaha, a tudás ma az egyetlen biztos alap az élet-ben: a tudásod senki és semmi el nem veheti. A tu-dás hatalom, a tudás fensőbbségét és biztonságotad. És tanulj fiatal korodban. Az életben csak aztfogod igazán tudni, amit fiatal korodban tanultál.

Tanulj a tudás élvezetére, tanulni, tudni bol-dogság. Tanulj egyéni hiúságból. Ne engedd, hogyhogy más többet tudjon, jobban tudjon valamit,mint te. Amit más tud, azt tudhatod te is. Tanu-lásban, tudásban, ne engedj senkit magad fölé ke-rülni. Törhetetlen akaraterő fűtsön, elsőnek lenni.Nincs semmi akadálya annak, hogy te légy az első.Ha ezt a csatát az osztályban megvívod, megvívodaz életben is. Ahová jutsz, ahová kerülsz, az elsőleszel. De csak úgy, ha akarod.

Tanulj szüleid kedvéért is. Lássák ők, hogytudsz, lássák, hogy akarsz és tudsz dolgozni ésérvényesülni. Ez eloszlatja aggodalmaikat a je-

61

vőre nézve. Bízni fognak abban, hogy megállodmajd a helyedet az életben.

Tanulj végre és első sorban a magad érdeké-ben. Tudásod, szorgalmad, iskolázottságod fog azéletben a legbiztosabban előbbre vinni. Tudásod-nak fogsz az életben a legtöbbet köszönni. Tudásodlesz a legnagyobb kincs amit gyermekeidre hagy-hasz. A tudás éltet és boldogít, tanulj és tudj.

2.

Époly fontos, mint a tanulás, az iskolában ésaz életben a helyes viselkedés. Tanáraid és későbbfeletteseid előmeneteledet nemcsak tudásod, de vi-selkedésed után is elbírálják. Tudj viselkedni. Aziskola az első hely, hol idegenben, idegen emberek-kel jutsz érintkezésbe.

Hogy viselkedj az iskolában!Száz utasítás helyett, csak egyet adok: visel-

kedj úgy, mint otthon.Az első pillanatban talán meglepődsz és kétel-

kedve fogadod a szavam? Arra gondolsz, hogy mimindent látsz és hallsz nap-nap után az iskolában,amiről otthon fogalmad sem volt. Látsz zajongó,vadul száguldó gyerekeket, akik tolongnak vesze-kednek; hallsz durva szavakat, amiknek értelmétsem tudod; tanúja vagy számtalan csintalanság-nak, rosszaságnak; látsz hanyag, rendetlen, rossztanulókat. És még sok mindent látsz, de csak aztne hidd, hogy ez az iskolai viselkedés, hogy akkorvagy igazi gyerek, ha így viselkedel.

Szánakozz inkább a lármás tömegen és tartsdmagad attól távol. Úgy lépj a tanterembe, mintédesanyád szobájába: halkan, szerényen, illedelme-sen. Légy csendes, hallgatag, zárkózott. Minél tar-tózkodóbb vagy, annál jobban fognak becsülni, nem-csak tanáraid, de tanulótársaid is. Látni, érezni

62

fogják, hogy te más vagy. Szégyellni fogják előt-ted zabolátlanságukat és te leszel a követendőpélda. Kiveheted részed a játékban, futkározásban,testedzésben. De játsz úgy, ahogy otthon játszol,vagy vendégségben: mértékletesen és méltósággal.Sohasem fogod megbánni.

Vésd jól a szívedbe, ez az élet arany szabálya:bárhová kerülj, bárhol légy is: iskolában, vendégség-ben, társaságban, távol idegenben, egyedül külföldön,hivatalban, az életben: viselkedj mindig úgy, minthaotthon lennél. Mindig és mindenben úgy cselekedj,mintha édesanyád szeme előtt lennél.

„Isten szeme mindig lát” tanultad a vallásban,kapcsold ehhez azt az igazságot: az anyai szív min-dent megsejt. Ne véts ellene sohasem. Bárhol légyis a világon, nem csinálhatsz olyasmit, amit előbb-utóbb édesanyád meg ne tudna, meg ne sejtsen.Éppen azért sohase cselekedj olyasvalamit, amirőltudod, hogy ő azt nem helyeselné.

Ha ezt az aranyszabályt az életben megtartód,soha és sehol nem fogsz szégyent vallani.

Az iskolában nemcsak jól és illedelmesen kell

viselkedni, de az iskolának megvannak a maga szi-gorú szabályai, melyeket be kell tartani.

Ezek a következők:1. Pontosan érkezz az iskolába és foglald el a

helyedet. Készítsd elő könyveidet, jegyzeteidet ésmaradj csendesen a helyeden. A szomszédoddal, akörülötted ülőkkel halkan beszélgethetsz, de nekiabálj át a távollevőkhöz.

2- A tanteremben futkározni, helyet cserélni,szemetelni nem szabad. Míg a tanár be nem jön,készülj az órára.

3. Attól a perctől kezdve, hogy a tanár bejött,ne vedd le a szemed róla. Nézz mindig a tanár sze-

63

mébe, különösen mikor magyaráz. Ha állandóan atanár szemébe nézel, kifejlődik közted és a tanárközt az a lelki kapcsolat, mely a megértéshez ve-zet. A tanár csak úgy fog megismerni, megérteniés megszeretni, ha állandóan a szemébe nézel. Haa magyarázat alatt a szemébe nézel, nemcsak aztfogja látni, hogy figyelsz, de azt is, hogy megér-teddé azt, amit mond. És úgy fog magyarázni, hogymeg fogod érteni. Szász százalékban hamarabbfogsz megérteni mindent, ha állandóan figyelsz. Atanteremben a legfőbb feladatod a figyelem. Fi-gyelned kell a tanárra és figyelned kell a felele-tekre. Csak így tanulsz; a tanteremben és így leszhasznos az az idő mit a tanteremben töltesz. Nincselveszettebb idő, mint a figyelmetlenséggel elpocsé-kolt órák a tanteremben. Figyelj állandóan.

4. Tanítás után csendesen, rendesen rakd ösz-sez könyveidet. A folyosón, lépcsőn csendesen ha-ladj és az uccára érve a legrövidebb úton térj haza.Egy-két kis baráttal mehetsz az úton, de többel nem.Az zavarja a járó-kelőket és téged is akadályozhata kocsiúton. Többel, mint két baráttal a járdánmenni nem szabad. Ott ahol utaitok elválnak, bú-csúzz el, hazakísérni kis barátaidat és későn haza-érkezned nem szabad.

3.

Az iskola nemcsak tanít tudományokra, köte-lességteljesítésre és viselkedésre, az iskola adjameg rendszerint az első barátokat. A barátság azéletben nagy kincs, barátok nélkül az élet el semképzelhető. Az iskolában kötött barátságok, gyak-ran az egész életre szólnak. A barátság érzésénekfelismerése, megértése, legörömtelibb átérzése, leg-inkább az iskolában ér bennünket. A barátság kétgyermeki szív megnyilatkozása. Becsüld sokra a

64

barátságot, ennek egy feltétele van: válaszd megjól a barátaidat.

Ennek módja a következő:Az iskolában észre fogod venni, hogy van-

nak gyermekek, akik úgy éreznek és gondolkodnak,mint te. Ugyanazt szeretik, mint te, ugyanannakörülnek, aminek te, bizonyos dolgokról ugyanúgyvélekednek, mint te. Ezeket meg fogod szeretni,mert látni fogod, hogy ugyanolyanok, mint te,vagy olyanok, mint testvéreid. De látni fogod aztis, hogy bizonyos dolgokban mások; tudnak olyandolgokat amiket te nem tudsz, de nagyon szeret-néd azokat tudni; vagy te tudsz olyasmiket, ami-ket ők szeretnének nagyon tudni. így felismeritek,hogy egymásra vagytok utalva, hogy egymást ki-egészítheitek. Örömmel adjátok egymásnak aztamit adhattok és örömmel veszitek egymástólamit kaphattok. A varázsnak amellyel barátság-tok összeforrt, éppen az az alapja, hogy érzitek,hogy együtt: többek, erősebbek vagytok, mintegymás nélkül. Az igazi mély barátságnak ez azalapja.

Hogy tehetsz szert ilyen barátokra?1. Soha senkinek ne keresd a barátságát: a

barátság magától jön.2. Légy zárkózott, magadba zárkózott, meg-

közelíthetetlen. Igyekezz elég lenni önmagadnak.Tudj magadra maradni. Ha szükségét is érzed,nem is egy, de több dologban, hogy közlésre, gon-dolatok-kicserélésére, saját felfogásod megerősí-tésére stb. van szükséged: inkább láss hiányt,nélkülözz, semmint felkínáld magad. Maradj ma-gadra.

3. Légy zárkózott, de éles megfigyelő. Figyeldmeg a többieket. Akiben a legkisebb hibát látod,az elől zárkózz el. Lehetsz hozzá szíves, barátságos,

65

neki nem szabad tudni, hogy felismerted hibáit (hi-báira csak olyanokat figyelmeztethetsz, akiketnagyon szeretsz — és ezt is nagyon tapintatosan)— de neked magadban tudnod kell, hogy ez azember nem lehet barátod. A hibát nem lehet tar-tósan elviselni, ilyen ember iránt a baráti érzésnem fejlődhet ki benned.

4. De ha látsz kifogástalan viselkedésű gyer-meket és megfigyelted, hogy úgy érez és gondol-kodik, mint te és tapasztaltad, hogy a gondolatkicserélése vele eredményes és termékeny: az;ilyen ember előtt megnyilatkozhatsz. Egy szó, egyötlet, egy mosoly, egy kézszorítás, egy megjegy-zés néha felfed és összeforraszt két barátot.

5. A barátság egész ideje alatt ne tégy lesoha a szigorú, bíráló megfigyelésről. A barátsá-got az erény és csak az erény és csakis az összeserények tarthatják fenn. Barátság csakis erények-ben gazdag és kiváló emberek közt jöhet létre. Abarátság az erények gyakorlása. Kikkel, ha nema barátokkal akarod gyakorolni az erényeket? Abarátság: vetélkedés az erényekben, egymás el-halmozása erényekkel.

Ez ad a barátságnak oly felemelő, boldogítóérzést. A legkisebb eltérés az erényektől fájdal-mat, csalódást, haragot, szétválást okoz. Egyet-érteni csakis az erényekben lehet: a barátságegyetértés az erényekben. Egyedül az erény ad azember-alkotta dolgoknak és egyesüléseknek —így a barátságnak is — maradandóságot és állan-dóságot.

6. Éppen azért ne félj elhúzódni az érdemte-len baráttól. A testvéredet szeretni kell hibáival,,gyengeségeivel együtt. A testvériesség nem szű-nik meg összekülönbözés, széthúzás, harag esetén:a barátság igen. A testvéreddel nem szakíthatsz

66

hibái miatt. Ellenkezőleg, ha kell, egész életedetfel kell áldozni, hogy hibáiról leszoktasd, vagyhibáit elviseld. A baráttal ilyen áldozat veszedel-mes, mert csalódást okozhat. Ha a barátodbanhibát veszel észre, ha utólag úgy látod, hogy er-kölcsi felfogástokban nem egyeztek, ha látod, hogyvannak útjai, amelyeken te öt nem követheted:jobb ha elmaradsz. Nem fogod megbánni. A ter-mészet mérhetetlen gazdag világ, van millió ésmillió szebbnél-szebb virág, ásvány és állatpél-dány: így az emberiség is tarka dús világ: vanmérhetetlen sok áldott jó feddhetetlen ember, eze-ket kapcsold magadhoz.

7. Ha csak egy kétes barátod van, az igazi jónem fog hozzád közeledni. Azért légy óvatos a ba-rátok megválasztásában, csak a legjobbakat en-gedd magadhoz. Inkább senkit, mint egy érdem-telent.

6. Az üzletben.

Üzletben a modor kötelező. Ezt fájdalom ke-vés, nagyon kevés vevő tudja. Ellenben igen so-kan, látva a kereskedő készségét, fáradozását, eset-leg hajlongásait — magát kényúrnak képzeli ésválogatós, hangos, fenhéjázó, követelődző lesz. Ésemelett azt hiszi, hogy ezzel mutatja meg fensőbb-ségét, sőt talán előkelőségét és nem is sejti, hogyéppen ellenkezőleg: ez a viselkedés árulta el, hogybelül durva, alacsonyrendű; az emberség fogalmá-hoz sem. kellő érzéke, sem kellő intelligenciájanincs.

Tapasztalt kereskedők elmondhatják neked,hogy az úr, az előkelő úr, a született vagy szellemiarisztokrata így vásárol:

67

szerényen lép be az üzletbe, udvariasan kö-szön, csendesen adja elő kívánságait. Ha látja, hogya kereskedő túlbuzgó, sok mindent rak eléje, meg-mondja: „kérem ne fáradjon.” A fáradtságot mél-tányolja és megköszöni. Ha az üzletben nem találízlésére valót, nem méltatlankodik, nem ócsároljaaz árut, nem tesz kellemetlen megjegyzéseket — debocsánatot kér a hiábavaló fárasztásért és meg-nyugtatja a kereskedőt, hogy legközelebb vissza-jön és akkor biztosan fog találni megfelelő árutés udvariasan elköszön. — Ha pedig talált megfe-lelő árut, de drágának tartja megkérdezi, hogy le-het-e alkudni? Ilyenkor a kereskedő ha lehet úgyisenged az árból. Ha nem engedhet, az úri vevő fi-zet, vagy távozik. De nyugodtan, vita nélkül —megköszönve és elköszönve.

Ez a vásárlás úri módja, nem a kereskedőt,önmagát tiszteli meg az aki így vasáról.

7. Színház, hangverseny, mozi.

Színházba pontosan érkezz, csendesen, szeré-nyen, mosolyogva lépj be. Semmi sem visszataszí-tóbb, mint látni feldúlt arcú, kipirult embereket,akik lihegve érkeznek és lerogynak a székükre ésaztán az izzadtságot törlik. Mi szükség van erre,mikor időben is érkezhetsz?

A helyeden maradj csendben, ne zörögtess secukorzacskót, se színlapot, semmit. Tartózkodj akritikáktól, ne tégy megjegyzéseket az énekesnőkorára, nem tudhatod, hogy az előtted ülő nem ro-kona-e!

Tapsolni illik. Járulj hozzá az est sikeréhez,

68

ezt a kis fáradtságot megérdemli a színigazgató ésa szereplő.

A helyeden nyugodtan ülj, se a látcsővel, se anél-kül nagy gesztusokat ne csinálj. Szomszédoddalhalkan beszélj.

A járó-kelőknek, ha utat kell engedni, vagyhelyedről fel kell kelni, egyszerűen, természetesen,.,szívesen, mosolyogva tedd. Ne felugorva, merevarccal, gépiesen.

Az előadás után ne rohanj az öltözőbe, ne to-longj; éppen a ruhatár előtti várakozásban mutassnyugalmat, előzékenységet, kedvességet.

A moziban époly csendes, tartózkodó légy, minta színházban. Ne kedélyeskedj, ne szellemeskedj,,ne légy hangadó. A feliratokat ne olvasd le han-gosan, vagy félhangosan. A fordításra, vagy eset-leg egyéb hibákra ne tégy megjegyzéseket. Álta-lában ne vond magadra a közfigyelmet, kerüld afeltűnéstkeltő viselkedést. Ha már valamivel ma-gadra akarod irányítani a figyelmet, legyen az:szerény, csendes, nyugodt modorod.

8. Utazás.

Az utazás valóságos együttélés, zárt helyen,,merőben idegen emberekkel. Az utazás kelleme-sebbé tétele érdekében, természetes, hogy a vonat-szakaszban bizonyos illemszabályok kötelezők.

Még mielőtt az utazás elkezdődik, egy körül-ményre akarom felhívni a figyelmed:

Ha szülök, testvérek, házasfelek, rokonokon kívül barátok, ismerősök is kikísérnek valakit azállomásra: úgy illik, hogy a barátok és ismerősök,hamarább távozzanak, hogy az utolsó percekben

69

a búcsúnál, csak legközvetlenebb hozzátartozók ma-radjanak együtt.

A vonatba lépve, először gondoskodj helyed-ről. A vonatszakaszban rendesen bizonyos önzésnyilvánul. Mindenki szeret kényelmesen utazni ésegy utas kényelme a másik rovására megy. Éppenezért kezdetben a szakaszban az utasok bizalmat-lanul néznek egymásra. Mindegyik félti a sajátkényelmét és tudja, hogy ha az a másik nem volnaitt, ő még kényelmes ebben utazhatna. Minden újon-nan belépőt barátságtalanul fogadnak. Ez a fe-szültség tart rendesen a vonat indulásáig. Amikormár látják, hogy újabb utas nem jön és mindenkitudja mennyi kényelme lesz — megenyhül a fe-szültség és az utasok barátságosabban néznek egy-másra. Különösen arra aki nem foglal el sok he-lyet.

1. Éppen azért te ne foglalj el több helyet,mint amennyi éppen megillet. Ez szól az ülőhe-lyedre és fent a podgyászhálóra. A helyeden maradjnyugodt, csendes, ne járj sokat ki és be.

2. Dohányozni ma már szabad hölgyek jelen-létében is, erre nem kell külön engedelmet kérni.De ha a kocsiban nagy meleg van és le akarod vetnia kabátodat, illik erre a hölgyektől engedelmetkérni

3. Ha a kocsiban gyermekek vannak, moso-lyogva nézz rájuk. Kis gyermekek mindig félnekaz idegenektől, egy mosoly rögtön eloszlatja félel-müket. Ez az anyákat is megnyugtatja, akik min-dig aggódnak, hogy az idegenek esetleg nyűgös-nek találják a gyermekeket A gyermekeket sze-retni kell — aki a gyermeket nem szereti az jó —vagyis illedelmes ember nem lehet.

4. Ha az éjet is a vonalszakaszban töltöd, estefelé, mikor az utasok aludni készülnek, menj kitíz percre a folyosóra, hogy a hölgyek zavartala-

70

nul toalettet csinálhassanak.5. Az úton ne siess ismerkedni. Légy barátsá-

gos, beszélgethetsz, de ne légy közlékeny. Tartóz-kodj minden politikai, „világnézeti” nyilatko-zattól. Ha valaki ilyesmiről beszél, tégy úgy minthanem hallanád.

6. Felesleges mondanom, hogy az úton sohasemmiféle körülmények közt ismeretilen emberrelne ülj le kártyázni. Êz nem fér össze az úri emberfogalmával. Az úton olvass, nézd a vidéket, aludj,vagy — ha a társaság megfelelő — társalogj.

71

III. FEJEZET.

Mit kell mindenkis gyermeknek tudni?

1. A legelső, amit minden kis gyermeknek tud-ni kell az, hogy bármit is kap, azt meg kell köszön-ni. Nem elég köszönömöt mondani, de azt mosolyog-va kell mondani és örömöt kell mutatni.

2. Reggel be kell menni a szülőkhöz és moso-lyogva, illedelmesen köszönni. Mindenkinek, akitelőször meglátunk, köszönni kell. Köszönni kell azérkezőknek, a távozóknak. Ha idegen jön a szobába,a székről fel kell állni és úgy köszönni. Idősebbek-hez, ha azok állnak, nem szabad ülve beszélni. Idő-sebbeket az ajtónál előre kell bocsátani. Az ajtótcsendesen kell nyitni és csukni. Ha véletlenül azajtó becsapódik, bocsánatot kell kérni és az ajtótújra csendesen betenni.

3. Türelmesen kell hallgatni, mialatt mások be-szélnek, soha senkinek sem szabad a szavába vágni.

4. Ha szülőknek, idősebbeknek valamire szük-ségük van a másik szobából, frissen, örömmel kellvállalkozni, hogy azt elhozzuk.

5. Vendégségben, a kis barátok üdvözlése után,a szülőkhöz is be kell menni köszönni. Távozáskorugyancsak be kell menni a szülőkhöz, megköszön-

72

ni a vendégséget és illedelmesen elköszönni.6. Ha vendégségben szüleid, kistestvéreid után

érdeklődnek. „Köszönöm kérdését — kell felelni —jól vannak.” Úgyszintén, ha távozáskor hozzátarto-zóinkat üdvözlik, tiszteltetik, azt is mindig meg kellköszönni.

7. Vendégségben nem illik egy szobába, holnincs dolgunk, benézni. Nem illik, lia egy csukottdobozt látunk, megkérdezni, hogy mi van benne!Egyáltalán nem illik kíváncsiskodni.

8. Vendégségben nem illik a szalonban a dísz-tárgyakat, könyveket stb. megfogni. Nem illik,egy asztal körül ülve, bármihez is nyúlni, ami azasztalon van.

Ha kis gyermek több napi vendégségbe megy,tudja a következőket:

a) reggel időben kell felkelni, rendesen felöltöz-ni, az ágyneműt szétrakni, a szobában mindent el-rakni, a holmiait a szekrénybe, kofferbe eltenni, aszobát rendben elhagyni.

b) Napközben a kis gyermek tartsa magát min-denben a házbeliekhez. Ne legyenek önálló kívánsá-gai, oda akarjon menni sétálni, ahova a többiek,játszón, ha a többiek játszanak. Evésben is legyenalkalmazkodó. Mindenből egyen, ami az asztalonvan, köszönjön meg mindent, amit kap. Ha egy,vagy más étel felől kérdezik, hogy szereti-e, felel-je azt: „ha kapok megköszönöm.”

c) Játékait, könyveit ne hagyja szanaszét he-verni: ne üljön mások megszokott karosszékébe, dél-előtt ne vonuljon úgy el, hogy ne hallja az ebédre-hívást.

d) Ha észreveszi, hogy a házban keresnek va-lamit, segítsen keresni; ha tehet valami szívessé-get, örömmel és önként tegye.

e) És végül, ha vendégségben volt és ott nemérezte jól magát — ami előfordulhat — nem illik

73

arról beszélni. A vendéglátást meg kell köszönni,mihelyst hazaérkezik, szép levelet kell írni, és avendéglátást újra meg kell köszönni. Szüleinek el-mondhatja szomorú tapasztalatát és megkérhetiőket, hogy oda többé ne küldjék, de másnak errőlszólni nem szabad. Soha senkiről a kis gyermekrosszat ne mondjon, de különösen nem azokról,akiknél vendégségben volt.

74

IV. FEJEZET.

Erények és hibák

Eddig olyan szabályokat soroltunk fel, melye-ket az illem bizonyos helyeken, bizonyos alkalmak-kor, vagy bizonyos személyekkel szemben követelmeg. Most oly tulajdonságokról fogunk szólni, me-lyeket állandóan szem előtt kell tartani, amelyek-ben magadat a lehetőség szerint tökéletesítned kell,amelyeket igyekezz kerülni. Ezek az erények és hi-bák.

Erénynek nevezzük a lélek jóra való törekvé-sét. Jó, vagy erény minden olyan tulajdonság,mely önmagadnak, vagy másoknak használ. Hibaminden, ami magadnak, vagy másoknak árt. A gö-rög és keresztény bölcselők a hibákat és erényekettöbbféleképen osztályozták és csoportosították, miitt csak azokat vizsgáljuk, melyek a fedhetetlenségszempontból jönnek tekintetbe.

1. A rend.

A rend a lelki életben ugyanaz, ami a testbenaz egészség. A legkisebb eltérés, zavart, néha súlyoszavart okoz. Semmi sem mutatja annyira, mint arend, hogy az erények gyakorlása, a természet kö-

75

vetése. Az erények elve megvan a természetben ésaz emberi természetben. Az erények gyakorlása, atermészet követelése. Minden ami erény, megfelel atermészet elvének, minden ami hiba, ellenkezik a ter-mészettel. A rend megvan a természetben. A ter-mészet minden megnyilatkozásában szigorú ren-det látunk.

Légy te is rendes: életedben, holmiaidban, min-den cselekedetedben tarts rendet.

Mi a rend?Mindennek helyet adni, mindent a helyére ten-

ni, mindent időben tenni. Minden ami törött, rom-lott, megjavíttani, vagy eldobni, semmit hasznave-hetetlen lomként nem tartani.

Hely, holmik és idő: a rend három eleme.Ruházatod, szekrényeid, íróasztalod, könyvtá-

rad, szobád legyen állandóan rendben. Minden ra-gyogjon a tisztaságtól és minden legyen a helyén.

Időbeosztásod is feleljen meg a követelmények-nek. Tarts magadnak egy kis naptárt, napi, ha kellórabeosztással. írj ide be mindent: mit, mikor, holkell elintézni? Minden este nézd meg a naptárad ésvess magadban számot, vajon elintéztél-e mindentÎígy soha semmit nem fogsz elfelejteni.

Kiadásaid, bevételeidről vezess pontos köny-vet. Tudj mindenről ami ért és tudd mily kötelezett-ségek várnak rád. Ne élj terv nélkül bábként, dekormányozd önmagad, ez a rend.

Légy rendes, de ne pedáns. Vagyis ne merüljki a rendben. Nagy Frigyes mondta: „Inkább tanu-lok száz bolondtól, mint egy pedánstól”. A rendcsak eszköz legyen, de ne végcél. A rend az életmegkönnyítése: időt, pénzt, fáradságot takarít meg-a rendes ember. Légy rendes!

76

2. A pontosság.

A pontosság a rend ikertestvére. A pontosság aléleknek olyan tulajdonsága, mint a testnek a tisz-taság. A pontatlan ember kellemetlen. A pontatlanemberrel nem szívesen érintkezünk. A pontatlan em-ber nem is ember, arra nem lehet számítani. A pon-tatlan ember árt önmagának és árt embertársainak,a saját és mások idejét vesztegeti.

Kétféle pontosság van és be kell tartani minda kettőt. Van hivatali és erkölcsi pontosság. Ezutóbbinak a betartása a nehezebb.

A hivatali pontosságot a foglalkozás követelimeg, nálad az iskola. Az iskolába és később a hiva-talba pontosan kell érkezned. A késésre és még hoz-za a gyakori elkésésre nincs mentség. Szokd megmár gyermekkorodban a pontosságot. Légy márazért is pontos, hogy legyen időbeosztásod. Tudd,hogy mire mennyi idő kell: mennyi az öltözéshez,mennyi a reggelihez, az iskolába menéshez stb. ésehhez tartsd magad. Csak igy lesz a napról áttekin-tésed és csak igy fogod tudni beosztani és kihasz-nálni az időt.

De nemcsak megérkezned kell pontosan az is-kolába, pontosan kell kihasználnod a tízperces szüne-teket, azok után sem szabad késni és pontosan kelldélben hazaérkezned. Ha délután magánóráid van-nak, a jelzett időben pontosan a szobádban kelltartózkodnod, hogy fogadd a tanárod és ne kelljentéged akkor a lakásban keresni. Pontosan kell atemplomba menned, az iskolai kirándulásokon,vagy ünnepségeken pontosan kell megjelenni.

Mindezek a pontosságok, melyeknek felsorolá-sát még folytathatnám, ügynevezett hivatalbelipontosságok, melyeknek betartása elsősorban a te

77

érdeked. Az ilyen pontosság ellen nem is igen szok-tak véteni, de az efajta pontosság nem is erény, de-kötelesség. Van azonban a pontosságnak még egymás fajtája, az:

erkölcsi pontosság. Ez éppen olyan kötelező,mint a hivatalbeli pontosság, noha betartása nemmindig a te érdeked. Ez az a pontosság, amit az,udvariasság követel. Pontosnak kell lenni pl. ha egykis barátodnak megígérted, hogy délután feljösszhozzá a számtani feladatban segíteni neki. Ha aztígérted, hogy három órakor jössz, akkor pontban,három órakor csengess be. Ha édes anyádnak, nő-vérednek megígérted, hogy este értük méssz, akkora pontos időben jelenj meg. Pontosnak kell lenni alátogatási órákban, a találkákon, kirándulás stb.idejére. Megvárakoztatni soha senkit nem szabad.Ha összejövetelt, játékot, színházat, mozit beszélte-tek meg, tartsd magad a megállapodáshoz.

És szigorúan pontosnak kell lenni még valami-ben: ha elvállaltál egy munkát és annak elkészíté-sét egy bizonyos napra, vagy órára ígérted, akkor-azt a munkát a mondott időre feltétlen készísd el.Kényszerítsed magad a pontos határidő betartására.

Csak a pontos emberre lehet számítani, az élet-ben csak a pontos emberek számítanak.

2. A szótartás.

A pontosság ikertestvére a szótartás. A szótar-tás még nagyobb erkölcsi kötelesség, mint a pon-tosság. Az adott szót minden körülmények közt be-kell tartani. Aki nem tartja meg a szavát, annaktöbbé nem hisznek, abban bízni nem lehet.

Ebből legelőször azt a tanúságot vond le, hogy

78

vigyázz arra, amit beszélsz. Soha könnyelműen aszavad ne kösd le, kerüld a nagyhangú ígéreteket,kerüld még azokat az embereket is, akik neked na-gyokat ígérnek. „Az ígéret szép szó, ha megtartják”— mondja a példabeszéd, de még szebb szó, ha kisem mondják. ígérni nem szép dolog. Ezt úgyértsd, hogy előfordulhat az az eset, hogy valaki szí-vességet tett neked, esetleg nagy szolgálatot. Lehethogy azonnal viszonozni nem tudod: akkor ne törjki ígéretekbe. Köszönd meg a szívességét és magad-ban fogadd meg, hogy azt meg fogod hálálni. Nebeszélj arról soha, de adandó alkalommal cselekedj.Ez az egyedüli helyes, előkelő és nemes eljárás.

Nincs csúnyább dolog, mint ígérni és be nemtartani, nincs csúnyább dolog, mint nagyokat ígér-ni és keveset nyújtani és nincs szebb dolog, mintnem ígérni semmit és alkalomadtán adni, adniamennyit tudunk, amennyit az illető megérdemel.

Előfordulhat még egy eset is:

Néha a körülmények úgy hozzák magukkal,hogy bizonyos irányban a szavadat le kell kötnöd,bizonyos dolgokban ígéretet kellett tenned. És elő-fordulhat az az eset, hogy rajtad kívül álló okokbólezt az ígéretet nem tarthatod be. Akkor nem az azeljárás, hogy az illető elől elbújsz, vagy úgy teszel,mintha semmi sem történt volna. Hanem ellenkező-leg, elméssz az illetőhöz, akinek az ígéretet tetted ésférfiasan a szemébe nézve megmondod, hogy azÍgéretet miért nem teljesítetheted. Ebben az esetbenazonban részedről kötelező az a kijelentés, hogy azígért, vagy adott szó azért fennáll és azt a lehető-ség szerint teljesíteni is fogod. Ez a becsületes ésférfias eljárás és ilyenkor illő, hogy a másik félfeltétlen jóakaratodat elismerje és felmentsen a sza-vad alól. Gentlemanek közt ez az eljárás.

79

4. A hiúság.

Nem hiba, bizonyos irányban erény, t. i. ma-gadra légy hiú. Legyen magas véleményed önma-gádról. Ne tartsd magadat nagynak — ezt hagyd azostobákra. Még ha sikereid vo,ltak is, még ha kitűn-tél is — érezd mindig kicsinységedet a céllal szem-ba,a, amit magad elé kitűztél. De tartsd magad fed-hetetlennek, erkölcsileg fedhetetlennek. Hiúságod!e tekintetben menjen annyira el, hogy a legkisebbgáncs, a legkisebb megjegyzés se érhessen. Légyannyira hiú, hogy a legkisebb gyengeség, a leg-kisebb hiba miatt se tehess magadnak szemrehá-nyást. Légy szigorú bírája önmagadnak.

Vess számot kötelességeiddel és szigorúanvizsgáld nap-nap után, a nap minden órájában:megtetted-e minden irányban a kötelességedet ésa mód ahogy megtetted méltó volt e hozzád, nemesik semmiben sem kifogás alá!

És ha úgy találod, hogy szemrehányás nemérhet: akkor elégedj meg saját ítéleteddel. Sohasenkitől elismerést ne várj, ne kérj. Soha szóval,köntörfalazással, célzással ne tereld a beszélgetéstúgy, hogy az az érdemeidre irányuljon. Ha dicsérnek— ha az illető nő — mindjárt az első szónál hajoljmeg, esetleg csókolj kezet és mondd: „Asszonyom,ön túlságosan jó” — és tereld azonnal másra a be-szélgetést. Ha férfi c|ícsér, szintén mindjárt az elsőszónál — köszönd meg, szorítsd meg a kezét ésrögtön beszélj másról. Legyen lelkierőd elhallgat-tatni a dicséretet. A hízelgőket pedig meg se hall-gasd.

Ha társaságban vagy és ott dicsérnek egyesembereket munkájuk, tudásuk, szorgalmuk, művelt-ségük stb.-ek miatt és te ugyanazokban a dolgok-

80

ban hasonló, vagy százszorta különb vagy: neemlítsd azt egy szóval sem. Légy büszkébb, sem-hogy elismerésért folyamodj, légy büszkébb, sem-hogy magadat mással összehasonlítsd és ne engedjannak a gyengeségnek sem, hogy nem tudod vé-gighallgatni, ha jelenlétedben mást dicsérnek ésmég hozzá olyan dolgokban amelyekben te sokkalkülönb vagy. Győzd le hiúságodat.

Különösen hallgass, hallgass hét lakattal, havalaki hivalkodik. Henceg tudásával, beszél utazá-sairól, gyűjteményeiről, képeiről, múzeumokról„amiket olyan jól senki nem ismer, mint ő stb. denem az értékeket sorolja fel, de a hiúságokat éshozzáértés helyett kérkedés van a szavaiban. Ilyen-kor a hencegőt ne méltasd szóra, ne akard őt le-győzni, ez csak téged alacsonyítana le hozzá. Ne őtgyőzd le, magadat győzd le. Ne mondd, hogy tetöbb nyelvet tudsz, hogy jobban ismered azokat amúzeumokat stb. Ne szólj semmit.

Éppen hallgatásod fogja mutatni, hogy ösz-szehasonlításra nincs alap, hogy sokkal különbnek tartod magadat, és érdemeidet ismertebbnek éselismertebbnek, semhogy szükségét éreznéd annak,hogy azokról beszélj. Hiúságod ne engedje, hogyvetélkedj, önmagadra légy hiú, hiúságod ne enged-je, hogy mások előtt mutasd hiúságodat!

5. A kíváncsiság.

A kíváncsiság lelkigyöngeség, melynek nemszabad engedni. Kétféle kíváncsiság van: titkos ésburkolt. A kettő nem ugyanaz, a kettő közt árnya-lati különbség van, de mind a kettőről láthatod,hogy egyik sem lehet valami előkelő dolog. Amit

81

titokan, vagy burkoltan csinálunk, az ritkán jó.A titkos kíváncsiság olyan, amelyet titokban

csinálunk és amelyik titokban maradhat. Pl. valakikihallgatja amit két ember beszél; elolvas egy asz-talon felejtett levelet és ami még csúnyább: benéz,a kulcslyukon stb. Mindezek visszataszítóan csú-nya dolgok, amiket nem szabad elkövetni. A kíván-csiság tulajdonképpen lopás: mások szellemi, vagylelki javait tulajdonítjuk el, elvesszünk valakitőlolyasvalamit, amit nem akart nekünk adni. És ΘΑ

a valami lehet néha igen féltett kincs és a mód,ahogy elvesszük: titokban, észrevétlenül: teljesenmegfelel a lopás kritériumának.

Ezért oly csúnya és ezért nem szabad titok-ban kíváncsiskodni. Van azonban a kíváncsiság-nak még egy más módja is, amely nem kevésbbévisszataszító; ez

a burkolt kíváncsiság. Vegyük a következőesetet: valami készül, vagy valami történik és ve-led nem akarják közölni. Te a dolognak neszét vet-ted és látod, hogy előtted elhallgatnak valamit. Ak-kor nem szabad fűhöz-fához kapkodni, másokatfaggatni, kerülő utakon kérdéseket intézni, hogya dolgot megtudd. Büszkének kell lenni, nem szabadmutatni, hogy mellőzve érzed magad, nem szabadsemmiféle kérdést intézni, célzást tenni. Mutatnikell, hogy a dolog téged nem érdekel.

Egyáltalán a kérdésekkel óvatosan kell bánni..Okos ember nem kérdez, okos ember felel. Okosember látja, hogy mit akarnak neki megmondaniés mit nem. És ehhez tartja magát. És nem fog kér-déseket feladni, amikre majd kitérő választ kap.Különösen nem illik valakinek családi, vagyoni stb.ügyei után kérdezősködni. Ha valaki beteg érdek-lődni kell egészsége iránt; de ha nem mondta meg,hogy mi a baja, azt nem illik megkérdezni. Épp ígynem illik valakitől megkérdezni, hogy mit ebédelt

82

az uccán nem illik valakitől megkérdezni, hogy holvolt, vagy hová megy!

Általában kérdezősködni nem illik, a tapinta-tos ember ismerőseire bízza, hogy mit közölnek veleés mit nem és ezzel megelékszik.

6. A tapintat.

A kíváncsiságnak határt a tapintat szab. A ta-pintat mondja meg mit szabad és mit nem kérdezni.De ennél tovább megy és azt is megsúgna, hogy mitszabad és mit nem mondani. Mert néha egy szóval,egy kijelentéssel, anélkül, hogy akarnók, vagy sej-tenők, súlyosan megbánthatunk valakit.

Tapintatlanságot éppen akkor követünk el, haakaratunk és tudtunkon kívül bántottunk meg va-lakit és a tapintatlanság éppen azért oly szégyen-letes, mert kettős fogyatékosságot árul el: tapin-tatlanságot és határtalan ostobaságot, Mert a leg-több esetben nemcsak, hogy nem tudjuk, hogy ta-pintatlanságot követtünk el, de még azt hisszük,hogy valami nagyon okosat mondtunk.

A tapintatlanságot igen bajos meghatározni,ezt bensőleg érezni kell. Mondhatnám a tapintatos-ságra születni kell. Egyet azonban mindenki szemelőtt tarthat: vigyázzon arra amit beszél. Mielőttkimondunk valamit gondoljunk arra: ha mi vol-nánk az illető helyzetében: kellemes volna e ne-künk erre a kérdésre felelni, vagy azt hallani, amitmondani akarunk! Ez a tapintat feltétele.

Ebből már láthatod azt is, hogy tapintatlan-ság, bármily formában is, célzást tenni valakineka testi hibájára; tapintatlanság betegségről, halál-ról beszélni: betegek előtt; az öregség hibáiról be-

83

szelni öregek előtt. Tapintatlanság autódról be-szélni olyanok előtt, akiknek nincs autójuk. Gyász-ban lévők előtt ne beszélj szórakozásokról, kellemesnyaralásról olyanok előtt, akik nem mehetnek nya-ralni, stb. stb.

Általában tapintatlanság minden olyant mon-dani, ami másnak fájdalmat, kellemetlenséget, szé-gyent okoz. Ezt tartsd szem előtt és akkor nemfogsz tapintatlanságot elkövetni.

7. Az őszinteség.

Az őszinteség az érzékek igazsága, kimondásanem annak amit az esz, a belátás, de annak, amita szív, a lélek, az érzékek tartanak igaznak. Köz-vetlenül az érzésekből fakad, így kifejezése annálfrissebb, szívből jövőbb, minél kevésbbé megfon-tolt. Legőszintébb a meggondolatlan beszéd.

Az állatok megható természete, a kis gyerme-kek leírhatatlan és kimeríthetetlen bája, a művé-szetek döbbenetes megnyilatkozása, éppen abbanrejlik, hogy az érzések legközvetlenebb, megfonto-lás nélküli kifejezései. A művészetek az érzések ki-pattant alkotásai.

Az állatok oly megható természete, a kis gyer-mekek ellenállhatatlanabb bája, a művészeknekgyakran oly különös viselkedése: némely embert— kikben semmi őszinteség nincs — arra indít,hogy kérkedjen őszinteségével és adja a kérlelhetet-len őszintét és így öregedő hölgyeknek megmondja,hogy elvirultak, egy szép vidéki nőnek tudtáraadja, hogy ruházatán meglátszik, hogy vidékrőljött, egy betegnek, hogy felgyógyulásában nem bí-zik és más hasonló ostobaságokat. Mondanom sem

84

kell, hogy az e fajta durvaságban semmi őszinteség»nincs.

Az őszinteségnek nem határt, de irányt szab atapintat. Ugyanis nem kifelé, másokkal szembenkell őszintének lenni, de befelé önmagaddal szem-ben. Ha hibáztál lásd be őszintén a tévedésed; ne ahibát resteld, — mert más is hibázhat, — de azthogy mily soká akartad leplezni. Ha többen követ-tek el egy hibát, ne igyekezz magadat a bajból ki-húzni, de vállald őszintén a téged megillető részt.Saját lelkiismereteddel szemben légy őszinte. És*egyebekben is légy őszinte.

Ne fogadj kitörő örömmel embereket, akikiránt közönyös vagy, ne légy mindjárt barátja an-nak, akihez semmi kapcsolatod nincs. Ha magas»hivatalt, befolyást juttat majd néked a sors, nebíztass embereket, akiknek érdekében semmit sem.tehetsz, — hogy mindent meg fogsz tenni értük.

Becsületesen légy őszinte. Emellett öregedő-hölgyeknek beszélhetsz az örök fiatalságról, egyrosszul öltözködő nőnek mondhatod, hogy neki min-den jól áll, egy beteg arcáról a javulást leolvasni-kötelesség.

Légy őszinte, de őszinteségedben legyen ta-pintat és tisztesség.

8. A becsületesség.

Ezen a helyen — mint már említettük — nemarról a becsületességről lesz szó, amelyet a törvény-ír elő, amelyet paragrafusok szabályoznak. Az ilyen«becsületesség magától értetődik, ilyen becsüle-tességet megkövetelünk minden szabadon járó em-

85

bertől, az ilyen becsületességben még nem tűnik kia gentleman.

Itt éppen arról a becsületességről lesz szóamely a törvény határán túl kezdődik, arról a be-csületességről, melyhez nem ér el a törvény, melynem a paragrafusokba, de a jellembe ütközik.

Kezdhetem mindjárt azzal, hogy ellenfeleddelszemben — akár a törvény előtt is — ismerd el azigazát, még akkor is, ha arra nincs tanú. Ez a be-csületesség, ez a gentleman eljárása. — Vitában netagadj le tényeket, miket ellenfeled nem bizonyít-hat és ismerd el érvelését, ha azok a valóra és nembizonyítékokra vonatkoznak. — Ne légy részre-hajló: ne dicsérd a rosszat és ne ócsárold a jót, mégha azok ellenfeledtől származnak is. — A rádbí-zott feladatot végezd el becsülettel — vagyis necsak az ellenőrzés határáig, de azon túl is becsület-tel. Munkád minden részlete csillogjon a becsüle-tességtől. Hebehurgyaság, felületesség, elkenés se-hol se legyen, mindent csinálj úgy ahogy kell, —becsületesen. — Ha törekszel valamire, valamit elakarsz érni — ne gondold, hogy a cél érdekébenminden eszköz jó, ne fogadj el olyan segítséget,amely meg nem engedett előnyöket nyújt. Éppenígy, ha ellenféllel állsz szemben, ne gáncsold őt; azigazság eszközeivel és fegyverével küzdj ellene.Minden szavadat, cselekedetedet, eljárásodat sugá-rozza a becsületesség.

9. A szerénység.

A szerénységet sokan nem tartják erénynek..Az egyéni érték fel nem ismerését, aláértéke-iését, az érvényesülési akarat hiányát látjákbenne. Ez nagy tévedés. A szerénység éppen az el-lenkezője.

86

A szerénység az önérték legmagasabb tudata,az önérték gőgje. Ami pedig az érvényesülési aka-rat, a könyökölés hiányát, a szerénységnek félre-állását illeti: az éppen az önértékben való vak bi-zalom. Nem mindenki engedheti meg magának,hogy félreálljon, hogy ne könyököljön, nem min-denki engedheti meg magának, hogy szerény le-gyen, — csak aki tart magáról valamit. Egy példavilágosan fogja megmutatni a lélek e különös pa-radoxonját.

Vegyük azt az esetet, hogy egy társaságbanaz olvasottságról van szó. Mindazok akik maguk-ban érzik, hogy e tekintetben műveltségüket nagyhiányok terhelik, vállvetve, szinte hadarva fogjákfelsorolni, hogy mi mindent olvastak, csakhogyszégyenben ne maradjanak. Ellenben, ha van atársaságban egy igazi tudós, vagy nagy olvasott-ságú ember, az igen természetes, hogy hallgatnifog. Nagy elismeréssel fog adózni a hölgyek „ol-vasottság”-ának, de saját magáról — ha igazánvan olvasottsága nem fog beszélni. Az összehason-lításra nem fog alapot látni és szükségét sem fogjaérezni önmaga tömjénezésének. Csak az hivalkodik,aki, alárendeltségét érzi. Egy igazi arisztokratanem hivalkodik őseivel, hisz családja, neve, múltjaa történelemé, sem ő, sem ősei a tömjénezésre nemszorulnak. — Egy igazi hős, akinek tetteit a tör-ténelem feljegyezte, csendes, szerény ember a társa-ságban: miért szóljon ő önmagáról, mikor róla atörténelem beszélt? De akiről senki sem tud semmit,az önmagának veri a dobot, az Háry János lesz.És folytathatnám hasonló példák felsorolását.

Mindebből láthatod, hogy a szerénység a belsőérték öntudata. Ami pedig a szerénység tartózko-dását, félreállását illeti, az sem egyéb, mint az ön-értékben vetett vak bizalom. Erre elég lesz csakegy példát felhozni.

87

Cincinnatus letette hivatalát és nyugodtanvisszatért birtokára. Az ekeszarv mellől hívták elújra a konzuli méltóságra. Miért tehette ezt Cin-cinnatus? Mert tudta, hogy ha Rómának szükségelesz rá, megtalálják majd őt az ekeszarv mellett is.A strébereket, az akarnokokat nem az ekeszarvamellől nevezik ki, de az előszobák és a szalonok-ból.

Mindezekből láthatod és megértheted, hogymi a szerénység: az érték öntudata és önbizalma.

Éppen ezért az értékre törekedj. Tökéletesítsdmagad a szakmádban és igyekezz eredményeket el-érni. És ha eljutottál egy bizonyos fokra, mely ki-válóságod bizonyítéka: akkor már látni fogod, hogymi minden hiányzik még ahhoz, hogy szakmádbantökéletes és a legkiválóbb légy. így tudni fogod,hogy a dicsekvésre, önmagad tömjénezésére nincsokod és nincs alapod. Másokkal szemben, akik nemjutottak annyira, mint te, tudj érintkezni fenhéjá-zás, bántó gőg, lealázó gúny nélkül. Nincs vissza-taszítóbb, mint fensőbbségünket éreztetni a nálunkkevésbbé szerencsésekkel. Ne lealázni: magadhozemelni tudd, a kevésbbé tehetségeset, az alacsonyabbsorsban levőt.

Ez a szerénység, az emberi lélek tisztaságánakaagy titka.

10. A hála.

Fölötte ritka dolog. Bizonyára feltűnt már ne-ked, hogy alig hallani arról, hogy valaki a hálaszép tanújelét adta volna, míg bizonyára nem ta-lálkoztál még emberrel, aki a hálátlanságról ne pa-naszkodott volna. Az emberek hálátlansága példa-beszédszerű. Minden ember tapasztalta a hálátlan-ságot: a hálát kevés.

88

Mi ebből a tanulság? Az, hogy az emberek na-gyon jók. Az a tény, hogy minden ember tapasz-talta a hálátlanságot, azt mutatja, hogy mindenember tett már életében jót, Alert hálátlanságotcsak az tapasztalhat, aki jót tett. Tehát tudd megfiam, hogy az emberek jók és légy te is jó.

Ami a hálátlanságot illeti, az más kérdés.Az emberek valóban panaszkodnak a hálátlan-

ságról, de ez nem bizonyítja még, hogy az emberekvalóban hálátlanok. Lehet ennek valami rejtett okais, mely alighanem a következő:

Ha jobban szemügyre vesszük a dolgot, fel-tétlen azt látjuk, hogy más az adakozó és más akérő szempontja. Az adakozó szempontjából min-den amit ad áldozat volt és sok volt „több, mintamennyit adni szabad lett volna”. Ezzel szembena kérő ritkán kap annyit, amennyit kért, rendesencsalódik az adományban. Nemcsak hiszi, de megvan győződve arról, hogy ő, a gazdag helyén sok-kal többet adott volna.

Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az adako-zó sokalja, a kérő kevesli az adományt. Ez mármagában véve sem nagyon alkalmas a kölcsönösmegelégedés, vagyis a hála kifejezésére és elisme-résére.

Ehhez járul még egy körülmény és ez az, hogymagára a hála kifejezésére is a szempont fordított.Az adakozó szerint az adomány sok volt: így aző szemében a hála bárminemű kifejezése kevésneklátszik; a kérő viszont kevésnek találta az ado-mányt, így ő szerinte a hála bárminemű megnyi-latkozása sok lett volna. A vélemények újra külön-böznek és megegyezés újra nincs.

Élihez járul még egy körülmény. Nagyonkevés ember, csak aki lélekben igazán nagy,vagyis nagylelkű, tud úgy adni, hogy az akérőt meg ne bántsa. Kérni nehéz és fájdalmas.

89

Seb van a kérő szívében, amelyre az adomány, fő-képen a mód, ahogy az adományt kapja — rit-kán gyógyír. Sőt a legtöbbször még feltépi a sebe-ket. Ezért oly ritka a hála.

Mi ebből a tanulság!Először is az fiam, hogy értsd meg a szegény

sorsát és szánakozz rajta. De ne szavakban szána-kozz, de a szívedben. Ha tudsz, segíts rajta. Deamikor adsz, gondold meg, hogy ha bármennyit isadsz — a szegény csak szegény marad. Tehát tecsak ideig-óráig segíthettél rajta. Csupán fájda-lomcsillapítót adtál neki. Ezt add jószívvel. Ne en-gedd hálálkodni, tudd, hogy keveset adtál és biz-tató szavakkal bocsásd el. Ne számíts hálára és nenöveld azok számát, akik hálátlanságról panasz-kodnak.

Ha neked valaki hálátlanságról panaszkodik,gondold magadban, vagy mondd meg neki: „talánha többet adtál volna, vagy ha másképen adtálvolna, vagy ha tudnád, hogy mit tesz az adni: nemvárnál hálát és nem panaszkodnál hálátlanság-ról!

Ez az egyik amit jegyezz meg. A másik a kö-vetkező:

Ha te szorultál arra, hogy valakitől kérj: habármit is kapsz és bárhogyan — őszintén, szívedegész melegével köszönd meg. Értsd meg te is agazdag^ helyzetét: talán agyon fárasztották a ké-relmezők; talán szíve eltompult már a sok baj lá-tásán és hallásán. Te ne bíráld őt. Te csak egyetláss: azt hogy segített rajtad és ez hálára kötelez.Mutasd és tanúsítsd háládat; soha kicsinylően ar-ról, aki megsegített, ne nyilatkozz, erezz iránta há-lát szívedben és ne tartozz azok közé, akiknek sza-vaiból és viselkedéséből hálátlanságot lehet látni.Légy hálás.

90

Más szavakkal ez azt jelenti: ha kapsz, haadsz, minden körülmények közt légy gentleman.

11. Λ tudás, a bátorság, és a nagylelkűség:.

A három legszebb férfi erény: a tudás, a bá-torság és a nagylelkűség.

A tudás alatt itt nem a szorosabb értelembenvett tudományosságot értjük. A férfit ékesítheti atudás akkor is, ha nem tudós. A férfi: legyen azgyáros, iparos, kereskedő, hivatalnok, mérnök stb.a szakmájában legyen jártas. Ne legyen félszeg,tudja azt, ami a mestersége. Ez ad létének és énjé-nek alapot. Messziről fel lehet ismerni azt a fér-fit, aki valóban az ami, vagy az minek lennie kell:szakember.

Szakmáján kívül a férfi tudjon mást is, de aztamit tud, ne hallomásból, félreértésekből merítse,de tudja azt amihez hozzászól.

A tudásnak az alapja nem a tárgyi ismeret,de az értelem. Értelem nélkül a tudás semmi. Va-laki tudhatja a történelem minden adatát, azértmég nem történettudós, ha nem tudja mi a törté-nelem. A hozzáértés, a kongenialitás a tudás alapja.

A tudás legszebb dísze a szerénység. Szerény-ség nélkül a tudás, olyan, mint a gazdagság mű-veltség nélkül. Egyik a pénzben, másik a tudásbanparvenü. Az igazi tudós mindig szerény: egyrésztmert tudja, hogy az a kevés amit ő tud, mennyifáradság, munka kivételes élet eredménye, amiheznem volt mindenkinek alkalma; másrészt, csak azigazi tudós tudja, hogy mi mindent nem tud még.A tudás és értelem viszonyát szépen mondja egyarab közmondás: „a tudás büszke, mert olyan so-

91

kat tud: a bölcsesség alázatos, mert tudja, hogy sem-mit sem tud.”

A bölcsesség alázata és szerénysége liassa áttudásod: ez az igazi férfi dísz.

12. A bátorság.

A bátorság nem tévesztendő össze a hetvenke-déssel, sem a vakmerőséggel. A hetvenkedés a gyá-vaság legvisszataszítóbb megnyilatkozása. A het-venkedés az erő elbizakodottsága a gyengébbelszemben. A vakmerőség, türelmetlenség a veszélypercében.

A bátorság az más. A bátorság az igazság fel-ismerése és habozás nélküli melléállása. A bátor-ság a gyengébb védelme, a nyugodt és tántorít-hatatlan bizalom az igazságban. A bátorság a fö-lény érzete az igazságban: szembefordulás a téve-dés, a rosszakarat, az elvakultság, a fondorlattal.Bátorság: hallgatás a kötelesség szavára és annakmaradéktalan teljesítése törhetetlen erővel. A bá-torság a becsületesség bizonvítéka, amit nagv bá-torsággal csinálunk, az csak ió és becsületes dologlehet.

A bátorság: a megingathatatlan lelkiismeret.

13. A nagylelkűség.

A nagylelkűség a lélek legnemesebb megnyi-latkozása. Csak a kiválasztottak tulajdonsága. Nemaz adományban áll. Valakinek neve ott szerepelhetminden gyűjtőíven és lehet a legridegebb, kőszívű

92

ember. És lehet valaki koldus szegény és mégisnagylelkű. A nagylelkűség nem az erszény, de aszív megnyilatkozása.

Van aki megkövült arccal, a semmiségbe bá-mulva, hagyja beszélni, hebegni a szegényt és ami-kor az zavarában elhallgat — anélkül, hogy rá-nézne odanyújtja neki amit kért. Ez nem nagylel-kűség.

Van aki meleg bíztató mosollyal fogadja a ké-relmezőt, bátorító szavakkal maga kérdi, mivel se-gíthet és örömmel és készeéggel nyújtja át a se-gélyt. Sajnálja, hogy többet nem adhat, megkö-szönni nem engedi és mosolyogva, bátorítva-mondja, hogy szívesen látja máskor is. Ez nagy-lelkűség.

Nagylelkűség egy beteget kitartóan ápolni,,előtte ha kell alvást színlelni és mégis ébren vi-gyázni rá, előtte soha fáradtságot, levertséget,rosszkedvet nem mutatni, mosolyogva bíztatni ésbátorítani az utolsó percig. — Nagylelkűség a hi-bát — ha őszinte megbánást látunk maradéktala-nul megbocsátani, arra soha többé vissza nemtérni, arról soha többé nem beszélni. — Nagylelkű-ség a bukottat felemelni, a legyőzöttet nem meg-alázni. Nagylelkűség, a szenvedés, a lélek titkosszenvedésének megértése és megkímélése. Nagvlel-küség a lélek visszatartása minden szennyes, önzőindulattól: a nagylelkűség a lélek tisztasága.

93

Második rész

A nagy világI. FEJEZET.

1. A társadalom.

Eddig azokat a szabályokat és utasításokatírtuk egybe, melyek az otthon, a környezet és ön-magadra vonatkoztak. Meg akartuk veled értetni,,hogy az illem, vagyis az emberi méltóság értelmé-ben hogy kell magad viselni otthon a családtagok-kal, a szűkebb értelemben vett környezettel, to-vábbá felhívtuk figyelmed, milyen tulajdonságokatigyekezz magadnak megszerezni és milyenektőltartsd távol magad. Más szóval, meg akartuk veledértetni, hogyan viselkedj otthon, hogy kimehess anagyvilágba. Most elvezetlek a nagyvilágba.

Mi a nagyvilág?

A világ fiam a mindenség, amely körülvesz.Bizonyára megfigyelted már, hogy a lakást, amely-ben lakol körülveszi a ház, a házat az ucca, az uc-cát a város, a várost az ország, az országot a föld-rész, a földrészt a tenger és a többi földrészek,amelyek a földet alkotják, a földet körülveszi amindenség, amelynek egy kis töredékét érzékeiddel.és értelmeddel felfogod. Ez a fizikai világ, amely-ben fizikai életed éled le.

94

Van azonban emellett még egy másik világ is,melyben az életed — tevékenységed összessége —zajlik le, amelyben egyéni életed társadalmi élettéválik. Bizonyára megfigyelted már, hogy egyéniéleted a család veszi körül, a családot a rokonság,a rokonságon túl vannak a barátok és ismerősök,ezeken túl a hivatalos világ, az egész emberiség,melynek egy kis töredékével érintkezel. így alkotaz emberiség körülötted egy világot, melyet kül-világnak, vagy társadalomnak nevezzük, a külvilág-gal való érintkezést: társadalmi érintkezésnek.

Fölösleges mondanom, mily döntő, mily életbe-vágóan fontos a társadalmi érintkezés. Ez az életmegnyilvánulása és jutalma. Eleted nem folyhatle négy fal között. Nincs okod és jogod elzárkóznia világtól és erre nincs is mód. Kötelességeid van-nak a családdal szemben, mely felnevelt, a roko-nokkal szemben, akik szeretetükkel támogattak éskötelességeid vannak a barátaiddal szemben. Bármilegyen is a foglalkozásod, működésed beletartozika szakmakörbe, munkád részese a nagy közös mun-kának, melyet a közös cél érdekében szaktársaid-dal együtt végzel. Ez a munka fontos társadalmi,vagyis állami szükségletet szolgál, működésed ígya közre is tartozik. így dolgozol a magad, családodés a köz érdekében így oszlik meg életed a magán,a család és a közélet közt. Minél értékesebb a mun-kád, annál több ember, annál nagyobb társadalmikör veszi hasznát. Munkád, tevékenységed, életedelválaszthatatlanul összefügg a közzel, a külvi-lággal. A külvilágban élsz, a külvilág az „élet”.Aki nem él a külvilágban, az nem él. A külvilágiélet megnyilatkozása: a társadalom.

Mi a társadalom!A társaságok összessége. A te társaságod, a

más társasága, mindenki társasága: az emberiségösszetartása születés, rang, vagyon, foglalkozás

95

stb. szerint. A társadalom az emberi élet, az em-beri érintkezés, az emberi összetartás elvének nagyépítménye: az a láthatatlan légvár, amelyen belülzajlik és folyik az élet.

A légvárba nehéz a bejutás, kapuján az önzésáll őrt, belül a kegyetlenség kormányoz, de a lég-vár pillérei az emberi erények.

Talán meglepődve hallod ezt a furcsa megha-tározást és nem látod tisztán e különös légvár kör-vonalait? Hogy jobban megérts, gondolj arra amita barátságról mondtam.

Mondtam, hogy a barátok megválogatásábanlégy önző, óvatos, zárkózott, megközelíthetetlen. Atávolból figyeld az embereket és csak ha látsz olyatakivel megegyezel, akivel az érintkezés érdemes éshasznos, az előtt nyilatkozz meg, azt engedd ma-gadhoz — az lehet a barátod. Mondtam azt is, hogya legnagyobb barátság közepette is élesen figyeldés bíráld a barát minden tettét és szavát. És a leg-kisebb csalódás, a legkisebb hibánál húzódj vissza,legyen erőd otthagyni az érdemtelent. Inkább egy-sem, mint egy rossz. Mondtam még azt is, hogy hacsak egy érdemtelen lesz a közeledben, az igazi jónem fog közeledni hozzád, mert a jó nem férhetössze a rosszal.

Ahogy az egyén óvatos és elzárkózott és fél-tékenyen őrzi erkölcsi épségét s távol tartja magáta rossztól: úgy a társadalom is. A láthatatlan lég-vár kapui zárva vannak — nehéz oda bejutni,Akik már belül vannak, önzőn és gyanakodva né-zik azokat akik kívül állnak és be akarnak jutni.Persze az óriási légvárnak vannak különböző ka-pui és udvarai. Vannak kapuk amelyeken keresz-tüljut a selejtese és megmarad a vár alacsonyanfekvő udvaraiban. De vannak magasabb és maga-sabb régiók, hová csak a legkiválóbbak juthatnakbe. Vannak kapuk melyeken át csak születés, má-

96

sikon rang, harmadikon kemény próbatétel áránlehet csak bejutni. És vannak más kapuk és másfeltételek. Az egyes régiók hidegen és gőgösen te-kintenek le egymásra és egymással nem közleked-nek. Mindegyik zárt egység és mindegyik a magakitűnőségéről meg van győződve. És mindegyik ki-tűnő is. Rossz társadalom nincs. A társadalomalkotópillérei az emberi erények.

Ezt talán újra kételkedve fogadod és talán azellenkezője annak, amit eddig erről hallottál? Gon-dolj újra vissza arra amit a barátságról mondtam.Mondtam, hogy két embert csak az erény és csakisaz összes erények tarthatnak egybe és fűzhetnekbarátokká. Ugyanez áll a társadalomra is. Az em-berek csak az erény alapján és csakis az erényekgyakorlására egyesülhetnek. Csak az erényben le-het egyetérteni. A legkisebb eltérés az erénytől— mondtam — akár barátságban, akár társaság-ban, vagy egyesületben — fájdalmat, csalódást,széthúzást, bomlást pusztulást okoz. Az emberiegyesülés alapja, elve és lehetősége: egyedül azerény és semmi más. És semmi sem mutatja any-nyira, mint éppen ez a tény azt, hogy az erény atermészetes, az erény a természetben is megvan, azerények gyakorlása a természet elvének a követése.A társadalomban élő magasabb rendű állatok ahangyák, a méhek, az elefántok, egyesülésük elve-ért: a közös létfentartásért minden erényeikkel amaximális teljesítményt adják. Társadalmuk azértvirágzó, folytonos s maradandó. Azok az emberiegyesülések — legyen az barátság, testület, egyház,nemzet, bármely intézmény — ha alapjuk szellemükténykedésük az erény: virágzók, folytonosak, ma-radandók, mint a természet. De a legkisebb eltérés.az erénytől bomlást, széthúzást, pusztulást okoz.Van rossz társaság, van nemtelen barátság, bű-nös szövetkezés: de ezek fenmaradásának, létük-

97

nek napja, órája, megalakulásuk pillanatában mármeg volt számlálva. Semmi sem maradt még fenn,ami az erény ellenkezője volt, A bűn természetel-lenes.

Az emberi érintkezés, az emberi egyesülés, azemberi társadalom az erényeken alapszik: ez le-gyen bizalmad és vigaszod az életben.

Ebből megértheted azt is miért önző, rideg éskegyetlen a társadalom. Ez az egyetlen mód arra,hogy erényeit megőrizze. Minden társulat, melyhasznos, nemes vagy magasztos céljainak tudatá-ban van: szigorúan megválogatja kit enged be amaga körébe és kit nem. A rossz az érdemtelenmaradjon kívül. Egyedül a jóknak vállvetett mun-kássága szolgálja a célt, egyedül a jóknak, az érde-meseknek, nemzedékről-nemzedékre történő kiválasz-tása biztosítja az egyesülés fenmaradását évekig,évtizedekéig, századokig, egy ezredéven át, örökké.Az erényeken alapuló, az erényeket betartó emberiegyesülések fenmaradnak és mint a természetörökkévalók.

A társadalom nemcsak óvatos és önző tagjai-nak megválogatásában, de szigorú és kérlelhetet-len bírálataiban. A hibát, a legkisebb hibát azon-nal észreveszi és megtorolja, elnézést és kíméletetnem ismer. Ez is erkölcsi tisztaságának megőrzé-sére szolgál. És ez erősítheti benned az Igazság-ba vetett hitedet. Van fiam, van földi Igazság és abűnt megtorlás éri. Nem marad bűn megtorlatla-nul a földön és a földi igazság végrehajtója a tár-sadalom.

Már említettem és most újra emlékeztetlek,hogy más a törvény és más a társadalom ítélőszéke.A törvény a paragrafusokba fektetett botlásokat,eltéréseket, cselekedeteket, bűnöket ítéli el. A tár-sadalom figyelme és ítélete erre alig tejed ki. Atörvény elé kerülő emberek legnagyobb része nem

98

is kerül soha a társadalom elé. A törvényszék eli-téltjei rendszerint a künrekedtekből kerülnek ki.„Társaság”-beli ember ritkán kerül a törvényszékelé. A társadalom a saját embereit, a bejutottakatfigyeli. Itt nem bűnökről van szó, a bűn fel semtételezhető — de az életről van szó, az élet min-den megnyilatkozásába az illemről, az illem nemszűkebb, de igazi értelméről: a feddhetetlenségről.

A társadalom többet követel, mint a törvény.Büntetlenség nem elég: jellem is kell. A hűtlensé-get, az álnokságot, a szószegést, az önfeláldozás el-mulasztását, a lovagiatlanságot, az emberi méltó-sággal össze nem egyeztethető viselkedést a tör-vény nem büntetheti: a társadalom igen.

Mily felemelő tudat és mily ragyogó fényt vetaz emberi méltóságra, hogy az emberi egyesülés:a társadalom, ily magas követelményekkel lép tag-jai elé! Az élet a megpróbáltatások útja és az út atársadalmon át visz. Az utat emelt fővel kell meg-tenni, kitérés nincs sem jobbra sem balra. Az útsikos, a legkisebb megcsuszamlást, a legkisebb bot-lást a társadalom észreveszi és bünteti.

A társadalom — mondottam — fedhetetlensé-get követel: fedhetettenséget az élet minden meg-nyilatkozásában és fedhetetlenséget az egész éle-ten át. A fedhetetlenség követelménye kettős: azegyik esztétikai, a másik etikai: az egyik: fedhetet-lenség a megjelenésben, a másik: fedhetetlenségaz eljárásban. ízlés és erkölcs az amit a társadalommegkövetel minden tagjától. A két követelménytegy szóval úgy hívják: gentleman.

A társadalom a gentlemanek összetartása.Ha igényes a társadalom a követelményeiben

és szigorú a bírálataiban, kifogyhatatlanul pazaradományiban. A társadalom az élet, társadalom nél-kül nincs élet, a társadalom az élet jutalma, díszeés öröme.

99

A köztiszteletet, az ünneplést, az elismerést atársadalom adja. Életed sikerét az a hely mutatja,amit a társadalomban elfoglalsz.

A társadalom az élet támasza és nagy vigasza is.A pályafutás nem mindenki számára egyenlő. Van-nak kiváló, jobb sorsra érdemes, néha igen kitűnőemberek, akik nem érnek célt. Mellőzés, sérelem,véletlen, sorscsapás, előttük ismeretlen ok letörivagy a félúton megállítja őket. Az élet sajátos kö-rülményei közepette, nem tudnak már felemelked-ni. De aki méltatlan sorsában is megőrzi erkölcsiépségét, egyéni értékeket és kiválóságokat mutat,alacsony helyzetében is a lélek előkelőségéről tesztanúságot: az nem bukott el, azt a helyesen érzőés józanul ítélő emberek tisztelik, néha annál is in-kább tisztelik. Az ilyen ember vigaszt és lelki ki-elégülést talál a tisztelet és szeretetben, amelybenkörnyezete, sőt néha tőle igen távol álló egyénekrészesítik. A társadalom az élet és a sorssal szem-ben jutalmaz. A társadalom a megtévedteket bün-teti és kizárja magából, de felemeli és jutalmazzaa méltatlanul szenvedőt.

Az élet dísze, öröme, vigasza, erkölcsi ereje: azemberi érintkezésben, az emberi összetartásban, atársadalomban van.

Most add a kezed fiam, elvezetlek a külvilágba,az életbe, a társaságba.

2. A látogatás.

A társadalom — mondottam az emberi érint-kezés építménye. Az emberi érintkezés módja a lá-togatás: a látogatásnak az alapja a tisztelet, lé-nyege a szórakozás. A látogatás udvarias, hivata-los neve: „megtisztelés”. Ha valakit meg akarsz

100

látogatni és kívánságodat az illetővel közlöd, nemiillik azt mondani: „Asszonyom (Uram) meg aka-rom önt látogatni”, de így kell magadat kifejezni:„Tiszteletemet óhajtom tenni.” Erre az udvarias vá-lasz: „Látogatását nagy megtiszteltetésnek fogomvenni”.

Miért tisztelet a látogatás!Mert az emberi érintkezésnek csak formája a

látogatás, de alapja — és ez mutatja az emberiméltóság nagyságát — a tisztelet.

Mit tesz valakit meglátogatni!Valakit meglátogatni — különösen ha az elsőv

látogatást teszed az illetőnél — annyit tesz, mintbizonyságát adni annak, hogy a legnagyobb tiszte-letre érdemesnek tartod. Elismered társadalmi állá-sát, személyi kitűnőségeit, házát, jó hírnevét; elmész hozzá, hogy kifejezd előtte tiszteleted. De a.látogatás jelenti azt is,-hogy tudatában vagy annakis hogy látogatásod saját-magadra is díszt ésfényt fog hozni és kellemet. Mert a látogatásból aház dísze, fénye és kelleme rád is hárul.

Abban a pillanatban ugyanis, hogy va-lakinek a küszöbét átléped, az illetőnek avendége vagy. Bizonyára érezted már a vendégségvarázsát. Mit tesz az vendégnek lenni! Tisztelet-tet megadva, részesíteni valakit mindabból, amita házbeliek boldogságnak tartanak. Vendéget látni aházbeliek számára annyit tesz, mint megmutatnimennyire jutottak anyagiakban, szellemiekben, mű-veltségben, kifinomultságban, az életet széppé, dí-szesebbé, kellemesebbé tenni és mennyire tudjákmindebben a vendéget részesíteni. Vendéget látniannyi, mint az élet csúcspontjára vinni és ott tar-tani a vendéget.

101

A vendéget a legszebb szobába vezetjük, min-dennek ragyogni kell a tisztaságtól, mikor kínálásrakerül a sor, a legszebb készleten a legjobb és a leg-raffináltabban készült ételeket adjuk be. A házi-asszonynak próbát kell tenni arról hogy mennyireérti a jót és még jobbá tenni. De éppen mert a há-ziak a vendéget mindennel ellátják és buzgón látjákel, a vendég végtelen szerény. Nincsenek kívánsá-gai, mindent, amit kap, több, mint amit kívánhatottvolna és mindenért hálás. A háziak pedig kifogy-hatatlanok a figyelmességekben.

Ez azonban a vendéglátásnak csak első, hogyúgy mondjuk anyagi oldala. Ennél még fontosabba szellemi rész. A látogatás alapja — mondottuk atisztelet — de lényege a szórakozás. A vendégetszórakoztatni is kell. A szép környezet, a jó asztalsemmi, szórakozás nélkül. A hangulat a szórakozás,a lelkiemelkedettség adja meg a vendégség igaziértékét. A szellemnek diadalmaskodni kell az anyagfelett. Az élc, a derű, a humor, a kritika, csípős kri-tika, a dolgok fénye és fonákja, a mindebből le-szűrhető tanúság derűje, múlja felül az ételek inyesízét és a bor zamatját. Ez az igazi társalgás, ez azösszejövetel igazi célja,

Lehet az összejövetel célja komolyabb is. Tu-dományos eszmecsere, üzleti megbeszélés, családiügyek, stb. bármi. A lényeg az, hogy a házigazdaszíve egész melegével, értelme teljes világosságávalhallgassa meg a vendégeket és vezesse úgy a vitát,hogy az összejövetelből kézzel fogható eredmény-űvel, megelégedetten távozzék mindenki.

Az ilyen összejövetel, az ilyen vita ad a láto-gatásnak értéket, a háznak és a házigazdának jóhírnevet.

Most lássuk a látogatás szabályait.*

102

A látogatás szabályai a következők:

1. Látogatást rendszerint csak meghívásra, vagybejelentésre teszünk. iA meghívás pontos időre, nap-ra, órára szól, melynek pontosan eleget kell tenni.A meghívások fajtáiról és elintézésük módjairól akövetkező fejezetben lesz szó. Jó ismerősöket, meg-hitt barátokat, meghívás nélkül is meglátogatha-tunk, de tanácsos és tapintatos szándékunkat tele-fonon vagy más úton előre közölni, nehogy alkal-matlan időben érkezzünk. Meghívás és bejelentésnélkül is tehetünk látogatásokat, főképpen a követ-kező esetekben: születés, eljegyzés, kitüntetés, elő-léptetés vagy bármely gratulációs alkalommal;épp így betegség, gyászeset, vagy bármely rendkí-vüli esemény alkalmával. Az ilyen látogatásokatszigorúan a látogatási időben kell megtenni — aminálunk délelőtt 12 óra és 2 óra közt van, vagy este6 és 8 között. Az ilyen látogatások ideje legfeljebbtizenöt pere lehet.

2. Látogatóba ünneplő ruhában megyünk a lá-togatási idő és alkalomnak megfelelően. Tisztán,frissen kell megjelenni, gondosan megborotvál-kozva, a cipők kifényesítve. Lehetőleg minden újlegyen rajtunk, semmi se emlékeztessen a hétköz-napi, a mindennapira, ami a tiszteletlenség jelevolna.

3. Becsöngetni egyszer illik. Sok embert már acsöngetésről is meg lehet ismerni. Értelmesen csen-gess, ne túlsokáig és ne túlhangosan. Ha nem nyit-nak azonnal ajtót, várakozz, illik sokáig várakozniés aztán kivételes esetben újra csengetni. Ha akkorsem nyitnak ajtót, vedd elő a névjegyed és tedd azajtóba. Szokás a névjegy szélét behajtani. Ez aztjelenti, hogy személyesen voltál ott és nem egysze-rűen leadattad a névjegyed. A névjegy behajtásá-nak még egy gyakorlati célja is van. Ha az ajtóról

103

esetleg avatatlan kézbe kerülne, a behajtott névje-gyet nem használhatják fel.

4. Becsengetéskor ruhád legyen rendben, ha fel-sőkabát van rajtad, az ne legyen nyitva, hanemvégig begombolva. Égő szivar, vagy cigaretta nemlehet a kezedben. Ellenben a keztyű legyen a ke-zeden.

5. Ajtónyitáskor nem illik már a küszöbönállni és a nyitásnál rögtön szinte beesni az ajtón,de sokkal illőbb jóval hátrább állni és türelmesenvárni, míg az ajtó teljesen kinyílik és azután maga-dat meghajtva, udvariasan köszönve belépni.

6. Belépéskor az inas, vagy a szobalány elveszia kalapod, kabátod, esetleg botod és ernyőd. Ha is-merős vagy, bevezet a szalonba és jelenti jöttödet.Ha nem vagy ismerős, még az előszobában átadodnévjegyed. A ház utasításai szerint az inas bevezeta szalonba vagy az előszobában kell várnod, mígjelentésével visszajön. Nincs abban semmi sértődés,ha az előszobában kell várakoznod. Természetesen aházbelieknek igyekezni kell, hogy ez ne tartson so-káig.

*

A szalonban.

Mikor belépsz a szalonba, legelőször a há-ziasszonyt üdvözlöd, azután a házigazdát és.a többi vendégeket. Ha a teremben nem ismerszmindenkit, a házigazda, vagy a házbeliek feladata avendégeket egymásnak bemutatni.

A bemutatás.A bemutatás a lehető legegyszerűbb formák

közt történik. Ha két egyenrangú egyént mutatunkbe egymásnak, szembeállítjuk őket és egyiket és amásikat is megnevezzük: „Elekes úr — Kerekes úr”.A bemutatottak kissé meghajolnak, kezet fognak:„örvendek”, „nagyon örvendek” mormolják halkan.

104

Illő, hogy utána egymással azonnal beszélgetéstkezdjenek.

Különböző rangú és korú egyének.Különböző rangú és korú egyének bemutatásá-

nál a fiatalabb, illetve az alacsonyabb rangút mu-tatjuk be az idősebb, vagy magasbb rangúnak. Pl.így: „Engedje meg Méltóságod, hogy bemutassamdr. Kerekes Pál fogalmazó urat”. Ilyenkor a maga-sabb rangú nevét nem mondjuk meg. Különösennem, ha az illető püspök, nagykövet, miniszter,vagy más igen magas állású egyén.

Férfiak és nők.Férfiak, és nők közt a bemutatás hasonlókép

történik. Mindig a férfit mutatjuk be a nőnek és anő nevét nem említjük meg. Természetesen nagyrang vagy korkülönbség esetén itt is fordítva tör-ténik. Egy estélyen egy fiatal írónőt be lehet mu-tatni a kultuszminiszternek kb. ilyen formában.Egy úr, aki közel áll a miniszterhez, hozzávezetiaz írónőt és ezt mondja: „Kegyelmes Uram, en-gedd meg, hogy bemutassam X. Y. írónőt, a .,Éegé-nyes Élet” c. könyv ünnepelt szerzőjét”. A minisz-ter meghajol, kezet fog az írónővel és néhány szávaielismerését fejezi ki. De egészen furcsa volna, ha abemutatásnál, az írónő neve említése után a minisz-ter nevét is megmondanók.

Önbemutatkozás.Előfordulhat, hogy olyan alkalommal lépünk

a terembe, mikor a háziak el vannak foglalva ésnem mutathatnak be, vagy más módon kerülünk atársaságba ismeretlen egyének közé. Ilyenkor nemkell várni, míg valaki bemutat, egyszerűen oda-lépsz a szomszédodhoz, kissé meghajolsz és meg-mondod a neved. Illik az egész nevet megmondani,sőt a foglalkozást is hozzátenni: „Dr. Forgács Bélafőreáliskola! tanár vagyok”. Nagyon csúnya csak

105

a családnevet megmondani, így: „Forgács”. Ez lep-lezetten azt jelenti: „a többit úgyis tudja rólam”.Természetes, hogy ha valaki neked így mutatkozikbe, te se tartsd szükségesnek, hogy magadról többetmondj. Az ilyen hideg közeledésre, tartózkodássalés hidegséggel kell válaszolni.

Előforduló tapintatlanságok.Bemutatkozásnál gyakran találkozunk még egy

tapintatlansággal. A nevet sem társaságban, semmásutt nem illik hangosan kimondani, természetes,hogy bemutatkozásnál sem. Ennélfogva bemutat-kozásnál rendszerint nem értjük a nevet. Nincs na-gyobb tapintatlanság, mint ezt nyomban megkér-dezni. Ezzel tulajdonképpen meg akarjuk róni azilletőt, hogy nem beszélt értelmesen és kényszerí-teni akarjuk, hogy mondja meg újra és hangosana nevét. Az ilyen kényszernek természetesen nemkell magad alávetni. Nézz szelíden, szinte kíván-csian az illetőre és tégy úgy, mintha te nem értenéd,hogy ő mit akar. Néma pillantásoddal így te kény-szeríted őt, hogy ismételje meg kérését. Ha megte-szi — szó nélkül vedd elő a tárcádat és nyújtsd átneki a névjegyedet. Ezzel megmutattad, hogy te azillem szabályai szerint halkan, de értelmesenmondtad meg a neved, ha ő ezt nem értette, nekinincs joga téged ismétlésre kényszeríteni. — Mi azeljárás, ha valakinek nem értettük a nevét? Igenegyszerű. Az illetővel nagyon barátságosan el kellbeszélgetni és a búcsúnál félrevonni és azt mondani:„Kedves uram, rendkívül örülök, hogy önnel meg-ismerkedhettem és remélem, lesz máskor is szeren-csém, de bocsásson meg — mint ez a bemutatkozás-kor annyiszor megtörténik — becses nevét nem ér-tettem jól, szabad tudnom kivel töltöttem ezt a kel-lemes félórát?” úgy-e ebben az esetben mosolyogva,örömmel mondod meg a neved, de ajánlatos ebbenaz esetben is odaadni a névjegyedet.

106

Más hasonló eset.Előfordul, sajnos gyakran előfordul még egy

más hasonló impertinencia. Nyíltszívű, becsületesember, nyíltan, becsületesen fog kezet. Vagyis azodanyújtott kezet melegen, barátságosan megszorít-ja. Nos, megtörténik — különösen kezdő fiatal em-berekkel, — hogy amikor őt bemutatják, a másikegyszerűen odatartja a tenyerét, vagy pláne csakkét újjal érinti a kezet, mely őt jóhiszeműen, barát-ságosan megszorítja. Ha ilyesmi veled megesik,természetesen úgy kell tenni, mintha észre sem vet-ted volna. A búcsúzásnál azonban közeledj udva-riasan az illetőhöz, hajtsd meg magad és nyújtsdfelé a kezed. De a tenyered maradjon kifeszítve.Az illető észre fogja venni, magában be fogja val-lani, hogy a kölcsönt visszakapta és el fogja is-merni, hogy benned emberére talált.

Ezekre az esetekre azért hívom fel a figyelmed,hogy tudd, hogy — amint mondtam — a társada-lom önző és különösen új jövevényekkel szembenbizalmatlan. Neked mint gentlemannek, soha senki-nek az érzékenységét megbántani nem szabad, de hatéged támadás ér, meg kell mutatni szellemi fen-sőbbségedet és erkölcsi integritásod sérthetetlen-ségét.

Haragosak ha társaságban találkoznak.Társaságban, nagyobb összejöveteleknél, láto-

gatottabb szalonokban megtörténhet, hogy két em-ber összetalálkozik, kik az életben bizonyos okokmiatt nem érintkeznek. Természetes, hogy a házi-gazda és a vendégek iránti tisztelet és a vendégségillemszabályai rájuk is vonatkoznak. Kötelesek egy-mást barátságosan üdvözölni és úgy viselkedni,hogy senki ne is sejthesse,hogy az életben áthidalha-tatlan ür választja el őket egymástól. Sőt, ha egye-sek a vendégek közül tudnának is erről a viszonyról,úgy annál tüntetőbben kell adni a közömbösét és a

107

barátságosat. Ha a házigazda, aki ez állapotról nemtudva, őket meghívta és őket egymásnak bemutatja— kötelesek egymással barátságosan kezet fogni.Az életben természetesen ez a kézfogás nem számít,de gyakran megértésre és kibékülésre vezet.

Ismerkedés bemutatkozás nélkül.Nem kell azt hinni, hogy bemutatkozás nélkül

senkivel nem válthatunk szót. Nagyobb összejöve-teleken, bálokon, gyakran keletkeznek csoportok,melyekben nem mindenki ismeri egymást. Folyikvalamiről a szó és éppen nem volna tapintatos azeszmecserét bemutatkozással megzavarni. Viszont atárgyhoz hozzá lehet szólni. A hozzászólást barát-ságosan kell fogadni. Férfiak szabadabban szólhat-nak egymáshoz, de ha férfi ismeretlenül szólít megegy nőt, illik, hogy a nő mosolyogva, barátságosanválaszoljon. Viszont nő csak kivételes eset-ben szólítson meg ismeretlenül férfit. — Ha abálteremben magára maradt nőt látsz, odame-hetsz és felkérheted táncra. Ebben az eset-ben azonban előbb be kell mutatkozni. Ellen-ben ha a buffet teremben látsz egyedül állónőt, aki a buffetasztalhoz nem közeledhetik, vihetszneki kis tányéron szendvicset, vagy frissítőt éssemmi sem volna félszegebb, mint az átadásnálrögtön bemutatkozni. Ott maradhatsz a nő mellettés barátságosan elbeszélgethettek. A távozásnál ter-mészetesen be kell mutatkozni. Kedves, ha a nőszólít fel erre kb. így: „Köszönöm uram a figyel-mét, de igazán tudni szeretném, kinek köszönhetemezt a kellemes félórát!” Az ilyen bemutatkozásoknáltermészetesen a nőnek is meg kell mondania a nevét.

*

A búcsú.A látogatás természetétől függ, meddig tartson

a látogatás ideje és mikor tapintatos elbúcsúzni? Azaz olyan összejöveteleknél melyekre a ven-

108

dégek egyszerre, vagy majdnem egyszerre érkeznek(ebéd, vacsora, házi bál), egyszerre is mennek el;

viszont zsúrok, fogadtatások, gratulációs,részvét stb. látogatásoknál, melyekre a vendégektetszés szerinti időben érkeznek: tetszés szerintmennek el. A távozásnál figyeljünk a követke-zőkre:

a) ne akkor emelkedjünk fel elmenetelre, mi-kor új vendég érkezik a szobába. Ilyenkor megkell várni, míg az illetőt üdvözlik és ő elhelyezke-dik. Azután lehet távozni.

b) A búcsú legyen rövid és határozott. Netartsd fel a háziakat. Egy-két búcsúszó ésaztán gyorsan és határozottan távozni. Nagyilletlenség elbúcsúzás után — akár kikísér aháziasszony, akár nem — útközben megállniés egy vendéggel szót váltani. Ha a háziasz-szonytól elbúcsúztál, el vagy bocsátva és nincs többéjogod a szalonban tartózkodni.

*

A társadalmi kötelezettségek különf eleségeszerint többféle látogatás (vizit) van. Van hivataloslátogatás, családi látogatás, bemutatkozó és meg-köszönő látogatás, búcsú és érkező látogatás, gratu-lációs és részvétlátogatás, betegek és sorsüldözötteklátogatása stb.

A hivatalos látogatás — különösen a kinevezésalkalmával, az első ilyen látogatás — a tulajdonkép-peni kilépés az életbe. Ez már nem a családi kör,ez az „élet”: az életnek az a töredéke, amelyben tefogsz élni, vagyis működésedet kifejteni.

Fiatal ember, ha állást kap, köteles bemutat-kozó látogatásokat tenni. A hivatalban bemutatko-zik összes feletteseinek és rangsorban összes hiva-talnoktársainak. Bármily nagy legyen is az intéz-mény, amelybe kerül (bank, részvénytársaság stb.),illik mindenkinél tisztelegni. Állami, megyei, városi

109

kinevezéseknél, az illető hivatal hagyományai pon-tosan előírják kinél, milyen sorrendben kell tiszte-legni. Vidéki városokban a város összes előkelőségei-nél illik bemutatkozó látogatást tenni. Az ilyen lá-togatásokat nyolc napon belül szokás visszaadni. Άbemutatkozó látogatás visszaadása után sor kerül-het meghívásokra a családi körbe.

A családi látogatásoknak — ha nem is olyan ki-fejezetten és kiszabottan, mint a hivatalos látogatá-soknak, szintén megvan a maguk etiquette-je. Láto-gatás és viszonzásán alapszik a családi érintkezés is..Azokkal a családtagokkal vagyunk szoros viszony-ban, kiket kölcsönösen látogatunk. Nevezetesenmeglátogatjuk őket: mikor nyaralásból visszatér-tünk, továbbá eljárunk fogadó napjaikra (zsúr),,üdvözöljük őket minden családi ünnepen: névnapon,születésnapon, házasságiévfordulón stb. résztve-szünk minden családi eseményen (születés, keresz-telés, eljegyzés stb.) továbbá meghívást kapunk aszezonban egy-két ebéd és vacsorára. Ha hosszabbútra indulunk búcsúlátogatást teszünk, az útrólüdvözlő kártyát küldünk és amikor megérkezünkújra látogatást teszünk. Ez a szoros, ápolt családiélet. Igen természetes, hogy ugyanilyen szoros,ápolt viszonyt tarthatunk fenn nemcsak családta-gokkal, de barátokkal is. Sok barát, családtagnakszámít. A családtagok és barátok, akikkel ilyen szo-ros viszonyt tartunk fenn, alkotják körünket, vagytársaságukat. A társaság tartós jó viszonya a köl-csönösségen alapszik: kölcsönösség a figyelem, a,megbecsülés, a szeretetben. A szoros családi vagybaráti körön kívül érintkezést tarthatunk fenn tá-volabbi rokonokkal, barátokkal, vagy ismerősökkel,,kiket ritkábban, évente egyszer-kétszer látogatunk.Az ilyen látogatások is a kölcsönösségen alapsza-nak. Ha valakit meglátogattál, amíg ő a látogatást;

110

nem viszonozza — hacsak erre különösebb okodnincs — nem való meglátogatni.

Azok, akiknek vagyoni és társadalmi helyzetemegengedi, sőt ez őket erre kötelezi is, évente egy-két fogadó estet, házi bált adnak, vagy más nagyösszejövetelt rendeznek. Az ilyen összejövetelekremeghívhatják összes ismerőseiket, sőt hívhatnakolyanokat is, akiket nem is ismernek, de óhajtják,hogy az illető, estélyükön résztvegyen. Az ilyenmeghívásoknak jóval előbb, legalább két héttel azösszejövetel előtt szét kell menni. Ha ilyen meghí-vást kapsz, akár voltál már hivatalos a házban,akár nem, bemutatkozó látogatást kell tenni. A be-mutatkozó látogatás a meghívó szétküldését követőelső vasárnap délelőtt 12 és 2 óra közt van. A láto-gatáson az urak zsakettben, a hölgyek uccai ruhá-ban jelennek meg. A látogatáson legelőször a házi-asszonyt üdvözlöd, aztán a házigazdát, ha házibál-ról van szó, a házikisasszonyokat. A látogatás ideje15—20 perc. De ezalatt az idő alatt igyekezz minéltöbb hölggyel és úrral megismerkedni, hogy az es-télyen ne állj mereven és ismeretlenül a terem kö-zepén. A háznál a bejáratosabbaknak barátságosan,melegen, jó szívvel kell fogadni az újoncokat. Azestélyt követő első vasárnap délelőtt (ha az estélynem volt szombaton) köszönő látogatást kell tenni.Ez ugyanolyan körülmények közt folyik le, mint abemutatkozó látogatás. Sem a bemutatkozó, sem aköszönő látogatást nem szokás visszaadni. Különö-sen nem olyan háznál, ahol családapa nincs, pl. egyözvegy anya ad házibált leányai számára. Ahol csa-ládapa van, igen előkelő dolog, ha az apa, bizonyosidő eltelte után, leadja névjegyét a bálon résztvettfiatalemberek lakásán.

111

Ha társaságunkhoz tartozó személyről halljuk,hogy megbetegedett, illik őt meglátogani. Hölgyek-nek szokás ilyen esetben virágot küldeni, vagy vin-ni. Beteget legalkalmasabb 12 és 1 közt, vagy dél-után 5 és 6 közt látogatni. A látogatás időtartama abeteg állapotától függ, de félóránál tovább nem al-kalmas a betegnél maradni. A betegségről sohasemmit ne kérdezzünk, a mi feladatunk a betegetmegnyugtatni. Az orvost és rendeléseit mindig di-csérni kell. A beteg, vagy hozzátartozói jól teszik,ha e^j papírlapra a látogatók nevét felírják, merta látogatást a felgyógyulás után vissza szokás adni.

Társadalmi és emberbaráti kötelességünk sze-gényeket, bajban levőket képességeinkhez mértenmegsegíteni. Régi hű cselédeket, egyéneket, kiknem tartoznak körünkhöz, de velük évekig szoroskapcsolatban voltunk és azok hűségüknek, ragasz-kodásuknak adták tanújelét (borbélyunk, foltozó-szabónk, cipészünk, derék kávéházi pincérünk stb.)illik őket, ha bajba jutottak, kórházban fekszenek,meglátogatni. Nem elég nekik ajándékot küldeni, elis kell menni hozzájuk. Ez az egyetlen alkalom,hogy mi is megmutassuk, hálánkat és megbecsülé-sünket irántuk. Egy őszinte meleg kézszorítás szá-mukra ilyenkor valóságos lelki vigasz és elégtétel.Mi pedig leróttuk hálánkat, mert ne feledjük há-lásnak kell lenni nemcsak felfelé, de lefelé is.

112

II. FEJEZET. Egy csésze tea . . .

A nagy családi vagy hivatalos fogadtatásokegyszerű, szerény neve: teaest; a meghívások egy-szerű klasszikus formája:

Szívesen látjuk egy csésze teárajanuár hó 21-én csütörtökön.

Sás Béla és neje.

Szép ucca 3.V. K.

Teáról természetesen az estélyen szó sem lesz.Nagy vacsorát, fogadtatást, házibált jelent e sze-rény meghívás. A teaest a társadalmi összejövetellegdíszesebb formája és legfényesebb lehajlása-Kétféle teaest van: zene-nélkül és zenés. Az előbbia tulajdonképeni thé, az utóbbi a thé dansant.

A zene-nélküli teaest főpontja a fogadtatás.Rendesen féltíz és tíz közt gyülekeznek a vendégekés amikor mindnyájan együtt vannak, megnyit-ják az ebédlő ajtaját, hol a terített asztalhoz az uraka helyükre vezetik a hölgyeket. A vacsora rendesenéjfélig tart. Utána kávé, szivar, cigaretta, buffetreggelig.

A zenés teákon rendesen már a vacsora alatt,

113

vagy közvetlen a vacsora után felcsendül a zeneés a fiatalság táncol.

A házi bál a zenés teától csak annyiban kü-lönbözik, hogy a zene és a tánc már este tizkormegkezdődik, a vacsora éjfélkor van és utánaújra tánc. A házi bálon a tánc a főmulatság, a tea-estéken a fogadtatás, egymás üdvözlése és a tár-salgás.

Ezeknek az estélyeknek nincsenek külön-különillemszabályai, a mindegyikre vonatkozó utasításo-kat itt adjuk.

*A meghívók. A meghívóknak az estély jelen-

tősége szerint 8—10 nappal, vagy két-három hét-tel előbb kell szétmenni. Minél jelentősebb az es-tély, annál korábban kell szétküldeni a meghívó-kat, hogy mindenki szabaddá tehesse magát arraaz estére. Ha a meghívó sarkában a két betűt VK.-tlátjuk úgy postafordultával, ajánlottan kell vála-f

szunkat beküldeni. Legalkalmasabb egy névjegy-hátára írni a következőt:

Szíves meghívásukat hálásan köszöni

és a névjegy másik lapján látható a név.Ha a meghívón nem látjuk a VK. betűket, úgy

csak abban az esetben küldünk választ, ha az es-télyre nem mehetünk el. A lemondó válasz ígyhangzik:

Szíves meghívásuknak nagy sajnálatomraelhalaszthatatlan utazásom miatt nem te-hetek eleget. Fogadják kérem hálás köszö-

netem és tiszteletem minden jeleit.

114

A meghívást követő első vasárnap délelőtt be-mutatkozó látogatást teszünk, az estélyt követővasárnapon köszönő látogatást. Ha a meghívástlemondtuk, hivatalos látogatást nem teszünk, deegy későbbi alkalommal illik látogatást tenni.

Meghiúsult estélyek. Előfordulhat, hogy a ter-vezett estélyt a háziak, felmerült akadályok miattnem tarthatják meg. Ilyenkor azonnal értesítenikell a meghívottakat. Áz értesítést így fogalmaz-hatjuk meg:

Sajnálattal értesítjük, hogy f. hó 5-ére ter-vezett estélyünket közbejött súlyos akadá-lyok (vagy kis gyermekünk betegsége)miatt nem tarthatjuk meg. Már beígértszíves látogatásukra egy más alkalommalΝ biztosam számítva:

vagyunk szívélyes üdvözlettelHadas Béla és neje.

Ha az estélyt meghiúsító ok (a kis gyermek be-tegsége) elmúlt, akár megtartják az estélyt, akárnem, illik látogatást tenni.

Nem hivatalos meghívások. Kisebb vacso-rákra, vagy ebédekre 2—3 nappal előbb is lehetmeghívókat szétküldeni. Benső barátokat, rokono-kat telefonon is hívhatunk. Harmadik személy út-ján azonban tapintatlanság meghívni valakit s ilyenmeghívások elől jobb kitérni. Ha semmi bántódástnem látunk a dologban, célszerű annak, aki a meg-hívást közvetíti, azt válaszolni: „szeretném, ha Y-né(aki a meghívást küldi) ebben az ügyben fel-hívna.”

Beugrások. Előfordul az az eset is, hogy va-

115

laki az utolsó percben mond le egy vacsoráról. Aháziasszonynak ez néha fölöttébb kellemetlen, mertesetleg férfi szomszéd nélkül marad egy hölgy. Ta-pintatos háziasszony ilyesminek nem teszi ki ven-dégét. Tehát bárhonnan is, elő kell kerítenie egymegfelelő urat. Megindulnak a telefonálások. Ilyenváratlan és sürgős meghívásoknál természetesenmeg is kell mondani az okot. Legjobb a dolgottréfára fordítani. A mitsem sejtő urat így lehetfelhívni:

— Halló kedves Pali! Akar ön első segélytnyújtani veszendőbe menő estélyemnek?Igen? úgy öltsön azonnal smokingot ésjöjjön, jöjjön, de gyorsan. A dolog úgytörtént: X. ma délután lemondta meghí-vásomat és ennek következtében a szépszőke Galambné lovag nélkül maradna, en-nek pedig nem tehetem ki sem őt, sem ma-gamat. Tehát engedje meg, hogy lovagiasérzületére hivatkozzam és kérem, ha má-sért nem, az én kedvemért áldozza felmagát, és megjelenésével adjon estélyem-nek fényt és derűt stb., stb.

Az ilyen meghívást illik elfogadni. És pedigkét okból, Először mert bajba jutott embertár-sainkon segíteni kötelesség. De el kell fogadni mégegy más okból is. Az ilyen meghívásoknál a házi-asszony bizonyos mértékben feszélyezve van, mertegy estélyre hív valakit, akit nem volt szándékameghívni. Az illetőnek tehát nem szabad mutatni,hogy emiatt esetleg neheztel. Sőt mutatni kell, hogykész örömest siet segítségére, annyival is inkább,mert már többször élvezte a háziasszony vendég-szeretetét. Csak egy esetben nem lehet az ilyenmeghívást elfogadni: ha még sohasem voltunk an-

116

nál a háznál. A visszautasításnak azonban itt isa legudvariasabb formában kell megtörténnie.

A vendégek összeválogatása. A vendégeketnagy körültekintéssel kell összeválogatni. Olyano-kat kell hívni akik egymáshoz illenek. Arra is.ügyelni kell, hogy csak annyit hívjunk meg, ameny-nyit az ebédlő, az asztal és a személyzet előír. Egya szorongásig túlzsúfolt terem, egy a dologtól ki-merülő szobaleány, az asztalnál kényelmetlenülülő vendégek — megronthatják, vagy veszélyez-tethetik a jó hangulatot. Éppen azért inkább hív-junk kevesebb vendéget, adjunk inkább két es-tély t, de vigyázzunk arra, hogy a meghívottak jólérezzék magukat. Annyi nőt szokás hívni, amennyiférfit, de inkább legyen több férfi, mint nő és for-dítva semmi esetre sem.

Ha 6—8 vendég van, ezeknek helyét az asztal-hoz lépés alkalmával az asztalfőnél álló házi-asszony kézmozdulattal jelöli ki. Ha 8 vendégnéltöbb van, ajánlatos a vendégek nevét egy kár-^tyára felírni és azt kinek-kinek helyén a poharáratenni. Nagy estéiyeknél szokás az urak nevét egyborítékra írni, a borítékba egy cédulát tenni, melyena hölgy neve áll, akit az úr az asztalhoz visz.'

A vendégek fogadása. A vendégeket az előszo-bában, vagy a hallban egy, vagy két szobaleány fo-gadja. Elveszi tőlük a felső ruháikat, sárcipőiketstb. Nagy estélyeken az előszoba mellett szokás kü-lön férfi és női öltözőket berendezni. Mikor a ven-dégek szalonképesen rendbehozták ruháikat és aszobaleány átadta az uraknak az említett boríté-kot, a vendégek a szalonba mennek. Magas helyena szalon ajtajában inas, vagy huszár áll, a vendé-geket — rangjukat és címüket is megemlítve — be-jelenti. Polgári házaknál ez nem szokás. Közvet-len a szalon bejáratánál, vagy az előtérben áll a

117

háziasszony és a férje. A vendégeket mosolyogva,barátságosan üdvözlik és tovább adják a háziak-nak, vagy kedves ismerőseiknek. Ilyenkor a házi-asszonnyal nem szabad sok szót váltani, mert azzavarná őt a vendégek fogadtatásában. Megtör-ténhetik, hogy egy úr, aki borítékot kapott, azt ki-nyitva, olyan hölgy nevét olvassa akit nem ismer.Ilyenkor megkérheti a háziasszonyt, vagy a házi-akat, hogy mutassák be a hölgynek. Fölösleges ta-lán mondani, hogy a hölgy köteles az urat moso-lyogva, szívélyesen fogadni, — ha teheti — elve-zetni a vizávihoz, vagy a legközelebbi szomszédok-hoz. Általában igyekeznie kell megkönnyíteni a fia-talember nehéz feladatát: mulattatni egy hölgyet,akit először lát életében. A háziaknak és a bejára-tosabb vendégeknek különös gondot kell fordítaniaz idegenekre, vagyis azokra akik először jelentekmeg a szalonban. Ha elszigetelten, szótlanul, me-reven állnak, karon kell őket fogni és a vidámanbeszélgető csoportokhoz vinni. Éppen úgy nagyonkell ügyelni arra, hogy hölgyek se maradjanakegyedül. Figyelmes háziak azt sem engedik, hogykét-három hölgy összebújva külön csoportot al-kosson. Ilyenkor azonnal két-három fiatalembertkell hozzájuk vinni. Társaságban a férfiaknak aza feladatuk, hogy mulatassák a hölgyeket, a höl-gyeknek pedig az a hivatásuk, hogy legszebb ru-háikban, legszebben felékesítve tanúságot tegyenekbájosságuk, kedvességük és szeretetreméltóságuk-ról.

*

Mikor az előszobában a szobaleánynak min-den borítékja elfogyott és megállapította, hogymár minden vendég megérkezett, bemegy a sza-lonba és ezt halkan jelenti a háziasszonynak. Aháziasszony erre utasítja, hogy ugyanezt jelentsea szakácsnénak. Ha a szakácsné kijelenti, hogy min-

118

den étel tálalásra készen van, úgy a szobalány aháziasszonnyal, vagy a házvezetőnővel bemegy azebédlőbe és egy utolsó pillantással áttekintik, hogyott minden rendben van-e.

Ha valóban minden rendben van, a szobalánykinyitja az ebédlőajtó két szárnyát és jelenti:

— Asszonyom, tálalva van.Mielőtt a vendégek bejönnének szóljunk egy-

két szót az asztalról, a terítésről, a felszolgálásról.*

Az asztal lapjára célszerű egy nemez-terítőtfektetni és erre tenni fel az abroszt, így az simáb-ban és puhábban fekszik és védi az asztal fénye-zett lapját. Az abrosz legyen vakító fehér, kikemé-nyített, födje teljesen az asztalt, de oldalt ne lóg-jon hosszasan le, ne érje a vendégek térdeit. Min-den vendég számára legalább egy félméter helyet:kell számítani. Az asztal közepén igen hatásos avillamos virágdísz, újabban villamos színes szö-kőkutat is tesznek oda, de legünnepélyesebb még-mindig a villamos gyertya, vagy akár a régi ezüstgyertyatartókban viaszgyertya. Kevés virág is jólhat. Legszebb dísze azonban az asztalnak egy nagyezüst gyümölcstál, megrakva déligyümölccsel. Nagyasztaloknál szokás hosszú sorban minden négy,vagy hat vendég számára az asztal közepére egy-egy kisebb gyümölcstálat helyezni, mit a vendégeka desszert idején egymásnak nyújtanak. — A tá-nyért a vendégnek szánt hely közepére tesszük.Balra az asztalkendőt, alája a fehér kenyeret, vagyzsömlét. Ugyancsak a tányértól balra helyezzüka villákat: egy kisebb villát, ha van előétel, hal-villát, egy nagyobb villát a húshoz, és ismét egykisebb villát a szárnyashoz. Jobb oldalt ugyaneb-ben a sorrendben következnek a kések. A tányér-felső részénél három különböző nagyságú kanalathelyezünk el. Ugyanott állnak a poharak olyan

119

sorrendben amint az italok következnek. Előszörnagyobb vizes, vagy sörös pohár; szokásos ugya-nis az első fogás után egy pohár sört inni. Aki po-harából a sört megitta, annak másodszor nem szokástölteni. A sörös pohár mellett van egy kisebb borospohár a fehér bor számára, amit a halhoz iszunk;emellett áll egy talpas pohár a vörös bor számáraamit a húshoz, különösen fekete húshoz iszunk:emellett áll, ha áll a pezsgős pohár, amit a szár-nyashoz szokás inni; legvégül állhat még egy kispohárka, portó, vagy malaga bor számára, amita desszerthez iszunk. Nagyobb asztaloknál az üve-gek nem állnak az asztalon, de jégvödörben, vagyanélkül a tálalón és a felszolgáló személyzet gondja,hogy ahol a vendég előtt kiürített poharat lát aztmegtöltse. Olyan asztalnál, hol csak 8—10-en ül-nek, az üvegek állhatnak az asztalon és a házigazdatisztje, hogy ne hagyja a vendégek poharait üre-sen.

Az ételek összeállítása. Társas ebédeknél, kü-lönösen nagy estélyeken szórakozni és nem jól-lakni kell. A tálak és az ételek legalább annyiraaz esztétika, mint az emésztés miatt vannak. Fe-lülkerekedett ma már az az elv: többet a szemnek,,mint a szájnak. Túlvagyunk ma már azon, hogya vendéget agyon etessük, vagy itassuk. Ez mamár nem méltó, sem a házigazda, sem a vendégek-hez. Az étkezés csak az alapja legyen a hangulat-os a jókedvnek, de az élvezet ne az evésben merüljönki. A szellem diadalmaskodjon az anyag felett.Könnyű és szépen tálalt ételeket kell beadni. A ven-dég egyen mindenből bátran és jóízűen, de utánane rontsa el a gyomrát. A legsikerültebb összeállí-tás a következő:

Leves: bouillon csészében, vagy krémleves, ezutóbbit nem szabad túlfórrón beadni, de hideg selegyen;

120

hal: ha hideg, színes aspikkal díszítve, hozzátartárszósz, vagy meleg hal, habzó holland már-tással;

entrée: sült hús, szép nagy darab, vékony sze-letekben bő mártással, külön tálon díszes vegyeskörítéssel ; szárnyas: ez el is maradhat, inkább a szokáskedvéért adjuk be salátával és befőttel;

sütemény torták, petits fours, édességek, krém,vagy fagylalt;

gyümölcs: idény, vagy déligyümölcs (ha tortahelyett fagylalt volt nem adunk gyümölcsöt.)

Ez az általános keret, melyen belül sokféleváltozatot ismer a konyhaművészet. Hangsúlymindig a szép tálaláson és az ízen legyen. Külö-nös ételeket, hagymát, fokhagymát, erős fűszere-ket kerülni kell. Ha saláta díszes, majonézes és rák-kal rakott, francia szokás szerint külön fogás islehet. Friss gyümölcshöz sajtot is adhatunk.

Italok. Amit az ételekről mondtunk, az kétsze-resen áll az italokra. Minden túlzás, minden erőlte-tés kerülendő. Éppenséggel nem tartozik a jóízléshez a vendéget itatni, vagy az italt dicsérni. Nemes,finom italokat kell felszolgálni, de ha egy vendégmegelégszik a vízzel, vagy ásványvízzel, úgy nemszabad ivásra kényszeríteni.

A tálaló. A gondosan terített asztal kiegészí-tője a tálaló. Ide kell elhelyezni mindazt amire azétkezés alatt esetleg szükség lehet. Tartalék poha-rakat, késeket, villákat, pótkenyereket, sót, ecetet,olajat, mustárt, citromot, esetleges balesetekre szá-mítva abroszseprőt és kis tálcát.

*

Λ vendégek bevonulása. Amikor a szobaleányjelenti a háziasszonynak, hogy a konyhában min-den készen áll és az ebédlőben minden rendbenvan, a háziasszony jelt ad a bevonulásra. — A be-

121

vonulásnak nincsenek oly merev, pontosan megha-tározható szabályai, melyekhez az illem szempontjá-ból minden körülmények közt ragaszkodni kell.Sok függ a vendéglátó háziak korától, a vendégekrangjától és lehetnek a háznak tradíciói is. A főbbszempontok a következők:

A háziasszonyt a legidősebb, vagy rangban alegkimagaslóbb vendég vezeti az asztalhoz. Ez az€lső pár, mely a menetet az ebédlőbe vezeti. Ha avendégek közt van idős, vagy rangban kimagaslóhölgy, ezt a házigazda vezeti az asztalhoz. És ebbenaz esetben ez a pár követi a háziasszonyt. Ha ilyenhölgy nincs, de van olyan aki első ízben vendéga háznál, úgy a házigazda ezt a hölgyet vezeti azasztalhoz. Ha a hölgy fiatal, úgy ez a pár utolsó-nak maradhat és az asztalnál a háziasszonnyalszemben, vagyis lent foglal helyet. De csak abbanaz esetben, ha az asztal nem túlnagy és négyszeg-letes. Ha az asztal hosszú keskeny patkó alakú úgya férj is fent ül a házisszonnyal szemben, vagy tőlebalra. Utánuk kor és rang szerint következnek atöbbi vendégek. Az elv az ültetésnél a préséance ésa préférence. A préséance a rangot jelenti, apréférence a szimpátiát. Papoknak, diplomaták-nak, magas rangú katonáknak, államhivatalnokok-nak elsőbbséget adunk, egyenrangúaknál érvénye-sül a préférence. Rokonokat testvéreket ne ültes-sünk egymás mellé, de jó barátokat igen. A jóke-délyü és jól mulattató férfiakat szét kell ültetni,hogy minden felé jusson egy. Családi ünnepeken,születés, névnap, házassági évfordulón stb. min-dig a férj vezeti a feleségét az asztalfőhöz.

A felszolgálás. Nyomban ahogy a vendégek le-ülnek, megkezdődik a felszolgálás. Négy-hat ven-déget egy szobaleány is jól ellát. Nyolc vendéghezmár kettő kell, Ügyelni kell, hogy a felszolgáláskönnyedén és gyorsan menjen. Az ételek körülhor-

122

dása és a váltás ne tartson sokáig. Magától érte-tődik, hogy mindennek csendben kell történni. Tá-nyér, kés, villa ne koppanjon, se a tálcán, se azasztalon. Két ügyes szobaleány 8—12 vendéget jólellát. Ennél több vendég esetén tanácsos férfi sze-mélyzetről gondoskodni. Ez ma már nem nagygond. Elsőrangú cukrászok, hol a fagylaltot ren-deljük, vagy konyhák és szállodák, melyek ételekszállításával is foglalkoznak, asztalneműt, felsze-relést és személyzetet is küldenek. Ebben az eset-ben, ha a háznál régi megbízható szobaleány van,úgy az gyakorolja a felügyeletet.

A felszolgálást mindig a háziasszonynál kellkezdeni és tőle balra folytatni. Ha ketten szolgál-nak fel, tanácsos, ha a másik tál alulról a jobb ol-dalon jön felfelé. A tálat mindig a baloldalról kellnyújtani, italt ellenben a jobb oldalról töltünk. Haaz első fogás bouillon csészében, a csészealj előké-szítve a tányéron van, a csészéket nagy tálcán egyszobaleány hozza be, mellette egy másik a csészé-ket a tálcáról a tányérra teszi. — Ha az első fogáskrémleves, úgy a leveses tálat az asztalfőre teszikés háziasszony osztja ki a levest, ha 8 vendégnélnincs több. Ez esetben magának vesz utoljára. Ha8-nál több vendég van tanácsosabb a levesestálatkörülhordatni. — Mihelyst a levest megették, meg-kezdődik a leszedés és egyidőben a tányér felra-kása a következő fogásra. Ha ez hideg hal, úgy azta tányért használjuk, mely a csésze alatt volt, hameleg hal. úgy ugyanarról a tálcáról, melyre a csé-szét teszik, a szobaleány levesz egy melegített tá-nyért. — A halat egészben szokás beadni, de úgyfelszeletelve, hogy a vendég könnyen kivehessenmagának egy szeletet. Teljesen tetszés szerinti,hogy a vendég maga vesz ki az eléje nyújtott tál-ból, vagy a felszolgáló személy egyszersmind adis egy adagot a tányérra. Ez utóbbi az előkelőbb,

123

de ezt csak igen gyakorlott személyzettel lehet vé-geztetni. Rendesen csak halat, húst, szárnyast ada felszolgáló a tányérra, a húshoz való mártást,salátát, kompótot a vendég maga veszi ki az eléje-nyújtott tálból. Fagylaltot, ha túlkemény, jobb haa felszolgáló ad, úgyszintén tortát is.

A kínálás ma már meghaladott álláspont. Elő-kelő szellemű, asztalnál, sem a kínálásnak, sem aszabadkozásnak nincs helye. Enni nem olyan öröm,hogy a háziaknak kérni, erőszakolni kelljen a ven-déget, hogy tegye meg nekik azt az örömet; viszontnem is olyan élvezet, amit a vendégnek szégyelnikellene. Egészen természetes, hogy azért ülünk azasztalhoz, hogy együnk. Különösen az első körül-hordásnál nincs is helye a kínálásnak. Nagyon nagyasztaloknál, ahol 15—20-an ülnek, ahol a háziasz-szony nem is látja a vendégeket, egyáltalán nemkínálhatnak. De ilyen asztaloknál nem is szokás,kétszer körülvinni a tálat. A menü-kártya sorrend-jében egyszer viszik körül a tálat. Kisebb asztalok-nál, ahol 8—10-en ülnek, ott a figyelem elengedhe-tetlen feladata a háziaknak. A kínálás itt se legyenfőtéma, de a vendég érezze, hogy jóléte a háziakkedves gondja. A háziaknak figyelni kell a ven-déget. A háziasszonynak az ételekre kell fi-gyelni, a férjnek az italokra és később a szívarjacigarettára. A férj sohase kínálja evéssel a vendé-get, a háziasszony ne töltsön a pohárba. A figyelés-nek észrevétlenül kell történnie, technikája a ka-vetkező: A háziasszony kiveszi az ételt a tányér-jára és inkább mímeli az evést, mint mohón eszik.A háziasszonynak nem szabad gyorsan enni, mertha előbb fogy el a tányérjáról az étel, mielőtt a tál”minden vendég elé érkezett, ez a vendégeket feszé-lyezheti. A háziasszony beszélgessen a szomszédok-kal és közben állandóan figyelje a vendégeket. Látniakell, hogy minden vendég mit és mennyit vesz ki

124

a tányérjára. Ha egy vendég az első körülhordásnáltúlkeveset vesz ki, kedves, ha a háziasszony rászól.A dologból nem kell kázust csinálni, de a vendégérezze, hogy figyelik. Különösen figyelni kell aháziasszanynak azt is, hogy van-e minden vendégbalkezénél kenyér és ahol észreveszi, hogy nincs,azonnal intsen a szobalánynak, hogy vigyék oda akenyérkosarat. A férjnek állandóan a poharakatkell nézni. A férj ne emelje a poharát a szájáhozanélkül, hogy végig ne nézzen a vendégek poharainés ha valahol üres poharat lát, akkor ne igyék, ha-nem előbb töltse tele a vendég poharát. Nincscsúnyább dolog, mint ha a háziak esznek-isznakés nem nézik, hogy a vendégnek nem kell-e valami!A jóízlésű szemérmes vendég ugyanis vesz, ha atálat elébe teszik, vagy iszik, ha kínálják, de mégkényszerű szükségből sem fog kínálás nélkül a tál,vagy a boros üveg után nyúlni, többek között márazért sem, mert ezzel bizonyságát adná annak,hogy a háziak figyelmetlenek. Különösen kínálnikell a második körülhordásnál és legfőképpen adesszertnél. A desszert csemege, édesség, torkosság.Akadhat sok vendég, aki nem akarja elárulni, hogyhajlama van a torkosságra. Itt helye van a kedves,barátságos kínálásnak. Különösen szünet nélkül kellkínálni olyan desszertnél, mely közös tálban van aa vendégek előtt: apróbb sütemény és déligyümölcs.Lehetetlen volna, hogy a háziasszony telerakja atányérját kis süteményekkel, vagy fügével, dato-lyával, malagával és jóízűen egyék, anélkül, hogynézné, hogy a vendég el van-e látva. Egy szem ma-gyorót sem szabad a szájába venni, ha látja, hogy avendég tányérja üres. Kedvesen rá kell szólni, sőtmondhatja is: „nézze, én eszem, de kövesse példá-mat”. És akkor a vendég követni fogja a példát ésa jól sikerült vacsora utolsó édességeit is kedvesenés kedélyesen költik el. Mindez természetesen csak

125

kisebb asztalnál lehetséges, mint mondtuk, nagy ün-nepélyes ebédeknél semmiféle kínálásnak helyenincs.

Zavaró incidensek sajnos történhetnek a leg-ünnepélyesebb asztalnál is.. Megbotlik egy felszol-gáló, kiömlik a vörös bor, a zsíros húslé valahogyszomszédnőd fehér atlasz-selyem ruhájára cseppen.Mindenre azt kell mondani: „Nem baj, nem történtsemmi.” De ezt természetesen ne te mondd, ha abajt te csináltad. A főszabály az, hogy semmit semszabad észrevenni, semmiből sem szabad kázustcsinálni, ügyelni kell, hogy a jó hangulatot nerontsa el semmi. Különösen nem szabad a háziaknaka személyzetre rászólni. Ha valamelyik hibát követel, mosolyogni kell rá és biztatni: „Csak bátrantovább, Tera, maga a legügyesebb leány a világon”— egy ilyen biztatással sokkal többet érünk el,mint egy szúró tekintettel, vagy egy elfojtott mér-ges szóval.

Gyermekek. Kisebb vendéglátás alkalmávalgyermekek is ülhetnek az asztalnál. A legjobbannevelt gyermek is követhet el hibát vagy nevelet-lenséget. Ilyen esetben velük szemben ugyanaz azeljárás, mint a vendégek, vagy a személyzettelszemben. Nem kell észrevenni, vagy mosolyogvaszépen kedvesen elintézni. Szeretettel tréfásan kellrászólni a gyermekre, így sokkal hamarább érünkel eredményt, mint szigorral. Nincs kellemetle-nebb és feleslegesebb, mint mikor az asztalnál, ide-genek előtt a szülők megszidják, vagy megbünte-tik a gyermeket. Még az is előfordul, hogy szülőkaz asztalnál a vendégek előtt összevesznek azon,hogy kell a gyermeket nevelni. Nem volna sokkalegyszerűbb, ha az anya rászólna: „Palikám teddazt, amit mondok, hiszen te jó fiú vagy”. Melyikgyermek nem engedelmeskedne ilyen esetben”?

126

Későn jövők. Előfordul néha az az igen kelle-metlen eset, hogy már minden vendég együtt van,csak egy vagy kettő hiányzik még. Ilyenkor nemméltányos, hogy két ember késése miatt húsz,vagy több ember éhesen várakozzék. De nemszabad várakozni azért sem, mert esetleg azétel elromlik. Ha a konyhában a vacsora ké-szen áll, azt be kell adni. A háziasszonytehát, ha nehéz szívvel is, jelt ad a bevo-nulásra. Az asztalnál a hiányzó vendégek helyeüresen marad. A késés miatt sem a háziaknak, sema vendégeknek bosszúságot mutatni nem szabad.

Ha a vendégek vacsora közben érkeznek, min-denki ülve marad, csak a házbeliek kelnek fel. Haa későn érkező, férfi úgy azt csak a házigazda fo-gadja, ha egyedül álló nő, úgy a házigazda és az azúr akinek a hölgyet az asztalhoz kellett volna ve-zetni. Ha a későn jövő: házaspár, úgy a háziasz-szony és a férj fogadja őket. Az üdvözlés legyenszívélyes és rövid. A későn jövök legjobban teszik,ha a következőképen járnak el. Mikor az ebédlőküszöbén megjelennek, harsányan kiáltsák el:„Mindenki maradjon a helyén” és az eléjük sietőháziakat energikusn parancsolják a helyükre. Párszóval mondják el késésük okát és üljenek a he-lyükre. A vacsorát ott folytatják ahol a többiekelhagyták. Kisebb asztaloknál meg lehet tenni, hogy«gy előző? fogást felszolgálnak, de jobb, ha az elké-settek erről lemondanak. A zavar és fejetlenség le-csillapultával a háziaknak és a vendégeknek igye-kezni kell régi jó hangulatot visszaállítani, fel-venni a beszéd fonalát, ahol elhagyták és a társa-ságot jó kedélyben tartani a vacsora végéig.

A vacsora vége. A háziaknak ügyelni kell arrais, hogy mihelyst a vendégek befejezték az evést,felemeljék az asztalt. A felállásra a háziasszony adjelt. Amikor ő felemelkedik, az összes vendégek

127

felállnak, a szobalány kinyitja a szalon, vagy adohányzó ajtaját és a vendégek kivonulnak. Kisebbtársaságoknál szokás, hogy az étkezés után a házi-asszony és a férj az asztalfőnél marad, a vendégekhozzájuk mennek, üdvözlik őket, az urak kezet csó-kolnak a háziasszonynak és kezet fognak a házi-gazdával. De ez csak kisebb és családias jellegűasztaloknál fordul elő. — A kivonulás után a férjszivart, cigarettát kínál, a háziasszony hozzálát afeketekávé főzéséhez, vagy azt készen nagy tálcánhozzák be. Ez esetben a háziasszony és ha van nagylánya, kis csészékben az urakhoz viszi a kávét. Aférj konyakot, likőrt kínál. Nagy estélyeken a do-hányzóban buffet, vagy bár fogadja a vendégeket,hol reggelig kávét, cocktailt stb. kaphatnak. Néhaa hölgyek közül valamelyik vállalkozik a mixer sze-repére. — A dohányzás és a feketekávé után a ven-dégek rendesen még egy-két órát, vagy továbbegyütt maradnak. — Ha van zene a fiatalság tán-col, szokás kártyaasztalokat felállítni és a társa-ság egy része bridzsel. Néha a házigazda ez alka-lomra művészeket hív meg, akik egy-egy zene, vagyénekszámot adnak elő. Akadhat a vendégek köztis műkedvelő, aki szaval, vagy zongorázik. A fel-lépőt mindig házigazda kíséri a zongorához és atársaság nevében ő köszöni meg a műélvezetet. Avendégek ne takarékoskodjanak a tapssal, az el-ismeréssel és az ünnepléssel.

As elmenetel. úgy a kisebb, mint a nagyobbösszejöveteleknél az elmenetel egyszerre történik.Előfordulhat, hogy egyeseknek már korábban el kellmenni. Ezeket tartóztatni nem szabad. A háziaktólbúcsúznak és azoktól akikkel az utolsó percekbenbeszélgettek. A háziasszonyhoz illik, ha a búcsúzás-nál megkérdi: „Hát valóban el kell menniök!”Igenlő válasz esetén huza-vona nélkül az előszobaajtajáig kíséri a távozókat, csenget a szobalánynak,

128

aki segédkezik a kabátok feladásánál. — Az álta-lános elmenetelnél a háziak felállnak a szalon,vagy a hall közepébe, a vendégek sorra hozzájukjárulnak, megköszönik a szíves vendéglátást és el-búcsúznak. A búcsúzás lehet igen meleg, de legyenminden esetre igen rövid. Az előszobában a vendé-gek számához képest egy, két vagy több szobalánysegít az öltözködésnél.

129

III. FEJEZET.

Családi ünnepek

1. Keresztelő.

A legkedvesebb ünnep, az egész család és azismerősök legszélesebb körének osztatlan öröme.Szeretettel és örömmel kell üdvözölni a boldog szü-lőket és az újszülöttet. A család minden egyestagjának — ha vannak — a nagyszülőknek is szo-kás gratulálni.

A keresztelő előtt az apára több hivatalos éstársadalmi kötelezettség hárul. Mindenek előtt szo-kás az örvendetes családi eseményt a rokonok és.ismerősöknek bejelenteni.

Kerekes Béla és neje örömmelértesítik Béla

fiuk megszületéséről.1941. szeptember 18. Akadémia u. 8.

Szokás az esetet úgyis bejelenteni, hogy a szü-lők hármas névjegyet csináltatnak: apa, anya ésegész kis névjegyen az újszülött neve. A háromnévjegyet rózsaszínű szalag köti össze, melyet min-den magyarázó szöveg nélkül borítékba téve külde-nek széjjel. — Igen kedves, mikor a szülők helyetta kis testvérek jelentik:

130

Kerekes Panni és Piriörömmel jelentik kis testvérük

Bandikamegérkezését.

1941. szeptember 18. Akadémia-u. 8.

A születést az apa tartozik a kellő iratokkalbejelenteni a kerületi elöljáróságon. Utána elmegya kerületi plébániára és ott megállapodik a keresz-telő napjára, mely rendesen az a nap, amelyen azanya először mehet ki az uccára. így az anyánakelső útja gyermekével a templomba vezet. — A hi-vatali bejelentések után, keresztszülőkről kell gon-doskodni. Ezek rendszerint önként ajánlkoznak ésnagy tapintat kell, esetleges ajánlatokat visszauta-sítani. Ilyen esetben az ajánlatot nagyon meg kellköszönni, sajnálkozni kell, hogy azt nem fogadhat-juk el, de már jóval a gyermek születése előtt meg-állapodtak a kiszemelt keresztszülőkkel. — A ke-resztszülők a gyermek erkölcsi szülei lesznek, kü-lönösen tartoznak ügyelni és gondoskodni a gyer-mek előmeneteléről az iskolában és későbbi boldo-gulásáról az életben. A keresztszülőket tehát jól kellmegválogatni. Rendesen a rokonságból kerülnekki, különösen az első gyermeknél, de lehetnek bará-tok, ismerősök is. Ha a keresztszülők történetesennem ismernék egymást, illő, hogy a keresztelőelőtt a keresztapa látogatást tegyen a keresztanyá-nál és ne a templomban mutatkozzanak be egymás-nak.

A keresztelő a templomban, vagy a lakásontörténik. A keresztelés alatt a keresztanya tartjaa gyermeket, a szokásos kérdésekre halkan a ke-resztszülők felelnek és mondják el az imákat.

A keresztelő után a keresztanya ajándékot ad,

131

ami lehet nyaklánc kereszttel, ezüst pohár, bölcsőstb.

2. Házasság.

A legdöntőbb lépés az életben, az élet megala-pozása, az élet kereteinek lerakása. Döntőbb lépés,mint a pályaválasztás, mert ha egy pályán nemboldogulsz, még mindig kezdhetsz más mesterséget.De házasodni — mélyen megrendítő tragédiák el-kerülése nélkül — csak egyszer lehet. Azért jól fon-told meg ezt a lépést. Fiatal embernél tulaj donké-pen ez az első önálló lépés, mert még a pályavá-lasztást is legtöbbszőr családi tanácskozás előzimeg és családi határozat dönti el. Házasságnál acsaládi tanácskozás után a fiatal ember magáramarad és neki kell dönteni. Tanácsot adni adöntésben igen nehéz — két ember élete függ atanácstól — ki meri vállalni a felelősséget? Leg-többszőr senki — dönteni szíved mélyén nekedkell.

Éppen mert a döntés oly nehéz, volna hozzádegy pár szavam.

Tanácsot én sem akarok adni, de felfedekelőtted egy életigazságot, szívleld meg és tedd elmagadnak alkalmas időre.

Amikor ifjúságod végén, önálló függetlenanyagi helyzetbe kerülsz és oly biztos helyzetbe,hogy egy családot eltarthatsz és találkoztál egyleánnyal akivel az életed együtt akarod leélni ésaki nélkül az életed elképzelni nem tudnád — ez ajele annak, hogy igazán szereted — akkor mutasdmeg a leányt édes anyádnak. A házasságban senkitanácsot adni nem tud — de anyád igen. Ő feltét-

132

len tudja, hogy milyen asszony kell neked, az őszeme élesebb, mint a tied, ő jobban tudja meg-ítélni, mint te, hogy választásod helyes-e vagysem. Ne ülj fel rossz regényeknek, ne tetszelegj;önmagadnak, ne gondold, hogy hős vagy, ha szü-leid akarata ellen nősülsz. A házasságot az életre-kötöd, az egész életre, a házasság rendkívül ko-moly dolog, senki ebben tanácsot neked nem adhat— csak az aki életre hozott, aki az életre felnevelt.Hallgass szüleid tanácsára, amikor nősülsz.

A házasság látszólag elszakadás, kiválás aszülei háztól. Boldog házasságnál erősebb kar)cso-lat. Egy otthonod helyett kettő lesz, szüleidnek.Egy gyermekük helyett kettő, és két családból egylesz. De csak boldog házasságnál, csak akkor haszüléidhez és magadhoz méltó leányt választották

Mielőtt nősülsz, vess számot lelkiismereteddel.Gondolj arra: szüleid féltő gonddal neveltek szüle-tésed első percétől mindaddig amíg gyermekükvoltál, ők neveltek azzá ami lettél, neveltek első-sorban Önmagadért, hogy ember légy, hogy boldo-gulj, de neveltek — talán tudat alatt — azzal aforró óhajjal is, hogy gyermekük maradj a házas-ságod után is, hogy a kapocs köztetek meg ne szűn-jön. A fiú házassága rendesen abba az időpontba,esik, mikor az öregedő szülőknek már gyermekük-ben támaszra lehet szükségük. A házasságávalmutathatja meg a fiú, hogy megérdemelte-e azt asok gondot és fáradtságot, amivel szülei őt felne-velték, a házasságával mutathatja meg a fiú Isten-előtt, hogy megvan benne a készség leróni, legalábbrészben, a hálát amivel szüleinek tartozik. Ne hall-gass durva szólamokra: „az ember nem a szüleinek,de önmagának nősül.” Nem fiam, ezt csak durvaönző ember mondja: igyekezzél úgy nősülni, hogyszüleidnek is, önmagadnak is öröme teljék benne.

133

A házasságkötésnek külső, vagyis társadalmiformaságai. A házasság megkötésének létrejötté-inek két eredője van: egy külső s egy belső. A külsőa társadalmi szokás, amelynek fejleményeit, moz-zanatait mindenki láthatja és egy belső egyéni, ami,,a két házasuló dolga s az köztük játszódik le. Az il-lem csak az elsőt, a külsőt írja le, annak mozzana-tait kodifikálta, a belsőről nem beszél, arról nemakar tudni. Nincs semmi ok, hogy ez utóbbivalmi ne nézzünk szemben és e tekintetben is az illemegy-két követelményét ne szögezzük le.

A házassághoz ma több út vezet, mint azelőtt.Fiúk s leányck közt ma könnyebb és természete-sebb az érintkezés, mint volt apáink idejében. Ak-koriban egy fiatal ember csak a szülők jelenlété-ben, vagy tudtuk és beleegyezésükkel mutatkoz-hatott be egy fiatal leánynak. Jóformán csak a t>ál— nyilvános, vagy házibál — volt az egyetlen al-kalom, hogy fiatal ember megismerkedhessen egyfiatal leánnyal. Ma ezer alkalom van, fiúk és leá-nyok szabadon ismerkedhetnek, szabadon érintkez-nek és szórakoznak egymással. És ez bizonyárajól van így. Nevetséges volna ma, hogy egy fiatalérettségizett, hivatalba, vagy egyetemre járóleányt — úgy mint azelőtt — egy szobaleány vagy«egy nevelőnő kísérjen az uccán. Sok, nagyon soklány megmutatta, hogy kiséret nélkül is tud vi-gyázni magára. Szomorú volna, ha nem így lenne.

A szabadabb érintkezés következtében a házas-ság keletkezésének és megkötésének útjai is meg-változtak. A házasság gondolata rendesen a fiata-lokban érlelődik meg először, sokszor a szülöktudta és sejtelme nélkül. Azelőtt ez nem így volt,sőt éppen fordítva volt. A szülők gyakran a gyer-mekek tudta nélkül egyeztek meg a házasságban.Hogy ez mennyire így volt, arra derűs fényt vetegy régi francia anekdota. Egy alkalommal — me-

134

séli az anekdota — egy fiatalember neszét vette·annak, hogy apja bizonyos irányú tárgyalásokatfolytat. Szerette volna tudni, hogy mi igaz abbólés főleg szerette volna tudni, hogy milyen az aleány, akit majd el kell vennie? Atyjához fordultfelvilágosításért, de az kereken visszautasította:„Törődj fiam a magad dolgával” — volt a kurtaválasz.

Ma ilyesmi elképzelhetetlen. Fiúk és leányokma sokkal önállóbbak, semhogy a szülők tudtuk,beleegyezésük nélkül dönthetnének a sorsuk felett.De bármily önálló legyen is egy fiatal pár, a há-zasság alkalmával a társadalom szokásait és köve-telményért be kell tartania.

Tartsd szem előtt a következőket:Bárhol és bárhogyan is ismerkedtél meg egy

leánnyal, akit feleségül akarsz venni, — még mi-előtt a leánynak szólnál — közöld szándékodat aszüléiddel. Ha ők beleegyeznek, ha biztos vagy,hogy részükről nem lesznek akadályaid — akkorbeszélj a leánnyal. Tárd fel előtte nyíltan, bátranérzelmeidet és szándékodat. Ha a leány nem utasítvissza és arra bíztat, hogy beszélj az ő szüleivel,akkor a leánynak már lekötheted a szavadat. Detudd meg, hogy nincs szentebb, nincs kötelezettebbadott szó, mint a házassági ígéret. Férfi, alapos oknélkül ezt a szavát vissza nem veheti. Tehát úgysáfárkodj ezzel az ígérettel, hogy az az életre kö-telező.

Ha tehát a leány feljogosít arra, hogy a szüleielőtt nyilatkozz: jelentsd be nekik látogatásodat,öltözz feketébe, zsakettbe, kesztyűsen állíts be ésünnepélyesen kérd meg a leány kezét. Ennél a lá-togatásnál kezdetben a leány rendszerint nincs je-len. De amikor a kérésre a szülők a beleegyezésü-ket megadták, akkor behívják a leányt, a fiatalokmegcsókolják egymást és az eljegyzés meg van pe-

135

csételve. Utána a menyasszonyodat szüleidhez vi-szed. Ha a szülők kölcsönösen nem ismerik egy-mást, de máskülönben is az a szokás, hogy a fiú szü-lei teszik az első látogatást a leány szüleinél. Köz-ben dróton és dróttalan távírón futótűzként terjed avárosban az eljegyzés híre. Rokonok, ismerősök,barátok, a hivatalos gratuláció idejét be sem várvaözönlenek a leány, vagy a fiú szüleihez, üdvözölnia fiatal párt. Á hivatalos gratuláció rendszerintaz eljegyzést követő első vasárnap délelőtt van, aleány szüleinek lakásán. A vendégek számára sze-rény buffet van, egy asztalon, száraz sütemény(petits fours), vermouth és likőrök. Szokás az el-jegyzésről értesítést is küldeni:

Kovács Béla és neje Özv. Fejes Pálné örömmelörömmel jelentik PS jelenti Terka leányafiuknak eljegyzését eljegyzését dr. Kovács Pál

Fejes Terka úrleánnyal. főorvos úrral.Budapest, 1940. május 15-ikén.

Sziget ucca 16.

Az eljegyzés után a fiatal pár azonnal meg-kezdi a látogatások sorozatát. A látogatásoknálügyelni kell, hogy két részről a családtagok érzé-kenységét sérelem ne érje. Ha van a családbanrangban, köztiszteletben magasan kiemelkedő tag,úgy az első látogatás neki szól. Ha ilyen tag nincs,legtapintatosabb a látogatásokat a családtagok ko-rának sorrendjében tenni. Nem illik barátokat, isme-rősöket a családi látogatások befejezése előtt meg-látogatni. A látogatások legjobb ideje déli tizenkétóra, vagy esti hat óra.

Ha a vagyoni viszonyok megengedik, szokás —rendszerint a menyasszony családja részéről — el-jegyzési lakomát adni, melyre az összes rokonokat

136

és ismerősöket meghívják. A lakomát a vőlegénycsaládja viszonozhatja.

Egy héttel az esküvő előtt szokás a nászajándé-kokat a menyasszony lakására elküldeni. A nász-ajándékokat egy külön szobában az ajándékozó név-jegyével kiállítják. Az esküvő előtti lakomán, vagymás alkalommal az ajándékokat a vendégek meg-tekintik.

Az egyházi esküvő után ebéd vagy vacsora van,melyen meghívottak vesznek részt, vagy fogadás,a menyasszony lakásán, esetleg egy szálloda kü-lön termében. Itt díszes buffet várja az érkezőket,A fiatal pár a terem bejáratánál fogadja a gratulá-ciókat, a buffethez nem megy és egy bizonyos időelmultával eltűnik. Átöltözik, elutazik, vagy elvo-nul.

Ha a fiatalok nászútra mennek, az útról min-denkinek, de különösen azoknak akik nászajándé-kot küldtek — képeslapot írnak. Ha nem utaztakel, négy vagy hat hétre teljesen elvonulnak, láto-gatást nem tesznek, látogatókat nem fogadnak, nyil-vános helyen nem mutatkoznak. Ismerősök, ha azuccán megpillantják őket, tapintatosabb, ha hozzá-juk nem közelednek. Hat hét eltelte után a fiatalokújra látogatásokat tesznek. Ugyanolyan sorrend-ben mint első alkalommal, különösen tekintettelazokra akik nászajándékokat adtak. A látogatásoksorán a fiatal pár ebédekre, vagy vacsorákra meg-hívásokat kap, miket egy bizonyos idő után viszo-noz.

A gyász.

Ha családtagot, rokont, barátot ismerőst gyászér, részvét látogatással, vagy részvét nyilvánítás-sal tartozunk. Legközelebbi rokont, nagyon jó ba-

137

rátot, a gyászhír hallatára azonnal meglátogatunk.Távolabbiakat a temetés után. Ha olyan egyénhaláláról értesülsz, kinek hozzátartozóit ismeredugyan, de velük látogatási viszonyban nem voltál— tekintet nélkül arra, hogy kaptál-e gyászjelen-tést, vagy sem — írásban fejezed ki részvétedet. Hagyászjelentést kaptál postafordultával kell részvé-tedet kifejezni.

A részvétlátogatás ideje legfeljebb tizenöt perc.Megilletődve csendesen lépsz be a szobába. Gyász-sújtotta háznál még az előszobában a személyzet-tel is halkan kell beszélni. Mikor a szobába lépsz,az ottlevőket csendes fejbólintással üdvözöld ésegyenesen a gyászolóhoz tartsz. Legjobb ha szónélkül melegen megszorítod a kezét, felesleges ért-hetetlen szavakat mormolni, vagy szavakat elha-rapni. Igyekezz mellé, vagy a közelébe ülni éshagyd őt beszélni. (A. gyászoló szeret az elhunyt-ról beszélni és akkor te is szólhatsz róla néhányszót. Megemlítheted utolsó találkozástokat, az utolsószavakat amiket hozzád intézett, vagy egyéb kap-csolatokat. Pár percnyi ottidőzés után hagyd el ahelyed.

Amilyen rövid a részvétlátogatás ideje, épolyrövid a részvétnyilvánítás szövege. Elég egy-kétszót írni. Bizonyos szempontokat azonban figye-lembe kell venni. Ha valakinek távolabbi hozzátar-tozója hal meg, akit te nem is ismertél, nincs semmiokod hosszabban írni. Teljesen elég, ha a névje-gyedre azt írod: „Őszinte részvéttel.” Nem szokásmár a francia részvétnyilvánítás talányszerűmódja: p. p. p. (pour prendre part). Ez ízléstelenés egyenesen részvétlen ilyen esetben titkos jele-ket, vagy rövidítéseket használni. — Ugyancsaknincs helye a hosszabb ömlengésnek, különösen nem,ha idős ember halt meg. A halál természetes va-

138

lami, amiben a gyászolóknak és mindazoknak, akik agyászban osztoznak meg kell nyugodni. Nem valótehát, a talán már lecsillapodott fájdalmat újramegsebezni. — Más az eset azonban, ha hozzád na-gyon közel álló egyénnek hal meg tragikusan, vagyidő előtt hozzátartozója, aki hozzád is közel állt. Hanem mehettél el a temetésére — vidéken voltál,vagy egyéb ok miatt — akkor rideg részvétlenségvolna, csak pár konvencionális szót írni. Ebben azesetben nem küldhetsz névjegyet, de illő, hogy me-leghangú levelet írj. A levélnek nem kell hosszú-nak lenni, kb. megfelel ennyi:

„Ebben a percben értesülök szegény X.Y.elhunytáról. Tudom, hogy mennyire szeret-ted és tudod, hogy mennyire szerettem énés mennyire szerették őt mindannyian akikismerték, ö igazán életünk boldogsága ésöröme volt. Vigasztalni szeretnélek, de ma-gam is vigaszra szorulok. Könnyes sze-mekkel Istenhez emelkedem, adjon ő nekedis, nekem is erőt, ezt a fájdalmat elviselni.Mihelyst tehetem eljövök hozzád, addig isgondolatban, mély gyászodban veled va-gyok.

ölel számtalanszor:

Ha téged ért gyász, a részvétleveleket gondo-san el kell tenni és két-három hét miilva minde-gyikre válaszolni kell. Ha nagyon sok levelet kap-tál nyomtathatsz gyászkeretes köszönő választ.

„A jóleső szíves részvétet hálásanköszöni:

Ezt a nyomtatott választ elküldheted mind-azoknak, akik röviden írtak neked. De akik hosszabbmeleghangú levelet intéztek hozzád, azoknak illik

139

levélben válaszolni. A válasznak is rövidnek kelllenni. Elég ha ennyit írsz:

„Szíves soraid mélyen meghatottak. Szo-morú gyászomban jól esett érezni, tudni,látni, hogy szegény X-et mennyien és hogyszerették. Te is ezek közé tartoztál és sohanem szűnő bánatomban oly édes vigasz aza tudat, hogy a szegény elhunyt emlékétte époly szeretettel és kegyelettel őrzöd,mint én.

ölel szeretettel:

Mindezek a gyásznak csak külső, társadalmiszokásai és követelményei. Vannak azonban agyásznak még belső, lelki illemszabályai is, melye-ket szintén be kell tartani.

Mindenek előtt a halottakat tisztelni kell. „Demortuis nihil, nisi bene” (a halottakról semmitvagy csak jót) — mondja a latin közmondás. Ésez természetes is. Szeretettel és kegyelettel kell ahalottakról beszélni, ők már elköltöztek, egy rosszszó, egy rossz érzés se sértse emléküket, Ha talánaz életben vétettek ellenünk, azt meg kell bocsátani,ők már kiszenvedtek, kiengesztelődve és megtisz-tulva hagyták el a földi életet. Emléküket ápoljukszeretettel és kegyelettel. Különös kegyelettel tar-tozunk azoknak a halottaknak, akik életükben ve-lünk jót tettek, akik bennünket szerettek. Hogy há-lálhatjuk meg jóságukat? Csak azzal, hogy mintéletükben, haláluk után is kedvükben akarunkjárni. Nem teszünk olyat, amiről tudjuk, hogy azttiltották volna, vagy tudjuk, hogy azzal szomorú-ságot okoztunk volna nekik. Ápoljuk emléküket az-zal, hogy úgy éljünk, ahogy azt nekünk meghagy-ták. Ebben van a hagyományok kultusza és ígyélnek tovább kegyeletünkben és életünk irányítá-sában a holtak.

140

Non omnis moriar (nem halok meg teljesen)mondhatja el magáról mindenki, aki szerette övéit,megtette kötelességét és hálás utódai vannak. A hálaa holtak iránt is kötelez, az utódok hálájában vana halhatatlanság.

Járj ki gyakran a temetőbe, szeresd a temetőt,ez a földi örökkévalóság kertje. Itt azok nyugosz-nak akik már nincsenek, de az örökkévalóságbanvannak. Ápold szeretteid sírját, járd be a temetőt,mindazokkal, akik ott nyugosznak, közösséget erez-hetsz, azok mind együtt alusszák szent álmukat sze-retteiddel. Sétálj a temető széles útjain, a lombosfák alatt, a virágos sírok márványtábláiról, halha-tatlan neveket olvashatsz. Sehol nem érezheted kö-zösségedet a halandósággal és az örökkévalósággalúgy, mint a temetőben. Szeresd a temetőt!

141

IV. FEJEZET.A levelezés.

Elmúlt már az az idő, amelyben levelekkel'árasztottuk el ismerőseinket, mikor levelekben fej-tettük ki életbőlesességünket, politikai, esztétikaistb. nézeteinket, Ma már ez meghaladott álláspont.A levelezés ma már csupán az érintkezés fentartá-sára való és csak a legszükségesebbekre szorítkozik.Főképen a következő esetekben írunk leveleket:

ha ismerőseinket, baj, öröm, kitüntetés éri, havidéken vendégségben voltunk, ha elutaztunk, ha,idegenben letelepedtünk, vagy ha szükségünk vanvalamire. De az illem és a jóizlés megköveteli, hogyminden esetben rövidek legyünk. Nekünk sincs sokidőnk és másoknak idejét sem szabad hosszú ideigigénybe venni. Tehát legyünk rövidek.

Egyéb szabályok:

A levélpapírnak rendesnek, tisztának, kifogás-talannak és lehetőleg finomnak kell lenni. Férfi-nek nem való színes papírra írni. Nem vall jóíz-lésre a levélpapírt illatosítani.

Az írás is legyen rendes, olvasható. Nagy neve-letlenség telefirkálni egy ív papirost és nem törődniazzal, hogy az illető el tudja-e olvasni,vagy sem. Hi-vatalos és üzleti leveleket ma már géppel írunk.Hosszabb családi leveleket, melyekben családi, vagyegyéb ügyeket tárgyalunk szintén írhatunk gép-

142

pel. Köszönő, gratuláló és kondoleáló levelet azon-ban csak kézzel és sajátkezűleg kell írni.

Az aláírás is legyen olvasható. Ha nem ilyenaz aláírásunk, célszerű a nevet az aláírás alá gép-pel, vagy nagyon olvasható módon odaírni.

A levélírás illemszabályai közé tartozik még azis, hogy a kapott levélre illik válaszolni. Legillen-dőbb, postafordultával válaszolni. Ha valakivelállandó levelezésben vagyunk, és az illetőt bizonyosidőközben életünk folyásáról tudósítjuk, úgy nemszükséges postafordultával válaszolni. De válasznélkül hagyni egy levelet nagy neveletlenség. Nemválaszolni egy levélre, ugyanannyi, mint nem vi-szonozni egy köszönést.

Ajánló levelek: Ha valaki tőlünk ajánló leveletkér valakihez, azt nyitva szokás átadni. A leveletnyitva vesszük át, jogunk van azt elolvasni, lezárniés lezártan a címzettnek átadni.

Felesleges talán mondanunk, hogy idegen le-velet nem illik elolvasni, még akkor sem, ha nyitvataláljuk egy üres szobában, melyben várakozunk.Különösen ügyelnünk kell arra, hogy ha vendég-ségben vagyunk valahol és az asztalon, melyet kö-rülülünk iratok, levelek hevernek, még szórakozott-ságból se vegyünk fel egy ilyen levelet és ne kezd-jük azt olvasni. A levéltitok legyen szent előtted.

143

V. FEJEZET.

Tapasztalatok és intelmek.

Kerüld azokat az embereket akikben nincs fi-gyelmesség, készség és előzékenység — egy szó-val kerüld azokat az embereket, akikben nincs ud-variasság.

*

Beszéd közben ne gesztikulálj túlságosan, dene is légy merev. Nyugalom, önuralom, megfontolt-ság lássék mozdulataidon, csupán szemed és arc-játékod árulja el az elmédben cikkázó gondolatokat.Az ajtót csendesen csukd be, a széket igazítsd ma-gadhoz, a legélénkebb taglejtésed is árulja el, hogyvigyázol magadra és környezetedre.

*

Tudj titkot őrizni. Még lényegtelen dolgokbanse légy indiszkrét. Soha ne kérdezz semmit, aminem tartozik reád és ne légy hírvivő mások kelle-metlen és botrányos dolgaiban. Ne mondj sohaolyat ami mások közt egyenetlenséget okozhat.

*

Titkot elárulni nemcsak indiszkréció, de hűtlen-ség, árulás. A titok, amit reád bíztak, bizalmi letét,amit tovább adni nem szabad. Aki titkot elárul,úgy jár el, mint a hűtlen pénztáros, aki a rábízottértékeket elemeli és barátai közt elmulatja.

*

144

Ne siess nyomban, megfontolás nélkül tovább-adni, azt amit az imént hallottál és ne add a jól,vagy jobban értesültet olyan dolgokban, mikor!senki sem tud semmit.

*

Minél hamarabb és könnyebben ismered be ahibádat vagy tévedésed, annál kevésbbé kell aztszégyellned, annál kevésbbé érhet gáncs. Mit tesztévedni? Véletlenül eltérni az Igazságtól. És mittesz a tévedésben kitartani1? Szándékosan távol ma-radni az Igazságtól. És mit tesz a tévedést elis-merni? Visszatérni az Igazsághoz. És mihelyst azIgazsághoz visszatértél, minden jószándékú és jóra-való ember veled egyetért.

*

Egyenesen, egyszerűen, nyíltan elismerni a hi-bát, nagyobb mentség, mint a hiba leleplezésre jómentséget találni.

*

Ne gyakoroljuk kritikai képességünket másokhibáinak felfedésével és bírálatával. Társaságbangyakran, ha nincs más beszédtéma, az ismerősökhibáit szokták elővenni. Az ilyen beszélgetésben!ne végy részt. Ne tüntetően, de tégy úgy mintha,az nem érdekelne.

*

Mi az eljárás a hibával szemben?

Ha az illető egyén számunkra közönyös, egy-szerűen kerüljük az illetőt. Vegyük tudomásul a hi-báit és azoknak megfelelően viselkedjünk vele szem-ben. Ha tudjuk, hogy nem mond igazat, meghall-gathatjuk, de ne higyjünk neki. Ha tudjuk, hogymegbízhatatlan, ne bízzunk rá semmit, és főleg ne

145

nyilatkozzunk előtte. De róla való véleményünkettartsuk meg magunknak. — Ha azonban azt látjuk,hogy hozzánk közel álló egyén, az illetővel bizal-mas viszonyban van: úgy titokban négyszemköztfigyelmeztethetjük őt, hogy legyen óvatos az illető-vej szemben, mert bizalomra nem érdemes. Észrevé-teleinket azonban mindig négyszemközt kell meg-tenni.

És mi az eljárás, ha hozzánk közelállónál fe-dezünk fel hibákat pl. új rokonnál, hivatalbeli kol-légáknál stb. olyanoknál akikkel kénytelenek va-gyunk együtt élni? Az eljárás itt sem az, hogy aj-tóstul törünk rá és a hibáira. Ismerjük meg előbbaz illető jellemét és ha úgy látjuk, hogy józan, bé-látásos ember, úgy kíméletesen négyszem közt em-lítsük meg, hogy rosszul esett nekünk egy bizonyosalkalommal ez és ez az eljárása. Ha az illető elis-meri hibáját, úgy megegyeztünk és bátran érintkez-hetünk vele tovább. Ha azonban nem látja be hi-báját, úgy okosabb ha — amennyire lehet — elke-rüljük, mert egyetértésben csak olyan emberrel él-hetünk, aki ugyanazt tartja helyesnek amit mi.

*

Társaságban, hacsak nem szakemberek vitája— ne védd körömszakadtig az igazad. Hajolj megkészséggel mások véleménye előtt, beszéd közbenúgyis kisül az igazság.

*

Aki tárasaságban túlsókat beszél: az vagy hiú,vagy gyengeelméjű.

*

Társaságban inkább higyjék rólad, hogy hall-gatsz, noha volna mit mondanod, mint lássák, hogybeszélsz, noha nincs mondanivalód.

146

Mutassunk türelmet, megértést a hibával szem-ben. A hibát előbb mindig szelídséggel, jóakarattalkell javítani, csak ismétlődés esetén kell szigort al-kalmazni. Hazugságot, hamisságot, bűnt sohasemszabad büntetlenül hagyni. Bűnt büntetlenül hagynicinkossággal egyenlő.

*

A tekintély tartás legbiztosabb módja a tiszte-letkeltés. Ennek egyetlen módja, hogy ne mutassukhibáinkat és erényeinkből ne csináljunk magunk-nak érdemeket. Természeteseknek, magától értető-dőknek mutassuk — ha vannak — erényeinket, deannál inkább becsüljük meg és ismerjük el azokatmásoknál. A tekintélytartás legbiztosabb módja,nem a hiba felfedezése és üldözése, de az erényekelismerése. Más hibáit felismerni sokkal könnyebb,mint más erényeit elismerni. Csak a gyáva, kicsinyeslélek nem mer más erényeiről szólni. Az erények el-ismerése feltétlen tiszteletet ébreszt.

*

Csak a talmi nagyság gőgös és megközelíthetet-len: mert önmagában érzi és tudja gyengeségét ésazért amennyire lehet rejtőzik; ha mutatkoznia kella dölyf és a durvaság álarca mögé bújik, nem mermutatkozni valóságában, vagyis kicsinyességében.A valódi nagyság közvetlen, könnyed, szívélyes,természetes melegségével bűvkört sugároz magakörül, magához emel; igénytelenségével lebilincsel,mindenkit megnyer; szabadon, bátran mutatkozikminden oldaláról s minél inkább megismerjük, an-nál inkább bámuljuk és szeretjük. Szeretettel, test-vériesen fogadja a nála alacsonyabb fokon állót,öntudatot, bátorságot, bizalmat kelt benne, közelé-ben mindenki érzi rendkívüliségét, nagyságát;

147

nagynak, nagyon nagynak látjuk, anélkül, hogyéreztetné kicsinységünket.

*

Sokszor gúnyolják fiatal leányok félénkségétés szemérmetességét — de annál többre becsülik.

*

Kétféle nagyra vágyás van: az egyik sikereketakar elérni; a másik nagy tetteket.

*

Aki csak a kötelességét teljesíti, az a kötelessé-gét sem teljesíti.

*

A modor nem elég: szeretetreméltóság is kell.*

A legigazibb, a legtisztább és a legmagasabb-rendű öröm: másoknak örömet szerezni.

*

A nagylelkűség a lélek tisztasága: ment min-den kicsinyes indulattól, nem ismeri az irigységet,az érdeket, az önzést. A nagylelkűség: lemondás,megértés, megbocsátás; nagylelkűség: szenvednipanasz és szemrehányás nélkül.

*

A puszta adakozás még nem nagylelkűség, sőtaz lehet kishitűség is és közönséges durva cseleke-det. Az adakozás csak akkor nagylelkűség, ha sze-

148

retetből, abból a meghatottságból fakad, amit aszükség, vagy szenvedés láttán érezünk és ha adunk:szívből, gyöngéden és szeretettel, adunk megbántáknélkül. Ellenben adni csak azért, hogy a kéregetőtlerázzuk magunkról, önző és kényelmes cselekedet.

*

Bárhol légy is, bármi legyen is a foglalkozá-sod, törekedj mindig az első, sőt a legelső helyre..Aki minden erejéből nem igyekszik főnökeinek, fe^letteseinek legteljesebb megelégedésére és elismeré-sére, aki nem igyekszik a legelső lenni, az sohasemmire sem fogja vinni. Az előretörekvés, az első«helyre való versengés nem önzés, nem hiúság. Ahiú elismerést akar érdem nélkül. Az önző ritkánkerül első helyre, vagy ott aligha tud megmaradni,mert az első helyen, már önzetlenség és önfeláldo-zás is kell. Háromféle ember van: olyan, aki csakkényszerből, vagy büntetésétől való félelemből dol-gozik, ez az alacsonyrendű ember. Azután van.olyan ember, aki a jutalomért dolgozik, ez a közön-séges, vagy középszerű ember. És végül van olyan;is, aki az ügyért magáért, az erény érvényesülé-séért, a jó létrehozásáért dolgozik: minden erejétlatba vetni, nem önmagáért — önmagát nem is te-kinti — de az ügyért, a célért, az eszméért: ez a ki-váló, vagy felsőbbrendű ember. Igyekezz ezek közétartozni.

A szigor rendesen több jót vált ki az emberek-nél, mint a kényeztetés. A szigor igen sok embertserkent szorgalomra, összes képességeinek lehető-legteljesebb kifejtésére, nemcsak a szigortól valófélelem miatt, de becsvágyból is, kivívni a szigorralszemben az elismerést. Mert nagyobb érdem elis-merést aratni a szigorú, mint a jó embernél. — A ké-

149

nyeztetés viszont a legtöbb embert megrontja. Akényeztetés meg nem érdemelt szeretet, vagy túl-zott szeretet. Ezt a legtöbb ember fitymálva fogadjaés a kényeztetőt sem becsüli sokra. A kényeztetésmaga, sem igyekezetre, sem szorgalomra nem buz-dít, de gyöngédségre sem. A kényeztetett emberrendesen öntelt, hideg, közömbös, önző, igényes éskelletlen. Csak kevés emberi lélekben ébred fel akötelességérzet a kényeztetéssel szemben, mely kü-lönösen súlyos kötelezettség akkor, ha a kényezte-tés — gyöngeségből ugyan — de tiszta önzetlenszeretetből fakad. Csak kevesen érzik át, hogy atúlzott szeretetet, hasonló gyöngéd szeretettel, fi-gyelemmel kell viszonozni és az érdemek fokozá-sával azt jobban kiérdemelni. Továbbá óvatos ta-pintattal és kímélettel azt tompítani és mérsékelnikell. A kényeztetést ridegen fogadni, meg nem be-csülni, époly emberi gyöngeség, mint a jólétben fel-hagyni a jóratörekvéssel, az erények gyakorlásávalés pusztán a jólét örömeit élvezni. Szerető, dédelgetőkörnyezetben és nem a szigor kényszerítő hatásafolytán: megfeszített erővel dolgozni és képessé-geink teljességét adni: úgy az erények kedvéért,mint a dédelgető környezetünk örömének fokozá-sara: a jólétben mentesen anyagi szükségtől, éppena jólét megengedte ragyogásával, példát mutatniaz erények gyakorlásával: a kiegyensúlyozott lélek«oly nagyszerű teljesítménye, mely az élet legéde-sebb örömeinek, a boldogság titkának megismeré-sére vezet.

*

Szeresd a magányt. Ha magadban vagy, mégnem vagy egyedül. Sokkal inkább érezheted azegyedüllétet olyan társaságban, hol senki sem ér-dekel. A magányban körülvesz a mindenség és csaktőled függ, hogy mivel népesíted be magányodat.

150

Elmerülhetsz a múltban, rendezheted a jelent, ké-szülhetsz a jövőre. Ott vannak az olvasmányaid,,utazásaid, szeretteid, barátaid — halottaid. Mind-ezekkel és mindezekről legbensőségesebben a ma-gányban elmélkedhetsz. Csak a magányban élszigazán magadnak, csak a magányban tisztíthatodmeg lelkedet, minden rátapadt hibától és mindenkapott, vagy önmagad adta sebtől. Csak a magány-ban emelkedhetsz fel a legmagasabb eszményekig.Szeresd a magányt!

151

VÉGSZÓ.

Végére értem fiam a mondanivalómnak. Nemmintha kimerítettem volna a tárgyam, de feleslegesminden aprólékos részletre kiterjeszkedni. Az élet-ben meg fogod tanulni, hogy azok az emberek —és azok a könyvek — melyek minden aprólékosrészletet még jobban részleteznek — kimerítőek. Asok aprólékos utasítástól elvész néha az irány.

Az illem fogalmát akartam veled megértetniés emberi mivoltunk nagy kötelezettségét az il-lemmel szemben. Noblesse oblige (noblesz oblizs)mondja a szép francia közmondás: a nemesség kö-telez. A nemesség kötelez nobilitásra, emberi mi-voltunk kötelez az illemre.

Mi az illem? — kérdem tőled újra. Olyan vi-selkedés, melyet soha semmiféle körülmények köztszégyenleni nem kell.

Hogy tehetsz szert ilyen viselkedésre! Talánúgy, hogy az illemtanokat bújod, megtanulod a sza-bályokat és ha válaszút előtt állsz és nem tudod,hogy mit kell tenni, majd utána nézel egy könyv-ben? Csak ezt ne gondold. Az illemet nem lehetkönyvből megtanulni — ez a könyv sem azért író-dott, — de azért, hogy megértessem veled az illemeszméjét. De magát az illemet, hogy mi a helyes ésmi nem — azt végeredményben magadnak kell el-dönteni.

Az illemnek nincsenek véglegesen lefektetett

152

szabályai, az illem nem törvénykönyv. Ugyanarraaz esetre, más és más körülmények közt, más ésmás emberek közt, mások lehetnek az illem követel-ményei. Az illemet a tapintat sugallja: illem az,amit egy gentleman csinál, illem az a megoldás,amely mindenkit kielégít.

Ez utóbbi meghatározás fogalomkörét fájda-lom, kissé szűkíteni kell: illem az a megoldás, melyminden tisztességes embert kielégít. Az illem a tisz-tességes emberek viselkedése. Fájdalom, nem min-denki tartozik az említett fogalomkörbe és így azillem gyakran jut összeütközésbe a nem-illemmel.

Az illedelmes ember természetesen az ilyenesetben is keresi a sima, a békés, a méltányos, amindkét felet kielégítő megoldási Az illedelmesember engedékeny és feltétlenül előzékeny.

Éppen, mert az illedelmes ember az ellentétekkiegyenlítésére, mindkét fél kielégítésére s kibékí-tésére törekszik és mert készséges és engedékeny,sokan az illemben gyengeséget, sőt gyávaságot,látnak.

Ez tévedés és pedig súlyos tévedés. Az illem parexcellence férfias tulajdonság. A nők hatalma abáj: a férfiaké az udvariasság. Mondjuk talán így:a férfiak hatalma: a szellem, az erő és az udva-riasság. De ha közelebbről nézzük e hármat, rögtönlátni fogjuk, hogy a három tulaj donképen egy.Mert a szellem semmi udvariasság nélkül, az erőmég kevesebb udvariasság és szellem nélkül, az ud-variasság azonban mind a három együttvéve: erő,szellem és udvariasság. Az udvariasság erő, de erejenem az erőben, de a szellemben van; az udvariasságerő, erőszak nélkül.

Hogyan jár el az udvarias ember?Minden helyzetben, minden körülmények közt,

minden esetben kínálkozik egy bizonyos megoldás,

153

mely a helyes, a méltányos, az igaz: az udvariasember ezt választja.

A szellem, mely az udvariasságot irá-nyítja, ad az udvarias embernek fölényt. Azudvarias ember az igazság oldalán van, így fellé-pése nyugodt, biztos. Éppen fölényének és bizton-ságának tudatában lehet az udvarias ember udva-rias, vagyis engedékeny és előzékeny.

Az udvariasság mindig felülről jött, a magas-an, a hatalmon levőktől. Az udvariasság az erő ésa hatalom jele. Könnyű is az erősnek, a hatalmonlevőnek udvariasnak lenni, nála az udvariasságkegy, az erőhöz méltó nagylelkűség. Éppen pusztaudvariaságával, az udvarias ember már gyakrancélt is ér, mert az udvariasságnak engedni sohasemgyengeség, de méltányosság, belátás tisztelet,mondhatjuk kötelesség. így az udvarias és méltá-nyos emberek közt könnyű a megegyezés: erőszaknélkül győz a szellem.

Fájdalom, az udvarias embernek nincs mindigudvarias, belátásos emberrel dolga. Vannak, sajnos,igen nagy számmal emberek, akik vagy nem tudják,vagy nem akarják belátni a méltányosság erkölcsikötelezettségét. Szembehelyezkednek a méltányos,a mindkét felet kielégítő megoldással és saját önösfelfogásukat akarják keresztülvinni.

Ilyen esetben az udvarias, méltányos ember-nek mi a dolga? Vájjon akkor is előzékeny és en-gedékeny lesz?

Semmi esetre sem». Ez ellenkezne az emberiméltósággal. Az udvarias embernek, a gentlemannekkötelességei vannak a méltányossággal szemben,melyekből nem engedhet. A gentleman csak egymegoldást ismer: a méltányosát és ehhez ragaszko-dik, ettől nem térhet el. A gentlemannek fellépése

154

is — éppen igazának tudatában — határozott éstántoríthatatlan. Két eset lehetséges:

1.) az ellenfél szellemileg és erkölcsileg oly ala-csony fokon áll, hogy még erőszak esetén sem le-hetne meggyőzni: az ilyen ellenféllel szemben min-den vita és küzdelem méltatlan. A néma, határozottés tökéletes félreállás az egyedül méltó viselkedés.A szóra sem érdemesítés. — Ha egy suhanc belédbotlik és nem kér bocsánatot, sőt rád röhög, a leg-okosabb, amit tehetsz, hogy félreállsz, tekinteteddelvégigméred és szó nélkül tovább mész. Mi értelmevolna őt felelősségre vonni?

2.) Egészen más az eset, ha értelmiségeddelegyenlő egyénnel kerülsz összeütközésbe. Engedé-kenységnek itt még kevésbbé van helye. Igazad tu-datában gátlás nélküli bátorsággal szállhatsz síkra,a küzdelemben erősíthet az a tudat is: hogy nemvagy egyedül. És itt találkozol újra a társadalomhatalmával és erkölcsi erejével: a társadalom min-dig az igazság oldalán van. A társadalom az igaz-ság letéteményese és végrehajtója.

Aki az előzékeny, udvarias, méltányos megol-dást nem fogadja el, aki az udvarias, az igaz em-berrel összeütközésbe kerül, az az igazsággal, a tisz-tességgel ütközik össze. De az az ember küzdelmébenegyedül áll és szemben találja magát nemcsak el-lenfelével, de az egész társadalommal. A társada-lom mindig az igazság, vagyis az udvarias embermellé áll. Csak egy esetben nem áll a társadalomaz udvarias ember mellé: ha nem védte meg az iga-zát. Ha méltatlan ellenféllel, méltatlan egyezségetkötött. Ez esetben és csak ez esetben bukik el azudvarias ember. Minden más esetben, még ha el-lenfele le is győzi, a társadalom mellé áll és fel-emeli. Ebben van az Igazság győzhetetlensége.

*

155

Gondolkoztál már azon, hogy mi az Igazság?

A legáthatóbb, a legvarázslatosabb erő a föl-dön. Mindenki érzi és senki sem szabadulhat paran-csoló intéseitől. Nézz körül a természetben: egyetlenelv, szellem akaratának engedelmeskedik min-den jelensége.. Az élettelen tárgyak létrejöttekAlkotójuk akaratából és tehetetlenül engedelmes-kednek a törvénynek, mely lényegük. A növény ésállatvilág évezredek óta változatlan és hibátlan is-métlődéssel teljesíti az élet, a biológia törvényét,mely őket élteti. Egyedül az ember, aki mind beha-tóbban ismerte fel a természet erőit és tudta azo-kat felhasználni az élet tökéletesítésére: áll tanácsta-lanul elhagyatva a válaszúton, mikor döntenie kell ajó és rossz között. Ki mondja meg neki, hogy mittegyenÎ A méh, a hangya, a hernyó, a hal, mindenállat, minderi tettét űzi, hajtja az élet törvénye:egyedül az ember, aki feleszmélt és látja a termé-szetet és az életet, kétkedve irányítja saját életét:

Szabadon bűn és erény köztVálaszthatni, mily nagy eszme,S tudni mégis, hogy felettünkPajzsul áll Isten kegyelme ...

mondja Madách.Szabadon választhatni bűn és erény között, nagyeszme .... de igen nehéz.

Ki mondja meg neked, hogy mi a jó és mi arossz?Minden helyzetben, minden esetben, minden

körülmények közt kínálkozik egy bizonyos megol-dás, mely a helyes, az igaz, a jó. A lélek ezt ösztö-nösen megérzi: ez az Igazság, ezt kell választanod.És miért kell az igazságot választani?Mert egyedül az Igazság a béke, a nyugalom,a biztonság. Egyedül az Igazság az élet. Ami ellen-kezik az Igazsággal, az mind bűn, romlás, pusztu-

156

lás. Mi az Igazság? A valóság, a dolgok rejtett mé-lye, lényege. Minden dolog, tünemény, helyzet leg-mélyén van az érzékkel már nem észlehető, a lé-nyeg, a ding an sich, a való, ami az alkotó akarata:az Igazság.

Kétféle igazság van: tárgyi és erkölcsi. Atárgyi valóság a dolgok és tünemények felismerése,mely megfelel a természetnek: ez a fizikai szemlé-let és alapja a természettudomány. Van továbbáerkölcsi valóság: az érzések és cselekedetek iránya,helyzetek megoldása, mely megfelel a teremtésszellemének: ez az erkölcsi világnézet és alapja azerkölcstan, vagy ethika. úgy a szemléletnek, minta cselekedeteknek, úgy a természettudománynak,anint az ethikának csak azok a szempontjai, tanaiés tételei, melyek megfelelnek a természet elvének,melyekben felismerjük és megértjük a természetetés a teremtést: tartalmazzák a valót, Isten akara-tát, az Igazságot.

Az Igazság a természet elve, Isten földi meg-nyilatkozása: örök, egyetemes és boldogító. De csakaz Igazság ami egyetemes és csak az egyetemes örökés csak az egyetemes és az örök: boldogító. És csakaz Igazság boldogító.

Élet csak Igazságon alapulhat. Minden, amiél, éltet és amiből új élet fakadhat: csak az Igazsá-gon alapulhat. Ami nem az Igazságon alapszik, an-mak léte csak ideiglenes, csak átmeneti, annak nap-jai már megalakulásakor meg vannak számlálva.Egyedül az Igazság él, éltet és boldogít. Az IgazságIsten akarata: Isten az Ut, az Igazság és az Élet.

És mi az élet? Boldogságra való törekvés.

A boldogság inkább hit. mint tapasztalat: törek-véseink beteljesülése, vágyaink megvalósulása. Ésmik a törekvéseink és mik a vágyaink? Mi az, ami

157

űz, hajt bennünket — tudatosan, vagy tudattalanul,irányítja cselekvéseinket és igazgatja életünket; miaz, amit óhajtunk, amit akarunk, mi az, ami a ki-elégülésre, a vágyak beteljesülésre: a boldogságravezet? A Szép, Jó és az Igaz. Egyedül a Szép,a Jó és az Igaz boldogít. Tudatosan vagy tu-dattalanul vágyunk a Szépre, Jóra és egyedülaz Igazban nyugszunk meg. Miért van ez.így? Erre nem tudunk felelni, ez végkérdés;és a végkérdésekre idelenn nincs válasz.Vágyunk a Szépre, Jóra, Igazra, mert vá-gyaink képzeleteink, törekvéseink végpontja aSzép, Jó és Igaz.

Mi a Szép?

Érzéseink és képzeleteink végkifejezése. A ki-fejezésnek számos, sőt számtalan foka van. Ami el-lenkezik érzéseinkkel az rút; ami azoknak megfe-lel: az megfelelő; ami megkapja: az megkapó; amielragadja: az elragadó. És így fokozhatjuk felfeléa kifejezés értékét, míg elérkezünk a véghez, amelyelőtt megáll a képzelet és megsemmisül az érzék: eza tökéletesen Szép, a klasszikus. Nézd a görög-szobrokat és a művészet egyetemes, örök alkotásait.Szemléletük boldogság, mert ez a vég, melyet felülnem múl a képzelet, melyen túl nincs vágy, ez abeteljesülés, a dolgok rejtett mélye, Isten akarata:a valóság. A szép az érzékek végpontja, vagyis az:érzékek Igazsága.

Mi a Jó!

Az édes érzés, az öröm, a vágy beteljesülése, aszükséges megvalósulása, a szív kielégülése, a jó, aboldogság érzete, a kimeríthetetlen vigasz, melyentúl nincs vágy, a Jó az isteni gondviselés: az érzé-sei Igazsága.

Mi az Igaz?

158

Minden dolgok valósága, a szemlélet és a cse-lekedetek helyessége, minden dolgok megnyugtatóés kielégítő vége: a vég, amelynél megszűnik avágy, a vég, amellyel megbékél az akarat, a vég,melyet nem kutat tovább az ész, de amelyet elfogadés hirdet. Az Igazság a természet szelleme, mindendolgok rejtett mélye: a lényeg, Isten akarata. AzIgazság: a természet, az élet és a történet.

Szép, Jó, Igaz, trés faciunt unum: a háromegy: Igazság, Isten akarata.

Törekedj fiam a Szépre, Jóra, Igazra, ez az azút, mely a boldogságra, amely Isten felé vezet. Mi-nél inkább törekedsz a Szépre, Jóra, Igazra, annálboldogabb leszel, annál inkább jársz Isten útjain,annál közelebb jutsz Istenhez.

Az Ég áldjon fiam!

159

TARTALOM

BevezetésELSŐ RÉSZ.

AZ OTTHON ÉS A KÖRNYEZET.I. Fejezet: Az otthon és a Család

1. Az Otthon …........................................... 102. A szülők ….............................................. 123. A gyermekszoba …................................. 154. A játék..................................................... 196. A telefon ….............................................. 216. A rádió...................................................... 227. A személyzet............................................ 238. Nevelőnő, óraadó tanárok........................ 259. Az egészség ............................................. 26

10. A ruházat ….............................................. 2911. A társalgás................................................. 3212. Az étkezés..................................................37

A reggeli.................................................... 39az ebéd ….................................................. 41az uzsonna................................................. 50a vacsora...................................................52

II. Fejezet: A környezet1. A ház és lakói..............................................532. Az ucca …..................................................543. Autóbusz, villamos...................................564. Templomban.............................................. 585. Az iskola …............................................. 586. Az üzletben …......................................... 667. Színház, hangverseny, mozi.......................678. Utazás …................................................... 68

III. Fejezet: Mit kell minden kisgyermeknek tudni 71IV. Fejezet: Erények és hibák

A rend...................................................... 74

160

A szótartás................................................ 70Α hiúság …............................................... 70A kíváncsiság............................................ 80A tapintat................................................... 82Az őszinteség............................................ 83A becsületesség......................................... 84A szerénység …........................................ 85A tudás, a bátorság és a nagylelkűség....... 90A bátorság................................................. 91A nagylelkűség ….................................... 91

MÁSODIK RÉSZA NAGYVILÁG.

1. Fejezet.1. A társadalom.............................................. 982. A látogatás................................................. 99

II. Fejezet: Egy csésze tea …........................ 112III. Fejezet: Családi ünnepek.

1. Keresztelő.................................................1292. Házasság...................................................1318. Gyász........................................................136

IV. Fejezet: Levelezés …...............................141 V. Fejezet: Tapasztalatok és intelmek............ 143

Végszó......................................................... 151