FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Kedves Olvasó! 2016. II / 34. szám
Szeretettel köszöntelek a Fényháló Spirituális Magazin februári számával, melynek témája:
Az álruhás Áldás.
Biztos mindannyian tapasztaltuk már, hogy egyes események, történések, esetleg emberek
úgy érkeztek az életünkbe, hogy első pillantásra akár nem mindig tűnt áldásosnak
a felbukkanásuk.
S mégis, végül bizonyossá vált számunkra, hogy a velük
kapcsolatos kihívások mellett, milyen csodás ajándékokat
hoztak számunkra. Erről szeretnénk most Veletek
megosztani gondolatainkat, kérlek fogadjátok szeretettel.
Répa Fatime
Az álruhás Áldás
A fény és öröm útján....
Kérdésed van?
E-mail: [email protected]
Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban
megjelenjen postafiókodban a Fényháló legújabb
száma!
Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni
konzultációra, a következő oldalon találod
elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti
e-mail címre is.
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A FÉNYHÁLÓ lelkes csapata:
Kammerer Edina Bliss
Spirituális Életmód Tanácsadó
Minősített Jógaoktató
Holisztikus gyógyító
www.blissragyogas.hu
Hlács Erika
Nia és
Pilates oktató
Wellness és Life Coach
www.niaerika.com
Lakó Erika
Szélasszony
Gyógyító
FÉNYSZÖVŐK
„Elmondani csak akkor
lehet valamit, ha le is
tesszük a terhét annak,
amit elmondunk.”
Herta Müller
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Juhász Judith
Meselótusz Manufaktúra
Lipovszki Viktória
Aromaterapeuta
Botanikai parfümkészítő
Répa Fatime
Szerkesztő
FÉNYSZÖVŐK
„Elmondani csak akkor
lehet valamit, ha le is
tesszük a terhét annak,
amit elmondunk.”
Herta Müller
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Számos tapasztalatomból adódóan bizton’ állíthatom, hogy az Áldás sokszor valóban
álruhát ölt. Hogy miért? Úgy gondolom, hogy leginkább azért, mert mi, emberek
általában a kellemes és jó élményeket (természetünknél fogva) mindig és korlátlanul
képesek vagyunk befogadni, hisz’ mindannyian a boldogság megélésére
törekszünk :) .... de mi a helyzet azokkal a feladatokkal és kihívásokkal, amik által
tanulhatunk, fejlődhetünk, tágíthatjuk a látószögünket? Hisz’ ezekben is ott rejlik
a boldogságunk megtalálásának lehetősége!
Tudom, tudom.... Talán már elcsépelt mondásnak tűnik, hogy minden éremnek két oldala
van.... De mégis! Akár egy hétköznapi szituációban, egy nehezebb élethelyzetben is
a dolgok mindkét oldalát meglátni, hatalmas segítséget és áldást jelenthet. A kellemetlen
érzések, tapasztalatok ugyanúgy jelen vannak az életünkben, mint a boldogságot
jelentőek, hogy fogalmunk legyen a másik oldalon megjelenő, ellenkező aspektusról is;
hogy ezáltal minden nap, minden pillanatban a számunkra lehető legjobb döntést
hozhassuk. Ezért gondolom azt, hogy mikor egy nehezebb helyzetben érezzük magunkat,
vagy egy döntés előtt állunk, pont akkor van lehetőségünk arra, hogy számtalan oldalról,
szemszögből megvizsgálhassuk az adott helyzetet, felmérve saját erőnket (ne adj’ Isten
még plusz erőket mozgósítva magunkban), mélyen magunkba nézve, hogy a számunkra
lehető legjobb megoldást válasszuk.
És még egy közhelynek tűnő gondolat: „Visszatekintve már látom, hogy mi volt
az értelme”.... Mikor visszatekintünk az életünkben egy-egy ilyen feladatra, amit
sikeresen megoldottunk, látni fogjuk a nehézségeket, de látni fogjuk azt a rengeteg
tapasztalatot is, amit a segítségével „begyűjtöttünk”, s ezáltal erősebbek, magabiztosabbak
lettünk, mert minden helyzet, minden ember tanít magunkról (is), aminél szebb,
és áldásosabb ajándékot nem is kaphatnánk az élettől.
KÖSZÖNTŐ
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Mindig, mikor felismerem, hogy álruhában érkezik az életembe valami, arra gondolok,
hogy nem vagyok egyedül az adott helyzetben. Mert olyan—véleményem szerint—
nincs, hogy valami csak és kifejezetten rám legyen hatással. Egy adott szituációban
elképzelhető, hogy pont én érkezem álruhában egy másik ember életébe—amit ugyan még
mindketten nehezen élünk meg az adott pillanatban—, de ha megszületik a felismerés
a szívünkben, akkor már könnyebb lesz mindenki számára a lehető legjobb megoldást
megtalálni, és végül a rossz érzés helyét átveheti a megértés és elfogadás, ami önmagát
tekintve is egy áldás az életben.
Bíztatni szeretnék mindenkit, hogy nézzen
az álruha mögé, hallgasson a szívére, és fogadja
el az „ajándékokat”, amik onnan érkeznek :)
Répa Fatime
KÖSZÖNTŐ
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Erről a témáról rögtön egy mese ugrott be, amit sok szeretettel osztanék meg Veletek!
Nem szeretnék most semmi többet ezzel kapcsolatban leírni, csak élvezzük a varázslatos
bölcsességét és tanítását.
„Élt egyszer egy öreg földműves, aki a földjein sok-sok éven át dolgozott. Egy napon a lova
megszökött. A szomszédjai sajnálkoztak az esemény miatt.
“ Milyen balszerencse!” - mondták sajnálkozva, amire az öreg csak így válaszolt -
“Majd meglátjuk.”
A következő nap reggelén, mindenki meglepetésére a ló visszatért, három vadló
társaságában. “Milyen csodálatos!” - mondták a szomszédok elbűvölve a történtektől.
Az öreg válaszolt - “Majd meglátjuk.”
Egy nappal később, a földműves fia megpróbálta az egyik vadlovat megülni. Az ledobta,
és a fiú eltörte a lábát. A szomszédok ismét eljöttek, hogy kifejezzék együttérzésüket, amiért
megint balszerencse érte a családot. “Majd meglátjuk” - mondta az öreg földműves
tisztelettudóan.
A következő napon katonatisztek jöttek a faluba, hogy fiatalembereket toborozzanak
a soraikba. Az öreg földműves fiát alkalmatlannak találták, köszönhetően a törött lábának.
A szomszédok hátba veregették az öreget, hogy milyen szerencsés, hogy a fiát nem vitték el
katonának. “Majd meglátjuk.” - ez volt az összes mondanivalója az öregnek.”
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Ne ítéljük meg előre egy eseményről, hogy jó
vagy rossz, hanem hagyjuk, folyjék az élet a
medrében és éljünk a jelenben.
„Hagyjuk a dolgokat megtörténni, ahelyett
hogy előidézzük a történéseket.”
Csodálatos szép napot kívánok Mindenkinek!
Lipovszki Viktória
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A változás éve
Áldás többféle módon is érkezhet hozzánk.
Betoppanhat az életünkbe úgy, hogy azonnal felfedi
valódi arcát, de elég gyakran álruhában érkezik.
Néha a legnagyobb válság, probléma hozza el az igazi
ajándékot számunkra. Sokszor halljuk, hogy a rosszat
követi a jó, csak amikor benne vagyunk egy helyzetben,
akkor ezt nehezen hisszük el.
A tavalyi évemben többször is megjelent az álruhás áldás. Örülök, hogy már elég gyorsan
felfedezem a nehéz helyzetekben rejlő lehetőségeket. Volt idő, amikor ilyen szituációkban
elkezdtem sajnálni magam ahelyett, hogy arra figyeltem volna, hogy mit akar tanítani
nekem az az eset.
A 2015-ös évem egy komoly diagnózissal és a munkám elvesztésével kezdődött. Mivel már
előző évben elvesztettem a volt páromat és a vállalkozásomat, így akár össze is omolhattam
volna. Ehelyett megerősödtem, de nem is akárhogyan. Megtapasztaltam azt, hogy minél
nagyobb a válság, annál több ajándékot is tartogat számunkra, ha elfogadjuk és megértjük
az üzenetét.
Biztos furcsán hangzik, hogy hálás vagyok a betegségemnek, de őszintén így érzek, mert
felhívta a figyelmemet arra, hogy nem becsültem eléggé ezt a testet, amelyet a lelkem
az otthonául választott. Nem az igényeire figyeltem, hanem folyamatos megfelelési
kényszerben éltem.
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Mindenki véleménye fontosabb volt számomra, mint az, hogy mi tesz engem valóban
boldoggá. Amikor megértettem, hogy miért is történt mindez, elhatároztam, hogy
a gyógyulásommal kapcsolatban nem fog érdekelni mások véleménye, csak a szívemre
fogok hallgatni. Szerencsém volt, mert a gyermekeim és a legközelebbi barátaim elfogadták
a döntésemet és nem próbálták saját félelmüket rám nyomni (mint ahogy tették ezt elég
sokan, akik szerencsére távol álltak tőlem).
Nagyon hálás vagyok Nekik is a megértésért,
az elfogadásért és a támogatásért. Így én a szívemre
hallgatva az alternatív utat választottam és azóta is
folyamatosan azért teszek, hogy az egészségem újra
visszatérjen és a szervezetem ismét harmóniába
kerüljön.
A munkahelyem elvesztése már csak hab volt a tortán. Azt már az első pillanatban éreztem,
hogy ez a szituáció hozza el az igazi szabadságot számomra. Tudtam már évek óta, hogy
nem a helyemen vagyok, de meggyőztem magam arról, hogy a biztos, stabil jövedelmet
nem szabad feladni. Arra megint nem figyeltem, hogy mi lenne a szívem vágya.
Ha én gyáva voltam lépni, akkor megoldódott másképp’ a helyzetem.
A munkahelyemről nem sírva, hanem boldogan léptem ki egy szebb jövő felé.
Hogy átgondoljam a helyzetemet és jobban magamra figyeljek, elmentem külföldre.
De ott már (a biztonság és az életszínvonal ellenére) csak addig maradtam, amíg
összeszedtem magam és meg nem értettem, hogy nekem itthon van dolgom.
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Csomagoltam hát és jöttem haza, felépíteni és élni
egy olyan életet, ami a szívem vágya. Az már
egyértelmű, hogy az elkövetkező időszakom
a gyógyításról fog szólni. Mivel hiába kísértenek
meg különféle ajánlatok, amelyek biztosabb
jövedelmet kínálnak, most már nagyon gyorsan
jönnek a jelek, hogy már megint nem
az életfeladatomat, hanem a könnyebb utat
választom.
(Ébredés)
Be kell valljam, hogy ha meg is erősödtem, néha azért meg-megingok, hisz’ emberből
vagyok. Gyakran választom a könnyebb, egyszerűbbnek tűnő utat, de viszonylag hamar
észreveszem és megértem, hogy ha valami rossz történik, az nem ellenem, hanem értem
van; annak ellenére, ha ez elsőre nem is úgy tűnik. Az év eleji események ellenére a tavalyi
év volt életem talán legszabadabb éve, tele élményekkel, utazásokkal, meghatározó
találkozásokkal. Rengeteg felismerést hozott számomra ez az időszak, amelyekért nagyon
hálás vagyok.
Még mielőtt az a vád érne, hogy komoly betegség esetén mindenkinek az alternatív
gyógymódokat ajánlom, szeretném leszögezni, hogy soha nem tennék olyat, hogy valakit
megpróbálnék lebeszélni a szíve szerint választott kezelési módokról, hiszen mindenki
szívében ott a válasz, csak meg kell keresni. Én egy dolgot tudok tenni, hogy a hozzám
fordulók mellé állok és támogatom őket abban, hogy bárhogy is döntöttek, legyen erejük
és kitartásuk végig menni a választott úton.
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Február 4-én volt a Rákellenes Világnap, amikor elég sok csodás gyógyulásról olvashattunk.
Volt, aki a hagyományos kezelési módoktól, volt, aki az alternatív megoldásoktól gyógyult
meg, és olyan is volt, aki igénybe vette mindkét lehetőséget.
Abban viszont biztos vagyok, hogy ezek
a sorstársaim mélyen magukba néztek és a szívük
szerint döntöttek; naponta tettek és tesznek
az egészségükért. Nagy örömmel olvastam ezeket
a cikkeket, mert azt láttam, hogy egyre többen
veszik kezükbe az egészségük és a sorsuk
irányítását, és nem bábként élik az életüket.
(Főnix)
Lakó Erika, Szélasszony
Az Ébredés és a Főnix című kép – Lendvay Katalin selyem álma
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Bevezetőim egy ideje rendre arról szólnak, mennyire aktuális a szerkesztőnk által
hónapról-hónapra választott téma az életemben.
Most éppen azért, mert olyan átalakulásban lubickolok magam is, melyben egyre inkább
belátok az álruhák alá és észreveszem az Áldás kiragyogó fényét az engem ért
szituációkban.
Nagyon régóta dolgozom rajta és vallom teljes hittel, hogy életem történései értem vannak,
számomra van üzenetük, sőt belőlem fakadnak. S mindenért, ami általam, körülöttem,
velem és úgy általában történik, felelősséggel tartozom. Azt hiszem, nagyjából ez volt
a tudati megértés sorrendje is bennem.
Barátaimnak gyakran szoktam idézni ennek a folyamatnak a kapcsán az alábbi poénba
faragott bölcseletet, pont a mélyén megbúvó tanulság miatt:
Mi a különbség az elmélet és a gyakorlat között? Hát, elméletben semmi,
node gyakorlatban… :)
Mert egyrészt: én ugyan magamévá tettem elméletben mindazt, ami nyomán egyértelmű
számomra, hogy minden Isten csapásának érzékelt megnyilvánulást az Ég kegyelméből
én húztam magamra a tanulás-tapasztalás szándékával.
Node másrészt: ahogy a gyakorlatban belekerülök egy-egy inkriminált szituációba, tud ám
jönni csípőből a föntre küldött interpelláció és nem mindig könnyű az Áldást megtalálni,
pont az én szám íze szerint felépített álruhája mögött.
Többször, sőt sokszor kellett nekifussak ugyanannak a történetnek, míg valahol, szinte
észrevétlen fordult át az egész igazi megértésbe.
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Tudom, hogy most nem hálanaplót írok, de mégis megkerülhetetlenül ide tartozik, mennyire
hálás vagyok magamnak azért, hogy beleirányítottam magam újra és újra ugyanannak
a tapasztalásnak a különböző vetületeibe, sőt egymás után a különféle tanulási helyzetekbe.
Mert ez tette lehetővé, hogy elérjek abba a kegyelmi állapotba, ahonnét így tudok írni erről
a témáról.
Nem kizárva, hogy másoknál minden szinten minden egyszerre fordul át, szeretném
elmondani – biztatásnak szánva a velem divatozó többieknek, kik centiről-centire engedik
el rögzült mintáikat, amiktől nem látnak: minden lépéssel könnyebb.
Néha úgy, hogy az idő kevesebb, ami alatt az új
tapasztalásban rejlő nekem szóló ajándékot
meglátom.
Néha úgy, hogy nem fáj annyira az eddig a pontig
vezető út, mint korábban.
S igen, néha úgy, hogy éppen csak hanyatt lökött
a sarkon beforduló tanítás mikor meglátom
feje(m) fölött a glóriát.
Mert valahogy úgy van, hogy minden esetben,
amikor teljesen átégettem magamon az adott
kihívást, beépül a rendszerembe „valahol”
„valami”, ami a többi földrengéses helyzetben
belülről megtámaszt; tudatosan vagy akár
tudattalanul működve a háttérben.
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Ahogy írom mindezeket, teljesen össze is rezegtem ezzel az érzéssel magamban.
Most egészen és tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy minden áldás.
S hogy megszemélyesítsem a könnyebb vizualizáció kedvéért: általunk neki választott
álruhája alatt mindegyikük tágra nyitott szívvel várja, hogy fölfedezzük és magunkhoz
öleljük.
Hálás vagyok, hogy megírhattam mindezt, mert nagyon hasznos lesz újraolvasni, amikor
következő kis barátom a felismerés játékába hív és nekem az a sapka csúszik a szívemre,
amitől pont ott épp’ nem látok semmit. S ahogy ez a társas fel van pörögve mostanában,
a következő felvonás, úgy érzem, hamarosan várható.
JudithJuhasz
Meselótusz Manufaktúra
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Abban az áldásban volt részem, hogy egy hónapot itthon tölthettem. Igazából üzleti célból
jöttem, így az első két hetem szinte csak a munkáról szólt. Egyik megbeszélésről mentem
a másikra. Közben próbáltam felvenni az itthoni időjárás kihívásait.
Majd amikor megjött a párom két héttel ezelőtt, megálltam és azt mondtam: elég - állj meg
és lásd, élvezd az itthont. Az elmúlt időszak már a család melegéről, kedves baráti
találkozókról és az élet apró örömeiről szólt.
Majd jött egy érzés, hogy dehát én nem ezért jöttem
haza?! Rám tört egy érzés, hogy nem teljesítettem,
amit szerettem volna. Kicsit átjárt a szomorúság
érzése. De hagytam, hogy a dolgok menjenek
a maguk irányába.
Pár nappal ezelőtt, egyik este megérkeztek azonban a megfelelő gondolatok ezzel a témával
kapcsolatban. Visszatekintettem az elmúlt pár hétre és észrevettem benne a sok áldást,
ami végigkísért. Igaz nem azon az ajtón jött be ahol én vártam, de ennek ellenére ott állt
mellettem és arra várt, hogy felismerjem. Ő volt az. Az álruhás áldás. A tanulás, a lehetőség
a fejlődésre. Rájöttem a legszebb áldásra, ami megadatott. A családdal töltött meghitt
beszélgetések, jóízű nevetések, finom közös ebédek. A párommal töltött közös idő távol
az otthonunktól. Feltöltött minket, kikapcsolt és a fókuszunkat egymásra helyezte
finoman-gyengéden. A hétvégi tanfolyam, ahol mélyíthettem tudásom, új embereket
ismerhettem meg és utazhattam Lilith történetével. A fantasztikus Nia workshopra,
ahol együtt táncolhattam lélektársaimmal.
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Így visszatekintve megláthattam azt a sok ajándékot, amit az élet adott nekem az elmúlt
időszakban. Egyben meg is tanított arra, hogy ne legyenek előre megírt terveim, hisz’
az élet sokkal bölcsebb nálam és sokkal jobban tudja, hogy mire van szükségem.
Engedjem el az elvárásaimat és engedjem be az univerzum áldásait, amik néha álruhában
érkeznek. Csak legyek jelen, nyitott szívvel, befogadással azzal kapcsolatban, hogy semmi
nem történhetne jobban, mint ahogy történik. Hála az élet minden percéért, amit itt veletek
tölthetek és minden apró örömért, amit itt veletek megoszthatok.
Szeressétek magatok, engedjétek be a fényt,
az álruhás áldást, és élvezzétek az élet minden
apró örömét terv és elvárás nélkül.
Ölelés
Era
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
Mostanában nagyon sokat gondolkodom az árnyékszemélyiségünkről, az ösztöneinkről,
a rosszabbik oldalunkról. Arról, amit el akarunk nyomni magunkban. Nemcsak azért,
mert nem akarjuk, hogy lássák mások, de azért sem, hogy mi magunk se lássuk.
Több filmet is megihletett már a bennünk lévő ösztönvilág, sokféle ábrázolásban.
Ott van pl. az Arany iránytű, amiben mindenki mellett ott áll a “daimon”-ja, ami olyan állati
formát ölt, ami a leginkább jellemző ránk (http://www.okcupid.com/tests/the-golden-
compass-daemon-test). Vagy ott van pl. A szépség és a szörnyeteg, amelyet számtalan
módon feldolgoztak már, aminek éppen az az üzenete, ha elfogadjuk a rossz oldalunkat,
akkor lelünk békére és önszeretetre. De említhettem volna Lilith alakját is, aki minden
nőben ott van, s aki uralja a női árnyékot, s minél inkább eltaszítjuk őt magunktól, annál
kevésbé találjuk a nőiességünkben az erőt.
Talán érdekes, hogy az álruhás áldásról éppen a tudatalattink mélye, az általunk eltakart
belső világunk feszültsége jut eszembe, de amennyi kihívás van ebben, legalább annyi
ajándék is. Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyi energiát emészt fel, amikor próbáljuk
elnyomni az ösztönös részünket, amikor próbálunk helyt állni egy olyan képben,
amit mások alkottak rólunk, de nem teljesen mi vagyunk. Egyértelmű, hogy szinte senki
nem akarja, hogy bárki lássa a rosszabbik arcát, de csak akkor lehetünk szabadok,
ha merjük kiengedni a belső ketrecből az “ösztönállatunkat”. Ettől nem leszünk rögtön
rosszak, vagy gonoszak, ettől esendőek leszünk inkább, emberiek.
Nem vagyunk tökéletesek, mert emberek vagyunk. Nem az a dolgunk, hogy soha
ne hibázzunk, hanem inkább az, hogy tanuljunk ezekből a hibákból, hogy legyen
tapasztalásunk.
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
A bennünk lévő ösztönlény túlélni akar mindenáron. Ez nem baj. Vegyük a fáradtságot
és ismerjük meg. Tudjuk meg, hogy mitől gerjed haragra, és hogy mitől nyugszik meg.
Tudjuk meg, hogy mivel tápláljuk a haragját és mivel vesszük el annak intenzitását.
Tudjuk meg, hogy milyen érzelmek nyomják be azt a gombot, amikor automatikusan
bekapcsol, és védekezni vagy támadni akar. Tudjuk meg, hogy mi az a határ, amit nem
szabad átlépnünk, amitől már rombolni kezd visszavonhatatlanul bennünk. Ezek az áldásai
az ösztönvilágunkban tett utazásunknak.
Minden válasz bennünk van az összes kérdésünkre, ezért tanuljunk meg kérdezni.
Tanuljunk meg saját magunkból olvasni, mint egy könyvben. Olvassunk a sorok között.
Az ösztönös cselekedeteink elárulnak. Figyeljünk magunkat, hogy bizonyos helyzetekben
hogyan viselkedünk, mitől félünk, mi rémiszt meg? A félelemink nem azért vannak,
hogy örökre riogassanak bennünket, és hogy növeljék a pulzusszámunkat. A félelmeink
azért vannak, hogy tanítsanak bennünket, hogy ráirányítsák valamire a figyelmünket,
ami még a sötétben van.
Bírálattal, elfordulással és szeretetlenséggel
nem tudjuk a bennünk lévő árnyékokat
megszelidíteni. Könnyebb, ha találunk valakit,
aki elfogad bennünket a hibáinkkal együtt,
aki ismeri ezt az oldalunkat, és akinek
a szeretetén keresztül közel tudunk jutni
magunkhoz.
Az álruhás Áldás
FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin
De ha nincs egy ilyen ember az életünkben, akkor nekünk kell megszeretni
ezt az ösztönlényt. Higgyük el, hogy ez a folyamat egy igazi álruhás áldás. Mert talán
először ijesztő, ám mégis szabadságot hoz számunkra. Ez nemcsak egy klisé, de az igazság
valóban felszabadít. Ahhoz, hogy szabaddá váljunk, fel kell szabadítanunk azt a részünket,
amely a tudatunk legmélyén szabadon garázdálkodik, s ami az energiánkat használja el,
vagy ha úgy tetszik emészti fel azáltal, hogy folyamatos reakciót vár tőlünk. Ez a részünk,
ami folyton érzelmi reakciókra késztet bennünket az emlékeink által átélt reakciók hatására,
de tehetünk azért, hogy a tudatosság fényébe emeljük és megszelidítsük.
Nem az a cél, hogy csak a fényt lássuk, hanem az, hogy egyensúlyba hozzuk magunkban
a fényt és az árnyékot, és hogy a fényt válasszuk. Akkor tudjuk igazán a fényt választani,
ha tudjuk, hogy miért akarjuk azt élni. Az nem elég jó válasz, hogy azért mert jók akarunk
lenni. Tudnunk kell, miért akarunk jók lenni. Mi ellenében? Minél akarunk jobbak lenni?
A szándékainkban vannak a válaszaink, s a szándékainkat megelőzi egy emlék,
egy tapasztalás, ami vagy aktiválja az ösztönös reakciónkat, vagy már tudatosabban látjuk
az adott helyzetet. Minél többet tudunk meg magunkról, annál könnyebbé és egyszerűbbé
válik az életünk.
A bennünk lévő ösztönlény nem gonosz, hacsak
nem azzá tesszük, de ez a mi felelősségünk.
Mindig van választásunk, mindig választhatjuk
a benne lévő erőt, az áldást is.
Kammerer Edina Bliss
Az álruhás Áldás
Top Related