Teológiai FórumProf. ThDr. Karasszon István, PhD. Selye János Egyetem Református Teológiai...

TeológiaiFórum

A SELYE JÁNOS EGYETEMREFORMÁTUS TEOLÓGIAI KARA

és aCALVIN J. TEOLÓGIAI AKADÉMIA

TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA

X. évfolyam 2. szám

2016.XII. évfolyam 2. szám

2018.

ACALVIN J. TEOLÓGIAI AKADÉMIA

TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA

Teológi

ai Fóru

m XI. évfolyam 2. számA komáromi Selye János Egyetem

Református Teológiai Karaés a Calvin J. Teológiai Akadémia tudományos folyóirata

Szerkesztőbizottság:

Mgr. Lévai Attila, PhD., dékán, főszerkesztőSelye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom

Calvin J. Teológiai Akadémia, Komárom

ThDr. Somogyi Alfréd, PhD., felelős szerkesztőSelye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom


Mgr. Czinke ZsoltSelye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom


Mgr. Görözdi Zsolt, Th.D.Selye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom

Bernhard Kaiser, Dr. habil, D.Th.Stellenbosch University Faculty of Theology, Stellenbosch

Prof. ThDr. Karasszon István, PhD.Selye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom

Prof. Dr. Kolumbán Vilmos József. PhD.Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár

Literáty Zoltán, PhD.Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar,

Budapest

Doc. Dr. Lukács Olga PhD.Babes-Bolyai Tudományegyetem,

Református Tanárképző Kar, Kolozsvár

Doc. PhDr. Molnár JánosSelye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom

Doc. Dr.Theol. Pálfi József, PhD.Partiumi Keresztény Egyetem Bölcsészettudományi Kar,

Nagyvárad

Mgr. Pólya Katalin, PhD.Selye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom

Szakmai lektorok:

Prof. ThDr. Bándy GyörgyKomenský Egyetem Evangélikus Teológiai Kar, Pozsony

Prof. ThDr. Kocsev Miklós, PhD.Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar,

Budapest

Tartalom

Albert András:A „protestáns” Erdélyi Fejedelemség nemzetközi helyzetea 17. századvégi Európában ......................................................... 4

Hermán M. János:Kuyper Ábrahám egykori látogatása Bukarestben,Budapesten és magyarra fordított műveinek1962-es elégetése Kolozsváron .................................................... 24

Lukács Olga:Adalékok az erdélyi románok reformációjához ........................ 98

Bognárné dr. Kocsis Judit:Reformed education and teaching practice withequal chances ................................................................................ 114

XII. évfolyam 2. szám

A Calvin J. Teológiai Akadémia tudományos folyóirata

Szerkesztőbizottság:

Mgr. Lévai Attila, PhD., dékán, főszerkesztőSelye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom


ThDr. Somogyi Alfréd, PhD., dékánhelyettes, felelős szerkesztő

Selye János Egyetem Református Teológiai Kar, KomáromCalvin J. Teológiai Akadémia, Komárom

Mgr. Görözdi Zsolt, Th.D. tanszékvezetőSelye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom

Bernhard Kaiser, Dr. habil, D.Th.Institut für Reformatorische Theologie, Reiskirchen

Prof. ThDr. Karasszon István, PhD., tanszékvezetőSelye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom

Prof. Dr. Kolumbán Vilmos József. PhD.Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár

Dr. habil. Kovács Ábrahám, PhD.Debrecen Református Hittudományi Egyetem, Debrecen

Literáty Zoltán, PhD.Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar,

Budapest

Doc. Dr. Lukács Olga PhD., dékánBabes-Bolyai Tudományegyetem, Református

Tanárképző Kar, Kolozsvár

Doc. Dr.Theol. Pálfi József, PhD.Partiumi Keresztény Egyetem Bölcsészettudományi Kar,

Nagyvárad

Mgr. Pólya Katalin, PhD.Selye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom

Szakmai lektorok:

Prof. ThDr. Bándy GyörgyKomenský Egyetem Evangélikus Teológiai Kar, Pozsony

Mgr. Czinke ZsoltSelye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom


Prof. ThDr. Kocsev Miklós, PhD.Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar,

Budapest

Doc. PhDr. Molnár JánosSelye János Egyetem Református Teológiai Kar, Komárom

Tartalom

Lészai Lehel: A Tizenkettő vocatiojának célja ....................................................................5

Kálmán Csaba: Az elköteleződés teológiájának értelmezése, a keresztyén értékrendünk szerint a Heidelbergi Káté egyes kérdéseinek magyarázata alapján .....15

Vámos Béla: A család jelentősége a felnőtté válás folyamatában ..................................29

Szénási Lilla: Új hittankönyvek a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház használatában ....................................................................................57

Kovács Ábrahám: A koreai keresztyénség vallási és kulturális kontextusa, a protestantizmus, nacionalizmus és az inkulturáció a Hajnalpír országában ...............................................................................67

Cs. Molnár János: Egy ősi nép mai sanyarú sorsa ...................................................................85

Somogyi Alfréd: Az Isztambuli Egyezmény egyházjogi értékelése ...................................101

Petheő Attila: A magyarországi politika folytonossága az első világháború utáni Csehszlovákiában ............................................................................113

Antal János: Transylvania, the champion of religious tolerance ...............................132

RECENZIÓ: Karasszon István: Érted-é, mit csinálsz? Pap Ferenc, Az egyházi év, Budapest: KRE/L’Harmattan, 2016 ..................................................................148

Karasszon István: Ószövetségi tudomány arcképekben. Rudolf Smend, Kritiker und Exegeten. Proträtskizzen zu vier Jahrhunderten alttestamentlicher Wissenschaft, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2017 ........................152

Lészai Lehel:A Tizenkettő vocatiojának célja

1. Az elhívás céljaA szinoptikus evangéliumok beszámolói szerint Jézus azért hívta el tanítványait, hogy vele legyenek, kövessék őt, és kiküldetést nyerje-nek. A kiküldetésben benne rejlik a szolgálat és a szenvedés is. A szol-gálat feltételezi a prédikálást és a gyógyítást. A szenvedés jelenti a ta-nítványság árát.

1.1. Vele lenniGünther Schmahl, Walter Schmithals és Seán Freyne megjegyzik, hogy a tizenkét tanítvány kiválasztásának egyik célja az volt, hogy vele legyenek.1 Wim Burgers szerint ennek a gondolatnak frappáns párhuzama olvasható Mk 5,18-ban2 – ahol a meggyógyított megszál-lott arra kéri Jézust, hogy maradhasson mellette –, ugyanakkor ez csak Márknál használt fordulat.3 Jézus tanítványait az evangéliu-mokban az auvtou/ személyes névmással jelölték, mert ugyanabban az időben a rabbiknak, Keresztelő Jánosnak, a farizeusoknak és má-soknak is voltak tanítványai. Márk evangéliumában a maqhth,j (ta-nítvány) főnév negyvenszer fordul elő, és ezek közül harminckét al-kalommal az auvtou / személyes (birtokos) névmással együtt jelenik meg, ezzel is jelezvén, hogy a tanítványok Jézuséi, ezért vele kell len-niük.4 Az ei=nai metV auvtou//w/n (vö. Mk 1,13; 2,19; 3,14; 4,36; 5,18;

1 Günther Schmahl: „Die Berufung der Zwölf im Markusevangelium.” Trierer Theo-logische Zeitschrift 81, 1972. 203–211; Walter Schmithals: Das Evangelium nach Markus, 2/1 Kapitel 1–9,1. Ökumenischer Taschenbuchkommentar zum Neuen Testament. Gütersloh: Gütersloher Verlaghaus Gerd Mohn, und Würtzburg: Echter Verlag, 1979. 206; Seán Freyne: „The Disciples in Mark and the Maskilim in Daniel: A Comparison.” Journal for the Study of the New Testament 16, 1982. 10.

2 Wim Burgers: „De instelling van de Twaalf in het Evangelie van Marcus.” Ep-hemerides Theologicae Lovaniensis 36, Jl–D 1960. 644.

3 Dóka Zoltán: Márk evangéliuma. Budapest: Ordass Lajos Baráti Kör, 1996. 65.4 James Keith Elliott: „Mathétés with a possessive in the New Testament.” Theolog-

ische Zeitschrift 35, S–O 1979. 300.

Lészai Lehel: A Tizenkettő vocatiojának célja 7TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/26

14,67) kifejezés mindig valakinek vagy valaminek a fizikai jelenlétében való tartózkodására utal. Az apostolok azt a kiváltságot élvezték, hogy Jézus környezetében lehettek és ezáltal részesei voltak életének és szol-gálatának.5 A tanítványok legjellemzőbb vonása, hogy követik meste-rüket (vö. Mk 1,17; 2,14; 3,14; 10,28). A követés mégsem jelenti egyértel-műen a tanítványságot, mert például amikor Jézus a Jairus háza felé indul, akkor Péter, Jakab és Jánoson kívül megtiltja mindenkinek, hogy vele menjenek, hogy kövessék őt (Mk 5,37). Ez nem jelenti ugyan-akkor a tanítványság tiltását is. A tanítványokat azért választja ki Jézus, hogy vele legyenek (Mk 3,14), és azt olvassuk róluk, hogy vele is voltak elfogatásáig (kivételt képez 6,13–30, amikor különleges kiküldetésnek tesznek eleget).6 Márk gyakran említi, hogy Jézus együtt volt a tanítvá-nyokkal (katV ivdi,an), hogy kihangsúlyozza az együttlétek meghitt voltát (Mk 4,34; 6,31.32; 9,2.28; 13,3). Márk beszámolója szerint Jézus nem cselekszik semmit, amikor a tanítványok nincsenek jelen. Csupán három alkalommal nincs velük, amikor visszavonul imádkozni (Mk 1,35; 6,46; 14,32.35.39). Az elfogatásakor a tanítványok azok, akik el-hagyják őt (14,50). Mindez arra utal, hogy Márk következetes marad a „vele legyenek” gondolathoz. A tanítványok azért vannak Jézussal, hogy tanuljanak tőle és tanuljanak felőle.7 Az írásmagyarázók egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a tanítványok értetlenségére, amely különösen a Márk evangéliumában szembetűnő.8 Mások csupán a ta-

5 Robert A. Guelich: Mark 1–8:26. Word Biblical Commentary 34A. Dallas, Texas: Word Books, 1989. 158.

6 Robert P. Meye: Jesus and the Twelve: Discipleship and Revelation in Mark’s Gospel. Grand Rapids, Michigan: William Eerdmans Publishing Company, 1968. 121–123.

7 Seán Freyne: The Twelve: Disciples and Apostles – A Study in the Theology of the First Three Gospels. London and Sidney: Sheed and Ward, 1968. 119–120.

8 William Wrede: Das Messiageheimnis in den Evangelien. Göttingen, 19632. 58k; Theodore J. Weeden: Mark – Traditions in Conflict. Philadelphia: Fortress Press, 1971. 26–38; Augustine Stock: Call to Discipleship: A Literary Study of Mark’s Gos-pel. Good News Studies 1. Dublin: Veritas Publications, 1982. 109–117; Donald Seni-or: & Carroll Stuhlmueller: The Biblical Foundations for Mission. London: SCM Press Ltd, 1983. 226; Jack Dean Kingsbury: Conflict in Mark: Jesus, Authorities, Disciples. Minneapolis: Fortress Press, 1989. 95–103; John N. Suggit: „Exegesis and proclamation: Bartimaeus and Christian discipleship (Mark 10:46–52).” Journal of Theology for Southern Africa 74, Mr 1991. 57.

nítványok esetlenségéről beszélnek.9 Joseph B. Tyson azt írja ezzel kap-csolatosan, hogy a démonok felismerik Jézust, de ő hallgatást parancsol azoknak (Mk 1,23–25.34; 3,11–12; 5,6.7; 9,20), a tanítványok részben ismerik fel Jézust, de nekik is csendben kell maradniuk (7,36; 8,30; 9,9), a zsidó vezetők pedig nem ismerik fel őt, mert megvakíttattak (4,12). A tanítványok nem értik a tenger lecsendesítését (4,41), az ötezer ember-nek való kenyérsokasítást (6,52), Jézus viszonyulását a gyermekekhez (10,23), mondását a gazdagok Isten országába való bemeneteléről (10,23) és általában a példázatait (4,1–20.33k). A legfőbb értetlenség mégis a Jézus által megjövendölt szenvedéseit övezik (Mk 8,31–33; vö. Mt 16,21–23).10

1.2. Követni őtA Jézussal való együttlét, követést is jelent. Jézussal lenni és őt követ-ni homályos és passzív tevékenységnek tűnhet, de az Apostolok Cse-lekedeteiről írt könyvben az apostoli mivolt legfontosabb ismertető-jelévé válik (ApCsel 1,21). Az ő követése feltételezi az osztozást sikereiben és kudarcaiban, elfogadásában és visszautasításában, és az azonosulást életével és missziójával, amely alakító erővé válik életük számára.11 Jack Dean Kingsbury tárgyalja az avkolouqe,w ige jelenté-sét, és egyrészt szó szerint értelmezi, másrészt viszont átvitt értelem-ben a tanítványságra vonatkoztatja. Szerinte Máté ezt a fogalmat nem használta átvitt értelemben az evangéliumában.12 Az Újszövetségben túlnyomórészt szó szerinti jelentésben fordul elő az avkolouqe,w ige. A Jézus korabeli rabbik a szó legteljesebb értelmében vett ‘követésre’

9 Francis J. Moloney: „The Vocation of the Disciples in the Gospel of Mark.” Salesia-num 43, 1981. 488; Elizabeth Struthers Malbon: „Fallible Followers: Women and Man in the Gospel of Mark.” Semeia 28, 1983. 30–32; Cilliers Breytenbach: Nach-folge und Zukunfts Erwartung nach Markus. Abhandlungen zur Theologie des Al-ten und Neuen Testaments 71. Zürich: Theologischer Verlag, 1984. 202.

10 Joseph B. Tyson: „The Blindness of the Disciples in Mark.” Journal of Biblical Litera-ture 80, S 1961. 261–262.

11 Joel B. Green: The theology of the Gospel of Luke. New Testament Theology, Camb-ridge: Cambridge University Press, 1995. 108.

12 Jack Dean Kingsbury: „The Verb Akolouthein (‘To Follow’) as an Index of Matt-hew’s View of His Community.” Journal of Biblical Literature 97, 1978. 57–62.


szólították fel tanítványaikat. Ez azt jelentette, hogy a tanítvány a mester körül szolgálatokat végzett, közösségben élt vele, „tanult” mesterétől, azaz szavait szó szerint memorizálta, és magatartását, cselekedeteit sokszor pontosan utánozta.13

Az avkolouqe,w ige annak az embernek a cselekedetére utal, aki-nek élete Jézus hívására válaszolva új irányt nyer az engedelmesség-ben. Majdnem kizárólag csak az evangéliumokban fordul elő a köve-tést kifejező ige. Az avkolouqe,w ige nem jelent minden esetben tanítványságot. Esetenként a tömeg követi Jézust, és ekkor semleges értelemben használatos az ige (Mk 10,32; Mt 4,25; 8,1; 21,9). Ebből az igéből tehát nem lehet minden alkalommal elhívásra vagy a Krisztus mellett való döntésre következtetni. Amikor viszont különálló egyé-nekre vonatkozik, akkor sajátos töltettel bír. Jézus ajkán gyakran pa-rancsként hangzik el, mint amikor tanítványait elhívja (Mk 1,16kk; Mt 9,9; 19,21; 8,22). Az elhívottak válaszát úgy jellemzik, mint köve-tést. Az avkolouqe,w mindig a földön élő Jézus bensőséges és megha-tározó tanítványságára való elhívást jelenti.14

Sok újszövetséges tudós fogalmazta meg, hogy Jézus (karizmati-kus) vándorprédikátor volt.15 Ezt a véleményt tagadta Jack Dean Kingsbury, aki azt fejtegette, hogy a Máté közössége nem állt Jézust követő vándorokból, hanem inkább egy letelepedett városi gyüleke-zet képét mutatja.16 A Jézus követése a vagyon-nélküliekhez való csatlakozást jelenti és az ilyen körülmények közötti szolgálatot.17 Sok írásmagyarázó szerint Márk idejében és gyülekezetében egy keresz-

13 Bartha Tibor (szerk.): Keresztyén Bibliai Lexikon. 2. kötet. Budapest: A Magyaror-szági Református Egyház Kálvin János Kiadója, 1993. s. v. ‘Követ, követés’ Vladár Gábor szócikke, 87.

14 Colin Brown (ed.): The New International Dictionary of New Testament Theology. 1. vol. Grand Rapids, Michigan: Zondervan Publishing House, 1986. S. v. ‘av-kolouqe,w’ by C. Blendinger, 480–482.

15 Gerd Theissen: „Legitimation und Lebensunterhalt: ein Beitrag zur Soziologie ur-christlicher Missionare.” New Testament Studies 21, 1975. 193–200; Eduard Schwe-izer: Matthäus und seine Gemeinde. SBS 71. Stuttgart: KBW Verlag, 1974. 13.17–19 és 162–163.

16 Kingsbury: „Akolouthein….” 66.17 T. W. Manson: The Sayings of Jesus. London: SCM Press Ltd, 1949. 73.

tyén herézis ütötte fel a fejét, amely ellen Márk harcolt, megírva a ta-nítványokról szóló evangéliumát. Ennek megfelelően a tanítványok személye csupán ürügyül szolgált egy tévelygés elleni harcban.18 Er-nest Best visszautasítja ezt a nézetet, és azt állítja, hogy Márk nem támadta evangéliumában a tizenkét tanítványt, nem is írt egy bizo-nyos tévelygő csoport ellen, hanem felhasználta a tanítványok szemé-lyét és értetlenségét arra, hogy ennek kapcsán Jézus újabb és részlete-sebb utasításait közölje.19

A Jézus követése nem jelentett tétlenséget és ábrándozást. Azért hívta el tanítványait, hogy felkészítse őket a szolgálatra,20 magyaráz-za a Szentírást, felfedje a példázatok titkát és kiküldetést nyerjenek. Követése szolgálatot és szenvedést is feltételez. Nem lehet őt követni a kereszt felvétele nélkül.

1.3. Kiküldetést nyerniJézust nem tanítványai választják mesterüknek a törvény tanulmá-nyozása végett (vö. Mt 8,19) – ahogy egy rabbi esetében történhetett –, hanem ő hívja el parancsával tanítványait annak érdekében, hogy vele legyenek, és együtt munkálkodjanak. Elhívásuk tehát nem a tör-vény tanulmányozása és áthagyományozása érdekében történt, ha-nem hogy kiküldetést nyerjenek és emberhalászokká váljanak.21 A kiküldetés igehirdetést és gyógyításokat jelentett. Márk számára a khru,ssw (hirdetni) ige különleges fontossággal bír.22 Ahogyan Jézus-nak hirdetni kellett a küszöbön álló Isten országát, úgy a tanítvá-

18 Theodore J. Weeden: „The Heresy that Necessitated Mark’s Gospel.” Zeitschrift für die neutestamentliche Wissenschaft und die Kunde der älteren Kirche 59, 1968. 145–158; idem: Mark… 73–81; Tyson: „The Blindness….” 261–268.

19 Ernest Best: Disciples and discipleship – studies in the Gospel according to Mark. Edinburgh: T. & T. Clark, 1986. 98–130.

20 Gerhard Kittel and Gerhard Friedrich: eds. Theological Dictionary of the New Testament. Volume IV. Translated and edited by Geoffrey W. Bromiley, Grand Rapids, Michigan: Wm. B. Eerdmans Publishing Company, 1975. S. v. ‘maqhth,j’, ‘maqhth,j’ by Karl Heinrich Rengstorf, 449.

21 Moloney: „The Vocation…” 514; Guelich: Mark 1.… 51; Green: Luke… 109.22 David J. Bosch: Witness to the world: the Christian mission in theological perspec-

tive. London: Marshall, Morgan & Scott, 1980. 69.


nyoknak is folytatniuk kell ezt a szolgálatot.23 Az ő tevékenységüket is jelek és csodák fogják követni, amelyek hitelesítik majd a hirdetett igét.24 Az igehirdetéssel, a bizonyságtétellel együtt jár a szenvedés. A görög marturi,a szóból (tanúsítás, tanúskodás, tanúságtétel, bizony-ságtétel)25 ered a mártírium. A tanítványoknak sokszor életükkel kel-lett tanúskodniuk szavaik hitelességéről. Ahogyan a Jézus útja a ke-reszt felé vezetett, ugyanúgy tanítványai sem kerülhették el a szenvedést.26

Jézus azt mondja a tizenkettőnek és a tömegnek, hogy követésé-nek feltétele az önmegtagadás és a kereszt felvétele (Mk 8,34–35; vö. Mt 10,38–39; Lk 9,23–24). Az ókorban a kereszt rettenetes kivégző-eszköznek számított. Márk olvasói láthattak keresztre feszítéseket. Amikor sorait olvasták, szó szerint is érthették mondatát és ezzel sa-ját végzetükre gondolhattak, jóllehet ugyanakkor a kifejezés metafo-rikus jelentése is kezdett elterjedni. Márk olvasói közül egyeseket ki-végezhettek, de a kereszt felvétele a tanítványok folyamatos, naponkénti meghalását is jelentette. A keresztet senki sem kényszerí-tette rájuk, azt önként lehetett felvenni és elindulni a szenvedés és kitartás útján.27

23 David R. Bauer: The Structure of Matthew’s Gospel. Journal for the Study of the New Testament, Supplement Series, 31. Sheffield: Sheffield Academic Press Ltd, 1988. 57.

24 Lészai Lehel: „A jelek és csodák szerepe az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv-ben.” Református Szemle LXXXVIII. évf. 2. szám, 1995. márc–ápr. 79.

25 Varga Zsigmond J.: Újszövetségi görög-magyar szótár. Budapest: Református Zsi-nati Iroda Sajtóosztálya, 1992. 602.

26 Eduard Schweizer: Lordship and Discipleship. London: SCM Press Ltd, 1960. 15; Anselm Schulz: Nachfolgen und Nachahmen: Studien über das Verhältnis der ne-utestamentlichen Jüngerschaft zur urchristlichen Vorbildethik. Studien zum Alten und Neuen Testament 6, München: Kösel, 1962. 125; Jack Dean Kingsbury: Matt-hew as Story. Philadelphia: Fortress Press, 19882. 140; James D. G. Dunn: Jesus’ Call to Discipleship. Cambridge: University Press, 1992. 116–117.

27 Ernest Best: Mark: The Gospel as Story. Edinburgh: T. & T. Clark, 1983. 86.

1.4. KövetkeztetésJézus elhívását és küldetését a tanítványok elhívása és kiválasztása követte. Jézus szuverén jogánál fogva hívta el és választotta ki a tanít-ványait. Elhívásuk némely beszámolóban emlékeztet az ószövetségi próféták elhívására. Tanítványainak nem kellett próbaidőt kiállniuk, mint a qumráni Igazság Tanítója követőinek, ugyanakkor nem is a törvény tanulmányozása végett nyertek elhívást, mint a rabbi-tanít-ványok. A rabbik nem magukhoz igyekeztek kötni a tanítványaikat, hanem a Tórához való hűségre nevelték őket. Éppen ezért természe-tes volt, hogy a rabbi-tanítvány egy másik rabbit keressen, ha úgy gondolta, hogy ott jobb felkészítést nyerhet. A görög filozófusok célja sem a tanítványok önmagukhoz édesgetése, hanem az igazság ke-resésére való nevelés volt, melyről úgy tartották, hogy mindkettőjük felett állt.28 Jézus nem elméleti tanítás átadása végett hívta el tanítvá-nyait – akik közül egyesek Keresztelő János tanítványi seregéből ke-rültek hozzá –, hanem szolgálata folytatásáért. Elhívásuk során sza-kítaniuk kellett foglalkozásukkal, lakóhelyükkel, családtagjaikkal, egyszóval mindennel, de még saját életükről is le kellett mondaniuk.

Mindhárom szinoptikus evangélista feljegyezte kisebb-nagyobb eltérésekkel a tizenkét tanítvány névsorát (Mk 3,16–19; Mt 10,2–4; Lk 6,14–16; lásd még ApCsel 1,13). Figyelmesebb vizsgálódás után meg-állapítható, hogy kik azok a tanítványok, akik különböző névvel sze-repelnek a felsorolásokban. Jézus tizenkét tanítványt hívott el, ezzel is jelezve, hogy igényt tart Izrael mind a tizenkét, a történelem során nagyrészt lemorzsolódott törzsére, és tanítványai által Isten régi-új népét gyűjti üdvösségre. A tanítványok között voltak szegények és gazdagok, és különböző mesterséget űzők sorából származók. Volt közöttük a Római Birodalmat fenntartások nélkül kiszolgáló vám-szedő, és a zsidók radikális pártjához tartozó zelóta. Jézus mindeze-ket az embereket maga köré gyűjtötte és más emberekké formálta. Sokan kérdőjelezték meg a tizenkettes tanítványi kör előállásának időpontját azt állítván, hogy az a húsvét utáni gyülekezet hitének, vagy Márk evangélista fantáziájának lecsapódása és húsvét előtti idő-

28 Ibid. 85.


pontra helyezése. Több feltételezés és vonzónak tűnő hipotézis elle-nére sem vonható kétségbe, hogy a tizenkét tanítványt Jézust hívta el és választotta ki húsvét előtt. Kiválasztásuk egy nagyobb tanítványi körből történt. Nem mindenkinek kellett mindenét elhagyva követ-nie őt, mert sok letelepedett-tanítványa is volt, rajtuk kívül pedig nő-tanítványai, akik vagyonukból szolgálva követték őt.29 A tanítványok földrajzilag Galileából származtak, és ebben utalást fedezhetünk fel a későbbi missziójukra.

Az elhívás jól meghatározott céllal történt. Az első feladat a Jézus-sal való együttlét volt. Úgy lehettek vele tanítványai, ha egyrészt kö-vették őt az úton, másrészt átvitt értelemben is követőivé váltak. Sok mindenre tanította őket együttléteik során, de a tanítványok nem értettek meg mindent azonnal. Tanításuk a szolgálatra nézve történt. Azért élvezhették Jézus közösségét, hogy felkészüljenek a kiküldésre, az igehirdetésre és a gyógyítások végrehajtására. A tanítványságnak ára is volt, mert fel kellett venniük a keresztet és szenvedniük kellett mesterükhöz hasonlóan.

Felhasznált irodalom

1. Bartha Tibor (szerk.): Keresztyén Bibliai Lexikon. 2. kötet. Budapest: A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 1993. S. v. ‘Követ, követés’ Vladár Gábor szócikke, 87–88.

2. Bauer, David R.: The Structure of Matthew’s Gospel. Journal for the Study of the New Testament, Supplement Series, 31. Sheffield: Sheffield Academic Press Ltd, 1988.

3. Best, Ernest: Disciples and discipleship – studies in the Gospel according to Mark. Edinburgh: T. & T. Clark, 1986.

4. Best, Ernest: Mark: The Gospel as Story. Edinburgh: T. & T. Clark, 1983.5. Bosch, David J.: Witness to the world: the Christian mission in theological

perspective. London: Marshall, Morgan & Scott, 1980.6. Breytenbach, Cilliers: Nachfolge und Zukunfts Erwartung nach Markus.

Abhandlungen zur Theologie des Alten und Neuen Testaments 71. Zürich: Theologischer Verlag, 1984.

29 Lenkeyné Semsey Klára: A nők az Újszövetségben, az Újszövetség a nőkről. Budapest: A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 1993. 151–152.

7. Brown, Colin (ed.): The New International Dictionary of New Testament Theology. 1. vol. Grand Rapids, Michigan: Zondervan Publishing House. 1986. S. v. ‘avkolouqe,w’ by C. Blendinger, 480–483.

8. Burgers, Wim: „De instelling van de Twaalf in het Evangelie van Marcus.” Ephemerides Theologicae Lovaniensis 36. Jl–D 1960. 625–654.

9. Dóka Zoltán: Márk evangéliuma. Budapest: Ordass Lajos Baráti Kör, 1996.10. Dunn, James D. G.: Jesus’ Call to Discipleship. Cambridge: University Press,

1992.11. Elliott, James Keith: „Mathétés with a possessive in the New Testament.”

Theologische Zeitschrift 35. S–O 1979, 300–304.12. Freyne, Seán: „The Disciples in Mark and the Maskilim in Daniel: A Com-

parison.” Journal for the Study of the New Testament 16, 1982. 7–23.13. Freyne, Seán: The Twelve: Disciples and Apostles – A Study in the Theology

of the First Three Gospels. London and Sidney: Sheed and Ward, 1968.14. Green, Joel B.: The theology of the Gospel of Luke. New Testament Theology.

Cambridge: Cambridge University Press, 1995.15. Guelich, Robert A.: Mark 1–8:26. Word Biblical Commentary 34A. Dal-

las, Texas: Word Books, 1989.16. Kingsbury, Jack Dean: „The Verb Akolouthein (‘To Follow’) as an Index of

Matthew’s View of His Community.” Journal of Biblical Literature 97. 1978, 56–73.

17. Kingsbury, Jack Dean: Conflict in Mark: Jesus, Authorities, Disciples. Min-neapolis: Fortress Press, 1989.

18. Kingsbury, Jack Dean: Matthew as Story. Philadelphia: Fortress Press, 19882.

19. Kittel, Gerhard and Gerhard Friedrich, eds. Theological Dictionary of the New Testament. Volume IV. Translated and edited by Geoffrey W. Bro-miley, Grand Rapids, Michigan: Wm. B. Eerdmans Publishing Company, 1975. S. v. ‘maqhth,j’, ‘maqhth,j’ by Karl Heinrich Rengstorf, 390–461.

20. Lenkeyné Semsey Klára: A nők az Újszövetségben, az Újszövetség a nőkről. Budapest: A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 1993.

21. Lészai Lehel: „A jelek és csodák szerepe az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben.” Református Szemle LXXXVIII. évf. 2. szám, 1995. márc–ápr. 79–89.

22. Malbon, Elizabeth Struthers: „Fallible Followers: Women and Man in the Gospel of Mark.” Semeia 28. 1983, 29–48.

23. Manson, T. W.: The Sayings of Jesus. London: SCM Press Ltd, 1949.24. Meye, Robert P.: Jesus and the Twelve: Discipleship and Revelation in Mark’s

Gospel. Grand Rapids, Michigan: William Eerdmans Publishing Company, 1968.

TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/214

25. Moloney, Francis J.: „The Vocation of the Disciples in the Gospel of Mark.” Salesianum 43. 1981, 487–516.

26. Schmahl, Günther: „Die Berufung der Zwölf im Markusevangelium.” Trie-rer Theologische Zeitschrift 81. 1972. 203–213.

27. Schmithals, Walter: Das Evangelium nach Markus, 2/1 Kapitel 1–9,1. Ökumenischer Taschenbuchkommentar zum Neuen Testament. Güters-loh: Gütersloher Verlaghaus Gerd Mohn, und Würtzburg: Echter Verlag, 1979.

28. Schulz, Anselm: Nachfolgen und Nachahmen: Studien über das Verhältnis der neutestamentlichen Jüngerschaft zur urchristlichen Vorbildethik, Studi-en zum Alten und Neuen Testament 6. München: Kösel, 1962.

29. Schweizer, Eduard: Lordship and Discipleship. London: SCM Press Ltd, 1960.

30. Schweizer, Eduard: Matthäus und seine Gemeinde, SBS 71. Stuttgart: KBW Verlag, 1974.

31. Senior, Donald & Carroll Stuhlmueller: The Biblical Foundations for Mission. London: SCM Press Ltd, 1983.

32. Stock, Augustine: Call to Discipleship: A Literary Study of Mark’s Gospel. Good News Studies 1. Dublin: Veritas Publications, 1982.

33. Suggit, John N.: „Exegesis and proclamation: Bartimaeus and Christian discipleship (Mark 10:46–52).” Journal of Theology for Southern Africa 74. Mr 1991, 57–63.

34. Theissen, Gerd: „Legitimation und Lebensunterhalt: ein Beitrag zur Sozi-ologie urchristlicher Missionare.” New Testament Studies 21. 1975, 192–221.

35. Tyson, Joseph B.: „The Blindness of the Disciples in Mark.” Journal of Bibli-cal Literature 80. S 1961, 261–268.

36. Varga Zsigmond J.: Újszövetségi görög-magyar szótár. Budapest: Reformá-tus Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1992.

37. Weeden, Theodore J.: „The Heresy that Necessitated Mark’s Gospel.” Ze-itschrift für die neutestamentliche Wissenschaft und die Kunde der älteren Kirche 59. 1968, 145–158.

38. Weeden, Theodore J.: Mark – Traditions in Conflict. Philadelphia: Fortress Press, 1971.

39. Wrede, William: Das Messiageheimnis in den Evangelien. Göttingen, 19632.

Kálmán Csaba: Az elköteleződés teológiájának értelmezése, a keresztyén értékrendünk szerint a Heidelbergi Káté egyes kérdéseinek magyarázata alapján

A protestáns világ tavaly ünnepelte a Reformáció 500. évfordulóját, ami alkalmat adott a ma élő protestáns egyházaknak arra, hogy újra-gondolják a keresztyén alapértékekhez való viszonyulásukat. A refor-máció 500. évfordulója alkalom volt a számvetésre, hogy megfogal-mazzuk önmagunknak is: mit is jelent a reformáció? Mit jelent, jelenhetne ma Magyarországon, Európába és a világon, amit így hí-vunk: reformáció? Ennek a kérdéskörnek a tisztázását nemcsak a val-lási szakemberek teológusok és az egyháztörténészek tartották fon-tosnak jelen korunkban, hanem a világi társaik, a közvéleményt formáló elemző és teremtő hatalmasságok is, hiszen tudjuk a XVI. században számos tényező indikálta a reformáció szükségszerűségét, amelyek nemcsak vallási okokra vezethetőek vissza, hanem társadal-mi, politikai és gazdasági folyamatokra is.1 A mai emberiség az állan-dó reformok világában él, ami ma újnak számít az holnapra elavulttá lesz. Ez a felgyorsult világ, ez a radikális kényszerhelyzet, hogy min-dennap valami újat kell produkálni ahhoz, hogy aktuális, eladható és felkészült legyek, az állandó változtatási kényszer, az egyik oldalon valóban elképesztő eredményeket idézett elő, de a másik oldalon egy-re inkább bizonytalanságot teremt az emberben és környezetében. Semmi nem biztos, ami ma igaz, annak az ellenkezője is kiderülhet holnapra, így ebből fakadóan az ember egyre kiszolgáltatottabb áldo-zatként értelmezhető a meglévő folyamatokban és világi rendszerek-ben. Az embernek szüksége van mérföldkövekre ahhoz, hogy értel-

1 Az 500. évforduló jelentőségét sem szabad csak szakrális szempontok szerint értékel-ni. Többek között ez indokolta azt a tényt, hogy Magyarország Kormánya 2013. ok-tóber 29-én döntött a Reformáció Emlékbizottság létrehozásáról. „A reformáció je-lentőségteljes kulturális és történelmi örökséget hordoz magában, miközben élteti az örökös megújulás gondolatát is.” Letöltés: http://reformacio2017.hu/rolunk/

Kálmán Csaba: Az elköteleződés teológiájának értelmezése, a keresztyén ... 1716 TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/2

mezni tudja önmagát és az ő által kialakított világot. A XVI. században a világ alakulásának a reformáció ilyen mérföldkővé lett, meghatározta a középkor egyház történelmének alakulását, de nem csak vallási értelemben generált változásokat, hanem társadalmi, szociológiai és filozófia változásokat is előidézett az emberiség egye-temes történelemében2.

Vajon milyen hatást gyakorolhat egy XVI. századi eszme hagyaté-ka a mai kor emberére, társadalmára és egyházára stb. ez az izgalmas kérdése a ma élő utódoknak, nekünk. Legalább mi, az „örökösök”, önmagunkban és egymás között tisztázzuk le, mit jelent, hogyan ér-telmezhető ez a közös kincs, amit így nevezünk: reformáció.

A reformáció társadalomra kifejtett hatását nem lehet felekezeti, egyházi kérdésként értelmezni csupán, hiszen olyan változásokat in-dított el egész Európában, amelyek nélkül ennek a kontinensnek a je-lenét nem is lehetne értelmezni. Az egyetemes reneszánsz pápaság korának hanyatlása, az egyház tekintélyelvűségének csökkenése, a nemzettudat, a nemzeti egyházak kialakulásának folyamata, teokrati-kus világszemlélet és demokratikus életgyakorlat (zsinat-presbiteri elv), később a felvilágosodás korában a feudális rendszer felbomlása, a szekularizáció intézményének kialakulása mind ide gyökereztethető. Az egyházi aspektus is legalább ilyen nagy ívű változásokat idézett elő, hiszen a hit, a spiritualitás közemberre vonatkozó személyes vonatko-zását, felelősségét teremtette meg a Sola Fide. A Biblia, a liturgiák, az énekeskönyvek, a káték nemzeti nyelvekre történő fordítását és meg-alkotását idézte elő a Sola Scriptura elve. Az újjászületés, a keresztyén család, a felelős polgár, a keresztyén életgyakorlatot, a bizonyságtevő egyházképet, az evangélium éltet megújító erejét adta vissza a Sola Gratia és Solus Christus elvének újragondolása és megélése.

2 2018. január 18.-án ült össze a reformáció emlékbizottság, hogy kiértékelje a mögöt-tük lévő emlékévet. Ezen az ülésen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László házelnök és Balogh Zoltán miniszter úr is. A Miniszterelnöki Sajtóiroda az alábbi közleményt adta ki összegzésként: „ A reformáció nem a vallási közösségek belső ügye. A reformáció olyan megújító erő, amely létfontosságú értékeket hozott létre, illetve erősített meg a magyar családok, települések, az ország és a Kárpát-me-dencei magyarság életében.”

Letöltés: http://reformatus.hu/mutat/14637/

Mik voltak azok a tényezők, amelyek ilyen sikerre vitték a reformá-ció ébredésének csodáját, amely valóban új világot teremtett, olyat, amiből ma is élünk hívők és hitetlenek egyaránt. Megtalálni azokat az analógiákat, keresztyén önazonosságokat, amelyek által ma is hatást tudunk gyakorolni világunkra, egyházunkra és önmagunkra. A vála-szokat sokan keresik mégis, véleményem szerint, fontos kihangsú-lyozni azt, hogy a reformáció mozgalma alapvetően nem a közéleti, társadalmi és egyházi struktúrát átalakító, új világrendet teremtő szándékkal robbant be a XVI. század világába. Nem egy reform kísér-let volt csupán, amely akkor a politikai, az egyházi és a közéleti kont-extus miatt 1517-ben végre sikeres fordulatot vett, hanem egy nagyon bölcs, alázatos és biblikus visszatekintés, az igei örökérvényű igazsá-gok újrafogalmazása a személyes megújulás és az újjászületés által.3

Az előreformátori mozgalmak4 Luther, Kálvin és többi reformáto-rok nem az egyéni karrierjüket kívánták megújítani, hanem elkötelez-ték magukat az Isten eredetei világrendje és értelmezése mellett, az apostoli kor evangéliumi szolgálata mellett és felvállalták az elkötele-ződésüket a rábízottak felé. Hol és hogyan lehet megtalálni a kontinu-itását a XVI. század örökségének reformátori hagyatékát a XXI. szá-zadban? Miként lehet értelmezni azt az üzenetet és azt az Istent, aki hitünk szerint a világ kezdetétől annak végéig, mindörökké ugyanaz marad, akiben a változásnak árnyéka sincsen?

Amennyiben erre a kérdésre a világ felé is hitelesen kommunikált és megélt válaszokat találunk és képviselünk, akkor Isten általunk is elindíthat egy világot, közösségeket és életeket formáló új reformációt, amely az Ő kegyelme által időről időre megújítja, újjáteremeti az övéit.

Claus Westermann „Az ószövetség teológiájának vázlata”5 című munkájában a teremtésről, a Teremtőről, mint az élet mellett elköte-

3 Gondoljunk itt Luther Márton felismerésére, amit a Római levél alapján megértett: „Az igaz ember, pedig hitből él.” Róma 1,17b.

4 Természetesen ideértendőek az előreformátorok és mozgalmaik: Wald Péter (Fran-ciaország), John Wycliff (Anglia), Husz János (Cseh), Girolamo Savonarola (Italia) stb.

5 Claus Westermann: Az Ószövetség teológiájának vázlata, a Budapesti Református Teológia Akadémia, Budapest 1993, ISBN 963 04 3013 4 83.oldal


lezett Istenről beszél, akit úgy kell értelmezni, mint mindennek az eredőjét. Nem is lehet másként ő róla beszélni csak úgy, mint min-dennek (létezésnek, tudatnak és világnak) alkotójáról: „Istenről be-szélni azt jelenti, hogy az egészről beszélni. Amikor az ember Isten-hez kiált, arra gondol, aki mindent kezében tart; amikor az ember Istent dicsőíti, azt dicséri, aki az egész ember lét és gondolkodás kor-látain túl mindent áttekint és az egésznek értelmét ismeri”6

Ennek az értelmezésnek alapján tekintsük át azt, a mi számunkra, mint kijelentés megadatott Isten által: „A titkok az Úréi, a mi Istenün-kéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké”7 (5Móz 29,29). Véleményem szerint fontos tézise lehetne a mai kor egyházának, hogy Istennek nemcsak a múltban, hanem most is a jelenben a XXI. század kérdéseire is van elkötelezett üzenete, amelyet lehet értelmezni, megérteni és magunkra vonatkoztatni.

Az Isten elköteleződésének teológiai értelmezése8: 1. Isten elköteleződése a teremtett világhoz és az emberhez, mint

képmásához (creatio ex nihilo, imago Dei).2. Isten elköteleződése az ő ígéreteihez, kegyelméhez és megvál-

tásához (sola gratia, solus Christus).3. Isten elköteleződése az ő választottai mellett az emberi közös-

ség, mint bizonyság tévő gyülekezet. (coetus electorum, com-munio sanctorum, Corpus Christi)

A megfogalmazott tézisek megértése nem csupán elvi teológiai válaszokat adhatnak nekünk, hanem jó reménységgel elvezethetnek

6 Claus Westermann: Az Ószövetség teológiájának vázlata, a Budapesti Református Teológia Akadémia, Budapest 1993, ISBN 963 04 3013 4 83.oldal

7 Szent Biblia, Magyar Bibliatársulat, Budapest 2011. ISBN 978 963 300 897 38 Az elköteleződés teológiája alatt az alábbi teológiai fogalmakat értem: a teremtést

(creatio ex nihilo), a gondviselést (providentia és gubernatio), azt a világot értem, amelyet Isten megtart a maga dicsősége miatt (theatrum Gloriae Dei). Ebből ered Isten ígéreteinek, kegyelmi kiválasztásának (predestináció) és megváltásának (satis factio) ténye, amihez Ő hűségesen tartja magát mindörökké. Az emberi elkötelező-dés alatt: a megváltás személyes felismerése által született tudatos keresztyén vála-szok alatt értem az egyház, a család és a hazához való elköteleződést, mint Isten ke-gyelmi kiválasztásra adott emberi válaszokat.

minket azokhoz az örökérvényű igei igazságokhoz, amelyek eddig is meghatározták a keresztyén teológiai értelmezéseket és aktuálisak lehetnek modern korunknak is. A megértés érdekében a Heidelbergi Káté Apostoli Hitvallásra vonatkozó kérdéseit vizsgáljuk meg, - töb-bek között Victor János magyarázata alapján - amelyek csokorba szedték az adott témában összegyűjtött igei, dogmatikai és etikai vá-laszokat.

1. Isten elköteleződése a teremtett világhoz és az emberhez, mint képmásához

A Heidelbergi Káté 26. kérdés-felelete így hangzik: „Mit hiszel e szavakkal: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében”?

A válasz: Azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus örökkévaló Atyja, aki a mennyet és földet minden benne lévővel semmiből teremtette és örök tanácsa és gondviselése által mindezeket még most is fenntartja és igazgatja: az Ő Fiáért, Krisztusért, nékem Istenem és Atyám. Akire annyira rábízom magam, hogy semmit sem kételkedem a felől, hogy összes testi és lelki szükségeimről gondoskodik. Sőt javamra fogja fordí-tani mind azt a rosszat, amit e siralomvölgyben rám bocsát. Mert meg-teheti azt, mint mindenható Isten. És meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya.”9

Az Apostoli Hitvallás magyarázatában a Káté, az alábbi igazságot határozza meg: Az Atya értelmezése Jézus Krisztuson keresztül válhat érthetővé. Jézus a János evangéliumában ezt egyértelműsíti, mikor arról beszél a tanítványainak, hogyan lehet Istenhez, a mennyei ha-zába eljutni. Tamás kérdése Jézushoz, akár a mai kor emberének kér-dése is lehet, sőt örökérvényű problematikája ez az Istent kereső em-bernek, hogyan lehet megtudni hol van Isten, és hogyan lehet hozzá eljutni? „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem én általam” (Jn 14,6).10

9 Heidelbergi Káté, Kálvin János Kiadó, Budapest 2008. ISBN 978 963 558 059 0 47.oldal

10 Szent Biblia, Magyar Bibliatársulat, Budapest 2011. ISBN 978 963 300 897 3


Victor János ennek a kérdés-feleletnek a magyarázatában azt húz-za alá:

„Aki figyelmesen olvassa a Káté teremtő Istenről szóló 26. feleletét, annak feltűnhet, hogy kétszer is említés történik benne Jézus Krisztus-ról. Mindjárt a felelet elején úgy van szó itt Istenről, mint a mi Urunk Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyjáról, és a továbbiak során azt a hit-vallást adja a Káté mindnyájunk ajkára, hogy ez az Isten az ő Fiáért, Jézus Krisztusért, nekem is Istenem és Atyám. Mit jelent ez? Nyilván nem-csak a megszokott keresztyén kifejezésmód vezeti ebben a Kátét. Felesleges szólamokkal nem szokta ékesíteni előadásmódját. Valami komoly oka van arra, hogy Jézus Krisztust Istenteremtő munkájával kapcsolatban így emlegeti. De mi ez az ok? Miért nem halaszthatja a Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról való hitvallást későbbre, amikor az Apostoli Hitvallásmásodik cikkelyével kapcsolatban úgyis az lesz a dolga, hogy ez alatt a cím alatt: A Fiú Istenről, elmondja a Jézus Krisz-tusban való hit hitvallását? Nem volna-e tisztább egész gondolatme-nete, ha itt szigorúan megmaradna még az Atya Istenben és az Ő teremtőhatalmában való hit megvallásánál, és azután térne csak rá, mint ehhez hozzájáruló többletre,a Fiú Istenről szóló vallástételre, aki Jézus Krisztusban jelent meg számunkra?”11

Victor János magyarázata azért elgondolkoztató, mert a keresz-tyénség mai értelmezésének aktuális problémáira választ adhat ne-künk.

a. Honnan induljunk ki az Istenről szóló bizonyságtételünkkel mai világunkban?

b. Hogyan értelmezzük e szekularizált és liberális világban Isten teremtő, fenntartó és embert megváltó munkáját?

A kérdésekre Victor János azt az egyértelmű választ adja, hogy mindent Jézus felől kell vizsgálni, még az Atya értelmezését, a terem-tés csodáját, az ember létezését, a gondviselést és a megváltást is. Mit érne ennek a világnak az a bizonyságtétel önmagában, hogy Isten te-remtő és mindenható, ha nem tennénk rögtön hozzá, hogy az Isten

11 http://docplayer.hu/287423-A-heidelbergi-kate-1-85-kerdes-feleletenek-magyarazata.html 75. oldal

Jézus Krisztusért mennyei Atyánk is. Nem véletlen, hogy a jézusi imá-ban a megszólítás olyan gyermeki módon kezdődik, mert Isten elkö-telezte magát az ember mellett, bármennyire felfoghatatlannak és ért-hetetlennek tűnik a mi számunkra. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Isten bármitől és bárkitől függene, hiszen Isten mindenhatósága, szuverenitása nem függhet semmitől és senkitől. Azt azonban min-denképpen érdemes lenne végig gondolni, hogy a modern teológia oltárán nem áldoztuk-e fel, azt a legfontosabbat, ami megkülönböztet bennünket minden más vallástól, hogy a világ kialakulásának és fenntartásának értelmezése, az emberi lét értelme csakis Isten felől ér-telmezhető még pedig idézett jánosi ige alapján. Hiszen mindennek csak akkor van értelme, az életünknek, a hívatásunknak, a szaporodá-sunknak, az észnek és az értelemnek, ha a kanti igazság megvalósul: az Isten létezése, valósága a gyakorlati ész posztulátumává lesz.

Hans Küng az Apostoli Hitvallás magyarázatában12 részletesen kitér arra, hogy az Isten személyének elfogadásához a kereső ember-ben két pólusnak kell működnie: az észnek és a szívnek, e kettő által alakulhat ki az: az értelmes bizalom. Ennek az aktusa az, amely felis-merheti Istent és elfogadhatja őt, mint teremtő, fenntartó és megváltó személyes Úr.

Isten tehát elkötelezte magát e teremtett világ mellett, mikor el-döntötte e világ ne maradjon üres és kietlen, hanem életet teremt, embert formál és megvált önmagáért.

2. Isten elköteleződése az ő ígéreteihez, kegyelméhez és megváltá-sához

Istennek szava már az Ószövetségben úgy jelenik meg, hogy az mindig Isten cselekvő akaratával párosul és soha nem tér vissza dol-gavégezetlenül. Ezt az alapvetést a zsoltáros így fogalmazza meg: „Mert az Úr igéje igaz, mindenben hűségesen cselekszik” (Zsolt 33,4).13

12 Hans Küng, Credo, KÓDEX nyomda Győr 1997. ISBN 963 550 204 4 20. oldal13 Szent Biblia, Magyar Bibliatársulat, Budapest 2011. ISBN 978 963 300 897 3


Westermann14 ez ige kapcsán elmondja a kijelentés egy folyamat, amely a kijelentő által kezdődik, aminek mindig van látható, mérhető eredménye az ember életében. Így volt ez a teremtés, a szabadítás, az egyesek megszólítása alkalmával is, megszólal (teofánia) és cselekszik (epifánia). Ehhez a kimondott szóhoz Isten mindenkor mindenidő-ben ragaszkodik, úgy formálja ezt a világot és az eseményeket, hogy ez a kimondott szó valósággá legyen.

A Bibliában szereplő megszólítottak erről tesznek bizonyságot és ennek a csodájából élnek a mindennapokban. Így válhat érthetővé, hogy Isten nemcsak a nagy alkalmak, hanem a hétköznapok Istene is.

Gondoljunk a megszólított Ábrahámra, aki ezt a teofániát átélte és olyan hatással volt rá, hogy képes volt a maga és családja nyugal-mát felszámolni és engedelmesen elindulni az Isten által kijelölt új cél felé, hogy a mindennapokban megélhesse az epifániát is. Méghozzá az emberi élet szürke hétköznapi kérdéseiben is, mint például vitája a testvérével vagy a gyermekvállalás kérdésében.

Gondoljunk Mózesre, akinek azt kellett elhinnie, hogy ellenséges országban, egy kétes szabadításban Isten választott eszközeként, en-gedelmeskednie kell egy számára ismeretlen Istennek, aki a világ leg-nagyobb és legerősebb birodalma ellen, egy bottal indítja el a szolgá-lat útján.

Gondoljunk Illésre és a prófétákra, akiknek sokszor nemcsak az ellenség ellen, hanem legtöbbször a sajátjaikkal szemben kellett ko-moly harcokat vívniuk, hogy elmondhassák a rájuk bízott üzenetet, természetesen abból kiindulva, hogy Isten kiválasztotta és megszólí-totta őket, hogy küldöttei legyenek.

Westermann15 még egy fontos kérdésre is rávilágít, az Isten kije-lentésének alakulása az ember profán világában attól függ, hogy az ember milyen választ ad Isten kijelentésre. Ez a válasz az ember részé-ről mindig két szempont szerint vizsgálandó: Az ember verbális vála-sza és az ember válasza a cselekedetei által.

14 Claus Westermann: Az Ószövetség teológiájának vázlata, a Budapesti Református Teológia Akadémia, Budapest 1993, ISBN 963 04 3013 4 21. oldal

15 Claus Westermann: Az Ószövetség teológiájának vázlata, a Budapesti Református Teológia Akadémia, Budapest 1993, ISBN 963 04 3013 4 24. oldal

Erre a válaszra az ember csak hit által képes és ezt reformáció fe-dezte fel újra, mikor Luther ki merte jelenteni a 95 tételében többek között, hogy az üdvösség nem megvásárolható érdem, hanem egye-dül Jézus érdeméért, kegyelem által lehet üdvözülni hit által.

De mit is jelent az igaz és üdvözítő hit? Izgalmas kérdéseket vett ez fel ma is, hiszen manapság ki merné

azt kijelenteni, hogy az igaz hitet, az üdvözítő hitet az én egyházam és az én vallásom gyakorolja. Újra a vallások teljes keveredésében él az emberiség egésze, pluralista és politeista16 társadalmakban él még a keresztyénség is, gondoljunk csak a magyarországi vallási kontextus-ra, az európai vallási és etnikai keveredésekre, feszültségekre. A Hei-delbergi Káté 21. kérdés felelete így fogalmazza meg az igaz hit jelen-tését:

21. kérdés: „Milyen az igazi hit?Felelet: Az igazi hit nemcsak oly bizonyos tudás vagy ismeret, mely-

nél fogva igaznak tartom azt, amit Isten az Ő Igéjében kijelentett ne-künk, hanem erős bizalom is, melyet az Evangélium által gerjeszt szí-vemben a Szent Lélek, hogy nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz Isten ingyen kegyelemből, egyedül Krisztus érdeméért.”17

A Káté három fontos dolgot emel ki dogmatikánk szerint: biztos ismeret (certa notia), igaznak tartás (assensus) és szívbéli bizodalom (fidutia). Victor János kettőt magyaráz meg részletesen, ami szá-munkra fontos lehet jelen korunkban: az ismeret és a bizalom.

„a hit ismereti elemével foglalkozzunk, emeljük ki, hogy a Káté szö-vegében ez a szó: bizonyos, hangsúlyosnak értendő. Ha hangsúlytalan volna, azt jelentené: egy bizonyos valamilyen fajta ismeret is szükséges. Hiszen a Káté egészen pontosan megmondja a továbbiakban – mind-járt rá is térünk – milyen ismeretről beszél. De erről az ismeretről azt állítja az elébe tett jelzővel, hogy nem tapogatózó, nem kétségeskedő,

16 Tavaly egy ifjúsági táborban merült fel kérdésként: az iszlám istene ugyanaz, az isten, mint ami a keresztyéneké? Így derült ki számomra, hogy fontos magát a keresztyénség Istenét is megismertetni az emberekkel, mert nem evidencia, hogy tudják és ismerik azt, akiről mi beszélünk.

17 Heidelbergi Káté, Kálvin János kiadó, Budapest 2008.ISBN 978 963 558 059 0 47.oldal


nem olyan, hogy talán így van, sőt bizonyára így van, de utóvégre ki tudja, csakugyan így van-e, hanem szilárd és határozott. Megtámad-hatják persze kételyek is. Csak annyiban lehetés maradhat hit a hit, amennyiben fölébe tud kerekedni az ilyen kételyeknek ”18

Mindenképpen kiemelendő, hogy ez a hit nem hiszékenységre épül, nem változó értékekre, nem egy változó szeszélyes sorsra, ha-nem egy szikla szilárd kijelentésre, amely a mai világban sokkal in-kább hiánycikként értelmezhető, mint reformátor eleink idejében. Multikulturális, virtuális, változó világ, amely kétségbeesetten keresi a biztos ismereteket, amiben bízhat, amire építhet, hiszen bizalom-válságos korban él, az emberiség és eltűntek az abszolút tekintélyek a közéletből, a nem változó igazat mondó, hiteles üzenetek. Az evangé-lium Isten szeretetének elkötelezett igazsága, megélt valósága, amely kiutat mutathatna sokaknak. Ez a hívők seregének egyetemes külde-tése és feladata és ennek a szolgálatnak e fénylő, e világ fölé emelő erejét veszítettük el, ki tudja hol és mikor... A megújulás titka a nem elvi teológia megújításának útján keresendő, hanem a közélet formá-lásában, a gyakorlati teológia újraértelmezésében, az igehirdetés „bo-londságában”, a keresztyén életgyakorlat megélésében, az Isten kije-lentő szavára megélt válaszainkban.

Török István19 etikájának első részében, mikor a keresztyén er-kölcs kérdéséről beszél, akkor újszövetségi textussal mutat rá ugyanerre az igazságra. Péter pünkösdi prédikációjának első monda-tát idézi: „Halljátok meg e beszédeket…” (ApCsel 2,14)20. Tudjuk, hogy ennek a prédikációnak milyen hatása volt a gyülekezetre, a hallgató-ságra nézve, de mindez semmit nem ért volna, ha az emberek válasza nem párosult volna ehhez: „Mit cselekedjünk atyámfiai férfiak?” (Ap-Csel 2,37)21. A választ ismerjük: 3000 ezer férfi megkeresztelkedett és megszületett az egyház, a gyülekezet, a hívők közössége, összhangba került az Isten megszólítása elköteleződése az ember felé, az evangé-lium meghirdetése és az ember önmagát elkötelező cselekvő válasza.

18 http://docplayer.hu/287423-A-heidelbergi-kate-1-85-kerdes-feleletenek-magyarazata.html 64. oldal

19 Török István: Etika Kolozsvár, 1997. 13. oldal20 Szent Biblia, Magyar Bibliatársulat, Budapest 2011. ISBN 978 963 300 897 321 Szent Biblia, Magyar Bibliatársulat, Budapest 2011. ISBN 978 963 300 897 3

Így válhat valóra az, amit megtérésnek, újjászületésnek nevezhe-tünk, amire ma is egyedül Isten Szentlelke képes, ami felragyogott 1517-ben is és reméljük egyszer a mi nemzedékünket is megújítja majd, hogy a XXI. század keresztyénsége Európában megint a ke-resztyén értékrend szerint élje az életét. Hiszen a keresztyén etika sze-rint a teremtett világ és az embernek életre hívása - Isten szándéka szerint - nem öncélú akció volt csupán. A keresztyén etika szerint Isten dicséretéhez hozzá tartozik az „teremtési rendek”22 megismeré-se és annak megtartása és gyakorlása mindenkor minden időben.

3. Isten elköteleződése az ő választottai mellett az emberi közös-ség, mint bizonyság tévő gyülekezet

Ennek megértése miatt mindképpen tisztázandónak tartom azt a mai korunkban, hogy mit értünk egyház alatt, hiszen visszatérő kér-dése volt ez az apostoli kornak, a középkor reformációi mozgalmai-nak és jelen korunknak is.

Mit értünk egyházi közösség alatt? Természetesen a dogmatikai válaszokat szem előtt tartva, fontos lenne definiálni önmagunknak is, hogy mit értünk ma az egyház fogalma alatt. Egy vallási nézeteket valló emberek közösségét, a jelenlévő egyházi struktúrát - minden felekezet sajátos felépítését beleértve -, az állami törvények által be-jegyzett egyházakat, azokat, akik imaházakat és templomokat tarta-nak fenn szakrális célokkal?

Mert az Isten, akár az Ószövetséget vagy az Újszövetséget vizsgál-juk, kiválasztotta és összegyűjtötte az övéit azzal a céllal, hogy élő közösséget alkosson velük. Az apostoli korban, a középkorban és je-lenkorunkban sem képzelhető el, úgy az egyház, mint egy történelmi emlékhely, mint egy egyesület, ahol jó szándékú emberek összegyűl-nek és csinálnak valamit.

A dogmatika szerint az egyház a kiválasztottak közössége (coetus electorum), a szentek közössége (communio sanctorum) és a Jézus teste (Corpus Christi). Mindhárom egyértelműen arra mutat, hogy hit megvallása és gyakorlása nem válhat egyes emberek öncélú

22 Török István: Etika Kolozsvár,1997. 111. oldal


attrakciójává. A hit értelme a megszólított emberekben is csak akkor tölti be az Istentől rendelt szerepét, ha kollektivizálódik. Az ószövet-ségi teológia egyértelműsíti ezt a kultusz, a hitgyakorlás együttes megélése által. Az Újszövetség sem mond ellent ennek, még akkor sem, ha Jézus folyamatosan hangsúlyozza és gyakorolja a személyes bensőséges meditatív kapcsolatot az Atyával, hiszen minden prédi-kációja, tanítása és gyógyítása közösséghez köthető és kapcsolható. Még a megdicsőülés hegyére is felvitte a kiválasztottakat, a Gecsemá-né kertjében is kérte: imádkozzanak vele együtt. Egyértelműen ki-mondható, hogy Isten elkötelezte magát arra vonatkozólag, hogy mindig, minden időben, kiválasszon egyeseket a vele való közösség-re, hogy miért fontos ez neki, ezt csak a szeretet értetheti meg velünk; az, amit Jézus mondott a vőlegényről és az ő menyasszonyáról, amit a próféták által hirdetett meg Isten, mikor a féltő szeretetről beszélt.

A Heidelbergi Káté így vall az anyaszentegyházról:54. kérdés: „Mit hiszel a közönséges keresztyén Anyaszentegyház-

ról?Felelet: Hogy Istennek Fia az egész emberi nemzetségből Szentlelke

és Igéje által, az igazi hitnek egységében magának az örökéletre kivá-lasztott gyülekezetet gyűjt egybe a világ kezdetétől fogva annak végéig. Azt oltalmazza és fenntartja. És hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.”23

Érdemes felfigyelni Viktor János teológiai éleslátására, amely tájé-kozódási pontunk lehet a mai kor kihívásival szemben is, mikor ér-telmeznünk kell az egy egyház fogalmát, a szekták és más vallások kérdését.

„Nyilvánvaló, hogy az az egyház, amelyről a Káté beszél, csak „egy” lehet. Ha Isten Fia ugyanazon Szentlelke és Igéje által hív létre ma-gának és tart meg az idők minden viszontagsága közepette egy ki-választott gyülekezetet, akkor az nyilvánvalóan nem lehet több, ha-nem csak egy.”24

23 Heidelbergi Káté, Kálvin János kiadó, Budapest 2008.ISBN 978 963 558 059 0 54.ol-dal

24 http://docplayer.hu/287423-A-heidelbergi-kate-1-85-kerdes-feleletenek-magyaraza-ta.html 123. oldal

Összefoglalva és természetesen szem előtt tartva a kálvini taní-tást, érdemes felfigyelni arra, hogy a mi Istenünknek egy egyháza van, ahol az Ő Lelke és Igéje életeket formáló, közösségeket teremtő hatalomként megjelenhet és állandó jelenléte által építheti, formál-hatja az övéit. Ez egy oda-vissza történő „kommunikáció” által való-sul meg, ahol Isten szólhat és azt őt hallgatók válaszolnak szóban és tettekben egyaránt.

Az újkori egyháznak ebben valóban paradigmát kell váltania, hogy ne csak a statikus egyházi struktúrák keretein belül éljen, ha-nem élő kövekként egymásra épülve hirdessék annak az Istennek fel-séges dolgait, amelyik el és kihívta őt az életre. Így válik értelmezhe-tővé a paradigmaváltás a misszióban, amely XXI. századi módon hirdeti az örökkévaló üzeneteket a mai kor emberének életéről és a mai kor Istenéről.

Végül hadd idézzem David J. Bosch könyvéből azt a megoldást, ami talán a mai kor legtöbb teológusa által elfogadható tézis. A szer-ző az időszerű missziológia kérdéskörén belül a hívők és az egyház kettős megbízatásáról beszél. Ezt a kettős megbízatást abban az érte-lembe használja, hogy az evangelizálás és a társadalmi felelősségvál-lalás viszonya, hogy valósuljon meg a jelenkor egyházának életében:

„Meg vagyok győződve arról, hogy ha az egyház legfőbb hivatása gyakorlásához visszatérve hirdetné az evangéliumot, és az embereket Krisztushoz térítené, sokkal nagyobb hatást gyakorolna az emberek társadalmi, erkölcsi és pszichológiai szükségleteire, mint bármilyen más módon. A történelem legnagyobb társadalmi mozgalmai közül nem egy jött létre annak eredményeként, hogy egyes emberek megtér-tek Krisztushoz. Ezek szerint az evangelizálás úgy viszonyul a társa-dalmi felelősségvállaláshoz, mint a mag a gyümölcshöz”25

Isten elkötelezte önmagát ehhez a teremtett világhoz, az ő kijelen-tett Igéjéhez, képmásához az emberhez, hogy közösségben éljenek egymással Isten dicsőségére és a másik örömére. Éljünk és szolgál-

25 David J. Bosch: Paradigmaváltások a misszió teológiájában, Harmat Kiadó és Protes-táns Missziói Tanulmányi Intézet, Budapest 2005. ISBN 963 9564 35 4. 372. Oldal

28 TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/2

junk ennek erejével és örömével építsük ez által Isten országát és igaz-ságát, az Ő egyházát, hogy életünk legyen és bővölködhessünk általa.

Felhasznált irodalom:

1. CLAUS Westermann: Az Ószövetség teológiájának vázlata, a Budapesti Re-formátus Teológia Akadémia, Budapest 1993, ISBN 963 04 3013 4

2. DAVID J. Bosch: Paradigmaváltások a misszió teológiájában, Harmat Ki-adó és Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet, Budapest 2005. ISBN 963 9564 35 4

3. GLEASON L. Archer: Az Ószövetségi bevezetés vizsgálata, KIA, Budapest 2001 ISBN 963 86148 5 4

4. HANS Küng: Credo,KÓDEX nyomda Győr 1997. ISBN 963 550 204 45. Heidelbergi Káté, Kálvin János kiadó, Budapest 2008.ISBN 978 963 558 059

06. J. ALBERTO Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe, Kálvin Kiadó, Budapest

1999.ISBN 963 300 771 2 7. LEON Morris: Az újszövetség teológiája, KIA, Budapest 2001. ISBN

963 86148 1 18. LEONHARD Goppelt: Az újszövetség teológiája, Református Zsinati Iro-

da, Budapest 1992.9. LÉVAI, Attila. A Felvidéken használt református káték 1920-tól napjainkig.

Református Szemle. Évf. 107. sz. 2 (2014), p. 147-158. ISSN 0254-4458.10. LÉVAI Attila: Három tételben a reformációról. Kálvinista Szemle. roč.

LXXXII., č. 10. (2011)11. LÉVAI Attila: Újrakezdés Istennel. Kálvinista Szemle. Évf. 85, sz. 9 (2014),

p. [1]. ISSN 1335-7298.12. SOMOGYI Alfréd: Nincs emberem, de van Istenem!. In: A helyén mondott

ige: a Pozsonyi Református Egyházmegye lelkipásztorainak igehirdetései 2014. Nagymegyer: Pozsonyi Református Egyházmegye, 2014. ISBN 978-80-971826-9-4

13. SZENT Biblia, Magyar Bibliatársulat, Budapest 2011. ISBN 978 963 300 897 314. TÖRÖK István: Etika Kolozsvár,1997 Internetes források:15. http://docplayer.hu/287423-A-heidelbergi-kate-1-85-kerdes-feleletenek-

magyarazata.html16. http://reformacio2017.hu/rolunk/17. http://reformatus.hu/mutat/14637/

Vámos Béla:A család jelentősége a felnőtté válás folyamatában

1. A család fogalma és funkciói

„A lehető legmesszebbmenő védelem és támogatásilleti meg a családot, a társadalom természetesés alapvető csoportos egységét, különösen azért,mert biztosítja annak fennmaradását, és gondozzaés neveli a magukról gondoskodni nem tudó gyermekeket”1.

A család rokonsági kötelékeken alapuló olyan kiscsoport, melyben a családtagok egymással való viszonyában sajátságos kapcsolati rend-szer, lelkiség és egymásra utaltság jelenik meg. Egy mikrokozmosz, a maga belső rendszerével, múltjával és jelenével, amelyben rokonságra épülő társas viszonyok uralkodnak, s amelyben a családtagok akar-va-akaratlanul is egyfajta magatartási formát öltenek magukra, s ahol a benne lévők egymásért kölcsönös felelősséggel tartoznak és állandóan hatnak egymásra. A családot érzelmi kötődések sorozata tartja egyben azon túl, hogy tagjai vérségi, jogi kapcsolatban vannak egymással. A fent felsoroltak nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekek maguk is képesek lesznek-e ebben a közegben családi életre nevelődni vagy alkalmatlanná válnak rá.

Ernest W. Burgess meglátásában a család alapeleme az az interak-ció, mely nélkül megszűnik a család. Ő a család működésében a hangsúlyt a családtagok társadalmilag és érzelmileg betöltött szere-pén túl a kölcsönös viszonyokban látja, melyen túl fontos, hogy mindez hol és milyen környezetben zajlik. Talcott Parsons mindezt azzal az új elemmel toldja meg, hogy a családon belüli kapcsolatokra nagy hatással vannak az egyes családtagok személyiségjegyei. Mind-ebből az következik, hogy a család akkor tudja betölteni a társada-lomban való szerepét és akkor tudja biztosítani egy egész társadalom 1 Kissné Geosits Beatrix – Teleki Béla: Családi életre nevelés. Korda Kiadó,

Kecskemét, 2005, 11.p.

Vámos Béla: A család jelentősége a felnőtté válás folyamatában 3130 TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/2

fennmaradását, ha megfelelően ellátja a feladatköreit és betölti a funkcióit. Reuben Hill fejlődésszemléletű megközelítésben úgy te-kint a családra, mint amely a belső szerkezetéből adódóan dinamiku-san fejlődik. Ludwig van Bertalanffy arra mutat rá, hogy a család a társadalom rendszerében és annak alrendszereiben él, mely a külön-féle életciklusokban más-más rendszerállapotokba kerül, ahol változ-nak a szerepek és a feladatok is. A diszfunkcionális családoknál vi-szont mind a szerepek, mind a feladatok és a kitűzött célok is zavarosak2. G. Caplan a család kilenc támogató funkcióját említi:

1. „összegyűjti és terjeszti a világra vonatkozó funkciókat,2. visszajelez és utat mutat,3. formálja a világképet és az életfilozófiát,4. a problémák megoldása közben eligazít,5. kérés nélkül gyakorlati konkrét segítséget nyújt,6. pihentet és regenerál, 7. véleményt mond és ellenőriz, 8. támogatja tagjai identitásának kialakítását, 9. fokozza érzelmi teherbírásukat”3.

Mindemellett néhányan megemlítik még a család termelő funkció-ját is.

A keresztyén pasztorálpszichológia a családi típusok felsorolásá-nál négy alapvető modellt tár elénk4.

Az egyik az a család, amelyben mindenki önmagért él. Az ilyen családban felnövekvő gyerekekben inkább jogokat követelő, önző életszemlélet alakul ki, akik korán megtanulják, hogy amennyiben valamit meg akarnak szerezni, azt minden esetben ki kell harcolniuk maguknak. Bizony manapság is sok szülő „neveli” eszerint a gyere-

2 Kissné Geosits Beatrix – Teleki Béla: Családi életre nevelés. Korda Kiadó, Kecskemét, 2005.

3 Farkas Péter: A család szociológiai megközelítése. In: Komlósi Piroska (szerk.): Csa-ládi életre és kapcsolati kultúrára felkészülés, KRE és Harmattan Kiadó, Budapest, 64.p.

4 Adorján József: Házasságban élni... vagy égni?! In: Nem jó az embernek egyedül. Kálvin Kiadó, Budapest, 1997.

két, mondván, csak így fog tudni igazán érvényesülni. Ez a felfogás azonban az igazi példaadás hiánya és az önző életmód miatt gyakran az agresszió felerősödéséhez vezet. Pár hónapja egy apa arról próbált meggyőzni, hogy nem baj, ha a gyerek sok durvaságot és erőszakot is lát, sőt: „jobb az ön gyermekeinek is, ha egy kicsit vadabbak lesznek, mert így legalább nem használja ki és nem nézi le majd őket annyira a társadalom, és jobban meg tudják védeni magukat.” A baj viszont nem pusztán az, hogy ezzel a gyereke előtt is legalizálja a rosszat, és beletörődik abba, hanem az is, hogy így a társadalom a „szemet-sze-mért, fogat-fogért” elve felé sodródik. A visszaadott nagyobb pofon után válaszként a közgondolkodás szerint ugyanis még nagyobb po-fon jön. Látjuk a világból, akár szűkebb környezetünkből is, hogy ha egy családban, egy közösségben vagy akár a parlamentben elkezdő-dik az adok-kapok, akkor annak bűntudat, bűnbánat, és bocsánatké-rés nélkül nincs vége. Egy megbántott, megvert személy soha nem éppen akkora bántást, sértést, ütést akar visszaadni, mint amekkorát ő maga kapott, hanem mindig nagyobbat. A durvaság minden féle értelemben újabb durvaságot szül. Tehát abban a családban, ahol mindenki magáért él, ott csak jogokat követelő életszemlélet alakul ki a fiatalban.

A másik modell, ahol a szülők ketten egyetlen gyermekükért tesz-nek meg mindent, vagyis minden a gyermek körül forog, ott az ilyen „burokban” felnevelkedett fiatal később keserűen élheti meg, hogy mégsem körülötte forog a világ. Könnyen válhat csalódottá, enervált-tá vagy életunttá. Ez a légkör később a házasságát is veszélyeztetheti, hiszen így nagyobb az esélye annak, hogy nem igazi társra vágyik, hanem valakire, aki kényezteti és kiszolgálja őt.

A harmadik modell az a jól működő család, melyben a szülők kö-zötti házasélet kielégítő vagy egyenesen nagyszerű, így a férj és a fele-ség rendszeresen meg tudják osztani egymással gondjaikat és öröme-iket. Mindez azonban kevés, ha a gyermekük nevelése közben őt magát kihagyják a családi élet felelős dolgaiból. Arról van itt szó, hogy vannak megoldandó családi feladatok, döntéshelyzetek, ame-lyek egy olyan lelki – szociális – jogi – erkölcsi kisközösségben, mint a család, nem csak a szülőkre, hanem a növekvő gyerekekre is tartoz-


nak – ahogyan Dosztojevszkij mondta: gyermekeinknek több min-dent el lehet mondani, mint azt gondolnánk.

Úgy vélem, nem a gyengeség jele a szülők részéről, ha pl. egy köl-tözéssel kapcsolatban, ahol rendszerint: munkahely- iskola- és közös-ségváltás is történik, megkérdezik gyermekük véleményét: mit szól-nál hozzá, hogyan élnéd meg mindezt? Még akkor is, ha maguk már döntöttek. Jó alkalmat teremt ez a változásokkal, a felelősségvállalás-sal, az új helyzetekkel való lelki megküzdés és azok feldolgozásának megbeszélésére. Adott esetben el lehet magyarázni a gyereknek, hogy ezt a lépést apának és anyának meg kell hoznia, de téged sem szeret-nénk kihagyni belőle, mert nem mindegy nekünk és az egész család-nak sem, hogy téged ez miként érint majd és hogyan tudsz megküz-deni vele. Mindennek a nyílt üzenete: szeretünk, az események nem rajtad kívül történnek, te magad is fontos része vagy a családi éle-tünknek. A rejtett üzenete pedig a bizalmi szálak elmélyítése, a fele-lősségtudat növelése.

Ellenben, ha a fiatalok a családi élet történéseit, pozitív hozadéka-it mindössze csak szemlélik és élvezik, a negatív változásait csende-sen eltűrik, nagyobb korukra inkább már csak kritikusai lesznek a családnak.

„Az igazán jó családi iskola az, ahol minden családtag egyformán kap részt az örömökből és a gondokból, munkából és felelősségből. Ahol nincs nem közös ügy. Ahol nem azt hallja a gyerek unos-untalan, hogy: ez nem tartozik rád. A jó családi életben igenis minden minden-kire egyformán tartozik, természetesen erejéhez és érettségéhez ké-pest”5. Maga Buda Béla, a szakma óriása is azt tartja, hogy az emberi személyiség akkor fejlődhet egészségesen, ha az őt körülvevő környe-zet ehhez már a korai fejlődés szakaszától kezdve sok mindent meg-ad6.

A magam hitvallása és tapasztalata alapján vallom, hogy az el-hangzottakon túl: a család egészséges légkörének megteremtéséhez

5 Adorján József: Házasságban élni... vagy égni?! In: Nem jó az embernek egyedül. Kálvin Kiadó, Budapest, 1997, 134. p.

6 Buda Béla: A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései. TÁMASZ, Budapest, 1998.

fontos, hogy a fenti szocializációs alapelemek mellé vagy éppen eze-ket átfogva, átitatva társuljon a vallás, mely megteremtheti létünk legnagyobb kérdéseire való válaszok megtalálásának közegét, és táp-talaja lehet a tudatos és következetes hit kifejlődésének. Az ember ugyanis erkölcsi-szellemi lény, aki az állat- és növényvilágtól eltérő-en, a családtagjaival való érzelmi kapcsolaton túl képességet kapott a Transzcendenssel való kapcsolat megélésére is. Egy USA-beli felmé-rés szerint a mélyen vallásos emberek öt évvel tovább élnek az átlag-nál. Ha most elvonatkoztatunk attól, hogy éppen ki milyen vallás követője és csak a normalitás keretein belüli (szélsőséges tanításoktól és példáktól mentes) vallásokat vesszük alapul, ezen belül is a keresz-tyén közösségek talaján maradunk, meg kell állapítanunk, hogy egy Transzcendens jelenléte más megvilágításba helyezi mind a családon belüli, mind a társadalomban betöltött szerepeinket, de a felelősség-vállalásunkat is.

Foglalkoztam olyan elvált szülők gyermekeivel, akiknél a hit ha-tására a felelős gondolkodás már most nagyobb mértékben van jelen, mint esetleg szüleiknél. Az egyik oldalon ebből zavar keletkezik, hi-szen sok esetben maguk a vallásukat felületesen vagy csak teljesen névlegesen hangoztató szülők olykor olyan alkalmakra küldik a gyermekeiket, amelyeken ők maguk egy-egy baráti társaságban eset-leg nevetnek. Szomorúan mesélte egy fiú, aki egy gyülekezeti gyerek-táborból hazatérve otthon még estig az ott tanult éneket énekelgette, hogy apja este, a gyerekszobában az ágyára huppanva teljesen nevet-ség tárgyává tette a keresztyén éneket, gunyorosan átköltve annak egy-egy sorát – miközben korábban éppen ő maga kérte ennek a fiú-nak a megkeresztelését – egyházba való felvételét, majd maga íratta be őt hittanórára.

A másik oldalon viszont egy olyan kapaszkodópontot nyújt a val-lás, ami segítheti ezeket a fiatalokat átlendülni a kritikus élethelyze-teken. C. G. Jung is ennek a híve, aki azt állítja, hogy a személyiség integrálódásához nagymértékben hozzájárul a vallás, amely hidat ver a tudatos-akaratlagos és tudattalan közötti szakadék fölé. Ennek kö-vetkeztében stabilabb, egészségesebb személyiség jön létre7. Erikson

7 Jung, Carl G.: Gondolatok a jóról és a rosszról. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1996.


ennél még korábbra nyúl vissza, amikor az állítja, hogy az ősbizalom, a hit, az istenhit a gyermekfejlődés első támasza, mert a kamasz az identitásának keresése közben közel áll Istenhez, mint aki olyan ba-rátja, akivel eredményesebben valósíthatja meg önmagát. Magam azt gondolom, hogy Erikson nézete csak abban az esetben áll meg, ha a kamasz maga is Istenben hívő szülői légkörben nevelkedik. Azt azon-ban a legtöbb pszichológus is úgy gondolja, hogy annak mind pszi-chikailag, mind pszichoszomatikai szempontból is jótékony hatása van, ha valaki már úgy kezdi a napját, hogy Istennek ajánlja azt, majd este neki mond köszönetet8, miközben maguk a keresztyén hívők ta-pasztalatból állítják, hogy ebben a kapcsolatban jóval több történik, mind pusztán pszichikai folyamatok.

Az viszont vitathatatlan tény, hogy a komolyan vett keresztyén életformából számos előny következik, mint az egymásért való élés, a másik boldogságára való törekvés, a másik örömének való öröm. Az-tán annak tudatosítása, hogy a házastársunk és a gyermekünk sem használati tárgy. Következik belőle a hűség, önmagunk változtatásá-nak igénye (csak ettől változnak a többiek is), a kompromisszumokra való készség fejlesztése, a veszekedések nélküli egészséges vitatkozás „tudománya”. Az ilyen légkörben: családban és házasságban a gyere-kek is biztonságban érezhetik magukat, mint pszichoszociális anya-méhben9.

2. A család helyzete a mai társadalomban

„Felix Mendelsont, a híres karmestert megkérdeztékegyszer, hogy Bach, Händel vagy Mozart zenéjét tartja-e a legszebbnek. A válasz így hangzott: A legszebb, amit valaha is hallottam, az volt, amikor elsőszülött gyermekem felsírt”10.

8 Kissné Geosits Beatrix – Teleki Béla: Családi életre nevelés. Korda Kiadó, Kecskemét, 2005.

9 Gyökössy Endre: Életápolás. Kálvin János Kiadó, Budapest, 1993.10 Ethos, Beat Schmid, 2006/4, 44. p.

Bizony, nincs is annál boldogítóbb, fontosabb és felelősségteljesebb dolog, mint gyermeket vállalni és felnevelni. A gyermekvállalás és nevelés azonban a családi keretek és szerepek változásával drasztikus átformálódásoknak van kitéve.

Amennyiben valósághű képet kívánunk festeni a család mai eu-rópai helyzetéről és állapotáról, el kell mondanunk, hogy a tradicio-nalizmust folyamatosan szorítja a modernizáció, amely módosítja a hagyományos családban betöltött szerepek rendjét. Ez pedig nem kis mértékben kihat magára a gyermekvállalásra is.

A társadalmon elhatalmasodó különféle torzulások és elváltozá-sok miatt egyre több a válságba jutott vagy összeomlóban lévő család, ami óhatatlanul is magával hozta a gyermekvállalás hiányát. A jelen-ség tehát nem mostani, de nem is olyan régi. A Südwestpresse 1979-es év januári számában már arra hívta fel a társadalom figyelmét, hogy az elkövetkezendő évtizedek legsúlyosabb kihívása és egyben felada-ta a család megerősítése lesz. Rámutatott ugyanis arra, hogy egyfelől riasztó tendenciát mutat a házasságkötések csökkenése, ami maga után vonja a gyermekvállalás hiányát, másfelől szaporodnak a válá-sok – ami beláthatatlan következményekkel járhat11. Mára sajnos lát-juk ennek az eredményét: egy egyre elöregedő nyugati, posztmodern, pluralista társadalmat, ahol a kétgyermekes család eszményképét las-san teljesen felváltja az egykés családé. Sokan pedig szívesebben tar-tanak ölebeket, ahol nem kell bajlódniuk a személyiségformálás ter-heivel.

Farkas Péter a családok stabilitásának elveszítésénél öt fő okot és egyben következményt jelöl meg:

1. Az instabilitás, melyet leginkább a válások száma mutat.2. Nőtt a sokkal „bomlékonyabb” együttélések száma, ami ma-

gával hozta a házasodási kedv csökkenését. 3. A házasságot nem vállaló együttélésekkel együtt növekszik a

házasságon kívüli születések száma.

11 Schaude, Otto – Bormuth, Lotte (szerk.): Hinni, tanítani, nevelni. Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1993.


4. Mind a házasság, mind a család bizonytalanságát jól mutatja, hogy sem a gyermek szocializációja nem biztosított kellőkép-pen, sem a népesség utánpótlása. Ráadásul a csonka családban való nevelkedés maradandó pszichés károsodásokat okozhat.

5. Az utolsóban a termékenységi arányszámot jelöli meg, mely meglehetősen alacsony12 .

A keretek miatt nem térek ki külön az idősek helyzetére, ám az is világosan látható és érzékelhető, hogy a család ezen interperszonális kapcsolatai is átlényegültek a többgenerációs családok szétesésével. Sőt, a veszély már a szülők és a gyermekek közötti közvetlen kapcso-latot is erőteljesebben fenyegeti, hiszen az utóbbi két évtizedben fel-erősödött a külföldre vándorlás és rövidebb-hosszabb időre való megtelepedés is. Ennek az okát magam a személyes igények felerősö-désében is látom, hiszen az életszínvonal még soha nem látott mére-teket ölt. Itthon: Magyarországon, Szlovákiában, stb. is jó életet lehet élni, viszont a mai fiatalok többsége nem akar várni: gyorsabban sze-retne házat, lakást, autókat és nagyobb, külföldi fizetéssel mindemel-lett olyan kiruccanásokra is futja, amit az előző generációk egy kemé-nyen átdolgozott élet után sem engedhettek meg maguknak. A jólét csábítása viszont megtöri a családokat: a fiatalabb generációk fizikai-lag nincsenek sem a szüleikkel, sem a nagyszüleikkel, hogy egy-egy elhúzódó betegség ideje alatt, vagy akár idősebb korban gondoskod-janak róluk.

Nagy kérdés azonban, hogy ott, ahol még vállalják a gyermekál-dást és az ezt követő gyermeknevelést, ott mindannak, amit a szülők a korábbi generációk társadalmából magukban hordoznak, vajon milyen a kihatása az általuk nevelt gyerekekre.

Elgondolkoztatott az a némely szakember által hangoztatott pszi-chológiai ok, mely a társadalom deformálódását a generációk belső kapcsolatának hiányára vezeti vissza. „Társadalmunk legtöbb gondja visszavezethető a felnőtt- és a gyermeklélek belső kapcsolatának a hiá-nyára. Az összes ártó, szeretetlen cselekedet, ami embertársainknak és 12 Farkas Péter: A család szociológiai megközelítése. In: Komlósi Piroska

(szerk.): Családi életre és kapcsolati kultúrára felkészülés. KRE és Harmattan Kiadó, Budapest, 2014.

bolygónk ellen elkövetünk, a nemzedékről nemzedékre örökített belső elszakadásnak és magárahagyottságnak a megnyilvánulása. Ha a fel-nőttlélek elszakad mindattól, ami gyermeki, és nem hajlandó engedni a gyermeklélek gyengéd érzéseinek, a rideg felnőtt és a magára maradt gyermeklélek ádáz, pusztító harcban fog állni egymással és mindenki mással, elsősorban családtagokkal. A belső elhagyatottságból eredő fé-lelem kivetül másokra, és agresszióban, háborúskodásban keres utat magának. Nem leszünk képesek megoldani olyan problémákat, mint a bűnözés, a háború, az éhínség és a környezetszennyezés, hogyha nem akad elég olyan ember, aki hajlandó elvégezni a lelki munkát, amivel eljuthatunk magasabb rendű önmagunkhoz: teljes énünkhöz”13. Én ebben osztom Jung és Gyökössy látását, akik ennek a „nemzedékről nemzedékre örökített belső elszakadásnak és magárahagyottságnak a megnyilvánulását” viszont a Transzcendenstől való elszakadásból eredeztetik.

A fentebbi idézet szerzői által említett teljes énünkhöz való eljutás ugyanis látásom szerint csak akkor történhet meg hiány nélkül, ha lelki síkon összekapcsolódunk az embert teremtő Istennel. Mivel az evolúció nem ismer etikát(!), lehetetlen, hogy bárminemű megjobbí-tásunkra való törekvést a törzsfejlődéstől, puszta létezésünktől vagy a bennünk fellelhető képességektől tegyük függővé. A fenti szerzőpá-ros által hangoztatott: önmagunk magasabb rendű jelenléte, a teljes-ség érzése, a szeretetre való képességünk, az identitásunk tudata kü-lön-külön is mind olyan ajándék, ami önmagunktól nem keletkezhetett bennünk, ahogyan élettelenből nem keletkezik élet, és amiként az élettelenből nem fejlődhet ki magától emberi lélek például szeretetre való képességgel. Dr. Ross Campbell írja, hogy a gyermek-nek a biztonságérzete elsősorban a házastársak egymáshoz való vi-szonyától függ, amely még a gyermek-szülő kapcsolatot is megelőzi14. Meglátásom szerint a család legjelentősebb változást akkor érhet el,

13 Chopich, Erika J. – Paul, Margaret (szerk.): A gyógyító gyermeki én. Út a lelki egyensúly felé. Animus, Budapest, 2016, 49.p.

14 Campbell, Ross: Életre szóló ajándék. Hogyan szeressük kamasz gyermekünket? Harmat Kiadó, Budapest, 1994.


ha a szülők egymáshoz való viszonyát is megelőzi a Teremtővel való személyes kapcsolat.

Nagy szükség lenne erre, mert sajnos nem kell nagyítót használ-nunk ahhoz, hogy a családon történt szakadásokat felfedezzük. Alig van olyan negatív statisztikai adat a világon, amelyben nemzetünk ne az elsők között lenne – gondolva az öngyilkosságokra, az alkoholiz-musra, a nikotinfogyasztók számára vagy a művi terhességmegszakí-tásokra. „Mi történt, hogy mi csak jól élni vagy túlélni akarunk, de élni nem?”15

3. A család, mint az agresszió kialakulásának melegágyaA folytonosan átörökített káros és kóros családi minták, mint pl.

a folyamatos meg nem értések, vitatkozások, bántalmazások feldol-gozatlansága, illetve helytelen kezelése vagy pl. a válások következté-ben különféle deviáns és agresszív magatartásbeli viselkedési formák alakulhatnak ki, melyek idővel állandósulhatnak, így megjelenhet-nek a következő generációk életében is.

A médiumok híreiben megjelenő társadalmi bűntények között egyre növekvő tendenciát mutatnak a társadalom alapsejtjének neve-zett családon belül elkövetett erőszakos cselekmények: legtöbbször egy lelkileg sérült, ám erősebb, dominánsabb házastárs, élettárs vagy némely esetekben akár egy növekvő gyermek által. Egy 2016-os adat szerint Magyarországon országosan több mint 10 000 esetben ren-deltek el nyomozást ilyen bűncselekmény következtében – áll a Szo-ciális és Munkaügyi Minisztérium statisztikájában. Egy amerikai felmérés szerint az egészségi problémákat is okozó családon belüli erőszakos esetek a lakosság 10%-át érintik évente. Folyamatosan nö-vekszik a vér szerinti hozzátartozók sérelmére elkövetett bűncselek-mények száma: havonta két gyermeket, hetente egy nőt vernek agyon, naponta nyolc gyermeket súlyosan bántalmaznak. Évről-évre nő a különféle állami krízisközpontokba, jobb esetben keresztyén ottho-nokba menekülő, főleg nők és gyermekek száma. Ám a kimutatások szerint az áldozatok csaknem negyede kényszerül vissza bántalma-

15 Gyökössy Endre (1993): Életápolás. Kálvin János Kiadó, Budapest, 1993, 147.p.

zójához, majd közülük sokan újra menekülni kényszerülnek. A hely-zetmegoldások sokszor pedig felületi tünetkezelésekben merülnek ki, miközben jelentős változás ritkán tapasztalható.

Ezért a felnövekvő kamaszoknál sok esetben a szülők békétlen egymás mellett éléséből kifolyólag jelentkeznek az olyan „menekülési útvonalak”, mint a sztárok vagy ideológiák bálványozása, az alkohol-ba vagy a drogozásba való menekülés, a szabados szexualitás, az eb-ből következő abortusz vagy öngyilkosság.

Hivatalos keretek között havonta találkozom olyan néhány olyan kamasszal, akik közül az egyik bizalmi légkörben – a társainak meg-értő és támogató biztatására – megosztotta velem, hogy ő alapiskolás-ként, fiatal kora ellenére nagy butaságot csinált: néhány alkalommal drogot használt. Később elmondta, hogy mindezt egyfajta menekülé-si útvonalnak hitte az őt körülvevő akkori családi légkör miatt.

Az erőszakot természetesen nem lehet szűken értelmezni, hiszen a családon belüli erőszak fogalomkörébe éppúgy beletartozhat a sú-lyos testi sértés, szexuális erőszak, a bántalmazás, mint a sok esetben szabad szemmel, külsőleg nem látható lelki terror számtalan formája: életveszélyes fenyegetés, szidalmazás, az anyagi-gazdasági függőség, a vallási vagy lelkiismereti meggyőződés manipulálása, a vallási élet korlátozása vagy nevetségessé tétele. Ezek mindegyike képes mély lelki sebet ejteni áldozatán. S bár olykor csak az egyik fél szenved szemmel látható bántalmazásokat, lelki értelemben az erőszakos cse-lekményt elkövető éppúgy áldozat, mint az, akin az erőszakot elköve-tik. A Biblia sem hiába védi a család egységét, a házasságot, s nem hiába ad megannyi kijelentést a házastársak és a szülő - gyermekek kapcsolatára nézve (Lásd pl.: Ef 5,21-6,4). Pál apostol egyenesen azt írja, hogy: „Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gon-doskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél” (1Tim 5,8).

Bizonyos esetekben a családtagok érdekében egy időre jobb meg-oldás lehet a különválás, mint a háborúság (1Móz 13,7-11; 21,9-21; 27,41-45; 32,1-33; 45,4-15; Péld 24,1-2; ApCsel 16,36-40; Fil 24; 1Kor 7,5). De mivel Isten társas lényeknek alkotott bennünket, ezért nem élhetünk állandó szeretethiányban. Fontos tudatosítanunk, hogy a családon belüli erőszak ott fordul elő a legnagyobb részben, ahol az


egyes emberek „szeretet tankja”16 külön-külön is üres. Ha pedig a fel-nőttek „szeretet tankjának” feltöltése ennyire fontos és hiánya ilyen hatásokat idéz elő, akkor el tudjuk képzelni, milyen égető a megtölté-se gyermekeink esetében.

Említést kell tenni ugyanakkor a családon belüli erőszak egy má-sik formájáról is, amelynek „ütései” nem az ember testén, hanem a lelkén hagynak súlyos, sok esetben maradandónak tűnő sérüléseket. Magam is szembesültem már olyan esettel, melyben a családon belü-li erőszak a szavakkal történő, finoman adagolt bántásban vagy ép-pen a hetekig tartó szótlanságban kimerült ugyan, de ennek a „tetsz-halott” állapotnak láthatóan súlyos következményeivel kellett, hogy együtt éljen a család, mely mindig újabb és újabb szeretetlenségeket szült. Egy házban, közös gyermekekkel, ugyanakkor két vagy több (önmaguk részére lakattal elkülönített!) hűtőszekrényből étkeztek, ennél fogva a gyerekek számára ismeretlen volt a közös étkezés fogal-ma, a két szülő pedig az előző házasságából hozott „én gyerekem”-et és a „te gyereked”-et gyakorlatilag teljesen más elvek mentén nevelte. A csendes „ölésnek” számtalan formája létezik, és nem kímél sem nőt, sem gyermeket, de még az olykor erős fizikumú férfiakat sem. Lehet a külső szemlélő számára látszólag rendezett családi viszonyok között is akár öngyilkosságba hajszolni valakit folytonos szeretetlen-séggel, gyilkos szavakkal, indulatokkal.

Az erőszakos cselekményeknek kitett személyek gyakran el-mondják, hogy a bántalmazással kapcsolatos világi bírósági eljárások gyakran indokolatlanul, érthetetlenül hosszúak, adódnak olyan ille-tékességi problémák, amelyek a bántalmazónak kedveznek, nem lát-ni a gyerekek érdekének mindenekfelett való védelmét, a szakember bíróság előtti véleménye pedig olykor egyenértékű a bántalmazó mellett kardoskodó kocsmai haverokéval.

Mindezek fényében úgy látom, a legjobb bírósági óvintézkedés vagy külső kezelés is csak időleges és felületes tünetkezelés, amennyi-ben a korábbi részben említett keresztyén alapelvek figyelmen kívül maradnak.

16 A kifejezés a neves szakembertől, Gary Chapmantől származik, aki a Családi össz-hangzattan című könyvében használja ezt a megnevezést.

Mindenkiben van passzív agresszivitás. Van, hogy azon kapom magam vezetés közben, hogy nem engedem előzni a mögöttem hala-dó autókat, de olyan is előfordult már, hogy némelyeket megelőzve, az irányjelző balra-jobbra kapcsolgatásával figyelmeztettem az irány-jelzőt nem használó, ugyanakkor egyszerre több autót előző és azok között szlalomozó sofőröket a jeladás szükségére.

Már a szobatiszta kisgyermek is kifejezésre juttathatja a magába fojtott mérgét azzal, ha bepisil vagy bekakil. „A passzív-agresszív ma-gatartás olyan visszafojtott harag, amely tudat alatt, negatív formá-ban tör a felszínre. Egyetlen életkorban – a korai kamaszkorban – te-kinthető csupán természetes jelenségnek, azaz tizenhárom és tizenöt éves kor között. A passzív-agresszív magatartás a tekintély elleni láza-dásból fakad. Ilyenkor a gyermek mindennel szembehelyezkedik, ami tekintélyt képvisel, ezért szülőellenes, tanárellenes, istenellenes, főnö-kellenes, stb. … A passzív-agresszív magatartás jelentkezhet például feledékenység, semmittevés, hazudozás, lopás, állandó késés formájá-ban”17. Fontos, hogy megértsük tehát ennek a lényegét, mert sok szülő és pedagógus fél, és tiltja ebben a korban a kamaszoknak, hogy meg-fogalmazhassák a haragjukat. Holott ha mérgeiket és indulataikat megértő és elfogadó közegben kiadhatnák magukból, mire felnőtté érnek, a segítségünkkel megtanulhatnák, hogyan fékezhetnék meg, és hogyan tarthatnák mederben indulataikat. Különösen azért is fon-tos ez az identitásépítés ezen szakaszában, mert mindaz, amit a ka-masz az előző életszakaszokban begyűjtött, azt most gyúrhatja egy-séges egésszé, szilárddá. Ekkor alakulhat ki az identitásunk építése folytán a „lelki gerincünk” és „lelki izomzatunk”: határozott etikai értékekkel és humanisztikus nézetekkel, vagyis ez az ún.: lelki rend-szer feltöltésének az időszaka18.

A lelki rendszer feltöltésének az egyik alapja, ami sok családnál sajnos nem vagy csak részben történik meg: a kamasz meghallgatása. Az éppen értük és miattuk rohanó szülők a gyermek „meghallgatá-sát” sok esetben gyorsan, felületesen és türelmetlenül letudják, ráadá-17 Campbell, Ross: A szülői hivatás. Hogyan ismerjük meg gyermekünket? Harmat

Kiadó, Budapest, 1995, 56.p.18 Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz. Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2012.


sul elintézik olyan válaszokkal, amelyekkel a saját tekintélyüket igye-keznek hangsúlyozni. A kamasz ebben az időszakban egyrészt a hormonok másképpen való működése miatt, másrészt a környezeté-nek felfedezése okán teszteli az addig jelenlévő családi, szülői szabá-lyokat. Tizenéves kora kezdetén egyre többet mozdul ki, és lát bele az osztálytársai, barátai családjainak életébe: látja, tapasztalja, ha ott valami máshogyan működik, mint a megszokott otthoni közegben. Amikor más ötletekkel, meglátásokkal áll elő, nem okvetlenül kötöz-ködni akar, csak tudattalanul is teszteli, hogy az addig látott, szülők által felállított szabályrendszer működőképes-e vagy sem. Ezért na-gyon fontos, hogy kérdéseire megfelelő válaszokat kapjon. A kérdése-ire adott türelmetlen, dühös szülői, tanítói feleletek: „azért, mert az apád vagyok”, „amíg az én kenyeremet eszed, így csinálod, és kész”, „azért, mert én vagyok a tanár!” nem kielégítő válaszok számára. A gyerek nem buta: pontosan tudja, hogy ki az apja, és tudja, hogy ki a tanár. Konstruktív megbeszélésre, logikus egyezségre törekszik. Ezek elmaradása esetén életébe beépül a tehetetlenség miatt érzett düh vagy harag.

A harag elfojtását egy olyan, pl. állat formájú léggömbhöz lehetne hasonlítani, amelyiknek ha a lábából kinyomjuk a levegőt, akkor az onnan kipréselt levegő más testrészen fog kidudorodni. Ha egy meg-felelő keretben nem engedjük meg a kamaszoknak, hogy kifejezzék a dühüket és elmondják, hogy mi bántja őket – attól függetlenül, hogy a meglátásaik jogosak vagy sem – akkor előfordulhat, hogy a felgyü-lemlett indulat az életük más területén púposodik majd ki, pasz-szív-agresszív formát öltve. Ha nem teremtjük meg időben a felgyü-lemlett düh helyes mederbe való terelésének a lehetőségét, miközben a kamasz eléri a tizenhat-tizennyolc éves kort, ez a passzív agresszivi-tása állandósulhat, amin ebben az életkorban már szinte lehetetlen, vagy már nagyon nehéz változtatni19.

19 Campbell, Ross: A szülői hivatás. Hogyan ismerjük meg gyermekünket? Harmat Kiadó, Budapest, 1995.

4. A szülői példaadás hiánya, és annak fontosságaMegesik, hogy egy-egy kamasz az iskolában, iskolán kívül vagy

egy nyári táborozás alkalmával megosztja velem is időközönként, hogy édesanyja vagy édesapja hüledezik, vigyorog, nevet vagy éppen gúnyolódik bizonyos választható tantárgyak, „szakkörök” keretén belül tanult dolgokon, képzéseken – melyre korábban éppen a szülő íratta őt be – és most nem csak a vallási nevelésre gondolok.

Mielőtt a példaadás fontosságát szakmai oldalról is megközelíte-ném, engedjük kicsit el a fantáziánkat.

Képzeljük el, hogy a szülők hoznak egy döntést: pl. zongoraórákra fogják járatni a gyereküket. Bár ők maguk idegenkednek a zongora-játéktól és a leütött billentyűk hangjai egyenesen irritálják őket, de mivel az ő szüleik is jártak zongoraórára, ezért a saját csemetéjüket konkrétan nem tisztázott okokból kifolyólag már egészen kis korban - amikor a kicsi még járni és beszélni sem tud - el is viszik gyorsan egy zongoratanárhoz, hogy idejekorán be is írassák őt a majdani ok-tatásra. Sőt: még ígéretet is tesznek, hogy úgy nevelik majd őt, hogy fogékony legyen a hangok, a zene iránt, és ha nagyobb lesz, addigra már olyan érdeklődés ébredhessen benne a zene és különösen a zon-gora iránt, hogy szinte maga akarjon jelentkezni – vagy legalább is ne legyen természetellenes számára, amikor a szülei zongoraórákra kez-dik őt járatni. Aki vette a fáradtságot, hogy megismerkedjen a zené-vel, az tudja, hogy ez egy nagyon jó dolog! Ráadásul ez a szülők ön-kéntes döntése - senki nem kötelezi őket arra, hogy zongorázni taníttassák a gyereküket!

Telik-múlik az idő, a gyermek felcseperedik, tanul járni, olvasni, írni és amellett, hogy egyre több dolog kezdi őt foglalkoztatni, olykor fültanúja lesz szülei rövidebb-hosszabb eszmefuttatásának arról, hogy: a zongoraórák feleslegesek, a kotta érthetetlen butaság, a bil-lentyűk hangja egyenesen irritálja őket, maga a tanító által hangozta-tott teória pedig eleve agyament elképzelések sorozata. Viszont a gyermek, ennek ellenére a szülőktől, családtagoktól mégis azt hallja, hogy zongoraórára járni márpedig muszáj! Ők maguk ugyan közelé-be sem mennek a zongorának, előfordul, hogy a terjesztett ismeret miatt megszólják magát a zongoratanárt is, és otthon tovább nevet-


gélnek, esetleg gúnyolódnak a gyerekük előtt a zongoraórák kínálta sületlenségeken. Létezik ilyen a valóságban? Sajnos igen. Megtörté-nik ez olykor a kereszteléstől konfirmációig tartó nevelő-példaadó folyamat időszakában.

Régóta fogalmazódik bennem, hogy a gyermek tulajdonképpen olyan, mint a „gyurma”. Bizonyos életkorig, többé-kevésbé, akarva és akaratlanul is módunkban áll őket formálni, alakítani, változtatni és valakihez hasonlóvá „gyúrni”. A szomáliai gyermekkatonák doku-mentumfilmre vitt, szélsőséges példája is mutatja, hogy kellő gyűlö-letkeltés és megfélemlítést követően, a különféle rossz bánásmód és kegyetlen rituálék áldozataivá vált fiataljai tizenévesen háborúba küldhetők, hogy a felgyülemlett agressziójukat az ellenség felé fordít-sák.

Egy elvált vagy a gyermeket nélkülöző szülők gyermeke azonban ugyanúgy lehet áldozata családon belüli rossz vagy hiányos példaa-dásnak, mint az előbb említett fiatalok. Elvált és válófélben lévő alapiskolás korú gyerekekkel való, hat alkalomra kiterjedő foglalko-zás ideje alatt mesélte el egy fiú lelkesen, hogy apja, a szabadidejében külföldre is hajlamos őt magával vinni különféle focicsapatok mérkő-zőseire, ahol rendbontás és szurkolók közti összecsapás várható, és elmondta, hogy az apját és őt magát is mekkora örömmel tölti el ez, majd maga is lelkesen, részleteibe menően és élethűen kezdte elemez-ni a megélt borzalmakat, a sebesülések és vér látványát, majd hozzá-tette: „ez jó volt, remélem, legközelebb is elmegyünk megnézni egy ilyen brutális verekedést”. Egy apa fél évszázadnyi életét ünnepelte, miközben meglehetősen méltatlanul viselkedett: gyerekei előtt - el-bohóckodta, átitta és átkáromkodta a saját ünneplését. Közben folya-matosan árad belőle a panasz, miszerint elég sok gond van a gyereke-ivel: szófogadatlanok, neveletlenek, követelőzők. Szomorú ezt így kimondani, mert bizony ítélkezésnek tűnhet, de: érik be a példaadá-sa.

Ismerősi körben hallottam, amint a kamaszodó lány füle hallatá-ra a szülő azonnal kész volt az adott pedagógussal szembeni „megol-dással”: „Mit képzel ez a szemtelen hólyag? Majd bemegyek, és jól megtépem!” Nos, tényleg ez lenne a megoldás? Hiszen azt kapjuk

vissza, amit befektetünk. Ha búzát vetünk, nem fogunk kukoricát aratni, ha gyommagot szórunk szét, akkor gyommag kel ki. A fele-lősségünk hatalmas. Apákat látok, akik a legtrágárabb szavak kísére-tében átkoznak egy futballistát, egy csapatot; férfiakat, akik olyan megszállottsággal rajonganak autóversenyekért vagy más kikapcso-lódásokért, hogy az nem csak háttérbe szorítja a feleségükkel, a csa-lád többi tagjával töltött időt, hanem meghatározza az egész családi légkört, és sokszor megbénít mindenféle egyébként szükséges csalá-don belüli interakciót. Jellemző ezekre a diszfunkcionális családokra, hogy mindenki más csak alárendelt személyként lehet jelen és nem csak megalázó, lekezelő magatartásformáknak vannak kiszolgáltat-va, de torzulások jelentős sorának is.

Egy történet jutott az eszembe: Egy harmincas éveiben lévő anya utazik kisgyermekével a vonaton. A gyermek folyamatosan rugdalja a vele szemben ülő idős bácsi lábát. Ő mindig arrébb húzódik, a fiú azonban mindig eléri őt, mire az idősebb úr megkéri az anyát, hogy szóljon rá gyermekére. A válasz az, hogy neki senki ne beszéljen bele a nevelésbe! Ő nem szól rá, mert nem akarja állandóan valamivel fruszt-rálni a gyermekét, különben is akkor nem tud kiteljesedni, ha minde-nért állandóan rászólnak. A fülkében mindennek szemtanúja egy főis-kolás srác, aki ekkor a szájából kivett rágógumiját laza mozdulattal a fiatal anya homlokára nyomja. Az felháborodva leteremti őt, mire a srác csak ennyit mond: most mit van úgy oda? Engem sem nevelt az anyám! Csoda, hogy felnövekvő generáció az elődök példájából épít-kezik?

Osztom a neves szakember véleményét, aki azt állítja, hogy sem a tömegtájékoztatási eszközök, sem a közoktatási intézményeink nem hatnak olyan mélyen a gyermekeinkre, mint a család20.

Winston Churchillnek, a híres államférfinak tulajdonítják a mon-dást, miszerint nehezebb dolog négy gyermeket nevelni, mint egy egész országot kormányozni. Ám sok diszfunkcionális családnál a nevelés mintha egy bizonyos életévnél végleg megrekedne, s a fiatalok formálódása onnan egyszerűen csak a környezeti hatások befolyáso-

20 Gyökössy Endre: Életápolás. Kálvin János Kiadó, Budapest, 1991.


lásának lenne kitéve. Azt érzékelem a környezetemben, hogy míg a kisgyermekeket még úgy-ahogy mindenki feladatának érzi nevelgeti, róluk gondoskodni, a már öntudatukra ébredő, alapiskola felső tago-zatát elérő, tizenhárom-tizenöt éves korú gyermekeket gyakran túl-ságosan magukra hagyják a szülők - akik rendszerint éppen azért hajszolják túl magukat, hogy csemetéiknek és önmaguknak jobb megélhetést biztosíthassanak. Úgy tűnik, hogy miközben az anyagi-ak bebiztosítása terén minden tőlük telhetőt igyekeznek megtenni, egy másik fronton túl könnyen feladják, vagy igazán el sem kezdik a harcot. Az utóbbi időben több elvált szülő kamaszkorú gyermekével találkoztam ilyen-olyan alkalmakon, akik mellett nincs igazi támasz, hogy segíthetnék őket a külvilággal való összeütközéseikben, de en-nek hiányában az élet különféle területein sokan szinte képtelenek lesznek bármilyen teherbíró kapcsolat megalapozására.

Mindeközben a szülőknek egy idő után azzal kell szembesülniük, hogy gyermekeik irányítása valahol kicsúszott a kezük közül, már más utakon járnak, és gyakran későn eszmélnek például arra, hogy: kamasz fiuk vagy lányuk tizenévesen, idejekorán átköltözött a szom-széd településre egy számukra szinte ismeretlen társhoz, akivel a múlt héten még csak együtt jártak. Most meg egyszeriben, még a kö-zépfokú iskola befejezése előtt élettársi kapcsolatba léptek, amit az egyik szülőpár enged, a másik ellenez; vagy keserűen tapasztalják, hogy már nincsenek rá hatással, már nem hallgat, illetve már nem rájuk hallgat, pótszerek után nyúlt, tudatmódosító szerek hatása alá került, stb. Nem értik, és ennél fogva döbbenten találgatják, hogy va-jon hol csúszott hiba a rendszerbe.

5. Pszichoszexuális fejlődésMivel a családi életre való nevelgetés az anyaságra, az apaságra

való nevelgetéssel kell, hogy kezdődjön, azt pedig már nagyban meg-határozza a gyermekkori pszichoszexuális fejlődés, a személyiség fej-lődésén belül nézzük meg elsősorban mindazt, ami tehát a pszicho-szexuális fejlődés szempontjából fontos.

A gyerekek pszichoszexuális fejlődése, egészen korán, már az új-szülött korban elkezdődik, ekkor alakul ki ugyanis az anya-gyermek

kapcsolat, mint minden további partnerkapcsolat archetípusa21. A szakirodalom ezt a kort főként az ún.: megkapaszkodás koraként tartja számon, amikor az anya testétől ugyan elvált a csecsemő, de az anyára utaltság megmarad, tehát funkcionálisan továbbra is együtt maradnak, mivel a csecsemő önmagában nem életképes. Az anya biztosít mindent az életben maradáshoz: táplálékot, meleget, bizton-ságérzetet, érzéseket. Az újszülöttek természetesen önmagukról nem tudják, hogy fiúnak vagy lánynak születtek. „A nemi azonosságtudat – az éntudattal együtt – csak később, környezeti hatások folytán alakul ki bennük”22. Freud a személyiség fejlődését szakaszokra osztotta és minden ilyen szakaszhoz egy erogén zónát rendelt.

1. Az orális szakasznál a szájjal kapcsolatos olyan örömforrások jelennek meg, mint az evés, a szopás, ami jóval több, mint egy egyszerű táplálkozás.

2. Az anális szakasz 1,5 – 2 év közötti időszakot öleli fel, amikor is a gyermek fokozatosan leválik az anya melléről, ugyanezzel egy időben megkezdődik a szobatisztaságra szoktatása. Ekkor éli meg, hogy a vizelet és széklet visszatartása és kiengedése – amelyet most meg kell tanulnia szabályozni – bizonyos fokú izgalmat, élvezetet szerez. Ebben a korban nem érzi undorítónak testének produktumait, szeret velük játszani. Fontos, hogy milyen formáját választjuk ezek megtiltásának, mert „a tisztaságra szoktatás helytelen módszerei nemcsak a szülő és a gyerek viszonyát ronthatják el, hanem a pszichoszexuális fejlődést, sőt az egész jellemalakulatot károsan befolyásolják. Megszégyenítések hatására előfordulhat az, hogy később kínosan, kényszeresen tiszta és rendszerető lesz, kényszerneurózis alakulhat ki. Ha a gyereket rászoktatjuk arra, hogy túlzott mértékben foglalkozzon testi folyamataival, elfordul a világ megismerésétől, minden megismerési és kutatóösztönét önmaga ellen fordítja”23.

21 Jávorszky Edit: Fejlődéspszichológia. Edutech Kiadó, Sopron, 1999.22 Szilágyi Vilmos: Szexuálpszichológia. A szexuális egészségvédelem szakkönyvei.

Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2005, 99.p. 23 Jávorszky Edit: Fejlődéspszichológia. Edutech Kiadó, Sopron, 1999, 123.p.


3. A fallikus szakaszt a harmadik életévtől számítjuk és akár fiúkról, akár lányokról van szó, ennek a jellegzetes megnyilvánulásai egyedül a férfi nemi szerv körül forognak. Ekkor fedezik fel a gyerekek a nemi különbségeket, ekkor alakul ki a nemi érdeklődés. Freud ezzel kapcsolatban azt állította, hogy a fiúknál kasztrációs félelem, a lányoknál pedig péniszirigység lép fel. Ami viszont nagyon fontos, hogy ebben a korban kezdenek a gyerekek azonosulni a velük megegyező nemű szülővel és megteszik az első kísérleteket arra, hogy a saját nemüknek megfelelően viselkedve leutánozzák a férfi és női szerepet és az anyjukról leszakadva megpróbálják meghódítani az ellenkező nemű szülőt24. A szexuális identitás kialakulása nem csak megismerő folyamat, hanem nagyon fontos a személyiségfejlődés érzelmi megalapozása szempontjából is. A szülőkhöz való viszonyban például változást idéz elő, amikor a gyermek felismeri, hogy melyik szülővel azonos nemű. Korábban, a csecsemőkori szimbiózis időszakában ugyanis még mindkét nemű gyermek rendszerint az anyával, mint a vele legszorosabb kapcsolatot tartó gondozóval azonosul. Ahogyan fejlődik azonban a nemi identitástudat, a fiú észreveszi például, hogy ő nem az anyjával, hanem az apjával azonos nemű, ezért egyre inkább vele kezd azonosulni, s öntudatlanul utánozni kezdi. Igyekszik többek közt leutánozni az apának az anyával való kapcsolatát, s mivel számára még mindig létfontosságú az anyja, az apja példáját követve birtokolni szeretné, együtt akar vele aludni, ezzel vetélytársa lesz apjának25. Ezt tartotta Freud Ödipusz-komplexusnak, de ennek megjelenése nem törvényszerű. Különösen fontos, hogy ebben: a nemi identitás megerősödésének a szakaszában olyan személy legyen a gyermek mellett, akihez érzelmileg mélyen kötődhet, ellenben a fejlődésében zavar keletkezhet.

4. A latencia szakasza, a kisiskolás kor a pszichoszexuális fejlődés kiegyensúlyozottabb ideje. Freud szerint a korábbi

24 Jávorszky Edit: Fejlődéspszichológia. Edutech Kiadó, Sopron, 1999.25 Szilágyi Vilmos: Szexuálpszichológia. A szexuális egészségvédelem szakkönyvei.

Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2005.

korral ellentétben a gyerekek ekkor azért fordulnak el látványosan a szexualitás dolgaitól, mivel nem tudnak vele mit kezdeni – miközben persze bővül a nemiségről való ismeretanyaguk.

5. A genitális szakaszba, a serdülőkorba nagyon eltérő pszichoszexuális fejlettség szinten érkeznek meg a gyerekek. Ekkorra újra érdekessé válnak a nemi szervek, beindul a szexuális vonzódás, a kamasz megtapasztalja, milyen önzetlenül szeretni valakit a másik nemből. Erikson szerint a pszichoszexuális fejlődés ezen szakaszában indul meg az intimitás kifejlődése, hogy az ember képes legyen majd megélni a másik nemmel, egy szeretett partnerrel a kölcsönös bizalom érzését, képes legyen a munka, a nemzés és a pihenés életciklusait összeegyeztetni és az utódok számára hasonló beteljesülést nyújtó fejlődést tudjon biztosítani26. A különféle szakaszokban helyesen megélt szülő-gyermek kapcsolat oda vezet, hogy „Az időben felvilágosított és pontos, tárgyilagos ismeretekkel rendelkező gyerekek sohasem idétlenkednek túlfűtötten, nem vigyorognak zavartan, pirosló fülekkel, sőt értetlenül nézik infantilis társaik viselkedését”27. Az iskoláskorú gyermekek nagy tanulószerepe tehát a nemekre vonatkozó szerepek elsajátítása, amely jó tanulóközegben kéz a kézben halad tehát a pszichoszexuális éréssel. „Ha a nemi szerepek tanulása elmarad, a csoportban is nehezen illeszkedik a gyerek, és a többiek a nemi szerepviselkedés hiányosságait kérik rajta számon. Ebből fakad, hogy a nemi szerepviselkedés képessége a gyermeki önértékelés fontos forrása. A túlzottan kötő szülői kapcsolat rendszerint gátolja a pszichoszexuális fejlődésben is gyereket, és ennek jele leginkább a nemi szerepviselkedésben mutatkozik meg. Gyakran fiatal felnőttkori szexuális zavarok forrása ez a probléma, ugyanis a nemi szerepviszonylatok polarizáltságából következik, hogy a fejletlen nemi szerepviselkedés mindig a másik nem szerepéhez hasonlóvá teszi a magatartást. A fiúk lányosak lesznek, lányok viszont főleg a női szerepre jellemző érzelemgazdagságot és

26 Jávorszky Edit: Fejlődéspszichológia. Edutech Kiadó, Sopron, 1999.27 Bágyoni Attila: Szex, szerelem, család. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1979, 33.p.


agressziógátoltságot nem tanulják meg, és ezért fiúsnak tűnnek”28. Előnyös lenne, ha az oktatási intézményeink a tudás átadása mellett kellő figyelmet fordítanának és segítséget adnának a gyermekek szociális viselkedésének megerősítéséhez is.

Freud tanítványa, Erikson azonban a személyiség fejlődését nyolc szakaszra osztotta. Az első szakaszok nagyjából megegyeznek Freudéval. Erikson az első szakaszról azt tartotta, hogy a gyermek ebben sajátítja el az interperszonális bizalom képességét, főként az anya és önmaga között. A második, Freud által anális korszaknak nevezett időben a gyermek a viselkedési autonómiát tanulja meg. A genitális szakaszban önállóságot tanul, valamint kezdeményezőkész-séget fejleszt. A Freud által negyediknek tartott latencia szakaszában pedig Erikson szerint a teljesítményre való törekvés és a szorgalom áll a középpontban.

6. A serdülőkor - az óriási változások kora

„Az éjszaka közepén felébredtem, és kimentem egy pohár vízért a konyhába. Ahogy elmentem Matt szobája előtt, látom, hogy ég nála a lámpa. Bekopogtam, ő kiszólt, hogy bemehetek. Mikor beléptem, meglepődve láttam, hogy Matt éppen a CD-it rendezgette. – Mi a csudát csinálszilyenkor, Matt? Holnap iskola – mondtam neki. Mire Matt felnézett, és ezt válaszolta: – Nem tudom. Tudtam, hogy igazat mond. Tényleg fogalma sem volt róla, hogy mit csinál”29

A serdülőkor kezdetét és végét behatárolni nem egyszerű dolog. Ma a 11-21 év közötti időszakot nevezzük serdülőkornak, melyben fejlődési szempontból gigászi változások mennek végbe. A serdülő-korban felgyorsul a szocializáció folyamata, a test gyors növekedés-

28 Buda Béla: A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései. TÁMASZ, Budapest, 1998, 100.p.

29 John Townsend, 2012, 79. p.

nek indul, és felnőttes jelleget ölt magára. A kamasznak hirtelen fel-nőtt személyek közötti kapcsolatban kell helyt állnia. „A személyiség önszervező fejlődésében a mindinkább kimunkált vezérelv, a saját én-ről keltett benyomás, a saját én mind kedvezőbb képének kinyilvánítá-sa központi jelentőségűvé válik. A másik nem a vágyakban, fantáziák-ban, majd fokozatosan a realitásban is közvetlen testi közelségbe kerül. Egyidejűleg változik a szubjektív viszony a saját testhez és annak mű-ködéseihez. Ugyanekkor kell határozni a társadalmi munkamegosztá-si rendszerében elfoglalt helyéről, a foglalkozásról is… A szocializáció korábbi kényszerpályái most már egyéni döntések sorozatán át a sze-mélyiség közvetlen hatókörébe kerülnek. A legnagyobb próbatétel kö-vetkezik be, most méretik le, mennyire készült fel a személyiség a társa-dalom felnőtt, értett tagjának a szerepére”.

A kamaszkort majdnem minden kultúra válságos kornak tartja, mert bizonyos fokú értékvesztés, kiüresedés is jellemzi ezt a kort, amit később majd egy új betöltekezéssel megváltozik. A már nem va-gyok gyerek, ugyanakkor még felnőtt sem vagyok ideje alatt a tudat erősödése különös helyzeteket teremt. A serdülő keresi önmagát, ke-resi a helyét a világban. A testi erő és a szellemi képesség egyre erősö-dő öntudatra ébreszti, aminek hatására bátrabban és jobban elszakad a szülőktől, hogy maga tegyen szert minél nagyobb tapasztalati tu-dásra is. Az iskolán túl bele-belelát barátai családi életének működé-sébe is, és tapasztalja a család, s benne a különböző szerepek műkö-dését. Észrevesz más mintákat, egyre élesebben és kritikusabban látja saját szülei életét és már meg is fogalmazza, amit szülei életében elfo-gadhatatlannak tart.

Szexuálpszichológusok megfogalmazásában bukkant fel először az ún.: szkriptezett viselkedés, amely a latin „script” (írás) szóból származik, de átvitt értelemben szabályokat, normákat, előírt visel-kedést jelent. Ahogyan a színészek is megtanulják, hogyan azonosul-janak egy-egy szereppel, mindenki megtanulja, hogy miként visel-kedjen egy adott helyzeten belül. Ez azonban nem csak a szexuális viselkedésre igaz. A kamaszoknál a legfőbb problémát az váltja ki, hogy általában sokféle szerepmintával, szkripttel találkoznak, ame-lyek gyakran egymásnak ellentmondó vagy egymástól eltérő viselke-


dési modellt adnak: van, hogy mást mond a szülő, mást az iskola, mást a barátok és megint mást az egyház – miközben nem mindig képesek megtalálni a számukra legmegfelelőbb viselkedési formát, ami kognitív és emocionális teljesítmény. Aztán a szkriptezés követ-kező szintje, hogy az általuk elfogadott és kiválasztott szerepet össze tudják egyeztetni olyan számukra fontos személyek szerepeivel, akikhez viszonyítják önmagukat is (szülők, barátok, partnerek). Ez már interperszonális folyamat. A harmadik feladat, hogy a kamasz az egyéni viselkedését az adott társadalom kulturális szkriptjeivel is azonosítsa. Ezeken múlik ugyanis, hogy a viselkedési normái egész-ségesnek, erkölcsösnek számítanak-e vagy épp fordítva30.

Itt látom fontosnak megemlíteni Erikson fejlődéselméletének kö-vetkező szakaszait, melyet természetesen a serdülőkorral folytat, s melynek legjelentősebb feladata az identitás megtalálása, tehát annak a felfedezése, átélése, hogy a környezetéből mit fogad el magáénak, mit utasít el, mik a céljai, mit szeretne esetleg önmagában fejleszteni. Buda Béla ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy: „A serdülőkorban ez leginkább a nemi szorongástudat és a foglalkozási, társadalmi azonos-ságok elfogadásában nyilvánul meg. ha az identitás nem fejlődik ki, a személyiség különböző szerepeket vesz magára, és ezek köré igyekszik szervezni élményeit, ezek azonban gyakran és könnyen változnak, ezekben kicsi az állandóság. Valóságos szerepzavarok, konfúziók ala-kulhatnak ki”31.

7. A szülők válásának hatása a kamasz életéreIndokolt, hogy röviden szót ejtsek még a válásról és annak követ-

kezményeiről, melyek mély nyomot hagynak nem csupán a szülők-ben, hanem magában a gyermekben is – befolyásolva ezzel akár a későbbi életét. Ugyanakkor annyi kerüljön itt megemlítésre, amit John Gottman amerikai pszichológus széleskörű kutatási eredménye volt. A Jelenések könyve szerint a világra bekövetkező katasztrófát 30 Szilágyi Vilmos: Szexuálpszichológia. A szexuális egészségvédelem szakkönyvei.

Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2005.31 Buda Béla: A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései. TÁMASZ, Budapest,

1998, 109.p.

négy égi lovas megjelenése jelzi előre. Ezt a hasonlatot használja Gottman is, amikor a házasság válságát előre mutató jelekről beszél.

Az első a házastárs jellemére irányuló éles kritika, rendszeresen negatív érzelmi töltéssel. A második a megvetés. A sokáig táplált ne-gatív töltetű érzések mély ellenszenvet ébresztenek a házastársban. A harmadik az a fajta védekezés, mely leginkább a férfiakra jellemző, és amely a másik fél hibáztatásában merül ki. Eredményeként a meglé-vő konfliktus tovább mélyül. Az utolsó fázis az ún.: falépítés, melyben az egyik fél megelégelve a konfliktusokat, végleg kivonul azokból, megszakítva ezzel a kapcsolatot, sokszor magát a házasságot is32.

A házasság felbontásának okára többnyire felületes válaszként azt szokták mondani, hogy a hűtlenség, hazudozás, erőszakos viselke-dés, felelőtlen pénzszórás, egymástól való elidegenedés, de mindezek gyökere sokkal mélyebben: a megromlott, énközpontú, megbocsá-tásra nem hajlamos emberi természetben keresendők.

A válás nagyban megnehezíti a gyerekek nevelését és fejlődését, ezzel együtt számtalan iskolai probléma származik belőle. Az ezred-forduló előtti években 45-48 ezer házasságot kötöttek évente, de ezek közül 25-27 ezer válással végződött. „A válások nem a házasság vál-ságát jelzik, hanem azt igazolják, hogy egyesek individualisták, önké-nyesek, pusztán örömszerzésre vágynak, nem szeretik a kötöttséget és elkötelezettséget, de arra is fényt derítenek, hogy a társsal együtt töltött idő kevés és minőségében gyenge. Az érvényesülés, a karrier fontosabb, mint a család melege. A média is a válást segíti, a nagyok botrányai szellőztetésével, a hűtlenséget és válást bemutató filmjeivel”33. Míg ki-sebb gyerekek esetében egy válás miatt a gyerekek hajlamosak önma-gukat vádolni, és a létbizonytalanság miatt kiszámíthatatlanná és agresszívebbé válhatnak, addig a nagyobb korú, már iskolás gyerekek az elvesztett szülő utáni sóvárgás miatti dühét társai, nevelői felé irá-nyíthatja. A serdülőkre pedig általában az jellemző ilyenkor, hogy még a családjukkal is szakítanának, mert úgy érzik, hogy becsapták

32 Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül. KIA, Budapest, 2009.33 Kissné Geosits Beatrix – Teleki Béla (szerk.): Családi életre nevelés. Korda Kiadó,

Kecskemét, 2005, 70.p.


őket. Ezzel együtt féltik szüleiket. Előfordulhat, hogy elkezdenek fél-ni magától a szexualitástól vagy: felelőtlen kapcsoltba kezdenek.

Egy évekkel ezelőtti gyerektáborban volt ott egy kamasz, aki mi-közben nagyon jó felfogóképességgel rendelkezett, rendszerint devi-áns viselkedésével próbálta felhívni magára a figyelmet. Mindig köz-bevágott, rendszerint mást csinált, mint amit kellett volna, idétlen poénkodásba kezdett, nagyon nehéz volt kezelni. Amikor azonban a napi foglalkozásoknak vége lett, a gyerekekért szülők, nagyszülők vagy egy nagyobb testvér érkezett, akiknek a fiatalok azonnal lelke-sen mesélték a napi élményeiket. Ezért a fiúért azonban egyik nap sem jött senki. Délutánonként, mire a tábor kiürült, egészen elcsen-desedett és visszafogottá vált. Az utolsó előtti napon, a többi gyerek távozásakor rosszul lett, nyomást érzett a mellkasában, majd hirtelen elájult. Az orvosi kivizsgálás megállapította, hogy teljesen egészséges. Később tudtuk meg, hogy szülei, akik külföldön dolgoznak, válófél-ben vannak, az édesapja pedig már egy másik nővel él együtt. Nagy-szülei nem élnek, a környéken senki sem volt, aki a délutáni órákban érte tudott volna jönni. Mielőtt elájult, csalódottan mondta: „Én nem kellek senkinek!” Egészen szívbemarkoló kijelentés volt.

A szülők egymás felé való szeretete kifejezésének a gyermek felé való üzenete: biztonságban vagyok. Egy esetleges válás lehetősége bi-zonytalanságba sodorja őket, ami védekező mechanizmust indít be. Fontos lenne, hogy az egymással veszekedő szülők a csatározásaik során soha ne fenyegetőzzenek válással - csak akkor beszéljenek róla, ha már biztosan tudják, hogy nincs más kiút és már eldöntötték, hogy elválnak. „Ha valamilyen súlyos válság van kibontakozóban, de nem beszélik meg a gyerekekkel, ők úgyis azonnal észreveszik, hogy valami nincs rendben. Morbid, szorongó képzeletük a valóságnál talán rosszabbat sejt”34. Ha viszont meghozták a döntést, akkor adják is a gyerekek tudtára, mert az egyébként is elkerülhetetlen traumát még fokozza, ha azt egy kívülálló személy által kell megtudniuk.

Viszonyuljunk hát kellő empátiával, különösen a kamaszodó gye-rekekhez, akik gigászi változásokon mennek keresztül, és nem akar-

34 Spock, Benjamin: Szülőnek lenni nehéz. Glória Kiadó, Budapest, 1988, 77.p.

nak feltétlenül neveletlenek lenni, hanem önmagukat keresve egy-részt tesztelik az otthonról hozott szabályok létjogosultságát, másrészt sokszor egyszerűen kiszolgáltatottjai az őket körülvevő családi lég-körnek, iskolai és baráti közegnek, egy-egy helyzetnek, amelyben ne-velkednek, szocializálódnak. Életük első két évtizedében tőlünk, fel-nőttektől – kellő példaadás és a családi életben felállított biblikus szabályok mentén – tanulhatnak meg olyan fontos dolgokat, mint pl. a türelem, fegyelem elsajátítása, a beszélgetés kultúrájának gyakorlá-sa, vagy éppen a felmerülő problémák, az önmagukról vagy egymás-ról alkotott kép kezelésének módja.

Felhasznált irodalom:1. Adorján József (1997): Házasságban élni... vagy égni?! In: Nem jó az ember-

nek egyedül. Kálvin Kiadó, Budapest2. Bagdy Emőke (2012): Utak önmagunkhoz. Kulcslyuk Kiadó, Budapest3. Bágyoni Attila (1979): Szex, szerelem, család. Medicina Könyvkiadó, Buda-

pest4. Biblia, (2014): Kálvin János Kiadó, Budapest5. Buda Béla (1998): A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései. TÁ-

MASZ, Budapest6. Campbell, Ross (1994): Életre szóló ajándék. Hogyan szeressük kamasz

gyermekünket? Harmat Kiadó, Budapest7. Campbell, Ross (1995): A szülői hivatás. Hogyan ismerjük meg gyerme-

künket? Harmat Kiadó, Budapest8. Chapman, Gary (2011): Családi összhangzattan. A családi harmónia öt jel-

lemzője. Harmat Kiadó, Budapest9. Chopich, Erika J. – Paul, Margaret (szerk.) (2016): A gyógyító gyermeki én.

Út a lelki egyensúly felé. Animus, Budapest10. Cloud, Henry – Townsend, John - Carden, Dave – Henslin, Earl (szerk.)

(2012): Családfánk titkai. Harmat Kiadó, Budapest11. Crabb, Lawrence (1999): Mélybenéző. Énünk és kapcsolataink gyógyulása.

Harmat Kiadó, Budapest12. Farkas Péter (2014): A család szociológiai megközelítése. In: Komlósi Piros-

ka (szerk.): Családi életre és kapcsolati kultúrára felkészülés. KRE és Har-mattan Kiadó, Budapest

13. Gyökössy Endre (1993): Életápolás. Kálvin János Kiadó, Budapest14. Jávorszky Edit (1999): Fejlődéspszichológia. Edutech Kiadó, Sopron15. Jung, C. G. (1996): Gondolatok a jóról és a rosszról. Kossuth Könyvkiadó,

Budapest


16. Kissné Geosits Beatrix – Teleki Béla (szerk.) (2005): Családi életre nevelés. Korda Kiadó, Kecskemét

17. Lévai Attila (2014): Újrakezdés Istennel. Kálvinista Szemle. Évf. 85, sz. 9.18. Pálhegyi Ferenc (2009): Őrjárat az etika körül. KIA, Budapest19. Rogers, Carl R. (2015): Valakivé válni. A személyiség születése. Edge 2000,

Budapest20. Schaude, Otto – Bormuth, Lotte (szerk.) (1993): Hinni, tanítani, nevelni.

Evangéliumi Kiadó, Budapest21. Schmid, Beat (2006): Gyermeknevelés – a legjelentősebb feladat. In Ethos,

2006/4, 40-45. o.22. Somogyi Alfréd (2016): Református egyházjogi és jogteológiai reflexiók az

Európai Unió egyházfelfogására. In: A kegyelem és hűség útján: Tanul-mánykötet Dr. Kocsev Miklós tiszteletére. Szentendre: Tillinger Péter Műhelye.

23. Spock, Benjamin (1998): Szülőnek lenni nehéz. Glória Kiadó, Budapest24. Szilágyi Vilmos (2006): Szexuálpszichológia. A szexuális egészségvédelem

szakkönyvei. Medicina Könyvkiadó, Budapest25. Zimbardo, Philip – Coulombe, Nikita D. (szerk.) (2016): Nincs kapcsolat.

Hová lettek a férfiak? Libri Kiadó, Budapest

Szénási Lilla:Új hittankönyvek a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház használatában

A katechézisben mindig fontos kérdésként jelent meg, hogy mikor, mit és hogyan tanítson a hitoktató. Különböző korokban különböző válaszokat adtak ezekre a kérdésekre. Közös jellemzőként azonban minden korra nézve megállapíthatjuk a katechézissel kapcsolatban, hogy az adott kor kihívásaira a tőle telhető módon mindig igyekezett reflektálni. Így jöttek létre a tankönyvek és káték, később a hitoktatá-si tantervek is, amelyek lenyomatai az adott kor és az adott felekezet katechetikai látásmódjának.

A „mikor” és „mit” kérdések megválaszolásához jelentős segítsé-get nyújtanak a katechézis számára is a társtudományok (pl. pszicho-lógia, pedagógia) felismerései. Ha ebben a kérdésben alapul vesszük a Magyarországi Református Egyház 1997-es és 2012-es Hitoktatási Kerettantervét, megállapíthatjuk, hogy nagymértékű átfedés van az évfolyamok anyagaiban. Vagyis a pedagógiai és pszichológiai szem-pontok vonatkozásában szinte azonos választ adnak a „mikor” és „mit” kérdésére, főként az 1-4. évfolyam tekintetében.

A „hogyan” kérdését azonban mindig nagyban befolyásolja az adott történelmi helyzet vagy társadalmi szerkezet, amelyben a ka-techézis folyik. Amennyiben a katechézis célja, hogy tanítvánnyá te-gyen, úgy magától értetődőnek kell tekintenünk, hogy az adott kor emberét az adott kor nyelvén szólítsuk meg. Azon, amelyet ért, ame-lyet el- és befogad.

A Z generáció megszólításának is az egyetlen lehetséges útja, ha az ő nyelvükön és az általuk preferált eszközökkel, valamint tanulási stí-lusukat is figyelembe véve közvetítjük feléjük Isten szavát. Ez nem az adott kor kiszolgálását jelenti, hanem azt a tényt, hogy a katechézi-sünknek módszertanában idomulnia kell a megváltozott helyzethez. A biblikus, hiteles teológiai szemléletmódot szem előtt tartva töre-kednünk kell arra a tanuló-központúságra, amely a teljes személyiség nevelésére irányulva, Istennel való élő kapcsolatra segíti őket.

Szénási Lilla: Új hittankönyvek a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház használatában 5958 TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/2

A Magyarországi Református Egyház Református Pedagógiai In-tézete a kor kihívásaira igyekezett reagálni akkor, amikor tanterv- és tankönyvfejlesztésbe kezdett. Az új tankönyvcsalád igyekszik segíte-ni azt a szemléletváltást, amely elé az információs és digitális kor ál-lította a katechézist. A biblikusság mellett igyekeztek a gyermek sajá-tosságait figyelembe vevő és a differenciálást segítő taneszközöket alkotni. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház ezt a tanköny-vcsaládot vette át, elvégezve rajta a szükséges adaptációt, hogy megje-lenjenek benne Egyházunk életének, szolgálatának és felépítésének jellegzetességei.

A tanórák vezérfonalát a bibliai történetek adják, amelyeknek egymáshoz kapcsolása projekt jellegű. Ugyanakkor a történetek ki-bontását segítik azok az élethelyzeteket alapul vevő-, és etikai témák, amelyek hidat próbálnak képezni Isten Igéje és a gyermekek, fiatalok világa között. Ezek főként olvasmányok formájában jelennek meg.

A kerettanterv egyrészt lineárisan, másrészt koncentrikusan épít-kezik. A linearitást a tanévek címei,1 a központi témája2 és hívószava adja. A koncentrikusság a tantervben a minden évfolyamban jelen levő 6 koncentrikus körben3 jelenik meg.4

A tanterv biblikus alapelveinek kiindulópontja, hogy „a Szenthá-romság Isten Jézus Krisztusban kegyelméből magához hívja a Tőle eltávolodott bűnös embert.”5 Valláspedagógiai alapelvei között meg-találjuk a tanulók komplex személyiség fejlesztését, a korosztályszerű

1 Az évfolyamok címei: 1. Isten tenyerén; 2. Istennel az úton; 3. A szabadító Isten sze-retetében; 4. Isten a mi királyunk; 5. Istennel a döntéseinkben; 6. Isten világosságá-ban; 7. Isten vonzásában; 8. Isten Igéjének a tükrében.

2 Az évfolyamokhoz kapcsolt központi témák az előző, 1998-ban kiadott Református hitoktatási tantervben is jelen voltak.

vö: Református hittanoktatási tanterv, 1-6. évfolyam, Budapest, Református Peda-gógiai Intézet, 1998, 8. p.

3 Bibliai történetek, Isten utat mutat a mindennapokban, Isten szól hozzánk, Isten kö-zösséget formál, Református keresztyénnek lenni és Ünnepeljünk együtt!

4 vö: A Magyarországi Református Egyház hit- és erkölcstan kerettanterve, Budapest, Református Pedagógiai Intézet, 2012, 8-9. p.

5 A Magyarországi Református Egyház hit- és erkölcstan kerettanterve, Budapest, Re-formátus Pedagógiai Intézet, 2012, 10. p.

és változatos pedagógiai módszerek és igényes taneszközök használa-tának javaslatát. A keresztyén nevelés három alappillére mellett szá-mol azzal a szociológiai helyzettel is, amelyben a tanulók egy része nem hitben élő családokból érkezik, illetve nincs kapcsolódásuk gyü-lekezeti közösséghez.6

A Református Pedagógiai Intézet az információs és digitális kor kihívásait szem előtt tartva végezte és végzi a tankönyvfejlesztését. A digitális tartalmak kritériumaiként a következőket határozták meg:

• Biblikusság • Pedagógiai tudatosság• Célszerűség• Tanulókra hangoltság• Élményközpontúság

Az alábbiakban a tankönyvek, tanári segédletek és munkafüzetek jellemzőit fogom röviden bemutatni.

Tankönyvek Az 1. évfolyam részére írt tankönyv ugyanúgy képeskönyv jellegű, mint az előző tankönyv volt. Nagyon kevés szöveggel dolgozik. 2. év-folyamtól a 4. évfolyamig azután ez fokozatosan növekszik. Az aranymondások, illetve a tanagyag fő üzenetei színes és nagyobb be-tűtípussal vannak kiemelve. Az adott tananyaghoz tartozó oldalakon szövegdobozokat találunk Tudod-e?, Beszélgessünk! illetve Játszunk! címszavakkal, amelyekben az órai feldolgozást segítő információk, kérdések vagy játékötletek találhatóak. Az alsó tagozat tankönyvei elérhetőek az interneten is, a www.rpi.reformatus.hu oldalon, így in-teraktív táblán vagy projektor segítségével kivetíthetjük azokat a lec-kéket a magyarországi tankönyvből, amelyek nem tartalmaznak uta-lásokat Egyházunkra vagy annak szolgálatára.

Az 5-8. évfolyam hittankönyvei egyértelműen a Z generációra let-tek hangolva. Ezekben a könyvekben már többféle színkódos szöveg-dobozok találhatóak az információk strukturálására, amelyek számí-

6 vö: A Magyarországi Református Egyház hit- és erkölcstan kerettanterve, Budapest, Református Pedagógiai Intézet, 2012, 10-11. p.


tógépet idézően vannak elrendezve. Ezeknél az évfolyamoknál is jellemző, hogy kevesebb szöveggel és több illusztrációval dolgoznak, mint az előző tankönyvek. Mindezek nagyban elősegítik a fiatalok bevonódását. A tankönyvek szintén elérhetőek az interneten, a www.rpi.reformatus.hu oldalon.

Mivel Magyarországon az általános iskolákban csak 8 osztály van, ezért szükséges lett Egyházunk részére 9. osztályos tankönyvet szerkeszteni. Így a 9. évfolyam tankönyve 3 középiskolai modul-könyvből lett összeállítva. Ennek köszönhető, hogy pl. grafikájában nem mutat olyan egységes képet, mint az előző évfolyamok könyvei. Ugyanakkor az első két modul leckéi szépen illeszkednek a konfir-mációs oktatás anyagához. A harmadik modul témájában eltér az előző kettőtől, de a mai világban, amikor az okkultizmus és a babo-naság egyre nagyobb teret nyernek, szükséges, hogy a fiatalok megis-merjék, és tisztán lássák Jézus hatalmát a természeti erők felett.

Tanári segédletek Az előző hittankönyv családdal ellentétben, jelen esetben csak on-line tanári segédlet létezik, szintén a www.rpi.reformatus.hu oldalon. En-nek oka, hogy mivel a segédletek folyamatosan frissülnek az óraváz-latok, háttéranyagok, ötlettárak terén, így nincs szükség állandó utánnyomtatásra és mindenki számára ingyenes. A segédletek min-den évfolyamhoz letölthetőek leckénként vagy egyben is. Minden óravázlat tartalmaz teológiai alapvetést, valláspedagógiai szempon-tokat, illetve a teljes személyiséget figyelembe véve az adott órának 3 célját. A kognitív cél a megértést, az affektív cél a szociális készségeket és az empátia fejlesztését, az érzelmi intelligencia fejlesztését, a prag-matikus cél pedig a gyakorlati keresztyén élet megélését segíti elő. Egy órán természetesen csak egyet hangsúlyozunk ezek közül, rejtve azonban mindháromnak meg kell jelennie.

A leckékhez tartozó ötlettárba digitális feladatok lettek beépítve, hogy a hitoktató kiválaszthassa a csoportja számára legmegfelelőb-bet, figyelembe véve a csoport létszámát, összetételét, képességeit.

Egyes évfolyamoknál a tanári segédletek mellett élménypedagó-giai óratervek linkje is található.

A kilencedik évfolyam tanári segédletei jelenleg sajnos még nin-csenek feltöltve.

Tanmenet javaslatokMinden évfolyamhoz találunk heti 1 órás és heti 2 órás hitoktatáshoz 8. évfolyamig.

Az IKT anyagok között a digitális hittankönyvet, a tankönyv éneke-inek gyűjteményét, értelmi sérült gyermekek számára készült se-gédanyagok linkjét, térképeket és illusztrációkat, interaktív táblán feldolgozható feladatokat, digitális hittankönyvet, online házi felada-tokat, a tankönyv énekeinek gyűjteményét és évzáró órára ajánlott igéskártyákat találjuk.

A 7. évfolyam egyéb digitális segédleteiben található egy Jeremiás-ról szóló 5 részes anyag, amelyhez tartozik még egy digitális segédlet is. Minden anyag tartalmaz PPT-t és szövegkönyvet.7

Az énekek valamennyi énekgyűjteményben betűrend szerint van-nak feltöltve a kottával együtt.

A digitális segédletek által használt típusfeladatok a következőek: www.abibliamindenkie.hu; kisfilmek és tájékoztatók; a bibliai törté-net feldolgozásai; fogalom / háttérinformáció-keresés; kreatív, számí-tógépes munkát igénylő feladatok.

Munkafüzetek Magyarországon minden évfolyamhoz két munkafüzet készült, fi-gyelembe véve, hogy gyülekezeti hittanoktatásban (35 tanóra), vagy egyházi iskolában történő hittanoktatásban (70 tanórával számolva) kívánják használni. Egyházunk az egyházi iskolák számára íródott munkafüzetet adaptálta.

7 Jeremiás elhívása, Jeremiás a fazekas házában, Jeremiás az idők szónoka, Jeremiás a kútban és Jeremiás az új szövetség hírnöke.

A digitális segédanyag szerzői: Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta, Bíró Ferenc, Bíróné Kocsi Renáta, Gécziné Bankus Zsuzsanna, Pándy-Szekeres Anna, Pándí-Szekeres Áron, Pándy-Szekeres Julianna.


Az 1. évfolyam munkafüzete nagyon sok színezős és rajzolós fela-datot tartalmaz. Főként az év elejei feladatok tartoznak ezek közé a feladattípusok közé, figyelembe véve, hogy ekkor még nem tudnak írni és olvasni a tanulók. További feladattípusok: választós feladatok, összekötős feladatok, labirintus, párosító feladatok, különbségkereső feladatok, számozással sorrendbe rakás, sudoku jellegű feladat, tit-kosírás. A témakörök összefoglalását segítő feladatok az 1. évfolyam-ban változatos képet mutatnak annak ellenére, hogy szinte a fele raj-zolást igényel.

Az 5-8. évfolyam munkafüzetei, amelyek jelenleg nyomdai előké-szítés alatt állnak, írásos feladatokat tartalmaznak. Esetenként a fel-adatokhoz illusztráció is kapcsolódik. A feltett kérdésekre írásban adandó válaszolás mellett megtalálható feladattípusok a következő-ek: betűkirakó, rajzolás, feletet választós feladat, állítások befejezése, saját vélemény megfogalmazása, események számozással történő sorrendbe állítása, összekötős feladat, rejtvény, betűháló, titkosírás, igaz-hamis állítás kiválasztása, szavak pótlása, istentiszteleti napló, naplófeljegyzés, beszélgetős feladatok, kreatív gondolkodást igénylő feladatok, jellemzés.

A témakörök összefoglalására irányuló feladatok változatos képet mutatnak.

Digitális feladatbank Az eltérő tanulói sajátosságok és tanítási szituációk miatt a Refor-

mátus Pedagógiai Intézet által szerkesztett Hit- és erkölcstan munka-füzeteit nem minden esetben tudták a lelkipásztorok és katechéták használni. Református Pedagógiai Intézet erre reagálva hozta létre az Digitális feladatbankot, amelyet 2016 szeptemberétől lehet használni. A feladatbankba lelkipásztorok és katechéták ingyenesen regisztrál-hatnak.

A feladatbankban a feladatok nem csupán az órai feldolgozást kí-vánják segíteni, de használhatóak ismétléshez és számonkéréshez is. Megtalálhatóak a feladatok között a munkafüzet feladatai is, ezen kívül számos más feladat. A feladatbankban jelenleg 25 féle feladattí-

pus található, amelyek közül a hitoktató a csoport adottságainak megfelelően saját feladatsort állíthat össze 8.

A kezdőlap bal oldalán lévő sávból lehet elérni a különböző funk-ciókat:

• Tanulók • Csoportok• Feladatsorok• Feladatok• Saját feladatok• Új feladat

A Tanulók menüpontnál meghívást küldhet a hitoktató a hittanra járó gyermekeknek és fiataloknak.9 A meghívás 2 napig érvényes, le-járat előtt újraküldhető vagy visszavonható. A meghívott e-mailben egy linket kap, amely egyszeri hozzáférést biztosít a saját jelszavának a beállításához. A jelszó beküldésével létrejön a profil és a hozzáférés után aktívvá válik. Ez után email címével és jelszavával tud belépni.

A Csoportok menüpont alatt a hitoktató saját csoportokat hozhat létre, amelybe beoszthatja a hitoktatásra járókat. A csoport neve szer-keszthető, s a csoport nevére kattintva megjelenik a csoportba tarto-zók listája. A csoporton belül így tud a hitoktató online feladatokat küldeni a tagoknak.

A feladatsorok menüpontban tudja összeállítani a saját, csoportra vagy egyénre szabott feladatsorát. Az Új feladatsor létrehozása ikonra kattintva a megjelenő mezőben megadja a feladatsor megnevezését,

8 Feladattípusok: keresztrejtvény, kvíz, kakukktojás, igaz-hamis, párkereső, főfogalom keresés, szókereső, szókirakó, mondatkirakó, titkosírás, szófelhő, hiányos szöveg pótlása, sorba rendezés, válasz kereső, képes válasz kereső, Nézz utána!, Nézz utána! – képes verzió, labirintus, színező, különbség kereső, rajzos kakukktojás, irányított színezés, számokból rajzok, kézműves

9 Természetesen ehhez szükséges, hogy rendelkezzenek a gyerekek és fiatalok ehhez alkalmas technikai eszközzel (számítógép, táblagép, okostelefon) és internet hozzá-féréssel. Sajnos ma is vannak olyan hátrányos helyzetű gyerekek, akiknek otthon nincs internetkapcsolata vagy eszköze. Ebben az esetben megoldás lehet, ha az isko-lai informatika oktatásra használt számítógépeket használhatják. Mindazonáltal a tanulók meghívása és belőlük csoportok létrehozása csak egy plusz lehetőség, mivel a feladatbank elsődleges célja a katechéták differenciált munkájának megkönnyítése.


majd a Mentés-re kattintva megkezdődhet a feladatsor szerkesztése. Miután megjelent a feladatsor szerkesztési oldala, majd a Feladat hoz-záadása linkre kattintva a Feladatok oldalra navigál. Itt a feladatok előtt lévő „+” ikonra kattintva az adott feladat bekerül a feladatsorba. Ezt követően menthető a feladatsor „pdf” formátumban, amely azon-nal generál egy megoldó kulcsot is. Mindkettő nyomtatható.

A feladatsorra kattintva az oldal felső részén legördülő listákból kiválasztható a feladattípus, az évfolyam, a téma, a leckecím és az igehely. A feladatok kiválasztását ikonos is segítik:

• Az „i” ikon a feladatról ad tájékoztatást. Tartalmazza a típust, a leírást, az évfolyamot, a leckecímet, a bibliai könyvet, a nehézsé-gi fokot, a létrehozás dátumát.

• A „behajtott sarkú lap” ikon alatt megtekinthető a feladat nyom-tatási képe.

• A „kulcs” ikonnal a feladat megoldókulcsát lehet megtekinteni.Az ikonok mellett külön van jelezve a feladat típusa és a leírása is.

A Saját feladatok ikonra kattintva megtekinthetőek azok a felada-tok, amelyeket a hitoktató maga hozott létre és feltöltött a feladat-bankba.

Ezeket az Új feladat menüpont alatt tudja létrehozni.A feladatbank hasznos segítség a hitoktatásban összevont csopor-

tok esetén is, mivel a hitoktató úgy tudja összeállítani a csoportban jelen lévő évfolyamok feladatsorát, hogy az érdekes, izgalmas és kor-osztályi szintnek megfelelő legyen.

Záró gondolatok „Mint hitoktatónak ez a tankönyvcsomag megfelel, segítség minden-képp, hogy egy adott sorrendben a nyolc évfolyamon át sorba szedi a bibliai történeteket. Azt lehet mondani a gyermekek is szeretik a tan-könyvet és a munkafüzetet. Sokszor azt érzem, hogy a ma gyermeke-ihez közelebb ál a tankönyv világa, mint a hozzám, de ez talán pozi-tívum, mert valahol ez a célja.” (X generációs lelkipásztor)

A tankönyvcsaládunkkal kapcsolatban összefoglalásaként el-mondhatjuk, hogy a használhatóságát nagymértékben befolyásolja az adott környezet és a csoport összetétele, amelyben a lelkipásztor

vagy a katechéta Isten örökkévaló üzenetét, áldását közvetíteni kí-vánja. A hitből hitbe nevelés folyamatában fontos szerepe van az üze-net- és áldás közvetítő személyének, hiszen a legújabb módszereket használó, konkrétan a Z generáció tanítási-tanulási stílusát figyelem-be vevő könyv sem pótolhatja az ő lelkesedését és odaszánását. Ugyanakkor egy jól felépített tankönyvcsalád egyaránt hasznos se-gítség a lelkésznek vagy a katechétának az órára való felkészülésben, és a tanulóknak az aktív órai részvételben.

Felhasznált irodalom:Tantervek:

1. A Magyarországi Református Egyház hit- és erkölcstan kerettanterve, Bu-dapest, Református Pedagógiai Intézet, 2012, ISSN 2063-5575, ISBN 978-963-9700-86-4

2. Református hittanoktatási tanterv, 1-6. évfolyam, Budapest, Református Pedagógiai Intézet, 1998

Tankönyvek1. Isten tenyerén, Református hittan tankönyv 1. osztályos tanulók részére,

Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-972985-0-0

2. Istennel az úton, Református hittan tankönyv 2. osztályos tanulók részére, Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-972985-1-7

3. A szabadító Isten szeretetében, Református hittan tankönyv 3. osztályos tanulók részére, Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-972985-2-4

4. Isten a mi királyunk, Református hittan tankönyv 4. osztályos tanulók részére, Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-972985-3-1

5. Istennel a döntéseinkben, Református hittan tankönyv 5. osztályos tanulók részére, Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-89964-00-0

6. Isten világosságában, Református hittan tankönyv 6. osztályos tanulók részére, Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-972985-6-2

7. Isten vonzásában, Református hittan tankönyv 7. osztályos tanulók részére, Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-972985-5-5

8. Isten igéjének tükrében, Református hittan tankönyv 8. osztályos tanulók részére, Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-972985-7-9


9. Istennel a mindennapokban, Református hittan tankönyv 9. osztályos tanulók részére, Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-89964-03-1

Munkafüzetek1. Isten tenyerén, Református hittan munkafüzet 1. osztályos tanulók számára,

Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-972985-8-6

2. Istennel az úton, Református hittan munkafüzet 2. osztályos tanulók számára, Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-972985-9-3

3. A szabadító Isten szeretetében, Református hittan munkafüzet 3. osztályos tanulók számára, Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-89964-01-7

4. Isten a mi királyunk, Református hittan munkafüzet 4. osztályos tanulók számára, Rimaszombat, A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja, 2018, ISBN 978-80-89964-02-4

Internetes hivatkozások1. Tanári segédletek, http://rpi.reformatus.hu/

content/%C3%A1ltal%C3%A1nos-iskola2. Online digitális feladatbank, http://rpi.reformatus.hu/digit%C3%A1lis-

feladatbank

Kovács Ábrahám:A koreai keresztyénség vallási és kulturális kontextusa, a protestantizmus, nacionalizmus és az inkulturáció a Hajnalpír országában

Bevezető gondolatokA rendszerváltozás után Magyarország számos területen kapcsolatba lépett Ázsia egyik legdinamikusabban fejlődő országával. Az elsők közt alakultak ki nem csak diplomáciai, hanem egyházi kapcsolatok Dél-Koreával. A magyar református teológusok, lelkészek és gyüle-kezeti tagok számára a dél-koreai protestantizmus jelensége több szempontból is rendkívül jelentős. A nagyhatalmak szorításában élő ország az egyetlen ázsiai ország, ahol a keresztyénség a társadalom legjobban elterjedt vallása. A szöuli Byung Yoon Chung professzor egyik kálvinizmusról szóló tanulmányában rámutat, hogy a koreai statisztikai hivatal szerint a protestánsok és katolikusok százalékos aránya nagyobb, mint a buddhistáké. A 2005-ös adatok szerint a tel-jes lakosságra vetítve a keresztyének aránya 29,2 % volt. Ebből a pro-testánsok 18,2 százalékot értek el, a katolikusok pedig 10,9 százalé-kot. A kettő együtt többet tett ki, mint a buddhisták aránya, amely csak 22,8 százalék volt.

Chung kiemeli, hogy a protestánsok többen vannak, mint a kato-likusok és arra is rámutat, hogy a protestánsok körén belül legerő-sebb a presbiteriánusok, azaz a „kálvinisták” aránya.1 Ez olyan mér-tékben magas százalékos arányt jelent, hogy a protestáns templomok nagy többségére rá lehetne írni „református”. Végül egy roppant ér-dekes összehasonlítást is tesz a buddhizmussal kapcsolatban. A ma-gukat reformátusnak valló koreai emberek szinte száz százalékban

1 Byung Yoon Chung, “A Reflection on the Growth and Decline of the Korean Protes-tant Church”, International Review of Mission, 103.2. (2014), 320. Megköszönöm Chung professzor úrnak, barátomnak hogy évekkel ezelőtt a Hun-Han Teológiai Fórumon erre a tanulmányra felhívta a figyelmemet és bátorított arra, hogy a törté-nelmi kutatkodás útján induljunk el közösen.

Kovács Ábrahám: A koreai keresztyénség vallási és kulturális kontextusa, ... 69TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/268

ott vannak a gyülekezeteik életében, míg a buddhisták nagytöbbsége csak névlegesen gyakorolja a hitét. Ezzel számunkra is tükröt tart a koreai reformátusság, hiszen a Magyarországon magukat reformá-tusnak valló emberek nem több mint 10 százaléka egyházfenntartó, és abból is csak igen kevesen járnak vasárnapról vasárnapra temp-lomba. Az az egyházi friss élet, amely a koreai protestantizmusra jel-lemző az angolszász (amerikai, skót és angol) nagyrészt, de nem kizá-rólagosan ébredési indíttatású tizenkilencedik századi missziók lendületéből táplálkozik.

A koreai protestantizmus jelensége egyedülálló Ázsiában. Ai Ju Hong megemlíti, hogy jelentős keresztyén közösségek élnek Kíná-ban, Szingapúrban és hozzá tehetjük más ázsiai országokban is, mint például Indonéziában, de szerepük nem összehasonlítható Koreához. Az is kevésbé ismert, hogy az első nagy protestáns gyülekezetek Kí-nában épp az ott élő mintegy kétmillió főt számláló koreai kisebbség körében fejlődtek ki. Itt a skót misszionáriusok is komoly szerepet játszottak.

A 19. század folyamán a Koreai-félszigetről bevándorolt lakosok voltak az első keresztények a mai Janbian Koreai Nemzetiségi Auto-nóm Járásban. Nem meglepő hogy ők képviselik ma is a protestáns többséget Kína Csilin tartományában.2 Közismert hogy a keresztény-ség igen szűk állami keretek közé szorult Kínában a kommunizmus uralomra jutása után. Ezzel szemben Dél-Koreában a lakosság több-sége, ha annak vallási hovatartozását nézzük, keresztény. A kelet-ázsi-ai demokráciában a keresztyének hivatalosan is szabadon gyakorol-hatják vallásukat nem úgy, mint Észak-Koreában. Egyes adatok szerint a világ legnagyobb presbiteriánus gyülekezete ma nem Genf-ben, nem is Kaliforniában, hanem Szöulban található.3

2 Juhong Ai, „Belief, Ethnicity, and State: Christianity of Koreans in Northeastern China and Their Ethnic and National Identities”. In: Joel A. Carpenter and Kevin R. den Dulk (ed.): Christianity in Chinese Public Life: Religion, Society, and the Rule of Law (New York: Palgrave Macmillan, 2014), 29-45.

3 Samuel Hugh Moffet, „Has Christianity failed in Asia?”. The Princeton Seminary Bulletin, 26. 2, (2005), 199-212.

A társadalmi és vallási kontextus a keresztyénség megjelenése előttKorea történelmét hosszú időn át a sámánizmus, buddhizmus és a konfuciánizmus együttélése formálta. Daniel Adams találóan jegyzi meg, hogy mind a három irányzat kihívást jelentett a keresztyénség számára, és mindhárom hatott is a keresztyénségre, időnként aggasz-tó módokon is.4 Ettől még fontosabb azt is kiemelni, hogy a keresz-tyén teológiai gondolkodás a fejlődése során állandó kapcsolatban állt ezzel a három hagyománnyal, következésképp nem értelmezhető ezek nélkül. Igazán jól megérthető a koreai vallásos lélek a követke-zőkből: A koreaiak „a sámánizmusnak köszönhetik alapvető vallási öntudatukat, amelyet a természet iránti mély tisztelet, illetve a szel-lemvilágba vetett erős hit jellemez. A buddhizmus javára írható a ko-reaiak klasszikus kultúrája, beleértve az építészetet, a zenét, a táncot és a képzőművészeteket. A konfucianizmus, valamint későbbi for-mája, a neo-konfucianizmus pedig a koreai társadalmi szerkezet, családi élet és jogrendszer alapjaiért felelős.” A sámán által végzett rituálé központi eleme az emberi érzelem erőteljes megjelenítése, mi-vel „az érzelem erőteljes kimutatása erőteljes emberségre utal”.5 Hahm Pyong-Choon ezt a következőképpen magyarázza: „A köz-mondás, miszerint »a sérelmet elszenvedő nő gyötrő bánata nyári fagyot képes előidézni« arra a határozott hitre utal, hogy ha valaki elég kétségbeesetten vágyik valamire, akkor az erőteljes érzelmek puszta ereje képes azt megvalósítani”.6 Aki szemtanúja volt már an-nak, milyen érzelmi intenzitással imádkoznak a koreai keresztyének, az tudhatja, hogy a keresztyének is osztják ezt a hitet. Sőt, a sámániz-mus számos hatása fellelhető a koreai keresztyénségben. Ilyenek pél-dául az egész éjszakán át tartó imaalkalmak, a hegyekben kialakított imaházak, az ördögűzés gyakori alkalmazása, a testi egészségre és anyagi áldásokra fektetett hangsúly, illetve a buzgó imádkozás folyta-

4 Daniel J. Adams, Korean Theology in Historical Perspective (Delhi: ISPCK, 2012), x, 1, 165 kk.

5 Hahm Pyong-Choon: „Shamanism and the Korean World-View”, in Shamanism: The Spirit World of Korea, szerk. Yu Chai-Shin & R. Guisso (Berkeley, CA: Asian Humanities Press, 1988), 69.

6 Ibid.


tása egészen addig, amíg az illető rendkívül intenzív érzelmi állapot-ba vagy eksztázisba nem kerül. Az efféle gyakorlatok egyik kritikusa „sámánizáló keresztyénségnek”7 nevezi ezt a jelenséget. Azonban nem mindenki ilyen kritikus, sőt egyesek, például Cho Yonggi sze-rint az ilyen gyakorlatok csupán hozzáigazítják a keresztyén hitet az őshonos koreai kultúrához.8

A buddhizmus a kezdetektől fogva beépítette saját vallásába a sá-mánizmus elemeit, és az első buddhista templomokat gyakran olyan helyeken emelték a hegyekben, ahol akkor már álltak sámán szenté-lyek. Ezek a szentélyek három sámánizmus világában fellelhető szel-lemnek – a hegy szelleme; Toksong, a magányos szellem; és a Göncölszekér hét csillagának szelleme – adtak otthont. A sámániz-must nem tekintették összeférhetetlennek a buddhizmussal, és az idő előre haladtával szinte valamennyi buddhista templom területén ki-alakítottak egy-egy sámán szentélyt. A sámánizmus ilyen mértékű elfogadása kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a buddhizmus ilyen gyorsan el tudott terjedni egész Koreában. A buddhizmus vált mind a Korjo, mind a Silla korszak hivatalos állami ideológiájává, és hatása markánsabbá vált a koreai kulturális életben. Ebben az időszakban folyamatosan utaztak koreai szerzetesek Kínába, hogy a nagy meste-rektől tanulhassanak. Mivel a buddhizmus királyi támogatást élve-zett, virágkorukat élték a művészetek, és komoly fejlődés következett be a szobrászat, az építészet, a zene és tánc, a festészet, illetve a költé-

7 Son Bong-Ho: „Some Dangers of Rapid Growth”, in Korean Church Growth Explo-sion, szerk. Bong Rin Ro & Marlin Nelson (Szöul: World of Life Press/Tajcsung, Tajvan: Asia Theological Association, 1983), 337-339.

8 Számos tanulmány született már a sámánizmus és a keresztyénség kapcsolatáról, köztük az alábbiak: Youngsook Kim Harvey: „The Korean Shaman and the Deaco-ness: Sisters in Different Guises”, in Religion and Ritual in Korean Society, szerk. Laurel Kendell & Griffin Dix (Berkeley: Institute of East Asian Studies, University of California, 1987), 149-170; Sun Soon-Hwa: „Women, Religion, and Power: A Com-parative Study of Shamans and Women Ministers”. PhD disszertáció, Drew Univers-ity, 1991; valamint Jang Nam-Hyuck: Shamanism in Korean Christianity (Szöul és Edison, NJ: Jimoondang, 2004). A sámánizmus és a keresztyénség közötti konflik-tusról szóló fiktív, de élethű leírásért lásd Kim Tongni regényét: Ulhwa the Shaman, angolra ford. Ahm Jung-Hyo (New York: Larchwood Publications, 1978).

szet területén. Könyveket adtak ki a szútrák értelmezéséről, valamint ekkor jelent meg a híres buddhista szöveggyűjtemény, a Tripitaka Koreana is, 81.258 fatáblára faragva. Valódi aranykor volt ez Koreá-ban, amely során kialakult Korea klasszikus kultúrája.9 A buddhiz-mus kulturális hatása olyannyira áthatott mindent, hogy még a tea-fogyasztás, sőt a teacserjék ültetése és művelése is a Kínát megjárt koreai szerzeteseknek köszönhető.10

Ennek köszönhetően a buddhizmus és a keresztyénség – különö-sen a protestáns keresztyénség – viszonya a legjobb esetben is csupán udvarias, a legrosszabb esetben viszont egyenesen ellenséges. Egyes konzervatív protestánsok minden alkalmat megragadnak, hogy szembeszálljanak a buddhizmussal, és azért imádkoznak, hogy a buddhista templomok „porrá zúzassanak”, továbbá hangosan tilta-koznak az ellen, hogy a kormány támogatja a „temple stay” progra-mot. A konzervatív protestánsokat már azzal is megvádolták, hogy buddhista templomokat gyújtottak fel, illetve Buddha-szobrokat gyaláztak meg, habár legtöbbször nem sikerült konkrét bizonyítéko-kat felmutatniuk. A buddhisták részéről olyan vádak is érkeztek, hogy a koreai protestáns kormányhivatalnokok előnyben részesítik a keresztyéneket a kormányzati kinevezések során, és nem kezelik egyenrangúként a buddhista intézményeket. Habár az ilyen vádak részben puszta retorikai fogások, amelyek minden alapot nélkülöz-nek, az tény, hogy a közszolgálati média nem mindig a legjobb szín-ben tünteti fel a buddhizmust és a protestáns keresztyénséget. Sze-rencsére a valóságban a buddhisták és a protestáns keresztyének többsége baráti viszonyt ápol egymással, és a legtöbb buddhista szer-zetes és protestáns lelkipásztor jóindulatú ember.

A konfucianizmus rendszerezését Csu Hszi (1130-1200) kínai fi-lozófus végezte el. Az ő gondolatvilágából és az abból kialakuló moz-

9 E kulturális fejlődés történetéről lásd Korean Buddhist Research Institute, szerk.: Buddhist Thought in Korea (Szöul: Dongguk University Press, 1993).

10 Taizé-Anthony testvér & Hong Kyeong-Hee: The Korean Way of Tea: An Introduc-tory Guide (Szöul: Seoul Selection, 2007), valamint Hanjae Yi Mok & Nagytiszteletű Cho-ui: Korean Tea Classics, angolra ford. Taizé-Anthony testvér, Hong Kyeong-Hee & Steven D. Owyoung (Szöul: Seoul Selection, 2010).


galom nyomán jött létre a neo-konfucianizmus irányzata, és a konfu-cianizmus e formája vált nagyhatásúvá Koreában. 1392-ben I Szonggje tábornok lett a Csoszon-dinasztia (1392-1910) első királya, és az őt hatalomra segítő Csong Tojon maga köré gyűjtött egy sor konfuciánus hivatalnokot azzal a céllal, hogy a buddhista Korjo-di-nasztia után megteremtsék a neo-konfuciánus Csoszon-dinasztiát. Michael C. Kalton szavaival ez „volt a történelem egyetlen neo-kon-fuciánus forradalma… Csong és társai most, hogy hatalomra kerül-tek, hozzáláttak ahhoz az óriási feladathoz, hogy konfuciánussá te-gyenek egy nem konfuciánus társadalmat”.11 Ennek megvalósítása közel egy évszázadig tartott, de végül Korea vált a világtörténelem legkonfuciánusabb társadalmává.

A koreai társadalom neo-konfuciánus fordulata négy fő módon zajlott. Először is megerősítették a konfuciánus akadémiákból álló oktatás rendszerét. Másodszor, a királyi család tanítását neo-konfu-ciánus tanítókra bízták. Harmadszor, változásokat eszközöltek a tár-sadalom szerkezetében oly módon, hogy előtérbe kerüljön az apai ági leszármazotti rendszer, különös hangsúlyt fektetve a legidősebb fiú-gyermekre, emellett gyengítették a nők szerepét, az ősök tiszteletét pedig nemzeti kultusszá tették.12 Negyedszer, igyekeztek elnyomni a vallást, konkrétan a buddhizmust. A városokban templomokat zár-tak be, a nagy templomoknak és kolostoroknak otthont adó földbir-tokokat elkobozták, buddhista ábrázolásokat gyaláztak meg, és ko-moly erőfeszítéseket tettek arra, hogy kitöröljék a buddhizmus hatásait a koreai társadalomból. A tizenhatodik század közepére a neo-konfuciánus állam tartotta kézben a társadalom szinte vala-mennyi színterét, beleértve a társadalmi, politikai, gazdasági és vallá-si életet. Nem meglepő tehát, hogy a konfucianizmus hatása ennyire mélyreható a koreai társadalomban.

11 Michael C. Kalto,: „Introduction”, To Become a Sage: The Ten Diagrams on Sage Learning by Yi T’oegye, ford. és szerk., jegyzetekkel ellátta Michael C. Kalton (New York: Columbia University Press, 1988), 7-8.

12 Martina Deuchler, The Confucian Transformation of Korea, 231-285.

A kereszténység megjelenése KoreábanDél-Korea is, mint a kora újkori Magyarország a nagyhatalmak ár-nyékában élt. Vallási és kulturális élete visszatükrözi a külföldi hatá-sokat. Mint nálunk, ott is minden évtizedekkel később éreztette hatá-sát, ahogy ezt látni fogjuk a következőkben. Számos tanulmány szerzője kiemeli, hogy a koreai keresztyénség, és így a katolikus teo-lógia története nem Koreában, hanem Kínában kezdődött, Matteo Ricci (1552-1610) jezsuita misszionárius, majd az őt követő jezsuiták munkásságával.

1603 és 1783 között 167 koreai követ utazott Kínába különböző diplomáciai megbízatásokkal. Ezek a követek több tucat (szám sze-rint harminchét) könyvvel tértek vissza Koreába, amelyek témái kö-zött a nyugati tudományok, a földrajz és a vallás is megtalálhatók voltak.13 Az egyik ilyen követ, Lee Su-Kwang – más néven Chi-Pong (1563-1628) – 1590-ben, 1593-ban és 1611-ben is járt Pekingben. Kí-nai tartózkodása során elolvasta Ricci könyvét, és Koreában is is-mertté tette Jibong yuseol című húszkötetes enciklopédiáján keresz-tül, amely bevezetés volt Kína, Japán, Vietnám, Thaiföld és a Nyugat világába.14 Ez az első dokumentált eset, hogy egy nyugati könyv elju-tott Koreába, és Az Ég Urának igaz jelentése hamar felkeltette a neo-konfuciánus tudósok érdeklődését. Láthatjuk, hogy Koreába a keresztyénség a katolicizmuson keresztül érkezett meg, elsősorban a jezsuita misszionáriusoknak köszönhetően, s egészen 1884-ig üldöz-ték azt. A vallásszabadság adta meg a lehetőséget arra, hogy megje-lenjen a protestantizmus is a félszigeten. Leginkább a nép között ter-jedt el, s a gyarmatosítókra nem volt hatással.15

A katolicizmus és a neo-konfucianizmus találkozásából két jelen-tős mozgalom nőtt ki. Az első az ún. Silhak vagy a „gyakorlati tudo-mány” iskolája, amelyet neo-konfuciánus tudósok egy csoportja a koreai társadalom megreformálásának céljával hozott létre. Ezt úgy

13 Jai-Keun Choi, Early Catholicism in Korea (Szöul: Handl Publishing House, 2005), 27.

14 Ibid., 27, Lásd még John S. Bowman: Columbia Chronologies of Asian History and Culture (New York: Columbia University Press, 2000), 212.

15 Revet-Mitrani 1.


kívánták elérni, hogy bizonyos nyugati eszméket átemeltek a saját rendszerükbe a filozófia, a vallás és a természettudomány területén.

A második mozgalom a Kanghakhoe tudományos szemináriu-mokhoz kötődik, amelyeket 1779-ben indított el egy, a Silhak moz-galmon belüli kisebb csoport, akik megpróbálták egyesíteni a neo-konfucianizmus eszméit, a kínai konfuciánus tudós Wang Yang-Ming idealista filozófiáját, valamint a katolicizmus tanításait.16 A csoport egy buddhista templomban és az ahhoz tartozó remetelak-ban tartotta gyűléseit. A tagok közül sokan egyazon családhoz tar-toztak, többek között három fivér: Chung Yak-Chon (1754-1816), Chung Yak-Yong (1762-1836) – ismertebb nevén Ta-san –, valamint Chung Yak-Jong (1760-1861), aki később mártírhalált halt.

A katolicizmus csak a 18. század vége felé, a Csoszon dinasztia alatt kezdett elterjedni, de nem mondhatjuk azt, hogy széles népréte-geket ért el.17 Ez, az igazán missziónak sem nevezhető, inkább intel-lektuális keresésnek tekinthető érintkezés Nyugat keresztyénségével nagyon hamar el lett fojtva. E mögött a kínai rítus vita állt. Liam Matthew Brockey a következőket írja a kínai rítusvitáról: „A hatás-körökkel kapcsolatos csatározás gyújtópontja a kínai rítusok ügye volt. Az e gyakorlatok megítélése kapcsán felmerülő teológiai vitákat fegyverként használták a missziói egyház feletti hatalom megszerzé-sére… XII. Ince pápa az 1690-es években teológus bizottságot állított fel, hogy megvitassák az ügyet… Kínában az apostoli helynökök a domonkosok és néhány francia jezsuita oldalára álltak, akik elítélték a rítusokat, babonának minősítették őket, és követelték, hogy az ér-sekség embereit marasztalják el bálványimádásért. A ferenceseket megosztotta az ügy, és néhányuk a jezsuita állásponttal azonosult, habár ezt nem hangoztatták túl feltűnően. A Hitterjesztési Kongregá-ció bíborosai is beszálltak a vitába, és megerősítették a sorbonne-i teológusok által 1700-ban hozott döntést, amelyben megtiltották a

16 The Research Foundation of Korean Church History: Inside the Catholic Church of Korea, angolra ford. Patrick McMullan (Szöul: Research Foundation of Korean Church History, 2010), 16-17.

17 Michael J. Seth, A History of Korea: From Antiquity to the Present, (Langham: Row-man, 2011), 229.

rítusok gyakorlását. Hét év mérlegelés után a római inkvizíció is ne-gatív ítéletet hozott. Ennyi elítélő határozat után XI. Kelemen pápa 1704. november 20-án tett pontot az ügy végére, amikor kiadott egy apostoli levelet, amelyben megtiltotta a jezsuita gyakorlatok egy ré-szét, beleértve a rítusok megtűrését, és a Jing Tian táblák templomi kihelyezését.”18 A kínai rítusvita (1742), a katolicizmus gyökeret nem eresztett volta miatt is, akkoriban nem érintette közvetlenül Koreát. Ahogy utaltam is a szellemi mozgalmak időben való csúszásának je-lenségére a koreai katolikusok csak jóval később – valamikor 1790 novembere és 1791 januárja között – értesültek az ős-rítusokkal kap-csolatos pápai tiltásról.

Nem meglepő, hogy a már korábban is katolikus és Nyugat elle-nes körök ellenezték a koreai Silhak iskola létét, illetve a nyugati könyvek tanulmányozását. A koreai társadalomban már régóta gon-dokat okozott a különböző szellemi mozgalmak közötti viszályko-dás. Ez alól a késő Csoszon időszak sem volt kivétel. Voltak olyanok – például a konzervatív Hong Nak-An, aki minden nyugati hatást ellenzett –, akik megkörnyékezték a királyi családot, és a katolikus eszmék elutasítására biztatták őket. Hong befolyása olyan erősnek bi-zonyult, hogy a királyi udvar és a felsőbb rétegek számos tagja a ka-tolikusok ellen fordult, és végül hivatalos kormányhatározatban til-tották be a nyugati könyvek olvasását. Akik ilyen könyvet tartottak otthon, kötelesek voltak elégetni vagy a folyóba dobni.

Hong kétségtelenül tisztában volt azzal, hogy Kínában megtiltot-ták a katolikusoknak az ős-rítusok gyakorlását. Ezért a következőket írta a királynak: „Ez a kegyetlen doktrína azt tanítja, hogy nincs szü-lő, nincs Király, megrontva a magasztos erkölcsöt és rendet. E gonosz hatás gyors ütemben terjed, és fanatizmust idéz elő a tudatlanok kö-rében. Királyi fenség! Ön tudatában van e nyomorúságos helyzetnek, és jól látja, hogyan válnak kutyákká az emberek. Ez nem mehet így tovább”.19

18 Ibid., 185. Lásd még David Mungello, szerk.: The Chinese Rites Controversy: Its History and Meaning (Nettetal: Stoyler Verlag, 1994).

19 Hong Nak-An 1781-ben, idézi Min Kyoung-Bae: A History of Christian Churches in Korea, 39.


A kínai rítus vita pápai döntését hallva egyértelművé vált, hogy nincs más választásuk, mint követni a hivatalos egyházi tanítást. A buzgó katolikus hívők elégették, vagy elásták ős-tábláikat, és semmi-lyen módon nem voltak hajlandók részt venni az ős-rítusokban. Ez persze nyílt sértés volt az őstisztelő koreai állami kultusz számára. Sőt, mi több, ez hallgatólagosan az állam hatalmának megkérdőjele-zése is volt. Hong Nak-An beigazolódni látta álláspontját a katoliku-sok viselkedése miatt, és ezzel megkezdődött a katolikusok hivatalos elnyomása és üldözése. Négy nagy hullámban zajlott a katolikusok üldöztetése – 1801-ben, 1839-ben, 1846-ban és 1866-ban20 –, emellett 1815-ben és 1827-ben is volt két kisebb vallásüldözés. Ugyan 1866-ban hivatalosan véget ért a vallásüldözés, egészen 1908-ig előfordul-tak elszigetelt esetek, amelyek során erőszak érte a katolikusokat.21

A protestáns keresztyénség éppen száz évvel a katolikus egyház 1784-es megalapítása után érkezett meg Koreába. Az első protestáns, aki tartósan Koreában élt, egy So Sang-Yun nevű gyógynövényárus volt. A skót misszió, úgy, mint Magyarországon is a koreai nép lelki ébredését, Krisztushoz vezetését tűzte ki maga elé célként. So az Új-szövetség számos példányát magával vitte Koreába, amelyeket Man-dzsúriában tartózkodó skót misszionáriusok fordítottak le. Ő és né-hány társa alapította meg az első protestáns gyülekezetet a Hvangve tartománybeli Sorae faluban, a mai Észak-Korea területén 1884-ben.

Azonban az első misszionárus egy amerikai presbiteriánus orvos, Horace Allen volt, akit az amerikai külképviselethez vezényeltek Szöulban. Feladata az volt, hogy a nemzetközi diplomaták orvosi ke-zelését végezze. A történet, amely kaput nyitott a koreai keresztyén-ség számára szinte a kor romantikus világához és képzetéhez igazo-dik, de történelmi igazsághoz markánsan hozzá tartozik úgy, mint

20 A vallásüldözésekről részletesen ír Joseph Chang-mun Kim & John Tae-sun Chung, ed. Catholic Korea: Yesterday and Today (Szöul: Catholic Korea Publishing Co., 1964), 48-316, lásd még: Choi Jai-Keun: Early Catholicism in Korea. Fontos megjegyeznünk, hogy az évszámokban és a koreai nevek átírásában az egyes szerzők időnként némileg eltérnek egymástól.

21 The Research Foundation of Korean Church History, Inside the Catholic Church of Korea, 201-203.

Mária Dorottya főhercegnő magyar református ébredésben játszott közvetett szerepe. Az ébredés története, a protestáns evangéliumi ke-resztyénség elterjedése (nálunk megerősödése) pedig ott is, hozzánk hasonlóan az arisztokrácia első embere és az odaérkező evangelikál misszionáriusok közt indul el. Amikor egy puccskísérlet során meg-sérült az egyik koreai herceg, és a hagyományos orvoslás kudarcot vallott, Dr. Allent hívták segítségül. Miután a herceg felépült, a király hálája jeléül engedélyt adott az orvosnak, hogy klinikát nyisson. Ez az esemény sorsdöntő volt a protestantizmus koreai elterjedésében. A következő két misszionárius is az amerikai evangelikalizmus eltérő irányzataihoz tartozott.

Horace Underwod, presbiteriánus misszionárius a később ma-gyar református szellemi központtá is váló New Brunswick Teologi-cal Seminary hallgatója volt. Vele együtt érkezett az országba Henry Appenzeller, metodista misszionárius. Ők hozták létre az első gyüle-kezeteket, iskolákat alapítottak, klinikákat és kórházakat működtet-tek, és számos szociális jóléti programban részt vettek.22 Ez a két misszionárius volt az, akik az 1880-as évektől kezdődően kiépítették az egyházak struktúráit a gyülekezeti élet bázisait jelentő orvosi és oktatási intézményrendszert Koreában.23 Korea, Magyarországhoz hasonlóan, 19. és 20. századi történelme során megdöbbentően nehéz időszakot élt át. Vallási és társadalomtörténete nagyon sok olyan mo-mentumot mutat, amely párhuzamba állítható a magyar történelem eseményeivel, sőt a protestantizmus eseményeivel. Csong Bjongd-zsun öt szakaszra osztja az 1848 óta eltelt történelmi korszakot: en-nek elején az 1909-ig terjedő alapítási időszak áll, melynek legfonto-sabb törekvései az emancipáció, a modern értékek, a keresztény erkölcsi élet megszilárdítása, az újjászületés élményének megtapasz-talása, Biblia tanulmányok és az imádkozás szokásának elterjesztése voltak.

22 Adams, Korean Theology in Historical Perspective, 45, 78.23 James Huntley Grayson, „A Quarter-Millennium of Christianity in Korea”. In: Rob-

ert E. Buswell Jr. and Timothy S. Leee (Szerk): Christianity in Korea. 8Honolulu, University of Hawai Press, 2006), 7-29.


Mint korábban említettük Chung szerint Korea történelmét hosz-szú időn át a sámánizmus, a buddhizmus és a konfucianizmus hatá-rozta meg.24 Számos szerző felhívta arra figyelmet, hogy minden ke-resztény hívő kegyetlen üldözésnek volt kitéve a 19. század első felében. Egyes adatok szerint közülük megközelítőleg tízezren haltak mártírhalált. John Mott és Samuel Moffett, hogy 1910-ben, az Edin-burghban tartott nemzetközi missziói konferencián már arról beszél-tek, hogy a „Hajnal pír országa”, azaz Korea az egyik olyan ország, ahol a keresztyénség a leggyorsabban terjed.25

A 20. század elején már kétszázezres keresztyén tábor mindössze negyedszázados valódi hitéleti és felekezeti múltra tekinthetett visz-sza, s ennek számtalan oka között talán a legfontosabb, hogy nem gyarmatosító, imperialista szándékkal érkezett az országba, sokkal inkább olyan modern értékek hordozójaként, mint az emberi jogo-kon alapuló szólásszabadság, szabad választások, szekuralizáció, em-ancipáció. Az angolszász, elsősorban amerikai, különösen a protes-táns etika komolyan elkezdte befolyásolni a tradicionális konfucianizmus. A protestantizmus még inkább a kálvinizmus pres-biteriánus alapokról kiinduló demokratikus társadalomszemlélete gyors – talán túlzottan is gyors – átalakulást indított el a nagyon is tekintélytisztelő koreai társadalomban. 26 Egyes szerzők szerint Korea vallásos élete ellaposodott a 19. század második felére, de rögzült iro-dalmi vallás sem létezett. Ennek is köszönhető a protestantizmus si-kere.27 A kálvinista gyökerű református egyházak, amelyeket ott az amerikai hatás miatt presbiteriánus egyházaknak neveznek folyama-tosan erősödött 1919-ig. A protestáns „vallás”, misszionárius vallás lett a nép közt, és onnan már 1908-ban Japánba, s egy évvel később 24 Byung Yoon Chung,, A Reflection on the Growth and Decline of the Korean Protes-

tant Church”. International Review of Mission, 103.2., (2014), 319-333.25 Eun Soo Kim: “The Edinburgh Conference and the Korean Church” in in Korean

Church, God’s Mission, Global Christianity ed. by Wonsuk Ma and Kyo Seong Ahn (Oxford: Regnum Books International, 2015), 7-19.

26 Roy E. Shearer, „The Evangelistic Missionary’s Role in Church Growth in Korea”. The International Review of Mission, 54.10 (1965), 462-470.

27 Ellen C. Parson, Fifteen Years in Korean Mission, (New York, The Willet Press, 1927), 8-9.

pedig, 1909-ben Oroszország Szibériái részébe is eljutottak a lelkes keresztyének Koreából.28 Mint utaltam rá, a skót missziókhoz hason-lóan az első misszionáriusok orvosként és tanárként érkeztek Koreá-ba, ezzel képesek voltak megkerülni, megtörni és megnyitni a társa-dalmi életet irányító a konfuciánus tudósok a nyugati kultúrával szembe tanúsított ellenállását. A Nyugati világ adta előnyök a keresz-tyénség elterjedését tették lehetővé, mert a modern technológia, s a hiányzó egészségügy nagyon népszerűvé tette a misszionáriusokat Koreában.29

A 19. század végén egyre agresszívebben fellépő Japán, s az egyre kevésbé ellenálló Korea viszonya politikai bizonytalanságot szült, a hagyományos konfuciánus eszmék és a buddhizmus hitelét is meg-rendítette, ám a protestáns egyházak szerepének növekedésében leg-alább ilyen fontos volt az első pillanattól tudatosan a körülmények-hez igazodó missziós politika szerepe is. Henry Venn az önfenntartó, önkormányzó és önmagát hirdető bennszülött gyülekezetet ideálját hirdette, hogy a nyugati gyarmati függést ezzel csökkenteni tudja a kialakuló keresztyénség.30 Azonban ahogy Sung Deuk Oak kimutat-ta nem a mérsékelt anglikán Venn módszerei, hanem John Henry Nevius gondolatai terjedtek el a koreai keresztyénségben.31 Nevius, kínai presbiteriánus misszionárius két hétre Koreába érkezett 1890-ben, s az ott munkájukat éppen csak megkezdő hét fiatal hittérítőnek kifejtette legfontosabb missziói módszertani elgondolásait. A legfon-tosabb mindezek között az önrendelkező, önmagukat fenntartó és propagáló, ugyanakkor koreai nyelvet használó gyülekezetek létre-hozása volt. Az újonnan szerveződő gyülekezetek a hívőket egyúttal arra is kérték, hogy a szomszédjaikat megtérítsék. Gyakorlatilag az,

28 Samuel Hugh Moffet, The Christians of Korea, (New York: Friendship Press, 1962). 56.

29 Homer B. Hulbert, The History of Korea (London, Routledge, 2014), 25-26.30 Wilbert R. Shenk, „Henry Venn’s legacy”. Occasional Bulletin of

Missionary Research. 1 (2): (1977), 16–19.31 Sung-deuk Oak, „Presbyterian Mission Methods and Policies in Korea 1876-1910” in

Korean Church, God’s Mission, Global Christianity ed. by Wonsuk Ma and Kyo Seong Ahn (Oxford: Regnum Books International, 2015), 41.


amit a koreaiak történetírásukban Nevius módszernek neveznek, megegyezik Henry Venn elképzeléseivel. A Nevius módszer vagy po-litika kis kézikönyvek formájában igen népszerűvé vált, s ugyancsak hozzájárult a keresztyénség dél-koreai sikeréhez.32

Inkulturáció: hajnali ima, hittérítés, anyagi javak, és a társadalmi problémákra adott megoldásokra tette kísérletekAzonban nagyon lényeges kiemelnünk a skót hatást. John Ross skót misszionárius hatása magyarázatot adhat arra, hogy miért is volt to-leráns a protestáns keresztyénség a bennszülött kultúra iránt és fo-gadta el a helyiek vallásosságát. Oak felhívta arra a figyelmet, hogy Ross a Nevius-féle módszert ötvözte saját skót missziói felfogásával. Ennek lényege abban állt, hogy a skót felvilágosodás missziói elméle-tét összehangolta a helyi gyülekezet központúság és az egyén-üdvös-ség-elsőbbség gondolatával.33

Bár a protestáns keresztyénség terjedése a századforduló évről évre látványos eredményeket hozott, a növekedés és változás mégsem volt egyenletes. Hiába voltak a szigorú erkölcsi szabályoknak gyöke-rei Koreában, a 20. század eleji Phenjan züllött város volt, az alkohol és a kiszengek34 világa. A missziói munka a társadalom legszegényebb részeit komoly eredménnyel érte el, hiszen ők a számkivetettek közé tartoztak az igencsak hierarchikus konfuciánus társadalomban. A leglátványosabb fordulat 1907-ben következett be, amikor a lelké-szek, „Bible-Women”, azaz a női bibliaárus és laikus missziói munká-sok odaadó munkája és alkalmazkodóképessége gyümölcseként csu-pán abban az évben ötvenezren tértek meg. Noha az értelmiség patriotizmusa is közeledett a kereszténységhez, szükséges volt a kore-ai vallási és kulturális tradíciókhoz való alkalmazkodásra is: a párhu-zamos imádságok, hajnali találkozók és éjszakai imádkozások lega-lább annyira fontosakká váltak, mint a rizs áldozat, s a parasztok

32 In-Soo Kim, „A Brief History of Mission in the Presbyterian Church of Korea”. In: Daniel J. Adams (Szerk): From East to West: Essays in Honour of Donald G. Bloesch (Lanham, University Press of America, 1997), 83-93.

33 Oak, Presbyterian Mission Methods, 42 kk.34 Lényegében koreai gésa.

egész napos hittérítő tevékenysége vagy a heti bibliaóra. A Ross-féle módszer Nevius gondolataival ötvöződve kezdett mélyen behatolni a koreai társadalom szövetébe, s ezzel egy olyan folyamatot indított el, amely révén Korea Ázsia legjelentősebb keresztyénségét mondhatja magáénak. A keresztyénség relatíve gyors terjedése természetesen szorosan összefonódott azzal a ténnyel, hogy a missziói munka anya-gi biztonságot, menedéket is jelentett a szegény gazdáknak; a közös-ség biztonságot nyújtott testnek és léleknek egyaránt.35 Sőt, az egész-ségügyi téren végzett kórházi, orvosi misszió sikerei sok koreai embert nyertek meg a keresztyén vallásnak és kultúrának. Az egyház iránti anyagi felelősségérzet kialakulása is ennek a korai időszaknak az eredménye.

A misszionáriusok vezetése alatt a koreai protestáns gyülekezetek számos erőfeszítést tettek, hogy megerősítsék a hívők közel 200%-kal, illetve a hitoktatásban résztvevők több mint 300%-kal megnöveke-dett közösségét. 1907-ben a Koreai Presbiteriánus Egyház teljesen függetlenné vált. A metodista missziói munka szintén továbbfejlő-dött. 1911-ben megjelent a Biblia teljes szövegének koreai fordítása. Ez a nemzeti nyelv megerődödéséhez is hozzájárult. 1907 és 1910 kö-zött folyamatos és stabil egyháznövekedés volt tapasztalható. Misszi-onáriusok utaztak Jedzsu szigetére, valamint Mandzsúria, Japán, Hawaii, Mexikó és Vlagyivosztok koreai közösségeibe, illetve a kínai Santung tartomány kínai közösségébe is. A különböző missziói szer-vezetek ún. udvariassági megállapodásokat kötöttek egymással, amelyek értelmében mindegyikük más-más országrészbe küldött misszionáriusokat, így kerülve el a felesleges átfedéseket és rivalizálá-sokat. A misszionáriusok elhatározták, hogy megpróbálják életben tartani az 1907-es Nagy Ébredés lendületét: életre hívták az Egymil-lió Lélek Mozgalmat, amellyel azt tűzték ki célul, hogy egymillióval megnöveljék az egyháztagság létszámát. A mozgalom azonban ko-rántsem volt sikeres, és nem is érte el kitűzött célját. Az ébredést kö-vető időszakban végig nagy hangsúlyt kapott az evangelizáció, a 35 Arun Jones, „The Great Revival of 1907 as a Phenomenon in Korean Religions”. The

Journal of World Christianity, II.1, (2009), 82-110. Köszönetet mondok Arun Jones egykori princetoni diáktársamnak, hogy a tanulmányára felhívta a figyelmemet!


missziói munka, valamint az intézményesült egyház szerkezeti fel-építése. Allen Clark missziói történész így ír erről a korszakról: „Iz-galmas és fontos évek voltak ezek a koreai egyház fejlődésében… A koreai egyháznak abból származott előnye, hogy a politikai válság közepette egy olyan, minden erőforrást felemésztő kampányban vett részt, amely a legyőzött múlandóság helyett a spirituálist és az örök-kévalót emelte a magasba”.36 Ha ezt egy kicsit átfogalmazzuk, akkor azt is mondhatjuk, hogy a keresztyénség, mint életadó világnézet, társadalmi, gazdasági programmal lépett fel, amelyet szellemi és lelki eszköztáron keresztül tárt a mélyen vallásos koreai nép elé. Az új „vallásra” a koreaiak pedig annak tartalma és mondanivalója miatt nagyon is fogékonyak voltak és ez segítette annak inkulturációját. A keresztyénség Koreában, különösen annak protestáns kálvinista for-mája óriási hatással volt egy elnyomott nép történelmének fejlődésé-re. Az amerikai közvetett hatás, más nyugati hatásokkal együtt köny-nyen kitapintható a mai koreai társadalomban. Azonban Koreában egy olyan önálló keresztyénség jött létre, amely képes volt saját han-got megütni. Ezt egy következő tanulmányban szeretném bemutatni. Itt érdemes annyit elmondani, hogy a nemzeti érzés, a patriotizmus úgy, mint a magyaroknál, nagyon szorosan összekapcsolódott a nemzeti függetlenség gondolatával. A nyugati pragmatikus evangéli-umi protestantizmus irányzatai nemcsak az egyházakra, hanem raj-tuk keresztül rendkívüli módon hatottak a szekurális, konfucionista és buddhista hatásokat mutató társadalomra is. A koreai protestan-tizmus rendkívül sikeressé vált a japán invázió után és meghatározó erővé formálódott a 2. világháború után.

36 Allen D. Clark: A History of the Church in Korea (Seoul: Christian Literature Society, 1971), 184-185.

Felhasznált irodalom1. Adams Daniel J., Korean Theology in Historical Perspective (Delhi: ISPCK,

2012)2. Ai Juhong, „Belief, Ethnicity, and State: Christianity of Koreans in North-

eastern China and Their Ethnic and National Identities”. In: Joel A. Car-penter and Kevin R. den Dulk (ed.): Christianity in Chinese Public Life: Religion, Society, and the Rule of Law (New York: Palgrave Macmillan, 2014)

3. Bong-Ho Son: „Some Dangers of Rapid Growth”, in Korean Church Growth Explosion, szerk. Bong Rin Ro & Marlin Nelson (Szöul: World of Life Press/Tajcsung, Tajvan: Asia Theological Association, 1983)

4. Choi Jai-Keun, Early Catholicism in Korea (Szöul: Handl Publishing House, 2005)

5. Chung Byung Yoon,, A Reflection on the Growth and Decline of the Kore-an Protestant Church”. International Review of Mission, 103.2., (2014)

6. Clark Allen D.: A History of the Church in Korea (Seoul: Christian Litera-ture Society, 1971)

7. Grayson James Huntley, „A Quarter-Millennium of Christianity in Korea”. In: Robert E. Buswell Jr. and Timothy S. Leee (Szerk): Christianity in Korea. 8Honolulu, University of Hawai Press, 2006)

8. Harvey Youngsook Kim: „The Korean Shaman and the Deaconess: Sisters in Different Guises”, in Religion and Ritual in Korean Society, szerk. Laurel Kendell & Griffin Dix (Berkeley: Institute of East Asian Studies, University of California, 1987)

9. Hulbert Homer B., The History of Korea (London, Routledge, 2014)10. Jones Arun, „The Great Revival of 1907 as a Phenomenon in Korean Reli-

gions”. The Journal of World Christianity, II.1, (2009)11. Kalto Michael C.,: „Introduction”, To Become a Sage: The Ten Diagrams on

Sage Learning by Yi T’oegye, ford. és szerk., jegyzetekkel ellátta Michael C. Kalton (New York: Columbia University Press, 1988)

12. Kim Eun Soo: “The Edinburgh Conference and the Korean Church” in in Korean Church, God’s Mission, Global Christianity ed. by Wonsuk Ma and Kyo Seong Ahn (Oxford: Regnum Books International, 2015)

13. Kim In-Soo, „A Brief History of Mission in the Presbyterian Church of Korea”. In: Daniel J. Adams (Szerk): From East to West: Essays in Honour of Donald G. Bloesch (Lanham, University Press of America, 1997)

14. Kim Joseph Chang-mun & John Tae-sun Chung, ed. Catholic Korea: Yes-terday and Today (Szöul: Catholic Korea Publishing Co., 1964)

15. Korean Buddhist Research Institute, szerk.: Buddhist Thought in Korea (Szöul: Dongguk University Press, 1993)

16. Moffet Samuel Hugh, „Has Christianity failed in Asia?”. The Princeton Seminary Bulletin, 26. 2, (2005)


17. Moffet Samuel Hugh, The Christians of Korea, (New York: Friendship Press, 1962)

18. Mok Hanjae Yi & Cho-ui: Korean Tea Classics, ford.: Taizé-Anthony, Hong Kyeong-Hee & Steven D. Owyoung (Szöul: Seoul Selection, 2010)

19. Mungello David, szerk.: The Chinese Rites Controversy: Its History and Meaning (Nettetal: Stoyler Verlag, 1994)

20. Nam-Hyuck Jang: Shamanism in Korean Christianity (Szöul és Edison, NJ: Jimoondang, 2004)

21. Oak Sung-deuk, „Presbyterian Mission Methods and Policies in Korea 1876-1910” in Korean Church, God’s Mission, Global Christianity ed. by Wonsuk Ma and Kyo Seong Ahn (Oxford: Regnum Books International, 2015)

22. Parson Ellen C., Fifteen Years in Korean Mission, (New York, The Willet Press, 1927)

23. Pyong-ChHahm oon: „Shamanism and the Korean World-View”, in Sha-manism: The Spirit World of Korea, szerk. Yu Chai-Shin & R. Guisso (Berkeley, CA: Asian Humanities Press, 1988)

24. Seth Michael J., A History of Korea: From Antiquity to the Present, (Lang-ham: Rowman, 2011)

25. Shearer Roy E., „The Evangelistic Missionary’s Role in Church Growth in Korea”. The International Review of Mission, 54.10 (1965)

26. Shenk Wilbert R., „Henry Venn’s legacy”. Occasional Bulletin of Missionary Research. 1 (2): (1977)

27. Soon-Hwa Sun: „Women, Religion, and Power: A Comparative Study of Shamans and Women Ministers”. PhD disszertáció, Drew University, 1991

28. Taizé-Anthony & Hong Kyeong-Hee: The Korean Way of Tea: An Introduc-tory Guide (Szöul: Seoul Selection, 2007)

29. The Research Foundation of Korean Church History: Inside the Catholic Church of Korea, angolra ford. Patrick McMullan (Szöul: Research Founda-tion of Korean Church History, 2010)

Cs. Molnár János:Egy ősi nép mai sanyarú sorsa

Egyszer a múlt század nyolcvanas éveiben, Bagdadban, az akkor mintegy 5 millió lakost számláló nagy mohamedán városban, be-mentem vasárnap este egy éppen nyitva tartott keresztyén templom-ba. Akkor már néhány hónapja itt éltem, s igen vegyes benyomásaim voltak a mekkai próféta követőiről. Már a puszta ténynek is, hogy keresztyén templomot találtam, és nem a lépten-nyomon meglévő mecsetek egyikébe botlottam, rendkívül megörültem. Bent pedig még kellemesebb, mondhatnám megható élményben volt részem: ép-pen ünnepi istentisztelet volt, amit a keresztyének vasárnap a moha-medán világban rendszerint csak este tarthatnak meg, mert ott az ünnepnap a péntek, így a vasárnap munkanapnak számít. A kellemes és megható meglepetés az volt, hogy itt a templomban az emberek egészen másak voltak, mint azok, akik az utcát megtöltötték. Nem tudom miért, de akkor nékem úgy tűnt, mintha az istentisztelet mindegyik látogatója arcára rá lett volna írva, hogy ő Krisztus köve-tője! Talán még sosem voltam olyan boldog amiatt, hogy én is keresz-tyén vagyok.

A liturgia szövegét és az emberek sugdolódzó beszédét egyáltalán nem értettem, mert egy nagyon különös, számomra érthetetlen nyel-vet beszéltek. Később, amikor már kijöttünk a templomból, arabul szóba elegyedtem velük, s megtudtam, hogy ők az ősi arám nyelv egyik új, az asszírnak nevezett nyelvjárását beszélő nesztoriánus ke-resztyének. Tehát annak a nyelvnek keleti és újkori dialektusát beszé-lik, amit Krisztus Urunk is beszélt. Nagyon kedvesek voltak, készsé-gesen, szeretettel beszélgettek, s engem, a jövevényt előzékeny vendégszeretettel fogadtak. Bevallom, addig igen keveset tudtam ró-luk. Jószerivel csak annyit, hogy valamikor a negyedik században volt egy Nesztor, vagy Nesztoriosz nevű teológus, aki tagadta, hogy Mária, Krisztus Urunk anyja istenszülő lett volna. Szerinte Mária csak embert szülhetett. Múlóan talán még arra is emlékeztem, hogy

Cs. Molnár János: Egy ősi nép mai sanyarú sorsa 87TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/286

ezért Nesztort, aki talán Konstantinápoly patriarchája volt, valame-lyik zsinat elítélte és száműzte. Még arra is emlékeztem, hogy Nesztor tanának követői valahol Palesztinától keletre leltek menedéket, ott telepedtek le és talán még mindig élnek.

Rövid idő alatt azonban, mindjárt ott a helyszínen sok mindent megtudtam róluk. Hamarjában rengetek érdekes, és – sajnos – hát-borzongatóan rettenetes dolgot mondtak el magukról. Szinte áradtak belőlük a szörnyűbbnél szörnyűbb történetek. Annyira fantasztiku-saknak, valószínűtleneknek tűntek, hogy első hallásra el sem akar-tam hinni. Addig úgy tartottam, hogy én sem vagyok valami szeren-csés és üldözéstől mentes nép fia, nékem és nékünk is már volt részünk szenvedésben, nyomorúságban, üldöztetésben, megalázta-tásban. Ráadásul, a legjobban magam előtt azt szégyelltem, hogy ró-luk jószerivel semmit sem tudok. Ez volt az indítéka annak, hogy közelebbről megismerkedjem velük, történelmükkel, sorsukkal. Megtudjam, kik is azok az asszír nesztoriánusok?

Irodalmi kutatásaim és szóbeli érdeklődéseim nyomán fokozato-san oldódott a rejtély, sok-minden kiderült. Az arám nyelvet beszélő nesztoriánusok a legősibb keresztyének soraiba tartoznak. Ismert tény, hogy a keresztyénség Jeruzsálemből a legrégibb időktől fogva keleti irányban is terjedt, hiszen az ApCsel 2,9-ben arról olvasunk, hogy Péter beszédét az első pünkösd alkalmával hallották pártusok, médek, elámiták, és azok, akik Mezopotámiában laknak, és az örö-müzenetet minden bizonnyal el is vitték magukkal otthonaikba. A hagyomány szerint, amit Origenesz és Euszebiosz egyházatyák le is írtak, a keresztyénséget ebben a térségben Tamás apostol terjesztette1. A kiküldött hetven apostol közül pedig minden valószínűséggel Ad-dai és Mar ebben a régióban hirdette az evangéliumot2. Már a 2. és a 3. századi forrásokból értesülünk arról, hogy az Antiochiától keletre elterülő térségben is vannak keresztyén gyülekezetek, bár akkor itt még semmilyen egyházi szervezet nem működött.

1 V.ö. Timkó,Imre: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Budapest, Szt.István Társu-lat 1971. 141.p.

2 U.o.

Több egyháztörténész gondolja úgy, hogy ebben a Rómától távoli régióban a keresztyénség kezdetben sokkal szabadabban terjedhetett, mint a Földközi tenger térségében, mert ide már nem jutottak el az üldözések. Róma keze messze volt. A keresztyénség terjedéséhez szükséges légkör még Parthia bukása (226) után, a Szászánida Biro-dalom első éveiben is megvolt. Kezdetben egyházjogilag az egész Ke-let az Antiochiai Patriarchátus fennhatósága alá tartozott, mégpedig földrajzi fekvése, és rítusa miatt is.

A keleti egyház megszervezése Mar Papa nevéhez fűződik, aki a harmadik és a negyedik század fordulóján a szétszórt gyülekezeteket és misszionárius állomásokat megpróbálta szervezett egyháztestté alakítani. Ebben nagyon fontos szerepet játszott Agai, Kteszifom és Szeleukia püspöke is, aki alá tulajdonképpen Mezopotámia és Per-zsia keresztyénei tartoztak. 3

Tudni kell még azt is, hogy ebbe a térségbe nemcsak maga a ke-resztyénség jutott el igen korán, hanem a keresztyén műveltség is. Edesszában és Niszibiszben (hívták Niszbenának is, arab nevén Rahhá, vagy Niszíbín) már a 4-5. századtól kezdve színvonalas ke-resztyén teológiákat találunk, amin nem is nagyon kell csodálkozni, hiszen ezek a híres antiochiai teológia amolyan testvérintézményei voltak. A perzsa uralkodók u.i. nagyon jól ismerhették azt a mondást, mely szerint „ellenségem ellensége a barátom”, mert a Bizánci Biroda-lomból elűzött keresztyén tudósokat rendre befogadták, sőt, számuk-ra még iskolákat is biztosítottak, hogy azok működni tudjanak. Bizo-nyára azt gondolták, hogy Bizáncnak így tudnak leginkább ártani és bosszúságot szerezni.

Sajnos, a rivalizálás mellett az itteni keresztyének az üldözéseket is elég korán megismerték: II. Sáhpukr (309-379) uralkodása alatt 340 és 379 között a keresztyéneknek kegyetlenül üldöztettek, aminek következtében számuk erősen megcsappant. Még a pogromokat túl-élők is tömegesen hagyták el otthonaikat, útjukat kelet felé vették, hogy ott keressenek maguknak nyugalmasabb hazát, hiszen ott még

3 V.ö. Qanawátí, Dzsordzs Saháta: al-Maszíhíja wa-l-hadára alcarabíja. Baghdád 1984. p.12-15.


addig keresztyénüldözés nem volt. A keresztyének üldözése itt csak az 5. század elejére hagyott alább, s ekkor nyílott alkalom arra, hogy hivatalosan is megszervezzék az egyházat.

Antiochia fennhatósága alól elsőként a nesztoriánusok szakadtak ki, akik magukat Kelet Apostoli Egyházának nevezték. Ez az a ke-resztyén egyház csak két ökumenikus zsinatot ismer el; mivel. Nesz-tor tanait a III. ökumenikus zsinat (431., Efézus) ítélte el és magát Nesztort kizárta az egyházból és száműzte. Emiatt a nesztoriánusok megszakították együttműködésüket az összes többi egyházzal.

Maga Nesztor 380 körül született a Szászánida Perzsa Birodalom területén, majd Antióchiában, a kor egyik legkiválóbb keresztyén is-kolájában tanult. Ott abban az időben a teológiai gondolkodókat kö-zéppontjában leginkább Krisztus istenségének a megítélése állt. Főleg – mégpedig az arianizmus friss voltára való tekintettel – az Atyával egylényű voltának a megvédése és annak igazolása. A laodiceai Apol-linarisz pl. platonista módon magyarázta a kérdést azt állítván, hogy az Ige (núsz = logosz) Krisztusban a szellemi értelem helyét foglalja el, és megtartja a másik két teremtett képességet, az értelmet (pszüché logiké) és a testi élet princípiumát (pszüché szarkiké). Ezek Jézusban a Máriától kapott testtel együtt a testté lett Isten-ember, a Megváltó személyének az összetevői4. Az ilyen és az ehhez hasonló elméletek megosztották Jézus személyét, s nem tudott megszületni hosszú időn át az egységesítő elmélet. Nesztor is ebben akart segédkezni.

Szerinte Mária semmiképpen sem nevezhető Istenszülőnek (teo-tokosznak), hanem csak az ember-Krisztus természetes anyjának, vagyis antropotokosznak! Különben a Megváltó nem születhetett vol-na emberré. Ezért logikátlan és elfogadhatatlan, hogy Mária isten-szülő lett volna. Krisztus ugyan egy, de isteni természete külön sze-mély is, mert – legalább is a bölcsészet szerint – ahány természet,

4 Bővebben l. Ladomerszky,N.:Theologia Orientalis. Roma 1950. De Ecclesia Nestoriana p.274-296.; Gordillio,M. Compendium Theologiae Orientalis. Roma 1950. De Ecclesia Nestoriana. p.205-225.; Qanawátí, Dzsordzs Saháta: al-Maszíhíja wa l-hadhára al-arabbíja. at-Taba ath-tháníja. Baghdád, al-Maktaba al-Álamíja 1974. p.26-38.; Labourt, J.: Le Christianism dans l’empire perse sius la dynastie sassanide. Paris 1994.

annyi személyiség is! Nesztor szerint a Logosz, vagyis Isten teremtet-len Igéjének jóindulata szerint (kat eudokian) erkölcsi egységre vonta (henozisz szchétiké) az emberi természetet. Ennek az egységre vonás-nak az eredménye a megtestesült Isten, Jézus Krisztus, a Megváltó. Hogy Isten az embert megválthassa, összekapcsolta azokat, amik lé-nyegüknél fogva egymástól különböznek. Mindez Isten jóindulatá-nak (eudokia) az eredménye az ember felé, hogy azt megválthassa.

Nesztor, amikor ez elméletét megalkotta, már Konstantinápoly érseke volt, amely tisztségbe őt II. Teodosius császár helyezte – még-pedig rendkívüli szónoki tehetsége miatt. Nesztor teológiai eszme-futtatását I. Celestin pápának is elküldte Rómába, talán éppen azért, hogy elismerést vívjon ki magának. A pápa azonban az elméletet helytelennek találta, s meggyőződésének helyességét kikérendő, el-küldte azt az akkor nagy tekintélynek örvendő Kirillosznak Ale-xandriába. Abban az időben Alexandria és Antiochia között nagy rivalizálás, sőt, ellenségeskedés folyt, így nem csoda, hogy Kirillosz Nesztor tanítását 12 pontban megcáfolta. Erre Nesztor a császár köz-benjárásával összehívatta Efézusba (431) a III. ökumenikus zsinatot. Ez a zsinat viszont – nem kis meglepetésre – Kirillosz cáfolatát fogad-ta el, aminek következtében Nesztort megfosztották konstantinápo-lyi érseki székétől és száműzték.

A zsinat verdiktumához azonban hozzá kell tenni, hogy annak végkicsengése egy fatális tévedés eredménye volt! Ugyanis, amikor Alexandria tudós teológusai a phüzis, vagy a prozópon kifejezést használták, alatta személyt (personát) értettek. Ugyanazon terminus alatt azonban az antióchiaiak – mint ami Nesztor is volt – lényeget, substantiát értettek. Ez vezetett ahhoz, hogy Nesztor és hívei kiélez-ték Mária emberszülőségét, miközben tagadták istenszülői mivoltát.

Nesztor az ítélet után előbb a mai Jordánia területén található Pet-rába, majd később az egyiptomi Oazisz-ba megy, ahol a chalcedoni zsinat évében, 451 meghalt. Hívei, mint később megannyi másként gondolkodó keresztyén, a Perzsa Birodalomban találnak menedéket – a már említett okból – noha a birodalom vallása a mazdaizmus volt.

A nesztoriánusokat már keleten egy a Bizánc fennhatóságától független egyház várta. Hiszen Mar Papa szervezésében megalakult


Szeleukia-Kteszifon székhellyel - kezdetben még Antiochia főhatósá-ga alatt - a mezopotámiai egyház. Ez 410-ben, az úgynevezett „40 püspök zsinatán” történt meg, amikor elfogadták a niceai és a kons-tantinápolyi hitvallást, s a város püspökét érseki rangra emelték. Már maga ez a tény is sejtetni engedte, hogy a szeleukiai érsekség távlati célja az antiochiai patriarchátustól való teljes elszakadás. Ez meg is történt, mégpedig a Markabtába 424-ben összehívott zsinaton, ame-lyen az összesereglett püspökök kihirdették az Antiochiától való el-szakadást és a teljes önállóságot. Ekkor alakult meg az önálló perzsa egyház5.

A külön perzsa egyház megalakulása az akkori gondolkodás sze-rint teljesen indokolt volt, mert a keresztyének a perzsa Szászánida Birodalomban, tehát egy más országban éltek, mint ahová Antiochia tartozott. A keresztyén egyházak pedig akkor, mint ahogyan most is, országhatárokon belül szerveződtek egyháztestekké6. Később, több mint fél évszázad eltelte után pedig 486-ban a perzsa egyház feje fel-vette „az egész Kelet katholikosza és patriarchája” címet, s magát ke-leti szokás szerint „nemes egyszerűséggel” csak katholikosznak, álta-lános püspöknek nevezte. Ezt a méltóságát természetesen a perzsa uralkodók is elismerték. Az egyház magát Kelet Apostoli Egyházának nevezi.

Nesztor híveinek ideköltözte után, az említett 486-ban megrende-zett zsinaton ez a keleti egyház teljes egészében elfogadta Nesztor ta-nítását. Ahogyan azt már említettük, ez az egyház csak az első két

5 Talán inkább nevezhetnénk „perzsiainak”, hiszen hívei döntő többsége arám anya-nyelvű.

6 Érdekes, és különös dolog megállapítani, hogy a keresztyénség folyamán a keresz-tyén ember mindig az emberi erő által alkotott országban, világi hatalomban, és nem Isten által teremtett népben, nemzetben gondolkozott!! Azon, hogy ez helyes-e, vagy sem, mindenképpen el lehetne, és el kellene gondolkozni. Trianonnal, keserű törté-nelmi tapasztalatunkkal a hátunk mögött mi ugyan joggal mondhatnánk azt, hogy nyelvi, vagy népi hovatartozás alapján kellene megalkotni az egyháztesteket, a min-denkori úgynevezett „nemzeti egyházakat”, de – sajnos – félő, hogy a világ gondol-kodása még nem jutott el idáig. Pedig a liturgia, és az érintkezés nyelve, a közös tör-ténelmi tudat keresztyén szempontból többet kellene nyomjon az latban, mint a világi hatalmak által meghúzott határok!

ökumenikus zsinat tanítását ismeri el. Az egyház dogmatikai rend-szere elég laza. Nesztor tanítása mellett még főleg Mopszvesztai Tódor tanait veszik figyelembe. Ezen felül, a nesztoriánusok tagadják az ere-dendő bűnről szóló tanítást, mert szerintük egyrészt minden bűnért személyes felelősséget kell vállalnia minden embernek, másrészt pe-dig az első emberpár bűnesete nem érintette magát az emberi termé-szetet. Meg kell még említeni, hogy a nesztoriánus egyházban Mária különös tiszteletnek örvend, mégpedig annak ellenére is, hogy nem theotokosznak, istenszülőnek, hanem csak chrisztotoksznak, krisz-tusszülőnek tartják.

A nesztoriánus egyház hét szentséget ismer, bár ezek közül egyön-tetűen mindenütt csak a keresztséget, az eucharisztiát (úrvacsorát) és a papszentelést ismerik el mindenhol. Ezekhez járul az egyik verzió szerint a bűnbocsánat, a kovásszentelés (az úrvacsorai kenyérbe), a ke-resztszentelés, és az olajszentelés. A másik verzió szerint pedig a szer-zetesszentelés, az oltárszentelés, a házasságkötés és a temetés.

Az istentisztelet nyelve az óarámi, vagy keleti szír. Régebben több liturgiai formulát (anafórát) is használtak, mára azonban már csak hármat, mégpedig Addai és Mári apostolok, valamint Mopszvesztai Tódor és Nesztor anafóráját. Az istentisztelet alkalmával csak hang-szer kísérete nélküli vokális ének használtatik. Szakrális építményeik feltűnésmentesek. Az oltárt a templom hajójától fal választja el, amit egy függöny szimbolizál, amely az istentisztelet alatt szét van húzva. Valamikor a nesztoriánusoknál is dívott a képek használata, manap-ság azonban már templomaikban képek nincsenek, egyetlen dísz a kereszt.

A mezopotámiai egyház, tehát a Kelet patriarchája és katholikosza alatt működő egyháztest az ókorban és a középkorban hatalmas missziót fejtett ki Kelet felé. Még az után is, hogy 637-ben Isojah (=Jé-zus ajándéka) katholikosz (628-644) alatt az egyházat hatalmas csa-pás, a mohamedánok inváziója érte. Az addig nagy elismerésnek ör-vendő egyház egy csapásra megtűrt egyházzá, másodrendű vallássá lett. A győztes sereg feldúlta templomaikat, kolostoraikat, apácáikat háremekbe hurcolták. A helyzet csak akkor normalizálódik, amikor a sereg tovább vonul és más országokat célzott meg. Néhány évtized


leforgása alatt azonban a keleti egyház újfent, a mohamedán világban is megbecsült tényező lesz: az Omajjáda Kalifátus idején és az Abba-szida Kalifátus kezdetén a mohamedán társadalom műveltségének fellendítésében jelentős szerepet játszanak a nesztoriánus papok és értelmiségiek. Ők azok, akik jól tudnak görögül és arabul is (bár anyanyelvük az arámi szír), s akik a görög bölcselet műveit ültetik át arabra. A fordítók talán kivétel nélkül mind nesztoriánusok7. Ezek működése később azért is bizonyult olyannyira áldásosnak, mert több görög munka csak arab fordításaiknak köszönhetően maradt meg az utókor számára, érte meg a középkor végét, amikor azokat újra fordították, de ekkor már latinra ültetik át a 14.-15. században tudásszomjjal Andalúziába érkező kegyes szerzetesek8.

Az iszlám első századaiban a keresztyén egyház helyzete konszo-lidálódik, még missziós tevékenységét is folytatni tudja. Igaz, nem a mohamedánok között – hiszen az a keresztyén hitre térőt fejvesztés-sel fenyegette volna – hanem a kalifátus félreeső tartományaiban, a Kaukázus hegyei között, Közép-Ázsiában, Transoxániában térítenek keresztyén hitre türk törzseket. Még a kínai misszió is folyik, bár ott az éppen előretörő buddhizmus jelent komoly konkurenciát a neszto-riánus misszionáriusoknak. A szeleukiai patriarchátusnak a 13. szá-zad elején még 25 metropolitája és több száz püspöke volt9.

A nagy mohamedán tengerben azonban a keresztyének száma – hol lassabban, hol gyorsabban - de mind e mai napig állandóan fogy. A keleti keresztyén ember egy szűnni nem akaró, hosszú temetés ré-szese és szenvedő alanya. Naponta saját bőrén tapasztalhatja a Jere-

7 V.ö. Qanawáí, Dzsordzs Saháta: al-Maszíhíja wa l-hadhára al-arabíja. Baghdád, al-Maktaba al-alamíja1984, p. 66-112.

8 V.ö.:Forget,J.:L influence de la philosophie arabe sur la philosophie scolasique. In: „Revue Néoscolastique de Philosophie“ Vol.1 (1894), pp.385-410.; Pollack,J.: Etwic-klung der arabischen und der jüdischen Philosophie im Mittelalter. In:„Archiv für Geschichte der Philosophie”, vol. 1= (1904), pp. 196-236, pp.433-459.; Rosenthal, Franz: Das Fortleben der Antike im Islam. Stutthart 1963; Quadri, Goffredo: La phi-losophie arabe dans l,Europe Medievale. Paris 1947.

9 Bővebben: Strothmann,R. :Heutiges Orientchristentum und Schicksal der Assyrer (ZKG 55,1936, s.17-82)

Többet erről, Strothmann,R. i.m.

miási Igét, „az Úr kegyelmessége, hogy még mindig élünk”. Népe nem-zedékről nemzedékre mindig kiszorul egy-egy új területről. A termőföld, az élettér, a kereskedelmi- és kultúrközpontok fokozato-san a mohamedánok kezére kerülnek. Onnan a keresztyének vagy teljesen kiszorulnak, vagy jelentéktelen kisebbséget képeznek. A ke-resztyén közösség a muszlim világban mindjobban az elhagyatott peremterületekre, elhagyatott, nehezen megközelíthető, silány hegyi területekre szorul vissza10.

Ez a rendkívül gazdag Mezopotámiában az északkeleti, többnyire kopár hegyvidéket jelenti. Oda, ahová az életadó Tigris és Eufrátesz vize nem jut el. Itt csak a Tigris mellékfolyói zúdulnak le nagy sebes-séggel a magas hegyekből, s vizük csak nagyritkán használható fel öntözésre, mert arra csak kivételes esetekben van alkalmas sík terep. Itt nedvet a szomjas föld csak esőből kaphat, abból pedig igencsak kevés van – májustól szeptemberig úgymond semmi. A néhai Híra, Szeleukija-Kteszifon (a mostani Bagdad közelében), Kirkúk, Tikrít, Erbil (a néhai Arbela), meg főleg Ninive (a mostani Moszul) neve régi szép emlékeket kavar fel a mai keleti keresztyén ember történelmi tudatában; fájó sebeket, soha be nem gyógyuló hegeket szakít fel, s ilyenkor ajkát mindig keserű, fájdalmas sóhaj hagyja el, miközben azt mondja: „Igen, egykor ez is a miénk volt”. Mégis, amikor emléke-zik, amikor gondolatban már a dicső múlt mezején jár, a máskor oly gondterhelt, az öröm hiányát nélkülöző, fájdalmas arca felvidul, mintha nem is ő lenne, elfeledi a jelent, lelkesedve beszél a múltról.

A néhai Ninive (a mostani Moszul) máig örök szimbóluma ma-radt az asszír nesztoriánusoknak. Sosem felejtem el, amikor egyik, magát asszírnak valló nesztoriánus ismerősömet vittem kocsival Bagdadból Moszulba. A városhoz este előtt érkeztünk, s amikor az utolsó magaslat lejtőjéről ereszkedtünk a város felé, mintha kicserél-ték volna, különös boldogsággal nézte az eléje táruló látványt. Majd amikor a városban átmentünk a Tigris-folyó egyik hídján, mellet-tünk jobbra a Jónás-domb volt, majd később az ősi Ninive falai követ-keztek, akkor ismerősöm csillogó szemekkel mondta: „wászalná!” =

10 Többet erről, Strothmann,R. i.m.


megérkeztünk! Ő nem úticélunk elérésére gondolt, nem is odavalósi volt (talán már a szülei is Bagdadban születtek) – de ő mégis haza érkezett! Ninive volt birodalmuk egyik fővárosa, dicső történelmük fényes korszaka. Ő Ninivében van otthon. Amikor ott van, számára megszűnik a jelen, csak a múlt emlékei között él.

Szörnyű sorsa volt a keresztyéneknek a mohamedánok alatt. Hiá-ba hirdette és hirdeti az iszlám nagy fennszóval azt, hogy a keresz-tyénséget megtűri, tolerálja, mint ahogyan a más szent könyvekkel rendelkező vallásokat is. Az iszlám máig is agresszív vallás, amely magát egyedüli igaz hitnek tartja, így eleve minden más vallást ellen-ségének tekint. Igaz, hogy Jézus is prófétaként említteti a Korán, ám a próféták pecsétje mégiscsak Mohamed. Ezért a többi, lett légyen az tolerált vallás is, mind a tévelygők hite. A keresztyének a mohamedá-nok alatt állandó, újra és újra megismétlődő zaklatásoknak voltak kitéve. Minden enyhülést újra meg újra megszorítások követtek, s minden üldöztetés a keresztyén közösség sorvadását, vagy egy-egy térségből való kiszorítását jelentette. Sok-sok megaláztatásban volt része a keresztyén egyházak vezetőinek: pl. Jób antiochiai patriarchát (813-tól) Mu,taszim kalifa arra kényszerítette, hogy részt vegyen a Bi-zánc elleni hadjáratokban, és hogy görög nyelven élőszóval hívja fel a bizánci katonákat arra, hogy ne harcoljanak a mohamedánok ellen.

Nagyon sokat ártottak a keresztyéneknek a keresztes hadjáratok is. Azok végül is – még ha lett is Jeruzsálemi Királyság, amely egy ideig létezett – sikertelenül végződtek, s a mohamedánok haragját még inkább a keresztyének ellen fordították. Később minden csapást, vagy sikertelenséget a keresztyének nyakába varrtak, még a mongol betörést is, amikor 1258-ban elpusztították Bagdadot a keresztyének bűnének tulajdonítottak, mondván, ők hívták be a mongolokat, hi-szen nekik vannak Közép-Ázsiában püspökségeik! Minden különle-ges esemény, vagy csapás ok volt a keresztyének üldözésére.

A mohamedán hatalom, hogy a keresztyéneket kollektive uralja, létrehozta az úgynevezett millet intézményét. Maga a szó népet, nem-zetet, vagy vallási közösséget jelent. A mohamedán kalifátusban első-ként az asszír nesztoriánus millet alakult meg, mégpedig a mongolok, Timur Lenk csapatainak a távozása után 1296 és 1318 között. A millet

vezetője, feje a nesztoriánusok patriarchája lett. Ez azt jelentette, hogy a közösséget kifelé mindig a patriarcha képviselte, s egyben az egész közösségért is ő volt a felelős a hatalom felé. Ez az intézkedés az egy-házat etnikai csoporttá degradálta. Sőt, a megmaradás egyetlen esz-köze és módja a nemzeti alapokra való építkezés volt. Végül ez lett az egyik oka az asszír nesztoriánusok végső romlásának.

A mongol betörés idején még 30 provinciája volt a keleti egyház-nak. A mongolok távozta után, a keleti keresztyénség horizontján megjelennek a törökök, és a kurdok. Ez utóbbiak később majd hatha-tósan hozzájárulnak a keleti egyház sorvasztásához. Már közvetlen a mongolok távozása után is, tehát az említett 1296 és 1308 között, ret-tenetes üldöztetéseken ment keresztül a keleti keresztyének asszír és káldeus nesztoriánus közössége. Az utolsó főpap neve Ebed Jesu volt, s 1308-ig élt. Utána 1553-ig egyetlen patriarcha nevét sem ismerjük.

A külső veszélyek mellett a keleti egyház létét a belviszályok is veszélyeztették. Érdekes – bár ez más közösségek életében is ugyan-így megtapasztalható – hogy a belső viszályok egyenes arányban nö-vekednek a közösség gyöngülésével. A belviszályok többféle irányúak voltak, de legélesebb harc a patriarcha tisztségéért folyt. Akkor pedig, amikor az egyház a nemzeti közösséggel lett egyenlő, ebben a kor-szakban a patriarcha tisztsége is családi örökséggé degradálódott, mégpedig a Simeon család örökségévé.

Ez is a további osztódás, gyöngülés okozója lett: mivel az arám nyelvet beszélő mezopotámiai nesztoriánusok két etnikumhoz tar-toztak, úgymint a magukat asszíroknak és káldeusoknak nevező népcsoporthoz, amikor a patriarcha tisztsége az asszír Simeon család örökös domíniuma lett, a káldeusoknál szeparatista, elszakadási ten-denciák törtek a felszínre. Ezeket minden bizonnyal külső erők is szorgalmazták, mégpedig nagyon valószínű, hogy keresztyén oldal-ról is. Ennek eredménye az lett, hogy Simeon bar Mama patriarcha után nem a Simeon családból választottak főpapot, hanem 1553-ban, a Rabban Hormizd kolostor (Moszultól mintegy 40 km-re észak-ke-letre van) szerzetesét, Juhanná Szulaqát választották meg patriarchá-nak. Az ő patriarchátusa alatt kettészakad az a keleti egyház. Megvá-lasztása után Rómába utazott, ahol elfogadták hitvallását, és őt Róma


az egyesült káldok patriarchájaként megerősítette tisztségében. Ezzel – 1553. április 20-val – megalakult a Katolikus Káld Patriarchátus, amelynek székhelye Dijarbekir (cÁmida) lett, s amely Rómával egye-sült, uniót kötött.

A nesztoriánusnak tehát továbbra csak az asszírok népcsoportja maradt meg. A nesztoriánus egyház tovább már csak velük élt. Ők is teljesen visszahúzódtak a mostani Irak északkeleti hegyeibe. A néhai Mezopotámia és a 2700 évvel ezelőtti művelt világ büszke urai hegy-lakók lettek, mert csak így tudtak megmaradni. A hegyek sokáig véd-ték is az asszírokat, ám itt, ebben a nyomorúságos helyzetben is új ellenségre találtak: ezek a nomád kurdok voltak, akik keletről, észak-keletről szivárogtak be az évszázadok során a térségbe. Igaz, a kurdok nem hatalomként jelentek meg – hiszen saját országuk, offici-ális hatalmuk máig sincs – de azért a fogyóban lévő asszírok számára halálos veszedelmet jelentettek. Hiszen ellenük igazából még csak harcolni sem lehetett, mert ha veszély fenyegette őket, akkor egysze-rűen tovább álltak.

Az asszírek is – mint a térség többi népei – családi közösségekben, törzsekben éltek és élnek. A földdel, a szántókkal és legelőkkel a csa-ládok rendelkeznek. Így ha a kurdok családi háborúban kiirtottak egy családot, akkor annak földje az övék lesz. A kurdok így tették fokozatosan magukévá a ma Kurdisztánnak, kurd hegyeknek elneve-zett térséget. Sokszor az asszírek – esetleg más, ma már ismeretlen népek – rovására.

A nesztoriánusok újabb katasztrófája a múlt század végén, és az e század elején kezdődött. Mezopotámia térségébe, az akkor Isztanbul fennhatósága alá tartozó moszuli, bagdadi és baszrai vilájet térségébe megjelentek az angolok – jobban mondva, azok misszionáriusai, mégpedig térítők és kolonizátorok alakjában. Támaszul itt a keresz-tyéneket használták, akiket látszólag segítettek, de a fő céljuk a saját terveik megvalósítása volt. Ezért azután nagyon sokat ártottak a nesztoriánusoknak. Igaz, alapítottak itt iskolákat, misszionárius-köz-pontokat is, de ezzel rögvest kihívták a mohamedánok ellenszenvét, akik a port nem az angolokon, hanem az asszírokon verték el. Elle-nük éppen a kurdokat használták fel azzal, hogy felbújtatták az asszí-

rok ellen. A kurdok ezt készségesen vállalták, hiszen ez számukra ez a kaland nem kisebb reménnyel, mint a föld, a terület, az élettér meg-szerzésének reményével kecsegtetett. Hogy a katasztrófa teljes legyen, az angolok ráadásul az asszírokat 1916-ban még arra is rávették, hogy nyilvános felkelést hirdessenek meg az oszmán hatalom ellen! Szá-mukra semmi sem volt elég drága.

Talán mondani sem kell, hogy az akkori török hatalom nem maga harcolt az asszírek ellen, hanem erre megint a kurdokat használta fel, szabadította rá némi támogatással az asszírokra. A törököknek akkor az asszírok ellen jól jöttek a kurdok – most már nem annyira kedvelik őket… Akkor egy végtelenbe nyúló, kegyetlen népirtó háború kezdő-dött el. A kurdok nagycsaládokat, törzseket irtottak ki mind egy szá-lig. Az angolok védenceiknek (az asszíroknak) semmilyen segítséget sem nyújtottak. Mindössze menekülttáborokat szerveztek. Viszont a menekülttábor igénybevétele a szülőföld feladását, a közösség halálát jelentette. Az, aki menekülttáborba húzódott meg, az elveszítette lába alól a talpalatnyi földet. Annak e kerek világon sehol sem jutott hely a létezésre. A menekülttáborokból csak külföldre, Amerikába, vagy Ausztráliába lehetett menekülni; vagy valahol valamelyik arab vá-rosban letelepedni, örökösen idegenek között élni. Ki ezt, ki azt vá-lasztotta. Az asszírok tízezrei menekültek ekkor külföldre, s talán még többen telepedtek le az arab városokban.

Csak egy kevés, néhány tízezret számláló közösség tudta megtar-tani szülőföldjét Irak északkeleti hegyeiben a török- és az iráni határ-szélen. Elesett, nehezen hozzáférhető faluskák voltak ezek, szegény vidék, amely tulajdonképpen már senkinek sem kellett. Ezért is hagyták meg őket ottan a kurdok. De itt legalább egyedül, maguk között, ellenség nélkül élhettek. De, sajnos, nem sokáig, mert az asz-szírok kálváriájának még máig sincs vége. Bár most, az utóbbi két évtizedben, mintha a tragikus sors már valóban a végjátékhoz köze-ledne. Az 1980-ban kirobban iráni-iraki háború első éveiben az iraki hatalom elhatározta, hogy az asszírok által lakott határmenti terüle-teket katonai térségnek nyilvánítja, s a civil lakosságot onnan kilakol-tatja! Micsoda hajsza ez Szargon és Tiglatpilesszár késői utódai ellen! No, nem maguk a történelmi személyek ellen folyik a diszkrimináció


– hiszen azokat, mint a térség történelmi alakjait nyakra-főre emlege-ti a mostani iraki arab – csak azok ellen, akik ezeket igazi elődeiknek tekintik.

Tehát az asszírek falvait felszámolták. A lakosokat ugyan kártala-nították, megfizették házaikat, ingó- és ingatlan vagyonukat, kaptak pénz, vehettek rajta házat. Anyagilag talán még jól is jártak, csak ott-honuk, hazájuk nem lesz már talán soha többé. A világon egyetlen hely sem lesz már, amit magukénak mondhatnak, ahol egymás kö-zött, maguk élhetnének. Ahol csak az ő nyelvük hangzik, ahol csak az ő vallásukat gyakorolják, ahol otthon érezhetik magukat. A leg-többjük Dohukban, az észak-iraki városkában telepedett le, amely magát a kis faluból, városkából tekintélyes 300 ezres várossá nőtte ki. Sok benne az asszír, de még több a kurd és az arab.

Az iraki hatalom az asszírok falvait – amint kihurcoltatták őket – rögvest leromboltatta, házaikkal, templomaikkal együtt. Állítólag nem volt ritka az 1500 éves templom sem… Amikor összejöttek vala-melyik háznál, a régi otthont, a kicsi hegyi falut emlegették, nem kis szívfájdalommal. Emlegették maguknak és gyermekeiknek, hogy va-lamikor – még nem is olyan régen – voltak asszír falvak, ahol min-denki csak az ő nyelvüket beszélte, ahol csak az ő templomuk állt, s ahol a temetőkben csak az ő őseik nyugodtak. Az idő mindent meg-szépített, még a viszontagságos, nehéz életet is, de csak azért, hogy a szívnek még jobban fájjon! Egyszer azután, kilakoltatásuk után vagy 6-7 évre – jól emlékszem rá – 1989-ben, a hosszú, nyolc évig tartó iraki-iráni háború befejezte után, megengedték az asszíroknak, hogy személyenként majdnem 400 amerikai dollár fejében meglátogathat-ják néhai otthonaikat. A kirándulás egy napot tartott, az érdeklődő-ket autóbuszokkal vitték a helyszínre. Sok jelentkező volt, több tur-nust is rendeztek. Az asszírok majdnem egy teljes napot sírhattak néhai otthonukban, őseik sírja, lerombolt templomaik és házaik fe-lett… De azért mentek, öregek és fiatalok egyaránt, hogy felidézzék a régi emlékeket, szívükbe véssék a fájdalmas múltat.

Az Amerikába kiköltözöttek 1940-ben megalakították a chicagói patriarchátusukat. Az őshaza, Mezopotámia területén csak két püs-pökük, metropolitájuk maradt, a bagdadi és az amádíjai. Asszír nesz-

toriánusok élnek még Perzsia (Irán) területén is, ahol Urmia a köz-pontjuk, Indiában pedig a Malabár-parton élnek nesztoriánusok, akiknek ugyancsak van saját püspökük. Irakban még 70-100 ezer nesztoriánus asszír élhet, Perzsiában kb. 7-10 ezren, s a malabárok is kb. ilyen számban vannak. Amerikában 20-30 ezerre tehető a szá-muk.

Hivatalos iskolarendszerük már régen nincs. Az asszír gyermekek Irakban csak arab, vagy legfeljebb kurd iskolákba járhatnak, de azért nyelvükhöz, történelmükhöz, kultúrájukhoz és vallásukhoz görcsö-sen ragaszkodnak. Elképzelhetetlen, hogy az asszír (de ugyanez mondható el a káldeusról és a kurdról is) az asszírhoz ne asszír nyel-ven szólna. Még akkor is, ha olyanok társaságában van, akik ezt a nyelvet nem értik! Hiába járnak a gyermekeik arab iskolába. Arról is gondoskodnak, hogy gyermekeik ne csak a konyhanyelvet beszéljék, hanem elsajátítsák népük kultúráját, irodalmát, történelmét és vallá-sát is. A nyári iskolai szünetben, ami a mai Irakban – tekintettel a nyári hőségre - május végétől október elejéig tart, a gyermekek a templomok melletti iskolába járnak, és asszír nyelven tanulják népük történetét, irodalmát és vallásukat. Megtanulnak írni és olvasni, elsa-játítják az általuk asszírnak nevezett nyelv (amelyet a tudomány újko-ri keleti arám dialektusnak nevez) írását, művelt használatát, meg-erősítik identitástudatukat és megmaradnak őseik hitében, nyelvében és nemzettudatában. Híven megmaradnak asszír nesztoriánusnak.

Az asszírok nyelvében az arab nyelv beütései is minimális. Ideg-ennel nem keverednek sem nyelvükben, sem házasságban. Számunk-ra talán elképzelhetetlen, de ők mohamedánnal nem kötnek házassá-got. ha ez kivételes esetben mégis megtörténik, akkor az ilyen házasságra lépőt a családja kiközösíti, szinte eltemeti. Az állam törvé-nyei szerint ugyanis az a keresztyén, aki mohamedánnal házasságot köt, annak mohamedánná kell válnia, mert a mohamedán semmi-képpen sem hagyhatja el vallását.


Felhasznált irodalom:1. Assemani, J.: De Syris nestorianis. Roma 1728. „Bibliotheca Orientalis”, III.-

2.2. Assemani, J.: De Catholicis seu Patriarchis Chaldeorum et Nestoniano-

rum. Commentarius historico-chronologicus. Roma 1775.3. Dussand,bR. Les Arabes en Syrie avant l Islam. Paris 1935.4. Gordillio,bM. Compendium Theologiae Orientalis. Roma 1950. De Ecc-

lesia Nestoriana.5. Labourt, J.: Le Christianism dans l’empire perse sius la dynastie sassanide.

Paris 1994.6. Ladomerszky,bN.:Theologia Orientalis. Roma 1950. De Ecclesia Nestoria-

na.7. Lassus, J. :Sanctuaires chrétiens de Syrie. Paris 1949. 8. Nauf, F.: Les Arabes chrétiens de Mésopotamie et de Syrie. „Cahiers de la

Societé Asiatique”. 1933. Paris. 9. Timkó, I:: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Budapest, Szt.István Tár-

sulat 1971.10. Tisserant, E.: Nestorienne (Église). In: Dictionaire de la Thologie, Catho-

lique. XI., (1931). 157-323.

Somogyi Alfréd:Az Isztambuli Egyezmény egyházjogi értékelése

2018 februárjában, a Szlovákiában működő keresztyén egyházak vezetői egy nyilatkozatot fogadtak el az ún. Isztambuli Egyezmény-nyel kapcsolatban.

Az Isztambuli Egyezmény az Európa Tanács egyezménye, amely a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolá-sáról szól. Ez az európai dokumentum arra kötelezi a csatlakozó és elfogadó tagállamokat, hogy akik ratifikálják a dokumentumot, azok az abban lefektetett elveket – szankciókat és jogi konstrukciókat – beépítik saját nemzeti jogrendjükbe.

Az egyezményhez való csatlakozás 2011 májusában, Isztambul-ban indult meg, erről kapta a nevét a dokumentum. 2015-ig 37 ország írta alá, s azóta az aláírók között van Szlovákiai is. Ám az aláírás még nem jelenti a teljes elfogadást, ugyanis a konvenciót minden állam parlamentjének ratifikálnia is kell. A szlovákiai keresztyén egyházak itt léptek be a történetbe, és közös nyilatkozatukban arra kérték Szlo-vákia vezetőit, hogy az ország ne ratifikálja ezt az egyezményt.

Adódik a kérdés, hogy miért ne? Vajon mi lehet a bajuk a keresz-tyén egyházaknak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzé-sének és felszámolásának a kérdésével?

A római katolikus-, az evangélikus-, a görög-katolikus-, a pra-voszláv-, a református-, a csehtestvér-, a metodista-, a baptista-, az ókatolikus-, az apostoli- és a hetednapi adventista egyház szlovákiai vezetői, nyilatkozatukat azzal indították, hogy korunk gyakorlatá-ban nagy hangsúlyt fektetünk az individuumra, és az egyén jogainak, személyes fejlődésének és érdekeinek biztosítása, a társadalomra néz-ve negatív jelenségeket is előhozott. Ha az emberre úgy tekintünk, mint Isten teremtményére, akkor minden ember különálló egyéni-ség, de ugyanazon emberi méltósággal rendelkezik. Az Isten közös-ségekbe teremtette az embert, s a közösségeken belül az erőszak soha nem megoldás a problémára. Az egyházi nyilatkozat rámutat, hogy

Somogyi Alfréd: Az Isztambuli Egyezmény egyházjogi értékelése 103TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/2102

az Isztambuli Egyezmény a családon belüli erőszak gyökereit a nemi szerepekkel kapcsolatban kialakult társadalmi sztereotípiákban lát-tatja. A megoldást pedig ott keresi, hogy a biológiai nemek mellett figyelembe kell venni a társadalmi nemek meglétét is. Az Egyezmény a „nem” fogalmát a társadalomban kialakított szerepek, viselkedési minták és meghatározott attribútumok alapján definiálja, de nem a történelem során megszokott módon, hanem visszafelé. Leegyszerű-sítem: nem a nők töltik meg valós tartalommal a nőkkel kapcsolatban megfogalmazott társadalmi szerepet, és nem a férfiak töltik meg va-lós tartalommal a férfiakkal kapcsolatban megfogalmazott társadal-mi szerepet, hanem létezik egy nemektől független és afölött álló „női szerep” és „férfi szerep”, amit az tölt be, aki – egyéni döntése nyomán – úgy él. Erre az alapelvre épít az Isztambuli Egyezmény. Ez az ala-pállás pedig – a szlovákiai keresztyén egyházak látása szerint – a gen-der elmélet térhódítása és a klasszikus keresztyén családmodell fel-számolása előtt tárja ki a kapukat. Az egyházi nyilatkozat arra is rámutat, hogy az egyezmény csak a nők – s részben a gyermekek el-leni – erőszakról beszél, holott egy családban erőszak áldozata lehet minden sebezhető és kiszolgáltatott ember. Az egyházi nyilatkozat fontos tétele, hogy a keresztyénség a nemek közötti egyenlőséget hir-deti, s az egyházak is kiállnak a nők elleni erőszak felszámolása mel-lett, de nem tudnak egyetérteni olyan ideológiákkal, amelyek az egyenlőséget egyformaságként tüntetik fel és megkérdőjelezik a férfi és nő közti – Istentől adatott – különbségeket is. Fontos tétele az egy-házi nyilatkozatnak az is, hogy eredendően létezik férfi identitás és női identitás, amit az ember nem meghatároz magára nézve, hanem felfedez önmagában. Erre építve tudja kimondani a keresztyénség azt, hogy maga a házasság egy férfi és egy nő kapcsolatából jöhet csak létre.

Vagyis az Isztambuli Egyezmény, a keresztyénség felfogásában igazságként és Istentől való adottságként meglévő jelenségeket értel-mez újra.

Ez az első olyan nemzetközi egyezmény, ami a biológiai nemeken túlmenően a társadalmi nem kategóriáját is figyelembe veszi és sajá-tos szerepeket és viselkedési formákat kapcsol a nőkhöz és a férfiak-

hoz. Saját értelmezésként mondom, hogy kénytelen ezt megtenni, ugyanis e nélkül nem tudná meghatározni a nők elleni erőszak meg-nevezhető bűncselekményeit, mint például a női nemi szerv meg-csonkítását, a kényszerházasságot, a fenyegető zaklatást, a kényszera-bortuszt és a kényszersterilizációt. Társadalmi szervezetek is hallatták a hangjukat az Egyezménnyel kapcsolatban, és – ugyancsak leegy-szerűsítve – a baloldali, liberális és feminista értékrendhez kötődő szervezetek üdvözölték és úttörő dokumentumnak nevezik, míg a jobboldali, keresztyén-konzervatív, nem feminista értékrendhez tar-tozó szervezetek bírálják és egyoldalúnak tartják az Egyezményt. Az ő térfelükről idézek két észrevételt: „hogy mi számít nők elleni erő-szaknak? Ezt nagyjából olyan „szakmai” magaslaton állapítja meg az egyezmény, ahogy a nácik annak idején megállapították, ki zsi-dó: aki szerintük az. A nők elleni erőszakot nemi alapú erőszaknak nyilvánítja, ha abban az erőszaktípusban felülreprezentáltak a nők”.1 „Az egyezmény olyan radikális feminista alapokra építkezik, amely a nőket általánosságban elnyomott áldozatként, míg a férfiakat elnyomóként, erőszakos bűnelkövetőként láttatja. Az egyezmény szö-vege több mint hatvan ponton nemi alapon diszkriminatív kitételeket tartalmaz, így a jogegyenlőséghez és az egyenlő bánásmódhoz fűződő alapvető emberi jogokat sért”.2

Ez volt az az információ, ami felkeltette az érdeklődésemet, s elő-vettem magát az Isztambuli Egyezményt. A továbbiakban tehát „ad fontes”, az egyezmény magyar szövegéből kiindulva szeretnék szólni.

Pozitív alapvetésnek tartom azt a látást, hogy az Egyezmény sze-rint a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak nem magánügy. Ezzel teljes mértékben egyet érthetünk, hiszen a bűn soha nem ma-gánügy. Láthatjuk Ákán példájából, vagy a korinthusi gyülekezethez szóló páli intések sorában is, hogy a bűnnek közösségi következmé-nyei is vannak. Igazat kell adnom azoknak a kritikáknak, amelyek az Isztambuli Egyezményt egyoldalúsággal illetik.

1 https://pestisracok.hu/barmelyik-ferfibol-egy-pillanat-alatt-bunozot-kreal-hat-az-isztambuli-egyezmeny/

2 http://www.ferfihang.hu/2017/02/19/igy-diszkriminalja-magyarorszagon-a-ferfia-kat-a-radikalis-feminista-isztambuli-egyezmeny/


Megszámoltam, hogy a szövegben 84x szerepel a „nő” kifejezés és ebből legalább 38 esetben olyan szövegösszefüggésben, hogy a nő az erőszak áldozata. Ez 45%-ot jelent. A „férfi” szó 17x szerepel a magyar szövegben és ebből legalább 9 esetben olyan szövegösszefüggésben, hogy a férfi az erőszak elkövetője. Ez 52%-ot jelent.

A mi keresztyéni tanításunk és egyáltalán a Szentírás alapján nem tudjuk alátámasztani ezt az állítást és elfogadni sem tudjuk azt, amit az Egyezmény sugall, hogy a nők áldozat-típusok, a férfiak pedig erő-szaktevő típusok, legalábbis a nagy számok törvénye szerint. Az egy-házi jogalkotás mindeddig az egyenlőség elvéből indult ki, arra ala-pozva, hogy „Amikor Isten megteremtette az embert, Istenhez hasonlóvá alkotta. Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és ember-nek nevezte őket teremtésük napján” (1Móz 5,1-2). Az Istentől rendelt egyenlőséget – általános társadalmi tanítást és értékrendet tekintve – még akkor sem illik felborítani, ha azt a pozitív diszkrimináció szándékával tennének. A Szentírás a bűnt bűnnek tartja, függetlenül attól, hogy az elkövető férfi-e vagy nő. Egy pici cinikus rosszindulat-tal szólva, az Isztambuli Egyezmény alapján, Ananiás meghalhatott a csalásáért, de Szafirának elég lett volna csak lebénulnia, mert ő nem férfi, hanem nő.

De komolyra fordítva a szót, álljon itt néhány valóban elgondol-kodtató állítás az Egyezményből.

Már a Preambulumában is találunk olyat, amivel keresztyén em-berként nehezen tudunk azonosulni: „a nők és a férfiak közötti jogi és tényleges egyenlőség megvalósítása a nőkkel szembeni erőszak meg-előzésének kulcsfontosságú eleme”. Ez az állítás azt sejteti, hogy a jogi és a tényleges egyenlőség a kulcs a megelőzéshez. Vagyis ha tényleg egyenlőek lesznek a nők és a férfiak, akkor önmagától kevesebb lesz az erőszak. Mi pedig azt valljuk, hogy emberi erővel, hozzáállással, teljesítménnyel, egyenlőséggel nem tudjuk enyhíteni vagy csökkente-ni a bűnt, hanem – káténk tanítása szerint – azt napról napra szapo-rítjuk. Akár egyenlőek vagyunk, akár nem. Nem beszélve arról, hogy a Szentírásban pontosan meghatározott szerepekről is olvasunk, amikor a férj és feleség kapcsolatáról olvasunk az Újszövetségben. A

feleségekkel kapcsolatban3: a Kolossé levélben, a Tituszhoz írott leve-lében és Péter 1. levelében; a férjekkel kapcsolatban4 pedig az Efezusi levélben, és ugyancsak a Kolossé levélben és Péter 1. levelében. Egy-házunk Alkotmánya nem tesz különbséget férfi és nő egyháztag kö-zött. Igaz, nem írja le, nem mondja ki az egyenrangúságot, mert azt természetesnek tartjuk. A szolgálattétel szintjén azonban kimondta, hogy „Az egyházi szolgálatban a nők és a férfiak egyenrangúak”.5

Az Isztambuli Egyezmény Preambulumának egy másik állítása is megüti a keresztyén ember fülét: „a nőkkel szembeni erőszak a nők és a férfiak közötti, történelmileg kialakult egyenlőtlen erőviszonyok megnyilvánulása, amelyek a férfiak részéről a nők feletti uralkodás-hoz és a nőkkel szembeni megkülönböztetéshez, valamint a nők teljes érvényesülésének megakadályozásához vezettek”. Igen, volt ilyen és számos vallásban, vagy kultúrában ma is létezik ez a megkülönböz-tetés. A mi református keresztyén felfogásunk és mai kegyességi gya korlatunk azonban túllépett ezen az időszakon. A fent hivatkozott igehelyek bár azt mondják, hogy „asszonyok, engedelmeskedjenek a férjüknek”, de az engedelmesség nem jelent alá- és fölérendeltséget,

3 „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban” (Kol 3, 18.) „asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem enge-

delmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt” (1Pét 3,1-4.)

„Az asszonyok szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét” (Tit 2, 4-5).

4 „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte” (Ef 5, 25.)

„Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák” (Kol 3,19,) „És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb

féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba” (1Pét 3,7.)

„Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti” (Ef 5, 28-29.)

5 A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Alkotmánya 15.§ (2) bek.


főleg nem a férfiak nők fölötti uralkodását és a nők érvényesülésének megakadályozását.

Furcsa olvasni egy olyan megfogalmazást az egyenjogúságot szor-galmazó európai dokumentumban, hogy „olyan Európa megterem-tésére törekedve, amely mentes a nőkkel szembeni erőszaktól és a kapcsolati erőszaktól”. Keresztyén emberként én olyan Európa meg-teremtésére törekszem, ami mentes, nemcsak a nőkkel szembeni, ha-nem a férfiakkal szembeni erőszaktól is.

Az Egyezmény – mint fentebb már jeleztük – definiálja a „nem” fogalmát is. Az eredeti angol nyelvű szövegben itt a „gender” szó sze-repel, vagyis a „társadalmi nem”. Az I. fejezet 3. cikkének c) pontja így szól: „nem: azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint”. Első hallásra jól hangzik, de ha elkezdjük értelmezni a definíciót, rá-jövünk a buktatójára. A nem (nemiség), ezek szerint, nem az Istentől kapott, megváltoztathatatlan állapot, hanem egy „szerep”, viselkedé-si forma”, amit be lehet tölteni. És végeredményben mindegy, hogy ezt a szerepet ki tölti be. Sarkítva: nem a neme határozza meg a szere-pét, hanem a szerep betöltése adja meg a nemét. Két szélsőséges pél-dát mondanék: Megszokott és illendő dolog, hogy a hölgyekkel előzé-kenyek vagyunk és előre engedjük őket. Ez a férfi viselkedési formája. A definíciót alapul véve: ha egy nő nyitja ki az ajtót és előre engedi a férfit, akkor ő ebben a szerepében férfi. A másik hasonlat: a nemek meghatározása – az Egyezmény szerint – a szereptől és a formától függ, nem pedig attól, hogy azt ki tölti be. Vagyis ha egy üres sörösü-vegbe vizet töltünk, akkor az sör lesz. De ha bort töltünk bele, az is sör lesz. Mivel az üveg határozza meg a tartalmát. Sántító hasonlatok, de a definíció értelmezése ezt mutatja. És ezzel a keresztyén értékrend nem tud azonosulni. Ugyanis az a tény, hogy a társadalmi szerep és funkció határozza meg a nemet, teljes mértékben ellentétes a bibliai alapvetéssel és az Isten teremtő rendjével, ami szerint az embert férfi-vá és nővé teremtette. Így ezt a fajta nemi definíciót az egyházi jogal-kotás sem tudja figyelembe venni.

Aggályosnak tartom az Egyezmény 4. cikke 3. bekezdésében fog-laltakat, miszerint: „Ezen Egyezmény rendelkezéseinek, különösen az áldozatok jogainak védelmét szolgáló intézkedéseknek a végrehajtását a részes felek kötelesek biológiai nemen, társadalmi nemen, származá-son, bőrszínen, nyelven, valláson, politikai vagy más véleményen, nem-zeti vagy társadalmi származáson, nemzeti kisebbséghez való tartozá-son, vagyonon, születésen, szexuális irányultságon, nemi identitáson, életkoron, egészségi állapoton, fogyatékosságon, családi állapoton, mig-ráns vagy menekült jogálláson vagy más jogálláson alapuló megkülön-böztetés nélkül biztosítani”. Ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy a ra-tifikáló országok az Egyezmény tartalmát érintő kérdésekben kötelesek figyelmen kívül hagyni a vallási aspektust. Konkrétan az erőszak áldozatai esetében ez a kérdés valóban irreleváns, de egy olyan utat nyit meg, ami a világi hatalomgyakorlás számára szabad kezet adhat az egyházi előírások, törvények, szabályos, sőt hitelvi igazságok, figyelmen kívül hagyására. Ismét egy sántító példa: a római katolikus egyház – mivel csak minősített esetekben ismeri el a házasság felbon-tását – nem szokta vállalni a második házasságkötést abban az eset-ben, ha az elvált fél első házassága katolikus szertartás szerint történt. Ugyanakkor az illetőnek – államjogi alapokon – joga van másodszor is házasságot kötnie. Tudom, hogy a fönti rendelkezés nem erről szól, de a rendelkezés nyomán – elvileg – születhet majd valamikor olyan világi szabályozás, ami elvárja a katolikus egyháztól, vagy kötelezi a katolikus egyházat arra, hogy változtasson ezen a szabályozásán.

A 6. cikk szerint: „A részes felek vállalják, hogy az Egyezmény ren-delkezéseinek végrehajtásába és hatásuk értékelésébe beillesztik a nemi dimenziót, továbbá előmozdítják és hatékonyan érvényesítik a nők és a férfiak közötti egyenlőségre, valamint a nők helyzetének meg-erősítésére irányuló szakpolitikákat”. Két észrevételem van ezzel kap-csolatban. Az egyik, hogy a ratifikáló államok az Egyezmény hatása-inak értékelésébe beillesztik a nemi dimenziót. Vagyis az adott erőszakos helyzetek értékelésénél nem a bűncselekmény ténye lesz a meghatározó, hanem figyelembe kell venni az elkövető nemét is. Azt a nemet, amit saját maga választott önmagának. Nagyon vékony jég-re tévedtünk. Mi van akkor, ha egy – önmagát nőnek definiáló – 120


kilós szőrös, szakállas, hím ivarszervekkel rendelkező ember (mert nem mondhatom rá, hogy férfi), fajtalankodik egy kiskorúval? A vi-lági bíróság férfiként, vagy nőként fog rá tekinteni? Férfiak börtönébe kerül, vagy női börtönbe? Szerencsére ezt az életterületet az egyház-jognak nem kell szabályoznia!

A másik: „a nők helyzetének megerősítése”. Személyválogatásnak könyvelem el azt, hogy egy szakpolitika kidolgozásánál a „nők hely-zetének megerősítésére” kell törekedni. Főleg úgy, hogy a nő női mi-voltát nem a biológiai neme, hanem a saját maga választotta társadal-mi neme határozza meg.

A 7. cikk a ratifikáló országok jogalkotásával kapcsolatban mond ki rendelkezéseket. A 3. bekezdés így szól: „Az e cikk alapján hozott intézkedésekben adott esetben az összes érintett szereplő, így kormány-zati szervek, nemzeti, regionális és a helyi parlamentek és hatóságok, nemzeti emberi jogi intézmények és civil társadalmi szervezetek is részt vesznek”. Ezzel csak a bajom, hogy az egyházat kihagyták. Vagyis az emberélet erkölcsi térfelén, és a nyilvánvaló bűn kérdésé-ben mindenki véleményére kíváncsi lesz a társadalom és mindenkit meghallgat, csak az egyházat nem. Azt meg sem kérdezi! S itt súlyos veszélyt látok. Hiszen az egyházjog ismeri az erkölcsi vétséget. Mi lesz akkor, ha a világi szabályozás és az egyházi szabályozás ebben a kér-désben nagyon el fog távolodni egymástól?

A 9. cikket egyenesen az egyházakat diszkrimináló normának tartom. Így szól: „A részes felek minden szinten elismerik, ösztönzik és támogatják a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem terén tevékeny-kedő nem kormányzati szervezetek és civil társadalom munkáját, és hatékony együttműködést alakítanak ki ezekkel a szervezetekkel”. Mi van azokkal az egyházi szeretetszolgálati intézményekkel, amelyek ezen a területen működnek? Például az egyházi anyaotthonokra gon-dolhatunk. Vagy védett hajlékokra, ahol az erőszakot szenvedett édesanya oltalmat talál gyermekével együtt? Az egyház ezek szerint nem partner. Mert az egyház az nem NGO és nem is civil szervezet.

Az általános kötelezettségek sorában, az Egyezmény szövege – a 12. cikk 3. bekezdésében – ilyet is tartalmaz: „A jelen fejezet alapján tett intézkedéseknek figyelembe kell venniük és kezelniük kell a külö-

nös körülmények miatt kiszolgáltatottá vált személyek különleges szükségleteit, és az áldozatok emberi jogait kell középpontba helyezni-ük”. A „különös körülmények miatt kiszolgáltatottá vált személy” megfogalmazással van bajom. Az Egyezmény tartalmi összefüggésé-ben gondolkodva, ugyancsak egy szélsőséges példa. Létezik egy egy-ház által fenntartott menedékház, ahol a valóban kiszolgáltatott hely-zetben lévő emberek kapnak oltalmat. Bekerül ide egy önmaga nemét szerető férfi prostituált, akinek vannak a saját nemét érintő „különle-ges szükségletei”. Tolerálhatja-e ezt egy keresztyén egyházi intéz-mény? De nem kell idáig elmenni gondolatainkban. Az Egyezmény mondanivalójának analógiája: egy egyházi hajléktalanszálló kidob-hatja a házirendjét, mert az alkoholista csavargónak „különleges szükséglete” a fél liter pálinka... És részegen is, hangoskodva is, házi rendet megsértve is ellátást kell kapnia, mert az intézkedéseknél fi-gyelembe kell venni az ő szükségleteit.

A 14. cikk 1. bekezdése a fiatalság nevelésével kapcsolatban fogal-maz meg követelményrendszert. „A részes felek adott esetben megte-szik a szükséges lépéseket, hogy az oktatás minden szintjén a tanulók változó képességeihez igazított tananyagot illesszenek a hivatalos tan-tervekbe olyan témákban, mint a nők és a férfiak közötti egyenlőség, a sztereotípiamentes nemi szerepek, a kölcsönös tisztelet, az erőszak-mentes konfliktusmegoldás a személyközi kapcsolatokban, a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak, és a személyi sérthetetlenséghez való jog”. Vajon ez az elvárt tananyag mennyire lesz összhangban a férfi-ról, nőrős, családról szóló hittanoktatási tartalommal? Hogyan tudja majd az egyház a saját berkeit Szentírási alapokon tartani, ha az „ok-tatás minden szintjén”, az egyházi iskolákban is, az Egyezmény alap-ját képező ideológiai szerint kell majd beszélni férfiról, nőről és csa-ládról?

Számomra furcsa rendelkezésnek tűnik a 17. cikk 1. bekezdése, amely szerint „A részes felek arra ösztönzik a magánszektort, az infor-mációs és kommunikációs technológiai szektort, valamint a médiát — a véleménynyilvánítás szabadságát és függetlenségüket kellően tiszte-letben tartva —, hogy vegyenek részt a szakpolitikák kidolgozásában és végrehajtásában, valamint dolgozzanak ki iránymutatásokat és önsza-


bályozó normákat a nőkkel szembeni erőszak megelőzése és méltóságuk tiszteletben tartásának növelése érdekében”. Hogyan fog kinézni egy társadalom közerkölcse, hogyha az „Éjjel nappal Budapest” című va-lóságshow-t sugárzó csatorna részt kell, hogy vegyen – kormányzati felkérésre – az erőszak megelőzését célzó szakpolitika kidolgozásában és végrehajtásában? Érzésem szerint az Egyezménynek ez a pontja vagy kecskére bízza a káposztát, vagy megpróbálja leszoktatni a rókát a tyúklopásról. Komolyra fordítva: a profitorientált magánszektor és kommunikációs szektor (a média), vajon milyen érdekek okán vált er-kölcsi tekintéllyé egy ilyen tartalmú szakpolitika kidolgozására?

Az Egyezmény 28. cikkében foglaltakat is idézem, mert ennek is lehetnek egyházjogi áthallásai. „A részes felek megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a belső jog alapján bizonyos szakemberekre vonatkozó titoktartási szabályok ne akadályozzák az érintett szakembereket abban, hogy megfelelő körülmények között be-jelentést tegyenek az illetékes szervezeteknél vagy hatóságoknál, ha alapos okkal úgy vélik, hogy a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó súlyos erőszakos cselekményeket követtek el vagy további súlyos erő-szakos cselekmények elkövetése várható”. Úgy gondolom, hogy a pa-pok és a lelkészek nem lesznek „bizonyos szakemberek” a rendelke-zésben foglaltak szerint. De ha rést lehet ütni az orvosi titoktartáson, vagy a pszichológusi diszkréción, akkor utóbb a gyónási titok és a lelkigondozói beszélgetés diszkréciója sem marad érintetlenül.

Az Egyezmény hatálybalépése esetén, úgy gondolom, érinteni fogja egyházainkat a 32. cikkben foglalt rendelkezés. „A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biz-tosítása érdekében, hogy a kényszer hatására kötött házasságok az ál-dozatra háruló indokolatlan pénzügyi vagy adminisztratív teher nél-kül megtámadhatók, megsemmisíthetők vagy felbonthatók legyenek”. Egy olyan házasság esetében, ahol a menyasszony áldott állapotban mondta ki az igent – amennyiben idővel megromlik a házasság – elég lesz kimondani a bűvös szót: „kényszerházasság”. S az egyik házas-társnak zöld útja van a menekülésre, a másiknak meg ott marad egy jókora bélyeg a homlokán. Nem tudom, mit fog kezdeni ezzel a jelen-séggel az egyházi szabályozás.

A 48. cikk 1. bekezdése is elgondolkodtató szabályozást tartal-maz. „A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intéz-kedéseket, hogy megtiltsák a kötelező alternatív vitarendezési eljáráso-kat, ideértve a közvetítést és a békéltetést is, a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájával kapcsolatban”. Megtiltani a békéltetést. Ismét csak nem tudom, hogy hogyan fog ehhez viszo-nyulni az egyházi szabályozás. Egészen biztos, hogy egy megerősza-kolt nő csak nagyon nehezen tud megbocsátani a megerőszakolójá-nak. De a mi igei tanításunk szerint ezt kellene elősegíteni. Az Egyezmény pedig megtiltja a békéltetést. Ismét egy olyan területet nyit meg előttünk, ahol a keresztyén egyház – nem konkrétan az adott ügyben, de – hosszútávon visszahúzódásra lesz kényszerítve.

Az 54. cikk, a nyomozás és bizonyítás ügyében tartalmaz érdekes dolgot: „A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más in-tézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a polgári vagy a bün-tetőeljárásokban az áldozat szexuális előéletével vagy magatartásával kapcsolatos bizonyítékokat csak akkor engedélyezzék, ha azok a tárgy-hoz tartoznak és szükségesek”. Egy nyilvánvalóan züllött erkölcsű ember esetében, nem kell kimondani és figyelembe venni az ő züllött erkölcsű életét, ha erőszak áldozata lesz. Innentől kezdve nincs kihívó magatartás, nincsenek előzmények és körülmények, csak az adott eset létezik egy gonosz elkövetővel és egy szegény áldozattal.

ZárszóAz utóbbi időben sokat emlegetett Isztambuli Egyezmény, tehát

valóban hagy kérdőjeleket maga után. Szeretném tisztázni, hogy a nők elleni erőszak szankcionálását magam is támogatom, csakúgy, mint az erőszak megelőzésére irányuló szándékokat. Ám ez az Egyez-mény – a nők elleni erőszak ügyének leple alatt – olyan definíciókat, elveket és megoldási konstrukciókat tartalmaz, amelyek preceden-sértékűek, és más élethelyzetekben, vagy más magatartásszabályok esetében, ezek analóg használata kimondottan alkalmas lesz a ke-resztyén egyház szolgálati területének beszűkítésére, szabadsága álla-milag való korlátozására és bibliai tanításának megbélyegzésére.


A legnagyobb veszélyforrást a nemek definiálásában látom, s ab-ban, hogy a nem meghatározása nem az isteni rend, nem a természe-ti törvény, nem a biológiai adottság alapján, hanem az emberi jogok közé helyezett öndefiníció alapján történhetik. Ezzel az ember isteni szerepkörbe kerül, mert nem az lesz az igaz, amit az Isten tett vele, hanem az, amit a szuverén egyén önmagáról állít. S ha ez így van, akkor már nem Isten teremtménye vagyok a társadalom szemében, hanem az önmagam kreációja. Ez a vonat az első állomásán a bibliai családmodellt fogja felszámolni, másodikon a személyes felelősséget, s előbb utóbb elérkezik majd az ember identitását teljes mértékben kiradírozó állomásra is.

Ebben az összefüggésben nincs eszköze az egyházjognak a romlás megállítására. De az Istennek van!

Felhasznált irodalom1. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Hatályos Egyházi Jogszabályok

Hivatalos Gyűjteménye. http://reformata.sk/data/documents/2017/02/20/Torvenytar-2017-1.pdf

2. Az Isztambuli Szerződés: https://nokert.hu/sze-20160720-0010/1466/1/az-isztambuli-egyezmeny-szovege-magyar-nyelven

3. Dr. Gyöngyösi Zoltán: az Isztambuli Egyezmény alapelvei. http://www.jogiforum.hu/f i les/publikaciok/gyongyosi_zoltan__isztambuli_egyezmeny_alapelvei[jogi_forum].pdf

4. http://www.ferfihang.hu/2017/02/19/igy-diszkriminalja-magyarorszagon-a-ferfiakat-a-radikalis-feminista-isztambuli-egyezmeny/

5. https://felvidek.ma/2018/02/szlovakia-egyelore-nem-ratifikalja-az-isztambuli-egyezmenyt/

6. https://nokert.hu/k-06302015-2359/1474/1/bantalmazo-hatosagok-bekes-dora-beszede-angyalhir-2015

7. https://nokert.hu/sze-20160720-0010/1466/1/az-isztambuli-egyezmeny-szovege-magyar-nyelven

8. https://pestisracok.hu/barmelyik-ferfibol-egy-pillanat-alatt-bunozot-krealhat-az-isztambuli-egyezmeny/

9. https://ujszo.com/isztambuli-egyezmeny 10. Lévai Attila: A vallási, az egyházi és a lelkészi identitás aktuális kérdései. 1.

vyd. Szentendre: Tillinger Péter műhelye, 2016. 11. Lévai Attila: Aki követ dobott az állóvízbe: 500 év Európa történetében.

Kálvinista Szemle. Évf. 88, sz. 2., 2017.12. Somogyi Alfréd: Az identitás. In: A vallási, az egyházi és a lelkészi identitás

aktuális kérdései. Szentendre: Tillinger Péter műhelye, 2016.

Petheő Attila:A magyarországi politika folytonossága az első világháború utáni Csehszlovákiában

A tárgyalt időszak Tisza Kálmán bukásával1 vette kezdetét, hiszen hosszú távon senki sem akadt, aki a belső nyugalmat tartósan bizto-síthatta volna. A Szabadelvű Párt erejét az agráriusokkal folytatott vita gyengítette, míg egy része a régi tagoknak új pártokat hozott lét-re. A Függetlenségi Párt radikális hangja megkopott. A millenniumi átmeneti politikai békét követően látványosan egymásnak feszültek a társadalmi, gazdasági és nemzetiségi ellentétek. 1895 januárjában lé-pett a politika színpadára a Katolikus Néppárt Zichy Nándor gróf vezetésével. Ők hangosan követelték a tőke jelentősebb megadóztatá-sát, a gazdaközösség érdekeinek hatékonyabb védelmét, valamint az igazságosabb adórendszert.2 Nagyarányú szervezkedésbe fogtak, fő-képpen a katolikus magyar, szlovák és német településeken, azonban a Néppárt fennállásának mintegy két évtizede alatt sok eredményt nem sikerült elérniük.

A Szabadelvű Párt 1898-ban szakadt, hiszen az Ausztriával való gazdasági viszony rendezése kapcsán kialakult vita miatt Szilágyi Dezső, Csáky Albin és ifj. Andrássy Gyula gróf kivált a politikai tö-mörülésből. Ennek ellenére a párt az 1901-es képviselőválasztásokon látványos győzelmet aratott. Később, 1903-ban Apponyi Albert is ki-lépett. 1904-ben a Szabadelvű Párt parlamenti ellenzékét a következő pártok alkották: a Kossuth Ferenc és Ugron Gábor vezette Független-ségi Párt, a Katolikus Néppárt, Bánffy Dezső Új Pártja, Vázsonyi Vil-mos Demokrata Pártja és Apponyi Albert Nemzeti Pártja. Az 1905-ös választásokon a kormányzó Szabadelvű Párt 159, a Függetlenségi Párt 166, a Katolikus Néppárt 25, az Új Párt 13, a Demokrata Párt 12 képviselői helyet szerzett. Rajtuk kívül a nemzetiségek 10 (köztük

1 Tisza Kálmán 1890. március 8-én nyújtotta be lemondását.2 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora I.. Magyarország története 1867-1918, Bp.,

1934.323-325.

Petheő Attila: A magyarországi politika folytonossága az első világháború ... 115TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/2114

volt Milan Hodža), míg a párton kívüliek 9 mandátumot szereztek.3 A választási vereséget követően, 1906 tavaszán a Szabadelvű Párt, harmincegy évi fennállás után feloszlott.4 A koalíciós kormány meg-alakulása jelezte azt is, hogy a Monarchia túljutott belső válságának mélypontján.5 Ebben az időszakban a legnagyobb konfliktusforrást a házszabály-módosítás elfogadása jelentette.

Erre az időre tehetjük a munkásmozgalom megerősödésének in-dulását. Az országban a századfordulóra, egymillióra tehetjük a gyá-rakban, nagyüzemekben dolgozók számát. A szakmunkások köré-ben egyre nagyobb arányban lehetett látni a korábbi német dominancia helyett magyarokat és a nemzetiségek képviselőit.6 Az országban a szakszervezeti munkánál – aminek fejlettsége a Monar-chia osztrák területein kiváló volt – sokkal egyszerűbbnek tűnt a po-litikai szerveződés. A munkásvédelmi reformok Magyarországon tulajdonképpen az 1890-es évekig teljesen hiányoztak. A szakmun-kások bére elmaradt a nyugati társaikétól, hosszabb volt a munkaidő, nem volt átfogó egészségügyi- és balesetbiztosítási rendszer. Az álta-lános, egyenlő, titkos választójog törvénybe iktatása útján megnyílt az út előttük is. 1890-ben megalakult a Magyarországi Szociálde-mokrata Párt. A baloldali tömörülés ideológiai szócsöve a Népszava lett, amely 1905-től napilappá vált, és év végére 11.000 előfizetője lett a 25.000 példányban megjelenő lapnak.7 A századforduló bonyolult belpolitikai viszonyaihoz nem értettek, ami szűkítette társadalmi bá-zisuk növelésének lehetőségeit. Választójog hiányában ekkor még nem juthattak parlamenti képviselethez. Hosszú ideig Garami Ernő és Weltner Jakab vezette a parlamenten kívüli Magyarországi Szoci-áldemokrata Pártot. 1903-ban programjukban már kiálltak az általá-nos, egyenlő, titkos választójog törvényesítése mellett minden 20 éven felüli polgár számára. Követelték minden nemzet egyenjogúsí-

3 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora II.. Magyarország története 1867-1918, Bp., 1934.60-61.

4 Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1987., Akadémiai Kiadó, Bp.,1987. 66.5 Galántai József: A Habsburg Monarchia alkonya, Kossuth, Bp., 1985.274-275.6 Horváth Zoltán: Magyar századforduló, Gondolat, Bp., 1974.134-136.7 Horváth Zoltán: Magyar századforduló, Gondolat, Bp., 1974. 139.

tását, az állandó hadsereg eltörlését, a nyolcórás munkaidő bevezeté-sét, a sajtó- és a gyülekezés szabadságát, az állam és az egyház szétvá-lasztását, a kötött birtokok intézményének megszüntetését.

Az agrármozgalmak is az 1890-es évek elején kezdtek szerveződ-ni. Az agrárszocialista mozgalmak Békés-, Csanád- és Csongrád me-gyéből indultak, hiszen itt – többi országrészhez képest – hamarabb vette kezdetét a parasztság felbomlásának folyamata. A jobbágy-fel-szabadítás az ezeken a területeken élő parasztságot, a nagybirtokok közé ékelődve, többségében saját föld- és munkaalkalmak nélkül ta-lálta. Az aratás, a cséplés munkafolyamatai lerövidültek, így munka nélkül az élet is nehezebbé vált számukra. Első vezérül Szántó Kovács Jánost választották a Viharsarokban, majd Várkonyi István, Szabolcs és Szatmár megyében, illetve a Nyírségben indított hasonló mozgal-mat.8 Ő alapította meg 1897-ben az első magyarországi parasztpártot Független Szocialista Párt néven. Elkerülhetetlennek tartották a föl-dosztás megvalósítását, követelték a száz holdon felüli földbirtokok állami tulajdonba vételét, a cselédviszony eltörlését és a progresszív adózást. Amint látjuk, kezdetben a parasztság önálló politikai szer-vezkedését nem a birtokos parasztság, hanem az agrárszegénység kezdeményezte. 1906-ban Békéscsabán a szlovák gyökerű, de magát magyarnak valló országgyűlési képviselő, Áchim L. András megala-pította a Magyarországi Független Szocialista Parasztpártot. Agrár-programjában a jövőt a tízezer, majd az ezer holdon felüli birtokok parcellázásában, így a kisbirtokok számának gyarapításában látta.9

1907-ben, a „Lex Apponyi”10 elfogadása után felerősödött a horvát és más nemzetek obstrukciója, majd Andrássy Gyula, belügyminisz-terként beterjesztett plurális választójogi javaslata és a közigazgatás decentralizálására és a területi autonómiák kiszélesítésére vonatkozó javaslata kapcsán elkezdődött a teljes széthullás a kormányban, s

8 Horváth Zoltán: Magyar századforduló, Gondolat, Bp., 1974.100.9 Horváth Zoltán: Magyar századforduló, Gondolat, Bp., 1974. 369-371.10 Ez a törvény kimondta, hogy minden iskolában – függetlenül attól, hogy ki a fenn-

tartója és milyen oktatási nyelvet használ – tanítani kell a magyar nyelvet.


azon belül elsősorban a Függetlenségi Párt indult bomlásnak.11 1908-ban Szappanos István és Nagy György megalakította a Függetlenségi és 48-as Balpártot, amellyel a koalícióból kiábrándult közép- és kispolgárságot kívánták megszólítani. 1907-ben a Katolikus Nép-pártból kivált az Országos Keresztény-szocialista Párt, Giesswein Sándor vezetésével, aki már 1905-ben keresztyényszociális program-mal került a parlamentbe magyaróvári jelöltként. A párt a gazdaság keresztyén szellemű megújítását hirdette, és következetesen vallotta, hogy a szociális reformok csak demokratikus feltételek között való-síthatók meg, ehhez pedig szükséges az általános, egyenlő és titkos választójog.12 Ennek előzménye volt az 1903-ban alakult Keresztény Szociális Egyesületek Országos Szövetsége. Gróf Szapáry Pál támoga-tásával 1910-ben A Nép címmel lapot is indítottak.13

1909 végén Nagyatádi Szabó István megalapította az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártot. Ez bizonyult a leghosszabb éle-tűnek az összes agrárpárt közül. Programjában az általános, egyenlő, titkos választójogot, a progresszív adózást, a latifundiumok és holtké-zi birtokok állami megváltását szorgalmazta.14

Ugyanebben az évben szakadt végleg kétfelé a Függetlenségi Párt, amelyhez az Osztrák–Magyar Bank szabadalmának kérdése vezetett. Justh Gyula és Holló Lajos az ún. „bankcsoporttal” kilépett, megtar-tották a Függetlenségi és 48-as Párt nevet, míg Kossuth Ferenc és Ap-ponyi Albert megváltoztatott néven, Negyvennyolcas Függetlenségi Kossuth Pártként folytatta a politizálást. Ezt az eróziót látva, a Sza-badelvű Párt tagjai szervezkedésbe kezdtek, és 1910 elején Tisza Ist-ván vezetésével létrehozták a Nemzeti Munkapártot. Ennek vezetői a Nemzeti Társaskörből, illetve az éppen feloszlott Alkotmánypárt egyes vezetői közül kerültek ki.

11 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora II.. Magyarország története 1867-1918, Bp.1934. 163-165.

12 Horváth Zoltán: Magyar századforduló, Gondolat, Bp., 1974. 504-511.13 Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon (1890-1950), Kossuth, Bp.,

1977.83-86.14 Horváth Zoltán: Magyar századforduló, Gondolat, Bp., 1974. 374.

A dualizmus történetének utolsó képviselőválasztásán a Nemzeti Munkapárt 258, a Negyvennyolcas Függetlenségi Kossuth Párt 55, Függetlenségi és 48-as Párt 41, a Katolikus Néppárt 13, a párton kí-vüliek 10, a nemzetiségiek 8, az Országos Függetlenségi 48-as Gazda-párt 3, míg a demokraták 2 mandátumot szereztek.15

A Függetlenségi és 48-as Párthoz csatlakozott az agrárius mozga-lom kiszélesítését zászlajára tűző gróf Károlyi Mihály. Ezzel közel egy időben a korábban radikális baloldali Nagy György 1912-ben mega-lapította az ország államformáját megváltoztatni hivatott mozgal-mát, a Magyar Köztársasági Pártot. Erre való későbbi reakcióként született meg a királyság intézményének védelméről szóló törvény 1913-ban.

1914-ben alakult az Országos Polgári Radikális Párt, amely az ál-talános, egyenlő, titkos választójogot követelte minden 21. életévét betöltött férfi és nő részére, illetve szorgalmazta a főrendiház meg-szüntetését, a gyökeres földreformot és a nemzetiségek anyanyelvé-nek elismerését a kulturális, közigazgatási és bírósági területeken. Ez a formáció a Társadalomtudományi Társaságból nőtt ki, ahol Pikler Gyula, Szabó Ervin és Jászi Oszkár tevékenykedett.16

1916-ban, a háborútól legyengült országban, gróf Károlyi Mihály egyesítette a függetlenségi pártokat Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt néven, és itt kezdte követelni a közös ügyek eltörlését Ausztria és Magyarország között, valamint a perszonálunió megvalósítását. Leg-figyelemreméltóbb követelése a háború befejezésére irányult az or-szág területi integritásának megtartása mellett, akár különbékével. A békekísérletei kudarcba fulladtak, és a belpolitikában sem sikerült változtatásokat eszközölniük.17

A dualizmus politikai rendszere a kezdetektől nehézkes volt, hi-szen a Pragmatica Sanctióból folyó közös ügyek működőképes ren-dezése olykor kezelhetetlen volt. Az ipari forradalmat kísérő létbi-zonytalanság néhány évtized alatt enyhült. Sok millió munkahely

15 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora II.. Magyarország története 1867-1918, Bp.1934. 241-242.

16 Horváth Zoltán: Magyar századforduló, Gondolat, Bp., 1974., 307.17 Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Bp., 2001. 290.


jött létre, ami az életminőség javulását hozta. A liberalizmus szabad versenye nemcsak a vagyoni különbségeket növelte, hanem a saját létfeltételeit is rombolta. A bürokrácia túlszervezése, az áttekinthetet-lenség politikai átláthatatlanságot szült. A személyes képviseletet tö-megpártok váltották fel, s ezzel erősödött a tömegdemokrácia, így a manipulálható csoportok hangja is egyre erősebbé válhatott. A libe-ralizmus felerősödését a proletárdiktatúra erősítette.18

Az ekkor jelentkező neokonzervativizmus nem csupán a libera-lizmus önző anyagiasságát bírálta, hanem rámutatott az eszme csőd-jére is. Hagyományosan a fennálló szokásokhoz és intézményrend-szerekhez ragaszkodtak a képviselői, és elutasították a forradalmi változásokat. A társadalmat egy szervesen fejlődő egésznek tartották, ahol a tudást nem egy-egy megmondó ember, hanem a társadalmi párbeszéd hozza létre. Politikájuk alapja az erős kormányzat volt.19

A politikai katolicizmus, a nemzeti értékek alapjára építő ellenzé-kiségével az eszme megkísérelte összefogni a különböző nacionalista irányzatokat. A keresztyénszocialista politizálás alapja XIII. Leó 1891-ben kibocsátott, Rerum novarum kezdetű enciklikájában jele-nik meg. A társadalmi igazságosság kérdése szorosan összefügg a magántulajdon igazolhatóságával. Alapelve az emberi méltóság, mi-kor is az államnak segítenie kell a tagjait, hogy emberhez méltó kö-rülmények között élhessenek, mindezt persze bizonyos határok kö-zött.20

A szocializmus térhódítása a Monarchia nyugalmi állapotának megszűntét és egyben sírja megásásának kezdetét jelentette. A szoci-áldemokrácia egy közösségi és köztulajdonra épülő társadalmat pre-ferált, ahol a munkásosztály kezében van jórészt a hatalom. Karl Marx tézise, miszerint diktatúrát kell bevezetni, nem tartozott a ma-gyar szociáldemokraták alapelvei közé. Egy olyan munkás elitről ál-modtak, amelyik kispolgári életszinvonalat tud biztosítani és fenn-tartani maguknak.21

18 Eszmetörténet. szerk. Dévényi Anna és Gőzsy Zoltán. Kronosz, Pécs, 2017. 41.19 Eszmetörténet. szerk. Dévényi Anna és Gőzsy Zoltán. Kronosz, Pécs, 2017. 25-2620 Eszmetörténet. szerk. Dévényi Anna és Gőzsy Zoltán. Kronosz, Pécs, 2017. 77-84.21 Eszmetörténet. szerk. Dévényi Anna és Gőzsy Zoltán. Kronosz, Pécs, 2017. 60-61.

A Trianon előtti korszak társadalmaAz országban a népesedési viszonyokat a polgárosodás határozta meg. A fővárost fejlődésében az iparosodó szabad királyi városok tudták követni. A magyarság aránya a háború előtti évekre 54% fölé kúszott. Ez nem a sokak által hangoztatott erős magyarosításnak volt köszönhető, hiszen a nemzetiségek – esetünkben a szlovákság és a ruszinok – természetes szaporodási mutatói megközelítőleg azono-sak voltak a magyarokéval.22 Viszont ezen nemzetek soraiból volt a legnagyobb arányú kivándorlás. A magyarság számának növekedé-séhez nagyban hozzájárult a természetes asszimiláció, amit az úri középosztályhoz való elvárt azonosulás és a munkahelyi környezet segített. A társadalmi piramis csúcsán az arisztokrácia állt, mintegy 1200 családdal. A politikai elit köréhez tartoztak a közigazgatási ap-parátus tagjai, az igazságszolgáltatás és a véderő főtisztviselői, a sajtó neves személyiségei, a nagybirtokosok közéletben aktív része, az or-szágos egyesületek vezetői, illetve az egyházak képviselői. A gazdasá-gi elit a nagybirtokosokból és a tőkésekből állt össze. A középosztály-ba a nemesi középbirtokosság, a tőkés polgárság, a városi polgárság, az értelmiség, illetve a tisztviselői réteg tartozott. Ennek alsó rétegét alkották a kispolgárok, az iparosok, a kereskedők és a hivatalok legal-sóbb fokán álló polgárok. A parasztság birtokos parasztokra és a ma-guk önellátásával megelégedő kisparasztokra, illetve a napszámból élő szegényparasztokra oszlott. A munkásság többszörösen tagolt volt az eredet, a település, a szakképzettség, illetve nemzetiség szerint is.

Trianon a magyarság történetének egyik legnagyobb tragédiáját jelentette. A győztes hatalmak mihamarabb szanálni akarták a térsé-get. A szomszédos országokhoz csatolt magyarság Románia után a legnagyobb lélekszámban Csehszlovákiához került. A 8-9 milliós le-endő Csehszlovákiában 3 millió német és 1 millió magyar lakott. A cseh törekvések elsősorban Csehországra, Morvaországra és Sziléziá-ra irányultak, melyek a korona tartományai voltak. Szlovákiának

22 20. századi magyar történelem 1900-1994. Szerk.: Pölöskei-Gergely-Izsák. Bp., 1997. 41-43.


azonban nem voltak tartományai. Itt az új határok földrajzi-védelmi és gazdasági-közlekedési szempontokat tükröztek.23 Csehszlovákiá-ban már 1918-ban felgyorsultak az elszakadási mozgalmak. Jászi Oszkár szerint azonban a csehekben a háború előtt fel sem merült a magyarországi szlovákokkal való egyesülés gondolata. A cseh terüle-tek függetlenedése és a mérsékelt szlovák autonómia megadása a Ma-gyar Királyságon belül tökéletesen kielégítette volna mind a cseheket, mind a szlovákokat.24 A Cseh Nemzeti Bizottság és a szociáldemok-raták által vezetett Cseh Szocialista Tanács egyaránt erre törekedett. Csehszlovákia önállóságát 1918 májusában elismerte Nagy-Britan-nia, majd 1918 júniusában Franciaország, 1918 szeptemberében pedig az USA is. 1918. október 18-án elfogadták a washingtoni deklarációt, s ezzel megalakult a csehszlovák kormány Amerikában, de hiányzott belőle mindennemű említés a szlovák nyelvről és az önrendelkezésről is. Tomáš Garrique Masaryk ugyanis – elmondása szerint – nem kér-hette, hogy egy többnemzetiségű Monarchia helyett egy többnemze-tiségű Csehszlovákiá létrehozásában támogassák. Ebben az időben a szlovák nemzet egyharmad része az Amerikai Egyesült Államokban élt. A csehek a szlovákokról azt mondták ebben az időben, hogy velük egy nemzet. Az 1918-as év elején már Andrej Hlinka és a Szlovák Nemzeti Párt is a szlovákok önrendelkezési jogáról és önálló ország létrehozásáról beszélt Csehország, Szilézia, Szlovákia és Morvaország részvételével.25 1918. október 28-án Prágában a helytartótanács helyét az emigrációs kormány által is támogatott Cseh Nemzeti Tanács vet-te át. Az október 30-án megalakult Csehszlovákiában azonban a cse-hek a szlovákok politikai képviseletére nem gondoltak. A Csehszlo-vák Nemzeti Bizottság harminc tagjából mind cseh volt. Az 1920. február 29-i alkotmányban csehszlovák nyelvről esik szó, illetve meg-szövegezői azt mondják, hogy nem kapnak a szlovákok autonómiát, mert akkor a németek és a magyarok is jogosan kérhetnek majd.26 Ennek függvényében érdekes, hogy a Négyes Tanács bizottsági mun-

23 Galántai József: Háború és békekötés. IKVA, Bp.1992. 76.24 Jászi Oszkár: A Habsburg Monarchia felbomlása. Gondolat, Bp., 1982. 484.25 Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris, Bp., 2001. 95-96.26 Vladimír Jancura: Pittsburgh, máj 1918: Nenaplnenádohoda. Pravda, 2018.május 29.

kájába bekapcsolódó Eduard Beneš kifejtette, hogy a csehszlovák kormány támogatja az ország föderatív felosztását a későbbiekben, sőt nem emelt kifogást az ellen sem, hogy ha a kisebbségvédelmi szer-ződés tartalmazná a Kárpátaljának adandó területi autonómia kon-cepcióját is.27

A Trianonban Csehszlovákiához csatolt Felvidék korábban sosem élt önálló állami életet, gazdaságilag és szellemileg is Budapesthez kötődött. A korábbi észak-magyarországi területek és a magyar Al-föld gazdasági tekintetben erősen egymásra volt utalva. A dél-szlová-kiai részek jószerével arra lettek kárhoztatva, hogy olcsó munkaerőt és nyersanyagot szolgáltassanak Csehszlovákiának.28 Itt mindvégig szűk maradt a felső vagyonos és szellemileg képzett, politizáló társa-dalmi réteg. Ez a réteg ráadásul az új államban bevezetett radikális földreform során birtokainak nagy részét elvesztette. Az 1919-es földreform során zárolták a 150 hektár feletti mezőgazdasági és a 250 hektár feletti vegyes területeket. A tisztviselők, állami alkalmazottak, értelmiségiek zöme nem kapta meg a csehszlovák állampolgárságot. A kiutasítottak, illetve elmenekülők száma 102 ezer főre tehető 1920 végéig. Ez hatalmas csapást jelentett a szlovákiai magyar középosz-tálytra. Az elveszett értelmiségi és tisztviselői kart munkásokból és parasztokból tudták csak pótolni. Ez a változás nagyban átalakította az értelmiségi szemléletet, szűkült a polgárság köre, emellett megvál-tozott a vélemény a világról és a társadalmi szükségletekről egyaránt. A tények arról tanúskodnak, hogy a közösség egyre inkább elszegé-nyedett. A kereskedelemben, az államigazgatásban és a pénzügyi szférában dolgozó magyarok aránya csökkent, a napszámos és mun-kás magyarok aránya viszont rendkívül magas volt. A szám szerint többségben levő katolikusság püspökeinek többsége Magyarországra távozott, és a három, döntően magyar többségű egyházkerület is ve-zető nélkül maradt29. A békekonferencia főhatalmai az új államok

27 Galántai József: Trianion és a kisebbségvédelem. Maecenas, Bp., 1989. 90-91.28 Raffay Ernő: Trianon titkai. Bp. 1990. 159-16029 Somogyi Alfréd: Egyházvezetőink kezdeti tapasztalatai a janus-arcú csehszlovák ál-

lamhatalommal. In: Kettős kisebbségben: A Selye János Egyetem Református Teoló-giai Kara és Partiumi Keresztyén Egyetem nemzetközi tudományos konferenciájá-nak tanulmányai. Komárom, SJE, 2014. 203.


rendszerének szerves részeként tekintettek a kisebbségvédelemre, de a kisebbségi jogok nemzetközi garanciája nem szorítkozott a minden téren megvalósítandó állampolgári egyenlőségre.30

A korszak szakirodalmát kísérve arra lehetünk figyelmesek, hogy a Trianont, vagy Csehszlovákia létrejöttét követő évekből nagyon ke-vés az olyan feldolgozás, mely a magyarországi politika és a csehszlo-vákiai magyar politizálás folytonosságát vizsgálná. Jószerével a szak-irodalomban csak arról lehet olvasni, hogy a felvidéki magyar politizálóknak milyen kapcsolata volt a magyarországi politikával. Magyarországról várták az utasításokat, illetve a pénzt is szervezete-ik működtetésére. A kisebbségi politikai élet szerveződése 1919-ben vette kezdetét Csehszlovákiában, miután a császári államhatalom először a Szudéta-vidékről kezdett kivonulni. Eltérő volt a helyzet a szlovákiai déli végeken, ahol sosem voltak határai Magyarországnak. A csehszlovák csapatok 1919 januárjában kezdtek bevonulni Kassára, Pozsonyba, Érsekújvárra és a Csallóközbe. Az új rendszert ostromál-lapot kísérte. A Tanácsköztársaság csapatainak bevonulása miatt ténylegesen július végére vette birtokba Csehszlovákia a számára új vidéket. A közigazgatásban teljes volt a káosz. Popély Gyulánál olvas-ható, hogy a cseh birtokbavételt a felvidéki népesség zöme is értetle-nül fogadta.31 A tisztviselők, tanárok, vasutasok nem tudták, hogy hová fognak tartozni, és tulajdonképpen 1920-ig magyar alkalma-zottaknak tekintették magukat. Ennek a társadalmi rétegnek a tagjai közül került ki az a 102.000 ember, akik 1920 végéig Magyarországra menekültek.32 A közigazgatásban drasztikusabb döntéseket hoztak, ugyanis a megyei, járási és helyi önkormányzatok képviselőtestülete-it feloszlatták, s biztosokat, illetve tanácsokat állítottak a helyükre.33 A kinevezéseknél nem vették figyelembe az államfordulat előtt léte-zett politikai pártokat, de igyekeztek megnyerni a társadalmi, gazda-

30 Galántai József: Háború és békekötés. IKVA, Bp.1992. 133.31 Popély Gyula: Népfogyatkozás. Regio, Bp., 1991. 38.32 Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Lilium Aurum, Somorja, 2002. 30.33 Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938., szerk.: Borsody István, Méri Ratio,

Somorja, 2002. 56-57.

sági, egyházi és kulturális élet jeles személyiségeit.34 A helyi és regio-nális politikában nem tudták teljesen megkerülni a magyarokat. Erre utal, hogy bár az új szlovák megyék élére csak szlovák ispánok kerül-tek, a megyei bizottságokba magyar nemzetiségű személyek is meg-hívást kaptak. Pozsony és Komárom megye ideiglenes bizottságába került be például Kürthy Lajos báró, Bartal Aurél volt főispán, vagy Szüllő Géza.35 A magyarság kiszorult az önkormányzati jogok gya-korlásából, mondhatni, a helyi politikából. A Csehszlovákia kikiáltá-sával létrejött nemzetgyűlésben csupán csehek és szlovákok voltak. Ez annyit tett, hogy a csehszlovákiai magyarság, amely korábban a hagyományos magyarországi pártokban politizált, most nem csupán pártok, de parlamenti képviselet nélkül is maradt. A régi magyar po-litikai keretek széthullottak. Arról az időről beszélünk, mikor megal-kották az önálló állam alkotmányát, illetve a legfontosabb alaptörvé-nyeket: például ebben másfél évben született a szociális törvény, amely tartalmazta a munkanélküliség elleni kötelező biztosítást; de ekkor tárgyalták az állami hivatalnokok és alkalmazottak átvételé-nek törvényét is; illetve a földtörvényt, melynek folyományaként zá-rolták a 150 hektár feletti mezőgazdasági és a 250 hektár feletti vegyes területeket. 325 852 hektárnyi területet foglaltak le, melyből 22 320 hektár került magyar tulajdonba. Szintén ekkor vezették be a nyelv-törvényt, a választási törvényt és a szövetkezeti törvényt.36

Az 1920-as nemzetgyűlési választások előtt két lehetősége volt a magyarságnak. Vagy a teljes passzivitást választja, vagy rohamlépé-sekben megszervezik a pártjaikat, hiszen valószínűsíthető volt, hogy a magyarság egységesen nem fog távol maradni a választásoktól, hi-szen a szociáldemokraták és a kommunisták egyre erősödtek a ma-gyarság körében, különösen az ipari központokként működő váro-sokban, Pozsonyban és Kassán. Pozsonyban Wittich Pál, míg Kassán

34 Angyal Béla: Magyar szervezetek és mozgalmak Csehszlovákiában 1918-1921. Fórom Társadalomtudományi Szemle 2000/1.szám

35 Simon Attila: Az elfeledett aktivisták, Somorja, 2013. 24.36 Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938., szerk.: Borsody István, Méri Ratio,

Somorja, 2002. 58-59.


Molnár Miklós volt a vezetőjük.37 A csehszlovák megszállás után a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szlovák tagozata a cseh szer-vezettel való egyesülést tűzte ki célul. Az 1918. december 25-i liptó-szentmiklósi kongresszusukon 36 alapszervezetük képviseltette ma-gát, és kimondták, hogy a továbbiakban a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt részeként akarnak tevékenykedni. Két nappal későbbi prágai értekezletükön deklarálták, hogy a ma-gyarok és németek mellőzésével, nemzeti alapon egyesültek a csehek-kel. Erre válaszul a kívül rekedt magyar és német szociáldemokraták felvették a Magyar és Német Szociáldemokrata Párt nevet.38 A pozso-nyi és a kassai magyar nemzetiségű szociáldemokraták közti szaka-dás eredményezte, hogy a pozsonyiak a magyar-német szociálde-mokraták, míg a kassaiak a csehszlovák szociáldemokraták soraiban indultak a választásokon.39 Több olyan szervezet kezdte szárnyait bontogatni, amelyek keretei között nyíltan politizálni kezdhetett a társadalom. 1919-ben a magyarországi hagyományokat továbbörökí-tő keresztényszocialista mozgalom kezdett működni, sikerrel, hiszen a Pozsonyi Keresztényszocialista Egyesület tagsága 700 és 1000 fő kö-zött mozgott. A pozsonyiak voltak, akik koordináló szerepet vállal-tak az országban található 17 megújított keresztényszocialista helyi csoport között. Szembehelyezkedtek a baloldali osztályharc eszméjé-vel, amivel az osztályok feletti világnézetet állították szembe. A ke-resztényszocialisták a keresztény-keresztyén világnézetet hirdették nem csupán a magyarság, de a szlovákiai németség és szlovákság kö-rében is. A kezdetekben jószerével nemzeti töltet nélkül, csupán a bolsevizmus és a szocializmus leküzdése ellen léptek fel. Az őslakos koncepciójuk nem tett különbséget magyar, német, szlovák vagy ru-tén között, hanem egységesen kívánta tömöríteni a cseh betolakodók és az internacionalisták ellen küzdőket.40 Központjuk Pozsonyban és Kassán volt elsősorban. A Keresztényszocialista Párt 1919 novembe-rében alakult meg Kassán. Országos Lapjuk a Népakarat lett, s ennek

37 Simon Attila: Elfeledett aktivisták, Somorja, 2013. 23.38 Popély Gyula: Ellenszélben. Kalligram, Pozsony, 1995. 70.39 Simon Attila: Elfeledett aktivisták, Somorja, 2013. 25.40 Popély Gyula: Ellenszélben. Kalligram, Pozsony, 1995. 71.

hasábjain 1920. február 8-án programot is hirdetnek, amiben tulaj-donképpen még szó sincs a magyarság nemzeti, politikai vagy nyelvi jogainak védelméről – helyette szó van a magántulajdon elvéről, a vallásszabadságról, a közegészségügy javításáról, a munkavállalás feltételeinek szabályozásáról, a szakszervezeti szervezkedés szabad-ságáról, a háztartási alkalmazottak munkaviszonyáról, a közigazga-tás korszerűsítéséről, a mezőgazdaság támogatásáról, valamint az adóreformról. A párt alapítói között találtuk Groschmid Gézát (Má-rai Sándor édesapját),41 Bartal Aurél volt főispánt, Bittó Dénest, Szül-lő Géza volt bazini országgyűlési képviselőt, Komáromból Kürthy Istvánt, Gútáról Palkovich Viktort, Lelley Jenőt. Az Országos Keresz-tényszocialista Párt első kongresszusán 1920. március 23-án már 179 helyi szervezet vett részt, ahol elnökké Lelley Jenőt választották. Itt döntötték el, hogy részt vesznek a parlamenti választásokon 1920 áp-rilisában.42 „Azonban az adott helyzettel számolva részt kell vennünk a választásokban már csak azért is, hogy a magyarság mindenütt kellő képviselettel bírjon, hogy érdekeit mindenkor megvédje” – hangzott el Poór Gyula szenci ügyvéd beszédében.43

A Nagyatádi Szabó-féle kisgazdapárt „leágazása” Csehszlovákiá-ban a gazdaosztálynak tetsző, de teljesen magyar mozgalom indítá-sába kezdett. Fejlődésnek Komáromból és Rimaszombatból indult. Komáromban a Nagyatádi-féle párt helyi szervezete 1920. február 17-én Országos Magyar Kisgazdapárt néven önállósult Füssy Kál-mán és Mohácsy János vezérletével, Rimaszombatban pedig Szent-Iványi József és Tököly József szervezte a pártot. 1920-ban, a választások után az Országos Magyar Kisgazda és Földműves és Ki-siparos Párt nevet vette fel Komáromban, első kongresszusán, ahol Szent-Iványi Józsefet választották a párt elnökének. Programjában a gazdatársadalom érdekeinek hatékony védelmével, a gazdák önszer-veződésével, a szövetkezeti mozgalom függetlenségével foglalkozott, de hangsúlyozta a földreform igazságos végrehajtásának fontosságát

41 Vígh Károly: A szlovákiai magyarság sorsa. Bereményi Könyvkiadó. Bp. 51.42 Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez,

Lilium Aurum, Somorja, 2004. 88.43 Őrálló, Keresztyény társadalmi lap, I.évf. 13.szám, 1920.április 3.


is.44 Ők hozták létre 1921-ben a Szlovenszkói és Ruszinszkói Gazdák Szövetségét, mely hatalmas tömegbázissal bírt, gazdanapjukon nyolc-tízezer ember vett részt.

1920-ban szintén Komáromból indult a Magyar Nemzeti Párt is, amely bejegyzését nem engedélyezték,45 vagyis a párt február 22-re összehívott alakuló ülését a katonai karhatalom feloszlatta. A Ma-gyar Nemzeti Párt így 1920. február 29-én alakult Gaál Gyula nyu-galmazott polgármester, Ghyczy János és Kamarás József törvényszé-ki bíró vezetésével. Az alapításban elsősorban a forradalmak előtti politikai rendszer vezetői, volt főispánok, arisztokraták vettek részt. A helyszín utal a Pozsony, mint főváros, és Komárom, mint legma-gyarabb város közti rivalizálásra is.46 Szervezői a pártot a felvidéki magyarság egységes, osztályok és társadalmi rétegek felett álló politi-kai tömörülésként szándékoztak megszervezni.47 „A párt megalaku-lása iránt igen nagy az érdeklődés a falvakban is és a megyei szervezet megalakulása is a küszöbön áll” – írja a Komáromi Lapok.48 Céljuk volt minden magyart egy egységes pártba szólítani. Mindemellett Kárpátalján 1920 augusztusában megalakult a Kárpátaljai Magyar Jogpárt Korláth Endre vezetésével.49

Szintén a Nagyatádi Szabó-féle kisgazdák „leágazásának” tekint-hető, hogy a nem magyar érdekeket érvényesítő, ám kiváló magyar-országi kapcsolatokkal rendelkező Milan Hodža, a csehszlovák Ag-rárpárt szlovák vezetője, 1920-ban a földbirtokreform magyar hangjaként kívánt magyar pártot létrehozni. A Köztársasági Magyar Kisgazdák és Földművesek Szövetségét Csánki Aladár lévai ügyvéd alapította 1923-ban. Ő a Károlyi-párttal, a függetlenségi Just-párttal, illetve a Jászi Oszkár-féle ideológiával szimpatizálókat kívánta meg-

44 Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Lilium Aurum, Somorja, 2002. 65.45 A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998, I.,szerk.: Tóth László,

Ister 1998. 17.46 Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Lilium Aurum, Somorja, 2002. 57.47 Popély Gyula: Ellenszélben. Kalligram, Pozsony, 1995. 73.48 Komáromi Lapok, 4. évf. 9.szám49 Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938., szerk.: Borsody István, Méri Ratio,

Somorja, 2002. 62.

szólítani, de végül célcsoportja a falusi lakosság lett. A párt első kong-resszusán, 1923. június 23-án – a többségében délnyugat-szlovákiai 118 község képviseletében – 500 küldött jelent meg,50 a vezetés pedig ekkor átkerült Csomor István farnadi gazda kezébe. A párt később legerősebb Gútán és környékén lett, ahol a földosztás reménye vitte a szervezetbe a parasztokat. 1923 végére a pártnak 1300 tagja lett. Az 1924. november 30-án Léván megtartott országos kongresszusukon Csánki teljesen kiszorult a vezetésből, a párt a Köztársasági Magyar Földműves Párt nevet vette fel, az elnök pedig Csomor István maradt. Az elnökség tagjai: Békefi Sándor, Antal István, Halász István (Pe-reszlény), Gutray Sándor (Alsószecse), Samu István (Érsekkéty), Szu-nyogh István (Martos)51 voltak.

Az egyházak erős támaszai voltak az önszerveződésnek. Az egy évvel későbbi népszámlálási adatok szerint a csehszlovákiai magyar népesség 71,61%-a (422.282) római katolikus, 21,35%-a (126.484) re-formátus volt.52 A magyar katolikus alsóbb papság döntő többsége nem tudta elfogadni az impériumváltást, a szlovák alsópapok egy ré-sze is magyar érzelmű volt. A reformátusok három csehszlovákiai egyházkerülete teljesen magyar jellegű volt.53

Az 1920-as választások előtt csupán a két magyar jellegű párt, a Magyar és Német Szociáldemokrata Párt, valamint az Országos Ke-resztényszocialista Párt sorai voltak rendezettek, azonban a választá-sokig az Országos Magyar Kisgazda és Földművespárt, illetve a Ma-gyar Nemzeti Párt is várhatóan teljesíteni tudta a törvény szabta feltételeket. A referendum előtti hetekben a konzervatív és keresz-tyény alapokon álló magyar politikai erők vezetői kísérletet tettek egy közös választói blokk megalapítására. Az 1920. március 22-i komáro-mi pártközi értekezleten kimondták a legszorosabb választási együtt-működés szükségességét.54 Ezek a tárgyalások sajnos sikertelenül

50 Simon Attila: Elfeledett aktivisták, Somorja, 2013. 41.51 Simon Attila: Elfeledett aktivisták, Somorja, 2013. 45.52 A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998, I.,szerk.: Tóth László,

Ister 1998. 101.53 Lévai Attila-Somogyi Alfréd: A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története

1918-1938. I. rész, SJE RTK, Komárom, 2015. 17.54 Popély Gyula: Ellenszélben. Kalligram, Pozsony, 1995. 77.


végződtek, s mivel a kisgazda formációt is törvényesen bejegyezték, a két párt külön listával indult a választásokon. A Magyar Nemzeti Párt bejegyzése nem valósult meg, így annak szavazói szabad kezet kaptak: a két párt közül választhattak.

A választójogi törvény megszabta, hogy az egyes kerületek válasz-tói hány képviselőt küldhetnek a prágai Nemzetgyűlés 300 tagú Kép-viselőházába. A besztercebányai választókerület 6, az eperjesi 10, az érsekújvári 11, a kassai 7, a liptószentmiklósi 6, a nagyszombati 9, a túrócszentmártoni 11, az ungvári pedig 9 képviselő megválasztására volt jogosult. A Nemzetgyűlés Szenátusába az eperjesi 5, az érsekúj-vári 9, a liptószentmiklósi 6, a túrócszentmártoni 10, míg az ungvári 4 szenátort választhatott. A volt magyarországi kerületek mindössze-sen 70 képviselőt küldhettek a Képviselőházba, a Nemzetgyűlés szen-átusába 35 szenátort választhattak.55 Az OKP csupán két magyar ke-rületben indított jelölteket, a szlovák többségű kerületekben Hlinka Szlovák Néppártjának engedték át a terepet. Az OKP a képviselőházi választásokon 139.355 (Kassa: 64.682, Érsekújvár: 74.673) érvényes szavazatot szerzett, míg a Nemzetgyűlés Szenátusába 100.658 szava-zatot kapott. Az OMKFP csak az érsekújvári választási körzetben in-dult, a képviselőházi választásokon 26.520 érvényes voksot gyűjtött be, míg a szenátusin (ahol a kassai és az érsekújvári körzet egyben volt) 40.302 szavazatot kapott. A MNSZDP csak az érsekújvári vá-lasztási körzetben indult, és csupán a képviselőházi választásokon 108.546 érvényes szavazatot szerzett. Az 1920 áprilisi parlamenti vá-lasztások során a két kisebbségi magyar párt, illetve a Magyar és Né-met Szociáldemokrata Párt, valamint a Csehszlovák Szociáldemok-rata Munkáspárt jelöltjeiből tíz magyar képviselő (Országos Keresztényszocialista Párt: Jabloniczky János, Körmendy-Ékes Lajos, Lelley Jenő, Tobler János. Országos Magyar Kisgazda és Földműves-párt: Füssy Kálmán, Szent-Iványi József [az OKP kassai listáján]; Ma-gyar és Német Szociáldemokrata Párt: Földessy József, Nagy Gyula; Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt: Borovszky Géza [Po-zsony], Surányi Lajos [Kassa]) és három szenátor (Országos Keresz-

55 Popély Gyula: Ellenszélben. Kalligram, Pozsony 1995. 79.

tényszocialista Párt: Koperniczky Ferenc, Schmidt Károly; Országos Magyar Kisgazda és Földművespárt: Hangos István) jutott be a prá-gai parlamentbe.56 Érdekes adat, hogy a legnagyobb magyar választó-kerületben, az érsekújváriban és a kassaiban, a német-magyar szoci-áldemokratákra a választók 31,65%-a, míg a két magyar pártra 30,22%-a szavazott. A magyar választók baloldali elkötelezettsége derül ki az eredményekből, amit a háborút követő rossz szociális és gazdasági helyzettel lehet magyarázni.57 Az 1921-es népszámlálás szerint az ország 5,57%-át (744.621) kitevő magyarságnak58 sikerült győztesként kijönnie a Trianon utáni első parlamenti választásokból. A két releváns magyar párt 1920. december 7-én alakította meg Ótát-rafüreden a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pár-tok Közös Bizottságát.59 Itt a megjelentek felsorolták sérelmeiket, majd 17 pontban fogalmazták meg határozati javaslatukat, többek között azt is, hogy az eddig párton kívüli magyarokkal fel kell venni a kapcsolatot, és őket is be kell kapcsolni a közös munkába.60

A történelem vihara által új fennhatóság alá került csehszlovákiai magyarság politikai pártjai nagyrészt tovább tudták adni az elvi örökséget, látható azonban, hogy a csehszlovákiai magyar politikusi gárda nagyrészt lecserélődött a magyarok lakta vidéken, aminek meglátásom szerint beláthatatlan következményei lesznek a XX. szá-zadi felvidéki magyar politizálásra. A többségében elsőgenerációs politikusok nem voltak teljes mértékben felkészülve arra, hogy szak-politikát vigyenek, ezért többségében az érdekvédelemmel voltak el-foglalva a két világháború közötti időszakban. Ennek lenyomata fel-lelhető a korabeli magyar sajtóban, melynek az elkövetkezendőkben végére kell járnunk.

56 A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998, I.,szerk.: Tóth László, Ister 1998. 18.

57 Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Lilium Aurum, Somorja 2002. 63.58 Popély Gyula: Népfogyatkozás. Regio, Bp. 1991. 59.59 Vígh Károly: A szlovákiai magyarság sorsa. Bereményi Könyvkiadó, Bp. 51.60 Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez,

Lilium Aurum, Somorja, 2004. 145.


Felhasznált irodalom1. 20. századi magyar történelem 1900-1994. Szerk.: Pölöskei-Gergely-Izsák.

Budapest, 1997.2. A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998, I.,szerk.: Tóth

László, Ister 1998. 3. Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt tör-

ténetéhez, Lilium Aurum, Somorja, 2004. 4. Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Lilium Aurum, Somorja,

2002. 5. Angyal Béla: Magyar szervezetek és mozgalmak Csehszlovákiában 1918-

1921. Fórom Társadalomtudományi Szemle 2000/1. szám6. Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1987., Akadémiai Kiadó,

Bp.,1987. 7. Eszmetörténet. szerk. Dévényi Anna és Gőzsy Zoltán. Kronosz, Pécs, 2017. 8. Galántai József: A Habsburg Monarchia alkonya, Kossuth, Bp., 1985.9. Galántai József: Háború és békekötés. IKVA, Bp.1992. 10. Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Bp., 2001. 11. Galántai József: Trianion és a kisebbségvédelem. Maecenas, Bp., 1989. 12. Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon (1890-1950), Kos-

suth, Bp., 1977.13. Gratz Gusztáv: A dualizmus kora I.. Magyarország története 1867-1918,

Bp., 1934.14. Horváth Zoltán: Magyar századforduló, Gondolat, Bp., 1974. 15. Jászi Oszkár: A Habsburg Monarchia felbomlása. Gondolat, Bp., 1982. 16. Komáromi Lapok, 4. évf. 9. szám17. Lévai Attila-Somogyi Alfréd: A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház

története 1918-1938. I. rész, SJE RTK, Komárom, 2015. 18. Lévai, Attila. Honi egyháztörténet 1520-1920. 1. vyd. Komárno: Univerzita

J. Selyeho, 2015.19. Lévai, Attila. Necelých sto rokov: dejiny Reformovanej kresťanskej cirkvi

na Slovensku. In: Cirkev v dejinách kresťanstva na Slovensku. Prešov: Prešovská univerzita v Prešove, 2014, P.

20. Lévai, Attila. Pár érdekes adalék Felvidék és Erdély református kapcsolat-rendszeréről a két világháború között. In: Non videri, sed esse: Tanulmá-nyok a 60 éves Buzogány Dezső tiszteletére. Kolozsvár: Kolozsvári Protes-táns Teológiai Intézet, 2017.

21. Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938., szerk.: Borsody István, Méri Ra-tio, Somorja, 2002.

22. Őrálló, Keresztyény társadalmi lap, I.évf. 13. szám, 1920. április 3.23. Popély Gyula: Ellenszélben. Kalligram, Pozsony 1995. 24. Popély Gyula: Népfogyatkozás. Regio, Bp. 1991. 25. Raffay Ernő: Trianon titkai. Bp. 1990.

26. Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris, Bp., 2001. 27. Simon Attila: Az elfeledett aktivisták, Somorja, 2013. 28. Somogyi Alfréd: Egyházvezetőink kezdeti tapasztalatai a janus-arcú cseh-

szlovák államhatalommal. In: Kettős kisebbségben: A Selye János Egyetem Református Teológiai Kara és Partiumi Keresztyén Egyetem nemzetközi tudományos konferenciájának tanulmányai. Komárom, SJE, 2014.

29. Somogyi, Alfréd. „A memorandumos évek”: Az 1920-21. év eseményei a helyettes püspöki hivatal (Nt. Patay Károly, alsószecsei esperes-lelkész, he-lyettes püspök) levelezése alapján. In: Egyház és történelem: Tanulmányok az egyház életéről és történelméről. Szentendre: Tillinger Péter Műhelye, 2013.

30. Vígh Károly: A szlovákiai magyarság sorsa. Bereményi Könyvkiadó, Bp. 51.31. Vígh Károly: A szlovákiai magyarság sorsa. Bereményi Könyvkiadó. Bp. 51.32. Vladimír Jancura: Pittsburgh, máj 1918: Nenaplnenádohoda. Pravda, 2018.

május 29.

Antal János: Transylvania, the champion of religious tolerance 133

Antal János: Transylvania, the champion of religious tolerance

Because of the extraordinary richness of its denominations, the territory of the Hungarian Kingdom, including Transylvania, has a special place in religious history. For instance, the Transylvanian Diet issued a law on religious tolerance in 1568, before and during the time religious wars were escalating throughout the European continent. Transylvania (now in Romania) was the most eastern European territory that Reformation had reached; in fact, it was – and still is – a border zone between Latin and Byzantine Christianity.1

From the beginning of the 15th century, defence against the Turks became the central topic in East Central and South East Europe. In fact, the Hungarian Kingdom – the Carpathian-Basin – became the battlefield between the Turkish and Habsburg empires. According to contemporary chroniclers,2 Hungary “was ground between two pagans.” In other words, not even the “Apostolic Kaisers” of the Habsburg dynasty, who were labelled as champions and saviours of Christianity, would treat Hungary any better than the “pagan” practices the Ottoman Empire applied to them. Therefore, both of these empires threatened Hungary’s very existence.

After the Ottoman conquest in the 16th century, the Hungarian Kingdom was divided into three parts: Royal Hungary (under Habsburg rule), Turkish Hungary (under Ottoman rule) and Eastern Hungary (Transylvania and some eastern sections of the Hungarian Plain, i.e. the Partium). This framed the birth of the Transylvanian Province as a “true state”, acquiring autonomous political organisation

1 Piotr Eberhardt: The Concept of a Boundary Between the Latin and the Byzantine Civilizations of Europe (2016). Comparative Civilizations Review: No. 75, Article 6.

2 Szamosközy István (1570-1612) történeti maradványai (Edited by Szilágyi Sándor, I-IV.,Bp., 1876-1880. Monum. Hung. Hist. II., 21.

despite being under Ottoman supervised sovereignty. As an independent principality, Transylvania soon became a significant player in European international relations: it was an important mediator in the Long War (1591–1606) and was a signatory to the Peace of Westphalia that ended Thirty Years’ War (1618–1648).

Being ground between the two profane forces of the expanding Muslim Ottoman and Catholic Habsburg empires, Hungary’s population decreased dangerously and its social and moral order wavered. There was an immense need for consolation, spiritual support, for a strength-giving, saving faith and life-giving hope. Hungary needed a spiritual force strong enough to assure its survival and rebirth, despite the destruction which all but threatened its demise. In these circumstances, the Swiss-based Calvinism spread rapidly following the great success of Lutheran teachings in Hungary during the mid-1500s. In Hungary, among the first to proclaim Calvinist teachings was Márton Kálmáncsehi Sánta (1500–1557). He immediately familiarised himself with the teachings of Calvin and Zwingli. Sánta was credited with advancing the 1552 Synod of Beregszász (Berehovo, now in Ukraine), which accepted the Helvetic teachings for the first time in Hungary.

By the end of the 1550s, the leading personalities of Transylvania, the Transtibiscan region and the Danube-Tisza interfluve became converts of the Helvetic-oriented Reformation. Between 1550 and 1600, the Lutheran and Calvinist churches organized themselves.3 Subsequently, radical elements, such as the Anti-Trinitarians in Transylvania (Unitarians), broke away from these establishments. Later, the Protestants themselves split into different branches and churches. However, in 1610, the complete separation between Lutherans and Calvinists became official.4

3 Graeme Murdock, Calvinism on the Frontier 1600-1660. International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania [Oxford Historical Monographs]. Clarendon Press, Oxford, 2000.

4 István György Tóth: Old and New Faith in Hungary. In: R. Po-chia Hsia (editor): A Companion to the Reformation World (2004). Blackwell publishing. p. 205-222.

Antal János: Transylvania, the champion of religious tolerance 135TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/2134

In the following decades, Debrecen, in eastern Hungary, became the centre for Hungarian Calvinism. It was a city belonging to the Transylvanian principality and also lay on the border of three “countries”: Habsburg-Hungary, Transylvania, and Turkish-Hungary. Influenced by Péter Melius Juhász (1532–1572), the 1567 Synod of Debrecen accepted the Second Helvetic Confession of Faith. This was also remarkable because the Second Helvetic Confession, composed by Heinrich Bullinger, was made public only one year earlier by the Swiss Reformers. With this action, after many hesitations and doctrinal uncertainties, the young Hungarian Reformed Church joined the mainstream of European Calvinism.

A distinctive feature of the Hungarian Reformation was its largely bloodless evolution. In the 16th century, bloody European wars raged over religion. In Hungary, only a few exceptional cases could be found of those martyred for their faith. While the two rival kings of Hungary, Ferdinand of Habsburg (1526–1564) and John of Szapolyai (1526–1540) were both fervent Catholics, they fought each other in a civil war. Furthermore, Szapolyai’s widow, Queen Isabella of Jagellon (1519–1559) – the mother of the first Transylvanian Reigning Prince, John Sigismund – was also Catholic. Protestantism could wage and win its battles virtually unhindered.

The rapid succession of the “new faith” over the “old religion” was overwhelming. By the 1550s, the intellectual superiority of Protestantism was unmistakable; practically no single important Transylvanian scholar supported the old religion anymore.

In the heyday of the Renaissance, the Transylvanian Province was a bastion of political and religious tolerance. Asylum was given to members of persecuted confessions of Western Europe (e.g., the Hutterites). Furthermore, in the first case in recorded history, the Edict of Torda (Romanian: Turda; Thorenburg in German) legally guaranteed ‘freedom of conscience’ for religious communities, in 1568:

His Majesty [John Sigismund, Reigning Prince of Transylvania], in what manner he, together with his realm [i.e.: members of the diet], legislated in the matter of religion at the previous diet, in the same matter now, in this diet, he reaffirms that in every settlement preachers shall preach and explain the Gospel according to their own understanding of it. If the congregation likes it, it is fine; if not, no one shall compel them, for their souls would not be satisfied, but they shall be permitted to keep a preacher whose teaching they like and approve. Therefore, according to the previous statutes, none of the superintendents or others shall offend the preachers; no one shall be insulted for his or her religion by anyone, and it is not permitted that anyone should threaten anyone else by imprisonment or by removal from their pulpit for their teaching, for faith is the gift of God, which comes from hearing, which hearing is by the Word of God.”5

A quarter century before the Edict of Nantes (1592), Transylvania recognised “respecta religio.” All three Protestant churches (Lutheran, Calvinist, and Unitarian) and the Catholic Church gained equal status, while the Byzantine Orthodox religion gained a “tolerated status”: no church was persecuted. Byzantine Orthodox religion was practiced by the ethnic Romanian population of Transylvania.

Furthermore, unlike the Edict of Nantes, the Edict of Torda was never revoked by any Transylvanian Diet or reigning Prince. The Revocation of the Edict of Nantes by Louis XIV, in 1685, led to most violent outbursts and the suppression of the Reformed Church in France and forced Protestants into exile or hiding. As a result, they lost all social identity.6

5 Szilágyi Sándor, ed., Erdélyi Országgyűlési Emlékek, Budapest, 1877, vol. II, p. 374. Own interpretation of the original Hungarian language passage; Transylvanian di-ets used Hungarian (and not Latin or German) to draft their decisions between 1566 and 1714.

6 Menna Prestwich: Review: The Revocation of the Edict of Nantes. History, Vol. 73, No. 237. Wiley, 1988, p. 63-73


The Transylvanian elite decided on a crucial matter in 1568. For the people of the era God, faith, religion and church were primary concerns and everyday issues of life. Practically, this law stated that all Christian denominations were equal, and this was quite unparallelled in the socio-political context of 16th century Europe. However, any “back-projection” of modern concepts – ethnic inclusion, social cohesion, personal liberties etc. – to the tolerance edict might be erroneous and deceptive.7 The Edict of Torda should neither be venerated as a liberal attitude concerning the freedom of individual conscience, nor neglected by claiming that the spirit of tolerance did not become established by 21st century standards. The Hungarian wording of the Edict clearly granted the right of existing Christian faith communities to choose between the teachings of different preachers. In addition, interpreting it as a legalisation of the individual’s freedom of conscience would be completely out of historic context. In the 16th century, freedom of conscience could only refer to communities, if at all, and by no means to individuals. Yet, there hardly were similar examples in contemporary Western Europe.

The 17th century basic law of the Transylvanian Principality, the Approbatae Constitutiones Regni Transsylvaniae et Partium Hungariae Eidem Annexarum (1653) reiterated the Edict of Torda and in its very first sentence established the following order of values:8

“It was very accurate and an act worthy to be followed of the homeland that whilst intending to conclude about the universal welfare in national assemblies, they [i.e. members of the diet] had begun their deliberations first of all by discussing the issues concerning the service of God.”

7 István Pásztori-Kupán. A secular decree on interfaith acceptance based on the Bible. Annales Apulensis. Series Historica, 2010, p. 19-41

8 C. Scott Dixon, Dagmar Freist and Mark Greengrass (eds). Living with Religious Diversity in Early-Modern Europe. St Andrews Studies in Reformation History. Routledge, 2016.

With this secular law, although in a religious framework, the diet nevertheless legalised the dawning thought of “freedom of conscience” and clearly expressed this ripening concept of humankind, by substantially surpassing the spirit of the age. All this happened at the periphery of Europe, a continent haunted by religious wars.

No wonder, that West European references process the 1568 Transylvanian Edict as a mere bagatelle – if mentioned at all. Besides others, the French Jesuit scholar, Joseph Lecler praises the Catholic emperor Maximilian II for promoting civil tolerance for various denominations within his domains in the year 1568, yet he largely diminishes the importance of the Transylvanian religious freedom edict.9

The idea of religious tolerance was accepted neither by medieval nor by the reformed, modern Christianity. The Roman Catholic Church labelled every deviation from its dogmas as heresy and punished its bearers as sinners against God by burning them at the stake. Not even Reformation brought understanding, tolerance and an improving attitude towards other religious concepts for quite some time.

John Calvin focused his attention upon eternity, yet in this matter he could not surmount his own time: he turned against one of his former fellows, Sebastien Castillo, in a printed pamphlet when the latter raised his voice for the sake of tolerating religious concepts different from his own.10 It is also known that Calvin agreed with the execution of Michael Servetus, who denied the Holy Trinity.

9 Joseph Lecler, S.J.: Toleration and the Reformation (1960), trans. T. L. Westow, 2 vols, Longmans, vol. I. p. 268.

10 See e.g. Perez Zagorin, How the idea of religious toleration came to the West, Princeton, Princeton University Press, 2003, pp. 78–82, 114–122.


The important theologians of the time professed similar principles. Theodore Beza as well as the Anglican preacher Thomas Edwards argued that the idea of freedom of conscience (Latin: libertas conscientiae), the concept of tolerating other beliefs, was the invention of Satan; as such, it was merely to raise doubts within people and to weaken their faith.11

Not one religious trend opposed this standpoint, but the conviction that they had the right to spread their religion even by force prevailed. Furthermore, Pierre Jurieu, the Huguenot preacher who had to flee France because of his religion, proclaimed in his controversial book published in 1687 that it was the right, moreover the duty of the Calvinist Church to force “true faith” upon those erring in other religions.12

Ironically, only a few humanists formed the exception. Generally speaking, tolerance towards other religions and the idea of accepting freedom of community conscience was not present in the time of the Reformation.

The Peace of Augsburg (1555), which acknowledged the Reformation, put an end temporarily to the religious wars in Germany. It ensured the political equality of rights for those in power regardless of their religion as well as their election to imperial offices and the final possession of the so far secularised ecclesiastical properties. According to the principle ‘cuius regio, eius religio,’ the Augsburg Settlement ordered that the nobles of the Empire, the rulers of the territories and the cities could choose their religion – either Catholic or Lutheran – and they were given the right to determine the religion of the people and communities subordinated to them. Moreover, it only ensured equal rights for the Lutherans, excluding the Calvinists and the ‘sectarians.’ Subjects, citizens, or residents who did not wish to conform to the prince’s choice were given a grace period in which

11 Zagorin, How the idea of religious toleration came to the West, pp. 122–132.12 Pierre Jurieu, The accomplishment of the Scripture prophecies, or, The approaching

deliverance of the church. London, 1687.

they were free to move to different regions in which their desired religion had been accepted. Article 24 stated:13

In case our subjects, whether belonging to the old religion or the Augsburg Confession, should intend leaving their homes with their wives and children in order to settle in another, they shall be hindered neither in the sale of their estates after due payment of the local taxes nor injured in their honour.

Nevertheless, Augsburg did not bring a long-term peace, since the counter-Reformation, which began in 1545 in the Synod of Trent, harshly affected the German territories. Reformist preachers were simply expelled.

The Edict of Torda influenced legislation in the multi-religious Polish–Lithuanian Commonwealth. 14 On 28 January 1573 the Sejm (or general assembly) passed the so-called Warsaw Confederation, which contained an article on religious freedom. The article remained in force until the middle of the 17th century. William of Orange of the German Lowlands, who, in the 1578 religious peace of Antwerp, wanted to put an end to religious hatred, stated that no denomination could disturb the other and each of them were allowed to serve God according to their own concepts.

William’s concept, together with the Warsaw Confederation five years earlier, and the edict on tolerance by the Diet of Torda ten years earlier, were extreme exceptions in those times, since the issue did not remain on a theoretical level, but led to bloody religious wars throughout the larger part of the European continent.15 These phenomena, movements and religious wars manifested their effects in wide circles.

13 The Religious Peace of Augsburg, 1555. E. Reich (ed.), Select Documents (London 1905), p. 230-232

14 MacCulloch, Diarmaid: The Reformation: A History. Viking, 2003. 15 Rober von Freideburg: Self-Defence and Religious Strife in Early Modern Europe –

England and Germany, 1530-1680. Routledge, 2017. p. 91-128


The Biblical sentence of the Diet of Torda concerning faith as the gift of God precludes the thinking of later centuries which considers religion independent of ethnic or political affiliation and respects every conviction of faith as a “human right.” The principle of religious freedom proclaimed in Transylvania was considerably ahead of all that had been achieved in Western Europe after the appearance of Reformation. It obviously offered more than the Peace of Augsburg, and its wording contained elements that pointed towards entirely modern thoughts like ‘religious tolerance’ and ‘freedom of community conscience.’ Although the nations of Europe had to wait for centuries until the final victory of the principle of ‘freedom of conscience,’ it is beyond doubt that in Transylvania religious peace and tolerance was partially achieved.

Being religiously divided, Transylvanian nobility realised realised that had to practise reconciliation rather than enmity or confrontation lest they open the way for their outside enemies – Ottomans and Habsburgs – to conquer their land. The devastating religious wars throughout Europe, which demanded tremendous human sacrifice and material loss, could have also stood as deterring examples when they made their decision.

Indeed, the Edict of Torda was issued only four years before the bloodshed of sorrowful memory of the St. Bartholomew’s Day (1572), which has been living in the conscience of European nations as a symbol of religious intolerance.

The legalised principle of religious freedom was effectively validated throughout centuries in Transylvania: the people of towns and villages decided themselves about their faith, they elected their own pastors. In January 1571 the Diet of Marosvásárhely16 asserted again: ‘the Word of God should be preached freely everywhere, nobody should be harmed for his or her confession, neither the preacher, nor the listener.’

16 Mihály Balázs: Tolerant Country – Misunderstood Laws. Interpreting Sixteenth-Century Transylvanian Legislation Concerning Religion. Hungarian Historical Review 2, no. 1, 2013. p. 85–108

The spirit of the 1568 decision remains through the entire Transylvanian history. Its content was not only validated in the 17th century practice of the Principality, but even the Habsburg Empire, which took the country over at the beginning of the 18th century, promised respect of the “accepted religions” in the Diploma Leopoldinum. It is true that after the Habsburg occupation the law was trimmed back, and the Roman Catholic Church broke into the forefront, nevertheless, the law of tolerance still remained valid in substance and served as a continuous basis of reference.

With the assertion of the principle that “faith is a gift of God” (see Paul’s Epistle to the Romans 10:17) and with its decision to entrust the local community with choosing its religion, the Transylvanian state provided a unique example in its time and transformed Transylvania into the traditional territory of religious freedom. This was a remarkable attempt towards the validation of the thought of the great humanist Erasmus of Rotterdam: “Ex fratrum concordia maxime floret genus” [i.e., the concord of the brethren flourishes the family/kinfolk/nation fully].

The Edict of Torda in principle concerned every religion. However, its validity did not extend outside the religions of the three nations (Latin: nation, i.e. natio politica, nobility), i.e. Hungarian, Hungarian Szekler and German Saxon. Since the Romanians did not have a legally recognised ruling class, their Greek Eastern, i.e. Orthodox, religion did not receive a legal recognition (the Approbatae Constitutiones was formulated, as follows: ‘the Vlach (Wlach or Wallachian, i.e. Romanian) natio in the homeland was not enumerated among the ‘statuses’ [classes, nations] and its religion is not part of the recepta religiones; nevertheless, propter regni emolumentum [for the peace/advantage of the kingdom/country] their religion is tolerated.’17 The fact that the Romanian Orthodox Church was regarded as a ‘tolerated faith community’ (religio tolerata) and not an

17 Ibid.


‘illegal ecclesiastic entity’ within the majority Protestant country of 16th century Transylvania was already a virtue18 – especially comparing this against the climate of contemporary Western Europe. Truly, what kind of confusion would have been caused in Transylvania by the introduction of a law following the principle of ‘cuius regio, eius religio’? What would have happened if anyone had intended to compel Transylvanian Romanians to abandon the Orthodox religion to follow the Catholic, Reformed, Lutheran or Unitarian faiths of their landlords? However, exactly the opposite happened: the greatest Transylvanian reigning princes supported the cultural-religious development of the ethnic Romanian inhabitants. It was a big step forward when reigning prince István Báthori, striving to strengthen the organisation of the Orthodox Church, nominated an Orthodox bishop. On the cultural level a whole range of institutions and other factors (printing press, Bible translations, solving the situation of priests etc.) financed by the reigning princes invigorated the emancipation of Transylvanian Romanians.

In the 17th century however, during the counter-Reformation and re-Catholicisation, the Habsburg Dynasty forced Orthodox Church believers to become Catholic. Consequently, the Transylvanian Orthodox Church was renamed the “Romanian Greek-Catholic Church.” The Greek-Catholic Church recognised the Pope, allowing ecclesiastical officers to hold administrative state offices.

In 1690, the Ottoman Empire was defeated, and Transylvania became part of the Habsburg Empire. It became a Grand Province ruled by the Habsburg Emperor, who held the title: “Hungarian King and Grand Governor of Transylvania.” A “gubernator” was named to serve on his behalf. During Transylvania’s three periods of rule (province, independent province, and grand province), the reigning prince, governor, and gubernator all shared legislative power with the

18 See István Pásztori-Kupán: A secular decree on interfaith acceptance based on the Bible.

Transylvanian Diet (the constitutional and political body). Therefore, under autonomous rule, Transylvania practiced constitutional law, by creating its own laws, from 1542.

After the Hungarian Revolution of 1848, the Transylvanian Diet declared economic and political emancipation. Regardless of their nationality, all serfs were freed, obtained land, and the right to vote.19 Election to office was based on tax census, conforming to contemporary European trends. Subsequently, the Austrian and Russian armies crushed the Hungarian Revolution. In effect, the Holy Alliance (a coalition of Austria, Prussia, and Russia) overturned the enacted laws. However, the Transylvanian Diet, Transylvania’s Gubernator, and civil servants resisted the monarchist powers.

The Austro-Hungarian Compromise of 1867 partly re-established the sovereignty of the Kingdom of Hungary. Afterwards, Transylvania enjoyed a socio-economic prosperity for half a century. Its infrastructure (e.g., railways and roads) connected it to Central Europe and the Balkans. The Minority Act of 1868/No. 44 guaranteed the minority rights of Romanians in Transylvania and Serbs in the Banat; similarly, the Law on Church Affairs (1868) recognised the Romanian Orthodox and Romanian Greek-Catholic churches, as national churches in Transylvania.20 It guaranteed their cultural, educational, institutional, and linguistic autonomy.

One week after the Austria-Hungary Truce was signed in the villa Giusti near Padua, on 3 November 1918, to end World War I, Romania declared war again on the Central Powers. It coincided with Germany signing an armistice at Compiegne (France) and the German Revolution of 9 November 1918. To obtain military support, in a national assembly of 1,228 envoys, the Romanian elite of Hungary and Transylvania adopted the proclamation of the Gyulafehérvár 19 Zoltán Szász (edited): History of Transylvania. Columbia University Press, New

York, 2002.20 Corpus Juris Hunrarici 1000-1895. Budapest, 1896.


(Romanian: Alba Iulia, or Weissenburg in German). The first article of the decree, stated the “unification of territories inhabited by Romanians with the Romanian Monarchy.” In December 1918, the Romanian King annexed Transylvania and all other eastern Hungarian territories. It was instituted by decree and military occupation. This police-action violated the long-standing rights of self-government, impacting one and one-half million Hungarians and one-half million German-speaking Saxon and Schwab.

In 1919, the Romanian military occupied Transylvania, which was acknowledged by the Paris Peace Conference negotiated on 9 December 1919. The 1920 Treaty of Trianon annexed 102,000 square kilometres (39,382 square miles) from Hungary and appended them to Romania. The treaty guaranteed the constitutional protection and rights of minorities, who represented 28% of the population. The Treaty of Trianon enumerated the individual rights of minority groups, guaranteed collective linguistic rights, and promised the educational and religious-church autonomy in the Szekler and Saxon communities, respectively, in paragraphs one to eight, paragraphs 9 and 10, and paragraph 11.21 In the period between the two world wars, no ethnic minority group could exercise its collective rights in Romania.

The re-annexation of Northern Transylvania from Romania to Hungary, between 1940 and 1944, partly eased the injustice of the Treaty of Trianon. But paradoxically, Hungary was occupied by the Nazis in 1944, which hastened the mass deportation of Jews (Hungarian-speaking) for extermination in the lagers and concentration camps. In 1945, Transylvania became subject to a communist Romanian government. Between 1945 and 1948, the People’s Republic of Romania nationalised all private enterprise, abolished all private organisations, confiscated private, community

21 Kiraly, Bela K.: Total War and Peacemaking. In: Kiraly, Bela K. et al.: War and Society in East Central Europe. New York 1982, p.15 – 21.

and church property, and introduced a one-party dictatorship. In 1956, the Romanian Socialist Republic imposed imprisonment, forced labour, and ideological persecution against Transylvanian minorities. Hungarian rights were terminated; an act of reprisal for sympathising with the anti-Soviet Hungarian Revolution (1956). Outstanding intellectuals, religious leaders and their church members were imprisoned.22

Minority churches were persecuted and the printing of Bibles and hymn books was forbidden. A genuine totalitarian state prevailed. By 1987, intellectuals published samizdat, factory workers demonstrated, and Hungarians protested against the demolition of Transylvanian villages – the so called “systemization plan” involved bulldozing more than 7,000 settlements.

The Bush-Gorbachev Summit of 1989 paved the way for sweeping change. In December 1989, the Reformed Congregation of Temesvár (Romanian: Timişoara, or Temeschwar in German) was resisting communist despotism. This triggered mass protests in university towns, leading to the collapse of the Ceauşescu dictatorship. Since 1990, the multi-party democracy has failed to legally recognise autonomous structures for Romania’s minorities.

Thirty years after the fall of the Berlin Wall, following a 50 years period of institutional persecution of churches during atheist communism, religious freedom and equality of denominations are still facing serious problems despite Romania’s EU membership since 1 January 2007. Minority churches are criticising the Law on Religions, arguing that it institutionalises discrimination against religious minorities. The Constitution of Romania grants full religious freedom, the Government however exercises considerable influence over religious life through laws and decrees; which restrict 22 Balázs Szalontai, The Dynamics of Repression: The Global Impact of the

Stalinist Model, 1944–1953. Russian History/Histoire Russe Vol. 29, Issue 2-4, 2003. p. 415–442


the rights of minority religious groups. By government decrees, the majority Orthodox Church receives immense financial allocation and considerable estate property. In the lack of regulations by the law the issue of state subsidisation of church activity will only increase tensions between churches. Additionally, the pace of church property restitution was extremely slow, and the majority of religious property restitution cases remained unresolved. Minority churches in Transylvania presented re-claims for over 4,000 estates, which are necessary for their religious, charitable, educational and social activities. Up to this day minority churches still demand over 50% of their confiscated property to be returned.23

For one thousand years, Transylvanians exercised their self-government rights, through civil administrative institutions or ecclesiastical legislative leadership. While the Edict of Torda bestowed authentic political and religious tolerance to all citizens, Romania continues to practice intolerance, despite its membership in the European Union. Transylvania’s history of ethnic tolerance demands reciprocity in the 21st century.

Literature1. Attila Lévai: Az 1715-ös Országgyűlés utáni állapotok a Dunántúli

Református Egyházkerületben. In: Snem roku 1715 a uhorská spoločnosť v 18. storočí. Prešov: Vydavateľstvo Prešovskej univerzity, 2016.

2. Attila, Lévai: Az ellenreformáció eseményei és hatása Komáromban és környékén a 17. század második felében. In: Rekatolizácia, protireformácia a katolícka reštaurácia v Uhorsku. Prešov: Prešovská univerzita, 2013.

3. Balázs Szalontai, The Dynamics of Repression: The Global Impact of the Stalinist Model, 1944–1953. Russian History/Histoire Russe Vol. 29, Issue 2-4, 2003.

4. C. Scott Dixon, Dagmar Freist and Mark Greengrass (eds). Living with Religious Diversity in Early-Modern Europe. St Andrews Studies in Reformation History. Routledge, 2016.

5. Corpus Juris Hunrarici 1000-1895. Budapest, 1896.

23 International Religious Freedom Report for 2014, United States Department of State. Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor.

6. Graeme Murdock, Calvinism on the Frontier 1600-1660. International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania [Oxford Historical Monographs]. Clarendon Press, Oxford, 2000.

7. István György Tóth: Old and New Faith in Hungary. In: R. Po-chia Hsia (editor): A Companion to the Reformation World (2004). Blackwell publishing.

8. István Pásztori-Kupán. A secular decree on interfaith acceptance based on the Bible. Annales Apulensis. Series Historica, 2010.

9. Joseph Lecler, S.J.: Toleration and the Reformation (1960), trans. T. L. Westow, 2 vols, Longmans, vol. I.

10. Kiraly, Bela K.: Total War and Peacemaking. In: Kiraly, Bela K. et al.: War and Society in East Central Europe. New York 1982.

11. MacCulloch, Diarmaid: The Reformation: A History. Viking, 2003. 12. Menna Prestwich: Review: The Revocation of the Edict of Nantes. History,

Vol. 73, No. 237. Wiley, 1988.13. Mihály Balázs: Tolerant Country – Misunderstood Laws. Interpreting

Sixteenth-Century Transylvanian Legislation Concerning Religion. Hungarian Historical Review 2, no. 1, 2013.

14. Pierre Jurieu, The accomplishment of the Scripture prophecies, or, The approaching deliverance of the church. London, 1687.

15. Piotr Eberhardt: The Concept of a Boundary Between the Latin and the Byzantine Civilizations of Europe (2016). Comparative Civilizations Review: No. 75, Article 6.

16. Rober von Freideburg: Self-Defence and Religious Strife in Early Modern Europe – England and Germany, 1530-1680. Routledge, 2017.

17. See e.g. Perez Zagorin, How the idea of religious toleration came to the West, Princeton, Princeton University Press, 2003.

18. Szamosközy István (1570-1612) történeti maradványai (Edited by Szilágyi Sándor, I-IV.,Bp., 1876-1880. Monum. Hung. Hist. II., 21.

19. Szilágyi Sándor, ed., Erdélyi Országgyűlési Emlékek, Budapest, 1877, vol. II, p. 374. Own interpretation of the original Hungarian language passage; Transylvanian diets used Hungarian (and not Latin or German) to draft their decisions between 1566 and 1714.

20. The Religious Peace of Augsburg, 1555. E. Reich (ed.), Select Documents (London 1905)

21. Zoltán Szász (edited): History of Transylvania. Columbia University Press, New York, 2002.

RECENZIÓ - Karasszon István: Érted-é, mit csinálsz? Pap Ferenc, Az egyházi év 149

RECENZIÓ:

Érted-é, mit csinálsz?Pap Ferenc, Az egyházi év, Budapest: KRE/L’Harmattan, 2016

Lelkészi körökben sokat szoktuk idézni azt a kérdést, amit Fülöp tett fel a szerecsen komornyiknak, aki éppen Ézs 53 fejezetét olvasta (Ap-Csel 8,30). A szerecsen komornyik legalább tisztában volt azzal: nem érti, hacsak valaki meg nem magyarázza! Analógiásan mi is sokszor kérdezzük, amikor újságot olvasunk, vagy televíziót nézünk: érted-é, amit mondasz? érted-é, amit írtál? – mert a tartalomból sokszor az derül ki, hogy szavaid súlyát nem mérted föl! Ezúttal azonban hoz-zánk intéz Pap Ferenc könyve kérdést, s nekünk, lelkészeknek is el kell fogadnunk a kérdést: vajon tisztában vagyunk-e mindazzal, amit az éves igehirdetés során tennünk kell, vagy amit éppen teszünk, de nem döbbentünk rá tetteink súlyának? A szerző joggal érzi, hogy az egyházi év különböző alkalmainak jelentősége (ha eltekintünk az ún. sátoros ünnepektől) sok esetben megkopott; valóban: mind a racio-nalizmus, mind a pietizmus sokat rontott a nemes egyházi tradíción, s az utóbbi évtizedekben egyre általánosabb lett, hogy a lectio conti-nua egyébként helyes írásmagyarázati elve nem kívánatos mellékha-tásaként nem törődünk azzal a nemes tradícióval, amivel az egyházi év megajándékoz bennünket. Az utóbbi évek konzum-szokásai pedig már azzal fenyegetnek bennünket, hogy nem csak az év, de a hét be-osztása is veszélybe kerültek, ami nem csak az egyházat, hanem az egész társadalmat fenyegeti. Pap Ferenc ezzel a problémával teljesen tisztában van, s ennek hatása alatt ír. „Civilizációs betegség egyúttal az is, hogy a vasár- és ünnepnapok relaxációval és pihenéssel egybe-kötött megszentelése a mindennapok ritmusának megtörésével együtt megszűnt. Az emberek tulajdonképpen előre leélik életüket…” (112. lap) Ugyanakkor persze legnagyobb súllyal az egyházi élet at-rófiáját fájlalja a szerző, s ennek kíván ellene tenni: „Röviden rá kell mutatnom arra is, hogy habár az őszinte szembenézés mindeddig el-

maradt, de magyar református egyházunkat az elmúlt több, mint két évtizeden összességében az istentiszteleti élet általános és nagyfokú beszűkülése jellemezte az infrastrukturális fejlődés és az intézmény-hálózat bővülés ellenére, ami valójában az egyház(i élet) kimondat-lan, példátlan és elgondolkodtató leépülését jelenti.” (26. lap) Nyilván ezen óhajt segíteni ez a könyv is!

Mindenek előtt azt kérjük az olvasótól, hogy ne ijedjen meg a könyv terjedelme miatt: ha valaki tényleg átolvassa a 771 lapot, akkor inkább rövidnek, semmint hosszúnak fogja találni Pap Ferenc mun-káját. Nem egyszerűen esszéről, vagy tanulmányról van szó: a szerző kifejezetten kézikönyvet ad kezünkbe, hiszen a „Melléklet” maga is majd 360 lapot tesz ki – s a könyv értékes része. Források közléséről van szó, a 11. századtól kezdve napjainkig, századokra lebontva, öku-menikus kitekintésben. Reformátusok számára természetesen a 16. század nagyon értékes. 20 dokumentumot közöl a szerző, de a 17. század is igen gazdag – ha mai prédikátor végigolvassa ezeket, talán néhol már fel se ismeri saját anyanyelvét! Pap Ferenc mindazáltal úgy véli, hogy ezeket állandóan forgatnunk igen hasznos lehet.

A könyv derekas része mindazáltal a bemutatás és az analízis. Egyetérthetünk a szerzővel, hogy szempontja kettős: egyrészt törté-netileg szeretné bemutatni, hogy mind az egyházi év fogalma és ala-kulása, másrészt az egyes ünnepek alkalmai hogyan jöttek létre, s milyen változásokon mentek keresztül a századok során. Ugyanak-kor azonban a bemutatás mindig párosul a tartalom teológiai értéke-lésével is – végső soron egyházi ünnepeinknek az az értelme, hogy mindig az evangéliumot közlik, mindig igehirdetést tartalmaznak, s megszólító jellegűek. A könyv ugyanakkor mindig ütköztet is ben-nünket a ma megtapasztalható valóságával, néhol kifejezetten kriti-kai hangvétellel. Egy idézet elárulja, hogy mennyire a mában gyöke-rezik a történeti visszatekintés is: „Manapság gyakran hallott és hangoztatott érv, hogy mindig Advent van, mert a keresztyén egyház Krisztusra vár mindig; a gyülekezet számára mindig Pünkösd van, mert a Szentlélek vezetése alatt és erőterében élünk mindig. Tovább-menve az igazi Karácsony és az igazi Húsvét, az igazi Nagypéntek akkor van, amikor az ember igazán átéli és megérti Karácsony, Hús-

RECENZIÓ - Karasszon István: Érted-é, mit csinálsz? Pap Ferenc, Az egyházi év 151TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/2150

vét és Nagypéntek valóságát és üzenetét. Folytathatnánk a sort, de érezzük, hogy ezek az egyházi évben konkrétan megjelenő, de az ün-neplő közösség gondolataiban és hitében egységet alkotó tények nem szolgálnak mentségül arra nézve, hogy ünneptelenségünket és igény-telenségünket magyarázgassuk, igazoljuk…” (86. lap)

Nehéz bármit is kiemelni e kötet gazdagságából! Egy-két szubjek-tív dolgot említsünk, ami a jelen sorok írójának nagyon tetszett. Így például a karácsony tárgyalásakor nem csak a testté lett Ige ünnepé-nek történetére tér ki a szerző, hiszen európai kultúránkban a kará-csony már szinte szekuláris ünneppé lett: olyan emberek is állítanak karácsonyfát, vagy vesznek ajándékot, akik önmagukat nem mond-ják hitvalló keresztyéneknek. A 158k lapokon található gondolatok korrektül felhívják arra a figyelmet, hogy a gazdag keresztyén hagyo-mány paraliturgikus cselekményeket hívott életre, amelyek aztán lát-hatók a különböző szokásokban. Ezekre nem föltétlenül kell a lel-késznek nemet mondaniuk, ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy e népszokások ne vegyék át tényleges liturgia szerepét. Saját szavaim-mal megismételve: a szokások immunizáló hatására kell vigyázzon a lelkipásztor, mert amennyire őrzik a szokások a régi emlékeket, úgy el is fedhetik magát az üzenetet.

Kifejezett örömmel olvastam a 187–208. lapokon a „Böjtelő”, ill. „Nagyböjt” fejezeteit. A vulgáris felfogás, miszerint a böjt csak ró-mai-katolikus szokás, s a reformátusok nem gyakorolják, nem felel meg a valóságnak – eleink gyakorolták a böjtöt. A történeti áttekintés mellett különösen jó az a teológiai integráció, amit itt olvashatunk a könyvben (ha jól látom, R. Bohren befolyása itt jelentős volt Pap Fe-renc gondolkodásában). Az egészségügyi diéta gondolatát a szerzővel együtt visszautasítva helyeselhetjük az alábbi sorokat: „A böjtölés nem öncél és bibliai értelemben nem az ember részéről lekötelező mutatvány az istenség irányában, hanem egyszerre az egyén és a kö-zösség javát munkáló, konkrét vallási tartalmakkal és cselekvéssel egybekötött gyakorlat.” (207. lap) Tehát nem egyszerűen lemondás valamiről, hanem készülés Isten elé – nem csak testi-fizikai, hanem lelki-spirituális tartalom van benne!

Hasonlóan örvendetes tisztázás volt a lectio continua és a Bibliaol-vasó Kalauz (Losungen) viszonyának tisztázása: a Kalauz nyilván jóval későbbi, mint a reformátori elv. Pap Ferenc meg is fogalmazza e tisztázódás követelményeit: „A folyamatos bibliaolvasás mellett hatá-rozottabban kellene felkínálni és közkinccsé tenni az ünnepi igesza-kaszokat is” (357. lap) – ez volt köztudottan Kálvin gyakorlata is!

A könyv gazdagságát persze e néhány sor nem tudja összefoglalni, de talán meggyőzheti az olvasót, hogy ez a könyv minden református lelkész könyvtárában meg kell legyen – s csak kívánni tudjuk, hogy minél többen forgassák, használják, s tanulságát használják fel a gyü-lekezetek javára!

Karasszon István

RECENZIÓ - Karasszon István: Ószövetségi tudomány arcképekben. Rudolf Smend, ... 153

RECENZIÓ:

Ószövetségi tudomány arcképekbenRudolf Smend, Kritiker und Exegeten. Proträtskizzen zu vier Jahrhunderten alttestamentlicher Wissenschaft, Göttingen:

Vandenhoeck & Ruprecht, 2017

Vajon mi az értelme annak, hogy ilyen monumentális, több mint ezer lapot kitevő tudománytörténeti műve írjon valaki? Nem luxus az ilyesmi? – Nem egészen! A „luxus” szót ugyan nem utasítanám visz-sza, mint ahogy egy jó regény elolvasása, vagy egy színházi előadás megtekintése is luxusnak tűnik rohanó világunkban. Viszont a tudo-mánytörténetnek konkrét haszna is van. Egyrészt azért, mert felej-tünk ám, elég nagy tempóban! Ha valaki arra gondol, hogy apja, nagyapja mi mindent megtanult még gyerekfejjel, amit ma már az átlagember nem tud (a „kütyü” helyettesíti – ha helyettesíti), nos, ak-kor pontosan szeme előtt van a tudás elvesztésének tragédiája. Jóma-gam szoktam néha egyik vagy másik fantáziadús tudort arra emlé-keztetni, hogy zseniális új gondolata már kétszáz évvel ezelőtt zsákutcának bizonyult – bizony, jó ismerni, amit eleink is megpró-báltak. A másik haszna viszont az a tudomány történetnek, hogy (és itt már a maradandó, meg nem cáfolt tudásanyagra utalok) látjuk azokat az összefüggéseket, amelyekben egyik vagy másik felfedezés megszületett. Nem tudjuk tehát azt sem pontosan kiértékelni, amit megtanultunk az iskolában, ha nem helyezzük el a történelemben azokat a gondolatokat, amelyek évtizedek, évszázadok során kristá-lyosodtak ki.

Rudolf Smend a göttingeni egyetem nyugalmazott tanára – orto-dox református családból származik, ahogy saját visszaemlékezését olvassuk a 422. lapon. Ugyanis a könyvben is szerepel egy bemuta-tandó portré, hasonló névvel, aki tulajdon nagyapja volt, szintén göt-tingeni ószövetséges professzor (1851-től 1913-ig élt). „Ezt a nagyapá-mat nem ismerhettem, csak a nagymamát, aki őt negyedszázaddal

túlélte. Hetente meglátogattam őt, s ekkor nagyapám könyvei, képei és bútorai között voltam, hiszen nagyapám világa még ott élt.” S a szerző emlékszik még a nagyapa nagyapjára (mi ükapának mondjuk ezt), aki fiát ortodox református kérdés-felelet katechizmus-stílusban látta el teológiai vademecummal. Nem vitás: Rudolf Smend az Ószö-vetség kutatásának történetét saját történetként érti, s mondja el. Nagy lelkész-generációink nekünk is voltak-vannak; bárha mi is el tudnánk mondani a mi saját teológiai történetünket!

Ötvennégy tudós arcképe néz ránk a könyvben, ugyanennyi élet-út, s kísérlet az Ószövetség megértésére. A legfontosabbak, akiknek műveit bibliai tanulmányaink során ilyen vagy olyan formában érin-tettük, s igehirdetésünkben remélhetőleg fel is használjuk. Csak né-hány példát említsünk!

Ott van például Jean Astruc (1684-1766) neve, aki rekatolizált francia doktor, egy református lelkész fia, s a Napkirály orvosa. Gyó-gyászati munkái ma már alig ismertek, bár elég jelentősek voltak saját korában a járványokról írt tanulmányai. Viszont a Jahwista és Eló-hista fölfedezésével ő írta be a mi iskoláinkba is végérvényesen a ne-vét – a Pentateuchos-kutatás mindmáig foglalkozik vele.

Robert Lowth (1710-1787) angol püspök szintén tanulmányaink része, hiszen a héber poézisról írt könyve máig érvényes: a „parallel-ismus membrorum”, a héber gondolati ritmus szabálya. Feltételezem, hogy az értelmezésben minden református lelkész használja ezt az eredményt, amikor a Zsoltárok könyvét olvassa, magyarázza.

Wilhelm Gesenius (1786-1842) neve egészen biztosan ismert an-nak, aki egy kicsit masasabb szinten gyakorolta a héber nyelvet: mind héber nyelvtana, mind pedig héber szótára meghatározó lett az euró-pai nyelvészetben. Mi magyarok még hozzá is fűzhetnénk, hogy át-dolgozott formában a nyelvtan magyarul is megjelent.

Röviden tárgyalja Smend Julius Wellhausen életművét is (1844-1918), mármint annyiban röviden, hogy Wellhausen-kutatással egész életében foglalkozott, s nagy könyveket is írt, itt pedig „csak tizenöt” oldalon foglalkozik vele. Ő nyilván a legjelentősebb az újkori kutatás történetében, magyarországi kapcsolatai is voltak (Goldziher Ignác sokat köszönhetett és köszönt is neki). Viszont utóhatása is óriási

RECENZIÓ - Karasszon István: Ószövetségi tudomány arcképekben. Rudolf Smend, ... 155TEOLÓGIAI FÓRUM 2018/2154

volt: Wellhausen óta látjuk egységben a nyelvészeti és történeti kuta-tást, kiegészítve a vallástörténet alakulásával. Csupán zárójelben je-gyezzük meg, hogy élete utolsó szakaszában Wellhausen újszövetségi kommentárokat is írt – az újszövetségesek szörnyű bosszúságára. Ha valaki viszont élvezetes olvasmányt akar, akkor ma is előveheti eze-ket. Talán az is megjegyezhető még, hogy a magyar közvélemény an-nak idején rendkívül gyorsan reagált: 1886-ban megjelent az Athena-eum kiadónál magyarul is Wellhausen nagy áttörést jelentő műve, az Izráel népének története Jeruzsálem második pusztulásáig. Számunk-ra az is jelentős, hogy Wellhausennek jó barátja volt Abraham Kue-nen Hollandiában (akit Smend szintén tárgyal könyvében), s Hollan-diában sok magyar tanult. Így például Kenessey Béla is, aki a Budapesti Református Theologiai Akadémián Ószövetséget tanított, s tanszékfoglaló beszédjében már a wellhauseni rendszer propagálta.

Talán leginkább persze azok felé fordulunk érdeklődéssel, akik az elmúlt évtizedekben leginkább befolyásolták a magyar teológiai gon-dolkodást. Sokáig ugyan nyugati könyveket nem tudtunk vásárolni, s a német teológiai irodalom csak a kelet-németországi kiadványok révén volt elérhető. Ezért aztán Gerhard von Rad (1901-1971), ill. Martin Noth (1902-1968) befolyása érvényesült, hiszen az előbbinek ószövetségi teológiája, ill. több kommentárja, valamint az utóbbinak kommentárjai voltak számunkra hozzáférhetők. Szerencsés konstel-láció, hogy pont ez a két tudós befolyásolta leginkább a kontinens ószövetségi tudományát – érdekes látnunk, hogy tudós pályafutásuk milyen nehéz körülmények között érlelte ki a század közepének oly fontos eredényeit!

R. Smend tanársegéd volt M. Noth mellett, s G. von Raddal is pár-beszédben állt; bemutatása egyszersmind a teológiai kontinuumot is képezik a tegnap és a ma között. Lehetetlen nem gondolnunk arra, hogy könyvét olyan tudósoknak ajánlja, akik korábban nála voltak tanársegédek. Nevezzük meg őket: Hans-Peter Müller, Walter Dietri-ch, Christoph Levin és Christoph Bultmann azok a professzorok, akiket ilyen megtiszteltetés ért – joggal, hiszen a maguk részéről mind jelentősen alakították az ószövetségi tudományt. Róluk ne-künk kell majd megemlékeznünk hasonló módon – s bár H.-P. Mül-

ler már meghalt, a többi hál’ Istennek él, tehát megtehetjük még velük párbeszédben!

Zárásul kérjük az olvasót: legyen romantikus és realista egy sze-mélyben! Vegyen elő egy füzetet, s írja fel magának azt, hogy saját teológiai tudásában kitől és mit tanult! Milyen gondolatok voltak meghatározók teológiai tanulmányaiban, kiktől hallotta azokat – megírhatja azt is, hogy kikkel nem értett egyet, vagy kikkel vitatko-zott, esetleg miben változott meg véleménye időközben. S higgye el: nem haszontalan tevékenység ez, mert ennek során önmaga tisztáz-hatja leginkább az ember, mit tud, mit nem tud, vagy mit kell még az elsajátított ismeretekhez hozzáragasztani. Aki bírja a német nyelvet, olvassa el Smend könyvét, s vegyen példát belőle ahhoz, hogy a múl-tat elevenné tegye, a jelent pedig méltó utódoknak adja át!

Karasszon István

A Teológiai Fórum kéziratainak ajánlott leadási feltételei

A kéziratokat elektronikus formában kérjük, lehetőleg doc, docx, vagy rtf formátumban eljuttatni a Teológiai Fórum szerkesztőségébe.

A kézirat 12-es betűméretű Times New Roman betűtípussal, normál stílusbeállítással és 1-es sorközzel készüljön.

A jegyzetekre, forrásanyagokra és a felhasznált irodalomra való hivatkozásokat folyamatosan a lábjegyzetben helyezzék el, a szerző vezetéknevének, keresztneve első betűjének, a mű címének, kiadási évének és a hivatkozás oldalszámának jelölésével. Pl. Bándy Gy.: Bevezetés az Újszövetségbe. 2008., 92. p.

A felhasznált irodalom jegyzékét a tanulmány végén kérjük elhelyezni ábécé sorrendben. A hivatkozásoknál kérjük az alábbiak feltüntetését:

Könyvek, monográfiák esetében: a szerző teljes neve, a mű címe, alcíme, esetleg kötetszám, a megjelenés helye, a kiadó, a megjelenés éve, az esetleges sorozat címe, száma, ISBN. Pl.: Bándy György: Bevezetés az Újszövetségbe. Komárom: Selye János Egyetem, 2008. ISBN 978-80089234-50-9

Tanulmánykötetben megjelent írás esetében: a szerző teljes neve, a tanulmány címe, esetleg alcíme, a tanulmánykötet szerkesztőjének neve, a kötet címe, a megjelenés helye, a kiadó, a megjelenés éve, ISBN, a tanulmány oldalszáma tól-ig. Pl.: Molnár János: Az iszlám Jézus-tradíciója. In.: Karasszon István, Molnár János (szerk.): A szent hely: Tanulmányok Dr. Erdélyi Géza püspök tiszteletére 70. születésnapja alkalmából. Komárom: Selye János Egyetem Református Teológiai Kara – Calvin J. Teológiai Akadémia, 2007. ISBN 978-80-89234-39-4, 24-36 p.

Folyóiratban megjelent munka esetén: a szerző teljes neve, az írás címe, esetleg alcíme, a folyóirat címe, ISSN, éve, évfolyama, lapszáma, az írás oldalszáma tól-ig. Pl.: Somogyi Alfréd: Egyháztagság és választójog: az egyháztagság és a választójog összefüggésének vizsgálata a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház érvényes jogrendjében. In.: Teológia Fórum, ISSN 1337-6519, 2007. I. évf. 1. sz. 41-60 p.

Internetes források felhasználása esetén: a szerző teljes neve, az írás címe, esetleg alcíme, a hordozó fajtája, a megjelenés helye, a kiadó, a megjelenés éve, az idézés dátuma, ISBN, hozzáférhetőség és belépés. Pl. Karasszon István: Az Ószövetség fényei: Veterotestamentica. (online). Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2002. (id.: 2010.10.31.). ISBN 9789638033 (http://www.tankonyvtar.hu/szentiras/oszovetseg-fenyei-080904-39).

A terjedelmet tekintve, az 1-1,5 íves (kb. 40-50.000 karakter) terjedelmű kéziratot tekintjük optimálisnak. Ettől el lehet térni a publikáció tartalmi igényeinek megfelelően, ahogy a tanulmány teljessége megkívánja.

A Teológiai Fórum a Bethlen Gábor Alap támogatásával jelenik meg.

A Teológiai Fórum 2018/2. számának megjelenését a

Magyar Tudományos Akadémia támogatta.

Teológiai Fórum 2018/2. – XII. ročník 2. čísloVedecký časopis Teologického inštitútu J. Calvína (TIJC), vychádza dvakrát do roka.Vydavateľ: Teologický inštitút J. CalvínaSídlo vydavateľa: Jókaiho 34.; 945 01 KomárnoIČO vydavateľa: 34072144Dátum vydania: v roku 2018 vychádza 1. číslo v auguste, 2. číslo v decembri.Šéfredaktor: Mgr. Lévai Attila, PhD, dekan RTF UJS, riaditeľ TIJCZodpovedný redaktor: ThDr. Somogyi Alfréd, PhD, prodekan RTF UJS, člen Rady TIJCPoštová adresa redakcie: P.O.Box 37. 945 01 Komárno 1.; [email protected]č: Marián Györky – MS print, Michaľany

Registrácia: EV 5618/18ISSN 1337-6519

Teológiai Fúrum 2018/2. – XII. évfolyam 2. számA Calvin J. Teológiai Akadémia tudományos folyóirata, megjelenik évetne két alkalommal.Kiadó: Calvin J. Teológiai AkadémiaKiadó székhelye: Jókai u. 34. 945 01 KomáromKiadó azonosítója: 34072144Kiadás dátuma: 2018-ban: 1. szám augusztusban, 2. szám decemberben jelenik meg.Főszerkesztő: Mgr Lévai Attila, PhD., a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara dékánja, a Calvin J. Teológiai Akadémia igazgatója.Felelős szerkesztő: ThDr. Somogyi Alfréd, PhD., a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara dékánhelyettese, a Calvin J. Teológiai Akadémia igazgatótanácsának tagjaPostacím: P.O.Box 37. 945 01 Komárno, SK; [email protected]: Marián Györky – MS print, Michaľany

Regisztráció: EV 5618/18ISSN 1337-6519

Teológiai FórumProf. ThDr. Karasszon István, PhD. Selye János Egyetem Református Teológiai...

Documents

Transcript of Teológiai FórumProf. ThDr. Karasszon István, PhD. Selye János Egyetem Református Teológiai...