Ez a fájl a Digitális Fotó Magazinelektronikus változata.

A fájl csak az elôfizetôt illeti meg egy pél-dányban. Errôl saját célra nyomat készülhet. A fájl digitális formában való terjesztése, vagytöbb példányban való kinyomtatása a szerzôijogok megsértésének minôsül.

Digitálfotó Kft.1056, BudapestSzerb u. 17-19Tel: 485-5057

Az cikkek oldalpárban való megjelenítéséhezválassza az Acrobat Reader megjelenítési beál-lításai közül a „Continuous – Facing” vagy a„Folyamatos – Oldalpár”opciót!

www.fotomagazin.hu/dfm-online

Joseph Szabo témája a kamaszkor, az élet-nek ez a nagyon is ismerõs, átmeneti idõ-szaka a gyerek- és a fiatal felnõttkor kö-zött. Szabo huszonöt évig dokumentáltahitelesen tizenéves diákjainak életét aLong Island-i Malverne Középiskolában. Ahetvenes és nyolcvanas években készültfotók figyelemre méltóan idézik fel a kort,de van valami idõtlen és lenyûgözõ is Sza-bo kamaszportréiban. A képeket az iskolai

évkönyv számára fotózta, és a munka köz-ben jött rá, hogy mennyire közel tud így ke-rülni tanítványaihoz. A nebulók imádtak pó-zolni, majd a képek elkészülte után együttnevettek tanárukkal az eredményen. Talán avéletlen mûve, hogy Szabo így a hetvenesévek tinédzserlétének tökéletes lenyomatátkészítette el.A fotók hátterei a középiskola folyosói, osz-tálytermei és autóparkolói. Néhány modell-

Az amerikai közép-

iskolai tanár fényképei-

nek segítségével bepil-

lantunk a hetvenes

évek tinédzsereinek

életébe. A felnõtté

válás pillanatai

Joseph Szabo fotóin

emlékeztetnek életünk

legszebb és talán

legnehezebb éveire.

Ezüstösévek

SZABOJoseph

133

Digi

tális

Fotó

Mag

azin

2007

/1.

je kedvesen zavart, míg mások korukhoz képest magabiztosak. Szabomegörökíti a ruhák, a cigaretta stílusbeli szükségessége, az erõs smink,az autók, a sóvárgó, virágzó szexualitás, a rendetlenség és a semmitte-véssel töltött idõ fontosságát. Fotói Sophia Coppolát is megihlették elsõfilmjének készítésekor. Érdekes megfigyelni, hogy mennyire hasonlóvolt tinédzsernek lenni a hetvenes években Magyarországon és Ameri-kában. Képei arra biztatnak, hogy rakjuk össze saját iskolai fotóinkategy albumba, mert lehet, hogy éppen ilyen elgondolkodtató ered-ményre jutnánk.

Joseph Szabo 1944-ben az Ohio állambeli Toledóban született. A PrattIntézetben tanult fotográfiát, ahol megszerezte a képzõmûvészetekmestere (MFA) címet. 1972-tõl 1999-ig a New York állambeli Long Is-land-i Malverne Középiskolában tanított. Ma a Nemzetközi Fotómû-vészeti Központban tanít. Mûvei megtalálhatók többek között a Met-ropolitan Mûvészeti Múzeum, a Yale Egyetem, a Nemzetközi Fotó-mûvészeti Központ és a Párizsi Nemzeti Könyvtár állandó kiállítá-sain. Jelenleg a New York állambeli Amityville-ben él feleségével,Nancyvel és Gala nevû szibériai huskyjával. Második albuma Tee-nage címmel 2003-ban jelent meg.

133

Digi

tális

Fotó

Mag

azin

2007

/1.

Mi lenne az az öt szó, amely legin-kább jellemezheti a tinédzseréletet ahetvenes évek Amerikájában?Cornell Capa azt mondta: „Szabo ka-merája témáihoz illõen éles, metszõés fiatalos. Más jelzõkkel: leleplezõ,érzékeny, érdes, szexi, kirívó”.

Ezek szerint ugyanaz jellemzi a fo-tóst és a diákjait. Hogy kezdõdöttez az egész tinédzsertörténet?A New York állambeli Long Island kö-zépiskolájának tanáraként mûvé-szetet és rajzot tanítottam, majd fel-kértek, hogy 5–6. osztályban tanít-sam a fotográfia tantárgyat. Bár né-hány diák lelkes volt, komoly nehéz-ségek adódtak azokkal, akik csakminimálisan akartak teljesíteni.Egyfajta ûr jött létre köztem és a di-ákjaim között, mert az elvárásaimnagyok voltak, sok diáké pedig cse-

SZABOJoseph

SZABOJoseph

132

Digi

tális

Fotó

Mag

azin

2007

/1.

kély. Komoly tanárként meg kellett talál-nom a kapcsolatlétesítés módját a rosszulteljesítõkkel is. A fényképezõgépem volt akommunikációs eszközöm. Amint elkezd-tem fotózni a diákokat a pihenõidõszakok-ban, kapcsolat alakult ki közöttünk, hiszenegyütt dolgoztunk a képek készítése köz-ben. Ahogy teltek-múltak az évek, észrevet-tem, hogy a fotóim valahogy fontosak lettekmásoknak is. Arra gondoltam, hogy elkészít-hetnék egy széles körû fényképes tanul-mányt az amerikai tinédzserekrõl, amit ad-dig még senki nem tett meg.

Tartod-e még ma is a kapcsolatot a diákja-iddal? Vajon szeretik-e még ennyi év után isaz akkor készült fotókat?Több mint huszonöt éven át fotóztam a ti-nédzsereket, ezért szoros kapcsolat alakultki közöttünk. Számos diákommal még min-dig levelezünk e-mailen, beszélünk telefo-non vagy találkozom velük, például az ott-honukban vagy a munkáim kiállítási meg-nyitóin. Úgy gondolom, hogy a diákjaim még mostis szeretik a róluk készített fotóimat, mertmindig igyekeztem õszintén megmutatni

az életüket. Nem kritizáltam õket, nem bí-ráskodtam felettük, és megpróbáltam jópéldát mutatni.

A képek témái teljesen banálisak, mi lehetmégis a fotók ilyen nagy sikerének a titka?A témáim a családhoz kapcsolódnak. Az ér-zékenység, a durvaság, a szexisség, a feltû-nõsködés, a magány, a bajtársiasság, az ön-bizalom, a félénkség és még sok más mindazt mutatja, milyen nehéz tinédzsernek len-ni. A képek mindenkit emlékeztetnek a sajáttinédzserkorukra – talán ezért volt ekkora si-kere a munkámnak.

A neved nem hangzik idegenül a magyar fülszámára. Elmondanád, mi a magyar kap-csolat?Nagyszüleim Magyarországon születtek, ésaz 1900-as évek elején jöttek az Egyesült Ál-lamokba. Az Ohio állambeli Toledóban tele-pedtek le, ahol a szüleim is éltek. Én isugyanabba a magyar közösségbe születtembele, ugyanazokba a katolikus iskolákba ésugyanabba a magyar templomba – a St.Stephenbe – jártam. A lelkészek mind Ma-gyarországról származtak, és a közösségem

nagyon barátságosan fogadott mindenkit,különösen az 1956-os forradalom idejénszökött magyar menekülteket.

Sokunknak jut eszébe, hogy fényképekkeldokumentáljuk tinédzser gyermekeink éle-tét. Milyen jó tanácsokat adnál ehhez amunkához?A tinédzserek fotózásához azt tanácsolnám,próbáljunk megértõen kapcsolatba lépni ve-lük. Elõször gondoljunk vissza saját tizenéveskorunkra, azután exponáljunk, és folytassukezt, amíg csak lehet. Ha azonban túlságosanaz intim szférájukba kerültünk, és akár a mo-dellünk vagy pedig mi kényelmetlenül érzzükmagunkat, egyszerûen vonuljunk vissza.Amikor a fotók elkészültek, találjunk valakit,akinek megmutathatjuk õket, és akitõl õszin-te visszajelzést, bátorítást kaphatunk.Ha nem csak a tinédzserekrõl beszélünk, ál-talánosságban elmondhatjuk, hogy a fotó-zás csodálatos eszköz lehet olyan emberekmegértésére és a velük való kapcsolatte-remtésre, akiket amúgy nem kedvelnénk,vagy nem szívesen látnánk magunk körül.Legyünk nyitottak a másféle emberekre is.

Varga Miklós

Digi

tális

Fotó

Mag

azin

2007

/1.

SZABOJoseph

133