A Fenntartható fejlődés fogalma, filozófiájanimbus.elte.hu/staff/bartholy/ex/Kornyklim/Karai...
Transcript of A Fenntartható fejlődés fogalma, filozófiájanimbus.elte.hu/staff/bartholy/ex/Kornyklim/Karai...
1
A Fenntartható fejlődés fogalma, filozófiája
A dolgozatot írta: Karai Zsolt
Neptun kód: AHG34O
2
Tartalomjegyzék -------------------------------------------------- 2
I. A fenntartható fejlődés igényének okai ---------------------- 3
II. A fenntartható fejlődés története és fogalma -------------- 8
III. Az eddigi fenntarthatóság megvalósításának buktatói és
a jövő---------------------------------------------------------------- 12
Források------------------------------------------------------------ 14
3
I. A fenntartható fejlődés igényének okai
Az emberi faj megjelenése gyökeres változást hozott a földi környezet
(legfőképp az ezen belüli bioszféra) átalakításába. Ez volt az első olyan
élőlény a Földön, ami bevitt energián kívül külső energiaforrásokat is
elkezdett felhasználni, hogy átalakítsa a környezetét. A az első más
állatfajoktól eltérő bioszféra átalakító magatartás a tűz használata volt,
aminek kezdetei 50-25 ezer évvel azelőttre tehetőek. Ennek számtalan
fontos következménye volt: megkezdődött a közvetlen bioszféra átalakítás
a tűz által (növényzet, állatok irtása) továbbá közvetlen következményei is
voltak (ragadozók elijesztése, könnyebben emészthető táplálék, hidegebb
klíma eltűrése és ezekből következő agytérfogat növekedés,
népességnövekedés és szélesebb körben való elterjedés), amik elindították
az emberiséget azon az úton, ahol ma is halad. Vajon jó irányba halad az
emberiség? Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem, mert a környezetet
(legfőképpen a bioszférát) pusztítja, így a saját tulajdon létére is veszélyt
jelent. A fenntartható fejlődés ötlete, gyakorlatilag egy három fő alappillért
tartalmazó modellen alapszik. A három alappillér pedig nem más, mint a
bioszféra (a környezet szűkebb értelemben), társadalom és a gazdaság.
Legelőször a bioszféra alakult ki a Földön, ami az anyagcserét folytató
élőlények élőhelye, ami durván a litoszféra 10 km-es mélységétől az
atmoszféra 17 km-es magasságáig tart. Ez a szféra magába foglal minden
élőt a földön. A másik kettő közös jellemzője, hogy az ember alkotta őket
és kevésbé kézzelfoghatóak, mint a bioszféra, ennek ellenére nagy
fontossággal bírnak. Ezek a társadalom és a gazdaság. A kettő közül
először a társadalmat alkotta meg az emberiség az által, hogy a népesség
4
egyre növekedett és az emberek egyre szervezettebb csoportokba
tömörültek és így elkezdett kialakulni egy közös értékrend, világnézet és
tudás, továbbá rendszeressé váló elemek (intézmények). Legutoljára, pedig
a gazdaság alakult ki, aminek kezdeteit a mezőgazdaság és talán a
különböző eszközök cseréjének megjelenéséhez köthetjük. Ez a három
alappillér sokat változott az évezredek során. Míg a bioszféra kiterjedése és
sokszínűsége csökkent, a társadalom és gazdaság komplexitása és mérete
egyre nőtt. Pár évszázaddal ezelőtt még nem ismerték ezt a modellt és az
azt tartalmazó fogalomhármast sem így tartották számon. A piacgazdaság
megjelenése fontos fordulópont volt a környezet kezelésében, ami a XIX.
század első felében alakult ki a Brit Birodalom központjában, Angliában.
A környezetet addig is végtelennek, kimeríthetetlennek tartották, ám a
piacgazdaság kezdett még jobban elvonatkoztatni a környezet
fontosságától és fiktív árucikké tette azt. Annak az eszköze lett, hogy a
vállalkozások minél hatékonyabban tudjanak profitot termelni és a
gazdaság minél jobban növekedjen regionális és globális szinten is a
szociális jólét meglétének és növekedésének érdekében. Addig a
társadalom kontrollálta a gazdaságot, ettől kezdve viszont ez a trend
kezdett megfordulni. Ekkoriban erősödött meg az elképzelés, hogy a
környezet végtelen. Ez az eszme vezetethetett ahhoz a hithez, hogy a
gazdaság korlátlanul tud növekedni és ez nem megy a környezet és a
társadalom rovására. Mára már kiderült, hogy Mindenekelőtt pár szót kell
ejteni a gazdaság alapvető szerkezetéről és működéséről. A gazdaság a
társadalom számára előállító, javakat és szolgáltatásokat nyújtó alrendszer.
Három fő ágazata van: a mezőgazdaság és az ipar, ami javakat állít elő és a
szolgáltatói szektor, ami szolgáltatásokat nyújt. Tevékenységének eszköze
a technika, aminek rohamos fejlődésével egyre hatékonyabban tud
5
működni. Működése hasonlít egy élőlény működéséhet, szóval
beszélhetünk gazdasági anyagcseréről is. Az élőlények az
anyagcseréjükkel változtatják a környezetet, így a gazdaság is változtatja a
környezetet. Ez az "anyagcsere" a természeti erőforrások kitermelésével
kezdődik. A következő lépésben a kitermelt nyersanyagokat a különböző
gazdasági ágazatok termékek, vagy szolgáltatások termelésére használják
fel. Az így termelt javakat utána a fogyasztók használják fel. Az utolsó
állomás a javak felhasználása után maradó hulladék. A folyamat első és
utolsó lépése okoz jelentős környezet átalakítást, de a köztes lépések is
fontosak. A bioszférát, társadalmat és gazdaságot és ezek kapcsolatát
kihangsúlyozó modellre épül több környezeti problémát megoldani vágyó
stratégia, ezekről később lesz szó. Az emberiség évszázadokon, talán
évezredeken keresztül azt hitte, hogy a környezet által nyújtott lehetőségek
és erőforrások kiapadhatatlanok, állapota állandó és örök, az emberi
tevékenység által nem változik. Furcsa módon csak a XX. század második
felében kezdett egyértelművé válni, hogy ez koránt sincs így. Az utóbbi
évtizedekben a tudósok sorra kezdték felfedezni a súlyos globális
környezeti problémákat, amik nem csak a környezetet, hanem az
emberiséget is fenyegetik, mivel az ember megfelelő életkörülményei
függnek a környezet megfelelő állapotától. Talán a legfőbb és
legközismertebb probléma a globális éghajlatváltozás. Mára már
egyértelmű, hogy döntően az emberi tevékenység felelős a nagy mértékű,
viszont természetellenesen rövid időn belüli éghajlatváltozásért. Ez a
nagymennyiségben a légkörbe bocsájtott üvegházgázoknak köszönhető,
melyek a természetes légköri üvegházhatást nagyban felerősítik (legfőbbek
a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid). A legutolsó jégkorszak vége
óta 5000 év alatt körülbelül 4 fokot növekedett a Föld éves
6
átlaghőmérséklete, míg csak a XXI. századra 1-6,5 fokos növekedést
jósolnak a klímatudósok (már eddig is 200 év alatt körülbelül 1 fokot nőtt a
Föld éves átlaghőmérséklete). Ez a probléma nem csak a hőmérséklet
változásában mutatkozik, hanem a világóceán szintjének növekedésében, a
normális lokális időjárás megváltozásában, szélsőségessé válásában is.
Például a nyári hőhullámok egyre hevesebbek, hosszantartóbbak
világszerte, különösen Európában és az éves csapadékeloszlás is
egyenetlen mind térben, mint időben. Az utóbbi probléma hirtelen lezúduló
nagymennyiségű csapadékban és ezáltal árvizekben, ugyanakkor egyes
helyeken hosszantartó aszályokban nyilvánul meg. Ezek mint hatással
vannak közvetlenül az emberéletek biztonságára, fajok kihalására és a
gazdaságra is. A következő probléma a fajok kihalása. Ez a probléma azért
különösen súlyos, mert ha egy állat vagy növényfaj kihal, többé soha nem
alkotható meg vagy alakulhat ki újra. Ennek nem csak esztétikai
szegényedés a következménye, hanem az ember számára élhető bioszféra
is veszélybe kerül ez által. Évente több ezer élőlény faj hal ki az élőhelyek
pusztulása miatt, más behurcolt invazív fajok miatt, túlhalászat/vadászat
miatt vagy a szennyezések miatt. Fontos problémának tekinthetjük még a
városi légszennyezést (pl savasesők, troposzférikus ózon a
következményei), ami egyre gyakoribb és elterjedtebb probléma a XXI.
században, a különböző szintetikus anyagok okozta károsodás (pl
növényvédő szerek, műtrágyák, vegyszerek stb.) Továbbá az ózonréteg
elvékonyodása különböző CFC gázok (klórozott-fluorozott-
szénhidrogének) miatt. Ez a probléma azért különleges, mert úgy tűnik erre
sikerült megoldást találnunk és visszafordítanunk a romboló folyamatot a
CFC gázok használatának teljes betiltásával, amit az 1987-es montreáli
jegyzőkönyvben fogalmaztak meg. Továbbá történtek sorra az ipari
7
balesetek, meyek néha elég nagy rizikót jelentettek. Ilyen volt az 1986-os
csernobili és a 2011-es fukusimai atomerőművek katasztrófái, de ilyen volt
Magyarországon a 2000-es tiszai cianid szennyezés és a 2010-es
vörösiszap katasztrófa Kolontár és Devecser térségében. Mindezen
problémák miatt kezdődtek el különböző kisebb szerveződések az '50-es
'60-as évektől kezdve, ahol előtérbe került a környezetvédelem fontossága,
de ugyanakkor az ezzel foglalkozó személyek belátták, hogy közben az
emberi civilizáció fejlődésének kérdése is fontos.
8
II.A fenntartható fejlődés története és fogalma
A fenntartható fejlődésnek több definíciója is létezik, viszont mindegyik
hasonló alapgondolatot fogalmaz meg vagy az alapján született. A főbbek a
következők: A Burtland bizottság szerint: „A fenntartható fejlődés a jelen
igényeinek a kielégítése a jövő generációjának szükségleteinek a
veszélyeztetése nélkül„. Az Egyesült Királyság kormánya szerint: „A
fenntartható fejlődés alapvetően egy egyszerű ötlet, melynek
lényege a jobb életszínvonal biztosítása mindenki számára, a jövő
generációkat is beleértve„. Az ENSZ "Közös Jövőnk" jelentése szerint
(későbbiekben lesz róla szó): „ A fenntartható fejlődés olyan fejlődés,
amely a jelen szükségleteinek kielégítése nem fosztja meg a jövő
generációját saját szükségleteinek kielégítése lehetőségeitől „. Hermann
Daly a Világbank korábbi közgazdásza szerint: „ A fenntartható fejlődés a
folytonos szociális jólét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartó
képességet meghaladó módon növekednénk„. Végül a Világ Tudományos
Akadémia szerint: „ A fenntartható fejlődés az emberiség jelen
szükségleteinek kielégítése a környezet és a természeti erőforrások jövő
generációjának számára történő megőrzésével egyidejűleg”. Ezen híressé
vált definíciók megfogalmazhatóak egy definícióban is: A fenntartható
fejlődés olyan fejlődés, ami biztosítja a jelen generáció szükségleteinek,
szociális jólététének megfelelő mértékű kielégülését, de nem fosztja
meg a jövő nemzedékeket ennek lehetőségétől az által, hogy megőrzi és
óvja a természeti erőforrásokat és a következő generációk számára és
a növekedés mértéke nem haladja meg az ökológiai eltartó képesség
határait. Ezen kívül még figyelembe kell, venni, hogy a környezet,
9
társadalom és gazdaság kapcsolatban és kölcsönhatásban vagy
egymással. A fenntartható fejlődés kezdeteire, már a középkorból is van
írásos bizonyíték: egyes német államokban már létezett olyan erdőtörvény,
ami előírta, hogy aki kivág egy fát, annak a helyére újat kell ültetnie.
Később feljegyzésre került, hogy az amerikai indiánok szabályozták a
halászatot a folyókban. Magyar példákat is említhetünk. Erre példa Bedő
Albert főerdőtanácsos, aki 1885-ben nagy hangsúlyt fektetett a hazai erdők
védelmére "Magyarország erdőségei" című akadémiai székfoglalójában. A
gazdaságból fakadó káros környezeti hatásoknak és a gazdasági és
szociális fejlődés környezeti feltételeinek kulcs szerepe volt a fenntartható
fejlődés fogalmának és szükségességének megértésében. Ennek a
folyamatnak a fejlődése összefügg a környezetvédelem fejlődésével is. A
nemzetközi környezetvédelem kezdetei, egészen XIX. század második
feléig nyúlnak vissza. Ez a világ közvéleményének formálása és a
környezettudatosság fejlesztése révén jelentősen hozzájárult a
környezetvédelmi együttműködés intézményesítéséhez. Ekkortájt
Európában és Észak-Amerikában indították el tevékenységüket az első
természetvédelmi mozgalmak. A XX. század közepén, az '50-es '60-as
években már társadalmi szinten kezdett megosztó lenni a vélemény arról,
hogy az emberi tevékenységnek milyen a környezetre gyakorolt hatása.
Problémát okozott az, hogy a fejlett országok többsége ugyan belátta, hogy
a társadalom növekvő energiaéhsége, a környezetszennyezés és a
túlnépesedés komoly problémákat okozhat nem csak lokális, hanem
globális szinten is, de a mai napig is csak alig sikerült lelassítaniuk a káros
folyamatokat. A fejlődő országok, melyek nagy része valamely fejlett
nagyhatalom gyarmata volt, akár a XX. század második feléig is kezdetben
csak a lokális társadalmi és egészségügyi problémákra koncentráltak,
10
viszont egyre inkább fel akarnak zárkózni gazdaságilag a fejlett
országokhoz, amely további jelentős környezetkárosításhoz vezethet,
köszönhető ez új, hatékony technikai eszközök használatának.
Történelmileg fontos lépés volt, hogy a főleg iparmágnásokból álló Római
Klub megalakult 1968-ban a Accademia dei Lincei nevű
tudományegyetemen. 40 országból 100 tagja
volt, köztük a magyarokat József, Gábor Dénes, László Ervin és
Szentágothai János képviselte. Három fő alappillére a globális nézőpont, a
holisztikus szemlélet és a problémákra való hosszútávú megoldás volt.
Aurelio Peccei iparmágnás és tudós volt a klub első elnöke. 1972-ben a
klub publikált egy jelentést “A növekedés határai” (The Limits to Growth)
címen, amiben azt pedzegették, mi van, ha a környezeti erőforrások nem
bírják el a rá nehezedő egyre növekvő gazdasági teljesítményt. A benne
szereplő egyes gazdasági tevékenységekre vonatkozó megszorítások ötletei
kevesek tetszését nyerték el. Szintén 1972-ben Stockholmban, az ENSZ
környezeti világkonferenciáján történt az első világméretű terv létrejötte,
ami az emberi környezet megóvásával foglalkozott. A résztvevők
nyilatkozatot szavaztak meg a környezetvédelem alapelveiről és
nemzetközi szintű feladatairól. A nemzetközi együttműködés segítésére
létrehozták az ENSZ Környezeti Programját (UNEP). Ezen a konferencián
világossá vált a fejlett és fejlődő országok számára egyaránt, hogy a
környezetvédelem és gazdasági fejlődés kapcsolata fontos, mivel az ember
és természet kapcsolata globális szintem bomlott meg. Ez a konferencia
megkísérelte az érdekellentétek csökkentését is fejlett és fejlődő országok
között. 1974 és 1981 között az ENSZ egy sor szakmai konferenciát
rendezett az élelmezés, népességnövekedés, településfejlesztés,
elsivatagosodás, az egészségügy és agrárreform, az új és megújuló
11
energiaforrások kérdésében. A következő nagyobb lépés volt, amikor az
ENSZ 1984-ben létrehota a Környezet és Fejlődés Világbizottságot,
melynek vezetője az akkori norvég miniszterelnök asszony, Gro Harlem
Brundtland lett. A bizottság elkészítette a ma már mérföldkőnek számító
"Közös Jövőnk" című jelentését, amiben először fogalmazódott meg
ténylegesen a fenntartható fejlődés fogalma. Promotálja a mennyiség
mellett a minőségi növekedést és állítja, hogy a gazdaság csak a természeti
erőforrások megőrzésével növekedhet. Itt fogalmazták meg tudatosan
először ennek az eszmének a három alapját és a köztük levő szoros
összefüggéseket, amit minden politikai, gazdasági stb. döntésnél
figyelembe kell venni. Ezek az előző fejezetben említett környezet,
társadalom és a gazdaság. A következő nagyobb lépés az ENSZ 1992-es
Környezet és Fejlődés, ami Rio de Janeiróban volt. Ez a konferencia
"Közös Jövőnk" jelentést és annak pontjait vette alapul. Ezen az eseményen
több fontos dokumentumot fogadtak el. Ilyen volt a"Feladatok a XXI.
századra" (Agenda 21) dokumentum, ami a fenntartható fejlődés átfogó
programja, a fenntarthatóság elveit tartalmazó Riói Nyilatkozat, és a
tartamos erdőgazdálkodás elveit. Ezenkívül a Biológiai Sokféleségről szóló
Egyezmény és az Éghajlatváltozási Keretegyezmény hirdettetett meg
aláírásra, melyeket "riói egyezmények"-nek is neveznek. A riói
konferenciának is számos következménye volt. Például 1993-ban alakult
meg az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága az ENSZ program
végrehajtásának koordinálására, továbbá ennek hatására erősítették meg a
Globális Környezeti Alapot (GEF), melynek feladata lett többek között a
két riói egyezmény pénzügyi támogatási rendszerének működtetése.
Később eljött az idő, hogy felmérjék sikerült-e betartani a tervezeteket.
1997-ben New York szolgált helyszínül az ENSZ Közgyűlés Rendkívüli
12
Ülésszakának, ami értékelte a riói konferencia óta eltelt lépések
hatékonyságát. Itt már nem csak az ENSZ saját szervei, hanem "külsős"
nemzetközi szervezetek is elkészíthették saját fenntarthatósági
programukat. Az Európai Unió is elkészítette Fenntartható Fejlődési
Stratégiáját, melyet a 2001. júniusi göteborgi ülésen fogadtak el. A
következő nagy esemény a Fenntartható Fejlődés Világkonferencia volt
Johannesburgban, ahol a riói konferencia óta történt változásokat és
elmaradásokat értékelték. Hiába derült rá fény, hogy a társadalmi és
gazdasági fejlődés párhuzamban áll a természetes erőforrások állapotával,
elég kevés történt a három összehangolására. Itt mindent összevetve
kiderült, hogy csak alig sikerült kivitelezni a reményteljes ötleteket. Vajon
miért?
III. Az eddigi fenntarthatóság megvalósításának buktatói és
a jövő
Hiába derült ki már a múlt században, hogy az emberiség egy olyan helyzetbe
került, amiben a gazdaság, társadalom és természet továbbá annak alrendszerei
szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Továbbá függenek is egymástól (értve itt a
társadalom és gazdaság természettől való függőségét), ennek ellenére a gazdaság
és vele párhuzamosan a társadalom, megalkuvást nem tűrően kíván fejlődni
továbbra is, figyelmen kívül hagyva az egyre súlyosabb tényeket. A fenntartható
fejlődés három alappillére sokáig háromszög alakzatban volt elképzelve, amiben
az elemek kapcsolódnak egymáshoz, de külön önálló részek is. Ez abból az
elképzelésből származik, hogy a társadalom és gazdaság a természeti
erőforrások állapotától függetlenül növekedhet a végtelenségig. Mára viszont
egyre nyilvánvalóbb, a gazdaság a legkisebb alrendszer egy nagyobb
rendszernek. A legnagyobb halmaz ez esetben a környezet, ezen belül csak egy
alegység a bioszféra, aminek mi emberek is részei vagyunk, tehát a társadalom
13
is. A gazdaság pedig a társadalmon belül alkot egy alrendszert. Mégis ez az, ami
megpróbál uralkodni a többi felett is. Kicsit mondhatjuk, a gazdaság expanziója
a társadalom expanziójának az eszköze. Ennek az eszköznek az irányítása, ha
nem is teljesen, de kicsúszott a kezünkből, mivel a világgazdaság többnyire
önszabályozó és továbbra is a gazdasági teljesítmény az elsődleges szempont.
Ez a növekedés veszélyben van, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy a nem
megújuló energiaforrások végesek és nem tudjuk pontosan mekkora készletek
állnak rendelkezésünkre. Több ezzel a témával foglalkozó szakember is azt
állítja; csak akkor lesz súlyos katasztrófa, ha egyáltalán nem teszünk ellene
semmit. Most már nyilvánvaló, az eddig tervezett fenntarthatóság nem
lehetséges a társadalmak jelenlegi gazdaság politikájával. Ezért nem lehettek
sikeresek a változtatásokra kidolgozott tervek. Pusztán politikai és diplomáciai
úton nem oldható meg a probléma. A probléma viszont világszinten, minden
embert érint. Elfogadható stratégának tűnne a biohatékonyság stratégiája, ami a
környezetkímélő technológiák előtérbe helyezését szorgalmazza. Ennél is
hatásosabb lehet a mértékletesség stratégiája, ami a termelés egyfajta
,,korlátozását” mondja ki, ehhez viszont rengeteg személyes érdeket kellene
félretenni. A leghatékonyabb, ellenben legnehezebb stratégia, a
környezetközpontű gondolkodás globalizálása, amivel már minden ember
feladatának érezné a környezet védelmét. A tartós megoldás megtalálása viszont
hosszú folyamat, de nem lehetetlen. A kulcs valószínűleg az átlag emberek
fejében és szívében lesz majd keresendő és nem csak a laborokban és nagy
konferenciákon.
14
Források
http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/foldrajz2/ch01s03.html
Takács Sánta András - Bevezetés a környezettudományba tananyag
http://www.unesco.hu/termeszettudomany/fenntarthato-
fejlodesre/fenntarthato-fejlodes-091214
http://users.atw.hu/bdszarhiv/files/fenntarthato_fejlodes.pdf
http://www.ff3.hu/fejlodes.html
https://pedb504.wordpress.com/page/4/