XI. évfolyam 4. szám A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ ... · A szeretet útja tehát az egyetlen...

XI. évfolyam 4. szám A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA 2009. tél

Szent Márton ünnepe – 2009

,

Számunk tartalmából

Szívből köszönöm Önöknek, hogy Br. Philippel együtt itt lehetünk Önöknél, Pannonhalmán, és együtt ünnepelhetjük e híres monostor védőszentjét. Nagy megtiszteltetés, kö-szönjük. Bencésekként eleve kapcsolatban állunk egymás-sal, ám Szent Márton személye még szorosabban összefűz bennünket. Márton a mi Beuroni Bencés Kongregációnk védőszentje is, ennek jeleként a Maria Laach-i templomban őrizzük egy kortárs művész által készített rendkívül szép ábrázolását is.

Van még valami, ami ezen a helyen megindít. Kereken húsz évvel ezelőtt pontosan ezen a napon vettem részt elő-ször Pannonhalmán Szent Márton ünnepén. Itt rendezték akkor a bencés rend magisztereinek találkozóját, amely egy rendkívül jelentős esemény volt. Hiszen még a fordulat előtt álltunk, pontosabban éppen azokban a napokban ke-rült sor a fordulatra, amikor itt tartózkodtunk. Akkor dőlt le a berlini fal, s az első téglát tudvalevőleg Magyarország ütötte ki belőle. Olyan különleges hangulat volt itt azokban a napokban, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Mindaz, amiről az akkori keleti blokk szerzetesei és szerzetesnői beszámoltak nekünk, mélyen belém ivódott. Egyszóval: egye-dülálló élményre és maradandó tapasztalatra tettem szert Pannonhalmán.

Mindezt most magam előtt látom, s felteszem a kérdést: mi volt a szerepe akkor, s mi a szerepe ma Pannonhalmá-nak. Az akkori kor vallásellenes volt. A mai világ dogma-tikusan közömbös. Sőt néha minthogyha az árral szembe kellene úsznunk. Talán hallottak mindannyian az Emberi Jo-gok Európai Bíróságának minap hozott ítéletéről: az osztály-termekben elhelyezett feszületek sértik az emberi jogokat. Miközben hitünk szerint éppen a kereszt az emberségünk és emberi méltóságunk jele. Hiszen fejre állítja a világ rendjét: Isten szemében nem az számít, aki erős, sikeres és jól ér-vényesíti önmagát, hanem aki gyenge és kiszolgáltatott, az, aki már nem tud magán segíteni. Ez a szerepe és küldetése a monostoroknak. Jelei Istennek, és annak, mennyire szereti az embert. S ha nem tudnak erről tanúskodni, akkor célju-kat, értelmüket és ezzel létalapjukat vesztették.

Ezzel pedig el is érkeztünk Mártonhoz. Benedek pápa a következőket írja róla első enciklikájában: „Mint egy ikon tesz ő tanúságot a személyes szeretet tettének végtelen ér-tékéről.” Döbbenetes. A keresztény szeretet csak akkor nem hazug, ha konkrét, ha megtapasztalható.

Benedikt Müntnich apát úr homíliája

A Bencés Hírlevél kedves Olva-sóinak áldott szent Karácsonyt és békességes új esztendőt kí-vánunk. Isten adja meg kegyel-mét mindannyiunknak, hogy valóban felismerhessük és befo-gadhassuk az értünk elküldött egyszülött Fiát. Ő a mi békénk és kiengesztelődésünk.

Asztrik főapát és a szekesztők

n Szent Márton ünnepen Interjú Komonczy Bélávaln Szent Márton napn András főapát úr vasmiséjen Farkas atya kitüntetésen Szent Márton ünnepe a pannonhalmi gimnáziumbann Új kiadványainkn Asztrik főapát úr ádventi körlevelen Beszámoló Tihanyból, Győrből és Tiszaújfaluból

2BENCÉS HÍRLEVÉL

Életünknek a „szeretet tettévé” kell válnia. Ha nem találjuk meg ennek az útját – ki-ki úgy, ahogy Isten személyesen elképzelte róla – akkor hiába élünk. Szent Márton életraj-za erről tesz tanúságot. Amikor Márton az amiens-i városkapuban észreveszi a koldust, rájön – ezt olvassuk – hogy „ez a szegény miatta van ott”. Ezen a konkrét emberen, a didergő kolduson keresztül kell megmutat-koznia, hogy az élete valódi élet-e. Márton – azt olvassuk – megértette az Evangéliumot. Belső meggyőződésévé tette. Egy példával szemléltetném: egy kavics akár évszázadokig heverhet a patakban. Ha kiveszed és kettéha-sítod, a belseje az évszázados áztatás dacára is száraz lesz. Az evangélium ezzel szemben egészen át akar járni bennünket, úgyhogy semmi sem maradhat száraz bennünk. „Az Úré vagyunk” – írja Szent Pál (Róm 14,8). Ő teljes mértékben igényt formál ránk. Nem le-hetsz keresztény részben, csak teljesen, vagy sehogy.

Márton fogja a kardot és kettévágja köpe-nyét: az egyik felét a koldusnak adja, a másik felét megtartja. Nem a tiszta ész diadaláról van szó: ez az enyém, ez a tied, s egyikünk sem fázik. Nem. Márton nem valamit ad oda, hanem egész önmagát. Általában ott hibáz-zuk el, hogy valamit akarunk adni. Jók va-gyunk, de azért mindennek van határa. Eddig és ne tovább: ennyi elég a jótékonykodásból. Az a szeretet, amelyről Jézus beszél, teljes. Totális. Erről tanúskodik a kereszt, amelyen meztelenül halt meg: ő mindent odaadott, s azt kívánja, hogy mi, a követői is mindent odaadjunk. Miért? Mert a szeretet csak így érheti el a célját. Csak így tesz szert átfor-

máló erőre, amely képes gyakran annyira embertelenné vált világunkat átalakítani.

Mi történik az Amiens-i városkapuban? Egy szegénnyel jót tesz valaki. Megtapasztal-ja, hogy elfogadják és szeretik. De talán még ennél is többről van szó. A találkozás utáni éjjelen Jézus megjelenik Mártonnak, abban a köpenyben, amelyet tőle kapott. Így szól: „Márton, a hittanuló takart be engem ezzel a ruhával.” Ha jót teszünk, magával az Úrral tesszük. Ezt tanítja a hitünk. De még valami más is történik: Magával az Úrral találkozunk minden egyes alkalommal, ha szeretettel for-dulunk a másik ember felé. Találkozunk vele. A szeretet útja tehát az egyetlen lehetősé-günk, hogy megtapasztaljuk a feltámadott, élő Úr valóságát. S minél inkább engedjük, hogy ő átalakítson bennünket, annál inkább közelítünk életünk céljához: hozzá leszünk hasonlóvá. Szent Mártonról a legnagyobb dol-got olvassuk, amit egyáltalán egy keresztény-ről el lehet mondani: „Száján nem volt más, mint Krisztus, szívében csak jóság, békesség, könyörület és szeretet.” Márton olyanná vált, mint az Úr, akit mindennél jobban szeretett.

Engedjék meg, hogy egy képpel fejezzem be. A beuroni főapátság templomában van egy barokk mennyezetfreskó. Mártont ábrá-zolja: a lován ül, s éppen nyújtja a koldusnak katonaköpenye felét. A művész úgy ábrázolja a jelenetet, hogy a nézőnek az a benyomá-sa támad, mintha Márton őfeléje lovagolna – kifelé a képből, felénk, az életünk felé. Ezt kérjük ma az Úrtól: jöjjön Márton közel az életünkhöz, hogy ihletet, érzékenységet me-ríthessünk tőle. Márton egyedülálló módon meg tudja mutatni, mi a lényeg, hogy hogyan válhat teljessé az életünk. Ámen.

3BENCÉS HÍRLEVÉL

Interjú Komonczy Bélával

„Mindent a jó gazda szemével…”

A Bencés Konföderáció prézesapátjai Notker Wolf prímásapáttal 2009. évi szinódusokat a dél-koreai centenáriumát ünneplő Waegvan bencés apátsághoz kapcsolódva tartották szeptember 21. és 26. között. A szinódus helyének kiválasztását 2008 szeptemberében beszéltük meg a négyéven-ként esedékes római apátgyűlésen. Ott merült fel a gondolat, hogy a prézesszinódus előtt érdemes lenne egy tanulmányi hetet a Kínai Népköztár-saságban eltölteni, hogy megismerkedjük a kínai katolikusok helyzetével. A kínai útra vállalkozók így szeptember 13-án indultak előbb Kínába, ahol három várost látogattak meg: Pekinget, Sanghajt és Csancsungot; majd innen repültek szeptember 21-én Szöulba, hogy még hosszú autóbuszozás után érkezzenek meg a Waegvan bencés apátsága közelében lévő tutzingi bencés nővérek lelkigya-korlatos házába. Ez a ház volt a gyűlés zavar-talan helye, innen látogattunk két alkalommal a waegvani apátságba, ahol a hálaadó szentmisén és egy ünnepi hangversenyek vettünk részt.

Kínában gazdag történeti, társadalmi és egy-házi programokban volt részünk. Mindkét kato-likus egyház, mind az állami befolyás alatt álló „patrióta”, mind a magát függetlennek tartó „nemzeti” egyház képviselőivel, szeminaristáival, szerzeteseivel találkoztunk. Tisztelgő látogatást tettünk a patrióta egyház főtitkáránál, aki olyan szerepet tölt be ott, mint nálunk hajdanán az Állami Egyházügyi Hivatal államtitkára. Kínában

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

Bencés misszió Távol-Keletenvendégként jelen vannak a bencések, megtelepe-désükhöz azonban, úgy tűnik, hogy még hosszú út vezet. Sokat láthattunk, hasznos benyomáso-kat szereztünk, az idő azonban kevés volt ahhoz, hogy mélyen elemezhessük a kínai jelent. Egy kölcsönvett mondattal jellemzem benyomásomat: „A Katolikus Egyház jelenlegi helyzete Kínában olyan bonyolult és összetett, hogy nagyon koc-kázatos vállalkozás írni róla. Az utazó nem ma-radhat elég ideig ahhoz, hogy felfogja a különbö-ző helyeken uralkodó körülmények sokféleségét, s átlásson a számtalan megtévesztő jelenségen” (Weixin csoport).

A németországi Szent Ottilieni Kongregáció születésétől fogva missziós célt tűzött maga elé. Koreai meghívásra 1909-ben telepedtek le az első német misszionáriusok Észak-Koreában. A II. vi-lágháború után kiűzték őket északról, aminek az útját férfi és női vértanúk sora jelzi. A kiűzetés óta Dél-Koreában élnek egy rohamosan szeku-larizálódó környezetben. Száz éves volt idén a virágzó Waegvan apátsága, körülbelül száznegy-ven szerzetessel, akik mezőgazdasági munkával, nyomdászattal, kézműiparral, ipari iskolával fog-lalkoznak, s monostorukat ma is meghatározó egyházi központtá teszik. A számos tutzingi női kolostor a csaknem 550 bencés nővérrel méltó munkatársa a bencés testvéreknek e szép és erő-teljes lelkipásztori munkában.

Asztrik főapát

Béla bácsi, a statisztikánk szerint 71 éveddel jelenleg te vagy a Főapátság legidősebb dolgozója. A munkádat viszont korodat meghazudtolóan nagy energiával végzed. Te hogyan érzed belülről ezt a lendületet?

Kérdésedre azt tudom válaszolni, hogy én még az utolsó békeévben születtem Győrszentmártonban. Génjeimben őseim hosszú életét hordozom, Isten segítségével ezt sikerült eddig meg is őriznem. Ma is e szülői ház szolgálja fi zikai, szellemi regenerálódásomat. Egy telkes falusi ház mindig bőven ad munkát, egyúttal örömöt is. Egy-egy sikerélmény újabb lendü-letet ad a holnapra. De ha megjelennek az unokák – egy nagy

,

4BENCÉS HÍRLEVÉL

fi ú, és két kislány –, akkor mindent félre teszek, ez a teljes kikapcsolódás.

Bár életed nagyobb részét Győrött, győri munka-helyen töltötted el, gyökereidben több szállal sze-mélyesen kötődsz monostorunkhoz és a helyi tele-püléshez. Miként alakult úgy, hogy közel húsz éve elvállaltad a Főapátság karbantartásának vezeté-sét?

Valóban, családom több mint száz éve kötődik a Bencés Rendhez. Ebbe születtem én is bele. Apám 43 évig volt mindenes karbantartó, az ő munkáját közvetve vettem át. 1948 szeptemberében három napot, 1952-től négy évig voltam a gimnázium hall-gatója.

Jómagam 1968-tól mint külsős a főapátság vil-lamos energia gazdálkodását egyengettem, többek között a szociális otthoni volt kazánház területén létesített 20/0,4 kV-os transzformátorállomás ter-vezésénél, megvalósításánál közreműködtem. Attól kezdve az áramszolgáltatóval kapcsolatot tartottam, szerződéseket kötöttem. Így személyes ismertségem már adott volt.

1956. augusztus 28-tól Győrben a Magyar Va-gon és Gépgyárban dolgoztam 1975-ig, majd onnét 1990 végéig az Energiafelügyelet győri körzetében tevékenykedtem. 1962-től az energiagazdálkodás volt mindkét helyen a feladatom. Szerencsémre a Vagongyár terjeszkedő időszakában kaptam olyan feladatokat, melyek teljes egészében kielégítették szakmai ambícióimat. A Vagongyár tiznekét telep-helyén kazánházak, kompresszor telepek, szivattyú házak létesítésénél közreműködtem, többek között villamos erőművet építettünk. Ezeknek építése után azok üzemeltetését irányítottam az utolsó öt évben. Ebből látható, hogy bőséges tapasztalatot tudtam gyűjteni magamnak.

Az Energiafelügyeleten az általános energiagaz-dálkodáson kívül a mezőgazdaság energiagazdálko-dását kellett elsajátítanom. Itt is sok új fogalommal találkoztam. Az emberekkel sikerült szót értenem, így könnyűszerrel bele tudtam illeszkedni gondjaik-ba, és tudtam segítséget, javaslatot adni azok meg-oldására.

1990 végén hívott Félix atya Pannonhalmára, amit szívesen el is fogadtam. Az építészettel szoros kapcsolatban sose voltam, tehát itt a saját szakmá-mon kívül azok ismeretét is el kellett sajátítanom. Itt új kihívások elé állítottak, amelyeket kisebb-na-gyobb buktatók árán ugyan, de sikerült megvalósí-tanom. Az akkori kollegák ebben nagy segítségemre voltak.

Az idei év a sok párhuzamosan futó beruházás miatt a szokásosnál több feladatot jelent, nagyobb odafi gyeléssel és együttműködéssel. Mesélj kicsit a munkatársaidról és arról, hogy mit jelent jelenleg a karbantartói munkák felügyelete.

1991 januárjától mind a gépész-villamos felújítás, mind a meglévő berendezések üzemeltetésének és karbantartásának irányítása a feladatom. Próbálom megvalósítani a Félix atya munkaköri leírásában

lévő mondatot: „mindent a jó gazda szemével és gondoskodásával végezz!” Ez egy nagyon egyszerű mondat. De a betartatása főleg az első időben elég sok konfl iktust okozott. De túljutottunk rajta, tán már el is feledtem. Jelenlegi munkatársaim, akiknek nagyobb része kezdettől fogva velem van, lassan-lassan kiöregedett. Cserénkre már időszerű lenne gondolni. Tudom, hogy a szakmai tapasztalat és a fent idézett mondat szelleme kötelez bennünket, de tudomásul kell venni, hogy az idő vasfoga bennün-ket is rág. Velünk együtt az általunk üzemeltetett berendezések is megöregedtek és elhasználódtak. Azok üzemben tartása, javítása egyre több mun-kát és anyagi ráfordítást igényel – gondolok egyes konyhai berendezésekre, liftekre, gépkocsikra, stb. Talán az anyagi helyzet kedvezőbbre fordul, és azok cseréjére is sor kerülhet.

Lassan lezárul az idei év egyik nagy beruházá-sa, a főapátság energetikai projektje, amellyel az energiagazdálkodásunkat próbáljuk hatékonyabbá tenni. Az új rendszer beüzemelése sok tervezéssel és szervezéssel jár együtt. Az elmúlt két év nagyon „besűrűsödött”. Tárgyalás tárgyalást ért, melyben nem mindig találkozott a tervező és a mi gondo-latunk. Egy-egy sikeresen megvívott csata, amikor az egyes beruházásokba valamilyen módon az ener-giahálózat bővítése is bekerült, némi sikerélményt adott. Így jutottunk el a kivitelezés utolsó fázisához, az üzembe helyezéshez. A kezdeti gyerekbetegsége-ket és üzemviteli tapasztalatlanságból adódó problé-mákat próbáljuk most megszüntetni. Bízom benne, hogy rövidesen azok is sikerülnek. Azt hiszem, hogy ugyanúgy érzi mindegyik munkatársam, hogy „ez jó mulatság, férfi munka volt”.

Ez az év vége nem azt jelenti, hogy a későbbiek-ben további új munka nem várna ránk. A kosaras dombi, csejderi, hospodári és kertészeti beruházások még bőséggel ellátnak bennünket további feladatok-kal. Már csak hab a tortán, ha sikerül a vendégfo-gadó és a biomassza kazánház tetejére napelemeket telepíteni, melyek nappali villamos energiánk kielé-gítésének részét fogják képezni. Így gyakorlatilag amit energiagazdálkodás területén jelenleg el lehet érni, azt sikerül megvalósítani, és az ide látogatók-nak követendő példaként bemutatni. Azt hiszem, hogy ez a szemlélet a bencés rendre nézve mindig kötelező volt és a későbbiekben is az lesz.

Mire ez az interjú megjelenik, közvetlenül kará-csony előtt leszünk. Hogyan töltöd családoddal együtt az ünnepet?

Mint minden más polgári családban, várjuk a Jézus-kát. Az unokák nagy izgalommal, a felnőttek készü-lődéssel. Esti vacsora után megjön a Jézuska. Az unokákkal együtt énekkel, imával köszöntjük, azután nagy lelkesedéssel bontják ki az ajándékcsomagja-ikat. Éjfélig aki bírja – az idősebbje –, elmegy az éjféli misére, mert hál’ Istennek még minden évben volt mit megköszönni. Mondandóm végén minden kedves olvasónak szeretnék én is áldott, békés kará-csonyi ünnepeket és eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánni.

Készítette: Iván testvér

5BENCÉS HÍRLEVÉL

Hatvanöt évvel ezelőtt, 1944. no-vember 19-én, magyarországi Szent Erzsébet napján szentelt pappá Pannonhalmán Boldog Apor Vilmos győri megyéspüspök. Két nappal később, Szűz Mária bemutatásának ünnepén tarthattam első szentmisé-met itt, fenn a bazilika főoltáránál.

Hatvanöt papi esztendő minde-nekelőtt a hála érzését kelti ben-nem azok iránt, akik a hosszú úton segítettek: rég meghalt szüleim, családom tagjai, rendi elöljáróim, rendi testvéreim. És mindenek fö-lött: hála Istennek, aki az évtize-dek során, az olykor nagyon nehéz és zűrzavaros időszakokban segítő, fölemelő kegyelmével támogatott, erősített, vígasztalt, az úton meg-tartott.

Fokozott mértékben éreztem az Úr segítségét abban a két évtizedben, melyben „hivatalosan” civil-ként tartott nyilván nemcsak az állami, de a meg-félemlített egyházi hatóság is.

Az egyre öregedő ember átlépte 88. életévét: innen tekint vissza közel három emberöltő lassan ködbe vesző világára. Látja a kanyargó utakat, ame-lyeket sok csetlés-botlás közben bejárt, a mellékös-vényeket, melyekre letért. Látja a hazai és külföldi városokat, a katedrát és a kolostort, melyek tanu-lóéveinek és később küzdelmeinek színhelyei voltak. Visszagondol a hegyekre és a havasok alján meg-húzódó tengerszemekre, amelyek olykor elrejtették, mert maga akart maradni gondjaival és örömeivel, kétségeivel és reményeivel - Istenével. Visszagon-dol a sírdombokra is, melyek alatt egy-egy rokoni, baráti szív porladozik. Azután - maga köré tekint-ve látja a talpalatnyi helyet, ahol élete vége felé megpihenhet, a rohanó út végén pedig felsejlik az örökkévalóság, ahová meg kell érkeznie.

Az élő hit csak ebben a végső időszakban kezd úgy igazán rádöbbenni, arra, amit Pál apostol mond – „Minden a mi épülésünkre szolgál” (2Kor 12,19): a kitartás, a próbatételek tisztítótüzének elfogadása, olykor a szomorúság és lehangoltság leküzdése. De ha kértem az Urat, múljanak el végre a nehéz órák, válasza mindig megnyugtatott: „elég neked az én kegyelmem…” (2Kor 12,9), „az erő a gyengeségben lesz teljessé” (2Kor 12,9).

A hívő ember – úgy vélem, életútjának vége felé tudja igazán felfedezni a „maga útjának” teljessé válását, ekkor tudja valóban érett fejjel kimondani, hogy: „igen, Atyám.” Soha ne feledjük, hogy azok a „végső dolgok” amelyeket a dogmatikus teológia

utolsó fejezete tárgyal – üdvösség és kárhozat –, a hívő keresztény számára mindig az elsők maradnak! Az új és örök élet felé tekintünk, az új élet kezd bennünk már itt megszületni.

Igen, földi életpályánk során az élet mindig szü-letőben van. Új órák, napok és évek, új remények, küzdelem és kitartás, bízó várakozás… és szeretet, mindig és mindig a szeretet, Isten és az emberek iránt. Ez a földi útja az örök életre vezető újjászüle-tésnek. Nem akarok, ne akarjunk Madách szavaival felkiáltani: „az a vég, csak azt tudnám feledni!” Nem csüggedni, nem félni – remélni kell! Mindig, de talán leginkább a naplemente óráiban. Akkor, amikor egyszerre érezzük magunkat erősnek, de nyomorultul gyengének is. Ha valamikor, hát most kell szívből fohászkodnom: „de profundis … a mély-ségből kiáltok hozzád, Uram!” Szent Ágoston oly erőt tulajdonított ennek az imádságos kiáltásnak, mely szinte csodákat képes művelni! E fohászkodó kiáltásban Istennel és önmagunkkal folytatunk egy-szerre párbeszédet. És ha olykor szívünk mélyén mégis a kétség és aggódás hangja szólalna meg erősebben, akkor jusson eszünkbe Szent János fi -gyelmeztetése: „ha vádol is szívünk, Isten nagyobb szívünknél: ő mindent tud.” (1Jn 3,19). Ő mindig erősebb marad, mint a mi – olykor csüggedő – re-ményünk. Az ő felemelő és megmentő kegyelme akkor is megtart bennünket, mikor számunkra úgy tűnik, az élet nem más - mint Dante szavaival élve: „sűrű, kusza, vad vadon.”

Advent közelít, az Úr közel van, ő mindig, éle-tünk minden napján hozzánk érkezik, velem, veled, velünk marad.

Szennay András főapát úr 2009. november 21-én ünnepelte vasmiséjét a pannonhalmi bazilikában.

Homíliájának közlésével kívánjuk Főapát úrnak Isten áldását.

6BENCÉS HÍRLEVÉL

A Pannonhalmi Főapátság, az MKB Bank, a Herendi Porce-lánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok által ha-gyományteremtő szándékkal, 2000-ben elindított Szent Már-ton Napra idén tízedik alkalom-mal, november 6-án került sor Pannonhalmán. Asztrik főapát úr köszöntőjében arról szót, hogy „Márton püspök időszerű-sége egyre növekszik. Egyénisé-ge kapaszkodó egy önmagával küzdő kor, annak emberei, azaz számunkra.” Ezt követően a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Szabó Dénes vezényelte Nyíregyházi Cantemus Kórus előadásában J. S. Bach Magnifi cat című művét hallgathatta meg a közélet és a gazdaság képviselőiből álló közönség, majd Fabiny Tamás evangélikus püspök mondott ünnepi beszédet, amelyben több újkori példát is hozott arra, hogyan tudjuk Szent Mártonhoz hasonlóan megosztani köpenyünket az arra rászorulókkal. A rendezvényen került átadásra a Szent Márton Díj, amelyet az alapító okirat szerint az a kiemelkedő személy kaphat meg, aki tevékenységével jelentősen hozzájárult a térség, egyben nemzeti örökségünk és kulturális értékeink megismertetéséhez és megőrzéséhez. Az elmúlt években Nemeskürty István, Pungor Ernő, Nagy Gáspár, Kukorelli István, Mádl Ferenc, Szokolay Sándor, Sebestyén Márta, Mel-occo Miklós és posztumusz Gál Tibor vehették át a díjat, idén pedig Tringer László professzornak ítélték oda az alapítók. A programot állófogadás zárta, amelyen az ételekről a Gundel Étterem, a borokról pedig a Pannon Bormíves Céh gondoskodott.

A szerkesztők

SZENT MÁRTON NAP 2009

Tringer László 1939. április 2-án született Győrszentmár-tonban. Emberségét, életére jellemző derűs kiegyensúlyo-zottságát a szülői ház és a szelíd pannon táj formálta. Pannonhalmi bencés tanárai kezdettől fogva büszkék vol-tak 1957-ben gimnáziumukban érettségizett diákjukra, aki hűségében megőrizte a szülők, a szülői ház, szülőfaluja és a pannonhalmi bencések iránti szeretetét és ma is sokszoros szállal kötődik gyökereihez. Ez az élő kapcso-lat példaértékű is sokak számára, hiszen a mélyből vett táplálék növeszti magasra, nagyra a törzset, a lombot és terem gyümölcsöt.

A Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett, majd számos szakból, többek között pszichiátriából, neurológi-ából, csoportpszichoterápiából, klinikai farmakológiából, orvosi addiktológiából, geriátriából szerezte meg szakvizs-gáit. 1979-ben az orvostudományok kandidátusa lett.

1994-től 2004-ig a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatójaként dolgozott. Mindig fokozott fi gyelmet fordított az oktatásra, ahogy ezt a mai napig is megteszi. Új tárgyak oktatása fűződik nevéhez: gyógyszerészi és fogorvosi pszichológia, pszi-choterápia, orvosi rehabilitáció. Az egyetemen a belső szervezeti átalakítások mellett krízis intervenciós osztályt létesített, de nevéhez fűződik a pszichiátriai konzultáci-ós szolgálat, közösségi pszichiátriai program, valamint klinikai farmakológiai csoportok kialakítása. Tudományos munkásságának középpontjában a lelki jelenségek, ma-gatartási zavarok és terápiájuk, valamint ezek biológiai, szociális és fi lozófi ai összefüggései állnak. Új terápiás módszerek meghonosításában, létrehozásában voltak ki-

Asztrik főapát úr laudációjaemelkedő érdemei. Ide sorolhatóak például a magatartás-, kognitív terápiák és a személyközpontú módszerek.

Tanítványok sokasága tapasztalhatta meg a mai napig szakmai nagyságát, türelmét, valamint példamutató em-berségét. Felkészültsége, igényessége minden felszólalásá-ban, előadásában érzékelhető.

Aki útitársa lehetett hosszabb-rövidebb ideig, az megta-pasztalhatta, hogy mindig sikerült megvalósítania a szelle-mi és alkotói szabadságát, olyan mértéktartó, visszafogott módon, ami csak a kivételes egyéniségekről mondható el. Megszólalása, ellenvéleménye átgondoltságot, szerénysé-get és tiszteletet sugárzott, ami a mai napig példamutató, követendő tanítványainak és tisztelőinek egyaránt.

A címek és kitüntetések egy ember gyümölcsöző tevékenységének szükségszerű kísérőjelenségei, de nem hátráltatják igazi lelki, emberi minőségét. Kapcsolataiban megmaradt testvérnek, barátnak, mesternek, akinek ta-nácsára, szeretetére és biztonságára ráhagyatkozhatunk. Tringer László községünk szülötte, Budapesten él, most már jobbára Esztergomban, ha teheti, de szellemi kisu-gárzása jelen van Budapesten, Szegeden, a budapesti Sa-pientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolánkon, különböző szakmai konferenciákon, legyen az a civil szféra vagy az egyház rendezvénye. Mert otthon van a katolikus egyház-ban is, érti és gyógyítja egy társdalom és a hívők sebeit is. A megérdemelt címek, kitüntetések mögött a legfon-tosabb az ember, aki méltó és vonzó szakmai hivatása képviseletében.

Tisztelt Professzor Úr! Kedves Laci! Szeretettel gra-tulálunk!

7BENCÉS HÍRLEVÉL

Elhangzott november 2-án a Boldogasszony-kápolna kriptájábanKedves Atyák és Testvérek!

November 2-a, halottak napja van. Ezen a napon imádságban emlékezünk meg elhunyt szeretteinkről, virágot helyezünk a sírra és mécsest gyújtunk.Engem, amikor hozzátartozóim sírját meglátogatom, megérint a temető hangulata: az est leszálltával, a gyertyafényben olyannak látom a temetőt, akár egy feldíszített karácsonyfát. De vajon mi tölti meg tartalommal az ünnepet? Emlékek között időzve, felmerül bennem a kérdés, hogy ki is az ember. Ki is vagyok én, a bölcsőtől a sírig tartó úton?

Az élet egy ajándék számunkra, melyet az Úr adott. Nekünk is gyökereink vannak, akár egy fának. Vannak vagy voltak szüleink, akik vállaltak, felneveltek és segítettek bennünket.

De az Úr a szülői családi köteléktől elszakítva megajándékoz hívásával, szövetséget köt az em-berrel. A szülői fészket, a család melegét, átülteti Szent Benedek családjába, amelyet megáld kegyel-mével.

Most itt állunk a Boldogasszony kápolna kriptájában, emlékezünk elhunyt testvéreinkre, akik tü-körképek az élők számára.

A tükör megkérdez: hogy is élek? Hol is vagyok? Miért csinálom azt, amit csinálok?De a kripta nemcsak tükör, hanem ajtó is. Akik már eltávoztak, földi életükben erre az ajtóra

vártak, hogy beléphessenek rajta, hogy az Úrral, a mesterrel találkozhassanak. Nekem is szem előtt kell tartanom ezt az ajtót, amelyen egyszer majd be fogok lépni. De vajon

mit üzen számomra itt és most ez az ajtó? Mi az én viszonyom ahhoz, aki mögötte vár? Hiszem-e hogy a feltámadt Krisztussal találkozom? Hova és kihez tartozom én valójában?

Mózes testvér

SZABÓ ENDRE ZERIND O.S.B.életének 79., szerzetességének 61., áldozópapságának 55. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2009. november 8-án hazatért Mennyei Atyjához. Temetése november 16-án, hétfőn volt Pannonhalmán.

Elhunyt rendtársunk Budapesten született. Az első szerzetesi évek és a papszen-telés után 1959-ben szerezte meg az ELTÉ-n történelem szakos tanári diplomáját. Már 1955-től diákotthoni prefektusként majd gimnáziumi tanárként is dolgozott Pannonhalmán. 1962-ben állami, politikai kényszer hatására el kellett hagynia az iskolát és Pannonhalmát is. 1962–66 között segédlelkész volt Tényőn, 1966-tól haláláig Budapesten végzett lelkipásztori kisegítő munkát.

Zerind atya fi atalon, nagy lelkesedéssel és odaadással megkezdett tanári mun-káját derékba törte a külső politikai kényszer: nem taníthatott többé, el kellett hagynia Pannonhalmát. Hosszú éveken át sekrestyés volt, majd amikor lehetőség nyílt rá, készséggel vállalt lelkipásztori kisegítést.Idős korában is fi atalos lelkülettel szolgálta Budapesten a Szent Benedek Általá-nos Iskola és Gimnázium tanulóit és tanárait. Hisszük, hogy Isten teljessé teszi életét országában!

„Irgalmasságodat ne feledd Uram, és kegyelmedet, mely öröktől való!” (Zsolt 24,6)

Tükör és ajtó

8BENCÉS HÍRLEVÉL

1.Fázom és didergek késő ősszel.Fázom, mert nincs köpönyegem.Odaadtam azta szegényebbeknek,s azoknak az embereknekkikről nekem kell gondoskodnomkülönféle dolgokkal és ötletekkelmivel az Úr így rendelte.Ezért segítenek évente diákjaimelesetteket, koldusokatés gyengéket; szeretetbőlcsupán.Nem tehetekmást. Ő így rendelte. s én meg nem tarthatom köpönyegem.

2.Te könnyen beszélsz, hisz Te csupán adsz!De én vagyok, kit adsz, a köpönyeg. Énvagyok a szenvedő alany. Én vagyok, kitmár az elején ezrekért eladsz. Én vagyokkit pénzért veszel meg este. Én vagyok akuszkusz, bratwurst, falafel, töltött káposztas még ki tudja micsoda. Engem sütöttek,főztek, pároltak s osztottak. Az én pénzemetadod hát azoknak, akiken segítesz. ……Engem adsz oda a koldusnak. … S tégedillet a dicséret, mert Te mondtál le róla,s vágtad ketté köpönyeged, felsebezve azt

3. .Nagy kavargás és nyüzsgés van.S mindez miattam, ki elesettként

az út szélén szorongok.Ne csináljatok inkább ekkora

felhajtást, mert bár pénzem nincs,bűnöm se marad rám. Nem az ártatlanKrisztus van itt, emberek, csupán egy

szenvedélybeteg, kinek hibáit haészreveszitek, s elfogadni is képesek

lesztek; nempénzt

de ételtkuszkuszt és falafelt,

bratwurstot és káposztát,barackos kacsaszeleteket

fogtok felém nyújtanis kérő, esdeklő, szenvedő, könyörgő, sovány és erőtlen kinyújtott kezembe

önmagad adod majd köpönyeged helyett.

Wágner Ádám: Szent Mártoni utóhangokSzent Márton ünnepe a Gimnáziumban

9BENCÉS HÍRLEVÉL

Kedves Támogatónk!2009. évi adóbevallásának elkészítésekor ismét lehetősége nyílik arra, hogy személyi jövedelemadójának 1 %-ával egy közhasznú társadalmi szervezetet támogasson.

A közhasznú Pannonhalmi Bencés Gimnázium Alapítvány célja a Gimnázium célkitűzéseinek támogatása:• oktatási színvonalának emeléséhez szükséges eszközök, berendezések beszerzése, és karbantartása;• a tanulók részére tanulmányi utak lehetővé tétele, kiváló eredményt elérő iskolai tanulók jutalmazása;• jó magatartású és szociális szempontból rászoruló tanulók támogatása;• az iskolai könyvtár fejlesztése;• általában mindazon tevékenység, amely a Gimnázium erkölcsi, etikai színvonalának emelését szolgálja.

A rendelkező nyilatkozathoz szükséges adatok:Név: Pannonhalmi Bencés Gimnázium Alapítvány

Adószám: 18535741-1-08Tisztelettel kérjük, hogy személyi jövedelemadója első 1 %-ával iskolánkat támogassa! Felajánlását a Bencés Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium tanárainak és diákjainak nevében hálásan köszönjük!

Hardi Gábor Titusz az alapítvány kuratóriumának elnöke

Veni Sancte Miskolcon Három pannonhalmi diák benyomásai

2009. október 4-én, vasárnap fél 12-kor indultunk el Pannonhalmáról. Török Lóránt tanár úr vezetett, s raj-ta kívül még velünk tartott Júlia tanárnő, Konrád atya és Albin atya is. A diákokat négyen képviseltük, mint DÖKösök. Budapesten ebédeltünk a Bencés Házban, majd röviddel négy óra előtt érkeztünk meg Miskolcra. Délután 4 órakor kezdődött a Veni Sancte, melyen Titusz atya misézett és négy pannonhalmi diák mi-nistrált. A mise legszebb része a megszentelt PAX-jelvények átadása volt, melyeket Titusz atya nyújtott oda az osztályfőnököknek, akik saját diákjaik ruhájára tűzték. A mise után találkoztunk a DÖK miskolci kép-viselőivel az iskolában, mely egy kilenc emeletes régi irodaház a Vasgyár mellett. Megvendégeltek bennünket és jól elbeszélgettünk. Kérdeztek Pannonhalmáról, a DÖK rendszeréről – mit csinálunk, hogyan csináljuk. Tanácsokat adtunk neki, s elmondtuk a lehetőségeket is. Végül a két órás beszélgetés után éjfélkor értünk vissza Pannonhalmára.

Tamás: Miután kísérőinkkel megnéztük az iskolát, még mielőtt lementünk volna az állófogadásra, tartottunk egy körülbelül háromnegyedórás megbeszélést. A kis szobá-ban ott volt a mi diákképviseletünk és a miskolci Diák-önkormányzat néhány tagja, valamint segítő tanárnőjük. Kíváncsiak voltak munkánkra, meséltek az ő helyze-tükről, több dologban pedig tanácsunkat kérték, hiszen iskolájukban most egy új, nem könnyű feladatot vállal-tak. A Pannonhalmi DÖK elnökeként én is igyekeztem olyan dolgokról mesélni, ötleteket adni, ami a számukra új helyzetben hasznos lehet. Érdekelték őket hagyomá-nyaink, programjaink és szervezetünk. A náluk év elején megválasztott DÖK gyakorlatilag most kezdte meg mun-káját, vagy legalábbis az addiginál jóval céltudatosabb módon folytatná. Helyzetük ezért is különlegesen nehéz, de természetesen másban is igen különbözik a miénktől. Az iskola diáksága, mindennapjai és környezete nehezen összehasonlítható a mi kollégiumunkkal. Mindennek el-lenére vannak problémák, amelyek megoldásának szük-sége kölcsönösen jelen van a hétköznapjainkban. Ilyen például az iskola többi diákjának érdektelenségének meg-szüntetése, bevonása a munkába, de ugyanígy a prog-ramok szervezése is. Fontos, hogy az iskola elfogadja

és megbecsülje munkájukat, és persze ehhez kitartónak kell lennie annak a munkának. Szerintem sokat jelentett, hogy megismerhették a pannonhalmi helyzetünket kicsit közelebbről is. Be kell látnunk, hogy mind a mai napig nekünk is meg kell birkóznunk a hasonló problémákkal, de azért mégis több év tapasztalati előnyünk van. Ne-kem itt Pannonhalmán lehetőségem volt szinte a kezde-tétől részt venni a DÖK munkájában, egy év óta annak elnökeként, így a helyzetének alakulását, a nem rövid folyamatot közelről élhetem át. Éppen ezért különösen tartalmasnak találtam ezt a találkozót, és kíváncsi va-gyok mind az ő helyzetük mind a közös munka későbbi alakulására.

Csupán néhány órás ottlétünk természetesen szűk keretet szabott a tapasztalatok részletes megosztásának, de úgy gondolom, mindkét fél sok mindent megtudhatott a másik helyzetéről és a későbbi közös munkának ez jó kezdete lehet.

Az este zárásaként még lehetőségünk nyílt megis-merkedni az iskola tanáraival, igazgatónőjével és néhány bencés öregdiákkal is. A kapcsolat nem szakadt meg, hiszen a mi Szent Márton napunkon a miskolci diákkül-döttséget üdvözölhettük az iskolában.

Balázs: Nehéz helyzetben vannak, de látszik rajtuk az akarás, a tudásvágy. (Amikor először megláttam őket, nem igazán tudtam, hogy mit higgyek.) Szerencsére kel-lemesen csalódtam. A tanulási körülmények nagyon ne-hezek, az iskola épülete nem egészen azt a célt szolgálja, amire jelenleg használják, tornatermi lehetőségük is csak 10 perc sétával érhető el. Mindent összevetve számomra egy tanulságos élmény volt, s remélem, még találkozunk velük, és ők is igazi bencés diákká válnak.

Márton: Halmozottan hátrányos helyzetű a diákok több-sége, és az iskolában sincs meg minden feltétel a taní-táshoz, de a tanárok és a diákok egyaránt optimisták, s az akarásuknak, szorgalmuknak meg lesz a gyümölcse. Remélem ez a találkozás egy hosszú és eredményes kapcsolat kezdete volt.

Hegedűs Márton (X.B), Szijártó Balázs (XI.B) és Verdes Tamás (XI.A)

10BENCÉS HÍRLEVÉL

OKTÓBER 23. A bazilikában az ünnepi orgonahangversenyt Áment

Lukács atya adta és közreműködött a Szent Márton Kamarakórus. Az idén jubileumát ünneplő kórus tíz éve alakult Lukács atya szervezésével és veze-tésével Budapesten a pannonhalmi gimnáziumunk volt diákjaiból, akik akkor egyetemi tanulmányaikat végezték, és emellett szívesen szakítottak időt az éneklésre. A kórus a gregorián repertoár mellett a reneszánsz és kora-barokk, valamint a XX. századi polifon kórusművek megszólaltatását tűzte ki célul.

OKTÓBER 30. A Gimnázium Teleki-termében Petneki Áron, a Var-

sói Egyetem tanára tartott előadást A hatalom képei, a képek hatalma címmel. Az előadás a következő kérdésekre igyekezett választ adni: Ho-gyan, miként láttatja magát a hatalom a különféle ábrázolásokon, milyen eszközökkel legitimál, repre-zentál, hogyan van jelen (vagy szeretne jelen lenni) képi formában a mindennapokban. Hogyan festi le az ellenséget törpének, óriásnak, sárkánynak, netán rovarnak. Hogyan használja fel a 20. század totali-tárius hatalma a bibliai képi világot saját céljaira.

NOVEMBER 2. A Gimnázium Tetőtéri Galériájában Vancsó Zol-

tán fotóművész kiállítás-megnyitója volt. „Vancsó Zoltán nagy mágiája, hogy a környező valóság szubjektum szempontjából befolyásolhatatlan, »kér-lelhetetlen« erőit is saját szolgálatába tudja állítani. Ha nem is sokáig, a másodperc egy töredékére, egy fel-vétel erejéig legalábbis biztosan. Saját te-kintetével rendszert teremt a világ amúgy kevéssé rendezett szövetében, amelyet a néző a saját ta-pasztalataival szükségszerűen kiegészíti. Így válik világossá a képek üzenete, a határozott szemben-állás a fogódzók nélküli »embertelen« léttel szem-ben.” (Böröczfy Virág)

NOVEMBER 3. Az MTA Történettudományi Intézetében előadást

tartott Somorjai Ádám atya A pápák és a bíboros – Újabb források Mindszenty önértelmezéséhez 1956–1974 címmel. Az előadását előző este a bencés közösség tagjai számára is elmondta.

NOVEMBER 5. A Gimnázium Teleki-termében Vizi E. Szilveszter

agykutató, akadémikus, az MTA volt elnöke tartott előadást Kábítószerek: a kreativitás mítosza és a rombolás valósága címmel. Saját tudományos ku-tatásaival alátámasztva beszélt a kábítószerekkel kapcsolatos népszerű tévhitekről.

NOVEMBER 6. Pannonhalmán új hagyomány született 2000-ben, a

Szent Márton Nap, amellyel a pannonhalmi bencés templom és monostor védőszentjére emlékeznek. A szerzetesközösség nevében Asztrik főapát úr kö-szöntötte a bazilikában megjelent vendégeket, akik

HÍREK – ESEMÉNYEKa Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Cantemus Kó-rus közös (Bach: Magnifi cat) koncertjét hallgathat-ták meg. Ezt követően Fabiny Tamás evangélikus püspök mondott ünnepi beszédet, majd átadták a Szent Márton-díjat, amelyet a Pannonhalmi Főapát-ság, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok és a Herendi Porcelánmanufaktúra közös kuratóriuma idén Trin-ger László pszichiáter-professzornak ítélt oda. Az ünneplést az új bor és termények megáldása zárta.

NOVEMBER 8. 78 éves korában elhunyt Szabó Zerind atya, aki Bu-

dapesten élt és utolsó napjait a pannonhalmi Szent Adalbert Otthonban töltötte.

NOVEMBER 11. Szent Márton napján Benedikt Müntnich Maria

Laach-i apát vezetésével ünnepelte az Eucharisztiát a bencés szerzetesközösség a pannonhalmi bazi-likában. A Németországból érkezett apát ünnepi homíliájában megemlékezett arról, hogy pontosan 20 évvel ezelőtt vett részt először Pannonhalmán Szent Márton ünnepén, azokban a napokban, ami-kor ledőlt a berlini fal. Az ünnepi liturgiát követően Benedikt apát úr találkozott a bencés diákokkal, és Szent Márton üzenetének aktualitásairól beszél-getett velük; Asztrik főapát úr pedig köszöntötte a Pannonhalmi Főapátság nyugdíjas munkatársait, akik erre az alkalomra újra ellátogattak a pannon-halmi monostorba, egykori munkahelyükre.

A Gimnáziumban az idei Szent Márton-hét témája a drog volt, azaz mindaz, ami a kábítószer-használat-tal, függőséggel, szenvedélybetegséggel összefügg. A drogfüggők rehabilitációjával foglalkozó RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat javára 840 ezer Ft-ot gyűjtöttek össze a diákok. A hét során minden osztály drogprevenciós foglalkozásokon vett részt. Az ünnepet záró koncert vendége a Lantos Zoltán Mirrorworld volt. Szent Márton napján részt vettek az ünneplésen a miskolci és szegedi tagintézmé-nyekből érkezett tanárok és diákok is.

NOVEMBER 13. A Gimnázium Teleki-termében Karsai György, a

Pécsi Tudományegyetem Klasszika-fi lológia Tanszé-kének vezetője, a Közép-Európai Egyetem, a buda-pesti Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a nanterre-i és a lille-i egyetem tanára tartott elő-adást A Télemakhia – Odüsszeusz fi ának eposza címmel. Az Odüsszeia első négy énekében nem sze-repel az eposz névadó főhőse, Odüsszeusz. Helyette fi ának, Télemakhosznak történetét meséli el Homé-rosz: utazásait, kalandjait, találkozásait Nesztórral, Helenével, Menelaosszal. Később – a 16. énektől kezdődően – már apja szövetségeseként, társaként fogja felvenni a harcot a házát megszállva tartó kérőkkel szemben. Miért van szüksége az eposz-nak erre a fejlődés-történetre, a gyermekből felnőtt férfi vá érés folyamatának bemutatására? Rejt-e ve-szélyeket, buktatókat, konfl iktusokat Télemakhosz


A KARÁCSONYI IDŐ LITURGIKUS RENDJE A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN

története? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az előadó. Másnap Aiszkhülosz: A leláncolt Pro-métheusz – fércmű vagy remekmű címmel tartott tanórát a színháztörténet legizgalmasabb tragédiá-járól.

NOVEMBER 17. Az MTA dísztermében vehette át – több társával

együtt – Mayer Farkas atya tanári és tudomány-történeti kutató munkásságáért a Rátz Tanár Úr Életműdíjat.

NOVEMBER 19. Az Európai Unió támogatásával megvalósult Bio-

massza fűtőmű létesítése a Pannonhalmi Főapát-ság hőellátására és Gázmotoros kapcsolt energia-termelés megvalósítása a Pannonhalmi Főapát-ságban az energiaellátás hatékonyabbá tételére projektek ünnepélyes átadására került sor a fűtő-mű új épületében. Az ünnepségen Asztrik főapát úr köszöntötte a vendégeket, majd Hónig Péter szakminiszter méltatta a pannonhalmi energetikai beruházásokat. A biomassza fűtőmű és a gázmotor működését a tervezők mutatták be az ünnepség résztvevőinek, akik a rendezvény zárásaként a bio-massza fűtőmű építésről készült rövidfi lmet tekin-tették meg. Az energetikai projektek célja, hogy jelentősen csökkentse a fosszilis energiahordozó-igényt, megújuló energiaforrásra, nevezetesen erdei és részben mezőgazdasági melléktermékek képezte biomasszára alapozva a hőellátást.

Szent Erzsébet ünnepén került sor a Pannonhalmi Területi Apátság híveinek zarándoklatára. Az egy-házmegye plébániáiról érkezett hívek jelenlétében a pannonhalmi szerzetesközösséggel, a bencés plébá-nosokkal és a területi apátság diakónusaival együtt bemutatott szentmisét Asztrik főapát úr vezette. Szent Erzsébet jótékonykodó szeretetére emlékezve minden csoport egy csomag adományt is hozott a szegények számára, amelyet a szentmise felajánlási körmenetében a plébániák képviselői az áldozati adományokkal vittek az oltárhoz. Az adományokat az egyházmegye állandó diakónusai fogadták, s to-vábbították később a rászorulók számára. Asztrik főapát úr homíliájában Szent Erzsébet radikális és ezért teljességgel szabad szeretetét állította a ke-resztény nép elé.

NOVEMBER 20. A Gimnázium Teleki-termében Csányi Vilmos eto-

lógus, akadémikus tartott előadást Az emberi ter-mészet és a jövőről való gondolkodás címmel. Csányi Vilmos etológiát, humánetológiát és evolú-ciós rendszerelméletet tanít. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései.

NOVEMBER 21. Ünnepi szentmise (vasmise) keretében adott hálát

65 éves papi szolgálatáért Szennay András nyu-galmazott főapát úr. A szentmise főcelebránsa és igehirdetője is a 88 éves András főapát úr volt.

DECEMBER 24. CSÜTÖRTÖK

6.00 Vigília – Laudes, 6.50 Konventmise12.50 Napközi imaóra18.00 Karácsony ünnepének meghirdetése, I. Vesperás22.30 Vigília 24.00 Éjféli mise

DECEMBER 25. PÉNTEK KARÁCSONY ÜNNEPE

7.30 Laudes 8.00 Pásztorok miséje 9.00 Népénekes szentmise 10.00 Ünnepi konventmise12.50 Napközi imaóra18.30 Karácsony ünnepének II. Vesperása

DECEMBER 26. SZOMBAT SZENT ISTVÁN ELSŐ VÉRTANÚ

6.45 Vigília – Laudes 9.00 Konventmise 12.50 Napközi imaóra19.00 Vesperás

DECEMBER 27. SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA

vasárnapi rend szerint10.00 Konventmise Szent János napi boráldással

DECEMBER 28. HÉTFŐTŐL 30. SZERDÁIG

7.00 Vigília – Laudes 7.50 Konventmise továbbiakban hétköznapi rend

DECEMBER 31. CSÜTÖRTÖK

7.00 Vigília - Laudes 7.50 Konventmise 12.50 Napközi imaóra18.00 Év végi hálaadás az I. Vesperás keretében23.00 Vigília – ezt követően Újévi köszöntő

JANUÁR 1. PÉNTEK ÚJÉV, ISTENSZÜLŐ SZŰZ MÁRIA ÜNNEPE

7.30 Laudes 9.00 Népénekes szentmise 10.00 Ünnepi konventmise 12.50 Napközi imaóra15.00-tól 18.00-ig Szentségimádás 18.30 Vesperás

JANUÁR 2. SZOMBAT szokásos napirend

JANUÁR 3. VASÁRNAP VÍZKERESZT

vasárnapi rend szerint13.00 Házszentelés a Főmonostor II. emeleti keresztjénél


Mayer Farkas atya Budapesten született 1929. november 10-én. A bencés szerzetesi ruhát 1948. augusztus 6-án öltötte magára, majd a Szent Gellért Hittudományi Főiskolán a teoló-giai tanulmányok befejeztével pappá szentelték 1953. június 21-én. 1953 és 1957 között fejezte be egyetemi tanulmányait Budapesten az ELTE TTK-án, ott szerzett kémia-fi zika szakos tanári oklevelet.

Az egyetem befejezése után a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban kezdett fi zikát taníta-

Mayer Farkas atya kitüntetése

Farkas atyát tanári és tudománytörténeti kutató munkássága elismeréseképp 2009. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Rátz Tanár Úr Életműdíjjal tün-tették ki.

ni, emellett 1963-tól diákotthoni nevelő-tanár is volt. Óráira lelkiismeretesen készült, már előző délután beállította a demonstrációs kísérlete-ket, szükség esetén saját-készítésű eszközökkel egészítette ki a szertárban meglévőket. Néhány Jedlik Ányos által szerkesztett Pannonhalmán őrzött eszköz is (villanymotor-modell; optikai rácsok, stb.) szerepelt a bemutatott kísérletek-nél. Mindezekkel felkeltette tanítványai érdek-lődését a fi zika és a tudomány-történet iránt is. Nagyon világosan magyarázott, tábla-vázlatai

példaszerűek, áttekinthetőek voltak, nagyban segítette a tananyag meg-értését.

1966 és 1970 között Győrött a Czuczor Gergely Bencés Gimnázi-umban ugyancsak fi zikát tanított, majd visszakerült a pannonhalmi gimnáziumba, ahol továbbra is fi zi-kát, majd kémiát, sőt földrajzot is tanított nyugdíjba vonulásáig (1994-ig). Tanítványai hálásan gondoltak és gondolnak vissza tanárukra, aki megalapozta tudásukat. Oktató-ne-velő munkájának utolsó periódusá-ban mutatkozott meg, hogy mennyi-re együtt látja a fi zika és a többi természettudomány közötti össze-függéseket.

A Jedlik Ányos Társaság egyik alapító tagja, jelenleg a helybéli plé-bánián kisegítő lelkészként dolgozik, és gondozza a természettudományos gyűjtemény egy részét (az ásványtá-rat). Fennmaradó idejét Jedlik Ányos életének, munkásságának kutatására fordította és fordítja (sok időt tölt-ve könyvtári és levéltári munkával), ezzel elévülhetetlen módon járult és járul hozzá a magyar tudománytör-ténet XIX. századi kutatásaihoz.


A 2009-es évet a több markáns körülmény együtte-se határozta meg.

Tavasszal a metszési munkálatok végeztével izga-tottan vártuk a rügyek pattanását, az új vegetáció kezdetét. Különösen igaz ez az előző évjáratban jelentős kárt szenvedett, jégverés által károsodott Széldomb-ültetvényünkre.

Július elejére világossá vált, hogy az előző évi erőfeszítések meghozták eredményüket; minden ül-tetvényünk ígéretes virágkezdeményeket mutatott.

Az ültetvények további fejlődését jelentősen befo-lyásolta a meleg, néha forró időjárás, amely sajnos csapadékot nem hozott. Mindezek együttesen lökés-szerű fejlődést indítottak, amelynek során jelentős koraiság volt megfi gyelhető a normál évjáratokhoz képest.

A hónap utolsó dekádjától beköszöntő várva várt eső tovább segítette a szőlőültetvények fejlődését, de különösebben nem lassította az előrehaladott fej-lődési állapotot.

Az augusztus meghozta a zsendülést a fehérsző-lőknél, de hamarosan a kékszőlők bogyói is színvál-tásba kezdtek!

A szüreti időpont szeptember 7. napján kezdő-dött el a korai fajtákkal. A betakarítást mindvégig az áldásos ütemezhetőség jellemezte.

A fehér tételekkel kezdődően az évjáratjegyek a tömör szerkezetű, elegáns savak felé mutattak. Többrétegű, vastag, markáns gyümölcsaromák jel-lemzik a kierjedt tételeket az újbortól egészen a fahordós erjesztésű, még érlelendő borokig.

Az idei év apátsági újborát a már megszokott fajtaösszetétel és némi újdonság egyaránt jel-lemzi!

Az évjáratra leginkább a koraiság a jel-lemző, ami természetesen megjelenik a bo-runk alkotóeleméül szolgáló szőlőfajtákon is.

Szüretünk az egyik fő alkotó, a fűszeres tramini szedésével kezdődött, amit a király-leányka szorosan követett. Mindegyik fajtát egyenletes, szép érésben, tervszerűen tudtuk betakarítni.

A feldolgozást követően préselt mustun-kat acéltartályban erjesztettük alacsony hő-mérsékleten, kierjedt boraink pedig nagy-szerű alapanyagot szolgáltattak a házasítás elvégzéséhez.

A többéves gyakorlatnak megfelelően bo-runk alapját a királyleányka adja mintegy 50%-ban. Ez borunk savgerince, ez kölcsönzi a frissességet is az italnak.

Újdonság az Újborban: St . Mart inus 2009

Értékeljük a 2009-es évjáratot!

Jó évjárat, szép borok!

Kékszőlőink a hosszú, meleg ősz ajándékaként gyönyörűen koncentrálódtak. Mélyszínű, karakteres borokká erjedtek, hogy az érés folyamán az ültet-vényeken évközben összegyűjtött képleteket együt-tesen tárhassák elénk a későbbiekben.

Izgalmas, szép borok születtek, sok gyönyörű pillanatot ígérve azok fogyasztóinak!

A fűszeres tramini – nevéhez hűen – aro-maképleteivel gazdagít és idézi egyúttal a nyári virágok illatvilágának emlékeit.

Rendhagyó fajta, de egyben borunk har-madik alkotóeleme a pinot blanc. Egyszerre tudja közvetíteni fajtaegységével a nyárutó fehérhúsú gyümölcseit és mély eleganciáját.

Hetedik újborunk méltó előhírnöke az év-járatnak!

Sokszínűen gazdag illatvilágú. A beköszö-nő friss, üde illatjegyeket a második vonal-ban a mély, meleg, egyben elegáns tisztaság határozza meg.

Ízében az évjáratra oly jellemző buja gaz-dagság jelenik meg több rétegben. Egyszerre ad ízelítőt a nyári körte illetve a fehérhúsú őszibarack jegyeiből és mutat a beérett gyü-mölcsízvilág krémes, egzotikus voltára.

Liptai Zsolt


Grün, Anselm

Az emberélet útjának felén…Második, bővített kiadásBencés Lelkiségi Sorozat 12Az élet értelmére irányuló kérdés már önmagában vallásos kérdés. Az élet fordulópontja lényegét tekintve az élet ér-telmének krízise, tehát vallásos krízis. Egyben rögtön ma-gában rejti annak esélyét is, hogy életünknek új értelmet találjunk.

Oldalszám: 96ISBN: 978-963-9226-91-3Fogyasztói ár: 1750 Ft

IGELITURGIKUS ÚTMUTATÓ 2010Ez a füzet egyidős a Bencés Kiadóval, és szinte mindmáig az egyik legnépszerűbb kiadványunk. Az Igeliturgikus útmutató tartalmazza az egyházi év különféle ünnepeit és az aznapi szentmise olvasmányainak szentírási helyeit.

Fogyasztói ár: 295 Ft

Grün, Anselm - Dufner, Meinrad

Az egészség mint lelki feladatBencés Lelkiségi Sorozat 16

Mit üzen nekem a betegség? Mit üzen általa Isten? Milyen spiri-tuális feladat elé állít a betegség? A betegség rákényszerít, hogy megszabaduljak önmagamról alkotott illúzióimtól, felülvizsgáljam a magamról és Istenről alkotott képemet, s a hamis istenképek szétzúzása után nagy alázattal a valódi és igaz Isten nyomába eredjek.



„Nem szabad tehát az Atyák korát ideali-zálni, sem pedig azon mód áthelyezni a mai világba; a társadalom, a kultúra, a nyelv, a mentalitás, egyszóval minden megváltozott. A távolság, amely minket tőlük elválaszt, jelentős, azonban távolról sem áthidalhatat-lan. A jelen útmutató éppen ennek a távol-ságnak az áthidalásában igyekszik segíteni, hogy lehetővé tegye a találkozást hitünk e veteránjaival és a felfedezést, hogy ők testvéreink és atyáink is egyben.”


Hamman, Adalbert-G.

Hogyan olvassuk az egyházatyákat?Napjaink Teológiája Sorozat

Az „imago mundi” A, B és C sorozat olyan igényes műtárgy- és fotóreproduk-ciókat tartalmaz, amelyek egyaránt küldhetők ünnepi és alkalmi üdvözlőlapként. Ha maradandó képeslapot szeretne küldeni szeret-teinek, olyat, amit sokáig megőriznek, nézze meg kí-nálatunkat.

A képeslapokat celofán tokban, borítékkal hozzuk forgalomba.

Grafi kai tervező: Schmal Károly


PANNONHALMITERÜLETI APÁTSÁG

November 19-én, Szent Erzsébet ünnepén került sor a pannonhalmi területi apátság híveinek za-rándoklatára. Az egyházmegye plébániáiról érke-zett hívek jelenlétében a pannonhalmi szerzetes-közösséggel, a bencés plébánosokkal és a területi apátság diakónusaival együtt bemutatott szentmi-sét Asztrik főapát úr vezette.

A pannonhalmi székesegyházat teljesen megtöl-tötték az egyházmegye tizenöt plébániájának az immár hagyományos zarándoknapra érkező hívei. Szent Erzsébet jótékonykodó szeretetére emlé-kezve minden csoport egy csomag adományt is hozott a szegények számára, amelyet a szentmise felajánlási körmenetében a plébániák képviselői az áldozati adományokkal vittek az oltárhoz. Az adományokat az egyházmegye állandó diakónusai fogadták, s továbbítják majd az egyházmegyei karitászon keresztül a rászorulók számára.

Asztrik főapát úr homíliájában Szent Erzsébet radikális és ezért teljességgel szabad szeretetét

Adományok a szegényeknek

állította a keresztény nép elé: életének huszon-négy esztendeje alatt e szeretet miatt többet élt, mint bármely egész életet élt ember. Ezért válhat jellé a mai útkereső ember számára is:

„Erzsébettől, ettől a szent asszonytól tanulhat-juk meg, mit jelent igazán Isten és embertársaink szeretetéért élni, mit jelent a szeretetben polgári korlátokat, előítéleteket túllépve egymást, min-denkit, Isten csodálatos világát magunkhoz ölel-ni. Tanuljuk meg tőle, miként kell szegényként lélekben gazdagnak, sírásban megvigasztaltnak lenni, miként kell Isten örömében, védettségében szabadon, belső szabadságban élni. Jézus Krisz-tus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, s aki Erzsébethez hasonlóan ma őt követi, szabaddá válik bűnei, kicsisége terhétől, e világ nyomasztó befolyásától; izzó szabadságban élhet, és még a betegségtől, haláltól sem fél.”

A vesperást és szentmisét követően a főmonostor kerengőjében a szerzetesközösség látta vendégül a zarándokokat.

Konrád atya


Szeretett Testvéreim!Az utolsó személyes találkozás, a Szent Erzsébet Nap közös lelki élménye még élénken él bennem, amikor most az új egyházi esztendő elején, Advent első vasárnapján testvéri szere-tettel ismét köszönthetlek Benneteket. Testvéreim, már maga az a tény is, hogy az egyházi év Advent első vasárnapján, a polgári év pedig január 1-jével kezdődik, jelzi, hogy két ország polgárai vagyunk. A vérségi kötelékek révén egy nemzetnek vagyunk sok más és sokféle mó-don gondolkodó honfi társunkkal polgára, a keresztség révén pedig a nagy emberi közösségen belül Isten népe, Jézus Krisztus egyháza vagyunk. Advent elsősorban nekünk hívőknek szól, mert hitből fakadóan szívünkkel ismerjük fel Isten hozzánk szóló, karácsonykor megtestesülő Igéjét, de életmódunk révén, megélt hitünkkel sokaknak elmondhatjuk, el is kell mondanunk azt a vigasztalást, azt a reményt, amit számunkra az adventekben újraélt várakozás, és a ka-rácsonykor megtapasztalt öröm, az „Úr Krisztus fönséges ismerete” jelent.

Szeretett Testvéreim!Idézzük emlékezetünkbe, hogy mi is karácsony üzenete az ember, személyesen számomra, sőt az egész emberiség számára! A csodálatos teremtett világ legértékesebb teremtményei mi, emberek vagyunk. A földön és az égen minden Isten nagyszerűségét hirdeti, mi pedig Isten, és szent Fiának, Jézusnak arcvonásait hordozzuk. Mindannyian az Ő gyermekei, egymásnak pedig testvérei lehetünk. Hogy emberi méltóságunkat újra felismerjük, hogy életünkkel kiengesztelőd-ve, boldogan éljünk, „…többféleképpen és különböző módon” szólt Isten a történelem hajnala óta az emberekhez. Minden szentmisén megvalljuk a hitvallásban, hogy Isten Szentlelke szólt a „próféták szavával” és hogy „az Ige testté lett”, embertestvérként mutatott példát az életre, mutatta meg az utat, amely mindannyiunk Atyjához vezet. Mindez „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért” történt, hogy Isten gyermekeinek szabadsága megmutatkozzék életünkben. Isten Szentlelke megszabadít minket lelkiismeretünk terheitől, bűneinktől, Isten Szentlelke arra indít bennünket, hogy olyan emberséggel és szeretettel viselkedjünk embertársainkkal, ahogy azt mi is elvárjuk tőlük. Isten Lelke szabaddá tesz bennünket arra, hogy azok arcvonásában is, akiket mások megbélyegeznek, semminek és senkinek néznek, a más nemzethez vagy nemzeti-séghez tartozó embertársaink arcvonásában is meglássuk Isten arcvonásait. Sőt ellenségeink és az ellenünkre valók arcán is. Ez Jézus üzenete övéinek 2009. adventjén, Úrjövet idején, amikor környezetünkben, hazánkban sokak lelkében a békétlenség, elégedetlenség és bizonytalanság érzése az otthonos. A karácsonykor érkező Gyermek, a mi Királyunk és Szabadítónk az, aki felment, szabaddá tesz bennünket annak kényszerétől, hogy úgy gondolkozzunk, úgy cseleked-jünk, ahogy környezetünkben a reménytelenségben és kilátástalanságban élő embertársaink.

Szeretett Testvéreim! Isten az első karácsonykor eljövetelével megvigasztalt bennünket, és ez a vigasztalás hitünk által mindig osztályrészünk, hiszen Isten a szentségek révén szívünkben is jelen van. Ezzel a vigasztalással és reménnyel kell nekünk is Jézus egyházában, családjainkban és közösségeink-ben egymást és másokat is megvigasztalni a világ szomorúsága közepette.

A békesség Istene töltse el szíveteket Advent várakozó fi gyelmével és csendjével, hogy ka-rácsonykor megszülethessék bennetek Jézus, az Isten Fia, aki a benne hívőknek vigasztalás, békesség és öröm. Ezzel a fohásszal kívánok Nektek és Családotoknak áldott, szent Kará-csonyt!

Asztrik főapát

Pannonhalmán, 2009 Advent I. vasárnapján

Körlevél 2009 Advent I. vasárnapjáraa Pannonhalmi Területi Apátság Egyházközségeinek


SZENT MÓR BENCÉS PERJELSÉG, GYŐR

Események a perjelségbenAz iskolában továbbra is tíz rendtárs dolgozik. A tanári munkán kívül többen végeznek rendszeres lelkipásztori munkát templomunkban, a Pannonhalmi Egyházmegye templomaiban, ill. a városban rendszeresen, vagy szükség esetén.

November utolsó hetében megtörtént a felújítások műszaki átadása és átvétele, most már csak a hiányokat pótolják. A pályázat összegéből és az önrészből felújítottuk templomunk homlokzatát, a Múzeum Patikát, a Rendház két oldalát, beleértve ezen a két oldalon az ablakok cseréjét, és kialakítunk egy boltot a kolostori termékek árusítására. A boltot szerettük volna ádvent kezdetére megnyitni, de sajnos ez különböző okok miatt nem sikerült.

Az iskola életébőlA hagyományoknak megfelelően új diákjaink osztály-

főnökeik vezetésével szeptember Pannonhalmán jártak, hogy megismerkedjenek az ősi monostorral és annak életével.

Szent Gellért ünnepén sajnálatos vereséget szenve-dett a győri tanári csapat Pannonhalmán. Hazai pályán – Pinnyéden – az elmúlt tanévben sikeresen szerepelt a csapatunk, s ezt az eredményt vártuk most is. Csapa-tunk azonban ez alkalommal 5:1 arányban alulmaradt a pannonhalmaikkal szemben. Kétségtelen, hogy a mieink a pinnyédi füves pályához szokott játékosok, s talán ez okozhatta, hogy a műanyagburkolaton nem tudták olyan átütő erővel érvényesíteni technikai tudásukat az ellenféllel szemben. A sikertelenség sem a csapatot sem a kísérőiket nem keserítette el, így a terített asztalnál tisztességgel szerepeltünk.

Új jelenség volt iskolánk életében, hogy a hetedike-sek osztályfőnökei Kleininger Tamás és Tóth Sándor tanár urak közös kirándulást szerveztek Cuha völgy-be. A kiránduláson szülők is részt vehettek. Így közel nyolcvanan utaztak vonattal a vinyei vasútállomásig, és ott kezdték meg a túrát. A cél a Cuha völgyön át a Porva-Csesznek vasútállomás volt, ahonnan ismét vonat-tal utaztak vissza Győrbe. A kirándulásról hetedikesek rövid kis beszámolót is írtak, amely honlapunkon (www.czuczor.com) olvasható. Ugyanitt megtekinthetők Klei-ninger tanár úr kirándulásról készített fényképei is a galériában.

X.A osztályos diákjaink Csonka István tanár úr felké-szítésével vettek részt a Nemzeti Tankönyvkiadó által szervezett történelmi csapatversenyen, amely még az elmúlt tanévben kezdődött. A több mint ötszáz verseny-zőből tíz háromfős csapat jutott be a döntő fordulóba. Csapatunk (Marton Zoltán, Soós Dávid, Rostás Péter) a második fordulóban a 2. helyen végzet, így bekerült az ország legjobb tíz csapata közé.

November 17-én a budapesti Semmelweis Orvostudo-mányi Egyetem intézménylátogatást szervezett az or-szág minden részében lévő 14 partneriskolája számára. Gimnáziumunkat – amely 2008 óta a SOTE partnerisko-lája – a 12. és 11. évfolyamos biológia fakultációs diákok egy csoportja képviselte, Kleininger Tamás tanár úr vezetésével.

Az egyetem igyekezett bepillantást engedni a magas szintű és nemzetközileg is elismert oktató munkájába.

Az új és modern Elméleti Orvostudományi Központjá-ban (EOK) találkoztak diákjaink a többi gimnáziumból érkezett diákokkal. Innen, az előzetes beosztás szerint, tíz csoportba osztva indultak el az egyetemi klinikák-ra, ahol különböző laboratóriumokat, kórházi osztályo-kat látogattak. Az egyetemre érkező diákok ezután Dr. Merkely Béla professzor napjainkban nagyon aktuális előadását hallgatták meg a „Hirtelen szívhalál okai spor-tolóknál” címmel.

A tehetségnap zárásaként a SOTE Kerpel – Fronius Tehetséggondozó Programjának tanácstagjaival, diákjaival lehetett beszélgetni. Ezt a programot az egyetem a te-hetséges hallgatók felkutatására és folyamatos gondozá-sára hozta létre. A vendégeknek a programban résztvevő egyetemi hallgatók meséltek tapasztalataikról. Nagyon jó kezdeményezés a Semmelweis Egyetem részéről, hogy az érdeklődő középiskolásokkal ilyen módon ismertetik meg az egyetemet, az ottani tudományos kutatásokat.A tehetségnap a diákjaink számára közel hozta a tudo-mányos életet, amelybe remélhetőleg – az előző éveknek megfelelően – sokan szeretnének medikusként az Sem-melweis Egyetem hallgatójaként bekapcsolódni.

November 21-én megtartottuk a szokásos nyílt na-pot. Az érdeklődők megismerkedhettek iskolánk min-dennapjaival, majd az igazgató tájékoztatásából iskolánk nevelési elképzeléseivel. A közös program után diákjaink – immár lányok és fi úk – megmutatták az érdeklődő szülőknek és diákoknak az iskolát és kollégiumot, és beszéltek itteni élményeikről.

A nagyon sok érdeklődő reménnyel tölt el bennünket iskolánk jövőjével kapcsolatban.

A Bencés Szabadegyetem előadássorozatának első vendége Melocco Miklós, Kossuth-díjas és Prima Pri-missima-díjas szobrászművész volt. Előadásának címe: Pénz, pénz, pénz és jó vitézi rezolúció. Felhasználtuk az alkalmat, hogy Jézus Emmauszban c. domborművének, amelyet jó 20 éve az alagsori ebédlőbe készített, az új ebédlőben vele együtt megfelelő helyet keressünk.

A második Szabadegyetemi előadás előadója Dr. Csó-kay András, a Szent János kórház agysebész főorvosa. Előadását „Szellemi ébredés kell” címmel tartotta meg. Csókay András professzor előadásának első része el-sősorban tanúságtétel volt hitről és észről. Az előadó személyes hangon vallott a – diákokból is álló – hallgató-ságnak saját életéről, botladozásairól és útkereséséről.

Tamás atya


TIHANYI APÁTSÁG

Amikor ezt a beszámolót olvassák az érdeklődők, már nagyon közel lesz a karácsony. A tihanyi gyerekek a régi szokáshoz híven betlehemes já-tékkal járják a házakat. Az Erzsébet-kör bazárját, amely Szent Erzsébet ünnepén nyílt meg és va-sárnaponként a 10 órás szentmise után várja a lá-togatókat, hamarosan bezárják. Ajándéktárgyakat, használati cikkeket, jó állapotban lévő ruhákat kínál a bazár: a körhöz tartozó buzgó asszonyok pedig számolják a pénzt, kiket tudnak majd tá-mogatni abból az adományból, amely hétről-hétre összegyűlik. Majd tovább rendezik, csomagolják a ruhákat: egyre több a rászoruló, aki segítséget vár tőlünk.

Az énekkar készül a szokásos adventi áhítatra: több éves hagyománya van már, hogy advent har-madik vasárnapján délután négy órakor megtelik a templom, és a kórus szép énekével és elmél-kedéssel várjuk Karácsony ünnepét. Ilyenkor ka-rácsonyi énekek nem hangzanak még fel: szeret-nénk tudatosítani az emberekben, hogy karácsony karácsonykor van, és nem szabad az ünnepet ös-szetéveszteni a vásári forgataggal.

Szokás, hogy Szent Benedek, Szent Ányos ün-nepi liturgiája után agapéra várjuk a híveket. Az adventi áhítat után is van összejövetel, de ez szűk körű: ez a kórusnak a kötetlen találkozó-ja. Ilyenkor van alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk a karvezetőknek, a kórus tagjainak az egész éves szolgálatért. Örülünk, hogy van ének-karunk, amelyik fényesebbé teszi az ünnepeinket, és méltó módon tudja Tihanyt és az apátságot képviselni a testvértelepüléseken is – ez történt október utolsó hétvégéjén is a székelyudvarhelyi kórustalálkozón, majd a következő napi plébániai ünnepi szentmisén.

Sekrestyénk és ministránsaink gondos gazdája, Csizmazia Zsolt munkatársunk vezetésével foly-nak a próbák a karácsonyi misztériumjátékra. De-cember 24-én délután nagyszülőkkel és kisgyerme-kekkel van tele a templom, – a szülőknek ilyenkor otthon van szép elfoglaltságuk –, és 40-50 fi ú és lány megjeleníti Jézus születésének történetét.

Ekkorra már hatalmas fenyőfák állnak a temp-lom hajójában: évek óta kapunk felajánlást: nagyra nőtt a fenyőfa a ház előtt, ki kell vágni: szép vol-na, ha a templomban karácsonyfaként fejezhetné be az életét.

Szent Ányos ünnepén sok vendégünk volt. Az ünnepi liturgia előtt a magyarországi ukránok képviselőivel, az Ukrán Köztársaság budapesti

nagykövetével, Hartyányi Jaroszlava asszonnyal, az ukrán kisebbségi önkormányzat elnökével, a szegedi egyetem ukrán tanszékének hallgatóival, egy kárpátaljai ukrán kórus csodálatos énekétől kísérve megkoszorúztuk I. András királynak és feleségének, Anasztázia királynénak – kijevi her-cegnőnek – szobrát. Seregély István nyugalmazott egri érsek atya vezetésével közel negyven konce-lebráló vette körül az oltárt.

A sok Tihanyba látogató vendég között külön ki kell emelnünk az UNESCO leköszönő főigaz-gatója, Koïchiro Matsuura nevét, kísérője a ma-gyar UNESCO-nagykövet, Bogyai Katalin asszony. Örülök, hogy a kíséretben ott látom Fejérdy Ta-mást, az Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettesét és Németh Katalint is, területi felügyelőnket. A külföldi vendégek között van az UNESCO közgyű-lésének elnöke is a Bahama-szigetekről. Váratlan, szép és emlékezetes esemény: az orgonajátékot hallgató, a világ kultúráját hivatalból is képvise-lő bahamai úr „Panis angelicus” kottát kért, és énekelt Mali Katalin orgonaművész kíséretével az orgonaszekrényen muzsikáló barokk angyalok és a küldöttség tagjainak áhítatos csodálkozására (lásd kép).

A házban elkészült a felvonó. Munkások dol-goznak a tetőtér beépítésén: új szobákkal egészül ki az épület. Európai uniós pályázaton egy tu-rista-fogadó épület megvalósítására nyertünk 130 millió forintot. Sok tárgyalás, egyeztetés, régészeti kutatás vár még ránk, hogy a tervekből valóság legyen.

Közeli karácsony

,


BENCÉS HÍRLEVÉL n A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja n Megjelenik negyedévenként n Kiadó: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság n Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát n Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T. Cirill n Gondozta a Bencés Kiadó n Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. n E-mail: [email protected] n Megrendelhető a szerkesztőség címén. n Nyomdai munka: Palatia Nyomda és Kiadó Kft., Győr

2009 november 16. és 21. között került meg-rendezésre a Magistertagung Németország dél-keleti csücskében, a Chiemsee kis szigetén épült Frauenwörthi apátságban. Ezek a két-évente megszervezésre kerülő napok lehető-séget nyújtanak a német nyelvterületen Szent Benedek Regulája szerint élő közösségek ma-gisztereinek, magisztráinak a továbbképzésre és a tapasztalatcserére. Az idén Magyaror-szágról négyen vettünk részt ezen: Pannonhal-máról Cirill és Ákos atya, Tiszaújfaluból pedig Benedikta és Ágnes testvér.

A továbbképzés mottóját a Regula 2. feje-zetének 31. verse adta: „Az apát tudja, hogy milyen nehéz és terhes feladatot vállalt ma-gára: a lelkek irányítását és sokféle emberek szokásainak szolgálatát.” Így a téma a fenti versből kiindulva: a kulturális sokféleség je-lenléte a kolostorban és a noviciátusban, ami egyben lehetőség és kihívás is a közösség számára. Ennek értékeit és nehézségeit két előadó segítségével dolgoztuk fel. Sr. Hedwig Willenbrink, (a tutzingi missziós bencés nővérek közös-ségében volt magisztra, majd perjelnő 12 évig, s most a drezdai házukban végez missziós munkát) a Szentírás fe-lől közelítette meg a témát. Isten meghívó szeretetét tár-ta elénk, s tevékeny viszontszeretetre ösztönzött Mózes meghívás-története, a nyolc boldogság és a jó pásztorról szóló példabeszéd átelmélkedése által.

A másik előadó, Sr. Michaela Puzicka, a salzburgi Bencés Intézet tanára, a Regula 2. fejezetének kulcssza-vai mentén adott értékes gyakorlati segítséget a közössé-gek mindennapi életéhez.

SZENT BENEDEK LEÁNYAITÁRSASÁG, TISZAÚJFALU

Magistertagung 2009

Az idei találkozó alkalmat adott egy rövid történelmi visszatekintésre is. 1989-ben Pannonhalmán találkoztak a Magistertagung résztvevői, ami rendkívüli dolognak szá-mított az akkori politikai helyzetben. Az egykori NSZK-ból és NDK-ból érkező szerzetesek itt élték meg a berlini fal leomlását. Cirill atya fényképek és levelek bemutatá-sával idézte fel az akkori eseményeket.

Öröm számunkra, hogy részt vehettünk ezeken a na-pokon.

Ágnes és Benedikta testvérek

Szent Ányos ünnepére kijött a nyomdából a Tihanyi Kalendárium. Több munkatársunknak és rendtársunknak komoly munkája ez a kötet, amely a 14. az évkönyveink sorozatában.

A Tetőtéri esték decemberi előadása rendha-gyó lesz. Ekkor fogjuk köszönteni a december 27-én 80. életévét betöltő Udvardi Erzsébet fes-tőművészt. Tiszteletére kiadunk egy ünnepi köte-tet, amelynek gondos szerkesztői munkáját Kra-tochwill Mimi művészettörténésznek köszönhet-jük. Felhangzik majd Szokolay Sándornak erre az alkalomra készített kórusműve, amelyet Nagy Gáspár „A fény megérkezik” című versére kom-ponált.

Bár a környék csendes – ilyenkor szól igazán szépen a nyári zajtól elmenekült tihanyi vissz-

hang –, munkánk van bőven. Hajnali szentmisék Aszófőn és Tihanyban, hittanórák ( Maurus és Gellért atya jár az iskolába hittant tanítani Bok-say Györgyné ny. tanítónő segítségével), betegek, öregek látogatása, a jövő évi kiállítások, hangver-senyek szervezése, és folytathatnánk hosszasan.

Karácsony másnapján szokás szerint várjuk az érdeklődőket du. 4 órakor karácsonyi orgona-muzsikára. Soós Gábor orgonaművész ad ekkor koncertet. Január 1-jén Mali Katalin újévi or-gonahangversenyét hallgathatjuk meg, ugyancsak délután 4-kor.

Áldott, szent Karácsonyt és boldog Új Esz-tendőt kívánok a Hírlevél minden olvasójának a tihanyi bencés közösség nevében:

Richárd atya

XI. évfolyam 4. szám A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ ... · A szeretet útja tehát az egyetlen...

Documents

Transcript of XI. évfolyam 4. szám A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ ... · A szeretet útja tehát az egyetlen...