Krisztus és Péter vendégségbenKovács Albert meséje
Egy régi világban Krisztus Urunk szent
Péterrel a földön jártak,mint két koldus kéregettek,házaltakEgy helyre bémentek, s kértek szállást. Azt mondta a szegény ember : Istené a szállás, atyafiak, de sok apró gyermekem van, egyik sír, a másik kiabál, és nem tudnak csendesen nyugodni. Itt a másik házban lakik egy öcsém, az szívesen ad
szállást.
-Elmennek oda az idegenek, ott is kérik a szállást. Azt mondja ott is a szegény ember : - Szivesen adnék, de nekem is két gyermekem van, nem tudnak nyugodni. Hanem itt túl lakik egy öcsém, egészen egyedül van, s ott nem zavarja senki, meghálhatnak.
Oda is mentek, kérték aszállást. Azt mondta a legény : - Istené a szállás, kedvesatyafiak, itt meghálhatnakcsak nagyon szegény
vagyok,nincs amiből ellássam
magukat.Felelte Krisztus Urunk : -Nem baj szegény legény,
vannekünk amit elhasználjunk,csak helyt hálhassunk.
A szegény legény ágyat vetett az idegeneknek, ő maga elment a lányokhoz a fonóba. Éjszaka hazament a szegény ember, csendesen lefeküdt a padra.
Megvirradt, a szegény legény kicsi ennivalót rendezett elő az idegeneknek. Azok el is használták.
Akkor elmentek az idegenek, ahová esteelőször bémentek volt s kérdi Krisztus
Urunk: - No, te szegény ember, mit kérsz a
szállás utasításáért? - Én nem kérek semmit, bár én is
adhattam volna.- No, ha nem kérsz, én adok, látod azt a
nagyhegyet odaki ? Az oldalában egy sereg
juh, azlegyen a tiéd, élj boldogul, csak tartsd
meg,amit idáig is megtartottál.Odáig a szegény ember istenfélő ember
volt,semmiben módja nem volt, a
szegényeknekvalami alamizsnát méges mindig adott.
Azértmondta Krisztus Urunk, hogy tartsd
meg, amitidáig megtartottál.
Akkor elment a másikhoz, kinek csak kétgyermeke volt. Ott is kérdezte :— Szegény ember, mit kérsz a szállás
utasításért.— Én nem kérek semmit, bár én is adhattam
volna.— No, ha nem kérsz, én adok. Látod azt a
nagy mezőt idelenn?— Igen. — Az legyen a teéd, van rajta százhúsz ökör,
azokkal szánts, vess, élj boldogul, csak te es tartsd meg, amit idáig megtartottál.
Akkor elment vissza, ahol szálltak a legényhez:
- No, te szegény legény, mit kérsz a szállásért?
- Én nem kérek semmit, szüvesen adtam, amit adhattam.
- No, ha nem kérsz, mi volna neked a legszükségesebb?
- Nekem egy jó társ kéne, olyan, mint én vagyok. Azt mondja Krisztus Urunk :
- Csak egy van olyan fejérnép, mint amilyen te vagy, az is hitelbe férjhez van menve. De hát azért elmenyünk, és megpróbáljuk elhozni.
El es mentek mind a hármanCsehországba.Elérkeztek egy
hercegfiúhoz,S mondja Krisztus Urunk, hogy ők mi
járatban vannak,Az meg fegyvert ragadott: - Mind keresztüllövöldözlek, úgy se
adom oda a feleségemet.Ekkor azt mondta Krisztus Urunk a
hercegembernek :— No, te állj meg abba helybe.
A herceg úgy megállott abba helybe, egyet
se tudott mozdulni, csak az egy szememozgott. Akkor az asszonyt
megfogták, ésvitték.Mikor jó messze mentek volna, akkor
Krisztus Urunk hátrakiáltott:- Most szaladhatsz feleséged után.
A hercegember megfutamodott,
kereste, tudakolta, de sehol se talált reá.
Maradt enélkül. Hazamentek a szegény
legénylakására, akkor Krisztus
Urunk aleánnyal összekötte a
kezüket,megeskette, és azt
mondta : Éljetek boldogul, Istennekdicséretére, csak tartsátok
megazt, amit idáig es
megtartottatok.
Akkor elbúcsúztak az idegenek, és elmentek.
Két esztendő múlva visszatértek arra ahelyre. Éppen akkor aratás alkalma
volt,kévéket arattak. Akkor azt mondta
Krisztus Urunk Szent Péternek :
—
— Péter, vigyük el ahhoz az emberhez, akinek adtuk volt azt a nagy mezőt és az ökröket.
Akkor a szegény emberből hét esztendő alatt rémítő nagygazda lett.
— S vigyük el oda a kévéinket, ott es vágunk egy pár kévét, ha adnak.
El es mentek oda. Kérték Isten nevében, legyen szüves egypár kéve alamizsnát adni. Azt felelte a nagygazda :
— Nekem nincsen elhányó kévém, most es kinn van tizenkét szekér gabona, most mindjárt érkeznek haza.
Azt mondta Krisztus Urunk :
— Ha kévét nem ad, engedje meg, hogy a csűrében, amit gyűjtöttünk, csépeljük ki.
Azt se akarta. De a felesége azt mondta,, hogy ha kévét nem es ad, engedje meg bár csépeljék ki a gabonájukat. Mondja a nagygazda :
- Nem bánom, de jönnek bé a béresek, s
akkorra, ha ki nem csépelitek a szemet,
mindenfélét kisöprök a csűrből. Bevitték a csűrbe a néhány kévét,Kévéknek a fejiket esszerakták, akkorKrisztus Urunk vett egy gyufát,meggyújtotta. Az kék lángon úgylátszott, mintha égett volna, pedig
egy szálsem égett el, hanem a kék lángelválasztotta, errefelé ment a szalma,másik felé a pelyva, harmadik felé a
szem.
Menjünk, Péter, kérjünk egy kicsi édes ordát, vaj sajtot, hát hiszen mi adtuk a vagyont neki. - Tessék, bácsika, kóstolják meg, nekünk elég van. Csak édesapám rosszféle, nem ad senkinek.
Elbúcsúztak, s elmentek. Mikor jó messze mentek volna, azt mondja Krisztus Urunk Szent Péternek : - Péter, mit látsz?
Jaj, uram teremtőm, a nagygazdajuhostól kővé vált. Csak az a kicsigyermek, aki nekünk adta a költséget,egy kicsi báránnyal élnek ketten.- No látod, Péter, ott es
megmutattam,hogy adtam, s el es vettem, mert nemtartotta meg, amit parancsoltam.Mondta Szent Péter :- Uram teremtőm, hátha az apátelvetted, akkor vedd el ezt a kicsigyermeket es. Hát ez immár apa
nélkülhogy él meg?- Hadd el, Péter, az Istennek gondja
van arra a kicsikére.
Aztán mentek ők oda, akinek az asszonyt vitték volt. Hát a szegény legény es szép nagy kőházat építtetett, szép lakást. Odamentek, s kértek szállást. Azt mondta az ember :
— Szüveskedjenek béhúzódni.
Akkor a feleségével esszenéztek,
Egyik ment pincébe borért, a másik
a szekrényből vett elő jó falatozni
valót.Asztal mellé ültették, s jólmegvendégelték. .
Ekkor mondta Krisztus urunk a szegény embernek:
- No látod, te megtartottad, amit hátrahagytamvolt. Én vagyok az, aki neked hoztam ezt azasszonyt.Bátyáidnak es vagyont adtam, de nem tartottákmeg amit parancsoltam, ezért el is vettem. Tűtöket pedig most még megáldlak, éljetekboldogul, Istennek dicséretére.Még máig is élnek, ha meg nem haltak.
Készítette: Máxem Zalán V.C osztályos tanuló
Top Related