XXV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2003. ÁPRILIS ÁRA: 100 FORINT...

A TARTALOMBÓL:

Balázs Géza:Milyen lesz

a netm@gy@r?

F

Dede Éva:SMS-írás prediktív

írásmóddal

F

Büky László:Petõfi az ökörszekéren

F

Kovács József:Árcédulák és egyéb

feliratok

F

Zimányi Árpád:Kötekedés

a kötõjelekkel

F

Minya Károly:A közhelyesírásról

F

Gréczi-Zsoldos Enikõ:Kótyavetye –elkótyavetyél

F

És: nyelvi mozaik,új szavak, nyelvi játékok,

az NKÖM anyanyelvipályázata

XXV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2003. ÁPRILIS ÁRA: 100 FORINT

Szórend a márkanevekben

A márkanevekrõl az utóbbi években egyre többet írtak a szakemberek a nyelvészetifolyóiratokban, névtani és helyesírási témájú kötetekben. Ez az új keletû tulajdonnévfaj-ta néhány évtizede kivált a köznevek világából, hisz képes egyedíteni, identifikálni. Anyelvtudomány ennélfogva önálló tulajdonnévi kategóriaként tartja számon a szófajirendszerezésben, és a különféle iskolatípusok nyelvtankönyvei is ezt a felfogást tükrö-zik.

Az áru- és márkanevek napjainkban számos ejtési, toldalékolási és helyesírási nehéz-séget rejtenek magukban, hisz a bevásárlóközpontok polcain egyre több idegen (fõlegangol, francia eredetû) szó, szócsoport látható a címkéken, dobozokon és tasakokon.

A helytelenül írt Ananász konzerv, Barack pálinka, Kamilla tea, Olaszcsavart tészta,Hosszanfriss tej, Francia krémes, Pizza szelet, Ágynemû garnitúra feliratok, sajnos, ar-ról gyõzik meg ismételten a vásárlót, hogy a magyar helyesírás egyik igen nehéz kérdés-köre a különírás és az egybeírás. A példák helyesen: Ananászkonzerv, Barackpálinka,Kamillatea, Olasz csavart tészta, Hosszan friss tej, Franciakrémes, Pizzaszelet, Ágy-nemû-garnitúra.

A szupermarketek, diszkont- és mamutáruházak hirdetõújságjaiban egy újabb hibajelenik meg egyre gyakrabban, melyet érdemes kicsit közelebbrõl megvizsgálnunk.

Már az általános iskolában megtanulják a gyerekek, hogy a magyar nyelv viszonylagszabad szórendû nyelv, azaz például a különféle mondatrészek egymáshoz képest szaba-don elmozdíthatók. Pl. A gyerekek a szünetben almát esznek; Almát esznek a gyerekek aszünetben; A szünetben esznek almát a gyerekek. A szórend megváltozásával más-máselemet emelhetünk ki.

Vannak azonban nyelvünkben kötött szórendû szerkezetek. Ilyenek többek között aminõség- és a mennyiségjelzõs szószerkezetek, melyekre az jellemzõ, hogy a minõség-és mennyiségjelzõ mindig megelõzi jelzett szavát.

A gyártó cégeknek nyilvánvalóan az a céljuk, hogy a papír-, fém-, esetleg mûanyagdobozokon a felirat minél inkább figyelemfelkeltõ, színes, idõnként humoros, de legfõ-képpen tájékoztató jellegû legyen, hisz ezzel fokozzák a vásárlói kedvet, és segítenek adöntésben. A márkanevet többnyire egy vagy több minõség- vagy mennyiségjelzõs szó-szerkezetbõl, illetõleg szóösszetételbõl alkotják meg a névadók. A fent említett szabálytazonban egyáltalán nem vették figyelembe akkor, amikor a következõ, helytelen szóren-dû elnevezéseket adták: Gyõri perec, csokis; Nõi frottírzokni, mintás; Golyóstoll, telesz-kópos; Tésztaszûrõ, hálós; Gyorsfelmosó garnitúra, szögletes; Csirkemell, csontos. Aszórendi furcsaságon kívül rendkívül zavaró a vesszõ; ez az értelmezõ jelzõs szerkeze-tekben elengedhetetlen, de példáinkban fölösleges. A helyesen leírt nevek: Gyõri csokisperec, Nõi mintás vagy Mintás nõi frottírzokni, Teleszkópos golyóstoll, Hálós tészta-szûrõ, Szögletes gyorsfelmosó garnitúra, Csontos csirkemell.

A következõ jól ismert márkanevekben viszont csak az a hiba, hogy a melléknév nema fõnév elõtt áll: Delma margarin joghurtos (Delma joghurtos margarin), Simi kakaó-por instant (Simi instant kakaópor), Paprika édesnemes (Édesnemes paprika), Morzsoltcsemegekukorica vákuumzárású (Vákuumzárású morzsolt csemegekukorica), Bravókárpitozott szék fémvázas (Bravó fémvázas kárpitozott szék), Bagarol cipõkrém tubusosfekete (Bagarol tubusos fekete cipõkrém).

Ritkán, de találunk olyan hibás alakot is, melyben épp az egyedítõ elem kerül a má-sodik helyre: Kutyaeledel Darling. De legalább ennyire elmarasztalható a kissé értel-metlennek tûnõ Londiál sampon zsíros, hisz fejtörést okoz, hogy zsíros vagy szárazhajúaknak ajánlatos-e használniuk.

Mindnyájunkban felvetõdhet a kérdés: miként születtek meg a magyar nyelvhelyes-ségi és helyesírási szabályokat semmibe vevõ, idegen nyelvi hatásról árulkodó alakok?A reklámpszichológia sokféle ügyes fortélyt ajánl a gyártóknak, grafikusoknak, hogymindenféle portékát el lehessen adni. Ezzel szemben a vásárló az ízléses, nyelvi szem-pontból kifogástalan, könnyen értelmezhetõ és kiejthetõ nevû termékeket kedveli iga-zán!

Bozsik Gabriella

2 ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/2.

TARTALOM

Bozsik Gabriella: Szórend a márkanevekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1Kenesei István: Arénát, ne „Portarénát”!... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Balázs Géza: Milyen lesz a netm@gy@r? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Brauch Magda: Szépen beszélni nehéz? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Kemény Gábor: Nyelvi mozaik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Dede Éva: SMS-írás prediktív írásmóddal. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Büky László: Petõfi az ökörszekéren . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Kovács József: Árcédulák és egyéb feliratok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Fazekas Beáta: Tegezés és magázás a reklámokban . . . . . . . . . . . . . . 8Zimányi Árpád: Kötekedés a kötõjelekkel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Minya Károly: A közhelyesírásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Holczer József: A bár-ral ellentétes kötõszó a fõmondatban . . . . . . . . . 10Soproni János: Mi a különbség a szponzor és a mecénás között? . . . . 10Szloboda János: Kárpátukrán, ruszin, kisorosz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Berényi Zsuzsanna Ágnes: Rózsanevek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Lengyel Ferenc: A nyelvfejlõdés – sorskérdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Bók Szilvia: A két és a kettõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Gréczi-Zsoldos Enikõ: Kótyavetye – elkótyavetyél . . . . . . . . . . . . . . . . 13Buvári Márta: Hol is van az a vaj? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Regõs Sándor: Vau! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Vezényi Pál: Monika vagy Mónika? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Komoróczy György: Az Európai Unió és a magyar nyelv . . . . . . . . . . . 14Deme László: Emlékezésül – és megemlékezésül . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Dóra Zoltán: Se fõ, se darab . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Anyanyelv-oktatási napok továbbképzésként . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Bozsik Gabriella: Tanárjelöltek az egri helyesírási döntõben. . . . . . . . . 16A Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány hírei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Dr. Grega Sára: A Szép Magyar Nyelvért Alapítványa csángó fiatalokért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Új szavak, kifejezések (24.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Szerkesztõségünkbe beérkezett nyelvészeti kiadványok . . . . . . . . . . . . 17Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Pontozó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Sashegyi Elemér: Magánhangzók vallomása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Az NKÖM anyanyelvi pályázata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

ÉDES ANYANYELVÜNKAz Anyanyelvápolók Szövetségénekévente ötször – februárban, áprilisban,júniusban, októberben és decemberben –megjelenõ folyóirata

Megjelenika Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar NyelvtudományiTársaságnak a támogatásával.

Kiadja:az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelôs szerkesztô és kiadó:Grétsy László

A szerkesztôség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor,Maróti István

A szerkesztôség címe:1075 Budapest, Kazinczy u. 23–27.Telefon: 352–8981

Postacím:Honlap: www.civilporta.hu/anyanyelvVillámposta:[email protected]

Terjeszti:a Magyar Posta Rt. HELIR,a Bp.-i HÍRKER Rt.,a Magyar Lapterjesztõ Rt.,a Könyvtárellátó Kht. és más terjesztõk.

Elõfizethetõbármelyik hírlapkézbesítõ hivatalban,valamint közvetlenül vagy postautalványon aMagyar Posta Rt. HELIR ügyfélszolgálatánál,Bp. VIII., Orczy tér 1. (ir.-szám: 1849), posta-cím: Magyar Posta HELIR, 1900 Budapest.Ára:100 Ft.A terjesztéssel kapcsolatos reklamációk:Hírlap Vevõszolgálat;ingyenes zöldszám: 06 80 444-444Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai alapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1126 Budapest, Szoboszlai u. 2–4.Telefon: 355-5590

Az Édes Anyanyelvünkszerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Fábián Pál, Grétsy László,Kemény Gábor, Maróti István

Lapunk kiadását az EGIS Gyógyszergyár Rt.,a József Attila Kulturális és SzociálisAlapítvány, az Oktatási Minisztérium,

a Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériuma, valamint

a Nemzeti Kulturális Alapprogram segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 301-4927, 311-5659/156Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.Felelõs vezetõ: Balogh Mihály

Arénát, ne „Portarénát”!

A régi Budapest Sportcsarnok sajnálatos leégésének egyetlen okból lehetett csakörülni: úgy tetszett, többé nem kell majd megküzdenünk a kiejthetetlen „stsp” más-salhangzó-kapcsolattal, amelyet rögtön még egy „rtcs” gubanc követ, és ami miatte megnevezést a csigalassú tempónál valamivel gyorsabban beszélõk mindig is tör-vényszerûen „Budapes Porcsarnokra” egyszerûsítették.

Most, hogy hamarosan átadják az új épületet, újabb nyelvtörési veszély fenyegetbennünket. A sokáig a könnyen kiejthetõ „Budapest Aréna” néven emlegetett csar-nokot újabban „Budapest Sportaréna”-ként látom feltûnni a sajtóban, felidézve azújabb kiejtési egyszerûsítés, a „Budapes Portaréna” veszélyét.

Tessék mondani, miért kell próbára tenni szegény rádió- és tévébemondók, vala-mint a nagyközönség nyelvforgató képességét? Miért nem lehetett például eleve„budapesti sportcsarnoknak” elkeresztelni a régi épületet, vagy most már megma-radni az újnál a „Budapest Aréna” név mellett? Azt kell hinnem, hogy e nevek kita-lálójának vagy füle nincs, vagy nyelve. Tudom, hogy kicsiny ügy ez, de évtizedekremegnehezítheti számos hivatásos és nem hivatásos beszélõ életét, végsõ soron ne-vetségessé téve a nagy elnevezési nekibuzdulást is.

Az értelmes döntéshez pedig még nyelvész sem kellene, csak egyetlen apró toll-vonás egy észnél lévõ hivatalnoktól…

Kenesei István

A cikk a Népszabadság 2003. február 18-i számában már megjelent. Idõszerû-sége miatt – talán még nem késõn – most mi is közöljük. A szerk.

ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/2. 3

Milyen lesz a netm@gy@r?Minden technikai eszköz hatással volt a

nyelvre. Az írás, illetve tömegméretû kiter-jesztése, a nyomtatás azonban egészen biz-tosan új gondolkodási és nyelvi létmódot ho-zott létre. Ez lett McLuhan szavával a Guten-berg-galaxis, az a világ, amelynek ötszáz évevolt eddig a széles körû elterjedésre, samelybe mi már beleszülettünk. Az írás új,átgondolt, szervezett és megõrizhetõ nyelvimegvalósulást eredményez, amely egyarántmegköveteli az elõre gondolkodást, a terve-zést, valamint megengedi a felejtést (hisz aszó elszáll, az írás megmarad), vagyis elké-nyelmesít. Másrészrõl viszont iszonyatosmennyiségû információt rögzít, s arra ösztö-nöz, hogy ezt mind fogadjuk be. Hatott akommunikációra a telefon, az írógép, a tele-fax, az üzenetrögzítõ, de még a fénymásoló-gép is. Csak lemaradtunk (örökre) ezek leírá-sával, kutatásával, dokumentálásával.

Most azonban itt a digitalizáció, az infor-matikai forradalom, amely gyorsvonatkéntszáguld. A dédapa még csak újságot olva-sott. A nagyapa felnõttkorában már rádiót ishallgatott. Édesapa találkozott elõször a tele-vízióval... A gyermek már a számítógéppelegyütt született. Generációk szépen sorbantanulták meg a tömegkommunikációs eszkö-zök használatát, rendszerint az apa tanítottaa fiát – anyanyelvre és minden egyébre.Most minden a feje tetejére állt. A gyermektanítja „számítógépre” az apát, a nagyapát. Aszocializáció megfordult.

Mindez miként hat a nyelvre? Hiszen anyelvrõl tudjuk, hogy alapvetõen „hagyomá-nyos” természetû. Sok olyan nyelvi kategóri-át használunk, amelyet már kétezer, de egé-szen biztos, hogy ötszáz éve is használhat-tak. A nemzedékek szépen sorban, meghatá-rozott sorrendben, ütemben és gyorsasággaladják át az utódoknak az anyanyelvet. Anyelv nem cserélhetõ le, és változtatni iscsak fokozatosan lehet. Hogyan képzelhetõel az, hogy a gyermekek tanítják az apákat,anyákat, nagyapákat és nagyanyákat inter-netnyelvre?

A Gutenberg-galaxis végén az informati-kai forradalomban (Internet-galaxis?, Digi-tália?, Cybéria?) évszázados irányzatok bo-rulnak fel. A legfontosabb az, hogy az élõbe-széd, valamint az írás után most egy új nyelvilétmód keletkezik. Megnyilvánulásait másod-lagos szóbeliségnek, másodlagos írásbeli-ségnek nevezzük; mindez együtt: az újbeszéltnyelvûség.

Lássuk ezek után, mi mindenre figyeltünkfel eddig az informatika nyelvi hatásaivalkapcsolatban!

1. Legelõször arra, hogy az új technoló-gia szóforradalommal jár együtt. Vagyistöméntelen idegen szó áramlik a nyelvbe(komputer, szoftver, hardver, szével, printel,e-mail stb.). Akkor azt mondták elõdeim,hogy magyarítani kell a számítástechnikát.Csodálatos eredményeket értek el: szintebeleborzongok, hogy már 1986-ban (!) meg-jelent olyan – magyarító – könyv, mint a Mimicsoda magyarul a számítástechnikában?

2. Másodszorra a helyesírásra figyeltünkfel. Arra, hogy a számítógépes szövegekbennem volt magyar ékezet, csak hullámos vagykalapos. Meg arra, hogy az elválasztásoksokszor szabálytalanra sikerültek. Ezeketazonban hamar kinõttük. A számítógép min-den magyar betûre, elválasztásra képes,csak megfelelõ programot kell használni.

Manapság fõleg az automatikus (rosszra,helytelenre) „javítással” van gond; sokannem tudják, hogy ez a program kikapcsol-ható. A helyesírás-ellenõrzõk egyre jobbak,nagy segítségünkre vannak. Hogy a kakas-pörkölt helyett kakapörkölt-et vagy kakás-pörkölt-et javasolnak, a húgyutak helyetthúgyurak-at, legföljebb derültségre adhatokot. Programozási hiba. A nyelvhelyességiellenõrzéssel már több a bizonytalanság.A számítógépes nyelvhelyesség-ellenõrzõprogramok fölhívják a figyelmünket a nyelv-mûvelés módszertani hiányosságaira.

3. Harmadszorra arra figyeltünk fel, hogya szövegszerkesztõknek van nyelvi hatásuk!Ráadásul: többféle! Például az, hogy a szá-mítógép túlírásra („locsogásra”) ösztönöz.Remek, ösztönös megfigyelés volt ez a szá-mítógépes szöveg élõbeszédjellegével kap-csolatban! Ma már többet tudunk errõl. Aszámítógépeken megnövekedett az érintke-zések gyakorisága, az élõbeszéd jellegû al-kalmi, gyors információtovábbítás is, amely-ben nagyon sok a fatikus (kapcsolattartó),kevés jelentéssel bíró elem, a rontás (el-ütés).

4. Negyedszerre arra figyeltünk fel, hogycsökken a számítógépes szövegek koheren-ciája (szövegösszetartó ereje). Vajon miért?A számítógépen bátran javítgatjuk, innen-on-nan „átemeljük” a szöveget, bele- és átírunk,a végén azt sem tudni, hogy kié a szöveg.

5. Ötödszörre sajátos nyelvvilág születé-sére figyelhettünk fel. Elsõsorban a társalgó-csatornák és a magán villámlevelek szöve-gében tapasztalhatjuk az internetszleng meg-jelenését, meg azt, hogy a közlés sokszor ajelzésszerûségig csökken, agresszív rövidíté-seket, összevonásokat alkalmazunk. A nyelvijellemzõket úgy foglalhatjuk össze: elõfordulaz alultoldalékolás (Szeretem Mozart), vala-mint a túltoldalékolás (amerikaiakok). Né-hány további példa:

alszás = alvás, csati = beszélgetõ-csatorna, dejo = nagyon jó, érdkl = érde-kel, hwigény = hardverigény; ism = is-mer, ismerni, müxik = mûködik, regkód =regisztrációs kód, rulez = kiváló, nagy-szerû, szuper, ujjmenés = szószátyárság,unkúl = pocsék.

6. Hatodszorra fölfedeztük, hogy egészenújfajta jel- és képi világ van megszületõben,amelyet a legtöbben sajátos, laza helyesírás-sal pötyögnek be. Ezt a jelenséget a beszéd-beli szleng mintájára szlenges helyesírásnakneveztem el, de ez tulajdonképpen a másod-lagos írásbeliség. Fõ jellemzõje a már emle-getett összevonás, kiejtés szerinti írás, vala-mint a képiség. Például:

elmond6om = elmondhatom / f/l = fiúvagy lány? / köszö.net = tréfás köszönet-nyilvánítás / Lbeszélget = elbeszélget /LSD = látom, sokan dancolnak (látom,nem nagyon beszélgetnek a csatornán,pangás van) / +6ott = meghatott /+szívta = megszívta / m1k = megyek /sacc/kb = (saccperkábé) körülbelül /szvsz = szerény véleményem szerint / thx= (thanks) köszönöm / xtra = (extra)különleges, plusz.

A teljes képszerûséget a nonverbális je-lek, az ún. mosolyikonok (emotikonok) jelen-tik, amelyek új lehetõséget nyitnak az érzelmiárnyalásra (ne feledjük, hogy az írásrendszer

kialakításakor sokszor próbálkoztak érzelmijelek bevezetésével, azután maradt a „pont,pont, vesszõcske” stb.). Az internetes szö-vegben a felkiáltás, túlhangsúlyozás CSUPANAGYBETÛVEL történik, a kiemelés lehetmég az alsó a_lá_hú_zás, a csúnya vagyvalamilyen okból kerülendõ szavak eltorzítá-sa (eufemizmus), a kicsillagozás (s*e*x).További példák:

mosoly :) / szomorúság :( / végtelen,határtalan 8 / rózsa @>; / tévét nézek>[]|

7. Hetedszerre, nyelvtani vizsgálatokat isvégezve megállapítottuk, hogy az internetesnyelvhasználatban sokkal inkább az élõbe-szédre jellemzõ mellérendelést alkalmazzuk,mint az írott nyelvhez inkább illõ (többszö-rös) alárendelést. Erre ösztönöz bennünket aszövegalkotás élõbeszédjellege, valamint agyorsolvasás (amely az élõszó felszínes be-fogadásához hasonlít).

8. Nyolcadszorra tapasztalhattuk, hogyrégi-új szövegtípusok vannak (újjá)születõ-ben az interneten, illetve a mobilkommuniká-cióban. Gondoljunk csak a különféle, a ko-rábbi Szent Antal-lánchoz hasonló körleve-lekre vagy a táviratok és a képes levelezõ-lapok átköltözésére. A képes levelezõlapokráadásul mozgó formában is felbukkantak.

9. Kilencedszerre eddigi tapasztalatainkhatására megjósoltuk, hogy további nyelviátalakulásokra számíthatunk. Az internet el-mozdíthatja a hagyományos területi és társa-dalmi nyelvváltozatok rendszerét, sõt a köz-nyelv helyét akár egy globális nyelv is át-veheti.

10. Tizedszerre: elõre jelezhetõ, hogy azújabb és újabb nyelvi technológiák (nyelv- ésbeszédfelismerés, beszédszintetizálás, fordí-tóprogram, szöveghelyreállító és nyilván-átalakító programok) a nyelviség egészen újdimenzióiba hatolnak be, s az ember–gépközötti viszonyt újraértelmezik. Persze meg-lehet, hogy sokféle lehetséges technikát azemberek mégsem fognak használni, aho-gyan a mobiltelefon százféle funkciójából isegyet-kettõt vesz igénybe a használók több-sége.

11. Tizenegyedszerre megállapítottuk,hogy az internet új minõség: nem egyszerû-en a kommunikáció, a tömegkommunikáció,illetve az írás vagy az élõbeszéd (!) új formá-ja, hanem minden eddigi kommunikációsforma szintézise, maga a beszéd, perszemost még „virtuális beszéd”, az új beszélt-nyelviség.

12. Tizenkettedszerre hangsúlyozom,hogy az informatikában a hardverek és aszoftverek fejlesztésében óriási szerepük vana számítógépes nyelvészeknek, elemzõknek,valamint a nyelvi technológusoknak. Az in-formatika emberi, felhasználói oldalán azon-ban feladata van a nyelvstratégiának és anyelvmûvelésnek is. Soha nem volt ekkoraszükség a nyelvi kultúra õrzésére, ápolására,terjesztésére a közös kommunikációs gon-dok megoldása érdekében.

A nyelvtudomány sokat segít az informa-tikának a nyelvi elemzésekkel a nyelvi tech-nológiák fejlesztésében. Mi most mindentmegteszünk, hogy az informatika humanizál-tan vonuljon be az emberi kultúrába, s a föl-bukkanó kommunikációs zavarok a lehetõlegkisebbek legyenek.

Balázs Géza


Szépen beszélni nehéz?

Szerencsére maradtak még elegenolyan kis nemzetek szülöttei – romá-nok és bolgárok, csehek és szlovákok,lengyelek és albánok – hogy csak aszomszédos kis népeket említsem –,akik ragaszkodnak anyanyelvükhöz.Köztük vagyunk mi is, akik a szépmagyar nyelvet kaptuk ajándékbaszüleinktõl, õseinktõl, ezt az – ÖrkényIstván szavait idézve – „igézeteshangszert”, és nem tékozoltuk el eztaz adományt, még akkor sem, ha azanyaország határain kívül kell él-nünk.

Csakhogy – ismét Örkény szavai-val élve – ezen az igézetes hangszerencsak kevesen tudnak játszani. A szer-zõ nyilván anyanyelvünk gazdag szó-kincsének, szinonimakészletének ki-használatlanságára is gondolt, hiszenebbõl a szempontból is többnyire egyhúron, „dallamtalanul” beszélünk. Adallam, dallamosság azonban konkrétértelemben is szóba jöhet, hiszen egy40–50 évvel ezelõtt történt nemzetkö-zi felmérés alapján anyanyelvünk eb-bõl a szempontból a világ nyelvei kö-zött igen elõkelõ helyet foglal el (azelsõ öt között van). Bár e felmérésnem új keletû, az ma is tény, hogyanyanyelvünk 39 hangjából 29 zön-gés, s mindössze 10 zöngétlen, amiazt jelenti, hogy a zenei hatású han-gok a hangállomány mintegy 75%-átteszik ki. Hozzájárul anyanyelvünkdallamosságához az a körülmény is,hogy állandó – mindig az elsõ szótag-ra esõ – hangsúllyal rendelkezik, s ígymind a szavak, mind a többségbenlevõ kijelentõ mondatok ereszkedõhanglejtésûek. Ez az adottság kizárja,illetve kizárná, de legalábbis meg-fékezné a túl gyors vagy kapkodóbeszédtempó lehetõségét.

Az Édes Anyanyelvünk 2002. ápri-lisi számában Bán Ervin mégis „hang-tani válságról” beszél, és jogosan. Ki-fogásolja a szó végének elnyújtását, amondatok végének hangsúlyozását, akeresztnév helytelen kiemelését a csa-ládnév rovására stb. Ezekre a jelensé-gekre magam is felfigyeltem, különö-sen a hírközegek nyelvhasználatában,de ezúttal nem szeretném a cikkírómeglátásait ismételgetni. Inkább egymásik káros hangtani, kiejtésbeli je-lenségre térnék ki bõvebben, amelykezd elterjedni az egész magyarnyelvterületen, de különösen az erdé-lyi magyarok beszédében, ott is elsõ-sorban azokon a vidékeken, tájegysé-

geken, ahol a magyarság nem tömb-ben, hanem szórványban él.

Anyanyelvünk egyik finnugoröröksége, hogy szavainkban igen sokhosszú hang található. Normális be-szédben a hosszú hang (á, ó, ll, mm)kiejtéséhez kétszer annyi idõ szüksé-ges, mint a rövidéhez. (Nem véletlen,hogy ezen az elven alapszik az idõ-mértékes verselés.) A hosszú hangokmegléte növeli anyanyelvünk dalla-mosságát. Ezért hibás, sõt káros ahosszú hangok – elsõsorban a mással-hangzók – rövid ejtése (kivéve a sza-bályos rövidüléseket a jobbra, állni,hallgat stb. szavakban).

Ezt a kiejtésbeli fogyatékosságot –azaz a hosszú mássalhangzók fél-hosszúvá vagy egészen röviddé válá-sát – elsõsorban Arad és Temes me-gyében figyeltem meg, ahol a ma-gyarság szórványban él (a megye-székhelyeken a lakosságnak mintegy10%-át teszi ki), és erõs idegen nyelvihatásnak van kitéve. Ezen mindenek-elõtt a román nyelvi hatást értem, hi-szen az utcán, a munkahelyen, a hiva-talokban, a bevásárlóközpontokban amagyarok is románul beszélnek, azanyanyelv használata jó esetben a csa-ládi életre és az iskolára korlátozódik.Vegyes házasságban élõk vagy romániskolába járó gyermekek esetébenmég erõsebb a román nyelv (és kiej-tés) befolyása, de érzõdik ez a magya-rul tanuló gyerekek, sõt olykor szüle-ik, tanáraik beszédén is. Bár a románis szép, dallamos újlatin nyelv, hosszúhangokat nem használ. A hatás tehátelkerülhetetlen, sõt egyes települése-ken – például Temesvárott – az idegenhatáshoz a német és a szerb nyelv ishozzájárul. Ott hallottam ilyen és ha-sonló mondatokat: Olyan szép ez aház, mint egy „vila”, Mikor megyünka „kluba”?, „Vetem” egy szép ruhát,De jó „ilata” van a virágnak!

Ez a kiejtésbeli hiba annyira elter-jedt, hogy – bár túlzás nélkül idézteme néhány példát – az így beszélõk márnem is észlelik. Kolozsvári egyetemis-ta koromban a temesvári kollégák fi-gyelmét csak ott hívták föl erre a je-lenségre, és azt a tanácsot kapták, ejt-sék olyan hosszan a hosszú mással-hangzókat, hogy az számukra rendel-lenesnek tûnjék. A módszer elég jólbevált, de többé-kevésbé az aradiak-nak, nagyváradiaknak, sõt még a ko-lozsváriaknak is alkalmazniuk kellett,mert a hosszú mássalhangzók ejtése

csak a székelyföldiek beszédében volttökéletes.

Ez a kiejtésbeli rövidülés tehát akét magánhangzó közé kerülõ hosszúmássalhangzóra vonatkozik, folya-matos beszédben; természetesen aszavak végén is észlelhetõ, ha a kö-vetkezõ szó magánhangzóval kezdõ-dik. Például: „Itt áll a ház” a kiejtés-ben így hangzik: „Itál a ház.” Ha a ki-ejtés teljes hasonulás vagy összeolva-dás miatt eltér az írásképtõl, a beszéd-ben így keletkezett hosszú mással-hangzó is megrövidül: a szedte, tudta,látjuk, tudjuk szavak így hangzanak:„szete, tuta, látyuk, tugyuk”.

Bár a gyakorlatban bármilyen hangkiejtésében bekövetkezhet helytelenrövidülés, talán leggyakoribbak amúlt idejû igealakok: tetem, vetem,atam, látam, etem, itam; az l, r, n meg-rövidülése: álam, álat, halom, ere, ara,enek, anak és más mutató névmásoké:ehez, ahoz, eben, aban, etõl, atól stb. Arövidülés olykor értelemzavart isokozhatna, hiszen a tetem, halom, ere,ara, eben mást is jelent, mint a tettem,hallom, erre, arra, ebben. Ha a szó szö-vegben hangzik el, értelme általábanvilágos, hangzása viszont visszataszí-tóan csúnya. De ez mégsem csupán„szépség” kérdése, hiszen egyéb nem-kívánatos következményekkel is jár.Nem szorul külön bizonyításra, hogya helytelen írás oka a rossz kiejtés, hi-szen a kisgyerek vagy a kevésbé isko-lázott felnõtt hallás után írja le a sza-vakat. (Érdekes, hogy az említett te-mesvári kollégák helyesen írtak, csaka kiejtésükkel volt baj.)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogyaz idegen hatáson kívül a beszédbelihanyagság is hozzájárul a kiejtésbelihibákhoz. Gyakran lehet hasonló je-lenségekkel találkozni – ha nem isilyen mértékben – az anyaországi hír-közlésben is. A meteorológiai jelenté-sekben elhangzik a „kelemes” vagy„kelemetlen” idõ, a hírekben az „elen-ség”, „elenséges” vagy a „jelemzõ”,sõt inkább az anyaországi beszéltnyelvben figyeltem meg, hogy a hús, abúza és a csúnya szavakat röviden ej-tik: „hus”, „buza”, „csunya”. Ez utób-bi jelenséget viszont Erdélyben nemtapasztaltam, mint ahogy a betûejtéstsem az éljen, tudja, látja és más szavak-ban, aminek oka korántsem kiejtésbelihanyagság, sokkal inkább a szóelem-zõ írásmód helytelen értelmezése.Egyszerûbben azt is mondhatnók: akia betûejtés hibájába esik, az a hasonu-lás és az összeolvadás tanításakor hi-ányzott az iskolából. Sajnos, ha a hibaa rádióban vagy a televízióban hang-zik el, igen sok követõje akad, ország-határon innen és túl (akárhonnan néz-zük).

Brauch Magda

Minden nyelv szép, és mindenkinek az anyanyelve a legszebb. Leg-alábbis annak tartja az, akinek az anyanyelve kedves, azon nevelkedettszületésétõl fogva, azon kezdett el gagyogni, majd, betûit próbálgatva,olvasni, elsõ elemista korában. Igaz, hogy napjainkban, a kis nyelveketfenyegetõ globalizáció idején, vannak, akik anyanyelvüket megtagadvaelfordulnak tõle, hiszen a „nagy” nyelveket jobban megértik a világon.Idegen nyelveket valóban kell tanulni és ismerni, de nem az anyanyelvlebecsülése vagy megtagadása árán.


NYELVI MOZAIK

A Mai Nap január 21-i számának elsõoldalán a jobb fölsõ sarokban egymásalatt ez a két vastag betûs cím olvasható:Árpát kirúgták, ...; Kirúgták Anettkát. Aszerkesztõk bizonyára úgy gondolták,hogy ezek a címek ellenállhatatlanul ma-gukra vonzzák az utca emberének pillan-tását, és a lap azonnali megvételére kész-tetnek.

Aki valóban megvette és fellapozta azújságot, talán meglepõdött azon, hogymagukban a cikkekben (a 4. és a 10. olda-lon) egyszer sem esik szó kirúgás-ról, ha-nem a következõ, részben keresetten vá-lasztékos szinonimákkal élnek a szerzõk:Közös megegyezéssel köszöntek el egy-mástól a felek (felcím); Árpa Attila el-hagyta a csatornát; a kreatív igazgatótólvaló megválás; Árpa a továbbiakban nemdolgozik az RTL Klubnak; a megválásidõpontja nem véletlen; a csatorna nemtart igényt a kreatív igazgató továbbimunkájára. A másik cikkben pedig: Ihosszakított Anettkával (fõcím); Ihos Józsefés Anettka útja kettévált; egy ideig szüne-teltetik közös mûsorukat. A kirúg állít-mányra tehát pusztán figyelemfelkeltésül,blikkfangként volt szükség (a másodikesetben az olvasó félrevezetése árán is,hiszen, mint kiderült, szó sincs a nézõ-tábort megosztó tévésztárocska menesz-tésérõl, csupán egy mûsorának – átmene-ti? – megszûnésérõl).

B. Lõrinczy Éva, az azóta, sajnos, el-hunyt nagy nyelvész és szótárszerkesztõezt írta lapunkban errõl a szóról: „A kirúgige szomorú »karrier«-je nem egyéb, mintegyetlen, a közlés körébe tartozó szerényjele az egész társadalmi létünket elárasztódurvaság félelmetes erejének” (ÉdesAnyanyelvünk 1993/1: 7).

Csak nem ennek a cikknek a kerekentízéves évfordulóját kívánta köszönteni a„Haza és haladás” jelmondatú bulvárlap adupla adag kirúg-gal?

Körülbelül egy évvel ezelõtt a pénz-mosás elleni törvényrõl szólva ezt mondtaa rádióban a mûsorvezetõ: „Tisztázni kel-lene, mit jelent a díszmûáru, a kulturálisjav és így tovább.” Tréfának szánta? Azthiszem, nem, mert hangszínében semmisem utalt erre.

Eddig úgy tudtam, hogy a javak úgy-nevezett plurale tantum, azaz olyan fõnév,amelyet csak többes számban használ-hatunk. Sok évvel ezelõtt, elsõ éves egye-temista koromban egy politikai gazdaság-tani szeminárium vezetõje azzal gyö-törte csoportunkat, mi az egyes száma a

javak-nak. Végül megmondta: jószág.Vagyis a hiányzó egyes számot egy másikszóval kell pótolni (ezt szuppletiviz-mus-nak nevezzük, pl. a van ige hiányzójövõ ideje a lesz ige jelen ideje).

A szó szoros értelmében nem pluraletantumok, de azokra emlékeztetnek azolyan szavak, amelyeknek van ugyanegyes számuk, de egy bizonyos értelmük-ben csak többes számban használatosak:viszonyok, körülmények, ismeretek, érté-kek normák stb. Egy idõ óta azonbanilyenkor is egyes számban hallom õket arádióban és a tévében, mégpedig nemcsaknyilatkozóktól, hanem hivatásos beszé-lõktõl is: „Más az éghajlati viszonya aHortobágynak, ...”; „Az éjszaka hullott 6cm hó még semmilyen rendkívüli körül-ményt nem okozott”; „Van egy (!) rende-zett életvitelem és körülményem”; „Mél-tatlan körülmények, hiányzó személyi fel-tétel”; „A két párt sok területen közösértéket vall”; „Evvel (!) a rendszerváltáserkölcsi normáját dobták sutba”; „Ezek-nek az embereknek volt meg az a szakmaiismerete (!), hogy ...”; „Rendkívül rossztapasztalatom van a petárdákkal kapcso-latban”. (A felkiáltójellel jelölt továbbinyelvi hibákra most nem térhetek ki.)

Akadnak már írott nyelvi adatok is:„Az elõadásokat a szerzõk jegyzetelésisajátosságának tiszteletben tartásávaltesszük közzé”; „X. Y. cikkének tanulsá-ga nem épül be megfelelõen a dolgozathatodik fejezetébe”.

A fentiekben dõlt betûvel kiemelt sza-vakat egytõl egyig többes számba tettemvolna: éghajlati viszonyok, rendkívüli kö-rülmények, rendezett körülmények, sze-mélyi feltételek, közös értékek; a rendszer-váltás erkölcsi normái; nekik voltak mega (kellõ) szakmai ismereteik; rossz tapasz-talataim vannak a petárdákról; a szerzõkjegyzetelési sajátosságai, a cikk tanulsá-gai.

Az ok talán a sietség (az egyes számúalak majdnem mindig rövidebb egy szó-tagnyival), talán nem az, vagy nem csakaz. Mielõtt elhamarkodott következtetése-ket vonnánk le a mai nyelvhasználatranézve, következzék egy utolsó példa: „...a »Keleti Gyógyszertár« készletét a rend-õrség kivonulása után fogják elvinni, ad-dig lássam el a rendõrség szükségletét”.Az idézet Beleznay Károly gyógyszerész1944-es naplójából való (közli a Népsza-badság tavaly szilveszteri száma a 38. ol-dalon). Ha a szükségletét nem másolásivagy szedési hiba szükségleteit helyett,akkor a jelenség egy híján hatvan évvelezelõttrõl is adatolható. Mindezt az érin-tettek (rádiósok, tévések, újságírók, nyel-vészek, sõt gyógyszerészek!) figyelmébeajánlom. Mielõtt „ítéletet” mondunk,

gyûjtsük tovább a plurale tantum rovásáraesett sérelmeket!

Egy postaszekrényembe bedobott(beszórt?) szórólapnak ez a nagy betûs(egyben nagybetûs) címe: FACTORYOUTLET. A metróban egy plakát „az elsõhazai outlet ruhabolt” felkeresésére buz-dít; végül a Múzeum körút és a Rákócziút sarkán az autóbuszra várva a szemköztiház falán ez a felirat szolgál olvasmányo-mul: OUTLET 50%. Nem sok ez egynapra? Nézzünk hát utána, mit is jelent azoutlet, és mit mondhatnánk, írhatnánk he-lyette magyarul (amit egyébként az újnyelvhasználati törvény amúgy is köteles-ségévé tesz mindenkinek, aki boltfeliratotvagy reklámszöveget fogalmaz).

Az angol outlet fõnév gazdasági-ke-reskedelmi vonatkozású jelentése az újkiadású angol–magyar nagyszótár szerint:üzlet, fiók. A Bakos-féle idegen szavakszótárának új kiadásában (a régebbibenmég nincs benne!): (ruha)üzlet, fiók. Avalóban pontos magyar megfelelõketazonban csupán Lázár A. Péter és VargaGyörgy angol–magyar szótárától kaphat-juk meg: (márka)bolt; factory outlet:(rendszerint olcsóbban árusító) gyári üz-let.

Az outlet tehát valamely gyárnak(többnyire ruha- vagy cipõgyárnak) a sa-ját üzlete, amelyben az általa gyártott ter-mékeket (és csak azokat) kedvezményesáron árusítja. Ezt bizony nehéz lesz rövi-den magyarra fordítani! Az említettreklámnyomtatványon a FACTORYOUTLET cím alatt ez található: „Márkássportfelszerelések és ruházat kiárusításagyári árakon!” Ez nem rossz, csak túlhosszú (és persze a ruházat elé kell egykötõjel, mert itt nem általában ruházatról,hanem sportruházatról, síruhákról vanszó). Mindenesetre ha outlet helyett gyáriüzlet-et vagy bolt-ot, márkabolt-ot mon-dunk (és most már írunk is), nem fogunkmellé.

Bonyolultabbá teszi a dolgot, hogy amai magyarban az outlet nem elsõsorbanaz ilyen üzletnek a neveként használatos,hanem egy bizonyos forgalmazási mód-nak és fõként az árkedvezménynek a jelö-lésére. Ezért írták a plakáton, hogy azoutlet ruhabolt-ba menjek (az outlet ittfõnévi jelzõ, egy kissé a megboldogultkempingtábor-ra emlékeztetõ módon). Sha ezt olvassuk: OUTLET 50%, nem aboltra gondolunk, hanem a félárúságára.

Elnézést a nem túl eredeti szójátékért,de elkelne már valami jó outlet, hogy necsak az üzleti érdek érvényesüljön, hanema magyar nyelv(helyesség) érdeke is!

Kemény Gábor

(Még mindig, sõt egyre inkább: kirúg – Kulturális „jav”, avagy A plurale tantumalkonya? – Valami jó outlet kellene)


SMS-ÍRÁS PREDIKTÍV ÍRÁSMÓDDAL,avagy Hány gombnyomás kell egy SMS-hez?

Mobiltelefonálni már jól tudunk, megszok-tuk az új technikai eszközt, mellyel életünkszervezése sokszor könnyebb. A hangos üzene-teken kívül rövid írásos üzeneteket (SMS) isküldhetünk. Olyannyira népszerû az üzenet-küldés, -váltás e formája, hogy társadalmi,pszichológiai, nyelvi kutatások alapjává vált.Azzal talán kevesebbet foglalkoztak, hogy ma-ga a beírás milyen módokon lehetséges, illetvea készülékekben található programok segítsé-gével hogyan szerkeszthetjük meg üzenetein-ket. Ha tehát az SMS-eket elemezzük, tud-nunk kell(ene) azt is, hogy a tulajdonos akészülékében található lehetõségeket hogyanhasználta ki. Az üzenet rögzítésének új techni-kai eszköze befolyásolhatja a nyelvi viselkedéstazzal, hogy az eszközre hagyatkozik a beszélõ,elfogadja a mások által megírt program szol-gáltatásait; emiatt is nagyon fontos, hogy mi-lyenazaprogram.

Eddig elsõsorban a felhasználó oldalárólvizsgálták az üzenetek megfogalmazását, stílu-sát. A tevékenység eredményét, a produktumotfõként a nyelvi, helyesírási normához mérve újszokásokra, számtalan nyelvi leleményre fi-gyelhetünk föl. A továbbiakban a témát szûkít-vecsakabeírásmódjával foglalkozom.

Az SMS-írást két szempontból vizsgálhat-juk. Az egyik a helyesírási normáé:

• normál (helyes)írás (minden a helyénvan:kisbetû,nagybetû,ékezetek, írásjelek);

• egyszerûsített (vagy csak kis-, vagy csaknagybetû; ékezetek, írásjelek, esetleg szóközökhiánya; rövidítések). Példákkal: (1) Gyere ér-tem 5-re az iskolába! / (2a) GYERE ÉRTEM5-RE AZ ISKOLÁBA / (2b) gyere ertem 5-re aziskolaba/(2c)gyereertem5reaziskba.

Lássuk, mitõl függ, hogy ki mikor melyikethasználja:

• a kapcsolat jellegétõl (megengedheti ma-gánakalazábbírásmódot,kvázi-társalgás);

• a pillanatnyi hangulattól (némi lustaságis szerepet játszhat);

• a készülék lehetõségeitõl (pl. hány gomb-nyomás kell egy-egy ékezetes betû eléréséhez,van-e a betûkészletben megfelelõ magyar á, é,í, ó, õ, ú, û; az én készülékemben pl. á helyettcsak à van, és a 9. gombnyomásra jön elõ, deválaszthatnám az æ-t, ä-t, ¹-t is, így inkábbmaradok az a-nál, a nagybetûk között pedig Àsincs);

• az SMS-írás gyakoriságától, az író gya-korlottságától;

• és persze az egyéb változóktól (nem, élet-kor, iskolaivégzettség,helyesírási szint).

Szinte mindegyik üzenetben megjelenhet-nek a mosolyikonok, a szöveget kiegészítõ je-lek, de az SMS-írók nyelvi ismereteinek hiá-nyosságából fakadó helyesírási hibákkal keve-sebbet foglalkoznak a kutatók. Ugyanis az isSMS-ezik, akinek gyenge a helyesírása. Elõ-fordulhat, hogy a vizsgált nyelvi anyagbanemiatt vannak a normától eltérõ szóalakok,nem pedig az SMS mint új kifejezési forma mi-att! Nem állíthatjuk egyértelmûen, hogy azSMS rontja a helyesírást.

Az SMS-írást a szerkesztés módja szerint isvizsgálhatjuk. A beírás folyamatát, a karakte-rek kiválasztásának okait a készülékben rejlõlehetõségekbõl vezetjük le. Két egymástól na-gyon eltérõ megoldás van:

• a hagyományos írásmód (minden betûtkülönbeírva);

• a prediktív írásmód (iTAP, T9 írástámo-gatószoftver)

A hagyományos (néha normálnak neve-zett) írásmód nagyon egyszerû. A telefononugyan kevesebb billentyû van, mint ahány be-tû, ezt úgy hidalták át, hogy egy-egy gombhoztöbb betût is kapcsoltak. A billentyû többszörimegnyomásával válthatunk a betûk között,például az ABC gombot az A (vagy a) beírásá-hoz egyszer, a B (b)-hez kétszer, a C (c)-hezháromszor kell megnyomni a megfelelõ tem-póban, mert különben kezdhetjük elölrõl anyomkodást. Az S (s) eléréséhez 4, az sz betû-kapcsolathoz 8 (mert a z is 4 gombnyomásrajön elõ), a Szia leírásához 12 gombnyomáskell... Vizsgálatok, megfigyelések bizonyítják,hogy a gyakori SMS-írók ujjai bámulatos gyor-sasággalverikabillentyûket!

A fárasztó gombnyomkodáson a készülék-gyártók kétféleképpen próbálnak meg segíte-ni: az elõre beírt szókészlettel és a prediktívírásmóddal. Az elõre beírt szövegek közöttilyen állandósult kapcsolatok vannak a készü-lékemben: Sajat Szam..., Hivjon vissza a ... (akészülék száma következik), Talalkozunk...(az aznapi dátum szerepel utána), Meg-kaptam, koszonom! Nemsokara visszahivom.Vagyis a legfontosabbnak vélt üzenetek, akommunikáció alapfordulatai segítenek azSMS-írásban, és tetszés szerint egyéni igényekszerint is bõvíthetõ ez a készlet. Egy-két gomb-nyomással tehát ezek a szövegek máris küld-hetõk! Az azért érdekes, hogy miért nem ékeze-tes formában rögzítették a szavakat, pedig amenübe való belépéskor hibátlan a kifejezés:Elõre beírt, új. (A beírható fordulatok csökkent-hetik a szövegek változatosságát – ez újabbvizsgálandótéma.)

A prediktív írásmód másképpen könnyítimeg az SMS-esek írását. Az elv az, hogy a sza-vak beírásához betûnként csak egyszer kellmegnyomni az adott gombot: a programösszehasonlítja az addig beírt szót a szókészle-tében találhatókkal, és kiválasztja a legjobbanhasonlítót, vagy a gombon szereplõ betûkkombinációját kínálja fel választási lehetõség-ként. Mindkettõt kipróbálva elõször az elsõtmutatombe.

Kevés gombnyomás kell az üzenetek írásá-hoz, ha a szókészletet használom, már ha ben-ne van az a szó, amelyre szükségem van. Érde-mes rögzíteni, bõvíteni a szókészletet a sajátszavainkkal, hátha máskor is használjuk.Egyébként nagyon változatos a szókincs, ésnagy elõnye az, hogy a lista toldalékolt szava-kat is tartalmaz.

Az idojarasjelentest szóalakhoz a prediktívírásmódban 10 gombnyomással jutottam, ahagyományosban 35-tel!

Ha mégis a magyar helyesírás szerint aka-rom küldeni a szót, bele kell javítanom. Így vi-szont már nem könnyebb a prediktív írás, hameg változatlanul hagyom a szót, vállalnomkell, hogy az egyszerûsített írásmódra ösztönöza program. Hogy az üzenet olvasója mit gondolrólamemiatt,azmármáskérdés.

Vajon miért hiányoznak az ékezetek? Pediga készülék ismeri az ö, ü betûket, az í, á, é, úmásik irányú ferde ékezettel pótolható, az û ésaz õ viszont hiányzik. Más esetben csak a szö-vegkörnyezet dönti el (mint az ómagyar nyelv-

emlékek korában), hogy a bajos, bajosabb szójelentése nem bájos-e véletlenül.

A dicséret szóhoz tehát így jutunk a szólistá-ban:

Melyikgombot

A kijelzõn megjelenõszóalak

1. DEF (D)2. GHI (EG)3. ABC DIA(K)4. PQRS DIAP(OZITIV)5. DEF DICSE(KSZEM)6. PQRS DICSER(O)7. DEF DICSERE(T)

A szót 7 gombnyomással értük el, a nyolca-dik már az érvényesítés és egyben a szóköz.

A zárójelben levõ szórészek a kijelzõn vál-toztathatók, egy gombnyomással a szólistábankereshetünk, az 5. szóalakot alapul véve aDICSE(KSZEM)-bõl lehet DICSEKVES,DICSERET, DICSERO (dicsérõ), DICSEROK(dicsérõk), DICSEROT (dicsérõt) is. Összeha-sonlításul: hagyományosan 19 gombnyomáskellaszóhoz!

A prediktív írás másik változata az, amikora program az összes betûkombinációt felkínál-ja függetlenül attól, hogy a magyar nyelvbenvan-e jelentése. Ekkor a jó beírásához meg kellnyomni a JKL gombot egyszer, az MNO-t má-sodszor, a kijelzõ alján megjelennek a kombi-nációk, és a másik gombbal kiválaszthatom ajo-t. A két gombon található betûk összes két-betûs variációját megkapom, jn, jö, jm, j6, elõ-ször mégis az értelmes szót. Ebben a változat-ban az idojarasjelentest szóhoz több gombnyo-más kell, mint 10, sõt 35-nél nem sokkal keve-sebb! Sokkal gyorsabb tehát az elõzõ, a szólis-tás változat, mert abban az ilyen típusú össze-tett szavakiskönnyebbenelõhívhatók.

Az SMS írásában a helyesírás, a helyes írásnem csak a felhasználótól függ. A készülékekretelepített programok, mint a prediktív írás, be-folyásolhatja a szöveg formálását. Az ékezeteknélküli szöveg arra emlékeztet, amikor a hazaiírógépeken hiányoztak egyes betûk, illetvehogy mekkora küzdelembe került a magyarnyelvû számítógépes billentyûzet kialakítása.Most a telefonokon kezdõdik újra? Miért kellminden eszköznél végigjátszani ezt, hogy meg-feleljen nyelvünknek a technikai eszköz? A nemmagyar betûk helyére nem lehet rögtön beten-ni a magyar betûket? Vagy a nem alapformáksorrendjén változtatni? Ritkán okoz gondot,hogy a szóalak kétértelmû, mert a szövegkör-nyezet segíti a szöveg értelmezését, ahogy azelsõ példámban is az ertem a személyes névmásragozottalakja,nempedig ige.

Ha a norma szerint szeretnénk írni, mársemmivel sem gyorsabb a prediktív írás, csakmás gombokat kell nyomogatni. Internetes fó-rumokon olvastam olyan véleményeket, me-lyekben ellenzik a prediktív írást. A tervezõkgondoltak arra, hogy magyar nyelvû szövege-ket is lehessen így írni. Tapasztalatom szerintelég könnyen meg lehet szokni. A szakzsargonszerint „a készülék támogatja a magyar nyel-vet”. Jó lenne a szólistát valóban alkalmassátenni a magyar nyelvre, vagyis hogy aprediktív írás valóban támogassa a magyarnyelvet!

Dede Éva


Petõfi az ökörszekérenPetõfi Sándor 1845 szeptemberének harmadik hetében

Borjádra látogat Sassékhoz. „Sass néni, a nagyasszony,édes fiának tekintette, a szép, nemes kisasszonyok édeskisbátyjuknak” – írja a Petõfi számára is oly kedves kéthétrõl egyebek mellett Illyés Gyula. Egyszer a család a kú-riáról átrándult a közeli faluba, Uzdra, ahonnan az egészúri társaság ökörszekérrel tért vissza Borjádra. Úgy tudni,Pesthyék felajánlották, hogy kölcsönzik a félórányi útrakocsijukat, de Petõfi javasolta a szóban (s immáron: vers-ben) forgó ökrös szekeret. A költõ A négyökrös szekér cí-mû versében mondja el, hogy éppen Sass Erzsike szom-szédja volt, s hogy csillagot választottak maguknak. „Mígfönt, a versben és a szekéren a legéteribb érzések vibrál-nak, lent a szakaszok végén az ökrök konokan a legvasko-sabb magyar valóságban cammogtak” – mondja ugyan-csak Illyés. Olvassunk bele a versbe!

Nem Pesten történt, amit hallotok,Ott ily regényes dolgok nem történnek.A társaságnak úri tagjaiSzekérre ültek és azon menének.Szekéren mentek, de ökörszekéren.Két pár ökör tevé a fogatot.Az országúton végig a szekérrelA négy ökör lassacskán ballagott.

Néhány éve több helyütt isolvastam arról, miként kellhelyesen értelmezni a „Szeké-ren mentek, de ökörszekéren”mondatot. Emez elemzésekazon alapulnak, hogy azökörszekér vagy a (lovas)szekér választása a haladásisebességgel függ össze: ha agyalogmódnál gyorsabbanakarnak haladni, akkor sze-kérre, ha nem akarnak, akkorökörszekérre ülnek. E szerintaz elképzelés szerint azértvan a mondatban a de kötõ-szó, mert a nyelvileg ki nemfejezett lovas szekér-rel vanszembeállítva az ökörszekér, vagyis az ellentét a gyorsabb(lovas) szekér és a lassú (ökör)szekér közt feszül.

Ámbár az itt a kérdés, mit lehet, illetõleg kell tudni aszekérrõl.

Nos: a szekér szó használata a magyarban nem volt álta-lános. A Nyugat-Dunántúlon és az Észak-Tiszántúlon a ke-rekes jármûvek közül azokat, amelyek személyszállításravoltak fõképpen használatosak, kocsi-nak nevezték, ame-lyek elsõsorban teherszállításra voltak alkalmatosak, sze-kér-nek. (Erdélyben és egy északkeleti sávban csak a rugó-zott hintót nevezik kocsinak, minden más négykerekû jár-mûvet szekérnek tartanak.) Ezzel szemben központi népte-rületen – amint a Magyar néprajz írja – kocsinak a ló vonta-tású, szekérnek pedig az ökörigás jármûveket nevezik. Ottmindkét jármûtípus teherszállításra szolgál. Tudni valóegyébként: a kocsi általában könnyû, a szekér viszont nehéz,nagy és hosszú jármû. A különféle fajtájúaknak egyébkéntse szeri, se száma. Néhány példa: fatengelyes szekér, hosszúcsámesz, bárka szekér; ekhós szekér, nyújtott szekér, rudas szekér;ajonca szekér, bakó szekér, törkölyhordó szekér; orosz szekér, tótszekér és így tovább (a meglehetõsen széles körben máig is-meretes kocsi szeker-et nem is említve).

Mindezeket a kerekes jármûveket többnyire ökörrelvontatták, az Alföldön tehenet nem igáztak, másutt is rit-kán. A török hódoltság idején az ökörfogatos szekerezésmeglehetõsen gyakori volt, még 100–200 kilométerre is ígymentek. Késõbb gyarapodott a lófogatolás, 1895-ben már aszekerek felénél többet ló húzott a statisztikák szerint, de aszázad elsõ felében – amikor Petõfi élt – még korántsemvolt ez így. A széles, egész vágású szekereket két vagy több

pár ökör vontatta, mint ezek számáról a nádudvari parasz-tok a XX. század elején mondták: „Négy tisztessíg, hatkínyesség.”

A Petõfi-szótár mindössze egy adatot tartalmaz Petõfiteljes nyelvhasználatából a szekér-re, a fentit, ellenbennegyvenkilenc kocsi-ról tud. Ezek a lófogatú kerekes jár-mûvek több jelentésben vannak meg. A szótár a ’személy-szállító kocsi’ és a ’hintó’ jelentésûekre mutat be számospéldát. (Van más is: halottas kocsi, trágyás kocsi stb.) Ebbõl azlátszik, hogy Petõfi kocsi-használata voltaképpen annak aszóhasználatnak felel meg, amelyet a néprajz is rögzített. Sez természetes is, ha e szóhasználatot összevetjük a költõéletének színtereivel. A hintó szóval megnevezett jármû aPetõfi-szótárban harmincöt elõfordulással szerepel, és eb-bõl harmincnégyszer ’rugózott, kárpitozott, díszes lovaskocsi’-ként, amelyen jómódúak, urak utaznak. Mutassa né-hány példa az adatokat: fényes úri hintó, gazdag úri hintó,négylovas hintó.

A közönséges ökörszekér (marhás szekér) a szekéroldalmérete szerint általában nyolc-kilenc sukk hosszú – a sukkrégen ácsok, asztalosok és más kézmûvesek mértékegysé-ge: a két ököl és az egymás felé fordított, összeérõ két hü-velykujj együttes hossza, kb. 32 cm) –, széna, gabona beta-karításakor ún. hosszúoldalakat szerelnek rá. Nagyobb ol-

dalméretû szekérrõl a népraj-zi irodalom a XX. század de-rekától közöl adatokat Pest,Nógrád és Hont megyékbõl.Mindezt azért jó tudnunk,hogy megérthessük, a borjádiökrös szekéren a Sass-kúrianemes tagjai meg a vendégPetõfi a korabeli viszonyokszerint kényelmesen elfértek.

Nemes urak és másféleutazók ekkortájt, a XIX. szá-zad közepe felé már alig-aligutaztak ökörszekéren. MárFazekas Mihály elbeszélõ köl-teményében (1817-ben jelentmeg Bécsben) olvashatjuk,

hogy „Tíz láncsás lovagolt mindenkor hintaja mellett”, haDöbrögi uraság „az udvarból a jószágába kiment is”. Faze-kas még néhányszor említi ezt a hintó-t, majd kocsi-nakmondja, amikor a lándzsás vitézek, akik az ál-Lúdas Ma-tyit üldözték, visszatérve a megzsákolt urokra „kocsijában/ Bátyadtan leltek”. Arany János versében a szegény job-bágy „Kavicsos fövénnyel rakta meg szekerét”, míg négyszürke lóval „Széles országúton, mint az ég morgása, /Hallik a távolban hintó robogása [...]”; „Dölyfös uri kocsisûl a hintó bakján”, és benne (nyilván) az urak...

Visszatérve a Petõfi-vers szövegére: A társaságnak úritagjai / Szekérre ültek és azon menének. Ebbõl azt tudjuk meg,hogy (kissé terjengõsre fogalmazva:) a társaság úri tagjai –ellentétben a szokással (és társadalmi rangjukkal) – szekérre ül-tek, méghozzá ökörszekérre, ami végképp nem volt gyakori eset,és azon menének. Vagyis egy, a kor viszonyaihoz képest szo-katlan eset történt, ezt nyomósítja, magyarázza a „Szeké-ren mentek, de ökörszekéren” szövegmondat. Ez a beszéd-alakítási (megnyilatkozási vagy szövegmondat-alakítási)mód a de kötõszó használatában eléggé ismeretes. A ma-gyar nyelv értelmezõ szótára is tartalmazza: <Határozótoldásszerû, magyarázatszerû nyomósításában.> Ezen az-tán úgy kacagtunk, de olyan boldogan...; A segédek meg a cselé-dek szakadatlanul, de egész nap, tele marokkal morzsolták [a fõttkukoricát] (mind a két példa Móricz Zsigmondtól).

Ha valahol ellentét van, az nem a szekér és az ökörszekérközött található, hanem a nemességnek a korban szokásosutazási módja és a (borjádi alkalmi) társaság úri tagjainakszekéren, ökörszekéren való utazása közt.

Büky László


A R E K L Á M O K V I L Á G Á B Ó L

Árcédulák és egyéb feliratokLapunk hátlapján sokszor közlünk egy-egy „elrettentõ” példát

valamilyen nyelvi hibára, helyesírási furcsaságra. Azok legtöbbszörnem általánosságban jellemzõk, hanem egyedi esetek. Az alábbiak-ban olyan példákat sorolunk fel, amelyek hosszú idõ óta országosan„léteznek”.

Az árak írására a következõ változatokat láthatjuk: 2000,– Ft;50.000.– Ft.; 9.999,– (se forint, se euró, semmi!); 59990. Ft; 0.– (eza saját erõ az egyik hirdetésben). Az ember nem tudja, hogy mit ke-resnek a számjegyek között a pontok és a vesszõk, utánuk meg agondolatjel. A nulla után akár van vesszõ, akár nincs, az csak nulla! Apénznem elhagyása pedig fölényeskedõ hanyagság. Alig lehet helyesmegoldást találni, így: 500 Ft; 50 000 Ft. A kirakatrendezõk, az üzlettulajdonosai megnézhetnének valamilyen helyesírási szótárt! De ne ahátlapját, mert sok nyelvtankönyv, tanácsadó szótár ára így van:140,– Ft (Helyesírási kéziszótár, Akadémiai Kiadó, 1988); 39,– Ft(Anyanyelvi olvasókönyv, Gondolat, 1976). Örvendetes, hogy van jópélda is: 398 Ft (Helyesírási önképzõ, SULI Könyvtár, 1993).

Szintén áruházi példák találhatók a szórend hibás alkalmazására:Ruha selyem, Szövet gyapjú, Rétes mákos stb. Valószínû, hogy a fõ-nevet tartják fontosabbnak, a jelzõt magyarázatként teszik a jelzettszó után. Az a baj, hogy az ilyen magyartalan szórend terjedõbenvan: Cappuccino tripla (egy rádiómûsor címe).

Vendéglõk, üzletek kirakatában vagy ajtaján az egész országbanévtizedek óta van egy jellegzetes kiírás. Annyira megszokott közle-mény, hogy sokan azt sem tudják, mi benne a hiba. Ez: „Kulcsot vitteNagy Béla”. Az elsõ (legnagyobb) hiba a határozott névelõ hiánya.Ha a vitte tárgyas ragozást használjuk, az határozott névelõs tárgyravonatkozik. Ez a fajta hiba a külföldiekre jellemzõ, amikor a magyarigeragozást tanulják, és nem érzik az alanyi és a tárgyas ragozás

közti különbséget. Sokkal jobb „A kulcsot vitte” változat, de még ez is„sántít”! A vitte ugyanis a cselekvés folyamatát fejezi ki, mint az „énvittem a bõröndöt, õ vitte a hátizsákot” mondatban. Itt viszont arrólvan szó, hogy a kulcs már nincs az üzletben, ha keresi valaki, idevagy oda kell mennie. Jobb volna tehát: „A kulcsot Nagy Béla vitteel”, vagy a még egyszerûbb változat: „A kulcs Nagy Bélánál van”,cím, utca stb.

Szintén a névelõk elhagyása (és a helytelen igeragozás) láthatótöbb kiíráson. Csupán kettõt említünk a sok közül: Kaput csukjuk10-kor (a kaput helyett); Kerékpárt falhoz támasztani tilos! Ez utóbbinem is igaz, mert én is oda szoktam támasztani, csak nem ahhoz afalhoz, amelyikre ki van írva.

Nem nyelvtani, nem helyesírási, hanem tartalmi (logikai) hibavan a szintén országosan látható és hallható reklámszövegben:Játsszon és nyerjen! Szerencsejátékban való részvételre, áruvételre,elõfizetésre fel lehet szólítani valakit, de nyerést parancsolni nem le-het. A nyerés csak lehetõség. Így talán jobb volna: Játsszon! Nyer-het. Mint ahogy néhány újság hirdeti: Fizessen elõ, autót nyerhet!

Az utóbbi idõben elterjedõben van a tulajdonnevek írásában a be-tûtípusok helytelen megválasztása. Valószínû, hogy idegen hatásravan mindez, mert sportversenyek, bibliográfiák szereplõinek a nevétírják úgy, hogy a vezetéknevet végig nagybetûvel, a keresztnevet pe-dig „normálisan”: KISS Dezsõ, FEKETE NAGY Katalin. Bizonyáraazért terjedt el külföldön, hogy a különféle nemzetiségû nevekbenmeg lehessen különböztetni a vezeték- és az utónevet. De magyarújságban, magyar tévében, magyar nyelvi környezetben maradjunka hagyományos (és helyes) írásmódnál: Kiss Dezsõ, Fekete NagyKatalin.

Kovács József

Tegezés és magázás a reklámokbanA televízió mint tömegkommunikációs eszköz nemcsak

információkat nyújt, hanem sajátos tapasztalati keretet is kínálaz információk értelmezésére és rendszerezésére, ezért elter-jedésével napjainkra társadalmi magatartásformák közvetítõjé-vé vált. Másrészt a televízióban megjelenõ társas kapcsolatok,viszonyrendszerek, helyzetek olyan alapanyagot jelentenek atársadalomkutató számára, amelybõl a társadalom értékrendjéreés értékzavaraira is vissza tud következtetni. Hasonló módon anyelvhasználat is kétarcú a televíziózásban: mindennapi nyel-vünk irányító és befolyásoló mintája és az élõnyelv sajátságai-nak éles tükre egyszerre.

Valaha a reklámszöveg mindig magázta a megszólítottakat,emiatt néha körülményességre és személytelenségre volt kár-hoztatva. Azóta jóval szélesebb körûvé vált a tegezõdés. A rek-lámszövegírók manapság arra is törekednek, hogy a reklámstílusa minél közvetlenebb legyen. Igyekeznek elhagyni ahivataloskodást, és a beszélt nyelv fordulatait alkalmazzák.Guszkova Antonyina 1981-ben arra a következtetésre jutottmegfigyelései alapján, hogy a reklámok inkább az önözést,vagyis a 3. személyû igealakot használják. Bíró Ágnes egy1985-ös cikkében ezt állapította meg: „A beszélt nyelvhez valóközelítés tele van buktatókkal, hiszen a köznyelv visszásságaita reklám is átveszi. A kapcsolatteremtés nyelvi nehézségei aszövegírókat is sújtják. Nehéz összeegyeztetni a bizalmasabbhangot azzal, hogy a magyar reklámban egyelõre nem illik te-gezni a fogyasztót, sõt a magázás is ismeretlen, egyedül a ki-mérten udvarias, választékos Ön járja” (Unalom és játékosság areklámban. Nyelvi divatok, 196).

Mára azonban az angolból való fordítás miatt tegez bennün-ket a reklámok jó része. Tegezve fordulnak hozzánk például amobiltelefonok: Vodafone a Te hangod (RTL Klub), Rendezd Teaz életed! – Pannon GSM (RTL Klub), Ilyen üzeneteket csakwesteles Siemens mobilra kaphatsz! Tegeznek a tusfürdõk, a

samponok, a kozmetikumok: A Te arcod, a Te döntésed – Nivea(TV2), a chipsek, a csokoládék reklámjai, önöz viszont a mosó-por, a fûszer, a levespor: Ön és a Maggi lefõzhetetlen páros(RTL Klub), a fogkrém, a margarin, az állateledel, a biztosítók:Néha a legjobb barátja sem tud Önnek tanácsot adni. Mi igen.A bizalom kötelez. Volksbank Hungary (óriásplakát). Ugyanígya tudakozó: Önök kérdeznek. Mi válaszolunk. 198 (óriásplakát)vagy a bankok reklámjai. A megoszlást – mint ez a példákból iskiderül – nem magyarázza egyértelmûen az eladni kívánt áru-cikk feltételezhetõ vevõköre sem.

A tegezõ forma lehet valóban közvetlen és hatásos egy-egyreklámban, ha megfelelõ megszólítással, udvarias kérdésformá-val, biztatással párosul. Könnyebben vezethet azonban túlzottanbizalmaskodó, esetleg visszatetszõ kifejezésekhez is, mert kimástól fogadnánk el sértõdés nélkül például ezt a felszólítást:Lehetnél egy kicsit lazább, barátom, mint egy sportszerreklám-tól. A fiatalokat mint potenciális vásárlókat célba vevõ termé-kek reklámozásában ez nem kifogásolható. Ám fiatalos profiltés ebbõl következõen tegezõ formát választottak feltûnõen sokolyan árucikkhez is, amelynek vásárlói nem elsõsorban a tizen-évesek. Ezek a reklámok a termékhez a fiatalság képzetét társít-ják – természetesen nem elsõsorban a tegezés által, hiszen aszöveg többnyire járulékos eszköz csupán a látvány, a reklám-ötlet mellett –, a fiatalságkultusz pedig egyike a legfontosab-baknak korunk értékvilágában.

Sokaknak nyelvhasználati kétségeket okoz a magázáson be-lüli differenciálás, a megfelelõ 3. személyû névmás kiválasztásais. A legtöbb reklám az ön névmással él, a magázó és atetszikezõ formát csak nagyon ritkán használják. Ennek egyikoka az lehet, hogy a maga névmást sokszor sértõnek, durvánakérezzük, és biztonságosabbnak véljük az ön használatát.

Fazekas Beáta


Érdekképviselet – érdek-képviseleti

Kötekedés a kötõjelekkelA magyar helyesírás szabályainak 138. pontja szerint a hat

szótagnál hosszabb többszörös összetételeket „többnyire kötõjel-lel tagoljuk a két fõ összetételi tag határán”. A többnyire határo-zószó jelzi, hogy akadnak „kivételek”. Azért érdemes idézõjelbetenni ezt a nyelvtani és helyesírási szabályokkal gyakran össze-függésbe hozott fogalmat, mert a kivételeknek mondott esetekcsupán látszólagosak, valójában ugyanis más törvényszerûségvonatkozik rájuk, és logikusan megmagyarázhatók. Néhány sza-vunkból ugyanis két fontos, de kevésbé közismert helyesírásialapelvünk, a hagyomány és az egyszerûsítés miatt marad el akötõjel. Ilyen a belügyminisztérium, a külügyminisztérium és apénzügyminisztérium. Az egypártrendszer és a többpártrendszerszintén kötõjel nélkül írandó, de nem a hat szótagos szabálybólvezethetõ le, hanem a mozgó-szabály második esetébõl: egypárt – egypárt-rendszer – egy-pártrendszer (139. b). Másokból hiányzik a kötõjel afizetõvendéglátó és a fizetõ-vendéglátás szavakból, ame-lyekben értelmetlen lenne akötõjel, bárhová tennénk is,mivel nem állapítható meg lo-gikusan a két fõ összetételi taghatára: fizetõ-vendéglátás? –nem a vendéglátás fizetõ; fize-tõvendég-látás? – a fizetõven-dégek látása ugyancsak értel-metlen tagolás. E furcsaösszetétel sajátos tömörítés:nyilván a fizetõvendégek ven-déglátása szószerkezetbõl.

Eddigi példáink az akadé-miai szabályzatban és a szótá-rakban is kötõjel nélkül szere-pelnek, a most következõketviszont már ezzel a tagolássalajánlják hivatalos útmutató-ink. A korábbi évtizedek írás-gyakorlatában mégis vannakolyan – fõleg intézményne-vekben föllelhetõ – összetéte-lek, amelyekbõl rendre elma-radt a kötõjel: közgazdaságtu-dományi, állatorvostudomá-nyi (egyetem), élelmiszeripa-ri, vendéglátóipari (szakkö-zépiskola, fõiskola) – helye-sen: közgazdaság-tudományi,állatorvos-tudományi, élelmiszer-ipari, vendéglátó-ipari. Mind-ezek a legfrissebb Felvételi tájékoztatóban is kivétel nélkül kötõ-jel nélkül állnak.

Hasonló ingadozás tapasztalható a tantárgy-pedagógia írásá-ban is. Vannak olyan szakemberek, akik zavarónak és fölösleges-nek tartják a kötõjelet, s tudatosan el is hagyják. Ugyanez a hely-zet a valószínûség-számítás-sal. A matematikai kiadványok egyrésze kötõjel nélkül egybeírja, és magam is tapasztaltam, hogy aszerzõk tiltakoztak a kötõjelezés ellen, amikor egy általam kor-rektúrázott tankönyvben a szabályos változatot javasoltam. S aztsem értették, hogy miért különbözik a koordinátatengely és akoordináta-rendszer írásmódja.

Mindezek figyelembevételével hogyan értékelhetjük a kötõjelszerepét? A többszörös összetételek kötõjeles tagolása ahosszabb szavak kiolvasását könnyíti meg, és inkább helyes-írás-esztétikai kérdés, nem pedig súlyos hiba. Pontos követésecsak tudatos szabályalkalmazással és intenzív gondolkodással

valósulhat meg: elõször is föl kell ismerni, hogy többszörösösszetételrõl van szó, utána meg kell állapítani a szótagok szá-mát, ügyelve arra, hogy csak a képzõket vegyük figyelembe, aragokat és a jeleket nem: kábítószercsempész, kábítószercsempé-szek, kábítószercsempészeket; de kábítószer-csempészet. Mindeznem követelhetõ meg az írásban, helyesírásban kevésbé gyakor-lott emberektõl, s még tapasztalt magyartanárokkal is megesik,hogy rosszul döntenek. Ráadásul legutóbbi példánk nem is voltolyan terjedelmes, csak hét szótagos. Vannak olyan kéttagúösszetételeink, amelyek hosszabbak, ám szabályaink szerint nemkell beléjük kötõjel: társadalombiztosítás, alkalmazkodóképes-ség. A pálmát a 11 szótagos közlekedésmeteorológia viszi el.

Sajátos eset, amikor hat szótagos – tehát kötõjel nélküli –többszörös összetétel egy szó-tagos (sõt egy betûbõl álló)képzõt kap, s emiatt megvál-tozik az írásmódja: kötõjelleltagoljuk. Mindenekelõtt az -imelléknévképzõre gondolha-tunk, hiszen rövid, nem föltû-nõ, ezért egyszerûen megfe-ledkezünk arról, hogy miattamár kötõjelre is szükségünkvan a szóban: anyanyelvokta-tás – anyanyelv-oktatási; adó-nyilvántartás – adó-nyilván-tartási (rendszer, szám); adó-összeírás – adó-összeírási(ív); írásjelhasználat – írás-jel-használati (hibák); minõ-ségellenõr – minõség-ellenõr-zés, minõség-ellenõrzési; had-erõfejlesztés – haderõ-fejlesz-tési (terv). A kötõjel gyakorielmaradásának további oka,hogy a hat szótagos, egybeírtalakulatok írásképe rögzül atudatunkban, s az írásképmegszokott egységét meg-bontja a kötõjel. Ezzel éppena kiolvasást segítõ tagolás vá-lik zavaró tényezõvé. Tehátnem csodálkozhatunk azon,hogy az ilyen szavakból oly-kor elmarad a kötõjel.

Bármilyen furcsa, de ez akérdés az Országgyûlésben isvitatéma volt. 2002 novembe-rében korrektoroknak a törvé-

nyek nyelvezetérõl készített szakvéleményét tárgyalták a képvi-selõk. A Miniszterelnöki Hivatal azonban nem egyezett bele amunkaerõ-piaci (alap) és az érdek-képviseleti (szervek) mellék-nevek kötõjeles írásába, és így döntött a képviselõk többsége is(tehát: munkaerõpaci, érdekképviseleti). A polémia oka ugyanaz,mint elõbbi példáinkban: munkaerõpiac, de munkaerõ-piaci;érdekképviselet, de érdek-képviseleti.

Egyáltalán nem szerencsés, ha az Akadémia által szabályozotthelyesírás ügyében az Országgyûlés szavazással dönt, különösenakkor, amikor az ajánlott forma benne van a Magyar helyesírásiszótárban: mindkettõ kötõjelesen. Az elõzõekben tárgyaltak fé-nyében valamelyest mégis érthetõ a képviselõk állásfoglalása.Végsõ megállapításunk is ennek szellemében fogant: helyesírásiversenyeken, magyar szakos felvételiken jogos, ha számon kérika kötõjel pontos alkalmazását, de a mindennapi írásgyakorlatbanezt a kérdést nem célszerû túlzott szigorúsággal megítélni.

Zimányi Árpád

A közhelyesírásról

Közhelyesíráson a nyilvánosság elõtt megjelenõ bár-milyen írásos közlés helyesírását értem. Az utcai (üz-let)feliratoktól kezdve, az óriás- és szalagplakátokon, akatalógus- és reklámújságokon át a televízióban olvasha-tó feliratokig mindenféle kommunikációs megnyilatkozá-sét. (Ez utóbbiak esetében már-már megdöbbentõ, hogyaz MTV Híradójának képmelléírás-készítõje mennyirenem ismeri az egybe- és különírás szabályait. Nemrég eztolvashattuk árvízvédelem helyett: ár víz védelem.) Mind-ezek a feliratok nagyban befolyásolják a magyar nyelvtávlati épen maradását, s szoros kapcsolatban vannak amegnyilatkozó (nyelvi) igényességével.

Kiknek van tehát óriási szerepük, felelõsségük többekközött abban, hogy az iskolai helyesírás-oktatást elõsegít-sék, megerõsítsék, s ne elbizonytalanítsák, rontsák? A de-koratõröknek, a címfestõknek, a különféle kisebb-na-gyobb nyomdáknak, alkalmi kiadványok, reklámújságok,szórólapok készítõinek, s sorolhatnám tovább. Jobbankellene ügyelniük arra, hogy figyelembe vegyék a ma-gyar helyesírás szabályait, s ha kétségeik támadnának,kézbe vegyék s segítségül hívják a Magyar helyesírásiszótárt. Legvégsõ esetben pedig kérjék szakember (pl.magyartanár) segítségét.

Nyilvánvaló, hogy a fenti sorokat a rossz példák töme-ge íratta le velem, de biztatásul s optimizmusom kifejezé-sére hadd szolgáljak egy követendõ példával! Egy napi-lapban az apróhirdetés feladására szolgáló szelvény mel-lett a magyarázó szövegben ez is szerepel: „Kérjük, hogya megjelentetni kívánt szövegnél ügyeljenek a magyarhelyesírás szabályaira.” Ez már több mint szándék azigényes közhelyesírásra!

Minya Károly


A bár-ral ellentétes kötõszó a fõmondatbanMind a beszélt, mind az írott nyelv él olykor a megen-

gedés lehetõségével, kifejezésével. A megengedõ mellék-mondatot (általában az elsõ, néha második, esetleg ké-sõbbi szavaként) efféle kötõszóval vezetjük be: holott, no-ha, ugyan, jóllehet, ámbátor, ámbár, bár. Példáink csupánaz utóbbival bevezetett mondatok lesznek. Minthogy amellékmondatok aligha állnak meg önmagukban, mind-egyik példában lesz fõmondat is. Épp a fõmondat a meg-mondhatója annak, hogy a mellékmondat és közte ellentétfeszülhet. Ezért is kerül a fõmondatba (hasonlóképp ott istöbbnyire az élére, olykor akár beljebb) ellentétes kötõszó,netán kötõszószerû szókapcsolat. Vajon helyes, jól meg-választott-e a fõmondatbeli kötõszó? Jöjjenek a példák!

A Kötelezõ olvasmányok elemzése 7. kötetkéjébõl ket-tõt is idézünk. A 9. oldalon ez áll egyik jeles írónkról: „Bármûveit kiadták, de betiltották egy filmjét és önéletrajzi re-gényét is.” A 66. oldalon egy másik fõmondati kötõszó lépkapcsolatba a bár-ral: „... s bár a bírálóbizottság elnöke,Osvát Ernõ õt ajánlotta az elsõ díjra, azonban a szerkesz-tõbizottság ezzel nem értett egyet a mû hangvétele mi-att...” Száz százalékig egyik mondatban sem hibás a fõ-mondatbeli ellentétes kötõszó. Nyelvérzékünk a mondat-egészet mégis csikorgósnak észleli. És joggal. Sokkalszebb, magyarosabb a mégis, illetve (a tagadó állítmányttartalmazó fõmondatban) a mégsem: „Bár mûveit kiadták,mégis betiltották stb.” és „... bár ... õt ajánlotta ..., a szer-kesztõbizottság ezzel mégsem értett egyet...” Ugye, mi-lyen szép, magyaros az, amit a karácsonyi ünnepkör ide-jén katolikus templomainkban a kis Jézusról énekelnek:„Bár nem látom gyermekarcod szent vonásait, / hiszemmégis rendületlen: hogy már te vagy itt...” (Istengyermek,kit irgalmad..., a 2. verszak eleje).

Újabban a bõbeszédûség kitermelt a fõmondatban egyeleddig kevésbé jellemzõ kötõszót, az ám-ot. Az ám ter-mészetesen (és többnyire helyesen) vezette be a fõmon-datot olyankor, amikor a mellékmondatban nem volt szómegengedésrõl. A következõ példák továbbra is olyanoklesznek, amelyekben bár szerepel a mellékmondat elejetáján. Figyeljük meg a fõmondatbeli „kötõszó”-tobzódástis!

A természetbúvár Fekete István címû, Szegeden meg-jelent tanulmánykötet 150. oldaláról idézek: „Bár alkal-manként tévedett, néhány esetben pedig mára már túlha-ladottá vált az álláspontja, ám ennek ellenére a könyveiváltozatlanul alapvetõ forrásai az ismeretszerzésnek...”

Az ennek ellenére kapcsolat (miatta használtamföntebb idézõjelben a „kötõszó”-t!) körülményeskedõ-hivataloskodó, ezért bátran elhagyhatjuk. Ha az ám-otmégis-re cseréljük, mindjárt épkézláb, gördülékeny amondategészünk is: „Bár ... túlhaladottá vált az álláspont-ja, könyvei mégis változatlanul alapvetõ forrásai az isme-retszerzésnek...”

Nemrég elhunyt délvidéki írónktól búcsúzva többek köztezt olvashattuk a Magyar Demokrata emlékezésében: „Sbár ennek megfelelõen Gion Nándor is az avantgárd szel-lemiségében kezdte el írói pályáját, ám a legjelentõsebbmûvének mégis a hagyományos formában megírt regé-nyeit tarthatjuk.” Az újságírót csak dicsérnünk lehet a még-is kötõszó használatáért. Az ám-ot viszont el kellett volnahagynia.

E sorok írója nem üldözi tûzzel-vassal az ám-ot, még abár-ral egyazon összetett mondatban sem. Élõszóban,lezserebbül szerkesztve, bizonyára magunk is beleesünkilyenkor az ám-mal való kötés bocsánatos vétkébe. Ha vi-szont írás közben van idõnk elgondolkodni azon, jó lesz-evagy sem a bár ..., ám ... megengedés + ellentét szerke-zet, javaslom a következõt: a mellékmondatban egy pilla-natra tegyük a bár elé az ám-ot, mégpedig vele egybeírva.Nos, egy ámbár ..., ám ... kapcsolatot látva az az érzésünktámad: bármennyire fõmondatot vezet is be az önálló ám,mintha még mindig nem zárult volna le a mondategész.Ilyenkor gondoljunk a mégis/mégse lehetõségére!

Többnyire akár el is hagyhatjuk az ellentétes kötõszót.A kevésbé helyeset éppúgy, mint a mégis-t vagy a még-sem-et. Enélkül is ép és értelmes a fõmondat, sõt teljesközlésünk. Szemléltetõ példa gyanánt hadd zárjam egyilyen megoldással ezt a fejtegetést!

Bár megírtam és közzétettem cikkemet, sokan továbbrais véteni fognak a szabályos kötõszóhasználat ellen...

Holczer József

Mi a különbséga szponzor és a mecénás között?

Az 1980-as évek közepe táján, a rendszerváltás elõtt szin-te berobbant a köznyelvbe és a médiába is a szó: szponzor,pedig azelõtt még a lexikonok és értelmezõ szótárak sem em-lítették, sõt még az idegen szavak szótárában sem találhattuk.A szponzor hamarosan kiszorította a másik, részben rokonértelmû, ugyancsak idegen származású mecénás kifejezést,mindkét szónak azonos jelentéstartalmat tulajdonítva. E hi-bás használat azóta sem szûnt meg, a szponzor elterjedtségeszéles körû; példákat sorolni szükségtelen, hisz napról napratapasztaljuk, hogy összekeverik, egybemossák a két fogal-mat.

Éppen egy évtizede egy rövid cikkben foglalkoztam a kétszó szerepével, jelentéstartalmával (Édes Anyanyelvünk,1993. január), ettõl azonban a hibás gyakorlat, persze, nemváltozott meg. Mindenképpen kissé mélyebbre kell ásni, tisz-tázni kell e szavaink hátterét, mert fontos jövevényszók értel-mezésében a média dolgozói nem tévedhetnek.

A szponzor szó forrásvidékét kutatva, mint már annyiszor,az antik Rómában találjuk meg az eredetét. A szponzor fõnévegy latin igébõl származik: spondere = ünnepélyesen vagylegalábbis hangsúlyosan ígér. Az ilyen ígéretet hívjáksponsio-nak, és ebbõl származik a sponsor, elsõ jelentése:ígérõ. Általában, és ez a lényeges, két fél közötti érdekkap-csolatról és megállapodásról van szó; a szóhasználatban tar-talmilag a kölcsönösség a meghatározó. Kiemelkedõ és tisztapélda az eljegyzés és az eljegyzési szertartás, amelyet ünnep-ként ültek meg, és sponsalia-nak neveztek (a sponsio szó-ból), hiszen az eljegyzés – egyszerûsítve – nem más, mintünnepélyes és kölcsönös ígéret egy majdani házasságkötésre.Mindkét fél ígéretet tett, és ellenszolgáltatásként ígéretet ka-pott. Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy az ígéret fogalmiértéke és társadalmi tekintélye a mainál jóval nagyobb volt.A hivatalos eljegyzési szertartáson a házasulandók nem foga-dalmat tettek, nem esküszöveget mondtak, hanem a kérdésre,hogy tudniillik „ígéred-e” (mármint a szokványos kötelessé-gek megtartását), a võlegény (sponsus) és a menyasszony(sponsa) is ezzel a szóval felelt: ígérem. (A menyasszony,mátka, ara stb. latin szava, a sponsa a középkoron át haszná-latban maradt, máig él, túlnyomóan az egyházi szférában.)

A sponsor eleinte mint jótálló, kezes mûködött. Késõbbvált a mai értelemben vett szponzorrá, aki nyújt valamit(pénzt, árut, szolgáltatást stb.), s ezért ellenszolgáltatást kérés kap, vagyis mindkét félnek elõnyös ügylet jön létre. Maerre számos példa van, nemzetközi méretekben is.

A mecénás szó ezzel szemben önzetlen támogatót jelent.Augustus császár fõminiszterét hívták Maecenas-nak, aki ar-ról lett híres, hogy kora jeles mûvészeinek, így többek közöttHoratiusnak és Vergiliusnak is bõkezû támogatást nyújtott.Nevébõl lett a magyarosított mecénás szó, amely tehát nemtévesztendõ össze a szponzor-ral.

Soproni János


Kárpátukrán, ruszin,kisorosz

A Magyar értelmezõ kéziszótár (ÉKsz.) 654. oldalán ta-lálható kárpátukrán címszó a következõ értelmezést adja:„I. mn A tömegében Kárpát-Ukrajnában élõ, ukrán nyelv-járást beszélõ <népcsoport>, ill. ehhez tartozó, vele kap-csolatos (…) II. fn 1. Kárpátukrán személy, kül. férfi (…)2. A kárpátukránok nyelvjárása.”

Aligha lenne helyes és indokolt, ha a fenti címszó azÉKsz. legújabb kiadásába változatlanul kerülne be, mertmegfogalmazása inkább politikai töltetû, mint tudományos.A régebben használatos kárpátorosz, kisorosz, rusznyák,rutén népneveket szótárunk sorra ritk(a), kiv(eszõben, el-avulóban), rég(ies) minõsítéssel látja el, s az érdeklõdõt akárpátukrán – egy helyen (kárpát)ukrán – címszóhoz utal-ja. A délvidéken használatos ruszin népnevet az ÉKsz.nem ismeri (azóta már hellyel-közzel az anyaországi sajtó-ban-szakirodalomban is felbukkan).

Nos hát, a Délvidéken mintegy 20–25 ezres lélekszám-ban élõ népcsoport önmagát rusz-nak, nyelvét ruszkij-naknevezi. (Az Oroszország törzslakosságát képezõ, százmil-liót is meghaladó rokon népet viszont roszij-nak, a nyelvetroszijszk-nak.) A kárpátukrán elnevezés tehát politikai in-díttatású, az ukrán hatalmi körök asszimilációs törekvéseittükrözi, amihez a Kárpát-Ukrajnában, azaz a Kárpátaljánélõ kisebbségi népcsoportnak nemigen fûlik a foga. (Aminta délszláv macedónoknak sem ahhoz, hogy bolgárok, gö-rögök vagy szerbek legyenek.)

Egyébként e két népcsoport önálló nemzet voltát csak atitói Jugoszláviában ismerték el, ahol is az 1974-es alkot-mány szerint a Vajdaság Autonóm Tartomány lakosságá-nak egy százalékát képezõ ruszinok is megkapták mind-azokat a jogokat, amelyeket az akkor még 24%-nyi magya-rok, a 10% körüli szlovákok és az ennek mintegy felére te-hetõ románok. Ez azt jelentette, hogy nyelvük a Vajdaság-ban hivatalosan is egyenrangúvá vált az „államalkotó nem-zetek”, valamint a nemzetiségek nyelvével.

Amikor a hetvenes évek második felében magam is aTartományi Képviselõház fordítói szakszolgálatánál dol-goztam, személyes kapcsolatba kerültem néhány (akkoriszóhasználattal) ruszin kollégával. Egyikük, Pavle Deme-ter jogász, aki egy ideig az Újvidéki Rádió ruszin mûsorá-nak az igazgatója is volt, azon erõsködött, hogy a magyar,a szlovák és a román fordítói csoporthoz hasonlóan az õnemzettársai is szerezzék be az anyaországi segédletet(szótárakat, lexikonokat). Csakhogy a ruszin kollégáknakkönnyebb volt a hazájuknak különben sem érzett Ukrajna„Kárpátontúli Területének” nyelve helyett a szerb–horvátszavakkal alaposan megspékelt helyi (vajdasági) idiómáthasználni, amelyrõl kijelentették, hogy ez a „vajdasági ru-szin nyelv”. Mire Demeter úr csapot-papot otthagyva a túl-nyomóan magyarlakta Temerinbe költözött, ott ügyvédi iro-dát nyitott, a névtáblára meg kiírta: „DÖMÖTÖR PÁL ügy-véd”. Könnyû volt neki: anyanyelvi szinten beszélt magya-rul is, szerbül is, horvátul is, meg – feltételezem – a sajátanyanyelvén. (Magyaros családneve meg onnan eredt,hogy a XVIII. században a Kárpátaljáról idetelepült ruténekaz õket zsellérként befogadó magyar gazdák családnevétvették fel.)

A népcsoport nevéül a kisorosz elnevezést ajánlom,minthogy a kárpátorosz és a kárpátukrán politikai töltetû, arutén és a rusznyák kellemetlen képzettársításokat kelt(rusnya, rusnyák), a ruszin meg a szerbbõl ered. A kis-orosz – a nagyorosz-hoz képest – utal a két nép lélek-számbeli különbségére, de a közös származásra is, hiszena kisoroszok a Kijevi Rusz valódi leszármazottai és nyelviörökösei.

Szloboda János(Zenta)

RózsanevekNem éppen nyelvészeti kérdések iránt érdeklõdtek azok,

akik 2002. szeptember utolsó elõtti hetének végén nagyszámban indultak a pompás szigethalmi virágkiállítás meg-tekintésére. Több országból sok száz kiállító érkezett, hogybemutassa szebbnél szebb virágait. Ötletes, szépséges virág-költemények gyönyörködtették a fõként szakértõkbõl állólátogatókat.

A vidám szegfûk, a kacagó muskátlik, az ábrándos ciklá-menek csoportjai mellett a bumfordi dísztökök ezer változataszórakoztatta a nézõket. Legtöbbjük hivatásos kertész volt,de sokan csak a kis kertjüket akarták új virágokkal beültetni,és most választották ki a leginkább kedvükre való növénye-ket. Akadt olyan is, aki éppen magára a kiállításra, a sok szépés illatos virágra volt kíváncsi.

A kiállítók közé tartozott Márk Gergely rózsakertész is. Avirágok királynõjének nemesítésével foglalkozik hivatássze-rûen ötven esztendeje. 526-féle szép és még szebb varázsosillatú, változatos alakú és színû rózsát nemesített eddig.

Gondosan õrzi az „anyatöveket”. Az ezekõl vett szemeketszemzéssel oltja be másik alanyba. Amikor kihajt a magonc,ez éppen olyan lesz, mint az anyanövény volt. Ezt nevezik arózsa utódjának, vagy szakkifejezéssel hibridjének. Évekenát vizsgálják az újfajta rózsát, és ha jó lett, akkor bejelentiktörzskönyvezésre.

Ugyanis, mint megtudtam, az Országos MezõgazdaságiMinõsítõ Intézet törzskönyvet vezet a rózsák fajtáiról. Hamegtörtént a törzskönyvezés, akkor következhet az államielismerés. Ez fajtaoltalmat jelent. Senki másnak nincs jogaezután ilyen államilag elismert rózsát szaporítani. Olyan ezaz eljárás, mint az ipari találmányok védelme. Csakhogy arózsanemesítõt nem az anyagi haszon serkenti. Ellenkezõleg,az állami elismerés költségeit is szívesen állja, hiszen saját ésmások gyönyörûségére végzi szép munkáját.

Márk Gergely külföldi mintára elsõként teljesen új el-nevezési rendszert vezetett be kéthektáros birodalmában.

Néhány rózsát jelzõvel azonosít. Ilyen például a Világos,a Merengõ, a Bûbáj, a Pindurka, a Picurka, a Pöttöm.

Egy másik csoportot fõnévvel jelöl meg. Erre példa aFáklya, Erény, Hajnalpír, Lidérc, Napkelet, Süni, Sziporka,Aranyhíd, Árva, Vágyakozás, Karát, Sellõ, Mogyoró, Ko-bold, Futótûz.

A rózsák legnagyobb részét tulajdonnévbõl kölcsönzöttelnevezéssel látta el. Sok az egyszerû személynév, mint Bor-bála, Iluska vagy Jenõ, Gabi. A névadás oka itt elsõsorbannem az azonosítás, nem is a megkülönböztetés, hanem egé-szen sajátos módon a megemlékezés, az emlék állítása.

Ebbõl a célból adta a földrajzi neveket, számos város ésmegye nevét: Kassa, Széphalom,Máramaros, Bihar, Vas. Fo-lyónév: Nyárád, Kis-Küküllõ; hegynév: Bálványos, Nagykõ-havas.

Sok operahõs szerepel a rózsanevek között: Liu, Norina,Nabucco, Papageno. A történelmi fogalmak közé tartozik azAranybulla, Hajdú, Millecentenárium.

Jeles történelmi személyiségekrõl is gyakran nevez el ró-zsákat: Könyves Kálmán király, Méliusz Juhász Péter, CinkaPanna, Brunszvik Júlia.

Történet fûzõdik a Mechwart András emlékére rózsa elne-vezéséhez. Sajnálkozva vették észre Márk Gergelyék, hogy akitûnõ tudós szobránál igen satnya rózsák tengõdnek. Elhatá-rozták, hogy ajándékoznak neki egy igazán szép fajtát. Ezkapta a Mechwart András emlékére nevet.

Egészen világos a névadás indítéka a leggazdagabb cso-port esetében. Emléket akart állítani a névadó a megjelöltszemélyeknek. A névben szerepel is a megjelölés: ... emléké-re. Vörössipkások emlékére, Berzsenyi Dániel emlékére,Lorántffy Zsuzsanna emlékére, Szeleczky Zita emlékére, és nehagyjuk ki a 2002-ben kétszáz éves Kossuth Lajos emlékéreelnevezett rózsát se!

Berényi Zsuzsanna Ágnes


A nyelvfejlõdés – sorskérdés„A nyelv ma néktek végsõ menedéktek” erõteljes

verssora, veszélyérzetet kiáltó mondata lett egy anyanyel-vünk Kárpát-medencei gondjairól összeállított kötetnek acíme (Anyanyelvápolók Szövetsége, Bp., 2002). ReményikSándor közismert verssorából kiindulva a körbetekintésszándékával jött létre az a szabadegyetemi elõadás-soro-zat, amely 1999-ben hónapról hónapra tekintette át az eu-rópai magyarság anyanyelvhasználatának kérdéskörét. Azélõszóban elhangzott összefoglaló elõadások átfésült,szerkesztett változataiból állt össze a tanulmánysorozat,mely a nyelvében inkább apadó, mintsem gyarapodó ki-sebbséget, az összeurópai magyarságot igyekezett tárgyi-lagosan, ezredforduló elõtti állapotában bemutatni.

Mind a keleti végek, a csángóság, mind a nyugat-euró-pai magyar szórvány nyelvi állapotát elemzi, de a részletesismertetések nem hagyják ki a két területi véglet közti nem-zetrészeket sem. Megállnak a nagy tömböt jelentõ Erdélynyelvi állapotánál éppúgy, mint az összes többi országé-nál. Egyaránt megszólalnak benne a Vajdaság, Horvátor-szág, Szlovénia, a Felvidék, Kárpátalja karéjának, valaminta többi szórványnak, a nyugat-európaiaknak, így az auszt-riai magyaroknak a gondjai.

A szerkesztõ, Székely András Bertalan így rajzolta mega könyvvé érlelõdés folyamatát: „A rendezés sorrendjeszerint a legnagyobb népcsoport, az erdélyi magyarság je-les képviselõjét, Péntek János kolozsvári professzort hív-tuk elsõnek, aki szakszerû elõadást tartott, nem csupán anyelvállapotról, hanem a folyamatokról, a mozgásirányok-ról is.” Ebben az összegzésben látszott leginkább, hogy anyelvi változások történetiségükben nem egyértelmûencsak a pusztulás, a vesztés tüneteit mutatják. A múltat ala-posan elemzõ összefoglalásból kitûnt, hogy a XX. századeseményei következtében az erdélyi magyar nyelv „aláren-deltté, kiszolgáltatottá és védtelenné vált”. 1990 után azon-ban bõvült a nyelvhasználat köre a közéletben, kiterjedt amûholdas televízió, a rádió nyelvi hatása, megújult szere-pet kapott az írott sajtó, s ezek a felemelkedés esélyének ajelei.

Döbbenetes erejû a visszafogott hang mögött a tényeksúlya. A különbözõ területek képviselõinek szavai többszöris egybecsengtek. Mindannyian kitértek az iskolai oktatás-ra mint a magyarnyelvûség továbbélésének és -élte-tésének legalapvetõbb társadalmi intézményrendszerére,és következtetéseik lehangoló végkicsengésükben nagyonhasonlóak lettek. Bár területenként eltérõ lakossági, lét-számbeli körülmények befolyásolják az iskolahálózat ki-épültségét, a politikai tényezõket itt nem említve, a nemze-tiségi nyelvû iskoláknak az a közös jellemzõjük mindenérintett országban, hogy a középiskola szintjénél megáll azanyanyelvû képzés, sõt már ott, azon a szinten is több ál-lamban párhuzamos, kétnyelvû képzéssé alakul át. Azutánpótlás biztosítása helyett ezáltal az anyanyelvûségapadását eredményezi.

Az adatokkal igazolt, élethelyzetekkel alátámasztotttérképezõ munka egyik lehangoló kicsengése a két-nyelvûsödés felé tartó folyamatok jelzése, kimutatása. Sez a teljes Kárpát-medencére jellemzõ irányzat mind poli-tikatörténeti, mind oktatási és iskolaszervezési gondokravezethetõ vissza. Megoldásának, a leépülési folyamatokmegállításának lehetõségei viszont csak a képzési, tanul-mányi esélyek változásával, cselekvõ megváltoztatásávallennének megvalósíthatók, országonként más-más (detöbbnyire szûkös) mozgástérben. Sok-sok kezdeménye-zésre van szükség: keretekre, alkalmakra, rendezvények-

re, ahol a versenyhelyzet serkentõ hatása érvényesülhet-ne.

Ha a számos tényfeltáró írás közül ki szabad egyet-ket-tõt emelni, akkor feltétlenül közöttük kell lennie ÁgostonMihály életigenlõ elõadásának Újvidékrõl. Õ fogalmazzameg tiszta, közérthetõ formában hogy a nemzeti megma-radás biztosítéka az anyanyelv továbbélése. A megadottelõadáscímet ki merte és tudta egészíteni, az anyanyelvértfolytatott küzdelem fogalmát megtoldotta az útkeresés igé-nyével és reménykeltõ sugallatával. „Ebben a küzdelem-ben (...) nemcsak a lehetõségteremtés várait kell meghódí-tani, hanem azt az ezerarcú ideológiát és civilruhás papjaitis legyõzni, amely s akik a meglevõ lehetõségektõl is igye-keznek elriasztani bennünket, és akik saját sorainkban isfolytatnak cinikus harcot nemzeti megmaradásunk akarásaellen.”

A kötetnek a magyarországi nyelvhasználatot elemzõírását Kolczonai Katalin szerkesztette, aki egy kerekasz-tal-beszélgetésen négy meghívottjával közösen mérte fel amagyarországi nyelvhasználat állapotát. Ebben a homo-gén nyelvi környezetben más alapkérdések vetõdtek fel,mint a határon túli közösségekben. A vitavezetõ, a határontúl élõk nyelvhasználati gondjainak is alapos ismerõjeként,a könyv bemutatóján mesélte, hogy anyanyelvi tábort szer-veztek az erdélyi Anyanyelvápolók Szövetségével. Ott ki-derült, hogy a diákok épp a magyart szeretik legkevésbé,pedig õk voltak a kiválasztottak. A miértet tanárnõjük ma-gyarázta: addig, amíg lehet, a nevelõk mindent át akarnakadni, mindazt a gazdag hagyományt, kultúrát, amit õk isörökül kaptak, mert ki tudja, holnap tehetik-e még. A tanár-nõ eleve a vesztes álláspontjából indult ki, amelybõl a fia-talokat, a jövõt viszont nem lehet megtartani. KolczonaiKatalin szerint „inkább a nyelvünk véd meg minket, mint miõt (...) a magyar nyelv van olyan erõs, olyan õsi, olyan érté-ke az emberi kultúrkincsnek, hogy tõlünk függetlenül ismegmarad, csak nem mindegy, hogyan éltetjük tovább.”

Ebben a kerekasztal-beszélgetésben fogalmazódottmeg Balázs Géza észrevétele, mely a külföldi magyarságképviselõinek szavaira rímelt. Az öntudatos nyelvhaszná-latra nevelés kapcsán jegyezte meg, hogy az intézmé-nyesség – amely a szórványban fõként lelkes egyéni ala-pokon áll – Magyarországon sem teljes: „... amíg nem in-tézményesül a nyelvmûvelés (...), addig úgy érzem, hogyazon a szinten maradunk, ahol most vagyunk. Tehát: lel-kes emberek gyülekezetében fogunk beszélni a nyelv kér-déseirõl. (...) erre lehet építeni, erre lehet hagyatkozni, deha nem lesz mögötte intézmény, ha nem lesz egy magyarnyelvstratégiai kutatócsoport, akkor úgy érzem, nem tu-dunk elõrelépni.”

A sokrétû kérdéskört alaposabban megismerni vágyóolvasó gazdag, bár olykor lehangoló kicsengésû tájékozta-tást nyer ebbõl a fölmérésnek is beillõ Kárpát-medenceiösszegzésbõl. A szakmai, nyelvészeti részek közé a kötetösszeállítói (társszerkesztõ: Maróti István) versbetéteket il-lesztettek, lehetõleg úgy, hogy az egy bizonyos területrõlszóló tudományos igényû munkát ugyanott élõ költõk ver-sei egészítsék ki, a szó mûvészetének eszközeivel fejezveki ugyanazt a mélységes mély gondot, amelynek jegyébena többi írás is fogant. A Reményik-verssel indított gyûjte-ményt Szabó Lõrinc verse zárja: „és hazám volt a szó”.Bízzunk benne, hogy mindannyiunknak továbbra is ha-zánk, otthonunk marad a szó, és eséllyel nézhetünk gyer-mekeink szép szavú jövõje elé.

Lengyel Ferenc(Bécs)


A két és a kettõ

A 2002. júniusi számban olvastam Timár György cikkét a kettõeltérõ metakommunikációs használatáról, és eközben több gondolatis megfogalmazódott bennem.

Az emberek mindig igyekeznek a hagyományostól eltérni, újatmutatni, szólni vagy írni. Ez a számnevek írásbeli és szóbeli haszná-latára egyaránt jellemzõ. A számolás a szellemi élet egyik legszöve-vényesebb jelensége, amelyre okvetlenül tisztelettel kell tekintenünk.Ezt megerõsíti az a tény is, hogy számottevõ, számít szavaink alap-szava a szám, a csuvas nyelvben pedig ’tisztelet’-et is jelent.

A két számnevet már évszázadok óta csak mennyiségjelzõkénthasználjuk (pl. két ház), a kettõ-t pedig fõnévként (kettõ meg kettõ aznégy). A huszadik század elején azonban – valószínûleg egy bankban– a kétszázat, kétezret stb. helyett kettõszázat, kettõezret vezettek bea használatba. Ez még nem lenne baj, ha ez csupán a saját belsõügykezelésükben maradt volna így, de – mint minden léhaság(Horger Antal szava 1924-bõl) – ez is gyorsan elterjedt.

Ez a szóhasználat már minden pénzzel foglalkozó szakterületenáltalánossá vált. A napokban olvastam egy adásvételi szerzõdést,amelyben ez a forma szerepelt: „kettõezer”. Sõt! Tovább olvasva aszerzõdést a hét számnevünk is hasonló sorsra jutott: nem hétezer,hanem „hetesezer” lett. Szóban még megérteném, hogy ezt a formáthasználják, csupán az egyértelmûsítés végett. Az adásvételi szerzõ-désekben azonban az összeg megjelenik szám és betû formájábanis, ezért nem indokolt az effajta pontoskodás (egyben fontoskodás).

A magyar nyelv rendkívül változatos és izgalmas a számnevek ésa számolás tekintetében egyaránt. Minden nyelvben megszámlálha-tatlan, de véges számú szó van. Ezekbõl a véges számú elemekbõlmégis a végtelenig tudunk számolni. Vajon ez mindig ilyen egyszerû?

Egy kis összeadás: „Fél meg fél az egy. Fél meg fél az egy pár. Félmeg fél az kettõ.” Mindegyik állítás igaz.

A kettõ a párossággal kapcsolódott össze, azzal a tulajdonsággal,amelyet az ember saját testén is megfigyelhetett. A páros testrésze-ket együttesen tekintette egységnek, és egyikükre nem az egy, ha-nem a fél megjelölést alkalmazta. Pl. „nem lát a szemével” vagy„nem hall a fülével”, az illetõ mindkét szemére, illetve fülére vonatko-zik, míg ha csupán az egyikrõl van szó, azt mondjuk, „nem lát a félszemével”, „nem hall a fél fülével”. Átvitt értelemben is alkalmazzukezt, ha valaki „félvállról beszél velem”.

Tény, hogy csak két tárgy ütõdhet össze, két láb lehet keresztben,két kéz kulcsolhatja össze egymást, mégsem használ a magyarnyelv többes számot: szeme közé nézek, összeüti a bokáját, szarvaközött a tõgye – vagyis a magyar nyelv is, mint legközelebbi rokonai(pl. a vogulok) a párt egységnek fogja fel, s ha csak az egyikrõl vanszó, azt mondjuk, hogy fél.

Ugyanilyen érdekesek azok az esetek, amikor a páros ruhadarabés testrész neve elé az egy számnév is ki van téve; itt is mindkettõtkell értenünk. Egy kézre mível az olyan iparos, aki csak egyedül, le-gény nélkül dolgozik. „Kegyelmetek, hogy én egy kézre szállásomonis mívelhetem ez munkát.” Senki sem értheti ezt a kifejezést úgy,hogy valóban csak egy kézzel végzett munkáról van szó: csakhogyez a kifejezés olyan korban keletkezett, amikor a kettõ egységbe tar-tozásának érzése sokkal élénkebb volt, mint ma.

Ne vegyük félvállról a nyelvhelyességet, és ragaszkodjunk ahelyes használathoz! Kétszer is gondoljuk meg, hogy a kettõ közülmelyiket használjuk!

Bók Szilvia

Kótyavetye – elkótyavetyél

Nyelvjárástörténeti kutatásaim közben egy palóc kisköz-ség, Karancsság 1845–50 közötti hirdetõkönyvének lapozga-tásakor bukkantam egy szótörténeti érdekességre. A települé-sen annak idején kisbíró dobolta ki a szolgabíráknak vagy afalu elöljáróinak a lakossághoz szóló hirdetményeit, s azokatebben a könyvben örökítette meg a jegyzõ vagy a község író-deákja mintegy öt esztendõn át.

A kistelepülés közbirtokosságának egyik 1845. évi hirdet-ményében ezt olvashatjuk: K.Ság helységében mindszent nap-kor azaz f. é. November 1õ napján tartandó kótyavetyén szi-veskedjenek meg jelenni.

A kótyavetye mint fõnév mai szókincsünknek nem része.Történeti-etimológiai szótárunk szerint a mai köznyelv csakaz elkótyavetyél származékot használja ’elprédál, elveszteget’jelentésben. De mi a jelentése a fentebb idézett szövegkör-nyezetben az eredeti fõnévnek?

Szófejtõ szótáraink szerint a szó elsõ megjelenése1540-bõl való, a XVIII. században kottya vetézés, kótyavegyealakváltozatokban is létezett. A szó minden bizonnyal a ma-gyarban már megrövidült szerb–horvát ko æe veæe ’ki akartöbbet (ti. adni)?’ mondatból keletkezett népetimológiával. Akótyavetye szó eredeti jelentése ugyanis ’árverés’: a gyakranismételt szókapcsolat szóvá forrt össze, annak a helynek vagycselekvésnek a jelentését sûrítve magába, ahol vagy amikorezt a mondatot többször ismételgették.

Értelmezõ szótárunk külön szócikkben tünteti fel az alap-szót (fõnevet), illetve annak igei származékát. Az alapszótrégies, népies megjelöléssel tárgyalja eredeti jelentésében:’árverés’, kiegészítve ezzel: ’amelyen a tárgyakat, holmikatrendszerint jóval értékükön alul kínálják eladásra, ill. így kel-nek eI’. A szó jelentésváltozásának valószínûleg az lehetett azoka, hogy az árverés fogalmához gyakran társult az áron alul,olcsón való eladás vagy (szerencsésebben) vásárlás.

Kótyavetyé-re ugyan ma már nem, csak árverésre járunk,de azért elkótyavetyélni még tudunk értékeket: például szava-kat.

Gréczi-Zsoldos Enikõ

Hol is van az a vaj?

Manapság sok szó esik a vajról. Nem arról, amitkenyérre kennek, hanem arról, amit rejtegetnek, samivel nem szabad a napra menni. Mert sok minden-kinek van olyan. De hol is rejtegetik? A kalapjukalatt, a fejükön. Mint a gyerek, aki vajat lopott. Aközmondás így hangzik: „Akinek vaj van a fején, nemenjen a napra!”

Sokszor azonban így idézik: „Ennek is vaj van afüle mögött.” Ha már szólást idézünk, gondolkodjunkegy kicsit képszerûen: hogyan is állna meg a vaj a fülmögött? A ceruza, az igen. Gyerekkoromból emlék-szem, hogy a boltos a ceruzát a füle mögé tûzte.Nagynéném mondta a gyerekre, aki megjegyezte ma-gának, amit a felnõttek egymás közt beszéltek, hogy„elteszi a füle mögé a kis polcra”. Ezzel függhet összeaz a szólás, amelyet a Magyar szólások és közmon-dások címû kötet említ: „Nincs a füle mögött = kevésesze van, nehéz felfogású.” Amivel azonban a vajasközmondást össze szokták keverni, az más. „Van va-lami a füle mögött.” Ez is azt jelenti, hogy valamigyanús nála, elrejt valamit, hátsó gondolata van. En-nek a szólásnak nem találtam a magyarázatát egyikgyûjteményben sem. A leginkább arra tudok gondol-ni, hogy a piszok az a valami, ami a fül mögött van.

Azt is hallottam egyszer (éppen nem volt papír ná-lam, hogy pontosan följegyezzem): „Kilóg a lovának alába.” Aki ezt mondta, az nem ismerte a szólás erede-tét. Az a lóláb ugyanis, amely kilóg, nem lóhoz tarto-zik, hanem ördöghöz. A hagyomány szerint az ördög-nek szarva és lópatája van. Ha emberi alakban jele-nik meg, arról lehet megismerni, hogy „kilóg a lóláb”.

„Aki nem tud arabusul...”

Buvári Márta


VAU!Egy maroktelefont gyártó cég szórólapján olvastam a kö-

vetkezõ szöveget: „Szeretné megosztani hangulatait, érzéseitbarátaival, ismerõseivel? Hagyja, hogy színek, dallamok éslogók beszéljenek Ön helyett!... Engedjen az egyediség csábí-tásának!”

A reklámszöveg kiagyalói bizonyára nem hallottak arról,hogy az emberek közötti kapcsolatokban az egyediséget nemelõre gyártott panelek, hanem magvas gondolatok és ezek ki-fejezését lehetõvé tevõ gazdag szókincs szokták jelezni. Báraz is lehet, hogy igyekeztek a körülöttük lévõ valóságnakmegfelelõ közlési módot ajánlani a maroktelefon használói-nak. Az átlagmagyar egyre zsugorodó szókincsét tapasztalvaaz ember néha már valóban attól tart, hogy lassan elfelejtünkbeszélni. Olykor már annak a víziója is felrémlik, hogyelõbb-utóbb ugatni fogunk.

Bár ez már nem is vízió. Azok az önkínzók, akik gyakrannézik bizonyos tévék mûsorait, észrevehették, hogy az ún.sztárriporterek már régen sutba dobták az olyan régi magyarindulatszavakat, mint hûha, nahát, ejha, és mindezek helyettazt mondják: vau!

Regõs Sándor

Monikavagy Mónika?

Ez a nõi név valamikor a 20. század 70-es évei-ben lett divatossá. Az 1936-os Kincses Kalendári-umban, amely még a Leokádia nevet is feltüntette,hiába kerestem. Az 1940-es naptárban már meg-találtam, de rövid alakban: „Monika”.

A név több európai országban ismeretes és hasz-nálatos. Mindenütt rövid alakban, mint Monika,Monca, Minque stb. Miért lett ez a név hosszúvá amai magyarban, amikor sem a Gizellából nem lettidõközben Gízella, sem a Zsuzsannából Zsúzsanna,vagy a Borbálából Bórbála? Igaz, az utóbbi többnyi-re Barbarává változott, akár a Bálint Valentinné.Ha így haladunk, egyszer majd az Istvánból is„Steve”, a Józsefbõl „Joe”, a Ferencbõl „Frank”, aMihályból „Mike” lesz, és így tovább.

Vezényi Pál

Az Európai Unió és a magyar nyelvA háromszéki Árkoson az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségé-

nek szervezésében 2002. november 29-én tartott szakmai értekezlet(Informatizált világ és anyanyelv) záróülése után e sorok írója a kö-vetkezõ kérdéssel fordult a tanácskozáson tudományos elõadássalszereplõ egyetemi oktatókhoz: „Veszélyezteti-e a magyar nyelv lététaz Amerikából Európába is átcsapó globalizáció és az uniós csatla-kozás?”

Demeter Éva doktorandusz (Kolozsvár): Rövid távon elég nagyveszélyt jelenthet az angol nyelv térhódítása, az angol szavak be-áramlása. A számítógépes nyelvben most még különösen sok az an-gol szó, fontos tehát, hogy megfelelõ magyar szavakat alkossunklehetõleg minél több angol kifejezésre. Olyan magyar megfelelõkregondolok, amelyeket a mindennapi beszéd is befogad, mint az egér,a kukac, a vírus, a villámposta. Bizonyos, hogy kialakul idõvel a jómagyarítási technika, emellett az angol szavak közül is sok belesimulmajd a magyar szókincsbe magyar ragokkal, jelekkel, alkalmazkodnifognak hangtörvényeinkhez, ragozási rendszerünkhöz. Ha nyelvünkmeg tudott birkózni az iráni, török, szláv, latin stb. szavakkal, bizo-nyára képes lesz ezt megtenni az angol szavakkal is. Hosszabb távonnincs okunk aggodalomra.

Benõ Attila egyetemi adjunktus (Kolozsvár): A globalizálódásnaknevezett folyamatban vannak pozitív és negatív nyelvi jelenségek.Helyzetünknél fogva kénytelenek vagyunk új fogalmakra megfelelõszavakat, kifejezéseket alkotni. Ez hosszabb távon biztos sikereslesz, ez mindenképpen biztató, mert gazdagodik a nyelv. Egyfajtanyelvújításnak vagyunk tanúi, hisz nemcsak a számítógépes nyelvetkell megmagyarítani, hanem az uniós csatlakozással párhuzamosanátalakul a jogi és közigazgatási nyelv is. Van okunk aggodalmakra is,mert veszélybe kerülhetnek az anyanyelv sajátosságai. Hangrendi,fonetikai kérdésekre gondolok. A 20. század óta már nem vagyunktúl érzékenyek például a mássalhangzó-torlódásra. A tudatos beavat-kozások mellett bíznunk kell a spontán nyelvérzékben is.

Péntek János tanszékvezetõ egyetemi tanár (Kolozsvár): Nyel-vünk megmaradása nem a globalizációnak nevezett folyamaton vagyaz uniós csatlakozáson múlik. A kérdést nem úgy kell felfogni, hogya magyar nyelvben nem lehetnek más nyelvekbõl származó szavak,de igenis lehetnek és vannak is, köztük régiek, újabbak vagy egészenújak, angolok is természetesen, ami azt jelenti, hogy a szavak áram-lása állandó folyamat. Minden kornak megvannak a maga kihívásai,számítógépes világunknak és az egységesülõ Európának is. Mindenmodern szakterületen anyanyelvûsítésre van szükség, ezt a folyama-tot a magyar nyelv korszerûsítésének szoktuk nevezni. A magyarításcsak úgy lehet sikeres, ha megfelel a magyar nyelv szellemének. Ezközös feladat ugyan, de a vezetõ szerep mégiscsak az anyaországszakembereire kell háruljon. Emellett arra is törekednünk kell, hogy a

magyar nyelv a közepes nagyságú európai nyelvek sorában találjameg a maga helyét, ne szoruljon háttérbe. Európa kezd ráébredni ar-ra, hogy a többnyelvûség, a nyelvi sokféleség nagy értéket jelent.Persze jelezni kell – amint azt elsõként Habsburg Ottó tette –, hogyvan igény a magyar nyelvre az Unión belül is. Ha földrészünk a régiókEurópája lesz, nincs okunk semmiféle aggodalomra reményeim sze-rint.

Prószéky Gábor igazgató (Budapest): Nincs okunk kétségbeesés-re sem az angol nyelv térhódítása miatt, sem azért, mert ma még aszámítástechnikai szaknyelvben kevés a jól bevált magyar szó, kife-jezés. Ezt nemcsak az optimizmus mondatja velem, mert én ezzel aszakterülettel foglalkozom, hanem objektív tényezõk is beleszólnak adolgok menetébe. A globalizációnak nevezett õrület félelemmel tölt elsok embert, de nem kell megijedni, mert az nem tud eredményt elér-ni a helyi piacok megszerzése nélkül, azokhoz pedig a helyi kultúrá-nak és a helyi nyelvnek a támogatását kénytelenek kérni. Miközbenfélünk tõle – ami érthetõ –, a jó hír az, hogy azok a nyelvek, ahol ezeka piacok vannak, érvényesülni fognak. Például javában zajlik a szá-mítógépes szaknyelv magyarítása, magyar programok készülnek, azúgynevezett nyelvi technológia szempontjából Magyarország jól áll.Az Uniónak gazdasági érdeke, hogy támogassa azokat a nyelveket,ahol piacai vannak vagy lesznek. Így egészen visszájára fordulaz egész ijesztõnek tûnõ folyamat.

Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár (Kolozsvár): Azt, hogy a nyelvjövõje veszélyben van-e, a nyelvész nem tudja megmondani. Meg-maradása minden nyelvnek azon múlik, hogy beszélik-e elegen vagysem. A nyelvek sohasem halnak ki amiatt, hogy szavakat kölcsönöz-nek más nyelvekbõl, vagy hogy a beszélõk idegen szavakat is hasz-nálnak. Minden nyelv kétféleképpen tud kihalni: vagy úgy, hogy a be-szélõi mind meghalnak, vagy úgy, hogy beszélõi más nyelven kezde-nek el beszélni. A nyelv életének meghosszabbításában a nyelvmû-velésnek nincs szerepe. Csak a nyelv formájának alakításában lehetszerepe. Az uniós csatlakozással nõhet a magyar nyelv presztízse,mert valószínûleg nõni fog az országnak is, a magyarul beszélõknekis a tekintélye, tehát a magyar nyelvnek is. A csatlakozás miatt aggo-dalomra nincs okunk, a népesség fogyása miatt viszont igen. A mégjobbára idegen terminológia, például a számítástechnikai, idõvelmegmagyarosodik. Lesz szavunk mindenre. Amiért a nyelvmûvelésáltal is óhajtott nyelvi, nyelvhasználati eszmény nem valósul meg, at-tól még él(het) a nyelv. Körülbelül 3000 éve éli önálló életét a magyarnyelv, és még élhet, reméljük, élni is fog nagyon sokáig.

A tanulságos, egymástól független környezetben született véle-ményeket olvasóink nevében is köszöni a kérdezõ:

Komoróczy György


Emlékezésül – és megemlékezésülA jubileumok nem föltétlenül jelente-

nek önünneplést. Egy-egy visszatekintésalkalom arra is, hogy az addigiakat szám-ba vegyük, s felmérjük: merre van a „to-vább”.

1. Január végén, Beszélni nehéz! cí-mû rádiósorozatunknak hétszázadik adá-sában, újból felidéztem azt a hajdani rádi-ós beszélgetést, amely 1976 februárjábanelõkészítette indulásunkat. (Egy korábbivisszatekintés, „Beszélni nehéz! – ötszá-zadszor” címen, megjelent folyóiratunk1995. évi 3. számában.) Megemlítettemaz elõzményeket: elsõsorban Péchy Blan-kának 1974-ben megjelent Beszélni ne-héz! címû könyvét; ebben õ mintegy féllapnyi terjedelemben vetette fel egy olyanrádiósorozatnak a gondolatát, amelybenvégre nem olvasni lehetne a hangos be-széd gondjairól-bajairól, hanem hallaniõket és helyesbített formájukat; sõt ma-gyarázni õket és vitázni róluk, a szélesebbközönség bevonásával is.

Ezt elolvasván, Illyés Gyula figyelmé-be ajánlotta az ötletet a rádió akkori al-elnökének, Kiss Kálmánnak (aki nyuga-lomba vonulása után a rádió Nyelvi Bi-zottságának elnöke lett). Kérésére az iro-dalmi osztály akkori vezetõje, DorogiZsigmond – bevonva a fõrendezõt, BozóLászlót, és az Édes anyanyelvünk adás-sorozat szerkesztõ szerzõjét, Lõrincze La-jost – saját mûsorában, a Gondolatban,egy teljes, majdnem egyórás adást szen-telt arra, hogy 1976 februárjában az új so-rozat két kiszemelt vezetõjével, PéchyBlankával és velem, mikrofon elõtt vitas-sák-vitassuk meg az indítandó mûsor dol-gát.

Így indult el a rá következõ hónapbana kéthetenként jelentkezõ Beszéni nehéz!

Itt nem ismétlem meg, említett korábbicikkemben megírtam: hogyan épült a rá-diósorozat köré levelezõhálózat, majd – aKazinczy-versenyek országos döntõit vál-laló, szervezõ, gondozó gyõri KazinczyFerenc Gimnázium magyartanárának, Z.Szabó Lászlónak és növendékeinek kez-deményezésére – egy országos szakkörihálózattá szélesedõ mozgalom; hogyanindultak évközi országos találkozók, majdnyári körvezetõi és ifjúsági anyanyelvi tá-borok; s mindez miként kerekedett azzáaz immár kétezer tagot számláló és ennektöbbszörösét szimpatizánsként vonzó kö-zönséggé, amely Anyanyelvápolók Szö-vetsége néven az országot behálózza; samelynek belsõ magját ez a spontán kelet-kezett megnevezés jellemzi legtalálób-ban: „a mi nagy családunk”.

2. Felidézett indító – 27 évvel ezelõtti– beszélgetésünk végérõl mostani adá-somban Lõrincze Lajosnak ezt az útra bo-csátó mondatát idéztem: „Kívánom, hogyhuszonöt évig beszélgessünk itt errõl, éshogy gyönyörû eredménye legyen!” Im-

már hozzátehetem: „Az akkor optimistamegjelölésnek tûnt 25 év letelt, sõt túl-haladottá vált. És beszélgetünk tovább,ugyanabban a szellemben, bár – sajnála-tosan – már nem ugyanazokkal. Elveszí-tettük közülük Péchy Blankát, Illyés Gyu-lát, Kiss Kálmánt, Dorogi Zsigmondot,Lõrincze Lajost; rajtuk kívül Z. SzabóLászlót, Miskolczi Margitot, másokat is.De jöttek és jönnek újak; s ha cserélõdnekis, az ifjabb nemzedék vállalja a kitûzöttcélokat. Teljesítve Péchy Blankának el-távozásakor utolsóként elhangzott intõkérését: Folytassátok!”

Januári adásomnak nagy visszhangjavolt. Régi körvezetõk és egyéni levelezõkszámára múltunk idézése az õ múltjuké isvolt; a késõbb csatlakozott felnõttek azaddiginál mélyebben láttak bele az ezáltalközösebbé, élményszerûbbé vált múltba;a legifjabbak pedig megérezték: olyantörténelmi folyamatnak részesei és letéte-ményesei, amelynek vállalása és folytatá-sa ugyanolyan messzire mutat elõre, ami-lyenre vissza; s amelynek továbbvitelenem jelszó, hanem életforma.

3. Alig hogy elhangzott ez az adá-sunk, a benne felsorolt – pedig így is hiá-nyos – veszteséglistának máris kiegészíté-sére kényszerültünk. Februárban elvesz-tettük Hérics Lajosnét, a mozgalmunkegyik meleg fészkét jelentõ gyõri Kazin-czy Ferenc Gimnázium nyugalmazottigazgatóját; körvezetõ és versenyfelkészí-tõ felnõtteink Arankáját, versenyzõ és tá-borozó középiskolásaink Aranka nénijét.

A kezdetek óta, negyedik évtizedemár, mindig a legnagyobb egyetértésbenmûködtünk együtt a hajdan versenynekindult, de hamarosan tömegmozgalommászélesült anyanyelvápoló tevékenykedés-nek minden hagyománnyá vált és mindigújabb formákkal bõvülõ folyamatában;melyben õ változó-emelkedõ minõségei-ben, de nem csökkenõ erõvel szolgálta a„nagy család” kiépítését, továbbfejleszté-sét, gondozását.

Az alapító társaknak – Kádár Gézának,majd Z. Szabó Lászlónak – kikapcsolódá-sakor, helyükbe lépve, egyre nagyobb fe-lelõsséget vett magára, s egyre több fel-adatot oldott meg maradéktalanul, tökéle-tesen. – Ereje fogytát érezve pedig gon-doskodott még arról is, hogy mindenposzton megfelelõ utódot állítva biztosít-sa a legfontosabbat: a folytatódást. Azonigyekezve, hogy amint idestova négy év-tizeden át érezhettük, hogy velünk volt, atovábbiakban minél kevésbé vegyük ész-re, hogy már nincs közöttünk.

Munkája, keze nyoma benne lesz afolytatásban; emberi, baráti emléke pedigbennünk, mindannyiunkban, kitörölhetet-lenül. S most már az õ emlékének is tarto-zunk a helytállással.

Deme László

Se fõ, se darab

A televízió egyik adásában hallottamnemrégiben a következõ mondatot: „A televí-ziónak két darab alelnöke volt.” Megdöbbe-néssel fogadtam ezt a pongyola fogalma-zást, hiszen az embereket soha nem szoktukdarabonként számba venni. Darab szavunk-nak ugyanis, értelmezõ kéziszótárunk sze-rint, valamennyi jelentése valamilyen tárgy-ra, illetve fogalomra vonatkozik. A jelentésekközül elsõsorban az 1. jelentést ajánlhatnámfigyelmébe a televízióban nyilatkozó sze-mélynek. Íme: darab fn 1. Szilárd testbõl le-vált vagy leválasztott rész. ~okra törik. (jel-zõként) Ilyen részt alkotó. Egy ~ vas. Ezutóbbi világosan mutatja, hogy jelzõi szerep-ben nem szoktuk emberre vonatkoztatni da-rab szavunkat. A népnyelvben még haszná-latos a megkezdett, hiányos állapot jelölésé-re is -ban raggal. Borkészítõk például tudják,hogy a hordót idõnként fel kell tölteni, mertha darabban áll a bor, könnyen megromlik.

Ha személyekre vonatkoztatjuk a fentiszót, annak lekicsinylõ jelentéstartalma van.Talán a lágerek foglyaira alkalmazhatták asorszám megjelölésével, arra utalva, hogyaz illetõ teljesen elvesztette személyiségét,csak amolyan tárgyként szerepel a „leltár-ban”.

Ugyancsak a közelmúltban olvastam egynyelvmûvelõ cikkben a „fölösleges fõ(zés)”-rõl. Ebben a cikk szerzõje joggal kifogásoltaazt a nyelvi divatot, hogy gyakori a fõ fölös-leges emlegetése. A szószaporítás példájaaz ilyen mondat: A diákság 150 fõvel vettrészt az ünnepségen. Helyette elég lenneennyi: 150 diák vett részt az ünnepségen.Nyilvánvaló, hogy ezúttal nem a fõ-vel van afõ bajunk, hiszen a metonímiának – képsze-rûségénél fogva – mind a köz-, mind a költõinyelvben helye van. Ugyanilyen metonimi-kus szerepben jelenik meg lélek szavunk.Gyakran használjuk a következõ kifejezése-ket: 2000 fõs település, 2000 lelkes telepü-lés. Arany Jánosnak a Tetemre hívás címûballadájában találkozunk a lélek szónak ilyenértelmezésével: „Lélek az ajtón se be, seki!…” A cikk írójával egyetértve, magam isellene vagyok a fölösleges fõ-zésnek. A fõ-zést azonban (természetesen egybeírva, nomeg egészen más jelentésben) a gasztronó-mia nagyszerû foglalatosságának, valósá-gos mûvészetnek tekintem. A darab-balazonban sehogy sem tudok megbékélni. Bártudom, hogy a televízióban nyilatkozó való-jában nem a lekicsinylés szándékával hasz-nálta jelzõként az alelnökökkel kapcsolatbana kifogásolt szót, mégis hibázott. Fogalma-zása igénytelen, pongyola volt. Ezért teszemszóvá, és javaslom, hogy a szavak stílusér-tékét figyelembe véve, törekedjünk az árnyaltszóhasználatra. Én ugyanis úgy vélem, hogyaz esetenkénti szótévesztés darabosságra,udvariatlanságra is utalhat. A címben sze-replõ két szóval kapcsolatban az a vélemé-nyem, hogy a fõ esetenként csak fölösleges,azaz töltelék, a darab azonban személyre vo-natkoztatva okvetlenül kerülendõ. Az említettbeszédhelyzetben ne legyen se fõ, se darab.Mondjuk inkább így: „A televíziónak két alel-nöke volt.”

Dóra Zoltán


Anyanyelv-oktatási napok továbbképzésként

Az Anyanyelvápolók Szövetsége a Magyar Nyelvtudományi Tár-sasággal és az Eszterházy Károly Fõiskola Magyar Nyelvészeti Tan-székével közösen 2003. augusztus 25–28. között Egerben megren-dezi 30 órás, akkreditált továbbképzési programját általános és kö-zépiskolai magyartanárok számára. Jeles nyelvészek, módszertaniszakemberek adnak elméleti és gyakorlati útmutatót az anya-nyelv-pedagógia, a leíró nyelvtan, a retorika és a stilisztika területérõl.

Költségek: 23 000 Ft részvételi díj, 13 000 Ft szállás és étkezés.A jelentkezéseket május 15-ig várjuk. Kérjük, közöljék a résztvevõ

nevét, levelezési címét, valamint iskolája nevét és címét.Eszterházy Károly Fõiskola Magyar Nyelvészeti Tanszék, 3301

Eger, Pf. 43. Tel.: (36) 520-476. E-mail: [email protected]

Tanárjelöltek az egri helyesírási döntõben

A Líceumban 2002. november 15-én – mint elõtte már 15 évenkeresztül – összegyûltek az ország tudományegyetemeinek, tanár-és tanítóképzõ fõiskoláinak legjobb helyesírói, hogy összemérjék tu-dásukat.

Az Eszterházy Károly Fõiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke szak-mai programmal nyitotta meg a kétnapos rendezvényt. A versenytörténetében újdonságnak számított, hogy a kuratórium döntésealapján a fõiskola Nagy József Béla-emlékplakettet alapított. Elsõ íz-ben három olyan ismert szakembert jutalmaztak meg, akik az elmúltévekben értékes szakmai tevékenységet fejtettek ki a Nagy JózsefBéla helyesírási verseny érdekében: Fábián Pált, Pásztor Emilt és T.Urbán Ilonát (az õ posztumusz díját lánya vette át).

Az elõadások fontos, idõszerû helyesírási kérdéseket elemeztek:Fábián Pál: Európai helyesírás-szabályozási modellek; Keszler Bor-bála: Fontosak-e az írásjelek?; Dobsonyi Sándor: Tulajdonnév éskezdõbetû.

A szombati versenynapon a 24 intézménybõl érkezett versenyzõkelsõként tollbamondást írtak, majd két feladatlap gyakorlatsorát ol-dották meg. Az országos zsûri döntése alapján a mezõny legjobbjai akövetkezõk voltak: I. díjas: Horváth Bernadett (I. éves magyar–németszakos, ELTE, Budapest), II. díjas: Bírta Réka (II. éves magyar–kom-munikáció szakos, EKF, Eger), III. díjas: Kékesi Csilla (III. éves mûve-lõdési menedzser szakos, DE, Debrecen).

A szakmai összejövetelt szerencsésen egészíti ki az egri tanszékáltal hamarosan elkészítendõ újabb helyesírási tanulmány- és gya-korlatgyûjtemény, mely többek között bemutatja a 2000. és a 2001.évi versenyfeladatokat is.

Bozsik Gabriella

A Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány hírei

Örömmel tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy mëgnyitottuk honlapun-kat http://barczi.uw.hu címën. Köszönettel vëszünk mindën levelet éshozzászólást.

A 2002. decembër 16-án az Apáczai Kiadó budapesti központjá-ban mëgtartott III. Bárczi Géza emléknapon Bárczi-haranggal tüntet-tük ki:

Bánffy György színmûvészt a magyar nyelvért végzett áldozatosmunkájáért, színészi, elõadói tëvékënységében példamutatóan tiszta,kifejezõ, az e és ë hangot mëgkülönböztetõ szövegmondásáért;

Dr. Bodolay Géza nyelvész-irodalomtörténész kandidátust többévtizedës munkásságáért, 15. magánhangzónk, a zárt ë hangmëgõrzéséért folytatott kitartó küzdelméért, a magyar klasszikus lírakiejtésjelöléssel ellátott gyûjteményës kötetének összeállításáért;

Dr. Paczolay Gyula ëgyetëmi tanárt, közmondáskutatót a köz-mondások nemzetközi összehasonlító vizsgálatában elért eredmé-nyeiért, és ezëk kiadásában 15. magánhangzónk, a zárt ë hang ésbëtû követkëzetës alkalmazásáért;

Szilágyi Réka újságírót, szërkesztõ riportërt a Duna Tëlëvízióbanvégzëtt munkájáért, tiszta, kifejezõ, színvonalas szövegmondásáért,a hagyományos kiejtés, benne 15. magánhangzónk, a zárt ë hangõrzéséért.

Mészáros András,a kuratórium elnöke

A Szép Magyar Nyelvért Alapítványa csángó fiatalokért

A Szép Magyar Nyelvért Alapítvány 1991 szeptemberé-ben jött létre. Alapítói, életre hívói: a Magyar Tudomá-nyos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottsága, az Anyanyelv-ápolók Szövetsége, a Magyar Nyelvtudományi Társaság, aMagyar Sajtóalapítvány és egy lelkes magánszemély, dr.Grega Sára. Célját az alapító okirat a következõképpenfogalmazza meg: „Mind az itthoni, mind a határainkon kí-vüli magyarság anyanyelvi mûvelõdésének hathatós elõse-gítése a magyar nyelvészeti tudományos kutatás, a nyelv-mûvelés és a nyelvi ismeretterjesztés eszközeinek felhasz-nálásával. Az Alapítvány a céljait elsõsorban a magyarnyelvtudomány és nyelvmûvelés folyóiratainak, kiadvá-nyainak anyagi és szellemi támogatásával, a nyelvmûvelõés ismeretterjesztõ tevékenységnek díjak vagy jutalmakformájában való elismerésével, diákok és pedagógusokszámára szervezett nyelvi táborok támogatásával, vala-mint ösztöndíjak adományozásával kívánja elérni.” Azalapítók egyike, dr. Grega Sára, aki kezdettõl fogva acsángómagyar fiatalok támogatását szorgalmazta, azalábbiakban az Alapítvány többirányú tevékenységénekerrõl a részérõl tájékoztatja olvasóinkat. A szerk.

Az Alapítvány kuratóriuma elõször az 1992/93. tanévre ítéltoda ösztöndíjat Magyarországon tanuló moldvai csángómagyarfiataloknak. A 2001/2002. tanévvel bezárólag eddig 14 itt tanulódiák kapott egy félévtõl hét évig terjedõ idõre általában évi30–40 000 Ft-ot. Tudjuk, hogy ez a havi 3–4000 Ft nagyon ke-vés, és egyre kevesebbet ér, de sajnos alaptõkénk nem gyarap-szik. Pedig ösztöndíjasaink sok nélkülözés közepette sokszoremberfeletti erõfeszítéssel állnak helyt a számukra idegen, nagy-városi környezetben. Hónapok alatt sokéves hátrányt kell behoz-niuk, mégis kiváló eredményeket érnek el. Többnyire romániaitanulmányaik, sõt munkás évek után kezdték itt újra a tanulást,megtanulva elõször a magyar köznyelvet és helyesírást.

Többen javasolták, hogy inkább az otthon, Moldvában vagyErdélyben tanulókat segítsük. Ezzel teljesen egyetértünk, csak-hogy nemigen valósítható meg. Mindössze egyszer sikerült há-rom Csíkszeredában tanuló moldvai diáknak ösztöndíjat és há-rom magyar iskolának, ahol moldvai csángók tanulnak, egy-egy5000 Ft-os könyvcsomagot kijuttatnunk. Így tehát a segítésnekcsak az az útja maradt, hogy az itt tanulókat ösztönözzük. De azösztöndíjakat többnyire nem érdemtelenek kapják.

Gondoljunk Petrás Máriára, aki kétgyermekes anyaként kezd-te és végezte el az Iparmûvészeti Fõiskolát, majd a mesteriskolát,és diplomamunkáját a dévai kolostor számára készítette el. Kiál-lításainak száma már megközelíti a százat. Magyarországon kí-vül volt már Olaszországban és Kanadában is, a közeljövõbenpedig Kolozsvárt és Csíkszeredában mutatkozik be. Moldvábamég nem hívták... Leánya, Petrás Alina is, aki szintén ösztöndí-jasunk volt négy évig, édesanyja nyomdokaiba lépve kerámiávalfoglalkozik, és elsõ kiállítását 2002. november 15-én nyitottameg Óbudán a Platán Közmûvelõdési Könyvtárban (III., AratóEmil tér 1.).

Nyisztor Tinka néprajz szakot végzett, már doktori vizsgájárakészül. Iancu Laura óvónõ lett, s most a Pázmány Egyetem hit-oktatói szakát végzi párhuzamosan a BKE Századvég PolitikaiIskola újságíró szakjával, de a vakációkban hazajár, és felgyûj-tötte szülõhelye, Magyarfalu népmeséit. „Johófiú Jankó” címûkötetét 2002. október 25-én nagy sikerrel mutatták be a LiteaKönyvszalonban. Mivel azonban elsõ diplomáját már meg-szerezte, állami ösztöndíjat nem kap.

Az idén nyolc csángómagyar diák pályázott az ösztöndíjra, denégynél többnek nem tudunk adni, még keveset sem. Jó lenne, hakedves Olvasóink ország-, sõt világszerte ismertté tennék alapít-ványunkat. Nemes célt szolgálnának vele.

A Szép Magyar Nyelvért Alapítvány nyílt, bárki elérheti a kö-vetkezõ számlaszámon: K&H 10200892–31412201–00000000.

Dr. Grega Sára,a kuratórium tagja


brüsszelita – a brüsszeli, európai uniósügyek képviselõje (16 óra, 2003. február8.).

csipkártya – új típusú, többfunkciós, di-gitális leolvasásra alkalmas plasztikkártya(pl. bankkártya, menetjegy) (Világgazdaság,2002. október 7.). Pl. „zártkörû, csipkártyásjegyellenõrzõ rendszer” (Magyar Nemzet,2002. július 4.).

drótféreg – szeméttelepen élõ, hasznosrovarfajta, amely õsszel tömegesen látogatjaa Naplás-bányák közelében lévõ családi há-zakat is (Népszabadság, 2001. május 28.).

ebvécé – lásd kutyagumigyûjtõ zacskó

e-trombózis – a számítógép elõttihosszas, merev ülés által kiváltott vérrögke-letkezésbõl fakadó tüdõembólia. Pl. „E-trom-bózist okozhat az ülõmunka” (Népszabad-ság, 2003. február 4.).

kutyagumigyûjtõ zacskó – a Terézváros-ban utcán, dobozokba kihelyezett zacskó, akutyaürülék összegyûjtésére és szemétbedobására (Magyar Hírlap, 2003. január 21.).További kifejezések: kutyagumiszippantógép, ebvécé, ebtoalett.

mocsolyás (parkolóhely) – havas, vizes,nem takarított parkolóhely „népies” elne-vezése (valószínûleg a mocskos és a pocso-lyás melléknév vegyülésébõl).

összebútorozik – összeköltözik. Pl.„Nem kell mindjárt a kapcsolat elején össze-bútorozni!” (Kedvelt kifejezés a Barátok köztcímû szappanoperában.)

salátatörvény – több törvényt érintõ,megváltoztató parlamenti törvény(javaslat).Pl. a szociális törvényjavaslat salátatörvény.

térerõ – valamely területnek hangfrek-venciás jelekkel való besugárzottsága,amely a (jó) vételt lehetõvé teszi (MagyarNemzet, 2002. július 19.). Más szóval: le-fedettség. Pl. „Van itt térerõ?”; „Milyen a le-fedettség?”

térfigyelõ rendszer – összekapcsolt köz-területi kamerák hálózata, amellyel egy adottterület életét követni tudják (Budapesti Új-ság, 2002. augusztus 7.).

túlélõtábor – a kalandturizmus új formá-ja: többnapos, fõleg testi erõpróbákat (szik-lamászás, éjszakai túra, tájékozódási ver-seny stb.) magában foglaló táborozás. Pl.„Túlélõtábor ifjú »honvédeknek«” (MagyarNemzet, 2002. június 10.).

turistaosztály-szindróma – a hosszú re-pülõutakon a megmerevedett lábakban kelet-kezõ vérrög által okozott életveszélyes érel-záródás (Népszabadság, 2003. február 4.).

vág, levág – tud, ért, felfog. Pl. „Vágod atémát?” (Érted?), „Száz százalék, tuti, énvágtam!” (Száz százalékig megértettem),„Levágtam, hogy frankó vagy” (Azonnal fel-fogtam, hogy közénk való vagy) (Való Vi-lág-párbeszédekbõl, 2003. január).

wellness – a fitneszt (az aerobik elemeitfelhasználó testépítést) követõ, a fizikai ésszellemi egészséget szolgáló életmód, élet-felfogás. Magyarul a wellnessközpont legin-kább szépségközpont (Metro, 2002. október7.).

Olvasóink javaslataiból is válogatunk!B. G.

Új szavak, kifejezések(24.)

H Í R E KKiss Jenõ akadémikust, a Magyar Nyelv-

tudományi Társaság fõtitkárát köszöntötték2003. február 5-én, 60. születésnapja alkal-mából az ELTE Bölcsészettudományi Karán.Az ünnepelt tiszteletére csaknem százszer-zõs tanulmánykötet jelent meg.

F

Február 16-án, életének 81. évében el-hunyt Kiss Lajos akadémikus, a számos tu-dományterületen – szlavisztika, etimológia,lexikográfia, földrajzinév-kutatás – maradan-dót alkotó jeles nyelvész, aki a magyar nyelvápolását is mindig igen fontosnak tartotta, stagja volt az MTA Magyar Nyelvi Bizottságá-nak is. Emlékét megõrizzük.

F

Február 27-én a Finn Nagykövetségenelõadást tartott a finnországi Hazai NyelvekKutatóintézetének munkatársa, Aino Piehl.Elõadásának címe ez volt: Az Európai Unióés a nyelvmûvelés.

F

Február 28-a és március 3-a között akk-reditált szakmai továbbképzés színhelye volta harkányi Baranya Szálló. A továbbképzés,amelyen általános és középiskolai magyar-tanárok vettek részt, az AnyanyelvápolókSzövetségének egyik kiemelt fontosságúrendezvénye, amit jól mutat, hogy szintemindegyik közremûködõje a szövetség el-nökségének is tagja. A továbbképzés szer-vezõ házigazdája Aradi Éva, a siklósi gimná-zium igazgatója, elõadói, foglalkozásvezetõipedig Deme László, Forgács Róbert,Grétsy László, Kerekes Barnabás, KovátsDániel, Rónaky Edit és Wacha Imre.

F

Nyelvi ismeretterjesztõ tevékenységéért,rádió- és tévémûsoraiért március 15-énTáncsics Mihály-díjban részesült Balázs Gé-za, lapunk szerkesztõségének tagja. Szívbõlgratulálunk!

F

A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportáprilis 29-én Egerben, az Eszterházy KárolyFõiskolán kihelyezett ülést tart Nyelvészeteninnen és túl címmel.

F

A Szarvas Gábor Nyelvészeti Asztaltársa-ság 2003-ban a következõ napokon találko-zik az Akadémiai Klubban: április 17., szep-tember 18. és november 20. Mindig csütör-tökön és 18.30-kor.

F

A felsõoktatási intézmények Szép Ma-gyar Beszéd versenye 2003. május 22–24.között lesz az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógy-pedagógiai Fõiskolai Karán.

Szerkesztõségünkbebeérkezett nyelvészeti

kiadványok

A nyelv nevelõ szerepe. A XI.Alkalmazott Nyelvészeti Kong-resszus elõadásainak válogatottgyûjteménye. Szerk.: Fóris Ágo-ta, Kárpáti Eszter, Szûcs Tibor.Lingua Franca Csoport, Pécs,2002.

Balázs Géza–Murvai Olga: Aszövegek szövésmintái. StúdiumKiadó, Kolozsvár, 2002.

Cs. Jónás Erzsébet: Kont-rasztív szövegszemantikai vizs-gálatok (Csehov-drámák ma-gyar fordításai). BessenyeiGyörgy Könyvkiadó, Nyíregyhá-za, 2002.

Cs. Jónás Erzsébet: Így mû-ködik a Word szövegszerkesztõ.A humán informatika verbáliskommunikációja. BessenyeiGyörgy Könyvkiadó, Nyíregyhá-za, 2002.

Illyés Gyula-„breviárium”.Válogatta: Valaczka András.Nemzeti Tankönyvkiadó, Buda-pest, 2002.

Kenéz Tünde: A debrecenikönyvkötészet szókincse. Debre-cen, 2002. (A Debreceni EgyetemMagyar Nyelvtudományi Intéze-tének Kiadványai, 77.)

Kossuth Lajos, a szó mûvésze.Tanulmányok Kossuth stílusmû-vészetérõl. Szerk.: SzikszainéNagy Irma. Debrecen, 2002. (ADebreceni Egyetem MagyarNyelvtudományi Intézetének Ki-adványai, 78.)

Szávai Géza: Kétszemélyesköltészet. A nyelv és a vers szüle-tése. Pont Kiadó, é. n. (2002.)

Temesi Mihály: Az Ormánságnyelvjárása 1939 és 1949 között.Leíró nyelvtani és szóföldrajzimonográfia. Szerk.: Pesti Jánosés Szûcs Tibor. Dialóg CampusKiadó (Nordex Kft.), Pécs, 2002.

Töreky Ferenc: Vizuális kom-munikáció. Nemzeti Tankönyv-kiadó, Budapest, 2002.

Vékony Gábor: Magyar õs-történet. Magyar honfoglalás.Nap Kiadó, Budapest, 2002.

Verdes Sándor: Miért nembeszélünk úgy, ahogy õk? Tár-salgási könyv a hétköznapi be-szédhez. Zöld-S Stúdió, Buda-pest, 2002.


P O N T O Z ÓMindenekelõtt a 2002. évi 5. számunkban közölt rejtvények

helyes megfejtését adjuk közre.I. Értelmes helynevek. 1. Kisecset. 2. Perkupa. 3. Kelemér. 4.

Vértestolna. 5. Gyöngyöspata. 6. Mórahalom. 7. Szeleste. 8.Nagybakónak. 9. Verpelét. 10. Szászberek.

Il. Törtvonalas betûrejtvények. 1. Kamara. 2. Énekóra. 3. Pa-lánta. 4. Eperszem. 5. Nyaláb. 6. Tepertõ. 7. Karakán. 8. Méreg.

lll. Költõk és verscímek. 1. Batsányi: A franciaországi válto-zásokra. 2. Berzsenyi: A magyarokhoz. 3. Vörösmarty: Szózat. 4.Arany: Kozmopolita költészet. 5. Petõfi: A négyökrös szekér. 6.Ady: Kidalolatlan magyar nyarak. 7. Juhász Gy.: A tápai Krisz-tus. 8. Gyóni: Csak egy éjszakára. 9. Kosztolányi: Életre-halálra.10. Szabó L.: Májusi orgonaszag. 11. József A.: A Dunánál. 12.Radnóti: Nem tudhatom.

IV. Országjáró. 1. Áta. 2. Súr. 3. Erk. 4. Nak. 5. Aba. 6. Lad.7. Aka. 8. Tar. 9. Ond. 10. Ács. 11. Õsi. A keresett kirándulásikellék: túrabakancs.

V. Jókai Anna a nyelvrõl. A dolgokat néven nevezni, valódinéven nevezni csak a nyelvünk által lehet.

Azok közül a megfejtõink közül, akik megszerezték a sorso-lásban való részvételhez szükséges 80 pontot, a következõknekkedvezett a szerencse, azaz részesülnek könyvjutalomban: III.András Általános Iskola, Domoszló, Deák tér 5. (3263); Dr.Komlósi Zsolt, Budapest, Petõfi u. 23. (1161); Kovács Kyra,Miskolc, Park u. 1. fszt. 2. (3529); Oláh Istvánné, Cigánd, Kert-köz u. 20. (3973); Pruzsina Szilvia, Budapest, Nap u. 31. (1185);Raizer Pálma, Sóstófürdõ, Erdõalja u. 10. (4431); Szabó Korné-lia, Nyíregyháza, Bartók Béla u. 58. (4400); Szegedi Jánosné,Tarján, Jókai u. 28. (2831); Tapodi Katalin, Kecskemét, Mik-száth Kálmán krt. 45. (6000); Witzlné Ulrich Anikó, Hõgyész,Klimes u. 13. (7191). A nyerteseknek szívbõl gratulálunk!

A Pontozó új feladataiI. Irodalmi helynevek. Ha olvasóink helyesen fejtik meg a

rejtvényt, akkor az ábra elsõ függõleges oszlopában 1893. április5-én, épp 110 éve született, kétszeres Kossuth-díjas írónknakszülõhelyére bukkanhatnak; ha pedig megfelelõen átrendezik asorokat, akkor az 5. oszlopban annak a helységnek a nevét kap-ják meg, ahol Virág Benedek töltötte gyermekkorát, s ahol Cso-konai is járt. A két helynévért egyenként 9, összesen tehát 18pont jár.

II. Erre – arra. Alább két oszlopban szavak sorjáznak egy-más alatt. A szópárok között levõ üres helyekre tessék beírniegy-egy olyan szót, amely a tõle balra és jobbra álló szóval egy-aránt értelmes összetett szót alkot. Például: Sütõ – tök – filkó. Hamegfejtõink az így beírt szavak kezdõbetûit fölülrõl lefelé össze-olvassák, egy olyan személy foglalkozásának elnevezését kapjákmeg, akinek áldásos tevékenységére olykor bárkinek szükségelehet. Minden jó megfejtés 1 pontot, a foglalkozásnév további 5pontot ér, vagyis összesen 14 pontot lehet szerezni.

FELLEG.............................PINCESZÖKÕ ..............................FORDULÓTÁNC.................................JÁTÉK

MEZÕ ................................SZEMPÉNZ..................................MENETCUKOR..............................KÉMÉNYFÉL ....................................CSOPORTKORONA ..........................DOBOZNÉV ...................................HÓBORT

III. Nyolcszor nyolc. Megfejtõink az ábra helyes kitöltéseután a bal felsõ sarokból kiindulva a jobb alsó sarokig egy 225éve elhunyt francia író, filozófus nevére találhatnak. Ha utánaügyesen átrendezik a sorokat, akkor ugyanebben az átlóban aszerzõnek egy korai – és mára már szinte elfeledett –, de õt akkoregy csapásra ismertté tevõ drámájának címére is rábukkanhat-nak. Az író nevének és e korai mûve címének megtalálásáértegyaránt 8, együttesen tehát 16 pontot lehet szerezni.

IV. Író és mûve. Egy ma élõ jeles írónk teljes nevét és egyikmûvének címét keressük. Ha olvasóink az elsõ meghatározások-ra helyesen válaszoltak, a jobb oldali kérdésekre felelve már felis használhatják e válaszokat. Csupán két-három betût, egy-egyszótagot vagy rövid szót kell beleszúrniuk vagy eléjük illeszteni-ük, s máris megkapják a jobb oldali kérdésekre a helyes válaszo-kat. Az utólag beírt részekbõl pedig összeolvashatják a végsõmegfejtést is! Értéke: 16 pont.1. Két méret közötti méretû – meglátogat2. Foglalat – hortikultúra3. A délibábszerû jelenség egyik szava – portugál búcsújáróhely4. Rege – fiatal katonaló régies elnevezése5. Kedvtelés – tombola6. Szövetség – furik7. Esetleg – fehér színû, jól nyújtható fém8. Sasfészek – Somogy megyei község Balatonendréd közelében

V. Illyés Gyula a nyelvrõl. Április 15-én éppen húsz éve an-nak, hogy itt hagyott bennünket a 20. század egyik legjelesebbírója és költõje, Illyés Gyula. Keresztrejtvényünk fõ soraiban azõ egyik, nyelvünkkel kapcsolatos, napjainkban is nagyon idõsze-rû megállapítása olvasható. Ezt tessék beküldeni! Megfejtése 25pont.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes értéke 89pont, de már 70 pont is elég ahhoz, hogy a beküldõ részt vehes-sen megfejtésével a sorsolásban, és egy értékes könyv nyerteselehessen. A most közölt rejtvények megoldását 2003. május31-éig kell beküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó,1364 Budapest, Pf. 122. Minden kedves olvasónknak a rejtvé-nyekkel való sikeres megbirkózást és hozzá jó szórakozást kí-vánnak – a rovat gazdájával, Grétsy Lászlóval együtt – a szer-zõk:

Bencze Imre (II.), Doroszlai Elekné (IV.),Harmati Gizella (III.), Láng Miklós (I.),

Schmidt János (V.)

1. Védõmû ································

2. Irtózat····································

3. Zöldségféle ···························

4. Odább ···································

5. Kitör······································

6. Egyhangúság ························

7. Dudva ···································

8. Elnyomatás ···························

9. Pl. a török nyelv····················

1. Rétek növénye ······················

2. Híg sár ··································

3. Íróeszköz ······························

4. Curriculum vitae···················

5. Cukrászati készítmény··········6. Ókori római politikus,

összeesküvõ ·························

7. Európai uralkodó család ·······

8. Balaton közeli település········


RIASZTÓ FOLYAMAT

VÍZSZINTES: 1. Illyés Gyula megállapításának elsõ része. 12. Alutécium vegyjele. 13. Ijedt. 14. A ... kapitánya; Örsi Ferenc regénye alap-ján készült tévéfilmsorozat. 16. Kortárs költõ, Nagy László öccse (István).18. Alkotó, teremtõ. 20. Testet ...; megvalósul. 21. Nagy sportlétesítmény.23. Szívesen fészkel alatta a fecske. 25. Leoncavallo operája. 26. Ipari köz-pont Belgiumban. 28. Selymet készítõ. 31. Az ellenséghez pártol. 33. Buz-dít. 35. Például a Ráró. 36. Tömegben gyártott, átlagos minõségû (áru). 37.Akna közepe! 39. Félkész! 41. Fölfelé keskenyedõ emlékoszlop. 44. Eljut bi-zonyos életkorig. 46. Ételt kissé leéget. 47. Rákosi ...; színésznõ, színészkép-zõ iskola alapítója (1852–1935). 48. Rejtõ Jenõ regényhõse ez az úr! 49. ...Arensz; izraeli politikus, miniszter. 52. Település Salgótarján közelében. 53.Ókori indiai uralkodó, a róla elnevezett oszlop India nemzeti jelképe. 55.Pénzt helyettesítõ telefonérme. 57. A Laborcba ömlõ kárpátaljai folyó. 59.Németország Wiesbaden székhelyû tartományából való. 61. Macskaféle ra-gadozó, Közép- és Dél-Amerikában honos. 63. A két ...; Jókai Mór regénye.65. Pipa eleje!

FÜGGÕLEGES: 1. A mélybe ereszkedik. 2. Idegcsillapító. 3. A laurenci-um vegyjele. 4. Becézett Viktória. 5. Bravúrosan gurít a tekézõ. 6. Jemenikikötõváros lakosa. 7. Puskás Tivadar Alapítvány, röv. 8. Mûvet megváltoz-tat. 9. Némi szerény, híg étel (a szó vékony anyagból készült blúzt is,könnyû kabátot is jelent egyes vidékeken!). 10. Néma tanú! 11. Nagy fõzõ-edény. 15. A fordítottja is igekötõ. 17. A megállapítás második, befejezõrésze. 19. Tágas helyiség. 22. Jó hangú elõadómûvész. 24. Váz, ácsolat. 27.Elektrotechnikai segédeszköz. 29. Egyik lételemünk. 30. Kettõtök közülnem téged! 32. Római 55-ös. 34. Leo Minor (a Kis Oroszlán csillagkép latinneve), röv. 38. ... van Winkle; hétalvó. 40. Tasziló viccbeli társa. 41. Arra ahelyre. 42. Emberi hajlék. 43. A Gilgames-legenda napistene. 44. Csak név-betûirõl ismert festõnk. 45. Szeretett szülõ megszólítása. 46. Novemberirészlet! 50. Német magazin. 51. Portugália volt köztársasági elnöke(Antonio Ramalho). 54. Itt terem a retek. 56. ... Rota; olasz filmzeneszerzõ.57. Egy kezünkön öt van belõle. 58. Ösztökélõ szócska. 60. ... Croce; hírestemplom Firenzében. 62. Uszoda bejárata! 64. A kripton vegyjele.

Schmidt János

Magánhangzókvallomása

AAz elsõ vagyok, zárt kapu.Alaphang: kissé szigorú.

ÁA távolban sirály kiált.Ámulj és bámulj, tág világ!

EE remek nyelvben hemzsegek.Nem szeretnek, de ejtenek.

ÉMilyen mély a mennybolt kékje!Milyen kék a tenger mélye!

ISiess, iszkolj, icipici,ha rád kiáltnak: iszkiri!

OTompán kongok, mint a kolomp.Nem is kolomp, inkább doromb.

ÖKöd hömpölyög a föld fölött:ködmönös, õ-zõ embörök.

UTalpatlan serleg vagy pohár,öblében must vagy muskotály.

ÜHûvös ûrben türkizkékenCsillag tündököl az égen.

Sashegyi Elemér


A pályázati felhívásra egy pályázó csak egy – vagy az I., vagy a II. pont alatt ismertetett témakörben készített – és máspályázatra eddig még be nem nyújtott, illetve még nem publikált pályamûvet küldhet be.

A tartalmi és filológiai szempontból legjobbnak minõsített pályázatok bruttó 50 000 forinttól 300 000 forintig terjedõ díjazás-ban részesülnek, és a nyertes pályázók munkáiból készülõ válogatást a minisztérium – lehetõség szerint – külön kiadványbanjelenteti meg.

A pályázatot adatlap kíséretében kell benyújtani, amely letölthetõ a www.nkom.hu honlapról, személyesen pedig a NemzetiKulturális Örökség Minisztériumának Ügyfélszolgálati Irodájában (1077 Budapest, Wesselényi u. 20–22. Tel: 484-7102) díjtalanulszerezhetõ be. Postai úton nyomtatványt csak felbélyegzett, megcímzett A/4-es válaszboríték megküldése esetén lehet igényelni.

Alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet részére nyújtott támogatás esetén mellékelni szükséges a szervezet nyilvántar-tásban szereplésérõl szóló, 30 napnál nem régebbi igazolást, illetve annak hitelesített másolatát.

A pályázatot a kitöltött adatlappal együtt egy példányban, „Anyanyelvi pályázat 2003.” jelzéssel, az NKÖM Pályázati Igazga-tóságának címére (1410 Budapest 7. Pf. 219.), legkésõbb 2003. augusztus 1-jei bélyegzõvel, kizárólag postai úton lehet benyúj-tani.

A pályázatokat a beküldési határidõt követõ 45 napon belül a miniszter által felkért szakértõi bizottság értékeli. A kiírásnak megnem felelõ, a szükséges dokumentumokat nem tartalmazó, a hiányosan kitöltött adatlap kíséretében, valamint a határidõ után be-nyújtott pályázatokat a szakértõi bizottság nem bírálja el. Hiánypótlásra a pályázat beküldési határideje után nincs lehetõség. Aszakértõi döntés felülbírálatának nem tudunk helyt adni. A pályázatok anyagát nem küldjük vissza.

Az eredményhirdetés a Kulturális Közlönyben, az interneten a www.nkom.hu honlapon jelenik meg, illetve a pályázókat leg-késõbb 2003. október 15-ig válaszlevélben értesítjük.

A nyertes pályázók pályadíjának kifizetését, ill. átutalását a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Pályázati Igazgató-sága intézi.

A pályázatokkal kapcsolatban információ kérhetõ: szakmai kérdésekben a 484-7100/7551, pénzügyi és technikai kérdésekrevonatkozóan pedig a 484-7100/6823 telefonszámon.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánakés az Anyanyelvápolók Szövetségének 2003. évi anyanyelvi pályázata

civil szervezetek és magánszemélyek részére

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az Anyanyelvápolók Szövetségével együttmûködve pályázatot hirdet a magyarnyelv értékeinek feltárására, megóvására és gyarapítására.

A pályázaton hazai és határon túli magyar társadalmi szervezetek, szövetségek, társaságok, nyelvmûvelõ körök, alapítványok ésmagánszemélyek vehetnek részt. (A jelen pályázat kedvezményezettjeinek körébe intézmények – pl. oktatási intézmények – nemtartoznak.)

A pályázat célja: az Európai Unióban a nyelvek szerepének különbözõ aspektusokban való vizsgálata és az új nyelvi jelensé-gek feltárása, elemzése és ismertté tétele.

A pályázatra a következõ témakörökben lehet pályamunkát benyújtani:

I. Az Európai Unió és a nyelvek

A fenti címen meghirdetett pályázatra a nyelveknek azEU-ban betöltött szerepére vonatkozó, tudományos kérdéseketés problémákat felvetõ tanulmányok, esszék benyújtását várjuk apályázóktól.

Feldolgozásra a következõ témaköröket ajánljuk: egységesü-lés és anyanyelvek, a közvetítõ nyelvek kérdése; kívánatos-evagy szükséges-e egy közös EU-nyelv?; a nyelvkérdés azEU-ban, az EU és a tagországok nyelve; az EU és a tagországoknem hivatalos nyelvei; hány és milyen nyelvet tudjon azEU-polgár?; a fordítások problémája, a gépi (automatikus) fordí-tás lehetõsége; a közös európai terminológia kérdése; várhatóanmi történik az irodalmi és köznyelvekkel?; a nyelvek és a médiaviszonya; szükség van-e európai uniós nyelvstratégiára?; hogyanmûködtethetõ az esélyegyenlõségen és az ésszerûségen alapulókommunikáció?; milyen módon lehet a magyar nyelvnek azEU-ban való használatát elõsegíteni?; Magyarország európaiuniós csatlakozásának nyelvpolitikai vonatkozásai.

A problémafelvetõ és elemzõ esszéknek tényeken, pontosanadatolt, leírt jelenségeken kell alapulniuk, és követniük kell a tu-dományos esszék követelményeit. Természetesen elfogadható azis, ha a pályázók a problémát feltárják, de a megoldást nem tud-ják megadni, illetve ha több megoldásra is tesznek javaslatot.

A tanulmányok, esszék terjedelme a leírás, kifejtés, indoklásmiatt minimum 10 oldal. A pályamunkákhoz adattárak is csatol-hatók.

II. Új jelenségek a magyar nyelvben

A fent megjelölt tárgykörben a pályázóktól új, friss, de máradatokkal igazolható nyelvi jelenségek összegyûjtését, rendsze-rezését, elemzését és lehetõség szerinti értékelését várjuk. Az újjelenség bármilyen lehet: hangtani, szókészlettani, alaktani,mondatszerkesztési, stilisztikai, szórendi, szövegtani stb. Új sza-vak gyûjtése nem tárgya a pályázatnak, de pl. a diáknyelvnekegy-egy jellegzetes szóalkotási módja már igen, s hasonlóképpentárgya lehet a pályázatnak egy igekötõ, rag vagy képzõ új szerep-ben való jellegzetes használata; új képzõk, igekötõk bemutatása;új kiejtési, hangsúlyozási, hanglejtési szokások terjedésénekmegfigyelése; új mondatszerkesztési, szókeletkezési eljárásokleírása; újonnan kialakult állandó szókapcsolatok, szófordulatokgyûjtése; új (esetleg a számítógépezés vagy sms-ezés hatásakéntlétrejövõ) szövegszerkesztési formák összegyûjtése, bemutatásaés elemzése.

Egy pályázatban többféle nyelvi jelenség is szerepelhet. Le-hetõség van azonban arra is, hogy a pályázó az új nyelvi jelensé-geknek csupán egyetlen csoportját válassza ki és részletes, gaz-dag anyag alapján vizsgálja. Fontos szempont, hogy az össze-gyûjtött nyelvi anyagot a pályázó pontosan dokumentálja az ada-tok helyének – nyomtatott adat esetében megjelenési helyének –és idõpontjának megjelölésével, továbbá anyagát rendszerezze éselemezze is. Az értékelés az elemzésnek nem feltétlenül szüksé-ges része.

Egy pályázat gyûjtési anyaga – a téma jellegébõl adódóan –legalább 20–25 dokumentált adat, a pályamû terjedelme mini-mum 10 oldal.

Görgey Gábor s. k.miniszter

XXV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2003. ÁPRILIS ÁRA: 100 FORINT...

Documents

Transcript of XXV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2003. ÁPRILIS ÁRA: 100 FORINT...