Menyhárt Petronella menyhart.nelli8@gmail.com

Menyhárt

Petronella

Erasmus

Németországban

Számomra a 2015-ös év sok új dolgot hozott az életemben. Olyan helyekre jutottam el, amire

még gondolni sem mertem, csak reméltem, hogy majd egyszer…

2015 tavaszán csoporttársaim beszélgetésére lettem figyelmes

az iskolában, miközben az Erasmus programról beszélgettek. Mi

lenne, ha megpróbálnánk? Milyen lehet más nyelven tanulni?

Milyen országokban lehetne tanulni? Mindezen kérdések által

egyre jobban elkezdtünk érdeklődni a program iránt. Utána néztünk, mégis, hogy megy ez a

folyamat. Csoporttársaim elszántan indultak neki a dolognak. Valójában én kicsit „óckodtam”

a dologtól.

Édesapám és testvérem több, mint 2 éve kint dolgozik

Németországban. Apukám sűrűn jár haza, de testvérem, aki 2015

nyarán apai örömök elé nézett, sokkal ritkábban. Talán ez volt az első

dolog, amikor átgondoltam ezt az egészet. Milyen jó lenne, ha

megláthatnám azt a helyet ahol ők élnek, mert mióta külföldön

dolgoznak, nem jutottam még ki látogatóba hozzájuk, sőt még

igazából külföldön sem sokat jártam. Majd a nyelvtanulás volt a

következő momentum, általános iskola óta tanulom az angol nyelvet,

sajnos még nyelvvizsgáig nem jutottam, de ez a következő cél. 3

hónap intenzív nyelvtanulás, az órák angol nyelven zajlanak,

gondolataimban átsuhant, hogy ez kell nekem, mivel a nyelvtanulás

számomra mindig is nehézkesen ment. Ezek után Csoporttársaimmal eldöntöttük, hogy

megpróbáljuk, „irány” Németország!

Menyhárt Petronella menyhart.nelli8@gmail.com

2015 tavaszán eljött a meghallgatás napja, majd megkaptuk az E-mailt hogy sikerült,

mehetünk, és támogat minket az iskola. Villingen- Schwenningen, Duális főiskolára

jelentkeztem, mivel itthon is duális hallgató vagyok. A nyárintézkedéssel, papírok leadásával,

és a külföldi koordinátorral, való kapcsolatfelvétellel telt. A szemeszter szeptember 28-

december 22-ig tartott.

Szeptember 26-án indultunk „telekocsival”

Németországba. Kissé nehézkes utunk 15 óráig

tartott, hajnal 3 körül értünk a szállásunkra

Lakótársammal, Beával. Nagy örömünkre a

szállásadónk egy kedves idős házaspár, akik erdélyi

magyar származásuk révén, beszéltek magyar

nyelven. Szállásunk nagyon szép, kellemes,

hangulatos kis lakás volt, egy szinten 3-an laktunk,

mindenkinek saját szobája volt, külön konyha,

fürdőszoba. Gondoltuk Beával jobb már nem is

lehetne… Viszont pár hét múlva kiderült, hogy a 3.

lakótársunk kicsit házsártos. Alkalmazkodtunk egymás

szokásaihoz, napi rutinjához, idővel minden probléma

megoldódott. Igaz a mondás. Minden jóban van valami

rossz is. Szép vasárnap reggelre ébredtünk. Számomra meghatározó volt ez a nap.

Családtagjaim meglátogattak, akik 2 órára laktak az én szállásomtól, így a hétvégi látogatás is

könnyedén zajlott. Először láthattam meg testvérem 3 hónapos kisfiát. A látogatás után

Beával „nyakunkba vettük a várost”. Vasárnap, így nem sok minden volt nyitva. Nagy

nehézségek árán megtaláltuk a városközpontot, valamint az iskolát, ahova majd járni fogunk.

Kezdeti izgalmaink csillapítására betértünk egy hangulatos

étterembe ahol természetesen megízleltük a helyi söröket.

Az első hét elég dinamikusan zajlott, megvolt minden szervezve.

Hétfőn nagy izgalmakkal indultunk el az iskolába, ahol először

találkoztunk az új csoport tásainkkal. Spanyolok, Franciák, és egy

Orosz srác, valamint mi Magyarok alkottuk ezt a csoportot.

Bemutatkozás után, üdvözöltük egymást, majd elindultunk

Menyhárt Petronella menyhart.nelli8@gmail.com

városnézésre. Gyönyörű kis városban éltünk, szállásadónktól kaptunk kerékpárt, így amíg az

időjárás is engedte, kerékpárral jártunk bevásárolni, iskolába. Első héten bemutatták a város

nevezetességeit, valamint bejelentkeztünk a városházán. Az iskola Schwenningenben van,

viszont Villingenbe is átmentünk vonattal. Első hétvégén fel is fedeztük a csoporttal a

„törzshelyet” a Train stationt. Csak úgy hívtuk a „Train”. A vasútállomáson volt egy

hangulatos bár, ami az iskolával szemben állt. Néha jó volt itt a hosszú nap után kiereszteni a

gőzt.

Második héttől kezdődött az igazi munka. Megkapott órarendünkben fel volt sorolva mikor,

hol lesz óránk illetve kivel. Voltak napok, amikor reggeltől estig bent kellett lenni, de volt

olyan nap, amikor csak pár órát, vagy nem is volt óránk. Eleinte sok óránk, a vége fele már

több szabad időnk volt.

Minden héten egy vagy két tantárgyat hallgattunk, angol

nyelven és

minden

héten

megmondták, hogy majd mi lesz, a beadandó feladat

vagy mit kell tennünk a tantárgy teljesítéséért. Nagyon

élveztem az órákat. Sokat tanulhattam a kultúrákról,

valamint a különböző nemzetek közötti

kommunikációról, és az alkalmazkodásról. Tanultam

Business English-t, Intercultural Communication-t,

Managementet és sok hasonló kurzust. Voltak

nehézségek nyelvtanulás szempontjából, de próbáltam ezen mindig javítani, és folyamatosan

fejleszteni. Nagy élmény volt számomra, hogy itthon a legkedvesebb tanárral, Tóth Ákossal

tölthettünk egy hetet, közös munkánkat egy közös sörözéssel és beszélgetéssel zártuk a

csoporttal. A legtöbb tantárgyból prezentációt kellett készítenünk, és előadnunk. Előadási

képességem sokat javult így, valamint, hogy angolul kellett előadni nyelvi készségem is

fejlődött. Számomra ez volt a leghasznosabb dolog a kint töltött idő alatt. Az itthoni

Menyhárt Petronella menyhart.nelli8@gmail.com

kurzusaim során nem kellett eddig sok prezentációt készítenem, így ez számomra új volt. Egy

kurzusunk pont arra épült, hogyan adjuk elő a prezentációt, egy témáról, hogyan tudunk

röviden tömören, lényegre törően beszélni. Biztos vagyok benne, hogy tanulmányaimban, és

céljaim elérésében sokat fog segíteni, amit ezen a kurzuson és egész kinti tanulmányaim alatt

tanulhattam.

Ahogy anyagi helyzetünk engedte, próbáltuk minél több helyre eljutni. Az iskola is szervezett

kirándulásokat. Jártunk a sindenfingeni Mercedes gyárban, az

Audi gyárban valamint a pneumatikával foglalkozó Festo

gyárában. Személyes utazásaim során láthattam a csodálatos

Fekete Erdő sűrű fenyveseit. Tanárunk bíztatására csoportos

kirándulást szerveztünk Svájcba, Schaffhausenbe, ahol Európa

legnagyobb vízesése található. Gyönyörű szigetrész, és

bámulatos képi világ tárult elénk. Felejthetetlen élmény az ott

töltött napunk. Ugyanúgy, ahogy ez a 3 hónap, a 21.

Születésnapom

melyet novemberben ünnepeltünk az új és régi

barátaimmal. A csodálatos őszi tájkép,

valamint a téli hó, a meghitt karácsonyi

készülődés.

Napot-nap követett és elérkezett a

hazautazásunk időpontja. December 16-án

utolsó vizsgánk után búcsút vettünk a külföldi

barátinktól, az iskolától, a várostól. Számomra hatalmas élményt jelentett ez az időszak, a

tanulás, a közös bulik, a nevetések, a kirándulások, a közös munka. Ajánlom mindenkinek az

Erasmus programot, akik szeretnének újat kipróbálni, nyelvi tanulmányaikat mélyíteni,

fejleszteni a kommunikációs készségüket, valamint tapasztalatot nyerni,

melyet későbbi

életünk,

munkásságunk során

tudunk kamatoztatni.