Zöldségtermesztõ mester könyve

Ez a kiadvány a Országos Felnõttképzési Tanács támogatásával készült.

Mestergazda könyvekSorozatszerkesztô:

Dr. Kovács László Miklós

Magyar Agrárkamara Szaktudás Kiadó Ház

Dr. Nagy József

Zöldségtermesztõ mester könyve

Szaktudás Kiadó HázBudapest, 2006

Lektorálta:Dr. Balázs Sándor

Dr. Csikai Miklósné

Szerkesztette:Krecz Ildikó

Fôszerkesztô:Szujó Béla

ISBN–10: 963 9736-06-6ISBN–13: 978 963-9736-06-1

ISSN 1419–9513

© Dr. Nagy József, 2006

Kiadja a Szaktudás Kiadó Ház Zrt.1101 Budapest, Monori utca 1–3.

Telefon: 262-5747Felelôs vezetô a kiadó elnök-vezérigazgatója

A kiadó rendelkezik az ISO 9001:2000 minôségbiztosítási tanúsítvánnyal.

Készült a Grafika Press Nyomdában1101 Budapest, Monori u. 1–3. Telefon: 261-5680, 261-3633, 262-5747

Felelôs vezetô Farkas Tamás vezérigazgató

Nyomdai elôkészítés:

1101 Budapest, Monori u. 1–3.Telefon: 431-8368, 431-8381

Elõszó

5

A magyar nemzetgazdaságban az EU-csatlakozást követõen is fontos szerepetjátszik a mezõgazdaság, az élelmiszeripar, az erdõgazdálkodás, a halászat és avadászat. Ennek a feltételeit az elõnyös természetföldrajzi adottságok teremtikmeg, megvalósítását pedig a hozzáértõ embereknek kell garantálniuk.

Napjaink fõ kihívása a nemzetközi szinten is versenyképes, piacgazdaságba illesz-kedõ, hatékony agrárgazdaság kialakítása és fenntartása. Az Európai Unió agrár-rendszerébe való integrálódás lehetõséget teremt a kiszámíthatóbb gazdálkodásikörnyezet megteremtéséhez és az agrárgazdaság szerkezeti átalakításához.

A gazdasági kamarák által szervezett mesterképzés célja a kellõ szakmai fel-készültséggel és gyakorlattal rendelkezõ mesterjelölteknek a magyar piacgazda-ság társadalmi, gazdasági és jogi viszonyaihoz olyan szakmai és vállalkozói is-meretekkel, gyakorlati jártassággal és készségekkel való ellátása, amelyek alap-ján szakterületükön képesek vállalkozni, a vállalkozást irányítani és fejleszteni,valamint ismereteiket, tapasztalataikat át tudják adni a szakmát tanulóknak.

Az Unió piacán is versenyképes mezõgazdaság megteremtésének egyik jólehetõsége a minõségi zöldségtermesztés. A fogyasztandó zöldségfajok ha-zánkban szinte mindenütt megtermelhetõk. A zöldségfajok számtalan fajtájá-nak, változatos termesztéstechnológiai megoldásainak elsajátítása ugyanakkoralapos szakértelmet igényel. Jó értelemben mondva: ehhez „mesterré” kell vál-ni. Ehhez kíván segítséget nyújtani könyvünk.

A zöldségnövények, intenzív mûvelést kívánó, nyersen vagy feldolgozva fo-gyasztható, nagy biológiai értékû, sok vitamint, ásványi sót, íz- és zamatanya-gokat tartalmazó növények. Fontos táplálékok! Újabb kutatások szerint, többmint táplálékok! Kellõ mértékû, választékos, folyamatos fogyasztásuk fokozzaaz egészségmegõrzést.

Könyvünk a fogalmi meghatározástól kezdve ismerteti a zöldségnövényekszármazását, botanikai jellemzõit, táplálkozási, népgazdasági jelentõségét. Kitéra talajigényre, a termesztéstechnikai munkák ismertetésére (talajmûvelés, öntö-zés, vetésforgó, szaporítás, ápolási munkák, betakarítás, tárolás stb.), majd rész-letesen ismerteti az egyes zöldségfajok legfontosabb termesztési útmutatóit.

Aki termeszteni akar, méltán támaszkodhat a könyvben leírt ismeretekre, ta-nácsokra. Használják minél többen gazdasági helyzetük javítására, egészségükmegóvása érdekében.

A zöldségnövény fogalma, jelentõsége,botanikai jellemzõi

A zöldségnövény fogalma

A zöldségfélék lágy szárú, intenzív mûvelést kívánó, nyersen vagy feldolgoz-va emberi táplálékul szolgáló, nagy biológiai értékû, sok vitamint, ásványi sót,íz- és zamatanyagokat, nyomelemeket tartalmazó növények.

Az utóbbi évtizedek törekvése volt, hogy szélesítsük az emberi táplálkozás-ra alkalmas növényfajok számát. A világon mintegy 1500-ra tehetõ azoknak anövényfajoknak a száma, amelyek emberi táplálkozásra, zöldségnövénykéntszámításba jöhetnek. Közülük 250–300 faj játszik jelentõsebb szerepet. Euró-pában 50–60 faj szélesebb körû termesztése folyik. Magyarországon 35–40 fajüzemszerû termesztésérõl adhatunk számot. Igaz, ebbõl 10–12 faj adja a ter-mesztés, fogyasztás 90%-át.

Ezek után tisztázzuk a zöldségtermesztés fogalmát. Az e fogalomkörbe tar-tozó növények nevelésével foglalkozó termesztési tevékenység összességébena zöldségtermesztés. Az erre vonatkozó ismeretek összessége pedig a zöldség-termesztéstan.

A felsorolt számsorok ismertetése után meg kell állapítanunk, hogy nem ab-szolút tiszta a fogalom alkalmazásával kialakult kép. Jó néhány határesetrõlkell említést tennünk. Ilyen például a borsó, amely friss fogyasztásra, feldolgo-zásra termesztve zöldségnövény, magnak termesztve, vagy szárazborsóként(akár takarmánynak is) már a mezõgazdasági növények közé sorolandó. A babzölden fogyasztva zöldségnövény, a szárazbab mezõgazdasági növény. A bur-gonya elõcsíráztatva, korai burgonyaként termesztve zöldségnövény, tömegter-mesztésben mezõgazdasági növény. Hasonló értékelést kaptak a tökfélék is. Akukorica zömében takarmánynövény. A frissen fogyasztott, feldolgozott for-mában piacra kerülõ áru már zöldségnövény. Különös határeset a fûszerpapri-ka, frissen, zölden fogyasztható, de nem ez a jellemzõ! Õrölve fûszernövény,de mi zöldségnövénynek tekintjük, tartjuk számon. Nálunk a sárga- és görög-dinnye zöldségnövény, az EU-ban gyümölcsként tartják számon. Hasonló ha-táreset a szamóca és a banán is.

Táplálkozási jelentõsége

A zöldségfélék igen fontos szerepet játszanak az egészséges táplálkozásban. Azembereknek arra kell törekedniük, hogy sok zöldségfajt kellõ mennyiségben,

6

folyamatosan fogyasszanak. Erre buzdítják õket a médiumok is. Németor-szágban azt tanácsolják, hogy fogyasszon naponta 5-ször zöldséget és gyü-mölcsöt. Magyarországon szerényebbek vagyunk, beérjük a napi 3-szori fo-gyasztással.

De ne szaladjunk ennyire elõre! A táplálkozási szakemberek a táplálkozás-nak 3 nagy szakaszát különítik el:

– Az energiafogyasztás. Általában a szegényebb országokra jellemzõ.(Cereáliák, gumós növények dominálnak). Egyoldalú táplálkozás.

– A fehérjefogyasztás. A fejlõdõ, gazdagabb országokra jellemzõ. A ce-reáliák és gumós növények termékeinek fogyasztása csökken, a zöldség-féléké pedig nõ.

– Az értékfogyasztás a közepes gazdasági fejlettség középszintjén kezd ki-alakulni, ahol az élelmiszerellátás már stabil. Tovább mérséklõdik acereáliák és fehérjék fogyasztása. Ugrásszerûen megnõ a zöldség- és gyü-mölcsfogyasztás. A táplálkozásban egyre több a tudatos elem.

Napjainkban szinte külön iparág foglalkozik a táplálékkiegészítõk gyártásá-val és forgalmazásával (vitaminokról, ásványi anyagokról és nyomelemekrõlvan szó). Ezeket a növényekbõl kivonva, az eddig alkalmazott adagok többszö-rösét tartalmazó, általuk nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó kiegészítõ-ket tekintik az egészség legfõbb megõrzõjének.

Sajnos e tevékenység, s annak marketingje visszaszorítja a természetes for-mában fogyasztott zöldség-gyümölcs keresletet.

A zöldségfogyasztás mértéke Magyarországon 85–110 kg/fõ/év között vál-tozik. Ez a mennyiség kevesebb a kívánatosnál. Kívánatos lenne a napi 40 dkg-os fogyasztás, ami 145–150 kg/fõ/év-nek felelne meg.

Köztudott, hogy a zöldségfogyasztás mértékét meghatározza a lakossággazdasági helyzete, helyi szokása, vallása, földrajzi elhelyezkedése stb.Északról délre haladva növekszik a földön a friss zöldségfogyasztás mértéke.A mohamedán vallású emberek húsfogyasztása kisebb, zöldségfogyasztásuknagyobb stb.

A fogyasztás évszakonkénti megoszlása volt a mi legnagyobb problémánk.A rendszerváltás elõtt szinte csak a saját termesztésre alapozott fogyasztás volta jellemzõ. Az év 2. és 3. negyedében bõséges volt a zöldségellátás. Ekkor volta lecsószezon. Olcsón, sokat ehettünk, feltölthettük a szervezetünket táplálék-kiegészítõkkel. Jól is érzetük magunkat. Télen, tavasszal – mivel nem volt mega folyamatosság – kiürült a szervezetünk. Ekkor vált népi szólássá, hogy „vi-gyázz, öreg, jön a március”. Ekkor volt a legnagyobb a halandóság. Szerencsé-re ma már másképpen van. Egész évben hozzájuthatunk a szervezetünk számá-ra szükséges zöldségfélékhez, kellõ mennyiségben és választékban. Nincs tehátszükségünk pótcselekvésre, táplálék-kiegészítõkre stb.

De mik is a beltartalmi értékek?

7

Szakítva a régi hagyományokkal, elsõként a VIZET említjük. A zöldségnö-vények testének döntõ mennyisége víz. Nagy értéke, hogy az ember számára isnélkülözhetetlen víz, nem a vízvezetékbõl származik. Tehát egy új, nélkülöz-hetetlen érték.

Új értékként jelentkezik a zöldségnövényekben meglévõ ROSTANYAG.Nélkülözhetetlen a vastagbél mûködéséhez. A túlfinomított, ipari eredetû élel-miszerek egyre kevésbé tartalmazzák.

A szervezetünk mûködtetéséhez szükséges energiát zömmel a növényi és ál-lati eredetû élelmiszerek adják. Egy felnõtt ember napi szükséglete 10,5–12,5 kJ.Ennek zömét a nagy szénhidráttartalmú gabonafélék, hüvelyesek adják.

Az energiát adó élelmiszereken kívül az egészség megtartásához elengedhe-tetlenek a kis szénhidrát, fehérje, és zsírtartalmú, de vitaminokat, ásványi só-kat, szerves savakat, íz- és zamatanyagokat jelentõs mértékben tartalmazózöldségnövények.

A zöldségnövények elsõsorban vitamin- és ásványisó-források. A vitaminokszerepe közismert. Korábbi vélemény szerint az ásványisó-források közül mi-nimum 10 elemre elengedhetetlenül szüksége van a szervezetnek. Ezek közüllegnagyobb szerepet játszik pl. a kalcium, foszfor, vas. Az utóbbi évek törek-vése viszont, hogy még több elemet, még nagyobb tömegben juttassunk a szer-vezetünkbe. Ezt az irányt erõsítik a különbözõ „balzsamok”, „cseppek”, „koen-zimek” stb.

A vitaminok közül mindenekelõtt a vízben oldódók érdemelnek említést. AC (aszkorbinsav), a B1 (thiamin), a B2 (riboflavin), valamint a B3 (niacin) vita-min, továbbá az A-vitamin (retinol) elõvitaminjainak nagyságrendjét szoktákkiemelni.

C-vitaminból a zöldségfélék 7–160 mg-ot tartalmaznak 100 g-onként. Megkell jegyezni, hogy a zöldségfélék beltartalmi értéke az érés folyamán állandó-an változik. A legjobb értékek a teljesen érett áruban alakulnak ki, az érés utol-só 4 napján. Azt is megjegyezzük, hogy az újabb irányzatok a táblázatban sze-replõ értékek többszörösét tartják jónak a betegségek megelõzése céljából. Aztis megjegyezzük, hogy az általuk javasolt értékek természetes anyagok, zöld-ségfajok szervezetbe juttatásával nem mindig oldhatók meg!

A zöldségfélékben elõforduló kémiai elemek közül napjainkban is a kálium,kalcium, foszfor, magnézium, nátrium, és a vassók érdemelnek figyelmet.Megemlítjük, hogy a csupán néhány zöldségfajra terjedõ fogyasztás elembe-szûkülést jelent. Ilyen esetben pótolják a hiányt mesterséges anyagokkal. Ehe-lyett a változatos fajösszetételre alapuló, folyamatos, kellõ mennyiségû frisszöldségellátást tartjuk egyedüli helyes útnak.

8

Nemzetgazdasági jelentõsége

Magyarország adottságai a zöldségtermesztésre – az ország legnagyobb részé-ben – általában jónak mondhatók. A zöldségtermesztésben nem csupán a táp-lálkozásban betöltött szerepe kiemelkedõ, hasonló jelentõségû a gazdaságieredménye is.

Magyarországon 2000–2004 között 90 190–116 538 ha-on termesztettünkzöldségféléket, szabadföldön. Ez azt jelenti, hogy a szántóterület 2–3%-át hasz-nosítottuk ezen ágazat növényeivel. Megítélésünk szerint igen intenzíven.

A jelzett területen a betakarított összes termés 1 499 864–2 033 336 tonnavolt. Ezekkel az adatokkal az EU középtáján helyezkedünk el.

Ha a mérleget nézzük, azt kapjuk, hogy közel 850 000–1 100 000 tonnát fo-gyasztunk el friss állapotban. Közel 200 000 tonnát exportálunk friss állapot-ban. A termés többi részét feldolgozzuk (konzerv, hûtõipar). Összességébenmegállapítható, hogy a vizsgált idõszakban, egy magyar állampolgárra számít-va, az ágazat a 150–200 kg friss zöldséget termelt meg. Eleget tett hármas fel-adatának:

– a friss zöldségellátás,– a feldolgozó iparok,– friss export nyersanyagának biztosításával.A nemzetgazdasági szerepét az ágazatnak az 1. táblázat számadatai világo-

san tükrözik. Ha a bruttó termelési értéket nézzük, akkor sincs szégyenkeznivalónk. A 87–113 milliárd forintos eredmény dicséretes. Ez azt jelenti, hogyhektáronként átlagban elérjük, vagy meghaladjuk az 1 millió forintos árbevé-telt. Ez pedig a szántóföldi növénytermesztéshez, ill. a kertészeti ágazatokeredményeihez viszonyítva is vezetõ szerepet biztosít a zöldségtermesztésnek.

Ez akkor azt jelenti, hogy letehetjük a „lantot”, mert itt minden rendben van?Közel sem. Sok itt a probléma! Probléma, hogy ezen a 100–110 ezer hektáronváltozatos zöldségfajok igen változatos fajtáit, különbözõ termesztéstechnoló-giai változatban (a legegyszerûbbtõl a legmodernebbig), különbözõ természetikörnyezetben, eltérõ területi nagyságban, változó technikai felszereltséggel,igen eltérõ szakmai hozzáértéssel, igen kezdetleges, nem elégséges szervezett-séggel stb. termesztjük. Ráadásul hiányzik a szerteágazó termesztést segítõszaktanácsadó hálózat kellõ színvonalú megszervezése is.

Sajnos, még ma is nagy a szociális elvárás az ágazattól. Elvárják, hogy afoglalkoztatásban is jelentõs szerepet vállaljon az ágazat. Ez reális is. De azt islátni kell, hogy a korszerû, az unióban is versenyképes technológiák egyre drá-gábbak, egyre kevesebb kézi munkaerõt igényelnek. Viszont az ágazatot csakezek a gazdaságok fejleszthetik beruházásaikkal.

Az 1. táblázat bemutatja a külkereskedelmi mérleget is. A kivitelünk 17 és20,5 milliárd között ingadozik, ingadozott. A behozatal értéke folyamatos nö-

9

vekedést mutat. A szaldó azonban pozitív. A növekvõ behozatal a folyamatos,téli-tavaszi jobb, kívánatos, friss fogyasztást szolgálja. Kinyíltak a határok, ezttudomásul kell venni. Éljünk vele, fogyasszunk az év minden napján kellõmennyiségû, változatos összetételû zöldséget.

Fontosabb zöldségfajok rendszertani helye

A hazánkban gazdasági jelentõséggel bíró 35–40 zöldségfaj, rendszertanilag 14családba tartozik, ide számítva a termesztett gombákat is.

A zöldségféléket magukba foglaló növénytani családok, és a hozzájuk tarto-zó fajok:

– Solanaceae – paprika, paradicsom, burgonya, tojásgyümölcs– Fabaceae – borsó, bab, földimogyoró– Cucurbitaceae – uborka, sárga-, görögdinnye, tökfajok– Cruciferae – káposztafélék, retek, torma– Apiaceae – sárgarépa, petrezselyem, zeller– Asteraceae – salátafajok– Liliaceae – hagymák, spárga– Chenopodiaceae – spenót, mangold– Poligomaceae – sóska, rebarbara– Gramineae – csemegekukorica– Aizoaceae – új-zélandi spenót– Valerianaceae – madársaláta

10

* Elõzõ évi áron számolvaMezõgazdasági Statisztikai Évkönyv 2001–2005, Budapest

1. táblázat. A zöldségtermesztés nemzetgazdasági jelentõsége

Megnevezés 2000 2001 2002 2003 2004 A termelés jellemzôi: Betakarított terület (ha)

90 190 101 073 114 566 116 538 102 762

Betakarított összes termés (t)

1 499 864 1 857 460 1 849 968 1 942 663 2 033 336

Bruttó termelési érték (millió Ft.): Folyó áron 87 400 105 881 98 806 111 884 113 532 Összehasonlító áron*

79 239 103 204 102 841 100 840 122 874

Külkereskedelem: Behozatal millió Ft 2688 2853 4219 6981 7894 Kivitel millió Ft 17 026 20 529 17 703 16 912 19 514

A termesztett zöldségfajok élettartamukat tekintve lehetnek egy-két évesek,és évelõk.

A haszonnövények morfológiai jellemzése

A zöldségtermesztõ szakembernek tevékenysége, a sikeres munka érdekébenismernie kell a növények morfológiai felépítését, azok mûködését és feladata-it. Ezért elengedhetetlen az alapismeretek rövid összefoglalása.

A gyökér hármas feladatot tölt be: 1. helyhez rögzíti a növényt,2. tápanyagot vesz fel,3. tartalék tápanyagokat raktároz (egyes fajoknál).A gyökér kialakulása. A csírázás során a gyököcskébõl kialakult csíranö-

vény 3–4 mm hosszúság elérése után a talaj irányába görbül, ezt követõen márfüggõlegesen növekszik. A talajmorzsák, rögök között a fiatal, növekvõ gyökérelõrehaladását sok növényfajnál a gyökér-tenyészõcsúcson lévõ gyökérsüveg isvédi, segíti.

A gyökér elágazódása. A fõgyökéren 1–3 cm hosszú fejlettségkor kis dudo-rok képzõdnek, amelyek oldalgyökerekké fejlõdnek. Az oldalgyökerek a füg-gõlegesen növekvõ fõgyökéren, zömében arra merõlegesen, a talaj felszínévelpárhuzamosan növekednek.

A fõgyökerekbõl alakulnak ki az elsõrendû oldalgyökerek, ezekbõl a másod-rendû oldalgyökerek, majd a harmadrendû, negyedrendû gyökerek fejlõdnek.A hajszálgyökerek és a gyökérszõrök szerepe kiemelkedõ, mert az õ feladatuka tápanyagok felvétele a talajból.

A gyökerek elágazása szerint megkülönböztetünk karó-, elágazó- és bojtosgyökerû növényeket.

Karógyökérrõl akkor beszélünk, amikor az oldalgyökerek tömegéhez viszo-nyítva a fõgyökér erõsen fejlett (sárgarépa, torma stb.).

Az elágazó gyökeret arról ismerhetjük fel, hogy a fõgyökér és az oldalgyö-kerek közötti különbség kicsi (bokorbab).

Bojtos gyökeret fejlesztõ fajnál a fõgyökér jelentéktelen. A gyökerek szinteegy pontból indulnak ki, vastagságuk, hosszúságuk szinte azonos (spárga,hagyma stb.).

Azokat a gyökereket, amelyek a növénytest bármilyen részén, száron, levé-len létrejöhetnek, járulékos gyökereknek nevezzük. Egyes zöldségfajoknálkedvezõ környezeti hatásként is gyakori ez a jelenség, pl. paradicsomnál, diny-nyénél, töknél stb. A járulékos gyökerek szintén hozzájárulnak a tápanyagfel-vételhez. A termesztõnek ki kell használnia a növények ezen tulajdonságát,mert a növény teljesítményét ezáltal is növelheti.

Gyakorlati szempontból fontos járulékos gyökérként említjük a talpgyöke-

11

reket (torma), amik a növények táplálásában, ill. a szaporításnál játszanak ki-emelkedõ szerepet.

A gyökérmódosulások közül megemlítjük a raktározó gyökereket (spárga),amelyek a tartalék-tápanyagok raktározására szolgálnak. Ezek erõsen megvas-tagodnak, sejtjeikben keményítõ, cukor, inzulin halmozódik fel.

A pillangós virágúak gyökerén a talajban élõ Rhizobium fajok megteleped-nek, behatolnak a kéregszövetbe, ott elszaporodnak, a kéregsejteket gyors bur-jánzásra késztetik és így gümõk jönnek létre a gyökerek felületén, ezeket gyö-kérgümõknek nevezzük. A gümõkben élõ baktériumok a levegõ szabad nitro-génjét megkötik, amit a növény nitrát formájában felhasznál.

A hajtás és hajtásrendszer

A hajtásos növényeknek másik jellegzetes szerve a föld felszíne fölé emelke-dõ, a szárból (hajtástengelybõl) és a levelekbõl álló hajtás.

A leveles hajtást vegetatív hajtásnak, a virágot fejlesztõt pedig reproduktívhajtásnak nevezzük.

A szár feladata. A gyökerekbõl szállítja a nyers tápanyagot a levelekbe, és alevelekbõl a kész tápanyagot a gyökerekbe.

A hajtás kialakulása

A csírázáskor a gyökér megjelenését hamarosan követi a hajtás kialakulása is.A mag nyugalmi állapotában az embrió kis rügyecskéje, amely hajtás-tenyé-szõkúpnak is nevezhetõ, sok tekintetben különbözik a gyökér-tenyészõkúptól.A hajtás-tenyészõkúpon csak a csúcsi rész tagolatlan, de közvetlenül alatta, atenyészõkúp oldalán levéldudorok és egyes fajokon (bab) már levélkezdemé-nyek is találhatók.

A csírázás típusa szerint vagy a hipokotil vagy az epikotil szárrész megnyú-lik, közben a hajtás-tenyészõkúpon újabb levéldudorok keletkeznek, a meglé-võk levélkezdeménnyé, fiatal levelekké fejlõdnek, és az így kialakult levelesszár áttörve a talaj felszínét, a levegõbe emelkedik (kikel).

A hajtás lehet elágazó vagy el nem ágazó. A zöldségfajok egyéves változa-tain még abban az évben, az évelõkön a második évben a fõtengely rügyeibõlleveles oldalhajtások képzõdnek és ily módon elágazási rendszer, hajtásrend-szer alakul ki.

A száron helyezkednek el a levelek. A levelek kiindulási helyén csomót(nodust) találunk. Két csomó közötti rész az ízköz (internodium). A hajtás csú-csa felé haladva az ízközök mind rövidebbek, a levelek pedig mind kisebbek.

A hajtás és az elágazások végén találjuk a csúcsrügyet. A levelek hónaljá-ban helyezkednek el az oldalrügyek, amelyekbõl az oldalhajtások fejlõdnek.

12

A hajtás konzisztenciája alapján megkülönböztetünk lágy-, húsos és fás szá-rú növényeket.

Egyes zöldségfajok kúszószárúak (tûzbab), mások kapaszkodásra is képesek(borsó, uborka).

A földbeni hajtások a talaj felszíne alatt fejlõdnek ki, amelyek mint raktáro-zó szervek az áttelelést, másrészt a vegetatív úton való szaporodást szolgálják.

Föld alatti hajtás a gyökértörzs (rizoma) is. Ez lehet függõleges és vízszin-tes. A gyökértörzs abban különbözik a gyökértõl, hogy ízekre és közökre tago-zódik. Az ízeken járulékos gyökerek fejlõdnek. A föld feletti hajtástól pedig ab-ban, hogy klorofilt nem tartalmaz. Rügypikkelyeket viszont ugyanúgy találunkrajta, mint a föld feletti hajtáson. Ilyen föld alatti hajtást fejleszt pl. a sóska, aspárga.

A gumó szintén ebbe a csoportba tartozik. A hajtástengely erõsen megvas-tagodott és raktározó szerepet lát el.

Két változatát, az ággumót és a hajtásgumót, vagy szárgumót különböztet-jük meg.

Az ággumónál a függõleges hajtások talajban lévõ alsó leveleinek rügyeibõlelõször sztólók fejlõdnek, a talajba hatolnak, majd megnyúlnak, ezt követõen acsúcsokon vastagodni kezdenek, gumóvá szervezõdnek (burgonya, csicsóka).

A hajtásgumó vagy szárgumó fejlõdésénél két változat lehetséges:1. A szik alatti szárrész és a gyökér felsõ része vastagodik meg (hónapos

retek).2. A szik feletti szár és a szár vastagodik meg (karalábé).A hagyma nem más, mint húsos levelekkel körülvett föld alatti hajtás. Más

szóval rövid szártagú hajtás. A külsõ levelek megszáradnak. A hajtástengelyttönknek nevezzük. Ennek csúcsán 1–3 rügy található, amelyek a termesztés fo-lyamán föld feletti hajtássá fejlõdnek.

A levél

A növények egyik legfontosabb szerve. Döntõen a levelek – a bennük lévõszíntestek segítségével – asszimilálnak, fotoszintetizálnak. Általuk megy vég-be a szén-dioxid felvétele és átalakítása szerves anyagokká, a gázcsere nyíláso-kon keresztül. A levél veszi fel a légzéshez szükséges oxigént, és ugyancsak alevélnyílásokon keresztül megy végbe a párologtatás is.

A levél kialakulása. A hajtás-tenyészõkúp oldalán kis levéldudorok képzõd-nek. A kis levéldudorokból levélkezdemény, majd kifejlett levél alakul ki. A le-vélnek elõször a levéllemeze differenciálódik, majd a levél alapja, és végül alevél nyele.

Ezek alapján elkülönítjük a levélalapot.A levél a levélalappal ízesül a szárhoz. A levélnyél lehet vékony (paprika),

13

vastag (rebarbara), szárölelõ (póréhagyma). A levélnyél megléte vagy hiányaesetén nyeles levelekrõl, ill. ülõ levelekrõl beszélünk.

A levél lehet egyszerû vagy összetett. Amikor egy levélnyélen csak egy le-véllemezt találunk (pl. paprika), akkor egyszerû levélrõl, ha pedig többet (pl.bab), összetett levélrõl beszélünk.

Az egyedfejlõdés kezdetén a csíranövényen elsõként a sziklevelek jelennekmeg.

A sziklevelek száma lehet egy vagy kettõ (egyszikûek, kétszikûek). Egyesnövényeknél vastagok (raktároznak és fotoszintetizálnak), másoknál (bab) vé-konyak, és csak asszimilálnak (spenót).

A fellevelek csökevényes fejlettségûek. A levélnyelük általában hiányzik.Különbözõ feladatot látnak el, pl. védelmi (rügypikkelyek), raktározó (vörös-hagyma).

A lomblevelek nagyméretûek, változatos alakúak. A fellevelek a lomblevelek szintje fölött alakulnak ki. A virágok alatt találhatók pl. a gallérlevelek (sárgarépa). A virág szaporítószervvé átalakult leveles hajtás. Morfológiailag a hajtás

csúcsán, vagy a levelek hónaljában helyezkedik el. Takarólevelekbõl és ivarle-velekbõl áll.

A virággá módosult levelek közül a belsõk a termõt és a porzót alkotják,amelyeket a virágtakaró levelek vesznek körül. Az egynemû virágtakarót lepel-nek nevezzük (egyszikûek). A virágtakaró külsõ köre zöld levelekbõl áll, kü-lönnemû csésze, belsõ, élénk színû sziromlevelekbõl álló körének párta a neve.

A csészelevelek lehetnek szabadok (pl. keresztes virágúak), vagy erõsebben,gyengébben összenõttek (pl. burgonyafélék, kabakosok).

A párta szintén több szabad, vagy összenõtt sziromlevélbõl állhat.A porzók a pártán vagy a leplen belül helyezkednek el, és a porzókört alkot-

ják. A porzók porzószálból és a portokból állnak. A portokban pollenzsákokvannak. Ezekben képzõdik a virágpor.

A termõ vagy termõtáj a virág legbelsõ köre, amely egy vagy több termõle-vélbõl nõtt össze. A termõn három részt különíthetünk el:

1. a magházat,2. a bibeszálat,3. a bibét.A magházban szervezõdnek a magkezdemények. A magház egy, két agy

több termõlevélbõl alakul.A magház helyzete alapján a virágtakaró eredéséhez viszonyítva lehet:– felsõ állású (a magház a virágtakaró eredése felett áll – paradicsom),– közép állású (a magház közepével egy magasságban helyezkednek el a

többi virágrészek),– alsó állású (a magház a vacokba süllyed – uborka).

14

A bibeszál rendszerint a magház csúcsán található. Az egy termõlevélbõlszervezõdött magháznak csak egy egyszerû bibeszála van (borsó), a sok termõ-levélbõl szervezõdött magház pedig annyi bibeszállal rendelkezik, ahány ter-mõlevélbõl szervezõdött a termés (dinnye).

A bibe alakja igen változatos: lehet ép, karéjos, hasogatott, gömb, pajzs ala-kú, fodros stb. A bibe felülete papillás, szemölcsös, vagy szõrös. Funkciója apollen felfogása és táplálása. Azt a folyamatot, amikor a virágpor a bibére jut,megporzásnak nevezzük.

Ha a beporzás egy virágon belül történik, önbeporzásról beszélünk. A termé-szetben az idegen beporzás a gyakoribb. Ebben az esetben a virágport a szél,rovarok viszik át egyik virágról a másikra.

A bibére jutott virágpor tömlõt fejleszt, mely a magház belsejében lévõ mag-kezdeménybe jut, ahol kettõs megtermékenyítés történik. Egyik hímivarsejt apetesejttel, a másik a központi sejttel olvad össze. A petesejtbõl embrió, a köz-ponti sejtbõl tápláló szövet lesz. Ez a folyamat a megtermékenyítés.

A mag és a termés

A virágos, hajtásos növények jellemzõ szervei, amelyek az ivaros folyamatokeredményeként jöttek létre.

A mag ivaros úton létrejövõ szaporítószerv, amely a magkezdeménybõl ala-kul ki az embrió fejlõdésével összehangoltan.

A termés a zárvatermõk törzsének tipikus szerve, funkciója a magok védel-me, és elterjesztése.

Állományuk és felnyílásuk módja szerint több csoportra oszthatók: tok-,makk- és bogyótermésekre, valamint csonthéjas termésekre.

A négy terméscsoport közül a zöldségfajoknál gyakoriak:– a toktermések csoportjából a becõ, a becõke, a hüvely, a tok és a tüszõ,– a makktermések közül a kaszat, az ikerkaszat,– a bogyótermések közül a bogyó és a kabaktermés.

15

A zöldségnövények származásaés környezeti igényei

A zöldségnövények nem csak botanikailag tartoznak különbözõ családokhoz,de származási helyük szerint is különböznek. Az azonos családba tartozó,nagyjából azonos környezeti igényû zöldségfajok származásukból kifolyólag ishasonlóak. A hidegtûrõk általában olyan helyrõl származnak, ahol a hõmérsék-let alacsony. A nagy hõigényû, vagy páratartalmat szeretõ fajok a trópusi öve-zetbõl származnak.

A zöldségfajok eredetével sok kutató foglalkozott és eléggé eltérõ álláspont-ra jutott. Magyarországon leginkább elfogadott Vavilov (in Somos, 1983) ál-lásfoglalása. Õ négy földrészen, nyolc géncentrumot feltételezve határozta mega zöldségnövények származási helyét. Ezek közül négy Ázsiában, négy a Föld-közi-tenger környékén található. Jelentõs géncentrumnak nevezi továbbá Afri-kát és Amerikát.

Ezek a géncentrumok a következõk:I. Közép-Kína – tojásgyümölcs, uborka, retek;II. Indiai övezet – tojásgyümölcs, uborka, sütõtök;III. Közép-ázsiai övezet – lóbab, hagyma, sárgarépa, sárgadinnye, spenót;IV. Nyugat-ázsiai övezet – lóbab, sütõtök, sárgarépa, saláta, petrezse-

lyem;V. Földközi-tengeri övezet – cékla, káposztafélék, petrezselyem, spárga,

feketegyökér, sóska, fokhagyma, póréhagyma, vöröshagyma, borsó;VI. Abesszíniai övezet – borsó, görögdinnye;VII. Dél-mexikói övezet – bokor- és karósbab, paradicsom, paprika, ubor-

ka;VIII. Dél-amerikai övezet – paradicsom, burgonya, kukorica.

Vavilov és a legtöbb rendszerezõ botanikus véleményalkotása, feltételezése azadott területen található formagazdaságon alapul. Õ és kortársai is a növényfajõshazájának, paradicsomi hazájának azt a területet tartotta, ahol az adott faj alegnagyobb formagazdaságban fordult elõ.

A két, éghajlatilag erõsen eltérõ övezetbõl származó növények a mi adottsá-gaink között az év bizonyos idõszakában termeszthetõk, termesztésük idõzíthe-tõ, ezért nem nagy a különbség közöttük.

A zöldségfajok származási helye és az adott helyen való termeszthetõség kö-

16

zött alapvetõ összefüggések vannak, a tulajdonságok fajonként eltérõ módonalakulhatnak.

A termesztõnek feltétlenül ismernie kell a növény származási helyét, ponto-sabban a származási helyén uralkodó ökológiai viszonyokat.

Környezeti igények

A zöldségnövények – mint minden más élõlény is – egy dinamikusan változó,bonyolult rendszer elemeként élnek kölcsönhatásban környezetükkel. A zöld-ségtermesztõt természetesen inkább a környezetnek a növényre gyakorolt hatá-sa érdekli, érinti, de környezetvédelmi okokból és a bioszféra potenciájánakmegõrzése, javítása végett figyelemmel kell lennie a másik irányra is.

A környezeti tényezõk az élettényezõkre gyakorolt hatásukkal, azok alaku-lásán keresztül fejtik ki tevékenységüket a növényekre. A fõ szerep a környe-zeti tényezõknek az ember javára történõ hasznosításában a növényeknek jut.Az ember feladata viszont, hogy azok folyamatos változását lehetõleg össz-hangba hozza a növények fejlõdése során megnyilvánuló, szintén állandóanváltozó igényekkel.

Fényigény

A növények életük folyamán fényenergiát használnak anyagcseréjükhöz. Fény-nek nevezzük az elektromágneses sugárzásnak egy bizonyos 160–780 nm (na-nométer) hullámhosszúságú tartományát.

Ugyanez a tartomány játszik aktív szerepet a növények fotoszintézisében, (sõt,mint késõbb látni fogjuk) a fényszelektív fóliák alkalmazásánál is. A fotoszinteti-kusan aktív tartományból a kék és vörös fénybõl nyelnek el legtöbbet a növények.

17

2. táblázat. Hullámhossztartomány megoszlása (nm)Bernáth J. et al., 1982

Szín Hullámhossztartomány (nm) Ultraibolya 160–380 Ibolya 380–430 Kék 430–490 Zöld 490–560 Sárga 560–590 Narancs 590–630 Vörös 630–700 Távoli vörös 700–780

A napfény látható és nem látható sugarak keveréke. Minden sugár igen ap-ró energiakvantumokból, ún. fotonokból áll. A rövidhullámú (ibolyántúli) su-garak fotonjai jóval több energiát képviselnek, mint a hosszabb hullámú vörössugarak. Ez persze csak egy-egy sugár energiatartalmára vonatkozik. A termé-szetben a fénysugarak nyalábokban érik a növényeket, így az adott színû sugár-nyaláb energiáját az is befolyásolja, hogy milyen az egyes sugárfajták „sûrûsé-ge”, vagyis intenzitása.

A fény összetétele és erõssége évszakonként és napszakonként változik. Ta-vasszal több az ibolyatartományba sorolt fény, mint õsszel. Az ultraibolya su-garak mennyisége nyáron és a déli órákban sokkal magasabb, mint télen, ésreggel vagy este.

A zöldségnövények életfolyamataihoz szükséges fényforrás, viszonyainkközött a természetes napfény. Minél több naponta a napfényes órák száma, an-nál nagyobb a növények teljesítménye. Az egész napos megvilágítást nemigénylik a növények, 6–8 órás „pihenésre” nekik is szükségük van. Arra vi-szont számítson a termesztõ, hogy 1%-os árnyéknövelés 1%-os terméscsökke-néssel jár.

A termesztõhely kiválasztásakor tehát külön kell vizsgálnunk az adott helymegvilágítási viszonyait, a megvilágítás erõsségét. Földünkön ezek a mutatók,értékek a Sarkoktól az Egyenlítõ felé haladva növekednek. Magyarországon aterület nagyobb részén a természetes adottságok, fényviszonyok jók a zöldség-fajok termesztéséhez.

A globál besugárzási energia tömege igen biztonságos termesztést tesz lehe-tõvé, szakszerû idõzítéssel. Hazánkban ez az érték 675,3 kJ/cm2. Ez egy nagyonnagy és kedvezõ érték éves viszonylatban.

A Nap sugárzó energiájának spektrumából kb. 55%-ot tesz ki a fotoszinteti-kusan aktív sugárzás (FAR). A fennmaradó mintegy 45% sugárzó energia túl-nyomó része az infravörös tartományban helyet foglaló hosszúhullámú hõsu-gárzás.

Fényintenzitás fogalmán az egységnyi területre, egységnyi idõ alatt érkezettenergiamennyiséget értjük. Ez az energiamennyiség a napsugarak beesési szö-gétõl, a levegõ szennyezettségétõl, a felhõzet nagyságától, fekvésétõl függõenváltozik.

A fény egyértelmû legfõbb hasznosítója maga a növény, annak levélzete.Ennek méretétõl és elhelyezkedésétõl függ, hogy a fénysugarakból mennyit ké-pes a növény felvenni. A levelek méretét alapterületükkel (LA) fejezzük ki,amire a levélfelület elnevezés alakult ki, bár ez a teljes felületnek csak kb. a fe-lét jelenti. Az egyedülálló növények optimális körülmények között annál többfényt képesek hasznosítani, minél nagyobb a levélfelületük. Állományban a nö-vényfelület növelésével egy határig növekszik a fényhasznosítás, késõbb azerõsödõ árnyékolás már gátolja azt.

18

Állományban a növényzet levélfelületét nem csak abszolút értékben, hanemtenyészterülethez (At) viszonyítva is meg kell állapítani. A kettõ arányát levél-felületi indexnek (LAI) nevezzük.

A számítás képlete:

A LAI optimális értéke a termesztett zöldségfaj tulajdonságaitól és a környe-zeti feltételektõl egyaránt függ.

Egyes szerzõk a Nap sugárzó energiájának felhasználását a következõkép-pen vezetik le (Terbe I., 2004):

50% hõsugár50% fénysugár

ebbõl 20–40% reflexív 60–80% adszorpció

ebbõl 65% hõhatás30% transzspiráció4–5% fotoszintézis

Közismert, hogy a fény károkat is okozhat. A túlzott erõsségû fény napégéstokoz. A túl alacsony erõsségû fény lecsökkenti a növekedést, gátolja a virágokképzését, termékenyülését. De említhetjük a dinnyések sok évszázados megfi-gyelését is a fénnyel kapcsolatban. Borús idõben, gyenge megvilágítás esetén– ez rendszerint esõvel társul – az érés elhúzódik, a terméshéj vastagabb lesz,és a cukortartalma is csökken a dinnyének.

Ezek után nézzük a származás és a nappal hosszúsága közötti összefüggé-seket. Elvileg az Egyenlítõ környékérõl származó fajok rövidnappalosak, azészakibb, ill. a Földközi-tenger medencéjébõl származók hosszúnappalosak.Elvileg. Hazánkban a zöldségfajok között nincsenek kifejezetten rövidnappa-los növények, mindegyik képes termésfejlesztésre hosszúnappalos viszonyokközött is.

A termesztett fajok közül legtöbb fényt a paprika, a paradicsom, a sárga- ésgörögdinnye kívánják. Közepes fényigényû a fejes káposzta, a karalábé, a vö-rös- és fokhagyma, a cékla, a bab, a borsó és az uborka. Gyengébb megvilágí-tás mellett is termeszthetõ a zeller, a sárgarépa. Fény nélkül hajtatjuk a cikóriát,termesztjük a csiperkegombát.

19

LALAI =

At

Hõmérséklet

Földünk hõmérsékletét döntõ mértékben a napsugárzás határozza meg. A Nap-tól kapja éltetõ melegét a talaj, a víz, a növények is, valamint közvetve a leve-gõ is.

A növény anyagcseréje, növekedése és fejlõdése mind a hõmérséklettõl füg-gõ folyamat. A növény és környezete között állandó hõcsere folyik, sugárzás,hõvezetés, hõátadás vagy áramlás útján, ami annál erõsebb, minél nagyobb ahõmérsékleti különbség. Hõcsere azonos hõmérsékletû közegek között is van,de mindkét irányban egyenlõ mértékû. Ilyen állapot a növény és környezete kö-zött csak ritkán fordul elõ, és nagyon rövid ideig tart, bár minden hõenergia-mozgás a kiegyenlítõdés állapotára törekszik. A növények által elnyelt fény túl-nyomó része hõenergiává alakul, melegítõ hatást fejt ki. (Filius I. in Balázs S.,1994).

Ahogy a fény, úgy a hõmérsékleti sugárzás is elektromágneses hullám. A sugár-zás útján terjedõ hõ legfõbb forrása a Nap, de hõsugárzást bocsát ki minden test.

A zöldségnövények hõmérsékleti igénye különbözõ. A zöldségfajokatMarkov és Haev (1953) optimális hõmérsékletük alapján, 3 ºC-onként változó,5 csoportra osztotta.

20

I. csoport: 25 ºCSárgadinnyeGörögdinnyeUborkaSpárgatökPaprika

II. csoport: 22 ºCParadicsomTojásgyümölcsSütõtökBabKukorica

III. csoport: 19 ºCCéklaVöröshagymaFokhagymaPóréhagymaZellerSpárga

IV. csoport: 16 ºCSárgarépaPetrezselyemPasztinákCikóriaBorsóBurgonyaFejes salátaSpenót RebarbaraSóskaTéli sarjadékhagymaMetélõhagyma

V. csoport: 13 ºCKáposztafélékRetekTorma

Az optimális hõigényt a topt = t ± 7 °C képlet alapján számolják, ahol a t =optimális hõmérséklet a vegetatív és reproduktív fázisokban. A ± 7 °C eltéréstmint az optimumtól káros következmény nélkül való eltérést kezelik. A ±14 °C-os optimumtól való eltérés a fejlõdés minimum és maximum értékeit adja.

A növények egyes fejlõdési szakaszaikban eltérõ hõmérsékleti értéket kí-vánnak:

– nyugalmi állapotban t – 14 °C– csírázáskor t + 7 °C– szikleveles fejlettségnél t – 7 °C– szár- és levélképzés idején t ± °C– termésképzés idõszakában t ± °C.

Ezen értékeket a termesztõnek ismernie kell a sikeres termesztés érdekében.Csupán egy példát említek. A csírázáskor hozzáadjuk a hõmérsékleti optimum-hoz a 7 °C-ot. Gyors csírázást, kelést akarunk. Szikleveles állapotban viszontcsökkenteni kell a növények életfolyamatát – 7 °C-kal, mert ellenkezõ esetbenelnyurgulást, gyenge gyökérfejlõdést, erõs légzést stb. kapunk. Ennek eredmé-nye pedig a növény pusztulása lesz.

Különbséget tesz a termesztõ az éjszakai és nappali hõmérsékleti értékek kö-zött is. Éjszaka 3–6 °C-kal alacsonyabb hõfokon tartjuk a növényeket, mintnappal. Ez különösen a hajtatásban igényel kiemelt figyelmet.

Jelentõs szerepe van a hõmérsékletnek egyes zöldségfajok fejlõdési szaka-szainak kiváltásában, a vernalizáció vagy jarovizáció folyamatában, amikormeghatározott idõtartamú alacsony hõmérséklet szükséges a generatív szervekkifejlõdéséhez, a magszár képzõdéséhez (káposztafélék, gyökérzöldségek).Más fajoknál (fejes saláta, spenót) a magas hõmérséklet váltja ki a magszárképzõdését.

A fagypont alatti hõmérséklet okozta káros jelenségek közül leggyakoribb akifagyás, a felfagyás, és a megfagyás.

Az optimálisnál alacsonyabb hõmérséklet következménye a vontatott fejlõ-dés, virág- és terméselrúgás, antociános lila elszínezõdés, termés- és levélde-formáció stb.

Az optimálisnál magasabb hõmérsékleten számolnunk kell a virág- ésterméselrúgással, a növények megnyúlásával, a lomb- és termésperzselés-sel, a belsõ elváltozásokkal stb.

21

Vízigény

A növények testének közel 90%-a víz. Víz nélkül nincs élet. Ez a víz nem a víz-vezetékbõl származik! Ebbõl is adódik, hogy a zöldségfajok minden életfolya-matának alapfeltétele a víz. A szükséges vízmennyiséget zömmel a gyökerekveszik fel a talajból, de más növényrészek is képesek vízfelvételre.

A vízfelvételt több tényezõ is befolyásolja, de különösen nagy szerep jut afénynek és a hõmérsékletnek. A növényt úgy tekinthetjük, mint egy vízforgal-mi rendszer részét. A másik két elemét a rendszernek – a légteret és a talajt – anövény köti össze. A levegõ-növény-talaj rendszeren belül a levegõ és a talajközött a legnagyobb a potenciálkülönbség, a növény vízpotenciálja a talajéhozáll közelebb. Vízpotenciálon azt a negatív nyomásértéket (szívóerõt) értjük,amellyel valamely közeghez kötõdik a víz. Potenciálkülönbségek esetén a na-gyobb vízpotenciálú helyrõl a kisebb felé áramlik a víz. Potenciálkülönbségnélkül nincs áramlás. A napi vízpotenciál napi ingadozása a levegõben a legna-gyobb, ezt követi a növényé, majd a talajé. A növényen belül is jelentõs vízpo-tenciál-különbségek vannak (Filius J. in Balázs S., 1994).

A víz növényélettani szerepét a növények életében több irányból közelíthet-jük meg:

– A víz a növényi szervezetek legfontosabb sejtalkotó része, hiszen a sejtekminden alkotóeleme oldott állapotban található, tehát a víz nélkülözhetet-len a növényi vegetáció fennmaradásához.

– A víz az ásványi tápanyagok oldószere, egyúttal szállítója a tápláló ionok-nak és az oldott asszimilátumoknak (pl. cukrok).

– Alapvetõ szerepe van minden biokémiai átalakulási folyamatnak, hiszenközege és alkotóeleme a szerves anyagok szintézisének.

– A víz az asszimiláló szervek (levelek) funkcióképességének és a szövetekmeghatározott víztelítettségi fokának fennmaradásához elengedhetetlen.

– A növényi sejtekben a sejt mûködéséhez szükséges belsõ nyomás (turgornyomás) alapeleme.

– A növényi test hõmérsékletének fontos szabályozója a párolgás és páro-logtatás révén.

– A nagy termés és a jó minõség eléréséhez nagy mennyiségû víz szükséges(Szalai J., 2001).

A vízigény kapcsán szólnunk kell a vízforgalmat leginkább jellemzõ transzspi-rációról is. Ennek intenzitása a levegõ relatív páratartalmának csökkenésekormindaddig növekszik, amíg a növény a talajból elegendõ vízutánpótláshoz jut.A transzspiráció mértékének növekedésével egy ideig nõ a fotoszintézis inten-zitása is, de az erõsen nyitott légzõnyílásokon át tovább növekszik a vízleadás,mint a CO2 felvétele.

22

A vízfelhasználás hatékonyságát a gyakorlatban az elpárologtatott víz és akeletkezett szárazanyag arányát kifejezõ transzspirációs együtthatóval jelle-mezzük. Ez azt fejezi ki, hogy egységnyi szárazanyag elõállításához hány egy-ségnyi víz került felhasználásra. Ennek átlagos értéke a növény tulajdonságai-tól és a környezeti feltételektõl függõen – 300–600 között van. A fiatal növé-nyek transzspirációs együtthatója az átlagnál jóval kisebb, a rossz körülményekközött élõké azonban ennél jóval nagyobb is lehet.

Az egységnyi tömegû termés kifejlõdéséig a növény és a talaj által együtte-sen elpárologtatott víz mennyisége a vízfogyasztási együttható.

A talajra jutó víz egy része megkötõdik a talajrészecskék felületén, más ré-sze gravitációs úton halad lefelé. A megkötõdõ víz részaránya a talaj telítettsé-gétõl és annak porozitásától függ. A talaj vízkapacitása (VK) az a vízmennyi-ség, amelyet a gravitációs erõvel szemben meg tud tartani. A talaj víztartalmáttöbbnyire a vízkapacitás százalékában fejezzük ki. A vízkapacitás (VK)60–90% között mozog.

Ha a növény az elpárologtatott vizet nem pótolhatja a talajból, mert a talajkiszáradt, vagy a gyökerek megsérültek (rovarrágás, helytelen kapálás), a nö-vény lankad, majd hervad.

Lankadáskor a vízleadás meghaladja a vízfelvétel mértékét, vízhiány lép fela növényben. Ennek eredményeként a növények turgorállapota csökken, me-lyet a növények lankadása jelez. A levelek elvesztik feszességüket, lankadnak.E jelenség általában nyáron a déli órákban jelentkezik. Az átmeneti vízhiány azesti, éjszakai alacsonyabb hõmérsékleten megszûnik. A gyakori, hosszabb ide-ig tartó lankadás kedvezõtlen a növény számára.

A hervadás az elõzõ állapotnál súlyosabb. A vízveszteség olyan mértékû,hogy a növények már nem képesek eredeti víztartalmuk visszanyerésére, hiábakapnak vízpótlást. A termesztés során fokozottan ügyeljünk arra, hogy a lanka-dási jelek után azonnal pótoljuk a hiányzó vizet.

Kedvezõ körülmények között a vízfelvétel és a vízleadás mértéke – a vízfor-galom – egyensúlyban van. Ezt kell a termesztõnek elérni.

Zöldségfajaink, növényföldrajzi értelemben, a közepes vízigényû (mezofita)csoportba tartoznak. A termesztésben azonban pontosítanunk kell ezt a megíté-lést, fõleg a korábbi gyakorlat alapján, miszerint a zöldségfajok egy részét víz-igényes növényként tartották nyilván, ami azt jelentette, hogy viszonyaink kö-zött rendszeres öntözéssel termeszthetõk biztonsággal. Ilyen a paprika, az ubor-ka, a káposztafélék stb.

Közepes vízigényûnek tekintették a paradicsomot, a babot, a borsót stb. Véleményük szerint a szárazságot jobban bírta a spárga, a sárgarépa stb.Egyes fajok, mint pl. a dinnyék, tökök, hatalmas gyökérrendszerükkel nagy

talajtömeget szõnek át, és gyûjtik össze a szükséges vizet – mondták.Ne feledkezzünk el a fejezet elsõ mondatáról. A növények testének közel

23

90%-a víz! Víz nélkül nincs élet! Vizet pedig csak vízzel lehet létrehozni.A nagy termésátlagok, jó áruminõség ma már öntözés nélkül elképzelhetetle-nek. Értékeljük át eddigi gyakorlatunkat!

Tápanyagigény

Tápanyagokon a növény általa felvehetõ, táplálékként szolgáló anyagokat ért-jük. Ezek lehetnek:

– Ásványi tápanyagok: amelyeket a növény ásványi formában vesz fel a ta-lajból.

– Szerves tápanyagok: szerves molekulák, ill. szerves ionok formájában ke-rülnek felvételre (Szalai J., 2001).

Ásványi tápanyagok. A zöldségnövények ásványi táplálkozása egyrészt a nö-vények életmûködése, másrészt – mivel emberi fogyasztásra kerülnek – az em-beri szervezetre gyakorolt hatásuk tekintetében jelentõs (lásd táplálkozási feje-zet). Azok az ásványi tápelemek, amelyek elõsegítik a növények növekedését,fejlõdését és az emberi életmûködéshez szükségesek, hasznosak. Mások káro-sak lehetnek, pl. nehézfémek.

Ásványi tápanyagokat a zöldségnövények a gyökerükön keresztül a talajból,vagy tápoldatból vesznek fel. De a leveleken, a szárakon, sõt a terméseken ke-resztül is felvehetik.

Az egyes tápelemek nagyon különbözõ mértékben vesznek részt a zöldség-fajok felépítésében, életfolyamataiban. A nagyobb mennyiségben felvételre ke-rülõket makro-, a kisebb mennyiségben szükségeseket pedig mikrotápele-meknek vagy nyomelemeknek nevezzük (Filius J. in Balázs S., 1994).

Makrotápelemek közül a kálium (K), a kalcium (Ca), és a magnézium (Mg)fémek, a nitrogén (N), foszfor (P) és a kén (S) pedig nem fémes elemek. A fé-mek, mint pozitív ionok (K+, Ca2+, Mg2+), a nem fémes elemek közül a nitrogénpozitív (NH4

+) és negatív (NO3-) ionként egyaránt, a kén (SO4

2-) és a foszfor(P2O4

-, ill. HPO42-) pedig negatív ionként kerülnek felvételre.

A mikrotápelemek közül pozitív ionként mozog a vas (Fe3+ és Fe2+), a man-gán (Mn2+ és Mn3+), a cink (Zn2+), a réz (Cu2+), és a nikkel (Ni2+), negatív ion-ként pedig a klór (Cl-), a bór (B3

3-), és a molibdén (MoO42-).

A tápanyagfelvételhez szükséges energiát a levélbõl a száron át a gyökérbeszállított cukor ellégzésekor felszabaduló energiából fedezi a növény, amihezoxigén szükséges. Ezért is fontos, hogy legyen elegendõ levegõ a gyökerek kö-zelében. A gyökerek tápanyagfelvétele és a talaj víztartalmának változása kö-vetkeztében a talajoldat tápelem-koncentrációja folyamatosan változik.

A növények testük felépítéséhez kb. 13 makro- és 25-féle mikroelemet hasz-

24

nálnak. Laboratóriumi vizsgálatok szerint a fõbb tápelemek a következõ száza-lékos arányban találhatók szárazanyagukban:

Oxigén 70,00%Szén 18,00%Hidrogén 10,00%Nitrogén 0,30%Kálium 0,30%Foszfor 0,07%

A talaj tápanyagai három elõfordulási formában találhatók: a) rögzítve (a növény számára közvetlenül fel nem vehetõ),b) felületen kötve (a növény számára felvehetõ, de a kimosódástól védve),c) szabad ionként a talajoldatban (a növény számára könnyen felvehetõ, de

kimosódásra is készen)A kimosódás ezeknél annál nagyobb, minél nagyobb a talaj vízáteresztõ ké-

pessége, és minél kisebb a tápelem megkötõ képessége. A talaj tápelem vesz-tesége a növény által kivont mennyiségbõl és a kimosódással kárba veszettmennyiségbõl tevõdik össze. Az egyes elemek e vonatkozásban is eltérõen vi-selkednek. A kálium kimosódása az összes veszteségnek 3–25%-át, a nitrogé-né és a magnéziumé 50%-át, a kalciumé 90%-át teheti ki. Ezzel szemben afoszfor (PO4

-3) nem mosódik ki. A zöldségnövények tápanyagigényének kielégítését nagymértékben befo-

lyásolja a talaj kémiai reakciója (pH) is. Talajaink pH-ja lehet savanyú, közöm-bös és lúgos kémhatású. Növényeink zöme a gyengén savanyú és a semlegeskémhatású talajokon érzi jól magát.

A kémhatást a talaj hidrogénion-koncentrációját kifejezõ pH-értékkel hatá-rozzuk meg, ami annál kisebb számértékû, minél több az oldatban a H+.

Talajaink pH-értéke változhat és megváltoztatható. A túl savanyú talajokpH-ja lúgos kémhatású mûtrágyákkal, vagy meszezéssel javítható. Míg az erõ-sen lúgos kémhatás savanyú mûtrágyák adagolásával csökkenthetõ. A növénynövekedése és tápanyagfelvétele között szoros, de nem lineáris összefüggésvan, mint ahogy a növény növekedése, ill. terméshozama, valamint a növénytápanyagtartalma között is. Ugyanis az optimálisnál bõségesebb tápanyagellá-táskor a növények fölöslegben is vesznek fel tápanyagot, ami nem hasznosul.Ezt nevezzük luxusellátásnak, ami pazarlást jelent. Azt a talajban és a növény-ben lévõ tápanyag-koncentrációt, amely a maximális terméshozam eléréséhezelegendõ, határkoncentrációnak mondjuk.

A növények, mint köztudott, nemcsak a gyökéren, hanem a levélen át is fel-vehetnek, felvesznek tápanyagot. Ezt a növények gyökéren kívüli táplálkozásá-nak nevezzük. Beigazolódott, hogy a tápanyagok egy részének a levélen át –permet formájában – való adagolásával a növények teljesítménye növelhetõ.

25

A levéltrágyázás gyorsabb és kisebb veszteséggel járó tápelemfelvételt jelent,és alkalmas a mikroelemhiány gyors megszûntetésére. De csak igény szerinthasználható.

Szerves tápanyagokA zöldségnövények összetételében általában (mint már láttuk) 90% körüli avíztartalom, kb. 10% a szárazanyag. A szárazanyagból több mint 90%-ot teszki a szén, az oxigén és a hidrogén, amelyek zömmel a levegõbõl (C, O), és avízbõl (H) származnak. Szárazanyag-tartalmának kb. 88%-át, tehát tömegét te-kintve szárazanyag-tartalmának túlnyomó részét a levegõbõl, a levegõ CO2-tar-talmából veszi fel. A talajból többféle, de sokkal kisebb tömegû alkotórész ke-rül ki.

A levegõ természetes CO2-tartalma 0,03% körül ingadozik, tehát rendkívülkis koncentrációjú közegbõl kell a növényeknek „kibányászniuk” a testük fel-építéséhez szükséges szenet „biotechnológiai úton”.

A CO2 a levegõbõl diffundál a levél légzõnyílásain át a sejt közötti járatok-ba, majd elnyelõdik a sejtek víztartalmában, és HCO3 ionok formájában jut akloroplosztorokban a fotoszintézissel való felhasználás helyére.

A CO2 beáramlása függ a levegõ CO2-tartalmától, a légzõnyílások nyitottsá-gától, a sejt közötti ellenállástól, és a felhasználás mértékétõl.

Kedvezõtlen körülmények között, fõleg szárazság hatására a levelekbenabszcizinsav halmozódik fel, ami gátolja a légzõnyílások mûködését is, és fo-kozza a nagy CO2-koncentráció iránti érzékenységét.

Optimális feltételek mellett 1 m2 levélfelület óránként 2–3 g CO2-ot képesfelvenni. A jó talajok CO2 termelése átlagos körülmények között 2–5 g/m2 na-ponta. Maximális értéke 10–15 g/m2/nap lehet. A természetes vizek is tartal-maznak CO2-ot, de annak csak jelentéktelen része van oldott állapotban.

A hajtatásban, fõleg a vízkultúrás termesztésben különös fontossággal bír aCO2 folyamatos visszapótlása.

Talajigény, szántóföldi termõhelyek

Talaj a szilárd földkéreg legfelsõ, laza takarója, a növények termõhelye (termõ-föld).

A termés nagysága, a növény genetikai teljesítõképességén és az idõjárásonkívül nagyban függ a talaj minõségétõl, teljesítõképességétõl. A termékenységtehát a talaj elválaszthatatlan, lényeges sajátsága.

A jó minõségû, termékeny talajra jellemzõ, hogy hosszú ideig ellátja ter-mesztett növényeinket vízzel, tápanyaggal. Nem hiába állította már Arisztote-lész is, hogy a talaj a növény számára minden jónak eredõje.

26

Talajaink összetételüket, minõségüket tekintve nagyon különbözõek. Orszá-gosan elvégezték a talajok beosztását termõhelyi kategóriákba. (Lásd 3. sz. táb-lázat.)

A zöldségnövények termesztésére csak az elsõ négy termõhelyet tekintjükalkalmasnak.

I. számú szántóföldi termõhely (csernozjom)

Ide soroljuk a sík fekvésû vagy enyhén lejtõs, nem vagy kevésbé erodált cser-nozjom talajokat. Jellegzetes agronómiai tulajdonságuk a humuszban viszonylaggazdag, mély termõréteg, a kiváló víz-, levegõ- és hõgazdálkodás, a jó tápanyag-szolgáltatási képesség és a viszonylag könnyû mûvelhetõség. Kedvezõtlen kémi-ai tulajdonságok a termelést nem zavarják. Ilyen talajokon, ill. körülmények kö-zött a legigényesebb zöldségfajok is sikeresen és biztonságosan termeszthetõk. Azadottságok lehetõvé teszik a fajta potenciális termõképességének maximális érvé-nyesülését.

A genetikus talajosztályozás szerint ide tartozó talajtípusok:– csernozjom barna erdõtalajok,– erdõmaradványos csernozjom,– kilúgozott csernozjom,– mészlepedékes csernozjom,– csernozjom réti talaj,– réti csernozjom,– terasz csernozjom.

II. számú szántóföldi termõhely (barna erdõtalajok)

Általános jellemzõ a jó tápanyag-, víz-, levegõ- és hõgazdálkodás mellett amegfelelõ mûvelhetõség, az olyan lejtõszög, amelyen az eróziós károk mégmûszaki talajvédelem nélkül, célszerû agrotechnikai (agronómiai) eljárásokkal,ill. módszerekkel megakadályozhatók. Ilyen körülmények között az igénye-sebb zöldségnövények is sikeresen és biztonságosan termeszthetõk.

27

3. táblázat. Magyarországi termõhelyek csoportosítása

Termôhely száma A szántóföldi termôhely neve I. Csernozjom talajok II. Barna erdôtalajok III. Kötött réti- és teles erdôtalajok IV. Homok- és laza talajok V. Szikes talajok VI. Sekély rétegû, vagy erôsen lejtôs, erodált talajok

Ide tartozó talajtípusok:– anyagbemosódásos barna erdõtalaj,– savanyú barna erdõtalaj,– Ramann-féle barna erdõtalaj,– karbonátmaradványos barna erdõtalaj,– lejtõhordalék-talaj.

III. számú szántóföldi termõhely (kötött réti talajok)

Az ide sorolt talajokat általában a jó tápanyagkészlet mellett a gyenge táp-anyag-feltáródás jellemzi. Víztartó képességük nagy, vízvezetésük viszont ked-vezõtlen, emiatt a felmelegedésük lassú. A zöldségtermesztést, valamint a táp-anyagok érvényesülését az évszakonkénti, fõleg a tavaszi magas talajvízállás,valamint a nagyobb esõk utáni gyors túltelítõdés közvetlenül befolyásolhatja.Mûvelhetõségük a nagymértékû kötöttség, valamint a jellemzõ vízgazdálkodásmiatt kedvezõtlen, ezért a mûvelés minõségére a tápanyagok jobb érvényesülé-se miatt is nagy figyelmet kell fordítani.

Ilyen körülmények között a kora tavaszi vetésû, valamint a tartósan magastalajvízállást, ill. vízborítást nem tûrõ növények termesztése nem ajánlatos, dea nagy vízigényû növények biztonságos termesztése is korlátozott. A termés ésa tápanyagok érvényesülése az évhatás miatt nagy mértékben ingadozhat.

Az ide sorolt talajok egy része a felsõ rétegekben CaCO3-ot nem tartalmaz,pH-ja savanyú, s rendszerint kémiai javításra szorul. Javításuk után sem indo-kolt más termõhelyi kategóriába való átsorolásuk.

Ide tartozó talajtípusok:– réti öntéstalajok,– nyers öntéstalajok (kötöttek),– szolonyeces és szoloncsákos réti talajok.

IV. számú szántóföldi termõhely (laza talajok)

Az ebbe a csoportba sorolt talajok általános jellemzõje a könnyû mechanikaiösszetétel, a szervetlen és szerves kolloidok kis mennyisége. Ez az alapvetõ tu-lajdonság határozza meg a könnyû mûvelhetõséget, a kedvezõtlen vízgazdálko-dást, fõleg az elégtelen víztartó képességet és a tápanyag mozgékonyságát.

A jellemzõ fizikai tulajdonságok mellett számos helyen a defláció is veszé-lyezteti ezeket a talajokat. A tápanyagok érvényesülését, a kiadandó mûtrágyákminõségét, egyben az egyes zöldségfajok termeszthetõségét a kedvezõtlen ké-miai tulajdonságok befolyásolják (savas vagy lúgos kémhatás). Az elérhetõ ter-mésszint általában alacsony, a termésbiztonság ingadozó, a biztonsággal ter-meszthetõ fajok száma is kevés. A trágyák érvényesülése is változó.

28

A humuszosabb laza talajok (1,2% feletti humusz) szántóföldi hasznosítha-tósága kedvezõ is lehet, s helyenként a jobb termések feltételei is megteremt-hetõk.

Az ide tartozó talajtípusok:– futóhomok talajok (0,3% humusz felett),– humuszos homoktalajok,– kovárványos barna erdõtalajok,– rozsdabarna erdõtalajok,– nyers öntéstalajok (homok),– humuszos öntéstalajok (homok).

V. számú szántóföldi termõhely (szikesek)

Ide soroljuk a szántóföldi mûvelés alatt álló talajokat. A növénytermesztõ szá-mára – a trágyázás miatt is – mind a fizikai, mind a kémiai tulajdonságok ked-vezõtlenek. Víz- és tápanyag-gazdálkodásuk szélsõséges.

VI. számú szántóföldi termõhely (sekély termõrétegû, erodált,lejtõs talajok)

Az ebbe a csoportba tartozó talajok alapvetõ jellemzõje a sekély termõréteg. A se-kély termõrétegûség kialakulásának okai különbözõek lehetnek. Ilyenek a nagy-mértékû erodáltság lejtõs területeken (erdõ- és csernozjom talajok), köves, vagykavicsrétegen kialakult, 50 cm-nél vékonyabb talajréteg, függetlenül a lejtési vi-szonyoktól.

29

Termesztéstechnikai munkák

Trágyázás

A trágya, termesztett növények tápanyagigényének kielégítésére használt kü-lönbözõ összetételû és halmazállapotú anyagok gyûjtõ neve.

A trágyázás fogalmán a tápanyagok talajba, növényre, légtérbe juttatását ért-jük.

A zöldségtermesztésben alkalmazott trágyázási eljárások összességét értjüka trágyázási rendszer fogalma alatt.

Ennek elemei: A trágyaféleség megválasztása, adagja, a kijutatás idõpontja,elosztása és a bemunkálása.

A trágyaféleség kiválasztása

A zöldségtermesztésben alkalmazott, felhasznált trágya sokféle lehet. Kinek-kinek adottsága és lehetõsége függvényében kell ezeket használni. A használ-

30

4. táblázat. A szerves trágyák vegyi összetétele

Víztartalom (%)

Szerves anyag (%)

Tápanyagtartalom (%) Megnevezés

N P2O5 K2O Baromfitrágya 56,0 26,0 1,63 1,54 0,83 Juhtrágya 69,0 29,0 0,82 0,24 0,65 Lótrágya 70,5 26,0 0,57 0,28 0,52 Nyúltrágya 73,0 25,0 0,80 0,20 0,70 Szarvasmarhatrágya 77,0 20,0 0,43 0,24 0,48 Tôzeges sertéstrágya 72,4 25,0 0,45 0,19 0,60 Tôzeges fekáltrágya 62,5 31,0 0,91 0,73 0,37 Hígtrágya 92,0 7,3 0,46 0,14 0,55 Trágyalé 96,0 1,7 0,19 0,01 0,40 Komposzttrágya 61,3 28,5 0,38 0,25 0,42 Zöldtrágya – csillagfürt 91,6 8,0 0,29 0,07 0,19 – napraforgó 89,9 9,7 0,24 0,03 0,31

Forrás: Balázs S., 1994

ható trágyák alapanyaguk szerint lehetnek szerves trágyák, szervetlen ásványi,vagy mûtrágyák.

A csoportosításnál elsõ helyre tesszük a szerves trágyát. Ez lehet szilárd,ilyen az istállótrágya, a tõzeg, a tarlómaradvány, a zöldtrágya, a komposzt. Fo-lyékony a hígtrágya, gázalakú a CO2 (szén-dioxid) trágya.

A szerves trágyák vegyi összetételét a 4. sz. táblázatban foglaltuk össze.Szervetlen trágyának nevezzük a mûtrágyákat. Ezek is lehetnek szilárdak,

pl. szuperfoszfát. Ezen belül egyedi trágyák, amikor csak egy hatóanyagot tar-talmaznak. Összetett trágyák, amikor két-, három hatóanyagot tartalmaznak.(Kevert mûtrágya, amikor kálisó és szuperfoszfát keverékét használjuk, jól lát-szik a piros és a fehér granulátum.) Komplex trágyának mondjuk, amikor a nö-vény számára nélkülözhetetlen tápelemeket tartalmazza a mûtrágya(Volldünger). (Lásd 6. sz. táblázat.)

31

5. táblázat. Egyedi vagy több hatóanyagot tartalmazó mûtrágyák

Mûtrágya megnevezése Hatóanyag-tartalom Nitrogéntartalmú mûtrágyák Ammónium-nitrát 34,0% N Mész-ammón salétrom 25–28% N Ammónium-szulfát 20,5% N Karbamid 46,3% N Kardonit 28,0 N Mikramid 45,0% N Kalcium-nitrát 13,0–15,0% N Foszfortartalmú mûtrágyák

Szuperfoszfát 18,0–20,0% P2O5 Koncentrált szuperfoszfát 36,0–48,0% P2O5 Ammonizált szuperfoszfát 17,0–18,0% P2O5,, 3,0–4,0% N Magnéziumos szuperfoszfát 18,0% P2O5, 2,5% MgO Káliumtartalmú mûtrágyát Kálisó 40,0 és 60,0% K2O Kénsavas káli 50,0% K2O Patentkáli 30,0 K2O, 10,0% MgO Kálium-nitrát 46,0% K2O, 13,0% MgO Magnézium-tartalmú mûtrágyák Kiserit 26,0%MgO Magnézium-szulfát 16,0% Mgo Magnézium-nitrát 15,0% MgO, 11,0% N

(Hodossi et al., 2004)

32

6. táblázat. Komplex mûtrágyák

1. ábra. Tornádó 5-T mûtrágyaszóró

Hatóanyag-tartalom N P2O5 K2O egyéb

Akrisal 18% 5% 21% Buvifer 14% 7% 21% Ferticare mûtrágyacsalád

4–40% 4–45% 6–38% MgO; Ca; S; Fe, Mn; Mo; B; Cu; Co

Poly-feed mûtrágyacsalád

11–27% 5–44% 11–40% Fe; Mn; Mo; B; Zn; Cu

Peters professional termékcsalád

5–30% 0,52% 0–45% Mg; Fe; Mn; Mo; B; Zn; Cu

Agrosol’o termékcsalád

10–20% 8–50% 10–34% Ca; Mg; Fe; Mn; B

Universol termékcsalád

9–23% 6–30% 10–27%

Magmix folyékony mûtrágya

5–6% N-NO3 4,0% 2,5% Ca , 1,8% MgO

Volldünger 14% 7% 21%

(Hodossi et. al. 2004)

Az összetett mûtrágyák (komplexnek is nevezzük õket) több hatóanyagottartalmaznak, összetételük rendkívül változatos.

N P2O5 K2O10 10 104 14 1415 15 159 16 248 24 16

Alaptrágyaként a N-szegény összetételût javasolják használni. Kora tavasz-tól a N-tartalom is jelentõs szerepet játszik.

A folyékony mûtrágyák lehetnek; egyediek (nyomásnélküli, vizes ammónia;nagy nyomású, folyékony ammónia), összetettek (Tomasol), és komplexek(Wuxal).

Természetesen nem törekedhettünk a teljességre, a rendkívül gazdag válasz-ték és a helyhiány miatt.

Trágyaadag nagyságának megválasztása

A trágyaadag nagysága alapján lehet a trágyázási rendszer:– zsaroló,– visszapótló (ez a fõ módszer),– tartalékoló,– feltöltõ.

A szükséges trágyaadag nagyságát sok tényezõ befolyásolja. Leginkább a költ-ség. Akkor mennyit adjunk? Ezek szerint legcélszerûbb annyit adni, amennyitkivonunk. (Viselkedésünket természetesen meghatározza, hogy tulajdonos-ként, vagy bérlõként mûveljük a földet.)

A kivonás mértékének megítélésénél támpontul közöljük a zöldségtermesztés-re alkalmas termõhelyen (I–IV.) tervezhetõ termésszinteket t/ha-ban (7. táblázat).Közöljük továbbá a zöldségfajok fajlagos tápanyagigényét (kg/t), fõ és mellékter-mékre vonatkoztatva (8. táblázat). Ha tudjuk a három fõ tápelem (N, P2O5, K2O)kivonását a talajból, tonnánként, fajonként, és tudjuk az elérhetõ termésátlagot, akettõ szorzata adja a szükséges tápanyagmennyiséget. Példaként említjük, hogy aparadicsom 1 tonna termésével kivonnak a talajból 2,5 kg nitrogént. Ha az I-es ter-mõhelyen termesztünk, és 40 tonna termésátlagot tervezünk, 40 × 2,5 kg = 100 kgnitrogén hatóanyagot kell adnunk. Ez ammónium-nitrát esetében közel 300 kgmûtrágyának felel meg hektáronként. Ezt a számítást a három makroelemre mini-málisan el kell végezni. Elvégezhetõ ez a számítás kisebb egységre is (100 kg),amennyiben kisebb területen gazdálkodunk (lásd 7., 8. táblázat).

33

Már említettük a visszapótlás alapján megállapított rendszereket. Mit is tar-talmaznak ezek?

Talajzsaroló trágyázási rendszerrõl beszélünk, amikor a visszapótolt táp-anyagok mennyisége kisebb, mint a terméssel kivont tápanyagok tömege. Jó ta-lajadottságok esetén használható, de csak átmeneti jelleggel.

Visszapótló trágyázási rendszer esetén a kivonás és a visszapótlás összhang-ban van. Ezt javasoljuk a termesztõ gazdának!

Tartalékoló trágyázási rendszernél egy-két tápelembõl (amik nem mosódnakki) a kivont tápanyagtömegnél többet adunk a talajba. Lassú feltöltõdést indí-tunk el. Döntse el a gazda, hogy a bankban tartja a pénzét, vagy a földjében!

34

7. táblázat. Szántóföldi zöldségnövények tervezhetõ termésszintjei (t/ha)

Termôhely Növényfaj I. II. III. IV.

Paradicsom 40–82 30–72 25–67 25–61 Étkezési paprika 12–40 10–35 8–30 5–35 Fûszerpaprika 4–15 – 6–18 3–15 Sárgarépa 18–80 10–70 10–70 15–60 Petrezselyem 6–35 6–35 6–35 6–35 Zeller 25–35 20–30 20–30 15–30 Retek 5–20 5–20 5–20 5–0 Cékla 10–25 10–25 10–25 10–25 Torma 5–8 5–8 5–8 5–8 Dughagyma 13–19 12–15 12–16 10–15 Dughagymáról ültetett étkezési hagyma

16–28 19–22 14–24 14–26

Magról vetett étkezési vöröshagyma

14–45 12–25 12–25 12–34

Zöldborsó 4,0–7,5 3,5–6,5 3,5–5,5 3,0–4,5 Zöldbab 5–10 4–8 4–8 3–5 Uborka 20–50 20–50 – 10–34 Fejes káposzta 24–56 16–32 14–30 12–30 Kelkáposzta 24–48 18–30 16–28 12–28 Karalábé 18–43 16–32 14–30 12–26 Karfiol 14–30 12–28 10–24 8–20 Vörös káposzta 22–38 20–34 18–30 14–26 Bimbóskel 14–20 13–18 12–16 10–14 Fejes saláta 12–25 10–25 10–25 8–25 Spenót 6–20 6–20 5–20 5–20 Sóska 7–20 6–20 4–20 3–20

Általában a kevés szerves trágya és a magas mûtrágyaárak miatt kevésbé hasz-nálatos mód.

Feltöltõ trágyázási rendszerben a talajt rendkívül nagy trágyaadagokkal lu-xusellátás szintjére feltöltjük. Gyümölcs-szõlõ telepítésnél, hajtatásban kerül-het erre sor.

Újabb irányzatot képviselnek a zöldségtermesztésben a lassított hatású, re-tardált mûtrágyák. Feltáródásuk üteme 3–5 stb. hónap. Alapvetõen a növénynövekedési üteméhez és idõtartamához igazítják õket.

Néhány ezek közül: N P2O5 K2O

Plantosan 4 D 20 10 15 PG-Mix 14 16 18

35

8. táblázat. A zöldségfélék fajlagos igénye (kg/t)

Növényfaj N P2O5 K2O Paradicsom 2,5 1,0 3,6 Paprika (étkezési) 2,4 0,9 3,5 Fûszerpaprika 4,8 1,6 6,5 Sárgarépa 4,0 1,5 5,0 Petrezselyem 3,0 1,8 6,0 Zeller 3,5 2,0 6,0 Retek (téli) 3,0 3,1 6,0 Cékla 2,4 1,4 6,0 Torma 7,5 3,5 11,0 Dughagyma 4,4 1,2 2,8 Vöröshagyma (dughagymáról ültetve)

4,6 1,3 2,5

Vöröshagyma (magról vetve) 3,4 0,9 2,8 Zöldborsó 18,9! 5,6! 15,2! Zöldbab 12,9! 2,8! 11,9! Uborka 1,7 1,4 4,0 Fejes káposzta 3,5 1,3 4,3 Kelkáposzta 4,0 2,0 9,0 Karalábé 5,0 4,0 8,0 Karfiol 4,0 1,6 5,0 Vörös káposzta 6,0 1,7 7,0 Bimbóskel 3,3 1,0 3,4 Fejes saláta 4,0 1,8 5,0 Spenót 3,5 1,6 5,2 Sóska 3,3 1,8 5,2

Buviplant A 20 10 15 Peat-Mix 13 15 17 Osmocote Plus Mini 8 6 12 Cropcare mûtrágyacsalád 6–12 9–16 17–50

Az istállótrágyából, szabadföldi termesztés estén, teljes adagú trágyának tekint-jük a 35–40 tonna/hektár (3,5–4,0 kg/m2) adagot. Napjainkban ezt az adagot azEU is szabályozza! Fél adagú trágyázást végzünk 18–20 t/ha trágyaadaggal.Kis adagú trágyának tekintjük a fészektrágyaként adott 6–8 t/ha és a sortrágya-ként kijuttatott 10–20 t/ha szerves trágyaadagot.

A trágyázás idõpontja

Naptári idõ szerinti kijuttatást jelent. Mindenkor a növény igényeihez kell iga-zodni. A kijuttatási idõ alapján beszélünk:

– alaptrágyázásról,– indító (starter) trágyázásról,– fejtrágyázásról.

Az alaptrágyázás fõ célja a hosszú ideig tartó, sokoldalú tápanyagellátás meg-valósítása. Idõpontja egybeesik az õszi talajmunkák végzésével. Alaptrágya-ként adjuk a foszfor döntõ részét, a kálium egy részét, a szerves trágyákat, ameszezõ anyagokat, a N egy részét, ha nagy tömegû szalma, szár van a terüle-ten (szén – nitrogén hatás!).

Az indítótrágyázás a kelõ növények, kiültetett növények kezdeti tápanyagel-látása. A gyökeresedés segítésére.

A fejtrágyázás célja a fejlõdõ növények folyamatos táplálása, „etetése”. Fej-trágyázásra vízben oldható, könnyen felvehetõ hatóanyagot tartalmazó trágyákalkalmasak.

Trágyaelosztás módjai a következõk: – talajra (terítéssel, sorba, ill. fészekbe),– növényre (növényre permetezve lombtrágyának),– légtérbe (CO2 kijuttatása a termesztõlétesítménybe).

Terítésnél a trágyát a talajra egyenletesen elterítjük kézzel, géppel, robbantás-sal stb. Ez a legelterjedtebb trágya-elhelyezési mód.

Sortrágyaként a növények gyökerei alá helyezzük – a sorba – a trágyát.A fészektrágyázás a nagy térállású fajok (dinnye, tök stb.) esetében elterjedt,

igen takarékos eljárás. Napjainkban a leghatékonyabb trágyázási mód a fejtrágyázás. Ebben az

36

esetben a tápelemeket oldott formában, megközelítõleg olyan koncentrációbanés tápelem-arányban adjuk, mint ahogy azokat a növények a gyökereiken ke-resztül leggyorsabban hasznosítani tudják. Etetjük a növényeket. Így – kellõgyakorisággal alkalmazva – folyamatosan biztosítjuk a gyökértérben a ki-egyensúlyozott tápanyagpótlást.

A talajbamunkálás módja (eszköz, mélység).Tápoldatos öntözésnél a mélység az öntözési norma függvénye.Szilárd tápanyagnál: eke, ásógép, talajmaró, tárcsa, kombinátor, kultivátor,

fogasborona – mélység a cél függvényében.Trágyázási tervet a gazdaságokban egy évre készítünk. Célja: biológiai

szempontból az optimális tápanyag-ellátás biztosítása, a maximális termés el-érése érdekében. Ökonómiai szempontból, a trágyaszükséglet felmérése a be-szerzés érdekében.

Talajmûvelés

Talajmûvelésen a talajnak különféle eszközökkel való mechanikai megmunká-lását, alakítását értjük. Feladata a talaj levegõ- és vízgazdálkodásának javítása.Az esõ- és öntözõvíz által eliszapolt talajt talajmûveléssel tesszük levegõssé.Hatására jobb lesz a talaj oxigénellátása, lehetõvé válik a hólé behatolása, javula hõ- és tápanyag-gazdálkodása.

A talajmûvelés minõségét a mûvelõeszköz, ill. annak munkája szabályozza,amely a tulajdonságai alapján változik.

A talajmûvelési rendszerek a gazdaság adott felszereltsége, a talajtípus és azadott táblán termesztett növényfajok összehangolása alapján alakulnak ki.Talajmûvelési rendszer fogalmán az adott gazdaság szántóterületén elvégzetttalajmunkák összességét értjük, a vetésforgó idõtartama alatt.

A rendszer vázát a következõ alapelemek alkotják:– a talajmûvelési eljárás megválasztása (9. táblázat), – a talajmûvelõ eszköz megválasztása,– a mûvelés idõpontja,– a mûvelés mélysége,– a mûvelés száma.

A felsorolt elemek meghatározásával kialakul a talajmûvelési rendszer techno-lógiai elõírása. A részletezést a talajmûvelés célja és ideje alapján végzett cso-portosítás szerint tárgyaljuk.

37

38

9. táblázat. Talajmûvelési eljárások, eszközei és helye a talajmûvelési rendszerben

Alapeljárások Eljárások Eszközök Helye a talajmûvelési rendszerben

Fordítás Szántás Gépi ásás Kézi ásás

Ágyeke (váltóeke) Ásógép

Ásó

A (szabadföld) A (hajtatás) A (hajt. + sz.föld)

Tárcsázás Egyirányú tárcsa Kétsoros tárcsa Egysoros tárcsa

A, V. A, V. A, V.

Kultivátorozás Szántóföldi kultivátor

Sorközmûvelô kultivátor

V, A. N

Boronálás Fogasborona Körmös borona

Ásóborona

N, V, A. V, A.

A.

Porhanyítás

Talajmarás Küllôs kapálás

Altalaj-porhanyítás

Talajmaró Küllôs kapa

Altalaj-porhanyító

V, A. (hajtatásban)

N A

Tömörítés Hengerezés Sima henger Gyûrûs henger

(egysoros) Gyûrûs henger

(kétsoros) Cambridge-henger

V, N. V V V

Egyengetés Simítózás Barázdabehúzás

Léces simító Barázdabehúzó

V A

Felszínalakítás Bakhátkihúzás Ágykészítés

Bakhátkihúzó, profilozó

Ágyáselôhúzó és ágyáskészítô

V V

Kombinált mûveletek Kombinátorozás Kombinátor V

* Jelmagyarázat:A. Alapmûvelési rendszer részeV. Vetés elõtti talajmûvelési rendszerN. Növényápoló talajmûvelési rendszer

Alaptalaj-mûvelés

Az alaptalaj-mûvelés feladata a talaj termékenységének javítása. A következõtalajmûvelési munkák tartoznak ide:

– tarlóhántás,– tarlóhántás ápolása, – õszi mélyszántás,– tavaszi szántás, – gyeptörés.

Tarlóhántás. Az egy éves növények betakarítása után felszabaduló tarlóterületsekély megmûvelése. Célja az elpergett kultúr- és gyommagvak kikelésénekelõsegítése, a nyári csapadék befogadása, kártevõk elleni védelem. A növénylekerülése után a legrövidebb idõn belül el kell végezni.

A mûvelés mélysége 6–10 cm. Eszköze a tárcsa, az eke. Tarlóhántás ápolása. Az árvakelést, a tarlómaradványokat és a gyomnövé-

nyeket a tarlóápolással tudjuk a talajba aláforgatni, keverni. Eszközei: tárcsa,kultivátor, kombinátor, ásóborona. Mélysége a tarlóhántásnál néhány cm-relmélyebb legyen.

A porhanyító mûvelés után a talaj lezárására, nedvesebb talajszerkezetnélfogásboronát, száraz és rögös talajon sima hengert kell járatni.

Õszi mélyszántás. A tavaszi vetésû, ill. ültetésû növények fontos alapo-zó talajmunkája az õszi mélyszántás. Nyár végétõl a fagyok beálltáig vé-gezhetõ.

Az õszi mélyszántás elvégzésével lehetõvé tesszük a téli csapadék jobb be-fogadását, az évelõ gyomok irtását, az alaptrágyák talajba juttatását.

Eszköze az eke, kivételes esetben altalajlazítóval felszerelve. Mélysége20–35 cm. Deflációnak kitett futóhomokon az õszi mélyszántást elhagyjuk, ta-vasszal szántunk. Lejtõs területen a lejtõre merõlegesen szántsunk.

Az õszi mélyszántás õszi elmunkálására a kora tavaszi vetésû növények ese-tében az I., II., III. számú termõhelyeken kerülhet sor. Ez országrészenként isváltozhat. Egy példát mondunk, az Alföldön a borsót termesztõ gazda még õsz-szel elmûveli a szántást, hogy tavasszal egy magágy-nyitás után elvethesse amagot. Teszi ezt azért, hogy a hidegtûrõ növényfajt minél inkább kivonja a hõ-ségnapok károsító hatása alól.

A Dunántúlon, ill. az Északi-középhegység területén gazdálkodó nem mû-veli el az õszi szántást, csak tavasszal. Hiszen a kiegyenlítettebb klímában ke-vésbé károsodik a borsó. Nem is veti olyan korán.

Tavaszi szántás. A IV. termõhelyi kategóriába tartozó, homokverésnek kitettterületeken az õsszel elmaradt szántásra az erõs szelek elmúlásával, tavasszalkerül sor. Tavaszi szántást kell végeznünk továbbá a kifagyott õszi vetések, a

39

belvizes területek helyén, a korán lekerülõ zöldségnövények (áttelelõ spenót,zöldhagyma) után.

Eszköze a közönséges eke, mélysége 15–20 cm lehet. Fontos szabály, hogy a tavaszi szántást azonnal el kell mûvelni (lezárni),

ezért az ekével egy munkamenetben fogasboronát kell járatni, ill. homokongyûrûshengerrel zárni a talajt.

Nyári szántás. A zöldségtermesztõ gazdaságokban kettõs termesztés eseténkerül rá sor, például zöldborsó, korai káposztafélék lekerülése után.

A nyári szántás minõsége nagy mértékben függ a talaj nedvességtartalmától.Száraz talajon az eke nagy hantokat forgat, rögös lesz. Ennek elmunkálása tár-csával, hengerrel lehetséges. Öntözhetõ területen célszerû elõöntözést végezni.Kedvezõ talajnedvességi állapotot létrehozni. Ebben az esetben a szántástfogasboronával könnyen elmunkáljuk.

A nyári szántás eszköze az eke. Mélysége 15–20 cm. Gyeptörés. Gyepek és évelõ pillangós takarmánynövények kiszántását ért-

jük a fogalmon. Elõhántolást ekével célszerû végezni, mert így tökéletesebb ta-karást érünk el. Ideje szeptember, október hónapokban van. A korai végzéseredménye, hogy a lebomlás még az évben megindul. Elmunkálását a sok gyö-kérmaradvány miatt tavaszra hagyjuk.

Vetés elõtti talaj-elõkészítõ rendszer

Feladata a jó vetõágy kialakítása, melynek jellemzõje: – a sima felszín,– az apró morzsás szerkezet,– az ülepedettség,– és a gyommentesség.

A vetés elõtti talaj-elõkészítés munkái az alaptalaj-mûvelõ munkák szervesfolytatását képezik. A vetés elõtti talaj-elõkészítés munkáit a vetés idõpontjátólfüggõen is megkülönböztetjük. Beszélünk kora tavaszi, késõ tavaszi, nyári ésõszi vetésû növények talaj-elõkészítõ munkáiról. Különbséget teszünk továbbáa helyre vetett és palántázott növények esetében. Megkülönböztetjük az aprómagvú és nagy magvú növényfajok talaj-elõkészítõ munkáit.

Kora tavaszi vetésû (március) növények talaj-elõkészítése az õszi szántás el-egyengetését vagy sekély porhanyítását igényli. E feladat legegyszerûbbenfogasborona járatásával oldható meg. Apró magvú növények vetése elõtt hen-gerezzünk (sima hengerrel), a tömörített magágy megteremtése érdekében. Sõtvetés után újra hengerezzük a talajt. Henger elõtte, henger utána – ahogy a ter-mesztõ mondja.

40

Késõ tavaszi vetésû (április, május) növények talaj-elõkészítõ rendszere akövetkezõ. Az õsszel szántott és elmunkálatlanul hagyott talajt tavasszal simí-tózni kell. Célja a talaj kiszáradásának csökkentése. Ideje: amint a talajra rá le-het menni. Ezt követõen a talaj kigyomosodik, vetésig a talajt a gyomosságmértékétõl függõen, egyszer vagy kétszer porhanyítani kell (borona, kultivátor,tárcsa stb.). A porhanyítások mélysége kis mértékben változhat. Az utolsóé avetés, ill. a palántaültetés mélységével megegyezõ legyen.

Nyári vetésû növények talaj-elõkészítése a nyári szántáshoz kapcsolódik. Azesetek zömében rövid idõ alatt kell elvégezni. A szántást követõ vetés, ill. ül-tetés esetén az alaptalaj-mûvelés elmunkálása és a vetés elõtti talaj-elõkészítésegybeolvad. Munkavégzés eszköze: tárcsa, rögtörõ vagy gyûrûshenger. Száraztalajon többszöri ismétléssel kaphatunk jó eredményt.

Õszi vetésû növények (áttelelõ zöldségfajok) vetés elõtti talaj-elõkészítése.Amennyiben nyári szántás után kerül sor a termesztésre, a nyári szántáson ki-kelt növényeket porhanyító talajmûvelõ eszközökkel kell kimûvelni. A vetéstmegelõzõ napokban a magágyat porhanyító, egyengetõ eszközökkel (tárcsa,fogasborona) készítsük elõ. Apró magvú fajok termesztésekor sima hengerhasználata kötelezõ.

Növényápoló talajmûvelés

Feladata a termesztett növények mechanikai gyomtalanítása, a talajfelszín por-hanyítása, szigetelõ réteg létrehozása. Eszközei a kapa, a sorközmûvelõ kulti-vátor, a fogasborona, a küllõskapa, a sima henger. Igény szerinti számban is-mételhetõk a munkák.

Vetésforgó, növényváltás

Vetésforgó alatt a termõterületnek növények által való olyan hasznosítását ért-jük, amelynél a növények elõre, szigorúan megállapított összetételét, arányát,sorrendjét és körforgását valósítjuk meg. Azaz a vetésforgó alapelemei: össze-tétel, arány, sorrend, körforgás. Ez az agrotechnikai eljárás, amelynek megva-lósításához sem beruházás, sem gép, sem kézi munkaerõ nem szükséges, csakjózanul gondolkodó, tenni akaró ember. Hatásában azonban megegyezik a töb-bi agrotechnikai eljárással, tehát alkalmas a növények növekedésének, termés-mennyiségének jelentõs növelésére, hátránya viszont, hogy elmaradása jelen-tõs terméskiesést okoz. Mi is ennek a lényege? Mint ismert, minden zöldség-fajnak meghatározott talaj-, tápanyagigénye van. Ha monokultúrában termeszt-jük, a talaj tápanyagkészletét egyoldalúan használják, az általuk kiválasztott

41

anyagok a talajban felgyülemlenek, károsak lehetnek. A termésátlagok csök-kennek, majd termesztésük lehetetlenné válik. Ezek a tapasztalatok késztettéka termesztõket arra, hogy a növényfajokat egy-egy területen, évenként válto-gatva termesszék. Ezáltal a kór- és kártevõk ellen is hatékony küzdelmet foly-tathatunk. Egy-egy jó vetésforgó fél növényvédelemmel felér.

A vetésforgó eszméje igen régi keletû. Amikor a parlagoltatás ideje 2–3 év-re lecsökkent, szükségszerûen felvetõdött a növényi sorrend kérdése.

A növényi sorrend hatására már Cato (i. e. 234–149), Varro (i. e. 116–26),Vergilius (i. e. 70–19) és Plinius (i. sz. 23–79) is figyelemmel voltak. Ekkormár tudták, hogy nem tanácsos egymás után többször gabonát vetni, mert ez el-kerülhetetlenül terméscsökkenéshez vezet. Ismerték a pillangósok talajjavítóhatását, és tudták, hogy a pillangósok a gabonának jó elõveteményei.Columella az 1. században már vetésforgót is közöl, jóllehet a vetésforgó ak-kor még nem volt általánosan elfogadott. Crescentius Péternek (1230–1310), azokszerû földmûvelés megalapítójának munkájában ugyancsak találkozunk anövényi sorrend kérdésével.

A rövid történeti áttekintés utáni évszázadokban alakultak ki a növényter-mesztési rendszerek alapjai, a növényváltás léti alapjai:

– monokultúrás termesztés,– monokultúrás jellegû termesztés,– rendszeres növényváltás (vetésforgó).

Sajnos ezek még napjainkban is megtalálhatók. Foglalkozzunk a vetésforgóval! A vetésforgó változatai, az alapelemek kö-

töttsége alapján lehetnek: – kötött vetésforgó: teljesen merev, nem követi a piaci, idõjárási stb. válto-

zásokat,– rugalmas vetésforgó: évenként kisebb változások az igényeknek megfele-

lõen bekövetkeznek, 1–1 szakaszban,– szabad vetésforgó: mindegyik eleme szabadon megváltoztatható, nem szi-

gorúan meghatározott rendszer, nem igazi vetésforgó,– keret vetésforgó: a rugalmas egy típusa, növénycsoportokat határoz

meg (pl. trágyázott kapások, évelõ pillangós, õszi gabona, burgonyafé-lék stb.).

Felmerül a termesztõben a kérdés: akkor melyik vetésforgó változat a legjobb,melyiket javasoljuk? A válasz egyszerû: amelyik vetésforgó elmélet betartásá-val a legnagyobb termelési eredményt biztosítja.

Ezek után vizsgáljuk meg a vetésforgó alapelemeit, kicsit részletesebben.Növényi összetétel: fõleg a környezeti és közgazdasági tényezõk határozzák

meg. (Mindig az adott gazdaság helyszínén értendõk.)

42

– környezeti tényezõk: éghajlat: vegetációs idõ hossza (másodnövény lehet-e?)

hõmérsékleti viszonyok (fagyok idõpontja)csapadékviszonyok (jégesõk elõfordulása, záporok stb.)napfény (napfényes órák száma)szél (szélviharok elõfordulása)téli idõjárás (hó, fagy – áttelelõ növények terve)

domborzat: termõréteg vastagságatalaj nedvességi viszonyaikitettség (északi vagy déli lejtõ)

talaj: talajvíz magasságakötöttség

biológiai: fertõzött talaj pl. – közgazdasági tényezõk:

technikai felszereltségtechnológiai változatszakismeretmunkaerõellátottságbérszínvonalértékesítési lehetõségek

Növényi arány: közgazdasági tényezõk alakítják,az adott növény mekkora területtel, szakasszal részesedik a területbõl,ez igen rugalmasan változtatható.Szem elõtt kell tartani: – az értékesítési lehetõségeket,– a munkaszervezési kérdéseket (gép, kézierõ),– talajjavító növények arányát,– takarmánynövények arányát.A növényi összetétel és növényi arány alkotja a vetéstervet. (Késõbb még

szólunk róla.)

Növényi sorrend:A növényválasztás alapja az elõveteményhatás érvényesítése. Vannak elõvetemény-hatásra igényes és kevésbé igényes növényfajok. Cél, hogy minél kedvezõbb állapot-ban adják át egymásnak a területet a növények. További vezérlõ elv, hogy a talajter-mékenységre kedvezõ hatású növényeket egyenletesen osszuk el a vetésforgóban.

Láncszemkezdõ növénynek a zöldségtermesztõ vetésforgóban értelem sze-rint zöldségfajt teszünk. Ezt tesszük gyakorta a kombinált vetésforgóban is. Delehet trágyás kapás, zöldtrágya-növény, 1 éves pillangós, évelõ pillangós.

43

A sorrendet befolyásoló további alapelvek:– talajba jutó szerves anyag,– tápanyagfeltáró képesség.

Gyenge feltáró képességû növény a trágyás szakaszhoz közel legyen;talajzsaroló: sok tápanyagot vesz ki, keveset ad vissza;talajerõt kímélõ (pl. gabonafélék);talajerõt fenntartók (pillangósok).

– talaj kémiai reakciója: kultúrnövények zöme lúgosítja a talajt (búza); sa-vanyítja (csillagfürt, répa).

– termesztett növények hatása a talaj vízgazdálkodására:öntözetlen vetésforgóba vízigényes után kevésbé vízigényes kerüljön;talajárnyékoló növények után termesztett növények fejlõdése kedvezõbb.

– gyökeresedési mélység: váltakozó legyen– talajuntság kiküszöbölése– gyomnövények elleni védekezés:

gyomérzékenység: erõsen érzékenyek (zöldségnövények)közepesen érzékenyek (pl. búza)nem érzékenyek (pl. kender)

1. gyomirtó növény: ápolással gyomirtás (kapások)2. gyomfojtó növény: sûrû térállású növények (gabonák)3. gyomnevelõ növény: lassan kelõ növények (hagyma, borsó)4. gyomosító növény: visszamarad a magja, gyökere (napraforgó, torma,

burgonya)– betegségek, kártevõk elleni védekezés (térbeli izoláció)– erózióveszélyes területen védekezni kell árnyékolással, fedettség megtar-

tásával, lemosódás megakadályozásával, évelõ növények termesztésével– elõvetemény lekerülési idõpontja. Vezérlõ elv, hogy a következõ növény

terület-elõkészítésére legyen elegendõ idõ.Tehát nem kevés szempontra kell ügyelnünk a növényi sorrend megállapítá-

sánál sem!Körforgás.Az az idõ, mialatt a vetésforgó valamennyi növénye végighalad a vetésfor-

gó minden egyes szakaszán és visszatér eredeti helyére. A vetésforgó idõtartamát rövidnek mondjuk 2–5 év, középhosszúságúnak

6–10 év, és hosszúnak 11 évnél hosszabb idõtartamra vonatkoztatva. Ideálisszakaszszám: 4–8 év.

Teljes vetésforgóról beszélünk, ha a szakaszok száma megegyezik a körfor-gás idejével. Rövidített vetésforgóról beszélünk, ha a szakaszok száma kisebba körforgás idejénél (pl. forgón kívüli évelõ szakasz).

Nézzük a vetésforgó szerkezetét. Mi is a szakasz: területi alapegység,amelyben a vetésforgóban szereplõ növények egységnyi részét termesztjük.

44

Egyszerû szakasznak nevezzük, ha csak 1 növényfajt termesztünk benne. Azosztott szakasz: több növényfaj egy idõben egy szakaszban. Lehetõleg azonosbiológiai igényûek legyenek. Forgón kívüli szakasz: évelõ növény termesztése-kor, több évre kiesik a vetésforgóból.

A számtalan szempont figyelembevétele után lássunk hozzá a vetésforgó-szerkesztéséhez. A vetésforgót vetéstervbõl kiindulva szerkesztjük. Mi is a ve-tésterv? A gazdaság által, a fenti szempontokat figyelembevételével kiválasz-tott növényfajok összessége, melyeket termeszteni kívánunk.

E munkához papír és ceruza kell! Vázlatunk pedig a következõ:

Vetésforgó-szerkesztés menete

a) Vetésterv növényeinek csoportosítása agrotechnikai és biológiai alapokon.b) Vetésforgó szakaszok számának megállapítása.c) Növények beosztása a szakaszokba.d) Fõnövények elõveteményeinek megállapítása.e) Vetésforgó változatok összeállítása.f) Változatok bírálata – legjobb változat elfogadása.g) Talajfedettség ábrázolása.

a) Vetésterv növényeinek csoportosítása agrotechnikai és biológiai alapokon.Célja: olyan növények kerüljenek egy csoportba, amelyek azonos tápanyag-

és talajigénnyel rendelkeznek, lekerülésük azonos idõpontban legyen.1. Évelõ pillangósok2. 1 éves pillangós és pillangós takarmány keverékek3. Zöldtrágya növények4. Õszi gabonafélék5. Tavaszi gabonafélék6. Trágyás kapások7. Nem trágyás kapások

Az öntözött zöldséges vetésforgóban a csoportosítás alapjai:– gazdasági csoportosítás (burgonyafélék, kabakosok)– ezen belül tenyészidejük szerint1. Kabakosok2. Burgonyafélék3. Káposztafélék4. Hagymafélék5. Gyökérfélék6. Levélzöldségek7. Hüvelyesek

45

Ezek lehetnek fõtermények (paprika, vöröshagyma, sárgarépa stb.), elõter-mények (újburgonya, korai karalábé, zöldhagyma, saláta stb.), utótermények(fürtös uborka, kései karalábé, cékla, áttelelõ spenót, zöldbab stb.).

Ezek után megállapítjuk a termesztett faj termõterületének nagyságát, szaka-szainak számát, arányát.

b) Szakaszok számának megállapítása.Szakasz, a vetésforgó területének meghatározott alapegysége, amelyben a

vetésforgóban szereplõ növények egységnyi részét termesztjük meg.Az alapelveket már érintettük, hogy hány szakaszból álljon a vetésforgónk.

Ez eddigre már nagyjából ki is alakult a gazdálkodásban. Hogy mekkora leszaz átlag-szakasz területe egy egyszerû képlettel kiszámítható:

Pl. 100% : 7 = 14,3.A 100% a birtok területe, 7 a szakaszok száma, 14,3 az egységnyi szakasz-

ra jutó terület.c) Növények beosztása a szakaszokba.A feladatunk, hogy a vetéstervben szereplõ fajokat kellõ arányban beosszuk a

megadott szakaszokba. Ez egy sematikus tevékenység. Célja, hogy minden ter-meszteni kívánt növény helyet kapjon a szakaszokban. Jön az elsõ probléma: avetéstervben szerepel 8–9 vagy tíz növényfaj, de csak 7 szakaszom van. Mit csi-náljak? Több megoldás van. A kevésbé fontos fajt, fajtákat kihagyom, vagy osz-tott szakaszt csinálok és abba arányosan vagy igény szerinti területtel berakom akimaradt fajtákat. Természetesen a már említett irányelvek figyelembevételével.

Ez a besorolás teljesen ösztönös, ez még nem vetésforgó, inkább csak lajst-romozás.

d) Fõnövények elõveteményének meghatározása.Elõvetemény-elven alapul, a már ismertetett szempontok szerint. Pl. vörös-

hagyma: olyan elõvetemény szükséges, amely nem hagy vissza nagy gyökértö-meget. Lucerna, gyommentes elõvetemény szükséges, trágyás kapás. Búza jóelõveteménye a hagyma, lucerna stb.

e) Vetésforgó változatok összeállítása.Érdemes 2–3 változatot elkészíteni és azon morfondírozni, hogy melyik a

legjobb. Ezt megbeszélhetjük a családdal, szakemberekkel is. Mindig a fõnövényt tesszük az elsõ szakaszba, vagy szakaszokba. Ezt köve-

ti a többi. A vetésforgó bírálatok szempontjai a következõk:1. Elõvetemény idõbeni lekerülése.2. A szerves trágya elosztásának egyenletessége a forgóban (nehogy egy-

mást követõ 2 évben kapjon).3. Betegségek és kártevõk vándoroltatása.4. Pillangósok N-gyûjtõ képességének kihasználása.5. Vegyszerek utóhatásának érvényesülése.

46

Érdemes a vetésforgó változatokat jól átgondolni, mert így egyszerûbb meg-elõzni a bajt, mint már a gyakorlatban.

f) Vetésforgó ábrázolása fedettség alapján.Szemléltetési szerepe van. Egy papírlapra felvisszük az adott szakaszszá-

mot, mondjuk 7-et. Minden szakaszban szereplõ növényfaj tenyészidejét vetés-tõl, ültetéstõl a tenyészidõ végéig, idõtényezõnként egy vonallal jelöljük. Érde-mes ezt megcsinálni minden szakasz minden növényére. Miért? Azért, mert ér-heti általa a termesztõ szakembert kellemetlen vagy kellemes meglepetés. Akellemetlen az, ha nem jól szerkesztettük a vetésforgót; elõfordulhat, hogy azelõvetemény még nem kerül le, amikor a fõnövényt vetni, vagy ültetni kellene.Ezen most még segíthetünk, javíthatunk. A kellemes meglepetés pedig az, ami-kor az idõtényezõ térbeli kifeszítésén látjuk, hogy ott még elegendõ idõ van egymásodnövény termesztésére. Itt is korrigálni kell. A jó vetésforgó nem 100%-os kihasználtságot, hanem a fajok függvényében akár 120–140%-os kihasznált-ságot is eredményezhet.

Érdemes ezeken elgondolkodni hiszen pénzbe sem kerül. Ha a vizsgált szempontok meggyõzik a termesztõt, elfogadja a vetésforgót,

következik a megvalósítása, a körforgás.A zöldségtermesztésben leginkább az alábbi vetésforgók játszanak kiemel-

kedõ szerepet:– öntözött zöldséges vetésforgó,– kombinált szántóföldi öntözéses vetésforgó,– kombinált szántóföldi öntözetlen vetésforgó, – magtermesztõ vetésforgó.

A hajtatásban, klasszikus értelemben vett vetésforgóról nem igen beszélhetünk.Ott inkább a növénysorrendet vesszük igénybe.

Meg kell vizsgálnunk a területkihasználás kérdését is a vetésforgóban (márérintettük).

Adott szakaszon a vegetációs idõ alatt több növényt is termeszthetünk, javít-hatjuk a kihasználtság fokát, ami 100%-nál nagyobb is lehet.

Egyes termesztésrõl beszélünk, ha egy vegetációs idõ alatt csak egy növényttermesztünk a szakaszban. Beszélünk: tiszta vetésrõl, 1 faj, és keverék vetésrõl,pl. zabosbükköny.

Többes termesztésrõl akkor beszélünk, ha a vegetációs idõ alatt a szakasz-ban több növényt termesztünk. A fõnövény általában hosszabb ideig foglalja ela területet, õ adja a nagyobb árbevételt.

A többes termesztés lehetséges:Egy idõben (köztes termesztés):– soron belüli köztes (pl. kukorica sorban szárazbab),– sorközi köztes (pl. salátasorok közé retket vetnek),

47

– kulisszás vetés (pl. uborka, pár soronként 3–4 kukorica sor vetve),– alávetés (felülvetés) nem egyszerre takarítjuk be (pl. tavaszi árpa + vörös

here).

Különbözõ idõben (egymás után):– fõtermény, elõtermény, utótermény (másodvetés, másodtermény): hóna-

pos retek, fejes saláta, áttelelõ saláta, áttelelõ borsó, korai káposzta, koraiburgonya, spenót stb.

Öntözés

Öntözésnek azt az agrotechnikai eljárást nevezzük, amikor mûszaki berendezé-sek segítségével különbözõ vízforrásokból származó öntözõvizet juttatunk ki atermõterületre, a növények vízellátásának javítása végett.

Az öntözés a zöldségtermesztésben a terméshozamok, a minõség és a ter-mésbiztonság növelésének alapfeltétele.

Öntözési tervet évente készítenek a gazdaságok. Ez tulajdonképpen a terv-évben termesztett növények mesterséges vízellátásának ütemezése – agrotech-nikai, szakmai és gazdaságossági elvek alapján. Ehhez meg kell határozni azöntözések célját:

– a növények vízellátásának optimalizálása az egész tenyészidõre vonatko-zóan,

– az öntözõberendezések egész évi gazdaságos kihasználásának megterve-zése, fejlesztésének megalapozása.

Meg kell terveznünk az öntözések idõpontját, az egy öntözés alkalmával kijut-tatott öntözõvíz mennyiségét (öntözési norma), valamint a tenyészidõszakbankijuttatott összes vízmennyiséget (idénynorma). Figyelembe kell venni továb-bá a termesztett zöldségfajok vízigényét, a termõhely adottságait, valamint avárható idõjárást (részletezve késõbb).

Az öntözés szerepe és jelentõsége a jövõben még inkább növekedni fog.Nem lehet ezt az agrotechnikai tevékenységet sem ötletszerûen folytatni.

Öntözési módok a zöldségtermesztésben

Esõszerû öntözés (uralkodó öntözési mód). E módnál az csõvezetékben nyo-más alatt vezetett víz szórófejeken át a természetes esõhöz hasonlóan cseppek-ben kerül az öntözött területre. Hazánkban a szabadföldi termesztésben a leg-elterjedtebb mód. Megvalósításához tereprendezést nem igényel, a gépi mûve-

48

lést nem akadályozza, kevés kézimunkát igényel. Hátránya, hogy a vízelosztáserõs szélben egyenetlen lesz, nagy melegben a kipermetezett víz 20–30%-a alevegõben elpárolog.

E módon belül számos változatot találunk, a csõvezeték hordozhatóságaalapján:

– stabil csõhálózatú öntözõberendezések fõleg a növényházakban általáno-sak,

– félstabil berendezés fõvezetékét a földbe fektetik le, amelybõl csatlakozók(hidránsok) emelkednek ki a talaj felszínére, hozzájuk csatlakoztatják azáttelepíthetõ szárnyvezetékeket,

– hordozható berendezés csõhálózata teljes egészében áthelyezhetõ.

A csõvezeték-hálózat telepítési rendszerét tekintve szétszedhetõ, gördíthetõ éscsévélhetõ változatok találhatók a gyakorlatban.

A szántóföldön használt szórófejek az idõegység alatt kiszórt víz mennyisé-ge alapján kis, közepes és nagy kapacitásúak lehetnek. A kis kapacitású szóró-fej 5 mm/h, a közepes 5–17 mm/h, a nagy intenzitású szórófej 17 mm/h-nál na-gyobb vízmennyiséget képes kiszórni.

A szántóföldi termesztésben használt szórófejek által képzett optimáliscseppnagyság 0,5–1,5 mm átmérõjû lehet.

Felületi öntözés, amikor a talaj felszínén vezetik a vizet és az a nehézségi erõhatására a lejtés irányába szabadon mozog. Ez lehet a barázdás (áztató) ésárasztó (bolgárágyás) öntözés (kaval, fitera).

Barázdás öntözésnél bakhátakat alakítanak ki. Az öntözõvíz a barázdákbanfolyik, és szivárgás útján terjed a bakhátak talajába. A növényeket a bakhátak-ra ültetik, vetik. A víz kijuttatása a bakhátak közé történhet fõ, mellék stb. csa-tornákon át, vagy tömlõvel, vezetékkel stb.

Ez az öntözési mód már Mezopotámiában is ismert volt. Széles körben abolgár-kertészek, de napjainkban Kaliforniában is alkalmazzák.

Árasztó öntözés lényege, hogy egy földbakháttal körülvett területre a bakhátmegbontásával beengedik a vizet, elárasztják, a növények vízben állnak, majdelzárják a bakhát vízbejáratát, és folytatják a következõ ágyásnál az árasztást.

Altalajöntözés. Az öntözõvizet a talajban a mûvelési határ alatt vezetik. Avezetésre legjobb a lyuggatott mûanyagcsõ. A csõbõl kiszivárgó öntözõvíz a ta-laj kapilláris hézagaiban körkörösen, lefelé pedig gravitációs úton is szivárog.Ez utóbbit úgy akadályozhatjuk meg, hogy a vezeték alá széles fóliacsíkot te-rítünk. Ezen eljárással, homokon tápoldatos termesztéssel akár hidropóniás ter-mesztést is folytathatunk a szabadföldön.

Csepegtetõ öntözés. A módszer lényege, hogy a vizet vezetéken juttatjuk anövényekhez, melyekbõl a víz kapilláris méretû hézagokon kiszivárogva a nö-vények mellett a talaj felszínére csepeg. Az öntözött talaj megadott ponton tar-

49

tósan és folyamatosan kapja a vizet. Elõnye a takarékos vízfelhasználás, az au-tomatizálás lehetõsége, mérsékelt költségigénnyel. Számos változata alakult kiaz elmúlt években.

Öntözési célok a zöldségtermesztésben

Az öntözés legfõbb célja a víznek, mint növényi élettényezõnek pótlása, és atermesztési céllal egyeztetett optimalizálása.

A gyakorlatban többféle öntözési cél fogalmazható meg. Ezek:– kelesztõ öntözés,– beiszapoló öntözés,– vízpótló öntözés, – frissítõ öntözés, – párásító öntözés,– fagy elleni öntözés, – trágyázó öntözés, – talajmûvelést segítõ öntözés,– nedvességtározó vagy feltöltõ öntözés,– talajátmosó (sókimosó) öntözés.

Kelesztõ öntözésnek hívjuk a magvetés után adott öntözést. Kelesztõ öntözéscsak kis intenzitású szórófejekkel és kis vízadagokkal (5–10 mm) végezhetõ,igény szerint. Kötött talajokon az öntözés talajcserepesítõ, eliszapoló hatása akelést akadályozhatja.

Beiszapoló öntözést a palánták ültetésekor alkalmazzuk. Segíti a talajszem-cséknek a gyökerekhez, ill. a földkockához való tapadását, és ezáltal jobb ere-dést, begyökeresedést eredményez. Száraz talajon a vízpótlás szerepét is betöl-ti, de a beiszapoló öntözésre a nedves talajba való palántázáskor is szükség van.A beiszapoló öntözés kiterjedhet a teljes talajfelületre (5–10 mm) vagy a talajlehûtésének csökkentése érdekében csak a tövek beöntözésére (1–5 dl/tõ).

Vízpótló öntözésre a tenyészidõben kerül sor. Feladata a gyökérzettel átszõtttalajréteg nedvesítése, ezért a vízadagot a növények növekedésével arányosankell növelni. Vízadagja 20–40 mm.

A frissítõ öntözéskor a növény leveleinek lankadását szüntetjük meg. Azesõszerûen adott kis vízadagot (2–4 mm), a növények leveleire adva, azt felve-szik, és sejtjeik víztelített állapotba kerülnek. Fõleg a hajtatásban, nagy vegeta-tív tömeget fejlesztõ fajoknál (uborka, dinnye stb.) kerülhet sor alkalmazására.

Párásító öntözés víznormája 1–2 mm víz. Fõleg a gombatermesztésben el-terjedt, de használható más fajoknál is. Az öntözõvizet permetszerûen juttatjukki a gombatermõ felületre, utakra, esetleg a falakra, igény szerint.

50

A fagy elleni öntözésre a fûtés nélküli fóliás, ill. a korai szabadföldi termesz-téstechnológiai eljárásoknál kerülhet sor. Itt a víz fajhõjét, ill. a nedves talajnagy hõkapacitását hasznosítjuk, amennyiben a gazda éber, és idõben elkezdi abeavatkozást. Késõ tavaszi fagyveszély idején a benedvesített talaj a napsütéshatására felmelegszik, hõt tárol, majd ennek éjszakai kisugárzásával mérsékli alevegõ talaj menti rétegének lehûlését. Víznormája 8–10 mm.

Trágyázó öntözés alkalmazásakor tulajdonképpen tápoldatozást végzünk.Ennél az eljárásnál egyenletes a tápanyagelosztás, a célnak megfelelõ az össze-tétel, jobban hasznosul a vízben feloldott tápanyag. A szükséges víznorma20–40 mm. A tápoldatozás és a vízpótló öntözés összekapcsolása ez. A nagytermésátlagok, a jó minõség, termésidõzítés, szabályozás legkorszerûbb mód-szere. Itt már „etetjük” a növényt, igény szerint.

A talajmûvelést könnyítõ öntözés, mint a nevében is benne van, a talajmû-velõ eszközök munkáját könnyíti. Fõleg a másodnövények termesztésénél le-het hasznos. A vetõágy elõkészítését egy 20 mm-es öntözés elõzi meg. Amikora 20 cm-es talajréteg átnedvesedett, optimális feltételei megteremtõdnek aszakszerû talajmûvelésnek.

A nedvességtároló vagy feltöltõ öntözésre a tenyészidõn kívül kerülhet sor.Aszályos években a talaj víztartalékainak feltöltésére tavasz kezdetén, esetleg

51

2. ábra. A biztos, nagy termésátlag elérésének letéteményese a tápoldatos öntözés

fagymentes téli napokon (amikor a talaj még nincs átfagyva) kerülhet sor. Nagyadagú víz (100–120 mm) kijuttatásával, a befogadást szem elõtt tartva.

A talajátmosó, sókimosó öntözést alkalmazzák a hajtatásban, üvegházban,ill. a szabadföldi zöldségtermesztésben. Célja és feladata a talaj megnövekedettsótartalmának a gyökérzónából való kimosása. Üvegházban csak drénezett ta-lajon, szabadföldön fõként homokon és szerves anyagban gazdag, laza talajo-kon végezhetõ. A kimosáshoz 150–200 mm-es vízadag kell.

De térjünk vissza a tervezéshez, és részletezzük azokat;

Az öntözés idõpontja

A vízigényt legjobban a zöldségnövények maguk jelzik. (Természetesen nyo-mon követhetõ az igény mûszeres méréssel, laboratóriumi vizsgálattal is. Demaradjunk az egyszerû megoldásnál.) A levelek lankadása szemmel látható.Ezt a termesztõnek idõben kell észrevennie! Öntözéssel még visszafordítható afolyamat. A hervadás már visszafordíthatatlan állapot.

Jó támpontot nyújt a talaj is a termesztõ számára. Ha a gazda markába veszia „földjét”, s az nyomásra nem áll össze, öntözni kell.

Természetesen a tudományosabb, pontosabb, objektív módszerek is hasz-nálhatók az öntözés idõpontjának meghatározására:

– a talaj nedvességtartalmának mérése,– a növény testhõmérsékletének mérése,– a kritikus fenofázis meghatározása,– számítógépes tervezés módszere,– az öntözési forduló szerinti öntözés.

A talajnak a zöldségnövények számára még elfogadható legkisebb víztartalmaa szántóföldi vízkapacitás százalékában (VK%) fejezhetõ ki. Ez az érték a zöld-ségfajokra jellemzõ vízigényesség függvényében 50–70% között változik. Azöntözés ideje akkor érkezett el, amikor a talaj víztartalma erre a VK%-ra csök-kent.

Öntözõvíz mennyisége, öntözési norma

Az egyszeri öntözéssel kiadott víz mennyiségét jelenti. Az értéket döntõen azöntözési cél, a termesztett zöldségfaj, annak fejlettsége, gyökeresedési mélysé-ge, és a talaj vízkapacitása határozza meg.

A céltól függõen, mint láttuk, az öntözési norma 1–2 mm-tõl (párásító öntö-zés) 150–200 mm-ig (átmosó öntözés, üvegházban) terjed.

52

A vízpótló öntözéskor a talajt mindig a gyökérzóna mélységéig nedvesítjükát. Miért nem tovább? Sajnáljuk a vizet a növénytõl? Nem! Nem célszerû a fel-vehetõ tápanyagokat lemosatni a gyökérzóna alá, mert nem tudja felvenni a nö-vény! A tervezésnél tudjuk, hogy 1 m2-re jutó 1 mm csapadék 1 liternek felelmeg. Az 1 mm-es csapadék 1 cm-es talajréteget nedvesít át. Ennek megfelelõ-en tervezzük a kiadandó vízmennyiséget.

Azt is tudni kell, hogy az egyes termõhelyi kategóriák talajai milyen víz-mennyiséget tudnak befogadni? A talajféleség függvényében részletekben cél-szerû adagolni.

Idénynorma

A tenyészidõszak alatt végzett öntözések együttes vízmennyiségének az ösz-szege. Legnagyobb idénynormák a hosszú tenyészidejû, nagy vízigényû zöld-ségfajoknál adódnak.

Az idénynorma értéke a szabadföldi zöldségtermesztésben 20–350 mm kö-zött változik.

Öntözési forduló

Fogalmán az egymást követõ öntözések közötti idõtartamot értjük. Hosszát na-pokban fejezzük ki. Öntözött zöldségtermesztésben 10–14 napos fordulót ter-veznek. Homoktalajokon ennek rövidítése indokolt. Figyeljük a növényt, majdõ megmondja!

Az öntözési idõszak hossza az elõvetemény lekerülésétõl a tervezett, ter-mesztett növény lekerüléséig tart.

Összefoglalóan ajánljuk az öntözési tevékenység tervezését, hogy a termesz-tett növények idõben, elegendõ vízhez jussanak. Ha hiány van, idõben pótol-hassuk, ha a technikai felszereltségünk hiányos, fejleszthessük.

Az öntözõvíz tulajdonságai és forrásai

Végezetül szóljunk a vízrõl, az éltetõ erõrõl. Termesztési szempontból az öntö-zõvíznek a következõk a legfontosabb tulajdonságai:

– ásványisó-tartalma, – keménysége,– hõfoka,– szennyezettsége.

53

Az öntözõvíz sótartalmát fõként eredete határozza meg. Egyes körzetekbenközismerten nagy az ásott és a fúrt kutak ásványisó-tartalma. Az ásványi sókközül a nátriumsók jelenléte különösen káros. A nátriumsós víz a talajt elszi-kesíti, terméketlenné teszi. Nem alkalmas a víz öntözésre, ha szódatartalma100 mg/l felett van.

Minden vízben van több-kevesebb oldott só, amelyek egy bizonyos határiglehetnek elõnyösek is (magnézium, nitrát, kalcium stb.), de lehetnek nagyonkárosak is.

A vizek alkalmasságát alapvetõen két tényezõ határozza meg: a termesztettnövény sóérzékenysége, és az alkalmazott termesztési mód.

54

10. táblázat. Az öntözõvíz kémiai tulajdonságai

Paraméter Értékhatár Besorolás pH (kémhatás) 6,5 alatt

6,5–7,2 között 7,2 felett

alacsony közepes magas

Az összes oldott sómennyiség

520 mg/l alatt 520–2000 mg/l

2000 mg/l

alacsony közepes magas

EC-érték 0,5 mS/cm alatt 0,5–1,5 mS/cm

2,0 mS/cm felett

ideális még megfelelô

magas Mangántartalom (Mn++) 0,1 mg/l alatt

0,1–1,0 mg/liter 1,0 mg/liter felett

optimális megfelelô

magas Vas (Fe++) 0,1 mg/liter alatt

0,1–1,0 mg/liter 1,0 mg/liter felett

optimális megfelelô

magas Hidrogén-szulfid (SH) 0,5 mg/liter alatt

0,5–2,0 mg/liter 2,0 mg/liter felett

alacsony közepes magas

Nátrium (Na+) 1,5 mgeé/liter alatt 1,5–3,0 mgeé/liter

3,0 mgeé/liter felett

ideális közepes magas

Klór (Cl-) 1,5 mgeé/liter alatt 1,5–3,0 mgeé/liter

3,0 mgeé/liter felett

ideális közepes magas

Hidro-karbonát (HCO3) 5,0 mgeé/liter alatt 5,0–6,0 mgeé/liter

6,0 mgeé/liter felett

ideális közepes magas

Forrás: Gyúrós J. in Terbe et al., 2005

Az öntözõvíz kémiai tulajdonságait (Gyúrós in Terbe et al., 2005. alapján) a10. táblázatban foglaljuk össze.

A víz keménységét a benne lévõ kalcium- és magnéziumionok okozzák. Ezazért érdekes, mert a kemény víz oldóképessége kisebb. A fémes Ca és Mg-sóttartalmazó víz a lágy víz, ami öntözésre kiváló.

Az öntözõvíz hõfoka ideális, ha megegyezik a termesztett zöldségfaj hõmér-sékleti optimumával. Hidegtûrõ növényeknél 13–20 ºC, melegigényeseknél20–25 ºC.

Az öntözõvíz szennyezettségén a vegyszerekkel való keveredést értjük. Ezokozza a legnagyobb veszélyt napjainkban. A növényeket károsító vegyszere-ket a vegyi és egyéb gyárak, és kémiai anyagokat használó mezõgazdasági üze-mek egyaránt juttathatják az öntözõvíz forrásokba, a környezetbe. Az orvosokmegállapítása szerint környezetünket, vizeinket több mint 60 000 különféle ve-gyi anyag szennyezi. Rendkívül nehéz és költséges valamennyit kivonni a je-lenleg használt, elavult, és gyengén finanszírozott tisztítóberendezésekkel. Egyátlagos víztisztító üzem mintegy 30–40 vegyi anyag jelenlétét képes vizsgálni,és ennek nagyjából a felét, kb. 20-at próbál meg kiszûrni.

Szerencsére a zöldségnövénynek ennél hatékonyabb a szûrõképessége.Ezért is mondjuk, hogy nagy érték a zöldségnövényben lévõ víz, mert az bio-lógiailag tisztított víz.

Megállapíthatjuk, hogy a városi eredetû szennyvizek zöldségnövények ön-tözésére a fenti okok miatt nem használhatók.

Fontosabb vízforrások

Folyóvíz. Lágy, gyakorta tartalmaz iszapot is. Hõfoka az év folyamán változik.Öntözésre jó, ha vegyi anyagokkal nem szennyezett.

Patak és forrásvíz. Összetételét tekintve jó, hõmérséklete a forrásvíznél ala-csonyabb. Víztárolóba gyûjtve a célnak megfelel.

Tóvíz. Többnyire lágy víz. Hõmérséklete az év folyamán változik. Vegysze-rekkel ritkán szennyezett, öntözésre megfelel.

Kútvíz. Vízminõség szerint elkülöníthetõ az ásott, az artézi és a csõkút vize. Az ásott kút vize a talajvízbõl származik. Összetétele igen változatos.

Nitráttartalma helyenként magas – ami emberi fogyasztásra nem, de öntözésrejó. Öntözésre csak a nagy ásványisó-tartalmú kútvíz nem alkalmas.

Artézi kutak mélyfúrásúak. A víz hõmérséklete meleg (mélységtõl függõen).Lehûtve használható öntözésre.

Csõkút sekélyebben elhelyezkedõ rétegvízbõl, vagy talajvízbõl is nyerhetivizét. A 10–50 méter mélyrõl szivattyúkkal felhozott víz hideg, de a zöldség-termesztésben sikeresen használható.

Csapadékvíz. Lágy, meleg, sókat és vegyszereket ritkán tartalmaz. Öntözés-

55

re kiváló. Medencékbe összegyûjtve jelentõs mennyiség használható belõle.Magyarországon 1 m2-re számított csapadék mennyisége 500–600 mm (átlag-ban), ez 500–600 liter csapadékvizet jelent. Ezzel is számolnunk kell.

Zöldségfélék szaporítása

Gyûjtõnéven szaporításnak nevezzük a zöldségnövények életfolyamatának új-rakezdésére irányuló tevékenységet.

Korunk tudományos eredményeinek megfelelõen a szaporítási módokat kétnagy csoportba osztjuk. Beszélünk:

– makroszaporítási és– mikroszaporítási módokról.

A makroszaporításon belül megkülönböztetünk ivaros (generatív) szervekkelés ivartalan (vegetatív) szervekkel történõ szaporítási eljárásokat.

Az ivaros szervekkel történõ szaporítás a legelterjedtebb, ez a magvetést je-lenti. Ez történhet szabadföldön és termesztõlétesítményben.

A magvetés célja szerint beszélünk:– végleges helyre vetésrõl,– palántanevelésrõl.

Újabban egyes szerzõk tovább bontják e tevékenységet, miszerint megkülön-böztetünk:

– végleges helyre vetést,– vetést palántanevelés céljára és– vetést kétéves, ill. évelõ (nyugalmi állapotú) növények nevelésére (pl.

dughagyma-elõállítás, spárgamagonc-nevelés stb.)

A végleges helyre vetés a legelterjedtebb és legolcsóbb eljárás a zöldségter-mesztésben, mert nem kíván különleges termesztési beavatkozást. (Megje-gyezzük, hogy a jövõben a magas vetõmagárak a korszerû palántagyárak ál-tal elõállított jó minõségû palánta, annak elfogadható ára, az idõzítés foko-zódó igénye, a termesztés biztonságának fokozása stb. egyre több fajnálelõnyben részesítik a palántázást.) Így szaporítjuk pl. a hüvelyeseket, a gyö-kérzöldségeket (kivéve a zellert), a csemegekukoricát (kivéve a korai ter-mesztést), a hagymákat, a levélzöldségféléket, a kabakosokat (egyre inkábba palántázás terjed) stb.

A palántanevelés olyan szaporítási eljárás, amelyre az jellemzõ, hogy a ma-got nem a végleges helyére, hanem termesztõlétesítménybe vagy szabadföldiágyba vetik el. Itt a fiatal növények fejlõdési feltételei kedvezõek. E tevékeny-

56

ség a termesztõlétesítményekben korábban kezdhetõ, mint az állandó helyrevetés, amelynek egyik eredménye a korábbi érés (szedés).

Palántaneveléssel hazánkban elsõsorban a paradicsomot, paprikát, káposzta-féléket, dinnyét, zellert, tojásgyümölcsöt stb. termesztjük.

A kétéves, ill. évelõ növények nevelését szolgáló magvetést pl. a vöröshagy-ma esetében a dughagyma elõállításánál, magtermesztésben a kétéves fajokdugványainak nevelését célzó vetésben és a spárgamagoncok elõállításánálhasználjuk.

Az ivartalan (vegetatív) szaporítás lényege, hogy növényi részeket haszná-lunk továbbszaporításra. Így szaporítjuk a burgonyát, sarjhagymáiról a fok-hagymát, léghagymáiról a gazdasági hagymát (van magot fejlesztõ változatais!), talpgyökereirõl a tormát, tõosztással a rebarbarát stb.

Ide soroljuk a dugványozást, oltást is. Oltással a betegségekre érzékeny faj-tákat védjük meg a károsodástól azáltal, hogy ellenálló növényre oltjuk.

Mikroszaporítás. Éppen napjainkra vált a mindennapi gyakorlat számára iselérhetõvé. Egyik legelterjedtebb módja a szövettenyésztés. Lényege, hogy nö-vényi részeket (csúcsmerisztéma, hajtásrügy, hónaljrügy, virágkezdemény, le-véllemez, szár stb.) izoláljuk és „in vitro” körülmények között tenyésztjük to-vább. A szövettenyésztõ munkával elérhetõ, hogy egy növényi részbõl többmillió darab dugványt (növényt) kapunk. Számításba jöhet továbbá az embrió-tenyésztés és a pollenkultúra stb. mint mikroszaporítási eljárás.

A vetõmag

A mag ivaros (generatív) úton létrejött növényi rész, amely önállóan képes újgeneráció létrehozására. A termesztés biológiai alapja, tõle döntõ mértékbenfügg tevékenységünk sikere. A vetõmagot csak megbízható helyrõl szabad be-szerezni.

A vetõmag gazdasági értékét genetikai potenciálja és az értékmérõ tulajdon-ságok határozzák meg. Ezek:

– fajtatisztaság és fajtaazonosság, – tisztaság,– csírázóképesség és csírázási erély,– ezermagtömeg,– egészségei állapot,– víztartalom,– osztályozottság.

Fajtatisztaság és fajtaazonosság fogalmán azt értjük, hogy a vetõmag nem tar-talmaz a fajtától eltérõ egyedeket (vagyis az, aminek vásároltuk). A fajtára jel-

57

lemzõ bélyegek minden egyedben megtalálhatóak. Ellenõrzése legtöbb fajnálszabadföldi kitermesztéssel történik.

Tisztaság. A vetõmag tisztaságán az ép, fajtaazonos magvak darabszázalé-kát értjük. Minél kevesebb tisztátalanságot tartalmaz a vetõmag, annál értéke-sebb. Tisztátalanságnak számítjuk az idegen- és gyomnövények magvait, a hul-ladékot (törött mag, sérült részek, föld stb.) Az elõforduló karantén gyommaga tétel kizárását vonja maga után.

Csírázóképesség. Egyik legfontosabb értékmérõ tulajdonsága a vetõmagnak.Fogalma: a szabványban meghatározott (laboratóriumi) körülmények közöttmegadott idõn belül fejlõdött, normális, ép, egészséges csíranövények darabszá-zalékát értjük a csírázóképességen. (A vizsgálatnál el kell különíteni a beteg, tö-rött, abnormális csírákat, mert ezekbõl nem fejlõdik egészséges növény. Kivétela fajtaborsó, ha a fél sziklevél és a gyököcske megvan, ép csírának számít!)

A csírázóképesség és a szabadföldi kelési %-ban nagy különbségek vannak.Az élet követelményéhez közelít, a fõleg kukoricánál alkalmazott Cold-tesztmódszer. Itt a szántóföldi viszonyokhoz igazított feltételek között folyik a csí-ráztatás. Így a termesztõ használhatóbb csírázási értéket kap.

A csírázási erély (mások csírázási energiának is mondják) azt mutatja, hogymilyen gyorsan, energikusan csírázik a vetõmag. A jobb csírázási erély gyor-sabb növényfejlõdést eredményez. Errõl az értékmérõ tulajdonságról az utóbbiévekben kevesebbet beszélünk. Definíciója: az erély napjáig kicsírázott mag-vak darabszázaléka.

Ezermagtömeg. 1000 darab magnak a tömege. A magban lévõ tápanyagtö-meg mennyiségét mutatja. A nehezebb magban több tartaléktápanyag van, ígyerõsebb csíra, nagyobb növény fejlõdhet. Az ezermagtömeg ismeret abban iseligazít, hogy mennyi vetõmagot vegyünk. (Ha nem elõre megadott darab-szám-igény alapján vásárolunk!)

Egészségi állapot. Vizsgálata a gombás és baktériumos betegségekre, a virá-gos élõsködõk okozta fertõzésre, a rovarok és egyéb kártevõk jelenlétére és azáltaluk okozott kártételre terjed ki.

Víztartalom. Az értékesített vetõmag víztartalma 12–14%. Raktározni csak„légszárazon” lehet. A nedves mag könnyen dohosodik. A nagy víztartalmúbólsokat kell vetni. A víztartalom mérõszáma a tömegszázalék kiszámításakor aminta víztartalmát az eredeti tömeg százalékában fejezi ki.

Osztályozottság. A vetõmagnak lehetõség szerint egyenletes szemnagyságú-nak, egészségesnek kell lennie. Az osztályozottság azt mutatja, hogy a vetõ-magtétel hány tömegszázaléka esik a megadott határértékek közé (vetõmagát-mérõ, ezermagtömeg). Az osztályozottság ott fontos, ahol követelmény az egy-szerre érés, egymenetes betakarítás.

A termesztõ számára kiemelkedõ fontosságú értékmérõ tulajdonság a vetõ-mag használati értékének ismerete. (Igaz, az utóbbi években egyesek kevésbé

58

értékes tulajdonságnak vélik, ezért ismertetését is elhagyják!). Ez a tulajdon-ság egy számban fejezi ki a vetõmagtétel tisztasági és csírázóképességi érté-két. Ebbõl a számításból, és az ezermagtömeg értékébõl – ismerve az egy hek-tárra vetendõ csíraszámot – meghatározhatjuk a szükséges vetõmagmennyisé-get. A használati érték (Hé) kiszámítása:

tisztasági % × csírázóképesség %Hé =

100

Pl., ha egy tétel tisztasága 95%, csírázóképessége 93%, akkor használati értéke:

95 × 93Hé = = 88,35%

100

A használati érték ismeretében kell a termesztõnek a vetõmagnormát megálla-pítani, azaz többlettel vetni!

Említést kell tennünk a vetõmag koráról is. A zöldségfajok vetõmagjai álta-lában 1–8 évig tarják meg csírázóképességüket. A legrövidebb ideig 1–2 éviga pasztinák, a feketegyökér és a rebarbara, leghosszabb ideig a kabakosok mag-vai (6–8 évig) tartják meg a csírázóképességüket. A többi faj 3–5 évig tartjameg a csírázóképességét.

Ezek az ismeretek fõleg akkor voltak fontosak, amikor a termesztõk még konstansfajtákat termesztettek és maguk szedték a magot. Ma már a vetõmag-forgalmazásmódja, színvonala nagyot változott. Ezek az értékek csak ismereti szinten érdekesek.

Szaporítóanyag vetés elõtti kezelése

A növény és környezete szoros összefüggésben van egymással, hisz a fejlõdé-séhez szükséges tényezõket itt találja meg. Ezt a folyamatot számos beavatko-zással alakíthatjuk. Ezek a szaporítóanyag vetés elõtti kezelései:

– csávázás,– elõáztatás, elõcsíráztatás,– hõkezelés, – kémiai stimulálás, besugárzás,– a magvak koptatása,– méret szerinti osztályozás,– apró magvak keverése,– drazsírozás, tablettázás,– magvak felragasztása,– inkrusztálás.

59

A csávázást a legtöbb esetben a vetõmag forgalmazója már elvégzi.Elõáztatás, elõcsíráztatás leginkább a kabakosok termesztéstechnológiájá-

ban fordul elõ. A termesztõk felismerték, hogy a mag, vízben történõ elõázta-tása (duzzasztása) idõmegtakarítást, jobb palántabeállottságot, és a csírázásidõszakában az igények optimális kielégítését eredményezi. A duzzasztást(2–14 óráig) langyos vízben, az elõcsíráztatást az adott faj hõoptimumán 1–2napig folytatjuk. Lényeg, hogy a gyököcske megjelenjen! Nem kívánatos a túlnagy gyökér! Az elõcsíráztatott mag addig vethetõ, amíg a gyököcske színe hó-fehér! Elõcsíráztatott magot csak nedves talajba szabad vetni.

A hõkezelés lehetséges a vetõmagnál és a dughagymánál. Hõkezeléssel avetõmagban szárítás hatására biológiai folyamatok mennek végbe, s ezáltalkedvezõbben alakul a további élettevékenysége. A dughagymánál a hõkezeléscélja a magszárkezdemények fejlõdésének visszaszorítása. Mérettõl függõen2–8 hétig 35–40 ºC-on tartjuk a dughagymát. A klímarezisztens (CR) fajták hõ-kezelése rövidebb ideig tart.

A magvak UV vagy gammasugarakkal, ill. kémiai anyagokkal való kezelé-se igen széles körû. Itt helyszûke miatt ettõl eltekintünk.

A magvak koptatására a könnyebb, precíziós vetés, ill. a jobb vízfelvétel biz-tosítása miatt van szükség. A paradicsom, sárgarépa koptatása a vetés érdeké-ben történik. A spenót magját keménymagvúsága miatt koptatjuk, hogy a csí-rázáshoz szükséges vizet könnyebben felvegye.

A méret szerinti osztályozást már érintettük (pl. retekmag).Aprómagvak vetés elõtti keverését az egyenletesebb vetés, növényelosztás

érdekében, a precíziós vetõgépek munkáját megkönnyítendõ végezzük. Keve-résre csak a maggal azonos sûrûségû anyagot használjunk. Erre a célra jó a fû-részpor, a dara, a szárított répaszelet stb.

A drazsírozás (pillirozás) az apró magvaknak különbözõ anyagokkal valótöbbrétegû bevonását jelenti, az eredeti forma gömbformává való alakításával.Szintén a vetést könnyíti.

A magvak ragasztása papírra vagy mûanyagszalagra kisebb jelentõségû. Ahónapos retek házikerti termesztésében volt nagyobb jelentõsége.

Az inkrusztálás a vetõmag felületének vékony rétegû bevonását jelenti nö-vényvédõ szerrel.

A tenyészterület

Tenyészterületnek nevezzük a sor- és tõtávolság szorzatát (cm2, m2), tehát egyadott zöldségfaj rendelkezésére álló területét.

Állománysûrûség az egységnyi területen található, termesztett növényekszáma. (Ez lehet tõ, fészek, mag.)

60

A tõelrendezés a sor, ill. sorok, és a tövek távolságát, egymáshoz viszonyí-tott arányát jelenti. Ez lehet szabálytalan (szórt vetés), négyzetes vagy soros(lényegében téglalap alakú). A soros lehet egyenletes vagy ikersoros elrende-zésû.

A gépesítés könnyítését szolgálja a szalagos elrendezés (3–5 sor), majd ki-hagyják a mûvelõutat.

A mûvelõutas elrendezésnél 8–20 m-enként hagyunk ki mûvelõutat. Az optimális tenyészterületet befolyásoló tényezõk:– faj, fajta,– környezeti viszonyok,– talajszerkezet,– technológiai változatok.

Vetés

Az elvetett vetõmag csak akkor indul csírázásnak, ha megvannak annak fel-tételei. A csírázáshoz megfelelõ hõmérséklet, nedvesség és oxigén szüksé-ges.

Hazánkban a szabadföldi zöldségtermesztésben az alábbi fontosabb vetésiidõpontokat emeljük ki:

– március elején (amint a talajra rá lehet menni): petrezselyem, sárgarépa,borsó, pasztinák, hónapos retek stb.

– március közepe: hagyma, káposztafélék, borsószakaszok stb.– április (amikor a talaj hõmérséklete eléri a 12–14 ºC-ot): paprika, paradi-

csom, dinnyék, spárgatök, bab, csemege kukorica, cékla, káposztafélék– június–augusztus (másodvetések): uborka, bab, cékla, csemegekukorica,

kínai kel, cikóriasaláta (radicsió) stb.– nyár végi (augusztus közepe): áttelelõ hagyma– szeptember–október (áttelelõk): spenót, fejes saláta– télalávetés (november vége–december eleje): petrezselyem– téli vetés: borsó.

A vetõmagmennyiség kiszámítása

A megfelelõ vetõmagmennyiség kiszámításához elõször is tudnunk kell a ter-mesztett zöldségfaj tervezett sortávolságát, tõtávolságát (állománysûrûség) és atermõterület nagyságát. Ennek gyors áttekintése érdekében közöljük a vetésfo-lyóméter táblázatot (11. táblázat).

61

A kívánt sortávolság kiválasztásával megkapjuk a vetésfolyómétert. Eztkövetõen megállapítjuk a tõtávolságot, a kettõt összeszorozzuk, megkapjuka növény tenyészterületét, amibõl kiszámítható az állománysûrûség. Példa-ként említjük a zöldborsót. 12 cm-es sortávolságra vetve, m2-enként 8,33 fo-lyómétert, hektáronként 83 330 folyómétert kapunk. A tõtávolság 7 cm (asorban 7 cm-enként vetünk). Egy növénynek 84 cm2 a tenyészterülete. Egym2-en 119 darab magot vetünk, hektáronként pedig 1 190 000 darabot. Hasûrûnek találjuk, igény szerint csökkenthetjük. Ellenkezõ esetben növelhet-jük az állományt.

A tervezéshez a továbbiakban szükségünk van az egyes zöldségfajok ezer-magtömegének és a kisebb termesztõknél az 1 gramm magban található mag-vak számára. Ehhez nyújt segítséget a 12. táblázat. Majd az alábbiak szerintfolytatjuk a számítást.

62

11. táblázat. A vetésfolyóméter változása a sortávolság függvényében(m2-re és ha-ra vonatkoztatva)

Vetésfolyóméter Sortávolság cm m2-ként ha-onként

12,0 15,0 20,0

8,33 6,66 5,00

83 330 66 670 50 000

24,0 30,0 36,0

4,16 3,33 2,77

41 670 33 330 27 780

40,0 45,0 50,0

2,50 2,22 2,00

25 000 22 220 20 000

60,0 70,0 75,0

1,66 1,43 1,33

16 670 14 290 13 330

80,0 90,0

100,0

1,25 1,11 1,00

12 500 11 100 10 000

110,0 120,0 140,0

0,91 0,93 0,71

9090 8330 7143

150,0 160,0 200,0

0,66 0,62 0,50

6660 6250 5000

A vetéshez szükséges magmennyiséget az alábbi képlet szerint számítjuk ki:

csíraszáma (ha) × ezermagtömeg (g)Csíratömeg kg-ban =

1 000 000

esetünkben behelyettesítve (feltételezve, hogy a borsófajta ezermagtömege200 gramm),

1 190 000 × 200Csíratömeg kg-ban = = 238 kg/ha

1 000 000

Tudjuk, hogy nem minden magból fejlõdik növény, ezért bizonyos módosí-tásra van szükség, az alábbi képlet szerint:

CsT × 100Vetõmagtömeg kg-ban ha-ra =

Hé

Ahol CsT = csíratömeg hektáronként, a Hé = használati érték.Példánk szerint a csíratömeg 238, kg/ha. Tehát a ténylegesen vetendõ vetõmagtömeg

238 × 100kilogrammban = = 269 kg

88,35

A használati értékkel módosított adat 269 kg/ha vetõmagtömegre módosul.Az óvatosabb termesztõk bizonyos vetõmagtöbbletet még ehhez is hozzátesz-nek (10% körüli érték).

A vetés mélységét befolyásolja a vetõmag mérete, pl. az aprómagvú fajokatszinte a talaj felszínére vetjük (zeller), lapogatjuk. A sárgarépa, petrezselyemmagját 1–2 cm mélyre, a babot, borsót 5–7 cm mélyre tesszük.

A csírázás idõtartama. A hosszú ideig csírázó petrezselyem felett a talaj köny-nyen kiszárad. Jóvátehetetlen hiba, ha ez a gyököcske megjelenésekor követke-zik be. Ekkor mondja a termesztõ, hogy „rossz volt a mag”.

Befolyásoló tényezõ a talaj szerkezete, nedvességtartalma, és ülepedettsége.Homokon mélyebbre vetünk.

63

Magvetés módja

Vethetünk kézzel és géppel. A kézi vetés ma már ritka. A gépi vetés elõnye agyorsaság, a jobb magelosztás, az optimális vetésmélység stb.

A vetés lehet a mag elhelyezésmódja alapján szórt, soros és fészkes. A szórtvetés a technika fejlõdésével egyre inkább háttérbe szorul. A soros vetésen be-lül megkülönböztetjük a soros, ikersoros, szalagos elrendezést, és a szórt (sá-vos) vetést.

Különleges vetési mód a kevert, a kulisszás és a sorjelzõ vetés.A fészkes vetést a nagy tõállású zöldségfajoknál alkalmazzuk.

12. táblázat. A fontosabb zöldségfajok ezermagtömege és az 1 gramm mennyiségbentalálható magvak darabszáma

Növényfaj Magtömeg g

Darab mag g

Paradicsom Paprika

Tojásgyümölcs

2,4–3,6 5,0–7,0 3,5–4,5

250–400 140–200 220–280

Görögdinnye Sárgadinnye

Uborka

18,0–150,0 25,0–30,0 20,0–30,0

6–50 30–40 30–50

Sütôtök Spárgatök Patisszon

400,0–500,0 150,0–200,0

60,0–70,0

2–3 5–6

14–16 Borsó

Bab (kismagvú) Bab (nagymagvú)

100,0–500,0 100,0–200,0 600,0–700,0

2–10 5–10 1–2

Káposztafélék Fejes saláta

Cikória

3,0–60,0 0,8–1,2 1,0–1,2

160–330 80–1200

800–1000 Spenót Sóska

Rebarbara

8,0–10,0 0,7–1,2

9,0–14,0

100–120 800–1400

70–100 Spárga

Vöröshagyma Póréhagyma

18,0–20,0 3,0–4,0 2,2–3,7

50–55 250–330 270–450

Metélôhagyma Sárgarépa

Sárgarépa dörzsölt

0,8–1,0 2,0–2,4 1,2–1,5

1000–1200 400–500 650–800

Petrezselyem Zeller

Pasztinák

1,2–1,8 0,4–0,5 3,0–5,0

500–800 2000–2500

200–300 Feketegyökér

Retek Cékla

Csemegekukorica

13,0–14,0 6,0–8,0

13,0–22,0 200,0–300,0

70–75 120–150

45–70 3–5

Palántanevelés

Állandó helyre vetett magból fejlõdött növény egész életét azon a helyen tölti,ahová vetettük. A palántanevelésnél ez a folyamat kettészakad. A palántát (anövény életének elsõ szakaszát) védett, legtöbbször szabályozott környezeti vi-szonyok között neveljük, majd másik helyre ültetjük.

A palántanevelés elõnyei: a fiatal növények kedvezõbb, szabályozott körül-mények között fejlõdnek, az érésük, szedésük elõbbre hozható, a tenyészidõmegnyújtható, lehetõség adódik a kettõs termesztésre, a hosszabb tenyészidejûfajok, fajták is biztonsággal termeszthetõkké válnak, javul a gépkihasználás fo-ka, a költségmegtakarítás, javul a terület kihasználtsági foka stb.

Hátrányként a palántanevelés többletköltsége (termesztõberendezés, fûtésstb.) említhetõ. Korábban már utaltunk rá, hogy a vetõmagárak emelkedéséveltulajdonképpen ez a hátrány is kisebb mértékû lesz.

Ennek függvényében kell szólnunk a szaporításnál használt föld(keveré-kek)rõl is.

A magföld jó szerkezetû, tápanyaggal kevésbé feltöltött. A magban lévõenergia elegendõ a keléshez. Ezt követõen úgyis áttûzdeljük a növényeket.

Palántaföld szintén iparilag elõállított földkeverék, már tápanyaggal jól el-látva kerül forgalomba.

Szólnunk kell a hagyományos, mesterséges talajokról is. Magágy és magtakaróföldként használták a dúsított tõzeget, a tõzeg + ho-

mok + érett istállótrágya (50 + 40 + 10%), vagy a tõzeg + homok (50 + 50%)keveréket Plantosan (0,65 kg/m3) kiegészítéssel.

Tápkocka földnek tõzeg + érett istállótrágya (1:1) keverékét, vagy a tõzeg +homok (80–20) + komplex mûtrágya 1 kg/m3 + 0,5–1 kg szuperfoszfát kiegé-szítésével használták, még számtalan földkeverék alkalmazása mellett.

Cserépföldnek tõzeg + homok (70–30%) + komplex mûtrágya (1 kg/m3)megfelelt.

Mi felel meg ma?– megvesszük a palántát, vagy– megvesszük a magföldet és a palántaföldet a kereskedelemben, ipari elõ-

állításból, vagy– kísérletezünk magunk, és a helyi lehetõségeket kihasználva, ha magunk

neveljük a palántát, különbözõ földkeverékrecepteket állítunk össze. Ki-próbáljuk és amelyik a legjobb lesz, azt választjuk.

65

A magvetés idõpontja

Függ: az idõzítési igénytõl, az ültetés tervezett idõpontjától, a faj-fajtától, a kör-nyezeti tényezõktõl, a palántanevelés idõtartamától, a palántanevelés módjátólstb.

A szaporítóanyag vetés elõtti kezelésmódjai megegyeznek a szabadföldi ve-tésnél ismertetettel.

A magvetés történhet géppel és kézzel a palántanevelésben is. Az elosztás mód-ja szerint szórva, sorba, szemenként. A magvetés helye szerint: termesztõlétesít-mény talajába, szaporítóládába, földlabdába (gyepkockába, tápkockába, cserépbe,kiskonténerbe, ládába, palántanevelõ tálcába stb.) és szabadföldi ágyba.

Magvetés sûrûsége.A palánták állománysûrûsége sokkal nagyobb a végleges helyre ültetetthez

viszonyítva. Kis növényekbõl több elfér egységnyi területen anélkül, hogyakadályoznák egymást a fejlõdésükben. Minél rövidebb a palántanevelés ter-vezett idõtartama, annál sûrûbb lehet az állomány. Nálunk a paradicsompa-lánta nevelési ideje az évszaktól függõen változhat 6–12 hét között. Nálunk!A korszerû palántanevelõ gyárak minden évszakban pontosan szabályozottfeltételek mellett, azonos idõtartam alatt nevelik fel a palántákat. Nem csak aparadicsomot.

A felnevelhetõ palántamennyiség a vetési idõ függvényében változik. Jólmutatja ezt a 13. táblázat adatsora.

A hazánkban kialakult termesztési szokások alapján a palántanevelésnek ötváltozatát különböztetjük meg:

– sûrû magvetés – tûzdelés – cserepezés – palántázás (nagycserepes paradi-csompalánta)

– sûrû magvetés – cserepezés vagy tápkockázás – palántázás (paprika stb.)– sûrû magvetés – tûzdelés – palántázás– vetés cserepekbe, tápkockába, vagy tálcába – palántázás– ritka vetés – palántázás

Tisztázzuk az egyes fogalmakat. Sûrû vetésen a 2000–5000 db/m2-ig terjedõ ál-lománysûrûséget értjük. Ezt az állományt csak tûzdelésig (szikleveles állapot)nevelhetjük fel. Tûzdelésen (pikírozáson) a fiatal növények palántaneveléseközben való átültetését értjük.

A növények tûzdelését a szikleveles fejlettségtõl kezdve az elsõ lomble-vél megjelenéséig célszerû elvégezni. A fiatal növények (szikleveles) átül-tetése a leggyorsabb munkavégzést, a legnagyobb hatékonyságot és a jóbiológiai teljesítményt vonja maga után. Állításunk alátámasztására egy ku-tatási eredményt ismertetünk. Dán kutatók az üvegházi paradicsomtermesz-tésben 30%-os terméstöbbletet értek el azáltal, hogy a növényeket szikleve-

66

les állapotban tûzdelték, az egy lombleveles fejlettségû növények tûzdelé-sével szemben.

Az is igaz – nézzünk magunkba – hogy a tûzdelés a palántanevelési hibákeltûntetésére is szolgál. A szik alatti szárrész gyorsan megnyúlt, ha kelés utánnem csökkentettük a hõmérsékletet. Ezt a tûzdeléssel eltüntettük, mélyebbre ül-tettük. A ládás, tálcás palántanevelésnél a földkockába vetünk. Megfelelõ tech-nológiai fegyelem mellett nem nyúlik meg a szik alatti szár, nem kell tûzdelni.Van egy kivétel, a karalábé. Ezt a fajt még ma is legtöbben tûzdelik.

A magvetéstõl számítva, viszonyaink között általában két hétre érik el a nö-vények a tûzdelési fejlettséget.

Ritka vetésen a 400–800 db/m2-es állománysûrûséget értjük. Van azonbanezen belül a gyakorlatban egy másik fogalom, a normál sûrûség, amely800–1500 db/m2-es állománysûrûséget jelent. Fõleg a szabadföldi tömegter-mesztésnél használjuk.

A cserepezést, tápkockázást, gyepkockázást, ládás – tálcás palántaneveléstföldkockás nevelésnek mondjuk. Egy-egy m2-en, a földkocka méretétõl függõ-en különbözõ számú palánta helyezhetõ el. (Lásd a 14. táblázat.)

Az egyes fajoknál alkalmazott leggyakoribb földkocka méret: fejes saláta,karalábé 4–5 cm; karfiol, fejes káposzta 5–6 cm; paprika 6–7 cm; dinnye, ubor-ka, paradicsom 6–8 cm; tök 7–9 cm.

67

13. táblázat. A felnevelhetõ palántamennyiség a vetésidõ függvényében

* = a megadott idõ száraz magra vonatkozik, elõcsíráztatott maggal 3–4 nappal késõbb vethetõ.Zatykó F. in Balázs S., 1994

Faj Vetésidô* Vetômag g/m2

Felnevelhetô palánta db/m2

Paradicsom – legkorábbi – korai – középkorai – kései

II. 25.–III.5.

III. 6–15. III. 16–25.

III. 26–

1,5–2,0 2,0–2,5 2,5–3,0 3,0–4,0

300–400 400–500 500–600 600–800

Paprika – legkorábbi – korai – középkorai – kései

III. 5–15.

III. 16–25. III. 26–IV. 5.

IV. 6–

6,0–8,0

8,0–10,0 10,0–12,0

12,0–

560–650 650–800 80–950

950– Fûszerpaprika – korai – középkorai – kései

III. 15–25.

III. 26–IV. 5. IV. 6–

10,0–15,0 15,0–20,0

20,0–

800–1200

1200–1500 1500–

Újabb eljárás a ládás, KITE-plant, Super Seedling tálcás palántanevelés.Egy 60×40 cm-es mûanyag ládában, tálcában 240 db kis földkockás palántát le-het felnevelni. Természetesen a palántanevelési idõ ebben az esetben lerövidül.Rendkívül nagy hozzáértést, technológiai fegyelmet igényel ez az eljárás.

Vetõmagigény

A vetõmagigény kiszámítását külön kell venni a palántanevelõ és termesztõ te-vékenységre. Kiszámítása a következõ képletek alapján lehetséges (Filius I.nyomán):

Palánta (db/m2) × ezermagtömeg (g)Vetõmag (g) palántanevelésben =

8 × csírázási %

Példánkban fejes saláta palántát nevelünk, 4×4 cm tápkockába vetve.Ezermagtömege 0,8–1,2 gramm. Esetünkben egy grammal számolunk. A neve-zõben szereplõ 98-as szám azt jelenti, hogy 80%-ban számíthatunk az elvetettmagból palántára. A csírázási % pedig 96%.

68

14. táblázat. Egy négyzetméteren elhelyezhetõ földkockák számának változásaa méret alapján

Földkocka mérete cm

Földkocka alapterülete cm2

1 m -re elhelyezhetô darabszám

4×4 5×5 5×6

16 25 30

625 400 333

5×7 6×6 6×7

35 36 42

285 277 238

7×7 7×8 8×8

49 56 64

204 178 156

8×9 9×9

10×9

72 81 90

138 123 111

10×10 11×11 12×12

100 121 144

100 82 69

Akkor625 × 1,0

Vetõmagigény (g) palánta = = 0,8 gramm8 × 96

A hajtatásnál módosul a képlet, a terület számadatával.

Ültetendõ terület (m2) × palánta (db/m2) × ezermagt. (g)Vetõmag (g) hajtatás =

8 × csírázási %

Számokkal behelyettesítve, 100 m2-re tervezve, és 25 db/m2-es állománysû-rûség mellett a következõképpen számolunk:

100 × 25 × 1Vetõmag (g) hajtatás = = 3,25 gramm

8 × 96

Tehát a palántaneveléshez 0,8 g/m2, míg a 100 m2-en hajtatott salátaterme-léshez 3,25 gramm vetõmagra van szükségünk.

Ha vásároljuk a palántát a tervezett állománysûrûség és a terület nagyságaalapján számolunk.

Palánták tápkockaföldigénye

Mérettõl függõen változik. Egy m3 földbõl 1,6–11,0 ezer tápkocka készíthetõ.(15. táblázat)

(A szaporítóláda mérete 60×30×5–7 cm. Földigényét ennek alapján számít-hatjuk ki!)

69

15. táblázat. Egy m3 földkeverékbõl elõállítható tápkockák száma

Mérete cm

Száma db

4×4 4,5×4,5

5×5

10 000–11 000 8500–9000 6500–7000

6×6 7×7 8×8

4000–4500 2200–2700 1600–2000

A palánták ápolási munkái

A palántanevelõ a „szülõszoba”. A legnagyobb rendnek, tisztaságnak, a környeze-ti feltételek optimális biztosításának, az idõzítésnek megfelelõen kell eleget tenni.

Nézzük a fejlõdési fázisokban elvégzendõ teendõket.Magvetéstõl a kelésig. Legfontosabb teendõnk a hõmérséklet (a fényen csí-

rázó magoknak a fény), a nedvesség és az oxigénigény kielégítése. Az optimá-lis hõmérsékleti igény + 7 ºC. Egyes esetekben ez szinte nélkülözhetetlen, pl.magszegény (mag nélküli) görögdinnye csíráztatása.

Keléstõl az edzésig. Kikelt a növény, ezután elsõsorban fényre van szüksége,de azonnal csökkentsük a hõmérsékletet (optimális hõmérséklet – 7 ºC). Akkornem nyurgul el a palánta. Adjuk a vizet és tápanyagot – igény szerint. Ettõlkezdve a fény a limittényezõ, hozzá igazítsuk a többi környezeti tényezõt. Aszükséges hõmérséklet a fajok igénye szerint változó. A túlzott öntözést kerül-jük, mert a betegségek fellépését segíti – mondja a termesztõ. Tápanyagot hiányesetén adunk, oldva. A levegõztetést folyamatosan elvégezzük. Kell az oxigén!

Edzés. Edzeni a szabadföldi termesztésre és a fûtés nélküli fóliás hajtatásranevelt palántákat kell. A szabadföldi viszonyokra vagy ahhoz közelálló állapo-tokra való felkészítését jelenti a palántának. A palántanevelés utolsó 10–12napjában kerül rá sor. Edzhetjük a növényeket a külsõ hõmérséklethez igazod-va hõre (fólia és üveg alatt egyaránt). Ez azt jelenti, hogy fokozott szellõztetés-sel alacsonyabb hõmérséklethez szoktatjuk a palántákat. A levegõt is „szárít-juk”, az öntözõvizet is fokozatosan elvonjuk a palántáktól. A fényreedzést azüveg alatt nevelésnél kell elvégeznünk. Fõleg melegágyi palántanevelésnél, ezazt jelenti, hogy idõnként (kezdetben rövidebb, késõbb hosszabb ideig) takarat-lanul hagyjuk a növényeket, sütheti a nap. A korszerû palántanevelõ telepekena pótmegvilágítás szinte tudományos pontossággal elvégzi ezt a feladatot.

Egyes fajoknál elterjedt a földkockás (gyep-tápkocka) palánták átrakása (diny-nye, uborka, tök stb.). Ez azt jelenti, hogy 10–12 nappal a kiültetés elõtt a meleg-ágy közepén lévõ palántákat a szélére, a szélén levõket középre rakjuk. Így a továb-bi idõben a szegélyhatás eredményét eltüntetjük, és egyöntetû fejlettségû, nagysá-gú palántákat kapunk. Fóliás létesítményben nevelt földkockás palántanevelésnélennek a munkának a célja a szomszédos földkockába nõtt gyökerek megszakítása.

A korszerû termesztésben nem átrakásról hanem szétrakásról kell gondos-kodni. Ez azt jelenti, hogy a palántanevelés során a tápkockás (gyepkockás) pa-lántákat, növekedésük ütemében úgy rakjuk szét, hogy sem a földkocka, sem anövény ne érjen össze. Igaz, ez jelentõs területigénnyel jár!

A jó palánta ismertetõje, hogy gyökere a földkockát tökéletesen átszõtte,hajszálgyökerei fehérek (nem barnák), szik alatti szára rövid (kompakt növeke-désû), sziklevelei egészségesek, 5–6 lomblevéllel rendelkezik, esetleg bimbós.Az ilyen palántától várhatunk kiemelkedõ teljesítményt.

70

A palántát kiültetés elõtt beöntözzük, elõkészítjük a kiültetésre (8–10 mmvíz/m2). A vízkapacitásra feltöltött palántaföld megkönnyíti a kiszedést, felsze-dést, egyben tartja a földkockát, a kiültetésig ellátja a növényt vízzel (nem lan-kad, vagy fonnyad meg).

A palántanevelés ideje függ a fajtától, a palántanevelés módjától, és a kör-nyezeti tényezõktõl. Ez az idõtartam nálunk 4–12 hét között változik.

Fontosabb ültetési idõpontok hazánkban:– március közepe– prilis eleje: káposztafélék, fejes saláta;– április vége–május közepe: paradicsom;– május közepe (tavaszi fagyok után): paprika, tojásgyümölcs, kabakosok;– május vége–június eleje: zeller, fejes káposzta fõterményként;– június közepe–július közepe: káposztafélék, másodnövények;– október közepe: áttelelõ kelkáposzta, áttelelõ fejes saláta.

Az ültetés módja lehet kézi és gépi.Az ültetés mélysége általában a sziklevélig. Az oltott palántát nem szabad

mélyen ültetni, mert legyökeresedik a nemes és elveszíti az oltás elõnyeit.

71

3. ábra. Kiültetésre érett, fejlett palánta

Termesztõlétesítmények

A termesztõlétesítményeket a zöldségnövények palántáinak nevelésére, ill.azok hajtatására építjük.

A termesztõlétesítményekben az évnek abban az idõszakában is biztosíthat-juk a zöldségnövények környezeti igényeit (hõ, fény, víz, CO2 stb.), amikor azidõjárási viszonyok a szabadföldi termesztést nem teszik lehetõvé.

– A termesztõlétesítményeket a következõk szerint csoportosíthatjuk:– növényházak,– mûanyaggal borított létesítmények,– palántanevelõ ágyak,– gombatermesztõ helyiségek.

Növényház

Köztudott, hogy a termesztõlétesítmények közül technikai színvonalát tekintveaz üvegház a legkorszerûbb. Építése, üzemeltetése költségesebb, mint az egyébtermesztõberendezéseké, ezért hazánkban nem tudott nagyobb felülettel elter-jedni (kb. 100–150 ha a zöldségtermesztésben). Egyes országokban, ahol a sza-badföldi termesztés kockázatos, vagy az adottságok hiányosak, inkább az üveg-házi termesztést fejlesztették (Hollandia, Dánia, Anglia stb.). Ezek az országokszinte maximálisan kihasználták az üvegház adta elõnyöket. Teljesen automa-tizálták a termesztést, jelentõsen emelték a termésátlagokat, igen magas szín-vonalon hajtattak. A nemzetközi piac alakulása azonban változó módon érté-kelte tevékenységüket. A határok kinyíltak, mûködésbe lépett a globalizáció.Új gazdasági szabályok szerint mûködteti a termesztést. Napjainkban a téliüvegházi termesztést egyre inkább felváltja a Mediterráneumban folytatott télitermesztés, zömmel szabadföldön. A fõ termesztési idõszak december 1-tõl áp-rilis végéig terjed. Energiahordozók felhasználásával, nehéz ezzel versenyezni.A kedvezõ magyarországi adottságok viszont bizonyos elõnyt jelentenek ne-künk is. Mirõl van szó? A geotermikus energia felhasználása, ahol erre lehetõ-ség kínálkozik, javítja versenyképességünket.

Magyarországon az elsõ nagyobb területen épült üvegházak az 1960-asévekbõl származnak.

Az üvegházak épülhetnek:– egyedi,– blokkos elrendezésben.

A blokkos elrendezésnél nagyobb légtömeget zárnak magukba, ezért kedve-zõbb a hõgazdálkodásuk.

72

A vázszerkezetük készülhet galvanizált acélból, alumíniumból stb. Az üveg-házak vázszerkezetének korszerûségét a m2-re jutó tartószerkezet tömege hatá-rozza meg. Ez 9–40 kg-ig terjed fûtõcsõ nélkül az adott hely, adott háztípus sta-tikai jellemzõit figyelembe véve. Igyekeznek a tartószerkezet tömegét, felületétcsökkenteni, mert így csökkentik az árnyékvetõ hatást és növelik a termésátla-got. A túl merész vállalkozókat pedig gyakorta sújtja a sors, egy-egy nagyobbhótömeg agyonnyomja a házat. Óvatosan a tervezéssel!

Lehetõleg észak-déli irányba tájoljuk a blokkházakat, ha a terület alakja,fekvése és az uralkodó szélirány mást nem indokol. Az egyhajós létesítménytkelet-nyugati iránya építsük fel.

Melyik típust válasszuk? Nekünk adott volt a sorsunk, a Venlo-típust hasz-nálták a zöldségtermesztõk egész Európában. Jellemzõi: 320 m fesztáv,220–240 vápamagasság, blokkos elrendezés, 21º-os tetõhajtás. Kicsi volt, kevéslevegõt zárt magába. A lehûlést, felmelegedést azonnal érezték a növények. Máraz 1960-as években belga kutatók megállapították, hogy legjobb, ha 4 légköb-méter levegõ van a növények fölött, akkor javul a hõgazdálkodás. Napjainkra avápamagasságot felvitték 4–5 m magasra. Lényeges változás állt be általa!

Az üvegházgyártók növelték a házak fesztávolságát. Kezdetben a Venlo-típus többszörösére 6,40–9,40 m stb.Az egyedi házak fesztávolsága24 m-ig is elment. Itt már van levegõ!

A fûtésszintet (∆t) Magyarorszá-gon 30 ∆t-ben (delta t) határoztákmeg. A fûtés fõleg a geotermikusenergiára, ill. a szénhidrogénekreépül. Ez utóbbiak árának emelkedésekizárja a zöldségtermesztõket hasz-nálatukból (csak példaként, ha para-dicsomot hajtatunk 1 m2-re, egy évestartamban, 80–100 m3 földgázt hasz-nálunk fel).

Az üvegház héjszerkezete, borí-tóanyaga az üveg (3–6 mm vastag).A szellõztetést a tetõ- és oldalszellõ-zõk biztosítják, automatikusan. Kí-vánatos a 20–25% felületnyitás agyors légcseréhez. Kívánatos azóránkénti légcsere.

Nélkülözhetetlen felszerelése mamár az üvegháznak az energiaernyõ,a vegetációs fûtés, és a teljes, számí-

73

4. ábra. Cabrio üvegház

tógéppel vezérelt automatika, a talajfertõtlenítõ berendezés, öntözés, CO2-ada-goló stb.

Az üvegházak palántanevelésre egész évben igénybe vehetõk. A zöldséghaj-tatásban egyre inkább teret nyer a hosszúkultúrás hajtatás, azaz egy zöldségfaj(paradicsom, paprika) kitölti az egész évet. Az uborkát 3–4-szeri ültetéssel haj-tatják éves szinten.

Mûanyaggal borított berendezések

A mûanyagok használata forradalmasította a zöldségtermesztést is. Szerepük,jelentõségük napjainkban is növekszik hazánkban és a világon egyaránt. Köz-ismerten kedvezõ tulajdonságaik: könnyûek, fényáteresztõ képességük jó, épí-tésük gyors, egyszerûbb, mint az üvegházaké, gazdaságosan üzemeltethetõk.

Elterjedésük hazánkban az 1960-as évektõl számottevõ. Ekkor volt a nagydöntés Magyarországon: fóliát építsünk vagy üvegházat? Akkor a fólia melletttettük le voksunkat. Jól tettük!

A fólia anyagát tekintve készülhet polietilénbõl (PE) és polivinilkloridból(PVC). Hazánkban döntõ mértékben a polietilén fóliákat használjuk. A PVC-fóliák hátránya, hogy nem készíthetõk olyan széles méretben, mint a polietilénfóliák. A napsugárzás hatására merevekké válnak, könnyen törnek. Elõnyük,hogy jobb a szigetelésük, fényáteresztésük.

Magyarországon legszélesebb körben a TVK heliofil mezõgazdasági ter-mékcsaládba tartozó fóliáit használjuk, kiegészítve más cégek termékeivel.

Ezek: – sátorfóliák (S),– talajtakaró fóliák (T),– silófóliák (Q).

Ezek a fóliák rendkívüli változatokban a felhasználás céljának megfelelõen ké-szülnek a különbözõ MESTERKEVERÉKEKBÕL. Ezek a fóliák lehetnek egy,két, három vagy többrétegûek. Az egyrétegû a fejlõdés elsõ állomása. A kétré-tegûnél a külsõ rétegbe keverhetik a fénystabilizátort, a szennytaszító anyagotstb. a polietilénhez. A belsõ polietilén anyag kiegészítõje lehet a csepegésgátlóanyag, a növényvédõ szer stb. A háromrétegû fólia felépítése hasonló akétrétegûhöz, azzal a különbséggel., hogy a két polietilén réteg közégélanyagot juttatnak, hogy statikai hatását javítsák.

A fóliák élettartamukat tekintve lehetnek egyszezonosak, egy évesek, éstöbb évet is szolgálók. Természetes törekvése a mûanyagiparnak, hogy a fóli-ák élettartamát lehetõleg közelítsék az üvegéhez. Ezt még nem érték el, de kö-zelítik.

74

A tartósságot különbözõ anyagok bekeverésével, fénystabilizátorokkal érik elaz egyes gyártók. A fénystabilizált fóliák élettartama a föld különbözõ részénmás és más, a globál besugárzási energia függvényében. Ebbõl adódik a követ-kezõ összefüggés: a fóliának nem árt a hideg, meleg, kémiai anyag stb., csak aNap. Az erõs napsugárzás átrendezi a fólia kristályszerkezetét, ennek hatásáraszakítószilárdsága csökken, majd elszakad. Jól nyomon követhetõ ez a fémmelérintkezõ részeknél (UV-sugárzás). Jelenleg a legnagyobb élettartam 4–8 év.

A polietilén fóliák szélességi méretei hazánkban:1,8 – 4,2 – 8,5 – 12,0 – 16,0 m.Vastagsága:0,04 – 0,1 – 0,15 – 0,2 mm.Sátorfóliának a 0,1–0,2 mm vastagságú, talajtakarás céljára általában a 0,04

mm vastag fóliákat használjuk. Ez utóbbi lehet vékonyabb is. A sátorfóliábólegy kg-ban átlagosan 5–7 m2 a talajtakaró fóliából, egy kg-ban 24–27 m2 talál-ható. Természetesen a vastagságtól függõen ezek a számok változhatnak. A sá-torfóliából általában 1 m2 alapterületre kb. 30 dkg fóliát számíthatunk.

A jó fólia minõségjelzõi: – jó fényáteresztõ képesség, jó hõhatás,– nagy szakítószilárdság,– koextrudált többrétegû szerkezet,– folyamatos hosszmérettartás,– rövid tekercsszélesség,– fiziológiailag közömbösek,– teljes mértékben újrahasznosíthatóak.

A polietilén fóliák színe is igen változatos. Sátorfóliának az áttetszõ színû (fe-hér) fóliát, talajtakarásra a fekete, füstszínû, lila, zöld stb. színûeket, energiaer-nyõnek a fekete, fekete/fehér fóliákat használjuk. Silózásra a fekete fólia a leg-jobb. A talajtakaró fóliák közül a fekete fólia alatt melegszik fel legkevésbé atalaj. A gyomok sem tudnak alatta kifejlõdni. Szükség van azonban a korai ter-mesztésben a globál besugárzott energiatömeg nagyobb részére. Erre készítik aspeciális fóliákat, speciális mesterkeverékekbõl. Mirõl is van itt szó? A lila,zöldes stb. színû fóliák több energiát átengednek, mint a teljesen fedett színûfekete fóliák.

Ebben az esetben a lila, zöld stb. takarófóliákba olyan kiegészítõ adalék-anyagokat kevernek a vegyészek, amelyek a piros és kék színû sugarakat le-blokkolják, nem engedik át azokat. A fotoszintézisben ezek játsszák a fõ szere-pet. A többi rövidhullámú sugarat átengedik, ezek melegítik a talajt, a növényt.A leblokkolt piros és kék sugarak nem teszik lehetõvé a gyomnövények fejlõ-dését a takarás alatt, így valamelyest javul a hõgazdálkodás, de megmarada gyomelnyomó hatás is. Ez a mûködési elvük.

75

A fóliák alkalmazásával javul a létesítmények hõgazdálkodása. Utóbbi évektörekvése, hogy a hõgazdálkodás javítása mellett javítsuk a fóliával a létesít-mény fényviszonyait is. Erre szolgál pl. a poliszvetán fólia. Polietilén alapanya-gú, de ritka földfémekkel kiegészített (európeum, terbium stb.) mesterkeverék-bõl készült. Az ultraibolya sugarakat abszorbeálja, a vörös sugarakat láthatóváteszi. Így javulnak a fényviszonyok, fokozódik a fotoszintézis, gyorsabban fej-lõdik alatta a növény. Újabban hasonló kísérletek folynak más anyagokkal is.

Szólni kell még a termikus fóliákról. Ezek alapanyagához olyan adalékokatkevernek, amelyek a fóliák hõsugár-visszatartó képességét az üvegéhez közelí-tik. Ezáltal már a fóliáknál is lehet üvegházhatásról beszélni. Ez a fóliatípus át-engedi a rövidhullámú sugarakat, amelyek a talajban hõsugarakká alakulnak, ésmár nem képesek a termofólián keresztül a szabadba távozni. A termikus fóliaalatt a hõmérséklet-különbség, a külsõhöz viszonyítva a 3–5 ºC-t is elérheti. A tel-jesség igénye nélkül megemlítjük a Solplast cég Termo és Tritermik fóliáit.

Magyarországon a fóliás létesítmények területe 5–6000 ha között változik.

Nagy légterû fóliás létesítmények (fóliasátor, fóliaház)

Lehetnek egyedi elhelyezkedésûek, ill. blokkok. Amennyiben az egyhajós léte-sítmények 1 m2-nyi alapterületére 2 m3-nél több légtömeg jut, nagy légterû lé-tesítményrõl beszélünk. Blokkrendszerûeknél ez az érték meghaladja a 3–4 m3-t.Ugyanaz a tendencia érvényesül itt is, mint az üvegházaknál.

Fóliasátor méretét, fesztávolságát tekintve lehet 4,5–7,5–10 m széles, és1,8–3,0–4,0 m magas, íves hajlású. Kezdetben a 4,5 m-es sátrak terjedtek, majdkövették a 7,5 m, ill. a 9 m szélesek. A tervezõk, termesztõk fantáziáját a lehe-tõ legnagyobb légtömeg „bezárása” vezérelte a jobb hõgazdálkodás elérése ér-dekében. Ezek a sátrak zömmel egyedi elhelyezésûek voltak. Palástként a 8,5 m,12 m, ill. a 16 m széles fóliát használják. Hosszúságuk „tetszés” szerinti volt, deaz 50 m alatti érték dominált. Tartószerkezete vascsõ, mûanyagcsõ, ill. fa.

Fóliablokk. Az igény egyre inkább a jobb területkihasználású, jobbhõgazdálkodású fóliablokkok építését helyezte elõtérbe. Kisebb gazdaságokbaa kettõs, majd a többhajós blokkokat építették, meghagyva az íves hajtást a te-tõn. Ezek a gótikus tetejû fóliablokkok.

Az újabb, modern fóliablokkok (Filclair Richel) szerkezete egyre jobban kö-veti az üvegházak szerkezetét, annál könnyebb, de a statikai elvárásoknak meg-felelõ formában. A héjszerkezet polietilén fólia, egy, ill. két rétegben alkalmaz-va. A korszerû építésû létesítmények, korszerû automatikával vezéreltek.

A kettõs, fúvott fólia: a külsõ vagy belsõ levegõt befúvó önmûködõ beren-dezést számítógép vezérli. Hasznosításuk, fûtésszinttõl függõen követi azüvegházak hasznosítási rendszerét.

76

Kis légterû fóliás létesítmények (fóliaágy, fóliaalagút)

Fóliaágy. A régi holland ágyat helyettesíti, elsõsorban a kisgazdaságok ter-mesztésében. 2–3 m széles, 70–80 cm magas, tetszõleges hosszúságú, íves haj-lású, fóliaborítású létesítmény. Vázszerkezet készülhet kemény PVC-csõbõl,alumínium vagy vascsõbõl, fûrészelt vékony faanyagból stb. A borda 4,8 mhosszú, a 3 méteres ágyaknál, magassága 90 cm. Befedésére 4,20 m széles fó-liára van szükség. Gyakorlati jelentõségük fokozottan visszaszorul.

Fóliaalagút. Szintén egyszerû létesítmény. Tartószerkezete készülhet acél-huzal, PVC-csõ, vesszõ stb. felhasználásával. A bordák anyagával szembenikövetelmény, hogy formatartó, könnyen alakítható, lehetõleg tartós és olcsó le-gyen.

A fóliaalagút ideiglenes takarásra szolgál igen elterjedten, pl. a korai dinnye-termesztésben.

Szélessége 50–100 cm, az 50 cm széles alagutat 90 cm széles vékony – ér-telemszerûen áttetszõ színû – fóliával (polietilén), a 100 cm széleset 1,8 m szé-les fóliával takarjuk. Azt tanácsoljuk, hogy itt is a nagyobb méretet alkalmaz-zuk, mert annak lényegesen jobb a hõgazdálkodása. Ne feledjük a tényt, a leg-jobb szigetelõanyag maga a levegõ. A kis méret alatt könnyen megfagyhat,

77

5. ábra. Fóliablokk

vagy megfõhet a növény. A fólia vastagsága a nemzetközi gyakorlatban10 mikrontól 50 mikronig terjed.

A termesztõ kényszere vagy leleményessége, hogy ezen egyszerû létesít-ményt hatékonyabban hasznosítsa. A gazdag tárházból megemlíthetjük a kétré-tegû fólia használatát, áttetszõ színû fóliával. A fekete fólia második fóliakéntvaló használatát energiaernyõként. Megemlítjük a talajtakarás lehetõségét azalagút alatt; áttetszõ, fekete, füstszínû, lila, zöld, piros stb. fóliával. Ezen eljá-rások tulajdonképpen leleményes „energiavadászatot” jelentenek a termesztésbiztonságának fokozására.

A fóliaalagút elkészíthetõ kézzel (kisgazdaságban) vagy géppel (nagygazda-ságban). A gépi alagútkészítés tökéletesen megoldott a Visser és a Serie T-2000 stb. típusú gépekkel.

Az idõszakos takarásnál a palást, a termesztett fajtól függõen egész tenyész-idõ alatt, ill. annak csak egy részében maradhat a növény fölött. Az idõjáráskedvezõbbre válásával a takarófóliát eltávolítjuk. Idegen megtermékenyülõ fa-joknál szempont a termõs virágok megjelenése is, hogy a méhek elvégezhessékfeladatukat.

Váznélküli fóliás borítás. A lehetõ legegyszerûbb termesztõberendezés,amelyet kétoldalt 15–20 cm magas földbakhát övez és felül vékony, áttetszõ

78

6. ábra. Fóliaalagút-tenger Magyarországon

színû, kifeszített fólia határol. Tulaj-donképpen a régi hidegágyat helyet-tesíti. Jól gépesített üzemi méretbenis használható. Leginkább a koraiszabadföldi dinnyetermesztésbenhasználják, idõszakos takarásra.

A váznélküli fóliaágy (nem síkfó-lia, mint sokan mondják) az FF-2-estípusú fóliafektetõ géppel vetés, ill.ültetés után egy menetben készíthe-tõ. A bakhátak egymástól való tá-volságát a termesztett zöldségfaj –növekedésétõl függõen tervezett –sortávolsága határozza meg. A 180cm széles, és 0,04 mm vastag, áttet-szõ színû polietilén fólia használata-kor 60–100 cm-en borított, belsõágyásszélességet alakíthatunk ki.

Az FF-2-es típusú fóliafektetõgép teljesítménye 10 órás mûszakalatt 1,5–3,0 ha.

1 hektár takarásához 250–300 kgfólia szükséges. Amennyiben a fóliavastagságát csökkentjük, csökken a felhasznált takarófólia tömege is.

Síkfóliás takarás. Fõ jellemzõje, hogy a takaróanyagot közvetlenül a növé-nyekre terítik, azok tartják. Takaróanyagként használható a vékony polietilénfólia, esetleg PVC-fólia, a fátyolfóliák (Vlies). Ezek polipropilénbõl készülttextíliák.

Palántanevelõ ágyak

Palántanevelõ vagy hajtatóágynak nevezzük a melegágyi ablakokkal takart,egyszerû berendezéseket. Fûtésük a szerves trágyatalp vastagságától függõenváltozik. Lehetnek meleg, langyos, ill. hidegágyak.

A palántanevelõ ágyak szerepe, jelentõsége erõsen visszaszorul a fóliás lé-tesítmények elterjedésével.

A palántanevelõ ágyakat is nagy körültekintéssel helyezzük el a kertben. El-sõsorban a széltõl védett, napos helyet jelöljük ki számára. Ügyeljünk arra is,hogy ne vizenyõs, lankás helyet válasszunk, mert az összefutó víztömeg hûtõhatása kedvezõtlen. A szélvédelmet mesterséges szélfogók segítségével növel-hetjük. A szélvédõ kerítés távolságát és magasságát úgy határozzuk meg, hogya napsugarait ne fogja el az ágyban lévõ növények elõl. Vegyük figyelembe az

79

7. ábra. Váznélküli fóliaágy

ismert tényt, hogy tavasszal a nap alacsonyan jár, és az árnyékot nyújtja. A me-legágyak üzemeltetése tél végén, kora tavasszal kezdõdik. Fûtésükrõl ennekmegfelelõen kell gondoskodni. A langyos ágyakat késõbb kezdjük hasznosíta-ni. A kívánatos hõmérsékletet a gyengébb erõsségû fûtéssel, és a nap energiá-jával együttesen érjük el. A hidegágyak üzemeltetésére a talaj kellõ felmelege-dése után kerül sor. Fûtésükre a nap energiája szolgál.

A melegágyak építéséhez szükséges anyagok választéka nagy. A melegágyikeret készülhet deszkából, betonból, téglából, rõzsefonatból, nádpallóból, ci-rok-, kukoricaszárból, mûanyagból, földbõl.

A melegágyi keret anyaga lehet fa, fém, mûanyag. A fával szemben fontoskövetelmény, hogy ne vetemedjen, alakját megõrizze. Tartósságát, formatartá-sát impregnálással, festéssel növelhetjük.

Hazánkban két méret terjedt el: – 125×150 cm-es (három belsõ bordával, öt részre osztva), és– 100×150 cm-es (egy belsõ bordával, két részre osztva)

80

8. ábra. Fátyolfólia (Vlies)

A palántanevelõ ágyak egyik legrégebbi fûtõanyaga az istállótrágya. Körülbe-lül 6 hétig melegít.

A lótrágya gyorsan melegedõ, „heves” trágya. A marhatrágya lassabbanbomló, hõt hosszabb ideig tartó fûtõanyag.

A növényágyak alá a friss istállótrágyát részesítjük elõnyben, noha beszer-zése egyre nehezebb és költségesebb.

Gombatermesztõ helyiségeket nem részletezzük, de felsoroljuk: pincék, kam-rák, régi mosókonyhák, istállók, ólak, színek, föld felszínén épült gombater-mesztõ létesítmények. Széles a választék, eltérõ a termesztés eredményessége.

A termesztõlétesítmények rövid ismertetése után fel kell vetni a kérdést, ak-kor hogyan tovább a zöldséghajtatásban és a palántanevelésben? A geotermi-kus energia felhasználására alapozott üvegházi hajtatásnak van létjogosultsága.Igaz, a nagy tömegû friss téli zöldségellátás bázisa a jövõben is a mediterrá-niumi termesztés lesz. A fóliás hajtatással viszont kinyílik elõttünk a világ, haszervezetten, jól csináljuk és jól kereskedünk. Ez továbbra is meghatározó lesz

81

9. ábra. Hagyományos melegágy

a friss zöldségellátásunkban. A palántanevelést több tízezer embernek rendkí-vül eltérõ feltételek között, rendkívül eltérõ szakmai és marketing ismeretekkelnem célszerû végezni. Épülnek a palántagyárak – mint Európában sok helyütt– Magyarországon is! Korszerûek, jól felszereltek, szakembereik jól felkészül-tek, kiváló minõségû palántát állítanak elõ, nem is nagyon magas áron. Érde-mes inkább tõlük vásárolni. A megrendelõ megadhatja nekik a fajt, fajtát, pa-lánta darabszámát, a tervezett ültetés idõpontját. Megállapodhat az árban is.Higgyék el, az egyre növekvõ vetõmagárak mellett nem szabad veszélyeztetnia zöldségfélék termesztésének sikerét sem a szabadföldön, sem a hajtatásban.Igazodjunk Európához.

Ápolási munkák

Az ápolási munkákhoz soroljuk a vetéstõl, ill. ültetéstõl a termés szedéséigvégzett munkákat.

Célja: a termésmennyiség, koraiság és minõség növelése.Az ápolási munkáknál általános törekvés:– a biológiai optimum megközelítése,– a mûszaki alapok lehetõ legjobb hasznosítása,– a kézimunkaigény csökkentése,– anyag- és más energiaigény mérséklése,– jövedelmezõség biztosítása.

Az ápolási munkákat és azok mennyiségét meghatározza az adott zöldségfaj,fajta, a termesztés módja, a technológiai változat stb. Az ápolási munkák szá-ma igen nagy, a könnyebb áttekinthetõség kedvéért az alábbi két csoportbaosztjuk õket. Lehetnek:

I. Ökotechnikai eljárásokII. Fitotechnikai eljárások

Ökotechnikai eljárások

Ezekkel az eljárásokkal a növények környezetét kívánjuk módosítani, azok igé-nyét kedvezõbb mértékben kielégíteni. Nézzük sorjában:

1. Éghajlattal, idõjárással, azok kedvezõtlen hatásaival kapcsolatosak: – pótmegvilágítás, árnyékolás (fény),– fagyvédelem (hõ),– öntözés (víz),– szél elleni védelem,– tápanyagok szabályozása.

82

2. Talajjal kapcsolatosak:– talajápolás (növényápoló talajmûvelési rendszer),– töltögetés (korai burgonya, spárga, földimogyoró),– talajtakarás (fólia, vlies, trágya, papír stb.).3. Növénytáplálás:– fejtrágyázás – tápoldatos termesztés. Lehet: szilárd, folyékony, légnemû.4. Növényvédelem:– gyomirtás (mechanikai, vegyszeres),– betegségek és kártevõk irtása.

Az éghajlati, környezeti tényezõket, hatásaikat külön fejezetben részleteztük.Itt csupán azon összefüggésekre térünk ki, amelyeket ott nem érintettük.

A fény kiemelkedõ szerepet játszik a növények életében. Ha kevés, ha sok,egyaránt káros. A pótmegvilágítás megítélése eddig kedvezõtlen volt a szakte-rületünkön. Ezzel hibát követtünk el. A pótmegvilágítást Magyarországon is azigénynek megfelelõen kell használnunk. Azt mondtuk, hogy drága az áram,ezért nem kifizetõdõ a használata. De mint láttuk a palántanevelési idõ tarthat4–12 hétig. A kétszeres idõtartamra esõ fûtésköltség nem drága – kérdezem én?A mesterséges megvilágítással a hiányzó fényt pótoljuk, a növény fényigényétaz év bármely napján optimális szinten biztosítjuk. A termesztés idõzítését pon-tosan szabályozzuk.

Az árnyékolás és a sötétítés közvetlen módszerek, igény szerint használjuk õket.A hõmérsékleti értékek változására nõ vagy csökken az életfolyamatok in-

tenzitása a növényben. A sok és kevés hõ (a fényhez hasonlóan) egyaránt ká-ros. A sok hõ napégést, a kevés fagyást idézhet elõ.

A hajtató létesítményekben az alacsony hõmérséklet ellen védekezhetünkkettõs takarással, energiaernyõ használatával, öntözéssel, fûtéssel.

Szabadföldi termesztésnél a fagyvédelem történhet fagyvédelmi öntözéssel,füstöléssel és takarással. A takarás történhet földdel (pl. paradicsomnál), búrák-kal, különféle takaró anyagokkal (legelterjedtebbek a különféle takarófóliák).(Lásd termesztõlétesítményeknél.)

Egyszerû megelõzés, hogy fagyveszélyes idõben nem kapálunk (lazítjuk atalajt), mivel laza talajon mindig nagyobb a fagykár.

Az öntözésnél a fagyvédelmet a víz fajhõje biztosítja. (Lásd öntözés c. feje-zet.)

A szélvédelem tulajdonképpen a növény körül képzõdött pára megõrzésétjelenti. Így kisebb párologtatásra kényszerül a növény. Az erõs szél kárt teheta növényállományban azáltal, hogy összetöri, csavargatja a növényeket.

A CO2-koncentráció biztosítása különösen a hajtatásban játszik szerepet. Fontos a laza homoktalajok mozgásának gátlása.

83

Talajjal kapcsolatos ápolási munkákNövényápoló talajmûvelés (N) feladata a gyomirtás, a szerkezet lazítása, eset-

leg a felfagyott áttelelõ növények visszatömörítése, (lásd talajmûvelési fejezet).Töltögetés (bakhátalás) speciális munka. Korai burgonyánál elengedhetet-

len, koraiság növelõ tényezõ a töltögetés. A halványított spárgatermesztésben a technológia szerves része. Földimogyorónál a töltögetés a burgonyához hasonló szerepet játszik.Újabb eljárás a bakhátas sárgarépa, petrezselyem termesztésében a bakhát

kiigazítása. A bakhát peremérõl lemosódott talajt pótolni kell, hogy a répafejekne színezõdjenek el stb.

A talajtakarás célja a gyomosodás megakadályozása a globál besugárzásienergia nagyobb hányadának hasznosítása, általa a talaj, hõ, víz, levegõ, vala-mint a tápanyag-gazdálkodásának a javítása.

Számításba vehetõ anyagok:– szerves anyagok: falomb, törek, szalma, szerves trágya, papír stb.,– különbözõ ásványolaj-emulziók (nálunk kevésbé),– fóliák (színesek, elbomlók stb.).

A növénytáplálásnál (alapelemeket ismertettük a tápanyag-utánpótlásnál) atápelem hiánya és a túladagolás jelent ápolási gondot. A tápoldatozás – a növé-nyek „etetése” – egyre terjed. Komplex mûtrágyákat használunk. A lombtrágyaa mikroelemek hiányát tudja gyorsan pótolni. Túladagolás a sóra érzékeny nö-vényeknél (EC) jelent gondot. Sokrétû figyelmet, ismeretet igényel ez a tevé-kenység.

A növények védelme. Ide tartoznak a legfontosabb ápolási munkák, a beteg-ségek és a kártevõk elleni védekezés, valamint a vegyszeres gyomirtás.

A rendszeres növényvédelem ma a zöldségtermesztésben nélkülözhetet-len (kivéve a biotermesztést). Elhagyása vagy nem körültekintõ alkalmazá-sa terméskiesést, tetemes károkat idézhet elõ. Jelenleg a növényvédelem atermesztési technológiák egyik legfontosabb eleme. Szinte önálló tudo-mányággá fejlõdött. Esetünkben helyhiány miatt ennek részletezésére nemtérünk ki.

Fitotechnikai eljárások

Fitotechnikai eljárásnak közvetlenül a növényre irányuló, egyedi kezelést je-lentõ ápolási munkákat nevezzük.

Ezek az eljárások a következõk:1. Termékenyülés és érésszabályozás– termékenyülés, kötés elõsegítése,– érésgyorsítás.

84

2. Növényi részek eltávolítása– metszés,– kacsozás,– tetejezés,– levelezés,– oldalgyökerezés, fejelés,– bördõk eltávolítása,– fattyazás,– termésritkítás,– fürt visszacsípés.3. Rögzítés– kötözés,– hajtásrögzítés,– fürtrögzítés,– hajtás szárleengedés.4. Halványítás– levelek összekötése,– levéltörés,– fóliatakarás,– talajjal való takarás,– sötétben való takarás,

Termékenyülés és érésszabályozásA virágok idõbeni és teljes megtermékenyülése a zöldségtermesztés legfon-

tosabb kérdéseinek egyike. A terméstömeg és az árbevétel legtöbbször ennek afüggvénye.

A termékenyülést befolyásolja a fényellátás, a hõmérséklet, a túlzott táp-anyagellátás (nitrogén), a megporzást végzõ rovarok zavartalan mûködése, avízellátás stb.

Ennek függvényében lényeges a termesztés idõzítése, a faj és fajta helyesmegválasztása.

Rossz fényviszonyok között a pollen nehezen érik, a portok nehezen repedfel, kevés pollen jut a bibére, hiányos lesz a virágok megtermékenyülése. Ezenrégebben a tartóvezetékek ütögetésével, trillerezéssel, a növények mozgatásá-val segítettek. Ma már a házi méhek, poszméhek végzik el helyettünk ezt amunkát.

Napjainkban a termékenyülést segítõ kémiai anyagok használata visszaszo-rul – szerencsére! (Curbiset, Ujotin, stb.)

Az érésszabályozás, érésgyorsítás napjaink ápolási munkáinak érdekes kér-dése. A kémia egyre inkább behatol életünkbe.

Az érésgyorsító szerek használhatók a folyamatosan érõ zöldségfajok lefu-

85

tásának segítésére, az egymenetes betakarításnál az együtt érett terméstömegnövelésére (pl. paradicsom).

Egyre több érésgyorsító szer kerül a kereskedelembe. Ezek egy része a nö-vények által is termelt etilént, annak mechanizmusát követi (Ethrel) (fûszerpap-rika stb.).

A magtermesztésben használatos a kémiai lombtalanítás, a könnyebb gépibetakarítás érdekében (Reglone stb.).

Régi, hagyományos érést gyorsító, egyszerû eljárás a hagymánál a szár meg-törése, letaposása (csak házikertben). Ennek gépi módja a szártalanítás, szárté-põvel.

Növényi részek eltávolítása.E mûveletek célja elsõsorban a termés mennyiségének növelése, a minõség,

és a koraiság szabályozása.A metszés mint ápolási munka, egyre terjed a zöldségtermesztésben. Metsz-

szük az uborkát, dinnyét, paprikát stb. Célja minden esetben az arányos termõ-felület kialakítása. A kabakosoknál a metszés módját a fajta virágzáshabitusadöntõen meghatározza. A paprika növekedési típusai is változatos metszési el-járásokat alakítottak ki.

Kacsozás. A támrendszer mellett nevelt paradicsom ápolási munkája. Azegy szárra nevelt paradicsom hónaljából kitörõ hajtásokat el kell távolítani.Legjobb a 4–5 cm-es fejlettségnél elvégezni ezt a munkát. A munkát kedvezõturgorállapotban lévõ növényen kézzel végezzük, igény szerint.

Tetejezés. A paradicsomnál alkalmazzuk, támrendszer mellett termesztve. Atervezett tenyészidõ vége elõtt 30–40 nappal, az utolsó virágfürtöt követõ levélután elvágjuk a fõszárat. Megakasztjuk a hosszanti növekedését. Ennek célja,hogy a száron lévõ bogyók a fajtára jellemzõ méretre fejlõdjenek ki.

Levelezés. Célja az elöregedett levelek eltávolítása, ezáltal az érés gyorsítá-sa (paradicsom). Vitatott kérdése az ápolási munkáknak a levelezés. Mennyitszedjünk le, mennyi maradjon a növényen? A levelezéssel is a levélfelületet, azasszimilációs tevékenységet szabályozzuk. Egyszerre 3–4 levelet célszerû le-szedni, az érési ütemnek megfelelõen. Általános elvárás, hogy legalább 12 dbjól fejlett levél maradjon a növényen.

Oldalgyökerezés. A rézsûtösen ültetett torma gyökerén alkalmazzák a né-metek Burgban. Magyarországon a torma speciális munkája a fejelés. Enneklényege, hogy eltávolítjuk a felesleges tõleveleket, a torma többfejûségénekelkerülése, valamint a lomb és a gyökérzet helyes arányának beállítása érde-kében.

Bördõk eltávolítása. Fõleg házikerti termesztésben alkalmazott eljárás. Amagszár kezdeményt, a bördõt fejlõdése kezdetén kézzel kitörjük. Ezáltal elér-jük, hogy a hagyma kívánt méretre fejlõdik, és „teljes” értékû lesz. A bördõ

86

idõbeni eltávolítását abból veszi észre a háziasszony, hogy amint felvágja ahagymát, a levelek között talál egy elszáradt bördõmaradványt. Ezt eldob-ja, ez nem rontja a hagyma értékét. Ha késõn távolítják el a bördõt, a hagy-ma értéktelenné válik, mert a bördõ „szétnyomja” a hagymát és nem húzó-dik vissza.

Fattyazás a csemegekukoricánál alkalmazott eljárás. Régen ez ajándék volt akisgazdaságok állatainak, folyamatosan szedte a gazda és feletette. A sarjhajtásokeltávolítását jelenti tulajdonképpen a fattyazás. Ma már ritkán alkalmazzák.

Termésritkítás a nagy generatív teljesítõképességû fajoknál fordul elõ (pl.sárgadinnye).

Fürtvisszacsípés. A fürtös paradicsom speciális ápolási munkája. Téli idõ-szakban a hajtatásban kevesebb (4–5 db), kedvezõ idõjárási viszonyok közötttöbb (5–7 db) bogyót is hagynak egy fürtön. A felesleget még idõben lecsípik.

Rögzítés. Fõleg a támrendszer melletti termesztésben alkalmazott eljárás.Lényege, hogy talpra állítjuk a növényt és a termõfelületet a légtérben (állva)helyezzük el. Ez az eljárás, hatékonysága miatt egyre több zöldségfajnál kerülalkalmazásra (paradicsom, paprika, uborka, dinnye, borsó stb.)

A rögzítés azt jelenti, hogy a kialakított támrendszerre (karó, zsineg stb.) fut-tatjuk fel a növényt, és a szárát rögzítjük. Ez történhet csak tekeréssel, kötés-sel, mûanyag csipesszel stb.

Speciális rögzítési eljárás a dinnyehajtások földdel való rögzítése. Ma máregyre kevésbé alkalmazzák. Inkább sûrûbben ültetik a növényeket, azok gyor-san összekapaszkodnak, így védekeznek a szél ellen.

A fürtrögzítés a paradicsomhajtatásban terjedt el. A fürttörésre hajlamos faj-táknál a baj megelõzése érdekében egy mûanyag kampóval a szárhoz rögzítika fürtöt, hogy megelõzzék a fürtkocsány eltörését.

Szárleengedés. Paradicsom üvegházi hajtatásánál elterjedt eljárás. A hosszúkultúrás (éves) hajtatásnál a paradicsom szára megnõhet, akár 10–15 m hosszú-ságúra is. A kezelés, ápolás érdekében az éppen termõ felületet le kell engednispeciális bakokra, hogy a dolgozók maradéktalanul elvégezhessék az idõszerûmunkákat. Nyugaton ezt a munkát erre szakosodott brigádok végzik.

Halványítás. Egyes zöldségfajok fogyasztható része közvetlenül a napnakkitéve keseredik, élvezhetetlenné válik. Ilyenek: a halványított spárga, cikória-saláta, karfiol stb. A minõség javítása érdekében ezeket a fajokat halványítvatermesztjük.

Egyes fajoknál halványítással a fogyasztható részt tudjuk megnövelni (póré-hagyma, halványított zeller stb.).

A levelek betörése a régi technológiában általános volt a karfiolnál. Ma már„öntakaró” fajtákat termesztünk, feleslegessé vált ez az eljárás.

A levelek összekötése ma is gyakorlat egyes salátafajtáknál. Az így nyert„halványított” fejek jobb ízûek, élvezhetõbbek, nem keserûek.

87

Egyes esetekben az „összekötést” is elvégzi a fajta. Példaként említjük aradicsiót (cikóriasaláta); a szinte káposztafej nagyságú rozettából csak a közép-sõ részt emelik ki, amely igen értékes és fogyasztható.

A fóliatakarást már többször említettük, most a halványítás kapcsán a halvá-nyított spárgánál alkalmazott használatát emeljük ki. Ez is egyre terjed.

Sötétben tartják a cikóriasalátát, tápoldatban és úgy hajtatják stb.

Zöldségfélék betakarítása

A betakarítás összetett fogalom, amely magában foglalja a szedést, aratást, va-lamint a termények értékesítésre való elõkészítését. A betakarítás a termeszté-si folyamat befejezõ része. A nagyszámú termesztett zöldségfaj fajtái, változa-tos termesztéstechnológiai változata rendkívül sokrétûvé teszi ezt a kérdést.

Ami eltér a többi, fõleg szántóföldi növénytõl a betakarítást tekintve: – a zöldségfélék nagy biológiai értékûek (víz, rost, ásványi anyagok, íz- és

zamatanyagok),– gyorsan romlanak, piacképességük a szedés után rohamosan csökken (ki-

vételt képeznek az egyre szaporodó, pultontartható fajták: paradicsom,sárgadinnye stb.),

– szedés utáni átalakítást követõen, vagy anélkül közvetlenül felhasználásrakerülnek (fontos pl., hogy a kicsépelt zöldborsó, paradicsomlé rövid idõnbelül feldolgozásra kerüljön az értékvesztés elkerülése érdekében),

– betakarításuk történhet egyszerre (zöldborsó), egy menetben (konzervpa-radicsom), esetleg több menetben, vagy többször ismételve (kígyóuborka,étkezési paradicsom),

– szedésük nagy figyelmet igényel, mert sérülékenyek (mivel nagy a víztar-talmuk),

– betakaríthatók kézzel vagy géppel, esetleg mindkettõvel (pl. konzervpara-dicsom elõszedése kézzel, majd végleges betakarítása géppel),

– a szedési érettség az egyes fajoknál, fajtáknál nagy eltérést mutathat (uborka).

A zöldségfajok betakarítását a piac által meghatározott érettségben, mennyiség-ben, ill. a feldolgozóiparok minõségi követelményeinek megfelelõen ütemezvekell végeznünk.

Szedés, aratás

A szedés, aratás a felhasználásra alkalmas növényi részek talajból való kieme-lése, vagy a föld feletti hajtásoknál való leválasztása.

Aratásról akkor beszélünk, ha a betakarításra érett növényeket egyszerre,

88

egy menetben levágjuk. Fõleg a szántóföldi termesztésben és a vetõmagter-mesztésben használatos fogalom.

A szedés idõben elnyújtott tevékenységet takar. A növény maga még nem„érett”, de a fogyasztható része (hajtás, levél, termés stb.) már szedésre érett.A szedés itt folyamatos, többször is meg kell ismételni.

Az érettség fogalma

A zöldségféléknél az érettség más-más fejlettségi állapotot jelent. Megkülön-böztetünk biológiai és gazdasági (felhasználási) érettséget.

Biológiai érettségrõl akkor beszélünk, ha a termésben található magvak mártovábbszaporításra alkalmasak. Biológiailag éretten takarítjuk be a dinnyéket,a paradicsomot, a sütõtököt („ha megcsípte a dér”), a paradicsomalakú papri-kát, fûszerpaprikát, valamint a vetõmagot termõ zöldségnövényeket.

A gazdasági felhasználási (piaci) érettséget a felhasználási cél határozzameg. Egy-egy növényfaj termése, a felhasználástól függõen különbözõ fejlett-ségi (érettségi) állapotban takarítható be. Példaként említjük az uborkát. A leg-értékesebb a 2–4 cm-es berakóuborka, de szedjük 3–6 cm, 6–9 cm, 9–12 cm,12–15 cm, 15–30 cm, 30 cm-nél nagyobb méretû fejlettségben is. És értelem-szerûen magnak, teljes biológiai érettségnél. Hasonló a helyzet a vöröshagymá-nál is. Szedjük zöld vagy fõzõhagymaként, és biológiailag éretten (vetõmagter-mesztés).

A betakarítás idejét meghatározó tényezõk

A betakarítás idõpontjának meghatározása nagy szakértelmet igényel. Függ:– a felhasználási céltól,– az idõjárástól,– a szállítási távolságtól (piac, feldolgozóipar).

A felhasználási célnál a felvásárló igénye a döntõ. Meghatározza a szedésiidõpontot. Az uborka példát már említettük. A zöldborsót a konzervipar, ill.a hûtõipar igényének megfelelõ érettségben kell betakarítani. Befolyásolja aszedés idõpontját az adott fajtába (paradicsom, sárgadinnye stb.) beépítettpulton tarthatóságot (LSL) eredményezõ gén is. Vegyük a paradicsom példá-ját a rin és nor génes fajtákat biológiai érettségben szedjük, 1–3 hónapig ígyis eltarthatjuk, frissen fogyaszthatjuk. Ugyanakkor a görögdinnye, ha néhánynappal túlhaladt az optimális érettségen, már apadt lesz, nem nyújt teljes érté-kû táplálékot.

Az idõjárás szintén meghatározó tényezõ a szedés idõpontjának meghatáro-zásában. A magas hõmérséklet, szárazság sietteti az érési folyamatot. A zöld-

89

borsó a hõség idején túlérik, „megég”. Egy meleg tavasz, hûvös nyár idõjárásikombináció a borsó számára megváltás, nagy és jó minõségû termésátlagoteredményez. Az esõs idõ ugyancsak hosszabb ideig zsengén tartja a szemeket,kevésbé öregednek.

Ugyanakkor a görögdinnye érése alacsony hõmérsékleten, esõs idõjárásmellett késik. A héja vastag lesz, a színe fakul, az íze romlik stb. Ügyelnünkkell arra is, hogy nagy melegben a levélzöldségek gyorsan fonnyadnak, köny-nyen bemelegednek. A berakó uborka apróbb méretû terméseit „vízbe” szed-jük, hogy ne fonnyadjon meg a termés.

Szedésre a reggeli és délutáni órák a legalkalmasabbak. Ezen a kényszersokszor változtat. Gondoljuk el, hogy egy vállalkozó bérbe takarítja be a termé-nyünket, minden lépése számítógéppel rögzítve van, kapcsolódva a feldolgozóvonal kapacitásához. Megy itt a munka egész nap! Másik tényezõ, beérett a pa-radicsom, jó az együttérés, szép a termés, a gazda lesi az eget, hogy mikor jönaz esõ, elõtte jó lenne betakarítani, lesi a kombájnt, mikor ér hozzá, jó lenne raj-ta gyorsan túl lenni. Ezeket az összefüggéseket azok a termesztõk érzik, akik-nek a befektetése, munkája, pénze még a földön hever, jó volna minél elõbb re-alizálni.

A fagy szintén meghatározó tényezõ. Melegigényes zöldségnövényeinket mára korai fagyok (a legnagyobb kereskedõ) elõtt be kell takarítani. Érzékeny a fagy-ra a melegigényeseken túl: a sárgarépa, a cékla, a zeller, a karfiol stb. A petrezse-lyem, pasztinák, spenót átteleltethetõ, az áttelelõ salátával, kelkáposztával stb.egyetemben.

A felhasználási hely távolsága egyes fajoknál már nem játszik akkora szere-pet, mint régen. A korábbi évtizedekben pl. a paradicsomot, a szállítási távol-ság függvényében eltérõ érettségi szinten szedték, csomagolták, és szállították.Mire megérkezett (termelte az etilént) megérett. Fogyasztható lett.

Ma már más a helyzet. A pultontartható fajtákat (fõleg a téli idõszakban)több ezer km-rõl szállítják ide (néhányszor átcsomagolják), biológiai érettség-ben még mindig frissen érkezik, ép áru képét mutatja. Az is. Ezek a gének le-hetõvé teszik, hogy a teljes biológiai érettségnél leszedett termésben a lebontá-si folyamatokat irányító gének mûködésbe lépnek, meggátolják a lebontási fo-lyamatot, és hosszú ideig megóvják a paradicsomot.

Más kérdés a konzervparadicsom ügye. A lényerés céljára termesztett para-dicsomot a léfeldolgozóhoz vagy konzervgyárhoz közeli területeken kell ter-meszteni. Roppantás, a lényerés után gyorsan (1–2 óra) a gyárba kell szállíta-ni, hogy a nem kívánatos csíraszám alacsony értéken maradjon.

Hasonló a feladat a zöldborsónál is. Cséplés után gyorsan (1–2 óra) a feldol-gozó vonalra kell, hogy kerüljön a zöldborsó.

90

A termés mennyisége, minõsége és a betakarítás idõpontjánakösszefüggése

A zöldségtermesztésben meghatározó tényezõ az áru minõsége. Az európai pia-cokon a minõség versenyez a minõséggel, a jobbik gyõz.

A szedés idõpontjának helyes meghatározása alakítja a termés tömegét ésminõségét egyaránt. Köztudott, hogy a legtöbb zöldség- és gyümölcsfajnál azérés utolsó napjaiban alakulnak ki az íz, az aroma, vitamin stb. anyagok. Ko-rábban leszedve õket, minõségük rendkívül gyenge. Ilyenkor mondják a külön-bözõ élelmiszer-kiegészítõket gyártók, hogy már a zöldség sem a régi. Fo-gyasszuk inkább fiolából vagy tablettában õket. Ez nagy tévedés!

A túl korai szedés, fõleg rossz fényviszonyok között fejlõdõ zöldségfajnálrontja el a termésátlagot és a minõséget is. A korán leszedett áru kevesebb szá-razanyagot és több vizet tartalmaz. A kései szedés is káros.

Egyes fajoknál, pl. zöldborsó, zöldbab más a helyzet. Ezek átvételi értékét azsengeségük adja. Egy pont után a terméstömeg növekedésével arányosancsökken az áru zsengesége. Itt a minõség mutatója a zsengeség. Számolni kella gazdának, és tudnia kell, hogy ezen áruk állapota óránként változik. Azzal isszámolni kell, hogy az árut a feldolgozó telephelyén kell átadni. Napsütésben,1–2 órás várakozás is, akár 1–2 osztállyal is ronthatja az áru minõségét. Nagytehát a kockázat.

A görögdinnyénél a túlérés az apadással, a termésátlag és a minõség csök-kenésével jár együtt. Az elvénült áru értéke romlik, a retek pudvásodik, a fehérhúsú paprika színesedik, a gomba rágóssá válik, a káposzta felreped stb.

A szedések gyakorisága

A zöldségfajokat betakaríthatjuk egyszerre, vagy ismétléssel, többszörös sze-déssel. A termesztett faj adott fajtája, a termesztéstechnológiai változat, ter-mesztési cél határozza meg, hogy melyiket alkalmazzuk.

A vöröshagymát, póréhagymát, fokhagymát, a gyökérféléket, a gépi betaka-rítású ipari paradicsomot egyszeri szedéssel. A paradicsomot, paprikát, tojás-gyümölcsöt, uborkát, dinnyéket többszöri szedéssel takarítjuk be.

A káposztafélék, retek stb. betakarításának száma nagyban függ a termesz-tés színvonalától. Amennyiben egyenetlen volt az állomány, laza a technoló-giai fegyelem, többször is át kell járni, szedni. Ellenkezõ esetben akár egy me-netben is betakaríthatók.

A legsûrûbben a méretes uborkát szedjük; naponta kétszer (2–4 cm), napon-ta (3–6 cm), 2–3 naponta (3–6–9–12 cm), hetente saláta uborkának.

A szedés számának meghatározásához a helyi adottságokat, az így kialaku-ló áruminõséget kell figyelembe venni.

91

Betakarítási módok

A zöldségfajok és termesztéstechnológiai változatok sokrétûségébõl adódóan abetakarításnak is számtalan módja van. Ezek a következõk:

– kézi szedés, kézi termékgyûjtés,– kézi szedés, gépi gyûjtés,– gépi szedés (kiemelés), kézi gyûjtés,– egymenetes gépi betakarítás,– kétmenetes gépi betakarítás.

A kézi szedés és kézi termékgyûjtés még általánosan elterjedtnek tekinthetõ ha-zánkban. Hobbi kerti, házikerti, háztáji gazdaságokban általános módszer. Igaz,alkalmazzák széles körben a hajtatásban is. Kézimunkaigénye nagy, de jó áru-minõség érhetõ el általa. Eszközei egyszerûek: kések, ásók, vödrök, ládák stb.

Valamennyi betakarítási, szedési formánál fontos szempont, hogy a mûveletalatt a termés ne sérüljön. Beteg termést ne rakjunk az egészségesek közé!

A kézi szedés és gépi gyûjtés egy fokkal fejlettebb az elõzõnél. A gyûjtés-hez szedõkocsikat, szállítószalagos,valamint rakodóplatós gyûjtõeszkö-zöket használunk. Elõnyük, hogy ja-vul a minõség és csökken az élõ-munka-felhasználás. Növekszik aszedési teljesítmény is.

Gépi szedés (kiemelés) és kézigyûjtés azoknál a fajoknál fordulelõ, ahol a felhasználható részek atalajban helyezkednek el (gyökérfé-lék, burgonya).

Az egymenetes gépi betakarításszámos zöldségfajnál, az adott tech-nológiai változatnál elterjedt. Tipi-kus esete a zöldborsó betakarítása.Ismert a csemegekukorica, ipari pa-radicsom, fûszerpaprika, zöldbabstb. esetében is.

A gépi betakarítás két menetbenszintén a technológiai változat függvé-nye. Ismert a zöldborsónál a kétmene-tes betakarítás, (rendre vágás, cséplés),a vöröshagymánál a kiemelés, szik-kasztás, felszedés, feldolgozás stb.

92

10. ábra. A zöldborsó egymenetesbetakarítása

A zöldségfélék árukezelése, feldolgozása, tárolása

A termények elõkészítése értékesítésre

Napjainkban a zöldségtermesztõ gazdaságok is csak azokat a zöldségfajokat,azok fajtáit termeszthetik, illeszthetik a vetéstervükbe, amelyeket biztonsággalértékesíteni is tudnak. Köztudott a termesztõk körében, hogy könnyebb az árutmegtermelni, mint eladni. Az áru-elõkészítés, mely a betakarítás része, az érté-kesítést segíti. Az áru elõkészítése költséges folyamat. Komplex mûvelet, ele-mei: a tisztítás, az osztályozás, a csomagolás, és a szállítás.

A tisztítás igen fontos áru-elõkészítõ mûvelet. Zöldségfajonként nagy válto-zatosságot mutat.

Zöldségnövényeink egy részének a föl alatti vagy közvetlenül a föld felettirészeit használjuk táplálkozásra, ezek a részek legtöbbször földdel szennyezet-tek. Lehetõleg földszennyezettségtõl mentesen szedjük, vagy tisztítsuk meg azárut. Itt is a megelõzés a lényeges. A gyökérzöldségféléket lehetõleg szárazidõben, kellõen szikkadt, de nem túl száraz talajból takarítsuk be. Ha erre nincsmód, szedés után szikkasszuk fagymentes, szellõs helyen.

Több termény tisztításakor mosásra is szükség lehet. A mosás két okbólszükséges: a terményen lévõ szennyezettség eltávolítása miatt, vagy az áru fris-sen tartása érdekében. A mosás végezhetõ szalagon, medencében stb. Emlékez-tetõül, minden hajdan volt, és ma mûködõ bolgárkertészetben megtalálhatóvolt, ill. megtalálható a vizes medence. Még a káposztaféléket is mosták, mertígy friss maradt és a felszívott vizet is értékesíteni lehetett.

A vizesen betakarított káposztafélék könnyen füllednek, nyálkásodnak, ésromlásnak indulnak.

A tisztítás fogalmán értjük a téli fogyasztásra, tárolásra, feldolgozásra ter-mesztett zöldségfajok: petrezselyem, pasztinák, zeller, sárgarépa, téli retek, vö-röshagyma stb. fajoknál alkalmazott teljes lombeltávolítást.

Más fajoknál, mint pl. a saláta, káposztafélék, zöldhagyma, csemegekukori-ca, csomózott sárgarépa, petrezselyem esetében a külsõ, fölösleges leveleket,valamint a sárguló, beteg, sérült leveleket távolítjuk el.

Említést teszünk még a karfiol speciális tisztítási munkáiról. Hosszabb szál-lításnál kérheti a kereskedõ a „vágott” karfiolt. Ez azt jelenti, hogy a karfiol le-veleit a rózsa felett 1–2 cm-re levágjuk, így könnyebben csomagolható, jobbanvédett árut kapunk.

Megemlítjük, a karfiol „sztriptíz” változatát is. Ez azt jelenti, hogy ipari fel-dolgozásra a teljes lombtól megszabadítva, darabolva szállítjuk az árut.

Egyes fajoknál, zeller, torma, gyökerétõl megszabadított árut kérhet a keres-kedõ. A gyökerezést a termelõnek kell elvégeznie.

93

A tisztítás végezhetõ kézzel és géppel. Egy a lényeg, hogy mutatós, jó mi-nõségû árut állítsunk elõ, amely a szabványok által megfogalmazott, rögzítettkövetelményeknek megfelel.

Osztályozás. Az áru értékét mindig növeli. Módját szabványok írják elõ.A szabvány közös nyelv a termesztõ és a felhasználó között. A minõségi el-várások (EU) növekedése miatt szerepük egyre nõ. Több országban már csakaz I. osztályú áru hozható forgalomba. Erre kell törekedni nekünk is.

Osztályozáskor mindenekelõtt az adott fajta jellegét meghatározó tulajdon-ságokat kell figyelembe venni. Ezek a szín, a forma, a méret, az íz. Tekintettelkell lenni az áru érettségi, egészségi állapotára, épségére és tisztaságára.

Az osztályozás történhet nagyság szerint, mint pl. az uborkánál, gépi osztá-lyozással, objektív módon (2–4 cm, 3–6 cm, 6–9 cm stb.). Ugyancsak gépi osz-tályozással készítjük elõ a sárga- és görögdinnyét, ládás csomagoláshoz. Nagy-ság szerint osztályozzuk a paprikát, paradicsomot, vöröshagymát stb.

A csomagolás szintén fontos áru-elõkészítõ mûvelet. Védi az áru minõségét,akadályozza a párologtatást és sok esetben fagyvédelmet is nyújt. Ezenkívül fi-gyelemfelkeltõ és vásárlást ingerlõ hatása is van. Könnyíti a szállítást, az elosz-

tást és bizonyos esetekben a háziasz-szonyok munkáját (konyhakész áruszállítása). Ez utóbbi szempont egy-re fontosabbá válik. A háziasszo-nyok egyre kevesebb idõt óhajtanaka konyhában tölteni.

A legegyszerûbb csomagolás (azömlesztett áruval itt nem foglalko-zunk) a csomózás. Csomózva érté-kesítjük a hónapos retket (igaz, ter-jed a lombtalanítása is), a zöld-, ill.fõzõhagymát, a petrezselyem zöld-jét, a vegyes leveszöldséget stb.

A jó csomagolás a marketing te-vékenységet is segíti. Néhány ezekközül: az étkezési paprikát hungaro-cell tálcán, 3 db-ot egymás mellé he-lyezve; egy piros, egy zöld, egy fe-hér. Hihetetlen mennyiségben lehetértékesíteni! A téli idõben a hegyeserõs paprikát fél kilós mûanyagedényben hozzák forgalomba (mamár darabonként ritkán értékesítik).Az étkezési paradicsom ládás cso-

94

11. ábra. Vörös- és fokhagymakínálat

magolásánál odafigyelnek a külsõ képre is. (1 sor piros, 1 sor sárga, 1 sor ró-zsaszín paradicsom újdonságnak hat, szívesen vásárolják).

A komolyabb csomagolásra számtalan csomagolóeszköz áll rendelkezé-sünkre. Közülük mindig a célnak legjobban megfelelõt kell választani. Azanyagok, eszközök csoportosíthatók felhasználási területük, rendeltetésük ésélettartamuk szerint.

Felhasználási terület alapján megkülönböztetünk termelõi (üzemi), belföldi(belkereskedelmi) és export (külkereskedelmi) göngyölegeket, ill. csomagoló-anyagokat. A termelõnél mindhárom alkalmazására sor kerülhet. Sok esetben atermelõk (TÉSZ-ek) csomagolják a zsugorfóliás árut. A termelés része a nagyélelmiszer-ipari láncoknak szállított egyre növekvõ árutömeg. Nem hagyhatjukki a feldolgozó iparoknak történõ szállítást sem.

Rendeltetésük alapján megkülönböztetünk rakodógöngyölegeket (raklapok,rakoncák stb.), alapvetõ göngyölegeket (konténerek, félkonténerek, ládák, re-keszek, dobozok, zsákok stb.), egységcsomagoló anyagokat, fogyasztási gön-gyölegeket: zacskók, tálcák, hálók, zsugorfóliákkal, ill. nélküle, bélelõ anyago-kat (rácsbetétek, fészeklapok, szalvéták, mûanyagok, papír stb., és címkéket

95

12. ábra. A szépen csomagolt áru eladja önmagát

(cégjelzéseket), minõségi jelzõket stb., valamint egyéb díszítõ anyagokat. Pél-daként említjük, hogy a nyugati országokban a fokhagymát nem csak a mi fû-zési gyakorlatunknak megfelelõen forgalmazzák, hanem kosárformára alakít-va, sokszor száraz virággal díszítve forgalmazzák.

Élettartam alapján megkülönböztetünk tartós (többször használatos) és egy-szer használatos (eldobható) csomagolóanyagokat. Napi téma a mûanyag, ill. afa göngyölegek alkalmazása körüli vita. A döntés országonként és idõszakon-ként változó.

A csomagolásnál vigyázni kell, hogy a göngyölegbe mindig az elõírt árutö-meg kerüljön. Tessék elgondolni, hogy fürtös paradicsomot kell ládába csoma-golni. A hollandok ezt is megoldották. A fürtszámnak és a tömegnek is megkell egyezni minden ládában.

Ügyelni kell arra, hogy az áru tetszetõs legyen, nem mindig igény a tükrö-zés, igény, hogy feszesen álljanak egymás mellett, de ne préseljék egymást.Gondoljunk csak a sárga- vagy görögdinnye ládás csomagolására. Egy-egy lá-dába csak azonos fajta – azonos mérettel, azonos érettségben, azonos külsõmegjelenéssel – kerülhet.

A jó áru-elõkészítés igen fontos feltétele a megfelelõ helyiség. Ezek tágasak,világosak, teherbíró padozatúak és könnyen tisztíthatók legyenek. Ne feledjük,jó munkavégzést, megfelelõ környezetet, gépesítés és a hozzáértõ ember eseténvárhatunk el.

Szállítás. A termények szedése, aratása és a tárolás vagy a közvetlen felhasz-nálás között igen fontos mûvelet azok szállítása. Változatai:

– Rakodás a termény elhelyezése a szállítóeszközön, ill. a tárolóhelyen,– Belsõ szállítás gazdaságon belüli árumozgatást jelent. Így kerül az áru az

elõkészítõbe, tárolóba, esetleg a közeli felvásárlótelepre (léállomásra), ill.felhasználó helyekre. Jellemzõ a termény hosszabb útja.

– Külsõ szállítás: már nem mindig a termesztõ feladata, megegyezés kérdé-se. Ezt legtöbbször a kereskedelem, vagy felhasználó végzi. A termény út-ja a itt leghosszabb.

Az árumozgatás végezhetõ kézzel és géppel. A munkabérek emelkedése, amunkaerõ kímélése egyre inkább a gépi megoldást szorgalmazzák. A munkaelvégzésére számos eszköz és gép áll rendelkezésre. Ezek: a rakodógép, tar-tályládák (konténerek), vasúti kocsik, szállítótartályok, különbözõ emelõk, pót-kocsik, kamionok (hûtöttek is), és a hajók, repülõgépek stb.

A raklapok szabványméretûek (120×80 cm), rajtuk az áru fajsúlyától függõ-en 1000–2000 kg helyezhetõ el. A tartályláda töltõtömege 200–400 kg. A kon-ténerek ennél nagyobbak.

96

Elõfeldolgozás, lényerés

A konzervparadicsom termesztésénél van jelentõsége. Fõleg az állandó helyrevetett vagy palántázott paradicsomnál, az egymenetes vagy folyamatos betaka-rításnál jöhet szóba.

A feldolgozóipar a termesztõ körzetekbe, a termesztés helyéhez közel tele-píti a lényerõ állomásokat. A termesztõk ide szállítják a paradicsomot, a terme-lõ szállítójármûvérõl felöntik a telep fogadótartályába. A felöntõ tartályból (vi-zes tartály) felvonóval viszik az árut a válogató, mosó szalagra. Itt kézzel, vagyfotocellás válogatóval kiemelik a beteg, sérült egyedeket. A paradicsom elke-rül a roppantóba. Itt szétválasztják a „levet”, a magot és a héjat. A levet, rop-pantás után 1–2 óra alatt a gyárba szállítják és feldolgozzák. Itt a gyorsaság aminõség egyik meghatározója (csíraszám).

Egyszerû tartósítási eljárások

Szárítás. A zöldségféléknél kevésbé elterjedt módszer, mint a gyümölcsöknél.Kis mennyiségben bármilyen anyagot száríthatunk házilag is, egyszerû mód-szerekkel. Napon szárítjuk a gombákat, levélzöldségeket. Ezek száríthatók to-vábbá villamos sütõben, gázsütõben, vagy elektromos szárítóban. Nagyon al-kalmasak erre a célra a szabályozható hõfokú sütõk. A nyersanyagot nem rak-hatjuk sütõtálcára, hanem drótfonatból készült cserényekre tesszük, és így he-lyezzük a sütõbe.

A szárítás alatt az anyagot keverjük és a cserényeket is áthelyezzük, hogyegyenletes legyen a szárítás. Szárítás közben a sütõbõl a gõznek távoznia kell.

Szárítható a zöldborsó is! Igaz, a mélyhûtöttet jobban szeretjük, a szárítástezért nem részletezzük.

A szárított hagyma használata már szélesebb körû. A hagymát szeletekrevágjuk és 65 °C körüli hõmérsékleten, keverés közben szárítjuk. A jól szárítotthagyma könnyen törik és világos színû.

A petrezselyem, zeller, lestyán stb. zöldjét szintén napon vagy árnyékban,nyílt, huzatos helységben szárítjuk. A szárítás akkor fejezõdik be, amikor a le-vélzet könnyen morzsolódik. A levélzetet egészben vagy apróra vágva tárolhat-juk felhasználásig.

A gomba tartósítása szárítással a legegyszerûbb. Szárításra majdnem min-den faj alkalmas. A megtisztított gombát 3 mm vastag szeletekre vágjuk. A fel-szeletelt gombát szitára helyezzük és napon vagy árnyékban nyílt, huzatoshelységben, esetleg fûtött helyen szárítjuk. Szárítás közben a gombát igény sze-rint megforgatjuk. Szárítás alatt a gombának meg kell tartania világos színét.A gombát száríthatjuk zsinórra fûzve is.

97

A készítményeknek teljesen száraznak kell lenniük. A kihûlt szárítmányt vá-szonzsákban, papírzacskóban, celofánnal lekötött üvegben stb. tároljuk. A tá-rolt anyagot idõnként ellenõrizni kell!

Besûrítés. Az a fizikai tartósítási eljárás, amelynél a tartósítandó anyagvíztartalmát elpárologtatással vagy kifagyasztással olyan mértékûre csökken-tik, hogy a termékben a romlást okozó mikroorganizmusok szaporodása kis-mértékû, vagy teljesen gátolt legyen. Az élesztõt is egyéb mikroorganizmu-sok nagy részének életjelenségei 65–70%-os szárazanyag-tartalomnál meg-szûnnek. A maradék 30–35%-os víztartalom mellett csak az ozmofil élesztõkéletképesek.

A vízeltávolítás mértékétõl függõen elõállíthatók sûrítmény késztermékek,amelyek 68–70%-os szárazanyag-tartalmúak és ún. félkoncentrátumok, ame-lyek 45–50%-os szárazanyag-tartalmúak. A félkoncentrátumok cukortartalmanem éri el a konzerváló hatás kifejtéséhez szükséges mértéket, ezért romlás-mentes eltartásuk csak más tárolási móddal (hûtõtárolás, cukoradagolás, hõke-zelés stb.) kiegészítve biztosítható.

A zöldségfélék közül besûrítéssel tartósítjuk a paradicsomsûrítményeket, pa-radicsomlé és -püré, fûszeres paradicsommártás (ketchup), ketchup paprikával,paprikasûrítmény, lecsó, lecsó áttört paradicsomlével, sóskapüré, parajpüré stb.

A berendezések legtöbb típusa melegítéssel, forralással töményíti a termé-ket. Általában arra törekednek, hogy vákuumban, légritkított térben, minél ki-sebb hõmérsékleten történjék a besûrítés.

Savanyúság készítése. A savanyúság közismert és széles körben fogyasztottMagyarországon. A természetes tejsavas erjesztés útján történõ savanyítás na-gyon régen ismert. Az egyébként nehezen eltartható zöldségfajok konzerválá-sára alkalmazott eljárás. Savanyúságok kémiai eljárással, ecet hozzáadásával iskészíthetõk.

A savanyításos tartósításnál a mikroorganizmusok két típusa játssza a fõszerepet: a tejsav-baktériumok, és az élesztõgombák, amelyek tejsavat, ill.etilalkoholt képeznek, és ezek meggátolják a romlást. Egy teljes tejsavas er-jedés lefolyásában – amilyen a kovászos uborka, a sós-vizes uborka, vagya savanyított káposzta esetében zajlik le – többféle mikroorganizmus isrészt vesz.

Ilyen irányított természetes erjesztést több zöldségfaj tartósításánál is alkal-mazunk. A feldarabolt, egész, vagy szeletelt zöldséghez 2–4% arányban kony-hasót kell adni. A só hatására a szövetekbõl a víz és az abban oldott sejtanya-gok egy része kivonódik, és ezáltal egyes mikroorganizmusok részére hozzá-férhetõvé válik. A sónak egyes mikrobákra életmûködésüket erõsen gátló vagypusztító hatása is van. A tejsavképzõ baktériumok sótûrõek, a kivont sejtned-vet fel tudják használni. A tejsavképzõ baktériumok bizonyos mikrobákragátlólag hatnak, a pH csökkenése és a sav keletkezése eredményeként háttérbe

98

szorítják õket. Majd késõbb el is pusztítják a káros, nem sótûrõ baktériumokat,és kellemes ízt alakítanak ki az erjedésen átment termékben.

Az erjedés végére a cukortartalom elfogy, a tejsavtartalom nõ, és 2–3 hétmúlva eléri az 1–2%-ot. A helyesen lefolytatott erjesztés után, a késztermékbenkeletkezett tejsavtartalom a további tárolás alatt azonos marad. Ez védelmére isszolgál a káros mikroorganizmusok ellen.

A legelterjedtebb tejsavas erjesztéssel készült savanyúságok: kovászosuborka, téli sós-vizes uborka, savanyú káposzta, savanyított káposzta konzerv.

Ecet hozzáadásával készült savanyúságok: ecetes uborka, csemegeuborka,uborkasaláta, édes-savanykás uborka, édesen sós – ecetes uborka, fûszeresuborkaszeletek, zöld dinnye-savanyúság, ecetes paprika, paprikasaláta, töltenivaló paprika ecetesen, tölteni való paprika paradicsommártásban, ecetes cékla,ecetes gomba, ecetes gyöngyhagyma, gyöngyhagyma vörösborral, patisszon,zöld paradicsom, vegyes savanyúság stb.

Zöldségtartósítás sóban. A nagy adagú sóval való tartósítás a legegyszerûbbtartósítási mód, de csak néhány zöldségfajnál alkalmazható. A konyhasó kon-zerváló hatása azon alapul, hogy elvonja a víz nagy részét és ezáltal meggátol-ja a mikrobák romlást okozó tevékenységét. Kémiai hatása bizonyos fokig gyé-ríti is a mikroorganizmusok számát. A felhasznált sóadagnak nagynak kell len-ni (15–20%), nehogy a tartósításra szánt anyag erjedni kezdjen. Tudni kell,hogy egyes mikroorganizmusok még ennél is nagyobb (30%) sótartalmat is tûr-nek, melynek eredményeként a hosszú ideig és melegben tárolt anyagok meg-erjedhetnek, megpenészedhetnek. Ezen anyagokból az ételekbe fûszer vagyadalékanyag formájában igen keveset kell felhasználni.

Így készíthetjük a paprikapürét, gyökérzöldségeket (sárgarépa, petrezselyem-gyökér, zellergumó), zöld levélfûszereket (petrezselyem, zeller, lestyán, kapor),fokhagymát sóban, zöldbabot sóban. Szinte hihetetlen, de az érett görögdinnyeis hosszabb ideig eltartható sós vízben, mûanyag zacskóba csomagolva.

Tárolás

A betakarított zöldségféléket a felhasználásig gyakorta tárolni kell. A tároláscélja, hogy az áru a felhasználásig megõrizze frissességét, minõségét. Az idõ-tartam az adott zöldségfaj eltarthatóságának és a felhasználási módnak a függ-vénye. A tárolásnak két változata ismert, az átmeneti (idõleges), és a tartós (té-li) tárolás.

A zöldségtárolás jelentõségét a zöldségfajoknak a belföldi fogyasztásban ésaz exportban elfoglalt helye, szerepe határozza meg. E szempontból mind anyersen, mind a tartósított formában belföldi, ill. külföldi piacokra kerülõmennyiségeket kell figyelembe venni.

99

Az átmeneti (idõleges) tárolás idõtartama csak néhány nap, esetleg néhányhét. Alkalmazására a szedés után, vagy a betakarítás végén kerül sor. Feladataa fogyasztás egyenletességének lehetõvé tétele és az értékesítés segítése.

Jelentõsége az utóbbi években veszített súlyából. Az EU-ban, de a világonis a globalizáció irányítja a zöldségforgalmazást is. Kinyíltak a határok, így afolyamatos friss zöldségellátásnak (paradicsom, paprika, dinnye, uborka stb.)nincs semmi akadálya. A mediterrániumban a téli termesztés december 1-tõláprilis 30-ig tart. Szabadföldön megtermelik a kívánt árukat, majd a kívántpiacokra szállítják. Leegyszerûsödött a világ.

Hasonló tényezõ az áruk pultontarthatóságának kérdése. A paradicsom 1–3hónapig, a sárgadinnye 1–5 hónapig is eltartható, különös beavatkozás nélkül.A fejes salátát, karfiolt, hónapos retket stb. kívánság szerint szállítják a keres-kedõk.

A tartós (téli) tárolás idõtartama 2–6 hónap. Alkalmazására mindig a tenyész-idõ végén kerül sor, csak a jól, egyszerû módon tárolható zöldségfajoknál.

Ezek a burgonya, a vöröshagyma, a fokhagyma, a póréhagyma, a fejes ká-poszta, a vörös káposzta, a kelkáposzta, a karalábé, a sárgarépa, a petrezse-lyem, a zeller, a feketegyökér, a torma, a retek, a cékla, a sütõtök, a nor génesparadicsomfajták és a téli sárgadinnyék. Feladata a friss zöldségfélék évi fo-lyamatos fogyasztásának lehetõvé tétele. Ennek a termelõre visszaható gazda-sági jelentõsége az, hogy a tömegérés idõszakában aránylag alacsony áron ér-tékesíthetõ terméket megõrzi a kedvezõbb árviszonyokkal rendelkezõ piaciidõszakokra.

Az átmeneti tárolás elsõsorban a termelõk feladata, de alkalmazhatja a ke-reskedõ és más felhasználó is. A tartós tárolás fõleg a forgalmazó és a feldol-gozó feladata. A tartós tárolást, bértárolással átvállalhatja a termesztõ is.

Általában a nagy tömegben jelentkezõ fogyasztói igényeket, az államoklehetõleg saját területükön igyekeznek megtermelni a valutamegtakarítás, aszállítási költségek csökkentése stb. érdekében. Nem utolsósorban a helyiadottságok, terület, munkaerõ jobb hasznosítása, megtartása, a környezet rend-ben tartása érdekében.

A tárolás eredményességét meghatározó tényezõk

Az eredményes tárolás sok tényezõ együttes hatásának eredménye. Befolyásolja:– a faj és fajta,– a termesztõhely,– a környezeti tényezõk,– a termesztéstechnológiai változat,– a tárolásra kerülõ termék beltartalma, minõsége,– a betakarítás idõpontja.

100

A zöldségfajok nagy változatosságot mutatnak tárolhatóságukat illetõen.(Korábban már érintettük.)

A fajta szintén nagy változatosságot mutat a tárolhatóságot illetõen. A rö-vid tenyészidejû fajták csak átmeneti tárolásra alkalmasak (sárgarépa, kara-lábé, káposzta stb.). A tartós tárolás fajtái a középhosszú, hosszú tenyész-idejûek.

A termesztõhely magában foglalja a Magyarországon kialakított termõhe-lyi kategóriákat (I–IV.). A zöldségtermesztõk az I–IV. kategóriákat veszikigénybe. A kategóriák, mint már ismertettük, talajtípusok szerint rendezõd-nek.

A környezeti tényezõk. A termesztõhely, sõt a tengerszint feletti magasságis befolyással van termékeink minõségére és eltarthatóságára. Északról délrehaladva több a termények cellulóz- és fehérjetartalma, amelyek szintén hatás-sal vannak a tárolhatóságra.

A termõhely éghajlata és idõjárása is meghatározza a tárolhatóságot. A hõ-mérséklet, napfény és a csapadék mennyisége, idõbeni megoszlása befolyásol-ja a termény belsõ anyagainak összetételi arányát, ez pedig megszabja az eltar-tási feltételeket.

Sokan azt állítják, hogy az öntözött zöldségek nem tárolhatók télen. Ez té-ves felfogás, mert a helyes idõben, kellõ víznormával öntözött víz növeli a ter-mény eltarthatóságát. (Lásd holland gyakorlat!) A hiba abból adódik, hogy azöntözés idejét és a vízadag nagyságát rosszul határozzák meg, ezért a termé-nyen a túlöntözés jelei mutatkoznak. Az ilyen termény éretlen, gyengén pará-sodott, magas víztartalmú, laza szövetû, betegségekre hajlamos, tehát eltartha-tósága gyenge.

A termesztéstechnológiai változat szintén meghatározza, hogy az áru átme-neti vagy tartós tárolásra alkalmas-e. Szoros összefüggésben a fajtánál leírtak-kal, a korai termesztéstechnológiai változatok (váznélküli fóliás termesztés, fó-liaalagutas termesztés, korai szabadföldi termesztés stb.) inkább a friss áruellá-tásban játszanak nagyobb szerepet, átmeneti tárolás jöhet szóba náluk.

A szabadföldi tömegtermesztést szolgáló technológiai változatok adják atartós tárolás árualapját.

A tárolásra kerülõ termény beltartalma. A tárolás szempontjából igen fontosa termény kémiai összetétele, a benne lévõ anyagok mennyisége és aránya. Azöldségféléket felépítõ anyagokat két nagy csoportra osztjuk: vízre és száraz-anyagra. A víz az élõ szervezeteknek egyik legfontosabb anyaga (70–90%).

Szárazanyagoknak nevezzük azokat a szerves és szervetlen anyagokat, ame-lyek a terményben a vízen kívül elõfordulnak. Ezek aránya döntõen befolyásol-ja a tárolhatóságot. A víz és szárazanyag arányát a friss termény tömegénekszázalékában fejezzük ki. Pl. a sárgarépa esetében 88,7% a víz, 11,3% a száraz-anyag.

101

Az áru minõsége a garancia a tárolhatóságra. A minõség ma is, de a jövõbenmég inkább meghatározóvá válik. A sérült vagy beteg termény tárolásra alkal-matlan. Szinte törvényszerû, hogy az elsõ osztályú árut tároljuk! A minõségnekvelejárója az áru tisztasága, osztályozottsága, fajtatisztasága stb.

A betakarítás idõpontja. Minden terméknél figyelembe kell venni a megfe-lelõ érettségi fokot. Minden egyes zöldségfajt olyan fejlettségi fokban kellszedni, amely a felhasználás céljának legjobban megfelel. Úgy is fogalmazha-tunk, hogy a tartós tárolásra kerülõ terményeknél azt a fejlettséget kell megvár-ni, amelynél a leghosszabb ideig eltartható. A zöldségfélék betakarításánál és atárolásnál is igen körültekintõen kell eljárni.

A rövid és hosszú ideig tárolható zöldségfélék javasolt környezeti tényezõita 16. és a 17. táblázatban foglaltuk össze.

102

Zöldségfélék Tárolási hômérséklet

°C

Átlagos fagyáspont

°C

Relatív nedvesség

%

Tárolási Idõ nap

Karfiol Paprika Paradicsom (nem LSL fajta) Tojásgyümölcs Görögdinnye Sárgadinnye (nem téli dinnye)

0–2 7–10 7–12

10–12 10–13 7–10

–1,1 –1,1 –0,9

–0,9 –1,6 –1,7

90–95 85–90 85–90

85–90 85–90 85–90

15–30 15

8–24

15–24 8–15 8–15

Uborka Zöldbab Zöldborsó Csemegekukorica Fejes saláta

10–13 7–10 0–2 0–2 0–2

–0,8 –1,0 –1,1 –1,7 –0,4

90–95 85–90 85–90 90–95 90–95

8–24 8–15 8–15 5–8

15–24 Spenót Spárga Retek (hónapos, nyári) Bimbóskel Sárgarépa (csomózott) Csiperkegomba

0–2 0–2

0–4,5 0–2 0–1 0–1

–0,9 –1,2 –1,4 –0,9 –1,3 –0,6

90–95 90–95 90–95 90–95

95 85–90

10–15 8–15 8–24

21–28 14

5–8

16. táblázat. Rövid ideig tárolható zöldségnövények és javasolt környezeti tényezõik

A termények elõkészítése tárolásra

Tárolásra csak a szabványnak megfelelõ, tiszta, válogatott, osztályozott, kellõ-en szikkasztott minõségi áru kerülhet.

A termésbecslés és próbaszedés alapján állapítjuk meg a szedés munkaerõ-,szedõ- csomagoló- és szállítóeszköz-szükségletét. Kijelöljük a tárolandó áruelõkészítésének (tisztítás, válogatás, osztályozás) helyét és módját. Elõre gon-doljunk arra is, hogy mi történjék a tisztítási hulladékkal, a válogatás során tá-rolásra alkalmatlannak bizonyult terménnyel. A tárolás helyére még el nemszállított terményt a napfénytõl, esõtõl, fagytól stb. védjük.

A tisztítás módja zöldségfajonként változhat. A gyökérzöldségféléknél alombozatot eltávolítjuk úgy, hogy a szívrész ne sérüljön. A káposztaféléknél afölösleges, sérült, beteg borítóleveleket távolítjuk el.

A külsõ levelek eltávolítását nem szabad túlzásba vinni, mert azok védenekis. A vöröshagymánál az érett, behúzódott, kellõ buroklevéllel rendelkezõ tétela megfelelõ. Ha már a betároláskor „kombinés” a hagyma, nehézségek leszneka tárolás során. Tárolás elõtt a fölösleges gyökereket is eltávolítjuk a gumószellerrõl és a tormáról. A tisztítás részét képezi a terményen lévõ föld, egyébszennyezõ anyag eltávolítása.

A válogatás tárolás elõtt elengedhetetlen folyamat. A válogatás nélküli hete-

103

17. táblázat. Hosszú ideig tárolható zöldségfélék és javasolt környezeti tényezõk

(Balázs S., 1994)

Zöldségfélék Tárolási hômérséklet

°C

Átlagos fagyáspont

°C

Relatív nedvesség

%

Tárolási Idõ nap

Paradicsom rin génes Paradicsom nor génes Fejes káposzta Sárgarépa Petrezselyem Zeller

7–12 7–12 0–4,5 0–4,5 0–4,5 0–4,5

–0,9 –0,9 –0,7 –1,1 –1,7 –1,0

85–90 85–90 90–95 90–95 90–95 90–95

1–2 2–4

6 6 6 5

Cékla Ôszi-téli retek Torma Vöröshagyma Fokhagyma

0–4,5 0–4,5 0–1

0–4,5 0–3

–1,1 –1,4 –3,1 –1,5 –3,7

90–95 90–95 90–95 75–85 70–75

5–6 5–6 5–6 6–9 6–9

Karalábé Sütôtök Sárgadinnye (téli)

0–2 0–4,5 7–10

–1,1 –1,5 –1,7

90–95 70–75 85–90

3–6 5–6 2–6

rogén árutömeg nagyon sok veszéllyel jár, rosszabbul, nagyobb veszteséggeltárolható, esetleg megrothad az egész.

A válogatás során rakjuk külön a különbözõen érett, az ép, az egészséges, tá-rolható és a hibás (sérült, beteg stb.) darabokat aszerint, hogy milyen célra(azonnali fogyasztás, takarmányozás stb.) használhatók. Tárolásra csak kifo-gástalan minõségû árut válogassunk (már többször mondtuk), mert néhány sé-rült vagy beteg egyed a tárolás alatt jelentõs mennyiségû romlást idézhet elõ.

Az osztályozottság a tárolást és a késõbbi értékesítést egyaránt segíti, ered-ményét javítja. Az egyöntetûség vonatkozik mindenekelõtt az áru fajtaazonos-ságára, méretére, érettségére, színére stb.

Igen fontos elõkészítõ mûvelet a szikkasztás is. Célja a terményekben lévõfölösleges víz eltávolítása.

Tárolóhelyek elõkészítése és fertõtlenítése

A romlást okozó mikroorganizmusokat, penészeket, amelyek a tárolók falán ésa berendezéseken megtelepedtek, minden évben el kell pusztítani a tárolásmegkezdése elõtt.

Régebben erre szolgált a kénezés. 5–10 g/m3 ként égettek el, majd 24 órahosszat bezárták a helyiséget, ezt követõen erõsen szellõztettek. Hasonló céltszolgált a bordói lé is (1–3%-os oldatban).

Újabban az üres raktárhelyiségek fertõtlenítésére szolgál az UNIFOSS (100m3 légtérre 20 g-ot 2,5 l vízben feloldva ködszerûen kipermetezik. 18–24 óránát zárva tartják a helyiséget, majd erõsen szellõztetnek.

Külföldön Pirethron hatóanyag-tartalmú szereket használnak, elsõsorban arovarkártevõk ellen.

A szerek használatát az engedélyezési okiratok tartalmazzák.

Szállító- és csomagoló-eszközök elõkészítése, csírátlanítása

Fontos tényezõ, hogy nemcsak a tárolóhelyiség, de a szállító és tároló edényzetis teljesen tiszta, csíramentes, fertõzésmentes legyen.

Az idény megindulása elõtt az elõzõ évben használt anyagokat, göngyölege-ket is fertõtleníteni kell.

Tárolási módok

Mielõtt meghatároznánk a tárolás módját, vizsgáljuk meg a gazdaságunk helyiadottságait, a termesztett zöldségfaj minõségét, faját, fajtáját, és a felhasználásidejét. Lehetõleg a leggazdaságosabb és az adottságainknak legjobban megfe-lelõ módot válasszuk.

104

A tárolási módok igen sokfélék. Csoportosításuk:– tárolás szabad földön (szabadtéri tárolás),– egyszerû létesítményben (tárolás zárt helyen),– korszerû létesítményekben (hûtõházi tárolás).

Tárolás szabad földön

A legegyszerûbb tárolások tartoznak ide:– az árkos, barázdás tárolás,– a prizmás tárolás,– a gúlás, szalmabálás tárolás,– a kishalmos tárolás,– nagyhalmos tárolás.

Árkos vagy barázdás tárolás. A barázdás tárolás a lehetõ legegyszerûbb eljárás.A barázdát ekével nyitjuk, kellõ mélységben, belerakjuk a tárolandó zöldség-fajt, pl. fejes káposztát, fejjel lefelé, majd a következõ barázda földjével takar-juk, s így tovább.

Az árok szélessége 40–50 cm, a mélysége 30 cm, a hossza 20–40 m. A ter-mény az árokba kerül, melyet szalmával, ill. az idõjárástól függõen földdel ta-karunk. Az árokkészítés eszköze az ásó.

Elõnyük, hogy különösebb beruházást nem igényelnek. Hátrányuk, hogy té-len a terményhez nem lehet hozzáférni, tavasszal a felmelegedéssel egy idõbena tárolást be kell fejezni. Így tárolhatók a gyökér- és káposztafélék.

Prizmás tárolás. Az egyik legelterjedtebb módszer. A prizma tulajdonkép-pen a talaj felett elhelyezett szabadföldi tároló. Így tárolhatók a gyökérfélék, akáposztafélék, a burgonya, ritkán a vöröshagyma.

A gondosan válogatott terményt ömlesztve vagy szabályos kötésben felrak-va prizmázzuk. Követelmény, hogy a prizma gerince egyforma magas élbenvégzõdjön, az oldallapok simák legyenek.

A terményt prizmába való rakás után ideiglenesen fedjük le száraz szalmá-val (30–40 cm), hogy védjük a napfénytõl és az esõtõl.

A prizmát csak akkor földeljük, amikor a termény legalább 2–3 °C-ra lehûlt,a prizma belsejében is.

Amikor a prizmázott zöldségtömeg kellõen lehûlt, vagy erõsebb hideg vár-ható, megkezdjük a végleges takarást. Az ideiglenes takaráshoz használt szal-mát cseréljük ki szárazra (30 cm vastagra), majd alulról felfelé haladva földel-jük – igény szerint (30 cm vastagon).

Ne feledkezzünk el a szabadtéri prizmák gondozásáról sem (külsõ, belsõ hõ-mérséklet stb.)

A prizmát célszerû enyhén lejtõs területen, észak-déli irányban elhelyezni.

105

A prizma szélessége 80–200 cm, magassága 80–100 cm, hossza 20–40 m le-het, az árumennyiségtõl függõen. A szélesség a tárolt terménynek és a szellõ-zõk alkalmasságának a függvénye. A prizmákat legtöbb esetben alul szellõzõ-csatornával látjuk el, mely többnyire a prizmában hosszanti irányban kerül el-helyezésre.

A gúlás, szalmabálás tárolás. Az utóbbi évtizedekben terjedt el hazánkban.Alkalmazható szabadföldön, de fedett színek alatt is. Bennük az áru elhelyez-hetõ ömlesztve, ill. göngyölegben (ládákban, konténerekben), melyek raklaprakerülnek. Fõleg gyökérzöldségféléket és káposztaféléket tárolunk így.

A tárolás elsõ lépése a terület elõkészítése, a szalmabálás tárolásnál. A terü-letet gyomtalanítani kell, majd a talajfelszínt elegyengetjük, a tárolóhelyek he-lyét a terepszinttõl feltöltéssel kiemeljük. A tárolásra pontos tervet készítünk.Mennyi árut, milyen nagy helyen tudunk tárolni. Kialakítjuk a szellõztetõ ven-tilátor befogadására szolgáló befúvó nyílást. A szellõztetõ ventilátort a tárolóhalom tengelyvonalába kell elhelyezni. A tároló halom szélessége, ahová azárut ömlesztjük 6 méter, e körül helyezzük el mindenütt a szalmabála sort. Kö-zépen 120 cm széles és 120 cm magas, egyenlõ szárú háromszög alakú szellõ-zõ csatornát alakítunk ki. A talajra, az áru alá 10 cm vastag szalmaréteget terí-tünk. Erre helyezzük az árut ömlesztve (pl. fejes káposzta), 150 cm magasan.Ezt követõen kialakítunk 3 szellõzõ csatornát (légrács), középen és a két szé-lén, majd szalmával lazán betakarjuk az árut. Végül fóliával zárjuk a tetõrészt,lehetõleg nyeregtetõs megoldással.

Különösen ügyelni kell arra, hogy a csapadékvíz a fóliatakarás tetején netudjon megállni, fõleg a halomba bejutni. Ez volt az ömlesztett tárolás.

A ládás vagy raklapos anyagot úgy máglyázzuk, hogy a középsõ rakatokmindig magasabban legyenek, mert késõbb így lehet a nyeregtetõs megoldástkialakítani.

A színekbe kerülõ rakatok természetesen kocka alakúak, mert itt nem kellnyeregtetõt, ill. tetõt képezni.

Egy-egy ilyen gúla szélessége elérheti a 9 m-t is, magassága az 5–6 métert,hossza a 20–25 métert. Egy-egy gúlában tárolható termény a sûrûségtõl és a gú-la vagy a szín méretétõl függõen 250–500 t között változhat.

A takaróanyag itt is szalmabála, amelyre télen fólia vagy ponyva kerül. A bá-laréteg egysoros (40–50 cm), csak a hideg beállta elõtt kerül sor a duplázásra.

Itt, a tárolótéren belül ellenõrzõ és közlekedõ utakat alakítanak ki, így a ter-mény folyamatosan ellenõrizhetõ. E módszerrel bármely téli tárolásra alkalmaszöldségfaj tárolható.

Az önszellõzéses tárolás. A termelt hõ, A CO2 és a pára következtében ke-letkezõ hõmérséklet- és parciális nyomáskülönbségen alapul. Készülhet burgo-nya és vöröshagyma tárolására (250–500 t).

A termény alatt, fölött és oldalán szalmabálákkal szigetelnek. Az alapba he-

106

lyezett szalmabálákra rakodólapokat tesznek, erre helyezik a tárolandó ter-ményt. A felsõ és az alsó bálasor közepén képezik ki a szellõzõcsatornát. Az al-só csatorna hátul, a felsõ pedig elõl zárt. Az alsó csatornának oldalelágazásai isvannak, hogy az átszellõzés tökéletesebb legyen. E csatornarendszer a keletke-zõ légáram kényszerpályája. A hatásfokot mesterséges szellõztetõ közbeiktatá-sával tovább növelhetjük. A tárolót fóliával is borítják.

A kishalmos tárolás. A prizmás tárolás továbbfejlesztett változata, alapja egy70 cm-es oldalhosszúságú egyenlõ oldalú háromszög keresztmetszetû szellõzõfarács. A rács rései 2–3 cm szélesek. A halom alatti légcsatorna 2 m hosszú rá-csokból, igény szerint készül. A terményt erre az alagútra helyezik. A halomszélessége 2,5 m, a gerinc magassága 1,5 m. A szigetelést 20–30 cm vastag szal-maréteg és szintén 20–30 cm-es földréteg képezi. A gerinc nyitott marad, csakszalmával takarják (szellõzés). A szellõztetésre beépített ventilátorok a hajnaliórákban addig mûködnek, amíg a gerincnél a gázjelenség meg nem szûnik. Akishalmos tárolásnál egy-egy halomban 50–70 t gyökérféle tárolható.

Nagyhalmos tárolás. Majdnem megegyezik a kishalmos tárolással. A kü-lönbség a méretekben van. Ezzel az eljárással 250–500 t terménymennyiségetis tárolhatunk. Ebben az esetben a tároló padozata betonozott (lehet földes is).

A szellõzõrácson kívül már oldalfalak is vannak. Szigetelhetõ szalmabálávalés polisztirol lemezekkel. Nálunk a szalmabálás szigetelés az elterjedt, melyetpolietilén fóliával védenek a csapadék ellen.

Köztudott, hogy az utóbbi években a szalmabálázás technikája megválto-zott. A nagyobb, henger alakú bálák készítése terjed.

Tárolás egyszerû létesítményekben

Egyszerû, vagy passzív tárolóknak azokat a létesítményeket tartjuk, amelyekrégi, hagyományos módszerekkel védik a terményt a külsõ káros behatásoktól.

A passzív tárolási eljárásoknál cél a megtermelt termények összegyûjtése, akönnyebb hozzáférhetõség és szállíthatóság szempontjából, védelem a környe-zeti tényezõk ellen (csapadék, fagyás, rágcsálók, vadak stb.).

Ide sorolhatók:– vermek, – padlások,– pincék,– kamrák, raktárak.

A vermek lehetnek ideiglenesek és állandóak. Az ideiglenesek 2–3 m szélesekés 1,5–2 méter mély árkok, ideiglenes tetõszerkezettel ellátva. Kisebb mennyi-ségû gyökérfélék, és káposztafélék tárolására alkalmasak. A takaróanyag szal-ma, a tél beállta elõtt földdel is takarnak, igény szerint.

107

Az állandó vermek már stabil oldal- és végfalakkal készülnek. Fontos tartozé-kaik a légcsatornák, a szellõzõkürtõk és -berendezések. A szigetelés megoldhatószalmával, szárral, náddal vagy kátránypapírral. Az ajtó a homlokfalon található.Hosszuk 50 m, szélességük 5–6 m, mélységük 1,5–2 méter. Fõleg gyökér- és ká-posztafélék tárolására alkalmasak. Bennük a tárolt termény elhelyezhetõ ömleszt-ve vagy göngyölegekben. Szellõztetésük lehet természetes és mesterséges.

A padlások fõleg a vidéki emberek hagyományos tárolóhelye volt, és az mais. Igaz, az utóbbi évtizedekben egyre kevésbé használják. A vöröshagyma, ká-posztaféle itt is tárolható. Az természetes dolog, hogy a nagy hidegek bekö-szöntével külön fagyvédõ takarásról kell gondoskodnunk.

A pincék nemcsak a bor, de a zöldségfélék tárolására is alkalmasak – ezttudják meg a borászok! Bennük bármely zöldségféle tárolható. Budapest térsé-gében, az elhagyott kõfejtõkben jó lehetõség kínálkozik a bor, sör stb. tárolásamellett a gombatermesztésre és a zöldségtárolásra. Ezt ki is használták, hasz-nálják ma is. A tárolt zöldségáru elhelyezhetõ bennük halmokban, prizmában,göngyölegben stb. Elõnyük, hogy az áruhoz bármikor hozzáférhetünk. Köve-telmény irántuk, hogy tiszták, vízmentesek, jól szellõztethetõk legyenek.

A raktárak is felhasználhatók zöldségtárolásra. Igaz, legtöbbször csak ideig-lenes megoldásként, hiszen zömmel más célra épültek.

A kamrák, fõleg a káposztafélék tárolására épültek, a német gazdaság szer-ves részét alkották, még ma is a célnak megfelelõen hasznosíthatók.

Tárolás korszerû létesítményekben

Ezek a létesítmények már célirányosan a tárolásra készültek. Ide tartoznak:– tárolók,– hûtõtárolók,– szabályozott légterû tárolók.

A tárolók már rendeltetésszerû létesítmények, klímaszabályozással ellátva.Nagy alapterületûek, már fogadó-, manipuláló-, osztályozó tér is van bennük.A létesítmény padozata beton, falazata hõ- és víz ellen szigetelt. Ezekben bár-mely zöldségfaj, bármikor tárolható. A termények bennük beosztásuktól függõ-en ömlesztve, halmokban, bokszokban, konténerekben helyezhetõk el.

A hûtõtárolók. A technológiai alaplétesítmény maga a hûtõház, a kívánt éstervezett hõmérséklet elérésére alkalmas hûtõberendezéssel. Természetesen ré-sze a hûtõháznak az anyag-elõkészítõ és a kitároló részleg is.

A hûtõtárolás eddigi gyakorlatát a változó igényekhez kell igazítani. Mint márutaltunk rá, a zöldségellátás és a kereskedelem is határok felettivé vált. Az árakigazodnak az európai árakhoz. Felül kell értékelnünk az eddigi hazai gyakorlatot,miszerint a zöldségféléknek semmi keresnivalójuk nincs a hûtõházban. Nézzük

108

meg a téli zöldségárakat! A paprika, paradicsom, uborka téli, friss fogyasztói áracsökken, a gyökérzöldségfélék, melyeket eddig számûztünk a hûtõházból, teljesátértékelést igényelnek. Elég utalni az ez évi téli petrezselyemgyökér árára!

A szabályozott légterû tárolók. A zöldségtárolásra még számba vehetõ léte-sítmények. Ezekben a tárolókban a hõmérséklet, a relatív páratartalom mellettszabályozzák a levegõ összetételét is. Az eredeti, normál összetételû levegõ 21%O2-t, minimális mennyiségû, kb. 0,03% CO2-t és nagyon kevés nemesgázt istartalmaz. Ha az eredeti levegõ összetételétõl eltérõen oxigénben szegényösszetételt biztosítunk a tároló légterében, s növeljük a CO2-tartalmat, szabá-lyozott légterû tárolásról beszélünk. Az angol nyelvû elnevezés: controlledatmosphere, rövidítve C.A. tárolás, magyarul (SZL), szabályozott légterû táro-lás. Ezekben a létesítményekben már szabályozzák a légtér oxigén és széndi-oxid arányát, az egyes zöldségfajok és fajták igényeinek megfelelõen. Ennek ér-dekében építik be a légtér gázösszetételének fenntartására szolgáló berendezéseket.

A korszerû létesítményekben a tárolt zöldségfélék minõsége hosszabb ideigmegõrizhetõ.

A korszerû létesítményekben az áruelhelyezés módja alapján beszélünk:– halmos tárolásról,– tartályládás tárolásról,– boksz-palettás tárolásról.

A halmos tárolás elsõsorban a vöröshagyma egyik leggyakrabban alkalmazotttárolási módja. A betárolt áru szellõzését a padozaton kialakított légcsatornarendszerrel valósítják meg. Köztudott, hogy a légcsatorna közelében az átszel-lõzés jobb, míg távolabb gyengébb. Erre figyelni kell.

Tartályládás tárolás. Egyre inkább terjedõben lévõ tárolási mód. Nincsenekelõre kialakított külön légcsatornák, azokat az egymás mellé helyezett tartály-láda-rakatok képezik. Fontos, hogy a ládák oldallapjai ne alkossanak zárt falat(pl. a deszkák között legyen rés, vagy rácsozat.) Elõnye, hogy nagyfokú elkü-lönítési lehetõséget biztosít a fajták, betakarítási idõpontok stb. szerint. A tárolttermék ellenõrizhetõ. Hátránya a rosszabb térkihasználás, valamint a ki- és be-tároláshoz igényelt technikai felszerelés, gép.

A bokszpalettás tárolás. A tartályládás tárolás továbbfejlesztett változata. Ki-küszöböli a tartályládás tárolás rossz térkihasználását. A bokszok oldalfalát telje-sen zártra, alját pedig rácsosra alakítják ki. A rakatképzés után a boksz alatt elhelyez-kedõ nyílást lezárják, biztosítva, hogy a ventilátor nyomása a bokszban elhelyez-kedõ termékhalmon keresztül mozgassa a levegõt. Hátránya a halmos tárolástmeghaladó térigény, valamint a bokszok beszerzésébõl származó többletköltség.

A termesztõ szakember feladata, hogy az árujának, felszereltségének, szak-tudásának és a vásárló igényeinek megfelelõ tárolási módot válassza úgy, hogyaz számára a lehetõ leggazdaságosabb legyen.

109

Zöldségfajok részletes bemutatása

Burgonyafélék

Paradicsom

(Lycopersicon lycopersicum (L) Karsten ex. Farwell)A paradicsom az egyik közkedvelt, leginkább elterjedt zöldségfajunk. Táp-

lálkozási, és ahogy újabban a nemzetközi szakirodalom egyre gyakrabban köz-li, gyógyászati értékét A- és C-vitamin-, nagy kálium- és kalciumtartalmaadja. Kellõ mennyiségû, folyamatos fogyasztása esetén mesterséges táplálék-kiegészítõkre nincsen szükség. Szívesen fogyasztjuk friss, mélyhûtött, és kon-zervált formában. A magyar konyha nélkülözhetetlen kelléke.

Gazdasági jelentõségeA KSH adatok önmagukért beszélnek. Csupán támpontul közöljük a ter-

mesztõkkel a helyzetképet.Fajták: A nemzetközi irodalom a paradicsomnövény növekedési ütemét te-

kintve, a hajtásrendszer típusait elemezve, két fajtacsoportot különböztet meg:– determinált,– folytonos növekedésû fajtákat.

A determinált növekedési típusok fõhajtásának csúcsán virágfürt fejlõdik,amely lezárja a hajtás további növekedését. A fõhajtás lezáródása serkenti az

110

18. táblázat. A paradicsom termelési mutatói Magyarországon

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület (ha) 7150 6585 5938 Összes termés (t) 247 191 281 163 269 138 Termésátlag (kg/ha) 28 320 35 180 35 430 Felvásárlói átlagár (Ft/kg) 18,50 21,00 29,30 Termelôi piaci átlagár (Ft/kg) 225,80 232,80 242,00 Bruttó termelési érték (folyó áron) (millió Ft)

14 489 12 144 12 050

Külkereskedelem Behozatal (tonna) 7793 8442 12 989 Behozatal (millió) Ft 1083 1409 2368 Kivitel (tonna) 760 682 432 Kivitel (millió) Ft 141 126 63

oldalhajtások hasonló felépítésû növekedését. Ennek eredménye a tipikus bo-korforma.

A determinált növekedésû fajták köre sem egységes. A tipikus determináltnövekedésû fajtáknál a fõhajtás 4–6 fürt kifejlesztése után lezár. A korábban, amagyar szakirodalomban féldetermináltnak nevezett fajtakörnél a 8–9 fürt el-érése után áll le a fõhajtás növekedése. E növekedéstípusnál a felsõ oldalhajtá-sok erõs hajlandóságot mutatnak a fõhajtás szerepének átvállalására. Ezt a tech-nológia ki is használja.

A folytonos növekedésû fajták akár fává is megnöveszthetõk. Ez azt jelenti,hogy a fõhajtás végén nem képzõdik fürt. Hajtatásban vagy szabadföldi tám-rendszeres (gúlás) termesztésben van nagy szerepük e fajtáknak.

A termesztett fajtákat növekedési típusúk és a termesztéstechnológia alapjáncsoportosítjuk. A fajták ismertetésénél nem törekedhetünk a teljességre, ezértcsak példákat ragadunk ki a széles ajánlatból.

Hajtatási fajták (folytonos növekedésûek): Adelaide, Amanda, Andrea,Aprilia, Astona, Boreal, Cronos, Durinta, Gabriela stb.

Féldeterminált növekedésûek: Prisca, Balca, K–3 F1, Titus stb.Szabadföldi fajták: Kecskeméti 262, Kecskeméti 407, Kecskeméti jubileum,

Korai nyár, Korall, Mobil, Peto 86, Zömök, Uno, Delta, Sláger, Lugas, Ispan,Caspar stb.

Környezeti igénye. A paradicsom a melegigényes zöldségfajok közé tarto-zik. Optimális hõigénye 22 ± 7 °C. A virágok megtermékenyülése 11–18 °C éj-jeli és 20–25 °C nappali hõmérsékleten optimális.

Fényigénye. Kifejezetten fényigényes növény, növekedésére és fejlõdésérea fény erõssége, idõtartama, valamint összetétele van hatással.

Vízigénye nagy. Közepesen érzékeny a talaj nedvességtartalmára, mélyre-ható gyökérzete a vizet jól feltárja.

Transzspirációs együtthatója 240–270 között van. A tenyészidõben összesvízfogyasztása (120 napos tenyészidõt lapul véve) 2400–3600 m3/ha, ami240–3360 mm csapadéknak felel meg.

Termesztéstechnológiai változatok. A technológiai változatokat , típusokat akönnyebb áttekinthetõség és tervezés érdekében ismertetjük. Kitérünk a gépitermesztési változatokra is. A hajtatást könyvünkben nem részletezzük. Ezekután nézzük a technológiai változatokat:

– váznélküli fóliatakarás és fóliaalagút alatti termesztés (április 10–20.),– „bakhátas”, ágyásos termesztés, színes fóliatakarással (április 20–25.),– szabadföldi korai termesztés (április 25–30.),– szabadföldi tömegtermesztés friss fogyasztásra, palántázott (május 1–10.),– szabadföldi tömegtermesztés konzerv célra, kézzel szedve (május 5–15.),– állandó helyre vetett termesztés (április 10–20. vetés),– támrendszer melletti termesztés.

111

Talaj-elõkészítés. Leglényegesebb az õszi mélyszántás. Ideje szeptember–október az I–III. termõhelyeken. Homokon a tavaszi szántást javasoljuk, a def-láció miatt. A szántás vagy ásás mélysége 25–35 cm legyen.

Tavaszi elsõ talajmûvelési munkánk a simítózás. A talajt zárjuk be, amint ar-ra rá lehet menni. Feladatunk továbbá a technológiai változat típusától függõ-en, a kiültetésig, ill. a vetésig gyommentesen tartani a területet.

Az ágyáskészítésnél ügyeljünk a talaj nedvességi állapotára, a jó talajszerkezet-re. Az ágyáskészítés után zárjuk le fóliával a talajt, hogy a nedvességét megtartsuk.

Trágyázás. A tervezett terméstömeg által kivont legfontosabb makroelemekvisszapótlását, annak kiszámításának módját korábban már ismertettük. A 19.táblázatban a talaj tápanyag-ellátottsága alapján mutatjuk be a paradicsom faj-lagos tápanyagigényét.

Az alaptrágyát az õszi talajmunkákkal dolgozzuk be a talajba. A paradicsomnagyon meghálálja az érett istállótrágyát.

A mûtrágyákat megosztva adjuk. A foszfor és kálium kétharmadát õsszel,egyharmadát tavasszal szórjuk ki. A tenyészidõben fejtrágyát a növény fejlõdé-si erõsségétõl függõen adunk. Virágzás elõtt a nitrogénnel óvatosan bánjunk,mert erõs vegetatív túlsúlyt eredményezhet.

Szaporítás. Szaporítjuk palántázással és helyre vetéssel. A palántanevelésnél

112

19. táblázat. A paradicsom fajlagos mûtrágyaigénye(Hatóanyag kg/t)

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Nitrogén I. 3,5 3,1 2,5 1,8 1,2 II. 3,6 3,2 2,7 2,1 1,4 III. 3,8 3,4 3,0 2,4 1,7 IV. – – 3,5 2,9 2,4

Foszfor I. 3,0 2,6 2,0 1,3 0,6 II. 3,5 3,0 2,3 1,5 0,7 III. 3,9 3,3 2,5 1,7 0,8 IV. – – 2,3 1,5 0,7

Kálium I. 7,0 6,2 5,0 3,5 1,5 II. 7,5 6,6 5,5 3,9 1,7 III. 6,5 6,9 4,8 3,2 1,2 IV. – – 6,0 4,4 1,8

MÉM-NAK adatok

számításba jöhet a tápkockás, tálcás, tûzdelt, sima palánta nevelése. A korai ter-mesztési technológiáknál tápkockás palántát, késõi kiültetésnél tálcás, tûzdeltvagy sima (szálas) palántát ültetünk.

A helyre vetés konzerv célra, vagy késõi tömegtermelésre, ill. tárolásra ter-mesztett paradicsomnál elfogadott (rin-, nor génes).

Palántanevelésnél felnevelhetõ növényszámok:– ritka vetés (200–400 db/m2),– sima, szálas palánta (600–800 db/m2),– tûzdeléses palántanevelésnél, tûzdelésig (1500–2000 db/m2),– tûzdelt palánta (300–400 db/m2),– tápkockás palánta (200–300 db/m2),– cserepes palánta (10–14 cm-es cserép, 50–100 db/m2).Vetési idõpontok– váznélküli, fóliaalagutas, szabadföldi korai termesztésre: február 15. ill.

február 20.–március 5.– szabadföldi tömegtermesztésre: március 15–21. ill. április 10.A vetés mélysége: 0,5 cm.A kelés 8–14. napra várható. Tûzdelés szikleveles állapotban.A palántanevelés idõtartama 4–9 hét.Magszükséglet: – ritka vetésnél: 1,0–1,5 g/m2,– sima palántanevelésnél: 2,0–3,0 g/m2,– sûrû, tûzdelésre váró vetésnél: 6,0–8,0 g/m2.Hektáronkénti vetõmagigény 250–450 gramm mag.A palánták edzése elengedhetetlen a szabadföldi kiültetés elõtt. Állandó helyre vetésre akkor kerülhet sor, ha a talaj hõmérséklete eléri a

14 °C-ot, a talaj felsõ 5 cm-es rétegében. Mélysége 2,0–2,5 cm. Magszükség-let, koptatás nélküli magból 1500 g, koptatottból 600–800 g/ha.

A magvetést végezhetjük kézzel vagy géppel (Nibex, Stanhay stb.)A tenyészterület a technológia típusa szerint változik:A váz nélküli fóliás takarás alá:160 + (2 × 30) × 30 cm (45 000 tõ/hektár).Korai szabadföldi termesztésnél:80–100 + 30 × 30 cm (50–60 000 tõ/hektár).Szabadföldi tömegtermesztésnél, kézi szedéssel:125 + 35 × 30–35 cm (40 000 tõ/hektár).Helyre vetésnél 125 + 35 × 10–15 cm (90–120 000 tõ/hektár).Ápolás. A korai termesztésnél elengedhetetlen a fagyvédelem (takarás, ön-

tözés, füstölés). Néhány tövet egyszerû fóliás takarással is megvédhetünk.Nagyobb területen földdel is takarhatunk, egy-két napig kibírja.

113

Az állandó helyre vetett állomány tõszámát a tervezett sor- és tõtávolságnakmegfelelõen állományszámra állítjuk be. A fölösleges egyedeket távolítsuk el.

Gyomirtás – kémiai és mechanikai úton történhet. A helyre vetett paradicsom vegyszeres gyomirtása történhet:– vetés elõtti talajba kevert gyomirtó szerekkel (PPI Devrinol 45F),– vetés után, kelés elõtt a felszínre kipermetezve (PRE), (Dual Gold 960 EC,

Devrinol 45F, Finale 14 SL, Sencor 70 WG).

Paradicsom állománykezelésére használt szerek: Agil 100 EC, Fusilade Forte,Perenal, Sencor 70 WG.

A mechanikai gyomirtásra 2–3 alkalommal kerül sor a tenyészidõben. Öntözés. Ültetésnél a palántákat 0,2–0,5 liter vízzel beöntözzük

(+Tomasol). A kelesztõ öntözésre az állandó helyre vetett termesztésben kerül-het sor (5–10 mm). A tenyészidõben adott csapadékpótló öntözésnél 30–40mm-es vízadagot adunk, igény szerint.

A növényvédelem. Vetésforgóval kezdõdik, a talaj fertõtlenítésével folyta-tódik (Galation, Diazinon-tartalmú). A magot 2%-os NAOH-ban 10 percig csá-

vázzuk. A gombák ellen 7–10 na-ponként permetezzünk Dithan M45,Zineb, Cuprosan stb. A kártevõk el-len: burgonyabogár (Sevin 85,Safirton, Dimecron, Ultracid), a tet-vek, kabócák ellen (Sevin 85Wofatox, Dimecron, Phosdrin stb.),baktériumok ellen (Rézoxicloridstb.) védekezünk.

A betakarítás ideje technológiaiváltozatok szerint változik:

– váznélküli fóliás takarásnál:VI. 20–VII. 30.

– szabadföldi korai: VI. vége–VIII. 30.

– konzervparadicsom (palántá-zott): VII. vége–fagyokig.

– konzervparadicsom (helyre ve-tett): VIII. vége–fagyokig.

A szedések gyakorisága:– korai technológiánál: kezdet-

ben 3–4 nap, késõbb 7 nap.– tömegtermesztésnél: 14 nap

(3–5×).

114

13. ábra. A támrendszeres paradicsom áru-minõsége, teljesítménye igen jó

– gépi konzervparadicsomnál: lehetséges egy kézi elõszedés friss fogyasz-tásra + gépi szedés, ill. egymenetes betakarítás.

Az egyszerre érést Roll Fruct és Ethrel felhasználásával segíthetjük. (Fajta ésidõjárás függvénye.)

Az elérhetõ termésátlag kézi szedésnél 20–45 t/ha, gépi szedésnél 15–40t/ha. Az utóbbi években egyre több gazdaságban elérnek 50–100 t/ha termésát-lagot a hibridfajták alkalmazásával.

Betakarítógépek: PB, SzKT–2, FMC, Coopomas stb.

Paprika (Capsicum annuum L.)

A paprika hungarikum. Biológiai értékét tekintve még a paradicsomnál is érté-kesebb. C-vitamin-tartalma 150–200 mg/100 gramm. A pritaminpaprika, bio-lógiailag éretten elérheti a 300 mg/100 gramm értéket is. Ez pedig meghaladjaa táplálékkiegészítõket forgalmazók anyagainak értékét. Mondanunk sem kell,hogy a szervezetben a természetes anyagokkal bevitt ásványi anyagok, vitami-nok, nyomelemek hatása, érvényesülése sokkal kedvezõbb. Igaz, ez az érték(C-vitamin) a zöldségfajok közül a legnagyobb. Ezenkívül számottevõ A-, B1-,B2-, P-vitaminokat tartalmaz. Ásványisó-tartalma is jelentõs.

A csípõs paprikában lévõ kapszaicin étvágygerjesztõ hatású, mert a gyomorés bél nyálkahártyáját izgatja, vérbõséget okoz, fokozza a kiválasztást, gyorsít-ja a bélmozgást. Egy-egy darab friss paprika napi fogyasztása a szervezetetszinte tökéletesen karbantartja. Nem kell külön vitaminkúrákat szerveznünk,súlyos pénzekért. Az egy fõre jutó fogyasztás 10–12 kg/fõ/év között változik.Ez az érték tovább emelhetõ.

A paprika termelési mutatói Magyarországon.A paprika nemcsak beltartalmi értékeit tekintve kiemelkedõ zöldségfaj, de a

gazdasági jelentõségét illetõen is.A Központi Statisztikai Hivatal külön-külön fejezetben vizsgálja zöldpapri-

ka, a paradicsompaprika és a fûszerpaprika termesztési adatait. A zöldpaprikaés paradicsompaprika termesztéstechnológiája egymáshoz közelálló, ezért eze-ket a fajtacsoportokat együttesen, a fûszerpaprikát külön fejezetben tárgyaljuk.

A külkereskedelmi adatokat itt nem közli a KSH. A zöldpaprika termelésiadatait kiegészítik a hajtatási eredmények.

Fajták: a paprikafajták többféleképpen csoportosíthatók. Hazánkban legel-terjedtebb a bogyó hússzíne szerinti csoportosítás.

Fehér húsú (tölteni való) fajták: Fehérözön, Hosszú táltos, HRF F1, JavítottBogyiszlói, Rezisztens Keszthelyi, Hó, Szintetikus Cecei, Táltos, Tizenegyes,Bácskai fehér, Cecil, Emese stb.

115

Alakjánál fogva külön csoportba tartozik az almapaprika (fehér, alma alakú,csípõs, nem csípõs változatban).

A zöld húsú fajtákon belül megkülönböztetünk halványzöld, nagy bogyójúfajtákat: Balaton F1, Sobor, Szentesi piacos stb. és hegyes fajtákat: Budai csí-põs hajtatási, Duna F1, Bodrog, Rekord, Szentesi kosszarvú stb.

Egyéb zöld (pritamin) fajták: Greygo, Karmen, Kocsolai, Kárpia, PAZ pal-lagi, PAZ szentesi stb. Ebbõl a csoportból kiválik színével a Szentesi sárga pa-radicsom alakú fajta. Cseresznyeformájú fajtánk a Tûzgolyó stb.

Környezeti igénye. A paprika optimális hõigénye: 25 ± 7 °C. Tehát na-gyobb, mint a paradicsomé. A magvak csírázása 25–32 °C-on a leggyorsabb. Apaprika érzékenyen reagál a hõmérsékleti változásokra. A fagypont alatti hõ-mérsékletet még rövid ideig sem bírja ki.

Fényigény. A paprikavirág termékenyüléséhez fajtánként változó, kb. 5000lux körüli fényerõ és 12–14 órás megvilágítási idõtartam szükséges. A szabad-földi termesztéshez szükséges fényviszonyok hazánkban adottak.

116

21. táblázat. A paradicsompaprika (pritamin) termelési mutatói Magyarországon

20. táblázat. A zöldpaprika (étkezési paprika) termelési mutatói Magyarországon

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 4137 3876 3963 Betakarított összes termés, tonna 85 588 84 210 99 123 Termésátlag, kg/ha 10 999 12 690 15 470 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 99,20 138,90 143,50 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 251,00 267,30 305,40 Bruttó termelési érték, millió Ft, folyó áron 8993 12 752 14 068 Külkereskedelem Behozatal, tonna 5871 5478 6661 Behozatal, millió Ft 1040 1517 1995 Kivitel, tonna 39 687 32 258 27 679 Kivitel, millió Ft 6266 6640 5686

KSH-adatok

KSH-adatok

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 2610 1730 1754 Betakarított összes termés, tonna 31 328 23 569 27 010 Termésátlag, kg/ha 11 050 12 320 14 440 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 64,20 37,30 90,30 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 218,80 249,20 266,20 Bruttó termelési érték, millió Ft, folyó áron 3348 2384 3460

Vízigénye nagy. A napi vízfogyasztás a déli órákban (12–14 óra között) a legna-gyobb, a napi összfogyasztás 22–25%-a. Transzspirációs együtthatója 300 körüli.

Megfigyelések szerint a tenyészidõben 650–700 mm vizet (ebbõl átlagosévben 300–350 mm csapadékot) tartanak elegendõnek.

Termesztéstechnológiai változatok:– váz nélküli fóliás takarás és kisalagutas termesztés (április 20.–május 10.),– szabadföldi korai termesztés (május 10–15.),– szabadföldi tömegtermesztés palántáról (május 15–25.),– szabadföldi állandó helyre vetés (április 15-tõl),– „bakhátas”, ágyásos, színes fóliatakarásos termesztés (május 10–20.).

Talaj-elõkészítés. Õszi mélyszántás vagy ásás itt is az alap. Tavasszal simító-zunk és gyommentesen tartjuk a területet a vetésig, ill. kiültetésig. Visszautal-va a Talajmûvelés c. fejezetben leírtakra, a vetés elõtti talaj-elõkészítést palán-tázáskor, a késõ tavaszi vetésû, nagymagvú növények rendszere szerint, míg azállandó helyre vetett paprikánál, a késõ tavaszi vetésû aprómagvú növényekrendszere szerint végezzük.

Trágyázás. A paprika igényli a szerves trágyát. Ha nincs elegendõ istállótrá-gya, mûtrágyával elégítsük ki igényét. Korai termesztésnél foszfortúlsúlyos ter-vet készítsünk. A foszfortartalmú mûtrágya egyharmadát õsszel, egyharmadátindítótrágyaként, egyharmadát a nitrogénnel, fejtrágyaként adjuk. A káliumtar-talmú mûtrágyát õsszel, egyben juttatjuk ki. A nitrogént az elsõ virágok meg-termékenyülése után, 4–6 alakalommal adjuk. Az étkezési paprika fajlagos mû-trágyaigényét a 22. táblázat tartalmazza.

A paprikatermesztés sikere döntõ mértékben a folyamatos tápelem-ellátástólfügg. Szakítani kell a hagyományos szemlélettel ebben a kérdésben is. Nézzükmi volt ez. Kiültettük a paprikapalántát. Türelmetlenül vártuk, hogy mikor in-dul fejlõdésnek, mikor virágzik, mikor lehet szedni.

Nagy volt az elvárásunk, de a siker érdekében nem sokat tettünk. A sikeres termesztésért elõször ismerkedjünk meg a paprikanövény fejlõdé-

si jellemzõivel. A palánta kiültetése után – eltérõen a paradicsomtól – a papri-ka elsõként erõs gyökérzetet fejleszt. Ehhez idõ kell. Ezt követi a hajtás fejlõ-dése. Ezt a növény hajtáscsúcsának színe változásával nyomon tudjuk követni.A kiültetett palánta csúcsi része kékeszöld színû. Ez azt jelenti, nincs sejtosz-tódás, nincs fejlõdés. Amikor a csúcsi részen lévõ, fejlõdõ levelek színe világo-sabb zöld, mint az alsó lombleveleké, akkor „nagyüzem” van a növényben, fej-lõdik, növekedni fog. Ez a közepes növekedési szint a kívánatos a termesztésfolyamán. Amennyiben erõteljes a világoszöld szín „kifolyása” a kifejlettlomblevelekre, túl gyors fejlõdési ütemmel állunk szemben. Ezt csökkentenikell (víz-, hõelvonással).

A helyes eljárás az, amikor a palánta kiültetésétõl az elsõ bogyók megjele-

117

néséig „mostohagyereknek” tekintjük a paprikát. A bogyó (1–2 cm nagyságú)megjelenésétõl adhatjuk a sok tápanyagot, vizet stb., de folyamatosan.

A túl sokáig mostohagyerekként kezelt paprika termése kicsi, deformált,használhatatlan lesz. Amennyiben kéthetente, 10 naponként fejtrágyázzuk ol-dott mûtrágyával, a paprikának szépen „kifejlõdnek”, meghíznak a bogyói. Jótermésátlagot tudunk elérni, s a minõség is jó lesz. Ennek érdekében szinte fo-lyamatosan kell etetni, itatni a növényt.

Szaporítás. Palántaneveléssel, és állandó helyre vetéssel egyaránt szaporíthatjuk.A korai termesztésben (váz nélküli fóliatakarásos korai szabadföldi termesz-

tés) tápkockás palántát ültetünk. A tápkocka mérete 6×6–7×7 cm. A paprikát tûz-delhetjük egy- és kétszálasan. A kétszálas tûzdelés ma már nem olyan elterjedt,mint régen. A kétszálas tûzdelés elõnyét elõdeink abban látták, hogy két papri-kán kétszer annyi az elsõ termés. Márpedig abban az idõben a paprikát darabraértékesítették, és így nagyobb árbevételt értek el. Értelemszerûen az össztermésnem volt kétszerese az egy szálashoz viszonyítva (kb. 20%). A mai vetõmagárak,értékesítési gyakorlat az egyszálas palántanevelést részesíti elõnyben. Helyesen.

Tömegtermesztésre használjuk a sima, vagy tálcás palántát (kései kiültetés).Vetésidõ:– váz nélküli fóliás termesztéshez február 25.–március 5.– korai szabadföldi termesztéshez március 10.

118

22. táblázat. Az étkezési paprika fajlagos mûtrágyaigénye(Hatóanyag kg/t)

MÉM-NAK adatok

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Nitrogén I. 5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 II. 5,3 4,8 4,3 3,8 3,2 III. 5,5 5,0 4,6 3,1 3,5 IV. – – 4,9 4,4 4,0

Foszfor I. 5,5 4,8 3,4 1,8 1,0 II. 5,8 5,2 3,7 2,0 1,1 III. 6,4 5,7 4,1 2,2 1,2 IV. – – 3,9 2,0 1,1

Kálium I. 8,8 8,0 7,1 4,4 2,2 II. 9,2 8,6 7,8 5,0 2,4 III. 7,2 7,6 6,8 4,0 1,8 IV. – – 8,2 5,5 2,6

– szabadföldi tömegtermesztéshez március 20–30.– állandó helyre vetés ideje: április 10-tõl.

A vetésmélység: 1–1,5 cm palántanevelésnél, 2–3 cm állandó helyre vetésnél.Tûzdelés: szikleveles állapotban.Kiültetési idõ: lásd a technológiai változatoknál. Magszükséglet: tûzdelésig 20–30 g/m2 hektárra korai termesztésnél 1,5 kg.

Ma már egyre inkább darabszámra árulják a vetõmag-forgalmazók a paprikamagját is. Sima palántanevelésnél 1–2 kg/hektár a vetõmagnorma.

A palántanevelés ideje 6–8–10 hét. 1 m2-en felnevelhetõ palánta: 200–275 db tápkockás, 600–900 db sima, szá-

las palánta.A palántázás történhet kézzel és géppel (TP.6 stb.). Az állandó helyre vetést

Nibex aprómag-vetõgéppel megoldhatjuk.Tenyészterület kiültetésnél.– nagybokrú fajták, pritaminpaprika: 50–55×30 cm, 60–65 000 db/hektár.Ikersoros elrendezésben: 60+20×30 cm (83 000 db/ha)Szalagos elrendezésben: – determinált növekedésû fajta, helyre vetve: 55+(3×35)×6–10 cm

(250–400 000 db/ha),– féldeterminált: 55+(3×35)×20–25 cm (100–125 000 db/ha),– váz nélküli fólia alá: 120+ (3×33)×25 cm (65 000 db/ha tápkocka).

Ápolás. Fagyvédelem a korai kiültetésnél. Tõszámbeállítás az állandó helyrevetésnél. Folyamatos tápoldatozás.

Gyomirtás (vegyszerezés).– helyre vetett paprikánál.Vetés elõtt talajba kevert gyomirtó szerek (PPI), Devrinol 45F.Vetés után, kelés elõtt a felszínre kipermetezve (PRE), Dual Gold 960 EC,

Devrinol 45F, Finale 14 SL stb. – palántázott paprikatermesztés.Kiültetés elõtt talajba dolgozva (PPI, Devrinol 45F, Olitref 45 EC, Treflan

48 EC, Ipifluor 48 EC.Kiültetés elõtt talajra permetezve (PRE) Dual Gold 960 EC, Stomp 400 EC.Paprikaállomány kezelése: (POST) Agil 100 EC, Fusilade Forte, Perenal,

Pantera 40 EC.Mechanikai gyomirtás – igény szerint.Növényvédelem. Vírusok, baktériumos betegségek, gombás betegségek, ál-

lati kártevõk ellen.Öntözés. Kiültetéskor beiszapoló öntözés, kelesztõ öntözés, száraz tavasz

esetén 5–10 mm. Vízpótló öntözésnél 25–35 mm-es vízadaggal öntözünk.

119

Az öntözést május végétõl augusztus végéig folytatjuk. A paprikát öntözni csak20 °C feletti léghõmérsékleten szabad.

Betakarítás. A szedés kezdete a korai termesztési technológiáknál június 15-tõl várható. A tömegtermesztésben július 15-tõl kezdjük szedni az étkezési pap-rikát. A pritaminpaprika szedésének kezdete augusztus 15. után van. A helyrevetett állományt augusztus 10-tõl szedjük. A szedést a fagyokig folytatjuk.

A várható termésátlag 20–40 tonnna/hektár körül várható a jobb termesz-tõknél.

Fûszerpaprika (Capsicum annuum L var. Longum)

A fûszerpaprika a magyar, s egyre inkább a világ országai konyháinak, fel-dolgozóiparainak nélkülözhetetlen fûszere. „Talán senki sem gondolja végigközülünk, magyarok közül, hogy amikor õrölt (vagy zöld) paprikát teszünk azételeinkbe, a lángvörös fûszer lehulló apró szemcséivel együtt a világtörténe-lem fél évezredének egy pici része is újra és újra lepereg elõttünk. E fûszerbenegyesül a Kolumbusz elõtti Dél-Amerika világa és a Dél-alföld klímája, talaja,hogy az itt élõk munkáját messze földön is dicsérve és híressé téve a világotegy már jellegzetesen magyar ízzel, aromával és illattal, fûszerrel gazdagabbátegye az õrölt paprikáéval.” (Kapitány J., 2004).

Gazdasági jelentõsége.

120

23. táblázat. A fûszerpaprika termelési mutatói Magyarországon

KSH-adatok

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 6128 5436 5245 Betakarított összes termés, tonna 57 059 37 094 52 377 Termésátlag, kg/ha 9050 6560 9190 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 47,80 59,30 73,20 Bruttó termelési érték, millió Ft, folyó áron 2935 2325 3816 Külkereskedelem, nem zúzott, nem ôrölt Behozatal tonna 33 20 431 Behozatal millió Ft 27 17 210 Kivitel tonna 247 113 72 Kivitel millió Ft 69 28 43 Külkereskedelem, zúzott, ôrölt Behozatal tonna 244 956 2043 Behozatal millió Ft 113 423 1094 Kivitel tonna 4930 5330 3110 Kivitel millió Ft 2755 3195 2299

FajtákFolyamatos növekedésû, csípõsségmentes fajtacsoport: Szegedi 20, Kalo-

csai 50, Szegedi 80, Kalocsai 90, Csárdás, Remény, Folklór, Kármin stb. Folytonos növekedésû, csípõs fajták: Kalocsai V2, Szegedi 178, Kalocsai

702, Kalocsai 801 stb.Féldeterminált, csípõsségmentes fajtacsoport: Kalocsai 702, Kalocsai me-

revszárú 622, Kalocsai 801, Zuhatag, Rubin stb. Determinált növekedésû, csípõsségmentes fajtacsoport: Kalocsai determi-

nált 601.Környezeti igénye: lásd az étkezési paprikánál.Termesztéstechnológiai változatok: A fûszerpaprikát Magyarországon két

technológiai változatban, palántázva és állandó helyre vetve termesztjük. Talaj-elõkészítés: Nagy pontosságot igényel. Õszi mélyszántás 25–30 cm

mélyen, októberben. Kötött talajokon célszerû az altalajlazító járatása. Vetés elõtti talaj-elõkészítés a simítózással kezdõdik. Állandó helyre vetésnél március végén–április elején készítünk aprómor-

zsás, jól tömõdött magágyat. Palántázás elõtt, áprilisban a késõ tavaszi, nagymagvú növények talajmûve-

lési rendszere szerint járunk el. 10–15 cm-ig, a palántázás mélységéig mûvel-jük a talajt.

Trágyázás. A fûszerpaprika alá teljes szerves trágya adagot adunk (30–35tonna/hektár). Ezzel párhuzamosan, igény szerint adjuk a mûtrágyákat (lásd 24.táblázat).

A mûtrágya adagolásának idõzítése megegyezik az étkezési paprikánál le-írtakkal. A folyamatos tápoldatozást, a fejtrágyát a fûszerpaprika is meghá-lálja.

Szaporítás. Az állandó helyre vetés csak ott alkalmazható, ahol a talaj szer-kezete, tápanyag-ellátottsága, vízgazdálkodása kedvezõ, és az idõjárás is ke-gyeibe fogadja ezt a termesztési módot. A Kalocsa környékén kialakult termõ-táj ebbõl a szempontból kiválónak tekinthetõ.

Az állandó helyre vetés ideje: március végétõl–április 20-ig tart. A megké-sett vetésnél (április 25. után) a magot célszerû „hõkezelni”, hogy minél elõbbkikeljen. A vetõmag hõkezelése a következõ: a 12% víztartalmú, légszáraz ve-tõmaghoz, 4 részletben, 2–3 óránként 52–59% vizet adunk. Ezt a mag gyorsanfelszívja. Az átnedvesedett vetõmag hõmérséklete gyorsan eléri a 30 °C-ot. Eztkövetõen többször átlapátolva (forgatva) 8–10 napig 30 °C-os hõmérsékletentartjuk a vetõmagot, mígnem megjelenik a csíra (gyököcske).

A kezelés után a mag nyomban vethetõ, de csak nedves talajba!A vetés mélysége kötött talajon 3 cm, homokon 4 cm. A vetõmagigény fajtától, ill. annak növekedési típusától változik. Ajánlott növényszám, növekedési típusonként:

121

– folytonos növekedésû fajtából 400–500 ezer db/hektár,– féldetermináltból 450–600 ezer db/hektár,– determinált típusú fajtákból 600–800 ezer db/hektár.

A kívánt növényszám eléréséhez a gyakorlatban 3–4-szeres magtöbbletet vet-nek.

Az ezermagtömeg 5–7 gramm. A vetõmagnorma 6–12 kg/hektár között vál-tozik.

A gyakorlat a folyóméterenkénti 50–80 db-os normát fogadja el.

122

24. táblázat. A fûszerpaprika fajlagos tápanyagigénye (Hatóanyag kg/t)

MÉM-NAK adatok

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

öntözetlen Nitrogén

I. 15,0 14,0 13,0 12,0 10,0 III. 16,0 15,0 14,0 13,0 11,15 IV. 15,5 14,5 13,5 12,5 10,5

Foszfor I. 13,0 12,0 11,0 10,0 8,0

III. 14,0 13,0 12,0 10,0 8,0 IV. 13,0 12,0 11,0 10,0 8,0

Kálium I. 18,0 17,0 16,0 15,0 14,0

III. 19,0 18,0 17,0 16,0 15,0 IV. 18,0 17,0 16,0 15,0 14,0

öntözött Nitrogén

I. 10,0 9,0 8,0 7,0 6,0 III. 10,5 9,5 8,5 7,5 6,5 IV. 10,0 9,0 8,0 7,0 6,0

Foszfor I. 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0

III. 8,5 7,5 6,5 5,5 5,0 IV. 8,0 7,0 6,0 5,5 4,5

Kálium I. 10,5 9,5 9,0 8,5 7,0

III. 11,0 10,0 9,5 9,0 8,5 IV. 10,5 9,5 9,0 8,5 8,0

Palántaneveléses termesztésnél a vetõmagot március 15–30. között vetik,enyhe fûtésû fóliaházban. Elõtte 24 óráig 25 °C-os vízben elõáztatják. Egy hek-tárra 3,5 kg vetõmagot számítunk. Egy m2-re 20–35 grammot vetünk. A palán-takiültetés ideje május 15–30.

Az ajánlott állománysûrûség itt is változik, növekedési típusonként:– folytonos növekedésû fajtából 200–300 ezer db/ha,– féldeterminált fajtából 300–350 ezer db/ha,– determinált fajtából 400–500 ezer db/ha.

Az utóbbi években az állománysûrûség csökkenése figyelhetõ meg (150–200ezer db/ha).

A sortávolság mindkét szaporítási módnál a növekedési típustól függõenváltozott: 50, 36, 25 cm. Napjainkban a helyre vetésnél a 40–60 cm, a palántá-zottnál az 50–70 cm-es sortávolság gyakori.

A fûszerpaprikát két-három szálával ültetjük. A tõtávolság 20–30 cm. Ápolás. Ápolási munkái a gyomtalanításból (vegyszeres, mechanikai), talaj-

lazításból állnak.Öntözés. Palántázáskor a beiszapoló öntözésre(10 mm) kerül sor. A magve-

tés esetén a hiányzó csapadékot kelesztõ öntözéssel (5–10 mm) pótoljuk. A te-nyészidõben 2–4 alkalommal, június–július hónapokban, 30 mm-es vízadaggalöntözzük a fûszerpaprikát.

Betakarítás. Az érés ütemet döntõen befolyásolja a technológiai változat, afajta, az idõjárás, különösen a napfényes órák száma. Az elsõ termések beltar-talmi értékei általában jobbak, mint a késõn érõké. A fûszerpaprikát biológiaiérettségben (pirosan) szedjük. Fagyveszély esetén a kormos, biológiai érésbehajló bogyókat is leszedjük. Ezek minõsége természetesen nem éri el az elõzõ-ek értékeit.

A leszedett fûszerpaprikát fûzéses, zsákos, ládás, prizmás stb. tárolássalutóérleljük. A fûszerpaprika utóérlelése fontos munkamozzanat. A paprikaõr-lemény minõségét jelentõsen befolyásolja a festéktartalom, amely a leszedettbogyókban a szedés után 5–6 hétig tovább növekszik.

A fûszerpaprikát betakaríthatjuk kézzel és géppel (FZB, FMC stb.) A sze-dõgép napi teljesítménye 2–2,5 ha. A kézi szedésé napi 200–300 kg.

Elérhetõ termésátlag, öntözetlen termesztésnél 10 t/ha, öntözve 20–25 t/ha. A festéktartalom a nyers fûszerpaprikában 4–5 mg/100 g, az utóérett papri-

kában 6–10 mg/100 g között változik. Kiemelkedõ Kármin, Rubin fajták fes-téktartalma (utóérleléssel) 11,3–11,7 mg/100 g.

123

Tojásgyümölcs (Solanum melongena L.)

A tojásgyümölcs hazánkban kevésbé ismert és fogyasztott zöldségfaj. Inkábbcsak a választékot bõvítõ, színesítõ zöldségfélék közé tartozik. Csak az iga-zán ínyencek ismerik értékeit. Szerencsére egyre többen kezdik termeszteniházikertben, saját igényük kielégítésére, ill. a gazdaságokban a konzerviparnyersanyagigényének a kielégítésére. Vetésterülete hazánkban 500 hektáralatt van.

Fajták: Fajtái a világon rendkívüli forma- és színgazdagságot mutatnak. ANemzeti Fajtajegyzékben az alábbi fajták szerepelnek: Avan, Galine, Kecske-méti lila, Lila bika, Madonna, Mileda, Solara.

Környezeti igénye: Kifejezetten hõigényes növény. Már 0 °C-on elpusztul.Fejlõdésének hõoptimuma: 25 ± 7 °C. Tartós meleg idõjárás mellett ad elfogad-ható terméstömeget.

Fényigénye is nagy. Rossz megvilágítás esetén fejlõdése lelassul, a virágoktermékenyülése elmarad.

Vízigénye szintén nagy. Bolgár termesztõk véleménye, hogy szinte „vízbekell állítani”, s akkor ad jó termést.

Termesztéstechnológiai változatok:– váz nélküli fóliás takarás (földkockás palántáról) május 10–15.,– korai szabadföldi termesztés (palántáról) május 15–25.

Helyre vetni vagy késõbb palántázni nem célszerû, mert nem érik be. Talaj-elõkészítés. Az õszi mélyszántást tavasszal elmunkáljuk, simítózzuk.

Mivel késõn kerül kiültetésre, addig gyommentesen tartjuk a területet. Ültetéselõtt 8–10 cm mélyen megmunkáljuk a talajt.

Trágyázás. Az istállótrágyát igényli, a mûtrágyát alap- és fejtrágyaként, apaprikához hasonlóan meghálálja.

Szaporítás. A váz nélküli fóliás takarás alá 7–8 hetes palántákat ültetünk ki.Vetés március 15. után. A korai szabadföldi termesztéshez április elején vetjüka magot. Lehet sûrûn vetni, majd szikleveles állapotban tûzdelni, 6×6–7×7 cm-es tápkockába. Az ápolási és edzési munkák megegyeznek a korábbi fejezetek-ben leírtakkal.

Kiültetésre a 6–8 lombleveles fejlettségû palánták a legalkalmasabbak. A javasolt sortávolság 50–70 cm egysoros elrendezésnél. Ikersoros ültetéshez

a 70–80 cm-es széles sortávolságot és a 30–40 cm-es keskeny sortávolságot ja-vasoljuk. A tõtávolság 30–40 cm között változik, a fajta növekedési erélyétõlfüggõen.

Egy négyzetméterre 3–6 db növényt ültetünk, hektáronként 30–60 000 nö-vényt.

Ápolás. Az egész tenyészidõszak alatt gondoskodni kell a gyommentesség-

124

rõl és a zavartalan fejlõdéséhez szükséges vízellátásról. Mindkettõt elõsegíti aszínes fóliás takarás alkalmazása (fekete, füstszínû, zöld, lila, piros stb.).

Fejtrágyázásra az elsõ termések megkötésétõl kerüljön sor. Nincs sok ellensége a termesztés során. Ha megtelepszik rajta a burgonya-

bogár, takácsatka, levéltetû, védekezni kell ellenük.Öntözés. Nagy vízigényét folyamatosan kell kielégíteni. Ne feledjük a bolgár

termesztõ véleményét: „vízbe kell állítani”. Ültetéskor beiszapoló öntözést adunk(10 mm). Vízpótló öntözéseket hetente folytassuk, 30–40 mm vízadaggal.

Betakarítás. A tojásgyümölcs húsos bogyója akkor szedhetõ, amikor a fajtá-ra jellemzõ méretét már elérte, de benne a mag érése még nem kezdõdött meg.Az idõ elõtt leszedett terméssel termésátlag-csökkenést, a túlérettel minõség-csökkenést idézünk elõ.

Az elsõ szedésig a kiültetéstõl számítva – a fajták tenyészidejétõl függõen –70–90 napra van szükség. A szedés idõzítését a tenyészidõ függvényében – avirágzástól a kifejlõdésig eltelt napok számával – is elvégezhetjük. A rövid te-nyészidejû (ovális típus) a virágzás utáni 10–20. napra, a középhosszú tenyész-idejû (középhosszú termések) 25–30. napra, a hosszú tenyészidejûek (hosszútermésûek) a 35–40. napra válnak szedhetõvé.

A termést szedéskor élés késsel vagy metszõollóval vágjuk le. A kocsánytne simogassunk, mert szúr! A leszedett termést 10–15 °C-on és 85–90%-os re-latív páratartalmú helyiségben 10 napig eltarthatjuk.

A tojásgyümölcs rendkívül nagy termésteljesítményre képes. Külföldön haj-tatva nem ritka az 50–60 kg/m2-es termésátlag. Sajnos nálunk szabadföldönszinte az egész kertben nem terem ennyi. Meg kell tanulnunk termeszteni!

Korai burgonya (Solanum tuberosum L.)

Dél-Amerikából származik és megegyezik a többi Solanacaea családból szár-mazó fajjal. A lényegesen kisebb hõigényt a Peru, Chile magas hegyeiben lévõõshaza igazolja.

Hazánkban jelentõs termesztõ körzetei Balástya, Paks, Dunaföldvár, Mo-hács-sziget, Alsónémedi.

A télire tárolt burgonya tavaszra veszít értékeibõl, egyre romlik piacossága,ezért májustól kezdve mintegy két hónapon át az újburgonya jelenti a jó minõ-séget, csemegét.

Hazánkban csak a korai burgonya tekinthetõ zöldségnövénynek. Táplálkozási jelentõségét tekintve, nagy szénhidráttartalma miatt (15–19%)

jelentõs energiaforrást képvisel. (Ebben tér el a többi zöldségfajtól!) Nagy C-,B1-, B2-vitamin-tartalma érdemel még említést. Az egészséges táplálkozásszempontjából külön említést érdemel a benne lévõ jelentõs jódtartalom.

125

Fajták: a burgonyafajtákat éréscsoportokba sorolják. Ezek a következõk:– igen korai, jele AA, tenyészideje 85 nap,– korai, jele A, tenyészideje 85–105 nap,– középkorai, jele B, tenyészideje 105–115 nap,– középkései, jele C, tenyészideje 125 nap.

Az adott tenyészidõ adatok az étkezési burgonyára, teljes kifejlettségre érten-dõk. A mi esetünkben ezek az adatok kisebbek.

A piroshéjú fajták közül elsõsorban a Cleopatra, Amorosa, Rosara ismerteka termesztésben. A sárgahéjúak között a rövid tenyészidejû Impala, Ukama,Viktória fajták érdemelnek figyelmet.

Környezetei igénye. Hõigénye kicsi, de 1 °C-on már erõsen károsodik. Gyö-kérképzõdése 6 °C-on indul meg, a hajtások fejlõdéséhez 8 °C szükséges. Amár fejlõdésnek indult csírák további fejlõdéséhez alacsonyabb hõmérséklet,5–8 °C is elegendõ. Ebbõl következik, hogy az elõcsíráztatott burgonyát koráb-ban, a hûvösebb talajba is kiültethetjük. A lombfejlõdés 21 °C-nál, a gumófej-lõdés 17,5 °C-nál optimális.

Fényigénye közepes.Vízigénye. A csapadékos, mérsékelten meleg vidékek növénye. Nálunk is

csak az ezt közelítõ viszonyok között fejlõdik jól. Vízigény szempontjából a vi-rágzás és a gumóképzõdés idõszaka tekinthetõ kritikusnak.

Termesztéstechnikai változatok:– fõ vetésû étkezési burgonya termesztése (tömeg),– korai szabadföldi termesztés (zöldségnövény),– tarlóburgonya termesztése,– nyári ültetésû vetõburgonya termesztése,– fólia alatti hajtatás (zöldségnövény).

Talaj-elõkészítés. A burgonyának jó elõveteményei a kalászosok, hüvelyesek.Nem kerülhet önmaga a kukorica, napraforgó, lucerna, és a Solanaceae család-ba tartozó növények után.

A burgonya jó termését a nyári jó minõségû, lehetõleg nyirkos, nedves tala-jon végzett alapozó és érlelõ talajmunkák alapozzák meg.

A tarlóhántást követi a tarlóápolás, igény szerint megismételve. Az õsziszántásra október közepéig kerítsünk sort, kötöttebb talajon. Homokon tavasz-szal szántsunk 20–25 cm mélyen.

Másodvetésû zöldtrágya esetében a tarlóhántást a magágy készítésével kap-csoljuk össze. A zöldtrágya növényt szeptember második felében vagy októberelején legalább 25 cm-re kell aláforgatni a talajba. Az alászántást tömörítõ hen-gerezés kövesse. Homokon gyûrûshengert vagy sima hengert és fogast használ-junk.

126

Ültetõágy készítése. Tavasszal a lazább talajokon ültetés elõtt kombinátorralkészítünk 15–17 cm mély ültetõágyat. Középhûtött talajon elõször simítózunk,majd ültetés elõtt ásóboronával vagy kombinátorral készítsük elõ a talajt.

A homokvédelem végett õsszel szántatlanul maradt talajt tavasszal, ültetéselõtt 15–18 cm-re forgassuk meg, és hengerrel tömörítsük.

Trágyázás. A korai burgonya termesztéséhez 30–35 t/ha érett, jó minõségûistállótrágyát kell kijuttatni. A szerves trágya elsõsorban a talaj szervesanyag-tartalmát növeli, javítja annak szerkezetét, vízgazdálkodását stb.

Mûtrágyázás. A foszfor- és kálium-mûtrágyákat a nyári talajmunkával dol-gozzuk be a talajba. Középhûtött talajokon a N egyharmadát adjuk együtt a PK-mûtrágyával.

Laza talajon a foszformûtrágya 80%-át, a káliumnak az 50%-át az õszimélyszántás elõtt kell kijuttatni. Indítótrágyaként adjuk a foszformûtrágya20%-át, a káliumnak a 25%-át, nitrogénnek az 50%-át. A maradék mennyisé-get fejtrágyaként juttassuk ki.

A burgonya 1 tonna termése a talajból 5 kg N-t, 2 kg P2O5-öt, és 9 kg K2O-tvon ki.

A burgonya minõségét javítja a kalciumszulfát mûtrágya adagolása. Növelia terméstömeget a magnézium adagolása is. Tervezett termés tonnánként0,8–1,5 kg adható belõle.

A tervezhetõ terméshez szükséges mûtrágya adagokat a 25. táblázat alapjánhatározzuk meg.

Szaporítás.Korai szabadföldi termesztés. A korai szabadföldi termesztésnél a gumó-

kat elõcsíráztatjuk, 12–14 °C-on 5–7 hétig, teljes fényben. A sötétben fejlõ-dõ csírák etioláltak, hosszúak, törékenyek, ültetéskor letörnek (pincecsírák).

127

25. táblázat. A burgonya fajlagos tápanyagigénye (hatóanyag kg/tonna)

MÉM-NAK adatok

Tápanyag-ellátottsága Szántóföldi termôhely

Hatóanyag kg/t igen

gyenge gyenge közepes megfelelô jó igen

jó N 6,0 5,0 5,0 4,5 3,5 2,5

P2O5 5,0 4,0 3,3 2,7 1,8 0,8 I.

K2O 10,0 9,5 9,0 7,5 6,0 4,5 N 7,0 6,5 6,0 5,0 4,0 3,0

P2O5 5,2 4,2 3,5 2,8 2,0 1,1 II.

K2O 11,5 11,0 10,5 9,5 9,0 7,0 N 8,5 7,5 7,0 6,0 5,0 3,7

P2O5 6,0 5,0 4,0 3,2 2,2 1,4 IV.

K2O 12,0 11,5 11,0 10,0 9,0 7,0

A teljes fényben fejlõdõ csírák rövidek, zöldek, erõsek, ún. fénycsírák: élet-erõsek.

E folyamatot nevezzük a gumók fénykezelésének. A gumókat rekeszekbe,ládákba rakjuk, vékonyan, hogy azokat a hajtatóhelyiségbe rakva minden ol-dalról érje a fény. Ennek érdekében a ládákat egyszer-kétszer, helyzetüketmegváltoztatva át is rakjuk. A vetés idejére 1,5–2 cm hosszú, zömök, egészsé-ges csírák fejlõdnek.

A burgonya mesterséges fényen is csíráztatható. Az elõcsíráztatott burgonya gyökereztetésével a tenyészidõt még tovább rö-

vidíthetjük. A ládában egy sorban elhelyezett csírás gumókat 7–10 nappal a ki-ültetés elõtt 3–4 cm vastagon tõzeggel, komposzttal, vagy földdel takarjuk,majd beöntözzük. Az elõgyökereztetett gumókat csak kézzel vethetjük, óvato-san, a sérüléseket elkerülendõ. A vetõgumó minõsége, szaporulati foka, egész-ségi állapota döntõen meghatározza a termés mennyiségét és minõségét. Ezértévente újítsuk fel a szaporítóanyagot és csak fémzárolt vetõgumót használjunk.

Az elõhajtatásra a 60–70 g-os gumókat célszerû felhasználni. A nagyobb gu-mókat érdemes felezni.

Ültetés. Az ültetés ideje III. 15–25. között van. A sortávolság 70–75 cm, atõtávolság 25 cm. Ez hektáronként 53–57 ezer darab burgonyagumót (fészket)jelent. Öntözött területen jó tápanyag-ellátottság mellett emelhetõ az állomány-sûrûség 80 ezer darabig. A jelzett gumószámtól öntözetlen viszonyok között250 ezer, öntözött termesztésben 300–360 ezer db/ha hajtásszám várható.

Az ültetés mélysége, 3–6 cm talajréteg takarja a gumót.Az ültetés végezhetõ kézzel és géppel. Kis gazdaságokban kézzel, kapával

ültetnek. A gépi barázdakihúzás megkönnyíti a munkát, növeli a teljesítményt. Nagyobb területen sikerrel alkalmazhatjuk a palántázógépet. Gépi ültetésnél

a zömök fénycsíra alapkövetelmény! Az ültetõgépek használatával, ültetésselegy menetben az elsõdleges bakhát is elkészíthetõ, majd ezt követõen 10–14napra alakítható ki a végleges (szekunder) bakhát.

Fólia alatti hajtatás. A burgonya fûtés nélküli fóliás hajtatása az ország délirészén terjedt el. Balástya környékén már március elsõ napjaiban kiültetik azelõcsíráztatott burgonyát. Fõként a fóliaágyakat és kis sátrakat használják errea célra, amelyeket késõbb paprikával hasznosítanak.

A hajtatásban a sortávolság 40 cm, a tõtávolság 15–20 cm, tehát erõsen meg-növelik az állománysûrûséget. Az ültetés mélysége 5–8 cm.

Kisebb területen megtalálható a váz nélküli fóliás termesztés is. Egy ágyás-ba két sort 70 cm sortávolságra, 25–30 cm tõtávolságra ültetnek. Ugyancsakterjed a mûanyag fátylas (Vlies) takarás is, (Agryl P–17, Novagryl fátyollal).

Ápolás. A kelés ültetés után 20–25 napra várható. Feladatunk a területgyommentesen tartása. Kelés után 20–25 napra töltögetni kell a burgonyát(bakhát). Ez a munka töltögetõ kapával végezhetõ el. Laza homoktalajon vagy

128

nagy esõk után a töltögetést megismételjük, a bakhátakat kiigazítjuk. Cél a gu-mófejlõdés feltételeinek segítése.

Fólia alatti hajtatásnál különös figyelmet igényel az öntözés. A kikelt állo-mányt igény szerint öntözzük. Különösen vízigényes a burgonya a virágzásidõszakában. Az öntözési norma 20–30 mm. A biztonságos gumóképzõdésheza hajtatásban is szükséges a töltögetés.

A hõmérséklet szabályozásánál ügyeljünk arra, hogy a légtér hõmérsékletene emelkedjen 20 °C fölé. Kívánatos lenne a 16–18 °C közötti hõmérséklet.

Április második felében eltávolítjuk a fóliát. Betakarítás. A májusi idõjárástól függõen május 20. után, hajtatásban kb.

egy héttel korábban, amikor a fészekben a gumó mérete meghaladja a 2,5 cm-t,megkezdhetõ a felszedés. A szedés kezdetén egy tõ alól 250–350 gramm gumószedhetõ fel. A korai burgonya mosva 24–36 órán belül kerüljön a fogyasztó-hoz. Ez a burgonya 2–3 napig õrzi meg friss, foszlós héjú, zsenge állapotát.

Várható termésátlag 6,0–13,0 t/ha között változik.

Kabakosok

Görögdinnye(Citrullus lanatus (Thumb) (Matsum et Nakai)

A sárga- és görögdinnye fontos népélelmezési cikk volt, és reméljük lesz isMagyarországon. A görögdinnyét elsõsorban frissen, biológiailag érett állapot-ban fogyasztjuk. Vesetisztító hatása, kellemes íze, aromája teszi közkedveltté.A görögdinnye nagy víztartalma biológiailag tiszta víz, rendkívül nagy érték.Tartalmaz B1-, B2-, B6-, C-vitamint. Ásványi anyagok közül kiemelkedik a ká-lium, kalcium, magnézium stb. tartalma. A friss fogyasztás ideje „eddig” júli-ustól szeptember végéig tartott. Reménykedünk, hogy ezután az év mindennapján fogyasztjuk.

Gazdasági jelentõsége.Fajták. A fajták csoportosítását többféleképpen végezhetjük el. Most a nö-

vekedési erély és a héj és hússzín alapján ismertetjük fajtacsoportjait:Folytonos növekedésûek.Fekete héjúak, vörös húsúak: Coral F1, Dulzura, Favorit, Hungaria 8 F1, Ko-

balt F1, Marsowszky, Odem, Pata Negra, Red Star, Sugar Baby, Szigetcsépi 51F1 stb.

Csíkos fajták csoportja: Crimson Glory, Crimson Sweet, Crisby F1, Dolby,Gömb FUTO, Granit, Jenny, Lonci, Madera, Silvia, Susy, Tiger Baby, TopGun, Zengõ stb.

129

Csíkosak, megnyúlt termésûek: Celebration, Crimson Knight, Farao,Dumara, Hevesi FUTO, Jade, Lady, Paradise, Royal Star stb.

Márványozott, hengeres: Charleston típusok, Charleston Gray, CharlestonH, Ideal.

Sárgahúsú fajták: Napsugár.Mag nélküli, triploid típusok: Boston, Crimson Jewel, Duquesa, Jurassic stb.Környezeti igénye. A legtöbb meleget igénylõ zöldségfajok csoportjába tar-

tozik. Hõoptimuma 25 ± 7 °C. A hõmérsékletigény részletezését lásd a sárga-dinnyénél.

Fényigénye nagy. A virágzás 5–7 ezer lux fényerõnél már zavartalan. A ha-zai termesztésben lévõ fajtáink hosszúnappalosak.

Vízigénye nagy. Ezt többnyire hatalmas gyökérzetével jól kielégíti. (Hagyo-mányos szemlélet.) Öntözéssel, tápoldatozással segítve a növény egyedi telje-sítõképessége nagyon megnõ.

Termesztéstechnológiai változatok:– szabadföldi tömegtermesztés, helyre vetéssel (április 10–20.),– szabadföldi tömegtermesztés, palántázott (május 15–25.),– szabadföldi korai termesztés, palántázott (május 1–15.),– színes fóliás talajtakarás, soros ágyásos kivitelben, helyre vetéssel, palán-

tázással (az elõzõ ültetési, vetési idõpontokban),– váz nélküli fóliás takarás, kisalagutas termesztés, és fátyolfólia (április

25.–május 5.),– mag nélküli görögdinnye termesztése (az elõzõ ültetési idõpontokban,

technológiákban).

Talaj-elõkészítés. Az alap-talajmûvelés feladata itt is a görögdinnye gyökérze-

130

26. táblázat. A görögdinnye termelési mutatói Magyarországon

KSH-adatok

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 9509 11 192 11 914 Betakarított összes termés, tonna 165 560 228 304 250 830 Termésátlag, kg/ha 16 950 20 010 20 760 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 15,30 16,00 23,90 Termelôi piaci átlagár Ft/kg 58,50 54,70 79,00 Bruttó termelési érték, millió Ft folyó áron 3645 5520 8065 Külkereskedelem Behozatal, tonna 6894 4951 12 497 Behozatal, millió Ft 452 522 643 Kivitel, tonna 152 461 204 050 178 231 Kivitel, millió Ft 3815 6441 3054

tének jól, kellõ mélységben megmunkált, termékeny talajréteg kialakítása ésfenntartása, a talajvíz és levegõ-gazdálkodásának javítása, a gyomok irtása.

A tarlóhántást a fõnövény lekerülése után azonnal 6–10 cm mélyen végez-zük el. Õsszel, szeptember végétõl októberig 25–35 cm mélyen szántsuk mega területet. A dinnyénél vált általánossá, ill. terjedt el a gyeptörésben való ter-mesztés. Ma gyeptöréssel leggyakrabban az évelõ pillangós szakaszok felszán-tásakor, ritkábban õsgyepek feltörésekor találkozunk. A gyeptörés feladata atalajt borító növényzet megsemmisítése, kedvezõ viszonyok létrehozása agyepszint felbomlásához, a talaj porhanyítása.

A gyeptörés módja a gyepszint vastagságától függ. 8–10 cm vastag gyep-szintet elõhántós ekével, ennél vastagabb gyepszintet elõhántó nélküli ekévellehet megmûvelni. A gyeptörést õsszel végezzük. Elmunkálását a sok gyökér-maradvány miatt tavaszra kell halasztani.

A vetés, ill. ültetés elõtti talajmunkák feladata a jó vetõágy elõkészítése. El-sõ tavaszi munkánk a simítózás (ha nem õsszel készítettük a fészkeket). Ezt kö-vetõen – a vetésig, ill. ültetésig a felsõ talajréteget fogas boronával, tárcsával,kultivátorral, kombinátorral mûvelhetjük igény szerint.

A talajmûvelés mélysége a magvetés, ill. ültetés mélységéig terjedjen.Az ágyáskészítés a vetés elõtti talaj-elõkészítés egyik legújabb eljárása.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy forradalmasította a dinnyetermesztés technológiá-ját. A különbözõ ágyáskészítõ gépek (Herkules stb.) 100–120 cm szélességben,20–30 cm mélyen új, keverõ eljárással, kiválóan laza, jó magágyat készíteneka vetés, ill. ültetés elõtt. (Jó talajszerkezet mellett! Kellõ nedvességû talajon.)Ezt nagyon díjazza a dinnye. Ez a gép, ill. munkája eltünteti az elõzõ talajmû-velési eljárások elmaradását, az ott elkövetett hibákat is. Az ágyáskészítõ után,vagy azzal egy menetben történik a csepegtetõ csövek lefektetése, a színes fó-lia ágyásra terítése. Ezzel az eljárással a tenyészidõ végéig megtartható a kivá-ló, levegõs talajszerkezet.

Fészekkészítés. Kialakulását a rendelkezésre álló kevés trágya, valamint azannak koncentrált elhelyezésébõl adódó elõnyök szorgalmazták. Használata fõ-leg a dinnye és ritka térállásra ültetett növények termesztésekor terjedt el. Afészket készíthetjük õsszel és tavasszal. Jobb a tavaszi fészekkészítés, vetés, ill.ültetés elõtt 1–2 héttel.

A fészekkészítés munkája a sorok és a fészkek helyének kijelölésével kez-dõdik. A szabályos, igényes, tervezett növényelrendezésnek megfelelõ jelöléslehetõvé teszi a biológiai igények jobb kielégítését.

A fészekkészítés módja, kapával vagy ásóval, a növény kijelölt helyénnégyzetesen 30–40 cm szélességben és mélységben kiemeljük a földet. A gö-dörbe tesszük a szerves trágyát, komposztot, mûtrágyát stb., majd visszahúz-zuk rá a földet. Ezt követõen a fészek helyén felkupacoljuk a talajt, jelezve afészek helyét.

131

Trágyázás. A görögdinnye genetikailag meghatározott teljesítõképességénekeléréséhez kellõ tápanyagot igényel. Ennek mennyiségi, minõségi és idõbeli ki-elégítése a termesztés eredményének egyik meghatározója.

A táplálóelemek közül a görögdinnyének a káliumigénye a legnagyobb, eztköveti a nitrogén, kalcium, a foszfor és a magnézium.

A görögdinnye 1 tonna terméssel 1,23 kg nitrogént, 0,3 kg foszfort, és 1,79kg káliumot von ki a talajból.

Szaporítás. A magelõáztatás a görögdinnyénél régmúltra visszatekintõ eljá-rás. A görögdinnye magját 30 °C-os vízben, 4 óráig áztatjuk elõ (ha hûl a vízhõfoka, növekszik a vízfelvételhez szükséges idõ). Az elõáztatás akkor sikeres,ha a mag megduzzadt, felvette a csírázáshoz szükséges vízmennyiséget. Ujja-ink között tapintva errõl meggyõzõdhetünk. Az elõáztatást követi az elõcsíráz-tatás 30–35 –on. Egy-két napi elõcsíráztatás után megjelenik a gyököcske (csí-ra). A magelõáztatás idejének és a hõmérséklet változásának hatását a görög-dinnyemag csírázására a 27. táblázat tartalmazza. Az elõcsíráztatásnál a csíramérete 1–5 mm között ideális. A túl nagy csíra könnyen törik, nehéz vele dol-gozni. Nem kívánatos. A csírát csak addig szabad elvetni, amíg hófehér színû.Ha már megbarnult, nem lesz belõle semmi.

A palántaneveléshez gyepkockát vagy cserepet, földkockát használunk. Apalántanevelés ideje 4–6 hét. A váz nélküli termesztéshez március közepén,a korai szabadföldi tömegtermesztéshez április elején kell a magot elvetni. Ahelyre vetés ideje az év századik napja vagy utána.

A kedvezõ földkocka méret a 6×6, 7×7, 8×8 cm.A vetõmagigény a tervezett állománysûrûségtõl függ. Az eddigi ritka ülte-

tést javasoljuk felülértékelni és sûrûbben ültetni a dinnyét. A kertben, kisgaz-daságban négyzetméterenként legalább 1-1 növényt ültessünk ki, hiszen a gö-

132

27. táblázat. A magelõáztatás idejének és a hõmérséklet változásának hatásaa görögdinnyemag csírázására (Fajta: Marsowszky)

Kezelések Csírázási százalék különbözô hômérsékleten az elôáztató víz

hôfoka °C az áztatás

ideje óra

15 °C 20 °C 25 °C 30 °C

1. Száraz mag (kontroll)

– 68,50 73, 00 83, 00 90,75

2. 20 4 68,00 81,00 81,25 86,50 3. 20 8 69,00 83,00 84,00 88,75 4. 20 16 74,50 86,00 89,00 91,75 5. 30 4 74,75 85,25 88,75 93,00 6. 30 8 71,50 82,00 84,25 90,50 7. 30 16 67,50 79,75 83,50 85,00

rögdinnye társasági növény, akkor érzi jól magát, ha a hajtásai minél elõbb ösz-szekapaszkodnak.

A négyzetméterenkénti egy növényes állománysûrûség hektáronként 10 000darabos állományt jelent. 20%-os vetõmagtartalék vásárlásával elérhetõ a ter-vezett állomány. Ez azt jelenti, hogy egy hektárra 12 000 magot vetünk. A mifajtáink ezermagtömege 18–60–70 grammig változik. Amennyiben a 18g/1000 magtömegû fajtát termesztjük, 216 gramm, kerekítve 220 gramm magkell. A 60 g/1000 magtömegû fajtából 750 gramm magot vásároljunk egy hek-tárra, ha elõcsíráztatjuk és egyesével vetjük. Van aki nem csíráztatja elõ a ma-got, viszont kettesével veti, egy-egy földkockába. Ez lehetséges, de akkor két-szer annyi vetõmagot kell vásárolni.

Az állandó helyre vetésnél a vetésfolyómétert kell kiszámolni, és így meg-vásárolni a magot.

Fészkes vetésnél az egy fészekbe vetett több (4–6 db) mag szintén növeli amagigényt, és a kiadást. A sor- és tõtávolság bõ választékot ígér a görögdinnyé-nél. A váz nélküli fólia és a kisalagutas termesztésnél 150+50×100,160+40×100, 180+50×100, 200+60×75, 220+40×75 cm-re ültetjük.

A kiskerti korai termesztésnél és a tömegtermesztésnél is javasoljuk ezeketa sor- és tõtávolságokat, mert a hajtások hamar összekapaszkodnak (védekez-nek a szél ellen), és a sorközök ekekapával sokáig mûvelhetõk.

Az oltott görögdinnye is ültethetõ a fenti elrendezésben. A cégek ebben azesetben 320 cm-es sortávolságot , és a 100 cm-es tõtávolságot javasolják alkal-mazni (3200 db/ha). Ez ritka nálunk, elvétve futja be a görögdinnye ezt a nagytávolságot.

Ápolás. Állandó helyre vetett dinnyénél igény szerint porhanyítjuk a fészke-ket, sorokat, ellenõrizzük a kelést. Ültetés után egy hétre elkezdjük a kapálást.Ezt igény szerint folytatjuk a tenyészidõ végéig.

Az állandó helyre vetett technológiánál elvégezzük a tõszámbeállítást. Nemjavasoljuk a hajtások földelését. A sûrû állomány megoldja a szélvédelmet.

A váz nélküli és a fóliaalagutas takarásnál az idõ jobbra fordultával eltávo-lítjuk a fóliát.

A vegyszeres gyomirtás, az engedélyezett szerek függvényében változó.A görögdinnyénél számításba jöhet a Benefex, Cotofor 80 WP, Dual 720

EC, Dual Gold 960 EC, Flubalex, Fusilade S, Stromp 330 stb.Öntözés. A magyarországi termésátlagok a görögdinnyénél is az öntözés

nélküli gazdálkodás eredményét tükrözik. Öntözéssel a termésátlagok lényege-sen javíthatók. Vízbõl csinálunk vizet!

Az állandó helyre vetésnél szükség lehet a kelesztõ öntözésre. Palántázásnála beiszapoló öntözésre (10 mm). Egy-kétszeri, 30–40 mm-es vízadaggal valóvízpótló öntözés lényegesen növeli a termésátlagot. Nem rontja a minõséget,mint egyes dinnyések gondolták.

133

Betakarítás. A dinnyetermesztésben a legtöbb szakértelmet a görögdinnyeérettségének megállapítása igényli. Ennek sokféle módja van. Ezek:

– kopogtatásra mélyebb, kongó hangot ad,– héjszíne sötétebb, fényesebb lesz,– a hasi talajjal érintkezõ részén, érett, sárgás szín jelenik meg,– az érett dinnyén a hajnali harmatlecsapódás mértéke nagyobb,– a termés melletti kacs leszárad, – a termõs virág (nõ, és hímnõs) termékenyülésétõl eltelt 30–35 nap (sza-

badföldi termesztésnél),– a felemelt, tenyerünkbe helyezett dinnyét a kés fanyelével megkopogtatva

érezzük a „rengést”,– a már levágott termés kocsányán, a friss vágási felületen vörösesbarna

nedv szivárog, ha nem, éretlen, elveszett a termés.

A görögdinnyét teljes érettségben, lehetõleg a kora reggeli órákban szedjük. Atermést késsel vágjuk le a hajtásáról, és 3–5 cm-es kocsányrészt hagyjunk rajta.

A görögdinnye nem utóérõ!A görögdinnye szedése megoldható kézzel és géppel. A szedés gyakoriságát

az érés üteme határozza meg.Fõ érésideje palántáról termesztve július, augusztus, szeptember. Fõ felada-

tunk a fogyasztás idejének a kinyújtása. Helyre vetve augusztus, szeptember aszedés fõ idõszaka.

Elérhetõ termésátlag 16–20 t/ha (jelenleg), de a jobb termesztõk 40–60 t/ha,a kiemelkedõk 100–150 t/ha termésátalagot is elérnek. Nagy a szórás!!

Sárgadinnye (Cucumis melo L.)

A sárgadinnye a magyar embernek mindig fontos, értékes csemegéje (gyümöl-cse) volt. Kár, hogy termesztése és fogyasztása az utóbbi évtizedekben vissza-esett. Amerikai és ausztrál tudósok vizsgálták beltartalmi értékeit. Szerintük abenne lévõ kalcium, foszfor, vas, nátrium, kálium, mangán, magnézium, réz,cink, kobalt és króm, az A-vitamin, niacin, riboflavin, thiamin, folic sav és E-vitamin alkotják igazi értékeit. (Megjegyezzük, hogy ezek az értékek szinte azösszes zöldségfajban kisebb-nagyobb mennyiségben megtalálhatók, így teljesmértékben helyettesítik az iparilag elõállított táplálék-kiegészítõket.)

A beltartalmi értékek gyógyhatást is kifejtenek. A sárgadinnye kiválógyógyszer a különbözõ lázas, gyulladásos betegségekre, a gyomorgörcsök el-len, a bõrbetegségekre, meghûléses betegségek ellen, az erõs menstruációs fáj-dalmak esetén stb.

Tehát érdemes a sárgadinnyét is egész éven át fogyasztani. A sárgadinnyétdöntõ többségében friss „gyümölcsként” (EU) fogyaszthatjuk.

134

Gazdasági jelentõsége.Fajták.Folytonos növekedésûekZöldhúsúak (Turkesztán típusúak): Aikido, Ajax, Arava, Delada F1, Galia,

Lav Gal, Magyar kincs, Melina, Regal F1, Solarking, Topáz, Trófea stb.Zöldhúsúak (Muskotály vagy Ogen típusúak): Fortuna, Muskotály stb.Bokortípusúak (deteminált növekedésûek):Zöldhúsúak: DixiFolytonos növekedésûekSárgahúsúak (Galia típusúak): Hibrid 7 F1, Hale’s Best Jumbo, Karate stb. Sárgahúsúak (gerezdesek): Centro, Corin F1, Drake, Early Dawn, Fiata,

Cordes, Legend, Pacio F1, Pavia, Perseo F1, Proteo F1, Sacha F1, Superstar F1,Tétényi cserehéjú, Javított Zentai stb.

Sárgahúsúak (Cantalup típúsúak): Cantalup, Ezüst ananász stb.Téli dinnyék (Amarillo típúsúak): Lutina, Madras, Mondo, Hógolyó stb. Téli dinnyék (Rochet típusúak): Solo F1.Környezeti igény: hõigénye nagy, 25 ± 7 °C. A mag 15 °C-nál kezd csíráz-

ni. A csírázás optimuma 30–32 °C. A virágok fejlõdése és megtermékenyülése16 és 38 °C között zavartalan. A jelzett hõmérsékleten összhangban van a nö-vény és a megporzást végzõ méhek tevékenysége.

A kedvezõtlen hõmérsékleti hatást a sárgadinnyén mutatjuk be. Ha a hajtá-sok vége – talajon termesztve – felemelkedik a talajról, a rajta lévõ serteszõrökmerevek, és az egész képlet merev képet mutat, olyan, mint egy támadó kígyófelemelkedõ feje, a dinnye fázik (vagy nagyon melege van). Ha a fejét lehajtja,szinte a talajba fúrja, jól érzi magát, kedvezõ számára a hõmérséklet. Gyors nö-vekedésre számíthatunk.

135

28. táblázat. A sárgadinnye termelési mutatói Magyarországon

KSH-adatok

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 846 790 1050 Betakarított összes termés, tonna 11 926 12 006 14 693 Termésátlag, kg/ha 12 400 13 510 13 080 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 47,90 47,00 73,70 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 118,90 104,70 142,20 Bruttó termelési érték, millió Ft folyó áron 848 1304 1327 Külkereskedelem Behozatal, tonna 426 1032 1346 Behozatal, millió Ft 60 229 239 Kivitel, tonna 124 – 23 Kivitel, millió Ft 5 – 1

Fényigénye nagy. Borús, fényszegény idõben a növény fejlõdése lelassul,nehezen érik, minõsége romlik, a terméshéj vastagabb lesz.

Vízigénye változó a fejlõdési szakaszokban. A csírázáshoz, valamint a haj-tás- és termésfejlõdés idején sok vízre van szüksége. Sajnos, a hazai gyakorlataz öntözést (fõleg a régi dinnyések) nem kellõen értékelik, sõt félnek tõle (be-tegségfellépés, nagy lesz a lomb!). Ezek mind-mind téves feltevések.

Termesztéstechnológiai változatok:– szabadföldi tömegtermesztés, helyre vetéssel (április 10–20.),– szabadföldi tömegtermesztés palántázott (május 15–25.),– szabadföldi korai termesztés, palántázott (május 1–15.),– színes fóliás, ágyásos termesztés (lásd görögdinnye),– váz nélküli, fóliaalagutas termesztés (április 25.–május 5.),– téli sárgadinnye termesztése (vetés május 20–30.),– támrendszeres termesztés (az elõzõekben ismertetett vetési, ill. ültetési

idõpontokban).

Talaj-elõkészítés (lásd a görögdinnyénél leírtakat).Trágyázás. A sárgadinnye – a görögdinnyével egyetemben – a szerves trá-

gyát különösen meghálálja. Nagyon eredményes a mûtrágyák szerves trágyávalegyütt való adagolása. Ennél is jobb a folyamatos tápoldatozás, „etetés”.

A tápelemek közül a sárgadinnye is a káliumot veszi fel a legnagyobb tö-megben. A további sorrend megegyezik a görögdinnyénél leírtakkal. A kálium-nak különösen a termésképzésben van kiemelkedõ szerepe.

A növények növekedését vizsgálva a nitrogén és a foszfor szerepét kell ki-emelnünk. Elégtelen nitrogénellátás esetén a hajtásnövekedés erõsen csökken.A foszfor relatív hiánya, nagy nitrogén adag mellett is csökkent növekedést vonmaga után.

A hazai termesztésben az elsõ termõs virágok termékenyülése után lecsök-ken a levelekben mérhetõ foszfor- és káliumtartalom, és folyamatosan csökkena nitrogéntartalom is (hagyományos technológia). Ebben keresendõ döntõ mér-tékben a kicsi termésátlag oka. A sárgadinnye 1 tonna terméssel a talajból 2,0kg nitrogént, 0,9 kg foszfort, és 4,6 kg káliumot von ki. A tervezett terméstö-meg függvényében ennek visszapótlásáról kell gondoskodnunk.

Szaporítás. A sárgadinnyénél is alkalmazott eljárás a magvak elõáztatása, éselõcsíráztatása. A különbség annyi, hogy a sárgadinnyemag 30 °C-os vízben,két óra alatt megduzzad, és egy éjszaka 30–35 °C-on tartva kipattan a csírája.Megismételjük az ellenõrzés lehetõségét. A kicsírázott (elõcsíráztatott) magotaddig vethetjük el, amíg fehér a gyököcske (csíra). A megbarnult csírából nemfejlõdik semmi. A kívánt csíraméret itt is 1–5 mm közötti. Könnyû elvetni. Akicsírázott mag életfolyamatát a hõmérséklet csökkentésével (hûtõbe tesszük)és az oxigén elvonásával tudjuk csökkenteni.

136

Az idõzítési, palántanevelési adatok megegyeznek a görögdinnyénél leírtak-kal. Eltérés, hogy a sárgadinnyét sûrûbben ültetjük. 1 m2-re optimálisnak tart-juk az 1,5–2,0 db-os állománysûrûséget. Ez azt jelenti, hogy 15–20 ezer magotvásárolunk (egy 10%-os rátartás a technológia függvényében ajánlott!).

Helyre vetésnél a vetésfolyóméter × tõtávolság + 20% ráhagyás adja az el-fogadható eredményt.

A sárgadinnye ezermagtömege 20–30 g között változik.Az elrendezést a gyakorlatban alkalmazott ritkább és az általunk javasolt sû-

rûbb térállás alapján a következõkben javasoljuk:100×100, 100×75, 100×50 cm-es egysoros, ill. a 160+40×44, 200+60×35,

220+40×35 cm-es ikersoros elrendezésben. Ápolás. Állandó helyre vetéskor (fészkes termesztésnél is) elsõ feladatunk a

talaj porhanyítása a mag fölött. Óvatosan végezzük, hogy ne sértsük a csírát.Ezt követi a kapálás, igény szerint. Ne feledjük, a dinnye szereti látni a gazdaárnyékát, vagyis, ha sokat törõdnek vele. Állandó helyre vetésnél feladat a tõ-számbeállítás.

A váz nélküli és fóliaalagutas termesztésnél május második felében eltávo-lítjuk a fóliát.

Vitatott kérdés a metszés a szabadföldi termesztésben. Azt javasoljuk, hogycsak a támrendszer melletti termesztésnél metsszék a sárgadinnyét 1–2 szárra.

137

14. ábra. A nagyobb méretû földkockában fejlettebb palántát nevelhetünk

Külföldön fontos ápolási munkaa termésritkítás. Nálunk, legtöbbtermesztõnél a termésfelrakás jelentgondot.

Növényvédelem, a dinnyéknélvírusok, a dinnyeperonoszpóra,lisztharmat, didimellás betegség,kolletottrichun, fuzárium okoz leg-inkább gondot a termesztõknek.

A kártevõk közül kiemeljük a pa-jorokat, a levéltetût, a fonálférgeket,cserebogarakat, a dohánytripszetstb.

Sok kárt okoz a nyúl is a dinnyé-ben, ha nem védekezünk ellene.

Öntözés. Beiszapoló és kelesztõöntözésre igény szerint kerülhet sor.

Vízpótló öntözést minimum 2 al-kalommal javasolunk (30–40 mm),a termésátlag hathatós növekedéseérdekében.

Betakarítás. Az érett sárgadinnyemesszirõl elárulja magát. Illatozik,ezen kívül puhul a bibepontja, héja

világosabb lesz. Nem jelent nehézséget az érettség megállapítása. A sárgadiny-nye – ellentétben a görögdinnyével – utóérik. Tehát már 80–90%-os érettség-ben is szedhetõ. Az igazi élvezetet a 100%-os érettségben szedett termések je-lentik.

A téli sárgadinnyét 70–80%-os érettségben, 10 cm-es szárral szedjük, 8 °C-os helyiségben tároljuk. Várható termésátlag 15–25–35 t/ha.

Uborka (Cucumis sativus L.)

Az uborka tápértéke a többi zöldségfajéhoz viszonyítva kicsi. Nagy értéke abenne lévõ víz, rostanyag, kálium, ami a vesemûködést serkenti.

Kellemes íze, aromája szinte nélkülözhetetlen táplálkozásunkban. Fogyaszt-juk friss állapotban, kovászos, ecetes uborkaként, egész évben.

Az utóbbi években nõ a kozmetikai ipar érdeklõdése is az uborka iránt. Bõr-ápoló és regeneráló kozmetikumok készülnek az uborka levébõl.

Gazdasági jelentõsége.

138

15. ábra. Korszerû technológia az ágyásosfóliatakarásos eljárás

Fajták. Az uborka fajtaválasztéka rendkívül gazdag. A teljesség igénye nél-kül ismertetjük a fajtákat.

Kígyótípusú fajták (inkább hajtatásra): Aminex F1, Dalibor F1, Borja, Gésa,Corona, Ritmo, Aramon stb.

Minikígyó típusú fajták: Flóra F1, Picobello F1, Minibar F1, Jazzer, Joker stb.Salátauborka fajták: Astrea F1, Belair F1, Darina F1, Solverde, Sanko stb. Konzervuborka-fajták:Aprótüskés, kevert virágú fajták: Kecskeméti livmé, Nimbus.Aprótüskés, patenokarp hibridek: Placido, Accordia, Melody, Duet, Steffi,

Copra, Salinas, Vigora, Panazo, Amber, Gimga stb.Aprótüskés, túlnyomóan nõvirágú hibridek: Barbara, Express, Fanto, Kecs-

keméti bõtermõ, Kecskeméti keseredésmentes konzerv, Minerva, Pannónia,Perez, Othello stb.

Szemölcsös, túlnyomóan nõvirágú: Kecskeméti 113 F1, Levina F1 stb. Környezeti igénye. Melegigényes növény. Hõoptimuma 25 ± 7 °C, –0,5

°C-on már megfagy. 15–38 °C-on érzi jól magát. Ennél alacsonyabb, ill. ma-gasabb hõmérsékleten életmûködése kedvezõtlen lesz. A növekedése és fej-lõdése általában 20–30 °C-os nappali, és 17–21 °C-os éjszakai hõmérsékle-ten optimális.

Fényigénye közepes. Gyenge fényerõben is virágzik. A sétáló árnyékot elvi-seli. Fényviszonyaink a szabadföldi termesztésben kedvezõek számára.

Vízigénye nagy, azt szereti, ha a „lába” vízben van. Az uborka a család töb-bi tagjától eltérõen gyökérzetének zömét a talaj felsõ 10–20 cm-es rétegébenfejleszti. Ennek a rétegnek a vízkapacitását kell 70%-os szinten tartani ahhoz,hogy jó termésátlagot adjon.

Az uborka szereti és igényli a párás levegõt.

139

29. táblázat. Az uborkatermelési mutatói Magyarországon

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 3021 1749 2504 Betakarított összes termés, tonna 94 411 94 290 82 741 Termésátlag, kg/ha 19 320 34 840 19 550 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 56,40 61,00 96,30 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 114,80 136,90 170,50 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 5594 10 035 9045 Külkereskedelem Behozatal, tonna 4637 3342 5628 Behozatal, millió Ft 469 491 770 Kivitel, tonna 5128 3172 2490 Kivitel, millió Ft 641 467 329

KSH-adatok

Termesztéstechnológiai válto-zatok:

– szabadföldi tömegtermesztés,helyre vetéssel (április10–20.),

– szabadföldi fóliás és fóliaalag-út alatti termesztés (április25.–május 10.),

– szabadföldi korai termesztés(május 1–15.),

– másodvetés (július 10-ig),– szabadföldi támrendszeres ter-

mesztés (május 10–20.)

Talaj-elõkészítés. Lásd a dinnyénélleírt talaj-elõkészítést. Eltérés a má-sodvetés elõkészítése: nyári mély-szántás, majd elmunkálása.

Trágyázás. Tapasztalati szám ahektáronkénti 50 tonna szerves trá-gya adagolása. Alaptrágyaként, õsz-szel kiszórva.

140

16. ábra. Uborkaszedés esõben, szélben

17. ábra. Támrendszer mellett termesztettuborka

Sortrágyaként 20–30 tonna/hektárt dolgozunk a talajba. A támrendszerestermesztésnél egyes termesztõk 70–100 tonna szerves trágyát is kiszórnakhektáronként. Jól teszik! Miért? Köztudott, hogy az uborka nem viseli el a mo-nokultúrás termesztést. Ez igaz. A támrendszeres termesztésben legtöbbször atartószerkezet helyhez kötöttsége miatt monokultúrás termesztés folyik. En-nek ellenszolgáltatására szolgál a nagy adagú szerves trágya. Pufferolja a mo-nokultúrás termesztés kedvezõtlen hatását.

A mûtrágyaigényt a 30. táblázatban rögzítjük. A mûtrágya felét, kétharmadát õsszel alaptrágyaként, kisebb részét tavasz-

szal, vetés elõtt adjuk. Az állomány folyamatos tápoldatozása nagy teljesít-ményt eredményez.

Szaporítás. A korai kiültetéshez 4–5 hetes palántát nevelünk. A palántákat7×7 – 8×8 cm-es földkockában neveljük fel. A földkockába elõcsíráztatott ma-got (30 °C-on elõáztatva két óráig, majd 6–8 óráig 35 °C-on elõcsíráztatva) ve-tünk. Az uborka nehezen tûri a tûzdelést, ne kísérletezzünk vele.

A tálcás, ládás palántanevelésnél a nevelési idõ lerövidül.Az állandó helyre vetés ideje (április 10–20. a kabakosoknál), de megbízha-

tóbb, ha megvárjuk, hogy a talaj 14 °C-ra felmelegedjen. Hideg, nedves talaj-ban az uborka magja könnyen „betaknyosodik”, elrohad. Ezért a kelést folya-matosan ellenõrizzük. Ha a kiemelt mag megbarnul, megduzzadt, két újjal ös-

141

MÉM-NAK adatok

30. táblázat. Az uborka fajlagos mûtrágyaigénye(Hatóanyag kg/t)

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Nitrogén I. 5,2 4,7 4,2 3,6 3,0 II. 5,6 5,2 4,5 3,9 3,3 III. – – – – – IV. 5,8 5,4 4,8 4,2 3,5

Foszfor I. 4,1 3,6 3,0 2,1 1,0 II. 4,3 2,7 3,2 2,3 1,2 III. – – – – – IV. 4,2 3,7 3,1 2,2 1,1

Kálium I. 7,5 6,7 5,5 4,1 2,5 II. 7,9 7,2 6,0 4,8 3,0 III. – – – – – IV. 8,0 7,3 6,2 5,1 3,3

szenyomva kiugrik a belsõ része, és az büdös, bizony tönkrement a mag. Ebbõlmár nem lesz semmi. Újra kell vetni!

A támrendszeres termesztéshez, konzerv célra május 10–20. között vetünk,3–5 cm mélyen.

Másodnövényként június-július hónapokban vetünk. A váz nélküli termesztésnél 160+40×40 cm-re, korai termesztésnél

100×40–50 cm-re ültetjük a palántákat. Az állandó helyre vetés sortávolsága70–100 cm-ig terjed, a virágzáshabitus függvényében.

A támrendszer mellett termesztett uborka elrendezése lehet egysoros és iker-soros. Az ikersoros elrendezés 120–140+60×25–35 cm.

A palántaigényt az adott állománysûrûség ismeretében határozzuk meg.Az uborkamag ezremagtömege 20–30 gramm. A vetõmagigényt ebbõl szá-

moljuk ki. Ápolás. Az uborkát „feleségül kell venni” – mondja a régi bölcselet. Ez azt

jelenti, hogy mindig vele kell lenni. Ez érvényesül az ápolásnál is. Fõbb ápolá-si munkák: a kapálás – de csak sekélyen, mert a gyökérzet közel helyezkedikel a talajfelszínhez. A tõszámbeállítás helyre vetésnél elengedhetetlen. A tápol-datozást folyamatosan igényli és meghálálja.

Az uborkát csak a támrendszeres termesztéstechnológiában kell metszeni.Nõ- vagy túlnyomóan nõvirágú fajtáknál ez minimális. Ennek lényege, hogy afõhajtásról – mert erre neveljük – 40 cm-ig eltávolítjuk a terméskezdeménye-ket (ne húzza el a tövet) és az oldalhajtásokat. E fölött meghagyjuk az oldalhaj-tásokat, de elõször 2 levél után, majd legfeljebb 3–4 levél után visszacsípjükazokat.

A magvas uborkafajták megtermékenyítését a méhek végzik. Partenokarptermésû fajtáknál a méhek nem kívánatosak (deformálódnak a termések).

Öntözés. Az uborka gyökér elhelyezkedése sekély, levegõigény és páratar-talom igénye nagy, kisebb vízadagokkal való öntözést igényel. Az uborkát18 °C alatti hõmérsékleten öntözni nem szabad.

Betakarítás. A konzerv célra termesztett uborka mérethatárai a következõk:2–4 cm, 3–6 cm, 6–9 cm, 9–12 cm. A 12–14 cm nagyságú kovászolni való. Azennél nagyobb méretet salátának használjuk.

Az uborkát naponta kétszer (2–4 cm), 2–3 naponként szedjük. Méretre osz-tályozzuk.

Várható termésátlag 10–20–40 t/ha. Itt semmit nem mond. Minél kisebb mé-retben szedjük, annál kisebb lesz a termésátlag, de annál nagyobb az árbevétel.

Támrendszeres technológiánál 40–80 t/ha termés is elérhetõ.

142

Spárgatök (Cucurbita pepo L.)

A fõzõtökök termesztése a választék bõvítése, a fogyasztók igényének emelke-dése eredményeként folyamatosan növekszik. A spárgatök termesztésének or-szágunkban nagy hagyományai vannak. Fõzeléknek, levesnek, sütve stb.fogyasztjuk. A feldolgozóipar is növekvõ mennyiségben igényli.

Gazdasági jelentõsége.Fajták. Albatök, Indátlan fehér, Vecsési indás stb.Környezeti igénye. Hõigénye 25 ± 7 °C. A hideget nem bírja. Fényigénye nagy.Vízigénye közepes.Tápanyagigénye. A spárgatök is meghálálja a szerves trágyát. A szerve trá-

gya-igénye és az elhelyezés módja megegyezik a dinnyénél leírtakkal.Termesztéstechnológiai változatok:– váz nélküli és kisalagutas takarás (április 15–30.),– korai szabadföldi termesztés (április 25–május 5.),– állandó helyre vetés (április 10–20.),– késõi állandó helyre vetés (május 10–30.).

Talaj-elõkészítés. Azonos a dinnyénél leírtakkal. Trágyázás. Meghálálja a szerves trágyát. Igénye és elhelyezési módja meg-

egyezik a dinnyénél elmondottakkal. Szaporítás. Az elsõ két technológiai változatban földkockás palántát neve-

lünk, 6×6 – 10×10 cm-es méretben. A palántanevelés ideje 30–40 nap. A ter-vezett kiültetési idõbõl számoljuk vissza a vetésidõt.

143

31. táblázat. A spárgatök termelési mutatói Magyarországon

KSH-adatok

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 567 627 582 Betakarított összes termés, tonna 3200 11 867 12 669 Termésátlag, kg/ha 14 350 12 790 14 620 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 24,00 32,00 32,10 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 96,50 103,80 100,50 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 415 513 604 Külkereskedelem Behozatal, tonna 78 59 118 Behozatal, millió Ft 8 12 29 Kivitel, tonna 268 167 79 Kivitel, millió Ft 24 20 12

A növényelrendezés, guggon ülõ fajtáknál, 100×100 cm, 150+50×100 cm és200+50×80 cm. A folytonos növekedésû fajtát (Vecsési indás) 150×150 cm-re,200×150 cm-re és 200×200 cm-re ültetjük vagy vetjük.

Ápolás. Gyommentesen tartás, tõszámbeállítás. Idõszakos fóliatakarásnál afólia levétele. Korai ültetésnél fagyvédelem, füstölés, öntözés.

Öntözés. Palántázáskor elengedhetetlen a beiszapoló öntözés. Késõbb egy-két vízpótló öntözést meghálál. (Sajnos, nálunk zömmel öntözés nélkül ter-mesztik.)

Betakarítás. Az elsõ terméseket az olaszok már a termõs virág megterméke-nyülésétõl kezdve szedik. Még rajta van a sziromlevél. Olajban sütve fogyaszt-ják. A korai idõszakban leszedett 10–15 cm-es fejlettségû termés kiváló rántva,pörköltnek stb. Ezek jó áron értékesíthetõk. Nyáron a termesztõ megvárja a tel-jes kifejlettséget, mert így nagyobb lesz a terméstömeg (tökfõzelék, gyalulttök). A minõség viszont ebben az esetben már kívánnivalót hagy maga után.

Cukkini (Cucurbita pepo L. convar. giromontiina DUCH)

A spárgatök édestestvére, zöldben, sárgában, fehérben, sötétzöldben, ahogy ép-pen a divat, ill. az ízlés kívánja. Táplálkozási értéke és fogyasztási módja meg-egyezik a spárgatök értékeivel. Van egy különbség, az ügyes háziasszonyok a15–20 cm hosszú termékbõl készítik a legjobb „uborkasalátát”. Íze közömbös,uborkalével felöntve ezt az ízt veszi fel, jobb, ropogósabb mint az uborka.

Fajták: Acceste F1, Ambassador F1, Arlesa F1, Supremo F1. Termesztéstechnológiája megegyezik a spárgatöknél leírtakkal.

Csillagtök (Cucurbita pepo L. convar patissoniana GREB)

Hazánkban új zöldségfajnak tekinthetõ. Savanyítva uborkát helyettesítõ, jó ízûtermék. Fogyasztható továbbá rántva, pástétomnak elkészítve. Diabetikus éte-lek készítésére is kiválóan alkalmas. Minél zsengébben szedjük, annál nagyobbélvezetet nyújt.

Fajták: Óvári fehér, Rodeo.Környezeti igénye: lásd spárgatök.Termesztéstechnológiai változatok. Termeszthetõ palántázással és helyre

vetéssel.Talaj-elõkészítés, trágyázás: lásd a spárgatöknél leírtakat.Szaporítás. Végleges helyre április közepétõl június végéig, szakaszosan

vethetõ.Palántanevelésre 4–5 hét elegendõ. Korai termesztését nem célszerû erõltet-

ni. Április végétõl kiültethetõ. 1 hektárra 0,7–1 kg vetõmagot számítsunk.

144

Ápolása. Gyomtalanítás.Öntözés. Kiültetéskor beiszapoló öntözés. Késõbb egy-egy vízpótló öntö-

zést (30–40 mm) nagyon meghálál. Betakarítás. A virágok elnyílása után 1–2 hétre kifejlõdik, fogyasztásra al-

kalmas lesz a termése. A teljes biológiai érettség 65–70 napra következik be avirágzás után. Minél gyakrabban szedjük, annál nagyobb teljesítményre képes.

Laskatök (Cucurbita ficifolia BOUCHÉ)

Az egyik leghálásabb, elnyûhetetlen zöldségnövényünk. Hatalmas lombozatagyomfojtó. Trágyakazlak, tarackos, füves területek befedésére kiválóan alkal-mas (ahol mást nem tudunk termeszteni). Hihetetlen egyszerû a tárolása. Azérett laskatök a lakószobában, fûtött környezetben is eláll egy évig. A háziasz-szonynak még gyalulnia sem kell, hiszen „Isten-gyalulta” tök ez!

Cukortartalma nagy, eléri az 5–6%-ot. Ásványisó-tartalma magas. Fõzeléketkészíthetünk belõle az év minden napján.

Fajta: Téli zöld laskatök.Környezeti igénye: Hõigénye 22–25 °C között van. Hidegre érzékeny.Fényigénye nagy. Az árnyékot nem szereti.Vízigénye kisebb, mint a spárgatöké. Hatalmas gyökérzettével megkeresi a

számára szükséges vizet. Termesztéstechnológiai változatok: állandó helyre vetett technológia (ápri-

lis 30.–május 30.). Talaj-elõkészítés. Mind a négy termõhelyen termeszthetõ. Meghálálja a jól

elõkészített talajt.Trágyázás: lásd spárgatök.Szaporítás. A magot vethetjük sorba vagy fészekbe. Sortávolság 1,5–2,0 mé-

ter, tõtávolság ugyancsak 1,5–2,0 méter. A vetésmélység 4–5 cm. Ápolás. Gyomtalanítás, amíg nem borítja be a talajt. Az öntözést meghá-

lálja!Betakarítás. Fogyasztásra csak a teljesen kifejlõdött, biológiailag érett, ke-

mény termések alkalmasak. Az éretlen, könnyen vágható példányok keserûek.Az érettet nehéz szétvágni, viszont teljes értékû ételt lehet belõle készíteni.

Sütõtök (Cucurbita maxima DUCH. convar maxima)

A sütõtök tápértékben a leggazdagabb tökféle. Karotintartalma 3,8 mg/100gramm, C-vitamin-tartalma 30 mg/100 gramm. S mindezt nyújtani tudja a leg-ínségesebb téli idõben, amikor kezd kifogyni szervezetünkbõl az õsszel bevitt

145

ásványi só, vitamin stb. Nagy a kalcium- és foszfortartalma is. Termesztése isegyszerû (lásd laskatök), sokáig tárolható, egyszerû módon.

Fajták: Kiszombori, Nagydobosi, Óvári hengeres.A hazánkban közkedvelt Orange fajta latin neve Cucurbita moschata (son-

katök). Környezeti igénye:Hõigénye 22 ± 7 °C.Fényigénye kisebb, mint a spárgatöké. Vízigénye közepes, nagy gyökérzete ezt feltárja. Termesztéstechnológiai változat: állandó helyre vetés április 30.–május 15.

között. Talaj-elõkészítés, trágyázás: lásd a dinnyénél leírtakat. Szaporítás: 3–5 cm mélyen fészekbe vetjük. Fészkenként 4–6 db magot he-

lyezünk el. Növényelrendezés: 150×150 cm, 2,25 m2/növény, 4444 db (fészek/hektár).

150×200 cm, 3,00 m2/növény, 3333 db (fészek/hektár), 200×200 cm, 4,00m2/növény, 2500 db (fészek/hektár).

Ápolás: gyomtalanítás.Betakarítás. Itt is csak a biológiailag érett sütõtököt szabad leszedni, ko-

csánnyal együtt. A termesztõ azt mondja: „akkor szedjük, ha már megcsípte adér”. Igaza van. Ne siessük el a szedését. Fagymentes helyen tárolva január vé-géig fogyaszthatjuk ezt az értékes „csemegét”.

Várható termésátlag 30–50 t/ha.

HüvelyesekZöldborsó (Pisum sativum L.)

A borsó egyike a legrégebben termesztett növényeknek. Táplálkozási jelentõ-ségét gazdag beltartalmi értékei adják. Az emberi szervezet számára nélkülöz-hetetlen szénhidrátot és fehérjét a zöld- és szárazborsó nagy mennyiségben tar-talmazza. A fehérjetartalma csaknem azonos a borjúhús, a csirkehús és a mar-hahús fehérjetartalmával. Rostanyagtartalma szintén kiemelkedõ.

Vitaminok közül számottevõ a C-vitamin-tartalma (25 m/100 g), a B1-, ésB2-vitamin-tartalma is jelentõs.

Ásványi anyagai szintén nélkülözhetetlenek az emberi szervezet számára. Egész évben szívesen fogyasztjuk frissen vagy feldolgozott formában. Gazdasági jelentõsége.Fajták. Kifejtõ-fajták: Debreceni sötétzöld, Debreceni világoszöld, Express, Garai

korai, Gloria di Quimper, Rajnai törpe, Tifon stb.

146

Velõborsók:Korai érésûek: Banff, Bravado, Daybreak, Hunter, Karina, Léda, Sparkle,

Újmajori korai stb.Középérésûek: Bella, Fonado, Kelvedon wonder, Markado, Orcado, Polar,

Skinado, Újmajori középkorai, Újmajori középkésõi stb.Késõi érésûek: Erika, Frila, Jof, Jubileum, Triola, Zeusz, Zsuzsi stb. Cukorborsó: Ambrosia, Henrik.Környezeti igény. A borsó hidegtûrõ növény. Hõoptimuma 16 ± 7 °C. Fej-

lõdési küszöbértéke 4,4 °C (40 F°). A fejlett növény a hideget (–2, –5 °C) „el-bírja”. A borsó számára jó hõmérsékleti értékeket a magyar termesztõ így ösz-szegzi: „a meleg tavasz, hûvös nyár kombinációja a nagy termés alapja”.

Fényigénye. Nagy. Rövid megvilágításban vegetatív, hosszú megvilágítás-ban generatív szervei fejlõdnek jobban. Túlzott megvilágítás hatására szártag-jai rövidülnek.

Vízigénye. Közepes. Csírázáskor és virágzáskor igényli a legtöbb vizet. Termesztéstechnológiai változatok:– tavaszi termesztés ipari feldolgozásra (március 20.–április 10.),– tavaszi termesztés, kézi szedés, hüvelyes (február 15.–április 15.),– nyári termesztés, másodvetés (június 20.–július 10.),– tél alá vetés (november 20.–december 10.),– támrendszer melletti termesztés (elõzõ vetési idõpontokban).

Talaj-elõkészítés. Szerepe kiemelkedõ fontosságú. Alapja a sikeres gépi beta-karításnak is. Követelmény a kifogástalan vetõágy (vetésmélység 5–7 cm), asz-tal simaságú terület.

147

32. táblázat. A zöldborsó termelési mutatói Magyarországon

KSH-adatok

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 21 858 17 852 15 882 Betakarított összes termés, tonna 101 647 68 666 93 220 Termésátlag, kg/ha 4040 3090 5210 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 51,20 48,00 61,30 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 209,40 274,40 190,10 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 7206 4819 5917 Külkereskedelem Behozatal, tonna 8 – 33 Behozatal, millió Ft 3 – 19 Kivitel, tonna 88 – 372 Kivitel, millió Ft 15 – 64

Talajmûvelési rendszer: a kora tavaszi vetésû, nagy magvú növényre jellem-zõ. Ennek két változata alkalmazott a borsótermesztésben:

a) õszi alapmûvelés (õszi mélyszántás). Õszi elmunkálás, diszktiller + fo-gas. Tavaszi talaj-elõkészítés: fogas + kombinátor (az Alföldön a koránvetõ gazda eljárása),

b) hagyományos módon, õszi mélyszántás – nyitva hagyva. Tavaszi elmun-kálás (nehéz fogasborona + kombinátor).

A zöldségtermesztésben ritkán elõforduló talajmûvelési eljárás a forgatásnélküli elõkészítés is elõfordul a borsónál. A RAU–21-es kultivátorral készítikelõ a talajt.

Trágyázás. Trágyaigényét elsõsorban mûtrágyákkal biztosíthatjuk (lásd 33.táblázat).

Nitrogéngyûjtõ, mégis igényli a nitrogént. Különösen kora tavasszal, amíg nemtudja megkötni a levegõ nitrogénjét (4–6 hét), nagy szüksége van a talajban lévõnitrogénre. A nitrogéntartalmú mûtrágya kétharmadát õsszel adjuk (pentozán ha-tás), egyharmadát tavasszal adjuk. A foszfort és káliumot õsszel szórjuk ki.

Szaporítás. Tavaszi vetés február 20.–április 10, a vetés kezdete „amint atalajra rá lehet menni”, majd szakaszosan vetünk, az elõre megállapított faj-tasor és tervezett szakaszok figyelembevételével (egyeztetve a felhasználóigényeivel!).

148

33. táblázat. A zöldborsó fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/tonna)

MÉM-NAK adatok

Tápelem, termôhely

A talaj tápanyag-ellátottsága

igen gyenge gyenge közepes jó igen jó Nitrogén

I. 25 23 20 19 15 II. 28 26 23 22 18 III. 32 29 25 24 20 IV. – – 29 28 24

Foszfor I. 18 16 14 13 12 II. 21 18 16 15 13 III. 28 25 23 21 20 IV. – – 21 20 20

Kálium I. 25 24 22 20 17 II. 28 26 22 21 20 III. 27 25 23 20 18 IV. – – 25 22 19

A hõegység számításának képlete:

napi max °C + napi minimum °CHe = – 4,4 °C

2

A túl késõi vetést kerüljük, mert belefut a hõségnapokba!A vetés mélysége az ezermagtömegtõl függ: 180 gramm/ezermagtömeg alatt

5–6 cm-re, 180–250 gramm/ezermagtömeg közöttieket 6–7 cm-re, a 250gramm/ezermagtömegnél nagyobbakat 7–8 cm mélyre vetjük.

A nyári vetésnél (június hó) a vetés mélység 4–8 cm. Õszi vetést csak a kis-kertbe (október 15.–november 5.) javasoljuk, nagy kockázattal jár.

A tél alá vetést úgy idõzítjük, hogy télen ne keljen ki. Ellenkezõ esetbenmegfagy.

Arra nagyon ügyeljünk, hogy mag a talaj felszínére ne kerüljön, mert a ma-darak gyorsan megtalálják, és „betakarítják” még a földben lévõ magokat is.

Az elrendezés: a leggyakoribb, sõt mondhatjuk általánosnak is a 12,5 cm-essortávolságra vetést.

Kiskertben vethetjük 30 cm-es sortávolságra, ill. fészkesen is.Vetõmagszükséglete 150–250 kg/ha. A csíraszám 1–1,5 millió db/ha között

változik. Ápolás. A sûrû vetés csak vegyszeres gyomirtással oldható meg. A borsó

gyomirtására engedélyezett herbicidek:Vetés elõtt a talajba kevert gyomirtó szerek (PPI), Flubalex, Benefex. Vetés után és kelés elõtt a talaj felszínére kijuttatható szerek (PRE): Magról kelõ egyszikû és néhány kétszikû gyomnövény ellen: Dual Gold 960 EC,

Panida 330 EC, Proponit 720 EC, Proponit 840 EC, Stomp 330 EC, Stomp 400 EC.Vetés után és kelés elõtt a talaj felszínére kijuttatható szerek (PRE).A magról kelõ kétszikû gyomnövények ellen: Adol 80 WP, Afalon,

Dispersion, Gesagard 500 FW, Igran 500 FW, Metripaz 70 WG, Prometrex 500SC, Sencor 70 WG.

Magról kelõ egy- és kétszikûek ellen: Command 48 EC, Igran Combi Gold450 EC.

Kelés után, állománykeresztezésre alkalmas gyomirtó szerek: (POST).Magról kelõ és évelõ egyszikû gyomnövények ellen: Agil 100 EC, Focus

Ultra, Fusilade Forte, Pantera 40 EC, Targa Super, Select Super. Magról kelõ egy- és kétszikûek ellen: Command 48 EC, Igran Combi Gold

450 EC, Pivot 100LC. Kelés után, állománykezelésre alkalmas gyomirtó szerek (POST).Magról kelõ és évelõ egyszikû gyomnövények ellen: Agil 100 EC, Focus

Ultra, Fusilade Forte, Pantera 40 EC, Targa Super, Select Super.

149

Magról kelõ és évelõ kétszikûekellen: Butoxone, Tropotox.

Magról kelõ kétszikû növényekellen: Basagran 600 SL.

Magról kelõ egyszikû és kétszikûnövények ellen: Pulsar 120 SL,Bolero, Master (dr. Incédy P. inHodossi et al. 2004 nyomán).

Kisebb gazdaságokban elenged-hetetlen ápolási munka a kapálás.A borsót, nagyobb gazdaságokbanfogasolhatjuk is, amíg a növényekelférnek a fogas alatt, keresztben.Ilyenkor ne nézzünk hátra!

Öntözés. A borsó hazai viszonya-ink között öntözés nélkül is termeszt-hetõ, öntözéssel a termésátlag növel-hetõ. A középérésû fajtákat egyszeri(30 mm), a késõi fajtákat kétszeri ön-tözéssel (2×30 mm) nagy sikerrel, jóminõségben termeszthetjük.

Betakarítás. A zöldborsót opti-

150

18. ábra. Finométer a zöldborsózsengeségét méri

19. ábra. A rendrevágás a kétmenetes betakarítás része

mális zsengeséggel, optimális érettségben kell betakarítani. Itt sem szabad tak-tikázni az érettséggel (még várok vele – nagyobb lesz a terméstömeg – romlika zsengeség – csökken az árbevétel).

Gépi betakarításnál 40–45 F° vagy 125–130 T° takarítjuk be. (A finommé-tert a mélyhûtõipar, a tenderométert a konzervipar használja. 1 F° = 3 T°-al. Aminõség 45 F°-ig kiváló, 45–55 F°-ig I. osztályú, 55–63 F°-ig II. osztályú.)

Betakarítási módok: – rendrekaszálás + szikkasztás + felszedés + cséplés,– rendrekaszálás + szikkasztás + rendrõl cséplés,– aratócséplés (egymenetes) (ez terjed ma),– hüvelyszedõ gép (csak külföldön),– kézi szedés (a teljesítménye 50–70 kg/nap).

Terméshozamok: gyenge 2–3 t/ha, közepes 3,5–5 t/ha, jó 6–9 t/ha szemter-mésnél.

A hüvelyes termés megközelítõen a szemtermés kétszerese.

151

20. ábra. A zöldborsó is termeszthetõ támrendszer mellett

Bokorbab (Phaseolus vulgaris L.)

A zöldbab 2–6% fehérjét, 0,6–2,0% szénhidrátot, 0,1–2,0% zsírt és 0,5–1,0%hamu alkotórészt tartalmaz. Az emberi szervezet számára nélkülözhetetlenaminosavakat (triptofán, lizin, cisztin, hisztidin) is tartalmazza. A-, B1- B2-,E-vitamin-tartalma is jelentõs. Értékei közé tartozik a benne lévõ kalcium,foszfor, vas, valamint különféle ásványi anyagokat és rostot is tartalmaz.

Gazdasági jelentõsége.Fajták. A fajtákat hüvelyük színe alapján csoportosítjuk. Zöldhüvelyûek: Buvet, Fórum, Lasso, Sirály, Fõnix, Kylian, Linera stb.Ceruzababok, zöldhüvelyûek: Masai, Smilo.Sárgahüvelyûek: Cherokee Wax, Echo, Hungold, Janka, Maxidor, Rege, Su-

gár, Tiszabögi korai, Goldfinger, Debreceni sárga, Budai piaci, Minidor stb. Környezeti igénye: Hõigényes. Hõoptimuma 22 ± 7 °C. Hidegtûrõ képessé-

ge kicsi. Virágai már 0 °C-nál elpusztulnak. A generatív szervek fejlõdéséhez 20–25 °C szükséges. Fényigénye közepes. Gyenge megvilágításban is jól fejlõdik.Vízigénye közepes. Nagy termésátlag eléréséhez 65–70%-os VK-

telítettségû talajt kíván.Termesztéstechnológiai változatok:– váz nélküli fóliás termesztés (április 10–20.),– szabadföldi tavaszi vetés, gépi betakarítással (április 20.–május 15.), – szabadföldi tavaszi vetés, kézi szedéssel (április 20.–május 30.),– másodvetés (június 1.–július 10.).

152

34. táblázat. A zöldbab termelési mutatói Magyarországon

KSH-adatok

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 2882 3548 2548 Betakarított összes termés, tonna 25 047 25 555 23 692 Termésátlag, kg/ha 5740 5240 6370 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 52,40 54,60 51,20 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 253,10 278,30 233,70 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 1935 2132 1772 Külkereskedelem Behozatal, tonna 4 16 5 Behozatal, millió Ft 1 6 2 Kivitel, tonna – – 35 Kivitel, millió Ft – – 15

Talaj-elõkészítés. Talajmûvelési rendszer a késõ tavaszi vetésû, nagy magvúnövények, ill. a nyári (másodvetésû) növények talajmûvelési rendszere.

Trágyázás. A bab tápanyagigényes növény. A mûtrágyák mellett meghálál-ja a szerves trágyát is. Fajlagos mûtrágyaigényét a 35. táblázat tartalmazza.

Szaporítás. A vetést akkor kezdhetjük, amikor a talaj hõmérséklete 15 °C-raemelkedik. Ez április 20-a körül következik be. Utolsó vetési idõpont július 10.A bab fejlõdési küszöbértéke 10 °C (egyesek 7 °C-t is mondanak!). Így a vetésszakaszolható. A szakaszok között 40–50 hõegységnyi idõkülönbségnek kelllenni.

Hõegységszámítás:

napi max °C + napi minimum °CHõegység = – 10 °C

2

A növényelrendezés lehet soros, ikersoros, szalagos, fészkes. Csíraszám 400–600 ezer db csíra hektáronként. Ez 80–200 kg vetõmagból

állítható elõ. Sortávolság 24, 40, 60, (80) cm. Ploeger: 60–80 cm (soros), FZB: 24–40 cm

(frontális szedés).

153

35. táblázat. A zöldbab fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/tonna)

MÉM-NAK adatok

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Nitrogén I. 22 19 16 15 14 II. 23 20 17 16 15 III. 21 19 18 15 14 IV. 25 22 19 18 17

Foszfor I. 14 11 7 6 5 II. 19 14 9 8 7 III. 20 16 12 11 10 IV. 22 18 13 12 11

Kálium I. 23 21 19 18 17 II. 26 24 21 20 19 III. 25 23 20 19 18 IV. 25 24 22 21 20

Tõtávolság: 5–8 cm, fészkes vetésnél az elrendezés 40–30×30 cm, fészken-ként 4–6 db maggal számolunk.

Vetés mélysége 5–6 cm. Ápolás. A babot fogasolni nem szabad. Mechanikai gyomirtás csak a széles

sorban végezhetõ, igény szerint.A bab vegyszeres gyomirtására engedélyezett szerek a következõk: Afalon

Dispersion, Basagran VSC, Dual Gold 960 EC, Ipifuor, Leopard 5 EC, Olitref480 EC, Proponit 840 EC, Tárga Super, Treflan 48 EC, Triflurex 48 EC.

A kis gazdaságban egyszeri vetést is többször szedhetünk. Virágzás után14–20 napra szedhetõ a zöldbab. Leszedjük, nem tépjük! Ha egészséges a lom-bozat, nitrogéntartalmú mûtrágyával (1,5–2,0 dkg/m2) fejtrágyázzuk. A babgyorsan megújul. Újra virágzik. 14–20 napra szedhetõ, s így folytatható, amígegészséges a lombozat.

Öntözés. Kritikus fejlõdési szakasz a csírázás és a virágzás ideje. Öntöznikell a fejtrágya adagolásakor is. Idénynormája 30–150 mm. Öntözési normája10–30 mm. Az uborkához hasonlóan páraigényes növény.

Betakarítás. Lehet egyszeri gépi betakarítás, kézi elõszedés és gépi betaka-rítás, valamint teljesen kézi szedésre alapozott.

Az érettség jele, hogy a hüvely hosszanti növekedése befejezõdött, a hüvelyállománya zsenge, pattanva törik.

Szedésidõ június végétõl szeptemberig tart. A kézi szedést 4–8 naponkéntismételjük.

Várható termésátlag: öntözött termesztésben 7–10 t/ha, öntözetlen viszo-nyok között 4–5 t/ha.

A betakarítógépek teljesítménye: FZB 1,7–3,0 ha/10 óra, MAZ 7 ha/10 óra.Kézi szedésnél 7–8 kg/óra.

Karósbab (Phaseolus vulgaris L. var. communis)

Csak párás, mély fekvésû helyeken ad elfogadható termést. Karózási igényemiatt nagy területen nem tudott elterjedni. Termõterülete néhány száz hektár.

Fajták: Juliska (sárgahüvelyû), Iregi fehérfürtös (zöldhüvelyû). Környezeti igénye: megegyezik a bokorbabnál leírtakkal.Termesztéstechnológiai változat: állandó helyre vetés (május 1–20.).Talaj-elõkészítés: mint a bokorbabnál.Trágyázás: lásd a bokorbabnál leírtakat. Szaporítás. Az elrendezés a támrendszer függvénye. Kerítés mellé 30 cm-es

tõtávra, gúla rendszerû támrendszernél szintén 30–40 cm-es távolságra vetünk,fészkenként 3–5 db magot.

Ápolás. Karózás. Támrendszerre való felvezetés. Gyomtalanítás. Az ápolási

154

fejezetben említjük a türelmet is. A nyári nagy melegben, száraz levegõn akarósbab sokat virágzik, dekoratív. Már várnánk, hogy szedjük, de nem termé-kenyülnek a virágok. Ide kell a türelem. Amikor rövidülnek a nappalok, csök-ken a hõség, pára is van, egyszerre nagy tömegben termékenyülnek a virágok,fejlõdnek a hüvelyek – bõ termést ad.

Öntözés. Az elõzõ állapot öntözéssel korábbra hozható.Betakarítás. Kifejtõbabnak akkor szedhetõ, amikor a mag elérte a fajtára jel-

lemzõ nagyságot, de még zsenge. Hüvelyesen szedése megegyezik a zöldbabéval.

Földimogyoró (Arachis hipogaea L.)

A világon igen nagy területen termesztett, nagyon értékes zöldségfaj. A világlakosságának táplálásában kiemelkedõ szerepet játszik. Magjában 42–55% ola-jat, 28–34% fehérjét találunk. Sok B1-, és B2-vitamint is tartalmaz.

Nálunk enyhén pörkölve hüvelyestõl, vagy kifejtve és sózva kerül forgalom-ba. Nélkülözhetetlen terméke a cukrásziparnak és a csokoládégyártásnak.

Fajták: Kiszombori, Makói 1.Környezeti igénye. Sok meleget igénylõ zöldségfajunk.Fényigénye is nagy. Vízigénye, megegyezõen a többi hüvelyes faj igényeivel, csírázáskor és vi-

rágzás idején nagyon nagy. Termesztéstechnológiai változatok:– állandó helyre vetés (április vége–május közepe),– palántázás (fagyosszentek után).

Talaj-elõkészítés. Fokozott figyelmet kell fordítani a levegõs, gyorsan melege-dõ laza talajszerkezetre, a téli csapadék befogadására és a tavaszi talajnedves-ség megõrzését szolgáló talajmûvelésre.

Trágyázás. Meghálálja az érett istállótrágyát, kiegészítve a szükséges mûtrá-gyákkal. Elsõsorban foszfor és kálium igénye nagy. A túlzott nitrogénellátásvegetatív túlsúlyt, késõbbi virágzást idéz elõ.

Szaporítás. Vetésre az érett, teltszemû hüvelyek sértetlen magvai alkalma-sak. Akkor vethetünk, ha a talaj hõmérséklete 15 °C-ra emelkedik.

Kisgazdaságokban palántáról is szaporíthatjuk. Ezzel a fagyok elõtti bizton-ságosabb beérést segítjük elõ. A tervezett kiültetés elõtt 4–5 héttel, 3–4 db ma-got vetünk földkockába. A palánták ápolása megegyezik a többi fajnál szoká-sossal.

A sortávolság 60–80 cm, a tõtávolság 5 cm soros elrendezésben. Fészkesenis vethetõ, 3–4 mag egy fészekbe. A vetés mélysége 3–5 cm.

A palántát 60–80 cm sortávolságra és 15–20 cm-es tõtávolságra ültetjük.

155

Ápolás. Fontos az állomány gyommentesen tartása. Speciális ápolási mun-kája a töltögetés. A burgonyához hasonlóan 1–2 alkalommal kell töltögetni. Deismerjük meg folyamatában a kérdést. A földimogyoró apró, sárga virágokatfejleszt. A virág megtermékenyülése után lehajlik, igyekszik „elbújni” a talaj-ba, hogy ott fejlessze ki hüvelyeit. Ezt segíti elõ a töltögetés. Feladatunk és cé-lunk is tehát, hogy a virág megtermékenyülése után a hüvelykezdemények mi-nél elõbb a talajba tudjanak bújni, és ott növekedésnek induljanak.

Öntözés. A tenyészidõ elsõ felében lehet szükség öntözésre. Betakarítás. Egészen az elsõ õszi fagyokig hagyjuk a területen. Az érés jelei:– a hüvelyek elérték a fajtára jellemzõ nagyságot,– külsõ héjuk csontszínû,– belsõ faluk fehér, a magvakkal érintkezõ részeken barna foltos,– a magvak héja a fajtára jellemzõ piros árnyalatot kap.

Valamennyi hüvelykezdemény beérésére nem számíthatunk. Döntenünk kell!A bokrokat ásóval vagy ekével kiforgatjuk, majd óvatosan felszedjük. Ked-

vezõ idõjárás esetén a töveket gyökerükkel felfelé állítva néhány napig szik-kasztjuk. Kedvezõtlen idõjárás esetén fedett helyen vékony rétegben szárítjuk.Az utóérést követõen kézzel leszedjük a hüvelyeket a növényrõl. Várható ter-méstömeg 1,0–1,5 tonna/hektár.

Csemegekukorica (Zea mays L. convar. saccharata KOERN.)

Fõ táplálkozási értéke nagy fehérje- és szénhidráttartalma. Gazdag nyers zsí-rokban és vitaminokban (B1-, B2-, B3-, C-vitamin).

Az újabb, nagyon édes fajtákba keményítõképzõdést gátló géneket építettekbe, keményítõ-tartalmuk 10% alatt van, szacharóztartalmuk viszont meghalad-ja a 30%-ot.

Gazdasági jelentõsége.Fajták:A legfontosabb tudnivalók az egyes fajtatípusokkal kapcsolatban:Alaptípus (normálédes) (su1): édes ízû, cukortartalma 8–16%, maghéja zsen-

ge. Minõségét 1–2 napig megtartja. Nugát (cukortartalom-növelt) (se): nagyon édes, cukortartalma 15–32%,

maghéj nagyon zsenge. Minõségét 4 napig megõrzi.Desszert (szuperédes) (sh2): átlagos cukortartalma 20–45%. A mag roppanó.

Minõségét 10 napig megtartja.A tenyészidõ hosszát a FAO szám jellemzi:– igen koraiak, 200–299;– koraiak, 300–399;

156

– középkoraiak, 400–499;– középérésûek, 500–599;– késõiek, 600 felett.

A korai fajták tenyészideje 85–91 nap, a középérésûeké 92–104 nap, a késõiek105 nap felett válnak szedhetõvé.

Az éppen engedélyezett fajták a Nemzeti Fajtajegyzékben nyomon követ-hetõk.

Környezeti igény. Hõigénye a bokorbabéval megegyezõ, 22 ± 7 °C. Fejlõ-dési küszöbértéke 10 °C. A hasznos hõegységigényét is a bokorbabnál leírtképlet szerint számítjuk. Nagyon érzékeny a tavaszi alacsony hõmérsékletre.

Fényigénye nagy. Vízigénye nagy, sok vizet igényel. Vízigénye a csírázásnál és a virágzásnál

kiemelkedõ.Termesztéstechnológiai változatok:– állandó helyre vetés (április 15.–június 30.),– palántázás.

A tápkockás palántát a fogyasztási idõ széthúzására használjuk. Azokban az or-szágokban, ahol a kukorica számára kedvezõ idõjárási szakasz rövid, tápkoc-kás palántáról termesztik.

Talaj-elõkészítés. A vetés idejére porhanyós, jól beérett, jó szerkezetû, ele-gendõ vizet tartalmazó talajt kell készíteni.

Trágyázás. Kívánja a szerves trágyát (25–30 t/ha). A mûtrágyaigénye 1 ton-na termés eléréséhez 25 kg N, 12–14 kg P2O5, 16–18 kg K2O. A foszfort ésa káliumot alaptrágyaként, a nitrogént magágyba adjuk.

157

36. táblázat. A csemegekukorica termelési mutatói Magyarországon

A KSH-adatok

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 33 320 39 377 30 284 Betakarított összes termés, tonna 467 750 565 948 508 039 Termésátlag, kg/ha 12 950 13 620 16 330 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 22,20 19,20 23,10 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 168,40 175,90 159,30 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 10 153 11 364 12 480 Külkereskedelem Behozatal, tonna 91 22 2 Behozatal, millió Ft 4 8 2 Kivitel, tonna 227 301 1108 Kivitel, millió Ft 36 45 173

Szaporítás. Mint említettük, fejlõdési küszöbértéke 10 °C. Ez azt jelenti,hogy akkor vessük, amikor a talaj 10 °C-ra felmelegedett. Ez hazánkban ápri-lis közepe táján következik be. Ezt követõen szakaszosan vethetjük.

A vetésmélység 3–5 cm.Tenyészterület: kézi mûvelésnél 70 cm-es sortávolság és 20–22 cm-es tõtá-

volság az elfogadott (5–6 tõ/m2). Ma már nem érvényesül nagyapáink mondá-sa, hogy a sûrû kukorica ritkán jó, a ritka kukorica sûrûn jó. Más a technológia!

Gépi betakarításnál 91, ill. 102 cm-es sortávolság és 10–20 cm-es tõtávolságszükséges (5,5–11 db/m2).

Vetõmagszükséglet az állománysûrûségtõl függõen 12–20 kg/ha.Ápolás. Gyomirtás, fejtrágyázás. Speciális ápolási munkája a fattyazás,

mely eltérõ megítélést kapott. A szakemberek véleménye, hogy a fajták fattya-sodási hajlama eltérõ, s a termesztési feltételektõl függõen, eltérõ módon rea-gálnak a fattyazásra. Ha jó a vízellátás, ártunk a fattyazással, vízhiány eseténviszont növeli a termést.

Öntözés. Jó termésátlagra csak öntözéssel számíthatunk. Szükség lehet a ke-lesztõ, beiszapoló öntözésre (10 mm), majd a havi természetes csapadék kiegé-szítésére 100–250 mm-ig. Öntözési norma 30–40 mm. Leghatékonyabb az ön-tözés virágzáskor.

Vegyszeres gyomirtás. Engedélyezett szerek: Gesaprim 500 FW, Gesaprim90 WG, Aktikon 80 WP, Hungazin PK 50 WP, Atrazin 500 FW, Atranex 50SC, Callistro 4 SC, Dual Gold 960 SC, Cliophar 300 SL, Lontrel 300, Basagran600 SL, Ring 80 WG, Primextra Gold 720 SC.

Betakarítás. A csöveket tejes érésben takarítjuk be. Ez a növényállomány50%-ának nõvirágzása + 17–22 nappal következik be. A termesztés kritikus fá-zisa az optimális betakarítási idõpont meghatározása. Cél a lehetõ legnagyobbszemkinyerési százalék elérése, a legjobb minõség mellett. Ekkor a szemek10–12% keményítõt, 5–6% cukrot, és 3–4% vízoldható poliszacharidot tartal-maznak. Nedvességtartalom normálédes fajtánál, friss piaci szállításra 75%,feldolgozásra 65–72%.

A konzervipar feldolgozási szezonja nálunk július közepétõl szeptember vé-géig tart.

A betakarítás történhet kézzel és géppel. A gépi betakarításnál a gép (FMC)a zsenge csöveket csuhélevéllel borítottan letöri és vontatott tartályba helyezi.Újabban a helyszínen lemorzsolja a gép a kukoricát és csak a szemeket szállít-ják a feldolgozó vonalra.

158

Káposztafélék

Fejes káposzta(Brassica oleracea L. convar. capitata (L) Alef. var. alba. L.)

Sokoldalúan felhasználható, egyszerû termesztésû, értékes zöldségfajunk. Táp-lálkozási értéke sokrétû, a jó emésztést elõsegítõ vasanyagon kívül tartalmaz C-,B1-, B2-, és U-vitamint is. C-vitamin-tartalmát a savanyítás után is megõrzi.Fehérje- és szénhidráttartalma közepes.

Gazdasági jelentõsége.Fajták.A fajtákat tenyészidejûk alapján csoportosítjuk a teljesség igénye nélkül, mi-

vel nagyon nagy számú fajtát termesztünk.Korai érésû fajták: Golden Cross F1, Musketeer F1, Parel F1, Szentesi korai,

Harmat, Júniusi óriás stb. Közép- és késõi érésû fajták: Atria F1, Dual, Gloria F1, Hajdúsági, Pallagi la-

pos, Vecsési gömbölyû stb.Vörös káposzta fajták: Grenadine, Intro, Maestro, Revue, Rodeo, Roxy stb. Környezeti igénye. Hidegtûrõ növény. Hõoptimuma 13 ± 7 °C. Leghaszno-

sabb számára a 6–20 °C közötti hõmérséklet. A fejképzés idején a legkevésbéérzékeny a hidegre.

Fényigénye közepes.Vízigénye nagy. Vízhiány esetén az alsó levelek lehullatásával csökkenti pá-

rologtató felületét. (Nõ a külsõ torzsa.) Termesztéstechnológiai változatok:

159

37. táblázat. A fejes káposzta termelési mutatói Magyarországon

KSH-adatok

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 6256 5558 5140 Betakarított összes termés, tonna 157 281 153 262 175 999 Termésátlag, kg/ha 20 340 22 410 27 410 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 43,90 47,40 31,50 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 95,70 90,70 76,80 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 7436 7977 6149 Külkereskedelem Behozatal, tonna 5050 5540 957 Behozatal, millió Ft 200 232 33 Kivitel, tonna 8041 4407 4138 Kivitel, millió Ft 759 564 521

– váz nélküli fóliás termesztés (március 1–20.),– szabadföldi korai termesztés (március 15.–április 10.),– nyári termesztés, palántázott (április 1.–június 30.),– állandó helyre vetés (március 10.–május 30.),– õszi termesztés, friss fogyasztásra (május 15.–július 10.),– õszi termesztés, savanyításra (április 20.–május 20.),– õszi termesztés, tárolásra ( április 25.–május 10.).

Talaj-elõkészítés. A technológiai változatok szerint változik a talaj-elõkészítésmenete is.

A korai kiültetéseknél az õszi mélyszántást fogassal még õsszel lezárjuk,hogy kora tavasszal egy magágynyitással minél elõbb ültetésre késszé tegyük.

A nyári termesztésnél kétfelé kell bontani a tennivalókat. Az áprilisi ültetés-hez a talajt õsszel megszántjuk, tavasszal simítózzuk és gyomtalanítjuk az ülte-tésig. A júniusi kiültetéshez – tulajdonképpen másodnövényként termesztve, pl.zöldborsó után – nyári szántást tervezünk, ezt tárcsával, fogassal elmunkáljuk.

Az állandó helyre vetésnél a hengerezés szerepét kiemeljük, mivel apró-magvú zöldségfajokról van szó.

Trágyázás. A fejes káposzta és a vörös káposzta is tápanyagigényes növé-nyek. Monokultúrás termesztésnél kiemelkedõ fontosságú a szerves trágya ada-golása. A szerves trágyák és mûtrágyák együttes alkalmazása is jó eredménytad. A káposztánál a nitrogénhatás kettõs. Korai termesztésben a nitrogén fo-kozza a koraiságot. A tárolásra termesztett káposzta eltarthatóságát viszontrontja.

A fajlagos mûtrágyaigényt a 38. táblázat tartalmazza.A vörös káposzta tervezhetõ terméstömege 20–30%-kal kisebb a fejes ká-

posztáénál, fajlagos mûtrágyaigénye viszont nagyobb 35–40%-kal, így ha azo-nos szintre hozzuk a két faj fajlagos mûtrágyaigényét, helyesen járunk el. A Ktúlsúly a színképzõdést segíti.

Alaptrágyaként adjuk a szerves trágyát, a foszfortartalmú mûtrágyát, és a ká-lium 75%-át. Indítótrágyaként dolgozzuk be ültetés, ill. vetés elõtt a nitrogén30%-át és a maradék káliumot. Fejtrágyaként nitrogént adunk. Korai termesz-tésben egy, nyári és õszi termesztésben két-három alkalommal, a növekedésmegindulásakor és a fejképzõdés kezdetén.

Szaporítás. A káposztát termeszthetjük palántáról és állandó helyre vetéssel.Tápkockás vagy tálcás palántanevelést alkalmazunk a váznélküli fólia, síkfólia,korai szabadföldi termesztésnél, újabban a tömegtermesztésben is egyre gyak-rabban.

Sima palánta a korai szabadföldi, nyári és késõi termesztésben jöhet szóba.Az állandó helyre vetés a nyári és kései termesztésben elfogadott, de egyre rit-kábban.

160

A palántanevelés ideje 4–8 hét. Nyolc hét a váz nélküli termesztéshez nevelttápkockás palánta nevelési ideje. Szabadföldi ágyban, nyáron 4 hét alatt lehetjó, sima palántát nevelni.

161

38. táblázat. A fejes és vörös káposzta fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t)

MÉM-NAK adatok

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Fejes káposzta Nitrogén

I. 4,3 4,1 3,6 3,4 3,1 II. 5,2 4,6 4,1 3,9 3,6 III. 5,7 5,1 4,6 4,4 4,1 IV. 6,2 5,6 5,2 4,9 4,6

Foszfor I. 2,2 1,7 1,2 1,1 0,5 II. 2,7 2,2 1,7 1,2 0,8 III. 3,2 2,7 2,2 1,7 1,3 IV. 3,7 3,2 2,7 2,2 1,7

Kálium I. 4,7 4,2 3,8 3,3 2,8 II. 5,2 4,8 4,3 3,8 3,3 III. 5,9 5,4 4,8 4,4 4,0 IV. 6,5 5,9 5,3 5,0 4,6

Vörös káposzta Nitrogén

I. 6,7 6,2 5,7 5,4 5,1 II. 7,2 6,7 6,2 5,9 5,6 III. 7,7 7,2 6,7 6,4 6,1 IV. 8,2 7,7 7,2 6,9 6,6

Foszfor I. 2,7 2,2 1,7 1,3 0,8 II. 3,3 2,7 2,2 1,7 1,2 III. 3,7 3,2 2,7 2,2 1,7 IV. 4,2 3,7 3,2 2,7 2,2

Kálium I. 9,9 8,4 7,9 7,4 6,9 II. 9,4 8,9 8,4 7,9 7,4 III. 9,9 9,4 8,9 8,5 8,1 IV. 10,4 9,9 9,4 9,1 8,8

A vetésidõt a kiültetési idõbõl számoljuk vissza.Helyszükséglet: tûzdelésig 2–3000 db/m2 növényt nevelhetünk (2–8 g mag).

Sima palántanevelésnél 400–1000 db/ m2-es állománnyal dolgozunk. Tûzdelé-ses palántanevelésnél a 4–6 cm-es földkocka méret a kívánatos.

Az állandó helyre vetés idejét a tervezett kiültetéshez is igazíthatjuk, 28 nap-pal elõtte kell elvetni a magot, 1,5–2,0 cm mélyre. Magszükséglet 0,4–0,7kg/ha. A vetés szemenként a vetõgéppel elvégezhetõ.

Tenyészterület, elrendezés:– váznélküli fóliás termesztésnél 160+30×30 cm, 35 000 db/ha,– korai szabadföldi termesztésnél 80+40+40×35–50cm, 37 000–54 000

db/ha,– nyári termesztéshez 50–70×40–50 cm, 30 000–50 000 db/ha,– õszi termesztésnél 60–70×50–60 cm, 24 000–33 000 db/ha.

Ápolás. Tõszámbeállítás, a helyre vetett állomány 5–10 cm-es fejlettségénél.Talajápolás: Ültetés után 1,5 hónapig sekélyen kapáljunk. Folyamatosan fejtrá-gyázzunk. Feladatunk a fólia eltávolítása az idõjárás kedvezõbbre fordultával.

Vegyszeres gyomirtózás. Fusilade Forte, Devrinol 45 F, Stomp 400 EC,Olitref 48 EC, Treflan 48 EC, Triflurex 48 EC, Ipifluor 48 EC.

Öntözés. A káposzta egyenletes vízellátást igényel. Idénynorma: rövid te-nyészidejû fajtáknál 60–120 mm (2–3-szori öntözés), hosszú tenyészidejû faj-táknál 150–300 mm (5–8-szori öntözéssel).

Betakarítás. A káposzta betakarítására az ültetést követõen 60–160 nappalkerül sor. Váznélküli fóliás termesztésben május közepétõl, takaratlan techno-lógiáknál június elejétõl november közepéig szedjük.

Szedhetõ kézzel és géppel A kézi szedésnél 2 takarólevelet hagyunk rajta,hogy ne törõdjön a szállításnál. A gépi betakarítás lehet nyûvõ rendszerû, vagytalajszinten való elvágással (így a külsõ torzsa a táblán marad).

Várható termésátlag a váz nélküli fóliás termesztésnél 15–25 t/ha, korai sza-badföldinél 25–30 t/ha, õszi termesztésben 50–80 t/ha.

Kelkáposzta(Brassica oleracea L. convar. capitata (L.), Alef. var. sabauda L.)

Vitamin-, fehérje- és ásványisó-tartalma jelentik táplálkozási értékét. Fõleg fõ-zeléknek elkészítve stb. fogyasztjuk.

Fajták: Alaska, Atlanta, Clarissa, Daphne, Famosa, Julius, Melissa, Mila,Rigoleto, Siberia, Tasmania stb.

Környezeti igénye. Hõigénye részben eltér a fejes káposztáétól. Hidegtûrõképessége nagyobb annál.

162

Fényigénye a tenyészidejük alapján változik. A korai fajták kevésbé tûrik azerõs napsugárzást, míg a késõiek ezt károsodás nélkül elviselik.

Vízigénye kisebb, mint a fejes káposztáé, a szárazságot jobban tûri, de anagy termésátlag eléréséhez jó, folyamatos vízellátottságot igényel.

163

39. táblázat. A kelkáposzta és a karalábé fajlagos mûtrágyaigénye(Hatóanyag kg/t)

MÉM-NAK adatok

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Kelkáposzta Nitrogén

I. 5,2 4,7 4,3 4,1 3,8 II. 5,7 5,2 4,8 4,6 4,4 III. 6,2 5,7 5,3 5,1 4,8 IV. 6,7 6,2 5,8 5,6 5,4

Foszfor I. 3,1 2,6 2,1 1,6 1,1 II. 3,6 3,1 2,6 2,1 1,6 III. 4,1 3,6 3,1 2,6 2,1 IV. 4,7 4,1 3,6 3,1 2,6

Kálium I. 10,5 9,5 9,0 8,0 7,0 II. 11,0 10,0 9,5 8,5 8,0 III. 12,8 11,5 10,8 10,0 9,0 IV. 13,0 12,3 11,5 10,5 9,5

Karalábé Nitrogén

I. 6,5 6,0 5,5 5,2 4,9 II. 7,0 6,5 6,0 5,7 5,3 III. 7,5 7,0 6,5 6,1 5,8 IV. 8,0 7,5 7,0 6,7 6,4

Foszfor I. 5,2 4,8 4,3 3,8 3,3 II. 5,8 5,3 4,8 4,3 3,8 III. 6,3 5,8 5,3 4,8 4,3 IV. 6,8 6,3 5,8 5,3 4,8

Kálium I. 10,1 9,8 9,1 8,5 7,9 II. 10,6 10,1 9,6 9,1 8,6 III. 11,1 10,6 10,1 9,7 9,4 IV. 11,7 11,2 10,7 10,2 9,8

Termesztéstechnológiai változatok:– váz nélküli fólia alatti termesztés (március 1–10.),– szabadföldi korai termesztés (március 15.–április 10),– szabadföldi termesztés nyári-õszi fogyasztásra (április 1.–július 15.),– áttelelõ termesztés (október 10–25.).

Talaj-elõkészítés. Lásd a fejes káposztánál és az általános részben leírtakat. El-térést az áttelelõ technológiai változat jelent. Ebben az esetben a fõnövény le-kerülése után az alaptalaj-mûvelést és az ültetés elõkészítését szinte egy menet-ben kell elvégezni.

Trágyázás. A szerves trágyát a kelkáposzta is igényli és meghálálja. A fajla-gos mûtrágyaigényét a 39. táblázatban rögzítettük.

Szaporítás. Állandó helyre vetéssel és palántázással szaporítható. Az idõzí-tési adatokat a technológiai változatok mutatják. Ha az ott jelzett palántakiülte-tési idõt állandó helyre vetéssel kívánjuk kiváltani, 28 nappal korábban kell amagot elvetni. A többi adat megegyezik a fejes káposztánál leírtakkal.

Ápolás. Gyomtalanítás, állandó helyre vetésnél tõszámbeállítás, áttelelõ ter-mesztésnél, tavasszal a felfagyott föld tömörítése a gyökérhez. Vegyszeresgyomirtást lásd a fejes káposztánál.

Öntözés. A kelkáposzta is rendszeres öntözés mellett ad jó termésered-ményt. Az áttelelõ kelkáposztát általában öntözés nélkül termesztik.

Betakarítás. A korai fajtáknál nem szabad sokáig várni a szedéssel, mertkönnyen felrepednek. Amelyik eléri a fajtára jellemzõ nagyságot, szedjük. Ahosszú tenyészidejû fajták tûrõképessége jobb. Ezeket egy menetben takaríthat-juk be. Az áttelelõ kelkáposztát – amennyiben a piac igényli – a teljes kifejlett-ség elérése elõtt is szedhetjük.

Az áttelelõ kelkáposzta szedését április végétõl – május elejétõl, a váz nél-küli fóliás takarás alól május közepétõl, a korai szabadföldit június elejétõlkezdjük szedni. A késõieket október–november hónapokban szedjük.

A kelkáposztát kézzel takarítjuk be. Várható termés 15–50 t/ha.

Karalábé(Brassica oleracea L. convar. acephala (DC) Alef. var. gongyloides)

Egyre közkedveltebbé váló, egyre szélesebb tömegek által fogyasztott zöldség-faj. Táplálkozási értékét nagy C-vitamin-tartalma adja. (Gumóban 60 mg/100 g,levélben 150 mg/100 g.) Frissen és fõzve egyaránt fogyasztható, szinte az egészévben.

Fajták. Cindy, Eder, Erika, Express, Forcer , Kék Express, Kolibri, Kossak,Spree, Szentesi fóliás kék, Szentesi kék.

164

Környezeti igénye. Hidegtûrõ növény. Eltérés a fejes káposztától, hogy hafejlõdése elsõ szakaszában alacsony hõmérsékleten tartjuk, könnyen magszár-ba szökik.

Fényigénye közepes. Fényszegény idõszakban deformált gumót fejleszt. Aszámára kedvezõtlen, fõleg õszi idõben, jó szobrász módjára változtatja alakját.A legkisebb hõ- vagy fényhatás egy-egy újabb „gumócska” létrejöttét segíti.

Vízigénye nagy és folyamatos vízellátást igényel. Ezt azzal magyarázhatjuk,hogy a káposztafélék közül a karalábé a legsekélyebben gyökerezõ faj.

Termesztéstechnológiai változatok:– váz nélküli fóliás termesztés (március 1–20.),– szabadföldi korai termesztés (március 20.–április 1),– szabadföldi termesztés, nyári-õszi fogyasztásra (Április 15.–június 15.),– szabadföldi termesztés, téli tárolásra (június 15.–augusztus 30.).

Talaj-elõkészítés. A fejes káposztánál elmondottakat célszerû figyelembe venni.Trágyázás. A karalábé termesztéséhez alaptrágyaként is gyorsan oldódó és

gyorsan felvehetõ hatóanyagú mûtrágyákat célszerû használni. Alaptrágya:szerves trágya, foszfor, kálium 100%-a, nitrogén 25%-a. Indítótrágya: a nitro-gén 25%-a. Fejtrágya a nitrogén 50%-a, 1–2 alkalommal kijuttatva. Bemunká-lás sekélyen!

A fajlagos mûtrágyaigényt a 39. táblázat tartalmazza. Szaporítás. Állandó helyre vetéssel és palántázással termeszthetjük. A pa-

lántanevelésnél célszerû tûzdelni, mert nagyon gyorsan megnyúlik a szik alattiszárrésze!

Tenyészterület, elrendezés. Legkisebb a tenyészterület-igénye a káposztafé-lék közül. 20×20 cm-tõl 40×40 cm-ig változik a sor- és tõtávolsága(60 000–250 000 db/ha).

Váz nélküli fóliás termesztésben a 160+20+20+20×18 cm-es elrendezést ja-vasoljuk (100 000 db/ha).

Korai szabadföldi és nyári termesztésben, gépi mûvelés mellett a55+35+35+35×18–35 cm-es elrendezést javasoljuk (70–140 ezer db/ha).

Téli tárolásra a háromszoros, szalagos elrendezést javasoljuk:80+40+40×35 cm (54 000 db/ha).

Az állandó helyre vetés idõzítését a változatoknál ismertetett ültetéshez iga-zítva, 28 nappal korábban végezzük. A vetés mélysége 1,5–2,0 cm.

Ápolás. Gyomtalanítás, lehetõleg csak gyomlálás. Ha kapálunk, 1–2 cm-nélmélyebben ne járjon a kapa, inkább csak horoljunk. A mély kapálással sok gyö-keret elvágunk és ez hosszabbítja a tenyészidõt.

Tõszámbeállítás a helyre vetésnél. Fejtrágyázás. Öntözés. Beiszapoló, ill. kelesztõ öntözés szükséges (10 mm). A folyamatos

vízellátásra, különösen a dió méretû gumóméret elérésétõl figyeljünk (repe-

165

dés). Öntözési norma eleinte 5–10 mm, késõbb 20–30 mm. Öntözések száma akorai termesztésben 5–6, késõieknél 6–7.

Betakarítás. A korai karalábét akkor kezdjük szedni, amikor a gumó átmé-rõje elérte a 6–9 cm-t. A késeieket teljesen kifejlett állapotban takarítjuk be. Atúlfejlett, fajtától elütõ méretû karalábé nem kívánatos.

A szedést kézzel, metszõollóval, késsel végezzük. Forgalomba hozhatjukcsomózva, lombbal vagy lombjától megszabadítva. A karalábé viszonylag köny-nyen tárolható.

A váz nélküli fóliás termesztésbõl május közepétõl, a korai szabadföldi ter-mesztésbõl május végétõl szedhetõ a karalábé.

Egy hektárról 15–25 t termés takarítható be.

Karfiol(Brassica oleracea L. convar. botrytis (L) Alef. var. botrytis L.)

Egyre közkedveltebbé váló zöldségfaj. Táplálkozási jelentõségét a benne lévõC-vitamin, (50–80 mg/100 g), a B1-, B2-vitamin-tartalma adja. Ásványisó-tar-talma is jelentõs. Jó étrendi hatású, íz- és zamatanyagokban gazdag.

Fajták.Korai érésû fajták: Elan, Gipsy, Goodman, Idol Osena, Moster Osena,

Montano, Opaal, Rapido stb.Közép- és késõi érésû fajták: Andes, Cabrera, Celesta, Cortes, Igloo,

Serrano, Whyte Ball, Whyte Rock, Winner.Környezeti igénye: hõoptimuma 13 °C. A kifejlett növény a rózsaképzés

idején a hidegre érzékenyebb mint a káposzta.Fényigénye azonos a fejes káposztáéval.Vízigénye a rózsaképzõdés idején a legnagyobb. A gyakori, kisebb vízada-

gokkal való öntözést meghálálja.Termesztéstechnológiai változatok:– váz nélküli fólia alatti termesztés (március 1–15.),– szabadföldi korai termesztés (március 15.–április 10.),– szabadföldi nyári termesztés (április 15.–május 15.),– szabadföldi õszi termesztés (június 5.–július 25.),– téli átteleléses termesztés (csak hidegtûrõ fajtákkal, külföldön).

Talaj-elõkészítés. Lásd a fejes káposztánál leírtakat.Trágyázás. A túlzott nitrogénellátás a feldolgozott áru minõségét rontja. Faj-

lagos mûtrágyaigényét a 40. táblázat tartalmazza.Ügyelni kell továbbá a karfiol klórérzékenységére is, ezért a kálium mûtrá-

gyát ennek megfelelõen válasszuk meg.

166

Szaporítás. Az irányelvek megegyeznek a fejes káposztánál leírtakkal.Az elrendezés a következõ:– váz nélküli fóliás termesztésnél 150+35+35×35–40 cm (35–40 000 db nö-

vény hektáronként),– szabadföldi korai termesztésben: 40–50×30–40 cm, – kései termesztésben: 60–70×50–65 cm (22–33 ezer növény/ha).

Állandó helyre vetéshez úgy állítsuk be a szemenkénti vetõgépet, hogy a terve-zett tõtávolság felére vessen és ahol mind kikelt, a tõszámbeállításkor a fölös-legeseket eltávolítjuk. A vetésmélység 2 cm. A vetõmagigény 0,25–0,40 kg/ha.

Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás, fejtrágyázás, speciális ápolási mun-kája volt a rózsafejek takarása, a levelek megtörésével. Ma már a termesztettfajták zöme öntakaró, tehát ez az ápolási munka fölöslegessé vált. Újabban zöldés piros rózsájú fajtákat is termesztenek, itt takarásra nincs szükség.

Öntözés. Folyamatos vízellátást igényel (VK 75–80%). A tenyészidõben6–7 alkalommal öntözzük a korai, és 7–9 alkalommal a késõi fajtákat. Idény-normája 140–350-ig terjed.

Fontos a párás környezet is számára. Ezen 2–3 naponként párásító öntözés-sel segíthetünk.

Betakarítás. A váz nélküli fóliás termesztésbõl már május közepétõl, a koraiszabadföldinél május végétõl szedhetjük a karfiolt. Az õszi karfiolt októberben,a fagyok elõtt betakarítjuk.

167

40. táblázat. A karfiol fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t)

MÉM-NAK adatok

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Nitrogén I. 6,7 6,2 5,7 5,3 4,9 II. 7,2 6,7 6,2 5,8 5,4 III. 7,7 7,2 6,7 6,4 6,1 IV. 8,2 7,7 7,2 6,9 6,6

Foszfor I. 2,9 2,4 1,9 1,4 0,9 II. 3,4 2,9 2,4 1,9 1,4 III. 3,9 3,4 2,9 2,4 1,9 IV. 4,4 3,9 3,4 2,9 2,4

Kálium I. 8,0 7,5 7,0 6,5 6,0 II. 8,5 8,0 7,5 7,0 6,5 III. 9,5 8,5 8,0 7,6 7,2 IV. 10,0 9,0 8,5 8,1 7,7

Kisgazdaságban, fagyveszély esetén tövestõl kiszedjük a karfiolt, fagymen-tesen tárolva még tovább fejleszti a rózsáit és értékesíthetjük.

A karfiol rózsáit a vevõ igényének megfelelõen készítjük elõ. Lehet vágott,vagy sztriptíz (bontott rózsa).

Várható termés a korai fajtáknál 8–15, a késõieknél 15–25 t/ha.

Brokkoli(Brassica oleracea L. convar. botrytis (L) Alef. var. cymosa L.)

A karfiol édestestvére. C-vitamin tartalma 120 mg/100 gramm, igen jelentõs.Értékét növeli továbbá A-vitamin tartalma és a benne lévõ nagy mennyiségûásványi só.

Fajták: Coronado, Fiesta, Griffen, Landmark, Marathon, Monopoly,Montop, Tambora stb.

Környezeti igénye. Hõigénye alacsony. A szélsõséges hatásokat jobban tûri,mint a karfiol.

Fényigénye azonos a karfioléval.Vízigénye nagy, rendszeres öntözést igényel.Termesztéstechnológiai változatok: lásd a karfiolnál leírtakat.Talaj-elõkészítés: lásd a fejes káposztánál leírtakat.Trágyázás. Trágyaigénye megközelíti a karfiolét. Eltérés, hogy nitrogénbõl

és káliumból 10–15%-kal többet adjunk. Ez a többlet jól szolgálja a kisgazda-sági termesztésben a „másodtermés” kifejlõdését.

Szaporítás. Lásd a fejes káposztánál leírtakat.Tenyészterület-igénye a karfioléval közel megegyezõ.Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás. Itt a rózsák halványításáról sem a

zöld, kékeszöld, sem a lila stb. rózsájú fajtáknál nem kell gondoskodni. A fej-trágyázásnál a folyamatos táplálást kell megvalósítani. Az oldal-rózsaképzésrehajlamos fajtánál még a fõrózsa leszedésekor is érdemes nitrogéntartalmú mû-trágyát adni (20–30 kg/ha).

Öntözés. Folyamatos vízellátást kíván.Betakarítás. A fajtára jellemzõ rózsanagyság elérésekor vágjuk le a rózsát.

Addig szedhetõ, amíg a bimbók még zártak. Az oldalrózsák a fõrózsa levágásaután 1–3 héttel szedhetõk. (Ezek nem hasonlítanak a fõrózsához. Szálalva fej-lõdnek és inkább a zöld spárgára emlékeztetnek. Nagyon finomak.)

A szedés végezhetõ kézzel és géppel. A váz nélküli termesztésbõl május közepétõl, a korai szabadföldi termesz-

tésnél május végétõl és júniusban, a nyári termesztésbõl júliusban és augusztuselsõ felében, az õszit szeptember–október hónapokban szedjük.

Az õszi termesztésû brokkoli döntõ részét a hûtõipar dolgozza fel.

168

Bimbós kel(Brassica oleracea L. convar. oleracea var. gemnifera DC)

Beltartalmi értékeit tekintve a legértékesebb káposztaféle. C-vitamin-tartalmamegközelíti az étkezési paprikáét (a téli idõszakban még felül is múlja), 90–130mg/100 gramm. Tartalmaz továbbá A1-, B1-, B2-vitaminokat. 6 gramm/100gramm fehérjét és sok ásványi anyagot. Az emberi szervezet „karbantartását” azöldségfélékben legszegényebb téli idõszakban biztosítja luxus-szinten. A ter-melt tömeg legnagyobb részét a hûtõipar dolgozza fel.

Fajták: Brillant, Citadel, Content, Philemon stb.Környezeti igénye. Hõoptimuma 13 ± 7 °C, alacsony. Magas hõmérsékleten

csak a szára nõ, a bimbók lassan fejlõdnek. A hosszú tenyészidejû fajták a–15–20 °C-ot is elviselik, fõleg hó alatt.

Fényigénye nagy. Az árnyékot nem tûri.Vízigénye a káposztafélék között a legkisebb. Párás, nedves klíma alatt ad

nagy termésátlagot.Termesztéstechnológiai változatok:– rövid- és közép-tenyészidejû fajták ültetése (május 15.–június 15.),– hosszú tenyészidejû fajták, õszi betakarításra ( április 10.–május 30.),– hosszú tenyészidejû fajták, téli szedésre (május 15.–június 15.).

Talaj-elõkészítés. Igényli a mélymûvelést. Gyökértömege a talaj felsõ 20–30 cm-es rétegét szövi át. A talajmûvelése megegyezik a fejes káposztánál leírtakkal.

Trágyázás. Trágyaigénye kisebb, mint a fejes káposztáé. A túlzott nitrogén-ellátás nehezíti a bimbóképzõdést, lazák maradnak a bimbók, sok esetben idõelõtt szétnyílnak. A fajlagos mûtrágyaigényt a 41. táblázat mutatja.

Szaporítás. Palántaneveléssel és állandó helyre vetéssel termeszthetõ. Palán-tanevelési ideje 4–5 hét. A sima palánta kiválóan megfelel a célnak. 1 m2-en500–600 db palántát nevelhetünk fel. Egy hektár palántaigényét 180–250 gmag vetésével elõállíthatjuk. Állandó helyre vetéshez 360–480 g/ha vetõmagotszámítsunk.

Tenyészterület, elrendezés: 70×30–40 cm. Célszerû szalagosan, blokkosítva(mûvelõutas) elrendezésben ültetni. A szélsõ sorok több fényt kapnak, itt abimbófejlõdés gyorsabb, míg a belsõ sorok növényei késõbb, de kiegyenlítet-tebb bimbókat fejlesztenek. A mûvelõutak távolságát a permetezõgép konzol-jának szélessége határozza meg (14 sor).

Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás, fejtrágyázás. Speciális munkája atetejezés. Célja ugyanaz, mint a paradicsomnál. A tetejezés azt jelenti, hogy acsúcsi rügyeket eltörjük egy erõteljes ütéssel, kézzel vagy valamilyen eszköz-zel. Ezáltal megszüntetjük a tenyészõcsúcs további növekedését, a felszabadu-ló erõ a bimbók fejlõdésére fordítódik, egyenletesebb méretû bimbók fejlõd-

169

nek. Tetejezésre a tervezett betakarítási idõ elõtt 3–4 héttel kerül sor. A túl ko-rai tetejezés káros lehet, mert a felsõ bimbók kihajthatnak, szétnyílhatnak. Hacsak kevés növénnyel dolgozunk, tetejezés nélkül is termeszthetjük, továbbszedhetjük.

Öntözés. 4–7 alkalommal öntözzük a bimbós kelt. Idénynormája 140–180mm.

Betakarítás. Történhet kézzel, általában több menetben, géppel egy vagy kétmenetben. A szedést augusztus közepétõl egészen márciusig folytathatjuk. Ké-zi szedésnél alulról kezdjük és mindig a kifejlett bimbókat szedjük. A szélsõsorok növényei fejlõdési elõnyben vannak, õket korábban szedjük.

Várható termésátlag 10–15 t/ha.

Kínai kel (Brassica pekinensis (Lour) Rupr.)

Rövid tenyészidejû, nagy zöldtömeget fejlesztõ zöldségfaj. Az ázsiai, nagy lé-lekszámú országok egyik legfontosabb zöldségfaja. Nagy mennyiségben tartal-maz fehérjét, A- és C-vitamint. Jelentõs ásványi anyag forrás. Íze kellemes,közömbös, étvágyfokozó hatású. A többi káposztafélével összehasonlítva köny-nyen emészthetõ. Nyersen salátának, fõzve, párolva, változatosan fogyasztha-tó, ezért kedvelte meg az egész világ.

170

41. táblázat. A bimbós kel fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t)

MÉM-NAK adatok

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Nitrogén I. 5,6 5,1 4,6 4,2 3,8 II. 6,1 5,6 5,1 4,7 4,3 III. 7,6 6,1 5,6 5,2 4,8 IV. 7,2 6,7 6,1 5,7 5,3

Foszfor I. 2,1 1,6 1,1 0,8 0,5 II. 2,6 2,1 1,6 1,3 0,8 III. 3,1 2,6 2,1 1,7 1,3 IV. 3,6 3,1 2,6 2,2 1,7

Kálium I. 6,0 5,4 4,9 4,4 3,8 II. 6,5 6,0 5,4 4,9 4,4 III. 6,9 6,4 5,9 5,5 5,1 IV. 7,4 6,9 6,4 6,0 5,7

Fajták: Asten, Brocken, Darek,Hong Kong, Manoko, Monument,Morillo, Nerva, Summer Best,Treasure Island, Joky stb.

Környezeti igénye. Hidegtûrõzöldségfaj. Fejképzõdéséhez alacso-nyabb hõmérsékletet igényel. Jel-lemzõ tulajdonsága, hogy a karalá-bénál gyorsabban felmagzik. Jarovi-zációs küszöbértéke 13–15 °C.

Fényigénye közepes. Vízigénye nagy. Páraigénye kö-

zepes. Termesztéstechnológiai változa-

tok:– a váz nélküli fóliás és a korai

szabadföldi termesztés csakfelmagzásra nem hajlamos faj-tákkal lehetséges (egyre többvan belõlük) (március 15–30),

– augusztusi állandó helyre vetés(augusztus 1–10),

Talaj-elõkészítés. Aprómorzsás, jó szerkezetû talajt kell készíteni számára a ta-vaszi, ill. nyári vetésû növények talaj-elõkészítési rendszere szerint.

Trágyázás. Tápanyagigénye nagy, általában azonos a többi káposztafélével. Szaporítás. Állandó helyre vetésnél a sortávolság 30–35 cm. A kívánt tõtá-

volság a fajta habitusa alapján változik (30–40 cm).A palántázott termesztésrõl megoszlik a szakemberek véleménye. Egyesek

a nehézkes eredést említik a palántázott termesztés hátrányaként. Véleményünkszerint ez a kérdés is hamarosan megoldódik.

Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás, fejtrágyázás, öntözés. Kiemelt je-lentõségû (lehet) a kelesztõ öntözés (10 mm). Rövid tenyészideje alatt igénylia folyamatos vízellátottságot. A fejesedés megindulása után csak száraz õszönvan szükség öntözésre (20 mm).

Betakarítás. Akkor kezdhetõ a szedése friss fogyasztásra, ha a fej alatti ré-sze kemény tapintású. Tárolásra csak teljesen kemény fejek szedhetõk.

Várható terméstömeg 30–40 tonna/hektár.

171

21. ábra. Fogyasztásra érett kínai kel

Gyökérzöldségnövények

Petrezselyem(Petroselinum crispum (Mill) Nyman ex. A. W. Hill)

A petrezselyem a magyar konyha nélkülözhetetlen fûszernövénye. Gyökerét éslombját egyaránt használják a háztartásokban, valamint a feldolgozóiparban. Atavaszi hónapokban a lombja fontos vitaminforrás (külföldön egész évben!), C-vitamin-tartalma 120–150 mg/100 g. Jelentõs továbbá B1-vitamin és ásványi-anyag-tartalma (kalcium, foszfor, vas). Illóolajat is tartalmaz.

Gazdasági jelentõsége. Fajták: Alba, Áron, Attika, Bravour, Félhosszú, Hosszú, Korai cukor, Makói

hosszú, Orbis, Titán stb.Környezeti igénye.Hõigénye 16 ± 7 °C. A hideget jobban tûri, mint a sárgarépa. A kifejlett nö-

vények –10 –15 °C hideget is elviselnek. Fényigénye közepes. A sétáló árnyékot elviseli. Vízigénye. A jó vízfelvevõ és a vizet gazdaságosan felhasználó növények

közé tartozik. Csírázáskor (magja olajat tartalmaz) és kezdeti fejlõdéséhez igé-nyel sok vizet.

Termesztéstechnológiai változatok:– szabadföldi korai termesztés (február 20.–március 15),– ipari feldolgozásra és tárolásra való termesztés (február 25.–március 30.),– másodvetés (június 1 – július 10),– átteleltetett technológia (augusztus 15.–október 10.).– tél alá vetés (október 20.–november 15)

A bõ választékon túlmenõen a kisgazdaságokban, kertekben a petrezselyemmagját az évnek mindazon napján vethetjük, amikor a talajra rá tudunk menni.Feltétel, hogy a kelést öntözéssel segítsük.

172

42. táblázat. A petrezselyem termelési mutatói Magyarországon

KSH-adatok

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 2538 2479 2360 Betakarított összes termés, tonna 50 620 29 787. 43 393 Termésátlag, kg/ha 14,910 6760 12 940 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 100,30 192,30 100,80 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 278,00 374,30 299,90 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 5421 7158 6269

Talaj-elõkészítés. Talaj-elõkészítésben legfontosabb a mély vagy a mélyítõszántás, a tömött magágy. Ez azt jelenti, hogy csak a talaj felsõ részét, a mag-ágyat tömörítjük. Kedvezõ feltételeket teremtünk a keléshez és lehetõséget

173

43. táblázat. A petrezselyem és a sárgarépa fajlagos mûtrágyaigénye(Hatóanyag kg/t)

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Petrezselyem Nitrogén

I. 6,5 6,0 5,0 3,0 1,5 II. 7,0 6,7 5,5 3,5 1,7 III. 7,0 6,7 5,5 3,5 1,7 IV. 7,8 7,0 6,0 4,0 2,5

Foszfor I. 4,5 3,8 2,4 1,1 0,4 II. 4,7 4,0 2,4 1,0 0,5 III. 4,6 4,1 2,3 1,3 0,6 IV. 5,0 4,5 2,6 1,5 0,8

Kálium I. 13,0 11,0 7,0 4,0 2,0 II. 14,0 12,0 8,0 5,0 2,4 III. 13,6 12,6 8,2 5,4 2,6 IV. 14,0 13,0 9,0 6,0 4,0

Sárgarépa Nitrogén

I. 4,5 4,0 3,0 2,0 1,5 II. 5,0 4,5 3,5 2,5 1,5 III. 4,8 4,3 3,5 2,5 1,5 IV. 5,5 5,0 4,0 3,0 2,5

Foszfor I. 2,8 2,7 1,7 0,7 0,5 II. 3,0 2,7 1,7 0,8 0,6 III. 2,9 2,5 1,5 0,7 0,6 IV. 3,7 2,9 2,3 1,5 1,0

Kálium I. 7,0 6,5 5,5 3,0 1,0 II. 7,5 7,0 6,0 3,0 1,5 III. 7,0 6,5 6,0 3,0 1,5 IV. 7,0 6,5 6,0 4,0 2,0

MÉM-NAK adatok

adunk a karógyökérnek a zavartalan fejlõdéshez. Ebben az esetben kevésbéágazik el a gyökér.

Trágyázás. Nem igényli a frissen trágyázott talajt. Tápanyagigényét mûtrá-gyák adagolásával kielégíthetjük. A fajlagos mûtrágyaigényt a 43. táblázat tar-talmazza.

Szaporítás. A petrezselymet szaporíthatjuk állandó helyre vetéssel és a kis-kertben palántázhatjuk is. Elterjedtebb az állandó helyre vetés.

Mûvelés módja lehet sík és bakhátas. Gyakoribb a síkmûvelés.Az elrendezés lehet soros, ikersoros és szalagos. Elterjedt a soros vetés. A

sortávolság 30–40 cm között változik. A tõtávolság 1–2 cm. Vetés: folyóméte-renként 50–75 db magot vetünk, s ebbõl 20–35 db növényt takarítunk be. A ve-tésmélység 2–3 cm. Magszükséglet 1,5–1,8 kg/ha.

Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás, fejtrágyázás. A tõszámot a fajta nö-vekedési ütemének függvényében állapítjuk meg. Ritkításnál ügyeljünk arra,hogy a gyökerek ne érjenek össze, mert akkor deformálódnak, értéktelenné vál-nak. Drazsírozott magot szemenkénti vetõgéppel vetve elmarad az egyelés.

Vegyszeres gyomirtás. Engedélyezett szerek: Afalon Dispersion, Dual Gold960 EC, Gesagard 500 FW, Gesagard Linurex 50 WP, Merkazin 50 WP,Panide 330 EC, Prometrex 50 WP, Racer, Stomp 330 EC, Stomp 400 EC.

Öntözés. A magvetést kelésig „víz alatt” kell tartani. Mivel sekélyen vetünk,a talaj felsõ rétegébõl a szél gyorsan kifújja a nedvességet, pótolnunk kell. Víz-pótló öntözésre 2–3 alkalommal kerül sor 30–40 mm-es vízadaggal.

Betakarítás. Értékesíthetõ levélként, csomózva, gyökérként, levelétõl meg-fosztva, leveszöldségként sárgarépával, zellerrel, csomózva stb.

A betakarítás ideje függ a termesztés céljától és a fajtától. Korai csomózottáru (õszi vetésbõl) május 20–25. körül kerül a piacra (kell a zöldborsóhoz!). Atavaszi vetésût június második felében csomózhatjuk. A csomózott árut kézzelszedjük, csomózzuk.

A tárolásra termesztett petrezselymet szedhetjük kézzel és géppel, szeptem-ber végétõl a fagyokig. A gépi szedés, kormány nélküli ekével (félig gépesített)és nyûvõ vagy ásórendszerû gépekkel megoldható.

Várható termésátlag (gyökér) 10–30 t/ha, zöld 20–30 t/ha (2–4-szeri vágással).

Sárgarépa (Daucus carota L.)

Táplálkozási értékét és étkezési szokásainkat tekintve egyaránt fontos zöldség-növényünk a sárgarépa. Frissen, vagy feldolgozott formában egész évben fo-gyasztjuk a gyökerét. A sárgarépában található táplálék-kiegészítõk, vitami-nok, ásványi anyagok, nyomelemek jelentõs szerepet töltenek be az egészségestáplálkozásban egész évben, elfogadható áron, természetes formában. Kiemel-

174

kedõ mennyiségben tartalmaz karotinoidokat (120–180 ppm). A karotinoid-tar-talom nagy részét, közel 90%-át az A-provitaminok teszik ki. Tartalmaz továb-bá B1-, B2-, B6-, B3- és C-vitamint. Az ásványi anyagok közül kiemelkedik akalcium-, vas- és foszfortartalma.

Mono- és diszacharidokból (glükóz, fruktóz, szacharóz) összesen 5–7%-nyi, illóolajból 100–200 ppm-nyi található benne. Szárazanyag-tartalma10–14%.

Gazdasági jelentõsége.Fajták. A fajtákat alakkörök szerint csoportosítjuk. Amszterdami típusú fajták (hengeres, rövid répatestûek): Amszterdami,

Amszterdam Indu, Mocum.Nanti típusú fajták (hengeres, az elõzõ csoportnál hosszabb répatestûek):

Almaro, Anglia, Bureau, Concerto, Cortez, Ivor, Jaguar, Merida, Nansen, Na-pa, Napoli, Nevis, Puma, Tagus, Tempo, Tino stb.

Berlicum típusú (hengeres, az elõzõeknél még nagyobb répatestûek):Bergen, Keszthelyi hengeres, Riga stb.

Chantenay típusú fajták (középhosszú, kúp alakú fajták): Arany, ChantenayRed, Fertõdi korai, Kecskeméti arany stb.

Flakker típusú fajták (széles vállú, nagytestû, kúp alakú fajták): Danvers126, Flakker, Fontana, Joba, Kamaran, Karotan, Krakow, Regol, Rekord,Scarla stb.

St. Valery típusú fajta: Fertõdi vörös, Kingston.Párizsi vásár típusúak (rövidek, gömbölyûek): Párizsi vásár, Parmex.Környezeti igénye. Optimális hõigénye 16 ± 7 °C. A mag 4–6 °C-nál kezd

csírázni. Csírázási hõoptimuma 18–25 °C. A gyökérfejlõdés legkedvezõbb hõ-mérséklete a 15–20 °C közötti tartomány. Nagyon alacsony, ill. túl magas

175

44. táblázat. A sárgarépa termelési mutatói Magyarországon

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 3491 3170 3093 Betakarított összes termés, tonna 101 043 80 656 107 026 Termésátlag, kg/ha 23 240 16 970 26 440 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 88,70 35,00 25,90 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 138,80 159,00 121,10 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 5432 5499 5337 Külkereskedelem Behozatal, tonna 6730 12 084 8845 Behozatal, millió Ft 361 657 393 Kivitel, tonna 253 785 132 Kivitel, millió Ft 16 63 8

KSH-adatok

hõmérsékleten a sárgarépa színanyagai nem tudnak kellõen kialakulni. A na-gyobb fagyot nem viseli el.

Fényigénye közepes. A sétáló árnyékot a sárgarépa is elviseli. Vízigénye. A csírázáshoz (magja olajat tartalmaz) és kezdeti fejlõdéséhez

sok vizet igényel. Száraz, szerves anyagban gazdag talajban, ún. „szõrös répák”fejlõdnek. A szinte kifejlett répatest száraz nyári idõben nehezen jut vízhez,ezért a számtalan, kényszerbõl eresztett fehér gyökerét indítja beszerzésre.

Termesztéstechnológiai változatok:– fátyolfóliás termesztés csomózott répának, lombbal ( ahogy a talajra rá le-

het menni),– szabadföldi korai termesztés (február 20.–március 15.), – ipari feldolgozásra, tárolásra (március 1.–30.),– másodvetés (május 1.–július 10.). Megjegyezzük, hogy a korai fajta júliu-

sig, a középérésû júniusig, a hosszú tenyészidejû májusig vethetõ.Talaj-elõkészítés. A jó talaj-elõkészítés a siker titka. Kora tavaszi vetésû,

ill. nyári vetésû, aprómagvú növények talaj-elõkészítõ rendszere szerint já-runk el. Címszavakban: tarlóhántás, tarlóhántás elmunkálása, tarlóhántásápolása, õszi mélyszántás, szántás elmunkálása, tavaszi magágykészítés,bakhátkészítés.

Itt is nagyon fontos a jó talajszerkezet, a tömör magágy. A mûvelési rend-

176

22. ábra. Sárgarépa, párizsi vásár

szer lehet sík és bakhátas. A bak-hátas termesztés forradalmasítottaa sárgarépa termesztéstechnológi-áját, lényegesen megnövelte az el-érhetõ termésátlagot. Kiküszöböl-te a répatest gyakori elágazási hi-báit.

A répatest elágazódása háromokra vezethetõ vissza. Elsõ a rossztalajszerkezet (pl. tömött, kövesstb.). Második elõidézõje a fonál-féreg (Meloidogyne hapla stb.).Harmadik a csíragyökéren kiala-kuló nekrózis.

Trágyázás. Tápanyagigényemûtrágyákkal kielégíthetõ. Fajla-gos mûtrágyaigényét a 43. táblázattartalmazza. Szerves trágyát nemigényel. A túlzott nitrogénadago-lás nitrát-felhalmozódást okozhat– ez mindenáron kerülendõ.

Õszi mélyszántással dolgozzukbe a talajba a foszfor- és a káliummûtrágyát, kötött talajon a nitro-gén elsõ felét.

Tavasszal, kötött talajon indítótrágyaként adjuk a nitrogéntartalmú mûtrágyamásodik felét. Laza homoktalajon a nitrogén elsõ felét. Fejtrágyaként, laza ta-lajon, június közepéig 1–2 alkalommal a nitrogén trágya második felét.

Szaporítás. A vetésidõpontokat a technológiai változatoknál közöltük. Azegyenletes, szemenkénti vetés feltétele az egyöntetû, kalibrált, jó biológiai ér-tékû vetõmag. A vetés mélysége 2–3 cm.

A vetõmagszükségletet a termesztés célja határozza meg:– csomózásra 1,5–2 millió csíra/ha,– 100–200 g-os répák elõállítására (friss felhasználás) 1,0–1,2 millió csí-

ra/ha,– 200–400 g-os répa elõállításához (tárolás, feldolgozás) 0,8–1,2 millió csí-

ra/ha,– 400 g feletti egyedi tömegû répa elõállításához 0,8 millió csíra/ha.

A fenti igényeket 1,0–2,8 kg/ha vetõmaggal elégíthetjük ki. Az elrendezés lehet soros, ikersoros, szalagos, a vetés lehet soros és sávos.

177

23. ábra. Sárgarépa bakhátas termesztése

A soros elrendezésnél leggyakoribb sortávolság a 25, 30, 35, 40 cm-es. Tõ-távolság 2–3 cm.

Bakhátas termesztésnél a bakhátak mérete, korona középtávolsága lehet50 cm (Nanti) és 70 cm (nagyobb méretû fajtáknál). A koronaszélesség 15–20cm. A bakhát magassága 15–25 cm.

A bakhát koronájára vethetünk egy sorba, ikersorba, 3 sorba.A vetés történhet kézzel (kiskert), géppel (üzemi termesztésben).Ápolás. Gyomirtás, talajlazítás, tõszámbeállítás (ritkítás, ha kell). A sárgaré-

pa kezdeti fejlõdése lassú. Itt különösen ügyelni kell arra, hogy a gyom el nenyomja.

A sárgarépának a tenyészidõben 2–3 alkalommal adunk fejtrágyát. Külön gondot jelent a bakhátas termesztésnél a bakhátak kiigazítása. A

szél, a víz lemossa a talajt. Utána kell igazítani, hogy a sárgarépa feje talaj-jal legyen takart, ellenkezõ esetben színesedik (zöldül, pirosodik), s ez mi-nõségi hiba.

Vegyszeres gyomirtásra engedélyezett szerek: lásd a petrezselyemnél leír-takat.

Öntözés. Kelesztõ öntözés, amíg ki nem kel. Vízpótló öntözésre május vé-ge és augusztus közepe között kerül sor, 3–4 alkalommal, 30–40 mm-es víz-adaggal.

A tárolásra kerülõ sárgarépa öntözését a betakarítás elõtt 3–4 héttel fejezzükbe, mert az eltarthatóságát rontja.

Betakarítás. Idõpontja fajta és termesztési cél függvénye. A korai csomózottsárgarépa szedése június elsõ felében kezdõdik. Ezt az árut kézzel takarítjuk be.

Friss piacra, kilós áruként augusztus közepétõl kerül a sárgarépa. A feldolgozóiparok részére és tárolásra a hosszú tenyészidejû fajtákat szep-

tember közepétõl a fagyokig takarítjuk be.A betakarítás történhet kézzel és géppel – ez utóbbi a gyakori, ásó és nyûvõ

gépekkel. Várható termésátlag: Nanti típusoknál 20–25 t/ha, Chantenay típusoknál

25–30 t/ha, Flakkar típusoknál 40–50 t/ha lehet, öntözéssel. Egyes gazdaságok elérik a 60–80 t/ha termésátlagot is bakhátas termesz-

téssel.

Pasztinák (Pastinaca sativa L.)

A gyökerét fogyasztjuk, a levelét sem embernek, sem állatnak ne adjuk. Leve-lének érintése az érzékeny bõrû emberekre káros hatású. Gyökerének beltartal-mi értékei kiemelkedõk. Tartalmaz A-, B1-, B2-, C-, PP-vitaminokat és jelentõstömegben szénhidrátot. A háztartások és a feldolgozóiparok értékes növénye.

178

A petrezselyemgyökér helyettesítõje. Szárazanyag-tartalma 19%. Gazdasági jelentõsége. Változó nagyságú területen termesztjük

(300–500 ha). Fajták: Fertõdi félhosszú, Félhosszú, Guernsey. Környezeti igénye. Hidegtûrõ növény. Magvai 3–4 °C-on már csírázni kez-

denek. Fényigénye a sárgarépáéval megegyezõ. Vízigénye nagy. Csírázáskor és fejlõdése kezdetén sok vizet kíván. Termesztéstechnológiai változatok:– szabadföldi korai termesztés ( február 20. március 15.),– szabadföldi tömegtermesztés (március 1.–30.),

Talaj-elõkészítés. Lásd a sárgarépánál leírtakat.Trágyázás. 1 tonna terméssel 6 kg nitrogént, 4 kg foszfort, és 12 kg káliu-

mot vonunk ki a talajból. Szaporítás. Állandó helyre vetéssel termesztjük. 30–45 cm sortávolságra,

1–2 cm tõtávolságra, 2–3 cm mélyre vetjük a magját. Vigyázat, a magja csírá-zóképességét csak 1 évig tartja meg!

Vetõmagszükséglet 3–4 kg/ha.Ápolás. Gyomtalanítás, tõszámbeállítás (ritkítás).Öntözés. Egy-két öntözést meghálál, nagyobb lesz a termésátlag. Betakarítás. A pasztinákot késõ õsszel, a fagyok beállta elõtt szedjük ki a

földbõl. Várható termésátlag 20–30 t/ha.

Gumós zeller (Apium graveolens L.)

A zellernek a termesztésben három típusa ismert.:– gumós zeller (Apium graveolens L.),– halványító zeller (Apium graveolens var. dulce L.),– levél vagy metélõ zeller (Apium graveolens var. sylvestris f. secalinum

L.).

A zellernek a gumója és a levele egyaránt értékes táplálékunk. Hazai ter-mesztésben inkább a gumós zellert ismerik.

Vitamin- és ásványianyag-tartalma, ízanyaga nélkülözhetetlen az emberiszervezet számára.

Hazánkban a zellert kisebb területen (néhány száz hektár) termesztik. Fel-dolgozásra fõleg szárító üzemek használják fel.

179

Fajták: Afina, Jemny, Brillant, Cascade, Cisko, Hegykõi, Luna, Mars, Men-tor, Monarch, Nova, President, Prinz stb.

Környezeti igénye. Optimális hõigénye 19 ± 7 °C, tehát nagyobb mint a sár-garépáé vagy a petrezselyemé. Fejlõdése 20 °C körüli értéken optimális, ezértnem szokták korán kiültetni.

Fényigénye megegyezik a sárgarépáéval.Vízigénye nagy. Biztonsággal csak öntözött területen termeszthetõ. Termesztéstechnológiai változat:– szabadföldi palántázott termesztés (május 10.–június 10.).

Talaj-elõkészítés. Palántázáshoz jó magágyat kell készíteni. Csak a sima fe-lületû, gyommentes, jó szerkezetû, az ültetés mélységéig tömörített magágy amegfelelõ.

Trágyázás. A zeller tápanyagigénye nagy. Az istállótrágyát igényli. Frissentrágyázott területre ültessük. Fajlagos mûtrágyaigényét a 45. táblázatban közöl-jük.

Szaporítás. A zellert palántáról termesztjük. Lehet tûzdelt és tûzdeletlen pa-lántát (sima) ültetni.

Tûzdeléses palántaneveléshez február közepén-végén vetjük a magot (3–4g/m2). Ebbõl tûzdelésre 3000–4000 db növényt kapunk. A vetés mélysége0,2–0,5 cm! Tûzdelhetünk tápkockába, cserépbe, KITE-PLANT tálcákba stb. 1m2-en maximum 500–1000 db palántát nevelhetünk fel.

Tûzdelés nélküli (sima) palántanevelésnél február végén, március elején ve-tünk, fûtött fóliás létesítményben, 0,5–1 g/m2 magot.

A növényelrendezés lehet soros, ikersoros, szalagos. A leggyakoribb sortá-volság az 50 cm széles sor, s benne 25–35 cm-re ültetetve a palántákat.

Ikersoros elrendezésnél 40+30×15 cm az elrendezés (80–100 ezer tõ/ha).Ápolás. Gyomtalanítás, fejtrágyázás. A régi fajtáknál elfogadott eljárás volt

a gumók oldalgyökereinek eltávolítása, zsákszövettel dörzsölve. Ma már nemvégzik.

Az ápoláson és tápláláson múlik, hogy a gumó mekkorára nõ. Sokan pana-szolják, hogy nem nõ meg a gumó, csak a lomb. Ebben az esetben több táp-anyagot és vizet kell adni. A túlzott mértékû adagolás sem jó, mert akkor meg-nõ ugyan a gumó, de benne a hús megszakad, pudvásodik. Ebben az esetbenvissza kell venni a tápanyagból és a vízbõl.

Öntözés. A zellert rendszeresen kell öntözni (6–7 alkalommal, 30–40 mm-es vízadaggal öntözünk).

Betakarítás. A rövid tenyészidejûek szedését már júliusban elkezdjük, aprógumóval, levelesen.

A tárolásra, feldolgozásra termesztett fajtákat szeptember–október hónapok-ban, a fagyok beállta elõtt takarítjuk be.

180

Szedhetõ kézzel és géppel. Az utóbbi az elterjedt. Itt is több változat van. Haa leveleket a konzerv-, hûtõ- vagy a szárítóipar használja fel, akkor a lombtö-meget elõször lekaszálják, majd a gumókat burgonya- vagy cukorrépa-betaka-rító géppel felszedik.

181

45. táblázat. A gumós zeller és a retek fajlagos mûtrágyaigénye(Hatóanyag kg/t)

MÉM-NAK adatok

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Gumós zeller Nitrogén

I. 5,8 5,5 4,8 3,5 1,8 II. 6,3 6,0 5,0 4,0 2,5 III. 6,5 6,2 3,3 4,2 2,6 IV. 7,0 6,5 6,0 5,0 3,5

Foszfor I. 4,8 2,6 1,7 0,9 0,3 II. 3,5 2,8 2,0 1,0 0,4 III. 3,4 2,9 2,1 1,3 0,5 IV. 4,6 3,2 2,4 1,5 0,6

Kálium I. 10,0 9,0 6,5 3,5 1,8 II. 12,0 10,0 7,0 4,0 2,0 III. 13,5 11,0 7,3 4,2 2,2 IV. 15,0 13,5 8,5 5,8 3,7

Retek Nitrogén

I. 4,5 4,0 3,0 2,0 1,0 II. 5,0 4,7 3,5 2,5 1,2 III. 5,0 4,7 3,5 2,5 1,2 IV. 4,8 5,0 4,0 3,0 2,0

Foszfor I. 3,8 3,6 2,0 1,0 0,4 II. 4,2 4,0 2,4 1,2 0,5 III. 4,7 4,3 2,8 1,6 0,7 IV. 5,5 4,8 3,0 1,8 0,8

Kálium I. 13,0 11,0 7,0 4,0 2,0 II. 14,0 12,0 8,0 5,0 2,4 III. 13,6 12,6 8,2 5,4 2,6 IV. 14,0 13,0 9,0 6,0 4,0

Ha csak a gumó kerül értékesítésre, úgy a betakarításhoz nyûvõ rendszerû gé-peket alkalmazunk. Természetesen itt is feltétel az egészséges, erõs lombozat.

Elérhetõ termésátlag 15–35 t/ha.

Retek (Raphanus sativus L.)

Nyersen fogyasztjuk, egész évben. Tél végén, tavasszal hajtatott áruként ahónapos retket fogyasztjuk, május elejétõl a szabadföldön termesztett hóna-pos retket, majd a nyári retket, õsszel-télen pedig a téli retek kerülhet asz-talunkra. A választék a távol-keleti típusok megjelenésével szerencsésenbõvül.

Jellegzetes csípõs ízét kéntartalmú vegyületek adják. C-vitamin-tartalma ve-tekszik a paradicsoméval (30–50 mg/100 g).

Gazdasági jelentõsége. Elsõsorban a fóliás hajtatásban mutatható ki. Sza-badföldön néhány 100 hektáron termesztjük. A választékbõvítésben játszikfontos szerepet.

Fajták. Hajtatási fajták (hónapos), de szabadföldön is termeszthetõk: Balkar,

Flamingo, Helro, Isabell, Jégcsap, Korai piros, Korund, Non Plus Ultra, Presto,Rodos, Rondell, Róza, Sora, Szentesi óriás vaj, Tempo stb.

Szabadföldi fajták: April Cross*, Colosseo*, Mikepércsi vaj, Mino SummerCross*, Minowase Nr. 2*., Minowase Summer Cross*, Okura Cross* stb.(Magyarázat: a *-gal jelöltek japán fajták.)

Környezeti igénye. Hõigénye alacsony (13 ± 7 °C). Magja már 3 °C-nál csí-rázni kezd. A hónapos retek magas hõmérsékleten nagy lombozatot, kicsi gu-mót fejleszt.

Fényigénye. Gumóképzõdése erõs fény hatására tökéletes.Vízigénye nagy. Folyamatos vízellátást igényel. A gumók felrepedése az

egyenetlen vízellátás eredménye. Termesztéstechnológiai változatok:– váz nélküli fólia alatti termesztés (február 10.–március 5.),– szabadföldi korai termesztés (február 20.–március 30.),– nyári retek termesztése (március 15.– prilis 30.),– õszi-téli retek termesztése (július 15.–30.).

Talaj-elõkészítés. A talaj-elõkészítés menetét a vetés idõpontja és az elõvete-mény lekerülése szabja meg. A hónapos és nyári retek talaj-elõkészítését a ko-ra tavaszi vetésû növények, a téli retekét a nyári vetésû növények talaj-elõké-szítõ rendszere szerint végezzük.

Trágyázás. Közepes trágyaigényû növény. Fajlagos mûtrágya igényét a48. táblázat tartalmazza. Hónapos retek esetében 5–8 t, nyári reteknél 10–15 t,

182

téli típusnál 15–20 t/ha terméstömeget tervezhetünk. Szerves trágyát nem igé-nyel. A túlzott nitrogénbõség káros, mert elõsegíti a retek pudvásodását.

A retek klórérzékeny, ezért ne használjunk nála klórtartalmú mûtrágyát. A tápoldatozást komplex mûtrágyák 0,3%-os oldatával, 15–20 l/m2 elvégez-

hetjük.Szaporítás. Helyre vetéssel történik. Apró magját sekélyen, 2–3 cm mélyre

vetjük. A tõelrendezés a hónapos reteknél lehet soros vagy négyzetes. A koraitermesztésben, házikertben elterjedt a retekmag papírra (pl. csomagoló-, krepp-,kalappapír stb.) való ragasztása. 5×5 cm-es kötésben megvonalazzuk a papírt,a metszéspontokra természetes eredetû papírragasztóval vagy csirizzel felra-gasztunk egy-egy magot. A ragasztás után száradni hagyjuk a papírt és tartjuka „vetés” idejéig. „Vetéskor” letekerjük a papírt, ráhelyezzük a sima felszínûtalajra, majd 1–1,5 cm vastag takaróföldet rostálunk rá. Lapogatjuk, nedvesít-jük. A mag gyorsan kikel. Vetõmagigénye 400 db/m2. (A Szentesi óriás vaj faj-tát legalább 8×8 cm-re vessük!)

Hasonló eljárás, amikor deszkalapra vagy hengerre szerelünk 1–1,5 cmhosszú fogakat, 5×5 cm-re és ezzel jelöljük ki a mag helyét. Vetünk (egyesé-vel), lelapogatjuk a lyukak helyét. (Egyesek még söprûvel behúzzák a talajt amag fölé.) Készen van a vetés. Vetõmagigény mint fent.

A nyári retket 30–35 cm-es sortávolságra és 4–6 cm-es tõtávolságra vetjük(vagy ritkítjuk!). Az õszi-téli retket is 30–40 cm-es sortávolságra és 6–8 cm tõ-távolságra célszerû vetni.

A japán és a kínai retkek ennél nagyobb tenyészterületet igényelnek: 30×30,40×40, ill. 40–70×20–25 cm-t.

Ápolás. A hónapos retek minimális ápolást igényel. Szükség szerint gyomta-lanítsunk. Sûrû vetésnél elengedhetetlen a ritkítás. A fejtrágyázás a termesztésbiztonságát, a terméstömeg növekedését és a minõség javítását eredményezi.

Öntözés. Gumófejlõdés idején rendszeres, kis adagú (20 mm) víznormátadunk a hónapos reteknek. A nyári és õszi-téli retkeknek a répatest „hízásakor”fontos az öntözés. A vízadagot a gyökér növekedési üteméhez kell igazítani.

Betakarítás. Gazdasági érettségben szedjük a retket, amikor a szabvány mé-retét elérte. A hónapos reteknél a hazai piac a 3–5 cm-es vagy nagyobb gumótkeresi.

A hónapos retket kézzel szedjük fel, válogatjuk, osztályozzuk, mossuk,csomózzuk, vagy papír, ill. mûanyag edénybe rakjuk.

A téli retket a fagyok elõtt be kell takarítani.Várható termésátlag:– hónapos reteknél 20–50 csomó/m2,– nyári reteknél 5–10 csomó/m2,– téli reteknél 10–20 tonna/ha.

183

Cékla (Beta vulgaris L. var. conditiva Alef.)

Táplálkozási értékét B1-, B2-, C- és P-vitamin, valamint ásványisó- és cukortar-talma adja. Makroelemek közül jelentõs Ca, Mg, K, Na, P-tartalma, mikroele-mek közül a Zn, Fe, Cu, Mn, Al említendõ.

A cékla természetes ételszínezék forrásként is ismert. Széles körben alkal-mazzák jégkrémek, joghurtok, szójatermékek, kolbászok, pácolt húsok színe-zésére. Általa váltották ki a korábban alkalmazott, rákkeltõ hatású E123 jelûmesterséges színezéket.

Fogyasztjuk frissen és feldolgozott állapotban.Gazdasági jelentõsége. Vetésterülete 200–300 ha hazánkban. A feldolgozó-

iparok is egyre többet igényelnek belõle. Fajták: Bíborhenger, Bikores, Bonel, Bordó, Cylindra, Detroit 2, Favorit,

Forano, Libero, Moneta, Pablo, Pronto, Regale, Rubin, Tûzgolyó stb.Környezeti igénye. Hõigénye 19 ± 7 °C. Fényigénye nagy.Vízigénye fejlõdése valamennyi szakaszában jelentõs. Termesztéstechnológiai változatok:– szabadföldi tavaszi, tömegtermesztés (április 15.–május 15.),– szabadföldi termesztés tárolásra, feldolgozásra (július 15.–30.),

Talaj-elõkészítés. Lásd a reteknél leírtakat.Trágyázás. Tápanyagigénye közepes. Káliumból sokat igényel. Fajlagos

mûtrágyaigényét a 46. táblázatban tüntettük fel. Szerves trágyát nem igé-nyel.

Szaporítás. Állandó helyre vetéssel szaporítjuk 40–45 cm-es sortávolságra.Az optimális tõszám folyóméterenként 14–16 db. Vetõmagszükséglete 12–16kg/ha. Vetésmélysége 3–4 cm.

Bébicékla termesztésekor 200 növény/m2-es állománysûrûséget célszerû el-

érni. Ápolás. Gyomtalanítás, ritkítás, tápanyag-utánpótlás. Öntözés. Kelesztõ öntözés 5–10 mm vízadaggal. A vízpótló öntözés normá-

ja 30–40 mm. Az egyenetlen vízellátás a répatest fehérgyûrûsségét okozza. Vegyszeres gyomirtása a cukorrépánál engedélyezett szerekkel végez-

hetõ.Betakarítás. Már a lúdtojás nagyság elérésétõl szedhetõ. A tárolásra, feldol-

gozásra termesztette céklát a fagyok beállta elõtt fel kell szedni, amikor a faj-tára jellemzõ nagyságot elérte. A levelek eltávolításánál ügyeljünk arra, hogy arépatest ne sérüljön. (Nem cukorrépa ez!)

Várható termésátlag 25–30 t/ha. (Jobb termesztõknél elérheti a 40–50 t/ha-t is.)

184

185

46. táblázat. A cékla és a torma fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t)

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Cékla Nitrogén

I. 4,5 4,0 3,0 2,0 1,2 II. 5,0 4,7 3,5 2,5 1,2 III. 5,0 4,7 3,5 2,5 1,2 IV. 5,8 5,0 4,0 3,0 2,0

Foszfor I. 4,5 3,0 2,0 1,0 0,5 II. 5,0 3,5 2,2 1,2 0,6 III. 4,8 3,3 2,5 1,3 0,7 IV. 5,5 4,0 2,7 1,5 0,8

Kálium I. 13,0 11,0 7,0 4,0 2,0 II. 14,0 12,0 8,0 5,0 2,4 III. 13,6 12,6 8,2 5,4 2,6 IV. 14,0 13,0 9,0 6,0 4,0

Torma Nitrogén

I. 23 19 12 7 4 II. 25 21 14 8 5 III. 27 23 16 9 5 IV. 29 25 18 12 7

Foszfor I. 13 10 6,5 3,5 2 II. 15 10,8 7 4 2,5 III. 16 12 7,5 3,5 3 IV. 18 13 9 4,2 3

Kálium I. 41 38 25 12 5 II. 44,5 40 27 13 6 III. 45 42 29 14 7 IV. 49 44 31 19 8

MÉM-NAK adatok

Feketegyökér (Scorzonera hispanica L.)

Tápanyagokban gazdag, a spárgaétellel felérõ, ízletes gyökerét fogyasztjuk.Könnyen emészthetõ, cukorban, vitaminokban gazdag, B1-, B2-, C-vitamint,valamint káliumot, kalciumot, magnéziumot és vasat is tartalmaz.

Kevésbé elterjedt, téli idõszakban spárgapótlóként felhasználható gyökér-zöldség.

Fajták. Fajtaváltozatai vannak, melyek között nincs lényegi különbség. Környezeti igénye. Hõigénye alapján a hidegtûrõ zöldségfajok közé tartozik.

Magja 10 °C alatt nehezen csírázik. A növény 13–24 °C között érzi jól magát. Fényigénye közepes.Vízigénye közepes. Termesztéstechnológiai változatok:– szabadföldi termesztés (március 25.–április 15.),– kétéves termesztés (augusztus 15.–szeptember 20.).

Talaj-elõkészítés. Döntõ a mély mûvelés, alaptalaj-lazítással, a gondos mag-ágykészítés.

Trágyázás. Tápanyagigénye nagy, csak tápanyagban gazdag, humuszos tala-jon terem megbízhatóan.

Szaporítás. Egyéves termesztésben március végétõl április közepéig vetjük.Kétévesként augusztus–szeptember hónapokban. 25–35 cm-es sortávolságra és4–6 cm-es tõtávolságra, 3–4 cm mélyen vetjük.

Ápolás. Gyomtalanítás, ritkítás. Különleges ápolási munkája a gyakran elõ-törõ magszárak kitördelése.

Öntözés. Júliusban célszerû öntözni, tápoldatozni. Betakarítás. A szedés ideje októbertõl áprilisig tart. Óvatosan szedjük ki a

gyökereket, mert tejnedvet tartalmaznak. Ha beszakad a gyökér, elfolyik a tej-nedv, csak azonnali fogyasztásra használható.

Téli benthagyásnál szalmával vagy trágyával takarjuk a sorokat. A felszedettgyökereket hûvös helyen, pincében, veremben tárolhatjuk.

Várható termésátlag 10–25 tonna/hektár.

Torma (Armoracia rusticana Gaertn. Mey. et. Scherb.)

A torma megvastagodott gyökerét (gyöktörzs) használjuk táplálkozásra, melyerõsen megvastagszik. Jó minõségû árut csak egyéves termesztéssel állíthatunkelõ belõle. Íze jellegzetesen csípõs, a gyökérben található allilizotiocianat- és abutiltiocianat-tartalmától. A vegyületek a könnymirigyeket és a nyálkahártyátingerlik, az emésztést segítik. C-vitamin-tartalma 21–26 mg/100 g. Száraz-anyag-tartalma 30–32%.

186

Gazdasági jelentõsége. A torma termõterülete 2003-ban 1300, 2004-ben1280 ha volt Magyarországon. A betakarított terméstömeg 11,9–12,0 ezer ton-na. (FRUITWEB MZGYSZSZ adatok) A megtermelt árutömeg nagy részét ex-portáljuk. (Németország, Lengyelország, Csehország, Ausztria, Svédországstb.) A Hajdúsági torma magyar termék, eredetvédett.

Fajták. (Fakultatív módon elismert fajták. Forgalmazhatók az EU egész te-rületén.): Bagaméri 93/1, Bagaméri Delikát, Danvit, Pózna.

Környezeti igénye. Hidegtûrõ növény, 13 ± 7 °C. Fényigénye közepes, kiskertben a sétáló árnyékot elviseli. Vízigénye nagy. Bõséges vízellátást igényel. Kedveli a mélyebb fekvésû,

párás levegõjû helyeket. Termesztéstechnológiai változat:Zöldségnövényként 1 éves a termesztése, egyébként évelõ növény. Talpgyö-

kerekrõl szaporítjuk, õszi és tavaszi ültetéssel. Ínséges idõkben sor kerülhet„hajtatására” is. Itt a hajtatás szón nem azt értjük, mint a többi zöldségfajnál.Akkor mirõl van szó? Ez is lehet egy technológiai változat. Õsszel ekével ki-szántják az az évi állományt. Felszedik a növényeket, feldolgozzák. A talajbanmaradt, beleszakadt talpgyökerek a következõ évben kihajtanak és egy kisebbtermést hoznak. Ezt nevezik a termesztõk hajtatásnak.

Talaj-elõkészítés. Az egyéves torma gondos, mély talaj-elõkészítést igényel.Trágyázás. Nagy adagú (50–60 tonna/hektár) szerves trágyát igényel. Fajla-

gos mûtrágyaigényét lásd a 46. táblázatban.Szaporítás. A torma ceruzavastagságú (min. 5 mm), minimum 20 cm hosz-

szúságú talpgyökereit használjuk szaporításra. Külföldön az ottani technológi-áknál 25–50 cm-ig elmennek. Nálunk is elõnyösebb a 8–10 mm átmérõjû,25–26 cm hosszú szaporítóanyag.

Szólnunk kell a mikrodugványos szaporításról is. Szükség törvényt bont el-ven mûködik. Ha nincs elegendõ szaporítóanyag, a meglévõk egy részét felda-rabolják 2–3 cm-es darabokra (petyek) és azt vetik el. Ebbõl igaz, csak II. vagyIII. osztályú áru kapható.

A tormánál alkalmazott eljárás a dugványok elõhajtatása. Homokba helye-zik a kötegeket kb. 2 hétig. Eredménye a növények gyorsabb fejlõdése.

Ültetés. A növényelrendezés: 70–100 cm-es sortávolságra, 15–25 cm tõtá-volságra ültetünk. A dugványokat olyan mélyre ültetjük, hogy fölöttük 2–3 cmvastag földréteg legyen a bakháton.

Ápolás. Gyomtalanítás, fejtrágyázás. A fejeléssel összekapcsoljuk a nyak-gyökér eltávolítását is. A fejelés tulajdonképpen hajtásválogatás, a legszebbet,a legerõsebbet hagyjuk meg.

Öntözés. Tartós szárazság esetén különösen meghálálja az öntözést. A folya-matos vízellátás, fejtrágyázás a nagy termés elérésnek az alapja.

Betakarítás. A nagy hidegek beállta elõtt kiszántjuk az egész növényt. A

187

lombot eltávolítjuk a gyökérrõl, legömbölyítjük a fejet. Leszedjük és kötegel-jük a talpgyökereket. A megmaradó, megtisztított gyökereket kötegelve vagyömlesztve párás, hûvös helyen tároljuk.

Kedvezõtlen õszi idõjárás esetén tavasszal is betakaríthatjuk a tormát.Várható termésmennyiség 5–7 tonna/hektár.

Hagymafélék

Vöröshagyma (Allium cepa L.)

A vöröshagyma nélkülözhetetlen táplálékunk. Fogyasztása népszerû, minden-napi táplálkozásunkban egyre nagyobb teret hódít. Beltartalmi érétkét A-, B1-,B2-, B6-, C-vitamin-tartalma meghatározza. Tartalmaz kalciumot, foszfort, nát-riumot, vasat és magnéziumot is. Baktericid hatású anyagai is az egészségetszolgálják. Csípõsségét allilszulfid-tartalma okozza.

A vöröshagymát sokféle formában (friss, konzerv, szállítmány stb.), napon-ta fogyasztjuk.

Gazdasági jelentõsége.Fajták.Áttelelõ fajták: Aldobo, Alix, Express Yellow, Julio, Keep Well, Makombi,

Senshyu Yelllow, Tisza I., Yellow stone, Wolf stb.

188

24. ábra. Torma „fejelés”

Dughagymás termesztésre alkalmas fajták: Csanád, Makói, Makói CR, Ma-kói fehér, Setlon stb.

Egyéves termesztés fajtái: Athos, Burgos, Carlos, Castillo, Daytona,Exhibition, Favorit, Frida, Gladstone, Gold dens, Góliát, Hilton, Legend, Ma-kó 104, Makói bronz, Makométe, Mundo, Navarra, Pannónia, Rákóczi Piros-ka, Sonkahagyma, Sturon, Tamara, Tétényi Rubin, Fertõdi ezüstfehér,Braunschweigi, Barletta stb.

Környezeti igénye. Hõoptimuma 19 ± 7 °C. Csírázása 4–5 °C-on megindul.Fagytûrõ képessége jó.

Fényigénye. A hagyma szereti a napot. Gyenge megvilágítás mellett nagytermésre nem számíthatunk.

Vízigénye. Kétéves termesztésben vízigénye kisebb. Egyéves termesztéstcsak öntözve érdemes folytatni. Egyébként a mérsékelten vízigényes növényekcsoportjába tartozik a hagyma.

Termesztéstechnológiai változatok:– dughagyma termesztése (március 10.–30.),– étkezései hagyma dughagymás termesztése (kétéves termesztés) (március

15.–április 15.),– étkezési hagyma magról való termesztése (egyéves termesztés):

– tavaszi vetés (március 10.– április 10.),– nyári magvetés (augusztus 15–25.) (téli termesztés).

– zöldhagyma termesztése:– magról vetve (július 15–31.),– dughagymáról termesztve (õszi és tavaszi duggatás).

– gyöngyhagyma termesztése (március 10–30.).

189

47. táblázat. A vöröshagyma termelési mutatói Magyarországon

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 5001 4594 3996 Betakarított összes termés, tonna 122 330 93 658 118 765 Termésátlag, kg/ha 20 130 15 610 25 240 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 31,80 38,50 34,20 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 112,30 129,10 113,90 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 4043 4745 4617 Külkereskedelem Behozatal, tonna 10 197 22 150 15 524 Behozatal, millió Ft 449 1014 630 Kivitel, tonna 10 803 193 333 Kivitel, millió Ft 406 16 10

KSH-adatok

Talaj-elõkészítés. A kora tavaszi vetésû, aprómagvú növények talajmûvelésirendszere az irányadó. Tarlóhántás, tarlóhántás elmunkálása, tarlóhántás ápolá-sa, õszi mélyszántás, szántás elmunkálása – alaptalaj-mûvelésben. A vetés elõt-ti talajmûvelési rendszer az egy éves termesztésre az aprómagvú növények, akétéves termesztésben a nagy magvú növények rendszere szerint történik.

A nyári vetés a nyári talaj-elõkészítés alapján végezhetõ. Apró magról lévén szó, fontos a tömött magágy, „Henger elõtte, henger utá-

na”. Duggatásnál nem tömörítünk.Trágyázás. A vöröshagyma tápanyagigényét mûtrágyák adagolásával elégít-

jük ki. Fajlagos mûtrágyaigényét a 48. táblázatban foglaltuk össze. A dughagymáról való szaporításnál (általában) öntözés nélkül termesztjük a

vöröshagymát. A szükséges foszfor és kálium mûtrágyát 100%-ban alaptrágya-ként adjuk. A nitrogén 70%-át õsszel, 30%-át indítótrágyának adjuk.

Az egyéves (magról vetett) termesztésben a foszfor és kálium mûtrágya60%-át alaptrágyaként, 40%-át indítótrágyaként juttatjuk ki. A nitrogén20–30%-a alaptrágya, 30–40%-a indítótrágya, és 30–40% fejtrágya. A fejtrá-gyát a zöldhagyma állapotban (június eleje) és a fejképzõdéskor adjuk.

Szaporítás. A vöröshagyma magvetéssel, dughagymáról és palántárólegyaránt szaporítható. Számunkra a palántanevelés szokatlan, de megemlít-jük, hogy a világ nagy részén alkalmazzák. Az erdélyi magyarok Kibédenés környékén palántázzák a lila vöröshagymát és nagy hírnévre tettek szertáltala.

Magvetéssel szaporítjuk: a gyors növekedésû (egyéves termesztésû) fajtá-kat. Növényelrendezése (4×25+50 cm), (4×28+50 cm), (50+25–30 cm) szala-gos, ill. ikersoros. 3–5 cm mélyen vetünk, 4,5–6,0 kg magot hektáronként,0,9–1,1 millió db mag/ha.

Dughagymás (kétéves termesztés). Dughagymáról a lassú növekedésû, nagyszárazanyag-tartalmú fajtákat termesztjük.

A dughagymát mérete szerint osztályokba sorolták:– Piklesz, 23–26 mm, 6 g/db, – I. osztályú, 20–22 mm, 3,8 g/db,– II. osztályú 17–19 mm, 2,9 g/db,– III. osztályú, 14–16 mm, 1,7 g/db,– IV. osztályú 11–13 mm, 1,4 g/db,– Zsika, 5–10 mm, 0,8 g/db.

A növényelrendezés a betakarítógép típusától függ, általában szalagos, lehet 4,5, 6 soros elrendezésû. A keréknyom 50 cm, a sortávolság 25–30 cm. A folyó-méterenkénti tõszám (mérettõl függõen) 12–20 db. Egy hektárra 0,9–2,2 tonnadughagyma kell. A duggatás mélysége 5–7 cm. Ha sekélyen duggatjuk, vetjük(szórjuk), kimászik a földbõl.

190

191

48. táblázat. A vöröshagyma fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t)

MÉM-NAK adatok

A dughagymát hõkezelik, hogy a magszárképzõdést megelõzzék. A hõkeze-lést 30–38 °C hõmérsékleten érik el. A mérettõl függõen 10–60 nap kell hozzá.

Étkezési vöröshagyma nyári magvetése (áttelelõ termesztés). Növényelren-dezés, mint az egyéves hagymánál, tõtávolság 1–1,5 cm, vetõmagigény7 kg/ha.

Dughagyma termesztése. Elrendezése 4×(24+5)+55 cm. 600–900 dbmag/folyóméter. 90–100 kg hektáronkénti magigény. Lehetséges az ikersoroselrendezés is a mûvelõgép igénye szerint. A vetésmélység 4–5 cm.

Gyöngyhagyma termesztése. 4×(24+5)+50 cm, 8×(14)+50 cm. A gabona-sortávolságra vetés egyre inkább terjed. Vetõmagigény 70–90 kg/ha. Vetés-mélység 3–5 cm.

A zöldhagyma-termesztés tavaszi duggatással és õszi duggatással4×25+50–60 vagy 4×28+50 cm-es elrendezésben történik. Kézi duggatásnál310–400 ezer db/ha az állománysûrûség.

Zöldhagyma-termesztés magvetéssel, 4×25+50–60 (4×28+50) cm-es elren-dezéssel a leggyakoribb termesztési változat. A tõtávolság 1–1,5 cm. Vetõmag-szükséglet 7–8 kg.

Ápolás. Gyomtalanítás, a kiskertben a magszárak kitörése. Fejtrágyázás.Vegyszeres gyomirtás. Engedélyezett szerek: Fusilade Forte, Finale 14 SL,

Pereneal, Agil 100 EC, Pantera 40 EC. Nabu S, Aurora WG, Buvirex 240 EC,Cliophar 300 SL, Lontrel 300, AFALON Dispersion, Galigan 240 EC, GoalZE, Stomp 400 EC, Dual Gold 960 EC stb.

Öntözés. Csak az egyéves technológiai változatnál kerül rá sor. Kelesztõ ön-tözés 10 mm vízadaggal, 2–3 lombleveles fejlettségnél május eleje 20–30 mm,május végén 30–40 mm, júniusban 1–2-szer 30–40 mm, júliusban 1–3-szor30–40 mm, augusztus elején (csak száraz évjáratban) 30–40 mm vízadaggalöntözünk.

Betakarítás. A zöld, vágott, ill. nyári vetést (áttelelõ) június–július hónapok-ban szedjük.

A dughagymát július végén, augusztus elején takarítjuk be.A kétéves termesztésben augusztus elsõ felére beérik a hagyma. Elõtte júli-

us elejétõl fõzõhagymának szedhetjük.A tavaszi vetésû, egyéves hagymát augusztus eleje és szeptember közepe

között takarítjuk be.Az érettség jele: a dughagyma szára leszárad (csörög), a dughagymás étke-

zési szára is elszárad a betakarításig. Az egyéves hagyma szárának 70–80%-amegdõl, de zöld.

A fõzõhagymánál a buroklevél barnul, a szár zöld. A szedés módja lehet kézi és gépi.A kétmenetese betakarítás azt jelenti, hogy elsõ menetben kiemeljük a föld-

bõl, rendre rakjuk, érleljük, majd felszedjük.

192

A gépi betakarítás történhet gömbsüveg-tárcsás (HKS és HRR = FINIS,RUMSTAD), és síktárcsás Unimas, HB (4 soros) géppel, a PBT–20H paradi-csom kombájnnal átalakítva és a HK–25 önjáró géppel.

A renden szárítás ideje 4–6 nap.A rendfelszedés – szállítóeszközre HRF vagy Unimas segítségével történhet.Várható termésátlag. Dughagyma 10–20 t/ha, zöldhagyma 80 000 cso-

mó/ha, étkezési hagyma dughagymáról 16–20 t/ha, étkezési hagyma magról16–40 t/ha.

Fokhagyma (Allium sativum L.)

Nagy értéke erõs fûszerezõ hatása. Nagy szárazanyag-tartalom (34–36%) jel-lemzi, amelybõl szénhidráttartalom 26%, fehérjetartalom 7%. C-vitamin-tartal-ma 10–19 mg/100 g.

Gyógyászati jelentõségét baktériumölõ, értágító, emésztést elõsegíti hatásaadja. Fûszerezõ értéke miatt a magyar konyha elengedhetetlen alkotóeleme. Azinullin és a fruktóz mennyisége és aránya határozza meg részben a fokhagymaízét, csípõsségét. Kellemetlen szagát az allilszulfid vegyülettõl kapja.

Gazdasági jelentõsége.

193

25. ábra. Vöröshagyma betakarítása

Fajták: Lelexir, Makói õszi.Környezeti igénye. Hõigénye a vöröshagymáéval megegyezõ.Fényigénye. Árnyékban nem fejlõdik kellõen. Szereti a fényt, igaz, fényigé-

nye nem teljesen tisztázott.Vízigénye. Általában öntözés nélkül termesztik, de kiemelkedõ termésátla-

got csak öntözés alatt ad. Termesztéstechnológiai változatok:– õszi ültetésû termesztés (október 10–20.),– tavaszi ültetésû termesztés (március 1–15.).

Talaj-elõkészítés. Lásd a vöröshagymánál elmondottakat, értelemszerûen anagymagvú zöldségnövényekre vonatkoztatva.

Trágyázás. Tápanyagigénye közel azonos a vöröshagyma igényével.Szaporítás. Csak tökéletesen beérett és egészséges gerezdeket duggas-

sunk. Sor- és tõtávolság 28–30×8–10 cm. Az optimális állománysûrûség400–500 ezer db hektáronként. Az ültetés mélysége 3–6 cm. A sekély ülte-tést nem szereti.

Duggatás, telepítés után könnyû boronával simítsuk el és hengerezzük simahengerrel a területet.

Ápolás. Gyomtalanítás. Öntözés. Vízigénye április közepétõl július elejéig a legnagyobb. Ebben az

idõszakban 2–4 öntözés idõszerû. Betakarítás. A növények akkor érettek a betakarításra, ha a lombozat

75–80%-a megbarnul és elszárad, a hagyma külsõ borítólevele papírszerûen el-vékonyodik.

194

KSH-adatok

49. táblázat. A fokhagyma termelési mutatói Magyarországon

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 1645 1259 889 Betakarított összes termés, tonna 10 065 6761 8360 Termésátlag, kg/ha 4570 3380 6800 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 210,40 195,30 184,80 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 413,10 412,90 383,70 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 2644 1632 1548 Külkereskedelem Behozatal, tonna 1236 2866 1937 Behozatal, millió Ft 198 378 258 Kivitel, tonna 2391 798 1328 Kivitel, millió Ft 729 301 327

Az õszi telepítésû fajtákat június végén, a tavasziakat július elsõ felébenszedjük. Néhány napig utóérleljük. Szárítás után tisztítjuk, majd csomókba köt-jük (1–2 kg).

Várható termésátlag õszi fokhagymából 10–14 t/ha, tavaszi fokhagymából5–10 t/ha.

Póréhagyma (Allium porrum L.)

Kellemes ízû, értékes zöldségfaj. Friss fogyasztásán túl saláta, fõzelékek, leve-sek alapanyaga. Decembertõl-márciusig fogyasztható a jelentõs mennyiségû(50–70 mg/100 g) C-vitamint, kevesebb allilszulfidot tartalmazó „csókos”hagyma.

Hazánkban viszonylag kisebb az árutermesztése. Néhány száz hektár, vi-szont jelentõsebb a magtermesztése (külföldi megrendelésre).

Fajták: Blauwgroene Herfst, Jolant, Pancho, Titan, Zwitserse Reuzen stb.Környezeti igénye. Hõoptimuma 19 ± 7 °C. A nyáriak – 10 °C-nál elfagy-

nak, a téli fajták nálunk különösebb gond nélkül áttelelnek.Fényigénye nagy. Az árnyékot nem tûri. Vízigénye szintén nagy. Csak öntözve ad jó termést.

195

26. ábra. Fokhagyma szárítása az eresz alatt

Termesztéstechnológiai változatok:– tavaszi állandó helyre vetés (március),– tavaszi, palántázott termesztés (április 5–25.),– téli fajták palántázott termesztése (május 15.– június 15.).

Talaj-elõkészítés. Lásd a vöröshagymánál.Trágyázás. A póréhagyma frissen trágyázott területet igényel. 30–40 t/ha

szerves trágya a területre elterítve megfelelõ a számára. Mûtrágyaigénye a vö-röshagymáéhoz hasonló.

Szaporítás. Az állandó helyre vetés ideje március. 30–40×8–10 cm-re ve-tünk. Vetõmagigénye 2–3 kg/ha.

A palántanevelés ideje 6–10 hét. 1m2-en 3 g magot elvetve kb. 600 palántátnevelhetünk fel. A sortávolság a fajta és a technológia függvénye. A bolgár,hosszú típust feltöltve 60–70 cm-es sortávolságra, a rövidebb szárat fejlesztõ-ket 30–40 cm-es sortávolságra ültetjük. A tõtávolság 10–15 cm között változik.

Törekedjünk a mélyültetésre, mert a minõség, a fehér (etiolált) részarányaezáltal növelhetõ.

Ápolás. Gyomirtás, porhanyítás, tõszámbeállítás (ritkítás), fejtrágyázás, töl-tögetés.

Öntözés. Öntözési idénynormája 120–200 mm. Vízpótló öntözésnél 20–35mm-es vízadagokkal dolgozunk, augusztus végéig.

Betakarítás. A nyers fogyasztásra termesztett pórét a fagyok beállta elõttszedjük ki. A téli fajtákat egész télen a helyükön hagyhatjuk. Ha felszedjük,pincében, veremben tároljuk.

A fogyasztható rész a növény összes tömegének kb. 40%-a, az elérhetõ ter-méstömeg 25–50 t/ha.

Metélõhagyma (Allium schoenoprasum L.)

A metélõhagyma értékes, zöld leveleit télen fogyasztjuk. C-vitamin-tartalma30–80 mg/100 gramm.

Fajták. Elismert fajtája nálunk nincs. A forgalomban két típusa található: afinomabb levelû riparium és a durvább, nagyobb levelû sibiricum.

Környezeti igénye. Hõoptimuma 16 ± 7 °C. Viszonyaink között télálló.Fényigénye mérsékelt. Félárnyékban is megél.Vízigénye kicsi. Öntözés nélkül is jól fejlõdik. Termesztéstechnológiai változatok:– állandó helyre vetéses szaporítás (március 1–15.),– palántaneveléssel történõ szaporítás (március),– tõosztásos termesztés (szeptember–október, ill. március).

196

Talaj-elõkészítés. Jól megmunkált talajba vessük. Évelõ növényként is tart-hatjuk.

Trágyázás. Tápanyagigénye mérsékelt, hajtatáskor jó szerkezetû, tápanyag-ban gazdag talajt igényel.

Szaporítás. Állandó helyre vetés, 20–25 cm-es sortávolságra (1,0–1,5 g/m2).Mint utaltunk rá, a magvetés ideje március, de a kiskertben vethetõ egész év-ben, ha öntözni tudjuk.

A hajtatásra szánt állományt nevelhetjük a talajba vetett sûrû állományból,azt felszedve, cserepezve hajtatható.

Célszerû földkockába vetni 15–20 db magot, abban felnevelni a növényeketés késõbb „poharazni”.

Ápolás. Gyomtalanítás, fejtrágyázás.Öntözés. Öntözés nélkül is termeszthetõ, de ha öntözzük, sokkal nagyobb

zöldhozamot érhetünk el.Betakarítás. A metélõhagyma leveleit akkor vágjuk, ha azok elérték a 15–25

cm-es hosszúságot. A leveleket 2–3 cm-rel a nyak felett vágjuk el.A hajtatott metélõhagymát 20–22 °C-os hõmérsékleten tartva, 3 hét után is

vághatjuk. A vágást késõbb megismételhetjük.

197

27. ábra. A hosszú szárú vágott metélõhagyma az értékesebb

Téli sarjadékhagyma (Allium fistulosum L.)

Zöldhagymaként fogyasztható. 20–40 mg/100 g C-vitamint tartalmazó, egysze-rû termesztésû zöldségfaj. Inkább a kiskertek haszonnövénye.

Fajták. Elismert fajtái nálunk nincsenek. Két típusát termesztjük:– magtermõ változatok,– léghagymát fejlesztõ változatok.

Környezeti igénye. Hõoptimuma 16 ± 7 °C. A téli fagyokat átvészeli. Fényigénye kicsi, félárnyékban is termeszthetõ.Vízigénye kicsi. Öntözés nélkül termeszthetõ. Termesztéstechnológiai változatok:– tavaszi állandó helyre vetés (március 1–15.),– léghagymáról (bulbilirõl) történõ termesztés (szeptember–október).

Talaj-elõkészítés. Tavaszi magvetéshez õszi mélymûvelés, vetés elõtti por-hanyítás és egyengetés szükséges. Õszi ültetéshez középmély alapmûvelés és afelsõ talajréteg porhanyítása és tömörítése egyaránt szükséges.

Trágyázás. Tápanyagigénye közepes. Amennyiben hosszabb ideig kívánjuka helyén tartani (3–5 év), akkor ennek megfelelõen adagoljuk a tápanyagot.

Szaporítás. Az állandó helyre vetésnél 35–40 cm-es sortávolságot javaslunk.A tõtávolság a többszöri ritkítással változik. A vetés mélysége 2–3 cm. Vetõ-magigény 5–6 kg/ha.

A léghagymát szeptembertõl a fagyokig ültethetjük. A korai ültetés jobb be-gyökeresedést eredményez. 35–40×10 cm-re duggassuk el a kis hagymákat.Amennyiben nem tudtuk õsszel elültetni a léghagymákat, tavasszal is megte-hetjük.

Ápolás. Gyomtalanítás, porhanyítás, ritkítás. Nagyon meghálálja az ápriliselsõ felében végzett nitrogén fejtrágyázást.

Betakarítás. Kora tavasszal szedjük, külsõ leveleitõl megtisztítva, csomózvaértékesítjük.

Levélzöldségfélék

Fejes saláta (Lactuca sativa L.)

Európa és a világ legfelkapottabb zöldségfaja. Az 1970-es évektõl megindultsokirányú fajtanemesítés újabb lendületet adott termesztésének ésfogyasztásának. Formagazdagsága, színváltozatai ma már minden igényt ki-elégítenek.

198

Táplálkozási jelentõsége nagy. Értékei között említjük C-vitamin- (30–40mg/100 g), B1-vitamin- és karotintartalmát.

Ásványi sók közül meszet, foszfort és vasat tartalmaz. Gazdasági jelentõsége.Fajták:Vasfej típusok: Aramir, Aranysárga kõfej, Audran, Augusta, Balatonzöld,

Ballerina, Crufia, Dagmen, Dobra, Edina, Enrico, Express, Fulmaria, Hanna,Histor, Keszthelyi nyári, Kobak, Libusa, Limax, Május királya, Montilia,Nadine, Omega, Ovation, Pia, Plenty, Poona, Ravel, Rosalba, Soraya, Tibet,Titán stb.

Tépõ saláták: Concorde, Klausia, Locarno.Jégsaláták: Adele, Calona, Robinson, Rocco stb. Környezeti igénye. Hõoptimuma 16 ± 7 °C. A magvak 2–3 °C-on már csí-

rázni kezdenek. A levélzet 12–15 °C-on fejlõdik a legjobban.Fényigényük fajtacsoportonként eltérõ. A rövid tenyészidejû fajták rövid, a

nyári fajták csak hosszú nappalokon mennek magszárba. Vízigénye nagy. Gyakori, kisadagú öntözéssel elégíthetõ ki igénye. Termesztéstechnológiai változatok:– váz nélküli fóliás termesztés (március 1–15.),– szabadföldi korai termesztés (március 15–30.),– tavaszi, állandó helyre vetett termesztés (március 15.–április 15),– õszi állandó helyre vetett termesztés (július 15–25.),– áttelelõ termesztés (szeptember 10.–október 20.),– szakaszos termesztés, palántáról (március–október), a folyamatos igény

kielégítéséig.

199

50. táblázat. A fejes saláta termelési mutatói Magyarországon

KSH-adatok

A termelés jellemzôi 2002 2003 2004 Betakarított terület, hektár 354 248 271 Betakarított összes termés, tonna 11 701 10 162 9702 Termésátlag, kg/ha 10 510 12 210 11 590 Felvásárlási átlagár, Ft/kg 155,90 174,90 164,00 Termelôi piaci átlagár, Ft/kg 219,90 253,90 204,10 Bruttó termelési érték millió Ft folyó áron 1850 2260 1321 Külkereskedelem Behozatal, tonna 575 382 623 Behozatal, millió Ft 74 61 123 Kivitel, tonna 76 110 152 Kivitel, millió Ft 12 24 38

Talaj-elõkészítés. Õszi mélyszántás, tavasszal simítózás, hengerezés. Nyári,õszi termesztésnél középmély szántás, ásás, ennek elmunkálása, simítózás,hengerezés.

Trágyázás. Nitrogénigénye nagy. A szerves trágyából csak a földdé érett trá-gyát használjuk! Fajlagos mûtrágyaigényét az 51. táblázat tartalmazza.

A tavaszi technológiánál a tápanyagok jelentõs részét õsszel dolgozzuk be atalajba. A nitrogént célszerû megosztani, felét az alaptrágyához, felét fejtrágya-ként, rozetta állapotban adni.

Sóérzékeny növény, a sóképzõ mûtrágyákkal óvatosan bánjunk. Szaporítás. Hazánkban a friss saláta állandó helyre vetéssel és palántáról

egyaránt termeszthetõ. A termesztés biztonsága érdekében egyre inkább a pa-lántanevelés kerül elõtérbe. Használhatunk szálas, tálcás, tápkockás palántát.Szálas palántánál szabad ágyba, vagy fólia alatt 300–1200 db/m2 palántát ne-velhetünk fel 1,5–2,0 g/ m2, 0,8–1,0 g/ m2 magból.

A palántanevelés, mint már utaltunk rá, lehet:tálcás (KITE Plant), Super siedling, koloncos palánta), ládás. A tálcába gép-

pel vagy kézzel vethetjük a magot. A tálcák méretei 60×40 cm 96 sejttel, 60×40cm 126 sejttel, 60×40 cm 187 sejttel.

A tápkockás palánta legkisebb mérete 4×4 vagy 5×5 cm. Itt is közvetlenül atápkockába vetünk, drazsírozott magot, ritkán tûzdelünk.

A tápkockás palánta kiültetése március 1-tõl október 20-ig tart.

200

28. ábra. Jégsaláta, ikersoros elrendezésben, bakháton

A helyre vetés III. hó elejétõl–IX. hó elejéig lehetséges. Magszükséglet0,5–2,0 kg/ha. Vetésmélység 1–1,5 cm.

Tenyészterület-elrendezés. Váz nélküli fóliás takarásnál 120+(4×20)×20 cm. (4×4 cm-es tápkockával,

60–80 000 db/ha.)Szabadföldi termesztés, soros elrendezésben: 25–30×25–30 cm palántáról. Szalagos elrendezésnél 50–60+(3×30)×25–30, 50–60(4×30)×25–30 cm,

palántáról. Korai szabadföldi termesztésben 60+(5×25)×20 cm-re ültetjük, 4×4-es táp-

kockás palántákat (60–100 000 db/ha).Állandó helyre vetésnél 30×30, 30–50×25 cm-re ritkítsuk az állományt. Az átteleléses termesztéshez szabadföldi ágyban nevelhetünk palántát, vagy

megvásárolhatjuk és 25×30 cm-re ültetjük ki. A nyári vetéseknél, a nagy meleg miatt nehezen csírázik a mag. Kelésig hû-

vös helyen tartva, hûtve jobb eredményt kapunk!A salátamag elõáztatása is eléggé elterjedt a termesztõk körében. Ápolás. Gyomtalanítás, porhanyítás. Állandó helyre vetésnél tõszámbeállí-

tás, ritkítás. Fejtrágyázás rozettás állapotban. Átteleltetéses termesztésben ta-vasszal tömörítsük a talajt a növény körül (tapossuk körül).

Vegyszeres gyomirtás. Engedélyezett szerek: Benefex, Flubalex.

201

51. táblázat. A fejes saláta fajlagos mûtrágyaigénye(Hatóanyag kg/t)

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Nitrogén I. 9,0 7,0 5,0 3,5 – II. 9,0 7,0 5,0 3,5 – III. – – – – – IV. 10,0 8,0 6,0 4,0 –

Foszfor I. 9,5 7,5 4,5 2,5 – II. 10,0 8,0 5,0 3,0 – III. – – – – – IV. 8,0 7,0 4,5 2,5 –

Kálium I. 10,0 7,5 5,0 3,0 1,5 II. 11,0 8,0 6,0 4,0 2,0 III. – – – – – IV. 12,0 8,0 6,0 4,0 2,0

MÉM-NAK adatok

Öntözés. Kelesztõ, beiszapoló öntözésre az esetek zömében szükség van(5–10 mm). Zavartalan fejlõdéséhez 65–75%-os talajnedvességet kíván.20–25 mm-es vízadagokkal öntözzünk.

Betakarítás. A szedést szabadföldi termesztésben az áttelelõ salátával, ill. aváz nélküli termesztésbõl szinte egy idõben kezdjük, április közepén-végén. Akorai termesztésbõl május elsõ felében szedhetõ a saláta. Az állandó helyrevetett állomány júniusban ad salátát. Az õszit pedig szeptemberben szedjük.Szakaszos ültetéssel folyamatos ellátás biztosítható belõle.

Minden technológiai változatban akkor kerül sor a szedésre, ha a fejek átlag-tömege a fajtára jellemzõ és a piaci igénynek megfelelõ nagyságot elérte. Ez ál-talában 300–400 g, ill. a jégsalátánál lényegesen nagyobb.

Szedhetõ géppel és kézzel. A vágás magassága fontos szempont. Sekély vá-gásnál sok az alsó levél, magas vágásnál nagy a veszteség. A betakarított salá-tát hûvös, párás környezetben tartsuk.

Endíviasaláta (Cichorium endivia L.)

Hazánkban kevésbé ismert és fogyasztott zöldségfaj. Táplálkozási értékét abenne lévõ B1-, B2-, PP-, C-, A-, D-vitamin, kalcium, vas, magnézium, foszforstb. adja.

202

29. ábra. Endíviasaláta

Kissé kesernyés ízét a benne található inzulin okozza. Fajták: Magyarországon elismert fajtája nincsen. Két változatát termesztik

külföldön: – Cichorium endivia var. crispum,– Cichorium endivia var. latifolium (eszkariol).

Az elsõ változathoz tartozó fajták: pl. Nagy zöld fodros, Tollfodrozatú, Sárgafodros.

Az eszkariol változat fajtái: Eskariol sárga, Escariol zöld, Önhalványulózöld, Téli endívia, Bubikopf stb.

Környezeti igénye. Hõigénye alacsony, 16 ± 7 °C. Hidegtûrése jó, a nagymeleget nem bírja. Ehhez kell igazítani termesztésének idõzítését.

Fényigénye a fejes saláta igényével megegyezõ. Vízigénye nagy. Öntözéssel biztonsággal termeszthetõ. Termesztéstechnológiai változatok:– nyári fogyasztásra való termesztés (április 1–30.),– õszi fogyasztásra való termesztés (július 1–15.).

Talaj-elõkészítés. Trágyázás. Lásd a fejes salátánál leírtakat. Szaporítás. Szaporítható állandó helyre vetéssel és palántázással. Nyári fogyasztásra február végén, március elején fóliasátorba vetjük a mag-

ját, 6–7 hetes palántanevelési idõ után áprilisban ültetjük ki, 30–40 cm-es sor-távolságra és 25–30 cm-es tõtávolságra.

Áprilistól szakaszosan állandó helyre is vethetjük. Õszi fogyasztásra szabadföldi ágyban nevelhetünk palántát. Június elején

vetjük, júliusban ültetjük ki a 4–6 lombleveles palántákat. 1000 db palántát 3gramm magból tudunk elõállítani.

Ápolás. Gyomtalanítás, lazítás. Speciális ápolási munkája a halványítás. Er-re a célra felhasználhatunk cserepeket, szalmát stb. Legegyszerûbb, ha a nö-vény leveleit a csúcsi részen összekötjük, így önmaga takarójává válik. 3–4 he-tes halványítás után áruképes az endíviasaláta.

Öntözés. A beiszapoló, ill. kelesztõ öntözés (10 mm) elengedhetetlen. A víz-pótló öntözést 25–30 mm-es vízadagokkal tudjuk megoldani. A halványításraösszekötött növények levelei közé víz nem juthat, mert gyorsan romlásnak indul.

Betakarítás. A nyári fogyasztású endíviát június végén–július elején szedjük.A helyre vetettet ezt követõen.

Az õszi fogyasztásút szeptembertõl szedjük.A szedést akkor kezdjük, amikor a levélrozetta növekedése befejezõdött,

elérte a fajtára jellemzõ méretet. Vágás után a külsõ, keserû leveleket távolít-suk el.

203

Cikóriasaláta (Cichorium intybus L. (partim)

Vad alakja a katángkóró, Magyarországon is mindenütt megtalálható.Kultúrváltozatának termesztése mégis kevésbé elterjedt hazánkban. Értékét abenne lévõ A-, B1-, B2-, PP-, C-vitaminok, kalcium-, vas-, magnézium-, fosz-fortartalma adja.

Fajták: a termesztésben három fajtacsoportot különböztetünk meg: – salátának termesztett típusok lehetnek:

– zöldek (pl. Zuckerhut, Catalogna),– pirosak (pl. Veronai piros, Ronette),

– „pótkávé”-termesztésre szolgál a Brunswick, Zealand stb.,– halványításra javasolt fajták: Tonker F1, Zoom F1, Kulma F1 stb.

A Nemzeti Fajtajegyzékben a Cassel, Fredonia nova, Horpácsi, Orchies faj-ták szerepelnek.

Környezeti igénye. Hidegtûrõ növények, 16–18 °C körül van az optimálishõigényük.

Fényigénye megegyezik a fejes salátával.Vízigénye közepes.Termesztéstechnológiai változatok:– zöld (halványított) saláta ter-

mesztése (március 1–30.),– pótkávétermesztés (május

15–30.),– halványított cikóriahajtatáshoz

a gyökér elõállítása (május10.–június 15.).

Talaj-elõkészítés. A zöldsaláta talaj-elõkészítési munkái megegyeznek afejes salátánál leírtakkal.

Pótkávénak szánt gyökértermesz-tésnél mélyen mûvelt, kellõen tömö-rített magágyú, gyommentes talajtkell készítenünk.

A halványításra termesztett gyö-kér alá is mélymûvelést, kellõen tö-mörödött magágyat készítünk.

Trágyázás. Az istállótrágyázásutáni második évben termesztjük.Tápanyagigénye közepes. Táp-

204

30. ábra. Cikóriasaláta (halványított)

anyagigényét hektáronként 170 kg nitrogén, 52 kg foszfor, 190 kg kálium ki-juttatásával elégíthetjük ki.

Szaporítás. Magvetéssel szaporíthatjuk. A zöldsaláta termesztését, annak ve-tését akkor kezdjük, amikor a talajra rá lehet menni. Célszerû szakaszosan vet-ni, hogy a fogyasztási idõt megnyújtsuk. Sortávolsága 30–40 cm, tõtávolsága20 cm. Magszükséglete 3–4 kg/ha.

Nyugat-Európában kidolgozták õszi termesztését is, a magvetés ideje július–augusztus.

Pótkávényerés céljára május hónapban vetjük a magját. A halványításra termesztett, gyökérnyerésre való termesztésnél május köze-

pe és június közepe között vetünk. Sortávolság 30 cm, tõtávolság 10 cm, vetõ-magigény 4–5 kg/ha.

Ápolás. Zöldsaláta-termesztésnél gyomtalanítás, ritkítás (tõszámbeállítás),fejtrágyázás és halványítás igényel figyelmet. A halványításra a 25 cm magas-ságot elért növényeknél kerül sor. A csúcsi részt összekötjük. 2–3 hét alatt késza halványítás.

Pótkávétermesztésben a magszárak kifejlõdésének megakadályozása jelentfeladatot.

Halványított cikória ápolási mun-kái: a gyomtalanítás, tõszámbeállí-tás, fejtrágyázás.

Öntözés. Általában öntözés nél-kül is termeszthetõ. A kelesztõ öntö-zést és száraz idõjárás estén a víz-pótló öntözést is meghálálja.

Betakarítás. A zöldsaláta szedésé-re a vetés után 60 nappal kerül sor.

Pótkávényerésre termesztett cikó-riát a vetést követõen 120 napraszedjük, még a fagyok elõtt.

A halványított cikória nyeréséretermesztett gyökeret a vetés után110 napra szedjük fel, szeptember–október hónapokban. Szedés után alombot 2 cm-re visszavágjuk. Agyökereket osztályozzuk. Hajtatás-ban legjobb eredményt az 5–6 cmvállátmérõjû gyökerek adják. Elfo-gadható még a 3–4 cm-es átmérõ is.A hosszúságuk 16–18 cm között alegjobb.

205

31. ábra. Veronai piros cikóriasaláta

Hajtatása. Az etiolált cikóriasalátát, fénytõl elzártan, hajtatva állítjuk elõ. Ahajtatásnál a gyökereket nagyméretû cserépbe, álló konténerbe, ládába, ter-mesztõlétesítmény talajába, jó minõségû földbe vagy hidrponikába helyezzük,szorosan egymás mellé. Mindig a fogyasztás, ill. értékesítés szabja meg amennyiséget.

Az etiolált cikóriasalátát fénytõl elzárt környezetben hajtatjuk. Ha fény éri,keseredik. Ennek két módja van. Régebben a gyökereket 20–25 cm vastag föld-réteggel takarták. Ha más módon nem tudunk fénymentes környezetet biztosí-tani, ma is hajtathatjuk így.

Korszerûbb a földtakarás nélküli, fekete fóliával vagy sötét helyiségben tör-ténõ hajtatás.

A hajtatótér léghõmérsékletét 15–17 °C-on, a talaj vagy tápoldat hõmérsékletét16–18 °C-on célszerû tartani. Alacsonyabb hõmérsékleten a hajtatási idõ megnõ.

A kedvezõ hõmérsékleten tartott cikóriagyökéren a berakást követõ 21–25 nap-ra kifejlõdik az etiolált zárt salátafej. Ezt szedjük, 3–4 mm-es gyökérrel vágjuk.Így nem esnek szét a levelek. A 12–16 cm hosszú, zárt, kemény fejû, etiolált ci-kória a legértékesebb. Szedés után, alacsony hõmérsékleten 1–3 hétig tárolható.

Spenót (Spinacea oleracea L.)

Értékét fehérje-, ásványisó- és vitamintartalma adja. A levél szárazanyag-tar-talmának 30%-a fehérje. Figyelemmel kell lenni nitrát- és nitrittartalmára is.Értékeit egyszer túlértékeljük, máskor szidjuk.

Fajták: Carambole, Correnta, Lion, Matador, Medania, Polka, Popey, SanMarco, Solar, Spohane, Springer, Triptiec, Viroflay stb.

Környezeti igénye. Hõigénye a 16 ± 7 °C. A magvak 4 °C-on már csíráznikezdenek. Vannak télálló fajták, amelyek teleinket károsodás nélkül átvészelik.A nem télállók viszont már –2, –3 °C-nál elpusztulnak.

Fényigénye. Fejlõdése viszonylag gyengébb fényviszonyok között is kielé-gítõ. A sétáló árnyékot elviseli. A nagy meleg, erõs fény sietteti a magszár kép-zõdését.

Vízigénye közepes. Csak a nyári fajták igényelnek öntözést. Termesztéstechnológiai változatok: – tavaszi vetésû technológia (február 20.–április 15.),– nyári vetésû technológia (július 20.–augusztus 30.),– õszi vetésû technológia (szeptember 1–30.).

Talaj-elõkészítés. Talaj-elõkészítést az elõvetemény lekerülésének ideje és atechnológia típusa határozza meg. Tavaszi vetéshez õszi mélyszántás, tavaszielmunkálás, tömött magágykészítés kell. A nyári, õszi változathoz nyári szán-tás és magágykészítés tartozik.

206

Trágyázás. Frissen trágyázott területre is tehetjük. Nagy zöld tömegének ki-fejlesztésére elsõsorban kiadós nitrogénmennyiségre van szüksége. Fajlagostápanyagigényét az 52. táblázat tartalmazza.

Szaporítás. A spenótot állandó helyre vetéssel termesztjük. A sortávolság le-het gabona-sortávolság (12,0 cm), kétszeres gabona-sortávolság (25 cm), és 30cm. A tõtávolság 4–5 cm, a vetésmélység 2–4 cm. Vetõmagigény gabona-sor-távolságnál 16–20 kg/ha, ritka soros elrendezésnél 10–12 kg/ha.

Ápolás. Gyomtalanítás, talajlazítás, fejtrágyázás. Öntözés. A nyári vetésû spenót csak öntözött területen ad jó termést. Kézi

szedésnél arra ügyeljünk, hogy a sziklevelek ne sérüljenek. Folyamatos szedésgyorsabb megújulást eredményez.

Betakarítás. Gépi betakarításnál egyszerre takarítjuk be a spenótot. Várható terméstömeg 7–20 tonna/hektár között változik (a kézi betakarítású

a nagyobb).

Sóska (Rumex rugisus Campd)

C-vitamin- és ásványisó-tartalma érdemel említést.Fajta: Pallagi nagylevelû. Megtalálható továbbá a kiskertekben az Angol

sóska (Rumex patientia) és a Francia sóska (Rumex scutatus). Ezek levélhoza-ma lényegesen kisebb, mint a Pallagi nagylevelû fajtáé.

207

52. táblázat. A spenót fajlagos mûtrágyaigénye (Hatóanyag kg/t)

MÉM-NAK adatok

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Nitrogén I. 12 9 8 5 2 II. 12 10 9 5 3 III. 14 10 9 6 2 IV. 15 12 10 8 5

Foszfor I. 8 7 5 4,5 3,5 II. 8 7 5 5 4 III. 7 6 5 4,5 3 IV. 6 5 4 4 3

Kálium I. 16 11 7 4 3 II. 17 11 8 5 4 III. 16 10 7 4 3 IV. 17 12 9 5 4

Környezeti igénye. Hidegtûrõ növény. Hõoptimuma 16 ± 7 °C. A hideget jólbírja. 4–5 évig marad a helyén.

Fényigénye kicsi. Elviseli a sétáló árnyékot.Vízigénye nagy. Igényes a talaj és levegõ nedvességtartalmára.Termesztéstechnológiai változatok:– tavaszi vetésû változat (március 1.–április 15.),– õszi vetésû változat (augusztus 15.–szeptember 25.).

Talaj-elõkészítés. A sóskát évelõ növényként termesztjük. Alá mélyen mûvelttalajt készítünk. Mivel nagyon apró magja van, különösen figyelnünk kell azaprómorzsás szerkezetû, tömör magágy készítésére. Különös szerepet szánjunka hengernek.

Trágyázás. Szereti a szerves trágyát (30–40 t/ha). Fajlagos mûtrágyaigényétaz 53. táblázat tartalmazza.

Szaporítás. A magját vethetjük, amint a talajra rá lehet menni. Tavasszal ésõsszel augusztus–szeptember hónapokban. A javasolt sortávolság 30–35 cm.Vetésmélység 2–3 cm. Szükséges vetõmagmennyiség 2 kg/ha.

Magja nehezen csírázik, ezért célszerû salátamaggal keverten vetni (sorjel-zés).

Ápolás. Gyomtalanítás, tavasz végén a magszárak lekaszálása, fejtrágyázás.

208

53. táblázat. A sóska fajlagos mûtrágyaigénye(Hatóanyag kg/t)

A talaj tápanyag-ellátottsága Tápelem, termôhely igen gyenge gyenge közepes jó igen jó

Nitrogén I. 10 8 6 4 – II. 10 8 6 4 – III. 11 9 7 4 – IV. 12 10 8 5 3

Foszfor I. 12 9 7 4,5 – II. 14 10 8 5 – III. 10 8 7 5 – IV. 8 7 6 4 –

Kálium I. 16 11 7 4 3 II. 17 11 8 5 4 III. 16 10 7 4 3 IV. 17 12 9 5 4

MÉM-NAK adatok

Öntözés. Csak kis vízadagokkal, de gyakran öntözzünk. (20–25 mm). A fej-trágyát (nitrogén) az öntözõvízzel oldva juttassuk ki.

Betakarítás. A tavaszi vetésû sóskát a levelek kifejlõdésétõl a fagyokig szed-hetjük. Az õszi vetésbõl a következõ év elején válik szedhetõvé a sóska.

Várható termésátlag: 8–10 t/ha.

Spárga (Asparagus officinalis L.)

A spárga halványított hajtását (síp), ill. a zöld spárga zártfejû zöld sípjait fo-gyasztjuk. A spárga kiváló ízû, ínyenceknek való zöldségféle. Tartalmaz A-,B1-, B2-, B6- és C-vitamint. P-vitamin-tartalma 50–95 mg 100 gramm tisztítottspárgában. 100 gramm friss spárgasíp 0,3% cukrot, 1,0 g nyers rostot, 0,14 gnyers zsírt, 1% fehérjét, valamint makro- és mikroelemeket, melyek az embe-ri szervezet számára nélkülözhetetlenek, természetes formában.

Gazdasági jelentõsége. A termõterület 2003-ban 2030, 2004-ben 2100,2005-ben 2200 ha volt Magyarországon. A termelt mennyiség 2003-ban 3,5,2004-ben 3,8, 2005-ben 4,0 ezer tonna volt. Az elért termésátlag nagy szórást,1,5–5,0 t/ha mutat. A hibridfajták termesztésbe vonása lényegesen megnöveltea termésátlagokat. A megtermelt spárgamennyiség 80–85%-át exportáljuk. Ér-demes lenne itthon is többet fogyasztani belõle! Szedési ideje április elsõ nap-jaitól június közepéig tart.

Fajták. A fajták termeszthetõk halványítással, zöldspárgaként, ill. mindkétcélra. Ezek: Andreas, Atlas, Eposs, Gijnlim, Grolim, Swetzinger, Meister-schuss.

Környezeti igénye. A spárga optimális hõigénye 19 ± 7 °C, csírázási opti-muma 26–28 °C. A mag a hõmérséklet függvényében 10–26 nap alatt csírázikki. A spárga sípjai fagyérzékenyek, –0,5 °C-nál már elfagynak. A sípok növe-kedése alacsony hõmérsékleten lassú, magas hõmérsékleten gyors. Gyökértör-zse hazai viszonyaink között károsodás nélkül áttelel.

Fényigénye. A hosszú megvilágítást és a nagy fényintenzitást kedveli. Ár-nyékban rosszul fejlõdik, keveset terem.

Vízigénye. 400 mm csapadék a tenyészidõben, tehát a bõséges vízellátástigényli. Különösen igaz ez a hajtások fejlõdésének idõszakában. A szedési idõ-ben jelentkezõ szárazság a termés mennyiségét és minõségét is visszaveti. Apangó vizet sem tûri. Optimális számára a talaj vízkapacitása 62–80% között.

Tápanyagigénye nagy. 1 tonna síphozamhoz 30 kg nitrogént, 8 kg P2O5-ot,55 kg K2O-t, és 3,5 kg magnéziumot kell biztosítani.

Termesztéstechnológiai változatok:– halványított termesztés, – zöldspárgatermesztés.

209

Talaj-elõkészítés. A spárga számára lehetõleg gyommentes, mély termõrétegû,kultúrállapotú talajt válasszunk. A mélyforgatás – a szõlõhöz hasonlóan – aspárga részére is elengedhetetlen, 60–70 cm mélységben. Ebbõl adódik, hogysekély termõrétegû területeken ne termesszünk spárgát. A talaj-elõkészítéssel(mélyforgatással) egy idõben dolgozzuk be a talajba az alaptrágyát is, a talaj-vizsgálat alapján. Homoktalajokon 80–100 t/ha, vályogtalajokon 50–60 t/haszerves trágyát kívánatos bedolgozni. A foszforellátás alsó szintje 5 mg, a ká-liumé 35 mg hatóanyag legyen, 100 gramm talajra vonatkoztatva.

A talajforgatás után ülepedni hagyjuk a talajt, majd eltüntetjük a talajfelszí-ni egyenetlenségeket, behúzzuk a barázdákat.

Trágyázás. A szerves trágya adagokat elõbb említettük. Az alapmûtrágyá-zást a talaj felvehetõ tápanyagszintjéhez igazítjuk az egyes termõhelyi kategó-riákban. Feltétlenül érdemes a talajt laboratóriumi vizsgálatnak alávetni. A ta-laj szervesanyag-tartalmát növelhetjük zöldtrágyázással, tõzeg, érett komposztstb. talajba juttatásával.

Szaporítás. A spárga szaporítható generatív és vegetatív úton. A vegetatívszaporítási mód a tõosztás. Idõsebb töveket 2–3 részre bontjuk, és elültetjük.

A generatív szaporítási mód az elterjedtebb, ennek is két változata lehetséges.Magoncnevelés. A magból fejlõdõ növényt magoncnak (palánta) nevezzük.

A magoncok nevelési idõtartama 5–6 hónap. A magvetés történhet õsszel, ko-ra tavasszal, esetleg késõ tavasszal. Legjobb a kora tavaszi vetés, ez adja a leg-több elsõ osztályú magoncot. Igaz, a folyamatos gyommentességet is biztosíta-ni kell számára.

A vetés mélysége kötöttebb talajon 3–4 cm, laza szerkezetû talajon 6–7 cm. A sortávolság gépi vetésnél 40–50–60 cm, kézi vetésnél 25–30 cm. A 40

cm-es sortávolságnál folyóméterenként 20 db magot célszerû vetni. Vetõmag-igénye a mag használati értékétõl függõen 15–25 kg/ha. Ebbõl 200–300 ezerI. osztályú magoncra lehet számítani.

A kifejlett magoncokat felszedhetjük õsszel és tavasszal is. A felszedésnélügyelni kell arra, hogy a gyökérzet ne károsodjon. A felszedés történhet eké-vel, ill. ásóvillával. A magoncokat óvjuk a kiszáradástól, napfénytõl és hûvöshelyen ládákban, konténerekben tároljuk, majd minõség szerint osztályozzuk.

Osztályozásuk az alábbiak szerint történik:– I. osztályú: 20–40 g átlagtömegû, min. 20 db húsos gyökérrel, nincs rajta

túl sok finomrügy (ez ugyanis bokorszerû növekedést eredményez), 3 dbép, egészséges rügy van rajta, gyökere ép, egészséges, tiszta, 1 éves;

– II. osztályú: mint az I. osztályú, de 2 éves is lehet.

A magoncokat felszedés után azonnal telepíthetjük végleges helyükre. Amennyi-ben erre nincs lehetõség, a tavaszi ültetésig 16–18 cm mély barázdába, azonos ma-gasságba vermeljük a magoncokat. Földdel takarjuk, majd beöntözzük a vermelõt.

210

Szólnunk kell még a gyorsított magoncnevelésrõl (konténeres magoncne-velés), amit elsõsorban a hibridek esetében alkalmaznak. A módszert Ma-gyarországon Fehér Béláné dr. dolgozta ki. A szaporítóanyag-elõállításra atelepítés évében kerül sor. Így a hagyományos magoncneveléshez képest 1 évmegtakarítható. Az eljárás lényege, hogy a vetõmagot szaporítóládába (10g/láda), sorba vagy szórva vetik március–április hónapban. A szaporítóládákatfóliaházakba helyezik és 25 °C hõmérsékleten tartják a kelésig. A kelés után18–20 nap múlva a magokat 17×17 cm-es konténerbe tûzdelik és a kiültetésiga fóliasátorban tartják. A növények ápolása öntözésbõl, szellõztetésbõl és táp-oldatozásból áll.

Másik módszer, amikor 4–5 cm-es cserepekbe, steril kémhatású, tõzegbõlkészült földbe vetnek, február elejétõl. A tápkockákat 12 cm magas, papírralbélelt rekeszekbe helyezik, amelyek alá elõzetesen 2 cm vastag földréteget he-lyeznek. A vetést 2 cm-es tõzegréteggel takarják, tömörítik és beöntözik, majdkelésig védik a kiszáradástól. A ládákat itt is 25 °C körüli hõmérsékletû beren-dezésbe helyezik. A magoncok 7–8 hét alatt elérik a 25–28 cm-es magasságot,2–3 „sarj” fejlõdik rajtuk és ebben az állapotban már telepíthetõk.

Állandó helyre vetés. A spárgát a hagyományos magoncnevelés mellett ál-landó helyre vetéssel is szaporíthatjuk. (Fõleg a konstans fajtákat!) E módszergondosabb területkiválasztást, talaj-elõkészítést és magágykészítést igényel. Amagot a tervezett sor- és tõtávolságnak megfelelõen, precíziósan vetjük.

Telepítés, elrendezés. A telepítés történhet õsszel és tavasszal. Õszi telepítés elõnye, hogy a magoncokat nem kell tárolni. Hátránya, fõleg

homokon, hogy a téli erõs szelek vastagíthatják a talajtakarót (15–25 cm-t is). A tavaszi telepítést a spárgarügyek fakadása elõtt célszerû elvégezni. A te-

lepítést március végéig célszerû befejezni. A „palántaként” nevelt magoncot (amelyet ún. gyorsított magoncnevelési el-

járással nevelnek fel) a már kihúzott barázdába helyezik, 5 cm talajréteggel fe-dik és 0,5%-os ammóniumnitrát oldattal iszapolják be. A nyáron telepített spár-gát – a gyors gyökeresedés érdekében – 2–3 alkalommal célszerû jól beöntözni.

A halványított spárgát 140–150×30–40 cm-re telepítjük. A zöldspárgát120–150×20–30 cm-re rakjuk.

A javasolt állománysûrûség: – halványított spárgából 17–23 000 tõ/ha,– zöldspárgából 25–30 000 tõ/ha.

Az ütetéshez traktorral 25–30 cm mély barázdát húzunk. (A hidraulika meg-felelõen mûködjön!). A barázdába fészekszerûen vagy sortrágyaként 3–4 cmvastagon érett istállótrágyát terítünk (3,0–3,5 kg), majd efölé húzunk 4–8 cm-es földborítást. Ekkor helyezzük el a magoncokat, a tõtávolságnak megfelelõ-en a gyökérzetet szépen kiterítjük úgy, hogy a rügyek egy irányban, a barázda

211

hossztengelyével párhuzamosan helyezkedjenek el. Ezt követõen 5–8 cm vas-tag földréteggel takarjuk a magoncokat. Ezennel megtörtént a telepítés. A tele-pítés után a talajszintet elegyengetjük.

Ápolás.Termõre fordulásig az új ültetvény ápolása a telepítés évében és a követke-

zõ évben kapálásból, növényvédelembõl, fejtrágyázásból, öntözésbõl, a hiány-zó tövek pótlásából és a szárak letakarításából áll.

A második évben a talaj tápanyagtartalmát szerves trágya adagolásával nö-velhetjük. Hektáronként 40–50 t/ha szerves trágyát, 0,6 t szuperfoszfátot, 0,8 t40%-os kálisót adunk. Fejtrágyaként 2×100 kg ammóniumnitrátot dolgozunk atalajba. A fejtrágyát június közepétõl augusztus elejéig adjuk. A harmadik év-ben az ápolási munkák közül kiemelkedõ jelentõsége van a pótlásnak és a táp-anyag-visszapótlásnak.

A tápanyag-visszapótlást a laboratóriumi vizsgálat eredményeire építve kelltervezni. Ha erre nincs lehetõség, akkor legalább 150–160 kg/ha N, 60–80kg/ha P2O5, 160–180 kg/ha K2O hatóanyag adagolása szükséges.

A többi ápolási munka megegyezik az elõzõ években végzettekkel. A termõspárga ápolása (halványított). A spárgatelep a magoncnevelési és te-

lepítési módtól függõen a második vagy harmadik év végére termõültetvény-ként kezelhetõ. A termõállapotban lévõ ültetvény elsõ ápolási munkája tavasz-szal a le nem takarított, elszáradt szárrészek eltávolítása a talajból, ill. a táblá-ról, majd elégetésük.

A tárcsázást a sorokra merõlegesen végezzük, 5–6 cm-nél nem mélyebben. Speciális ápolási munka a bakhátak készítése. Speciális gépekkel végezhetõ

munka ez. Március közepe-vége felé kezdjük, amikor néhány hajtás teteje mármegjelenik a talaj felszínén. A sorok fölött 25–30 cm magas, 35–40 cm alap-szélességû és 25–30 cm oromszélességû bakhátat készítünk. Célszerû két me-netben elkészíteni a bakhátakat.

Utóbbi években terjed a bakhátak fóliás takarása (70 mikron vastag áttetszõ(fehér) vagy fekete fóliával). A korábbi szedés érdekében érdemes ezt a taka-rást alkalmazni.

A bakhátakat, a szedés befejezése után, június 15–20 között lehúzzuk. Eztkövetõen a területet tisztán tartjuk, a növényvédelmet folytatjuk, a tápanyag-visszapótlást elvégezzük. A termõspárga évente rendszeres tápanyag-vissza-pótlást igényel. A növény növekedésének megkezdése elõtt 100 kg nitrogén ha-tóanyagot adunk hektáronként. A szedés befejezése után a sorközöket kimélyí-tik és a barázdába 30–40 t/ha szerves trágyát szórnak. Ezt kiegészítik 100–150kg/ha nitrogén, 80–100 kg/ha P2O5, 180–200 kg/ha K2O hatóanyagú mûtrá-gyákkal. A trágyák bedolgozása után talajjal lezárják a barázdát a kiszáradás ésa tápelem-veszteség csökkentése érdekében.

A termõültetvényt 3 évenként célszerû szerves trágyázni. A kihagyó évek-

212

ben mûtrágyával pótoljuk a hiányzó tápelemeket, lehetõleg laboratóriumi vizs-gálat alapján.

Öntözés. A spárga viszonylag kevés vizet párologtat, de a tenyészidõ alattállandóan emelkedik a vízigénye. Csapadékszegény tél után a szedési idõszak-ban 2–4 alkalommal 20–25 mm vízadaggal, vagy szedés elõtt 60–80 mm víz-adaggal öntözzünk. Különösen a hibridek érzékenyek a vízhiányra. Az eddigivizsgálatok szerint a spárga optimális fejlõdéséhez 400–600 mm vízmennyi-ségre van szükség. Az öntözési módok közül a csepegtetõ öntözés a legmegfe-lelõbb, mert kevesebb vízmennyiséggel is jól kielégíthetõ a spárga vízigénye.

A zöldspárga ápolása. A zöldspárga a halványítottnál tápanyagban gazdagabb, jó vízgazdálkodású

talajokon fejlõdik kielégítõen. A telepítést követõ két év ápolási munkái meg-egyeznek a halványított spárgánál leírtakkal. A szedést a hagyományos ma-goncneveléssel nevelt és telepített ültetvény esetében a harmadik évben lehetkezdeni. Itt elmarad a bakhátkészítés, ápolás és lebontás munkája. A többimegegyezik a korábban leírtakkal.

Betakarítás. A spárganövény sípjai a harmadik évtõl szedhetõk. A gyorsítottmagoncnevelés, telepítés és az intenzív növekedésû fajták használata lehetõvéteszi, hogy a második évben „vágjuk” a sípokat. A halványított spárgát akkorszedjük, amikor a síp eléri a bakhát felsõ szintjét, megemeli azt.

A zöldspárgát addig szedhetjük, amíg a csúcson zárva vannak a pikke-lyek.

Hazánkban a spárga szedési idõszaka április elejétõl június közepéig tart. Asípokat naponta egyszer vagy kétszer szedjük. A bakháton jelzi a síp a szedés,bontás helyét. Ahol a felszín megreped, vagy megemelkedik, ott bontjuk ki ka-pával a bakhátat, majd kézzel tõbõl kitörjük (egyesek késsel kivágják) a sípot.Régebben speciális késsel vágták a sípokat. A késsel történõ vágásnál az volt aprobléma, hogy ha nem tõbõl vágták ki a sípot, a talajban maradó csonkok azegész tõ pusztulásához vezettek.

A spárgasípok szedése igényes munka. A leszedett sípokat lehetõleg nedvesvászonnal bélelt kosárba szedjük és a fénytõl is védjük. Így megelõzhetõ az el-színezõdés és a fonnyadás. Egy növényrõl évente 6–10 db, 30–50 gramm átlag-tömegû síp szedhetõ.

A leszedett spárgát kúthideg (13 °C) vízben rövid ideig tartó áztatással tisz-tára mossák. Az elõválogatást, osztályozást, csomagolást fedett színben, minélgyorsabban végezzék el. Az osztályozott, csomagolt spárgát hûtõtárolóba he-lyezzük el a szállításig.

A zöldspárga valamivel korábban szedhetõ, mint a halványított. A zöldspár-ga szedésekor minden sípot, az értékesítésre alkalmatlant (beteg, sérült, túl vé-kony) is le kell szedni. A sípokat a talaj felszíne alatt 2–3 cm mélyen, kézzelkell kitörni vagy kivágni.

213

A hazánkban elérhetõ termésátlag a hibridfajtákból 5,0–5,5 t/ha. Természe-tesen ettõl az országos átlag lényegesen kisebb.

Piaci elõkészítés.Mint már utaltunk rá, a halványított spárgát mosással, osztályozással, válo-

gatással, a fölösleges részek levágásával készítjük elõ, majd hûtjük. A mosottsípokat vastagság szerint osztályozzuk és méretre vágjuk.

I. osztályú spárga méretei:Solo I.: 16 mm átmérõtõl fölfelé, a sípok hossza 12–22 cm,Solo II.: 13–16 mm-es átmérõjû, a sípok hossza 12–22 cm.A „Loze” méret 22 mm-nél vastagabb, és 22 cm hosszú, nem kötegelik.Magyarországon még megtalálható fejtörmelék kategória 10 mm-es átmérõ

fölött, a sípok hossza 4–12 cm. A sípoknak teljesen épeknek, mindenféle káro-sodástól mentesnek kell lenniük.

Az egyes minõségi kategóriákból 500 g-t tartalmazó kötegeteket készítenek.Egy rekeszbe 8–12 db köteget helyeznek el. Az EU tagállamaiba csak Solo I.minõségi kategória szállítható. A rekeszeket el kell látni az EU szabványbanelõírt jellemzõket feltüntetõ címkékkel.

A zöldspárgát hazánkban a német szabvány szerint minõsítik:I. osztályú (A) síp átmérõje 16 mm feletti, 15–27 cm hosszú, zártfejû. A síp

33 g-nél kisebb és üreges nem lehet.II. osztályú (B) síphossza megegyezik az I. osztályúval. A síp átmérõje 8

mm körüli.III. osztályú (C) hossza azonos az I.–II. osztályúéval, benne görbült, repedt,

üreges is elõfordulhat.Az EU itt is az I. osztályt fogadja.

Termesztett gombák

A gombák az élõvilág sajátos csoportját alkotják. Újabban az élõvilágot háromcsoportra osztják: gombákra, növényekre, állatokra. Tehát nem növények, nemállatok, mivel életmódjuk (táplálkozásuk, szaporodásuk stb.) ezek életmódjátóllényegesen különbözik. Mindezt termesztésük során a termesztési feltételekmegteremtésekor figyelembe kell venni.

A termesztett gombák életmódjuk alapján lehetnek:– lebontott (bizonyos fokig komposztált) anyagon tenyészõk:

Csiperkegomba (Agaricus bisporus (Lange) Sing.),Nyári vagy ízletes csiperke (Agaricus bitorquis),Gyapjas tintagomba (Coprinus comatus Müll. in. Fl. DAN. ex. Fr. (S.F.Cray)),Lila pereszke (Lepista nuda).

214

– lebontatlan (ép, szerves anyagon tenyészõk):Laskagomba-fajok (Pleurotus Florida, Pleurotus ostreatus x PleurotusFlorida hibridek),Schiitake (Lentinus edodes),Bocskoros gomba (Volvariella volvaceae),Harmatgomba (Stropharia rugoso annulata FARLOW ex MURR).

Ezek közül a csiperke és laskagomba termesztésével foglalkozunk részletesen.Táplálkozási jelentõségük. A korszerû táplálkozás nélkülözhetetlen eleme.

Szénhidrátokban, zsírban szegények. Ásványi sókban gazdagok. A bennük lé-võ aminosavak aránya és mennyisége az állati termékekével vetekszik (így let-tek húspótlók), jelentõs a D-vitamin-tartalmuk. Gazdag íz- és fûszerezõanyag-tartalmuk szintén nélkülözhetetlenné teszik õket. Éves folyamatos fogyasztha-tóságuk megoldott. Igen változatosan elkészíthetõk.

Jelenleg irántuk a fogyasztói és termesztõi érdeklõdés is nagy.A fejlett államokban éves fogyasztásuk meghaladja az 5 kg/fõt. Magyaror-

szágon 1,0–1,5 kg/fõ között mozog a fogyasztásuk. Gazdasági jelentõségük.Más célra nem használható létesítményekben is termeszthetõ (istállók, ba-

romfitelepek, pincék stb.). Mezõgazdasági hulladék anyagokon terem. Termesztése az utóbbi három évben visszaesett. 2003-ban 32,0, 2004-ben

29,0, 2005-ben 23,0 ezer tonna gombát termesztettünk. Ennek megközelítõleg90%-a csiperke volt. A megtermelt áru közel 50%-át exportáltuk friss gomba-ként. A bruttó árbevétel 12–16 milliárd Ft között váltakozik.

Fajták.Csiperkegomba (Agaricus bisporus (Lage/Sing.))Barnakalapú.Agaricus bitorquis.Ízletes.Agaricus makrosporoides.Puszta királynõje.LaskagombaPleurotus Florida:C751.Pleurotus ostreatus x Pleurotus Floria hibrid;G–24, H–7, HK 35, HK 44, HK 51.

Csiperkegomba (Agaricus bisporus (Lage/Sing.)

Környezeti igénye.Hõigénye az egyes termesztési ciklusokban eltérõ. Más az igénye a kom-

posztban és a levegõ hõmérsékletében.

215

Átszövetéskor, fajtától függõen 25–27 °C (maximum hõmérséklet 30 °C, alevegõ hõmérséklete 19–22 °C).

Ilyen hõmérsékleten az átszövetés két hét alatt végbemegy. Az alacsonyabbhõmérséklet megnöveli az idõt.

Lappangási idõszakban (fajtától függõen) a komposzt 20–24 °C, a levegõhõmérséklete 18–19 °C.

Termõidõszakban a komposzt hõmérséklete 18–20 °C, a levegõ hõmérsék-lete 16–18 °C.

Fényigény. Az árutermesztésben nem igényel fényt egyetlen fejlõdési szaka-szában sem.

Vízigény. A termõtest képzéséhez szükséges vízmennyiség túlnyomó részéta komposztnak kell tartalmaznia (ez többnyire 70%-os víztartalmat jelent). Akomposzt nem öntözhetõ. A termõidõszakban szükséges vízmennyiséget a ta-karóanyag öntözésével és a termesztõhelyiség levegõjének megfelelõ páratar-talmával (85–95%) tudjuk biztosítani.

Táptalaj a komposzt. Kiindulási anyagai: búzaszalma, ló és csirketrágya,gipsz, víz és dúsítóanyagok. Sajnos, egyre kevesebb lótrágya áll rendelkezésre.A csirketrágya nitrogénforrás. A gipsz a komposzt kívánatos pH-ját állítja be.A dúsítóanyagok különbözõ márkaneveken (Champlus, Milli Champ stb.) ke-rülnek forgalomba.

Termesztéstechnológiai változatok, üzemtípusok:– táptalaj készítése (komposztáló üzemek),– táptalaj letermesztése (zsákos, polcos, ládás stb.),– a teljes technológia alkalmazása (ritka).

Szaporítás. A csíra steril, laboratóriumi körülmények között elõállított, a gom-ba micéliumával átszõtt gabonaszem. A szaporítóanyagot erre berendezkedettvállalkozások hozzák forgalomba (Sylvan cég, Korona Gabonaipari Egyesülésstb.).

A csiperkekomposzt elõállítása.A komposztálás célja, hogy a kiindulási alapanyagokban (búzaszalma, trá-

gya stb.) lévõ tápanyagokat feltárja, azokat a csiperkegomba számára felvehe-tõvé tegye, megakadályozza a versengõ szervezetek (kórokozók és kártevõk)mûködését, vagyis az alapanyagok szelektív táptalajjá váljanak, s végül a gom-ba számára káros ammónia-tartalmat lecsökkentse.

A komposztkészítés változatai:– hagyományos, kazlas komposztálás (visszaszorulóban van),– bunker-technológia (indoor módszer).

A hagyományos, kazlas komposztálásnál 180×140×150 cm keresztmetszetûkazlakba rakták a komposztálandó anyagot. Összerakáskor nedvesítették az

216

– kondicionálás: 45 °C-on való tartás (4–5 nap), majd a csírázási hõmérsék-letre (30 °C alá) való hûtés.

Becsírázás: a hõkezelés után kerül rá sor. A csíra szemcsíra. Mennyisége 0,25kg/100 kg komposzt. Így elkészült a II. fázisú komposzt! Ezt követõen zsák-ban, blokkban, vagy ömlesztve kerül forgalmazásra a becsírázott komposzt.

A termesztõ feladatai:A termesztõlétesítmény takarítása, fertõtlenítése. A termesztõfolyamat meg-

tervezése, a vásárlandó komposzt mennyiségének meghatározása. Behordás, elhelyezés.Elsõ lépés a termõágyak kialakítása, a lehetõségek figyelembevételével. Le-

het: – polietilénes zsákos termesztés. A zsák 50 cm magas, 50 cm átmérõjû, felül

nyitott, áttetszõ színû, 20–25 kg tömeg fér bele. Elhelyezhetõ egy szinten,több szinten (polcok),

– blokkos termesztés.

Ezt követi az átszövetés. Általában 2 hét alatt megy végbe (lásd feljebb!). Ígyeljutottunk a III. fázisú komposztig. Ápolási munkái: hõmérséklet, víz, levegõszabályozása. Ideiglenes takarás, növényvédelem.

Takarás. Sor kerül a végleges takarásra, iparilag elõállított tõzegalapú taka-rófölddel (4–5 cm). A takaróanyag szerepe. A termõidõszakban a takaróanyagöntözésével biztosítjuk a termõtest képzõdéshez még szükséges vizet. Védel-met nyújt a hõingadozások ellen. Védi a komposztot a különbözõ fertõzések-tõl. Segíti a micélium fejlõdését, nélküle csak kevés termõtest képzõdne.

Takarás után jön a lappangási idõszak (2 hét). Ápolási munkái: hõ, víz, le-vegõ szabályozása.

Borzolás. A takarás után 7–9 napon a 10 ujjunkkal a takaróföldbe túrva át-mozgatjuk azt, segítve a takaróföld micéliummal való egyenletesebb átszöve-tését.

Amikor a borzolás után a takaróanyag felszínén megjelennek a primordiumok(termõtestek) IV. fázisúvá vált a komposztunk.

Termõidõszak, szedés. A csiperkegomba hullámokban terem. Az árutermesztõk 3 hullámot szednek

le (hobbytermesztésben lehet több is). Egy-egy hullám lefutása között 6–7(8–12) nap telik el fajtától és klímától függõen. Amikor hullámban van a kul-túra, akkor minden nap szedni kell!

A szedésre érett termõtest ismérve: zárt kalap, a vélum (Velum) már kita-pintható. A szedés történhet kézzel és géppel (gépi szedés általában konzerv-ipari feldolgozásra kerül). A kézi szedés éles késsel történik, a gombatönk al-só, földes részét levágják (vágott tönkû gomba).

218

A gombát merev falú gyûjtõedénybe szedjük (max. 5 kg). A leszedett gom-bát minél elõbb hûteni kell 0–2 °C-ra. Így is tárolható.

A várható termésátlag 100 kg tápanyagtalajra 20–35 kg-ot is elérheti.

Laskagomba (Pleurotus sp.)

Vadon is elõfordulnak. Sebparaziták (fakultatív paraziták).Fogyasztási értékét növeli, hogy a Pleurotin-tartalma miatt különbözõ rák-

betegségek kialakulását gátolja. Rendszeres fogyasztása szabályozza a vér ko-leszterin szintjét. Fehérjetartalma 2–4%.

Környezeti igénye. Hõigényük fajtánként változó. A Pleurotus ostreatus hi-degtûrõ, a P. florida és a P. pulmonarius melegigényes. Az intermedierek hõ-igénye eltérõ, 12–25 °C között termeszthetõk.

A hõigény fejlõdési szakaszok szerint itt is változik: P.ostreatus az átszöve-tésnél 22–25 °C-ot, az érlelés idõszakában 18–22 °C-ot, a termõidõszakban12–14 °C-ot igényel. A P. florida hõigénye az átszövetés és érlelés idején meg-egyezik a P. ostreatuséval, a termõidõszakban viszont 20–25 °C-ot igényel.

Fényigény. Eltérõen a csiperkétõl, a laskagomba a termõidõszakban igénylia fényt (80 lux, 8 órán keresztül). A fény a termõtestek színét is módosíthatja.

219

32. ábra. A csiperkegomba szépen terem a polcokon

Vízigény. A laskagomba számára szükséges vizet döntõ mértékben a tápta-lajban kell biztosítani. Nagy elõny, hogy a laska átszõtt táptalaja anélkül öntöz-hetõ, hogy a micéliumot károsítanánk. A jól nedvesített táptalaj 70% körülinedvességet tartalmaz. Igényli továbbá a termesztõlétesítmény levegõjének90%-os páratartalmát.

Táptalajai. Élõ fafajok (fõleg hobbytermesztésben). Mesterséges táptalajon(árutermesztés) különbözõ mezõgazdasági hulladék anyagokon termeszthetõk.Búzaszalma, kukoricacsutka, kukoricaszár, máktok, nádhulladék stb. (mindenszerves anyag).

Termesztéstechnológiai változatok:– laskagomba extenzív termesztése, – laskagomba intenzív termesztése.

Szaporítás. Mint a csiperkegombánál. Laskagomba extenzív termesztése. Jelentõsége kisebb, mint az intenzív ter-

mesztésé. Elsõsorban házikerti termesztésben, hobbykertészek számára java-solt. A hozam idõjárásfüggõ. Irányulhat a kivágott fák tuskójának hasznosítá-sára és a kivágott fák felfûrészelt törzsének, ágainak hasznosítására egyaránt. Akivágott tuskó felsõ részérõl egy „kalapot” lefûrészelnek, a kialakított alapotszemcsírával vagy pálcikával beoltják. Ráhelyezik a „kalapot”, amit célszerûmég fóliával is befedni.

A rönkös termesztésnél a tavasszal kivágott fát feldarabolják, beoltják csírá-val (szemcsíra, pálcika). Beoltás után a rönköket fóliával beburkolják, verem-ben, pincében elhelyezve átszövetik. Az átszövetés augusztus végéig befejezõ-dik. Szeptember elején a rönköket árnyékos helyen a talajba süllyesztik. A ter-mõtestek még az õsz folyamán megjelennek. A rönköket a laskagomba 4–5 évalatt elbontja.

A laskagomba intenzív termesztése.Táptalaj-elõkészítés. Aprítás. Az alapanyagokat fent ismertettük. Az aprítás csutkánál 0,5–1,5, szalmánál

1–2 cm, kukoricaszárnál 4–6 cm történik. Eszköze kukoricadaráló, szalmatépõ,szecskavágó. Meg kell jegyeznünk, hogy a fõ alapanyag itt a búzaszalma. Azép, egészséges, aranysárga színû búzaszalma használata a kívánatos.

Elsõ feladatunk a felaprított anyaggal a nedvesítés. De itt álljunk meg! Mertezt követi a hõkezelés. Ennek pedig két módja alkalmazott. Van a:

– száraz hõkezelés és– a nedves hõkezelés.

Száraz hõkezelés az elfogadottabb, elterjedtebb. Hõkezelõ kamrában, 100 °C-on hõkezelik 1 óráig, majd vízzel benedvesítik (70% nedvességszintre), majdbecsírázzák, amikor 30 °C-ra lehûlt.

220

A nedves hõkezelésnél elõbb 65–70%-os víztartalomra nedvesítik a szalmát.A hõkezelés célja itt is a fertõtlenítés.

A nedves hõkezelés változatai:– 48 óra kisebb tétel esetén,– 54 óra nagyobb tétel esetén, – 84 óra kukoricacsutka esetén.

Menete: felfûtés 58–60 °C-ra: – elsõ fertõtlenítés 4–10 órán át,– kondicionálás 48–52 °C, – lehûlés 30 °C-ra.

Idõtartama: 2–3 nap.Csírázás csak kevert szemcsíra, 2–3 tf %, 4–6 tömeg %. A csírázás történ-

het kézzel és géppel. Táptalaj-elhelyezés. Polietilén zsákokban kerül forgalomba a táptalaj. A

zsák felül zárt, oldalán viszont perforált (itt fog kifejlõdni a gomba). Egy-egyzsákba 10–13 kg, a nagyobbakba 20–25 kg táptalaj helyezhetõ el. 4 dm2-enkéntegy 5 mm átmérõjû perforáció található. Természetesen lehet más kiszerelésiforma is.

Termesztés menete.Termesztõlétesítmény takarítása, fertõtlenítése. A tevékenység megtervezé-

se. Megrendelés, szállítás. Vásárolható becsírázott, de már átszövetett blokk is.Az átszövés itt is kritikus szakasza a termesztésnek. Kezdõ termesztõk inkábbmár átszövetett blokkot vásároljanak.

A zsákok elhelyezésének módjai:– talajon, sorba állítva,– talajon, egymásra rakva,– fémnyársra (karóra) húzva,– polcokon, több szinten elhelyezve.

A termesztés fázisai.Átszövetési idõszak. Idõtartama 2–3 hét. 25 °C az optimális hõmérséklete az

alapanyagnak (28 °C-nál ne legyen magasabb!). A levegõ hõmérséklete 18–22°C. Páratartalom min. 70%. A hõfokszabályozás kellõ levegõcserével biztosít-ható. Az átszövetés alatt a gombának nincs szüksége fényre.

Lappangási (érlelési) idõszak. Idõtartama 1–2 hét. Hibrideknél 1 hét. Azalapanyag hõmérséklete 16–18 °C, a levegõ hõmérséklete 18–20 °C. Relatívpáratartalom 90%. A zsákokat nem, csak az utakat öntözzük, esetleg párásítóberendezést használunk.

Az érlelési idõszak végére a zsákok perforációinál megjelenõ kis fehér „du-dorok” jelzik a termõkezdemények megjelenését.

221

Termõidõszak. 21–30 nap (három hullám esetén). Az árutermesztésben hib-rideknél ezt az idõtartamot követik (a régi fajtáknál 1–1,5 hónap). Az alap-anyag hõmérséklete 20–22 °C, a levegõ hõmérséklete 16–18 °C (a hullámokután növelni kell 18–22 °C-ra). Relatív páratartalom termõtestek képzõdéseidején 90%, a növekedés idején 80%. Fényigény a termõtestek megjelenésétõlkezdve napi 8–10 órán át 80–2000 lux, fajtától függõen.

Szedés. Szedésérett a termõtest, ha a kalap kiegyenesedik. A túlérett termõ-testek rágósak, megnõtt a szedés közbeni spóraképzés veszélye (spóraallergia).Az összes termés 50–70%-a az elsõ hullám ideje alatt szedhetõ le. Szedés mód-ja kézzel, kés segítségével levágjuk a csonkokat. Merevfalú göngyölegbe rak-juk, lelevelezve vagy csokrosan. Az elfogadható mennyiség göngyölegenként5 kg. Szedés után 0–2 °C-on tároljuk a laskagombát.

100 kg nedves alapanyagból 12–16 kg vágott tönkû (leveles) és 16–20 csok-ros laskagomba szedhetõ.

222

33. ábra. A laskagomba nyárson, fólia alatt termesztve

Irodalomjegyzék

Antal József (1987): Növénytermesztõk zsebkönyve. Mezõgazdasági Kiadó,Budapest

Balázs Sándor – Filius István (1987): Zöldségtermesztés a házikertben. Mezõ-gazdasági Kiadó, Budapest

Balázs Sándor (1989, 1994): Zöldségtermesztõk kézikönyve. MezõgazdaságiKiadó, Budapest

Bernáth J. – Tischler – Ábrányi (1982): Növénykörnyezet és szabályozása. Me-zõgazdasági Kiadó, Budapest

Bíró György, dr. – Lindner Károly, dr. (1988): Tápanyagtáblázat. Medicina,Budapest

Bíró József – Budai Mihály – Vaja Gyula (1965): Zöldségfélék tárolása. Me-zõgazdasági Kiadó, Budapest

Cselõtei László (1961): A zöldségnövények öntözésének egyes kérdései. Me-zõgazdaságunk a belterjesség útján. IV.V. Öntözés. Mezõgazdasági Kiadó,Budapest

Daniska József – Bagi József – Antal Jánosné (1965): Vetõmagismeret, vetõ-mag-minõsítés. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest

Fehér Béláné (1995): Spárgát a piacra. Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Bu-dapest

Fehér Béláné (1998): Zöldségtermesztõk zsebkönyve. Mezõgazda Kiadó, Bu-dapest

Hájas Mária (1976): Gyökérzöldségek termesztése. Mezõgazda Kiadó, Buda-pest

Haraszthy József, dr. (2005): A torma. Parmen Zöldség-, Gyümölcskereskedel-mi Kft., Debrecen

Helyes Lajos, dr. (1999): A paradicsom ismertetése. SYCA Szakkönyvszolgá-lat, Budapest

Hodossi Sándor – Kovács András – Terbe István (2004): Zöldségtermesztésszabadföldön. Mezõgazda Kiadó, Budapest

Hodossi Sándor (2001): Zöldségkülönlegességek. Primom VállalkozásélénkítõAlapítvány, Nyíregyháza

Kiss Árpád (1980): A borsó termesztése. Mezõgazdasági Kiadó, BudapestLeíró fajtajegyzék (2002), OMMI, Budapest

223

Márkus Ferenc – Kapitány József (2001): A fûszerpaprika termesztése és fel-dolgozása. Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest

Mezõgazdasági Statisztikai Évkönyv (2005), BudapestNagy József – Zatykó Lajosné (1981): Dinnyetermesztés. Mezõgazdasági Ki-

adó, BudapestNagy József (1994): Dinnye. Mezõgazdasági Kiadó, BudapestNagy József (1997): Dinnye, uborka, tök. Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó,

BudapestNagy József (1999): Haszonkert a ház körül. Zöldségtermesztés, Mezõgazda-

sági Szaktudás Kiadó, BudapestNagy József (2000): A dinnye és termesztése. Mezõgazdasági Szaktudás Ki-

adó, BudapestNagy József (2000): A zöldborsó. Dinasztia Kiadó, BudapestNagy József (2005): A sárga- és görögdinnye. Szaktudás Kiadó Ház Rt., Buda-

pestNahlik György (1981): A szántóföldi zöldségnövények mûtrágyázási irányel-

vei. MÉM-NAK, BudapestNemzeti Fajtajegyzék (2004): Zöldségnövény fajok. OMMI kiadványa, Buda-

pestSipos Gábor (1964): Földmûveléstan. Mezõgazdasági Kiadó, BudapestSomos András (1983): Zöldségtermesztés. Mezõgazdasági Kiadó, BudapestSzalai József (2001): Életjelenségek a kertben. Szaktudás Kiadó Ház Rt., Bu-

dapestSzalva Péter (1982): Káposztafélék termesztése. Mezõgazdasági Kiadó, Buda-

pestTerpó András (1986): Növényrendszertan és ökonombotanika alapjai (1.). Me-

zõgazdasági Kiadó, BudapestVelich István – Csizmadia László (1985): Zöldbab- és zöldborsótermesztés.

Mezõgazdasági Kiadó, BudapestZatykó Ferenc (1994): A zöldségnövények szaporítása. In Balázs S. (szerk.)

Zöldségtermesztõk kézikönyve. Mezõgazdasági Kiadó, BudapestZatykó Lajos (1979): Paprikatermesztés. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest

224

Tartalom

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

A zöldségnövény fogalma, jelentõsége, botanikai jellemzõi . . . . . . . . . 6A zöldségnövény fogalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Táplálkozási jelentõsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Nemzetgazdasági jelentõsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Fontosabb zöldségfajok rendszertani helye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10A haszonnövények morfológiai jellemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

A hajtás és hajtásrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12A hajtás kialakulása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12A levél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13A mag és a termés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

A zöldségnövények származása és környezeti igényei . . . . . . . . . . . . . 16Környezeti igények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Fényigény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Hõmérséklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Vízigény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Tápanyagigény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24Talajigény, szántóföldi termõhelyek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

I. számú szántóföldi termõhely (csernozjom) . . . . . . . . . . . . . . . 27II. számú szántóföldi termõhely (barna erdõtalajok) . . . . . . . . . 27III. számú szántóföldi termõhely (kötött réti talajok) . . . . . . . . . 28IV. számú szántóföldi termõhely (laza talajok) . . . . . . . . . . . . . 28V. számú szántóföldi termõhely (szikesek) . . . . . . . . . . . . . . . . 29VI. számú szántóföldi termõhely (sekély termõrétegû, erodált,lejtõs talajok) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

Termesztéstechnikai munkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30Trágyás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

A trágyaféleség kiválasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30Trágyaadag nagyságának megválasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33A trágyázás idõpontja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

Talajmûvelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

225

Alaptalaj-mûvelés (A). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Vetés elõtti talajelõkészítõ rendszer (V.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40Növényápoló talajmûvelés (N) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

Vetésforgó, növényváltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41Vetésforgó-szerkesztés menete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45

Öntõzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Öntözési módok a zöldségtermesztésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Öntözési célok a zöldségtermesztésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50Az öntözés idõpontja. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52Öntözõvíz mennyisége, öntözési norma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52Idénynorma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53Öntözési forduló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53Az öntözõvíz tulajdonságai és forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

Fontosabb vízforrások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Zöldségnövények szaporítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56

A vetõmag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57Szaporítóanyag vetés elõtti kezelése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59A tenyészterület. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60Vetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61A vetõmagmennyiség kiszámítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61Magvetés módja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64Palántanevelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65A magvetés idõpontja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66Vetõmagigény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68Palánták tápkockaföld igénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69A palánták ápolási munkái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Termesztõlétesítmények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72Növényház. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72Mûanyaggal borított berendezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74Nagy légterû fóliás létesítmények (fóliasátor, fóliaház). . . . . . . . . . 76Kis légterû fóliás létesítmények (fóliaágy, fóliaalagút) . . . . . . . . . . 77Palántanevelõ ágyak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79

Ápolási munkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82Ökotechnikai eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82Fitotechnikai eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84

Zöldségfélék batakarítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88Szedés, aratás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

Az érettség fogalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89A betakarítás idejét meghatározó tényezõk. . . . . . . . . . . . . . . . . 89A termés mennyisége, minõsége és betakarítás idõpontjánakösszefüggése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

226

A szedések gyakorisága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91Betakarítási módok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92

A zöldségfélék árukezelése, feldolgozása, tárolása . . . . . . . . . . . . . . . . 93A termények elõkészítésre értékesítésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93Elõfeldolgozás, lényerés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97Egyszerû tartósítási eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97Tárolás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

A tárolás eredményességét meghatározó tényezõk. . . . . . . . . . . 100A termények elõkészítése tárolásra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103Tárolóhelyek elõkészítése és fertõtlenítése . . . . . . . . . . . . . . . . . 104Szállító és csomagoló eszközök elõkészítése, csírátlanítása. . . . 104Tárolási módok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104Tárolás szabad földön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105Tárolás egyszerû létesítményekben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107Tárolás korszerû létesítményekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108

Zöldségfélék részletes bemutatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110Burgonyafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110Paradicsom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110Paprika. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115Fûszerpaprika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120Tojásgyümölcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124Korai burgonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125

Kabakosok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129Görögdinnye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129Sárgadinnye. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134Uborka. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138Spárgatök. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143Cukkini . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144Csillagtök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144Laskatök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145Sütõtök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145

Hüvelyesek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146Zöldborsó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146Bokorbab . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152Karósbab . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154Földimogyoró . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155Csemegekukorica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156

Káposztafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159Fejes káposzta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159Kelkáposzta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162

227

Karalábé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164Karfiol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166Brokkoli. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168Bimbós kel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169Kínai kel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170

Gyökérzöldség-növények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172Petrezselyem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172Sárgarépa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174Pasztinák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178Gumós zeller . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179Retek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182Cékla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184Feketegyökér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186Torma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186

Hagymafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188Vöröshagyma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188Fokhagyma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193Póréhagyma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195Metélõhagyma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196Téli sarjadékhagyma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198

Levélzöldségfélék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198Fejes saláta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198Endíviasaláta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202Cikóriasaláta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204Spenót . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206Sóska . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207

Spárga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209Termesztett gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214

Csiperkegomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215Laskagomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215

Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223

Tartalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225

228