2.2.

Zoe Phobic

Szimon Ágnes Nóra

Üzlet:

Budapest, VII. kerület, Rumbach Sebestyén u. 3.

e-mail: zoe_phobic@hotmail.com

www.zoephobic.hu

www.facebook.com/zoephobic

Interjú5454

LB: Mondj el néhány mondatot magadról!Á: Szimon Ágnes Nóra vagyok. Tavaly végeztem a Forrai Magániskola divat-stílustervező szakán. Már az iskola előtt is munkámnak tekintettem a divatterve-zést, mostanra már hivatásomnak. Ez az, amiben ki tudok teljesedni, és aminek értelmét látom. Nem szeretem az elméleti munkákat. Megőrülnék, ha olyasvalamivel kéne foglalkoznom, aminek nincs kézzel-fogható eredménye...hát a divattervezés szerencsére nagyon nem ilyen.

LB: Hogyan jutottál arra a döntésre, hogy di-vattervező leszel és mivel foglalkoztál előtte?Á: Először a divatrajz.hu keltette fel az érdeklődésemet a téma iránt. Itt meg-tanultam az alapokat, az arányokat, és

„úgy érzem, hogy sosem fogom megunni!”

Szimon Ágnes nóra, azaz a ZoePhobic tervezője a Divatlabor-interjú alanya. tőle megtudjuk, milyen egy divattervező munkája a gyakor-latban, honnan indult, meddig jutott az ambíciójával, tehetségével, ho-gyan lehet valaki kreatív szakember

nagy kedvet kaptam a divattervezéshez. Egy évvel később elkezdtem ékszereket, kiegészítőket, táskákat gyártani. Akkoriban ez inkább menekülés volt a "normális" életemtől. A gimnáziumi problémák miatti stresszt így tudtam levezetni. Amint meg-tanultam varrni, áttértem a ruhatervezésre. Azóta is ezt csinálom, és hihetetlen, de úgy érzem, hogy sosem fogom megunni!

LB: Fejtsd ki a filozófiádat a divatról, illetve a ruhatervezésről!Á: Számomra a divat egy olyan erő, ami lát-hatóan alakítja a világot évszakról évszak-ra. Nagyon izgalmas megfigyelni, hogy mekkora hatással van néhány tervező gondolata az utca emberére. Ugyanilyen izgalmas a tervezés is. Kitalálni, hogy mi

A tervezőt László Bea faggatja.

2.

„úgy érzem, hogy sosem fogom megunni!”

Interjú5656

2.

az, ami felkelti az emberek érdeklődését, de még nem hajlik át túlzásokba, kitalálni, hogy hogyan lehet egy meghatározott kort, stílust, hangulatot stb. visszahozni ruhákon keresztül...

LB: Melyik tervezőket tartod legfőbb követési példának a trendeket illetően?Á: A Balmain divatházat mindenképp megemlíteném itt. Érezni lehet, hogy évről évre egyre nagyobb figyelmet kapnak a kollekcióik. És ez nem véletlen. Amíg a többi nagy cég kezdi kicsit bebugyolálni magát a már megszokott stílus, formavilág kellemes biztonságába, addig ők egyre merészebb anyaghasználattal, formabontó stílusötvözésekkel "sokkolnak" a kifutókon. Megérdemlik a sikert. Magyar tervezők közül nagyon sok van, akit itt fel lehetne hozni példának, viszont mindegyik annyira egyedi és különleges, hogy nem lehet közülük egyet kiemelni. De elárulom, hogy színekben és formákban Nanushka az, aki le tud nyűgözni az egyszerűségével, és a Je suis belle az, amelyik a hangulatával vesz le a lábamról.

LB: Számodra mi a legizgalmasabb a divat-ban jelenleg?Á: Számomra a legizgalmasabb a divat-ban jelenleg az, ahogy látom, hogy fordul vissza a néhány szezonnal ezelőtti fémes, rideg, űr-hangulatú témából egy termé-szetesebb, lágyabb stílushoz. Ebben a stílusban egyébként talán kicsit nehezebb egyedinek lenni.

LB: Honnan inspirálódsz mielőtt nekifogsz egy projektnek?Á: Inspirációm nagy részét külföldi street fashion oldalakról szerzem. De emel-lett zenékből, könyvekből is sok ötletet merítek. A legutóbbi kollekciómat például

egy Blondie sláger indította el. Ebből végül is lett egy Madonna 80-as évekbeli énjére emlékeztető kollekció.

LB: Szerinted milyen készségek kellenek ah-hoz, hogy valaki divattervező legyen?Á: Ezen még nem is gondolkoztam. Sze-rintem, ha valakiben van elég kitartás és akarat, akkor nem feltétlenül szükségesek a veleszületett készségek. Minden megta-nulható, fejleszthető. A stílus és a szépér-zék is. Persze ahhoz, hogy igazán jó dolgot alkosson valaki, fontos, hogy a szakmának ne csak a tervezési oldalához értsen. Elen-gedhetetlen, hogy az ember egyben stylist is legyen. Hiszen le kell vezényelni fotózá-sokat, divatbemutatókat, kiállításokat…és mindezt úgy kell előadni, hogy maradandó élményt nyújtsunk vele a közönségnek.

Interjú5858

LB: Egy tervezőnek stylistként milyen munká-latokat kell elvégeznie egy projekt során? Á: Amikor én például egy fotózásra ké-szülök, először is kitalálom a hangulatot...hogy mit is akarok sugallni vele. Kitaláljuk a fotóssal közösen, hogy milyen színű hát-tér, milyen fények illenének a hangulathoz, illetve a ruhákhoz. A modell beállásain is nagyon sok múlik. Ezért érdemes kataló-gusokból kikeresni olyan pózokat, amiket elképzeltünk. A másik két dolog nálam ab-szolút a helyszínen szokott eldőlni, amikor a sminkes is és a fodrász is látja a ruhákat, meg tudják beszélni egymással is, és velem is az elképzelésüket.

LB: Hol láthatunk többet a ruháidról, illetve hol lehet megvásárolni őket?Á: A weblapomon (www.zoephobic.hu) és facebook oldalamon (www.facebook.com/zoephobic) láthatóak a ruháim. Illetve külön-böző webshopokban, mint például az etsy.com és a magyar artrobe.hu. Ezekről is lehet vásárolni, illetve március közepén nyílik a saját üzletem Budapesten a Rumbach Se-bestyén utca 3-ban. Emiatt nagyon izgatott vagyok, és jelenleg abszolút lefoglalnak a felújítási munkálatok és a szervezés. Szeret-nék más fiatal tervezőket (nem csak ruha) is bemutatni, így ha valaki szeretne, bátran jelentkezzen, megbeszéljük a részleteket!

2.

LB: Van valamilyen új projekt kilátásban, amit meg tudnál osztani velünk?Az új projekt ugye az előbb említett üzletnyitás, illetve emellett már kezdek gondolkodni a következő kollekció(ko)n. Tervezek egy nyári plus size kollek-ciót is, ami teljesen utcai darabokból állna, nem úgy, mint a decemberben meg-jelent koktélruha kollekció. Megdöbbenve tapaszta-lom, hogy a nagyobb mére-tű lányok mennyire nem tudnak itthon vásárolni, és hogy mennyire örültek an-nak, hogy valaki foglalkozik ezzel a problémával.

LB: Fiatal tervezőnek lenni szerinted előny vagy hátrány 2011-ben?Néha így érzem, néha úgy. Amikor gördülékenyen mennek a dolgok, úgy érzem, hogy nincs olyan akadály előttem, amit ne tudnék legyőzni. Aztán néha elkap egy olyan gon-dolat, hogy nincs értelme semminek, úgysem enged be a körébe a kegyetlen divatvilág. De ezen nem szabad gyötrődni. Élvezem azt, amit csinálok, és amíg örömöm származik belőle, illetve amíg meg tudok vele keresni annyit, mintha egy „normális” munkám lenne, addig csinálni kell.

LB: És végül milyen tanácsot tudnál adni olvasóinknak, hogyan öltözzenek, honnan érdemes öltözködniük?Mindenképp próbáljuk el-kerülni a kommersz ruhákat! Szerintem nincs visszataszí-tóbb a flitterekkel teleszőtt, mintákkal teli ruháktól. Érdemes beszerezni néhány alap darabot (egyszínű felsők, blézer, semleges színű nadrág, egyszerű mi-niszoknya, mini ruha), amit aztán főleg kiegészítőkkel egyedivé tehetünk. És sze-rintem érdemes körülnézni a magyar tervezők között is (pl.: a WAMP-on), mert még alacsony árakon is találha-tunk olyan darabokat, amik egész biztosan nem jönnek szembe velük az utcán.

Köszönjük Agó!