Post on 13-Jun-2015
V. ÉVFOLYAM 2-3. szÁM 1997. JÚNIUS
A Nyugat költőiaz önálló szavalóművészetszükségességéről
ASZaValás művészetének kibontakozásához újfajta irodalomra, másfajta költészetre voltszükség, mint amilyen a népnemzeti epigo
nizmus politikai töltésű, vagy a nemzeti öntudat patetizmusától átitatott, retorikus költészete volt. Olyköltészetre, amely nemcsak tartalmában, de formájában is más: jobban épít a beszéd zeneiségére, ahangulatok festői, zenei megjelenítésére, a gyakranmeglepö, erőteljes nyelvbeli fordulatokra, az egyéniség sokoldalú felmutatására, a sejtető, szuggerálóerejű kifejezésre, a konkrét és elvont szemantikai síkok új kapcsolatára.
Ezt az új irodalmat teremtette meg az 1905-banalapított Nyugat.
Első nyilvános matinéján Nagyváradon a főszer
kesztő többek között arról beszélt, hogy az íróknakés a közönségnek egyaránt a legfontosabb feladataalázatosan meghajolni a művészet megváltoztatha-tatlan törvényei előtt. .
Ezt a költészet iránti alázatot várták volna el aversek előadóitól is. Az előadók azonban ekkor mégcsak elvétve vállalkoztak az ismeretlen költők újhangú verseinek bemutatására, de az írók sem tartották megfelelőnek az akkor uralkodó szavalóstílust műveikmegszólaltatására.
"Keveset és rosszul szavaltak nálunk - írta Versés szavalás című cikkében Karinthy - színészek ésdilettánsok a romantikus és realisztikus iskola eszközeivel dolgoznak, márpedig ezek az eszközök nemvalók a mai, impresszionista versekhez éppen úgy,ahogy Wagnertnem lehetne claveeinen előadni. Igyaztán természetes, hogy nem értik meg az új hatásokra szánt verseket."
Olyan verskoncertek rendezését sürgette, ahol adifferenciált zenei, festői, világítási hatásokra is lehetősége van a szavalóművésznek, mert "költészetünknek becsületes és komoly szavalóművészet kibontakozására van szüksége, mert csak azzal együttérhet el igaz és művészi hatást." Feleki Géza cikkében azzal indokolta az íróknak a szavalás iránti ellenszenvét, hogy a "verseket eddig előadó művészek
saját külön, és csupán önmagukra jogos értelmezésüket egyetemes érvényűvé akarták emelni. Ezértnem mondhatták el a verseket úgy, ahogy csöndes,meleg szobában maguknak olvasták volna őket, hanem propaganda céljából aláhúztak, rikító színekethasználtak, összesimuló szavakat egy tömeggé gyűr
tek, széthajlókat elválasztottak. Az egyértelműségbe
bele nem szorítható részeket alárendelték, életüktől
megfosztották. Gyönyörű sikereket könyvelhettekel, a maguk érdekének érezték az új líra népszerűsö
dését."Az 1910-es években rendezett előfizetőgyűjtő és
közönségtoborzó körutakon azonban nemcsak ezért
2 versmondó
nem szerepeltettek színészeket. A lap anyagi helyzete sem tette lehetővé a neves művészek felléptidíjának kifizetését. Ezért az írók kénytelenek voltakmaguk felolvasni a műveiket.
A bemutatkozó költők között kétségtelenül AdyEndre vonzotta leginkább a közönséget. Ady azonban utálta ezt a "primadonna" szerepet, amely mégráadásul anyagi haszonnal sem járt. Egy HatvanyLajos hoz írott levelében keserűen fakad ki emiatt:"És most a magam előtt keserűen elzárt és behavazott mezőkönmennem kell. De kell, mert a Nyugatnak élnie kell. És nekem nem szabad még magamatsem utálnom. Pedig ez utálatos, mutogatnom magam, cirkuszosdit játszani."
Valójában ezért sem szerette ezeket a felolvasókörutakat, kortársa szerint rossz felolvasója volt saját verseinek, mégis elemi erővel hatott egyénisége,visszafojtott hatalmas belső indulata.
Karinthy Frigyes is inkább másokkal mondatta elírásait, pedig kitűnő érzéke volt a versek elemzéséhez és baráti társaságban jól adta elő azokat.
Az elemzés után - a mindenekfelett játszani szerető költő - fogadást kötött a jelenlévőkkel: ügy fogja elkezdeni a verset, hogy nem veszik észre. Es valóban, néhány bevezető prózai gondolat után észrevétlenül tért át a vers elmondására, elemzési szempontjainak demonstrálására. Vagyis Karinthy nemszerette az akkor szokásos színészies "elrévülést", aszavak kiemelését, a színész által elképzelt költői
póz megjelenítését.A pontos és elmélyült verselemzést tartotta min
denekfelett fontosnak. A versben lévő szenvedélymegragadására, a hangvétel, a tempó, a ritmus és afordulatok érzékeltetésére hívta fel a figyelmet.Nem az élettől idegen, fennkölt dolognak érezte averset, hanem a lényeg megragadásának, ami az életjelenségeiből természetesen következik.
Nem érezte teljes és befejezett műnek a leírt verset. Szerinte a ritmus, a hangulat, az indulat és azérzés csak előadva, szóban tud igazán érvényesülni.
Kosztolányi Dezső sem érezte igazán befejezettnek a leírt verset. A szavalás az ő megfogalmazásában i,a vers föltámasztása papírsírjából."
A könyvben térbeli életet élő vers csak az élőszó
által válik időbeli művészetté. Több cikkében is harcolt a "természetesnek" nevezett szenvtelen, magyarázó szavalás ellen. Szerinte a versírás nem "természetes,dolog", ezért nem lehet az a vers elszavalása sem. Ugy gondolta, hogy az önálló magyar szavalóművészet kialakulásának feltétele egy sajátos magyar szavalóstílus megteremtése.
"A franciák énekelnek, a németek hősi, férfiasszenvedéllyel tagolják verssoraikat, az angolok ésolaszok is leltek stílust, csak mi nem, akiknek költé-
szete olyan magas szinten áll, mint kevés népé. Aztállítják, hogy józanul, egyszeruen mondjuk el ve~einket, tulajdonképpen ez a magyar szavalóstílus. Enazonban ezt csak a közelmúlt kordivatjának tartom,csökevény visszahatásnak egy másik kordivat ellen,mely a színfalhasogatást hozta ide a szomszédból. Ekét véglet között ingadozott szavalásunk, anélkül,hogy nyelvünk szelleméből természetesen fejlesztették volna ki. Küzdöttünk a rikácsoló szenvedély ellen, de közben megöltük az igazit is, kigyomláltunkminden paréjt, de a legszebb virágokat is eltiportuk"- írta Áb1é a hangról és a szavalásról című cikkében.
Babits ihály Ódry Árpád előadó-estjének bevezetőjeként mondta el véleményét a szavalóművészet
önállóságáról és saját viszonyáról a költészethez. Abevezető később megjelent a Nyugatban is, a Költő
és tolmácsa címmel. Babits elismeri az előadó szuverén választásának és értelmezésének jogát. Ám éppen ez a másfajta művészi szempont, ez a más művészi egyéniség ejti zavarba a költőt, aki nem fényestermekre és hangos szavakra gondolva hozza létre asaját műalkotását. Ezek a "durvább testi hangok"zavarják a költő által fölidézett lelki hangokat, megmásítják az eredeti verset. S ez okozza a költők gyanakvását az előadókkal szemben. Zavarban vannakverseiket hallván, mert ők azt nem így gondolták el,nem így hallották belső hallásukkal, a hatás, azeredmény nem az ő számításuk szerinti.
Egressy Gábor szemléletes hasonlatát némilegmódosítva a tájat beragyogó napfényt idézi, melymegváltoztatja, felragyogtatja a vidéket, - "mihelytfülsüt a nap, a nap lesz a fontos, és amit a nap mutat, és ahová a nap beférkőzik: így kerekedik fölül azelőadó művészete a szegény költőén."
A költő úgy mondja el a versét, mintha magábanolvasná, az előadó - a szerző szerint önkéntesen kiemel és elejt részleteket, hogy mind többet éreztessen meg a vers zengéséból, a szavak árnyalatos muzsikájából. Első hallásra kell megértetnie a költemény egészét, s ezért kénytelen elhagyni bizonyosárnyalatokat, amelyeket a költő fontosnak tartana.A költészet ünnepi, tömör megfogalmazásait sajáteszközeivel kell feloldania, gyakran a zeneiség és azértelem szétválasztásával.
Az előadó eszközei mást fognak fel a valóságból,mint a költő eszközei és éppen ezért kényszerül újatadni a költő művéhez, mely "nem azonos a költő mű
vével, de nem is egészen idegen attól".Így jön létre egy új, más műalkotás,mely azonban
nem kisebb értékű, mint a leírt vers. Az előadó egyéniségének gazdagsága gazdagítja a verset is, még hanem is mindig a költő szándékának megfelelően. Sezt a gazdagítást el kell fogadni. Különösen értékessé teszi az előadóművészetet az a sajátossága, hogyegyszeri és megismételhetetlen.
Figyelmezetet arra is, hogy az előadóművész
egyenrangú társa a költőnek, nem azonosulhat vele,mert nem a költővel áll közvetlen viszonyban, hanema müoel, azt kell tovább vinnie, újra formálnia.
Erdekes összevetni Babits vélekedését a szavalásról saját versfelolvasásával. Mint azt idézett írásában is kifejti, a költő más viszonyban áll aversével,mint az előadó. A megszólaltatáskor már csak halványan él benne a vers megszületésének ihletett pillnata, s nem is ezt kívánja felidézni, hanem a versről
Babits Mihály
Esti kérdésMidőn az est, e lágyan takarófekete, síma bársonytakaró,melyet terít egy óriási dajka,a féltett földet lassan eltakarjas oly óvatossan, hogy minden füszállágy leple alatt egyenessen állés nem kap a virágok szirma ráncots a hímes lepke kényes, dupla szárnyánnem veszti a szivárványos zománcotés úgy pihennek e lepelnek árnyán,e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,hogy nem is érzik e lepelt tehernek:olyankor bárhol járj a nagyvilágban,vagy otthon ülhetsz bama, bús szobádban,vagy kávéházban bámészan vigyázd,hogy gyujtják sorban a napfényű gázt;vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddelnézzed a lombon át a lusta holdat;vagy országúton, melyet por lepett el,álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;vagy a hajónak ingó padlatánszéldülj, vagy a vonatnak pamlagán;vagy idegen várost bolygván keresztülállj meg a sarkokon csodálni restüla távol utcák hosszú fonalát;vagy épp a vízi városban, a Ríván,hol lángot apróz matt opáltükör.merengj a messze multba visszaríván,melynek emléke édesen gyötör,elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,melynek emléke sohse lehet hűvös,melynek emléke teher is, de kincs is:ott emlékektől terhes fejedeta márványföldnek elcsüggesztheted:csupa szépség közt és gyönyörben járvánmégis csak arra fogsz gondolni gyáván:ez a sok szépség mind mire való?mégis csak arra fogsz gondolni árván:minek a selymes víz, a tarka márvány?minek az est, e szárnyas takaró?miért a dombok és miért a lomboks a tenger, melybe nem vet magvető?minek az árok, minek az apályoks a felhők, e bús Danaida-lányoks a nap, ez égő sziszifuszi kő?miért az emlékek, miért a multak?miért a lámpák és miért a holdak?miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:miért nő a fü, hogyha majd leszárad?miért szárad le, hogyha újra nő?
1909.6s2
való vélekedését. A halott költő eleven hangja azonban így is megrendítő élményként hat.
Az 1909-ben írott Esti kérdést 1936-ban olvastafel a rádióban. A felolvasó költő tehát már távolságtartó objektivitással szemlélte egykori versét. Az
versmondó 3
alapérzés megmaradt ugyan, de a kérdésfeltevésszenvedélye bölcseletté súrúsöd.ött,megszeIídült. Azegyetlen óriási mondattá, egyetlen nagy kérdéssészerkesztett kérdéssorozatból álló vers képek, alliterációk, szójátékok önfeledt halmozása. Kulcsszava aszépség, a világ határtalan gazdagsága, amelyből aköltőnek vajmi kevés jutott. Mindez - Nemes NagyÁgnes elemzése szerint - a létezés képtelenségénekmegtestesítője.
Babits kántáló, pogány ráolvasást és kereszténytemplomi prédikációt egyszerre idéző hangja és beszéddallama megdöbbentő élességgel szikrázik öszsze. Ez az éneklő hanghordozás ugyanakkor jajongés sirat is. Mindazért amit nem kaphatott meg a világ szépségéből, s ha megkapott is, a halál megsemmisíti. Beszédének a köznapi fölé emelt magasságaaz alkotó szellem emelkedettségét, a vers alkotásának ihletett pillanatát idézi.
A lassan hömpölygő kép- és kérdészuhatagot aköltő végig azonos ritmusban, alig érezhető, lélgzetvételnyi szünetekkel, egyformán ismétlődő feIívelő
és mélybezuhanó dallamváltozásokkal szerveziegyetlen hatalmas tömbbé. Beszédritmusát és hangerejét nem változtatja, csupán a beszéddallam zeneifekvévének változtatásaival érzékelteti a vers szerkezeti vázát. Az azonosan hullámzó dallamívek eleinte két soronként, a vers végén félsoronként ismétlődnek. Az alapritmus és a dallam látszólagos egyhangúságába mesterien szövi bele a magyaros értelmező hangsúly és az időmértékes nyomaték ellentételeit, hol az egyiket, hol a másikat emelve ki egy. parányit. Nem játssza ki hangjával a halmozott alliterációkat, hagyja, hogy azok a maguk természetesmódján hassanak.
A világ szépségét felidéző szavakat azonban hollelassítja, hol megemeli, külön-külön is kiszínezi.Nem törekszik a tökéletes hangzóejtésre; a sorokutolsó mássalhangzóját gyakran elnyeli, kiejtésénekenyhe dunántúli zamatát (zárt e hangjait, rövidítetti, ü hangjait) nem igyekszik tompítani, de nem erosíti fel a hangzók versbeli hatásait. A beszédben rejlő
lehetőségeket nem használja tudatosan.Számára a versben a vers a fontos, az alaphangu
lat, a verstani elemek, amelyek segítenek megértetni a filozófiai alapkérdést. A tömör látomások sorátaz előadásban a költő csak felvillantja, nem hagyidőt a hallgatónak a részletek szépségeiben való elmerülésre. Egyenletesen emelkedő hanggal halad avers végén feltett kérdéspár felé:
"Miért nő a fü, hogyha majd leszárad?miért szárad le, hogyha újra nő?"
A két kérdést együtt teszi fel, nem használja ki azellentétére fordult kérdésben rejlő csattanó lehetősé
gét, amit a vers minden előadója kijátszik. Babitsazonban a kérdések feltevésével nem szándékszik lezárni a verset, továbbgondolásra ösztönöz. Eredendően olvasásra szánta a költeményt, s az olvasónakmódja van visszakérdezni is. Babits hangos olvasásakor sem a hallgatóra számít. Úgy olvassa a verset,mintha magának mondogatná, idézné fel újra és újra. Hangjával ösztönösen engedelmeskedik a mármegírt versben átérzett poétikai törvényszerűségeknek, a pillanat ünnepélyességének. Belső hallásánaktökéletlen hangbeli megjelenítése talán ezért is hatmegrendítően.
Babits versfelolvasása egykori hallgatóira, költő-
4 versmondó
társaira is nagy hatást gyakorolt. Füst Milán szerintrecitálása "a ritmikus érzék netovábbjáról tett tanúságot." A fiatal Kardos László a kissé nazálisan ésdunántúli akcentussal beszélő költöt attól féltette,hogy nevetségessé válik a közönség előtt. Később, azelőadás hatása alól kikerülve megkísérelte összefoglalni, miben volt mégis Babits versmondásának különös hatása. A leginkább feltűnt akkor, a színészszavalök sikerei idején, hogy Babits teljesen mellőzte
a gesztikulációt, a testmozgást és még az arcjátékotis. Szavalata "tisztán a hang produktuma" volt.Hangjában a férfias erő érces csengéssel és finomanbúgó lágysággal párosult, nazaIítása kellemes zsongást adott szavainak. Hanglejtése méltóságosan ünnepies, szinte szertartásos volt, erős ritmizálással,néha skandálással beszélt, ügyelve arra, hogy a versértelme ne sikkadjon el "az éneklés felé hajló előa
dásban". Hosszan, telten, élvezettel zengette ki a rímet. S mindezt egybefogta "a nagy ember egyéniségének rejtett-nyitott, csodálatos titka".
A Nyugat első korszakának költői és kritikusai tehát valamennyien elismerték önálló műuészetnek aversek el6adását, amely lényegében különbözik aszínjátéktól, s amelynek leglényegesebb sajátossága:az elOOdónak a költeménnyel, mint önálló müuészialkotással való közvetlen viszonya, mely az 6 egyéniségének és saját mondanivalójának kifejezésével toudbbépitue teremt egy új önálló müoészi alkotást.
Elméletben tehát feloldották azt a több évtizedezajló - máig ható - vitát, hogy kit kell megszemélyesítenie az előadónak, kinek a nevében álljon a dobogöra, Elhatárolták magukat mind a versek tartalmát harsogtató deklamálástól, mind pedig a költöt,vagy költői szituációt megjátszani akaró színészialakítástól.
A modern költészetet megszólaltató előadóművé
szektől elvárták, hogy ért6 és egyenrangú társai legyenek a költ6knek. Sajnos, a folyóirat hasábjain kifejtett elméleti elgondolásaikat nem alkalmazták agyakorlatban.
A szavalás müoészete önmaga keretein belül kereste a megújulás útjait, s a sz!nészett6l való különböz6ségét igyekezett bizonyitani anélkül, hogya költészettel való kapcsolatait vizsgálta volna felül. Érthető ez a törekvés, hiszen a versszavalás művé
szetének kiemelkedő egyéniségei többnyire színészek voltak. S önmaguknak kellett a színészet és apódiumművészet dilemmáit feloldaniuk, miközbenegész valójuk a színművészetben gyökeredzett.
Ennek ellenére a Nyugat körül tömörül6 költ6kújfajta költészete az 1920-as évek közepére felnevelteaz új elOOdói sttlus képvisel6it.
Babits 1926-ban tartott' szerzői estjén Ódry Árpád, Varsányi Irén, Péchy Blanka és Acsher Oszkárverstolmácsolásai kapcsán Schöpflin Aladár márjoggal állapíthatta meg: "A mi nemzedékünk Iírájaújra visszajuttatta jogaiba a versszavalás finom ésnemes múvészetét, mely sokáig elhanyagoltan, a dilettantizmus űrjébe vetettentengődött, új szavaló-stílusokalakultak, a közönség újra felfe- ~dezte és szeretetébe fogadta azelőadó művészeknek ezt a fino-man kulturált ágát".
BiJhm Edit
fiA hiány az egyetlen tulajdon"Beszélgetés Sziveri Jánosról, Szűgyi Zoltánnal
Milyen kiJtelékek kapcsolták Szűgyi ZoltántSztoeri Jánoshoz? Milyen kiJlt6i, szellemi tulajdonságok, milyen emberi vonzódások ?
Az emberi kapcsolat határozta meg a szellemi kötődést is. Mi korán ismerkedtünk meg, pályánk elején, amikor ki-ki a saját szakmunkásképzőközépiskolája után a bölcsészkarra került, illetve amikorkezdtünk ismerkedni a művészettel. Jancsi annakidején képzőművészként kezdte. Nemcsak elméletiérdeklődés volt ez, maga is szobrászkodott, és igenintenzíven kereste a kapcsolatot a képzőművészeti
megnyilvánulásokkal. Jómagam is a művészetek
egészében gondolkoztam, nem festettem ugyan, kollázsoltam, és próbálgattam a vizuális megnyilvánulások lehetőségeit kifürkészni. Az irodalmi probálkozások ideje voltaképpen az volt, amikor Ujvidékrekerültünk. Ott ismerkedtünk meg már író emberként; a művészet iránt vonzódó, kutató ifjakként kerestük egymást és a kortársakat. A véletlenszerű találkozás rövidesen nagyon komoly, elmélyült barátsággá változott. A kortársak vagy a pályakezdők közül mindig csatlakoztak hozzánk, vagy lemorzsolódtak, de mi folymatosan, az egymásra találás pillanatától kezdve végig együtt maradtunk. Ez volt tehátaz emberi kapcsolat, amely egy intenzív, szellemi szinten is megélt, elmélyült összetartozássáalakult, annak ellenére, hogy ki-ki járta a maga útját. Talán ez volt a legszorosabb kapocs, a különbözőségünk. Ahogyan egy-egy érvet próbáltunk megindokolni, illetve megvédeni a magunk igazát, úgy fogalmazódtak meg a tételek, gondolatok, és ezt kamatoztattuk a saját épülésünkre, a magunk hasznára is.
Szioeri János kiJltészete tele van ellentételekkel: egyén-kiJziJsség, hiány-keresés, individuum-univerzum, élet-halál, játékosság-halálos komolyság, avantgárd forma-klasszikusforma, biJlcs szarkazmus-bens6séges vallomásfeleselget egymásnak verseiben.
Létezhetnek ezek az ellentétek, hiszen a pályakezdetétől mindig szemben állt a szellemi én és amindennapokat megélő ember, tehát a biológiai én.Már a korai versek útkeresésében is tetten érhető aza szándék, hogy módosítson költészeti irányzatán:az avantgárd beavatottan nihilista gondolati forrásból táplálkozó és az élettől elrugaszkodott költészetében absztrakt módon is igyekezett összeállítani amaga egyéni programját. Természetesen az életsorsis irányította, kényszerhelyzetek is adódtak, deugyanakkor ő maga is felismerte, hogy ez a hermetikus, elvont költészet nem biztos, hogy az ő kibontakozásához, kiteljesedéséhez vezető út. Következett atudatos irányváltás. De ez nem konfliktusértelemben volt ellentét, hanem egy fölismert, földolgozottmódosítás. Aztán a betegségével újabb periódus kezdődött, újabb váltás történt, a még erőteljesebb elmélyülés, azzal a szellemi többlettel, amely a társadalomból kivonult, vagy kiszorult én-t a végső kérdések megfogalamazására kényszerítette. Am ezek
nem törések, inkább finom hajlatok, és nem ellentmondások, hanem a legszilárdabb építkezés.
A Szabad gyakorlatok című els6 kiJteteténekalapmotívuma a narancs. Miért éppen ez?
Az egzotikumot is önmagában hordó gyümölcs bezártsága vonzotta. Valahogy így élhette meg a nihilista költő a költészet izoláltságát, és ezt boncolgattaa költészet nyelvén az avantgárd eszközeivel.Ugyanazzal a fegyelmezett alapossággal, amely későbbi verseire is jellemző. Az apróra bontással és újraépítéssel voltaképpen a szerkezet és a költészet lehetőségeit kutatta, s mint a narancsot, kibontotta,bezárta, eltette. Akkor, a 70-es években megpróbáltamegfogalmazni, hogy hol van a helye itt és most aXX. század emberének és a költőnek.
Az els6 és utolsó kiJtetét iJsszevetve nyilvánvalóvá válik az elmozdulás az avantgárd formák irányából a klasszikusok felé. De nemcsak formai értelemben, hanem gondolatilagis. Mintegy az avantgárd gyermekbetegségéb6lkigyógyulva, viszont a saját betegségébe egyremélyebbre merülve talán szigorűbban, vagyeszkiJztelenebbül vagy kevésbé játékosan mérte fiJl a világot és ebben a saját helyzetét?
Igen, később a társadalmi kihívások miatt lemondott az avanatgárd eszközeiről, de kategorikusannem mondott nemet semmire, nyitva hagyta az utakat, szerepeket. Az utolsó kötetek verseinek kifejezési formáit nem annyira az elfordulás, mint inkábbaz elmélyülés szabta meg. Miután egyetemes dolgokról az emberhez kívánt szólni, és nem olvasóbangondolkodott, nyilván úgy találta, hogy a klasszikusabb formák jobban megfelelnek az egyetemességnek, mint a szabadvers. A legnehezebb időkben aköltészet adta az egyedüli örömöt és az egyedüli fogódzót számára. A legkevesebbet tőrödött azzal,
Ásztai Csuha: Friss
versmondó 5
Sziveri JánosHalak kora
Nem szorongatnak drága combjaid.Mostanság, ha bármire felszóIítalak,mit sem ér az, szavam hiába hallatom:bámuljuk egymást - bamba halak.
A nappal hártyája noha még dagad,veszni látszanak a nyálkás fények.Frottír pongyolád künn leng a kertben.Lehet-e hinni ily földi tüneménynek?
Hajadba túr a márciusi reszketés,az élők langyos színekben inalnak.Rohannék én is zaklatottan feléd s nekivágódom tenyérrel a falnak.
Szikkad a harmat, akár mibennünka várakozásra ítélt kíméletesség.Bámészkodnak lám a fák, a bokrok.(Terveimet csak nehogy kilessék.)
Nem én választottam ahová zuhantam.Torkomat metszik a kései kések.Magamhoz mérem a furcsa világot -és örvendezem e tévedésnek.
Nyúlok érted, nyúlok mindhiábalezárod pillám helyén a redőnyt.
Kilátástalannak érzed a vágyam.Halak húznak el kéken ablakunk előtt.
Meztelenre vetkőzöm, akár a bárány,ha fűben legel a hajnali félhomany.Kunkori szőrök horpadt mellkasomon.Folyton éhező madárijesztőa táj.
Fogaid billoga lapul a párnán,~ tavasz sovány csíkjai remegnek.Arván piheg szorgos szemérmed,mára már nem akad dolga a kezeknek.
hogy hová lehet őt sorolni, azzal az eltökéltséggeldolgozott, hogy elmondja azt, amit megtapasztalt,amit megértett.
Szioeri János kiJltészetében a hiány szinteállandó mottoumként van jelen. Milyen okból- külsó vagybels6 kényszer hatására - fogai.mazódott meg szinte az egész életpályát végigkísérlJ érzés, melyet a Rákrománc ctmü versében így emel kiJltészetté: ,,A hiány az egyetlentulajdon"?
Mind külső, mind belső hiányból bőven kijutottJánosnak, de bizonyossággal mondhatjuk, hogy korántsem a külsőségek adta hiánytól szenvedett, hanem a belsőtől. Mindenekelőtt önmagát mérte igenmagas mércékkel, nem volt hajlandó a félmegoldasoknál, féllehetőségeknél megmaradni. A végsőkig
kutatott, keresett minden téren. A hiányokból fakadó szellemi nyomás, sokszor szinte már szellemi ter-
6 versmondó
Nemesebb bűnöket találjunk a rendhez,jarassuk le a zilált időt.
Másszunk rá a korhadt gyökerekre,tépjük ki amiért belőlünk kinőtt.
Hívőnek lenni ma, avagy hitetlennek?!}. rébusz titka visszapörög hozzám.Ujrabogozzuk a megfejtett rejtvényt,elmerengünk - mint lépteink hosszán.
Hűvös rongyok feszülnek a farra,szájunk szegletében lengő fűrész.
Napjait a félő feszengve tengeti.Nyomorgat a mélyben minket is a tűrés.
Közénk vegyülnek gyatra prédikátorok- drótháló borul most az éjszakára -,s feltámasztanak girhes testeket.Kegyetlenségeiknek nincs határa.
Markolja lágytiszta hasát a part,lüktet, lüktet a betört irtvány.Apró halakra lesnek nagy halak,siklik a vízen nemes - és hitvány.
Ha nem kellek is, mégis megtalállak.S miként a szenny a félretolt edényen,felgyülemlik arcod valamely zugában felgyülemlik, éget majd a szégyen.
Bontogatjuk fátyolszárnyainkat,s fejünkbe száll a hirtelen siker.Lassan lehűlünk, bár hevülünk még.A józanságtól a hideg kilel.
Item
Ádámcsutkám, mint csomó a nádon.Érett mandula koppan a kövezeten.Ne vedd zokon, ha megöllek olykordühömet azzal majd levezetem.
rar kísérte végig az érett költő pályáját. Hozzá nemillett az elefántcsonttorony-költészet. Hirdette, hogyaz embernek, de különösen a szellemi embernek jogavan az élet kiteljesítésére, és ezt magának is megkövetelte volna.
Az idill szinte teljesen hiányzik ebbIJI a kiJltészetblJl.
János nem élhetett az idillnek még az árnyékábansem, ezért ez nála valóban ritka. Mégis az utolsó kétkötetében - a Báb,.el és a Magánterület címűekben itt-ott fellelhető. O sem a magánéletében, sem pedigköltészetében nem tűrte a gyengeségeket.
A Kos jegyében ctmü kiJlteményének iJnportréja tehát igen jellemz6 lehet: "Tékozlom magamat élveteg, I de senki lábához nem rogyok. ISzülettem a Kosjegyében, I s gyarapodom - bárelfogyok." S talán az idill hiányával függiJssze az is, amit egyik kritikusa is megfogal-
mazott: a szerelmes verseiból is hiányzik abensóségesség, a líraiság. Elsósorban az erotika, a testi, szexuálie kapcsolat jelenik megezekben.
János minden sajátságosan csinált, írt. A szó hagyományos értelmében vett szerelmes verseket valószínűleg nem lehet nála találni, de sok versében ottvan a legmélyebb szerelmi érzés.
Utolsó kiJteteit olvasván úgy tűnik, hogyezekben jelentkezik az igazán nagy kiJltó. Lehetséges, hogya betegség kifejlódése, szorftójellege tette ót igazánjelentós kiJltóvé?
A látszat ezt mutatná. De meggyőződésem, hogyaz előző könyvek is nagyon fontosak. Az első talánnem, Jancsi sem tartotta alapmunkának. Lehet,hogy meg lehetett volna csendben is csinálni - mondta olykor-olykor. De erre a kötetre abban az időben 1977-ben - nagyon is szükség volt. O élethivatásszerűen vállalta azt, hogy költő, és nem azért, hogykönyveket írjon, hanem mert így akart gondolkodni,így akart élni. A későbbi kötetek, a Hidegpr6ba, aDia-datok mind tartalmaznak nagyon jelentősverseket. A konkrét társadalmi mozgás ismeretében, vajdasági szemmel nézve úgy látjuk, hogy ezekkel túllépa vajdasági kisebbségi sorson, egyetemes dolgokrareflektál, ahogy Domonkos István Kormányeltörésben-je is. Verseiben ott vannak a mindennapi hatalom, az elmúlt rendszer dermesztő fojtogatásai, deott van ezek valós emberi megéltsége, az ellehetetlenedés is. Amikor 1983-ban Jánost a Symposion éléről
menesztették, Vajdaságban még viszonylagos jólétvolt. Ugyanakkor szinte éhen halhatott az ember, aköltő. Ot ekkor politikailag éretlennek bélyegezték,holott ő erre a manipulált világra volt éretlen. Túltiszta volt, túl emberi. Akárcsak József Attila, aki bevallottan mestere volt. János is vallotta a HamvasBéla-i gondolatot: jó lenne azon a szinten élni, ahogyan gondolkodunk. Nála a nap nem bevásárlássalkezdődött. Akkor mi hittük, vallottuk a rimbaud-i"modernnek lenni mindenestől"-jelszót, s amikor a70-es években elkezdtük a költészetet, az avantgárddal találtuk magunkat szembe, annak kellett nekifutni. Nagyon kevés hiteles ember volt abban a korban, olyan ember, aki költőként élt, és nem csupánúgy, mint egy ember, aki ír. Eszményképeink - NagyLászló, Hamvas Béla, Pilinszky - ilyen kiteljesedettemberek voltak, akik életükben is vállalták teljesművészetüket. Talán ezért volt meghatározó élményünk Kassák - Egy ember élete című - önéletrajziregénye is. A betegség János költészetének az elmélyülését kétségkívül gyorsíthatja, de az előzmények
nélkül nem juthatott volna el a formai és mesterségbeli letisztulásig, s a gondolati mélységig, az Egészrevaló rálátás képességéig. Jancsi költőként volt jelenegész életében, és nagy költőkénthalt meg.
"Mi szél hozott?" - kérdezi 1989-es kiJtetcfmében. Ez a kérdés a világban való bizonytalanságot fejezi ki?
Nyilvánvalóan. A szabadkai Gulyás József így fogalmazta ezt meg a 70-es években: "Lenne már honnan szöknünk, de nincs hová.". A kisebbségi sorsontúlmutatva egyetemességében is igaz ez a gondolat.Végül eljött Pestre, nem tudott megmaradni ott,ahová pedig a gyermekkora, a szíve kötötte - Lukácsfalván, Muzslán -, nem volt ott élettere. De magyar költőnek vallotta magát, hát eljött, bár nem
volt naiv, tudta, hogy nem tárt karokkal várják.Mégsem akart itt bizonyítani, - tette a dolgát.
A Bábel ctmü - életében megjelent - utolsókiJtete az emberi lét vagy a világ zűrzavarát
fogalmazza meg?Mindkettőt,sőt a sajátját is. Az emberi létezés za
varát kívülről figyelte, ugyanakkor már a véges leépülés tudatában saját biológiai romlását is megtapasztalta, ahogyan a betegség - mint Bábel tornyát szervenként rombolja. A világ zűrzavarának felismerése, a lét tudomásul vétele már korábbi verseiben is ott van, de még párosult a konfrontálódáskészséggel. A címadó nagy versében, amely összegző
is, mindenféle pánik nélkül helyre teszi a dolgokat, saz ellehetetlenült állapot ellenére belenyugszik amegváltoztathatatlanságba.
Méhes Károly trja Bábel-kiJtet értékelésében: ,,A bibliai »Bábel« szót kétféleképpen lehet magyarra fordftani. jelenti egyfelól azt,hogy Isten kapuja, másfelól azt, hogy zürzavar••. El lehet-e bármely beszélt nyelv gondolataivallsten kapujába jutni?" Valóban, Szioeri Jánosnak ez sikerült?
Én meg vagyok győződve arról, hogy egy nihilistaként induló ifjúból hívő ember lett, mire eltávozott.Megint csak Hamvas Béla szavai jutnak eszembe,hogy bolond az, aki nem az örökkévalóságra rendezkedik be. János is arra készült, amikor utolsó évébenmegbékélt sorsával. A Bibliát is átszellemülten olvasta. Utolsó verseiben meg akarta nevezni Istent, sbár még nem tudta, ezek a versek a hitbéli ébredéseivoltak. Azért tartom az ő költészetét végtelenül fontosnak, mert hiteles költészet. Egész életében félelmetes, iszonyatos dolgokkal kellett szembesülnie, eljutott a végsőkig, szinte az emberölés gondolatánakhatáráig. S az elrettenés pillanatában megnyílt előt
te a Biblia, és megértette, hogy van hitbéli lehetőségaz újjászületésre.
Az utolsó biliárdgolyó ctmü Szűgyi Zoltánvers négy évvel a kiJltó-barát halála után jelent meg. Renkfvüli bensóségesség, ugyanakkor betiJlthetetlen hiányérzet sugárzik a kiJl·teményból.
Ezt a verset voltaképpen János halála után kezdtem el írni. Nagyon nehéz volt a kihordása, hároméven át íródott gondolatban. A amikor készen lett,akkor sem tudtam odaírni, hogy Sziveri Jánosnak,vagy Sziveri János emlékére. Sokan úgy élik le azéletüket, hogy nem adatik meg a számukra a barátság öröme. Nekünk ez nagyon fontos volt. A biliárdgolyó-motívum felidézi az utolsó közös kirándulásunk emlékét, de jelképes értelme is van. Ez az elefántcsontból készült, :r:endkívülszilárd, tömör anyagszinte az én-ig hatol. Igy hordozzuk lelkünk mélyéna legfontosabb hiányokat, fájdalmakat, s az embercsak akkor találhat megbékélésre, ha a szívéből kitudja iktatni ezt a legkeményebb magot. Amikor eza vers elkészült, szívem szerint arra vágytam, hogyleüljünk és elolvassuk. "Jó" mondtuk volna, és kész. Nekemaz ő barátságát, közelségét agondolatai változatlanul helyettesítik, így élem tovább az életet.
Erdélyi ErzsébetNobel Iván
versmondó 7
NEVELÉS NüVELLÁV ALMándy Iván: Előadó mondja
Pásztóra kaptam meghívást immár másodszor.Tavaly Kányádi-verseket elemeztünk. Mostnovellát. Hallgatóim pedagógusok voltak, olya
nok, akik Zsolnai-módszerrel tanítanak. Kvázi helyzetet teremtettünk: ők mintha tanulók volnának, én meg a tanáruk.
Előre bocsátottam, hogy...
Előre bocsátottam, hogy az irodalmat a személyiségfejlesztés, a társadalmi és erkölcsi problémák köztieligazodás, másként a nevelés egyik lehetőségének
tartom. Karácsony Sándorra hivatkoztam, aki azirodalmi nevelésről írott tanulmányainak egyikébenígy fogalmazott: " ...az irodalmi nevelés csak társaslelki funkcióként lehetséges, a nevelőnek és a növendékének a relációjából fakadhat." Utaltam mégaszövegelmélet klasszikusaira s a hermeneutikamestereire, a játékelméletre és a művé
szetpszichológiára, s mindezeknek alapján hangsúlyoztam meggyőződésemet, azt, hogy az irodalomtanár közvetítő, aki segít a tanulónak abban,hogy létrejöjjön a kontaktus közte és a mű között. Sha létrejön! Annak egy biztos visszajelzése van, aszöveg indukálta üzenetnek el kellett jutnia a befogadóhoz. Másként: meg kellett születnie valamiféleúj felismerésnek. Ez - ismételgettem - akkor következik be, ha az irodalmi alkotás személyes élménytszabadít fel a tanulóban, vagy ha elindít benneasszociációs folyamatokat.
A befogadócentrikus közvetítés módszerei - mondottam - nem nélkülözhetik ajátékos megoldásokat,
MÁNDY IVÁN
a kreatív technikákat, a cselekvő részvételt, a pedagógus és diák közti partneri viszonyt, a drámapedagógiai megoldásokat, részvételt a mü újraalkotási folyamatában, a kommunikáció nonverbális eszközeit.
A Zsolnai-tankönyvekés a befogadócentrikus módszerek
A pásztói előadás előtt meghívást kaptam Miskolcra, pedagógus továbbképzésre. Vendéglátóimnak azvolt a kívánsága, hogy az alsós - felsős Zsolnaikönyvekből néhány verset - ők írásban felsorolták,melyeket - elemezzünk a tőlem már hallott hermeneutikai szemlélet szerint. Mint afféle szorgalmastanár, elolvastam a könyveket, - többet ismertemmár korábbról is, - sőt a 3. osztályos kommunikációs tankönyvet gyermekekkel való foglalatoskodásaim során használtam is, és ismertem Zsolnai Józseffilozófiáját; mégis meglepődtem, mintha nem érdekelné a tankönyvszerzőket az üzenet, csupán a kód,amelyben az üzenet el van rejtve. A művek utánikérdések szinte kizárólag a struktúrára, a megelevenítés formájára, a nyelvi-poétikai jelekre vonatkoztak. Vagy annyira bíznak tanáraikban, a közvetítőkben, hogy ezt, a legfontosabbat, a művészetből
eredeztethető nevelői hatást végképp rájuk bízzák; se vonatkozásban ötletet sem adnak; mit hogyanbontsanak ki! Igen jó műveket válogatnak, de mintha nem a gyerekek életkorának megfelelően tennék.Kísérleteztem: főiskolásoknak is olvastam fel közülük. Kérdeztem, mit mond nekik. Az én közvetítői
ötleteim nélkül nem vagy alig született volna válasz.
Előadó mondja...Egyszer korábban mentem az egyik tanulóotthonba. Könyvekről kellett beszélnem, persze. Hogy miről?
Tudom én azt?! Olyan kolhozdolog, traktorosbrigád meg egy félkarú katona, aki egy szobrot néz a kertben."Jó, jó, öregem, nem hallja senki. Az a pofa hullarészeg a szomszéd asztalnál. Igaz, mit lehet tudni..." Azthiszem, villanyszerelő-tanulókhozküldtek. Az otthonuk régebben garniszálló lehetett, a Körút mellett egysötét kis mellékutcában. Nők sétálhattak arra, akik már meg sem szólják az embert, csak néznek. Mint azötvenfilléres nők a Ferdinánd híd alatt. Az otthon kapuja oly kopott és mord, mintha húsz éve nem nyílt volna meg senkinek. Fölötte a tábla. - Kulich Gyula Tanulóotthon. - Hát Kulich Gyula, amíg ide került, ebbe azutcába?... Elhurcolták, kivégezték?
Nyurga, pattanásos arcú fiú volt a kapus. Ölében lábas, torka bekötve. Krumplit kanalazgatott. Fölötte afalon: - Példaképük a hős lenini Komszomol. - A folyosón vékony dróton csüngött egy villanykörte. A kapusrám nézett.
- Könyvankét? Vezessétek föl az elvtársat.És már egy zömök, kék inges gyerek ugrált előttem. Kanyargó csigalépcsőnvezetett föl az igazgató irodá
jába. Oldalt egy-egy vasajtó, de mintha semmi sem lenne mögötte. Sok mindent szerettem volna megkérdezni a gyerektől. Hol dolgozik? Honnan került ide? Mióta van az otthonban? - Ugy éreztem, nem szívesen felelne. Egy pillanatra megállt, visszanézett. - Arvaházi növendék, kinőtt ruhában. Egy ajtóra mutatott.
- Az igazgató.
8 versmondó
A novella mint az irodalmi neveléseszköze
Mint minden irodalmi mű, ami rangos, a novella istöbb jelentésüzenetet hordoz, személyre bonthatót.Mivel író által teremtett világba lépünk be, amikorolvassuk, még ha a történet valós vagy annak hat,működnikezd a polivalencia. Az epikus történet viszvalahonnan valahová, ha egy szálú novelláról vanszó, ám az értelme attól más és más, hogy az olvasó befogadó milyen szemszögből látja, az élmények, azasszociációk, a kapcsolódások miféle tartományából.A tanítási órák feladata, pontosabban a közvetítő tanáré, hogy segítsen a behatárolódásban, a fókusz kijelölésében. Ne feledjük, a novella éppen azáltal,hogy eseményszálat gombolyít, lehetőséget biztosítarra is, hogy a művészi hatás folyamatában ne csakgondolkodó - érző énünk vegyen részt, hanem alkotó- cselekvő szellemiségünk is. A konfliktusokat megélhetjük, és újraformálhatjuk, a történetet magunkis megalkothatjuk, az epikát dramatikus mozzanatok szerepjátszós gyakorlataival gazdagíthatjuk.
Barbara Hardy írja, hogy "Az elbeszélő módot nemkizárólag művészek által alkalmazhatjuk, nem kizárólag művészek által alkalmazható esztétikai formaként kell kezelnünk, hanem olyan elsődleges szellemi tevékenységként, melyet a valós életből a művészetbe emelünk át." Eza megállapítás a mi novellaelemző metodikánkban úgy módosul, hogy az elbeszélő módot mint esztétikai formát úgy kezeljük, mintolyan lehetőséget, melyet a művészetből- a megértésvégett a valós életbe helyezünk át. Ez az áthelyezésjelenti hasonló történet elbeszélését, a főhős gondolatainak monolögszerü kivetítését, epikus helyzetekdramatikus asszociációját, a novella történésénekmás és más szemszögből való megvilágítását, kinagyítását, filmszerű rögzítését stb. Mindezt akkor,úgy és avégett, amikor annak eljött az ideje a közvetítő tanár és a tanuló partneri együttműködésében.
Miért Mándy, és miértAz előadó mondja?
Mintha a tankönyvírók nem fedezték volna fel a novellista Mándyt a kiskamaszok számára! Vagy énnem olvastam azokat a szöveggyűjteményeket. Máskülönben is fontos írásnak tartom ezt az elbeszélését, üzenethordozónak, elemezhetőnek.
Mi sem lehet lényegesebb annál - gondolom én,mint hogy érzékeny, serdülő korban szembesüljünkefféle problémákkal -, mit vállalhat fel a lelkiismeretünk, mikor a privát élmény és az erkölcsi törvényütközik. Adhatunk-e felmentést magunknak, vagykapunk-e felmentést, ha a hatalom szorításábanmegalkuvóan - szolga - ostoba médjára viselkedünk?Az én novellaolvasatom szerinti felismerés fogalmazódik meg a kérdésekben.iMésnak másról is szólhataz említett Mándy-írás. Furcsállom azt is, hogy milyen keveset és milyen hangsúlytalanul szólnak azelmúlt negyven év kemény és puha diktatúrájánakmorális konfliktusáról, értelmiségi lények magatartásáról. Bevallom, e novellaelemzéssel magam isadósságot törlesztek. Könnyítek a lelkiismeretemen.Ugyanis a Mándy ábrázolta időszakban voltam ifjútanár, azaz előadó, aki valószínűlegmagam is mondtam. Egy darabig legalábbis.
Egyébként is a Kosztolányi utáni időszak egyiklegjobb elbeszélője Mándy Iván, és ez a novella arravár, hogy felfedezzék az amatőr előadók. Kitűnóen
mondható, olyan, mint egy monológ, mint egy lelkiismeret-könnyítő kitárulkozás.
A novella elemzésének egyiklehetősége
Előjátékok,mielőttel(fel)olvassuk1. Szoborjáték. A novella érzelmi megélését erősí
tendő egyszemélyes magatartás-szobrokat alkotunk.
Beléptem a szobába. A jól fűtött kis szoba, fikuszaiyal, szőnyegeivel, valahogy nem is tartozott ehhez azépülethez. - Szabadság! - Senki sem köszönt vissza. Ures volt a szoba. Aztán kinyílt egy oldalajtó, szinte afalból. Ketten jöttek be. A szőke bajuszos olyan kenetteljesen mosolygott, akárcsak egy fiatal reformátuspap. A falu derék lelkipásztora, A másik megigazította szemüvegét.
- Nem akar beszélni. Hazudik.Mögöttük, az ajtó résén egy vöröses, dagadt kezet láttam a szék támláján. Moccant a kéz, az ujjak föl-
emelkedtek. Aztán a lötyögő nadrág, ahogy ráborult az ormótlan cipóre.- Nem mondja meg, hogy ki vitte oda, abibliakörbe.- Es hogy ott nemcsak imádkoztak!Hirtelen rám nézett aszőkebajuszos.- Az elvtárs? Ja igen, a könyvankétra jött! De hiszen még korán
van!Kicsit közelebb mentem hozzájuk. - Természetesen, még van időnk.
Egymásra néztek. A szőkebajuszos megint mosolygott. - Vár az elvtárs, ugye? Vannak itt képeslapok.Voltak képeslapok. De nem sokat töródtem velük, ahogy azok ketten ismét magamra hagytak. A fikuszt
néztem az ablakban, aztán az ajtóhoz léptem. Elég tisztán lehetett hallani.- A ruhát honnan kaptad, Szi.ijas,azt mondd meg, honnan kaptad?Lassan, tagolva jött a válasz: - Innen, az otthonból.- Es akkor velünk akarsz kibabrálni? Hogy ott csak imádkoztatok... Azért néha másról is beszéltetek, mi?Megint akadozva: - Bibliát olvastunk. '- Kiket vittél magaddal innen az otthonból, kiket vittél? - Felcsattant a hang. - Itt zabálsz, itt alszol, és
közben ... - Megint halkan. - Kiment veled Hrabovszky, Futó, Bán... látod, hogy tudjuk... hát még? ..Csönd lett. Belelapoztam az egyik képeslapba. Láttam, hogy remeg a kezem. - Majd nyílik az ajtó, és me
gint az a vöröses, széltől kifújt kéz a szék támláján. Meg aztán mintha az a fiú tudna rólam ott a másik szo-
versmondó 9
Nagycsoportos feladat ez, egymás mellett, a térbenki-ki önmaga alkotja meg önmagát, a tanár instrukciójának megfelelően olyanná, mint aki fél, akit gyötör a lelkiismeret, akit kihallgatnak, aki hamisan beszél, aki elnököl, aki a társait figyeli, mielőtt cselekedne, akinek beszédkényszere van. Aki spicces, akirészeg, aki szorong (ilyenkor nincs elemzés és értékelés, mindenki önmaga van pillanatnyi és változószobraként).
2. Kiscsoportos szituációs gyakorlatok. Kihallgatási jeleneteket hozunk létre. Szerepek. Egy vádlott,három kihallgató. A csoport tagjai maguk osztanakszerepet, amiként maguk beszélik meg a szerephelyzeteket is; ki kicsoda, ki miféle figura, kinek mi a feladata.
A lényeg: ideológiai, politikai, lelkiismereti okokmiatt tartóztatták le a vádlottat. Más és más korszakban vagyunk, s ennek következtében más a stílus, a hangnem, és mások a módszerek. A kihallgatási szituációkat a tanár kínálja fel. Választhatnaksaját elképzelés szerint is a tanulók.
Ajánlatok: a) az inkvizíció börtöne Spanyolországban, b) árvaház Angliában Twist Olivér korában, c)iskolai fegyelmi Nyilas Misi Magyarországában, d)Szovjetunió 1932-ben. A vádlottat ráveszik, hogyvallja be, amit nem követett el. e) Napjaink Amerikája. A kiscsoportok bemutatóit elemzés követi. Kiderül, miként ismerik és érzékelik a játszók a különféle társadalmi rendszerek hatalmi struktúrájában akihallgatások légkörét, hangnemét. Az is hasznukraválik, ha szerephelyzetben közel kerülnek a vádlókés a vádlottak lelkiállapotának érzékeléséhez. Elszokott hangozni a kérdés, ki hogyan érezte magátszerepében.
A novella felolvasása
Az előjátékok után kerül sor a novellával való találkozásra..A tanulók előtt szöveg, szemmel követik a
tanár olvasását. A tanár úgy olvassa aszöveget,hogy a beszédhelyzetből rájöiienek, hol és mikor játszódik le Mándy Iván története. Ami nem tisztázódik olvasás közben, de a jó értéshez nélkülözhetetlen, arról a tanár beszéljen. Informálja őket.
Fókuszban a novellabeli előadó
személye
Kiscsoportos feladatoka) Négy főnyi közösségekben beszéljék meg, ki is
ez az Ambrus nevű előadó. Mi az, amit elárul róla azíró. Egészítsék ki a figurát, amiként megjelenik előt
tük. Elevenítsék meg szóban. Láttassák alakját, jellemét. Szóljanak szokásairól. Milyennek gondolják acsaládi életét? Ugyan mi a foglalkozása? Miért húzza el a rendőr a száját, mintha köpni akarna, és miért mondja: értelmiség. És miért a rendőr ítélkezik.Vajh ebben az író ítélete is benne van?
b) Az előadó monológja. Közvetlenül az előadása
után. Még nem a kocsmában. Ballag az utcán, s közben gondolkodik: cinkos-e, van-e mentsége. Ironikus, szégyenkező, cinikus? E feladattal a kiscsoportbízza meg egyik vállalkozó tagját. A monológokatmegbeszélés követi.
c) A monologizáló előadó maga a tanár. Ó dönti el,miféle magatartást ölt magára. Jó, ha véleményévelvitát indít. A monológot arra hegyez ze ki: helyesencselekedett-e vagy helytelenül, hogy megtartotta amaga által is hamisnak tartott előadását, volt-e választása, vagy ez maga volt a csapda. Miként vélekedik önmagáról?
d) Erkölcsi ítélőszék. 1997-ben vagyunk. Az egykori előadó a vádlott. Mára már öreg. A tárgyalásonnincs is jelen. Ám egy mai értelmiségi ifjú emberMándy novellája nyomán kiderítette, hogy az író története nem fikció. A Szijjas nevű szakmunkástanulót - miután kizárták a kollégiumból - elvitte azÁVH. Ügyében, ítélet sohasem született, de 1951-től
bában. Ezt éreztem, Kürti. Nem tudtam, mi az a csönd odaát. Talán kimentek egy ajtón, és őt is elvitték?Vagy hirtelen behívnak, hogy én is lássam? Ott állok majd, előtte. Milyen lehet az arca? A vallatók szemébenéz, vagy lehajtja a fejét?
Nem hívott senki. Alltam, könyvvel a hónom alatt.Fekete hajú fiatalember lépett a szobába. Összedörzsölte a kezét, felém hunyorított.- Tart még?Az ajtó felé biccentett. Minden olyan friss volt rajta. Sima, rózsás arcbőre, fehér inge, járása egy népi tán
cosé. Ragyogott a tekintete. Hozzám jött, és megint az ajtó felé biccentett.- Elkaptuk a tagot. Szép kis mese volt azzal a bibliakörrel. Egy lelkész vitte oda, egy angol lelkész. Lel-
kész, mi?... Nem rossz! - Fölnevetett.Bólogattam, mosolyogtam, és még mondtam is.- Elkaptuk a frakkját... igen, igen ...- Elvtárs tartja az előadást? Rövidesen kezdhetjük. Már gyülekeznek a fiúk.Végigsimított az állán, aztán belépett a másik szobába a többiekhez, és már onnan hallottam a hangját.- Nem kell beszélned, Szijjas, dehogyis kell! Nem kényszerít senki.Valaki csöndesen vihogott - megreccsent a szék. Mindjárt ütik, az arcába vágnak... De nem, semmi sem
hallatszott. Csak éppen, ahogy egy kocsi zörgött az utcán, és az üres kannák egymáshoz ütódtek.Megpillantottam egy képet. Ott lógott velem szemben, és az arc bíztatóan mosolygott a keretből. Hány
helyen láttam már ezt a barátságos, kövér arcot! ... Ahogy munkásokkal beszélget az üzemben, aztán aratásközben búzakalásszal, gyerekek között, ahogy ölbe kap egy kislányt, kenyeret szel egy parasztház udvarán,és mosolyog, mindig mosolyog, mint most is, amikor a másik szobában...
"Szépek a feny6k az ablak el6tt, szépek a piros padok, tavasszal majd kiülünk és napozunk, ülünk a padokon, lehunyjuk a szemünket, és süt a nap..."
10 versmondó
Ásztai Csaba: Tulipántojás
53-ig mégis lakója lett egy internáló tábornak. Elképzelhető, hogy a kizárására sem került volna sor,ha az előadó nem tartja meg oly lelkes pátosszal ismertetését a szovjet könyvről, amely arról szólt,hogy a szovjet elvtársak miként leplezik le a báránybőrbe bújt befurakodott ellenséget. Az erkölcsi esküdtszék nem állít tanúkat. Csak védők vannak, éskései ügyészek. Érv szól érv ellen. Mindenki más ül-
nök, akik szavaznak. Arról, hogy követett-e el vétséget az egykori előadó. Erkölcsileg bűnös-e vagy sem.A szavazás lehet nyílt, és lehet titkos.
e) Családi tanács 1997-ben. Ambrus gyermekei ésrokonai összejönnek. Az apjuk eme tettét elemzik.Maguk is felnőtt emberek már. A mai Magyarországlakói. Különböző státuszú állampolgárok.
Hogy a kiscsoportok, most családok beszélgetésének a Mándy által ismertetett konfliktushelyzet köré kerekítve a már elhunyt apa legyen a témája, maguk számára tisztázni kell; mi lett Ambrusból, aki1951-ben 25 éves volt. Előzetesen tisztázandó azéletpályája, meddig élt, s hogyan. És milyen gondolkodásúak a gyerekek? Ahhoz, hogy vita kerekedjék,különböző nézeteket kell vallaniok. Az álláspontokminden bizonnyal ütköznek. Megegyeznek-e? Haragban válnak-e el? Vagy kompromisszumot kötneke egymással, rajtuk múlik, 'a kiscsoportokon.
f) A tanár, mint riporter-újságíró, szóban vagyírásban az alábbi kérdést teszi fel a tanulóknak (lehet a kiscsoportoknak is, ám ebben az esetben közösen alkotják meg a választ): van-e, lehet-e napjainkban olyan élethelyzet, amikor az ember - gyerek, tanuló, felnőtt - jobb meggyőződése ellenére szól vagycselekszik. Ha igen, szóljanak róla, ha úgy gondolják, hogy nem, azt is indokolják meg.
A novella elemzésének másiklehetősége
Ebben a megközelítésben kevésbé rugaszkodunk ela szövegtől. El-eltávolodunk ugyan tőle, alkotói fantáziánkat, asszociációinkat követvén, de vissza iskanyarodunk mindig az írásműhöz. Itt most nincselőjáték, nincs érzelmi ráhangolás.
Mit ígér a cím: El6ad6 mondja?A novella címe után rövidke tűnődés, majd hangos
meditáció arról, kinek mit mond: Előadó mondja?Határozott névelő nélkül.
"Mit szaglászott itt ez az alak?"Ott álltam a kép alatt. A kövér arcából derűsen rám hunyorított a két apró szem. - Mi baj lehet? Nincs
semmi baj, amíg veletek vagyok.A fiú hangját hallottam a szomszédból.- Az utcán aludtam, amikor nem voltam az otthonban. Két éijel aludtam az utcán. Akkor gondoltam,
visszajövök.- Visszajöttél, Sziijas!. .. Szép tőled" valóban szép ... Igazán kár, hogy nem rendeztünk neked egy kis ünne-
pélyt) mi, Szijjas, egy kis ünnepélyt? Es megkéIjünk, hogy vidd csak a fiúkat abibliakörbe!- En nem... én senkit se hívtam... Senkit se vittem.- Ne fáradj, Sziijas! Ezt már a Futó elmondta. Két éjszaka távol maradtál. Miért?!- Elmentünk egy kicsit a barátaimmal, aztán már nagyon késő volt...- Elmentetek a barátaiddal? Kétszer egymás után? Sziijas, hová vezet ez? - Szelíden dorgálóvá vált a
hang.- Miféle hazugságba keveredtél?... Mi nem haragszunk rád, Sziijas. Mást mondok! Sajnálunk téged. Most
el kell hogy menj innen, el kell hagynod az otthont.Olyan csöndes volt a hang, akárcsak egy betegnek olvasna fel valamit. Hirtelen felcsattant.- Ne hidd, hogy eltűnhetsz!
Akkor már nem voltam egyedül a szobában. A szőkebajuszos állt mellettem, meg az a népi táncos.- Kezdhetjük az előadást! tMit tehettem volna... Egy ember, könyvvel a hóna alatt..."Megint itt sündörög ez az alak? .. Láttad már 6t a Zokog6ban? .. Ki lehett"Az előadóterembe vezettek. Mögöttem maradt a szoba azzal a fiúval. Ujra lépcsők és folyosók. Körülöt
tem dobogó lépések. A fiúk gyülekeztek az előadásra. Lent, a földszinten trombita recsegett. Sorakoztak a
versmondó II
Részleges olvasásFeltételezzük, hogy a no
vellát a tanulók nem ismerik. A tanár hangosan olvas,a tanulók szemmel követik aszöveget.
Az első olvasási szakaszAddig tart, míg az elbeszé
lés szerinti előadó, azazAmbrus az utcáról fel nem éra tanulóotthon igazgatói irodájába, s meg nem jelenik akét vezető elvtárs.
Ceruza kézben. A tanulókaláhúzzák azokat a sorokat,kifejezéseket, melyeknek értelme nem világos, amiről
majd érdeklődni akarnak.Aztán a szöveg alapján próbálják kialakítani a képet,milyen korban is vagyunk, ésmikor. Felvázolódik a kollégiumi mikrovilágban a kinti,a lent és a fent.
Javasoljuk, a tanulók kö-vessék nyomon objektív kamerával az utat, s időzze
nek el egy-egy jellemző, az író által is felmutatottképnél, tárgynál. figuránál. Javasoljuk, ugyanezt azutat kövessék Ambrus szubjektív kamerájával. Változik-e a film az előbbi változathoz képest?
Javasoljuk azt is, hogy vessék össze Mándy írásátKosztolányi Kulcs című novellájával. Annak is fő
képp első részével, amíg a gyerek fel nem ér az apairodájába. (Hasonlóság és különbség.)
A második olvasási szakaszAmbrus, az értelmiségi, közvetve tanúja a kihall
gatásnak. Hallja a hangokat a másik szobából, hallgatja, hogy mit beszélnek az esetről, s az ajtó résénát látja a szerencsétlen fiú kezét és lábát. És Ambrushallgat, sőt megismétli az elvtársak mondatát: "EI-
Ásztai Csaba: Mindig
kaptuk a frakkját, igen, igen." Cinkos? (Babits Jónáskönyve asszociáció).
Javasoljuk, dolgozzon tovább akiscsoportbeli operatőr egyik esetben objektív, másik esetben szubjektív kamerával. S miként egy filmforgatókönyv megalkotásakor, tágítsák ki a novella képeit, értelmezzék a figurákat, szóval töltsék ki a mondatok köztihézagot. H
Ki is ez a Szijjas? Honnan jött? O szinte? Bűnös
vagy bárány? S kik az elvtársak? A vezetők? A szőke,
a szemüveges, a néptáncos mozgású?Az író ugyanis csak ennyit tart fontosnak leírni
róluk. Elkötelezettek a rendszer, illetve az ideológiairánt? Álcázzák magukat? Találják ki előéletüket.
Képzeletbeli filmkockák róluk is valljanak. Es Amb-
brigádok. A Ságvári brigád, az Oleg Kosevoj, a Táncsics brigád... És a fiú, akit vallattak? Most kísérik föl aszobájába? Talán a holmiját csomagolja. Mögötte pedig beszélnek.
Turkálnak a táskájában, röhögnek rajta. El kell hagynia az otthont. - Vagy már jönnek érte? Elviszik?Ott áll a szobában. Ott áll, és vár.
Megnyílt előttem a terem. Egy asztal odafönt a dobogón - vizeskancsó pohárral. Tölthetek, ihatok.A fiúk bevonultak, elfoglalták helyüket a hosszú fapadokon.- Felkérjük az előadó elvtársat...Felálltam, és az ajtó felé néztem. Látni akartam végre a fiút, aki ott áll kis táskájával.Ures volt az ajtó.Fönt, a magasban az arc. A derűs, kövér arc. Velem volt itt is. Mindenhová elkísért.Ceruza kopogott mellettem az asztalon, a kultúros ceruzája. A kultúros tenyerébe dűtötte a fejét, és oldalt
rám nézett. Várt, figyelt. Aztán majd megírja a jelentést. Hogy valamit nem emeltem ki a könyvben, a pártvezető szerepét, a pártitkár szerepét... Több jelentést is megír.
De akkor én már elkezdtem.- Barátaim, ez a regény...Közben az ajtó felé néztem. Miért ment ki az igazgató?... Már vissza is jött. Megáll a falnál, összefonja a
karját, és rám néz. Milyen pici az arca.A terem végéről hallottam a hangom. Olyan idegen. Olyan poros. Csak ne értsem, mit beszélek, csak ne
halljam! ...Egyszerre ott állok, és tapsolok. Előbb a kultúros ugrott fel. Ütemesen összeverte a tenyerét, mint egy va
rázsló, amikor szellemet idéz. A többiek is tapsoltak, valósággal dübörgött a terem. És az arc sem csalódottbennem odafönt, a mi szeretett apánk, ennek a nagy családnak az apja. Megtettem a magamét. Igen, igen, ami előadónk, a mi derék előadónk.
12 versmondó
rus? Mutassa be a kamera a mozgását, tekintetét,keze remegését.
Javasoljuk, meséljék el a tanulók csoportonként,hogyan folytatódik szerintük a Mándy-novella, Hogyan zajlik le a kihallgatás, mi lesz Szijjassal? Es mittesz Ambrus? Tesz-e valamit?
A harmadik olvasási szakaszAddig tart, míg a kihallgatás befejezése után azt
nem mondják Ambrusnak, hogy "Kezdhetjük az elő
adást!"Javasoljuk, hogy az eddigi képsor egészüljön ki
egy fontos mozzanattal. Ott van ugyanis a kép a falon, amint "bíztatóan mosolyog a keretből" . A tanártudja, a kép Rákosié. S ezzel belép a filmbe a rendszer maga, a diktatúra.
Erről a diktatúráról a novella végén így fogalmazza meg véleményét az író, amikor a részeg Ambrusszájába adja az alábbi mondatokat: "Az a fiú ott ülta széken. Csak ült előttük.Az övék volt, zabáltak belőle törvényt, igazságot! Azt mondták, állj fel! Aztmondták, lépj a falhoz, arccal a falhoz, szorosan afalhoz!" Javasoljuk, beszélgessenek erről! Mifélerendszer az, amelyik a proletár gyermekből faragtörvényt, s állítja a falhoz. Javasoljuk, olvassa el atanár Majakovszkij versét, a Beszélgetés Lenin elvtárssal címűt! Es végül javasoljuk, mondják el a kiscsoportok, véleményük szerint hogy zajlik le a kihallgatás, miféle döntést hoznak?
A negyedik olvasási szakasz ,A tanár tovább olvassa a novellát. Es addig, míg
az előbb idézett szöveg el nem hangzik.Javasoljuk: rögzítsék a játékbeli operatőrök az
előadást! Nagyítsanak ki képeket a novella alapján,melyeket jellemzőeknek tartanak. Javasoljuk továbbá: készítsenek diaképeket is. Ezt a tanulók alkossák meg testhelyzetekből! Állóképsorozat az előadásról. Javasoljuk, meséljék el, mi történik Ambrussal az előadás után.
Befejezőolvasási szakaszA kiscsoportok illesszenek egy epilógust a novella
után! Hogy élt Ambrus a későbbiek során? Szubjektív kamerájuk villantsa fel Ambrus további életénekjellemző mozzanatait, a szituációkban fogalmazzákmeg véleményüket is!
A novella elemzésének harmadiklehetősége
Tételezzük fel, hogy a tanár a tanulót, mint amatőrversmondó előadóművészt instruálja. A szöveg jobbmegértése érdekében mindent felhasználhat az eddigi elemzési szisztémából, ám ki is egészíti azzal,hogy változtat a nézőponton. A novella végéből
bontja ki a művet. Abból nevezetesen, ami már azeddigiekból is kiderülhetett, de nem helyeztünk ráhangsúlyt, hogy tudniillik Ambrus lelkiismeret-furdalását kocsmázással enyhítvén, barátjának, Kürtinek meséli el szorongató élményét, s miközben akocsmában hangosan beszél, fojtogatja a félelem is,hogy kihallgatják, s jelentést írnak illetékeseknekmindarról, amit ő beszél.
Ambrus tehát iszik. Amikor a szöveget elkezdi,még csak spicces, mire befejezi, részeg. Kezdetbenmég próbál tárgyszerű lenni, megfigyelései pontosak, ám ahogy az alkohol hatására oldódnak a gátlások, úgy tárulkozik fel, s válik személyessé. Szinteközléskényszere van.
Vétkesnek tartja önmagát. Ám azzal, hogy kimondja, ami feszíti, felmentést is ad a maga számára. A bűntudatot az alkohol váltja ki belőle. Sejthetjük, mire elmúlik a mámor,semmi sem változik benne, minden marad a régiben. Marad, mivolt, gyenge ember, cinkos. Elő
adó, aki megy, ahová küldik, ésmondja, csak mondja...
Debreczeni Tibor
Az igazgató közelebb jött. ,- Előadásában helyesen mutatott rá az elvtárs a férfias bátorságra, az öntudatos fegyelemre. Es itt meg
kell említenünk, hogy otthonunkba befurakodtak olyanok is...Álltam az asztalnál. Az igazgató az ellenségről beszélt. Az ellenségről, aki befurakodott az otthonba. Fel
csattant a hang.- Éberség, elvtársak!Megint csönd... Rám néztek. Lassú hullámzás a padok és a székek között. Mintha meghasadna a fal, ket
téválna a mennyezet... - Kezem a vizespoháron. Ki ez, aki elém lép? Mit akar?- Máskor is jöjjön az elvtárs! ,Semmi baj, érted, Kürti, semmi! Es az elvtárs megy, máskor is, persze... Viszi a könyvet a Magyar Pamut
ba, a Ganz Hajóba, a Kispesti Paplanba.Mindenhová megy az elvtárs.Az a fiú ott ült a széken. Csak ült előttük.Az övék volt, zabáltak belőle törvényt, igazságot! Azt mondták,
állj fel! Azt mondták, lépj a falhoz, arccal a falhoz, szorosan a falhoz ...- Berúgtál, Ambrus!Kürti fölrángatta a barátját.Ambrus, ahogy fölállt, egysze~re megmerevedett. Akárcsak megnémult volna, mint egy rossz, hamis pró
féta, akinek a szájára vertek. - Ugy kellett kicipelni.Dülöngélve, összekapaszkodva mentek a sötét utcán. Mintha most éjszaka indulnának kültelki tanulóott
honok, poros nőegyletek felé, hónuk alatt a könyvvel. Előre a sárban Kispest felé, Remetekertvárosba, Kelenföldre... Mennek az előadók, részegen, álmosan, elhülyülve - a sárba, az éjszakába...
Egy rendőr nézte őket a sarokról. Elhúzta a száját, mintha köpni akarna.- Ertelmiség! ...
versmondó 13
~
MIKSZATHÉS MADÁCH
Próza és vers
Minden esztendő első hónapja évtizedek ótamegadja nekünk a kötelező, de szabadon ésbüszkeséggel vállalt, nemzetien magyar, és
nemcsak helyi öntudattal, lokálpatriotizmussalegyüttjáró ünnepléseket, hiszen Madách és Mikszáth világszerte ismert neve összeforrott a vidékikisvárossal, Balassagyarmattal. Mindkét nagy magyar ember januárban született. Sorolhatok elődö
ket, utódokat, kortársakat, más művészeket:BalassiBálint, Rózsvölgyi Márk zeneszerző, Bérczy Károly,a múlt század első sportújságírója, Komjáthy Jenő,
14 versmondó
Kubányi Lajos festő, Benczúr Gyula,Szabó Lőrinc, Horváth Endre grafikus, Szabó Vladimir festóművész,
Vihar Béla és Jobbágy Károly a jelennagyjai közül- nem akármilyen névsor egy húszezres városkában - ésakkor még nem említettem a jelenlegi városi alkotókat, képzőművésze
ket, írókat, költőket.
Kiteljesedni, tudatosodni kezd, ésegyben inspiráló alkotói korszakábalép a címben említett két alkotó hatása, igazi utólétként megnyilvánulva. Madách Imre nevét viseli a városi könyvtár, a sajnálatosan megszűnt irodalmi színpadot is Madáchról neveztük el, de a fiúkollégiumotis így hívják. A hírhedett-híres, ésszerencsétlen sorsú feleség, FráterErzsébet az itt tanuló lányok otthonának adta nevét. Sztregova ésCsesztve pár kilométer csupán, mintahogy Szklabonya és Horpács is.Széles, nyugodt, horizontális, klaszszicista monumentalitással uralkodik a város főterén a volt megyeháza: ott táncolt palotást a naiv és lángoló fiatal Madách a kacér és fékezhetetlenül tomboló Fráter Erzsókával, ott volt tiszteletbeli esküdt Mauks Mátyás mohorai birtokos, kékköi szelgabíró mellett valamelyik álmos hangulatú irodában az Ilonkábaszerelmes ifjú Mikszáth. Róla neveztük el a művelődési központot, az ő
nevét választotta a kereskedelmiélelmiszeripari-vendéglátó, -és idegenforgalmi középiskola. Utcák,szobrok, emléktáblák, múzeumi szobák figyelmeztetnek bennünket: ők
a mieink. Madách születésnapjáhozkapcsolódik minden esztendőben a róla elnevezettmegyei díjak átadása, a nevével fémjelzett pályázatok eredményhirdetése, az országosan ismert irodalmi színpadi napok rendezvénysorozata - a könyvtár,a művelődési központ és más intézmények, szervekkomplex megvalósításában :- s ezek már mind részeiaz ország kulturális és művészeti mozgásának.
A magyar irodalom Mikszáth emlékévet ünnepel:150 évvel ezelőtt, 1847. január 16-án született aNagy Palóc. Az emlékév megnyitó ünnepsége Balassagyarmaton zajlott a születésnapon, a nyitóbeszédet kultuszminiszterUnk mondta.
Szívesen vállalt megbízatás számomra, hogy itt ésmost elsősorban a Mikszáth prözáit, Madách verseit- és más alkotók műveit megszólaltató versenyzők
ről, versenyről írjak párt sort, valamint közöljem akét nagy szerzőről elnevezett költői és prózaírói pályázat eredményeit. A balassagyarmati MikszáthKálmán KEVI Középiskola épp most, a 150 évesszületésnapon rendezte V. alkalommal a találkozót,
mely túlmutat az országhatárokon is, ezért nemzetiés nemcsak országos. Az iskola egy valamikori tanárnője, Patakiné Kerner Edit előadóművészaz ötlet - de inkább "eszme" - kitalálója. 1997. január 16án harminckilencen versengtek hírért-névért-dicső
ségért és a díjakért - de inkább az interpretálás, illetve önmegvalósítás nem is öncélú mívességében lányok és fiúk, 14 és 20 év közöttiek.
Ahogy ez mindig is van: volt csupán iskolás leckefelmondás, adódott befelé forduló, nagy zavarban elmotyogott megoldatlanság, aztán szorgalmas, "szövegpontos", nem a tehetség, hanem a kötelességtudat tisztessége által létrejött produkció, sok kiforratlan, a képességeket csak egy-egy villanásbaneláruló egyenetlenség. "A kultúra mértéke a középszerűek ereje" - mondja éppen maga Mikszáth - ésha egy zsűrinek lehet "ars poeticája" - ez jól vezérlő
gondolat, mely máris a verseny színvonalát jónakítélheti. Mintegy 18-20-22 %-ban igen nagy csodákatis átéltünk. Sokszor szállt át az angyal a RózsavölgyiMárk Zeneiskola nagytermén, a verseny zsúfolásigmegtelt színhelyén, valahol a láthatatlan levegőben,
döbbent csendek pillanataiban: tanúi voltunk szégyenkezés nélküli kitárulkozásnak, sápasztó-elpirítóőszinteségnek, hallottunk remek orgánumokat. Ritka volt, azért értékes és emlékezetes, ahogyan párana kiformált, nem mesterkélt, hanem már alkalmazott, sajáttá vált technikát kezelni tudók akárhánypercig is hatalmukban tartották a zsűrit, a közönséget, a többi versenyzőt.
Sorok közötti gondolatok születtek előadás közben, frissen bejárt belső tájak váltak láthatóvá, megjelent, libegett, elsuhant a szépség(?!). (Micsoda idejétmúlt érzet-gondolat ez bennem...). - Rezdülések,forték és pianisszimók dinamikája ritkította-sűrítet
te a légkört, változtatta és színezte-festette a hangerőket. Indulat és józan tárgyilagosság, tudatos ön-
Szlobodnyik Krisztina
Mint mikor.:Mint mikor elhagyott az álom,Mint mikor meghalni se vágyom,Mint mikor sétálni szeretnék,Mikor valahová úgy mennék,El, el, csak innen el...Csak ne lássam. hogy mit hiszel...Mint mikor megreped a jég,Mint mikor meghasad az ég,Mint mikor dal hívja az estét,Mikor zene súgj a: .PeledhetnédlTemethetnéd, mi meg sem volt még..."
Magamnak mondom: "Itt nincs senki.Nem itt van, amit érdemes keresni."Hol van, merre van? Nem tudjuk azt.Hol a tavasz, amely rügyet fakaszt?Jaj, csak nehogy eltűnjön előlem,
Istenem add, hogy időben megleljem!
Mint mikor keresel valamit,Valamit, ami talán mégis itt,Itt van, melletted, veled...Egyfolytában keresed, keresed,Pedig ha kinyújtanád érte a kezed...De nem látod... Nem ilyen egyszerű.
Ott a méregpohár: a nedű keserű.
Mint mikor sírnak a fák:Levelek hullanak könnyek gyanánt.Mikor pillák hullanak könny helyett,Mert könny nincs, az bennrekedt...Tóvá gyűlik a lelkem mélyénTóba', melyben megpillantod végülAzt, ami után oly régen kutatsz:A nevet... A szemet... Az utat... A hidat.
szervezés és az indukált szenvedélyesség hangulatai,azIgy összegyűlt szünetek, és a lendületes, egybefüggő, mert egybe tartozó részletek füzérei szemünkláttára, fülünk hallatára bontottak fel és raktak újraössze egy-egy művet. Viszonylag ritkán élvezhettüka kivételes beszédtechnikát, a hanggal való bábásmód sem árulkodott mindig abszolút tudatosságalirányított érzelemről- de a verseny - talán érezhető
kizúdult szavaimból- nagyon "emberi" volt.Nem találkozott a zsűri rossz értelemben vett szí
nészkedéssel, önmutogatással, de felbukkantak a jelei a pódium-művészet önfegyelmének, visszafogottságának - teljesen világossá vált, hogy ez más "szakma", mint színésznek lenni - mert a tekintet, az arcés a hang az eszköztár, hiszen az előadóművész önmaga díszlete, környezete, tárgyai, jelmeze: magányosan, egyedül egy színpadon.
Kell tudni, honnét érkeztek versenyzők: Békéscsaba, Bük, Csenger, Hajdúböszörmény, Kisvárda,Kolozsvár, Miskolc, Nagykanizsa, Pécs, Püspökladány, Rimaszombat, Somorja. Szeged, Szolnok, Zilah - és természetesen a legtöbb versenyzőhazai, balassagyarmati volt. Azt nagyon sajnáljuk és csodál-
versmondó 15
kozunk, hogy más nagyváros, és főleg Budapest nemcsinált abból semmiféle presztízs-ügyet, hogy ők
nem voltak jelen Madách és Mikszáth ügyében.
A zsűri igen nagy örömmel adott két első díjat. Amásodik helyezett lehetett volna egyedül is magasanelső, ha olyan formában van. Ugyancsak reményeket keltő a harmadiknak minősített ifjú ember is. Anegyedik, ötödik és hatodik helyezés megállapításakönnyebb volt. Rajtuk kívül még öten kaptak na-
gyon gazdag és értékes könyvekbőlálló ajándékcsomagot. A verseny rendezése mintaszerűösszefogást,együtt munkálkodást, mindenre kiteJjedő figyelmességet, udvariasságot, szakmai hozzáértést bizonyított: ha az előkészületek bonyolult feladatait felmérik, akkor ilyen gördülékeny minden.
Komoly és értékeket felvonultató talalkozön lehettünk jelen. A közepesnél magasabb általánosszínvonal igen érzékenyen jelezte: lett-légyen bármeilyen elidegenedett is a világ, - mint a főnixma
dár, a művészet állandóan újjászüli önmagát. A záróünnepségen adták át az erre az alkalomra meghírdetett költői prózaírói pályázat díjait.
Végezetül és befejezésképp kissé átalakítva idézem Mikszáth Kálmán szavait - vonatkozzanak afentebb elemzett találkozó minden résztvevőjére,ésaz összes magyar versmondóra, és a jelen elődeire,
ránk is: "Magyarországon nem nehéz nevezetes emberré lenni, - ha az ember vala-mi olyat tesz, amit mások fölös-legesnek tartanak - csak olyat mne tegyen, amit tenni kell, mertaz ilyennel nem lehet kitűnni!"
Csikász István(A Mikszáth Kálmánt ábrázolóakverell Réfi Zoltán alkotása.)
~
Ertés és félreértés
AMadách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok akamarajátékok találkozója, de módot ad önálló estek bemutatására is. Az idén Balassa
gyarmaton a január végi találkozón két önálló estteltalálkoztunk. Mindkettőnek közös problémája aszcenirozás. Mi a jobb, haatásosabb, a költöt jobbantolmácsoló megoldás, ha színházzá próbáljuk tenni aprodukciót, vagy egyszerűen a költöt híven tolmácsolva elmondjuk a verseket? Az utóbbira hajlok. Kismozgással, leüléssel, felállással, helyváltoztatással,minden fakszni nélkül tolmácsolni a költőt vagy költőket - jobb, mint jelmezben, a verseket kvázi "színész" módon eljátszani. Régi kollégám, DebreczeniTibor fogalmazta meg kifejtve, hogy a színjátszás(emberábrázolás) ábrázoló funkciójú, míg a versmondás kifejező funkciójú művészet. Aki a kettőt
összekeveri, veszélyes útra lép. (Vagy inkább: téved.)Egerból Ungvári P. Tamás Borozó címmel Petőfi
Sándor verseiből válogatott. Kezdés előtt asztal állta szobaszínház közepén, rajta vörösboros kancsó, pohár OO' Uristen, gondoltam, ez olyan lesz, mint egykori elborzasztó élményem, amikor egy ifjú ingben-gatyában, kezében cifra kulacsot tartva, a kulacsnak(helyettünk, nézők helyett!) mondta az ismert Csokonai verset.
Rossz érzésem fokozódott, mikor Ungvári P. Tamás parasztlegénynek öltözve megjelent.
Aztán megszólalt Petőfi. Petőfi, nem Ungvári P.Tamás. Jól értelmezve, a válogatott verseket jó ritmusban adta elő. Zavarta ugyan a saját maga kitalálta szcenirozás. Asztal mellé ülés, néhány mozgás,
16 versmondó
de a bor-versek hangulatát jól felidéző, hibátlanversmondás mégis a kifejező funkciójú művészet felésodorta az ábrázoló funkcióból induló, azt nyűgkéntmagán viselő előadást!
Ungvári tehetsége, versértőhumora, előadóikészsége feledtette az elvieskedő, akadémikus fejtegetést- jól szórakoztunk Petőfivel. Dísztelenebbül indult aSzilágyi Domokos vers-összeállítás mely a HogyanIrjunk verset unokák szeme tűkrén címet viselte.Persze már a cím is (ez Szilágyi Domokos bűne) képzavar.... Gondoljunk bele: írni valaki szemetükrén,nem semmi.. .. De hát költői szabadság a képzavar is.De az előadó Szász-Kolumbán Olga ezt a képzavartlátvány-zavarral és előadói-zavarral a paródia határáig fokozta!
A kezdés még nem igért rosszat. Rendezői balonszimpatikus és nagyon tehetséges (mint kiderült) ifjakból álló (pontosabban ülő) zenekar helyezkedettel, akik az iszonyú előadás során, adott pillanatokbanjól és szépen muzsikáltak. Tőlük a terem bejárati ajtaja felé szoIíd emelvény helyezkedett el, melyrepalló vezetett. Majd megjelent egy középkorú hölgy,kalapban, nagykabátban, kezében hatalmas bőrönd
del. Lehelyezte a bőröndöt, levette anagykabátot,kalapot - és elkezdte mondani szegény Szilágyi Domokos verseit. Rosszul. És bőszen folytatja az inszcenálást. Szerencsére nem vetkőzött tovább, dekülönféle feliratú és színű, halotti koszorúra valószalagokat bányászott elő ruhája zugaiból, és kibontva elől, hátul, oldalt magára aggatta... nem volt képes megállni a dolgot inszcenálás nélkül. Nem tu-
Petőfi Sándor
A borozóGondűző borocska mellettVígan illan életem;Gondűző borocska mellett,Sors, hatalmad nevetem.
És mit ámultok? ha mondom,Hogy csak a bor istene,Akit én imádok, akiE kebelnek mindene.
És a bor vidám hevébenFüttyentek rád, zord világ!Szívemet hol annyi kínnakSkorpiói szaggaták.
Bor taníta húrjaimraCsalni nyájas éneket;Bor taníta elfeledni,Csalfa lyányok, titeket.
Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty - s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!
Pápa, 1842. április
dom, hogy miről szóltak a versek - mert értelmezéshelyett m6dolt! Végig azt vártam, hogy mikor veszielő unokái szemetükrét! A mellettem ülő zsűritagok
(edzett fickók) magukba fojtották kétségbeesett derűjüket, de egyikük - egy nagyon komoly hölgy, aki
hittel és szeretettel fordult még a legrosszabb produkció felé is - nem birt magával. Vinnyogott a röhögéstől. Osztrák vendégünk azt írta a találkozórólkészült beszámolóban, hogy ez volt az egyetlen eset,amikor örült, hogy nem ért magyarul, mert így nemkellett a kritikus röhej ellen küzdeni. (A tolmácslányúgy védekezett, hogy közben magyar-német szótártkészített a vendégek számára!)
A zenészek persze - zenélési szünetükben - göbbenten nézték a röhögő zsűrit és a közönséget. Oketúgyanis - valószínűleg - úgy tájékoztatták, hogy magas művészettel van dolguk. Ez is azt bizonyítja,hogy magas művészet és dilettantizmus között nagyon keskeny a határvonal!
Nem szeretem különösebben Szilágyi Domokost,de tisztelem - és nyitottan fogadom minden előadó
tól valamelyik versét. De ha nem hallottam volnamár jól is mondani, azt vélném, hogy csapnivaló költő! A hölgy úgy torzította el, ahogy már megmagyarázni sem tudom. Aki nem volt jelen, az előtt homályban marad a borzalom. Mert megjeleníthetetlen, leírhatatlan.
Nánay István, e szűk haza legdühösebb kritikusa,egyszeruen merényletnek nevezte ezt az előadást aköltő, az ifjúság, az emberiség ellen! S mivel az előa
dóban pedagógust gyanított, egyszeruen a katedráról is leparancsolná. Joggal!
Íme a Debreczeni fogalmaztaelméletieskedés, mégis csak avalóságból indul ki. A verseketnem ábrázolni, azaz nem eljátszani, hanem tolmácsoini kell.
Máté Lajos
..........................................................................:.:.: ; :.:.: :.:.:::::::.:::::;:;:.:.:;:::.:::::;:;:;:.:;:::;: ;::::::::::::> ; :::::=.;.;.- :.-.:.-.-.-.- .
"HEJ NAGY-KŐRÖS HÍRES VÁROS..."
Gondolatok a VI. Országos KözépiskolaiArany János Balladamondó Versenyről
Nagykőrös 1982-ben hirdette meg először aversenyt, így tisztelegvén a költő halálának100. évfordulója alkalmából rendezett ün
nepségsorozaton. Arany 1851-1860-ig élt, tanított ésdolgozott Nagykőrösön. Itt írta balladái nagy részét.Már életében megfogalmazták és a jelző nemzedékeken öröklődött tovább "Arany a ballada Shakespeareje" (Keresztúry Dezső).
Balladái ennyi év után sem válhatnak unalmassá,nemcsak erkölcsi mondanivalójuk, örök emberi értékeket hordozó eszmeiségük, hanem csodálatos nyelvezetük miatt sem. A versenyen résztvevő ifjakatimmáron 6. alkalommal újra megérintette Aranyköltői nagysága. A költészet, a szép magyar beszédseregszemléjén Nagykőrösön 1997. március 1-2-án107 versmondó tisztelgett a nagy költő születésének180. ~vfordulóján halhatatlan balladái tolmácsolásával. Ok azok, százheten, akik a megyei versengése-
ken a legkiválóbbaknak bizonyultak. A versenyre 4ballada megtanulásával lehet nevezni. Az elődöntőn
ezekből a tanulók szabadon választhattak.
versmondó 17
AranyJános
IntésJó költőktül azt tanultam
S adom intésül neked:Sose fáradj, sok cifrával
Elborítni éneked!
Szólj er6vel, és nevezd megOnnevén a gyermeket;
Szólj gyöngéden, hol az illik, S ne keríts nagy feneket.
Olykor egy-két szó is jobbanHelyre üti a szeget,
Mint az olyan, ki beléhordFöldet, poklot és eget,S ordít, amíg elreked.
A vetélkedő már évek óta megérinti a határainkon kívül élő magyar középiskolásokat. Így most isvoltak Nagyszalontáról és Szászrégenből is versenyzők. A döntőbe 25 fiatal került be és a zsűri általmegjelölt verset tolmácsolta.
Nagykőrös város minden alkalommal teljes összefogással készül e nemes vetélkedésre. A versenyszínhelye a patinás, gyönyörúen felújított Műv~lő
dési Központ. A szállás és az étkezés a Toldi MiklósElelmiszeripari Középiskolában van.
Nagykőrös verset szerető, Arany János költészetét tisztelő cégei, intézményei értékes ajándékokkalsegítik a legkiválóbbak jutalmazását. Így történt ezaz idén is. Külön díjat ajánlott fel a Bonduelle Nk.Kft, az Arany János Társaság és Múzeum, a ToldiMiklós Elelmiszeripari Középiskola, Toldi MiklósSzövetkezet. Díjakkal támogatta a rendezvényt aMKM, az OKSZI, a Magyar Versmondók Egyesülete,az MKM Határon túli magyarok Főosztálya.Természetesen a fódíjakat Nagykőrösváros képviselőtestü
lete adományozta.A kétnapos esemény egyik legmaradandóbb része,
amikor az elődöntők után a zsűri elnöke értékeli ameghallgatott fiatalok versmondását. Ott szerongtak a tanulókkal együtt felkészítőtanáraik, s az őket
elkísérő szülők is. Ezek az éjszakába nyúló szakmaibeszélgetések adnak olyan töltést az ott lévőknek,
hogy a következő balladamondó versenyen is újra jelen vannak.
Bánffy György, aki nemcsak az egyik legszebbenbeszélő színészünk, hanem kiváló pedagógus is, nagyszeretettel és humánummal segít az ifjaknak. A humor, a dráma együtt van itt jelen igazi színházi élménytadva.
A város vezetői együtt éltek a rendezvénnyel. Kósa István polgármester megnyitója után is maradt ésélvezte Arany balladáinak szépségét. Dr. Karay Kornéliajegyző pedig a törvény őreként, a zsűri titkáraként tevékenykedett.
A Művelődési iroda sok-sok lelkes nagykőrösi pedagógus segítségével gondoskodott a versenyekrésztvevőiről és készített színvonalas programokatrészükre. Ezek közül is kiemelném Péczeli Margitkiállítását. A grafikus művész tervezte a versenymeghívóját, emléklapját is, magas szinten.
Gratulálunk minden versenyzőnek és kívánjuk: a nagykőrösi
napok emléke, Arany eszmeisége éljen sokáig bennük!
Találkozunk 2000-ben!Dr. Makai Katalin
................................................:.:.:.-.:.:.'.:-:.:.;.:.:.:-:.:.:::;:;:::::::::::::::::;:::::::::::::::.:.: .
".Aprih]"vers és prózamondó verseny Pápán
Nincs nagyobb öröm versmondók és versbarátok számára, mint az egyre szaporodó és egyre színvonalasabb versengéseket hallani-lát
ni országszerte. Mintha a szép és igaz szó szomjaegyre erősödne a szép és igaz szavakat mindjobbannélkülöző világunkban. E sorok írója február végéna kárpát-medencei tanítóképző főiskolák versenyzőit hallgatta a békéscsabai Körösi Csoma Főiskola
vendégszerető falai között. Egy héttel későbbArany
18 versmondó
János születésnapját ünnepelte Nagykőrösön száznál több fiatallal az országos balladamondó versenyrésztvevőjeként.
Ismét egy héttel később, március 8-án már a harmadik Országos Református középiskolai vers ésprózamondó verseny zsűrijében ült, mely Áprily Lajos emlékét idézte Jancsó Adrienne fóvédnökségemellett. 9-én, vasárnap pedig a Regösök Húrján szépnevet viselő kárpátmedencei szavalóverseny döntő-
jét vezethette. E néhány taIálkozón kívül is méghány rangos találkezőröl tudunk, nagy költőink, József Attila, Radnóti, Ratkó József költészetére emlékezve! Talán nem is soroltam ról mindegyiket. Nemtúlzás tehát bevezetőm gondolata: a versmondásszerencsés felívelésének vagyunk tanui.
Az ország református gimnáziumainak növendékei kötelezően egy Aprily verset választhattak és egyverset szabadon bármely költőtől. sőt prózai művetis. Szerencsére Áprily gazdag költészete lehetővétette, hogy a Fejedelemhez című versén kívül nemigen hallottunk ismétlést. Színes és változatos volttehát ez az országos döntő. A Fejedelemhez című
vers fájdalmas időszerűsége leginkább MenyhártSzabolcs előadásából volt érezhető, a már jól ismertFóti Kincső Áprily négysorosainak hangulat-mozaikját terítette elénk. FűzvölgyiAlíz a Csavargó című
versben torokszorító pillanatokat teremtett. HenterTamás a Magányos Aktor című versben fiatalságunk (és talán a felnőttek is) rend-rend-rend utánisóvárságát kemény keserűséggelálította elénk...
A szabadon választott kategóriában tíz Sinka István, hat Erdélyi József, hat Sütő András és hét Tamási Áron mű hangzott el.
Sinka keserű, kőkemény sorsa megfogta, megihlette a versmondókat, költészetének szokatlan hangvétele már nem mindegyik versmondónál vált érezhetővé. A balladai hangvétel, a belső feszültség Fűz-
Sinka István
völgyi Alíz előadásában (Anyám balladát táncolt) került a legközelebb Sinka világához. Erdélyi József lírai ereje Kis Norbert Bőrlúd c. vers-előadásában
szép és láttató volt. Gál Szilvia Az Anyai szó c. versben kemény és elítélő előadásmódot tudott teremteni. Sütő András varázslatos világát Kristóf Eva a Piros bölcső című derűs-kedves, csillogó történetbencsillogóan varázsolta elénk. Uveges Andrea a Kékhalál című írással, Pap Erika az Anyám könnyű álmot ígér részletével, KőhalmiOrsolya a Gyermekkorom tükörcserepeivel oly melegen és élvezetesenhozta közénk az író személyét, hogy legszívesebbenezekkel a fiataIokkal köszönteném Sütő Andrást közelgó 70. születésnapján. Tamási Áron összekacsintóhumora több előadónál megérintett bennünket:Henter Tamás előadásában a Népszakértők "szakértelme" minden idők "szakértőire"nyílzáport zúdított. Kuncogtunk mindkét Ábel előadásán (Tóth Eliza, Menyhárt Szabolcs), Adorján Iván a Mihálka című írás jó pillanatait teremtette meg.
A pápai Református Gimnázium 200 éves falai között annyiszép és felemelő pillanatot él- ~~üknk20áot, hogy ltaI~n rIe~fiélh~t- .JÜ : év mú va IS é nl og Itta magyar vers és irodalom sze-retete.
Bánffy GyiJrgy
Szóljon, aki láttaDús András juhász volt,már fekete a képe;leásták pihenni,le a fák tövébe.
Fiatal volt, mégisgörbe volt a háta -...Istenem, magyar volt:szóljon, aki látta.
.... ~ ~
REGOSOK HUR/AN
Március 8-án Petőfi szelleme suhant át diákkori városán, Pápán: nemzetközi versmondóversenyt tartottak a barokk városkában. A
Forrás Kulturális Alapítvány elnöke, Pataky Andrásszínész másodszor rendezte meg a magyar nyelvterüketekre kiterjedő, nemzetközi Regösök húrján vetélkedőt. A tavalyi biztató veszprémi vetélkedőutánidén a patinás diákváros adott otthont a versenynek.Méghozzá egy időben kettőnek: miközben a Pedagógusok Művelődési Házában a Regösök...-re benevezettek kétnapos szavalóversenye zajlott, a Református Gimnáziumban az Áprily-versekre hirdetett, országos diákvetélkedőjelöltjei versengtek.
Manapság, amikor kulturális műhelyek szűnnek
meg, művelődési lehetőségek szűkülnek be, igencsakméltánylandó Pápa város önkormányzatának áldozatkészsége, élén Kovács Zoltán polgármesterrel ésa kezdeményezést támogató Zongor Gáborral, aVeszprém megyei önkormányzat elnökével, akik arendezvényt befogadták. Nem beszélvén a fő támo-
gató Lafer Kft., Édász Rt. és az Arany Griff Szállógesztusáról, hisz nem sokan nyitják ki tárcájukat, haaz anyagi haszonnal sosem kecsegtető kultúrárólvan szó. Az sem véletlen, hogy a verseny, s az előa
dóestek helyszínéül szolgáló Pedagógusok Művelő
dési Háza a maga nemében az egyetlen az országban, amely - Egresits János igazgatása alatt - mégma is működik.
A magyar szó, a magyar líra mindent lebíró erejediadalmaskodott ama negyven. kitartó versenyzőjóvoltából, aki a népballadáktól Nagy Lászlóig, Csokonaitól Pilinszkyig, s a kortárs irodalom nagyjaiig, valósággal átpásztázta a pannón költészetet. Ki-ki ízlése, vonzalma, (vélt vagy valós) képessége szerintszemelgetett a hatalmas kínálatból. KecskemétiVégh Mihály a magyarok megnyomoríttatásáról szóló, híres zsoltárának drámai megidézéséért példáulnem véletlenül kapta meg a III. díjat Torma Mária(aki a döntőn Juhász Ferenc-verssel mérkőzött), Ahalálra táncoltatott lány tragédiája izzott föl a zen-
versmondó 19
tai Domány Zoltán szuggesztívelőadásában(a döntőn Domokos István költeményével szerezte meg aII. díjat). Döbrentei Kornél bartóki hangzatokat idéző Rebellis türelmével vívta ki az I. díjat Nagy ImolaDóra. Különdíjra érdemesült Horváth László, BeMZsuzsanna, Szabo Attila, Balázs László, Mihályi Jánosné, Jakab István. Az ifjúsági kategóriában zsűri
tagként jómagam is nehezen döntöttem, annyiraszoros volt a verseny. Az első díjat Kristóf Éva, amásodikat Holics Szilvia, a harmadikat megosztvaHenter Tamás Bertalan és Fodor Eszter vitte el. Különdíjat a tizenöt esztendős, meglepőenérett felIépésű Nagy Ferenc, Csepeli Balázs és Kádár Miklós kapott.
A kézzelfogható jutalmakon túl életre szóló élménnyel gyarapította a jelenlévőket a zsűrielnök
Gérard de Nerval
Bánffy György, aki a Halotti beszédtől Sütő Andrásprázájáig teljedő előadóestjéna versmondás virtuózaként beillírozott a magyar líra húrjain. A marosvásárhelyi színház művészeti igazgatójának, KincsesElemérnek a konferálásával pedig két ottani, nevesszínész, Ferenczy István és Győrffy András ihletettelőadásában szólalt meg egy-egy részlet Sík SándorIstván királyából, illetve Kocsis István Bolyai estéjéből, s az erdélyi költészet reme-keiből.
Él hát a magyar vers! Ne temessük: vannak még rajongói.
Metz Katalin(Megjelent az új Magyarország1997. március 12-ei számában)
Une allée auLuxembourg
Elle a passé, la jeune filleVive et preste comme un oiseau;A la main une fleur qui brille,A la bouche un refrain noveau.
C'est peut-etre la seule au mondeDont le coeur au mien répondrait,Qui, venant dans ma nuit profondeD'un seui regard l'éclairerait...
Mais non, - ma jeunesse est finie ...Adieu, doux rayon qui m'a lui,Parfum. jeune fille, harmonie...Le bonheur passait, - il a fui!
Fasora Luxembourg-kertben
Eltűnt a fürge, ifju lány már,mint egy madár, oly könnyedén;Kezében csillogó virágszál,s új refrén szája szögletén.
Talán a lány szive felelneszivemre még s már semmi más,csak rebbenő szeme lehetneéjem sötétjén villanás.
De nem, - az ifjuságnak vége...Isten veled, te röpke fény: leány és illat, égi béke...eltűnik, - s visszaint felém!
Radnóti Miklós fordítása
Fasora Luxembourg-kertben
Tovalibben az ifju lány,Fürgén, frissen, mint kismadár;Kezében illatos virág,Ajka új nótát dudorász.
Talán ő lenne, egyedül,Aki szivből szeretne, hün,S tekintete bús éjszakánVilágosságot hozna rám ...
De nem, - ifjuságom oda...Agyő, remény szép sugara, Harmónia, illat, leány...Messze futott már mindahány!
Székely György fordítása
Gérard de Nerval (szül.: Párizs, 1808. május 22. - meghalt: u.o. 1855. január 26.) a XIX. századifrancia irodalom egyik jelent6s alakja; költ6, próza- és drámatrá. Th. Gautier iskolatársa, A. Dumasszerzőtársaés barátja. Megismerkedett és levelezett Liszt Ferenccel is.Jogi és orvosi tanulmányokba kezdett. Tizennyolc éves korától kezd6d6en jelentetett meg verseket, újságcikkeket, kritikákat. Leforditotta Goethe Faustját. (Az els6 rész 1827-ben, a második 1840-benjelentmeg.)Részt vett a haladó "Jeune France" mozgalomban. A. Dumas-val közösen (rt drámáját 1839-ben mutatták be. Értékes, szép verseskötetének (Chimeres = Kimérák, 1841) költeményei, szanettjei már tükrözik kezd6d6 lelki betegségének, 6rültségének jegyeit. Elbeszélés gyűjteményéMl (Les filles du feu) aSylvie a költ6 széppráza remeke. Földközi tengeri utazása nyomán 1851-ben útirajza is megjelent.(Voyage en Orient). Legnagyobb alkotása az Aurélie voltaképpen lelki betegségének terápiája céljábólkészült feljegyzéseinek megragadó, költ6i feldolgozása.Magánélete szerencsétlen volt. Szerelmei (J. Colon sztnésznő majd kés6bb M. Pleyel zongoraművészn6iránt) beteljesületlenek maradtak. Nagyapai örökségét az általa alapitott irodalmi folyóirat (Le mondedramatique) alaposan fölemésztette. - 1841-t6l kezd6d6en, - megszakCtásokkal - hosszabb ideig álltpszichiátriai kórházi kezelés alatt. Életének nyomorúságos körülmények között, öngyilkossággal vetettvéget.Életművét hazájában többen Nietzsche és Dosztojevszkij életművével egyenrangúnak itélték. Baudelaire, majd kés6bb a szürrealisták is nagy e16djeik között tartották számon.Nálunk - mivel munkásságát a Nyugat els6, nagy nemzedéke nem fedezte fel - kevésbé ismert. (Viszonylag legtöbb versét, illetve prózai müuét Jékely Zoltán [ordüotta le; fordttái között megtalálhatóRadnóti, Illyés, Kálnoky, Vas István, Timár György is.) A közölt [orditás szerz6je a költeményre a svájci iskolák számára 1965-ben, a Libraire de l 'État Beme kiadásában megjelent "Cent poémes " cimügyűjteménybenbukkant rá.
20 versmondó
BEVEZETŐ A JÓZSEF ATTILA~
SZAVALOVERSENYHEZ1997. április 4.
Szere tnék felidézni néhány szöveget és mindenek előtt egy Radnóti Miklós tollából származótanulmányrészletet, amely akkor keletkezett,
amikor már néhány évvel József Attila halála után aCserépfalvi Kiadó sajtó alá rendezte a költő hátrahagyott verseit és töredékeit, és Radnótit kérték fel,hogy ehhez a kötethez utószót írjon. Ebben olvashatók a következők: "A versek mindig külön hangsúlytkapnak a halállal. A mű, amit a költő haláláig alkothalálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, amelyetéletében szinte testével takart, a test sírba hulltávallátható lesz, az életmű fényleni és nőni kezd. A versek sugarat vetnek egymásra, a nagy versek megragyogtatják a közömbösebb darabokat is. A halállalgyászoló éjszaka borul a műre. Hogy sötétkék, agyöngébb fényű csillagok is felragyoghassanak. Minden töredék, minden papírlapon talált sor adaléklesz. Adalék az életműhöz, a nagy egészhez, amelylezárt, szigorúan befejezett és összetartozó immár.Befogadni, magához ölelni hajlandó minden apróságot, de semmit sem enged el többé."
Voltaképpen azért álltam ide ehhez a mikrofonhoz, hogy Radnótinak ezeket a nagyon szép és mélygondolatait megcáfoljam. Ugyanis József Attila halálával és József Attila utóéletével egyáltalán nem aztörtént, amiről itt Radnóti beszél. A mű nem vált
egésszé, nem vált maradéktalanná. Sőt ellenkezőleg,
az teljesedett be rajta, amit József Attila híres Adyversében olvasunk: " ... meghalt, akkor miért öliknaponta szóval, tettel és hallgatással is". Ez JózsefAttila életművének a sorsa is, hiszen az ő életműve
körül is háborúk zajlottak, harcok kezdődtek, vitákfolytak, nézetek ütköztek egymással, és többnyirenem az történt, hogy az életmű teljesebb megvilágítása érdekében folyó eszmecserék vették volna birtokukba ezt az életművet, hanem ellenkezőleg, pártokés irányzatok, egyéni és magánérdekek nagyon sokszor. Ez talán nem véletlen abban az évszázadban,amely maga is mindig egymásnak ütköző, egymássalharcoló, és soha nem közös megoldást kereső, hanem mindig a másik nézetét legyőzni kívánó és eltiporni akaró ütközésekből alakult olyanná, amilyenvolt.
A XX. század mindig önmagát kereste, és a XX.századi költő is mindig világképeket, világmagyarázatokat keresett, amelyek révén valamiképpen megmagyarázhatja magának a történelmet, az emberilétet, a világot, a mindenséget, és valamiképpen kiindulva a világmagyarázatból felépítheti a maga költői rendjét. Az egész századot áthatották az egymásnak feszülő, és mindig kizárólagosságra törekvő kérdésfeltevések. Az, hogy magyarság vagy Európa,hogy szociális igazságosság vagy polgári haladás,hogy a nemzeti létkeresés Európa felé próbál irányulni, vagy pedig egyszeruen a trianoni frusztrációkkal törődik. Ezek a nagy kérdések szinte mindigkizárólagosságot követeltek maguknak és voltaképpen ezek a kizárólagosságok jelentek meg a JózsefAttiláról kialakított képben, sőt magának József Attilának a munkásságában is.
Maga József Attila is válaszokat keresett és talánezért is történt az, hogy a maga költői létében szintemindent végigpróbált, ami gondolatilag, eszmeileg,politikailag az első világháború és a második világháború közötti korszak Magyarországon egy fiatalembernek, egy írástudónak felkínált. Ott volt ő a fiatal radikális jobboldaliak gyülekezetében, a BarthaMiklós társaságban. Ott volt az avantgárd íróknak akörében, Kassák Lajos tanítványai között, ott volt aNyugat táborában, azoknak az íróknak a sorában,akiket a Nyugat második nemzedékének szokott nevezni az irodalomtörténetírás. Ott volt a baloldalon,és eljutott egészen az illegális kommunista pártig,hogy aztán kiábránduljon ennek a pártnak az eszmevilágából és a politikájából és próbáljon keresnivalami mást.
És persze nem csak József Attilának a sorsábanjelentek meg ezek az ütközések és ezek a választások, hanem a József Attila költészetére válaszoló irodalomtörténetírásnak, versértelmezésnek, befogadásnak a köreiben is. József Attilát nagyon sokáigúgy tartották nyilván, és úgy értelmezték (és ez alegutóbbi időkig az iskolai tanításra is rányomta a
versmondó 21
bélyegét, amikor én voltam gimnazista és aztánegyetemi hallgató, akkor szinte csak ezzel a JózsefAttila képpel lehetett találkozni), tehát úgy tartották számon József Attilát, mint a legnagyobb szocialista magyar költöt, József Attila verseib61 azokatemelték ki és helyezték a reflektoroknak a fényébe,amelyek ezt a képet igazolták. Tehát a proletárverseket, az osztályharcos verseket. Nagy monográfiák készültek aITÓl, hogy József Attila milyen viszonyban volt a földalatti kommunista párttal. Ennek a földalatti kommunista pártnak a szerepétamúgy is mértéktelenül felnagyította a történetírásegy id6ben, hiszen a 30-as években a magyar földalatti kommunista pártnak 300 tagja volt, és ebb61200-at Hain Péter, a detektívfőnök épített be a kommunista pártba. Ennek ellenére ezt a kommunistapártot úgy tartotta számon a történetírás és a közvélemény, mint a kor magyar életének a legfontosabb és legalapvetőbb irányzatát és mozgalmát,amely valóban a történelem meghódítására és a magyar társadalom nagy kérdéseinek a megoldására hivatott. Hogy aztán mit tudott ez a párt, ez a mozgalom megoldani a magyar társadalomnak vagy anemzetnek a nagy kérdéseib61 akkor, amikor uralomra került, 1947 után, azt sokan tapasztaltuk személyesen, és talán a szüleitek és a nagyszüleitek istapasztalhatták személyesen.
Tehát ennek a hivatalos felfogásnak a költőjét
szerették volna megfaragni József Attilából. és ez akép, amely József Attiláról kialakult. Elfogadottávált és igazából nem használt József Attilának. Én1991-ben József Attila díjat kaptam, tehát azt azirodalmi díjat, amit József Attiláról neveztek el. ANéprajzi Múzeumban Andrásfalvy Bertalan adta átezt a kitüntetést, előtte megkeresett engem ott a be-
. " ,:':: \'"' "::":t,:f,',, ' .. ',.. • ':;v' . '.
.r-r.,--:-"", , ' '. r-, "'.'.(- '. \ r--...... (' .r»,........: .,r;l . I v................' ....."
I iI ~
.' v.~.
,'" . , .
Hegedús Edina grafikája, József Attila: Hajnalvárás
22 versmondó
járatnál egy rádiós kislány, aki azt mondta, hogyszeretne velem itt most József Attila díjat kapó irodalomtörténésszel néhány szót váltani, és azt kérdezte, hogy nem zavarja-e Önt, hogy egy József Attiláról elnevezett díjat vehet át. Nem értettem a kérdést. Mondom miért zavarna ez engem? Hát mertJózsef Attila kommunista volt, ez volt a válasz. Ekkor kellett rádöbbennem arra, hogy valóban az atöbb évtizedes agymosás és képtorzítás, ami JózsefAttila ürügyén az iskolai oktatásban, az irodalomtörténet-írásban, a közvélemény-formáIásbanvégbement, mennyire hatékony lehetett, mennyirehatékony volt. József Attila körül kezdett gyülekeznivalami felhő, a gyanakvásnak valami légköre. 1990után nagyon sok helyen megváltoztatták a róla elnevezett utcáknak az elnevezését, és valamiképpen és ezt én kifejezetten káros és szomorú jelenségnektartom - József Attila kimaradt az új magyar demokráciának a példaképei, vagy nevelői közül, akikre ez az új magyar demokrácia hivatkozni kívánt.Hiszen Illyés Gyuláról, Németh Lászlóról, Bibó Istvánról, de még Jászi OszkáITÓI, vagy Adyról, Széchenyiról, Deákról, Kossuthr6l, Eötvösről is szó esett, ésJózsef Attiláról valójában soha. A közvélemény is elfogadta azt, hogy József Attila a maga osztályharcosköltészetében a kommunista pártnak a költője volt.Voltak persze más József Attila értelmezések is, hiszen értelmezték József Attilát szélsőjobboldalr61is.Éppen tegnap került a kezembe egy amerikai magyar újság, az Amerikai Magyarok Vasárnapja, amitKanadában az ott rekedt nyilasok adnak ki, és ebbenvalaki aITÓl írt, hogy József Attila valójában a nyilasoké, József Attila maga is szélsőjobboldali volt, ésJózsef Attilát a hungarista mozgalomnak, ennek anéhány idétlen b6rfejúnek, akik időnként Pesten azaluljáróban randalíroznak, kellene a saját költője-
ként elkönyvelni. ,Ez is egy szélsőséges torzítás. Es aztán van egy
harmadik József Attila kép is, ami már persze sokkal közelebb áll a valósághoz. Ez József Attilának amagányos, az elhagyatott, a kisemmizett, a semmibelökött költőneka képe, amely az utolsó József Attilakötet, a Nagyon fáj kötet nyomán alakult ki. AmelyJózsef Attilát a magyar egzisztencialista költészetegyik vezető képviselőjének tekinti, annak az alapján, hogy József Attila elidegenedett a világtól, kiszakadt a társadalomból, a társadalomnak és a létnek a peremvidékére került, és kései költészetébenvalóban döbbenetes módon, szinfe heideggeri mélységeket megszólaltatva fejezte ki a létbe vetett, magányos emberi személyiségnek a fájdalmait és a küzdelmeit. Ez a József Attila kép nem hazugság, de ezsem teljes.
Azt hiszem, hogy amikor arra a kérdésre akarunkválaszt adni, hogy mit jelent nekünk ma József Attila a jelenben, tehát itt 1997-ben, egy világban, aminem mindig az elképzeléseink és a vágyaink szerintalakult, de keressük a világ alakításához a szövetségeseket, a mestereket, a csillagokat 'az égen, akkoregy másik József Attilát kell felmutatnunk. Egyolyan József Attilát, akiben persze ott van mindaz,amiről a korábbi interpretálói szóltak. Tehát valóban ott vannak a nemzeti sorskérdések. Ott vannaka korai költészetében a trianoni drámára adott válaszok. Ott van a szociális igazságtevésnek a szenvedélye, ami őt elvitte a baloldali mozgalmakhoz, sőt a
Józse! Attila
Mikor az uccánát ment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett - már gyúlt a villanys kedvükre mézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,óh, hogy aggódtam - elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászál1t,letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,karcsú szél hajlott utána hűsen!
kommunista pártig. Ott vannak azok az élmények,amelyek a létbe vetett emberi lénynek a végső élményei. Ott vannak azok az esztétikai, költői sugallatok, amiket a Nyugat hagyományától is kapott. Tehát nagyon sok minden ott van. De igazából egyikkelsem lehet megmagyarázni teljesen József Attilát, ésazt hiszem, hogy nem az izmusok, nem az irányzatok, nem a mozgalmak, nem a csoportok, nem a politikai pártok felől lehet József Attilát majd megmagyarázni, hanem az értékek felöl, a szellemi értékekfelől.
Mindezek az irányok, mindezek a mozgalmak valamilyen szellemi értékhez igazodtak eredetileg. Aszociális igazságtevésnek a vágya sem azzal indult,hogy osztályharcot és internáló tábort, gulágot éstitkosrendőrséget kell alapítani. A nemzeti sorskérdések megszólaltatása sem azzal kezdődött, hogyszélsőjobboldali mozgalmakat kell szervezni. Tehát
valami igazság ezekben van, és ez az igazság, az azértékvilág, ami a nemzetnek, a szociális igazságnak,a kultúrának, az emberi létélmények elmondásának,kifejezésének az igazsága. Azt hiszem, hogy JózsefAttila ezeknek az értékeknek az összegző kifejezője
volt. És éppen a kései nagy verseiben, a ThomasMann üdvözlésére, a Dunánál, a Hazám című versekre, és persze más versekre gondolok. Ezek a versek vallanak igazából arról, hogy ki volt József Attila, és mit jelent József Attilának a költészete. Ezek aversek hozhatják őt most, a korforduló világábanhozzánk közel. Hiszen József Attila olyan kérdésekre válaszol ezekben a verseiben, amelyek a mi kérdéseink. Olyan kérdésekre válaszol, mint az, hogy mitjelent magyarnak lenni Európában és ebben a zaklatott XX. században. Hogy mit jelent európai értelmiséginek lenni Magyarországon és Közép-Európában,a Duna-medencében. Hogy mit jelent embernek lenni egy világban, amely hozzá van kötve a történelemhez, de hozzá van kötve a létezésnek, a mindenségnek a titkosabb törvényeihez is. József Attilaezekre válaszol, és azt hiszem, hogy József Attilánaka jelenvalóságát, az időszerűségét ezek a válaszokadják meg nekünk.
Ezek teszik számunkra József Attilát valóbankortárssá. Ezek a versek és ezek a válaszok, és azoka kérdések, amelyeket ő is megfogalmazott, az aszemlélet, az a magatartás, az igazságkeresés, az azőszinteség, amelyet a költészete képvisel, teszi számunkra József Attilát jelenvalóvá, kortárs költővé,
valóban csillaggá az égen, mesterré, szellemi mesterré és példává. S talán ebben lehet a magyarázataannak is, hogy hiába torzították el, hiába beszéltekróla sok hazugságot, hiába hallgattak róla sokszor.Hiába beszéltek a nevében olyasmit, amit ő sohanem akart mondani. Azért József Attila itt van velünk, hat a mai gondolkodásunkra. Minden költőnek
az igazi értékét talán az mutatja a legjobban, hogy afiatalság megtalálja-e hozzá az utat, hogy a fiatalnemzedékek dialógust tudnak-e kezdeni ezzel a költővel. József Attilával ma is lehet párbeszédet folytatni, József Attilát ma is megkeresik és megta1áljáka fiatalok. Ehhez kívánok nektek is nagyon jóegyüttlétet, eredményeket. Sze-ressétek továbbra is mindazt,amit József Attila írt, gondolt,mondott. Amit ez a két szó, ez anév jelent: József Attila. Érezzétekjól magatokat.
Pomogáts Béla
..."az igazat mondd, ne csak a valódit"...
CSengnek-bongnak szívemben-lelkemben József Attila örök igazságértékűszavai, s ismét- mint annyiszor már - megilletődve tőlük
ülök, hogy a csapongó gondolatokból valamit papírrais vessek, míg szárnyszegetten el nem libben mellő
lem az ihlet. Az egyszerűség kedvéért fogalmazhat-
nék úgy is: úgy csücsülök "szobrozok" itt, mint Rodin gondolkodó emberfigurája.. . Mert hogy JózsefAttila sorai (és adott szavam is) köteleznek... de hogyan véleményezni egy vetélkedőt-találkozót úgy,hogy az ember elkerülje a szokványos közhelyeket,ugyanakkor legyen nyílt és őszinte - és jóhiszemű
versmondó 23
észrevételeivel (rosszmájúak szerint: kaján bírálatával) ne sértsen meg senkit. Akkor hát kezdjük mégisinkább a közhelyekkel.
Szóval- akár hiszitek, akár nem - örülök, hogy avajdasági "különítmény" csapatkapitányaként ottlehettem én is Tatabányán április 3-a és 5-e között aIII. Országos József Attila oers-, énekelt vers és prozamondó versenyen. Nem azért, mert soha életemben nem láttam ilyen és ehhez hasonlót, hanem éppazért, mert valahogy minden a régi idők régi szellemére emlékeztetett, vagyis azokra az esztendőkre,
amikor még jómagam is a dobogó onnansó oldalárólmosolyoghattam a közönségre. Igaz, a régi gárdábólmár csak kevesekkel futhattam össze: az erdélyi, illetve kézdivásárhelyi Kicsid Gizellával, valamint afelvidéki, azaz komáromi Haulitusz Anikóval, a többiek (noha kiderült, közülük is sokan immár régi"csatalónak" számítanak) számomra új arcot, újhangot jelentettek. Dehát ez az élet, akarom mondani, a versmondás törvényszerűsége:mindig friss muzsikust a zenekarba...
Ebból kifolyólag voltak számomra (is) keserű csalódások és kellemes meglepetések. Például többetvártam a "Ki mit tud?"-os Tóth Krisztinától (nemcsak méltóságteljes, fenséges tartást és gyönyörűen
csilligenge16 hangokat, hanem adottságaitól függöerrsokkal mélyebbről fakadó átélést); Nagy Imola Dórától, aki ezúttal, azt hiszem, aprópénzre váltotta tehetségét; Ratkai Jánostól, aki érettségét, tapasztalatát most nem kamatoztatta épp buzgó szorgalommal, kemény munkával... Hogy a vajdasági csapatból való, bácstopolyai Verbászi Beáta "melléfogásáról" ne is beszéljek. Aki ének-gitár-zeneszerzőiismereteit nem mérte fel reálisan, így hát érdembenalulmaradt az énekleit vers műfaját sokkal magasabb szinten művelő kisegyUttesek mellett. Ha hű
maradt volna versmondói-szövegmondói önmagához, talán nemcsak a harmadik körben, a technikaibravúrt megkövetelő Karinthy-szöveggel csillanthatta volna fel rátermettségét.
De rácsodálkozhattam a~ alig tizenöt éves, kézdivásárhelyi Milinte Tünde Évára, aki korát meghazudtoló magabiztonsággal és lelkesedéssel mutatkozott be, igencsak erőt próbáló nagyversekkel (József
24 versmondó
Attila: Medáliák, Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában); friss színfoltként hatott Bújdosó Judit hiteles Kányádi-vers interpretációja (Pantomím); bátorságról, elszánt kísérletező kedvről tett tanúbizonyságot Horváth Zsuzsanna (József Attila: Szabad ötletek két ülésben, Hajnóczy Péter: Ki a macska?);aztán igazán ígéretes "utánpótlásnak" tűnt TálAchilles, akinek emellett határtalan, dicséretre méltó türelme is volt - ő zárta ugyanis a sort, negyvenhatodikként.
Hát, igen, meg kell hagyni, a vetélkedő egyúttalmaratoni versenyfutás is volt az idővel. Mert, ugyeminden szavalónak háromszor kellett meghajolnia azsűri előtt... Sokunkban felmerült végül a kérdés: arendre megtartott válogatók után vajon kell-e ennyire meggyötörni-megizzasztani a versenyzőket? Nemlenne-e célszerűbb inkább a selejtezők és elődöntök
"rostalyikát" sűríteni, ott nagyobb követelményekkel előrukkolni, mintsem a döntőben még három"győztes-kört" futni? Tudom, ilyenek a hagyományok... De mégis csak gyarló és esendő az ember.Nem tud ellentmondani a kísértésnek. Hát még aversmondókl Szeretnek kirúgni a hámból, ha jól öszszejön a banda. Már pedig ilyenkor mindig összejön,a hajnalhasadta előtt soha sincs oszolj. A másnaposság, fáradtság pedig huncut homokszemecskekéntrakódik le a memóriamembránokra... Egy szó, mintszáz: egyáltalán nem vagyok ellene a versmondóolimpiáknak (főképp, ha kétévente kerül sor rájuk),de akkor ifjú titánok, kössétek fel azt a bizonyos alsóneműt! S ha pirkadatig teljes torokból zengitek adalt, akkor a pódiumon is tessék legalább érthetően
szövegeini. Nem befelé csorgatni a szavakat...S ha már itt tartunk... Egyszer régen, engem még
arra tanítottak, ha vállalni merem a színpadot, akkor legyek iránta alázattal. Az nem azért van, hogyöncélúan produkáljam magamat, hanem - nemes értelemben véve - szerepet játsszak. Megtanulva megértve a költő sorait, kivetítsem gondolatait, érzelmeit - saját élményvilágommal, saját énemmelgazdagítva azokat. A versenyzők közül igen sokanleragadtak az első axiómánál. Miszerint a jól megtanult szöveg, a szép beszéd már fél siker. Hát mi ebben akkor a művészet?l S hol marad a lelkesedés? Aláz, a hév? Most valaki perlekedhet velem: József Attila költeményei sem lüktetnek úgy, mint Petőfié,
Adyé, Dsidáé vagy Faludyé. Ez igaz. De nem is konganak-visszhangoznak úgy, mint magányosan kopogó cip6sarok az üres folyosón. Nem, nem apátoszos,fellengzős, csöpögős szövegközlést hiányoltam, hanem a hiteles, őszinte és magával ragadó versmondást. S talán helyet és időt kellett volna találni arrais, hogy mindezt elmondhassuk egymásnak. Hogy"kivesézzük" egymást, hogy hasznos eszmecserét(netán vitát) folytathassunk a zsűrivel. Hiszen a bírálóbizottság kíváló elméleti-gyakorlati szakemberekból állt!
No de lesz még tavasz, lesz még a költészetneknapja. Addig is József Attilaüzenjen valamennyiünknek:"Ének, hajolj ki ajkamon, / s tebánat, ne érj el, csak holnap. /Mélyebbre kell még hajlanom, /hogy semmit nem tudon: daloljak."
Krekity Olga
"Az én akarásom nem bolondság"
H armadik alkalommal rendezték meg a JózsefAttila országos vers-, énekelt vers és prózamondó versenyt a tatabányai Közművelődés
Házában. Harmadik alkalommal jutott nekem amegtisztelő feladat, hogy részt vegyek, elnökként, azsűri munkájában, és harmadszor éltem át, hogyanrajzanak fel egy zsűrielnök tudatában azok a közhelyek, amelyeket ilyenkor - úgy érezzük - illik elmondani. Mindenekelőtt azt, hogy az ilyen találkozóknak, bár díjak, oklevelek s egyéb elismerések a záróakkordjuk, igazában nincsenek, nem lehetnek vesztesei.
Csak győztesei vannak, mert a vers - az előadói
megvalósulás mikéntjétől és minőségétől szinte függetlenül - az emberhez igazán méltó élet ünnepi perceit lopja be a hétköznapokba, s ennek a szellemi kisugárzásnak a megtisztító jó hatása, aminek a magyar vers a fűtőanyaga, mindannyiunkat átjárt amögöttünk lévőmásfél nap alatt, miközben az itt öszszesereglett félszáz versmondó produkcióit hallgattuk.
Az ember, ismétlem, védekezik e közhelyek ismételgetésének az ingere ellen, de közben lassacskánmegérti, hogy ezek a közkeletű gondolatok azért igazak, tehát nem ok és értelem nélkül tolakodnak azember nyelve hegyére. Valami szavakkal nehezenmegragadhatónak a nyilvánvaló és természetesigazságát szeretné ugyanis kifejezni velük az ember,amikor a versről és a versnek az olyan ünnepéről beszél, mint akár ez a mostani alkalom.
Miről van hát szó? "Minden álomnál jobb a valóság", hirdette éppen ma délelőtt Karinthy Frigyes,az El6szó szavával az egyik fiatal versmondó, és énszeretném tovább fűzni Karinthy vallomását, amikor azt mondom, azzal folytatom, hogy minden valóságnál jobb és nemesebb valóság a versek világa: aművészetek világa, az emberi kultúrának ez az álmokkal érintkező, ábrándjainkba újból és ismétvisszahajló világa. Legalábbis mindazok számára,akik ennek a kultúrának elkötelezettt hívei, s ez által védelmezői is, például versmondással, egy nyilvánvalóan mindjobban és mind fenyegetőbben kultúraellenes világban.
No de, mit érnek a szavak, a versek ebben az olyegyenlőtlennek tetsző küzdelemben? Keveset vagyéppenséggel semmit? - E mostani találkozó névadójának, József Attilának is volt olyan pillanata, fiatalkorában, amikor költő létére úgy érezte, hogy nem
sokat, s ezért írta (persze versben és szavakban kifejezve), hogy "leteszem rongy ceruzámat, s köszörülöm a kasza élit, mert földünkön az idő érik, zajtalanul és félelmesen." S aztán eltelt néhány esztendő,
amikor az Idő, az ő számára csakugyan megérett, (shadd szúrjam itt közbe, hogy az Idő az emberi történelem minden pillanatában s mindenki számáraérik, "zajtalanul és félelmesen", csak hát süketségünkben rendszerint nem halljuk meg az Idő szavát), s akkor már József Attila is azt írta - ismétversben - a papírra, hogy biz "tollat fogtam én, merta kés kevés volt". - A költőnek ugyanis nincs másfegyvere, csak a szó, amelyről pedig ő tudja a legjobban, hogy szinte a lehetetlen megragadására igyekszik felhasználni; mert csak a költő tudja igazán,amit a jó Vörösmarty Mihály mondott csüggetegen,hogy: "nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót",holott minden költő ezt a kifejezhetetlent szeretnéversbe önteni. S ezzel a lehetetlennel való bírkózásból születnek a versek: a jók és a rosszak, mély érzésekből dilettáns zöngemények, és a szavakkal valóküzdelem fájdalmas korlátozottságának a tudatábóla nagy, az igazi versek. Azoknak a valódi költőknekaz erőfeszítéseiből, akik gyakorlatukkal, mert mit istehetnének mást? elfogadják Nemes Nagy Ágnes intelmét: "Ne a mondhatatlant, a nehezen mondhatót" fejezd ki versben! - S ezt a "nehezen mondhatót" kell aztán a versmondónak is hitelesen és szuggesztíven újra-elmondania.
Triznyai Ágnes grafikája, József Attila: A fán a levelek
versmondó 25
Azt, amit a költő versére bízott, s amiről úgy érezzük, hogy érdemes megszólaltatnunk, mert bár nema miénk, mégis lényegi közünk támadt hozzá, mertrólunk és értünk is szól a vers harangja.
"Az én akarásom nem bolondság", mondta,ugyancsak ma délelőtt, a fiatal József Attilával azegyik versmondó. S érdemes eltűnődni azon, hogymi is volt József Attila "akarása", aminek a valóságát, igazságát - meggyőződésem ez, s talán velemegyütt minden versszerető emberé - nem fakíthatjaki, nem érvénytelenítheti az ezredévi évek mind általánosabb kiábrándulása s egyre mélyebb depressziója. Csütörtök este, a mostani találkozó megnyitójánhallhattunk arról, Pomogáts Bélától, a Magyar IrokSzövetsége elnökétől, hogy rövid élete "harminckételszeleit éve" során hányféle táborban fordult is megaz Eszmélet költője, s hányféle táborba sorolta őt,
verseit aztán "hálás" utókora. Nos, ha jól emlékszem, a század egyik nagy francia írója, Albert Camus mondotta, hogy az emberiség történetébenévezredek óta voltaképpen két tábor létezik változatlanul: a gazdagoké és a szegényeké. Történelmiköz-tapasztalatot fejezett ki a Pestis írója ezzel, s József Attila - kell-e mondanom? - mindvégig egyetlentáborba tartozott, amelybe beleszületett: a szegények hatalmas táborába, amelyhez haláláig hűséges
maradt, mert mit is tehetett volna mást, hiszen emberi és költői sorsának ez volt a determinációja.
Mit akart József Attila? Megmondta már fiatalon,világosan és félreérthetetlenül, amikor azt írta versében: "Kiáltunk emberebb világot, szeretetet, szabadságot." Ezt akarta József Attila "akarása", s ezbizony nem bolondság, Inkább fájdalmas utópia,mert igaz ugyan, hogy itt a Földön, ahogyan ezt József Attila baráti mestere, Kosztolányi vallotta (s ezta verset is hallottuk ma délelőtt) mindannyian "egynagy, ismeretlen Úrnak a vendégei" voltunk, de József Attila azt is tudta, mert sorsának ez volt az elemi tapasztalata, hogy nem mindenki kapta meg aminden embert megillető "vendégjogot" ebben anagy földi vendégségben.
Ezt az "emberebb világot" találtuk meg mindannyian a magyar versben: inkább a költészet szavában, mint a horrorokban, thrillerekben vagy az akciófilmekben. Ennek cselekvő védelme minden versolvas6 emberfolyamatos feladata, s ehhez kívánok változatlan kedvet és soklelki örömöt a zsűri nevébenmindenkinek.
Domokos Mátyás
.- '.' :.;.:.:::.:::;::::::::::::::::>;.::::::::::::::::::;:;:;:;:;:;:::;:::;:;:;:;:::;:::;:;:;::;:;:;:::::::::::::::
Angyalföldön Arany és Mikszáth
AZ angyalfo.'ldi József Attila Művelődési Központ budapesti versmondó versenyei évek ótanagy népszerűségnekörvendenek. Két kate
góriában - általános és középiskolai diákok részérehirdetik meg évről-évre azt a tematikus versenyt,amit idén Mikszáth Kálmán és Arany János nevefémjelzett.
Nagy volt az érdeklődés - és már hagyományosan- több héten keresztül zajlottak a versenyek, kinekhogy engedte ideje - messziről ide utazóknak a hétvégén, elfoglalt fővárosi diákok számára hétköznapkéső délutánonként. A nemes versengés döntőjére
április ll-én került sor. Az előválogatókon több mintkétszáz fiatal versmondó mutatkozott be. A megosztott zsűrinek (egyszerre mindezt a hetekig tartóprogramot nem lehetett felelősséggel vállalnil) számos tehetséges gyermeket kellett végighallgatni - és
26 versmondó
sikerült is a döntőre kiválasztani a legjobbakat. Nemvolt könnyű a választás. A gyerekek sokszor estek a"nagy fa" hibába, vagyis a választott feladathoz nemrendelkeztek elegendő nagyságú "fejszével" - hangerővel, kitartással, hangszínnel, színes érzelmi alappal- a versmondói eszköztár nélkülözhetetlen tartozékaival.
Voltaképpen azt is mondhatnánk, ez így természetes, hiszen a gyerekek többsége oly fiatal, s a versek többsége pedig érettséget feltételezett volna.
Meglepő módon mégis olyan pillanatok is születtek, amikor mindenek ellenére vers és előadó találkozásának lehettünk tanúi. Igen sok tehetséges fiatalt láttunk, igen sok szikrácskát fedeztünk fel, amiott mocorgott bennük - ám nem állíthatjuk azt,hogy kiugró egyéniségeket láttunk volna. Talán eztépp az okozta, hogy a vers- és prózaválasztások ritkán igazodtak az előadó gyermek hangjához, alkatához, érzelmi tartalékaihoz.
Sokszor hallottunk néhány "favorit-verset" - alegnehezebb Arany János balladák közül például aTetemrehívást, vagy a Tengerihántást, amibe gyakran a pályán megőszültversmondók bicskája is beletörik. Voltak sematikus megoldások és nagyon kevésvidámság - pedig mennyi humora van Aranynak?!
Mikászáth derűje is alig-alig bukkant elő, inkább aszentimentalizmus máza és kis önsajnálat - még hafinoman is - szőtte át, az amúgy érző, átgondolt elő
adásokat.Volt néhány igen eredeti személyiség, a győztese
ken túl is, akit - gondolom, valamennyi zsűri-tag,
aki látta, megőriz emlékezetében. Az áradóan fecsegő, túlburjánzö, még ugyan sok hibával verset mondó kislányra Terézvárosból-, vagy arra a csöppségre, akiből csak úgy dőlt a hang A walesi bárdok elmondásakor - amire, saját bevallása szerint az apukája tanította be, - vagy a komoly átéléssel előadott
Szondi két apródja előadására... de még folytathatnám a sort! - többen emlékezünk majd, és biztosansok versenyen találkozunk még velük.
A József Attila Művelődési Központ gárdájánakcsak gratulálni lehet a szervezésétt (elsődlegesen
Kapuvári Beatrix és Pinkácsi Márta munkájáért járköszönetl), hogy van energiájuk évről-évre összeszedni a versmondók nem kis csapatát, van erejükmegrendezni a sokszor hálatlan, mert kevés visszhanggal és kevés anyagi sikerrel kecsegtető rendezvényt.
Ideje volna elismernünk, hogy háttér-munkájuk,mint a pedagógusok áldozatos háttér-munkája is,micsoda kincs. Reméljük, jövőreújra találkozunk a Központban- még több, még jobban felké- )-(szült, még ügyesebb versmon-dókkal - de legalább ezzel anem csekély színvonallal, ami-ben idén részünk volt.
Tóth Zsuzsanna
KÖLTÉSZET ÉLŐ '97
Kortárs költészet - blattolva
AZt hiszem, ezeken az oldalakon nem szükséges magyarázni a kulturális emlékezet, bennea versolvasás, -mondás, általában a vers értő
befogadásának fontosságát. A ma verset olvasók jelentős része azonban szívesebben fordul a vershagyomány, a már klasszikussá lett szerzők felé. Az ejelenséget létrehozó számtalan tényező felsorolásahelyett elegendő annyit megjegyezni, hogy ez nemszükségképpen van így. Mert minden versszerető
képes megtalálni, ha akarja - lehet, hogy nem nehézségek nélkül - a kortárs költészetben is azokat aszerzőket, azokat a műveket, amelyek neki szólnak.
Személyes élményeimTöbb hónapos indokoltan aggályos előkészítés és
egyeztetés után páratlan (sajnos páratlan) irodalmi beindulásra került sor április 12-én a Ferencvárosi Művelődési Központban, Nem is irodalmi: költészetnapi.Egyszerűen versekről volt szó, és az oda szép számmalellátogató nyomorult, kedvükvesztett költőknek abban akegyelemben volt részük, hogy (még mielőtt ualamenynyien besoroltak a Nagy Tehervonat kerekei alá) végreegyszer náluknál több ember volt kíváncsi rájuk. Ez anyakatekert mondat mindössze arra vonatkozik, hogyvolt közönség. En a tömegnek legalább a felét nem ismertem személyesen. és ettől bizony már elszoktam.
A meghívócédulán házigazdaként a Magyar Versmondók Egyesülete, támogatókéntpedig a Nemzeti Kulturális Alap és a Ferencvárosi Önkormányzat áll. Általános őrlélek rovat nincs, de kéne, és oda Gáspár Sándor nevét kellene beírni.
Személyes élményeim a késő délutánra korlátozódnak. Huzella Péter előtt jó volt látni a negyven-ötvenéve-
Ezt bizonyította az a versmondó vetélkedő, amelya Magyar Versmondók Egyesülete és a FerencvárosiMűvelődési Központ szervezésében zajlott le április12-én, a Költészet napjára emlékezve.
A megjelenteket előbb az eseménynek otthont adóművelődési központ igazgatónője, Illés Kiára köszöntötte, majd munkatársa, az operatív teendőket
ellátó Gáspár Sándor ismertette a verseny lebonyolítási rendjét, továbbá bemutatta a zsűri tagjait. Atöbb mint hatvan induló két csoportra osztva, kéthelyszínen mérkőzött meg, az egyik csoport a Holmifolyóiratot, a másik a Jelenkort képviselő zsűri előtt.
sek szigorúan csakis irodalmi ízlés alapján. összeválogatott élmezőnyét:(Bella István, Nádasdy Adám, MezeyKatalin Szilágyi Akos stb.).
Meg kell említeni a technika ördögét, aki egész délután jobb ügyhöz méltó buzgalommal harapott ketté vezetékeket, cserélt össze zenéket, húzta az időt. A mi műsorunk jócskán késve került sorra. A közönség azonbankitartott, az ördög végleg hazakotródott, a műsor pedigkitűnő volt. Pusztán csak maga az az ötlet is elvitte volna az estét, hogy minden szereplő szerzőről zenével kísért másfél-kétperces otthoni videofevételek készültek(hála az őrléleknek...). De nem csak ez volt. A versek (leszámítva a magamét, azt nem minősítem)fel tudtak nő
ni a feladathoz. A közönség szórakozott.Tavaly voltam itt először. Ezért csak az idén támad
hatott az az érzésem, hogy született egy hagyomány, amiminden trenddel és megalázó társadalmi véleménnyelszemben, a csodával pedig határos módon feljövőben
van. A kilencedik kerület kinti végén. Ráadásul egy idő- .re megint elhittem, hogy verseket épelméjű emberek isolvasnak.
Kemény István
versmondó 27
Ásztai Csuha: Télen, nyáron
A folyóiratok három-három költöt delegáltak, akiksaját verseiket hozták el a versmondó vetélkedő
"anyagának". A Holmi részéről Somlyó György, Várady Szabolcs és Kántor Péter, a Jelenkortól Takácszsuzsa, Bertók László és Vörös István hallgatta sajátverseinek előadását. (A Jelenkor csapatába tartozottmég Csabai István, a lap főszerkesztője,valamint esorok írója.)
A versenyzők néhány percig ismerkedhettek az általuk választott verssel, ezt követőenaszöveget - azesélyegyenlőség miatt - mindenkinek vissza kellettadnia azért, hogy a sorrendben később következők
nek ne jusson több felkészülési idő, mint az előttük
szereplőknek. Igy tehát a vetélkedő arról adott képet, hogy hosszabb rákészülés, más értelmezési források nélkül képesek-e a mai versolvasók a kortársköltészet alkotásaival eleven kontaktusba lépni. Talán mondanom sem kell, hogy a szervezők "üzenete"a balttoló versennyel nem a versek elmélyült tanul-
mányozása ellen szólt, de annak igen, hogy a résztvevők
próbára tehessék magukat,vajon a régi idők verseihezmérten kevésbé kerek, szabályos formák, a kihagyásoselhallgatásos szerkesztésű,
bonyolultabb szerkezetű,
nem egyenes vonalúan haladó versbeszéd, az áttételesebb metaforizáltság világában is képesek-e tájékozódni.
A rendezvény a zsűri tagjai számára egyértelműen
kellemes meglepetést okozott, hiszen az indulók döntő
többsége képes volt a leglényegesebb feladatot megoldani, a verset mint egészet asaját értelmezésében előad
ni. Az értelmezések meggyő
ző volta, illetve az előadói képességek különbözősége
alapján természetesen eltérő
színvonalú produkciók születtek. A zsűri végül tizenhárom indulót választottki a két csoportból, akik - miután mintegy gálamű
sorként újból elmondhatták választott verseiket könyvutalványokat, illetve folyóírat előfizetést nyertek.
A balttoló verseny egyben lehetőséget nyújtott arra, hogy a verskedvelők ma élő jelentős költőkkel - sviszont: a költők reménybeli olvasóikkal - személyesen találkozzanak. Az ilyen találkozók a mindenkoriirodalmi életet gazdagítják. S végül gondoljuk meg:talán volt olyan versenyző is, aki először találkozottaz általa kiválasztott vers szer-zőjének egy művével, s magán a ~versenyen derült ki a számára,hogy képes azt megszólaltatni,és hogy egy addig ismeretlenhang mond neki valamit.
Ágoston Zoltán
"GYÖNGY A CSILLAG..."Versmondó verseny általános iskolás korú gyermekek részére
Pás ztón, helyi kezdeményezésre, évek óta működik a "Tehetséges pásztói gyermekekért" alapítvány. Méltó példája ez annak, hogy a ma
gunk sorsánakjavításáért, a magunk élete jobbításáért csak mi magunk tehetünk valami értelmeset.
Negyedik éve, minden tavasszal- idén is, amikoralig bírtuk már a rügyfakasztó meleget kivárni, megrendezték a Magyar Versmondók Egyesületévelközösen az ún. nyelvi irodalmi kommunikációs rendszerben tanító iskolák országos, sőt, határon átnyúló
28 versmondó
kiterjedésű versmondó versenyét, az általános iskolai korosztálynak. Amikor első alkalommal, két éveláttam-hallottam ezeket a gyerekeket verset mondani, az interpretálások fölötti örömöm és meglepetésem határtalan volt.
Olyan távlatokat éreztem megnyílni ebben a szuggesztív közlésmódra oktató nevelési formában, amelyet eddig még soha nem látott módon kecsegtető
nek tartottam.Lehet, hogy bennem van a hiba, de most mintha
cseppet fáradtabb lett volna ez a verseny. Pedig minden tökéletesen működött; soha ilyen jó színvonalúversenyszervezést, pontos időbeosztást, kedves, figyelmes kísérőket! Az energikus kuratóriumi elnökasszonynak (László Pálné) köszönhetően nemcsakgördülékeny, határozott, de kifejezetten jó hangulatú rendezvény részesei voltunk.
Az idő is nekünk - résztvevőknek, vendégeknek,versenyzőknek- kedvezett. Besütött a nap az aulába, ragyogó gyerekarcokat láttunk - akik - micsodaellentmondás! - fájdalmas verseket közvetítettek,legalábbis a nagy számok tükrében. Sajnálatos, hogya fájdalmat, keserűségeterősítjük mi felnőttek ezekben a gyerekekben, akik - hogy HegedűsD. Géza zárószavának egy gondolatát idézzem -, már a XXI.század felnőttjei. Epp ezért kár, hogy örömteli versek, harsány, vagy legalábbis a mosolygós jókedvversei voltaképpen hiányoztak a nap programjából.Spleen, pesszimizmus, nagy fájdalmak ... nem koraiez kicsit.
Csupa tehetséges gyerek, csupa okos, értelmesarc, áldozatkész tanárok, értelmezett és jól felfogottversgondolatok - minden a helyén, csak a közvetített hangulatok...
Egy-két üdítő kivétellel, ilyen volt a második helyezést elért, Vajdaságból érkezett Basity Petra korosztályának tökéletesen megfelelő versválasztása,
általában a komor, dagályos, szentimentalista versek kerültek előtérbe.
Lehet, hogy ezt nem kellene megemlítenem, talánrossz, hogy a negatívumok hangsúlyosak, mégis, úgyéreztem, hogy nem hagyhatom szó nélkül. Egyszerűen hiszem, hogy ezek a gyerekek még öröm-korszakban vannak, és a mi felelősségünk-kötelességünk
megtanítani őket örülni.Jó volt látni, hallani a zárszóban megnyilvánuló
HegedűsD. Gézát, érdemes művészünket, a főisko
lai tanárt, aki sugárzóan hirdette az örömöt, jó voltlátni a számtalan ajándékba belebóduló gyerekeket,a meghatott szülőket és tanárokat.
Akkor is, ha mindenkinek a saját gyermeke feléhúz a szíve, tudtuk és éreztük,valóban a versek szeretetéről
van szó, a gondolat nagyszeruszabadságáról, a határokat átsugárzó érzelmekről.
Tóth Zsuzsanna
"ANYÁM FEKETE RÓZSA"
Dióhéjban Erdőkerfesről
Erdőkertesen már VII. alkalommal gyűltek öszsze versmondók, hogy együtt ünnepeljék azanyák napját egy-egy szép verssel és prózával.
A helyi, területi, majd országos versünnep nemzetközivé nőtte magát. Most is jöttek versmondók Felvidékről, Erdélyből, Vajdaságból, a Mura vidékéről
és Magyarország minden részéről. A találkozó végső
megmérettetését számos válogató előzte meg, hiszen több mint hétszáz versmondó vállalkozott arra,hogy elzarándokoljon Erdőkertesre, nem sajnálvaidejét, pénzét és esetlegesen a zsűri nemleges döntését, mivel a döntőre mindössze nyolcvan versmondótvártak vissza.
A hétszázhoz viszonyítva nem sok a nyolcvan, demikor két napon át versek hosszú sorát hallgatjuk,soknak tűnik. Soknak tűnik, mert vannak versmondók, akik nem igazodnak a kért időhöz, vagy mégmeg is duplázzák azt. Ugy gondolják, minél hoszszabb az előadott mű, annál jobb lesz az esélyük ahelyezésre? Ez tévedés! Nem az előadott mű hosszúságán dől el az eredmény. Sikert lehet elérni rövidverssel, vagy prózával is.
Felvetődik a kérdés, hogy hol kezdődik a hosszú és
versmondó 29
milyen rövid legyen a rövid. Itt elidőzhetnénkenneklatolgatására, de ez legyen majd egy másik írás témája. Fontos, hogy személyes élménnyé tudjuk varázsolni mondanivalónkat, és a közönséget magunkkaltudjuk ragadni. .
A zsűri tisztelettel és megbecsüléssel hallgatottvégig mindenkit, és meghozta a maga döntését. Akivolt már zsűritag, tudja milyen hálátlan feladat ez.Soha még olyan döntés nem született, ami mindenkinek egyformán tetszett volna. Ez így természetes.E napfényes vasárnapot azonban meglepden sok elégedetlen hang tette borússá. A "nem rangsorolt"versmondók között nem tudom akadt-e valaki, akitudomásul vette a döntést. Legtöbben fogat szorítottak, vagy éppen levegő után kapkodtak, de olyan isvolt, aki dührohamot kapott és elrohant.
Átgondolásra szorulna a kategóriák megosztása.Mind az ifjúsági, mind a felnőtt csoportot még jobban széjjel kellene választani. Nem lehet igazságosan dönteni egy 12 éves és egy 17 éves, egy 18 évesés egy 74 éves versmondó között. Talán kevesebbentávoznának könnyes szemekkel, vagy éppen a zsűrit
dühösen szidva, ha a rendezők itt is és máshol isnem ragaszkodnának ennyire helyezések osztásához. Lennének csak a jók, a nagyon jók és a legjobbak.
Nem szabadna a jó hangulatot lerontani egyfajtaeredmény kihirdetésével, mert aki ennek a rendezvénynek a részese, az már előzőleg mindenképpenmegméretett.
..Fujtás Orsolya grafikája, József Attila: Anyám 1.
30 versmondó
A zsűri elismerte és jutalmazta a határon túli mühelyek munkáját is, amihez mindenkinek gratulálunk, és szívből örülünk sikereiknek. Sajnálatosazonban, hogy itthoni versmondó műhely neve nemhangzott el a díjkiosztó ünnepségen, pedig szépszámmal képviseltették magukat. A szervezők mintmindig, most is megtettek mindent azért, hogy jóhangulatban, színes programokkal teljék e három
nap. A találkozó résztvevőinekfellépéseketszerveztek Veresegyházán az óvodában, azidősek otthonában és a templomban.
A versek mellett a zene is helyet kapottés egy újabb értékes kiállítás megtekintésével lehettünk gazdagabbak. A legnagyobbsikert mégis a "Nyitott pódium" aratta, aholkötetlenül és mindenki örömére lehetettverset mondani.
Hangos nevetésektól, dübörgő tapsoktólzengett a színházterem. A vidámságot mégcsak fokozta az az éjszakába nyúló játéksorozat, ahol ötletes és humoros feladatokatoldottak meg a résztvevők "komoly zsűri"
jelenlétében.Erdőkertes nagy feladatot vállalt magá
ra, mikor elhatározta ezt az évről évre megrendezésre kerülő találkezét. Többszörösenbebizonyította létjogosultságát. Reméljük,ez a folyamat nem szakad meg és a rendezvényt továbbra is támogatják azok, akik eddig is megtették, és még csatlakoznak hozzájuk mások is. Köszönet illet mindenkit,aki hozzájárult a rendezvény sikeres lebonyolításához.
Kedves versmondók, Ti pedig már mostkezdjétek el a felkészülést a következő találkozóra. Olvassatok sok-sok verset és válasszatok ki olyat, aminagyon közel van a szí- ~vetekhez, de a közön-ségról se feledkezzetekmeg, mert csak velükegyütt szárnyalhatunka versek által.
F. Dóry Magdolna
KUNSZENTMIKLÓSI MŰHELY
Szavak a vers szárnyalásárólszavak, szavak, szavak...
"Aki verset mond, annak költővé kell növekednie,azzá kell lennie, hogy eljátszhassa a költő szerepét,elmondhassa a verset. Eleinte segit a fiatalság, afrissesség, a rügyfakasztó ambíció, de tniként már avirágból gyümölcs, a mag terebélyes fává terpeszkedik: annál nehezebb a gyökérig menni. A költő csodáját felidézni ..."
Latinovits Zoltán
AITÓl szólnak, hogy már gyermekkoromban isszerettem a verseket. A gimnázium önképző
körének titkáraként én mutattam be a tagokszárnyprobálgatásait. De órák alatt is különös csengésük volt a verseknek. Gyakorta szólíttattam megáltaluk, s velük tartottam Petőfi, Arany, Ady, JózsefAttila, Illyés Gyula, Babits, Radnóti birodalmába,hogy aztán fogva tartsanak.
Arról szólnak, hogy magyartanár lettem, s elkötelezett "verselő".
Arról szólnak, hogy 1989-ben kaptam egy magyartagozatos osztályt. A tény felelősségét átérezvenem akartam a már "unott", régi tantervet tanítani,ezért kerestem egy jobb, taníthatóbb, a tanítványaimhoz is közelebb álló tananyagot. A választásnálmeghatározó volt, hogy megjelent benne az irodalomés magatartás összefüggése, az esztétika, és amimindig is közel állt hozzám, a dramatikus játék és aszínház világa.
Tanítványaimnak a szombat és vasárnap délutáni, lakásomon folyó tehetséggondozáson, az iskolaipróbákon kívül a tanítási órán is volt lehetőségük
színházat játszani, "színházul tanulni", amely kezdödött a színházi alapfogalmak kialakításával, adramatizálás fogalma és gyakorlata, szereposztás,próbák, jelmez- és díszletkészítésen át az előadásig.
Arról szólnak, hogy Lázár Ervin: Maminti, a kicsizöld tündér egy részletének dramatizálása és előadá
sa alapozta meg később sikereinket. Először itt csillantak meg a "gyémántok". Az óvodások, iskolások,felnőttek hálás közönségnek bizonyultak. Ebben azévben Baki Agnes első lett az iskolai mesemondóversenyen és a harmadik a megyein. Emellett iskolai,területi és Petőfi szavalóversenyt nyert. Fehér Éva,Csákai Erzsébet, Kácser Györgyi is helyezettek voltak a különböző versenyeken.
Arról szólnak, az 1991-es év indulása nem akárhogyan kezdődött. Baki Ágnes és Fehér Éva élőadásban mesét mondott a magyar televízió Napraforgó című músorában. Másfél éven át havonta néztek farkas-szemet a kamerával. Vittünk magunkkala "hallgatóságot" is, a mesét illusztráló rajzokat, Ba-
ki Ágnes kerámiábólgyúrt mesefiguráit. Sok mesételmondtak Moldova Agnes és B. Révész László "rendelésére".
Arról szólnak, hogy a nyolcadikos Fehér Éva,Csákai Erzsébet, Kácser Györgyi benevezett a gimnazisták számára meghírdetett nagykállói országosRatkó József szavalóversenybe. A budapesti elődöntőre Fehér Eva továbbjutott, Kácser Györgyi pedigmeghívást kapott. Tanítványaim nem úgy vettekrészt, hogy gimnazistának adtuk ki magunkat, hanem úgy, hogy Ratköné, Lujzika igent mondott azindulásukra. Fehér Eva megnyerte a versenyt, győztesként léphetett le a dobogóról.
Arról szólnak, hogy a Magyar IrodalomtörténetiTársaság Kiskőrösön és Kunszentmiklóson tartotta"Március idusa Petőfi szülöföldjén" c. tudományoskonferenciáját. A résztvevők a helyi Petőfi emlékszoba megtekintése után részt vettek az osztályomáltal előadottmárcius 15-i músoron.
Fujtás Orsolya grafíkája, József Attila: Anyám II.
versmondó 31
Fehér Éva még nyolcsadikoskénta megyei gimnazisták és szakközépiskolákok költészet-napi szavalóversenyén negyedik lett, úgy, hogy csak egy tanár éskét főiskolás tudta megelőzni.
Arról szólnak, hogy hogyan tovább? Tanítványaimelballagtak és átmentek a helyi gimnáziumba, s énúj tanítványokat kaptam. A "hogyan tovább" töprengésem Kodály szavai döntötték el, miszerint atehetséget kötelesség kiművelni. Fehér Évával immáron gimnazistaként tovább folytattuk a megkezdett utat, "műveltüka csodát". Megnyerte a megyeiköltészet-napi versenyt és Tatabányán harmadik helyezést ért el a József Attila országos vers-, énekeltvers és prózamondó versenyen.
Arról szólnak, hogy Pilinszky János-díjat kaptam.Fehér Évát meghívták az 1996. évi versmondó versenyek győzteseinekgálaműsorára.Ebben az évbenFehér Évának, Csákai Erzsébetnek, Kácser Györgyinek műsorosestet szerveztünk.
Arról szólnak, hogy tanítványaim a tehetséggondozás során "találkoztak" a versekkel, kiváló műe
lemzőkészségretettek szert, jó fellépést, megjelenéstsajátítottak el. Esztétikailag érzékenyek, kreatívaklettek. Szívesen mondanak verset, vesznek résztszínjátszásban. A sok-sok munka, együttlét jó közösséggé formálta őket. Gyarapították erkölcsi tulajdonságaikat, magatartási kultúrájukat, műveltség
beli tudásukat. Wagnerrel együtt vallják: "A művé
szet a magával és a természettel összhangban lévő,
testileg és lelkileg szépen fejlett ember legméltóbbtevékenysége" .
Arról is szólnak, hogy e "leg-méltóbb tevékenységet" irányi- ~tani ,jó mulatság, férfi munka"volt. Szívesen csináltam. Köszö-net mindannyiuknak a "csodá-ért".
Molnár Péterné
~
Asztai Csaba
~ sztai Csaba festőmúvészPomázon él. Művei a
A szentendre i művészet vonulatához ~ kötbetők.Szeros a kötődése ehhez a tájhoz, az emberek
hez, azitt élő művésziközösségekhez. Művészeténeklényeges jegyeit mégsem ezek határozzák meg, hanem az autonómia, az öntörvényú világ kialakítása.
Műfaji sokszínűségétéletútjában is lehet keresni,hisz gépészmérnöki, majd formatervezőidiplomávallesz festő. A sokrétegű tevékenység nála egymástfeltételezi és kiegészíti. Művészi attitűdje: kipróbálnimindent, eljutni az adott kifejezési forma nyújtottalehetőség legvégső pontjáig, megkeresni a kifejezéssokszínűségét, lefejteni a mondanivalóról a közhelyeket, a felesleget és megtalálni az egyéni, lényegesmondanivalót. Mindez a rá jellemző módon és igényességggel.
A szitában, mint művészi technikában az önállókifejezési formát keresi, kutatva annak törvényszerúBégeit és lehetőségeit.
Ásztai sokrétű művészi tevékenységében a legmeghatározóbb helyet a festészet foglalja el. Képeiremindig jellemző volt a szellemi síkon végigvitt műgond és az oldott festőiség. Művészetéretalán a legmélyebb hatást a természet szeretete, a zene és azirodalom - a vers - tette. Ezek áthatják mindennapjait.
Grafikáin igyekszik elérni ahhoz a pillanathoz,amikor már semmit sem lehet a műhöz hozzátenni,vagy abból elvenni. Mintha állandóan azt mérlegelné, hogy mennyi az a minimális jel, gesztus, amellyelmég mindent kifejezhet anélkül, hogy bármi fölöslegeset mondana. Ez egyfajta igényesség, a gondolatnak csak a végső, letisztult formában való közlése. Tág teret enged az asszociációknak.
Nagyméretű táblaképein természetes, magabiztosgesztusokkal fest. Friss, oldott felületkezelés. Spon-
32 versmond6
taneitása csak látszólagos. Minden sokszor átgondolt, megtervezett, bár legtöbbször a befogadó intuíciójára, asszociáci6ira épít, mégis a képek címadásával és a képen megjelenő realitásjegyekkel segítigondolatainak, érzelmeinek a megértését.
V~gh Károly
Ásztai Csuha: Emlék
~
MAR~
AZ ETERBEN IS!
Meglehetősen régóta talákozhatunk a tömegkommunikációs csatornákon a líra valamilyen megjelenési formájával. Ki így, ki úgy
fogadja ezeket a megnyilvánulásokat. Van aki fanyalog - időnként joggal -, egy-egy"Vers mindenkinek" adáson, van aki már alapvetőenannak is örül,hogy egyáltalán látható, illetve hallható vers, azúgyenevezett közszolgálati médiumokban. Talán azutóbbinak is igaza van.
Azonban ezek az alkalmak szinte kizárólag csak aprofi előadókat vonultatják fel (ki tudja, hogy mi okból?), s az amatőr, vagy ha úgy tetszik félprofi - jelentős számú - pódiumjárók teljes egészében háttérbe szorulnak. Arról nem is szólva, hogy a mozgalomszervezeti életével egyáltalán nem foglalkozik a média.
Ezért volt külön öröm számunkra, amikor megkezdte működéséta Civil Rádió, amelyadásidőt biztosított a Magyar Versmondók Egyesületének. Ígyminden második héten félórás műsoridővel gazdálkodhat az egyesület. Igaz, hogy a rádió gyakorlatilagcsak Budapesten fogható, de az elmúlt közel két évfolyamán sikerült elérni, hogy kazettán szinte valamennyi regionális rádió adásában megjelenjünk,esetenként félórás időtartamban.
Az első "kazettás" adás bemutatta a MagyarVersmondók Egyesületét és Farkasné Dőry Magdolna versmondót, abból az alkalomból, hogy 1996-banRadnóti-díjat kapott. Ebben az esztendőben a Költészet Napja alkalmából hallatta az egyesület hangját,a Költészet Napja alkalmából készült összeállítással.
A kétheti adások megszólaltattak számos amatőr
A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületeés a kishegyesi Petőfi Sándor Művelődési
Egyesület meghirdeti az
I. NEMZETKÖZIDUDÁS KÁLMÁN
VERS- ÉS PRÓZAMONDÓTALÁLKOZÓT
A döntő időpontja és színhelye:1997. július 24-25-26.Kishegyes (Vajdaság)
Az Anna-napok keretében meghirdetett versenycélja a vajdasági magyar irodalom
népszerűsítése a Kárpát-medencében.
Pályázati feltételek:A vetélkedőn azok a vers- és prózamondók
vehetnek részt, akik nem hallgatóiszínművészeti főiskolának vagy színészképző
stúdiónak, illetve nem hivatásos színészek vagyelőadóművészek.
előadót, olyanokat, akik már nem aktívak és olyanokat akik most kezdik bontogatni tehetségüket, yagyjelentős eredmények birtokában vannak már. Altalában megemlékezik az adás az évfordulókról, adottesetben egy-egy költöt részletesen is bemutatott,méltatott. Szinte minden alkalommal sikerült bemutatni egy-egy frissen megjelent verseskötetet,vagy kuriózumnak számító könyvet. A szerkesztők
igyekeznek hírt adni minden olyan eseményről,
amely a versmondók háza táján történik. Természetesen nem hiányoznak.az adásból az aktuális hírek, információk, tájékoztatók sem és a játék is jelenvan.
Rendszeresek a tematikus adások, melyek jelentő
sebb alkalmakhoz, ünnepekhez kötődnek, mint például a karácsony, a Költészet napja, az Anyák napja,vagy a Gyermeknap.
A szerkesztők igyekeznek minden alkalommal alehető legkörültekintőbben összeállítani az adásprogramját, azonban időnkéntkimaradnak olyan témák, amelyekről nem kapnak időben információt,vagy a távolság miatt nem minden esetben elérhető
egy adott esemény.Ezért mindenképpen szereneséslenne, ha az ország különböző tájain élő versmondókkapcsolatot alakíthatnának ki a Versrádió adásaival.Így elérhető lenne, hogy az adások olyan képet fessenek az amatőr versmondó mozgalomról, amilyen valójában. Mindezt meg lehet tenni levélben, az 10llBudapest, Corvin tér 8. Civil Rádió Versrádió címen,vagy minden páratlan csütörtökön 16-21 óra közötta 201-1417-es telefonon.
Bodor-Palkó Pál
A vetélkedő két korcsoportban folyik:gyermek- és ifjúsági kategóriában
(l0-18 éves korig)felnőtt kategóriában
(l8 éves kortól, felső korhatár nincs).
A résztvevőknek három művel, versselvagy prózával kell bemutatkozniuk
- abból egyet a vajdasági magyar irodalombólkell választaniuk.
Azokkal a művekkel, amelyekkel már másvetélkedőneredményt értek el, nem lehet
benevezni.A jelentkezők létszámától függően a szervezők
területi döntőket tartanak, amelyeknekidőpontjárólidőben értesítjük a résztvevőket.
A szervezők a döntőbe jutott versenyzők részéreszállást és étkezést biztosítanak.
Benevezési határidő: 1997. július 1.Cím: Petőfi Sándor MűvelődésiEgyesület
(Szőke Anna részére)24321 Kishegyes, Jugoszlávia
Telefon: 381-241730-430 vagy 381-24/39-080
versmondó 33
Vitatkozunk!?
Dúl a vita! Pro és kontra vonultatják fel az érveket az érintettek, vagy mindazok, akik azthiszik magukról, hogy érintettek. Persze, ha
belegondolok, valamennyien érintettek vagyunk. Hiszen rólunk van szó, csak éppen minket senki semkérdez meg, senki sem kiváncsi a véleményünkre,esetleg észrevételünkre.
Talán nem is baj. Hiszen kérdezés nélkül is teszszük azt, amit önként vállaltunk, ami rengeteg időt
elvesz tőlünk, ami meglehetősen sok izgalommal,
vagy ha úgy tetszik lámpalázzal jár. F'izetséget nemvárunk és nem is kérünk érte. Csak megragadjuk akínálkozó alkalmat, s tesszük a dolgunkat. Mindenlehetséges eszközt igyekszünk kihasználni a szó legnemesebb értelmében. S ha már a szónál tartunk:tesszük ezt azon a nyelven, amelyet édesanyánktóltanultunk, egy olyan nemzetnek a nyelvén, melynekegyes szavai egyszeruen lefordíthatatlanok másnyelvre úgy, hogy az jelentéséből, értelméből ne veszítene valamennyit. Tesszük ezt azon a nyelven,amelyen megszólalt Balassi és Csokonai,' Vajda ésPetőfi, Ady, József Attila és Radnóti, és még rengetegen. Azon a nyelven, amelyen nap, mint nap beszélünk.
STÍLUSBORZALOM
Lőrincze Lajos, egy emberöltőn
át a nyelvművelés apostolavallotta: "Nyelvi-stilisztikai
önművelődésünk halálunkig semérhet véget. Ennek az intelemnekkülönleges jelentősége van, hiszenszemünk és fülünk előtt, újságot olvasva, utcát és várost járva, sokszortanítványaink ajkát is fegyelve vagyunk tanúi gazdagító vagy éppenromboló változásoknak. Tevőlegesen
kell hozzájárulnunk anyanyelvünkőrzéséhez,gondozásához. "
Kétségtelenül így van! De olykormennyire, de mennyire hiábavalónak tűnik az elkötelezett iparkodás etéren, amikor nap mint nap tíz- ésszázezer példányban terjesztik aromlott árut e téren. A nyelv csakugyan szabad prédája mindenkinek, aki hozzá férkőzhet a nyomtatott és elektronikus sajtóhoz?!
Alább kevés komentárral egy csokor olyan kiemelt részlet áll, amelyek napjainkban tűntek fel a nyomdafestéket kapott közlésekben:
1. ...visszafordíthatatlan már abővítés folyamata az azt kiérdemesültek számára...
2. L. képviselő - aki találkozottH. Gy. kormányfővel és B. L. pénzügyminiszterrel is - a részletekmell6zése nélkül elégedetten nyilatkozott az eszmecseréről.
3. (A vitában) a vihar olyan sebesen ült, el, ahogyan távozott.
4. Azt a tényt fel kell vállalnunk, hogy technikai nehézségeinkmiatt...
5. Előfordul, hogy egy-egy világklasszis idejekorán búcsúzik aküzdelmektől.
6. ...sok hasznos és kölcsönesen
34 versmondó
előnyös gondolat cseréltek gazdát...
7. B. washingtoni nagykövetnekis akad támogatói.
8. Ez a magabiztosság nem kisrészben önmaga tehet6sségének atúlbecsüléséből fakad.
9....a kiváltó okok elemzéséről isfontos a szóváltás.
10. ...valamiféle parlagi, bőga
tyás, rézfánfütyül6s szittyaságotvélnének {ólfedezni...
11. ...abban a balesetben, amelyetegy elszabadult ló okozott Dabasban...
12. ...a tanácskozás célja az volt,hogya többségi nemzetet, valaminta kisebbséget képviselő pártok megtalálják a "legnagyobb közös nevezőt"...
13. Az időpontrólE. M. egyeztet aKülügyminisztérium szakem-bereivel.
14....figyelmet fordít a városvezetés Budapest lakhatóvá tételéért.
15....hozzá lehetett fogni az egyikoldali acélkapu cseréjére.
16. A hatnapos rendezvényremintegy félezer finnugor eredetű
nemzetiség képviselője érkezett.Sorjában: 1. Az arra érdeme
sek helyett, az alaki hasonl6ságcsábítása folytán, más jelentésű szókerült a mondatba. 2. Magas tisztséget viselő fogadja a vendégét egyfelől, másfelől a lényegre szorítkozónyilatkozat ellentettjér61 kaptunktájékoztatást. 3. A közlés értelmetlen, bár sejthető, mit is akart mon·dani a szerző. 4. El kell ismernünk,be kell vallanunk helyett a szer{ólöttdivatos fordulat panelje jött a szerző
tollára, amitől bürokratikus zamatú
lett a mondókája. 5. Az alkalmazottszó nem azt jelenti, amire használtaa cikkfr6: id6 el6tt vagy túl koránillett volna ide. 6. és 7. Az egyes- éstöbbesszám egyeztetése némelykornem megy az újságtronak. 8. Megtenni képest akart mondani az ismert újságirá, helyette másjelentésűsz6 jutott az eszébe. 9. Aki sz6t váltaz nem szóváltásba keveredik. 10.Néhány éve többszörös közlésből váltismertté a bőgatyás, fütyülős-barac
kos magyar. Ez a mondattöredékennek emlékképeiből állhatott össze.Csak hát a népi teringettézés fúzfánfütyülős, annál is inkább, mertilyen fa van s mert annak ágából sípot lehet és szokás csinálni. Rézfameg... 11. Ez a magyar nyelv egyiknagyon nehéz esete, mégsem tévesztiel soha senki. Azt is mindenki tudja, hogyha a tó melletti Velencén ésaz Adria melletti Velencében egyaránt jó üdülés esik, Pécsett, Kaposvárott és Miskolcon, Nagykállóbanegyaránt városi emberek élnek,akárcsak Dabason, 12. Ez aztán ase füle, se farka ostobaság! A nagyobbod6 nevező egyre kisebbre veszia számlál6t. A politikai nyilatkozatokban kedvelt közös nevez6 hasonlat itt összekeveredett az általános iskolai. emlékek közül felidéző
dött legkisebb közös többszörös és alegnagyobb közös osztó fogalmakkal. 13. Ezt a pártzsargont61 örököltük. Időpontokat szokás egyeztetni.14. Figyelmet valamire fordítanak.15. Hozzá pedig valamihez fognak.16. Itt a sz6rend kuszál6dott össze:félezer képviselő érkezett a sokfélenemzetiségből.
Tűnödj el" nyájas olvasó, e példák {ólött! Es mint köszörűkő azacélból, csiholja ki stílusérzékedből
a felismerés szikráját!Dr. Kaszap András
Ásztai Csaba: Tenyérnyi kert
Sajnos azonban ez a kommunikáció egyre kétesebb. Beszédünket akarva, akaratlanul át és átszövik olyan szavak, kijelentések, időnként már szinteegész mondatok, amelyeknek semmi köze a magyarnyelvhez, mert ugye arról van szó.Lám, lám, én magam is észrevétlenül leírtam olyan szavakat, amelyek nem biztos hogy feltétlen szükségesek az adottformában. Talán lehetne találni magyar megfelelőt
is. Csak így a kényelmesebb, így szoktuk meg. Nemigazán figyelünk arra, amit mondunk, s így pillanatokon belül alkalmazzuk a mások által is használtidegen szavakat. Persze nagyon sokan hiszik azt,hogy ezek a kifejezések helyesek és természeteseneredetük a mi nyelvünkben keresendő.
Az, hogy időnként egy-egy idegen szó belekerül ahétköznapi beszédünkbe, igazán nem baj, s talánnem is kerülhető el. Azonban meggondolás nélkülihasználatuk már nem szerencsés.
Ami igazán fájdalmas, az az, hogy már az irodalmi nyelvben is létjogosultságot vívtak ki maguknak.Nem is szólva arról, ami országszerte tapasztalható:szinte nincs olyan település, ahol az idegen kifejezések, elnevezések ne lepték volna el az utcákat, mintüzletnév, vagy valami hasonló tevékenység jelöléseként. Néhány jelentősebb idegenforgalmú városbansétálva egyre inkább az az ember érzése, hogy nemis Magyarországon jár, hanem valamelyik német,vagy amerikai városban. Ugye a kocsmák helyettmár lassan csak pubok lesznek, a ruházati, vagy élelmiszer boltok helyett shopok, butikok (csak így, fonetikusan), és a sort szinte végtelenségig lehetnefolytatni.
A televízió, a rádió, a nyomtatott sajtó (perszeezek a kifejezések sem tőlünk erednek), szinte csakaz idegen szavak révén akarják mindazt az információt eljuttatni hozzánk, amelyet fontosnak tartanak.A reklámok szinte már egyáltalán nem szólnakolyan termékekről amelyek magyar nevet viselnének, még akkor sem, ha történetesen magyar alapanyagból, magyar tulajdonban lévő üzem, magyarszakemberekkel készíti. Arról nem is szólva, hogyegyre többet találkozhatunk olyan reklámmal,amely már egyáltalán nem magyar nyelven szól hozzánk.
A politika sem szól másról csak koalícióról, privatizációról, frakcióról, pluralizmusról, kooperációról,lobbyzásról, stb, stb, stb. És e példákat sorolhatnánkmég nagyon sokáig, az élet minden területéről.
Közben a vita dúl, hogy legyen-e nyelvtörvénynyelvünk védelmében, vagy ne legyen. A döntéshozás nem ránk, földi halandókra tartozik. Mi versmondók, előadóművészek megpróbálunk saját eszközeink révén tenni valamit. Talán nem vész teljesen kárba erőfeszítésünk,s aggodalmunk sem teljesen alaptalan.
A vitatkozóknak pedig ajánljuk, hogy egy kicsitnyitottabb füllel hallgassanakbele a napi szóáradatba, egy ki-csit nyitottabb szemmel tekint- ,senek körbe szűkebb és tágabbkörnyezetünkben. Aztán a hal-lottakat és látottakat mérlegre IÍPtéve, hozzák meg a döntést.
Bodor-Palkó Pál
versmondó 35
l
" . o.. . ;...... . :::::::::=- ••••••.:.;.:::::::::.: :::;:::; :.:.'.'.'.= .::::::: :::::::::::;::: .:.:.:.:.:.:.:.:.:. ····:·:·:1
i"~,'"~, ",................... .. :::!:::). ',:'.:',:'IX""",:',',·'.,.:.•...:.·.•·,:..""'.;.:.=",·',.',i,:'II",.',·"·.:.'·.··./',:',:'"I1',,',,',·"·.·,,·',:',:',,',,',,','lM'.:',·',.','."'.:.",:·,:,,',:'.,••'.:'.".".'.'. ?i,:'.:.!:'.t"'.'.',i,::.::.='.':.:"'\!::.:.:.:.:.:::,:,·:,·:.·:.}.\,",","Il'::"':i::':i.::':i..,:'.,·U'..'.':'>'.;:.:.'.•.'.:.'.:.'.:.'.:.',:',i,:',:',:',:',:'.i, ·,i.:',i.::,i.::,i.",':,i,':,.·,':,:,':.•'. ::.•••: ' •••••••••••••••• :::>,.,',:::::::>::: .. }:::,::, ,!....,: ....,! ...,: ....,: ...,! ....,•...,! ....,.:~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~f~ ~f~ ~ ~f~ ~f~fffff~ff~f~1~ ~ ~ ~11 .:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.: ...,~..,~...,~....'~.,~,.'~.'~.,.~..,~...,.~..,~...,~...,:...":...,.'...,.....,::...,'...,~ ...,~ ...,~ ...,~ ...,~..,~ ,~..,~ ,~..,~.,',:..:,:.,:,:.,:,:.,:,:,:,:,:,:.,:,:,:,:,:,:.,:,:,:,:,:,:,:,:,:,:,:.:,:.:,:.:.:.:.:.' ::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::.:.::::::::::::;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:::;:;:;:;:::;:;::;::::;:::::::::::::::::::::::::::::~:~:~:~:::~:~:::~:~:~:~:~:~ ::::::::::)~.:.~:~:~:~::::r::·:·.·. ::::::::::::::::::::::::.:.:.:.: :.:.:.:.:.::::::.:::::::.:::::::::::.::::: ~:f:: ::::::. :::::~.:.:.:.:::::.:.::::::::::::::::::::.:::::.:.:.:.:.:.:. \~j~\~fr~~~~~()~j~f
ÜNNEPEINK
hál mít !(lglml:'megtudnimagllrrkniJ, on'fg ""It, t/ldUIIl:',
/'f~'" tudunk, nem tudunk ii,mrpdlli?!(Szilj~Domokos: Az ünnep)
v. L.
JátékosKöszöntjük laptársunkat,mondhatnánk édestestvérünket a Játékost, amely a Magyar Színjátékos Szövetség ésa Szabad Színjátszásért Egyesület közös kiadásában jelenikmeg, hasonlóan a Versmondóhoz, negyedévente.
A lap célja szerint elsősor
ban a magyar nyelvű amatőr
és alternatív szín- és bábjátszás, a drámapedagógia és azelőadóművészet orgánuma kí-ván lenni, de nem elszigetel
ten hanem kitekintve a teljes hazai színházi struktúrára. A lap főszerkesztésére Kiss Lászlót, a MagyarVersmondók Egyesületének elnökét, a VERSMüNDÓ szerkesztőjét kérték fel.
Solténszky Tibor a lap kiadója, a Magyar Színjátékos Szövetség ügyvezető elnöke beköszöntőjébenígyír: "Szakmai lap szeretnénk tehát lenni, denem/nem elsősorban kritikai lap - ahhoz sokkalgyakrabban, mondjuk hetente kellene megjelennünk. A játékos alapítói és szerkesztői úgy látják,hogy színházcsinálás és tanítás közben annyi "szellemi melléktermék" gyűlik föl hazánkban és szerte avilágban, kritikusainkban annyi mondanivaló rekedbenn terjedelmi vagy egyéb okokból, ifjabb és korosabb esztéták nem publikáhatnak, mert könyvet macsak kockázat nélkül jelentetnek meg kiadók, tehátszükség van egy olyan lapra, amelyben mindeznyomtatott formában az érdeklód.ők kezébe kerülhet. Szakmai lap kívánunk lenni, de ne1l} csupán azintézményesült szűk színházi szakmáé. Ugy gondoljuk, hogy a mai magyar színházban, színi kultúrában sokkal több játékos játszik, nagyon sok értékszületik, hatalmas tudás van jelen, számtalan tehetség bukkan föl (sőt, a holnapi sztárok is előbb ott vagy itt -, kívül bukkannak föl), akikre és amire figyelnünk kell. Egyáltalán: egyetlen színi kultúrájavan az országnak, melynek ugyanúgy része a bátonyterenyei drámaoktatás, mint a budapesti Katona József Színház, az Arvisura vagy a Dream Teamnemzetközi sikersorozata. Szeretnénk, ha ez az egységes, ám nagyon sokszínű színházi kultúra mindenértékével megjelenne lapunk hasábjain, mindenolyan értékével, ami nem az előadások egyébként ismegfoghatatlan pillanatnyi varázsa, de szavakbanmegragadható és másokkal megosztható."
:~:~:~:~:~:~:~:~:~:r~:~:~::::::::::::: :::::::::::::::::::::::::::::::::;;::::::::::::::::::::::::~:~:::~:~:~:~:~:~:~:::::::::::
hétköznapok fölé, s egy kis lélegzethez juttatja a napi gondoktól, a napi robottól fulladozó szívünket-lelkünket. Ettől lesz igazán ünnep az ünnep."
A kötet megrendelhető a Hét Krajcár kiadó cí-mén: 1062 Budapest, Bajza u. 18. K. L.
MúsorokrQ, 1cöszönlólcre készü/ők könyvrsmindiuoki, Qkik szere/né/lekszívhez szólóbb ünnepeket ülni
ÜnnepeinkHiánypotló kötettelajándékozott megbennünket a HétKrajcár kiadó. Hogymiért az, kiderül akötet előszavából
amelyet Varga Domokos szerkesztő írta "használó" olvasószámára.
"Halandó testünket könnyű ünneplőbe öltöztetni. lelkünket nehezebb. Pedigenélkül nem ünnepaz ünnep.
E könyv arra szolgál, hogy életünk,éveink jeles napjaitsegítsen valóbanméltóan megülni,
szívhez szólóan széppé, emlékezetessé tenni.Nincs két egyforma ünnep. Mindegyikhez más
szokások, más emlékek, más várakozások fűződnek.
A keresztény-keresztyén egyházak és híveik háromlegnagyobb ünnepe, mint tudjuk, a karácsony, a húsvét és a pünkösd; Három legfőbbnemzeti ünnepünk:március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a. Szilveszterkor búcsúztatjuk az óévet, január l-jén köszöntjük az újesztendőt. Vízkereszt - január 6-a után kezdődik a farsang, és tart egészen húshagyókeddig, a húsvét előtti 41. napig. Erre az időszakra
esik január 22-e, a magyar kultúra napja s - a holdjárásától függően- olykor még március 8-a is, vagyisa nők napja. A költészet napját viszont április ll-énünnepeljük, többnyire már húsvét után. Május l-jénüljük meg - munkaszünettel, majálissal - a munkaünnepét, s mindjárt utána - május első vasárnapján- virrad ránk az anyák napja. Ez utóbbi a legszemélyesebb ünnepeink közé tartozik, akárcsak szeretteink születése napja, neve napja (meg édes enmagunké). Vagy a házassági évfordulónk, amelyről megfeledkezni - a legmegbocsáthatatlanabb férfibűnök
egyike. De nem kevésbé személyes ünnepünk a mindenévi halottak napja sem, csak sokkalta szomorúbb,mint az előbb említettek. Kicsi gyerekeink jobb, haegyelőre nem is igen tudnak róla. Vátják ők csak inkább december két hagyományos örömünnepét, aMikulást és a szentestét (amelyek természetesen afelnőtteket sem hagyják hidegen). Nincs két egyforma ünnep. Milyen közel van például egymáshoz virágvasárnap, nagypéntek, húsvétvasárnap, húsvéthétfő, s hangulatban, érzésekben mégis más-más,mérföldnyi messzeség választja el őket!
De végig az egész esztendőben, újesztendőtőlSzilveszterig minden jeles nap mással fogadja-kínálja azőt ünneplőket. Hacsak abban az egyben nem egyeznek, hogy a maga módján mind felemel a hömpölygő
36 versmondó
A Magyar Versmondók Egyesülete
KÖZÉP ÉS FELSŐFOKÚELŐADÓMŰVÉSZ-KÉPZÉST
szervez azok számára,akik kedvet és tehetséget éreznek magukban, hogy szervezettformában sajátítsák el az előadóművészet szakmai ismereteit.
Az iskolarendszeren kívüli szakképzés célja, hogy az arra rátermett hallgatók számára olyan szakmai felkészítést nyújtsanak, mely ismeretanyag birtokában felkészülhetnek a 16/1994. (VII. 8.)MKM rendelet melléklete 84. sorszám alatt kiadott vers- és prózamondó szakképesítés szakmai(vizsga) követelményeire és jelentkezhetnek az e rendelet alapján felhatalmazott szervezeteknél aközép- és felsőfokú szakképesítést nyújtó vizsgára.
A középiskolai végzettséggel rendelkező sikeres vizsgázók középfokon vers- és prózamondó, felsőfo
kon vers- és prózamondó előadóművészszakképesítést kapnak. Mindkét szakképesítéssel az egyébkulturális foglalkozások kategáriájában műsorvezető,játékvezető konferenszié, továbbá segédszínész munkakör tölthető be.
Tanároknak elismert és rangos, a pódiumművészetben járatos szakembereket kérünk, illetve kértünk fel, így többek között Bánffy György, Wacha Imre, Gabnai Katalin, dr. Böhm Edit, KadalaPetra tartanak elméleti órákat és gyakorlati foglalkozásokat.
A képzés időtartama:
Középfokú képzés: 3 félév + 10 napos intenzív felkészítő szakaszFelsőfokú képzés: 2 félév + 10 napos intenzív felkészítő szakasz
A szorgalmi idő középfokon 1997. szeptember 15-től 1999. január 30-ig,felsőfokon 1997. szeptember 15-től 1998. június 30-ig tart.
A képzés tematikai és tanmenet segédlettel jelentős egyéni felkészülést igényel.Az előadásokatés foglalkozásokat külön órarend alapján a hétvégeken tartjuk.
A képzés díja középfokú képzésben résztvevőknek:7.500,-Ft/h6,felsőfokúképzésben résztvevőknek:6.000,-Ft/h6,
amelyet minden félévre előre kell befizetni.
A jelentkezés feltételei:1. Megfelelő iskolai végzettség
Középfokú képzésre: középiskola utolsó éves hallgató, vagy középiskolai végzettségFelsőfokú képzésre: A középfokú vers- és prózamondó előadó szakképesítés, vagy szakirányúfelsőfokú tanintézet utolsó évfolyamra beiratkozott hallgató, vagy felsőfokú végzettség.
2. Mindkét képzési szinten, eddigi szakmai tevékenység rövid ismertetője (versenyek, tanfolyamok, táborok, színpadi, esetleg színjátszó gyakorlat.)KéIjük, hogy a felvételre jelentkezők a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló okmány másolatát, a szakmai tevékenységét bemutató ismertetőt nyújtsák be. Sikeres felvételi esetén a felvett hallgatókkal képzési szerződést kötünk. 18 éven aluliaktól, illetve önálló keresettel nemrendelkezőktőla képzéshez hozzájáruló szülői nyilatkozatot is kérünk.
3. Eredményes felvételi vizsgaA felvételre jelentkezőknek számot kell adni egyrészt jelenlegi tudásukról, felkészültségükről,
alkalmasságukról, másrészt képességeikről, tehetségükről, amely alkalmassá teszi a képzésrejelentkezőket, hogy sikeres vizsgát tegyenek.
A felvételi vizsga időpontj a: 1997. szeptember 5-6-7.Ajelentkezőket írásban értesítjük a felvételi helyéről és idejéről.
Jelentkezni a Magyar Versmondók Egyesületének címén lehet: 1011 Budapest, Corvin tér 8.
Jelentkezési határidő: 1997. szeptember 1.
versmondó 37
Kosztolányi Dezső1859-1926
"Magam vagyok, rám hull a végtelenség,a fák, a lombok ezre eltemet.Olykor fölém cikáznak még a fecskék,nem láthat itten senki engemet"
"Gyöngyös sugárzást ontsatok ma rám,ragyogjatok, mint száz izzó, csodás naps szikrás korommal bukjatok alám."
"Ezüst esőbe száll le a karácsony,a kályha zúg, a hóesés sürű:
a lámpafény aranylik a kalácson,a kocka pörg, gőzöl a tejsürű."
"H~dok1ik a sárgult határ,Ullői-úti fák
Nyugszik a kedvem napja már,a szél búsan dúdolva jár,
S megöl minden csirát.Hová repül az ifjúság?Feleljetek, bús lombu fák,
Ullői-úti fák"
.Mostan színes tintákról álmodom.Legszebb a sárga. Sok-sok levelete tintával írnék egy kisleánynak,egy kisleánynak, akit szeretek."
"Akarsz-e élni, élni mindörökkön,játékban élni, mely valóra vált?Virágok közt feküdni lenn a földöns akarsz, akarsz-e játszani halált?"
"Lenge lány,aki szó,holdvilágmosolya:azt mondjaa neved,Ilona,Ilona."
"Édes barátim, olyan ez épen,mint az az ember ottan a mesében.Az élet egyszer csak őrája gondolt,mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolts mi ezt meséltük róla sírva: "Nem volt...""
"Szájtátva álltams a boldogságtól föl-fölkiabáltam,az égbe bál van, minden este bál vanés most világlott föl értelme enneka régi, nagy titoknak, hogy a mennynektündérei hajnalban hazamennekfényes körútjain a végtelennek"
38 versmondó
"Mikor vele megyek, fogva öreg karját,vezetve az úton, a szívem kitágula szívek közt énekel elhagyatott szívem.Az én apám az emberek apjas én az embereknek testvére vagyok"
"Szép életem, lobog, lobogj tovább,cél nélkül, éjen és homályon át.Allj meg, te óra és dőlj össze, naptár,te rothadó gondoktól régi magtár.Ifjúságom zászlói úszva, lassanröpüljetek az ünnepi magasban."
A Magyar Versmond6k Egyesületeés a Szabad Sztnjátszáeért Egyesület
1997. november IS-IG-énrendezi meg a
III. VIDÁM MŰVEKFESZTIVÁLJÁT
a Ferencvárosi MűvelődésiKözpontban.(Budapest, IX., Haller u. 27.)
Várjuk az előadók, illetve azok jelentkezését,akik a vidámság - tágan értelmezett - kritériumának megfelelő műsorral rendelkeznek.Kérjük, hogy 1997. október IS-ig küldjék megcímünkre (1022 Budapest. 1., Corvin tér 8.)azokat a verseket, rigmusokat, szövegeket, forgatókönyveket, amelyekkel részt kívánnak venni a fesztiválon.A rendezők a beküldött anyagok alapján szervezik a fesztivál programját.
A döntésről 1997. október 31-igmindenkit értesítünk.
A Szatmárnémeti Kölcsey Kör1997. november 21-22-én
8. alkalommal rendezi meg az
ÉRMINDSZENTIZARÁNDOKLATOT
és a hagyományos Ady ünnepséget. Az
ADY VETÉLKEDŐ
Szatmárnémetiben lesz, melyre 16-25 éveskorig várják 5 fős csoportok műsoros
jelentkezését. A versenykiírás hasonlóaz előző évihez. Bővebb információ és a
nevezések leadása az alábbi címen:CERCUL KÖLCSEY (Muzsnay Árpád)3900 SATU MARE, jud. Satu Mare, stro
Mihail Viteazull0. RomániaTelefon: 00-40-61-713-566, 00-40-61-712-808
KONDOR BÉLAversmond6 verseny
A XVIII. kerületi Kondor Béla Közösségi Ház,a Magyar Versmondók Egyesülete
és a Miskolci Galériaversmondó versenyt hirdetKondor Béla tiszteletére.
A verseny célja, hogy a zseniális grafikusmű
vész "másik arcát" is megismelje a versszeretök és versmondók széles tábora, ismertté váljék Kondor Béla a költő; hiszen egész életműve
akkor válik számunkra teljessé, ha felfedjükmindazt, amiben a művész értékeset alkotott.
A jelentkezés feltételei:Ajelentkezőkneklegalább két Kondor, és két
szabadon választott verset kell tudniuk.Alsó korhatár: 15 év.
A verseny időpontja:1997. december 12-14.
Jelentkezési határidő:1997. november 1.
Jelentkezni leheta Kondor Béla Közösségi Ház címén:1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.Kérjük, hogy a jelentkezők írják mega választott versek címét és szerzőjét,
továbbá életkorukat és pontos lakcímüket,illetve azok a versmondók,
akik valamilyen iskolába járnak,iskolájuk nevét és címét.
ÖriJmmel tájékoztatjuk olvasóinkat,hogyaVersmondó augusztustól,- a Soros Alapitvány jóvoltából
az Internetten is olvasható.Internett eim: WWW.e8.hu/vers
versmondóKiadja: A Magyar Versmondók Egyesülete
Támogat6nk: Nemzeti Kulturális Alap,Míívelődési és Közoktatási Minisztérium
Felelős szerkesztő és kiad6: KISS LÁSZLÓA szerkesztőség címe: 1011 Budapest, 1., Corvin tér 8.
Levelezési cím: 1181 Budapest, Igaz u. 2.E-maiI: vers@mail.c3.huTelefon: 06 (30) 223-573
Műszaki szerkesztő: VIRÁG LÁSZLÓ
ISSN 1217-3282
Ára: 110.- FtElőfIzetésidíj egy évre: 330,-Ft
Megjelenik évente hat alkalommal
S:~zült a BALU-TYPO MED. Bt. gondozásában.~ 120l Budapest, Hatvani u. 33.
Telefon/Fax: 284-2780 • 06 (30) 508-256Nyomtatás: Kuppa Nyomda
II1I1I 1111111111111111111111:111111111111111111/11111111111111111111111!1111111111!1!111!1!11111
A Magyar Versmondók Egyesületeés a LIGA Szakszervezetek
Bács-Kiskun megyei Könyvtáraebben az esztendőben rendezi meg
XI. ORSZÁGOSYERSMONOÓ TÁBORÁT
A táborba elsősorban középiskolás fiatalok jelentkezését várjuk, akik elkötelezettséget éreznek a versmondás Iránt.
A t'borra 1997. augusztus 4-11között kerül sor,
Baj'na Pet6f1·szlgeten.
A nyári kikapcsolódás mellett napi 8-10 órás foglalkozásoklesznek szakemberek vezetésével.A résztvevők képzést kapnak a versmondás elméleti és gyakorlati tudnIvalóiból. a beszéd és légzéstechnika alapjaiból.valamint olyan gyakorlatokból amelyek a versmondás mindtökéletesebb megValósítását szolgálják.
Részvételi dij: 6.500,·FtJelentkezési hat'rldó: 1997. június 30.
Jelentkezni lehet:Bodor-Palkó Pál
1061 Budapest. Vasvári Pál u. 7.Telefon: 290-2503. vagy 352-1884
A jelentkezés alkalmával az alábbi adatokat kérjük feltüntetni:név. születésl Idő. pontos cfrn, oktatási Intézmény megnevezése. 18 éves kor alattiak esetében szülői hozzájárulás.A jelentkezések lezárását követően juttatjuk el a részvételi díjbeflzetésére szolgáló esekket. amit július 15-ig kérünk befizetni. s róla egy másolatot részünkre megküldenI.A csekkel egy Időben küldjük a részletes tájékoztatót is a tábor munkájáról.
A Veszprém Városi Múvel6dési KözpontBALATONKENESÉN
rendezi meg két hagyományos
'YERS- ÉS PRÓZAMONOÓTÁBORÁT
10-14 éves gyerekek részére1997. július 9-15. közöttRészvételi díja: 6.S00,-Ft
15-30 év közöttiek részére1997. augusztus 2-10. között
Részvételi díja: 7.950,-Ft
Mindkét tehetséggondozó művészeti tábor tematikája - kellemes üdüléssel egybekötve - a szakmai ismeretek megalapozásán. Illetve továbbképzésén kívül személyiségfejlesztő gyakorlatokat. műelemzéseket és irodalmi bemutatókat foglal magába.Az elismert szakemberek által vezetett táborok hasznos felkészítést nyújtanak a különféle kulturális rendezvényeken ésversmondó versenyeken történő szereplésekhez.
Az érdeklődök 1997. június 30-Igaz alábbi címen jelezhetik részvételi szándékukat:
VÁROSI MÚVELÓDÉSI KÖZPONTFerencz Zsuzsanna közművelődési referens
8200 Veszprém, Dózsa György u. 2.Telefon: 881425-127
Fax: 881429~93
versmondó 39
.Kosztolányi DezsőHajnali részegség
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.Mult éjs~aka - háromkor - abbahagytama munkát.Le is feküdtem. Ám a gép az agybanzörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,csak forgolódtam dühösen az ágyon,nem jött az álom.Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,százig olvasva s mérges altatókkal.Az, amit irtam, lázasan meredt rám.Izgatta szívem negyven cigarettám.Meg más egyéb is. A fekete. Minden.Hát fölkelek; nem bánom az egészet,sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,köröttern a családi fészek,a szájakon lágy, álombeli mézek,s ammt botorkálok itt, mint a részeg,az ablakon kinézek.
Várj csak, hogy is kezdj em, hogy magyarázzam?Te ismered a házam,s ha emlékezni tudsz ahálószobámra, azt is tudhatod,milyen szegényes, elhagyottilyenkor innen a Logodi utca,ahol lakom.Tárt otthonokba látsz az ablakon.Az emberek feldöntve és vakonvízszintesen feküsznek,s megforduló szemük kacsintva néz szétködébe csalfán csillogó eszüknek,mert a mindennapos agyvérszegénységborult reájuk.Mellettük a cipőjük, a ruhájuks ők a szobába zárva, mint dobozba,melyet ébren szépítnek álmodozva,de - mondhatom - ha íW reá meredhetsz,minden lakás olyan, akár a ketrec.E~y keltőőra átketyeg a csöndból.santítva baktat, nyomba felcsörömpölés az alvóra szól aharsány riasztó: ."ébredj a valóra."A ház IS alszik, holtan és bután,mint majd száz év után,ha összeomlik, wom virít alóla,s nem sejti senki róla,hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, rrunt a hűség.
Az égbolt,egészen úgy, mint hajdanába rég volt,mint az anyám paplanja, az a kék folt,mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,s a csillagoklélegző lelke csöndesen ragyoga langyos őszi
éijelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,ök, akik nézték Hannibál hadáts most néznek engem, aki ide estemés állok egy ablakba, Budapesten.En nem tudom, mi történt vélem akkor,de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,s felém hajolt az, amit eltemettemrég, a gyerekkor.
Olyan sokáigbámultam az égbolt gazdag csodáit,hoW már pirkadt is keleten, s a szélbena csillagok szikrázva, észrevétlenmeg-meglibegtek és távolba roppantfénycsóva lobbant,egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyult,valami rebbent,oszolni kezdett a vendégsereg fent,a hajnali homály mélyárnyékai közé lengett abáléj,künn az előcsarnok fényárban úszott,a házi9azda a lépcsőn bucsúzott,előkelo úr, az ég óriásaa bálterem hatalmas glóriásas mozgás riadt, csilingelés, csodás,halk női suttogás,mint amikor már vége van abálnaks a kapusok kocsikért kiabálnak.
Egy csipkefátyollátszott, amint a távolhomálybólgyémantosan aláfoly,egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,a halovány ég túlvilági kékét,vaW tán egy angyal, aki szűzi
szep mozdulattal csillogó fejékéthajába tűzi
és az álomnál csendesebbenegy arra ringókOnnyűcskehintómélyébe lebbens tovább robog kacér mosollyal ebben,aztán amíg vad paripái futnaka farsangosan lángoló Tejutnakarany konfetti-záporába sok százbatár között, patkójuk fölsziporkáz.
Száitátva álltamsa~Wo~grolro~rolkiabáltam,az égbe bál van, minden este bál vanés most világolt föl értelme enneka régi, nagy titoknak, hogy a mennynektündérei hajnalba hazamennekfényes körútjain a végtelennek.
Virradatigmaradtam így és csak bámultam addig.Egyszerre szóltam: hát te mit kerestélezen a földön, mily kopott regéket,miféle ringyók rabságába estél,mily kézirat volt fontosabb tenéked,hogy annyi nyár mult, annyi sok deres télés annyi rest éjs csak most tűnik szemedbe ez az estély?
Ötven,jaj, ötven éve - szívem visszadöbben halottjaim is itt-ott, egyre többenmár ötven éve tündököl fölöttemez a sok élő, fényes égi szomszéd,ki látja, hogy könnxem mint morzsolom szét.Szóval bevállom neked, megtöröttenföldig hajoltam s mindezt megköszöntem.
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,de pattanó szívemfeszítve húrnakdalolni kezdtem ekkor az azúrnak,annak, kiről nem tudja senki, hol van,annak, kit nem lelek se most, se holtanBizony ma már, hogy izmaim lazulnak,úgy érzem én, barátom, hogy a porban,hogy lelkek és görön~ök közt botoltam.mégis csak egy nagy ISmeretlen Urnakvendége voltam.