>lAHi'3:XróAy

Ugyszám:

^

fc- pf,ün-T

rr.ez>tt: 2017 DEC O I,

.

?!dany: -1

Mcileklet: /1 \ !|Szám: 170()()/123/2L-2ti!/2Qi^?

Alkotmánybíróság1015 BudapestDonáti u. 35-45.

a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság útján

!Pfi'-á"u

ri~"~Zi

i^^^tfS^Wfr-'. S?°S'::ÍI?iw!ÍWM?u5y[róÓSAG'

---^-H.i^^LLW.7 OKT - 6.

Msll.

'-'jd. i'cs??n, szeniéfysse-n,. ^->. ;:;-;T]a;(-en ' -- ''

Tisztelt Alkotmánybíroság!

( ) -indítványozó - mint a panasz alapjat képező peres eljárás alperese - csatoltmeghatalmazással igazolt jogi képviselő, Dr. Klamár István jogtanácsos ( ,

Jogtil"ácsosi '& száma: ) útján - az Alkotmánybíróságrólszóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján az alábbi

alkotmányjogi panasz indítványt

terjeszti elő:

Kerjük a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy az Abtv. 29. §.ára tekintettel f'ogadja be azalkotmanyjogi panaszt, mivel az alkotmányjogi panasszal érintett bírői düntések az ügy

. .emft befolyásoló;l" alaptörvény-ellenesek, tovabbá kérjük, hogy az Alaptörvény 24.cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján vizsgálja felül a Kúria~'Mfv. II. lÓ.143/2017/5.számú ítélete és a Szekszárdi Törvényszék IÖ.Mf.20.031/2016/6. számú ítéleteAlaptörvénnyel való összhangját, állapítsa meg a hivatkozott bírói döntésekalaptorvény. ellenességét, és az Alaptörvény 24. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapjánsemmisitse meg azokat, mivel sértik az Alaptörvény

B) cikk (I) bekezdésél;XV. cikk (2) bekezdését;XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését;28. cikkét.

Kérelmünk indokolásaként az alábbiakat adjuk elő:

. megsemmisíte"i kért bírói döntések megnevezése, a határidő-számításhoz szükségesadatok közlése (a jogerős ítélet kézhezvételének időpontja slb. ):

Kérjük, hogy a Tisztelt Alkotmánybíróság semmisítse mega Kúria Mfv.U. 10. 143/2017/5. számü ítéletét ésa Szekszárdi Törvényszék 10. Mf. 20.031/2016/6. számú ítéletét.

A Kúria peres eljárást véglegcsen lezárő ítéletét 2017. augusztus 17. napján vettük kézhez.

2. Az Alaptörvényben biztosítottjog megnevezése (a panaszban tárgyalt sorrendben):

XXVIll. cikk (I) bekezdése - a tisztességes eljáráshoz való jog, és az ebből fakadóindokolt bírói döntéshez való jogXXVIII. cikk (7) bekezdé.se- ajogorvoslalhoz valójogXXVIll. cikk (1) bekezdé.se- az indokoll bírói döntéshcz valójog28. cikk - a jogszabályok ésszerű értelmezésének és alkalmazásának alapelvcB) cikk (1) bekezdése - a jogállamiságból eredő jogbizlonság alapelveXV. cikk (2) bekezdése - a megkülönböztetés tilalma

3. A közvetlen érintettség kifejtése (az eljárás megindításának indokai, az Alaptörvénybenbiztosított jog sérelmének lényege, bírói döntés esetén a pertörténet röviden, az ügyben hozottbírói döntések stb. ):

A Szekszárdi Törvényszék 10. Mf. 20. 031/2016. számú eljárása és a KúriaMfv. II.10. 143/2017. számú eljárása, valamint az eljárasban mcghozott ítéletek folytánsérültek a peres eljárás során alperesi pozícióban lévő indítványozó panaszbeadvány 2.pontjában felsoroltjngai.

3. 1. A hivatkozottjogswbályok és swhályowk felsorolása

Magyarország Alaptörvény (a lovábbiakban: Alaptörvény)a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban:Kjt. );a munka lörvénykönyvéről szóló 2012. évi I. lörvény (a továbbiakban: Ml. );a polgári perrencllartásról szóló 1952. évi III. törvény (a lovábbiakban: Pp. );a 2013. évre a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garanlált bérminimummcgállapításáról szőló 390/2012. (XII. 20.) Korm. rendelel;a 2014. évre a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimuinmegállapílá.sáról 483/2013. (XII. 17. ) Korm. rendelet;a 2015. évre a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bcrminimummcgállapításáról szóló 347/2014. (XII. 29. ) Korm. rendelel;a belügyminiszter irányílása alatl álló rendvédelmi szerveknél foglalkoztatottközalkalmazottak részérc rcndvédelmi ágazali pótlék megállapításáról szóló 29/2015.(VI. 15. ) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelel);a indítványozónál hatályban lévő ált. számú Kollektív Szerződés(a továbbiakban: KSZ.)

3. 2. A peres eljárás általános hátfere

A Kjt. 66. §-a 2013. augusztus 1-jével kiegészült egy (9) bekezdé.ssel, mely szerint aközalkalmazottat garantált illetményként legalább a kötelező legkisebb munkabérnek,középfokú vagy magasabb iskolai végzettségel, illetve középfokú vagy magasabbszakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén a giirantált bérminimumnak megfelelőösszeg illeti meg.

Az indítvanyozónál halályban lévő KSZ 153. pontja értelmében, ha a közalkalmazotlmagasabb fizetési fokozatba lép, illetményét a Kjt. szerinti garantált illetményemelésen túl kikell egészíteni a mindenkori közalkalmazotli póllékalap 30 %-ával.

Az indítványozó a 2013-2014. években a közalkalmazottak előre sorolási halározatát úgykészítette el, hogy azon feltüntelte a bérlábla szerinti illetményt, valamint a munkáltatóidöntésen alapuló illetményt. Ez utóbbi tiirtalmazta a KSZ alapján járó, 6. 0ÖO,- (azaz hatezer)forint összegű illelményt is, valamint azt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt,amelyet a közalkalmazottnak azérljuttatotl, hogy az illetménye versenyképesebb é.s magasabblegyen, mint amennyi a bértábla szerint járna, cle ennek a többletjuttatásnak nem voltsemmilyen jogszabályi alapja.

A Kjt. 66. § (9) bekezdésében foglallak végrehajtásáről a jogalkotó nem rendelkezett. Errefigyelemmel az indítványozó úgy járt el, hogy fclülvizsgálta a béreket és azokban azesetekben, ahol a bértábla szerinti illetmény és a munkáltatói döntésen alapulő illetményegyüttes összege elérte/meghaladta a bérminimumot, nem hozolt határozatot, hanem amunkáltatői részt hallgatólagosan átcsoportosította a bérminimumra kiegészítéshez.

2015. január 1-jétől a határozatok már úgy készültek, hogy a bértábla szerinti bér mellettfeltüntetésre került a garantált bérminimumra történő kiegészítés, valamint a munkáltatőidönlésen alapuló illetményrész. Az indítványozó megfelelő többlet megléte esetén továbbra i.sa munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből csoportosította át a bérminimum eléréséhezszükséges pénzl. Ha a munkáltatői rész a bérminimum eléréséhez nem volt elegendő,természetesen a szükséges ö.sszeggel kiegészítette a bértábla szerinti bért.

Az indítványozó 2015. január 1-je elötti é.s utáni idoszakban folylatott gyakorlata közöttérdemi különbsug nem voll, minclen esetben elsődlegesen a munkállatói dönlésen alapulóilletményből lett átcsoportosítva a bérminimumhoz hiányzó pénzösszeg annak az elvnek afigyelembe vételével, hogy a már elért összilletmény egyetlen alkalommal se csökkenjen. Adolgozó illetményél tehál az indítványozó értesitéstől függellenül ugyanúgy számolla, adolgozól semmilyen anyagi kár, illetményelmaradás nem érte, hiszen akkor sem kapott volnamagasabb illetményt, ha kap értesítést az átcsoportosílásról.

3. 3. A peres eljárás etőunénye

felperes közalkalmazott havi összilletménye 2013. január 1. napjálól 2013.december 31 napjáig lerjedő időszakban I30.400, - (azaz százharmincezer négyszáz) forintvolt amelynek ré.szét képezte a besorolás szerinti 93. 800, - forinl garantált Ílletmény, a36. 600, - forint ös.szegű munkáltatői döntésen alapuló illetmény(rész).

Az indítványozó alperes munkáltató 2014. január 1-jévet átsorolta i felperesközalkalmazotlat a D/8 fizetési fokuzatból a D/9 fizetési fokozatba, illelményét aközalkalmazotli bértáblának megfelelően mődosította, lovábbá őt a KSZ 153. pontja aiapján6. 000, - Ft löbbletillelményben ré.szesítette. A felperes összilletménye ezzel 139. 400, - (azazszázharminckilencezer négyszáz) forintra emelkedett. A 2014. évi gara.ntált bérminimum118.000, - (azaz száztizennyolcezer) forint volt.

J nuár L nElpi hatállyal az alperes a felperes számára közalkalmazotti jogviszonybantörténő illetményváltozásról értesítést adotl ki határozatával, eszerint havi összilletmenye

139,000, - (azaz s százharminckilencezer négyszáz) forint, mely meghaladta a 2015. évreérvényes bérminimum 122.000, - (azaz százhuszonkétezer) forintot.

A felperes 2015. június 8. napján nyújlotla be keresetét az indítványozóval, minl alperesimunkáltatóval szemben. Keresetébcn 461. 40Ö,- (azaz négyszázhatvanegyezer-négyszáz)forint, valamint az ítélethozatalig lovábbi havi 21. 200, - (azaz huszonegyezer-kétszáz) forintelmaradt illelmény megfizelését kérte arra hivatkozással, hogy a munkállató jogszerűllenülállapítottíi mcg az illetményét, mert a garantált illetménye nem érte el a garantáltbérminimumol, és a munkáltató őt nem tájckoztatta határozattal a munkáltatói dönté.senalapuló illetmény változásáról.

A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M. 130/2015/14. számú ítéletével akeresetet elutasította.

Az ílélet 3 oldalas, részletes jogi indokolása során a bíróság a Kúria 8/2016. számú munkaügyielvi határozatában [Mfv. II. 10.460/2015/10. számú ítélet] kifejtett - alpercs által is felhívott -jogérlelmezésre hivatkozott, mely szerint a garantált illetmény a Kjt. 66. § (1)-(5)bekezdésében l'oglaltak alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény. A garantáltbérminimum pedig az a minimálisan kötelezően kifizetendő bér, amit évente kormányrendelelállapít meg. A munkáltatói döntésen alapuló többlet az illelmény része, és a garantállilletménnyel összeszámít. Ez az értelmezés következik az illetményelemeket felsoroló Kjt.85/A. § I) pontjából i.s, ez ugyanis nem nevesíti önálló illetményelemként a munkáltatóidöntésen alapulo illetményt. Az illetmény fogalma tehát együttesen tartalmazza a besorolásiilletményt és a munkáltatói többlelet. De ugyanez vezelhető le a bérminimumot meghatározókormányrendeletek 3. §-ának rendelkezéséből is.

Mindezekből peclig az következik, hogy a közalkalmazott illelménye, alapbére a garantaltillelmény és a munkáltatói döntéscn alapulö illetményrész együttes összege, és ez az együttesösszeg nem csökkenthető egyoldalúan.

Az elsőlokú bíróság rögzítctte az alábbiakal is:a vonatkoző jogszabályok összevetéséből megállapítható, hogy nincs olyanjogszabályi rendelkezés, amely előírná, hogy az illetményt illetményrészekre lebontvakellene megállapítani, továbbá hogy a garantált bérmimumra kiegészítést szükségeslenne bármilyen illetmény-megállapításról szóló okiratban elkülöníteni;a garantált bérminimum mértéke a hatályos jogszabályokból mindig megállapíthatókülön tájékoztatás nélkül is;a garantált illetményt meghaladó, korábban már elért összilletmény csökkentése nemlehetséges.

Mindezckből a bíró.ság megállapította, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészcsökkentése, megvonása nem jogcllenes, ha a közalkalmazott összillelménye változatlanmarad. A perbeli esetben tény, hogy a felperes összilletményc a munkáltatói döntésen alapulóilletmény átcsoportosításával nem csökkent.

A Kjt. 21. § alapján a kinevezésnek az illetmény (alapbér) összegét kell tartalmazni, amipedig bértábla szerinli bér és a munkáltatői többlet cgyüttes összege. A munkáltatónak tehátnincs olyan jogszabályi kötelezetlsége, hogy iiz egycs illetményelcmek változásáróltájékoztassa a munkavállalőt.

A KSZ-en alapuló illetményrésszel kapcsolatban a bíróság utalt arra a Kúriai érvelésre,miszerint a Kjt. 2. § (2) bekezdése, valamint 13. §-a értelmében semmis az olyan kollcktívszerződéses rendelkezés, amely ellentétes a jogszabályokkal. Mivel pedig a Kjt. 66. § (7)-(8)bekezdésében foglaltaktól (minősítésre tekintettel adhatő magasabb illelmény) eltérésre nincslchetőség, a KSZ semmis rendelkezésén alapuló illetményre nincs alanyi jog.

A bíró.ság utalt arra is, hogy a felperes a bérminimumot megkapta, ől kár nem érte, továbbá atelperes nem minősítésre figyelemmel kapott munkáltatói dönlésen alapuló illelményt.

A Szekszárdi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetnek teljesegészében helyt adott.

Az ítélet két bekezdésnyi jogi indokolásában a Kúria Mfv. II. 10. 043/2016/6. számú, korábbanmás felek közötti perben hozott, keresetnek helyt adó ítéletére hivatkozott, és az alábbiálláspontra helyezkedett:

a munkáltatói döntésen alapuló illetmény vállozását érintően a munkáltatóltájékoztatá.si kötelezettség terheli;a munkáltatónak joga van csökkenteni, megvunni a munkáltalói illetményrészl, hanem csökkenli a korábban elért illelményl;ha az illetmény összege utóbb hclyesen kcrül megállapításra, a közalkalmazottat olyanhelyzetbe kell hozni, hogy minlha az illetményét helyesen állapították volna meg;a kereset összegszerűségében helyes.

A Kúria az Mt'v. II.10. 143/2017/5. számú ítélettel a másodfokú ítéletet hatályábanfenntartotta.

A Kúria megállapítolta, hogy a Szekszárdi Törvényszék ítéletc nem tartalmaz konkrétjogszabályhely-mcgjelöléséket, ezérl a bíróság eljárási .szabályl sértctl, de annak az ügyérdemi elbírálására nem volt kihalása. A jogerős ílélel ugyanis tartalmazza az eltérő jogiérvelésl az elsőfokú bi'ró.ság által megjelöltjogszabályhelyek körében.

Az ügy érdemét tekinlve megállapította, hogy a Kúria következetes gyakorlata szerint amunkáltatói döntésen alapuló illelmény csökkenthető, átcsoportosítható, elvonható, deálláspontja szerint az indítványoző ncm bizlosította a felperesnek a szükséges illetményt, merlnem hozott határozatot a munkállatói illetmény változásáról.

Rögzítette azt is, hogy az illetmény fogalma nem szabályozza külön a garanlált illetményt és amunkáltató illetményt, ezért azokat az illetmény fogalma együttesen tartalmazza.

A Kúria szerint az Mt. 46. § (1) bekezdés b) pontja, valamint (4) bekezdése szerint amunkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalőt az alapbéren túli juttatásokról, valamint azokváltozásáról.

A Kúria a KSZ-szel kapcsolatban rögzítette, hogy a jogerós ítélet nem a KSZ alapján tartottamegalapozottnak a l'elperesi igényt, hanem a Kúria Mfv. II. 10.043/2016/7. számú határozatárautalással.

Az alperes által hivatkozott BM rendelet megsértésének vizsgálata pedig nem képezhette afelülviz.sgálati eljárás tárgyát, mert azzal kérelem hiányában a korábban eljáró bíróságok nemfbglalkoztak.

A panasz 4. pontjában kif'ejtettek szerint a Szekszárdi Törvényszék és a Kúriamegsértette az indítványozó több, Alaptörvényben biztosított alapjogát is.

4. Indokolás arra nézve, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptorvény megjelöltrendelkezésével:

4. 1. AzAlaptörvény XXVIII. cikk (I) bekezdése - az. indokolt birói döntéshei valójog

A) Jogi háttér

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése: Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az elleneemell bármely vádat vagy valamcly perben a jogait és kötelezettségeit törvény állal felállított,független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belülbírálja el.

Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1. ) AB határozatban foglalta össze korábbi gyakorlatáta lisztességes bírósági eljáráshoz való jog tartalmával kapcsolatban. Eszerint a tisztességeseljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárástmindenképpen megfugalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügylényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alaposságga! megvizsgálja, és ennekértékeléséról hatsírozatában szániot adjon |AB határozat 34. pont]. Az indokolt bíróidöntéshez való jog a tisztességes eljárás részekénljelenik mcg [AB határozat 28. pont].

Az Alkotmánybíróság a tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerénekértelmezéséhez támaszkodott az emberi jogok és alapvelő szabadságok véclclméról szóló,Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezményrc is (a továbbiakban: Egyezmény) [ABhatározat 29. pont]. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) az indokoltbírói döntéshez való jogot az Egyezmény 6. Cikkében foglalt lisztességes tárgyaláshoz valőjog részének tekinti. E jog pontos tartalmának meghatározása körében a Bíróságkiindulópontja az, hogy a bírói döntésekkel szemben valamennyi demokratikus jogállambanclvárható az objektivitás és az átláthatóság, ami elejét veszi az önkényes halósági és bíróságidöntéshozatalnak, és erősíti a bírósági döntéshozatalba vetett közbizalmat, a bírói döntésektekintélyét. A Bíróság következetes gyakorlata szerint a tisztességes eljárás és a jogállamisngelvéhez tartozik az a követelmény, hogy a bíróságok a döntéseik alapjául szolgáló indokokatkellő részletességgel mutassák be. A döntéssel szemben feltétlen elvárás, hogy a bíróság azügy lényegi részeit a szükséges alapossággal vizsgálja meg, és erről a vizsgálatáról ahatározatának indokolásában is adjon számol. A Bíró. ság álláspontja szerint nem felcl meg azEgyezmény 6. Cikkében foglalt elvárásnak, ha a felülbírálati bírói főrum az al.sóbb fokúbíróságnak az ügy lényegi kérdései tekintetében kifejtelt érveit további vizsgálat és a vizsgálatindokainak előadása nélkül hagyja helyben. A Bíróság EIZ indokolási kötelezettségteljesítésének vizsgálatakor figyetemmel van arra is, hogy az indokolás hiánya vagyfogyatékossága valamely fél írásban megfogalmazott, világosan és pontosan körülírt kcrdésétérinti-e [AB határozat 31. pont].

A Bíróság gyakorlatál figyelembe véve az indokolt bírói döntéshez fűződő jog hazánkban azAlaptörvény XXVIII. cikk (l) bekezdésében foglalt tiszlességes eljárás alkotmányoskövctelményrendszerén belül jelentkezik [AB határozat 33. pont]. Az indokolási kötelezettségalkotmányos követclménye a bírósag döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti,

nevezetcsen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükségesszámot adnia. Az indokolási kötelezettség alkolmányjogi értelemben vett sérelme az eljárásiszabály alaplörvény-ellenes alkalmazásátjelcnti [AB határozat 34. pont].

A Pp. 221. § (1) bekezdése: Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság általmegállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kellazokra ajogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik.

Ez a Kúria joggyakorlatát figyelembe véve azt jelenti, hogy a jogi indokolás során hivatkoznikell azokra az anyagi és eljárásjogi jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alap.szik. Ha abíróság nem jelöli meg azokat ;i jogszabályokat, amelyekre a döntése alapul, a bírósiígihatározat indokolása hianyos [BH1979. 72. II. ], illetve ha nem a konkrét ügyrevonatkozóan tartalmazza a jogi indokolást, úgy érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan[KGD2014. 159. ]. A bíróság halározata nem alapulhat kizárólag az Alaptörvényen, anyagijogszabályok alkalmazása nélkül [KGD2Ö15. 100. ]. A jogi indokolás kiterjed az alkalmazotljogszabály, jogszabályhely megjelölésén túl azok pontos idézésére, valaminl annak szükségszerinti értelmezésére is. Lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíróság ítéletenem tartalmazza ajogi indokolást, vagy nem indokolja meg, hogy a bizonyítékokat mikéntmérlegelte. Az ilyen ítélet felülbírálatra alkalmatlan, azt hatályon kívül kell helyeznifBDT2ö()7. 1636., BDT2007. 1595. ].

B) Az alapjogsértés mibeiiléte

A másodfokú bírőság az ítélet jogi indokolása soran az alábbiak szerint nem ajogszabályoknak és a kialakultjoggyakorlatnak megfelelőenjárt el:

nem jelölte meg azokal a jogszabályi rendelkezéseket, amelyeken az ílélete alapul;a Kúria egyedi ügyben hozott, Mtv. I1. 10. ()43/2()16/7. számú ítélelére hivatkozotl, ésazl "precedensértékűnek" tekintve, az abban szereplő indokolás néhány eleménekátvételével indokolla saját ítéletét;nem az előtte lévő konkrét ügyre vonatkoző, a peres felek jogszabályi hivatkozásaitértékelőjogi indokolás szerepel az ítéletben;annak ellenére, hogy felülbírálta ;i munkaügyi bíróságjogi álláspontját, nem indokoltameg, miért nem találja megalapozottnak a munkaügyi bíróság panaszbeadvány 3. 3.ponlban részletezett következtetéseit;nem értékelle az alperes több beadványban [17000/123/21-2/2015.Pp.számúnyilatkozal, 17000/123/21-6/2015. Pp. számú nyilatkozat, 17000/123/21-Í5/2015. Pp.számű fellebbezési ellenkérelem] is kifejtett jogi érvelését, az ítélet nem bi'rálta elteljeskörűen az alperesi hivatkozásokat;nem foglalt állást a törvényszék a KSZ semmisségét illetően, holott arra az alpereskezdettől fogva hivatkozolt, és az elsőfokú ítélet is részletes indoklást tartalmazott ekörben, a Kúria hivatkozott ítéletéből pedig az derül ki, hogy abban a felülvizsgálatieljárásban a Kúria a KSZ érvényessége tárgyában felülvizsgálati kérelem hiányábannem is foglalhatott állást [Kúria ítélet 41. pünt];

A Kiíria a jogerős ítélet eljárásjogi hiányossagának értékelése és sajat ítéleténekindokolása során az alábbiak szerint neni a jogszabályoknak és a kialakultjoggyakorlatnak megfelelőenjárt el:

azt állapítotla meg, hogy a jogerós ítélet valóban nem tartalmaz konkrétjogszabályhely-megjelöléseket, de ennck a hiányosságnak az ügy érdemi elbírálásáralényeges kihatása nem volt, mert a jogerős ítélet tartalmazza az eltéró jogi érvelést az

elsőfokú bi'róság által megjelölt jogszabályhelyek körében, kiegészítve azokat a KúriaMfv. II. 10. 043/2016/7. számú döntésében meghatározottakkal [Kúria ítélet 22. pont. ],ezért nem helyezte hatályon kívül az ítéletet;nem értékelte az alperes több beadványban [17000/123/21-2/2015. Pp. számúnyilatkozat, 17000/123/21-6/2015. Pp. számú nyilatkozat, 1700ö/123/21-15/2()15. Pp.számú fellebbezési ellenkérelem] is kifejtett jogi érvelését, az ítélet nem bírálfa elteljeskörűen az alpere.si hivatkozásokat.

Az indítványozó szerint az alábbiakra tekintettel sérült az indokolt bírói döntéshez valőalapjoga:

A bíróságok az ítélkezésük során a jogszabályi rendelkezésekel értelmezve dönthetik el azelőttük folyó jogvitát, mivel a magyar ítélkezés nem a precedensjogon, hanem ajogszabályokon alapul. Egyedi ügyben hozott ítéletre mint precedens jellegű döntésrehivatkozás más, megfelelőjogi indokolás nclkül, sérti a Pp. rendelkezéseit.

Ajogerős ítélet az indítványozó szerint lényegében egy "perkivonatból" áll, a bíróság rövidenismerteti, a peres felek álláspontját, az elsőfokú döntés tartalmát, a fellebbezési eljárás sorántetl nyilalkozatokal. A peres eljárás során fclinerült álláspontok pcrtörléneti jellegűismertetése, azok tartalmának leírása nem tekinlhető az indokolási kötelesség teljesítésének,mert nem foglal állást a felek jogi álláspontjának elfogadásáról vagy elvetéséról, illetve ezekokairól.

A Kúria ítélet azon megállapilása, hogy a jogerős ítélet tartalmazza az eltéró jogi érvelést azelsőfokú bíróság által megjelölt jogszabályhelyek körében, kiegészítve azokat a KúriaMfv. II. 10. 043/2016/7. számú döntésében meghatározottakkal nem felel meg a valőságnak,mert eltérő jogi érvelés nincs, a Kúria döntésében meghatározott néhány megállapi'tás pedignem kiegészítésként szolgál, hanem az ítélet rövid jogi indokolásaként szolgál.

Az sem felel meg a valóságnak, hogy a jogerős ítélet a jogszabályi rendelkezcsek alapjánlartotta megalapozoltnak a felperesi igényt, nem a KSZ alapján. A jogerős ítclct nemlartalmaz ugyanis ilyen megállapílást.

Alláspontunk szerinl egyébként a jogerős ítélct hiányos indokolásának Kúria általi kitöltésesem minősüljogszerűnek, mert nem utóbb, egy felsőbb bíróságnak kell meghatározni, hogy akorábban lefolytatott bírósági eljárás során egy másik bíróság hogyan értékelte a felekhivatkozásait, a vonatkozó jogszabályokat. Ez ugyanis sérti az Alaptörvény 26. cikk (1)bekezdésében rögzített bírói független.ség elvét, melynek értelmébcn a bírák a dönlésüket ajogszabályokat szabadon mérlegelve hozzák meg.

A Kúria az ítéletcben azt állapította meg, hogy a másotliokú bírósag eljárási szabálysértésének;iz ügy crdemi elbírálására nem volt kihalása.

Az indítványozó álláspontja szerint az ügy érdemi elbírálására kihatása volt az indokolásikötelezettség elmulasztásának, hiszen a jogerős ítélet teljes egészében ellentétes az elsőfokúítélettel, továbbá az indítványozó pervesztes alperesnek a jogerős döntés ellen rendkívülijogorvoslat állt rendelkezésére.

Az indokolási kötelezettség elmulasztása a Pp. szerint is hatályon kívül helyezésre okotadó lényeges eljárasi szabálysértésnek minősüt, és sérti az indítványozó Alaptörvény

XXVIII. cikke (1) bekezdésében meghatározott tisztességus eljáráshoz való jogát, és azebből származó indokolt bírói döntéshez valő alapjogát.

4. 2. AzAlaptörvény XXVIII. cikk (7) bekeulése - ajogorvoslathoz valójog

A) Jogi háttér

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése: Mindenkinek joga van ahhoz, hogyjogorvoslattal éljen az olyan bírósági, halósági é.s más közigazgatási dönté.s ellen, amely ajogát vagyjogos érdckét sérti.

A 7/2013. (III. 1.) AB határozat rögzíti, hogy az Egyezmény jogvédelmi rendszerében abírói döntéseknek a tiszlességes eljárás által megkövetelt indokolása iránti igény szorosösszefüggésben áll a jogorvoslathoz fűződő joggal, ugyanis e jog hatékony gyakorlásárakizárólag a bíróság dönlésél alátámasztó indokok ismeretébcn nyílik valódi lehetőség [ABhatározal 32. pont].

A Pp. 270. § (2) bekezdése: A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozotl jogerős végzésfelülvizsgálalát a Kúriától -jogszabálysértésre hivatkozás.sal - a fél, a beavatkozó, valamint arendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.

A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016.(11. 15.) PK vélemény: a rendkívüli jogorvoslati kérclem központi eleme a megsértettjogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. Az előbbivel szemben az akövetelmény érvényesül, hogy a fél a t'eliilvizsgálati kérelmében pontosanjelölje meg azt ajogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek a megsértésérehivatkozik. A jogszabálysértés körülírása é.s a megsértett jogszabályhely megjelölésetekintetében a Kúria a t'elülvizsgálali kérelemmel szemben - a Pp. 272. § (2) bekezdésévelösszhangban - szigorú követelményt érvényesít: azok esetleges hiánya, v;igy fogyatékosságaa felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását eredményezi.

B) Az alapjogsértés mibenléte

A lörvényszék íléletének jogi indokolása nem tartalmazza a döntés alapjául szolgáló konkrétjogszabályhelyek megjelölését, a bírőság az indokolási kötelezetlség körébcn nem értékeltemaradéktalanul az alperesi jogi érveket, igy az alperes nem tudta teljes bizonyossággalmegjelölni, hogy l'elülvizsgálati kérelmét mely jogszabályhelyek megsértésére alapítja, ésnem fellétlenül tudta az általa valószíniinek megjelölt jogszabálysérlésre hivatkozást kellőenmegindokolni, a törvény.szék téve.sjogi állásponlját megcafolni.

Ha az alperes lisztában lett volna azzal, hogy pontosan mi a törvényszék állásponlja,benyűjthatott volna egy más tartalmú felülvizsgálati kérelmet i.s, illetve saját álláspontjánakalátámasztására, a jogsértés igazolására felhozhatott volna olyan érveket is, amelyek folytánmás eredménnyel zárulhat a felülvizsgálati eljárás.

A Kűria a felülvizsgálati kérelmet beíbgadta, és érdemben elbírálta, ezért az indítványozónem állítja, hogy megfosztották a jogorvoslathoz valójogátől, ugyanakkor azt mindenképpencsorbítolták, mert a jogorvoslati jog hatékony gyakorlásának előfeltétele, hogy a jogosultjatisztában legyen azzal, pontosan milyen larlalmú dönlés ellen kíván élni ezzel ajogávaÍ.

10

A Kúria hiányzó indokolása is csorbította a hatékonyságot, mcrt a halékonyság azt is jelenti,hogy a jogorvoslat surán értékelik a fél korábban már kifejtett, de az alsőbb fokú bíróság általnem értékelt álláspontját, és szükség esetén új eljárásra, új határozat meghozatalára kötelezikaz alsóbb fokú bíróságot.

Az indítványozó a Pp. 270. § (2) bekezdése alapján jogszabálysértésre hivatkozássalfelülvizsgálati kérelmet nyújthatott be Kúriához. Az érdeini vizsgálatra alkalmasfelülvizsgálati kérelemmel szembcn azl a követelményt támasztja a Kúria, hogy benne legyena konkrétjogszabályi hivatkozás. Ez az alapul szolgáló pere.s eljárásban nem valósult meg.

A jogorvoslati jog csak akkor löltheti be a szerepét, ha az hatékonyan gyakorolható, ennekfcltélele pedig az, hogy a jog alanya megfelelő lájékoztatást kapjon a döntés indokairól. Azindokolási kötelezettség teljesítése tehát szorosan összefügg a jogorvoslathoz való joggal,annak garanciájaként határozható meg.

Az indítványozó szerint, ha a jogerós ítélet nem tartalmazza az ítélet indokolásábankötelezően feltüntetendő alkalmazott jogszabályhelyeket - miként ezt a konkrét ügybcn aKúria meg is állapította - elzárja a peres t'elet attól, hogy megfelelő tartalmú felülvizsgálatikérelmet terjeszthessen elő. A bíróság által alkalma./ott jogszabályhelyek megnevezésénekhiányában ugyanis nem jelölhető meg, hogy milyen jogszabályhelyeket sértett meg azítélethozatal során a bíróság.

Ha a konkrét ügyben a Szekszárdi Törvényszék eleget tett volna az indokolásikötclezeltségének, az indílványozőnak lehetősége letl volna olyan tartalmú felülvizsgálatikérelmel előterjeszteni, amely rá nézve kedvező, vagy legalábbis kedvezőbb itéleteteredményezhetett volna. A Kúriának lett volna lehetősége az indítványozó jogorvoslatijogának csorbításából eredő jogszabálysértést azzal, hogy az eljárási szabálysértés mialt újeljárásra és új halározat hozatalára utasítja a törvényszéket, hogy az új eljárásban egyjogszabályi követetményeknek megfelelően indokolt ítélel születhessen. A Kúria azonbanennek a kötelezett. ségének nem tett eleget, és felülbirálalra alkalmasnak ítélte az általa semvitatottan indokolási hiányosságokban szenvedő döntést.

Mind a Szekszárdi Törvényszék, mind a Kúria megsértették tehát az indítványozóAlaptörvény XXVIII. cikk (7) bekczdésében biztosítottjogorvoslathoz valójogát.

4. 3. Az. Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekeidese-a meghallgatáshoz, kérelem elhírálásáhozvalójog

A) Jogi háttér

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése: Mindenkinekjoga van ahhoz, hogy az elleneemelt bármely vádat vagy valamely perben ajogait és kötelezettségeit törvény által felállftott,független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belülbírálja el.

Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatban kitcr arra is, hogy szorosiisszefüggés mutatkozik az indokolási kötelezettség teljesítése, és a tisztességes eljáráshozf'űződő jogból fakacló azon alkotmányos igény között, hogy az eljárásban szereplő t'élmeghallgatást nyerhessen, azaz kérelmét a bíróság megvizsgálja. Ennek oka az, hogykizárólag a kellő alapossággal indokolt bírói határozalből tűnhet ki, hogy az ügyct eldöntő

11

bíróság ténylegesen figyelembe vetle-e a felek által előterjeszlett bizonyílékokat és érveket[AB határozat 32. pont).

A Pp. 2. §(1) bekezdése: A bíróságnak az a feladata, hogy - összhangban az 1. §-banfoglaltakkal - a feleknek a jogviták elbírálásálioz, a perck tiszte.sséges lefolytalásához ésésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogál érvényesítse.

A Pp. 213. § (1) bekezdése: Az ftéletben foglall dönlésnek ki kell terjednie a perbenérvényesített valamennyi kereseti kérelemre.

Az igények, a kérelcm teljes körű elbírálásának kötelezetlsége értelem.szerűen vonatkozik azalperes által előterjesztetl igényekre, kérelmekre is.

B) Aí alapjogsértés mibenléte

A törvény.szék és a Kúria nem vizsgálla az indítványozó alábbi, per érdemét érintőlegfontosabb jogszabályi hivatkozásait, illetve az ezen jogszabályhelyek szövegeinekösszevetéséből levonható következtetéseket:

Kjt. 2. §, 13. §, 21. § (3) bekezdése, 85/A. § 1) és m) pontja;Mt. 46. § (1) bekezdés b) pontja, 46. § (4) bekezdése;minimálbérről rendelkező konnányrendelelek 3. §BM rendelel 1. § (2) bekezdés a)-b) pont;

Az indítványozó az ezeken a jogszabályhelyeken nyugvó álláspontját már az elsőfokúeljárásban is kifejtette.

A jogerös ítélet és a Kúria ítélete a konkrét ügyben egyáltalán nem foglalkozott az alperesKSZ semmisségére vonatkozó alláspontjával, holott az indítványozónak a semmisségmegállapítására vonalkozóan volt indítványa, és az elsőfokú ítélet ebben a körben részletesdöntést tartalmazott. A Kúria csak annyil állapílott meg, hogy a jogerós ítélet nem a KSZalapján tartotla megalapozottnak az igényt. A jogerős ítélet a KSZ-l érintően hivatkozást nemtartalmazott, a Kúria pedig indokolásában egyáltalán nem tért az indítványozó KSZsemmis.ségct érintő állásponljának értékelésére.

A Kúria korábban az Mfv. ll. l(). 46ö/2015/10. számú ítélelben a kollektív szerződésirendelkezé.st arra tekintellel nyilvánította semmisnek, hogy az a Kjt. 2. § (2) bekezdésébenmaghatározoll tilalomba ütközik. Ílélele indokolásában megállapította, hogy a Kjt. 13. §-aszerint a közalkalmazotti jogviszony tekintctében az Mt. 277. § (1)-(2) bekezdését azzal azeltéréssel kell alkalmazni, hogy kollektív szerződés a Kjt., illetve a Kjt. felhalalmazásaalapján kiadott rendeletek előírásaitól akkor térhet el, ha az eltérésre ezek a jogszabályokfelhatalmazást adnak. Az adott esetben a kollektív szerződés tartalmára vonatkoző, ilyenellérést [vagyis a Kjt. 66. § (7)-(8) bekezdésben megfogalmazott feltételek figyelmen kívülhagyiísával történő illetményemelést] engedő rendelkezés nem volt.

Az indítványozó a saját KSZ-ének semmisségére pontosan ugyanezen indokokkal hivatkozolt,és az el.sőfokú bíróság ítéletének indokolása is ezl az érvelést tartalmazza.

A Kúria jelen panasszal támadott ítéletének meghozalalakor az Alkotmánybíróság már hozotlhatározatot a kollektív szerződés semmisségét érintően, mégpedig pont a KúriaMfv. II. 10.460/2015/10. számú ítéletével összefüggésben.

12

A 3021/2017. (II. 17. ) AB határozat megállapílotta, hogy a szerződési szabadságértelemszerűen a kollektív szerződés esetében sem korlátlan, maga a Kjt. 2. § (2) bekezdésemondja ki, hogy kollektív szerződés nem lehet jogszabállyal ellentétes; az a rendelkezés,amely e tilalomba ütközik, semmis. Ezt egészíti ki a Kjt. 13. §-a, mely szerint aközalkalmazolli jogviszony tekintctében az Mt. - kollcktív szerződés lartalmára vonatkoző -277. § (1) és (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy kollektív szerződés aKjt., illetve a Kjt. felhalalmazása alapján kiadott rendeletek előírásaitól akkor térhet cl, ha azeltérésre ezek a jogszabályok felhatalmazásl aclnak. Az adotl esetben ilyen eltérést engedőrendelkezés nem volt, sőt, a Kjt. 66. §-a a maga.sabb összegű illelmény megállapítását csakszűk körbcn - kcl esctben - tcszi lehelővé. Ennek megfelelően a Kúria nem állapíthatott megmást, mint az adott rendelkezés semmisségét. [63. pont]

A Kúria tehát mind a saját, mind Alkotmánybi'róság jogértelmezésétől eltérőálláspontra helyezkedett, amikor a semmisség megállapítására iranyuló indítványozóikérelem elbírálását mellőzte, megsértve ezzel az indítvanyozó kérelem elbírálásáhozfíiződő alapjogát.

A Kúria az indokolásában nem tért ki az inilílványozó 29/2015. (VI. 15. ) BM rendelel 1. § (2)bekezdés a)-b) pontjál érintö felülvizsgálati kérelmére sem, méghozzá arra hivatkozással,hogy ezt a korábbi eljárások során az indítványozó nem kérte. Az indítványozó azonban már a17()ÜO/123/21-6/2015.Pp. számú, elsőfokú eljárásban benyújtott nyilatkozatában hivatkozott aBM rendeletre, annak tartalmát usszevetette más jogszabályok rendelkezéseivel is, hogyálláspontját alátámassza.

A Kúria nem tért indokolásában az indítványozó legfontosabb jogértelmezési kérdésrőlalkotott alábbi álláspontja elutasításának indokára sem:

A per tárgyál képező kérdésben jelenleg irányadó joggyakurlat a Kúria Mfv. [1. 10.043/2016/7.számú döntésén mint "anyaítéleten" alapul, mely azonban ellentétes a döntés [33]bekezdésében alkalmazandónak tekintett és kifejezetten hivatkozolt MI'v. lI. 10.46()/2()15/l().számú elvi határozattal, a vonatkozó jog.szabályi rendelkezésekkel, továbbá önellentmondásosa benne kifejtettjogi érvelés.

A Kúria az Mfv. II. 10. 043/2016/7. számú ítélelben és az azt kövelően hozott ítéletekben -

utalva a Mfv. II. 10.460/20i5/10. számú elvi határozatára - rögzítette azl a jogelvet, miszerintaz illetmény fogalma nem szabályozza külön a garantált illelményt és a munkáltatói többletet,ezért azokat az illetmény fogalma - mintegy alapbérként - együttescn tartalmazza.

Ezen jogelv rögzítését követően a Kúria hivalkozott az Mt. 46. § (1) bekezdés b) pontjára,mely szerint a [... ] írá.sban tájékoztatja a munkavállalól az alapbéren túli munkabérről ésegyéb juttatásokról, valamint az Mt. 46. § (4) bekezdésére, mely arról rendelkezik, hogy az(1) bekezdésben meghatározoltak változásáról a munkavállalőt (... ) írásban tájékoztatni kell.A jogszabályi rendelkezés fclhívását követően a Kúria megállapította, hogy az alperesimunkáltató ezt a tajékoztatási kötelczctt.ségél elmulaszlotta.

Az Mt. 46. §-a nyelvtani értelmezéséből megállapílható, hogy a munkáltatőt a tájckoztatásikölelezettség az alapbérén túli munkabér, juttalás vonalkozásában terheli. Alapbéren a Kjt.85/A. § m) pontja, és a minimálbért meghatározó kormányrendeletek 3. §-a értelmében azilletmcnyt kell érteni, vagyi.s az Mt. 46. §-ában foglalt lájckoztatási kötelezettség az alapbér =

illetmcny tételből kiindulva az illetményen túli bérelemekre terjed ki. AzMfv. I]. 10. 460/2()15/IO. számú elvi határozatban kifejtettjogelv szerint az illetmény (alapbér)= bértábla szerinti illetmény + munkáltatói döntcsen alapuló illelmény.

Ezen két képlelből kiindulva megállapítható, hogy az Mt. 46. § szerinti tájékoztatásikötelezettség nem vonatkoztatható a munkáltatói döntésen alapulő illetményelemre, mely nemönálló munkajogi kategória, hanem az illetmény szerves része.

A Kűria tehát mind a jogszabályi rendelkezésekkel, mind a saját maga által ugyanazon ügyreis irányadónak tekintettjogelvvel ellentétesen állapította meg, hogy az alperes nem tett elegetaz Mt. 46. § szcrinti tájékoztatási kötelezettségének, ilyen tájékoztatási kötelezettség ugyanisa munkáltatói döntésen alapuló illetmény vonatkozásában nem is tcrhelte.

Az indítványozó az Mt. 46. §-ának alkalmazhatatlansagat az egész eljárás folyamánhangsúlyozta, indokait többször kifejtette, a Kúria ennek ellenére sem tért ki ennek azálláspontnak az elutasítására az indokolásában, vagyis e vonatkozásban is sérült azindítványozó kérelem elbírálásához, vatamint az indokolt bírói döntéshez valójoga.

Az indokoll bírői döntéshez való jog megsértésével kapcsolatban kifejtettekbőlmegállapítható, hogy a másodfokú bíróság és a K.úria ügy adott helyt a keresetnek, hogy nemvizsgálta teljes körűen és megfelelően az alperesi hivatkozásokat. Ezl a vizsgálatot nempótolhatja pusztán az, hogy a Kúria egy más peres felek között, más hivatkozások mellettmilyen döntést hozott. A Kúria "anyaítélctében" foglaltakből egyébként az állapítható meg,hogy, hogy az inclítványozó sokkal több hivalkozási alapot nevezett meg a per során, és atelülvizsgálati kérelme is sokkal kiterjedtebb volt, mint az irányadó ítélet peres eljárásábanrésztvevőké.

A kérelem leljes körű elbírálása, a jogorvoslathoz való jog, valamint az indokoll bíróidöntéshez való jog megsértése körében hivatkozunk a Kúria Kfv. V.35. 362/2013/8. számúhalározalára. Ebben a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletéből annak hiányo.sindokolása okán nem állapítható meg, hogy a valamennyi kérelméről rendelkezett-e, hogyinilyen jogszabályok alapján mi a kialakított jogi álláspontja, a döntés leljes körűsége nemállapítható meg. Ajogcrős ítélet indokolá.sából a Pp. 221. § (1) bekezdése alapján lételesen éstélre nem érthetően megállapíthatónak kellett volna lennie, hogy mely alperesi hivatkozá.sokmiért nem megalapozottak. Sérül a fél Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosítottjogorvoslathoz valójoga is azzal, hogy az ítéletből nem ismert, illetve nem állapítható meg azelőterjesztetl igények, hivatkozások minden részére vonatkozó döntés.

Tekintettel arra, hogy a Szekszárdi Törvényszék nem tett eleget az indokolásikötelezettségének és nem bírálta el teljeskörűen az alperesi indítványozójogi érvéléseit,kérelmeit, a Kúria pedig ezt a lényeges eljárási szabálysértést nem orvosolta, az eljártbíróságok megsértették az indítványozó kérelem elbíralásához f'űződő jogávalösszefüggésben az indokolt bírói döntéshez és ajogorvoslathoz valójogát is, miként azt apanaszbeadvány 4. 1. -4.2. pontjában már részletesen kit'ejtettük.

4.4. AzAlaptörvény 28. cikke - ajogalkalmawsijogertelmezési alapetv sérelme

A) Jogi háttér

14

Az Alaptörvény 28. cikke: A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegélelsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és ajogszabályok értelmezésekor azt kell l'eltételezni, hogy a józan észnek és a közjónakmegt'elelő, erkölcsös és gazdaságos cclt szolgálnak.

B) Az alapelvsértés mibenléte

Allásponlunk szerint az Mt. 46. §-aban l'oglaltakból - a jogszabályszöveg egyszerű nyelvtaniértelmezése alapján - épp az következik, hogy az indítványozót a perbeli estben ncm terheltetájékoztatási kötelezettség, így a felperesek keresete nem lehet meglapozott. A Kúria azonbanezzel ellentétes következtetésre jutott, ami így nem felel meg a jogszabály-értelmezésalkotmányos követelményének.

A peres felek közötti vita a Kjt. 66. § (9) bekezdéséből ered, mely szerint a közalkalmazottatg.irantált illetményként legalább a kötelező legki.sebb munkabérnek, középlokú vagymagasabb iskolai végzettségel, illetve középtbkú vagy magasabb szakképzettséget igénylőmunkakör betölté.se esetén a garantált bérminimumnak megfelelő összeg illeti meg.

Ezt a módosítást az egyes törvényeknek a távolléli díj számi'tásával és a közpénzekszabályozásával ö.sszefüggő módosításáról szóló 2013. évi CIII. törvény iktatta be. Amódosító törvény indokolása szerint a Kjt. 66. §-ának kiegészítésével a törvény egyértelművéteszi, hogy a közalkalmazottat megillető garanlált illetmény nem lehel kevesebb a kötelezőlegkisebb munkabérnél, illetve a garantált bérminimumnál. Ez azl jelenti, hogy mivel aközalkalmazotti bértábla jelentős részében az illelmény nem éri el a garantált bérminimumot,a jövőben azt a közalkalmazottnak is biztosítani kell.

A jogalkotói cél tchát az volt, hogy a közalkalmazotti illetniény ne lehessen kevcsebb aminden dolgozónak járó minimalbérnél/garantált bérminimumnál. Az indítványozoszerint ez a 66. § (9) bekezdésének Alaptörvény 28. cikke szerinti helyes, józan észnek,közjónak megt'elelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgáló értelmezése.

Az indítványozónál dolgozó közalkalmazottak bére a garantált bérminimumot minden esetbenelérte, a törvényi rendelkezés és a jogalkotó célja tehát megvalósult, a dolgozót hálrány, kárnem erte.

A Kjt. 66. § (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy garanlált illelményen a 66. § (1)-(5)bekezdésében meghatározotl illetményt kell érteni. A Kjt. egységes illetményfogalmathasznál, nem szabályozza külön elemként a besorolási illetményt (garantált illetményt) és amunkáltatói többletilletményt, ebből következően ezeket az illetmény fogalma együttescntartalmazza. A garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetmény tehát a jogiszabályozás szerint nem minősül külön illetményclcmnek, hanem az illelmény fogalmábatartozik, ezérl azokat a törvényszék és a Kúria a garanlált bérminimum tekintetében ncmkezelhette volna külön.

Az eljárt bíróságok aliiptörvényellene.s jogértelmezés következménye az lett, hogy azondolgozók esetében, akiknél elmaradt a jogszabály szerint egyébként nem is szükségesértesítés, béremelést hajtott végre azzal, hogy elmaradt illetményt állapított meg nekik a 2013.évre, majd az utána következő években az illetményét ehhez a 2ÖI3. évi új illetményhezkellett igazítani. Ezáltal diszkriminált, a béremelésből kizárt minden olyan dolgozót, akit azérlesítés hiánya nem érintett, illetve azokat is, akiknek az illetménye a garantáll

15

bérminimumol elérte. Tették ezt az eljárt bíróságok úgy, hogy nem vették flgyelembe azindítványozó által kit'ejtett jogi álláspontot, nem bírálták el teljes körűen hivatkozásait,érveit, és nem tettek elegetjogi indokolási kötetezettségüknek.

Az indítványozónak az eljárt bírőságok döntése folytán olyan magatartás elmulasztása miattkell elmaradt illetményt fízetnie a dolgozójának, amely magatartást jogszabály nem írja elő,és amelyre a jogszabályok értelmezése során sem lehel következtetni. Sől a jogszabálykifejezetten a törvényszék és a Kúria jogértelmezésével ellenlétes rendelkezést tartalmaz,amikor a tájékoztatási kötelezettséget az alapilletményen (bértábla szerinti illetmény +munkáltatói döntésen alapuló illetmény) túli illetményelemek vonatkozásában írjaelő.

A törvényszék és a Kúria tehát az Mt. 46. §-ának egyszerű nyelvtani értelmezésselmegállapílható szövegével ellentétes, vagyis contra legem döntést hozott, továbbá azindítványozó Mt. 46. §-ának alkalmazhatatlanságára vonatkozó, részletesen kifejtett jogiérvelcse elutasításának indokál ajogi indokolásban nem fejtette ki.

A 20/2017. (VII. 18. ) AB határozat rögzíti, hogy a bírónak a halározatait a jogszabályokalapján kell meghoznia. Ha a törvénynek való alávetetlségtől a bíró.ság eloldja magát, sajátfuggetlenségének egyik lárgyi alapját vonja el. A vonatkozó jogszabályokat be nem tartóbíróság lényegében visszaél saját függetlenségével, amely adott eselben ezen keresztül atisztességes bírósági eljáráshoz valójog sérelmél okozhalja. Az a bírói ítélel, amely alapos oknélkül Iiagyja figyelmen kívül a hatályos jogot, önkényes, fogalmilag nem lehet tisztességes,és nem fér ö.s.sze a jogállamiság alapelvével.

Az indítványozó szerint az eljárt bíróságoknak az Alaptörvény 28. cikkében meghatározottjogértelmezési elvel is figyelembe véve, nem lehetelt volna irányadónak tekinteni a perbelieselre az Ml. 46. §-át.

Ha pedig a bíróságok álláspontja szerint ez mégis alkalmazandó, akkor ajogi indokolásban kikellett volna térni arra, hogy ennek mi az oka, illetve miért nem tartja megalapozottnak azindítványozó alkalmazhatatlanságra vonatkozó érvelését.

A törvényszék és a Kúria tehat az adott tényállásra nyilvánvalóan nem vonatkozőjogszabályi rendelkezést alkalmazott, a jogalkalmazás során ncm vette figyelembe azAlaptörvény 28. cikkét sem, az alkalmazás indokairól, az indítványozó jogi érvelésénekelutasításáról azonban nem adott számot határozatában, ezért a contra legemjogalkalmazás sértette az indítványozó tisztességes bírősági eljáráshoz, az indokoltbírősagi döntéshez valójogát.

4. 5. AiAlaptörvény B) cikk (1) bekezdése - ajogbiítonság alapelvéiiek sérelme

A) Jogi háttér

Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése: Magyarország független, demokratikusjogállam.

A jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek ajog által meghatározott szervezeti keretek között, ajog által megállapított működési rendben,a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlálokközött fejtik ki a tevékenységüket. [56/1991. (XI. 8.) AB határozal] Az Alkotmánybíróság a

16

jogállamiságból vezette le a jogbiztonság alkotmányos elvét, mely kifejezi azl az "alapelvet",hogy elsődlegesen a jogban, tartalmában és stabilitá.sában lehet bízni [BALOGH Zsolt -MAROSl lldikó: Vonzá.sok és taszítások bíróságok között; Gondolatok az alkotmányjogipana.szról. Alkotmánybírósági Szemle 2012/1. 79. ]. A jogbiztonság az államtól és elsősorbana jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei, és egyes szabályai isvilágosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak legyenek. [11/1992. (III. 5.) ABhatározat] A jogállamiság fogalmától elválaszthatatlanok az eljárási garanciák, hiszenazok ajogállamiság, illetve ajogbiztonság elvéből fakadnak.

B) Az alapetvsértés mibenléte

Alláspontunk szerint a Kúria közalkalmazottak illetményével kapcsolatos, az indítványozótérintő ítélkezése nem a bíró.ságok kiszámítható működését segíti elő. A KSZ semmisségévelkapcsolatban a Kúria ugyanis nem egységes elvek szerint hozolt dönté.st:

Ugyszam Határozat

kelteEIjárő tanacs tagjai KSZ rendelkezése

semmis, ajogerös

ítélet alapjánmegítélt összeget

leszállítva

Mfv. II. 10. 141/2017/5. 2017. 06. 07. Dr. Tálné dr. Molnár Erika

Dr. Bors Szilvia

Szolnokiné clr. CsemayKriszlina

nem

Mfv. II. 10. 102/2017/5. 2017. 06. 21 Dr. Stark Marianna

Dr. Bors Szilvia

Sipőczne dr. Tánczos Rita

igen

Mfv. II. 10. 142/2017/5. 2017. 06. 21 Dr. Stark Marianna

Dr. Bors Szilvia

Sipőczne dr. Tánczos Rita

nem

Mfv. ll. 10. 104/2017/5. 2017. 06. 21 Dr. Stark MariannaDr. Bors Szilvia

Sipőczne dr. Tánczos Rila

nein

Ml'v. II. 10. 140/2017/5. 2017. 06. 28. Dr. Stark Marianna

Dr. Bors Szilvia

Sipőczne dr. Tánczos Rila

igen

Mfv. II. 10. 139/2017/5. 2017. 06. 28. Dr. Stark Marianna

Dr. Bors Szilvia

Sipőczne dr. Tánczos Rita

nem

Mfv. II. 10. 146/2017/5 2017. 07. 05. Dr. Tálné dr. Molnár Erika

Dr. Bors Szilvia

Szolnokiné dr. CscmayKrisztina

igcn

Mfv. II. 10. 143/2017/5. 2017. 07. 05. Dr. Tálné dr. Molnár Erika

Dr. Bors Szilvia

Sipőcznc dr. Tánczos Rita

nem

Mfv. Il. 10. 145/2017/5. 2017. 06.28. Dr. Slark Marianna

Dr. Bors Szilvia

Sipőczne dr. Tánczos Rita

igen

17

A táblázatból kiolvasható, hogy ugyanazon a napokon, ugyanazon tanács (de legalábbisugyanazon tanácselnök és előadó bíró) különböző dönléseket hozott úgy, hogy azindítványozó alperes minden esetben már az elsőfokú eljárásban hivatkozotl a KSZsemmisségére, és azt az elsőfokú ítélet is megállapította. Ez az indokolatlan eltérésnyilvánvalóan nem szolgálhatja a jogbiztonság alkotmányos követelményénekteljesülését, tehát súlyosan sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését.

Nem felel meg ez a fajta indokolatlanul különböző és kiszamíthatatlan, ítélkezés azAlaptörvény 28. cikkében meghatározott értelmezési alapelvnek sem, nyilvánvalóan sértiaz indítványozó indokolt bírói dontéshez valő jogát is, hi.szen megállapíthatatlan, hogymiben rejlik a különbség a kétféle ítélkezési gyakorlat között.

4. 6. Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése - megkiilöiiböitetés tilalma

A) Jogi háttér

Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése: Magyarország az alapvető jogokat mindenkinekbármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyalékosság, nyelv, vallás, politikaivagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyébhelyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

Az egyenlő bánásnródról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 2003. évi CXXV. törvény8. § t) pontja: Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés,amelynek eredményekénl egy személy vagy csoport valós vagy vélt egyéb helyzele,tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelybenmás, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesüll vagyrészesiilne.

B) A tilalom megsértése

A Kúria a panasszal támadott határozaton kívül több döntést is hozott az indítványozó ésközalkalmazoltai között folyamatban voll perben. Ezek a döntések azonban nincsenekegymással ö.sszhangban, mert míg a panasszal érintett ítélet felpercse és további 4 fő esetébena KSZ alapján járó illetményt is jogosnak tekinttette a Kúria, 4 felperes esetében aztállapítolta meg, hogy a KSZ alapján járó illetményre a KSZ semmi.ssége miatl nincsjogosultsága a dolgozőnak, így a marasztalás összegét le.szállította. A felperesek igényeminden esetben ugyanaz volt, az indítványozó nyilatkozatai, beleértve a felülvizsgálatikérelmet is, ugyanolyan tartalommal készültek el, a KSZ semmisségére minden esetbenhivatkozott. Az elsőfokú pedig biróság minden esetben megállapította a KSZ semmisségét, amásodfokú bíróság pedig a Kúria ítéletére alapozta döntését. A különbség pusztán afelperesek összegszerű igénye között volt, mely a felperesek eltérő besorolásából adódik.

Erthetetlen, hogy milyen alapon különbözteti meg a Kúria az egyes telpereseket a KSZalapján járó illetmény tekintetében, ennek ugyanis semniilyen jogszabályi,jogértelmezési indoka nem lehet, a Kúria ítélete az Alaptörvény XV. cikkének (2)bekezdésében rögzített megkülönböztetés tilalmába ütközik.

18

Az eljárt bíróságok ezen túlmenően a döntésükkel diszkrimináltak, a béremelésből kizártakminden olyan dolgozőt, akit az értesítés hiánya nem érintett, mert a bértábla szerintiilletményük az adott évre meghalározott garantált bérminimumot elérte, tehát esetükbenátcsoporlosításra nem volt szükség.

Az indítványozót azért érinti a diszkrimináció tilalmának megsértése, mert munkáltatóként őállapítja meg, fizeti a dolgozók illetményét, é.s az eljárt bíróságok a döntésükkel azinditványozót hozták olyan helyzetbe, mintha munkáltatóként indokolatlanul adna egyesdolgozónak magasabb fizetést, vagyis indokolatlanul hozna egyeseket előnyösebb helyzetbemásokhoz képest.

Osswgzés

A peres eljárás alapjául szolgáló igényekhez hasonló igények az utóbbi években elárasztottáka bíróságokat, csak az indítványozó kb. 70 ilyen ügyben érintett, de számtalan per vanfolyamatban szcrtc az országban a rendőrséghez tartozó alpcresek cllen. A probléma tehátnagyon széles személyi kört érinl, és komoly költségvetési kihatásai is vannak.

A K.úrián önellentmondásos, valamint egymásnak ellentmondó ítélelek születnek, és ezenítéletek alapján folyik az ítélkezés az alsóbb bíróságokon. A peres eljárások megindulása őtaeltelt időben a felperesi igények lényegében nem változtak, viszont az alperesi hivatkozásoksokkal szélesebb körre terjednek ki, ezzel azonban nem foglalkoznak a bírósági eljáráskeretein belül, mert ragaszkodnak a Kúria Mfv. II. 10.043/2016/6. számú ítéletében kifejtetthibás jogi állásponthoz.

Az indílványozó szerint a széles társadalmi érinlettségre lekintetlel, és az üggyel kapcsolatosszámtalan alkotmánysértésre tekintettel - ami nemcsak alapjogsérelemben, hanem azalaptörvény egyéb rendelkezéseinek megsértésében is megnyilvánul - az ügy márAlkolmánybírósági felülvizsgálatot tesz indokolttá.

5. Annak bemutatása, hogy az indítványo. eó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagyjogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva:

Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeket kimerílelte, lovábbi jogorvoslati lehetőség nincsszámára biztosítva.

6. Nyilatkozat arról, hogy az iigyben van-e folyamatban t'elülvizsgalati eljárás a Kúriaelőtt, illetve arról, hogy kezdeményeztek-e perújítást (jogorvoslat a törvényességérdekében) az ügyben:

Felülvizsgálati eljárás már nincs folyamalban, perújítást kezdeményezésére nem kerüll sor.

Kérjük a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy a fentiekben levezetett indokolásrafigyelemmel panaszunkat bírálja el, és semmisítse meg a Kúria Mfv.II. 10.143/2017/5.számú és a Szekszárdi Törvényszék lO. Mf.20. 031/2016/5. számú alaptörvény-ellenesítéletét.

19

Az 1/3. alatt csatolt mellékletben nyilatkozunk, hogy nem járulunk hozzá személyes adatainknyilvánosságra hozatalához.

Az Abtv. 54. § (1) bekezdésére figyelemmel az Alkotmánybíróság előlli eljárás illetékmentes.

Kelt: Szekszárd, 2017. október 5.

Dr. Klamár István

Mellékletek:

1/1. Meghatalmazás1/2. Jogtanácsosi igazolvány másolata1/3. Nyilatkozat az indítvány és a személyes adalok nyilvánosságra hozhatóságáról1/4. Erintettséget alátáma.sztó dokumenlumok:a) . számú Kollcktív Szerződésb) a felperes illelményről rendelkező határozataic) a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2. M. 130/2015/14. számú ítélete;d) a Szekszárdi Törvényszék lO. Mf.20.031/2016/6. számú ílélele;e) a Kúria Mfv. II. 10. 143/2017/5. számú ítélete;f) a felperes kereseteg) az alperes elsőfokú beadványaih) az alperes fellebbezési ellenkérelmei) az alperes felülvizsgálati kérelmej) a Kúria Mfv. Il. IO. ()43/2ül6/6. számú ítélete;k) a Kúria Mfv. II. 10.460/2015/10. számú ítélete;1) a Kúria Kfv. V.35. 362/2013/8. számú határozata;m) a Kúria Mfv. II. 10. 141/2017/5. számú ílélete;n) a Kúria Mfv. II. 10. 102/2017/5. számú ítélele;o) a Kúria Mfv. II. 10. 142/2017/5. számú ítélete;p) a Kúria Mfv. Il. 10. 104/2017/5. számú ítélete;q) a Kúria Mfv. II. 10. 140/20'17/5. számú ítélete;r) a Kúria Mfv. 11. 10. 139/2017/5. számú ítélete;s) a Kúria Mfv. 11. 10. 146/2017/5. számú ítélete;t) > Kúria Mfv. Il. 10. 145/2017/5. számú ítélete.

Tisztelt

Alkotmánybíróság

Budapest

indítványoző

képV I'SeIÍ:

Dr. Klamar István

jogtanácsos

alkotmányjogi panasz

indítványa

a Kúria Mfv. II. 10. 143/2017/5. számú és

a Szekszárdi Törvényszék10. Mf. 20.031/2016/6. számú

ítélete ellen

a 2. M. I30/2015. számú eljárasban