A „négynapos háború”Hegyi-Karabahban

Wagner Péter

T-2016/5.

KKI-tanulmányokA Külügyi és Külgazdasági Intézet időszaki kiadványa

Kiadó:Külügyi és Külgazdasági Intézet

Lektorálta:Dr. Vasa László

Szerkesztés és tördelés:Tevelyné Kulcsár Andrea

A kiadó elérhetősége:H-1016 Budapest, Bérc utca 13-15.

Tel.: + 36 1 279-5700Fax: + 36 1 279-5701E-mail: info@ifat.hu

http://kki.gov.hu

© Wagner Péter, 2016© Külügyi és Külgazdasági Intézet, 2016

ISSN 2064-9460

T-2016/5.

A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban 3

Bevezető

A hegyi-karabahi háborút a szakirodalom az ún. befagyott konfliktusok között tartja számon. A kifejezés arra utal, hogy a Szovjetunió felbomlása idején az egykori birodalom területén olyan krízisek alakultak ki, amelyek végleges

megoldással nem jártak: az elszakadó területek nem tértek vissza azóta sem ahhoz a főhatalomhoz, amelyhez korábban tartoztak, de nem is jutottak a függetlenség, a nemzetközi elismertség állapotába. A jellemzően a Dél-Kaukázus térségében (il-letve Moldovában) kialakult konfliktusokban a különböző szintű területi autonómiát élvező, a többségi, tituláris nemzettől eltérő etnikai csoportok szakadtak le.1

Hegyi-Karabah egy Azerbajdzsánon belüli, örmények lakta enkláve, amely a Szovjetunió idején kialakított hierarchikus rendszerben autonóm területet alkotott az akkori Azeri Szovjet Szocialista Köztársaságon belül. A szovjet birodalom fel-bomlása előtt a nemzetiségi-etnikai konfliktusok mindenhol kiéleződtek az ország területén, és ez talán a Kaukázusban jelentkezett a legnagyobb mértékben.2 Az 1988 és 1994 között zajlott háborúban végül a karabahi erők nem csupán a Hegyi-Karabah Autonóm Területről űzték ki az azeri kormányerőket és civil lakosságot, hanem hét szomszédos azeri járásból is.3 A súlyos etnikai tisztogatással járó viszály eredményeként mintegy 750.000 azeri és 350.000 örmény hagyta el az otthonát és vált menekültté.4 Az 1994-ben kialakult tűzszüneti vonal (a térképen lásd: Line of contact) jelenti – a nemzetközi közösség által el nem ismert – Hegyi-Karabah Köztársaság de facto határait.

A tanulmány célja a 2016. április elején lezajlott ún. „négynapos háború” elemzése abból a szempontból, hogy a több mint két évtizede tartó sikertelen béke-tárgyalásokon túl milyen rövid távú okok vezethettek az ellenségeskedés ilyen súlyos kiéleződéséhez. A szerző megvizsgálja a szemben álló felek közötti fegyverkezési verseny sajátosságait, a négynapos háború legfontosabb eseményeinek fő jelleg-zetességeit, valamint bemutatja a konfliktust követő orosz diplomáciai erőfeszítések eredményeit. A tanulmánynak nem célja a konfliktus több mint két évtizedes történe-tének az áttekintése, a nemzetközi közösség (különösen az EBESZ Minszk Csoport) diplomáciai erőfeszítéseinek, sikertelen béketerveinek bemutatása vagy a regionális és a nagyhatalmi erők együttműködésének és rivalizálásának a leírása.1 A szerző köszönetet mond Póti Lászlónak és Vigózcki Máténak a hasznos tanácsaikért és a

kutatáshoz nyújtott segítségükért.2 A cikk témája mellett érdemes még a Georgiából kivált dél-oszét és abház területekre vagy a

csecsen függetlenségi háborúra gondolni.3 Ezt az indokolta, hogy a szeparatista erők a térség domborzati viszonyai következtében így

tudták egyrészt az Örményországgal való szárazföldi kapcsolatot, másrészt a legkedvezőbb védelmi vonalakat kialakítani.

4 A hétszázötvenezer azeri kétharmada az autonóm területről és a hét azeri járásból menekült el, a többiek Örményországból. A háromszázötvenezer örmény többsége Azerbajdzsánból mene-kült, különösen a szumgaiti pogromokat követően. Hoppmann, 2015. 168. o.

TANULMÁNYOK

4 Wagner Péter

1. térkép5

Hegyi-Karabah és a környező hét járás térképe

A szerző amellett érvel, hogy a négynapos háború – bár azeri részről rendkívül szerény, taktikai szintű győzelmeket és területi nyereséget jelentett – a jövőben el-vezethet a befagyott konfliktus „felolvadásához”. Amennyiben azeri oldalról adottak lesznek a pénzügyi források hozzá, Baku középtávon több, az áprilisihoz hasonló – rövid idejű, de intenzív – művelettel próbálhat majd újabb és újabb területeket

5 Forrás: International Crisis Group, 2012. 14. o.

T-2016/5.

A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban 5

visszaszerezni. Az akciók célja végső soron, hogy az örmények a kompromisz-szumokat elutasító eddigi álláspontjukat felülvizsgálják, és orosz vagy nemzetközi közvetítés mellett, de meginduljon legalább az elfoglalt azeri területek helyzetének rendezése.

Fegyverkezési versenyÖrményország és AzerBAjdzsán kÖzÖtt

A két oldal szembenállását Azerbajdzsán nyilvánvaló méretbeli fölénye elle-nére sokáig Örményország és a hegyi-karabahi vezetés dominálta. Ennek világos jele volt, hogy az 1988 és 1994 között zajlott háborúból a kisebb lét-

számú, szerényebb erőforrásokkal rendelkező, de jobban szervezett, motiváltabb oldal került ki győztesen. Azerbajdzsánnak a status quo visszaállítása érdekében tett erőfeszítései a 2000-es évek közepéig leginkább a retorika szintjén jelentkeztek. Abban az időszakban Baku jelentős gazdasági problémákkal és szerény védelmi költségvetési erőforrásokkal rendelkezett, ami egyúttal abban is megakadályozta, hogy katonai erővel próbáljon változásokat elérni.

Az ország helyzetében jelentős előrelépést jelentett a 2006-ban átadott Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezeték, amely lehetővé tette Azerbajdzsán számára, hogy egyrészt Oroszország megkerülésével, közvetlenül értékesítse az energiatartalékait a világpiacon, másrészt az újonnan feltárt mezők révén a kitermelés növelésével extraforrásokhoz jusson. Az évtized második fele ráadásul a kőolaj világpiaci árá-nak szempontjából is az egyik legkedvezőbb időszak volt, így Azerbajdzsánban egy általános gazdasági boom kezdődött, amely külpolitikai téren is egy magabiztosabb és asszertívabb azeri külpolitikát vont maga után.

A Hegyi-Karabahhal kapcsolatos ellentétek szempontjából ez a változás még sokáig nem volt közvetlenül érezhető. Azerbajdzsán a konfliktus befagyása utá-ni évtizedben – Hejdar Alijev vezetése alatt – érdemben nem növelte a védelmi költségvetését: 1992 és 2003 között 125 millióról csak 135 millió dollárra nőtt a ren-delkezésre álló források összege.6 A kiadások stabilitása a 2003-as hatalomváltás után véget ért. Apja halála után ugyanis fia, İlham Alijev a karabahi kérdésben sok-kal határozottabb hangot ütött meg: egyértelművé tette, hogy a szakadár terület egyszer vissza fog térni Azerbajdzsánhoz. Az ő esetében azonban a kijelentés nem csupán retorikai eszköznek bizonyult, mert a katonai kiadások azonnal és jelentő-sen nőni kezdtek.7

A politikai célok megvalósításában természetesen az is kulcsszerepet játszott, hogy azokat az éveket egyrészt a rendkívül magas olajárak jellemezték, másrészt pedig 2006-tól kezdte meg működését a már említett Baku–Tbiliszi–Ceyhan (BTC)

6 International Crisis Group, 2008. 4. o.7 Uo.

TANULMÁNYOK

6 Wagner Péter

kőolajvezeték, majd 2007-től a Baku–Tbiliszi–Erzurum (BTE) földgázvezeték. Csak magának a BTC-vezetéknek köszönhetően 35 százalékkal ugrott meg reálértékben az azeri GDP.8 A SIPRI legfrissebb adatai szerint Baku 2015-ben 3 milliárd dollárt költött védelmi kiadásokra, ami az előző évhez képest 8 százalékos növekedést jelentett, annak ellenére, hogy a nemzetközi olajárak már akkor is jelentősen csök-kentek.9

1. ábra10

Az azeri és az örmény védelmi költések 1992 és 2013 között

Baku számára a fő fegyverexportőr hagyományosan Oroszország, amely válo-gatás nélkül eleget tett mindenféle azeri igénynek – annak ellenére, hogy eközben Örményország legfontosabb katonai szövetségese. Azerbajdzsán az elmúlt években nagy mennyiségben vásárolt Moszkvától modern harckocsi-elhárító és légvé-delmirakéta-rendszereket, támadó és szállító helikoptereket, gépesített tüzérségi eszközöket és harckocsikat.11 Ezek a vásárlások – 2013-as sajtóhírek szerint – mintegy 4 milliárd dollárt tettek ki.12

Baku valószínűsíthetően csak akkor fordult más beszerzési forráshoz, ha az igényelt technológia vagy fegyverrendszer nem állt rendelkezésre az orosz hadi-iparban. Kevés példa van erre, de az egyik leglátványosabb közülük a pilóta nélküli repülőeszközök területe. A nemzetközi közösség nem kis meglepetésére ugyanis 8 International Monatery Fund, 2007. 9 Perlo-Freeman, 2015. 5. o.10 Bloomberg, 2016.11 A tételek között van mintegy 100-100 T-90-es harckocsi és BMP-3-as gyalogsági harcjármű,

kétdandárnyi S-300 PMU-2 légvédelmi rakétarendszer és 66 Mi-8/171 szállító helikopter, 1000 Igla-S hordozható légvédelmi rakétarendszer. Pontos adatok: SIPRI, 2016.

12 Kucera, 2016 a.

T-2016/5.

A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban 7

Azerbajdzsán Izraellel alakított ki szoros együttműködést. A megdöbbenést nem elsősorban az izraeli rendszerek beszerzése okozta, hiszen az izraeli UAV-k – le-gyenek azok felderítő vagy felfegyverzett rendszerek –sikeres harctéri alkalmazást tudhatnak maguk mögött, és az Egyesült Államok drónjai mellett a világszínvonalat képviselik. A furcsaság sokkal inkább Izrael választása volt, hiszen Azerbajdzsánban – még ha szekuláris is – mégiscsak egy autoriter berendezkedésű iszlám ország, amely nem tartozik a Nyugat szorosan vett szövetségi rendszerébe.

A külső szemlélő számára Örményországnak a konfliktusban betöltött szerepe nem mindig egyértelmű az első pillantásra. Formálisan a konfliktus Azerbajdzsán és Hegyi-Karabah között feszül, és Jereván a mai napig nem ismerte el az ún. Hegyi-Karabah Köztársaságot. Ugyanakkor a terület jövőjéről folyó tárgyalások az 1994-es tűzszünet óta mindig Örményország és Azerbajdzsán között zajlottak, ami rávilágít arra a tényre, hogy Jereván mindig is a saját nemzeti érdekeként kezelte a karabahi területek jövőjét. Az örményországi politikai folyamatok szinte a függetlenség óta a karabahi örmény politikai elit befolyása alatt állnak. Szerzs Szargszjan örmény elnök Hegyi-Karabah fővárosában, Sztepanakertben született, és 1992–1994 között a karabahi „védelmi minisztérium” vezetője volt. Hasonlóan szoros a kötödése a je-lenlegi örmény védelmi miniszternek, Szejran Ohanjannak, aki katonatiszti karrierje során a karabahi és az örményországi fegyveres erők főparancsnoka is volt.

A szakirodalom általában külön kezeli az örmény és a karabahi fegyveres erőket, de az előbbi nélkül az utóbbi nem létezhet. Ezért is fontos az azeri fegyverkezési erőfeszítések kapcsán megvizsgálni, hogy Örményország miként (nem) tud lépést tartani vele. A SIPRI adatai szerint 2006 és 2015 között Azerbajdzsán 165, Örmény-ország 77 százalékkal növelte a kiadásait – ez Jereván esetében 447 millió dolláros kiadást jelentett.13 Az utolsó jelentős beszerzés elindításáról szóló szerződést 2016 februárjában írta alá az orosz és az örmény fél. Eszerint Örményország 200 millió dollár értékű fegyvert vásárolhat kedvezményes hitelre, késleltetett fizetés mellett. A megvásárolt fegyverrendszerek típusának egy része természetesen azonos volt az Azerbajdzsánnak eladottakéval.14

A szemben álló erők haditechnikai eszközparkját összehasonlítva (lásd az alábbi táblázatot) sem a létszám, sem a haditechnika terén nem látszik jelentős erőfölény Azerbajdzsán részéről. Az örmény és karabahi katonák és harckocsik együttes szá-ma paritást mutat az azeriekével (még ha a minőségük nem is), míg a páncélozott harcjárművek és a tüzérségi eszközök aránya kb. 2:1, a helikoptereké pedig 3:1.

13 Perlo-Freeman, 2015. 5. o.14 Interfax, 2016.

TANULMÁNYOK

8 Wagner Péter

Szemben álló erők a hegyi-karabahi konfliktusban

Az alábbi táblázat az azeri, a hegyi-karabahi és az örmény erők legfontosabb jellemzőit gyűjti egybe Military Balance 2016-os adatait felhasználva.15 Elsősor-ban az offenzív, támadó képességeket biztosító adatokat hasonlítottam össze. Azerbajdzsánban és Örményországban továbbra is sorozott hadsereg van, míg Hegyi-Karabahban gyakorlatilag rövid időn belül képesek egyfajta „totális mozgó-sításra”.16

Az adatok értelmezésekor kérdés, hogy a karabahi és az örmény fegyveres erő-ket mennyire lehet egyként kezelni. Komplex légvédelmi (S-300 verziói) vagy taktikai ballisztikus rakétákból álló rendszerek (Tocska-U, Iszkander-M) csak Örményország révén kerülhettek Karabahba.17 Mint arról már szó volt, a jelenlegi örmény vezetés tagjai Hegyi-Karabah katonai vezetői voltak, ami erős kapcsolatot feltételez. Richard Giragosian örmény kutató szerint a szoros együttműködés ellenére a karabahi erők műveleti irányítása teljesen elkülönül az örmény fegyveres erőkétől.18

Örményország Hegyi-Karabah AzerbajdzsánLakosság 3.056.382 fő 150.932 fő* 9.780.780 főVédelmi költségvetés 412 millió dollár n. a. 1,74 milliárd dollárFegyveres erők létszáma 44.800 fő 18-20.000 fő 66.950 főSzárazföldi erők létszáma 41.850 fő n. a. 56.850 főHarckocsik és

gyalogsági harcjárművek(típus, darab)

109 db:T-72, 101 db

T-54/55, 8 db;

98 db:BMP-1/K, 81 db

BMP-2, 5 dbBRM-1K, 12 db

T-72, 200-300 db439 db:

T-90S, 100 dbT-72, 241 dbT-55, 95 db

206 db:BMP-1, 43 dbBMP-2, 33 dbBMP-3, 88 dbegyéb, 42 db

Tüzérségi rendszerek (ebből rakétavetők) 232 db (51 db) 232 db 542 db (100+)

Légvédelmi és légierők létszáma 1.100 fő n. a. 7.900 fő

vadászrepülőgépek, támadó repülőgépek, bombázók Szu-25/UBK, 15 db 0 db

MiG-29, 14 dbSzu-25/UB, 22 db

Szu-24, 2 db

katonai/szállító helikopterek Mi-24/P/K/R, 11 dbMi-8MT, Mi-2, 17 db

Mi-24, 5 dbMi-17, 5 db

Mi-24, 26 dbMi-8/17, 40+ db

Mi-2, 7 db* Wikipedia, 2016.

15 A hegyi-karabahi erőkre vonatkozó adatokat a Military Balance is csak becsléssel közli. International Institute for Strategic Studies, 2016. 174-177. és 491. o.

16 Ellena, 2016.17 Храмчихин, 2016. A hegyi-karabahi Tocska-U és Iszkander-M ballisztikus rakétarendszereket

nem említi még a 2015-ös adatokat összesítő Military Balance 2016. Az előbbi fegyverrend-szert csak az örmény és az azeri hadseregnél sorolja fel (darabszám nélkül).

18 RFE/RL, 2016.

T-2016/5.

A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban 9

Fontos kiemelni azt is, hogy a számok puszta összehasonlítása mellett legalább annyira lényeges, hogy ezek az erők és eszközök hol és hogyan vannak elhelyezve. Nem magától értetődő általában, de a karabahi geopolitikai környezetből adódó-an a táblázatban felsorolt eszközök és katonák ott nagyrészt egymással szemben sorakoznak fel.19 Azerbajdzsán jó kapcsolatokat ápol Iránnal, Grúziával és Törökor-szággal; Örményországnak csak a török határszakasz jelent Azerbajdzsán mellett kihívást (bár a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében meglevő tagság és az orosz katonai jelenlét jelentős biztonsági garanciát ad); Hegyi-Karabah pedig érte-lemszerűen csak az azeri erőkkel szemben rendezkedett be.

Az erőegyensúly tekintetében lényeges elem, hogy rövid hatótávolságú balliszti-kus rakétákkal Hegyi-Karabah is rendelkezik, és azok egyfajta stratégiai biztosítékot is jelentenek számára. A legutóbbi konfliktus végén is hangzottak el olyan kije-lentések Sztepanakert részéről, hogy a további azeri offenzívák az ottani olajipar létesítmények elleni rakétacsapást válthatnak ki.20 Szembetűnő ugyanakkor az azeri légierő fölénye eszközökben és létszámban: Örményországnak nincsenek vadász-repülőgépei, csak támadó repülőgépei. Ezt a hiányt ellensúlyozzák az Erebuniba települt orosz légierő vadászgépei.

A táblázat nem tudja megmutatni a kiképzés és a motiváció terén jelentkező különbségeket, illetve a domborzati viszonyokból eredő előnyöket/hátrányokat. Örményország és különösen Hegyi-Karabah számára a konfliktus a „létezésükért” vívott küzdelem. Az örmények közt a több évszázadnyi üldöztetés, majd az Osz-mán Birodalom utolsó éveiben történt népirtás jelentős belső kohéziót teremtett. Karabah, mint a neve is mutatja, hegyvidéki terület, ahol mindenféle támadó műve-let végrehajtói komoly kihívásokkal szembesülnek.

A fegyverkezésre fordított összegek összehasonlításánál érdemes arra is figyel-ni, hogy a két dél-kaukázusi ország nem azonos áron jut a fegyverrendszerekhez. Azerbajdzsán világpiaci áron vásárolja meg azokat, míg Örményország a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében (KBSZSZ) való tagsággal járó kedvezmények-kel, nyomott áron vagy esetenként ingyen jut hozzájuk.21 Ez a lehetőség csak az egyik módja annak, hogy Jereván a hátrányát kompenzálja.

Egy másik eszköz – részben az előbbivel összefüggően – az Oroszországgal folytatott, többszintű stratégiai együttműködés. Örményország tagja a Független Államok Közösségének, egyik alapítója a Kollektív Biztonsági Szerződés Szerveze-tének, és 2015-ben – igaz, jelentős orosz nyomásra – hivatalosan is csatlakozott az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz.22 Ez az erős elköteleződés egyszerre jelent szükséget

19 Tipikus példa erre a pakisztáni és az indiai hadsereg méretének szembeállítása, amely világos indiai erőfölényt mutatna, ugyanakkor nem veszi figyelembe, hogy Újdelhi soha nem kötheti le az összes erejét a Pakisztánnal közös határon, mert közben Kasmírban és a Kínával közös határszakaszokon is jelentős erőket kell fenntartania.

20 Новости-Армения, 2016.21 Európai diplomáciai források ezt úgy is jellemezték, hogy Oroszország az orosz–azeri intenzív

fegyverkereskedelemből finanszírozza az Örményországnak eladott – kisebb mennyiségű – fegyver árát. Grono, 2016.

22 Örményország párhuzamosan a Keleti Partnerség keretében tárgyalásokat folytatott a tár-

TANULMÁNYOK

10 Wagner Péter

és kényszert az országnak. Moszkva a biztonsági garancia Jereván számára: egy Azerbajdzsánnal szembeni konfliktusban – amelyben szerényebb erőforrásai miatt kevesebb lenne az esélye a győzelemre – a nagyhatalom egyrészt a segítségére siet, másrészt féken tartja Bakut.

Ennek érdekében szoros kétoldalú katonai együttműködés is van Jereván és Moszkva között. A 2010-ben meghosszabbított, az orosz erők örményországi állo-másoztatását lehetővé tevő szerződés értelmében 2044-ig biztosított a közvetlen katonai jelenlétük a török határ mellett fekvő Gjumriban és Erebuniban. 2015-ös adatok szerint az orosz erőket egy gépesített lövész dandár alkotja (mintegy 74 T-72 harckocsival és számtalan szállító és tüzérségi eszközzel), amelyet a légierő és a légvédelmi erők alakulatai egészítenek ki.23

A szerződés azt is kimondja, hogy Oroszország az örmény hadsereggel közösen felelős Örményország határainak védelméért is. Ez egy fontos módosítás a korábbi megállapodáshoz képest, amely csak az örmény–török és az örmény–iráni határ-szakaszok védelmét bízta az orosz erőkre. A szerződés ilyen jellegű kiterjesztése fontos volt Jereván számára, mert egyrészt csökkentette annak a kockázatát, hogy Azerbajdzsán nemcsak Hegyi-Karabah, hanem Örményország területe ellen is hajt-son végre támadást (erre volt korábban példa), másrészt pedig egy azeri–karabahi konfliktus esetén növeli Jereván katonai fellépésének hatásfokát (mivel az orosz erők tehermentesítik az azeri–örmény határon).24

A katonai együttműködés 2010-es újratárgyalását követően ráadásul Orosz-ország jelentős offenzív képességeket telepített Örményországba, amelyek közül a legnagyobb fenyegetést az Iskander-M rakétarendszer jelenti, mivel a rakétákkal például a NATO-tag Törökország valamennyi katonai bázisa elérhető.25 2015 végé-től támadó és szállító helikopterek, drónok és a szárazföldi célpontok támadására is alkalmas repülők telepítésével tovább erősödött az orosz katonai jelenlét.26

A négynApos háBorú:konvencionális eszkÖzÖkkel, korlátozott célokkAl

A növekvő azeri védelmi források, katonai beszerzések és képességfejleszté-sek 2014-ben hoztak először változást a konfliktusban, bár akkor még nem lehetett tudni, hogy az egy egyszeri alkalom volt, vagy egy új trend kezde-

te. A Jane’s Defense Weekly által a 2016. áprilisi összecsapások előtt végzett sulási megállapodás megkötéséről az EU-val is. Az örmény elnök azonban már 2013-ban világossá tette, hogy az ország a rivális orosz gazdasági integrációs kísérlethez (akkor még: vámunió) csatlakozik. A döntés tulajdonképpen magától értetődő volt, figyelembe véve az örmény érdekeket, de a nyílt orosz nyomásgyakorlásnak ettől függetlenül több jele is volt. Grigoryan, 2014. 105–106. o.

23 International Institute for Strategic Studies, 2016. 179. o.24 Novikova és Sargsyan, 2013. 15. o.25 Kasapoglu, 2009.26 Pravda.ru, 2016.

T-2016/5.

A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban 11

számítások szerint a négynapos háborút megelőző évtizedben legkevesebb 19 (maximum 33) áldozata volt a konfliktusnak évente. 2014-ben ez a szám 74-re, 2015-ben 83-ra nőtt.27

A domborzati viszonyok a karabahi védőket támogatják – gyakorlatilag nagy-részt ez az oka annak, hogy Hegyi-Karabah az 1988–1994 közötti időszakban jelentősen túlterjeszkedett az autonóm terület eredeti határain, és hét azeri járást is elfoglalt. (A másik – inkább a nyugati határterületeket érintő – ok az volt, hogy köz-vetlen szárazföldi összeköttetést teremtsenek Örményország felé.) A karabahi erők délen az iráni határig tolták ki az ellenőrzésüket, keleten pedig a hegyvidéki területek lábáig. Ennélfogva bármilyen azeri támadásnak hegynek fölfelé, a magaslati pontok irányába kell megindulnia.

A 2014 előtti időszakban is rendszeresen megsértették a tűzszüneteket mind-két oldalon: a szemben álló felek a szinte rendszeresnek mondható lövöldözések mellett évente átlagosan 2-4 alkalommal hatoltak be komolyabban a másik oldal területére. A két évvel ezelőtt lassú eszkalálódásnak induló folyamat első látványos jele egy, a demarkációs vonal karabahi oldalán járőröző Mi-24-es támadó helikopter lelövése volt, amit akkor az örmény oldal „példátlan provokációnak” minősített.28

Az örmény–karabahi erők – a konfliktus jellegéből adódóan – alapvetően vé-delemre rendezkedtek be az elmúlt 22 évben. Ezt azonban többször is kibővítették tüzérségi támadásokkal, a különleges erőknek a tűzszüneti vonal túloldalán levő azeri erők területére való alkalmi beszivárgásaival, büntetőakcióival. Ezek a művele-tek általában reaktívak voltak: tipikusan akkor történtek, ha például egy azeri oldalról indított tüzérségi tűz jelentős vagy fontos áldozattal járt, vagy rajtaütés érte vala-melyik karabahi erődítést. Az azeri és a karabahi oldalt egy kb. 100 méteres „senki földje” választja el. E sáv mögött az örmény erők egy mélységben tagolt – aknamező, mögötte erődítések, erődített támpontok alkotta – védelmi vonalat alakítottak ki.29

Azeri oldalon is hasonló, talán kevésbé tagolt védelmi rendszer húzódik. Ami azonban szignifikánsan megkülönbözteti a két oldalt, hogy míg a karabahi szinte néptelen, addig az azerin a tűzszüneti vonaltól számított 5 km széles sávban kb. 128 ezer ember él (részben a konfliktus menekültjei, részben a helyi lakosság), miköz-ben az örmény állások néha 100-200 méterre helyezkednek el tőlük. A konfliktust fokozza, hogy mindkét oldal jelentős számban alkalmaz mesterlövészeket, akik nemegyszer civileket vesznek célba. Azeri oldalon ezért több kilométernyi falsza-kaszokat emeltek azoknak a településeknek a határán, amelyekben az örmények közelsége miatt a civil lakosság is állandó életveszélyben volt.30

27 Érdemes azt is jelezni, hogy ezek az adatok csak a halálos áldozatokat jelzik, és csak az egyik forrásból származnak. Az Armed Conflict Database például 2015-ben 60 halálos áldozatot tar-tott nyilván. Voronkova, 2016.; Sanamyan, 2016. 23. o.

28 RFE/RL, 2016.29 Shirijev, 2016.30 2011-ben egy örmény mesterlövész egy hároméves kisfiút ölt meg, s az azt követő nemzetközi

felháborodás hatására az EBESZ azt javasolta, hogy minkét oldal hívja vissza a tűzszüneti vonal mentén levő állásaiból a mesterlövészeket. Az örmény fél kölcsönösségi alapon beleegyezett volna ebbe, ám Azerbajdzsán a mesterlövészek fontos elrettentő szerepére hivatkozva erre

TANULMÁNYOK

12 Wagner Péter

A 2016. április 2-án megindított azeri támadás meglepetésként érte az örmé-nyeket. (Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a felek állásai viszonylag közel voltak egymáshoz.) A napfelkelte előtt indított műveletek célja nem a 180 km hosszú védelmi vonal általános támadása volt, hanem csak néhány, stratégiai jelentőségű magaslat elfoglalása. Ennek érdekében az ostromot öt különböző irányból indí-tották meg, három célpont ellen, és több kisebb örmény erődítést bekerítettek és elfoglaltak. A támadás időzítése abból a szempontból is különleges volt, hogy mind az azeri, mind pedig az örmény vezető külföldön tartózkodott: éppen az április 1-jén befejeződött washingtoni nukleáris biztonsági csúcson vettek részt.31

Az azerieknek az örmény felderítést kijátszva, észrevétlenül sikerült előrébb von-niuk a harckocsikat és a tüzérségi eszközöket. A TOSz-1A rakétavetőkből kilőhető, termobarikus robbanófejjel ellátott rakéták alkalmazása jelentős pusztítást végzett a karabahi védők között.32 Ezt követően a frontvonal északkeleti és délkeleti szélénél indultak meg a támadások, két olyan szakaszon, ahol a karabahi erők azeri terüle-teken állomásoztak.33

2. ábra34

A frontvonal északnyugati sarkában levő azeri pozíciók változásaa négynapos háború különböző fázisai során

nem volt hajlandó. International Crisis Group, 2012. 9. o.31 Ez a tény már csak azért is érdekes, mert nem ez volt az első eset, hogy egy azeri – noha jóval

szerényebb mértékű – támadást olyan időpontra időzítettek, amikor a két ország vezetője kül-földön tartózkodott. 2010-ben Alijev és Szargszjan Szentpétervárra utazott egy háromoldalú egyeztetésre, majd néhány órával annak sikertelen befejezése után egy azeri kommandós ak-ció vette kezdetét. International Crisis Group, 2011. 3. o.

32 A T-72-es harckocsi alvázára szerelt rakétavető hatótávolsága mindössze 6 kilométer, így ezeket az eszközöket az előrejutásuk érdekében jól kellett fedezni, hogy az örmény erők ne észleljék. Felgenhauer, 2016.

33 Ez abból a szempontból lényeges, hogy az azeri fél azt hangsúlyozhatta, hogy azokat a terüle-teket akarja visszafoglalni, amelyek feletti szuverenitását senki sem kérdőjelezheti meg.

34 Forrás: EurAsia Daily, 2016.

T-2016/5.

A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban 13

Április 3-ra az azeri erők offenzívája kifulladt. Csupán néhány kilométer mé-lyen sikerült benyomulniuk a karabahi területekre, de a támadás eredményeként az ellenőrzésük alá vontak három magaslatot is az északi fronton. Bár ezt követő-en Baku egyoldalúan tűzszünetet jelentett be, a harcok tovább folytak. A karabahi erők hamarosan ellentámadásba lendültek, de úgy tűnt, az azeri katonai vezetés felkészült rá. Egyrészt a frissen elfoglalt magaslatokra állított tüzérségi eszközeikkel nagy pusztítást végeztek a karabahi oldal katonai infrastruktúrájában, másrészt a felfegyverzett és a felderítő UAV-ik segítségével sikeresen – igaz, jelentős vesztesé-gekkel – támadták a mobilizált, ellenoffenzívára készülő katonákat.35

Egyes elemzések szerint ez vezetett oda, hogy április 3. után további magas-latokat tudtak megszerezni az azeri erők. A háború négy napja alatt Baku végül három-három jelentősebb magaslatot foglalt el Hegyi-Karabah északi és déli terü-letén. Rövid időre megszállták Talist is északon, azt azonban nem tudták vagy nem akarták megtartani, így a várost a karabahi erők hamarosan vissza is foglalták.36

A harcok lecsendesedését végül a két vezérkari főnök által megkötött tűzszünet eredményezte, amely április 5-én délben lépett életbe. A fegyvernyugvást részben a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) helyi képviselőjének az erőfeszítései, részben az azeri katonai vezetésnek az orosz vezérkaron keresztül tett kezdeményezése hozták el.37

Bár a harcok alábbhagytak, a tűzszünetet már néhány nap múlva megsértették, és azóta is rendszeresen lövések zajától hangos a környék.38 Az örmény védelmi minisztérium szóvivője szerint május elejére Azerbajdzsán nagyobb erőt vont össze a frontvonalnál, mint amekkora jelen volt az áprilisi offenzíva idején, így a konfliktus feléledése bármikor megtörténhet.39

A négynapos háború után mindkét oldalon megkezdődött az események ér-tékelése. A felek mindegyike a saját oldalán igyekezett minimalizálni az áldozatok számát, míg felülbecsülte az okozott károkat. Baku több száz elesett vagy sebesült örmény katonáról beszélt, miközben saját veszteségként 31 katonát, egy támadó helikoptert és néhány harckocsit említett.40 Az örmény védelmi minisztérium április közepén tette közé hivatalosan a veszteségeit. E szerint a négy nap alatt 77 fő halt meg a harcok következtében, közülük 64 volt hivatásos katona, 13 önkéntes és mi-licista.41

35 Kucera, 2016 b.36 Tekintettel a kiélezett szembenállásra és a releváns információkhoz való független hozzá-

férésre, nem teljesen világos, hogy pontosan milyen területeket sikerült elfoglalniuk az azeri erőknek. Örmény források, még szakértői elemzések is sok esetben arról írnak, hogy az ör-mény erők minden területet visszafoglaltak. Ugyanakkor az azeri szerzők, néhány független örmény elemző és a nemzetközi források is szerény mértékű területi gyarapodásról, taktikai győzelmekről írnak. Shirijev, 2016.

37 ArtsakhPress, 2016.38 Common Space, 2016.39 Khojoyan, 2016 b.40 Kommersant, 2016.41 Ria Novosti, 2016.

TANULMÁNYOK

14 Wagner Péter

A hegyi-karabahi „védelmi minisztérium” adatai szerint 36 katonájuk halt meg, 122 sebesült szorult ápolásra, és 21 fő eltűnt.42 Azeri független elemzők a Facebookról, a Twitterről és más nyílt forrásokból szerzett adatok alapján az azeri áldozatok számát legkevesebb 97, az örmény és karabahi veszteségeket együtt 91 főre becsülték.43 A karabahi erők 14 harckocsi elvesztését ismerték el, ami nagyjá-ból megegyezik az azeriek által jelentett eredménnyel. Ezzel szemben Baku csupán egyetlen harckocsija elvesztését említette, míg az örmények 29 harckocsi meg-semmisítését állították. Tekintetbe véve a domborzati viszonyokat és hogy az azeri oldal indította az offenzívát, nehezen elképzelhető, hogy a hadseregük vesztesége egyetlen harckocsira korlátozódott.44

Egyes örmény katonai vezetők leváltása is azt jelezte, hogy Jereván elégedetlen volt a kialakult új katonai status quóval és az örmény fegyveres erők teljesítményé-vel. Szerzs Szargszjan elnök április végén három tábornokot mentett fel: a védelmi minisztériumnak a hadsereg logisztikai ellátását felügyelő miniszterhelyettesét, a vezérkar hírszerzésért felelős főcsoportfőnökét, valamint a híradócsapatok pa-rancsnokát.45

A Hegyi-Karabah területeinek visszaszerzéséért indított támadás kapcsán meg-figyelhető néhány fontos jellegzetesség, amelyek napjaink háborúiban már nem is annyira magától értetődőek. Manapság, amikor a „hibrid háború”, „felkelésellenes műveletek” vagy az „aszimmetrikus hadviselés” kifejezéseket szinte bármilyen konfliktusra ráhúzzák a szakértők, az azeri fegyveres erők által indított támadás kimeríti a konvencionális hadviselés fogalmát.

A konfliktus kirobbantásával az azeri fél stratégiai célja taktikai célok elérése volt. Bár ez első hallásra ellentmondásosnak hangzik, a lényege abban rejlik, hogy Baku 1994 óta először nemcsak sikerrel foglalt el területeket (legyenek azok bármi-lyen szerény kiterjedésűek is), hanem azokat meg is tartotta.46 Erre korábban nem volt példa.

Baku a műveleteket csak Hegyi-Karabah területére korlátozta (azaz az ör-mény–azerbajdzsáni határvonalon nyugalom volt), és azon belül is csak néhány szektorban indított támadást, azaz az erőit koncentrálta. Az 1994-es tűzszünet óta először fordult elő, hogy a támadást a különböző fegyvernemek – elsősorban a tüzérség, a gyalogság és a páncélos erők – összehangolt alkalmazása jellemezte.47 Az elmúlt 22 év során mindössze második alkalommal használtak az azeriek ne-héztüzérséget. (A korábbi tűzszüneteket kézifegyverekkel és aknavetőkkel sértették meg.)

42 A „védelmi minisztérium” április 2. és 7. közötti adatokat közölt, azaz az általuk publikáltakba beletartoznak az 5-ei tűzszünet után elszenvedett veszteségek is. Az nem derült ki, hogy az ör-mény és a karabahi adatok között milyen átfedések vannak, vagy vannak-e egyáltalán. Twitter, 2016.

43 Lásd például az azeri Caspian Defence Studies Institute, 2016 adatait.44 Karlin, 201645 Khojoyan, 2016 a.46 Giragosian, 2016. 2. o.47 Uo.

T-2016/5.

A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban 15

Technikai értelemben újdonságot jelentett a pilóta nélküli repülőgépek inten-zív alkalmazása mindkét oldalon, illetve a felfegyverzett UAV-k első alkalommal történt bevetése azeri részről. A drónok már évek óta rendszerben állnak a két fél arzenáljában (Azerbajdzsán 2009-ben, Örményország 2011-ben rendszeresítette őket). Erőfölényéből eredően az UAV-ket Azerbajdzsán alkalmazta intenzívebben, olyanokat is bevetve, amelyek meglétéről korábban nem volt tudomása a nem-zetközi közösségnek. Az azeri haderő több izraeli felderítő UAV-típust alkalmazott, azok mellett először vetette be a Spike típusú harckocsi-elhárító rakétáit is. Erről a rendszerről a nemzetközi közösség április elejéig úgy tudta, hogy csak a haditenge-részeti változatával rendelkezik Baku.48

Első ízben került sor azeri részről a Harop típusú UAV-rendszer alkalmazására. Ezt a pilóta nélküli eszközt Izraelben az ellenséges radarrendszerek támadására fej-lesztették ki; érdekessége, hogy az önálló felderítést követően a célpontot közvetlen becsapódás révén semmisíti meg. Ezt a rendszert – mint korábban szó volt róla – az azeri fél legalább egy alkalommal „hagyományos” célpont (az ellenoffenzívára ké-szülő örmény katonákat szállító busz) ellen alkalmazta.

orosz diplomáciAi erőFeszítések

A konfliktus fellobbanásakor az első elemzések egy része Oroszország közvet-len szerepét keresték benne. Az ukrán válság és a szíriai beavatkozás után kézenfekvőnek tűnt, hogy Moszkva valamilyen – elsőre átláthatatlan – játékba

kezdett a Dél-Kaukázusban is. A gyanút az is erősíthette, hogy orosz közbelépésre korábban már számos példát láthattunk a térség mindhárom országában.

Az áprilisi háborúban azonban a közvetett orosz részvételnek sem volt nyo-ma, viszont még jobban kiemelte Moszkvának a konfliktusban betöltött domináns szerepét és erejét. A közvetítésben a főszerepet hagyományosan az EBESZ égisze alatt működő Minszk Csoport látja el, közös orosz–amerikai–francia vezetés alatt. A 2008-as grúziai háború után Dmitrij Medvegyev elnök sokkal aktívabb közvetítő szerepet akart játszani a hegyi-karabahi konfliktusban, hogy a nemzetközi közösség számára világossá tegye Moszkva domináns szerepét és azt, hogy Oroszország képes a Minszk Csoport nélkül is eredményeket elérni. A diplomáciai megoldást az ún. madridi elveken alapuló, átfogó békekötés jelentette volna, amely lépésről lépésre rendezte volna a vitás kérdéseket – ám a Medvegyev, Alijev és Szargszjan személyes részvételével zajló sorozatos találkozók sem hoztak áttörést.49

48 Sanamyan, 2016. 23. o.49 Martelius és Iivonen, 2012. 95. o.

TANULMÁNYOK

16 Wagner Péter

A madridi elvek

Az EBESZ Minszk Csoport (Franciaország, Oroszország, Amerikai Egyesült Álla-mok) által kialakított ún. madridi elvek a helsinki záróokmány három, a konfliktusban releváns alapelve (az erőszaktól vagy az erőszakkal történő fenyegetéstől való tar-tózkodás; az államok területi integritása; a népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga) mentén javasolt hatpontos megoldást:

1. a Hegyi-Karabah körüli területek visszatérése Azerbajdzsánhoz;2. Hegyi-Karabah átmeneti státusának biztosítása, ami garanciákat jelent az

önkormányzatisághoz és a biztonsághoz;3. szárazföldi folyosó kialakítása Örményország és Hegyi-Karabah között;4. Hegyi-Karabah jogi státusának végleges rendezése, jogilag kötelező érvényű

akaratnyilvánítással;5. a belső menekülteknek és a menekülteknek az egykori lakhelyükre történő

hazatérésük jogának biztosítása;6. nemzetközi biztonsági garanciák – köztük egy békefenntartó művelet – el-

fogadása.50

A madridi elveket 2007-ben, az EBESZ éves közgyűlésén ismertették Azerbaj-dzsánnal és Örményországgal. Azok azonban csak fenntartásokkal tudták volna elfogadni a megoldási javaslatot. Bár 2009-ben az EBESZ Minszk Csoport felfrissí-tette azt a szemben álló felek szempontjai figyelembe vételével, de a sikert az sem hozta közelebb. A sikertelenség gyökere – amelyet eddig sem a madridi elvek, sem más megoldási javaslat nem tudott áthidalni –, hogy Örményország számára elfo-gadhatatlan Hegyi-Karabah visszatérése Azerbajdzsánhoz, míg az azeriek számára a területi integritás – legyen az bármilyen jelképes is – a tárgyalások alapja.

Moszkva a négynapos háború első óráitól kezdve intenzív közvetítő szerepet ját-szott. Vlagyimir Putyin elnök, Szergej Lavrov külügyminiszter, Szergej Sojgu védelmi miniszter április 2. óta több alkalommal is konzultált az azeri és örmény partnerével. A tűzszünetet is a vezérkari főnökök moszkvai látogatása idején kötötték.51

Az orosz erőfeszítések kezdeti eredménye némi kontrasztot adott annak, hogy a két kaukázusi vezető éppen visszatérőben volt a nukleáris biztonságról tartott washingtoni csúcsról (amelyről Putyin tüntetőleg hiányzott). Alijev és Szargszjan külön-külön találkozott Joe Biden alelnökkel, az azeri vezető pedig John Kerry kül-ügyminiszterrel is egyeztetett.52

A tűzszünetet követően Putyin elnök április 5-én telefonon ismét beszélt az azeri és az örmény elnökkel, majd április 6-án Lavrov külügyminiszter Bakuba utazott. A látogatás eredeti célja egy külügyminiszteri szintű azeri–iráni–orosz találkozó volt, amely után az orosz külügyér Alijevvel is egyeztetett. Április 7-én, illetve 8-án Medvegyev miniszterelnök szintén tárgyalásokat folytatott a két dél-kaukázusi 50 OSCE, 2010.51 Górecki, 2016.52 Toal és O’Loughlin, 2016.

T-2016/5.

A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban 17

fővárosban az orosz béketervvel kapcsolatban – amely valószínűsíthetően a mad-ridi elvek valamilyen felújított változata. Az A putyini tervek alapján Azerbajdzsán visszakapná a korábban is hozzá tartozó területeket (kivéve talán az Örményor-szággal közvetlen kapcsolatokat biztosító járásokat), Hegyi-Karabah a biztonságára vonatkozó biztosítékokat kapna, és közvetlenül is részese lehetne a béketárgyalá-soknak, az oroszok pedig békefenntartók révén jelenhetnének meg a szemben álló felek között.53

A tanulmány lezárása előtti egyik utolsó találkozó Bécsben zajlott, 2016. május 17-én.54 Az EBESZ Minszk Csoport által elnökölt megbeszélésen az örmény és az azeri államfő is személyesen vett részt. Az azt követően kiadott rövid kommüniké alapján talán a legfontosabb újdonság az volt, hogy a felek megállapodtak egy olyan mechanizmus felállításában, amely a tűzszünetek megsértésének a forrását tudja megállapítani. Az Egyesült Államok már korábban is tett javaslatot ilyen mechaniz-musra: olyan hanglokátorok telepítését ajánlotta, amelyek képesek meghatározni a tűzszünetsértések helyét. Ezt a kezdeményezést eddig Oroszország elutasította.55 Sokatmondó az is, amiről a kommüniké nem tesz említést. Egyrészt hiányzik belőle a felelős ország megállapítása, azaz hogy ki kezdeményezte a legutóbbi konfliktust. Másrészt még csak említés szintjén sem szerepel az orosz, illetve FÁK-államokbe-li békefenntartók fogadásának a lehetősége, pedig Moszkva már régóta igyekszik napirenden tartani azt, és mint fentebb említettem, az az április eleji konfliktus után ismét terítékre került orosz részről.56

konklúzió

A négynapos háború a hegyi-karabahi konfliktus történetében korszakhatárt jelentett. Ilyen intenzív és súlyos összecsapásokra nem került sor a tűzszünet 1994-es aláírása óta. Bár Azerbajdzsán jelentős veszteségeket szenvedett,

és csupán szerény méretű területeket tudott elfoglalni, mind az örmény, mind az azeri reakciókból az tűnik ki, hogy a háború Baku győzelmével végződött. Azt nem lehet tudni, hogy ez az alkalom egy kivételes eltérés volt-e az elmúlt két évtized trendjétől, vagy egy újnak a kezdete, de az biztosnak tűnik, hogy a befagyott konf-liktust dinamizálta, és lépéskényszerbe hozta Örményországot és az EBESZ Minszk Csoportot is.

Azerbajdzsán az elmúlt évek fegyverkezési versenyének köszönhetően technikai értelemben fölénybe került, a kérdés most már inkább, hogy a képes lesz-e utolérni az örmény oldalon évtizedek óta meglevő előnyt a mozgósítható emberek száma, a motiváció és a katonai vezetés terén. Örmény részről a jövőben komoly fenyegetést

53 Górecki, 2016.54 A kézirat májusi lezárása óta további kétoldalú találkozók történtek a szemben álló felek között.55 Abrahamyan, 2016 a.56 OSCE, 2016.

TANULMÁNYOK

18 Wagner Péter

jelenthet, hogy Baku évről évre megpróbál kisebb területeket visszafoglalni, újabb és újabb taktikai győzelmeket aratni a hasonló „villámháborúk” révén. Egy ilyen szce-nárió tovább erodálhatja a jereváni (de karabahi születésű) örmény politikai vezetés legitimációját, és gyengítheti az orosz jelenlétet.

A további azeri fegyverkezésnek valószínűleg rövid távon mindenképpen gátat szab az alacsony kőolajár és így az azeri gazdaság instabil állapota. 2016. januá-ri információk szerint idén 40 százalékkal csökken majd a védelmi költségvetés, amelynek a legfőbb oka, hogy az új beszerzésekre szánt, kb. 1,5 milliárd dollárnyi forrást elvonják.57 Ez egyben azt is jelenti, hogy a terveiben szereplő „villámháború-kat” csak korlátozott számban tud majd vívni Azerbajdzsán (tekintettel a vélhetően jelentős haditechnikai veszteségekre).

Az áprilisi háború egyik indirekt következménye Jerevánnak az orosz politikával szemben kialakult frusztrációja. Bár az örmény vezetés régóta szemtanúja annak, hogy Moszkva nemcsak nekik, hanem Azerbajdzsánnak is ad el fegyvereket, de amikor ezek az azeri–orosz fegyverek örmény területi veszteségekhez és katonák halálához vezetnek, akkor az orosz politika kettőssége sokkal plasztikusabban je-lenik meg az örmény elit és közvélemény számára. Ez hosszú távon a Baku és Moszkva közötti bizalmatlanságot fogja növelni, és gyengíteni fogja a kapcsolatu-kat. Szerzs Szargszjan örmény államfő ezt a véleményét az áprilisi konfliktus óta már nem egy alkalommal nyilvánvalóvá is tette.58

Mindez természetesen nem akadályozza meg Oroszországot abban, hogy to-vábbra is a térség egyetlen releváns nagyhatalmi szereplője maradjon. Az EBESZ Minszk Csoport szerepe – különösen a konfliktus alatt és közvetlenül utána – lát-hatatlan maradt, ellenben látványos volt az orosz külpolitika jelenléte. Diplomáciai és katonai közvetítő szerepe (például a tűzszünet aláírásában) még akkor is nyilván-való, ha Moszkvának nem sikerült a fegyvernyugvást követően érdemi előrelépést elérnie a felek közötti álláspontok közelítésében.

irodAlomjegyzék

Abrahamyan, Eduard (2016 a) Fighting in Nagorno-Karabakh and the Ineffectiveness of the Minsk Group. The Central Asia–Caucasus Analyst. [Online] Április 27. Elérhető: http://www.cacianalyst.org/publications/analytical-articles/item/13355-fighting-in-nagorno-karabakh-and-the-ineffectiveness-of-the-minsk-group.html. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Abrahamyan, Gohar (2016 b) Sargsyan–Aliyev Meeting: Armenian Leader Says “Generally Satisfied” with Vienna Discussions. ArmeniaNow.com. [Online] Május 17. Elérhető: https://www.armenianow.com/en/karabakh/2016/05/17/armenia-karabakh-azerbaijan-sargsyan-meeting-reactions/3360/. [A letöltés ideje: 2016. május 25.]

57 Caffrey, 2016.58 Abrahamyan, 2016 b; Grigoryan, 2016).

T-2016/5.

A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban 19

ArtsakhPress (2016) Azerbaijan Proposed Truce because Armenian Forces Forced It to: Movses Hakobyan. [Online] Április 11. Elérhető: http://artsakhpress.am/eng/news/42334/azerbaijan-proposed-truce-because-armenian-forces-forced-it-to-movses-hakobyan.html. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Bloomberg (2016) Oil Riches Help Azerbaijan Outgun Armenia in Military Spending. [Online] Április 6. Elérhető: http://www.bloomberg.com/news/articles/2016-04-06/oil-riches-help-azerbaijan-outgun-armenia-in-military-spending. [A letöltés ideje: 2016. május 11.]

Caffrey, Craig (2016) Azerbaijan to Cut Defence Spending by 40%. IHS Jane’s 360. [Online] Január 26. Elérhető: http://www.janes.com/article/57500/azerbaijan-to-cut-defence-spending-by-40. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Caspian Defence Studies Institute (2016) 225 hərbçi dünyasını dəyişib: STATİSTİKA. [Online] Április 30. Elérhető: https://caspiandefense.wordpress.com/2016/04/30/225-hərbci-duenyasini-dəyisib-cənubi-qafqazda-statistika. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Common Space (2016) More Fighting in Karabakh on Thursday Night. [Online] Május 6. Elérhető: http://commonspace.eu/eng/news/6/id3547. [A letöltés ideje: 2016. május 6.]

Ellena, Monica (2016) Nagorno-Karabakh: the Slow-Motion Conflict. bne Intellinews. [Online] Május 23. Elérhető: http://www.intellinews.com/nagorno-karabakh-the-slow-motion-conflict-98051/?source=armenia. [A letöltés ideje: 2016. május 25.]

EurAsia Daily (2016). Elérhető: https://img6.eadaily.com/r650x400/o/569/0640c4760ff916d580293f7444d47.jpg. [A letöltés ideje: 2016. május 25.]

Felgenhauer, Pavel (2016) An Unfrozen Karabakh Threatens to Ignite Entire Region. The Jamestown Foundation. [Online] Május 5. Elérhető: http://www.jamestown.org/single/?tx_ttnews%5Btt_news%5D=45403&tx_ttnews%5BbackPid%5D=7&cHash=222bba041593ebf0d97dfbd6376e8d24#.Vyw4_1iLS01. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Giragosian, Richard (2016) RSC Nagorno-Karabakh Situational Assessment. Yerevan: Regional Studies Center (RSC). [Online] Április 4. Elérhető: http://www.regional-studies.org/images/pr/2016/april/04/Nagorno_Karabakh_Situational_Assessment_4.4.16.pdf. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Górecki, Wojciech (2016) Nagorno-Karabakh: What Is Russia up to? OSW. [Online] Április 13. Elérhető: http://www.osw.waw.pl/en/publikacje/analyses/2016-04-13/nagorno-karabakh-what-russia-to. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Grigoryan, Armen (2014) Armenia: Joining under the Gun. In Starr, S. Frederick és Cornell, Svante E. (szerk.). Putin’s Grand Strategy: The Eurasian Union and Its Discontents. Washington, D.C.: The Central Asia-Caucasus Institute.

Grigoryan, Armen (2016) After April Violence in Karabakh, Armenia’s Distrust in Russia Keeps Growing. Jamestown Eurasia Daily Monitor. [Online] 13 (97). Elérhető: http://www.jamestown.org/single/?tx_ttnews%5Btt_news%5D=45446&tx_ttnews%5BbackPid%5D=7&cHash=e0bd0be1cd0243ab335ddbbdb484d02b#.V0ATVWiLTIX. [A letöl-tés ideje: 2016. május 25.]

Grono, Magdalena (2016) What’s behind the Flare-up in Nagorno-Karabakh? International Crisis Group Blog. [Online] Április 3. Elérhető: http://blog.crisisgroup.org/europe-central-asia/2016/04/03/whats-behind-the-flare-up-in-nagorno-karabakh/. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Hopmann, P. Terrence (2015) Minsk Group Mediation of the Nagorno-Karabakh Conflict: Confronting an „Intractable Conflict”. In: IFSH (szerk.) OSCE Yearbook 2014. Baden-Baden: Nomos Verlag.

TANULMÁNYOK

20 Wagner Péter

Храмчихин, Александр (2016) Форпост с вопросами: В случае конфликта России с Турцией Армения оказывается на передовой. [Online] Május 25. Elérhető: http://vpk-news.ru/articles/29587. [A letöltés ideje: 2016. május 25.]

Interfax (2016) Russia Loans Armenia $200 Million for the Purchase of Weapons. Fort-Russ. [Online] Február 18. Elérhető: http://www.fort-russ.com/2016/02/russia-loans-armenia-200-million-for.html. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

International Crisis Group (2008) Azerbaijan: Defence Sector Management and Reform. Europe Briefing. (50).

International Crisis Group (2011) Armenia and Azerbaijan: Preventing War. Europe Briefing. (60).

International Crisis Group (2012) Tackling Azerbaijan’s IDP Burden. Europe Briefing [On-line] (67). Elérhető: http://www.crisisgroup.org/~/media/Files/europe/caucasus/azerbaijan/b067-tackling-azerbaijans-idp-burden.pdf. [A letöltés ideje: 2016. július 1.]

International Institute for Strategic Studies (2016) The Military Balance. London: Routledge.International Monatery Fund (2007) Republic of Azerbaijan – Concluding Statement of the

IMF Mission August 30–September 6, 2007. [Online] Szeptember 26. Elérhető: http://www.imf.org/external/np/ms/2007/092607.htm. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Karlin, Anatoly (2016) Nagorno-Karabakh War 1.5. The UNZ Review. [Online] Április 6. El-érhető: http://www.unz.com/akarlin/nagorno-karabakh-war-15/ [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Kasapoglu, Can (2009) Is Armenia the Next Turkish–Russian Flashpoint? The Washington Institute for Near East Policy. [Online] Április 4. Elérhető: http://www.washingtoninstitute.org/policy-analysis/view/is-armenia-the-next-turkish-russian-flashpoint. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Khojoyan, Sara (2016 a) Experts: Armenian Army Dismissals Address Errors during April War in Karabakh. Armenia Now. [Online] Április. 27. Elérhető: https://www.armenianow.com/en/news/2016/04/27/armenia-army-generals-sargsyan-dismissal-experts/1931/. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Khojoyan, Sara (2016 b) Smells Like War: Armenian Analysts Do Not Rule out New Azerbaijani Aggression in Karabakh. Armenia Now. [Online] Május 4. Elérhető: https://www.armenianow.com/en/karabakh/2016/05/04/armenia-karabakh-war-hostilities-azerbaijan-likelihood/2548/. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Kucera, Joshua (2016 a) Azerbaijan Unable, or Unwilling, to Pay for Russian Weapons: Reports. Eurasianet. [Online] Március 3. Elérhető: http://www.eurasianet.org/node/77646. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Kucera, Joshua (2016 b) Karabakh Fighting Highlights Azerbaijan’s New Israeli Weapons. Eurasianet. [Online] Április 6. Elérhető: http://www.eurasianet.org/node/78181. [A letöl-tés ideje: 2016. május 5.]

Кузнецова, Ольга és Сафронов, Иван (2016) Ударная война. Kommersant. [Online] Április 9. Elérhető: http://kommersant.ru/doc/2960571. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Martelius, Juha és Iivonen, Jyrki (szerk.) (2012) Russia of Transformations. Helsinki: Finnish Ministry of Defence.

Novikova, Gayane és Sargsyan, Sergey (2013) Armenia. In Mayer, Marian (szerk.) Security Sector Reform in Countries of Visegrad and Southern Caucasus: Challenges and Opportunities. Bratislava: Center for European and North Atlantic Affairs.

T-2016/5.

A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban 21

Новости-Армения (2016) СРОЧНО! Карабах готов нанести удар по нефтяным коммуникациям Азербайджана. [Online] Április 5. Elérhető: http://newsarmenia.am/news/nagorno_karabakh/srochno-karabakh-gotov-nanesti-udar-po-neftyanym-kommunikatsiyam-azerbaydzhana-/. [A letöltés ideje: 2016. május 25.]

OSCE (2010) Statement by the OSCE Minsk Group Co-Chair Countries. [Online] Július 10. Elérhető: http://www.osce.org/mg/51152. [A letöltés ideje: 2016. május 25.]

OSCE (2016) Joint Statement of the Minister of Foreign Affairs of the Russian Federation, Secretary of State of the United States of America and State Secretary for Europe Affairs of France. [Online] Május 16. Elérhető: http://www.osce.org/mg/240316. [A le-töltés ideje: 2016. május 25.]

Perlo-Freeman, Sam. Fleurant, Aude, Wezeman, Pieter és Wezeman, Siemon (2015) Trends in World Military Expenditure, 2015. Stockholm: SIPRI.

Pravda.ru (2016) Armenia and Russia Start Being a Formidable Military Alliance. [Online] Február 25. Elérhető: http://www.pravdareport.com/news/russia/25-02-2016/133640-armenia-0/#sthash.fhxRWOb0.dpuf. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

RFE/RL (2014) Azerbaijan Says Shot down Armenian Military Helicopter. [Online] Május 26. Elérhető: http://www.rferl.org/content/armenia-azerbaijan-karabakh-helicopter-down/26687375.html. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

RFE/RL (2016) „Open Secret”: Experts Cast Doubt on Yerevan’s Claims over Nagorno-Karabakh. [Online] Május 23. Elérhető: http://www.rferl.org/content/armenia-nagorno-karabakh-army-synergy/27656532.html. [A letöltés ideje: 2016. május 25.]

РИА Новости (2016) Минобороны Армении сообщило о потерях в Карабахе со 2 по 5 апреля. [Online] Április 13. Elérhető: http://ria.ru/world/20160413/1410273874.html. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Sanamyan, Emil (2016) UAV Can Contribute to Spike in Armenia–Azerbaijan Fighting. Jane’s Defence Weekly. 53 (1).

Shirijev, Zaur (2016) Azerbaijan’s War of Attrition: A New Strategy to Resolve the Karabakh Conflict? Jamestown Eurasia Daily Monitor. [Online] 13 (67). Elérhető: http://www.jamestown.org/single/?tx_ttnews%5Btt_news%5D=45281&no_cache=1#.VzxK72iLTIU. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

SIPRI (2016) Recent Trends in Arms Transfers [Online] Elérhető: http://armstrade.sipri.org/armstrade/page/trade_register.php. [A letöltés ideje: 2016. május 25.]

Toal, Gerard és O’Loughlin, John (2016) Here Are the 5 Things You Need to Know about the Deadly Fighting in Nagorno Karabakh. The Washington Post. [Online] Április 6. Elérhető: https://www.washingtonpost.com/news/monkey-cage/wp/2016/04/06/will-war-erupt-in-nagorny-karabakh-here-are-the-5-things-you-need-to-know/. [A le-töltés ideje: 2016. május 5.]

Twitter (2016) Karabakh Army Overall Losses since April 2. [Online] Április 7. Elérhető: https://twitter.com/Karabakh_MoD/status/718113016571629568. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Voronkova, Anastasia (2016) New Ceasefire in Nagorno-Karabakh: No Cause for Optimism. IISS Armed Conflict Database. [Online] Április 18. Elérhető: https://acd.iiss.org/en/news/2016-c71e/nagorno-karabakh-ceasefire-0d0b. [A letöltés ideje: 2016. május 5.]

Wikipédia (2016) Nagorno-Karabakh. [Online] Elérhető: https://en.wikipedia.org/wiki/Nagorno-Karabakh. [A letöltés ideje: 2016. május 5.