A FELVILÁGOSODÁS
• A polgárság forradalom előtti ideológiája.
• Szellemi mozgalom, mely akarva,
akaratlanul a forradalom kitörését, a
polgári rend győzelmét készítette elő.
• A „felvilágosodás” kifejezés a „sötét”
középkorral szemben 18. századi
öndefiníció
Válasz a kérdésre: mi a
felvilágosodás? (Immanuel Kant
1724–1804 gondolata)
• “ felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. A kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmi fogyatékosságában, hanem abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. – Sapere aude!”
• Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.
• A jelszó: Sapere aude! Merj gondolkodni! (Horatius)
Filozófiai háttér:
• Az alapélmény, hogy az ész és a tapasztalat ellentmond mindannak, amit a világról vallottak és tanítanak.
• A XVII–XVIII. századi filozófia alapkérdése, hogyan tesz szert az elme a fizikai világ dolgairól való biztos ismeretekre.
• Két, egymással ellentétes választ adnak: racionalizmus <--> empirizmus.
racionalizmus (főleg
Franciaország):
• Ismeretelméleti irányzat.
• Feltevése szerint ismereteink igen nagy része magából az értelemből (ráció) ered, az ismeretek igaz voltát kizárólag az értelem képes garantálni.
• Képviselői:
• Descartes, Leibniz, Spinoza
• Descartes: “Cogito ergo sum” (=Gondolkodom, tehát vagyok)
• Pascal: “Nádszál az ember, de gondolkodó nádszál”
empirizmus (főleg Anglia):
• Ismeretelméleti irányzat.
• Felfogása szerint ismereteink egyetlen forrása a külvilágra és elménk működésére vonatkozó közvetlen tapasztalat.
• Képviselői:
• Locke, Hume, Berkeley
• Pascal:“Az ember nem egyéb, csak egy halom tévedés, tehetetlen a kegyelem nélkül. Semmi sem mutatja meg neki az igazságot, minden becsapja. Az igazság két főoszlopa az értelem és az érzékek kölcsönösen becsapják egymást.”
A szentimentalizmus
• (sentimental = érzelmes)
• az egyoldalú és túlzott racionalizmussal és a klasszicizmus hűvösségével szemben az - empirizmusra épülő - érzelmek elsőbbségét vallja
• Tipikus szereplői: a szenvedélyes szerelmesek, akik különböző okok - többnyire a társadalmi, vagyoni különbségek - miatt nem lehetnek egymáséi;
• a megsebzett lelkű hősök némi vigaszt a természetben lelnek;
• A műnemek közül a líra, a műfajok közt az
elégia a legkedveltebb a szentimentalisták
számára
• Jellemző műfaj még: a napló- és
levélregény
A stílus alapművei:
• Rousseau: Júlia vagy Új Héloise (1761)
• Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
(1774)
• Kármán József: Fanni hagyományai
(1794)
• Kvíz, párosítás
Felvilágosodás, Isten, egyház:
• Mivel a felvilágosodás ideológiai mozgalom,
szükségszerűen támadja a régi rend legfőbb
ideológiai támaszát, az egyházat.
• A különböző irányzatok közös jellemzője az
antiklerikalizmus (=egyházellenesség).
Istenfelfogások:
• – deizmus:
• A legnépszerűbb felfogás. Természettudományos alapja Newton Principia (=alapelv) című művéből származik. Eszerint Isten megteremtette a világot, majd működését a természeti törvényekre bízta.
Istenfelfogások:
• – panteizmus (Rousseau):
• Isten feloldódott a világban, a világ minden
jelenségében tetten érhető.
• – ateizmus:
• Isten létének tagadása.
• Holbach, Helvetius, Diderot
Stílusirányzatai:
• 1.) A magas művészetben a
klasszicizmus a meghatározó.
Ismeretelméleti alapja a racionalizmus.
Franciaországban ez a boileau-i
esztétikán alapul; Németországban
inkább világképi jellegű.
• 2.) Szentimentalizmus:
• Hátterében az empirizmus áll.
• Jellemzője a felfokozott érzelmi telítettség,
• a világhoz, önmagunkhoz való érzelmi viszony,
• ember és társadalom ellentéte elleni tiltakozás,
• fellépés a társadalmi
konvenciók ellen az egyén szabad döntése
értelmében.
• Jellemző
műfaja: levél, levélregény, elégia.
A Nagy Francia Enciklopédia:
• A francia felvilágosodás legnagyobb szellemi teljesítménye.
• A XVIII. század második fele ismeretanyagának (filozófia, társadalom, történelem, művészetek, életmód, technika) és a francia felvilágosodás eszméinek lexikonszerű összefoglalása.
• Hatása szinte felmérhetetlen az európai
gondolkodás
történetében, hiszen a szabad vizsgálódás és
gondolkodás
szellemét terjesztette.
• Eredetileg egy angol lexikon fordításaként indult.
• Hiányosságait felismerve született meg az igény
az újra. 1751 és
1772 között 17 kötet, kb. 60000 címszóval. 1777-
ben 5 kötet
függelék és két ábrakötet.
• Főszerkesztője és 1200 címszó írója 1772-ig Diderot, társszerkesztője D’Alembert, a kor legjelentősebb matematikusa.
• Szemlélete nem egységes, de az egész mű kiadása a felvilágosodás eszmeiségét hirdeti.
• Az enciklopédia jelen volt minden magyar arisztokrata könyvtárában a felvilágosult abszolutista uralkodóknál. Jelentős hatást gyakorolt az amerikai alkotmányra is.
Rokokó
• A rokokó: művészeti stílus a 18. század első felében;
• „rocaille” = kagyló
• Jellemzi: könnyedség, játékosság, miniatürizálás
• belsőépítészet (tükrök, kacskaringók, hajlatok)
• festészet (erotika, Cupido, Ámor, „szép rendetlenség”)
• szobrászat (porcelán, Meissen)
• irodalom (bravúros játékosság, csengő-bongó formák, szabadszájú, szellemes, vidám)
•
• Casanova (1725-1798): Emlékiratok
• Pope (1688-1744): Fürtrablás
(vígeposz)
Csokonai (1773-1805): Anakreoni
dalok
• La Mettrie (1709-1751): Az élvezet
művészete, A gyönyör iskolája
Az angol felvilágosodás:
• Defoe és regénye, a Robinson Crusoe
• Daniel Defoe (1660 k.–1731)
• Robinson Crusoe (1719)
• Alexander Selkirk skót tengerész
története szolgált alapul
• Nem kitaláció – „igaz beszámolás”,
„hiteles történet”
• Műfajteremtő– a robinzonád mint regény-
típus
• Vissza a természethez? (lásd:
Rousseau: Emil számára egyetlen
olvasmányként Defoe könyvét ajánlja)
• A főhős „átlagpolgár”, aki mégis „a jég
hátán is megél”
• A sziget felértékeli az elemi emberi
tevékenységeket, az ember erejének,
képességeinek próbája
• Emberi „alapérték” az otthon és a
hivatás – Robinson magárautaltságában
találja meg és teremti meg ezt
Jonathan Swift: Gulliver
utazásai (1726) • Swift: „Gyűlölöm és megvetem az
embernek nevezett állatot.”
• A Gulliver utazása a világirodalom leg-
nagyobb szatírája
• A szatíra célpontja: az önhittség, a
nagyképűség, az ostobaság, a
fontoskodás, az arányérzék-tévesztés
A főhős • (nem az író szócsöve, az író őt is
iróniával ábrázolja):
• átlagos műveltségű polgár,
hajóorvos,
Liliput
• az angol parlamentarizmus és pártharcok
• (az alacsony és a magas sarkúak pártja –
toryk és whigek)
• Az ellenséges ország: Blefuscu
• A casus belli: melyik oldalon törjük fel a
tojást
Brobdingnag
• a felvilágosult abszolutizmus országa
• Az óriáskirály szavai: „Lám, milyen
megvetendő dolog az emberi hiúság,
hiszen ilyen apró férgek is utánozhatják!
Fogadni mernék, hogy ezek között a
teremtmények között is vannak
kitüntetések és címek.”
Laputa
• a Repülő Sziget, a tudósok országa
• (a tudósok értelmetlen találmányokon törik
a fejüket)
• (A Repülő Sziget egy óriási
gyémántdarab, amelyet az ég és a föld
között a mágneses erő mozgat)
• A tudósok egyik nevezetes „találmánya”
a gyapjatlan juh
A Nyihahák országában • az emberek , azaz „a jehuk, úgy látszik minden
állat közül a legkevésbé taníthatók – a legtöbb,
amit képességeikkel egyáltalán elérhetnek:
terheket cipelni, vagy ide-oda vonszolni. De
szent meggyőződésem, hogy ennek oka
kizárólag gyalázatos és konok természetük;
nagyon ravaszak, alattomosak, mindenkit
becsapnak, s rendkívül bosszúállóak; erősek és
szívósak, viszont igen gyávák, minek
következtében pimaszok, elvetemültek és
kegyetlenek."
Jámbor javaslat • „Legkegyetlenebb pamfletja konkrét
humánus politikai célokat szolgál: a
meggyötört írek védelmét.
Jámbor javaslat
• Az ír kérdést máig sem oldották meg, az ő
Jámbor javaslata – mint minden Stift-mű
– mindenesetre ad absurdum viszi a
problémát:
• „a fölös számban születő ír gyermekeket
föl kell hizlalni és mint ízletes malacokat
értékesíteni: a jómódú angolok szívesen
megvennék és megennék őket...”
Jean-Jacques Rousseau (1712–1778)
• 1712. Genf – 1778. Ermenonville
(lásd: Csokonai: A tihanyi Ekhóhoz)
• Kispolgári családból származik.
• Neveltetése és iskolázottsága
hiányos.
• Anyja halála után egy fiatal
hittérítőnő, Warrenné veszi
pártfogásba, s itt szerzi meg
műveltsége alapjait.
• az Emile miatt menekülnie kell
Franciaországból
• Svájc, majd Anglia (üldöztetési
kényszerképzetek)
• 1770: újra Franciaország
• 1777: Ermenonville (Csokonai: „...
mint egy Russzó Ermenonvillében”) –
1778.
Az emberek közötti egyenlőtlenség
eredetéről és alapjairól:
• “Az első ember, aki bekerített egy
földdarabot és azt találta
mondani: ez az enyém, s oly
együgyű emberekre akadt, akik
ezt el is hitték neki, ez az ember
teremtette meg a polgári
társadalmat.”
„Vissza a természethez!”
• Rousseau gondolkodásának,
munkásságának középpontjában a
kultúrkritika áll.
• Közhellyé vált jelszava: “Vissza a
természethez!”, nem a természethez
való visszatérést jelenti, hanem filozófiai
indíttatású.
Emil vagy a nevelésről című
nevelési regény • Emil és <-> Zsófia nevelésének irányítása
• a civilizáció és természet kettéválása,
mely döntésre kényszeríti az embert,
választania kell melyik részének tekinti
magát: ember lesz, vagy polgár
• Minderről úgy ír, hogy összes gyermeke
árvaházban nevelkedik…
Júlia vagy az új Heloise
• – szerelem Júlia vagy az új Heloise.
Középpontjában Saint Preux, a házitanító
és tanítványa, Júlia bárókisasszony
herceg szerelme áll,
• Alapja a kultúrtörténet egyik leghíresebb
szerelme, a férfiasságától megfosztott
szerzetes, Pierre Abelard és Heloise
középkori története.
Társadalmi szerződés:
• Filozófiai, politikaelméleti munka, melyben
a népfelség jogát hirdeti.
• Felfogása szerint a természetes
állapotban létezett egyfajta szerződés az
uralkodó és a nép között, s ezt kellene
felújítani. Az uralkodó csak megbízott
személy, bármikor leváltható a nép által…
A német klasszicizmus • Sturm und Drang (=vihar és előretörés):
• A fiatal Németország szellemi mozgalma a
XVIII–XIX. század fordulóján. (kb. 1770–
80 között)
• Az elnevezés Klinger 1755-ös hasonló
című drámájából ered.
• Radikális szakítást a merev
klasszicizmussal, mindenfajta
kötöttséggel, a szabadság és az
énkultusz jegyében.
• A mozgalom eszménye: a „zseni” és a
„természetes ember”
Johann Wolfgang Goethe
(1749–1832): • Kiteljesedett életet és életművet hagyott
hátra,
• már életében klasszikusként tisztelték.
• A XVIII., XIX. század eleje összes
stílusirányzatában alkotott:
• rokokó, Sturm und Drang, klasszicizmus,
szentimentalizmus, romantika.
Faust
• Az életmű központi műve. Többször is
nekifut:
1775: Ős-Faust
1808: Faust 1. rész
1832: Faust 2. rész
• A Faust az európai kultúra egyik jelképe
• melynek lényege a meg nem elégedés, a
teremtő nyugtalanság, az emberi
kiteljesedésért vívott küzdelem.
• A téma nem saját lelemény.
• A tudós, aki eladja lelkét az
ördögnek, már a középkori német
népkönyvekben szerepel,
• s feldolgozta Marlowe is Doktor
Faustus címmel.
Műfaja:
• világdráma, emberiségköltemény ember és világ alapvető kérdéseit
feldolgozó mű
• drámai költemény vagy lírai dráma
• nem a külsődleges drámai cselekmény a
fontos
• hanem a szereplők gondolatai,
önmagukkal és környezetükkel folyatott
vitája
Drámai költemény:
• A 19. sz. jellemző műfaja
• Olyan drámai mű, amely nem színpadi
előadásra, hanem csupán olvasásra
készült, középpontjában filozófiai kérdések
állnak
• Az emberi lét, a történelem végső
kérdéseire keresi a választ
• Az elnevezés Shelley: Megszabadított Prométeusz című művének műfajmegjelöléséből ered.
• (Calderon: Az élet álom;
• Milton: Az elveszett paradicsom;
• Byron: Manfred, Káin;
• Ibsen: Peer Gynt)
A prózaíró:
• 1774: Werther szerelme és halála – szentimentális levélregény
• Wilhelm Meister tanulóévei
• Wilhelm Meister vándorévei – nevelési ill. fejlődési regény
• (nevelési regény = egy külsődleges pedagógiai szempont alapján történik meg a személyiség alakítása, formálása;
• fejlődési regény = a személyiség önfejlődése a külső és belső hatásokra)
Lírája : Vándor éji dala (1780.):
• Goethe egy vadászház falára írta fel a verset, s halála előtt elment még egyszer megnézni.
• Szövegszint: A vándor alkonyatkor úton van a megpihenés, a cél felé.
Tágabb értelmezés:
• – Az úton levés az életben való vándorlás jelképe
• a születéstől a halálig tartó ív
• az élet megpróbáltatásaiban megfáradt ember vágya szólal meg a végső megnyugvásra.
• – Az ember halála a megnyugvás.
Balladák:
• A Tündérkirály:
Német népmondára építkezve ill.
nemzetközi vándormotívum alapján
készült a ballada.
• A párhuzamosan futó párbeszédeket a
kisfiú személye köti össze.
• A vágtatás egyszerre menekülés a halál
elől és rohanás a halálba.
Schiller (1759–1805):
• Drámái: Haramiák – lovagdráma; Ármány és
szerelem – polgári dráma; Tell Vilmos; Don
Carlos
• Schiller tragédiáinak alapvető kérdése a
szabadság problémája.
• A hősök számára a halál nem tragikus, hiszen
éppen haláluk révén részesülhetnek az eszmék
teljességéből, az istenek örökkévaló világából.
Voltaire (1694–1778)
• Eredeti neve: Francois-Marie Arouet.
• Polgári családból származik.
• Jogot végez.
• 1717-ben egy gúnyverséért a Bastille-ba
zárják.
• 1728-ban összetűzésbe keveredik egy
arisztokratával. Mikor elégtételt akar venni,
a nemes megvereti szolgájával.
• El kell hagynia Franciaországot, Angliába
utazik.
• Itt alakítja ki magáról az egész Európában
elterjedt Voltaire-képet.
• Jellemzői: életművészet, aktivitás, hit az
emberi értelem erejében, harc a
zsarnokság és a dogmák ellen.
• 1734–40 között Lady Chatelet pártfogását
élvezi, kelet-franciaországi kastélyban él.
• 1750–53: II. Frigyes udvarában él.
• 1758: Ferneyben települ le, a francia-
német-svájci határon.
• 1778: XV. Lajos halála után visszatér
Párizsba, s belehal az ünneplésbe.
• A kor írófejedelme. Uralkodók hódolnak
előtte.
• Névtelen ill. álnéven írt leveleivel
izgalomban tartotta egész Európát.
• Műveit sziporkázó szellemesség és irónia jellemzi
• Történelemszemlélete: „A világ eseményeinek története jóformán nem egyéb bűntettek történeténél.”
• Deistaként vitatkozott az ateistákkal:
• „ha isten nem volna, ki kellene találni.”
• Szállóigévé lett mondata a dogmatizmusra, a vallás köntösében elkövetett bűnökre:
• „Tiporjátok el a gyalázatost!”
•
• Ifjúkora optimizmusát élettapasztalatai s a történelem eseményei (pl. az 1755-ös lisszaboni földrengés, a hétéves háború kirobbanása 1756-ban) ingatták meg
Candide
vagy az optimizmus
Regény: • Az ókori hagyományokra visszanyúlva a
XVIII. század közepétől a meghatározó műfaj a regény lesz.
• A polgárság igénye már saját mindennapiságára vonatkozik, ezt pedig a regény hivatott kielégíteni. (<-> a fenséges eposszal)
• Egyszerre nyújtja a szórakozást, az önismeretet, az információforrást, az életmodell-állítást.
Korai regény
• 1.) Próbatételes kalandregény: A regény kezdő és végpontja adott. A kezdőpont: a főhőst kimozdítják addigi állapotából, végpont: felkötik vagy megjavul. Közte tetszőlegesen növelhető számú, kalandok sorozata.
• 2.) Hétköznapi kalandregény: a színhely a társadalmi élet perifériája, a bűnözők, a nyomorvilág. Fölerősödik a környezetrajz, hiteles a szociális háttér. (Mark Twain: Koldus és királyfi; Dickens: Twist Oliver)
• 3.) Fiktív életrajzi regény: Megjelenik a jellemfejlődés, a lélekábrázolás csírája.
Candide műfaja
• Tézisregény
• Utaztatóregény
Tézisregény
• Egy filozófiai bölcselet, etikai állítás igazolása vagy cáfolása a műben.
• A tézis a mű folyamán nem változik, a szereplők viszonya statikus az állításhoz.
• Kiindulópont: Leibniz (1646–1716) német filozófus Teodicea (=istentan) című művéből kiragadott állítás:
• “Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna ésszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse”
• –ez a lex optimi, az optimizmus törvénye.
• A szövegkörnyezetből kiragadott állítást Voltaire könnyedén cáfolja.
Leibniz
• a gondolkodástörténet egyik
legjelentősebb alakja,
• filozófus,
• matematikus,
• fizikus,
• a formális logika megalkotója.
Utaztatóregény
• pikareszkregény (=csavargóregény)
• próbatételes kalandregény.
szereplők • A főhős Candide
• („tiszta, ártatlan, jámbor, együgyű”),
• szerelme Kunigunda (Candide
reményeinek a megtestesítője),
• nevelője Pangloss mester (Leibniz
együgyű szócsöve),
• Kunigunda bátyja a nemesi gőg
megszemélyesítője,
• Martin a pesszimizmus képviselője,
• Cacambo Candide hűséges kísérője
Kiindulópont:
• Vesztfáliában kezdődik, Törökországban
fejeződik be.
Helyszínek: Bulgária, Hollandia,
Lisszabon, Cádiz, Buenos Aires,
Paraguay, Fülesek országa, Cayenne,
Eldorádó, Surinam, Bordeaux, Párizs,
Portsmouth (Anglia), Velence,
Konstantinápoly
A szereplők életkora:
• Candide, Pangloss – nem változik.;
Kunigunda – változik
Candide számára Kunigunda jelenti az
eszményt, életének, küzdelmének
értelmét. Életkora, szépségének
elvesztése azt jelzi a mű végén, hogy mi
lesz az eszméből, eszményből mire eljut
hozzánk, mire sajátunkká lesz.
Eldorado problémája:
• Az ideális társadalom, az anyagi jólét
világa. A társadalmi szintű lex optimi
megvalósulása.
• Candide mégis elvágyik innen, s ez nem
csupán a próbatételes kalandregény
poétikai következménye, hanem annak a
felismerése, hogy önmagában a tökéletes
társadalom nem biztosítja az ember
boldogságát, amennyiben hiányzik a
személyes motívum, a boldogság
egyéni átélése.
A regény zárlata: vitatott.
• Ironikus. Groteszk távolság van a
kalandok sorozata és a befejezés
hétköznapisága között. Szarkasztikus
módon állítja elénk a kispolgári
életformát, mint az élet értelmét.
• A “műveljük meg kertjeinket!”
felszólítás a célirányos emberi
munkát dicséri, hiszen a világban a
káosz, az ésszerűség és a
gondviselés hiánya uralkodik, ezért
legalább a magunk szabta szűk
keretek között próbáljuk
megvalósítani a rendet és a
harmóniát.
• Voltaire válasza: a tevékenység
dicsérete
• „Vár a munka a kertben”
• A három rossz, amitől a munka távol
tartja az embert:
• az unalom,
• a bűn,
• a nélkülözés
Top Related