VÉR

A vér folyékony sejtközötti állományú kötőszövet. Egy átlagos embernek 5-5,5 liter vére van, amely két nagyobb részre osztható, a vérplazmára (55-56%) és az alakos elemekre (44-45%).

Vérplazma: az össztérfogat 55% - aÖsszetevői:· Víz (plazma 90%-a)· Fehérjék (albumin, globulin)· Véralvadási faktorok· Komplement anyagok· Cukor· Bilirubin· Ásványi anyagok·Hormonok·Maradéknitrogén

A vérplazma kb. 90%-a víz, emellett szénhidrátok (pl. szőlőcukor), fehérjék, valamint különböző ionok alkotják. Ionok közül magas a Na+-, és a Cl--koncentráció, ezek mellett a K+, Ca2+, Mg2+, HCO3

- (hidrogénkarbonát), SO42-

(szulfát) ionok jellemzőek.

Alakos elemek az össztérfogat 45%-a.

· Vörösvérsejt (feladata az oxigén és a széndioxid szállítása, és a vér vegyhatásának biztosítása)

· Fehérvérsejtek (feladata a szervezet védekező rendszerének része)

· Vérlemezke (feladata a véralvadás folyamatában van)

A fehérvérsejtek száma 6-8 ezer/liter, alakjuk változatos, színtelenek, nagyságuk 5-20 µm között. A fehérvérsejteket két csoportra oszthatók formájuk és működésük szerint: granulociták és agranulociták.

Szerepük a szervezet megvédése az idegen anyagokkal szemben.

Immunrendszer

Granulociták szemcsézett plazmájú, lebenyezett magvú sejtek, működésük szerteágazó, a szemcsék festődése és a sejtmag alakja alapján három csoportba sorolhatók:

Semleges forma (neutrofil) Savas forma (eozinofil) Lúgos forma (basofil)

Az agranulociták típusai:

• Monociták• B limfociták• T limfociták• Plazmasejtek• Ölő sejtek• Helper (segítő) sejtek

A monociták a legnagyobb méretű fehérvérsejtek. Magjuk excentrikus elhelyezkedésű, bab alakú. Amöboid mozgásra és aktív fagocitózisraképes sejtek. Gyulladás esetén kilépnek a véráramból, kötőszöveti makrofággá alakulnak és részt vesznek a sejttörmelékek és baktériumok eltávolításában.

A limfociták a fehérvérsejteknek jelentős hányadát adják. Méretük nagyjából a vörösvérsejtekével egyezik, gömbölyű alakúak. Igen aktív sejtek, gyorsabban mozognak, mint a granulociták. Folyamatos körforgásban vannak a vér és a nyirokszervek között.

A limfociták a szervezet immunológiai védekezésében meghatározó szerepet játszanak. Két alcsoportjuk közül aB limfociták antigén stimulus hatására osztódni kezdenek, és plazmasejtekké differenciálódnak.

A plazmasejtek globulinokat, vagyis a vérben keringő antitesteket szintetizálnak, amelyek a vér útján eljutnak azokra a helyekre, ahol a szervezet intaktságát idegen anyagok veszélyeztetik, s így biztosítják a humorális immunválasz kialakulását.

A T limfociták egyik alcsoportja, az úgynevezett ölősejtek (killer) az idegen vagy vírussal fertőzött saját sejtek eliminálását végzik. A T sejtek másik csoportja, az úgynevezettsegítő sejtek (helper) a vírusra érzékeny B-limfocitákat és magukat az ölősejteket is aktiválják, s így indítják el a szervezetben a sejtes immunválaszt.

A vérlemezekA vérlemezkék (thrombocyta) avéralvadásban játszanak fontos szerepet, mert a vérlemezkék trombikináz nevű enzimet tartalmaznak. Nagyságuk 2-4 µm, korong vagy csillag alakúak. Számuk 150-300 G/l mennyiségben fordul elő.

Alakos elemek képződéseA vérsejt elemeit a csontvelő termeli. Minden vérsejt az úgynevezett őssejtből

ered, és egy többlépcsős érési folyamat során alakul ki, mert a szaporodni kezdő őssejt különböző érett sejtekké alakul át

Vörös csontvelő:Felnőttkorban a vörösvérsejtek, granulociták,monociták és vérlemezkékképzése a vörös csontvelőben történik.

A limfociták a vörös csontvelőben és a nyirokszervekben is képződhetnek.

A vörös csontvelő a csontok üregrendszerében található. A csontvelő alapszövetét retikuláriskötőszövet képezi, nyúlványos retikulumsejtekkel és rácsrostokkal.

A sejtes és rostos hálózatot az érés különböző stádiumaiban lévő vérsejtek, valamint makrofágok és zsírsejtek töltik ki.

A laboratóriumi vérvizsgálat:

Az egészséges vér összetételének pontos ismerete (mennyiségi és minőségi) diagnosztikus jelentőségű az orvoslásban, mert a különböző összetevők mennyiségében és/ vagy minőségében bekövetkezendő változások mérhetőek.

Laboratóriumi vizsgálat módszere a vérvétel, melyet általában a vénás rendszer csapolásával nyernek (vénapunkció vagy az ujjbegy megszúrása), ritkább esetekben előfordul, hogy artériás vér vizsgálatát kérik, akkor artériát kell szúrni.

Kis vérkép:A kis vérkép alatt értjük azt a vérvizsgálatot, ahol a vörös vértesteket, a fehér vérsejteket, a vérlemezkéket, avérfestéket és a haematocritotvizsgálják. Ehhez a vizsgálathoz elég egy pár csepp vért venni. A vérben található elemek számából és a vér mennyiségéből következtetnek a szervezetben előforduló részecskék összmennyiségére.

Haematocrit

A vér részeinek összhányadát mutatja. Főleg a vörösvértest mennyiségére enged következtetni. Minél magasabb az értéke, annál rosszabb a vér folyékonyságának a minősége.Átlagérték42-52% (férfiaknál), 37-47% (nőknél)

Kvalitatív vérkép

A fehérvérsejt alcsoportjait, és az általuk betöltendő feladatuk végrehajtását vizsgálja. A vér alkotó elemeinek felismerése végett egy megfestett preparátumot állítanak elő, amiben egyszerűbb a részecskék összmennyiségének a megállapítása.

EnzimekAz enzimek olyan fehérjék, amelyek katalizátorként irányítják, gyorsítják a kémiai folyamatokat, a saját formájuk megváltoztatása nélkül.

A szervezetben mindenhol megtalálhatóak, ahol anyagcsere zajlik le. Minden sejt tartalmaz enzimeket a saját sejtanyagcseréjük lebonyolítása végett. Körülbelül 2500 féle enzimet tartanak számon, amelyeknek különböző feladatuk van a biokémiai folyamatokban.

Vérsüllyedés:A vérsüllyedést azért mérik, hogy kiderítsék, zajlik-e a szervezetben valamilyen gyulladásos folyamat. Nem specifikus vizsgálat, mégis jó szolgálatot tehet, mert a magas süllyedési érték leggyakrabban gyulladásos állapotot jelez, esetleg rosszindulatú daganat vagy vashiányos vérszegénység jelenlétére utalhat.

A vénán keresztül vett vért egy véralvadást csökkentő anyaggal kezelnek, majd egy 20 cm-es mérőcsőben függőleges helyzetben mérik a vér leülepedett alkotóelemeinek a magasságát milliméterben egy meghatározott idő (általában 2 óra) elteltével.

Mivel a nők vérében viszonylag kevesebb alkotóelem található, ezért náluk ez az ülepedési folyamat gyorsabban zajlik le.

Átlagérték:1 óra elteltével: 3-8 mm (férfiaknál), 3-10 mm (nőknél)2 óra elteltével: 6-20 mm (férfiaknál, 6-20 mm (nőknél)

VÉRCSOPORTOKKérek 10 egység

csoportazonos vért!

A vörösvérsejtek membránjában antigén hatású anyagok találhatók.

Az emberek különböző vércsoportokba sorolhatók annak alapján, hogy vörösvérsejtjeik felszínén milyen tulajdonságú vércsoport-antigének vannak. A vércsoport-antigének közül legfontosabbak az AB 0-, illetve azRh-vércsoportrendszerbe tartozó antigének

Az emberek jelentős részének (kb. 85%) vörösvértestei tartalmaznak egy „Rh” jelzésű összetett fehérjét (D-antigén). Ezek a személyek Rh-pozitív ( Rh + ) vércsoportúak. Az emberek 15% -ának vörösvérsejtjein nincsen ilyen antigén, ők Rh-negatív ( Rh - ) vércsoportúak.

Ha Rh-negatív embernek hibás vérátömlesztés során Rh-pozitív vért adnának, akkor a bevitt vörösvértestek Rh-antigénjei ellen immunreakció indulna meg. A nyiroksejtek felismerik az Rh-antigéneket, és antitesteket termelnek ellenük. t.

Az átömlesztett vörösvérsejtekhez antitestek kapcsolódnak, amelyek a sejteket kicsapják, vérrögöket képeznek. Mindez a keringési rendszer összeomlásához vezet.

Mondtam, hogy csoportazonos

legyen!…vagy nem….?

Akinek vörösvértestei „A” jelű szénhidrátot tartalmaznak, az A-vércsoportú, akinek „B” jelű szénhidrátot, az B-vércsoportú.

Az AB-vércsoportúak esetében mindkét vércsoport-antigén megtalálható a vörösvértesteken.A 0-vércsoportú egyénekben a vörösvérsejtek membránja sem A-, sem B-antigént nem tartalmaz.

A vérplazmában viszont megtalálhatók a saját szervezetéből hiányzó vércsoport-antigén elleni antitestek.

Vérátömlesztés során kizárólag csoport azonos vért lehet beadni a betegnek (saját vércsoportjával azonos vércsoportú vért) a vénáján keresztül, ritkábban artériába.

Teljes vér adását ma már csak ritkán alkalmazzák, akkor, ha baleset vagy más betegség, nagy vérveszteséggel járó műtét miatt a beteg rövid idő alatt sok vért veszít.

Vörösvérsejt-koncentrátumA vérátömlesztés legismertebb, leggyakrabban alkalmazott típusa. A leadott vérből a vörösvérsejteket, csekély mennyiségű plazmát, továbbá a vörösvérsejteket tápláló oldatot tartalmazza.

Vérlemezke-koncentrátumA vérlemezkék pótlására általában akkor van szükség, ha a csontvelő nem képes elegendőt termelni és a hiány mértéke akkora, hogy a beteg ezen ok miatt válik vérzékennyé.

VérplazmaA vérplazmában rengeteg különböző fontos fehérje van, melyek pótlására nagy mennyiségű vérvesztés esetén szükség lehet.

Rh-összeférhetetlenség

A vörösvértestek eltérő antigén sajátságai miatt egyes esetekben összeférhetetlenség alakulhat ki az anya és magzata között. A leggyakoribb az Rh-összeférhetetlenség, ami akkor jön létre, ha az anya Rh-negatív, a magzat pedig Rh-pozitív.

Az anya első terhessége idején nem lépnek fel komplikációk, de a szülés alatt az anyai és a magzati vér kismértékben keveredik egymással, ezért az anyai szervezetben immunreakció játszódik le a magzat Rh-pozitív vörösvértestei ellen.

Az anya szervezetében az immunreakció következtében memóriasejtek és ellenanyagok jönnek létre. A problémák a következő terhesség idején jelentkeznek, mivel az antitestek a méhlepényen keresztül átjutnak a magzatba, és tönkreteszik annak vörösvértesteit.

Az összeférhetetlenség kialakulása passzív immunizálással megelőzhető. A szülést követő néhány órán belül az anya Rh-antitestet kap, ami elnyomja az immunreakció kialakulását.