Vad madarak és emlősök anatómiája és élettana...be, kitérve más emlős vadfajok...
Transcript of Vad madarak és emlősök anatómiája és élettana...be, kitérve más emlős vadfajok...
Emlősboncolási gyakorlat
Vad madarak és emlősök anatómiája és élettana
vadgazda mérnök hallgatók részére
A gyakorlat célja
Zsigerelés közben ill. azt kiegészítve egyes szervek részletesebb vizsgálatával számos
a vadgazdálkodási gyakorlatban (pl. az állomány egészségi állapotának felmérésében, a
hasznosítható mennyiség meghatározásában stb.) használható adatot gyűjthetünk. E gyakorlat
keretében a szokványos zsigerelési menetet követve mutatjuk be a legfontosabb vizsgálatokat
és ezek anatómiai élettani alapjait. Nem célunk egy kimerítő leírás megadása, csak a gyakorlat
számára legfontosabb vizsgálatokra szorítkozunk. A boncolást a mezei nyúl példáján mutatjuk
be, kitérve más emlős vadfajok specialitásaira.
Figyelem! Minden vadfajunk hordozhat emberre is veszélyes betegségeket. A
boncolás közben nagy a fertőzésveszély. Tartsuk be a higiéniai szabályokat és tegyük meg a
szükséges óvintézkedéseket: használjunk gumikesztyűt, ügyeljünk a tisztaságra és a
fertőtlenítésre!
Az állat felnyitása előtt elvégezhető vizsgálatok
A terítékre került állat külső vizsgálatával az egyed korára, ivarára, szaporodási és
egészségi állapotára lehet következtetni.
1
Kondícióbecslés
Az állatok kondíciójából a vadgazdálkodás szempontjából fontos adatokra
következtethetünk. A kondíció jelzi az egyed egészségi állapotát, tápláltságát, felkészültségét
a táplálékban szegény időszakokra. Mindezek összességükben az állomány sűrűségére és az
élőhely minőségére is utalnak.
Testtömeg mérés
A kondíció becslése legegyszerűbben a testtömeg (vagy a zsigerelt testtömeg)
mérésével oldható meg. Bár ez a módszer számos tévedési lehetőséget rejt magában (pl. egy
idősebb állat testtömege akkor is nagyobb, mint egy fiatalé, ha lényegesen rosszabb a
kondíciója) adott ivar és korcsoport kondíciójának évenkénti vagy területi összehasonlítására
alkalmas. A mérés során egy megfelelő terhelhetőségű mérlegre van csak szükség. Mezei
nyúl esetében egy jobb minőségű horgászmérleg is megteszi (1. kép). Általában elégséges a
dekagramm szintű pontosság.
1. kép A mezei nyúl testtömegének mérése rugós mérleggel.
2
Kormeghatározás
A vadgazdálkodás szempontjából az egyik legfontosabb adat az állatok kora. A
korbecslésre számos biológiailag alátámasztott és még több, soha nem ellenőrzött, csupán
tévhiteken alapuló módszert ismerünk. Itt csak a tudományosan bizonyítottak közül a
leghasználhatóbbakat mutatjuk be.
A fiatal, még ivaréretlen állatok elkülönítése legkönnyebben azoknál a fajoknál
lehetséges, amelyeknél ezek más mintázatú szőrzetet viselnek (pl. a vadmalac csíkos, a
szarvasborjú pettyes stb.). Segítséget nyújthat a szarv és az agancs alakulása (gidaagancs,
kétéves kos kétélű szarva vagy a tejfogak váltásának ideje stb.) mindezekkel más tárgyak
keretében részletesen foglalkozunk.
Egyes fajoknál, mint pl. a mezei nyúl, fontos lehet nemcsak a nyúlfiak, hanem az
azévben született, de már az ivarérettséget elért egyedek elkülönítése. Ezt a mezei nyúl
esetében kétféle módszerrel is elvégezhetjük: a Stroh-jegy és a szemlencse száraz tömegének
mérése alapján.
Elsősorban a hosszú életű nagyvadfajoknál fontos a kor minél pontosabb
meghatározása. Erre a vadgazdálkodási szakmában számos módszert javasolnak (az állatok
habitusa, test- és fejtartása, az agancs jellemzői stb.). Kevés olyan módszert ismerünk
azonban, amelyek pontosságát valóban ellenőrizték, vagyis amelyek megbízható eredményt
adnak. (Ilyen pl. a muflon szarván található befűződések, gyűrűk számlálása.) Itt két módszert
a fogkopást és a fog növekedési rétegvonalait tárgyaljuk.
Kormeghatározás Stroh-jegy alapján
Születésük után az állatok testmérete a kifejlett méret eléréséig növekszik. A csontozat
növekedésénél a képződési zónában először porcszövet keletkezik, ami a csontosodás
folyamatában csontszövetté alakul. A porcszövet kevesebb ásványi anyagot és több vizet
tartalmaz, mint a csontszövet, ezért rugalmas és a térfogata nagyobb. Különösen jól látszik ez
a hosszú, csöves csontok és az agancs növekedésekor. Mindkét esetben a növekvő csont
testtől távolabb eső végén a növekedési zónában vastagabb, puhább. Míg azonban az évente
váltódó agancsnál ezt a jelenséget nem használjuk korbecslésre, addig a hosszú csöves
csontoknál igen. A módszer a mezei nyúl korbecslésére van kidolgozva.
3
A mezei nyúl mellső lábán a kisujj felé eső könyökcsont (vagy singcsont) csuklóizület
feletti részén a csont növekedés befejezéséig, vagyis az egyed 7-8 hónapos koráig egy
félborsnyi dudor tapintható. Ez a Stroh-jegy vagy más néven a könyökcsont dudor (1. ábra).
Vizsgálatakor az egyed lábfejét behajtva kitapintjuk a csuklóizületet, majd efelett 1-1,5 cm a
láb külső élén keressük a könyökcsont dudort (2., 3., 4. kép). A vizsgálat terepen is könnyen,
gyorsan elvégezhető.
1.ábra A mezei nyúl alkarcsontjai: balról a könyökcsont, jobbról az orsócsont. A nyíl a
Stroh-jegyet mutatja. A számok az egyed hónapokban mért korát jelzik.
4
2. kép A Stroh-jegy kitapintása
3. kép A melsőláb lábfejét behajtva a csuklóizület felett tapintjuk a Stroh-jegyet.
5
4. kép. A könyökcsont disztális végének növekedési porcdudora (Stroh-jegy) boncolva
mezei nyulon.
Kormeghatározás a szemlencse száraz tömege alapján
Az emlősállatok szemlencséjének száraz tömege a kor előrehaladtával növekszik,
vagyis mérése alkalmas korbecslésre. Ez a növekedés a születés után a leggyorsabb, majd
lelassul (2. ábra). Ennek következtében a fiatal állatok kora jól becsülhető. Idősödő
egyedeknél a becslés pontossága, megbízhatósága egyre rosszabb. A módszert a fiatal és idős
egyedek elkülönítésére használhatjuk. Mezei nyúlra és rókára van kidolgozva.
A korbecsléshez el kell távolítani az egyed egyik szemét vigyázva arra, hogy a
szemgolyó ne sérüljön (5. kép). Ehhez legcélszerűbb egy görbe boncoló ollóval a szemgolyó
alá nyúlni, majd a szem alatt egy kötegben kilépő idegeket és vérereket elvágni. A szemgolyót
4%-os formalinoldatban 3-4 napon keresztül fixáljuk, majd óvatosan felnyitva kivesszük a
szemlencsét (6. kép). Vigyázat, a formalin mérgező, maró hatású anyag!. Az eltávolított
szemlencsét szárítószekrényben 95 oC-on súlyállandóságig (kb. egy napon keresztül) szárítani
kell. A száraz szemlencse tömegét milligramm pontossággal mérjük. A mezei nyúlnál a 280
mg-nál kisebb tömegű szemlencse az egy évnél fiatalabb, míg az ennél nagyobb egy évnél
öregebb egyedekre jellemző. A módszer megfelelő laboratóriumi háttér (bonceszközök,
szárítószekrény, analitikai mérleg) mellett használható.
6
2. ábra A róka szemlencse-tömegének változása a korral
5. kép A mezei nyúl szemének eltávolítása.
7
6. kép A mezei nyúl kipreparált szemlencséje
Fogkopás
Talán a legkönnyebben használható korbecslési módszer, mely azon alapul, hogy a
kifejlett maradó fog néhány kivételtől eltekintve (pl. a vaddisznó agyara) tovább nem
növekszik, és nem regenerálódik. Felülete (koronája) a kor előrehaladtával a használat
következtében fajra jellemző módon kopik (3. ábra). A ragadozó és mindenevő fogazatú
állatoknál a kopás a fogcsúcsok letompulásával jár. A növényevőknél viszont a fogkorona
jellegzetességei miatt nem a redők elsimulása, hanem a korona magasságának csökkenése
következik be. Csak idős korban keletkeznek jellegzetes bekopások. A módszer használatánál
ügyelni kell a faji jellegzetességekre és az élőhelyből, a táplálék összetételéből és az egyedi
különbségekből eredő eltérésekre. Ezek miatt a módszer csak hozzávetőleges pontosságú,
különböző területekről származó egyedeknél eltérő, csak egy területen belül használható
kielégítően.
8
3. ábra A róka fogkopása
A fog növekedési rétegvonalai
A maradó fogaknál a kor előrehaladtával két felépülési folyamat zajlik. Egyrészt a
dentinállomány vastagszik a fog ürege (pulpa) felé, másrészt a fogágyban a fog gyökerére
újabb cementum rétegek rakódnak fel. A kontinentális éghajlaton ezek a folyamatok
szezonálisan történnek, így a fák évgyűrűihez hasonló szerkezetalakul ki.
A dentinrétegek számlálása a vadgazdálkodási gyakorlatban kevésbé használható
részben, mert ezek a korral átalakulhatnak, összeolvadhatnak, tehát megbízhatatlanná
válhatnak, részben, mert jól felszerelt laborhátteret igényelnek.
A foggyökéren kialakuló cementumrétegek viszont, pl. a szarvasfélék esetében, nem
épülnek át, tehát jól használhatók. A módszer egyszerű, nem igényel drága felszerelést. Az
alsó állkapocsban az M1-es fogat vas- vagy csontfűrésszel a gyökerek között, keresztben (az
állkapoccsal együtt) elvágjuk, majd a vágásfelületet finom csiszolóval felcsiszoljuk. A sima
felületre vizet vagy glicerint cseppentve a gyökérívek között láthatóvá válnak a szürkés színű
cementumrétegek, melyek egy erősebb nagyítóval megszámlálhatók. A kor meghatározásához
a rétegek számához a fogváltás idejét hozzá kell adni!
9
Ivar-meghatározás
Az emlősök körében az ivari kétalakúság (dimorfizmus) gyakori, ezért általában
„ránézéssel” megállapítható az egyed ivara. Némely esetben, pl. a mezei nyúlnál viszont a
hímek és a nőstények nagyon hasonlítanak, ezért az ivar csak alaposabb vizsgálattal
határozható meg.
Az ivart meghatározhatjuk a külső ivarszervek alapján. A hímek pénisze ill. az azt
borító szőrzet és sok esetben a herezacskó jól látható. A mezei nyúlnál ez sem igaz. Csak az
állat farkát és az ivarszervet takaró szőrcsomót ellentétes irányban széthúzva végezhető el a
vizsgálat. Ekkor a hímeknél láthatóvá válik a pénisz, a nőstényeknél pedig a hüvely bejárata
(4. ábra, 7., 8., 9. kép).. Az ivar eldöntése még ekkor sem teljesen biztos. Idősebb nőstények
jólfejlett csiklója könnyen összetéveszthető a fiatalabb hímek hímvesszejével. A fiatal, még
nem ivarérett állatoknál szintén lehet tévedés. Többéves tapasztalataink alapján a mezei
nyúlnál a külső ivarszervek alapján történő ivar-meghatározásnál az esetek mintegy tizedében
10
a gyakorlott szakember is téved. Biztos ivar-meghatározás csak a belső ivarszervek alapján
végezhető.
Szaporító nőstényeknél a szoptatás alatt és közvetlenül utána az emlők jól tapinthatók
(10. kép).
7. kép A mezei nyúl ivarának meghatározása a külső ivarszervek alapján.
8. kép Mezei nyúl külső női ivarszerve
11
9.kép Mezei nyúl külső hímivarszerve
4. ábra A mezei nyúl külső ivarszervei
12
10. kép Nőstény mezeinyúl emlői.
Az állat felnyitása után elvégezhető vizsgálatok
Az állat felnyitása a zsigerelésnél megszokott módon történik. A hasat és szükség
esetén a mellkast a test középvonala mentén vágjuk fel. A boncolás során a felnyitást felületi
vágással rétegenként végezzük. A túl mély vágás megsértheti a zsigereket, ami nemcsak a hús
felesleges beszennyeződését okozhatja, hanem a vizsgálatok elvégzését is lehetetlenné teszi.
Ezért először a bőrt vágjuk fel a has középvonalán. Hastájékon a lenyúzott bőr belső oldalán
jó kondíciójú állatok esetében zsírlerakódást figyelhetünk meg (11. kép).
13
11. kép Zsírraktár a bőr alján.
Ezután a has középvonala, a linea alba mentén felnyitjuk a hasfalat (12. kép). A
felnyitást biztonságosan végezhetjük boncoló ollóval. A kés használata sokkal nagyobb
óvatosságot és gyakorlatot követel meg.
12. kép A mezei nyúl felnyitása
Az állat felnyitása után a hasüreg és a mellüreg szerveit látjuk. A két testüreget a
rekeszizom választja el (13. kép). A mellüreget szinte teljesen kitölti a tüdő két fele. Középen
a szegycsont alatt találjuk a szívet. A hasüregben a rekeszizom alatt a máj lebenyei, alatta a
gyomor majd a belek találhatók. A has felnyitása után a beleket pillantjuk meg először. A
14
beleket a bélfodor kettős hártyája burkolja, és tartja össze. A belek között találjuk a
hasnyálmirigyet és a lépet.
13. kép A mezei nyúl mell- és hasürege és a rekeszizom
A beleket félrehúzva, a háti oldalon, a gerinc két oldalán találjuk a veséket, ezektől az
állat farka felé az ivarszerveket: a nőstényeknél a petefészkeket a petevezetőkkel és a méhet,
ill. a hímeknél a heréket, ha nem szálltak le herezacskóba (14., 15. kép). Ez utóbbi esetben a
herék a hasüregen kívül találhatók. A medencében van a húgyhólyag.
14. kép A mezei nyúl méhe
15
15. kép Az őz veséje a körülötte lévő zsírral, és a méh
Szaporulatbecslés
A nőstény belső ivarszerveit (petefészkek, petevezetők és a méh) kipreparálva
lehetőség nyílik a termékenység és a szaporulat becslésére (16., 17., kép, 5. ábra).
A petefészek felületén látható sárgásbarna foltok a sárgatestek, melyek alapján a levált
peték (szaporulat) nagysága becsülhető pl. a szarvasféléken (18. kép).
A petevezető egészsége állapotban rózsaszínű, a petefészek felületén kanyarogva fut,
megmozgatva szabadon elcsúszik. A meddőséget okozó petevezető-gyulladás esetén vastag,
vörös színű és nem csúszik el a petefészek felszínén.
A méhet a bélfodor tapadási helye mentén felnyitva és kisimítva láthatóvá válnak a
placentahegek (19. kép). A placentahegek az ellés során leváló méhlepény (placenta) helyén
keletkeznek, tehát a megszületett utódok számát mutatják.
16
16. kép A mezei nyúl belső női ivarszerve
17. kép Az őz belső női ivarszervei
17
5. ábra A mezei nyúl belső női ivarszervei, a felnyitott méhben a placentahegek
19. kép A róka felnyitott méhe benne a placentahegek
18
18. kép A mezei nyúl petefészke és petevezetője.
19
Kondícióbecslés
Sok esetben hasznos a kondíciónak a testtömeg mérésénél pontosabb becslése. Ehhez
a különböző zsírraktárak vizsgálata szükséges. Az emlősöknél az energiatartalékul szolgáló
zsír a test különböző részein meghatározott sorrendben rakódik le ill. használódik fel. A
zsírraktárak a lerakódás sorrendjében a következők: a csontvelő, a vese környéke, a szívalap,
a bélfodor és a cseplesz, a bőralja. A vadgazdálkodási gyakorlatban legjobban a csontvelő, a
vese környéki zsír használható kondícióbecslésre.
Csontvelőzsír
A hosszú csöves csontok csontvelőjében raktározott zsír az egyed legvégső tartaléka,
tehát többnyire csak hosszú éhezés után, végszükség esetén használódik fel. Ennél jobb
kondíciójú állatban a csöves csont elvágásakor a velő viaszos, kocsonyás, sárgás-fehér színű.
A felhasználódó csontvelő vérerekkel átszőtt, vizenyős állagú.
Vese-vesezsír index
A vese környékén található zsírraktár lerakódása és felhasználása közepes időtartam tehát néhány hét alatt történik. Emiatt ez jelzi legjobban az egyed kondícióját és annak változásait a vadgazdálkodó számára. A méréshez a vesét a körülötte lévő összes zsírral kivesszük majd a zsírból a vesét kibontva a tömegüket külön-külön, lehetőleg gramm pontossággal megmérjük (20. kép). Ezután az index kiszámításához a zsír tömegét osztjuk a vese tömegével. (Ezzel az állatok eltérő testméreteiből adódó hiba kiszűrhető.) A módszer csak felnőtt állatokon használható!
20
20. kép A mezei nyúl veséje a körülötte lévő zsírral
21. kép A mezei nyúl veséje kibontva a körülötte lévő zsírból
21