AA KK ÖÖ NN YY VV UU GG YY AA NN II SS OO LL YY AA NN ,, MM II NN TT EE GG YY JJ ÓÓ KK ÁÁ VV ÉÉ ,,II GG AA ZZ II EE SS EE MM ÉÉ NN YY ,, HH AA HH OO ZZ ZZ ÁÁ JJ UU TT UU NN KK .. .. ..

A Z a k a H o m - e E g y e s ü l e t f o l y ó i r a t a

IX. évfolyam 1. szám 2015. Nyár

Lackfi János (született nevén Oláh Já-nos) a kortárs magyar irodalom egyiklegmeghatározóbb és legtermékenyebbalkotója. A József Attila-díjas szülõk,Mezey Katalin (prózaíró, költõ) és OláhJános (író, költõ) 1971-ben születettgyermeküket féltve óvták a pályától, denem tiltották. Jól döntöttek, hiszen fiukazóta már több tucat könyv szerzõje,számos irodalmi díj birtokosa, nemze-dékének egyik legolvasottabb költõje.Folyton pörög-forog, szerkeszt, fordít,elõad, tanít, kritikuskodik, beszélget…egyszóval mindent csinál, több lábon álla talajon. Ha arra lennének kíváncsiak,hogy ennyi munka mellett vajon bele-fér-e életébe a család, a magánélet, nosa válasz egy határozott "igen". Lackfi Já-nos és felesége, Bárdos Júlia mûvészet-történész (Bárdos Lajos zeneszerzõunokája) hatgyermekes szülõk, és egyhárom hónapos fiú unoka nagyszülei.Történetük érdekességét fokozza, hogyunokájuk néhány héttel idõsebb hatodikgyermeküknél.Lackfi Jánossal 2009-ben találkoztamelõször, amikor a tanév utolsó napjai-ban szünidei ajándékként érkezett a zá-kányszéki könyvtárba két iskolai osz-tályhoz. Az író-olvasó találkozón sajátverseibõl adott elõ a gyerekeknek, melyversek rímesek és humorosak voltak, ahangulat pedig fergeteges. Amiótaszem- és fültanúi lehettünk megnyerõegyéniségének és lehengerlõ elõadás-módjának, azóta a könyvei és a találko-zás élménye együtt gazdagítják a könyv-tári gyûjteményt és emlékeinket. Remé-lem, lesz még alkalmunk Lackfi JánostZákányszéken köszönteni, de addig isismerjük meg kicsit jobban a folyton al-kotó, nyughatatlan embert.

Igen "termékenynek" mondható azidei év számodra, pedig még csak azév elsõ felét tudhatjuk magunk mö-gött. Mi minden történt veled eddig?Májusban, a 44. születésnapom elõtt háromnappal friss apuka lettem, megszületett hato-

dik gyermekünk, Julianna. Ekkor már egyhónapja a nagyapai örömökben lubickoltam,ugyanis áprilisban érkezett Vilmos nevû uno-kánk. "Kisjulcsi" már az anyaméhben nagy-néni volt, ráadásul az unokám nagynénje!Egyikünktõl sem volt idegen a nagycsalád: mihárman vagyunk testvérek, feleségemék he-ten. Úgy voltunk vele, ha a Jóisten gondolja,akkor beköszönt. És beköszönt! Hat élõ gyer-mekünk van idelenn, kettõ odafenn. Két ba-bánk, Róza és Lõrinc nem született meg, deõket is számon tartjuk, beszélünk róluk. Kétévvel ezelõtt, amikor úgy volt, hogy érkezikegy újabb emberke, nagyon belelkesültünk,aztán mire mindent kialakítottunk, átszer-veztünk, kiderült, hogy õ már nem él. Meg-szenvedtük. Ekkor jelentette be Simon fiunk,hogy megnõsül… Ez szülõként új értelmet,célt, terveket adott nekünk. Esküvõ után né-hány hónappal szóltak, hogy újabb bejelente-nivalójuk van… A feleségemmel átálltunkerre a projektre, hogy akkor most illõ módonhozzáöregszünk a nagypapa- és nagymama-szerephez. És akkor a Jóisten küldött nekünkis egy kisbabát. A kicsi lány születése rögtönrímfaragásra sarkallt, egyszerûen nem fértbelém az ujjongás: "Eszelõs nagy / buli vanma, / ide huppant / Julianna…" Most pedigélvezzük a feladatot, hogy egyszerre kell meg-fiatalodnunk, visszababásodnunk, meg elõrenagyszülõsödnünk…

Nem lehet könnyû egy ekkora családotel-, illetve fenntartani. Mekkora fele-lõsség nyomja a válladat családapa-ként?Alighanem kell hozzá szerencse, vagy inkábbáldás, nem árt a biztos hátország, a hûségestárs. Az aggodalmakat persze nem lehet meg-úszni, minél több gyereked van, annál többetaggódsz. Elsõszülött és egyetlen fiunk Simon22 éves, õt követik a lányok: Margit 19, Do-rottya 17, Johanna 15, Ágnes 12… és a 2 hó-napos Julianna. A nagycsalád egy olyan ext-rém sport, ahol gyakran a teljesítõképességehatáráig jut el az ember, és ott rájön, hogy amásikkal összekapaszkodva képes felülmúl-ni önmagát. Naponta ugrunk a mélybe, devisszaránt a többiek szeretete és a gumikötél.

Ez egy eleven, mozgó rendszer, naponta ta-nuljuk meg elfogadni, szeretni és persze túl-élni egymást. Ez mindenestül emberi kaland,és többet ér, mint bármilyen luxusautó, afényûzés ilyet nem adhat. Szerencsére min-dig szerettem dolgozni, és abból élek, ami abolondériám, a vesszõparipám. Mindig ab-ban bíztam, ha odateszem a magamét, a Jó-isten is megsegít. Szorult helyzetekben a za-kózsebbõl mindig elõkerült egy-két ezres, alegalkalmasabb pillanatban kaptam egy díjat,milliós kölcsönök hulltak hirtelen azégbõl… meseszerû, pedig valóság. Huszon-évesen nekünk sem volt pénzünk, de nagyonmegorroltunk volna, ha bárki azt mondjaránk, hogy szegények vagyunk. Nem vettükészre a szûkölködést, annyi felfedezni valófeladat volt elõttünk. Felváltva jártunk egye-temre, az aluljáróban “passzoltuk át” egy-másnak a kisfiunkat, nem volt idõ siránkoz-ni. Voltak olyan telek, hogy Simonnak végretudtunk venni csirkemellet, amit lefagyasz-tottunk, hogy meglegyen a fehérjeadagja. Mimeg ettük a sültkrumplit tökfõzelékkel, az-tán a tökfõzeléket sültkrumplival. Most megöröm öröm hátán…

Oláh családnévvel születtél. Mi indo-kolta a névváltoztatást, és édesapádhogyan fogadta ezt?Míg más szakmákban ez tradicionálisan mû-ködhet, az irodalom nem ilyen. Oláh János ésnépi zenekara jól hangozna, vagy akár OláhW. Jánosként amerikai elnök is lehetnék.Jékely Zoltán például apja, Áprily Lajos miattindult polgári néven, míg Nagy László öccseÁgh Istvánként lett ismert.

(folytatás a 2. oldalon)

Zákányszéki

Lackfi János

(folytatás az 1. oldalról)

Én sem lehetek író ugyanazzal a névvel, mintapám. Szüleim számára az elején még telje-sen elfogadott volt, hogy ezt fogom tenni. Sõtíróként maguk is ezt tanácsolták, hiszen tud-ták, ilyen ez a szakma. Egy címertani könyv-bõl szereztem a Lackfi név ötletét, bár többenhitték már azt, hogy a Toldi-beli "drusza" nyo-mán lett ez a nevem. Eleinte csak írói álnév-nek indult, de amikor nyolc évvel ezelõtt hiva-talosan is felvettem a Lackfi nevet, az azértmegsuhintotta a szüleimet. A gyerekeim a kisJuliannát kivéve még Oláh névvel születtek,volt is belõle gondjuk. Amikor valamilyen dí-jat kaptam és a tévében szerepeltem, feszítet-te õket a büszkeség, de kellemetlen volt, ami-kor az osztálytársak kérdezgették, hogy akkorki az apjuk valójában. Mára már "belackfisod-tak" õk is hivatalosan, igaz ehhez több külön-bözõ kerületet kellett végigjárnom az intézke-dések alkalmával.

Milyen emlékeket õrzöl a gyermekkorinyarakról?Volt kertünk zöldségekkel és gyümölcsökkel.Elég sokat dolgoztunk, szedtük a gyümölcsöt,nem mindig osztatlan lelkesedéssel, de ígyutólag sok a jó emlék benne. Voltak tyúkok,nyulak, galambok, pintyek, kutya, az állatokatis sokat figyeltem, etettem, itattam, gondoz-tam. Utaztunk is, fõleg nagynénémékhez So-mogyba, edzõtáborba a cselgáncsosokkal, ké-sõbb zenei táborba. Amikor már lehetett,mentünk Nyugatra is, emlékszem, amikorGenfben a csúcsforgalomban felforrt a Wart-burg hûtõvize. Legtöbbet persze könyvbenutaztam, olvastam ülve, állva, fekve, autóban,vonaton, fûben, ágyban, mindenütt. Verne,Balzac, Dickens, Scott, Dumas. Kész kalandvolt az élet…

Egy gyerekzsivajtól hangos nagycsa-ládban feltételezem, hogy nem elsõsor-ban az íróasztal mögött születik azirodalom…A gyerekektõl nagyon sokat merítek, a Bögre-család címû sorozatomban például az õ min-dennapjaikat dolgoztam fel. A Domboninnenimesék legtöbb fejezetének ötletét Ágnes lá-nyom adta. Az író esetében ez olyan, minthaegy képzõmûvész az ásványbányában dolgoz-na… készen kapva az alapanyagot. Ez a gye-rekeimmel nem mindig konfliktusmentes,hiszen ki szereti, ha kiteregetik a mindennap-jait. Próbálok tekintettel lenni rájuk, no megõk is szokják a "kirakatot". A Kövér Lajos-me-seregények mindkét kötetét felolvastam ne-kik, és nagyon figyeltem a megjegyzéseikre,tanácsot is kértem tõlük, ha bizonytalan vol-

tam valamiben. Még szegény Lázár Ervin(1936-2006) mondta, hogy "nagyon irigylemLackfi Jánost, mert öt gyerek szaladgál kö-rülötte, s így sose fogy ki az ötletekbõl". Kicsitmérgezett bók, de van benne igazság. Már azötgyerekes létet is egy "extrém sportnak" fog-tam fel telis-tele humorral és kihívásokkal, ésmost, hogy bõvült a család, a helyzet még in-kább különleges. A gyermekeim otthon, anégy fal között gondoskodnak az edzésemrõl.Nem unatkozunk, mindig mozgásban van abanda, mint egy cirkuszi artistamutatvány-ban. Van, aki zuhan, és mindig kell egy kéz,ami továbblendíti. Ez lehet a kisebb és gyen-gébb keze is, sokszor õk öntenek erõt a fel-nõttbe is, õk tartanak vissza a zuhanástól.Mint ahogyan "Kisjulink" mini ökle is lecsa-pott az asztalra, halkabban, mint ahogyan egylégy leszáll: hogy legyen élet! És lett.

A humor csak úgy "süt" az írásaidból.A hétköznapokban is mindig sikerülmegõrizni a humorodat és a jókedve-det?A humor gyógyszer. Egy Gulágot megjárt bácsimondta, hogy tévedés a mondás, hogy a re-mény hal meg utoljára - a remény már réghalott, amikor a humor még mindig éltet. Eztén magam is így gondolom, bár itthon gyak-ran megkapom a lányaimtól, hogy "jaaaj, apa-vicc!", de még mindig tudnak örülni a humo-romnak. Lehetnék velük talán kicsit kímélete-sebb, de hát szenvedélyes természet lévén eb-ben sem tudok mértéket tartani. Legnagyobb"orvosi sikerem" az volt, amikor egy idétlen"Jóóóreggelt, Vietnááám!" kiáltással meggyó-gyítottam az akkor két-három éves fiamat.Már jó ideje magas lázzal, teljesen erõtlenülhevert az ágyán, majd ekkor kuncogni kez-dett, és fél óra múlva nem hittünk a sze-münknek, fel-alá szaladgálva azt ismételgette:"Jóóóreggelt, Nyivetjám!" Az írásaimra vissza-térve, úgy gondolom, hogy számos nemzetibetegségünkre is ráfér egy kis nevetõkúra.Amikor Margit lányom nagy kacagások köze-pette elolvasta a "Milyenek a magyarok?" cí-mû kötetemet, azt mondta, legszívesebbenminden más nemzetrõl is kérne egy-egy ha-sonlót. A magyarokról szóló humoros esszé-

kötetembõl a mai napig 25 ezernél is többpéldány fogyott, így jogos a feltételezés, hogyaz embereknek nagy szüksége van a humor-ra.

2012-ben Ti voltatok a "Házasság he-te" arcai. Mi a hosszú és jó házasságtitka?1991-ben mondtuk ki a boldogító igent egy-másnak, és valljuk, hogy ott, az oltár elõtt el-dõlt az egész közös életünk. Szinte gyerekfej-jel házasodtunk, én másodéves egyetemistavoltam, Juli pedig épphogy leérettségizett.Mégis elkötelezetten vállaltuk a templomi es-küvõt, és nem azért, mert olyan szép, roman-tikus és meg lehet rajta hatódni. A házasságélethosszig tartó kalandtúra: nem kövülünkbele, és a másik sem akkor jó, ha hagy min-ket belekövülni, hanem ha segítjük egymást alelki fejlõdésben. Julin látom, hogy nagyon so-kat változik, de akkor megint egy új embert is-merek meg benne. Van bennem csalódás,hogy jaj, már olyan jól kiismertem, most mi-ért lett más, de akkor jöhetek rá, hogy ez az akaland, amire a másikkal egyezséget kötöt-tem, hogy õt mindenféle bújában-bajában,örömében elkísérem - vagyis azokban a válto-zásokban is, amelyeket a kor, a személyisé-günk, a társaságunk megváltozása hoz. Ez aváltozatosság nagyon örömteli és izgalmas, hanem besavanyodva szemléljük. Sokan mond-ják, hogy én még szeretném élni az életem,azért nem házasodom - én viszont azt gondo-lom, hogy a házasságban éli az ember igazánaz életét.

Kicsit félve kérdezem meg, hogy ennyielfoglaltság mellett vajon marad-eidõd hobbira, nyaralásra, pihenésre?Zsámbékon élünk, én a kertemben nyaralok,egy teraszra kitett szõlõskád a "magyar ten-ger", élvezem a remek kilátást, a felhõk játé-kát. Rengeteget utazgatok, százhoz közelít azíró-olvasó találkozók száma egy év alatt. Úgy-hogy nekem az a pihenés, ha itthon vagyunk,nyugiban, van idõ kicsit beszélgetni, közösenétkezni. Nagyon szeretek barkácsolni, két kéz-zel alkotni (lépcsõkorlát, konyhabútor, szek-rények), sõt szoktam fakanalakat is faragni.Tizenöt évig cselgáncsoztam, manapság foci-val adom ki magamból a feszültséget. A kosár-és röplabda szintén nagy kedvenceim, majd-nem minden nap röpizünk a lányokkal. Fele-ségem nagyritkán elcsábít kirándulni, sétálni.Persze jut film is, olvasás is, nem köll engemsajnálni!

(folytatás a 7. oldalon)

22.. oollddaall ZZáákkáánnyysszzéékkii ÉÉlleettkkééppeekk 22001155.. NNyyáárr

Lackfi János kezében unokájukkal, feleségepedig hatodik gyermekükkel

22001155.. NNyyáárr ZZáákkáánnyysszzéékkii ÉÉlleettkkééppeekk 33.. oollddaall

POROS ÚT

Ha egészen pontosan szeretnénk fogalmazni:poros alföldi út, fasorral, egy szép nyári vasár-nap délutánon. Mindenki ismeri ezt az érzést: anaptól felizzott homok szinte égeti az ember tal-pát, közel s távolban nem mozdul semmi. Csak a délibáb járja utolérhetetlen táncát vala-hol a fasoron és a zöldellõ mezõkön túl. Szellõsiet a felhevült táj segítségére, próbálja hûteni,mindhiába. Levelek fütyülnek, fûszálak hajla-nak, a magányos fotós pedig útelágazáshoz ér. Apanoráma festõi, még sincs kéznél ecset és vá-szon, nem is lenne idõ lefesteni, amit az ember

érez, csak egy töredékre, egy fotóra futja a roha-nó idõbõl. Mire elõkerül a fényképezõgép a háti-zsákból, a szellõ is teszi a dolgát: továbbtereli abárányfelhõket a nap útjából. Nincs megállás,úszni kell tovább a puszta kék egén. A déli nap sugaraitól kemény árnyékot vetnek afák, mint a gyermek, homokba rajzolják leveleiksziluettjét. "Amikor a nap a legmagasabban jár,nem szabad fényképezni, a szikrázó napsütéscsak káprázatot okoz, a tájkép nem lesz értékel-hetõ." - áll a szigorú mondat örök érvényû sza-bályként minden fotós könyvben. Ki vagyok én,

hogy felülbíráljam a fényképezés alapvetéseit?Most mégis úgy érzem, hogy nem mehetek elszó és fotó nélkül az útkeresztezõdésre vigyázófasor mellett. Fiatal fák még, alig 20 évesek, vagy annyi se.Nem láttak a pusztából szinte semmit. Nem lát-ták a legelõ csordákat, sietõs szekereket, a kéz-zel aratókat és a lóval szántókat. Csak a közeli ta-nyákon lakókat kémlelik, útbaigazítják azokat,akiknek idegen e táj. Tavaly tavasszal vitt utoljára erre az utam, két-szer is elmentem a fasor mellett, mégsem fogottmeg. Most mégis itt állok, dél-melegben kere-sem a legjobb látószöget, ami bevonzza a tekin-tetet. Az útkeresztezõdés pont megfelelõ erre: azegyik út viseltesebb, többen járnak rajta, kitapo-sott nyomvonala hosszan vezeti a tekintetet asemlyékek között. A másik út ellenben csakmellékvonal, finoman csatlakozik a "fõ-úthoz",az erre járók úgy látszik, többnyire csak jobbrakanyarodnak. Szerencsém van, ez is csak segítia kompozíciót. A fasor árnyékai kinyúlnak az útra, kattan afényképezõgép, mehetek tovább. Viszem ma-gammal az érzést, a felhõket, a szellõt, a fûszá-lak rezgését, az út homokját, nem csak a cipõm-ben, nem csak a fényképezõgépemben, annálsokkal mélyebben.

Vass Károly

EGY KIS BORKULTÚRA…Ahogy telnek-múlnak az évek, úgy változunk, ésvelünk együtt változik az ízlésünk is. Öltözködés-ben, illatokban, ételekben és italokban egyaránt.Bizonyos dolgokhoz fel kell nõni, meg kell érni,mint ahogyan a jó bor is minél öregebb, annál fi-nomabb. A boroknak megvan a maga története, aborfogyasztásnak a maga különleges kultúrája.Erre mostanában kezdtem csak figyelni, miköz-ben én magam is érek, változom. A családi össze-jövetelek, a baráti társaságok, a kellemes beszélge-tések, a finom falatok mellõl a jófajta nedût magá-ba záró, párás borosüveg sem hiányozhat.De hány fokos legyen a bor? Melyik ételhez milyenbor illik? Milyen pohárba illik önteni? Kicsit utána-néztem a téma szakirodalmának, és magam ismeglepõdtem, hogy milyen hatalmas. A keresgé-lés közben szerzett információk kicsiny részét sze-retném megosztani Önnel, kedves olvasó. Remé-lem, mindez nem lesz száraz olvasnivaló, vagycsak annyira, amennyire egy jófajta "Irsai Olivér".A borok kiválasztása nem könnyû feladat, viszontegy jól eltalált bor csodálatos képességekkel bír. Abornak hihetetlenül erõs kapcsolatteremtõ erejevan, de a bor nemcsak közelebb hozza az embe-reket egymáshoz, hanem inspiráló is. Tárolás: A bort leginkább érzékenysége különböz-teti meg a többi alkoholos italtól. Rossz megoldás,amikor a borokat a szoba, nappali díszévé teszik,és a polcon vagy a szekrény tetején sorakoztatják

fel. A legideálisabb megoldás a föld alatti borospin-ce és a speciális borhûtõk lennének, de ez a lehe-tõség nem mindenkinek adott. Ennek hiányábanarra kell törekedni, hogy a bor számára a legopti-málisabb körülményt biztosítsuk. Ahol nem süti anap, viszonylag hûvös van, közel azonos a hõmér-séklet, és lehetõleg nem túl alacsony a páratarta-lom. A boroknak elkülöníthetünk a kamrában egypolcot, ahol gyakori mozgatás nélkül, elfektetvetudjuk tárolni a palackokat. Ha konyhában tárol-juk az üvegeket, ügyeljünk rá, hogy a sütõtõl mi-nél távolabb helyezzük el. A lakás többi részén pe-dig arra kell figyelni, hogy minél messzebb legyenaz ablaktól, nap még véletlenül se érje a borokat.Felbontás elõtt a hûtõszekrényben a megfelelõ hõ-mérsékletûre hûthetjük a bort, átlagosan 10-13Celsius-fokra.Poharak: A pohár formája befolyásolja az aroma-anyagok párolgását, és azt, hogy nyelvünk és szánkmelyik része találkozik elõször a borral, melyik íz-lelõbimbónkat éri a legintenzívebb hatás. A bortlegjobb a tojásdad, tulipán alakú, hosszú szárúpohárból inni. A poharak legyenek díszítetlenek, adíszítést bízzuk a pohár falán át látható felszállóbuborékokra. A fehérboros pohár legyen a kisebb,és az öblösebb a vörösboros. A poharat mindig aszáránál fogjuk meg, így nem melegítjük fel ke-zünkkel a tartalmát. Borfajták: Egy jó borozáshoz két dolog kell: a kö-

rülményekhez illõ bor, és a borhoz illõ pohár.Könnyû ebéd mellé egy könnyû bort illik kínálni afõfogáshoz. Vacsorához a fogások számával meg-egyezõ számú bort. Étteremben a bor rendelése éskóstolása egyaránt a férfi feladata. Az étterembena nõ választ helyet az asztalnál, õ ül le elõször, ésõ választ elsõként az étlapról. Az étel megrendelé-se és a borválasztás-kóstolás azonban már a férfidolga, õ kommunikál a pincérrel. Ismerõsencsenghet a mondat: "Fehér hús - fehér bor, vöröshús - vörösbor." Ez azonban sokszor nem álljameg a helyét. A bor kiválasztása ennél sokkal ösz-szetettebb. Fõ szabály, hogy a bornak nem szabadelnyomni az étel ízét. Mindig az étel legintenzívebbízéhez keressük a bort. Ha az étel egyszerû eljárás-sal (párolás, fõzés) készült, akkor könnyebb bo-rokkal mûködik jól. Ha grilleztük, pirítottuk, sü-töttük, akkor robosztusabb borokkal harmonizál.A hideg ételek könnyebb borokat kívánnak, mintpl. fehér, rosé és könnyû vörösbor. Ha édes étele-ket eszünk, a bornak az ételnél édesebbnek kelllennie. A sós ízek könnyû fehérbort kívánnak, míga csípõs és fûszeres ízek az édes borokkal mûköd-nek jól. Egy jó bor olyan az étel számára, mint akeret a festmény számára: kiemeli a szépségeket,és elõsegíti a tündöklést. A kulcsszó a harmónia. Egészségünkre!

-tej-

44.. oollddaall ZZáákkáánnyysszzéékkii ÉÉlleettkkééppeekk 22001155.. NNyyáárr

LL E V E N T E M O Z G A L O ME V E N T E M O Z G A L O M , , L E N G YL E N G Y

Hallgatom a rádióban a "Hogyan harcoltak kato-na hõseink a háborúban" címû mûsort. Mindigrossz érzés fog el, amikor háborúról, harcokrólhallok, bár - hál Istennek - nem éltem meg há-borút, de szörnyûségesnek képzelem. Mindencsaládnak megvan a maga háborúval kapcsolatosemléke. Édesanyámtól a felszabadító szovjet csa-patok katonái ellátásáról - etetésérõl és (legin-kább) itatásáról -, valamint a nõi személyek el-bújtatásáról, annak izgalmairól hallottam rém-történeteket. Édesapám 1948-ban jött haza azorosz fogságból, ahova három évvel korábban le-venteként került ki. Míg élt, sajnos nem gondol-tam arra, hogy lejegyezzem visszaemlékezéseit,most emiatt is nagyon hiányzik. Még él viszont afaluban a Dózsa György utcában Papp Béla bácsi,aki leventeként megjárta a Nyugatot. Máris meg-született az elhatározás: a leventérõl, a levente-mozgalomról szóló ismereteket, még összegyûjt-hetõ történeteket az Életképek olvasói elé tárom.Írásom egyben tisztelgés is a világháborúkbanmeghaltak, eltûntek emléke elõtt.

Mit is jelentenek ezek a kifejezések: levente, le-ventemozgalom? A kérdésekre elõször a történé-szek írásaiban kerestem a válaszokat. De hogy alengyelkápolnai legény ifjúság hogyan élte meg,milyen körülmények között teljesítette levente-kötelezettségét, ennek megválaszolásában PappBéla bácsi volt a segítségemre.

Elõbb a történészeket idézem. Rózsás János Le-ventesors címû könyvébõl tudtam meg, hogy a"levente" (fogalom) az "ifjú harcos" õsmagyarmegfelelõje. A leventemozgalom egy civil, ifjúsá-gi szervezet volt, az 1920-as évek elejétõl a máso-dik világháború végéig.

TÖRTÉNELMI KÖRÜLMÉNYEKÉrdemes néhány mondatban felidézni azt a kort,amelyben a leventeintézményt életre hívták. Ma-gyarország XX. századi történelmének legsöté-tebb szakasza a trianoni békeszerzõdés 1920. jú-nius 4-i aláírásával kezdõdött: elvesztette terüle-tének 2/3-ad részét, az ország igen nehéz gazda-sági helyzetbe került. A békeszerzõdés megtiltot-ta Magyarországnak az általános hadkötelezettsé-gen alapuló hadsereg fenntartását. Az ellenségesszomszédokkal körülvett országnak csak önkén-tes jelentkezõkbõl álló, 35 ezer fõs hadsereg tar-tását engedélyezték. Megtiltották a nehézfegyve-rek, ágyúk, tankok, repülõgépek gyártását s így azország az ellenséges környezetben elvesztette vé-dekezõ képességét. A trianoni békeszerzõdés katonai korlátozásai-nak kijátszására a leventeszervezeteket a testne-velésrõl alkotott 1921. évi LIII. törvény alapjánszervezték meg. Valójában ez a törvény a magyarhadsereg utánpótlása megteremtésének törvényevolt még akkor is, ha azt egészségügyi, sportolási

célokkal, mûvelõdési törekvésekkel álcázták akülvilág elõtt. "Magyarország 1938. március 11-én elnyerte afegyverkezési egyenjogúságot, tehát levethettemagáról a trianoni békeszerzõdés katonai vonat-kozású bilincseit. 1939 elején megjelent az újvéderõtörvény - az 1939. évi II. törvénycikk ahonvédelemrõl -, mely elrendelte az általánoshonvédelmi kötelezettséget. Ez a törvény katonaielõképzési kötelezettséggé alakította át a korábbitestnevelési kötelezettséget." - olvasható RózsásJános könyvében.

LEVENTE KÖTELEZETTSÉG1921-ben megalakítottak egy ifjúsági testnevelésimozgalmat, a leventét, amely a Horthy-korszakegyik legjellemzõbb szervezete lett.A "testnevelésben" az iskolát elhagyó ifjúság min-den férfitagjának kötelezõen részt kellett vennie12 éves korától 21. életévének betöltéséig. Vala-mennyi e korosztályba tartozó fiatalt, elõzetes or-vosi vizsgálat alapján kötelezték, hogy a lakóhe-lyükön rendszeres levente kiképzésben vegyenekrészt. Önkéntes alapon voltak nõi leventék is, de általá-ban nem nagyon volt jelentkezõ, kevesen voltak.A leventeegyesületek nõi szakosztályának létre-hozásával az volt az elképzelés, hogy majd azegészségvédelmi és egészségápolási ismeretekterjesztésével, egészségügyi tornával, továbbáháztartási ismeretekkel, nõi kézimunkával, var-rással, énekkel, a hiányos mûveltég kiegészítésé-vel, háziiparral foglalkozhatnak. Rendezhetnekünnepélyeket, kirándulásokat, kulturális délutá-nokat, és ajánlott részt venni jótékonykodási te-vékenységben. Jelentõs és említésre méltó dön-tés: katonai gyakorlatok végzése tilos! (forrás:Rózsás János: Leventesors)

A leventék a foglalkozásokon civil ruhában jelen-tek meg, azonban a katonasapkákhoz hasonlósapkát viseltek, melyre ünnepi alkalomkor libaszárnytollat tûztek. A foglalkozásokon katonaialaki kiképzést kaptak, megtanulták a fegyverekkezelését, gondozását, fapuskával, fa kézigránát-okkal gyakoroltak. Kispuskával lövészeten vettekrészt, ilyen versenyeket rendeztek. A kiképzés évi10 hónapon át, legalább heti négy órai foglalko-zást jelentett. Ezzel a katonakorban bevonulókmár annyi honvédelmi és katonai ismerettel ren-delkeztek, hogy a katonai kiképzés lényegesenkönnyebb volt.Aki a foglalkozásokon nem jelent meg, azt csend-õrökkel vezettették elõ. Az egyesületek gyakorla-tain való részvételt a hatóságok a szülõkön kértékszámon, és adandó alkalommal az elmaradáso-kért õket büntették pénzbírsággal vagy elzárással. A leventeoktatók gyakorta tényleges tisztek vol-tak, akik a katonaságnál megszokott gépies enge-delmességet, fegyelmet várták el.

A leventemozgalomba behívott fiatalokat háromkorcsoportba sorolták be. Az úgynevezett harma-dik korcsoportba (leventelegények) tartoztakazok a fiatalok, akik a mozgalmat indító 1921-ben, 22-ben, 23-ban töltötték be a 21. életévüket.Ezt azért kellett így csinálni, mert az utolsó moz-gósított korosztály 1899-es volt, és azt ezt követõkorosztály 1921-ben érte el a "levente kor" felsõhatárát. A második korcsoportba (ifjúleventék)kerültek azok, akik 1924-ben, 25-ben, 26-banlettek 21 évesek. Az elsõ korcsoportba (levente-apródok) az 1927-30 között 21. életévüket betöl-tött fiatalok kerültek.A harmincas évek végén bevezették az általánoshadkötelezettséget. Ezzel egyidejûleg a leventekö-telezettség idejét 18 éves korig szállították le, hi-szen az ettõl idõsebbeket már be lehetett soroznia hadseregbe. A katonai elõképzés 1941 nyaránnyerte el végleges szervezetét. A levente szervezetegyre inkább a hadsereg bujtatott kiképzõterepelett.A második világháború végén számos leventét éslevente korú fiatalt vittek el a nyilasok, azzal acéllal, hogy bevetik õket a szovjetek elleni har-cokban, illetve Németországban kiképzik õket.Ezen fiatalok többsége csak sok szenvedés árántudott visszatérni szülõhelyére.

A LENGYELKÁPOLNAI LEVENTÉKRÕLA történelmi visszatekintés után térjünk "haza"Zákányszékre, azaz ahogyan akkor nevezték a fa-lut, Lengyelkápolnára. Az idén 90 éves Papp Bé-la bácsival beszélgettem a levente idõkrõl, õmeséli el a saját történetét.- Mikor az iskolából kimaradtunk (6 osztályt jár-tunk), akkor kezdõdött a fiúknak a levente, amia katonaköteles kor eléréséig tartott. Bátyám is,aki 1921-ben született, levente volt, õ a harma-dik csoportban, én az elsõbe léptem be. Mire énelértem volna a harmadik csoportba, akkorra el-érkezett 1944. október 8-a, amikor el kellettmennünk.

Levente jelvény (forrás: Wikipédia)

22001155.. NNyyáárr ZZáákkáánnyysszzéékkii ÉÉlleettkkééppeekk 55.. oollddaall

Y E L K Á P O L N A IY E L K Á P O L N A I L E V E N T EL E V E N T E S O R SS O R S

A foglalkozásokon ugyanazt csináltuk, mint a ka-tonák. Nekünk fapuskáink voltak, azzal gyakorol-tunk, volt jobbra át és balra át. Ezt azért kellettcsinálni, hogy ha valaki elmegy katonának, eze-ket már tudja. Egyenruhánk nem volt, csak le-vente sapka, és rajta elõl jelvény. Egy-egy alka-lommal fél napot, 4 órahosszát kellett a leventé-ben tölteni. A gyakorló terület - a levente tér -,rajta egy lõdomb, a mostani Szegfû János utcá-ban, Sebõk István háza mellett (az öreg iskolaudvarának végében) volt, jó nagy, négysarkos te-rület (akkor az a rész nem volt beépítve). Nem emlékszem a helybéli leventetársaimra,sem a leventeoktatókra, csak arra, hogy õk is ide-valósiak voltak. Talán már csak én élek közülük. Szegedrõl járt ki az "ellenõr", jött a vonattal, az-tán lovas kocsival én vittem Zákányi iskolához,Vágóba, Ruki I-be (mai Rúzsa területén), Rúzsá-ba, és még Öttömösre is, ahol leventeoktatásfolyt. Úgy kellett hajtani a lovakat, mint a katona-ságnál: 1 km lépésben, 1 km sebes trappban, 1km lassú lépésben, 1 km lassú trappban. A ko-csin hátul ült a parancsnok, mindig szólt, melyikkövetkezik, én aszerint hajtottam. Nekem ezt afuvarozást beszámították a levente kötelezettsé-gem teljesítésébe. Számomra a levente véget ért azzal, hogy 1944õszén elindították a fiatalokat Németország felé.Én nem gyalog, hanem lovaskocsival tettem megaz utat.

NYALKÁVAL ÉS GIDRÁVAL - A KÉT LÓVAL -NÉMETORSZÁGBA

- Az összes leventét mind összefogták és 1944.október 9-én, hétfõn reggel keltek útra. A rend-õröket is elvezényelték, velük már október 8-án,vasárnap délután 4 óra körül útnak indultunk.Úgy számoltak, hogy hét kocsi kell az errevalósirendõrök és holmijuk elszállításához. Édes-apámhoz is jöttek, neki is elõ kell állnia kocsival,lóval. Az õ lába fekélyes volt, ezért Pintér Ferenchelyi rendõrparancsnok úgy döntött, én megyekédesapám helyett. Így én nem a leventékkel tar-tottam, hanem a két lóval, kocsival, rajta a rako-mánnyal vettem Németország felé az útirányt. Kiskunhalason, a vásártéren gyûlt össze 186 lo-vas kocsi és kétszáznyolcvan-valahány lovas-rendõr. Itt felsorakoztattak bennünket, elõl 2

rendõr lovon, utána egy lovaskocsi, majd ismétlovasrendõrök, ismét lovaskocsi. Minden kocsisorszámot kapott, én a 32.-dik voltam. MireDunaföldvárra értünk, bebizonyosodott, így to-vább nem közlekedhetünk, szétszedték kisebbcsoportokra a konvojt. Magyarország területénKisbabóton állomásoztunk újra együtt a határát-kelés elõtt. Innen két hónap alatt, ötven kocsivalértünk ki Németországba, Münchenbe.Parasztgazdáknál helyeztek el bennünket, énmájus 2-án érkeztem "Jóska gazdához", ahol akét lovamat és a kocsit is tarthattam. Nem értet-tük egymás nyelvét, amit a gazda mutatott, aztcsináltam (elõször káromkodni tanulhattammeg). Dolgozni kellett minden nap reggel 4 órá-tól este 8 óráig. A gazdának volt 37 fejõstehene, 3lova, 3 ökre és 3 bikája, ezekhez jött még az énkét lovam. Az állatok ellátása volt a legfõbb mun-ka, minden reggel kaszálással kezdtük a napot.Rendesen kaptunk enni, együtt étkeztünk a gaz-dáékkal. Minden nap volt gombóc az ebédhez, anagymama idõnként még kiegészítést is "szer-zett". Rendszeresen ellenõriztek bennünket, fi-gyeltek arra is, rendes ellátásban részesülünk-e.Nem panaszkodhattunk a körülményeinkre, deegyre inkább haza szerettünk volna jönni.

IRÁNY HAZA! - Egyszer aztán megkaptuk az értesítést: 1945.november 18-án indulunk haza, ahogy jöttünk,kocsival és lóval, de rakomány nélkül. A rend-õrök - akinek a sorsa úgy alakult - vonattal utaz-tak haza. Indulás elõtt gondoskodtak a kocsik megjavításá-ról, a lovakat megvasalták. A gazda ellátott útra-való takarmánnyal. Elköszönéskor marasztaltakis, néhány könnycsepp is kigördült, aztán neki-vágtunk a hosszú útnak. Tudtunk folyamatosanjönni, haladtunk is, de karácsony lett, mireSzentgotthárdnál Magyarországra értünk. InnenPestnek indultunk, ott át kellett esnünk egy vizs-gálaton (ellenõrzésen), úgy jöhettünk tovább.Úgy terveztük, egy etetéssel, megszállás nélkül jö-vünk haza Pestrõl. Öt kocsi jött együtt, köztük kétvárostanyai (ásotthalmi) is, akik nálunk szeret-tek volna megszállni. Amikor letértünk a nem-zetközi útról, azt mondták a többiek, legyek én azelsõ kocsis, mint ezen a környéken ismerõs. Mi-re Bordányba értünk, hatalmas hó esett és el-múlt este 8 óra is. A ló tudta, merre kellett volnakanyarodni, de én nem engedtem, el is vétettükaz utat, kétszer is egymás után. Beláttam, a lórakell bízni, merre menjünk, többször nem is té-vedtünk el. Elmúlt éjfél, mire megérkeztünkédesapámék kapuja elé. Ekkor 1946. január 20-át írtak. Beálltunk az udvarba, a két várostanyaicimborám lovait is bekötöttük az istállóba. Érke-zésünket "pulyka-nyavalya" (így nevezték azt akoldust, aki édesapáméknál az istállóban aludt)jelezte szüleimnek, "megjött Béla a lovakkal!"

Aztán még hajnalig beszélgettünk, reggel tovább-mentek társaim, számomra pedig kezdõdött, il-letve folytatódott az itthoni élet.

UTÓSZÓA történet itt véget ér, és csak annyi kiegészítés azelmondottakhoz, hogy évtizedek múltával a né-metországi Jóska gazda és Béla bácsi a feleségé-vel, kölcsönösen meglátogatták egymást. Aztánaz évek múlásával, a családi életekben bekövet-kezett változások miatt nem épült tovább e fegy-verropogás közben született ismeretség. Papp Béla bácsi szinte mesébe illõ története -amit már az elmúlt idõ is szépített - nem voltsem általános, sem ilyen idilli. Ma élõk - pláne"leventekorúak" - elképzelni sem tudjuk a maimotorizált, internetes, GPS-es világban, mit je-lent közel ezer km-t megtenni lovaskocsival, út-talan utakon, zilált közállapotok között.

Befejezésül álljon itt egy részlet Danajka LajosKét tûz között (A felsõszeli leventék kálváriája) cí-mû könyvébõl, hogy a magyar leventék sorsa nemerüljön feledésbe. "… az 1944-45. telén nyu-gatra menekített, vagyis elhurcolt sokezer ma-gyar fiatal, a leventék kálváriája … Szeretném,ha nem veszne feledésbe az a sok-sok szenvedésés próbatétel, amelyen a fiúk odakint átestek. …Ezeket a fiatalokat felelõtlenül belehajszolták azirgalmatlan vérontás kellõs közepébe, ahol meg-járták a háború legvadabb szakaszának, e földipokolnak minden bugyrát … Gyerekként, férfia-san helyt kellett állniuk a harcban még akkor is,ha tudták, ez a rájuk erõszakolt feladat - melynekminden percében a halál leselkedik rájuk - nemértük dúl…"

Tanács Klára

Bevonuló leventék Erdélyben, 1940(forrás: internet)

A LEVENTE-TÍZPARANCSOLAT

1. A levente megtartja fogadalmát. 2. A levente istenfélõ és vallásos kötelezettségeit tel-jesíti.3. A levente szereti hazáját, a nemzet hagyományaités hõseit tiszteli, s önmagában a harcos erényeketneveli. 4. A levente hû az államfõhöz, a törvényeket és ahatóságok rendelkezéseit tiszteletben tartja. 5. A levente szereti szüleit és ragaszkodik család-jához. 6. A levente elöljáróinak és feljebbvalóinak biza-lommal és szívesen engedelmeskedik. 7. A levente lovagias, megbecsüli, segíti levente-bajtársait és magyar testvéreit. 8. A levente nemesíti lelkét, ápolja és edzi testét,harcra készül. 9. A levente jellemes, józan életû és vidám, mindigigazat mond, a fellépése öntudatos, katonás ésfegyelmezett. 10. A levente óvja és gyarapítja a nemzeti vagyont, ahazájáért magyar becsülettel él, tanul, dolgozik ésküzd.

66.. oollddaall ZZáákkáánnyysszzéékkii ÉÉlleettkkééppeekk 22001155.. NNyyáárr

ELFELEDETT MESTERSÉGEK - A SZAPPANFÕZÉS

Ez a mesterség, amirõl most szeretnék mesél-ni, sok éven át valóban kiveszõben volt. Isko-lában tanultunk a leghíresebb szappanfõzõmunkásról, József Áronról, aki József Attilaédesapjaként vált ismertté, s az amerikaimeggazdagodás helyett Romániában árulta aszappant. "Szapunt vegyenek, olcsó szapunt!" – Mégmost is a fülemben cseng Áron bácsi furcsa,idegenszerû kiejtése, ha olykor eszembe jut-nak azok a régi szép idõk – idézi a költõ apjá-hoz fûzõdõ emlékeit a kilencvenötödik életé-vében járó Steu (Forrai) Margit néni,Temesvár–Kardos-telep legidõsebb lakója.[...]Nem mondhatni, hogy jól jövedelmezõ vállal-kozás volt akkoriban a szappanfõzés. Piacrahiába is vitte volna a gyártója, mert a falusiasszonyok mind tudtak szappant fõzni ésfõztek is, dehogy adtak érte pénzt! [...] Sokatkellett talpalnia szegény Áron bácsinak, mireegy-egy darab szappant rálõcsölt valakire.(Berényi Mária: József Attila apjához, görögke-leti vallásához és a román irodalomhoz valóviszonya)A mosáshoz, mosakodáshoz mindig használ-tak az emberek valamilyen olaj vagy szappan-féleséget, már az ókorban is fõztek szappant.Európában a XIV. századra iparrá fejlõdött aszappangyártás. A szappan tömeges felhasz-nálása csak a XVIII. században, a textilipar fel-lendülését követõen kezdõdött el. (Kémia 10)A szappan mosásra való használása azonalapszik, hogy a víz a szappant ennek oldódá-sa közben oldhatatlan savanyú zsírsavas sórabontja. Ez utóbbi a zsíros piszkot megtámad-ja, lemarja s a levált piszkot a kicsapódó zsír-savas só magába burkolja s libegésben tartja,

úgy, hogy a piszok újból le nem rakódhatik.(Révai Nagy Lexikona)

Az országban mindenfelé a háziasszonyok ter-mészetes feladata volt, hogy az egy évre valószappant néhány napos munkával elkészít-sék. Már N. Nagyváthy János mûvében is1820-ban egy egész fejezetet szentel ennek anehéz munkának. Elõnyként nevezi meg,hogy: “...legalább jó Házi-szappant fõz, amely-hez képest a' Vásári többnyire hibás.” (N.Nagyváthy János: Magyar Házi Gazdasszony)

Mivel eleink jóval takarékosabban bántak atermészet javaival, azt használták fel, ami akörnyékükön megtermett, vagy hozzáférhetõvolt, a szappanfõzés alapanyagainak formájais tájegységenként változott. Jó lúgot lehet ké-szíteni fahamuból oltatlan mész és víz segítsé-gével, de nálunk egy Európában is egyedi módállt rendelkezésre. (Még Dél-Franciaország-ban találunk ilyen lehetõséget.)

Az Alföldön a táj adottságaiból következõen ta-vasszal nagy területeken megállt a víz, s miu-tán elpárolgott, sziksót hagyott maga után. Akörnyékünkön megtalálható -szék település-nevek utalnak arra, mekkora területeketérinthetett ez a jelenség. Aszerint, hogy mivolt az elsõ betelepülõk családneve, máighasználjuk, vagy legalábbis ismerõsek ezek anevek. Domaszék, Jerneyszék (Dorozsma),Kancsalszék (Nagyszéksós), 1717. Királyszék(Zsombó), Kisivánszék (Domaszék), 1760.Négyökrûszék (Mórahalom), 1785.A szék terméketlen terület, néhány sótûrõ nö-vényen kívül (pl. báránypirosító) nemigen te-rem benne semmi, ezért mondták tréfásan,hogy: "A székbe csak bukfencöt löhet vetni."

Legfeljebb birkalegelõnek lehetett hasznosíta-ni, ha itt legelt az állat, még nyalósóra semvolt szükség. Van aztán teljesen terméketlenrésze, a vakszik, amelyrõl Cserzy Mihály írja:„Székes síkság következik, melyen foltok gya-nánt fehérlik a szék.

A földnek ez az istenáldott virága, mely televan erõvel, maró lúggal, ami szívja, erõsíti azember minden részét, idegét.”Hajnalban virágzik a szék, mert a harmat "föl-szíjja", ezért igyekezni kellett, mihamarabbösszesöpörni. Bõven "termett" környékün-kön, fõleg Sziksóstón söpörtek össze, s vitteka vásárokra tetemes mennyiséget, ahol a lúg-öntõk vásárolták meg és készítették a szap-panfõzés egyik alapanyagát. A másik fontos elem a zsíradék, ami szinténaz újrahasznosítás és a parasztember takaré-koskodásának a példája. Disznóöléskor min-den nem ehetõ zsiradékot, bélhájat, illetveegész éveben a sütés-fõzés során megmaradt,netán megavasodott zsírt, melyet nem tudtakfõzés során felhasználni, összegyûjtöttek a ké-sõbbi szappanfõzéshez. Az alapanyagokmennyiségétõl függõen szemmértékre ada-golták hozzá a lúgot. Hozzá jött még víz, só. Ezválasztotta, dobta ki a szappant.

A fõzés maga igen hosszadalmas folyamat.Legelõször kisütötték a szalonnát, hogy zsírálljon rendelkezésre, majd a lúggal 3-4 órátfõzték, hogy besûrûsödjön. Ekkor dobták belea sót, amitõl felhabzott az egész massza. A ha-bot leszedve és formába rakva könnyû szap-pant kaptak, "...ebbõl lehet aztán kezet, 'sortzát mosni, 's borotválkozó szagos szappanttsinálni." (Nagyváthy)Ha nem szerették volna ezt a habot felhasz-nálni, akkor lúg további adagolásával forral-ták, majd miután a keverõfára ragadt a masz-sza, hagyták kihülni, vagy formákba öntötték.A formákat vizes textillel bélelték, hogy "ösz-szekapja a szappant, de olyan tanácsot is ol-vastam, hogy "veres, vagy sárga földdel kenyjemeg" a formákat. A formáknak az alja lyuka-csos volt, hogy a felesleges lúg kifolyhassonrajta.

22001155.. NNyyáárr ZZáákkáánnyysszzéékkii ÉÉlleettkkééppeekk 77.. oollddaall

A maradék folyadékot, amirõl lemerték aszappant, újra felfõzték, s az eljárás végén egykevésbé jó minõségû terméket nyertek, ez volta barna szappan.A fázis legutolsó eleme a sötétbarna, folyé-kony lúg volt, a szappanfõzés végterméke. Egyjól zárható edénybe öntötték és biztonságoshelyre tették, hogy gyermekek véletlenül seérjék el, hiszen ez egy rendkívül veszélyesanyag, lemarja a bõrt. Lúggal mosták ki a dur-ván szennyezett ruhákat, padlót sikáltak vele,edényeket mostak ki vele disznóölés után.A történelem aztán "levette" a háziasszonyok

válláról a szappanfõzés terhét, mondván: adolgozó nõket segítjük azzal, hogy mindentgyárban állítunk elõ. Ennek következményeitmindannyian ismerjük, hiszen a gyárban mára minõség kevésbé volt fontos, inkább a gaz-daságosság, a haszon. Ha ma megnézzük egy-egy kozmetikai cikk összetevõit, még akkor ismegriadunk, ha egy részérõl azt sem tudjukmicsoda. A fogyasztóvédõk azonban tudomá-nyosan vizsgálják a termékek, így a szappanokösszetevõit is. Tõlük tudhatjuk, hogy a legtöbbismert márkás szappan kõolajszármazékokat,allergiát, irritációt okozó anyagokat, és mes-terséges illatanyagokat tartalmaz. Nem csodahát, ha egyre többen szenvednek bõrproblé-máktól, amit sokszor a régi háziszappan hasz-nálata rövid idõn belül megold. Sokan aztán

kényszerûségbõl, mert segíteni szeretnének acsaládtagjaiknak, kutakodni kezdenek. Haszerencséjük van, él még egy dédi, aki fõzöttszappant, de a világháló is sokat segít mamár. Rengeteg féle receptet, összetevõt olvas-hatunk, ha valóban mi szeretnénk saját ma-gunknak elkészíteni a szappanunkat.Manapság már nem is fõzik, hanem hidegszappanosítással készítik, bár így is nagy oda-figyelést kívánó mûvelet, hisz olyan anyagok-kal kell dolgozni, amik kémiai reakcióba lép-nek egymással. Mégis kímélõbb ez a mód-szer, hiszen például az illóolajok a fõzés soránmegváltoznának, sokszor még az illatuk iskellemetlen lenne. Régen is hidegen sajtolás-sal dolgozták bele a természetes illatanyago-kat.Mindenkinek a saját döntése, hogy hobbikéntbelefog-e - valószínûleg érdemes kipróbálni -,de a ma háziasszonya már nincs rákény-szerítve, hogy mindent maga készítsen. Jobb-nál jobb összetételû, mindenféle bõrproblé-mára megoldást kínáló natúrszappanok közüllehet válogatni a termelõi piacokon, vásárok-ban, sokszor már a drogériák polcain is, csaktudatosan kell vásárolni. Ezek növényi zsírok-ból készülnek, természetes illóolajokkal, ésmég a csomagolásuk is környezetbarát.

A szappanokhoz néhány országban még kü-lönleges tulajdonságokat is kapcsolnak. Egymexikói márka úgy hirdeti magát, hogy rend-kívül gazdagok leszünk, ha használjuk - méga bõrünk alatt is pénz lesz. Igazán jó bõrápo-ló tulajdonság.Magyarországon inkább múzeumot hoztaklétre, ahol 46 országból származó 2000 dbszappant állítottak ki.Külön öröm, hogy a zákányszékieknek semkell messzire menni, hogy jó minõségû ter-méket találjanak, hiszen községünkben is ké-szülnek ilyen szappanok. A készítõjüket, akitvalószínûleg mindenki ismer, egy késõbbiszámban mutatjuk be.

Petákné Fazekas Aranka

(folytatás a 2. oldalról)

Sok könyvtárban és iskolai osztálybanmegfordulsz az aprócska falvaktól anagyvárosokig. Hogyan fogadják a"kétlábonjáró" íróembert, és vannak-eolyan helyek, amelyek megmaradtakaz emlékezetedben? Nagyon fontosnak érzem, hogy a leírt szó nemaradjon halott betû, ha a szerzõnek van rámódja, lehetõsége, ha benne van a szereplésvágya és egy kis ripacskodási hajlam, akkorigenis, verjen hidat a puszta rezgõ levegõbõlmûve és az olvasók között. Magam évi 90-100

alkalommal lépek fel országszerte, olvasokmûveimbõl gyerekeknek, felnõtteknek.

És igen, öröm olyan helyen járni, mint Zá-kányszék könyvtára, ahol a könyvek útja kivan kövezve, avagy fel van szõnyegezve, a gye-rek-részleg fel van virágozva, mint Gábor Áronrézágyúja, a szerzõt pedig dedikálni valókönyvjelzõvel várják. A könyv ugyanis olyan,mint egy jó kávé, igazi esemény, ha hozzáju-tunk, ráadásul nem kell rá egy teljes évig vár-ni, hiszen ez éppenséggel nagyon is hétközna-pi ünnep.Köszönöm a beszélgetést, visszavárunkZákányszékre!

Paraginé Tóth Edina

Lackfi János Zákányszéken2009 júniusában

A ZAKAHOM-E EGYESÜLET FOLYÓIRATAKiadja: ZakaHom-e Egyesület Zákányszék; Felelõs szerkesztõ: Paraginé Tóth Edina; Szerkesztõk: Petákné Fazekas Aranka, Tanács Klára,

Börcsök Zoltán; Nyomdai munkák: Typo-Alfa Nyomda Kft.; Szerkesztõség címe: Községi Könyvtár, Zákányszék, Dózsa Gy. u. 45.Telefon.: 62/290-403, e-mail: zakahome@zakanyszek.hu

88.. oollddaall ZZáákkáánnyysszzéékkii ÉÉlleettkkééppeekk 22001155.. NNyyáárr

MEGGYES HÓKIFLI (NYÍRMEGGYESI RECEPT)Borbás Marcsi az "Egy nap, egy recept" címû könyvében gyûjtötte összeelõször azokat a recepteket, amelyeket készítõiktõl megismert. Talánnincs is hazánknak olyan tájegysége, ahol nem járt volna a szerzõ.Minden utazás során felkutatta a helyi értékeket, melyek közül a leg-nagyobb érdeklõdés a jellegzetes, tradicionális ételek elkészítésétkísérte. Ez a könyv nem csak recepteket tartalmaz, hanem anek-dotákat is, hiszen az ételeknek és készítõiknek is van története. Ebbõla kötetbõl választottunk most egy finom süteményreceptet, melyet análunk is közkedvelt szezonális gyümölcs, a meggy tesz pikánssá.

Hozzávalók:30 dkg liszt15 dkg darált dió7 dkg porcukor3 csomag vaníliáscukor25 dkg margarinmagozott meggy

A lisztet, a darált diót, a porcukrot, a vaníliáscukrot és a margarint egynagy tálba tesszük. Az így elõkészített alapanyagokat jól összedolgoz-zuk, amely akkor jó, ha már nem ragad a kézhez.

Amikor jól összeállt, diónyi gombócokra osztjuk, majd lapocskákra"tapogatjuk". Mindegyikbe egy szem magozott meggyet rakunk, és kifli-formájúra hajtjuk. Ezután már nincs sok tennivalónk, csak tepsibetesszük, és 20 percig sütjük. Amikor kisült, még melegen vaníliás por-cukorba hempergetjük.Jó étvágyat!

TÖRÉKENY PILLANAT

"Vannak napok, amelyek részletei úgy ille-nek össze, mint az ólomüveg ablak darab-

kái. Száz apró darab, színek és hangula-tok, amelyek ha összeállnak, kiadják

a teljes képet."(Maggie Stiefvater)

Gyakran megesikvelem, amikornagy várakozás-sal készülök egyfontos esemény-re, hogy mire iga-zán megélném azáltala tartogatott

perceket, órákat, akkorra azok véget érnek…A várakozás hirtelen múltidõbe, egy furcsa hi-ányjelbe csap át. Olyan érzés ez, mintha le-maradtam volna arról, aminek valójában ré-szese voltam. Lehet, hogy ez természetes re-akció, hiszen ha jó dolgok történnek velünk,ha sok mindennel foglalkozunk, ha barátokközött vagyunk, ha életünk boldog eseményeiperegnek... akkor az idõ is felgyorsul, vagy leg-alábbis így érezzük. A tétlen emberen is elte-lik az élet, csak kevésbé eseménydúsan és las-sabb fordulatszámon. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kezdtek elfoglalkoztatni, amikor az idõ illékonyságánakténye befészkelte magát a tudatomba. Mire le-írom a pillanatot, az már múltidõ... Mire a

mondat végére érek, az eleje már nem a jelenrésze… Mikor megérkezem valahová, az in-dulás már a múlt perceit idézi… Talán éppena rohanó idõ érzete figyelmeztet minket arra,hogy vigyázzunk, mert a meg nem élt, elvesz-tegetett pillanatok árnyékában gyorsan elsu-han az élet. Tudjuk jól, a pillanat elszáll, nemtartóztathatjuk; sem késleltetni, sem gyorsíta-ni nem tudjuk… Amikor a nyugalom puhakarjai lágy ölelésükbe zárnak, legszívesebbenmegállítanánk az idõt. Közben a bizonytalan-ságtól való félelem is ott motoszkál bennünk,mert tudjuk, a boldogság éppoly törékeny,mint az ólomüveg apró mozaikdarabkái. Az idõ törtrészének, egy apró villanásnak nemtulajdonítunk jelentõséget, inkább csak az idõ"nagyléptékûségét" vesszük észre. Csak akkorhõkölünk meg hitetlenkedve, ha el akarunkszámolni az idõvel… és nem tudunk. Amikorazt mondjuk: már megint eltelt egy hét… egyhónap… egy év… és észre sem vettük. Az idõolyan, mint egy finom illat, mely láthatatlanfoszlányként oszlik el az éterben. Az élet meg-annyi apró pillanat összessége, mint parányipontok egy hosszú, végeláthatatlan egyene-sen. Egyikünk sem tudja, milyen hosszú leszez az egyenes, amelyen életünk pillanatképeigördítik tovább - hol gyorsabban, hol lassab-ban - az idõ fogaskerekeit. Rajtunk múlik, hogy ez az út gazdag, tartal-mas lesz-e… vagy szegényes és sivár. Hogy

visszagondolva majd azt mondhatjuk-e, hogymegérte, mindent ugyanígy csinálnék… vagyazt, milyen kár, hogy így elvesztegettem az éle-temet. Az idõ jótékony múlásáról sem szabadmegfeledkeznünk, amikor túl kell esnünk va-lamin, amitõl félünk, ami fájdalmat okoz.Amikor az idõtõl várjuk testi és lelki sebeinkbegyógyulását. Ilyenkor nem kár az idõért, hi-szen gyógyírt jelenthet nehéz idõszakainkbana fájdalomra… Emlékszem, gyermekkoromban a házunk fa-lára, az egyik csupasz téglára ezt írtam: "X ésY testvérek. Írta X 11 éves korában. Dátum."Miközben megörökítettem a jelent, elképzel-tem, milyen lesz majd évekkel késõbb ezt apár szót elolvasni. Bár tudtam, nem írok tör-ténelmet, mégis szerettem volna azt hinni,hogy ezzel valami maradandót alkotok: kõbevésem a testvéri szeretet idõtlenségét. Ahogyteltek az évek, a betûk kicsit megkoptak, denem tûntek el. Még akkor is olvashatóak vol-tak, amikor évekkel késõbb vakolat és kõporkerült a házunkra. Már nem látható, mégistudom, hogy valahol ott rejtõzik az a bizonyostégla az üzenetemmel. Többszörösen is 11évesként még mindig jó érzés visszagondolniarra a pillanatra, amikor gyermeki naivitássalúgy éreztem, idõtlenné tudom tenni az idõt…

- rikimi -