Üzenetek a magyar múltból

1
Mohácsi Regős Ferenc rojia A Magyar Hírmondó megint egy új szellemi csemegével lepte meg olvasóit: két impozáns kö- tetben adta közre a Teleki Sá- muel gróf felfedező útja Keiet- Afrika egyenlítői vidékein 18871888-ban című, közel nyolcszáz oldalas lebilincselő dokumentum mot. A művet sajtó alá rendezte, az utószót írta: Véber Károly. Nemcsak a tudománytörténeti érdeklődésű olvasót, hanem akár a kalandregény, avagy a kalan- dos útirajz kedvelőjét is búsásan kielégíti: a történelmi-életrajzi hitel, az adatok személyessége, a cselekmény fordulatossága, he- lyenként humora, tragikuma, a szélsőséges helyzetek élessége kétségkívül több, mint érdekfe- szítő. Ez az írott életanyag ki- tűnő kiindulópontja lehetne a szerző és a szereplők világnézeti álláspontját elemző tanulmány- nak is; bizarrul keveredik a „fe- ketékkel” szembeni elfogultság és tárgyilagosság, fölénytudat és tisztelet, lenézés és elismerés, A teherhordók megkorbácsolása, vasra verése, avagy az élelem eladására nem hajlandó „benn- szülöttek” fegyveres njegzsaro- lása itt természetesként elfoga- dott gyakorlat miközben egyik-másik afrikainak a szelle- mi avagy erkölcsi erényeit fenn-' tartás nélküli, őszinte csodálattal mutatja fel a szöveg. A múlt század végi Európa e tanult-mű- velt s meglehetősen haladó gon- dolkodású férfia(i) szemrebbenés nélküli pozitivizmussal számol- (nak) be a rabszolgasorsról és rabszolga-kereskedelemről, az erőszak jogáról és a fegyverek hatalmáról, a színes gyöngyök valutaértékéről és a létkörülmé- nyek* iszonyatosságáról. Az eltelt évszázad távlatából tehát a mai olvasóban óhatatla- nul fömerül a szükséglet: előbb- utóbb elemzően kissé mélyebb- re hatolni ebben az anyagban. Sőt.: egy majdani, újabb kiadás esetében egyéb vonatkozásban . is több fogódzóról érdemes majd gondóskodni. Ha (egy tolvaj te- herhordó „jóvoltából”) Teleki és társai elvesztették is Afrika-tér- képeiket — a mai olvasó azért mégiscsak örvendene, ha modern kartográfiai segédeszköz birto- kában fölfedezhetné, hogy ama Teleki-vulkán a mai Kenyában van. akárcsak a Teleki felfedez- te Rudolffá, Korogve pedig Tan- zániában: a gróf vadasznaplójá- ban feltüntetett számos földrajzi név zömét (Mkomázi, Mikocseni, Upuni. Számé. Kiszinpó. vagy az Asipe-tó, Kikáfo, Szirigár stb.) ugyanis még az igen részletes Képes politikai és gazdasági vi- lágatlasz névmutatójában sem lelheti fel. útját tehát kéntelen követni. Ama majdani újabb ki- adásból az olvasó esetleg meg- tanulhatja. hogy kiket, tisztelien a „ félelmetes Mászai- és Kikuju- ország” lakóiban, meg azt is, hogy a tudomány m it igazolt száz évvel ezelőtti utazóink ész- revételeiből, föltételezéseiből. .. A szöveget boldogan faló, há- lás olvasónak talán az is furcsa, hogy a szerző, Hőhnel Lajos ne-, ve csak a negyedik oldalon lel- hető fel, mint azé a személyé, aki „leírta” az utat — pedig még a XVI. századi „tollforgató szol- gák” neve sem maradt ennyire rejtett; s hogy eredetileg néme- tül vetette papírra beszámolóját Hőhnel, az is csak az utószóból tűnik ki, az viszont még ott sem, hogy ama 1891-es Ráth Mór- féle füzetes „egyetlen magyar kiadás”, vajon kinek a fordításában lá- tott napvilágot., s hogy Véber Károly „sajtó alá rendezése” va- jon ama 93 évvel ezelőtti magyar szöveg gondozását, netán stilizá- lását jelenti-e (lévén, hogy stílu- sán jóformán semmi avittságot nem érzünk). Arra is kíváncsiak lehetnénk, hogy az utószó szer- zője mit ért a „némileg rövidí- tett” formán, s ‘miért nem jelzi sem a szövegben, sem (legalább) „utó-jegyzetben”, hogy mit ha- gyott el. mit iktatott ki, s mi- lyen szempontok szerint? A mai olvasót föltehetőleg fokozottab- ban érdekli a valódi szerző. Hőhnel Laios személye is (az utó- szóból például nem derül ki, hogy magyar-e) — hiszen e mű- nek Teleki csak hőse: egyik hőse. Bármilyen szemérmes, s Tele- kivel szemben hűségesen tiszte- lettudó krónikás Hőhnel — hős- ként is osztozik vele, joggal, az érdemeken. Az olvasónak tehát az a reménye, hogy egy újabb kiadás kárpótolhatja mostani hiányérzetéért, s egy korszerűbb, gazdagabb illusztrációs és ma- gyarázó apparátussal ellátott könyvet vehet maid kézbe, amely nem hagyja magára kételyeivel és sejtelmeivel, s lehetővé teszi a száz évvel ezelőtti kép (leg- alább eligazító!) összevetését a maival, más szóval: belehelye- zését a mai Afrika gazdasági-po- litikai és történelmi térképébe. És kielégíti az utpszóban közölt Teleki-idézetek ébresztette kí- váncsiságát az iránt, hogy maga Teleki — a Rudolf trónörököshöz és más ismerőseihez intézett le- velekben. valamint a Times-ban közölt útibeszámolójában — ho- gyan nyilatkozott az útról. Min- denesetre az olvasó hálásan adó- zik a marosvásárhelyi Erdélyi Latosnak, akinek a Kriterionnál 1977-ben megjelent könyvéből ezek az idézetek származnak, és akinek ugyanott közölt Teleki- életraizára a sajtó alá rendező és utószót író Véber Károly hivat- kozik. Dokumentumtárunk minden- esetre újból nagy kinccsel gya- rapodott. Köszönet a -kiadónak. Bodor Pál AKADÉMIAI: Idegen szavak és kife- jezések szótára — Nyelvészeti tanul- mányok — Magyar Életrajzi Lexikon I Kecskés András: A magyar vers hangzásszerkezeie — Nyugat 1912. (Vál- tozatlan lenyomat). CORVINA: Pannónia földjén. Nyu- gat-Dunántúl Laios M arl—He mz« Károlv 99 sajt- és lojásétel; 99 gyü- mölcsös édesség — Ungarische Tanz- kunst, EUROPA: Élhetetlen szerelmesek (XX. századi elbeszélések) — Kosovel, Srecko: ősz a harsatokon — Livatla, Rasa; Versek — Shakespeare, William: Cy rube line — Tielsch, Ilse: Elefánt az utcánkban — Woznicka, Ludtvika: Fan tasztikus bűntények krónikája, avagy különös es hátborzongató históriák — Bőit, Heinrich: Franlcfutt; előadások — Baszputyin, Valentyin: Mit mondjak a hollónak? SZÉPIRODALMI: Bicskei Gábor: Olt a helyed, Joe! — Galgóczi Erzsébet: Vidravas — Homérosz: Iliász — Juhász Ferenc: A boldogság — PauszíovszUtj, Kory’ternyin: Romantikusok — Ung- vári Tamás: Nemcsak Babilonban — Czakó Gábor: Várkonvi krónika Herczeg Ferenc: Pro Libertate' — Ma- gyar drámaírók 19. század I —I I . Szilád! János: Kísérlet. Hogyan éltek szépapáink , szépanyáink? Üzenetek a magyar múltból CSAKNEM KÉTSZÁZÖTVEN esztendővel ‘ezelőtt született könyvből idézünk: Te leány, hol vagy? Adj tiszta inget! Melyikét kívánja az Asz- szony, a vastagabbat-é vagy a vékonyabbat? Mindegy, mert sietnem, kell. Most add ide az alsó köntösömet, a vállamot, abroncsos és felső szoknyámat. Nosza hamar! Ül- tesd fel a fejrevalómat; de még előbb mosdanom kell. tmé, itt a friss kútvíz, a királyné szagos vize, a kendő, a fésők, a gombostők és ami egyéb szükséges. Nemrégiben egy angol folyóirat tálalt bájos csemegeként hason- ló párbeszédet egy múlt századi „angol—magyar társalgó” lapjai- ról, átérezve a közönségnek a régmúlt hétköznapjai iránt táp- lált érdeklődését. Ez a jelenség nálunk is megfigyelhető, örven- detesen szaporodnak azok a könyvek, amelyek nem a múlt nevezetes politikai vagy hadi ese- ményeivel foglalkoznak, hanem a mindennapok zsalugátereín át adnak bepillantást szépanyáink, ükapáink életébe. A fenti beszél- getés is ilyen bekukucskálás egy harmadfélszáz évvel ezelőtti m ai, gyarországi otthonba, M3 él Má-x tyásnak, a haza megisirltíi LtHesén'’ és nevelésén annyit fáradozó tu- dós evangélikus lelkésznek 1729- ben megjelent, A magyar nyelv- mester című könyvéből. Szándékosan írtuk, hogy ma- gyarországi és nem magyar otthonba. Ha a Bél Mátyás műveiből Hungáriából Magyaror- szág felé címen a Szépirodalmi Könyvkiadónál most megjelent könyvben lapozgatunk, világosan kirajzolódik a kettő közötti kü- lönbség, Mint a kötet gondozója, Tarmi Andor írja briliáns be- vezető tanulmányában: „Ha va- laki föltette volna Bél Mátyásnak azt az akkoriban teljesén anak- ronisztikus kérdést, hogy milyen nemzetiségű, vagy meg sem ér- tette volna, vagy azt feleli, hogy Hungarus ., És már magának ennek az egy megállapításnak példáiért érde- mes elolvasni ezt a válogatást. Amilyen sokat mond Bél Mátyás neve a történelem, irodalomtörté- net, művelődéstörténet és föld- rajz művelői számára, annyira ismeretlen a nagyközönség előtt. Hungarus volt, amit talán így fordíthatnánk, hogy magyaror- szági. Az akkori Zólyom megyé- ben született, riccnyjn mpj márciu.“ vidéket mai szóvá! kevert nemzetiségűnek jellemeznénk, mert egyként él-' tek arrafelé magyarok, szlová- kok • és németek. Ezekről Bél, a paraszt és mészáros fia mindig úgy beszél, hogy „mi”, hiszen „a magyar nép dicsőségéhez tarto- zik — olvashatjuk nála —, hogy több nyelvet szokott anyanyelv- ként h a s z n á l n i ”. Sokszor emle- geti a „mi hazánkat”, egyenran- gú lakójaként fogva fel minden polgárát, nemzeti és vallási kü-i lönbség nélkül. A MI HAZÁNK. Nemzeti — mondjuk így, hogy hungarus — büszkeség és hazaszeretet süt át a válogatás minden lapján, amelynek tartalmát talán így foglalhatjuk össze: honismeret. „A jó polgárnak kötelessége ér- demeket szerezni hazája körül” — írja, s ezért fogott hozzá ha- zája történelmének és földrajzá- nak, valamint népleírásának szervezett feldolgozásához. így lép elénk írásaiból a 18. század első felének magyar valósága, akár a nógrádi népszokásokról, akár a nagyszombati egyetem szervezeti felépítéséről vagy az oktatás általános helyzetéről ír. Pár évvel ezelőtt kétkedve olvas- tuk a napóleoni háborúk Ma- gyarországra került hadifoglyai- nak leveleiben, hogy itt még a parasztokkal is tudnak latinul /beszélni. Néhány egyedi eset fe- lületes felnagyítását éreztük ki felőle, és íme, Bél Mátyás mit ur Pozsony ismertetésénél: ,.A köznép elégnek tartja, ha a la- tinság alapjait sajátította el. Az- után ugyanis az atyai és ősi mes- terségeket tanulják meg, és ülő- munka közben latinul beszél- nek.” Történelmi ismereteink igazolására, kiigazítására, honis- meretünk bővítésére egyaránt él- vezettel olvashatjuk ezt az ösz- szeállítást. S közben igazat adunk a Bél által idézett 17. századi Michael Havemann-nak: „Ami- ről most azt hisszük, régi, valaha új volt; s a mai új is el fog avul- ni; amit most példákkal védünk példává lesz maga is.” Olykor persze éppen azért, hogy a ma- radandóságot példázza, mint Bél megállapítása a pozsonyi borex- portról: „Külföldről majdnem so- ha nem jön kereskedő, a kivitel- nek pedig szinte áthághatatlan akadalyai vannak.” AZZAL AZ ÉRZÉSSEL tesz- szük le a könyvet, hogy a törté- nelem mindennapjai időnkint forradalmi változást hoznak, időnkint ciklikusan visszatérnek, de mindig egymásba érnek. S ezért jólesik megismerni a régiek mindennapi életét: hogyan éltek. És azt is, hogy hogyan haltak meg. Vagy miért haltak meg. | "Elére állítva a kérdést: hogy- hogy nem haltak meg? I Mert minduntalan ez tolakszik/ fel az emberben, ha Pápai Páriz Ferenc Pax corporis című orvo- si könyvét olvassuk, amely a Magvető Kiadó értékes Magyar Hírmondó sorozatának tagjaként jelent meg, Szablyár Ferenc gon- dozásában. A mű 1764-ben látott napvilágot a híres bázeli egye- temen tanuló, majd ott az orvosi kar ülnökeként működő szerző tollából, aki édes hazájáért ott- hagyta karrierjét. Itthon akart használni. Latin szótára máig nélkülözhetetlen a kutatók szá- mára, ez a latin című (fordítás- ban ,;a test békessége”), de ma- gyar nyelven ír> orvosi könyve pedig élvezetes bepillantás kora egészségügyi viszonyaiba. Milyen keveset tudtak szerve- zetünkről, amelyben szerintük külső és belső eredetű nedvessé- gek, le- és felszálló gőzölgések okozták a legtöbb galibát. Tehát keveset tudtak a betegségek okai- ról, még kevesebbet a mechaniz- musukról, de annál többet kúrá- lásukról. Ma már mosolygunk, olykor megütközünk gyógyszerei- ken és eljárásaikon, míg törté- nelmi gondolkodásunk nem fi- gyelmeztet arra, hogy vajon más- képp vélekedünk-e a két-három emberöltővel ezelőtti orvoslásról is. így persze egyszerre élveze- tes olvasmánnyá válik a könyv. Olykor ráismerünk máig iöl-föl- bukkanó varázsszerekre, mint például a gutaütés elleni kar- kötőre; sokszor mosolygunk egy- egy-egy ajánlott gyógyszeren, mert bizony az csak „placebo”, a hatásába vetett hittel gyógyító csodaszer lehetett; máskor máig használatos gyógyteákra isme- rünk; kíváncsiak leszünk, hasz- nált-e ajánlata a máj gyógyítá- sára, hogy „kitől kitelik, olvasz- szon fel kalárist citrom-lévben és hogyan fogadták meg taná- csát, mint „parasztorvosságot”. „lóganéj levét facsard ki és idd meg kecsketéjjel”. Mindeme érzelmi hullámzások között látjuk a 17. századi or- 'vost és utána még nemzedékek orvosait e szakkönyvvel kezük- ben, amint az eget is vizsgálják, hiszen vannak orvosságok, ame- lyekkel „holdnak fogytán, az utolsó negyedben kell élni”; lát- juk nemesi kúriák nagyasszo- nyait, amint almáriumukból elő- veszik ezt a könyvet, elkülden- dő cselédeiket gyógyfüvek gyűj- tésére, hogy szeretteiknek, kör- nyezetüknek és a falvak népének megszerezzék a test békességét. MINDKÉT KÖNYV élvezetes bepillantás eleink hétköznapjai- ba. Ok is éltek, nyavalyákkal küzdöttek, és meghaltak. Boldo- gabban-e, több szenvedéssel-e, .mint mi? Az olvasó maga fogal- mazhatja meg a választ, egyként 'bölcsességet merítve Bél Mátyás és Pápai Páriz Ferenc könyvei- ből. (Szépirodalmi, Magvető) Kelecsényi Gábor A régi szövegeket közlő Magyar * ' Hírmondó sorozni4ban jelent meg a közehnúItbanlÁSgalau Ká- roly szétkesztésében az*i.liAül bi- ditó elegy-belegy dolgok című kö- tet is. A fedőlap papírjának pati- nás színe, a cím háromféle betű- típusa, a díszített keret, a középen elhelyezett pipázó huszár metszett képe a 18. századi könyvek tipog- ráfiai divatját idézi. Ha fellapoz- zuk, a címhez illő kedélyes olvas- nivalót találunk benne. Az egy- kori győri kalendáriumok 100 évé- nek anyagából válogatott jóslatok, időjárási prognózisok, naptári ver- sezetek mellett fortélyos találós kérdések, urak, parasztok, papok, katonák, furfangos deákok, ci- gánylegények köréből való ado- mák, „részegesek, csalók, tolvajok, fösvények, nagyotmondók, balgák, együgyűek” kacagtató történetei- nek hosszú sorát. „Száz év elfeledett s jóformán még fel sem, fedezett szépprózáját tartja kezében az olvasó . . . ” — írja Szilágyi Ferenc, a „Kagyes ol- vasó"-nak szóló ajánlásában. — Ez a régi szöveg „meglepő frisses- ségével, eredetiségével. ízes ma- gyarságával elszórakoztat, egy- szersmind ablakot nyit az egykorú magyar társadalomra is ... annak Elmét vidító elegy-belegy élő nyelvére és stílusára, vala- mint irodalmi érdeklődésére”. Ez a megállapítás különösen ér- vényes a kötet fantasztikus kis- regényére: „Nevezetes utazás, avagy Berták Bertalan magyar- országi születésű hajógubernátor csodálatos holdbéli utazása!” A hazai társadalom fonákságait bí- ráló szatíra csak ebben a földtől távoli planétán játszódó cselek- mény köntösébe bújtatva volt el- mondható. Nem újkeletű írói fur- fang! Megtaláljuk az angol Swift- nél, a Gulliver utazásaiban (1726) és a 18. század közepén a felvilá- gosodott gondolkodású dán Hol- berg latinul írott fantasztikus re- gényében. Utóbbi magyarul is megjelent Pozsonyban, 1733-ban, Fábián József fordításában. Kli- mius Miklós főid alatti utazásai címmel. Holberg regénye Európa-szerte kedvelt olvasmány volt a 18. szá- zad végén. Klimíus a föld alatt lá- tott világ leírásával, szabadon gú- nvolhatti a nyugati országok tár- sadalmi visszásságait. Bertók Ber- talan utazásában az ismeretlen szerző távoli tengerekre, messzi planétákra viszi hősét, hogy bát- ran elmondassa vele a hazai tá- jakon látott fonákságok bírálatát. Az 1830-as években csakis ebben a formában szólhatott bátran: „a másokból élő hamis tiszttartók- ról. a kenőpénzekről, a titulusok- ról (amelyekért más országokban már büntetést kellett fizetni), a Mérték (=mérhg) zárosában tar- tott mázsálásról, ahol a hamis prókátorokat, a szegény embere- ket nyomorgató bírót latra vetik.” Nem utolsó a hazai tisztújítóiról adott keserű rajza sem. A győri kalendáriumokból vá- logatott anyag kora évszázadok- kal mérhető, de napjainkban is „elmét vidító”. Komikumot, hu- mort, szatírát közvetítő soraival sok derűs percet szerez az olva- sónak. Az utószóban rövid ismer- tetést találunk a régi magyar anekdotagyűjteményekről és a va- laha redkíviil népszerű kalendá- riumok hazai történetéről. A kötet végén: jegyzetek, tájszók és ré- gies kifejezések magyarázata. (Magvető) Péterífy Ida IbEi iwAüvrw 1 / 8 1984. SZEPTEMBER 22, SZOMBAT ŰJ KÖNYVEK Mf l GYf l R HíRLfiP Teleki Sámuel utazása x*m ^Kalándok Kelet-Afrikéban

Transcript of Üzenetek a magyar múltból

Page 1: Üzenetek a magyar múltból

Mohácsi Regős Ferenc rojia

A M agyar H írm ondó m eg in t egy új szellem i csem egével lep te m eg o lvasóit: k é t im pozáns kö-te tben ad ta közre a T elek i S á -m u e l gróf fe l fedező ú tja Keiet- A fr ik a egyenlítői v id ék e in 1887— 1888-ban cím ű, közel nyolcszáz o lda las leb ilincselő dokumentum m ot. A m űvet sa jtó a lá rendezte , az u tószót ír ta : V éber Károly. N em csak a tu d o m án y tö rtén e ti é rdek lődésű olvasót, hanem a k á r a ka landregény , avagy a k a la n -dos ú tira jz kedve lő jé t is búsásan k ie lég íti: a tö rtén e lm i-é le tra jz ih ite l, az ada tok szem élyessége, a cselekm ény fo rdu latossága, he-ly en k én t hum ora , trag ikum a, a szélsőséges helyzetek élessége kétségkívül több, m in t é rd ek fe -szítő. Ez az íro tt é le tanyag k i-tűnő k iindu lópon tja lehe tne a szerző és a szerep lők v ilágnézeti á llá sp o n tjá t elem ző tan u lm án y -nak is; b iza rru l kevered ik a „fe-k e ték k e l” szem beni elfogultság és tárgyilagosság, fö lény tudat és tisz te le t, lenézés és e lism erés, A teherho rdók m egkorbácsolása, v a sra verése, avagy az élelem e lad á sá ra nem h a jlandó „b en n -szü lö ttek ” fegyveres n jegzsaro- lása i t t te rm észe teskén t e lfoga-d o tt g y ako rla t — m iközben egy ik -m ásik a fr ik a in ak a szelle-m i avagy erkölcsi e rén y e it fen n - ' ta r tá s nélkü li, őszinte csodála tta l m u ta tja fel a szöveg. A m últ század végi E urópa e ta n u lt-m ű -v e lt s m eglehetősen haladó gon-dolkodású férfia(i) szem rebbenés né lk ü li pozitiv izm ussal szám ol- (nak) be a rabszo lgasorsró l és rabszo lga-kereskedelem rő l, az erőszak jogáró l és a fegyverek h a ta lm áró l, a színes gyöngyök v a lu taé rték é rő l és a lé tk ö rü lm é-nyek* iszonyatosságáról.

Az e lte lt évszázad táv la tábó l te h á t a m ai o lvasóban ó h a ta tla -nul föm erü l a szükség le t: előbb- u tóbb elem zően k issé m élyebb-re hato ln i ebben az anyagban . Sőt.: egy m ajd an i, ú jab b k iadás esetében egyéb vonatkozásban . is több fogódzóról é rdem es m ajd gondóskodni. Ha (egy to lvaj te -h e rh o rd ó „jóvo ltábó l”) Teleki és tá rsa i e lvesz te tték is A frik a -té r - k ép e ik e t — a m ai o lvasó a zé rt m égiscsak örvendene, ha m odern k a rto g rá fia i segédeszköz b ir to -k áb an fö lfedezhetné, hogy am a T e lek i -vu lká n a m ai K enyában van . akárcsak a Teleki fe lfedez-te R u d o l f fá , Korogve pedig T an -z án iá b an : a g róf vadasznap ló já - ban fe ltü n te te tt szám os fö ld ra jz i n év zöm ét (M kom ázi , Mikocseni, Upuni. Számé. Kiszinpó. vagy az Asipe-tó, Kikáfo, Szirigár stb.) ugyanis m ég az igen részletes Képes politikai és gazdasági v i -lágatlasz n év m u ta tó jáb an sem le lhe ti fel. ú tjá t te h á t kén te len követn i. A m a m a jd an i ú jab b k i-adásból az o lvasó esetleg m eg-ta n u lh a tja . hogy kiket, tisz te lien a „fé le lm etes Mászai- és K ik u j u -

ország” lakó iban , m eg az t is, hogy a tudom ány m it igazolt száz évvel ezelő tti u tazó ink ész-revételeibő l, fö lté te lezése ib ő l. . .

A szöveget bo ldogan faló, h á -lás o lvasónak ta lán az is fu rcsa , hogy a szerző, Hőhnel Lajos ne-, ve csak a negyedik o ldalon le l-hető fel, m in t azé a szem élyé, ak i „ le ír ta ” az u ta t — pedig még a X VI. századi „ to llfo rgató szo l-gák” neve sem m a ra d t en n y ire re j te t t; s hogy eredetileg ném e-tü l v e te tte p a p ír ra beszám olóját H őhnel, az is csak az utószóból tű n ik ki, az v iszon t m ég o tt sem, hogy am a 1891-es R á th M ór-féle füzetes „egyetlen m agyar k iad ás”, v a jo n k inek a fo rd ítá sáb an lá -to tt napvilágot., s hogy V éber K áro ly „sa jtó a lá rendezése” v a -jon am a 93 évvel ezelő tti m agyar szöveg gondozását, ne tán s tilizá -lá sá t je len ti-e (lévén, hogy s t ílu -sán jó fo rm án sem m i av ittságo t nem érzünk). A rra is k íváncsiak lehetnénk , hogy az utószó sze r-zője m it é r t a „ném ileg röv id í-te t t” fo rm án, s ‘m ié rt nem jelzi sem a szövegben, sem (legalább) „u tó -jegyzetben”, hogy m it h a -gyo tt el. m it ik ta to tt ki, s m i-lyen szem pontok szerin t? A m ai o lvasó t fö ltehető leg fokozottab-ban é rd e k li a valód i szerző. H őhnel L aios szem élye is (az u tó-szóból pé ldáu l nem derü l ki, hogy m agyar-e) — hiszen e m ű -nek T eleki csak hőse: egy ik hőse.

B árm ilyen szem érm es, s T ele-kivel szem ben hűségesen tisz te -le ttu d ó k ró n ik ás H őhnel — hős-k é n t is osztozik vele, joggal, az érdem eken . Az o lvasónak teh á t az a rem énye, hogy egy ú jab b k iadás k á rp ó to lh a tja m ostani h iányérze téért, s egy korszerűbb , gazdagabb illu sz trác iós és m a -gyarázó a p p a rá tu ssa l e llá to tt könyvet vehe t m a id kézbe, am ely nem hagyja magára ké te lye ive l és sejte lmeivel, s lehetővé teszi a száz évve l ezelőtti kép (leg-alább eligazító!) összevetését a maival, m ás szóval: belehelye- zését a m a i A fr ika gazdasági-po-li tikai és tö r téne lm i térképébe. És k ielég íti az u tpszóban közölt T elek i-idézetek é b re sz te tte k í-v án csiság á t az irán t, hogy maga Teleki — a R udolf trónörököshöz és m ás ism erőseihez in téze tt le -velekben . v a lam in t a T im es-ban közölt ú tibeszám o ló jában — ho-gyan ny ila tkozo tt az ú tró l. M in-d enese tre az olvasó hálásan adó-zik a m arosvásárhe ly i Erdélyi Latosnak, ak in ek a Kriterionnál1977-ben m eg je len t könyvéből ezek az idézetek szárm aznak , és ak inek ugyano tt közölt T eleki- é le tra iz á ra a sa jtó a lá rendező és u tószót író V éber K áro ly h iv a t-kozik.

D ok u m en tu m tá ru n k m in d en -e se tre ú jbó l nagy kinccsel gya-rapodo tt. K öszönet a -kiadónak.

B odor Pál

AKADÉMIAI: Idegen szavak és k ife -jezések szó tára — N yelvészeti ta n u l-m ányok — M agyar É letrajzi L exikon I — Kecskés A ndrás: A m a g y a r v e rs hangzásszerkezeie — N yugat 1912. (Vál-tozatlan le n y o m a t) .

CORVINA: Pannón ia fö ld jén . N y u - g at-D unán tú l — Laios M arl—He mz« K áro lv 99 sa jt- és lo jásé te l; 99 gyü-m ölcsös édesség — U ngarische T anz-kun st,

EUROPA: É lhete tlen szerelm esek(XX. század i e lb e szé lések ) — Kosovel, S recko : ő s z a h a rs a to k o n — Livatla, R asa ; V ersek — Shakespeare , W illiam :

C y rube line — T ie lsc h , I ls e : E le fá n t az u tc á n k b a n — W o zn ick a , L u d tv ik a : F a n ta s z t ik u s b ű n té n y e k k ró n ik á ja , a v ag y k ü lö n ö s es h á tb o rz o n g a tó h is tó r iá k — B őit, H e in r ic h : F ran lc fu tt; e lő a d áso k — B as z p u ty in , V a le n ty in : M it m o n d ja k a h o lló n a k ?

S Z É P IR O D A L M I: B icsk e i G á b o r : O lt a h e ly e d , J o e ! — G algócz i E rz s é b e t: V id ra v a s — H o m é ro sz : Iliász — J u h á s z F e re n c : A b o ld o g ság — P auszíovszU tj, K o ry ’te r n y in : R o m a n tik u s o k — U n g -v á r i T a m á s : N e m c s a k B a b ilo n b an — C zakó G ábor: V á rk o n v i k ró n ik a — H erczeg F e re n c : P ro L ib e r ta te ' — M a-g y a r d rá m a író k 19. század I —II. — S z ilád ! J á n o s : K ísé rle t.

Hogyan éltek szépapáink, szépanyáink?

Üzenetek a magyar múltbólCSAKNEM KÉTSZÁZÖTVEN

esztendővel ‘ezelő tt szü le te tt könyvből idézünk :

— T e leány, hol v a g y ? A d j tiszta inget!

— M ely iké t k íván ja az A sz - szony, a vastagabbat-é vagy a vékonyabbat?

— Mindegy, m er t sietnem, kell. Most add ide az alsó köntösömet, a vállamot, abroncsos és felső szoknyám at. Nosza hamar! Ül-tesd fe l a fe jreva lóm at; de még előbb m o sdanom kell.

— tm é , i t t a fr iss kú tv íz , a kirá lyné szagos vize, a kendő, a fésők, a gom bostők és am i egyéb szükséges.

N em régiben egy angol fo lyó ira t tá la lt bá jos csem egeként hason-ló p árbeszédet egy m ú lt századi „angol—m agyar tá rsa lgó” lap ja i-ról, á té rezve a közönségnek a rég m ú lt hé tk ö zn ap ja i irá n t tá p -lá lt é rdek lődését. Ez a jelenség n á lu n k is m egfigyelhető, ö r v e n -detesen szaporodnak azok a kö n yvek , a m e lyek nem a m ú lt nevezetes p o litik a i vagy had i ese-m ényeivel foglalkoznak, hanem a m in d en n a p o k zsalugátereín át adnak bepillantást szépanyáink , ü ka p á in k életébe. A fen ti beszél-getés is ilyen bekukucskálás egy harm adfé lszáz évvel ezelő tti m a i , gyarországi o tthonba, M 3 él M á-x tyásnak, a haza megisirltíi LtHesén'’ és nevelésén an n y it fáradozó tu -dós evangélikus lelkésznek 1729- ben m eg jelen t, A m agyar n y e lv -m ester c ím ű könyvéből.

Szándékosan ír tu k , hogy m a-gyarország i — és nem m agyar — o tthonba. H a a Bél M átyás m űveiből Hungáriából Magyaror-szág fe lé cím en a Szépirodalm i K önyvk iadónál m ost m eg je len t könyvben lapozgatunk , v ilágosan k ira jzo lód ik a k e ttő közötti k ü -lönbség, M in t a kö te t gondozója, T a r m i A n d o r í r ja b rilián s be-vezető tan u lm án y áb an : „Ha va-laki fö l te t te volna Bél M átyásnak azt az a kkor iban teljesén a n a k -roniszt ikus kérdést, hogy m ilyen nem zetiségű , vagy m eg sem ér-te tte volna, vagy azt feleli , hogy Hungarus .,

És m á r m agának ennek az egy m eg állap ításnak p é ld á ié rt é rd e -m es e lo lvasn i ezt a válogatást. A m ilyen soka t m ond Bél M átyás neve a tö rténelem , iro d a lo m tö rté -net, m űvelő d éstö rtén e t és fö ld-ra jz m űvelői szám ára , an n y ira ism eretlen a nagyközönség előtt. Hungarus volt , am it ta lán így fo rd íth a tn án k , hogy m agyaror-szági. A z ak k o ri Zólyom m egyé-ben szü le te tt, r iccny jn m pj m árciu.“ v id ék e t m aiszóvá! k ev e rt nem zetiségűnek je llem eznénk , m ert egyként é l- ' tek a rra fe lé m agyarok, szlová-kok • és ném etek. Ezekről Bél, a p a ra sz t és m észáros fia m indig

úgy beszél, hogy „m i”, h iszen „a m agyar nép dicsőségéhez tar to-z ik — o lv ash a tju k ná la —, hogy több n ye lv e t szoko tt a n ya n ye lv -k é n t használn i”. Sokszor em le-geti a „m i h azán k a t” , egyen ran -gú lak ó jak én t fogva fel m inden po lgárá t, nem zeti és va llási kü-i lönbség nélkü l.

A MI H AZÁNK. N em zeti — m o n d ju k így, hogy h ungarus — büszkeség és h azaszere te t sü t á t a válogatás m inden lap ján , am elynek ta r ta lm á t ta lán így fo g la lh a tju k össze: honism eret.„A jó polgárnak kötelessége ér-d em e k e t szerezni hazája kö rü l” — ír ja , s ezért fogott hozzá h a -zá ja tö rténe lm ének és fö ld ra jz á -nak , v a lam in t n ép le írá sán ak szervezett feldolgozásához. így lép elénk írása ibó l a 18. század első felének m agyar valósága, a k á r a nógrád i népszokásokról, a k á r a nagyszom bati egyetem szervezeti fe lép ítésérő l vagy az o k ta tás á lta lán o s helyzetérő l ír. P á r évvel ezelő tt ké tkedve o lvas-tuk a napó leon i h ábo rúk M a-gyaro rszág ra k e rü lt had ifog lyai-nak leveleiben, hogy it t m ég a p a rasz to k k a l is tu d n ak la tin u l /beszélni. N éhány egyedi ese t fe -lü le te s fe ln ag y ításá t é rez tük ki f e lő le , és ím e, Bél M átyás m it u r Pozsony ism erte téséné l: ,.Aköznép e légnek tartja, ha a la- tinság alapjait sa já tí to tta el. A z -u tá n ugyanis az a tyai és ősi m e s -terségeket ta n u l já k meg, és ü lő-m u n k a közben latinul beszél-n ek .” T ö rténe lm i ism erete ink igazolására , k iigaz ítására , hon is-m ere tü n k bőv ítésére eg y arán t é l-vezette l o lv ash a tju k ezt az ösz- szeállítást. S közben igazat adunk a Bél á lta l idéze tt 17. századi M ichael H av em an n -n ak : „ A m i-ről m ost azt h isszük, régi, valaha ú j volt; s a m a i ú j is el fog a vu l-ni; a m it m ost pé ldákka l v é d ü n k példává lesz maga is.” O lykor persze éppen azért, hogy a m a- radandóságo t példázza, m in t Bél m eg állap ítása a pozsonyi b o rex -po rtró l: „Külföldről m a jd n e m so-ha n em jön kereskedő, a k iv i te l -n ek pedig sz in te áthághatatlan akadalyai v a n n a k .”

AZZA L AZ ÉRZÉSSEL tesz-szük le a könyvet, hogy a tö r té -nelem m in d en n ap ja i időnk in t fo rrad a lm i vá ltozást hoznak, id ő n k in t c ik likusan v issza térnek , de m indig egym ásba érnek . S ezért jó lesik m egism ern i a régiek m in d en n ap i é le té t: hogyan éltek.

És az t is, hogy hogyan h a ltak meg. Vagy m ié rt h a ltak meg. |

"Elére á llítv a a k é rd és t: hogy-hogy nem h a ltak m eg? I

M ert m in d u n ta lan ez to lakszik / fel a z em berben , ha Pápai Páriz Ferenc Pax corporis cím ű orvo-si könyvét olvassuk, am ely a

M agvető K iadó é rték es Magyar H írm ondó so rozatának tag jak én t je len t meg, Szablyár Ferenc gon-dozásában. A m ű 1764-ben lá to tt n apv ilágo t a h íre s bázeli egye-tem en tanu ló , m a jd o tt az orvosi k a r ü ln ö k ek én t m űködő szerző to llából, ak i édes h az á já é rt o tt-hagy ta k a rr ie r jé t. Itth o n a k a rt használn i. L a tin szó tára m áig nélkü lözhe te tlen a k u ta tó k szá-m ára, ez a la tin cím ű (fo rd ítás-ban ,;a te s t békessége”), de m a -gyar nyelven ír> orvosi könyve pedig élvezetes bep illan tás k o ra egészségügyi viszonyaiba.

M ilyen keveset tu d tak szerve-ze tü n k rő l, am elyben szerin tük külső és belső e redetű nedvessé-gek, le- és felszálló gőzölgések okozták a legtöbb galibát. T ehá t keveset tu d tak a betegségek o ka i-ról, m ég kevesebbet a m echaniz-m usukró l, de an n á l többe t k ú rá - lásukró l. M a m ár m osolygunk, o lykor m egü tközünk gyógyszerei-ken és e ljá rása ik o n , m íg tö r té -nelm i gondolkodásunk nem f i-gyelm eztet a rra , hogy va jo n m ás-képp vé lekedünk-e a ké t-h á ro m em beröltővel ezelő tti orvoslásró l is. így persze egyszerre élveze-tes o lvasm ánnyá válik a könyv. O lykor rá ism erü n k m áig iö l-fö l- b u k kanó varázsszerek re , m in t pé ldáu l a gu taü tés e llen i k a r-kö tő re ; sokszor m osolygunk egy- egy-egy a já n lo tt gyógyszeren, m ert bizony az csak „placebo”, a ha tásáb a v e te tt h itte l gyógyító csodaszer leh e te tt; m ásko r m áig használa to s gyógyteákra ism e-rü n k ; k íváncsiak leszünk, hasz-n á lt-e a já n la ta a m áj gyógyítá-sá ra , hogy „kitől k i te lik , olvasz- szon fe l kalárist c i t ro m -lévb en” és hogyan fogadták m eg ta n á -csát, m in t „parasz to rvosságo t”. „lóganéj levét facsard k i és idd m eg kecske té j je l”.

M indem e érzelm i hu llám zások között lá t ju k a 17. századi or-

'vost és u tá n a m ég nem zedékek o rvosait e szakkönyvvel kezük-ben, am in t az eget is v izsgálják , hiszen van n ak orvosságok, am e-lyekkel „holdnak fogytán, az utolsó negyedben ke ll é ln i”; lá t-juk nem esi k ú riák nagyasszo-nyait, a m in t a lm áriu m u k b ó l elő-veszik ezt a könyvet, e lkü lden -dő cse lédeiket gyógyfüvek g y ű j-tésére, hogy szere tte iknek , k ö r-nyezetüknek és a fa lvak népének m egszerezzék a te s t békességét.

M IND KÉT KÖNYV élvezetes b ep illan tás e leink h é tk ö zn a p ja i-ba. Ok is éltek, n y ava lyákka l küzdö ttek , és m eghaltak . B oldo-gabban-e , több szenvedéssel-e,

.m in t m i? Az olvasó m aga fogal-m a z h a tja m eg a választ, egykén t 'bö lcsességet m erítve Bél M átyás és P áp a i P áriz F erenc könyvei-ből. (Szépirodalmi, Magvető)

K elecsényi G ábor

A rég i szövegeket közlő M agyar * ' H írm ondó sorozni4ban je len t m eg a közehnú Itban lÁSgalau K á- roly sz é tkesztésében az*i.liAül bi- ditó e legy-belegy dolgok cím ű kö-te t is. A fedő lap p a p ír já n a k p a ti-nás színe, a cím három féle b e tű -típusa , a d ísz íte tt keret, a középen e lhe lyeze tt p ipázó huszár m etszett képe a 18. századi könyvek tipog-rá f ia i d iv a tjá t idézi. H a fellapoz-zuk, a c ím hez illő kedélyes o lvas-n iv a ló t ta lá lu n k benne. A z egy-kori győri ka lendár ium ok 100 é vé -n e k anyagából válogatott jóslatok, id ő já rási prognózisok, n ap tá r i ver- sezetek m elle tt fo rté lyos ta lá lós kérdések , u rak , parasztok , papok, ka tonák , fu rfangos deákok, ci-gánylegények köréből való ado -m ák, „részegesek, csalók, to lvajok, fösvények, nagyotm ondók, balgák, együgyűek” kacag ta tó tö r tén e te i-nek hosszú sorát.

„Száz év elfe ledet t s jó form án m ég fel sem, fedezett szépprózáját tartja kezében az o lv a s ó . . . ” — ír ja Szilágyi Ferenc, a „K agyes ol- v asó"-nak szóló a ján lásáb an . — Ez a régi szöveg „meglepő fr isses-ségével, eredetiségével. ízes m a -gyarságával elszórakoztat, egy-szersm ind ablakot nyit az egykorú magyar társadalomra is . . . annak

Elmét vidító elegy-belegy

élő nyelvére és stílusára, va la -m in t irodalmi érdeklődésére”. — Ez a m egállap ítás különösen é r-vényes a kö te t fan tasz tik u s k is-regényére : „Nevezetes utazás,avagy Berták Bertalan magyar- országi születésű hajógubernátor csodálatos holdbéli u tazása!” A hazai tá rsad a lo m fonákságait b í-rá ló sza tíra csak ebben a földtől távo li p lan é tán já tszódó cselek-m ény köntösébe b ú jta tv a vo lt e l-m ondható . Nem ú jk e le tű írói fu r- fang! M eg ta lá ljuk az angol Sw ift- nél, a G u lliver utazásaiban (1726) és a 18. század közepén a fe lv ilá-gosodott gondolkodású dán Hol- berg la tin u l íro tt fan tasz tik u s r e -gényében. U tóbbi m ag y aru l is m eg je len t Pozsonyban, 1733-ban, F áb ián József fo rd ításában . K li- m ius Miklós fő id alatti utazásai cím m el.

H olberg regénye E u rópa-szerte kedvelt o lvasm ány vo lt a 18. szá-zad végén. K lim íus a föld a la t t lá -

to tt v ilág le írásával, szabadon gú- n v o lh a t ti a nyugati országok tá r -sadalm i v isszásságait. B ertók B er-ta la n u tazásában az ism eretlen szerző távoli tengerek re , m esszi p la n é tá k ra viszi hősét, hogy b á t-ran e lm ondassa vele a hazai tá -jakon lá to tt fonákságok b írá la tá t. Az 1830-as években csakis ebben a fo rm ában szó lhato tt b á tra n : „a m ásokból élő ham is t i s z t ta r tó k -ról. a kenőpénzekről, a t i tu lu so k -ról (a m e lyekér t más országokban már bünte tést kellett f izetni), a M érték (= m é r h g ) zárosában tar-tott mázsálásról, ahol a hamis prókátorokat, a szegény em b ere -ket nyomorgató bírót latra ve tik .” N em u tolsó a hazai tisz tú jító iró l ado tt keserű ra jza sem.

A győri kalendárium okbó l vá-logato tt anyag kora évszázadok-kal m érhető , de nap ja in k b an is „elm ét v id ító ” . K om ikum ot, hu -m ort, s z a tírá t közvetítő so ra iva l sok derű s p erce t szerez az o lva-sónak. Az utószóban röv id ism er-te té s t ta lá lu n k a régi m agyar anekdo tagyű jtem ények rő l és a va-laha redk ív iil népszerű kalendá-rium ok hazai tö rtén e té rő l. A kö tet végén: jegyzetek, tá jszók és ré -gies k ife jezések m agyarázata . (Magvető)

P é te r ífy Id a

IbEi iw A üvrw 1 /

8 1984. SZEPTEMBER 22, SZOMBAT Ű J K Ö N Y V E K Mf l GYf l R HíRLf iP

Teleki Sámuel utazása x * m

^Kalándok Kelet-Afrikéban