Ára' a o f f l l l é r .

Tábori posta 425. I. évfolyam 9. szám. 1917. november 1.

i i s m é m

Kiadja :A m. klr. beszterczebányai 16. honvéd

gyalogezred történelmi osztálya.

Megjelenikminden hó 1-én és 15-én.

A lap jövedelme az ezred hadi özvegy és árva alapját gyarapítja.

A Károly csapatkereszteketkiosztották közöttünk. J u h á s z alezredes, szeretett ezredparancsnokunk gyönyörű s a lelket mélyen megható beszéd kíséretében méltatta a Károly csapatkereszt jelentőségét. Igaza van, mikor azt mondja: azért a legszebb kitüntetés a kereszt, mivel mutatja, hogy „szembe néztetek az ellen­séggel s a halált osztogató puskacsővel. Itt vagytok, hol csupasz mellel kell a veszedelmek­kel megbirkóznotok . . . “

Eszünkbe tódulnak a nehéz háborús évek halálthozó napjai, s most a kereszttel a mellen, megkülönböztetve érezzük magunkat A Károly csapatkereszt tiszteletet és megbecsülést fog hozni viselőjének s örök büszkesége lesz e háborús kitüntetés az utódoknál.

S a „porban játszó késői unokák" is esz­mélni fognak, mi volt valamikor, amikor háború volt, ágyú böm bölt; s az elképzelt porban, füst­ben, meg fog jelenni lelki szemeik előtt az ő hős nagyapjuk, amint ezer veszedelmeken rohan előre: dicsőségteljesen.

A 12-ik isonzói csatadübörögve indult meg. Nem úgy mint azt az olaszok gondolták, nem a régi recept szerint, hanem, ahogy ami hadvezetőségünk állapította meg.

Az embert furcsa érzések fogják el. Két és fél esztendei szakadatlan hősi védelem után,—

amit csak a tiroli offenziva szakított meg — meg­mozdultak ami hadseregünk bakancstalpjai, hogy erejüknek erejével birkózzanak meg a karszti sziklákkal, véres nyomokat hagyva az esőtől vert köveken.

A magyar katona, mint mindenütt, itt is di­csőségteljesen veszi ki részét a harcból. Tudjuk jól, hogy a legnehezebb pontokon állja a tüzet, s megy minden akadályokon keresztül, ha úgy kívánják. A legendás hirü h o n v é d , mely a véde­lemben kitartó, támadásnál elszánt, rohamnál fergetegként rugaszkodik előre, itt is megmutatja erejének legjavát, itt is babérleveleket gyűjt her­vadhatatlan dicsőségkoszorújához — nem egyet.

Az Isonzo-csata áll, ezer és ezer ágyútorok szól, csatazaj viszhangzik a kopasz sziklákon s mi lelkesült szemmel nézzük a titáni küzdelmet.

Mi itt a román fronton teljes szívvel és lé­lekkel érzünk egyet az Isonzónál harcoló honvéd bajtársainkkal: együtt vagyunk vélük a küzde­lemben, együtt a győzelmi mámorban.

Ma esteMindenszentek napján árkaink megett sötétlő te­metőink felé száll gondolatunk. Nehéz küzdel­mek, szenvedések árán kerültek bajtársaink az örök nyugalomba. Ma este százszorosán figyel­meztetnek bennünket a halottak, hogy gondoljunk általuk otthonmaradottjaikra. S mi ma este szent esküvel fogadjuk, hogy sohasem fogunk megfe­ledkezni róluk, hanem szeretettel karoljuk fel a

2

halottak ügyét, mely elevenen markol be lel­kűnkbe. A halottak ügye: a szeretet ügye; tisz­telet a hősi halált haltak iránt, szeretet az élők iránt, kiket a holtak itt hagytak. Az árváknak és özvegyeknek könnyeit igyekezzünk felszántani, a rongyos ruhácskákat megfoltozni, a didergő lá­bakat megmelengetni. A halottak örökké élnek és számon fogják kérni tőlünk, hogy mit csele­kedtünk övéikért

Károly-csapatkeresztekkiosztása a fronton.

1917. október 2 1-én ünnepet ült ezre- dünk. Borongós őszi napon, zimankós, sze­les időben lelkűknek füzétől, rajongó király- és hazaszeretetüknek melegétől áthatva és hevítve, ünnepelték katonáink azt az ese­ményt, hogy legfőbb Hadurunk fenkölt el­határozásából mellükre tűzhették a legegy­szerűbb s mégis 'a legszebb kitüntetést : a Károly-csapatkeresztet. Azt a hadiérmet, melyet a királyi elismerés azoknak jutta­tott, akik a háború dicsőséges és veszé­lyes hadjárataiban a fronton küzdve vettek részt.

Ezredparancsnokságunk gondoskodott arról, hogy

1917. október 21-ike, amikor a Károly-csapatkeresztek kiosztattak — ünneppé legyen. Hogy a gyorsan elröp­penő percek a vészteljes harcok idejében is mély nyo­mot ássanak az emlékezés számára katonáink, hon- védeink lelkében.

A nap ünnepélyes eseményéről a következőkben számolhatunk be :

Délelőtt 9 órakor istentisztelethez gyülekeztek ösz- sze a csapatok: a vonalból a szent miséhez vezényelt küldöttségek s teljes létszámban a műszaki század, va­dász-különítmény és a vonatcsapatok tisztikara és le­génysége.

A kivonult csapatok felett Niedermann Béla szá­zados parancsnokolt és Taub Mátyás hadnagy volt az ezredünnepélynek lelkes rendezője.

Az istentisztelet megkezdése előtt megjelent a ki­vonult csapatok előtt Juhász László alezredes, ezred­parancsnok s Niedermann Béla százados jelentését fogadta.

A szent misét Teplún Gergely tábori lelkész celeb­rálta s utána szent beszédet mondott. Ennek elhangzása után Juhász László alezredes lépett a kivonult csapatok elé s lelkes szavakkal méltatta a Károly csapatkereszt­nek, mint kitüntetésnek a jelentőségét, mellyel szeretett Királyunk, mint diadalmas hadvezér a tisztek és legény­ség közül teljesen egyformán azokat óhajtja kitüntetni, akik szembenéztek az ellenségnek halált osztogató fegyvereivel.

A beszéd elhangzása után, mely szemmel látható­lag mély benyomást gyakorolt honvédeinkre, háromszo-

Őszi nap.Pesti kávéház. Tornácán gyűrött, kopott tábori ru­

hájú, szeges bakancsos fiatal hadnagy ül. Messzire lerí róla a szabadságos katona. Előtte egy csomó képeslap, teleirva, megcímezve. Lázasan, gyorsan írja tele egyiket a másik után. Szeretné belekiáltani a világba, hogy végre, hosszú kínos várakozás után hazajött ö is s a két hét, úgy érzi, örökké fog tartani.

Végre elkészült valamennyivel. Lassan, vontatot­tan emelte fel fejét, balkezével belemarkolt bozontos hajába, végigszántott ujjaival összekuszált fürtjei között, jobbjával a füle mögé dugta fekete penkala-ceruzáját, rágyújtott egy cigarettára s bámult kifelé, álmos, fáradt szemekkel, összegyűrt, sápadt arccal a kávéház árnyas terraszáról a zúgó, poros Semmibe: az őszi napfény bacillusos, fehéren fénylő levegőjében úszó, hullámzó pesti utcára. Mint a mellbeteg a fenyőerdök hasitóan éles ózonját, úgy szíttá — nyelte kinos-kéjes élvezettel a füstös, poros, női parfümöktől illatos pesti levegőt, mint valaha régen, amikor még otthon volt a nagy átélések, kínos-keserves álmok lakóhelyén.

Villamosok csilingeltek, autók tülköltek, rikkancsok kiabáltak, emberek rohantak előtte ide-oda, ö meg csak bámult, bámult bele az utca örvénylő forgatagába.

A megállónál egy fiatal, 17— 18 éves leány állt. A szél, mely a Rákóczi-út felöl jött, fújta, libegtette köny- nyü, áttetsző grenadin ruháját, körülnyaldosta meztelen, izmos, inas karjait, barnára sült, hosszúkás-sovány arcát, el-elkapva egy hajfürtöt, mely kékszalagos szalmakalapja alól kiszabadult. A leány várt. Egymásután jöttek a vil­lamos kocsik, csilingeltek, megállották, egy pár ember kiszállt belőlük, niások beszálltak, a kocsi újra megtelt, újra csilingelt és újra elindult. Csak a leány kocsija

nem jött. Várt. Szembefordult a széllel, kidüllesztette fejletlen, csöppnyi mellét, nekitartotta határozott, éles vonású barna fejecskéjét s lehunyt szempillákkal ment előre négy-öt lépést, azután megfordult s ugyanannyit ment visszafelé. Aztán újra kezdte. A vékony grenadin ruha szorosan simult kerek tagjaihoz. Lassan, szinte erőlködve emelte, tolta előre formás, fehércipős vékony lábait s élvezettel fúrta egyenes kis orrát a szélbe.

A hadnagy meg ott, a kávéház terraszán csak bá­mult rá, éhesen kidülledő zavaros szemeivel, mintegy látomásra. — Végre! A leány felszállt egy villamosra. Fellépett a kocsi lépcsőjére, áttört harisnyáján keresztül­villant a lába fehér bőre, csontjain megfeszültek az inak, kidagadtak az izmok. Megállt az ajtóban, fejét lassan balra fordította, elsimította az ólálkodó fürtöt, a kalauz csengetett, a kocsi elindult, a leány pedig, arcán egy pajkos, gunyolódón bájos mosolylyal intett a ter- raszon ülő katona felé. Fehér fogsora kivillant piros ajkai közül, a szeme nedvesen csillogott, aztán fe ln y i­totta izmos, gömbölyű karját s belekapaszkodott a fo­gantyúba, miközben még egyet vágott szemével a had­nagy felé s lassan ingatta magát előre hátra a tovaha­ladó kocsin.

A katona otthagyott poharat, fizetőt, írást, mindent, kirohant, felugrott a következő kocsira s rohant a leány után. A két kocsi csilingelt, zakatolt. Kergették egymást. Elöl lobogtatta a szél a leány ruháját, amint ott állt az ajtóban, a lépcső mellett. A hadnagy azt hitte, mindjárt eléri. Most megfordult a leány, ránézett nevetve üldö­zőjére, még egyszer intett feléje gúnyosan, kihívón, az­tán elkanyarodott a villanyossal balra, valahová a József­város felé. A hadnagy pedig rohant tovább vakon, neki a Dunának. A kocsija 19-es volt — Budára vitte . . .

3

ros él jent kiálltottak a Királyra és a Királyné Őfelsé­géikre. Majd előlépett N iederm ann Béla százados s ezzel, a megértést szivtől-szivig egyenes utón kereső beszéd­del fordult J u h á sz alezredeshez:

Nagyságos Alezredes Úr!A kivonult csapatok nevében felkérem Alezredes

Urat, méltóztassék megengedni, hogy mielőtt mi ezen kitüntetésben részesülnénk, azt Alezredes urnák mel­lére feltűzhessük!

Ezen kitüntetés — melyet Ö Felsége egyedül az ezreden belül a harcvonalban, tehát kizárólag el­lenséges behatás alatt teljesített szolgálatok elisme- résekép rendszeresített — szimbolizálja azon dicső­ségteljes nehéz napokat, melyeket Alezredes úr ezre­dével jóban-rosszban végigküzdött. Ha azonban a jövőben, a békés visszaemlékezés csöndes óráiban tekintete e kitüntetésre esik, kérjük, találja fel benne ezredének a nehéz napokban kiforrott törhetetlen hű­ségének, ragaszkodásának és szeretetének szimbólu­mát is!

Miként e hosszú háború alatt elől járt a mi ezredparancsnokunk veszélyt és fáradságot nem is­merve a vitézségben, kitartásban, fenkölt gondolko­zásban és odaadó fáradságos munkában, — azonképen illesse őt elsőként felséges királyunk kitüntetése!

J u h á sz alezredes megköszönte ezt a meleg, baj­társi figyelmet s megengedte, hogy ezredének legény­sége előtt Niedermann Béla százados a Károly-csapat- keresztet mellére tűzze.

A tiszteket Juhász alezredes dekorálta, a legény­ségnek pedig a századparancsnokok tűzték fel a kitüntető kereszteket

Ami ezután következett, ez a magyar lelkesedés­hez, szeretetteljes ünnepélyeskedéshez méltó befejezés volt. Nagy áldomás.

Óh mert hosszú három év után méltán örvendez­hetünk azon, hogy az ellenünk támadt emberáradat el nem söpört. S mert olyan jó, meghatóan szép lesz egyszer, csöndes, békés időkben visszaemlékeznünk erre a meghitt, ezred-ünnepre:

1917. október 2 1 -re.

Ősszel.Itt van az ősz, hull a fáról a levél,Dalos madár dél felé száll, helyt cserél. Virágnak is el fonnyadt a legszebbje: Lepkét hívó csalogató levele,Árnyat adó levele,

Jlz én éltem is ősz felé vett utat, —

Árcom sárgul, már életre se mutat.Vérzik sebem, mely ott fakadt más tájon, Valahol ott, a tiroli határon Á tiroli határon.

Havas Pál.

Észak-indiai katona-törzsek*Azokról az indiai csapatokról akarok szólani, akik

a francia fronton küzdöttek az angolok soraiban. —- Ferde világításban jutott el hírük hozzánk, — hamis szemüvegen keresztül látta meg őket a magyar közön­ség. Egy-két banális jelzővel elintézték dolgukat, — ázsiai — hordák, — lenézett angol szolgák.

Pedig nem igy van. — A szikek, gurkák és a soraikban harcoló magarok** nagy történeti múlttal di­csekvő népek, akik megtartották őseik jó szokását, — katonáskodnak. Ez a foglalkozásuk, mesterségük. Mikor a népvándorlás hulláma végigsöpörte Ázsiát, Európát, — kialakúit az avarok, hunok, bolgárok, magyarok népsé­ge, akiknek egyes ágai lekerültek Észak-India síkjaira, a taksák, géták, játok, dsátok népe. Ezek a későbbi szittyákkal, fehér hunokkal hatalmas birodalmat alkottak.

Az egykori fénynek csak a hírneve maradt fen. Régi dicsőségüket a történelem emlegeti és a rádsput- bárdok.

A szikek, kaggarok, tográk, a késő utódok föld­művelők, „búdh paraszti" osztály. — Másik része kato­náskodik, a nemesség szintén angol szolgálatba állott.— Elnéztem az észak-indiai régi kúriákat. Minden jó és rossz oldalával eszembe juttatta Pató Pál ur sorát. Nagy ősi pipa, (ez a fő) gőgös büszkeség, adósság, el­hanyagolt udvarház, parlag földek, rozsdás fringia, va­dászat, nagy duhajkodások jellemzik. Egy-egy lakodalom hetekig tart. — Ha reggel felkél a nemzetes nagy úr, ágyúlövés hirdeti. — A többi része a napnak avval te­lik el, hogy fogadia a szolgák hajlongását, — katonai tisztelgéseket. — Ősi kard a kézben, a hegedős, csa­ládi genealógiát vezető bárd a háta megett, — és az örökös, — szórakoztató pipa. — Azután jön csak a többi prózai dolog.

A szikek elsőrendű katona anyag. — Sectájuk a hindu és a musulmán vallások sajátságos keveréke. — Bort isznak, disznóhúst esznek, — a katonáskodást — előírja vallásuk, — azért szent kötelességnek tartják.— Szent könyvük, a „Grant" megjósolta az angol uralmat, — szerintük az angol uralom jogos.

A szik katona többnyire magas, daliás férfi. — Bizonyos faji büszkeség jellemzi Adott szavához hű, — szeret verekedni, a könnyelműségig jószivű, vendégsze­rető. — Katonai tudásuk közismert. Hazájuk a Pándsáb vidéke és a radsputi tar.

A gurkák és a közöttük élő magarok nepáli tör­zsek, — ősidők óta katonáskodnak. — Az angolok fi­nom érzékkel megbecsülték jó tulajdonaikat. — Meg­hagyták nemzeti fegyverüket, a kardácsát és dupla zsol- dot húznak. Az indiai győzelmek hosszú sorozata az ő nevükhöz fűződik.

A gurka és magar mongol típusnak Vehető. — Kicsiny termetű, élénk szemű a gurka katona, eszes, intelligens, szavatartó.

* A**A szikeket, gurkákat, magarokat kivitték a nyu­

gati frontra. — Csodákat vártak tőlük, — legalább is azt, — hogy bevonúlnak Berlinbe. — A középkorba illő személyes bátorságuk megtörött a németek sorain.— Tulajdonképen az ázsiai faj vallott kudarcot az eu-

* Irta: Tóth Jenő önk. szakasz vezető.** A magyar szó hasonlósága ne adjon fegyvert a túlzók

kezábe.

4 ídiógi'honvGÖrópai, modern tudással szemben. — Hozzájárult a klí­ma mostohasága. — Elkerülve Észak-lndiából, nem ál­lották meg helyüket.

Nem hagyhattam szó nélkül ezen dolgokat, — mert a szikek, gurkák közelebbről érintenek benünket. Nem értik meg őket teljesen Indiában sem, — ahogy nem értenek meg minket Európában. — Keveset tu­dunk róluk, — mi sem számítunk sokat az áryák mil­liói között. - - A turáni gondolat tartja őket össze, — ahogy előttünk is czél gyanánt lebeg bús magyarok Hunnia országa.

2 éves a 310-ik honv. gy. ezred.Harcok között Írva harcokról, kaptuk e sorokat a

310. honvéd gyalog ezred történetéről. Kusza Írások, nevek, dátumok. Egy dicsőségteljes útnak a leírása. Közöljük azért, mert nagyon sok jó ezredbeli bajtársunk útja vezet az ezreddel. így részben a mi történelmünk is a 310-esek története.

A magyar földet, hol — még mi vagyunk otthon, — fenyegette az orosz gőzhenger. A Kárpátokban egy ma­roknyi magyar csapat verődött össze az ország minden részéből, hogy megvédje hazáját: a magyar földet.

Ez a kis csapat aztán folyton bővült, kapta az összes ezredektől a pótlást s mint Riffl kombinált ezred ment dicsőségesen előre Lavoczne, Tatarowka, Bole- chow, Podbezecz, Lietow, Halicz, Tustán stb. pólyák falun keresztül, hogy az orosz hadsereget felrázza ró­zsás álmodozásából s minél messzebb zavarja a ma­gyar földtől.

Ekkor jött az ezredhez Zachar Pál őrnagy is. S az ezred ment folyton előre a dicsőség útján.

1915. auguszt. 28-án megcsinálja a hires áttörést Arsownál a Zlota-Lipán s már szept. 8-án a Strypúnál áll, Sosnownál a hídfőt tartja. Ide jön meg Őfelsége legfelsőbb parancsa, hogy ezentúl Riffl kombinált ezred a 310. h. gy. e. nevet viselje.

Az ezred Sosnownál állott, midőn a 16 honv. gy. ezredtől Dr. Friedmann Dezső főhadnagy vezetésével egy század jött, hogy itt is ismertté tegye a lü-o* nevet.

. . . Kevesen vagyunk már 16-osok . . . Sok kis sir . . . Közöttük Pintér Hugó hadnagyé is — hirdeti, hogy itt is jártak 76-osok.

Az ezred 1915. telén és 19i6. tavaszán a hídfőt tartja. De igazán tartja. 1915. november 1—5-én az ellenség áttört Siemikovcért, már-már veszély fenyegette a hídfőt, de a parancsnok s a hős legénység szívós ellenállásán meghiúsult az ellenség minden erőlködése.

1916. júniusában, midőn a 39. hadosztály veszély­ben forgott, a 310. h. gy. e. sietett segítségére s meg­vívta a bobulince, kurdwanowka, gnilovodi-i harcokat. Majd a nagy túlerőnek engedve, visszavonul a Z/ota- Lipába (Rudinci Litwinow) s ott állítja meg az el­lenséget.

Itt a legkitettebb pontra kerül — BrzezanyA védeni. Elvérzik Potiturinál három Ízben is, de Galícia kulcsát kezéből ki nem adja s utolsó csepp vérig tartja. Innen a Lysóniára kerül s nagy áldozatok árán, tőreik és német szövetségesekkel veri vissza az oroszt.

Folytonos harcok közepette érkezik el 1917. július 1-je, az ezred legdicsőbb napja, legfényesebb haditette, mely szárnyra kapta a 310-es nevet s széthordta az grszág minden részébe.

Az orosz támad — előzőleg több napos pergőtűz— s eredmény: áttörtük az orosz frontot! Elindul az ezred, hogy a megszállott területekről végleg kiszorítsa az ellenséget. Egy pár megállás — Bobulince, Pilawa— az orosz erőfeszítése s az ezred a Zbrucznál a ha­táron áll.

Itt áll azóta s itt őrködik az otthoniak álmán s innen védik a hazai földet. Itt ünnepelte meg dicső fennállásának 2 éves évfordulóját.

Ez az ezred, mely háborúban, tűzben született, vérrel, dicsőséggel, irta be nevét a történelembe — is­mertté lett — Ö Felsége legmagasabb dicséretét is kivívta és minden tagja büszkén tekinthet vissza az ez­red két éves múltjára, azzal a szent meggyőződéssel és hittel, hogy nem hiába küzdött a magyar — hogy azok­ból a kis fakeresztekből, amelyek a Kárpátoktól a Zbru- czig — az orosz határig — a 310-esek útját jelölik, csak győzelem virága, a magyar hazának dicsősége, a nemzetnek pedig egy jobb korszerű, békességesebb ál­dása fakadhat!

HtpesJaraUt.’t.'íZ A >

Bőrös csusza.Nagyon ráéhezett a társaság a túrós

csuszára. Egy század suszter — kinek éppen hátul volt dolga — küldetett ki, hogy a szükséges túrót beszerezze. Ez meg is történt. Azonban a suszter kényelem szempontjából egy rongyba csavarta bele a túrót is, meg a vételezett talpbőrt. A konyhába érve kirakta a túrót, de hogy­hogy nem, oda keveredett nehány darab börszelet is, ami aztán a tésztára került. A tésztáról általános vélemény az volt,

hogy az ize jó, de valami kellemetlen mellék bőrszaga van . . . így esett a túróscsusza lakoma az Úr 1917-ik esztendejében a . . .-ik zászlóaljnál.

ön álló töprengés.Vájjon lesz-e hurcolkodás a fronton a novemberi

házbérnegyed alkalmából ?Halkészités.

Nem volt más dolguk a vonat mellett élő had­fiaknak — elmentek halászni. Vállalkozásukat fényes ered­mény koronázta: 21 pisztrángot fogtak. A ió vacsora reményében ballagtak haza, hanem otthon kisült, hogy az elkészítéshez egyikük sem ért. Azon tanakodtak, hogy a halat sütés előtt meg kell-c nyúzni, vagy pedig nem A többség: a mészárosok egybehangzó véleménye alapján amellett döntött, hogy tényleg meg kell nyúzni. Úgy történt!. . . Ajánlják ezen készítési módot a „Sze­gedi szakácskönyvM-hc fölvenni . . .

Otthoni állapotok.A. — Adj kölcsön kérlek egy kenyérjegyet! . .B. — Bocsáss meg, de igazán nem tehetem! . . .A. — Akkor adj ötven koronát! . .B. — Tessék! . . nagyon szívesen . . .

^i6^1\onv6Ö 5

Hogyan kell enni a szőlőt?Nagy dolog történt a vonatnál: valami jó hazai

csomagból — lásd seregek U ra! — nehány fürt szőlő került napvilágra. Az étkezdéből S za lá m i S zá m i valami fontos és sürgős telefonálás miatt elkésett. Mire meg­érkezett már csak a lehúllott szemek maradtak meg neki. Óriási zavarban volt, hogyan kell azt az etiquette ősi szent szabályai szerint megenni. Ajánlották a kanalat, mások a villát . . . De mit tesz ő ? . . . Azon ürüggyel, hogy sok dolga van felkapja a tálat, melynek a fenekén a szőlőszemek szomorkodte'* — és távozik . . . A ki­küldött járőrök jelentése alapján megállapíttatott, hogy a szemeket villával rakta a kanálba s úgy ette meg . . .

M i illetékes? . .1915-ben az offenziva alatt az eleségvonat pa­

rancsnoka R . . . papa volt . . . O tt'tartózkodott még Scháffer is, aki oda volt beosztva és Zeemann hadapród zászlótartó. Akkor még a hadapródnak nem járt tiszti vételezés és igy szegény Zeemann bizony gyakran éhes maradt, pedig legjobban szerette az összes szervei kö­zött a — hasát.

Történt egyszer, hogy a nyugalmasabb órák alatt a tiszti Szakácsuk palacsintát csinált — összesen hármat. Gondolni lehet, hogy milyen vékonyak lehettek, ha egy személynek csak egyet szánt a szakács. R . . . papa haragudott a pocsék o lá s . miatt, de azért kivett egyet. Utána Scháffer, . .’ . mig a maradékra csillogó szemmel Zeemann a legszerelmesebb pillantásokat vetette . . . De mit tesz Isten ? . . . illetve R . . . papa ? Még mi­előtt a hadapród lőtávolba küzdötte volna magát előre a palacsintához, az öreg, mint héjjá csapott le rá s kö­vetkező kiáltással emelte magasba a tésztalepedőt:

— Hataprótnak esz nem jár! . .Palóc bakák.

I.A legényemről szól a történet. Még augusztusban tör­

tént, amikor Galíciában eszeveszetten menekült a muszka győzelmes csapataink előtt, Romániában meg Macken- sen nyomta az orosz-román hadakat. Nálunk azonban meglehetős csend volt, csak az orosz tüzérség adott le néha napján egy lövést, amint a bakák mondani szok­ták csak azért, hogy „kipuczoválja az ágyú csövét." — Egy napon azonban a muszkák nagyon hozzáfogtak az ágyúzáshoz. — A bakák fel sem vették az egészet a pompás granátmentes rókalyukakban, melyek egyikében' bentkuksolt századtörzsem is — Azonban hosszúra nyúlt már a nóta s végre is megszólal a küldönczöm:

— A fene beléjük, de nagyon küdik a tábori cso­magot.

Mire a legényem, vérbeli palócz, foghegyről oda­veti :

— No csak hagy kügye, ide mán úgy is utójáraküdi!

— Utójára-e ? — kérdi hitetlenül küldönczöm, — aztán Vincze bátya honnét tugya olyan akkurátosan ?

— No bizon még az is .viccz, feleli a legényem olyan hanghordozással, mint aki biztos a dolgában, — hát iszen másér nem lőhet olyan sokat, csak azér, merhogy holnap vissza akar voriúnyi, oszt ki kell lő- nyi minden monicziót, mer hát nincs lova elég, amin hátra tunná vinni.

II.Van nékem egy sárga kutyám, hazulról hoztam

ki magammal hü barátnak, jópajtásnak,* lakótársnak. — Kedves kis állat, ismeri már az alezredes űr is, vígan

*ugrál mindenkire és barátságosan dörgölődik a bakák­hoz. — A minapában egyik baka gyeptéglákat ment vágni ásóval a vállán. — A Bobi mindenütt utána, hangosan ugatva s játékból fel-felugrált a lábaszárára. Egyszer azonban nagy merészségre vetemedett. Apró fogaival belekapaszkodott a baka lábszárvédőjébe. — Persze az ipse megijedt, azt hitte' a kis kutya meg akarja' harapni s ijedtében az ásót lekapva a válláról, az élével a kutya felé sújtott. Szerencsére nem talált, csak az egyik lábát sebezte meg kissé, mire a Bobi éktelen vonítással rohant végig az állás mögött be a fedezékembe. — Kimentem s megkérdezem, ki bántotta a kutyát? Jelentkezik.a baka hogy ő.

— Miért bántja azt a kis kutyát? — kérdem dühösen.

— Hadnagy úr alássan jelentem, megakart harapni.— Dehogy is akarta, — Jelelek, — nem bánt az

senkit, csak játszik. Azután legalább az ásó másik fe­lével ütött volna rá s nem az éles vasrészével.

Mire a baka butaképpel rávágja:— De iszen hadnagy úr alássan jeléntem, a ku­

tya se a másik felével akart megharapni! T. Z.

Ha elmúlnak a harcok, elnémulnak a fegyverek s újra megnyugodva békés munkához lát majd ez a most forrongó emberboly, — vájjon eszünkbe jutnak-e azok a hősök, akik az életnek ezt a nagy kálváriáját az első sorokban, elsőknek járták?!*

Emlékezni fogunk-e s meddig azokra a nevekre, akiknek viselői, ha sok-sok ezeren vannak is, mind­mind megérdemelnék, hogy alakjukat ércszobrokká öntsék, amelyek az önzetlen, nagy hazaszeretetre, nemes és bá­tor önfeláldozásra tanítanák azt a nemzedéket, amely nem élte át az emberi harcoknak és átalakulásoknak ezt a nagy korszakát, de olvasni és tanulni fog róla?!

Lehet, hogy mire az idők megváltoznak és a min­dennapi kenyérért való kemény harc kiuzsorázza az em­bereket nemesebb érzéseikből, mint minden naponta többször lejátszódott esemény, az ő harcaik is elfelej­tődnek. Neveiket a történelem talán nem örökíti meg. De a nógrádi, zólyomi, gömöri falvakban talán* mégis beszélni fognak róluk: a legendás hősökről. Óh, mert ott sok szónak kell esnie azokról a honvédekről, akik elsők voltak az elsők között: igazi vitézek. Az apák, akik egy sorban Küzdöttek velük a véres csatákban, sokat fognak beszélni róluk fiaiknak, s a nagyapák még többet mesélnek majd felőlük unokáiknak.

Mi önmagunkat tiszteljük meg azzal, ha lapunk hasábjain emléket emelünk nekik.

Azért nyitottunk meg ezt a rovatot, hogy a név­telenek, a közkatonák, honvédek és altisztek dicsőséges, vitézi tetteit örökítsük meg. S ez első alkalommal arra kérünk mindenkit, hogy abban a törekvésünkben támo­gassanak minket teljes odaadással s közöljék velünk azokat a hősi tetteket, amelyek legénységi állományba tartozó honvédeink nevéhez fűződnek.

6 rfióshoriveb

N ógrádm egye a katonákhoz.Október hó 16-án megtartott rendes közgyűlésén

Nógrádmegye törvényhatósági bizottsága az elnöklő Nagy Mihály alispán indítványát — mely a harcoló katonákat köszönti s irányukban a hála adóját rója le — egyhan­gúlag és lelkesedéssel fogadta el.

A szép indítványt teljes egészében alább közöljük: Nógrádvármegye közönsége mai napon- tartott

közgyűlésén mindenek előtt hős katonáinkat kö­szönti, akik hazánk és családi tűzhelyeink v éd ek e­zésére kint a harctéren vérük és életük feláldozásával hősiesen őrt állanak és a megsemmisítésünkre törő ellenséggel harcolnak.

Midőn lelkesedéstől áthatott üdvözletét küldi a vármegye közönsége, biztosítja fiait, hogy áldozat-

készségtől és hazafias lelkesedéstől áthatott véres har­caikban nemcsak féltő gonddal és hálával kiséri, ha- 4iem arról is biztosítja, hogy addig'is, amig hősies küzdelmünk az áldásos béke gyümölcseit elhozza, kö­telességtudással erőinktől # kitelhető módon segítjük itthon hagyott és támogatásra szoruló családtagjaikat.

Az egész vármegye közönsége ott áll a harczolók háta mögött ama lelkesedéstől áthatott törekvéssel, hogy a véres csatákon magasan lobogó zászlóinkat dicsőség és győzelem koszoruzza és ama biztató reménységgel, hogy az igy kiküzdött béke elkövetkeztével hazatérő hőseinket mint a hazaszeretetet és a haza iránti kö­telességtudás példaképeit a késő unokák is megbecsü­léssel veszik körül.

Az indítványt felolvasták ezredünk legénysége előtt is.

QlZZlQaOIZDQCDOIZDOrZDCZPOCDCtZDOaOII^QIZDOCDOCDOOíZDOlZDQÍinOIZDQnOl— ]QI— 1QI— IOI— IOI— ini— IfY— ini— in

Hősök sírja.Van egy kis temető Tört fák lombja alatt, Hol már több esztendőn Nagy hösök alszanak.

Fejfátokon pihen A dalos pacsirta, És tovaszáll innen, Ha magát kisírta.

A bíbor szinü^ nap Legelső sugara, Midőn uj erőt kap, Rásüt a fej fára.

. . . Benőttek a sírok Már azóta régen. Lehullt a csillagtok, Nincs többé az égen.

Tirátok az eső Könyeket hu/laszt majd, 6 fejfákról lepergő Könnyeivel megálld.

És élet virul majd A megújult helyen;A fa zöld lombot hajt, Hogy rajt’ béke legyen.

Jó, édes szülőtök Messze van tőletek. Régi ismeröstök Szintén hova lettek?

. . . És Mindszentek napján Nem lesztek sötétben,Fényt, világot kapván .A holdtól, oly szépen,

. . . És gondozni fog még A magyar nép szive,Mely benne lánggal ég; Mert szeretet híve.

Maradtatok árván Véres csatahalmon, Véretektől ázván, Hogy a haza álljon?

Mintha gyertyák zöme Apátok, anyátok Kezében eljönne, Áldást mondva rátok.

Emléket a hősnek, Ki megérdemelte,A haza elsőnek Lelkében emelte.

. . . Nem, nem ez a való, Mert az erős haza Példaképpé váló Gyermekét gondozza . . .

Az idő vas foga Bársonyos mohából Koszorút fon oda A hösök korából.

. . . És ha majd valaki Valaha ezután, El-elha/ad olykor Hösök véres útján:

Fej fátok fakereszt Göröngyös sirdombon. Ez virágot ereszt,Az pedig kilómból.

Össze! rátok pereg A sárguló levél;Átölel e sereg S nem lesz hideg a tél.

Leveszi kalapját És felnéz az égre,Kéri Isten apját,Hogy: »Áldás e népre!«

Ha suhog a szellő Hős kriptátok felett, Imádkozni eljö Testvéretek helyett

Tavasszal felássa A tégi göröngyöt A hó olvadt mása S hoz rá drágább gyöngyöt.

Letérdel e fehér Kis fakereszt mellé, Imát mond a hősért, Mert megérdemel!

Ráczkmy Elemér.

^ i 6 g t \ o w e ö 7

Adatainkat csak a forrás megnevezésével szabad felhasználni.

Tiszti k itüntetés és kinevezésA 313. honvéd gyalogezred parancsnoksága az el­

lenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért Mayer Béla hadnagyot, Beírta Aladár és Bábel Andor zászlósokat a2. oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntette ki. Maciarassy Ferenc, Angyal Ferenc, Túry Elemér, Jelűnek Gyula hadnagyokat és Fábián Ernő zászlóst a fenti parancs­nokság az I. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntette ki. II. osztályú ezüst vitézségi éremmel lettek kitün­tetve : Mihalik Gusztáv hadnagy, Tnrcsányi Jenő had­nagy és Steiner Fülöp zászlós (Beszterczebánya). — A 314. sz. honvéd gyalogezred parancsnoksága Halaj János kpvj. hadapródjelölt őrmestert t. zászlóssá nevezte ki. A m. kir. 18/1. hadtápzászlóalj parancsnokság Brichta Béla hadapródjelölt őrmestert t. zászlóssá nevezte ki. A m. kir. 20. honv. gyalogezred parancsnoksága Jablonka Lipót hadapródjelölt őrmestert t. zászlóssá nevezte ki. Pál Ferenc hadapródjelölt őrmester t. zászlóssá lépett elő.

Zászlósok lettek: Perichta Antal, Bábel János, Kiss Béla, Pittner Tivadar, Páróczy Vendel, Berts János, Zorkóczy Lajos, Lieszkovszky Ferenc, Korpás István, Mitnyakovics József, Buda József, Risa Vilmos, Baltazár Dezső, Varga Ernő, Vall Imre, Csillik István, Mariányi Dezső. Sikur Károly, Béres János, Szőllős János, Hor­váth Árpád hadapródjelölteket.

önkén tes jelölt ő rm esterré léptek elő: Emődy Sándor, Geller Sándor, Jurascsik Rezső, Stolcz Győző önk. jel. szakaszvezetők.

K arpaszom ány viselésére feltételesen jogosult népfelkelő őrmesterré: Klinckó Gyula karpaszomány vi­selésére feltételesen jogosult népfelkelő szakaszvezető.

önkén tes jelölt szakaszvezetövé: Fábián János önk. jel. tizedes lépett elő.

Legénységi kitüntetések.I. osztályú ezüst vitézségi érm et kapo tt:

Anderko József szkv. (Lökös), Rác Vilmos rokkant, Szollár Antal honv. (Felsöszabadi).

II. osztályú ezüst vitézségi érem m el lettek k itün tetve: Szabó Márton honv. (Mátraballa), Dankó Kálmán honv. (Jaszladány). Lupták András honv. (He- rencsvölgy), Stilorik János szkv. (Hernádcsány), Cselak Mátyás tizedes (Vöröstemplom), Klagyivik István örv., Fleishacker Imre örv. (Losonc), Bencsku János honv. (Tiszarof), Vidhold Pál honv. (Dobronya), Tomasik András örv. (Sajórede), Tóth István örv. (Alsóbalog), Sztankovics István tíz.- (Balassagyarmat), Balazsik Já­nos honv. (Sósliget), Herskovics Sándor honv. (Szat­márnémeti), Ozsvart Elek honv. (Ecseg), Gilian Mihály honv. (Kisbagyon), Chmelkó János honv. (Dobronya), Bodnár József honv. (Henzlófaiva), Bucsan István honv. (Osztroluka).

Bronz vitézségi éremmel a kővetkezők lettek kitüntetve: Lichi Pál (Szászfalu), Haúris Miklós (Ökör­mező). Konopka János (Domszeg), Kántor Ignác, Mor- hács Pál (Ipolyberzence), SzUcs János (Koháriháza),

Volcsko Pál (Murányalja), Szőke Mihály (Nagylóc) Gönci Zsigmond (Sajóverezd), Plcskó Mihály (Borcsznó), Weisz János (HosszCvölgy), Kment Kázmér (Nógrád* verőce), Mihó József (Kemse), Mák József (Helpa), Nagy István (Csered), Gajdos István (Hégyel), Réce István (Csillakháza), Hajtmann György (Málnapatak), Ricák Demeter (L’pcse), Babcsány János (Tracskó), Borszok Lajos (Abony), Fingerlész József (Nagyhoff- lány), Hlebnicán István (Gyetva), Fábry István (Nustya), Dudás Sándor (Ófehértó), Friedmann Dávid (Tiszasala- mon) Hank István (Balogpádár), Kurcsik János (Zó- lyommiklós), Lakatos Ferenc (Sóstrotyán), Nagy Jó ­zsef (Egyház:>zentmárton), Tóth Sándor (Veszprém), Kulisch János (Garamszeg), Gáspár András (Naprágy), Gyurik András (Klenóc), Iváncsok Ferencz (Murarét), Mackó Mihály (Hóra), Kissimon István (Zsély), Kocsi Ráfael (Borszörcsök), Knoska Mihály (Bér), Szimcn Mihály (RástóJ, Viboch Máté (Végles), Hahn István (Diósjenö), Endresz Géza (Alsóhangony), Rientusz Miklós (Kula), Kaiser Ferenc (Fakert), Czomlul Jakab (Mezöpetri), Müller Lajos (Salgótarján), Kertész Gusz­táv (Panyidaróc), Szabó Sándor (Tamásváralja), Bencó János (Reslér), Lokös József (Czakó), Valent Albert (Kékkereszt), Valent Pál (Keczege), Laurinec Dezső (Sal­gótarján), Rostár Imre (Uraj), Rohács Márton (Szász falu), Vrabély József (Mezötelke), Dobó Imre (Kemecse), Bodó József (Ebeczk), Dankó József (Fegyvernek), Gut Gábor (Nagykörű), Kupecz János (Feketebalog), Susa József (Abádszalók), Terem György (Királyfalva), Koca János (Palotás), Ferenc János (Hugyag), Benyó Pál (Kisszalatna) honvédek. Zsolna József (Kósd), Szalay Pál (Jobbágyi) szakaszvezetök. Habi József (Sárkeszi), Reuiter Mihály (Kidéd), Rubec István (Fonó), Jáger István (Lörinczi), Berta József (Liptógerga) tizedesek. Bódi József (Guszona), Ottó Lajos (Fülek), Dobozi András (Kisújszállás), Taucig János (Becske), Novák Demeter (Beregrákos), Poszuk István (Putnok), Spitz Henrik (Nagykároly), Kosztrihány Dénes (Érsekvadkert) örvezetök. Román László e. é. önk. szkv. (Kassaujfalu).

V asérdem keresztet kaptak az alább feltüntettek: Kotló György (Jánoshalma), Vincensz József (?)* Mol­nár Antal (Fülek), Szalai József (?), István János (Alsó- kemencze), Krutkó Mihály (Káló) Szép György (Bicon), Oberkersner Pál (Bácsbogod), Mészáros Imre (Tisza- szöllös), Mudron János (Kápolna), Tóth János (Ráros- mulyád), Szmutni János (Kisócsa), Nyikes József (Mező­kövesd), Szabó Imre (Tiszafüred), Pistyur János (Érsek­vadkert), Gábriel Imre (Szecsényke), Germán János (Nógrád), Tolmácsi András (Csécse), Dávidovits Ignác (Gát), Brozman János (Beszterczebánya), Szász Gábor (Csikszentmiklós).

Előléptetések. Kosik Vendel népf. újonc őrveze­tővé, Finkelstein Márkus népf. c. őrvezetővé, Pogány Béla e. é. önk. e. é. ö. c. őrvezetővé, Urbányi Mihály honvéd őrvezetővé, Vozáry János e. é. önk. c. őrvezetővé, Dolacsek Ede József népf. tizedes szakaszvezetővé, Pop­per Péter népf. őrvezetővé, Róka Béla e. é. önk. e. é. önk. c. őrvezetővé, Zsiga József tizedes szakaszvezetővé, Horváth Ferenc tizedes c. szakaszvezetővé, Máté Lajos őrvezető c. tizedessé, Klobusnicky Aladár őrvezető c. tizedessé, Gölner Brúnó e. é. önk. c. őrvezető c. tize­dessé, Seres Barnabás népf. őrvezetővé, Hugyecz János e. é. önk. tizedes c. szakaszvezetővé, Groszmann Sala­mon Éliás őrvezető tizedessé, Gömöri Károly II. o. c. I. o. számvivő altiszt I. o. számvivő altisztté, Weisz Miksa népf. tizedes c. szakaszvezetővé, Satkovszky Vilmos,

8

Szél Kálmán őrv. c. tizedesekké, Szpisák Kálmán népf. újonc c. őrvezetővé, Gautner János kpvj. őrv. kpvj. tize­dessé, Biedermann Mór népf. őrvezetővé léptek elő.

A 313. honv. gyalogezred parancsnoksága Gyi- csek János őrmestert és Migyelka Mihály szakaszvezetőt az I* oszt. vitézségi éremmel tüntette ki.

A 16. honv. gyalogezred tör­ténete a román harctéren.

Irta: I)r. Manassy Lajos főhadnagy.(4-ik folytatás).

3. A harcok színterén.Szept. 19-én a hadosztály elrendelte Alsó-Felső-

■ oroszi, Szentmihály, Kincses, Soropháza, Kakucs 1 / —55 éves férfiainak kilakoltatását, marha állományának) járó müveinek és terményeinek hátra szállítását. Á lakosság többi része egyelőre maradhatott. Megismétlődnek a felvonulás alkalmával látott szivettépö jelenetek Kétség- beesett jejveszékelés, a „felszabadító" fajrokonok elleni ádáz düh kitörésekkel, rettenetes átkok kíséretében hagyja ott gazdátlanul a javarészt oláh lakossák tűzhe­lyét ; lassan, vonakodva távozik arról a helyről, amely­hez létének gyökerei látszólag elválaszthatatlan szívós­sággal tapadtak s amelynek földje egy munkában eltöltött élet után békésen fogadta volna őket anya­ölébe . . . .

Még a nap folyamán állásba ment a saját tüzérség s az ezred teljesen készen várja a támadást. A délután folyamán beérkezik a 282 főből álló menet alakulás (XXIII. a), amelyből a zászlóaljak egészítik ki száza­daikat s egyúttal felállittatik a ' ., l()-ik század is.

Az ezred ereje a kiutalt védő állás megtartására még igy is csekély. Egy légvonalban kb. 7 km. kiter­jedésű védőállásban, ameiy Labul-Scurttól (Alsóköhér és Soropháza közt levő magaslat) Szent-Mihály közsé­gen át a Mocsár 616 magaslathoz vezet, kb. 1700 puska, 12 géppuska, 2 gyalogsági ágyú képezi a védő sereget.

Az állás előterében a fentemlitett községeken kí­vül délről északnak haladva van a D. Lung, az 599 r, Magúra 654 «, előtte a 620 azután a Sóshely 519 a Görgény völgyben, a Mocsár 616 előtt keletre pe­dig a Börüktetö 588 *.. Az állás megszállása egyelőre gyenge erőkkel történik, tekintettel az elöl levő biztositó osztagokra, a Hettinger csoportnak alsó-Fancsalnál (Göigénylibánfalvától délkeletre) harcban álló száza­daira és a saját Csorolábi különítményre. A zászlóaljak többi része a műszaki századdal és a segítségül adott munkás osztagokkal az állásokat ezután is erősíti.

A védővonal kiutalt részei nagyon hevenyészettek, több helyen rossz irányban vannak vezetve, kilövési viszonyok nagyobbrészt rosszak, azonkívül sok nem összefüggő rész van, drótakadály itt ott gyengén tele­pítve s az előtéren lévő községek fával sűrűn beültetett terepe az ellenséges gyülekezést nagyon megkönnyíti. A talaj különösen a Mocsár 616 . meglehetősen kemény. S mégis! A lelkesedéstől hajtott emberi erő­feszítés egy hét alatt valóságos csodát müveit.

Ezalatt a Csorolábi különítmény tábori őrseit több erős támadás éri.

Az első román halott a 77 és számot viseli a sapkáján. A különitvény dacára a folyton erősbödő el- elnséges támadásoknak, dacára, hogy minden irányból az átkarolás veszélye fenyegeti, napokig rendületlenül

kitart helyén és biztosítja a főállás háborítatlan kiépí­tését, a főcsapat nyugodt éjjeleit. Szept. 24-én ez a szívós védelem azonban már áldozatot követel tőlünk is. Hallottunk van. Csakhamar megjelenik az ellenséges tüzérség is s a Hettinger csoport is kénytelen az ál­landóan fokozódó ellenséges nyomás elöl lassan hát­rálni. Erre való tekintettel a különítmény egy századra erősíttetik meg.

Szept. 29-én az ezred a bevonuló 289 fő (XXIII. b) menet alakulásból fellitja a 10-ik, és az 11 szá­zadott s 2000 puskalétszámra erösödva néz az esemé­nyek elé. Minden eshetőségre felkészülendő, ütközetvo­natát hegyi felszerelésre (málhás állatok, fözöládák, a mozgókonyhák helyett/ Alakítja át, hogy annak idején a magas terepen az élelmezés szállítása és lebonyolítása ne ütközzék nehézségekbe. Úgy látszott, hogy a Har- gittán való előnyomulás lehetőségével kell számolnunk!

Ezután az események rohamosan követik egymást.A Csorolábi különítmény a fentvázolt célnak gyö­

nyörűen megfelelve még számos ellenséges támadást ver vissza, amelyek közül különösen a 29-iki rendkívül nehéz volt s amelyet az ellenség hegyi tüzérsége is támogatott. Egy 77. ezredbeli sebesült román (az első fogoly!) vallomása szerint kb. 700—800 főből (egy zászlóalj) álló ellenséges osztag szenvedett ez alkalom­mal súlyos veszteségeket!

Ez a legutóbbi támadás, valamint a Hettinger cso­port helyzete a hadosztály parancsnokságot különítmé­nyünknek 2 századra való megerősítésére, majd még 29-én éjjel erős járőrök visszahagyása mellett a Hágó 958 ra való visszahúzódás elrendelésére késztette. A Hágó a Margittá utolsó pontja, amely a Maros-völgy felé mintegy átmenetet képez s Szászrégen irányában gyönyörű kilátást nyújt a békés szemlélőnek.

Ugyanakkor a főállás megszállása is elrendeltetett a következőképen :

I. z lj: a Labul-Saurt-Priporolni északi szegélye. Erő 4 század, 6 géppuska, 2 gyal. ágyú. - II. zlj: Priporolni északi szegélye Sz. Mihály-Mocsár 616 •« be­zárólag Erő 4 század, 4 géppuska. — A III zlj. 2 ’/2 százada 2 géppuskával egyelőre Kakucson tartalék. A műszaki század az állások továbbépítését szakaszokra tagozódva folytatta ugyan, de az ezred parancsnokság rendelkezésé? e állott harcászati Ing

Szeptember 30 án a Hágói különítményünk egy százada I). Lungra vonatott vissza, inig másik százada a 10. honvéd gy. ezred vonala előtti Cotia 631 on át az illetékes zászlóaljához (16-1.) bevonult.

Az ellenséges tüzérség teljes felvonulása is kezde­tét vette s d. u. 2 óra 45 perckor (szept. 30.) tüzet úgy a fő­állásra, mint az elöl lévő (l). Lungi és Böröktetöi) osz­tagainkra megnyitotta. Az elöterepen fekvő Magúra 654 * en késő este megjelenik a 17. népfelkelő ezred egyik százada, (a Hettinger csoportból) amely az ellen­séges tüzérségi tűz miatt Szt. Mihályra vonul vissza.

Ezredünk II. zászlóalja ezt a rendkívül meredek magaslatot ellenséges tüzérségi, tíízhatás közben még az éj folyamán ideiglenesen megszállotta s a D. Lungi kü­lönítménnyel az összeköttetést helyreállította s mintegy fátyolszerűen leplezte a főállás mozgolódásait és mint föörsvonal az ellenség előnyomulását késleltette.

^ í i ó g 'h o w c b 9

felh íváselesett hőseint( hozzátartozóihoz.

Mint lapunk olvasóközönsége bizonyára tudja, Történelmi Osztályunk elesett hős tiszteink areképeit meg festeti. Az areképek elkészítésében szükséges fényképeket kii/ön névre szóló felhí­vásokkal szoktuk kérni a hozzátartozóktól. Mig azonban egyrészt az elesettek hozzátartozóinak eimét itt kikutatni igen sok nehézséggel jár, — sok esetben teljesen kivihetetlen, — másrészt a fényképek beszerzésének ez a módja túl sok időt vesz igénybe s emiatt az areképek megfes­tése nem haladhat a kívánt tempóban.

A Történelmi Osztály felkéri tehát ezrediink kötelékében hareolt és hősi halált halt tiszte ink , tisztjelölteink és hadapródjelölteink hozzá­tartozóit, hogy elesett kedveseik arcképének megfestéséhez néhány — lehetőleg a legutóbbi

' időből való - fényképet küldjenek a Történelmi Osztály címére, mely a fényképeket gondosan megőrzi s használat után hibátlanul visszajut­tatja a beküldőnek.

Művink ki*/U*sét cs.ik a Inrr.is meLijel''lesével engedhetjük inét:

Novem ber 1.Lakó, nyirkoslombű Iákról akartok hallani, melyek

mintegy fantómoskodva hajolnak met; a ködben, hogy csonka márványoszlopokon, vagy apró fakereszteken régi neveket betűzzenek és a gyertyakészitő boltjára gondol­tok, a temetőhöz közel egy szürke sarok házra, ahol a kirakatban mézeskalács-szivek nevetnek a komolyabb tekintetű gyertyatársakra. IElőveszitek talán az elsárgult leveleket, melyeket régen nem mertetek elolvasni, (eset- lei; virág vagy hajfürt is akad közöttük) egész nap fi­nom és megértő mosolygásban huzódik szájatok ned­vesedé szemetek alatt, jártok halk lépésekkel sz.őnyeges

szobákban és az utcán, melynek ma krizantenum illata van. És délután színházba mentek, hogy a „Molnár és gyermekéitől babonás borzongással induljatok útnak némely késői virágokkal a temetők felé.

Ha szeretitek egymást, csendesen, bólintva, vala­mely néma megállapodás szerint, szeretitek, aki előtte­tek megy feketében, mögöttetek és oldalt — szeretitek az élőket, mert a halálra gondoltok megnyugvással. Szeretitek az apró lángokat, amint sötét hantokról fel­pislognak felétek, arcotokra kuszáit vonalak misztikumát árnyékolva és sokáig nézitek a gyertyák múlását és hal- gatjátok azokat, akik távolabb hangosan éreznek. Hall­gatjátok a fekete kendös öreg asszonyt, aki könnyeivel öblíti a szavakat, éneklő hangon élettörténetét tördelve egy igen mélyen alvó valakinek, aki fölött hitvány kis gyertyák lobognak és nem felel a siró kérdésekre. És döbbenve csodálkoztok gyenge-ruhás gyermekeken, akik apjuk nevét ejtik s Galíciát emlegetve távol, ismeretlen, de ijesztő fogalomként . . .

Távol, ismeretlen, de ijesztő estékből láttok néma holdsütött kereszteket vándorolni, névteleneket, egy­szerű feliratúakat és mintha a novemberi este hidegebb lenne.

Ezen az estén sokáig gondoltok a kivilágitatlan temetőkre és eszetekbe jut, hogy jobban kellene szeretni az élőket amíg élnek, mert a gyertyák már nem segí­tenek a halottak hallgatásán.

Oberon.

Példa. Felhívásunkra, — melyben arra kértünk mindenkit, hogy a halottak napján ne világítsák ki az itthoni sírokat, mikor kinn és szerteszéjjel a hősök sírjai sötétek, hanem az erre szánt összeget küldjék be az ezrediink özvegy- és árvaalapjára, — a bajtársi sze­retetnek nagyon szép megnyilvánitásáről adhatunk hirt. Bajtársi szeretetről, mely nemcsak az élőkkel szemben áll fenn, hanem fokozottabban él a harcosok lelkében az elesettek támasznélküli hozzátartozói iránt. Az ezre- diink tisztikara és legénysége november 2-ikára (halot­tak napjára) eső hadipótdijárói lemond az özvegy- és árvaalapnak ajánlja fel. Bárcsak sokan követnék ezen példát!

A hat gyerm ekes családapákról szól egy ren­delet (í évi szeptember 18-án kelt 93. sz. H. K.), mely szerint ezek a tüzvonalban nem használhatók fel, hanem a hadrakelt seregnél oly helyen alkalmazandók, hol az ellenséges tűznek nincsenek kitéve. Királyunknak ezen humánus rendeletét most foganatosítják az ezrednél és pótzászlóaljnál egyaránt Az ezredbelieket most küldik a vonatokhoz, a pótzászlóaljnál pedig menetbeosztásukkor ellátják őket kellő igazolványokkal és személyi lapjaikat is ebben az értelemben módosítják.

Eltávozás. Köszthr Géza százados 7 napi eltávo­zást kapott Marosvásárhelyre Regula Antal hadnagy 7 napi eltávozást kapott szintén Marosvásárhelyre.

Helyettesítés. KüsztUr Géza százados eltávozása tartamára a Berszáncsoport parancsnokságát l/ágcr Gott- fried főhadnagy vette át.

Czeder Gyula zászlóst a jobbágyfalvai tiszti to­vábbképző tanfolyamra vezényelték.

M egbízás. Spicltminn János hadnagyot a 3. szá­zad, (íyurkovics Lajos hadnagyot a 12. század, Ivankicvits Jenő hadnagyot az 5. század, Csillik István zászlóst az ágvus szakasz parancsnokságával bízták meg.

10 .vfiósíhomM)Áthelyezés. Benkö Dezső hadnagyot a II. gép­

puskás századhoz, Valgon Dezső hadnagyot a Berszán- csoporthoz, Perichte Antal zászlóst a vadászkülönitmény- hez, fíerts János zászlóst az 5. századhoz, Korpás István zászlóst az 5. századhoz, Droba Emil zászlóst a III. zászlóalj rohamszakaszához, Krausz János zászlóst az ütközetvonathoz, Kollár Ádám őrmestert a III. géppuskás századhoz, Buda Islván őrmestert a 11. századhoz he­lyezték át.

Arany vitézségl érmesek. Mindazon tisztek és tísztjelöltek, kik az aranyéremmel vannak kitüntetve, csupán hat havi mögöttes országrészben teljesített szol­gálat után küldhetők ki a harctérre és csupán menet­alakulásokkal.

Szabadságon vannak: Dr. Pártos Sándor, ezred- orvos, Tamaskovics Dezső főhadnagy gt., Hacker Béla, Valent András, Litkey János, Achim Szilviusz, Balassa István, Turcsányi Jenő, Simon József, Trebulya György, Klein Samu hadnagyok. Freiwirth Dezső, Kende Imre, Reinlein Antal, Schmidt János, Tóth Géza Mihály Gyula, Gulyás István, Herkely Sándor, Steiner Fülöp, Klein Imre zászlósok. Kovács Zoltán önk. őrmester. Eberhardt Pál hadnagy.

Betegen kórházba távoztak: Ujlaky László had- nagy, Rohod (Szabolcs m.) Jakubecz János honv. Érsek- vadkert (Nógrád m.) Csurka János honv. Szatmárpálfalva (Szatmár m.) Bubié Kozma honv. Felsőlapúgy (Hunyad m.) Fekete Sándor honv. Jászkisér (Szolnok m.) Oláh Ádám honv. Klenócz (Gömör m.) Neizer Ignác honvéd Bérezel (Nógrád m.) Sándor János honv. Jászkisér (Szol­nok m.) Barát Lajos honv. Bontrágy (Bereg m.) Jane- csek János szkv. Szinobánya (Nógrád m.) Czivik András honv. Nyiradony (Szabolcs m.) Papp Zoltán honv. Sal­gótarján (Nógrád m ) Laurencsik László honv. Budapest (Pest ni.) Zemany Mihály honv. Érsekvadkert (Nógrád m ) Pácsi József honv. Nagykamond (Veszprém m.) Hérics Péter honv. Gányafalva (Máramaros m.) Kurtyák László honv. Alsóhidegpatak (Máramaros m.) Flóré Já­nos honv. Nagykikinda (Torontál m.) Rohács Márton honv. Szászfalu (Zólyom in.) Preiszler Károly tizedes Sopron (Sopron m.) Balogh Ferenc honv. Temesvár (Temes m.) Fábri István honv. Nyustya (Gömör m ) Ha­lász István orv. Keszeg (Nógrád m.) Simonda Miklós tizedes Mácsa (Arad m.) Boczko János honv. Kecső (Gömör m.) Kvietok Gyula honv. Feketebalog (Zólyom m ) Bosota László honv. Repenye (Mármaros m.) Csrep János honv. Palós (Zólyom m ) Bednár Sándor szakasz- vezető Törincs (Nógrád m.) Dósa András honv. Losoncz (Nógrád m.) Garay János orv. Tereske (Nógrád m.) Weisz Miksa eii. zászlós Kösd (Nógrád m.)

Hősi halált halt: Lakatos Ignác örv. (Rakamaz) és Appel Vendel honvéd az 1105. sz. tábori kórházban sérülés következtében.

Sebesülten kórházba távoztak: Levanszky Mi­hály örv. Feketenyék (Pozsony m.) Bal tiidösériilés gra- nátszilánktól. Kazi Pál honv. Mikszáthfalva (Nógrád m ) Jobb vállsérülés granátszilánktól. Simon András honv. Radvány (Zólyom m ) Fejsérülés. Járosi János honvéd Nagybárkány (Nógrád m.) Köszilánk okozta sérülések a jobb alsó végtag belső felületén. Berki Jónás honvéd Poltár (Gömör m ) Jobb kis ujj lőtt sebe.

Kórházból bevonult: Mérai Ferenc honv. az 5. századhoz, Benyó Pál honv. a 2. századhoz, Szlama Já­nos őrvezető a 9., Károly István örvezetö az 5. szá­zadhoz, Auguszt Ernő őrmester az 1. századhoz, Krihacs

Pál honv. a 11. századhoz, Racskó János honv. a va- dászkülönitményhez, Pásztor János honv. a l l . századhoz, Fükő József hqnv. a 10 századhoz, Kacur István honv. a 8. századhoz, Podár Traján honv. a vadászkülönit- ményhez.

Uj tábori postaszám. A m. kir. 16/1. npf. hadtáp- zászlóalj parancsnokság uj tábori posta száma: „Had- tápposta 120“

Személyi hirek a pótzászlóaljnál. Egészségügyi intézetből bevonult a pótzászlóaljhoz: Petrusz Pál zász­lós, Horseczky László hadnagy, Lux Béla t. zászlós, Bahóry Viktor népf. főhadnagy, Nagy Árpád t. zászlós, Szloszjár Gyula t. hadnagy, Angyal Ferenc zászlós. — Egészségügyi szabadságról bevonult: Mocsáry József főhadnagy. Herchl Pál t. hadnagy, Dr. Altstock Miksa hadnagy, Trautwein Ottó főhadnagyot beutalták Buda­pestre, kórházba gyógykezeltetés végett. Halász Albin főhadnagyot elvezényelték a 2. hadsereg szállásmesteri osztályához és Rostár János hadnagyot az 1. számú* szállásmesteri osztályhoz. Az Abauj-Torna vm. mező- gazdasági munkabizottságtól bevonult Scholtz László t. hadnagy, a liptói mezőgazdasági munkabizottságtól visz- szavezényelték Petrovics Gyula t. hadnagyot. A 4. had­seregparancsnokságtól bevonult Banner Jenő népf. fő­hadnagy. Fricker Ede tart. hadnagy november 30-ig egészségügyi szabadságot kapott Taraszovits Ödön gt. hadnagyot — lapunk munkatársát — a 41. honvéd tábori tarackos ezredhez osztották be. Stadler Dezső népf. mérnök főhadnagynak a kerületi parancsnokság november 30-ig egészségügyi szabadságot adott. Dr. Strömpel József az 1. honvéd pótzászlóaljtól bevonult. Szappanos József századost a honvédelmi minisztérium 8-ik ügyosztályába osztották be Bevonult a pótzászló­aljhoz Dr. Lőwy Samu t. főorvos. Windholcz József had­nagyot fogpótlás végett beutalták Csobáncz-utcai hadi­kórházba. Bogár Bálint t. zászlóst a kér. parancsnokság a jászberényi 11. honv. pótzászlóaljhoz helyezte át. Á kér. parancsnokság távirati rendeletére Dr. Strömpl Jó­zsef t. főhadnagy, Metule József és Szomora Sándor t. hadnagyok a 315. honvéd gyalogezredhez indultak útba. Kiinda Jenő százados a harctérre útba indult.

Eljegyzés. Túry Emil hadnagy eljegyezte Perczián Annuskát Beszterczebányáról.

Segélyalapunkra befofyt újabb adományok.Egy névtelen a d o m á n y a ......................... K 5.—Molnár Ferenc M ih á ly ...................................... K 10.—Altiszti kabaré tiszta jö v e d e lm e ..................... K 1299.31Blüh Géza a d o m á n y a ......................................K 50.—Skultéty f ő h a d n a g y .......................................... K 10.—Paál G iz i............................................................... K 3.—Felülvizsgálatos osztag irodája......................... K 20.—Steinhübel h a d n a g y .......................................... K 1.80Burgstaller Jenő tzds halottak napjai gyertya-

v á l t s á g a ...........................................................K 5.—Hackenberger Lajos hadnagy halottak napjai

koszorú m e g v á ltá s a ......................................K 20 —összesen . . K 1424 11

Harctérre indult géppuskások. Horkay Gyula hadnagy egy kézi géppuskás szakasszal ezredünkhöz útbaindult; Visnyai Zoltán hadnagy szintén egy kézi géppuskás szakasszal indult útba a 10. honvéd gyalog­ezredhez. Menetkészen áll Hendrik Sándor hadnagy, ki a 313. honvéd gyalogezredhez lesz beosztva. Főglein Antal főhadnagy a belgrádi géppuskás tanfolyamra lett vezényelve, mint oktató.

.̂ 6g1\0nV6<) 11

Lapunk „Az Est" kirakatában. Lapunk elterje­dését és népszerűségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy több mint két hétig volt lapunk (szép karto­nokra húzva az oldalak) Az Est Erzsébet-köruti kiadó- hivatalának kirakataiban kifüggesztve. Igazán kellemesen lepett meg bennünket ez a hir s csak uj buzgalomra serkent, hogy újságunk minél többet és jobbat nyújtson kedves olvasóközönségének.

A m. kir. 1. honvéd pótzászlóalj a lábadozó katonák részére kefe- és meszelő iparosztályt létesített, melynek tiszta jövedelme az altiszti alap javára fordit- tatik. Tekintettel az ügy humánus voltára, kéretnek a nagyérdemű földbirtokosok, gazdák és mindazok, akik ezen iparághoz szükséges nyersanyagban (lószőr, serte és gyökér) némi felesleggel rendelkeznek, bocsássák azt ezen célra díjmentesen, esetleg mérsékelt áron a fenti pótzászlóaljnak rendelkezésére.

Halottak napja. A mai napon a besztercebányai temetőben örök nyugalomra elhelyezett hős katonáink emlékének áldozván, ünnepélyes megemlékezés lesz. Az ünnepélyen úgy a katonai, mint a polgári hatóságok képviselve lesznek. Pótzászlóaljunk képviseletében tiszti küldöttség fog részt venni s egy disszázad. Az ünne- programmja a következő: 1. A sírok megkoszorúzása. 2. Szózat. 3. „Apotheosis". Irta Bajza József, szavalja: Oszkár Cecília polg. IV. oszt. tan. 4. Gyászének, énekli a kir. kath. főgimnázium vegyes énekkara. 5. Ünnepi beszéd, elmondja Újlaki A. Rezső tábori lelkész. 6. Meg­dicsőülés, irta Gyulay Ferencz, szavalja Medriczky Géza főgimn. VII. o. tan. 7. Hymnus,

Aki a 16-os honvédek özvegyei és árvái ügyét szivén viseli az küldjön be bármily összeget, soha pénzét nem fektette be nemesebb célra.

lyesnek, mivel információink alapján nem a legjobb véleményen vagyunk róluk. Különben táncolunk mi itt eleget, ugy-e? — B. A . főhadnagy. Tényleg az Apóci és az Anyóci beköltözött — az Ön nagy szomorúságára — a flók-redakcióba. Oly kedves kutyák, hogy lapunk megjelenése késni fog, mivel a t. urak irás helyett a kutyákkal játszanak. Egyébként mélyen tisztelt Polgártárs ke­verje a kártyát, u. i. Isten az atyám, megharagszunk, ha vészit, mert mi lesz a Masinákkal akkor? — B. Dr. Ugyan nyugodjon, az ön pocakja garantál mindenért. — „ V a k o m “ segédorvos. Ne bízza el magát. Ami telepátiái intézetünk nem csal. Innét mesz- sziről megállapíthatjuk, hogy nem lesz jó azzal a menyecskével kikezdeni: kiforgatja ám énjéből. — J. K. 310. Jön. Köszönet, várjuk további közreműködését. — E g o n . Versét köszönettel vet­tük, sajnos későn jött, mert a Magyaros eifoglalásáról már csak­nem minden tábori újság hasábjain szerepelnek hősi énekek. Más tárgyú verseit szívesen vesszük. — S z . P . Versét formabeli fogya­tékossága miatt nem közöljük. — Nusi. Sajnáljuk, de névtelen levélre nem válaszolhatunk. — C z . J . Ha Ön tényleg vonalbeli századszolgálatot végzett, akkor jelentkezzék századkihalgatáson. Parancsnoka bizonyára jóakaratúlag fogja kérését felterjeszteni az ezredparancsnoksághoz s megkapja. Viszont arra rendelet nincs, hogy haza kell küldeni. Ez egyszer kivételesen válaszoltunk Ön­nek, kérjük máskor nevét is kiírni. — R . G y . s zk v . Bizony rendes szabádságnak számit, mivel Ön úgy sem lehetett már a temeté­sen s 1 4 napig rendes időre volt otthon. — P o n t. Köszönjük, jönni fognak. Hogy jelen számunkban látja e valamelyiket, az a tördeléstől függ. Kérjük továbbra is szives munkálkodását.

□ m n a c : Jl__II_II_II__II__II_II__ll—JI__l[_IL_II__II_II__II__1

Aki hadbavonult hozzátartozójátólapjáról, fiáró l, testvéréről

h irt, felvilágosítást akar szerezni az fizes­sen elő

„A 16-os honvédéreElőfizetési ár: egy évre . . 4 K 80 fill.

fél évre . . . 2 „ 40 „negyed évre 1 20 „

S z e r k e s z tő i üzenetek.Névte len vagy jeligés leve lekre nem válas zo lu n k.

K o n cz A nd rásnó. Nevezett az ezred veszteségi nyilvántartá­sában nem szerepel. — G . Á rp á d zá s zló s . Abban igaza van, hogy nem mindenki kezeli egyformán a tollat, de ön jól kezeli. Gra­tulálunk! Elvárjuk további munkálkodását. — Racskó G yö rg y I I . gp. század. A lapot mi elküldtük pontosan s ha nem érkezett meg rendeltetési helyére, úgy nem rajtunk múlott. — K . A . B b á n ya . ö» helytelenül cselekedett. Vezényelni kellett volna pár szót, pl. igy: „kedves szakaszvezető úr! Legyen oly kegyes távozni, (a szakasz­vezető nem távozik) Látom szép szóval nem boldogulok Önnel: kegyeskedjék fejecskéjét kissé balra hajtani, hogy széjjel hasít­hassam fájdalom nélkül. Megbocsájt uram, de ezt meg kell ten­nem reputációm érdekében; ugy-e megbocsájt?- Ha igy csele­kedett volna, minden rendben menne. Most már hiába dühöng. — Géppuskás. Tényleg vannak. Fiók szerkesztőségünk félhavi rc- ferádát akart hozni a bbányai színészetről. Mi nem tartottuk he-

’a m a a m a m H m m a K m

Szerkesztőség és kiadóhivatal Tábori posta 125.Fiók szerkesztőség és kiadóhivatal Beszterczebánya,

ahová a lapnak szánt közlemények és előfizetési dijak küldendők, o o

Felelős szerkesztő: KUN BERCI.

xxxxxxxxx* ixxxxxxxxxxS RÖVID N Ü R N B E R G I ARUK * nagy választékban kaphatókM n m i l l i n r r m nagykereskedőnélxX Beszterczebánya

xXXXXXX

XXXXXXXXXXXHXXXXXXXXX

12 í̂ófi’hoiweb

li üíidtinllilian lísínli,I I

mert ott kaphatsz:cukorkát, levélpapírt, tisztálkodó eszközöket, pénztárcát, dohányzó készletet, gyufát, katonai cikkeket, villanylámpát, különféle Italokat stb

| f

I

Telefon 67. szám. U CS* ÓS kir- Ft;nsélíe József Fölierczeg Udvari szállítója.

MULICZKY ISTVÁNSZÍJGYÁRTÓ és n y e r g e s

BESZTERCEBÁ1TYA,

Készít:Lószerszámokat, nyereg felszerelé­seket és a hadsereg részére szük­

séges mindennemű körcikkeket.----

II l U U l l l l l l l l j U l l l l l l l l II I II II U !!•

/ -------N

c z á r á k J ó z s e fHUNGÁRIA KÁVÉHÁZA

B E S Z T E R C Z E B f l N Y A .JV

l i i k n

Kaphat! a szerzőnél Iglí. Gépposkás tan­

folyam.

Körmendy Géza százados z z ^ z i z füzete : m z iz z :

G é p p u s k á s -z s e b k ö n y v .

Összevont tudnivaló géppuskátok rés/rre. M egrendeléseket fiókkiadóliivatalunk

szívesen közvetít.

MAGHOIiDF. KÓNVNTOnbflJÁ. KÖNYV ÉS FÁPIRKERESKEDÉSE

BE5ZTERCZEBAN Y (\ TELEF0N NY“ 68BETHLEN QÁBOR U. 18. KÖNYVKERESKfcDEs:

Beszterczebányai első magyar

gyümölcslepárlásLikörkülönlegességek és Rumgyár gőzerőre, S z i i v ö r i u m T ö r k ö ly B o r o v ic s k a S e p r ű - és Barack- fözde, Cognaclepárlás, Gyümölcs­szörpök és Gyümölcsborsajtolö hidraulikus üzemmel ajánlja köz­

kedveltségnek örvendő gyártmányait.

HADIEMUÉKTÁRGYAK, JELiVÉ" NYÉK ÉKSZEREK g y á r t á s a é s

ELADÁSA

IfQET F IM IS l a , v = T „ .Számos ezred szállító ja ; előnyös árak.

FREIIIRTI Í R T sS SBESZTERCZEBÁNYÁN.

A tizenhatos (lő) tisztek találkozó helye.Kitűnő kiszolgálás. — Esténként cigányzene.

Beszterczebányai Első Magyar Posztó- és Gyapjuáru-gyár Rész­vénytársaság Beszterczebányán.

G Y Á R T : 1 gyenruha posztót, szövetet, taka- * rókát, pokrócokat és hal inát stb.

Nyomtatott a in. kir. beszterczebányai 16. honvéd gyalogezred tábori nyomdájában.