A BÁDENI HADSEREG-FŐPARANCSNOKSAG

1918 OKTÓBERBEN ÉS AHADSEREG FELBOMLÁSA

ÍRTA

SRÉTER 1ST VAN,NYUG. M. KIR: HONVÉDELMI MINISZTER,

NEMZETGYŰLÉSI KÉPVISELŐ

BUDAPEST, 1922Papírárú- és Nyomdaipari Szövetkezet kiadása.

BEVEZETÉS.

Nap-nap után azt látom, hogy a könyvpiac teli van a mo-narchia és a hadsereg bukásának okait tárgyaló szakmunkákkal.Az írók egy része — némelyek burkoltan, mások nyíltan —azt hangoztatja, hogy a front és a hadsereg felbomlását főleg amagyar csapatok idézték fel, mert a döntő mérkőzés előestélyén,1918 október második felében, a legválságosabb hadihelyzetbenszűkebb hazájuk határainak megvédéséért hazaszállításukat köve-telték és kierőszakolták, más csapatokat zendülésre csábítottak,miáltal a frontot megnyitották, a monarchiát és szűkebb hazájukata végpusztulásba sodorták.

A vád súlyos, — megcáfolása nemzeti érdek!A vád megcáfolásánál — amennyire csak lehetséges, —

nem fogom kutatni a monarchia bukásának politikai okait, enge-met a katonai okok érdekelnek, különösen az, hogy a badeni fő-parancsnokság megkísérelte-e a katasztrófa elhárítását, megtett-eminden megtehetőt és lehetségest, hogy a hadsereget, amellyel állvagy bukik az állam, eggyüttartsa, annak egységét megóvja és ez-által a katasztrófa bekövetkezését legalább is lassítsa.

Különösen három körülménynyel fogok foglalkozni: előszörkutatni fogom az október derekán a hadseregnél is kihirdetettcsászári manifesztum kihatásait a hadseregre; másodszor foglal-kozni fogok azon távirattal, amely elrendeli az államforma felettvaló szavazást, harmadszor ki fogok terjeszkedni Linder 28,102.eln. számú átiratára, amely a magyar csapatok egyoldalú fegyver-

2

letételét követeli, amelyet az ellenségeskedésnek egyoldalú meg-szüntetése követ.

Tanulmányom mentes a napi politikától, őszinte, tárgyila-gos; adataimat Kerchnawe: „Az osztrák-magyar hadsereg össze-omlása” című munkájából és eredeti harctéri feljegyzéseimbőlmerítettem.

Lássunk végre tisztán és világosan — tanuljunk a múlt-ból, hogy megalapozhassuk a jövőt!

Budapest, 1921 december hó.A szerző.

I. Az

október 17-iki manifesztumkövetkezményei.

Régi igazság, hogy „a politika és a háború” nem különálló,hanem egymással szorosan összefüggő, egységes cselekményt képez-nek; a háború nem más, mint a politikának más eszközökkel valótermészetes folytatása, a politikai cél elérésére való törekvés az”ellenfél ellenállásának megsemmisítése által. Ha ez így van, amittagadni nem lehet, akkor világos, hogy mindkettőt egységesen kellvezetni és a legtermészetesebb állapot az, ha zseniális uralkodó állaz állam élén. Zseniális uralkodókban szegény a történelem. Mátyások,.Nagy Frigyesek, Bonaparték nem születnek minden bokorban, —az egységes vezetés tehát rendszerint meg fog oszlani. Az ural-kodó államférfi kitűzi az elérendő politikai célt, megválasztja acélhoz vezető utat és módot „ p o l i t i k a - e

vagy

h á b o r ú ” , amegválasztott módhoz mérten beállítja az állami gépezetet, a népegész erejét; a hadvezér viszont teljes felelősségének tudatában,minden eszközt felhasználva vezeti a háborút, a politikának csakakkor déferal, ha a háború eszközeinek további alkalmazása márcélszerűtlen vagy felesleges. A megosztás másrészt csak akkorvezethet eredményre, ha az uralkodó és a hadvezér, mert a poli-tika és a háború lényegét teljesen átérzik, egymást kiegészítik, haaz uralkodó magasfokú katonai látókörrel és ítélőképességgel isbír, a hadvezér viszont jártas a politikában, ha nem járnak különutakon. Közepes tehetségek összetalálkozásának következménye azegyenetlenség, a széthúzás, a kudarc; kiváló hadvezérek viszontkorrigálhatják az ügyetlen politikus baklövéseit.

Számos példával lehetne bizonyítani, hogy a háború egész-séges légkörében élő uralkodó, mert csak a h á b o r ú t látja,elveszti a háborút mindenkor alátámasztó kül- és belpolitika irántiérzékét és á l l a m á t

e l k o r m á n y o z z a , egyoldalúvá válik; abelföld háborús siralmai és nyomorúságai között vegetáló hadvezérpedig kizökken a hadvezéri következetességből, elveszti a had-

4

vezéri tisztánlátást, elveszti a háborút. Bismarck és Moltke típusaa legkitűnőbb megosztásnak. Az olasz háborúk „Hofkriegsrath”-ja,a tatai hadműveleti iroda 1849-ben Görgey Vág-menti hadműveleteialatt és a bádeni fővezérség a nagy háborúban a célszerűtlen-'beállításnak valóságos iskolapéldái.

Öreg királyunk halála után a politikailag és katonailagsehogyan se kinevelt uralkodó átveszi a fővezérletet is; a fővezér-let székhelyét a monarchia közepébe, az éhes Bécs közelébe tesziát, magát új emberekkel veszi körül; túiközel van a politikaicentrumokhoz, a belső zavarok közvetlenül hatnak reá, a had-vezér-uralkodó az anyaország bacillus-teli levegőjében él, még atávíró, a távbeszélő, a rádió, a repülőgépek korszakában is túl-messze van a küzdő seregektől, azok helyzetét csak a néki aláren-delt, túl erősen szubordinált közegek jelentéseiből ismeri, mozgásiszabadságát a fokozódó belpolitikai zavarok állandóan korlátoz-zák, hiányzik a közvetlen érintkezés a seregekkel, a küzdő csapa-tokkal; ha a seregeknél tartózkodik, amire éppen a piaveí csata-vesztés után oly nagy mértékben szükség volt, szünetel vagy leg-alább is kárt szenved a kormányzás és megfordítva, ő — hogy vilá-gosan beszéljek —, hol politikus, hol hadvezér, egyik tisztség kerék-kötője a másiknak, nagy fővezérségi aparátussal kénytelen dolgozni,amely fokozatosan elszokik a háború közvetlen behatásaitól; ismétkialakul „a H o f k r i e g s r a t h . ”

Íme, az első v é g z e t e s hiba, amelyet tetéz mégazon körülmény is, hogy teljes felelősséget viselő vezére a sere-geknek nincsen, az uralkodót csak a „korlátolt felelősségű vezér-kari főnök” támogatja, nincsen senki sem, aki a kellő pillanatbanerélyes vétót mondjon, aki a háború érdekeit még az uralkodóvalszemben is — ha kell, kíméletlenül — képviselje; hogy a rádió, atávíró, a repülőgép korszakában mind ez alárendelt jelentőségűvolna, — ezt szokták sokan mondani, — súlyos tévedés, bizonyítjapéldául a badeni fővezérség összekötő vezérkari tisztjének 1918.okt. 27-ikén kelt jelentése az Isonzó-hadseregről, amely így szól:

„Utóbbi időben bomlasztó híreket terjesztenek a hadsereg-nél; azt mondják, hogy Ő cs. és kir. felsége és családja Magyar-országba, más főhercegek Svájcba menekültek. Szent hitem ésmeggyőződésem, hogy a legfelsőbb fővezérségnek most már itt, miközöttünk van a helye. Az összes kiképző csoportok és tartalékokgyakori meglátogatása vetne csak véget a hadsereg felbomlásának.”

Nagyon helyes felfogás! Mit ér ily válságos helyzetekbena távíró, a távbeszélő, a rádió, a repülőgép? Semmit. Bonapartea sikertelen arcolei három első csatanap után, „kezében a zászló-val, megrohanja a hidat és győz” — az ifjú hadvezér-uralkodó

5

pedig Gödöllőn a politikai válság megoldásán fáradozik. A had-sereg, mert nincsen vezére, aki személyes megjelenése által talánlecsendesítené a lelkek háborgását, gazdátlan és elhagyatott. Íme,egy másik példa, amellyel még foglalkozni fogok.

November 1-én a delirium tremensben szenvedő Lindnerelrendeli, hogy a magyar csapatok „ott ahol vannak, tegyék lea fegyvert”. A hadseregcsoportok vezérei tiltakoznak ezen bárgyúrendelet ellen — igen helyesen cselekedtek! —; hosszú távíró- ésHughes-vita fejlődik ki, annál is inkább, mert a felbomlás meg-gátlásának egyetlen módja már a fegyverszüneti feltételek azonnalielfogadása. November 2-ikán Schneller ezredes, báró Waldstättenhelyettes vezérkari főnöktől a fegyverszüneti feltételek elfogadásátköveteli és kéri, hogy Ő Felségének rögtön ily irányú előterjesztésttegyen. — És mit válaszol báró Waldstätten? — Azt mondja:

„Az osztrák-német küldöttség tárgyal Ő Felségénél; hiszem,hogy hamarosan választ adhatok.”

S c h n e l l e r e z r e d e s : „Tanácskozásokra most nincsenidő. A front válságos helyzete a fegyverszüneti feltételek rögtönielfogadását követeli; minden perc most drága.”

W a l d s t ä t t e n : „Tudom jól, hogy mily égető a dolog,én minden félórában felhívom ezen ügyben Schönbrunnt, mástnem tehetek.”

És mi történik a fronton? Támad, tért nyer az olasz,bomlik a hadsereg, mert a politikával foglalkozó hadvezérnek aző számára nincsen ideje.

Való és igaz, hogy a fegyverszüneti feltételek elfogadásátilletőleg csak az uralkodó dönthetett végérvényesen. Ha ez így van,akkor hagyta volna félbe a tárgyalást az osztrák-németekkel vagybízta volna a miniszterelnökre. A hadsereg volt e percben az első.A hadsereg megmentése érdekében mindent el kellett követni azuralkodónak.

Nem folytatom tovább a példák felsorolását! Világos ezek-után, hogy mily súlyos hiba volt az uralkodó hadvezérkedése.Talán még a nagy Bonaparte is csődöt mondott volna ezen vál-ságos helyzetben!

Az uralkodó hadvezérkedése különösen október derekánvált a hadseregre végzetessé. Ennek bizonyításánál oly apró esetekrkel, mint 1918 nyarán a Kramarz-féle megkegyelmezés vagy azolasz déltiroli irredenta képviselők üldözésének megszüntetése, nemis kívánok foglalkozni s így az okt. 17-ikén kiadott császári mani-fesztum következményeinek vázolására térek át.

Október 17-ikén a koronás-hadvezér kiadja a hírhedtmanifesztumot, amely Ausztriát államszövetséggé átalakítja, a nem-

6

zeti tanácsokat életbelépteti, és kijelenti, hogy ezen átalakulásMagyarország integritását nem érinti.

Ezen manifesztum célja csak az lehetett, hogy az október5-i.kén Wilsonhoz intézett fegyverszüneti feltételeket alátámassza, aWilson-féle tizennégy pontnak őszinte elfogadását bebizonyítsa,azaz a monarchia békekészségét dokumentálja, végül, hogy à'osztrák népek és néptörzsek nyugtalanságát, forradalmi hangulatelcsendesítse.

Milyen volt a hadihelyzet ezen manifesztum kiadásakor?A hadihelyzetet egy-két eredeti jelentéssel kívánom megvilágítani.

S z e p t e m b e r 2 9 - i k é n a 6. h a d s e r e g h e z be-o s z t o t t b a d e n i fő ve zé r l e tbe l i t i s z t a k ö v e t k e z ő l e gj e l e n t :

„A hadsereg élelmezése az utóbbi időben javult. A csapatokerőállapota javulóban, még csak közepes, némely csapattestek-nél gyenge, átlagos testsúly 50 kgr. Általános nézet, hogy a csa-patok erőállapotuk folytán a mozgó háborúra, támadó műveletekrealkalmatlanok. Az erkölcsi állapot és a hangulat nyomott, függ acsapatok nemzetiségétől; hazafias szempontból a németeknél és a'magyaroknál megbízható. Némely ezred összeállítása e tekintetbenkedvezőtlen (nagy-csehek; lengyelek, rutének), ezen ezredek tisztjeiés altisztjei — ha az ő megnyilatkozásaik valók —, szintén megbíz-hatók. A magyar és a német legénység bizakodó hangulatban várjaaz olasz támadást. A parasztságból származó legénység ismételtenbírálja az anyaország állapotait, különösen a felmentéseknél tapasz-talt igazságtalanságokat; a magyar legénység zsidóellenes hangulatúés azt tartja, hogy a zsidók jó üzleteikért meghosszabbítják a hábo-rút.” stb.

A 11. h a d s e r e g h a s o n l ó b e o s z t á s ú v e z é r k a r it i s z t j e a h a n g u l a t és az e r k ö l c s i erö e m e l é s é r e ak ö v e t k e z ő k e t j a v a s o l j a :

„1. Az ellenség erejének túlbecslésének és az uralkodó passzi-vitásnak meggátlásara, hirdetni kell, hogy újabb támadó műveletrekészülünk, a német csapatok részvételét ezen, műveletben szinténhangsúlyozni kell, emelni fogja az önbizalmat.

2. Dinasztikus okokból és a hangulat fokozására a legfel-sőbb uralkodóház fiatal tagjai a veszélyes frontrészeken az elsővonalba osztassanak be.

3. Miután a tisztikar nem étkezik a legénységi konyhán,a tisztikar éljen egyszerűen. Az éhező katonára semmi se hat olylesújtóan, mintha azt látja, hogy tisztjei bőségesen vannak ellátva.Újabb parancs kiadása volna szükséges.

7

4. A magasabb parancsnokságoknál mindennemű, még aszerény ünnepségek is elvileg beszüntetendők, mert az ily ünnep-ségeket a csapat kellemetlenül és élesen bírálja, s rontja a jóviszonyt.” stb.

Október 4 - i k é n az Isonzó- ha d s e r e g ö s s z e -kötő t i s z t j e e k k é n t j e l e n t :

„A létszámok csekélyek. A hadsereg 15 egységből áll, ebbőlhét egység létszáma az előírt létszámnak alig egyharmada, háromnálalig a fele, ötnél háromnegyede áll rendelkezésre. Ijesztő a tüzér-ség létszáma. A csapat a kicsiny létszám okai után kutat és aztaz igazságtalan felmentésekre vezeti vissza,' két millió felmentettrőlbeszélnek. A lét vagy nem létért harcoló hadsereg sehogy se értimeg, hogy a létszámhiányt miért nem fedezik a frontszolgálatraalkalmasak sürgős behívásával.

Nagy a fehérnenűhiány; súlyos maláriabetegek mez-telenül hevernek, mert fehérneműjük mosásban van. Míg otthon ahadimilliomosok- és a hadiszállítók százezrei sok tucat fehérnemű-vel rendelkeznek, az otthoni nagyszállodák dúsan vaunak felsze-relve, addig itt a fronton legjobbjaink mezítelenül védik a hazát.Ugyanilyen a helyzet a ruházat tekintetében. Láttam frontezredeket,amelyeknél minden harmadik katonának hiányzik a köpenye.

A hitvány élelmezés csökkentette az akaraterőt, a teljesítő-képességet; a hústalan napok száma szaporodik; több tisztiétkezde lóhúsból él. A hangulat a hústalan napokon kétségbeejtő,féktelen gyűlöletet vallanak ki az anyaország iránt, mert a katonatudja, hogy ezen tarthatatlan állapotot a hátsó országban uralkodóteljes fejetlenség idézi előr. A legénység nyíltan beismeri, hogy aszökéseknek főoka a rossz élelmezés és azt mondogatja, hogy azanyaország erdőiben is jobban él a szökevény, mint a katona afronton.” stb. Majd ekként fejezi be a jelentést:

„Meg vagyok róla győződve, hogy a sereg — ha a sorsúgy kívánja — éhesen és mezítelenül is fog ”harcolni, ha tettekkelgyőzzük meg őt arról, hogy a hadsereg nem mostoha gyermekea hátsó országnak.”

Nem folytatom tovább. Ezek az eredetiből citált jelen-tések nyíltan feltárják a hadsereg kétségbeejtő helyzetét; bővebbmagyarázatra, nem szorulnak.

És milyen volt a hadihelyzet? A szövetségesek készülnekaz utolsó döntő támadásra — 22 hadosztályt, 1600 különbözőűrméretű löveget, 2,400.000 lövést halmoznak fel —, hogy a fron-tot Belluno-Feltre irányában áttörjék és ezáltal a hegyi frontot asíkfölditől elválasszák; a döntő műveleteket október 25-ikén akar-ják megkezdeni.

8

A monarchia belpolitikai helyzete se volt különb. A Wilson-féle tizennégy pont alapján megajánlott fegyverszünet hőmérője abelső forrongásnak. Ausztria recseg és ropog, Ausztria népeiaz államszövetségre törekszenek. Tisza gróf is komolynak látjamár az osztrák helyzetet és október 10-iki beszédében már kijelenti,hogy „ha az osztrák viszonyok hasonlóan tovább fejlődnek, akkora 67-es alap megrendült, s tovább fenn nem tartható”.

A sors súlyos döntés elé állította az uralkodót! Tótágastállt a belpolitika; a Wilsoni pontok erősítették a népek függet-lenségi törekvéseit; még az önállóságra való törekvés tekintetébennagyon is gyámoltalan magyar képviselőház is színt mert vallani;a hadsereg pedig — az otthoni események hatása alatt — nyomotthangulatban várta az eseményeket, a fegyverszüneti tárgyalásokatés a döntő mérkőzést.

Ily súlyos helyzetben csak „nagy elhatározások” menthettékmeg a veszett fejszének nyelét, az annyi dicsőséget megélt „Vort-wursteln”-elvnek csődöt kellett mondani. És mi történik? „ N a g ye l h a t á r o z á s ” h e l y e t t m e g j e l e n i k az o k t ó b e r I 7 - i k ic s á s z á r i r e n d e l e t .

Egyelőre nem kritizálom ezen rendeletet. Lássuk az ese-ményeket, a manifesztum hatását a frontra, a hadseregre.

Október 20-ikan Wilson válasza a megajánlott fegyver-szünetre a fronton nyilvánossá válik, h a t á s a a t i s z t i k a r r a —amint Boroevié jelenti — l e s ú j t ó .

Október 2 4 - i ké n Boroevic a következőleg j e l e n t :„A 6. hadsereg menetalakulatainak parancsnoka szerint

bizonyos nemzetiségek — délszlávok és magyarok — azon állás-pontra helyezkednek, hogy ő n e k i k most már más f r o n t o nkel 1 h a r c o l n i. A kioktatás már nem használ.” Majd így fejezibe: „Koteleségszerüen kijelentem, hogy Ő Felségének mani-fesztuma, a parlamentek és nemzetgyűlések szónokainak kijelentései— bizonyos nemzetiségű csapatoknál — teljessé tették a káoszt.”

M á s n a p a 6. h a d s e r e g e k k é n t j e l e n t :„Az utolsó napok eseményei (Wilson válasza, a manifesz-

tum) a csapat békehajlandóságát hatalmasan fokozták, a feszült-séget mihamarább meg kell szüntetni. Vagy háború vagy békelegyen, középút nincsen. Nagy elhatározásra kell végre jutni.”

A 40. h o n v é d h a d o s z t á l y v e z é r e j e l e n t i(báró Vitéz Nagy Pál):

„Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy általános nyugtalan-ságot észlelek úgy a legénységnél, de főleg a tisztikarnál, minek okai:

a) a szabadságoltak azon híresztelései, hogy rokonaik dél-magyarországi vidékekről már elmenekülnek,

9

b) a fiumei puccshírek,”c) az észak-magyarországi megyek bizonytalan sorsa s a

csehek követelései,d) a belzavarok által szított kétkedés a saját ellenálló-

képességünkben,e) a magyar kormánynak a sajtó által kiröppentett azon

követelése, hogy a magyar csapatok hazaszállítandók.Kötelességszerűen rámutatok arra, hogy ezen hangulatnak

megváltozását nem remélem. Szép szavaknak ma már nincsenhatásuk; szigorral el lehet ugyan nyomni, de a hamu alatttovább fog lappangani a tűz és a harci kedv el fog égni.”

O k t ó b e r 2 7 - i k é n B o r o e v i c i s m é t j e l e n t :„A katonai helyzet, — erőviszonyt, hadászati és harcászati

helyzetet illetőleg, — ma m é g n e m n y u g t a l a n í t ó , ha abomlás tovább tart, a védelmi csata sikeres vezetése lehetetlen lesz.A bomlás okai — amint észlelhető — a m a n i f e s z t u m általf e l i d é z e t t , z a v a r o k , a m a n i f e s z t u m t é v e s értel-m e z é s e , izgatása hátsó országban történtek által, a legénységdekorumellenes ruházata, fehérneműhiány stb.”

Ugyanazon napon a fővezérség összekötőtisztje a Boroevic-hadseregnél táviratilag leadja: „Szent hitem és meggyőződésem,hogy a legfelsőbb fővezérségnek most már itt, mi közöttünk vana helye.”

Ugyancsak o k t ó b e r 2 7 - i k é n a h a d i f l o t t a -p a r a n c s n o k s á g t á v i r a t o z z a :

„Megbízható bizalmi embereim szerint az erődök véd-őrségeinél, a hajóslegénységnél és más alakulatoknál a lázadás ki-törése pillanatnyilag várható; szándékuk az élelem, a ruházat és apénzek felosztása után hazájukba elvonulni.”

Október 28-ikán ismét Borievic jelent és jelentését ekkéntfejezi be:

„A csapatok ellenállóképessége fokozatosan csökken,annál is inkább, mert az engedelmességet megtagadók száma —értem a csapattesteket — napról napra szaporodik, valamennyienarra hivatkoznak, hogy a m a n i f e s z t u m L e n g y e l o r s z á g ,a d é l s z l á v o k , a c s e h - t ó t o k , a m a g y a r o k f ü g g e t l e n -s é g é t k i m o n d t a . Kiválóan fontos, hogy végre tisztáztassék apolitikai helyzet, különben bekövetkezik a monarchia és a had-sereg katasztrófája.”

T i r o l i hadseregcsoport vezérkari főnökének jelentése:„Az október 27-ikén már általánosan közismertté vált csá-

szári manifesztum, amely Ausztriát átalakítja és különlegesen acseh-tótságot elismeri, ledöntötte még azokat a korlátokat is, amelyek

10

a felbomlást még akadályozták; csak a fegyverszünet azonnali meg-kötése segíthet.”

11. h a d s e r e g - p a r a n c s n o k s á g jelentése:„Az október 17-iki, manifesztum okozta, hogy a nemzeti-

ségek az önredelkezési jogra hivatkozva, csapataik hazaszállításátkövetelték; a magyar csapatokra gróf Károlyi október hó másodikfelében tartott beszéde ez irányban döntő befolyást gyakorolt.”

Ezekután fel fogom sorolni azon csapatokat, amelyek ”amanifesztum megjelenése után 1918 október 31-ig az engedelmes-séget megtagadták:

O k t ó b e r 20:3. vadász-zászlóalj 3., 4. század; délmagyarországiak,

Balkán-front.O k t ó b e r 21:13. ulánusezred 4-ik és géppuskás százada; olaszok, len-

gyelek, Balkán-front.13. ulánusezred 1., 2., 5. és 1., 2. géppuskás-század;

csehek, Balkán-front.O k t ó b e r 22:Cs. kir. 27. népfelkelőezred 3. zászlóalj; szlovénok, Bal-

kán-front.4. tábori tüzérezred 2. üteg; lengyelek és ukránok,

Balkán-front.O k t ó b e r 23:30-ik rohamzászlóalj; lengyelek és ukránok, Balkán-front.27-es vadászzászlóalj 2-ik százada és géppuskás-század;

bukovinaiak, Balkán-front.18-as cseh ezred — megbízhatatlan —, Balkán-front.O k t ó b e r 24:6. hadsereg menetalakulatainak egy része, 39-es ezred hét

menetszázada; magyarok, románok, olasz-front.69-es ezred 60 embere elhagyja a frontot; magyarok,

olasz-front.4-es bosnyák-hercegovina ezred két százada, olasz-front.25-ös lövészezred; csehek, oiasz-front; nem, mertek el-

vonulni, mert féltek a hátukban álló magyar csapatoktói.O k t ó b e r 25:25-ös losonci közös ezred 2. zászlóalj, kijelenti, hogy

Ausztriáért nem harcol, olasz-front.8-as lövészezred 2. zászlóalj; csehek, olasz-front.7-es lövészezred; csehek és németek — megbízhatatlan —,

olasz-front.

11

22-es székely honvédezred; haza akar menni Erdély védel-mére, olasz-front.

67-es és 85-ös ezred; tótok és rutének, olasz-front.5-ös magyar népfelkelő ezreû 3. zászlóalj; délvidéki magya-

rok és oláhok, Balkán-front.79-es szerb-horvát ezred részei, Fiume.O k t ó b e r 26:38. és 27. magyar hadosztályok elszállíttatnak; felvidékiek

és erdélyiek, olasz-front.O k t ó b e r 27:A 7. magyar hadosztály részei (68., 38.); felmondják a szol-

gálatot, olasz-front.77-es ezred; ukránok, lengyelek2-es hegyi tüzérezred; szlovének26-os nehéz tüzérezred; csehek14. és 25. cseh lövészezred részei68-as ezred 2. zászlóalj; szolnoki magyarok30-as cseh lövészezred

O k t ó b e r 28:

14-es lövészezred; csehek119-es gyalogezred; 60% cseh6-os gyalogezred; 33% német, 25% magyar,

többi szerb és oláh83-ik horvát honvéddandár105-ös gyalogezred; magyarok olasz-4-es hercegóc-bosnyák-ezred front

28-as ezred; 58% cseh, aztán tótok és németek2. hegyi lövészezred; szlovének57-es közös gyalogezred; lengyelek122-ik közös gyalogezred; szlovének és horvátok-30. lövészezred; csehek26-os nehéz tüzérezred; csehek68-as közös gyalogezred; magyarok4-es tiroli vadászezred 3-ik zászlóalja; egy-harmadban olaszok103-as közös gyalogezred; csehek, németek,

lengyelek26-os honvéd gyalogezred; horvátok, szerbek14-es gyalogezred 1. zászlóalj; linzi németek59-esgyalogezred 1. zászlóalj; salzburgi németek138-as gyalogezred; oláhok, magyarok

12

111 -es gyalogezred; ceeneK, nemetek59. gyalogezred 2. zás; óalj; salzburgi németek14-es gyalogezred 3. zászlóalj; linzi németek

Október 29 és november 3-ika között:

170. és 177. népfelkelő zászlóaljak; nagy-részben németek

3. tiroli vadászezred87. és 117. gyalogezred; szlovének53., 78., 116. gyalogezredek; horvátok és

szlavóniai szerbek --54.,21.,42. gyalogezredek; csehek és német-

csehek30. lövészezred; ukránok28. és 32. vadászzászlóalj; magyar, tót26. közös gyalogezred; magyar27. rohamzászlóalj; magyar, tót, rutén138. gyalogezred; magyar.

Idáig Kirchnawe adatai. Mily képet mutat ez?

I. A u s z t r i a :

1. Német-Ausztria .............................. 5 csapattest2. Cseh -terület................................... 163. Lengyel-ukrán terület …...................... 74. Olasz terület................................... 25. Jugoszláv terület............................ 66. Oláh terület.................................... 1

1.1. N a g y m a g y a r o r s z á g :

1. Csonka-Magyarország 5 csapategység2. Cseh megszállt terület 7 „ „3. Jugoszlávia 9 „ „ '4. Oláh 3

A táblázatok világosan mutatják, hogy a déli és északiszlávoknál a mozgalom a legerősebb, — a nemzeti tanácsok be-folyásai leginkább érvényesülnek, — majdnem valamennyi horvát-szlavón és szlovén ezred megtagadja az engedelmességet (26. hon-véd, 53., 78., 87., 116., 117., 122.; 27. népfelkelő, 4-es bosnyák),a Varsóban már megalakult lengyel államtanács is nagy vonzerővelbír. A keleti tótok közös gyalogezredei (67., 25., 85., 32. vadász)

13

legelőször tagadják meg az engedelmességet; hazakívánkoznak,mert ismerik a cseh aspirációkat; az erősebben átitatott nyugatitótok nem szerepelnek, javarészük francia földön harcolt. A szín-magyarság négy csapategységgel szerepel, valamennyi a Duna-Tisza-közből való — nagyrészt erősen kivérzett ezredek —; erősen vanképviselve a horvát honvédség és az osztrák Landwehr; haza-szállítását két magyar hadosztály (38. erdélyi honvéd és 27. kassaiközös hadosztály) követelte — keleti tótok és erdélyiek —, úgy.hiszem, eléggé érthető; a keleti tótok féltek a cseh aspirációktól,az erdélyiek a második oláh betöréstől. Az első nagyobbszabásúmozgalom a losonci közös ezred egyik zászlóaljánál tört ki, amelykijelentette, hogy Ausztriáért többé nem harcol. Érdekes továbbáaz is, hogy Kerchnawe adatai szerint a m a n i f e s z t u m ki-a d á s a előtt h a s o n l ó m o z g a l m a k sehol nem vol-tak é s z l e l h e t ő k .

Elvitázhatatlan, hogy az összeomlást a manifesztumon kívülmég egyéb okok is elősegítették. Ilyenek voltak: a piavei csata-vesztés után állandóan lelohadó harci kedv és a bizalmatlanság avezetés iránt; a Kerenszki-offenzíva előtt legfelsőbb helyről elren-delt front-propaganda; célja volt az orosz sereg felbomlasztásadestruktív tanok hirdetése által, hogy a keleti front egységei és azottani hadianyag — lövőszer stb. — az olasz és francia frontraáttolhatok legyenek; a front-propaganda a katonát megtanítottaarra, hogy az ellenséget pacifista-agitációval is le lehet küzdeni;a hiányos élelmezés, a nyersanyagok hiánya, az anyaországbandúló protekció a felmentések körül, Kramarz és társainak meg-kegyelmezése, a pacifista-agitáció a napilapok stb. által, Amerikaközbelépése, az állandóan fokozandó hiány tényleges tisztekben, azanyaország belzavarai, a kormányok rövidlátása a nemzetiségikérdésben, az entente-agitáció a monarchia belrendjének felborítá-sára stb.; tény az is, hogy 1918 kora tavasza óta a „Los vonHabsburg”-jelszó már varázzsal bírt és különösen Ausztria szlávnépeinek lelkében lángralobbant a függetlenségi gondolat; debármint legyen is — és ezt az általam citált jelentések i$ bizonyít-ják —, a kegyelemdöfést a manifesztum adta meg.

A császári manifesztum Ausztriát a döntés előestéjénállamszövetséggé akarta átalakítani, ily átalakítás még békés idők-ben is nagy megrázkódtatásokat idéz fel. Háborús állapotban majd-nem kivihetetlen, már csak azért is, mert a kettős monarchia népeiés néptörzsei a reátermettség, a harci erények különbözőségénekkiegyenlítése céljából összekevertettek, külön zárt egységeket nemképeztek. Viszont áll az is, hogy ha Ausztria államszövetséggéalakul át, át kellett alakulni a hadseregnek is, a hadsereg régi

14

munkájának meg kellett szűnni, ami a ,,kisgeszetesi remetét” isfelborította volna.

Vájjon megfontolta-e Baden azon eshetőséget, hogy amanifesztum által önálló nemzeti életre hivatott népek éppen azért,mert a „Los von Habsburg”-jelszót már kiadták és teljes függet-lenségre törekedtek, nem fogják-e Ausztria támogatását megtagadniés hajlandók-e Ausztria érdekeiért tovább vérezni? Gondolt-eBaden arra, hogy az államszövetségi eszme nem fog-e az integerMagyarországra is átcsapni és nem fogja-e felbontani az egységesMagyarországot, ami által a manifesztum azon nagyhangú kijelen-tése, „mindez a magyar szent korona országainak integritását nemérinti”, legfeljebb írott malaszt, jámbor óhaj, naiv feltételezés marad?Megfontolta-e Baden azt is, hogy ha Ausztria államszövetséggéalakul át, a 67-es kiegyezést revideálni kell és nem fogja-e Magyar-ország állami függetlenségét deklarálni? Avagy ismét a közismertm a g y a r t ü r e l e m r e és p i p o g y a s á g r a é p í t e t t e k ?

Ezen átalakítás tehát nem volt oly könnyű, oly egyszerű.Gondos, alapos, jól megfontolt katonai és belpolitikai előkészítéstigényelt. Az átalakítás időpontja pedig a lehető legszerencsétleneb-bül volt megválasztva. Hogy a belpolitikai helyzet az átalakítástmajdnem parancsolóan követelte, tagadhatatlan és én elhiszem,hogy a császár nehéz helyzet előtt állott, mert a monarchia szét-hullásától kellett tartania. Ha ez így volt, akkor ezen helyzetbencsak a „különbéke megkötése” segíthetett, minden más csak fél-rendszabály volt.

„Megkötni a különbékét” és azt, ami megmarad, „át-alakítani”.

A háború, amely nem más, mint a politikának más esz-közökkel való folytatása, már céltalan volt.

Végül még azzal is kívánok foglalkozni, hogy mikor kellettmegkötni a fegyverszünetet, „a döntő támadás előtt, vagy után”?

Bizonyításra nem szorul, hogy győzelmek, sikerek utánelőnyösebb feltételeket lehet elérni. Ha a hadsereg állapota siker-rel kecsegtetett, a várás, a várakozó álláspont volt helyénvaló, haviszont a belügyek a háború” folytatását — jólehet katonailag azegyensúly meg volt, — már kizárták, akkor ,,nem volt szabad várni,meg kellet indítani a fegyverszüneti tárgyalást a döntés előtt” és »én azt hiszem, hogy a Diaz-feltételeknél jobbakat, értünk volna el,mert hiszen Diaz november 3-ikán — a fegyverszünet megkötésé-nek napján — a hadsereg állapotát ismerte, sok ezer fogoly ésmilliós értékű hadianyag volt már a kezében, miért követelt volnatöbbet a döntő támadás előtt? Avagy oly biztos volt a győzelem?

15

Nem volt biztos. Azt az olasz vezérkar is elismeri, midőn-ezt írja:

„Fölényes, igen erős és jól kierődített állásban lévő ellen-ség megtámadásáról volt szó. Az ellenség a piavei csatavesztésután hamar lábraállt, a bomlasztó belső harcok az ellenség had-erejének erkölcsi és anyagi erejét még ki nem kezdték; azon népek,amelyekről azt hittük, hogy őket a belső harcok leginkább meg-bontották, a magyarok, a horvátok, a szlovének, még az utolsónapon is elkeseredetten harcoltak.”

Íme, mily nagy elismerés! Idáig a katonai rész. Lássukaz érem másik oldalát!

Közismeretes, hogy a magyar nép nemcsak a magyar, ha-nem az osztrák kötelékekben is harcolt; a magyar és magyar--országi csapatok mindenütt ott voltak, ahol az Istenben boldogultmonarchiára támadó ellenséges tömegeket a hü és vitéz népek«leven testéből faragott gáttal kellett felfogni; a magyar név anégy és fél éves háborúban „győzelmet, becsületet, kitartást” jelen-tett; a nagy háború összes diadalmas csatáiban a magyar katona— akár közös, akár honvéd — volt „a csatavonal ledönthetetlenpillére”; még az áruló népek fegyverbecsületét is magyar vér áránszerezték vissza; a szélrózsa minden táján ezrével fellelhető jeltelensírok, korhadó fakeresztek jelzik a győzelmes magyar hadak útját;az évszázadok óta elsikkasztott nemzet nagyszerű fiai vérük hulla-tása árán írták a történelmet; a magyarországi csapatok a „zendülés”-szót sohasem ismerték; Ausztriában, Csehországban, Horvát-Szlavón-országban, Szerbiában, Albániában, Ukrajnában magyar katonatartotta fenn a rendet; a magyar nagyszerű, szívós, mindenütt ésmindenhol helytálló, nagy nemzetnek bizonyult.

Ha pedig ez így van, mert megcáfolni nem lehet, akkorsúlyos okoknak kellett 1918 október havában közrejátszani, amelya magyar csapatoknak — a már citált jelentésekből is kitűnő —bizakodó hangulatát lelohasztották és a frontnak önkényes elhagyá-sára késztették.

Kutassuk az okokat!1918 o k t ó b e r 1 6 - i k á n W e k e r l e m i n i s z t e r -

elnök, midőn a kormány lemondását és a lemondásnak el nemfogadását bejelenti, többek között ezeket mondta:

„A békeakcióról legyen elég megjegyeznem annyit, hogy— amint arról a ház minden egyes tagjának tudomása van, —mi a Wilson-féle tizennégy pont és Wilson elnöknek egyéb nyilat-kozatai alapján a békeajánlatot megtettük.” Majd áttér a politikaihelyzetnek ecsetelésére, amelyet az Ausztriában végbemenő átala-kulás maga után von és így folytatja:

16

„Köztudomású, hogy Ausztria föderatív alapon igyekszikbelügyeit rendezni. Ez mellőzhetetlenné teszi, hogy a personál-unióalapjára helyezkedjünk. És t. Ház, miután a közös ügyek meg-szűnnek, nagyon természetes, hogy maga után vonja az 1867.XII. t.-cikk m e g v á l t o z t a t á s á t .

O k t ó b e r 18-ikán T i s z a gróf így n y i l a t k o z i k :„Tehát ismétlem: a personalis uniónak magában kell fog-

lalni a hadsereg teljes különválását, magában kell foglalnia amagyar nemzetnek a külképviseletekhez való „külön jogát is”.

Aztán így folytatja:„Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a

szavakkal; én elismerem azt, amit gróf Károlyi képviselő úr tegnapmondott, hogy ezt a háborút elvesztettük. Elvesztettük nem abbanaz értelemben, hogy ne tudnánk még továbbra is szívós és hősiesvédekezést kifejteni, hogy ne tudnók az ellenségnek a véglegesgyőzelmet nagyon drágává tenni; de igenis, elvesztettük abban azértelemben, hogy az erőviszonyok eltolódásánál fogva a háborúmegnyerésére többé reményünk nem lehet és hogy ennek folytánkeresnünk kell a békét, oly feltételek mellett, amelyet ilyen viszo-nyok mellett ellenségeink elfogadnak.”

O k t ó b e r 1 8 - i k á n V a j d a k é p v i s e l ő felolvassa amagyarországi román nemzeti párt végrehajtó-bizottságának október12-én Nagyváradon kelt nyilatkozatát, amelyben tiltakozik az ellen,hogy ezen parlament és kormány magát a román nemzet képvise-letének” tekintse és nem ismeri el más, tőle idegen tényezőnek azonjo^fát, hogy az általános békekongresszuson a magyarországi és;erdélyi román nemzet érdekeit képviselhesse, mert ezen ez érdekekvédelmét csakis a saját nemzetgyűlése által kijelölendő ténye-zőkre bízhatja.

U g y a n e z e n ü l é s e n g r ó f A p p o n y i ezt mo n d t a :„Másodszor arra kérem, hogy az eszme keresztülvitelére

szükséges lépéseket haladéktalanul megtegye. Mert ha van azok-nak egy része is, melyekről minden józanul gondolkodó embernekel kell» ismernie, hogy kibonyolítást, előkészítést igényelnek, vannakviszont éppen a politikai és közjogi függetlenségnek olyan alkotó-részei, amelyek igen hosszú előkészítést nem igényelnek, hanemamelyekre vonatkozó törvényhozási intézkedések rögtön megtehetőkés megteendők, hogy lehetőleg a béketárgyalásokat megelőzőlegmár Magyarországnak új közjogi helyzete legyen. Végül benyújtjaa határozati javaslatát, melynek 4-ik pontjában az 1723. I., II. t.-cikk érintése nélkül Magyarország teljes állami függetlenségét,Ausztriával szemben önálló gazdasági berendezéssel, önálló had-

17

sereggel, és külképviselettel követeli és utasítani kívánja a-kormányt,hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatokat terjessze, elő.”

U g / a n e z e n ü l é s e n W e k e r l e m i n i s z t e r e l n ö kis felszólalt és akként nyilatkozott, hogy ő a personalis unfó alap-ján áll, annak konzekvenciáit le is fogja vonni, de azok márólholnapra keresztül nem . vihetők, egy egész alaposan előkészítettjavaslatot fog kidolgozni és annak szövegére a legfelsőbb felha-talmazást fogja kikérni.

Okt. 1 9 - i k é n J u r i g a beszélt és követelte „a tótnemzet” önrendelkezési jogát, ezt mondta: „Egy nemzet vagyunksajátos beszédünkkel, nyelvünkkel és mi nem hagyjuk magunkat;kívánjuk, követeljük jogunkat, természetes és történelmi jog alapján;önrendelkezési jogunkat, hogy mint Károly király akarja is, mintnéptörzs külön állami közösséget alkossunk letelepedésiterületünkön.”

O k t . 2 2 - i k é n W e k e r l e m i n i s z t e r e l n ö k újbólf e l s z ó l a l :

„Gróf Károlyi képviselő úr törvényjavaslatát el nem foga-dom, de igenis, rövid idő alaít, a legközelebbi napokban, Magyar-ország függetlenségét és önállóságát is törvény szerint biztosítókülön javaslatot leszek bátor előterjeszteni/' Majd ezt m o n d t a :„Én a képviselő úr javaslalát el nem fogadhatom, mert ő csakMagyarországról beszél, én pedig a magyar szent koronához tartozóösszes országok függetlenségét kívánom kimondani; én nem tehe-tem azt, hogy Magyarországnak társországait egyszerűen szabadonodabocsássam.”

Végül így n y i l a t k o z o t t :„Harmadszor pedig az 1867: XII. t.-cikk megszűntetését

sem lehet egyszerűen kimondani úgy, hogy „megszűntetem”. Azonaz állásponton állottam mindig, hogy az 1867: XII. t.-cikk a nem-zet és a fejedelem között megkötött egyezmény.”

Ugyanezen ü l é s e n Huszár Károly ezeket mondta:„Nem arról van szó, hpgy hűtlenek legyünk a németek-

hez, akik Erdélyben velünk együtt harcoltak, hanem arrój, hogykötelességünk-e nekünk, hogy öngyilkosságot kövessünk el azért,mert a másik oldalon szövetségeseink nem ítélték meg elég vilá-gosan a helyzetet.”

Majd e k k é n t f o l y t a t j a :„A burzsoáziának, a legitimitás alapján álló pártoknak, a

kormányoknak, a fejedelmeknek ez az utolsó alkalma, hogy meg-kössék a békét, mert ha nem teszik, akkor megkötik úgy, mintOroszországban a tömegek.” A z-t á η így f e j e z i be:.

„Szeretnék még arra kitérni, hogy ebben a pillanatbankatasztrofális dolognak látom azt, hogy amikor újabban fenyegetve

18

vannak határaink, a magyar véderő nincsen a magyar parlamentkezében; és ebben a kritikus pillanatban, mikor az osztrák :magyarmonarchia egy nem létező fogalommá esik szét, g, tisztek nemtettek esküt a magyar alkotmányra; minden tisztben két lélek van>a régi schwarz-gelb generális lelke és az új délszláv, vagy csehállampolgár lelke. Ily körülmények között igazán nem tudom, hogyérvényesülhet ő általuk a magyar nemzet érdeke” stb.

T i s z a is f e l s z ó l a l t , mondván:„De mintegy mellőzhetetlen követelését kell odaállítani a

magyar nemzetnek, hogy az Ország fenyegetett déli és keleti hatá-rainak megvédéséről a hadvezetőségnek gondoskodnia kell” stb.

Gróf A p p o n y i is b e s z é l t az okt. 2 3 - i k i ülé-sen, m o n d v á n :

„Ki kell mondanom, teljesen jogos az a kívánság, hogy amagyar katonák a szükséges számban, abban a számban, melyerdéiyrészi és déli határaink megvédésére szükséges, első sorbanés kizárólag erre a feladatra használtassanak.” — Majd:

„De azért még is áll az, hogy a magyar csapatoknak —Magyarország véderejének — első feladata mégis Magyarországotvédeni. Már pedig ez a feltétlen bizalom leginkább magyar honoscsapatokban lehet, melyeket a hazafiság fűz ehhez a földhöz,amelyekben a talán már lelohadt harcikedvnek újból kell felélednie,ha saját tűzhelyüket, imádott hazájukat kell megvédeniök. Nemmondom, hogy ez holnap, holnapután keresztülvihető, de keresztül-vihető oly időben, hogy a hatályos védelmet biztosítsuk, ezértigénybe keli vennünk a magyar haderő feletti önrendelkezést, mégmielőtt az erre vonatkozó intézmények kiépíthetők lennének, mertsemmi közös instanciára nem bízhatjuk az erről való döntést ésannak biztosítását, hogy a magyar határok megvédessenek.”

Így beszéltek a magyar képviselőházban a császári mani-fesztum megjelenése után! A manifesztum a magyarországi nemzetikisebbségek lelkében felfakasztotta a függetlenségi törekvéseket.A 67-es kiegyezés legerősebb támaszai belátták, hogy Ausztriáhozvaló viszonyunkat sürgősen, rendezni kell, hogy a legsürgősebbteendőnk a külügynek és a hadseregnek különválasztása, egyrésztazért, hogy a béketárgyalásoknál a magyar érdekeket jó osztrákszokás szerint el ne sikkasszák, másrészt, hogy hazánk veszélyez-tetett határai megvédessenek. Ez „k. u. k. ”-szemüvegen nézve való-ban „izgatás”; magyar szempontból „az egyetlen helyes álláspont”és ha ezen „álláspont hirdetése” a hadsereg felbomlását eredmé-nyezte — amit tagadok, — akkor „nagyon gyenge lábon állott ahadsereg fegyelme”, akkor világos előttem az is, hogy a magyar

18

érdek az osztrák érdekkel ismét nem volt azonos és az évsfààadosegyüttélésnek alapjai örökre megdőltek.

Deák Königgrätz után azt mondotta: „Amit a magyarnemzet Königgrätz előtt nem követelt, Königgrätz után sem kéri.”B i s m a r c k Deák fölényes helyzetében megnyúzta volna Ausztriát.Államférfiaink még a manifesztum után is csak „szerelmesen fuvo-láztak”, teli hódolattal és mély alázattal csendes óhajokat hangoz-tattak, elszánt cselekvésre nem voltak hajlandók, még mindigrajongtak első szerelmükért, fabiuskunktátoroskodtak; csoda-e,ha az é h e z ő , a r o n g y o s , f é l i g m e z í t e l e n , f á r a d t -lelkű és t e s t ű , a p i a v e i c s a t a v e s z t é s után a veze-tés i r á n t már b i z a l m a t l a n , a négy és fél évesh á b o r ú b a n k í m é l e t l e n ü l k i h a s z n á l t m a g y a rk a t o n a l e l k é b e n f e l é b r e d t a n e m z e t i é l n i a k a r á s ,a l é t f e n n t a r t á s i ö s z t ö n és az ö n k é n y e s c s e l e k -vés t e r é r e l é p e t t , az „ I n d e i n e m L a g e r istÖ s t e r r e i c h ”-elvet, j e l s z ó t f é l r e l ö k t e . A történelemgazdag az analógiákban.

1848-ban az idegen országok földjét taposó magyar kato-nák táboraiban megjelentek az emisszáriusok, a magyar katonákata hazai eseményekről felvilágosították és a 48-as katona lóra ült,ezer veszélyen keresztül hazajött, hogy védje az ősi jogot, az ősiportát az osztrák, a rác, az oláh ellen. Lenkeit, Virágh Gedeontés másokat nemzeti hősökké avatta a hazai történelem és „láza-dóknak, árulóknak” nevezte az osztrák karnarilla, az idegen tör-ténelem.

A p i a v e i m a g y a r k a t o n a se tett mást,mint d i c s ő 48-as e l ő d e i .

Ma őt is lázadónak minősítik azok, akikben a „közös haza”fogalma megölte „a nemzeti gondolatot”. Avagy a mai magyar-ságnak mentalitása a 48-as magyarságéval már nem azonos? Hanem volna azonos, azonossá kell tenni! Ha pedig a mai magyar-ság ezeréves vérrel és könnyel írott történelmét már elfeledte volna,bele kell sütni a lelkébe!

Azt mondhatná ezekután valaki, hogy ,,októbrista” fel-fogást vallok és dicsőítem,a „frontbomlasztókat” s bármiként isbeszéltek 1918 október havában gróf Apponyi, Huszár, Tisza stb.,a fegyelmezett katona a frontot el nem hagyhatta és az ő enge-detlensége okozta a történelmi Magyarország halálát. Nagy téve-dés! És citálni kívánok Stőger-Steiner hadügyminiszternek 1918október 24-ikén az osztrák delegációban tartott nagy beszédéből.Többek között ezt mondta: „A hadsereg ezideig megtette a köte-lességét; ezen krízist is át fogja élni, de akkor legyen meg a

20

beíső béke és ezáltal a békesség az ő soraikban. Jaj, ha ath a z á j á é r t , a h o z z á t a r t o z ó i é r t és a j ö v e n d ő é r tm é l y s é g e s e n a g g ó d ó k a t o n á t a be 1 z a v a r o k b ab e l e v o n j á k . Ha ez b e k ö v e t k e z i k , a k k o r se én,se s e n k i más nem á l l h a t j ó t a b e k ö v e t k e z e n -dő k é r t.” Majd így folytatja:

„A szó legszorosabb értelmében néphadseregünk van,a nemzeti érzést, a nemzeties gondolkodást a hadseregtől ma mártávoltartani nem lehet, mert a hadsereg éber figyelemmel kíséri ahazai eseményeket, azokra rögtön reagál.”

Azután ekként nyilatkozik:„A sok milliárdos hadianyaggal rendelkező, ma még

„közös-”nek nevezett hadsereget mindaddig fenn kell tartanunk,amíg az állami újjáépítésnek következményeként a hadsereget isátalakíthatjuk. A politikusoknak azon kívánságát, hogy a csapatokhazájukba szállíttassanak, — mielőtt a hazaszállítás előfeltételei megnem teremtettek, — igen veszélyesnek minősítem.”

A közös hadügyminiszter felszólalása rendkívül érdekes!És én kérdezem:

E l ő s z ö r : Ki vonta bele a hadsereget a belzavarokba?Talán az általam idézett beszédek? Talán gróf Apponyi, Huszár?Nem ők, tisztelt hadügyminiszter úr! Hanem a császári manifesz-tum, amely sem politikailag, sem katonailag nem volt előkészítveés éppen ezért a hadseregre is bomlasztólag hatott.

M á s o d s z o r : Ha a hadsereg a hazai eseményeket állan-dóan figyeli és azokra rögtön reagál, mert a nemzeti érzést tőlemár távoltartani nem lehet, miért nem gondoskodott Baden arról,— még pedig a kellő időben, — hogy a tótsági, a bánáti, azerdélyi magyar katona tűzhelyéért, hazájáért, jövendőjéért ne aggódjék?

A p p o n y i gróf se k í v á n t mást okt. 22-ikib e s z é d é b e n ! Avagy azt kívánta talán a hadügyminiszter azerdélyi, a bánáti, bácskai magyar katonától, hogy az első erdélyibetörést kitörölje az emlékezetéből?

Harmadszor: Ha pedig a hadügyminiszter úr azt vallotta,hogy „ha a katona tűzhelyéért, hazájáért, jövendőjéért aggódni kény-telen, sem ő, se más nem állhat jót a bekövetkezendőket”, miértjárult hozzá a manifesztumhoz, miért nem tiltakozott a manifesz-tum kihirdetése ellen?

N e g y e d s z e r végül: Ha pedig tudta, hogy a hadsereget,— mert átalakul Ausztria, — szintén át kell alakítani, miért nemteremtette meg a hadsereg átalakításához szükséges előfeltételeket?Avagy ő a döntő mérkőzés pár nap múlva várható bekövetkezésé-ről mit sem tudott?

21

1918 október 26-iki jelentésében a nemzeti hadsereg jelen-legi főparancsnoka ezt írta: „Szigorral el lehet nyomni a mozgal-mat, a hamu alatt tovább fog izzani. Szép szavak ma hatástalanok,csak tettek segíthetnek.” Arany igazság!

Hogy a frontokról önkényesen hazatóduló katonák azinteger Magyarországot nem mentették meg, hazánk határait nemtudták megvédeni és Apponyi grófnak azon színigaz kijelentése,„a talán már lelohadt harcikedv fel fog éledni, ha saját tűzhelyüket,imádott hazájukat kell megvédniök”, be nem következett, nem az őbűnük, nem tehetnek róla. Harci kedvüket letörték azok, akik asúlyos idők fergetegében is „a régi , d o h o s 67-es a b r a k o nr á g ó d t a k ” , idejéét múlta közjogi formulákba kapaszkodtak, amagyar külügyet Dornbachban elgáncsolták. Még akkor is a per-sonál-unióról álmadoztak, midőn az osztrák császárnak már egymaroknyi földje sem volt, akik határozatlanságuk, a helyzetnek tel-jes félreismerése által a radikálisokat, a földoszíókat, az októbris-tákat ültették a nyeregbe, Károlyinak és híveinek őrült, nemzet-gyilkos pacifizmusa alá lovat adtak, aminek azután az volt akövetkezménye, hogy a destrukció perverz apostolai és nyálaskölykei a haza határaira érkező, még tisztalelkű katonákat meg-mételyezték, világot bolondító tanok által felbontották a fegyelmetés végeredményében a nyakunkra hozták a csehet, a rácot, azoláhot és Kun Béla véres uraimat. íme, ez az éremnek magyar fele!

Ezen fejtegetéseim az előbbi tisztán katonai bírálattal ellen-tétben nem állanak. Azt mondhatná legfeljebb valaki, hogy a zen-dülés még akkor is bűn, ha nemzeti élniakarástól fakad, tehát„Maul halten und weiterdienen, ha a magyarság bele is pusztul”.Hát! Odáig már nem jutunk! Változtak az idők!

A csak a büntető törvénykönyv paragrafusain nyugvó,csak bitó, főbelövetés, börtön által megalapozott és fenntartott,vagy a Brussilow-módon géppuskatűzzel kierőszakolt, felszínesfegyelem el fog égni a modern csata pergőtüzében. A régi felfogásmár porráégett, hamuját szertehordta az a szélvész, amely a _ régimonarchián végigszántotta A magyar katona ezentúl csak magyar,érdekekért, a magyar integritásért fog hősi halált halni,- mert énhinni akarom, hogy Ostenburgok, Lehárok kora végleg letűnt ésBudaörs szomorú emléke soha többé nem fog kísérteni.Összegezem az elmondottakat!

„A döntő csata előestélyén a hadseregnél is kihirdetettcsászári manifesztum nemcsak Ausztriát, hanem a hadsereg fel-bomlását is siettette és mivel a császári manifesztum a magyarintegritást is kikezdte, a magyar csapatoknak a hazájukba val6visszaszállításra irányuló követelését tehát kezdeményezte.

II. Monarchia vagy respublika?

Október 28-ikán a badeni főparancsnokság az összes alá-rendelt parancsnokságokhoz körtáviratot intéz és elrendeli: „Azösszes csapatok haladéktalanul megkérdezendők, a respublika vagya monarchia kívánatos-e?”

K r a u s z

A l f r é d ezen táviratról „Vereségünk okai”című munkájának 267. lapoldalán ekként emlékezik meg:

„A főparancsnokság elrendelte, a csapatok haladéktalanulmegkérdezendők, hogy mi kívánatos, a monarchia vagy a respub-lika? A sorok közül kiolvasható, hogy a csapatok a monarchiaérdekében befolyásolandók. A vezérkari főnök azt javasolta, hogyezen érthetetlen táviratot ne hirdessem ki, hanem a főparancsnok-sághoz ellenvetéseket intézzek. Elutasítottam. Amíg az ellenállásnakértelme volt, ellenálltam; most már céltalan volt.”

Én ezen táviratról október 30-ikán értesültem, mielőtt had-osztályparancsnokom a cetinjei lázadó csapatok megfékezésérePodgoricáról elindított. Én ezen parancsot át sem vettem, mert arespublikát a királysági eszméhez hű magyarságnál életképtelenállamformának tartottam és mert szovjetízű cselekményre kaphatónem voltam.

A hadosztály másik két dandára — 161. és 220. — azon-ban leszavazott, amit eredeti naplófeljegyzéseim igazolnak, pl.:november 2. és 5-ről.

A távirat a parancsnokoknál háromféle cselekvést váltottki::Az e g y i k megkapta, elolvasta, kihirdette es leszavaztatta acsapatokat; a m á s o d i k megkapta, elolvasta és a papírkosárbadobta; a h a r m a d i k el sem fogadta.

A magyar csapatok parancsnokai majdnem kivétel nélküla harmadik módon intézték el a Baden által megindított destruk-ciót. Azon érv, hogy „mi közöm ahhoz, mit cselekednek az osztrá-

” Belitska, jelenlegi honvédelmi miniszter.

24

kok”, valóban gyermekes és a tényen mit sem változtat. Döntőmarad egyszer és mindenkorra, hogy a táviratot a főparancsnokságadatta le, ami által erősítette a köztársasági hajlamosságot, gyen-gítette a monarchista-eszmét, a hadsereget republikáns és monar-chista pártra szakította, formálisan önmagát detronizálta.

Azt mondhatná valaki, hogy miután a magyar csapatok lenem szavazlak, — szorosan véve semmi sem történt — a magyarminiszterelnök és a honvédelmi miniszter a táviratról semmit semtudott, a távirat ellenjegyzés nélkül adatott ki, — ergo érvény-telen, — csak játék, könnyelmű játék volt. Hát én ezt el nemfogadhatom, még pedig azért, mert a táviratot nem vis major hoztalétre, Baden szabad elhatározásból cselekedett; a távirat az eckart-saui levélnek az előfutárja.

El tudom képzelni a derék csehek őszinte örömét, amidőna főparancsnokság, azaz a legfelsőbb Hadúr azt kérdi:

„Hű csehek! Kit akartok, Massarykot vagy engem?”És mit cselekedett volna az uralkodó, ha Ausztria katonái

egyhangúlag a respublika mellett szavaznak?! Azt nem mond-hatta: „Nem érvényes, én csak hűségteket kívántam kipróbálni”;azt sem mondhatta: „Katonák! Semmi közötök az államformához!”Avagy talán „lemondott volna az osztrák császári koronáról?”Alig hiszem. Valószínűbb, hogy Baden maga sem tudta, mit cse-lekszik és mit akar. És ha Ausztria katonái uni-sono a köztársaságmellett döntenek, hogyan képzelte Baden a kiutat az önmaga-rendezte útvesztőből? Ε távirat után csak egy út volt az uralkodószámára: Magyarországra utazni, kihirdetni a független nemzetikirályságot, királyi szóval hazaparancsolni a magyar hadosztályokat,megvédeni az esküvel fogadott magyar integritást és lemondani azosztrák trónról.

25

miért is megfoghatatlan előttem, hogy a fővezérség ily rendeletekettovábbít. Ezen állapotok nemcsak a hadsereg létét, hanem a had-sereg becsületét is veszélyeztetik; a felelősséget a továbbiakértmagamtól elhárítom.”

2. A t i r o l i h a d s e r e g c s o p o r t :„Ő Felsége beleegyezésével továbbított parancs, amely a

magyar csapatok egyoldalú fegyverletételét elrendeli, csak növeltea káoszt. Sok százezer katona, a császárhű Tirol lakossága azéhség áldozata lesz és Tirol el »fog pusztulni. I s t e n és aze m b e r i s é g előtt a r e n d e l e t - k ö v e t k e z m é n y e i é r ta z o k a t t e s z e m f e l e l ő s s é , akik ezen r e n d e l e tk i a d á s á t meg nem a k a d á l y o z t á k . Ma csak a fegyver-szünetnek bármely áron való megkötése segíthet a hadseregen —vagy mindenki tegye le a fegyvert, vagy senki. Kérem ezen tilta-kozásomat legfelsőbb helyen előterjeszteni. Ő Felsége újabb el-határozásáig a parancsot a csapatoknál ki nem hirdetem.”

És miként válaszol Baden ezen erélyes, alárendeltektőlszokatlan hangú tiltakozásokra?

Kijelenti, hogy „Linder rendelete csak általános tájékoztatáscéljából adatott le, egyelőre nem is kell végrehajtani, a fővezérségmég rendelkezni fog”.

Badent másrészt a két hadseregcsoport-parancsnokság til-takozása jobb belátásra intette, mert november 2-ikán, délután1 óra 45 perckor, — miután Linder nagy kegyesen megengedte,hogy a magyar csapatok a fegyvert az osztrák határ elérése utántegyék le, — Linderrel sürgönyileg tudatja:

„A csapatok a 28.102. sz. rendeletet nem fogják végre-hajtani, mert az általános fegyverszüneti tárgyalások még be nemfejeztettek.”

November 2-ika folyamán a hadseregek újból sürgetik afegyverszünetet, mire a badeni fővezérség este 9 óra 45 perckorahadseregeknek a következőket sürgönyzi:

„Linder 28.102. számú rendelete végrehajtandó; a bekövet-kezendőkért a teljes felelősséget a magyar kormány és a magyarnemzet viseli. Az odesszai magyar csapatok az osztrák-magyarhatár elérése után tegyék le a fegyvert. — Legfelsőbb meg-hagyásra: Arz.”

Idáig a fegyverletétel kérdése! Lássuk tovább a fejlemé-nyeket!

A magyar csapatok fegyverletételét elrendelő parancs ki-adása után, november 2-ikát követő éjjel 1 órakor Baden kiadja a2100. és 2101. számú rendeleteket.

26

A 2100. számú a fegyverszüneti tárgyalásokat vezető Webergyalogsági tábornoknak szólt; kiadatott éjjel 12 óra 15 perckor elígy hangzott:

„Ha a feltételeken időveszteség nélkül enyhíteni nem lehet,a feltételeket el kell fogadni, amelyek a későbbi békének nempraejudikálnak. Az o s z t r á k - m a g y a r c s a p a t o k márp a r a n c s o t k a p t a k , h o g y az e l l e n s é g e s k e d é s ta z o n n a l s z ü n t e s s é k be . Feltételeztetik, hogy a 4a) száraz-föld és 4b) vizen-pontokat nem akként értelmeztetik, hogy az ellen-séges hadsereg Németországnak háttámadására használhatná ki àszabad mozgást. Jóllehet ezen esetet megakadályozni alig lehetne,ellene mégis tiltakozni kell: Tehát még ezen feltétel is elfogadandó;az ellenséges előnyomulási az idő tekintetében lassítani kell.

Osztrák-magyar főparancsnokság, 2100. hadműv., t i t k o s . ”

A 2101. számú rendelet a hadseregcsoport-parancsnoksá-goknak volt címezve és az ellenségeskedés azonnali megszűnteté-séről szólott.

Alig hogy báró Waldstätten ezen két fontos, titkos rende-letet továbbítás céljából az ügyeleti tisztnek leadta — éjjeli 2 óra15 perc volt, — felhívja őt Arz és közli, hogy az u r a l k o d óm i n d k é t r e n d e l e t e t i s m é t v i s s z a v o n t a . Báró Wald-stätten ezen kínos helyzetben megkísérli a rendeletek leadásánakmegakadályozását, a Webernek küldendőt le is fogja, a Boroevic-nek már leadott 2101. számúnak kihirdetését is sikerül a kelleidőben meggátolni. Ali. hadseregnél a parancs visszavonása márlehetetlen, mert azt a csapatok előtt már kihirdették; utóbbinakkövetkezménye azután, hogy h a j n a l i 3 óra 35 és 40 perck ö z ö t t úgy C o n r a d n á l , m i n t B o r o e v i c n é l aze l l e n s é g e s k e d é s e k m e g s z ű n t e t é s é t újból el-r e n d e l i k .

Utóbbi távirat így hangzott:„Az entente fegyverszüneti feltételei elfogadtattak. Az ellen-

ségeskedés úgy szárazon, mint vizén és a levegőben azonnal be-szűntetendők. A feltételek részletei közöltetni fognak.”

Ezen távirat leadásakor a fegyverszünet még nem voltmegkötve; kitűnik abból, hogy Weber november 3-ikán, délelőtt11 óra 4 perckor Badent értesíti, miszerint „a fegyverszüneti fel-tételek elfogadásának legvégső határideje november 3-ika éjfél ésaz általános fegyvernyugvás 24 órával a feltételek elfogadása utánkezdődik”.

Megállapítom ezekután, hogy Baden az ellenségeskedésmegszűntetését a feltételek; elfogadása előtt rendelte el. Ezen sem-

27

mivel sem indokolható, az intézkedésnek következményei november3-ikán már mutatkoztak. November 3-ikán délután 7 óra 30 perckora fővezérség a november 3-án hadifogságba jutott katonáinakelbocsátását követeli és este 9 óra 20 és 10 óra 20 perc közöttBoroevicet és Conradot utasítja, hogy november 2-ikát követőéjféltől kezdődőleg elfogottak érdekében erélyesen közbelépjenek.

November 3-ikán, éjjel 11 órakor Weber tábornok végreközli, hogy „a fegyverszünet november 3-ikán, délután 3 órakorelfogadtatott és az általános fegyvernyugvás november 4-én, dél-után 3 órakor kezdődik”.

Ezekután egészen világos, hogy a fővezérség a fegyver-nyugvást másfél nappal hamarább rendelte el, aminek következté-ben „sok százezer katona, számos magas törzs és megmérhetetlenhadianyag jutott az ellenség kezébe és felbontotta a már amúgy isláza rendet és fegyelmet”.

Íme, idáig a száraz tényállás!Lássuk az első esetet, a fegyverletételt!L i n d e r azt k ö v e t e l i , hogy a m a g y a r csa-

p a t o k ott, ahol v a n n a k , t e g y é k le a f e g y v e r t .A magyar csapatok külön önálló frontot nem alkottak, a monarchiatöbbi népei és néptörzsei alkotta egységek közé voltak beékelve.A seregek hátrálnak, az ellenség üldözi őket. Ilyen helyzetben azüldöző erejének teljes megfeszítése által nagy sikereket akar aratni,győzelmének kíméletlen kihasználására törekszik, erkölcsi erejepercről percre fokozódik, szárnya nő a katonáinak, a katona öröm-mel, lelkesedéssel viseli a fáradalmakat. A visszavonuló félnél mind-ezeknek ellenkezője következik be: csökken az ellenállóképességaz akaraterő, terjed a pánikra való hajlamosság, lazul a fegyelem,bomlanak a kötelékek, könnyelmű kijelentések, csüggeteg szavak ateljes megsemmisülést eredményezhetik; a katonában feltámad alétfenntartási ösztön, felszerelését már csak „felesleges ballaszt-nak tekinti; az egységeket csak a legnagyobb eréllyel lehet együtt-tartani.

Ha ezen kétségtelenül káosztikus állapotban, nagyfokúgyengeségben a magyar csapatok leteszik a fegyvert, a front fog-híjassá válik, az ellenség a magyar csapatok kiválása által terem-tett réseken szabad utat nyer és elkövetkezik a katasztrófa, vagyisa magyar csapatok hadifogságba jutnak, elvesztik felszerelésüketés hadianyagukat, míg a többek, akik harcolva tovább vissza-vorwlnak, katasztrofális helyzetbe jutnak; ilyen esetekben nem segítmás, mint „az egész hadsereg fegyerletétele”, vagy az egész had-sereg továbbvonulása.

28

És mit tesz a fővezérség? Linder gonosz, a hazaárullásalhatáros rendeletét továbbítja, megfontolás nélkül cselekszik. Baden-nek kötelessége volt Linder jogtalan beavatkozását a hadműveletekbeerélyesen viszautasítani, mert, helyesen jegyzi meg Conrad, hogy„Isten és ember előtt a felelősség csak Badent terheli” és senki mást.

Linder gonosz, cinikus és tudatlan volt. Baden pedignemtörődöm és apatikus!

Igen érdekes azon párbeszéd, amelyet november 2-ikárareggel Linder és báró Waldstätten egymással telefonon folytattak,íme, egy pár részlet:

L i n d e r : A helyzet hosszú tárgyalásokra nem alkalmas.Az entente feltételeit el kell fogadni. A magyar nemzet érdekemegköveteli, hogy a kormány nyilatkozatait a tett kövesse.

Wald s t ä t t e n : Mi rendelkezésre állunk, még egy-kétpontot kell letárgyalnunk.

L i n d e r : Egyetértek. A magyar csapatok ott teszik le afegyvert, ahol éppen vannak, a fegyverletétel részleteit állapítsákmeg, úgy az anyag beszolgáltatását is; stb. — Később így folytatják:

Walds t a t t e n : Mi lesz Tirolban és Veneziában? Leg-célszerűbb lesz, ha a magyar csapatok déli 12 óra és délután 3óra között teszik le a fegyvert, amihez még Ő Felségének és Arznakis hozzá kell járulni; ők most Schönbrunnban vannak. A fegyver-letételt a másutt beosztott magyar legénység is végre fogja hajtani.A fegyverletétel akként fog történni, hogy a hadosztályok meg-állanak, az ágyúikat felvonultatják, mindent átadnak; az olaszokvelük nem törődve, túl mennek rajtuk, míg az ausztriai csapatokharcolva, tovább visszavonulnak.

L i n d e r : Kiadták már a parancsot?W a l d s t ä t t e n : Még nem. Az olasz hadvezetőséget

arra fogjuk kérni, hogy szüntesse be az ellenségeskedést.L i n d e r : Egyetértek.Majd később:

L i n d e r : A fegyverletételi parancs szövegével egyetértek.Én a csoportosítást nem ismerem. Elv legyen: a csapatok a vasút-vonalak mentén csoportokba összevonandók és tárgyaljanak az éntente-parancsnokokkal az ember- és hadianyagot illetőleg. A kormánykéri az entente-t, hogy a teljes leszerelés okából az emberanyagot,a lovakat, a kocsikat, ami az iparhoz kell, gyorsan hazaszállítsa.

W a l d s t ä t t e n : A magyar csapatok ekként hadifogságbafognak jutni!

L i n d e r : A kormány kéri az entente-t, hogy a csapatokata fegyverletétel után ne tekintse hadifogolynak és szállítsa őketmihamarább haza.

29

Waldstätten: Triesztbe kormánymegbízottat kell küldeni.L i n d e r: A csapatok hazaszállítása felett való tárgyalás

felesleges, mert úgy sem tudjuk, hogy az entente miként fog ren-delkezni a fegyver nélküli csapatokkal. Folyik még a harc?

Wald s t a t t e n : Igen.Linder: A magyar kormány helyteleníti, hogy a harc még folyik.W a 1 d s t ä 11 e n: Boroevic Veldenben van. Lassú a parancs-

közvetítés; a fogalmazvány már kész, előttem fekszik, kívánságszerint lesz megszövegezve. Kérem déli 12 óráig a fegyverszünetfeltételeit senkivel se közölni.

L i n d e r : Úgy lesz; miért nem vetnek véget a harcnak?W a l d s t ä t t e n : Jugoszlávia érdekei miatt.L i n d e r : Nem bánom.Megdöbbentő cinizmus, hazaárulással határos könnyelműség,

gonosz tudatlanság Linder részéről! És mit cselekszik báró Wald-stätten? Galambszelídséggel, angyali türelemmel jó tanácsokatosztogat a pacifizmus cognac-lovagjának; bámulatos közönyösség!

A főparancsnokságot menteni nem lehet. Erélytelenségéjogosan kiváltja az alárendeltek éles bírálatát. Conrad és Boroeviémagatartása minden bírálaton felül áll és egyedül az ő erélyüknefcés szókimondásuknak köszönhetjük, hogy a magyar csapatok nov.1-én le nem tették a fegyvert és ezeréves történelmünket szégyenés gyalázat nem érte.

Ismét jellemző Bajién magatartása. A két alvezér tilta-kozására kijelenti nagy csodálkozással: „Ne teljesítsétek a paran-csot, hiszen csak tájékoztatni akartalak titeket, derék alvezérek! Neféljetek, majd fogunk intézkedni.”

Miért nem mondta meg ezt mindjárt a Hofkriegsrath?Miért várta be a tiltakozást? Ha pedig még intézkedni akart, akkormiért izgatni a vezéreket a döntő csata alatt? És miért parancsoljameg másodszor is a fegyverletételt, amikor négy órával későbbmár fegyvernyugvást rendel? Avagy csak a magyar csapatok hadi-anyaga jusson olasz kézre? És miért legyen „a magyar nemzet”felelős Linder gonoszságáért és Baden erélytelenségért? Fordítsukmeg ezután a kérdés feltevését és kérdezzük: Miért déferalt BadenLindernek? Miért hagyott magának parancsolni a pacifista által?Hát csődöt mondott végleg a tudománya?

Az ellenségeskedések beszüntetése már súlyosabb követ-kezményekkel járt. A 2100. számú — Weber gyalogsági tábornoknakcímzett — rádió-sürgönyt már idéztem. Ezen sürgönynek kritikusmondata a második, amely így szól:

„Az osztrák-magyar csapatok már parancsot kaptak, hogyaz ellenségeskedést azonnal szüntessék be.”

30

Ezen mondatnak következménye a Conradhoz és Boraevichezintézett 2100. számú sürgöny, amely „az ellenségeskedés azonnalimegszüntetését” elrendeli.

Igén érdekesen írja le báró Waldstätten, hogy ezen mondatmiként került bele a szövegbe.

Íme!November 2-ikán, éjjel 12 órakor a katonai iroda főnöke;

báró Zeidler tábornok felhívott és közölté, hogy a minisztertanácsWeber tábornoknak adandó utasításra nézve megállapodott; készít-sem elö a fogalmazványokat, amelyeket csak akkor adhatok ki, haArz és dr. Lammasch az államtanácsból visszatértek.

Dr. Schäger őrnagyhadbíró ezután a következő ,szövegetmondta tollba:

„Ha a feltételeken időveszteség nélkül enyhíteni nem lehet,a feltételeket el kell fogadni, amelyek a későbbi békének nem prae-judikálnak. Feltételeztetik, hogy a 4a)* szárazföld- és a 4b) vizen-pontokat nem akként értelmezik, hogy az ellenséges hadseregNémetországnak megtámadására használhatná a szabad mozgást..Jóllehet ezen esetet megakadályozni alig lehetne, ellene mégis til-takozni keli. Tehát még ezen feltételt is el kell fogadni, az ellen-séges előnyomulást az idő tekintetében lassítani kell. Ezen engeddmenyek elfogadására irányuló kísérlet a fegyverszünet végleges el-fogadását semmi esetre se késleltesse.”

Ekkor közbevetettem, hogy mi, ha a szövegen nem vál-toztatunk, a front által már epedve várt fegyverszünetet nem fogjuk,elérni. A fegyvernyugvást, az ellenségeskedésnek megszüntetését énfeltétlenül szükségesnek tartom, amiért is az első mondat után akövetkező mondat beszúrását ajánlottam: „Az osztrák-magyar csa-patok már parancsot kaptak, hogy az ellenségeskedést azonnalszüntessék be”, az utolsó mondat viszont töröltessék. Ezután báróZeidlernek felolvastam a tiroli hadseregparancsnokságnak tiltakozósürgönyét.

Báró Zeidler javaslatomat elfogadta és az volt a nézete,hogy a parlamentben tartózkodó Arz véleményét is ki kell kérni:ezután én kidolgoztam a 2100. és 2101. számú parancsokat, éjjel12 óra 15 perckor felolvastam Arznak, aki meghagyta, hogy báró

* A fegyverszüneti feltételek 4. pontja így szólt: A szövetségeseknek jogukban áll, hogy a) az osztrák-magyar monarchia területén fekvőösszes utakon, vasutakon és viziutakon az osztrák-magyar szállítási eszközökigénybevételével szabadon mozogjanak; b) csapataikkal Ausztria-Magyar-ország összes stratégiai pontjait a szükségesnek mutatkozó ideig a rend fenn-tartására és az ottlakhatás céljából megszállják; c) ahol vannak, készpénz-fizetésért a szövetségesek számára harácsoljanak.

31

Zeidler útján Ő Felsége jóváhagyását is kikérjem. Zedler éjjel 1óra előtt közölte, hogy Ő F e l s é g e a z á l t a l a m j a v a s o l tmond a t n a k beszúrását elfogadta, azzal egyetért, mire én mindkétrendeletet továbbítás céljából az ügyeleti tisztnek ki is adtam.

Így adja elő báró Waldstätten! Egészen világos tehát ésmegdönthetetlenül bizonyítva van, hogy az e l l e n s é g e s k e d é sb e s z n t e t é s é t a f e g y v e r s z ü n e t v é g 1 e g e s m e g k_ö t é s eelőtt báró W a l d s t ä t t e n , a h a d m ű v e l e t i i r o d a főnökek e z d e m é n y e z t e és a h h o z A r z , báró Z e i d l e r és azu r a l k o d ó h o z z á i s j á r u l t a k .

Ezen intézkedésnek következménye volt, hogy november3-ikán déltől a mi csapataink már nem harcoltak; az olaszok, kiktudták, hogy a fegyverszünet csak november 4-ikén, délután 3 óra-kor kezdődik, az üldözést folytatták, csapataink hátába kerültek ésaránylag kis osztagokkal osztrák-magyar tömegeket fogtak el apánikhangulat miatt.

A 6-ik h a d s e r e g p a r a n c s n o k s á g ezen szomorúe p i z ó d r ó l e k k é n t ír:

November 3-ikán délután kaptuk meg az ellenségeskedéstmegszüntető parancsot; megváltásnak tekintettük. A hadseregparancs-nokság rögtön elrendelte, hogy most már minden parancsnoknakfőkötelessége csapatát együttartani és a hazaszállítást előkészíteni.A délután folyamán az északi szárnyunkon az olaszok a 34. és 44.hadosztályokat megtámadták; csapataink a parancs értelmében márnem védekeztek, kitűzték a fehér zászlót, amit az olaszok fegyver-letételnek, megadásnak minősítettek. A csapatok felvilágosítottákfcpket és tudomásukra hozták, hogy a fegyverszünet nálunk márbekövetkezett. Az olaszok igen udvariasan közölték, hogy ők errőlnem tudnak s ők utasítást fognak kérni. Másnap, november4-én a hajnali szürkületbén megkezdődött a visszavonulás Stazioneper carnia Moggio irányában; élen haladt a 34. tüzérdandár,követte a 2. lövészezred és a 34. hadosztály a Tagliamento nyugatipartján, a 12. lovas lövészosztály a keletin. A nyugati oldalt atolmezzoi népfelkelő hadtápzászlóalj és több üteg biztosította.A hidak a már beállott fegyverszünet miatt nem romboltattak le.Dél felé az oszlopot egy olasz különítmény, egy lovasosztály, hárombersaglieri kerékpáros-zászlóalj, hét páncélos autó megtámadta.A páncélos autók Tolmézzo felől megkerülték az oszlopot, gép-puskákkal tüzelve, a Resintta falutól keletre fekvő hídig előrekocsiztakés kijelentették, hogy délután 3 óráig minden kezükbe jutó osztrák-magyar csapat hadifogoly, miután a fegyverszünet délután 3 óra-kor kezdődik. Tiltakoztunk. Nem használt semmit. A fegyveresellenállásra gondolni sem lehetett, mert kitört a pánik; a 34-ik

32

hadosztály teljesen hadifogságba jutott, a 12. lovas lövészosztályutat tört magának a hegyek felé. A 24. hadtestből a 44. lövész-hadosztály is hadifogságba jutott. A hadtestparancsnokés 51. honvédhadosztályok Cividale felé nem tudtak elvonulni.,az olasz lovasság már Údine-Cividale vonalig jutott. A had-testparancs-nokságot elfogták, a két honvédhadosztály a hegyek felé keresztültört.

Hasonló esetek másutt is előfordultak; hadtest-, hadostály-törzsek; egész hadosztályok jutottak hadifogságba; az ol-kar ezen „elfogatásokat” a lovasság óriási sikerének minősítinem volt más, mint a meggondolatlan parancsadásnak szomot,következménye.

Ez volt Badennek utolsó tevékenysége! Növelte a felbomlást és pánikhangulatot teremtett.

Összegezem ezekután az elmondottakat!„A döntő mérkőzés előestélyén a hadseregnél is kihirdetett

császári manifesztum nem csak Ausztriát, hanem a hadsereg egységét és a frontot is felbontotta; kikezdte a magyar integritást isezáltal iniciálta a magyar csapatoknak hazaszállításukra irányulókövetelését; az október 28-iki távirat, amely a hadsereg leszavaztatását az államforma felett elrendelte, Linder 28.102. számúrendeletének kihirdetése és az ellenségeskedések beszüntetésénekfegyverszünet elfogadása előtt való elrendelése pedig a hadserefegyelmét teljesen felbontotta. A magyar csapatok a hadsereg fel-bontásában a legkisebb mérvben vettek részt; a felbomlás amonarchia felbontásának természetes következménye volt, amiértelső sorban a badeni főparancsnokság — határozatlansága éserélytelensége miatt — viseli a teljes felelősséget.”

Végül néhány szó azokhoz a katonai szakírókhoz, akikmonarchia bukásáért a magyarságot és a magyar katonát akarjabűnbakul a művelt világ elé állítani.

A magyar katona példátlan szívósságát, közismert edzettségét, kitűnő és gyors alkalmazkodóképességét, felséges lendületélelki nagyságát, bámulatos megbízhatóságát és megbízható kötelességérzetét műveikben egy szóval sem említik, átsiklanak felette;csak a „Meine Armee”-! látják, amelyben „véletlenül magyar”voltak”. A magyar is csak „néptörzs” volt előttük és semmiegyformán szürke, egyformán jó, egyformán kitűnő, tudniillik akikamidőn a monarchia ellen rohanó áradat feltartóztatására igazember, elszánt ember kellett a gátra; „Brave Ungarn” mondotta„a győzelmes csaták után, vagy a rohamok előtt”.

Ne csodálkozzunk rajta! A múlt azt mutatja, hogy az egy-mást állandóan maró osztrák néptörzsek, államférfiak, ha a magyar-ság lekicsinyléséről, lenézéséről, nemzeti vágyainak kigúnyolásárólvolt szó, mindenkor összeölelkeztek, megbékültek és teli tüdővelfújták a harci riadót. Most is csak így cselekszenek! A cseh, azoláh, a rác ma „drága barát” — a magyar pedig „a közös ellenség”.Nem kérünk a dicséretből! Mi nem akarunk mást, csak„igazságot” ezt az igazságot pedig ha másként nem megy, ki fog-juk csikarni, ha tetszik, ha nem; mert mi magyarok nemcsak akardot, hanem a tollat is tudjuk forgatni, különben való és szent igaz.

„Es ist nicht immer das Schlechteste, woran die Vespen nagel