TIZENHATODIK KORSZAK. - Transindexadatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf9786.pdf · [Erdélyi Magyar...

[Erdélyi Magyar Adatbank]

TIZENHATODIK KORSZAK.

Az Apaffiak kora.

(1661–1691.) A Rákócziak és Apaffiak kora közt két fejdelem szerepelt,

B a r c s a i Ákos és K e m é n y János; de sajátlag mindkettő a Rá- kócziak korába esik, mennyiben Barcsait a török II. Rákóczi György ellenében, Keményt pedig a II. Rákoczi György menekült pártja Barcsai ellen állitá fel.

Egyik se birt a trónon megállani, mindkettő erőszakkal ta- szittatott le. E szerint II. Rákóczit is ide számitva, három év alatt, (1660–62) három fejdelem bukott meg s esett a II. Rá- kóczi lengyel expeditiójából keletkezett zavar áldozatául, mignem beállt az Apaffiak kora.

Apa-nagyfalvi A p a f f i Mihály egy családot hozott trónra, mely a Bethlenekkel egy törzsből ered s azzal osztályos atyafi. E család két fejdelmet adott, az apát és fiut, I. és II. A p a f f i M i - h á l y t , kik közé T ö k ö l i Imre fejdelemsége szővődik, mielőtt II. Apaffi M. Erdélyt I. Leopold császár és király kezébe ejté.

Az Apaffiak kora helyreállitása akart volna lenni a megron- gált erdélyi fejdelemségnek, mit a török az ujonnan felállitott vá- radi és jenei basák által a hódoltság terjesztése utján elnyeléssel fenyegetett. Jenő és Várad török kézbe esvén, a fejdelemség többé nem volt a régi, a török nem respectálta többé; mignem Bécsnéli megveretése, Buda elvesztése által magyarhoni uralmának végórája ütött, s Erdély nem támaszkodhatván reá, visszament, honnan el- szakadt, a magyar koronához.

Mi az erdélyi fejdelemségre a zárpontot feltevé.


I. Apaffi Mihály, fejdelem.

(1660 nov. 20 – 1690 apr. 15)

I.

Uralkodni kezd. Kemény János serget hoz ellene. A török segélyt küld, Keményt megveri, elejti.

Mint fennebb látók, I. Apaffi Mihályt Kemény János kiverése

után, Ali basa bosniai vezér tétette fejdelemnek, a vásárhelyi tá- borban rögtönzött gyülésben 1661 sept. 15-én; mire Apaffi nov. 20-ára, Kis-Selykre gyülést hirdetett, magát formaszerint meg- választatá, conditiókat iratott maga elé, melyekre az esküt letévén, ünnepélyesen beigtattatott. 1)

Apaffi, mikor fellépett, még fiatal ember, s nem valami láng- ész, nem valami hadvezér és diplomata: mindazáltal mégsem lehet minden képességet tőle megtagadni, s különösen nem a szivjóságot, miáltal elleneit lefegyverzé.

Nem volt elég bajnak az, hogy Kemény, mint ellenfejedelem sereg élén állt vele szemben; hozzájárult még az is, hogy, há- rom év óta török, tatár és némettől dult, kipusztitott haza, szét- szórt nemesség, fegyverrel meghajtott székelység, üres fejdelmi pénztár, s pártoskodásban szétzilált fegyveres erő volt az, mivel egyelőre rendelkezhetett; vagyis egy szétmállani indult országot kapott, melyet már csak a beavatkozni akaró szomszéd hatalmak egymástóli féltékenysége tart még fenn, melynek szervezésére oly talentum kivántatott volna, mely Erdélyt, mint egy második Svájczot semleges helyzetben tartotta volna.

Apaffi a kisselyki gyülést nov. 23-án bezárván, Szebenbe ment; de a helyett, hogy a szervezésben segitenék: a kis orszá- gokra oly üdvös semlegesség elvét felfogni nem biró, határozott politikát erőltető, idegenektől inspirált párt, tovább folytatá tusáit.

Kemény János kiveretése után Máramarosban Bikszádra, Montecucculli Tokajba ment, téli szállást vettek. 2) Azonban Ke-

1) Chronic. Fuchsio II. 128. 2) Joan. Bethlen 265.


I. APAFFI MIHÁLY (1662 JAN.) 119 mény János, ki sem sergét tartani, sem vágyairól lemondani nem birt, s mint egy II. Rákóczi György uralkodni vagy meghalni, csak e kettő között kivánt választani: a mint Ali basa elvonulását meg- hallá, vissza akart térni, Montecucculitól és gr. Wallis szathmári várparancsnoktól segitséget kért, hogy beronthasson. S bár vele volt tanácsosai, H a l l e r Gábor és János, B á n f i Dénes, B e t h - l e n János és Farkas, Petki István, Szentpáli János nem he- lyeslék, 1662. jan. 3-án beindult.

A hideg esőre válván, az utak megbomlottak, mintha a ter- mészet is időt akart volna adni a gondolkodásra, a vesztére rohanó Keménynek. Nejét Nagy-Bánya közelében Dobraviczán elhagyja, nem sejtve, hogy utolszor bucsuzik tőle az életben. Szentpáli Já- nost 2000 lovassal előre küldé, hogy Kolozsvár parancsnokával Ébeni Istvánnal egyesülve, siessenek előre, Apaffit, ki dec. 16-án Szebenből Medgyesre jött vala, 1) fogják körül.

Apaffi e váratlan hir hallattára, összehivá hiveit, s követsé- get küldött Keményhez, mely biztositsa jószágait s kérje fel, kimélje a hazafiui vért, ne idézze be ujra a törökség duló ostorát, s végül igérje meg, hogy ha a törökkel kibékül, Apafi kész lemondani. 2) Kemény, ki egész éltét honának szentelé, mint egy Coriolán, ki szeretett hazájára idegen sergeket vezérelt, s kinek szivében az elébe jött Róma a legfájdalmasabb hurokat pendité meg – aként állt a követtséggel szemben: nem birván coriolani lelki erővel, ki magát szeretett hazájáért a hóditásra vágyó idegenek boszusá- gának odaveté – a követeket hidegen fogadta, letartoztatá. Az oly hosszasan dicsőitett hadvezér lelkét e percztől végtelen habozás homálya árnyalá be, mi végül is vesztét okozá.

Apaffi helyzetét belátva, mert Szentpáli közeledett, s Med- gyes falaiban nem bizhatott, jan. 12-én Segesvár alatt megjelent, bebocsátást kért; de a polgárság nem akarván magát ostromnak kitenni, félt, hogy ugy jár mint Szeben, mikor Barcsait befo- gadta – ellenmondott, s a tanácsnak nagy nehezen sikerült ki- vinni, hogy legalább az alsó várba bebocsáttassék. 3)

Apafi helyzete nem tartozott a kellemesek közé, szorult-

1) Fundgruben II. 129. l. 2) Joan Bethlen 271. 3) Kurz, Magazin II. 488. Fundgruben II. 129.


120 I. APAFFI MIHÁLY (1662 JAN.) ságát még az is sulyosbitá, hogy a védelmére hagyott 18 század oláhhoni katonaság odahagyta. Váradi János, kit Kemény szintén előre küldött, január 14-én már Holdvilágra, Szentpáli pedig Segesvár alá érkezett, s jan. 16-án a tanácsot felszólitá, hogy Apaffit adják ki, de ez a levelet felbontatlan Apaffi kezébe szolgál- tatá, a törökség pedig a támadást visszaverte.

Szentpáli az ellen csekély voltát látva, gyors-futárt indita Kemény elébe, hogy siessen: azonban ez természeténél fogva is késedelmes ember lévén, tiz tizenegy órakor indult meg s kis ál- lomásokat vett, e miatt Szásznádas felől jöve, csak is jan. 19-én érkezett meg. Sergét Segesvár körül raká el, maga Fejéregyhá- zán, a vele volt Hallerek kastélyában vett szállást. Másnap Apaffit találkozásra szólitá fel, mit ez nem fogadott el; 1) Segesvárt fel- kéreté, de a tanács kitérőleg válaszolt. Jan. 21-én a várost körül- lovagolja, ostromhoz készül. Azonban meghozzák a leverő hirt, hogy Kucsuk jenei basa, kit Ali Apaffi sürgetésére segitségül küldött 2000 törökkel, s az utjából visszatéritett oláhhoniakkal Medgyesre érkezett. Haditanácsot tart, a vele volt német tábornokoknak a volt tanácsuk, hogy Kucsuk elébe menjenek, verjék meg, mielőtt Apaffi táborával egyesülne; egyedül Kemény volt ellene, bár jól tudta, hogy Segesvár az ostromot ki nem állja. Jan. 22-n, vasár- napi napon sergeit összehuzza, az ágyuk már készen állnak, mi- dőn érkezik egymásra a tudósitás, hogy Kucsuk a Segesvártól ne- hány órára fekvő Medgyesről megindult. A harczi sorban álló sereg Keményt ujra unszolni kezdé, hogy a szándékolt ostrom helyett, Kucsuk elé menjen, de ő mintha a végzet kötötte volna le, sergét ott hagyá állani a havon, Apaffi letartoztatott követeit Segesvárra bocsátá, lovagolt és gondolkozott; 2) mire délután három órakor sergét a helyett hogy a csekély erővel érkező Kucsuk kifáradt népe ellen vezesse, mintegy visszainditotta, Hétúr felé. Itt haditanácsot tartott, mely alatt Segesvárról ágyudörgés jelenté, hogy a két kis sereg magát, Kemény 10,000 hadedzett tábora sze- meláttára, szerencsésen összekötötte. 3) A német tábornokok erre teljes visszahuzódást javasoltak, Kemény pedig, tán hogy Apaffi

1) Fundgruben II. 129. 31. 2) Joan Bethlen 228. 3) Fundgruben I. 132.


I. APAFFI MIHÁLY. (1662 JAN.) 121 ebesfalvi kastélyát kiprédáltassa, estvefelé, egy kis patak völgyén Nagy-Szöllősre ereszkedett le.

Másnap, jan. 23-án, Kemény abban bizva, hogy Kucsuk fá- radt sergét nyugtatni fogja, a papilakban egész nyugodtsággal Mon- tecucculihoz, Wallis szathmári parancsnokhoz segélyt kérő leveleket irata. Serge pedig pihent.

Azonban ebédtájt, azon idő számlálása szerint 9–10 órakor jelenték, hogy Kucsuk hegyről völgybe tartó tábora feltünt, s köz- tök csak félóra tér fekszik már. Kemény trombitát fuvat, táborát a falu szélén felállitja. A kis völgy, melyet egy kis patak hasit, s melynek déli részén erdő, északin lankás hegy, a két tábor lo- vasságának igen szük pályatért igért. Kucsuk, ki csak 5000 embert hozott, meglátva ellensége két akkora táborát, megcsokolá a földet, fővegéből egy kerecsen tollat nyomván fia fővegébe, e szavakkal: jobb ellenség fegyvere által elesned, mintsem futót atyád kardja verjen keresztül, a balszárny élére állitá; akkor a törökökhez for- dult, figyelmezteti, hogy Erdély közepén állnak, s ha futnak, a hon széléig a nép veri agyon, s az oláhhoniaknak pedig tudtokra adá, hogy ha csak hátra tekintenek, mint kutyákat fogják a törökök le- sujtatni. Ez eljárás után repül a parancs, hogy mindenki lovára fe- küdve, minden lövés nélkül nyilsebes rohammal kardra vegye az ellenséget. Ily fanatikus intézkedés ellenében, Kemény tábora, mely előcsatákat remélt, vontatva sorakozott. Egy hófejérbe öltözött magyarhoni lovag Keményhez tart, s figyelmezteti, tartsa távol az erdélyi urakat, mert éltére leselkednek: erre főbb embereit, kik közt H a l l e r Gábor és Pál, B e t h l e n János és Farkas, B á n f i Dénes, H u s z á r Péter, R h é d e i F e r e n c z é s U g r o n András, a német lovasság közzé rendelé, mellette csak fia, S i m o n és hive Ébeni István maradott. 1) Más lóra ült, azon végzetes lóra, melyet második bejövetelekor az Örményesen legyilkoltatott Barcsai Gás- pártól hoztak vala neki.

Készen voltak, kezdődött a csata. Kucsuk tábora a parancsot betüszerint teljesité, mint bőszült áradat rontott Kemény táborára, melynek balszárnya csakhamar megbomlott, mi a többit is maga után vonta. Futottak, hogy a falun átmeneküljenek, de a törökség

1) Joan Bethlen 219–86.


122 I. APAFFI MIHÁLY. (1662 JAN.) körül fogta. Kemény, kinek gyanusan nyergeltek, futtában lováról lefordult, G y u l a i István étekfogója a bizonyos halál előtt lová- ról lepattant átajánlta neki; de hiába áldozta fel magát, mert mind- ketten eltiportatának. 1) Kucsuk győzelme teljes volt, 18 győzelmi zászlóval s 448 kópjára tűzött német fejjel tért vissza Segesvárra. 2) Igy bukott el K e m é n y J á n o s , ki fejdelemségét annyi erőszakos halál, annyi honfivéren épité. Barcsainál, kit átlövetett, alig talált szebb halált, még holttestét se találhatták meg. 3) Hihe- tőleg ő is ott fekszik Nagy-Szőllős faluvégén, azon sirdombok alatt, melyek egy részére a falu káposztás kertjében a kegyeletes nép virágokat ültet, a melyekkel szemben az ut mellett, e csatát sze- rény emlék-oszlop jeleli. 4)

II.

Apaffi Kemény hiveit notáztatja. A várak meghajolnak. Ko-

lozsvárt ostromolja. A török a Kemény melletti beavatko- zásért fegyvert fog a császár ellen. Apaffi is kimegy. Lesz

a vasvári béke. Kemény János eleste mindenesetre jelentékeny lendület, de

azért Apaffi tróna nem volt tul minden veszélyen. Mivel Kemény Erdélyt osztrák pártfogás alá bocsátotta, s az országgyülés a párt- fogást törvénybe igtatta: I. Leopold mint magyar király s illetőleg a magyarhoni rendek Erdélyről le mondani nem akartak, mi két évi hadjáratot vont maga után.

A nagy-szőllősi csata után, Kemény János és fia S i m o n bukott pártja egyrészével Magyarhonba, Aranyos-Medgyesre futott mostoha anyjához, a másik rész, mint B á n f f i Dénes, B e t h -

1) Joan Bethlen 284. Cserei Histor. 8. l. 2) Fundgruben II. 132. Ku- csuk Segesvártt helyt febr. 20-ig mulat. Fundgr. II. 134 l. 3) Bethlen Jánosként (288 l.) testét korán nem keresték, nem tudák, elesett-e vagy menekült, s igy nem kapák meg. Csereiként (10 l.) köntösét másnap Apaffihoz vitték, holttestét keresteté, de nem kapták meg. A mondaként megkapták, s sogora Bethlen Ferencz, ki Kata nevü testvérét tartá, Keresdre viteté titkon, nehogy gunytárgya legyen; de Keresden most is földön heverő sirköve el- lenkezőre mutat. 4) AZ emlékoszlop téglából épült, mintegy 3–4 öl magas, mit Nagy-Szőllős 1851-ben megujittatott. Leirását Magy. Hirlap 1851. L. Erdély Régiségei 278–9 l.


I. APAFFI MIHÁLY. (1662 JAN.–MART.) 123 l e n Farkas, Bethlen-várába, H a l l e r é k , R h é d e i Ferencz, Görgénybe, Ébeni István Kórod-Szent-Márton ura Szamosujvárra, mások Fogaras, Déva, Kővár, s más magokat tartó várokba vonultak. Bár le voltak verve, de hogy le lennének győzetve, azt nem hitték; azon gondolatra jöttek, hogy Kemény Simont kisért- sék meg fejdelemmé tenni, s hogy erre támogatást nyerjenek, Macs- kási Boldizsárt Bécsbe küldék. 1) Reményükben nem is csalatkoz- tak, mert I. Leopold febr. 28-ról több Kemény párti főember ré- szére leveleket jegyzett alá, 2) s azokkal az erdélyi születésü Szent- györgyi Ferencz váczi püspököt Aranyos-Medgyesre küldé: hol pártgyülést rögtönzöttek, s Kemény Simont a fejdelemséggel nyiltan megkinálták.

Az akarat és terv megvolt, csak a kiviteli tehetség hiányzék, mert Apaffi sem sokat habozott: S á r o s i Gergelyt, később D a - n i e l Istvánt szintén Bécsbe küldé, s hathatósan sürgeté, hogy a császár a Keménypárt támogatásával hagyjon fel, Kolozsvárról a németőrséget parancsolja ki. 3) Mig ezek fenmulatnak, Görgény- várát a belemenekült főemberek, Fogarast B e t h l e n Gergely, Dévát Keresztesi Ferencz feladá. Mire Apaffi, hogy a habozókat felébressze, Nagysinkről, febr. 23-án Görgényszentimrére ország- gyülést hirdetett, 4) mely mart. 10-én megnyilván, a Kemény- párt ellen hatalmasan fellépett: Kémény János donatióit, mivel fegyverrel s a török beegyezése nélkül lett fejdelem, eltörölteté; hiveit, mint testvérét Kemény Pétert, fiát Simont, B á n f i Dé- nest, Kapi G y ö r g y ö t , K o r n i s Gáspárt, T o r m a Istvánt és Já- nost, T e l e k i Mihályt, B e t h l e n Farkast, D o m o k o s Jánost, M a c s k á s i Boldizsárt, H e n t e r Pált, A l v i n c z i Istvánt, S z é - k e l y Istvánt, mint pártosokat notáztatá. 5) Z o l y o m i Miklóst– később –mert a fejdelemséget kereste, Fogarasba záratá. Mely erélyes fellépése által, ha az osztrák pártot nem semmisiti is meg, de Erdélyt kormánypálczája alá kapá.

De még sem teljesen, mert Kolozsvár, Szamosujvár, Kővár s Biharmegyében a Székelyhidi erőd még mind német őrség kezé-

1) Joan Bethlen 291. Cserei M. Hist. 10. 2) Okl. Joan Bethlen 308. 3) Joan Bethlen 292. 4) J. Kemény, Appa. Epist. X. 254 5) Törvénycz. Mike, Art. Diet. III. 341. Azonban az 1663 szászkézdi febr. 22-ki 12-ik, sept. 24-ki 9-ik t. cz. feloldozá őket.


124 I. APAFFI MIHÁLY. (1662. APR.–JUN.) ben van: mi annyival inkább aggasztá Apaffit, mert a bécsi udvarral ellenségeskedő porta megirá, hogy siessen visszavenni, mert ha ő veszi vissza, törököket rak beléjek.

A mint tehát a tavasz annyira nyilt, Apaffi hadjárathoz fo- gott. A támogatására bennhagyott Kucsuk basával apr. elején felkelt, Kolozsvárnak tartott, de ágyuk nélkül, s oly lassan, hogy tizenkét mértföldet husz nap hagyott hátra; mert várta D a n i e l Istvánt Bécsből, s miután ez apr. 15-éről azon szóbeli választ hozta, hogy a császár őrségét csak akkor fogja kihuzni, mikor Erdélyt veszélyen tul látja: 1) Apaffi a vele volt Kucsuk basával, a Gör- gényből hozott hét ágyuval, Szamosujvár alól Kolozsvár alá jött, apr. 25-én ostrom alá vette. Redan ezredes feladásról hallani sem akart. Majd Fogarasból három nagy s két kisebb ágyu érkezett, a temetőről a várost lövetni kezdék, de minden erély nélkül, mert attól féltek, hogy Kucsuk basa bele fog ülni. 2)

Mig Kolozsvár lassu ostroma foly, Magyarhonban I. Leopold máj. 1-én országgyülést nyitott meg, felkérte a hont, adjon se- gélyt, mert a török Erdélybe lett beavatkozásáért fenyegetődzik. Heves hongyülés lett: a nádor W e s s e l é n y i Ferencz a segélyt sürgetők élére veté magát; a protestáns követek a jezsuiták befo- lyása által elszedett templomok visszaadását, a rendek előbb sérel- meik orvoslását sürgették, addig segélyről beszélni nem akartak. Zrinyi „Ne bántsd a magyart” czimü röpirata ekkor jelent volt meg; a protestans vallásnak Erdélybeni teljes szabadsága, mint keserü ellentét hatott az izgatott kedélyekre; a lett belőle, hogy a protestansok a gyülést odahagyák, s másutt akartak összegyülni: de a kormány tudván, hogy a török ez évben sikra nem száll, ha- ragjukkal nem sokat törödött.

Azonban a bécsi udvarnak Erdély forrongásban tartása is terveibe vágott: e végre T e l e k i Mihályhoz jun. 4-éről kegyel- mes levél érkezett, mely őt hűségben maradásra intette; hogy a Kolozsvárba szorult német őrségen is segitve legyen, Szentgyörgyi Ferencz, váczi püspök Apaffihoz jött, jun. 15-én fegyverszünetet kötött; s azon ürügy alatt, hogy Redan ezredessel az átadás felett végezni megy be, kieszközlé, hogy Kolozsvárra bement s az ez-

1) Cserei M. Hist. 13. Joan Bethlen 295. 2) Okl. Joan Bethlen 317.


I. APAFFI MIHÁLY. (1662 JUL – 1663. FEBR.) 125 redesnek tudtul adá utasitását, hogy csak ugy adja fel, ha tovább nem tarthatja. Kucsuk basa, mert fel nem adák, a püspököt jan- csárai örizete alá vetteté; s mire jul. 5-én, a kiürités helyett N.- Bányáról uj sergeket csempésztek be, Kucsuk Szentgyörgyit Ali basához küldé, hol nem soká meghala. 1) Folytatta még az ostromot, de D a c z ó J á n o s a portáról azon izenetet hozta, hogy szünjen meg minden ellenségeskedése: 2) mire Kolozsvár ostroma fél- beszakadt. Appafi táborát Kocsárdra tette át, hol oct. 6-án kiadta rendeletét, hogy az egykor Fejérvárra alapitott, s most Kolozsvártt székelő Bethlen Gáborféle t a n o d a az ellenséges Kolozsvártt hagyja oda, települjön át E n y e d r e , mi meg is történt. 3)

Kolozsvár ostromát a porta azon reményben hagyatá félbe, mert azt hitte, hogy a közte és Ausztria közt folyamatban volt egyezkedés Erdélyt a német őrségtől szép uton megtisztitja. Az al- kudozás folyt. De azért Kucsuk basa Apaffi mellett maradt. S hogy élelmezhessék, oct. 20-án Medgyesen hongyülést tartottak, s azon időre, mig a török bennelesz, még a székely szabad és jobbágy né- pet is adó alá veték. 4)

Hogy ez által nem a székely szabadság megrontása czéloz- tatott, hanem kényszer volt mi a rendeket erre vitte, fel kell em- litenünk, hogy ez időben Erdély egyrésze már mint hodoltság a váradi s jenei basáknak adta fele adóját, a más rész a meg nem ha- jolt s német őrség alatt álló várak nyomása alatt nyögött, s igy az állam uradalmai mit sem hajtottak. S hogy a fejdelmi pénztár si- lány állását, s a kegyetlen Kucsuk basáskodását jelezzük, meg kell emlitenünk, hogy mindamellett, hogy a rendek a basának M.-Vá- sárhelyt jelelték téli szállásul, ő Medgyesre szállt be, s 1663 jan. 11-én, a fejdelemmel együtt, a tavaly annyit sanyargatott Seges- várra szállt be. 5) Mi febr. 22-én Szászkézden egy országgyülést vont maga után, hol most először, a nemesség még magára is adót vetett, minden jobbágy után egy tallért; s hogy a Kemény-pártia- kat megnyerjék, az egy K e m é n y Simonon kivül, másokat a nota alól felszabaditottak. 6)

1) Joan Bethlen 340–362. 2) Ugyanott. 337. 3) Okl. J. Kemény Suppl. Dipl. X. 257. 4) Törvénycz. Mike, Art. Diet. III. 363. Benkő, In- mago Bat. Sic. 82. 5) Fundgruben II. 136. 6) Törvénycz. Mike, III. 377. Fundgruben II. 137.


126 I. APAFFI MIHÁLY. (1662 MART–SEPT.) És e felszabaditás igen jókor esett, mert a porta és a csá-

szár közt az alkudozás még mind folyt, szinte ki voltak egyezve, Erdély németőrségtőli kiüritése már csaknem alá volt irva: midőn a fiatal nagyvezér harczvágya a diplomatia majd egy éves munká- ját egyszerre keresztül huzta, 200,000 embert fegyverzett fel, s Ausztriát a Kemény János melletti beavatkozásért készült megtá- modni. S hogy ez nem puszta hir, Erdélynek 300 málhahordó teve beérkezése jelenté, mi mart. 8-án jöve meg. 1)

Egyszerre belátták, hogy nehéz napok következnek. Hogy Apaffi is készüljön, a rendelet máj. végén érkezett; szerették volna, hogy e pohár elmuljék; H a l l e r Gábort Ali basához futta- ták. 2) Azonban a török sergek megindultak: a két oláhhoni vajda, a tatár khám fia táborával Erdélyen huzodott keresztül; Kucsuk basa is kiment: Apaffi pedig Szebenbe félre vonult, megigéré, hogy mihelyt egészsége engedi, maga is vezérli népét, huzta halasztotta az indulást; de a mint Achmet nagyvezér roppant táborával Buda felé közeledett: Szebenből kiszállt, a keczei táborban, jul. 20-án, hongyülést tartott, adót vetett; 3) P e t k i Istvánt, B é l d i Pált, Li- terati Fleischer Andrást, szebeni kir. birót helytartóinak nevezvén, N a l á c z i István alvezérével, táborával megindult. 4) S mire a hon- ból kiment, helytartói sept. 24-én Maros-Vásárhelytt országgyü- lést tartottak, s P e t k i István küküllői főispán, s B é l d i Pál, belső-szolnoki főispán, háromszéki főkirálybiró, s fővezér nevében törvényczikkeket hoztak, melyekben a nota alól K e m é n y Simont is felmenték; e mellett az aulicus B á n f i Dénesnek Gyalu-várát inscribálák; de hogy Apaffinak is kedvét keressék, megemlitvén, hogy ország javáért a nagyvezér mellé ment, hogyha tán odaveszne, nejének és családjának F o g a r a s - v á r á t hozák, 80,000 ftban. 5)

Ily előzmények után ért ki Apaffi Magyarországra, mely ön- hibáján kivül két hatalmasság dulakodásának lőn ismét vérmezeje. A mult évi országgyülésen a katholikusoktól megszavazott insurgá- lást az ellenzéket képező protestansok lehetetlenné tevén, a felülés határnapjára, jun. 27-re a nemesség alig volt képviselve. Mire a tö- rök közelgett, a nádor W e s s e l é n y i Ferencz aug. 29-én véres

1) Fundgruben II. 137. 2) Jelentés Tud. Gyüjt. 1821. VII. 135 Joan Bethlen 374. 3) Törvénycz. Mike, Art. Diet. III. 385. 4) Benkő Trans. I. 303. 5) Törvénycz. Mike, Art. Diet III. 389.


I. APAFF1 MIHÁLY (1663 OCT.–1664 JUN.) 127 kardhordást rendelt, hogy ki a 16 évet betöltötte, fegyvert fogjon. 1) Mit sem használt: a török majdnem csata nélkül nyomult felfelé, mintegy 100,000 rabigába füzött embert hurczolt maga után.

Apaffi az erdélyi sergekkel szintén kiérkezett, s mert a nagy- vezér Magyarhon fejdelmének akarta őt tenni, roppant pompával fogadta, s vele oct. 22-ről Magyarhonhoz kiáltványt bocsátott, melyben felszólitá, hogy magát Erdély példájára török oltalom alá bo- csássa; a nádor oct. 31-én ellenkiáltványnyal, I. Leopold császár pedig nov. 10-ről külföldi segélyek igéretével felelt. De azért a csaták és várfoglalások folytak. Apaffi is Érsekujvárt bevette s miu- tán benne török és erdélyi őrséget hagyott, téli szállásra visszain- ditá táborát. Egyedül a derék H a l l e r Gábor nem láthatá Erdélyt, mert a fővezér az utból visszaviteté, s ismeretlen okból nov. 26-n fejét véteté. 2)

Apaffi visszafelé jövetelét a neki meg nem hodlt várak meg- kapására használta fel: S z é k e l y h i d alá jövén, az őrség fejen- kénti öt tallérért dec. 5-én feladta; K o l o z s v á r német őrsége 1664 jan. 21-én Székelyhid példáját szintén követte; s mint Apaffi irá Naláczihoz, kit Nándorfejérvárra a nagyvezérhez kül- dött, Kolozsvár 4572 tallérába került. 3) Azonban Kővár, Sza- mosujvár és Bethlen német őrségtőli megtisztitása még mind nem sikerült; hogy czélját érje, cselhez nyult, a császárnak hűséget igért, s Székelyhidát visszaigérte, de Vér Györgynek a parancs- noknak ellenkezőt rendelt. I. Leopold mart. 22-ről Apaffinak töb- bek közt azt irá, hogy a várak átadásába beleegyezik, csak azokat, kik a várőrségekből átálltak, szolgáltassa ki megbüntetés vé- gett; tudtul adá, hogy titokban akarván tartani irásait egyenesen neki irjon, s felkéré, hogy hivsége zálogául tudassa, kik voltak azon magyarhoni urak, kik a töröknél akartak keresni oltalmat. Apaffi a levélre, mely több ily bizalmas pontokat foglalt magában, mert már tavasz volt, s a török hadjáratokhoz kezdett, kissé emelkedet- tabb hangon felelt: jun. 12-ről tövisi táborából a császárnak az átálltak kiadását megtagadta; azt, hogy egyenesen irjon elfogadta;

1) Okl Tud. gyüjt. 1834. X. 83 2) Cserei 12. l. Apaffi trónféltését gyanitja okának. Bethlen János törökellensségét állitja 3) Apaffi levelei F. m. országi Minerva 1829 I. 26 28.


128 I. APAFFI MIHÁLY (1664 JUL.–AUG.) arra pedig, hogy a magyarhoni békétleneket elárulja, csak annyit felelt, hogy irásban senki sem panaszolt: de azért igen jó lesz, ha a császár a vallásbeli sérelmeket orvosolni siet. Tábora ismét ké- szen levén, ujra neki indult Magyarországnak. Jul. 14-én Gerend- nél járt. Mire megjött a hir, hogy a török tábor egy része győ- zelmesen halad Bécs felé, de a más részen Montecucculi aug. 1-én Szt.-Gothárdnál fényes győzelmet aratott; 1) s hogy ezek követ- keztében aug. 10-én megköttetett a v a s v á r i - b é k e , melyben 20 évi fegyverszünet alapján Ausztria Erdélyről a következő pontok- ban mondott le: először, a császár a még kezén levő fennebb emlitett három várat kiüriti, de a törökök is elhagyják Erdélyt, s a fejdelemváltozás esetére a szabad választás biztosittatott; a má- sodik pont által Szathmár és Szabolcsmegye s igy a hajduság a csá- szár kezébe esett; a harmadiknál fogva Székelyhid, hogy egyiké se legyen, tőből kihányatott; a negyedikben R á k ó c z i Ferenczet és K e m é n y Simont a fejedelemségből végkép kizárák; végre N.- Várad s az Apaffitól bevett Érsekujvár a töröknek hagyatott. 2)

Apaffi, ki aug. 12-én Lonánál táborozott, 3) ezeket hallva, táborát megforditá, s aug. 18-n már radnóthi kastélyában látjuk.

A fejdelem, s illétőleg a két magyar haza e felette, de nél- küle kötött szerződést nem kis megilletődéssel fogadta. Erdély, melynek főleg Várad elvesztése fájt, T e l e k i Mihályt gr. Rottal János császári parancsnokhoz küldötte; ki éppen a Segesvártt nov. 1-én megnyilt gyülésre érkezvén vissza, miután vigasztalást nem hozott, Várad nélkül Erdély tarthatása felől kétségbe esvén, a béke ellen tiltakoztak, s ezt megvinni Telekire bizák. 4) A ma gyarhoniak hasonló szellemben léptek fel, s mire I. Leopold 1665 elején a magyarhoni főrendeket Bécsbe hivatta, ezek a béke nyilt rosszallása mellett, a német sergek kivonását s a korona visszaho- zását követelték; sürgették, hogy a Konstantinápolyba ratificalás végett menendő követség magyar legyen, de még a kiséretbe se tettek magyart.

1) Cserei M Hist. 14. 2) Katona, Hist XXXIII. 564. 3) Kemény Suppl. Dipl. X. 285 4) Törvénycz. Mike, III. 433. E gyülésen B a l á z s - f a l v á t Apaffinak adták.


I. APAFFI MIHÁLY. (1665. SEPT) 129

III.

Apaffi trónában megerősödik. A Zrinyi-féle összeesküvés szővődik. Apaffi őket támogatja. Zrinyiék vérpadra ke-

rülnek. A vasvári béke, ha egyebet nem sokat hozott is, annyit min-

den esetre köszönhetett neki Erdély, hogy Ausztria a Kemény Já- nos utján felmentett követeléséről lemondott, Apaffit fejdelemnek ismerte, Kucsuk basa megszálló tábora Erdélyt idehagyá, – s Apaffi békés kormányzáshoz kezdhetett.

Négy hosszu kinos év, s az összes török haderő fellépése kellett, mint látók, arra, hogy Kemény János s fia Simon pártja megbukjék; négy évi küzdelmébe került Apaffinak, hogy a bécsi udvarhoz szitó sógorai, B á n f i Dénes és T e l e k i Mihály elle- nében székét fenntarthassa.

A küzdelem lefolyt, Ausztriát a török fegyver visszalépteté: K e m é n y Simon, B á n f i , Teleki s mások Apaffi hüségébe tér- tek. Ausztria ez uttal befoglalási tervével felhagyott: de ugy lát- szik, mind az udvarnak, mind Bánfinak és Telekinek már ekkor kedvök lett volna e politikát tovább folytatni, ha egy fordulat, mi Magyarországon merült fel, vissza nem riasztja őket.

Ugyan is, mig Erdélyben egy Bethlen Gábor, egy I. Rákóczi uralkodott, a magyarhoniak szabadsága meglehetős kiméletben ré- szesült. De mióta II. Rákóczi György Erdély politikai sulyát tönkre tette, a kormány mind mélyebben nyult a hon ősszabadsága alap- oszlopaihoz. Végre a nyomás békétlenséget, s a békétlenség a nyomástól bármi uton való megszabadulást idézett elő: s következése lett, hogy Magyarhon főurai közt hatalmas összeesküvés szövődött, mely a töröknél vagy francziánál akart oltalmat keresni.

A terv az erdélyiek, illetőleg Apaffi előtt se soká maradt titokban. De Apaffi meg akarván tartani a jó szomszédságot, mit sem akart kezdeni: annyit mégis megtett, hogy mielőtt a vasvári békét ratificáltató követség Konstanczinápolyba indult volna, Bánfi Dénest Bécsbe küldé, általa mig egyfelől arra kérte az udvart, hogy a követség által munkáltasson oda, hogy a váradi basa tovább ne terjeszkedjék; s felhitta arra, hogy Rákóczi Ferencz-


130 I. APAFFI MIHÁLY. (1665 SEPT.–DEC ) nek tiltsa be a fejdelmi czim viselését: másfelől nem mulasztá felkérni, hogy a magyarhoni protestansok elvett alapitványait, a csend fenmaradása érdekében, adassa vissza. 1)

Bánfi e künn jártáról a radnothi sept. 10-ki gyülésen számolt: Leopoldtól egy levelet hozott, melyben Apaffi biztosittatott, mikép a követség Erdély ohajtásához képest van utasitva; megizentetett, hogy Rákóczi a rendeletet megkapta; a vallásos kérdésben pedig a mondatott, hogy a panaszt emelő magyarhoni megyék már megkapták a kedvező választ, s csak a van hátra, hogy Apaffinak is Erdélyben legyen gondja a kath. vallásra. Apaffi a császár e feleletével teljességgel nem látta magát megnyugtatva: Paskó Kristófot s R o s n y a i Dávidot mint ennek titoknokát Kon- stantinápolyba inditá, hogy Leopold követségét szemmel tartsák, ha kell támogassák; s jó siker esetére Lesle grófnak, az oda küldött főkövetnek tiz ezer tallért biztositsanak. És Apaffi ez óva- kodása igen okszerü volt, mert a követség nem hogy érdeke mellett müködött volna, 2) sőt szóba hozta, hogy helyébe a katholi- kussá lett R á k ó c z i Ferencz hozassék Erdély trónára; mi azonban a portánál viszhangra nem talált.

Apaffi tehát e percztől a magyarhoni békétlenek mozgalmát kettőzött figyelemmel kezdé kisérni. Ezek, mert az összeesküvés feje, Z r i n y i Miklós, a mult őszön állitólagosan egy vadkan dühe áldozatául esett, 3) a vezérletet nádor W e s s e l é n y i Ferenczre bizák. Ausztria beolvasztó politikájának hadat izentek; s septem- berben R á k ó c z i Ferencz és Z r i n y i Ilona közt mátkaság tartat- ván, ezt összejövetelre használták: többek közt határozattá lett, hogy a budai basa belevonását megkisértsék.

A bécsi udvar sejté az elégületlenséget, s tudta, hogy Er- délyre támaszkodnak: miután tehát Apaffi megbuktatása nem sike- rült, fenn a lassu aláásás politikájához fordultak. Ausztria a sors láthatlan gondviselésével szokott dicsekedni, azonban ez uttal is meg fogunk győződni, hogy a gondviselés mindig az olygarchia és klerus titkos utain szokott volt segiteni. Hogy e láthatlan kéz Er- délyre is kiterjesztessék, a többször emlitett csiki születésü jesuita

1) Engel, Geschichte V. 41. 2) Katona XXXIII. 612. 908. 3) Cserei. M. Histor. 30. l.


I. APAFFI MIHÁLY. (1666–1667 JAN.– JUN.) 131 K á s z o n i Márton, kit mint bécsi alumnust a primás 1563-ban küldött volt Erdélybe káplánságra, 1) s kiszorulván Kemény János- sal, demesi prepostságot kapott: 1666 elején Erdélybe küldetett s a fogarasi febr. 1-én tartott hongyülésen 2) a bécsi udvarnak azon ohajtását terjeszté elé: hogy, miután a császár Erdélyért a portán oly sokat tett, viszonzásul a jesuitákat helyezzék vissza Kolosmo- nostorra. A kérdés a rendek elé nem kerülhetett; de a tanácsosok szabadságot vettek őszintéknek lenni, s kimondák: hogy tudomá- sok szerint a császár a portán Erdély érdekében nem sokat tett, s a jesuiták bebocsátásáról szó sem lehet, miután Magyarhonban a protestansok templomait egyre szedik el. 3)

Mig Erdély ily keményen tartja magát, Magyarhon csaknem forradalom szélére sodortatott. A törökkel szövetségben élő franczia udvar politikája Magyarhon leghatalmasabb családait, a Rá- kóczi-, Nádasdi- és Zrinyieket, politikai elvből sogorságba hozta vala: ezek összejövetelök minden alkalmát felhasználták arra, hogy osztrákellenes tervöket létesitsék; s a R á k ó c z i Ferencz laka- dalmán már annyira mentek, hogy Apaffit felszóliták, küldene hozzájok valakit, mert ők is török oltalom alá akarják Magyarhont bocsátani. Apaffi kapott az alkalmon, tavasz felé T e l e k i Mihályt és B e t h l e n Miklóst ki is küldé; Szécsi Mária, nádor W e s s e - l é n y i Ferenczné várában, Murányon jöttek össze, határozattá ment, hogy Apaffi tervöket adja a portának tudtára, s felhatalma- zák, hogy oltalmáért 60,000 tallér évi adót igérjen.

Apaffi tanácsosai kihallgatása után a békétlenek ügyét fel- vette, s hogy a portán ajánlatukat bejelenti, határozottan vállal- kozott. Augustusban Baló Lászlót Konstantinápolyba küldé; de ez decemberben azon kedvetlen hirrel tért meg, hogy a nagyvezér Kréta szigeténi háborujával levén elfoglalva, vele nem találkoz- hatott. Az elégületlenek sürgetésére, Apaffi 1667 januárjában Balót ujra kiküldötte; azonban most is csak jun. 1-én sikerült a nagyvezér elébe juthatni, s jun. 11-én azon kitérő választ kapá, miszerint Apaffi gondoskodását kedvesen veszi; de a jelen háboru, s Ausztriávali békeszerződésök miatt most mit sem tehet. 4)

1) Kászonihoz. l. Kemény, App. Epis. I. 147. App. Diplomat. XXII. 1663. mart. 17. 1664. febr. 23. jul. 20. 29. 31. 2) Törvénycz. Mike A. Diet- III. 489. 3) Kemény App, Ep X. 331. 4) Cserei M. Histor. 33. l.


132 I. APAFFI MIHÁLY. (1667. JUL–DEC.) még azon szerencsétlenség is tetézte, hogy a nagyvezér tol- mácsa, osztrák zsoldban állván, ugyanazon hajóval, mely Balót Krétából partra szállitá, egy levélben az ügyet Bécsbe feljelentette: ugy, hogy a békétlenek Apaffi utján az izenetet, s a titkos tanács- ban ülő Nádasdi utján az árultatást, ugyanazon egy időben vették; sőt még annak is hozzá kellett járulni, hogy W e s s e l é n y i Fe- rencz nádor (mart. 28-án) meghalván, a békétlenek élére Zrinyi Péter jutott, ki Zrinyi Miklós és Wesselényi mérsékeltebb tervénél még tovább ment, vejét, R á k ó c z i Ferenczet, mint különben is választott erdélyi fejedelmet állitá fel Magyarhon fejdelme jelölt- jéül: mi Rákóczi katholizálásáért a protestansoknál, s Erdély be- kapcsolni akarásáért Apaffinál, nagy visszatetszést idézett elő.

Ily bonyolult helyzetbe sodortatott egyszerre az ügy. Csak annyi szerencséjük volt, hogy Baló oly ügyesen járt el, hogy a tolmács névszerint senkit sem tudott megnevezni. De azért a nyo- mozás titokban megkezdődött, s oly menetet vett, hogy már octoberben azt irták Apaffinak, hogyha a török segély még sem érke- zik, el vannak veszve.

Erre a fejdelem I n c z é d i Pétert még azon hóban ujra Kré- tába inditá. Elfogadást nyervén, tolmács nélküli kihallgatást kért; megkapta ugyan, s bár a tolmács hűtlenségét felfedezé, az áruló Panajot elég ügyes volt a nagyvezér leányát ügyének megnyerni, s Inczédi 35 napi várakozás után sem kapott más választ, mint az előtte benjárt Baló hozott.

A dolgok e kedvezőtlen folyamában a békétlenek ügyét még az a csapás is érte, hogy Apaffinak oka lett ovatosabbá lenni. Z o - l y o m i Miklós, a kővári fogságban elhalt Zolyomi Dávid fia, Hu- nyadvár ura, ki atyja nyugtalan jellemének csak is árnyoldalait örökölte, ki II. Rákóczi György, Kemény János s Apaffi ellen is fellépett volt mint követelő, s ezért fogságba jutván, jószágait elvesztette; most midőn azokat visszakövetelné, s mert már el voltak adományozva, vissza nem kaphatná 1) – a portára futott, panaszt emelt, hogy jószágait Apaffi Tökölynek s a szultán más ellenségeinek adá. A porta, ki az ily fejdelemségre vágyakodók támadásában hasznot látott, beirt, hogy H u n y a d o t Tököli Istvántól,

1) Cserei M. Histor. 61.


I. APAFFI MIHÁLY. (1668 JAN.–1669 APR.) 133 G y a l u t Bánffi Dénestől, a hunyadi főispánságot Kapi György- től Zolyomi részére vegye vissza.

Apaffinak megsokasodtak tehát gondjai, mert a joszágok hatalmas kezekben valának: Zolyomit tehát az apr. 20-i fejérvári hongyülésen a portára futásért perbe ránták; azonban N e m e s Jánost 2000 aranynyal a portára futtaták; 1) s hogy kiegyenlitsék 1668 jan. 10-ére Beszterczére hongyülést hirdettek; 2) melyben Bánfit Gyaluért Szamosujvárral akarták kárpótolni; mit azonban a rendek, a fiscalitások el nem idegenitéséhez ragaszkodásból, visz- szautositottak. N e m e s János is éppen visszaérkezett, Zolyomi fe- lől megnyugatató hirt hozott, a rendek az ügyet függőben hagyák.

Erre febr. 23-án I n c z é d i is hazaérkezett, meghozta az érintett kedvetlen választ; miről a magyarországiakat azonnal ér- tesiték. Ezek már tovább menvén, mintsem visszaléphettek volna, nem tágitottak, reményükkel a franczia király, XIV. Lajos felé fordultak. Murányba 30,000 tallért tettek össze, Kende Gábort Apaf- fihoz küldék: azonban ez arra utasitá őket, hogy kisértsék meg a portát magok, részéről szintén támogatandja. Apaffi ezen vissza- huzódása Nádasdyét is maga után vonta. Zrinyi P. ellenben, kit a kormány ezek folyama alatt nevezett vala ki Horvátország bánjává, a bosniai basával összeköttetést szerzett; sogorát a tevékeny fiatal gr. Frangepán Ferenczet és gr. Tatenbachot, Stiria kormányzóját, szintén belevonta, s oly merészen lépett fel, hogy az év vége felé már a portára küldött.

Mindamellett Apaffi is megtett annyit, mennyi hatalmában állt. Mint a magyar protestansok gyámolitója, folyvást sürgette az udvart, hogy biztosokat nevezzen ki, kik a felmerült sérelmeket valahára elenyésztetni igyekezzenek. E biztosság 1669 mart. 14- kén ki is lőn nevezve. Az udvar Rottal Jánost, Apaffi lekötelezett- jét, a még mind kegyben álló Zrinyi Pétert, püspök és canczellár Szegedit, s Pethő tábornokot; Apaffi K a p i Györgyöt hunyadi főis- pánt, T e l e k i Mihályt kővári kapitányt s N e m e s Jánost küldé, kiket utjokban a magyarhoni protestansok szintén felkértek, hogy ügyöket támogassák. Az összejövetel határnapja apr. 14-e volt, de az erdélyi követek csak májusban értek ki, előadák 23 pontban az

1) Törvénycz. Mike, Art. Diet. III. 555. 2) Ugyanott.


134 I. APAFFI MIHÁLY (1669 MÁJ.–1670 FEBR. ) eligazitás alá eső tárgyakat; de mint képzelhető volt, az értekez- let eredmény nélkül maradt, a protestansok nem nyertek egyebet puszta igéreteknél.

Az elégületlenek erre ujra tervök tovább forralásához lát- tak. A franczia udvarhoz küldtek, azonban a király juliusban ki- mondá, hogy az aacheni békekötést felbontani nem akarja, sőt őket is engedelmességre inté. 1) Ujra Apaffihoz fordultak tehát, s rábir- ták, hogy oct. elején Rosnyai Dávidot a portára inditá.

Az osztrák érzelmü Bánffi Dénes már máj. 4-én figyel- mezteté Apaffit, hogy Rákóczi Ferencz az erdélyi fejdelemséget ke- resi: 2) nem sok hitelt kapott; mignem Bukowáczki Ferencz Zrinyi udvarmestere, kit a nagyvezér Rosnyaival egy napon fogadott, a por- tán nem kevesebbet kért, minthogy Zrinyit tegyék Magyarhon, Rá- kóczit Erdély fejdelmének. Rosnyai ugyan erről nem értesült, de igen a bécsi udvar. A békétlenek ezen törekvését Apaffinak besugni, az udvar 1670 febr. 28-n Kászoni jezsuitát küldé be; szőnyegre hozá egyszersmind a portára futott Zolyomi fenye- getődzéseit is; mi azonban ennek vesztére ütött ki, mert a folyamatban levő országgyülés, mart. 3-án, őt notázta; 3) Apaffi a terv leleplezését megköszönte ugyan, de mégis tanácslá a bécsi udvarnak, hogy belvillongások lecsendesitésére a szelidebb eszközök sokkal hasznosobbak.

A dolgok ily szerencsétlen fejlése közepette, miután élökről Zrinyi Miklós és Wesselényi elhalt, Apaffi, Nádasdi visszalépett, a török és franczia udvar támogatásra nem vállalkozott: Zrinyi Pé- ter, a tüzes Frangepán unszolására mind merészebb lépéseket tett, ismételve a portára küldött s uj ajánlatokat tett. 4) A mindenről ér- tesült bécsi udvar, hogy a vihart leültesse, még mielőtt Apaffi ta- nácsa megérkezett volna, a békétlenekkel szemben nagyszerü lépé- seket tett. Zrinyinek Forstall Mark áruló udvari papja által kegyelmet igért, ha fiát kezesül adja, s egy ürlapot küld, melyben eléje re- versalist irhassanak. Megtette, de Frangepan fellépésére megbán- ta... A koczkát elgörditék... Februárban a fegyverre kelés zász- laját kitüzék... Rákóczi Ferencz Kassán hasonlót tett, 8000

1) Szalay, Magyar. Tört. Tár, V. 119. 2) Okl. Arpadia II. 55.3) Ke- mény, Suppl. Diplomat. X, 369. Z o l y o m i a portán hala el. 4) Okl. Tud. gyüjt. 1818. I. 67.


I. APAFFI MIHÁLY. (1670 MART–1671 APR.) 135 lovast s 4000 gyalogot állita fegyverbe, s midőn a császáriak kér- dőre vonák, nyiltan kimondá, hogy határozott szándéka a hont megszabaditani: B o c s k a i István által O n ó d o t bevétette, Tokajt ostromoltatni kezdé; M u n k á c s o t is megkisértette, de anyja népe ágyuval felelt. Ennyi sikerült Rákóczinak, a többinek még ennyi sem. Mert Zrinyi sergeit csak hamar szétszorák, maga Csák- tornyába szorult... april közepén gr. F r a n g e p á n n a l együtt Bécsbe került; Tattenbach grófot is elfogák; Rákóczi apr. 22-én lázadónak lőn hirdetve, anyjához menekült, ki neki egy jezsuita által, néhány vár s nehány százezer frt árán máj. 27-én kegyelmet eszközölt. 1) Hivei, mint B o c s k a i István, P e t r ó c z i István a T ö k ö l y veje, F o r g á c s Miklós, V a y Mihály, K u b i - n y i László, W e s s e 1 é n y i Pál Erdélybe futottak.

A mint le voltak verve, Apaffi a személye iránti roszat, jó- val fizetendő, fellépett érettek. Az erdélyi indigenává lett siroki Hedri Benedeket Bécsbe, B a l ó Lászlót a portára küldte; de köz- bejárása nem sikerült, követei augustusban mindenünnen csak puszta szép szóval tértek haza. A bebörtönzések megkezdődtek; Murány is be lőn véve, s Szécsi Máriánál, Wesselényi nádor öz- vegyénél egy hordó összeesküvési okiratra bukkantak. Ennek nyo- mán sept. 3-án Nádasdit is elfogták; T ö k ö l i Istvánt ostrom alá veték, ki azonban meghalt, fiát, a 15 éves I m r é t emberei ál- ruhában Lengyelországon át Erdélybe, anyja birtokaiba szökteték. 2) Sept. 20-ikán Lőcsén nyomozó biróság ült össze, alsó-ausztriai férfiakból: elnökéhez Rottalhoz Apaffi Kovács Istvánt küldé. E bi- zottmány később megszünt, de ugyancsak Rottal elnöksége alatt egy más ült össze Pozsonyban: a befogottak legiója ez elé állit- tatott. A bünösökre fő- és vagyonvesztés mondatott ki, s a pápa kegyelemkérése se hallgattatván meg, 1671 apr. 30-án N á d a s - d i n a k Bécsben, Z r i n y i n e k és F r a n g e p á n n a k Németuj- helyen fejét vevék... a történt később Tattenbachkal is... még pedig a három utolsó mindenikének feje csak három három csapásra hulla el... 3) A lefejezettek és menekültek jószágait elkobzák, elajándékozák... A nyomor számtalan jelenete következett be;

1) Cserei M. Histor. 38. l. 2) Övé Hunyad, Csúcs, Krakkó s a Szi- lágycsehi uradalom. 3) Engel, Geschicht. V, 66.


136 I. APAFFI MIHÁLY. (1671. MAJ.) több protestans templom, s az eperjesi tanoda épülete elvétetett, a sárospataki tanárokat a Rákóczi anyja elüzte; 1) s nehéz idők nehezkedtek az országra, mi végül is a Rákóczi forradalommal végződött. 2)

IV.

A török hódoltatását Kolozsvárig terjeszti. A Zrinyi pár- tiak Erdélybe jövén, innen invasiót kisértenek. Teleki is

kiment. A beütés nem sikerült. E közben, mint egy harapodzó koranyag, a török hóditási

vágya mind mélyebben huzódott Erdély életerére. A török vágya már János Zs, halálakor a volt, hogy Erdélyt basasággá csinálja, de folyvást nem sikerült.

Most, mert Barcsai (1658) Lugos és Káránsebes tartományát átengedte, Zarándmegye is tarthatlanná vált; s miután Nagy-Várad is (1660) török kézre került, az oda helyzett Ali basa szin- tén basaságot szakitott ki magának: előbb csak a hajdu városokat és Debreczent, majd Bihart, később a Szilágyot is kormánya alá hajtá, végre csak nem Kolozsvárig, a két Szamos partjáig benyo- mult, s alapitá az ugynevezett h o d o l t s á g o t ; 3) már – 1664. nov. 1-én Segesvárott tartott hongyülésen e terület ugy jelenik meg, mint a mely a kapunként kirott 10 tallérból csak 1/3-addal terheltetett, minthogy a váradi basának is pénz és élelem adóval tartozott.

Mennyi erőszakot és időt számitottak volt ki a törökök arra, hogy Erdélyt hodoltsággá, illetőleg basasággá változtassák, nem birjuk megmondani: de hogy folyvást elébb nyomultak, s hogy az ország a megsemmisittetéstől méltán rettegett, mutatja az, hogy D é z s e t is féltették, s az 1665 máj. 1-én tartott gyülésen elren- delék, hogy palánkba vétessék; Kolozsvár már szintén véghelylyé lévén, 1665 sept. 10-én Bánfi Dénes személyében főkapitányt tettek

1) Hogyan jött M.-Vásárhelyre l. Salamon D Statu. Eccl. Ev. ref. 174. 2) Cserei M. Historiája 38–50. Chronic. Fuchs. II. 169. 3) Hodolt- sághoz l. Approbata III. R. 2. Tit, 6 art 19. tit. 18. art. 31. tit. 4. art. 47. tit. 4. art. 71. tit. 1. art. V. R. 44 edict. Compilata IV. R. 5. tit. 3. art. V. R. 32. Edict. 46. Edict, Chronic. Fuchsio II. 169.


I. APAFFI MIHÁLY. (1670. MAJ.–JUN.) 137

élére; hogy mennyire kapkodtak, jelzi az, hogy az 1667 jan. 5-ki marosvásárhelyi gyülés a Zarándmegyébe vett német praesidiumot jóvá hagyta s azoknak élést rendelt; 1667 apr. 20-án Szilágy- Cseh vára, bár magán birtok, hogy praesidiuma magát fenntarthassa, fizetését az adóból rendelék el; mint az 1669 jun. 5-ki gyülés törvényczikkei mutatják, a Kolos- és Szolnokmegyei birto- kosság Kolozsvárra s más városokba futott, a nép a török előtt fal- vait pusztán hagyá, felhatalmazák tehát a kolozsvári főkapitányt, hogy a megyékről vegyen fel serget s a hódoltalónak fegyverrel is ellentálljon; I l y e v á r á t , nehogy a török belelopja magát, le- rontatni határzák, s elhányattatását Apaffi 1670 sept. 28-án elrendelte. 1) Mind ez nem volt elég, hogy a hodoltság elényomu- lásának elébe állhassanak, az 1671 mart. 9-ki fogarasi gyülésben a nemesekre, a főbbeket névszerint megemlitvén, 100–500 tallér kölcsönt róttak. És ha a somlyói, szilágy-csehi, kővári, sebesvári, szamosujvári, kolozsvári erődök nincsenek, még beljebb, még se- besebben haladtak volna.

Ily viszonyok közt a magyarhoni urak ide menekülése nem

kis gondot adott Erdélynek, mert mig egyfelől Leopold kiadatá- sukat követelte; másfelől, mint látók, a török portával csak oly lábon állottak, hogy a szélbeli basák Erdélyt szivesen felfalták volna. S mint D a c z ó máj. 23-ról Konstantinápolyból irta, Jenő környéke át nem bocsátásáért, mint ebekkel bántak velek a portán. 2)

A dolgok ily állásában Apaffi jónak látta fegyveres erő után nézni: a nemességet jun. 18-ára Szamosfalvára rendelé, szemlét tartatott, fővezérré T e l e k i Mihályt nevezte, s utasitásul adá, hogy minden megtámadtatásra készen legyen. 3) E seregmozgalmak a menekülteknél magas reményeket költöttek, annyival inkább, mert Petróczi Istvánt és Szepesi Pált magok is a portára küldték volt: onnan is reméltek, mert Apaffi D a c z ó János portai köve- tének a támogatást elrendelte s oda utasitá, hogy ha szintén had- dali kimenését sürgetnék is, annak se munkáljon ellene; 4) mire

1) Okl. a szászvárosi levéltárban. 2) Arpadia II. 104–8. 3) Arpadia II. 109–12. 4) Arpadia III. 83


138 I. APAFFI MIHÁLY. (1671 JUL.–OCT.) a nagyvezér Petrócziékat szivélyesen fogadta, s jul. 18-án azon biztató válaszszal bocsátotta el, hogy forduljanak a budai basához, mint a magyarhoni ügyek vezetőjéhez, egyszersmind egy követet adott melléjek, ki Bécsben érettek szót emeljen. A reménytelen jó válaszra a menekültek sürgetni kezdék, hogy Apaffi a kész sereggel Magyarországba invasiot kisértsen, azonban a fejdelmi tanács, melyet a fejedelem augustus hóban Radnóthra hivott össze, még nem látta az ügyet megérve. B a l ó Lászlót tehát ujra a portára, Brenkovics Györgyöt pedig a budai basához küldék: kik octoberben azon izenettel tértek meg, hogy a budai basának parancsa még nincs; a nagyvezér pedig szemökre hányta, miért nem léptek fel a kötött béke előtt. Mégis jött annyi vigasztalás, hogy török követ érkezett; ki a fejdelmi tanácsba lépett, s az osztrák udvar sürge- tésére felszolitá Erdélyt, hogy a Magyarhonból bemenekült rabló- kat adják ki; azonban kéz alatt tudtul adá, hogy a porta a magyarhoni menekült urakat ilyeknek nem tekinti.

Két kérdés foglalalatoskodtatá e szerint ez időben Erdélyt, a határszéli foglalások s a menekültek kérdése, mindkettőre nézve a portára követséget határoztak. Az elsőre nézve S z i l v á s i Bá- lintot, N e m e s Jánost és Hirling Jánost inditák utra, kik 1672 februárjában üres szavaknál nem sokkal többel tértek meg, mert a Jenő köri faluk átengedését követelték. 1) A menekültek ügyében C s e r m é n y i Mihályt küldék ki, elpanaszoltaták, hogy a magyar királylyal a békét már alig képesek fenntartani, mert emberei folyvást nyugtalanitják az erdélyi határokat: de martiusban e se hozott több vigasztalást, a nagyvezér neheztelve vette a sürgetést; azonban Szaidi basa biztatólag tudatta, hogy erre is sor kerül. 2)

Ennyi biztatásból az illetők végre azon ötletre jöttek, jó len- ne egy invasiót kisérteni, hátha ez által egész Magyarországot talpra kelthetik. A beütést Erdély felől tervezték; az eszmének itt kellett tehát utját egyengetni. Ismerték, hogy Erdélyben már is két párt van, egyik a török, melynek élén B é l d i Pál és T e l e k i Mihály állt; a más a német, melyet B á n f i Dénes képviselt, kit a mérséklettek, mint a már öreg B e t h l e n János cancellár, támo- gattak: 3) kik kimondák, ne bizzék a fejdelem a francziába, mert

1) J. Bethlen 203–18. 2) J Bethlen 209. 3) L. tanácsát, Kemény App. Ep. X. 367.


I. APAFFI MIHÁLY. (1671 NOV.–1672 JUL –OCT.) 139 a mig ide dobol, a német elüti a port rajtok, 1) kiknek sikerült ke- resztül vinni, hogy a fejérvári nov. 25-ki országgyülésen a rendek az invasiót elveték. 2) De azért a menekültek mégis czélhoz jutottak: e végre a fejdelem legbensőbb környezetébe nyomultak, mint a gyanusitók, s köztük Cserei állitja, Telekit a nádorság re- ményével nyerték meg; a fejdelemné, mint magyarhoni származék, szintén részöken állt, a fejdelmet folyvást ösztönzé, hagyna fel az óraigazitások- s könyvforditásokkal, fogjon fegyvert, kövesse Beth- len Gábor s főleg I. Rákóczi Gy. példáját, kinek unokája, mert Magyarhonban kardjával birtokokat szerzett, most herczegi módra él; 3) Apaffinak, mint tüzes magyarnak s buzgó protestansnak szin- tén meg voltak sugallatai; az ország s főleg a fiatalság a szabad- ság és függetlenség eszméjére szintoly fogékony volt – ily körül- mények közt a pártalakitás nem volt nagy feladat.

A fejdelem aprilisben Fogaras-várában mulatván, az idejött Petroczival és Szepesivel értekezletbe bocsátkozott, s eredménye a lett, hogy Apaffi a beütés létrehozásába beleegyezett, a hajduk felkeltésére irást adott ki, s e mellett két fejdelmi pecséttel s alá- irással ellátott ürlapot, melyeket szükség szerint töltsenek ki – Erre a menekültek magoknak 1672 maj. 5-ére, Beszterczére gyülést hirdettek. A nagyvezérhez ujolag két követet inditottak.

Azonban a szép lendületet ujra csapás érte. Bánfi, Fogaras- ban megfordulván, az ürlapok kiadásának nyomára jött, s sikerült a fejdelmi tanács által a fejdelmet oda hangoltatni, hogy azokat visszavette.

A kiküldött követek szintén azon akadályra bukkantak, hogy Ghika havasalföldi vajda tovább mehetésöket nem engedé meg, maga vállalkozott kérelmök megküldésére. De azért a menekül- tek nem visszakoztak. Tanácskozás végett Tordára gyültek, Apaf- fitól legalább annyit kértek, jeleljen ki egy helyet, hol magukat szervezhessék: mit azonban a tanácsosok az országgyülés belee- gyezése nélkül tanácsosnak nem tartottak.

Megnyilt tehát a menekültek által oly ohajtva várt ország- gyülés Radnóthon, jul 26-án. Ügyök szőnyegre jött, meleg párt- fogásra talált, mivel Magyarhonban már alig maradt vala templom

1) Cserei M. Hist. 68 l. 2) Mike, Art. Diet. III. 656. 19. Art. 3) Cse- rei M. Histor. 65–67.


140 I. APAFFI MIHÁLY(1672 JUL.–OCT.) a protestánsok kezében. 1) Ehez járult, hogy a szultántól egy kapucsi basa érkezett Radnóthra, tudatá, hogy a porta haddal indult Lengyelországra; 2) sőt jul. elején Nemessányi, a menekültek Ghikáról letartoztatott követe is megjött, meghozá a porta azon ize- netét, hogyha hiszik, hogy sikerrel szálhatnak sikra, nem ellenzi.

A menekültek erejökben elbizakodva, nem gondoltak reá, hogy a porta általok csak Leopoldot akarta sakkban tartani, hogy ő Lengyelországban háboritatlan csatázhassák. Tordán némileg szer- vezték magokat. Onnan Kővárvidékre mentek, s ott T e l e k i Mi- hály mint kővári főkapitány védelme alatt, Mármarosba megkezdék a becsapásokat. – S mint láthatni, Apaffi már ekkor elveti a kocz- kát, ha B e t h l e n János canczellárnak nem sikerül őt arra birni, hogy sept. 17-ére a fejdelmi tanácsot hivassa egybe.

De már a menekültekre nézve a megfontolás késő volt. Mert ők aug. végén Petroczi István, Kende Gábor, Szemere Pál s Szu- hai Mátyás vezérlete alatt, mintegy nyolczszázan Szőllősnél bero- hantak, s a forradalom tüzét megyujtották. Mint Cserei irja, franczia pénzzel voltak ellátva, s Hasszán váradi aga 500 törökkel tá- mogatá őket... A hajduság csakhamar felkelt: rövid időn 15,000 emberrel rendelkeztek… Spankau tábornoknak előttük a Tiszán vissza kellett huzódnia. Mire a felkeltek Kassát, Regécz, Ónód, Pa- tak, Tokaj, várát ostrom alá vették.

A jó siker T e l e k i Mihályt is kiindulásra birta. Bár a fejdelmi tanács a kővárbeli ágyuk kivitelét megtiltotta: Teleki sept. 16-án, W e s s e l é n y i Pál-, G y u l a f i László-, Forgács Miklóssal, mintegy 700 lovas s 500 gyalog élén Kővárvidékéről Szathmár alatt termett. 3) Kevés csatározás után magát Vasváriba huzta, várta hogy erősödjék: azonban a szathmári németőrség sept. 20-n reá- csapott, mintegy 2000 gyalogja csatatéren maradt, T e l e k i is csak bajjal menekült. 4)

E ponton találta az ügyet az országgyülés, mely oct. 10-n Radnóthon nyilék meg. A rendek interpellálták a kormányt, adná elő, hogyan állanak az ügyek a két császárral? Kiderült, hogy a beütésre a szultán beleegyezését nem birják, s B á n f i Dénes le- leplező, hogy a fejdelem Teleki terveibe beleegyezett. Heves vita

1) Arpadia III. 112. 2) Chronic Fuchsio II. 173. 3) Ugyanott 174. l. 5) J. Bethlen II. 240–79.


I. APAFFI MIHÁLY. (1672 OCT. 1673 FEBR.) 141 keletkezett. Mire oct. 15-én K o r n i s Gáspár azzal bizatott meg, miszerint kérje fel a fejdelmet, hogy a két császárral az ügyet egyenlitse ki, ha szintén Teleki bevádlásával is történhetnék. Apaffi a rendek e megrohanását igen zokon vette; B é l d i Pál, mint ki a menekültek pártján állott, Bánfival szintén keményen összeszólal- kozott. Végül is, Apaffi Nagy Lászlót 1000 aranynyal a porta en- gesztelésére, M a c s k á s i Boldizsárt pedig felvilágositásokkal Bécsbe inditá; s a gyülés – mely a keleti g ö r ö g c o m p a n i a Erdélybeni keletkezhetését elhatárzá, s ez által az ö r m é n y e k bejövetelének utat nyitott – oct. 28-án befejeztetett. 1) Itt érkezett meg a sejtett hir, hogy a felkeltek oct. 26-n Eperjestől nem messze, Gyirkénél Spankau és Kopp tábornokok által majdnem tönkre verettek. Macskási is megérkezett, kedvező hangulat helyett, csupán a haditanácstól hozott választ, mely nov. 12-ről Apaffit jelelte a megkegyelmezés akadályának, mint a ki menhely helyett, fegyvert ad a menekültek kezébe; sőt a svéd követ Van der Nath s ersek Szelepesényi canczellár is figyelmezteté, hogy pártfogása a mostani körülmények közt a menekülteknek többet árt, mint használ. 2)

A menekültek ügye tehát ismét visszaesett régi bajai közé. Szepesi Pált Erdélyen át a portára küldék; Petroczi Istvánt vezé-

röknek tevék, szintén oda inditák, kit azonban Apaffi, mert az er- délyi fejedelemség elleni törekvések gyanujába hozta magát, letartoztatott, s 1673 jan. 10-n Fogarasvárába küldött. Szepesi feb- ruárban megtért, s meghozta a hirt, hogy a szultán még most a császárrali békét nem akarja ugyan megszegni, azonban a magyar- királyság helyreállitásától nem idegen, s e végre egy tekintélyes küldöttséget kiván a portára.

Szepesi egyelőre Telekit, ez majd a fejdelmet értesité az ize- netről. A menekültek, miután febr. 27-én Magyarország kormánya Ampringen tábornokra, katonai parancsnokra bizatott, s az a templomok elszedését ujra napirendre hozta, kétszeresen kaptak az aján- laton: s a mint a tavasz megnyilt, a menekült főurakból álló kül- döttsége a portára indult, kikhez Apaffi S z é k e l y Lászlót adá A küldöttség szerencsésen beérkezett: de mert a lengyelekkel a há-

1) Törvénycz. Mike, Art. Diet. III. 667. 2) Joan Bethlen II. 240–79.


142 I. APAFFI MIHÁLY. (1673 MART. –1674 APR.) boru tovább folyt, 1) a szultán nem akarván a császárban egy má- sodik ellenséget is talpra állitani, csak kéz alatt fogadta őket, tudtokra adá, hogy j e l e n l e g mi sem történhetik érettök.

A menekülteket még e sem hangolá le. A fejdelemtől pénz- segélyt és vezért kértek: ki vezérül Teleki Mihályt jelölé ki; azonban a szabadon bocsátott Petroczi, mint választott fővezér ez ellen tiltakozott, miért Várad mellett ujra elfogatott, Szamosujvárba lőn záratva: mi a váradi basát, mert a hodoltságban fogák el, roppant haragra inditá. 2) Mi már csak azért is kellemetlen vala, mert Kopp kassai tábornok a menekültek támogatásáért, jul. 26-án ágyukkal fenyegetödzött; s bár Apaffi Koppnak azt válaszolá, hogy Erdélybe a szoros-utak miatt bejönni bajos, de kimenni még bajosabb: mé- gis midőn a tanácsosok Radnóthon összegyültek, a fejdelemnek tar- tozkodást tanácsoltak. A török is Chozimnál nov. 11-én a lengyelekkel szemben csatát vesztett; s mindamellett hogy a nov. 18–i fe- jérvári hongyülésre – mely H u s z t -várát Apaffinénak adomá- nyozá – a menekültek követeket küldtek, 3) az országgyülés pénzsegélyen kivül egyébbe nem bocsátkozott: igy ez év minden fellépés nélkül folyt le.

Mire a menekültek főparancsnokukká W e s s e l é n y i Pált választák.

V.

Bánfi Dénes tragoediája és indokai. A bekövetkezett 1674-ik év uj olajat öntött a parázsban

folyvást égő tüzre, Magyarország izgatott kedélyére. A protestans papok, kik közül már a mult évben egy serget elitéltek, mart. 5-én Pozsonba lőnek idézve, s kik nem katholizáltak, vagy el szökni nem tudtak, azok közül azon feltevésből, mert a forradalmat ők szitják – holott katholikus főurak kezdték – Bethlen Miklóshoz irt és kézre került levelök alapján, apr. 4-én, százhatot számüztek, hatvanegyet gályarabságra itéltek, Triesztbe szállitottak, 4)

Ily körülmények közt, T e l e k i M i h á l y n a k , hogy ugy- szóljak, égett talpa alatt a föld, hogy a menekültek élére nem állhat; de a porta nyilt ellenzése miatt mit sem tehetett. Hogy

1) Chronich Fuchsio II. 175. 2) Joan Bethlen 403. 3) Törvénycz. Art. Diet. III. 168. 4) Neveiket l. Cserei Histor. 57. l. Engel V. 80.


I. APAFFI MIHÁLY (1674 SEPT) 143 ezen ellenzést elháritsák, a máj. 10-i fejérvári hongyülésen a Lengyelországra ismét hadat viendő szultánnak lisztvitelt szavaztak, N a l á c z i Istvánt, Domokos Tamást feles ajándékkal Moldvába a török elébe küldték: 1) mindent megtettek, hogy ked- vét keressék; de most is vesztegülést parancsolt. Azonban a csá- szárral nyilt háboruban álló XIV Lajos lengyelországi követe, Beaumont marquis sept. 13-n Erdélybe érkezett, pénzt hozott, Apaffit fegyverfogásra serkenté, s a menekülteknek a franczia kormány nevében – királyt igért. 2)

E tény Telekit teljes elhatározottságra birta. Az elnyomott magyar szabadság mellett mindent megakart kisérteni.

Azonban az óriási akadályok folyvást előtte álltak. A szultán haragjáról legkevesebbet látszott tudni, gondolta,

ha eddig kézalatt biztatást nyujtott, a jó siker könnyen kiengesz- teli. Nagyobb akadálynak tetszett neki a conservativ nézetekkel sa- turált fejdelmi tanács, mely az invasio ellen folyvást tiltakozott; azonban legnagyobb akadálykép tünt fel B á n f i Dénes, ki gr. Rottal kassai parancsnokkal magát közlekedésbe tette, az osztrák és katholikus érdekek mellett buzgolkodott, Bécsből bárói czimet fogadott el, s mit titokban régóta táplált, németes érzelmét lekezdé leplezni. 3) Bánfit megbuktatni s ezáltal az ellenzőket terrorizálni, e lőn Teleki vezér gondolata.

Nagy kérdések, mert B á n f i Dénes az ország leghatalmasabb, leggazdagabb főura, e mellett neje, Bornemisza Kata, testvér volt a fejdelemnével. De a két hatalmas nővel Teleki is első unoka volt anyjáról, ész és befolyásra nézve sem vala kisebb Bánfinál; e mellett Bánfi oly egyéniség volt, kit elegen rettegtek, de kevesen szerettek.

Teleki tehát egy ligát tervelt, melyet a főurakkal Bánfi meg- buktatására alá akart iratni. Legelőbb is Bodolára ment B é l d i Pálhoz, a második hatalmas urhoz, Bánfi legnagyobb ellenéhez, ki mint Cserei beszéli, személyes gyülölsége mellett még féltékeny is volt szép nejére. 4) Utánna C s á k i Lászlót keresé fel, kit Bánfi azzal bántott vala meg, hogy ez Bánfi bonczidai erdejére menvén

1) Törvénycz. Mike, Art. Diet. III. 686. 2) Cserei M. Hist. 70. Sza- lay, V. 167. 3) Archiv d. Vereins IV. F. I. 283. Cserei M. Hist. 70. 4) Cse- rei M. Hist. 72. 77.


144 I. APAFFI MIHÁLY. (1662 OCT.–NOV.) vadászni, mint tilalom sértőt udvari népével meglepé, s ebédre hi- vás ürügye alatt, fogva vitte udvarába. 1) Miután ezek aláirták, a többi főur nem sokat vonakodott: mint oly erőszakos ember ellenében, ki az ellene panaszolni akarókat akasztófával fenyegeté, s Biharmegye követét ez okból Szamosujvárra záratá; ki sogor- asszonya Szentpáli Ignáczné házát, Báldon földig rontatá; 2) mint oly kapzsi ember ellenében, ki Zolyomi javaiból Gyalut kapta volt, s midőn a porta Zolyomival mintegy kereskedést üzött az orszá- gon, s Gyalut a rendek neki visszaakarák adni, hogy a portá- ról hazajöhessen, Bánfi Gyaluért a legnagyobb erősséget, Szamos- ujvárt kivánta az országtól.

Ily ember ellen a nagyokat könnyü volt capacitálni. De végre- hajtására egész fegyveres sereg kellett, mert már Magyarhonban hadakat kezdett volt fogadni. Hogy ellene felléphessenek, a székely székek főkapitányjainak, mint Nemes János háromszéki, D a c z ó Já- nos csiki, B e t h l e n Miklós udvarhelyi, K o r n i s Gáspár maros- széki főkapitányoknak rendelkeztek, hogy a népet felültessék, s azon ürügy alatt, hogy a váradi basa hodoltatásai ellen szállnak tá- borba, Kolozsvárra siessenek. 3)

Bánfi mit sem sejtve, épen Koppándon volt, Torda és Kolozs- vár közt, Vitéz Gábor fia keresztelőjén, midőn veszi a hirt, hogy a márosszékiek K o r n i s Gáspár alatt Tordára érkeztek, s B e t h - l e n Miklós az udvarhelyiekkel szintén érkezendő.

Megsejtve a dolgot, lóra kapott, Kolozsvárra menekült, azonban, mert neje Koppándon Kornis fogságába esett, a Tolnai Mihály, kolozsvári ref. pap tanácsára, a császárhozi futásról eszét letette. 4)

A koczka tehát Bánfival szemben el vala vetve, és elfogatta- tása nem sikerült, mi Telekiéket nem kis zavarba hozta. Mert mint kolozsvári főkapitány a kolozsvári, szamosujvári, szilágy- csehi, semlyói és sebesvári keze alatti hadakkal rendelkezhetett, s rendelkezett is: a mit e várakból hamar összehuzhatott, azokkal Kolozsvár előtt, Ajtonnál, táborba szállt; mire a székelyek Fe- jérvár elé, Tövisre huzodtak vissza. De a fejdelem, ki azalatt a li- gának megnyeretett, kemény rendeletet bocsátott ki, hogy a csi- kiak is siessenek, s minden hadak fegyvert fogjanak. 5)

1) Cserei M. Hist. 73. 2) Ugyanott 75. 3) Ugyanott 79. 4) Archiv N. F. I. 283. 5) Kovácsoczi Arpadiája II. 93.


I. APAFF1 MIHÁLY. (1674. NOV.–DEC.) 145

Tábor tábor ellenében állott már, s minden a polgárháboru iszonyaitól félt, a midőn Bánfi belátta, hogy az országgal van ügye, hogy alkudozást kezdhessen, nejét kiszabadithassa, és a fejdelmet, fejdelemnét megnyerje, nehány tisztjét küldé Fejérvárra: azonban igen rosszul választott, mert e tisztek magok hozzák meg sergé- nek a fejdelem elfogató parancsát, mire Bánfit a szamosujvári vár- őrség elfogta, Kolozsvárra küldötte; hová az összes székelyhadak már kiérkeztek, s felettek a főparancsnokságot B é l d i Pál már ál- tal is vette.

Bánfi el nem menekülése, az országot, roppant zavarba, sa- ját személyét pedig a legnagyobb veszedelembe sodorta. A fejdelem rendelkezett: hogy Bánfit és nejét vigyék Bethlen-várába; ka- tonáit eskessék az ország hűségére; N e m e s János a székely- séggel Bánfi jószágait szállja meg, B é l d i pedig a többi főurakkal menjen Fejérvárra, hová, nov. 18-ára gyülés volt hirdetve.

A hongyülés összeült. 1) Egy rész azon volt, hogy Bánfit oda hozzák; a Teleki-párt pedig kivitte, hogy a vádpontokat Bethlenbe küldjék meg. A vád 31 pontban lőn fogalmazva, s a hongyülés dec. 5-én Sárpataki Márton itélőmester által kiadatván, Macskási Boldizsár, D a n i e l István táblai ülnökök, s Trainer András besz- terczei követ azt dec. 7-én Bethlenben – Bánfi elébe tevék, ki a mellette levő kolozsvári tanár Pataki István segélyével érdemleges feleletét megtette; s a vád és mentség már dec. 15-én a ház asz- talán feküdt.

E vádak nagy részét fennebb már érintettük: kapzsisággal, erőszakkal, a személy és vagyonbátorság megtámadásával volt leg- több pontban vádolva: mikre Bánfi, tán mert helyzete sulyát nem ismerte, mellékesen, tagadólag, kitérőleg, mindenesetre igen rö- viden felelt; magát az ország határozásának alá veté, csak annyit kért, hogy nejének s gyermekeinek Erdélyben engedjenek békés lakást. Hogy Bécsbe levelezett, nem tagadta, de mint mondá, né- mely jószágai visszakaphatása mellett, a haza ügye jobbra forditását szem előtt tartá. 2) Egyébiránt is mindegy lett volna, bár mennyit ir: Erdély akkor mondhatni respublika volt, s az ostracismusnak

1) Cserei M. Hist. 83. Chronicon Fuchsio II. 176 3) E kézirat- ban igen elterjedt pontokat legelőbb kiadta Szilágyi S. Bánfi és kora 56–74 l.


146 I. APAFFI MIHÁLY (1674 DEC.) az igen kiemelkedettek megbuktatásának, számüzésének már több áldozatát láttuk: Bánfi felett a pálcza el vala törve. Dec. 17-n egy itélet kelt, mely felemlitvén mennyi vérrel szerezték és tarták meg őseink a hazát, Bánfit mint titkosan traktálót, mint ki a hon béké- jét s Apafi fejdelemségét felforgatással fenyegeti, mint a ki idegen hadakat akart hozni az országra, s annyi erőszakot követett el, hogy csak erőszakkal lehet helyreütni, notázák: ősi javait neje és fia részére meghagyák, de szerzeményeit, minthogy erőszakkal szerezte, elvevék; fiát a még gyermek B á n f i Györgyöt felügye- let alá veték, meghatározák, hogy anyja csak is magánál vagy Kolozsvártt neveltetheti; s nehogy apja nyomdokait kövesse, tör- vénybe igtatták, hogy a fejdelem neki jószágot ne adományozhas- son, s Apaffiné után, ne örökölhessen. 1)

E végzés megvitele- és végrehajtásával C s á k i László, Bánfi legnagyobb ellenei egyike bizatott meg, ki dec. 18-a éjjelén Beth- lenben termett, a rab urat alvó neje mellől felkölteté, s mire ez ki- lépett, vérpad és bakóra esett tekintete... S pár percz mulva, midőn a fejdelemné által kieszközölt kegyelemmel Bethlenvár ka- puját dörgeték, már késő volt – Bánfi feje már ott hevert. 2)

VI.

A menekültek fellépése. Béldi P. elfogatása. Apaffi XIV.

Lajossal szövetségre lép. Teleki a császár ellen megy. Béldi Pál bukása.

A szerencsétlen Bánfi D. sorsát illetőleg Erdélynek a katholicus

párt elleni határozott fellépését csak is a magyarhoni események által lehet indokolni. Magyarországon a jezsuiták a protestáns templomok és iskolák elvevését, községek és egyesek áttéritését katonai támogatás mellett folytatták; s mi leginkább lázitá a kedélyeket, hogy a protestans papokat a trieszti s nápolyi vizekre gálya- rabságra küldözék. Ettől tartottak Erdélyben, mert a jezsuita mis- siók titkon Erdélybe is bejöttek vala már, Kolozsvártt és Udvar- helytt már jezsuitákat látunk. 3)

A protestánsok e szervezett üldözése, a papok gályarabsága az európai protestáns udvaroknál, igen természetesen, nagy sen-

1) Törvénycz. Mike, Art Diet. III. 691. 2) Monographiáját megirta Szilágyi Sándor. L. Bethlen Miklós I 394–419. Cserei 71–86. 3) Kemény Adversaria III. 1675.


I. APAFFI MIHÁLY. (1685. JAN.–FEBR.) 147 satiót idézett elő, a svéd, belga udvarok követei Bécsben felléptek, Angliát is csatlakozásra szóliták: azonban az udvar nem mint ül- dözötteket, hanem mint lázadókat és lázitókat kivánta őket te- kintetni.

Az elnyomott nemzet érettök mit sem tehetett. A fájdalmas közvéleményt egyedül az Erdélybe menekültek s az erdélyi ma- gyarság tolmácsolhatá. Ezek tehát felkeltek, a váradi basától tá- mogattatva, guerilla csapatokban kezdtek mutatkozni, sőt Kopp, kassai generalis kegyetlenkedéseit megtorolják, apró csatázások- hoz fogtak, s megkezdődött az ellenségeskedés, melyben a mene- kültek k u r u c z az az keresztes, a császárpárti magyarok pedig l a b a n c z nevet kaptak; 1) s különösön a téritők ellen irtó há- boru vette kezdetét.

Az erdélyi kormány s a protestans fejdelmek fellépése még se maradt egészen siker nélkül. A bécsi udvar szelidebb rendszabá- lyokhoz nyult: febr. 3-ról elrendelte, hogy a nápolyi gályarabság- ban sinylő papokat hazabocsássák, mi nehány hónap mulva telje- sedésbe ment; a tulbuzgolkodó Kopp kassai tábornokot Spankau, ennek hirtelen halálával Strasaldó generalis váltá fel, kik szelidebb kényszeritő módok alkalmazására lőnek utasitva; hogy a kormány körében is látszassék a magyarokkali kibékülni akarás, magyar urakból Bécsbe nagyszerü értekezletet hivtak össze, hová Apaffi, C s á k i László személyében követet küldött s általa a kibékülés alapfeltételéül a német katonaság Magyarhonbóli kivitelét, ország- gyülés egybehivását, nádor választást, végre, az országos tiszt- ségek benszülöttek általi betöltését tűzé. A Csáki által tolmácsolt érzelmeket az értekezletre egybehivottak nagyrészt magokévá tévén az udvar a katonaság kivitelét kereken megtagadta, s bár a töb- bire megfontolást igért, az értekezlet eredmény nélkül bomlott fel. 2) És hogy a kormánynak engedélyeket hozni nem volt szándékában, csakhamar megmutatá az által, hogy nem sokára, Strasaldó a kal- vinista Rómát, D e b r e c z e n t , bár az erdélyi részekben feküdt

1) A kurucz név a Dosahad emlékéből veszi eredetét, a császári gya- logok némelyek szerint a l á b r ó l neveztettek l a b a n c z o k n a k . E ne- vek eredetéről, Uj m. muzeum 1856. VI. 90. Cserei 57. lapján labanczot l o b b a n c s r ó l , puskájáról származtatja. V. ö. Chronic. Fuchsio II. 187. 2) Engel Geschichte V. 83.


148 I. APAFFI MIHÁLY (1675 MART.–1676 APR.) mind a váradi basának, mind a fejdelemnek adózott, azon ürügy alatt, hogy a menekülteket támogatja, katonáival kiraboltatá; s I. Leopold, bár Erdély felett hatalma nem volt, mart, 29-éről Mokchay Andrást erdélyi illetőleg gyula-fejérvári püspökké nevezé, s mindamellett, hogy az erdélyi róm. katholikus püspökség 120 év óta meg volt szüntetve, jószágai el voltak adományozva, azon felhatal- mazással nevezte ki, hogy jószágait vegye át, kezdje meg főpapi uralmát, s minél többet lakjék Erdélyben. 1)

Ily erőszakolások azon időben visszatorlás nélkül nem maradhattak. Mielőtt a visszatorlások elbeszélésére térnénk, megem- litjük, hogy I. R á k ó c z i F e r e n c z , II. Rákóczi György fia, Er- dély választott, de nem uralkodhatott fejdelme, jul. 4-én meghalt: hátrahagyta, mint hat hónapos gyermeket II. R á k ó c z i Ferenczet, ki a keletkező félben levő viszályokat tetőpontra hágtatá.

E közbevetés után, arra térünk át, hogy a fennebb emlitett politikai s vallásos elnyomásokra, melyeket a bécsi udvar Erdélyre is kiakart már terjeszteni: az erdélyiek se maradhattak tovább is tétlenségben. Belátták, hogy az udvar ha egyebet nem, annyit mindenesetre czélba vett, hogy Erdélyben zavart és szakadást idézzen elő. Teleki, ki Bánfi Dénes buktával a dolgok élére került, s ez időben a legnagyobb hazafi szerepét vitte, igen jól ismerte, hogy Bánfi bukta után is létezik még egy párt, mely a hon függet- lenségét, a porta támogatása nélkül, magyarhoni ügyekbe való fegyveres beavatkozás által koczkáztatni nem akarja; tudta, hogy ezek élén az elbetegesedett canczellár B e t h l e n János; ennek fia, a sokat utazott, szép talentomu B e t h l e n Miklós, s a hatalmas főur B é l d i Pál állanak, kikhez a katholikus főbbek, mint C s á k i László és A p o r Lázár tartoznak. T e l e k i a bécsi udvar vallásteri be- nyomulásában egy tervnek vélt szálára akadhatni, mely tán ezen urak kezeiben van: hogy nyomára jöhessen, s egyszersmind a me- nekültek utjából is eltávolithassa őket: a fejdelemmel B é l d i Pált és B e t h l e n Miklóst Fogarasba hivatá, s ott azon ürügy alatt, hogy a fejdelmet megakarják buktatni, 1676 apr. 23-án fogságra vetteté. 2)

A mérsékelt közvélemény ezen terrorizálása után, Teleki, ki

1) J. Kemény, Adversaria III. 1676. 2) Bethlen M önéletir. I. 441–68. Cserei M. 88–96. Chronichon Fuchsio. II. 177.


I. APAFFI MIHÁLY. (1676 MÁJ.–1677 MART.) 149 akkor már kővári és huszti főkapitán, tordamegyei főispán s mondhatni első miniszter, eljöttnek látá az időt, hogy vágyainak szabad röptet engedjen. E percztől az általa támogatott békétleneknek teljes reményt nyujthatott, mit el nem is mulatott.

A menekültek ügye tehát Erdélyben ismét előtérbe nyomult. A titkon üzött segélyezés mind nyiltabban intéztetett. Ezek a guerilla harczhoz mind erélyesebben láttak hozzá: s a csapatok, mik még juliusban csak portyázó csapatoknak tetszettek, csakhamar Ónodnál Strasoldot ugy megverék, hogy maga is sebet kapott. Hogy nyiltan sikra szállhassanak, T e l e k i Mihályra vártak, ki mintegy 12,000 embert gyüjtött vala össze, s indulókészen állott; de a fejdelem miatt mind nem indulhatott. Azonban oct. 13-án meg- született Apaffi fia, M i h á l y , erre vállalkozóbb lett ugyan; 1) de hogy még sem birta magát elhatározni, mutatja az, hogy nov. 5-én azt irta Telekinek, mikép a végzés szerint hétfőn indulhat; de más napról rendelete kelt, melyben meghagyja, hogy uj rendeletig élete, feje, jószága elvesztése alatt, senki instántiájára meg ne mozdul- jon. 2) Azért Teleki kiment, Szathmárig nyomult, támogatta a menekülteket, de csak mint egy figyelő hadtest parancsnoka, mely inkább csak is az erdélyi határokat látszott védelmezni.

Azonban Apaffi késedelmezésének is megvoltak saját okai, melyek legnagyobbika volt, hogy Konstantinápoly és Bécs között husz éves béke állt, s mig ki nem telik, Kiuperli Achmet nagy- vezér sehogy sem akart beleegyezni, hogy Apaffi magát oly há- boruba keverje, melyben nyiltan nem támogathatná. Innen volt, hogy bár Teleki kiment, jónak látta Szathmárról visszahuzódni. De azért a menekültek ügye nem vala elejtve, ha a porta vonakodott a békét megszegni, a bécsi udvarral nyilt harczban álló XIV. La- josnak utat nyitott, hogy Ausztriát hátmegett a magyarokkal meg- támadtassa. Sobieszki, vagyis III. János lengyel király Apaffival s T e l e k i Mihálylyal magát levelezésbe tette. 3) Bethune marquis, a franczia udvar lengyelhoni követe 1677 martiusában Reverend abbét Apaffihoz küldé, s kinyilatkoztatá, hogy készek a menekül- teket Lengyelországból támogatni. 4) Ennek következtében Apaffi

1) Tört. Emlék a m. nép életéből, kiadja Szabó K. és Szilágyi II. 5. 2) J. Kemény, App. Ep. X. 447–455. 3) Leveleit Kemény, Appar. Epist. X. 4) Chronic. Fuchsio. II. 197.


150 I. APAFFI MIHÁLY (1677. APR.–DEC.) is Lengyelországba küldött, s Bethune és Apaffi küldöttei, A b - s o l o n Dániel, Macskási Boldizsár, Feigel Péter, Farkasföldi Fá- bián Varsóban, máj. 27-dikén szerződést irtak alá, melyben XIV. Lajos és Apaffi szövetségre léptek: Apaffi kötelezte magát, hogy a török pártfogása s T e l e k i Mihály vezérlete mellett 6000 gyalog s 9000 lovassal Ausztriát Magyarországon megtámadja; a franczia király pedig ennek ellenében évenként 700,000 tallér ha- disegitséget, 19 ágyut igért. Egyuttal a haditervet is megálliták, mi abból állt, hogy 5000 toborzott lengyel jöjjön be s 15,000 er- délyi, 8000 békétlen fegyverfogása mellett a harczot kezdjék meg. E szerződéssel Apaffi részéről a Tökölyek embere, most Apaffi titoknoka Absolon, a békétlenek részéről S á n d o r Gáspár ment Párisba, hol a menekültek küldöttje, mint egy hatalmasság követe, oly pompával fogadtatott, s XIV. Lajos a szövetséget jul. 13-án ratificálta. 1)

E szövetséghez csakhamar a véletlen is járult: a háborut ellenző nagyvezér meghalt, s helyébe a hadra kész Kara Mus- tafa lépett; e mellett Sobieszki Leopolddali szövetkezése is hajó- törést szenvedett: most már Bethune marquis, mint Sobieszki sogora, mintegy szabad kezet kapott. A szövetség azonnal életbe lőn léptetve, Bohamb marquis 6000 lengyel önkénytessel oct. ele- jén Szathmár előtt állott, hová a sánta W e s s e l é n y i Pál 7000 békétlent vezérelt, kikhez T e l e k i , kinek a franczia 10,000 ara- nyat küldött, 2) 4000 erdélyivel csatlakozott... A harcz tehát kez- detét vette... Schmidt tábornok szállt velök szembe, de elsőbb Lebenyénél, majd Nyalábnál teljesen megverték, annyira, hogy a szintén oda siető Kopp generalis se volt képes a győzelmeseket feltartani.

Ujra kitörtek tehát a kegyetlenkedések, a magyarok és né- metek közt a gyülölet soha se fejezte magát ki irtózatosabban, mint éppen ezen időkben. A kerékkel törés, karóba huzatás, akasztás, mind két részről mindennapivá vált. I. Leopold hogy ezeknek vé- get vessen, dec. 10-ről körlevélben szólitá fel főbbjeit, adjanak tanácsot, hogyan lehessen a dolgokon segiteni: a hazafi párt az alkotmány helyreállitását, e mellett a békétlenek vagyis protestansok javai visszaadását ajánlta; a bigottabbak ellenben megmarad-

1) Tud. gyüjt. 1835. IV. 419. 2) Bethlen Miklós II. 65.


I. APAFFI MIHÁLY (1677 DEC.) 151 tak nézetükben, hogy a protestansokat ki kell irtani. 1) A békétle- nek pedig Debreczen körül téli szállásra vonultak; a főbbek Sz.- Somlyón haditanácsot ültek, meghatározák, hogy tavaszszal ujra sikra szállnak, T e l e k i t teszik fővezérnek, ki mellett egy 12 tagu tanács müködjék.

Erre Teleki dec. elején hazajött, a Wesselényi alatt harczolt magyarhoniakat szintén magával hozá, Szeben körül szállásolá el, a főnökök a fejdelem köré gyültek Fogarasba, 2) készületeket tettek tavaszra. De hogy szabad kezet nyerhessenek, azon pártra, mely az intervenczioban Erdély s illetőleg a nemzet még fennállt függet- lensége koczkáztatását láták, egy hatalmas csapást kellett intézni.

Hogyan fogatta volt el Teleki pár év előtt ezek fejét, Béldi Pált és B e t h l e n Miklóst, fennebb emlitettük; itt csak azon megjegy- zéssel tartozunk, hogy őket, mert elitélni nem lehetett, később (1677 mart. 31-n) kezesség mellett szabadon bocsáták. Bethlen Miklós, miután elfogatásával az udvarhelyszéki főkapitányságot elvesztette, teljesen magányba vonult: Béldi ellenben azon boszus gondolattal hagyta el börtönét, hogy Telekit, megbuktassa: a két leghatalmasabb ember tehát összetüzött:

Tartozunk elismerni, hogy Béldit hazafiság vezérelte, legfe- lebb azt hozhatjuk fel ellene, hogy miért nem vette észre, hogy az erdélyi katholikusok által, másoknak is eszközül szolgált; 3) s hogy a más párt több politikával bir, s lesujtóbb erővel rendelke- zik. Ezek, hogy a fejdelmet Béldi ellen határzott fellépésre birják, felkölték benne a fejdelemség féltését; hogy az udvar politikájá- ban szintén nagy szerepet játszó Apaffinét is belevonják, mert nem igen szerette a piperét Béldiné, V i t é z Zsuzsánna ellen: kelték irigységre, szellőztetvén, hogy Béldiné kevésszer, s akkor is mindig fejdelmi fényben jelenik meg nála. 4) B é l d i Pál az ellene tett in- tézkedésből mit sem sejtve, rendületlenül követte politikai megyő- ződését: az interveniáló politikát, melynek rugóját ő csak Teleki Mihály nagyravágyásában kereste, folyvást ellenzé; s magá- nak mind hatalmasabb pártot alakitott. Mint székelyek generalisa szép fegyveres erővel rendelkezett, népszerüségére, gazdagságára

1) Engel Geschichte 87. 2) Fundgruben III. 357. Kemény, prot Cap. Alb. I 251. 3) Archiv. d. Verein N. F. I. 284. 4) Beth. Mikl. önéletir. 441. Cserei M. 88–96. Chronic Fuchsio II. 183.


152 I. APAFFI MIHÁLY. (1677. DEC–1678 FEBR.) is adott valamit. Mielőtt fellépne, K a p i György-, H a l l e r János, C s á k i Lászlóval s másokkal Teleki járma lerázására szövetséget kötött; A p o r Lázár-, D a n i e l István-, K á l n o k i Bálint-, D o - m o k o s Tamással Háromszéket, L á z á r Istvánnal Csikot tervel- ték felköltetni; s az országgyülésre oly szándékkal akartak menni, hogy Telekit, mint a haza ellenét, fogságra ejtsék: de nem sike- rült. Teleki, kinek éles szemei voltak, minden áron arra töreke- dett, hogy Béldit megelőzze: nem kevesebbet eszközölt ki a feje- delemnél, mint azt, hogy engedélyt adott neki, hogy Béldit elfo- gathatja. E terv kivitelére a székely székek főkapitányainak, s kü- lönösen B e t h l e n Gergelynek – kit pár év előtt a fogságba vetett B e t h l e n Miklós helyett tettek vala Udvarhelyszék főkapi- tányának, – rendeletet adott ki: ez egész buzgalommal a dologhoz látva, az udvarhelyszéki székelyeket felülteté, a marosszékiek s a várőrségek is melléje jöttek; mire szép sereg volt együtt, Béldi egyik ellenét M i k e s Kelement azon ürügy alatt, hogy vele egyezkedni akarnak, hozzá küldék,

TIZENHATODIK KORSZAK. - Transindexadatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf9786.pdf · [Erdélyi Magyar...

Documents

Transcript of TIZENHATODIK KORSZAK. - Transindexadatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf9786.pdf · [Erdélyi Magyar...