Trianoni Magyar Sors

8/17/2019 Trianoni Magyar Sors

http://slidepdf.com/reader/full/trianoni-magyar-sors 1/123



es de DARUVÁR a Becsületrend parancsnoka, a Felszabadítási Mozgalom társharcosa, ngerentúli Ügyszolgálat főintezője. Törökországban szülelelt az első világháború végenesapja magyar volt, édesanyja francia. Franciaországban nevelődött fel. 1940 júniusába

ámai körülmények között Angliába vetődött, elsők között jelentkezett a Szabad Franciaaderő szolgálatába és Leclerc tábornok parancsnoksága alatt részt vesz a fezi, tripoliszi,niszi és a franciaországi hadműveletekben a 2. páncélos hadosztály kötelékében.

A franciaországi szabad magyar emigráció ténykedésének aktív pártfogója.



Yves de Daruvár

A TRIANONIMAGYAR SORS

PÜSKIBUDAPEST, 1999



© Yves de Daruvár© Magyar nyelvű kiadás: dr. Katharina Kajdi-Avar

A mű eredeti címe:Le destin dramatique de la Hongrie, Albatros, Paris, 1970

A luzerni fordítás és magyar kiadás címe:Trianon. A feldarabolt Magyarország, Luzern, Svájc, 1976Fordították:ÚJVÁRI FERENCNÉ sz. R ÁTZ LÍVIA és UJVÁRY L AJOS

A luzerni fordítást korrigálta és a francia nyelvű 1989-es(Paris, Sorlot) 2. kiadás szerint kiegészítetteDR . K AJDI-A VAR K ATALIN

PÜSKI KIADÓ Kft.Budapest I., Logodi u. 16. 1012.Telefon: 201-4444Felelős kiadó: Dr. Püski SándorPÜSKI K ÖNYVESHÁZ

Budapest I., Krisztina körút 26. 1013.Telefon: 375-7763ISBN: 963 9188 582Tipográfia, tördelés:DOBÓ N ÁNDOR , CAD BT.Nyomta a debreceni Alföldi Nyomda

Felelős vezető: G Y ÖRGY GÉZA vezérigazgatóPRINTED IN HUNGARY



evezető

Ez a könyv egy égőlelkű, a szenvedélyteli és a kilátástalannak tűnő nemes ügyekértongó személyiség munkája.Már 20 esztendős korában Fez, Tripolisz, Tunisz, Normandia harcterein küzd Leclerc

bornok parancsnoksága alatt. Ezekben a rendkívül súlyos órákban Franciaországotajtotta választott hazájaként, mivelhogy az akkoriban halálrasújtott, megalázott, legyőzlt. Győzelmes feltámadása érdekében ontotta vérét ezekben az években a sivatagban, sú

besülést szenvedve.Most pedig, a hajdani 1940-es ifjú, a Tengerentúli Főparancsnokság szolgálatában szepasztalatok alapján szellemben és jellemben kiforratlan, mint érett férfiú, új csatába inúttal azonban nem fegyverrel a kézben, hanem „Trianonnal”, mint a megcsonkítottagyarország becsületéért harcoló katona, Leclerc szellemében.

Yves de Daruvár a modern idők „lovagja".

*

Nem érzem magam illetékesnek arra, hogy Yves de Daruvár merész, bizonyítékokraapozott munkájáról általános ítéletet alkossak. Csak néhány megjegyzést szeretnék zzáfűzni. A trianoni békeszerződés indokai, melyek alapján Magyarországotegcsonkították, felháborítók és gondolkodásra késztetnek.

Mint az 1914-18-as háború egykori katonája, kötelességemnek érzem, hogy az ebben anyvben idézett Georg Roux szavaira utaljak „A 4-5 évig tartó, erejük legvégéi kimerítőrcok, a végtelen nagy áldozatokba való belenyugvás, létük vagy szabadságuk kockára téán a győztesek nem voltak hajlandók az irgalmásságra.” Magyarországot, ezt a több min00 éves országot, a bosszúállás a legkíméletlenebbül sújtotta. Ez tévedés és bűn volt.Egy bizonyos: századokon keresztül nem akad példa a győzők irgalmára. Bárcsak ez a

szese lehetne egy új korszak kezdetének a népek egymásközti vitájánál és a győztesek gorúságánál, az elkerülhetetlen konfliktusok találkozóin.

*

Jobb bevezetői írhatlak volna ehhez a munkához olyan személyek, akik a közép-európrdésekben jártasabbak nálam. Baráti kötelességemet teljesítem, amikor Yves de Daruvrésének engedve, erre a feladatra vállalkoztam.Sivatagi vándorlásaink Afrika tájain még mindig összekötnek bennünket. Tüneménye

ványok tárultak elébünk. Ott vonultunk gyorsan, nagyon gyorsan északnak a sima,vicsos úton Franciaország felé. Az utat éjszaka a csillagok jelezték. Néhanapján felfutotszlóink az elfoglalt állásokon a kék ég felé...

voltak szomorú napok is, mint az 1943-as húsvét reggelén, mikor a gránátok becsapódzben egységünk közt futótűzként terjedt el a szomorú hír: Daruvár súlyosan megsebes

gold tábornokFelszabadítási Rend nagykancellárja,Hadtörténeti Intézet volt tagja.



őszó

Apám magyar honvédtiszt volt, anyám francia. A trianoni békeszerződés következtéberültem Franciaországba és ott nevelkedtem fel. Már korán alkalmam nyílt arra, hogy domást szerezzek Trianonról, tanulmányozhassam következményeit, elgondolkozzamettük.Azok után. hogy a második világháborúban bebizonyíthattam hűségemet Franciaorszá

nt - abban az időben, mikor történelmének mélypontjára került - kötelességemnek érz

gy - habár összeszorult szívvel, de mégis határozottan - honfitársaim elé tárjam az elsőágháború győzteseinek hitvány cselekedeteit. Mert a nemzetekre csakúgy jellemző, miyénekre, hogy jót vagy rosszat cselekednek. Úgy gondoltam, szükséges, hogy valaki erkszellemi képessége tudatában, egy napon feltárja ezt a fekélyt.A trianoni békeszerződés 50. évfordulója talán a legalkalmasabb idő e mű megjelenés

vel nem vagyok történész, ezt a könyvet a pontosságra és tárgyilagosságra ügyelve csakjesen olvasmányaim feljegyzései alapján állítottam össze. Innen származik a számos

ézet, amiért az olvasó elnézését kérem.

ris. 1970. júniuses de Daruvár



FEJEZET

z 1000 éves Magyarország földra jzi egysége és

éprajzi tagoltságaMagyarország a mai határai között az 50 évvel ezelőtt az Entente által

ktált béke eredménye, amit 1920. június 4-én írtak alá. Az 1947. február-i párizsi béke nagyjából megerősítette Trianon határozatait.A trianoni béke olyan területeket csatolt el Magyarországtól, melyek a

nfoglalástól kezdve, azaz több mint 1000 éven át megszakítás nélkül hozzá tartoztaky tollvonással úgyszólván nemcsak Magyarország nemzeti és történelmi egységétüntették meg, hanem azt a fizikai-gazdasági egységet is, mely tíz évszázad alatt az egész

rpát-medencét jellemezte. Miért tudott Magyarország oly hosszú időn keresztül régitárai között maradni? Mi volt az a titokzatos erő. mely egységét újra és újra visszaállítosősorban kivételes földrajzi helyzete, melyhez hasonlóval egyetlen európai állam semndelkezett.

A régi Magyarország nemcsak 10 évszázados történelmi egységet képezett, hanem Elisclus 1878-ban elhangzott megjegyzését idézve „Európa legtökéletesebb földrajzi egység„Magyarország – írta Reclus - szabályos ellipszis alakban helyezkedik el Európa közepöldjeivel, melyeket a hegyek láncolata vesz körül... Bármilyen lesz is a jövőben a népek

oportosulása, a Kárpátok övezte területen az a nemzet fogja a legnagyobb befolyást

akorolni, mely megszerezte és védelmezte a területet... Északnyugattól keletre és délre a magyar medencét mindenütt határozotmb és hegy - vonulat veszi körül.”{2 }

Payot a következőket írta: „Magyarország olyan csodálatos földrajzi egység, minden réy kapcsolódik egymáshoz, hogy azok közül akáryetlenegynek a megbontása tönkreteheti a teljességet."

Eisenmann 1904-ben így nyilatkozik: „A magyar terület hatalmas földrajzi egységűottság. Ez a földrajzi keret a szilárdság, a precizitás, a teljesség és egység benyomását kethető, hogy ez a természetadta vidék egy államnak szinte kész területet nyújtott és a

zepén elhelyezkedő síkság arra alkalmas, hogy politikai súlyú központot alkosson.”

{3 }

Közép-Európa fizikai térképei minden magyarázatnál világosabban mutatják a volt maályság különleges egységét. A Kárpátok láncolata három oldalról védelmezően vesz kö

y végtelen központi síkságot és ebben a hegyektől övezett térségben, egy kivételével,lamennyi folyó a síkság felé tart. A hegyvonulatot nyugat felé az Osztrák Alpokúlványai és a Horvát Hegység egészítik ki, dél felől a Duna alsó folyása és a Száva kép

határt.Ezt a tökéletes földrajzi egységet tökéletes gazdasági egység telte teljéssé. A természet

tárokon belül megtalálható volt valamennyi, a gazdasági élet szempontjából szükségesersanyag. A központi síkság és a környező hegyek harmonikusan egészítik ki egymást. yik a gabonái, a másik a fát, ásványokat, legelőket biztosítja. Az egykori Magyarország



kéletes fizikai egyensúlyát a számarányok is igazolták: 50% síkság, művelhető földterül% erdő. 20% rét, mező és alig 5% terméketlen terület. Ez a megoszlás meglepően gazdarmonikus.Falu Tamás szerint „ Magyarország határait nem az emberek húzták, hanem maga Is

kotta:” Különösen a Kárpátok láncolata tűnik olyannak, mintha maga a természet islárnak szánta volna. Nincs még egy határ az európai történelemben, melynek tökéletesülmúlta volna a Kárpátok láncolatával alkotott 10 évszázados magyar határokat.Ilyen földrajzi egység önkéntelenül is politikai egységet kívánt, olyan népet, mely kép

nek az egységnek a megszervezésére. Ez a nép a magyar volt, büszke kivételesyedülvalóságára. Ennek a népnek sikerült a terület 896-ban történt birtokbavétele ótamely, ugyanazon a területen, más népek (pl. az avarok 567-796) számára kudarccalgződött.sée Reclus szerint „Az emberiség jövője szempontjából jó, hogy az európai kontinens e

ntos részében, egy az európai népekkel kereszteződések folytán ugyan rokonságba kerüalapjában véve nem-árja nép viszi a vezető szerepet. Az indoeurópaiak gőgös előítélete

agyarok történelmükkel válaszolnak. Volt ugyan igen gyenge oldaluk is, de vajonomszédai közül melyik mondhatná magát intelligencia, bátorság vagy éppen a

abadságszerető terén különbnek?”

{4 }

A magyarok által benépesített és megszervezett Közép-Duna terület évszázadokonresztül Kelet-Közép-Európa legszilárdabb humanisztikus és politikai középpontjává váagyar nemzet, szomszédainak állandó támadásai, a tatárdúlás (1241), a XVI. , XVII-ik ázadi török hódoltság ellenére fenn tudta tartani a földrajzi határokat. Egészséges éselmes politikájával egészen az 1920-ban bekövetkezett sajnálatos területi megcsonkítá

sze tudott egyeztetni valamennyi gazdasági, néprajzi, közigazgatási és kulturális tényezEzt a kivételes geopolitikai egységet hosszú történelmi és harmonikus földrajzi, valam

zdasági közössége ellenére Trianonban teljesen megbontották és Magyarországot a Duedence területére korlátozták. Ma a magyar Alföld, melyet mesterségesen elválasztottakgyvidéktől és az erdélyi magas-fennsíktól, nem egyéb, mint alaktalan, tagjaitól megfoszonk. A későbbiek folyamán látni fogjuk, hogy maguk az elszakított részek is megszenve a szörnyű csonkítást.Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen könyörtelenséggel törték meg Trianonb

rténelmi Magyarország csodálatos egységét, melyre a magyarok méltán voltak büszkénki sem kételkedhetik abban, hogy még egy fél évszázad elmúltával is minden magyaremében, aki úgy hozzánőtt a régi Magyarországhoz, mint az anyjához a gyermek, a Hazndörökre az ezeréves Magyarország marad.A magyar nemzet a többi európai nemzethez hasonlóan a történelem terméke, annak

enére, hogy legfontosabb alkotóeleméi a IX. századbeli honfoglaló magyarság alkottajtiszta nép egyébként ma már a föld egyetlen országában sem található. Valamennyi mp, de különösen az európai népek, történelmük során létrejött önkéntes vagy kényszeryesülések, egybeolvadások eredménye. Ez az egybeolvadás és egymás mellett élésagyarországon is létrejött az évszázadok során abban a különleges nemzeti és földrajzilvasztótégelyben”, mely hasonló ahhozörténelmi „olvasztókemencéhez", aminek Michelet Franciaországot nevezi.A honfoglaláskor a Duna-Tisza-közén és a Tisza völgyében talált kevésszámú bolgár-s

pesség aránylag hamar beolvadt. A későbbiekben, a tatárok nyomása elől érkező turáni

edetű népek, a besenyők, kunok, jászok, a következő két-három évszázad folyamán



sanként beolvadtak a magyarságba. Ezek után a szlovákok és a horvátok kivételével aianon-előtti Magyarország valamennyi nemzetisége menekült népként érkezett azszágba. Ez volt a helyzet a XIII., XIV. és XV. században: északon a rutének, Erdélyben aő oláhok, délen pedig a szerbek esetében, akik a törökök elől menekültek a Balkánról.kor történik hasonló okokból a horvátok térfoglalása a Dráva vonaláig. Az erdélyi

ászokat Gézaagyar király hívta be telepesekként a XII. században, a svábok ezzel szemben a török űzése után, a XVIII. században érkeztek az országba.

A magyarság tehát, egységét és térhódítását tekintve, átvészelte ugyan az 1241-es tatártörést, a XVI-XVII. századbeli török hódoltságot azonban alaposan megsínylette. A hábvetkezményei, az éhínség, járványok pusztítása, a lakosság elhurcolása főleg a magyarlöldi területeket néptelenítették el. A 4 millióra becsült lakosság a XV. századtól a XVIázad végéig kb. 2 millióra csökkent, míg Nyugat-Európa lakossága átlagosan 100%-kavekedett. Az osztrák Habsburgok a töröktől elpusztított területek betelepítésével atudatos magyartalanítás politikáját követték. Az ő gyarmatosító politikájuk vetkezménye volt a Trianon előtti Magyarország néprajzi tarkasága, mely különösen anság területén volt észlelhető. Ez a vidék, mely 1718 és 1779 közöli közvetlenül is Bécs

táskörébe tartozott és a XV. században még tisztán magyarlakta terület volt szerb, romámet, francia, olasz és spanyol népesség betelepítésével Európa legkevertebb vidékévé vbecslések szerint a Habsburgok a XVIII. században kb. 400 000 szerbet. 1 200 000metet és 1 500 000 románt telepítettek be Magyarországba. Így a magyarság török doltság előtti százalékos aránya 1780 körül 80%-ról 40%-ra csökkent Ez a telepítés volyetlen oka annak is, hogy az erdélyi románság száma 200 000-ről 800 000-re szaporodaz megnégyszereződött a XVIII. században, míg Erdély magyar lakossága a XVI. századbég a románság kétszerese volt.

Az idegen elemek betelepülése két időszakra osztható. Először a XII. századbanvárogtak be lassanként az országba, majd a XIV-XV században a törököktől hátrálva

eneküllek főleg a hegyes határvidékekre.örök kiűzése után a Habsburgok tömegesen telepítették be őket és azótasanként kiterjeszkedtek az Alföldre és a környező völgyekbe. Így Magyarországnak, m

századokon keresztül Európa védőbástyájaként oltalmazta Nyugatot az egész európaltúrát veszélyeztető török hódítástól azt kellett tapasztalnia, hogy saját halottai helyéerbek és románok foglaljak el. Európa pedig végül Trianonban ezeknek a népeknekándékozta azokat a területeket, amelyekért a magyarok annyi évszázadon át a vérüketották.

A betelepített idegen népesség százalékos aránya egyébként csökken aVIII. sz. végétől kezdve a magyarok előnyére, akik fokozatosan visszanyervén elvesztetidjeiket, a XIX. században már a korábbi 40% helyeit a lakosság 50%-at képviselik. A yamatosan gyarapodó magyar lakosság a trianoni csonkítás nélkül a XX. század folyamtségtelenül a lakosság többségét alkotta volna. Az 1910-es népszámlálás alkalmával aztonóm Horvátország kivételével a magyarság százalékos aránya már elérte az 54.4%ország lakosságának pedig több mint 64%-a beszélte a magyar nyelvet. Említésre méltó még a régi királyságban az ország földrajzi helyzete is a lakosság elos

empontjából. A központi Nagy Alföldet lakó magyarok az ország többi 12, a szélsőületeken élő, egymással semmiféle nyelvi és faji kapcsolatot nem tartó nemzetiséggel



emben a népesség abszolút többségéi alkották. A románok számaránya 16% volt aovákoké 10,7%, a németeké 14,4%. Az összes szláv lakosság aránya nem haladja meg a3%-ot. Elsősorban a nemzetiségek szétszórtsága és különfélesége jelentene a magyar e

ejét velük szemben. Ezzel magyarázható az a tény is, hogy a magyarok kevés számbeli súlyuk ellenére hosszú ideig minden nehézség nélkül biztosíthatták a Kárpát-medencélitikai vezető szerepüket. Fontos tényező volt az is, hogy a magyarok az ország minden

yan gazdasági és kulturális központjában, ahol a más nemzetiségekkel - különösen ametekkel szemben szomszédos viszony állt fenn. a többséget alkották. A magyarság

mográfiai fölényét ékesen bizonyítja az 1910-cs népszámlálás után készített térkép, menak idején a magyar küldöttség is felmutatott az 1920-as tárgyalásokonamelyet e munkához, is mellékeltünk. A régi Magyarország néprajzi problémáival pcsolatban meg kell még említeni, hogy a kettős monarchia magyar része sokkal ységesebb volt az osztrák résznél. Magyarországon a magyar elem arányszáma aebbségekkel szemben 54%. Ausztriában ezzel szemben a német lakosság aránya csak lt.Összefoglalva megállapítható, hogy az első világháború kitörése előtt

agyarország olyan egységet alkotott, melyet a magyarság asszimiláló ereje ugyanolyan

ységessé változtatott volna, mint amilyen kezdetben volt, ha természetes fejlődéséi a tösz, később pedig a Habsburgok betelepítési politikája meg nem gátolta volna. Aabsburgok egyébként a „divide et impera”elv szellemében szították a nemzetiségek közentéteket, hogy végül ők szerepelhessenek a vitában a döntőbíróként.A magyaroknak a nemzetiségekkel szemben tanúsított érzéseit évszázadokon keresztü

ő királyuk Szent István, fiához. Széni Imréhez írt intelmeinek szelleme határozta meg,ely azt az elvet vallotta, hogy minden nemzetiség őrizze meg a saját nyelvét és szokásaindégeknek és idegeneknek adj helyet országodban, hagyd meg nyelvüket, szokásaikat, enge és törékeny az az ország, melynek csak egy nyelve és azonos szokásai vannak (uni

guae uniusque moris regnum imbecille et fragile est).

{5 }

Ne légy igazságtalan, de légy ndig jóságos azokkal szemben, akik zzád jöttek letelepedni, bánj velük olyan jól, hogy jobban érezzék magukat nálad, mintrmely más országban." Ezek alapján a magyar középkor méltán tekinthető a kisebbségeanykorának, ahogy Szekfű Gyula magyar történész is írta. Szent István híres intelmeonban csak addig maradhatott élő valóság, amíg a régi királyság kizárólagos hivataloselve, a latin, korlátozta a nemzetiségek belső ellentéteit és biztosította a békés együttélA történészek véleménye szerint a Habsburg Birodalom nagy szellemi fordulata a XVIvégén történt. II. József császár úgynevezett felvilágosult abszolutizmusa (1780-90)

ységesíteni akarta birodalma országait i-s népeire rákényszeríteni a német nyelv sználatát. Innen ered a nemzetek hirtelen jelentkező partikularizmusa, kezdve aagyarokkal; másrészt a francia forradalom adott új értelmet a nemzet gondolatának, amután a polgárok s nem az alattvalók együttese. Ez a robbanó megfogalmazás amit arradalom és a Birodalom katonái terjesztettek Európában, magára Napóleonra hatoltsza, még mielőtt pusztítást hozott volna az egész világra, kezdetként Közép-Európára élkánra.Magyarországon elsősorban II. József németesítést kísérlete váltotta ki

nemzeti ellenállást”. A magyar nyelv használata, mely a korábbi hivatalos nyelvet, a latváltotta (1844-es törvény), a horvátokkal együtt íz ország összes kisebbségeinek

akozását váltotta ki. Az 1844-es törvény volt tehát a kezdete a régi Magyarország



mzetiségei között kialakult ellentéteknek. A magyar honpolgárok jelentős része isgzetesnek találta ezt az újítást, mely az elkövetkező idők nehézségeinek csíráját hordtaagában: a magyar nemzet s nemzetiségei félreértéseinek későbbi tragédiáját. Ez azézkedés tekinthető a modern és a középkori Magyarország törésvonalának, a nemzetisentéte kezdetének, a Kossuth-féle 1848-as jakobinus nemzeti felkelés csődjének s anngy a nemzetiségek majdnem összessége a magyarok ellen fordult s az osztrák ügyet

mogatta.A bécsi uralkodó körök már régóta szították az ellentéteket a nemzetiségek között. Eg

ő óta megcsillantották előttük az autonómia lehetőségét is, hogy a leggyengébbek gítségével leverhessék a legveszélyesebb lázadó népet, a magyart. A bécsi kormány elszövései nélkül Kossuth liberális politikája valószínűleg lehetővé tette volna, hogy aagyarok és a kisebbségek 1848 után problémáikra valamennyi nemzetiség számára egyszerű modus vivendi-t találjanak 1848-tól kezdve.

A magyarok egyik elkeseredett ellenfele maga állította, hogy „ Magyarország 1830-igmzeti egyenlőség eldorádója volt”.{6} Eddig az időpontig a Magyarországon élőmzetiségek nyelvi és irodalmi megújulási mozgalmainak központjai nem a határokon t

ő testvérnépek országában, hanem Magyarország területén alakultak ki. Maguk aomszédos országok kulturális élete is érezte ekkor, közvetve, a magyarok nagylelkűeralizmusának előnyeit.Az úgynevezett „magyar járom" alatt tehát jobban virágzott a Magyarországba menekü

mzetiségek kulturális élete, mint saját hazájukban (pl. Romániában vagy Szerbiában). Agkiválóbb szláv és román nyelvészek a budai egyetemen tanultak és saját nyelvükönhatták ki munkáikat.első szerb, horvát és szlovák könyvek Magyarországon látlak napvilágot. Egyébkéntő román nyelvű könyvet 1544-ben nyomták Erdélyben, magyar fejedelem pártfogása

att . (Az első magyar nyelvű könyv is csak 1527-ben jelent meg.) Maga ez a lény is cáfoljokat az állításokat, melyek nemzetiségi elnyomásról beszélnek a történelmiagyarországon.

Az ország történetének 1848 előtti idejében gyakran voltak belső és külső háborúk,litikai és vallási jellegű mozgalmak, nem volt azonban példa egyetlen komoly zeteltérésre sem az ország nemzetiségei közölt.1437-38-as erdélyi és az 1514-es magyarországi parasztfelkelések valóban kizárólag

rsadalmi és nem politikai jellegűek voltak. A magyar és román jobbágyok közösen kelteudális uraik ellen, hasonlóan a kor többi európai paraszt lázadásaihoz. A magyarbbágyság maga is csak 1848-ban szabadult fel a jobbágyság terhei alól, a hosszú szolghát az ország valamennyi parasztját együttesen sújtotta nemzetiségi különbség nélkül.

Gyakorlatilag a Magyarországba betelepült idegen népek egészen a XIX. század elejéjes egyetértésben éltek a magyarokkal. A török elleni közös harc sokáig hatalmasszetartó tényező volt a nemzetiségek között.hosszú török uralom után e felszabadult testvérnépeknél (románok, szerbek) egyszeribkirályságok alakultak. Ez a tény egyszerre buzdítóan hatott a Magyarországon élő szerbrománokra, alkalmat nyújtott nemzetiségi problémák felvetésére, irredenta mozgalma

alakulására.1848-49 eseményei is elmélyítették a szakadékot a magyarok és a nemzetiségek közöt

kor támadt heves és rosszindulatú megnyilvánulások szerencsétlen következményeit m

m az egyik, sem a másik fél nem tudta kiküszöbölni, nem segíthetett rajta az 1867-es



ztrák magyar kiegyezést követő őszinte igyekezet sem. A magyarokat elkeserítette, hog48-ban a velük együtt felszabadított szerb és román parasztok, akik szabadságukat nekszönhették, az Ausztria ellen folytatott szabadságharcban tömegesen ellenük fordultakmzetiségek nem gondollak ekkor arra, hogy a közös elnyomó ellen folytatott függetlenrc sikere nekik is felszabadulást hozhat. Már ebben az időben tapasztalható a nemzetiszölt egy bizonyos kisebbségi érzésből, féltékenységből táplálkozó irigy gyűlölet a magyp magasabb intelligenciájával, lendületével és hősiességével szemben, amely annyirahatóan és veszedelmesen kinyilvánult az egész világ előtt 1848-19-ben, újra jelentkezetódállamok körében 1956-ban, a magyarság október novemberi dicsőséges felkelésekalmával.

Maguk a Habsburgok, miután a magyarok felkelését a nemzetiségek közreműködésévkülföldről érkező orosz hadsereg segítségével leverték, elmulasztották azt a sorsdöntőkalmat, mely ekkor az egész császárság megerősítésére kínálkozott. Győzelmük utánkezett el az a pere, mikor minden népi és nyelvi csoportot, melyek törekvései ekkor mém voltak sem szeparatista, sem föderalista jellegűek, a hagyományos kereteken belül,zigazgatási és kulturális reformokkal kielégíthették volna.kor még átalakítható volt a Monarchia egy hatalmas szövetségi állammá, melynek formkor valószínűleg valamennyi nemzetiségnek megfelelt volna és összesíthette volna aászárságot a királyság nemzetiségeinek majdnem egybehangzó csatlakozásával.

A Habsburgoknak magyar királlyá koronázásuk alkalmával esküvel kellett egfogadniok, hogy Magyarország területi sérthetetlenségét tiszteletben fogják tartani.agyar rendek mindig egyhangúan tiltakoztak autonóm területek létrehozása és az orszáó elcsatolása ellen. Tiltakozásuk egészen 1848-49-ig eredményes is volt. Csak a

abadságharc oroszok általi leverése után alakítottak az osztrákok „Vajdaság” néven egy ztrák tábornok kormányzása alatt a Bánát mintájára egy déli autonóm területet. Ennekületnek a lakossága az 1857-es népszámlálás adatai szerint 340.000 sváb, 333.000 szer8.000 román és 241.000 magyar volt.

A horvátok és az erdélyi románok egyébként keservesen csalódtak várakozásaikban, mztrák felbujtásra a magyarok ellen fordultak. Ők ugyanis jutalmul Ausztriától ugyanaztrsot kapták, amit a magyarok számára büntetésnek szántak. A történelem olykoregismétlődik anélkül, hogy áldozatai tanulnának belőle.

Magyarország és ezen keresztül az egész Monarchia ellen irányuló elkeseredettcionalizmus egészen az első világháborúig a nemzetiségek értelmiségének vékony réterlátozódott, egy maroknyi csoportra, melynek tagjait igen gyakran az egyéni érvényesüatalom, állami tisztségek elérésének vágya) gondolata irányította. A kisebbségek népimegei ekkor még nem ismerték a nemzeti versengés formáját. A régi Magyarország

gyományos közigazgatási rendszere, a középkor óta kialakult megyék és szabad királyirosok, ezenkívül a politikai és kulturális területi önkormányzatok (pl. a székelyek ésászok Erdélyben) akadályozták a betelepültek nacionalizmusának kialakítását, akik yébként az ország területén belül vallási, nyelvi és kulturális téren, valamint a magánjoén korlátlan szabadságot élveztek. Ez a lény legalábbis számukra, abban az időben afontosabb volt. A Magyar Szent Korona magában foglalta a nemzet hagyományos

abadságjogainak biztosítékát, fajra, vagy nyelvre való korlátozás nélkül. A nemzetet eidőben ugyancsak a nemesség és a szabad királyi városok képviselték, melyek a királlyenrangú tagjai voltak a Szent Koronának, mely így bizonyos módon egyensítette a

rályt az egész nemzettel.A nemzetiségek kulturális színvonala Magyarországon magasabb volt, mint fajtestvér



ik saját hazájukban éltek. Az 1914-18-as világháború előtt Erdélyben több román iskolűködött, mint Romániában.

Ezekben az iskolákban, melyeket a pénzügyi feljegyzések tanúsága szerint többségükbagyar állam szubvencionált, a magyart csak második nyelvként tanították. Van-e a maianciaországban akár egyetlen nyilvános. vagy magániskola, melyben a breton, baszk, vamand nyelvet akár csak második nyelvként is tanítanák? A magyar uralom alatt mindeovák falunak is saját iskolája volt. Megállapíthatjuk tehát, hogy minden egyéb hazug

reszteléssel ellentétben, Magyarország, első királya. Szent István hagyományának

ellemében, semmiképpen sem hagyta tudatlanságban betelepült nemzetiségeit, hanemész történelme folyamán igyekezett szabad fejlődésüket és boldogulásukat biztosítaniA nemzetiségeknek 1848-49-bcn a magyarokkal szemben tanúsított magatartása ellen

ország évszázados történelme során számos példát idézhetnénk, a betelepült népek yüttműködésére, ragaszkodására, hűségére. Mikor a török 1526-ban a mohácsi vész utáoglalta a Duna-medencét, a magyar nemzeti öntudat, a magyar hagyomány éppen amzetiségi területeken, Szlovákiában, Erdélyben maradt fenn. A szlovákok és a ruszinokldául sok esetben büszkén vallották magukat „magyar”-nak, annak ellenére, hogy nemltak faji rokonságban a magyarokkal. Évszázadokon keresztül teljes egyetértésben éllek

agyarsággal, együtt küzdőnek a törökök és a Habsburgok ellen. Rákóczi első katonáiovákok és ruszinok voltak és még 1848-49-ben is számosan harcoltak a magyarabadságharc oldalán Kossuth seregeiben.

Érdekes és tanulságos az 1861. május 10-i „A szlovák nemzet memoranduma a magyarlamenthez” c. írás (1. sz. Függelék), mely mérsékelt és barátságos hangnemet alkalmaagyarokkal szemben. Ez a memorandum abban az időben csupán „autonóm szlovák ületet” kívánt a magyar királyságon belül, Horvátország mintájára, a szlovákok arányopviseletével a magyar országgyűlésen. Az 1907-cs szerencsétlen cernovai esemény, mellottat és 60 sebesültet követelt, mérgesítette el végképp a helyzetet a magyarok ésovákok között. Annak ellenére, hogy az 1000 éves közös történelem során ez volt azyetlen összeütközés a magyar karhatalom és a szlovák nép között, cseh és más külföldiesetet mértéktelenül felnagyították csak azért, hogy Európa közvéleményét Magyarorsen hangolják. Ezzel szemben senki sem említi meg azoknak az összeütközéseknek aámát, melyek az elmúlt 50 év alatt, mióta Szlovákiát akarata ellenére Csehországhozatolták, a csehek és szlovákok között történtek. A szlovák autonóm mozgalmat a régiagyarországon semmiképpen sem lehet a bretonok mai, franciaországi autonómozgalmához hasonlítani. Az első világháború maga is a szlovák és egyéb nemzetiségiredek Magyarországgal szemben tanúsított lojalitását bizonyította. A közös hazávalemben érzett szolidaritás fennmaradt a rettenetes háború ellenére is, mely egyébként

kalmat szolgáltathatott volna a kisebbségek számára, hogy ellenállást tanúsítsanak aagyarokkal szemben. Ilyen mozgalom csak az Entente-propaganda hatására az 1918-asszeomlás következtében fejlődött ki.

Az igazság tehát az, hogy Magyarország kisebbségei az 1914-18-as háború előtt kesedés és ellenkezés nélkül elfogadták a magyar uralmat. Kisebbségi érzetük egyéni ékölcsi természetű volt, zsarnokságot nem éreztek. Aldo Dami, a két háború kisebbségeives svájci szakértője, joggal állapította meg, hogy Magyarország nemzetiségeinélősorban a nyelvi tényezők voltak alapvető fontosságúak a későbbi magatartás és orient

etében. A szlovákok, horvátok és erdélyi románok ebben a tekintetben jobban feltaláltá

agukat új államaikban. A régi Magyarországon, ha politikai és társadalmi téren előreartak jutni, szükségük volt a kétnyelvűségre. Ez az akadály megszűnt számukra, új



ameszme" c. brosúrájában a Monarchia szövetségi alapon való átalakítását kívánta, 8onnan alkotott állam formájában, a különböző néprajzi csoportok jogainak teljeszteletben tartásával. Ő egyébként bizonyos tekintetben maga sem ismerte el a történelal létrehozott kötelékeket. Ausztriának Palacky szerint nincs egyéb létjogosultsága, csuhogy a birodalom nemzetiségeinek védnöke legyen. Ezek a nemzetiségek túl gyengék

nnmaradáshoz, ha elkülönülve azon a veszélyes helyen maradnak, ahová a történelemította őket, de eléggé erősek lesznek, ha létrejön közöttük egy szövetség. Ausztria - szerz emberiség biztonsága szempontjából nélkülözhetetlen állam Európában.le származik a sokat idézett mondás, mely szerint „ha Ausztria nem lenne, ki kelleneálni”.A tárgyilagosság kedvéért még meg kell jegyezni, hogy kezdetben maga Masaryk is

ogadta Palacky nézeteit és mérsékelt nacionalista volt.ég 1908-ban is utópisztikusnak tartotta egy független cseh állam létesítésének követelécionalizmusa csak az 1914-18-as háborút megelőző években és főleg a háború alatt

ősödött meg.A Monarchia egy másik rekonstrukciós tervét, mely az előbbihez hasonlított, az erdély

mán író, Aurél Popovici javasolta 1906-ban Lipcsében kiadott terjedelmes munkájábanlképzelése is a dunai kis nemzetek egyesítésének szükségességén alapult a német és ogyhatalmi törekvésekkel szemben. Hangsúlyozta a „Nagy Ausztriai Egyesült Államok”ndolatát, mely néprajzi és nem történelmi alapokon nyugodna. Popovici gondolata iránború előtti években nagy érdeklődést mutatott Ferenc Ferdinánd trónörökös, amivellönösen a magyarok és szerbek együttes ellenkezését váltotta ki maga ellen. A magyaroámára ennek az elvnek a megvalósítása az ezeréves Magyarország fennállását, a szerbekszére a Nagy-Szerbia létrehozásának tervét veszélyeztette.

Megállapítható tehát, hogy Kossuth terve kivételével valamennyi más elképzelés csakprajzilag magyarlakta területeket hagyta volna meg Magyarországnak, ez azonban mégsokkal méltányosabb lett volna, mint a magyar néptömegek szétszakítása (viviszekciója

elyet a trianoni béke után hajtottak végre. A háború előestéjén maguk az osztrák körökak átmeneti formának tartották a dualizmust. Ők arról álmodtak, hogy a Monarchia egyép napon nemzeti állammá válik, melynek keretein belül könnyebb lesz majd aznémetesítés. Ferenc Ferdinánd főherceg 1895 táján Magutti bárónak a következőketondta: „A Monarchia egyetlen mentsvára a föderalizmus. Ennek érdekében Magyarorszgy részre osztanám, a többit annyira, amennyi éppen szükséges. A belügyek terén mindsznek széleskörű autonómiái biztosítanék, a közös hivatalos nyelv azonban mindenütt met lenne, mely így közös civilizációjuk hordozójává válna.”{8 } Czernin gróf szerint aherceg 1913-ban állítólag azt is kijelentette, hogy a magyar Erdélyi is átengedné

mániának azzal a feltétellel, hogy az így létrehozott Nagy-Romániát is a Habsburgodalomhoz csatolnák. Délen. Ferenc Ferdinánd tervei szerint, Horvátország és Boszniaercegovina egy Illír államban egyesülne, melyhez alkalomadtán Szerbiát is hozzá lehetnatolni, természetesen a Monarchia keretein belül{9 }. Állítólag ez az utóbbi terv ugtalanította különösen a szerbeket és váltotta ki a sarajevói gyilkosságot.Erdély 1572-ig Magyarország része volt, ezután 1711-ig fejedelemség, majd az 1867-es

egyezésig közvetlen kormányzó alatt álló nagyfejedelemség, a kiegyezés után pedig aanoni békéig ismét Magyarország szerves része. A 150 éves török uralom alatt, mikor aszág három részre szakadt, a független Erdély tartotta fenn a magyar kultúrát és

adályozta meg. hogy a románok egyre növekvő létszámuk ellenére 1848-ig gyakorlatilam az ország politikai, sem pedig kulturális fejlődésében komoly szerepet nem játszhatt



kell ismerni, hogy a magyarok, pontosabban az osztrákok, hibát követtek el akkor, mikmánokat túl későn részesítették abban a jogegyenlőségben, melyei a többi nemzetiségvezett.

évszázadokon át egységes, különálló Erdély csupán három „nemzet”: a magyar, a széka szász egyenlőségén nyugvó kis szövetség volt.ak 1848-ban, a szabadságharc eredményeként törölte el a magyar törvényhozás a „3mzet” rendszerét és ezzel egyenlőséget adott a románoknak, akik akkor már a népességét alkották. Az évszázadok alatt azonban a nemzetiségek között kialakult a

egyensúlyozott békés együttélés rendszere, mely a svájci kantonok helyzetéremlékeztetett. A többségi uralom a Monarchiának ebben a részében elképzelhetetlen voltangsúlyozni kell azonban Erdély messzemenő liberalizmusát, melynek egyik onyítékaként a vallásszabadságot először az 1568-as tordai országgyűlés

ondta ki akkor, amikor Európa többi államában a vallásháborúk még dühöngtek.{10}

Horvátország és Szlavónia a régi magyar királyságban teljes nyelvi autonómiát élvezeten a területen nem is a magyar volt a hivatalos nyelv. A közigazgatás, sőt még aagyarország és Horvátország közötti hivatalos levelezés nyelve sem a magyar, hanem arvát volt. Egyetlen országban sem tapasztalhatunk ekkora kedvezményt egy nemzetiséelv ápolásával kapcsolatban. Akik tehát azt állították, hogy Horvátországban éslavóniában elnyomták a horvát nyelvet és, hogy a népet itt erőszakkal magyarosítottákgy nem ismerték a tényeket, vagy tudatosan hamisítottak. A horvátok azért szakadtak agyarországtól, mert szlávoknak vallották magukat, nem pedig azért, mert elnyomtáket {11}.sősorban az 1848-as szabadságharc jelentelte az évszázados magyar-horvát kapcsolatokegromlását. A horvátok ekkor Ausztria oldalára álltak.régi kapcsolatok, melyeket a török elleni évszázados fegyverbarátság kovácsolt össze, jóltak. A horvát-magyar ellentét tehát viszonylag újkeletű. Az „illir mozgalom”, mely aodalmon belül a délszlávok egységét hirdette, megakadályozott minden őszinte

egbékélési annak ellenére, hogy a magyarok hajlandók lettek volna engedményekre.Ezt bizonyítja az 1868-as horvát-magyar megegyezés is, mely 1873-ban került kibővíté

agyarországot ténylegesen semmiféle felelősség nem terheli a magyar-horvát jóviszonybomlásáért, melynek előidézője kizárólag Ausztria délszláv politikája és néhány élsőséges utópista szerző írása volt. A horvát néptömegek sohasem voltakagyarellenesek. Az igazság az, hogy a horvátok nem tudták kellőképpen kihasználnierencsés helyzetüket és nem tudtak hasznot húzni a magyarok nyújtotta előnyökből. Mni fogjuk, a szerbek célkitűzéseikkel kapcsolatban különösképp csalódtak. Végül is a hp 800 közösségben eltöltőit év után, miután az osztrák-magyar ellentétekben egyik old

másikra rángatták, az osztrákot és a magyart egyaránt otthagyta. A jugoszláv tapasztalatlt szüksége - úgy, mint a szlovákoknak a csehszlovák leckére – hogy kinyíljon a szeme.áv testvériség álmaitól elkápráztatva elfordult Magyarországtól, mely valóságoskormányzatot tudott biztosítani neki.eg kell még jegyezni, hogy az első világháború előtt oly sokat vitatott magyar-horvátyezmény Horvátország-Szlavónia részére páratlan virágzást biztosított Magyarország anpénzügyi támogatásával.{12}

agyarország ellen, egészen különös módon, az első világháború előtt, mikor Ausztriávatött kiegyezése és demográfiai fejlődése következtében régi erejét visszaszerezve ismét

odalom geopolitikai sarkpontjává válhatott volna (ez megközelítően egyezett Korvinátyás XV. századbeli birodalmával), egészen a legfelső bécsi körökig önállóságát



szélyeztető tervek alakultak ki. Az 1867-es kiegyezés, annak ellenére, hogy a hatalmionopóliumot csak két nemzetiség, a német és a magyar számára biztosította, a Habsburntralizmussal szemben mégis haladást jelentelt.

Előnyös volt abból a szempontból, hogy átmeneti jellegű volt és elkerülhetetlen útszaentett az egész monarchia szükségszerű átalakításában.Az 1918-as katasztrófa nélkül a dualizmus fokozatosan szövetségi formára szélesedett

lna ki, mely valamilyen módon egyesíti a birodalom 12 millió német és 11 millió magyakosságát. Valószínű, hogy a csehek lettek volna az elsők, akik a szövetségbe kerülnek,iknek történelmi jogai ugyanolyan régiek voltak, mint a magyaroké. Sokan megfeledkeról, hogy Csehország, mely a birodalomban jogosan igyekezett magának előnyökettosítani, maga is be volt ékelve történelmi és földrajzi határai és a betelepült szudéták zé, másrészt pedig arról, hogy a csehek, mivel a birodalom külkereskedelmének 65%-aeh ipar termékeiből származott, már egyébként is a régi rend haszonélvezői voltak. A zigazgatást már régóta annyira kisajátították maguknak, hogy a magyarok és a lengyele

absburgok abszolutista törekvései kiszolgálóinak tekintették őket.Magyarország vitathatatlanul előnyös helyzetbe került az 1867-ben létrejött dualizmu

al, mely a török hódoltság előtti történelmi területeinek autonomiáját biztosította. Ennenére a nemzetiségekkel szemben - legalábbis kezdetben - előnyös jóindulatúézkedéseket telt. A méltán a „haza bölcsének” nevezett Deák Ferenc és br. Eötvös Józsr feddhetetlen és megfontolt politikusai befolyására a magyar országgyűlés 1868-banszaállította és több pontban kibővítette a híres ún. „nemzetiségi törvényt”, amit első íz1848-as áprilisi törvények kiegészítéseként, 1848. július 27-én Szemere Bertalan

őterjesztésére fogadott el arradalmi Kormány, hogy kiegészítse az 1848-as áprilisi törvényalkotást.a törvény a nemzetiségek jogegyenlőségét a magyar közjog alapvető cikkelyévé tette, a

yébként a maga nemében első volt az egész világon, amennyiben biztosította a kisebbséabad fejlődését egy országon belül. E törvény szellemében és rendelkezéseiben annyira

erális volt, hogy fel évszázaddal később jogászok, magyar államférfiak, de még a nyugacsak sajnálkozni tudtak afelett, hogy nem szolgálhatott mintául a nemzetköziyezmények, valamint az „utódállamokban” a magyar kisebbségek védelmét biztosítólönböző nemzeti törvényalkotások esetében. Végül is meg kell jegyeznünk, hogy Svájc utóbb Belgium - kivételével az európai államok többségében a nyelvi kisebbségeket mndig nem ismerik el, a Nemzetek Szövetségének a két háború között oly gyakran ésomatékosan kifejtett kívánsága ellenére sem. Egyébként tudvalevő, hogyanciaországban még most sincs semmi jogi garancia sem a bretonok vagy flamandokm pedig a baszkok kulturális életét illetően.

Főként a nemzetiségek politikai passzivitásának tulajdonítható, hogy nem tudtak - vagm akartak - élni azokkal a tekintélyes lehetőségekkel, amelyeket számukra az 1868-asrvényhozás biztosított. Vezetőinek egy része nyíltan vagy alattomban fölforgató munkágzett és makacsul megtagadott minden enyhülésre irányuló kísérletet, ami hosszú időrkedvetlenítette a magyar államot és meggátolta abban, hogy továbbfejlessze és kiszéles

ebbségi politikáját, amely kezdettől fogva igen nagylelkűnek és liberálisnak ígérkezettnek következtében e kiváló törvény félénkségét sejtető és ezáltal tökéletlen formábanrült alkalmazásra, hogy végül is rossz jóslatként mozdulatlanságba merevedjék. Sőtvéssel később, már 1880 táján, egy nemzeti, központosított és egységes állam felé tartó

nálatos „visszafelé-fordult” irányzatot mutatott, mely nem volt annyira intelligens, miszedelmes. Tagadhatatlan mentőkörülményei ellenére is minden bizonnyal ez okozta a



rszak magyar vezető férfiainak főbenjáró hibáját, amely - legalább is részben - hozzájárhoz, hogy mintegy 40 év után Magyarország ellenségei számára ürügyül szolgáljonrianoni katasztrófára és a Magyar Királyság ezeréves határainak elvesztéséhez vezessenyes egyedül a liberális politika (1868-ból) kitartó alkalmazása menthette volna meg a Srona országainak integritását.Eötvös, a magyarországi nemzetiségi kérdés megoldását a megyék önkormányzata álltosított nemzeti autonómiában látta (Magyarországot már Szent István király 63

rmegyére osztotta). A svájci kantonokhoz hasonlóan, az egységes történelmi államban

alános választójog minden nemzetiségnek megadta a lehetőséget, hogy az szággyűlésben számarányának megfelelően képviseltesse magát. A tiszteletreméltóocsári Lajos, a kor politikusa, több, a nemzetiségekkel foglalkozó tanulmány tisztánlátóerzője, aki okulva 1848-49 tapasztalataiból, a kiegyezés után az országgyűlésben szót emnemzetiségek önkormányzata és szabad nyelvhasználata érdekében. Célját, sajnos, nem

ezért visszavonult a politikai életből.A kor vezető politikusainak mentségére szolgáljon az a tény, hogy a nemzetiségek egy

zetői nem is titkolták, hogy az általuk követelt autonómia csak az első lépést jelenti a tezakadáshoz vezető úton. A magyarok, politikájukból folyó önvédelmi visszahatásként eállami centralizmus fenntartását és megerősítését kívánták, ami meggyorsította atelepült idegenek beolvadási folyamatát, amit nem sok túlzással, a magyar kormány magyarosító” politikájának neveztek. Valóságos merényletnek tekintették pl. az 1897-c

rvényt, mely a kisebbségi iskolákban a magyar nyelvet csupán mint oktatási anyagot tetelezővé s e politika egészéi néhány érvényes argumentummal denunciálva a Budapest

895. aug. 19.) összegyűlt Nemzetiségek Kongresszusa (románok, szlovákok és szerbek)elentette, hogy Magyarország nemzetiségeinek összességét azonosítani kell az állammmzetiségek parlamenti képviselete pedig magától értendő. A híres 1892-es „Románemorandum”, mely annak idején erős visszhangot keltett, nem követelt egyebet, mint dély ésszerű visszatérését a nemzeti önkormányzathoz a királyság keretein belül.sősorban gyűlölködő stílusa és a magyarokra szórt rágalmai tették lehetetlenné annak agyar részről való elfogadását.

A nemzetiségek ellenállását tehát már nem lehetett feltartóztatni. Csak egy megértőbbrmány rugalmas politikája lett volna képes bizonyos engedmények nyújtásával

vékenységüket korlátozni és ezzel az ország egységét megerősíteni. A háború és az aztvető összeomlás csak elmélyítettek a problémákat; az autonómiára irányuló törekvésekár nyíltan az elszakadást célzó követelésekké változtak, Magyarországnak pedig sem idm lehetőséget nem nyújtottak nemzetiségi problémái méltányos megoldására. A vetkezmények egyébként sok esetben szenvedést hoztak elsősorban a horvátok, kisebb

értékben a ruszinok, a románok és a szlovákok számára.Végeredményben, az utolsó időszak politikai tévedéseitől eltekintve (melyek a magya

rténelemnek csak egy egész rövid időszakára vonatkoznak) nem állítható, hogy agyarország bármikor is elnyomta volna nemzetiségeit, vagy elhanyagolta volna kulturlődésüket. Ha magatartása a nemzetiségekkel szemben nem is volt mindvégig kifogásta betelepülteket Kossuth kívánsága szerint nem is kezelte mindig „testvérként”, kiseblitikája előnyösebb volt minden európai állam utolsó 50 évben gyakorolt nemzetiségilitikájánál. Ma, az utódállamok kisebbségei - legyenek ezek magyarok, vagy nem - nagyeg lennének elégedve, ha ezekben az országokban annyi jogot élvezhetnének, amennyit

gi Magyarországon a nemzetiségek élveztek.Egyes nyugati politikusok és diplomaták Trianonban „ezeréves igazságtalanságról” me



szélni. Valójában, éppen ez az ezeréves múlt igazolja legékesebbén Magyarországot, régszomszédaival, de még a legfejlettebb nyugati államokkal szemben is. amelyek igen keedményt értek el ezen a téren. Példaként említjük, hogy a nyugati államok bűnösleegyezésével űzték ki 1945-ben Csehországból a szudétákat. Szlovákiából a magyarokentős részét azokból a régiókból, melyeket évszázadok óta laktak.Jerzy Lukaszewski{13 } helyesen állapítja meg jelentős munkájában, az „Ausztria-

agyarország történelmi földrajzában”, hogy a „gyógyíthatatlan beteg állam” és a „népek rtöne” kifejezések a későbbi utódállamok egyes politikusaitól származnak, akik a száza

jén és a két háború közúti elárasztották a nyugati sajtót silány irodalmi termékeikkel.lön hely illeti ezek közöli Masaryk és Benes munkáit, melyek nagy visszhangot kellettóságban a Monarchiában az „elnyomott csehek” helyzete sokkal jobb volt. mint aznyomó magyaroké", a szomszéd államok (Szerbia, Románia) nemzeti polgárainak tszínvonala alacsonyabb volt

agyarország területén élő testvéreikénél. Egyébként ezek a híres propagandisták, akik andóan a népek természetes önrendelkezési jogát emlegettek, a háború alatt egyetlen sm említettek saját jövendőbeli kisebbségeik jogairól; önző elvakultságuk megakadályozet abban, hogy mások számára is elismerjék azokat a jogokat, melyeket maguknak

vántak, mikor elárasztották a világot panaszaikkal a magyar elnyomás ellen, hogy végülrjék, hogy a nyugati közvélemény a magyarokat elnyomóknak, barbár ázsiai despotákntsa. Nyugat már eleve fogékony volt a sértő propagandára, és ezért Magyarország mindérlete kisebbségi politikájának igazolására, minden védekezése, már eleve lehetetlennt.Összevetve azt a félévszázadot, mely a St. Germain-ben és Trianonban aláírt békeköté

elt, ma már tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy az 1867-es kiegyezés és az elsőágháború közötti időszak az ország minden népe számára a béke és nyugalom, azgazdasági és kulturális élet virágzásának időszaka volt. Valójában semmi sem volt aonarchiában, amit az idő ne igazolt volna. Az utolsó évek már a tartományok fejlődését

mzetiségek közti ellentétek enyhülését jelentették. Az állam törvényes, türelmes éserális volt, közigazgatása pedig kifogástalan. Ennek a közigazgatásnak, még ha szemére

het vetni, hogy egyes időszakokban a nemzeti elnyomás, a németesítés eszköze volt,gadhatatlan érdeme. hogy még a legelmaradottabb vidékekre is eljuttatta a fejlődést{14}

ború előtti magyar közigazgatás kétségtelenül kissé merev és szigorú volt, emellett onban teljesen kifogástalan” {15}. Ugyanezt, a közvélemény szerint, hosszú idő óta nem omán és szerb közigazgatásról állítani.A háború meggyorsította a kettős monarchia összeomlását akkor, amikor az idő romb

envedések és visszaélések nélkül is meghozta volna az átalakulást. Az általános benyom

yébként egy nagy, virágzó és fejlődő országot igazol. A jólét egyre növekedett. A zszolgáltatások tökéletesen működtek. A magánélet biztonságos volt. A hierarchikusenségek ellenére érezhető volt a szociális igazság lassú, de biztos előrehaladása{16}.



. FEJEZET

z első világháború: okai, kialakulásas az 1918-as légkör

A Központi Hatalmak az 1914-18-as háború kirobbantásában és Ausztria Magyarorszáháború előkészítésében játszott szerepéről elterjedt elméletek néhány elfogult történésármaznak, akik feltevéseiket csak felszínesen, vagy pedig a korszak kétes hitelességű

kumentumaira támaszkodva dolgozták ki. A magunk részéről szeretnénk hozzájárulni ves feltevések eloszlatásához, kizárólag a győztesek, vagy a semlegesek táborához tartoerzőkre hivatkozva.

Jelenleg általánosan elfogadott tény, ahogy azt Isorni mester „A nagy háború igazirténete” c. művének bevezetőjében írta{ 1 7 }: hogy a „fegyveres béke Európája”, mely 191n két, egymást az első alkalommal megtámadni kész táborra oszlott, elkerülhetetlenülborúra ítéltetett és a békét meg Szarajevó nélkül sem lehetett volna sokáig fenntartani25-ben Nitti, az első világháború alatti Olasz Tanács elnöke, a következőket írta:ekintetbe véve az Európában kialakult politikai helyzetet, a háború elkerülhetetlen vol

sleltetni lehetett volna ugyan, de elkerülni semmi esetre sem A valóságban mindenütt alaj megfelelő előkészítése a k onfliktus kirobbantására. így tehát a tisztesség keretcin bm lehet kizárólagos felelősségről beszélni”{18}

Henri Pozzi 1934-ben kiadott „A bűnösök” c. tanulságos munkájában így ír: „Kétség nerhetett ahhoz, hogy a háborúnak, az Európát akkor uraló két nagy szövetséges érdektözött előbb, vagy utóbb, ki kellett robbannia. De ha ez a katasztrófa elkerülhetetlennek szott is, 1914 júliusában még elhalasztható lett volna.”{19}

Egyébként az évszázad kezdete óta a háború már többször volt azon a ponton, hogy obban, mint pl. 1909-ben és 1913-ban. Az igazat megvallva a félelem kényszere alatt

ndegyik fél lázasan készülődött rá és nagyrészt éppen ennek tulajdonítható, hogy végüóban kitört. Mióta Európában mindenütt be lehet tekinteni ennek a korszaknak titkoséltáraiba valamennyi komolyabb történész újra megvizsgálta a Központi Hatalmak elősségére es a háború kirobbantására vonatkozó kérdést. A vélemények a megosztottelősség felé hajlanak.Mások, mint pl. Alfred Fabre-Luce, 1924-ben megjelent „A győzelem” c. munkájában

íltan és bátran hangoztatták, hogy a háború kirobbantása titkos szerb-orosz mesterkededménye volt. Ezt a nézetet Fabre-Luce még több érvvel támasztja alá „A lemosott arcúrténelem” (1914- ki volt a gyilkos?) c. munkájában, melynek előszavában a következőke

a:14 júliusa történetének megváltoztatását különösen az okiratok meghamisításaagyarázhatja... Az igazság terjesztését néhány befolyásos csoport útján tapintatosnzúrával akadályozták... A letűnt politikusok megkísérlik. hogy becsapjanak bennünkkerült is kortársaikat az utódokkal együtt félrevezetniük. Ezért az emberek nagyrészeemet hunyt a múlt felett... Az utolsó szót azonban a Történelem fogja kimondani.{20}

1914-ben a szerbek cselekedetei mögött, akik a faltörő kos szerepét játszották, sokkal ntosabb érdekek - különösen az oroszoké - Közép-Európában és a Balkánon húzódtakeg... A szarajevói gyilkosságról, mely az első világháborút elindította, ma már biztosan

djuk, hogy előkészítője az Oroszországtól titkon támogatott Szerbia volt, célja pedig aborún keresztül Ausztria-Magyarország feldarabolása. Szerbia a háborús provokáció or



zköze volt."{21} A háború kirobbanásának a Narodna Obrana állal kormánysugallatraegszervezett szarajevói merénylet volt a valódi indítóoka, melynek célja Ferenc Ferdináherceg félreállítása volt, aki utolsó akadályát képezte a szerb irredenta mozgalomnak. „herceg a trializmust akarta megvalósítani, ami az északi és déli szlávok autonómiájátedményezte volna egy államszövetségi monarchiában. Ez viszont ellentmondott a pánsrekvéseknek és 'Nagy-Szerbia' megvalósításának.”{22}

Egyébként Oroszország, ha győzött és nem omlott volna össze 1917-ben, nagy területiőnyökre tett volna szert (pl. Lengyelország, a Fekete-tenger feletti kizárólagos uralom,nstantinápoly birtoklása). Az európai háborút vizsgálva azt mondhatjuk, hogy itt főkénoszország háborújáról volt szó, melyet egy katonai klikk kívánt, hogy kiköszörülhesse 05-ben a japánoktól elszenvedett vereség csorbáját.{23} Oroszország előre megfontolvarópában kereste a kiegyenlítést keleti csalódásai miatt.Másrészt, ahogy Henri Pozzi idézett munkájában találóan hangsúlyozza, „az oroszoka

ttentő belső nehézségek sodorták bele az 1914-es háborúba. Már előtte háromszor, 190bruárjában, 1912 decemberében és 1913 augusztusában tervezték a háború gondolatátsztria ellen... Az orosz pánszlávizmus sohasem felejtette el és nem bocsátotta megsztriának, hogy 1878-ban a Nagyhatalmak, Bécs felbujtására, a berlini kongresszuson

egfosztották a törökkel szemben kivívott győzelme gyümölcsétől.”Henri Pozzi hivatalos táviratokkal alátámasztva mondja ki az egyébként

szautasíthatatlan vádat: A július 24-i titkos orosz mozgósítás nélkül, melyet 48 órára edtak titkolni előttünk, hogy a megakadályozást lehetetlenné tegyék számunkra, 1914 júolsó hetében a béke megmentésére irányuló kísérletek még sikerrel járhatlak volna...

mikor pedig Ausztria az utolsó pillanatban egyességre hajlott, nem Németország, haneoszország utasította vissza a nemzetközi konferencián a brit javaslatot... Ausztria-

agyarországot Oroszország élet-halálharcra kényszerítette... A francia kormány - ismezzi - hagyta, hogy Oroszország cselekedjék. Kétségtelen - írja hogy kormányunk és vez

emélyiségeink a hadüzenet alkalmával már tudták, hogy Oroszország július 24-énozgósítást parancsot adott ki és Európát háborúba kényszerítene Egyébként az oroszonössége annyira nyilvánvaló volt, hogy a táviratot melyben Maurice Paléologue jelent a mozgósítást, kihagyták a háború eredetet ismertető Sárga Könyvből, melyet a QuaOrsay adott ki és melynek szerkesztői nem sejtették, hogy egyszer majd nemcsak Maurléologue, hanem maga Sazanov is felfedi az igazságot. „Az első európai háborús mozd

mi a további mozgósításokat - főleg a németekét - kiváltotta, a moszkvai, kijevi, kazáni,esszai 4 katonai körzetben történt július 24-i mozgósítás, valamint a balti tengeri flottaységeinek háborús készültségbe helyezése volt, ami az élvonalbeli erők kétharmadátntette.”{24}

A valóságban mindig az az igazi agresszor, aki háborúval akar megváltozatni egyeglevő helyzetet, függetlenül a különböző katonai jellegű kifogásoktól, melyeket asőbbiek során bőséges fantáziával tálalnak fel Franciaország felelősségéről az amerikaiarry Elmer Barnes „Poincaré és a háborús felelősség” c. 1924-ben megjelent cikkében avetkezőket írta: „Franciaország 1914-ben hibát követett cl. mikor nem ellenezte a cárirmány kelet, törekvéset és szemet hunyt Oroszország balkáni üzelmei lelett, melyek véa szarajevói kettős gyilkossághoz vezettek. Franciaország így részt vállalt abban alitikában, mely katasztrófában végződött.{25} Ez a pontos igazság annak ellenére, hogy incaré a későbbiekben igyekezett politikáját igazolni, mikor azt írta, hogy „semmiféle

mpátiát sem táplált Oroszország képzelt törekvéseivel szemben”.



ymond Poincaré-nak, aki származására nézve lotharingiai és közismerten harciasmészetű volt, valójában nem volt egyéb szándéka, mint hogy visszaszerezzemetországtól Elszász-Lotharingiát. Ebben az irányban tartós nyomást gyakoroltoszországra, mikor pénzkölcsönt biztosított az oroszoknak a német határra vezetődászatilag fontos vasútvonalak építésére. „Nem habozott – vonja le kissé naivan avetkeztetést - hogy mint jó köztársaságpárti politikus az orosz imperializmus törekvéseolgálja, ami a legkevésbé sem egyeztethető össze hazánk demokratikus elveivel”.y tény mindenesetre bizonyos, az, hogy elvágta az útját 1912-ben Németország közeledérletének, mely Elszász-Lotharingia autonómiáját célozta.Mindezeket egybevetve láthatjuk, hogy 1914-ben minden ravaszkodás arra irányult, hosztria-Magyarországot és Németországot hadüzenetre kényszerítsék, amit FranciaorszOroszország titokban óhajtott, mert ezzel a látszat és diplomáciai előny az ő oldaluko

aradt. Így történt, hogy Szerbia Oroszország titkos támogatásával arra törekedett hogy sztriát a türelem legvégső határáig ingerelje.Robert Valéry-Radot ezt írta: „Nem kellett különös éleslátás annak felismeréséhez, ho

incaré petrográdi látogatása egy egész hadtest szakértő kíséretében nem a békeegszilárdítására irányult.” Aldo Dami szerint:er szál vezet oda, hogy a legutolsó háború forrása Elszász-Lotharingia kérdése volt, memcsak Boulangert és Déroulede-t, hanem Delcassét Poincarét is kísértette.” Majd újbófred Fabre-Luce, az e tekintetben legkiválóbb szakértő: „Szükséges volt-e vajon 1,500.0nciát lemészároltatni, hogy visszaszerezzenek 1,511.000 lotharingiait? Az autonómiátncia-német egyezménnyel is el lehetett volna érni, amit egyébként Németország is kerez az egyezmény felvirágzáshoz vezetett volna, egy szövetséges Európán belül.”{26}

Világos, hogy Ausztria-Magyarország és Németország csak Szerbiára korlátozott háboart, míg Franciaország, Oroszország és természetesen Szerbia, az általános háborút kívely egyedül volt alkalmas arra, hogy törekvéseiket és érdekeiket látszólag kielégítse. Teoszország és Franciaország már kezdettől fogva gondoltak az általános háború

őkészítésére. Ezek szerint Alfred Fabre-Luce „A győzelem” c., 1924-ben megjelent művét következtetései a leginkább helytállóak: „Ausztria és Németország cselekedetei lehetEntente-éi pedig elkerülhetetlenné tették a háborút”. Ha elismerjük, hogy Hitler, az elágháborúyenes következménye (Kaas trevesi érsek ismert híres mondása, mely szerint Hitler neanauban, hanem Versailles-ben született), akkor állíthatjuk, hogy bizonyos felelősségeökerei sokkal messzebb nyúlnak, mint képzelnénk. Szerencsére nem lehet mesterségesszetákolt legendákat hosszú ideig fenntartani, sem pedig - mint írják „az igazságot csakőzteseknek a legyőzöttek felett gyakorolt joga alapján meghatározni”.

éltán nevezi súlyosnak Pozzi azt a tényt, hogy „amikor a győztesek kitűzték Versailles-bGermainben és Trianonban békefeltételeiket, Németország és Ausztria-Magyarország

tételezett bűnössége – egyedüli bűnössége - szolgált alapul a kíméletlen döntés moráliazolására.”{27}

Franciaország azt hitte - és hisz i ma is hogy biztosíthatja az európai egyensúlyt, mikátssza a pánszlávizmust a pángermanizmussal szemben. Pedig sem Franciaország, serópa szempontjából nem ér egyik többet a másiknál. Franciaország tragédiája 1871-benzenvedett veresége óta abból a meggyőződésből származik, hogy őt csak Oroszország

entheti meg a pángermanizmus veszélyétől. Közvetve, valószínűleg innen ered

anciaország és Lengyelország közötti évszázados hagyományos kapcsolatok megromlásrábban Franciaország ebben a két latin kultúrájú országban látta Európa védőbástyáját



ngermanizmussal szemben.yilvánvaló tehát, hogy mikor Oroszország Franciaország szövetségese lett, az Oroszorszzvetlenül fenyegetett Lengyelország azt tapasztalhatta, hogy régi jó kapcsolataianciaországgal megromlottak. 1871 után, egészen Oroszország 1917-es összeomlásáig, anciák, a lengyelek iránt érzett régi barátságukat is erősen korlátozták. A franciák szemé

agyarország bűnössé vált abban, hogy az 1867-es kiegyezés után a kettős Monarchiátmetország felé irányította. Andrássy Gyula miniszterelnök ugyanis 1870-71-ben

egakadályozta Ausztria-Magyarországavatkozását Franciaország oldalán a poroszok ellen vívott háborúban.franciák neheztelése sajnos alapos volt annak ellenére, hogy Andrássy Gyula eljárásaagyar részről több szempontból igazolható volt. Mint Kossuth egykori fegyvertársa, nemdta elfeledni, hogy az 1848-49-es Ausztria elleni szabadságharcot a magyarok az oroszozbelépésére vesztették el. Másrészt pedig úgy látta, hogy a poroszok 1866-os sadovaiőzelme után a magyarok hasznot húzhatnak a kiegyezésből.

Andrássy ellenezte Bécs belépését a germán hegemóniáért folytatott harcba. Mint a keonarchia külügyminisztere, oroszellenes jelleget vitt az 1879-es osztrák-német szövetsélitikájába. Ez az egyesség egyébként keletkezésétől kezdve kizárólag Oroszország és neanciaország ellen irányult. Andrássy egyik fő érve a német szövetség javára az volt, hogm feledte cl Lengyelország egykori felosztását és egy esetleges német-orosz szövetségbsztria-Magyarország romlását látta.gül is az Oroszország elleni védekezés szüksége vitte Ausztria-Magyarországot a Bismametországával kötött, a cári Oroszország balkáni céliránya elleni erős szövetségbe. A zponti Birodalom közeledése a század vége felé egyre erősödő pánszláv veszéllyel szemyszólván kényszerű volt.Ezek után szeretnénk emlékeztetni a franciákat, akik esetleg nem tudják, vagy talán

eledték a tényt, hogy 1871-ben csak a magyar és a cseh országgyűlés tiltakozott Elszásztharingia Németországba való igazságtalan bekebelezése ellen. Az alábbiakban újra idé

iltakozás szövegét. A cseh tiltakozás nem parlamenti keretek között, hanem a nagy csehp, a „Národny listy" 1870. dec. 11-i számában egy nemzeti politikai manifestum tíz sorábott kifejezésre. A magyar parlament tiltakozását a 2. sz. Függelék ismerteti.Jules Favre-t annak idején egy magyarországi kiküldöttje a következőképpen tájékoztmagyarok tömegesen siettek volna segítségünkre, ha a kormány nem akadályozta voln

et”. Végeredményben Hevesy Andrással együtt megállapíthatjuk, hogy Ferenc József ászárt sokkal inkább az orosz veszély, mint Andrássy befolyása akadályozta abban, hogynciák oldalán bosszút álljon a poroszokon. Ezt igazolja az a távirat is, melyet a franciákett aratott győzelem után I. Vilmos császár küldött II. Sándor orosz cárnak: „Poroszors

hasem fogja elfelejteni, mivel tartozik a cárnak azért, hogy a franciaországi háború nemött nagyobb méreteket.”{28}

Az 1914-18-as háborúval kapcsolatban ma már szeles körben bebizonyosodott, hogy agyarország, annak ellenére, hogy befolyása volt az osztrák-magyar külpolitikára és aború előtti években több fontos diplomáciai posztot magyar arisztokrata politikus töltö nem volt felelős a háború ki robbantásáért. Elsősorban Ernest Denis történész vádolta

aptalanul Magyarországot azzal, hogy miniszterelnöke, gróf Tisza István, szabadította eborút 1914 júliusában. Eduárd Benes, a hírhedt történelemhamisító álszent hazug módte Tisza grófot a háború főbűnösévé 1915-ben megjelent „Romboljátok szél Ausztria-

agyarországot” c. munkájában.Louis Eisenmann professzor betetőzte Benes hazugságait, amikor cinikusan „Az európ



döklés felelősségét” emlegette. Ez mások szerint is alá való rágalom volt, a tolvajok zismert fogása, mikor másokra kiáltják, hogy „Tolvaj, fogják meg!”Már a háború alatt, de utána is, megállapították Tiszáról, hogy korának egyetlen

litikusa sem tett annyit a háború megakadályozására, mint ő, és miután a háború kitvolt az egyetlen, aki országa részéről minden annexiót visszautasított, az egész háborúatt valamennyi hadviselő fél számára „fehér békét” követelt, ellene volt az 1917-es némngeralatti általános háborúról szóló határozatnak. A Tharaud testvérek és más, elismeazságos történészek szerint, Gabriel Gobron mondta ki legtisztábban az igazságot: „ E

mber volt csak, aki a békét kétségbeesetten akarta Közép Európában: a becsületes Tiszatudatosan terjesztett rágalmak ellenére Tisza gróf volt a kettős Monarchianisztertanácsának tagjai között az egyetlen, aki az első pillanattól kezdve tiltakozott aború ellen és mindent megtett megakadályozására. Még lemondását is kilátásba helyera az esetre, ha tanácsát nem hallgatnák meg. Bizonyítja ezt Ferenc József császárhozézett emlékirata, valamint számos minisztertanácsi jegyzőkönyv és diplomáciai irat,

elyeket a háború után Bécsben, Berlinben, Pétervárott hoztak nyilvánosságra a titkoséltárak anyagából. Már 1914 júliusában tiltakozott a Szerbiához intézett nagyon erős himátum elküldése ellen és csak kényszeredetten egyezeti bele, miután július 14-én

onyítéka volt az orosz mozgósítás kezdetéről. Henri Pozzi: „Július 14-ének reggele óta,ius 8-tól az osztrák-magyar kormány figyelmeztetési kapott Európából az ázsiaiapatokról s a Kijev környéki csapatmozdulatokról."{30} Tisza gróf valamennyi írásában alotta, hogy a háború rendkívül kockázatos Magyarországra nézve, melynek egész léte

szélybe kerülhet függetlenül áltól, hogy milyen lesz a kimenetele. Egy biztos: ez a háboy rossz ügy az országnak és szörnyű szerencsétlenség egész Európának. Sajnos nem tudország ezt a háborút elkerülni, mivel Ausztriához volt kötve az 1867-es kiegyezésvetkeztében. Ezt a veszedelmet Kossuth rendkívüli éleslátásával már előre megérezte.1913 októbere, a két balkáni háború villámgyors győzelme után, Szerbia szédítő polit

katonai felemelkedést könyvelhetett el magának amely tagadhatatlanul veszélyeztetterályság integritását, ahol a hadüzenet Szerbia ellen ténylegesen lelkesedést és őszintemogatást váltott ki. Egyébkent az országot körülvevő szláv „vasgyűrű” elszakításáhozagyarország csak magára Németországra számíthatott annak ellenére, hogy ez aövetség sem volt egészen veszélytelen érdekei szempontjából. Ismeretes, hogy bizonyorlini politikai körök, Ferenc Ferdinánd főherceg nézeteit követve, Erdély egy részét kínRomániának, mikor 1915-ben a maguk oldalára akarták azt állítani. 1914-ben tehát a sgermán veszedelem közül a magyarok az utóbbit tartották kisebbnek A háború

menetelével kapcsolatosan nem tápláltak vérmes reményeket, mint ahogy ezt az akkor

zszájon forgó mondás is bizonyít, mely szerint: „Ha Németország veszít, mi is veszítünha Németország nyer elvesztünk.” A magyarok tudták, hogy országukat Oroszországgóta veszélyeztette. Meg kellene vizsgálni, hogy Miklós cár tényleg beleegyezett-eplomáciája és vezérkara tervébe: Szent István Koronája országainak szétdarabolásába. Alkáni győzelmeken felbuzdulva Oroszország és Szerbia nem is tagadták, hogy Ausztria-agyarország felosztását tervezik, hogy a maradványokon megosztozkodhassanak. 1910-minisztertanács elnöke, gróf Khuen-Héderváry, bizalmasan ezt mondta Millet-nek anciaország nagykövetének: „A német szövetség védősorompó a magyarok részére aávok ellen, akitől jobban tartanak, mint a németektől.” {31}

14-ben a magyarok és franciák nem lettek egymás ellenségeivé, csak a diplomáciairülmények rontották el a 10 évszázad óta fennálló baráti történelmi kapcsolatokat.



Kétségtelen, hogy Magyarország, vagy legalábbis az ország többsége azzal aeggyőződéssel tépett a háborúba, hogy saját ügye igazságáért, 1000 éves hazája védelmég harcolni. A magyarok Bosznia-Hercegovina annexiója óta tudták, hogy a szerbek aonarchia rombadöntésére törekszenek. Közismert volt az a tény is, hogy Nagy Szerbiát ztrák-Magyar Monarchia délszláv területeiből kívánták megalkotni. Mikor nyilvánvalót, hogy a szarajevói merényletet Oroszország készítette elő hogy a világháború

edményeként megszerezhesse a Monarchia szláv területeit, Magyarország is határozottdult a háborúba Oroszország ellen. A magyarok egyébként nem feledték el, hogy 1848-4abadságharcukat Ausztria orosz segítséggel verte le, tehát Oroszország szolgáltatta kiagyarországot az osztrák abszolutizmus bosszújának.{32}

Magyarország azonban, ellentétben szövetségeseivel és ellenségeivel nem gondoltdításokra, csak a saját nemzeti örökségének védelmére. Kiváltságos földrajzi helyzetén

gva tökéletes területi egységet képezett, nem volt tehát semmi oka, hogy határain túljeszkedjék. Ellenkezőleg, inkább tartott a Monarchia területi növekedésétől, mely sajálitikai szerepének csökkenését jelentette volna, elsősorban a szláv elemek javára. Ezértenezte Tisza István gróf a hódító háborút. Ezért tiltakozott mindenféle „trializmus” ellelt az első, aki a baráti lengyel állam visszaállítását követelte, mely 1916-ban a Központiatalmak hozzájárulásával meg is alakult. A magyar közvélemény már az 1908-as bosznircegovinai annexiót is rossz szemmel nézte. „Elég földünk van már, és túl sok szláv mzetiségünk” - mondták akkoriban Magyarországon. Andrássy gróf szerint: „A magyarvan terhelve, már a legkisebb súlytöbblet felboríthatja.”Az 1914-18-as háború kezdetétől fenyegetően nehezedett Magyarországra a szlávokna

mzetiségek köréten terjesztett politikai agitációja, mely mindig az ország felosztásátmlegette. A trianoni béke bebizonyította, hogy a magyarok aggodalma nem volt alaptalangos védelemért léhát nem érheti a magyarokat szemrehányás senki részéről sem.

Ismeretes, hogy az 1915-ös gorlicei győzelem és Szerbia elfoglalása mán Magyarországfejezettnek tekintette a háborút. Ezek után csupán a védelemre szorítkozott, osztrák és

met szövetségeseitől pedig az Entente-hatalmakkal való béketárgyalások megkezdésétrte a „status quo ante” alapján. Az oroszoktól felszabadított lengyel területeket a függet

ngyel államnak engedte volna át. 1915-ben a magyar országgyűlésben valamennyi pártpviselője egyetértett ezzel az elvvel. Ezzel szemben Sazanov orosz külügyminiszter eztondta Paléologue-nak, aki a béke lehetőségéről akart vele tárgyalni: „Semmi különbékesztriát és Magyarországot szét kell szakítani és le kell rombolni.” Paléologue erre állít válaszolta:míg Németország és Olaszország (hozzáfűzhette volna: és Oroszország) léteznek,ükségünk lesz Ausztria-Magyarország fennmaradására.”{33}

Miután a hadüzenet gróf Tisza István tiltakozása ellenére megtörtént, a magyar nép hrcolt szövetségesei oldalán, anélkül, hogy egyébként bármely más néppel szembenűlöletet érzett volna. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az első és második világháború idhadifoglyok, menekültek és polgári internáltak Magyarországon sokkal jobb bánásmódbszesültek, mint bármely más európai országban. Tisza István gróf 1918. október 17-én aszággyűlésben kijelentette: „A háborút elvesztettük ugyan, de ebben az irtózatoszdelemben a magyar nép mindent megtett azért, hogy megnyerje ellenfeleigyrabecsülését és tiszteletét. Tanú rá az egész világ, hogy hogyan kezeltük a sebesültenséget és az idegeneket, akik nálunk maradtak. Van-e nemzet, mely hősiesebben és

vagiasabban küzdött volna? Van-e még egy nép, mely létéért folytatott küzdelmébenvesebb gyűlöletet táplált volna szívében?”{34}



rizsban, Delagrave-nél Benes híres manifesztuma:omboljátok szét Ausztria-Magyarországot”, Londonban pedig Masaryk „Ausztria-ellenianifesztum”-a. Ügyvédek, bankárok és osztrákellenes szabadkőművesek támogatásáterezték meg ügyüknek. 1917. január 10-én jelent meg először a „Csehszlovákia" kifejezétente egyik hivatalos közleményében, de csak 1918. augusztus 9-én, illetve szeptemberismerték el az angolok, franciák és amerikaiak a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot hadviként, mely szeptember 26-án alakult ideiglenes csehszlovák kormánnyá.{37} Így valósueg a Benes-Masaryk „mítosz”, így történt, hogy a konfliktus elején még a Szövetségyszerű tájékoztatói az egész Közép-Európára kiterjedő politika sugalmazóivá váltak éséles körű összeköttetéseik révén megnyerték maguknak a nyugati politikusok nagy résEgyesült Államokban magát Wilson elnököt is.agy munkánkba került, hogy meggyőzzük az Entente-ot Ausztria-Magyarország

egdöntésének szükségességéről” - vallotta be emlékirataiban Masaryk elnök, mert „aagyarokat mindenütt segítette 1848-as forradalmuk és Kossuth emléke, aki száműzetésekben az országokban töltötte.”

Charles Daniélou, a trianoni szerződés referense szerint volt egy másik elképzelés is,elynek alapján Németországot osztották volna fel, a Habsburg Császárság pedig fennmazal a feltétellel, hogy olyan széles körű önkormányzatot vezessen be a cseh és horvátmzetiségek részére, mint amilyen azelőtt Magyarországon volt. Ez a tervezet fenntartolna a meglévő, évszázadok során kialakult államszerkezetet, de csökkentette volna Közrópában a nemzetiségek közötti súrlódásokat. Ha ezt a tervezetet valamilyen szövetségmájában megvalósítják, kétségtelenül ez kapja a legtöbb szavazott Franciaországban. A

lsoni felfogás, a nemzetiségek teljes önállósága aratott sikert.{38} Ettől kezdve írhattaugodtan Masaryk, hogy a Habsburg birodalom felosztása volt a háború fő célja „Az 1917- írta - veszélyes volt számunkra, mert a császár, hogy birodalmát megmentse, gyorslönbékél tervezett.” Károly császár békejavaslata idején 1917-ben, minden diplomáciai

hetőség megvolt a háború befejezésére A császár közvetítője, sógora, Bourbon-Pármai

xtus volt A békejavaslat értelmében Franciaország visszakapja Elszász-Lotharingi-át,iesztet Olaszországhoz csatolják és megalakult volna a dunai népek szövetsége,ndegyikük egyenlő autonómiával.{39} Ismét Masaryk az aki emlékirataiban legnagyobb

egrökönyödésünkre felvilágosít bennünket a szörnyű öldöklés igazi motívumairól:ggódtam, hogy vajon addig tart-e a háború, mint ahogy számítottam... Az Entente gyorsőzelme esetén nem kapjuk meg önállóságunkat, mert Ausztria valamilyen formábannnmaradt volna. Szorongással teszem fel magamnak a kérdést: Mi történt volna, ha aború nem tart addig, ahogyan én arra számítottam A Szövetségesek gyors győzelme esees kézzel maradtunk volna. Ha a Szövetségesek győzelme gyorsan következett volna be

m kaptuk volna meg önállóságunkat, egy vagy másféle formában maradt volna Ausztriagyarország.”{40}

S ezért történt, hogy a háborút meghosszabbították, hogy szétrombolják Ausztria-agyarországot és milliós fölösleges áldozatok arán megfojtsák az osztrák-magyarkeajánlatot.A háború alatt az Entente kötelezettségei döntő hatást gyakorollak az események

lődésére. Szövetségük kiszélesítése érdekében felhasználták Olaszországgal es Romániembeni ígéreteiket osztrák-magyar területek megszerzésére vonatkozóan. Romániánakagyarország tekintélyes részét ígértek oda. Ismerték azonban ennek a szövetségnek

engeségét mely nem volt képes az igényelt terüld fegyveres meghódítására. A románok18-ban kötelezettségeikről elfeledkezve még a fegyvert is letették. Náluk, kétségtelenül



hetett volna érni legalábbis részlegesen - a háborús célok revízióját, mely megkönnyítetlna a békekötést. Ez a béke Európa számára előnyösebbnek látszott, mint az 1918-as.émenceau sajnos, nem volt hajlandó megalkudni, Ausztria-Magyarországot pedig agsőkig tartó küzdelemre kényszerítették, annak ellenére, hogy fiatal uralkodója és az egp már régóta a háború befejezését kívánta. Az egész háborúban - hasonlóan a második ágháborúhoz - a józan ész elve teljesen kihalt és átadta helyét az oktalan bosszú és vakűlölet szellemének. A hosszú és kegyetlen harcokat követő békeszerződéseken aemérmetlen alkudozások légköre uralkodott. Hozzájárult ehhez a hangulathoz az a téngy a hadműveletek nagy része az Entente országainak területén zajlott le, és a

gyverszünetek előtt egyetlen Entente-katona sem vonult be a Központi Hatalmak szágainak földjére. 1918-ban sem Elszászt, sem Posnant, sem Szlovákiát, vagy Erdélyt, dig a Bánátot nem foglalták el fegyveres erővel. Ezek a területek csak a különböző

gyverszüneti egyezmények következtében kerültek a győztesek kis szövetségeseinek tokába. Magyarországon a románok és szerbek semmibe se

tték a fegyverszüneti egyezményt és egyszerűen benyomultak az ország területére, aeheket Szlovákiában Kun Béla kis vörös hadserege verte le és szorította vissza.

Ha az ellenfél még a vesztes háború után is félelmet kelt, igyekeznek a végsőkigyengíteni, hogy végül a békekötés könyörtelen legyen vele szemben. A nem éppen

csőséges győzelem sérti az ellenfél önérzetét és nagyban hozzájárulhat a békekötésellemének kegyetlenségéhez. A csodálatos és ingyen szerzett győzelem az utódállamok rében minden mérték elvesztésével járt és nagyzási hóbortot váltott ki. Ők - ahogy írtákuk a győzelem „fogadott gyermekei” voltak, akik anélkül, hogy bármit is teltek volna ér

áról holnapra legmerészebb álmaik megvalósulását tapasztalták. Legádázabbul még ekkm azok gyűlölködtek, akik előzően a legtöbbet szenvedtek. A megalkuvók, a győzelemnyérnyalói, a letűnt uralom legkészségesebb kiszolgálói voltak azok, akik hirtelen, izzókadó nemzeti érzést és nagy-nagy barátságot kezdtek érezni szövetségeseik iránt. Élvezgy egyszerre a győztesek táborában találták magukat és megmenekültek a vereség és b

llemetlen következményeitől. Gyűlöletük Magyarországgal szemben rosszkiismeretükből fakadt, és ez az érzelem Trianon után sem hagyta el őket. Tacitus monderint: „Azokat gyűlölik, akiket megsértettek.” A magabiztos erő és igazság más érzelmektott volna ki belőlük. A hosszabb háború kétségtelenül felcsigázta az idegeket és felkelerületi igények iránt érzett vágyakat ezekben aoportokban. A kormányzati szervek a sovinizmus kiszolgálói, majd a rabszolgái lettek.zeknek az embereknek Magyarország csak egy nagy ócskapiac volt, a nemzetiségi elv ügyül szolgált területi hódításaikhoz, a demokratikus idealizmust pedig csak bódításrakalmazták.”{41}

Georges Roux a két háború között azt írta, hogy az 1919-20-as békeszerződésekre a kokörének hangulata nyomta rá bélyegét.{42} „A győztesek a 4-5 évig tartó kegyetlenzdelem után, melyben szabadságukat, nemzeti létüket kockáztatták, az elkeseredés ésűlölet hangulatában nem hajlottak a mértékletességre és igazságosságra. A kormányokdviselő felek közötti feszültség fokozására hazug propagandába kezdtek. Törvényesséigazság elferdítése és a gyűlölet felkorbácsolása. Mesterséges erkölcsi igazolásokat ártottak saját táboruk buzdítására és ellenfeleik demoralizálására. Olykor még az

azságos béke képét is megcsillantották előttük. Az amerikai beavatkozás is ilyenellemben történt, mely végérvényesen rányomta a harcra az érdektelenség és az

angéliumi elvek bélyegét.Ilyen légkörben szemlélte az Entente a Központi Hatalmak összeomlását. A győzelem



jes és váratlan volt, ami az előzetes kudarcok sorozata után váratlanul érte az Entente-ely nem volt felkészülve rá és ezért szinte megrészegedett a győzelemtől. Ideje nem maondolkodásra.

siker mámorában minden előkészület nélkül kötötték meg a békét és a korlátlan hatalogán, megalkották az új Európát.A győzelemmel való visszaélés politikai hiba, mely nehezen kerülhető el. Ezt a hibát an

ején Németország is elkövette 1871-ben, amikor tiszta francia területeket is, mint pl. Mpszavazás nélkül hozzácsatolt német nyelvű elfoglalt vidékekhez. A győzteseket egyébkég számtalan kis külön-megállapodás is kötelezte, melyeket még a háború folyamán a ktente államaival kötöttek csak azért, hogy megnyerjék őket maguknak. Mindenkinek

értek valamit anélkül, hogy arra gondoltak volna, hogy az ígéreteket egyszer majd be is taniok. Végeredményben az Entente-ot sok tényező akadályozta az igazságos békerehozásában, pedig csak az igazság és mértéktartás tehette volna az új békét tartóssá.



I.FEJEZET

fegyverszünettől a békéig: Károlyi és Kun Bél

Károly császár 1918. október 17-én (tehát még mielőtt az Entente nyilvánosan követellna a nemzetiségek jogát) ünnepélyesen kimondta az egyes tartományok kormányzatának jogát, melynek értelmében valamennyi területnek jogában álltelvterületek szerint tömörülve, a nemzeti tanácsok vezetésével külön államokat alkotnelyek az Amerikai Egyesült Államok, vagy Svájc kantonjainak mintájára csatlakozhattaklna Ausztriához. A császár Magyarország függetlenségét is elismerte és ezzel véget vete67-es kényszerkiegyezésnek. Magyarországot csak az uralkodó személyének közösségepcsolta volna Ausztriához. Intézkedései sajnos néhány hónappal elkéstek, mert Wilson

nök és az Entente időközben hivatalosan jóváhagyták a nemzetiségek függetlenségiveteléseit.események ezután gyorsan követték egymást.A zágrábi országgyűlés október 29-én kimondta Horvátország függetlenségét abban a

ményben, hogy az új Horvátország az ún. „szerb-horvát-szlovén”-államhoz fog csatlako

ideiglenes cseh nemzeti tanács már ezelőtt kikiáltotta Prágában a Csehszlovák államotrócszentmártonban hirtelen megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács. Szlovákiát Csehors

után ugyanolyan gyorsan bekebelezte, mint Szerbia Horvátországot.1918. október 30-án kitört Budapesten az ún. „őszirózsás forradalom”, mely színleg a

két kívánta. Egy katonaszökevényekből álló merénylő csoport a lakásán meggyilkoltasza István grófot, aki becsülettel vállalta azt a képzelt felelősséget, melyet a háborúrobbanásával kapcsolatban számlájára írtak. Egy ellenfele így írt róla: „Mikor már lágy minden elveszett, ott maradt a fővárosban, pedig politikai barátai közül már sokalföldre menekültek” {43}

Ezután legnagyobb ellenfele, a hajdani Kossuth-féle liberális párt közismert vezetője, ncia- és angolbarát Károlyi Mihály gróf vette át a hatalmat. Károlyi az aszkéta termész

szával ellentétben gátlásnélküli demagóg volt. Az ország egyik leggazdagabb földesura, előtt a könnyelmű szórakozásokban tobzódott, ekkor hirtelen megjátszotta a haladómokratát. Először telefonon hűséget esküdött Károly császár és királynak, majd miutáyancsak telefonon felmentették esküje alól, a Nemzeti Tanács elnöke lett, 1918. novem-án pedig a Marseillaise hangjai mellett kikiáltották köztársasági elnöknek. Hazája igenalódott benne. Jóakaratán és műveltségén kívül hiányoztak belőle azok a jellembelipességek is, melyek abban az időben, mikor mindenütt fejetlenség uralkodott, az orszá

egszállás és vereség terhe nehezedett, elengedhetetlenül szükségesek lettek volna.szavirágú, csúfondáros uralmának kevés eredménye az általános választójog bevezetéseociális törvényhozás, az agrárreform-tervezet és a nemzetiségekkel való szövetség tervédolgozása volt. Ez utóbbi azonban már nem tudta megakadályozni, hogy az ország el neszítse területének háromnegyed részét. „Egy állam, melyben minden összeomlott, aholonytalanság uralkodott, melynek halárai egyre szűküllek, anélkül, hogy meg tudlak votározni, vagy ismerték volna az idegenek, a győztesek előrenyomulásának halárait, akikegértése és politikai intelligenciája nem hasonlítható össze étvágyukkal. Ez jellemezte ahány hetes fiatal magyar köztársaság légkörét.”{44}

1918. november 2. után, még a páduai fegyverszünet megkötése előtt, Károlyi gróf,egbocsáthatatlan naivsággal és illúziókkal telítve a Szövetségesek jóindulatának hitében



vetkező kiáltványt intézte a „világ népeihez”: „A magyar nép befejezte békés ésőzedelmes forradalmát, lerázta magáról az évszázadok óta ránehezedő jármot. Most önmokratikus államot akar alkotni. A magyar nemzet a világháborúval kapcsolatban minelősséget erélyesen visszautasít. Lelkiismerete sugallatára teszi le a fegyvert és békét klép a Népszövetségbe és minden Magyarországon élő népnek egyenlőséget, testvériség

rdet. Ebben az ünnepélyes pillanatban emlékezteti a világot arra, hogy az ország ezerévúltra tekint vissza, amelyik évszázadokon át Európa és a nyugati kultúra védőbástyája véltán folyamodhat tehát a világ elé Magyarország létéért és területi sérthetetlenségéért

Károlyi grófnak és társainak legnagyobb hibája az volt, hogy „azt képzelték, hogy amzetközi politikában és a kormányzásban lemondhatnak az erőszakról.”{46} Mielőttegvárták volna Diaz tábornokkal, az Entente teljhatalmú megbízottjával folytatottrgyalások eredményét, a Károlyi-kormány belügyminisztere elrendelte a wilsoni elvek apján a magyar csapatok fegyverletételét. Így a fegyverszünetet november 3-án írták aláak 4-én lépett életbe. Az Entente-csapatok eközben kihasználták a fejetlenséget és 400 difoglyot ejtettek. A páduai fegyverszünet után Magyarország még területileg sértetlenrült ki a háborúból, földjén egyetlen idegen katona sem tartózkodott. Tévedés volt azont gondolni, hogy az Entente aláírása Magyarország számára biztosítékot jelentett.rolyi gróf és Linder Béla hadügyminiszter végzetes tévedést követtek el úgy a belügy, m

külügy területén - meggondolatlanul föloszlatván a még sértetlen magyar hadsereget sszaküldvén őket otthonaikba, egyik napról a másikra védetlenül hagyva az országot, s a

y az éhes szomszédok zsákmányává tették. Ez a dicstelen intézkedése méltán érdemeltevidéletű gyenge kommunista hatalom bukása után Horthy kormányzó kormánya részézaárulás vádját. Ez egyébként nem gátolta meg őt abban, hogy 80 éves korában, 35ztendővel utána, Franciaországban, a Cote d'Azur-on fejezze be életét.

Mivel Magyarország ún. „semleges” állam lett és miután a diplomaták és tábornokok űnt, Linder hadügyminiszter kiadta híres kiáltványát: „Nem kell többé hadsereg, nemarok több katonát látni!” A sajtó rádió útján szétküldte a fegyverletéti parancsot és a

agyar csapategységek felosztását akkor, amikor a távoli frontokról hazatérő katonák ervezetten gyülekeztek az ország határainak fegyveres védelmére. Néhány magyar táboegtagadta a csapatfeloszlatásra vonatkozó parancsot, katonái zárt egységben tértek hazaol azonban a helyőrségekben azonnal lefegyverezték őket. Az akkori szemléletet jellemnder miniszter kijelentése, mely november 5-én jelent meg az egyik fővárosi lapban: „Armány megtett minden szükséges intézkedést, hogy a katonák fegyvertelenül térjenek za. Arra törekedtünk, hogy mindenki visszatérjen családja körébe és soha se legyen töbtona. Senkinek sem kell félnie az ellenség betörésétől. Senki sem jön ellenünk, mert vén annak az időnek, mikor területeket fegyverrel foglaltak el. Valószínű angol és francia

egszálló csapatok jönnek Magyarországra... Barátokként és nem győztesekként...”{47}

Ezt a lelkiállapotot tükrözi Hevesy András „Egy birodalom halálküzdelme” c.unkájában: „Az Entente-csapatok a határokon voltak. Várták őket... Soha nem viseltetteég legyőzöttek a győztesekkel szemben ilyen bizalommal. Az osztrákok és magyarok azyenlőség és megbékélés gyakorlati megvalósítását várták az Entente-tól.

Az Entente-ról beszéltek, de csak Franciaországot látták, melynek tekintélye igen nagylt. A dunai országok új államformáját várták tőle a humanista szellem értelmében, melágszerte terjesztett... a politikai választott-bíróság és erkölcsi irányítás művét. A nemzeamok alakulása, sajnos, a legkedvezőtlenebb feltételek között jött létre: belül a lázas

keseredés, kívül a megtorlás megtorlás légkörében. Míg Magyarország ostobán összetörolsó fegyvereit, az új államok elkábultan a szerencsétől, elragadta őket nemzeti önérzet



bosszúvágyuk… Mérhetetlen területi igényekkel jelentkeztek... Erre könnyen szert ishettek. A szerb hadtestek minden nehézség nélkül törtek előre Dél-Magyarországon. A mán hadsereg átlépte a Kárpátokat. Cseh kötelékek hatoltak be a Felvidékre. Egyik semálkozott ellenállással. A világ urainak tekintélye nyitott utat ezeknek a csapatoknak. A

agyarok számára Wilson pontjai a népek önrendelkezési jogáról trójai falóvá változtak,elynek oldalából a hódítók seregei lódultak elő.”{48}

Az olaszokkal 1918. november 3-án megkötött fegyverszüneti egyezmény még nyitvagyta a lehetőséget a becsületes béke számára. Foch marsall kérésére azonban a novemb béke egyoldalúan hatályon kívül helyezte a páduai fegyverszünetet, és az olasz kormánagyobb felháborodására visszarendelte Diaz tábornokot, aki addig csak végrehajtotta felsőbb Tanács határozatait. Ezután Franchet d'Espéray tábornok felhatalmazta a szerb

apatokat, hogy keljenek át a Dunán és foglalják el a magyar Bánátot és Bácskát. A romáéldán és Mackensen német csapatainak kivonulásán felbuzdulva, a bukaresti különbékenére ismét harcba kezdtek, majd november 9-én átkeltek a Kárpátokon és megkezdtédély bekebelezését. Elképzelhető ezekután a magyarok megdöbbenése, akik, vezetőik áfolyásolva, hittek a Szövetségesek szavában, s mindenünnen betódulni látták ellenségelott a Paduában aláírt fegyverszünet határozmányai értelmében Magyarország számáramarkációs vonalat a Királyság politikai határai jelentették. Ellenségeik a hadtestek znélküli felszámolása és az általános kavarodás miatt, ami gróf Károlyi „demokratikus”almával köszöntött be az országba, a legcsekélyebb ellenállásra sem találtak.

A megaláztatás betetőzéseként Franchet d'Espéray tábornok november 13-án Belgrádbrván, tapintatlanul fogadta a magyar kormányküldöttséget. melyet maga Károlyi vezetegy tiltakozását fejezze ki a páduai fegyverszüneti egyezmény áthágása miatt. (Ez andottieri a „jaj a legyőzötteknek” stílusában) kijelentette, hogy nem törődik a páduai

gyverszünettel, amit Diaz tábornok írt alá és nyíltan Károlyi szemébe mondta azt aondatot, melyet a magyarok máig sem tudnak elfelejteni: „Az ön országa fizetni ésűnhődni fog !” A magyarok ennek ellenére Franchét d'Espéray tábornok seregét téves

abadítóként, barátságosan fogadták. Az új határoknak Magyarországra valóerőszakolásával, amit álnok cinizmussal a korábbi fegyverszünet „Alkalmazásiegállapodásá”-nak (III. Függelék) neveztek el s amelynek az ország területi integritásárnatkozó részét elejétől végig megváltoztatták, minden lelkiismeretfurdalás nélkül, az aót semmibe véve, Magyarország területéből óriási darabokat juttattak a szerb és románegszállóknak.

Ezekután a belgrádi egyezményt is szemérmetlenül áthágták. 1918. december 3-án aztente Katonai Missziójának vezetője követelte a budapesti kormánytól a magyar csapa

onnali visszahívását a szlovák területekről”, ahonnan egy sebtében összeállított magya

akulat kiűzte a Linder miniszter leszerelési parancsa után betolakodott csehgionáriusokat”. Ez a felszólítás teljesen önkényes volt. A kormány tiltakozó jegyzékeitástalanok maradtak. A francia főparancsnokság hallgatólagos beleegyezésével a szerb mán csapatok is újból átlépték a demarkációs vonalakat, holott ezeket a keleti és déliakaszra már megállapították, hogy ezzel még a Békekonferencia előtt maguknak menngyobb területeket biztosítsanak. Ennek folytán az 1919. február 26-án létesített 50 km-mleges övezet tulajdonképpen újabb területeket csatolt el Magyarországból. A gyverszünet pontjait tehát a győztesek és szövetségeseik a nemzetközi jog teljesegsértésével, saját kényük-kedvük szerint módosították. Január 24-én még maga Wilso

nök is intézett egy tiltakozó jegyzéket a túlkapások ellen, ez azonban csak pusztába kiáló maradt.



A pohár március 19-én betelt, mikor Vyx alezredes, a budapesti Entente Katonai Missznöke újabb jegyzéket intézett Károlyi grófhoz, melyben a magyar csapatoknak újabb tov0 km-es tiszta magyarlakta területsávról való visszavonását követelte a románokkalemben 10 nap leforgása alatt. Károlyi gróf erre tehetetlensége és a végső kimerültségvetkeztében lemondott, az ország pedig a bolsevizmus karjaiba hullott.kommunista és szociáldemokrata pártok (azóta jól ismert módszerrel) előzőleg egyesül19. március 21-én vérontás, sőt egyetlen lövés nélkül átvették a hatalmat.

Kun Béla „Tanácsköztársaságnak” nevezett Magyar-Szovjet köztársasága összesen 133pig volt uralmon. Paul Boncour 1921. június 7-én a francia képviselőházban elhangzottszédében ezt a Tanácsköztársaságot az 187l-es párizsi kommünhöz hasonlította, melynöréséért az Entente politikája volt felelős.{49} Különös módon éppen ez az új népi kormtározta el, utolsó hazafias fellángolásként, az ország határainak védelmét nem vörös,nem a háromszínű zászló alatt. Seregei egy ideig győzelmesen vonultak előre a fegyverszafoglalt Szlovákiában.n Béla egyébként, hogy a magyarság rokonszenvét megnyerje magának, megígérte, hog

agyarországot szövetségi köztársasággá fogja átalakítani, melyben helyet foglalnak majdmzetiségek is.Józsa „Az 1919-es Magyar Szovjet Köztársaság” c. munkájában kifejtette, hogy az orszá

tharmad részének megszállása elvágta Közép-Magyarországot legfontosabbersanyagforrásaitól, főleg a tüzelőanyagtól és ez a helyzet szintén megkönnyítette aélsőségesek hatalomrajutását.{50} „A halálos csapást azonban a győztes hatalmakegnemértése, támogatásuk hiánya mérte az új magyar demokráciára”, írta.gazságtalanságuk, a nemzeti érzelmek megsértése, a hatalmas magyarlakta területek vesztése, vandál pusztítás az elfoglalt országrészekben, a Wilson-féle elvek ígéreteiben valódás végül is nemzeti ellenálláshoz vezetett.” Józsa kiemeli írásában, hogy az Ententezdetben sokkal békülékenyebb volt Kun Bélával szemben, mint a Károlyi-kormánnyal.oyd George a Négyek Tanácsának 1919. március 31-i ülésén kétségbe vonta, hogy Vyx

zredes megmondta-e a Károlyi-kormánynak, hogy a kívánt újabb visszavonulás a magytárok végleges kijelölését jelenti Wilson pedig - állítólag – „abszurdumának” nevezte eabb követelést. „El kell kerülni - mondta,- hogy a túlságos kemény magatartás a legyőzöamokat egymás után a bolsevizmus karjába sodorja.”Április elején a dél-afrikai Smuts tábornok egy vizsgálati természetű küldetése

vetkezményeképp az Entente-csapatok visszavonultak a Belgrádban kijelölt demarkácinalakra. Kun Béla, aki a tömegek nemzeti érzelmeit akarta megnyerni, visszautasítottagy ezen az alapon tárgyaljanak. Ez azt vonta maga után, hogy a román csapatok április átlépték a Tisza vonalát és néhány nap alatt a főváros közelébe értek, az új cseh hadse

dig Miskolc ellen intézett támadást. Ekkor alig néhány nap alatt rendkívüli erőfeszítéssszetoboroztak Magyarországon egy új „vöröshadsereget”. A katonai tanácsokat eltörölténdfokozatokat visszaállították, a régi parancsnokokat visszahívták, bevezettek adkötelezettséget és nemcsak a fegyelem ellen vétő, de még a halálraítélt katonáknak isegkegyelmeztek. Ennek az új, mintegy 200 000 főnyi hadseregnek több mint 1000 km-akaszon háromszoros túlerőben lévő ellenséggel kellett szembeszállnia. Egy hivatásos tromfeld Aurél ezredes vezetésével május 3-án megállították a román csapatok előretörét néhány helyen visszaszorították őket, május 20-án Salgótarján mellett győzelmet aratsehek felett, visszafoglalták Miskolcot, a cseheket 150 km-re visszaverték észak felé,

szabadították Kelet-Szlovákiát, ahol június I6-án megalakult a Szlovák Tanácsköztársaelynek Magyarországgal kellett volna egyesülnie. Az Entente ekkor a csapatok kivonása



ében megígérte Kun Bélának az ellenségeskedések megszüntetését. Kun Béla erre júnigére kiürítette Szlovákiát. Ezzel megfosztotta a hadsereget győzelme gyümölcsétől, amtonákat és az egész nemzetet teljes mértékben demoralizálta. A visszafoglalt Szlovákiaadása Kun Béla végzetes tévedése volt. A cseh hadsereg, az Entente ígéreteivel ellentétbius 20-án újabb támadásba kezdett, a románok ismét Budapest felé nyomultak, ezzel la tanácsköztársasága 1919. augusztus l-jén megbukott.A román csapatok azzal az ürüggyel, hogy a kommunistákat segítik leverni, fosztogatn

zdtek. Túlkapásaik felülmúlták a bolsevikek rablásait is. A románok által elkobzott

lönféle javak (gépek, állatállomány, pénztárak stb.) értékét 10 hónapos megszállásuk ején több mint 3 milliárd 150 millió aranyfrankra becsülték.{51} H. H. Bandholz amerikabornok, a budapesti Négyhatalmi Katonai Küldöttség megbízottja, emlékirataiban (Andiplomatic Diary, New York 1933) beszámolt a román seregek magyarországi

sztogatásairól.A román hadsereg magatartása általános felháborodást keltett, még Clémenceau hara

kiváltotta. A békekonferencia augusztus 8-án, majd 23-án felszólította a románokat, hogyjanak fel fosztogatásaikkal. Végül október 12-én a Legfelsőbb Tanács utasította Romagyarország kiürítésére. A románok ezt a felszólítást válasz nélkül hagyták és csak imátumra voltak végül is hajlandóak teljesíteni a Legfelsőbb Tanács követeléseit.{52}

Ha meggondoljuk, hogy mire volt képes néhány hét alatt Stromfeld Aurél éheződserege, azt is elképzelhetjük, mire vihette volna a hősies magyar nép, ha 1918-ban ostzetői le nem fegyverezik. Nem voltak olyan vezetői, mint 1848-ban, mikor Kossuthnvédei visszaverték az országba törő horvátokat, osztrákokat, szerbeket és románokat.jnos azonban sem a siralmas Károlyinak, sem a sötét Kun Bélának, nem voltak Kossuthérhető szellemi képességei. A nemzeti felkelés, ha nem is mentette volna meg az országületi egységét, Trianonban, az Entente hatalmaknál legalább jobb békét kényszeríthetelna ki Magyarország a maga számára. Összehasonlításként idézhetjük Nitti elnök „A bérásából a Törökországról szóló részleteket, „1918-ban megkísérelték a lehetetlent, hogy

rökországot is ugyanúgy tönkretegyék, mint Ausztria-Magyarországot. El akarták szakíületének nagy részét, hogy visszaszorítsák Ázsiába. A nemzeti felkelés azonban legyőztszavetette az anatóliai görögöket, s a nagyhatalmak, melyek azelőtt igyekeztek rökországot befeketíteni, most Franciaországgal az élükön inkább barátságát keresték.vres-i békét, melyet a legyőzött Törökországnak »diktáltak«, fel kellett cserélni a lausaal, melyben 1923-ban Törökország már győztesként szerepelt. „Törökország szerencséjelt, hogy akadt egy Atatürk, aki megmentette nemzete becsületét. Magyarországnak sajnm 1919-ben, sem 1920-ban nem volt ilyen szerencséje.”

Szegeden 1919 júniusában nemzeti ellenforradalmi kormány alakult.

francia megszálló csapatok támogatásával 13000 főnyi, főleg hivatásos tisztekből állóoport alakult, melynek vezetését Horthy tengernagyra, a volt osztrák-magyarditengerészet főparancsnokára bízták. Az ország déli és nyugati részén Kun Béla bukásár Horthy csapatai gyakorolták az ellenőrzést. Horthy sokáig tárgyalt az Entente-tal amán csapatok visszavonásáról, majd három hónappal Kun Béla bukása után, 1919.vember 16-án, a nemzeti hadsereg élén bevonult a fővárosba. Bevonulása inkább látvánnt dicsőséges volt a sokat szenvedett, éhező fővárosba.Entente tiltakozott Károly király visszahívása ellen, így a nemzetgyűlés 1920. március Horthy tengernagyot választotta az ország kormányzójává. Ezt a tisztséget egészen 194

tóber 15-ig a németek által történt letartóztatása napjáig gyakorolta.{53}

Az ő kormányárult a nehéz feladat, hogy tárgyaljon, és hogy később az országgal elfogadtassa a



yalázatos" békét, mely által népességének kétharmadát, ezeréves területeinek pedigromnegyed részét elveszítette.



V. FEJEZET

Trianoni Békeszerződés jogi, erkölcsi éserületi vonatkozásai

Magyarország számára nem maradt egyéb hátra, mint a béketárgyalás, mely igazságosrlós béke szempontjából semmiképp sem látszott kedvezőnek. A tanács, 1920 elején, a

sszútól fűtött személyes ellentétek és vetélkedések légkörében üli össze. Az Ententetalmak a hosszú háború után, melynek győzelmes befejezését az amerikaiak biztosítotámukra, gyűlöletet és kisebbségi érzést hordoztak önmagukban a legyőzöttekkel szembbéketárgyalások megkezdése idején Ausztria-Magyarország, ha jogilag nem is, deakorlatilag már nem létezett. Magyarország gyengítéséhez hozzájárult, hogy területétzetőinek gyengesége folytán ellenségei a fővárossal együtt elfoglalták, majd kitöri Kun lsevista forradalma. Mire sikerüli kiszabadulnia ebből a forradalomból, az Ententeakorlatilag már kész tények elé állította. Végül mint látni fogjuk, a Szövetségesek kizár védenceik közismerten hamisított tájékoztatására, vagy azoknak elégtelen történelmi

zdasági és néprajzi adataira támaszkodtak Közép-Európá ban. Ezek az egymásba fonódónyek nyilvánv alóan szerencsétlen befolyást gyakoroltak e régiók békeszerződéseire, főlianoni békére, amelyre, amint írták is „egyrészt a gyűlölet, másrészt pedig a hanyagságomta rá bélyegét.” {54}

A béketárgyalásokkal kapcsolatban szó szerint idézzük Robert Vallery Radot-t{55} „Aztente hatalmak Legfelsőbb Tanácsa csak 1919. december l-jén szólította fel a magyarrmányt, hogy küldje el meghatalmazottait Neully-be, a békekötésre. A küldöttség tagjakor Apponyi Albert vezetésével 1920. január 7-én megérkeztek Neully-be, foglyokként

gadták, s a Madrid-palotában rendőrségi őrizet alatt tartották őket, kijárási tilalmat

ndelve el számukra. Csak Apponyi Albert grófnak engedélyezték, korára való tekintettelgy egy rendőrfelügyelő kíséretében rövid sétát tegyen.magyarok a nekik diktált békét csak január 15-én ismerték meg. Benes közben szabadohirdethette a „Temps”-ben 1919. december 2-án megjelent írásában, hogy „akekonferencia határozata a jövendő magyar állam határaira vonatkozóan végleges, melmmiféle változtatást sem fognak eszközölni.”

A magyar küldöttség megdöbbent, mikor megismerte a könyörtelen sorsot, amit orszáámára szántak. Ennek ellenére bátran hozzáfogott a munkához, és 4 hónapon keresztüon volt, hogy megcáfolja a történelmi, földrajzi és gazdasági tévedéseket, melyeket Benkekonferencia megállapításainak nevezett. A nemzetközi jog alapján lelkiismeretes gonszeállított jegyzéket és memorandumokat adott ki.

A magyar küldötteket leprásokként elkülönítették a Madrid-palotában, ahol mindenékoztatást csak írásban kaptak kézhez, a magukkal hozott okiratokat és statisztikai atokat meg sem nézték, memorandumaikat, melyekkel jogaikat védték, olvasatlanul gyták. A vita jogát tehát teljesen megtagadták tőlük, zárójelentésük sem került rgyalásra. Magyarország érveit ezek szerint tehát meg sem hallgatták, megcsonkítóivalm is szembesítették. „Bismarck megengedte megbízottainknak, hogy ügyünket védjék n - írta Henri Pozzi. Így sikerült többek között Jules Favre-nak Belfort-ot megmentenieAz utolsó napon engedték csak Apponyit a békekonferencia elé és itt - írja Pozzi - „Oly

egrendítő szavakkal, a fájdalom és az igazság oly feljajdulásával védte hazáját, hogy



yes meghatalmazottak nem tudták elrejteni megindultságukat.” A Legfelső Tanácsndezek ellenére hajthatatlan maradt; „Magatartásuk oka az volt, hogy a kedvezményb

szesített országokkal - már a béketárgyalások megnyitása előtt, összejátszva - a legkisszletekig terjedően lerögzítették a Magyarországgal kötött béke pontjait. Magyarorszáhát eleve bűnbaknak és áldozatnak szánták Trianonban.”

Az első világháború után számos cáfolhatatlan bizonyíték került napvilágra arranatkozóan, hogy a pánszlávizmus már az 1914-18-as háború előtt összeesküdöttagyarország ellen és tervbe vette felosztását.

m beszélve a „dákó-román” térképekről, melyek a román határt a Tisza vonalánál jelölA Trianonban lerögzített határok csaknem teljesen megegyeztek azokkal atárvonalakkal, melyeket Ernest Denis barátai és cinkosai, a Cseh Országok Nemzetinácsa jelöltek ki különféle röpirataikban. A trianoni béke nem más, mint rosszul informtévútra vezetett bírák műve, a szomszédok sóvárgásának gyümölcse, összekötve agyhatalmak bűnös tudatlanságával. Az Entente felelős politikusai, akik talán méggalmazói is voltak ennek a békének, nagyrészt hibás felvilágosításokat kaptak azoknaknai népeknek néprajzi és kulturális helyzetéről, melyeknek sorsáról határozniok kelletvésnek volt közülük ideje és szándéka arra, hogy a határozat előtt komoly politikai,zgazdasági és történelmi tanulmányozást folytasson. Kissé több lelkiismeretességgel

mbermilliók szerencsétlenségét kerülhették volna el.{57} „A nagy békebírák nem ismertéon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, melyeknek sorsndezniök kellett. Wilson pl. állandóan összetévesztette a „szlovákokat” a „szlovénekkeoyd George semmivel sem volt tájékozottabb. Köztudomású, hogy Clémenceauképesztően tudatlan volt mindennel kapcsolatban, mely kívül esett a francia történelemlpolitika határain”.{58} Clémenceau, Lloyd George és Wilson földrajzi ismereteinek hiáhasználva, Philippe Berthelot, aki az új államok helyzete tanulmányozását kaptaegbízatásul, saját nézeteit érvényesítette, amiket egyébként Benes diktált neki. Ugyaneszmái űzte Masaryk Londonban, Wickham Steed és dr. Sealon Watson neves újságírókehszlovákiát így 1919. április 4-én, összes kisebbségével együtt, néhány perc alatt

akították meg.{59} A cseh, román és szerb diplomaták a trianoni zöld asztal körültudatosan meghamisított tájékoztatásokat terjesztettek, hogy ezzel téves irányba terelj

rgyalók szándékait. Ezt a tevékenységet, melyet a leghatásosabban Benes folytatott,egkönnyítette a nyugati tárgyalók szégyenletes középszerűsége. Mindent megadtak nekak kérnie kellett. Benes a legszörnyűbb földrajzi, történelmi és néprajzi ostobaságokatugodt mosollyal tálalta elő. Sokszor még ellentmondásokba is keveredett sajátelentéseivel. A konferencia egyik tagja sem tiltakozott ellene. Mindenki félt, hogy szólalása a kérdésben való szégyenletes tájékozatlanságát bizonyítaná... „Trianon a sza

ákmány vásártere volt.”{60}

A trianoni béke a tartós alkotásra teljesen alkalmatlan légkörben jött létre. Az irányítóerepel a nagy Entente politikusai játszották, akik számára Kelet-Európa távoli és ismerdrész volt. Szabad kezet engedlek a követelődző fiatal nemzeteknek, az „oly bátor”

erbeknek, a románoknak, akik már addig is Franciaország elkényeztetett csemetéi voltalönösen pedig nagy kedvezményt élveztek Benes és Masaryk, akik rendkívül nagy

folyással rendelkeztek a békeszerződések kidolgozása idején.



zismert baráti kapcsolataik a győztesek táborában lehetővé tették számukra saját ésövetségeseik terveinek megvalósítását.{61} „Ez a béke egy hamisított ócska térkép, az azsággal ellentmondó chaosból indult ki - jegyzi meg M. de Monzie melyet a magyar

egbízottaknak, nem hallható tiltakozásaikkal, nagy rendőri ellenőrzés alatt, bezárva aadrid-palotában, kapcsolataik és levelezésük cenzúrázása után fáradt diplomatáinksével a torkukon, ellenvetés nélkül kellett aláírniok.” {62}

Lehetne folytatni az idézeteket ezzel a tárggyal kapcsolatban, végezetül csak Lloyd Geavait idézzük, melyeket 1928. október 7-én a londoni Guild Hallban elhangzott beszédéondott és később emlékirataiban megismételt: „Az egész dokumentáció, melyet övetségeseink a béketárgyalások alatt rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug vo

is hamis alapokon határoztunk.” „Megdöbbentő vád, melyről eddig nem tettek említést - írja Pozzi - amely egyben a

rgyaló Entente-hatalmak felelősségére utal. Nem vették észre Prága, Bukarest és Belgráldötteinek cseleit és hazugságait, fantasztikus statisztikáit, melyek Trianonból végül isplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét csinálták.”{63}



Nyilván értetlenül állunk a nyugati küldöttek megannyi lesújtó könnyelműsége,nyagsága, és botrányos részrehajlása előtt. Nekik legalább gyanakodva kellett volnayelniök a kis utódállamok szemérmetlen sóvárgását, illetve területi bulímiáját. Ezzel

emben hihetetlenül nagylelkűen engedélyeztek minden merészséget azoknak, akik nemgedtek meg saját népeik összegyűjtésével, hanem valamennyien magyar túszokat isveteltek. Magyarország elnémítása érdekében végül is növelni kellett körülötte a bűntáámát. Említésre méltó - mint minden gúnynak teteje - amikor Benes minden különösebhézség nélkül megkapta követeléseinek maximumát, maga is megijedt: „Ez nem lehet

az!” Ilyen körülmények között érthető, hogy a trianoni határok nem egyeztek meg aprajzi határokkal, hanem még az összefüggő színmagyar népterületbe is erősen belevágCharles Danielou, a békeszerződés előadója megjegyezte, hogy Trianonban valószínűl

vesebb gondot fordítottak Magyarország megbüntetésére, hanem inkább igyekeztek azódállamok minden követelését kielégíteni, ami végeredményül: „a dunai népek között gedetlenségre vezetett”.Ahelyett tehát, hogy Európa érdekében helyreállították volna az egyetértést ezek közö

szágok között, az önkényes megcsonkítás csak elmérgesítette a vitákat és lehetetlenné együttműködést Magyarország és szomszédai között, holott a XIX. században már voltesmi.Magyarországtól elszakított területeket a valóságban már arra használták fel, hogyndenféle háború alatt kötött szövetséget megfizettessenek vele. Henri Pozzi szerint rianonban egyáltalán nem arról volt szó, hogy megtudják, kinek volt igaza, hanem csaról, hogy kinek érdeke, hogy igazat adjanak neki.” {64}

Sir Robert Grower, az angol alsóház egyik tagja megemlíti, „hogy a csehszlovák ztársaságot az Entente hatalmak már előzetesen, 1918 nyarán, elismerték. Másrészt - írower - az is ismeretes, hogy egy 1916. augusztus 16-án keltezett titkos szerződésbenmániának nemcsak egész Erdélyt, hanem a magyar Alföld jelentős részét is odaígértéktente Legfelsőbb Tanácsa 1918. június hó folyamán tartott ülésén, mint katonai célt,űzte a Délszláv Államok megalakítását. Ezt a tervel csak Magyarország feldarabolása ár

hetett megvalósítani. Ítéletet mondtak egy ország felett, anélkül, hogy előzeteseneghallgatták volna” {65} Ezek szerint tehát már a békekonferenciát megelőző titkosrgyalások során elhatározták Magyarország feldarabolását. A néprajzi határok

egvonása azonban még így is lehelő lelt volna. A trianoni béke azonban, szó szoroselemben. Magyarország eleven húsába vágott azzal, hogy szervesen összekapcsolódottpcsoportokat vágott el egymástól. Az egyesek mohóságát mások képmutatóan. arvényesség színével álcázták.

Állítólag II. Frigyes mondta valaha: „Elveszem, kifosztom, meglopom őket, azután marvényhozóim mindezekre valami nagyszerű jogcímet találnak.” Nem kevésbé cinikusemenceau kijelentése sem, mely szerint: „A békeszerződések a háború folytatásánakódjai.”

A magyar nép, amelynek felelőssége a háború kirobbantásában kategorikusan és pont

ntra, meg lett cáfolva, kegyetlenül sújtva, megcsonkítva és megalázva érezte magát. A



ianoni békeszerződés lakosainak több mint 63%-át, területeinek 71%-át atolta el. Ritkán ért a történelem folyamán népet ekkora szigor. Ami megmaradt, neholgaság alá lett vetve nemcsak pénzügyi és katonai, hanem politikai vonatkozásban is. Evezetett a szuverenitás tényleges lecsökkenéséhez. Nemcsak a kisebbségeit vették el tőlnem még nagy, teljes magyar lakosságú területeket is. Hasonló hibát követtek el veleemben, mint ahogy Lengyelországgal tették a XVIII. században. A magyarok természetm fogadhatják el az erőszakkal végrehajtott csonkításokat, melyeket ellentétben a népgaival, az érdekeltek megkérdezése nélkül követtek el. Csak egyetlen népszavazást

ndeltek el Sopron városával kapcsolatban, de Magyarország számára ez is kedvezőedménnyel járt. Ebben az esetben az osztrákok, tehát egy másik vesztes ország által kövületről volt szó. A győztesek egyetlen általuk pártfogolt néppel szemben sem engedély

népszavazást ...{66} A népszavazás, a nép akaratának kétségtelen megnyilvánulása, egészyszerűen szabályozhatott volna minden vitás kérdést, ha lelkiismeretesen hajtották volgre, mint Schlesswig-Holstein és Sopron esetében. A trianoni béke volt az egyetlen,elyben Apponyi Albert megható kérése ellenére, minden népszavazást visszautasította

mit a békekonferencia elé terjesztettek. (IV. sz. Függelék). A magyar küldöttség akekonferencián tanúsított kifogástalan viselkedéssel, sőt nemes finomsággal kijelentet

gy hajlandó az egyetlen morális hatalom előtt meghajolni, amely képes helyettesíteni arténelmi jogot: a népek akarata előtt a vitás területeken: Nekik kell eldönteniök, kihezarnak tartozni: Magyarországhoz, aki jogosan meg akarja őket tartani, vagy a szomszédamokhoz, amelyek különböző indokolással őket magukhoz akarják csatolni - ismételtesztalanul Apponyi gróf. A magyar küldöttek Trianonban felkészültek arra, hogy arülmények figyelembevételével olyan határokat kapjanak, melyeket pártatlan nemzetkügyelet alatt végrehajtott népszavazással állapítanak meg. így majd a szomszédokkal vavábbi kapcsolatokat méltányos alapon fogják rendezni. A végeredmény azonban ellentélt elképzeléseikkel. „Nehéz megérteni, hogy ezt a magyar kérelmet, mely valójában Wil

vein alapult, mért vetették el - írja Sir Robert Growe - Az a vélemény, mely szerint apszavazás kinyilvánítása következtében a népi és nemzeti tanácskozások feleslegessétak volna, nem helytálló, és semmi esetre sem igazolhatja azt a tényt, hogy három esmillió magyart ragadtak cl az anyaországtól.”{67}

Az egyetlen kivétel tehát csak az Olaszország kezdeményezésére kihirdetett népszavazlt Nyugat-Magyarországon, Sopronban, ahol nagy számban laktak németek. Mivel aavazás eredménye 65%-ot mutatott Magyarország javára Ausztriával szemben, ilyenpasztalat nem ismétlődhetett meg. Az Entente a magyar nyugati határsávot Ausztriánaklte, hogy ezzel ott is elhintse a viszálykodás magvát. Olaszország közbelépése nélkül m a sávot is felosztották volna a csehek és szerbek között, hogy Magyarországtól elvágjá

yetlen nyugatra néző ablakot. Nyugat-Magyarország előtt a régi Magyarország több mámzetisége is követelte, hogy Magyarország területéhez tartozzon, de sajnos mindenábavalónak bizonyult. Főleg a muraközi vendek és szlovének szerettek volnaagyarországon maradni, akiket egyszerűen hivatalból Jugoszláviához csatoltak. A keletovákiai ruszinok és bánáti svábok szintén hiába küldték tiltakozásukat akekonferenciához Magyarországtól történő elcsatolásuk ellen.Marius Moutet képviselő a trianoni béke vitája alkalmával a képviselőházban így kiált

: „A néprajzi kisebbségeket megkérdezésük nélkül adták oda olyan országoknak, melym ők választottak maguknak.” {68}

Millerand híres levele, melyet 1920. május 6-i keltezéssel küldött a szerződés szövegé



yütt a magyar küldöttség vezetőjének, elképesztő hamisságról tanúskodik: „A magyarldöttség azzal érvel, hogy a békefeltételek sehol sem helyezték kilátásba a népszavazást az intézkedést az Entente hatalmak feleslegesnek tartották. Meggyőződtek arról, hogen természetű népszavazás nem vezetne más eredményekhez, mint amelyekhez a közérópai és a nemzeti törekvések néprajzi feltételeinek részletes tanulmányozása vezetettA népszavazás ily ürüggyel való visszautasítása és a felháborító igazságtalanság, hogy

rom és félmillió magyart szakítottak el hazájától, ez volt a trianoni szerződés alapvetőne, amely úgy az egyezményt, mint annak megalkotóit gyalázatba ejtette. Millerand

velének egy másik kivonata még határkiigazításokat helyezett kilátásba. Ezt azonban egagánjellegű közlés formájában elvetették és utasítást adtak arra vonatkozóan, hogy aerződés által kijelölt határt „tekintet nélkül nyelvi, nemzetiségi és vallásiempontokra”{69}, amennyire csak lehetséges követni kell. Millerand levelében, mely yébként teljes egészében nem volt egyéb, mint szégyenletes misztifikáció, van még egyondat, mely szerint: „Egy állapot fennmaradása nem indokolt még akkor sem, ha ezer

mikor az szemben áll az igazságossággal”. Azóta ez az elv a francia történelemben külöat tett meg. Ma a bretonok ennek alapján követelik saját nemzeti jogaikat.

Franciaország sajnos segédkezet nyújtott ehhez a gyalázatos eljáráshoz és ezzel

egkockáztatta, hogy a történelem egyszer majd megbélyegzi érte. A béketárgyalásegnyitásán maga Poincaré jelentette ki, hogy „Elmúlt az az idő, mikor a diplomatákszegyűltek a tárgyalóasztalnál, hogy megalkossák az országok térképét. Ha Önök megarják változtatni a világ térképét, ezt csak a népek nevében tehetik úgy, hogy akaratukven tolmácsolják és a nagy és kis nemzetek önrendelkezési jogait egyaránt tiszteletbenrtják.” A békekonferencia azonban, mint láthattuk, éppen a népek akaratának egnyilatkozása ellen foglalt állást, mikor elvetette a népszavazást, melyet szükségtelenntott. De Lapradelle, a Quai d'Orsay korabeli hivatalos jogi szakértője beismerte, hogy „Aoglaló állam csak olyan mértékben gyakorolhatja hatalmát az új népesség felett,

mennyiben ezek elismerik az új helyzet adta körülményeket.”Tardieu „A béke” c. könyvében nyíltan kimondta, miért nem volt szólási joguk az érdepeknek: „Választanunk kellett a referendum és Csehszlovákia létrehozása között.” Ezzevallotta, hogy az érdekelt népesség, Millerand állításai ellenérc sem helyezett nagy súlyuverenitás megváltoztatására. A valóságban a lakosság akaratával senki sem törődött.ndezek pedig több millió ember legyilkolása után történtek, akiket állítólag azért áldoz, hogy a népek szabadon rendelkezhessenek sorsuk felett.Smuts tábornok, Dél-Afrika kiküldöttje követelte a népszavazást Erdély, Szlovákia,szinszkó és Horváth-Szlavóniára vonatkozóan. Jogosan érvelt azzal, hogy ezt a jogotmetországnak is megadták Schlesswig Holstein, Szilézia, Kelet-Poroszország és Saarl

etében. Smutsot az angol Domínium csaknem valamennyi képviselője, valamint Japán,ngyelország és Olaszország küldötte is támogatta. A népszavazástól azonban féltek. Aldmi kitűnő megfogalmazása szerint „a meg nem engedett népszavazás ténylegespszavazás”. Weterlé abbé, volt elszászi ellenzéki képviselő 1921. június 7-én a következondta a francia képviselőházban: „Biztos vagyok benne, hogy egy népszavazás esetén smánok, sem a szerbek nem kapták volna meg a szavazatok egyharmadát sem... A néparata ellenére rendelkeztek. Ez vitathatatlan.”Ugyancsak Aldo Dami jegyezte meg, hogy a békekonferencia a népek önrendelkezési j

szetévesztette a nemzetiségek nyelvhasználati jogával, mely nem szükségképpen egyezymással, ezenkívül még ezeket az elveket is cinikus módon nevetségessé tette, mikor



zdasági vagy stratégiai okokból színtiszta magyar területeket leválasztott Magyarországa szomszédoknak juttatta. Az egyik tévedést tehát megtoldotta két másikkal, vagy jobb

ondva, jogtalansággal. „A trianoni határ - írta - kirekesztett Magyarországból egy magyay idegenektől lakott területrészt. Ezeknek az idegen népeknek az érdekei azonban annyzösek voltak Magyarországgal, hogy elhatározásukhoz semmi kétség sem férhetett, hayáltalán megkérdezték volna őket. A békét nem alapozták a nemzetségi megoszlásra, sepesség érzelemire, sem pedig a népek érdekeire, melyek az egyedüli fontosempontok.”{70} „A legszemléltetőbb példát az elszásziak nyújtottak - írja a továbbiakbanik faj és nyelv szerint németek voltak, de franciák akartak lenni, mint ahogy a szláv uraközi vendek és szlovének is. akik 1919-ben eredménytelenül kérelmezték, hogy agyarok maradhassanak. Nem is beszélve a horvátokról és szlovákokról, akiket mégis cett volna megkérdezni, mielőtt a szerbekhez, illetve a csehekhez csatolták őket." Az tonomista szlovákok egy küldöttsége egyébként megjelent Párizsban, hogy akekonferenciától a szlovákok részére népi referendumot kérjen. Benes azonban a francndőrség segítségével erőszakkal eltávolíttatta őket.

A népek vagy egyének önrendelkezési jogát nem kellett volna másodlagos fontosságúnyezőkre alapozni, mint pl. faj, nyelv, vallás, hanem egyszerűen a lelkiismeretre és sajáhatározásukra, hogy melyik közösséghez kívánnak tartozni. A népek önrendelkezési jogyébként az Entente-hatalmak részéről a háború indítóokai között szerepelt és Wilson 1ntjának célkitűzéseiben is megtalálható. Akkoriban azt emlegették, hogy egy népet nemll arra kényszeríteni, hogy egy bizonyos államban maradjon, ha nyelvi és származásipcsolatai, érzelmei, vagy érdekei alapján egy másik országhoz kíván csatlakozni. Ennek

vnek az alapján kellett jogosan visszaállítani Lengyelországot és a balti államokat.agyarország megcsonkítása azonban semmiképpen sem egyeztethető össze ezzel az elvm kérdezték meg lakosságától, hogy a magyarsághoz, vagy szomszédos országokhoz

vánnak e tartozni. A népszavazás elmaradt, mert várható volt, hogy a népek többsége úgntene, hogy hagyják meg hagyományos kereteik közölt azzal a feltétellel, hogy területi

kormányzatot és egyenjogúságot kapjanak az ország többi nemzetisége között.ldaraboltak egy régi országot, melyet évszázadokon keresztül földrajzi és gazdaságinyezők tartottak össze és a területéről elszakított kisebbségeket kiszolgáltatták aznyomásnak.

Trianon a wilsoni elvek ünnepélyes megtagadása, a népek önrendelkezési jogának folata. A Szövetségesek ezt a célt állítva küldték meghalni katonáikat, amelyet megtagabéke biztosítása után. Legalább Wilson elnök híres 14 pontját illett volna mintegy erkötelességként tiszteletben tartani, mert ezek a pontok késztették a Központi Hatalmaka

gyverek letételére. Ezek a pontok ígértek számukra elfogadható békefeltételeket.

14 pont közzététele Németországban, Ausztriában és Magyarországon a megkönnyebbkörét váltotta ki. Ez volt az, ami megtörte az ellenállást és az arcvonalak összeomlását

edményezte” - írta Pozzi.{ 7 1 } Ma már nyilvánvaló, ahogy Ullein-Reviczky írja hogy, ezekép szavak csak arra szolgáltak hogy a világ közhangulatát az Entente javára fordítsák észponti Hatalmak hadseregeit demoralizálják”. A wilsoni eszmék valóban előbb találtákukat az osztrák-magyar katonák szívéhez, mint az Entente golyói. Minek harcoljunk mkor a másik oldalról ünnepélyes ígéretet kaptunk a szabadságra, egyenlő bánásmódra érendelkezésre? - mondták Magyarországon. Elsősorban a Károlyi Mihály vezetése alatt

űködő békepárt fogadta el a wilsoni ígéreteket, hogy meggyőzze az országot az ellenállá

ábavalóságáról. A wilsoni elvek késztették Ausztria-Magyarországot és Németországot tóber-novemberében a fegyverszüneti kérelem benyújtására. Magyarországgal azonban



m kötötték meg a békét, annak ellenére, hogy a hadviselő felek általánosan elfogadták eket az elveket. Sokkal gyakorlatibb elvek késztették a békekonferenciát arra, hogy pszavazás elrendelése nélkül teljesítse Magyarország szomszédainak területi követelésvalóságban az egyik oldalon álltak a wilsoni elvek, a másikon a titkos megállapodások,elyek kölcsönösendekelve voltak az Entente győzelme elősegítésében.{72} Nitti szerint – „A népek rendelkezési joga, melyet az Entente a háború alatt hangoztatott, csak hazug formula v

elyet a veszély óráiban tákoltak össze jószándékuk igazolására. Nem teremtették meg a

ért békét s az eszmét, melyért emberek életüket áldozták, a szerződő felek elárulták. Atételek, melyeket az Entente-hatalmak a legyőzöttekre kényszerítettek, becstelenek voleggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel. Mint ahogy a görög tragédiákban azridák, az első bűn a bűnök sorozatos láncolatát vonja maga után, de a folyamatosnökért mindig az első felelős, az a legbűnösebb,” {7 3 }



A második világháború után egyébként a nyugati szövetségesek hasonló érvek ngoztatásával mondtak le a népek önrendelkezési jogáról és a „demokrácia”szaállításáról azokban a szerencsétlen országokban, melyeknek szabadságáért a hábor

dították. Kezdték Lengyelországgal, melyet a szomszédos államokkal együtt zolgáltattak a Szovjetunió teljhatalmának.

Wilson 14 pontjának becsületes betartása 1919 után elviselhető békét hozhatott volnanden utólagos megpróbáltatást elkerülhettek volna.lson maga semmit sem tudott erről és végül is fokozatosan aláírt valamennyi szerződé

elyek égbekiáltó ellentétben álltak saját eszméivel.14 pontból így a történelem legnagyobb csalása lett. „Wilson az első háború végén - írjami - inkább döntőbíró volt, mint méltányos békét és népszavazást óhajtó hadviselő félgeredményben ez a béke stratégiaszerű volt, ahogy ezt Clemenceau és Foch előreervezte. A történelem mérlegének nyel ve nem szokott mindig a középen megállni. Azedenta törekvések kielégítése után az Entente hatalmak újabb irredenta törekvéseketztak létre. Tényeket erőszakoltak, a történelemmel elmondatták azt, amit nem mondotrdésessé tettek területi állapotokat, melyeket az idő már szentesített.”{74}

Ahelyett, hogy a népek elosztása és az új határok megvonása tökéletesebb lett volna aginél, a trianoni béke végső fokon még súlyosabb hel yzetet teremtett annál az állapotnánt aminek orvoslását követelték.után kijelentették, hogy Ausztria-Magyarország - lévén összetett állam nem életképes,gfelsőbb Tanács olyan államok létrehozására törekedett, mint aminő Csehszlovákia,goszlávia, vagy éppen Románia, melyekben ugyanazok a nemzetiségi összetételek álhatók, mint a régi Ausztria-Magyarországban voltak.{75} Így, hogy „felszabadítsanak”tmillió szlovákot, közel kétmillió más nemzetiséget vetettek cseh uralom alá; hogy

szabadítsanak kétmillió nyolcszázezer románt, közel két és félmillió nem románmzetiséget helyeztek Bukarest uralma alá; egymillió szerb felszabadításával pedig egymtszázezer horvát és több mint egymillió háromszázezer egyéb nemzetiség került Belgrákénye alá.Összefoglalva: az utódállamok 42 millió lakosára mintegy 16 millió más nemzetiségűott.A békekötés eredményét Georges Roux{76} más szemszögből világítja meg. Kifogásolja

gy a Központi Hatalmak vétkessége a háború kirobbanásában, mint az előzőekben láttujes mértékben a győztes országok propagandája útján kerüli a köztudatba. A felelősség

tatása ugyanis rendkívül kényes ügy. „Másrészt - írja Roux - hiábavaló és veszedelmesrekvés népeket hosszú ideig büntetni, melyek csak rövid ideig tartó büntetést képesek viselni. Ha a legyőzöttek valóban megérdemelték a büntetési, ennek talán keménynek, vid ideig tartónak kell lennie. A határok feldúlása a büntetés szellemében az ítélet nagyvedése volt, mert a hibák elmúlnak, de a határok megmaradnak. Ilyen körülmények köég arra sem voltak hajlandók, hogy meghallgassák a legyőzöttek sérelmeit.ndelkezéseiket tárgyalás nélkül diktálták, egyoldalúan állapították meg és ezzel egybenuk nyomták a gyűlölet, erőszak és mulandóság bélyegét.egyőzött államok hiába utasították vissza a rájuk erőszakolt kötelezettségeket. A túlzás

ükségszerűen maga után vonta a hiányosságot.” A mai történelem is azt bizonyítja, hogmber idővel eltávolodik az „erőszak-alaptól”, amit a katonai győzelem eredményezett. „A



őzelem futó pillanat, mert az idő lassanként helyreálltja az egyensúlyt a győztesek ésgyőzöttek között, újból vitássá téve a győztesek teljesítményét.” Magyarországot olyanbákért akarták megbüntetni, melyeket nem követett el, sőt melyeket éppen meg akart adályozni. Tisza István gróf megkísérelte a csatlakozást megtagadni ahhoz a kalandhozely semmiféle nyereséget sem ígért. Magyarországnak 1914-ben nem voltak hódítóándékai. Míg szomszédai területének megcsonkítását tervezték, területének védelméreorítkozott és át akarta vészelni a háborút, melyhez szövetségesei oldalán csatlakozninyszerítve volt. Ennek ellenére el kellett vállalnia a trianoni szerződés 161. paragrafusa

elmében a háborús uszítás bűnét is. Georges Desbons helyesen állapította meg, hogy 1-ban az Entente számos régi, magyar vagy osztrák nemzetiségű ellensége Trianon varáatt egyszerre csehszlovákká, jugoszlávvá, vagy románná változott, akiket barátnak,gyvertársnak tekintettek. Pedig a háború alatt ők is az Entente ellen harcoltak... Miért nltak elnézőek a magyarokkal szemben, akik ekkor is magyarok maradtak? A teljesnbocsánat az egyik oldalon ugyanolyan ésszerűtlen volt, mint a merev elutasítás a más

dalon. Magyarország, mely - ahogy írták - teljes szabadságát csak a háború után szereztsza, sziámi ikerként volt Ausztriához láncolva a háború előtt. Utána azonban csak egy

onk maradt belőle, ezeréves területének jelentéktelen maradványaként.A legyőzött Magyarország a szó szoros értelmében a prédán való osztozás tárgya lett. A

anoni béke területének 71,5%-át, lakosságának, mely Horvátország nélkül is meghaladtmilliót, a 63,6%-át szakította el.zel szemben a versailles-i béke Németországtól csak területének 13%-át, népességének

5%-át, a Neuilly-i béke Bulgáriától területe 9,9%-át és lakosságának 8,9%-át vette el. Az7l-es frankfurti béke Franciaország részére csak 2,6%-os területi és 4,1%-os népességiszteséget okozott.sztria veszteségei viszonylagosan 72,6% és 77,6%-osak voltak. Törökországé 61,6%, ille,6%-osak. Ezek a területek azonban a központoktól távol estek és néprajzilag, történelmm kapcsolódtak közvetlenül ezekhez az országokhoz. A Magyarországra kényszerített ú

tárok, melyek egyébként még ma is fennállnak, földrajzilag lehetetlenek, emberiempontból pedig elfogadhatatlanok voltak. „Az erőszak békéi között ez volt a legaljasagostobább béke” - írja Pozzi nem minden ok nélkül.”{ 7 7 } Megtörték a régi Magyarországdrajzi és gazdasági egységét,

elyben a Kárpátok hegyes vidéke harmonikusan kapcsolódott a központi síksághoz, az útárok elvágták az ország központja felé haladó útvonalakat, folyóvölgyeket, melyek amennyien az Alföld felé tartottak.

vágták Magyarország csodálatosan kialakult vasúti és folyami úthálózatát, amely Európyik legrégibb és legsűrűbb hálózata volt és mely, mint központ, Budapest felé irányult.

agyarország elvesztette vasúthálózatának 62,2%-át, közutainak 73,8%-át, hajóútjainak ,6%-át. Ezzel a trianoni béke nemcsak a Csonka-Magyarország, hanem az utódállamo

rületén lakó népek gazdasági életét is teljesen felforgatta. Az erdélyi, a rutén és szlovákületek népessége, amely azelőtt kivétel nélkül az Alföld felé, az egyetlen természetesárat felé gravitált, súlyos helyzetbe került az utódállamok ostoba protekcionizmusa miég ma is, amikor az átruházott területek erőszakosan szétszaggatott közlekedési vonalaadályoznak, rövidebb és gyorsabb az út Budapest felé, mint az új fővárosok: Prága,karest, vagy éppen Belgrád felé.Magyarországtól elcsatolták erdőinek, szénbányáinak, vízierőműveinek, vasbányáinak

gy részét, elvették valamennyi sóbányáját, arany és ezüstbányáit, melyek a középkor ótéte alapját képezték. Végül pedig Fiume elcsatolásával elvágták a tengertől is. Fiumét 1



n Magyarországhoz csatolták. Ez a kikötő, mely a magyar kereskedelmi flotta 134 gőzö14-ben 140 000 tonna áruforgalmat bonyolított le, azt a szerepet töltötte be Magyarorszetében, mint amit Trieszt jelentett Ausztria számára. Ez a kikötő egyébként maga isszélybe került, mert sem Olaszország, sem Jugoszlávia számára nem volt olyan jelentőnt Magyarország esetében. Logikusan vetődik fel hát a kérdés: Miért vettek elsztriától és Magyarországtól egy tengeri kijáró utat, mikor ugyanakkor egy másikatngyelországnak adtak?Lehetne még tovább sorolni azokat a gazdasági kincseket, melyektől Trianonban

egfosztották Magyarországot. Összefoglalva megállapítjuk, hogy mezőgazdaságán kívaknem valamennyi természeti forrását elvesztette. Erdeinek 88%-a, vasbányáinak 83%ódállamoké lett. „Az egykori magyar állam tulajdonát képező javakat, melyeket a halároolásával elszakítottak, 3,43 milliárd aranykorona értékre becsülték. Ez a becslés a jóvátottság megállapítása alapján még alacsonynak tekinthető. A békeszerződés egyébként,

agyarországot azon felül jóvátétel címén 210 millió aranyfrank értékű természeti juttatetésére is kötelezte.{78}

Az új határok megvonása ezenkívül nemcsak az ország gazdasági ütőerejét vágta el, hatrányos önkényességgel rendelkezelt utak, csatornák, vasútvonalak, közigazgatási ésagántulajdon-határok meghatározásánál is. Láttunk külvárosaiktól megfosztott városokttészakított falvakat, szétválasztott magántulajdonban lévő birtokokat, bejárataiktólegfosztott bányákat, templomtól vagy temetőtől elszakított lakosságot.megaláztatás szándékának szadista vágya Magyarországgal szemben a legkisebbézkedésnél is nyilvánvaló volt. Nyugodtan állíthatnánk, hogy az új határkövek sírkövektak, melyekbe bele lehetett volna vésni, hogy „itt nyugszik az igazság”. „A tegnap határaa Georges Desbons - a természetet követték, a maiak esztelen önkényessége szétnyirbáezőket, elválasztott házakat, útvonalakat, városokat.” Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hként békeszerződésben a vak és alaptalan gyűlölet, ugyanúgy a határok kijelölésében agtelen önkény, tudatlan rosszindulat

részrehajlás jelei nyilvánultak meg. Ez a magatartás egy becsületes országgal szembenely évszázadokon keresztül védte Nyugatot, egyszerűen elképesztő. Georges Desbons {7

ég néhány példa felsorolása után egypár számadatot közölt: 52 kettészakított falu a romtáron, 22 az osztrák határon, 76 a csehszlovákon, 70 a jugoszlávon és több mint 100 várfalu, melyeket elvágtak közlekedési és vízszolgáltatási lehetőségüktől.Trianonban Magyarországot nemcsak a valóban magyarlakta területekre szorították,

ogy ezt eredetileg tervezték, hanem mintegy az ország testébe vágva köröskörülválasztottak erről a szerencsétlen országról nagy magyar néptömegeket, melyek addig akossággal teljes közösségben éltek. Kizárólag stratégiai vagy közlekedési szempontokbó

ztán magyarlakta Alföldből hatalmas területeket adtak az utódállamoknak. Ezeken aomszédos területeken több mint 2 millió magyar élt a 3 millióból, mely idegen uralom rüli. Itt voltak még a régi Magyarország nagy városai: Pozsony, Nagyvárad, Arad, Temesabadka, melyeknek lakossága többségében szintén magyar volt. Pozsony (Pressburg, matislava) három évszázadon keresztül Magyarország fővárosa volt. „Elképzelhetjük - írjarles Tisseyre - milyen vérző sebet vágott erre a hazájára és történelmi emlékeire büszpre a nagy, történelmi múltú városainak az elszakítása.”{80}

Charles Danielou,{81} a béketárgyalások előadója, írta a következőket:kik a nemzetiségi elveket akarták alkalmazni, a legnagyobb tévedést követték el akkor,

kor kirekesztettek az országból 3 millió magyart. A 3 millió aránya az országban maradllióhoz igen nagy. Ki hinné, hogy ezek a magyarok beletörődnek abba, hogy testvéreikt



ökre elszakítva éljenek. Különös irónia, hogy a cseh határt 40 km-re előre tolták Budaé, hogy ez a város a cseh ágyúk lőtávolságába kerüljön, ugyanakkor a Bácskát azért atolták Jugoszláviához, hogy Belgrád távol essék a magyar ágyúk hatótávolságától.lamennyi utódállam hadászati hídfőket akart kiépíteni magának a magyarság rovásárazakon 800.000 magyart csatoltak Csehszlovákiához, délen több mint 400.000-etgoszláviához, több mint 600.000-et a határ menten Nagyromániához csak azért, hogy aódállamok a magyar határon hadászatilag fontos észak-dél irányú vasútvonallalndelkezhessenek. A béketárgyaláson André Tardieu kénytelen volt beismerni, hogy a

mániai határ több mint 20 km-re keletre fekszik a néprajzi határtól.”Aldo Dami helyesen állapította meg, hogy a magyar néprajzi határok a Székelyföldvételével, mely a Kárpátok sarkában van, a magyar Alföld határaival azonosak.

„Természetes határnak tekinthették volna - írja - a hegyek kezdeti vonulatait is.lnyugaton a Dráva vonala nagyjából megegyezik a magyar-horvát néprajzi határral.” „Atárok - írja Dami - nem nyúlhattak a magyar Alföld néprajzi határai mögé, az egységesmbben elő 700.000 erdélyi székelynek pedig okvetlenül önkormányzatot kellett volnatosítani Románia területén belül. A legjobb megoldás az lett volna, ha a határokon bel

egyenlítik a néprajzi állapotokat. Ha népszavazás megtartása nélkül csak az Alföldagyarlakta tömbjének néprajzi határaira szorítkoznak, akkor Magyarország még mindigegtarthatott volna egy 15-70 km szélességű területsávot magyarlakta városokkal, 23 00r területet és közel 2 millió lakost. Ha a népszavazásról lemondanának, választani kelledrajzi és gazdasági, valamint a néprajzi és a valóságos helyzet között, melyek nem egye

eg egymással. Ha védjük a néprajzi érveket, le kell mondanunk a többiekről és viszont.ldrajzilag és történelmileg a szlovákok Magyarországhoz, a szudétanémetek Csehorszátoztak, néprajzilag azonban nem. Magyarországnak tilos volt a történelmi jogra

vatkoznia Trianonban akkor, mikor a csehek ugyanezzel a joggal sikerrel érveltek St.rmainben. Idézhetjük Dél Szlovákia esetét, a magyarlakta területet, mely sokkal inkábszefügg a magyar medencével, mint a hegyes szlováklakta terület. Hasonló a helyzet a

mániához csatolt területsávokkal, a Bácskával és a Bánáttal is, melyek földrajzilag észdaságilag egyaránt Magyarországhoz tartoztak. A trianoni békeszerződés feltételei, meyedül néprajzi és nyelvi érveken alapultak, a semleges megfigyelő számára rendkívülazságtalanok. Az igazságosság követelménye elítéli a jelenlegi magyar határokat .”{82}

Számokban kifejezve Trianon 2 millió magyart juttatott Romániának, 1 milliótehszlovákiának, félmilliót Jugoszláviának. Így 35% magyart választottak el hazájától, teakorlatilag minden harmadik magyar idegen állampolgárrá vált. A régi Magyarország 72rmegyéjéből „nagylelkűen” meghagytak 14-et. Míg Magyarország területe 325.000 km2

.000 km2-re csökkent, a csehek és románok területe a háború előttihez viszonyítva a

tszeresére, a szerbeké pedig ötszörösére emelkedett. A lakosság az új Jugoszláviában 4llióról 13 millióra emelkedett. Egyedül a Romániához csatolt 103.000 km2 terület

eghaladta az egész trianoni Magyarország területének nagyságát. Egyébként ezek aegdöbbentő területgyarapodások, melyekhez hasonlót addig a világtörténelem nem jegy, olyan elképesztő politikai állapotokat hoztak létre, melyekben a viszályok mindenlanatban kirobbanással fenyegetnek.Az Osztrák Magyar monarchia néprajzi mozaikja szétrombolásának ürügyével, népraj

ég sokkal tarkább államokat hoztak létre, melyek egyébként sem földrajzi, sem történelységgel nem rendelkeztek.

agyarország lakosságának Horvátország kivételével 55%-a volt magyar és 10%-a német óbbiak hivatalosan is németnek vallották magukat), 35% egyéb nemzetiséggel szemben



Csehszlovákia lakosságának csak 43%-a volt cseh és 17%-a szlovák. Jugoszláviában csa% szerb lakott. Románia lakosságának 69%-a ugyan román volt, de ebből csak 53% éltdélyben. Dami szerint egy mindenki számára megfelelő megállapodás legfeljebb csak 3szakított volna el Magyarország lakosságából és nem 63%-ot, mint a trianoni szerződéserősebb szigor legfeljebb egyharmadával csökkenthette az ország területét, ezzel szem

vették területének kétharmadát.Románia számára lehetővé tették, hogy Magyarországtól 2.900.000 románt megszere

ely a lakosság 15%-át képezte, ezzel szemben hozzácsatoltak 2 millió magyart, mely ámarányszámban 12%-ot képviselt.do Dami ezzel kapcsolatban felveti a kérdést, hogy érdemes volt-e a helyzetet megfordíely nagyjából ezután is ugyanolyan maradt.

Véleményünk szerint az idegen népeknek inkább széles körű autonómiát kellett volnatosítani a meglévő rendszeren belül, mely figyelembe veszi az évszázados földrajzi és

rténelmi közösségeket. Leromboltak valamit, ami különböző szerzők megállapítása szevulhatott, módosulhatott, vagy átalakulhatott volna, de amit semmiképp sem lett volnaabad meggondolatlanul szétdarabolni. A szerencsétlen magyarok vigasztalására Victorusin szavai szerint csak ez a gondolat maradt: „A jelen ellenére azoké a jövő, akik melledrajz és történelem tanúskodik.” Aldo Dami tanulságos párhuzamot von az Európát 50 éven át izgalomban tartó frankf

ke és a trianoni között, mely látszólag senkinek sem okoz almatlan éjszakákat.{83}

metországnak 1871-ben több indoka volt Elszász-Lotharingia annektálására, mint aztente-hatalmaknak 1920-ban Magyarország megcsonkítására. Németország érvei 1871-

következő jellegűek voltak: néprajzi (német eredetű és nyelvű népesség Elszász-ban,drajzi (a Vogézek természetesebb határt képeznek, mint a Rajna), történelmi (kéttomány csak két évszázad óta volt francia, azelőtt a Német-Római birodalomhoz tartozerkölcsi (Franciaország volt a hadüzenő fél). A lényeget, a nép megkérdezését,metország 1871-ben ugyanúgy elhanyagolta, mint az Entente-hatalmak 1919-20-ban

agyaroszág esetében. Az Entente-hatalmak számára ezzel szemben még súlyosbítórülménynek számított az a tény, hogy (Oroszország 1870-7l-ben nem állította, hogy a nrendelkezési jogáért folytat háborút, vagy ezen a címen foglalja el Elszász-Lotharingiáttente-hatalmak azonban 1914 óta ezt az alapelvet fogadták el programként. Ők tehát so

kább elítélhetők, mert az igazságos béke, a határok méltányos rendezése helyett saját eulói lettek. Trianonban három és félmillió színtiszta magyart szakítottak el hazájától.ankfurtban ezzel szemben csak másfél millió franciát. Trianonban Európa legrégibb és

gszilárdabb földrajzi határait rombolták szét, melyek legalább ötször régebbiek voltaknt Elszász-Lotharingia határai. Végül pedig Magyarország 1914-ben sokkal kevésbé vo

elős a háború kitöréséért, mint Franciaország 1870-ben.megcsonkított Magyarország mellett tehát sokkal több és főleg alaposabb indok szól, manciaország mellett a frankfurti béke után. A mai Magyarország, összehasonlítva a régig nagyobb jelentőségű, mint Franciaország lenne abban az esetben, ha területét az Ile dance-ra és a Massiv Central-ra zsugorítanák össze. Adalbert de Poka-Pivny: „Jeanne d’ Aázada és Magyarország utolsó száz éve” c. munkája{84} figyelemreméltó párhuzamot vo20-as Franciaország, a százéves háború, a Troyes-i béke, az 1920-as Magyarország és aanoni béke következményei között.Számos szerző véleménye szerint a trianoni szerződés félelmesen hasonlít Lengyelor

72-es és 1795-ös felosztásához, melyet ugyancsak a rablás szelleme ihletett és melyet ntén Európa cinkos beleegyezésével hajtottak végre. Lengyelország felosztásait



rténelemtanáraink tanításaik során, mint szörnyűséget említik.{85}

Georges Roux nem alaptalanul írta, hogy „Felháborító az a tudat, hogy Franciaország X. században egy új Lengyelországot csinált.”{86} Pedig Magyarország rendkívül sok olgálatot tett történelme folyamán Európának és a Nyugatnak. A pápaság megállapításaerint a kereszténység élő védőbástyája volt a tatár és török támadásokkal szemben,századokon keresztül legbátrabb fiait áldozta fel Európa keleti határainak védelmében.bátor magyar katonákról már Savoyai Eugen megállapította, hogy „Ha győznek, az aőzelmünk, ha vesztenek az az ő szerencsétlenségük.”

tudja ma még Európában, hogy a déli harangszót a pápa Hunyadi Jánosnak a mai lgrád mellett a török felelt aratott győzelme emlékére rendelte el 1456-ban? „Magyarország - írta René Grousset Lengyelországgal együtt Európa előőrse volt Ázsia

é. Árpád országának a kereszténység és a latin kultúra felvétele óta az volt a szerepe, hoegállítsa a Kárpátoknál vagy a Dunánál az ázsiai steppék felől érkező népáramlatokat. Aenállása vetette vissza a XIII. században a mongol hódítókat a Fekete-tenger vidékére. sies ellenállása kényszerítene megállásra a törököt a Dunánál, majd egyre inkább a Baé történő visszanyomulásra.”{87}

Leon Tapier újabban a következőket írta: „Európa nem ismerte fel idejében a szolida

ntosságát Magyarországgal szemben, melyre a török ellen folytatott háború teljes súlyhezedett. A magyar nemesség a kereszténység lovagja szerepét töltötte be... A harc minmagyarokra hárult. A hős magyar nemzet elnyerte magának más népek rokonszenvétzösségi és politikai helytállás történetében... A XII. és XV. század között Magyarorszábizonyította, hogy azonos szinten áll Európa nagy államaival... A magyarok megtanugy önmagukon kívül soha senkire sem számíthatnak.”{88}

Eduard Sayous a múlt században így írhatott: „A nyugatiaknak hálásnak kell lenniök agyarországnak a civilizációért tett szolgálatért, először is, mert testét állította arbarizmus útjába, később pedig rendíthetetlen ragaszkodásáért a szabadsághoz.”{89} A n

chelet valószínűleg nem a trianoni békére gondolt, mikor a következőket írta: „Mikorjuk le végre adósságunkat ennek az áldott népnek. Nyugat megmentőjének?” Ezért írta Robert Valéry-Radot a Magyarországnak szánt sors feletti felháborodásában

a egy nép önmagához híven, hibáival és erényeivel több mint ezer éven át fennmaradt,enállt minden támadásnak, joga van az elismerésre, különösen akkor, mikor nem tudjaagát többé megvédeni.a a győztesek az igazságosságra hivatkozva ünnepélyesen kijelentik, hogy az ő békéjükem az erőszak, hanem a népek önrendelkezési jogának elve sugalmazza, elvárhatja ez a igazságos bánásmódot bírái részéről.”{90}

„A trianoni béke a történelem egyik legkegyetlenebb békéje volt. A szó szoros értelméegnyomorította Európa egyik legrégibb, becsületes és életerős népét. Ez a megcsonkítányira becstelen volt - írta Nitti elnök a két világháború között hogy senki sem vállalja éelősséget, mindenki úgy tesz. mintha nem is tudna róla. Felvethetné már valaki a kérdgy ki is akarta tulajdonképpen Magyarország rettenetes és igazságtalan megcsonkításához, hogy másokat megítélhessünk, a helyükbe kell képzelni magunkat. Milyen lenne nciák lelkiállapota, ha legyük fel, Franciaország kerülne hasonló helyzetbe és területe,pessége egyharmadára csökkenne? Nincs olyan francia, angol, olasz, aki elfogadná haámára azokat a feltételeket, melyeket Magyarországra kényszerítettek, mint ahogy aboros hercegprímástól a legegyszerűbb parasztig nem akad olyan magyar, aki méltó evre és belenyugodna ezekbe a feltételekbe.{91}



Trianon azon „békeszerződések” közé tartozik, melyekről csendes megegyezésselndenki szemérmesen hallgat. A bűntudattal teli hallgatás azonban minden vádiratnálesebben beszél.”{92}



FEJEZET

Magvar kisebbségek elnyomása.revizionizmus és a második világháború.z erdélyi kérdés.

Mivel a nagyhatalmak a St. Germain-i és trianoni béketárgyalások alatt felmerülő néprdéseket nem tudták megoldani, aláíratták az utódállamokkal 1919-ben és 20-ban az únisebbségi szerződéseket”. Ezek az államok kötelezték magukat arra, hogy a területüköebbségek nemzetiségét, nyelvét, javait tiszteletben fogják tartani és a békeszerződés

grehajtását a Népszövetség felügyelete alá helyezik. Ünnepélyesen tett fogadalmaikatonban nemcsak, hogy nem tartották be, hanem éppen ellenkezőleg: a Duna-medence nzött soha sem volt még a történelem folyamán annyi üldöztetés és megaláztatás, mint két követő években.a már felvetődik a kérdés, hogy ezeket a szövegeket talán csak a látszat fenntartására, a

akat számára fogalmazták.A rendelkezések egyetlen pontját sem tartották tiszteletben. Egymást követtek aebbségek polgári, kulturális, vallási jogai valamint magántulajdona ellen elkövetettszaélések, kiutasítások, kegyetlenkedések.ajon nem botrányos-e - írta Sir Robert Grower hogy az európai újjászervezés, melyről nngon kijelentették, hogy felszabadítja a kisebbségeket, éppen a kisebbségek oly kegyetldözésével végződött, melyhez hasonlót nem találni a régi magyar királyság történetébe

mikor is a nemzetiségeket összehasonlíthatatlanul nagyobb jóindulattal kezelték.”{93}

Az utódállamok tervszerűen és hidegvérrel hágták át a kisebbségi szerződéseket . Céljvolt, hogy kiirtsák, vagy gyorsan beolvasszák a kisebbségeket, mely logikusan folyóvetkezmény volt a megszerzésükre irányuló erőszak elvénél fogva. Megsértették a nagymanista elveket, melyekért az Entente-hatalmak állítólag négy éven keresztül küzdöttendent elkövettek, hogy az ellenük emelt vádakat elfojtsák, és ebben segítségükre sietet

agyarországgal szemben alkalmazott „agyonhallgatási összeesküvés”. Ennek ellenérekerült a „csodálatra méltó” nemzetiségieknek panaszaikat az akadályok ellenére a

pszövetség elé juttatniok. Kérelmük benyújtása azonban rendszerint újabb üldöztetésezdetét jelentette. Így hát lassanként lemondtak arról, hogy panaszaikkal a Népszövetsérduljanak.

A magyarokat sokáig „elnyomóknak” nevezték. Az utódállamok ezzel szemben a

csekélyebb autonómia biztosításáról is elfeledkeztek kisebbségeikkel szemben, ezenkídig még az elnyomás olyan módszereit alkalmazták. melyekre sohasem volt példa a régagyarországon. „Tíz év alatt - írta Gobron - 1933-ban az utódállamok több bűncselekmvettek el kisebbségeikkel szemben, mint a magyarok 1000 év alatt .”{94} A kisebbségirdések egyik szakértője, Aldo Dami, így írt: „A kisebbségek helyzete a régi Magyarorszázismerten jobb volt. Az összehasonlítás a hosszú időn át igazságtalanul rágalmazottagyarország javára szól.utódállamokhoz csatolt területek lakói ma boldogok lennének, ha új kormányzatuktól

pnák, amit valaha a magyarok nyújtottak nemzetiségeiknek.”{95}

Először is igyekeztek a magyar kisebbség létszámát ténylegesen és látszólagosan



ökkenteni. Kezdetben, 1924-ig, 350.000 magyart kényszerítettek megfélemlítőódszerekkel arra, hogy az utódállamok területéről Magyarországra meneküljön. Ezek upszámlálási adatok meghamisításával igyekeztek a külföldet megtéveszteni. A eghamisított adatok alapján, annak ellenére, hogy a népesség állandóan gyarapodott, aagyarság létszáma az elcsatolás óta csodálatosképpen állandó maradt, nem mutatottmmiféle demográfiai növekedést.

Ez volt a helyzet Romániában és a jugoszláviai Vajdaságban. Szlovákiában a magyarsászáma olyan brutális csökkenést mutatott, hogy a kirívó népszámlálási adatokra fel kellna figyelniük a nagyhatalmaknak.Az 1919-es cseh népszámlálás még 1.077.000 magyart említett. Az 1930-as már csak

1.988-at, ami a felére való csökkenést jelenti. Ez egy kicsit csak mégis sok volt ebben amokratikus országban, mely az akkori Franciaországtól „toleranciájáért” és „szabadságnyi dicséretben részesült. Ahogy több szerző is megjegyzi, Csehszlovákiában az elnyom

ghamisításon alapult, még cinikusabb, brutálisabb volt, mint Romániában ésgoszláviában. Jugoszláviáról egyébként köztudomású volt, hogy valamennyi kisebbséglgárokat, macedónokat, albánokat, horvátokat és magyarokat azonos brutalitással nyom

Romániában, ahol 18 millió lakosra 5 millió idegen jutott, különösen a magyarebbséggel szemben, mely 12%-os arányával az ország legjelentősebb kisebbsége volt, v

vinizmus támadt fel. Ebben az időben különböző román kiadványokban gyakran olvashóslatszerű kijelentés, hogy „Romániában mindenféle néprajzi kisebbségi kérdést rövid lül egyszer s mindenkorra megoldanak.”{96}

Bármilyenek voltak is az egyes árnyalati különbségek, lényegében mindhárom utódállmagyarság politikai, kulturális és nemzeti elnyomására, gyengítésére törekedett. Nincskeserítőbb a legyőzött számára a napról napra ismétlődő megaláztatásnál . A magyar

ebbségek a szó szoros értelmében törvényen kívüli helyzetbe kerültek. Mint többenegjegyezték, valóságos morális hóhércsapatokat szerveztek ellenük. A háborút követőekben végrehajtott földreformok is ürügyül szolgáltak a nemzetiségek kifosztására. A agyaroknak választaniok kellett nemzetiségük megtartása és vagyonuk között. Erdélybeol a kisbirtokok 56,4%-a már Trianon előtt román kézben volt, az utolsó háború alattegállapították, hogy a kisajátított birtokok 86%-a magyar tulajdonból származott és csalt előzően román kézben. Hasonló volt a helyzet a magyar nyelvhasználat eltiltásávalpcsolatban is. Robert Valéry-Radot írta a „A béke dühöngő őrültjei” c. munkájában: „Som üldözték titokban a régi Monarchiában a szerb, szlovák, és oláh nyelvet, mint ahogyódállamokban a magyart, annyira, hogy eltiltsanak egy magyar nyelven írt nyelvtan-gy földrajzkönyvet.”

Erdélyben a magyar nyelvet az iskolákban az óraközi szünetekben is betiltották s mégcáról is száműzték. Számos nyilvános és magániskolát különböző ürügyekkel bezártak.agyar iskolák száma így az 1918-as 2426-ról, 1938-ban 795-re csökkent. Hírhedt módszelt a közigazgatási körzetek átszervezése is. A többségükben magyarlakta területeket úgyakították át s az új körzetek határait úgy állapították meg, hogy egyiküknek sem maradnyi magyar lakosa, mely jogot nyújtott volna magyar iskola felállítására. A hatalmiszaélések szaporodtak, és meghosszabbították a háború okozta szenvedéseket,

mbolásokat. A nemzetiségi vonalon kialakult tűrhetetlen helyzethez még a vallási kérdén megmutatkozó problémák is járultak. Ezeken a területeken vallás és nemzetiség

orosan kapcsolódott egymáshoz. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a katolikus szlová



rvátok, szlovének az új hatóságok ellen fordultak. Erdélyben pedig minden nemzetiségtolikusai és protestánsai a román ortodox egyházzal álltak szemben.Ezeket a botrányos tényeket nyugaton általában nem tudták, vagy igyekeztek palástol

lönösen Franciaországban, ahol a magyarokkal szemben csekély érdeklődést mutató ndszeresen elhallgatta a tényeket.francia Nemzeti Tanács elnöke a hírhedt Millerand volt, az, aki a trianoni szerződést kísvelében biztosította a kisebbségeket afelől, hogy nem kell félniök új gazdáiktól. „A másalom alá kerülő magyar nemzetiségű szigetecskék biztonságát a kisebbségek védelme

dekében hozott törvények biztosítják” - írta. „Mi lett ebből az ünnepélyes ígéretből, melgykövetségi értekezlet a civilizált Európa nevében tett? – kérdezi George Desbons. - Mllett Franciaországnak rövidlátó politikai vonzalma folytán a Kisentente országainakntársaivá lennie? Kétségtelen, hogy az erőltetett politikai asszimiláció és a kisebbségek

nyomása a két háború közti időszak legbotrányosabb eseményei közé tartozik, melyet ancia diplomácia, sajnos, támogatott.”Felvetődik a kisebbségek asszimilációjának kérdése a törvényesség szempontjából abb

esetben, mikor egy ország erőszakkal igyekszik kisebbségét beolvasztani. Az asszimilácőként a nemzet francia megfogalmazása törvényesítette. A francia birodalom hadseregy vélték, hogy a legyőzött népek örömmel és büszkén fogják a francia nyelvet elfogadniát elmaradott nyelvük helyeit.„Azzal fognak érvelni - írja Aldo Dami hogy a történelem folyamán a legtöbb állam

akorolta és gyakorolja az asszimilációs politikát, mely arra irányult, hogy a kisebbségeksan beolvassza magába. Ez a helyzet még ma is Franciaországban a korzikaiakkal,talánokkal, bretonokkal, baszkokkal, flamandokkal és elszász-lotharingiaiakkalpcsolatban.”ekkel a nemzetiségekkel szemben azonban igen lassú és haladó jellegű asszimilációróló, melyet az érdekeltek többé-kevésbé elfogadnak, mert ezáltal az övéknél magasabb foltúra birtokába jutnak. Az utódállamokban a kisebbségekkel szemben alkalmazottőszakos beolvasztás sok esetben hamis számításnak bizonyult, mert az anyanyelv vesztése nem minden esetben nyomta el a származási hely iránt való ragaszkodást, így bb mint 40 éves német uralom után az elszász-lotharingiaiak, akik közül már sokan nemszéllek franciául, 1918-ban a győztes francia csapatokat lelkesedéssel fogadták. „Tehátgyon is lehetséges – folytatja Aldo Dami hogy a magyar területek még abban az esetbenegőrizhetik több nemzedéken át magyar érzelmeiket, ha szerbekké, románokká,ovákokká tették is őket, gyűlöletükkel együtt, mely az elnyomók ellen irányul.ngyelország így támadt fel még lengyelebbül az évszázados teljes eltűnés, elnémetesíté

oroszítás után.”

Az utódállamok erőszakoskodása a magyar kisebbséggel szemben pszichológiai natkozásban önbizalmuk teljes mértékű hiányáról tanúskodik.nösnek érzik magukat Trianonért a magyarokkal szemben és bűntudatuk az

nyomásban jut kifejezésre.A magyar kisebbség nehezebben viselte el az elnyomást az új kormányzat alatt, mert a

agyarország megszokta a szabadságot. Fejlett politikai műveltségükre is büszkék lehettent István népének alkotmánya az Aranybulla, melyet II. András király 1222-ben hirdetcsak hét évvel volt fiatalabb az angol Magna Chartánál. A kisebbségek jogának biztosít

y ország kultúrájának, erkölcsének, becsületének és igazságosságának feltétele.{97}

A trianoni békeszerződés aláírása után azonnal felmerült a revízió kérdése



agyarországon, és ez a gondolat 25 éven át változatlanul élt a nemzet eletében, Horthy rmányzó uralkodása alatt. A nemzet fájdalma nagy és őszinte volt, szintemegpszichózisként hatott. Jellemző, hogy a két világháború között csaknem kivétel nélamennyi magyar politikai párt „revizionista" volt. Senki nem akadt s nincs is

agyarországon, aki kétségbe vonná a trianoni szerződés felülvizsgálásának szükségesséekintetben a magyar közvélemény sokkal egységesebbnek mutatkozott, mint pl. a ném

rsailles-i szerződéssel szemben. Magyarország veszteségeinek nagysága és a kétségbeeszafias fájdalom jellemezte ezt a lelkiállapotot, mely a két világháború között uralkodoten állapotnak jogosságára jellemző, hogy 20 éven át nem csökkeni, hanem inkábbősödött. Ilyen volt egy nép tragikus helyzete Trianon után, mely örök időktől kezdvetételként vallotta e territórium integritásira való jogát és egy villámcsapásra évszázado

eálját összetörve és szétrombolva látja s veszti el nemzeti lelkületét.A magyar kormány a két világháború közölt arra törekedett, hogy megértesse az európ

talmakkal a végzetes szerződés barátságos keretek között történő felülvizsgálásának ükségszerűségét, hogy elkerüljék az eshetőségéi annak, hogy az elkeseredett magyar néörjön az 1920-ban megvont igazságtalan határokon. Ez az állhatatos tevékenységlföldön, különösen Angliában és Olaszországban, néhány éleslátó és tájékozott politiku

széről támogatásra talált. 1927-ben Lord Rothermere, a Daily Mail c. lap tulajdonosa,gyszabású mozgalomba kezdett, mely még Franciaországban is visszhangra talált.bizonyította a világ közvéleményének, hogy van egy magyar probléma, melyet orvosollene. Magyarország és a kisebbségek sorsa végül is felkeltette a közvélemény érdeklődlönféle pártállású újságírók kezdték tanulmányozni a kérdést, cikkeket, könyveket írtaa. Magyarország ügye napirendre került és napról napra újabb híveket szerzett

agának,{99} egészen Münchenig és a második világháború kezdetéig, mely sajnos minderdésessé tett.Lord Rothermere 1927. augusztus 30-án a Daily Mail hasábjain egy pontos térképet és

kumentumokkal alátámasztott cikket közölt: ésszerű tervet javasolt a határok

lyesbítésére vonatkozóan. Ez a terv azok lényeges megváltoztatása nélkül lehetővé tettlna, hogy a 3,5 millió elcsatolt magyar közül több mint 1,5 millió visszakerülhessen azyaországhoz. A vitás területeken pedig népszavazások útján rendeznék a kérdést. E szeerv szerint egy 15-70 km szélességű sávot csatoltak volna vissza Magyarországhoz olyaztán vagy többségükben magyarlakta városokkal, melyek valamennyien a határ mentén

kszenek, mint pl. Pozsony, Komárom, Nyitra, Érsekújvár, Kassa, Ungvár, Szatmárnémegykároly, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka és Zombor 1.880.000 lakossal. A terülgysága pontosan 23.000 km2 lett volna.Az ezen lakó népesség közül 1.650.000 volt magyar. Ezzel a tervvel az utódállamok mé

ndig jobban jártak volna, mint a trianoni béke felülvizsgálására alakult Revíziós Liga ádolgozott terv elfogadásával, mely szerint 95.000 km2 területet kellett volna 5.831.000kossal Magyarországhoz visszacsatolni úgy, hogy a kisebbségek számát minden országbegyensúlyozzák. Így Magyarország lakossága meghaladta volna a 13,5 milliót, szemben lliós Romániával valamint a 12 milliós Jugoszláviával és Csehszlovákiával.A harmadik, szorosabb értelemben néprajzi elven alapuló tervet Aldo Dami dolgozta k

30-ban megjelent, többször idézett „A holnapi Magyarország” c. munkájában. E terv szeagyarország 2 millió magyart és 1 millió németet kapott volna vissza, Erdélyben pedig0.000 magyarnak széles körű önkormányzatot akart biztosítani. Aldo Dami szerint „A

ndosan végrehajtott, népszavazáson alapuló határkiigazítás ha kell, emsén felszabdalttárokkal - Közép-Európában az idegen uralom alatt lövő kisebbségnek csak egy tizedét



gyná meg. A területi felülvizsgálásnak meg lenne az az előnye is, hogy az új határok ndkét oldalán élő kisebbségeket egyenlő módon osztaná el, mely lehetővé tenné a nép

éltányos kicserélését, vagy az egyensúly kiegyenlítésén alapuló kölcsönös védelmét.”{10

Georges Desbons, miután ez a terv tudomására jutott, így írt: „A jelenlegi határok kisódosításával az utódállamok megszilárdíthatnák határaikat, felszabadíthatnák zártebbségi tömegeiket és állandósíthatnák belső egyensúlyukat. A lényleges gazdasági éslitikai együttműködés lehetősége nyílna meg számukra.” Helytálló még Aldo Damiegjegyzése, mely szerint elég lenne a határvonal kissé igazságosabb kijelölése ahhoz, hoehszlovákia és Magyarország, valamint Jugoszlávia és Magyarország között a legcsekélreértés se keletkezhessék. „Dánia e tekintetben sokkal józanabb volt - írja Dami - amikszautasította a kieli csatornanalát, melyet Clemenceau ajánlott fel és megelégedett a Schleswig-Holsteinben tartottpszavazás eredményével, mely azzal az előnnyel járt, hogy világosan feltüntette a valóselvi és érzelmi határokat.”Aldo Dami és Lord Rothermere tervei nagy vonalakban egyeztek egymással, ami aztonyítja, hogy a kérdést mindketten alaposan tanulmányozták. Az általuk kidolgozott

ódosítások egyébként egyetlen utódállamot sem sértettek volna meg hadászati, vagy zdasági téren, erkölcsi és anyagi szempontból inkább előnyösek voltak számukra, mertyan milyen érdek fűzte az utódállamokat ahhoz, hogy megtartsák maguknak a haláraik

ő magyar kisebbségek tömegét? Ezekben az államokban józan politikusok, többek közöaga Masaryk is, úgy vélekedtek, hogy a trianoni szerződés méltányos felülvizsgálásaőbb-utóbb szükségessé válik. Az 1938- és 40-es olasz-német döntés után a második ágháború és ezeknek az országoknak az oroszoktól történt elfoglalása gátat vetettek a frekvéseknek.

Franciaországban a kis Entente politikusainak befolyása ellenére, a trianoni békeáírása után, egészen a legfelsőbb kormánykörökig lassanként az a vélemény alakult kigy a trianoni békeszerződést felül kellene vizsgálni. Állítólag maga Clemenceau is avetkezőket mondta volna egy hirtelen hangulatában: „Annyi ostobaságot követtek el ianonban, hogy néhányat közülük igazán jóvá kellene tenni.” 1920 júniusa után felmey tervezet, melyet szerkesztője után Palléologue-tervnek neveztek. A trianoni békeegkötése után rövid idő múlva Tuchacsevskij tábornok bolsevista csapatai betörtek ngyelországba és már Varsót fenyegették. Lengyelország szomszédai közül egyedül aagyarok voltak hajlandók segíteni. Lengyelország akkori helyzete válságos volt, és Maulléologue, a Quai d'Orsay politikai osztályának vezetője diplomáciai vonalon mindentozgósított a trianoni béke felülvizsgálására abban az esetben, ha Magyarország hajlandóyrészt l00.000 főnyi csapattal Lengyelország segítségére sietni, másrészt pedig Fouche

20. július 4-i jegyzéke értelmében néhány francia társaság számára az ország területénzdasági engedményeket nyújtani. Ebben az esetben Franciaország biztosította volna atármenti magyarlakta területek visszacsatolását és Erdély függetlenségét.{101}

ehszlovákia kormánya azonban megakadályozta a magyar segédcsapatok átvonulását édianyag-szállítást országa területén. Ezalattsudszky marsall 1920. augusztus közepén Weygand tábornok támogatásával megállítoorosz előnyomulást (ezt az eseményt a visztulai csodának nevezik), majd pedig teljesen

verte az oroszokat országából.ek után, mivel a magyar segítségre nem volt többé szükség, a Palléologue-tervet is

yszeriben elfelejtették. 80 magyar fegyverszállító vagon ennek ellenére eljutott Románresztül Lengyelországba, így a magyarok tulajdonképpen közvetve mégis hozzásegítetté



ngyeleket az orosz felett aratott győzelemhez. Ezt azonban már senki sem vette tekintetm lehet eléggé hangsúlyozni, ahogy már a történelem folyamán is többszörbizonyosodott, hogy milyen nagy jelentősége volt a közös lengyel-magyar határnak. Ezngyelország is tudta és ezért, a két világháború közötti időben Magyarországnak szinszkó megszerzésére irányuló valamennyi követelését támogatta. {102}

A kis Entente államok a gazdasági és politikai nehézségek ellenére, mely főkéntehszlovákiát és Jugoszláviát sújtotta, mereven ragaszkodtak a „status quo” fenntartásáerősödő német veszedelemmel szemben egy kibékített Magyarország nélkülözhetetlen

t számukra, hadászatilag pedig szintén szükséges lett volna, hogy Magyarország számáonyos határmódosításokat eszközöljenek. Egy újonnan megalakult dunai tömb, melybagyarország szomszédaival együtt a közös ügyért harcol, esetleg megállítja Hitlerretörését Közép-Európában. Az a kis áldozat, melyet ennek érdekében a kis Ententeamai hoztak, biztosították volna őket a német veszedelemmel szemben.{103} Wenzelksch, aki a kis Entente kudarcát a legjobban világította meg, a következőket írta:{104} „Abecsülés párhuzamos volt a francia szövetségbe vetett vak hittel. Az istenek vaksággaltják azokat, akiket el akarnak veszejteni. A távoli Franciaország jótállása ezeknek az

szágoknak ugyanolyan illuzórikussá vált, mint amilyen Lengyelország esetében volt. A tente vezérkari főnöksége, még 1934 márciusában és májusában is, Bukarestben

agyarország ellen irányuló központosított támadás tervét dolgozta ki! Akkor, amikor aszedelem valamennyiüket Magyarországon kívül fenyegette. Már fel is osztották magukzött Magyarországot különböző megszállási övezetekre.magyar megtorlás gondolatának őrült elképzelése akadályozta őket abban, hogy azaszország, Németország és Oroszország felöl jövő fenyegető veszélyt észrevegyék. A kistente képviselői 1938-ban Bledben tartották utolsó ülésüket, melyen a magyar haderők

egnövekedése felett siránkoztak akkor, mikor Hitler március 11-én már elfoglalta Ausztkét háború között egyébként Magyarország végleges felosztása a kis Entente államok mája volt. Prága, Belgrád és Bukarest szünet nélkül lesték az alkalmat, hogy ezt a tervü

egvalósítsák. Trianonban olyan határokat kényszerítettek Magyarországra - melyek hetővé tették, hogy szomszédai bármely pillanatban kardcsapás nélkül foglalhassák el.

Az első világháború után - írja ugyancsak Wenzel Jaksch - Európa népeinek pontosanztendő állt rendelkezésére, hogy saját házuk táján rendet teremtsenek. Az 1929. októbe

merikai pénzügyi válság fordulópontot jelentett. A gazdasági válság okozta munkanélküvetkeztében 1930 őszén a nácik 107 képviselője került a Reichstagba. Ez az esemény amokrácia visszavonulását jelentette Lengyelországban, Jugoszláviában és Romániábanol szintén komoly társadalmi válság jelei mutatkoztak.{105}

Az Anschluss után már nem volt idő gondolkozásra. Franciaországban különösen az 1

müncheni válság után eszméltek rá a Közép-Európában elkövetett tragikus tévedésekrkor írta Hubert Beuve Méry, aki akkor tanár és a „Temps” prágai tudósítója volt a „Polifolyóirat 1938. októberi számában: „Mindig állítottam és most is megismétlem, hogy aagyarországi határok kijelölése igazságtalan és ügyetlen dolog volt, s meg kellene ragnden alkalmat orvoslására.” Érthető tehát, hogy az l919- 1920-as szerződésekben amokrácia ellentmondásba került önmagával és lehetetlen belépni egy háborúba úgy, ho5 millió szudétától, 2,5 millió szlováktól és 1 millió magyartól megtagadják azrendelkezési jogot csak azért, hogy megmentsenek a pusztulástól egy államot, melynekm lett volna szabad léteznie. 1938-ban Csehszlovákiának, az Entente

delgetett kedvencének ügye hirtelen áthullott a kritika rostáján és nemcsak Angliában,nem egyszerre Franciaországban is magára maradt. Joseph Barthélémy professzor, a



rbonne híres jogásza április 14-én a következőket írta a „Temps”-ben: „ rdemes-egyújtani a világot csak azért, hogy fennmaradjon a csehszlovák állam, mely többmzetiség politikai tömörülése? Fel kell-e áldozni 3 millió franciát, 3 millió szudétanémvaló megtartásuk érdekében?” Anatole de Monzie, volt miniszter, augusztus 24-én így

elépünk-e a háborúba csak azért, hogy fenntartsuk azt, amit igazságtalanul hoztunkre?” Jaksch Wenzel ezek után joggal írhatta, hogy „A háború óta annyit rágalmazottünchen mégis csak a nemzetiségi elv első sértetlen alkalmazásának bizonyult: a néprajtárokra alapozott béke volt.” Az 1939. március 15-i német agresszióra és Prága elfoglalá

lt szükség, hogy erkölcsi alapot teremtsenek az ellenállásra Hitlerrel szemben, mert azőző helyzet önmagában erkölcstelen és védhetetlen volt... Egyébként - folytatja - az 193-es események teljesen megcáfolták a békeszerződések alapgondolatát, mely szerint azódállamok ellenállóképessége területük arányában fog megnövekedni.nnország és Görögország, melyek annak idején nem kaptak idegen területeket, melyek varólag hatottak volna rájuk, nagyobb ellenállásra voltak képesek, mint Csehszlovákia,mánia vagy Jugoszlávia.A kis Entente nem állta ki a második világháború próbáját, mert annak ellenére, hogy

pessége meghaladta a 45 milliót és 4-5 millió katonából álló hadsereget tudott volnaozgósítani, nagy pártfogóival szemben mégis hűtlennek bizonyult. El kell ugyan ismernhogy a müncheni egyezmény után a nyugati hatalmak egyik végletből a másikba esvejesen magára hagyták Közép-Európát. Az első bécsi döntés, melyet 1938. november 2-ámetország és Olaszország az új Csehszlovákia és Magyarországra vonatkozóan hozott m

t igazolta, hogy a nyugati hatalmakat nem érdekelték ezek az országok. (A müncheni gyhatalmi egyezmények ennek ellenére kimondták, hogy amennyiben a Csehszlovákiá

ő magyar és lengyel kisebbségek ügyét a két kormány 3 hónapon belül egymás között ndná rendezni, akkor a négy nagyhatalom kormányfője fogja új ülés keretébennulmányozni.)



Az új döntés az 1910-es népszámlálás néprajzi térképe alapján Szlovákiából ésszinszkóból 11.830 km2 területet adott vissza Magyarországnak, 862.747 lakossal, mel4.915 volt magyar. 1939. március 18-án Csehszlovákia felbomlása után Magyarországhány órával megelőzte Németországot, Hitler bosszúságára elfoglalta Ruszinszkót éslyreállította a lengyel-magyar határ egy részét. Mivel Magyarország ezzel megrövidítettmetországot, a nácik „protektorátusukat” csak Csehországra s a „független” Szlovákiárjeszthették ki. Így a két részben visszaszerzett magyar területek nagysága már mintegy.000 km2 volt másfélmillió lakossal, melyek közül 900.000 volt magyar.A Lengyelországgal helyreállított határszakaszon Magyarország nagyszámú lengyel

enekültet tudott befogadni. Ki kell hangsúlyozni Magyarország nemes magatartásátngyelországgal szemben, abban az időben, mikor Németország, majd pedig a Szovjetunegtámadta. Maurice Baumont „A második világháború okai” c. munkájában{106}

egemlítette „A büszke, lovagias szellemű, jussát követelő, de érzelmi szálakkalngyelországhoz fűződő nemzet” zavaros helyzetét, beszámolt arról, hogy Teleki Pál gróki tiltakozásul a magyar területről kiinduló invázió ellen Jugoszláviában, öngyilkosságovetett el) 1939. július 29-én levélben értesítette Hitlert arról, hogy Magyarország „erkömészetű meggondolásokból semmiféle katonai akció ba nem kíván bocsátkozningyelországgal szemben”. (Horthy kormányzó parancsot adott ki a kassai vasúti hídrobbantására, arra az esetre, ha azt a németek katonai szállításokra erőszakkal akarnáknybe venni.) „A revizionista érzelmek ellenére - írja továbbá Baumont - Magyarországrmányzótól kezdve az utolsó koldusig a lakosság 95%-a rossz szemmel fogja nézni Hmadását a baráti Lengyelország ellen. Magyarország megtagadta a németektől

sútvonalainak használatát, melyet a lengyelek hátbatámadására akartak igénybe ven39. szeptember 9-én Ribbentrop német külügyminiszter kérte a magyarlügyminisztertől, hogy engedélyezze a német csapatok átvonulását az országonngyelország felé. Azonban az összeült kormányzói tanács egyhangúlag kijelentette, hoagyar nép becsületbeli kötelessége megköveteli, hogy semmiféle katonai hadműveletbegyen részt Lengyelország ellen. A Hitlerhez intézett visszautasításon kívül Magyarorsz39 szeptemberében a Kárpátokon keresztül 100.000 lengyel katonát fogadott be, akikemetország tiltakozása ellenére, titokban Jugoszláviába és Olaszországba segített eljutn

nnan kerültek át Franciaországba, Angliába és az Egyesült Államokba, ahol megszervezt

új lengyel hadsereget, melyek egy része részt vett az 1940. május-júniusidműveletekben, Franciaországban. Nagyobb részük később Líbiában dicsőséggel védtebrukot, Olaszországban ugyancsak ezek a lengyel csapatok foglalták el a Monte Cassinátságot, Anconát, Bolognát, harcoltak Normandiában egészen Arnheimig. Mindez geredményben a magyaroknak volt köszönhető, bármily furcsán hangzik is.

Ebben az időszakban feltűnő ellentétet tapasztalhattunk Magyarország és Romániaagatartása között. Románia, az ún. „kelet-európai biztonság” legszilárdabb oszlopa, ame18-ban a szövetséges győzelem fő haszonélvezője volt és területét jelentősen megnövel38-ban elsőként csatlakozott a német vonalhoz és Antonescu tábornok irányításával va

tette bele magát a Németországgal való együttműködésbe.



Gyáván felbontotta 1939 szeptemberében szövetségét Lengyelországgal, 1940-ben hűtt Franciaországhoz is, gyengeségében oly messze ment, hogy 1940. június 22-én a franmet fegyverszüneti megállapodás napján hivatalosan csatlakozott a „Tengelyhatalmakhkilépett a Népszövetségből. A „hős Románia” az állítólag bevehetetlen „Károly-vonal”-rlkelet-Európa legerősebb hadseregéről szóló szájhősködő híresztelések ellenére 1940.

nius 28-án a Szovjetunió első ultimátumára kardcsapás nélkül átengedte Besszarábiát ézak-Bukovinát. Ugyanekkor a magyar kormány kitért Sztálin felhívása elől, mely ajánlotta neki, hogy vegyen részt vele együtt Románia feldarabolásában. Két hónap mú40. augusztus 30-án habozás nélkül meghajolt az olasz-német bécsi döntés előtt, mely szajuttatta Magyarországnak Erdély északi részét 43.492 km2-el a több mint 100.000-e

emben, melyet Trianonban hozzácsatoltak és 2.180.546 lakossal, melyből 1.123.216 mag916.690 román volt. Erdély déli része megmaradt Romániának, kb. 60.000 km2-rel és llió lakossal, melyből megközelítőleg 2 millió román, 500.000 magyar és 500.000 némlt.Az új Magyarország területe ekkor elérte a 171.640 km2-t. A salamoni ítélet szerint jó

yához hasonlóan szívesebben látták volna Erdély önálló állammá alakulását, melybenmet, magyar és román elemek a 10 évszázados hagyomány alapján közösen vettek volnszt a kormányzásban. Az új területszerzés ugyanis megbontotta Erdély régi gazdaságiységét és kettévágta az egész területet.

A bécsi döntés által létrehozott határok tökéletlenségük ellenére sokkal inkábbegfeleltek a dunai egyensúlynak és a néprajzi valóságnak, mint a trianoni határok.ehszlovákia és Románia is a német és olasz döntőbíróságnál kerestek menedéket aagyarország által kezdeményezett kétoldali tárgyalások kudarca után. Magyarországilvánvalóan nem szívesen keverte bele Németországot ezekbe az ügyekbe, melyek nemrtoztak rá, legfeljebb csak hasznot húzhatott belőlük úgy, hogy az érdekelt országokataroló módon belekeverte a háborúba.

Csak Jugoszláviától foglalta vissza Magyarország fegyverrel a régi magyar Bácskát és D

ranyát 11.475 km2-t 950.000 lakossal, melyből 350.000 volt a magyar, 200.000 német 0.000 szerb, szemben a Trianonban elcsatolt 21.000 km2 területtel, másfélmillió lakoselynek több mint fele magyar-német volt. Ez a hadművelet is bizonyos mértékben akarenére történt, amit Teleki Pál gróf tiltakozásként elkövetett öngyilkossága bizonyít.agyarországnak többször szemére vetették részvételét Jugoszlávia legázolásában,eledték azonban, hogy Jugoszlávia is részes volt Magyarország megcsonkításában ésország is kegyetlenül elnyomta a magyar kisebbséget. Minden népnek joga van arra, alkalma nyílik rá, megsemmisítse az erőszakkal rákényszerített béke kikötéseit .yébként éppen a trianoni béke haszonélvezői sértették meg először a békeszerződést,

kor a kisebbségek jogait biztosító pontokat figyelmen kívül hagyták. Ezáltal voltaképpeész békeszerződés semmissé vált, mert a szerződés betartása nem csak a legyőzőitekrezve kötelező.A francia közvélemény számára ki kell még hangsúlyozni, hogy minden téveszme elle

m Magyarország, hanem Románia nyújtotta a második világháborúban a legjelentősebzdasági segítséget Németországnak. Szlovákiával együtt 1941. június 22-én elsőnek lépeNémetország oldalán a Szovjetunió ellen indított háborúba. Magyarország csak vonakozovjetnek vélt kassai és munkácsi bombatámadás után június 26-án csatlakozott aborúhoz... Oroszországban 1941-ben a 12 román hadosztállyal szemben csak 7 magyar

dosztály volt, 1942-ben 16 magyar hadosztály 34 románnal szemben.{107}

Mansteinbornok 1952-ben megírta, hogy „... a románok bizonyultak legjobb szövetségeseinknek,



agyarokat többé-kevésbé bele kellett erőszakolnunk a háborúba.” Románia közismertületharácsoló mohóságában a németek első ukrajnai sikerei után „Transnistria” névennektálta egész Dél-Ukrajnát Odessza kikötőjével együtt. Már a bécsi döntésnélszakövetelte régi szövetségesétől, Csehszlovákiától területének egy részét. Mindezek yébként nem gátolták abban, hogy történelmi szokása szerint a Vörös Hadseregegérkezésekor rögtön elszakadjon Németországtól és az addig annyira gyűlölt Vörösadsereg oldalán azonnal szembeforduljon addigi szövetségesével.zel szemben Magyarország becsületére legyen mondva, hogy a lehetőség határain belülegkísérelte magát kivonni a háborúból Németország oldalán egészen addig, míg 1944.árcius 19-én a német csapatok meg nem szállták. Magatartásán csak akkor változtatott,kor a Vörös Hadsereg nemzeti területeinek legázolásával fenyegette. A fegyverszünetiyezmény, melyet Horthy kormányzó a németek által történt letartóztatása előtt akart aovjetunióval megkötni, a magyarok helyes intézkedéseit igazolják. A szovjet csapatoknoglalt területeken elkövetett kegyetlenkedéseiről szóló híresztelések a magyar katonákgy részét hazájuk elkeseredett védelmére késztették. Ettől kezdve az ellenállás 1944 ős45 tavaszáig - 8 hónapon át tartott - és ezzel megmentette Ausztriát és talán Bajororszáa szovjet megszállástól. „A magyar csapatok ellenállása nélkül - mint írták - a Szovjetuntségtelenül előnyösebb helyzetbe kerül, és ha Ausztria és Bajorország is a kezében van,45 februárjában, Jaltában még nagyobb követelésekkel léphetett volna fel. A jaltaigyalások alatt azonban dörögtek az ágyúk Budapesten, Malinowskij és Tolbuchin csapa

y helyen topogtak. Budapest december 24-től február 13-ig, tehát 51 napig állt ellen. Aztromból csak házainak 25%-a került ki sértetlenül, a védelem a német-magyar csapatokntegy 50.000 emberébe került.”{108}

Ha visszatekintünk, megállapíthatjuk, hogy az 1919-20-as St. Germain-i és trianonikeszerződés, melyet a földrajz és történelem törvényeinek semmibevételével hoztak létzép-Európában három olyan heterogén tákolmányt alkotott, melyek a világháború első

vallatára összeomlottak.

A csehek és szlovákok egyesítése „természetellenes házasságkötésnek” bizonyult, miványzott nyelvi, vallási, hagyománybeli és érdekközösségük. A cseh nemzet létjogosultsáeh fennsík határain belül létezett, mely Magyarországhoz hasonlóan tökéletes természeységet alkotott.thetetlen volt tehát Szlovákia annektálása, mely a Kárpátokra támaszkodva fizikailag a

una-medencétől függ, annak egyik párkányát képezi.ért volt joga a 6 és félmilliós Csehországnak arra, hogy 14 milliós államot alkosson, mi

magyar nemzetnek, mely tízmilliós központi tömböt alkotott, meg kellett elégednie egylliós állammal? A szlovákokat a csehek hozzájárulásuk nélkül annektálták és igazgattá

ába követelték autonómiájukat, melyet dr. Masaryk vallomása szerint „csak Magyarorrületén belül érhettek volna el.” {109} Jacques Bainville írta a „Revue Universelle”-ben avetkezőket: „Szlovákia, mely földrajzi helyzete szerint túl kicsi ahhoz, hogy önálló állam

kothasson, önkéntelenül Magyarország és nem Csehország felé orientálódik.agyarországhoz egyébkéntszázados kötelékek fűzik. Magyarországtól való elválása és Csehországhoz csatolása amlásba viszi.” Joseph Mikus (az ohiói - USA – Szlovák Intézet tagja) szerint:agyarországon belül Szlovákia volt az iparilag legfejlettebb terület. A régi királyságzgazdaságában hasonló szerepet játszott, mint Csehország Ausztriában. Mikor politikai

retet változtatva Csehországhoz került, a nálánál iparilag fejlettebb csehek számáratélytárssá vált. A csehek saját iparukat akarták érvényesíteni, ezért hozzáláttak a szlová



lalatok felszámolásához: leállították a rézbányászatot, azegipart. Gazdaságpolitikájuk abból állt, hogy Szlovákiát kizárólag agrártermelésreorították.{110} „A kárpátaljai Ruténföld is sorvadni kezd, mert elvágták legfontosabbmékének, a fának felvevőpiacától, az Alföldtől.

hegyvidéki ruszinok aratás idején a magyar Alföldre jártak dolgozni, az ott keresett magzából éltek. Érdekeik tehát kétségtelenül a régi Magyarországhoz fűzték őket. Aldo Dammoros megjegyzése szerint:Ruténföldet Prágához csatolni annyit jelent, mint ha Bairritzot egy a Pireneusokon

haladó folyosón keresztül, az Andorrai Köztársasághoz csatolnák.”{ 1 1 1 }

Magyarország Lengyelországgal szomszédos történelmi határainak visszaállítása céljá39. március 18-án megkezdte a kárpátaljai terültek visszafoglalását és a lakosságnak onnali széles körű autonómiát biztosított. Néhány nappal előbb, március 14-én, Szlovákmet protektorátus alá helyezkedve „függetlennek” nyilvánította magát, ahelyett, hogy sdekében Magyarországhoz csatlakozott volna, mely számára is széles körű autonómiáttosított volna. Magyarország egyébként elsőnek ismerte el március 15-től kezdve ezt azamot. Lengyelország másnap követte Magyarországot. A „független” Szlovákia területelt nagyobb 38.000 km2-nél és 2.700.000 lakosa közül 85% volt szlovák. A kezdeti feszüán, melyet a Kárpátalja elfoglalása eredményezett, „egymáshoz való kapcsolataik lassanvultak. A két ország között megszilárduló kereskedelmi kapcsolatok, a politika és alcsönös jólét, valamint a németek keleti háborúja következtében kiállóit közös nehézsészenvedések elősegítettek a kibékülést a két ncp között.”{112 } Ez a kibékülés az 1945-bekövetkezett szovjet invázióig a legjobb úton haladt. Mikus szerint a háború alatt egy ovák vezető. Karol Sidor, a béke helyreállítása után egy nagy területegységről álmodott

ely Szlovákiát, Magyarországot és Horvátországot egyesítette volna.{113 }

Szlovákia 1941. június 22-én Németországgal és Romániával egy időben hadat üzent aovjetuniónak. Az 1944-es szeptemberi németek elleni felkelés, mely 25.000 halottaledményezett, a varsóihoz hasonlóan, a felbujtók, oroszok támogatása hiányában elbuko

ak hat hónappal később, 1945 márciusában érkezett a Vörös Hadsereg Szlovákialszabadítására.”{114 }

A szabad világ szégyenére meg kell említeni, hogy 1945-ben Benes kezdeményezéséreövetséges Hatalmak gyalázatos beleegyezésével a prágai kormány elfogadta a szlovákiaagyarok kollektív felelősségének elvét. Ezek a magyarok a szudétanémetekhez hasonlónak idején kinyilvánították óhajukat, hogy a szülőhazájukhoz akarnak tartozni. Prágáby döntöttek, hogy az új csehszlovák államnak csak a szlávok lehetnek teljes jogú polgármagyarok önkényes kiüldözése, javaik elkobzása egymást érték.” A Szövetséges Ellen

zottság kivizsgálási kérelme, valamint az 1945-ös demokratikus kormány és Rákosi

mmunista kormányának közbenjárása intézkedés nélkül maradt. „Csehszlovákia nemmert el többé semmiféle kisebbséget, hanem elhatározta, hogy széjjelszórja a magyaroehország szudétanémetektől kiürített vidékeire.szent módon az 1945-ben hozott 16 és 55 éves kor közötti férfi valamint 18 és 45 éves kzötti női munkaerők toborzásáról szóló törvényre hivatkozott. „1947. november 17-tólzdve az áttelepítést fegyveres kísérettel, állatszállításra szolgáló vagonokban, vagy kemdegben tehergépkocsi szállítással hajtották végre. Így kellett a magyarok tízezreinek hagyniok otthonaikat. Sokan közülük titokban Magyarországba menekültek a Csehorszepítés elől.”{115}

Egyedül Szlovákia katolikus püspökei tiltakoztak a magyarok deportálása ellen, aovák kommunisták Klementisszel és Huszákkal élükön a szlovákiai kisebbségi problé



utális megoldása mellett foglaltak állást .{116 } A magyar kisebbség helyzete csak 1948 véé kezdett javulni, amikor visszaadták a magyaroknak a csehszlovák állampolgárságot, éportáltak visszatérhettek Szlovákiába.{ 1 1 7 } Számításba véve az előbbi adatokat és Ruténovjetunió által történt annektálását, érthető, hogy Szlovákia lakossága ma csaknem teljmogén: az 1967-es népszámlálás a 14.333.000 lakosból 94,1% csehet és szlovákotontosan 64,8% csehet és 29,3% szlovákot) jegyzett fel, magyar hivatalosan csak 563.00lt, a népességnek tehát alig 4%-át alkották. Ezek a magyarok, akik a magyar határ mentndig homogén csoportot alkottak, hasztalanul kérték 1968-ban a szövetségi köztársságó átalakuláskor a csehekkel és szlovákokkal történő egyenjogúsításukat.{118 } Hasonló alyzet a Vajdaságban, ahol 504.000 magyar hiába kéri (1961-es kérelem) jogállásának ndezését a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságon belül.

Szlovákiához és Kárpátaljához hasonlóan Erdélyt sem választják el természetes határagyar Alföldtől. Völgyei, vizeinek folyása, útjai és vasútjai mind Magyarország, Budapesé irányulnak. Bukaresttől ezzel szemben, a Kárpátok néhány nehezen járható szorosa

vételével, áthatolhatatlan hegytömegek választják el. Tagadhatatlan, hogy az Erdély ésagyarország között évszázadokon át kialakult történelmi, gazdasági és kulturális köteléorosabbak, mint Erdély és a román tartományok egymás közötti kapcsolata. „A trianonierződés legkegyetlenebb erkölcsi sebe - írta René Dupuis - Erdély elszakítása voltagyarországtól. Ez a föld volt Rákóczi és Bethlen Gábor hazája, ahol a magyar nyelv atisztább, ahol a magyar népművészet legtökéletesebb, legeredetibb formáját érte el.”{11

az a föld, mely a Hunyadiakat és Báthoriakat adta Magyarországnak, ahol a mohácsi véán a magyar gazdasági és kulturális élet menedéket talált és virágzásnak indult. A magyelv itt az országgyűlés, a törvény, az udvar és az egyház nyelve volt. Itt fejlődött ki a manyvnyomtatás is. Még napjainkban is születnek az első világháború utáni Erdélyben nasikeres magyar irodalmi alkotások. „Magyarországnak - írta Aldo Dami - sokkal több jn Erdélyhez, mint Franciaországnak egyáltalán volt Elszász-Lotharingiához.” „Erdély ezer éven keresztül Magyarországhoz tartozott és földrajzilag ma is hozzá tart

a a románok a lakosság felénél többen laknak is ott, nem szabad elfeledni, hogy Elszásztharingia lakosságának 80%-a német, és hogy Elszász többé-kevésbé kívül esik anciaország természetes határain. Hódítás gyümölcse, mely csak 250 éve tartozik hozzás szóval Erdély semmivel sem idegenebb Magyarország számára, mint Elszász-Lotharanciaország részére.”{120} Az 1914-18-as háború előtt egyébként a románok arányszámadélyben ugyanolyan volt, mint a magyaroké a régi Magyarországon. Horvátországvételével pontosan 53.8%, 54.4%-kal szemben. Igaz, hogy ebben az időben Erdélyben cs% magyar, 11% szász és 3% különböző nemzetiség lakott. Ez a helyzet azonbanagyarország évszázados vendégszeretetéből és liberalizmusából származott. Jogos-e

hát, hogy egy területet elszakítsanak egy országtól, amely ezer éven át kifogástalanulazgatta {12 1} anélkül, hogy a népességet megkérdezték volna? A Székelyföld 700.000agyarjával elszigetelten ugyan, de mégis Erdély kétségtelenül legerősebb néprajzi egysépezi.nek területe kb. akkora, mint Elszász-Lotharingia. A tényleges, ha nem is a hivatalos

agyarország, sohasem ismerheti el ennek a vitathatatlanul magyar területnekmániához való csatolását, mint ahogy Oroszország sem ismerte el soha Besszarábiamániához csatolását.Említésre méltó, hogy a XIX. század utolsó negyedében a francia-orosz diplomácia

andóan megcsillogtatta Erdély ígéretét a román nacionalizmus szeme előtt, hogy ezzel zponti Hatalmak ellen fordítsa Bukarestet.



ért kötötték meg 1914-ben a francia-orosz titkos szerződést is, annak ellenérc, hogy elő1883-as osztrák-román szerződést ismét tíz évre meghosszabbították. Az oroszok

nnenbergi veresége visszariasztotta Romániát attól a gondolattól, hogy 1914-ben belépjborúba és az orosz óriás háta mögött rávesse magát a magyar koncra. Csak Olaszországborúba lépése után, 1916. augusztus 27-én merte az oroszokkal és az Entente-tal folytatévi szemérmetlen alkudozások után csapataival Erdélyt megtámadni. Szégyenletesreséget szenvedett, Erdélyből kiverték és a Központi Hatalmak elfoglalták Bukarestet.lönbékéje az Entente becsapása volt 1918. május 7-én. De mivel ekkor a büntetés hely

egkapta a Központi Hatalmaktól Orosz-Besszarábiát 44.000 km

2

-rel és közel három mikossal, végeredményben nem is kötött rossz üzletet.ulása azonban nem akadályozta meg az Entente-ot, hogy Besszarábián és Orosz-Bukovvül neki ne ítéljék Erdélyt és a magyar Alföld egy részét. Aldo Dami megjegyzése szerinz oláh politika elve mindig az volt, hogy a háborúban a legkisebb kockázattal vegyenszt, de a békeszerződéseken mindig a győztesek oldalán üljön és ott a legkisebbdozatvállalással a legnagyobb előnyöket szerezze meg a maga számára.” Háborúba léEntente oldalán egyáltalán nem olyan nagylelkű megnyilatkozás volt, ahogy propagandlönösen Franciaországgal szemben hirdette. „Az igazság ügye mellé álltunk" - hangoztacátlanul a győzelem után az Entente felé, mely egyébként, ha hitelt adunk Henri Pozzi-m volt olyan együgyű, mint amilyennek azt a románok képzelték.zzi a következőket írta: „Románia csak azért állt az oldalunkra, mert számított aőzelmünkre, nem pedig azért, mint hogyha meg lett volna győződve ügyünk igazságárógy pedig azért, mert faji kapcsolatok ösztönözték volna... 1918. május 8-án aláírta akeszerződést, melyet Clemenceau becstelennek nyilvánított, csak azért, mert azt hittekor, hogy rossz lóra tett; mikor újra visszatért hozzánk és áruló módon hátba támadtaackensen seregét, ezt azért tette, mert mi akkor győztesek voltunk, és Románia meg akpni részét a zsákmányból. Az összes háborús szemetek között - mondta nekememenceau 1918 októberében - a románok voltak a legszemetebbek. Két éven át, mövetségeseink voltak, milliókat szereztek azzal, hogy a hátunk mögött eladták kőolajukzájukat az ellenségnek. Májustól októberig pedig törték magukat, hogy újból ne élelmemetországot... A románok a csatatereken hitvány gazemberek módjára viselkedtek. Ve

ején árulókká lettek, de amikor mások kiharcolták a győzelmet, oda szemtelenkedtek akekonferenciára, hogy bérüket követeljék. Van merszük hozzá, ezeknek a románoknakondta felháborodva Clemenceau, mikor kívánságaikat közölték vele. Cserbenhagytak nnünket, és most még foglalkoznunk kell velük!már mégis csak sok! A győzelem összes haszonélvezője közül ennek ellenére, mindenzzájárulás nélkül, ők vitték el a legtöbbet.” {122}

1941-44 között Hitler arra használta fel az erdélyi kérdést, hogy megnyerje magának aovjetunió ellen Magyarországot. Sztálin ezzel szemben 1940-ben hiába ajánlotta felagyarországnak, hogy vegye vissza Erdélyt, mikor a szovjet elfoglalta Besszarábiát. A hágén pedig újból kijátszotta az erdélyi kártyát, hogy rátehesse a kezét mindkét országra.mániának Besszarábia helyett Erdély északi részét adta a döntőbíróság. Ezzel

agyarország ráfizetett az 1940-es diplomáciai sakkhúzására.Szovjetunió egyébként maga is szolidáris viszonyba került az utódállamokkal, mert aború végén elfoglalta Kárpátalját, ahol 200.000 magyar lakolt, és ezzel természetesendekeltté vált abban, hogy a „Status quo” fennmaradjon ezeken a területeken. 1944

vembere után, mikor a szovjet csapatok „felszabadították” Erdélyt, a románok a Vörösadsereg mögött vonultak be az elfoglalt területekre. Erőszakosságaikat és zsarolásaikat



agyarokkal szemben az oroszok is megsokallták és ezért visszaszorították őket. Erdély zaki részét pedig ideiglenesen szovjet katonai megszállás alá helyezték. 1945 márciusábonban Sztálin „kártalanításként” az elfoglalt Észak-Bukovináért és Besszarábiáért Észadélyt Romániának adta azzal a feltétellel, hogy az ott élő nemzetiségek jogait tiszteletbgja tartani. 1952-ben szovjet nyomásra, a híres lenini nemzetiségi elv alapján, a szovjettonóm területek mintájára egy „Autonóm Magyar Területet” hoztak létre Székelyföldönmán alkotmány ezzel kapcsolatos rendelkezésének szövege szó szerint a következő: „Amán Népköztársaság biztosítja a zárt közösségben élő székelyföldi magyar népesség

ámára a közigazgatási és területi önkormányzatot.” Az 1956-os román népszámlálásatai alapján a magyar autonóm területen 731.362 lakosból 79,38% volt magyar és 20,62mán, területileg pedig azt a háromszöget foglalta magában, mely a Kárpátok íve irányábkszik. Ezt a területet a bécsi döntés annak idején kettévágta.{123}



Az 1956-os magyar felkelés idején a Kreml haragudott a magyarokra az erkölcsi tekintmélységes sérelem miatt. Ekkor adott szabad kezet Romániának a magyarok ellen, ak

zött egyébként a forradalom komoly visszhangra talált. A kommunista sajtó kifejezéseerint „a magyarok nem jutottak még el addig, hogy fasiszta-soviniszta múltjukonülkerekedjenek”. A románok azonnal megragadták ezt az alkalmat, hogy újrarorpolitikát alkalmazhassanak a magyarokkal szemben. Ekkor ott olyan dolgok történtnt Magyarországon, melyekről Franciaországban kevesen tudnak. A deportálások,artóztatások, börtön- és halálbüntetéseklya alatt a szerencsétlen magyar kisebbség sorsa kimondottan tűrhetetlenné vált . A agyar felkelés alkalmat nyújtott a román kommunista párt számára, hogy aránylag olcsbizonyítsa hűségét a Szovjetunióhoz.hermentesítette a Szovjetuniót a lázadó magyar vezetők deportálása kivitelezésében. Már köztudomású, hogy Nagy Imrét, Maléter Pált és a forradalom más vezetőit jóvalakatperük megtartása előtt a romániai Sinaiában tartották fogva a Budapesten tartottrük és 1958 júniusában végrehajtott kivégzésük előtt. Azóta Kopácsi Sándor, 56-osdapesti rendőrfőparancsnok: „A munkásosztály nevében” (Párizs 1979) című művébenhogy Nagy Imrét és társait 1958. június 15-én titkos per lefolytatása után felakasztottá

agyar felkelés leverése után két évre megkapta a román kormány jutalmát szolgáltatásazovjet csapatok kivonultak az országból. 1960-ban Nicolae Ceausescu, a románmmunista párt vezetője, úgynevezett területi adminisztrációs egyszerűsítés ürügyéveljesen újjá alakította a Magyar Autonóm Terület határvonalait. Ennek a területnek aezése ekkor már úgyszólván ellentmondott a román nemzeti állam új alapelveinek. Ké%-os magyar lakosságú kerületet leválasztottak belőle és azokat a brassói román

rtományhoz csatolták.

zakra csatoltak egy 88%-ban román lakosságú részt, melynek „Magyar-Marosi-Tartomt a neve. Itt a magyarok százalékos aránya egyszerre 63,97%-ra csökkent, a románoké p,03%-ra növekedet. Ez a szokatlan átrendezés azzal az előnnyel járt a románok részére,gy a régi magyar autonóm terület magyar jellegét erősen lecsökkentette.Az új határvonalak meghúzásán kívül az iparosítási terv címén lehetővé tették, hogy a

agyar lakosságot a régi magyar többségű városokban csökkentsék. Romániából románunkaerőket telepítettek be, ugyanakkor a magyaroknak el kellett vándorolni ezekből arosokból, hogy másutt keressenek maguknak munkát. A bevándorló besszarábiaienekültek letelepítése már a második világháború után erősen megváltoztatta a régi ma

rosok, Kolozsvár (Clui) és Nagyvárad (Oradea) lakosságának összetételét. Ezekben arosokban azelőtt a magyar lakosság volt erős többségben, ma a népesség erősen kevertgy többségben román. Így tehát Halpern amerikai szenátor szavai szerint „a vegyesrületek és városok egyre inkább román képet mutatnak, míg a tiszta magyar körzetek vertté válnak”.{124}

t a magyar elemek módszeres és kitartó „integrációját” és szétszórását annyira ügyesennálják a régebben túlnyomóan magyar városokban, hogy nehéz az akciót követni, vagyzelébe kerülni. Viszont minden jelentés összehangzik: Néhány éve Erdélyben a magyarebbség lázas, tervszerű erkölcsi és fizikai megsemmisítése van folyamatban. A régi

tonóm „Mures Magyar" tartományt 1968 februárjában szüntették meg, ugyanakkor 18 zigazgatási kerületei 39 új kerülettel váltottak fel.



eredményeket a népszámlálások adatai bizonyítják. Erdély román lakossága 1910-ben szlakosság 53,8%-a volt, 1930-ban 57,8%-ra emelkedett, ma több mint 65%. A számításapján 1918-tól 1965-ig a románok lélekszáma 1.320.000-el gyarapodott Erdélyben. A mapesség száma ezzel szemben gyakorlatilag változatlan maradt. Erdély fővárosában,lozsvárott (Clui), ahol a magyarok valamikor döntő többségben voltak, ma csak a népe

yharmadát képezik.A román külpolitikát is a kisebbségek elnyomása szolgálatába állították. Minden eszk

ogadható, hogy a magyarokat a világtól, elsősorban azonban Magyarországtól, elzárjákdja-e a nyugati világ, hogy egy erdélyi magyar ugyanolyan körülményesen kap útlevele

agyarországba, mint bármelyik kapitalista országba? A nagy buzgalom, amellyel Románmogatja a balkáni államok értekezletét, elárulja a be nem vallott, de nyilvánvaló románándékot: Erdély örökös elválasztását Magyarországtól. (Le Monde diplomatique 1970. j old.) („Külkereskedelem” c. szemle, Budapest, 1970. márc. 71. old.) Még a szerény rom

agyar kereskedelmi és kulturális szerződéseket is rendszerint szabotálják román részrőlkereskedelem Magyarország és Románia között 1949-tól 1970-ig 5%-ról 2%-ra csökkennak ellenére, hogy a két ország földrajzi érdeke szorosabb együttműködést kívánna.Az 1970-es árvízkatasztrófák Erdélyben és Magyarországon ismételten bizonyították a

dék gazdasági és vízrajzi összefüggését. Az áradások, melyeket a hegyvidéki erdők kiirtáedményezett, rendszeresen megismétlődnek. Erre 1947-ben az Erdélyi Magyar Bizottsáhívta a párizsi békebizottság figyelmét. A Duna-medence vízügyi újjászervezése

kerülhetetlenül szükséges lenne. Az Alföld több ezernyi lakosának érdeke, hogy az erdédősegeket ellenőrzés alá vegyék. Románia nem tulajdonított nagy jelentőséget ennek aenőrzésnek, mert az erdélyi hegyekből lezúduló vizek a magyar Alföldet károsítják,elynek lakosságával szemben nem tanúsít barátságos érzelmeket. Az árvízkárok különöKörösök és Szamos vidékén igen súlyosak voltak. Erdély meghallgatását kéri (Emlékirarizsi Béketárgyalásokhoz, 1947. az Erdélyi Magyar Bizottságtól).jnos Erdélyt ugyanúgy, mint más alkalommal, most sem hallgatták meg és így Erdélyb

agyarországon bekövetkezett az 1970-es tragédia.elhanyagolt gátak mögül kitört a víz és elárasztotta Romániát és a magyar Alföldet. Az

ságok sokat emlegették a romániai károkat, a magyarországi gyászos eseményekrőlonban hallgatlak. Nem lenne szabad eltűrni ezeket a 10-15 évenkénti időközökbenegismétlődő árvizeket, melyek az Alföld lakóinak százezreit teszik tönkre. A vízhálózatndezésének, szabályozásának közös megszervezése a Duna-medence népeinek közöstfontosságú kérdésévé vált. Már maga ez a súlyos kérdés jogossá tenné a nemzetközizbelépést. Románia hanyagságát ezen a téren az a lény is indokolja, hogy ezt aienergiában gazdag országot nem érdekli az erdélyi

ierő kihasználása.A magyar-román kulturális egyezmények szabotálásáról még a francia sajtóban megjekkek is megemlékeztek. „A kulturális cserék nyilvánvalóan a legérzékenyebb területetntik. Románia nem Kanada, és a jelenlegi bukaresti kormány nem kíván különlegeslturális kapcsolatot teremteni egy idegen ország és a román nemzet egy rétege között. Amán fővárosban minden magyarnak azt mondják, hogy a mieink ugyanazokat a jogokatezik, mint mindenki, azaz pontosabban kifejezve, aszerint vannak jogaik, amennyire

mánok. Nem valószínű, hogy a Budapesttel való kölcsönös kapcsolat előnyt jelenteneámukra. Politikai téren még inkább megérthető ez a furcsa eredmény. A magyar

nyvkiállítást minden évben megrendezik Bukarestben, de sohasem Kolozsvárott vagy arosvásárhelyen, ahol inkább találna hozzáértő közönségre. A kolozsvári opera néhánys



gadja a magyar művészeket, de mindig csak szólistákat, maga pedig sohasem tart előadtáron túl. Az erdélyi főváros két évvel ezelőtt fogadta a Comédie Francaise-t, de nem

gadhatta a József Attila színházat, melynek csak bukaresti színpadon szabad fellépnie. Aszág egyik leghíresebb együttese, a marosvásárhelyi magyar színészcsoport 1958 óta neszhatott Magyarországon. Az utolsó magyar vendégszereplés ezen a színpadon 1946-raúlik vissza. A magyar újságokkal való ellátás terén az utóbbi években a válság jeleiutatkoznak. Hiába kérném egy erdélyi újságos bódéban a legfontosabb magyar napilapoépszabadságot”, sehol sem létezik. Kolozsvár városa, ahol 70.000 magyar lakik, azfizetőkkel együtt összesen 115 példányt kap, a másik budapesti napilapból, a „Magyarmzetből”, 29-et, az „Élet és Irodalom” c. irodalmi hetilapból 11 db-ot. Csak az „Élet ésdomány” c. népszerű tudományos, tehát elsősorban nem politikai jellegű hetilapot kap6 példányban. Az erdélyi fővárosban, Kolozsvárott könnyebb találni egy Le Monde-ot (5ldány) vagy egy Páris Match-ot (25 példány) mint egy magyar újságot. Michel Tatu cikk67. nov. 14-i Le Monde c. napilapban: Erdély, a nemzetiségek találkozó helye, 3. bek. „Aacun ses Hongrois." (Mindenkinek a magyarját).Ezek után láthatjuk, hogy a mai kommunista román kormány mai szemmel nézve az

következő 10-15 évben még jobban és tervszerűbben törekszik Erdély jelentős magyarebbségének, kb. 1.700.000 magyarnak (az 1956-os román népszámlálás szerint 1.587.0

nek) kiirtására vagy beolvasztására, mint valaha. A román, mint hivatalos nyelv mindenég Erdélyben is felváltotta már a magyart. Ezenkívül Erdély, a történelemben alásszabadság klasszikus hazája, az elmúlt 50 évben a vallásüldözések földjévé vált.délyben, ahol egykor öt görög katolikus püspökség volt, ezt a vallási egyszerűen hivatalegszüntették, hogy az erdélyi románok személyi jellegzetességét is elmossák. (A görögtolikusok száma 1.570.000 volt Erdélyben.) A kommunista hatóságok nyomására 1948yszerűen az ortodox egyházzal egyesítették őket, püspökeiket, szám szerint hatot, valam0 papjukat letartóztatták. A hat püspök közül négy halt meg a fogságban. Hasonló volt lyzet Kárpátalján is, ahol 1949-ben 500.000 görög katolikust egyesítettek püspökük

eggyilkolása után erőszakkal a görögkeleti egyházzal. Szlovákiában szintén létezett egy 0.000 hívőt számláló görög katolikus egyházmegye, melynek püspökét és helyettesspökét letartóztatták, a hívőket pedig erőszakkal a görögkeleti egyházhoz csatolták.enleg csak Magyarországon létezik 200.000 hívővel a hajdúdorogi görögkeleti püspök

elyet a magyar kommunista kormány tudomásunk szerint nem üldöz.Hangsúlyoznunk kell, hogy ezeket a tényeket szigorúan leplezik, ahogy erről az 1962-b

ugatra kijutott üzenet „Erdélyi S. O. S.” is tanúskodik, melyet 1967-ben Pierre Sequeilentetett meg „Erdélyi dossiéjában”, Marcel Gabriel előszavával, francia-magyarunkaközösség szerkesztésében. Az erdélyi kérdés lényegét ebből a forrásmunkából

erítettük.A Szovjetuniót a hitleri Németországhoz hasonlóan az erdélyi és szlovákiai kisebbség nyiban érdekli, amennyiben ezek a népek a csatlós államokkal szemben folytatottlitikájában hasznosíthatók. Az oroszok szolgálatában álló kommunista magyar kormánben elítélte a trianoni szerződést (vö. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt 19vember-decemberi ülésén elhangzott nyilatkozatát, melyről Michel Tatu tudósít a Leonde 1966. december 3-ik számában), látszólag azonban nem érdeklődik a szomszédosszágokban élő magyar kisebbségek sorsa iránt. „Egyébként felvetődik a kérdés, hogy minne ennek az egész területnek a viszonylagos békéjével, ha Kádár romániai honfitársain

ak negyedrész annyi tanácsot akarna adni, mint amennyit de Gaulle tábornok ztogatott a quebeci franciáknak Kanadában”, vagy ha az erdélyi magyarok egyszerre úgy



ozdulnának meg, mint a ciprusi törökök, a dél-tiroliak, vagy a kurdok?A jelenlegi Romániában tehát Ceausescu kommunista kormányának védelme alatt a

ború előtti „Nagy Románia” vagy éppen az 1940-44-es Vasgárda példájára újjáéled acionalizmus. Ez a politika Moszkvával szemben bizonyos függetlenségi formábanutatkozik, belülről azonban a legrosszabb sztálinista irányzatként elsősorban a néprajziebbségeket akarja rövid időn belül erőszakosan romanizálni. A Nyugat, elsősorban anciák félrevezetésére a román vezetők azt állítják, hogy a nemzeti problémák náluk má

ncsenek ellentétben a jelenlegi csehszlovákiai helyzettel, vagy a jugoszlávokéval.yanekkor Románia akarva-akaratlan több nemzetiségű állam, különösen Besszarábia é

délyi probléma következtében. Diplomáciai téren a román vezetők végül a Nyugatotasztás elé állítják: Románia elszakadása a Kreml hatásköréből azt vonná maga után, h

emet kell hunyni Erdély gyorsított románosítássa fölölt.magyar kisebbség ugyanis az utóbbi időkig az elmúlt 50 év folyamán a hatóságok nyomása ellenére még mindig jelentős maradt. Az erdélyi magyar kisebbség elnyomásáhanyatlásának problémája jelenleg sehol sem talál védelemre vagy segítségre. A románvinizmusa ma eresebb, mint valaha volt. semmiben sem marad el a németek Elszász-tharingiá-ban tanúsított magatartása mögött.Nyugodtan állíthatjuk, hogy ilyen körülmények között sohasem lehel az erdélyi kérdé

elégítő megoldási találni. A vértanú Erdély nem maradhat örökre a román „nemzeti” áretein belül . Amilyen gyorsan csak lehetséges, önállóvá kellene tenni. Az erdélyimzetiségi kisebbségek jogait, mely a kél világháború között számos egyezmény tárgyátpezte, az elmúlt 50 év alatt valamennyi román kormányzati rendszer megsértette. A ebbségek jogainak biztosítása tehát egyezményekre támaszkodva teljes mértékben ábr

arad, mindaddig, míg Erdély Romániához tartozik. Az elmúlt 50 év példája igazolta, hogebbségek jogait egyetlen román kormány sem tartotta tiszteletben.Ma ez a helyzet különösen tűrhetetlen, mert a román kormány nyíltan Nyugat

konszenvére és támogatására törekszik. A nemzetközi ellenőrzés megerősítése sem tud

jokat orvosolni. Az erdélyi magyarok 1921 és 1937 között 33 sikertelen panaszt nyújtotta Népszövetségnek. Panaszaik ahelyett, hogy mérsékelték volna, inkább még szították

nyomóik gyűlöletét. Ezek után tehát nem létezhet olyan biztosíték, mely megoldaná eztlyos problémát, annál is inkább, mivel az új Románia semmivel sem jobb a réginél. A pszövetség két háború közötti tökéletlen eljárásai teljesen hatástalanoknak bizonyultamánia ma is teljes nyugalommal nyomhatja el kisebbségeit.Erdély vitathatatlan történelmi és gazdasági egysége szempontjából az 1940-es bécsi

ntés rossz megoldásnak bizonyult, mert még kielégítő néprajzi alapra sem helyezkedetdély 150 évig, a XVI-XVII. században független volt és függetlensége „aranykort” biztos

ki, a béke és jólét szigete volt a környező ozmán mocsárban. Erdély földrajzi körülménvetkeztében bizonyos zárt egységet képezett.Ez Svájchoz, hasonlóan kedvezett a belső szabadság megteremtésének.Erdélyi Fejedelemség abban a korban, mikor Európában a vallásháborúk dúltak, a

kiismereti és nemzeti szabadság bástyája volt. Természetes halárai és lakosságának száár önmagukban is igazolnák önállósítását. Területe az egykori Partiummal és a régináttal 103.000 km2 lenne 6.700.000 lakossal, nagyobb lenne az egykori Erdélynél, melugat felé kisebb volt a kiterjedése a mainál (57.000 km2). Tehát igen életképes, Ausztrigy a mai Magyarországgal azonos jelentőségű államot alkothatna. Svájc és esetleg a kés

una-medence államai mintájára kis államszövetséget létesíthetne, melyben minden népoportja megtalálná normális életfeltételeit. Ehhez azonban vissza kellene nyernie



ggetlenségét. Ez a politikai megoldás egyrészt belső egyensúlyt létesítene a nemzetiségásrészt külső egyensúlyt Románia és Magyarország között. Ennek a két népnek, mely oázul vitatja magának Erdélyt az északi és déli szlávok között, mint nem szláv népekn

övetségre kellene lépnie egymással a mindkettőjüket közösen fenyegető veszedelemmeemben. Egyedül Erdély függetlensége biztosíthatná kibékülésüket. Az erdélyiek akármánok, szászok vagy magyarok, minden felületes látszat ellenére hajlamosak aeralizmusra, ezért kellene számukra olyan megoldást létrehozni, melyből nemcsak neknem szomszédaiknak is haszna lehetne. Az első világháború után egész Erdély népessé

vánta a népszavazást a románokkal együtt, akik látszólag nem ragaszkodtak nagyon ahhgy romániai testvéreik uralma alá kerüljenek. Előzőleg ezzel kapcsolatban márrgyalásokat is folytattak Jászi Oszkárral, az akkori magyar nemzetiségügyi miniszterrelrdinánd király katonáinak megérkezése és a gyulafehérvári (Alba Julia) értekezlet előtt18. december l-jén csak néhány kisebbségi román vezető kiáltotta ki a román bajonettenyékában Erdély Romániához való csatlakozását.{125} Ha tehát akkor népszavazástndeznek, ez minden valószínűség szerint a középen állítja meg a mérleg nyelvét, vagyisyedül mindenki számára elfogadható Erdély függetlensége lett volna. Az ideális az lennnt ahogy írták „Erdély ahelyett, hogy elválasztaná Magyarországot Romániától, a két ozött az összekötő szerepét töltené be.”{126}

Horvátország sorsa 1918. október 29. óta, ahogy nyolc évszázadon át tartó harmonikuszösség után elvált Magyarországtól, rendkívül kegyetlen lett. Bécs már 1849-ben, a magabadságharc leverése után, elvette függetlenségét és megkezdte németesítését ugyanúgnt a magyarokét, annak ellenére, hogy a horvátok segítették a magyarok leverését. A „Nriáról álmodozó horvát propagandisták nem gondollak azokra a szerencsétlenvetkezményekre, melyeket latin kultúrájú népükre a balkáni szerbekkel valómészetellenes egyesülés hozhat. A horvátok inkább Boszniával akartak egyesülni, aho

ámarányuk nagyobb volt a szerbekénél (57%-43% ellenében). Még ezen a téren is hibákvettek el, mert a corfui (1917. július 27) és a római (1918. április 8-i) jugoszláv

ngresszusokat a szerbek készítették elő és így az Entente befolyásával a „nemzeti akaranyilvánításaként” Horvátország, Szlavónia és Ausztria-Magyarország összes volt balkánrtományát népszavazás nélkül egyszerűen Szerbiával egyesítették.{12 7 } A horvátok későnredtek rá, hogy hibát követtek el és későn fedezték fel, hogy mekkora szakadék választjet a „keleti” szerbektől. Ekkor már megelégedtek volna, ha ugyanazokat a jogokattosítják nekik, melyeket a „zsarnok magyaroktól” kaptak: autonóm kormányt Zágrábbrvát hadsereget horvát lobogó alatt. Sándor király centralizáló Jugoszláviájában tehát aakadék széléről a sziklára zuhantak. Szörnyű csalódásuk egyébként a király meggyilkolkalmával is kifejezésre jutóit. A horvát kérdés megértésére idézünk néhány részletet

rnard George „Nyugat játszik és veszít; Jugoszlávia a háborúban” c. munkájából.{128}

„5 millió horvát a nyugati világhoz, 10 millió szerb pedig a keleti, bizánci világhoz tartszerbek megtanulhatták volna a történelmi leckéből, hogy a horvát kérdést nem lehet oyszerűen megoldani, mert ebbe az Osztrák-Magyar Monarchia bicskája is beletörött. Szván koronája alatt a horvátok nyolc évszázadon át egyre nagyobb önkormányzat

nyeréséért küzdöttek. Annak ellenére, hogy a kétfejű sas monarchiája Horvátországbanődöt mondott, a dinasztia ellen mégsem volt felkelés.kor 1918-ban a zágrábi horvát nemzetgyűlésen elhatározták a vesztes birodalomtól valzakadásukat, egyáltalán nem tervezték egyesülésüket a szerbekkel közös állam keretén

lül. Az egyesítés erőszak eredménye volt és a horvát ellenállás kezdetét jelentette a szegemóniával szemben, amely Radich horvát vezető 1928. július 20-án a belgrádi parlam



ésén elkövetett meggyilkolásához vezetett („Soha többé Belgrádba” - mondta halálosyán). A szerb zsarnokság azzal vette kezdetét, hogy I. Sándor 1929. január 6-ánfüggesztette az alkotmányt és a „jugoszláv” állam igazolta központosító, egységesítőlegét. Ekkor alakította meg a horvát ügyvéd és képviselő, dr. Ante Pavelits az „Usztasát

Lázadók”) és a horvát polgári őrséget. Később Olaszországba menekült, ahol a macedónimmal együtt terrorcselekményeket, többek között Sándor király 1934. október 9-i

eggyilkolását szervezte Marseille-ben. 1935-ben, Pál régens herceg által elrendeliasztások után, dr. Matchek irányította a horvát néppártot. Néhány nappal a németek

goszláviai inváziója után, 1941. április 10-én, Kvaternik volt osztrák-magyar hadseregberedes Zágrábban kikiáltotta a független Horvátországot. Ezután dr. Pavelits a teljes horv

migráció kíséretében bevonult Zágrábba a régi horvát bánok palotájába, felvette aoglavnik” nevet, Slavko Kvaternik-ból pedig horvát tábornagy és „első doglavnik” lett. Arvát állam magába foglalta Bosznia-Hercegovinát, Dalmáciát azonban egy olasz és egy met megszállási övezetre osztották. Aimone olasz spoletoi herceget II. Zvonimir néven

orvátország királyának is kikiáltották, de királyságát sohasem tudta elfoglalni. Olaszorsegszállta Dél-Szlovéniát, Németország Észak-Szlovéniái és Dél-Stájerországot,agyarország birtokba vette a Dráva és Mura közti háromszöget (Muraköz), Montenegróggetlen fejedelemség lett, Bulgária megkapta a szerb Macedóniái.

A kél háború között a horvátok sokat szenvedtek a szerb centralizmustól, mely ejlesztette a háború folyamán azt a bosszúvágyat, amely a vallásos érzelmeiktől fűtve,óságos kereszteshadjárattá erősödött. 1941 nyarától kezdve egész szerb falvakat ürítettsokszor az egész lakosságot lemészárolták. A szó szoros értelmében tűzzel-vassalrvátosítottak különösen Bosznia-Hercegovinában. Nagy áttelepítéseket is hajtottak végerbiához hasonlóan Horvátország is gőgtől felfuvalkodva bosszút akart állni aznyomatásért, a bosszú azonban bosszút szül. A kegyetlenség mindkét táborban egyformhöngött... A Duna és a Száva vize

erb hullákat sodort nyakukba akasztott táblákkal, melyeken ezek a szavak álltak:

isszaküldve hazájukba”. A háború végén 230.000 főnyi horvát hadsereg állt szemben Tntegy 500.000 főnyi partizánjával, melyek közül 300.000 volt horvát földön. Ebben aságos helyzetben a régi Osztrák-Magyar kapcsolatokra való hivatkozás bizonyult ahatásosabbnak.

horvát seregek parancsot kaptak, hogy a végsőig tartsanak ki a németek oldalán. Ez aelekedet a Bleiburg-i tragédiához vezetett. 1945. május 14-én az angolok mintegy 400.0szavonuló horvátot, köztük férfiakat, nőket és gyermekeket lefegyvereztek észolgáltatták őket Tito partizánjainak, akik közülük Maribor környékén 130.000-et

mészároltak. Az egész háború - írja Dedijer - kb. 1.700.000 halottat eredményezett, mel

zött az usztasák által legyilkolt szerbek száma 810.000 volt. Horvátországot tehátegtizedelték. Mintegy 2-300.000-en fizettek életükkel a „jugoszláv egység és testvériséglyreállításáért. Mindezek a lények nem szorulnak kommentárra.



I. FEJEZET

franciák felelőssége.Újságírók, diplomaták, tábornokok.

„Franciaország megértéséhez tudni kell, hogy a francia szellem érzékenysége, finomsáyan kincs, melyet pénzzel nem lehet felmérni, melynek értékéből semmit sem vonhat l

őszakos győzelem. Még akkor sem, ha Franciaország küldetésével ellentétben olykoralódást okoz azoknak, akik bíztak benne; ez a csalódás is szinte bizonyíték. Vannak népelyektől soha sem reméltek semmit, vannak szemrehányások, melyek szeretet nélkülelődnek meg. Franciaország nagyrabecsülése abban rejlik, hogy olyan nép, melynek necsátják meg a középszerűséget; olyan nép, melytől megkövetelik a nagyságot” (Paulncaure:

anciaország élni fog - Páris, 1941; 99. oldal).Az első v ilágháború előtt és alatt Ausztria-Magyarország és különösképpen Magyarors

vendő sorsáról kél nézet volt ismeretes a nyugati politikában: az egyik megcsonkításuk

ásik meghagyásukra irányult.első, sajnos, lassanként a másik fölé kerekedett.Láttuk, hogy a háború előtt és alatt a megcsonkítást egy propagandahadjárat előzte m

ely arra törekedett, hogy állandóan és minden áron előtérbe kerüljön. Benes és Masaryború alatt olyan kitartóan befolyásolták a francia közvéleményt, mint 1909 és 1914 közowsky, aki mindent elkövetett, hogy a háború és béke döntő pillanataiban Franciaorszá

vakítva a háború felé sodorja. Ezt a munkájukat nagyban megkönnyítette Islowsky ynökének {129} szavai szerint „az akkori párizsi sajtó gyalázatos megvesztegethetőségelkiismeretlen és a háború alatt még tökéletesített eszközökkel folytatott propaganda és

rrupció követték egymást a két világháború közötti időszakban is. Párizs legbefolyásosaágírója, a „Temps” külföldi politikai sajtószolgálatának vezetője, André Tardieu, sajnosndenkinél jobban hozzájárult ehhez a gyászos propagandához, mielőtt még békeközvett volna. Henri Pozzi „A bűnösök” c. munkájának egyik adata már magában sokat mondről a tevékenységről. „1914. március 11-én - írja Pozzi - André Tardieu Bukarestbenanciaország minisztere, valamint román miniszterek és tábornokok előtt értekezletettott, melynek már a címe maga is kihívás volt: Erdély, Románia Elszász-Lotharingiája.

mán sovinizmusra és imperializmusra való felhívásnak csodálatos hatása volt.{130}

asonlóan veszedelmes szerepe volt ebben a destruáló munkában még két embernek. Ernis-nek, egy különösen fanatikus és korlátolt történésznek, aki csatlakozott Benes

képzeléseihez és az 1919-20-as közép-európai határok megvonásának fő sugalmazója leippe Berthelot-nak, a francia külügyminisztérium tisztviselője, Quai d'Orsay főmesteréi Pozzi állítása szerint 1914. június végén, mikor Ausztria-Magyarország hajlandónak utatkozott az egyezkedésre, saját tekintélyével járult hozzá a békeajánlatszautasításához.{13 1} Ugyancsak ő adta állítólag a háború végén hivatalának ezt a hallat

asítást:özép-Európára vonatkozó kérdésekben azt kell lenni, amit Benes kér.”ő közvetítésével tehát Benes hozta a törvényeket a Quai d'Orsay-n. Érdemes tehát

emélyének néhány sort szentelnünk.

Eduárd Benes, a háború előtt a baljós múltú Islowsky méltó versenytársa volt.



gnagyobb mértékben felelős a kettős monarchia szétrombolásáért.tségtelenül a történelem legravaszabb és legügyesebb propagandistái közé tartozott. Cémagóg szónoklatokkal, hamis fejtegetésekkel, tények tudatos mellőzésével, csalásokkaemérmetlen okirat-hamisításokkal érte el. „Ezenkívül hírhedt opportunista, akibőlányzott a bátorság, a széles látókör, aki életében kétszer volt országa és Európa sírásójaa egyébként szinte egyhangúan bírálják és kárhoztatják gyászos tevékenységéért, különanciaországban, ahol valaha annyira népszerű volt.enri Pozzi után, aki „A bűnösök”-ben{132} igen tárgyilagos képet adott róla, újabban Gabaux ítélte el néhány figyelemreméltó oldalon, ahol azzal vádolta, hogy „országát végül

étdaraboláshoz és szolgasághoz vezette”.{133} Hasonlóan vélekedik Jacques Mordal is aersailles, vagy a lehetetlen béke” c. munkájában.{134}

Jaksch Wenzel felveti a súlyos kérdést: „Miért fogadták cl az első világháború végén auai d'Orsay hivatalai és Foch vezérkara Benes javaslatait, lemondva a Franciaországnakegfelelő béke tervéről?...” „Miért támogatták vakon a kis Entente mértéktelen követeléskor a valóság és jog szerint őket és nem a Kis Entente-ot illette a döntőbíró szerepe.”{13

re Aldo Dami már előre válaszolt, még 30 évvel ezelőtt, mikor ezt írta: „Sajnálatos ténygy a legtöbb francia politikus egyáltalán nem ismerte a Duna-medence népeinek ésszágainak történetét. Így Benes és társai ügyesen folytatott hazug propagandájának ékszereivé váltak; Benesék, hogy francia barátaikat és a tárgyaló feleket befolyásolhasszug állításokkal ferdítették el a valóságot. Hozzáfűzhetjük még, „Sajnálatos tény, hogykekonferencián a francia küldöttek járultak legnagyobb mértékben hozzá aagyarországnak szánt sors keménységéhez és általában a békeszerződés szigorúságáhsősorban Foch tábornok stratégiai indokolásának köszönhető, hogy Csehszlovákia halálen a Duna képezi, semmi bevéve a nemzetiségi elvet és a népek önrendelkezési jogát..ncia közvélemény tehát téved, olykor egyébként jóhiszeműen, mikor ellenzi a revíziót

ra hivatkozik, hogy a békét Franciaország nem egyedül dolgozta ki és ezzel megkísérli aelősséget az Entente hatalmak összességére hárítani.” Bátran kijelenthetjük, hogy fran

litikusok, Clemenceau és Poincaré voltak a Párizs környékén 1919-20-ban diktált békégy mesterei. Mindketten hivatkoznak ugyan a háborúban szerződések aláírása által váltelezettségeikre, ez azonban egyáltalán nem számít bizonyítéknak éppúgy, mint Poincaelentése sem, hogy „Helyesen, vagy helytelenül jártak-e el Ausztria-Magyarország

egcsonkításakor, ezt meg kellett tenni a háború alatt vállalt kötelezettségek értelmében elvégre kísérletnek is lehet tekinteni.”Tardieu a következőket mondta, amikor az Ausztria-Magyarország sorsát intéző bizott

nökségét átvette: „Semmiféle kegyelmet sem kell gyakorolni Magyarországgaemben” ...{136} Ez a kijelentés mintegy visszhangja volt Franchet d'Esperay gróf Károlyi

hályhoz intézett szavainak:z Ön országa fizetni és bűnhődni fog!” Ez a két kijelentés maga is eléggé jellemzeplezi az akkori francia vezető körök lelkiállapotát. Henri Pozzi szerint: „Mindenenajánlat és tiltakozás Tardieu dühös ellenállásába ütközött” -, majd így folytatta: „A jóékozott történelem a trianoni békekonferenciát André Tardieu művének fogja elismernemenceau és Wilson mögött meghúzódva ő csinált mindent... Ma már felmérhető a hibrozata, melyek elkövetésére vak gyűlölete vezette és az a törekvése, hogy semmit segyjon elvenni a csehektől és románoktól, akiknek egyébként évek óta fizetett ügynöke iknek a sikert előre garantálta.”{13 7 }

Franciaország becsületére meg kell említeni, hogy létezett abban az időben egy másik



agyarország számára előnyös irányzat is. Elsősorban az ország értelmiségi köreiben, menos nem tudta szempontjait előtérbe helyezni. Hangját azonban hallatta. Gobron idéziianon? „Egy tudatlanságból eredő béke” (Gabriel Hanotaux); Egy kegyetlen fantáziábólületett béke (Monzie); Egy, az európai szervezetlenségből születeti béke (Lenail); Egy belynek ratifikálásához a haza dicsőséges halottainak szülei nem tudnak bátorságot mere Lamarzelle); Egy tökéletlen béke (Aristid Briand)." Ehhez a láncolathoz, csatlakoznakul Daumer-nek, a szenátus akkori elnökének szavai: „Szegény Magyarország, melyhez

yan igazságtalanok voltunk!” Égy évvel később, mikor a trianoni rablást a francia parlamterjesztették ratifikálásra - írja Gobron: a francia tárgyalás felelőssége legalább akkora

lt, mint szövetségeseié, a cseh gazságokkal szemben megvolt a lehetőségük, hogy vizsgá vessék az Apponyi gróf által előadott magyar sérelmeket. Nem tették meg.m akarták megtenni. Jobban mondva erezték a tehetetlenségükből fakadó botrányos

azságtalanságukat és inkább a jövőre vonatkozó revíziós és csalóka ratifikációs ígéretekllogtatták meg. Ilyen volt Millerand álszenteskedése, akinek a szerződés szövegéhez csele ma a jogtalansággal tetőzött gúnyolódás. Nem bűnösek a francia tárgyalók? Nemnösek a francia parlamenterek? Milyen jelentősége lenne néhány olyan személy takozásának, mint Lamarzelle, Paul Boncour, Charles Danielou, de Monzi, Charlessseyre, Briand vagy mások? A trianoni rablás. Nincs más szó erre a bűnös szerződésre,elyet a puskaporos mámor, a legyőzöttek kínzása felett érzett káröröm, és a győzelem vámora jellemzett.volt Franciaországnak, a civilizáció fáklyájának megnyilvánulása! Állítólag magas emb

gylelkű, áldozatos politikája néhány politikusának ostoba szólamai szerint. Óriásiomorúság és lelkiismeretlenség! Mivel számunkra a „Franciaország” szó elválaszthatat„igazság”-tól – írja Gobron – „kérjünk bocsánatot a szegény, szenvedő Magyarországért a fájdalomért, melyet elődeink okoztak neki” {138}, Desbons a következőket írta:rintetlen-e ez a szerződés, mely bűzlik a tudatlanságtól és tévedéstől? Végleges-e az aöveg, amit a diplomácia csak saját aláírása után egy év múlva mert ratifikálásra a fra

rlament elé terjeszteni?” {139} A francia felsőház zavarba jött egyes tagjainak leleplezőilatkozatától, melyeket, kezdve a békeszerződés előadójának, Charles Danielou-nak ailatkozatával, a képviselőházban is megismételtek. Ezekből a fentiekben néhány részleéztünk. A szerződést ezek után csak hallgatólagosan és azzal a fenntartással ratifikálta, rancia kormány gondoskodni fog minden tévedés és igazságtalanság felülvizsgálásárólóságban soha sem történt meg. Meglepő-e ez mindezek után? Az 1921. június-júliusirlamenti viták mindenesetre kellemetlen leleplezéseket közöltek, nem beszélve aégyenről, melyet a szerződés botrányos rendelkezései kiváltottak Franciaországban. Az21. július 11-i parlamenti ülésen de Lamarzelle szenátor szó szerint a következőket

entette ki: „Mindazokkal szemben, akik gyermekeik vérét áldozták azért, hogyanciaország még szebb legyen, nem érzem magamban a bátorságot, hogy aláírásomaategyem egy ilyen szerződés alá.”{140} Briand 1921 június 7-i kijelentése nem volt ugyanyire éles, de mégis jellemzi a rossz lelkiismeretét: „A trianoni szerződés valójában nemkéletes és az ellenkezőjét nem én fogom támogatni... Ki kételkedhet abban, hogy a magtárt önkényesen vonták meg? Elég ránézni a térképre, követni a határvonalat, mely yébként egyáltalán nem végleges, hogy meggyőződjünk arról, hogy az nem felel meg azazságnak.”{14 1} Az amerikai parlament egyszerűen megtagadta a trianoni szerződés aláírrosszallásának kifejezéseként 1920. augusztus 29-én különbékét kötött Magyarországg

Ezek után szeretnénk az előző egyszerűbb kijelentéseknél részletesebb francia véleméézni. Monzi szenátor szerint: „A történelem pszichológusai soha sem fogják megállapít



ért ragaszkodott a francia politika ebben az időben oly nagy hévvel egyedül Magyarorsznkretételéhez.ért kockáztatta meg, hogy maradványait éppen azok a népek kapják meg, akikről mind

t állítottuk, hogy a jövőt illetően tartanunk kell a fenyegetésüktől. Miféle nérói őrület hnnünket, hogy felébresszük az irredentizmusokat, mintha csak mi akarnánk táplálni azvészt egy megvetett nép körül, melyet mi adtunk a lángok martalékának? Milyenévelyedés következtében vették el azok, akik világszerte a nemzeti jogokról harsognak

agyaroktól azokat a városokat, melynek lakossága kevés kivétellel magyarul beszélt, ma

ármazású, szívű és kultúrájú volt?ért, igen miért?{142}

Charles Tisseyre képviselő: „Az egyik fél teljes rosszindulatának kellett a másik féldatlanságával párosulni ahhoz, hogy a régi Magyarország csodálatos egységét egy képzenyomás nevében szétrombolja. Szétszakították ezt a nemzetet, amely politikai észigazgatási egységét 10 évszázadon át megtartotta, azzal a kifogással, hogy különbözőpekből áll.t tettek ezek után?Alkottak három új államot, még vegyesebb népességgel, mint amilyen a magyarország

lt. Szétrombolták egy életerős egészséges ország politikai és gazdasági egységéi ésmjaiból új államokat alkottak, melyek messze állnak az előző egységétől... Magyarorszám ok nélkül tartja felelősnek Franciaországot a tévedésekért és igazságtalanságokért. Elyzet nem tarthat a végtelenségig. Mért tette, vagy engedte ezt tenni Franciaország? Eztros cselekedetet? Ez a szerződés a mi munkánk Egy hosszú történelem tényeivel szembyetlen politikai cselekménnyel eltávolítottunk magunktól egy népet, melynek inkábbzelebb kellett volna kerülnie Franciaországhoz... Bizonyos, hogy a magyarok a háború a

metek hűséges és őszinte szövetségesei voltak... nem is arról van szó, hogy erről tudatoegfeledkezzünk; szemére vethetjük-e azonban Magyarországnak, hogy Németország

övetségesévé vált? Nem mi sodortuk-e arrafelé azzal, hogy tőlünk telhetően támogattukztrák-magyar államokban a pánszláv mozgalmak kifejlődését? Trianonnal Magyarorszmét Németország karjaiba sodortuk. Megtehette-e tehát Magyarország, hogy nem viselborút Ausztria oldalán? Ma már tudjuk, milyen volt Tisza István gróf magatartása aarajevói merénylet után, a Bécsben tartott tanácskozásokon. A háború magyar részről nanciaország, hanem az őt fenyegető Oroszország és Szerbia ellen irányult... Az egész háatt a franciák minden korlátozás nélkül, szabadon élhettek Budapesten, beszélhették elvüket, a budapesti színházak továbbra is játszottak francia darabokat. Hozzátehetjük ég. hogy Károlyi Mihály gróf forradalma „Vive la France"-ot (Éljen Franciaország) kiálto

thető, hogy a háborúban való részvételért meg akartuk büntetni Magyarországot, mértllett azonban erősebben sújtanunk, mint Németországot vagy Ausztriát? A magyarok anciaországtól még egy szemernyi igazságot sem kaphattak. Idők múltán ez egyébként nik előttünk, hogy mi vagyunk a felelősek mindazokért a szenvedésekért, melyek agyarországot Trianon óta sújtották... A francia sajtó különösen dühös magyarellenesngot alkalmazott... Magyarországon az a benyomás, hogy minden szerencsétlenséganciaországtól származik... feltehetjük a kérdést, hogy milyen esztelen indítékok készterianoni békeszerződés értelmetlen művének összetákolására.”{143}

René Dupuis: „1914 előtt Magyarország Franciaországban olyan rokonszenvnek

vendett, mely csaknem a hagyományos barátság képét tükrözte. A háború elfeledtette ema a franciák talán egyetlen országot sem ismernek olyan rosszul, mint Magyarország



háború előtt 10-12 évvel már tapasztalható volt a közelmúltban még élénk francia- magpcsolatok fokozatos, szinte észrevétlen eltávolodása. Egyre ritkábban tettek különbséganciaországban Bécs és Budapest, Magyarország és Ausztria között, mely utóbbi egyrekább Németország felé közeledett...t a pillanatot használták ki a csehek, szerbek és románok. Elkezdtek Franciaországbantudatosan szerkesztett iratokat terjeszteni, melyekben kifejezésre juttatták gyakran túigazságtalan követeléseiket. A birodalmon belüli közös nyelvi és faji problémáikat,agyarország szláv és román kisebbsége elnyomásának legendáját... Ez a szakadék a hábvetkeztében jelentősen kiszélesedett. Ez a háború előtt és alatt mesterségesen felszítotngulat, valamint a cseh és román diplomatáknak a béketárgyaláson alkalmazott ügyeslitikája váll kedvezőtlenné Magyarország számára a trianoni békeszerződés kidolgozásáért döbbenlek meg a magyarok, akik Franciaországtól joggal mérsékelt közbenjárást vázel szemben azonban ügyük minden részletében a leghatározottabb ellenségesagatartással találkoztak... A háború végén mindenki Franciaországot választotta Közép-rópa döntőbírájává. A francia kormány sajnos nem értette meg nagyszerű, de nehéz

erepét, gyenge volt, magáévá tette helyi szövetségesei szenvedélyét, megadott nekik mivetelt elégtételt. Nem törődött az igazsággal és azzal, hogy saját ügyét és Európa békéjémpromittálja. A francia kormány ahelyett, hogy prágai, bukaresti és belgrádi szövetségvágyát mérsékelte volna, olyan jogos magyar irredentizmust készített elő, mely az 1914tti Elszász-Lotharingiával kapcsolatos francia irredentizmusra emlékeztetett. A magyavetelések alapossága még Franciaországban és a békéért felelős nemzetekben is bizonynem vallott ellenszenvet váltott ki... A háború utáni politikai és gazdasági szükségszerűsztria-Magyarország más, rugalmasabb formában történő visszaállítását kívánta, melytosította volna a dunai népek egyesülését képező valamennyi állam számára a teljeslitikai függetlenséget. Egyedül Franciaország, mint viszonylagosan semleges fél. tudtalna létrehozni ezek között a népek közölt a kibékülést, melyet ennek a központi európambnek a megalkotása tett szükségessé.

jnos, ilyen értelemben minden cselekvési alkalmai elmulasztott.”{144}

René Dupuis szavai szerint a Kis Entente, melyet Franciaország a két háború közöttmogatott, „szerencsétlen győzelmi szövetség” volt, melyet az ellen a Magyarország ellenkottak, mely a szövetség valóban nélkülözhetetlen és természetes magvát képezte volnaanciaországnak, miután meg sem kísérelte ezeknek az államoknak a béke és boldogulágyében történő kibékítését, 30 év múlva látnia kellett, hogy előbb Németország, majd aovjetunió egyesíti őket a szerencsétlenségben és szolgaságban.anciaország számára tehát jóvátételi kötelesség, hogy egy napon igazságot szolgáltasagyarországnak és segítse a magyar nemzetet az újjászületésben.

Henri Pozzi: „Valamennyi legyőzött közül egyet sem sújtottak olyan keménint Magyarországot. Az igazság nevében a szó szoros értelmében felnégyelz ítélet kivégzés volt...” Lengyelország felosztása óta nem szakítottak még népet így ét... Az erőszak békéje soha sem volt még ennyire előre elhatározott hatalmi cselekvésbnyire esztelen rombolásaiban és feledékeny a történelem tanulságaival szemben, szítotgi gyűlöletet, hogy újabb gyűlöletet teremtsen. Trianon tulajdonképpen nem tett egyebnt szentesítette az utódállamok seregeinek területfoglalásait, melyeket az Entente álta

áírt fegyverszünet megszegésével hajtottak végre. A régieknél sokkal nagyobbazságtalanságokat és visszaéléseket követtek el, annak a három országnak a javára, mel

17-től kezdve a rablóbanda módjára férkőzött be tekintélyes párizsi, római, londoni ésshingtoni lapok szerkesztőségeibe propagandacikkeikkel, csekkfüzeteikkel, térképeket



atisztikákat hamisítva, okmányokat csonkítva, mint a vásári lókupecek. Ezeket azmbereket nevezte Clemenceau - sajnos későn - „győzelmünk sakáljai”-nak. Franciaorszmogatást nyújtott ennek a zsákmányéhes hadnak, mely visszaéli a béke hatalmasainaklönösen Clemenceau-nak tudatlanságával és becsületességével. Ezek után nem csodálhgy a múltban - és ma is - felelősnek tartották és tartják ezért a szörnyűségért... Ez a bék

ázszor több igazságtalanságot és önkényt teremtett, mint amennyit megszüntetett. A nemesebb kifejezések álarcul szolgáltak a legszemérmetlenebb külpolitikai hódítási

zközöknek.

nemzetiségeket a réginél százszor kegyetlenebb elnyomással sújtották...ntha hallanám az ellenvetést: mennyiben tartozik ez ránk? Miért kell magunkat ebbe aalkáni vitába” beleártani? Tisztázzák ügyeiket egymás között! Franciaország azonbanelős marad tévedéseiért, erőszakoskodásáért, jogtalanságaiért, melyeket ő tett lehetővé

melyeket pénzével, befolyásával, hatalmával támogatott. Nem von le sokat Franciaorszáelősségéből az a kifogás, hogy a bizalommal való visszaélés áldozata lett...{145}

A két háború között - Henri Pozzi szavaival - Franciaország hasonlóképpen elmulasztogy Magyarországon a hála és tekintély érzelmét biztosítsa magának. Ehhez elég lett volgy Millerand-nak a revízióra vonatkozó kísérőlevele esetleges kötelezettségeihez tartsa

agát a békeszerződés tévedéseivel kapcsolatban. Ha ügyelt volna a jóvátételielekményekre és néprajzi kisebbségek számára biztosított jogok betartására, sok mindeegváltoztathatott volna Közép-Európában...

La Reveliére: „Franciaország a szövetségesei és a legyőzöttek érdekeit méltányosbírálásában részesíthette és ezzel békét teremthetett volna a Duna mentén húzódótalmas területen. Ehelyett azonban mindenütt nemkívánatos intézkedéseket tettünk éűlöletet szítottuk. Nem hódítóként, hanem felszabadítóként, a békeszerződésrehozásának céljával hatoltunk be a Központi Hatalmak területére. A Kis Entente ez idt egyik alkalmas központjában. Budapesten adhattuk volna meg a vezérfonalat a Duna

edencéről alkotott elképzeléseinkről. Miért nem lettük ezt?

szehasonlítva Magyarországot a Kis Entente-tal, azt tapasztaljuk, hogy az a holnapőcsoportosulásában központi magot képez, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül azgy utódai hódító vágyainak engedjünk. A magyarok a Duna-medence kereskedelmi ésdászati központjában egy erőd birtokában vannak. Trianonban egy öreg tölgyetándékosan különböző levélzetű támasznélküli fiatal bokrokkal helyettesítettünk.eknek a népeknek irigylésre méltó lenne a gazdasági helyzete, ha végleges jogállapot áltosított normális határok között élnének. Ennek az össze nem illő együttesnek együtt

llett volna maradnia, és nekünk inkább a megegyezés szellemét kellett volnagalmaznunk. Mi azonban elmulasztottuk tekintetbe venni az őszinte együttműködés

apvető fontosságát... Magyarország nem elhanyagolható pont politikai vonalon, mint aht barátaink közül néhány professzor gondolja; régi történelme, kultúrája, hagyományainnak, hősi múltra és nagy - lélekbe vésett - szenvedésekre tekinthet vissza, amelyekértékelni kell.”{146}

Az 1919-20-as szerződések óriási tévedése, hogy ellenkező eredményhez vezettek, minmit velük elérni kívántak: Közép-Európát teljesen Németország felé irányították, míg azmélték, hogy majd Oroszországnak fogják kiszolgáltatni. Ma már világos, hogy aerződések által létrehozott helyzet inkább kedvezett a világhatalmi törekvéseknek, mintente által újjáalakított Ausztria-Magyarország. A német befolyás sokkal gyengébb lett

lna Szlovákiában. Horvátországban és Erdélyben, ha ezek az országok továbbra isagyarországgal egyesítve maradnak. Németország számára a „Drang nach Osten”-t sokk



bban megkönnyítették, mintha Németország egy erejében és büszkeségében, angermánizmussal és pánszlávizmussal hagyományosan ellenálló Magyarországot talállna útjában. Ehelyett azonban az „Anschluss” után egy megcsonkított és megalázottagyarországot találtak. Felvetődik a kérdés, hogy nem volt-e Trianon részéről határtalatobaság, hogy Németország nagyobb előnyére még Ausztriának is juttatott egy darabagyarországból? Az erős Magyarország északon Lengyelországgal, délen pediggoszláviával egyesülve komolyabb akadályt képezhetett volna a hitleri törekvések útjábnt a széteső Kis Entente. „Csak arra lehet támaszkodni, ami ellenállóképes” - írta Stend

Az idő igazolta, hogy Franciaország súlyos tévedést követett el , mikor feldarabolta auna-medence tökéletes egységű központját, Magyarországot. Tévedése végzetes volt, mymással függő viszonyban élő népeket választott szét. Egyiket szembeállította a másikky utat nyitott a német, majd az orosz imperializmus számára, amely fokozatosan birtoktte az előzően feldarabolt, romba döntött és demoralizált Duna-medencét. Ez azszevisszaság egyébként ellentétben állt mind Franciaország, mind kis szövetségesei valdekeivel. Mint láttuk, akadt néhány francia politikus, aki, hogy hazája becsületét megvétobaságnak minősítette a Duna-medence új átszervezését. Figyelmeztetéseik azonbanábavalók voltak. Franciaország makacsul folytatta egészen Münchenig azt a dicstelenlitikát, melyet Prága diktált.A krónikások azt is állították, hogy néhány neves francia politikus, aki országa politika

zető szerepét akarta Európában biztosítani, a Habsburg birodalom esztelen feldarabolárekedett. Kis államokat akartak, melyek látszólag függetlenek, a valóságban azonbanrizstól függenének.lán még attól is tartottak, hogy egy gazdaságilag kiegyensúlyozott, autonóm egységekbó államszövetség a Duna-medencében még komolyabb vetélytársa lehetneanciaországnak, mint az évszázados nemzetiségi ellentétek következtében legyengítettabsburg-Monarchia. Igazságtalan határokat kellett kijelölni, gyűlölködést szítani, hogy népek önként ne egyesülhessenek. Említésre méltó, hogy ezek az ördögien megvont ha

nyira hatásosak voltak, hogy a második világháború után a Szovjetunió is elfogadta őkeFranciaországéhoz hasonló okokból nem törekedett megváltoztatásukra, a helyi lakossádekeit is figyelmen kívül hagyva.

A két háború között Franciaországot ugyanúgy a „status quo” rendíthetetlen őrének rtották, mint ma a Szovjetuniót, és Budapesten méltán tették felelőssé Trianonért.

A Kis Entente-hez Franciaországot katonai segélynyújtási szövetség is fűzte. A Kis Entamok és Franciaország között ennek ellenére volt bizonyos félreértés. A franciák részéódállamok védőgátat akartak jelenteni Németország törekvéseivel szemben. A Kis Enteámára viszont Franciaország a lehetőséget jelentette Magyarország bekerítésére és

némítására. Milyen gátat képzett a Kis Entente Németország terjeszkedésével szembenásodik világháborúban? Hozzájárult-e bármikor a Szövetségesek győzelméhez? Eltekinán Tito partizánjainak eredményes működésétől, melyet azonban egészen más indíték

pláltak. Mint láttuk, ez a „hatalmas gát”, Jugoszláviát is beleértve, az első lökésreszeomlott. Egyes alkotóelemei, mint Románia, Szlovákia és Horvátország szabadítójukgadták Németországot. Míg Franciaország naiv módon bennük látta legjobb segítőtársametország terjeszkedésével szemben, ügyetlen politikával eltávolodott egy néptől, amerópának ebben a részében a szláv-germán törekvésekkel szemben a legszilárdabb ellen

apot képezhette volna.

Ha Franciaország hibát követett el - és milyen hibát! - miért kellett ezt a hibás politikáytatnia? Franciaország 50 éve hazudik önmagának, nem mer szembenézni a valóságg



1914-18-as világháború félrevezetés volt, az egész világ számára. Ugyanúgy, mint az azvető béke.két háború között az az elv uralkodott Franciaországban, hogy az igazságot minden áronplezni kell, melynek kiderülése mind az „utódállamok”, mind pedig maga Franciaországámára kellemetlen lehet. Az igazság azonban minden elővigyázatosság ellenére mégis czivárgott. Így kiderültek a szarajevói merénylet valódi indítékai, valamint Tisza Istvánítólagos felelőssége a háború kirobbantásában, hogy csak kettőt említsünk a számos pézül. Sajnos Franciaország a struccpolitikát tovább folytatva, még ma is kedvét leli ebbencsó, nem anyagi természetű biztonságban, főként pedig a keleti államok siralmas sorsátntő lelkiismeret érzésében. Georges Andersen a „Combat” c. művében néhány évvel ez írta: „A magyar és csehszlovák tragikus események bűne nemcsak a jaltai egyezményiúlik vissza, mint ahogy ezt a céltudatos propaganda híreszteli. Franciaország nem volt jltában és most magasan hordhatja fejét, moshatja kezét a magyarországi és csehszlováeményekkel kapcsolatban.” Rendkívül könnyű és együgyű dolog a közép- és kelet-eurónyodalmak egyedüli okát a jaltai tárgyalásokban keresni, mikor ezeknek az állapotoknaedete az első világháború végzetes békeszerződéseire nyúlik vissza.{14 7 }

Jaksch Wenzel így ír: „A második világháború alatt a rövidlátó patriotista, De Gaulle-ilitika Benes kívánsága szerint követte a „Yes-men” hagyományt. Ebben a magatartásbaulle nem képviselte egész Franciaországot, és ami az ellenállást illeti, néhány nagy enálló visszautasította a csehek állal tervezett kiutasításokat, melyekről száműzetésébszatérve szerzett tudomást... Mikor 1944-ben a sértetlen Párizs felszabadult és az ellen

zetője, Georges Bidault, a kormányba került, még egyszer fellángolt a Hitleri megsemmrópai demokrácia erkölcsi győzelmének reménye.Ez az érzés vezette Dániel Meyert is, Bidault szocialista munkatársát, a Nemzeti

nácsban. Ennek ellenére a gaulle-izmus külpolitikája, a francia kommunisták manipulvinizmusa és a „müncheniek” ellenségeskedése megakadályozták 1945 utánanciaországot, hogy hozzájáruljon az európai demokrácia önkritikájához. Franciaország

telessége lett volna a két háború közötti események felülvizsgálása. Benes árnyéka nemghatja el sokáig Franciaországot a kelet-európai valóságtól.”{148}

A múlt szerencsétlenségeivel szemben valóban feledékeny Franciaország, De Gaulle-lntetően visszatért az első világháború előtti, az orosz-barát politikához, mintha nem tulna kiszabadítani magát kora hamis és veszélyes vízióinak szorításából. De Gaulle, az 1cember 20-án történt első Szovjetunióbeli látogatása alkalmával pontosan ugyanúgy ilatkozott, mint Poincaré Szentpéterváron 1914 júliusában: „Ez az egyesülés Franciaorsa Szovjetunió számára azt jelenti, hogy erősek, egymástól különváltan pedig azt, hogy szélyben vannak. A valóságban adva van a földrajz, a tapasztalat és a józan ész kategorik

perativusa.” Ez a beszéd meglehetős ellentmondásban áll Roosevelt néhány héttel későt ugyancsak határozott kijelentésével: „A jaltai egyezmény következtében Európa sokklárdabb lesz, mint valaha.” Ez az egyezmény, miután „kielégítette a Szovjetunió jogos

vánságait”, kiszolgáltatott neki mintegy 120 millió európait, köztük a szövetségesngyelországot, melyet a nyugatiak 1939-ben belehajszollak a háborúba. Ez az ország melső volt, amelyet Sztálinnak feláldoztak... Méltán írhatta a Le Monde 1945. április 17-étött a szlávok órája a történelem toronyóráján.”De Gaulle tábornok 1966-ban a Szovjetunióban tett második utazása alkalmával

zességet vállalt szándékai tisztaságát illetően. Vajon 20 év távlatából nem Churchill és

osevelt 1945-ben elkövetett tévedését ismételte meg? A háború alatt a Kominternszólagos felosztása elaltatta a nyugati demokráciák éberségét, és emlékszik-e még vala



anciaországban arra, hogy az orosz ortodox egyház visszaállítását jelentős politikaieményként ünnepelték. Az „enyhülés” és „együttműködés” szavak nem „újkeletűek”, 19n már hallottuk őket. Hogyne lett volna közeledés Roosevelt, aki a második világhábort állította népének, hogy a Szovjetunió békeszerető demokrácia és De Gaulle között, akosoly nélkül állította 1966-ban, hogy a Szovjetunió a „pacifizmus lángjának megszállott

A nyugati országok, melyeket a keleti veszély közvetlenül nem érintett, történelmük yamán gyakran folytattak rövidlátó politikát és keleti hódító nagyhatalmakkal szövetkrópai vetélytársaik ellen. Franciaországályai a Habsburg dinasztia elleni küzdelmeikben gyakran keresték a török szultán

övetségét Németországgal szemben. A jelen század folyamán már két alkalommal segítpánszlávizmust és Moszkva hegemóniára irányuló törekvéseit. Ez végül is aztedményezte, hogy nyugat érdekeit szem elől tévesztették és 1945-ben megengedték aovjetuniónak, hogy uralmát egészen az Alpokig kiterjessze. Hasonlóan I. Ferenclitikájához, aki a török birodalomból a francia politika ellenpólusát akarta kialakítani ézel hozzájárult ahhoz, hogy a török birodalom Bécs kapujáig terjeszkedjék.anciaországban igen gyakran elfelejtik, hogy Oroszország több mint tele ázsiai birodalohogy a kommunizmus sokkal türelmetlenebb és kegyetlenebb, mint az iszlám volt. A ugat szövetsége a törökkel, vagy az orosszal mindig természetellenes volt és a jövőre néa felsőbb érdekek elárulását jelentette. Roosevelt és Churchill 1945-ben megismételtékrenc tévedését, mondhatnánk, bűnél, mely abban állt, hogy elvakulva V. Károly űlöletétől, társult az Oszmán Birodalommal.zel utat nyitottak 1526-ban Magyarország másfélszázados megcsonkításához.Az 1945-ös angol-orosz győzelem után Trianon propagandistái újból lélegzethez jutott

agyarországot azonnal Németország első csatlósának, „leghűségesebb barátjának” nevealatt azonban egy szót sem említenek Romániáról, mely az egész, idő alatt minden erej

mogatta a náci Németország háborús erőfeszítéseit. Elfeledkeztek a „Cseh-Morva-otektorátusról” is, mely az egész háború alatt Németország mellett állt, a cseh gyárak te

értékben kiszolgálták a német hadiipart. Emlékezzünk Benes München után tett keserűelentésére: „Ha azt akarják, hogy a németek szolgái legyünk, majd meglátják, milyen jó

olgák leszünk!”cseh ipar az első világháborúban Ausztria-Magyarországot, a másodikban Hitlert szolgáTermelékenysége még 15-18%-kal felül is múlta a birodalmi német iparét, s hódítók és

eghódítottak közölt sehol sem volt olyan szoros együttműködés, mint a Protektorátusbvashatjuk Jaksch Wenzel „Potsdam” c. írásában. (Benes válaszáról számol be Carlo Sforhe Totaliarian War and After” c. művében - London, 1942.)Szemérmetlen módon nem ismerték el Magyarországnak a háborúban való gyenge

ereplését és megengedték, hogy a Vörös Hadsereg leigázza. Mintha a magyaroknak telességük lelt volna, hogy feláldozzák magukat azokért, akik 20 évvel ezelőtt cinikusanosztották és kegyellenül megcsonkították országukat. Ebben a gyászos időszakbangeredményben nem maradt számukra más választás. Magyarországnak a hitlerimetország iráni tanúsított „ragaszkodására" fényt vetnek a Wilhelmstrasse titkos irata

elyek Hitler Magyarországgal szembeni különös ellenszenvét bizonyítják. Erre Mauricaumont, a Második Világháború Történelmi Bizottság elnöke dokumentumokkal

átámasztott munkája is fényt vetett.{149} 1944 márciusában Hitler egyébként megszálltaagyarországot a magyarok lagymatag háborúban való részvételéért Németország old

a zsidóknak nyújtott 4 éves általános menedékjog miatt.Mi történi újból? Az 1944. március 19-i német megszállás és az 1943. augusztus 17-én



gliával Törökországban aláírt titkos szerződés, mely szerint Magyarország az első nyugakulat belépésekor leteszi a fegyvert, a szökött szövetségeseknek - nevezetesen angyeleknek - az egész háború lefolyása alatt nyújtott segítsége, a román, szlovák és horvomszédok Németországgal való nyílt kollaborációja, végül gróf Teleki Pál rendkívül kifegyilkossága ellenére, a szerencsétlen Magyarországot ismét feláldozták minden

omszédjának. Churchill szavai szerint Teleki Pál szelleme ott fog lebegni az elkövetkezőkekonferencián, s ott az ő nagy áldozatáról még futólag sem emlékezett meg senki.ndezek az angolszász győzteseknek nem volt lelkierejük ahhoz - talán az oroszok veteléseivel szembeni gyöngeségük miatt -, hogy jóvátegyék Trianon rettenetes tévedéelyet a két háború között maguk is elismertek, és a hallgatólagos egyezmény ellenére, mierőiknek megengedte, hogy átrepüljenek Magyarországon egészen a német megszálláÍgy történhetett, hogy a háború után „szabadinak nevezett Európában, az 1947. februá

árizsi békeszerződésben visszaállították a siralmas trianoni határokat, tekintet nélkül agy a bécsi döntést a németeket kiszolgáló csehek és románok beleegyezésével hozták. Mebb módosításokat is hoztak a csehek javára. A magyar kisebbséget azóta még inkább

nyomják. Erdélyben másfélmillió magyar ellen alkalmazzák 25 éve büntetlenül az erőltszimiláció politikáját, mely már egyenlő a népirtással. Ez ellen Franciaországbandomásunk szerint a mai napig sem hivatalosan, sem félhivatalosan nem tiltakozott senm. A trianoni és párizsi békék után a szerencsétlen magyar nép tudhatja, milyen értelmajdoníthat a sokszor meggyalázott nemzetközi igazság”, „kisebbségi jogok” és a „népekrendelkezési joga” kifejezéseknek.Mindezek ellenére sincs talán még egy nép, mely érzékenyebb volna aziránt, hogy mit

pvisel, vagy mit képviselt egykor akár Franciaország, akár Magyarország. A két nép faji elvi különbözősége ellenére szellemileg nagyon is rokon természetű. Van egy bizonyosom szellemi közösség a francia és magyar között. Vérmérsékleti hasonlóság? Lehetség

agyarország, mint a „kereszténység védőbástyája” évszázadokon keresztül megtartotta ain nyelvet, mint hivatalos nyelvet. A magyarok valahogy talán a saját latinságukat isme

bennünk.{150} Ez a hagyomány visszanyúlik a középkorba, mikor Anjou hercegek alkodtak Magyarországon és hozzájárultak a latin kultúra terjesztéséhez. Innen vesziedetét a hasonlóság Franciaország és Magyarország között, és azóta az egész történelemyamán gyakran találkozunk francia-magyar kapcsolatokkal.V. Lajos pártfogásba vette a magyar menekülteket és hazafiakat, köztük II. Rákóczirencet, aki a nemzet felszabadítási kísérletei után Párizsban keresett menedéket. Kísérzött volt Bercsényi fia, aki megszervezte a huszárezredeket és Franciaország marsallja 1848-as magyar forradalom is lényegében a francia forradalmi megmozdulások hatása

att állt. A francia és magyar lelkület mindig sok tekintetben hasonló volt egymáshoz. A

vagias szellem, a katonai becsület, az adott szóhoz való ragaszkodás, szabadságszeretgi és politikai ügyek iránt való érzék mindkét nemzet hagyományai között egtalálhatók.{151}

Franciaország a történelem folyamán többször veszített, különösen az utóbbi évszázadmulasztotta, hogy kiépítse barátságát Magyarországgal, melynek hűsége legendás. Hajdrök, utóbb pedig pánszláv kártyát játszott. Magyarország népe azonban a két világháborán ért csalódásai ellenére sem gyűlöli Franciaországot. Méltó lenne Franciaországcsőséges történelmi hagyományaihoz, ha igazságot szolgáltatna Magyarországnak, segítmagyar nemzetnek, hogy az egyesített és kibékült Európában elfoglalhassa méltó helyé

méljük, hogy a történelem tanításán okulva a két nép egyszer végre meg fogja érteniymást.



Egyesek azzal fognak majd érvelni, hogy a magyar nép sohasem örvendett olyankonszenvnek és megértésnek Franciaországban, mint az 1956. október-novemberiradalom tragikus napjai után. Ezt igazolja az I.F.O.P. közvélemény-kutatása is 1967

eptemberében (lásd a VI. sz. függelék), melyet a „Paris Match" c. hetilapban tett közzé. az azonban, hogy az évenként megtartott október 23-i megemlékezéseken a francia hathasem képviselteti magát. Még a 10 éves évforduló ünnepségein vagy az egyházertartásain sem volt jelen senki a hatóságok részéről.az, ez az esemény éppen a híres moszkvai utazás idejére esett, mikor csak a szovjet-franrátságról beszéltek. A magyar nép 1956-os felkeléséről egyetlen résztvevő ajkáról semngzott el egy szó sem. Ezt én sosem tudtam elfelejteni.Ma a francia politika, mely Magyarország szétdarabolását elősegítette, alapjában véve

enséges a magyarokkal szemben. E tekintetben hivatkozhatunk De Gaulle tábornoknack magyar miniszterelnök tiszteletére adott ebéden elhangzott kijelentésére, melyet a „onde" c. lap közölt. Ennek lényege a következő: Magyarország elég régóta létezik, eléglyos részt vállalt Európa sorsában, elég tapasztalatot gyűjtött ahhoz, hogyegállapíthassa: A történelem folyamán minden megtörténhet, minden megismétlődhet Franciaország is tudja. A történelmi események sorozata hosszú ideig mellékvágány

relte ugyan kapcsolatainkat, ennek okai azonban nem a Franciaország és Magyarorszzötti gyűlölködésben, hanem inkább a nemzetközi konfliktusokban kereshető, melybendketten belekeveredtünk. Jelenleg az új helyzet arra készteti országainkat, hogy közrüljenek egymáshoz és néhány fontos vonalon együttműködjenek. Ezt az új helyzetet lemezhetjük, ha azt mondjuk, hogy a mi Európánk az átélt széthullások, háborúk ésrradalmak után felismeri, miszerint az élet, igen az élet az enyhülést, egyetértést,yüttműködést követel számára, mely felülemelkedik minden ideológiai versengésen,gyülemlett sértődöttségeken, ellentétes csoportokon és különböző kormányzati ndszereken. Bárki láthatja, hogy ilyen irányú változásnak csak szilárd egyesült cselek

het az alapja olyan államok között, melyek urai maguknak és egymás között csak nemlegüket tartják meg. Ha Franciaország és Magyarország meggyőződtek ennek az alakulásnak a szükségességéről és elhatározzák, hogy maguk és mások érdekében agnagyobb mértékben együttműködnek, akkor mindkettőjük számára gyakorlati pcsolatok kifejlesztéséről van szó. A kulturális és tudományos élet terén tapasztalhatóámos hasonlóság megkönnyíti a dolgokat. A gazdasági és technikai vonalon azonban,ol a kölcsönös csere még meglehetősen korlátozott, nagyobb erőfeszítésekre van szüksgül politikai szempontból - feltéve, hogy mindkét ország ezentúl már csak saját népétőgg - Európa egyesítésének, a világ békéjének és az emberi haladásnak a céljait kell

olgálnunk. Ez azt jelenti, hogy kapcsolatainkat, egymáshoz, való viszonyunkat mindenatkozásban sorosabbra kell fűznünk.”



II. FEJEZET

Összefoglalás

A trianoni békeszerződés feldarabolt egy nemzetet, melynek szerepe és történelmildetése ezer éven keresztül a nyugat, a kereszténység és az emberi kultúra számárandenkor felbecsülhetetlen jelentőségűnek számított. Ennek a népnek egészen különös

ajdonságokkal kellett rendelkeznie ahhoz, hogy ezer évig minden megpróbáltatászepette fennmaradjon és küldetéséi teljesíthesse. Befejeződött vajon ez a szerep, és aldetés? Magyarországnak nincs többé létjogosultsága, mint ahogy ezt széldarabolóiították? Az 1956-os eseményekre volt szük ség ahhoz, hogy Európát és az egész világot

mlékeztesse: az 1000 éves Magyarország, a nyugat védőbástyája nem halt meg, nem tűn56-ban a magyar nép ismét megmutatta, hogy milyen végsőkig elszánt akadályt jelentnden imperializmus részére, mely uralmát Közép-Európára akarja kiterjeszteni, akár

ongol vagy török mint a múltban, akár germán vagy szovjet mint újabban. Az északról djeszkedő pánszlávizmus és a nyugatról keletre terjeszkedő pángermánizmus útját az eg

hoz sem tartozó magyarok zárták el, „akiket a Gondviselés helyezett oda, a germán-szlnger hullámaitól verdesett szikla, az európai egyensúly nélkülözhetetlennyezőjeként.”{152}

ben tapasztalható ennek a nemzetnek a nagysága és sajnos tragédiája is egész történelyamán. Magyarország valóban Európa egyik legveszélyesebb részén, az ellentétek közőpontján, ahogyan sokszorosan megírták, egy szerfölött veszélyes ponton, a kontinealó nagy népek: a latinok, a germánok és a szlávok között foglal helyet. Ennek ellenére,ahányszor csak meg tudta őrizni nemzeti függetlenségét, egyensúlyi tényezőt biztosítorópa számára. Láthattuk, hogy főleg Magyarország testét északon és délen célbavevő

nszláv terjeszkedési vágyak, vagyis a pánszláv veszedelem volt számára a legsúlyosabb.lt egyébként mindig a magyarok tragikus helyzete, hogy a két veszedelem: a germán vaáv között kellett választaniok. Ennyire kedvezőtlen helyzetben, végtelenül nagy nemze

zés hiányában a magyarok kétségtelenül eltűntek volna.{153} A két háború példája egyébágosan megmutatta, hogy „a magyarok csak a mártások között választhattak, amellyelegetették őket”.agyarország sem 1918-ban, sem 1945-ben nem nyert volna még német győzelem eseténm, mert Németország valószínűleg gyarmatosította és talán meg is csonkította volna.

A magyarok a civilizáció és a kereszténység védelmében kifejtett nemes tevékenységéyébként a múlt századokban nem csak pápák és kiváló politikusok, hanem kiemelkedőncia és más nemzetiségű történészek és földrajztudósok, mint Michelet, Quinet, Recluassis és Sayous - hogy csak a franciákat említsük is elismertek és azt az elmúlt századoyamán erőteljesen ki is nyilvánították. A magyar történelem majdnem minden lapjánálkozunk a magyarok elszánt akaratával, hogy szabadok maradhassanak és ne kelljen

egen elnyomást elszenvedniük még akkor sem, ha az elnyomó maga egy nyugatigyhatalom is volt: emlékezzünk az osztrák imperializmus elleni véres felkelésekre, meegész XVII. századot jellemezték, Bocskai István, Bethlen Gábor, Rákóczi György, későRákóczi Ferenc vezetése alatt egészen a Kossuth-féle szabadságharcig 1848-49-ben, mnt az egész világ tudja, az oroszok vertek le, ugyanúgy mint az 1956-os nemzeti felkelés

lán a nyugathoz való állhatatos hűségben kell keresni a mély okát annak, ami miatt a



agyarok, saját keleti származásuk ellenére, a keletről, vagy délről jövő támadók által olygyetlen bánásmódban részesedtek, akik végigpusztították országukat egész történelmüyamán; a tatároktól és a töröktől kezdve, melyek özönét több évszázadon keresztülmaguk feláldozásával tartották vissza - több ízben megvédve egész Európát egy nagyoberencsétlenségtől, egészen a legutolsóig: az orosz betörésig, amely több tekintetben haslt a megelőzőkhöz.Bizonyos, hogy ez a majdnem szüntelen, a keletről fenyegető barbarizmus ellen

ázadokon keresztül a mai napig rendíthetetlen hittel, elszánt bátorsággal és rendkívülniakarással folytatott küzdelem - minden elszenvedett vereség és seb ellenére (mely olyélyen rányomta a nemzeti és európai küldetés eszméjének bélyegét a magyar lelkületreította a magyar nemzetet hősi forradalmában egységesen a szovjet megszállókkal szem1956-os forradalom jelentősége nem érthető meg teljességében, ha fényt nem vetünk a

agyar nemzet egész történelmére, melynek 1956 egyik legmozgalmasabb, legdicsőbbizódját képezi. Rá kell világítani ezen keresztül nemcsak a közelmúlt eseményeire, aerencsétlen jaltai és potsdami egyezményekre, melyek egész Közép- és Kelet-Európát vzolgáltatták az oroszoknak, hanem a negyedszázaddal azelőtt létrejött St. Germain-i anoni békediktátumokra is, melyek szétrombolták Ausztria-Magyarországot és Szent

ván Királyságát.Az 1956-os október-novemberi napok, mikor gyakran felhangzottak a Marseillaise hana magyar nép egyik leghősiesebb lapját írták be a történelmébe. Magyarország elterelteyelmei más országok erőtlenségéről, különösen hagyományos vádolóiról és elkeserede

galmazóiról.56-ban egyes nyugati politikusok bizonyos lelkiismeretfurdalást érezhettek, mikor láttgyan támadnak hősök, a kommunizmus igazi ellenállói abból a népből, abból az országelynek megcsonkításához maguk is hozzájárultak, melyet haragos magatartásukkal éveüldöztek, igazolva Tacitus már idézett mondását: „Azt gyűlölik, akinek ártottak.”Ami a magyar népben szép és büszke volt, azt összetévesztettük az elbizakodottsággal

kor a nagy felkelés hírei eljutottak hozzánk, meg kellett állapítanunk, hogy ezeknek alemvonásoknak, melyek kissé megdöbbentettek bennünket, megvolt a maga magaszto

dala is. A túlzásokkal szemben látható a lenyűgöző nagyság, a látszattal ellentétben asiesség ejt csodálatba bennünket. Mikor ez a hősies felkelés elérte a csúcspontját, egy bng arra késztetett bennünket, hogy bocsánatot kérjünk a magyar néptől: „Oly közel volzzánk és mi nem értettük meg őket, oly nagyok voltak és mi nem tudtuk ezt...” ezeket a

ondatokat 1956. november 2-án egy utódállambeli személy írta.{154}

Meddig kell még Magyarországnak az orosz rabszolgaságot elviselnie?magyar nép a múltban, a 150 éves török uralom alatt, mindenesetre bebizonyította, hog

készült a hosszú ellenállásra. Az 1848-as szabadságharc leverése után az országsonlóképpen 20 éven át tehetetlenül, de csüggedés nélkül tűrte az osztrák terrort. Az onden együttműködést visszautasított az osztrákok által rákényszerített kormánnyal. Aenállás Ausztriát végül is az 1867-es kiegyezésre késztette, mely a magyar nép számáraból felemelkedést hozott, megvalósítva fél évszázad alatt egész Európa csodálatára tízneráció munkáját. Magyarország valószínű most is meg fogja találni a módját, hogy aovjet elnyomásból felszabaduljon és visszatérhessen régi hagyományaihoz. Az évszázadyamán több példa volt már a magyar nemzet újjáéledésére. A Szovjetunió nem fogjahány év, sőt néhány évtized alatt sem letörni azt az országot, mely oly szilárdan ellen

évszázados török uralomnak. 1956-ban a magyar nép szabadságszeretete, önvédelmi



ztöne ismét szembehelyezkedett a kommunista kísérlettel, mely arra irányul, hogy az szág nyugattól elfordulva kelet felé, Oroszország felé forduljon, mellyel semmi sonlóságot sem érez. 1956-ban Magyarország mindent megtett, hogy kiszabadítsa maázsiai láncokból és újra az oly hálátlan nyugathoz csatlakozzék, amely megint semm

m tett a megmentésére.Bethlen István gróf Trianon után elhangzott szavai ma is időszerűek maradnak: „Egy

log bizonyos, az, hogy ez nem tarthat a végtelenségig, már csak azért sem, mert így hetetlen élni. A jelenlegi élet Magyarországon lassú halál, pusztulás, tervszerű

egsemmisítés, de azért sem lehet így élni, mert a láthatáron új viharok jelei tűnnek fel,elyek azt az épületet, melyet törmelékből raktak össze - amely magánál az alkotásibájánál fogva nem fog tudni fennmaradni -, el fogja söpörni.”{155}

torság kell ahhoz, hogy tévedéseinket beismerjük és tanuljunk a tapasztalat kemény kéjéből. A két világháború békeszerződései a világégés hatására keletkezett önzés és

vedések következtében előidézett, a tetőpontra hágott nacionalizmusok alapján jöttek lgyőztesek mégis „A demokráciáért és szabadságért folytatott kereszteshadjárat” szólagadták el, mely az Entente propagandájának leplezésére szolgált. Ma már sokan elismgy a történelem folyamán két alkalommal, 1919-20-ban és 1945-ben soha nem tapaszt

nizmussal, felületességgel és farizeismussal döntöttek Közép-Európa sorsa felől. Az 194vember 14-én Roosevelt és Churchill által aláírt Atlanti Charta, melyet Sztálin is elfogayanolyan illuzórikus volt, mint Wilson híres 14 pontja. A népek szabad akaratnyilvánítrendelkezési joga nélkül semmiféle területgyarapításra vonatkozó kikötést a Charta ne

rtalmazott. 1944 októberében Churchill, mint ismeretes két szivarszippantás közepettegedte át botrányos módon Sztálinnak a 90%-os uralmi fölényt Romániában, 50%-osatagyarországon és Jugoszláviában, ellentétben a 99%-os angol hatalmi túlsúllyalrögországban. A győztesek, ahelyett, hogy a „nemzetközi igazságára, „testvériség”-renatkozó ígéreteiket teljesítették volna, hihetetlen soviniszta és lelkiismeretlen egoizmurosított korlátolt értelemmel és hihetetlen cinizmussal sáncolták körül magukat. A katőzelem órájában Churchill nagy hangon kijelentette: „Ezúttal nem fogjuk ugyanazoka

vedéseket elkövetni.” Ekkor egy pillanat szünet után, mintegy magában beszélve de jólllhatóan cinikusan hozzáfűzte: „De el fogunk követni más egyebeket.” Ennek ellenérendkét világháborúban a szabadságot hirdették. E tekintetben nem volt haladás a kétború között, inkább visszaesés. Tehát egyik háborút sem a ,jog”-ért folytatták és egyik bm a „népek felszabadításáért” kötötték. Nagy hazugság, amit tegnap is állítottak és ma iítanak, hogy a népek „a legbiztonságosabb, legigazságosabb Európában élnek". A győztik a propaganda minden eszközével rendelkeztek, ráerőszakolták a nemzetközizvéleményre saját tévedéseik igazolását, saját népeik pedig a hazug propaganda hatásárm ismerhették fel az igazságot. „A hatalmasok az első világháború után meg voltak őződve, hogy népük számára a békét és biztonságot mindörökre biztosították. Dehetséges volt-e ez, mikor a történelmi tanulságokat és erkölcsi alapelveket nem vették yelembe? Az események azóta igazolták a hibás számítások értéktelenségét, de az 1919tévedések valódi felelősei nem ismerték be hibáikat, hanem újból minden felelősségetyőzőitekre hárítottak.”{156}

A nyugati hatalmak az Egyesült Államok közbelépése nélkül kétszer is elvesztenék voborút. Már maga ez a tény is elővigyázatosabbá és mérsékeltebbé kellett volna, hogy teet a legyőzöttekkel szemben.

45-ben ugyanúgy, mint 1919-20-ban sem tudtak győzelmükkel mit kezdeni, nem tudták



ágnak az egyenlőség és mértékletesség példáját szolgáltatni, pedig az igazságra alapítotke még egy népet sem alázott meg, egyik érdekét sem sértette. „A háború után cl kellennnie a gyűlöletnek, hogy az összeütközés megismétlődése elkerülhető legyen. Hogyan lnntartani a békét a nemzetek között, mikor egyeseket kifosztottak, mások pedig ezalatteggazdagodtak?” „Az erőszakos béke csak addig tart, míg a győztesek katonai és gazdasátalma fennáll, azontúl pedig számítani lehet a legyőzött népek felkelésével (Franciaors70 után,metország 1918 után, Olaszország és Japán 1945 után.” Ezt olvashatjuk a győzelmek

gatagságától Mme Isorni „A Nagy Háború igaz története” című könyvében.Az igazi béke bizonyos elvi-erkölcsi értékek alkalmazását foglalja magában, hogy

bizonyíthassák a legyőzötteknek a megtorló háború szükségtelenségét. A két utolsó békonban több gyűlöletet idézett elő, mint az utána következő háborúk. Ezt már 1925-benálóan fejezte ki Nitti elnök „La Paix” (A béke) c. munkájában. „A békeszerződések ahelgy valóban békét teremtenének, a gyűlölet, bizalmatlanság és bosszú magvát hintik el. ékonysághoz hasonlóan a gyűlölködés is ragályos.

győztesnél sajnos csaknem mindig megtalálható az indokolatlan szándék, hogy ayőzöttel tönkretegye. 1919-20-ban is ilyen szándékkal sürögtek-forogtak a

kekonferencián és korbácsolták fel a szenvedélyeket.győztesek, hogy megkíséreljék a legyőzöttek tönkretételét, anyagi jólétük és biztonságuökkentésére törekedtek. A nemzetek egymástól való függése napról napra erősebbenonyította, hogy minden ország jóléte többé-kevésbé az általános jóléttől függ. A mostaosztás teljes képtelenség s nem felel meg a földrajz által determinált termelés és árucsmészetes összefüggéseinek. Az ésszerűség parancsa szerint, a béke fenntartása érdekébyőzteseknek mérsékelniök kellene magukat követeléseikben. Ki tudja elhinni, hogy egen béke elfogadtatható, hogy egyőzöttek végül is alkalmazkodnak ezekhez az igazságtalanságokhoz, és hogy a befejenyek maguk is erre fogják kényszeríteni őket. Feltételezik, hogy a jelenlegi helyzet egy

gállapot. Az igazság az, hogyha a legyőzöttek elszenvedtek is egy ilyen békét, azokat sohm fogadták.rópában nincs béke, csupán átmeneti beletörődés az erőszakba. A béke tehát kétértelmdig nem lesz béke Európában, míg a sorozatos háborús igazságtalanságokat jóvá nemzik, míg a különböző európai népek között helyre nem állítják a szükséges kölcsönösszonyt. Bárki láthatja, hogy a jelenlegi „status quo”-t csak a győztesek erőszaka tartja fevednek, ha a legyőzöttek bölcs belenyugvására számítanak. Igazságos helyzetet kellemteni, mert a mostani elviselhetetlen. Az erőszakot és az emberi jogok megsértését n

ak az egyik fél követte el. Nem a civilizáció áll szemben a barbársággal, mindkettő

egtalálható mindkét táborban. Nincs jó nép és rossz nép. Mindegyik népben vannak jóksszak.akran elfelejtik, hogy a történelem folyamán Franciaország folytatta a legtöbb háborútgy a Franciaország által kezdeményezett háborúk nagy részének véres színhelyemetország volt. A háborúk szinte szakadatlan sorozatában a legnagyobb katonai hatalmrópában Franciaország gyakorolta, Richelieu-től kezdve Napóleonig: a XVII. században

en át, a XVIII. században 52, a XIX. században 32 éven át.”Georges Roux 1931-ben a „Békeszerződések felülvizsgálata” c. munkájában a következ

a: „Erkölcsileg és fizikailag lehetetlen, hogy bizonyos államok egy tévedésből örökösen

sznot húzzanak és hogy Európa kialakulása a tűrhetetlen igazságtalanság alapján törtéstatus quo végtelen megőrzésében hinni annyit tesz, mint ezeket a vágyakat tényként



ogadni.” Bertrand de Jouvenel így írt: „Bizonyos hatalmak politikája olyan, mint aékosok viselkedése; ha nyertek. Nagy Károly módjára visszavonulnak.” A határok

egsértésének tiltása helyes, ha azokkal megelégedetlek. De ha elégedetlenek az erőszaktárokkal? A legyőzöttek kimerültsége és a győztesek ereje múlandó. Az emberek erződései nem az örökkévalóság isteni törvényei. Albert Sorel történész ezt avetkezőkben fejezte ki: „A szerződések az alkotásuk pillanatában fennálló viszonyokaezik ki. Meghatározó jogszabályaik nem maradnak fenn azok között a feltételek közö

elyekben megalkották őket. Nincsenek örök érvényű szerződések, mint ahogy nincsene

egváltoztathatatlan politikai törvények sem. Mikor már nem képviselik többé a szüksézonyokat, akkor csak erőszakkal lehet őket fenntartani. Európai Szövetség csak akkohet létre, ha a megsértett patriotizmusok megnyugodtak.őbb azonban Európát igazságos határok szerint kell újra felosztani. Az Európai övetséggel kapcsolatban első és fő kérdés a nemzetek összehangolásának kérdése. Elsőadat a területi kérdések megoldása az európai egyensúly veszélyeztetése nélkül. Arradalom és vereség által legyengült hatalmak újra életre kelnek. A győzelmi ntkülönbséget nem lehet a végtelenségig fenntartani. A győzelem a háborúhoz hasonl

ak átmeneti állapot. Úgy veszít az értékéből, ahogy távolodik. Mi is volt ez a győzelem

ény, hogy a germánság négy éven át győzelmes volt, kezében volt a kezdeményezés, atonai fölény. Emlékezzünk azokra a véletlen körülményekre, melyekből hasznot húztuóvakodjunk a mértéktelen kevélységtől, mely veszedelmes önhittségre vezethet. Valljumagunk előtt, hogy a győzelem nem ad jogokat és az erőszak nem alkot törvényt.győzelem csak az igazságosság lehetőségét teremti meg. Nem öncél, hanem a béke eszkó győzelemnek bölcsnek kell lennie.” {157} Attól függ-e vajon a béke fenntartása, hogy Körópában minden áron állandósítani akarjuk az igazságtalan és természetellenes helyzeincaré szerint a „Béke nem pillanatnyi helyzet megkövesedése, hanem életmű”. „Az időemberi tévedések nagy restaurátorára vagy talán az új katasztrófákra kell várnunk, hog

ágháborúk győztesei állal létrehozott szerencsétlen helyzetet megváltoztassák?”Van-e jelentősége - mondják majd - e meglévő helyzet elutasításának, mely néhány évekintve már egy fél évszázada tart? Sajnos vannak tények, melyeket időlegesen el kell

mernünk. A magyarok ma többek között így foghatják fel a dolgokat. Az utolsó szó azonmmiképpen sem lehet az erőszaké. Franciaország 1871-ben elvesztette Elszász-tharingiát. Sem a nép, sem a vezetők nem fogadták el befejezett tényként ezt a vesztesétiltakozásuk állandó maradt egy fél évszázadon át. Anyagi lehetőségek fenntarthatnak

eig alapvetően lehetetlen és becstelen helyzeteket, a lényeg azonban, hogy ne fogadják et és a tiltakozás ne lankadjon. Ez az alapelv és a remény kérdése. „A népeket, melyek

yan törvények alá vetettek, amelyeket azok nem fogadtak el, semmiféle jog semnyszerítheti hallgatásra.” {158} A politika szabályai semmivel sem magasabb rendűek azkölcsi szabályoknál, még akkor sem, ha egyes országok nemzetiségi kisebbségeik kénysolvasztására hivatkoznak, egy igazságtalanul birtokolt helyzet érvényesítése céljából. Endelkezés szerintük egyébként azzal indokolt, hogy elkerülhetetlen a nemzetközi rendabilitásához és a béke biztosításához. Ez egyszersmind a lopástól visszavonult tolvajok agatartásának klasszikus példája, akik azt kérik, hogy erősítsék meg a rendőrséget.

Ullein-Reviczki „A trianoni béke területi kikötései” c. munkájában a következőket írjandelkezés feltételezi, hogy a panaszos, aki hosszú időn át hallgatott, önként lemondott

gáról. Franciaország állandóan tiltakozott Elszász-Lotharingia elfoglalása ellen 1871-benngyelek pedig szintén tiltakozlak országuk felosztása ellen, 1792-ben.”{159}



Millerand 1920. május 6-i kísérőjegyzékében a következőket írta: „Egy jogállapot mégkor sem jogosult a fennmaradásra, ha ezeréves s az igazságossággal ellenkezik.” Eztmészetesen Magyarországra értették, de alkalmazhatjuk az utódállamokra is. Ha aztente szemében 1000 év nem volt elegendő ahhoz, hogy Magyarország birtoklási jogát

azolja, hány év lesz szükséges Magyarország bűnös megcsonkításának igazolására? Azvényesség és tartam biztosításához legalább annyi szükséges, hogy egy szabályosanejezésre juttatott kölcsönös beleegyezés álljon fenn, mint ahogy magánjogi személyek zti esetben is szokás. Aldo Dami szerint történelemben nincs példa olyan szerződésekrelyeknek területi kikötései egy-két évszázadnál tovább is érvényesek lettek volna.” Nittnök így ír: „Nincs örökké tartó szerződés, nincs olyan katonai megszállás, melyegakadályozhatná egy nép újjáéledését. Magyarország különösen nem fogja elismernihasem a csonkítást, melynek áldozatává vált.”

A második világháború néhány évétől eltekintve a trianoni szerződés most éppen 50 énne. Magyarország azonban mint állam már 896 óta létezik, nemcsak 1920 óta, mintehszlovákia és Jugoszlávia, sem pedig 1878 óta, mint Románia. A trianoni szerződés azszág történelmében csak kegyetlen sorsfordulót jelent, melyhez hasonlókat többször isár. Ezeréves történelmet nem lehet egy tollvonással megsemmisíteni.egújabb események is azt igazolják, hogy „örökre elveszettnek hitt ügyek is megőrzik b

ejüket, hit a nemzeti öntudat éber marad és ápolja kultúráját.” Az 1920-ban Trianonbanrehozott és 1947-ben Párizsban megerősített helyzet nem állhat fenn hosszú ideig, mertapasztalata a magyar ügyet igazolja. Csehszlovákia és Jugoszlávia még mindigtképtelen tákolmány, mert sem a szlovákok nem békültek meg még a csehekkel, sem p

horvátok a szerbekkel. A második világháború példája igazolta, hogy a „szél első fuvalladöntötte ezeket a gyökértelen fákat és a „status quo" visszaállításához erőszakra,portálásokra, népirtásra volt szükség. Már a kiélezett szlovák és erdélyi kérdés is mutatgyan fog a három utódállam Magyarország előnyére széthullani, ha másként nem, egy nai konföderáció létrehozásával, mely lehetővé teszi a békés csoportosulásokat. „Ha Kö

rópában el akarjuk kerülni a múlt tévedéseit - írja Mikus - realistáknak kell lennünk éll ismernünk minden nép és nemzetiség számára az egyenlőséget, még abban az esetbetöbb nemzetiségű államok alakulnak ki.”{160} Szlovákia, Ruszinszkó, Erdély és

orvátország, melyeket földrajzi helyzetükön kívül még különféle kapcsolatok fűztek agyarországhoz, ha visszanyerték függetlenségüket, újból Magyarország felé fognak entálódni. A Duna-medence földrajzi egység, melyben a jelenlegi állapot csak átmenetlegű lehet. Az ezeréves egység egyszer, valószínűleg egy unió formájában újra helyre foni. Lengyelország példája igazolja, hogy egy országot, mely életképességét évszázadokobizonyította, nem lehet egyszerűen úgy felosztani, hogy a szétosztott részek egy napon

ymásra ne találjanak. La Reviliére-rel megjósolhatjuk: „Eljön az idő, mikor Magyarorsy sokáig élő természetes teste keresni fogja elveszett tagjait, melyek valamilyen módonmaguktól ismét hozzá fognak kapcsolódni” {16 1}

Magyarország földrajzi helyzete következtében kétségtelenül a Kárpát-medencében észpont természetes centripetális ereje a perifériák viszonylatában a szilárd alapot képezhát minden dunai rendszer alkotóeleméhez tartozik. Trianon óta ahelyett, hogy Közép-rópa magva lenne.

semann szavai szerint csak egy „lyuk". hozzáfűzhetjük: és tátongó, régóta vérző seb.{162

óta a vérzés ugyan csillapodott, de az ország teste továbbra is csonka maradt. Európa és

rnyező országok szerencsétlenségére. Újból hangsúlyozzuk, hogy a Kárpát-medencedrajzi helyzete és történelmi múltja biztosi ihatja Magyarország feltámadását egy új



asztott formában, de az 1000 éves határokon belül. Egy nép, ha bele is törődik aenvedésekbe és nélkülözésekbe, a megaláztatás mindig elviselhetetlen marad számára.agyar nép tudatában van kultúrája értékének, földrajzi helyzetének, melyek lehetővé támára, hogy méltó helyet töltsön be Európában és ne nyugodjék bele abba aegaláztatásba, melybe jelenlegi helyzete kényszeríti. „A magyar népet a történelemyamán tanúsított újjáéledési képessége és szervező készsége mindenkor olyan néppé

heti, mely Közép-Európában a kristályosító elem szerepét tölti be.” {163} „A magyar néptképességét mi sem bizonyítja jobban, mint természetes szorgalma. mellyel minden

erencsétlenség után, ellenségtől körülvéve idegen támasz és segítség nélkül tudott dolgr külső ellenségekkel volt körülvéve.{164} Magyarországnak ismét abba a helyzetbe kellerülnie, hogy Közép-Európa újjászervezésében azt a szerepet tölthesse be, melyre belsőéke és földrajzi helyzete rendelte.”{165}

Trianon bizonyos mértékben megerősítette a magyar nép életerejét.rténelme során nem ez volt az első katasztrófa, melyre a visszahatás mindig egyértelmlt. Soha nem hajolt meg befejezett tények előtt, soha nem szűnt meg energikusan ellenellenség támadásainak, soha nem vesztette el a reményi, még a török hódoltság 160 év

ája alatt sem.

magyar nép sohasem mond le történelmi jogáról, sohasem alkalmazkodik előnytelentételekhez, melyeket ráerőszakollak, hanem megragadja az első kínálkozó alkalmai, hoigazságtalanságokat kiküszöbölje.

passzív ellenállás, mely mindig hatásos fegyvernek bizonyult, Trianonnal szemben is atakozás eszköze lett, melyet a nép azzal a szándékkal alkalmazott, hogy nem fogadja el ktátumot Magyarország helyzetének végleges rendezéseként.{166}

A Szovjetunió szolgálatában álló jelenlegi magyar kormány látszólag nem érdeklődik aebbségek sorsa iránt az utódállamok területén. Úgy látszik, felhagyott mindenféle páritrianoni revizionista gondolattal.

szocialista országok között hirdetett mesterkélt és teljesen színlelt „testvériség, barátsáy ideig a hallgatás vastag köpönyegét borította az egykori vitákra. A „primum vivere”: aélés törvénye szintén szerepel játszott. A közvetlen rossz, az orosz kommunista uralomlanatnyilag elaltatja a régi problémákat, melyek azonban később újjáélednek. „Népinekvezeti köztársaságokban nemzeti irányzatok feléledését lehet tapasztalni. Néha úgy látgy ezekben az országokban a nemzetiségek közötti súrlódások csökkentek, annak ellengy az oroszok felhasználják őket uralmuk megszilárdítása érdekében.1956 óta Magyarország látszólag alszik, azonban nem ismeri a magyarságot és a magy

rténelmet az, aki azt gondolja, hogy az utolsó szó is elhangzott és a magyarok örökrelenyugodtak sorsukba. A beletörődés, megalkuvás sohasem volt magyar erény. A közelm

ők sok gondja ellenére Trianon minden magyar számára gyötrő fájdalom marad. A kétború között minden magyar, párt és osztálykülönbség nélkül felzúdult az ellen, amityalázatos békének” neveztek. Állíthatjuk tehát, hogy ezen a téren, minden magyar, mégmmunista is egységes marad. Magyarországon senki sem fogadja el Trianont, de még azép-európai „status quo”-ban sem hisz. Ez az igazság, ha nem is beszélnek róla úgy, mint háború között, amikor a „Nem, nem soha” felhívást mindenütt látni és hallani leheteta az a helyzet alakult ki. melyet annak idején Gambetta ajánlott Franciaországban ankfurti béke után: „Mindig rágondolni, de nem beszélni róla.” Ugyancsak Gambetta

ondta, mely szintén érvényes Magyarországra is, hogy „Előbb-utóbb ütni fog az

azság órája.” Trianon tehát a magyarság számára akarva, nem akarva ezredéves történelmükben



egrendítő lőrés marad. Nagy költőjük, Ady, ki csontja velejéig magyar és szülőföldjéhezdélyhez szenvedélyesen ragaszkodott, ő maga jegyezte fel szerencsétlen hazája nevébenlála előtti estén. 1919. január 27-én, a Biblia egyik lapjára e néhány szimbolikus szót:n istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?...” Igen, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a két világháború győztesei Szent István

ályságát, Magyarországot kiárusították olyan népek között, melyeknek sem a történelmm a bátorsága nem volt meg és amelyek Monzie szavai szerint: „nérói őrülettel vetettékagukat erre a szerencsétlen országra.” Trianon tehát történelmi tévedés, földrajzi

örnyszülött, gazdasági lehetetlenség, igazságtalan békeszerződés önmagában és tragikuvetkezményeiben. Ezért írta Pozzi – „Magyarország az egész, világon - ugyanúgy mintanciaország 1871 után - minden szabadság- és igazságszerető öntudat számára az erőszal legázolt jog jelképévét…”{16 7 }

Ellentétben az általánosságban elfogadott véleménnyel, a történelem újra reményre ére jogosító érveket szül számunkra az ország jövő életére vonatkozóan. A bátorság nagldáit állítja elénk. Azokban a népekben, melyek eltűntek, nem volt erő a harc folytatásá

nyomóik ellen, mely a függetlenséghez vezet. A szabadságot az ember nem kapja, hanemharcolja magának.{168} A mai magyarok elfogadhatják Delcassé francia külügyminiszterelentését: „Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt késsel a

rkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, hankretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás

Az áldozat és ellenállás, legalábbis egy időre mindig biztosítja az újjászületést ésnnmaradást. Kevés nemzet szenvedeti annyii a két háború és a két béke következtébennt Magyarország. Biztonsággal lehet mondani, hogy kivétel nélkül minden magyar, oszvagyoni megkülönböztetésre való tekintet nélkül, a Trianon óta elteli évtizedek folyamyagi és fizikai léiében erősen érintve volt. Magyarország csalódásból - csalódásba,egpróbáltatásból - megpróbáltatásba sodródott. Az évszázadok során egész ellenségesággal kellett megküzdeni. Ma a kommunista uralom alatt szenved. Magyarország valóbndent feláldozott hivatása és történelmi küldetése érdekében. Nagy nép akart lenni. „Aág legmagárahagyatottabb népe” - mondta róla a hőslelkű Mindszenty bíboros 1948-aolsó pásztorlevelében, letartóztatása előtti este, mintegy visszhangját keltve így Ady utohívásának. Ez a magyar sors nagy tragédiája és végtelen magánya.ézünk néhány magyarbarát francia szerző megnyilatkozását.„Aki szívét Magyarországnak adja, megismeri az őszinte és tartós szeretet örömét.”„A mindenkor felséges és mindenkor oly különc Magyarország.”„Spanyolországgal együtt az az európai ország, melyet a középszerűség és burzsoázia

elleme a legkevésbé érintett.”„A magyarok mindent a józan ész szellemében fogadnak.”„Vesztett csatáik, vérbe fojtott felkeléseik a történelemből a legendák világába hatolna„Magyarország a bátorság hazája.”„Európába átültetett keleti vadvirág és érzékeny, az elnyomatással szemben türelmetleszke, heves fajta, mely évszázadokon át megőrizte latin kultúráját, hagyományait, hitétpi jellegét.”„Egy faj, melynél az ezeréves civilizáció finomsága sem gyengítette el a vér erejét.”„A magyar nép az erősebbek jogától megtörve idegen uralom alatt szenved. Halottnak

ndolhatnánk. Alszik. Szegény nagy, félreismert nép, melyet utólagos jóvátételként kellecsőítenünk.”



„A magyar nép nagy volt a múltban, nagy marad a jelenben is. Nagy lesz a jövőben.”„Kiterjedésében és gazdagságában történi megkisebbítése csak megerősítette történelm

vatástudatában.”„Magyarország egy napon kijut majd a gyászból. Az igazság követeli, hogy ezt kívánjuk segítsünk neki ebben.”„Magyarország nem jajgat. A jogtalanság jóvátételét nem koldulással akarja kivívni

agának, hanem nemesen viseli fájdalmát.”„Magyarország Európának mindig a legnagyobb szolgálatot tette: az előőrs volt, akiáldozta magát, hogy időt biztosítson a hadsereg zöme számára.”„Magyarország a nyugati világ bástyája már ezer esztendeje első nagy királya, Szent Istgyományaihoz híven, aki Bizánccal szemben Róma felé fordult és kijelölte az utat orszámára.”Marcel Edmond Naegelen írja az 1956-os forradalomról: „A népek történelmében egy

vételesen drámai oldalt írt le... Egy fenyegetett ország, egy szenvedő nép feledhetetlenáltása volt ez, egy olyan nemzeté, amely úgy szenved és úgy harcol, ahogyan egy nemzem képes szenvedni és harcolni a XX. században... A fájdalmához még az is hozzájárult, m értették meg szenvedésében. Még abban a tiszteletben sem részesült, hogy áldozatn

kintsék.”A magyar himnusz szerint: „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.” A magyaro

nnyei, kiontott vére, megkínzásaik s végtelen fájdalmuk múlhatatlan fénnyel veszik köent István koronáját.

Eljön-e végre a fordulat Európának és Közép-Európának jövőjére vonatkozóan? Ma mvethetjük ezt a kérdést és az idő múltával tiszta képet alkothatunk a tények láncolatáró

két világháború győzteseinek a hibáiról. Fustel de Coulange írta 1871-ben „Az eseményem mutatják mindig gyorsan következményeiket. Olykor egy negyedszázad kell ahhoz, hondhassuk: itt az eredmény.” „Meglátjuk majd a következményeket” - jósolta Bainville 19-20-as békeszerződések után. Nitti elnök szerint: „Az egyik bűn szüli a másikat, az e

ba a másik hibát.” erőszak erőszakot eredményez. A St. Germain-i és a trianoni békék felborították a földa történelem törvényeit a Duna-medencében, elsősorban pedig Magyarországon, melyőztesek kívánsága szerint a szó szoros értelmében feldaraboltak. Egy pillantás a térképeggyőz bennünket arról, hogy az európai földrészen semmi sem óvja többé a nyugatot aosz támadással szemben. Ha eljön az idő - mert el fog jönni mikor a nagy Európaászervezésére kerül sor. gondolni kell az összetartó erőre, az új népek új formában való

erves egyesítésére, mely nyugat őrszeme marad a barbársággal szemben.{169}

A gyűlölet és lélekrombolás ellen, mely a közép-európai népek balkanizálásában a

zerepet játszotta, a jóakaratú emberekre hárul a feladat, hogy harcukat egy európaiységre törekvő föderatív eszménykép szemmel tartásával folytassák.Ezeknek a népeknek az újjászervezése minden szabad ember kötelessége. A közép-eu

elvi és néprajzi területek összekapcsolása útján kell keresni délen, svájci minta szerintövetségi megoldást. Aldo Dami szerint a népesség megkérdezése akkor annyival inkábblkülözhetetlen lesz, mert ez igazolja majd egyedül az új rendszer felállításának athatatlanságát. Mindenütt népszámlálást kell tartani. Ezt kérte az Apponyi által vezet

agyar küldöttség is. Kérése 50 év után mindig érvényes és egyre aktuálisabb lesz. Egy nhát el kell jutni a Duna-medence népei önrendelkezésének megvalósításához, amit edd

hasemtek meg. A népszavazásnak általános szabállyá kellene válnia, mert csak akkor lesz bék



ágon, ha a népek mindenütt nyíltan megmondhatják, hova akarnak tartozni.”{170}

A jelenlegi közép-európai helyzet minden szempontból természetellenes, és a józan éserint nem lehet véglegesnek tekinteni. A jövőben helyre kell állítani az egyensúlyt, melgeredményben egész Európa hasznára válik. A Duna-medence egységét valamilyenmában biztosítani kell. „A történelem a szabad világtól ezentúl többet kíván a népek rendelkezési jogáról odavetett felszínes kijelentéseknél. Csak a leggyengébb népek mészetszerű joga iránti tisztelet és az erősebbek által nyújtott mérséklet példája tudják

egteremteni ennek az egységnek az alapját.{ 1 7 1 } „Semmit sem rendeztek el véglegesen, a

m az igazságnak megfelelően rendeztek” , mondta Abraham Lincoln. A történelemegtanítottnnünket arra, hogy a béke, melyet nem az igazságra alapoztak, nem áll ellen az idő fogáhatalom egyik napról a másikra változik, csak a népek által elfogadott béke marad szilá

Európának ezen a sokat háborított részén az egyensúly a németek, magyarok, szlávokinok között csak egy nagy dunai szövetség keretein belül valósítható meg. A „valóságosagyarország csak üdvözölhetné ezt a szövetséget az egységes Európa keretein belül,elyben módja lenne arra, hogy újra történelmi múltjához és hagyományaihoz méltóerepet játsszon.



tószó a második kiadáshoz (1989)

E könyv első kiadása óta a három utódállam állapota közismerten katasztrofálisanomlott. Különösen súlyos a helyzet Romániában, ahol a korlátozások mértéke a lakossndennapi életét elviselhetetlené leszi.Európában egyedülálló nyomor a politikai és szociális síkon nagy sztrájkokkal (Zsil-vö

77 nyarán, legújabban (Brassóban) 1987 novemberében jutott kifejezésre. Ezek az egyenyezők ráadásul még megerősítették a feszültséget a nemzetiségek között és egyes

oportjaik, különösen a jelentékeny erdélyi magyar kisebbség sorában 1986-tól nyugtalaegyre növekvő exodust váltott ki Magyarországra, amely az utolsó hónapokban 20.000enekültet, javarészt magyar származásút, regisztrált. Az illegális határátlépések száma 1arán 71%-kal emelkedett.Ami Magyarországot illeti: a közvélemény, az intellektuális elit s a jelentős, az egész

abad világban szétszórt diaszpóra s maga a kormány is kénytelen lépésről lépésredomásul venni ennek a szerencsétlen magyar kisebbségnek főképpen az erdélyinek, deamivel diszkrétebben a szlovákiainak is - drámai sorsát. Helyzetük elviselhetetlen. Őkntik a legelemibb s ismételt csapások magánjogi vonalon, ott is. ahol azokat már részb

egnyirbálták - mint Erdélyben: különösen az oktatás és a kultúra területén. A magyartóságok törődése újabban két jellemző esetben fejeződött ki. Egyrészt a Magyarltuszminisztérium védnöksége alatt megjelent hatalmas „Erdély történelme”, mely ndította a román autoritások fékezetlen haragját, másrészt a KSZE konferenciánagyarország csatlakozása kél benyújtott nyugati javaslathoz, a nemzeti kisebbségek delme érdekében.

„Magyar Hírek, 1988. március 4.”Paris, 1988. márciu

Yves de Dar

A bécsi találkozón Magyarország követe: Erdős András többek között hangsúlyozta: amzeti kisebbségek problémái nem kezelhetők egyedüli módon az egyén emberi jogazonylatában. Csak a nemzetiségi kollektív jogok elismerése leheti a nemzetiségeknek

hetővé kulturális keretek megalkotását, melyek lehetővé teszik saját irodalmuk, tradíciolását és a határ túlsó oldalán élő. azonos nyelvű emberekkel való kapcsolat fenntartásErdős András hasonlóan szót emelt a helsinki szerződés 35 aláíró nemzet velencei

álkozóján az emberi jogok kérdésében. Itt is aláhúzta a nemzeti kisebbségek kollektív gainak s a kapcsolatoknak az anyaországgal való fenntartásának alapvető fontosságát.bbek közölt kijelentette: Magyarország nagy fontosságot tulajdonít a határokon kívül é

agyarok helyzetének. Maga részéről hozzá akar járulni ennek az állapotnak javulásáhozegfelelő módon akarja hallatni hangját, ha ezen a síkon sérelmek vagy diszkriminációkerülnek fel. Mindezekhez - fűzte hozzá a követ - a magyar közvélemény élénk figyelemméri a más országokban élő magyar kisebbség sorsát. Ez tehát nem maradhat közömbös

egállapítható, hogy testvéreit erőszakos asszimiláció fenyegeti. A kisebbségek helyzetefolyásolja az államok egymásközti kapcsolatait. Nem létezhetnek felhőtlen,egyensúlyozott viszonyok kél állam között, ha a kisebbségek helyzete nincs kielégítő mabályozva.

A vita folyamán több különböző ország képviselője, nevezetesen a harmadik világból,

gadta meg a szót, hogy emlékeztessen a magyar kisebbség helyzetére Romániában.



FÜGGELÉK

szlovák memorandum kivonata a magyar arlamenthez 1861-ben

A magyarok megérkezésével az ezen a területen élő szláv közösségek megszűntek. Újyesülés váltotta fel őket, mely Magyarország neve alatt több más országgal együtt

kintélyes helyet foglalt el és a területet 9 évszázadon át mindenféle szerencsétlenségenére megőrizte.A közös anyagi és szellemi érdek ennek az országnak különböző népeit, mint anyát és

ermekeit egy családban egyesítette.A közös feladat, a nyugati kultúra védelme a keletről jövő barbárokkal szemben és a

ugatról jövő függetlenségük ellen irányuló támadások elleni védekezés mindenkor késálta őket fegyverrel a kezében akár a harctéren, akár az országgyűlés bölcs tanácskozásA nyelvi különbség ellenérc ezek a népek tökéletesen megértették egymást a katonai

ységekben és az országgyűléseken. A közös hazaszeretet és a testvéri bizalom voltak a

egértés legjobb tolmácsolói. Egyikük sem gondolt gyűlölködésre, a másik nép nyelvéneegvetésére. Egyikük sem gondolt arra, hogy a másik kiirtása árán igyekezzék saját népéegszilárdítani. Egyikük sem gondolt soha arra, hogy ezt ott kell a közös biztonságegszilárdítása végett felvetnie, ahol az egész haza. a népek mindegyikének édesanyja, szdekeinek kell összpontosulnia.

Hazánk, mely életerejét a testvéri szeretetből, összes népei megértéséből menti,erencsésen átélte a tatárjárást, a török hódítást és a nyugati abszolutizmus veszélyét. Alásháborúk is elmúltak, mint a viharok, melyek után a természet még szebb, még zöldz. Lerázta magáról csaknem teljesen a középkori feudalizmus rendszerét és gyermekei

yenlő jogokban részesítette. 11 évi elnyomás után sem sikerült elfojtania a szabadságvegőjét (az 1848-1859-es abszolutizmusról van szó). Most pedig számolnia kell azzal agyszerű vagy gyászos következménnyel, hogyan tudja megoldani a nemzetiségi kérdéstázadunk mozgató erejét. Kívánjuk, hogy ez a kérdés közös édesanyánk számára neógyíthatatlan sebbé, hanem szilárd pajzzsá legyen, melyről leperegnek majd az ellenségilai.Ha a hazára való minden káros befolyás nélkül létezhettek Magyarország területén be

n és jász kerületek, hajdúvárosok, 10 ulánus község, 16 szepesi város és a földrajzihézségek ellenére is 44 vármegye, ha 1848 előtt hazánk belső egysége veszélyeztetéselkül 4 kerületre volt felosztható, nem látjuk indokoltnak, hogy hazánk és a vármegyék vezett átszervezése folytán a szlovák nemzet mért ne találhatna helyet mai területén F

agyarország szlovák vidéke alatt. Ennek az elismerése ajánlható a polgári közigazgatás élgári szabadság fejlődése érdekében, előnyei miatt, mely az említett terület számára nyység tekintetében fontos.

Eleve szembe kell helyezkednünk minden olyan ellenvetéssel, mely szerint a szlovák ület létesítése a történelmi Magyarország egysége ellen irányulna.Már Szent István kijelentette Imre fiának szóló intelmeiben, hogy „Regnum unius lin

becile et fragile est” (Az egynyelvű birodalom gyenge és törékeny) és azt ajánlotta nekigy tartsa tiszteletben az országában élő különböző népek sajátságait és szokásait. Az or

ységét és sértetlenségét a törzsek egyenlősége alapján létesítették. Ha az egyes törzsek



datos nemzetekké alakullak ál, és ennek alapján hazánk egysége és sértetlensége már nörzsek egyenlőségében áll, hanem a nemzetekében, ezért sem dicsérni, sem szidalmaznm kell bennünket.Azon népek közös múltjában, melyek ezt a hazát alapították, a Gondviselés jövőbe mu

át látjuk. Mi csak azzal vetünk számot, hogy a Felvidék földrajzi jellege, anyagi, szellemdekeink, a kereskedelmi és családi kapcsolatok eggyé fűznek bennünket. Mi ezt mélyenérezzük.yáltalán nem vagyunk tehát ellenségei hazánk egységének és sértetlenségének. Ezért aovák területen csak azt kell folytatni, ami gyakorlatilag megvan: nemzeteink

gegyenlőségét, mely hazánk egységének sarokköve.Mi, szlovákok nagyobb fontosságot tulajdonítunk Magyarország egységének, népei

yetértésének, mint a tartalmatlan nemzeti gőgnek. Ezért készek vagyunk ésszerű keretzött a magyar nyelv diplomáciai jellegét elismerni.Egy nép sem ragaszkodik úgy nyelvéhez és nemzetiségéhez, mint a magyar testvérein

hihető-e, hogy a Teremtő szívünket és gondolatainkat különböző szabályok szerint alkommi esetre sem! Ami őket sérti, bennünket is sért. Az ő értékeik a mi értékeink is.



.FÜGGELÉK

magyar nép 1871-i történelmi tiltakozásaszász-Lotharingia elszakítása ellen.

Irányi Dániel 1871-ben a magyar nemzet nevében a képviselőházban a következő besztotta.

Képviselő Urak!Az újságok arról tudósítanak, hogy a francia kormány béketárgyalásokat kezdett a ném

ászár kormányával, mely többek között Elszász-Lotharingia átadását követeli. Ez avetelés ellenkezik az emberi jogokkal és Európa egyetemes érdekeivel. Ellenkezik az

mberi jogokkal, mely határozottan elítéli a hódításokat különösen abban az esetben, mikgázott tartomány lakossága egyáltalán nem akar a győztesekhez csatlakozni.ár pedig kétségtelen, hogy Elszász-Lotharingia szívvel-lélekkel Franciaországhoz tartoza követelés egyszersmind az európai népek családjának érdekeivel is ellenkezik és a ta

ke helyett új háború csíráját hordja magában, mely az utóbbinál még nagyobb lesz. Ezénácselnök Úrhoz a következő kérdést szeretném intézni. A tanácselnökhöz intézett tiltakozás:„Az újságok tudósítása szerint a francia honvédelmi kormány tárgyalásokat kezdemén

német császári kormánnyal, mely többek között Elszász-Lotharingia átengedését követeMivel ez a követelés mind az emberi jogok alapelveit, mind pedig az európai nemzetek

dekeit sérti, kérdezem a Tanácselnök Urat. szándékában áll-e a kormánynak, hogy a töbmleges hatalmakkal együtt diplomáciai úton nyomást gyakoroljon a császári német

rmányra és arra kötelezze, hogy mondjon le említett követeléséről és a nemzetvédelmincia kormánnyal a békét igazságos és méltányos alapon kössék meg.A német egység barátja vagyok, de a Német Birodalom békefeltételeit Franciaország

szére igazságtalanoknak tartom és ez az érzelem nem gátolhat meg abban, hogy barátiódon tiltakozzam mind a Monarchia, mind pedig Európa érdekeinek védelmében. Ahoglügyminiszter előbbi felhívásai nem zavarták az összhangot egyrészt Magyarország éssztria. másrészt pedig Németország és Poroszország között, az új, szükségszerűenanciaország javát szolgáló felhívásnak sem szabad zavarnia ezt az összhangot. Ezértméljük, hogy ebben az értelemben fogja teljesíteni feladatát, annál is inkább, mert meggyunk győződve arról, hogy ez a magyar nép közvéleményét fejezi ki.”február 20-i képviselőházi ülésen az országgyűlés elnöke, Andrássy J. válaszolt Irányierpellációjára. Válaszában kifejtette, hogy az angol trónbeszéd után kénytelen volt

egállapítani, hogy az angol kormánynak nem sikerült olyan javaslatot megszövegeznie,elyet a háborús felek elfogadtak volna. Mivel a béketárgyalások már folyamatban vannndenféle nyilatkozat csak késleltetné sikerüket.

A tanácselnök válaszára Irányi a következőket mondta: Uraim!

Teljes mértékben helyeseltem volna az Elnök Úr válaszát, ha azt kérdeztem volna tőle



gy hajlandó-e energikusan közbelépni a szóban forgó ügyben. Hajlandó-e megjelölni atételeket, melyeket a tárgyaló felek visszautasíthatnának, egyszóval hajlandó-eegvizsgálni egy olyan fajta kérdést, melyből súlyos bonyodalmak származhatnának. Énonban nem ezt kérdeztem, hanem, ha jól emlékszem azt, hogy késznek mutatkozna-e aelekvésre, mely megakadályozza Franciaország szétdarabolását, hogy a békét mindkétdviselő fél szempontjából elfogadhatóan és európai szemszögből nézve kielégítően köseg. Úgy gondoltam, hogy akkor, mikor az emberi jogok ennyire fontos alapköve vanszélyeztetve, mintállamok sérthetetlensége és az európai egyensúly kérdése forog kockán, úgy hiszem, h

hadviselő felek szorgalmazása nélkül is minden állam kötelessége, hogy Európábangyhatalmi helyet foglaljon el. Ez az, amit kívánnék. Megengedem, hogy a kormánynak

nntartási lehetőségei vannak arra nézve, amit ezentúl lenni szándékozik.Azonban a francia terület sértetlen teljessége és az említett elvek fenntartásáért dolgo

zbenjárni az európai egyensúly érdekében, ez lenne az, amihez a kormánynak joga lettlna és hatalma ahhoz, hogy megtegye. Ha felhívásom sikertelen, megvigasztal az a ludagy megtettem ezt a felhívást egy olyan kérdésben, mely egész Magyarország és az egészilizált Európa rokonszenvét bírja és felhívom a Tanácselnök Úr figyelmét, hogy a nemza történelem a miniszterek ténykedéseit nem mindig úgy ítéli meg, hogy azok sikerreltak, vagy sikertelenek maradtak-e, hanem aszerint, hogy a miniszterek megtették-etelességüket népük érdekében a körülményeknek megfelelően. A magyar Nemzetgyűlé3l-ik

felhívása Lengyelország feldarabolásával kapcsolatban sem járt sikerrel. De a maineráció büszkeséggel emlékezhetik azokra a férfiakra, akik felhívást tettek a szerencsétp újra-feltámasztása érdekében és büszkeséggel fog az utókor arra emlékezni, hogyhaenge hangomnak nem lesz egyéb hatása mint az, hogy megmutassa, hogy voltak férfiakszem, hogy számosan vannak a magyar Parlamentben - akik azon voltak, hogy felemeljngjukat egy szerencsétlen nemzet érdekében. Nem hiszem, hogy hasztalan munkát

geztem volna. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem vagyok megelégedve a Tanácselkitérő válaszával.Az 1871. március 30-i ülésen, a Képviselőházban. Hajdú előadó a következő kijelentés

te: „18000 választó polgár által aláirt 178 petíciót intéztek a Házhoz A petíciók azt kérik

áztól, hogy adjon utasítást a kormánynak, hogy járjon közbe Franciaországnakmetország által tervezett szétdarabolási megakadályozása végett. Az előadó javasoln

gja, hogy a Ház vegye tudomásul a petíciókat aláíró polgárok nyilatkozatait. Ez a java

Ház alános jóváhagyásával fog találkozni.” Íme még egy tiltakozás ügyosztályaink egyikétől:

gy borzalmas áldozatokkal járó háború hat hónap óla pusztít egy országot. Ennek aborúnak célja abban áll, hogy leigázzon egy nemes nemzetet és felújítsa a középkori hó

got. Mindinkább növekvő aggodalommal szemlélik a népek Európa szívében egy hataloegerősödését. Ez a megerősödés a tartós béke fenntartásához szükséges nélkülözhetetlyensúlyt felborítva veszélyezteti más államok biztonságát és függetlenségét. Ez az

godalom tetőfokát érte el, amikor tudomást szereztek azokról a békefeltételekről, melyyőztes fél készül rákényszeríteni a francia nemzetre. E feltételek elkerülhetetlen



vetkezménye egyrészt Németország teljes túlsúlya, másrészt Franciaország megcsonkíanyagi romlása. A közjog megsértése és egy nagy nemes nemzet teljes összezúzására

apozott béke nem lehet tartós. Tekintve az eseményeket, nyugtalansággal ésalmatlansággal várjuk a jövő Európa sorsának alakulását és különösen a mi nemzetün

mi ma Franciaországon történt meg, holnap megismétlődhet Magyarország esetében.Tisztelettel kérjük a képviselőházat, szíveskedjen fontolóra venni az erősen nyugtalan

rópai helyzetet és javaslatot tenni a kormánynak, hogy haladéktalanul, a többi hatalmaszhangban, tiltakozzék Franciaország tervezett feldarabolása ellen biztonságba helyezvzel Európát a politikai és társadalmi veszélyekkel szemben, melyek azt fenyegetnék, hadítás jogát elismernők.”{17 2 }



I.FÜGGELÉK

Magyarországgal kötött fegyverszüneti szerződés.

Belgrád. 1918. november 13.)

1918. november 18-án 23 óra 15 perckor Franche d'Espéray tábornok állal delegált Henbornok és Michitch vajda aláírták Belgrádban Linder Béla magyar kormánykiküldöttel tonai megállapodást, melynek főbb rendelkezései a következők: A Szövetségesek és Ausztria-Magyarország között Magyarországra vonatkozóan aláírt

gyverszüneti szerződés alkalmazási feltételeit szabályozó katonai megállapodás.I. A magyar kormány visszavonja északról összes csapatát a Szamos folyó völgye, vala

szterce és Maros városok által megjelölt vonalról a Marosnak a Tiszával valószefolyásáig, Szabadkán és Baján keresztül Pécsig - ezen helységeket ugyanis nem szálleg magyar csapatok a Száva mentén a folyónak egészen Horvát-Szlavónia határával valóálkozásáig. A kiürítést 8 napon belüli határidő alatt be kell fejezni. A Szövetségesek a

ürített területet haderőik parancsnokló tábornoka által megállapítandó feltételek mellejhatalommal megszállják. A polgári közigazgatás a jelenlegi kormány kezében marad.A kiürített sávokban kizárólag a rendfenntartáshoz szükséges rendőrségi és csendőrsé

ők hagyandók meg, valamint azok, amelyek a vasútvonalak biztosításával vannak megbII. A magyar szárazföldi és tengeri hadsereg leszerelése, kivéve 6 hadosztály gyalogsá

2 hadosztály lovasságot, melyek a belső rendfenntartáshoz szükségesek, úgyszintén az

kezdésben már említett rendőrségi töredékeket.III. Az összes helység vagy stratégiai pontnak a Szövetségesek által történő

egszállásához való jog, amit a Szövetséges Erők tábornok-főparancsnoka lesz hivatvaeghatározni. A Szövetséges csapatok számára a magyar terület teljes kiterjedésen valóutazási és tartózkodási jog. Állandó használatbiztosítási jog a Szövetségesek dszükségletei számára minden köz- és vasúton gördülő, valamint víziúton szállítandóyagot illetően, akár állami akár pedig Magyarországon lakó magánszemélyek tulajdonápezi is az. Ugyanez vonatkozik az igás- és málhásállatokra is.IV. (...a vasúti anyag, vagon és gőzmozdony kiszolgáltatását illetően: 100 normál-vágá

zmozdonyt és 2000 vagont, valamint 50 keskeny-vágányú gőzmozdonyt és 500 vagontonfelül 6 monitort és a leszerelt dunai flottilla maradványát Belgrádnak azonnal átadnVI., VII., és VIII. ... A tábornok-főparancsnok rendelkezésére bocsátani 3000 főből

súti csapatot a Szerbiában lévő vasútvonalak helyreállítása céljából.Utász- és távírász-különítményeket a szükséges anyaggal a szerbiai távíró- és

vbeszélővonalak helyreállítása végett.XI. Diaz tábornok fegyverszüneti egyezményének aláírásától kezdődően (november 4

a) 15 napi határidő engedélyezése a német csapatoknak Magyarországon való átvonulástartózkodására. A Németországgal való postai és távirati forgalom csak a Szövetségesek

tonai ellenőrzése mellett történhet. A magyar kormány kötelezi magát arra, hogy mmiféle katonai távíróközleményt nem enged meg Németországgal.



XVI. Kötelezettségvállalás Magyarország részéről, melynek értelmében megszüntetnden kapcsolatot Németországgal és betilt mindenféle csapat- és lőszerszállítást. kivév

bornok-főparancsnok rendkívüli felhatalmazását a Romániában lévő német csapatok ámára irányuló szállításokra vonatkozóan.

1918. november 13.

magyar kormánykiküldött:nder-Béla s.k.dügyminiszter

A Keleti Szövetséges Hadtábornok-főparancsnokának kiküld

A francia keleti hadsereg parancsnokló táborHenry

A vajda:Michitch s.k.



V.FÜGGELÉK

trianoni szerződés tárgyaló feleit a népeknrendelkezési joga inspirálta-e?

Íme, hogy milyen kifejezési formában kérte a magyar küldöttség a Békekonferenciátónak gyakorlati alkalmazását: „Nem látjuk semmiféle indokát Magyarország

darabolásának sem általános érdekből, sem pedig a nemzetközi igazság szempontjábólégis lenne egy egyedüli megokolás. mely helyettesíthetné a történelmi jogot, s amely elsznek mutatkoznánk meghajolni: mégpedig a vitatott területeken lakó népek akarata.agyarország, amely jogosságának teljes tudatában meg akarja azokat tartani - és szomszzött, melyek különféle ürügy alatt meg akarják kaparintani e területeket, csakis e népe

gosak határozni ki legyen az, akihez tartozni akarnak. Minden megoldás, amelyik eményük nélkül való lenne, önkényességtől lenne bemocskolva. Egy ilyennek erőszakó létrehozása erőszak által való elpusztításnak lenne alávetve, mihelyst az erőviszony

egváltozik, s mindenki csak erre a változásra várna. Csak a szabadon kifejezésre juttato

mzeti akarat képes a régi jog helyett, amit annyira szeretnek vitatni, egy elfogadható újrehozására, rákényszerítve azt azokra is, akiknek az számításait keresztezné. Amennyibokok, melyeket az imént felsoroltunk, területünk megtartása érdekében nem látszaná

nök előtt nyomósnak, kérjék ki hát azok véleményét, akiket a kérdés közelebbről érdekrendelkezzenek velük úgy, mint egy akaratnélküli állatcsordával. Itt van ezeknek az ol

akran hangoztatott nemzetközi igazság- és szabadságjogról szóló nagy elveknek a döntőlanata, itt van az alkalom, hogy az azokat hirdetők őszintesége próbára tétessék. Ezen e

ősségének birtokában kérjük a népszavazást mindazokon a területeken, melyeket elarnak választani Magyarországtól.

Kérjük ezt a szabadságot biztosító feltételek mellett; mi hajlandók vagyunk az abból etározat elfogadására, akármilyen legyen is az. S ha ellenfeleink visszautasítanák az érdpek egy ilyen szilárd formában kifejezésre juttatott akaratának egyetlen bizonyítékát üemberi lelkiismeret bírósága elé kerülne ítéletre, mert ezáltal határozatukat olyképptatnák kifejezésre, hogy azáltal milliónyi lelket hajtanának igájuk alá, akik visszautasítgy az alá tartozzanak. Az új területrendezések elve amit az egész 20. századot betöltőalkodó eszmeként hirdettek nem lenne hát sem a nemzetiségek, sem az igazság, sem pzabadság elve, hanem a legyőzöttek rabszolgaságát jelentené.Magyar Béketárgyalások. A magyar Békeküldöttség munkájáról való beszámoló. Buda

. 31-32 pontok.



FÜGGELÉK

atárkő egy kálváriakereszt lábánál

Van valahol a nagy magyar síkság északi részén, a gabonaföldek végén, egy falucska:rpa. E falucskában száz földműves kiknek nincs fájuk, hogy télen fűthessenek és házai

egjavíthassák, telt vékával aratja a búzát. Szerencsére a Gondviselés, ismervén az embe

ükségleteit Tarpa közvetlen közelében, kétórai ökörfogat járásnyira, egy erdő-mezővárolyezett; Beregszászt, ahol csak favágók találhatók. Több mint ezer esztendeje Tarpa araregszászba hordták búzás zsákjaikat majd aztán kocsijaikat fatuskókkal észsenyalábokkal megrakva tértek onnan vissza. Mikor egy mázsa gabona, vagy egy öl fardült tova az úton, az államkincstár megkérte a maga részét s így aztán mindenki elégelt.19 nyarának egy napján, urak érkeztek oda s rámutatva egy kőre a kálváriakereszt lábán

mondták a parasztoknak „Ti tarpai emberek, ti magyarok vagytok és ti, beregszásziak, dig szlovákok. Ez a kő, amit itt láttok, ez a határ, és íme itt van két csendőr, kik majd

egmondják a többit.” A parasztok megemelték sapkájukat s ettől kezdve se búzát se fát állítanak az úton. A beregszásziak azóta éheznek, miközben a tarpaiak meg fáznak. Ímejes történet.Henri Beraud,„Le feu qui couve” 1932(a lappangó tűz)les Editions de France3-ik fejezet, 21-22 old.



I.FÜGGELÉK

keleti országok sorrendje a franciákimpátiájában

I.F.O.P.-nak (Francia Közvéleménykutató Intézet) a Paris Match 1967. szeptember 9-iámában közölt véleménykutatás eredménye:

franciák szemében legrokonszenvesebb keleti államok:elyik az a kettő az alábbi országok közül, amelyik az ön szemében a legrokonszenvesebézzük a két legrokonszenvesebb országot:

ngyelország 41agyarország 30goszlávia 22

mánia 16ehszlovákia 12lgária 6m nyilatkozott 31

végeredmény kevesebb 200-nál. mivel egyes személyek nem neveztek meg csak egy szágot.



II.FÜGGELÉK

V. Béla „mongol levél”-nek nevezett írása IV.nnocent pápához 1251. november 11 kelettel

RISZTUSBAN SZENTSÉGES ATYÁNKNAK és Urunknak Incének. Isten kegyelméből a Smai Egyház legfőbb papjának. - köteles és szíves tiszteletét küldi Béla. Isten kegyelméb

agyarország királya.Magyarország a mongol veszedelem folytán a legnagyobb sivataggá változott s a hitetle

rzsek úgy fogják körül, mint a sövény: keletről rutének és oláhok, délről a bulgár bosnyetnekek, akikkel most is hadakozunk; nyugatról és északról a németek, akiktől a közösvén a segítségadást várhatnánk, ehelyett nem a segítés gyümölcsét, de a háború töviseitzenvednünk, mert ránk törő rablásaikkal országunkat fosztogatják: - mindezekért, defőképp a mongolok miatt, kiktől félni a háború tapasztalatai tanítottak csakúgy, mint mpeket, akiken szintén átgázoltak kikérvén országunk főurainak és főpapjainak tanácsátisztus

lytartójához és testvéreihez, a kereszténység végső szükségében utolsó menedékéhezrdulok, nehogy bekövetkezzék rajtunk vagy inkább a mi testünkön át a többi kereszténypen az, amitől félünk.Napról napra jönnek ugyanis hírek a mongolokról: ezek most nemcsak ellenünk

szülnek, akiket legjobban gyűlölnek, mert annyi kapott sebünk ellenére sem törtünk ájukba, míg minden más nép, melynek erejüket nekifeszítették meghódolt, adófizetőjükt, így az országunkkal keleten határos orosz föld, kunok, oláhok, bulgárok földje, mely

előtt nagyrészt a mi uralmunk alá tartozott - e mongolok most immár nemcsak ellenünnem az egész keresztény világ ellen szervezkednek és ahogy nagyon sok hitelt érdemlő

nú állítja, roppant seregeiket hamarosan egész Európa ellen vonultatják fel.Attól is félünk, hogyha ez a nép ismét megjelenik, a mieink ismervén már a tatárok gyetlen vadságát, vonakodnak vagy nem mernek többé már ellenállni, a félelem az elleájába hajtja őket, ahogy a többi szomszédos népet - hacsak az Apostoli Szentszék rültekintő előrelátással óvatosan és hathatósan meg nem erősíti a mi országunkat, am

kosaiban bizalmai öntene.Mindezt főleg két okból írjuk meg: hogy ne vádolhassanak majd bennünket a lehetősé

mulasztásával vagy hanyagsággal.Ami a mulasztási illeti, mondhatjuk, hogy mindazt megtettük, amit helyzetünkben

pasztalataink alapján tenni lehetett, amikor magunkat és javainkat kitettük a tatárok akég nem ismert erejének és fenyegetésének. És mulasztással se vádolhat bennünket sen

A tatárok még az országunkban öldököltek, amikor megkerestük a keresztény világ háfőbb hatalmát:Felkerestük az Apostoli Szentszéket, mely az egész keresztény világ ura és tanítója,

egkerestük a császári udvart, amelynek hódolatunkat is fölajánlottuk, ha népünknek ejében döntő segítséget nyújt a mongol pestis ellen, és megkerestük a francia udvart is,honnan nem kaptunk vigasztalást vagy segítséget, csak szavakat.

Mi pedig minden lehetőséget kiaknázva, a kereszténység javáért királyi fölségünketegalázva, két leányunkat két rutén hercegnek, a harmadikat egy lengyel hercegnek adtu

eségül, hogy tőlük és más kelet felől lakó barátainktól megtudjuk a tatárokról a nagyon



kolt híreket, s hogy így szándékaiknak és cselszövéseiknek ellent tudjunk állni.A kunokat is befogadtuk országunkba és fájdalom, pogányokkal védjük országunkat,

gányokkal verjük az Egyház ellenségeit.És, hogy tovább menjek: a keresztény hit védelmére a mi elsőszülött fiunkhoz egy kunnyt adtunk nőül, hogy így a rosszabbat elkerüljük és hogy alkalmat szerezzünk a kuno

resztség föl vételérc rábírni, amint azt más népekkel is tettük.Ez és több más ok alapján óhajtjuk - legyen a pápa Őszentsége előtt bizonyítottan

ilvánvaló hogy annyi baj közepette Európa egyetlen uralkodójától, egyetlen népétőlmmilyen segítséget nem kaptunk, csupán csak a jeruzsálemi Szent János lovagoktól, akmrégiben a mi felkérésünkre fegyvert fogtak a pogányok és szakadárok ellen, hogy szágunkat és az igaz keresztény hitet megvédjék;

őket már elhelyeztük a veszélyeztetett pontokon, a kun-bolgár határon az Al-Dunánálert országunk megtámadása idején a tatárinvázió ezen a helyen tört be;

de ezzel a területtel más szándékunk is van; reméljük, hogyha Isten megsegíti munkáa nevezett testvérek munkáját és az Apostoli Szentszék is segítségre méltat minket, atholikus hitet a lovagok segítségével elterjesztjük, a Duna folyása mentén egészen anstantinápolyi-tengerig és így a római birodalomnak és a Szentföldnek is alkalmas

gítséget nyújthatunk.Másrészt pedig országunk közepén azoknak a váraknak a védelmezésére helyeztük ők

elyeket a Duna mentén építettünk s amelyek a mi népünk számára még újdonságok.Mert azon alapszik a mi sokszor kipróbált elgondolásunk, hogy nekünk, de egész

rópának üdvére szolgál, ha a Dunát védővárakkal megerősítjük. Mert a Duna az ellenáe.Mi is itt felkészületlenül és rettenetes vereség után tíz hónapon keresztül szálltunk

embe a mongolokkal, bár országunk akkor is szinte teljesen nélkülözte az erődítményea várvédőket;ha a mongolok a Duna birtokába jutnak, hogyha a mi országunkat, ne adja Isten,

oglalnák - akkor megnyílna számukra az út más keresztény országokba, egyrészt, mertnen a keresztény világ irányában nincsen akadályozó tenger, másrészt, mert itten aalkalmasabban tudják elhelyezni családjaikat, melyekben csodálatosan bővelkednek.Jusson eszünkbe Attila, ki keletről indult el nyugat meghódítására és Magyarország

zepén ütötte fel főtáborát. vagy ellentétként a római császárok példája, akik nyugatróltek harcolva, hogy keletet leigázzák és akik a legtöbb haderőt a mi országunk határai klyezték el.Mindezeket gondosan fontolja meg Szentséged, intézkedjék és tegyen üdvös orvosság

bre, mielőtt elüszkösödik.

Épp ez okokból kérem körültekintő pápai Szentséged gondoskodását, kegyeskedjék üdóintézkedéseket tenni és üdvös orvosságot alkalmazni mielőtt a seb elmérgesedik.Sok gondolkodó ember nagyon csodálkozik azon, hogy Szentséged a jelen körülménye

zött, a francia királynak, az Egyház előkelő tagjának Európa iránt tanúsítottdektelenségét eltűri.

Azon is nagyon csodálkoznak, hogy szentséged annyi mindenről gondoskodik anstantinápolyi birodalom és más tengerentúli területeken.dig ha ezek - amitől Isten óvjon - elvesznének, ez nem okozna akkora kárt Európa

kosságának, mintha egyedül csak a mi országunkat sikerülne a mongoloknak birtokba

nniök.Kijelentjük Isten és ember előtt, hogy akkora a szükségünk és olyan súlyos az ügyünk



gy, ha az utak veszélye nem tartana vissza, nemcsak követeket küldenénk, aminthogy ldünk is, hanem személyesen is leborulnánk Szentséged elé, hogy az egész Egyház előtllassuk hangunkat, hogy nyilatkozatot tegyünk a magunk mentségére és hozzájárulástrjünk ahhoz, hogy a mongolokkal megegyezzünk, ha Atyai Szentséged a kért segítségetm adja és ránk szakad a veszedelem.



Könyörgünk, vegye figyelembe az Anyaszentegyház, ha nem is a mi, de legalább a mi sály elődeink érdemeit, akik teljes odaadással és tisztelettel megőrizték magukat és azvözítő hitnek megnyert népüket a világ egyéb fejedelmei közt a hit tisztaságában és azyház iránti engedelmességben, amiért aztán az Apostoli Szentszék nekik és utódaiknak

meddig jól ment dolguk, kérés nélkül is sokszor mindennemű kegyelmet és kedvezéstújtott és ígért veszély esetére.Most azonban bizonyos, hogy súlyos veszedelem fenyeget. Nyissa meg tehát Szentség

vét és küldjön komoly segítséget jelentő fegyveres sereget a hit védelmére és a nép javnagy üldöztetés idején.

ert, ha ezzel a méltányos és a római Egyházhoz hű összes keresztényeket érdeklőrésünkkel, amit alig hihetünk. Szentséged elutasítana minket, hogy nem mint fiak, hannt az atyai nyájból kizárt mostoha gyermekek, a szükségtől vezetve máshol koldulunk alomért.lt Sárospatakon, Szent Márton püspök és hitvalló napján, november 11-én. Béla

agyarország királya



{1 }

{2 }

{3 }

{4 }

{5 }

{6 }

{7 }

{8 }

{9 }

{1 0}

{1 1 }

{1 2}{1 3}

{1 4}

{1 5}

{1 6}

{1 7 }

{1 8}

{1 9}

{2 0}

{2 1 }

{2 2}

{2 3}

{2 4}{2 5}

{2 6}

{2 7 }

{2 8}

{2 9}

{3 0}

{3 1 }

{3 2}

{3 3}

{3 4}

{3 5}

{3 6}

{3 7 }

{3 8}

{3 9}

{4 0}

{4 1 }

{4 2}

{4 3}

{44}

{45}

{46}

{47}

{48}

{49}

{50}

{51}

{52}

{53}

{54}

{55}

{56}

{57}

{58}

{59}{60}



{61}

{62}

{63}

{64}

{65}

{66}

{67}

{68}

{69}

{70}

{7 1}

{72}{73}

{74}

{75}

{76}

{7 7 }

{78}

{79}

{80}

{81}

{82}

{83}

{84}{85}

{86}

{87}

{88}

{89}

{90}

{91}

{92}

{93}

{94}

{95}

{96}

{97}

{98}

{99}

{100}

{101}

{102}

{103}

{104}

{105}

{106}

{107}

{108}

{109}

{110}

{ 1 1 1 }

{112 }

{113 }

{114 }

{115}

{116 }

{ 1 1 7 }

{118}

{119 }{120}



{12 1}

{122}

{123}

{124}

{125}

{126}

{12 7 }

{128}

{129}

{130}

{13 1}

{132}{13 3 }

{134}

{135}

{136}

{13 7 }

{138}

{139}

{140}

{14 1}

{142}

{143}

{144}{145}

{146}

{14 7 }

{148}

{149}

{150}

{151}

{152}

{153}

{154}

{155}

{156}

{157}

{158}

Trianoni Magyar Sors

Documents

Transcript of Trianoni Magyar Sors