Tudomány - matud.iif.hu · nista tanára két elõadást tartott az arab tanul-mányok...

131

Maróth Miklós: Az iszlámBoda László: Érték-e a szabadság?

Horváth Pál: A tudományos szabadság ôsforrásai

Nyelv és nyelvvédelem

Magyar

Tudomány

2002•2

Magyar Tudomány • 2002/2

132

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FOLYÓIRATA. ALAPÍTÁS ÉVE: 1840CVIII. kötet – Új folyam, XLVIII. kötet, 2002/2. szám

Fôszerkesztô:CSÁNYI VILMOS

Vezetô szerkesztô:SZENTGYÖRGYI ZSUZSA

Olvasószerkesztô:ELEK LÁSZLÓ

Szerkesztôbizottság:ÁDÁM GYÖRGY, BENCZE GYULA, CZELNAI RUDOLF, CSÁSZÁR ÁKOS, ENYEDI GYÖRGY,KOVÁCS FERENC, KÖPECZI BÉLA, LUDASSY MÁRIA, NIEDERHAUSER EMIL,SOLYMOSI FRIGYES, SPÄT ANDRÁS, SZENTES TAMÁS, VÁMOS TIBOR

A lapot készítették:CSATÓ ÉVA, GAZDAG KÁLMÁNNÉ, HALMOS TAMÁS, MATSKÁSI ISTVÁN,PERECZ LÁSZLÓ, SPERLÁGH SÁNDOR, SZABADOS LÁSZLÓ, F. TÓTH TIBOR

Lapterv, tipográfia:MAKOVECZ BENJAMIN

Szerkesztôség:1051 Budapest, Nádor utca 7. • Telefon/fax: [email protected] • www.matud.iif.hu • www.mta.huKiadja az Akaprint Kft. • 1115 Bp. Bártfai u. 65Tel: 2067-975 • [email protected]

Elôfizethetô a FOK-TA Bt. címén (1134 Budapest, Gidófalvy L. u. 21.);a Posta hírlapüzleteiben, az MP Rt. Hírlapelôfizetési és ElektronikusPosta Igazgatóságánál (HELP) 1846 Budapest, Pf. 863,valamint a folyóirat kiadójánál: Akaprint Kft. 1115 Bp. Bártfai u. 65

Elôfizetési díj egy évre: 5.376 FtTerjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztôkKapható az ország igényes könyvesboltjaiban

133

TARTALOMMaróth Miklós: Az iszlám……………………………………………………………… 134Hámori Gergely: Maratoni közvetítés

(forgatókönyv Bosznia-Hercegovina helyzetének rendezésére) ……………… 144

Eszmék – értékekHorváth Pál: A tudományos szabadság ôsforrásai ………………………………… 157Boda László: Érték-e a szabadság?…………………………………………………… 165

Nyelv – nyelvvédelem – oktatásSzabó István Mihály: A szaknyelv jelentôsége az ezredforduló Magyarországán …… 171Vizi E. Szilveszter: A magyar nyelv szerepe a tudományban

és az ismeretterjesztésben ………………………………………………………… 174Ritoók Zsigmond: Clare et distincte…………………………………………………… 177Nagy Tóth Ferenc: A romániai magyar tudományos szakirodalom………………… 182Földes Csaba: Az idegen nyelvek oktatása és használata Magyarországon

– a nyelvpolitika tükrében………………………………………………………… 184É. Kiss Katalin: Milyen legyen a magyar nyelvészet?………………………………… 198

Új levelezô tagokCsörgô Sándor ………………………………………………………………………… 203Faigel Gyula …………………………………………………………………………… 206Kara György …………………………………………………………………………… 207Kosztolányi György …………………………………………………………………… 208Mészáros Rezsô ………………………………………………………………………… 210Schmidt János…………………………………………………………………………… 211Szabó Miklós …………………………………………………………………………… 212Závodszky Péter………………………………………………………………………… 213

MegemlékezésekPapp Ferenc (Kiefer Ferenc) …………………………………………………………… 216Simonyi Károly (Csurgay Árpád – Csurgayné Ildikó) ……………………………… 219

Viták – véleményekHernád István: A tudományos szakirodalom szabaddá tétele az interneten ……… 225

KönyvszemleOlvasónapló (Niederhauser Emil) …………………………………………………… 228Beluszky Pál: Az ország fele (Romány Pál) ………………………………………… 236Magyar dialektológia (Büky László) ………………………………………………… 241Hubay László: Magyarország XX. századi választási atlasza (Püski Levente)……… 243Perecz László: Szép rendbe foglalva (Lendvai L. Ferenc) …………………………… 245Vida Gábor: Helyünk a bioszférában (Mészáros Ernô) ……………………………… 248Írások Huszár Tibor 70. születésnapjára (Vitányi Iván) …………………………… 249Thalassa (B. A.) ………………………………………………………………………… 251Veres András: Lukács György esztétikája (Somlai Péter) ……………………………… 252

KözleményekA Magyar Szabadalmi Hivatal felhívása ………………………………………………… 254Az Országos Kiemelésû Társadalomtudományi Kutatások Közalapítvány közleménye 255Az OTKA, az Élet és Tudomány Egyesület

és az Élet és Tudomány szerkesztôségének pályázati felhívása ………………… 259


134

Vállalt föladatom – hogy részben az ara-bisztikai kutatásokba ágyazva, részben amindenki számára ismert eseményekreutalva fél óra alatt bemutassam az iszlá-mot – kivitelezhetetlen, hacsak nem szorít-kozunk az esetleg sokak számára ismertalapelvekre. Még ebben az esetben is a bo-nyolult valóság nagyfokú leegyszerûsítésérevan szükség. Majdani konklúzióimatazonban csak akkor tudom úgy-ahogy elfo-gadhatóvá tenni, ha ezt teszem. Ehhezazonban két témáról kell elõbb szólnom.Elsõ az arabisztikai kutatások történeténekrészleges ismertetése, a második az iszlámvallásának vázlatos bemutatása.

I.

1) Erpenius, a leideni egyetem híres huma-nista tanára két elõadást tartott az arab tanul-mányok jelentõségérõl. Az elsõt 1613. május13-án, a másodikat 1620. november 5-én.Elõadásaiban az arab nyelv méltóságáról, azarab tanulmányok értelmérõl és jelentõsé-gérõl értekezett a leideni egyetem színeelõtt. Elõadása egy kutatási korszak végénelsõként fogalmazta meg az új korszak igé-nyeit.2

Az elõzõ korszak a XI-XII. sz.-ban kezdõ-dött, amikor pl. Toledó püspöke lefordíttattaarabból Aristotelés Metafizikáját, majd azibériai félszigeten megindult a fordítói tevé-kenység, illetve kezdtek kialakulni a szemé-lyes tudományos kapcsolatok a keresztényés a muszlim világ között. Ennek elsõ jelentõsállomása volt az, amikor a híres filozófus,

Petrus Hispanus, a késõbbi XXI. János pápa(1205?-1277) elvégezte tanulmányait a ma-rokkói Fezben a Qarawijjín egyetemen.(857-ben alapították, a világ legrégebbi,még ma is mûködõ egyeteme.) Európábanõ írta az elsõ arab nyelvtant és szószedetet.Utána számos mûvet fordítottak arabbóllatinra, így Európa arab fordításból fedezteújra föl ill. ismerte meg többek közt Aristo-telés számos mûvét néhány pseudo-aristote-lési munkával együtt (Liber de causis,3 Theolo-gia Aristotelis4 ) és mindenek elõtt Galénost.

Ez a körülmény új alapokra helyezte askolasztika korának tudományos fejlõdését.Az addig platóni alapokon álló európai tu-domány a 12. századtól aristotelési megala-pozottságúvá vált, ami maga után vonta atermészettudományok fejlõdését, beleértveaz orvostudományét is. A fordítók átültettéklatinra Avicenna Kánonját, és az európaiegyetemeken évszázadokig ez a mû maradtaz orvostudomány alapvetõ tankönyve. Aracionálissá vált aristoteliánus teológia ellenlépett föl a platóni hagyományokat õrzõaugustinus rendbe tartozó Luther Márton amaga pietista teológiájával. Ernst Behler sze-rint az új keletû aristotelizmus és a hagyomá-nyos platónista irányzatú pietizmus menténlétrejött törés nagyban hozzájárult a keresz-tény egyházszakadáshoz. Az arab világ tu-dományos eredményeivel való szembesüléstehát nem maradt következmények nélkülEurópában.

2) A 15-16. században azonban más lé-nyeges események is lezajlottak. A törökökelfoglalták Konstantinápolyt, ezért számosbizánci tudós menekült Európába könyvtá-

AZ ISZLÁM1

Maróth Miklósaz MTA lev. tagja, dékán h. (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) [email protected]

1 Elhangzott a Magyar Tudomány Napján, az Akadé-mián, 2001. november 5-én.2 Th. Erpenius (1621); J. Fück (1955), 59-73; É.M.Jeremiás (1999).

3 O. Bardenhewer (1882).4 Fr. Dieterici (1882).

135

rostul. (Pl. a Bessarion család.)5 A bizánciakhozta kéziratok között voltak Galénos mûveiis. Õt Európában addig csakis arab közvetí-téssel ismerték. Most azonban világossá vált,hogy Galénos eredeti görög formájában ésaz arabok hivatkozásaiban nem azonos. Akülönbségekre Nicolaus Leonicenus (1428-1524) mutatott rá elsõként. Ennek nyománaz európai orvosok két táborra szakadtak.Az egyik felük azt bizonygatta, hogy az ara-bok meghamisították Galénost. SzerintükJacobus Sylvius/Jaques du Bois állította visszaaz orvostudományt eredeti fényében, kisza-badítván azt az arab sötétségbõl. Ebbe a tá-borba tartozott Johannes Menardus, LonhardFuchs (akinek véleménye szerint az arabok-tól örökölt orvostudomány latin mézzel kon-zervált arab ürülék), Symphorianus Campe-gius, Lodovicus Vives és mások. Az ellentá-borba tartozott Andreas Alpagius (†1520). Õismerte Ibn al-Nafist, aki a tüdõ keringésétilletõen kijavította Galénos elméletét. Azarab-barátok táborába tartozott sok mássalegyetemben Andreas Vesalius (1514-1564)is. Ezek szerint az arabok nem meghamisítot-ták, hanem tovább fejlesztették Galénos tu-dományát.6

Az orvostudományi, ezen belül a galé-nosi mûvek pontos szövegének megállapí-tása „életbevágóan” fontos feladattá vált. Eznem ment arab és görög tudás nélkül.

1517. október 31-én Luther Márton föllé-pése révén elindult a reformáció, azzal együttpedig a Biblia szövegének intenzív tanulmá-nyozása. A Bibliának három autentikusnaktartott verziója volt: a héber eredeti, a görög(septuaginta) és a latin (vulgáta). Egyszerretöbb helyen is ki akarták adni ezeket a szöve-geket, kiegészítve az arab, arámi, szír, etióp,esetleg szamaritánus fordítással. Ennek érde-kében több helyen is létrehozták az ún. Col-legium trium linguarum-ot. Leidenben pl.Busleiden, Alcalában Ximenez cardinális.

Ezekbõl a Collegiumokból fejlõdött ki azAlcalai/Computense (ma: Madridi) ill. LeideniEgyetem bölcsészettudományi kara.7 A böl-csészettudományi karok magját tehát aklasszikus és a sémi nyelvek tanulmányozásajelentette. (Jellemzõ a viszonyokra a fizetés:a leideni egyetem latin professzora évi 8,görög vagy héber professzora évi 16, azarabul is tudó J. J. Scaliger8 évi 750 forintfizetést kapott.)

3) Ebben az elsõ korszakban az arabismerete eszköz más tudományok (teológia,orvostudomány) igényeinek kielégítésére.Amint Erpenius hangoztatta, a továbbiakbana klasszikus és sémi nyelvek, mindenekelõttaz arab tanulmányozása azért fontos, mertolyan ismeretekhez lehet jutni, olyan kultúrátlehet megismerni, amelyik saját jogán tarthatszámot érdeklõdésre. Ez a kultúra pedig aziszlám talaján jött létre. Természetesen Erpe-nius azt is tudta, hogy a kutatásokhoz pénzkell. Beszédében hangoztatta tehát, hogy azarab stúdiumok célja hittérítõk képzése amuszlim világ számára. Térítõ buzgalomnakazonban sem az õ, sem a leideni vagy másegyetem tevékenységében semmi nyomasem volt.

A keleti nyelvek tanulmányozása külön-bözõ szükségleteket elégített ki, és ennekmegfelelõen a tanintézetek közt munka-megosztás alakult ki.

A hittérítõk képzésével inkább Rómábana Congregatio de propaganda fide foglalko-zott. Õk valóban a jövendõ misszionáriusaitoktatták keleti nyelvekre. Hamar észrevet-ték azonban, hogy a hittérítésnek az iszlámterületén nincs értelme. Ha ugyanis egymuszlim áttért kereszténynek, az az iszlámszerint hitehagyottá vált, és büntetése a halál.Ezért aztán a misszionáriusok átálltak azutazók és az ottani keresztény közösségeklelki gondozására. A hosszabb idõt Keleteneltöltõ misszionáriusok azonban jó nyelvta-

5 U. von Wilamowitz-Moellendorff (1959), 12-13.6 F. Klein-Franke (1980), 5-52.

7 P. S. Allen (1934), 140-160.8 J. Fück (1955), 47-53.

Maróth Miklós • Az iszlám


136

nokkal és szótárakkal gazdagították a kibon-takozóban levõ európai orientalista iro-dalmat.

Idõvel több helyen, így Bécsben is, a gya-korlatban hasznosítható ismeretek megszer-zése céljából létrehoztak diplomáciai aka-démiákat, ahol a keleti nyelveket oktatták.Ausztria és Magyarország keleti jelenléteennek következtében mindig is a nagyha-talmakkal vetélkedett. Érdemes azt is meg-jegyezni, hogy ebben a bécsi diplomata isko-lában született olyan kiváló nyelvtani mû is,amelyik messze fölötte áll a késõbb nyuga-ton készült, sokat ünnepelt szakkönyvek-nek. Ennek megismertetése a világgal máigis aktuális, elvégzetlen feladat.

II.

4) Az egyetemek a tudomány mûveléséreszakosodtak.

Hosszú ideig tartott azonban, amíg akutatók meg tudtak szabadulni az iszlámmalkapcsolatos elõítéleteiktõl. Mára, hála amagyar Goldziher Ignácnak is, eljutottunkaz iszlám tárgyilagos, ámde mégis kritikaiszemléletéhez. Ennek jegyében az alapvetõtudnivalókat a következõképp tudomösszefoglalni.

Az iszlám egyike a Földközi tenger me-dencéjében létrejött három világvallásnak,amelyek a világ összes többi vallásával szem-ben egy típust alkotnak, ugyanis mindegyi-kük önmagát és az õt megelõzõ(eke)t kinyi-latkoztatott vallásnak tartja. A muszlimokszerint az iszlám szent könyve, a Korán tartal-mazza Allah kinyilatkoztatását, mégpedigszó szerint.9

A Koránban található kinyilatkoztatásalapjában véve a muszlim közösségnekadott elõírásokat, törvényeket tartalmazza.Az iszlám vallásának középpontjában, mi-ként a zsidó valláséban is, a törvény áll. Ennekkövetkeztében ez a két vallás strukturális

azonosságot mutat, s ez egyaránt elválasztjamindkettõt a kereszténységtõl, amelynekközéppontjában az áldozat és megváltás,Isten és ember ezen alapuló kapcsolata ésegy ezt taglaló teológia található.

A Korán azonban nem tartalmaz elõírástaz élet minden lehetséges kérdésével kap-csolatban. Amíg Mohamed állt a közösségélén, addig õ isteni inspirációra tudta, mit kellegy adott helyzetben tennie, hogyan kellegy adott kérdésben döntenie, ha nem ren-delkezett róla a Korán. Halála után a közös-ség, az umma, összegyûjtötte Mohamedviselkedésére, mondásaira vonatkozó híre-ket, azaz a hadíszt, ami a prófétai hagyo-mányt, arabul a szunnát tartalmazza. Min-den kétséges helyzetben, ahol a Korán nemadott eligazítást, a hadíszban megtestesülõszunna volt a jogforrás. Az iszlámban ezért avallástudósok egyszersmind jogtudósok is.10

Mohamed Mekkából Medinába mene-külvén kivált saját törzsébõl, és ezt tettéktársai is. Abban az idõben a törzs elhagyásavégzetes lépés volt, mivel az ember a vér-ségi kötelékeket fölszámolta, következés-képp elvesztette a törzs gondoskodását ésvédelmét is. Védtelenül, kiszolgáltatva állt avilágban. Amikor a Bibliában Káint megát-kozza az Úr Ábel meggyilkolása miatt, aztmondja neki: légy földönfutó a földön. Ez azátok a törzsbõl való kitaszítottságot jelenti.

Mohamed éppen ezért megszervezvemedinai közösségét, az ummára, a hívõkközösségére a törzs kötelességeit és felada-tait rótta. Híveibõl új törzset hozott létre,amelyben az összetartó köteléket nem avérrokonság, hanem a hit jelentette. Ezáltalmedinai közösségét egyszerre politikai ésvallási közösséggé tette. Ennek a medinaialkotmánynak a szövegében pl. az alábbipontokat olvashatjuk:11

9 Goldziher (1881), 101-102; T. Nagel (1983), (1994),13-35.

10 Goldziher (1890), 1-274.11 Ibn Hishám, 64-65.

137

9, A muszlimok nem hagynak magukközt egyetlen szûkölködõt sem anél-kül, hogy ne adnának neki segítségetillõ módon…

11, Az Istent félõ hívõk, ha valaki közü-lük eltér az igazságtól, vagy nagyigazságtalanságot, bûnt, ellenségesvagy züllött cselekedetet készül meg-tenni a hívõk között, akkor mind-annyian együttesen lépnek föl elle-ne, még ha egyiküknek gyermeke islenne.

12, Hívõ hitetlen miatt hívõt nem ölmeg, hitetlent hívõvel szemben nemsegít meg.

A próféta közösségformáló tevékeny-sége során messzemenõen figyelembe vet-te az arábiai törzsek gyakorlatát, íratlan tör-vényeit, és ez a gyakorlat a prófétai hagyo-mány formájában a születõ muszlim állambanisteni törvény rangjára emelkedett. Ennekkövetkeztében a muszlim politikai gyakor-latban az állam vezetõje alapjában véve atörzsfõnök funkcióit látja el: õ gondoskodikalattvalói jólétérõl, megfegyelmezésérõl, fe-lelõs mindenegyes személy gondjainakmegoldásáért.12 A muszlim állam vezetõjé-nek ajtaja minden alattvalója elõtt nyitva van.Ez a mi fogalmaink szerint bizonyos tekin-tetben paternalista, de bizonyos tekintetben,amennyiben a törzsön belül mindenkiegyenlõ, mindenkinek a baja vagy örömeközügy, demokratikus rendszer. A politika amuszlim világban éppen ezért teljesen máskeretek közt gondolkodik, mint a világ egyébtájain, következésképp az egyes vezetõirangok jelentése nem esik egybe szótári je-lentésükkel. Csak a politikai vezetõ törzsfõistátusával lehet megmagyarázni, hogy azegyik országban (Szíria) miért öröklõdhetapáról fiúra a miniszterelnöki pozíció, illetveegy másik országban (Szaúd-Arábia) hogyanlehet az, hogy a több ezer fõt számláló nagy

család egy néhány száz fõs, arra jogosult cso-portja választja, illetõleg – bizonyos feltéte-lek megléte esetén – le is válthatja a királyt.

Ez a szunnával is szentesített törzsi ha-gyomány õrizte meg mindenütt az iszlámvilágában a hagyományos nagy családot is,amelyben mindenki mindenkivel törõdik.(Ennek következtében az iszlám világábanmindenütt igen csekély az öngyilkosságokszáma.) Ez a hívõk-egy-törzs mentalitás okoz-za általában véve is azt, amit minden Keletrelátogató azonnal észrevesz: az emberek köztikapcsolat teljesen más természetû arrafelé,mint az európai kultúrkörben.

Késõbb azonban világossá vált, hogy azélet újabb és újabb kérdéseit nem lehet csaka Korán és a szunna alapján megválaszolni,ezért ehhez a kettõhöz egy harmadik jogfor-rás is csatlakozott, ez pedig a vallás/jogtu-dósok consensusa.13 Mi az athéni népgyûlés-bõl és a római szenátusból kinövõ európaidemokrácia neveltjei vagyunk, de mégisészre kell vennünk, hogy részben a törzsiegyenlõség, részben az isteni törvényekkelszabályozott politika szakembereinek, a jog-tudósoknak a consensusa ebben a hagyo-mányban tulajdonképp a demokrácia fóru-ma, jóllehet ez a demokrácia különbözikmind a népgyûléseken megvalósuló köz-vetlen, mind a parlamenti képviseleti demo-kráciától. (A consensus és a hozzá kapcso-lódó rendelkezések magyarázzák, hogy Af-ganisztánban miért hívták össze az amerikaitámadás elõtt az ezer jogtudóst.)

Késõbb, a korábbi iráni és görög kultúr-területek elfoglalása után az analóg követ-keztetés és az analógia segítségével az egyé-ni vélemény (opinio) is csatlakozott negye-dik jogforrásként az elõzõ háromhoz. Ezzela muszlim jog alapjaival kapcsolatosan lezá-rult az iszlám jogi rendszerének fejlõdése.14

12 L. Milliot (1953), 32-96.

13 Goldziher (1912), 57-59; H. A. Wolfson (1976), 1-111.14 L. Milliot (1953), 124-156; J. Schacht (1953), 90 skk; M. Bernard, 238-242



138

5) Ha végignézzük ezt a négy forrást,akkor H. A. Wolfsonnal megállapíthatjuk,hogy a lista megegyezik a keresztény teoló-gia forrásaival.15 Ott is a kinyilatkoztatottkönyv, az apostoli traditio, a consensus vala-mint a római jogból átvett analógia szolgáltateológia alapjául. Az iszlám tehát fejlõdés-nek indult, és a mintát a kereszténység szol-gáltatta. Az iszlám azonban a hangsúlyokat arendszeren belül máshová tette, továbbá azegyes elemek tartalma is eltérõ volt, ezért akét rendszer egészében mind forma, mindtartalom tekintetében eltér egymástól.

Itt azonnal egy konkrét példát kell kira-gadnom, és ez a traditio, azaz a szunna kér-dése. Mint említettem, a próféta szunnája azarab törzsek mindennapi szokásait tette megaz egész iszlám világ törvényeivé. A törzsazonban köteles volt gondoskodni elesetttagjai megélhetésérõl. Mohamed maga iskapott rokoni kölcsönt. Ebbõl karavánt sze-relt föl, majd haszonnal adott túl áruján. Akölcsönt visszafizette, és a nyereségbõl meg-élt. A prófétai szunna tehát nem ismeri a ka-mat fogalmát. Ezen az alapon az utóbbi évekmuszlim mozgalmai követelni kezdték,hogy a bankok is tartsák be a szunnát, éstöröljék el a kamat intézményét. Mára márszámos muszlim bank található szerte az isz-lám világában, amelyek kölcsöneik utánnem szednek kamatot. A muszlim társada-lom tehát ma is a törzsi élet kódexe alapjánigyekszik mûködni, s a törzsi demokráciajegyében igyekszik élni. Politikai életénekfogalmai a törzsi társadalom intézményeinekismeretében értelmezhetõk, és gyakran úgyis értelmezik õket. Több arab országban pél-dául a parlamentet ezért nevezik a törzsi ta-nács nevével shurának.

6) Ebben az erõsen tradicionalista rend-szerben az analóg következtetések jelentet-ték a fejlõdéshez való alkalmazkodás lehe-tõségét. Az új jelenségek megengedett vagytilos voltát ugyanis a jogtudósoknak kellett

megállapítaniuk a források tanulmányozásaalapján. Ez a buzgólkodás a hit ügyében(idzstihád)16 volt a vallástudományt elõrevivõ tudományos munka. A különbözõ jog-tudósok ugyanabban a kérdésben egymástóleltérõ eredményre is juthattak, azaz a hívõegy adott ügyben, ha nem tetszett a kapottfetva, elmehetett más jogtudóshoz is, ésújabb fetvát kérhetett, mindaddig, amíg vala-ki nem hozott egy neki tetszõ döntést. Aztbetartva törvényesen járt el, negligálhatta azösszes többi döntést. Ez eleve azt jelenti,hogy számos kérdésben nem beszélhetünkazonos muszlim állásfoglalásról, következés-képp az iszlám világa számos lényeges kér-dés megítélésében egyáltalán nem egységes.

(Néhány évvel ezelõtt nagy föltûnéstkeltett az a fetva, miszerint a Sátáni versekszerzõjét, Salmán Rushdit halálra ítélték. Ezsemmiképp sem jelenti az iszlám közös állás-foglalását. Ilyesmirõl egy Rómához hasonlóközponttal nem rendelkezõ, nagy területenszétszórt, rengeteg helyi sajátságot fölmutatóvallás esetében amúgy sem lehet szó. Ez afetva az iráni jogtudósok idzstihádján alapulóvélemény (opinio), nem több. Végrehajtanipedig egyáltalán nem kötelezõ. A fetva aztjelenti, hogy ha valaki megölné Salmán Rush-dit, azt nem terhelné bûn.)

A muszlim jog – a kézlevágás és megkö-vezés bizonyos esetekre elõírt, sokat emle-getett kivételétõl eltekintve – nem ismeri aszankció fogalmát. A jog elõírásait ugyanissenkinek sem jut eszébe megszegni, mintahogyan a háborúig Magyarországon semjutott eszébe senkinek sem a falu szokásaitfigyelmen kívül hagyni, vagy a falu íratlantörvényeit, a „szunnát” megszegni. Az iszláma törvényszegésért járó büntetést majdnemteljesen a túlvilágra bízza. Az iszlám törvényeia túlvilági büntetés kilátásba helyezésétõleltekintve nem rendelkeznek más vagytöbb kényszerítõ erõvel, mint egy magyarfalu íratlan törvényei.

15 H.A. Wolfson (1976), 1-111. 16 M. Bernard, 238.

139

7) Az iszlámra áttérõ keresztények azon-ban hozták magukkal a keresztény korukbanmegkezdett vitákat a szabad akaratról, bûn-rõl, büntetésrõl stb. Ezeket a kérdéseket úgyvitatták, hogy a Biblia szövegét a görög filo-zófia népszerû iskoláinak, mindenek elõtt asztóikus és az epikureus filozófiának a rend-szerén belül, azok tudományos módszerévelmagyarázták. Muszlim hitre térve ugyaneztfolytatták, csak a forrásul szolgáló könyvváltozott. A Koránban azonban számos, egy-mással és a görög filozófiai elvekkel össze-egyeztethetetlen kitétel volt.17

A Korán 2/6-ból megtudjuk, hogy vannakakinek Allah lepecsételi a szívét, szemüketkendõ takarja, nem találják az igaz utat ésmajd elkárhoznak. A 6/125 szerint Allah he-lyes úton vezeti azt, akit akar, ennek szívétmegnyitja az iszlám elõtt, de tévútra vezetiazt, akit el akar veszejteni, s szívét bezárja aziszlám elõtt. Az emberi cselekedeteketugyanis Allah teremti. Innen az iszlám tanítá-sából ismert eleve elrendelés, a végzet tana.18

Fölmerült azonnal a kérdés, hogy mindezhogyan egyeztethetõ össze Allah igazságos-ságával. Hogyan büntetheti Allah az embertazért, amit õ maga követett el? A Korán tanul-mányozása alapján egyesek arra az ered-ményre jutottak, hogy a bûnök a sátántólvalók, a jócselekedetek Allahtól. Erre építveazt kezdték tanítani, hogy az ember ezekbõla sátántól ill. Allahtól teremtett cselekedetek-bõl „sajátítja el” azt, amelyiket akarja. Allahöröktõl fogva tudja, hogy ki melyiket fogjaegy adott alkalommal elsajátítani. Pusztánebben áll a végzet. Ez azonban nem jelentiazt, hogy a cselekedetek elsajátítása ne sajátakaratból történjék, azaz hogy ne lehetnejutalmazható vagy büntethetõ.

A racionális szükséglet, miszerint a túlvi-lági büntetés és jutalom tana összeegyez-tethetõ legyen a végzet tanával, megvaló-

sult. Ennek és a hasonló kérdéseknek a ta-nulmányozása, a belõlük származó nehéz-ségek megoldása során létrejött az iszlámvallástudományai sorában egy újabb disz-ciplína, a muszlim racionális teológia.

Ennek a teológiai rendszernek voltakalapvetõ tételei, amelyeket minden muszlimvallástudós igyekezett rövid krédóbanösszefoglalni. A muszlim teológiai kéziköny-vek és krédók fölépítésük szerint Allah/Istenlétének bizonyításával kezdõdnek, majdmegvizsgálják Allah tulajdonságait, a világteremtett voltának bizonyításával folytatód-nak, aztán a paradicsom, az angyalok lététtárgyalják, értekeznek a prófétákról, majdsorra kerül az ember a maga bûneivel és jóté-teményeivel, az ezekért járó büntetéssel ésjutalommal.

H. A. Wolfson, a Harvard egyetem hebra-isztika-professzora le akarta írni a zsidó racio-nális teológia rendszerét. Fölismerte azonban,hogy azt nem tudja megtenni anélkül, hogyelõször meg ne írná a muszlim racionálisteológiáról szóló könyvét, de annak viszontelõfeltétele az egyházatyák tanulmányozá-sa. Ennek eredményeként három mûveszületett: egy kétkötetes nagy mû a keresz-tény egyházatyákról, egy 780 oldalas nagykönyv a muszlim teológiáról, s végül egyvékony könyv a zsidó teológiáról.19 A közép-kori zsidó teológia ugyanis a muszlim teológiaeredményeit építette be saját rendszerébe.Elég itt utalni Saadia Gaon munkásságára. Azõ könyve is ismerteti a világ teremtett voltamelletti, az arab teológusoknál megtalálható,és egyébként a keresztény Philoponostól ki-dolgozott érveket, megvizsgálja Isten attribú-tumait stb., és imént említett példánkhozhasonlóan vizsgálta az isteni igazságosságkérdését. A zsidó teológiát tárgyaló mûvét amuszlim teológia szaknyelvén és terminoló-giájával írta meg.20

17 H. A. Wolfson (1976), i. h.; T. Nagel (1994), 43-49.18 Goldziher (1912), 77 skk; A.N. Nader (1984),259-284.

19 H. A Wolfson (1970), (1976), (1979).20 H. A. Wolfson (1979), 8-18.



140

Azaz megállapíthatjuk, hogy az egyház-atyáknak és a muszlim hitre áttérõ kereszté-nyeknek nagy szerepük volt a muszlim ra-cionális teológia létrejöttében, de ez a tudo-mány az iszlámon belül másodrendû volt.Mégis elmondhatjuk, hogy eredményeit át-vették a zsidó teológusok is, ennek mintájárahozták létre saját racionális teológiájukat.

De elmondhatjuk azt is, hogy AquinóiSzt.Tamás Summája is a muszlim teológiaikézikönyvek menetét követi. Sõt, ha meg-vizsgáljuk a könyveiben található érveket,akkor azonnal láthatjuk, hogy azok jó részea muszlim teológusok és filozófusok mûvei-bõl származik, így pl. a világ teremtett voltamelletti érvek. Ugyanezek találhatók meg azsidó Saadija Gaon és Jehuda Hallévi, vala-mint a muszlim al-Ghazzálí és al-Sharistánímunkáiban is, hogy csak néhány kiragadottpéldát említsek. (Emlékeztetni kell arra, hogyXXI. János pápa az al-Qarawijjín egyetemenis tanult. Ez mind a mai napig a muszlim val-lástudományok mûvelésérõl híres intéz-mény.)

Azaz miközben a világ érdeklõdésselkísérte a keresztes háborúkat, és azokról be-szélt, aközben e három vallás tudósai titok-ban, de egyetértésben építettek egymáseredményeire, jóllehet az együttmûködéstényét igyekeztek elleplezni. Ebben azezredforduló körüli és utáni folyamatban aziszlám volt a forrás, mégpedig a zsidó vallásszámára igen nagy, a kereszténység számárapedig kisebb mértékben. Az iszlám és a júda-izmus ebben a tekintetben is közelebb állegymáshoz, mint bármelyikük a keresztény-séghez. Ugyanakkor érdemes azt is észre-vennünk, hogy jóllehet egyrészt a muszli-moknak, másrészt a keresztényeknek és azsidóknak különbözõ szent könyveik voltak,mégis, a különbözõ könyveket a görög filo-zófia szemüvegén keresztül vizsgálva azok-ból igen hasonló, sok pontban megegyezõteológiai tanítást olvastak ki. [Így pl. az iszlámés Aqu. Szt. Tamás egyaránt a négy sarkalatos

erényrõl beszél és arról, hogy mindegyikükközép két szélsõség között. A négy erénynem szerepel sem a Koránban, sem a Bibliá-ban, hanem Aristotelés filozófiájában.] Ezenaz alapon, valamint a júdaizmus és a keresz-ténység prófétáinak iszlámon belüli elismert-sége alapján jelentik ki a muszlim teológusok,hogy rövid krédóik csakis olyan állításokattartalmaznak, amelyek mind a három kinyi-latkoztatott vallás számára elfogadott tételek.Ez az állítás, ha nem is igaz teljes mértékben,mégis sok igazságot tartalmaz.

8) A szunna szerint „nincs szerzetességaz iszlámban”. Ennek ellenére létrejött az isz-lámon belül is egy olyan mozgalom, amely-nek a tagjai nem tanulás, hanem erkölcsitökéletesedés révén akartak közel kerülniAllahhoz, hogy vele egyesülhessenek, és ígyátélve az Istennel való egyesülés boldogsá-gát egy tõle kapott személyes kinyilatkoz-tatásból ismerhessék meg a végsõ igazságot.Ez a mozgalom, a szúfizmus, az iszlám miszti-kus irányzata.21 A mozgalom egyes tagjaihosszú évekre elhagyták családjukat, és asivatagba visszavonulva egymagukbankeresték az igazságot (pl. al-ÇazzÁlÐ), vagyún. dervis-kolostorokban jöttek össze egy-mással. Al-Suhrawardí, a híres filozófus és szúfímaga írja le saját tapasztalata alapján, hogymiután hosszú gyakorlás után a hibák közöttmegtalálva a középutat, azaz az erényt, er-kölcsileg megfelelõ tökéletességi fokot értel, megjelent neki Allah. Allah az arra érde-mes híveknek mindig álmukban jelenikmeg, valamilyen földi dolog, pl. egy kõ, egyfadarab, vagy más valami formájában. NekiAllah Aristotelés formájában jelent meg. Meg-kapván a kinyilatkoztatást, amelynek tartal-máról semmit sem árul el mûvében, õ isbeszámolt Allahnak Aristotelés filozófiájáról,a szúfi teoretikusok munkáiról. Allah érdek-lõdéssel és elismeréssel hallgatta a beszá-molót.22

21 Goldziher (1912), 148 skk.22 al-Suhrawardi (1976), 70 skk.

141

A misztika a vallási élmények és vallásiismeretek megszerzésének sajátos, a vallás-tudósok számára ellenõrizhetetlen útja volt,ezért az iszlámon belül mindig a legalitáshatárán mozgott. (Magát al-Suhrawardít iskivégezték.) Al-Suhrawardí története azon-ban nemcsak a szúfizmus, hanem az arabtudományok aristotelési kötõdése miatt isigen jellemzõ és érdekes történet.

9) Az elmondottakból látható, hogy aziszlámon belül az idõ múlásával olyan fejle-mények jelentek meg, amelyeket a medinaiközösség elõre nem is sejthetett. Õk ugyanisdogmatikáról, misztikáról még nem tudtaksemmit sem. Nem tudták, hogy utódaik egy-szer majd Aristotelés filozófiája segítségévelfogják a Koránt értelmezni. Természetestehát, hogy a 13. és 14. század fordulójánmegjelent egy újabb irányzat, amelynekcélja az õsök egyszerû, tiszta vallásához valóvisszatérés, annak helyreállítása, azaz iszlámre-formálása volt. Az irányzat elindítója, IbnTajmijja tagadta azt, hogy a jog négy forrásánkívül bármi is elfogadható lenne, de ezenbelül is az analógia szerepét igen szûk kor-látok közé kívánta visszaszorítani.

Ez a tanítás viszont a vallás és az államiélet szoros kapcsolata miatt azonnal magaután vonta a kor politikai életének megrefor-málását is. Ibn Taimijja megkülönbözteti azigazságos és az igazságtalan uralkodót. Azelõzõ az igazságot biztosító vallási törvé-nyeket kényszeríti rá a társadalomra, és hatöbb országra is tagozódik az umma, az egyesuralkodók annak egységét, szolidaritásátnem törhetik darabokra. Az umma egységenem a politikai tagoltságon múlik, mivel azaz értelem és a szív egysége. Ennek megte-remtését garantálja a vallástudósokkal foly-tatott folyamatos konzultáció. Eközbenazonban két szélsõséget kell elkerülni: nemszabad minden kérdést csakis a sharía szem-pontjából vizsgálni, figyelmen kívül hagyvaa körülményeket, de nem szabad a saríátcsakis a tiltások rendszerének tekintve pusz-

tán a körülményeket szemlélni. A sharía alap-vetõ célja ugyanis az emberek elvezetése atúlvilági üdvösségre, de egyszersmind ezgarantálja az emberek evilági boldogságátés jólétét is.

Ebbõl a szalafita irányból vált ki a 18.században a wahhábita irányzat, majd a 20.században a muszlim testvériség. Ezeket azeredeti alapokhoz visszatérõ „puritán“ irány-zatokat nevezhetjük mi fundamentalistairányzatoknak, megkülönböztetve õket aszélsõségesektõl, akikre manapság azokszoktak gondolni, akik fundamentalizmustemlegetnek. A fundamentalizmus termi-nusra az arabban nincs is szó, szemben a„szélsõséges” minõsítéssel, amire van. Egyilyen puritán, a szunnához erõsen ragaszko-dó irányzat jutott uralomra Afganisztánban.A hit eredeti tisztaságában való megvaló-sulása jelenti ugyanis számukra a kiutatAfganisztán nehéz helyzetébõl.

A muszlim országok az utóbbi évszáza-dokban, észrevévén elmaradottságukat anyugati világ mögött, folyamatos kísérlete-ket tettek térségük modernizálására. Kez-detben a hátrány ledolgozását a nyugati kapi-talizmustól és liberalizmustól várták. Ezértküldték fiataljaikat nyugati egyetemekre. Ezaz iszlám szekularizálódásához vezetett. Ahuszadik században a kelet-európai szocializ-mustól és a haladó eszméktõl várták a meg-oldást, de ebben is csalódtak. Csalódván Euró-pa népboldogító eszméiben úgy gondolják,hogy az iszlám jelentheti a kettõ között azegyetlen lehetséges megoldást. Ez magya-rázza napjaink muszlim újjáéledését, és avallási mozgalmak sikerét.

III.

10) Érdekes megfigyelni, hogy a Kelet irántitudományos érdeklõdés mindig valamilyenvilágméretû konfliktussal párhuzamosanjelentkezett. A föntebb említett, 11-12. szá-zadi elsõ kezdet a keresztes háborúkkal esettidõben egybe, Erpenius beszéde pedig



142

akkor hangzott el, amikor Európa számáraaz iszlám a törökök miatt vált veszélyessé. Atudomány mindkét éles helyzetben a poli-tikától eltérõen reagált: érdeklõdéssel fordultaz ellenfél kulturális javai felé. Épp az Osz-mán birodalom fenyegetésének árnyékábankezdtek az európai egyetemek hatalmaspénzeket költeni keleti kéziratok vásárlására,megalapozva a mindmáig ismert és azótakutatási központoknak számító nagy kézirat-gyûjteményeket. [A mai, nemzetközi kon-fliktus föltehetõleg és remélhetõleg ismétaz iszlám tanulmányozásának föllendülé-séhez fog vezetni. Az 1967-es elsõ háborúután mindenesetre a modern iszlámmal kap-csolatos stúdiumok megjelentek az arabisz-tikában, és azóta ezek a tanulmányok mártúlsúlyra is jutottak, pl. az amerikai egyete-meken.] A konfliktusok után az európaitudomány érdeklõdéssel fordult az iszlámtudományos eredményei felé, igyekezettelsajátítani azokat, de ez a folyamat fordítottirányban nem ment végbe. Ennek a körül-ménynek – sok egyéb mellett – komoly sze-repe volt abban, hogy a nyugati civilizációrohamléptekben tudta maga mögött hagyniaz iszlám világát.

Ma azonban más a helyzet. A nyugaticivilizáció anyagi fölényének hamis tudatá-ban lenézéssel fordul a muszlim népek felé,míg azok beépülve Európába és Amerikába,kiismerve ezek civilizációját, mûködésükgyönge pontjait, elõnybe kerülhetnek.

Ha az iszlámnak e rendkívül rövid ésleegyszerûsítõ bemutatását végiggondoljuk,akkor azonnal észrevehetünk néhánylényeges dolgot. Az egyik az, hogy egy zártgondolati rendszerrel van dolgunk, amelybõlnem lehet egyes területeket kiragadni, ésazokat megreformálni. Másrészt, mivel aziszlám szokásait és eljárásait isteni eredetûtörvények szentesítik, kívülrõl azok eleveés általában véve is reformálhatatlanok. Azörök isteni rendelkezéseket nem lehet földidivatoknak és szempontoknak alárendelni.

Minden változtatás csakis belülrõl és az isz-lámban elfogadott érvrendszerrel megtámo-gatva jöhet létre. Az egyes fogalmak, mintpéldául jog, demokrácia, parlament, király,miniszterelnök, szociális gondoskodás, csa-lád, anya, stb., csakis a rendszeren belül nye-rik el értelmüket, és ez a mi értelmezésünk-tõl rendszerint eltér. Az arab terminusokbármilyen modern nyelvre szótárral történõfordítása azonnal az eredeti gondolat meg-hamisításának veszélyét hordozza magában.Ezt a rendszert mûködésével együtt csakisbelülrõl próbálhatjuk megérteni. Ettõl apróbálkozástól azonban nem tekinthetünkel, mivel mindaz, amit mi a világnak ezen afelén kitalálunk, megtervezünk, legyártunk,a világ 1,2 milliárd muszlimjának a kezébe isfog kerülni, de hogy azt õk mire és hogyanfogják fölhasználni, az számunkra sem lehetközömbös.

A másik, amit észre kell vennünk az az,hogy az iszlám belsõ fejlõdése során létrejöttaz alapítás korában azonnal megjelenõ jogonkívül egy dogmatikus és egy misztikus irány-zata is. Ha megnézzük a júdaizmust, akkortapasztalhatjuk, hogy az utóbbi két irányzata jog kiegészítéseként abban is létrejött. Akereszténység felé fordulva pedig azt láthat-juk, hogy mind a három irányzat abban ismegvan, jóllehet ez a kezdeti korszakbannem volt így. Azt is észrevehetjük, hogy avallásnak ez az alapítás korának állapotántúlmenõ fejlõdése mind az iszlám, mind akereszténység esetében maga után vonta avallás eredeti, tiszta formájához való vissza-térés igényét. Továbbá mind az iszlám, minda kereszténység, mind a júdaizmus esetébena fejlõdés során világosan elkülöníthetõvéválik egy dogmatikus és egy pietista vonal.

Föl kell tehát tennünk magunknak a kér-dést, miért mutat ennek a három vallásnak afejlõdése hasonló jelenségeket. Föltehetõ,hogy mindhárom esetben a vallásos embe-rek azonos emberi természetében keresen-dõ a válasz. A vallással kapcsolatos azonos

143

emberi igények hívták létre az azonos fejle-ményeket. A vallás fejlõdésében benne vanmaga a vallásos ember a saját lelki igényeivel,aki saját képére és hasonlatosságára, saját ké-nyelmére rendezi be vallását. Ezen a fejlõ-désen belül az õsök tiszta hitéhez való vissza-térés sem más, mint egy újabb fejlõdési fázisa változások sorozatában, de a megtisztítottvallási irányzat maga is, amint az iszlám és akereszténység példája mutatja, kiindulási

IRODALOM:P. S. Allen: Erasmus, Oxford, 1934.O. Bardenhewer: Die pseudo-aristotelische Schrift

über das reine Gute, Freiburg in Breisgau, 1882.M. Bernard: Kiyas, in: Encyclopaedia of Islam, V,

238-322.J. Brugman: Arabic scholarship, in: Leiden University

in the Seventeenth Century. An Exchange of Learn-ing, ed. Th. H. Lunsingh Scheuleer-G. H. M.Posthumus Meyjes, Leiden, 1975, 203-215.

Die sogenannte Theologie des Aristoteles, ed. Fr.Dieterici, Leipzig, 1882.

Th. Erpenius: Orationes tres de Linguarum Ebraeae,atque Arabicae Dignitate, Leiden, 1621.

J. Fück: Die arabischen Studien in Europa, Leipzig,1955.

Goldziher Ignác: Az iszlám, Budapest, 1981.I. Goldziher: Muhammedanische Studien, II, Halle,

1990.Goldziher Ignác: Elõadások az iszlámról, Budapest,

1912.Ibn Hishám: Al-síra al-nabawijja, II, Kairo, év nélkül.É. M. Jeremiás: The Impact of Semitic Linguistics on

the First Persian Grammars Written in Europe, in:

pontja lesz egy hasonló fejlõdési folyamat-nak, amelyben ismét ugyanazok az irányza-tok jelennek meg az idõ múlása során.

Az iszlámot tanulmányozva tehát megis-merhetünk és megkísérelhetünk megérteniegy idegen, de mégis velünk együtt élõ kul-túrát. Ennek megismerése hozzásegíthet ben-nünket ahhoz, hogy önmagunkat, saját kul-túránkat is tudjuk kívülrõl szemlélni, azazhogy önmagunkat is jobban megérthessük.

Irano-Judaica, IV, ed. Sh. Shaked-A. Netzer, Jeru-salem, 1999, 159-171.

F. Klein-Franke: Die klassische Antike in der Tradi-tion des Islam, Darmstadt, 1980.

L. Milliot: Introduction a l’étude du droit musulman,Paris, 1953.

A. N. Nader: Le systeme philosophique des Mu‘tazila,Beyrouth, 1984.

T. Nagel: Der Koran, München, 1983.T. Nagel: Geschichte der islamischen Theologie, Von

Mohammed bis zur Gegenwart, München, 1994.J. Schacht: The Origins of Muhammadan Jurispru-

dence, Oxford, 1953.Sohrawardi, Shihaboddin Yahya: Oeuvres

philosophiques et mystiques, I., Teheran-Paris, 1976.Ulrich von Wilamowitz-Moellenforff: Geschichte der

Philologie, Leipzig (Teubner), 1959.ûH. A. Wolfson: The Philosophy of the Church Fathers,

I-II, Cambridge, Mass.3, 1970.H. A. Wolfson: The Philosophy of the Kalam, Cam-

bridge, Mass.-London, 1976.H. A. Wolfson: Repercussions of the Kalam in Jewish

Philosophy, Cambridge, Mass.-London, 1979.



144

2000 novemberében a daytoni békeszer-zõdések aláírása óta hatodszor tartottak parla-menti választásokat Bosznia-Hercegoviná-ban. Az EBESZ által szervezett választásokkapcsán Wolfgang Petritsch, az EU boszniaifõmegbízottja a következõket nyilatkozta:„A horvátországi demokratizálódás és abelgrádi fordulat nyomán Boszniában is meg-nõttek a normalizálódás esélyei, különösenazután, hogy Alija Izetbegovics, a bosnyákközösség vezetõje visszavonult. Ezzel a jugo-szláviai tragédia mindhárom fõszereplõje(Milosevics, Tudjman és Izetbegovics) lelé-pett a színrõl. Olyan fejlõdésre van kilátás,amilyenre száz év óta nem volt példa a Balká-non.” (M. Lengyel, 2000, 3. o.)

Vajon hogyan jutott el Bosznia-Hercego-vina idáig? Hogyan kezelte a nemzetköziközösség a volt Jugoszlávia szétesését, ésmiként reagált 1992-ben a véres harcok ki-robbanására? Milyen lépcsõkön keresztülvezetett az út a daytoni megállapodásig? Svégül a daytoni békeszerzõdés tükrébenvajon tényleg olyan kedvezõek-e Boszniakilátásai, mint ahogyan azt az EU boszniaifõmegbízottja állítja?

A rendezési folyamat rövid áttekintése

Az 1990-ben megtartott szabad választáso-kon Bosznia-Hercegovinában három nem-zeti alapon szervezett párt, a Szerb Demo-krata Párt (Srpska Demokratska Stranka), a

Horvát Demokratikus Közösség (HrvatskaDemokratska Zajednica) és a muszlimDemokratikus Akciópárt (Stranka Demo-kratske Akcije) gyõzedelmeskedett. S bár ehárom pártnak 1990-ben még sikerült koalí-ciós kormányt alakítania, a közöttük lévõalapvetõ érdekellentétek már akkor is nyil-vánvalóak voltak. A boszniai muszlim politi-kai erõk számára az anyaország nélküli musz-lim közösség biztonságának garantálása ésnehezen kiharcolt szabadságjogaik megvé-dése volt az elsõdleges szempont. Ezért amuszlim vezetõk, élükön Alija Izetbegovics-csal, kezdetben a Jugoszláv föderáció fenn-maradásáért, késõbb az egységes bosnyákállam megmentéséért küzdöttek (Fried-man–Remington, 1997, 94. o.). A boszniaiszerb és horvát vezetõk ezzel szemben Bosz-nia-Hercegovina etnikai alapú feldarabolá-sát, illetve az általuk ellenõrzött területekneka két anyaországgal, Szerbiával és Horvátor-szággal való egyesítését tekintették céljuk-nak. Ez az érdekellentét 1991 õszén a boszniainemzeti pártok szakításához vezetett: a SzerbDemokrata Párt képviselõi elhagyták a bosz-niai parlamentet és önálló szerb nemzetgyû-léssé alakultak át (Juhász, 1999, 252. o.).

Bosznia válságának elmélyülésére a nem-zetközi közösség felemás módon reagált.Bosznia már lángokban állt, amikor Butros-Ghali, az ENSZ fõtitkára 1992 júliusában mégúgy nyilatkozott a volt-Jugoszlávia válságáról,hogy az nem más, mint „a gazdag emberekháborúja”, s hogy „az ENSZ-nek sokkal fonto-

MARATONI KÖZVETÍTÉS1

FORGATÓKÖNYVEK BOSZNIA-HERCEGOVINA

HELYZETÉNEK RENDEZÉSÉRE

Hámori Gergely

1 A tanulmány az MTA-ELTE NATO Kutatóközpontjaáltal finanszírozott kutatás keretében készült.

PhD hallgató (ELTE) [email protected]

145

Hámori Gergely • Maratoni közvetítés

sabb feladatai is vannak, mint a délszláv kon-fliktus megoldása” (Cohen, 1993, 242. o.). AzENSZ-hez hasonlóan eleinte az Egyesült Álla-mok sem kívánt részt venni a béketeremtés-ben, mert a konfliktus rendezését európai bel-ügynek tekintette. Ezért a boszniai háború elsõéveiben az Európai Biztonsági és Együttmû-ködési Szervezetre, valamint az Európai Kö-zösségre maradt a közvetítés hálátlan feladata.

Az Európai Közösség 1991 szeptembe-rében konferenciát hívott össze a volt-Jugo-szláviával kapcsolatos kérdések rendezé-sére. Az EK volt-Jugoszlávia Konferenciájá-nak résztvevõi a boszniai konfliktus elmér-gesedésének megakadályozására José Cuti-leiro portugál külügyminiszter irányításávallétrehoztak egy önálló Bosznia Munkacso-portot. A boszniai rendezési folyamat tehátgyakorlatilag még a harcok kitörése elõttmegindult.

A Bosznia Munkacsoportnak – hosszastárgyalások után – sikerült megszövegeznieés elfogadtatnia a felekkel a „Bosznia-Her-cegovina új alkotmányos berendezkedésé-nek alapelveirõl szóló” nyilatkozatot (a to-vábbiakban: lisszaboni megállapodás), amelyBoszniát etnikai alapon elhatárolt kantonokraosztotta volna. A lisszaboni megállapodást aboszniai Szerb Demokrata Párt (SDS), HorvátDemokratikus Közösség (HDZ), illetvemuszlim Demokratikus Akciópárt (SDA)vezetõi 1992. március 18-án, néhány héttela boszniai harcok kitörését megelõzõen írtákalá Szarajevóban. A megállapodáshoz adotthozzájárulását azonban Alija Izetbegovicselnök döntése alapján a bosnyák fél egy hétmúlva visszavonta, a bosnyák kormányzatmeghátrálását pedig a Franjo Tudjman hor-vát elnök által támogatott Mate Boban vezet-te boszniai horvátok kivonulása követte(Woodward, 1995, 281. o.). A José Cutileiroportugál külügyminiszter közremûködésé-vel tetõ alá hozott lisszaboni megállapodástehát 1992 márciusában összeomlott, s Bosz-nia-Hercegovina hamarosan lángba borult.

A boszniai háború közvetlen elõzményevolt, hogy a bosnyák kormányzat 1991 de-cemberében hivatalosan is kérte az EurópaiKözösségtõl Bosznia-Hercegovina függet-lenségének elismerését, illetve, hogy 1992.március elsején Bosznia-Hercegovinábannépszavazást tartottak, amelyen a szavazásrajogosultak közel 63 %-a amellett voksolt,hogy Bosznia-Hercegovina szakadjon el azakkor még formálisan létezõ Jugoszláv Szo-cialista Szövetségi Köztársaságtól. A népsza-vazást a Bosznia lakosságának 31 %-át kitevõszerb kisebbség bojkottálta, mivel Bosznia-Hercegovina függetlenné válása, valamintegységének és szuverenitásának nemzet-közi elismerése a boszniai szerb területekelszakadását és Szerbiával való késõbbi egye-sítését gátolta volna. A bosnyák alkotmányértelmében a népszavazás a bojkott ellenéreis érvényes és eredményes volt, s így 1992.március 6-án kikiáltották a Bosznia-Hercego-vinai Köztársaság függetlenségét.

1992. április 6-án, illetve 1992. április 22-én az Európai Közösség és az Amerikai Egye-sült Államok – megkésve – elismerték Bosz-nia-Hercegovina szuverenitását. Az országfüggetlenségének elismeréséhez a nyugatihatalmak azt a reményt fûzték, hogy kellõelrettentõ erõvel bír majd mindenféle külsõagresszióval szemben és segít megteremte-ni Bosznia-Hercegovina belsõ egységét.Nem így történt. A függetlenség elismerésétkövetõen ugyanis teljesen nyilvánvalóvávált, hogy a boszniai szerb és horvát vezetésnem fogja tiszteletben tartani Bosznia-Her-cegovina szuverenitását és területi integri-tását. 1992. április 7-én a boszniai szerb nem-zetgyûlés kikiáltotta a „Boszniai Szerb Köz-társaságot” és a Jugoszláv Néphadsereggelszorosan együttmûködõ szerb katonai ésfélkatonai egységek Kupres városánakelfoglalásával megindították a boszniai szerboffenzívát. Az offenzíva eredményeként aszerb fegyveres csapatok viharos gyorsa-sággal elfoglalták Bosznia-Hercegovina terü-


146

letének kétharmad részét, többek között azetnikailag vegyes, illetve muszlim többségûKözép-Kelet-Boszniát (Application ofBosnia-Herzegovina, 1993, 16. pont), 1992.július 2-án pedig a Mate Boban vezette bosz-niai horvát nacionalisták jelentették be egyönálló boszniai horvát állam, Herceg-Boszniamegalapítását (Woodward, 1995, 284. o.).

Az EK volt-Jugoszlávia Konferenciájánakszerepét 1992 augusztusától kezdõdõen azENSZ-EK volt-Jugoszláviával kapcsolatosNemzetközi Konferenciája vette át. Az ENSZ-EK Konferencia égisze alatt, Cyrus Vance ésDavid Owen társelnökök irányításával újmunkacsoportokat állítottak fel, amelyekközül az egyik kizárólag Boszniával foglal-kozott. Az ENSZ-EK volt-Jugoszlávia Konfe-renciája a daytoni békeszerzõdés aláírásáigfolyamatosan mûködött. Cyrus Vance helyét1993 májusában Thorvold Stoltenberg nor-vég diplomata vette át, David Owent pedig1995 júniusában Carl Bildt váltotta fel.

Az ENSZ-EK volt-Jugoszlávia Konferen-ciájának három fõ eredménye volt: az 1993januárjában közzétett Vance-Owen béketerv,az 1993. szeptemberi Owen-Stoltenberg bé-keterv, illetve az Európai Unió 1993. no-vember-decemberi akcióterve.

1993-1994 fordulóján a nagyhatalmak,illetve az Egyesült Államok fokozatosan át-vették a kezdeményezést az ENSZ és az EUközvetítõitõl. Ennek a szakasznak a nyitányavolt az 1993 májusi amerikai-brit-francia-orosz „Közös cselekvési program”, valaminta boszniai muszlim-horvát föderációt meg-alapozó washingtoni megállapodás 1994márciusi aláírása. A washingtoni megállapo-dást 1994 júliusában a nagyhatalmak kép-viselõibõl álló összekötõ csoport tervezete,végül pedig a Daytonban elfogadott és Pá-rizsban aláírt békeszerzõdések követték.

A következõkben az egyes béketerveklegfontosabb jellemzõit ismertetetem és ha-sonlítom össze.

A lisszaboni megállapodás(1992 március)

A José Cutileiro portugál külügyminiszterközvetítésével 1992. március 18-án létrejött„Bosznia-Hercegovina új alkotmányos be-rendezkedésének alapelveirõl szóló” nyilat-kozat az elsõ volt azon tervezetek között,amelyek kizárólag a boszniai rendezésselfoglalkoztak.

Bár a nyilatkozat szerint Bosznia-Her-cegovina megtarthatta volna önálló államisá-gát, a volt jugoszláv tagköztársaságot a nem-zeti önrendelkezés elvére hivatkozva a meg-lévõ határain belül, etnikai alapon háromrészre, három különálló nemzetre osztottákvolna. A nyilatkozat az etnikum és a nemzetfogalmát összemosva úgy fogalmazott,hogy Bosznia-Hercegovinában „a muszlim,a szerb, a horvát nemzetet, valamint másnemzeteket és nemzetiségeket kell szuve-renitással felruházni” (Statement of Principles,1992).

Szarajevóban a boszniai „nemzetek” szá-mára javasolt legkisebb államalkotó egysé-geket kantonként határozták meg. A kanto-nok határait – néhány kivételtõl eltekintve– a már meglévõ közigazgatási egységek(megyék) határaihoz igazították (Burg, 1995,33. o.). A tárgyaló felek a kantonok hova-tartozását egy népszámlálási adatok alapjánösszeállított etnográfiai térkép segítségévelpróbálták meghatározni. A kantonok elosz-tását tehát végsõ soron az döntötte volna el,hogy a rendelkezésre álló népszámlálásiadatok szerint az adott helyen melyik etnikaicsoport volt a kérdõívek kitöltésekor relatív,vagy abszolút többségben. A Cutileiro-félefelosztási javaslatot rögzítõ – a felek által vé-gül alá sem írt – térképen jól látszott, hogyaz egyezkedés során az etnikai szempontokháttérbe szorították a gazdasági, földrajzi ésegyéb racionális megfontolásokat. A térkép-vázlat értelmében ugyanis három területilegnem egybefüggõ államalkotó egység jött

147


volna létre: a szerb alakulat hét, a horváthárom, a muszlim pedig két olyan kantonré-gióból állt volna, amelyeknek nem volt kö-zös határuk (Woodward, 1995, 282. o.).

Érdekes párhuzamot von ezzel kapcso-latban David Campbell, aki „Apartheid Car-tography” c. tanulmányában a boszniainacionalista pártok törekvéseit az egykoridél-afrikai rezsim bantusztáni politikájáhozhasonlítja (Campbell, 1999, 2. o.). A kanton-elméletnek – írja Campbell – az 1970-esévekben Dél-Afrikában is jelentõs táboravolt, hiszen a bantusztáni politika virágkorá-ban a dél-afrikai rezsim is a svájci példárahivatkozva próbált igazolást nyerni a területielkülönítésre vonatkozó terveihez. Az apar-theid kormányzat azokban az években kor-látozott önkormányzattal rendelkezõ elkü-lönített közigazgatási egységeket, home-land-eket állított fel a bennszülött lakosságrészére, és azzal érvelt, hogy ezeknek a re-zervátumoknak a felállítása egy „kantoni-zációs folyamat” részét képezi, amelynekcélja nem más, mint az önrendelkezési jogbiztosítása.

A lisszaboni megállapodás

Bosznia államalkotó egységekre történõ fel-osztásával párhuzamosan – elvileg Boszniaintegritása és az egységes bosnyák államfenntartása mellett is síkra szállt. A föderációkétkamarás törvényhozással, központibankkal, közös kül-, és védelmi politikávalrendelkezett volna (Statement of Principles,1992, C. 2. p.). Csakhogy a szeparatista logikamiatt végsõ soron a központi hatáskörbe tar-tozó ügyekben is a széthúzó törpeállamokdönthettek volna. A lisszaboni megállapodásszerint ugyanis a közös törvényhozás felsõ-háza nem a boszniai politikai pártok, hanemaz államalkotó egységek képviselõibõl álltvolna, és a tervezet ezt a felsõházat hatalmaz-ta fel arra, hogy a föderáció hatáskörébe tar-tozó kérdésekrõl négyötödös szótöbbséggelhatározzon. A központi hatalmat gyengítette

továbbá, hogy a nyilatkozat az elképzeltkantonok számára lehetõvé tette „formalizáltkapcsolatok létrehozását a volt jugoszlávtagköztársaságokkal” (Campbell, 1999, 4. o.).

Az 1992 augusztusi londoni alapelvek

1992. áprilisától kezdõdõen a boszniai szerbcsapatok által végrehajtott brutális katonaioffenzíva átrajzolta Bosznia térképét. Ezekrea fejleményekre és az etnikai tisztogatásrólszó híradásokra a nemzetközi közösség azUNPROFOR egységek felvonultatásával,valamint a Szerbia és Montenegró elleni gaz-dasági szankciók életbe léptetésével reagált.A diplomáciai közvetítés – az Európai Közös-ség Jugoszlávia Konferenciájának hivataloslétezése ellenére – ebben az idõszakbanszünetelt.

A békefolyamatot 1992 elsõ félévébenis az 1991-ben tapasztalt ellentmondásokjellemezték. Az Egyesült Államok a boszniaikatasztrófa megoldását továbbra is európaibelügyként kezelte. S bár az amerikai kor-mányzat hitet tett a bosnyák állam szuvere-nitása és területi integritása mellett, egyúttalazt is kifejezte, hogy ennek a szuverén állam-nak a védelme érdekében semmilyen kato-nai beavatkozásra nem hajlandó (Woodward,1995, 302. o.).

A szerbek által üzemeltetett internálótáborok létezésérõl szóló jelentések azonbanszükségessé tették a nemzetközi közösséghatározottabb fellépését. Az EK elnökségét1992 júniusában Nagy-Britannia vette át, ésDouglas Hurd brit külügyminiszter 1992 júli-usában bejelentette, hogy 1992. augusztus26-ára új békekonferenciát hívnak összeLondonba.

A londoni konferencián, szemben alisszaboni tárgyalásokkal, semmilyen felosz-tási javaslat nem született. A londoni meg-beszélések kézzel fogható eredményét je-lentette ugyanakkor, hogy a felek elfogadtáka rendezés tizenhárom alapelvét, többekközött azt, hogy „nem ismerik el az erõszak-


148

kal, vagy azzal összefüggésben, illetve azannak következményeként szerzett elõnyö-ket” (Woodward, 1995, 303. o.). A londonikonferencián továbbá elhatározták, hogy abékefolyamat irányításába bevonják azEgyesült Nemzetek Szervezetét és a fórumhivatalosan az „ENSZ-EK volt-JugoszlávSzocialista Szövetségi Köztársasággal kap-csolatos Nemzetközi Konferenciájaként”(ICFY) folytatja a munkáját.

A felosztáspárti Cutileiro-tervezettel el-lentétben a londoni alapelvek elsõbbségetbiztosítottak az egyéni szabadságjogoknak,továbbá az állami szuverenitásnak, függet-lenségnek és területi integritásnak, de rög-zítették a nemzeti kisebbségek alkotmá-nyos védelmének, valamint az önrendel-kezési jog biztosításának szükségességét is(Woodward, 1995, 303. o.). Az állam egysé-gének és az egységet aláásó nemzeti ön-rendelkezésnek a kettõssége tehát a londo-ni alapelvekrõl szóló dokumentumot isjellemezte, de ez a kettõsség korántsemvolt olyan szembetûnõ, mint a lisszabonimegállapodás esetében. Egyrészt azértnem, mert a londoni dokumentum élesenelítélte az etnikai tisztogatás politikáját, ésnem adott teret a nacionalista elképzelé-seknek. Másrészt a londoni konferenciakeretében kiadtak egy Boszniával foglal-kozó külön nyilatkozatot, amelyik megerõ-sítette Bosznia–Hercegovina szuverenitá-sának fontosságát és a meglévõ határokelismerésének szükségességét, valamintbiztosítékokat követelt az esetleges külsõkatonai, félkatonai beavatkozással szem-ben. Ezek a vonások pedig arra utalnak,hogy a londoni alapelvek esetében azegység igénye felülkerekedett a szeparatis-ta elképzeléseken (Campbell, 1999, 5. o.).

A londoni alapelvek megszövegezésétkövetõen a ENSZ-EK Konferencia – CyrusVance és David Owen elnökletével – 1992szeptemberétõl kezdve hat munkacsoport-ban, Genfben folytatta a munkáját. A genfi

tárgyalásokon a konfliktusban érdekelt vala-mennyi fél jelen volt, de a boszniai háborúbanközvetlenül érintett csoportok képviselõi, ígyRadovan Karadzic, csak megfigyelõkéntvehettek részt (Woodward, 1995, 303. o.).

A Bosznia alkotmányos helyzetének ren-dezésével kapcsolatos tárgyalások – MarttiAhtisaari vezetésével – a Bosznia-Hercego-vina Munkacsoportban zajlottak. Ahtisaarivitathatatlan érdeme volt, hogy sikerült fel-élesztenie azt a párbeszédet, amelyik a Cuti-leiro-féle javaslat elutasítását követõen meg-szakadt. A reményt keltõ kezdés után azon-ban a Munkacsoport szem elõl tévesztetteeredeti célkitûzéseit, és lassan visszatért azállamalkotó egységekre, illetve régiókra tör-ténõ felosztással kapcsolatos parttalan viták-hoz. S bár a londoni elvek nyilatkozata világo-san rögzítette azt a követelményt, hogyBosznia egységének és integritásának el-sõbbséget kell biztosítani, ez a feltétel a tár-gyalások elõrehaladtával egyre kevésbé tûntmegvalósíthatónak (Woodward, 1995, 303.o.). Mindazonáltal a Munkacsoport jelentõsszerepet játszott az 1993 januári Vance-Owenbéketerv kidolgozásában.

A szakértõk azt is az Ahtisaari vezetteMunkacsoport javára írják, hogy ez a fórumvolt az elsõ, amelyik a politikai döntéshozatalsorán figyelembe vette Bosznia egyik alap-vetõ sajátosságát, a boszniai lakosság nagy-mértékû keveredését. Ennek a körülmény-nek ugyanis korábban nem tulajdonítottakkülönösebb jelentõséget, pedig a keveredésigencsak bonyolulttá teszi három területilegkülönbözõ állam nemzeti, vagy vallási szem-pontból történõ elhatárolását Bosznián belül.

Hiába irányult azonban Cyrus Vance ésDavid Owen társelnökök szándéka egycentralizált és egységes állam elfogadtatá-sára, s hiába támogatta ezt az elképzelést abosnyák kormány is, a két legfontosabbboszniai kisebbség, a szerbek és a horvátokképviselõi a centralizációt határozottan el-utasították. Így a társelnököknek olyan

149


kompromisszumos megoldást kellett talál-niuk, amely a felek elvárásainak és a nem-zetközi közösség érdekeinek is megfeleltvolna. Vance és Owen ilyen életképes kom-promisszumnak tartotta egy decentralizáltállam kialakítását. Ez olyan államot jelentettvolna, amelyben a legfontosabb állami funk-ciókat az államot alkotó autonóm provinciákláthatták volna el.

S bár az elnökök elméletileg továbbra isa londoni alapelveket tartották kiindulópont-nak, és hivatalosan ismét elutasították Bosz-nia-Hercegovina etnikai alapú feldarabolá-sát, mégis úgy vélték, hogy a tartományokhatárainak meghatározásakor etnikai szem-pontokat is figyelembe kell venni. Így végüla Vance–Owen páros a lisszaboni megállapo-dáshoz kísértetiesen hasonló javaslatot dol-gozott ki.

A Vance-Owen béketerv(Genf, 1993 január)

A Vance-Owen béketervet 1993 januárjá-ban, Genfben hozták nyilvánosságra. A tervBoszniát kilenc tartományból, valamint a kü-lön közigazgatási egységet képezõ Szaraje-vó körzetébõl álló államalakulatnak írta le.Minden etnikum három-három tartománytmondhatott volna magáénak, de a tervezethallgatólagosan tudomásul vette, hogy ne-gyedikként valójában a fõváros körzete ismuszlim többségû lett volna (Vance-Owenbéketerv – a továbbiakban: Vance-Owen –,1993, Annex VII.).

A Vance-Owen javaslat ismét bebizonyí-totta, hogy az etnikailag homogén közigaz-gatási egységek létrehozására irányuló törek-vések mennyire idealisztikusak. A terv meg-valósítása esetén ugyanis a boszniai szerbek43 %-a, a boszniai muszlimok 30 % -a és ahorvát lakosság 37 %-a maradt volna a számá-ra kialakított tartományokon kívül, s ezért aCutileiro-javaslathoz hasonlóan a Vance-Owenbéketerv sem lett volna végrehajtható jelentõslakosságcsere nélkül (Campbell, 1999, 6. o.).

A Vance-Owen béketerv részét képezõ,ENSZ és EK tisztviselõk által megfogalmazottalkotmánytervezet a nemzeti hatóságok ésa központi kormányzat közötti hatáskörmeg-osztást részletesen szabályozva egy gyenge,decentralizált állam képét vetítette elõre. Ajavaslat értelmében a központi kormányzatlett volna felelõs a külpolitikáért, a nemzet-közi kereskedelemért, az állampolgársággalkapcsolatos ügyekért, a honvédelemért ésaz adóztatásért. A kormányzati funkciók gya-korlati végrehajtására azonban a tartományihatóságok nyertek volna jogosultságot(Vance-Owen, 1993, Annex VII., II. 1. p.). Atartományok és a központi kormányzat kö-zötti vitákat egy, többségében a konferenciaáltal delegált pártatlan személyekbõl állóalkotmánybíróság bírálhatta volna el (Vance-Owen, 1993, Annex VII., II. 7. p.).

A leírt gyengeségek ellenére is heroikus-nak minõsíthetõ a Vance-Owen páros erõ-feszítése, hogy az etnikai alapú osztozkodáshelyett a központi állam szuverenitását ésterületi integritását is megkísérelték érvényrejuttatni Bosznia helyzetének rendezése során.

A Vance-Owen béketerv kudarcát végülaz ellenségeskedés fokozódása és az Ameri-kai Egyesült Államok támogatásának hiányaokozta (Woodward, 1995, 306. o.). 1992októberében hivatalosan is összeomlott azamúgy is gyenge lábakon álló muszlim-hor-vát katonai szövetség, és a következõ hó-napban a boszniai horvát haderõk elvágtáka boszniai kormány legfontosabb utánpótlásivonalát. Bill Clinton hivatalba lépését köve-tõen pedig az Egyesült Államok – a muszli-moknak kijelölt terület elégtelenségére hi-vatkozva – megvonta a támogatását a Vance-Owen béketervtõl, sõt, az Egyesült ÁllamokKülügyminisztériuma még azzal is megvá-dolta a Vance-Owen párost, hogy csak a szer-bek követeléseit igyekeztek kielégíteni.Ezzel a Vance-Owen béketerv sorsa megpe-csételõdött.


150

Az ENSZ és az EK kudarca

Az Owen-Stoltenberg béketerv(1993. június)

A Vance-Owen béketerv 1993. májusimeghiúsulását követõen az ENSZ-EK volt-Jugoszlávia konferenciája keretében zajlóközvetítési folyamat megrekedt, DavidOwen - Cyrus Vance helyébe lépõ ThorvaldStoltenberg pedig fokozatosan háttérbeszorult. Egyre valószínûbbé vált, hogy a béke-folyamat irányítását a szerbek és a horvátokközös kezdeményezésének megfelelõen azEgyesült Államok veszi át. Ebben a kínoshelyzetben ismertette meg a felekkel DavidOwen és Thorvald Stoltenberg 1993 júniu-sában Genfben a három köztársaság uniójátelõirányozó rendezési javaslatát.

A boszniai szerbek és horvátok világossátették Owen és Stoltenberg számára, hogy aVance-Owen-féle javaslatban lefektetett al-kotmányos alapelveket, így az egységesbosnyák állam megteremtésére irányulótörekvéseket semmi szín alatt nem hajlan-dók elfogadni. Ehelyett a szerb és a horvátdelegáció „három államalkotó nemzet” lazakonföderációját indítványozta.

Owen és Stoltenberg a szerbek és a horvá-tok álláspontját elfogadta, és azt indítványozta,hogy a volt Jugoszláv tagköztársaság területét53 % - 30 % - 17 % arányban felosztva hozza-nak létre három új államot, a boszniai „SzerbKöztársaságot”, a muszlim többségû „BoszniaiKöztársaságot”, és a horvát dominanciájú „Her-ceg-Boszniát” (Friedman–Remington, 1997,101. o.). Az Owen-Stoltenberg béketerv értel-mében tehát Bosznia a három etnikai szem-pontok alapján elhatárolt független köztársa-ság laza konföderációjává változott volna, ésaz ENSZ ellenõrzés alatt álló Szarajevóbanszékelõ központi kormányzatnak szinte sem-milyen hatásköre nem maradt volna az állam-alkotó köztársaságok ügyeinek befolyásolá-sára (Friedman–Remington, 1997, 101. o.).

A konföderáció jogainak megnyirbálása

és a területi felosztás arányszámai azonbannyilvánvalóan sértették a bosnyák kormányérdekeit. S bár a társelnökök szóban meg-ígérték a bosnyák kormánydelegációnak,hogy az õ szempontjaikat is megpróbáljákérvényesíteni, a gyakorlatban azonban sem-mit nem tettek a tervezett felosztás részle-teinek megváltoztatására. Ezért a muszlimtöbbségû bosnyák parlament 1993. szep-tember 29-én elutasította az Owen-Stolten-berg béketervet és további 3 % területi köve-telést jelentett be a boszniai szerbek rovására(Friedman–Remington, 1997, 101. o.).

Az Owen és Stoltenberg nevével fém-jelzett béketervet az Európai Unió akcióter-ve (1993. november), a Washingtoni Megál-lapodás (1994. március), majd 1994 júliusá-ban az összekötõ csoport javaslata követte.E dokumentumok közös ismérve volt, hogy– a Vance-Owen béketervvel szemben –már nem egységes államként írták le Boszniát,és nyíltan visszatértek a Cutileiro-féle kanto-nizáció (etnikai alapú felosztás) gondola-tához.

Az Európai Unió akcióterve(1993. november)

Az EU akcióterve David Owen 1993. októ-beri és novemberi tárgyalásain alapult. 1993végén úgy tûnt, hogy a muszlimok – akikeddig élesen elítélték az etnikai alapú felosz-tási terveket – erõfeszítéseik eredményte-lenségét látva lassan eljutottak egy függetlenmuszlim állam megalapításának gondolatáig.Titkosszolgálati jelentések szerint a muszlimcsapatok ebben az idõszakban nagyobbmennyiségû fegyvert kaptak Irántól és Szíriá-tól (Bert, 1997, 209. o.). Ezt az erõsítést abosnyák hadsereg arra használta föl, hogy aszerbek és a horvátok által megszállt terüle-tek részleges visszafoglalásával és egy ten-geri kijárat megnyitásával minél jobb pozíciótvívjon ki a leendõ muszlim államnak. A musz-limok stratégiaváltása és katonai offenzívájasúlyos harcokhoz vezetett. Ebben a helyzet-

151


ben az európai közvetítõk úgy vélték, hogya totális háború elkerülése érdekében min-denképpen a tárgyalóasztal mellett kell tar-tani a szembenálló feleket. Klaus Kinkel né-met és Alain Juppé francia külügyminiszterezért novemberben új javaslatot terjesztettelõ: a német és a francia diplomácia vezetõjea szankciók részleges feloldását ígérte a bosz-niai szerbeknek arra az esetre, ha a boszniaimuszlimok, illetve horvátok javára lemond-tak volna 1 %-1 % nagyságú területrõl (Fried-man–Remington, 1997, 101. o.). Mindazon-által az Európai Unió akcióterve nem hozottlényeges változásokat az Owen-Stoltenberg-féle javaslathoz képest, hiszen sem Boszniaalkotmányos helyzetét, sem a felosztás alap-elveit nem gondolták újra.

A genfi fordulót követõ brüsszeli tárgya-lások során az EU erõs nyomást gyakorolt aszembenálló felekre a tervezet elfogadásaérdekében, de a résztvevõk végül ennek adokumentumnak az aláírását is megtagad-ták. Az EU akcióterv kétes érdeme ugyanak-kor, hogy rögzítette azokat az arányszámo-kat, amelyek a következõ két évben megha-tározták az alkufolyamatot.

Fény az alagút végén

A washingtoni megállapodás(1994. március 18.)

1994. február 5-én a világ élõ adásban láthattaa zsúfolt szarajevói piacteret ért támadás ször-nyû következményeit. A vélhetõen szerbbomba 68 ember életét oltotta ki és 197 em-bert sebesített meg. Elemzõk szerint a sokkolóképsorok és a vérontás nyomán kialakult vá-laszkényszer is hozzájárult ahhoz, hogy azEgyesült Államok, felülvizsgálva Bosznia-poli-tikáját, 1994 elejétõl aktívabban vett részt aközvetítési folyamatban (Bert, 1997, 211. o.).

A bombatámadást követõen az amerikaivezetés a boszniai erõviszonyok megváltoz-tatását tartotta elsõdleges céljának. E célmegvalósítása érdekében a Clinton-kor-

mányzat igyekezett elfogadtatni a bosnyákkormánnyal az ország feldarabolásának gon-dolatát. A katonai helyzet megváltoztatásá-hoz azonban ennél többre volt szükség: mi-vel az Egyesült Államok saját szárazföldi egy-ségeinek bevetését nem kockáztathattameg, el kellett érnie a muszlimok és a horvá-tok közötti ellenségeskedés felszámolásátés a muszlim, valamint horvát haderõk egye-sítését. Ezért az Egyesült Államok tárgyaló-asztalhoz ültette a boszniai muszlimokat ésa boszniai horvátokat, és javaslatot tett egymuszlim-horvát föderáció létrehozására.

Az amerikaiak által szorgalmazott állam-szövetség létrehozása a muszlimok és a hor-vátok számára is elõnyökkel járt volna. Amuszlimok ugyanis a horvát területekenkeresztül könnyebben juthattak volna fegy-verutánpótláshoz. A horvátok pedig lehetõ-séget kaphattak volna a Clinton-kormány-zattól arra, hogy a boszniai föderáció és a Hor-vát Köztársaság részvételével konföderációthozzanak létre, tehát, hogy a boszniai horvát-muszlim területeket szabályozott keretekközött egyesítsék az anyaországgal.

A washingtoni szerzõdést végül 1994.március 18-án a Fehér Házban írták alá. Aszerzõdés legfõbb elemét a muszlim-horvátföderáció alkotmánya képezte, amelyetHaris Silajdzic bosnyák miniszterelnök ésKresimir Zubak boszniai horvát vezetõ látottel kézjegyével. A föderáció alkotmányánakszentesítésével egyidejûleg azonban Izetbe-govic bosnyák és Franjo Tudjman horvátelnök aláírt egy másik dokumentumot is,amelyik a boszniai muszlim-horvát föderációés a Horvát Köztársaság tervezett konföderá-cióját szabályozta (Washington Agreement,1997, 29-37. o.).

A washingtoni szerzõdés egy két köztár-saságból álló föderatív állam megteremtésétcélozva úgy írta le a közös muszlim-horvátköztársaság felépítését, hogy a boszniai szer-bek számára is nyitva hagyta az muszlim-horvát állammal való késõbbi unió lehetõsé-


152

gét. A megállapodás a bosnyákot és a horvá-tot jelölte meg a muszlim-horvát köztársaságkét államalkotó nemzeteként, és az adottállamon belül elkülönítette a bosnyák kor-mány és a horvát közösség által ellenõrzöttterületeket (kantonokat).

A változó elnevezések dacára azonbansemmi sem tudta elfedni, hogy az önálló ha-táskörökkel és jelképekkel rendelkezõ kan-tonok határainak meghúzását a washingtonimegállapodásnál is ugyanazok az 1991-esnépszámláláson alapuló etnikai térképekbefolyásolták, mint a Cutileiro által felvázoltjavaslat esetében. A washingtoni megállapo-dás ezért kezdetben nemhogy megszilárdí-totta volna a boszniai muszlimok és horvátokegyüttmûködését, hanem éppen ellenke-zõleg, ismét felszínre hozta a köztük lévõellentéteket. A föderáció a kezdeti nehézsé-gek után azonban életképesnek bizonyultés a daytoni szerzõdések alanyává vált.

Az összekötõ csoport javaslata(1994. július)

A szarajevói piactéren történt tömegmészár-lásra tett katonai válaszlépések és a washing-toni megállapodás nyomán az Egyesült Álla-mok, Oroszország, Németország, Nagy-Bri-tannia és Franciaország képviselõibõl állóösszekötõ csoport 1994 tavaszán teljesen át-vette a volt Jugoszlávia konferenciaszerepét.

Az összekötõ csoport külügyminiszteriértekezlete, amelyik egy ad-hoc diplomáciaikezdeményezésnek köszönhette a létre-jöttét, 1994. április végén tartotta meg elsõülését (Friedman–Remington, 1997, 103.o.). Mivel az összekötõ csoport az EU akció-tervét vette alapul, az összekötõ csoport általirányított tárgyalásokon is elõtérbe kerülteka területi viták, háttérbe szorítva minden po-litikai rendszerrel, vagy alkotmányos felépí-téssel kapcsolatos kérdést.

S bár az összekötõ csoport szakértõineksikerült kidolgozniuk egy laza unióra vonat-

kozó tervezetet, a muszlim-horvát föderációés a boszniai szerbek képviselõi – korábbiálláspontjukon is változtatva – immár teljesenelzárkóztak a föderáció és a szerb területekközötti bármiféle unió gondolatától. Ezért sokszerzõ úgy értékeli, hogy a washingtoni meg-állapodás – deklarált céljával szemben – fel-erõsítette a Bosznia teljes és végleges feldara-bolásra irányuló törekvéseket.

Részben a szerbek és a horvátok nyomá-sának engedve az összekötõ csoport végülúgy határozott, hogy a területi felosztásra ésa politikai struktúrára vonatkozó megbeszé-léseket kettéválasztják, és elõször a felosz-tással kapcsolatos megállapodást próbáljákmeg mindhárom féllel elfogadtatni. Így szü-letett meg az összekötõ csoport 51-49 %arányú területi felosztásra vonatkozó indít-ványa, amelyet azzal a kikötéssel nyújtottakát a tárgyaló feleknek, hogy az indítvány elfo-gadása minden további egyeztetés elõfelté-telét képezi (Friedman–Remington, 1997,103. o.). A javaslathoz tartozó térkép szerintBosznia-Hercegovina immár nem három tör-peállamra, hanem két életképesebb entitás-ra tagolódott volna. Az összefüggõ területtelés tengeri kijárattal is rendelkezõ muszlim-horvát föderációnál azonban vitathatatlanulsebezhetõbb lett volna a szerb köztársaság,amelynek a kelet- és nyugat-Boszniában lé-võ területeit csupán egy szûk északi folyosó,a posavinai korridor kötötte volna össze.

Az összekötõ csoport tervezete a területifelosztáson túl megerõsítette volna a Bosz-nia-Hercegovina területén felállított hat ENSZáltal védett övezet biztonságát is.

A felosztási tervet a muszlimok és a hor-vátok elfogadták, a boszniai szerbek viszontellenezték. Ezért az összekötõ csoport a kis-Jugoszlávia ellen 1992 májusában bevezetettszankciók feloldását ígérte Milosevicnek arraaz esetre, ha sikerül rávennie a boszniai szerbvezetést a javaslatok elfogadására (Bert,1997, 214. o.). Karadzic azonban még a tár-gyalások befejezése elõtt nemet mondott a

153


béketervre és a boszniai szerb vezetõ elutasí-tó álláspontját az 1994 augusztus 28-án tar-tott boszniai szerb népszavazás is megerõsí-tette. Ezzel a magatartásukkal a boszniai szer-bek ismét magukra haragították Milosevicet,aki a szankciók részleges feloldásáért cseré-be befagyasztotta a boszniai Szerb Köztársa-ság támogatását (Juhász, 1999, 267. o.) éshozzájárult ahhoz, hogy a boszniai Szerb Köz-társaság elleni embargó betartását a szerb-bosnyák határon ENSZ megfigyelõk ellen-õrizhessék (Bert, 1997, 216. o.).

Az Egyesült Államok továbbá a fegyver-embargó egyoldalú feloldásával és a horvát,valamint a boszniai muszlim haderõ nyíltkatonai támogatásával próbálta meg jobbbelátásra bírni a boszniai szerbeket. A Kon-gresszus 1994. november 15-én elfogadta aNunn-Mitchell javaslatot, amely megszün-tette a fegyverembargó betartásának ellen-õrzésével kapcsolatos tevékenységek fi-nanszírozását. A feleknek azonban a leírt erõ-feszítések ellenére sem sikerült megállapo-dásra jutniuk Bosznia-Hercegovina területifelosztásával kapcsolatban.

Az összekötõ csoport javaslata akkorbukott meg végleg, amikor a szerb csapatok1995 júliusában, Srebrenica elfoglalását kö-vetõen brutális körülmények között lemé-szároltak húszezer muszlim férfit.

Az összekötõ csoport tevékenységétértékelve számos elemzõ mutatott rá, hogyaz összekötõ csoport közvetítõi olyan ellent-mondásos tárgyalási stratégiát választottak,amely jelentõsen hozzájárult az egyezteté-sek elhúzódásához és a felek álláspontjánakmegmerevedéséhez. Az összekötõ csoport-nak felrótt ellentmondás abban rejlett, hogya csoport egyrészrõl minden kapcsolatot fel-függesztett a boszniai szerbekkel a felosztásiterv elfogadásáig, ám semmilyen erõfeszítéstnem tett annak érdekében, hogy a felosztásijavaslat elfogadását ténylegesen kikénysze-rítse (Campbell, 1999, 10. o.).

A daytoni békeszerzõdések(1995. december)

Az elõzmények

1995 nyarán a volt-Jugoszlávia térségébenjelentõsen megváltozott a katonai helyzet,mivel a horvát hadseregnek sikerült vissza-foglalnia Krajinát, a boszniai kormányerõk éshorvát alakulatok visszavonulásra kénysze-rítették a boszniai szerbeket, továbbá a NATOekkor már folyamatosan bombázta a boszniaiszerb haderõ állásait.

A NATO katonai akcióit az Egyesült Álla-mok Bosznia-politikájában bekövetkezettváltozás tette lehetõvé. Mindazonáltal azEgyesült Államok csak azokhoz a harci cse-lekményekhez nyújtott segítséget, amelyeka korábbi béketervekben rögzített állapotvisszaállítására irányultak.

Ilyen elõzmények után, 1995 szeptem-berében, Bosznia, Horvátország és a boszniaiszerbek képviseletében fellépõ Jugoszláviakülügyminiszterei Genfben megállapodástírtak alá a rendezés alapelveirõl. E megálla-podás szerint „Bosznia-Hercegovina a meg-lévõ nemzetközi határain belül továbbra ismegtartja jogi létét, és nemzetközileg elis-mert önállóságát”. A megállapodás rögzítettetovábbá, hogy „Bosznia-Hercegovina kétrészbõl, a washingtoni megállapodással létre-hozott Boszniai Föderációból és a Szerb Köz-társaságból fog állni” (Agreed Basic Princi-ples, 1995.) A külügyminiszterek által aláírtdokumentum ugyanakkor még csak utalástsem tartalmazott a két tagköztársaságotösszekapcsolni hivatott központi kormány-zat felépítésére, hatáskörére vonatkozóan.

A Wright-Patterson légibázis titka

A genfi alapelvek szolgáltak az Ohio-beliDayton Wright-Pattersonról elnevezett légi-támaszponton 1995 novemberében meg-kezdett egyeztetõ tárgyalások alapjául(Campbell, 1999, 11. o.). A tárgyalások – azamerikai szervezõk állhatatosságának kö-


154

szönhetõen – eredményesnek bizonyultak,ugyanis a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság(Bosznia), a Horvát Köztársaság (Horvátor-szág) és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság(Kis-Jugoszlávia) 1995. november 21-énDaytonban elfogadta, 1995. december 14-én Párizsban pedig aláírta az „Általános Ke-retmegállapodásnak” elnevezett békeszer-zõdést.

A szerzõdések elfogadása és aláírása kö-zötti idõbeli eltérés egyes szerzõk szerintnem gyakorlati, hanem politikai megfonto-lásoknak, nevezetesen az európai vezetõkhiúságának volt a következménye. A rende-zés ugyanis már Daytonban végleges volt,és az Egyesült Államok nyomásra a felek ab-ba is beleegyeztek, hogy sem a keretmegál-lapodás, sem a mellékletek tartalmáról nemnyitnak új vitát. Az európai politikusok azon-ban, élükön Chirac francia elnökkel, a párizsialáírási ceremónia segítségével szerettékvolna megerõsíteni azt a látszatot, hogy abéketeremtésbõl az európai hatalmaknak iskivették a részüket (Gaeta, 1999, 3. o.).

A daytoni szerzõdésekszerkezete és tartalma

A daytoni szerzõdés a 11 cikkelybõl állókeretmegállapodáson kívül 12 mellékletetis tartalmaz. A mellékletek mindegyike önál-ló nemzetközi szerzõdésnek minõsül. A szer-zõdés mellékleteit – két kivételtõl eltekintve– nem a volt-jugoszláv tagköztársaságok, ha-nem Bosznia, valamint a részét képezõ Bosz-nia-Hercegovinai Föderáció és a SzerbKöztársaság képviselõi írták alá.

A keretmegállapodásban az aláírók, tehátBosznia, Horvátország és Kis-Jugoszlávia, akövetkezõkre vállaltak kötelezettséget(General Framework Agreement – a további-akban: GFA, 1995):

Vállalták, hogy egymással szemben ele-get tesznek az ENSZ alapokmányában, aHelsinki Záróokmányban és az EurópaiBiztonsági és Együttmûködési Értekezlet

által elfogadott más dokumentumokban fog-lalt kötelezettségeiknek; ezen belül különö-sen (i) elismerik és tiszteletben tartják egy-más szuverenitását, egyenlõségét; (ii) vitái-kat megkísérlik békés úton rendezni; (iii) éstartózkodnak minden olyan cselekménytõl,ideértve az erõszak alkalmazását és az erõ-szakkal való fenyegetést is, amelyik Bosznia-Hercegovina, vagy bármely más állam terü-leti integritását, politikai függetlenségét sér-tené (I. cikk). Vállalták, hogy a megállapodásmellékletét képezõ szerzõdéseket magukranézve is kötelezõnek ismerik el, és azok vég-rehajtását elõsegítik (II-VIII. cikk). S végülvállalták, hogy minden olyan állammal vagyszervezettel együttmûködnek, amelyikrészt vesz a békeszerzõdés végrehajtásában(IX. cikk).

A keretmegállapodás mellékletei – sor-rendben – a következõ kérdéseket szabá-lyozták:

• a békeszerzõdés katonai elemeit (1-A.számú melléklet);

• a térség stabilizációjával kapcsolatosfeladatokat (1-B. számú melléklet);

• a belsõ határokat (2. számú melléklet);• a választásokkal összefüggõ kérdése-

ket (3. számú melléklet);• az alkotmányt (4. szú melléklet);• a vitás kérdések rendezésének módját

(5. számú melléklet);• az emberi jogokkal kapcsolatos

teendõket (6. számú melléklet);• a menekültek és hontalanok helyzetét

(7. számú melléklet);• egy nemzeti emlékhelyek megóvásá-

ért felelõs bizottság felállítását (8. számúmelléklet);

• Bosznia-Hercegovina köztestületeit (9.számú melléklet);

• a békeszerzõdések végrehajtását (10.számú melléklet);

•a nemzetközi rendõri erõk felállítását(11. számú melléklet).

A szerzõdések végrehajtását a

155


békeközvetítõk nem bízták a felekre: akeretmegállapodás mellékletei erre afeladatra nemzetközi rendõri erõket (IFOR),illetve Fõbiztosságot állítottak fel. Az IFOR abékeszerzõdés katonai aspektusainak, míga Fõbiztosság a szerzõdések polgári részénekvégrehajtásáért lett felelõs.

A daytoni szerzõdés az ENSZ BiztonságiTanácsának 1031 számú, 1995. december15-én kelt határozatával megalakított IFORerõknek és Fõbiztosságnak is rendkívülszéles hatáskört teremtett. Egyesmegfigyelõk szerint az IFOR nem sokbantért el egy megszálló hadseregtõl (Gaeta,1999, 10. o.).

A lényeg a részletekben lakik

A nemzetközi közvetítési javaslatokon ésbékeszerzõdés-tervezeteken belül két nagycsoportot lehet megkülönböztetni: a Bosz-nia-Hercegovina egységének megõrzéséretörekvõ rendezési terveket és az ország fel-osztására, szétdarabolására irányuló elkép-zeléseket.

A szakértõk többsége szerint abban rejlika daytoni szerzõdés paradoxonja, hogy a kétcélt, Bosznia egységének védelmét és azönálló nemzetállamok közötti felosztást egy-szerre próbálta megvalósítani. A daytoni szer-zõdés és a hozzá csatolt alkotmány pream-buluma egyfelõl rögzítette, hogy a felek elis-merik és garantálják „Bosznia-Hercegovinaszuverenitását, területi integritását és politikaifüggetlenségét” (GFA, 1995, Annex 4.). AzAlkotmány továbbá úgy rendelkezett, hogyBosznia-Hercegovina föderális állam, s ezérta két államalkotó entitás a daytoni szerzõdé-sek hatályba lépésének pillanatában elvilegelvesztette a nemzetközi jogalanyiságát is(Gaeta, 1999, 12. o.). Másrészt azonban azalkotmány Boszniát mégis két entitásra osz-totta (GFA, 1995, Annex 4.), a keretmegálla-podás 2. számú melléklete pedig – a meg-osztottságot tovább erõsítve – a két tagköz-társaságot belsõ határral és határsávval is

elválasztotta egymástól (GFA, 1995, Annex2.). S a látszólag föderatív alkotmány mindkétállamalakulatnak külön állampolgárságot,saját etnikai alapú politikai rendszert és rész-ben önálló külpolitikát biztosított, lehetõvétéve, hogy a tagköztársaságok a szomszédosállamokkal speciális kétoldalú kapcsolatokatépítsenek ki (GFA, 1995, Annex 4.). Az állam-alkotó egységek önállóságát erõsíti végül azis, hogy a daytoni szerzõdések értelmébenaz erõszakszervezetek feletti ellenõrzés jogasem kizárólag a szuverénnek nyilvánítottBosznia-Hercegovinát, hanem a részben kétentitást illeti meg.

Mindezek ismeretében nem meglepõ,hogy a daytoni szerzõdés a szakértõk köré-ben éles kritikákat váltott ki. Stéphane Pierré-Caps például a következõket fejti ki 1997-ben megjelent „Soknemzetiségû világunk”címû könyvének elõszavában: Bosznia-Her-cegovina, mint szuverén állam egyfajtakitaláció. … A daytoni szerzõdésekhez csatoltalkotmányban nincs semmiféle utalás olyanemberi szubsztanciára, amely igazolhatná abosnyák állam létét. … A bosnyák állam hal-doklik – folytatja Pierré-Caps – nem több,mint üres kagyló, hiszen nem áll mögöttedémosz” (Pierré-Caps, 1997., 6. o.).

A daytoni megállapodások belsõ ellent-mondásain túl a békeszerzõdés végrehajtá-sának módja sem váltott ki osztatlan lelke-sedést az elemzõk körében. A végrehajtástugyanis az intervencionizmus jellemezte ésjellemzi mind a mai napig: a Fõbiztosságnakés a nemzetközi rendõri erõknek adott tághatáskör miatt még az önigazgatás korláto-zott formái sem érvényesülhetnek Bosznia-Hercegovinában. A szövetségi törvényhozáscsak papíron mûködik, a legfontosabb kér-déseket a nemzetközi közösséget képviselõfõbiztosok által kiadott törvényerejû rende-letek szabályozzák. Carlos Westendorp egy-kori és Wolfgang Petritsch jelenlegi fõbiztosilyen törvényerejû rendeletekkel kényszerí-tette ki többek között a közös boszniai pénz,


156

a közös útlevél, illetve az állami szimbólumokelfogadását, s ugyancsak törvényerejû rende-lettel vezették be a nyugdíjreformot. Élesenfogalmazva, Bosznia olyan nemzetközi pro-tektorátussá változott, ahol a nemzetköziszervezetek a demokratikus intézményekmegszüntetésében, vagy korlátozásában lát-ták a demokrácia megvalósításának garan-ciáját (Chandler, 1999.).

Összegezés

A fegyverek hat éve hallgatnak, s ez olyanérdem, amit nehéz a daytoni szerzõdés felettbábáskodó Egyesült Államoktól elvitatni.Bosznia talpra állítása és demokratizálása

IRODALOMApplication of Bosnia-Herzegovina instituting pro-

ceedings (Bosnia-Herzegovina v. Yugoslavia), In-ternational Court of Justice, I.C.J. General List No.91, 1993. március 20.

Bert, Wayne: The Reluctant Superpower – UnitedStates’ Policy in Bosnia 1991-95. Macmillan, Lon-don, 1997.

Burg, Steven L.: Negotiating a Settlement. in: StephenJ. Blank (szerk.): Yugoslavia’s Wars: The ProblemFrom Hell. U.S. Army War College, Strategic StudiesInstitute (SSI), 1995., http://carlisle-www.army.mil/usassi/ssipubs/pubs95/yugo/yugo.pdf.

Campbell, David: Apartheid Cartography: The Politi-cal Anthropology and Spatial Effects of Interna-tional Diplomacy in Bosnia. Department of Poli-tics at University of Newcastle, www.ncl.ac.uk/politics/maps/bosnia/section1.html, 1999.

Chandler, David: Bosnia – Faking Democracy afterDayton. Pluto Press, London, 1999.

Cohen J., Lenard: Broken Bonds – The Disintegra-tion of Yugoslavia. Westview Press, Oxford, 1993.

Daytoni szerzõdések: General Framework Agree-ment for Peace in Bosnia and Herzegovina withAnnexes (GFA). Office of the High Representative,http://ohr.int/gfa/gfa-frm.htm, 1995 (Lásd még: In-ternational Legal Materials 35, 75-187.)

ugyanakkor a vártnál is lassabban halad. Agazdaság még mindig romokban hever, abeígért nyugati segítség csak csordogál, acivil szféra gyengélkedik és a daytoni szerzõ-dés végrehajtásával megbízott szervezetekláthatóan nehezen adják át a stafétát a belsõállamapparátusnak.

Ahhoz tehát, hogy Bosznia-Hercegovinavalóban független, demokratikus és mûkö-dõképes állammá váljon, valószínûleg mégsok idõre, pénzre, valamint a korábbi ellensé-gek és a nemzetközi szervezetek önmegtar-tóztatására van szükség. Addig pedig csak re-ménykedni lehet, hogy a Wolfgang Petritscháltal jósolt látványos fejlõdés valósággá válik.

Friedman, Francine – Remington, Alison Robin: Bos-nian Muslim Views of National Security. In: Constan-tine P. Danopoulos & Costas G. Messar (Ed.): Crisis inthe Balkans, Westview Press, Colorado, 1997.

Gaeta, Paola: The Dayton Agreements and Interna-tional Law. European Journal of International Law,www.ejil.org, 1999. november 10.

Juhász, József: Volt egyszer egy Jugoszlávia. AulaKiadó, Budapest, 1999.

Cutileiro-nyilatkozat: Statement of Principles for NewConstitutional Arrangements for Bosnia andHerzegovina (Szarajevó, 1992. március 18.),www.srpska-mreza.com/library/hague

M. Lengyel, László: Az utolsó EBESZ-szavazás.Népszabadság, 2000. november 11.

Pierré-Caps, Stéphane: Soknemzetiségû világunk.Kossuth Kiadó, Budapest, 1997.

Sharp, Jane M. O.: Anglo-American Relations andCrisis in Yugoslavia. Ifri, Paris, 1999.

Vance-Owen béketerv: Agreement For Peace InBosnia-Herzegovina. Bosnian Electronic Network,www.bosnet.org/archive/bosnet.w3archive/9303

Washingtoni szerzõdés: The United States and Croa-tia: a documentary history, 1992-1997. (USIA Re-gional Program Office, Vienna) [1997], 29-37. o.

Woodward, Susan L.: Balkan Tragedy. The BrookingsInstitution, Washington D. C., 1995.

157

Horváth Pál • A tudomány szabadságának ôsforrásai

Communis opinio ma is, hogy a tudomány-szabadság záloga lehet az elõrehaladásnak,a történelmi lemaradások leküzdésének.Nem vitás tehát, hogy a szabadságjogoktriásza (a politikai, a gazdasági illetve a tu-dományszabadság) csak együtt és elszakít-hatatlanul szolgálhat eszközül a modern társa-dalom megteremtésének. Ennek az egység-nek a kialakulásához vezetõ utak és módoza-tok összetettsége nyilvánvaló, a különbözõkényszerpályákat, terelõutakat megjárt mo-dern társadalmak mégis érthetõ módon ép-pen a kitörési pontokat keresve vonzódnaka felidézett hármas egységben implicitebenne rejlõ lehetõségekhez. Érthetõ, hisznemzedékek mentek el anélkül, hogy a mo-dern társadalom szerves fejlõdésének gyü-mölcseit elvárható eredményességgel fel-használhatták volna. Innen van ma a kulturálisjogok illetve a tudományszabadság helyreál-lításához tapadó felfokozott várakozás és aza lázas igyekezet, hogy a történelmi elõké-pek, a létezõ társadalmi tapasztalatok szám-bavétele nyomán jussunk közelebb az olysokszor elszalasztott lehetõségekhez. Ilyenértelemben a tudományos élet levegõjétszaturálja nálunk is az ismert porosz-németeredetû Lehrfreiheit-System helyreállításá-ban benne rejlõ lehetõség, a tudománysza-badság maradéktalan érvényesülése.

Az ún. Lehrfreiheit-System (a tudomány-ill. a „tanszabadság”) rendszere egykoron apolgári fejlõdés különbözõ fokán álló társa-dalmak szellemi fegyverkezésének jegyé-ben született, és a történelmi elõképeket ismerészen felhasználta létjogosultságának azigazolására. Valós történelmi hagyományok,merész illúziók és várakozások vegyültekfõként a modell típusjegyeit hordozó porosz-német tanszabadság eszméjében. Szélesebbértelemben az ébredõ nemzeti eszme hor-dozói, a romantikusok és természetesen atörténeti-jogi iskola alapozói törtek ily módonutat elsõként az õsforrásokhoz, és elég nagygyakorisággal el is jutottak a középkori egye-temek világának szemrevételezéséig. Méga kor nagy didaktikusai sem tudták perszementesíteni magukat a feltárt elõképektõl,a porosz mintákért rajongók pedig egyene-sen a nemzeti géniusz õsforrásainak felfe-dezését vélelmezték. Eme szélsõséges szak-irodalmi exkurzusok részletes kritikai elem-zése nélkül is elmondhatjuk azonban, hogya tudományszabadság jellegû gyökerekõsforrásai valóban a történelmi középkorszázadaira nyúlnak vissza.

A misztika és a romantikusok ködösaxiómáit félretéve az universitas autonómtestületté formálódása pl. valóban középkorieredetû volt. (Brubacher, 237.) Nem lehet

A TUDOMÁNY SZABADSÁGÁNAKÕSFORRÁSAI

Horváth Pálaz MTA doktora, prof. emeritus (ELTE)

Eszmék – értékek


158

figyelmen kívül hagyni persze, hogy az uni-versitas autonómiájának történelmi felfede-zése a 19. század elején a polgári jellegûönkormányzati rendszerek hatása alatt ke-letkezett. A zárt naturális gazdálkodás vilá-gából csak fokozatosan kibontakozó közép-kori város, és a mûveltség monopóliumáteredendõen kezében tartó keresztény egy-ház szembenállásából fakadt, hogy a világikultúra képviselõi legkorábban az észak-itáliai polgárosodás központjaiban rakhattákle az universitas magistrorum et scholari-um alapjait. A polgári (városi) szabadság volttehát a melegágya eredendõen is annak afajta tudományszabadságnak, amelybõlegyáltalán az universitas fogalmilag kisarjadt.A közismert bolognai mintát megelõzõ idõk-ben a tudós elmék gyakran változtatták he-lyüket, és hallgatóikkal egyetemben vándo-roltak oda, ahol a városi szabadság kellõvédelmet jelentett számukra.

A studium generale, méginkább az uni-versitas fogalma alatt persze ebben az idõ-ben is egyfajta autonóm tevékenység nyertvédelmet azáltal, hogy a közösség tagjaiegyüttesen léptek fel az egyházi és a világihatalmasságokkal szemben, és a városonbelül is testületileg képviseltették magukat(Bónis, 14.). Az észak-itáliai, a dél-francia,illetve a párizsi egyetemek elsõ századai eze-ken az alapokon épültek fel (Denifle, 758.).Az universitas scholarium és az universi-tas magistrorum egyesülése alapján jöttlétre tehát ez az autonóm közösség, amelybiztosította az egyházi és világi hatalmassá-gok gyámkodásától mentes szellemi szabad-ságot, illetve az universitas belsõ demokratiz-musát. Tagjait erkölcsileg és anyagilag isvédelmezte, amelynek jó példája a licentiaubique docendi (Hanuy,17-18.) ill. az uni-versitas tagjai feletti önálló juriszdikció. Astudium generale tanárai (magistri, doctores)ill. hallgatói (scholares) a középkori (polgáro-sodó) városok egynémelyikének védelmealatt már igen korán sajátos közösségekké

(collegii) tömörültek. A hét szabad mûvészet,és ezen belül a trivium (grammatica,retorica, dialectica), valamint a quadrivium(aritmetica, geometria, astronomia ill. mu-sica) körébe tartozó magisterek hallgatóikatszorosan magukhoz kapcsolták, és a velükegyütt alkotott egyetem sajátos közösségirendjét is kialakították. Könnyen érthetõ ez,ha meggondoljuk, hogy a studium generaleáltal graduáltakat is egy életre magáhozkötötte a középkori egyetem, miután azerrõl szóló okmánnyal széles lehetõséghez(facultas) jutatta a megszerzett tudás hirde-tésére (ubique legendi) alkalmas embere-ket. A középkori város testületi szelleme jólmegfért tehát a studium generale kereteiközött izmosodó egyetemekkel (Gierke,437.).

Ezek a közösségek eredetileg nem igé-nyelték sem az államhatalmi, sem pedig azegyházi elismerést, miként hogy a szabadmûvészetek elsajátításához is csak egy sajá-tos szellemi szabadságra volt szükségük. A„városi levegõ (pedig) szabaddá tesz” – mi-ként a történelmi kútfõk is közismerten tanú-sítják – a középkorban nincs tehát szükségmásra, mint a városi szabadságra az egyete-mek õseredeti formájának kialakulásához.Így a középkori olasz ill. a dél-francia városokgazdasági megerõsödése pl. a városi (laikus)iskolák kialakulásához vezetett és idõvelezek alakultak át demokratikus szervezetûegyetemekké. A pápaság és a császárságküzdelme, ill. eredendõen a nagy egyház-szakadás következményei is hozzájárulhat-tak persze ahhoz, hogy ezek a kibontakozó(középkori) szellemi központok hosszú ideigmegõrizhették szabadságukat. Az akkoriidõk világpolitikai erõtényezõinek a bonyo-lult harca mellett azonban aligha volna elha-nyagolható, hogy a feudális társadalom kitel-jesedésének a századai is kedveztek a közös-ségi viszonyok újraéledésének, a városi sza-badság megerõsödésének. Párizs és Bolo-gna ugyanis abban az idõben válhatott a

159

szellemi szabadság központjává, amikor egyideig még sem a világi, sem az egyházi fõha-talom nem tehetett szert az egyetemekfeletti hatalomra.

A maga korában tehát szorosan egymás-ba fonódó gazdasági, társadalmi illetve kultu-rális átalakulások gyümölcse volt a középkoriuniversitas (Bónis, 37-38.), ill. a tudományszabadságának benne eredendõen jelentke-zõ õsforrása. Ez volt persze az egyetemi sza-badság szokásjogi úton (per consuetudinem)kifejlett korszaka, amely fõ vonásaiban a 13-14. század fordulójáig nyomon kísérhetõmaradt. A polgárosodó város maga is élvezteaz universitas jelenlétébõl fakadó elõnyöket,a szellemi élet pedig a káptalani, monostoriiskolákkal, az ún. studium particularekkalszemben elõnyben részesítette a studiumgeneralekat. Az egyházi alapítású, ill. álla-milag privilegizált egyetemek korszakátmegelõzõ idõk azok tehát, amikor még nema „kulturális Róma eszméje”, de sokkal inkábbaz itáliai kommunális mozgalom hívta éltreaz universitast. Helyenként tehát a szellemszabadságának a hagyományok által meg-szentelt intézményei valóban az egész kö-zépkoron át megmaradhattak, s ezek egyeselemei az idõvel már csak ex privilegio ke-letkezett egyetemeknél is fennmaradtak.

Eredetileg tehát a középkori universitaskebelén belül valóban egyfajta sajátos (teljes)szellemi szabadság érvényesülhetett, mertha a viszonyok netán erre kedvezõtlen fordu-latot vettek volna, úgy a magisterek hallgató-ikkal együtt elvándoroltak volna oda, ahol astudium generale szabadsága akceptáltatott.A jelentékenyebb szellemi központokbanvalóságos egyetemi városrész (QuartierLatin) is kialakulhatott, amelynek a területéna választott egyetemi tisztségviselõk (pro-curatorok, rectorok, stb.) illetve a különbö-zõ nációk testületei végezték a közügyeket.Az önként vállalt kötelékekkel jól megfértakár a tanárválasztás szabadsága is, mivel aza hallgatók szabad vándorlásából természet-

szerûen következett. Le Goff joggal mondjatehát, hogy a céhpolgárság korporációivalegyidejûleg jöhetett létre a studium generaleautonómiája.

A polgári szabadság õsforrásaival ölelke-zik itt a tudomány szabadsága, amely ezúttalaz egyetem kapuin bebocsátást kérõk elõ-képzettség nélküli felvételét is természetes-nek tartotta. Az értelmiség intézményesített„újrateremtésének a mechanizmusát” tehát– képletesen szólva – a középkor kultúrtör-ténete hagyta örökül ránk (Király, 5.).

A korai reneszánsz hatása alatt az itáliaiés a spanyol illetve a dél-franciaországi városiiskolák magisterei mentették át az antikkultúra értékeit és a móroktól kölcsönzötttermészettudományokkal (quadrivium) isfelvértezték a születõ világi értelmiség újnemzedékeit. A vándordeákság (goliardok,joculatorok) zabolátlan tömegét ez a válto-zás késztette a rendszeres munkára, a szabadmûvészetek elsajátítására. Az elemeibenújjáéledõ árutermelés és a munkamegosztásúj lehetõségei most az „értelembõl közvetle-nül fakadó” mesterségeket (artes) emeltékmagasra. Ez tehát az elsõ nagy történelmilehetõség arra, hogy a tudomány áttörje aklerikusok mûveltségi monopóliumát, aszabad mûvészetek mûhelyei azonban mégegészen közel állhattak a céhes polgárságill. a kézmûvesek közösségeihez.

A 13. század még ennek a középkori(autonóm) szabadságnak az évszázada volt,amikor az universitas harca úgy a világi, mintaz egyházi befolyás ellen jobbára sikeresenmegvívható volt. Három alapvetõ egyetemikiváltságról szoktak megemlékezni, amelya tudomány szabadságának kiteljesedéséteredményezte: a secessio jogát, amely azuniversitas gyakori elvándorlásával toroltameg az autonómia csorbítását, a már felidé-zett licentia ubique docenti jogát illetve atulajdonképpeni egyetemi autonómiát. Ezutóbbi kiváltságok igen nagy gyakorisággalstatutumokban is lerögzíttettek, ennek elle-



160

nére a század második felében illetve a 14.században már a „pápaság fennhatósága alatttalálták magukat még az említett nagyhírûegyetemek is. Róma oltalmat kínált a városiarisztokráciával illetve a világi fõhatalommalszemben, valójában azonban saját befolyásátkészítette elõ. Kialakult ily módon az a hely-zet, hogy az egyetemek továbbra is a helyikonkrét igények kielégítését szolgálták,autonóm szervezetük azonban nemzetközi-vé lett. A licentia ubique docendi ezzel pl.a keresztény világ egészére érvényes kivált-ság lett. Az egyetemek tehát feladva asecessio jogát jogilag a pápaság védelme alámenekültek, de ezáltal a tanítás szabadságátformailag kiterjesztették. Az egyház fõségealá került, ill. az egyházi alapítású egyetemekpersze maguk is törekedtek a régi szabadságátmentésére, valójában azonban a külsõsé-gek talmi csillogása mögött a tudomány sza-badsága háttérbe szorult.

A közép-európai térség nagy egyetem-alapítási mozgalma (14-15. század) egybeesik a jobbára pápai megerõsítéssel (ex privi-legio) alapozott egyetemek keletkezésével(Kovács, 23-24.). Az egyház a párizsi mintafelhasználását szorgalmazta, miután ott mára 13. század elsõ felétõl megszilárdult a Szent-szék elvitathatatlan befolyása. Következés-képpen nem a magiszterek és a tanulókegyetemei voltak már ezek az egyetemek,hanem a tudományok egyetemei (Univ.litterarum, univ. scientiarum), és az adotttársadalom jellegzetességei tükrözõdtek akülönbözõ fakultások hierarchikus tagozó-dásban is. A kétéves artes facultas általábannációnként tagozódott, a tulajdonképpeniegyetemi karok között pedig a teológia ke-rült elõtérbe. A nációk továbbra is jelentõsképviseleti joggal rendelkeztek, az akadé-miai nemzetek nagy gyûlésének szerepeazonban már formálissá lett. A közösségihagyományok határozott jelei a vizsgálatokkülsõségeiben, még inkább az artesbe valóbelépéskor (gólyaavatás) ill. az ún. disputá-

ciók lebonyolításában stb. éltek. A modernpolgári társadalom kibontakozásának egykésõi stádiumából retrospektív elõképeketkeresõk azonban megtalálhatták akár azegyetem ítélkezõ joghatóságának részlegestovábbélését (Békefi, 17-18.), akár a magisz-tereket megilletõ tanpénz (beneficium)intézményes fennmaradását is. A keresztényegyház díszére válik, hogy ez ellen ismétel-ten fellépett, és a „gyalázatos nyereség”-gelszembeállította a javadalmazott hivatást (of-ficium). Ez az officium azonban természet-szerûen magával hozta az universitas magisz-tereinek anyagi függõségét is.

Képletesen szólva a középkori háromnagyhatalom (sacerdotium, imperium, stu-dium) persze akkor is töretlenül megmaradt,ha a keresztény egyház mûveltségi monopó-liumának törésvonalait már a 14-15. századiegyetemek életében felidézzük. A közép-kori skolasztika egyoldalú érvényesülésétemlíthetnénk mindenekelõtt, amely pl. ajogtudomány reputációját az észak-itáliaiegyetemeken valósággal megrontotta, demég a teológia szerepét is aláásta. Az „értel-met keresõ hit” (fides querens intellectum)helyét ugyanis a dogmává merevedett szö-vegelemzés (exegetika) foglalta el, ami általpl. a felidézett egyetemi disputációk elvesz-tették eredeti értelmüket. Mégis mennyireigaz az a megállapítás, hogy a középkoriegyetemek exegetikusainak a „vállain emel-kedett (egykoron) elérhetetlen magasságbaAlighieri Dante, és az õ iskolájukat járták ahumanisták, s a reformáció vezéregyéniségei.

A humanizmusés a felvilágosodás-korabeli elõképek

A középkori egyetemek arisztokratizmu-sának visszahatásaként a reneszánsz illetvea humanista eszmék térhódítása új távlatokatnyitott, miután ismét a polgárosodás ered-ményei ösztökélték a tudomány felszaba-dításához fûzõdõ várakozásokat. A „polgár-ság fejlõdése nem fért össze többé a hûbéri

161

rendszerrel”, de az adott társadalom gyöke-res átalakításáról még nem lehetett szó.Ebben a történelmi miliõben lépett fel az„újkort elõkészítõ szellemi átalakulás egyikhatalmas áramlata”, a humanizmus, amelyéppen a középkori egyetemek világábanhatott talán a legerõteljesebb módon.

A lehanyatló Bizáncból, a hódítók primi-tív katonai feudális hatalmasságai elõl me-nekült most a hellenisztikus kultúra emlõinnevelkedõ tudomány elõbb az észak-itáliaiegyetemekre, majd az általa közvetített hu-manista eszmeáramlat rövidesen elérte akontinens szinte minden valamirevaló szel-lemi központját. Ez az eszmeáramlat pedig,jórészt éppen a humanista egyetemek falainbelül maradva, nemzedékek egész sorávaltudatosította a tudomány szabadságának aszükségességét. Igaz ugyan, hogy a mecé-nás hatalmasságok ettõl még jottányit semváltoztattak a fennálló társadalom-politikaiállapotokon, a humanizmus és a középkoriegyetemek történelmi találkozása mégiselégségesnek bizonyult a tudomány szabad-ságának ébrentartására, hidat képezve azõsforrások illetve a reformáció és a felvilágo-sodás eszmehordozói között.

Itáliában a korai reneszánsz a szellemimegújulás hirdetõjévé vált, ennek eredmé-nye lett, pl. hogy a jogtudomány rövidesena teológia vetélytársává vált a középkoriegyetemeken. A polgárság ugyanis a megje-lenõ jogász értelmiség útján ébredt rá a sza-bad gondolkodás szükségességére (Kardos,14.). Ezek persze azok az idõk (12-13. szá-zad), amikor még a szokásjogi úton kifejlettegyetemi szabadság a feudális társadalomlegnyugtalanabb (legforradalmibb) elemei-nek gyülekezését segítette elõ, és a hétszabad mûvészet fiatal mesterei vitték a fõszerepet a humanista eszmék terjesztésébenis. Tipikusan a polgárosodás ideológiája voltebben az idõben még a humanizmus, ésmint ilyen, nem is állhatott meg az észak-itáliai térség határainál. Az adott eszmeáram-

lat különös kötõdése a fejlettebb városok-hoz, az udvari kancelláriákhoz illetve a szel-lemi élet központjaihoz (az egyetemekhez)eleve szembetûnõ volt. Kedvezõ körülmé-nyek között ez az összetett kapcsolat tartós-nak bizonyult, és a tudomány szabadságát iselõbbre vitte. Fõként az állami központosításmegteremtõi ismerték fel viszonylag koránaz egyetemi szabadsággal összefonódó esz-mék jelentõségét, mivel az új módon jelent-kezõ állami feladatok mûvelt szakemberekközremûködését igényelték.

Lázas egyetemalapítási törekvések koraez (a 14-15. század), amidõn szinte min-denütt feltûntek az Itáliából behívott neveshumanista gondolkodók, akik jobbára azönálló államelméleti-jogi tudományosságmegteremtésében ill. az orvostudományok,a csillagászat, stb. körében is gyakran iskola-teremtõ tevékenység kezdeményezõi let-tek. Ehhez pedig az egyetemi szabadságújjáélesztését kellett vállalniuk. A „természe-tes tehetséget” megilletõ szellemi szabadságtûzhelyei lettek tehát a humanista egyete-mek, ahol viszonylag rövid idõ alatt felne-velkedett az a világi értelmiségi réteg(legisták) is, amely az állami központosítástelméletileg sikeresen alátámasztotta.

A tudomány szabadságának történelmielõképei szempontjából a humanizmusazonban akkor is számottevõ tényezõ lehe-tett, amikor és ahol az ismert társadalmi-politikai feltételek még hiányosak maradtak.Az adott esetben persze a humanizmus ésáltalában a reneszánsz kultúra térhódításárafõként a kedvezõtlen társadalmi feltételekhatottak bénítóan. Így fõként a közép- éskelet-európai térségben ismeretes, hogy ahumanista eszmék csak az állami (kormány-zati) központokban illetve a már ex privilegioszervezett egyetemeken hódítottak teret,és a kétségtelenül kimutatható szellemi elõ-rehaladást általában nem követte a polgár-ság reneszánszkori elõretörése. A városipolgárság és a központi hatalom gyengesé-



162

ge következtében, pl. hazánkban is a rene-szánsz nem a polgárság, hanem a nemességkultúrája lett. (Csizmadia, 5-6.) Ez a társadal-mi elem, és fõként a kifejlõdõ új arisztokráciapedig egyre jobban elvesztette érdeklõdését– az egyébként is polgári tartalommal telített– eszmék iránt. Így a 16. század végén és a17. században felbukkanó erõteljesebbállamelméleti-jogi tudományosság az emlí-tett térségben már csak a nyugati humanistafrazeológiával vonta magára a figyelmet.Ilyen feltételek között tehát a humanistaeszmék hatását õrzõ tudományosság pl. anemesi vezetés elismerésére kényszerült.

Valójában persze a humanista eszmékmég így is pozitív tényezõvé válhattak, ami-dõn pl. a reformáció szolgálatába állva a tudo-mány nemzeti nyelven történõ hirdetésévelsoha nem látott, széles néprétegekben kel-tette fel a mûvelõdés igényét. (Jakó, 22-24.)Ez volt egyébként a humanizmus nemzetinyelvû (udvari) periódusa, amely nálunk ispolitikummá tette a nevelés ügyét. Az államinevelésügy prioritásának gondolata éledttehát a késõi humanizmus hatása alatt, és eza kihívás a protestantizmussal szövetségbenmaga után vonta az ellenreformáció hadállá-sainak kiépítését is. A fõpapság viszont ugyan-azon fegyverhez nyúlt – mondja találóan Kor-nis Gyula –, létrehozva a jezsuiták tanulmá-nyi rendszerét, amely egészen a felvilágosultabszolutizmus korszakáig alkalmasnak tûnta nevelésügy alátámasztására. A protestánsfõiskolák humanista talajon fogant eszme-rendszerének vonzását (Barankay, 10.) azon-ban a közel két évszázados erõfeszítések iscsak részlegesen tudták megtörni. Sõt, pl.iskolaközösségi tisztségviselés (coetus), aszeminárium-jellegû, kötetlen vitatkozások(collatio), illetve az önmûvelés sajátos esz-közeként ismert vendégprédikálás (legatio)és a külföldjárás (peregrinatio) stb. intézmé-nyesítésével a protestáns fõiskolák gyakrana polgárosult angol oktatási-nevelési rend-szer egyes elemeit is meghonosították.

Ilyen elõzmények után nálunk az ugyan-csak állami neveléspolitikát hirdetõ felvilágo-sult abszolutizmus kényszerült felszámolnia Ratio studiorum hatályát (1773), a modernegyetemek kialakítását célzó udvari törek-vések (Gerloff, 42.) nyomán mégsem szület-hetett meg a tanszabadság Magyarországon.Pedig a jezsuita egyetemi szisztéma utolsófél évszázadának viszonylagos változatlan-ságával szemben a 18. század második feleaz állami érdekekbõl fakadó nagy reformtö-rekvésekkel köszöntött be a Habsburgokhatalma alatt álló országok egyetemein.

A nevelésügy az abszolutizmus számáravégérvényesen állami üggyé lett (Fináczy,37.), következésképpen a tudománytólolyan eredményeket követelt most már akormányzat, amely „minél nagyobb haszon-nal jár közre”. Ez a kor azonban még az egy-házi vezetés felszámolása nélkül követelt újtanítási rendet, amely helyet biztosított volnaa felvilágosult abszolutizmus államelméletitudományosságának, pl. a jus publicum uni-versale-nak illetve az ún. politikai kamerálistudományoknak.

Az abszolutizmus igényei szerint átfor-mált természetjog (jus naturae) meghono-sítását jelentette tehát ez a törekvés (Pauler,25.), amelytõl a hivatalos állami politika nép-szerûsítését lehetett várni. Vagyis az államiszolgálatra nevelésben fejezõdött ki ez atörekvés, ami tehát a szakképzés elõterébeállítását jelentette. „Érthetõ, hogy gyakorlati-vá akarom tenni azt a nevelést” – mondja akor neves államférfija (Kaunitz), és a fogana-tosított rendelkezések nyomán valóban ren-dezettebbé lett az egyetemek élete, és vég-leg háttérbe szorult, pl. az ismeretek diktálásútján történõ továbbítása.

A jezsuita vezetés átmeneti megtûréseazonban megnehezítette az állami érdekekmaradéktalan megvalósítását, pedig a felvilá-gosult abszolutizmus már a 70-es évek elejé-tõl új tanulmányi rendet (Norma studiorum)hirdetett, és a tanári testületek kinevezési

163

rendjében is az állami érdekeket igyekezettérvényesíteni. Új helyzetet teremtett továb-bá az 1773. évi „Dominus ac Redemptor nos-ter” kezdetû pápai bulla (XIV. Kelemen)megjelenése, amelynek alapján lehetõségnyílt a jezsuita egyetemi vezetés felszámolá-sára. A kormányzat most már a világi hatalomérdekeit akadálytalanul érvényesíthette, ill. akarok tagjaitól általában a tudományos elõre-haladást is megkövetelte. (Kosáry, 415-417.)

Az állami akarat még korlátlanabb érvé-nyesülését kellett érezni II. József korában,amidõn már az egységes monarchia meg-teremtését célzó törekvés jelentõs szerepetszánt a tudományos élet központjainak. Va-lóságos állami nevelésrendészet (Erzie-hungspolizei) szükségességét látta pl. a joze-finista kormányzat, hogy a jó állami hivatal-nokok kinevelése zavartalan legyen. Aszakemberképzés és a tudományos követel-mények növelése mellett persze pozitív ér-telemben vett rendészeti lépés volt a képe-sítési rend kialakítása, az állami fogada-lomtétel bevezetése ill. vallásfelekezeti disz-kriminációk kiküszöbölése úgy a diplomamegszerzése, mint a tanári kinevezések terü-letén. Kornis Gyula joggal mondta hát, hogya felvilágosult uralkodó „kora, szelleme föléemelkedve” munkálkodott egy modernegyetemi rendszer kialakítása érdekében

(Kármán, 120.), de a birodalmi törekvésektürelmetlen érvényesítése következtébena politikai ellenállást is felébresztette. Aklasszikus (francia) polgári átalakulás hatá-sától való félelem pedig eleve lehetetlennétett minden további elõrehaladást.

Íme visszajutottunk ahhoz a felidézett,történelmi jelentõségû kihíváshoz, amely afrancia forradalom illetve a francia-olasz felvi-lágosodás hatása alatt érte a kontinens keletifelét. Az adott kor kettõs (feudális és nemze-ti) elnyomást szenvedõ népei persze csakegy új forradalmi fellendülés korszakábanválaszolhattak a kihívásra. Mindmáig e körbesoroljuk a magyarországi tanszabadság törvé-nyes garanciáinak elsõ lakonikus megfogal-mazását (az 1848: 19. tc.), illetve annak aneoabszolutizmus által történt gyakorlatialkalmazását a Leo Thun-Hohenstein-félereformok alapján. A nagy történelmi kihívásés a tudományszabadság törvényes szabá-lyozása közé esõ bõ fél évszázadban azon-ban nálunk is olyan változások érlelõdtek,amelyekre érdemes lesz odafigyelnünk.Fõként a reformkor eszmeáramlatainak, aszületõ magyar nemzeti értelmiségnek ill. akorabeli politikai publicisztikának a tudo-mány szabadságához való kötõdése ugyanismaradandó hatással volt a kulturális alap-jogok polgári értelemben vett legiszlálására.

IRODALOMBarankay L.: Felsõoktatásunk kibontakozása az

újkorban. Pécs, 1943.Békefi Remig: A pécsi egyetem. Bp. 1909.Bónis Gy.: A jogtudó értelmiség a középkori Nyugat-

és Közép-Európában. Értekezések a történetitudományok körébõl. Új sorozat 63. sz.

Brubacher, J. S.: The autonomy of the University.Journal of Higher Education 1967. évf. 5. sz.1967.

Csizmadia A.: A pécsi egyetem a középkorban. In:Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs.Publicata 40. Bp. 1965.

Denifle, H.: Die Entstehung der Universitäten desMittelalters bis 1400. Berlin, 1885.

Finánczy E.: A magyarországi közoktatás történeteMária Terézia korában I. Bp. 1899.

Gerloff, A. W.: Staatsteorie und Staatspraxis des kame-ralistischen Verwaltungsstaates. Abhandlungen aus

dem Staats- und Verwaltungsrecht. Heft 56. Breslau,1927.

Gierke, O.: Das deutsche Genossenschaftsrecht.Band III. Berlin, 1881.

Le Goff, J.: Az értelmiség a középkorban. Les Intel-lectuels an Moyen Âge nyomán ld. SzociológiaiFüzetek 11. sz. Bp. 1976.

Hanuy F.: A közületek jogállása és az egyetemek. Bp.1921.

Horváth M.: Huszonöt év Magyarország történetébõl.Elsõ köt. Pest. 1867.

Jakó Zs.: Írás, könyv, értelmiség. Bukarest, 1976.Kardos T.: A magyarországi humanizmus kora. Bp.

1955.Kármán M.: Közoktatásügyi tanulmányok. I. Bp. 1906.Király J.: Adalékok a magyar és az európai tudomá-

nyos élet kölcsönhatásaiból. Klny. a JogtudományiKözlöny 1905. évf.-ból. Bp. 1905.



164

Kornis Gy.: Magyarország közoktatásügye a világ-háború óta. Bp. 1927.; A magyar nevelés eszmé-nyei. 1777-1848. Bp. én. 1927.

Kosáry D.: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyaror-szágon. Bp. 1980.

Kovács E.: A krakkói egyetem és a magyar mûvelõdés.Bp. 1964.

Pauler Á.: A tanítás és a tanulás szabadságának akérdése. Beszéd a magyar egyetemi tanárok össze-jövetelén. Bp. 1930.

Pauler T.: A budapesti magyar kir. Tudományegyetemtörténete. Bp. 1880.

Paulsen, Fr.: Geschichte des gelehrten Unterrichts. 3.Aufl. Leipzig, 1919.

165

Boda László • Érték-e a szabadság?

Az újkori filozófia, és lehet mondani, hogy azújkori tudat a szabadság-eszme igézetébenfejlõdik. A nagy indítást a francia forradalomismert hármas jelszava adta meg: liberté–égalité–fraternité. A német romantika és afelvilágosodás gondolkodói – Kantot is bele-értve – a szabadság-eszme filozófiai megala-pozásán és kiemelt rangjának biztosításán fára-doztak. Újabban pedig, pontosabban: a hetve-nes években, a 20. század harmadik harmadá-ban a társadalmi alapértékek foglalkoztattáka német gondolkodókat, a teológusokat ésszociológusokat is beleértve. Szokás szerintennek sokrétû megvitatására is sor került Né-metországban, már 1976-ban. A vita témája:az állam és a társadalmi alapértékek (Grund-werte). Ennek néhány jelentõs tanulmányátpublikálta egy évvel késõbb Otto Kimminich,maga is szerepet vállalva a kötet szerzõiközött: Mik az alapértékek? (Was sind Grund-werte?) címmel (Düsseldorf, Pathmos kd.).

Régen volt? Ha a nagyjából huszonöt-harminc éves késést beszámítjuk, akkor ná-lunk most kell idõszerûnek tartani a kérdés-fölvetést. Másrészt pedig hozzá kell tenni,hogy a vitatéma azóta sem veszítette el ak-tualitását Nyugaton, beleértve már az újEurópát is. A probléma lényege az, hogymelyek azok a társadalmi alapértékek, me-lyeket a különbözõ pártok és egyáltalán apluralista társadalom ill. a pluralista Európamintegy konszenzus alapján elfogadhat,amelyek épp ezért nem lehetnek parlamentiviták témái, mint ahogyan nem lehetnek azEmberi Jogok sem, legfeljebb azok konkrétalkalmazása. A viták során három alapértékemlítése szinte refrén-szerûen tér vissza, bártöbbrõl is szó esik. Ez a három: a szabadság,az igazságosság és a szolidaritás. Karl

Lehmann bevezetõ tanulmánya is úgy ismeriel ezt a hármat, mint társadalmi alapértéket(11. 12. és 19. o.). Jó érzékkel fogalmazazonban, amikor a „szabadság jogát” említi,és kiemeli a valóban alapvetõ fontosságútársadalmi értéket, a humánumot. Alexan-der Schwan újra nyomatékozza a már koráb-ban rögzített három „alapértéket”, bár a magamódosításaival, kiegészítéseivel (23. és 27.o.). Õ azonban „etikai célnormaként” köny-veli el mindhármat, s ez már fogalmi zavar(24. o.). A szabadság mint „etikai célnorma”?Richard Löwenthal mint a különbözõ pártokáltal elfogadott „hármasságot” emlegeti ajelzett érték-fogalmakat, de kifejezi szkepszi-sét is. Furcsa módon azonban épp az igazsá-gosságot marasztalja el, azon a címen, hogyáltalános. Miért? A szabadság nem az? A kiadóKimminich már óvatosabb az említett „hár-masságot” illetõen. Õ az értékfogalom sok-színûségére hivatkozik (178 különféle defi-níció!). Kiemeli viszont, mint egyetemesértéket, az emberi méltóságot (66. o.). Igazavan. Joggal marasztalja el az „értéksemleges-séget” is – Wertneutralitat – (75. o.) és idéziaz akkori kancellár, Helmut Schmidt vissz-hangot keltõ, indokolt megállapítását, mi-szerint az „alapjogok” (Grundrechte) határo-zottan különböznek az „alapértékektõl”(Grundwerte, 73. o.). Észreveszi viszont,hogy a szabadság fogalma más értékek rová-sára indokolatlanul túlhangsúlyozott.

A szabadság problémája azonban súlyo-sabb, mint hangsúlyának problémája. Her-mann Krings témája végre kényszerhelyze-tet teremtene az érték-fogalmak tisztázására,amikor az újkor visszhangos témáját, az államés a szabadság viszonyát vizsgálja. Skinner ésChomsky amerikai vitáját idézi, melyben az

ÉRTÉK-E A SZABADSÁG?Boda László

ny. egy. tanár (Pázmány Péter Katolikus Egyetem)


166

elõbbi egy újfajta determinizmust vall, utóbbipedig védõbeszédet mond az emberi szabad-ság mellett. Végre szót ejt a lényegrõl is: aszabadság „használatáról”, amely az erkölcsifelelõsség alapfeltétele. Észreveszi, hogy kap-csolatban van a jóval és a rosszal. Azt azonbanigazán nyíltan nem mondja ki, hogy a szabad-ság értéke attól függ, mire használjuk. Amitõ is méltán hangsúlyoz, az az emberi személymegfellebbezhetetlen méltósága, melyre azEmberi Jogok alapoznak (110. o.). Elismeri aközjó, a jólét és a biztonság alapvetõ társadalmiértékeit, ehhez pedig a jog nélkülözhetetlenbiztosítékát. Végül Willi Oelmüller kiemeli atársadalmi alapértékek megállapításánakmódszerét s ebben a habermasi „diszkurzus”célkitûzését: értelmes és elfogadható érvekalapján eljutni különbözõ nézetek felõl azérték-konszenzushoz. Ez felel meg ugyanis ademokráciának. Õ szintén kiemeli, hogy amodern állam világnézeti neutralitása sem-miképpen nem jelenthet értéksemlegessé-get, amely nekünk is sokat mondó szilárd ésmeggyõzõ megállapítás. Fontosnak tartja azigazságosság, az egyenjogúság, a toleranciaés a jólét társadalmi értékeit. Ehhez kiegé-szítésül hozzáveszi a békét, a szabadságot ésaz emberi jogokat (131. o.). S végre kimondjaa lényeget is, hogy mindezekkel lehet élni ésvisszaélni, de nem érzékeli igazán aszabadság alapproblémáját.

Némileg dramatizálva úgy is jellemeznilehet ezt a viszonylagos konszenzust, hogya szerzõk többségének szeme sem rebbent,amikor elmondták, majd le is írták, hogy a„szabadság, igazságosság, szolidaritás” leg-többet említett hármassága szinte egyenran-gú társadalmi alapértéknek tekinthetõ. Dehogyan lehetnek ennyire gyanútlanok a sza-badság minõsítésében? Vakmerõségnek szá-mít-e ezek után megkérdezni, hogy érték-ea szabadság vagy nem? Mert hogy nemerkölcsi érték, az egészen biztos. S ez éppaz igazságosság és a szolidaritás tõszomszéd-ságában derül ki. Mindkettõnek ugyanis az

az egyértelmû jellemzõje, hogy pozitív irány-ban elkötelezett fogalom: az igazságosságaz igazságnak megfelelõ magatartás, ill.diszponálási mód (az osztó igazságosság ese-tében), az igazságnak megfelelõ ítélet a bíró-sági tárgyaláson, továbbá az igazságnak meg-felelõ eljárásmód az adásvételben (vö. a jómérleg és a méltányos ár). A szolidaritás azemberi kapcsolatok õsidõktõl elfogadottközösségi értéke. Erény tehát az igazságos-ság és erény a szolidaritás. A szabadság azon-ban nem erény. A szabadság önmagában mégnincs elkötelezve valamilyen határozottértékirányban, mint a másik kettõ. A szabad-ságnak alapvetõ tulajdonsága, hogy nyitottmind a jóra, mind a rosszra, sõt a kifejezettengonoszra is, akár egyéni, akár társadalmiformájában tekintjük. Akkor hogyan lehetne„érték”? Nélkülözhetetlen elõfeltétele vi-szont az értékvalósító emberi döntésnek, azemberi felelõsségnek és persze az erénynekis. Bizonyos értelemben tehát alapvetõbbjelentõségû, mint az igazságosság és a szoli-daritás. Személyes voltunk lényeges alkat-része. Mint a felelõs emberi cselekvés képes-sége azonban önmagában még nem érték.

Az értékek világát alaposan – bár nemtévedésmentesen – átgondoló modern ér-tékfilozófia képviselõi (Lotze, Rickert ésmások) megegyeznek abban, hogy az érté-kek jellemzõje a polarizáltság: az igazzalszemben ott van a hamis, a jóval szemben arossz, a széppel szemben a rút. Erre azt lehet-ne mondani, hogy a szabadság poláris ellen-téte viszont a rabság vagy a determináltság.Csakhogy a rabszolgaság már elkötelezettenértékellenes fogalom, miközben a szabadságönmagában még nincs elkötelezve semmi-féle értékre. A szabad vagy nem szabad nemértékpolaritás. Érdekes ezzel kapcsolatbana lelkiismeret megítélése. Az ugyanis látszó-lag szintén egyaránt vonatkoztatható a jóraés a rosszra. Csakhogy az egészen más, merta lelkiismeret alapvetõ indítása ez: „Tedd ajót, kerüld a rosszat”. Ebben azonban a jó is

167


meg a rossz is ugyanazt a pozitív értéketszolgálja. A felhívás ugyanarra irányul, csaképpen parancsolva vagy tiltó formában.

Miért nem erkölcsi érték tehát a szabad-ság? Azért, mert kétesélyes. A szabadság aszemély alapvetõ képessége, hogy akár ajót, akár a rosszat válassza, hogy pozitív vagynegatív irányú felelõs döntésre hatalmazzaföl az embert, ezzel pedig az értékvalósításravagy az értékkel szembeforduló destrukció-ra. Mi jellemzi az erkölcsi jót? Az, hogy alétrendi, vagyis ontológiai jóval a magunkvagy mások személyes javára irányulóandiszponálunk, miközben szabadságunk asaját és mások ártalmára való használatot islehetõvé teszi. A lényeges benne: a diszpo-nálás, a használati mód. A létrendi jó mégköztudottan nem erkölcsi jó. A víz létrendijó. Erkölcsi jó akkor lesz belõle, ha mondjukemberségbõl inni adunk a szomjazónak. Dea vízbe gyilkos szándékkal bele is lehet fojta-ni valakit. Az ember által alkotott javak isegyaránt használhatók a jóra és a rosszra. Egyautóval lehet a gyermekeket iskolába vinniés lehet vele egy kiszemelt áldozatot elgázol-ni. Mindez azonban nem csupán a természetjavaira vonatkozik s nem is csupán az emberáltal alkotott javakra, hanem magukra azemberi képességekre is. Azok önmagukbanszintén ontológiai javak csupán. A kiválóértelmi képességgel köztudottan vissza le-het élni. Az erõs akarattal úgyszintén. Ahhoz,hogy egy képességet erkölcsi értéknek te-kinthessünk, el kell dönteni, hogy azt a jóravagy a rosszra használjuk. Amikor Shake-speare drámájában III. Richárd azt mondja:„Elhatároztam, gazember leszek”, akkor alap-vetõ döntést hoz szabadsága használatát ille-tõen. S mindez – a pozitív és a negatív hasz-nálati mód – belefér a szabadság fogalmába.

Erénynek Arisztotelész és Aquinói Ta-más óta a jó készséget tekintjük, melyet aképességbõl a megfelelõ gyakorlással jóirányban fejlesztünk spontán könnyedség-gel mûködõ cselekvési habitussá, például a

zongorajátékban. Az erény elkötelezi a ké-pességet az értékre. Ezért az erényt szemé-lyi értéknek is nevezhetjük. Annak lényegé-hez tartozik, hogy az ontológiailag jó képes-séget morális értelemben is jóra használjuk.A szabadság ezzel szemben a felelõs embericselekvés összefoglaló személyi képessége,személyi méltóságunknak mintegy poten-ciális betétje. Nem mindegy azonban, hogymilyen irányban bontakoztatjuk ki. Nemmindegy, hogyan és mire használjuk, ho-gyan diszponálunk vele. Ezért elhamarko-dott állítás, hogy a szabadság a maga poten-ciális és még el nem kötelezett voltábanerény, s ezáltal erkölcsi érték volna. Avatottszemmel azonnal észrevehetjük: a föntebbi„hármasban” idegen elem. Sehogy sem illikaz igazságosság mellé, amelyben már kife-jezetten megtalálható a jó irányban valódiszponálás objektív tartalma azzal, hogyáltala mindenkinek megadjuk, ami jár, azulpianusi definíció szerint. Az emberi szabad-ság azonban mint személyes voltunk alap-vetõ képessége – ismételjük – önmagábanmég egyaránt használható a jóra és a rosszra.Ezért egészen biztos, hogy – bár személyesvoltunk nélkülözhetetlen betétje – nem er-kölcsi erény és ezzel nem erkölcsi érték.

Akkor talán társadalmi érték, melyetérték-jellegében majd a jog ismer el. Ez isillúzió. Az értéknek el nem kötelezett foga-lomról a jog sem mondhat mást, mint az er-kölcs. Amíg nincs biztosítva az értékirány,amíg nem jelöljük meg a fogalom kapcsán adiszponálás módját, addig a szabadság társa-dalmi vonatkozásában sem érték. Megmaradkészenléti állapotában olyan alapképes-ségnek, amellyel még mindig lehet helye-sen diszponálni éppúgy, mint ártalmasan,nem csupán egyénileg, de a közösségbenis. Gondoljunk a szabad rablás vagy a szabadáremelés fogalmára. Egészen más, ha a tör-vény biztosítja az Emberi Jogoknak megfe-lelõ társadalmi szabadságot. Ez a törvény általkodifikált szabadságjog. Talán meghökkentõ,


168

de mégis érvényes megállapítás, hogy amíga szabadság önmagában nem érték, addig aszabadság kodifikált biztosítása – társadalmiérték. Például amikor az amerikai parlamentLincoln elnökletével kimondta és törvénybefoglalta a rabszolgaság eltörlését. Ebben azesetben már pozitív tartalmú, határozott ér-tékirányú jogi diszponálás történt a sza-badság társadalmi fogalmával a törvényhozásrészérõl. Ugyanakkor jól érzékelhetõen vetiföl a példa jog és erkölcs különbségét ebbena sajátos vonatkozásban. Érdemes megje-gyezni: a jog társadalmi értékként az adottesetben biztosíthatja a rabszolgaság fölszá-molását, de nem biztosíthatja, hogy a felsza-badított rabszolga erkölcsi értelemben vévejóra használja majd a szabadságát. Sõt, aztsem biztosíthatja, hogy a felszabadított rab-szolga jogi vonatkozásban is megfeleljenmajd a várakozásnak: szabad lettél, élj méltómódon a szabadság jogával, ha olyan hely-zetbe kerülsz. A történelem egyik legkese-rûbb tapasztalata ugyanis, hogy a felszaba-dított rabszolga, ha uralmi pozícióba kerül,volt urainál is kérlelhetetlenebb elnyomásraképes, még volt rabszolgatársait sem kímél-ve. Ifjabb Plinius egyik levelében tapasztalatalapján fogalmazza meg ezt, amikor beszá-mol arról, hogy egy birtokon a rabszolgákvízbe fojtották urukat, aki korábban rabszol-gatársuk volt, és aki kegyetlenséggel kívántafeledtetni saját múltját. Kompenzáció?

Sztálin nagyobb zsarnok volt, mint a cárok.Néró zsarnoksága közmondássá lett, de meg-feledkezünk arról, hogy ebben mennyi részevolt kedvelt udvaroncának, egy felszabadí-tott rabszolgának. Egy korábban még nemönálló és kisebbségi helyzetben lévõnépközösség is felszabadulhat. Önállóváválhat, miközben a maga területén lévõkisebbségekre hajlamos nagyobb politikaielnyomást gyakorolni, mint ahogyan velebántak, amikor õ volt hasonló helyzetben.

A törvény jogilag helyesen diszponál aszabadsággal akkor is, amikor egy börtön-

büntetését letöltött veszedelmes bûnözõtszabadon bocsát. Ez is társadalmi érték a ma-ga módján, mert az igazságosság alkalmazása.A jognak akkor is ezt kell tennie, ha képvi-selõje – mondjuk a börtönigazgató – emberi-leg csaknem bizonyos benne, hogy a kisza-badult személy folytatja majd társadalomranézve súlyosan ártalmas bûncselekményeit.Csak abban bízhat, hogy ebben az esetbenmajd újra börtönbe kerül az illetõ, ha rajta-kapják. Az Emberi Jogok biztosítják a szabadköltözködést, de nem tudják biztosítani, hogyne éljenek vele vissza. Ezzel a joggal a rabló-gyilkos is élhet, aki esetleg azért költözik egymásik országba, hogy ott raboljon és gyilkol-jon. Ilyen szándékkal él vissza a törvény általpozitív társadalmi értékként elrendeltszabadságjoggal. Persze a jog azt is kimondja,hogy hasonló esetben meg kell vonni tõle aszabadságot, mert a társadalom súlyos ártal-mára használta azt. Ez a törvény társadalmiértéknek minõsül. Az emberi szabadság hasz-nálatának biztosítása ugyanis már pozitívanértékelhetõ diszponálási mód. Nem tesziazonban fölöslegessé, sõt elemi módon igényliaz erkölcs segítségét, hogy a szabadsághasználata teljes értelmében érték legyen.

Érték-e ezek szerint önmagában a szabad-ság? Hiszen az esztétikában ugyanúgy jelent-heti jó vagy rossz alkotások létrehozását, mintaz erkölcs területén a jó és rossz irányábanvaló készenléti állapotot. Teremhet remek-mûvet vagy giccset, sõt akár a humánum szán-dékolt meggyalázását is, szabadság címén. Atudományban is lehet helyesen élni a szabad-sággal, és lehet vele visszaélni (vö. sarlatánok).Ha következetesek vagyunk gondolkodá-sunkban, be kell látnunk, hogy az értékekkategóriájában nem találunk helyet a szabad-ságnak, ha azt önmagában tekintjük. Az em-beri szabadság – egyéni és közösségi formájá-ban is – akkor és egyedül csak akkor érték, haértékek kibontakoztatására használjuk. Amodus disponendi a döntõ. S az a különös,hogy erre a totális szabadság egzisztencialista

169


filozófusa, Jean Paul Sartre is rájött, mert kény-telen volt rádöbbeni: a szabadság csak lehetõ-ség arra, hogy valamilyen pozitív értékre elkö-telezzük magunkat. Csak ezzel tudjuk bizto-sítani annak egzisztenciális értékét.

De vajon nem ártatlan játék ez csupán afogalmakkal, melynek semmi gyakorlatijelentõsége nincs? Nem csupán a filozófiamagánügye? Egyáltalán nem. Hiszen aszabadság félreértése olyan végzetes, olykorsúlyosan antihumánus és destruktív gyakor-lati következményekhez vezetett és vezetma is – nálunk és Európában –, hogy azt egé-szében átfogni egyszerûen képtelenek va-gyunk. A tömegember számára a szabadságazt jelenti, hogy „azt tehetek, amit akarok”.Az etikailag primitív ember számára pedigkifejezetten a bûnözés szabadságát sugallja.Ha a szabadság önmagában érték, akkor an-nak gyakorlata is érték lenne, függetlenülattól, hogy az a jóra vagy a gonoszra, azértékesre vagy a destruktívra irányul. Aszabadság eszerint garantálná mindannakértékét, amit kényszermentesen cselek-szünk, legyen az akár a leghátborzongatóbbbûntett. A szabadság elméleti értelmezése afizikához hasonlítható, gyakorlati alkalma-zása pedig a technikához. A szabadság vég-zetes félreértése ezért a következményei-ben mutatkozik meg, gyakorlati vetületé-ben. Legelvetéltebb formája az, ha az igazságvagy a humánum rovására érvényesül. Mint-ha egy építész így gondolkodnék: „Szabademberi lény vagyok, szabaddá teszem tehátmagam a statika törvényeitõl”. Mintha egy íróígy tervezné meg regényét: „Szabad vagyok.Azt írom, ami nekem tetszik. Én a koncentrá-ciós tábort és a Gulágot fogom magasztalni.Botrányt kavarok? No és?! Legalább fölfigyel-nek rám”. Csakhogy a humánum mindkettõ-jüket kötelezi. A statika törvényeitõl fölszaba-dult építészünk emeletes háza ugyanis össze-dõlhet, és maga alá temetheti a lakókat. Ezértfelelnie kell. Írónk pedig kiérdemli, hogyrajongói jutalomként esetleg egy külön gu-

lággal ajándékozzák meg, és vállukra emel-ve egy elhagyott, kopár szigetre szállítsák.

A humánum a mûvészetet is kötelezi.Csak egyetlen példa: a mûvészet szabadságacímén Hollandia egyik rangos múzeumábannemrégiben egy kifejezetten perverz mó-don obszcén festményt állított ki egy ameri-kai festõ, de nem a nemi aktus vonatkozásá-ban, hanem bizonyos szükséglet végzésévelkapcsolatban (nõi nemi szerv, premier plán-ban, amint belevizel egy megnyitott férfi-szájba). Háttérbe odaképzeljük Mózes és azEmberi Jogok kõtábláját. A képet ugyanak-kor a mûvészi értelemben vett festõi értékcímén sem lehet fölmenteni, mert mûvésziértéke nincs, tekintve hogy egy élesre expo-nált színes fotó stílusában készült, s azzal ishelyettesíthetõ lenne. A mûvészi szabadságfitogtatása? Beteges feltûnési viszketegség?A perverzitás diadalmi jelvénye? Vagy annakkipróbálása, hogy még meddig lehet elmen-ni a szabadságra hivatkozva egy demokrati-kus társadalomban, s hogy mik a társadalmitûrõképesség határai? Az esetet egy nemzet-közi konferencia résztvevõi is megtárgyaltákmint társadalmi jelenséget. A jognak ilyenvonatkozásban is el kell döntenie, mi tartozika nyilvánosság elé és mi nem. Mert hogy akép, s még inkább a gesztus egyértelmûensúlyosan sértette egy adott közösség jóízlé-sét s vele a humánumot, arra az ottani közvé-lemény a tanú. A részükrõl való tiltakozáspedig egy olyan nyugati ország részközös-ségének visszajelzése, amely a demokrati-kus szabadságjogok korai elismerésébenkiváltságos rangot vívott ki Európában. Tehátnem illethetõ a maradiság vádjával, mintahogy azok a professzorok sem, akik a témáta jelzett konferencia résztvevõi elé tárták.Azt is lehetne mondani, hogy mindez együttEurópa önvédelme. Az ilyen antihumánusobszcenitást egy rangos múzeum csak úgyengedélyezheti, hogy ezzel együtt értéknekismeri el, amit engedélyez, és akaratlanul isértékként propagálja azt. Ha a szabadság


170

önmagában társadalmi érték, akkor ez is az.De nem kell-e lényegesnek tartanunk azt,hogy a szabadságot értéktermõ és értékirá-nyú használatával kapcsoljuk össze? Mert ak-kor elkerülhetjük a társadalmi értékek jelzettfogalomzavarát. Így ez az egész a szabadságöncsalása, éspedig pontosan azért, mert aszabadságot önmagában ismeri el értéknek,nem különböztetve meg a használatától.

A kérdés azonban ez: lehet-e szabadság-joga a nyílt antihumánumnak, a humá-num közszemlére bocsátott, hivalkodó sem-mibevételének, holott azt koszenzus-szerûen társadalmi alapértéknek fogadtákel az említett németországi vita résztvevõi,már 1976-ban? Mert a humánumot a mû-vészetnek is tiszteletben kell tartania, leg-alábbis a társadalom nyilvánossága elõtt.A történetírónak is tiszteletben kell tartania atörténelmi igazságot, jóllehet a jó szándékútévedés megbocsátható. Az értékrend kere-tében az ember nem szabad, az igazságotilletõen. Tévedni emberi dolog, de Dillin-gerbõl hõst csinálni destruktív cselekedet,és súlyosan antihumánus. Egy életrajz írójátis köti a hitelességre törekvés. Ha tudatosanbecsmérel egy köztiszteletben álló történel-mi személyiséget, az jogilag a becsületsértésegy jellemzõ módjának tekinthetõ. A ha-lottaknak is lehet becsületük. S a rangos ésköztiszteletben álló történelmi személyisé-get ért becsületsértés a tudatos hamisítás általhíveit is becsületükben sérti. Ezért pert indít-hatnának az igazság védelmében.

Ez volna tehát az a szabadság, melyetmint elvitathatatlan társadalmi alapértéketszó nélkül elkönyvelnek az említett kötetszerzõi? Vagy inkább arról van szó, hogy atársadalmi alapértékek vitája nem zárható leaz említett kezdeményezéssel? Descartesemlékezetesen fogalmazta meg, hogy a fo-galmaink lehetõleg világosak és jól megkü-lönböztetettek legyenek (clara et distinctacognitio). A szabadság köztudatban élõ, stöbbnyire még az avatottak által is gyanút-

lanul használt fogalmánál mintha hiányoznékez a „jól megkülönböztetett” jelleg. Mert abûnözés, a korrupció és a destrukció sza-badsága nem érték. Az kifejezetten anti-érték. Ezért egy egészséges társadalombannem számíthat a jog támogatására.

Nekünk nagy szükségünk volna haber-masi diszkurzusok keretében tisztázni, me-lyek azok a társadalmi alapértékek, amelye-ket értelmes érvek alapján, vallási és pártbelihovatartozástól függetlenül el tudunk fogad-ni? A nyugati eszmék nagyjából huszonöt-harmincéves késéssel való átvételének idejelejárt. A pluralizmus akkor igazán jó, habizonyos alapértékeket közösen elfogadunk,a parlamentben is. Pluralizmus, de a közösértékek egyensúlyával. A jelenlegi magyarértéktudatot mérlegre téve, és az említetthármas társadalmi alapértéket megidézve,azt lehetne mondani, hogy a szabadság fogal-mának bizonytalan értelmezésében nagyjá-ból nyugati szinten mozgunk, az igazságos-ság értékétõl azonban elszoktunk (vö.Hankiss Elemér hiábavaló tévés kísérlete arehabilitációra). Korábban az érdekek lecké-jét tanultuk, és jól megtanultuk. A társadalmiszolidaritás is jobbára a pártérdekekre szorít-kozik. A futballban már tudjuk, a politikábanmég csak pedzzük, hogy a klubérdekeketbizonyos esetekben – s nem csak az európaicsatlakozás ügyében – alá kell rendelnünk aválogatott érdekeinek. Elemi hiányosságaviszont a jelenlegi magyar tudatformálásnaka társadalmi alapértékek különbözõ viták általvaló tisztázása és a habermasi „diszkurzus”átplántálása, bár kezdeményezései már van-nak. Az egészséges pluralizmus a közösenelfogadott társadalmi értékek kontrapunkti-kájával kaphatná meg pozitív hatékonysá-gát. A szabadságról alkotott fogalmunk azon-ban nem maradhat meg azon a szinten,amelyet a külföldi turizmus vezetõje szabad-idõ-programként meghirdet a résztvevõk-nek, persze az ismert iróniával: „Most pedigminden magyar azt csinál, amit akar”.

171

Nyelv – nyelvvédelem – oktatás

Szakíróink szakmai és nyelvi követelmé-nyekkel egyaránt szembesülnek. A szorosanspecializálódott magyar szakírók (lásdSzabó, 2001a és b), többségükben kutatók,új eredményeiket – a jobb információter-jesztés, de minõsítésük érdekében is – fõlegangol nyelven és autentikus külföldi szakfo-lyóiratokban közlik; ilymódon mûveiketnemzetközi szakmai-nyelvi megmérette-tésnek vethetik alá. A magyar nyelvi általá-nos szakírók (Szabó, 2001a és b) a tudo-mány, a szak-, ill. a foglalkozási ágak, a hitélet,a politika, a sport stb. általános és speciálisismeretanyagait a magyar anyanyelvû töme-gek felé terjesztik. Ezzel fontos szerepet vál-lalnak az ország minden irányú fejlõdésében.

Napjainkban a sok száz hazai szakterületelérhetõ, ajánlott vagy elsajátításra megkö-vetelt, írott ismeretanyaga szakmailag ésnyelvileg egyaránt rendkívül heterogén mi-nõségû. E tény akár elsõdleges oka is lehet atudományokban, szakmákban, munkakö-rökban, mezõgazdasági ill. ipari ágazatokbanstb. ténylegesen felmérhetõ, nem jelenték-telen szintkülönbségeknek. Minthogy a szak-ismeretek és a szaknyelv fejlõdése megbont-hatatlan egységben halad, szakíróinkra akiegyenlített fejlõdés kibontakoztatása érde-kében fokozódó nyomás nehezedik. Nyelvé-szeink napirendre tûzték a szaknyelvmûve-

lés intézményesítését, szakszókincsünk nagy-ságának felmérését, a szaknyelvi nyelvújítástés az idegen nyelvi hatások mérséklését, ésrámutattak a magyar szakmai anyanyelvfogalmának szükségességére. Ugyanakkora szakterületek képviselõi részérõl sürgetõigény jelentkezik a szakismereti irodalomelmaradott részterületeinek folyamatos mo-dernizálására; az ismeretközlésben a nyelvitisztaság, a viszonylagos egyszerûség és akönnyû érthetõség követelményeinek be-tartására; a magyar szakírói tevékenységországos és valamennyi szakterületet átfo-gó, koordinált megszervezésére csakúgy,mint a nagyon (bár nem mindenkinek) hi-ányzó szigorú szakmai-nyelvi kritikai fóru-mok megteremtésére. E feladatok megvaló-sítására tett elsõ erõfeszítések egybeesneka küszöbönálló EU-csatlakozásunkkal életrekelt nyelvvédõ civil szervezetek lelkes tevé-kenységével, a magyar nyelv védelmébenmegindult parlamenti tanácskozásokkal ésa határon túli magyar szakírók alkotni aka-rásával. Végülis ez az együtthatás hozta lé-péskényszerbe a magyar szakírói társadal-mat: 1999-ben, ha késéssel is, kezdetét ve-hette a Magyar Szakírók Szövetsége megala-kulásának közvetlen elõkészítése.

Az MSZSZ megalakulásának elõkészítésemintegy két évet vett igénybe. Az országos

A SZAKNYELV JELENTÕSÉGE AZEZREDFORDULÓ MAGYARORSZÁGÁN

Szabó István Mihályaz MTA r. tagja, mûsz. fôtanácsadó (Gyógyszerkutató Intézet Kft.)

Szabó István Mihály • A szaknyelv jelentôsége…


172

és a határainkon túl élõ, ott nemzeti nyelvünkfennmaradásában, továbbfejlesztésében,különösen pedig a kisebbségben élõ magyarifjúság szakképzésében nélkülözhetetlenszerepet betöltõ szakírókra is kiterjedõ szer-vezõmunkában a felelõs szerepet magamvállaltam. E tevékenységben nélkülözhe-tetlen segítséget nyújtottak Kecskés Mihályprofesszor, a Magyar Professzorok Világtaná-csának elnöke, továbbá e tanács titkára, Ben-da István kollegánk és a Tanács adminisztra-tív dolgozói.

Az MSZSZ legfontosabb rövid távú célki-tûzései:

• A humán-, a természet- és a mûszakitudományok, a hitélet, a foglalkozási körök,a mûvészetek, a honvédelem, az írott éselektronikus sajtó stb. szaknyelveinek ésezek nagyszámú változatainak feltérképe-zése, képviseleteik egyesületi szintû kiépí-tése, folyamatos fejlesztésük, lehetõleg egy-séges és a Magyar Tudományos Akadémianyelvtudományi fórumaival egyeztetettszempontok szerinti megszervezése.

• A magyar szakírói társadalom központ-jának és e központ mûködési feltételeinekmegteremtése (az adminisztratív nyilvántar-tás és ügyintézés személyi és elhelyezésikörülményeinek biztosítása, gyûlésterem,konvencionális és digitális szakkönyvtár, azelektronikus hírközlés és információtároláseszközeivel felszerelt dolgozószobák, vidékialkotóház stb.). Szakmai pályázatok, ösztön-díjak, jutalmazások, a külföldi kapcsolattartásstb. rendszereinek kidolgozása és megvaló-sítása. Az egyesületi élet megszervezése (tit-kárság, valamint speciális szakterületi, etikai,fegyelmi, pénzügyi ellenõrzési, minisztériu-mi összekötõ stb. bizottságok létrehozása).

• Együttmûködés a szépirodalom tár-sadalmi szervezeteivel és személyes képvi-selõivel a szaknyelvi normák általános elfo-gadtatására és korrekt használatára a szépiro-dalom területén is.

A Magyar Szakírók Szövetségének, MádlFerenc, a Magyar Köztársaság elnöke jelké-pes védnökségével megtartott, ünnepélyesalakuló ülésére 2001. június 12-én délelõtt,a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna EgyháziKonvent Múzeum-termében került sor.Nagyváradra azért esett a választásunk, mertazt is nyomatékkal hangsúlyozni szándékoz-tunk, hogy nemcsak Erdély magyar kultúrájaszorul az anyaország támogatására, de a XXI.század Magyarországának megújuló szelle-misége sem bontakozhat ki a Királyhágómentén és az azon (az „erdõn”) túli területe-ken élõ magyar értelmiség részvétele éssegítsége nélkül. Az ülést Kovács Béla pro-fesszor, a Partiumi Egyetem rektora vezette.Vizi E. Szilveszternek, az MTA alelnökének,Ritoók Zsigmond akadémikusnak és Nagy-Tóth Ferencnek, az MTA külsõ tagjának el-hangzott elõadását a Magyar Tudomány eszámában olvashatjuk, míg Szabó IstvánMihály elõadását a 2001/6. szám közölte.Szilágyi Pál professzornak (Kolozsvár) Amagyar szaknyelv használatának és fejlesz-tésének lehetõségei a romániai magyar fel-sõoktatásban címû, kitûnõ összefoglalójakésõbb és más helyen jelenik meg. A részt-vevõk egyhangúan fogadták el az MSZSZfeladatkörére és célkitûzéseire javasoltakat,egyetértettek a legfõbb védnökök, a szelle-mi védnöki intézmények, az alapító tagokés az ideiglenes vezetõség ismertetett név-sorával. Végül Benda István, a Magyar Pro-fesszorok Világtanácsának titkára az MSZSZalapítólevelét olvasta fel, melyet aláírásávalhárom példányban 40 jelenlévõ hitelesített.A Magyar Szakírók Szövetségének vezetõ-sége 2001. december 19-én az MTA ElnökiTanácstermében ülést tartott, melyen meg-választották a Szövetség szûkebb körû Veze-tõségének és Intézõ Bizottságának tagjait:Tiszteletbeli elnök: Fábián Pál egyetemi tanár.Elnök: Ritoók Zisgmond akadémikus. Társ-elnökök: Hámori József akadémikus, Mako-vecz Imre, a Magyar Mûvészeti Akadémia

173

elnöke, Michelbergel Pál akadémikus, ViziE. Szilveszter akadémikus. Társelnök a hatá-ron túli magyar szakírók részérõl: Nagy-TóthFerenc az MTA külsõ tagja (Kolozsvár). Fõtit-kár: Bõsze Péter egyetemi tanár. Titkárok:Grétsy Zsombor orvos-szerkesztõ, Nagy Tiborvegyész-szerkesztõ. Az Intézõ Bizottság

tagjai: Balázs Géza egyetemi docens, BeckMihály akadémikus, Bertók Lóránd egyetemitanár, Dános Kornél int. igazgató. Grétsy Lászlófõiskolai tanár, Keszler Borbála egyetemi tanár,Kiss József int. igazgató, Kovács Magdolnafõiskolai tanár, Nagy Gusztáv író és mûfordító,Szabó István Mihály akadémikus.

IRODALOMSzabó, I. M.: A magyar szaknyelvi kommunikációs

kultúra az ezredfordulón. MT, 2001/6, 739–752.

Szabó, I. M.: A magyar szaknyelvi kommunikációskultúra fejlesztésének problémái az ezredfordu-lón. Budapesti Népegészségügy, 33, 281–294.

Szabó István Mihály • A szaknyelv jelentôsége…


174

Az agyunk sejtjeiben elraktározott informá-ciókat és annak a társadalom szintjén valófelhasználását, alkalmazásának módjait (er-kölcs, etika) nem lehet genetikailag átörökí-teni. Az ember a nyelv segítségével fejezi kigondolatait, azaz a nyelv az agy mûködésé-nek terméke, a kommunikáció eszköze.Gondolataink az információáramlás eszkö-zeivel szóban, írásban, képekben, nemze-dékrõl nemzedékre átörökíthetõk. A gondol-kodó ember, a Homo sapiens a nyelv, a sza-vak segítségével tudja gondolatait másokkalmegosztani. A tudós is a nyelv segítségéveltudja társaival megosztani az általa felismerttörvényszerûségeket, és a következõ gene-rációk számára hozzáférhetõvé, azaz, halha-tatlanná tenni a Gutenberg-galaxisban, vagymanapság a világháló segítségével a kompu-terek merevlemezein. A népdal, a népme-se is úgy élt tovább, hogy generációrólgenerációra, anyáról leánygyermekre, apá-ról fiúra szállt, míg végül valaki lejegyezte,majd nyomtatásban megjelentette. Az em-ber maga tehát múlandó, gondolatai viszonta nyelv segítségével halhatatlanok lehet-nek.

A nyelv és annak belsõ logikája, amelyetegy azonos kultúrájú nép évezredek soránalakít ki, jellemzõ a nemzetre, sõt, annak min-den tagjára; befolyásolja gondolkodásukat. Amagyar tudósokat is a magyar nyelv belsõlogikája segítette; nemzetközileg is nagyraértékelt sikereik egyik titka a magyar nyelv(pl. Nobel-díjasaink). A nyelv egyszerre vanfüggõ és meghatározó viszonyban a gon-dolkodásunkkal.

Nem véletlen, hogy a Magyar Tudomá-nyos Akadémiát 1825-ben Széchenyi Istvántámogatásával „a nemzet a magyar nyelvápolására, a tudomány szolgálatára hoztalétre”. Az sem véletlen, hogy Bugát Pál or-vosprofesszor és akadémikus társai 1841-ben, azaz 160 éve azért is alapították a KirályiMagyar Természettudományi Társulatot,hogy a nyugati világ tudásanyagát, a tudomá-nyos ismereteket magyarul terjeszthessék.Ebben olyan társai voltak, mint Jedlik Ányos,Szily Kálmán stb. Jedlik egy-egy természet-tudományi fogalom magyar kifejezésére akövetkezõket javasolta, amelyek részbenma is használatosak: delejzár, zárvas, du-gattyú, eredõ, összetevõ, ferdény (trapéz),hanglebegés, -ütés, hátrány, hullámtalálko-zás, huzal, kitérés (elongáció), kéjlég, lejt-mérés, merõleges, nyomaték, osztógép,szorittyú, tolattyú, vetület, villamfeszítõ.villamszedõ, zönge.

Toldy Ferenc, a Magyar Mûnyelvi Bizott-mány elnöke, a következõ levelet írta Jedlik-nek: „… A magas közoktatási ministeriumrendeletébõl egy, a gymnasiumi tanításkörül az illetõknek zsinórmértékül szol-gálandó magyar mûnyelv kidolgozásárabizottmány lévén rendelve, a Tekintetes Úregyik tagjául neveztetett ki. Megkülönböz-tetett tisztelettel vagyok a Tekintetes Úrnakalázatos szolgája Toldy Ferenc mint Amagyar mûnyelvi bizottmány elnöke. Pest,aug. 11. 1854.” A Bizottmány tagja lettJedliken kívül Horváth Cirill, a pesti piaristagimnázium igazgatója, Szvorényi József, azegri cisztercita gimnázium tanára, Fogarasi

A MAGYAR NYELV SZEREPE A TUDOMÁNYBANÉS AZ ISMERETTERJESZTÉSBEN

Vizi E. Szilveszteraz MTA r. tagja, alelnök (MTA) [email protected]

175

Vizi. E. Szilveszter • A magyar nyelv szerepe …

János váltófõtörvényszéki elnök, GyõrySándor okl. mérnök, Pólya József orvospro-fesszor, végül Schirkhuber Móric, a pesti gim-náziumi piarista tanára. A Bizottmány szerinta magyar mûnyelv kialakítása egyre köny-nyebbé teszi a tudományok megértetésétés megértését: „a magyar nyelvet az idegenszók nem csak kellemetlenül zavarják, minta melynek hangzásától lényegesen elütnek,de … felette nehezen kezelhetõk is, miutánszármazékokat csak bajjal és darabosan ké-peznek. Nem vegyülvén a magyar elõadás-sal … mindannyi foltok gyanánt ennek tisztafolyását elidomtalanítják”. Ezek után termé-szetes, hogy Jedlik, ez a zseniális fizikus, ben-cés tanár véleménye az volt, hogy „a szellemélteti a nyelvet, s együtt mind a kettõ a nem-zetet”.

1831-ben merész vállalkozásba fogottBugát Pál: Schedellel együtt megindítottákaz elsõ magyar nyelvû szakfolyóiratot, azOrvosi Tárt. Bugát fõ célja a magyar nyelvûorvosi-természettudományi irodalom meg-teremtése volt. A XVIII. sz. végén ugyanisdeák nyelven íródtak a tudományos ésegyéb szakmai könyvek, a latin a kor linguafrancá-ja volt. Nem véletlen, hogy Bugáttemetésén Toldy, az Akadémia fõtitkára ígyjellemezte Bugátot: „helyesen szólni Révai,szépen Kazinczy, mûszabatosan Bugát taní-totta a nemzetet”. Bugát és nyelvújító társaiegy egész sereg olyan szóval gazdagítottáka magyar nyelvet, amelyeket ma már sem aszakirodalom, sem a köznyelv nem nélkü-lözhet, s amelyek már közkinccsé váltak.Ilyen az ábra, adag, adoma, agy, alagút,állam, anyag, bizomány, bizottság, boncz-tan, ború, csalogány, csavar, derû, dugasz,élcz, ellenszenv, elnök, eredmény, erély,erény, fogalom, forradalom, gép, gyógy,gyógyvíz, gyógyszer, gyógyszertár, higany,hírnök, honvéd, hordár, ideg, jellem, jelleg,jelvény, jog, jogász, kedély, képezde, kísérlet,kór, kórház, kórtan, mûtét, mûtõ, oldat,óvoda, ömlengés, rajz, természetrajz, föld-

rajz, regény, roham, rokonszenv, rovar,állattan, nyelvtan, tankönyv, tanár, tanoncz,titkár, ügyész, ügyvéd, ülnök, üzem, üzlet,vizsga, zene, zongora, zsong.

Szily Kálmán akadémikus, természet-tudós folytatta a nyelvújítást. Korszakosjelentõségû nyelvújításokat tartalmaz szótára.Két évtizeden keresztül szerkesztette az1905-ben indult (s ma is létezõ) MagyarNyelv-et, amely fontos szerepet játszott amagyar térhódításában. Meg kell említeni,hogy Almási Balogh Pál orvos, akadémikus,aki egyébként Széchenyi háziorvosa volt,szintén nyelvújító volt, és akadémiai arany-érmet kapott a filozófia nyelvének magyarí-tásáért.

Gombocz Endre – Szekfû Gyulát idézve– így ír a reformkori nyelvújításról: „Az újszázad (tehát a XIX. sz.) második évtizedé-ben eldõlt a nyelv körüli küzdelem … a ma-gyar nyelv megújhodott, alkalmassá vált alegújabb nyugati gondolatok kifejezésére is,ezzel pedig bebizonyosodott, hogy a rendialkotmány hagyományos nyelve, a latin,éppúgy használhatatlan a magyar nemzetszámára, mint a férfinak a gyermekruha …”.

Ezek a tények azt igazolják, hogy hatal-mas küzdelem folyt a magyar nyelv térhódí-tásáért. S hogy milyen eredménnyel? Aparlamentben latinul beszéltek, az ariszto-krácia németül, franciául társalgott, Pesten1830-ban még a lakosságnak kétharmadanémet anyanyelvû volt…

Az Európai Unión belül nem lesznekhatárok: nem az államok, hanem a nemzetekEurópája lesz. Ebben az évtizedben tehátegy nyelvében és kultúrájában sokszínûEgyesült Európa jön létre. Mivel a kultúrnem-zet az államnemzettõl függetlenül él, így azEurópai Unió a kultúrnemzetek EgyesültEurópája lesz. A magyar nemzet politikailagegységes szálláshelyét a történelem felszab-dalta. Ettõl függetlenül a kisebbségi sorbanélõ magyarság a kultúrnemzet, azaz a ma-gyar nemzet természetes része. Tehát ami-


176

kor a határainkon kívül élõ magyarok ma-gyar identitásáról beszélünk, akkor világosankell látnunk, hogy a kultúrnemzethez valótartozásuk biztosításának feltétele, hogy apedagógus, aki a felhalmozott tudásanyagottovább adja, a pap, aki erkölcsösségre, atudomány eredményeinek etikus felhaszná-lására tanít és az orvos, aki a testi egészségetgondozza, magyar anyanyelvû legyen. Ha-sonlóan fontos, hogy szakmája magyarnyelvezetét is ismerje.

Az erdélyi Jakó Zsigmond és a szlovákiaiBauer Gyõzõ akadémikus társaink már né-hány évvel ezelõtt szellemi kivérzésrõl be-széltek, amikor a Romániában és Szlovákiá-ban élõ magyarság problémáiról számoltakbe. Azaz arról a problémáról, hogy az ott élõmagyarság értelmiségi számaránya a több-ségi nemzethez viszonyítva lényegesenkisebb. Ezért kellenek iskolák, egyetemek,ahol magyarul tanulnak, hogy aztán magya-rul taníthassanak. Ezért jelent majd hatalmaselõrelépést a Sapientia ill. az Erdélyi MagyarTudományegyetem (EMTE), és ezért lennefontos a komáromi Selye továbbképzõ intéz-mény magyar egyetemmé fejlesztése. Amagyarul tanulás jelentõségét Kányádi Sán-dor fejezi ki szépen: „Aki megért, S megértet/ Az egy népet Megéltet.” Azaz egy népet, amagyar nemzetet csak úgy lehet életbentartani, ha van, aki tanul és tanít – magyarul.

Tehát az anyaországban olyan típusúpolitikának kell érvényesülnie, amely termé-szetes szövetségesét látja a Kárpát-medencepedagógusaiban, értelmiségében, tudósai-ban, mûvészeiben; és nem kivándorlásukat,hanem ottani boldogulását segíti. Nekünk,az anyaországban élõ értelmiségieknek, kö-telességeink vannak, és a határainkon kívülélõ magyarajkúakat a magyar kultúrnemzetrészének kell tekintenünk. Segíteni kell azo-kat, akik akár itt, akár ott a kultúrnemzet érté-keinek megteremtésében és megõrzésé-ben, a tudomány eredményeinek itteni és

ottani honosításában, a tudomány továbbfej-lesztésében, a nemzeti kultúra értékeinekmegõrzésében, újrateremtésében, helyreállí-tásában, megerõsítésében, illetve az európaiideálok szolgálatában dolgoznak. Példaérté-kû és úttörõ jellegû volt a Magyar Tudomá-nyos Akadémia azon lépése, hogy 1990-benbevezette az akadémiai külsõ tagságot, ezzelegyenjogúsítva a határon kívül élõ magyartudósokat az államhatáron belül élõkkel.

Márai Sándor kései, hetvenes évekbelinaplójának gondolatai nagyon is érvényeseka XXI. században, amikor a politikai határokel fognak tûnni: „Az ország, a nép még nemhaza … nincs más haza, csak az anyanyelv”.

Természetesen manapság is van „mû-nyelvi válság”, s az informatikai forradalomtermészetébõl adódóan sok nyelvi kultú-rában megjelent ez a probléma. Tudomásulkell venni, hogy a tudomány nemzetközi,nem alkalmazkodhat államhatárokhoz,politikai rendszerekhez. A II. világháborúután a tudomány közös nyelve az angol lett.Így nem véletlen, hogy azt is felvetették:nem szükséges a tudományos nyelvekbonyolult fogalmainak fordítása, nemzetivététele. Ez alapvetõen téves nézet. Az ismere-tek terjesztése a XXI. század nagy kihívása,hiszen tudás-alapú Európa épül, egyenrangútársként az Európai Unióba csak szakmailagjól felkészült, a tudomány legújabb eredmé-nyeivel is felvértezett népként, nemzetkéntléphetünk be, ezért mindennél fontosabb,hogy a tudomány nyelvezete, a szaknyelvközérthetõ legyen. Csak így biztosíthatjuk,hogy kultúrnemzetünk minden tagja hoz-záférhessen a tudomány, a modern technikalegújabb eredményeihez. A nyelv a nemzetkovásza, a nemzeti kultúra továbbéltetõje.Ki kell alakítani, vagy meg kell erõsíteni azta nemzeti tudatot, amely a nemzeti hovatar-tozást nem genetikailag és nem államhatá-rok, hanem a nyelv, a hagyomány, a kulturálisörökség alapján határozná meg.

177

Sextus Empiricus, az ún. empirikus orvosiiskola egy kései képviselõje a Kr. u. 2. sz.végén a filozófiai szkepszis álláspontjárólbírálta kora általános mûveltségének elemeités mindegyikrõl azt igyekezett kimutatni,mennyire bizonytalan elméleti alapokonnyugszik, elannyira, hogy tudománykéntvalójában nem is létezik. Sextus a grammati-kusok tudományát bírálva egyebek közt akövetkezõket mondja:

„Sok minden más miatt is érdemes tüze-tesebben megvizsgálni a grammatika tudo-mányát, leginkább azonban azért, mert agrammatikusok kérkednek tudományukkalés nagyra vannak vele, viszont azokat, akikmás tudományokkal ékeskednek, állandóanlerohanják mint olyanokat, akiknek fogal-muk sincs arról, hogy mi a közgörög nyelv-használat, továbbá azért is, mert ha vizs-gálódásaikban sarokba szorítják õket, nemtalálnak más menedéket, mint azt, hogypiszkálódjanak azokkal, akik velük vitatkoz-nak, vagy azt, hogy csupa hibás szóváltás éshibás mondatszerkesztés, amit azok monda-nak. Nem utolsó sorban bátorít az is, ha látjuk,hogy a grammatikusok, akik szinte két szótsem tudnak helyesen mondani, a régiek kö-zül azokra, akik a helyes nyelvhasználatban,vagyis a görögösségben a legnagyobbakvoltak, Thukydidésre, Platónra, Démosthe-nésre, azt bizonyítják rá, hogy barbárulbeszéltek.” (Adv. math. 98.)

Mondhatok-e ezek után valamit én, agrammatikus, empirikus szaktudósoknak,szakíróknak, s nem kell-e inkább attól fél-nem, hogy hasonló megjegyzéseket vonokfejemre? Ezt nem valami kötelezõ szerény-kedés mondatja velem. Nemcsak azért,mert ha valaki egy modern irodalomtudo-

mányi vagy nyelvtudományi munkát veszkezébe, ma is támadhat az az érzése, hogybár a mondatok magyar mondatoknaklátszanak, mégsem lehet azokat megérteni,hanem egy másik, mélyebben fekvõ okmiatt.

Az ókori szónoklattanban a „beszéderényei” közt elsõ helyen a „görögösséget”,ill. a „latinosságot” jelölték meg, ahogyan mi„magyarosságot” mondunk, vagy általáno-sabban nyelvhelyességrõl beszélünk. Sextusis errõl beszél, és összhangban az általánosókori felfogással, ennek két elemét említi: ahelyes szóválasztást, ill. az ez ellen való vét-séget (ez utóbbit nevezték barbarizmus-nak) és a helyes mondatszerkesztést, ill. azellen való vétséget (ezt nevezték solecis-mus-nak).

Itt azonban mindjárt egy nagy nehéz-séggel kerülünk szembe: mi dönti el, hogymi magyaros, mi a helyes nyelvhasználat,szaknyelven szólva: mi a nyelvi norma? Akérdést elmélyülten, bár nem egészen köny-nyen érthetõen tárgyalja Tolcsvai Nagy Gá-bor könyve: A nyelvi norma (Bp. 1998. Nyt.Ért. 144.) Én természetesen nem mehetekolyan mélyre, mint õ. Általában tekintélyekreszokás hivatkozni, így volt ez már az ókorbanis. Volt a késõ hellenisztikus korban olyanirányzat, amely csak a klasszikus kor attikaiíróinak nyelvhasználatát ismerte el helyes-nek, és – mint Sextus szövegébõl is kitetszik– voltak, akik a hellenisztikus kor közgörög(koiné) nyelvhasználatát tartották mérvadó-nak, és ebbõl a kiindulásból bírálták a klasszi-kusokat. A magyarban sincs másképp: hivat-kozni szokás a nagy írókra, a népnyelvre, aköznyelvre stb. Mindegyikkel kapcsolatbanmerülnek fel kérdések. Ezeket megint nem

CLARE ET DISTINCTERitoók Zsigmond

az MTA r. tagja, egy. tanár (ELTE)

Ritoók Zsigmond • Clare et distincte


178

akarom boncolgatni. A problémák gyökereabban ragadható meg – s ez a mélyebbenfekvõ ok –, hogy mindegyik értékelõ, min-den értékelés bizonyos szubjektivitást rejtmagában, a vizsgálódó személy szubjektívértékválasztását. A modern nyelvtudományebbõl a csapdából úgy kíván kihátrálni, hogya nyelvtudomány feladatát a nyelvi jelensé-gek és tények rögzítésében és rendszerezé-sében látja, anélkül, hogy azokat értékelné.Valahogy úgy, ahogy a növényrendszertansem tesz értékbeli különbséget a tarack, abúza, meg a fenyõ közt. A nyelvtudományegyfajta természettudomány, mondják me-gint (mert ezt már a 19. sz. közepén is mond-ták), de mindenesetre leíró, deskriptív, nemelõíró, preskriptív tudomány.

A kérdés, a nyelvi norma kérdése még-sem zárható le ilyen egyszerûen. Igaz, a nö-vényrendszertan számára közömbös, hogyvalami zuzmó vagy fás növény, és egyikresem mondhatjuk önmagában, hogy az „jónövény”, az emberi társadalom szempont-jából azonban sajátságaik nem közömbösek:vannak, amelyek többé-kevésbé egyértel-mûen „jók”, mert az emberi élet szempont-jából hasznosak, és vannak, amelyek többé-kevésbé egyértelmûen „rosszak”, vagy mertközvetlenül károsak az emberre nézve, vagymert közvetve, amennyiben a „jókat” káro-sítják.

A nyelv esetében hasonló a helyzet. Anyelvi tények önmagukban lehetnek értékszempontjából közömbösek, de a nyelvnem önmagában létezik, hanem emberi kö-zösségek valamilyen célt szolgáló használa-tában, s ebbõl a szempontból a nyelvi tényekmár nem lehetnek közömbösek, hiszenvagy jól szolgálják a célt, vagy nem, s hogymi szolgálja jól a célt, az érintkezést, az vál-tozó. A nyelv ugyanis jelrendszer, amely va-lahogyan a valóságot képezi le. Mindkettõváltozik: változik a valóság, és változik ezzelösszefüggésben, de ettõl függetlenül is, ajelrendszer.

Változik a jelrendszer, a nyelv, belsõokokból, melyek közül a legfontosabb azegyszerûsödésre való törekvés. Így szorul-nak a peremre bizonyos „rendhagyóságok”,a magyarban pl. a tárgyas ragozás feltételesmód többes elsõ személyének ragja (-nók, -nõk) vagy az ikes ragozás jelölése bizonyosesetekben, vagy a rendszerben különbözõhelyet elfoglaló, de rokon szerepkört betöltõalakok közül az egyik. Így tûnt el gyakorlati-lag mára a magyarban az ún. félmúlt (vala,megevé). De eltûnhetnek jelenségek külsõbeavatkozásra, mint a „-tatik, -tetik a magyar-ban nem használtatik” elv nyomán, amelyetaz iskola erõltetett, a szenvedõ alak. Mond-hatja-e valaki, hogy ez a mondat: „OlvasnókHoméroszt, ha értenõk a nyelvet”, kevésbéjó, kevésbé felel meg a nyelvhelyességnek,kevésbé magyaros, mint ez: „Olvasnánk Ho-méroszt, ha értenénk a nyelvet”? Nyilvánva-lóan nem, de a mai beszélõk nyelvi normájá-nak ugyancsak nyilvánvalóan az utóbbi felelmeg (az elõbbit esetleg nem is mindenkiértené), a nyelvi egyszerûsödés irányábanvaló haladás folytán. Ezzel elvész a nyelvirendszer egy finom különbségtevése. Mástjelent az: olvasnók Homéroszt – az egészet,vagy meghatározott mûvét, részét, mint ez:olvasnánk Homéroszt – valami közelebbrõlmeg nem határozott részét, viszont adva vanegy stiláris megkülönböztetõ jegy: az „olvas-nók”-féle alakokat nyilván csak emelkedettstílusban lehet használni, ill. használata a stílustemelkedetté teszi (vagy a beszélõ konzerva-tivizmusára vall).

Vannak a szókincsben más eredetû ésmás kérdéseket felvetõ változások. Kétpéldát említek. Az ,iromba’ szó eredetileg,tarkát’, ,pettyegetettet’ jelentett, s még azÉrtelmezõ szótár is ezt adja meg általánosanhasznált jelentésnek, mégis azt hiszem: haaz embereket megkérdezzük, tíz közül ki-lenc a hasonló hangzás miatt bizonyosan aztfogja mondani, hogy a szó jelentése ,otrom-ba’, amit az Értelmezõ szótár csak ritka jelen-

179

tésként tart nyilván. A másik példa hasonló.Az ,ural’ igét a magyar klasszikus irodalom ésa népköltészet egyértelmûleg ,úrnak elis-mer’ jelentésben használja. A 20. század ele-jétõl ezt a jelentést fokozatosan kiszorítja egymásik, éppen ellenkezõ értelemben valóhasználat: ,uralkodni’, ,úrnak lenni’, nyilvánéppen az ,uralkodni’ igével való rokon hang-zása nyomán. Mármost lehet azt mondani,hogy ez a magyar nyelvhasználattal nemegyezõ, (persze, a 20. században már nemtudnak magyarul – csak egyet nem lehetvagy legalább nem ajánlatos: figyelmen kívülhagyni a mai nyelvhasználatot, mert ez afélreértés veszélyével jár.

A nyelv azonban nemcsak belsõ okokbólváltozik, hanem annak a változásnak követ-kezményeképpen is, amely abban a valóság-ban megy végbe, melyet mint jelrendszerleképez. Ezek a változások elsõsorban anyelv legmozgékonyabb elemében, a szó-készletben mutatkoznak meg, akár mint va-lamely idegen nyelvbõl átvett kölcsönsza-vak („idegen szavak”), akár mint azok tükör-fordításai, akár mint önálló alkotású szók.Hogy mikor melyiket választjuk, az attól függ,melyik esetében forog fenn kevésbé a félre-értés vagy meg nem értés veszélye. Ha valakia ,korlátnok’ szót hallja, valószínûleg akorlátoltság irányában keresi az értelmet, snem a kancellárra gondol, holott pl. KeményZsigmond ebben az értelemben használja.Ha viszont a ,fedezet’ helyett ,half’-ot mond,alkalmasint nem értik, mirõl beszél. A szük-ségtelenül alkalmazott idegen szavak – tehátamelyeket nem azért alkalmazunk, mertnincs magyar megfelelõjük, hanem mert lus-ták vagyunk azt megkeresni, esetleg kitalálni– nem azért kellemetlenek vagy veszélye-sek, mert “korlátolt puristák” annak tartják,hanem mert az érthetõséget veszélyeztetik.

A kérdéseket még lehetne folytatni a véltés valódi idegenszerûségekkel a szószerke-zetek és a mondattani jelenségek vonatkozá-sában, ahol a kérdések és a válaszok sokkal

bonyolultabbak, de talán ennyi is elég annakbizonyítására, hogy a nyelvhelyesség(„magyarosság”) nem kezelhetõ elvont kate-góriaként, hanem csak az érthetõség össze-függésében. Ha valamilyen kor vagy környelvhasználatát akarnók mércévé tenni,megmerevítenõk a nyelvet, s belõle elõbb-utóbb holt nyelv válnék, melyet csak a be-avatottak értenek. Ez történt a latinnal, leglel-kesebb ápolói, a humanisták buzgólkodásafolytán, akik az ókori klasszikusok nyelv-használatát tették meg kötelezõ mértéknek.Másfelõl, ha kaput tárunk minden egyéniönkény elõtt, ez megint szétzilálja a társadal-mi tudatban mégiscsak élõ rendjét a nyelv-nek, és megint érthetetlenné vagy csak vala-mely csoport számára érthetõvé tenné aközléseket.

Ezzel elérkeztünk a második ókori stílus-erényhez, amelyet a görögök a világosság, arómaiak talán még érzékletesebben azátlátszóság vagy átláthatóság szóval jelöltek.Az érthetõségnek azonban természetesennemcsak a szavak és mondatok, hanem aszöveg egészének síkján, a szöveg gondo-latmenetében, szerkezetében is érvényesül-nie kell. Ebben a tekintetben a matematikaiiskolázottság, azt hiszem, sokat segít, ha ezennem képletek halmazát vagy azt értjük, amitPlatón szatócs-matematikának nevezett: aszûk gyakorlati alkalmazhatóságot, hanem amatematikai gondolkodásmódot. Azt, hogyminden újabb állításnak, lépésnek az elõzõ-bõl kell következnie; ha az egyes részkérdé-sek megoldására több módszer kínálkozik, alegegyszerûbbet kell választani, s ha új fogal-mat („segédtételt”) vezetünk be, azt megkell magyarázni. Így lesz gondolatmenetünk,állításunk bizonyítása amellett, hogy meg-gyõzõ, szép. Ezt fejezi ki a címül választott,egyébként nem ókori szabály: Clare etdistincte – világosan és tagoltan.

Milyen veszélyek fenyegetnek itt? A sokközül csak kettõt említek. Az egyik, amit kü-lönösen nagy tudású, idõs tudósok esetében



180

figyeltem meg: éppen mert sokat tudnak,mindenrõl sok minden jut eszükbe, s nincserejük félretolni azt, ami nem tartozikszigorúan a tárgyhoz. A szellemi izmokmeglazultak. Ennek folytán a gondolatmenetelveszti szikár célratörését, s a végén azember esetleg úgy érzi: rengeteget tanult,de a sok fától nem látja egészen az erdõt.Holott éppen a nagy és alapos tudás tesziképessé birtokosát arra, hogy egyszerûenszóljon, hiszen olyan alaposan ismer mindenrészletet, hogy tudja, mi az a leglényegesebb,amit ki kell emelni. Tud a bonyolultról isegyszerûen beszélni. A másik mintegy azellenkezõ véglet, amikor a szerzõ úgy ír,mintha az olvasó mindazt tudná, amit õ, s abizonyításhoz elég csak utalni dolgokra.Ilyenkor a gondolatmenet megint homályosmarad a beavatatlan elõtt, vagy legfeljebbmásodik olvasásra világosodik meg, amikoraz olvasó már tudja, hova is akart a szerzõkilyukadni.

Az eddig mondottakból következõleg azérthetõség sem mindentõl független ténye-zõ, hanem csak a közlõ és a befogadó viszo-nyában értelmezhetõ, vagyis megint egyviszonylagosság, megint egy természettu-dós kedélyeket borzoló érték-kategória.Errõl szól a harmadik stíluserény. Eszerint abeszédnek illenie kell ahhoz, aki beszél,ahhoz, amirõl beszél, és ahhoz, akirõl beszél.Ezt a szempontrendszert a szónoki gyakorlatszámára dolgozták ki, de hamarosan ez lettaz irodalmi alkotások megítélésének alapja(ott az alkotásban szereplõk „beszédére”, ill.beszédhelyzetére alkalmazva), de a mod-ern kommunikációelméletnek is ez az alap-ja. Így talán szakírók számára sem egészenérdektelen. Mit jelenthet ez?

Jelenti azt, hogy amit írunk, méltó kell,hogy legyen hozzánk. Tudásunk, rangunkkötelez. Sosem mondhatjuk: ennek a közön-ségnek ennyi is elég, elég, ha „odakenek”valamit. Lehet, hogy a közönségnek elég,de magunknak nem lehet elég, ha keveseb-

bet adunk, mint amire képesek vagyunk. –Jelenti a tárgy iránti alázatot. Megismertemvagy éppen felismertem valamilyen igazsá-got, a világrendnek egy darabját, a történelmifolyamatok egy szakaszát, egy mûalkotásbelsõ szerkezetét, és most másokkal is közöl-ni akarom. Attól, hogy miképp közlöm, függ,hogy mások mit fognak fel belõle, megnyilat-kozik-e elõttük valami az igazságból. Nemlehet ezt a feladatot félvállról venni, nemlehet nem szabatosan, félig-meddig közölni,hiszen nem én vagyok a fontos, hanem aközlendõ. – És jelenti azt, hogy amit írunk-mondunk, megfeleljen a közönségnek, pon-tosabban az adott, a megcélzott közönség-nek, érthetõ legyen a számára. Másképp kellvagy lehet írni egy szakfolyóiratban (bár atudományok szakosodása mellett ott sem árta „közérthetõség”), és másképp a szélesebbolvasóközönségnek. Hadd emeljem ki eb-ben az összefüggésben különös nyomaték-kal a tankönyveket, kivált az iskolaiakat.Nem lehet jól tanulni az olyan tankönyvek-bõl, amelyekben az egyes fejezetek felépí-tése nem szigorúan logikus, avagy új fo-galmak jelennek meg megmagyarázatlanul.A közérthetõség nem elprimitivizálását je-lenti az ismereteknek, nem „leguggolást”,hanem fokozott lényegre összpontosítást,világosságot, áttekinthetõséget, tagoltságot,magyarosságot (idegen szavak!).

De hát az érthetõség az egyetlen ismérv,amelynek alapján meghatározhatjuk, mi-képp kell írni? Még ha pontosítjuk is és hang-súlyozzuk is a félreérthetetlen egyértelmû-séget és a tartalmi szabatosságot – nem kevésez? Nyelvhelyességrõl tovább nem kell be-szélnünk? Ez a nagy vitakérdés a társadalminyelvészet és a nyelvmûvelés között. A tár-sadalmi nyelvészek azt mondják: a nyelvváltozik, a társadalmi használhatóságon kívülnincs más tárgyi ismertetõjel, aminek alapjánmeghatározhatjuk, hogy mi elfogadható, minem. A nyelvmûvelõk azt mondják: a nyelvtörténete folyamán mutatkoznak bizonyos

181

irányzatok, ezek figyelembevételével kella változásokat kellõ mederben tartani, s amia nyelv régi fejlõdési irányaival nem egyezik,azt kellõ megfontolás alapján ki kell küszö-bölni. Ha gazdagítja a nyelvet, maradjon, haszegényíti, fel kell venni a harcot ellene.

Nem akarom a vitát eldönteni, nem istudnám. Csak tovább lépek eggyel az ókoristíluserények sorolásában. A negyedik azékesség. Értették ezen a jóhangzást, a szó-és gondolatalakzatokat. Hogy egy szakíró-nak feltétlenül ilyenekkel, alliterációkkal,chiasztikus vagy párhuzamos szóelhelyezé-sekkel, fokozásokkal, metaforákkal kell-eszövegét meghintenie, abban nem vagyokbiztos. De hogy a szabatosság mellett a nyelvszínességére, a stílus szépségére, gyönyör-ködtetõ voltára törekedni célszerû, mert atartalom is jobban hat így, sõt kell is, mert azemberre mint emberre az õsemberi kortólkezdve, amikor tárgyaira teljesen szükség-telenül, teljesen „haszontalanul” valami kismintát karcolt, jellemzõ volt az, hogy örömétlelte a szépségben, s hogy ezt az emberijellemvonást a 21. században sem kell feladni,abban bizonyos vagyok. Szomorú lenne, haa 21. század embere csak a hasznosság, ahasználhatóság alapján akarná berendezniéletét.

Mármost azt, hogy mi szép, éppoly válto-zó korok és körök szerint, mint az, hogy mi

helyes nyelvileg, és csakugyan nehéz olyantárgyilagos fogódzókat találni, amelyek segít-ségével ezt személytõl függetlenül megha-tározhatnók. De minden tudatos író többé-kevésbé valamilyen stílus-mintát követ, per-sze mindegyik mást-mást, aszerint, hogy mittart szépnek, nyelvileg helyesnek. Jó ez, ígylesz az írásbeliség sokszínû. Lehet követni aMagyar Narancsot és lehet követni, mondjukKosztolányit. Csak kötelezõvé nem lehettenni valamelyiket. Befolyásolni azonbanlehet a nyelvhasználatot, és nem is ered-ménytelenül. A sportnyelv pl. a harmincasévekben megmagyarosodott, a -tatik, -tetikpedig kiveszett. Lehet befolyásolni, ha vala-mely csoport példát mutat és következetesmarad esetleges gúnyolódásokkal, lekicsiny-léssel szemben is.

A magyar nyelv sokféle tényezõ hatásaalatt erjedõ, forrongó korszakában van. Hogymivé forrja ki magát, nem utolsó sorban függéppen a szakíróktól. Miért? Mert – jó ez, vagynem, más kérdés – a szakismeretek fontossá-gának növekedése folytán az emberek egyrésze, talán nem is kis része, több szakiro-dalmat olvas, mint szépirodalmat. Igen nagya felelõsség, amely a szakírókra nehezedik.„Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, ésáhítattal ejtsétek a szót” – mondta ReményikSándor, és ez a figyelmeztetés az írásra isérvényes. Ma is.



182

A Magyar Szakírók Szövetsége megalakulá-sának kezdeményezõi nemzeti önazonos-ságunk legfõbb tényezõje, anyanyelvünkmegõrzésének és korszerû fejlesztésénekfontosságát a legválságosabb idõszakbanismerték, fel és annak megfelelõen csele-kedtek. Jelen korunkban ugyanis anyanyel-vünk általában (a beszélt, az írott, fõleg pediga számítógépes), a tudományos-szakirodal-mi nyelv pedig különösen nagy megpróbál-tatásnak (kihívásnak) van kitéve. Sürgõsenés folyamatosan sajátjává kell áthasonítaniaazt az irdatlan mennyiségû jel- és fogalom-rendszert, amelyet az információs forradalomszakadatlanul áraszt, szinte percrõl-percre.

A magyar nyelv elsõ nagy válságát az elsõévezred fordulóján vívta meg eredménye-sen, amikor „a keresztény vallás, a földmíve-lés és kézmûvesség fogalmait és tárgyait kel-lett magyarul elnevezni” (Szily K., 1879). Má-sodik nagy megpróbáltatását a magyar nyelva XIX. század második felében élte meg,amidõn a „tudomány, mûvészet és technikaiipar körébe tartozó temérdek sok mûnevetés mûszót kellett nyelvünkben megpolgáro-sítani” (Szily K., 1879). A jelenlegi szakismere-teink 99 %-át eredményezõ utóbbi fél évszá-zad robbanásszerû tudományos fejlõdése(Vizi Sz., 2001) állította a harmadik kihíváselé a magyar nyelvet és annak felelõs mûve-lõit. Az információs forradalom követelmé-nyeinek csak a tudásalapú társadalom képeseleget tenni. Még képzelgésnek is kétségbe-ejtõ jövõkép, hogy a tudományos ismeretekmegszerzése közép- és felsõszinten ne azúj követelményeknek megfelelõen finomí-

tott anyanyelven, hanem „akár angolul is foly-hatna” (Balázs G., 2001). Az információáram-lás ugyanis nem élettani szabályok szerint,hanem „agysejtjeinkben rögzült tudás …nemzedékrõl nemzedékre, mesterrõl tanít-ványra terjedve öröklõdik”, továbbá „nem-zetünk jövõjét a természettudományos mû-veltségre és annak logikájából fakadó érték-rendre kell alapozni” (Vizi Sz., 2001). Végül,mert “a XXI. században az Európai Unióhozcsatlakozott országokban is a nemzeti össze-tartozás érzése, a nemzeti kultúra és a nyelvtisztelete egyre erõsödik” (Orbán V., 2001).

A Magyar Szakírók Szövetségének ala-kuló ülése a legmegfelelõbb alkalom annakmegítélésére, hogy a beszélt nyelvet meg-örökítõ, a nemzetet a leghatásosabban alakítóés megtartó anyanyelvû írásbeliségbõlmennyi volt a részesedése, és milyen volt aszerepe a természettudományos szakiroda-lomnak. Az írásbeliségbõl mindaz, ami nemtársadalomtudományi, illetve nem szép- ésközirodalom (Nagy Cs., 2000), a természet-tudományi szakirodalom körébe tartozik.Ennek nagyobb ágazatai: a biológiai, mezõ-gazdasági és orvosi, valamint a földtani, mate-matikai, fizikai, csillagászati és mûszaki-mér-nöki szakirodalom (Balogh E., 1981). A körbeláthatatlanul bõvül valamennyi ágazat ha-tárterületeivel, a korszerû mûszerezettség ésa gyors adatközlés és általában a nemzetközielismertségre törekvõ tudományos kutatásrobbanásszerû fejlõdésével.

Ebben a helyzetben a régmúlt idõk egy-nyelvûségébõl kiszabadult anyanyelvû ter-mészettudományos szakirodalmat ismét azegynyelvûség (ezúttal az angol) veszélyez-

A ROMÁNIAI MAGYARTUDOMÁNYOS SZAKIRODALOM*

Nagy-Tóth Ferenc

* A nagyváradi elõadás rövidített változata.

az MTA külsô tagja, kut. prof (Kolozsvári Biológiai Kutató Intézet)

183

Nagy-Tóth Ferenc • A romániai magyar tudományos szakirodalom

teti. A tudomány eredményeinek pontos ésgyors elsajátítása, a felelõsen gondolkodó éscselekvõ, nemzetközileg versenyképes újtársadalom megteremtése és mûködtetésemegköveteli az anyanyelvû szakirodalomáltalánosan elfogadott és megbecsült mûve-lését. A kutatások eredményeit pontosan,szabatosan, közérthetõen, szellemesen ésmegragadóan, anyanyelvünket is õrizve ésszépítve, Erdélyben és az anyaországban is,úgy közvetíteni, ill. közreadni, hogy az a tu-dományos ismeretek mellett még szépirodal-mi élménnyel is jutalmazza a szakembert.

Az erdélyi tudományos szakirodalombanis elkerülhetetlenné vált az idegen szavaközöne. A számítógépes közlésekbõl tájéko-zódó (elektronikus információ) fiatalabbnemzedék nem pazarol némi többletgon-dolkodást megfelelõ anyanyelvi kifejezéskeresésére, hanem gépiesen veszi át a köny-nyebben, kényelmesebben, s fõleg gyorsab-ban használható idegen fogalmakat. A tere-pen nem mintákat, hanem „próbákat” gyûj-tenek, a laboratóriumban nem elemeznekvagy vizsgálnak, hanem „analizálnak”. Vitatárgyát nem az elkerülhetetlen szókölcsön-zés vagy a nyakatekert magyarítás képezi,hanem a nyelvünkbe már jól áthasonult éspontos értelmû fogalmak tudatos használa-tának szorgalmazása, a szöveg könnyebb ésgyorsabb megértése, s nemkülönben azanyanyelvû gondolkodás fejlesztése céljából.Mindenképpen veszélyesen félrevezetõ éshamis az az állítás, mely szerint „egy nyelvelsõdleges szerepe inkább a gondolatátvitellehetõvé és hatékonyabbá tételében, mint-sem a nemzeti öntudat ápolásában, vagy a

másoktól való elkülönülésünk kifejezésébenrejlik” (Furdek L. T., 2001).

Tájszerkezetileg, és ebbõl következõengazdaságilag létezhettek bizonyos feltételeksajátos erdélyi természettudományi szakiro-dalom kialakulására. Ez azonban sohasemkövetkezett be, miként szépirodalmi „skiz-ma” sem volt valójában. Volt viszont erõsza-kos elszakítottság. A nép ösztönösen és tuda-tosan együvé tartozóként élt és viselkedettmindig. Ez az évszázados magatartás hatá-rozza meg a jövõben is az erdélyi magyartudományos szakirodalomnak az anyaorszá-gival azonosuló sajátos szerepét. Az erdélyimagyar tudományos szakirodalomra is érvé-nyesnek kell lennie annak, amit az ErdélyiMúzeum-Egyesület 1990. október 27-én,immár harmadszori megalakulásakor, cselek-vési irányként meghatározott: „Mi az erdélyimagyarságot mindig a magyar nemzet, mû-veltségét pedig az egyetemes magyarmûveltség szerves részének tekintettük éstekintjük ezután is” (Benkõ S., 1993/a).

A legfontosabb közös feladat a magyarszaknyelv csiszolása (pallérozása), s ezáltalharmadik válságából való sikeres kiemelésemellett, minél színvonalasabb tudományosalkotások kidolgozása és elterjesztése, atudás alapú társadalom megteremtése és enemzetközi versenyképesség elérése céljá-ból. Hassa át a Magyar Szakírók Szövetségé-nek jövendõbeli, gyümölcsözõnek remélttevékenységét a nagy törvényalkotó anya-nyelvünkbe igen szépen átültetett áldása:„Esõként szitáljon tanításom, harmatkénthulljon mondásom, mint permet a zsengefûre, záporesõ a pázsitra” (Mózes V, 32:2).

IRODALOM:Balázs G.: Mûnyelvi válság egykor és most. Természet

Világa, 2001. május, 201. o.Balogh E. (Fõszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexi-

kon I. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981.Benkõ S.: A romániai magyar tudomány helyzete és az

Erdélyi Múzeum-Egyesület feladatai. Bp., 1993/aFurdek L. T.: Varietas mégsem delectat? Szabadság

(Kolozsvár), 2001, 13, 58.

Nagy Cs.: A magyar emigráns irodalom lexikona.Argumentum Kiadó, Budapest, 2000.

Orbán V. országértékelõ beszéde a pesti Vigadóban,2001. február elsején.

Szily K.: A természettudományi mûnyelvrõl a magyarirodalomban. Természettudományi Közlöny,1879, 132. évf., 5. füzet, 199–201.

Vizi E. SZ.: A tudás Magyarországa. Természet Világa,2001. május, 194.


184

A tanulmány áttekintést ad a magyaror-szági idegennyelv-tanítás valamint az ide-gen nyelvek ismeretének és használatánakaktuális helyzetérõl. Az elemzés közép-pontjában az angol és a német nyelv áll. Adolgozat megállapítja, hogy a két nyelv kö-zött az utóbbi idõben sajátos presztízs- ésmunkamegosztás alakult ki: a német –anyelvet beszélõk és tanulók számát tekintve– mennyiségi szempontból (még mindig)igen kedvezõ helyzetben van, a minõségiparamétereket (mint például az elért nyelv-tudás szintjét, a nyelvhasználat területét)is vizsgálva viszont egyértelmû az angolnyelv egyre erõsödõ dominanciája.

Az idegen nyelvekszociokulturális kontextusa

Csak igen ritkán adatik meg a lehetõség alap-vetõ nyelvpolitikai átalakulásokra, vagyisarra, hogy valamely fennálló szociokulturáliskeretben újradefiniálhassuk az egyes nyel-vek funkcióját, szerepét és helyiértékét.Ilyen korszakos esély nyílt – ami egyúttalpáratlan kihívást is jelentett – az 1990 körülirendszerváltozás kapcsán a közép- és kelet-európai országokban, így hazánkban is.Ennek folyományaként az idegen nyelvekterületén azóta is sok minden mozgásbanvan: a „vasfüggöny” leomlásával markánsanátrendezõdött a nyelvpolitikai erõtér, apolitikai, gazdasági és kulturális átalakulás anyelvi szektort merõben új helyzet elé állítot-ta. Az orosz nyelv – legalábbis hivatalos –hegemóniájának felszámolása után, azaz a

kötelezõ orosznyelv-oktatás 1998/99-esmegszüntetését követõen, a közvéleménygyorsan és radikálisan elfordult ettõl a nyelv-tõl, mialatt szûnni nem akaró roham indultmeg a „nyugati” nyelvi kínálatok, fõleg azangol és a német irányában (vö. Földes 1994:3 f.). Egy rendszeresen Magyarországon isoktató amerikai vendégtanár ebbõl az idõbõlkissé poentírozottan így foglalja össze benyo-másait: „More McDonald’s […] More English.And more toilet paper”1 . Az idegen nyelvekés közvetítésük egész problematikája ésteljes vertikuma tehát mind szervezési, mindtartalmi tekintetben ultimatív átalakulási fo-lyamaton esett át. E helyütt csak néhánylényeges momentumot emelek ki:

(1) A lényegében feleslegessé váltorosztanárok tömegeit Közép- és Kelet-Európa-szerte, így nálunk is, angol- vagynémettanárokká (valamint jóval kisebbmértékben franciatanárokká) „képezték át”,2

igaz, ezeket a programokat országról országrabizonyos sajátosságok, eltérések jellemez-ték.3 Mindazonáltal mindegyik országbanközös volt az, hogy ez a – nálunk már az

AZ IDEGEN NYELVEK OKTATÁSA, ISMERETEÉS HASZNÁLATA MAGYARORSZÁGON

– A NYELVPOLITIKA TÜKRÉBENFöldes Csaba

1 forrás: Commonweal, 1997/142 Szerencsésebbnek tartom a „továbbképzés” termi-nust, hiszen az „átképzés” szó át- elõtagja azt szugge-rálja, mintha valamiféle diplomacserérõl vagy -váltás-ról lenne szó, holott az orosztanárok új képesítésükettermészetesen nem az orosz szakos oklevél helyett,hanem a mellé, annak kiegészítésére szerezték.3 Egyes szomszédos országokban, pl. Szlovákiában,nem csak az orosztanárokat, hanem más, problemati-kus tantárgyak (pl. világnézetünk alapjai/állampol-gári ismeretek) oktatóit is kezdettõl fogva szervezet-ten bevonták az átképzésbe.

a nyelvtud. kand., tszkv. egy. tanár (Veszprémi Egyetem) [email protected]

185

Földes Csaba • Az idegen nyelvek oktatása…

1997/98-as tanévben lezárult, és már másuttis befejezés elõtt álló – projekt posztgraduáliskiegészítõ képzés formájában a gyakorlóorosztanárokat a lehetõ regrövidebb idõ alattegyik nyelvrõl a másikra igyekezett átirányí-tani. Magyarországon ennek a programnaka keretében 14 felsõoktatási intézményben4900 tanár szerzett nyugati nyelvszakos ok-levelet, zömük (több mint 2500 fõ) német-bõl.4 A koncepció középpontjában az a tö-rekvés állt, hogy a tanárok meglévõ nyelvta-nítási kompetenciájára és tapasztalataira,valamint idegennyelvoktatás-módszertaniismereteikre és jártasságukra támaszkodja-nak és erre a bázisra építve közvetítsék az újnyelv gyakorlati ismeretét és természetsze-rûleg a nyelvspecifikus elméleti-filológiaiszakmai alapmûveltséget.5

(2) A kvalifikált nyelvpedagógusokhiánya a legtöbb régióbeli országot a gradu-ális képzésben is gyakorlati orientáltságú ésmindenekelõtt rövidebb idõtartamú tanár-szakok tervezésére és megvalósítására ösztö-nözte. A tanárhiányon túl Paul (2001: 1545)nem hallgatja el azt a motívumot sem, hogyezen intézkedés hátterében nem utolsósor-ban a Világbank elvárásai is meghúzódtak,amely Magyarország számára az oktatásiszektor reformjára szolgáló kölcsönfelvételt

ilyen nyelvpolitikai programhoz és annakkeretében „gyakorlatorientált” (értsd nyelv-pedagógiai irányultságú) nyelvtanárképzésbevezetéséhez kötötte. Így jöttek létre ná-lunk az egyetemek és a fõiskolák kereteinbelül a hároméves egyszakos nyelvtanár-képzési szakok,6 melyek 2002 õszétõl – azúj bölcsészettudományi képesítési köve-telmények életbelépésével – e formábanmegszûnnek.

(3) Nemcsak új képzési formákkal, ha-nem számos új intézményalapítással (vagyreaktiválással) igyekeztek a nyelvtanárhiá-nyos helyzeten enyhíteni. Így új egyetemekés fõiskolák jöttek létre (pl. a Kodolányi JánosFõiskola7 Székesfehérvárott), másokat újra-szerveztek (pl. a Pázmány Péter KatolikusEgyetemet Piliscsabán). Sok esetben mármeglévõ, de azelõtt más szakmai irányúintézményeken alapítottak filológiai tanszé-keket, pl. a Veszprémi Egyetemen egyetemiszinten angolt, németet és franciát, a MiskolciEgyetemen fõiskolai szinten angolt és né-metet.

(4) További fontos ösztönzést jelentett anémet nyelv tekintetében a germanisztikaés a német nyelvtanárképzés számára a né-met kisebbség, amely egyre szabadabbanartikulálhatta nyelvi és kulturális igényeit is.

(5) Mindezeken kívül valamennyi „nyu-gati” nyelvnek jól jött az az új motivációsháttér, amely abból adódott, hogy a tanulóka látványosan megnövekedett nyugati uta-zási és kapcsolatépítési lehetõségek (ösztön-díjak, külföldi munkavállalás) vonzerejétérezve – különösen kezdetben – óriási tanu-lási kedvet tanúsítottak.

A kilencvenes évek elsõ felében fellépõrobbanásszerû nyelvi keresletnövekedést ittcsak egyetlen kiragadott példán szemlélte-

4 Más lapra tartozik, hogy a mintegy 15 ezer orosz-tanár közül csak kb. 3200 vett részt az átképzésikurzusokon, és az állam által (pénzügyi tekintetbenis) nagyvonalúan támogatott program kedvezmé-nyezettjeinek harmada gyakorlatilag nem orosztanárvolt (vö. Halász/Lannert 2000: 205). Ennek egyikoka, hogy a program utolsó éveiben a részvételtlehetõvé tették valamennyi pedagógus számára, ígyakkorra az orosztanárok kisebbségbe kerültek.5 Csak lábjegyzetben említem meg, hogy ezzel azintézkedéssel az „átképzési inga” visszaütött, hiszenMagyarországon néhány évtizeddel azelõtt ellenke-zõ irányú átképzés zajlott. Ugyanis ismert politikai-ideológiai okokból az orosz a gimnáziumokban1949-tõl 1956-ig, az általános iskolákban pedigegészen 1965-ig egyedüli idegen nyelv volt. Ahhoz,hogy e hatalmas oktatási feladattal hamarjában meglehessen birkózni, már akkor is nyelvtanárokat –elsõsorban némettanárokat – kellett átképezniorosztanárokká.

6 Hasonló stúdiumok indultak pl. Szlovákiában, mígLengyelországban inkább önálló nyelvtanárképzési„kollégiumokat” (fõiskolákat) alapítottak.7 Neve kezdetben Kodolányi János TanárképzõFõiskola volt.


186

tem: míg a budapesti Goethe-Intézet 1988-ban 224 német nyelvórát tartott, ez a volu-men nyolc év alatt, 1996-ig, igen látványosmódon több mint meghússzorozódott, azaz5 ezerre emelkedett (vö. Sietz adatait 1996:58).

A nyugati nyelvek közül Kelet-Közép-Európában a németnek vannak a legrégibb,legszerteágazóbb és legmélyebb tradíciói,és ezáltal máig érezhetõ tartalékai. Az alábbi1. táblázat számadatok segítségével szem-lélteti, hogy Kelet-Közép-Európában – Cseh-országban, Magyarországon, Lengyelország-ban és Szlovákiában – valamint Kazahsztán-ban ma (még) a német a leginkább ismertnyelv8 . Ezek az adatok azonban nem áruljákel azt, hogy a német nyelv kedvezõ szám-értéke mindenekelõtt az idõsebb generációkkörében elterjedt német nyelvtudásbóladódik, vagyis hogy néhány év múlva márvalószínûleg más statisztikai adatokkal –vagyis az angol nyelv irányába történõeltolódással – kell számolnunk.

1. táblázat • Az idegen nyelvet beszélõkszázalékos aránya Közép- és Kelet-Európában

A 2. táblázat hazánk vonatkozásábanmég részletesebb, és ezáltal informatívabb.

A német nyelv tanulására, használatáraés ápolására Magyarországon hagyományo-san több – köztük igen aktuális – okot fel-sorolhatunk, közülük csak néhányat említek:

Németország messze a legfontosabbgazdasági és kereskedelmi partnerünk, deAusztria és Svájc is a jelentõsebbek közötttalálható. A külföldi befektetõk tekintetébenúgyszintén a német, osztrák és svájci cégekállnak vezetõ helyen. Egyes területeken(idegenforgalom) a német nemcsak az egyik,hanem jóformán az idegen nyelv Magyaror-szágon. A német nyelvû média nálunk kima-gasló népszerûségnek örvend. A televíziózás-ról készült egyik felmérés kimutatta, hogy a14 legkedveltebb tv-csatorna közé csak ma-gyar és német nyelvûek kerültek9 .

A magyar kultúra egy évezrede szoro-san összefonódott a némettel. Mivel ezen ahelyen nem célom ennek részletes kifejtése,csak két aspektusra utalnék: (1) Magyaror-szágnak a német nyelvterülettel kialakítottsokrétû kapcsolatrendszerén túl a magyar-országi németek is – a legnagyobb hazainemzeti kisebbség – jelentõs szerepet tölte-nek be. (2) II. József 1784-ben – az addigilatin helyett – a németet vezette be hivatalosés oktatási nyelvként. Egyik korábbi mun-kámban idevágó tények egész sorának alap-ján úgy fogalmaztam, hogy a magyar – ésnyilván a kelet-közép-európai – szellemtör-ténet a német nyelv közremûködése nélkülcsaknem elképzelhetetlen (Földes 1998: 68).

A német – mint fentebb említettem –Magyarországon a leginkább ismert nyelv; abrüsszeli Eurobarometer 1995-ös reprezen-tatív felmérése szerint a lakosság 6,1 száza-léka rendelkezik német, 5,1 százaléka angol,2 százaléka orosz, 0,9 százaléka francia és1,4 százaléka egyéb nyelvismerettel.10

angol francia német

EB IMAS EB IMAS EB IMAS

Albánia 22 - 7 - 2 -Belarusz 5 - 0 - 4 -Bulgária 11 11 4 5 4 8Csehország 16 21 2 3 33 33Grúzia 2 - 0 - 5 -Horváto. 24 - 2 - 16 -Kazahsztán 2 - 0 - 8 -Lettország 18 - 1 - 15 -Lengyelo. 11 25 3 5 13 27Magyaro. 6 14 1 2 8 21Oroszo. 23 23 3 3 12 12Örményo. 13 - 3 - 3 -Románia 10 5 10 10 2 8Szlovákia 12 16 2 3 19 23Szlovénia 31 - 3 - 30 -Ukrajna 3 - 0 - 1 -

8 forrás: IMAS International, Linz 1997 és EB =Central and Eastern Eurobarometer, Nr. 6

9 forrás: tvr-hét, 1996/34, 16. old.10 forrás: Budapester Zeitung, 2000/6, 10. old. éshttp://europa.eu/int/comm/dg10/epo/eb.html

187


A német nyelv tradíciói sokrétûek úgyis, mint közvetítõ nyelv, mint kisebbséginyelv, mint mûvelõdési nyelv, mint oktatásinyelv11 és mint iskolai idegen nyelv is.

A továbbiakban ez utóbbi területre össz-pontosítok valamennyi idegen nyelv vonat-kozásában.

Az idegen nyelvek kvantitatív helyzete

Bizonyos tekintetben néhány kelet-közép-európai államban, így Magyarországon, Cseh-

ÉLETKOR ÖSSZLAKOSSÁG BESZÉLT NYELVangol cigány francia horvát német olasz orosz román spanyol szerb szlovák

- 14 2 130 549 13 793 22 059 1 632 2 460 19 954 492 12 344 2 820 317 733 1 99615 - 39 3 687 555 146 288 33 339 23 358 9 190 166 505 8 687 91 500 17 320 5 180 3 480 12 08240 - 59 2 596 873 49 622 11 791 12 443 10 770 132 977 3 939 40 022 9 911 1 922 4 140 21 278 60 - 1 959 846 19 610 3 816 15 771 13 430 142 781 3 419 13 553 19 304 773 8 246 33 496összesen 10 374 823 229 313 71 005 53 204 35 850 453 217 16 537 157 419 49 355 8 192 16 599 68 852

Ebbõl: nem anya-nyelvként 941 340 228 931 22 933 52 957 18 297 416 182 16 373 7 137 40 625 7 137 13 646 56 107

2. táblázat • A magyarországi lakosság nyelvtudása(az 1990. januári népszámlálási adatok alapján)

ált. iskola szakmunkás- szakközép- gimnázium idegennyelv nyelvszakos(elsõ idegen képzõ iskola -tanítás a hallgatók

nyelv) felsõoktatásban

angol 331 602 18 950 127 211 128 601 36 480 6 415francia 6 174 1 442 7 287 19 628 3 828 1 429német 347 802 40 098 105 541 103 456 19 946 4 746orosz 5 248 1 475 1 468 3 088 1 569 706

3. táblázat • Idegennyelv-oktatás Magyarországon az 1999/2000. tanévben(a tanulók száma szerint)

angol francia német orosz egyébÁllami ált. iskolák 158 776 13 193 197 988 36 242 169Speciális nyelvi programotkínáló állami ált. iskolák 22 605 1 390 20 605 519 —-Mûszaki iskolák 32 843 2 842 69 161 24 507 375Kéttannyelvû gimnáziumok 57 232 6 808 47 126 8 584 2 234Nyelvtanulók összlétszáma 370 411 33 785 423 039 82 459 7 047

4. táblázat • Idegennyelv-oktatás Szlovákiában

országban és Szlovákiában – megelõzve azangolt! – a német nyelv áll az elsõ helyen.12

Így például a statisztikákból kideríthetõ,hogy Magyarországon (vagy akár Szlovákiá-ban) az elsõ idegen nyelvet tekintve a néme-

11 Például a német az oktatás médiumaként is szolgálszámos ún. kéttannyelvû iskolában.

12 A korábbi „keleti blokk” országait illetõen a németpéldául Kazahsztánban és Grúziában szintén elsõhelyen szerepel, igaz, holtversenyben az angollal(vö. Davidheiser 1998: 194). A legtöbb másik állam-ban az angolé a vezetõ szerep, míg a németé a máso-dik hely. Örményországban, Azerbajdzsánban, Bul-gáriában, Jugoszláviában, a Moldova-Köztársaságbanés Romániában viszont az angol elsõsége mellett afrancia is megelõzi a németet, sõt Moldovában ésRomániában még az orosz is.


188

tül tanulók részaránya az általános iskolákbanaz angolul tanulókét 5 (Szlovákiában 25)százalékkal meghaladja13 (vö. a 3. és a 4.táblázatot). Továbbá Magyaroszágon (de pl.Szlovákiában vagy Lengyelországban is) aszakmunkásképzõkben a német arányatöbb mint a duplája az angolénak (lásd a 3.és a 4. táblázatot).14

Az eddigi „állami nyelvvizsgák” megosz-lása is a német nyelv mennyiségi erõsségéttámasztja alá. Ugyanis mind a honosítottnyelvvizsga-bizonyítványok, mind a Rigóutcában (Idegennyelvi Továbbképzõ Köz-pont) sikeresen letett nyelvvizsgák számanémetbõl magasabb, mint angolból (vö. Paul2001: 1548).

A fenti helyzettel szemben sok nyugatiszakmai tudósítás más – sõt ezzel ellentétes– nyelvi konstellációról, ill. erõviszonyokrólszámol be azáltal, hogy a német nyelv hely-zetét pesszimistább, a többiekét (fõleg azoroszét és a franciáét) optimistább beállításbahelyezi. Például Paulston (1998: 3) úgy látja,hogy Közép- és Kelet-Európában jelenlegaz angol váltja fel az oroszt. Ezzel a monda-tával áttételesen azt a látszatot kelti, minthaaz orosz nyelv a régióban bármikor is valódielterjedtségnek és népszerûségnek örven-dett volna. Glück, a neves bambergi nyel-vészprofesszor így vélekedik: „Közép- ésKelet-Európában és a FÁK tagországaibanmindenütt stagnál a németoktatás iránti ér-deklõdés, míg az angol és a francia iránti mégmindig dinamikusan fejlõdik” (1996: 11).15

Ehhez azt fûzhetnénk hozzá, hogy a franciaKelet-Közép-Európában hagyományosanmeglehetõsen alárendelt szerepet játszik ésezért marginális pozícióját a német (és azangol) centrális helyzetével aligha lehet egynapon említeni (vö. pl. a 2. és a 3. tábláza-tot). Csupán Délkelet-Európa néhány régió-jában van a franciának többé-kevésbé stabilpozíciója. Más írásaimban már kifejtettem azta nézetemet, hogy az orosz mellett a franciatekinthetõ – az angol és a német árnyékában– a rendszerváltozás kapcsán kialakult újnyelvi “lapleosztás” vesztesének (Földes1994: 5).16

A számok ismeretében összefoglalható,hogy a kelet-közép-európai országokban –így Magyarországon is – kvantitatív tekintet-ben a német nyelv dominál. Bár fontos amennyiség, nem mindig döntõ! Ezért vizsgál-junk meg az idegen nyelvek erõterében né-hány idevágó aktuális fejlõdési irányt éstendenciát.

Az idegen nyelvekaz oktatás közegében

Az 5. ábráról leolvasható a magyarországiáltalános iskolai nyelvoktatásban részesülõtanulók impozáns száma (ismét nem szá-mítva a német, mint kisebbségi nyelv ada-tait).

Világosan látható, hogy az 1990/91-estanévtõl az orosz nyelvoktatás volumenedrámaian csökken, mialatt egyre több gye-rek tanul németül és angolul. (Ennél az isko-latípusnál különösen jól megfigyelhetõ afrancia elenyészõen csekély részesedése.)

13 Hogy a német értékei Szlovákiában magasabbak,mint nálunk, az azzal magyarázható, hogy azok ré-gebbiek (1994-bõl valók), mint a magyarországiak(2000-bõl). 1994-ben Magyarországon is hasonlóarányokról számolhattunk volna be.14 A tanulmányban felhasznált számadatok – amennyi-ben másként nem jelölöm – az Oktatási Minisztériumévenként megjelenõ Statisztikai tájékoztatójábólszármaznak. Mivel az idegen nyelvek a téma, azidézett számadatokban nincs benne a német mintnemzetiségi (kisebbségi) nyelv oktatása. A szlovákiaiadatok Kern cikkébõl származnak (1997).15 A cikkben szereplõ valamennyi idegen nyelvûidézet magyarra fordítása tõlem származik: F. Cs.

16 Mindazonáltal az utóbbi egy-két évben némilegnövekszik a francia nyelv iránti érdeklõdés az EU-tagjelölt országok némelyikében, így Magyarorszá-gon is, mivel számos polgár gyakran nem kis meg-lepetéssel kénytelen tapasztalni, hogy a francia azeurópai hatóságok és szervezetek munkanyelve-ként sokkal fontosabb szerepet játszik, mint azt Kelet-Közép-Európából szemlélve feltételezni szokták.Ezt példázza többek között a gráci székhelyû EurópaiModern Nyelvi Központ, amelyben a rendezvényekmunkanyelve dominánsan az angol és a francia.

189


Az alapvetõ átállás rendkívül gyorsan történt,alig három év alatt: míg az 1989/90-es tanév-ben nem kevesebb, mint 928 ezer gyerektanult oroszt és mindössze 275 ezer „nyuga-ti” idegen nyelvet, addig 1992/93-ban márcsak 200 ezren tanultak oroszt és már 975ezren „nyugati” nyelveket.

Az adatokat közelebbrõl megvizsgálvafeltûnik, hogy az egész megfigyelési perió-dusban a német megõrzi ugyan vezetõ státu-sát, de fejlõdési dinamikája nem olyan töret-len, mint az angolé. Az is megállapítható,hogy 1998/99 óta az angol növekedése lé-nyegében a német kárára történik. Hogyebbõl prognosztizálható-e az angol élre kerü-lése, az, ha még nem is abszolút biztos, demegítélésem szerint igen valószínû.

Glück (1996: 11) azon elõrejelzéséhez,hogy a közeljövõben az orosz iránti keresleta német kontójára fog emelkedni – legalábbisMagyarország és Kelet-Közép-Európa ese-tében – nem csatlakozom. Már csak azért

sem, mert a közvetlen szomszédos államnem is Oroszország, hanem Ukrajna és aSzovjetunió utódállamaiban a kelet-közép-európaiakkal folyó kommunikációban ta-pasztalataim szerint lehetõleg kerülik azoroszt és nyomatékosan az angolt (ritkábbana németet) forszírozzák. A Társadalomkuta-tási és Informatikai Egyesülés (Tárki) felmé-rése alapján az oroszt a megkérdezettek ke-vesebb, mint egy százaléka tanulná szívesen,szemben pl. az 1972-ben és 1982-ben kimu-tatott 17 százalékkal17 . Úgyszintén sokat-mondó egy most lezárult tízéves hazai neve-léstudományi kutatási projekt azon ered-ménye, mely szerint a nem-roma osztályok-ban mindenekelõtt angolt vagy németet vá-lasztanak, míg a roma osztályokban gyakrancsak oroszt lehet tanulni; egyrészt, mert azorosztanároknak sok esetben csak így tud-nak munkát biztosítani, másrészt, mert a ro-

5. ábra • A tíz-tíz oszlop az 1990/91 és 1999/2000 közötti tíz tanévet jelöli

17 Heti Világgazdaság, 1999/34, 59 ff.


190

mák esetében vélhetõen kevésbé kell tar-tani a szülõk tiltakozásától.18

A tanulók egyre növekvõ számának ár-nyékában a nyelvtudás szintje már proble-matikusabb. E tekintetben Magyarország anemzetközi összehasonlításban szégyen-teljes helyezéssel kénytelen szembenézni:19

egy EU-tanulmány szerint azoknak a száma,akik egy idegen nyelven sem beszélnek,egész Közép- és Kelet-Európában állítólaghazánkban a legmagasabb (a lengyeleknélés a cseheknél az eredmény legalább kétszerilyen kedvezõen alakult, de a románok isjobban szerepeltek nálunk; a legszebb bizo-nyítványt Lettország, Szlovénia és Litvániakapta). Az osztrákok körében, akik pediganyanyelvük révén a nemzetközi „nyelvi pia-con” ab ovo elõnyösebb helyzetben vannak– Terestyéni (1999: 170) kutatási eredmé-nyei szerint – a „jó” idegen nyelvismeret két-szer olyan gyakori, mint a magyaroknál. Akimutatott 4,6 százalékos nyelvtudási ará-nyukkal a magyarok egész Európában –Albánia elõtt – az utolsó elõtti helyet foglaljákel (vö. Central and Eastern EurobarometerNr. 6, 1996, Budapester Zeitung, 2000/6,10. old. és Manherz/Knipf/Hajdú/Árkossy etal. 1999: 156)!20 Ami még szomorúbb, hogya Magyarországon végzett felmérések alap-ján az érettségizettek 90 százaléka nem ren-delkezik használható idegennyelv-ismeret-tel (vö. Terestyéni 1999: 169). Ha az elértkompetencia-szintet is figyelembe vesszük,

vagyis, hogy melyik nyelven teszünk szertleginkább funkcionális ismeretekre, úgy –mint a 3.2. pontban látható lesz – különösennyilvánvaló az angol irányába történõ elmoz-dulás.

A népszámlálási adatokból kiderül, hogy1941-ben tizenkétszer többen tudtak néme-tül, mint angolul, míg 1990-ben a némettudásnagyságrendje már a kétszeresét sem érteel az angolénak, pontosabban már csak 84százalékkal volt magasabb annál (Földes1998: 69f). A másik oldalról nézve: az 1941.évihez viszonyítva 1990-ig 30 százalékkalcsökkent a németül tudók száma, míg azangolul tudóké rendkívül impozáns módon350 százalékkal nõtt. Vagyis a tendencia anapnál is világosabb.

A nyelvek nálunk kialakuló/kialakultszociolingvisztikai profilja tekintetébentanulságos korrelációk figyelhetõk meg (vö.már a korábbi munkáimban megfogalmazottfelvetéseimet is, pl. Földes 1994: 5 ff.).21 Elõ-ször is pregnáns kelet-nyugati területi prefe-rencia-különbség áll fenn: a német nyelvte-rület közelében, azaz az osztrák határ men-tén a német dominál, keletre haladva viszontaz angol erõsödik. (Ugyanez a helyzet pél-dául Csehországban, Szlovákiában és Len-gyelországban is.) Ennek fényében nehezenértelmezhetõ Barabás László, a Nyelvvizs-gákat Akkreditáló Testület elnökének kije-lentése, mely szerint „Kelet-Magyarorszá-gon” a német „az elsõ”, „az ország középsõés nyugati részén” viszont „az angol vezet”22 ,hiszen éppen fordítva igaz. Az egyes nyel-vek megoszlásában természetesen a kultu-rális hagyományok és az etnikai viszonyokis nem lebecsülendõ szerepet játszanak. Ígynyilvánvalóan a német kisebbségek általlakott területeken a németet (a nemzetiségi

18 Magyar Nemzet, 2000. dec. 9., 1. és 5. old.19 Mi a helyzet a Nyugat-Európában olyan gyakranés szívesen emlegetett Magyarország-képpel, amelybennünket poliglott országként és páratlan nyelv-tehetséggel megáldott lakosokként tart nyilván? Máracsak egy klisé?20 Mivel ezek a felmérések gyakorlatilag az adat-közlõk önbevallásán alapulnak, eredményeinek vé-leményem szerint csak korlátozott a validitása.Hiszen minden köznapi tapasztalat eklatánsan ellent-mond a fentebbi lesújtó ítéletnek: e sorok írója alighatudja elképzelni, hogy az idegennyelv-tudás mond-juk Londonban, Párizsban vagy Madridban elterjed-tebb lenne, mint nálunk.

21 Terjedelmi okokból eltekintek a számszaki adatokfelsorolásától, és kimondottan az eredmények be-mutatására és következtetéseim megfogalmazásáraszorítkozom.22 forrás: Budapester Zeitung, 2001/13, 17. old.

191


oktatáson kívül idegen nyelvként is) általá-ban többen választják, mint az angolt.23

Vizsgálataim szerint mélyebb kutatásokraérdemes szociolingvisztikai implikációkat isfelfedezhetünk. Az adott település típusa ésa választott iskolai idegen nyelv között össze-függés mutatkozik; minél kisebb a helység(község, kisváros), annál inkább németültanulnak és fordítva, minél nagyobb városrólvan szó, annál erõsebb az angol helyzete. Aképzési szint (alsó, felsõ tagozat, középiskolastb.) és az iskolatípus (gimnázium vagy szak-munkásképzõ) is minden bizonnyal korrelála nyelvi preferenciával. Így az általános isko-lákban a német egyértelmûen vezet, a szak-középiskolákban közel azonos a két nagynyelvet tanulók aránya (bár az utóbbi idõbenaz angolé kicsit nagyobb), a gimnáziumok-ban viszont már érezhetõen többen tanulnakangolul, miközben a felsõoktatást az angolnyelv szinte elsöprõ dominanciája jellemzi.Ehhez a megfigyeléscsoporthoz tartozik azis, hogy ugyanazon képzési szakaszban, pl.a középfokú oktatásban, a német részarányaa szakmunkásképzõkben a legnagyobb ésa gimnáziumokban a legkisebb (vö. a 3. és a4. táblázatot).

A fentebb vázolt tendencia, vagyis hogya németet inkább (a) vidéken kis települé-seken, (b) alacsonyabb osztályfokozatokbanés (c) a kevéssé mûveltségorientált iskolatí-pusokban (mint pl. a szakmunkásképzõk-ben, már amennyiben ott egyáltalán vannyelvoktatás) tanulják, míg az angolnál ezéppen fordítva alakul, érdekes módon azegész közép- és kelet-európai térségbenkimutatható.

A szociális rétegzõdés szempontjából isfigyelemreméltó összefüggéseket lehet fel-tárni: az ún. „egyszerûbb” családok gyerme-kei – statisztikailag szemlélve – jobbára né-metet tanulnak, ugyanakkor az iskolázottabbszülõk a gyerekeiket inkább az angoloscsoportokba íratják.

Amennyiben tehát a nyelvoktatás tekin-tetében a – bárhogyan is értelmezett – minõ-ség egyes indikátorait figyelembe vesszük,az eredmény hátrányos a németre nézve,míg kedvezõbb képet kapunk az angol ese-tében. Itt csak három szemléltetõ példátemelnék ki: bár a szakközépiskolákban az1999/2000-es tanévben csak 19 százalékkaltöbben tanultak angolt, mint németet, a spe-ciális tantervû (azaz emelt óraszámú) osztá-lyokban tanulók száma az angol esetében27 százalékkal haladta meg a németül tanu-lókét. A gimnáziumokban az angoltanításnaka németoktatással szembeni számbeli fölé-nye 24 százalékra tehetõ, viszont az 1999/2000-es tanévben az angolból érettségizõkszáma nem kevesebb, mint 45 százalékkalszárnyalta túl a németbõl érettségizõkét (vö.Magyar Nemzet, 2000. máj. 18., 2. old.). Haaz adott nyelvben elért kompetencia-szintetis vizsgáljuk, kiderül, hogy az angolosok lé-nyegesen elõbbre jutnak, mint a németesek.Ezt legszemléletesebben a Terestyéni-félekutatás (1999: 167) eredményei demonstrál-ják (lásd az 5. táblázatot).

Az angol nyelvnek – mint a nemzetközitudomány nyelvének – felsõoktatásbeliszéleskörû dominanciája a 6. és 7. táblázat-ból világosan kiderül.

A 6. táblázat egyrészt az angol fokozatosés folyamatos térnyerését, másrészt az oroszvisszaszorulását mutatja.

A 7. táblázat jól szemlélteti, hogy mamár jóformán valamennyi intézménytípus-ban a legtöbb hallgató angolt tanul. Az 1998/99-es akadémiai évben egy intézmény volt,amelyikben a német – ha csak egy fõvel is –megelõzte az angolt: éspedig a Rendõrtiszti

23 Más országok tapasztalatában is akadnak hasonló(pl. Romániában a hagyományosan „szász” és „sváb”régiókban), sõt ennél érdekesebb jelenségek is,pl. Észtországban, ahol Mohr (2001: 1685) meglátá-sa szerint az észt gyerekek zöme az angol utánmásodik helyen, de a franciát nagyságrendekkelmegelõzve németet választ, ugyanakkor az oroszanyanyelvû/nemzetiségû tanulók sokkal gyakrab-ban tanulnak franciául, mint németül.


192

angol francia német olasz orosz egyéb

szinte semmit 9 16 6 9 30 26nagyon keveset 39 32 47 43 44 43tûrhetõen 28 32 27 26 13 5jól 20 18 17 13 12 10kiválóan 4 2 3 9 1 16összesen 100 100 100 100 100 100a megkérdezettekszáma 208 36 270 22 148 57

5. táblázat • Az elért nyelvi szint(mennyire tudja az adott nyelvet – önbecslés alapján, százalékban)

1990/91 1993/94 1996/97 1998/99 1999/2000

angol 23 922 30 502 34 935 36 772 36 480francia 2 494 3 394 3 797 3 506 3 828német 13 760 17 316 20 358 20 210 19 946orosz 7 275 4 226 2 696 1 966 1 569

6. táblázat • Az idegennyelv-oktatásban résztvevõk számának alakulásaa magyarországi felsõoktatási intézményekben

(a bölcsész- és a nyelvtanári szakok nélkül)

Intézménytípus angol francia latin német olasz orosz spanyolnyelvet tanulók száma összesen

Tudományegyetemek 3 710 942 1 504 2 252 584 292 527 9 811Mûszaki egyetemek 4 647 488 3 841 136 98 212 6 425Mûszaki fõiskolák 4 646 198 0 2 751 81 85 16 7 777Tanárképzõ fõiskolák 1 905 136 386 948 25 129 3 3 532Tanítóképzõ fõiskolák 2 974 434 0 2 079 179 130 4 5 800Óvóképzõ fõiskolák 404 0 0 444 0 48 0 897Közgazdasági fõiskolák 4 453 637 0 3 024 394 406 369 9 283Mûvészeti intézmények 694 49 30 325 123 1 4 1 226Agrártudományi egyetemek 2 547 179 178 1 951 105 108 34 5 102Mezõgazdasági fõiskolai karok 1 522 76 0 1 042 15 85 8 2 748Orvostudományi egyetemek 1 232 80 966 288 28 20 24 2 638Egészségügyi fõiskolai karok 1 975 14 977 899 0 0 0 3 865Hittudományi egyetemek 787 152 1 109 524 130 20 69 2 791Hittudományi fõiskolák 1 354 146 279 765 130 45 11 2 730Alapítványi fõiskolák 2 430 139 0 1 217 121 14 183 4 104Katonai fõiskolák 307 32 0 125 28 19 0 511Magyar Testnevelési Egyetem 173 0 0 81 0 0 0 254Államigazgatási Fõiskola 201 69 0 107 0 0 0 377Rendõrtiszti fõiskola 200 26 0 195 26 35 0 482Zrínyi M. Nemzetv. Egyetem 318 31 0 88 16 34 0 487összesen 36 480 3 828 5 432 19 946 2 121 1 569 1 464 70 840

7. táblázat • Idegen nyelvet tanulók a magyarországi felsõoktatási intézményekben1999/2000 (a bölcsész- és a nyelvtanári szakos hallgatók nélkül)

193


Fõiskola, ahol 193 fõ tanult németül, míg 192angolul. Az 1999/2000-es évben a németcsak az óvóképzõ fõiskolákon vezet. Ez atáblázat is megerõsíti a 3.2. pontban kifejtetttézisemet az angol és a német nyelv közöttegyre markánsabban kialakuló presztízs-,imázs- és munkamegosztásról. Ennek jegyé-ben megállapítható, hogy az angol számszakielõnye a némethez képest az egyetemekennagyobb, mint a fõiskolákon. Így pl. az or-vostudományi egyetemeken (újabban cent-rumokban) több, mint négyszer annyi hall-gató tanul angolt, mint németet, míg az egész-ségügyi fõiskolai karokon az angolul tanulókszáma csak bõ kétszerese a németül tanuló-kénak. Analóg a helyzet a pedagóguskép-zésben is, hiszen a tanárképzésben az angolultanulók aránya jóval nagyobb mértékbenhaladja meg a németül tanulókét, mint a taní-tóképzésben, míg az óvóképzésben a né-met áll elsõ helyen. Mindez azt mutatja, hogyaz angol mindenütt úgymond a magasabbminõség indikátoraként is felfogható. Poen-

tírozva azt is mondhatnánk: a tudományoscsúcsteljesítmények nyelve az angol!

Az idegen nyelvek használata atudományos élet példáján szemléltetve

Az alábbiakban az egyes idegen nyelvekhasználati megoszlását vizsgáljuk meg, külö-nös tekintettel a tudományos publikációkelkészítésének és azok recepciójának nyel-vére.

A nemzetközi egybevetés azt mutatja,hogy Magyarországon az angol elõretörésemellett a német nyelv hagyományosan eterületen is fontos szerepet játszik. Ammon(1998: 120) néhány ország – Magyarország,Lengyelország, Oroszország, Franciaország,Hollandia, Japán és az USA – viszonylatábanszázalékosan kifejezve összehasonlította,hogy milyen mértékben, ill. gyakorisággalhasználják a kutatók az angol és a németnyelvet.

A német nyelvhasználat Magyarország(és Lengyelország) esetében felderített rela-

H PL RUS F NL J USAangolul

olvasokgyakran 65 51 16 79 93 85 [100]néha 11 21 34 12 3 7 -

publikálokgyakran 40 42 2 51 59 49 [100]néha 9 5 5 16 30 21 -

levelezekgyakran 41 42 8 61 68 34 [100]néha 12 12 7 9 21 31 -

elõadásokat gyakran 43 40 2 66 79 31 [100] hallgatok néha 19 14 6 11 17 32 -elõadásokat gyakran 25 23 - 48 52 22 [100] tartok néha 14 14 3 15 25 23

németül

olvasokgyakran 32 33 7 7 37 9 5néha 17 30 13 23 34 24 22

publikálokgyakran 14 5 2 2 8 1 -néha 7 14 1 4 15 1 8

levelezekgyakran 22 16 3 4 15 5 5néha 15 19 2 6 24 9 3

elõadásokat gyakran 21 16 - 3 22 - 2 hallgatok néha 14 14 5 11 31 6 8elõadásokat gyakran 12 9 1 1 9 - - tartok néha 10 7 - 4 12 4 3

8. táblázat • A kutatók nyelvhasználata a vizsgált országokban (százalékosan)


194

tíve magas arányának magyarázatára spontánaz a feltevés kínálkozik, hogy e nyelv itt talánelterjedtebb, mint a többi vizsgált államban.A 9. táblázatból (Ammon 1998: 113) kivi-láglik, hogy ez korántsincs így. A százalékosarányokból arra következtetek, hogy a né-metet a magyarországi kutatók nem azérthasználják a nemzetközi átlagnál gyakrab-ban, mert azt jól beszélik, hanem azért, mertannak a valóságosnál (azaz a nemzetköziátlagnál) nagyobb kommunikatív szerepetés hatásfokot tulajdonítanak a nemzetköziporondon.

A fenti adatok arra engednek következ-tetni, hogy az angol a publikációk nyelve-ként is élre tör, míg a német visszaszorul.24

Kutatásaim alapján azonban a kép továbbárnyalandó, mint azt a 10. táblázat is mutatjaa magyarországi legfontosabb publikációsnyelvek alakulásáról (könyvek esetében):25

Látható, hogy a mennyiségi tendencia1990-ig mindkét nagy nyelv – fõként az an-gol – esetében emelkedõ volt, míg 1990 ótamindkét nyelv esetében csökkenõ. Ma az ajellemzõ, hogy angolul több tétel jelenikmeg, németül viszont magasabb példány-számú kötetek látnak napvilágot. Feltétele-zem, hogy ez a különbség az eltérõ szöveg-fajtákból adódik, vagyis abból, hogy nemugyanolyan jellegû könyveket adnak ki akét nyelven. A 11. táblázat 26 ezt bontja ki:

A hipotézis beigazolódni látszik, hiszenaz angol a szaktudományos publikációk (ésa szakkönyvek) terén vezet, míg a német atudományos-népszerû könyveknél áll elsõhelyen. Ezzel a látlelet is a két nyelv korábbanfelvázolt eltérõ szerepét támasztja alá.

Attitûdök és beállítódások

Vizsgálataimból arra következtetek, hogy azegyes nyelvek tanulása iránti motiváció egy-részt egymástól is igencsak elkülönül, más-részt a motiváció erõssége, iránya és jellege

H PL RUS F NL J USAangoltudás (%) 87 84 77 98 100 99 100némettudás (%) 69 84 46 47 97 67 67

9. táblázat • A kutatók nyelvismerete az egyes országokban

publikációk 1960 1970 1980 1990 1992 1994 1996 1998 nyelve

a könyvpublikációk számaangol 38 106 384 277 239 223 140 143francia 22 25 39 23 17 24 14 14német 81 109 115 146 105 105 72 71orosz 29 28 82 23 5 6 12 10

példányszám (ezer)angol 84 199 400 1380 733 438 296 276francia 48 49 65 50 27 59 34 16német 318 507 776 1338 399 379 226 305orosz 216 229 456 40 6 9 21 20

10. táblázat • A Magyarországon megjelent könyvek – nyelvek szerint

24 Glatz (2001) kifejti: „a diszkriminatív magatartás anémet nyelvvel szemben 1945 után [...] deformitástidézett elõ több tudományág és több szakmamûvelésében, ahol a német nyelvû hagyományvagy a német szakirodalom alapvetõnek számított“.25 Köszönöm szépen a Központi Statisztikai Hivatal-nak, hogy az adatokat rendelkezésemre bocsátotta.

26 Ezekért az adatokért is a KSH-nak és a MagyarKönyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesületénektartozom köszönettel.

195


ma más, mint korábban volt. Például a néme-tet egyre kevésbé szellemi és kulturális je-lenségekkel történõ intellektuális találkozá-sok nyelveként érzékelik és választják, ha-nem gyakorlati kommunikációs eszközként,melynek birtoklása a beszélõt szakmai ésgazdasági elõnyökhöz juttathatja. Ennekfényében csak részben érthetek egyet Ná-ray-Szabó Gábor oktatási minisztériumiállamtitkárral, aki egyik konferencia-elõadá-sában a némettanulás „leggyakoribb okai-ként” Magyarországon „történelmi, kulturális,turisztikai és gazdasági okokat” nevez meg.27

Vagyis megítélésem szerint a németnek maMagyarországon (valamint Közép- és Kelet-Európa-szerte) más a státusa és presztízse,mint Nyugat-Európában sokhelyütt. Míg pl.a német Franciaországban vagy Belgiumbanigényes és nehéz szelekciós tantárgynakminõsül, amelyet fõként a mûveltségorien-táltabb családok gyermekei nem utolsósor-ban kulturális motivációk által vezérelvetanulnak (vö. pl. David 1993: 242f), addigugyanezen nyelv Európa keleti térfelén fo-

kozatosan elvesztette korábbi kultúrahor-dozó, illetve mûveltségközvetítõ funkcióját,és mindinkább pragmatikus-racionális okok-ból vonzza a tanulókat, akik azt gyakorlatikommunikációs nyelvként kívánják magukszámára definiálni, és így azt késõbbi szakmaielõmenetelük, határon átnyúló regionálismobilitási lehetõségeik28 reményében ésmindennapjaikban a jobb élet- és keresetiesélyekben bízva tanulják. Az angol nyelvviszont a nemzetközi kommunikáció, atudomány, a számítógép és nem utolsósor-ban a modern „életérzés” nyelveként egyreemelkedõ népszerûséggel, tekintéllyel éspresztízzsel bír.

Mindazonáltal érdekes adalékokkal szol-gál a nyelvek tanulók általi megítélésénekérzelmi dimenziója is. Terestyéni (1996: 10ff.) magyar fiatalokat kérdezett meg az egyesidegen nyelvek tanulási motivációiról. Akár-mennyire divatos nyelv is az angol, egyedüla német esetében kerültek napvilágra olyanemocionális indítékok, mint a nyelvországok– itt: a németek és az osztrákok – iránti

db. pld. db. pld. db. pld. db. pld. db. pld. db. pld.angolul 1980 1990 1995 1996 1997 1998szaktudományos 241 118 34 27 21 9 8 4 9 4 5 2tudományos-népszerû88 151 82 1043 16 76 17 89 31 82 50 192szakkönyv 105 88 168 204 128 155 108 180 112 96 69 61

franciául 1980 1990 1995 1996 1997 1998szaktudományos 7 6 1 1 2 1 - - - - - -tudományos-népszerû15 38 2 17 6 38 4 17 6 14 7 11szakkönyv 15 17 15 26 4 1 9 14 2 1 2 2

németül 1980 1990 1995 1996 1997 1998szaktudományos 36 31 8 15 4 5 1 1 - - 1 1tudományos-népszerû37 363 59 823 21 141 17 75 25 84 45 282szakkönyv 21 19 41 133 32 44 39 77 42 41 16 11

oroszul 1980 1990 1995 1996 1997 1998szaktudományos 14 25 - - - - - - - - - -tudományos-népszerû21 103 - - 3 6 1 3 2 4 3 15szakkönyv 99 64 14 16 - - 10 13 1 1 3 2

11. táblázat • A Magyarországon megjelent publikációkdarab- és példányszáma (ezrekben)

27 forrás: Der neue Pester Lloyd, 2001/13, 5. old.

28 Pl. munkavállalás vagy tanulmányi lehetõségekAusztriában.


196

szimpátia, például olyan formában, hogy „õka barátaink és szövetségeseink”. Sokkal többmagyar fiatal tartja a németet könnyûnek (9%) mint pl. az angolt (4 %) – vö. Terestyéni(1996: 14f). Ezt a megelõlegezett szimpátiáta hatékonyabb németoktatás szolgálatábalehet állítani, hiszen olyan tartalékokra utal,amelyekre a jövõben céltudatosabbanépíthetünk.

Összefoglalás

Megállapítható, hogy Magyarország idegennyelvi térképe a rendszerváltozás óta alap-vetõen átalakult. Az orosz nyelv térvesztésé-vel párhuzamosan a „nyugati” nyelvek okta-tása, ismerete és használata sokoldalúanmegerõsödött. Az idegen nyelvek tanulásaés tudása határozottan felértékelõdött, amegnövekedett és átstrukturálódott munka-erõpiaci igényekre reagálva évrõl évre többés alaposabb nyelvtudású fiatal kerül ki aziskolák padjaiból valamint a fõiskolákról ésegyetemekrõl. Az egyes nyelvek súlyát,rangját és szereposztását tekintve sajátoshelyzet van kialakulóban. Az angol és a né-met nyelv Magyarországon (éppúgy, mintKözép- és Kelet-Európa-szerte) az elmúltbõ évtizedben – legalábbis numerikus tekin-tetben – egyaránt számottevõ konjunktúrá-nak örvend. Egyidejûleg értelmezve a szá-mokat, jól látható, hogy az angolnak dinami-kusabb a növekedési üteme, és mint „univer-zális nyelvnek” a pozíciója egyre gyorsabban,szélesebb körben és tartósabban megszilár-dul. Ez nemritkán a többi idegen nyelv rová-sára történik. A tágabban értelmezett régió-ból számos kutató is hasonló – sõt radikálisab-ban megfogalmazott – aggályokat lát, pl.Djukanovic (2001: 1661), a jugoszláviai nyel-vész úgy véli, hogy az angol terjedése ésfavorizálása más nyelvek, fõleg a német lététveszélyezteti. Ilyen diszkriminatív lépésnektekinthetõ szerintem az a rendelet, amelyLettországban az angolt írja elõ kötelezõ elsõidegen nyelvként. (vö. Mohr 2001: 1684).

A rendszerváltozás utáni években a nem-zetközi szakirodalomban számos nyelvész,nyelvpolitikus és nyelvpedagógus (pl. Pfeif-fer 1992: 94) mélyen gyökerezõ a kelet-kö-zép-európai tradíciók fényében és a hirtelenújból fellendülõ dinamikus és széleskörûérdeklõdés láttán túlértékelte a német nyelvpotenciálját, és alábecsülte az angol nemzet-közi hátszelét (melyet akarva-akaratlanulmaguk a németek és osztrákok is táplálnak).Akkor Scheuringer (1993) egyik tanulmányátoptimistán A német mint régi és új kelet-közép-európai Lingua franca? címmel jelen-tette meg. Ma már világos, hogy az angolKelet-Közép-Európában, így Magyarorszá-gon is, egyre megkerülhetetlenebbé válikés nyelvi tekintetben e régió is felzárkózikaz angol nyelv nemzetközi diadalmeneté-hez, sõt hegemóniájához, holott a történelmi-kulturális hagyományok és a földrajzi fekvésa német nyelv mellett szólnának.

Kitekintés

Az idegen nyelvek és oktatásuk mindig iskülönféle nyelv- és mûvelõdéspolitikai aspi-rációk, ill. döntések és társadalmi interakciókerõterében mozogtak. Ennek megfelelõena fejlõdési tendencia korántsem egyenesvonalú. Ma is nagyon kedvezõ befolyást gya-korol számos politikai-adminisztratív és szo-ciális tényezõ az idegen nyelvi szektorra (pl.az európai és világméretû mobilitás új lehetõ-ségei, a nyelvtanulás és a nyelvtudás megnö-vekedett presztízse stb.), míg egyes intézke-dések a 90-es évek kezdetén elindult fellen-dülés ellen hatnak. Az utóbbiak közé tartozikpl. a 269/2000 (XII. 26.) számú kormányren-delet, amelynek 6. paragrafusa 4/a pontjaértelmében 2001-tõl az egyetemi és fõiskolaifelvételi vizsgákon már csak egy nyelvvizs-ga után adható pluszpont. Ez aligha fogja azifjúságot második és további idegen nyelvekintenzívebb tanulására ösztönözni.

Különösen az EU-csatlakozás fényébena jövõben a felhasználható és több nyelvre

197


kiterjedõ idegennyelv-ismeretet mint alap-vetõ kvalifikációt a nyelvpolitika valamennyirésztvevõje remélhetõleg elismeri valamintértékeli és a jövõ nyelvpolitikájának az leszmajd a sarkalatos pontja, hogy minél többensajátíthassanak el minél több nyelvet. Hiszenmeggyõzõdésem szerint csak így lehet az 29 A globális és a lokális melléknév összevonása.

IRODALOM:Ammon, Ulrich: Ist Deutsch noch internationale

Wissenschaftssprache? Englisch auch für die Lehrean den deutschsprachigen Hochschulen. Berlin/New York 1998.

David, Jean: Die Rolle des Deutschen im franzö-sischen Bildungswesen. In: Born, Joachim/Stickel,Gerhard (Hrsg.): Deutsch als Verkehrssprache inEuropa. Berlin/New York 1993. p. 26-37.

Davidheiser, James C.: Die auswärtige Sprachpolitikder Bundesrepublik Deutschland aus der Sichteines amerikanischen Germanisten. In: Mutter-sprache 108. 1998. p. 193-206.

Djukanovic, Jovan: Deutschunterricht und Ger-manistikstudium in der Bundesrepublik Jugo-slawien. In: Helbig, Gerhard/Götze, Lutz/Henrici,Gert/Krumm, Hans-Jürgen (Hrsg.): Deutsch alsFremdsprache. Ein internationales Handbuch. 2.Halbband. Berlin/New York 2001. (Handbücherzur Sprach- und Kommunikationswissenschaft;19.2). p. 1659-1666.

Földes Csaba: Deutsch als Fremdsprache in Mittel-,Ost- und Südosteuropa. Überlegungen zu Bestandund Bedarf. In: Deutsch als Fremdsprache 31. 1994.p. 3-12.

Földes Csaba: Deutschunterricht und Germanistikin Ungarn. Geschichte – Stand – Ausblicke. In:Grucza, Franciszek [in Verbindung mit Namowicz,Tadeusz/Wiktorowicz, Józef/Kolago, Lech](Hrsg.):Deutsch und Auslandsgermanistik in Mitteleuro-pa. Geschichte – Stand – Ausblicke. Warszawa1998. p. 66-79.

Glatz Ferenc: Hét tézis az Európai Unióról és anyelvoktatásról. Lingua frankák, regionális linguafrankák, anyanyelvek és a német nyelv. In: MagyarTudomány 161. 2001. (az internetes változatalapján: www.matud.iif.hu/01jul/glatz/.html).

Glück, Helmut: Es fehlt nicht nur an Geld. DieSchwächen der auswärtigen Kulturpolitik. In:Frankfurter Allgemeine 14.12.1996. p. 11.

Halász Gábor/Lannert Judit (szerk.): Jelentés amagyar közoktatásról 2000. Budapest 2000.

Európa-Tanács és az Európai Unió által „anyelvek évének” deklarált 2001-ben és az-után is kellõen megfelelni a „glokális”29 politi-kai, gazdasági és nem utolsósorban intellek-tuális kihívásoknak.

Kern, Rudolf: Deutsche Sprache in der Slowakei. In:Germanistische Mitteilungen 45/46. 1997. p. 155-161.

Manherz Károly/Knipf Erzsébet/Hajdú Erzsébet/Árkossy Katalin et al.: Expertise Ungarn. In:Krumm, Hans-Jürgen [in Zusammenarbeit mitBundesministerium für Unterricht und kulturelleAngelegenheiten] (Hrsg.): Sprachen – Brückenüber Grenzen. Deutsch als Fremdsprache in Mittel-und Osteuropa. Dokumentation der Wiener Kon-ferenz 17.-21.2.1998. Wien 1999. p. 153-171.

Mohr, Annette: Deutschunterricht und Germanistik-Studium in Estland. In: Helbig, Gerhard/Götze,Lutz/Henrici, Gert/Krumm, Hans-Jürgen (Hrsg.):Deutsch als Fremdsprache. Ein internationalesHandbuch. 2. Halbband. Berlin/New York 2001(Handbücher zur Sprach- und Kommunikations-wissenschaft; 19.2). p. 1683-1690.

Paul, Rainer: Deutschunterricht und Germanistik-studium in Ungarn. In: Helbig, Gerhard/Götze,Lutz/Henrici, Gert/Krumm, Hans-Jürgen (Hrsg.):Deutsch als Fremdsprache. Ein internationalesHandbuch. 2. Halbband. Berlin/New York 2001(Handbücher zur Sprach- und Kommunikations-wissenschaft; 19.2). p. 1544-1551.

Paulston, Christina Bratt: Linguistic Minorities inCentral and Eastern Europe: An Introduction. In:Paulston, Christina Bratt/Peckham, Donald (Eds.):Linguistic Minorities in Central and Eastern Europe.Clevedon/Philadelphia/Toronto/Sydney/Johan-nesburg 1998 (Multilingual Matters; 109). p. 1-17.

Pfeiffer, Waldemar: Aktuelle Probleme der Sprachen-politik und des Sprachunterrichts: Beispiel Polen.In: Gnutzmann, Claus/Königs, Frank G./Pfeiffer,Waldemar (Hrsg.): Fremdsprachenunterricht iminternationalen Vergleich: Perspektive 2000.Frankfurt a.M. 1992. p. 90-101.

Scheuringer, Hermann: Deutsch – alte und neueLingua Franca in Ostmitteleuropa? In: Germanis-tische Mitteilungen Nr. 37. 1993. p. 69-92.

Sietz, Barbara: Bemutatjuk a Goethe Intézetet. In:Modern Nyelvoktatás 2. 1996. p. 56-61.


198

A nyelvtörvény tervezetének vitája során azOrszággyûlés Oktatási és Kulturális Bizott-ságában hangot kapott az a nézet, miszerinta magyar nyelvészetnek ma is ugyanazoklennének a feladatai, mint amelyek ellátásáraSzéchenyi István a Magyar TudományosAkadémiát 1825-ben megalapította. Az Aka-démia Nyelvtudományi Intézetében maelsõsorban nem ezeknek a feladatoknak amegoldásán dolgoznak, következésképpnem is magyar nyelvészetet mûvelnek – azalapító szándékaival ellentétesen. Valóbanez volna a helyzet? Írásommal arra szeretnémfelhívni a figyelmet, hogy a magyar nyelvetma másfajta kihívások érik, és másfajta ve-szélyek fenyegetik, mint a XIX. század elején,s az a hagyomány, melyet a közvéleményegy része a magyar nyelvészettel azonosít,az újfajta kihívásoknak már nem tud meg-felelni. Pontosan azok az új, természettu-dományos módszereket alkalmazó irány-zatok járnak el Széchenyi szellemében és amagyar nyelv fennmaradása érdekében,amelyeket egyes vitatkozók a magyar nyel-vészetbõl kizárni igyekeznek.

Ismét nyelvújításra van szükség?

Széchenyi István 1825-ben a Magyar TudósTársaságot elsõsorban a magyar nyelv ápo-lása, a tudományok és mûvészetek magyarnyelven való mûvelése céljából hozta létre.Azt akarta elérni, hogy a magyar nyelv hasz-nálata ne korlátozódjék a családi életre, acsaládi körben végzett mindennapi tevé-kenységre, hanem a nemzeti lét közösségiszínterein: a politikai, tudományos, kulturális,gazdasági életben, a felsõfokú oktatásban is

a magyar legyen a gondolatközlés nyelve.Sürgetõ feladattá vált a tudományok, a politi-ka, jog, a pénzügyek, a technika szókincsé-nek magyarítása, s ezt az Akadémia a gram-matikai kutatások ösztönzésével, egy- éskétnyelvû szótárak kiadásával, az elvi kér-déseket és a gyakorlati problémákat tisztáznihivatott nyelvészeti folyóiratok indításávalsegítette elõ. Megindult a nyelvjárások fel-térképezése, a nyelvemlékek kiadása, s anépnyelv és a régi magyar nyelv is a szókincsbõvítésének gazdag forrásává vált. Szabá-lyozták a helyesírást, és normák megfogal-mazásával, valamint a normákat érvényesítõkönyv- és folyóirat-kiadással igyekeztekegységesíteni a köznyelvet. E törekvésekazért lehettek olyan sikeresek, mert a XIX.század nyelvészei koruk nyelvtudományá-nak nemzetközileg elfogadott eszközeivel,módszereivel láttak munkához. A XIX. szá-zad folyamán sorra készülõ akadémiai leírónyelvtanok, szótárak, nyelvtörténeti mun-kák a korabeli nemzetközi leíró nyelvészet,lexikográfia és nyelvhasonlítás kérdésfelte-vését, megoldásait, módszereit tükrözték.

A kívülállók úgy látják, a magyar nyelv-tudomány most is hasonló feladatok elõtt áll,mint a reformkorban. Az új tudományágakszakszókincse erõsen elangolosodott, s anagy tömegben megjelenõ technikai újdon-ságok jó részére sincsenek magyar szavak.A Magyarországon mûködõ vállalatok nagyrészének angol neve van, s külsõ környeze-tünket is angol nyelvû cégérek, feliratok,hirdetések uralják. A közvélemény úgy hiszi,a magyar nyelvészeknek az a feladatuk,hogy e jelenségek ellen fellépjenek. Valójá-

MI LEGYEN A MAGYAR NYELVÉSZETSZÉCHENYI-PROGRAMJA?

É. Kiss Katalina nyelvtud. dokt., tud. tanácsadó (MTA Nyelvtudományi Intézet) [email protected]

199

É. Kiss Katalin • Mi legyen …

ban azonban a magyar nyelvet nem ezirányból fenyegeti a legnagyobb veszély, sa magyar nyelvészetet nem ez irányból éri alegnagyobb kihívás. Kell küzdeni a szókincsés a külsõ környezet elangolosodása ellenis, mert az idegen szavak, szövegek áradatarontja az emberek nagy részének közérze-tét, s gyakran gátja a megértésnek. Vélemé-nyem szerint azonban e küzdelem nem elsõ-sorban a nyelvészek feladata. A nyelvészek-nek nincs külön jogosítványuk arra, hogy avárosokat, falvakat elözönlõ angol feliratokellen tiltakozzanak. Erre az állampolgárokönkormányzatai jogosultak, s ha közakaratotfejez ki a fellépésük, bizonyára eredménnyelis fog járni. Egy-egy szaknyelv szókincsénekmegmagyarosítására pedig elsõsorban azadott szakma, tudományág mûvelõi hivatot-tak, és elsõsorban õk is képesek rá.

Az idegen szavak beáramlása önmagá-ban még nem veszélyeztet egy nyelvet. Szé-chenyi is abban látta az igazi veszélyt, ha anyelv kiszorul a kommunikáció különféleszíntereirõl. Ez a veszély ma is fennáll.

A XXI. század kihívása: korlátozatlantermészetes nyelven folyó kommunikációaz ember és a számítógép között

Napjainkban zajlik a kommunikáció forra-dalma; belátható idõn belül a hétköznapi életlegtöbb területén, az államigazgatástól azegészségügyig, a kereskedelmi, közlekedésiszolgáltatásoktól az oktatásügyig számító-gépek közvetítésével fogunk információhozjutni, számítógépek közvetítésével fogjukügyeinket intézni. Számítógépen keresztülintézzük az adónkat, a biztosításunkat, számí-tógép tartja majd számon az egészségünkkelkapcsolatos információkat, számítógépentudakoljuk meg a menetrendet és rendelünkrepülõjegyet, számítógéppel kérdezünk ráa színház- és hangversenymûsorra, az utazásiirodák programjára, számítógépen keresztülrendelünk könyvet és autót, és szakmánkbanis számítógépes adatbázisokra támaszko-

dunk. A számítógépek fogják értelmezni írás-ban vagy élõszóban közölt gondolatainkat, sa beléjük táplált információk alapján õk fog-nak kérdéseinkre választ fogalmazni. A szá-mítógépek képesek lesznek (sõt jó hatás-fokkal már ma is képesek) az információtegyik nyelvrõl a másikra lefordítani, tehát egyA nyelven feltett kérdésre egy B nyelvûadatbázisból választ keresni, majd ismét Anyelven válaszolni. Az Európai Unió határo-zatait, sokmillió szavas jogi, mûszaki, környe-zetvédelmi, kereskedelmi stb. elõírásait szá-mítógépes rendszerek fogják egyidejûleg azUnió valamennyi nyelvére áttenni. A ma hasz-nált számítógépek (a fordító rendszereketkivéve) még jórészt elõregyártott nyelvi sab-lonokat használnak az ember-gép, gép-em-ber kommunikációban, de a jövõ a korlá-tozatlan természetes nyelven – írásban ésszóban – folyó kommunikációé.

Algoritmizálható-eaz emberi nyelvek mûködése?

Az az igény, hogy a számítógépek értelmez-ni tudják a természetes nyelvi megnyilatko-zásokat, és maguk is képesek legyenek egy-egy nyelven szövegeket létrehozni, az em-beri nyelvek mélyebb elemzését, mûködé-sük természettudományos egzaktságú leírá-sát, algoritmizálását tette szükségessé. A XX.század második felétõl a nemzetközi nyelv-tudományban fokozatosan uralkodóvá vál-tak a nyelvet természettudományos, deduk-tív módszerekkel vizsgáló irányzatok. A ter-mészettudományos jellegû új nyelvészetiparadigmák képesek rá, hogy az emberi nyel-vek hangtani, alaktani, mondattani jelensé-geit kivételt nem ismerõ, formalizálható tör-vényekre vezessék vissza. (Egy-egy nyelvszókészletének vannak rendhagyó tulajdon-ságú elemei, de a nyelv törvényei általánosérvényûek. Ha látszólag nem teljesül egy-egy nyelvi törvény, akkor egy másikkal lé-pett interakcióba; az fedte el a hatását. A rend-szerszerûtlennek látszó jelenségek esetében


200

még nem ismertük fel a törvényt.) A ter-mészettudományos jellegû nyelvészeti alap-kutatásokra épülnek a mai számítógépesbeszédértõ és beszédlétrehozó rendszerek.

A nyelvek beható elemzése azt is nyil-vánvalóvá tette, hogy az emberi nyelvek egy-séges rendszert alkotnak; ugyanazon struk-túrák szövedékei – ha a felszínen más-másmintázatot alkotnak is. Az egy-egy nyelvreirányuló kutatások tehát valamennyi emberinyelv megismeréséhez közelebb visznek, sígy anyanyelvünk kutatásában a más nyel-vek kutatása során elért eredményeket isfelhasználhatjuk. A nemzeti nyelvtudomá-nyok tehát csak tárgyukban nemzetiek; ígya magyar nyelvészet is csak annyiban lehetönálló tudomány, amennyiben például a ma-gyar növénytan vagy a magyar földrajz az.

Természetesen a magyar nyelv szá-munkra, magyar anyanyelvûek számára év-ezredes hagyományaink és sajátos értékeinkhordozója is; akár egy-egy szava is versso-rokat, helyzeteket, eseményeket, jelleme-ket, hangulatokat idézhet fel, érzelmeketválthat ki bennünk. E minõségében azonbana magyar nyelv nem a szorosan vett nyelvé-szeti, azaz grammatikai kutatások tárgya,hanem a stilisztikáé és az irodalomé.

A hagyományos leíró nyelvészetmár nem aktív tudományos paradigma

A laikus közvélemény, sõt, a tudományosközvélemény jelentõs része is úgy véli, hogya magyar nyelv mûvelésére, a magyar nyelvéletünkben betöltött szerepének õrzésérea magyar nyelvészetnek nevezett hagyomá-nyos nyelvészeti irányzat hivatott. Ez azirányzat látszik a nemzeti kultúra érdekébentevékenykedni – hiszen ez az irányzat gyûjtés tesz közzé nagy számban magyar nyelviadatokat, különösképp a népnyelvbõl és arégiségbõl; ez az irányzat rendszerezi, kate-gorizálja újra meg újra a magyar nyelv ele-meit; ez az irányzat ad nyelvmûvelõ és he-lyesírási tanácsokat; ez küzd az idegen sza-

vak, idegenszerû nyelvtani fordulatok ellen.Ez az a nyelvészeti irányzat, melyet a magyarszakos egyetemi hallgatók túlnyomó több-sége egyetemi tanulmányai során elsajátít.

Léteznek másfajta magyar nyelvészetiirányzatok is, melyek a magyar nyelv mûve-lését természettudományos módszerekkel,a nemzetközi nyelvészettel kölcsönhatás-ban, az egzaktságnak sokkal magasabb szint-jén végzik – ezek azonban ma nálunk általá-nos nyelvészetnek minõsülnek.

A ma magyar nyelvészetnek tekintetttaxonomikus nyelvészeti irány a XIX. század-ban alkalmas volt rá, hogy a Széchenyi meg-fogalmazta feladatoknak eleget tegyen, amai kihívásoknak azonban már nem tudmegfelelni. A nyelvi tények leltározásától ésinduktív rendszerezésétõl, kategorizálásátólmár nem várhatunk jelentõs új eredménye-ket. Hogy példákat is említsek, hiába osztá-lyozza a magyar nyelvészet ma esetleg pon-tosabban a névmásokat, mint egy száz évvelezelõtti magyar nyelvtan, hiába alapul azosztályozás sok száz oldalnyi irodalmi szövegkicédulázásán – a nyelv mûködésének mé-lyebb megértése szempontjából nem az alényeges, hogy például a kölcsönös és avisszaható névmásokat vagy az általános ésa határozatlan névmásokat egy-egy közöskategóriába vagy külön osztályokba sorol-juk-e, és hogy hogyan definiáljuk õket. Ah-hoz, hogy a nyelvi megnyilatkozások meg-értését és létrehozását modellálni tudjuk, anévmásokkal kapcsolatban olyan kérdések-re kell választ találnunk, hogy például mibõlkövetkezik az, hogy A lányokat kifaggattamegymásról mondat lehetséges, *A lányokrólkifaggattam egymást mondat pedig nem.(A * szimbólum a helytelen mondatok jele anyelvészetben.) Honnan tudjuk, milyen tör-vény alapján állapítjuk meg, hogy a Jánosismeri õt mondatban az õt nem vonatkozhatJánosra, a János ismeri az õt támadó írásokatmondatban viszont igen? Milyen törvények-bõl következik, hogy a Mindenki magával

201

É. Kiss Katalin • Mi legyen …

vitte valamennyi ingóságát mondat vala-mennyi összetevõje kétértelmû (hangsúlyo-san ejtve általános névmás, az összes szino-nímája, hangsúlytalanul ejtve határozatlannévmás, a néhány megfelelõje), a Senki semvitte magával valamennyi ingóságát mondatvalamennyi névmása viszont csak összesjelentésû általános névmás lehet?

A mondatot alanyra, állítmányra, tárgyra,határozókra, jelzõkre felbontó mondattanielemzés sem vitt az elmúlt száz évben köze-lebb annak a kérdésnek a megválaszolásá-hoz, hogy hogyan, milyen algoritmus szerintkell a szavakat összerakni ahhoz, hogy min-den elvileg lehetséges jó magyar mondatotelõ tudjunk állítani, rosszat pedig egyet sem.A Minden gyerek telefonált és a Mindengyerek született egyaránt alany-állítmányszerkezetû mondatok. Vajon milyen törvénytsért az utóbbi? Milyen szórendi szabály az,amely a Mindenki Marit hívta fel és a Min-denki felhívta Marit mondatot megengedi,a Mindenki Marit felhívta mondatot azonbannem? Mibõl következik a Marit felhívta min-denki és a Marit hívta fel mindenki mon-datok jelentéskülönbsége? Vagy – hogy azegyéb nyelvi szintekrõl is hozzak példákat– mi tiltja meg, hogy kitegyük a -k többesszámú birtokos toldalékot A fiúk könyveielvesztek mondat könyvei elemén, és mioldja fel ezt a tilalmat A fiúknak a könyveikvesztek el esetében? E jelenségek némelyi-kére a hagyományos, taxonomikus nyelvé-szet is felfigyelt, azonban nem volt rá képes– és eszközei korlátozottságánál fogva nemis lehet képes rá, hogy a nyelvi jelenségekfelszíni sokféleségét egy formalizálhatókomplex rendszerre vezesse vissza. Errecsak a nyelvet deduktív, természettudomá-nyos, kísérletezõ-modellalkotó módszerrelvizsgáló irányzatok képesek.

A deduktív, kísérletezõ nyelvészet

A nyelvi kísérletezés hasonlít a fizikai, kémiaikísérletezéshez. Lényege, hogy valamely

megfigyelt jelenség magyarázatára olyanhipotézist állítunk fel, melybõl az adott je-lenség levezethetõ. Majd a jelenségek szé-lesebb körén is megvizsgáljuk, hogy azok apredikciók, melyek hipotézisünkbõl adód-nak, teljesülnek-e. Ha nem, akkor a hipotézismódosításra, pontosításra szorul. Íme egynagyon leegyszerûsített példa. Tegyük fel,hogy arra vagyunk kíváncsiak, mikor vonat-kozhat egy személyes névmás és egy sze-mélynév azonos megnevezettre, és mikornem, azaz, a János ismeri õt és a János azthiszi, hogy Péter ismeri õt mondatok közülmiért csak az utóbbiban utalhat az õt Jánosra.Az elsõ hipotézisünk az lehetne, hogy a névés a személyes névmás akkor vonatkozhatazonos megnevezettre, ha különbözõ tag-mondatban található. A hipotézis ellenõrzésesorán bizonyára felfigyelnénk rá, hogy Já-nosnak elég az õ baja típusú példák ese-tében nem teljesül a hipotézisbõl adódópredikció: e mondatban a név és a névmástagmondattársak, így teóriánk – helytelenül– kizárná, hogy azonos megnevezettre vo-natkozhassanak. Következõ kísérleti lépés-ként azt a javított hipotézist ellenõriznénk,hogy igaz-e, hogy egy név és egy személyesnévmás akkor nem utalhat azonos személy-re, ha ugyanazon predikátum vonzataitképviselik. Módosított hipotézisünk az Õ azthiszi, hogy Péter ismeri Jánost típusú mon-datok esetében mondana csõdöt. Az ilyenmondatokban sem vonatkozhat a név és aszemélyes névmás azonos megnevezettre,pedig nincsenek azonos tagmondatban, ésnem is azonos ige vonzatai. Azt is meg kelltehát vizsgálnunk, befolyásolja-e az értelme-zést a névmás és a név sorrendje és/vagyszerkezeti hierarchiája – és így tovább, mígcsak teóriánk következményei nem fedikteljes mértékben a tapasztalt nyelvi tényeket.

A nyelv mûködését algoritmizálni képesdeduktív, modellalkotó-kísérletezõ magyarnyelvészeti kutatások több évtizede folynaknálunk is – elsõsorban az MTA Nyelvtudo-


202

mányi Intézetében. E kutatások eredmé-nyeirõl tanulmányok százai, könyvek tucatjaitanúskodnak. A közvélemény és a tudomá-nyos közélet egy része azonban legfeljebbstrukturális vagy generatív általános nyel-vészetként vesz róluk tudomást. Ismertsé-gük és megbecsültségük, hatásuk és idézett-ségük nagyobb a nemzetközi nyelvtudo-mányban, mint itthon. A magyar szakos egye-temi hallgatók diákköri dolgozatai, konferen-ciaelõadásai, disszertációi alapján arra követ-keztethetünk, hogy a mai magyar szakosoktúlnyomó többsége – a doktorandusokat isbeleértve – nem sajátítja el a magyar nyelvformális leírásának módszertanát, termino-lógiáját, valamint felhalmozott ismeretanya-gát. Ennek hiányában az egyetemrõl kikerülõmagyar nyelvészek épp úgy nem képesekaz úgynevezett strukturális vagy generatívmagyar nyelvészeti szakirodalom megérté-sére, a magyarra is érvényes nemzetközitudományos eredmények megismerésére,a nemzetközi folyóiratok olvasására, ahogyegy newtoni mechanikán nevelkedett fizi-kus sem volna képes a kvantummechanikaiszakirodalom követésére. Ez a tény azzal akövetkezménnyel is jár, hogy a magyarnyelvvel formális keretben foglalkozó, „álta-lános” nyelvésznek nevezett doktorandu-sok, kutatók úgy érzik, munkájuk olyan kor-látozott körben kelt csak visszhangot idehaza,hogy mûveiket nem is érdemes magyarulközzétenni. E területen újabban már a ma-gyar nyelvészeti tárgyú doktori disszertáció-

kat is gyakran angolul írják, hiszen nemzet-közi olvasóközönségük, visszhangjuk jóvalnagyobb, mint az itthoni – tehát lassan azok-hoz az állapotokhoz térünk vissza a felsõo-ktatásban, amelyeken Széchenyi változtatniakart…

Perspektívák

Ha a magyar nyelvészet elõtt álló feladatokmegoldását továbbra is a hagyományos,taxonomikus magyar nyelvészettõl várjuk,akkor egy-két évtized múlva az a helyzet iselõállhat, hogy Magyarországon a magyarállampolgárok még a magyar hatóságokkal,például adóhivatallal, földhivatallal, egész-ségbiztosítóval stb. kapcsolatos ügyeiketsem fogják tudni magyarul intézni. Elõrelátható, hogy az efféle ügyek nagy részétszámítógépekkel folyatott párbeszéd útjánintézzük majd, természetes nyelvi kommu-nikációra képes programok segítségével. Haa magyar nyelv leírásában megrekedünk ajelenségek osztályozásánál, az osztályokdefiniálásánál, akkor angol nyelvet használószámítógépes rendszereket lesznek kényte-lenek majd nálunk is alkalmazni. Meggyõ-zõdésem szerint a Magyar TudományosAkadémiának ma azt a fajta nemzeti nyelv-tudományt kell szorgalmaznia, mely hozzá-járulhat ahhoz, hogy a magyar a következõszázadfordulóra se degradálódjék csupán acsaládi érintkezés nyelvévé; hogy az Egye-sült Európának magyarul megszólalva isteljes értékû állampolgárai lehessünk.

203

Folytatjuk az Akadémia új levelezô tagjainak szeptemberiszámunkban elkezdett bemutatását, illetve a szerkesztôségkövetkezô három kérdésére adott válaszok közlését:

• Milyen körülmények játszottak szerepetpályaválasztásukban, és befolyásolták késõbbi életútjukat?

• Vannak-e kapcsolódásaik messzebb állótudományterületekkel?

• Milyen terveik vannak további tudományosmunkásságuk tekintetében?

Ezúttal Csörgô Sándor, Faigel Gyula, Kara György, Koszto-lányi György, Mészáros Rezsô, Schmidt János, Szabó Miklósés Závodszky Péter válaszait közöljük.

Az MTA új levelezõ tagjai

Az MTA új levelezô tagjai


204

CSÖRGÕ SÁNDOR

1947-ben, Egerfarmoson született. A Sze-gedi Tudományegyetem Bolyai IntézeténekSztochasztikai Tanszékén tanszékvezetõegyetemi tanár.

• Külföldi pályatársaink gyakran faggat-nak bennünket a magyar matematika titká-ról, arról, hogy ez a kicsi ország miként lehetegyfajta matematikai nagyhatalom, és ad-hat a világnak aránytalanul sok kiemelkedõmatematikust. A jelenséget legtöbbünk amatematikai tehetséggondozás hosszú idõ-re visszanyúló magyarországi hagyományá-val magyarázza, nevezetesen a 108 évesKözépiskolai Matematikai Lapok állandóanfolyó feladatmegoldó versenyeivel, az álta-lános és középiskolai versenyrendszerrel,a versenyeken feltûnõ tehetségek speciálisgimnáziumi osztályokban történõ képzésé-vel, majd egyetemi matematikaoktatásunkmindezek eredményéül adódó hagyomá-nyos kiválóságával. Ehhez tehetõ még a tu-dós önmagában nehezen magyarázható, deszintén hagyományos társadalmi megbe-csültsége, és persze ezzel kombinálva az akörülmény, hogy a vasfüggöny jó harminc-éves bezártságában politikamentes, nem-zetközi természetû pályafutásra hovato-vább csak a nemzeti tizenegy csatárakéntvagy számottevõ matematikusként volt le-hetõség; nyugati kollégáink számára termé-szetesen nehezen hihetõ, hogy az egyetlentelevízió-csatornán egy ország figyelte

odaadó szurkolói lelkesedéssel a Lovász-Pósa meccset.

Amennyiben magamra is vonatkoztat-hatom a kérdést – már persze a „kiemelkedõ”jelzõ megfelelõ redukciójával – akkor aszabályt erõsítõ kivételek egyikeként va-gyok kénytelen bemutatkozni, minthogy azegyetem elõtt engem elkerült az ilyenfajtakiválóságú magyar matematikaoktatás.Egerfarmos Heves megye délkeleti részénvan, ahová a hegyek már csak messzirõl lát-szanak; az ottani, részben osztatlan általánosiskolába jártam, ahol két osztály volt egy tan-teremben. Részben nyilván saját hibából, deegri gimnáziumi éveim alatt nem találtam ráa fenti értelemben vett matematikára. Felte-hetõen a hruscsovi politechnika rovására –ami egyébként legtöbbünket nem zavart,hiszen kapálni már otthonról kiválóan tud-tunk –, egy késõbb fontossá lett dolgot szor-galmasan és élvezettel csináltam ezekbenaz években: egy tanárral történt összeütkö-zés kellemetlen helyzetébõl dacosan kiin-dulva, önerõbõl megtanultam angolul. Min-den tárgyban jeles tanuló és eléggé érdeklõ-dõ voltam, végül egyfajta sorozatos kizáráseredményeként matematika-fizika tanár-szakra jelentkeztem és nyertem felvételt aSzegedi Tudományegyetemre. Azt már Sze-geden tudtam meg, hogy matematikus szakis van (1965-ben már harmadszorra indult),kollégiumi szobatársaimtól itt hallottam elõ-ször a Középiskolai Matematikai Lapokról is.

Csak pár elemi iskolai osztályt végzettszüleim nagy intelligenciával és önfeláldo-zással támogatták, hogy egyetemre menjek,annak ellenére, hogy parasztcsaládból indul-va én csak az ötödik egyetemista voltam afaluból, és az elsõ három egyike éppen análam tizenöt évvel idõsebb bátyám, CsörgõMiklós volt. Õ még a paraszti tehetségmentõakció keretében került ösztöndíjaskéntnyolcosztályos gimnáziumba 1944-ben, ésközgazdász végzettséggel 1956-ban Kana-dába „disszidált”, ott lett belõle némi késéssel

205


matematikus; 1995 óta az MTA külsõ tagja.Pályája természetes inspiráció volt, perszemeglehetõsen távoli az akkori világban. Abátyám tette lehetõvé, hogy a világból vala-mennyit megláthassak, 1965 nyarán megle-petésre kiengedtek öt hétre Angliába.

Az egyetem valódi reveláció volt. RédeiLászló, Kalmár László, Csákány Béla, TandoriKároly és Szõkefalvi-Nagy Béla elõadásai azelsõ három évben teljesen lenyûgöztek, ésarra a merész gondolatra vittek, hogy meg-próbáljak olyan lenni, mint õk: kutató mate-matikus. Elsõként Kalmár professzor figyeltfel rám, õ intézte el, hogy három félév utánátkerülhettem a matematikus szakra. Utóla-gos megítélésem szerint, tekintve a szegediadottságokat, rendes körülmények között azanalízis valamelyik területén kellett volnakikötnöm. Azonban még 1965 októbere semmúlt el, amikortól kezdve bizonyos belügyiszervek, amelyeknek a III római számmalellátott osztályneveirõl csak az utóbbi évek-ben szereztem tudomást, találkozókra kezd-tek citálni: azzal vádoltak, hogy angol kémvagyok, és változatos eszközökkel azzal sa-nyargattak, hogy csak egy módon bizonyít-hatom, hogy mégsem. Egy kikényszerítettspicliség rémképével szemben a „kutatómatematikus” álma bennem hovatovábbmorális kategóriává emelkedett, a matemati-ka egyfajta mentsvárammá kezdett válni.Minthogy a kutatói pálya lényegében egyet-len akkori lehetõségének – hogy majd a sajátegyetemem ott tart végzés után – esélytnem adhattam, egy, a bátyám által levélbenfelvetett probléma kapcsán valószínûség-számítással kezdtem foglalkozni. Pragmatiku-san az MTA SZTAKI megfelelõ osztályát néz-tem ki magamnak, ahol még tudománykö-zelben maradhatnék, és ahová talán nemjönnének utánam. A választott tárggyal sze-rencsém lett, a sztochasztikát a Bolyai Inté-zetben kutatóként senki sem mûvelte, úgy-hogy ötödév elején mentorom, Tandoriprofesszor támogatásával Szõkefalvi-Nagy

professzor gyakornoki állást ajánlott feltanszékén. Az irányomban akkor már jó évepihenõ szervek újra mozgásba lendültek aháttérben, mígnem undorító játékaiknak afelszínen is látható fodrozódását Csákányprofesszor tiszteletreméltó bátorsággal leállí-totta. Majd két év után ugyanakkor még egykellemetes személyes találkozást elenged-hetetlennek tartottak velem 1970 júniusá-ban, amikor is annak feltételeként, hogy„gyakornokságom elé ne támasszanak aka-dályt”, aláírtam az azt tudomásul vevõ gépeltnyilatkozatot, miszerint „a belügyi szervekmûködésérõl birtokomba jutott államtitkokbárkivel történõ megosztása esetén öt évbörtönnel sújtanak”.

Egyetemi pályafutásom ezt követõenmár egészen normálisan alakult, amibe mégegy meghatározó erejû aspirantúra is bele-fért Kijevben, a sztochasztika (és az ukránellenállás) egyik legnagyobb alakja, A. V.Szkorohod vezetésével. 1979-tõl már nyu-gatra is engedtek, de az 1989-et követõ, majdtízéves Michigan egyetemi professzorkodá-som után is úgy látom, hogy igen szerencsés-nek mondható tudományos pályámnakvégül is két pillére van: a Bolyai Intézet és amagyar sztochasztikus iskola.

• Eddigi munkásságom legnagyobbrésze a valószínûség-elmélet és a matema-tikai statisztika határeloszlásait kutatja. Ennekközel fele esik a nagymintás statisztika mód-szereinek körébe, és így számos nem mate-matikai tudományterülettel kerültem kap-csolatba. Azonban annak ellenére, hogy méga tisztán valószínûségelméleti munkáimbanis szeretem, ha valami életbõl jött motivációtaz absztrakt formalizmus mögé képzelhetek,ezek a kapcsolatok felszínesek maradtak.

• Más irányú munkáim mellett tizen-kettedik éve dolgozom egy monográfián,amely a valószínûségszámítás egyik legré-gebbi problémájának, az úgynevezett szent-pétervári paradoxonnak feloldásáról szól. Azerre vezetõ kérdést Nicolaus Bernoulli vetet-


206

te fel 1713-ban: Ha Péter 2 vagy 4, vagy 8,vagy 16, vagy 32, … dukátot ad Pálnak asze-rint, hogy egy szabályos pénzérmét dobálvaelsõre vagy másodikra, vagy harmadikra,vagy negyedikre, vagy ötödikre, … jön ki afej elõször, akkor mennyit kell ezért Pálnakfizetnie, hogy a játék egyenlõ és igazságoslegyen? Játszótársa várhatóan végtelen nagynyereménye miatt Péter akármilyen nagyösszeget is kevesellhet, azonban „még egyféleszû Pál is örömmel adná el a játékhozvaló jogát negyven dukátért”, ahogy ezt Ber-noulli írta. Unokatestvére, Daniel Bernoulli1738-ban megjelent munkája nyomán akérdés, az aszimmetrikus kockázatvállalástanpéldájaként az utilitárius közgazdaság-elmélet kialakulására vezetett. Befejezendõkönyvem ezzel szemben azt fogja bizonyí-

tani, hogy szentpétervári játékok elég hosszúsorozatai értelmesen játszhatók tiszta, név-szerinti tétekkel úgy, hogy egyenlõségugyan nincs, de igazság még lehet.

Több más területen is szeretném eddigikutatómunkámat folytatni, munkatársaim-mal és esetleges újabb tanítványokkalegyütt, vagy õket egyéni munkára motivál-va. Ugyanakkor, mint minden matematikus-nak, nekem is van egy-két nagyon nehézkedvenc problémám eldugva, amelyekkelvissza-visszatérõen foglalkozom remény éskétely között ingadozva, esetenként sok-sokév óta. Az öregkor felé haladva gond nélkülszeretnék még ezek némelyikének újra ne-kimenni, a dolog természetébõl következõ-en vállalva azt a kockázatot, hogy nagyeséllyel semmi se jön ki; se fej, se írás.

FAIGEL GYULA

1954-ben született, Ormosbányán. Az MTASzilárdtest-fizikai és Optikai Kutatóintézeté-nek tudományos tanácsadója.

• Már kora gyerekkoromtól érdekelteka különbözõ kísérletek. Kb. második általá-nos iskolás koromban raktam össze elsõ de-tektoros rádiómat, majd ötödik osztály körüla kémiai kísérletek érdekeltek jobban. Min-dig rakétahajtómûvet tervezgettem, né-hányszor sikerült is „felrobbannom”. Nemtudom, hogyan terelõdött az érdeklõdésemilyen irányba. Szüleim egyike sem volt kuta-tó, fizikával sem foglalkoztak. Az biztosansegített, hogy hagytak szabadon kísérletezni,

és minden rossz elektromos berendezést ne-kem adtak javításra, vagy egyéb felhaszná-lásra. Ezek szétszerelésébõl és javításábólsokat tanultam. A gimnázium elején mégnem tudtam, hogy a fizikát, vagy a kémiátszeretem-e jobban. Aztán a gimnázium alattegyértelmûvé vált számomra, hogy a ter-mészet „végsõ mûködésére”, legalapvetõbbszabályaira vagyok kíváncsi. Ekkor barká-csolási hajlamomat a gitárokon és erõsítõkönéltem ki. Tanáraim és szüleim egyaránt va-lamilyen gyakorlati szakmát ajánlottak, mintpl. vegyész vagy programozó matematikus,de végül tiszteletben tartották döntésemet,hogy fizikus szeretnék lenni. Az egyetemalatt nem volt se lehetõségem, se idõm kísér-letezni. A következõ fontos pont a diploma-munka volt. Ezt az MTA KFKI-SZFKI-bankészítettem, Vincze Imre vezetésével. Itttanultam meg keményen dolgozni, és kriti-kusan szemlélni mások munkáját. Az egye-temi doktori munkásságomat is az SZFKI-ban végeztem, ismét kiélhettem építõ hajla-mom, mert egy új röntgen mérést (EXAFS)kellett összeállítani. Röviddel ezután Zawa-dowski Alfréd professzor úr ajánlásával a

207


Brookhaven National Laboratoryban töltöt-tem két évet, ahol szinkrotron-sugárzás nuk-leáris Bragg-szórását valósítottuk meg. Ezannyira megkapott, hogy azóta is vissza-visszatérek hozzá. Hazaérkezésem utánépítettük fel Oszlányi Gáborral az azóta isegyre bõvülõ röntgen laboratóriumot. Mamár nyolcan vagyunk, és a mûvelt témákköre is bõvült. Nukleációval, fullerénekkel,röntgenholográfiával, nukleáris szórással ésmég más témákkal is foglalkozunk.

• Igen, vannak. Bár szeretném, ha többlenne. Jelenleg egy olyan kérdéssel foglal-kozunk, amit a biológusok vetettek fel: miaz a legkisebb egyedi részecske, amelyrõlmég atomi felbontású képet alkothatunk.Ha sikerül ezt elméletileg megbecsülni, ak-kor a következõ lépés annak megadása,hogy hogyan tudunk egy ilyen képet kapnia gyakorlatban. E probléma jelentõsége igennagy, hiszen így lehetõvé válna vírusok ésmás, nem kristályosítható szerves anyagok,molekulák szerkezetének meghatározása.Természetesen a szervetlen anyagok köré-ben is igen sok új eredmény, ismeret szár-mazna egy ilyen módszerbõl.

• Általánosságban: szeretnék minél többérdekes kísérletet összeállítani, és ezekkelolyan méréseket végezni, amelyek alapján

a természet törvényeit mélyebben, ponto-sabban megérthetjük. Ehhez szeretnék egyolyan, jó munkatársakból álló csoportot, mintamilyenben most is vagyok. A közeljövõkonkrétabb tervei az atomi felbontású holo-gráfia területén: kifejleszteni a párhuzamosdetektálást, és ezzel a hazai laboratóriumiméréseket versenyképessé tenni a szinkro-tronokkal folytatott kísérletekkel. Felhasz-nálni az atommagokból jövõ gammasugár-zást hologramok készítésére, és ezzel vizs-gálni a szilárd testekben létrejövõ mágnesesvagy egyéb rendezõdést. A holográfián kívüla véges kis objektumok röntgensugárzássalvaló leképzése általánosságban is foglalkoz-tat. Ezzel kapcsolatban három kérdésrekeresünk választ: 1. Hogyan viselkedik egynéhány ezer atomból álló részecske nagyonintenzív és rövid röntgenimpulzus hatásaalatt? 2. Mi a feltétele annak, hogy egy ilyenimpulzus után elégséges szórt fotont gyûjt-sünk ahhoz, hogy a szórásképbõl meghatá-rozható legyen az atomi szerkezet? 3. Ho-gyan valósíthatunk meg a gyakorlatban egyilyen mérést? Mindkét témához kapcsolódika szórásképek kiértékelésével foglalkozómunkám. Szeretném alkalmazni az úgyneve-zett hibacsökkentõ és maximum entrópiaalgoritmusokat a fenti mérések analizálására.

KARA GYÖRGY

Budapesten született, 1935-ben. Az ELTEprofesszora, a Belsõ-ázsiai Tanszék, az MTAAltajisztikai Tanszéki Kutatócsoport és aKínai és Kelet-ázsiai Tanszék vezetõje.

• A mongol világ, Belsõ-Ázsia és tágabbkörnyéke nyelveit és mûveltségeit kutatom,ahová az írások révén jutottam. Még iskoláimelõtt ellestem az írás-olvasás tudományát, amibaj volt, egyik oka annak, hogy az elemi nép-iskola elsõ osztályában megbuktam. Néhányévvel késõbb titkosírást szerkesztettem ma-gamnak, amelyre a székely rovásoknak isvolt hatásuk. Sok-könyvû sütõmester öreg-apám egy világatlaszában minden akkori or-szág neve szerepelt eredeti nyelven és írás-sal. Abban láttam elõször kínai, mongol ésarab jeleket, görög és cirill betût. 1944-benkezembe került egy magyar kiadású, kárpát-aljai ukrán ábécéskönyv. Késõbb egy magyar


208

zsidó imakönyvecske jiddisül, héberül s ma-gyar átírással. Középiskolás koromban igen-csak bibliás ember voltam, s azt hittem, hakapok egy kínai bibliát s valamilyen szótárthozzá, hát biztos el tudom olvasni. A Széche-nyi Könyvtárnak volt kínai Bibliája, megorosz-kínai kéziszótára. Egy órába tellett, mígrájöttem, hogy fejjel lefelé tartom a könyvet,melynek lapjai, amint függõleges sorai is,jobbról balra sorakoztak. Akkor már köna-nyebben ment; jó pár írásjegyet sikerült„megfejtenem”. A gimnáziumhoz közeliSzéchenyiben tanultam meg a tibeti írást is,Csoma Sándor könyveibõl. Az egyetemenCsongor tanár úr vezetett Ligeti Lajos akadé-mikushoz, aki dicsérte kínai igyekezetem,de hozzátette, hogy mongolt is kell tanulnom(az volt a fõ szakja), s kérdésemre, hogy mi-lyen az, kezembe nyomott egy nyelvköny-vet. Kinyitottam a szójegyzékét, s rábuk-kantam a sereg és bátor szavunk mongoltestvérére, kettõre abból a százból, amelyeka mongol s a magyar nyelv (és mûveltség)közös török örökségébõl valók. Orientalista„inaséveimben” aztán tanultam kínai, törökés belsõ-ázsiai filológiát, de legtöbbet mon-golt és tucatnyi írásrendszert, amellyel Dzsin-gisz-kán elõtt és óta mongol vagy mongollalrokon nyelveket írtak. Az írások titkai, köztük

a máig sem egészen megfejtett kitaj írásoké,azóta is kísértenek. Idõközben az egyik élõmongol nyelv családi nyelvemmé vált, a régibelsõ-ázsiai török és a kelet-szibériai tunguzkedves kenyeremmé.

• A társadalomtudományokon – mint anyelv, a népköltést is felölelõ irodalom és atörténelem – túl nincsen sûrû kapcsolatom,bár idõrõl idõre szükségem van a földrajz, anövénytan, az állattan, a csillagászat és mástermészettudományok segítségére.

• Folytatom a középkori ujgur-törökemlékek, fõképp kínai vagy tibeti kapcsola-tú buddhista írások kutatását a berlini PeterZieme úr társaságában; hamarosan illik befe-jeznem a Pétervárott õrzött, ugyancsak kö-zépkori, mongol kézirat- és õsnyomtatvány-töredékek új kiadását, a mongol pásztorokkönyveirõl (a múlt században, Moszkvában)kiadott orosz könyvem amerikai megjelené-sének gondozását. Vannak Ligeti Lajostólörökölt adósságaim, ilyen az ómandzsu dzsür-csi nyelvrõl és írásáról írt munkájának befeje-zése, az arab Raszulida Szótár mongol részei-nek megfejtésérõl szóló fontos cikkénekközzététele és – sok más mellett – a közép-mongol szókincs feltárása, és további fejtörésa kitajok írásai és nyelve ügyében, amíg idõ-bõl s erõbõl futja.

KOSZTOLÁNYI GYÖRGY

1942-ben, Szekszárdon született. Jelenleg aPécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikaiés Gyermekfejlõdéstani Intézetének tan-székvezetõ egyetemi tanára.

• Pályaválasztásomban bizonyára meg-határozó szerepet játszott, hogy édesapámorvos volt, noha tizenévesen jobban vonzód-tam a fizikai-mûszaki területek felé, ráadásulezekben az években intenzíven sportoltam(rövidtávfutásban országos bajnokságot isnyertem), s így a sport/testnevelési karrieris csábított. Végül mégiscsak a Pécsi Orvos-tudományi Egyetemre felvételiztem, ami-ben a szilárd erkölcsi alapot adó, de ugyanak-kor teljesen szabadszellemû családi háttérsemmiféle pressziót nem fejtett ki. E döntés-ben alig volt tudatos elem, így a húszas éveimelsõ felében szembe kerültem azzal a kérdés-sel, hogy vajon rátaláltam-e a nekem legin-

209


kább megfelelõ pályára (kételyeimben arégészet bukkant fel többnyire alternatíva-ként). De aztán jöttek azok az élmények –egy-egy oktatóm kiválósága, majd maga aszakma, az orvostudomány csodálata, szép-sége – , amelyek hatására egyre ritkábbanvetõdtek fel kételyek. Visszagondolva erreaz idõszakra úgy látom, hogy a látszólag nem-tudatos döntésben a szülõi neveltetés mégis-csak meghatározó volt. Késõbb is tapasztal-tam, hogy az ember életét többnyire nem-tudatos, esetleg apró napi döntések viszikebbe vagy abba az irányba, s a visszafordítha-tatlan eltévelyedéstõl az véd meg, ha ezeketaz apró döntéseket idõtálló értékekre épülõalap orientálja. Ezek az apró döntések talánfontosabbak – mert mindennapos kénysze-rek –, mint az embert élete során néhányszorérõ sorsfordító nagy döntések.

Akkoriban ilyen aprónak tûnõ, de a ké-sõbbieket tekintve mégis lényeges döntés-sel választottam – több lehetõség közül – aKórbonctani Intézetet tudományos diákkörimunkára. Voltaképpen Jobst Kázmért válasz-tottam, volt gyakorlatvezetõmet, ami el isdöntötte sorsomat. Mellette nemcsak a tudo-mányos kutatómunka nagyszerûségére,élvezhetõségére lehetett rálátni, idõtállóértékrendet tanulni, hanem emberi, barátikapcsolatrendszerén keresztül olyan egyé-niségekkel kapcsolatba kerülni, akik késõbbiszakmai pályámat alakították. Közvetlenkörnyezetében ott volt Kellermayer Miklós,általa bepillanthattam az alapkutató közvet-len mûhelymunkájába. Rendszeres vendégvolt az intézetben Jobst Kázmér volt munka-társa, barátja, Kádas István, akihez ily módonkerültem friss diplomával patológusként, sakitõl szakmai alaposságot, igényességet,humánumot tanulhattam. Jobst Kázmér kö-réhez tartozott volt munkatársa, Méhes Ká-roly is, aki – amikor 5 év után a Pécsi Gyer-mekklinikára kerültem – a genetika felé for-dította érdeklõdésemet. Méhes Károly rö-viddel ezt követõen elhagyta Pécset, de 15

év múlva visszatért, s a Gyermekklinika igaz-gatójaként fõnököm lett. Az élet nagy ajándé-kának tartom, hogy közvetlen közelségbenjelent meg elõttem egy olyan személyiség,akinek egyénisége és életpályája irányt mu-tatott számomra mind szakmailag, mind em-berileg.

• Némi töprengést okozott ennek a kér-désnek a megválaszolása. Ha a kapcsolódástaktív, elmélyült „belemerítkezésnek” fogomfel, akkor semmiféle távoli tudományterü-lettel nincs kapcsolatom. Ha a kívülállóbanmegnyilvánuló érdeklõdésnek, rácsodálko-zásnak, akkor is jóval kevesebb és lazább,mint szeretném, és sajnos egyre kevesebbés lazább. Húszas-harmincas éveimben sokfilozófiai könyvet vettem (van ebben a kor-ban vásárolt zene-, filmtudományi, sõt mate-matikai és fizikai mû is), de ezeket jó páréve alig vettem elõ. Ezt a módszert követve(hogy ti. milyen könyvet vásárolok más tudo-mányterületrõl): az utóbbi 15 évben néhányagrártudományi és aerodinamikai munkakerült a könyvespolcomra, de ez az érdek-lõdés már voltaképpen sokkal inkább hobbi.

• Ha valaki genetikával foglalkozik, nemnehéz tudományos tevékenységre vonatko-zó terveket szõni. A biotechnológiai fejlõdésolyan eszközt adott a kutató számára, hogycsaknem kimeríthetetlen lehetõségek nyíl-tak meg elõtte. Rövid idõ alatt, viszonylagkis ráfordítással hajszálpontos adatok nyer-hetõk az emberi örökítõ anyag, a genomszerkezetének részleteirõl. Nagyon kevesettudunk viszont arról, hogy az egyes elválto-zások mit okoznak a fenotípusban – okoz-nak-e egyáltalán rendellenességet vagy csu-pán polimorfizmusok –, ill. ha okoznak, akkormilyen folyamatok során jön az létre. E nélkülpedig nem tudjuk ezeket gyógyítani, meg-elõzni. Véleményem szerint felerõsödött azigény arra, hogy a genomra vonatkozó ada-tokat tudományos igénnyel folytatott,ugyancsak hajszálpontos fenotípus-elem-zéssel vessük egybe. Tudományos tevé-


210

MÉSZÁROS REZSÕ

1934-ben, Budapesten született. A SzegediTudományegyetem rektora.

• A földrajz iránti érdeklõdésemet szü-leim ébresztették fel bennem azzal, hogyáltalános iskolás koromban szinte mindenkarácsonyra, névnapra, születésnapra útle-írást kaptam. Kora ifjúságomat így Kitten-berger Kálmán, Molnár Gábor, Hanzelka ésZigmond kalandjai töltötték ki, sõt a sark-kutató Amundsen története úgy „megfertõ-zött”, hogy elhatároztam, sarkkutató leszek,és felkészülésként rendszeresen megfüröd-tem a hóban makói kis házunk kertjében.

A földrajz iránti hajlamomat tovább erõ-sítette középiskolai tanárom, Bábonyi TóthIstván, akinek hatására végül is jelentkeztema Szegedi Tudományegyetem földrajz-bio-lógia szakára. Viszonylag késõn, egyetemi

kenységemben ezt az alapgondolatot sze-retném konkrét eredményekkel megtölteni,elsõsorban a korai gyermekkor történései-nek elemzésével.

Az elõzõ gondolathoz kapcsolódiktudománypolitikai, közéleti munkatervemis. A biotechnológiai fejlõdés azt is eredmé-nyezte, hogy aránytalanság alakult ki a ge-nom részleteinek megismerése és az ered-mények orvosi, etikai, jogi értelmezése közt.Nem tudunk egyelõre mit kezdeni a gene-

tika prediktív jellegével, azzal, hogy a feltártadatok elõre jelzik az egyén, sõt az utód maj-dani betegségeit, egyediségét, s különösennem azzal a lehetõséggel, hogy az emberbele is tud avatkozni a genetikai programba.Meg kell fogalmazni tehát azokat a szabály-zókat, amelyek révén a társadalom megvéd-heti önmagát a lehetõségek helytelen irányúfelhasználásától. Ehhez igen alapos és körül-tekintõ tudományközi egyeztetõ, tudomány-szervezési, oktatói munkára van szükség.

tanulmányaim vége felé érintett meg a kuta-tás varázsa, elsõsorban Krajkó Gyula körzet-kutatása révén, de kutatói pályám alakulásáraa legnagyobb hatással az volt, hogy EnyediGyörgy aspiránsa lehettem. Õ alapozta megazt a szemléletet és gondolkodásmódot,amely máig is elkísér.

• A második kérdésre a választ egy kiskitérõvel szeretném kezdeni. A társadalom-földrajz gyûjtõfogalom, sok ágazatot, irány-zatot, témakört foglal magába. Ezáltal termé-szetszerûleg számos más tudományterület-tel van kapcsolódási pontja. Peter Hagget, aföldrajztudomány egyik nagy teoretikusa aztállítja, hogy a földrajz olyannyira függ mástudományterületekbõl származó koncep-cióktól, technikáktól, hogy ezek jelölik ki aztaz utat, amely kifejezi a kölcsönhatást a föld-rajz és más tudományterületek között. Ezena megállapításon persze jól el lehet vitatkoz-ni, de az kétségtelen, hogy az interdiszcipli-naritás erõsödése a földrajz társtudományikapcsolatrendszerét is erõsítette. A társada-lomföldrajzot tekintve kézenfekvõ a kap-csolat a szociológiával, a történelemtudo-mánnyal, de pl. a térelméletek mûvelésekomoly matematikai és geometriai tudást isszükségessé tesz a geográfus számára. A föld-rajzi információs rendszerek, amelyeket egy-re gyakrabban alkalmaznak a társadalom-földrajzban is, informatikai ismereteket igé-nyelnek. A messzebb álló tudományterüle-tek közül én a néprajztudománnyal kerül-

211


SCHMIDT JÁNOS

Feketeerdõn született, 1935-ben. Jelenlega Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezõgaz-daság-tudományi Karának (Mosonmagyaró-vár) egyetemi tanára.

• A biológia már korán, középiskoláséveimben megérintett. Úgy gondolom, eztaz is segítette, hogy családunkban (nagya-pám, apám, három testvérem) mindenki azerdõhöz kötõdött, erdész vagy erdõmérnökvolt. Minden érdekelt, ami a természettelkapcsolatban állt. Vonzott a madárvilág, avizek világa (a Duna mellett nõttem fel). Azmár tudatosodott bennem, hogy jövendõmunkám bizonyosan a biológiával lesz kap-csolatos, de konkrét elképzelésem mégnem volt. A pályaválasztás nagy dilemmavolt számomra, végül „hûtlen” lettem a csalá-

tem közelebbi kapcsolatba. Faluföldrajzivizsgálataim során ugyanis szerettem volnaalaposabban megismerni a falusi ember élet-szemléletét, történelemtudatát, életvitelét.

• Számomra a földrajzi világ az emberitevékenységek és a természeti jelenségekolyan összessége, amelyek egymásra hatásá-ból különféle, idõben változó térbeli eloszlá-sok alakulnak ki. A földrajzi vizsgálat céljanem más, mint ezen eloszlások belsõ szerke-zetének és hatásmechanizmusának feltárása,értelmezése. Általánosabb értelemben a célvalójában az emberi tevékenységek és a ter-

mészeti környezet egyensúlyállapotainakmegismerése, rendszerbe foglalása, haszno-síthatóvá tétele. Vagyis a földrajz igyekszikújabb és újabb megközelítésekkel alkalmas-nak mutatkozni a változások térbeli össze-függéseinek elemzésére. Ezért a földrajzkutatójának is szembe kell néznie az újabbés újabb kihívásokkal. Kutatói terveim fõvonalát tulajdonképpen ezen kihívásokfelismerésére és bemutatására való törekvésjellemzi. De a nagy tervem az, hogy könyvetírok a társadalomföldrajz aktuális alapkér-déseirõl.

di hagyományokhoz, nem az erdész, hanemaz agrár pályát választottam, s Gödöllõn, azAgrártudományi Egyetemen folytattamtanulmányaimat. Pályaválasztásomat masem tudom igazán indokolni. Talán a fiatal-ságnak az a törekvése vezetett, mely mindigvalami mást, újat szeretne a hagyományos,kitaposott út helyett. Döntésemet mindmáignem bántam meg. Ebben nagy szerepe voltannak a kiváló professzori karnak, amelyakkor, az 50-es évek végén Gödöllõn az ag-rármérnöki pályára felkészítõ legfontosabbtanszékek élén állt. Kuthy Sándor professzorbiokémiai, Juhász Balázs professzor állatélet-tani, Horn Artúr professzor genetikai, Baint-ner Károly professzor takarmányozástanielõadásai élményszámba menõek, szemlé-letformálóak voltak, maradandó nyomokathagytak sokunkban. Jórészt ezeknek azélményeknek a hatására kapcsolódtam be aTakarmányozástani Tanszéken, Baintnerprofesszor vezetésével mûködõ tudomá-nyos diákkör tevékenységébe. Õ azt javasol-ta, hogy foglalkozzak a kérõdzõk fehérjeel-látásának egy akkor aktuális problémájával,az NPN anyagok takarmányozási hasznosí-tásával. Tanácsát olyannyira megfogadtam,hogy kutatómunkám gerincét több évtize-den át a kérõdzõk energia-, fehérje- és ami-nosav-ellátásának kérdései, a bendõben zajlófermentáció tanulmányozása, szabályozása


212

képezte. Ebben bizonyára az is közrejátszott,hogy Baintner professzor pályakezdõ tanár-segédként is nyomon követte munkámat,sõt, több témában együtt is dolgoztunk, amiszámomra az alkotómunka legfontosabbelemeinek elsajátítását, az eredményes kuta-tómunka örömének megízlelését jelentette.

Pályám szerencsés és eredményes ala-kulásában minden bizonnyal annak a ked-vezõ, alkotószellemnek is része volt, amelyelsõ munkahelyemen, Mosonmagyaróváron,a Mezõgazdasági Akadémia ÁllattenyésztésiTanszékén fogadott. A Szajkó professzor ve-zette tanszéken a pályakezdõ is kapott önállókutatási feladatot és hozzá segítséget is. Akiszeretett és akart dolgozni, az elõtt nyitvaállt a pálya.

A pályakezdés éveit követõen megsza-porodtak a felelõsséggel járó feladatok, azegyetemi katedra átvétele, a több ciklusrakiterjedõ dékáni és tudományos rektorhe-lyettesi megbízások. Szerencsére ezek mel-lett – bár igen sok többletmunkával – mindigmaradt idõ választott tudományszakom, atakarmányozástan aktív mûvelésére.

• A takarmányozási szakterület nagy-mértékben támaszkodik a biokémia és azállatélettan tudományára, és minthogy azállati termékek egy része emberi élelmiszer,szoros kapcsolatban áll a humán táplálkozás-tudománnyal is. Szakmai kapcsolataim en-nélfogva döntõen az említett szakterületek

képviselõivel vannak. Tekintettel arra, hogyaz állati eredetû élelmiszerek minõsége, táp-lálkozási értéke takarmányozás útján jelen-tõsen befolyásolható, meggyõzõdésem sze-rint a jövõben még szorosabb együttmûkö-dést kell kialakítani a humán dietetika és atakarmányozási szakterület mûvelõi között.

• Kutatómunkám túlnyomó részét a ké-rõdzõ állatok takarmányozásának fejlesztése,azon belül is elsõsorban a bendõfermentációtörvényszerûségeinek megismerése képez-te. A bypass energia- és fehérjekészítmé-nyek kifejlesztésével jelentõsen sikerült anagy tejtermelésû tehenek táplálóanyag-ellátását javítani. A termelés további növe-lését a jövõben a tehenek glükóz-ellátásafogja limitálni. Ezért a következõ évekbenelsõsorban a bendõben csak kis mértékbenlebomló, és inkább az emésztõtraktus poszt-ruminális szakaszában emésztõdõ bypassszénhidrát-készítmények kialakításávalszeretnék foglalkozni.

Az egészséges táplálkozás szempontjá-ból nagy jelentõségû lenne olyan állati ere-detû élelmiszerek elõállítása, amelyek össze-tétele (pl. zsírsavösszetétele) jobban megfe-lel a humán igényeknek. Ma már jórésztismertek azok az élettani alapok, amelyekilyen élelmiszerek elõállítását lehetõvé te-szik. Ilyen élelmiszerek elõállítására alkalmasspeciális takarmányok (készítmények) kifej-lesztése ugyancsak terveim között szerepel.

SZABÓ MIKLÓS

1942-ben született Tiszadorogmán. Egyete-mi tanár, nyugállományú vezérõrnagy, a Zrí-nyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora.

• Nagyapai-apai „örökségem” volt márgyermekkoromban a történelem és a földrajzszeretete, illetve az ilyen témájú, több százkötetes könyvtárunk. Másrészt már hivatásoskatonai pályám legelején bekapcsolódtama TIT-munkába. Az egyik elõadásomat –tudtomon kívül – meghallgatta Dr. Nagy Gá-bor ezredes, a TIT Országos Hadtudományi

213


ZÁVODSZKY PÉTER

1939-ben született, Debrecenben. Az MTASZBK Enzimológiai Intézetének tudományostanácsadója, az ELTE TTK és a KaliforniaiEgyetem (UCLA) egyetemi tanára.

• Nagyon korán, még az általános iskolábanelhatároztam, hogy fizikus leszek, atomfizi-kus. Tetszett nekem ez a szó, imponált. Taná-romtól, Hamza Józseftõl hallottam, valamikora hatodik elemiben, hogy ez a jövõ tudomá-nya. Debrecenben kezdtem az iskolát aFüvészkert utcában, a Református Kollégium

Választmányának elnöke, a Zrínyi Miklós Ka-tonai Akadémia Hadmûvészet története tan-székének vezetõje, aki néhány hónappalkésõbb meghívott oktatónak. Az õ javaslatárakezdtem foglalkozni a légierõ-elmélettel,majd a Magyar Királyi Légierõ történetével.

• E kérdés korrekt megválaszolásáhozelõbb azt kellene tisztázni, mi értendõ „mesz-szebb álló” tudományterület alatt. A hadtudo-mány ugyanis eleve interdiszciplináris tudo-mány. Mivel én hadtörténész vagyok, objek-tíve nagyon közel áll hozzám a történelem.Annak következtében viszont, hogy a ma-gyar légierõ technikai és szervezeti fejlõdé-sét is vizsgáltam, óhatatlanul foglalkoznomkellet gazdasági, hadiipari, külkereskedelmi,szervezési kérdésekkel is. Nos, hát akkor miis a közeli, vagy távoli?

• Mint rektor és mint a NemzetvédelmiEgyetem létrejöttének egyik irányítója, az

új intézmény megszilárdításának-továbbfej-lesztésének elsõ számú felelõse, a múltbólmerítve „erõt” próbálom felvázolni a magyarnemzetvédelmi felsõoktatás közeljövõjét.Ezért ezekben az években a II. világháborúutáni magyar katonai felsõoktatás történetétkutatva, tudományos alapossággal feldol-gozva törekszem bemutatni az elmúlt, közelötven évben megtett hatalmas utat, miköz-ben igyekszem levonni a ma is hasznosít-ható, alapvetõ következtetéseket. Ezt köve-tõen részben a történelmi tapasztalatok, rész-ben – s leginkább – a jelen illetve a beláthatóközeljövõ egyre növekvõ igényei alapjánmegkísérlem meghatározni a Nemzetvédel-mi Egyetem továbbfejlesztésének fõ irányait,azok tartalmát kb. 2010-ig. Némi szerényte-lenséggel talán erre is vonatkoztatható JózsefAttila csodálatos sora, miszerint „ez a mimunkánk; és nem is kevés.”

elemi iskolájában. Késõbb ez állami iskolalett, de csak a névtábla változott, a falak, atanárok és a szellem maradt – nagyjából érin-tetlenül. Én nem sok változást vettem észreaz iskolában, inkább otthon hallottam gyak-ran, hogy csak arra számíthatok, amit megta-nultam. Láttam a család körül tornyosulóbajokat, társbérlet, B-listázás, kitelepítés.Gondoltam, legalább velem ne legyen baj,tanultam, elõször jobbára becsületbõl, majdegyre inkább érdeklõdésbõl. Sok idõt töltöt-tem a kémia- és fizikaszertárban, a szakkö-rökben. Tanáraim elláttak szakkönyvekkel.Ezeket a megsárgult egyetemi jegyzeteketma is õrzöm. Azt hiszem, ekkor dõlt el a sor-som. Reálgimnáziumba jelentkeztem, a „Fa-zekasba”, ahol jó osztályba, jó tanárok kezealá kerültem. 1954-ben az ország másik vé-gébe, Gyõrbe költöztünk szerencsét próbál-ni. Itt szintén meghatározó évek következ-tek. A Révai Gimnáziumban Maróth Rezsõlett az osztályfõnököm, matematika- és fizi-katanárom, az antivilágból itt maradt nagy-szerû tanár és nevelõ, de ilyen ember volt


214

történelem-, magyar-, latintanárom is. Itt márnem volt kérdéses, hogy fizikus leszek, per-sze ha felvesznek az egyetemre, ami nemtûnt biztosnak, hisz akkoriban a származásikategóriák sokat számítottak. Ekkor kezdetttudatosodni bennem az ország, s benne amagam helyzete. Azt gondoltam, csak azértis megmutatom: tanultam és sportoltam ke-ményen. Ötvenhatban a család egyhangúana maradás mellett döntött. Az osztály felevilággá ment, Gyõrbõl ez nem volt nehéz.Debrecenbe jelentkeztem fizikusnak, SzalaySándor iskolája és a kísérleti irányultság miattide, s nem Budapestre. Idõm nagy részét azAtommagkutató Intézetben töltöttem, innenjártam egyetemre és sportolni. Munkáimmala tanulmányi versenyeken jól szerepeltem,s innen számítható kutatói életmódom kez-dete. Amikor végeztem, a „Karolina úton”fizikust kerestek. Straub F. Brunó beszélge-tett velem, azóta itt dolgozom. Amikor dön-töttem, nem témát, hanem iskolát, szemlé-letet választottam. A Karolina úton mindigtudták, hogy mi van a világban, s az elszige-teltségben ez nagy érték volt. Elsõ és utolsófõnököm, Elõdi Pál akkor is a Nature-benakarta és tudta közölni munkáját. Straub elin-tézte, hogy a „Caltech”-re menjek posztdok-tornak akkor, amikor Pozsonynál messzebbmég soha nem jártam, s a Szovjetunióból is alegjobbat kaptam, ahol – megint csak Straubszemélyes kapcsolatai révén – Breszlerrel(a hidrofób hatás felismerõje), Frenkellel,Volkensteinnel, Engelhardttal dolgozhattam.1972-ben lettem önálló, de egészen 1989-ig a keretek merevek és szûkre szabottakvoltak. A pályázati rendszer, Friedrich Péterigazgatósága és a „szabad verseny” még éppidõben jött, hogy kialakítsak egy nemzet-közileg is versenyképes, interdiszciplinárismûhelyt. Azóta döntõen itthon dolgozom.

Általában szerencsém volt, kitûnõ egyé-niségekkel hozott össze a sors, és perszekésõbb már a személyes választás is. Dolgoz-tam Pasadenában Richard Dickersonnal,

Oxfordban a Nobel-díjas Rodney Porterrel.Regensburgba, Rainer Jaenicke intézetébehárom éven át „ingáztam”. Los Angelesbe1985 óta járok vissza dolgozni és tanítani,ahol Verne Schumaker, David Eisenberg ésPaul Boyer a kollégám. Azt hiszem, ha valamitelértem, azt annak köszönhetem, hogy min-dig az élenjárók után loholtam, s a lemaradásnem kedvetlenített el, inkább sarkallt.

• Ha társaságban vagy hivatalban kérde-zik, hogy mivel foglalkozom, fizikusnak szok-tam mondani magam. S ezt komolyan isgondolom, annak ellenére, hogy biokémiaiintézetben dolgozom, s fizikai folyóiratbannem sok munkám jelent meg. A fizika nálama szó klasszikus értelmében természettudo-mányt jelent, s úgy gondolom, amit csinálok,az fizikai kutatás biológiai objektumokon.Körülöttem fizikusok, biológusok és vegyé-szek dolgoznak, s egyre inkább rájövök, hogyezeket a tudományokat egymástól inkább aszaknyelv, mint a lényeg választja el. Szeren-csére beszélem mindhárom szakma tolvaj-nyelvét, így egyformán eszmét cserélhetekezek képviselõivel, hallgathatom és hallga-tom elõadásaikat. Terveztem analitikai ultra-centrifugát és akusztooptikai deflektort, deelkalandoztam már a virológia területére is.

• Ha eléggé komplex feladatot válasz-tunk, az sokáig kitart. Az én fejemben, szinteamióta a Karolina útra beléptem, az a kérdésmotoszkál, hogy miként érthetjük meg azenzimek mûködését az atomi kölcsönhatá-sok szintjén, s miként tervezhetünk a fehér-jék példáján okulva hatékony, molekulárisméretû „gépeket”. Számomra mindig is nyil-vánvaló volt, hogy a mikrofizika alapjainnyugszanak az élet jelenségei is. Tettem isnéhány kísérletet a hatvanas években ezenösszefüggések megvilágítására, nem sokvisszhangot kiváltva. Az akkori, nem ortodoxgondolatok némelyike mára magától értetõ-dõnek számít. Azóta ismeretekben és mérés-technikában sokat gyarapodott a tudomány.A kifinomodott, érzékeny módszerek, a nano-

215


technológia megjelenése új lehetõségeketnyújt a biológiai makromolekulák mûködésimechanizmusának megértéséhez. Ezeket alehetõségeket kihasználva szeretnék köze-lebb jutni a régi kérdések megoldásához, éshozzájárulni a mikrofizika és a biológia nyil-vánvalóan létezõ, de számunkra sok pontonfeltáratlan kapcsolatának megértéséhez. Haértjük a jelenségek fizikai alapját, akkor mamár megvannak az eszközeink, hogy ezekalapján elõre meghatározott célokra tervez-zünk és termeljünk fehérjéket. Kapcsolódikehhez a felfogáshoz az a már megvalósulásstádiumában lévõ terv, hogy a Pázmány Pé-

ter Egyetemen elinduljon a biológiai és mér-nöki ismereteket kombináló informatikus-képzés, vagyis a számítógépek területén istanuljunk az élettõl mind az anyagok kivá-lasztásában, mind a mûködési elvekben. Sze-retnék ebben a képzésben aktív részt vállalni,mert ebben látom a jövõt. S van még egytervem. Szeretném mindazt a komplex mo-lekuláris biológiai és biokémiai tudást, amikörülöttem felhalmozódott az évek során,egy sikeres „high-tech” biotechnológiai válla-latban az ország, a tanítványaim és a magamhasznára kamatoztatni. Az elsõ lépések etéren is megtörténtek.


216

Megemlékezések

PAPP FERENC(1930-2001)

2001. április 5-én, életének 71-ik évébenmeghalt Papp Ferenc akadémikus, a ma-gyarországi és nemzetközi russzisztika ésalkalmazott nyelvészet kimagasló alakja, amagyar számítógépes nyelvészeti kutatásokmegindítója.

Papp Ferenc 1930. szeptember 19-énszületett Budapesten. Középiskolai tanul-mányainak befejezése után 1948-ban látotthozzá az Eötvös Kollégium diákjaként azorosz és a francia nyelv elmélyült tanulmá-nyozásához olyan tanárok irányításával, mintGyergyai Albert, Gáldi László, Hadrovics Lász-ló, Tamás Lajos, Kniezsa István. Szakmai pá-lyafutását az Eötvös Loránd Tudományegye-tem Orosz Intézetének aspiránsaként kezd-te meg, A jelzõs szerkezetek fõbb kérdéseiaz orosz irodalmi nyelvben címû kandidá-tusi disszertációját 1956 õszén védte meg.

1955-ben lett a debreceni Kossuth LajosTudományegyetem oktatója, ahol hamaro-san megbízást kapott az Orosz Nyelvészeti

Tanszék vezetésére. Nem kevesebb, mintharminc évet töltött a debreceni egyetemen,ahol tudományos tevékenységével és ok-tatói munkájával elérte, hogy Debrecennemcsak a hazai, hanem a nemzetközi rusz-szisztikának is központjává vált. 1975-benszervezte meg az elsõ országos russzisztikaikonferenciát, és ezzel a magyar tudományéletében páratlanul hosszú életû konfe-rencia-sorozatot indított el, amely 25 év eltel-tével ma is folytatódik. Iskolateremtõ egyéni-sége ezeken a konferenciákon bontakozottki igazán, itt nevelte fel a fiatal russzistáknakés alkalmazott nyelvészeknek azt a nemze-dékét, amely ma is a tudomány élvonalábandolgozik, és ma is Papp Ferenc-tanítványnakvallja magát. Kandidátusi értekezése utánrusszisztikai munkásságának következõ fon-tos állomása az 1968-ban megjelent (két társ-szerzõvel írt) Kursz szovremennovo russz-kovo jazyka címû egyetemi tankönyv,amelybõl nemzedékek tanulták az orosznyelv rendszerét. Nyelvtanát nemzetközilegis a legjobb orosz nyelvtanok között tartjákszámon. Mûvei közül kiemelkedik a Könyvaz orosz nyelvrõl címû, 1979-ben megjelentmunkája, amely az orosz nyelv rejtelmeibevezeti be az olvasót. Ez a könyv iskolapéldájaannak, hogy hogyan lehet eredeti tudomá-nyos eredményeket magas színvonalon, ésmégis közérthetõ, élvezetes stílusban kifej-teni. Néhány évvel késõbb, 1984-ben látottnapvilágot az általa vezetett orosz–magyarkontrasztív nyelvészeti munkálatok ered-ményeként a Contrastive Studies Hungar-ian - Russian c. tanulmánygyûjtemény. Atanulmányok a magyar és az orosz nyelv

217

Megemlékezések

összehasonlítása alapján vonnak le nyelvpe-dagógiai következtetéseket. Utolsó mûve,a Moszkvai szemantikai iskola címû ta-nulmánykötet 2000-ben jelent meg. Ez a kö-tet áttekintést ad az orosz szemantikai iskolanagy alakjainak jelentéstani munkásságáról,akikhez személyes barátság is fûzte.

Papp Ferenc magyar nyelvészeti kutatá-sai is jelentõsek. Munkássága fordulatot ho-zott a magyar leíró nyelvészetbe – elsõsorbana morfológiába, a morfofonológiába és a le-xikográfiába – mind szemléletmódját, mindmódszereit, mind eredményeit illetõen. Amagyar leíró nyelvészethez azok a megálla-pításai jelentik a legfontosabb hozzájárulást,amelyeket az Értelmezõ szótár teljes fõnév-anyagának, több mint 31 000 fõnévnek aszámítógépes feldolgozása alapján fogal-mazott meg. Már a hatvanas években lyuk-kártyákra rögzítette az Értelmezõ szótár sza-vait, majd URAL 2 és ODRA típusú számító-gépeken rendszerezte az adatokat. Ezt azanyagot azóta egyre újabb és újabb adathor-dozókra konvertálják, és ma is ezek szolgál-nak mindenféle számítógépes szótárkészítõitevékenység alapjául. Papp Ferenc 60-asévekbeli magyar leíró nyelvészeti tevékeny-ségével a lexikográfiát is forradalmasítottaMagyarországon. Maga a melléktermékkéntelkészült, 1969-ben megjelent szóvégmu-tató (a tergo) szótár is halhatatlan ötlet. Aszótár újabb és újabb kiadásokban jelenikmeg, és a mûfordítóktól a reklámszakembe-rekig egyre többen forgatják A szóvégmu-tató szótárt hamarosan újabb könyv követte,az 1975-ben megjelent A magyar fõnév pa-radigmatikus rendszere (Leírás és automa-tikus szintézis) c. akadémiai doktori érteke-zése. Ez a munkája a magyar nyelv alaktanáravonatkozó leíró és elméleti kutatásoknak mais nélkülözhetetlen forrása. Ebbõl a munká-ból a magyar fõnév ragozására vonatkozóminden fontos adatot megtudhatunk, azon-ban nemcsak adatforrásról van szó: a könyvszámos elméleti megállapítása ma is megállja

a helyét. Számítógépes nyelvészeti oldalrólnézve pedig ebben a munkájában találjukaz elsõ, a magyar fõnévi alakokra vonatkozógeneráló (szintetizáló) szabályokat. A számí-tógépen levõ adatok megkönnyítették a sta-tisztikai jellegû vizsgálatokat is. Alapvetõenúj és korszerû felfogást tükröznek ide vonat-kozó mûvei. Azt, hogy az etimológiát isfontos kutatási területnek tartotta, bizonyítjaaz 1973-ban megjelent Tõszókincsünk eti-mológiai rétegenkénti hangstatisztikája c.munkája. A költõi nyelv iránti érdeklõdésétmutatja az 1974-ben megjelent (társszerzõ-ként írt) Ady Endre költõi mûveinek foné-mastatisztikája c. könyve, amelyben példátnyújt a számítógép hasznosítására a stílus ésa költõi nyelv megismerésében.

Cikkeiben, tanulmányaiban (számukmeghaladja a kétszázat), akárcsak könyvei-ben, eleinte orosz filológiával illetve a transz-formációs elemzés orosz nyelven történõalkalmazásával foglalkozik, késõbb azonbanáltalános és magyar nyelvészeti kérdésekfelé is fordul, s egyidejûleg a matematikainyelvészetre specializálódva megveti ahazai számítógépes kutatások alapját. Igenértékesek azok a kezdeményezései is,amelyek a gépi nyelvészetnek a nyelvtör-ténetben való alkalmazását illetik. Tanul-mányaiban a nyelvtudomány legkülönbö-zõbb kérdéseihez szólt hozzá: foglalkozotthangtannal, alaktannal, mondattannal, a gépifordítás kérdéseivel, a nyelvoktatás különbö-zõ szempontjaival, lexikográfiai kérdésekkel,orosz-magyar kontrasztív nyelvészettel, éskorát megelõzve már a 70-es években amindennapi nyelvhasználat pragmatikaielemzésével.

Papp Ferenc 1982-tõl, megosztva idejétDebrecen és Budapest között, a BudapestiKözgazdasági Egyetem Nyelvi Intézetét ve-zette, 1985 és 1988 között pedig az ELTEBTK Általános és Alkalmazott NyelvészetiTanszékének volt a vezetõje. 1985-ben vég-leg Budapestre költözött, és az MTA Nyelv-


218

tudományi Intézetének kutatóprofesszora-ként megszervezte és elindította az Akadé-miai Nagyszótárral kapcsolatos számítógépesmunkálatokat. 2000-ben bekövetkezettnyugdíjazásáig ezeket a munkálatokat irá-nyította.

Papp Ferenc tudományszervezõkéntnagy szerepet játszott a magyarországi alkal-mazott nyelvészeti kutatások koordinálá-sában. Több akadémiai ciklusban volt elnökeaz MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osz-tálya Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságának,illetve Munkabizottságának. Tudományosfelkészültsége és személyisége rendkívülalkalmas volt arra, hogy az alkalmazott nyel-vészet legkülönbözõbb területein dolgozókutatók tevékenységét összefogja és irá-nyítsa: a fordításelmélettõl a gyermeknyelv-kutatásig, a szótárkészítéstõl a nyelvpeda-gógiáig. Vérbeli alkalmazott nyelvész volt,aki a nyelvtudomány minden területén azelméleti eredmények gyakorlati alkalmazha-tóságát is szem elõtt tartotta.

A bölcsészettudományok mûvelõi aka-démikussá választásának átlagéletkorát te-kintve Papp Ferenc fiatalon, 46 éves korábanlett az MTA levelezõ, majd kilenc évvelkésõbb az MTA rendes tagja. Az elismerésmind a russzisztika, mind az általános és

alkalmazott nyelvészet terén végzett kutatá-sainak szólt. Akadémiai székfoglaló elõadásátMagyar és orosz nyelvû szövegek számító-gépes vizsgálata címmel tartotta meg 1978-ban. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságában,illetve Alkalmazott Nyelvészeti Munkabi-zottságában betöltött tisztségén kívül választ-mányi tagja volt a Nyelvtudományi Társaság-nak, szakosztályelnöke a Neumann JánosSzámítógép-tudományi Társaságnak, aStudia Slavica felelõs majd tiszteletbeli szer-kesztõje, több nyelvtudományi és számí-tástechnikai folyóirat szerkesztõbizottságá-nak tagja.

Papp Ferenc halálával az általános és al-kalmazott nyelvészet, a magyar nyelvészet,a russzisztika kiemelkedõ alakját, a számí-tógépes nyelvészet hazai úttörõjét veszítet-tük el, aki mind tudományos munkásságával,könyveivel és tanulmányaival, mind oktatás-és tudományszervezõ munkásságával mara-dandót alkotott, s aki tanítványainak fárad-hatatlan mestere volt.

Nyitott szelleme, távlatos gondolkodása,érzékeny problémalátása, embersége mind-annyiunknak hiányozni fog.

Kiefer Ferencaz MTA r. tagja, intézetigazgató(MTA Nyelvtudományi Intézet)

219

Megemlékezések

SIMONYI KÁROLY(1916 – 2001)

2001. október 9-én, életének 85. évébenelhunyt Simonyi Károly, a mûszaki fizika ésa villamosságtan nagyszerû tudósa, mérnök-generációk legendás hírû tanára, a MagyarTudományos Akadémia rendes tagja, az Eu-rópai Tudományos és Mûvészeti Akadémiatagja, Kossuth- és Állami- Díjas, az AkadémiaiAranyérem (2000) és számos más hazai ésnemzetközi kitüntetés tulajdonosa. A 20. szá-zad magyar szellemi életének kiemelkedõalakja, mérnökök között a legnagyobbakegyike távozott el.

A nagyközönség a könyvek emberekéntismerte meg, aki járható hidat épített a „kétkultúra” közé. Diákjai számára a katedra„varázslója” volt. Azok, akik nagyon közelálltak hozzá, szerénységével hitelesített láng-elméjét csodálták és ezzel párosuló igaz em-berségét, melyet az embertelenség éveibenis megõrzött.

Élete utolsó pillanatáig dolgozott. Nem-csak az elõadóteremben, írásaival és példá-jával is mindig tanított. Ötven éven át a Mû-egyetem katedráiról, közben öt évig a KFKIlaboratóriumából is, majd tizenkét éven átKarvaly utcai otthonából szólt a rá figyelõk-

höz. Írásai a jövõ értelmiségének, különösenaz ifjú nemzedékeknek szóló fontos üzenethordozói eltávoztával is.

Életútja a Sopron vármegyei Egyházas-faluból indult – melynek díszpolgárává vá-lasztották. Tízgyermekes, földmûves család-ba született hetedik gyermekként 1916.október 18-án. A tehetségére felfigyelõ plé-bános közbenjárásával tíz évesen Budapes-ten élõ rokonaihoz került, a Ganz gyár mér-nökének, Kandó Kálmán munkatársánakotthonába. Serdülõ koráig szerzetes pap,késõbb matematika-fizika szakos tanár akartlenni. Nevelõapja, Mayer Miksa beszélte leerrõl a szándékáról: „Ne jegyezd el magad aszegénységgel. Mérnökként amúgy is akár-mi lehetsz, akár tanár is” - mondta. Az ÁrpádReálgimnázium diákja volt. Hamarosan ki-tûnt matematikában és fizikában mutatotttehetségével, kiváló nyelvérzékével, de ér-deklõdéssel olvasta az irodalomtörténeti, atörténelmi és a filozófiai mûveket is. Szívtamagába a kultúrát. A nyugat-európait és akörnyezõ ország kultúráját is.

1934-tõl a Mûegyetem hallgatójakéntSzentmártony Tibort, Pattantyús Á. Gézát,Pogány Bélát, Verebély Lászlót, Bay Zoltánthallgatta. A kvantummechanika klasszikusait,közöttük Neumann Jánost olvasta, de köz-ben „mezei jogászként” doktorált a pécsi Ma-gyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemenis. „Tizennyolc évesen úgy gondoltam – írjavisszaemlékezésében –, hogy míg a társada-lom rendjét a jogászok szabják meg, a terme-lési folyamatokat a mérnökök. Nyilvánvaló,hogy az alap és a felépítmény nálunk seho-gyan sincs egyensúlyban. Itt rendet kell te-remteni. Ezért kell nekem jogot tanulnomés technikát.”

1939-ben jogi doktorátussal és gépész-mérnöki oklevéllel a kezében elõször a Mû-egyetem Villamos Gépek és Mérések tan-székén helyezkedett el, de atomfizika irántiérdeklõdését követve hamarosan Bay ZoltánAtomfizika Tanszékének munkájába kap-


220

csolódott be. Bay Zoltán egyidejûleg azEgyesült Izzó kutatólaboratóriumának veze-tõje is volt, ezt a helyet a Honvédelmi Minisz-térium a második világháború alatt a katonairadar titokban folyó kifejlesztésére jelölte ki.Simonyi Károly a tanszéken az elektromág-neses hullámok elméletével foglalkozott. Agyári Bay-csoportban a mikrohullámú kísér-letek nélkülözhetetlen elméleti számításaitvégezte mindaddig, amíg katonai felmenté-sét a Honvédelmi Minisztériumból bizto-sítani tudták.

Viharos évek következtek. Munkaszol-gálat (1940), katonai szolgálat (1944), hadi-fogság (1945). Hazatérve az atomfizika tan-széken és a mikrohullámú laboratóriumbanis ott folytatta munkáját, ahol a háború elõttabbahagyta. A Bay-csoport tagjaként aktívrészese volt az elsõ Föld-Hold radarkísér-letnek. 1948-tól négy éven át a Mûegyetemsoproni karának Elektrotechnika Tanszékétvezette. Itt építette meg az elsõ magyaror-szági magfizikai részecskegyorsítót, a 750kV-os Van de Graaff generátort, amelyneksegítségével Magyarországon elõször haj-tottak végre részecskegyorsítást és magre-akciót. Abban az évben, amelyben Cockroftés Walton Nobel-díjat kapott a majd húszévvel korábbi atommag-átalakításért (amitõk kaszkádgenerátorral gyorsított részecs-kékkel értek el), kapta meg Simonyi Károlya Kossuth-díjat. Ennek köszönhetõen 1952-ben Budapestre került, megalapította a Mû-egyetem Elméleti Villamosságtan Tanszékétés a Központi Fizikai Kutatóintézet atomfi-zika osztályát. Nagyszerû munkatársak csat-lakoztak hozzá.

Teljes állásban tanszékvezetõ volt a Mû-egyetemen, félállásban a KFKI AtomfizikaOsztályát vezette. A KFKI minden szegletétismerte ekkoriban. A Csillebércen uralkodószélirány bemérésének eredményei alapjánmég azoknak az új épületeknek a tájolásátis õ jelölte ki, amelyekbe a sugárzás-veszé-lyes berendezéseket tervezték. A Sopronból

csatlakozó munkatársak segítségével teljesintenzitással kezdõdött meg a soproni gyor-sító berendezés újjáépítése, amely 1953-banmár mûködött, s amellyel 54-ben radioaktívizotópokat állítottak elõ. 1955-ben SimonyiKároly „atomdiplomataként” Genfben és aSzovjetunióban is járt.

A Mûegyetemen, a megindult önálló vil-lamosmérnök-képzés egyik fontos állomá-saként, megjelent Elméleti Villamosságtancímû tankönyvének elsõ kiadása. SimonyiKároly körül ígéretes tudományos iskolaalakult ki, jelentõs eredmények születtek. Agyorsítókkal és a fúziós energiatermelésselfoglakozó dolgozatok nemzetközi figyelmetkaptak.

Az alkotás éveit a kirobbanó magyar for-radalom törte meg. 1956-ban a KFKI forra-dalmi bizottságának vezetõjévé választották,amiért egy év múlva el kellett hagynia azintézetet, és fel kellett adnia atomfizikai ku-tatási céljait. Tanszékére vonult vissza, és avillamosmérnökök nevelésének szentelteéletét. Ettõl kezdve élete legfontosabb fel-adatának a tanítást és nevelést tekintette.Tisztelte és szerette hallgatóit. Jellemzõ epi-zódja életének a kínai hallgatók és aspiránsokgondjainak felkarolása. Látva nyelvi nehéz-ségeiket, hozzáfogott a kínai nyelv tanulásá-hoz. Számára ez már a tizenegyedik idegennyelv volt, de kitartóan dolgozott, és két évmúltán kínai-magyar elektrotechnikai szótártadott hallgatói kezébe.

Ezekben az években születtek a villamos-mérnöki tudományok ma is aktuális megala-pozását adó új tantárgyak. A természettu-dományok legújabb eredményeire építve ahosszú távon is érvényes alapokra helyeztea hangsúlyt, de a szilárd és invariáns elméletialapokat a legújabb mûszaki alkotások be-mutatásával tette mindig aktuálissá.

Felejthetetlen elõadásokat tartott. Elõ-adásain a természet titkai a maguk szépségé-ben tárultak fel, a mérnöki alkotás ismeretei-nek igazsága és hasznossága nyilvánvalóvá

221

Megemlékezések

vált. Óráin minden egyszerûvé, a mérnökihivatás pedig gyönyörûvé lett. Villamosság-tan, Elméleti Villamosságtan és Elektron-fizika tankönyv-trilógiája, mely külföldön is,elsõsorban a német nyelvterületen nagysikert aratott, hidat vert a kortárs fizika-kémiaés elektrotechnika-elektronika közé.

Különösen eredeti és jelentõs az elektro-mágneses térelméletet a mûszaki tudomá-nyok igényei szerint feldolgozó ElméletiVillamosságtan címû tankönyve (amely Né-metországban tizenegy kiadást ért meg, ésma is a doktori iskolák ajánlott irodalma),illetve a mikroelektronikát és az informatikafizikáját megalapozó elektronfizika tárgy fel-építése. Utóbbiban a modern természettu-dományok egészét és mélységeit átlátó gé-niusza, az atomok és molekulák világát épp-úgy közel hozta mérnök hallgatóihoz, minta villamosmérnöki szakma szilárd megalapo-zását adó vákuumtechnikára és szilárdtest-fizikára épülõ mérnöki alkotás metodikáját.

Alkotó szellemû mérnököket nevelt, ésfigyelmeztetett, hogy a fontos és hasznostudományok csak a kultúra egészébe ágya-zottan szolgálhatják az emberek közösségét.

1970-ben a Mûegyetemen koholt vádakalapján fegyelmi eljárást indítottak ellene.„Aki nem találtatott alkalmasnak egy kutató-intézet vezetésére, alkalmas-e politikailag ajövõ értelmiségét, mérnökeit nevelni?” – kér-dezték a rosszindulatúak. Az egyre fogyat-kozó jégtáblán vívott harc oda vezetett, hogy1970. december 31-én, 54 évesen lecsava-rozta névtábláját tanszékvezetõi szobájaajtajáról, ezúttal lemondva az általa alapítotttanszék vezetésérõl is. Tisztázta ugyan ma-gát, mégis el kell hagynia az Elméleti Villa-mosságtan tanszéket. A Híradástechnika tan-széken Barta István akadémikus védõszár-nyai alatt kapott menedéket, de tantárgyai-nak még a nevét is megváltoztatták, és akülföldön már akkor (és azóta is) számoskiadást megért, nagy sikerû tankönyveitkivették a magyar hallgatók kezébõl.

Laboratóriumától és tanszékétõl meg-fosztva, a tudományos közéletbõl visszavo-nultan a híradástechnika szakon fizikát éselméleti villamosságtant tanít. Egyetlen mun-katárs segíti, tartja a gyakorlatokat, ha kellhelyettesíti, vizsgáztat, gondozza kéziratait,könyvtárakban gyûjt anyagot, szerkeszti újkönyveit.

Szeretett diákjainak meghívására 1973-ban, a Várbeli kollégiumban tart egy nagy-sikerû elõadást a számára oly kedves XVII.század, a géniuszok századának fizikájáról.A tapasztalt hihetetlen érdeklõdés utáneldönti, hogy megvalósítja 1963-ban, Né-meth Lászlóval elkezdett tervét, amely azon-ban akkor meghiúsult. Kidolgozza egy két-féléves tantárgy tematikáját, A Fizika Kul-túrtörténete címmel. 1975-ben, az ELTE köz-ponti kollégiumainak keretében tartja megelõször az elõadásokat, és párhuzamosankészül az azonos címû könyv is. Hidat épít atermészettudományos és a humán mûveltsé-gû kortársak közé. A könyv elsõ kiadása1976-ban jelenik meg. Hamarosan újabb ki-adások követik, és 1990-ben megjelenik azelsõ német kiadás, melyet a német nyelvte-rület kritikája összeurópai jelentõségû mû-ként méltat.

Simonyi Károly közel harminc éven átdolgozott a természettudományok és a hu-mán mûveltség közötti híd építésén. Mûvenégy magyar és három német aktualizált ésátdolgozott kiadást ért meg. A magyar nyelvûCD-változat 2000-ben, a negyedik németkiadás 2001 karácsonyán jelent meg. A Fizi-ka Kultúrtörténete címû könyvet Kulturge-schichte der Physik címû fordításával együttközel százezren vették kezükbe.

Egy interjúban így ajánlotta a humánértelmiségiek figyelmébe: „…olvassanakbele! Kezdjék Planck, Heisenberg, Einsteinés más természettudósok gondolataival.Ezekre minden értelmiséginek rezonálniakell. Az európai kultúra részei ezek. Az igaz-sághoz való viszony kifejlõdésének tipikusan


222

európai útját jelzik. Azt a rettentõ akarattalvaló valóság- és igazságkeresést, melyértemberek képesek voltak máglyára menni.S ami a legeurópaibb: a ráció, a gondolkodásés a világra való nyílt szemû rácsodálkozás, amegfigyelés és a kísérlet összhangja - ez leg-láthatóbban a természettudományos ered-ményekben öltött testet. Ahogyan Európaeljutott idáig, ezzel a megismerés iránti vágy-gyal, ezzel a szenvedélyes igazságkeresés-sel. Ahogyan kitárta kapuit a világra, amikénta külsõ valóságot akarta megismerni…”

A természetismeret a mûveltség nélkü-lözhetetlen része – tanította. „A mûveltségnem statikus állapot, amibe egyszer bele-kerül az ember és élete végéig abban lele-dzik. A mûveltség folyamat, amelynek fenn-tartása állandó energia befektetést igényel.[…] A mûveltség a nagy kapcsolatrendsze-rek ismeretét jelenti. Kapcsolatban állunkanyagi és szellemi környezetünkkel: de akörnyezetünkhöz tartozik a millió fényévnyitávolságban fellobbant csillag, feleségünk, aközértben dolgozó eladó és a Halotti beszéd.Helyünk ismerete az Univerzumban, az élõkvilágában, a társadalomban, a családban. Fel-ismert helyzetünkbõl fakadó cselekvésünk.Röviden a mûveltség: általános viszonylat-rendszerünk (mint történelmi folyamatok)ismerete annyi konkrét tényanyaggal,amennyivel az általános elveket a való-sághoz lehet rögzíteni. Cselekvési norma,etikai tartás is. […] A kultúra egésze az, ami»egyik csodától a másik felé tárja fel a nagytitkok kapuját«. Az igazság a sokrétûen adottdolgok koherenciájában, összefüggésébenmutatkozik meg.”

Simonyi Károly mindenekelõtt tanár volt.Tanáregyéniség. Szinte nekigyürkõzött,mint amikor testvéreivel – professzorkéntis – aratni ment. És „iszonyú rendet vágott”az elektrodinamika Maxwell-egyenletei vagya kvantummechanika Hamilton-egyenleteáltal leírt rengetegben. Nekigyürkõzött: még40 év elõadói tapasztalattal is – gondolatait

rendezendõ – óravázlatot készített. Neki-gyürkõzött az elõadóteremben is. Nem kel-tette azt a csalóka látszatot, hogy energiabefektetése nélkül is lehet ismeretet befo-gadni. És mégis, hihetetlenül elegáns köny-nyedséggel tárta fel a legmélyebb gondola-tokat is.

Amint a Maxwell-egyenletek tömbjébõl,a különbözõ peremfeltételek és kezdetiértékek figyelembevételével, az új meg újanyagjellemzõk behelyettesítésével kibon-totta az elektromágneses tér rejtelmeit, Mi-chelangelo szonettjét idézte, Babits Mihályfordításában.

A legnagyobb mûvésznek sincs olyálma,

mit ne zárna bármely kocka márványönnön feleslegébe: míg kitárván,a lélek által vont kéz megtalálja.Soha nem engedte, hogy a szakma aktua-

litásai uralkodjanak a szakma invariánsaifelett. Így tudott mintegy konnektort, biztoscsatlakozást adni a szigorúan vett szakmaitárgyakhoz. Tiszta fogalmakkal felépített,szilárd alapról indulva bármilyen aktualitástmeg lehet utólag tanulni. Ugyanakkor eddigmég járatlan, új fejlesztések útjára is csak biz-tos háttérbõl lehet indulni.

1986-ban, hetvenéves születésnapjánelõadásai stafétabotját is átadta egyik tanít-ványának. 1989-ben nyugdíjba vonult, de aKarvaly utcai dolgozószobában még tizen-két éven át folytatódott a munka. Meleg ésszeretõ család vette körül. Zsuzsa asszony,Tamás fia családjával és Károly, akit CharlesSimonyiként ismer a világ szeretettel terem-tették meg az alkotás feltételeit. Néhánytanítványt, szerzõtársat, újságírót, jó barátotés kollégát ajándékozott meg gondolataival.

Talán az a rá legjellemzõbb kép utolsóéveibõl, amint ül a Svábhegy oldalában fekvõkert mélyén meghúzódó, többgenerációsotthonában. Nem az íróasztalánál, hanem akanapén. Mellette kopottas, de kényelmesfotelben egy látogatója, akivel talán éppen

223

Megemlékezések

a legújabb fizikai Nobel-díjak mögött állóeredményekrõl beszélget. Zsuzsa asszonyhalk Bach zenét tesz fel. Szemközt a fal teljesegészében üveg. A teraszról toszkán hangu-lat árad. A parasztudvarok megannyi egy-szerû virága tarkállik a sok hatalmas cserép-ben. De egyikben-másikban öklömnyiparadicsom virít, az emeletre meg nagy sze-mû tarkabab indája kúszik. A „Prof”-fal szem-ben majd’ méter átmérõjû, hatalmas föld-gömb áll a padlón. Maga-tervezte, egyedikivitelezésû könyvállvány veszi körül a tal-pazatot, rajta az emberiség 2000 éves kultúr-kincsét feltáró 60 „nagy” könyv. Az emberidõbeli szerepének rögzítése a könyvekben,és helye a térben a földgömbön.

A „kanapéról” adott egyik utolsó interjú-jában ezt üzente: „A fizika kultúrtörténetebetetõzése pedagógiai munkámnak. Egytankönyvíró jogosan hasonlíthatja magát azinterpretáló mûvészhez. Õ nem zeneszerzõ,aki a mûvet alkotta, de nem vitás, a sikerbenneki is része van, és ehhez az is szükséges,hogy bizonyos mértékig õ is alkotó legyen.Ilyennek tekintem én a pedagógiát. Akönyvírás is olyan, mint amikor valaki kon-certet ad. Lassan-lassan én már búcsúzomtanítványaimtól. […] Úgy érzem, könyvemegy nekik szóló koncert utáni ráadás.”

Mégsem ez lett az utolsó, még egy „rá-adás” követte: a Tudományos Ismeretterjesz-tõ Társulat kiadásában hamarosan megjelenõA magyarországi fizika kultúrtörténete.

A fizika kultúrtörténete az egyetemestudományosság enciklopédikus számbavé-tele, amely a maguk helyén számot ad amagyar tudósok hozzájárulásairól is. Ebbena könyvben világ szemével nézi a magyartudósok eredményeit. Az ehhez a mûhözszinte függelékként csatlakozó magyarorszá-gi fizika kultúrtörténetében a saját szívével.Megadja a méltó helyet a magyar természet-tudósoknak, amint azt vizsgálja, hogy rajtukkeresztül mit adott hozzá a világ tudományaországunk fejlõdéséhez, fennmaradásához.

Mûvekkel hitelesített, elrendezett életbõllépett át egy másik valóságba. Ahogy utolsónapjaiban mondta: „Elvarrtam minden szálat”.

Dániel könyvében olvashatjuk:Akkor az érteni tudók ragyogni fognak,

mint a fénylõ égbolt, s akik igazságra tanít-ottak sokakat, tündökölnek örökkön-örök-ké, miként a csillagok. (Dán 12, 3)

*

Simonyi Károly publikációi közül:

A magyarországi villamosmérnök-képzéstévtizedeken át meghatározó tankönyv-tri-lógia:

Villamosságtan; Akadémiai Kiadó, Buda-pest. Az 1. kiadás két kötetben; az elsõ1954-ben, a második 1957-ben; Az 5. ki-adás 1983-ban jelent meg.

Elméleti villamosságtan; Tankönyvkiadó,Budapest; Az 1., kiadás 1952-ben, a 11.,átdolgozott kiadás 1991-ben jelent meg.Zombory László társszerzõségével Mûsza-ki Könyvkiadó, Budapest, 2000

Elektronfizika; Tankönyvkiadó, Budapest;Az 1. kiadás 1965-ben, az 5., javított kiadás1987-ben jelent meg.

Az információtechnika fizikai alapjai -Elektronfizika; Csurgay Árpád társszer-zõségével, Mérnöktovábbképzõ Intézet,Budapest, 1997

Grundgezetze des ElektromagnetischenFeldes; VEB Deutsches Verlag der Wissen-schaften, Berlin, 1963

Foundation of Electrical Engineering;Pergamon Press, Oxford, 1964

Teoreticsesznaja Elektrotyehnyika, Moszkva,1964

Teoretische Elektrotechnik 1.-9. Aufl., VEBDeutscher Verlag der Wissenschaften,Berlin, 1966 10. Aufl., Verlag JohannAmbrosius Barth, 1993

Elektrotehnica Teoretica, Editura Tehnica,Bukarest, 1974


224

Physikalische Elektronik; B. G. TeubnerVerlag, Stuttgart, 1972

Fizikalnaja Elektronika; Moszkva, 1977

A két kultúra közé hidat verõ,kultúrtörténeti könyvek:

A Fizika Kultúrtörténete; Gondolat Kiadó,Budapest, 3 kiadásban: 1978, 1981, 1986,Akadémiai Kiadó, Budapest, 4., átdolgo-zott kiadás

A Fizika Kultúrtörténete – a kezdetektõl aXX. század végéig (CD-ROM) Teletrió Kft.- BioDigit Kft., Budapest, 2000

Kulturgeschichte der Physik; AkadémiaiKiadó, Budapest – Urania Verlag, Leipzig1990

Kulturgeschichte der Physik, Von denAnfangen bis 1990; 2., durchges. und erg.Aufl., Verlag Harri Deutsch, Frankfurt amMain - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995;3., durchges. Aufl. Verlag Harri Deutsch,Frankfurt am Main, 2001

A Magyarországi Fizika Kultúrtörténete;Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat,2002

Csurgay Árpád – Csurgayné Ildikóaz MTA r. tagja....................................

225

Viták – vélemények


A referált tudományos folyóiratcikkek szerzõicsak a „kutatói hatásra” számíthatnak, szem-ben a könyvek és magazinok szerzõivel,akik tiszteletdíjért vagy honorárium fejébenírnak. Más szavakkal: a honorárium alapúszerzõktõl eltérõen a lektorált folyóiratokcikkei a szerzõk ajándékai. Az olvasók viszontfizetnek mindezért (akár egyéni elõfizetõk,akár a munkaadó intézményük viseli a költsé-geket), amibõl a szerzõknek viszont semmi-lyen hasznuk sincs. Épp ellenkezõleg: ez arendszer akadályozza, hogy a munkájuk ha-tást gyakoroljon másokra, és így persze sajátkarrierjük építése is nehezebbé válik.

Ahhoz azonban, hogy idézzék õket, éshogy mások az eredményeket beépíthesséksaját kutatásaikba, a felfedezéseiket elérhetõ-vé kell tenniük más felhasználók számára. Aszerzõ szempontjából a hagyományos elõfi-zetéses folyóiratokon alapuló elérés ugyan-olyan terméketlen, mint amilyen egy hirde-tés lenne, ha a fogyasztóknak kellene fizet-niük a megtekintésért.

Az internetes korszak beköszöntével vég-re lehetõség nyílik arra, hogy a szakirodalmatfelszabadítsuk ez alól az akadály alól. A szer-zõknek mindössze fel kell helyezniük lekto-rált cikkeiket intézetük e-kiadás archívumába.Ezek az egymással együttmûködõ archívu-

mok összegyûjthetõk egy globális virtuálisarchívumba, amelynek a teljes tartalma min-denki számára ingyen kereshetõ és elérhetõ.

Az összes tudományágat figyelembe vé-ve jelenleg évente legalább 20 000 lektoráltfolyóirat jelenik meg, összesen több, mintkétmillió lektorált cikkel. A világ intézeteiáltal összesen kifizetett összeg cikkenkéntnagyjából 2000 dollárt tesz ki. Ezért az össze-gért azonban csakis azok tudják olvasni a köz-leményeket, akik az elõfizetõ intézmények-nél, többnyire munkahelyükön hozzáférhet-nek.

Az egyetemek döntõ többségének a szû-kös költségvetés miatt korlátoznia kell amegrendelt folyóiratok számát. Azonbanmég a leggazdagabb egyetemek, mint pél-dául a Harvard, sem engedhetik meg maguk-nak, hogy az összes folyóiratra elõfizessenek.Így a legtöbb lektorált cikk a kutatók számárahozzáférhetetlen. A szerzõk szemszögébõlez azt jelenti, hogy a kutatás lehetséges hatá-sának jelentõs része elvész. A fent említett2000 dolláros cikkenkénti ár pedig kizárólagezt a megnyirbált kutatói hatást és eléréstfedezi.

A múltban nem is történhetett ez más-ként, hiszen a nyomtatott papír volt az egyet-len közvetítõ médium, és a nyomtatás és ter-

A TUDOMÁNYOS SZAKIRODALOM SZABADDÁTÉTELE AZ INTERNETEN – INTÉZMÉNY-ALAPÚ

ÖNARCHIVÁLÁSI KEZDEMÉNYEZÉS

Hernád Istvánaz MTA külsô tagja, egy. tanár (Southampton, UK) [email protected]


226

jesztés tetemes költségét a kiadóknak visszakellett kapniuk. Az új, internetes korszak fe-nyegetést jelenthet a tiszteletdíj alapú iroda-lom (a könyvek, magazincikkek stb.) szá-mára a digitális kalózkodás révén (mint amitpéldául a Napster is lehetõvé tett), de az „aján-dék” kutatói szakirodalom esetében végreolyan lehetõséget teremt, amely kiküszöböl-heti a szükségtelen elérés/hatás korlátokat.

Természetesen az Internettel nem fogteljesen eltûnni az összes költség. Bár anyomtatás és terjesztés (és internetes utóda-ik, mint a kiadók .pdf fájljai) már nélkülöz-hetõk, azonban fizetni kell a minõség ellenõr-zésért és hitelesítésért, amelyek megkülön-böztetik a lektorált folyóiratokat a szûretlen„hiúság-kiadásoktól”. A papír és .pdf változa-tok pusztán további választási lehetõségeklesznek azoknak, akik meg akarják fizetniés meg is engedhetik maguknak ezt a költ-séget. A lektorálás azonban elengedhetetlen.

A lektorálás elengedhetetlen költségei

A lektorálás az értékelés és visszajelzés rend-szere, aminek segítségével a szakértõk bizto-sítják egymás kutatási eredményeinek minõ-ségét. A lektorok a szolgáltatásukat szinténingyen adják. Gyakorlatilag azonban mindentudományos folyóiratnak van valóságos költ-sége a referálási eljárás miatt, amely magábanfoglalja a beküldött írások archiválását egywebhelyen, a megfelelõ referálók kiválasz-tását, a benyújtott cikkek, a bírálat és a módo-sítások nyomon követését, a szerkesztõidöntések meghozatalát és így tovább.

Az Amerikai Fizikai Intézet a referálásminimális költségét elfogadott cikkenként500 dollárra becsüli, de ez az összeg tartalmaznéhány kevésbé kikerülhetetlen költségetis (például a kiadó .pdf-jének elõállítását).Szerintem az ellenõrzés bármely lektoráltfolyóirat esetében átlagosan 200 dollárba,vagy talán még kevesebbe kerülhet. Ennél-fogva a minõségbiztosítás ma a kifizetett cik-kenkénti vámnak csupán 10 %-át teszi ki.

Vegyük észre, hogy ez nem egyszerûenaz elérhetõség korlátjainak alacsonyabbrahelyezését jelenti. Még ha az elérési költsé-geket 90 %-kal megkurtítjuk is, a legtöbbkutató még mindig képtelen lenne hozzájut-ni a cikkek többségéhez. Létezik egy optimá-lis megoldás, amely elkerülhetetlen: a lek-torált szakirodalmat az Internet segítségévelmindenki számára szabaddá kell tenni. A nemcsökkenthetõ 10 %-nyi, vagy hasonló össze-gû minõségbiztosítási költséget pedig többénem az olvasók intézményeinek kellenekifizetniük. Ezt az összeget a szerzõ intézmé-nye fizetné ki az elõfizetési költségek meg-takarításából.

A kiadók nem fognak önként kizárólagminõségellenõrzõ szolgáltatókká válni. Akönyvtárak sem tudnak ilyen átmenetet ki-kényszeríteni, és a szerzõk nem fogják a kuta-tási beszámolóikat a magas minõségi szintetbiztosító, nagy hatású folyóiratok helyett új,alternatív folyóiratokhoz küldeni, csak azért,mert azok vállalják a puszta minõségbizto-sítást. A folyóiratok piaca jórészt telített, és akutatók számára a karrier és az állás sokkalfontosabb, mint a kockázatos áldozatokhosszú távú elõnyeinek lehetõsége.

A kutatók azonban elõmozdíthatják azoptimális és elkerülhetetlen végeredménytbármiféle kockázat vagy áldozat nélkül is.Az egész lektorált szakirodalom szabaddáválhatna jóformán egyetlen éjszaka alatt anél-kül, hogy a szerzõknek fel kellene adniuk amár bevett folyóirataikat, egy olyan módszersegítségével, amelyet a fizikusok közössé-gének egy része jó ideje használ.

Ezek a fizikusok már 1991 óta az Interne-ten archiválják saját cikkeiket – a lektoráláselõtt és után is – a fizikusok e-kiadás archívu-mában a http://www.arxiv.org címen. Ez azarchívum jelenleg 150 000 cikket tartalmaz.Az új cikkek száma évente jelenleg 30 000körül van, és ez a szám nagyjából 3 500 cikk-kel nõ minden évben. Az archívum 14 tükör-site-jával világszerte 160 000 találatot regiszt-

227


rál minden munkanapon. Nem kétségestehát, hogy az önarchiválás megvalósítható,és miután az írások ingyen elérhetõk a háló-zaton, a kutatók ezt igénybe is veszik.

A fizikusok ugyan megmutatták, hogyhogyan tehetõ szabaddá a lektorált szakiro-dalom, más tudományágak szerzõi lassabbanjönnek rá, hogy a rendszer az õ esetükben ismûködhet. Feltételezik, hogy a fizikában vanvalami egyedi, ami lehetõvé teszi az önarchi-válást. Ezt a félreértést erõsíti, hogy azt gon-dolják, hogy a fizikusok archívuma mind-össze lektorálatlan kéziratokat tartalmaz, éshogy az önarchiválás valamiféle megalkuvása folyóiratok minõségellenõrzésével szem-ben.

A fizikában azonban semmi nem válto-zott a lektorálást illetõen. Ugyanazok a szer-zõk, akik archiválják az írásaikat, továbbra isbeküldik a cikkeiket a választott folyóiratuk-nak, mint ahogyan eddig is, és gyakorlatilagminden, az archívumba felkerülõ cikk meg-jelenik a folyóiratban is a beküldés után 12hónappal. Az egyetlen dolog, ami változott,hogy a lektorált fizikai szakirodalom növekvõhányada érhetõ el bárki számára ingyenesena hálózaton. Azonban még a fizikában is túllassan növekszik az önarchiválás: a jelenlegilineáris növekedési ütemben még egy évti-zedig tartana, amíg az összes fizikai szakiro-dalom felkerülne a hálózatra, és ingyeneslehetne.

Intézmény-alapú önarchiválás

Van azonban egy másik lehetõség, hogy afizika önarchiválási ütemét felgyorsítsuk, éshogy gyakorlatát már tudományágakra iskiterjesszük. A lektorált szakirodalom szabad-dá tételére irányuló eredeti „felforgató” javas-latom süket fülekre talált, mert az önarchivá-lás egy névtelen FTP archívumban vagy egyweb honlapon nem kereshetõ, nehezen na-vigálható, vagyis gyakorlatilag használhatat-

lan. A központosított archiválás sem bizonyultelég gyorsnak: a http://cogprints.soton.ac.ukcímen három évnek kellett eltelnie, hogy acikkek száma elérje az ezret.

Az új áttörést az új metaadatjelölõ szab-vány megjelenése hozta, amely lehetõvéteszi, hogy a több helyütt felállított archívu-mok egymással együtt tudjanak mûködni,így egy globális virtuális adatbázisba gyûjt-hetõk az anyagok, és az összes cikk elérhetõés megszerezhetõ bárki számára. A Nyílt Ar-chívum Kezdeményezés (Open ArchiveInitiative) a http://www.openarchives.org/címen szolgáltatja a metaadatjelölõ szab-ványt, és a regisztrálási lehetõséget az OAIkompatibilis e-kiadás archívum számára. Akezdeményezés a http://www.eprints.org/címen biztosít egy ingyenes programot azintézmények számára, amellyel az OAI szab-ványnak megfelelõ archívumokat létrehoz-hatják, és amely a kereshetõ globális adatbá-zis számára alkalmas a regisztrálásra és atartalom összegyûjtésére. A már regisztráltadatbázisok jelenleg a http://arc.cs.odu.edu/címen kereshetõk.

A több helyen felállított, intézmény-alapúönarchiválás három okból is elõnyös a kuta-tóintézetek számára. Elõször: maximalizáljaa saját kutatásai ellenõrzött kimenetének amegjelenítését és hatását. Másodszor: maxi-malizálja a saját kutatóinak hozzáférését másintézetek teljes lektorált kutatási eredmé-nyeihez. Harmadszor: az intézetek maguksegíthetik az önarchiválás felgyorsítását, ésígy gyorsabban csökkenthetik a könyvtárukéves költségének elõfizetésekre fordítotthányadát 10 %-ra.

Az intézményi könyvtárak segíthetik akutatókat, hogy maguk végezzék az önar-chiválást, fenntarthatják az intézmény sajáte-kiadás archívumát, és hozzájárulhatnakahhoz, hogy a kiadók tisztán minõségellen-õrzõ szolgáltatókká váljanak.


228

Könyvszemle

Olvasónapló

Mostanában jelent meg harmadik, átdolgo-zott és javított kiadásban Bona Gábor, a Had-történeti Intézet éveken át volt parancsno-kának elsõ nagy munkája, az 1848/49-esforradalom és szabadságharc tábornokainakés törzstisztjeinek életrajzi adatait összefog-laló kötete. Ezt folytatta a szabadságharckapitányainak, majd legutóbb három kötet-ben a hadnagyok és fõhadnagyok adataittartalmazó munka. Sokéves kutatás, ernye-detlen szorgalom, a téma iránti lelkesedéseredménye ez a három mû együtt, ha nemis életmû, mert ahhoz a szerzõ szerencséremég fiatal. Az elsõ kötetben voltaképpenmár fölvázolta a szabadságharc honvéd-tisztjeinek történetét, az elõzményekkel, aHabsburg-monarchia seregében való tisztikarrierrel. A tisztikar adatait sok szempontból,és a szabadságharc különbözõ fontos pil-lanatainak vonatkozásában is összeállította,a besorolások nehézségei ellenére, különö-sen ami a nemzeti hovatartozást illeti (akorszakban ez még nem volt egyszerû). Azbiztosnak tekinthetõ, hogy a tisztikar 72,5%-a magyar volt, 14,6 %-a német, 4,2 %-alengyel, de egyéb, hazai és külföldi etniku-mok képviselõi is akadtak köztük. Társa-dalmi vonatkozásban nem érdektelen, hogya magyar nemzetiségûek 87,3 %-a volt ne-mes, a németeknél csak 28,2 %, a lengye-leknél viszont 100 %. A németek 68 %-a ak-tív vagy nyugdíjazott hivatásos katonatisztvolt, a magyaroknál ez az arány jóval alacso-nyabb persze. A ranglétrán lefelé haladva amagyarok aránya csökken. A magyarok na-gyobb része a mai, trianoni országterületen

kívül született. Sokan a harcot önvédelem-nek tekintették, csak a kisebbség látta for-radalminak, netán a világszabadság igézeté-ben. Már a törzstisztek közt is sok volt a fiatal(akárhány tábornok is csak 30 feletti), azalsóbb rangoknál még több, nem egy 14–16 éves hadnagy vagy 17–19 éves kapitányis akadt. A kötetek zömét az egyes (betû-rendben felsorolt) tisztek életrajzi adatai je-lentik, a felhasznált forrás jelölésével. A tábor-nokok esetében nyilván ezek az életrajzokbõvebbek, az alsóbb beosztásúaknál több-nyire csak néhány sorosak.

Ezek a kötetek pontosan azok, amelye-ket mindenki használ majd, elévülhetetle-nek, hiszen ameddig lesznek magyarok,addig mindig érdeklõdni fognak 1848/49iránt. Az ilyesféle mûvek sokkal maradan-dóbbak, mint a nagy monográfiák.

(Bona Gábor: Tábornokok és törzstisz-tek az 1848/49. évi szabadságharcban.3. átdolg. jav. kiadás. Heraldika, Buda-pest, 2000, 773 o. – Kossuth Lajos kapi-tányai. Zrínyi, Budapest, 1988, 781 o.– Hadnagyok és fõhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. 3 kötet,Heraldika, Budapest, 1998–1999, 531,745, 564 o.)

*

1875–76 fordulóján kezdõdött a diplomácia-történetben nagy keleti válság címen jegy-zett eseménysor. 1876/77 fordulóján máreléggé valószínûnek látszott az újabb orosz-török háború (akkor már több mint másfélévszázada átlagban 20–30 évenként követ-ték egymást az ilyen összecsapások). Az1849-es orosz intervenció meg a magyar-

229

Könyvszemle

török kapcsolatotok jegyében (akkor voltéppen divatos elmélet a magyarok törökszármazása) a magyar fiatalok (gyakorlatilagegyetemi hallgatók) az év elején díszkardotnyújtottak át az egyik török fõméltóságnak.1877 áprilisában II. Abdül-Hamid szultán atörök hódoltság idején Konstantinápolybakerült kódexek közül 35 kötetet visszaadotta magyaroknak. Egy küldöttség vitte ezt –de nem Budapestre, hanem Bécsbe, talán atörökök melletti rokonszenvtüntetéstõl fél-ve, bár az osztrák-magyar külpolitika ekkormaga is egyértelmûen szemben állt az oroszbirodalommal. Viszont egy másik küldöttségSzülejmán sejk vezetésével indult Magyaror-szágra, ahol április 29. és május 4. közt idõz-tek. Ezt a küldöttséget az akkori Magyarorszá-gon mindenfelé nagy lelkesedéssel köszön-tötték. Egy fantasztikusan sokoldalú korabelitudós, Erõdi Béla (1846–1936), aki irodalom-történészként és nyelvészként sokat tett atörökök magyarországi megismertetése ér-dekében, de a balkáni egyéb népek is szá-mon tartják ismeretterjesztõ munkásságát,díszkötetet adott ki még abban az évben aküldöttség utazásáról, minden nap részletesprogramjával, a korabeli patetikus stílusúbeszédekkel, jó néhány illusztrációval. Azoszmán birodalom megalakulásának 700. ésa magyar államiság 1000. évfordulója alkal-mából ezt a kötetet most újra kiadták, párhu-zamos hasábokon a magyar és török szöve-get, az eredeti illusztrációkkal. Dávid Géza,a Magyar–Török Baráti Társaság elnöke írt akötethez magyarázó bevezetést, a könyv vé-gén pedig Knapp Éva az Egyetemi Könyv-tár kézirattárát ismertette, ezen belül azekkor idekerült 35 kódex, illetve 14 Corvinajegyzékével és néhány oldal színes facsimi-léjével. A kötetet Dávid Géza és F. Tóth Tiborszerkesztette. A mû egészében nagyon jóladja vissza a kor atmoszféráját, a többek kö-zött Jókai által is tartott, manapság már kissétúlzottan szónokiasnak tûnõ beszédekkel. Amagyar történeti tudatban igen erõs függet-

lenségi szemlélet egyik jelentõs megnyilvá-nulásának is tekinthetõ az egész ügy. A maiolvasó mintegy elsõ kézbõl értesülhet azeseményekrõl.

(Erõdi Béla: Csok jasa! A török küldött-ség látogatásának emlékkönyve. Ma-gyar–Török Baráti Társaság. AkadémiaiKiadó, Budapest, 2001, 131 o.)

*

Hovanyecz László nevezte nemrég a 2001májusában akadémikussá választott RomsicsIgnácot a magyarországi nemzetiségi kérdésegyik legkiválóbb szakértõjének. Legutóbbikönyve a trianoni békeszerzõdésrõl újfentigazolja ezt a megállapítást. A szerzõ megszo-kott világos, szikár stílusában összegzi a maiolvasó számára ennek a mindmáig indula-tokat ébresztõ nemzetközi szerzõdésnek azelõzményeit, létrejöttét és következménye-it. A dualizmus korától vizsgálja az elõzmé-nyeket – nagyon helyesen – az egész Oszt-rák-Magyar Monarchia helyzetébõl, nemzeti-ségi összetételébõl kiindulva. Utal a nemzetikérdés rendezésére vonatkozó hazai és kül-földi javaslatokra, amelyek zömmel még aMonarchia fenntartásának jegyében készül-tek. Az elsõ világháború idején a Monarchialegtöbb nemzetisége, pontosabban azok kül-földön élõ politikus képviselõi már egyértel-mûen a birodalom nemzeti alapokon történõfelosztását tûzték ki célul. A nyugati hatalmakazonban sokáig bizonytalanok voltak, csak1918 nyarára és kora õszére fogadták el afelosztást mint a probléma megoldását.

Eddig Romsics Ignác az egész Monarchiá-ban gondolkodik, de innen kezdve, helye-sen, már csak a történeti Magyarországperspektívájában vizsgálódik. Eseménytör-téneti vonatkozásban bemutatja ennek aMagyarországnak a háborús vereség nyománbekövetkezõ felbomlását, a nemzetiségekelválását, csatlakozását szomszédos, olykorúj államokhoz. Beszámol a párizsi békekon-ferencián a magyar határok megállapítására


230

vonatkozó tárgyalásokról, amelyek vég-eredménye nagyjából a békeszerzõdésbenkialakult vonal volt. A Tanácsköztársaságmegléte és harcai ezeknek a határoknak akialakulását érdemben már nem befolyásol-ták. Az 1920 januárjában Párizsba érkezõmagyar békedelegáció a területi integritástpróbálta megtartani, jóval kevésbé hangsú-lyozva az etnikai szempontokat. Ezek per-sze a határok végleges megállapításánál va-lóban kevés szerepet játszottak, az angol, azamerikai és az olasz delegáció vezetõi nemegyszer utaltak a magyar etnikai szempontra,a francia delegáció azonban a legtöbb eset-ben hajthatatlanul az utódállamok követelé-seit hajtotta keresztül. A magyar delegációtvezetõ Apponyi beszéde a nagyhatalmaknéhány képviselõjének érdeklõdését ugyanfelkeltette, de semmi következménye semvolt, a feltételek megváltoztatására irányulókísérletek is kudarccal végzõdtek, az esetle-ges késõbbi változtatásokat homályosanemlegetõ, ún. Millerand-féle kísérõlevél írottmalaszt maradt. Az egyoldalúan diktált békét1920. június 4-én alá kellett írni, és még ab-ban az évben ratifikálni. A végrehajtás márcsak a pontos határok kijelölésére vonatko-zott, hiszen a területeket a szomszédok ad-digra már régen megszállták. A végsõ határ-vonal máig ismeretes, a kötet azonban szá-mos térképet közöl a különbözõ delegációkáltal javasolt határokról, ahol olykor a magyarszempontból kedvezõbb megoldások isfelvetõdtek.

A szerzõ egy epilógusban vonja le a végsõtanulságot: a békeszerzõdés a magyar etni-kum szempontjából roppant sérelmes volt,manapság azonban már lehetetlen volna va-lamiféle változtatás. Ez a józan hang nagyonfontos ebben az érzékeny témában. Romsicsezt mindvégig be tudta tartani, a tények pon-tossága mellett ez is nagy erénye. A biblio-gráfia a legfontosabb, elsõsorban magyarnyelvû szakirodalmat, és a forráskiadvá-nyokat sorolja fel.

(Romsics Ignác: A trianoni békeszerzõ-dés. Osiris zsebkönyvtár. Osiris, Buda-pest, 2001, 246 o.)

*

A budapesti egyetem újkori magyar történetitanszékének halk szavú, szerény, de igenkomolyan munkálkodó oktatója nem nagyterjedelmû, de igen fontos kötetben adta ki1988–1997 közt megjelent, itt átdolgozottés megszerkesztett tanulmányait, cikkeit,könyvismertetéseit, amelyek a magyaror-szági kisebbségek 1945–1993 közti hely-zetérõl számoltak be. A könyv elsõ részébenforrások, rendeletek, törvények és rájuk vo-natkozó magyarázatok kerülnek elõ. Elsõ-nek az ENSZ 1945. évi Alapokmányáhozfûzött magyar hivatalos reflexiók, egy 1945-ös magyar törvénytervezet, „A magyarorszá-gi nemzetiségek jogi helyzetét szabályozórendelet alapelvei” címû dokumentum,amely az 1968-as nemzetiségi törvényt kö-vetõen fogalmazódott meg. Mindkettõ hazailevéltárban pihent eddig. A német kitelepí-téssel foglalkozó korabeli, a baloldalon zöm-mel gyûlölködõ sajtóról számol be a követ-kezõ cikk, majd megint ismeretlen levéltárianyag alapján mutatja be a szerzõ az 1946szeptemberében jugoszláv részrõl felvetettönkéntes lakosságcserére vonatkozó terve-zetet, amely az akkor nyilvános magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezménymintájára legfeljebb 40 000 magyar kicse-rélését tervezte 40 000 magyarországi dél-szlávval. A vagyoni rendelkezések egyértel-mûen mutatják, hogy itt is a gyõztes és alegyõzött nem egyenjogú szerzõdésérõl lettvolna szó, a tervezet azonban akkor a kormá-nyok titka maradt. Nagyon érdekes a nemze-tiségi közoktatás helyzetét 1945–56 közöttbemutató tanulmány: egy 1945-ös rendeletaz egyes településeken népszavazástól tettefüggõvé, vajon nemzetiségi vagy magyarnyelvû, de a nemzetiségi nyelvet is oktatóiskolát kíván-e a lakosság. Végül nem nép-

231

Könyvszemle

szavazás alapján, hanem a népesedési ada-toknak megfelelõen, Tildy Zoltán miniszter-elnök 1946 januári rendelete alapján hoztáklétre a nemzetiségi iskolákat, az 1945/46-ostanévben 30 nemzetiségi nyelvû és 62, anemzetiség nyelvét is oktató, de magyarnyelvû iskola létezett. 1947-ben a román ésa jugoszláv kormánnyal kötött kulturálisegyezményekbe is belefoglalták a nemze-tiségi iskolák kérdését. Az 1948-as államosítása nemzetiségi nyelveken oktató felekezetiiskolákat is államosította, ami változásokravezetett. A németek kitelepítése miatt né-met iskola nem volt, politikai okokból adélszláv iskolák száma is csökkent a „láncoskutya-szindróma” miatt. 1948 után azonbana német iskolákat ismét létrehozták, demindössze kettõ volt német oktatási nyelvû,100 iskolában csak a németet is tanították. Aszlovák iskolák esetében a számok 5 és 119,a délszlávoknál 20 és 45, a románoknál vi-szont mindkét iskolatípusból 11 volt. A Kádár-korszakban 1958-ban és 1968-ban hoztakrendeleteket a kérdés rendezésére, de nemsok eredménnyel. 1968/69 volt a mélypont,amikor is csak 25 000 lakos vallotta magátnemzetiséginek, a többiek féltek ennek be-vallásától. Az érdemben már 1945 után létre-hozott nemzetiségi szövetségek szerepe ahatalom támogatása volt (közvetíteni a „pártés az állam” szavát, ahogy Föglein Gizella acímben fogalmaz), 1968 után hivatalosan ahíd szerepét szánták nekik, de érdembentovábbra is csak a rendszer erõsítése volt afeladatuk. A nemzetiségek helyzetének jogiszabályozására (a szerzõ a jogi kérdésekbenmódfelett jártas!), a kétoldalú egyezmények-re és a párthatározatokra (1956, 1958, 1968,1968) utal, egyik sem hozott érdemi válto-zást, csak az 1993. évi 77., 1968 óta az elsõ,parlamenti úton megszavazott nemzetiségitörvény.

A második rész elején a szerzõ nyilatko-zik kutatási terveirõl, röviden áttekinti a né-metek (végül is csak részleges) kitelepítését,

utalva a kitelepítettek akkori ragaszkodásáraszülõföldjükhöz. A magyar-csehszlovák la-kosságcsere felvázolása után a németek jo-gainak visszaszerzésére is kitér. Nagyonegyértelmûen kimondja, hogy az egész párt-állami korszakon keresztül a nemzetiségipolitika látszatjogokat deklarált, a ténylegesrendelkezések általában nem kerültek nyil-vánosságra. Az asszimiláció szándékát perszesoha senki sem mondta ki, de a politikavalójában erre irányult. Az utolsó írás a szerzõpesszimista hangvételû interjúja, „Kisebbsé-gek vesszõfutása” címen.

Lehet, hogy Föglein Gizella írásai sokolvasónak majd nem tetszenek. Az akárSzéchenyi István önbírálatára emlékeztetõhangnemû mondanivalóval azonban mé-lyen egyetértünk. Bár legalább a politikahangadói olvasnák el ezt a munkát!

(Föglein Gizella: Nemzetiség vagykisebbség? A magyarországi horvátok,németek, románok, szerbek, szlovákokés szlovének státusáról 1945-1993. For-rásközlések, tanulmányok, cikkek. Bu-dapest, Ister, 2000, 151 o.)

*

Az érsekújvári születésû Vadkerty Katalin, apozsonyi pedagógiai fõiskola oktatója, majda Szlovák Tudományos Akadémia Történet-tudományi Intézetének kutatója jó néhánykiváló monográfiát publikált a szlovák terü-letek 1918 elõtti, kapitalizmuskori történe-térõl. Nyugdíjazása után az 1945 utáni cseh-szlovákiai magyar kisebbség történeténekkutatásába fogott, amit elõsegített az a kö-rülmény, hogy akkor vált hozzáférhetõvészámos, addig titkos levéltári anyag. Elõször1993-ban adott ki egy kötetet az ún. reszlo-vakizációról, azután 1996-ban a köztársa-ságon belüli deportálásról, 1999-ben pediga magyar településterületet fellazító belsõtelepítésekrõl. Ezt a három kötetet adta kimost trilógiává összevontan a csehszlovákiai,majd szlovákiai magyarok munkáit nagy szor-


232

galommal és eredménnyel publikáló pozso-nyi Kalligram Kiadó. A trilógiában ezek há-rom könyvként szerepelnek, természetesenaz események tényleges idõrendjében. Ajegyzetek, meg egyéb mellékletek csak ateljes szöveg után következnek.

Vadkerty Katalin a prágai és pozsonyiállami levéltárak anyagára épít elsõsorban,de természetesen budapesti levéltári anya-got is használ, meg a kérdés eddigi szakirodal-mát, amely persze nem sok, két lapon elfér.Idõrendben az 1945 õszén kezdõdõ depor-tálásokkal indul, ezekre azért volt szükség,mert a németek kitelepítése miatt a csehtartományokban munkaerõhiány támadt. Akassai kormányprogram értelmében a ma-gyarok már meg voltak fosztva állampolgár-ságuktól, Beneš és a többi állami vezetõszerint azt tehették velük, amit akartak. Ele-inte önkéntes alapon toborozták a mezõgaz-dasági dolgozókat, hamarosan azonban márkötelezõen; az ellenállás miatt úgy, hogy akijelölt községeket éjjel körülfogta a katona-ság, másnap reggel pedig már vitték is azembereket (a lakosságcsere-egyezménymegkötése után még inkább). Ezt hivata-losan „történelmi feladatnak” tekintették, azezer éve elkobzott szláv föld jogos vissza-szerzésének. 1947 februárjáig 43 546 sze-mélyt, köztük 5422, hat éven aluli gyerme-ket (12,5 %) szállítottak így cseh területre.Károlyi Mihály, Mindszenty és hazai, magyarantifasiszták tiltakoztak Benešnél, fasisztamódszerekre célozgatva. A szegényebb la-kosokat vitték el, a módosabb gazdákat alakosságcserére szánták. Az északi vidékek-rõl délre telepített szlovákok szegényes vol-tuk miatt nem is fogadták el a kiürített lakáso-kat, csak a Szovjetunióból és Romániábólhazatelepített szlovákok elégedtek meg ve-lük. 1948-tól a magyarellenesség osztályhar-cos felhangokat is kapott, a magyar kulákokellen irányultak az intézkedések. A depor-táltak egy része illegálisan hazatért, 1948után már legálisan szállították õket. Okáli

belügyi megbízott (miniszter) folytatni akartaa deportálást, de Široký miniszterelnök-helyettes leállította. 1948-ban a deportáltakegy része még kárpótlást is kapott, majdnem32 millió koronát, ami a kár mintegy 30 %-áttette ki. A szerzõ végsõ értékelése, hogyezek az események az ENSZ szabályai szerintmajdnem elérték a genocídium fokozatot.

A II. könyv a belsõ telepítéseket és acsehszlovák-magyar lakosságcserét tárgyal-ja. A kassai kormányprogram 1945. ápriliselején kollektíven bûnösnek nyilvánította amagyar lakosságot, a földbirtokot elkoboz-ták, erre külön konfiskációs bizottságokathoztak létre. Több mint 614 ezer ha földterü-letet koboztak el, ennek a fele volt a mezõ-gazdaságilag mûvelt terület. Az elsõ bécsidöntés értelmében Magyarországhoz vissza-került területrõl akkor a cseh telepeseketelüldözték, ezek most visszajöttek, és ez bi-zonyos csehellenességet is keltett. Különö-sen ellenszenvesek voltak az itteni földekszláv kézre vételében a partizánok, akik ki-váltságos helyzetet igényeltek. Olyanokatis hoztak erre a déli területre, akik birtokátészakon állami megfontolásokból, pl. az árvaivízlépcsõ építése során sajátították ki. Szlo-vák telepesek a legtöbb szocialista országbólérkeztek, Bulgáriából pl. 270 család, közülük36 ment Csehországba. Azoknak, akik Kár-pátaljáról jöttek a déli területekre telepesek-nek, igazolniuk kellett cseh vagy szlováknyelvtudásukat és azt, hogy 1938 elõtt ilyentannyelvû iskolába jártak. Részletes kimuta-tások találhatók itt, hogy melyik észak-szlovákiai járásból hányan, hová kerültek. Azideérkezettek az északi állattartó gazdál-kodáshoz értettek, az intenzív alföldi föld-mûvelés idegen volt számukra. A telepesekpanaszkodtak a magyarokra, az itteni szlo-vák állami hivatalnokokra, meg a Magyaror-szágról jött szlovákokra. A végeredményretöbb összesítés volt található, az egyik szerint196 községben 47 520 ha terület jutott atelepeseknek, más adat szerint 70 254 ha. A

233

Könyvszemle

magyar többség megbontása csak részbensikerült, 15 járásban még mindig 20 % felettvolt a magyarok aránya (az átlag szélsõ adatai87,8, ill. 27,7 %).

Ez a könyv tárgyalja a magyar-csehszlo-vák lakosságcsere kérdését is. Az állam tisztaszláv jellegének megteremtése a moszkvaikommunisták körében már 1943-ban elõ-került Gottwald egyik tervezetében. 1945tavaszától a pozsonyi magyar lakosokat aDuna túloldalán lévõ Ligetfalura telepítettékát, érdemben vagyonuk teljes elkobzásával.A csehszlovák kormány szerette volna anagyhatalmak támogatását megnyerni amagyar lakosság teljes kitelepítéséhez, eztazonban a nyugatiak nem engedélyezték.Végül 1946. február 27-én Gyöngyösi Jánoskülügyminiszter és Vladimír Clementis kül-ügyi államtitkár Budapesten megkötötték azegyezményt. Az egyezmény értelmébenegyenlõ számban kellett a lakosságot kicse-rélni, de a gyõztes Csehszlovákia fölényétmutatta, hogy nagy kampányt folytathatottmagyar területen a szlovákok átköltözéseérdekében, a szlovákok önként jelentkez-hettek, a magyarokat viszont a csehszlovákkormány jelölte ki. A csehszlovák áttelepítésibizottság nagygyûlésein éles magyarelleneshangok hallatszottak (a magyarok menjenekvissza Ázsiába!). A szerzõ két teljes lapon adáttekintést a fontosabb gyûlésekrõl. Magyarrészrõl a lakosságcserét a Jócsik Lajos vezetteáttelepítési kormánybizottság szervezte. Akivihetõ ingóságokat a magyarok részérekorlátozták, az ingatlanok kérdését pedigutólagos elszámolásra bízták. A magyar tilta-kozás miatt (a korábban leírt deportálások acseh tartományokba) több ízben megszakadtcsere 1948 decemberére zárult le. Végül isMagyarországról 95 432 személy jelentke-zett, de csak 73 273 települt át, Csehszlová-kiából viszont hivatalosan 89 660 személykerült át Magyarországra, de ezen felül is so-kan átszöktek, és így nem szerepeltek akimutatásokban (e sorok írója is közülük

való). A lakosságcserén kívül a magyar há-borús bûnösöket külön vették számba. Ezekszámát csehszlovák részrõl igyekeztek nö-velni, a magyar fél csak a jogerõs bírói ítéletettartotta bizonyítéknak, a csehszlovák fél mára vádemelést is. Itt is megmutatkozott a kétország egyenlõtlen jogi helyzete. Végül is ateljes magyar lakosság kitelepítése, a néme-tek mintájára, nem valósult meg.

Ezen próbáltak módosítani a III. könyv-ben tárgyalt reszlovakizálással, aminek alényege az volt, hogy a jogfosztott magyarokkérhették visszavételüket az eredeti szláv(szlovák) közösségbe. Erre ReszlovakizációsBizottságot is alakítottak. A végrehajtással aSzlovák Liga nevû nacionalista szervezetetbízták meg. Aki nem fogadta el a reszlovaki-zációt az ellenségnek számított, bûnvádieljárást is lehetett indítani ellene. A hatóságokarra is hivatkoztak, hogy 1921 után mintegy200 000 elmagyarosodott szlovák vállalta aszlovák nemzetiséget, 1930-ig még további50–60 000. 1946 július végéig 352 038 fõkérte a reszlovakizációt, ez a magyarok 58,9%-a. 1947 októberétõl a reszlovakizáció má-sodik szakaszát vették tervbe arra az esetre,ha a még meglévõ magyarok egyoldalú kite-lepítése nem sikerül. Ekkor már tömegesenadtak ki igazolványokat a reszlovakizációról,de ezt sokan visszautasították. A reszlova-kizáltak csehországi telepítését a cseh ható-ságok visszautasították. A hatóságok „nem-zeti átnevelési” kampányokat szerveztek,nyelvtanfolyamokkal, mert a természetesasszimilációt nem találták elég gyorsnak.1946–47 során a személyi költségek többmint 9 millió koronát tettek ki, a tárgyiakmajdnem 14 milliót. A magyar istentiszteletinyelvet betiltották, a református egyház nemtudott ellenállni, mert vagyonát mint magyartulajdont elkobozták. A Szlovák Liga nagykampányt indított a magyar emlékek eltávo-lítása érdekében (magyar szentek képei atemplomokban, Rákóczi kassai sírja). Az1948-as fordulat után már javult a helyzet,


234

létrejött a Csemadok kulturális szervezet,valójában a magyarok egyfajta érdekvédel-mi szervezete. Sok reszlovakizált, sõt a Szov-jetunióból és Romániából áttelepült szlovákis belépett. Ezért a nacionalista szervezetekaz ekkor indult magyar napilap, az Új Szóbetiltását is követelték. 1948-ban kollektívevisszakapták a magyarok a csehszlovákállampolgárságot, csak 5647 személytõl ta-gadták ezt meg, de az ötvenes években ezekjó része is megkapta. A változott helyzetreutal, hogy az 1950-es népszámlálás idején36 733 volt a magyarok száma, 1991-ben568 741.

A három kötet jegyzetei 70 oldalt tesz-nek ki, zömmel levéltári jelzetek. Közel 30oldalon kimutatások következnek az 1946novembere és 1947 februárja közt a csehtartományokba indított transzportokról. Fon-tosak az 513–675. lapon közölt dokumentu-mok, sok részleges kimutatás a lakosság-cserérõl, a betelepítési tervezetek. A III.könyvhöz csatlakoznak a kassai kormány-program legfontosabb részletei. A kötet vé-gén található néhány cseh és szlovák szerep-lõre vonatkozó adattár. Rövid szlovák ésangol nyelvû rezümé után még szerepel né-hány kép a csehországi deportáltak helyze-térõl, a komáromi múzeum gyûjteményébõl.

Vadkerty Katalin tárgyilagosan ír, adatokatközöl, nem dramatizálja a helyzetet még ottsem, ahol erre bõségesen akadna lehetõség.Ez teszi könyvét hitelessé. A második világ-háború utáni korszak történetének egyikalapmûve ez.

(Vadkerty Katalin: A kitelepítéstõl a re-szlovakizációig. Trilógia a csehszlová-kiai magyarság 1945–1948 közöttitörténetérõl. Kalligram, Pozsony, 2001,703 o.)

*

A Történeti Hivatal évkönyve egy 1999-bentartott konferencia anyagát közli. A politikairendõrség létrehozása a fasizmus felszámo-

lására 1945-ben nemzetközi kötelezettségvolt. Az 1950-ben már minisztériumi rangraemelt ÁVH eleve a kommunista párt befo-lyása alatt állt, tehát nem egymaga felelõsminden visszaélésért.

Kun Miklós a mintakép, vagyis a Lub-janka történetét vázolja fel. A terror már1918-ban megkezdõdött, augusztus–szep-temberben már létrehozták az elsõ koncent-rációs táborokat. A változások gyakoriakvoltak, hogy senki se érezhesse magát biz-tonságban. A tábor kifejezést Lenin és Trockijegyaránt korán használja, 1936/37-tõl kezd-ve a titkos rendõrség vezetõi is. Sztálin márezzel a szervezettel szemben is bizalmatlanvolt. A szervezetnek saját zsargonja alakultki, „a szociális védekezés elsõ foka” a kivég-zést jelentette. A hét fõnök közül ez ötötmég Sztálin életében elért, Beriját és Merku-lovot csak Sztálin halála után, 1953-ban.

Palasik Mária a magyar politikai rendõrségmegszervezésének kezdeteit mutatja be,ahol Péter Gábor eleve vezetõ szerephezjutott. Eredetileg a budapesti rendõr-fõkapi-tányságon belül létrehozott politikai osztályvolt. A kommunista befolyás miatt sok koalí-ciós vita folyt, de az MKP mindig megõriztebefolyását. A Népbíróság által felmentettszereplõket a rendõrség azonnal internálta,az igazságügyminiszter ezt hiába próbáltamegakadályozni.

Okváth Imre nagyon jó összefoglalásá-ban („Sziget egy reakciós tenger közepén”)a katonapolitikai osztály 1945–49 közti törté-netét tárgyalja. A szervezet 1945 januárjábankezdett kialakulni, a nyilas bûnök felderítéseérdekében. Idõvel a hazatérõ hadifoglyokszûrése lett a feladata. Késõbb alakult át po-litikai fõcsoport-fõnökséggé. Okváth ér-demben 1947-ig vizsgálódik, innen GyarmatiGyörgy folytatja. Az 1947-es választásokelõkészítéseként 466 833 személyt zártakki a választói névsorból azon az alapon, hogyreakciós szervezetek tagjai voltak. Eredetileg7–800 000 fõt akartak kizárni. Sok megha-

235

Könyvszemle

gyott kommunistáról a többi párt tagjai állí-tották ugyanezt, de hiába, a kommunista pártazonnal ellenakcióba lépett. Már ekkor meg-kezdõdött az ellenzékiek telefonjainak le-hallgatása, az eredményeket azonnal jelen-tették Rákosi Mátyásnak. Ez a szervezet ké-szítette elõ a két munkáspárt egyesülését is.A még megmaradt pártokat is ellenõrizték,Veres Péter hiába támadta röpiratban ezeketa módszereket. Az egyházak ellenõrzésétúgy oldották meg, hogy az egyházi képvise-lõtestületek tagságának 50–60 %-a párttagvolt.

M. Kiss Sándor az 1950–53-as éveketelemzi, ekkor volt a legintenzívebb a terror.Kajári Erzsébet a belügyminisztérium 1953–56-os tevékenységét és a szervezet változa-tait grafikonon is ábrázolja. Ekkor Gerõ avezetõ, aki a megelõzést tartja a legfonto-sabbnak, ezért 165 ügynököt alkalmaz. Atisztek képzettsége továbbra is alacsony,többnyire 8 általános iskola. A szervezet ön-kritikája szerint nincs elég kapcsolat a töme-gekkel. 1954-ben négyezer ember ellen-õrizte a levelezéseket, 1956-ban is még2400. Piros László 1955 márciusában ke-ményebb fellépést sürgetett.

Baráth Magdolna az 1956 utáni rehabili-tációs eljárások eredményeit vizsgálja, azávósók esetében csak 15 fõt nyilvánítottakbûnössé. Külön tárgyalja Farkas Mihály sze-repét. Kozáry Andrea az 1951-ben 217 hall-gatóval megindult egyéves fõiskolai képzéstismerteti. Ez 56-ig mûködött, a fõiskolát stíl-szerûen Dzerzsinszkijrõl nevezték el. PintérImre kimutatja, hogy Nagy Imre 1956. októ-ber 28-i bejelentését a szerv megszünteté-

sétõl ugyan november 7-én rendelet is kö-vette, valójában azonban a hegeli Aufhebenértelmében csak más beosztásba helyeztéka legtöbb embert.

A konferencia tanulmányai után BaczoniGábor dokumentum-kiadványa következik.A kötet egyharmada négy korai politikai per,a Magyar Közösség, a földmûvelésügyi mi-nisztérium, a MAORT és a Standard per 1969-71 közti felülvizsgálatának iratait közli.Eléggé osztályharcos szellemû mind, a Ma-gyar Közösség kapcsán megállapították,hogy az ítéletek nem voltak eltúlzottak. Aminisztérium esetében olykor túl szigorúanítéltek, de az egész nem volt koncepciósper. A MAORT-perben valóban elkövetetttettekrõl volt szó, tehát jogos volt. A Stand-ard-ügyben elismerték, hogy a két kivégzéstúl szigorú volt, a vallomások erõltettek vol-tak, a politikai per célja – mint az elõzõnél is– az államosítás miatti kártérítés elkerülése.Itt formálisan lehetségesnek tartották a tör-vényességi óvást, de ezt politikailag károsnakvélték, ezért kegyelmi eljárást javasoltak,esetleg kártalanítással. Az olvasó, aki kortárs-ként átélte és már akkor sem hitte el a váda-kat, nem sok újat tud meg, de a mai nemze-dékek számára tanulságos, a kortárs számáramég utólag is félelmetes.

(Államvédelem a Rákosi-korszakban.Tanulmányok és dokumentumok a po-litikai rendõrség második világháborúutáni tevékenységérõl. Szerk. GyarmatiGyörgy. Történeti Hivatal, Budapest,2000, 366 o.)

Niederhauser Emilaz MTA r. tagja, egy. tanár


236

Beluszky Pál:A Nagyalföldtörténeti földrajza

A Nagyalföld a kutatás tárgya, az „alföldiség”rejtelmeit vizsgálja új könyvében BeluszkyPál. Szembeszállva, vagy éppen azonosulvarégebbi tételekkel, Szekfû Gyula, Bulla Béla,Erdei Ferenc és mások, hazai és külföldi, enagy régiót ismerõ kutatók véleményével.Igazságkeresõ eréllyel, hiszen – ahogyan akönyv legelsõ mondatában fogalmaz:„Régóta keltik – okkal, ok nélkül – rossz hírétaz Alföldnek”. Ám a könyv elsõ képe: „Mo-csárország a Tisza-völgyben – a mártélyi holt-ág”. A képi valóság a „hírkeltés” melyik tarto-mányába sorolható? – kérdezhetjük kétel-kedve. A válasz: „Nem lehet … mindenkor sminden tekintetben megkésettnek, elmara-dottnak tekinteni az Alföldet […] s a fejlett-ségbeli differenciákkal magyarázni az országmás tájaitól való különbözõségét.” Majd ígyfolytatja: „megállapíthatjuk: az Alföld a Más-ságok földje […] feladatunk adott: nyomozni,miben rejlik az „alföldiség” kiváltó oka, gyö-kere”. (19. o.) Ennek megállapítását tartja –láthatóan kedves – vállalásának a szerzõ.Vizsgálva egykori nézeteket, vallatva térké-peket, új ábrákat szerkesztve, történetiadatokat felsorakoztatva.

Az elõbbiek feltehetõen jelzik, hogy azolvasó mindvégig érdekfeszítõ gondolatme-nettel, gazdag ténysorokkal ismerkedhet akönyvben. És hasznos, alkalmazható (sõt al-kalmazandó) megállapításokkal azonosul-hat. Talál természetesen vitatható, esetlegtéves tételeket is. Azt azonban nem lehetelvitatni: a történeti földrajz keretében olyanmû látott napvilágot a Nagyalföldrõl, amely-nek az ismerete nem csupán a geográfusokszámára lehet fontos. A társadalompolitika,az agrárökonómia vagy a regionális gazda-ságtan mûvelõinek körében is érdeklõdésretarthat számot. Továbbá figyelmeztetõ lehet

arra is, hogy többet kellene bemutatnunknagytájainkról önmagunknak és a világnakis. Jelesül: Európának. Más jellegzetes tájak– az Alpok, a polderek földje, a Pó-völgye,Normandia stb. – az európai agrárpolitikábanmár régóta külön is megjelennek. A nemzetiagrártámogatásnak, a regionális fejlesztésnekkülön tételeit képezik az elkülönülõ, sajátosterületek. A Nagyalföldrõl, különleges tele-pülés-földrajzi adottságairól, történeti útjánaksokféleségérõl, útvesztõirõl, vagy sikereinektitkáról mit tudhat meg a külföld? MendölTibor németnyelvû munkáin, s néhány másföldrajztudományi közleményen kívül aligvalamit. Ha csak a gazdag terítékû vadásza-tok idegen nyelvû beszámolóit nem tekint-jük híradásnak. Továbbá az egyedinek tekin-tett gémeskutak mutogatását, ami perszemáshol is látható – a falumúzeumokban.

A Nagyalföldrõl szóló újabb leírások kö-zött sokat ér A. N. J. den Hollander Amster-damban, 1947-ben kiadott (majd 1980-banMagyarországon Az Alföld települései éslakói címmel megjelent) könyve, de ismert-

237

Könyvszemle

sége, érthetõen, mindmáig korlátozott. Ber-linben (NSZK) 1977-ben jelent meg Bango,F.J. könyve: Besonderheiten der Agrarver-fassung im ungarischen Alföld, Eine agrar-soziologische Analyse címmel, amelybenmagyar szerzõ nyomán hat tanyatípust isbemutat az író. Említhetjük még Hann, C.M.: Tázlár: a village in Hungary címû, Cam-bridge-ben, 1980-ban megjelent munkáját,amely a magyar szakszövetkezet és a Duna-Tisza közének megmaradt tanyavilágát mu-tatja be az egykori Prónay-falva példáján. (Aszerzõ Boldizsár Iván „aspiránsa” volt, s egyévet töltött Tázláron.) A felsorolás akár be isfejezhetõ. Fontos szerepet kellene pedigtulajdonítani annak, hogy a „paprika és agulasch” mellett más „hungaricummal” ismegismerkedjék a külföld. A tudomány és apolitika alkalmazói különösen. Így Beluszkyeme munkájával (de Niederhauser E., GunstP., Szenti T., vagy Tóth J.) és mások alföldi-tanyai témáival, agrártörténeti kutatásaivalis. Utóvégre az ország felérõl van szó. Egyidõre pedig – várhatóan – az Európai Uniókeleti peremvidékérõl, amely ebben a tekin-tetben Burgenland helyébe léphet. Továbbáegy Hollandia méretû, de jóval kisebb né-pességû országrészrõl, amely félúton talál-ható Közép-Európában a párizsi medenceés a doni kozákok földje között. Nem egye-dül földrajzi értelemben…

A Nagyalföld történeti földrajza háromrészre tagolva olvasható a mûben. Az Alföldsajátosságainak áttekintése után a mezõváro-sok 15–17. századi kialakulása következik,majd a Janus-arcú 18-19. század c. fejezettõlbefejezi elemzését a szerzõ. Beiktat mégvégül egy Epilógus I. és Epilógus II. részt,ám azok nem szüntetik meg az olvasó hiány-érzetét a 20. század tekintetében. A szerzõindoka, hogy „a jobbágyfelszabadítás mindaz egykori jobbágyközségek, mind a mezõ-városok, mind pedig a szabadalmas területeklakóit jogilag azonos állapotba helyezte, a’szabadságos’ Alföld birtokolta elõnyök el-

enyésztek.” Ugyanekkor még leszögezi:„Nem enyészett el viszont az ’alföldi út’néhány eleme-következménye: az alfölditelepülésrendszer sajátosságai, a tanyavilág,a parasztpolgári mentalitás stb.; az ’alföldi út’visszfénye még évtizedeken át meg-meg-csillant, kihatásai máig nyomozhatók (221.o. kiemel: R.P.) Amikor a recenzens teljesmértékben osztja a szerzõ eme nézetét,egyben sajnálja, hogy a továbbiakban, azemlített Epilógusokban, csak „egy-egy pil-lantás jut” a 20. század korszakos témáira. A„pillantás” ezért csak regisztrálni, felsorolnitud több nagy jelentõségû, a településrend-szert, a lakásviszonyokat, a társadalmi struk-túrát meghatározó alföldi változást (és követ-kezményt). Így aztán nem mutatja be – csu-pán utalásokkal jelzi, hogy az „alföldi útból”miként lett, vagy lehet „alföldi ösvény” (253.o.). Homályban marad annak a különleges(„alföldi”) szövetkezeti formációnak a léteés szerepe is, amely a családi gazdálkodásés a szövetkezeti beszerzés-értékesítés „leg-nyugatibb” kombinációját valósította meg a“keleti” agrárgazdaságban. A szakszövetke-zetekrõl van szó, amelyekben olyan nevekalatt gazdálkodtak, mint Almavirág, Jonatán,Jóreménység, Tiszagyöngye, Zöldmezõ,azaz még Kossuth se nagyon kellett a tagsá-guknak. Nincs szó, nem lehet a vázlatosanáttekintett 20. században arról sem, hogymennyire félreértette – nem ismerte – aNagyalföldet és valós társadalmi struktúrájáta negyvenes évek végétõl erõszakolt, im-portált agrárpolitika, majd a fiaskó tapasztala-tait tíz évvel késõbb miként hasznosítottákaz ún. teljes átszervezés idején, amikor aDunántúlra helyezték a „kollektivizálás had-mûveletének” indítását. S még egy: nem az„alföldi út” visszfényére utalt a hatvanas-het-venes évek sok sikeres agrárvállalkozása, afólia-erdõk, az ipari, szolgáltató, kereskedel-mi „üzletek”? Zömükben a Nagyalföld pa-rasztpolgári közösségeibõl sarjadtak ki, amimikri évszázados tanulságai is kamatoztak


238

bennük. Dunántúl felmutatta Bábolnát és aszolid agrárépítkezések sorát, de a Nagyal-föld világra hozta – a Mezõhegyest is háttérbeszorító – Nádudvar, Szentes, Kecskemét,Mélykút, Izsák, Nagyréde szövetkezeti gaz-daságainak, termelési rendszereinek máigható eredményeit. Vállalva, elõhíva olykor abüntetõjogi repressziót, a „fél lábbal a börtön-ben” vonzású merész lépések kockázatát.

A fentiek felemlegetése csak azt kívánjajelezni, hogy érdemes is, indokolt is – a törté-neti földrajz, valamint az összehasonlító agrár-történet lehetõségeit, eszköztárát is haszno-sítva – a 20. századi vizsgálatok kiterjesztésea jövõben. Mert igaznak tekinthetõ: nemmindenben volt elmaradott az Alföld, jólle-het volt idõ, amikor az érvényesült, hogylapályon a halom is hegynek hiszi magát.

Módszeresen foglalkozik a kötet a tanyákkialakulásának történetével, többek közötta Mendöl Tibor – Erdei Ferenc polémiával is(Timár Lajos egyfajta geográfus – szociológusszemléletként vizsgálja a témát. V.ö.: A népimozgalom és a magyar társadalom. 1997.94. o.). A tanyák sorsának leírásánál nem té-veszthetõ szem elõl, hogy – akár állandó,akár idõszaki lakásként használták – keletke-zésük és fennmaradásuk a mezõgazdaságbólvaló megélhetéshez kötõdött. Ha ennek alap-ja valahol megrendült vagy megszûnt, ésegyidejûleg alkalom nyílt máshol lakni, akkora tanyák eróziója megindult. Ahogyan a kite-lepülés is – Bulla Béla szerint – viszonylagegyszerûen történt. Ha a birtok messze fe-küdt a községtõl, és rajta kutat lehetett ásni,ott rögtön kialakult a tanyarendszer – írta.

A tanyai emberek csak akkor maradtakmégis a tanyán, ha az ott lakás feltételei kiáll-ták az összehasonlítást más elérhetõ lakó-hellyel (lásd: lakófarm). A mezõgazdaságitermelés szerkezete s mûszaki-technológiaiszínvonala, valamint az „agrár-tanyák” sûrû-sége között tehát összefüggés állapíthatómeg, függetlenül az üzemrendszerek és atulajdonviszonyok konkrét jellegétõl.

Itt kell kitérni egy másik összefüggésre,nevezetesen az agrárkeresõk arányára azadott társadalomban. Gyakran használt fej-lettségi mutatószám, hogy a lakosság vagy akeresõk hány százaléka sorolható a mezõ-gazdasághoz, s mekkora része talál megélhe-tést a „nem õstermelõ” ágazatokban. Ha ezutóbbiak aránya nagy, akkor a társadalomeleve városi jellegûnek, fejlettnek minõsüla gyakorlat szerint. A nagyhatárú, ritka népsû-rûségû mezõvárosok esetében ez a meggyö-keresedett nézet leegyszerûsítõ, különösenmegtévesztõ. Nem lehet ugyanis intenzívmezõgazdaságról beszélni ott, ahol az ag-rárnépsûrûség, azaz a mûvelt területre jutómezõgazdasági keresõk száma alacsony.A ritkán lakott, csekély népsûrûségû alfölditerületeken (és városaikban) egy, akár nagyagrárkeresõi százalékos arány is korlátoz-hatta az intenzív, munkaigényes agrárterme-lés adott idõszakban való kiterjesztését.Azaz, ha nem volt elegendõ munkáskéz. Hamégis vállalni kellett, pl. a kertkultúrát, aztcsak tanyai élettel (a munkahely és a lakóhelyegysége által), valamint tömérdek munkával(látástól-vakulásig) tehették.

Némelykor ma is elõfordul a hazai állapo-tok elmarasztalása, mondván, hogy mégmindig nagy – a keresõknek 6–7 %-a – amezõgazdasági népesség aránya. Az Alföl-dön különösen. „Bezzeg a fejletteknél” márcsak 2–3 %-a található a mezõgazdaságbana keresõ korú lakosságnak – hallható a szem-rehányás. Amit elfelejtenek: a 6 %-os arány,100 fõs népsûrûséget számítva egy négy-zetkilométerre 6 fõt jelent. Vagyis: 100 hek-tár/6 fõ. Egy 3 %-os arány, pl. Hollandiában,400-as népsûrûséget tekintve km2-ként, 12fõt jelent. Azaz: 100 hektárra 12 személyt. Akülönbség 100 %, a mezõgazdaságilag mû-velt terület relatív nagyságáról, a gazdaságszerkezetérõl nem is szólva. A mezõgazdasá-gi és az ipari termelés közötti egyik nagykülönbség éppen az, hogy amíg a technoló-giai-technikai feltételek mindkettõnél fonto-

239

Könyvszemle

sak, addig a földrajzi adottságokhoz, a demo-gráfiai stb. környezethez való szoros illeszke-dés nélkül az elõbbi, az agrártermelés, nemsok sikert ígér.

Több vonatkozásban tárgyalja a kötet azAlföld népességének migrációját, az adózásiterhek alakulását, valamint a jogi aspektu-sokat. Érdemes rámutatni, hogy Magyarorszá-gon mind ez ideig elmaradt az örökösödésijog olyan szabályozása, amely a családi gazda-ságok – s így a tanyák – hálózati stabilitásátelõsegítené. Az erre irányuló – törzsöröklési– törekvések a 20. században is elakadtak.Mindezt tetézte, hogy a földtulajdon hazánk-ban – különösen a Nagyalföldön – évszáza-dok óta ingatag. Hódítók, hatalmi kapcsola-tok, valamint a perek a „juss” fölött, uralják –visszatérõen. A földtulajdonos profitja pedig– ha volt – többnyire elszivárgott külföldre,más területekre. Az sem véletlen, hogy a19. század ún. agrárszocialista megmozdulá-sai a Nagyalföld némely vidékére voltakjellemzõek. Az elsõ radikális, minden ezerholdat meghaladó nagybirtok kisbérletekrevaló felosztása szintén alföldi követelés,Áchim András indítványa volt a 20. századelsõ éveiben.

Az Alföld sajátosságai között a mezõvá-rosok elõkelõ helyet foglalnak el. Fejlõdé-süket biztos ismerettel, sokoldalúan vizsgáljaa szerzõ. Városfalak nélküli városoknak te-kinti többségüket. Azaz: mezei városoknak,befogadóknak, nyitottaknak, újjászületésreképeseknek. Egyik-másiknak a 18. századelején csak néhány család a lakója. Kiskun-félegyházát teljesen lakatlannak találták az1720-as összeíráskor. Kecelre félszáz hely-ségbõl kerültek betelepülõk – írja Beluszky.Lám: ötvenféle szokás, tapasztalat, törekvés,más nyelv, más vallás. Hogyan értelmezen-dõ akkor a „színmagyar Alföld” árvalányhajassztereotípia? Nem éppen e sokféle forrássalhozható kapcsolatba a változatos, kitûnõkezdeményezések sora? Esetleg valamiféle„amerikás” analógiáról, termékenyítõ keve-

redésrõl is szó lehet? Az „alföldi út”-ra a sokfé-leség is hatást gyakorolhatott? És akik mégisfalakba ütköztek itt, elmentek innen Fordnakautót tervezni, Kaliforniába szõlõt honosítani,Nobel-díjasként emigránssá lenni?

A történeti földrajz az e kérdésekre adha-tó válaszokat már nem vizsgálhatta. Más disz-ciplínák körébe tartoznak. Mindenesetretény, hogy pl. Szeged 1875. évi (és késõbbi)50 legnagyobb adófizetõjének névsorábanlegalább annyi a nem magyar hangzású név,mint a zengzetesen magyar. A listát egy ha-jósgazda, Zsótér András (halászból elõbbhajóács) vezeti, de a virilisták között találhatóa Csehországból indult Pick Márk, az olaszmódszert kitanult szalámigyáros, vagySteingaszner József, Tömörkény István íróédesapja is. (V.ö. Tamasi Mihály: A régi, sze-gedi, gazdasági elit (1870–1944. Szeged,2001.). Meggyõzõ elemzése során találóanállapítja meg Beluszky: “…a mezõvárosbizonyos gátat képez a feudalizmus újrabe-rendezkedése ellen, az Alföld társadalmatovábbra is a nyugatias elemekkel átszõtt’félszabad-paraszti’ fejlõdést mutatta. S méga polgári korszakban (1848 után) is továbbélnek a „Másságok”, s nyomozhatók mind-máig. Többek között a településhálózat mi-lyenségében” (74. o.). Természetesen azéletmód mintákban, az értékrendben, atradíciókban is. Vagy éppen: az éles, gyorsváltást türelmetlenül követelõ értékvesztés-ben…

A szerzõ nem írt könyvéhez elõszót, nemindokolja témaválasztását, ám jól érzékel-hetõ: az Alföld barátja. Amivel és amikor atudományt szolgálja, akkor a szülõföldjét(Szolnokot) és egyetemét (Debrecent) isszolgálni kívánja. A recenzens – szintén alföl-di lévén – örül mindennek, ugyanakkor két-ségeit is jelzi néhány, az Alföldre vonatkozómegállapítással kapcsolatban. Ilyennek véli,hogy „a 19. század végi viszonyokat mérleg-re téve az Alföld modernizációja, fejlettségemeghaladta az ország átlagos szintjét” (57.


240

o). Az átlagos szint mibenléte is kérdésesebben az összefüggésben. Még a már bizto-sabb adatbázisú 20. században is. Fontos azanalfabétizmus vagy az orvosi ellátottságalakulása – amire hivatkozik a szerzõ – dekevés, még ha megbízhatók is az adatok. Éspl. a tbc-ben, az öngyilkosságok gyakoriságá-ban mit mutatnának a számok? Ez utóbbibanmég korunkban is az alföldi megyék – fõlegDélalföld – számai a legkedvezõtlenebbek.(Kivétel Tolna, amelynek adatai Békésselmegegyezõk.) Hiteles felmérésekbõl azt istudjuk, hogy más tájainkon mennyivel elõbbjárt a gazdálkodás, tudjuk, milyen volt a ter-melés eszközellátottsága, a korszerûbb mód-szerek hogyan terjedtek, nemegyszer a ko-lostorok közremûködése által is. (Az ilyenegykori „rendszergazdák” ritkák voltak azAlföldön.) Ismert a városok, a falvak épületál-lománya, s az is, hogy a tanyákon a „kun-koksz”, a trágya tüzelésre való használatamég a harmincas években sem volt ritka. Azenergia, a közlekedés, az úthálózat terén aNagyalföld elmaradt Dunántúltól, ez utóbbipedig az osztrák tartományoktól. A gazda-ságban Tessedik, Festetics György, Széche-nyi István, az iskolaügyben Klebelsberg, acivilizációs színvonalban Czettler Jenõ, Gesz-telyi Nagy László mindezt jól látta. Az országfejlettsége volt persze elmaradott, a 20. szá-zadra különösen. A motorizációt jellemzõmutatóban pl. tizenötszörös volt a különbségDánia és Magyarország között (Dániábanegy automobilra [=személygépkocsi+teher-autó] 24 személy jutott, nálunk 375! Európá-ban ennél rosszabb ellátottság csak Jugoszlá-viában, Romániában és Görögországban volt1938-ban. Magyar Statisztikai Zsebkönyv1939. 294. o.)

Mindezek után is osztani lehet a szerzõsummázó megállapítását: „sem a gazdaság,sem a társadalom állapotát tekintve nemhelytálló mindenkor az elmaradottság bé-

lyegét sütni az Alföldre. Ugyanakkor a gaz-dasági és társadalmi „fejlettség” meg nemfelelése az „Alföld-jelenség” egyik lényegeseleme, tünete. Tünete tehát, nem oka…”(58.o.).

Örülni lehet annak, ahogyan MikszáthKálmán írt – szeretõ elfogultsággal – 1884-ben Szegedrõl, szerinte az egyetlen városról„hol az iparoselem vergõdött hatalomra aközügyekben is, hol nem a hivatalnokok anép fölött, hanem a nép uralkodik a hivatal-nokok fölött, a város cselédeinek nevezvénazokat féltréfásan. Nagyurat sohasem ismer-tek és nem respektáltak”. (V.ö. Tamasi M.I.m. 55.o.) Valóban, a Nagyalföld sok városá-nak egész társadalma – a történeti földrajzvalamint a társadalomtörténet által is igazol-hatóan – lehetõleg az önigazgatás, a demo-krácia iskoláját járta. Lerótták érte a tandíjatis. Megérdemlik hát az ország figyelmét,hogy ne muszáj-Herkulesként kelljen élniüka jövõben. Ne kelljen vállalniok a SzakhmáryZoltánok keserûségét, mert bizony MóriczZsigmond Úri muri-ja is a Nagyalföldön szü-letett. Meg az agrárszegénység „néma forra-dalma” is, amelyre Kovács Imre figyelmez-tetett.

Melyik hát az igazi Alföld? Mindahány –és egyik sem. Mert nem egy „Alföld” van,ahogyan Magyarország is sokféle. Ez az örök-ség, ez változtatható a tettekkel. A jövõben.

A Dialog Campus Kiadó szép könyvetadott (nem olcsón) a téma kedvelõinek kezé-be. Csupán néhány pontatlanságot kellettvolna elkerülniük. Hiányzik egy igazi név-és tárgymutató. Egy-két évszám, könyvcímés név tévesen ismétlõdik. Azaz: nem min-den fogható rá a számítógépes szerkesztés-re. Ám sohase legyen több gondunk, kifo-gásunk az új tudományos eredményekpublikálásával. (Dialóg Campus Kiadó, Pécs,2001. 274 o.)

Romány Pálaz MTA doktora

241

Könyvszemle

Magyar dialektológiaSzerkesztette: Kiss Jenõ

Bõ negyedfél évtizede jelent meg utoljáraaz egyetemi oktatást szolgáló könyv e tárgy-ban, Kálmán Béla tollából (Nyelvjárásaink.Tankönyvkiadó, Budapest, 1966. 150. o.).Azóta a magyar nyelvjárások számos tekin-tetben a pusztulás jeleit mutatják, ugyanak-kor a magyar dialektológia, vagyis a magyarnyelv területi változatainak vizsgálata, aminta két könyv terjedelme jelzi, inkább a növe-kedését. E gyarapodást, legalábbis így látszika kötet felépítése alapján, a hazai dialekto-lógia (ön)meghatározásának kérdései, s ke-vésbé a XX. században meglévõ nyelvjárá-sok valaminõ újszerû leírása vagy bemutatá-sa serkentik.

A kötet hét fejezetre oszlik. A bevezetésrészletesen taglalja, tudományon belüli éskívüli okokkal indokolja a munka szükséges-ségét. A szerzõk olyan nyelvjárástani össze-foglalást kívántak készíteni, „[…] amely amai nyelvállapotot hitelesen tükrözi, s amelya mai tudományos szemléletnek megfelel”(10). A szerzõk szerint „[…] az anyanyelv-oktatásban az alapvetõ cél a köznyelv elsajá-títása” (15), amely kijelentés önmagábaneléggé vitatható, továbbá (egyebek mellett)hogy „[…] a köznyelv és a nyelvjárás viszo-nyának tudományos alapú (nem pedig min-denféle tudatlanság és elõítélet után igazodó)megismertetésével, illetõleg a nyelvjárásokhasznosságának, szerepkörének, értékeineka tudatosításával segítsük a nyelvjárási (hátte-rû) beszélõk anyanyelvi otthonosságérzé-sének kialakulását, szégyenérzettõl mentes,kreatív nyelvhasználatát, elõsegítvén anya-nyelvi versenyképességük erõsítését, növe-lését” (i. h.). A magyar dialektológiai kutatá-sok s a felsõoktatás ilyetén kapcsolatainakösszeépítése a kötetben másutt is adja bizo-nyos önigazolását magának a kutatásba vontjelenségnek, vagyis a magyar nyelvjárások-nak. A magyarországi kabarékat említi a kötet:

„A bennük alkalmazott nyelviség többnyireálnyelvjárásiasságoknak a publikum nagyrésze megnevettetésére alkalmas egyvele-ge, pontosabban zagyvaléka” (55), s az ön-igazolás tudományossá kerekített megfogal-mazása „[…] a nyelvészetben is föl-fölbuk-kantak és napjainkban is fölbukkannak ön-kanonizációs törekvések, a saját paradigmasáncai mögé bújás kísérletei, tehát az elhatá-roló és elhárító attitûd. Pedig a nyelvtudo-mány mai fejlettségi fokán, korábban elkép-zelhetetlen differenciáltságú állapotában atovábbfejlõdés egyik motorja éppen a kü-lönbözõ irányzatok, módszerek közötti pár-beszéd és vita. A dialektológia abban a sze-rencsés helyzetben van, hogy befogadó,integráló jellegû” (21). A szerzõk úgy vélik,hogy a hagyományosan területi és társadalmiszempontokból megfigyelhetõ tagolódás anyelvhasználati állapotokban ma már megle-hetõsen összefonódott, ezért „[…] a dialekto-lógia által feltárt horizontra és perspektíváraa nyelvészetnek szüksége van” (i. h.). „S ezértmondhatjuk, hogy a regionális nyelvválto-zatok kutatása ugyan a dialektológia illeté-


242

kességi körébe tartozik, ám nem csupán adialektológia belügye” (i. h.).

A második fejezet a nyelvek, a nyelvvál-tozatok, a nyelvjárások fogalmait tisztázza,majd a harmadik magát a dialektológiát mu-tatja be. E rész leírja a dialektológia feladat-köreit, a nyelvjárások osztályozási módoza-tait, a nyelvjárásleírás módszertani kérdéseit.Megismertet a nyelvföldrajz mibenlétével,a hazai nyelvföldrajz eredményeivel. Érde-kes kitekintés olvasható az ún. városi dialek-tológiáról (a városi nyelvjárásról, illetõleg avárosi nyelvrõl), továbbá az alkalmazott dia-lektológiáról (a már megemlített köznyelvrevaló anyanyelvoktatás és a dialektológiakapcsolatairól), még az elektronikus számí-tógépek felhasználásának is jutott néhánylapnyi rész, hasonlóképpen a nyelvjárásiadatgyûjtés dolgának.

A negyedik fejezet a regionális nyelv-használatnak van szentelve. Tüzetesen leír-ják a szerzõk a beszélõk életkori, nemi, foglal-kozási, iskolázottsági, vallási és más tulajdon-ságai, jellemzõi által várható, illetõleg tapasz-talható nyelvállapotot. Kitérnek a társadalmihátrányt vagy elõnyt jelentõ nyelvhasználatiképességekre. Bemutatnak tetszési mutató-kat (rokonszenv- és ellenszenvindexeket),amelyek például arról adnak eligazítást, hogyhol beszélnek a megkérdezett személyekszerint a legszebben magyarul. Ezek a fajtavizsgálatok azonban már kevésbé nyelvé-szeti jellegûek, esetlegesen bizonyos szocio-lógiai következtetésre alkalmasak, meg isjegyzik a szerzõk, hogy egyes nyugat-euró-pai vizsgálatok szerint a nyelvjárási(as) be-szédmód alapján a beszélõtársak (például)a kedvesség nagyobb fokára következtet-nek (228). – Fontosabb a Regionális köznyel-viség Magyarországon címû alfejezet, amelyaz utóbbi néhány évtizednek változásairautal Északnyugat-Dunántúl lakosságánaknyelvhasználatában. A magyar nyelvjárásokalapvonása miatt és a magyar nyelvjárásku-tatás hagyománya folytán az a kutatók véle-

ménye, hogy elsõsorban a kiejtésben, teháta beszédhangok fajtáiban van eltérés, a szó-készletben, a grammatikában csupán ezutánés igen csekély mértékben (241).

Az ötödik fejezet: A magyar nyelvjárásoka 20. század második felében. Ebben talál-ható a magyar nyelvjárások területi csoport-jainak felsorolása, amely részletezõbb a máridézett Kálmán Béla-könyv csoportosításá-nál. A Dunántúlt (indokoltan) nyugati, kö-zépsõ és déli területegységekre bontják,megkülönböztetve a dél-alföldi, a Tisza–Körös vidéki és az északkeleti, továbbá amezõségi, a székely és a moldvai területegy-séget, vagyis tíz nyelvjárásterületet. Az egyesnyelvjárásterületeket szövegminta szemlél-teti a fõbb hangtani sajátságok és alaktanijelenségek leírása mellett.

A magyar nyelvjárások hangtani rendsze-rét és alaktani áttekintését külön részekbenmutatják be a kötet írói. A nyelvjárási fonéma-állomány és ennek gyakorisága, illetõleg anyelvjárási hangváltozatok leírására is ittkerítenek sort, s a nyelvjárások alaktani jelen-ségeit is részletezik. A nyelvjárási mondattan(nem csupán a magyar kutatásban) van alegkevésbé kidolgozva, ezért a szerzõk semtudnak különösebben újat mondani, bárnyilván tudatában vannak, hogy a szövegtanutóbbi évtizedekbeli alakulása adhatna szem-pontokat a nyelvjárási szöveg(mûv)ek elem-zésére. Ezzel kapcsolatosan megjegyzem,hogy a kötet Tárgymutatójában alig van szö-vegnyelvészetre utaló mûszó a szöveggram-matika, a szövegszemantika vagy a szöveg-pragmatika körébõl. A nyelvjárási mondattankapcsán például a „megnyilatkozás” fogal-mát nem említik, viszont szólnak a fatikuselemekrõl. (Ezek a kommunikációs ese-ményt elindító vagy fenntartó kifejezések:figyelj, érted stb.) Hasonlóképpen nem talál-hatni a nyelvjárási beszélõk stílusára vonat-kozó utalást sem. A nyelvjárási mondattantovábbfejlõdése talán afféle eredményekethasznosíthatna, mint Németh T. Enikõ: A

243

Könyvszemle

Hubai László:Magyarország XX. századiválasztási atlasza 1920–2000.

Magyarország XX. századi történelmében –idõnként többé-kevésbé korlátozott for-mában – a parlamentáris államberendezke-dés volt a meghatározó. A Horthy-korszak,az 1945–49 közötti ún. koalíciós évek és az1990 utáni politikai rendszer jellegére, mû-ködésére nézve számos – eredményeit te-kintve többségében idõtálló – feldolgozásszületett. Napjainkra azonban egyértelmûvévált olyan kutatások szükségessége, ame-lyek átfogó fogalmi és szempontrendszert

szóbeli diskurzusok megnyilatkozás-pél-dányokra tagolása (Budapest, 1996. Aka-démiai Kiadó) címû munkája; s a stilisztikabevonására is akadna példa (vö. Büky László:Nyelvjárási és költõi nyelvi kitérés. Néprajzés Nyelvtudomány XXXIII [1990.], 11–5),annál is inkább, hiszen említi a könyv, hogya szépirodalomnak nyelvjárási elemek sti-lisztikai forrásai lehetnek. S éppen e kérdés-nél kellene tudatosítani: a nemzeti nyelvnyelvjárásainkból alakult ki, azonban azoklényegében maradtak olyannak, mint ami-lyenek voltak (Révai Miklós egykori kitételé-vel: vivum linguae archivum), ám a nemzetinyelv kialakulása után viszonylag önállófejlõdésû, tehát a nyelvjárásoktól nagyrésztfüggetlen. Ami nem jelenti azt, hogy ne len-nének rá hatással a nyelvjárások, és fordítva:ne hatna valamiképp a nemzeti nyelv anyelvjárásokra. Az efféle hatások az utóbbiévtizedekben erõsödtek, illetõleg megszû-nõben van az élõ nyelvi archívum, amelyetnem lehet falumúzeumként fönntartani.Mindezek az okok a jeles és nagy hagyomá-nyú magyar nyelvjáráskutatást és magukata nyelvjáráskutatókat is a szociolingvisztikafelé fordítják, amint ennek a jelen kötetbenis számos jele van.

Minthogy tankönyvrõl van szó, megem-lítendõ kötelesség annak elmondása, hogya könyv nyelvezete nem mindenben példa-mutató, például szinte kötelezõ normakénthasználja a tudott, adott, igazolt, elfogadott,ismert, kitüntetett, ellentett é. í. t. igeneve-ket, a vonatkozó szakirodalom, a közismert,hogy és más efféle szakmaizsargon-kifejezé-seket, továbbá a konkrét helyzet, a szimbió-zisban él pleonazmust, az egyértelmû, amobilizmus, a köszönhetõ(en) és több másdivatszót. (Mindez egyes fejezetrészek kivé-telével értendõ, és az is, hogy néhol bõbe-szédûség is jellemzi a kötetet.)

A szerzõk – Balogh Lajos, Fodor Katalin,Hegedûs Attila, Juhász Dezsõ és Kiss Jenõ,aki a szerkesztõ is – a XX. század utolsó har-madának dialektológiájáról átfogó ismere-teket tartalmazó könyvet tettek a felsõok-tatás diákjainak és tanárainak, továbbá amagyar tudományosságnak az asztalára,amely könyv a magyar nyelvjáráskutatásjelenkori útkeresésének és nemegyszerúttalálásának is tanújele. (Osiris Kiadó, Bu-dapest, 2001. 454 + 50 o.)

Büky Lászlóa nyelvtud. doktora,

tszv. egy. doc. (JATE)

használva lehetõvé teszik az összehasonlítójellegû vizsgálatokat hazai – a különbözõparlamentáris idõszakok összevetésével –,valamint európai, elsõsorban kelet-közép-európai keretek között.

Hubai László jó érzékkel olyan területetválasztott kutatási feladatául – a XX. századimagyar képviselõ-választások eredményei-nek feltárása –, amely valóban fontos és meg-kerülhetetlen kiindulópontul szolgálhat ké-sõbbi munkálatok számára. Jelen sorok szer-zõje – ha csekély mértékben is – közremû-ködött az anyaggyûjtésben, így közvetlenközelrõl láthatta, mennyi fáradságos, apró-lékos munkával járt az adatok összeszedése,rendszerezése, a szükséges források és a


244

eredményét választókerületenként, a válasz-tókerületen belül pedig további bontásbantelepülésenként és pártonként. A harmadikkötet újabb csoportosítását adja az adatoknak– települések szerint. Hubai itt terjedelmiokok miatt bizonyos korlátozásra kényszerült.Csak azokat a választásokat vette figyelem-be, amelyek – elsõsorban a titkos szavazásbiztosításával – „valóságosnak” tekinthetõk.A települések közül pedig csak azokat, ahola választójogosultak száma 1998-as állapotszerint elérte, vagy meghaladta a kétezer fõt.

Jól látszik, hogy egyfajta súlyponteloszlásfigyelhetõ meg a munkán belül. Bizonyosmértékig kevesebb információt kap az olva-só a Horthy-korszakra vonatkozóan, szem-ben az 1990-es évekkel. A két világháborúközötti választási adatok – mint már említet-tük – többségükben hiányoznak a III. kötet-bõl. Hasonló tendencia érzékelhetõ az I. kötettérképvázlatainál. Amíg például az 1922. éviválasztásról 7, az 1994. évirõl már 31 térképettalálunk. Ezt az aránytalanságot valamelyestenyhíti, az információgazdagságot pedigtovább fokozza, hogy a három kötet melléegy CD is társul. A CD-n nemcsak a teljestelepülésenkénti adattár található meg,hanem például a választójogi törvények is„1848-tól napjainkig”.

Mindössze két, aligha elkerülhetõ hátrá-nyát lehet megemlíteni a választási atlasznak.Egyrészt borsos ára miatt valószínûleg nemsok tanár engedheti meg magának, hogy ki-zárólagos használatra beszerezze magának.Másrészt az adatoknak ilyen sokoldalú éssokszínû csoportosítása következtében bizo-nyos idõre van szükség ahhoz, hogy az olvasóa három kötet használatát illetõen kellõ jártas-ságra tegyen szert. Természetesen ez nemvonatkozik a CD-re, amelynek egyik elõnyeéppen a források gyors és változatos felhasz-nálhatóságában rejlik.

A 90-es évek a hazai történész szakmá-ban az átfogó összegzések idõszaka volt. Szá-mos olyan monográfia, szintézis született,

technikai háttér biztosítása. Az eredménytnézve nyugodtan ki lehet jelenteni, hogymegérte: az 1920 és 1998 közötti, összesentizenegy választás eredményét tartalmazóháromkötetes – mellesleg súlyra sem cse-kély – munka az utóbbi évek egyik legjelen-tõsebb szakmai teljesítménye. Sõt, alighatekinthetõ lezárt mûnek. Igaz, A XX. századválasztási atlasza címet viseli, de a késõbbikiadásoknál minden bizonnyal érdemestovább bõvíteni a 2000. év utáni választásokeredményeivel. Hiányzik a munkából a szá-zadelõ idõszaka, nem véletlenül. Ezeket aválasztási adatokat ugyanis egy másik, mére-teit tekintve hasonló ívû – a dualizmuskoriMagyarországot átfogó – kutatási programkeretében lenne célszerû összegyûjteni.

Hubai Lászlót munkája során tartalmi ésformai oldalról egyaránt alaposság jellemez-te. Az adatok minden esetben primer forrá-sokra épülnek: választási jegyzõkönyvekre,vagy ennek hiányában a korabeli sajtóra. Ahárom kötetbõl hiányoznak az ilyenkor nehe-zen elkerülhetõ elírások, tárgyi tévedések.

A szerzõ célja – bevallottan – nem egy-szerûen forrásfeltárás és közlés volt. Olyanmunka elkészítésére törekedett, amely alehetõ legsokoldalúbban segíti azokat a szak-embereket és érdeklõdõket, akik valamely,a választások történetéhez kapcsolódó rész-területen kívánnak további kutatásokat foly-tatni. Mindez persze elkerülhetetlenül a ter-jedelem jelentõs megnövekedésével jártegyütt, de megérte. Az elsõ kötetet – a válasz-tójog történeti változásainak rövid bemutatá-sán túl – alapvetõen a pártközpontúság ural-ja. Minden egyes választásnál külön-különjellemzi az induló pártokat, és ismerteti a vá-lasztási eredményeket. Számos térkép nyújttovábbi kiegészítõ információkat az egyespártok támogatottságáról, azok területi ésidõbeli változásairól. Az egész mûnek talánez a leglátványosabb része. A második kötetalapvetõen a választókerületekre koncentrál.Ismerteti a jelöltek névsorát, majd a szavazás

245

Könyvszemle

Perecz LászlóSzép rendbe foglalvaArcképvázlatok a magyar filozófiatörténetébõl

A kötet egészét a szerzõ Poszler Györgynekajánlotta, ez nagyon jellemzõ, és messzeme-nõen indokolt. Poszler ugyanis – akineknemrégiben ünnepeltük a 70. születésnapját– oly módon formálta munkásságában azesszének a magyar filozófiai irodalombanhagyományos mûfaját, hogy bár bizonyosfokú szubjektivitást a látásmódban megha-gyott, a szubjektivizmust következetesenszámûzte, s esszéisztikus stílusban írt tanul-mányait a tudományos objektivitás és a tu-dományban szokásos apparátus mindenkellékével ellátta. Ezáltal nemcsak az „esszé”-mûfaj kulisszái mögé bújó tudománytalanság(neveket hadd ne említsünk) módszerét uta-sította el, de az olyan nagyok, mint LukácsGyörgy vagy Karácsony Sándor esszéisztikusírásainak ama sajátosan „filozofikus” módsze-rével is szakított, ahol végsõ soron többettudunk meg az esszé szerzõjérõl, mint a tár-gyáról – miközben a gondolatgazdagságotés a megformálás igényességét persze meg-tartotta. A tartalmi és stiláris megformáltságugyanezen – s mondhatni következetesenés sikeresen megvalósított – igénye jellemziPerecz László írásait is.

A tizenkét esszé tizenkét magyar filozó-fusról (vagy: filozófiai íróról) készült. A „széprendbe” foglaltságot szolgálja az Elõszó, azUtószó és a függelékként megadott Hivatko-zások alapos jegyzetapparátusa. Az Utószó,Magyar filozófia címmel, a szerzõnek egy

angol filozófiai enciklopédia számára készí-tett szócikke, mely a következõképpen sza-kaszolja a magyar filozófia történetét: Kezde-tek (Temesvári Pelbárt és Apácai CsereJános), Viták és teljesítmények (Kant-vita,Hegel-vita, Erdélyi és Eötvös), Az intézmény-rendszer kiépülése és mûködése (Alexan-der, Böhm, a fiatal Lukács és a Vasárnapi Kör,valamint Pauler és Prohászka), A kommuniz-mus évtizedei (a marxista Lukács és a Buda-pesti Iskola, továbbá Lakatos, Bibó és Ham-vas), végül 1989 után (a mai helyzet). Aszócikkben még említésre kerülõ filozófusokközül a kötetben külön írást szentel a szerzõMannheim Károlynak, bár Hauser Arnoldnak(és Lakatos Imrének) sajnos már nem – to-vábbá a sajnálatosan nem is említett FülepLajosnak és Karácsony Sándornak sem. Pedig

amely a XX. századi magyar történelem egé-szét vagy kisebb-nagyobb periódusát tekin-tette át, s mellettük valamelyest háttérbeszorultak a történetírás egyéb területei. HubaiLászló munkája egyfajta jelzésként is felfog-ható, és remélni lehet, hogy az egyébként

szép hagyományokra visszatekintõ forrásfel-táró, adatgyûjtõ munka is új lendületet fogvenni a második évezred elején. (NapvilágKiadó, Budapest, 2001. … o.)

Püski LeventePhD., egy. doc. (Debreceni Egyetem)


246

az ily módon kiegészített névsor már fölmu-tathatta volna a magyar filozófia történeté-nek minden igazán reprezentatív alkotóját.Ám ne feledjük: nem kézikönyvrõl, hanemesszégyûjteményrõl van szó, ahol ennyi szub-jektivitás nemcsak megengedhetõ, de talánkifejezetten helyénvaló is. Ha tehát a szerzõaz Elõszóban ezt írja: „A tizenkét személyiség,meggyõzõdésem szerint, a magyar bölcseletihagyomány tizenkét legjelentõsebb szerep-lõje” (7. o.), akkor ez cum grano salis értendõ.

Az esszék megírásának módszerérõl ésmondhatni mûhelytitkairól a szerzõ a követ-kezõket írja: „Az enciklopédia-szócikk sze-mélytelenségével és szikárságával szembenaz arcképek megpróbálnak személyesek éséletteliek lenni: hagyományos értelembenvett esszéknek készültek tehát. Néhányatközülük még önállóan, egymásra való tekin-tet nélkül készítettem, késõbb azonbanmindinkább egy virtuális kötet darabjainakkezdtem tekinteni õket. Jelenlegi formájuk-ban teljes terjedelmi-szerkezeti egységetmutatnak. Mindegyikük pontosan egy ívnyiterjedelmû, mindegyikük következetesenazonos szerkezetet követ: egyenként kilenc,mindig a szóban forgó gondolkodótól szár-mazó idézethez fûzött reflexió mozaikjábólépülnek föl. A mozaikok tudatosan variáljáka különbözõ absztrakciós szinteket […] Nemadatszerû ismereteket szeretnének közölni[ezeket azonban a Hivatkozásokban megta-lálja az olvasó!]: a kiválasztott filozófusokéletének és mûvének valamiféle víziójátpróbálják nyújtani.” (7–8. o.) Mintának aszerzõ „a húszas-harmincas évek [magyar]esszéisztikáját”, valamint „néhány híres kül-földi mintát” tekintett, mintegy célul tûzveki a szellemtörténeti módszer egyesítését anemes ismeretterjesztéssel. (uo.) Mindeh-hez még annyit tehetünk hozzá, hogy a kötetminuciózus gondosságú megformálása Alélek és a formák hasonló eljárását idézi föl.

„Az írás igazsága: Temesvári Pelbárt” sze-rint Pelbárt „lenyûgözõen mûvelt és […]

megdöbbentõen kevéssé eredeti” – íme, amagyar filozófia történetének legõsibb éslegautentikusabb hagyománya (16. o.)! – A„Szép rendbe foglalva: Apáczai Csere János”szerint a tragikus sorsú Apácai – a szerzõ anevet a régies, úgymond hagyományõrzõformában írja – elutazása és hazatérése közöttszerencsétlen korszakváltás zajlott le Erdély-ben: meglehet, de akkor alighanem a való-ban adekvát viszonyok tértek vissza a pilla-natnyi „aranykor” föllángolása után (35–37.o.). – A „Különbözni, egyezni: Erdélyi János”szerint a megkésett hegeliánus Erdélyi: “Akor színvonalán álló hegelianizmust képvisel– akkor, amikor a kor színvonalán már nincshegelianizmus.” (65. o.) – A „Misericordianusfrater: Eötvös József” szerint Eötvösnél – aki-nek a címben idézett, Széchenyi naplójábólszármazó minõsítését a szerzõ a „megdöb-bentõen gonosz, fölháborítóan igazságtalan”és ugyanakkor a „mélységesen lényeglátó”jelzõkkel illeti – „a küldetéstudat mélyén […]az irgalom érzése munkál” (79. o.). “Az érze-lemtõl elõbb a racionális programig, majd aprogram kudarca nyomán ismét vissza azérzelemhez: az eredendõen romantikus indí-tású és szemléletének romantikus elemeitmindvégig megõrzõ személyiség útjánaklehetõ legtömörebb summája ez.” (79–80.o.) A fiatal Lukács annakidején pontosan ígysummázta a romantikus Ibsen pályaképét…– „A pozitivizmustól az újidealizmusig: BöhmKároly” szerint Böhm nagy hatásának titka afilozófus rendkívüli mûveltsége és erre ala-pozott rendszerépítõ készsége: „A sziszte-matikus kurzusok sorában tanít filozófiaipropedeutikát, lélektant, értékelméletet,logikát és esztétikát egyaránt. A történeti kur-zusokban az antikvitástól az újkorig tekintiát a bölcseleti rendszereket. Akár szisztemati-kus, akár történeti kurzust vezet, elõadásainrendkívüli mûveltséganyagot görget magá-val. Matematikai és irodalmi, fiziológiai ésbiológiai, kémiai és képzõmûvészeti adatokés utalások tömegével érvel, olvasmányai

247

Könyvszemle

hatalmas tengerébõl mindenkor a megfelelõpéldát emelve gondolatmenetébe.” (114.o.) – „A filozófiai gondolat fényénél: Alexan-der Bernát” szerint a nemzeti filozófia kér-dése Alexander „bölcseleti munkássága leg-fontosabb gondolatainak egyike” (127. o.).Alexander ugyanis a magyar filozófia sajátos-ságait kívánta meghatározni az egyetemesfilozófiatörténet keretei között: eszerint amagyar filozófia „bízik a gondolatban”, de anémet idealizmust a franciához hasonló „vilá-gossági szükségletével” és az angolhoz ha-sonló “valóságszeretetével” korrigálja. – A„Maszkok mögött: Pauler Ákos” szerint Pau-ler objektivisztikus platonizmusa mögöttszinte nárcisztikus finomságú szubjektiviz-mus rejtõzött, s a szerzõ szubtilis, ugyanak-kor szociologikusan fundált elemzésekkelbontja ezt ki Pauler egyéniségébõl. Böhm,Alexander és Pauler – másként és másként– nemzetközi mércével is magas szintenmûvelték a filozófiát, ám az igazi eredetiségmég belõlük is hiányzott. A fordulat csakLukács György oeuvre-jében történik meg.

„A döntés börtönében: Lukács György”szerint a fiatal Lukács szellemi fejlõdése na-gyon is logikusan vezetett el a paulusi fordu-lathoz, döntése következtében viszont egyolyan eszmei börtönbe helyezte magát,melybõl épp azért nem tudott többé szaba-dulni, mivel falait maga emelte maga köré.(A szerzõ az elemzésekben gyümölcsözõenalkalmazza Lee Congdon és Poszler Györgyeredményeit.) Perecz sikeresen kerüli el Lu-kács megítélésének végletes egyoldalúsága-it: sem apológiát, sem anatémát nem kívángyakorolni. Az eszméiben mondhatni „revi-zionista”, módszerében viszont mondhatni„dogmatikus” marxista Lukács: „Olyan valaki[…], aki a bírálaton keresztül igazol, és azigazolást elvégezve gyakorol bírálatot.” (172.o.) Az esszé Lukács egyik legmeggyõzõbbportréja. – Az „Emigrációból emigrációba:Mannheim Károly” szerint Mannheim is sajá-tos útkeresés nyomán jutott el a tudásszocio-

lógia elméletéhez: már a vasárnapos filozó-fus metafizikai ihletésû gondolataiban is ottrejtõzött a késõbbi antimetafizikus tudásszo-ciológus. – „Az élet mint tett és mû: ProhászkaLajos” szerint Prohászka „mélységesen intro-vertált ember, tragikusan magányos szemé-lyiség”, akinek „kultúrkritikai bölcselete való-di filozófia: életproblémáinak megfogalma-zási és megoldási kísérlete” (219. o.), s akiugyanakkor – anélkül, hogy ezt erõltetveszándékolná – egyben sajátosan magyar tör-ténetfilozófiát is teremt lenyûgözõ és a tör-ténelem objektív tényeit vízióvá szublimálóvándor és bujdosó elméletével. – A „Távolaz agóntól: Hamvas Béla” szerint meggondo-landó annak az ötletnek az igazsága, hogyHamvas a magyar Nietzsche. Hiszen Ham-vas szerint a tudomány „a lététõl elszakadtés az életbe süllyedt modern ember instru-mentuma, […] diadalmenete voltaképpenléthazugságokon alapul, […] fiktív konstruk-cióval igazából csupán világhatalmi rendsze-rek megalapozásához járul hozzá” (242. o.).(Tessék ezt összevetni Feyerabend szociolo-gizáló tudományelméletével!) Ahogyan álta-lánosságban Nietzsche, a magyar filozófiábankétségkívül Hamvas a posztmodern úttörõje.– A kötet záró darabja, a sokatmondó címû„Szintézis helyett: Bibó István” szerint Bibó-nak: „Életében a feledés a sorsa […] A halálátkövetõ évtizedben […] mûve az eszmei szin-tézis lenyûgözõ mintája lesz.” Lányi Gusztávlegutóbb publikált impozáns Karácsony-monográfiájában meggyõzõen érvel amel-lett, hogy az egymással élesen vitatkozó Lu-kácsnak, Karácsonynak és Bibónak valójábansokkal több köze volt egymáshoz, mint aztfelszínesen gondolni lehetne. Ugyanakkor,írja Perecz: „Õ egyáltalán nem azt tekinti cél-jának, hogy különbözõ ideológiák közöttközvetítsen, hogy eltérõ eszméket egyetlenszintézisben egyesítsen. Antispekulatív beál-lítottságú gondolkodó, a ’dolgot magát’ nézõteoretikus, az ’ép realitásérzék’ szükséges-ségét emlegetõ elméletíró.” És itt fölvetõdhet


248

a kérdés: nem volt-e igaza Alexander Bernát-nak, amikor valami hasonlót emlegetett amagyar filozófia nemzeti sajátosságaként?

Perecz könyve mindvégig birkózást je-lent ama hagyományos kérdéssel is, hogyvajon van-e magyar filozófia. De valójábanvan-e hát vajon „angol”, „francia”, „német”stb. filozófia? Nem sokkal inkább az egyete-mes filozófiának vannak történetileg kiala-kult „nemzeti” iskolái, s ezeknek sajátos tradí-ciói? Ha így fogjuk föl a dolgot, a válasz nemlesz oly nehéz. Temesvári Pelbárttól, mond-juk Pauler Ákosig a magyar filozófia története– mint Perecz írja – recepciótörténet. Színvo-nalas és egyre színvonalasabb recepciótörté-net azonban, egyre több eredeti fölvillanás-sal. És Lukácstól, mondjuk Bibóig már valóbaneredeti – és ezért egyetemes jelentõségreis szert tevõ – filozófusokkal van dolgunk. Sennek a vonulatnak folyamatosan két jel-

legzetes – hol egymással küzdõ, hol egymás-ba fonódó – sajátosságát figyelhetjük megempirikusan: egyfelõl az esszéisztikus meg-formálásra, másfelõl a szociologizáló elem-zésre való hajlamot. (Az utóbbi alkalmasintösszefügg a magyar szellemi kultúra erõs jogikötõdéseivel.) Mindkettõ a fiatal LukácsGyörgynél jelent meg elõször teljes vérteze-tében: A lélek és a formák, illetve A moderndráma lapjain. Tetszik vagy sem: a magyarfilozófia történetében azóta mindenki LukácsGyörgy köpönyegébõl bújt ki. Perecz Lászlóesszékötete – mellyel a szerzõ immár végle-gesen a magyar filozófiatörténet-írás elsõvonalában vívott ki helyet magának – magais e magyar filozófiai tradíció folytatása. (Ister,Budapest, 2001, 309 o.)

Lendvai L. Ferenca filozófiai tud. dokt.,

egy. tanár (Miskolci Egyetem)

Vida Gábor:Helyünk a bioszférábanKorunk, a 21. század embere számos, meg-oldásra váró feladattal szembesül, a társa-dalmi egyenetlenségektõl a terrorizmusig, agazdasági kérdésektõl a bioszféra kedve-zõtlen megváltozásáig. Mint Vida Gábor jelenrövid, gondolatébresztõ mûvébõl megtud-juk, ezek a kérdések számos vonatkozásbanösszefüggnek egymással, és végsõ soronkapcsolatban állnak a túlnépesedéssel, a földierõforrások túlzó kihasználásával, a földraj-zilag egyenetlen gazdasági fejlettséggel ésnem utolsósorban a bioszféra, a természetesökológiai rendszerek kedvezõtlen emberimódosításával. Vida akadémikus W. S:Broeckert, a nemrég Kék Bolygó-díjjal kitün-tetett neves tengerkutatót idézi: Kék boly-gónk a legkritikusabbnak ígérkezõ évszáza-dába lép. E gondolat adja meg a kötet alap-hangját, és vonul végig az egyes fejezeteken.

Vida Gábor jól ismert a magyar tudomá-nyos és szélesebb közvéleményben mint a

környezetünk jövõjéért aggódó tudós. Ekönyv elsõ fejezetébõl azt is megtudhatjuk,hogy a Természet, a környezet szeretete

249

Könyvszemle

Írások Huszár Tibor70. születésnapjáraSzerk.: Iványi Erika és Solymosi Zsuzsa

Szép szokás nálunk is, hogy amikor valamelyjeles professzor, tudós, kutató elér egy tiszteskort (70–75–80 évet), a munkatársak,barátok, tanítványok emlékkönyvvel lepik

hogyan alakult ki benne: hogyan jutott el avadvirágos réttõl a bioszféráig, a könyv feje-zeteiben vázolt gondolatokig. Gondolataileírását a jelenlegi környezeti helyzetképáttekintésével kezdi (második fejezet), majdröviden tájékozódhatunk az élet, a bioszférafejlõdésérõl a Föld története során (harmadikfejezet), továbbá az ember környezetalakítószerepérõl (negyedik fejezet). Ezután kétnagyszerû fejezet következik, melyben azolvasó a természetes ökoszisztéma, illetveaz ember által létrehozott mezõgazdasági ésvárosi ökoszisztémák fõbb sajátosságaival,illetve eltéréseivel ismerkedhet meg. Azegyes ökoszisztémák energia- és anyag-mérlegének rövid, világos, de szakszerûleírása olyan, a témában elmélyült íróra utal,aki képes gondolatait a kívülálló érdeklõ-dõvel is jól érthetõen közölni.

Az ember és a bioszféra kapcsolatánaklegnagyobb problémája (hetedik fejezet) abiodiverzitás csökkenése, ami különösenszembetûnõ édesvízi és vizes ökoszisztémákesetén. Ez a helyzet egyebek mellett azértaggasztó, mivel a 21. század nagy környezetikihívása az édesvízhiány lesz. Ha megbecsül-jük, hogy adott ország állampolgárainakjelenlegi szintû eltartásához elvileg mekkoraterület lenne szükséges, akkor azt látjuk,hogy ez az ökológiai lábnyom a legtöbb or-szágban (a tényleges területre vonatkoz-tatva) negatív értékeket mutat. Különösennagy hiány mutatkozik az Egyesült Államok-ban és az Egyesült Királyságban, de maximu-mát a szingapúri városállamban éri el. Szeren-

csére egyes országok, mint Brazília, Izlandvagy Új-Zéland többlet területekkel rendel-keznek (hazánk szintén a negatív kategóriá-ba tartozik). Természetesen ennek a problé-mának egyik gyökere a túlnépesedés, vala-mint (nyolcadik fejezet) a fogyasztói társada-lom, a pénz és a (sokszor fölösleges) javakhajszolása. Az utolsó, kilencedik fejezetbena szerzõ azt a következtetést vonja le, hogyhelyünket a Földön csak akkor találhatjukmeg, ha az élet, az ökoszisztémák mûködé-sét a tudomány mélyebben megismeri, ésaz ember a helyét ennek alapján egy mûkö-dõképes, fenntartható bioszférában keresi.

Végül Vida Gábor, a környezettudományelismertetésének vezetõ hazai szószólója,tudományfilozófiai nézeteit is kifejti rövi-den. Rámutat, hogy az eddigi redukcionistakutatások mellett a Föld, környezetünk olyanátfogó tanulmányozására is szükség van,amelyben a biológia és a földtudomány, akémia és a fizika egységet alkot, és amelybenbolygónkat egyetlen összefüggõ, komplexrendszerként kezeljük.

A mindenki számára ajánlott kötet átol-vasása után az olvasó csak reménykedni tud,hogy a környezeti és tudományos kérdések,amelyeket Vida felvázol, megfelelõ erõfeszí-tések eredményeképpen a jövõben leg-alábbis részben megoldódnak, és a Homosapiens nevéhez méltóan foglalja el helyétezen a bioszférával rendelkezõ különlegesbolygón. (Typotex, Budapest, 2001. 128 o.)

Mészáros Ernõaz MTA r. tagja

meg. Nemcsak szép szokás, hanem jó is.Ezekbe a kötetekbe ugyanis illik olyasvala-mit írni, ami szerzõjének fontos, és ami bele-illeszkedik a címadó személyiség által meg-határozott gondolatkörbe. Az én szakterüle-temrõl és környékérõl legalább tíz van belõ-lük a polcomon, és jólesik néha beléjüklapoznom. Azt tapasztalja ugyanis az ember,hogy van (vagy mintha volna) Magyarorszá-


250

(Bíró Judit). A pártállami vezetés politikaidramaturgiájától (Lányi Gusztáv) a globalizá-ciós világ média-varázslatáig (DessewffyTibor). A felsõoktatás szociológiájától (Simo-nyi Ágnes) egy magyar intézmény kialakulá-sának történetéig (Csákó Mihály). A beszédpszichológiájától (Bodor Péter) és a pszicho-analizmus új törekvéseitõl (Erdélyi Ildikó), afilozófiai szociológia történetének kérdései-tõl (Wessely Anna) az életrajzi esszéig (Cseh-Szombathy László). Nem az illem kedvéértsorolom fel õket, hanem hogy jellemeznitudjam a kötet szerzõinek sokfelé ágazóérdeklõdési körét.

A sokféleségben azonban van valamiegység. Pedig a szerzõk csak abban azono-sak, hogy valamennyien tagjai voltak azIntézetnek, jó néhányan már ott nyerték elszellemi arculatukat is. Egyebekben nagyonkülönbözõek, eredetüket, pályájukat, világ-nézetüket, politikai magatartásukat tekintveegyaránt. Így, egyben olvasva, mégis szintemár azt is el lehetne hinni, hogy ha nem isegyetlen ember, de egy összetartó munka-közösség készítette el az egészet. Egy olyanmûhely, amilyen Magyarországon talán nincsis, csak a régi egyetemi mesékbõl hallottunkilyesmikrõl.

Elgondolkozom arról, hogy miben nyilvá-nul meg ez a közösség. Talán azt mondhat-nám, hogy leginkább a megközelítés módjá-ban. Abban a kettõs igényben, amely mindenkörülmények között eleget kíván tenni aszakmai alaposság, adatszerûség követel-ményeinek, de ugyanakkor megvan bennea merészség is a következtetések levoná-sára. Amely azonban mindig összeegyeztetiezt a kettõt. Nem vész bele az adatok ten-gerébe, de nem is hágja át õket, tehát nemfogalmaz meg megalapozatlan, és fõleg nemideologikus eszméket. Látszólag nem sok ez,de valójában rengeteg. Ha nem is egy egy-séges szociológiai iskola, de mindenképpenegy megalapozott tudományos mûhelyszakmai erényei ezek.

gon közös gondolkodás, szellemi eszme-csere. Talán még akkor is, amikor már azthisszük, nincsen.

A Huszár Tibor számára készült szép kiál-lítású kötet a hasonló mûfajúak közül is ki-emelkedik. Nem önmagában a színvonalával– hiszen ebben nem áll egyedül. El kell azon-ban azt is mondani, hogy valóban kiválótanulmányok sorozata olvasható benne,méghozzá meglehetõsen széles témakör-ben. Az egységet formailag a Huszár Tiboráltal alapított tanszék, illetve intézet adja, mi-velhogy egy szociológiai és szociálpolitikaitanintézményben sokmindennel kell foglal-kozni. Meddig terjed a témák diapazonja? Atársadalmi csoportképzõdéstõl (AngeluszRóbert) a hazai prostitúcióig (SzékelyGyörgy). A rendszerváltástól (CsepeliGyörgy–Örkény Antal–Székelyi Mária,Róbert Péter) Makarenkóig (Pataki Ferenc).A társadalmi biztonságtól (Ferge Zsuzsa) agyermekszegénységig (Darvas Ágnes–Tausz Katalin). A szociológia történetétõl és„hasznától” (Némedi Dénes, Saád József),az összeesküvés-elméletekig (Lakatos Lász-ló). A francia júliusi monarchia szerepétõl avilágpolgári szolidaritásig (Somlai Péter). Azegészségügyrõl folytatott vitáktól (OroszÉva) a deviancia 70-es évekbeli megítéléséig

251

Könyvszemle

Ami azt bizonyítja, hogy amikor az Intézetegykori tanárai és munkatársai a kötetbenköszönetet mondanak Huszár Tibornak,nem protokollárisan teszik ezt, hanem na-gyon is õszintén. Ferge Zsuzsa például eztírja tanulmányának címe alá: „Huszár Tibor-nak, akinek erõfeszítései nélkül aligha sike-rült volna a társadalompolitika legitimálása”.Nem volt kötelezõ odaírni, nem tette volna,ha nem így gondolná. Rudas Tamás – utódjaaz Intézet igazgatói székében – ugyaneztfejtegeti az elõszóban. Huszár Tibor nehézkörülmények között, kockázatot, harcot éskompromisszumokat egyaránt vállalva élet-mûként létrehozott egy olyan tudományosés oktatási mûhelyt, amelyben a legnehe-

zebb korban is biztosítani tudta a tudománysajáttörvényû szabadságát.

Egyébiránt a kötet tanulmányai a saját,közelebbi szakterületükön fontos témákbanfontos megállapításokat tesznek. Szintemindegyikkel külön kellene foglalkozni, amitermészetesen nem fér be egy recenzió kere-tébe. Mint tudománytörténeti dokumentu-mot szándékoztam tehát ismertetni. Jólesõérzéssel, hogy olykor Magyarországon issikerül közös munkával jól mûködõ mûhe-lyeket és intézményeket létrehozni. (ELTESzociológiai és Szociálpolitika Intézet,Budapest, 2000. 459 o.)

Vitányi Ivána szociológiai tud. dokt.,

tud. tanácsadó (MTA Politika Tud. Int.)

Thalassa

A Thalassa a pszichoanalízis elméleti, inter-diszciplináris, társadalmi-kulturális vetületei-vel foglalkozó folyóirat. Legutóbbi, duplaszáma, amely A pszichoanalitikus diskur-zus alcímet viseli, nagyrészt a pszichoanalízismint beszédmód, beszédhelyzet és szövegkülönbözõ nézõpontokból történõ értelme-zésével foglalkozik. A nyitó tanulmány, Mar-no Dávid A pszichianalitikus narratívacímû, rendkívül ambiciózus és színvonalasdolgozata a freudi elméletet a filozófiai elõz-mények és párhuzam-lehetõségek felõlértelmezve gondolkodik a narratíva terápiásfunkciójáról. Bánfalvi Attila tanulmánya, Apszichoanalízis mint álcás nõ a nõiség 19.századi megítélése és a pszichoanalízisneka tudományosság nézõpontjából konstruált(bizonytalan, nehezen meghatározható,„majdnem-tudományos”) szerepe között. B.Gáspár Judit munkája, némileg összhangbanBánfalvi írásával, részben rá hivatkozva ha-tározott kritikát fogalmaz meg a pszichoana-litikus gondolkodás egy újabb irányzatávalkapcsolatban, amely egyfajta újraempirizáló-dási, újraszcientizálódási folyamatot tükröz.Hangsúlyozza a pszichoanalízis kultúrkritikai,

filozófiai, szociálpszichológiai kontextusánakjelentõségét, valamint az analitikus–páciensviszony hermeneutikus, közös nyelvet létre-hozó minõségét.

Csabai Márta tanulmánya rámutat arra,hogy az utóbbi évtizedek pszichoanalitikusszakirodalmában az ödipális folyamat ésszexualitás kérdései helyett egyre inkább a


252

preödipális idõszak, a tárgykapcsolatok, aszubjektum, a nárcisztikus és border-linepatológiák kérdései kerültek elõtérbe, bár a„klasszikus” kérdések rejtetten továbbra isjelen vannak az analitikus diskurzus „rései-ben”, repedéseiben. Kakuk Péter dolgozataMichel Foucault pszichoanalízis-kritikájánakjellegzetességeit vizsgálja a szerzõ hárommûve alapján.

A folyóirat két elõadást közöl a FerencziSándor Egyesület 2000 februárjában rende-zett, Elveszett gyerekkor címû nemzetközikonferenciáján elhangzottakból; mindkettõaz irodalomtörténet és a pszichoanalízis határ-területén mozog. Nemes Lívia az elveszettgyermekkor traumáját vizsgálja Radnóti Mik-lós önéletrajzi ihletésû szépprózájában, azIkrek havában. Valachi Anna József Attila,Etelka és Jolán eltérõ árvaságkompenzálóstratégiáit elemzi.

A Mûhely rovatban Lénárd Kata és TényiTamás klinikai tapasztalatokon alapuló tanul-mánya Ferenczi kései írásaiból és az azokbankörvonalazódó interszubjektív énfelfogásbólkiindulva mutat rá az anya-gyerek kapcsolatinterszubjektív jellegére és a szülõ félreér-telmezõ gesztusainak lehetséges következ-ményeire. Bede Nóra a traumatikus múlt újra-olvasásának, új narratív keretbe helyezésé-nek jelentõségérõl ír a zsidó identitással kap-csolatban, Holocaust-túlélõk és leszármazot-taik elbeszélésének elemzésén keresztül.

A folyóirat Archívum rovata SzirmaynéPulszky Henriette eredetileg német nyelvenírott Lángész, patológia, kultúrtörténet címûkönyvébõl közöl két részletet, melyek apszichoanalízis 1930-as évekbeli laikus re-cepciójának érdekes dokumentumai.(2001/2–3.)

B. A.

Veres András:Lukács Györgyirodalomszociológiája

Lukács György munkásságáról gazdag ma-gyar és idegen nyelvû szakirodalom található.Veres András könyve egy eddig nem elem-zett, elhanyagolt témakör kimunkálásávaljárul hozzá ehhez a szakirodalomhoz. A szer-zõ azt vizsgálja, hogyan alakult és mit nyújtotta kortársaknak Lukács irodalomszociológiája.

A rövid könyv két nagyobb részbõl áll.Elõbb a Korszakok és irányváltások LukácsGyörgy pályáján címû fejezetben rövidenáttekinti Lukács életét és munkásságát; köz-életi, fõként pedig filozófiai sorsfordulóit. Eztköveti három fejezet, melyekben az iroda-lomszociológus Lukács György életmûvéttárgyalja a szerzõ. Elõbb arról olvashatunk,amit premarxista korszakában alkotott, aztánegy közbevetés-ben arról, hogy milyenösszefüggések fedezhetõk fel szociológiaiés történelemfilozófiai szempontjai között,

végül pedig a marxista Lukács irodalomér-telmezése a tárgy.

Ezeket a fejezeteket azonban megelõziegy, néhány rövid bekezdésbõl álló fejtege-tés, amelyben a szerzõ a „maga mentsége-ként” arra válaszol igennel, hogy „Beszélhe-

253

Könyvszemle

tünk-e Lukács György esetében irodalom-szociológiáról?”. Egyetértek Veres igenjével,és meggyõzõnek tartom azt a koncepciót is,amit kidolgozott. Eszerint pályája kezdetén– fõként G. Simmel hatására – Lukács meg-próbálta összeegyeztetni a szociológia és afilozófia látásmódját. Késõbb, az 1910-esévekben elfordult a szociológiától, még ké-sõbb pedig, marxistaként „felemás módon”talált vissza hozzá.

Persze a kétkedõ olvasóban megszó-lalhat a rendszerezõ tudománytörténész:„eszerint Lukács szociológus (is) volt”? Aztválaszolnám az ilyen kétkedõnek: gondoljaát – miként Veres tette – történetfilozófia ésszociológia összefüggéseit, és vegye figye-lembe Lukács hatását a 20. századi szocioló-giában. Ez a hatás fõként a Történelem ésosztályöntudat-nak köszönhetõ, amelynektéziseihez és szempontjaihoz közvetlenül ésközvetve sokan kapcsolódtak s kapcsolód-nak ma is. A közvetítést fõként a frankfurtiiskola tagjai végezték. Az eldologiasodás, atársadalomtörténet és a modernség össze-függéseirõl szóló fejtegetésekben Adorno,Horkheimer, Marcuse, majd pedig Habermasegy új elméletet fedeztek fel. Ez az elmélet(a freudizmussal együtt) értelmezhetõvétette számukra a szükségletek manipuláció-ját, a hamis tudat keletkezését, a kultúr-iparés a tömegkultúra társadalomalakító hatásait.Vagyis mindazt, ami a „nyugati marxizmus”kritikai elméletének tárgya lett, s vált nép-szerûvé fõként az 1960-as években.

Lukács azt tartotta, hogy a nagy irodalomés mûvészet nem más, mint az emberiségöntudata, önmegismerése, a társadalmi célokés feladatok felfedezése. Márpedig a polgáritársadalom és a kapitalizmus eltorzítja a nagykulturális objektivációkat, és szembeáll amûvészet hivatásával. A filozófia, a tudo-mány, a mûvészetek és az irodalom elemzé-sekor ebbõl, az egészre, a totalitásra vonatko-zó gondolatból kell kiindulni. Elméleténekígy lett középponti kategóriája a „totalitás”.

Veres helyesen írja: „Marxizmus és totalitásegyet jelentett Lukács számára, s élete vé-géig kitartott amellett, hogy a totalitást szük-ségképpen kénytelen nélkülözni a diszciplí-nákra szakadt polgári tudomány” (78. o.).

1919 után Lukács úgy látta, hogy Marxmunkássága a társadalomtudományok„kopernikuszi fordulatát” hozta, s ettõl kezd-ve a „polgári tudomány” tévúton jár. Így aztánLukács azért sem végzett „szociológiai kuta-tásokat”, mert a szociológiát is polgári tudo-mánynak tartotta. Õ nem fogadta el azokat akompromisszumokat, amelyeket túlnyomótöbbségünk a 60-as évektõl elfogadott. Az õmarxizmusát nem kellett, de nem is lehetettkiegészíteni azzal, amit a „polgári társadalom-tudomány” kínált. (Elvei azért nem süketítet-ték meg. Meghallotta és kifejezte „az idõkszavát”, még a szociológiáról is. Így juthatott1968 után a következõhöz hasonló furcsakövetkeztetésekre: „Önálló szociológiai tu-domány nem létezik – a szociológia a valóságigazi átfogó közgazdaságtani kutatásánakegyik aspektusa… azt viszont hangsúlyozniszeretném, hogy bár tagadom az önálló szo-ciológia létét, a szociológiai kutatásokatviszont messzemenõen helyeslem.” – (Ld:Lukács György a futurológiáról. – Valóság,1971/11. sz. 18. o.)

Életmûve cáfolja ezt a következtetést is.Õ sosem végzett olvasókról vagy írókról„szociológiai kutatásokat”, mégis nagy hatásalett elemzéseinek, melyek társadalom ésirodalom összefüggéseirõl szóltak. Csakhogyezek a hatások az utóbbi negyedszázadbanfogyatkozni kezdtek. Az újabb filozófus- ésszociológus-hallgatókat nem érdekli Lukács.Veres András könyvét sokmindennel lehet-ne kiegészíteni (például a realizmus-elmélettudás-szociológiai elemzésével), de mél-tánylandó érdeme az, hogy a korszellem el-lenében szól az irodalomszociológus Lukács-ról. (Balassi Kiadó, Budapest, 2000)

Somlai Pétera szociol. tud. doktora, egyetemi tanár (ELTE)


254

Közlemények

Gábor Dénes, a világhírû mérnök-fizikus aholográfiai módszer feltalálásáért és fejleszté-séhez való hozzájárulásáért 1971-ben kaptameg a fizikai Nobel-díjat. Maradandót alkotottaz információelmélet, az elektronoptika ésa plazmafizika területén, élete utolsó évtize-deiben mintaadó szociális érzékenységgelelemezte az emberiség túlélését befolyásológlobális problémákat. Ennek keretébenmélyrehatóan foglalkozott a nyersanyag- ésenergiaforrások várható kimerülésének kér-désével, az ökológiai egyensúly megbomlá-sának veszélyeivel. Munkássága ma is moz-gósítja a mûszaki és a természettudományoklegkiválóbb mûvelõit.

Szellemi öröksége ápolásának jegyében,Gábor Dénes Nobel-díjjal való elismerésé-nek 30. évfordulója alkalmából a MagyarSzabadalmi Hivatal pályázatot hirdet új mû-szaki alkotások, kutatási és feltalálói eredmé-nyek elismerésére az alábbi szakmaiterületeken:

a) biotechnológiab) gyógyszerkémia, gyógyszer-

technológiac) élelmiszeripar és mezõgazdaság

A pályázók köre:Kutatóintézetekben, felsõoktatási intézmé-nyeknél, termelõ ill. szolgáltató vállalatoknáldolgozó, legfeljebb PhD tudományos foko-zattal rendelkezõ azon szakemberek pá-lyázhatnak, akik az adott kutatási témában1991-ben vagy késõbb kezdték meg tevé-kenységüket.

Pályázati feltételek:A pályázati témát regisztráltatni kell; ezt akutatás témavezetõjének vagy a fiatal szak-ember oktatási, egyetemi vagy kutatásimûhelybeli tutorának írásával célszerûkiegészíteni.

A pályázatok regisztrálása:A regisztrálás helye: Magyar SzabadalmiHivatal, Iparjogvédelmi Tájékoztatási ésOktatási Központ, Iparjogvédelmi Promó-ciós Osztály, 1054 Bp., Akadémia u. 21.

A regisztrálásnak tartalmaznia kell:• a kutatási téma rövid leírását• a kutatás során elérni kívánt eredményt• a kutatás helyének pontos megjelölését• a kutatás megkezdésének évét• a témavezetõ nevét, elérhetõségét

A MAGYAR SZABADALMI HIVATAL PÁLYÁZATIFELHÍVÁSA ÚJ MÛSZAKI ALKOTÁSOK,

KUTATÁSI ÉS FELTALÁLÓI EREDMÉNYEKELISMERÉSÉRE

255

Közlemények

• a kutató nevét, születési évét,elérhetõségét

•a kutató szakmai pályafutásának leírását

A pályázat tartalmi követelményei:• A kutatási tevékenységgel megoldani

kívánt tudományos probléma és a megol-dás részletes ismertetése, minimum 10,maximum 50 oldal terjedelemben.

• A kutatási téma iparjogvédelmi feltárása,amelyhez a Magyar Szabadalmi Hivatal aregisztrált pályázók részére ingyenes in-formációs csomagot ad, és iparjogvédelmikutatási lehetõséget nyújt.

A Magyar Szabadalmi Hivatal a pályázatoktartalmát titkosan kezeli.A pályamunkák leadási helye:Magyar Szabadalmi Hivatal, IparjogvédelmiPromóciós Osztály, 1054 Bp., Akadémia u. 21.

A leadás határideje: 2002. szeptember 30.

Értékelés:A benyújtott pályázatokat szakértõi bíráló-bizottság értékeli és díjazza. A testület elnökea Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke. Tagjaiaz egyetemek, az MTA kutatóintézeteinekképviselõi, a Magyar Szabadalmi Hivatal elbí-ráló munkatársai valamint a pályamunkákkutatási témavezetõi közül kerülnek kivá-lasztásra. A testület három, egyenként550 000 Ft értékû díjat adományoz, amely-nek egy részét a kutatónak szakmai konfe-rencián való – tutorával közös – részvételeköltségeire van módja fordítani.

A Magyar Szabadalmi Hivatal támogatjaaz értékes pályamûvek megjelentetésétszakfolyóiratokban, valamint konzultációslehetõséget biztosít a kutatási eredmény és/vagy találmány jogvédelmének hazai éskülföldi megszerzéséhez.

Az ünnepélyes díjkiosztás helyérõl ésidejérõl a pályázat résztvevõi külön értesítéstkapnak.

Az Országos Kiemelésû Társadalomtudo-mányi Kutatások (OKTK) megalakulásátólminden esztendõben közzétette az elõzõévben támogatást nyert személyek nevét,kutatási témájukat és a támogatás összegét.Ezúttal – témakörönként csoportosítva – a2001. november 17-i kuratóriumi ülés dön-tése nyomán a 2002. évi nyertes pályázatokadataival ismerkedhet meg az olvasó. Azáltalános tájékozódáshoz szükséges elmon-dani, hogy 2001. október 2-ig összesen 2106személy nyújtott be pályázatot. 2001. június30-ig az OKTK Titkársága 1901 pályázat be-érkezését regisztrálta, így az elmúlt pályázási

AZ ORSZÁGOS KIEMELÉSÛTÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÁSOK

KÖZALAPÍTVÁNY KÖZLEMÉNYE

idõszakban az új pályázatok száma 205. ATitkárság a Kuratórium döntése alapján azelbírált 205 pályázatból összesen 71 pályá-zóval kötött szerzõdést 80 098 ezer forintösszegben.

Az OKTK 2001. november 17-ikuratóriumi ülésén született döntés alapján

A 2002. ÉVI NYERTES PÁLYÁZATOK

• I. Magyar gazdaságpolitikaCsáki György: A vállalati gazdálkodás átala-

kulása az információs forradalom és az új-gazdaság korában 1 400 000 Ft


256

Farkas Péter: A külföldi mûködõtõke-be-ruházások és a technikatranszfer új tenden-ciái 2 200 000 Ft

Kiss Judit: Hogyan finanszírozható a magyarmezõgazdaság? 1 600 000 Ft

Kukovics Sándor: A gyep szerepe a takarmány-gazdálkodásban, a környezetvédelemben ésa vidékfejlesztésben 500 000 Ft

Réti Tamás: A gazdasági rendszerváltás be-fejezõdése a környezõ közép-európaiországokban a XXI. század fordulóján. Ta-nulságok a magyar gazdaságpolitika szá-mára 1 100 000 Ft

Szûcs István: Az észak-alföldi régió mezõ-gazdasági családi vállalkozásainak össze-hasonlító gazdasági elemzése 1 400 000 Ft

Tóth I. János: Vállalkozások adózási magatar-tása Magyarországon 1996–2001 között

1 600 000 Ft

• II. FoglalkoztatásKertesi Gábor: Alacsony keresetûek Ma-

gyarországon 1986–2000 (keresleti és kíná-lati tényezõk) 1 500 000 Ft

• III. Közigazgatás-fejlesztés, telepü-lésfejlesztés, kistelepülések életminõ-sége, környezet- és természetvédelemBeluszky Pál: A XIX. és a XX. század moder-

nizációs kísérleteinek hatása a Kárpát-me-dence térszerkezetére 2 300 000 Ft

Guth László: A háztartások funkcióváltozásaés a kistelepülések életminõsége

900 000 FtKárolyi László: A környezet- és természet-

védelmi elvárásoknak megfelelõ katasztró-favédelmi bevetésirányító rendszer

900 000 FtMiszlivetz Ferenc: A szociális ellátórendszer

„alternatív” formái a nyugat-dunántúlirégióban, a nem kormányzati (civil, félcivilés piaci) szereplõk jelenléte, mûködése

1 800 000 Ft

• IV. OktatáskutatásBényei Judit: Internethasználat az iskolában

1 500 000 FtKozma Tamás: Felsõoktatási akkreditáció

1 400 000 FtMolnár Regina: Az orvostanhallgatók

pályaszocializációja 700 000 FtReisz Terézia: Az iskolai tudás intézményi

alapellátási és területi vonatkozásai1 900 00 Ft

Rosta Gergely: Rekrutáció, értékek, egyetem-kép, jövõkép. Két egyetem bölcsészhallga-tóinak összehasonlító vizsgálata 500 000 Ft

• V. Család és ifjúság,az állami gondozottak életesélyeiGyenis Gyula: A családi háttér és az életkörül-

mények hatása az egyetemi hallgatók bio-lógiai állapotára, életkilátásaira 900 000 Ft

Pászthy Bea: Gyermekpszichiátriai zavarokelõfordulási gyakorisága és felismerése akörzeti gyermekorvoshoz fordulók köré-ben 2 300 000 Ft

Pikó Bettina: A család és a kortársak szerepeaz egészséghez való viszonyulásban

900 000 Ft

• VI. TársadalompolitikaCsászi Lajos: Mónika: az elsõ magyar keres-

kedelmi TV-talkshow szociológiai vizsgá-lata 800 000 Ft

Simonovits András: A magyar nyugdíjrend-szer továbbfejlesztésének lehetõségei

1 400 000 FtZ. Karvalics László: A digitális megosztott-

ság magyarországi sajátosságai és társada-lompolitikája 1 600 000 Ft

• VII. BiztonságpolitikaSüli-Zakar István: Határok és határon átnyúlóegyüttmûködések az átalakuló Közép-Euró-pában 2 300 000 Ft

257

• VIII. Kulturális hagyományainkfeltárása, nyilvántartása, kiadása,magyarságkutatásBenedek Katalin: A magyar népmesekataló-

gus összefoglaló bibliográfiája 800 000 FtBodó Sándor: Tanulmányok Budapest múlt-

jából XXX. 500 000 FtBotlikné Kótyuk Erzsébet: Tanulmányok a

népi orvoslás, természetismeret és etno-pszichiátria körébõl (Köszöntõ GrynaeusTamás 70. születésnapjára) 600 000 Ft

Farkas Zoltán: Benedek Istvánffy: Offertoria– Messa Santo Benedetto (Musicalia Danu-biana 18.) 1 063 000 Ft

Felföldi László: A tánchagyomány mint atársadalmi–kulturális változások jelzõje aválságban 900 000 Ft

Fitz Jenõ: Alsó-Pannonia provincia császár-kultuszának szent kerülete – feltárás ésbemutatás 1 400 000 Ft

Gál Julianna: Hungarika forrásfeltárás bõví-tése, információ-állomány közzététele

500 000 FtGellér Katalin: Nagy Sándor 1 700 000 FtGyörkei Jenõ: VAE VICTIS. Szombathelyi

Ferenc, a tragikus sorsú vezérezredes400 000 Ft

Hartmann Kakucska Mária: Orczy Lõrincleveleskönyve 600 000 Ft

Hoppál Mihály: „Aranyfának aranyága”.Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna tiszte-letére 500 000 Ft

Istánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás éskora Árpád-kori leletei 1 300 000 Ft

Jankovits László: A reformáció elõtti kisebbhumanista költõk mûveinek kritikai kiadása

900 000 FtKovalcsik Katalin: A magyarországi és a

romániai beás cigányok összehasonlítókutatása 1 800 000 Ft

Kováts Zoltán: Hargita és Csongrád megye nép-mozgalmi adatai 1966–95 800 000 Ft

Kulin Ferenc: Az esztétikum és a politikumviszonya a magyar irodalom romantikus ésnépies irányzataiban 900 000 Ft

Laczkó Sándor: A romániai magyar nemzetikisebbség 1945 utáni történetének feltárá-sa és kutatása 400 000 Ft

P. Vásárhelyi Judit: Szenci Molnár AlbertImádságos könyvecskéje

1 200 000 FtPajorin Klára: Neolatin irodalom Magyar-

országon 1 100 000 FtPetres Tibor: A magyarság helyzete és mig-

rációja a volt Jugoszlávia utódállamaiban azelmúlt 10 évben 300 000 Ft

Pócs Éva: Nagybánya 1636–1762. A magyaror-szági boszorkányság forrásai 800 000 Ft

Szabó András: Szenci Molnár Albert naplója1 100 000 Ft

Széles Klára: Közelképek Lászlóffy Aladárról800 000 Ft

Szendrei Janka: Musicalia Danubiana900 000 Ft

Varga J. János: Ahogyan Európa látott min-ket. Európa magyarságképe a honfoglalás-tól napjainkig. A külföldi magyar intézetekszerepe a magyarságkép alakításában

1 000 000 FtZvara Edina: Könyvtártörténeti Füzetek XI.

500 000 FtZsidi Paula: Budapest régiségei XXXV.

500 000 Ft

• IX. Magyarország jelenkortörténete(az 1948 utáni idõszak)Földes György: Politikai kultúra – politikai

eszköztárak 1948–1990 500 000 FtGergely Jenõ: A magyarországi pártprogra-

mok a rendszerváltás után (1989 és 1998)800 000 Ft

Valuch Tibor: A paraszti társadalomtól a falusitársadalomig. A történeti parasztság meg-szûnése és a rurális társadalom átalakulásaMagyarországon a XX. század másodikfelében 900 000 Ft

Vida István: Magyarország külpolitikája1948–1998 1 400 000 Ft

Közlemények


258

• X. A Kárpát-medencei nemzetiés etnikai kisebbségek kutatásaKupó Jenõ György: Etnikus közösségek

együttélése a Bánságban 500 000 FtLukács László: A zámolyi roma-ügy társa-

dalmi, etnikai, vallási háttere 700 000 FtNagy Péter: Cigány – nem cigány együttélés

vizsgálata a Bagon élõ oláh cigányok között135 000 Ft

Székely 0rsolya: Búcsújárási szokások aromák hitéletében 800 000 Ft

• XI. Tudomány- és technológiapolitikaSonkoly Gábor: A társadalomtudományok

Magyarországon (1990–2001) címû konfe-rencia-sorozat és kutatás 4 000 000 Ft

• XII. Európai uniós csatlakozásBaranyi Béla: Schengen elõtt – Schengenre

várva: a határmenti együttmûködés sze-repe a perifériahelyzet felszámolásában, azEU-csatlakozás erõsítésében Magyarországkeleti határai mentén 2 300 000 Ft

Bodnár László: A közjogi harmonizációdeficitje 1 900 000 Ft

Csite András: Az europaizáció aktorai: a helyiés térségi fejlesztési koalíciók létrejöttének

föltételei, mûködésük és társadalmi hatásuk950 000 Ft

Fertõ Imre: Komparatív elõnyök a magyarmezõgazdaságban 950 000 Ft

Halpern László: A monetáris unióhoz csatla-kozás fiskális megalapozása 1 300 000 Ft

Jobbágyi Gábor: Az orvosi anyagi jog és bíróijoggyakorlat összehasonlító vizsgálata,különös tekintettel az EU tagországaira

500 000 FtKirály Miklós: Az európai integráció hatása a

nemzeti kultúrára 1 400 000 FtNagy Ferenc: Az európai büntetõjogi integ-

ráció új kihívásai és a magyar büntetõ jogal-kotás 1 500 000 Ft

Popp József: A magyar mezõgazdaság támo-gatottságának nemzetközi összehasonlítása– különös tekintettel az EU-ra

900 000 FtSomai Miklós: A magyar mezõgazdaság ver-

senyképességét befolyásoló külföldi éshazai folyamatok az EU-csatlakozás elõ-estéjén 600 000 Ft

• XIII. Lemaradó rétegek vizsgálataGyukits György: A cigánytelepeken és a sze-génynegyedekben élõ romák reprodukciósstratégiái 1 400 000 Ft

259

Olyan ismeretterjesztô írásokat várunk,amelyekben közérthetô módon mutatják beaz OTKA által támogatott saját kutatásukat,annak célját, módszerét, eddigi vagy várhatóeredményeit és tudományos vagy gyakorlatihasznosíthatóságának lehetôségét. A pálya-díjak (bruttó):

1 db I. díj: 50 000 forint2 db II. díj: 30 000 forint3 db III. díj: 20 000 forint

A zsüri a pályadíjakat visszatarthatja, meg-oszthatja. A díjban részesült és a nem díjazott,de közlésre érdemesnek ítélt írásokat az Életés Tudomány folyamatosan megjelenteti. Apályázat jeligés; a pályázó zárt, jeligévelellátott borítékban mellékelje nevét, lakás-címét (telefonszámát, e-mail címét), anyjanevét és OTKA-kutatási pályázatának nyil-vántartási számát. A legfeljebb 200 gépelt

sor (8-10 ezer karakter) terjedelmû cikkethárom kéziratos példányban és mágnesle-mezen, a cikk illusztrációját (ez lehet vonalasábra, színes vagy fekete-fehér papírkép, ille-tôleg diapozitív) egy példányban kérjük.

A szöveget bármilyen Word szövegszer-kesztôben vagy erre konvertálható formá-tumban (tördelés nélkül) kérjük. Az ábrákat,képeket is tudjuk elektronikusan fogadni,de könnyíti a munkánkat, ha ezeket különállományban, nem a szövegbe beépítvemellékelik. A pályamunkákat az Élet és Tudo-mány szerkesztôségébe (1088 BudapestVIII., Bródy Sándor u. 16.) vagy postafiókunkcímére (1428 Budapest, Pf. 47.) várjuk.

Beküldési határidô: 2002. február 28.

Országos Tudományos KutatásiAlapprogramok,

Élet és Tudomány szerkesztôsége,Élet és Tudomány Egyesület

Közlemények

AZ ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS KUTATÁSIALAPPROGRAMOK (OTKA),

AZ ÉLET ÉS TUDOMÁNY EGYESÜLET,VALAMINT AZ ÉLET ÉS TUDOMÁNY SZERKESZTÔSÉGE

MOSTANTÓL ÉVENTE

PÁLYÁZATOT HIRDETTUDOMÁNYOS KUTATÓKNAK


260

Ajánlás a szerzõknek

1. A Magyar Tudomány elsõsorban a tudo-mányterületek közötti kommunikációt szeretnéelõsegíteni ezért elsõsorban olyan kéziratokatfogad el közlésre, amelyek a tudomány egészétérintõ, vagy az egyes tudományterületek sajátosproblémáit érthetõen bemutató témákkal fog-lalkoznak. Közlünk téma-összefoglaló, magasszintû ismeretterjesztõ, illetve egy-egy tudo-mányterület újabb eredményeit bemutató ta-nulmányokat; a társadalmi élet tudományokkalkapcsolatos eseményeirõl szóló beszámolókat,tudománypolitikai elemzéseket és szakmaiszempontú könyvismertetéseket.

2. A kézirat terjedelme szöveges tanulmá-nyok esetében általában nem haladhatja mega 30.000 leütést (a szóközökkel együtt, ez kb. 8oldalnak felel meg a MT füzeteiben), ha a tanul-mány ábrákat, táblázatokat, képeket is tartalmaz,a terjedelem 20-30 százalékkal nagyobb lehet.Beszámolók, recenziók esetében a terjedelemne haladja meg a 7-8.000 leütést. A teljes kézira-tot .rtf formátumban, mágneslemezen és 2 ki-nyomtatott példányban kell a szerkesztõségbebeküldeni.

3. A közlemények címének angol nyelvûfordítását külön oldalon kell csatolni a közle-ményhez. Itt kérjük a magyar nyelvû kulcssza-vakat (maximum 10) is. A tanulmány címe utána szerzõ(k) nevét és tudományos fokozatát, amunkahely(ek) pontos megnevezését és – haközölni kivánja – e-mail-címét kell írni. A különlapon kérjük azt a levelezési és e-mail címet,telefonszámot is, ahol a szerkesztõk a szerzõtáltalában elérhetik.

4. Szöveg közbeni kiemelésként dõlt, (esetlegfélkövér – bold) betû alkalmazható; ritkítás,VERZÁL betû és aláhúzás nem. A jegyzeteketlábjegyzetként kell megadni.

5. A rajzok érkezhetnek papíron, lemezenvagy email útján. Kérjük azonban a szerzõket:tartsák szem elõtt, hogy a folyóirat fekete-fehér;a vonalas, oszlopos, stb. grafikonoknál tehátne használjanak színeket. Általában: a grafiko-nok, ábrák lehetõség szerint minél egyszerûb-bek legyenek, és vegyék figyelembe a megjele-nõ oldalak méreteit. A lemezen vagy emailben

érkezõ ábrákat és illusztrációkat lehetõleg .tifvagy .bmp formátumban kérjük; értelemsze-rûen fekete-fehérben, minimálisan 150 dpi fel-bontással, és a továbbítás megkönnyítése érde-kében a kép nagysága ne haladja meg a végle-ges (vagy annak szánt) méreteket. A közleményszövegében tüntessék fel az ábrák kívánatoshelyét.

6. Az irodalmi hivatkozásokat mindig aközlemény végén, abc sorrendben adjuk meg,a lábjegyzetekben legfeljebb utalások lehetnekaz irodalomjegyzékre. Irodalmi hivatkozásoka szövegben: (szerzõ, megjelenés éve). Ha azo-nos szerzõ(k)tõl ugyanabban az évben többtanulmányra hivatkozik valaki, akkor a közle-ményeket az évszám után írt a, b, c jelekkelkérjük megkülönböztetni mind a szövegben,mind az irodalomjegyzékben. Kérjük, fordít-sanak különös figyelmet a bibliográfiai ada-toknak a szövegben, illetõleg az irodalomjegy-zékben való egyeztetésére! Miután a MagyarTudomány nem szakfolyóirat, a közleményekcsak a legfontosabb hivatkozásokat (max. 10-15) tartalmazzák.

7. Az irodalomjegyzéket abc sorrendbenkérjük. A tételek formája a következõ legyen:

• Folyóiratcikkek esetében:Alexander, E. O. and Borgia, G. (1976). Groupselection, altruism and the levels of organiza-tion of life. Ann. Rev. Ecol. Syst. 9, 499-474

• Könyvek esetében:Benedict, R. (1935). Patterns of culture.Houghton Mifflin, Boston

• Tanulmánygyûjtemények esetén:Von Bertalanffy, L. (1952). Theoretical modelsin biology and psychology. In: Krech, D., Klein,G. S. (eds) Theoretical models and personalitytheory. 155–170. Duke University Press,Durnham

8. Havi folyóirat lévén a Magyar Tudománykefelevonatokat nem tud küldeni, de még azelfogadás elõtt minden szerzõnek elküldi egy-eztetésre közleménye szerkesztett példányát.A tördelési munka során szükséges apró vál-toztatásokat a szerzõ egy megadott napon aszerkesztõségben ellenõrizheti.

Tudomány - matud.iif.hu · nista tanára két elõadást tartott az arab tanul-mányok...

Documents

Transcript of Tudomány - matud.iif.hu · nista tanára két elõadást tartott az arab tanul-mányok...