Tasnádi Péter - 983 Nap a Fidesz Börtönében

Tasnádi Péter 983 nap „a Fidesz börtönében” „Ne akarj azok ellen győzni, akiket az idő amúgy is elintéz.” (Goda Gábor)

Tasnádi Péter – 983 nap „ a FIDESZ börtönében”

2


3


4


5


6


7

1. Tamarának Drága kislányom! Magányos vagyok, pedig nem vagyok egyedül. Nézem a ház előtt parkoló rendőrautókban a cigarettaparazsak apró csillagait. Hallgatom, amint a kora nyári éjszaka borzongató, bánattal teli szelet sodor le a városba. A szemeim fáradtan égnek, hosszú, hosszú ideje nem volt nyugodt álmom.

Most mégis kérlek, bújj ide mellém a pamlagra és figyelj kicsit rám! Nem, nem arról akarok neked mesélni, hogy mennyire szeretlek, ezt tudnod, érezned kell. Még csak azt sem szeretném bizonygatni, hogy ártatlan vagyok, hidd el, már semmiről, senkit nem akarok meggyőzni. Még téged sem.

De hát, mégiscsak börtönben voltam akkor, amikor te megszülettél. Biztos lehetsz benne, alig telik el majd nap anélkül, hogy ezzel a ténnyel nekünk – igen: neked és nekem – ne kellene szembenéznünk. Amíg csak élünk, amíg csak élsz.

Tamara! Amikor ezeket a sorokat olvasod, már sok mindent értesz a világból. Nem

kérem hát, hogy higgy nekem. Annyit szeretnék csak: hallgass meg! Próbáljuk együtt megérteni, mi, miért és hogyan történt velem. Addig is. Álmodj az angyalokkal és legyél nagyon boldog.

Velem, vagy nélkülem… Apa


8

A 2002. április 1. napjáig hatályos bűnszervezet-fogalom és tényállás a következő volt. Bűnszervezet: bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul. Bűnszervezet létrehozása: 263/C. § (1) Aki olyan bűnszervezetet irányít, amelynek tagjai emberölést [166. § (1)- (2) bek.], testi sértést [170.§ (1)-(5) bek.], személyi szabadság megsértését (175/A.§ (1)-(4) bek.], terrorcselekményt [261.§ (1)-(2) bek.], légijármű hatalomba kerítését [262.§ (1)-(2) bek.), önbíráskodást [273.§ (1) bek.], kábítószerrel visszaélést (282.§), pénzmosást [303.§ (1)-(3) bek.], rablást (321.§), zsarolást (323.§) követnek el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Az (’) bekezdés szerint büntetendő, aki tiltott pornográf felvételek készítése (195/A.§), üzletszerű kéjelgés elősegítése (205.§), kerítés [207.§ (1)-(3) bek.], embercsempészés (218.§), fegyvercsempészet (263/B.§), pénzhamisítás [304.§ (1)-(2) bek.], lopás (316.§) elkövetésére létrehozott bűnszövetkezetet irányít, feltéve, hogy a bűnszervezet tagjai személy elleni erőszakos bűncselekményt is elkövettek. (3) Aki az (1), (2) bekezdésben meghatározott bűnszervezetet hoz létre, bűntett miatt egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (4) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűnszervezet tagja, vagy ilyen szervezet tevékenységéhez anyagi eszközöket szolgáltat, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (5) Nem büntethető a bűnszervezet tagja, ha – mielőtt a bűnszervezet léte a hatóság tudomására jutott volna – a bűnszervezetet elhagyja, a hatóság előtt felfedi, és lehetővé teszi a bűnszervezet más résztvevői kilétének megállapítását.


9

1. EZ MAJDNEM SZERELEM VOLT Becsapnék mindenkit, Leginkább önmagamat, ha nem Judittal kezdeném. Pontosabban: a hozzá fűződő kapcsolatommal. Megismerkedésünk pillanatától – a részleteket ismerhetik az első kötetből – kulcsszerepet játszott az életemben, sőt, a jelek szerint még mindig ő mozgatja a szálakat. Ráadásul – elnézegetve a bulvárlapok címoldalait – az olvasókat is a szerelmünk, még inkább ennek a szerelemnek a vége (vége?), a szakításunk érdekli a legjobban. Ez esetben viszont egyezséget kell kötnünk; jelesül: én őszinte leszek, önök cserébe elnézik nekem, hogy ennek a könyvnek nem lesz klasszikus szerkezete. Nem mondom, hogy össze-vissza irkálok, de túlságosan közeliek és megrázóak az élményeim ahhoz, hogy éppen most törjek irodalmi magaslatok felé. (Hogy tisztán lássák, miről is beszélek: nem egyszerű feldolgozni életem legnagyobb csalódását, és ezzel egyidejűleg azt az irdatlan mennyiségű dokumentumot – levelek, naplók, jegyzőkönyvek és így tovább -, amely a közel három esztendő alatt összegyűlt és térdmagasságig beborítja a szobámat. Ráadásul az a bizonyos „helyzet” szinte percről-percre változik.) Maradjunk annyiban, hogy nem is igazi könyvet írok, inkább csak mesélek önöknek, mint ahogy háborús veteránok szoktak nyugalmas estéken a kandalló előtt. Judit Autójának szélvédőjén pompázatosan, fenségesen, mégis barátságosan csillogott az őszi alkonyatban für4dőző Nap fénye. Ez a pillanat maradt meg bennem, bizonnyal egy életre, azokból az órákból (1993. október 29-én történt), amikor először magam mögött hagytam a börtön rácsait – és egy tizenhárom hónapos rémálmot. Aztán ez a ragyogás hűségesen kitartott mellettünk majd hat esztendeig, fénnyel és melegséggel táplálva az életünket és a szerelmünket.

Az asszony, akit szerettem, mindent magkapott tőlem. Bejártuk az egész világot – mindig első osztályon repültünk-, a földkerekség legjobb szállodáiban laktunk, gyakorlatilag nem létezett olyasmi – árucikk vagy szolgáltatás -, amelyet nem kaphatott volna meg. (Hogy miből telt


10

minderre, arról majd később.) Az egyik bulvárlap szalagcíme nagyon pontosan foglalja össze a lényeget: „Olyan élete volt Juditnak, mint egy királynőnek.” Tudom, tudom… most azt mondhatják erre, mindez mit sem, ér, ha nincs szerelem, megértés, megbecsülés… és még hosszan sorolhatnám. De volt! Judit szabad emberként élhetett mellettem, oda ment és azt tett, amit akart. Most azt állítja, pokol volt az élete, de ezt elég nehezen vagyok képes és hajlandó elfogadni. Hogy miért, legkevesebb két oka van. Az egyik: hat év alatt lett volna módja szólni, hogy nem bírja az „aranyketrecet”, ahogyan most ú nevezi – minősíti! – az együtt töltött idő hangulatát, az akkori helyzetet. A másik: a hatodik év végén gyermeket szült nekem! Itt és most meg kell állnom egy rövid, de nagyon fontos kitérő erejéig. Hadd szögezzem le, hogy világos legyen: én nagyon szerettem ezt az asszonyt, és szerelmünket nem akarom besározni. Csak a tényekről beszélek, meg arról a szavakkal alig kifejezhető fájdalomról és csalódásról, amit Judit hűtlensége – és jórészt mostani, felfoghatatlanul ellentmondásos viselkedése – okozott és okoz mind a mai napig. Mindazok ellenére, ami történt – vagy élesebben fogalmazva: amit velem művelt -, nem akarom bántani őt, sem szóval, sem más módon. Fogva tartásom harminckét hónapjának minden egyes napjáról készítettem feljegyzéseket. Öt napló őrzi az akkori gondolataimat, mindegyik így kezdődik:


11

OLYANOK VAGYUNK, MINT A FARKASOK, AKIK JÓBAN-ROSSZBAN KITARTANAK A TÁRSUK MELLETT. HA VALAMI TÖRTÉNNE EGYIKÜKKEL, SOHA NEM VÁLASZTANAK ÚJ TÁRSAT MAGUKNAK. _._ GYÖNGÉDEN ÖLELJ ÁT ÉS RINGASS SZERELEM, HADD MONDJAM HALKAN EL, NE HALLJA SENKI SEM, A NAGYVILÁG TE VAGY NEKEM KARODBA BŰJVA MÁR A CÉLBA ÉRKEZEM. HÓSZAGÚ SZÉL FÚJJA HAJUNK SZERELMESEN, KETTEN VAGYUNK. NEM ÉRHET ENGEM SEMMI ROSSZ, HA ÁTÖLELSZ NEM VÁROK VÁLASZT MÁSTÓL, HOGY HA TE FELELSZ HAZA TALÁLT KÓBOR SZÍVEM GYÖNGÉDEN ÖLELJ ÁT ÉS RINGASS SZERELEM.”

Különösen az első – a farkasokról szóló – részre figyeljenek, kérem, merthogy én azokat a sorokat nagyon komolyan gondoltam, és gondolom most is. Mégis

bekövetkezett az, amit elképzelhetetlennek tartottam! Minden börtönlakó egyik legnagyobb gondja, hogy vajon kitartanak-e mellette azok, akikre számíthat a bajban. Különösen így van ez, ha valaki csinos, életerős, fiatal nőt hagy el az igazságszolgáltatás leírhatatlan gépezetétől kényszerítve. Ebből a szempontból mindegy, hogy az ember ártatlan-e, vagy bűnös, gondolatai jórészt a körül forognak: vajon mit csinál „az asszony?” Eleinte számomra ez nem volt fontos, hiszen – amint az az eddigiekből is kitűnik – fel sem merült bennem, hogy Judit esetleg megcsal, pláne, hogy szerelemes lesz másvalakibe. Hanem, aztán, amikor észrevettem az erre utaló első jeleket… Meg jöttek a „jóakarók” elejtett megjegyzései… Képzeljék el – bár úgy gondolom, nem fog sikerülni – azokat az irgalmatlanul hosszú éjszakákat, amikor az ember álmatlanul, a verítéktől csatakos pokrócok között forgolódik, bámulja a plafont és látja maga előtt a szeretett nőt, amint egy másik férfival bújik ágyba. A legrosszabb


12

az volt, hogy minden apró részlet tisztán játszódott le előttem, mintha csak televízióban vagy mozivásznon látnám. Hallottam Judit becéző szavait, amelyek már nem nekem szóltak. Láttam jól ismert, kecsesen szerető mozdulatait, éreztem az illatát és – kérem, higgyék el, semmilyen drámai túlzás nincs ebben – majdnem beleőrültem. Szégyen ide, vagy oda: zokogtam. Nem is egyszer, sokszor. Vállalom a könnyeimet most is, amikor önök elé tárom azt a levelet, amelyet azon a szörnyű napon írtam, amikor Judit szemtől-szemben bevallotta, hogy van valakije (részlet a naplóból). Íme: DRÁGA KICSI MACKÓM! 2001.07.04. SZERDA 667. NAP HAJNAL 3.00 ÓRA VAN! REMÉLEM, EZ A MEGSZÓLÍTÁS MEGMARAD NEKEM ÖRÖKRE. EZT NE ADD MÁSNAK. AZT HIHETED, HOGY EGY HÜLYE SZENTIMENTALISTA VAGYOK! (MÉG AZ IS LEHET, HOGY IGAZAD VAN.) NEM TUDOK ALUDNI, PEDIG ALTATÓT ÉS NYUGTATÓT IS BEVETTEM. TEGNAP LETAGLÓZOTT A BESZÉLGETÉSÜNK. HOSSZÚ IDŐ ÓTA TUDTAM, HOGY NINCS RENDBEN VALAMI KÖRÜLÖTTED, DE FÉLTEM VELE IGAZÁBÓL SZEMBESÜLNI. ÚGY GONDOLTAM, HOGY HA NEM TUDOM BIZTOSAN, AKKOR TALÁN NEM IS IGAZ… SOHA SENKIT NEM KÜLDTEM UTÁNAD. TE SAJÁT MAGAD BUKTATTAD LE MAGADAT. RÖGTÖN ÉSZREVETTEM, AMIKOR ELTÁVOLODTÁL TŐLEM. HISZEN ÉRZELMILEG BENNED ÉLTEM. MINDEN MEGNYILVÁNULÁSODBÓL, LEVELEDBŐL PRÓBÁLTAM OLVASNI ÉS SAJNOS KÖNNYŰ VOLT. LEGELŐSZÖR MÉG AZ ELEJÉN, 2000. FEBRUÁRBAN VOLTAK GYANÚS JELEK, DE AKKOR MEGNYUGTATTÁL. TERMÉSZETESEN, NEM HITTEM NEKED,


13

DRÁGA KICSI MACKÓM!

2001.07.04.SZERDA

667. NAP HAJNAL 3.00 ÓRA VAN! REMÉLEM, EZ A MEGSZÓLÍTÁS MEGMARAD NEKEM ÖRÖKRE. EZT NE ADD MÁSNAK. AZT HIHETED, HOGY EGY HÜLYE SZENTIMENTALISTA VAGYOK! (MÉG AZ IS LEHET, HOGY IGAZAD VAN.) NEM TUDOK ALUDNI, PEDIG ALTATÓT ÉS NYUGTATÓT IS BEVETTEM. TEGNAP LETAGLÓZOTT A BESZÉLGETÉSÜNK. HOSSZÚ IDŐ ÓTA TUDTAM, HOGY NINCS RENDBEN VALAMI KÖRÜLÖTTED, DE FÉLTEM VELE IGAZÁBÓL SZEMBESÜLNI. ÚGY GONDOLTAM, HOGY HA NEM TUDOM BIZTOSAN, AKKOR TALÁN NEM IS IGAZ… SOHA SENKIT NEM KÜLDTEM UTÁNAD. TE SAJÁT MAGAD BUKTATTAD LE MAGADAT. RÖGTÖN ÉSZREVETTEM, AMIKOR ELTÁVOLODTÁL TŐLEM. HISZEN ÉRZELMILEG BENNED ÉLTEM. MINDEN MEGNYILVÁNULÁSODBÓL, LEVELEDBŐL PRÓBÁLTAM OLVASNI ÉS SAJNOS KÖNNYŰ VOLT. LEGELŐSZÖR MÉG AZ ELEJÉN, 2000. FEBRUÁRBAN VOLTAK GYANÚS JELEK, DE AKKOR MEGNYUGTATTÁL. TERMÉSZETESEN, NEM HITTEM NEKED, DE MIVEL ŐRÜLTEN SZERETLEK, AKARTAM HINNI ÉS SIKERÜLT IS ELNYOMNOM MAGAMBAN A KÉTELYEKET. A NAGY ROBBANÁS A MÚLT ÉV NYARA VOLT, AKKOR MÁR MINDEN JUEL ARRA MUTATOTT, HOGY RENSZERESEN TALÁLKOZGHATSZ VALAKIKKEL. AKKOR ARRA GONDOLTAM, HOGY SAJNOS EZ ABSZOLÚT TERMÉSZETES, HISZEN AZ ÖSZTÖNÖK NEM HAGYNAK NYUGODNI. AZT HITTEM, HOGY SZEPTEMBERBEN SZABADULOK, ÉS AKKOR MINDENT HELYRE HOZHATUNK. BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGYHA AKKOR ÚJRA TALÁLKOZHATTUNK VOLNA, MÉG MINDEN RENDBE JÖHETETT VOLNA. A LEGNAGYOBB KRÍZIS 2000. SZEPTEMBER, OKTÓBER, NOVEMBER VOLT, AMIKOR RÁJÖTTEM, HOGY SEMMIT SEM TEHETEK AZÉRT, HOGY MEGMENTSEM A CSALÁDOMAT. ISTEN LÁTJA LELKEMET, MINDENT MEGTETTEM VOLNA, HOGY EGYÜTT MARADJUNK.


14

EZ NEM VOLT FAIR! OLYANKOR HAGYTÁL EL, AMIKOR SEMMIT SEM TEHETTEM, BE VAGYOK ZÁRVA, NEM TUDOK KOMMUNIKÁLNI, HARCKÉPTELEN VAGYOK. OKTÓBERBEN, AMIKOR KINT VOLTÁL GUSZTINÁL, MEG VOLTAM GYŐZŐDVE ARRÓL, HOGY OTT VAN A BARÁTOD IS. (TALÁN NEM A GUSZTI LAKÁSÁN.) A KARÁCSONYT ÉS A SZILVESZTERT MÁR TUDTAM, HOGY EGYÜTT TÖLTITEK ÉS SZÁMOMRA AZ IS VILÁGOS VOLT, HOGY A HIRTELEN ELŐKERÜLT „KATA”, AZ VALÓJÁBAN EGY FÉRFI. RETTENTŐEN FÁJ, SZINTE BELEPUSZTULOK. MOST FOGOD LÁTNI, NEM BESZÉLTEM A LEVEGŐBE, AMIKOR AZT MONDTAM, HOGY AZ ÉLETEMNÉL IS JOBBAN SZERETLEK. SEMMILYEN AKADÁLYT NEM GÖRDÍTEK ELÉD A BOLDOGSÁGOD ÉS A SZABADSÁGOD DOLGÁBAN, MINDENBE BELEEGYEZEK ÉS TERMÉSZETESEN, HA IGÉNYLED, AKKOR ÖRÖKRE HŰSÉGES BARÁTOD LESZEK. NEM HARAGSZOM RÁD! TE NEM VAGY HIBÁS. EZ A ROHADT ÉLET A FELELŐS MINDENÉRT. MIÉRT VAN AZ, HOGY A MEGBONTHATATLANNAK HITT KAPCSOLATOK EGYIK PERCRŐL A MÁSIKRA FELBOMLANAK!? MIÉRT ILYEN KEGYETLEN ÉS IRGALMATLAN AZ ÉLET? EZT TE MOST NEM ÉRTED, MERT EBBŐL A KAPCSOLATBÓL NEM TE SZÁLLTÁL KI VESZTESKÉNT, ILYEN TÖRÉKENY A MACKÓK SZERELME? PERSZE HA EGYÁLTALÁN, VALAHA IS SZERELMES VOLTÁL BELÉM, ÉN NEM ÉREZTEM! ÉN AZT ÉREZTEM, HOGY NAGYON SZERETSZ, MINDENT MEGTESZEL AZÉRT, HOGY NEKEM JÓ LEGYEN, DE NEM LÁNGOLTÁL, NEM VOLTAM AZ ÉLETEDBEN A NAGY Ő. AZT IS TUDOM, HOGY AZ ÉRZELMEK NEM EGYSZERRE FŰTENEK ÉS HŰLNEK KI, ÉS MINDIG AZT SEBZIK MEG AKI VESZTES MARAD. NEM TUDOM LEÍRNI, HOGY MIT ÉRZEK. MOST VALÓJÁBAN ELVESZTETTEM MINDENT. SOKSZOR MONDTAM NEKED AZT, HOGY SEMMI SEM ÉRDEKEL, CSAK TE MARADJ MEG NEKEM. TE VAGY AZ EGYETLEN EMBER A FÖLDÖN, AKIHEZ RAGASZKODOM, AKIT FELTÉTEL NÉLKÜL SZERETEK, ÉS AKINEK MINDENT MEGBOCSÁTOK.


15

AMIKOR AZ ELMÚLT ÉV VÉGÉN ÍRTAM NEKED, HOGY ÁRULÓ VAGY, TI8LTAKOZTÁL. PEDIG AZ VAGY! GYENGE VOLTÁL, ÉS CSERBEN HAGYTÁL. NEM TEGNAP! HANEM AKKOR, AMIKOR MÁR ÉRZELMILEG ELTÁVOLODTÁL. HOGYAN HIHETTED AZT, HOGY EL TUDOD VELEM HITETNI AZT, AMI NINCS? LEBECSÜLTÉL ÉS ELSZÁMÍTOTTAD MAGAD. HAMIS ÁBRÁNDOKBAN RIGATTAD MAGAD, AZT HITTED, HOGY HA HAZUDSZ NBEKEM, AKKOR JÓT TESZEL. ARRA GONDOLTÁL, HOGY NEM AKAROD A LELKIVILÁGOMAT SZÉTTÖRNI ÉS KITARTASZ MELLETTEM, ÉS MAJD HA SZABADULOK, MINDENT ELMONDASZ. NEM GONDOLTÁL ARRA, HOGY AZ MILYEN SOKKHATÁST KELTETT VOLNA BENNEM!? ÍGY IS ÖSSZETÖRTÉL, DE HA FELDOLGOZOM MAGAMBAN A TÖRTÉNTEKET, AKKOR LEGALÁBB TUDOM, HOGYHA KIBÍROM, SEMMIM SINCS, ÉS SENKIM SINCS. TISZTA, HIDEG FEJJEL LÉPHETEK KI A BÖRTÖN KAPUJÁN, ÉS NEM CSALFA ÁBRÁNDOKKAL. TUDOD, HÁNY KEGYETLEN, KÍNZÓ, GYÖTRELMES ÉJSZAKÁM ÉS NAPPALOM VOLT!? AZ A SZERETET ÉS FÉLELEM, HOGY BÁRMIKOR ELVESZÍTHETLEK… MINDENNAP VÁRTAM, HOGY KÜLDÖD A SZAKÍTÓ LEVELET. DE NEM TARTOTTÁL EGYENRANGÚ PARTNERNEK. VÉLEMÉNYEM SZERINT A RÁKOS BETEGNEK IS SOKKAL JOBB, HA MEGMONDJÁK, HOGY HALÁLOS BETEG. AZT TUDTAM, HOGY SZEXUÁLIS KALANDOKBA FOGSZ BOCSÁTKOZNI, DE ATTÓL RETTEGTEM, HOGY VALAKIBE BELE FOGSZ SZERETNI. AZT HITTEM, HOGY A MI SZÖVETSÉGÜNK EGY ÉLETRE SZÓL, SOHA NEM HITTEM, HOGY VALAKI KÖZÉNK ÁLLHAT. BIZTOS, HOGY MOST NEKED IS JOBB LESZ, MERT EGY NAGY TEHER LEGÖRDÜLT A VÁLLADRÓL. LÁTOD, MÉG MOST IS SEGÍTETTEM NEKED, UTOLJÁRA SZT MONDTAD, HOGY FÉLSZ ATTÓL, NEHOGY ÉHEN HALJATOK. SOHA NEM ENGEDNÉM, HOGY NÉLKÜLÖZZÉL! BÁRKIÉ IS LEGYEN A SZÍVED, A TESTED, A LELKED EGY DARABJA MINDÖRÖKRE NÁLAM MARAD. ÉN MÁR AHHOZ ÖREG VAGYOK, EBBŐL A SZEMPONTBÓL MEGFONTOLT ÉS KONZERVATÍV IS, HOGY MOST MÁSBAN KERESSEM MEG AZT, AMIT BENNED MEGTALÁLTAM.


16

MÁSFÉL ÉVE ÉLEK ÚGY, MINT EGY REMETE, EGYEDÜL. GONDOLATAIMBAN EGY LEPUSZTULT BÖRTÖNCELLÁBAN, HIDD EL, HOGY ELJUTOTTAM EGY OLYAN FILOZÓFIAI MAGASLATA, HOGY EGÉSZEN MEGVÁLTOZOTT A VILÁGKÉPEM. NEM ÉRDEKEL A HIÚSÁG, A POMPA, A LUXUS. MOST, AMIKOR MEGÉRLELŐDTEM, ÉS AMIKOR ELHATÁROZTAM, HOGY SZÁMOMRA MEGSZŰNIK A VILÁG, ÉS CSAK A KIS CSALÁDOMNAK FOGOK ÉLNI, VELÜK, TÁVOL SA VILÁG ZAJÁTÓL. MOST KILÖKTÉL A TÖBBIEK KÖZÉ! NE LEGYEN LELKIISMERET-FURDALÁSOD, EGY PERCIG SEM. MINDEN EMBER A SAJÁT MAGA BOLDOGSÁGÁNAK A KOVÁCSA ÉS MINDENKI MAGA RONTJA EL AZ ÉLETÉT. TULAJDONKÉPPEN MINDEGYIKÜNK MAGÁNYOS ÉS EGYEDÜL VAN. EGY PÁR ÉVIG MEGOSZTJUK AZ ÉLETÜNKET IDEGENEKKEL, DE VALÓJÁBAN SOHA NEM DERÜL KI SZÁMUNKRA, HOGY KI IS AZ AMÁSIK. VANNAK HŐSKÖLTEMÉNYEK, EPOSZOK A KITARTÁSRÓL, A BECSÜLETRŐL, A SZERELEMRŐL, DE KI TUDJA AZT, HOGY EZEK IGAZAK-E? PRÓBÁLTAM MINDIG ARRA GONDOLNI, HOGY TE NEM HAGYHATSZ CSERBEN, MERT FELRUHÁZTALAK TÉGED OLYAN JELLEMZŐKKEL, AMILYENNEK ÉN AKARTALAK LÁTNI. KÉT ÖSSZEHASONLÍTÁSI LEHETŐSÉGEM VOLT. ÁLTALÁBAN A BŰNÖZŐKET OTTHAGYJÁK A FELESÉGEK, DE PÉLDÁUL DREYFUSS KAPITÁNYT, GÖNCZ ÁRPÁDOT ÉS ÍGY TOVÁBB, NEM! TERMÉSZETESEN ÉN AZ UTÓBBI KATEGÓRIÁBA SOROLTALAK, ANNAK ELLENÉRE, HOGY MÁR TUDTAM: ÓVSZERT HASZNÁLSZ, FOGAMZÁSGÁTLÓT ÉS SZINTE SOHA NEM ALSZOL OTTHON. AZT HITTEM, HOGY KITOMBOLOD MAGAD, MERT VALAMI KIMARADT AZ ÉLETEDBŐL, MEG A HELYZET IS ÚGY HOZTA, DE A VÉGÉN LECSILLAPODSZ ÉS A MI KÖZÖS MEGPRÓBÁLTATÁSOKTÓL SAJNOS NEM MENTES, DE SZÉP ÉS IDILLI MACKÓ-ÉLETÜNK, FOLYTATÓDIK. TÉVEDTEM! MOST AKKOR MI A HELYZET!? TE NEM VAGY MACKÓ, VAGY ÉN NEM VAGYOK AZ? ÉS KICSODA EGYÁLTALÁN TAMI-BABA? AZT IS HALLOTTAM, HOGY MIALATT MI EGYÜTT ÉLTÜNK, AKKOR IS VOLTAK KALANDJAID…


17

TÖBBSZÖR GYANÚS VOLT NEKEM, DE SAJNOS NEM MENTEM UTÁNA A DOLGOKNAK, MERT ANNYIRA BÍZTAM A SZERETETBEN, HOGY MINDIG ARRA GONDOLTAM, EZEK MÚLÓ PERCEK AZ ÉLETEMBEN ÉS ENGEM ÍGY IS BOLDOGGÁ TESZEL, AKKOR MINEK KUTAKODJAK. MOST BIZTOSAN NEM HISZED EL, PEDIG ÍGY VAN. NEM VÉLETLEN MONDTAM NEKED, HOGY SAJÁT MAGAMNÁL IS JOBBAN SZERETLEK. AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN VISZONT MÁR SEMMIVEL SEM TÖRŐDTÉL. HIÁBA PRÓBÁLTAD ÜGYESEN ELKENDŐZNI A KETTŐS ÉLETEDET, MINDIG BECSÚSZOTT EGY KIS HIBA. ÉN VISSZAFOGTAM MAGAM, MERT SZERETTEM VOLNA ELÉRNI, HOGY PARTNERNEK TEKINTSÉL ÉS AVASS BE A DOLGOKBA. HÁNYSZOR KÉRTELEK, HOGY „MACKÓ, ÉN MINDENT TŐLED AKAROK HALLANI”, DE TE CSAK HALLGATTÁL, ÉS OLYAN FELTÖRHETETLEN VOLTÁL, MINT EGY KÓKUSZDIÓ, PEDIG HÁNYSZOR, DE HÁNYSZOR MEGADTAM A LEHETŐSÉGET NEKED… KÉRLEK ARRA, HOGY TOVÁBB SEMMIBEN SE HAZUDJÁL. HA AZT AKAROD, HOGY SZEMÉLYEMBEN EGY ÉLETRE SZÓLÓ BARÁTOT TARTSÁL MEG, AKKOR EZENTÚL TÉNYLEG LEGYÉL ŐSZINTE! MÁR NEM TUDSZ NAGYOBB FÁJDALMAT OKOZNI NEKEM, CSAK HA TOVÁBB HAZUDOZOL. AZT IS KÉPMUTATÁSNAK TARTOM, HOGY NEKEM PANASZKODSZ: TE, MEGFOGOD A PÉNZT ÉS KÖZBEN TÖBB SZÁZEZER FORINTOT KÖLTESZ ARRA, HOGY HÉVÍZ HELYETT AUSZTRIÁBAN, OLASZORSZÁGBAN TÖLTÖD A BARÁTODDAL A „MÉZESHETEKET” AZ ÉN PÉNZEMEN. NEM AKAROK PÉNZRŐL BESZÉLNI VELED, MERT GUSZTUSTALANNAK TARTANÁM. ARRA KÉRLEK CSAK, HOGY AZ IZLÉS HATÁRAIN BELÜL ÉLJÉL, HA MÉG LEHET. JÓ LENNE, HA VALÓBAN MEGVÁRNÁD AMÍG SZABADULOK, HOGY JÓZAN FEJJEL, AZONOS ESÉLLYEL TUDJUK ELDÖNTENI, HOGYAN TOVÁBB. NE ÉRTS FÉLRE, NEM AKAROK VERSENYEZNI, DE HA A TAMI-HAMI, A MI KÖZÖS BABÁNK, AKKOR NAGYON OKOSAN KELL DÖNTENÜNK KÖZÖSEN: HOGYAN TOVÁBB? SAJNOS, JÓ MEGOLDÁST NEM LÁTOK, DE TALÁN AZ ÉLET HELYRETESZ MINDENT.


18

A MOSTANI LELKIÁLLAPOTOMRÓL NEM ÍROK, MERT ÚGY IS TUDOD, HOGY MIT ÉRZEK ÉS ÉRZELMILEG SEM AKARLAK ZSAROLNI. ÉN VALÓBAN MOST IS A JAVADAT AKAROM ÉS MINDIG IMÁDNI FOGLAK, AKKOR IS, HA MÁS FELESÉGE LESZEL! AKKOR ENGEDD MEG, HOGY AZ APUKÁD LEGYEK, ÚGYSEM VOLT APUKÁD. ÉN NEM FOGLAK SOHA ZAVARNI, CSAK HADD LEGYEK A KÖZELETEKBEN. HOLNAP GYERE 10.30-RA A TÁRGYALÁSRA. VIGYÁZZ NAGYON MAGATOKRA ÉS SZABADÍTSD FEL MAGAD, MERT OLYAN ROSSZ LÁTNI, HOGY BOLDOGTALAN VAGY! MINDIG HIÁNYOZNI FOGSZ! PÉTER Egy katartikus Folyamat talán legfontosabb mozzanata volt ez a levél, de azért nem volt előz6mények nélkül való, és vannak máig ható következményei is. Mindezekről azonban majd később, most mindenekelőtt arról szeretnék beszélni, hogy az eszemmel értem, mi is történt. Juditra nagy nyomás nehezedett attól a pillanattól, hogy engem letartóztattak. A mozgalmas élet, a közfigyelem, a gazdagság – amelyet élvezett mindaddig, amíg együtt voltunk – egyszer csak elviselhetetlenül nehéz tehertétellé lett. A nyomasztó körülmények közül talán a bizonytalanság volt a legrosszabb. (Egyébként számomra is…) Hisz tele volt vele a sajtó – különösen a kez6deti időszakban -, hogy akár 15-20 évre is rácsok mögé dughatnak. Némi túlzással, minden napot úgy kezdtünk, hogy jövök ki! Aztán nem történt semmi. Újabb és újabb dátumok, újabb és újabb határidők jöttek el, jártak le, de én maradtam. Ettől a kilátástalanságtól még a kötélből font idegek is szakadozni kezdenek. Egyszerűbb és közérthetőbb leszek: kikészültünk. Juditnak ott volt Tamara, Láposi Lőrinc sógorom és üzlettársam 2000 tavaszán bekövetkezett tragikus halála után pedig részakadt a szinte áttekinthetetlenül bonyolult üzletmenet minden terhe. Ráadásul velem is kellett foglalkoznia: csomagok, levelek, látogatások.


19

Nem bántó szándékkal mondom, de utólag már nyilvánvaló: Judit ezeknek a követelmények nem tudott megfelelni. Meglehet, túlságosan sokat vártam tőle, talán a reálisnál magasabbra tettem a lécet. Annál is inkább, mert időközben a szeretett asszony – talán nem egészen véletlenül! – hivatalosan is belekeveredett az ügybe. Úgy lett egy nagyszabásúnak kikiáltott, úgynevezett maffia-ügy XI. rendű vádlottja (!), hogy fogalma sem volt – nem is lehetett -, mi zajlik körülötte. De nézzük, miről is van szó.


20

Tasnádi nejét bűnpártolással gyanúsítják Rendőrök őrizték másodállásban a józsefvárosi piacot

Adócsalásban való bűnpártolás alapos gyanúja miatt szerdán gyanúsítottként hallgatták ki a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon Tasnádi Juditot, a múlt év szeptember óta előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi Péter felését. Az országos rendőrfőkapitány a közelmúltban bontotta fel azokat a szerződéseket, amelyek alapján rendőrök is részt vettek a Tasnádi érdekkörébe tartozó józsefvárosi piac őrzésében. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szerdán, adócsalás bűnpártolásának alapos gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatta ki Tasnádi Juditot, a különféle erőszakos bűncselekményekre való felbujtással, valamint adócsalás miatt tavaly szeptember óta előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi Péter feleségét. A kora délutáni órákban házkutatást tartottak Tasnádi Juditnak, valamint az édesanyjának a lakásában, majd a nyomozók magukkal vitték Tasnádi feleségének bankkártyáját. A rendő4rség, a hivatalos indoklás szerint 120 millió forintot keresett, ami állítólag bűncselekményből származik, és amit – mint azt Szikinger István, Tasnádi ügyvédje elmondta – férje felhatalmazása alapján vett fel Tasnádi Judit. A pénz Tasnádi Péter józsefvárosi piacon lévő pavilonjainak értékesítéséből származik. Szikinger elismerte, hogy Tasnádi két fia ellen is nyomozást folytat a rendőrség: az egyiket sikkasztással, a másikat egy zsarolási üggyel összefüggésben keresik. Tasnádi Judit lapunknak nyilatkozva azt mondta: „A Pest Megyei Rendőr- főkapitányságon egy újságíróval már napokkal korábban közölték, hogy én leszek a következő gyanúsított a Péter ellen folyó ügyben. Láthatásra idéztek be a főkapitányságra, gyanúsítotti kihallgatás lett belőle. A nyomozók szerint bűncselekményből származó pénzt vettem át, de semmivel nem bizonyították az állításukat. Meggyőződésem, hogy minden követ megmozgatnak azért, hogy a családunkat tönkretegyék.” Az ügy pikáns fejleménye, hogy csütörtökön Garamvölgyi László rendőrségi szóvivő megerősítette a Népszabadság értesülését, miszerint Orbán Péter vezérőrnagy, országos rendőrfőkapitány néhány hete – de már jóval a Tasnádi Péter ellen folyó


21

nyomozás kezdete után – fölbontatta azokat a szerződéseket, amelyek alapján a BRFK és a Készenléti Rendőrség beosztottai őrző-védői feladatokat vállaltak a részben Tasnádi érdekeltségébe tartozó józsefvárosi piacon. Ha tehát Tasnádi bűncselekményeket követett el a piacon, azt nagy valószínűséggel rendőri biztosítás mellett tette. Úgy tudjuk, a vám- és pénzügyőrség vezetői jelezték az ORFK-nak, hogy a piacon szolgálatban lévő rendőrök olykor szándékosan akadályozták a pénzügyőrség hivatalos eljárásait.”

(Népszabadság, 2000. június 23.) (Részletek naplómból, 2000. június 21-22.) „Találkoztam Judittal és az én pici szerelmemmel, Tamarával. Nagyon sokat fejlődött az elmúlt két hónapban, édes, szép baba. Felül kezd kijönni két foga, mindenkivel nagyon kedves, állandóan mosolyog. Az aljas, mocskos rendőrök arra vetemedtek, hogy hazavitték Juditot és házkutatást tartottak nála. Természetesen nem találtak semmit, ugyanúgy, mint az anyósomnál. (Békásmegyeren is házkutatás volt.) Juditot ezek után visszahívták a Teve utcába és meggyanúsították bűnpártolással! Nem akarom elhinni, ezt álmomban sem gondoltam volna. Úgy látszik, ezektől minden kitelik. Nagyon ideges vagyok, mert nekem Judit élete, a nyugalma még az én életemnél is fontosabb… Ma láthatás Judittal, „természetesen” zárt fülkében. Nagyon csinos és bátor asszony a feleségem. Ha egy igazi, klasszikus regénybe valaki hősnőt keres, ő a „megfelelő alany”. Engedjenek meg ezek után egy rövid kitérőt. A Népszabadságnak – és természetesen az újságolvasónak – mindvégig Fekete Gy. Attila számolt be az ügyemről. Dicséretére legyen mondva, összességében korrekten. Az más lapra tartozik, hogy – kötelezettségeiből fakadóan – híven be kellett számolnia a hatóságoknak, mondjuk így, valótlan állításairól is. Ezzel együtt: ő azon kevesek közé tartozott a magyar sajtóban, akik nem akartak belém rúgni. (Most, hogy így utánagondolok, voltak még néhányan, elnézésüket kérem, amiért külön nem említem őket. Azért köszönöm!)


22

„… minden követ megmozgatnak azért, hogy a családomat tönkretegyék.”

Remélem, önök is felfigyeltek a fentebb idézett tudósításban erre a gondolatra. Most mondjam azt, hogy sikerült? Mármint a családom tönkretétele. Pillanatnyilag úgy néz ki: ez a hatóságok egyetlen „eredménye”. Gratulálok, szép munka volt! Mielőtt visszatérnénk a szerelmünkhöz, a családhoz, itt és most el kell varrnunk a Juditra vonatkozó hivatalos szálat. Ne feledjék, ez az asszony nekem akart segíteni, s ennek következményeként lett egy gigantikusra méretezett – legalábbis annak szánt – büntetőper egyik vádlottja. A lényeg, Judit ártatlansága, A napnál világosabb, ezt láthatják majd. Külön ki kell térnem azonban egy aprócskának tűnő mozzanatra. Vessenek most ismét egy pillantást a már többször citált tudósításra: - Láthatásra idéztek be a főkapitányságra, gyanúsítotti kihallgatás lett belőle – mondja Judit, és szinte hallom a hangját, a belőle áradó dacos méltatlankodást. Igaza volt, igaza van! Nem lenne muszáj, de tekintsünk most el a büntetőeljárás jogszabályi kereteitől. Egy férjéért aggódó – akkor talán még – szerelmes asszonyt azzal hívnak be a rendőrségre, hogy meglátogathatja azt, akin segíteni akar. Kosárkába étel és tiszta zokni kerül, szép ruhát vesz fel, a lelke teli szorongással, vegyes várakozással. Aztán kiderül, szó sincs látogatásról! - Nem, nem asszonyom – mondják neki kárörvendőn mosolyogva a rendőrök -, ön mostantól nem vendégeskedni jár majd be hozzánk, ön mostantól nekünk gyanús. Mit gyanús… Ne nézzen már hülyének bennünket, ön bűnös! Hát nem tudom, mit mondhatnék erre… Miként minősíthetném?! Talán inkább önökre bízom. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy az eljárás tele volt ilyen – és ennél sokkal nagyobb -, mondjuk így, visszásságokkal, hogy mindegyiket felsoroljam – ezt kellő időbe n és helyen az ügyvédjeim megteszik majd -, legyen elég annyi: az ellenem elkövetett jogsértések puszta felsorolása is újabb köteteket töltene meg.


23

De térjünk most vissza arra a bizonyos vádra, hivatalosan: 1 rendbeli, a Btk. 244.§ (’) bekezdése c /pontjába ütköző bűnpártolás vétsége. Ezt már természetesen nem a rendőrség, hanem az ügyész fogalmazta meg ilyen akkurátusan.) Emlékezhetnek, az egésznek – nagyon leegyszerűsítve – az a lényege, hogy Judit a meghatalmazásom alapján és kifejezetten kérésemre felvett a bankból 120 millió forintot. A rendőrség és az ügyészség szerint tudnia kellett, hogy a pénz bűncselekményből, közelebbről adócsalásból származik. A Pest Megyei Bíróság 2001. május 8-án hallgatta meg a feleségemet ezzel kapcsolatban. Részlet a jegyzőkönyvből:

Tanács elnökének kérdésére Tasnádi Judit Ilona XI. r. vádlott: - Kívánok vallomást tenni. A vádat nem értettem meg. Nem értem még mindig.

Tanács elnöke megmagyarázza a vád lényegét. (Amit az imént leírtam. T.P.)

Tasnádi Judit Ilona XI. r. vádlott: - Azt mondták, hogy a bűncselekményből származik, de ezt én… honnan kéne tudnom, vagy miért származna abból? Nem érzem magam bűnösnek. Tanács tagja kérdésére XI. r. vádlott: - Kérdés nélkül nem kívánok elmondani semmit. Kérdésekre válaszolok, ha tudok Tanács tagja: - Gondolom, hogy az őrizetbe vétel után hamarosan megtudta, hogy a férje ellen büntetőeljárás indult? XI. r. vádlott: - Igen. Tanács tagja: - A rendőrség értesítette arról, hogy hozzátartozóját őrizetbe vették, később letartóztatták, vagy más forrásból jutott ez a tudomására?


24

XI. r. vádlott: - Házkutatás volt, és miután vissza kellett mennem a házkutatásra, akkor gondoltam. Tanács tagja: - A házkutatás ugyanaznap történt? XI. r. vádlott: - Igen, rögtön akkor.

(Itt arról esik szó, hogy az adócsalás vélelmezett összegéig a rendőrség a HOTEX székházat – a sokat emlegetett Tasnádi villát – zár alá helyezte. Tehát, amennyiben a csalás bebizonyosodott volna, a kár megtérítésére rendelkezésre állt volna a fedezet. Mindezeket természetesen Judit is tudta.) A legfontosabb néhány mondat azonban most következik:

Dr. Szikinger István védő: - Mondta-e Önnek bármikor a férje, hogy ő adócsalásban vett részt? XI. r. vádlott: - Nem. Dr. Szikinger István védő: - Azért kérdezem, mert telefonon sem beszéltek erről? XI. r. vádlott: - Nem. Dr. Szikinger István védő: - Hogy adót csalt volna. Mert a vádirat szerint ugye az, hogy szervezett bűnözés volt, arról ezek szerint telefonbeszélgetésekből kellett, hogy értesüljön, hogy itt egy bűnszövetkezet jött létre. Értesült erről? Tud ilyesmiről? XI. r. vádlott: - Nem. Hogy bűnszövetkezet jött létre? Nem. Dr. Szikinger István védő: - Arról beszélt volna Tasnádi úr, hogy itt egy bűnszövetkezet működik, vagy erre lehetne következtetni, akkor feltételezem, hogy az adócsalásról is beszámolt volna. Ha bárkit adócsalással, bármivel gyanúsítanak, vagy vádolnak, akkor Ön szerint Önnek


25

– függetlenül attól, hogy férje, felesége, bármije – abból kell kiindulni, hogy az illető bűnös, vagy abból, hogy ártatlan? XI. r. vádlott: - Mindenki ártatlan, amíg el nem ítélik. Dr. Szikinger István védő: - Akkor Önnek aszerint kell cselekednie, hogy bűnös, vagy aszerint, hogy ártatlan? XI. r. vádlott: - Természetesen, hogy ártatlan.

Elnézést mindazoktól, akik az eddigiek alapján is pontosan értik a lényeget, de a félreértések elkerülése érdekében összefoglalom. Megkérem Juditot, hogy vegyen fel a bankból 120 millió forintot. Ő nem tudja pontosan, hogy honnan származik a pénz, csak abban biztos: legális üzlet hozadéka. Az ügylet fényes nappal bonyolódik, senki előtt nem kell titkolóznia. Eközben tisztában van vele, hogy a rendőrség a villa egy részét zár alá helyezte, ha valami gond van, a kár mindenképpen megtérül. A nyomozás is, a gyanúsítás is és a vádemelés is nevetséges lenne, ha nem a mi bőrünkre megy a játék. Komolyan mondom, ezek után csak azon csodálkozom, hogy a feleségemet nem kommandósok fogták el még ott, a bankban. Az lett volna ám a szenzáció! Uraim, ezt a lehetősége nagy baklövés volt kihagyni… Egyébiránt arról a bizonyos zár alá helyezésről nem csak a feleségem tudott, hanem az egész ország, például az alább idézett újságcikkből:

Nem válaszolnak a vállalkozó ügyvédjének panaszára Zár alatt Tasnádi háza

Zár alá vették a Tasnádi Péter tulajdonában lévő budapesti ingatlanokat – ezt Pintér Sándor belügyminiszter jelentett be tegnap a parlamentben egy kérdésre válaszolva. Pintér elmondta: a rendőrség azért vizsgálja Tasnádi vagyoni helyzetét, mert arra gyanakodnak, hogy a vállalkozó eltitkolta jövedelmének nagy részét. Ebből ugyanis nem tudott volna házat vásárolni.


26

- Eddig 343 millió forintnyi eltitkolt jövedelmet állapítottak meg, ami után 155 millió forint adót nem fizetett be – tette hozzá Pintér. Mint ismert, Tasnádi Pétert több hónapja vette őrizetbe a rendőrség a Ferihegyi repülőtéren. Tasnádi ügyvédje, dr. Bíró László csak szóbeszédből értesült Pintér bejelentéséről. Mint mondta, védence Szemlőhegyi úti ingatlanát még karácsony előtt vették zár alá, mégpedig 220 millió forint jövedelem eltitkolása miatt. Az intézkedés ellen panasszal éltek, választ azonban még nem kaptak. Bírót meglepte a több ingatlan zár alá vételéről szóló hír. Tudomása szerint Tasnádinak csak egyetlen ilyen vagyontárgya van, a telek ügyfeléé, a rajta lévő irodaépület pedig Tasnádi cégéé.”

(Blikk, 2000. február 2.) Más bűnök is száradnak ám Judit lelkén. Erről a Vasárnap Reggel című hetilap imigyen számol be, 1999. szeptember 26-án:

A flóbert pisztoly titka Tasnádi Judit: fotózáshoz használtam a fegyvert

A rendkívül csinos hölgy kezében egy flóbert pisztoly látható, amely a Tasnádi névvel hozhat összefüggésbe. A rendőrség a vállalkozó, Tasnádi Péter ügyében nyomozva hivatkozik rá lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélést bevezetvén az előzetes letartóztatásban lévő férfi gyanúsítási elemei közé. A letartóztatott vállalkozó felesége, Tasnádi Judit hol felháborodik, hol nevet ezen. - Két héttel ezelőtt, a házkutatás során magam adtam át ezt a pisztolyt a rendőröknek. Annak idején én könyörögtem a sógoromnak, Láposi Lőrincnek, aki Péter üzlettársa az őrző-védő cégben, szerezzen nekem valamilyen fegyvert, persze kizárólag illusztrálási célra. Fotóriporterként ugyanis képeket készítettem például a Hekus Magazinnak meg a Fekete Füzeteknek. Van itthon művér, kötél s nyilván kés is Elég sok háztartásban akad például kés, mégsem gondolja senki, hogy ettől az összes


27

háziasszony vagy férj bűnöző… Egyébként vagy ötven gyilkosságban vettem részt, már ha az ábrázolás annak számít… - A lőfegyver mégiscsak más, tartásának szabályai vannak. - Lehet, hogy ezeket megszegtem, s ha így van, vonjanak felelősségre szabálysértésért. A Péterrel való gyanúsításokhoz azonban semmi köze nem lehet ennek a flóbert pisztolynak. Nálam, az én lakásomon találták, mondom, bűnügyi illusztrációk készítéséhez használtam. Adok is néhány képet, amelyeken látható, szép lányok kezében. - Tényleg szépek a hölgyek. Ám olyan hírek is napvilágot láttak, hogy ezt a pisztolyt, amelynek tartásához korábban nem kellett engedély, mert veszélyessége és paraméterei igen csekélyek voltak a lőfegyverekéhez képest, házilag átalakították… - Fogalmam sincs, mit csináltak vele, és kik… Nekem új ez az információ, a rendőrök eddig nem mondták. Én nem szedtem szét, nem vizsgáltam meg, machinált-e ezzel valaki bármit is. Már csak azért sem tettem, mert nem ismerem a fegyvereket. A férjemnek mindehhez semmi köze.

Futkározik a hátamon a hideg, annyira unom már ezt a pisztoly-mizériát. Gondoljanak csak bele, idestova három éve magyarázom fűnek-fának – rendőröknek, bírónak, ügyésznek meg most már lassan álmomban is -, hogy mi van ezekkel a fegyverekkel. (Merthogy többet találtak, de ezekről majd később.) Na, szóval…, veszek egy nagy levegőt és elmondom megint, remélem utoljára.. Az a sokat emlegetett pisztoly mindössze egyszer volt a kezemben, de ebben sem vagyok biztos. Mindenesetre Láposi Lőrinc – és itt hangsúlyozom: nyugalmazott rendőrtábornok! – mutatott nekem egy fegyvert, mondván, Juditnak szánja ajándékul. - Jó – bólintottam nevetve -, és kit akar lelőni? - Ezzel ugyan senkit – magyarázta Lőrinc -, merthogy emberi élet kioltására alkalmatlan. Elmondta még mindazokat a dolgokat, amelyeket fentebb már olvashattak. Jelesül: díszlet vagy kellék, vagy mit tudom én mi lesz a sorsa, ráadásul nem is engedélyköteles. Komolyan mondom, az egész üggyel nem foglalkoztam összesen egy percet sem. Ez talán meglepő, gondolom, önök körültekintőbben járnának el,


28

ha a házastársuk egy pisztolyt kapna valakitől ajándékba. Mégsem mindennapos csecsebecse. Amint már említettem, az az ember ajándékozta Juditnak a fegyvert, akit apámként tiszteltem, és aki hivatalból ismerte – ráadásul maradéktalanul betartotta – a fegyvertartás szabályait. Mármost – egyebek közt – ebből a vacakból óriási fegyverarzenál lett, legalábbis a rendőrök nyilatkozataiban, és ebből következően a sajtóban. Ugyanúgy, mint 1992-ben… Keveseknek adatik meg, de nekem sikerült ugyanabba a folyóba kétszer is belépnem. Tudják miért? Mert belelöktek! A szerelem Nem múlik, legalábbis az enyém nem egykönnyen. Nagyon nehéz erről besz6lni, mert lélekben nem erre voltam felkészülve. Úgy gondoltam, történt ami történt, megpróbálom elfelejteni, s folytatjuk – pontosabban: újrakezdjük – az életünket hármasban. Tamara, Judit és én. Az ebben a pillanatban lehetetlennek látszik, távolabbra van, mint a szabadulásom reménye majd ezer napon át. Nem akarok panaszkodni, de higgyék el, pocsék érzés itt egyedül kotorászni az emlékeim meg a régi újságkivágások között. Itt van például ez, a Nők Lapjából.

Babavárás közben Tasnádi Judittal: Péter apás szülésre készült

Gyönyörű nő. Nagy pocakkal, kilenc hónapos terhesen is olyan, akár Botticelli Vénusza. Fotósként zavartalanul végzi a munkáját a városban. A tolakodó kíváncsiskodókat is lefegyverzi várandós szépségével, természetes egyszerűségével. - Azt beszélik a férjéről, hogy hirtelen haragú, erőszakos. - Valóban lobbanékony természetű, szélsőséges, de miután én nyugodt vagyok, soha nem adtam okot a kitörésre. Soha nem volt komoly nézeteltérésünk. Már csak azért sem, mert mindössze nyolc hetet töltöttünk együtt, és letartóztatták kilencvenkettő szeptemberében. Csuklyás emberek jöttek értünk, és engem is bevittek a rohamkocsival. Nem tudtam mire vélni ezt a meghurcoltatást. Annyit mondott: nem követte el azokat a bűncselekményeket, amelyekkel


29

vádolták. Csak azt éreztem, hogy az a férfi, akit én ismerek, nem követhette el. Ezért tartottam ki mellette, pedig tizenhárom hónapig fogva tartották. - Pedig akkor még nem is volt a felesége. - Utána házasodtunk össze, öt évvel ezelőtt. Gyönyörű leveleket írt a börtönből. Ekkor szerettem meg igazán. Kétnaponta vittem neki meleg ételt, amit én főztem, és tiszta ruhát. Kitaláltunk egy saját jelrendszert is. Megbeszéltük, hogy melyik tévéműsort nézzük külön is együtt. Ilyen volt a Dallas. Egyszerre néztük, és éreztük egymás jelenlétét. - Most Péter hogyan viseli, hogy nem lehet ön mellett? - Nehezen. Sokáig úgy volt, hogy nem lehet gyermekem, és akkor váratlanul teherbe estem. Péter apás szülésre készült, mert régóta szeretett volna egy kislányt. Próbáltam róla lebeszélni, de ragaszkodott hozzá. Azt is meg kellett ígérnem, hogy a hetedik hónap után nem vezetek autót. Nyilván azért, nehogy megismétlődjön a korábbi tragikus eset. Testőröm nincs, most viszont sofőrrel közlekedem. Életemben egyszer kerültem életveszélybe, amikor Kirgíziában a mohamedán temetőben fotóztam a manökeneket, és a falusiak meg akartak kövezni. Engem a temető szépsége fogott meg, ugyanis olyan síremlékeket állítanak, amelyek kapui a távozó léleknek. A helybeliek érzékenységét bántotta a fényképezés, és csak akkor nyugodtak meg, amikor a helyi szervezőnk elmagyarázta, hogy semmi rosszat nem akartunk. - A férje nem féltékeny? - Nem az a típus? Egyrészt nagyon magabiztos, másrészt nem féltékeny természetű. Egyikünk sem az. Megbízunk egymásban. A köztünk lévő kapcsolatot nem tudja szétzilálni egy harmadik. Sosem kérdezem meg, hogy hová megy, kivel találkozik, úgyis azt csinál, amit akar. Ő sem faggat engem, szabadon tehetem, amit szeretnék. Most éppen festeni tanulok, és persze gyakran fotózom. Nem avatkozik bele… De hát ki lenne az az őrült, aki éppen Tasnádi Péter feleségével próbálni kikezdeni? Bevallom őszintén, nem vagyok kitéve kísértéseknek. - Amúgy milyen a férje?


30

- Olyan, mint egy kisgyerek. Mackókat gyűjt. Ezek a plüssmacik beszélgetnek egymással, életet élnek, és iszonyatosan dühösek, ha nem foglalkozunk velük. Péter nagyon otthonülő ember. Ahogy végzett a munkájával, hazajön, nézi a tévét, olvas, eszi a főztömet. Kedvence a mákos guba, a mákos tészta a húsleves. Mindig csak egyféle ételt főzök, nálunk nincs második fogás. Keveset eszik, de azt szereti, amit én főzök neki. - Telefonon azért beszélhetnek? - Nem tudunk. Őrizetben tilos telefonálni. Mindennap kapok róla hírt az ügyvédektől, és ő is rólam. Gondolatban állandóan együtt vagyunk - A gyerek mit változtat majd az életükön? - Továbbra is ugyanúgy szeretnék dolgozni, mint eddig. Kerestünk egy hölgyet, aki majd vigyáz rá, de az első időben persze nem bízom másra a picit. Egyébkén is általános gyerekgondozó és asszisztensnő a szakmám. A gyerekgondozáshoz értek, csak az otthon ülés esik nehezemre, és bevallom, a háztartási munkáért sem rajongok. Akkor is tartottam bejárónőt, amikor harminckét négyzetméteres lakásban laktam. - A Rózsadombon épülő palotájukat is egyedül kell rendben tartania? - Mi egy budai társasházban lakunk, az én lakásomban. A palota a cég irodaháza lesz, és Péter detektívpalotának nevezte el, mivel egy mesterdetektív-iroda és egy őrző-védő kft. Székháza lesz, ha elkészül. - A férje tényleg lányt akart? - Neki már van két fia az első házasságából, ezért mindenáron kislányt szeretett volna. A kisebbik fia jogi egyetemre jár, a nagyobbik Amerikában tanul. Jóban vagyunk velük. Ahogy Péter is elfogadta az édesanyámat, akit gyerekkoromtól támogattam. Most is hazaadom neki a keresetemet. - A férje talán nem ad pénzt? - De, anyagilag is támogatja a mamámat és a nagymamámat, csak úgy érzem, hogy a gyerek kötelessége segíteni a szülein. Egyébként nem voltunk mi sem gazdagok, amikor hozzámentem. Bérlakásban laktunk, nekem volt egy Suzukim, azon jártunk ketten. Anyámnak egyébként tizenöt macskája van, és a lakótelep összes kóbor macskáit ő eteti. Ezt szponzoráljuk mi a férjemmel.


31

- S önnek mi a mániája? - Csak a fotózás. Többet költök rá, mint amennyit keresek rajta. Más szenvedélyem nincs. Nem iszom, nem dohányzom, nem szórom a pénzt drága ruhákra, az ékszereket sem kedvelem különösebben. A fotózás az egyetlen költséges szenvedélyem. Van még egy közös szenvedélyünk, a kártya. Baráti társaságban römizünk. Péter a férfiakkal, én a nőkkel – háromszáz forintos alapo. Nem kell attól tartani, hogy elkártyázzuk ingünket, gatyánkat. - A férjében mit szeret a legjobban? - Azt, hogy családszerető, és mindenben lehet rá számítani. Igazmondó, egyenes, és szeret engem. Ahogy én is őt. Szeretnénk még két kisfiút, mert én úgy tartom: egy gyerek, az nem gyerek. Tudom, mert én is egyke voltam. Egyelőre várjuk a babát, és persze várom haza Pétert, aki egészen más otthon, mint ahogy mások gondolják. A gengsztercsíkos öltöny, a foltos cipő, a sötét napszemüveg csak külsőség nála. Így szeret öltözni, és én készítem ki minden reggel a ruháit, mert borzasztóan háklis a színösszeállításokra. Sok ruhája van, és nem könnyű a lazacszínű vagy sárga öltönnyel összehangolni a zoknit, az inget, a cipőt és a nyakkendőt. Nekem elég rossz a szemem, és néha összekeverem a színeket. Egyszer tombolva szaladt vissza az utcáról, hogy felemás cipőt adtam rá. A kékhez zöldet. Ez volt életem legnagyobb hibája. - Mivel lehet önnek örömöt szerezni? - Egy-két tekercsfilmmel. Meg egy igazán jó fényképezőgéppel. Könyvekkel. Inkább adni szeretek ajándékot, mint kapni. Ami kell, azt megveszem magamnak.

Kimondhatatlanul fájdalmas érzés most – közel két esztendővel a megjelenés után – olvasni ezeket a sorokat. Két szempontból mindenképpen. Az egyik: Tamara! Nagyon vártam a kislányt. Őszintén szólva lelkiismeret-furdalást éreztem a fiaim miatt. Úgy gondoltam, talán nem voltam igazán jó apjuk, sokáig éltek tőlem távol. (Nem csak az én hibám volt, de ebe most hadd ne menjek bele…) A lényeg, hogy Tamás és Edmond visszataláltak hozzám. Mint annyi fontos dolog az életemben, ez is a lehető legtermészetesebben, mondhatnám magától értetődően történt a Judit 30. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen.


32

(„… két kilométeres szakaszon lezárattam a rakpartot, legyen hová állniuk a vendégek kocsijainak. Hajót béreltem, Visegrádig úsztunk fel a Dunán. Pataky Attila, Korda György, Jimmy, Balázs Klári, Lagzi Lajcsi énekelt a feleségem tiszteletére. Judit megkapta álmai bundáját.”)

(BEST Magazin, 2002. június 7.) Nos, erre a partira – természetesen – meghívtam a fiaimat, és úgy kezdtünk el beszélgetni, olyan bensőségesen, mintha örökké együtt lettünk volna. Egyik percről a másikra valódi apának éreztem magam újra. Nagyon sajnálom, hogy Tamás és Edmond – úgymond, legalábbis a hatóságok szerint „belekeveredtek” az én ügyembe, de ők már felnőtt emberek, pontosan tudják, mi miért történt körülöttünk, pontosabban velünk. (Ellentétben Tamarával. Ezért van az, ogy az ajánlás neki szól.) De, hát itt tartunk, a fiúk édesanyja sem feledkezett meg rólam. Éva levele sok erőt és energiát adott bent a börtönben, a legnehezebb pillanatokban is:

Kedves Péter! Nagyon kevés ember bírná ki, amin Te most keresztülmentél és még vár Rád. Az első perctől kezdve bíztam Benned, és tudom, hogy végig fogod csinálni, erős és határozott, törhetetlen akaraterőd másoknak is példát mutat. A Te erődből merítenek a gyerekeid is, hogy a HOSSZÚ, igazságtalan megpróbáltatást kibírják. Mert nekik is nagyon nehéz Tőled távol, hiszen mindkét fiú felnéz Rád, Te vagy a példaképük. A nagy megpróbáltatást már a hátad mögött hagytad, a befejezéshez közeledik az ügy, emelt fővel kell végigcsinálni, hiszen Neked nincs miért szégyenkezned. Téged nem törhet meg senki és semmi, mindig újra tudod kezdeni, régebben erről voltál híres, remélem, mióta nem találkoztunk, még erősebb Embert kovácsolt Belőled az ÉLET. Azt tudnod kell, hogy ránk mindig számíthatsz. 2001. 07. 30.

Éva


33

(Részletek a naplómból, 2001. július 30.) Tegnap este egy Benadrylt és egy Eunoctint is bevettem, mégis fent voltam már hajnali három órakor. Valószínű, hogy aztán visszaaludtam, mert csak jóval ébresztő után, - 6.10-kor – tértem magamhoz. Még csodálkoztam is, hogy az őrök békén hagytak. Már korán reggel iszonyú a hőség, mindenki kába és fáradt. Korán lefürödtem, mert fél kilencre jön Judit. Előtte szerettem volna még elmenni futni, de ez nem jött össze. Remélem azért nem leszek nagyon ideges a találkozáskor… Nagyon gyorsan elrepült az egy óra. Tartalmas, mély beszélgetés volt közöttünk. Micike nagyon megviselt, rossz állapotban van. Gyakorlatilag mindent bevallott, de a teljes igazságot még mindig nem akarja elmondani. B. Józsi volt itt. Nagyon jó hangulatban beszélgettünk, hozta a tegnapi újságokat. Arról írnak, - egyebek közt -, hogy a helyi parancsnok megtiltotta a rövidnadrág viselését…(?) Mindig tudtam, hogy ez a B. nem normális.” Tamarának Drága Kislányom! Nagyon vártalak. Hónapokon át arról ábrándoztam, milyen is lesz, amikor először a karjaimban tarthatlak. Sajnos az első találkozásunk nem úgy zajlott le, ahogyan azt elképzeltem. Tudod, rácsok és marcona őrök vettek bennünket körül, de te erre szerencsére nem emlékezhetsz. Idemásolom neked, mit írtam aznap este a naplómba: 1999. október 6. szerda Tamara 8 napos! 9.00 óra előtt jöttek értem és vittek a Teve utcába. Pontosan tíz órakor találkoztam Judittal és Tami-babával. Ez volt az első alkalom, hogy megérinthettem a lányomat! Öt percig nem tudtam megszólalni, csak szorítottam magamhoz és potyogtak a könnyeim. Ismerkedtünk egymással. Tami nagyon nyugodt volt, de amikor néha rám nézett, szerintem meg volt elégedve velem. Én is vele, nagyon szép baba!


34

Hát így történt. Látod, azt írják nekem, hogy a fiaim felnéznek rám, én vagyok a példaképük. Azt szeretném – és ennek érdekében mindent megteszek -, hogy egyszer te is így érezz irántam. De, még ennél is fontosabb, hogy szeress annyira, amennyire én szeretlek téged. Nem tudom, mit hoz a jövő, de boldog lennék, ha sok időt tölthetnénk együtt. Tudod, régi vágású férfi – családapa – vagyok, most úgy gondolom, neked a szüleid mellett lenne a helyed. Lehet, hogy egyszer édesanyád is így gondolja majd… Ölellek: Apa A másik dolog, ami ebben az írásban nagyon bánt, hogy is mondjam…, Judit ingatagsága. Mert meglehet, hogy 1999 őszén még így gondolta: „Megbízunk egymásban. A köztünk lévő kapcsolatot nem tudja szétzilálni egy harmadik.” Mondom, hajlandó vagyok elfogadni, hogy akkor komolyan így érzett, mégsem volt képes kitartani! Jött az a bizonyos harmadik, és mégis képes volt szétzilálni a kapcsolatunkat. Más a szó és más a tett. Az én érzelmeimen nem fogott ki az idő, Judit hűségét viszont elhamvasztotta. És még egy passzus: „De hát ki lenne az az őrült, aki éppen Tasnádi Péter feleségével próbálna kikezdeni? Bevallom őszintén, nem vagyok kitéve kísértésnek.” Elöljáróban ehhez hozzá kell tennem, Judit nem hatalmazott fel arra, hogy a hozzám írt levelekből részleteket hozzak nyilvánosságra. (Ami azt illeti, ennél is rosszabb a helyzet, gyakorlatilag szóba sem áll velem, amióta szabadultam.) Annyit talán mégis elmondhatok, hogy a fentebb tömören összefoglalt gondolatmenet gyakorta visszaköszön az írásaiban, és a láthatásokon is ilyesmiket mondott, amikor azt kérdeztem, van-e valami gond. Esetleg mást szeret!? Mert bár a közvélemény csak 2002 kora nyarán értesült a szakításról, kapcsolatunk felett a felhők jóval előbb elkezdtek gyülekezni. Azt is meg tudom mondani pontosan, mikor, 200. február 27-én. Akkor írtam le először a naplóba: „Vajon tényleg minden rendben van-e, tényleg biztos-e a hátországom?”


35

Az történt, hogy – egy emberséges őr jóvoltából – akkor is telefonálhattam, amikor a szabályzat szerint nem szabadott volna. A gyermekfelügyelő vette fel a kagylót, és azonnal éreztem a hangjában a zavarodottságot. Mindenféle kifogást összehordott szegény, ami nagy hirtelen az eszébe jutott, hogy miért is nem tudok a feleségemmel beszélni. Azonnal éreztem, hogy gond van és az ilyen jellegű telefonok egyre szaporodtak. Emlékszem, anyósom mindig azt mondta: Juditka lement tortáért, Tamara alszik. (Nem volt túlságosan találékony… legalább tucatszor hallottam ezt a kifogást.) Nem részletezem – ez mégiscsak kettőnk magánügye -, az a lényeg, hogy Judit sokáig próbált hazudni nekem, mint mondta, az én érdekemben. Akkoriban nagyon fájt, hogy nem őszinte, most mégis hajlandó vagyok elhinni: jót akart.

Itt hosszú szünet következik, Bár ez a papíron nem látszik. Napok óta azon gondolkodom, vajon mennyire lehetek őszinte. Néhány barátom – akik olvasták az eddig leírtakat -, azt mondja, már így is túlságosan kitárulkoztam, kiszolgáltattam magam. Egy „keresztapa” soha nem mutatkozhat gyengének! Ez cseng a fülemben, amikor a folytatásra gondolok, és bizony megremeg olykor a toll a kezemben. Úgy hiszem mégis, az ember akkor igazán erős, ha nyíltan – akár nyilvánosan is – vállalja gyengeségeit. Márpedig, ha így van, akkor fel kell tennem és meg is kell válaszolnom önök előtt legkevesebb három kérdést. Az első. Nyomoztam, nyomoztattam-e a feleségem után? Igen, megtörtént. Például lekérettem a telefon híváslistáját és beszámoltattam – percre pontosan – a villa portását, mikor járt ott a feleségem. Ennél tovább is mentem, de erről csak akkor beszélhetnék, ha Judit is beleegyezne… A második. Könyörögtem-e neki, hogy ne hagyjon el? Igen, könyörögtem. Nagyon szerettem – szeretem? – őt, amikor megtudtam, hogy vége, úgy éreztem, nincs tovább. A harmadik.


36

Akartam-e öngyilkos lenni? Igen, megfordult a fejemben. Nem csak Judit hűtlensége miatt. 983 nap – ideírom betűvel is: kilencszáznyolcvanhárom nap! Kiszolgáltatottság, bizonytalanság, magány. Kevesen bírnák ki elgyengülés nélkül. Nekem sem sikerült, de nem szégyellem. Kérem, a fentiek fényében olvassák a következő naplórészleteket.

FÁRADT, BÉNULÓ ÁLLAPOTOMBAN KEZDEM ELHINNI, HOGY TALÁN MÉGIS BŰNÖS VAGYOK! ÁTALAKULT KÖRÜLÖTTEM A VILÁG, MÁSKÉPP LÁTOM A DOLGOKAT, MINT AMIKOR IDE BE- LÉPTEM. MINDEN MINDEGY! ELHATALMASODOTT RAJTAM AZ APÁTIA, A BÉNULTSÁG, A KÖZÖNY. NAGY BIZONYTALANSÁGOMBAN CSUPÁN EGYET ÉRZEK: INNEN NINCS KIÚT! ITT AZ EMBERNEK ÖSSZEROMBOLJÁK ÖNTUDATÁNAK SZERKEZETÉT, ELTÉPIK ELLENÁLLÓ EREJÉNEK SZÁLAIT. EGY ERŐS, EDDIG SOHA NEM TAPASZTALT FÉLELEMÉRZÉS KERÍTI HATALMÁBA EGÉSZ LÉNYE- MET, FIZIKAI É SZELLEMI ERŐM FOGY ÉS ELVÉSZ ELLENÁLLÁSOM. TELJESEN LEGYENGÜLT ÖNTUDATOM ÉS NEMRÉG MÉG PISLÁKOZÓ ÖNÉRZETEM IS KIHÚNYT VÁC, 2000. 12. 01.

BOCSÁSS MEG NEKEM, NEM VAGYOK BESZÁMÍTHATÓ. NEM BÍROM! MEG- ŐRÜLÖK! SZÉGYENLEM, HOGY ILYEN MASZLAG VAGYOK! DE NEKEM SEMMIT SEM JELENT EZ A ROHADT ÉLET! NAGYON SZERETLEK ÉS RAGASZKODOM HOZZÁD, DE NEM BÍROM MÁR! MINDEN OKNÉLKÜL ÚJBÓL PADLÓT FOGOK, SÍROK, ZOKOGOK. ÉRDEMES EGY ILYEN ÉRTÉKTELEN, MEG- SEBBZETT, BETEG EMBER MELLETT KITARTANI?

„Rettentően fáj a tudat, hogy már nincs feleségem! Hetek óta éreztem, hogy valami nincs rendben. Szinte érzékelni lehet a távolodását, napról-napra elhidegült.


37

Jönnek az üzenetek, hogy jól van, de nem volt ideje levelet írni. Én meg tudom: nem az a baj, hogy nincs ideje, hanem az, hogy már nem tud mit írni. Nincs a számomra mondanivalója, és érzelmekben nem tud hazudni. Tudtam: arra törekszik, hogy ne bántson meg és a tisztessége annál jóval nagyobb, hogy cserbenhagyjon egy bajbajutottat, de ezt nem lehet félreérteni. Haragszom rá? Nem! Nem ő tehet róla, hogy az élet így alakult, ő mindent megtett, hogy ez nem történjen meg, de a sors ellen lehetetlen harcolni. Vajon mikor fogja nekem megmondani, hogy vége?! Minden úgy alakult, ahogy az elején leírtam. Meghalt Lőrinc, tönkrementek a cégek és elhagyott a feleségem: törvényszerű? Azt hiszem, igen! Pedig ez az egy tartotta bennem a lelket. Sokat sírtam, mert nem akartam beletörődni: nekem ez a kapcsolat volt a legszebb, a legtisztább és a legfontosabb az életemben! Judit bearanyozta az elmúlt 8 évemet. Haragudhatok rá? Nem!!! Inkább boldognak kell lennem, hogy tudom, mi a szerelem. Nehéz lesz tőle elszakadnom, de lehet, hogy a holtponton már túl vagyok, rengeteg zokogás és fájdalmas szenvedésekkel teli napon vagyok túl, és még ki tudja mi jön? Alapjába véve erős vagyok, mindent feldolgoztam idáig az életemben, de ez valahogy más… Úgy éreztem, kiraboltak, megerőszakoltak! Nem érdemeltem meg ezt a sok kínlódást a sorstól, de ez jutott. Azt hiszem, ha egy év után kiengedtek volna, még meg tudtam volna menteni a házasságomat. Az volt a legrosszabb, hogy tehetetlenül kellett végignéznem, hogy minden szétesett. Vajon mit jelent, vagy mit fog jelenteni Tamara nekem? Ez azért a sors megcsúfolása. Ilyen örömmel és lelkesedéssel nem vártam egy babát sem és a sors nem adta meg a lehetősége nekem, hogy bebizonyítsam: Jó apa vagyok. Hányszor jutott eszembe, hogy öngyilkos leszek, de soha nem tudnám megtenni. Szétfoszlott egy álom. Azért ér4dekes, 51 évesen még mindig milyen naiv vagyok?! Hiszek a csodákban, pedig az élet számtalanszor bebizonyította, hogy csodák nincsenek, csak gyarló emberek. Vajon boldog-e? Ha igen, ez akkor is megtörtént volna, ha mellette vagyok? Bizonyára nem!


38

Tény, hogy egy ilyen fiatal, csinos nő nem várhat éveket, hiszen a virág, ha nem locsolják, elhervad. Ezeket én is tudom, de mégis olyan nehéz elfogadni. Azt hittem, hogy mi tényleg olyanok vagyunk, mint a farkasok, széttéphetetlen pár. Most még megjósolhatatlan, hogy mikor fogok szabadulni és a bizonytalanságot ez még fokozza is. Karácsony előtt vagyunk! Én vitathatatlanul rossz helyzetben és rossz állapotban vagyok, most kellett volna a segítség, 8 évvel ezelőtt minden nap kaptam 8 oldalas leveleket, érdekes, akkor eszembe sem jutott, hogy Judit mással is lehet, pedig biztos: akkor is volt kapcsolata. De valahogy sem akkor, sem utána nem foglalkoztatott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott az eszembe, de valahogy soha nem tettem szóvá. Most valószínű többet vártam a kicsitől, hiszen kisbabánk van és a nők nagy többsége az első 3 évében csak a babájának él. Judit sokat van távol, éjjel-nappal. Ennyire nem érezheti magát üldözöttnek. Nem nyomoztattam utána, mert féltem, hogy megtudok valamit. Sokat gondolok arra, hogy vajon kivel, hol szeretkezik és hogy ugyanolyan átéléssel teszi-e, mint velem. Persze tudom a választ. Miért ne tenné átéléssel? Hiszen ha neki valaki boldogságot ad, azt ugyanúgy kell viszonozni. Brrr! Már olyan talajra tévedtem, amire még gondolni sem szabad… Nekem akkor is Judit lesz az életem nagy szerelme, én nem felejthetem el a múltamat. Csak így sokkal nehezebb, amikor magam mellett tudtam, éreztem, nem gyengültem el. Azóta vagyok depressziós, azóta viselem nehezen a fogságot, amióta nem érzem a szerelmet. Ma már tudom, hogy túlélem. Ehhez sokat szenvedtem, szinte másfél hónapot zokogtam és meghasadt a szívem, de Judit nem vette észre, vagy már nem tudott segíteni rajtam. Elhanyagolt, de még van bennem muníció. Mindig a Judittal, a Juditról álmodok! Soha nem fogok tudni megszabadulni ettől az érzéstől. Próbálok nem gondolni semmire, próbálok nem itt lenni, de megvalósítani lehetetlen, együtt kell élni a szorongásaimmal, gyöngeségemmel. Hiányzik elveszett életem, és hiába akarok kitörni emlékeim börtönéből, lehet A szabadság egy nagyon távoli, elérhetetlen vágyakozás. Pedig nap, mint nap eljátszom a gondolattal, hogy mit fogok csinálni első óráimban, napjaimban. Itt az embert korlátok közé szorítják. Elveszti önállóságát, ítélőképességét. Úgy kell élni, mint egy gép. Az időt nem szabad


39

figyelni, mert akkor beleveszel a végtelenségbe. Az egyhangúság, a monotónia sivárrá teszi a lelkedet. Kialakulnak a félelmek reflexei, már hajnalban attól rettegek, hogy ébresztőkor meghallom a hangszóróban az őr érdes hangját: „Jó reggelt, emberek, fölkelni, ébresztő!” Kiráz a hideg, ha csak rágondolok és ezt még hány napig, hétig, hónapig kell elviselnem?! Hiányzik a szeretet, a kedveskedés, a melegség, hogyan lehet így élni?! Úgy érzem, hogy nem lehet kibírni, belehalok!” (2001. karácsonya előtt) Valamiféle telepátia működhet körülöttem, mert éppen azon gondolkodtam, vajon az első és a második fejezetet mi köti össze, és ez utóbbinak mi legyen a címe. Ebben a pillanatban akadt a kezembe a Star Magazin rólunk szóló írása, amelynek egyik része így kezdődik:

„PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ” Íme az ide vonatkozó sorok:

- Nem ezt érdemeltem – tör ki belőle a keserűség. (Mármint belőlem. T.P.) - A feleségemnek és a kislányomnak mindent biztosítottam, ami a nyugodt, szép élethez szükséges. Az igaz, hogy előzetes letartóztatásom miatt hosszú ideig nem lehettem velük, de mindig a levegőben lógott a szabadulásom lehetősége. Igen, a börtön választott szét bennünket! A kedvesem csinos, gyönyörű nő, és gazdag is azáltal, hogy a feleségem. Ilyenkor nagyon nehéz eldönteni, mibe szeretnek bele: az emberbe, vagy a pénzébe. Úgy érzem, hogy az a fiatalember, aki elcsavarta Judit fejét, nem hagyta teljesen figyelmen kívül új szerelme anyagi lehetőségeit sem. Bár tévednék! Ám a jelek arra engednek következtetni, hogy hűtlen feleségem ki akar forgatni a vagyonomból! Soha nem volt anyagias, de most kőkeményen támad, követel, a kislányunkkal revolverez, rendőrséggel fenyeget. Úgy vélem, ez nem ő. Judit nem gonosz, nem számító ember, csak most beteg és rossz befolyás alatt áll.

Itt tartottunk 2002. június 13-án.


40

2.

A PÉNZ ÉS … Hogyan lettem ennyire gazdag? Mindenkit ez a kérdés foglalkoztatott leginkább, a közvélemény, a bíróságot, a rendőrséget, mondom: mindenkit. Ez így nem is egészen pontos, hiszen nem valóságos kérdés volt ez, mögötte – vagy benne – mindig megfogalmazód6tt egy felkiáltójeles állítás, jelesül: becsületes úton nem lehet annyit keresni, mint amennyit én kerestem. Még mielőtt a részletekbe belemennénk, hadd szögezzem le mindjárt: lehet! Ha ez egyáltalán elképzelhető, az ügyem még az önök által eddig már megismert zűrzavarnál is bonyodalmasabb, merthogy benne kibogozhatatlanul összegubancolódott a pénz

… ÉS A POLITIKA. Talán az lesz a legjobb, ha szépen sorjában, lépésről lépésre végigmegyünk a vádiraton, aztán beleolvasunk a bírósági jegyzőkönyvekbe. (Jó nagy kupac van belőlük.) Menet közben aztán kitérek a részletekre és – hitem szerint meggyőzően – bebizonyítom: nem vagyok bűnöző (keresztapa), a vagyonomat tisztességes munkával teremtettem elő. Részben ebből következik, illetve a fentiekből vezethető le az a lényegi állítás, amelyik talán a legnagyobb közéleti vihart kavarta. Íme: Pintér Sándor, az Orbán-kormány belügyminisztere akart tönkretenni, és ez – részben – sikerült is neki! A vádirat 2000. december 15-én készült el, s az ünnepek előtt vehettem kézhez. Mit mondja, gyönyörű karácsonyom volt! Nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek… Kérem, ne feledjék, a jelzett időpontban már több mint egy évet morzsolgattam el – Magyarország első számú közellenségének kikiáltva! – a rácsok mögött.


41

(Részletek a naplómból, 2000. december 15.) „Este tíztől ébresztőig aludtam, meglepően jól. Judittal álmodtam: gyengéden, nagyon óvatosan szeretkeztünk. Lehet, hogy már tényleg csak álom, nagyon erősen érzem azt, hogy a valóságban ebből már semmi sem lesz. Semmi sem lesz a régi! Elveszítettem őt, már nem vagyok fontos neki. Tisztességből biztosan végigcsinálja, de érzem, hogy van valaki az életében. Csak egyen erőm ezt a beláthatatlanul hosszú időt erővel végig küzdeni! Meglepetésemre Szikinger Pista jött be hozzám délelőtt tízre. Nagyon jó érzés volt látni őt és beszélni vele, erőt ad. (Judit ma sem küldött semmit.) István fél tizenegykor ment el, megígérte, hogy hívja a bv. ügyészt: engedélyezzék a telefonálást. Beszélgettem egy albán fiúval, aki egy másik ügyvédi meghallgatáson volt. Nagyon panaszkodik erre a házra. (Budapest, Venyige utca. T.P.) 11.00: orvosnál voltam, most egészen más hangnemben beszélt velem, mint legutóbb. (Szerintem egyébként egy kielégületlen, nem megértett Paprikajancsi.) Délután jött a vezető nevelőnő, hogy ellenőrizze a zárka hőmérsékletét: 23 fok. Megbeszélte vele a reggelivel és vacsorával kapcsolatos gondokat. Hajlandó volt meghallgatni, sőt, igazat is adott nekem, de a telefonálással kapcsolatban hajthatatlan. Kiolvastam Jane Goodall Amíg élek, remélek című könyvét. Az írónő antropológus, a csimpánzok nagy barátja és védelmezője, sok természetfilm hőse. Tavaly ölték meg orvvadászok.” És most vissza a vádirathoz. Fentiek fényében talán érthető, hogy meglehetősen indulatos voltam akkor, amikor a 36 oldalas dokumentumot – amely egyébiránt a

Pest Megyei Főügyészség, Nf. 1405/1999/201-1 Nyerte el a hivatalos keresztségben – újra és újra átolvastam. Ó, egek…, ennyit sikerült összehozni több mint tizenkét hónap alatt?! Ekkora felhajtás mellett! Állandóan ez járt a fejemben, amint azt a naplóm számtalan bejegyzése is bizonyítja. Például: „Nagyon figyelek, nehogy elfogult legyek önmagammal szemben, de tanúvallomások és bizonyíték – sőt, számos esetben minden alap nélkül –


42

emeltek vádat ellenem. EZ FÉLELEMRE ÉS BIZAKODÁSRA IS OKOT AD EGYSZERRE!” Mielőtt elkezdenénk olvasni a dokumentumokat, hadd összegezzem röviden, már csak a jobb megértés okán is. A Pest Megyei Főügyészség összesen tizenhat vádpontot sorol fel, tizenegy vádlottal összefüggésben. A vádak fele – leegyszerűsítve – arról szól, hogy én és három (!) munkatársam rettegésben tartottuk az országot. A többi gazdasági bűncselekményre vonatkozik, de az ügyek is, a vádpontok is olyan bonyodalmasak, hogy inkább majd akkor beszélek róluk, amikor odaérünk. (Kérem, nézzék el a helyenkénti stílustalanságot, de a tárgyalási jegyzőkönyvből vett idézetek szó szerintiek, élőszóban hangzottak. El. Csak annyit javítottam bele, amennyit az érthetőség feltétlenül megkövetel.) Nos, úgy gondolom, éppen eleget fecsegtem, ideje, hogy a lényegre térjünk.

„A Tasnádi Péter I. rendű vádlott körül kialakult csoport – melynek tagjai az eljárás során részben ismeretlenül maradtak – szigorú hierarchikus rendbe szerveződött. A csoport élén az I. rendű Tasnádi Péter vádlott állt. Mind a vállalkozásai irányításában, mind pedig vagyoni kérdésekben egyedüli döntési jogosultsága volt, döntéseibe nem engedett beleszólást. Az általa kiadott feladatokat a II-III-IV. rendű vádlottak, valamint további – a nyomozás során ismeretlenül maradt – személyek hajtották végre. A II-III-IV. rendű vádlottak valamennyien erős testfelépítésű, elsősorban testépítéssel, de küzdősportokkal is rendszeresen foglalkozó személyek, akik az I. rendű vádlott utasításait maradéktalanul – gyakran testi erőszak alkalmazásával – végrehajtották. Az I. rendű Tasnádi Péter vádlott maga is foglalkozott küzdősportokkal, és nagyra becsüli az ilyen irányú sporttevékenységet kifejtő személyeket. Szívesen mutatkozott is ilyen rendezvényeken, melyeket gyakran szponzorált is. A csoportban és vállalkozásaiban a vezetői tekintélyt az I. rendű Tasnádi Péter vádlott minden eszközzel igyekezett fenntartani, ami azt jelentette, hogy nem tűrt ellentmondást, bármilyen őt, vagy családtagját ért vélt, vagy valós sérelemért elégtételt vett, és a vele szemben fennálló tartozásokat – még ha azok nem is mindig


43

bírtak valós jogalappal – bármilyen módon igyekezett behajtani a II-III-IV. rendű vádlottak és más személyek segítésével. A vele szemben fennálló „tartozásokat” nem felejtette el, azokat több év távlatából is „nyilvántartotta” és ezeket a személyeket többször figyelmeztette, részben személyesen, részben pedig emberei útján a „kötelezettségeikre”. E figyelmeztetések részben az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetések voltak, gyakran az „adós” családtagjai ellen is irányulva, részben pedig az „adósok” ellen, az emberei útján alkalmazott testi erőszak, mely eseteknél a sértetteket mindig figyelmeztették, hogy mi, illetve ki miatt kell elszenvedniük a bántalmazást. Azt különösen sérelmesnek tartotta az I. rendű Tasnádi Péter vádlott, ha ellene, vagy emberei ellen büntetőeljárást, vagy esetlegesen polgári eljárást kezdeményezett a sértett személy. Ezt „árulásnak” tekintette, és igyekezett megtorolni, akár több év távlatából is. (I., II., III. és IV. vádpontok) A sérelmek ilyen elintézési módszereit a II. rendű vádlott – és részben ismeretlen társai – is alkalmazták, az őt „megsértő” személyekkel szemben. (IV. és V. vádpontok)”

Ez az általános rész Most pedig következzék egy részlet a Pest Megyei Bíróság 5. B. 1216/2000/89. számú, 2001. április 19-i jegyzőkönyvből.

Tasnádi Péter: A vádat megértettem. Egy vádpontban szeretném, ha a Tisztelt Bíróság elmagyarázná nekem, mert nem értem kristálytisztán. Ha jól emlékszem, a 16. vádpont a szervezett bűnözés. Meg szeretném kérdezni, hogy mire alapozzák, milyentényekre, ugyanis azokat nem látom a vádiratban, de a nyomozás során sem. Hol, mikor, kik alapították ezt a bűnszervezetet? Mire szövetkeztek, milyen bűncselekményeket követtek el, ebből milyen hasznuk volt, és a hierarchi hogy állt fel? Erről az ügyész úr úgy beszélt, mintha olvasta volna egy könyvből, de se előtte, se utána soha senki erről nem beszélt. Természetesen a rendőrtábornokok nyilatkoztak


44

mindenféle dolgot, amire azt mondja a Tisztelt Bíróság Elnöke: erre nem kíváncsi. Én meg úgy gondolom, hogy a bíróságnak ezt is figyelembe kell venni, hiszen azt elfogultsággal kapcsolatban, amit mindig elutasítanak, és az is furcsa egyébként – tudom, hogy nem én fogom megváltoztatni Magyarországon a jogrendet -, de az nagyon furcsa, hogy az ügyészt megkérdezik, hogy ő elfogult-e. Hát, ha ő elfogult, hiszen ő mindenáron azt akarja, hogy igaza legyen és azokat a vádpontokat, amiket itt felsorolt ebben a vasvillával összehordott vádiratban, azt szeretné, ha ennek alapján engem elítélnének. Én pedig úgy gondolom, hogy nem maradéktalanul nyomozták ki a vádiratban szereplő bűncselekményeknek a történeteit. Nem látom a tényállást, sőt, nem látom a bizonyítást sem! Csak egyetlen egy dolgot szeretnék kiemelni, természetesen égig fogok menni a vádpontokon, de egyetlen egy dolgot mindenféleképpen ki szeretnék emelni a fegyverrel kapcsolatban. Azt mondták, hogy lőszerrel való visszaélés. Akkor, amikor engem meggyanúsítottak 1999. szeptemberében, azonnal a rendőrségen megjelöltem, kié a fegyver, ki vette és kinek adta oda. Ezt valaki kinyomozta? Nem. Soha nem voltak erre kíváncsiak, nem kérdezték meg azokat, akikre én hivatkoztam, holott a büntetőeljárás szabálya azt is kimondja, hogy nem csak a terhelő dokumentumokat kell összegyűjteni a gyanúsítottal, vagy most már vádlottal szemben, hanem az őt mentő körülményeket is. Ha pedig a bíróság ugyanolyan alapon nem fogja figyelembe venni azokat a mentő körülményeket, amiket mi előadunk, akkor nincs semmi értelme annak, hogy együttműködjek. Ugyanis a rendőrséggel egészen addig együttműködtem, amíg láttam, amíg azt gondoltam, hogy ez egy normális bűntető eljárás. Amikor már láttam, hogy ez egy elfogult büntetőeljárás és én azt is meg tudom alapozni, el fogom tudni mondani, hogy miért elfogult és erre milyen bizonyítékaink vannak. Persze, ezek majdnem megfoghatatlanok, hiszen nagyon nehéz lesz majd bebizonyítanom, hogy Pintér Sándor belügyminiszter gazdasági érdekeit sértettem és ezért vagyok most itt. Mert azt fogja mondani a Tisztelt Bíróság Elnöke, hogy ne beszéljen nekem a két évvel ezelőtti dolgokról, arról beszéljen, hogy mi van a vádiratban. De ez a vádirat meg sem született volna ,ha én nem lettem volna Pintér Sándornak a gazdasági életben ellenfele,


45

és ha ő nem akart volna lesöpörni a föld színéről. A mai napig is ezt akarja. Erre én akkor is ki fogok térni, ha hatszor fognak figyelmeztetni, hogy erről ne beszéljek, mert… Kérdésre válaszolva: - Nem érzem magam bűnösnek egyetlenegy vádpontban sem. Először akkor azt szeretném mondani, hogy nem értem az ügyvédeket, miért az a legnagyobb problémájuk most, hogy nincs megfelelő helyük. Hogy nem tudnak írni, meg nem tudnak ugyanúgy dolgozni, mint az ügyészek, mert a bűntető eljárás folyamán nem csak most szenvednek sérelmet, hanem rögtön kezdettől fogva. A mi bejelentéseinket figyelembe sem vették. Egy csomó beadványra, egy csomó panaszra nem válaszoltak, vagy ha válaszoltak, akkor olyan válaszokat adtak, ami nem a kérdésre irányul. Folyamatosan akadályozták a védekezésemet. Mikor azt kértük, hogy szembesítsenek a sértettekkel, vagy a tanúkkal, akkor azt mondták, hogy erre nincs szükség. Amikor azt mondtam, hogy poligráfos vizsgálat alá vegyenek, mert ez egy objektív vizsgálat lehet, mert ott meg lehet állapítani azt, hogy nekem van-e valami kapcsolatom ezekkel a bűncselekményekkel, vagy sem. Azt mondták, hogy nem lehet, mert én olyan kiképzést kaptam állítólag, hogy én a poligráfos vizsgálatot ki tudom kerülni. Ez számomra teljesen érdekes volt. Továbbá mikor kértük, ja, azt mondtam a szembesítést, ugye mondtam a tanúkkal való szembesítést elutasították. Kértem különböző tanúkat, hogy hallgassanak ki, többek között a társamat, dr. Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőrtábornokot, aki sajnos azóta elhalálozott. Én úgy gondolom, ha egy ilyen óriási ügyről van szó, amit egyébként szintén nem értek, hogy mitől óriási. Azt sem értem, mitől van ötös tanács, mert elolvastam a bűntető eljárás törvényeiben, hogy akkor van ötös tanács, ha olyan horderejű az ügy, vagy ha a bizonyítás nehézségei, tehát olyan bonyolult és szövevényes egy ügy, amitől a bizonyításnak nehézségei lehetnek. Persze nagyon nehéz lehet bizonyítani olyan dolgokat, amit nem követett el az ember, ugyanis 4 olyan erőszakos bűncselekménnyel gyanúsítanak, hogy én az elmúlt 5 év alatt, vagy 10 évre visszamenőleg 4 embert megverettem. Hogy ettől én miért lettem a szervezett bűnözésnek az első számú vezetője Magyarországon és mitől vagyok maffiafőnök, fogalmam sincs. De


46

minden esetre azt a cirkuszt, amit ez a paprikajancsi kft. itt végez, amire Police van írva… 100 gépfegyveres rendőr kísért motorosan, tankokkal és nem tudom milyen felszereltséggel egészen idáig. Ennyi emberrel be lehetne venni Erdélyt. Én azt javasolnám, hogy menjenek el és foglalják vissza! Bíró úr, lehet, hogy most figyelmeztetni fog: fejezzem be a kísérettel kapcsolatos… igen, tudom azért szólok előre, hogy tegye a bíró úr. Azért ne tegye, mert ez nyomásgyakorlás a bíróságra. Olvastam a 168 órában, hogy a Legfelsőbb Bíróság különböző képviselői, köztük Lomniczi Zoltán is nyilatkozott, hogy a bírók nem elfogultak. Őket nem befolyásolja a sajtóhisztéria, mert nem olvasnak újságot, nem hallgatnak rádiót és nem néznek televíziót. Én ezt nem tudom elképzelni, hogy egy bíró mentesíteni tudja magát ettől a hecckampánytól, ami ellenem folyik. Nem akarom személyesen megkérdezni a bíró urat, hallott-e rólam, vagy hogy hallott-e egyáltalán az eseményekről, mert feltételezem, hogy igen, a közértben is erről beszélnek az öregasszonyok, mondják az ügyvédeim. Mondják, hogy nem értik minek ez a bohóckodás itt a Tasnádi körül, mert 10 métert vittek át egy héttel ezelőtt, polgári peres ügyem volt az országos rendőr-főkapitány úrral szemben. Páncélautóval vittek 10 méteres távolságra ugyanilyen felhajtással. Ott a helyi bírókat belökdösték a szertárba, meg a saját tárgyalótermeikbe, rájuk zárták az ajtót, közölték velük, hogy nem jöhetnek ki. A páternosztert leállították és 50 méteres távolságon belül nem engedhettem magamhoz senkit. Ez a felhajtás, ami a tárgyalás körül folyik, ez nyomásgyakorlás a bíróságra, és mivel első perctől kezdve úgy gondolom, hogy elfogult Pest megye, nem is gondoltam arra, hogy még egyszer mernek engem Pest megyével összehozni. Ugyanis egyértelmű és világos volt az 1992-es ügyem, hogy Pest megye akkor is akart egy ilyen híres maffiapert összehozni és arról álmodozott Pintér Sándor, aki akkor még országos rendőrfőkapitány volt és Komáromi István, aki Pest megyének volt a rendőrfőkapitánya, hogy egy grandiózus olasz maffiapert fognak létrehozni és meg is alapították a jól hangzó Cattani-csoportot. Mert ezek ilyen másodosztályú videofilmen felnőtt rendőrtisztek, akik onnan


47

tájékozódnak és az ő kultúrájuk is a nyomozási kultúrájuk… Ez ok, okozati összefüggés. A Tanács elnöke figyelmezteti Tasnádi Péter I. r. vádlottat, hogy a védekezése során olyan dolgokat nem mondhat, amelyekkel másokat bűncselekménnyel vádolna. Egyebekben nincs korlátozva a védekezése. Bocsánatot kérek, Elnök Úr, az bűncselekménnyel való vádolás, ha azt mondom, hogy másodosztályú videofilmen nő fel egy rendőrtiszt? Értem, jó. Tehát akkor az bűncselekmény, ha valaki másodosztályú…, akkor első osztályú filmeken. Ők is minősítettek engem folyamatosan, 20 hónapja vagyok, Tisztelt Elnök úr, 20 hónapja vagyok letartóztatva, 20 hónapja elraboltak a családomtól, meg tudja érteni, hogy mit jelent? Húsz hónapja nem engedik, hogy beszéljek, 20 hónapja nem védekezhetek. Diktatúra! Ez nem demokrácia, ez diktatúra. Rendőrállamban ez diktatúra. Az nem létezik, hogy valaki 20 hónap után állhat a bíróság elé, és feltételezem – mert én már csak feltételezni tudom -, hogy ez a bíróság független. Feltételezem, Ön nem kapott utasítást arra, hogy engem el kell ítélni 10-20 évre, mert ezt hallom a rádióból. Nem tudom mi történt. Négy önbíráskodással gyanúsítanak, ezért kell 20 évet ülnöm, vagy azért, hogy maffia főnök vagyok? Hol van bizonyítva, hogy én vagyok a felbujtó? Onnan, hogy feltételezik. Azért, mert azok a személyek, akik esetleg megverték a sértetteket, ezek a vádlottak nálam dolgoztak, akkor biztosan én lehetek a felbujtó. Hát azért erre is kéne valami szabály, ez túl nagy felelősség a bíróságnak, hogy mérlegelhet bármit. Akkor ez olyan, mint egy jóslás, tenyérjóslás. Feldob egy forintot és fej vagy írás. Ha fej, akkor 50 évet kapok, ha írás, akkor szabadlábra kerülök. Lehet, hogy furcsa ez a bíró úrnak, de nekem borzasztóan fáj, hogy 20 hónapja nem tudok megszólalni. Elszigeteltek. A börtönön belül senkivel sem találkozom, magánzárkában vagyok, Tisztelt Bíró úr, 20 hónapja. Meg tudja magyarázni, hogy miért? Mert egy Magda Marinkónál, aki megölt négy ember, ezt talán meg lehet érteni, de nálam miért van ez az óriási nagy félelem? Mitől félnek? Valótlanságot állít Bolcsik Zoltán Pest


48

megye volt bűnügyi főnöke. Azt mondja nekem, amikor én azt nyilatkoztam: mikor letartóztattak 30 gépfegyveres, álarcos volt a repülőtéren, azt mondja nem, csak négy civil volt. Hát, ha négy civil volt akkor, amikor szabad ember voltam, akkor most miért kell húsz fegyveres kísérő? Hogyan mennek a dolgok egy vállalkozásban, mit gondol az ügyész úr? Én vagyok a vállalkozó, a tulajdonos. Beleteszek 100 millió forintot és aztán bemegyek a hivatalba, 8 órakor megkérdem a munkásokat: na, akkor most hogy fogunk dönteni, mikortól kezdünk dolgozni? Tegyétek fel a kezeteket, ha megfelel a 9 óra. Hát, hogy gondolja? Természetesen van egy rend, én vagyok a tulajdonos, kiadom azokat az elképzeléseimet, amelyeket szeretném, hogy végrehajtsanak, de ez nem azt jelenti, hogy azok az ügyvezető igazgatók, többek között egy volt rendőrtábornok, vagy főiskolát végzett emberek, azok bábuk, meg paprikajancsik, ha ott állnak és hallgatják, hogy mit mondok, azt végre kell hajtani. Ha olyat mondtam volna bármikor is, vagy ebben a vádiratban szerepel-e olyan bizonyítás, hogy én törvénytelenségekre adtam volna utasítást? Ilyenről nem tudok. Azt mondja: „nagyra becsüli az ilyen irányú sporttevékenységet”, amikor a küzdősportokról van szó. Szóval mindig az én jellemvonásomból, vagy az életutamból ragad ki valamit, aztán negatív formában próbálja rám önteni. Mitől olyan szörnyű dolog, hogy valaki a küzdősportokat szponzorálja, vagy hogy szereti? Vagy hogy szeretem azokat a fiatalembereket, akik sportolnak. Igen, ezek a fiatalemberek, akiket itt láthat a vádlottak között, ezek kisportolt külsejű emberek. De, hát nem tudok alkalmazni őrző-védő cégekben, mit tudom én, 60 kilós nindzsákat. Ezt komolyan mondom, oda olyan felépítésű emberek kellenek, akik képviselik a szakmát, amit űznek. Érdekes módon a vádirat nem foglalkozik azzal, hogy a daganatos gyerekek alapítványát is támogattam, hogy karácsonykor 1200 árvízkárosult gyereknek műsort szerveztem, csokoládét osztogattam, hogy öregek otthonát támogattam. Ezekkel nem foglalkozik, egyébként semmivel nem foglalkozik, ami pozitív lenne, azt úgy hagyja ki, minta meg sem történt volna. Csak az, ami Önök szerint, vagy az ügyészség szerint szörnyű dolog. „Bármilyen őt, vagy családtagját ért, vélt, vagy valós sérelemért elégtételt vett, még ha


49

azok nem is mindig bírtak valós jogalappal.” Ezekben a bűncselekményekben, amivel a vádirat foglalkozik, 4 erőszakos bűncselekmény van, helyesbítsen bíró úr, ha esetleg rosszul mondanám. Velem kapcsolatban 4 erőszakos bűncselekmény van, amiből kettőben nem vitatja, azt hiszem senki sem, hogy jogos követelésről van szó, hiszen ott bírósági tárgyalások folytak, meg is nyertem jogerősen. A harmadikban egy 25 év körüli autó tolvaj, akit én életemben nem láttam, azt állítja, hogy felhívtam telefonon, és azt mondtam neki, hogy 3 helyett adjon 10 milliót, és ettől rögtön zsaroló voltam. Nem tudom, ezt milyen tényállásr4a lehet alapozni, vagy hogyan lehet bebizonyítani, de hát én életemben senkit sem hívtam fel, de mindenesetre egy telefon szerint én már biztosan zsaroló vagyok. Ebben az egy esetben, amelyhez egyébként semmi közöm, tehát semmilyen formában az előzőekhez sem, de azokkal van valami valós alapja, mert ott volt tartozás és voltak előzmények, de ehhez az emberhez semmi közöm. És rögtön, ezt ugye az ügyész úr ki is ragadja, hogy nem mindig valós, hogy nem mindig volt valós alapja a követelésnek. Igen, hátha követeltem volna ettől a fiatalembertől, annak nem lett volna valós alapja, de tőle én nem követeltem semmit. A védekezés korlátozását egyébként abban is látom, hogy egyetlenegy esetben sem voltak jelen a védők azokon a meghallgatásokon, ahol a sértetteket, vagy sértettek tanúit hallgatták meg. Na most, elolvasom a büntetőeljárás szabályait, és úgy tudom, hogy attól a perctől kezdve, amikor engem meggyanúsítottak, vagy a vádlott társaimat, attól a perctől kezdve a rendőrségnek ki kellett volna értesíteni a védelmet is, ha olyan tanúkat hallgatnak meg, akik ebben a büntetőeljárásban tanúvallomást tesznek. Meg szeretném kérdezni, hogy ez így van? Én ezt olvastam. Tasnádi Péter I. r. vádlott: - Jó, hát akkor lehet, hogy nem így van. Egyébként azt vettem észre az összes bejelentésemnél, az összes panaszomnál, hogy nem jogászok, hanem nyelvészek ülnek az Igazságügy Minisztériumban és az ügyészségnél, mert minden egyes jogszabályt értelmezni kell. Tehát nem fekete-fehér a jogszabály. Az van leírva a büntetőeljárás szabályaiban, hogy az 1979. évi 11-es tvr. 37. §-a


50

alapján a fogva tartottnak lehetősége van az intézetben található sportolási lehetőségeket igénybe venni. Sőt, Dávid Ibolya erre még ír is egy levelet, mit tudom én, 2000. március 28-i dátummal, figyelmezteti a Büntetés-végrehajtás országos parancsnokát, hogy Tasnádi Péter panasza ebben az értelemben megalapozott, mert Tasnádi Péter számára is biztosítani kéne a sportolási lehetőségeket. Erre mit tesz az országos parancsnok? Azt mondja, hogy jó, biztosítja a sportolási lehetőségeket. Ettől kezdve egy héten egyszer pingpongozhatok, ha jó fiú vagyok, mert minden pénteken összeülnek a BV-ben a parancsnokok, minden pénteken van egy 10 perces Tasnádi-program, és akkor eldönti a 3 legokosabb ember a büntetés-végrehajtásban, hogy hétvégén mit tehetek, holott minden nap kéne, mert ebben az 1979. évi törvény 118-as §-ában benne van, egy kivétel a 37/c. §, amiben benne van, hogy csak 5 napra lehetne felfüggeszteni ezt a tevékenységet. Na most, 24 órára bezárnak olyan embert, aki elméletileg a törvényeink szerint ártatlan, mert az ártatlanság vélelme érvényesül egészen addig, amíg a bíróság jogerősen el nem ítél. Ehhez képest én mit tapasztalok? Azt tapasztalom, hogy az ügyészeink Visinszkij jogtudományát szívták magukba. Visinszkij volt Sztálin főügyésze, aki azt mondta, hogy minden ember bűnös, csak még nem mindenkire tudtuk rábizonyítani. Holott a magyar jog azt mondja ki, hogy minden ember ártatlan, egészen addig, amíg nem lehet rábizonyítani a bűnösséget. Az is le van írva ezekben a jogszabályokba n, hogy ez az előzetes fogva tartás nem minősülhet előrehozott büntetésnek .Hát akkor micsoda az előzetes fogva tartás, amikor minden egyes jogomtól megfosztanak, mert közlik, hogy a házirendben ez van leírva. Ezt a Tisztelt Bíróság Elnöke nem fogja tudni megváltoztatni. Valakinek azért valahol el kéne kezdeni a jogalkotókat bombázni, hogy itt valami nagyon-nagyon rosszul van megcsinálva. A parlamenti képviselőnek lenne lehetősége, hogy ezeken valahogy változtasson, valami törvényjavaslatot elkezdjenek, de fogalmuk sincs, mert nem voltak börtönben. Szerintem a bíró úr sem volt és nem tudja, hogy milyen a jelenlegi fogva tartás, illetve ha voltak is, mert látom, hogy néha mennek csoportok, akkor szépen elslattyognak a parancsnokkal a folyosón, s mondja a parancsnok, hogy na ez egy zárka. Úgy néz ki belül, hogy van


51

melegvíz, meg hidegvíz. Hú, hát ez csodálatos, ilyen jó körülmények között! Igen, odaadják az étlapot, hogy krumplipüré… Nagyon jól vannak a fogva tartottak tartva. Érdekes módon egy hónappal ezelőtt Székely Zoltán parlamenti képviselő odakerült a Markó utcába és ott sopánkodott… Mondta, hogy ő még ilyen nem látott, itt ilyen rosszak a körülmények, ezt nem is gondolta volna. Hát persze, hogy nem gondolta, egész addig, amíg a húsosfazék mellett ül, ki figyel arra, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik el vannak zárva. Meg is tudom érteni, mert ebben az országban vannak nagyobb problémák. Az árvízkárosultak, a hajléktalanok, vagy mit tudom én, a lakosság elszegényedése, tehát nem a börtönben ülők problémája a legfontosabb. De ne csukják be a szemüket, akkor, amikor arról beszélnek, hogy Európához akarunk tartozni, meg az EU-val fel kell venni a kapcsolatot, és olyan jogszabályokat kell hozni Magyarországon is, ami az Európai Unióéval azonos. Behozták a házi őrizetet, és alkalmazzák? Úgy tudom, 76 embernek adták a házi őrizet lehetőségét az elmúlt egy év alatt. Én, aki soha nem szöktem, erőszakos bűncselekményekben nem voltam benne, és 20 harcossal tértem vissza, karatésokkal Amszterdamból, akkor most, amikor le vagyok bilincselve, miért kell 100 gépfegyveres? Ez olyan logikus talán? Ez abszolút nem logikus. Nem tudom, hogy a bíróságnak van-e köze hozzá. Ha tehetném, és én lennék a bíróság elnöke, mondanám, hogy ezt a hercehurcát nem tűröm és fölösleges. Azt sem értem, hogy minek ez rajtam (bilincs). Ez is csak fölöslegesen akadályoz abban, hogy elmondjam a dolgaimat. Semmi értelme nincs, mert soha életemben senkit nem támadtam meg, nem is kíséreltem meg és a bírónak joga van levetetni rólam a bilincset. Ön dönti el, hogy leveteti-e vagy sem. Mint ahogy itt a 30 napos tárgyaláson a bíró levetette rólam a vezetőláncot, tehát nem lenne muszáj, hogy rajtam legyen. Azt szeretném mondani, és mindenképpen Orbán Péterre hivatkozni szeretnék. Nem mindenki ember, aki embernek látszik! Ezt mondta Platón. Nem mindenki bűnöző, aki bűnözőnek látszik, ezt mondom én. S, hogy miért mondom, hogy a látszat néha csal? Mert Orbán Péter egy évvel ezelőtt kiállt a nagy nyilvánosság elé és azt mondta, hogy sokáig nem hittek a rendőröknek, de most


52

már sikerült elhitetni az ügyészséggel és a bírósággal, hogy Tasnádi Péter maffiafőnök. És akkor jött a bizonyíték: azért maffiafőnök, mert úgy él, és úgy viselkedik. Erre én azt válaszoltam, ha ezek szerint én miniszoknyában kimennék az utcára, és vörösre festeném a szám, akkor prostituált lennék? Vagy akkor azzal gyanúsítana Orbán Péter? És ezt megengedheti magának az országos rendőrfőkapitány! Nagyon szépen feltupírozták a vádiratot, ezért Pulitzer-díjat nem fog kapni az ügyész úr, abban egészen biztos vagyok. Olyan személyeket vettek bele, akiknek semmi köze az ügyhöz az ég adta világon. A vádlottak közül, itt néztem, több mint a felét nem is ismerem, azt sem tudom, hogy mit keresnek itt ezek az emberek. Úgy tették rám ezeket az embereket és a bűncselekményeiket, mint egy télikabátot ráakasztanak a fogasra. Nem tudom, honnan veszi az ügyész úr, de majd itt folyamatában rá fogok térni. Ezt rendkívül szánalmasnak, görcsösnek és túlfeszítettnek találom. Minden áron azt akarják, hogy bűnös legyek, minden áron be akarják bizonyítani az ország közvéleményének, hogy bűnöző vagyok, méghozzá szervezett bűnöző! Mivel 1882-ben ez nem sikerült maguknak, és mondhatom, hogy maguknak, mert Pest megyéről van szó. Több információt kaptam arra vonatkozólag, hogy egy demokratikus országban ezt meg lehet tenni, hogy úgy le lehet tartóztatni embereket, és úgy be lehet betonozni, mint ahogy azt teszik velem, és folyamatában teszik. Azt mondja a bíró úr, vigyázzak, milyen szavakat használok. Nagyon nehezen tudok vigyázni, mert indulatból beszélek. Nem tudok olyan nyugodt lenni, mint az ügyész úr. Az ügyész úr lehet nyugodt, ő végzi a munkáját. Kapott egy parancsot, olyan hivatalban dolgozik, ahol hierarchikus felépítés van. Nem tűr ellentmondást a vezető ügyész, mert Önnek önálló gondolata nem lehet. Amit Ön mond, azt felül fogja bírálni a vezető ügyész, tehát utasításokat kap, parancsot kap… Tanács elnöke: Szeretném megkérni, hogy a személyeskedést lehetőleg mellőzze. Tasnádi Péter I. r. vádlott:


53

Ezt azért mondom, mert ezzel indokolják, hogy szervezett bűnöző vagyok. Nem véletlenül mondom, mert itt azt mondja: „A csoport élén az I. rendű Tasnádi Péter vádlott áll. Mind a vállalkozásai irányításában, mind pedig a vagyoni kérdésekben egyedüli döntési jogosultsága volt, döntéseibe nem engedett beleszólást.”

(Kiemelések tőlem. T.P.) (Részletek a naplómból, 2001. április 19-20.) „Ma 8.00-ig ágyban maradtam, hogy ezzel is csökkentsem az ébrenlét hosszát. Egyre nehezebb, mert nem érzem, hogy bármi értelme lenne a napjaimnak. Délután egykor indultunk a bíróságra. Ezt a felhajtást! Lezárták az egész börtönt, még egy légy sem mozdulhatott. Legalább tíz őr kísért le az udvarra, közben a folyosókon és a lépcsőházban is fegyveresek álltak. Természetesen az udvar is tele volt géppisztolyosokkal, még Csere tábornok is megjelent! Körülbelül tíz métert vittek a páncélautóban, de a rendőrség még így is lezárta az utcát. Legalább ötven gépfegyvereset láttam mindenfelé. A bíróságon is elkülönítették a tárgyalót, senkit nem engedtek a közelembe. Aztán a tárgyaláson már ott ült mögöttem Judit, no és az összes ügyvéd meg néhány ismerős. A tárgyalás 13.30-tól 16.00-ig tartott, két szünettel. Ekkora felhajtást én még az életben nem láttam, még filmvásznon sem. Az ORFK egy alkalommal zárt tárgyalást akart elrendeltetni, de bíró ehhez nem járult hozzá. Délután ötre értem vissza a zárkába. Nagyon fáj a szívem, mert láttam Juditon, hogy rettenetesen megviselték az események. A rádióban és a televízióban is szerepelt a Tasnádi kontra ORFK-ügy, de nagyon visszafogottak a fogalmazásban. Lehet, hogy az újságírókra is hatott az iszonyatos rendőrségi nyomás. Félnek.”


54

Áldott jó ember és jó zsaru volt. Igen, Láposi Lőrincről (1935-2000) beszélek, és még most is elérzékenyülök, amikor rá gondolok. Képzeljenek el egy embert, aki világéletében a bűnözőket – javarészt a gyilkosokat üldözte. Rendőr volt mindig és az is maradt az utolsó pillanatig. Ráadásul, arról volt híres, hogy megvesztegethetetlen. El tudják képzelni, hogy több mint három évtizedes munka minden hozadékát odadobja csak azért, hogy velem összeállva – túl a hatvanon – egy kicsit többet keressen?! Ugye, ezt nem hihetik komolyan. Nem is hitte senki, még a rendőrök sem. Éppen ezért nem hallgatták ki. Pedig ez kézenfekvő lett volna. Hiszen ő volt a legközelebbi munkatársam, ha valakinek, neki aztán mindenről tudnia kellett. Tudott is, de nem volt – mert nem lehetett! – bűncselekményekre vonatkozó információk birtokában. Kicsit gondolkodtam, megtegyem-e, de ideírom: Dr. Láposi Lőrinc haláláért közvetett felelősség terheli mindazokat, akik élete végén méltatlanul bántak vele. Minden nap minden percében várta az idézést, el akarta mondani a rendőröknek, hogy nem állt át a másik oldalra, nem lett bűnöző! Ez neki rettentően fontos lett volna, a becsülete forgott kockán. Amikor szóba került, hogy együtt dolgozzunk, ragaszkodott minden apró részlet átvizsgálásához. Most is úgy látom őt maga előtt, ahogyan oly’ sokszort. Az iroda előtti erkélyen áll, dohányzik és bújja a papírokat. Megvallom, néha bosszantott az aprólékos akkurátussága, a szerintem túlzott óvatosság. Ma már nem bánom, hogy ilyen volt. Legalább nyugodt lelkiismerettel csukhatta le örökre a szemeit. És nyugodt az én lelkiismeretem is. Tudom Lőrinc, hogy az égi rendőrség főparancsnoka lettél és onnan, abból a szép, nagy, napsütötte irodából is figyelsz engem. Ne félj, nem hozok szégyent az emlékedre. Utazz a csillagokkal, nyugodj békében! Most pedig nézzük, mi történt akkoriban:


55

Csak a családja várta Tasnádi Péter sógorát Láposi Lőrinc hazatért Amerikából

Hazaérkezett amerikai nyaralásából tegnap reggel Láposi Lőrinc, a múlt hétfőn elfogott Tasnádi Péter sógora és üzlettársa. A repülőtéren csak a családja várta. Láposi Lőrinc tegnap reggel kilenc óra után lépett ki a ferihegyi tranzitból. Láposi háromhetes nyaralását kurtította meg egy héttel, miután hírül vette, hogy elfogták sógorát, Tasnádi Pétert. A rendőrség egyebek mellett lefoglalta Láposi cégének engedéllyel tartott fegyvereit is, amelyeknek jogszerű tartását ő fogja igazolni – amennyiben a nyomozók kíváncsiak rá. A rendőrség egyelőre nem kívánja meghallgatni a nyugdíjas vezérőrnagyot. -Még tájékozódnom kell arról, hogy mi történt – mondta Láposi, mielőtt beült Tasnádi Péter felesége, Judit gépkocsijába. - Ha nyomozati érdeket nem sértene, lehet, hogy megkapná Láposi úr az engedélyt sógora meglátogatására – közölte szó szerint a Blikk-kel Nagy Judit, a Pest Megyei Rendőr főkapitányság sajtótisztje. A 06(80)201-243-as zöldszámra folyamatosan érkeznek a bejelentések.

(Blikk, 1999. szeptember 15.)

KIHALLGATÁSRA VÁRJÁK A VOLT FŐZSARUT? Láposi a piacon

Nem volt jogszerűtlen, hogy a rendőrök többek között lefoglaltak egy „fegyvernek látszó” eszközt és Láposi úr önvédelmi pisztolyát a házkutatás során az irodában – mondta dr. Bíró László, aki amellett, hogy Tasnádi Péter védője, a Mesterdetektív Kft-t is képviseli egyéb ügyekben. - Az alkalmazottak nem tudták bemutatni a fegyvertartási engedélyt. Azt majd Láposi úr elviszi a rendőrségre – mondta. Megerősítette, hogy az iratok tanulmányozása semmi új információt nem nyújtott a számára.


56

Láposi Lőrinc a rendőrségi zöldszám bevetését ügyes fogásnak tartja, ami szerinte arra jó, hogy sógora előzetes letartóztatását akár három hónapra is meghosszabbíthatják. Véleménye szerint kizárt, hogy bármi terhelő bizonyítékot találjanak a bejelentések alapján. Hogy a kollégáitól nyugdíjazásakor kapott hatástalanított pisztolyt miért vitték el, azt a volt tábornok nem érti. „Különben sem szoktam magamnál hordani – mondta -, aktív koromban sem kergettem pisztollyal a hónom alatt a bűnözőket. Ám ha visszavonnák a fegyvertartási engedélyemet, akkor morognék…” Ami a józsefvárosi piacot illeti – tette hozzá -, tegnap meggyőződött arról, hogy nem pletyka volt: valóban több őrző-védő cég próbálta megkaparintani.. Legalább 2002-ig várniuk kell – mondta -, a munkát ugyanis nem Tasnádi Péter, hanem a Mesterdetektív Kft. vállalta. A rendőrök nem tartják kizártnak, hogy Láposit is kihallgatják a Tasnádi-ügyben. Igaz, a volt főzsaru erről még semmilyen jelzést nem kapott. Azt sem tudni, milyen minőségben hallgatnák ki.

(Mai Nap, 1999. szeptember 16.) Ahogy már említettem, a rendőrök egyszerűen nem voltak hajlandók meghallgatni legközvetlenebb munkatársamat (!), Láposi Lőrinc írásban foglalva összegezte mindazt, amit az ügyről gondolt. Az összefoglaló a Mai Nap újságban jelent meg.

A TASNÁDI-ÜGY IGAZI HÁTTERE

Tasnádiról tudni kell – ezt még elle3nségei is elismerik -, hogy született szervezőtehetség, ami párosult benne az állandó munkakészséggel. Képességeinek köszönhetően sikeres üzletember volt külföldön, s jelentős – csak ő tudja, pontosan mekkora – tőkével tért haza. Küzdősportoknak hódolt A rendszerváltozást követő években a magántulajdonra épülő piacgazdaság és mindenekelőtt demokrácia, jogállam várta itthon. Megalakította vállalkozásait, és hódolt örök szerelmének, a


57

küzdősportoknak. Ő lett a Maccabi Sportkör fő támogatóinak egyike, amelynek címerébe a Dávid-csillagot találjuk. Több kezdő vállalkozó is kért tőle kölcsönt akkoriban, de jó magyar szokás szerint az adósok elfelejtették visszafizetni a tartozásukat, ami olyankor tettlegességbe torkolló konfliktusokhoz vezetett. Az eredmény hatalmas kommandós akció, álarc, csuklya, házkutatás. Mindezek folytatásaképpen pedig őrizetbe vétel, majd tizenhárom hónapon át tartó letartóztatás és a cégiratok széthurcolása. A vádak töredékét sem sikerült a bíróság előtt bizonyítani. 1999 szeptemberében újabb kommandós akció következett, ez alkalommal már a repülőtéren. És újabb házkutatás. Zsákszámra vitték el a cég iratait, a társaság vezetőinek és tulajdonosainak távollétében. Tették ezt annak ellenére, hogy Tasnádit testi sértésre való felbujtással gyanúsították. Miért kellettek ehhez a cégiratok? Vagy nem ehhez kellettek? De akkor minek? És főleg kinek volt szükségük rá? Kommandós koreográfia A kommandós akció most is része a koreográfiának. Tasnádi első számú közellenség lett. Most is az, márpedig akkor jár neki a kommandó. Azt senki sem tudhatta – mármint a kívülállók közül nem -, hogy korábbi ügyei óta Tasnádi Péter számtalanszor járt a rendőrségen, akár idézést küldtek neki a nyomozók, vagy valamilyen ügy kapcsán kérdéseket szeretnének feltenni neki, akár telefonon hívták – a megbeszélt időpontban ő mindig pontosan megjelent. Most is megtette volna. 1992-93-ban őt kiáltották ki a magyar maffiai vezérévé, ő volt a keresztapa. Óriási híradások, rendőrségi táblázatok láttak napvilágot, hogy a „váci hetek” – Csobolya, Prisztás, Döcher és Turek meg a többiek – milyen zsarolásokat, rablásokat követtek el. Hogy mi köze volt (van) Tasnádinak a szervezett bűnözéshez? A bűnözés e fajtája belső szervezettséget feltételez, ahol a feladatokat megosztják, és már csak emitt is a rendőrség számára igen nehéz azonosítani a főnököt, pláne eljutni hozzá és bizonyítani az egyes ügyekben való érintettségét. A szervezet célja a vagyoni haszonszerzés. Mindig azzal foglalkozik a szervezett bűnözés, ami


58

éppen a legnagyobb haszonnal kecsegtet. A ’80-as években például ugrásszerűen megnőtt a biztosítási csalások száma. Sokan alapozták meg így a vállalkozásukat. Amikor létrejöttek a biztosítók revizori, magánnyomozói egységei, a biztosítási csalások száma hirtelen csökkenni kezdett. Ezt csak azért említem, mert korábban Tasnádinak is volt valamiféle biztosítási ügye a Hungária Biztosítóval, éppen amikor eljárás folyt ellene, én pedig akkoriban ott dolgoztam. Mondanom sem kell, hogy a derék nyomozók megkeresték a Hungária illetékeseit, hogy vajon nem játszottunk-e össze a kárrendezéskor. Az ártatlanság vélelme Még ma is nagy számban lopnak el gépkocsikat a közterületekről, a rendőrség szerint ez a magyarországi szervezett bűnözés egyik legjövedelmezőbb üzletága. Tasnádinak ehhez bizonyíthatóan semmi köze. Az olajszőkítés, a prostitúció, a kábítószer- és a fegyverkereskedelem, az éjszakai szórakoztatóipar ugyancsak idegenek Tasnáditól. Akkor viszont hol érhető tetten a szervezett bűnözés és Tasnádi kapcsolata? Sehol. Ezt pontosan tudják az ügyében eljáró nyomozók is. A korábbi „maffiaügyekben” is bebizonyosodott, hogy Tasnádinak valójában semmiféle kapcsolata nem volt a vele együtt letartóztatottakkal. Ezek után nem volt meglepő a nyomozás egyik vezetőjének a nyilatkozata, amely lényegét tekintve így hangzott: „Tasnádi ügyében két lehetőségünk volt. Az egyik, hogy letartóztatjuk, és ezalatt bizonyítjuk a bűnösségét, vagy adatgyűjtések keretében előbb beszerezzük a bizonyítékokat, és csak azután lépünk. Mi az első megoldást választottuk”. Elképesztő. És ezt egy olyan rendőrtiszt mondta, akinek akkor már majdnem húszéves tapasztalat állt a háta mögött, tehát pontosan tudta, hogy az ilyen esetekben mi az eljárás. Érdekes lenne megtudni, vajon miért az első megoldást választották. Netán utasításra? Most, 1999-ben, 2000-ben ugyanezt a módszert követik. „Majdcsak sikerül összeszedni valamit ellene” jelszóval zöldszámot hirdetnek, hátha bejelentkezik egy-két áldozat. Emellett gyorsan közreadnak néhány vádat, például az adócsalás gyanúját. Az ártatlanság vélelmének elve a nyomozókat cseppet sem érdekli.


59

Érdekes és egyáltalán nem a véletlen műve volt, hogy 1992-ben Tasnádi „ügyeinek” nyomozásával a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságot bízták meg, és ott hoztak létre egy mindenkitől független egységet e feladat teljesítésére. Pedig egyetlen akkor feltételezett cselekményt sem Pest megye területén követtek el. Pintér Sándor (aki akkor országos rendőrfőkapitány volt) Pest megyei előélete – tudniillik ott kezdődött a karrierje – tette lehetővé Komáromi István dandártábornok és csapata számára, hogy mindent elvállalhassanak és bármit meg is tehessenek ebben az ügyben. Valami bűzlik Ezt a kötődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy miután 1996-ban Pintér urat eltávolították a testületből, nyomban céget alapított, és a Tasnádi-ügyben eljáró nyomozók, akik Pintér távozása után korkedvezményes nyugdíjba vonultak, nála helyezkedtek el. Azóta egyikük-másikuk miniszteri tanácsadó lett. És lássunk csodát: az újabb Tasnádi-ügyek nyomozását a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságra bízták ismét. Igaz, most már szerepel a gyanúsítottak között egy Pest megyei helyszín is. Azt azonban nem vették figyelembe, hogy Tasnádi az elmúl évek során számtalan panaszt, elfogultsági kifogást terjesztett elő Komáromi úr egységével szemben. Érdekes párhuzamot mutat a Tasnádi-ügyben 1992-ben, illetve 1999-ben nyomozást elrendelők névsora. Boross Péter akkor belügyminiszter volt, most Orbán Viktor személyes tanácsadója. Pintér Sándor akkoriban a rendőrség, ma a Belügyminisztérium első embere. Komáromi István most – csakúgy, mint nyolc évvel ezelőtt – a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője. Mindkét nyomozás elrendelésre a jobboldali kurzus hatalomra jutása után került sor. Lehetséges, hogy nem a véletlen műve, hogy ilyenkor a zsidóságát hangoztató Tasnádit csukják be? Hogy 1992-ben a Maccabi, 1999-ben pedig a Korda-villabeli találkozókat róják fel neki? Egy közönséges köztörvényes ügyben, amilyenből több száz folyik az országban, melyikre kíváncsi egy parlamenti képviselő, aki történetesen a MIÉP színeiben nyert mandátumot? Tasnádiéra. És Pintér Sándor belügyminiszter részletesen


60

ismerteti a T. Ház előtt, hogy mi mindent követett el Tasnádi. Nem azt mondta, hogy majd a független bíróság megállapítja hogy a gyanúsításban felsorolt állítások megalapozottak-e, azokat a cselekményeket elkövette-e Tasnádi, addig pedig az ártatlanság vélelmének kell érvényesülnie. De ezzel még nincs vége, hiszen az ügy más jobboldali politikusokat is érdekel, például Lányi Zsolt kisgazda és Répásy Róbert fideszes honatyát. Nyilván aggódnak zsidó polgártársukért. Közellenség És akkor most nézzünk még egy néhány előzményt, illetve a folyamatban lévő ügyekben érintett témát közelebbről. Tasnádi nagy port kavart 1993-as ügye jogerős bírói ítélettel zárult le. A bíróság az eredeti vádpontokhoz képest kisebb súlyú jogsértésekért Tasnádit két év szabadságvesztéssel büntette, amelynek végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. Épp ez volt talán a baj. Hiszen Tasnádi körül óriási felhajtást csinált a rendőrség, hatalmas bűnügyi költségekkel nyomozott, miközben őt kiáltották ki az első számú közellenségnek. Ehhez képest igen szerény eredményt értek el a bíróság előtt. Megkérdezte valaki a nyomozás akkor elrendelőit, irányítóit, hogy mi történt? Mikor, hol, ki és miért hibázott ekkorát? Ki felel ezért a fiaskóért? Most ugyanazt a forgatókönyvet követi a rendőrség, mint évekkel ezelőtt. Felkerestek például egy építési vállalkozót, aki a cég székházán dolgozott, és arról kezdték faggatni, hogy kellett-e fenyegetéstől tartania, nem végzett-e kényszer hatására ingyenmunkát a székházon. Érdekes volt, amikor Szetlik Ferenc (szállodákban és kínai piacban érdekelt nagyvállalkozó) el akarta adni a józsefvárosi piac bérleti jogát – a józsefvárosi piacon Tasnádi cége adja bérbe a pavilonokat a kereskedőknek, és látja el a biztonsági szolgálatot, így részben az ő érdekeltségébe tartozik a vállalkozás -, a pénzes vevők, akik fizettek volna a jogért, kínai kereskedők voltak. De a cég, amely mögöttük állt, a Preventív Rt. volt. A cégvezető névjegykártyáján, amelyet megmutattak mindenkinek, ez a név szerepelt:


61

Pintér Sándor. És erről a tárgyalásról én nem másoktól hallottam, hanem személyesen részt is vettem rajta. A megfélemlítők A közelmúltban történt meg, hogy minden jogi és történeti tényállási alapot nélkülözve Tasnádit pénzmosással is meggyanúsították, és alkalmazottait napokon keresztül megmotozták, éjszakánként minden ok nélkül előállították, megpróbálták rábeszélni őket, hogy mondjanak valami terhelőt Tasnádira. És ezzel a próbálkozások sora nem zárult le. Itt egy rendőrségi határozat. Önmagáért beszél. Nincs túl nagy hibája a határozatnak attól az apróságtól eltekintve, hogy nem igaz. A történet lényege ugyanis a következő: 1999. szeptember 4-én reggel a szolgálatba induló fegyveres járőröknek kiadtam a fegyvereket, majd a déli órákban hosszabb időre külföldre utaztam. Ilyenkor az az előírás, hogy – ha a fegyver kezelője a törvényes eljárásban akadályozva van – a fegyvereket leadják a rendőrségen, és ott őrzik, amíg én vissza nem érkezem. Ez történt most is. Vagyis ezeket a fegyvereket soha senki nem foglalta le, lefoglalásról a tulajdonos határozatot soha nem kapott. A két érintett személy ellen semmiféle eljárás nem folyik a legkevésbé a határozatban megjelölt bűnügyi számon. És még mindig nincs vége. A (nem) lefoglalt fegyvereket öt hónap múlva többszöri sürgetés hatására visszaadták és ekkor kiderült, hogy az egyikből öt darab lőszert kilőttek. Magyarázat nincs. Ki, mikor, hol és miért használta a fegyvert, készült-e a fegyverhasználatról jegyzőkönyv, szakértői vélemény, továbbá ki és miért (nem) tájékoztatta erről a fegyver tulajdonosát? És ez megtehető az ügyben állítólag szoros felügyeletet gyakorló megyei főügyészség tudtával? Csodálkozni azonban a legkevésbé sem lehet. Naponta tapasztaljuk más ügyekben is, hogy a hatalom azt tesz, amit akar, miért lenne ez alól kivétel az erőszakszervezet?


62

Aztán bekövetkezett az, amit előre láttam, amitől rettegtem, és ami – sajnos – törvényszerű volt: Meghalt Láposi Lőrinc Elment egy legendás hírű zsaru. Életének 65. évében meghalt Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőrtábornok. Mindössze két hetet töltött kórházban, pedig hónapok óta tudta, hogy nagyon beteg. Mégis hitte, hogy a rák nem gyógyíthatatlan. Szerda reggel 7-kor szertefoszlottak a remények. Láposi Lőrinc a 70-es évek népszerű tévés bűnügyi magazinjában, a Kék fényben vált ismert és népszerű rendőrré. Művelt, jóképű és sajátos humorú volt. Óráit élvezték a főiskola rendőrnövendékei. Közülük sokan egy életre a barátai lettek. A rokonok mellett a régi és az új rendszer rendőrei közül rengetegen látogatták meg a Szabolcs utcai kórházban. Sógornője, Tasnádi Judit a napokban járt nála utoljára. Azt mondja, bár sógora pokoli kínokat állt ki, készült haza feleségéhez, fiaihoz és Popeyhez, a kutyájához. Tervezgetett, papírra vetette saját, régi történeteit, és menedzselte cége, a Mesterdetektív ügyeit. - Nagyon rövid idő alatt vesztettük el – mondja Tasnádi Judit. - Október táján elment Lőrinc hangja, erősen köhögött. Úgy gondolta, ha az átlagosnál nagyobb dózisban kapja a kezelést, úrrá lesz a betegségén. Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg mondanivalója volt. Sajnálom, hogy a mai rendőrök nem használták fel tudását, tapasztalatait. Az Országos Rendőr-főkapitányság egyik munkatársa csak így kommentálta a halálhírét: „Áldott jó ember és jó zsaru volt”. Lapzártánkig azonban nem kaptunk választ arra, hogy az ORFK saját halottjának tekinti-e az utóbbi évtizedek egyik legnépszerűbb rendőrét.

(Blikk, 2000. április 27.)


63

Tasnádi nem megy el sógora temetésére

Márianosztra. Tasnádi Péter nem kíván részt venni sógora és üzlettársa, Láposi Lőrinc temetésén – áll a Pest Megyei Rendőr-főkapitánysághoz írt nyilatkozatában. A jogszabály elvileg lehetőséget ad arra, hogy letartóztatottak részt vegyenek közeli hozzátartozójuk végső tiszteletadásán. Amennyiben az előzetesben lévő vállalkozótól ilyen kérelem érkezik, a rendőrség mérlegeli a kérelmezőre vonatkozó szabályokat, s ennek alapján dönt az engedélyről.

(Blikk, 2000. május 10.) Itt álljunk meg egy pillanatra! Nem tudom, lehetséges, hogy nem engedtek volna ki a temetésre, de az az igazság: magam döntöttem a távolmaradás mellett. Beláttam, hogy az áhítatos ceremónia csak rólam – meg a kísérő fegyveresekről – szólt volna, ha jelen vagyok. Ezt pedig nem akartam. A végtisztesség mindenkit megillet… Ezzel együtt, ahogy mondani szokták, lélekben Lőrinccel voltam azon az órán. Részlet a naplóm 2000. május 19-i bejegyzéséből: „13.00 Szeles, hideg idő van. Most temetik legjobb barátomat és társamat, aki mindvégig kitartott mellettem, és aki nagyon fog hiányozni nekem. Kísérjenek utadon az angyalok, Isten legyen kegyes hozzád, mert ha van jó ember a Földön, akkor te az voltál. Soha nem felejtelek el, emléked örökre bevésem a szívembe, lelkembe. Nyugodj békében, drága Lőrinc, biztosan fogunk még találkozni!”


64

Természetesen Láposi Lőrinc írása a Tasnádi ügyről nagy vihart kavart. Bizonnyal nem véletlen azonban, hogy a Mai Nap-ban megjelent, a válaszokat összegző írás címe így kezdődik:

Pintér Sándor nem reagál Sokan mások azonban nagyon is reagáltak, olvassuk együtt:

Csötönyi szerint sokakon segítettek, Szeptemberig ki kell valamit a nyomozóknak találni

MAJDNEM MINDENKI NYILATKOZIK A LÁPOSI-JEGYZETRŐL

A nemrégiben elhunyt Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőr vezérőrnagy igyekezett távol tartani magát a tavaly szeptemberben – már nem először – előzetes letartóztatásba helyezett üzlettársa és sógora körül kialakult sajtópolémiától. Őszintén hitt abban, hogy Tasnádi Péter nem követett el olyan súlyos bűncselekményeket, amelyek miatt előzetes letartóztatásban kellene vizsgálatot folytatni ellen. Az elmúlt két napban. „A Tasnádi-ügy igazi háttere” címmel közreadtuk egy cikkét, amelyben – több rendőri vezetőt és politikust megnevezve – lényegen koncepciós ügynek minősíti a nyomozást. Állítja, hogy egyesek politikai és üzleti érdekek miatt igyekeznek Tasnádiból „keresztapát” kreálni, miközben a vállalkozó ellen képtelenek a nyomozók vádképes bizonyítékokat összeszedni. A miniszter nem reagál Pintér Sándor – aki akkor országos rendőrfőkapitány volt 1992-ben, Tasnádi első letartóztatásakor, amelyre felfüggesztett szabadságvesztés ítéletével tett pontot a bíróság, (a szerk. megjegyzése) – tette lehetővé Komáromi István dandártábornok és csapata számára, hogy mindent elvállalhassanak és bármit meg is tehessenek ebben az ügyben… És Pintér Sándor belügyminiszter (2000-ben,


65

a szerző megjegyzése) részletesen ismerteti a T. Ház előtt, hogy mindent követett el Tasnádi Péter…” – írja Láposi, és azt is megemlíti, hogy a volt főkapitány karrierje kényszerszünetében eredménytelen konkurenciaharcba keveredett Tasnádi cégével, s miniszterként ezt akarja befejeztetni. Emlékezetünk szerint egyetlen belügyminisztert nem ért annyi és annyiféle vád, mint Pintér Sándort két év alatt. Megszoktuk, hogy újabban a sajtóban már nem hajlandó reagálni. Ez alkalommal sem kívánt nyilatkozni. Ügye egy a sok közül - Nagyra becsültem Láposi Lőrincet – mondta Orbán Péter országos főkapitány -, szaktudásában és tisztességében sose volt okom kételkedni. Számomra a neve nem kötődött sógoráéhoz, dokumentumok i8s bizonyítják, hogy viszonyuk nem volt felhőtlen. Azt is erősen kétlem, hogy a publikált írás szó szerint tőle származik. - Én hoztam létre kinevezésem után pár hónappal a népiesen „döglött ügyeket” vizsgáló csapatnak nevezett osztályt. Sok volt, ma is sok a fiatal, tapasztalatlan nyomozó, számos ügy a nyomozati szakaszban zsákutcába jutott, nem kevés a bíróságokon bukott meg. Elrendeltem az ad acta tett legfontosabb életellenes és gazdasági ügyek felülvizsgálatát, és ha szakembereink úgy döntöttek, újranyomozásukat. Nem érdekelt, hogy ki a sértett, ki a gyanúsított. Tasnádi ügye is egy a sok közül. - Hogy a rendőrség nem független teljesen a politikától? Ténykérdés, hogy – különböző mértékben ugyan – sose volt az. A miniszter a főnököm, az övé pedig a miniszterelnök. Ám sem Tasnádi, sem más ügyébe nem avatkoznak bele a politikusok, ugyanúgy nem kaptam eligazító „felsőbb” utasítást, mint ahogyan én sem adtam „iránymutatást” az ügyben nyomozóknak. Nem parancsra hallgatunk - Személyesen sose foglalkoztam a Tasnádi-ügy nyomozásával – mondta Komáromi István, a Pest Megyei főkapitányság új beosztásba készülő vezetője. – Azt pedig kizártnak tartom, hogy


66

illetékes kollégáim nyilatkozzanak, ezt nem parancs, hanem szakmai alapelv is tiltja. Vitatkozni pedig nem vagyok hajlandó egy nagyra becsült, neves kolléga feltételezéseivel, bizonyíthatatlan állításaival. A rendőröknek az a dolguk, hogy felderítsék: a gyanúsított vádolható-e vagy sem. Hogy bűnös-e vagy ártatlan, független bíróság fogja megítélni. Sose találkoztam velük „Mindkét nyomozáselrendelés a jobboldali kurzus hatalomra jutása után került sor. Lehetséges, hogy nem a véletlen műve, hogy ilyenkor a zsidóságát hangoztató Tasnádi csukják be?” – tette fel a kérdést Láposi Lőrinc, s folytatta: „…hiszen az ügy más jobboldali politikusokat is érdekel, például Lányi Zsolt kisgazda és Répásy Róbert fideszes honatyát. Nyilván aggódnak zsidó polgártársukért.” - Nem tudok mit kezdeni a kérdéssel és a szarkasztikus megjegyzéssel – mondta Répásy Róbert. – Láposival és Tasnádival sosem találkoztam. Bűnügyekkel kapcsolatban kétszer szólaltam meg a parlamentben, egyik sem a „Tasnádi ügy” volt, amelyről csak újságolvasóként és felületes ismereteim vannak. A jobboldal és a zsidók állítólagos ellentétét ez ügyben emlegetni pedig hülyesé. Sportszerető magánember - A bíróság jogerős ítéletéig számomra egyértelműen ártatlan Tasnádi Péter – mondta Lányi Zsolt kisgazda alelnök. – Az ökölvívó-szövetség körüli feladatok során gyakran találkoztunk, jól ismertem Láposi Lőrincet is. Sajnos, már nem kérdezhetem meg tőle, honnan a csudából jutott eszébe említeni engem. Tény, hogy jobboldali, konzervatív politikus vagyok. Azonban nem politikai hovatartozásuk szerint kedvelek vagy nem kedvelek embereket. Megjegyzem, a bokszolók többségéről aligha lehetne állítani, hogy jobboldaliak… Az UTE-ban is sok nem kisgazda sportolót támogatok. Sportolót, hangsúlyozom! Ugyanez vonatkozik a vallásra, sose jutott eszembe Tasnádiról, hogy zsidó. Az antiszemitákat viszont, bevallom, nem szeretem. És elismerem, érdeklődéssel olvasom,


67

a Tasnádi-ügy fejleményeit az újságokban. Sportszerető magánemberként. Tönkre akarják tenni - Azt a tényt, hogy a józsefvárosi piac ügyében tárgyaló kínaiak mögött az ő cége állt, Pintér Sándor vállalkozóként, később miniszterként sem cáfolta – mondta Szikinger István, Tasnádi Péter egyik védője. – Pintér úrnak akkor konkurens biztonsági cége volt, emberei Tasnádi alkalmazottaival a Budai Hengermalomban is konfliktusba kerültek. A rendőrök nem egyszer lenyilatkozták, hogy egzisztenciálisan akarják tönkre tenni azokat, akiket nem képesek bizonyítékokkal bíróság elé juttatni. Ezt történ ügyfelemmel is. Szeptember 9-ig – így vagy úgy – le kellene zárniuk az ügyet, hiszen akkor már csak a Legfelsőbb Bíróság hosszabbíthatja meg Tasnádi előzetes letartóztatását. Azt pedig, hogy erre sor kerülne, másfél éves eredménytelen nyomozásuk után kétlem. Sárdobálás folyik - Láposi Lőrinc és Tasnádi Péter sokat tettek a sportért és a sportolókért – mondta Csötönyi Sándor, az ökölvívó-szövetség elnöke. - Kijelentem, hogy elnökségünk, ide értve személy szerint engem is, nem segítünk a hatóságoknak haragudni rájuk. Kenyeret adtak azoknak a fiatalembereknek, akik közül nem egy nélkülük talán nem biztonsági őr lenne, hanem az utcára kerülve átsodródott volna a túloldalra. Szerintem Lőrinc volt néhány ellenlábas célpontja, de őt nem merték kikezdeni, ezért támadtak Péterre. Erre az országra évtizedek óta jellemző, hogy hatalomváltáskor feljelentgetik egymást az emberek, ma is sok ártatlan embert dobálnak meg sárral. Bilincseit veszíthetné Tasnádi Péter hivatali visszaéléssel vádolva feljelentette a márianosztrai börtön parancsnokát.


68

- Vajon milyen érdekeket sért – tette fel a kérdést -, hogy a BV parancsnoka egyetlenegyszer sem engedte meg, hogy asztali beszélőn fogadhassam újszülött kisbabámat? Ez a szégyenteljes eljárás nem volt jó, csak arra, hogy engem tönkretegyenek és lejárassanak. - Elrabolták az életemet, tönkretették a vállalkozásaimat és megtagadták azt az örömöt is, hogy neveljem újszülött gyermekemet… Kérdésünkre a büntetés-végrehajtás szabadságon lévő parancsnokának helyettese, Csóti András tábornok közölte, hogy az előzetes letartóztatottakra vonatkozó szabályok szerint őrzik Tasnádi Pétert. Azt a napokban szárnyra kelt hírt pedig, miszerint zárkájában kéz- és lábbilincs lenne rajta, határozottan cáfolta.


69

Tamarának Drága kislányom! Többször is olvashattad, hogy nyíltan vállalom a zsidóságom. Talán meglep téged, hogy ezt ennyire hangsúlyozzák – és hangsúlyozom én is -, azt mondhatnád: miért ne vállalná édesapám a származását…?! Bizonyára tapasztalod majd – ha ez eddig még nem történt volna meg-, hogy ez nem ilyen egyszerű. Hogy ez miért van így, hosszú lenne elmesélni, de tény: azt mondani „zsidó vagyok” vagy „orosz vagyok”. Nehogy félreérts! (Mint oly’ sokan…). Nem vagyunk különbek egyetlen nációnál sem, de alávalóbbak sem. Ne feledd: te sem vagy az! Sohasem fogok beleszólni, hogy gyakorlod-e a vallásod vagy sem, vállalod-e nyíltan a származásodat vagy sem. Ez a te személyes döntéseden múlik. A tény azonban tény marad: zsidó vagy és akarva-akaratlanul vállalnod kell ennek minden következményét. Figyelmeztetlek, nem lesz mindig könnyű! Mindenesetre lenne egy kérésem. Ha csak lehet – életedben legalább egyszer – látogass el Jeruzsálembe. (Jó lenne, ha együtt mehetnénk…) Ott tapasztalhatsz majd valami olyan különleges vonzást, amelyről felesleges beszélni, mert kevés a szó. A vér, a hit vonzása az. Tamara! Soha ne fogadd el, ha pusztán azért, mert zsidó vagy, bántanak. Ne ess kétségbe, ne gyötörjön az önmarcangolás. És, könyörgöm: SOHA NE FÉLJ! Ölellek: Apa (Utóirat: Ne feledd, a neved is zsidó! Támár. Azt jelenti, datolyapálma.)


70

Most már viszonylag egyszerűbb helyzetben vagyok, merthogy – a lényeget tekintve – a történet minden fontosabb mozzanatát érintettük immár. Innentől csak a vázlatosan felkent kép részletein kell finomítanom, nem feledve – egyebek közt – a fejezet feltett kérdést. Vagyis: hogyan lettem gazdag? Mielőtt ezt megválaszolnám, kíséreljük meg tisztázni, mit jelent az, hogy gazdagság? Megpróbálok óvatosan fogalmazni, nem szeretnék a szerénytelenség bűnébe esni. Ráadásul nem felejtem el az ügyvédek intő szavait, miszerint: „Ne mondjál már olyanokat, hogy neked 300 ezer forint nem pénz!” (A bíró úr előtt csúszott ki a számon, amikor valami pitiáner zsarolási ügyben akartak belekeverni.) Nos, a mai magyar átlaghoz képest valóban vagyonosnak mondhatom magam. Tényleg sok pénzem van – mindig is így volt -, de jártam már olyan helyeken a világban, találkoztam olyan emberekkel, ahol, és akik mellett koldusnak érezhettem magam. Mondok példákat is, hogy ne legyek ennyire általános. Sokat laktunk Judittal Los Angeles-ben, a Beverly Hillsen. Ez a világ egyik legelegánsabb helye, magamban úgy neveztem el: a Föld Rózsadombja. Nos, ott találkozhattam – úgyszólván naponta – olyan sztárokkal, mint például Dustin Hofmann vagy Steven Segal. Önök is tudják – tele van vele a világsajtó -, én is tudom: számukra az én teljes vagyonom aprópénznek számít. Nyilván senkinek nem mondok újat azzal, hogy – mint annyi más dolog az életben – a gazdagság is relatív. Attól függ, kinek mennyi a sok vagy a kevés. Aztán meg jó példa, maradandó tanulság volt ebből a szempontból (is) számomra Rio de Janeiro. A brazil városba n egy luxushotelben laktunk, ám az erkélyről a szó szoros értelmében beláttam a nyomornegyed kunyhóiba. Hogy milyen közel lehet olykor egymáshoz a gazdagság és a szegénység, azt nagyon jól megtanultam – 32 hónapon át! – a saját ügyemben is. Egy pillanatig sem volt biztos, hogy megtarthatom a vagyonomat és megmaradnak-e a sikeres vállalkozásaim. Elárulom: nem tarthattam, nem maradtak meg… Ráadásul, mit tud kezdeni az ember akár a világ összes kincsével is egy magánzárkában?! Semmit.


71

Na, mármost, még mindig csak kerülgetem a forró kását, higgyék el, nem direkt csigázom az érdeklődésüket. (Végül is, mindenkit az érdekel, mennyit kerestem és hogyan.) Fontos számomra mégis, hogy megértsék a motivációmat. Tudom, hihetetlenül hangzik, mégis igaz: engem a pénz önmagában nem érdekel. Sokat keresni az én szememben elsősorban teljesítmény. És – ahogyan az atléta törekszik a mind jobb eredményre – úgy akartam én is egyre több pénzt. Ezen túl pedig munkamániás vagyok. Emlékszem, Judit sokszor megrótt, hogy amikor Los Angelesben már végképp nem volt mit csinálnom, kicseréltettem a parkettát – ami egyébként kifogástalan állapotban volt – márványra. Sajnos a feleségemnek igaza volt, nem tudok nyugodtan ülni egy percet sem, állandóan intézkednem, szervezkednem kell. Engem a felpörgetett tempó nyugtat meg, mit csináljak, ilyen vagyok. Nem állítom, hogy nem szeretem a szép ruhákat, a jó ételeket, egyáltalán, a magas színvonalú életet, de higgyék el nem ez a legfontosabb a számomra. Tényleg komolyan gondolom és hiszem az alábbi közhelyeket:

1. A pénz nem boldogít (mint láthatták). 2. Egyszerre nem ülhetek bele két autóba, nem vehetek fel két ruhát.

Most pedig a lényeg: A józsefvárosi piac „fénykorában” több mint 20 millió forint hasznot hozott havonta! A józsefvárosi piac Páratlan a maga nemében, Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű intézménye. Hatvan-hetvenezer négyzetméteren – ha jól emlékszem – vagy negyven náció képviselteti magát, jó és rossz emberek egyaránt. Nem kis feladat egy ilyen színes, ám annál kaotikusabb helyen fenntartani a rendet, nekem – és munkatársaimnak – ez sikerült. Szeretjük a legendákat, a mítoszokat, sokkal érdekesebb, mint a valóság. Arról is fantasztikusabbnál fantasztikusabb történetek keringtek, hogy miként kerültem én a józsefvárosi piacra. Például: megzsaroltam


72

Szetlik Ferencet, a tulajdonos-üzemeltetőt, annak érdekében, hogy bevegyen a buliba. Pedig sem Szetlik úrról, sem a piacról nem is hallottam és – amire egyáltalán nem vagyok büszke – arról végképp fogalmam sem volt, hogy ez milyen nagy üzlet! Egyébiránt, pontosan fordítva történt. Vagyis Szetlik Ferenc – aki az évek során sokkal több lett számomra, mint üzlettárs – keresett meg engem, és ajánlott 25 százalékos részesedést ebben a vállalkozásban. Emlékszem, ült velem szemben és kicsit fáradt, de amúgy határozottan komoly hangsúlyokkal közölte: havonta körülbelül 20-25 millió forintos bevételre számíthatok. Kinevettem, egyszerűen szamárságnak tartottam azt, amit mondott. Ebből következően aztán mindjárt közöltem is vele, hogy egy lyukas garast sem adok az üzletbe. - Nem is kell – bólintott Szetlik úr. – Egyvalami érdekel csak: körülöttem is, a piacon is rend legyen. – Eleinte nem nagyon értettem ezt a „körülöttem” kitételt, de aztán ez ügyben is eljött a megvilágosodás pillanata. Velem ellentétben, sokan mások nagyon is jól tudták, micsoda aranybánya a józsefvárosi piac! Tényleg akadtak olyanok, akik kényszeríteni akarták Szetlik Ferencet a közösködésre. Legalább egy szeletet a szép, nagy, finom tortából… Akadtak „tisztességes” vevők is, és ezúttal az idézőjeles fogalmazást csak a későbbi események indokolják. Kínai kereskedők egy csoportja 10 milliárd forintot ajánlott fel a piacért. E mögött a, hogy is mondjam, konzorcium mögött – vagy mellett? – állt Pintér Sándor, akkoriban volt rendőrfőkapitány, a későbbi belügyminiszter. Az ő személye testesített meg a történetben – és az életemben – a haragvó nemezist, az ő révén került az események homokterébe a POLITIKA. Merthogy Szetlik Ferenc kötötte az ebet a karóhoz, 12 milliárdot kért a piacért. Sőt, azt mondta, ennyiért is („bagóért”) csak azért adná oda, mert belefáradt. Nem örültem ennek. Gondolják csak el, ha az üzletet nyélbe ütik, nekem 2,5 milliárd (!) forint jár a tranzakció után. A lényeget tekintve tehát éppen úgy hoppon maradtam, mint a reménybéli vásárlók, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy én később


73

sem álltam bosszút senkin sem… Nem így Pintér Sándor, de ne szaladjunk ennyire előre. Hogy a piac kapcsán nem a levegőbe beszélek, bizonyság rá az alábbi írás is. Még egy hét sem telt el a letartóztatásom óta, máris megjelentek „jó szándékú” emberek, mondván: veszélyben Józsefváros jó híre. Íme:

Harc indult Tasnádi piacáért? Több mint húsz bejelentés a rendőrség zöldszámán

A hét végén volt, és a ma is hivatalban lévő rendőrökből szerveződött őrző-védő vállalkozások képviselői jelentek meg a józsefvárosi piacon, és azt közölték az ottani illetékesekkel, nem vet jó fényt a vállalkozásra, ha továbbra is a súlyos bűncselekmények elkövetésével gyanúsított Tasnádi Péter neve fémjelzi – nyilatkozta a Népszabadságnak Bíró László, Tasnádi ügyvédje. Bíró, Tasnádi beosztottjaitól származó információra hivatkozva azt közölte, több őrző-védő társaság is szemet vetett A Tasnádi Péter által üzemeltetett és őrzött Józsefvárosi piacra: ezek jó rendőr4ségi kapcsolataik révén meglehetősen erősnek és befolyásosnak érzik magukat. Hétvégi fellépésük így az ügyvéd szerint az a látszatot erősíti, hogy Tasnádi ellen azért indult büntetőeljárás egy-két éve elkövetett állítólagos bűntettekért (önbíráskodásra, illetve testi sértésre való felbujtással gyanúsítják), hogy lehetőséget adjanak konkurenseinek piaci érdekeltségei megszerzésére. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság illetékesei minden alapot nélkülöznek és komolytalannak nevezték a fenti állításokat. Megerősítették, hogy Tasnádit és társait különböző erőszakos bűncselekmények elkövetésével gyanúsítják, és állításaikat bizonyítékokkal is alá tudják támasztani. Közölték, hogy a hét végén több mint húsz bejelentés érkezett a rendőrség ingyen hívható zöldszámára, amelyet azért létesítettek, hogy azon bárki jelentkezhessen, akit Tasnádi vagy emberei megzsaroltak, megfenyegettek, illetve bántalmaztak. A bejelentők közül többen, miután részletesen, és ellenőrizhetően elmondták az őket ért sérelmeket, a nevüket és elérhetőségüket is megadták. A nyomozók folyamatosan értékelik a hívásokat. Olyan bejelentést, mint megtudtuk, mindeddig nem


74

kaptak, amely Tasnádi barátairól, vele jó kapcsolatban álló üzlettársaktól érkezett volna.

(Népszabadság, 1999. szeptember 13.) (Részletek a naplómból, 1999. szeptember 13.) „Nagyon keveset sikerült aludnom, talán csak három órát. Nagyon sokat gondolok a szülésre és rettegek attól, hogy esetleg valami gond lesz. Tudom, Isten szeret engem, de azért jó lenne már Juditot és Tamarát egészségesen látni. A körülményekhez képest jól vagyok és még mindig nyugodt. Ez meglepő, mert tudom, hogy igazából nincs miben reménykednem. Tudom, hogy ezt nem tehetnék meg velem, a történelem mégis ismétli önmagát, mintha csak 1992-ben járnánk. Fél kettőtől háromig volt itt az ügyvéd. Együtt olvastuk el a Népszabadság tudósítását, amely arról szól, hogy a rendőrök szerint már húsz hívást rögzítettek a zöld vonalon és ezek közül több is felhasználható a nyomozásban. Szerintem – és az ügyvéd szerint is – ez propagandafogás! Ez számomra azt jelenti, hogy nagyon aljasak és nem fognak visszariadni semmilyen eszköz bevetésétől. Itt járt a fogda parancsnok és közölte, hogy csak elemes tévét használhatok. Elmondta azt is, hogy kaphatok naponta csomagot. (Még ez is…) A Sláger rádió óránként mondja be a rólam szóló hazugságokat, és soha nem felejtik el felolvasni a zöldszámot. Vajon miért csak ők? Hallgattuk a többi adót is, de azok nem foglalkoztak velem.” Most pedig képzeletben menjünk el ismét a Józsefvárosba. Nem csak én állítom, hogy az a bizonyos piac volt az oka mindennek:

Valenta: a kínai megbízásából tárgyaltunk a piac megvételéről Pintér emberei egy cégben

Budapest - Tasnádi Péter a józsefvárosi piac miatt ül – állította Sándor István az olajbizottság előtt tett vallomásában. Papa szerint letartóztatása előtti napokban Valenta László belügyi kabinetfőnök a piac megszerzéséről érdeklődött nála. Az egykori felderítőtiszt


75

arról is beszélt, hogy két volt Pest megyei főzsaru, Horváth András, valamint Tóth Ernő információkat adott a Conti Car csoportnak az ellenük folyó büntetőeljárásról. Valenta, Horváth és Tóth Ernő társtulajdonosa, illetve beosztottja volt Pintér Sándornak a Preventív Security Rt-ben. A biztonsági cég 10 milliós jegyzett tőkével és – cégbírósági elírás miatt – egytrilliós részvénycsomaggal indult 1997-ben. Ma 60 millió a jegyzett tőkéje, és 600 ezer darab 100 forintos részvénye van. Pintér Sándor volt országos rendőrfőkapitány, ma belügyminiszter az alapítástól 1998. július 7-ig tulajdonosa és igazgatósági elnöke is volt a cégnek. A volt igazgatósági tagok között egy sor egykori, Pintér hűségéről ismert rendőrtiszt és tábornok is szerepelt. A cég ma a Hungária Szállodalánc, az Állami Nyomda Rt., és Pintér kabinetfőnöke, Valenta László tulajdonában van. - A pletykákkal ellentétben a cég soha nem kapott állami megrendeléseket, és nem fog – mondta a Blikknek Valenta László, aki az ORFK gazdasági főigazgatójaként is Pintér alárendeltje volt, és 3,5 százalékos részesedése van a Preventívben. - Éppen Pintér Sándor személye miatt kényes kérdés ez – fogalmazott a kabinetfőnök, aki nem tagadja, hogy a Preventív jelenlegi igazgatósági elnöke az élettársa, Péter Adrienne. - Az igaz, hogy az Állami Nyomda nyerte a biztonsági okmányok gyártására kiírt versenytárgyalást, ám mindez Kuncze Gábor belügyminisztersége idején történt – verte vissza Valenta a következő felvetésünket. Az sem igaz, hogy a Preventív akarta volna megszerezni a józsefvárosi piacot, mint ahogy azt Jónás József könyvében Tasnádi Péter állítja. Valójában az akkori kínai nagykövet kérte fel a céget, hogy tárgyaljon a piac megvételéről kínai üzletemberek részére. Valenta elmondta a Blikknek: Sándor – akit nem ismert személyesen – kérte, hogy október 20-án találkozzanak. A megbeszélésen Papa hozta szóba a józsefvárosi piacot, de nem Tasnádival kapcsolatban. Hogy pontosan mi volt a főnyomozó mondandója a piacról, azt Valenta László nem kívánta részletezni; elképzelhetőnek tartja, hogy Sándor provokálni akarta. Papa állítása szerint Pintér Sándor találkozóját a bomba gyárosként elhíresült Clodóval Tóth Ernő hozta össze, aki egyébként a


76

Tasnádi elleni 1992-es első nyomozást irányította Pest megyei főzsaruként. Tóth közvetített Juszt László és Clodó felesége között is. A népszerű tévés interjúját azonban nem közölhette a közszolgálati tévé Kommunális című műsorában. Tóth Ernő a Preventívnél alkalmazottként dolgozott Pintér Sándor vezérigazgatósága alatt.

(Blikk, 2000. november 15.) Az élet És a halmazelmélet egyik alapvető szabálya: ne keverjük össze a dolgokat. Most mégis megkeveredtem egy kicsit, mert a nyomozás visszásága, a történet politikai és üzleti szálai, nem utolsó sorban pedig a fogva tartásom körülményei annyira összefonódnak, hogy nehéz az átlátható rendet tartani. Azért próbáljuk meg és essünk túl mindenek előtt ezen a zöldszám-histórián. Annál is inkább, mert nagyon bántott, ráadásul – a rendőrség szempontjából, ahogyan Láposi Lőrinc is mondta – nagyon jó taktikai húzás volt. Soha nem felejtem el:

06-80-201-243 Ezen a számon mocskolhatott volna – ingyen! – az egész ország, ha lett volna erre oka. Arról nem is beszélve, hogy maguk a rendőrök is hívhatták. Esetleg… Nem állítom, hogy így történt, de a lehetőség minden esetre fennállt. Nem akarom tovább ragozni, de senkinek sem kívánom a kiszolgáltatottságnak ezt az érzését… Zöldszám Tasnádi áldozatainak

Ingyen hívható zöldszámot létesít pénteken a rendőrség Tasnádi Péter áldozatainak. A rendőrség azoknak a jelentkezését várja, akiket Tasnádi és/vagy emberei megfenyegettek, megzsaroltak vagy megfélemlítettek. A Népszabadság értesülése szerint a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság péntektől ingyen hívható zöldszámot létesít „Tasnádi Péter áldozatai, sértettjei és károsultjai” számára. A nyomozók a zöldszámon mindazok jelentkezését várják, akiket Tasnádi


77

vagy az ő őrző-védő vállalkozásának emberei megfenyegettek, megzsaroltak, vélt-valós üzleti tartozásaik kiegyenlítésére kényszerítettek. A rendőrség nagyszámú bejelentésre számít, mivel – tapasztalataik szerint – amíg Tasnádi és bizalmi emberei valamennyien szabadlábon voltak, sokan nem mertek feljelentést tenni ellene. Az őrző-védő cégéről és az általa alapított utcai harcosok szövetségéből ismert vállalkozót hétfőn délután vették őrizetbe a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság speciális nyomozócsoportjának tagjai és a rendőrség különleges sz6olgálatának munkatársai. Vele egy időben három közeli munkatársát is őrizetbe vették. A rendőrség kétrendbeli súlyos testi sértéssel és egy rendbeli önbíráskodással gyanúsítja a vállalkozót; a nyomozó hatóság szerint mindkét cselekmény elkövetésében felbujtóként vett részt Tasnádi. Információink szerint az önbíráskodás következtében – amelyben Tasnádi felbujtóként szerepel – Somogy megyében egy fiatalember „a felbujtott őr egyetlen pofonjától” az életét vesztette. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szerdán közleményben tudatta, hogy Tasnádi feltételezett bűntársainál Budapesten és Gyömrőn megtartott házkutatások során engedély nélkül tartott fegyvereket, nagy mennyiségű lőszert, valamint tomfákat, ólmos botokat, bilincset foglaltak le. Információink szerint a rendőrség Tasnádi irodájában megtalálta annak a videokazettának egy kópiáját is, amelyen a tavaly nyáron a budapesti Aranykéz utcában robbantásos merénylet áldozatává vált Boros Tamás a szervezett alvilágról tett vallomását rögzítették. A rendőrség javaslatot tett az elfogása óta a Ceglédi Rendőrkapitányság fogdájában őrzött Tasnádi letartóztatására. A bíróság csütörtökön dönt az előzetes fogva tartás elrendeléséről, avagy Tasnádi szabadlábra helyezéséről. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság különleges nyomozócsoportja ugyanakkor folytatja a Tasnádi érdekeltségébe tartozó gazdasági vállalkozások feltérképezését és ellenőrzését. Névtelenséget kérő rendőrségi informátorunk szerint az akció időzítésekor egyetlen szempontot vettek figyelembe: „azt, hogy Tasnádit és alvezéreit egy időben foghassák el”:


78

Tasnádi Pétert 1992-ben is hasonló gyanúsítások alapján verték őrizetbe. Akkor két év szabadságvesztésre ítélték, az ítélet végrehajtását azonban három évre felfüggesztették.

(Népszabadság, 1999. szeptember 9.) És amitől tartottam, - törvényszerűen – bekövetkezett. Semmilyen különös látnoki képesség nem szükségeltetett ahhoz, hogy józan ésszel előre tudjam: akadnak majd, akik hülyeségeket telefonálgatnak. Végül is, ingyen van… Ráadásul, a mai napig sem tudhatom biztosan, vajon tényleg érkeztek-e ilyen hívások. Nem hallhattunk egyet sem. Nem ragozom: hol vannak a kazetták?

Fenyegetések Tasnádi ügyében Rendőrségi források is megerősítették: több fenyegető telefont is kaptak a hétvégén a Tasnádi Péter vállalkozó és társai ellen nyomozást folytató rendőrök és az ügyben résztvevő tanúk. Komáromi István dandártábornok, Pest megyei főkapitány érdeklődésünkre elmondta: nem lepték meg a fenyegető telefonok. A tanúvédelmi program keretein belül valamennyi érintett számára biztosítani tudják a szükséges védelmet, nyomozó kollégái pedig képesek gondoskodni saját biztonságukról. A nyomozást segítő bejelentéseken kívül fenyegető telefonok is érkeztek a hét végén arra a zöldszámra, amelyet Tasnádi Péter és társai elleni vallomásra vállalkozóknak nyitott a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság. Az eddig beérkezett üzeneteket három csoportra osztották a nyomozás illetékesei. Egyfelől igen sokan nevük és címük meghagyásával készek adatokkal szolgálni a zsarolással és más bűncselekményekkel gyanúsított üzletember, illetve társai korábbi cselekményeiről. Másrészt akadtak olyanok is, akik enyhítő körülményekről tájékoztatták a rendőrséget. A hét végén pedig befutottak az első fenyegető telefonok. Az üzenetekről annyit tudni, hogy az előzetes letartóztatásban lévő négy személy egyikének azonnali szabadlábra helyezését követelték. Komáromi István dandártábornok, megyei főkapitány lapunknak elmondta: az ilyen jellegű nyomozásoknak majdnem törvényszerű


79

velejárói a hasonló hangvételű fenyegetések. Ilyenformán sem őt, sem a munkatársait nem érték váratlanul a hívások. A Tasnádi és társai ügyében terhelő vallomásokat tévő tanúknak nincs félnivalójuk. Amennyiben fenyegetve éreznék magukat, a tanúvédelmi program keretében állandó védelmet biztosítanak számukra – mondta a főkapitány. Jelenleg is már több személy biztonságáról gondoskodnak, akik meghatározó módon segítik a nyomozást. A rendőröknek címzett fenyegetésről szólva a főkapitány aláhúzta: a nyomozók munkájukat végzik, s ettől nem lehet semmilyen fenyegetéssel eltántorítani őket. A rendőrség egységes szervezete minden munkatársának megfelelő védelmet biztosít. Ám, ha szükséges, különleges biztonsági intézkedéseket is bevezetnek. A tábornok azt sem titkolta, hogy – bár túlzott jelentősége nem tulajdonítanak neki – a fenyegető hívásokat vonal-visszakeresés módszerével igyekeznek azonosítani, s amennyiben sikerrel járnak, a fenyegetőző személyeket felelősségre vonják.”

(Magyar Hírlap, 1999. szeptember 21.) Nem győzöm rendre felhívni a figyelmet az ellentmondásokra, hogy ne mondjam, a marhaságokra. Annyira átlátszó az egész. Mert mi lehetett a legrosszabb, amit a munkatársaim – barátaim, családtagjaim – a fentebb vázolt helyzetben tehettek volna? Az, hogy felhívják azt a bizonyos zöldszámot és elkezdenek fenyegetőzni. Higgyék el, nem is tették! Nem lehet véletlen, hogy a kifejezetten a nyomozás előremozdítására létesített vonalra érkező hívásokat sem a rendőrség, sem a bíróság nem használta fel. Megeshet, nem volt mit felhasználni. Kénytelen vagyok újra és újra megismételni: azokat az állítólagos fenyegetéseket a közvélemény sem ismerhette meg, nem is beszélve az ügyvédeimről, vagy szerény személyemről.. Varrjunk el gyorsan egy másik szálat is, bár az engem körülvevő „kigyúrt” – értsd: különösen erős – fiatalemberek már többször szóba kerültek. Nem is nagyon hallgathatnék ez ügyben, hiszen a hatóságoknak ez a sportos társaság, az erőt sugárzó külsőség 1992-ben és 1999-ben is nagyon szúrta a szemét! (Olvashatták.)


80

Nem akarom szaporítani a szót, ezért hát röviden: a pék lisztes lesz, a kéményseprő pedig kormos. Akinek pediglen őrzés-védelem a szakmája – hivatása! -, az bizony kigyúrt fiatalemberekkel van körülvéve. Róluk csak annyit, hogy többségük, a zord külső ellenére – vagy tán éppen azért – tisztességes, rendes srác. Amikor a cégeimnek a legjobban ment – dolgoztunk, a már eddig említetteken kívül, egyebek közt a Hengermalom és a húsipar érdekkörén belül -, akkor több mint háromszáz ilyen, úgymond, zord fiú vett körül. Ez persze azt is jelenti nyilván, hogy a bevételeink nem kizárólag a józsefvárosi piacon végzett munkából származtak, de hogy mennyit kerestem összesen, arról – esküszöm – fogalmam sincs. Nos, vissza a „fiúkhoz”; nyilván nem volt mindegyikőjük angyal, de – és ezt nagyon komolyan mondom! – szigorúan ügyeltünk arra, ügyelt elsősorban Láposi Lőrinc, hogy lehetőség szerint ne legyen közöttük bűnöző. Három vádlott-társaim is – a II., a III., és a IV. rendűek – az őrök közül került ki. Kettőt ismerek közelebbről és csak jókat mondhatok róluk. Nem tudom – amúgy -, mit, miket csináltak, de amikor velem voltak, mindig teljesen normálisan viselkedtek, nem követtek el semmiféle bűncselekményt. Az utasításomra pedig pláne nem! Ami most már a politikát illeti, az egészen alattomosan, pitiáner módon oldalgott be a büntetőügyembe:

Orbán-képeket foglaltak

A vállalkozó feleségétől megtudtuk: a rendőrség tegnap visszaadta azt a Grand Cherokee dzsipet, amelyet hétfőn foglaltak le a vállalkozó sofőrjétől. Tasnádi Judit – aki egyébként fotóriporterként dolgozik a magyar sajtóban – elmondta, csupán azokat az Orbán Viktort ábrázoló fotókat nem kapta vissza, amelyeket a kecskeméti fogathajtó vb-n készített a miniszterelnökről. Ezek a terepjáróban voltak. Rendőrségi közlés szerint Tasnádinál és három társánál tartott házkutatáson több lőfegyvert, lőszert és kényszerítő eszközöket találtak. Védőügyvédje szerint viszont csupán egy Kínából ajándékba kapott „golyós csúzlit” foglaltak le. Tasnádi irodája több cég székhelye, az ott talált fegyverekkel és


81

fegyverkönyvekkel kapcsolatos adminisztrációk jogosultja a külföldön tartózkodó Láposi Lőrinc.”

(Mai Nap, 1999. szeptember 9.) Amint az már többször is elhangzott, a feleségem fotóriporter. Ott járt a fogathajtó vb-n, amikor az eseményre kilátogatott a miniszterelnök is. Természetesen lefotózta, mint ahogy szerintem mindenki, akinél akkor és ott volt fényképezőgép. (Nem csak a hivatásos fotósok.) Nagyon sok – több ezer – fényképet foglalhattak volna le a rendőrök a feleségem kollekciójából, de ők – valamilyen kifürkészhetetlen okból – éppen az Orbán Viktorról készült felvételeket tartották figyelemre méltónak. A sajtónak is nyomatékos titokzatossággal tálalták: Tasnádi felesége lefényképezte a miniszterelnök urat. Hűha…! A fegyverarzenál immár rég lerágott csontjára vonatkozó részt ezúttal csak azért idéztem – ki tudja, hányadszor -, mert megjelent a csodafegyver, a golyós csúzli is. Erről aztán nem esett többé szó… Jó, mi?! Aztán a „helyzet fokozódott”, a Korda-villa titka már valódi politikai viharokat kavart.

Nem összeesküvést szőttek, Önképzőkört tartottak a Korda-villában

Tasnádi hívta a vendégeket

A múlt héten letartóztatott Tasnádi Péter rendszeresen szervezett találkozókat a Korda György villájában. Az összejöveteleken politikusok és közéleti személyiségek is részt vettek. A Napi Magyarország információi szerint a találkozón részt vettek: Hack Péter, Csintalan Sándor, Karl Imre képviselők, Aczél Endre és Juszt László újságírók, Schmuck Andor, Erős János, a tavalyi év embere, valamint ismert színészek. Hack Péter cáfolta, hogy valaha is járt volna a Korda-villában. Csintalan Sándor viszont elismerte, többször is találkozott Hack Péterrel az összejöveteleken – állítja a Napi Magyarország. Amolyan önképzőkörnek nevezte a találkozókat, ahol kötetlenül el lehetett beszélgetni, írta az újság.


82

- Egy alkalommal jártam a Korda-villában, de csak pár percig maradtam – mondta a Vasárnapi Blikknek Juszt László. – Egyébként bárhova elmegyek, ahova meghívnak. Ez esetben Tasnádi hívott meg. Azért mentem el, mert Aczél Endre tartott egy külpolitikai témájú előadást, és vele akartam szót váltani. Csintalannal viszont nem találkoztam – mondta Juszt. - Tasnádi Péterrel egyébként semmi bajom – folytatta Juszt. – Ott kezdtem el badizni, ahol testnevelő tanár volt. Még egy alkalommal meghívtak, akkor Tasnádi titkárnője, de amikor meghallottam, hogy Liebmann Katalin fog előadást tartani, inkább kihagytam. Mint azt a Blikk megírta, Tasnádi Péter vállalkozót és három társát zsarolás és személyes szabadság megsértése miatt helyezték előzetes letartóztatásba.

(Blikk, 1999. szeptember 14.) A lényeg a felcímben már benne van, de ez senkit nem zavart, elszabadultak az indulatok. Kapcsoljuk csak össze az eddigiek lényegét, „lefényképezte a miniszterelnököt” és „összeesküvést szerveztek”. Csodálom, hogy nem mondták ki nyíltan: meg akartam öletni Orbán Viktort. De nem adok tippeket, mert még tényleg megvádolnak ezzel is. Ami a politikai kötélhúzásban a leginkább nem tetszett, az az ellenőrizhetetlen előítélet volt. A baloldali lapok és újságíróik javarészt azt sugallták, hogy ártatlan vagyok, a jobboldaliak pedig azt, hogy bűnös. Ez így nem megy. Kéretik a jövőben tájékozódni, és aztán állást foglalni! A végső ítéletet pedig hagyjuk mindannyian a független bíróságra. Két írás a „túloldalról”. Elfogultságuk önmagáért beszél:

Politikai mozgalmat szervezett Tasnádi Péter?

Tasnádi Péter saját szervezet, esetleg párt alapítását készíthette elő a Korda-villában tartott tanácskozásokon – értesült a Napi Magyarország. Kovács László, az MSZP elnöke nem tartja szerencsésnek, hogy MSZP-s politikusok is részt vettek a rendezvényeken. A tanácskozásokon jelent lévők közül lapunknak többen is megerősítették: Tasnádi határozott törekvése volt egy hivatalos szervezet, egylet vagy párt létrehozása, amely a következő parlamenti


83

választáson esetleg már indulhatna a képviselői mandátumokért. Informátorunktól azt is megtudtuk, hogy az állandó meghívottakról készült listán nem tíz-tizenöt, hanem hetven fő szerepelt a találkozókat szervező Mesterdetektív Iroda nyilvántartásában. Mint azt már megírtuk, Tasnádi Péter vállalkozó, illetve sógora, Láposi Lőrinc magánnyomozó-irodájának szervezésében az MSZP és az SZDSZ ismert személyiségei és egyes médiák meghívott újságírói háromhetente rendszeres „önképzőkört” tartanak a népszerű táncdalénekes panziójában. A baráti találkozó állandó résztvevője több honatya, akik közül Csintalan Sándor (MSZP) a TV2 televízióban is megerősítette: Tasnádi mellett ő intézte a programok szervezését. A baráti összejövetel résztvevői közül volt, aki elismerte, mások cáfolták az érintettséget. Láposi Lőrinc, a Mesterdetektív Iroda vezetője a TV2-nek azt nyilatkozta: tíz-tizenöt fős csapatról van szó, amelyhez annyi a közük, hogy a Korda-villa épületének biztonsági őrzését irodájuk vállalta. Csintalan Sándor viszont azt nyilatkozta: Tasnádi Péterrel közösen találták ki az egészet, és nem hinné, hogy emiatt rossz társaságba keveredett volna. Tudomása szerint az ismert vállalkozó még büntetlen előéletű, s amennyiben bármit rábizonyítanának, ami miatt, mint országgyűlési képviselő megfelelő konzekvenciákat kellene levonnia, akkor ezt meg is teszi. Tasnádi Pétert már zsarolásért és más bűncselekményekért két évre jogerősen elítélték. A vállalkozót hét évvel ezelőtt összesen tizenhárom hónapig tartották a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon súlyos bűncselekmények (gyilkosságban való közreműködés, zsarolás, személyes szabadság korlátozása) gyanújával előzetes letartóztatásban. Akkor bizonyítékok hiányában helyezték szabadlábra, 1997-ben azonban már felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A vállalkozó jelenleg is előzetes letartóztatásban van, mivel a rendőrség több súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítja. Hack Péter (SZDSZ) az Országos Sajtószolgálaton keresztül közleményben tiltakozott az ellen, hogy – szerinte – olyan válaszokat adunk a szájába, amilyeneket nem is mondott. A Napi Magyarország azonban csupán annyit írt le, hogy Hack Péter – arra való hivatkozással, hogy azt sem tudja, hol van a Korda-villa, és


84

nem szokott baráti összejövetelekre odajárni – nem akart megszólalni. Többen azonban lapunknak megerősítették: a politikus rendszeres résztvevője volt az összejöveteleknek.

(Napi Magyarország, 1999. szeptember 21.) (Részletek a naplómból, 1999. szeptember 21-22.) Itt bent nagyon fontos, hogy jól kialudjam magam. Pihenten jobban telnek az amúgy is rövidebb napok! István látogatása nem dobott fel, közölte, hogy a D. Bank felmondta a számlavezetési szerződésemet. Megint kezdődik az aljas diszkrimináció. Tegnap a TV2 foglalkozott úgymond a Korda-villa titkával… Nincs sok remény! Délután bemondta a rádió, hogy a zöld vonalon Tasnádi munkatársai megfenyegették a rendőrséget. Égbekiáltó szemétség! Biztos, hogy valami nagy galádságra készülnek még ellenem. Óránként ismétlik meg a hírt, este még azt is bemondták, hogy az ügyemben eljáró bírók rendőri védelmet kaptak. Mi ez a sok marhaság már megint, mit készítenek elő? Az ügyvéd hozott számos – a gazdasági ügyekben elhangzott – vallomást, mindegyik korrekt volt. Az eljárás viszont annál inkább törvénytelen: gazdasági jellegű bűncselekményekkel meg sem gyanúsítottak, így nem is foglalhatták volna le a cégek dokumentumait. De hát a törvényt csak nekünk kell betartanunk, úgy látszik a rendőröknek ez nem kötelező! Katival megfogalmaztunk egy tiltakozó közleményt a tegnapi MTI-hírrel kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, vajon közlik-e. (Nem közölték. T.P.) Judit nagyon bizakodó, fogalmam sincs, hogy mire alapozza az optimizmusát. Mindenesetre igazi hős! Nagyon zavar, hogy Bíró Lacit megfenyegették, ráadásul a lakástelefonján. De, ugyanilyen hívásokat kapott Lőrinc is az irodában. Borzasztó, hogy tehetetlen vagyok, ha kint lennék, biztosan mindenkit megvédenék. A rendőrök megint szép „sikert” értek el a lejáratásomban.


85

Tele vannak az újságok a Korda-villával. El sem tudom képzelni, mitől lett ez ekkora szenzáció. Mindenki nyilatkozik össze-vissza, csak a rendőrök dörzsölgetik a tenyerüket.”

Törvénybe nem ütközik, „csak” erkölcsileg kifogásolható A társadalom megtévesztése.

Klub vagy főhadiszállás a Korda-villában?

Demokráciában nem ütközik törvénybe, ha értelmiségiek nyilvános helyen vagy lakásban összegyűlnek, és hivatalban lévő kormány megbuktatására terveket szövögetnek. Ugyanakkor nemcsak a kormánynak, hanem az ország egészének árthat, ha a hatalom visszaszerzése érdekében egyes politikai körök megtévesztik a társadalmat – ez kristályosodhat ki a Napi Magyarország múlt szombati cikke kapcsán felszínre került Korda-villa ügyből. Egy korábban elítélt, és jelenleg is éppen letartóztatásban lévő személlyel együtt szervezett közéleti „önképzőkört” a magyar törvényhozás két tagja. A hír csak mérsékelten lepte meg a közvéleményt. Tasnádi Péterrel, egy őrző-védő vállalat kemény módszereket is alkalmazó vezetőjével. Csintalan Sándor és Schmuck Andor MSZP-s képviselő szövetkezett avégből, hogy a Korda-villába összehívott baloldali értelmiségiekkel megvitassák a politika fejleményeit. A szervezés aprómunkáját egy, Tasnádi Péter sógora által vezetett magánnyomozói iroda végezte. - A Péter ellen indult eljárás mellett akartak olyan ügyet kreálni, ami felhozható lenne ellene – fogalmazott lapunk érdeklődésére a Korda-villa ügyének sajtóvisszhangjára utalva Láposi Lőrinc, a detektíviroda vezetője. A korábban a Kék fény című tévéműsorból országosan ismertté vált kriminológus szerint a találkozók, melyeken politikai kérdéseket vitettek meg, megfeleltek az alkotmányosság követelményeinek, a háromhetenként sorra kerülő rendezvényekben nem volt, s nincs semmi támadható. - Nem volt jelszó sem, amivel a meghívottak azonosították volna magukat, mint az egyik újság írta – szögezte le Láposi. – Nem alkalmaztunk kirekesztést. Így a rendezvényekről nem is mondunk le, tovább folytatjuk őket. Már megvan, ki lesz a következő vendég. Kiléte egyelőre titok, de „nem kormánypárti”:


86

A magándetektív nem lát kivetnivalót abban, hogy sógorával – aki az évtized elején 13 hónapot előzetes letartóztatásban töltött, majd felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték önbíráskodás miatt – a magyar parlament tagjai együtt kezdeményeznek politikai fórumot. - Péter nem ölt embert, nem lopott, Magyarországon sajnos nincs európai módon szabályozva az adósság behajtásának módja – fogalmazott Láposi Lőrinc. – Nincs adósok börtöne. Így ha valaki az általa nyújtott hitelt kicsit erélyesebben követeli vissza, azt önbíráskodás miatt felelősségre vonhatják – utalt Tasnádi 1992-es esetére. Politikailag kifejezetten vállalhatónak értékeli a gazdag villatulajdonos az őrző-védő vállalkozóval ápolt kapcsolatát, a szocialista párt ismert képviselője. - Akkor mostantól kezdve ne menjek be a Parlamentbe? – kérdezett vissza fölvetésünkre Csintalan Sándor. A politikus szerint a Tasnádival való kapcsolata akár másokkal összefüggő kérdéseket is fölvethet. Az őrző-védő cég tulajdonosa ellen mostani eljárásban ugyanis, noha letartóztatásban van, nincs vádemelés. Információi szerint azonban már vádat emeltek az egyik most hivatalban lévő államtitkár ellen korábbi telekügyletek miatt. Csintalan máshol is vállal politikai témájú beszélgetést: 1997-ben például egy polgári médiaműhely vendége volt a budai Himfy utcában: azzal a találkozóval kapcsolatban semmilyen kifogás nem merült fel. Mostani önképzőkör-szervezését ismeretségi körében „előremenekülésként” jellemzik, vélvén, hogy a megfigyelési ügyben tett korábbi nyilatkozata miatt – melyben a megfigyelések bevett

(Magyar Nemzet, 1999. szeptember 25.) (Részletek a naplómból, 1999. szeptember 24-25.) „Fürjes ügyvéd úr szerint nem lesz könnyű dolgunk, mert jól látható, hogy a rendőrök az ügyészséggel összejátszva egy jól felépített koncepciós eljárást épít fel ellenem. Csak akkor van esélyem 30 nap után szabadulni, ha egy tényleg független bíróhoz kerül az ügyem. Judit és Lőrinc szerint nagy a közvélemény felháborodása, mert sokan átlátnak


87

a hatóságok mesterkedésein. Egyébként is: az elmúl két hétben csak zsugorodott az ügy. A sajtóban viszont annál nagyobb a lárma, ezzel a Korda-villa históriával nem tudnak mit kezdeni. Összejártunk beszélgetni, tucatnyian haverok, ismerősök, próbáltuk értelmesen eltölteni az időt és végül vagy egész összeesküvést kerekítettek belőle. Érthetetlen. Vagy nagyon is érthető? Egyre világosabban látszik, hogy ez a kampány a rendőrök stratégiájának a része. Remélem, csatlakozni fognak az elképzeléseikben. Reggel 9.00-re jöttek értem, meg is lepődtem, mert csak egy autó és négy rendőr jelent meg. Kérdeztem tőlük: mi van, zsugorodik az ügy? Megvigasztaltak: legyek nyugodt, még csak most jön a fekete leves. Legnagyobb meglepetésemre újabb bűncselekménnyel gyanúsítottak meg: Juditnál megtalálták – nem is kellett keresni – a flóbert pisztolyt. Azt mondják, hogy ezzel a pisztollyal ölni is lehet, mert állítólag át lett alakítva. Amikor aztán rájöttek, hogy ezzel nem tudnak megvádolni. Boros felrohant a parancsnokához. Nagyon derűs arccal közölte, hogy hétfőn újabb gyanúsítások következnek, nagyon fogok csodálkozni. Meglátjuk. Nem tudnak igazából meglepni – csak az aljasságaikkal – mert nem követtem el semmit. Még mindig a Korda-villa… Szegény Gyuri, ha tudta volna, hogy mibe keveredik. De hát én sem tudhattam, nem hogy ő.”

Korda szerint villájának nincs titka

A Napi Magyarország szombati száma címoldalán adta hírül: a múlt héten letartóztatott Tasnádi Péter és sógora, Láposi Lőrinc magánnyomozó irodájának szervezésében háromhetente különös találkozókra gyűlnek össze neves ellenzéki politikusok és üzletemberek a Korda-villában. A sajtó kizárásával folytatott megbeszéléseken rendszeres vendég Juszt László, Csintalan Sándor és Hack Péter is. A lap megemlítette még a résztvevők közt Karl Imre képviselőt (MSZP), Schmuk Andor (MSZP), Aczél Endre újságírót és másokat is. A Korda-villa titka című cikk alcíme: „Tasnádi Péter titkos akciója?”


88

Korda György, a panzió-villa tulajdonosa munkatársunknak elmondta: négy vagy öt találkozó volt, amelyet Csintalan és Tasnádi szervezett. Amennyire ő tudja, ezek nyitott eszmecserék voltak, őt is hívták, szereplései miatt azonban nem tudott részt venni, „noha minden szállodás örül, ha neves emberek az ő termeiben jönnek össze.” Titkos akcióra – mondta – aligha alkalmas, ha 40-50 kocsi parkol a panzió előtt, erre jobb egy eldugott bakonyi vadászház. Ismerve a résztvevőket, akik közül nem eggyel baráti viszonyban van, Korda biztos benne, hogy ezek a találkozók közéleti személyek, üzletemberek kötetlen beszélgetései voltak. A cikkben megemlített Mesterdetektív irodának pedig a villához annyi köze van, hogy miután öt autót elloptak parkolójából, ezt a céget kérte meg a járművek őrzésére. A Napi Magyarországban említett látogatók közül Aczél Endre elmondta: egy alkalommal tartott mintegy húszperces előadást Koszovóról, majd válaszolt a jelenlévők kérdéseire, és eltávozott. Ennyi köze volt „a Korda-villa titkához”. Juszt László pedig, mint lapunknak nyilatkozta, Aczél előadásának meghallgatására érkezett, késve, és a rendezvény vége előtt távozott. Hack Péter nyilatkozatot tett közzé az OS-ben a Napi Magyarországban neki tulajdonított kijelentésekkel kapcsolatban. Ezek „az interjú során nem hangzottak el, az újságíró képzeletének szüleményei”. Csintalan Sándor lapunk érdeklődésére megerősítette, hogy a Korda-panzióban háromheti rendszerességgel szocialista-liberális gondolkodású politikusok, valamint vállalkozók, újságírók, közéleti emberek „kvázi önképzőkört” tartottak. A szocialista politikus hozzátette, hogy a jövőben is folytatni kívánják a megbeszéléseket, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy támogassák az MSZP és az SZDSZ politikai törekvéseit, jóllehet a találkozó résztvevői zömmel civilek. Csintalan azt mondta: a találkozókat többen „találták ki”. Nem kívánta megnevezni a kör prominens tagjait, annyit mondott, hogy Tasnádi rendszeresen részt vett a megbeszéléseken. Arra, hogy ez nem vet-e rossz fényt a részt vevő politikusokra, Csintalan azt válaszolta: Tasnádi részvételét csöppet sem érzik kínosnak. – Számos, a közéletben ismert személyről összehordanak hetet-havat, én azonban nem adok a pletykákra – mondta. Kérdésünkre, nem zavaró-e, hogy politikusok olyan


89

valakivel találkoznak rendszeresen, aki most előzetes letartóztatásban van, Csintalan azt felelte: az előzetes letartóztatás semmit sem bizonyít. Furcsállja, hogy az ezredfordulón miért tulajdonítanak egyesek konspirációs indíttatást annak, ha polgárok beszélgetnek olyan időszerű politikai kérdésekről, mint a koszovói helyzet, az alkotmányozás vagy a megfigyelési botrány.”

(Népszabadság, 1999. szeptember 30.)

Konspiráció

„A Villa Negra nem apácazárda…” … - énekelte egykoron az áldott emlékű Páger Antal a Hattyúdal című emlékezetes filmben. Aki nem látta, bánhatja, de nincs ok az aggodalomra: jelenkorunk újraírta a régi művet, igaz, kicsit más stílusban… A kilencvenes évek Villa Negráját Villa Kordának hívják, de nem ez a leglényegesebb különbség a filmbeli mese és a valóság között. Napjaink Villa Negrája még véletlenül sem faviskó, ha követjük az ismert nótát, sokkal inkább „fényes lokál”. A vendégkör sem azonos, nem jár oda a Notesz, a Diák, Tamburás sem nyüvi öreg hangszerét, a bájos piti csibészek kora már a múlté. Manapság a Villa Kordában Hack Péter (SZDSZ), Csintalan Sándor (MSZP), Tasnádi Péter (börtönválogatott) jár, valamint megannyi ellenzék közeli színész, újságíró, hadd ne soroljam őket, hisz szorít a terjedelem. Háromhetente zajlottak ezek a vidám összejövetelek, most némi cezúra van a mulatságok sorában, Tasnádi jelenleg dutyiban csücsül, így nem teljes a félelem és gáncs nélküli lovagok társasága. Megmondom őszintén, a sors különös igazságtalanságának tartom, hogy egyetlen ilyen murira sem voltam hivatalos. Hiányzik az életemből. Így nincs más megoldás, kénytelen vagyok a képzeletemre hagyatkozni. Gondolom én, Hack Péter a Hit Gyülekezetről mesélhet, Csintalan Sándor arról, hogy miképpen akolbólintotta őt ki az MSZP „kemény magja” szinte minden pozícióból. Tasnádi baseballütőkről és pisztolyokról regélhet, jó, ha ilyesmikről is tud egy illusztris társaság. Ha nem csal a fantáziám, a Xénialáz is szóba kerülhet, Eörsi Mátyás temető-biznisze, Baja Ferenc


90

nemes vodkagyár-támogatása, tán még a Tocsik-ügy is, bár az utóbbiban nem vagyok biztos, elvégre a régi botrányokat elmossák az újabbak… Szép csapat! Így szoktak jellemezni barátaim bizonyos galeriket, amelyekről az a véleményük, hogy bizony nem szépek. Annyi bizonyos, hogy semmiben nem vagyok bizonyos a Korda-villa titkával kapcsolatban. Talán csak két dologban teszem le a nagyesküt: 1. A „független” emberek egy névelő erejéig sem beszélnek – mondjuk – a csökkenő inflációról, ez nem téma, unalmas, ilyenre kár szót vesztegetni. 2. Végül gondolom konszenzus alapon egyezség születik, az Árpád-ház kihalása óta nem volt nagyobb bűn e hazában, mint amikor Pelikán rendőrfőnök kétszázötvenezer forintért aranyat vásárolt. Csuda egy világ a „szakértők” világa! Ja, és még egy: a Korda-villa visszatérő asztaltársaságához – bármilyen furcsa – Korda Györgynek, a nemzet aranytorkú slágerénekesének van a legkevesebb köze. Persze, némi párhuzamot azért is találhatunk: a könnyűzene rajongói ugyanis tudhatják, hogy ő az, aki magyar nyelven énekli a világ leghíresebb maffiafilmje, a Keresztapa közismert betétdalát…

(Napi Magyarország, 1999. szeptember 30.) (Részletek a naplómból, 1999. szeptember 30.) „Nem akartam magamnál tartani Tamara fotóit – tegnap született, szerencsére mindketten jól vannak -, mert nem is túl jók és hangulatom is nagyon rossz, csupa elkeserítő hírt kapok. Először is: ez a – nem is tudom, milyen jelzőt használja rá -, szóval Ignácz Attila megint bent volt a rendőrségen és visszavonta az összes vallomását. Sőt, azt találta ki, hogy megint – vagy még mindig – fenyegetik. Ez vagy nem normális, vagy a rendőrség beépített provokátora. Nekem végül is mindegy, mindenképpen csak árt. A Boros azt mondta, hogy mind a négyünket bent akarják tartani, legalább a jövő év elejéig! Hogyan gondolja? Nincs ellenem semmilyen komoly vád, de még gyanú sem. Nem akarom elhinni, hogy egyetlen rosszindulatú ember akarata elegendő legyen a további fogva tartásomhoz. Egy demokráciában ez lehetetlen. Persze tudom,


91

Boros csak parancsot teljesít, még ha nem is hivatalosat. A rendőrök szerint a 60 napos fogva tartás egészen biztos, ebbe lassan kezdek beletörődni. A legnagyobb baj az, hogy – legalábbis Bíró Laci szerint – gazdaságilag akarnak tönkre tenni, eltaposni, lenullázni. Szinte hihetetlen, de még mindig jól tartom magam, pedig mindenkitől csak rossz hírek érkeznek továbbra is. Nagyon fáj, hogy ismét bűnözőként állítanak be a rendőrök és az emberek egy része hisz is nekik. Életem legboldogabb napjait, heteit rabolták el tőlem és ezt már sohasem lehet helyrehozni. István azt mondja: ez egy szélmalomharc… Lehet, hogy igaza van.”

Keresztapák

Mintha csak holmi színpadi vonzalmú belügyes káder sajátos dramaturgiai elképzelései tükröződnének az elmúlt napok bűnügyi krónikájában. Már az első felvonásnál is sokan felkapták a fejüket, hogy valamiért közvetlenül az olajbizottság orra elől tartóztatták le az egykori titkos nyomozót, a Papát. Akinek vallomásától sokat reméltek a testület tagjai. Meglehet, persze, hogy a meghallgatás szemernyit sem vitte volna előbbre az ügyet, de így mindenki fenntartás nélkül hiszi: Papát elhallgattatták, mert sokat tudott. És hogy valamilyen titokzatos felsőbb hatalom mozgatja – kuszálja? – a szálakat. Rövid szünet után aztán itt volt kis nemzetünk egyetlenként felmutatott Keresztapja, Tasnádi Péter, akit bizonyos rendszerességgel tömlöcbe zárnak. A vállalkozó nyakába azután csak vacak – legalábbis egy valamirevaló maffiafőnök formátumához méltatlan – jogsértéseket sikerül varrni. A bukott forgatókönyv ezúttal az utolsó pillanatban módosult. Úgy, ahogyan az ismeretlen Nagy Rendező kívánta. Egy egész héten át tartó iratismertetés végén, elköszönés előtt a nyomozók előhúzták a farbát: akárhogy van is, Tasnádi mégiscsak keresztapa. Hogy huszonhatezer vaskos oldalon erről egyetlen szó sem esik? Hogy bizonyítással sem vesződtek? Nem számít.


92

Kissé visszaköszön ezzel az a motívum, amikor bejelentették, hogy az emigráns Princz Gábor csupán apróbb vétségekben látják bűnösnek. Másnap a belügyminiszter, a rendőri vezetőknek ellentmondva, bejelentette: a volt Postabank-vezér igenis súlyos bűntettekben sáros. Megvallom, Tasnádiért nem tenném tűzbe a kezem, de kezdem hinni – és nem vagyok egyedül -, amikor azt mondja: felülről irányított hadjárat folyik ellene (is). A látszat – jelenleg legalábbis – őt igazolja. Aztán itt van Tonhauser László volt ezredes, aki hétfőn éppen az olajbizottság előtt utalt rá: egynémely elöljárói meg a titkosszolgálatok bizonyos ügyekhez, személyekhez meglehetősen különösen, ellentmondásosan viszonyultak. Vajon – és ezt már én kérdezem – miért spórolta ki az ismeretlen manipulátor a Pallag bizottságnak átadott bűnügyi akták között a budapesti, részben politikai természetű robbantások anyagait? Akad pedig, aki jól emlékszik még a diadalittas bejelentésekre: „kiderítettük, hogy olajbűnözők állhatnak a háttérben”: Félő lenne tán ezt – éppen most – parlamentileg vizsgálgatni? A bizottság a novemberrel együtt elmúlik. Ideje, ereje jó részét elvették félre vezető műveletekkel, befolyásolási kísérletekkel, lejáratással, végül egy fontos tanú kiiktatásával. A nagy organizátornak már csak néhányat kell aludnia, aztán lemegy a függöny. A darab nem lesz nagy siker, de a sötét nézőtérről páran tapsolnak majd neki. Hát, én az ő arcukat szeretném végre meglátni…

(Népszava, 2000. november 5.) (Részletek a naplómból, 2000. november 12-13.) „9.30-kor telefon: Judit nem aludt otthon, Ilona megint hazudott nekem, már nem először. Hát megtörtént az, amitől tartottam, szétesett az életem. 11.00-kor megint telefonáltam – másfél óra alatt majdnem megbolondultam -, Judit állítólag a Torockó utcai lakásban aludt, egyedül (?) Nem győzött meg az, amit és ahogyan mondta, de nem akarom, hogy miattam hazudoznia, bujkálnia kelljen, hogy rosszul érezze magát.


93

Szép, nyugalmas életet szerettem volna teremteni neki, és amíg élek, azt akarom, hogy ez így legyen. Nem tudok szabadulni a gyötrő gondolatoktól: vajon melyik a nagyobb baj? Az, hogy elvesztettem a szabadságomat vagy az, hogy megrendült a bizalmam Juditban. Nem is tudom, mint a kettő szörnyű, szinte elviselhetetlen. Testestől-lelkestől szenvedek, de úgy gondolom, most minden eddiginél erősebbnek kell lennem. KELL! Amióta letartóztattak, most fordul elő velem először, hogy éjjel – két órakor – nekiállok enni. Lehet, hogy ez már a zavar jele? Nem, nem engedem, hogy legyőzzenek. Lehet, hogy belepusztulok, de semmilyen körülmények között nem adom fel!”

Nyomozás a nyomdászszakszervezet ingatlan eladási ügyében Tasnádi is dolgozott Bársonynak

A Bársony András MSZP-s képviselő által vezetett nyomdászszakszervezet ingatlan eladási ügyével kapcsolatban a Fővárosi Főügyészség 1999. július 30-án nyomozást rendelt el, amelyet a BRFK gazdaságvédelmi osztályán augusztusban két hónappal meghosszabbítottak. A tranzakcióban részt vevő Bársony András szakszervezeti elnök ellen nem folyik nyomozás, ezért mentelmi jogának felfüggesztését sem kérte az ügyészség. A bonyolult tulajdonvita szereplői között felbukkan Tasnádi Péter, a szeptember elején előzetes letartóztatásba helyezett vállalkozó is. A Fővárosi Főügyészség nyomozást rendelt el az eladáskor részben a nyomdászszakszervezet tulajdonában lévő XII. kerületi Dániel utca 62. szám alatt található ingatlan adás-vételével kapcsolatban – erősítette meg a Napi Magyarország információját a BRFK sajtóirodája. A tranzakcióban részt vevő Bársony András szakszervezeti elnök ellen – aki egyben a szocialista országgyűlési képviselő – nem folyik nyomozás, ezért mentelmi jogának felfüggesztését nem kérte az ügyészség. Az üggyel kapcsolatos közérdekű bejelentésben – ezt az Egészségügyi Preventív és Ellátó Kft. (EPE) tette – egyébként négy konkrét személyt, köztük Bársony Andrást is megnevezték, ám az ügyészség ismeretlen tettesek ellen rendelt el nyomozást.


94

Mint lapunk korábban megírta, információink szerint az ügyben felmerült a csalás gyanúja. Az 1992-től évekig elhúzódó tranzakció során egyes számítások szerint a szakszervezetnek több tízmilliós, az államnak – az elmaradt áfa miatt – ötmillió forintos hátrányt okoztak. A szakszervezet, miután felmondta a korábbi bérleti szerződéseket, 1995. március 29-én eladta a XII. kerületi ingatlant egy Mercury Kft. nevű cégnek 124 millió plusz hatmillió áfáért. Az ügy egyik homályos pontja, hogy 1995. március 28-án – tehát egy nappal korábban – a Mercury már 149 millió plusz 12,5 millió forint áfáért eladta az ingatlant a Laxen Kft-nek, holott ekkor még nem is volt tulajdonos. A Laxen Kft-nek ekkor az ügyvezetője Kelemen Iván volt, aki – a nyilvános cégtárakban feltüntetett cím alapján valószínűsíthetően – azonos az olajügyeiről híressé vált Kordax Rt. első emberével. Kelemen Ivánt lapzártánkig nem sikerült elérnünk. Még ezt megelőzően, 1995 februárjában a nyomdászszakszervezet tárgyalásba kezdett a Globex Holding Rt.-vel is, és megállapodtak abban, hogy 150 millióért eladják a részvénytársaságnak az ingatlant. A Globex március 14-én már tovább is adta a telket 233 millióért a Pannónia Befektetési Alapkezelő Rt.-nek. Ám március 20-án a Globex „az ingatlanok sorsának bizonytalan volta miatt” mégis elállt az üzlettől…

(Népszabadság, 2000. november 16.)

Válaszol a Tasnádiért felszólalóknak Dávid

Mégiscsak felveheti a kapcsolatot Dávid Ibolya igazságügy miniszter asszony azoknak az izraeli magyar ajkú fiataloknak a szervezetével, akik a múlt héten a jeruzsálemi Hilton Hotelban petíciót juttattak el számára. Az angol nyelvű írásban a 13 hónapja előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi Péter üzletember miatt emelt szót a szervezet. A fiatalok az első beadványukra elfelejtették a postafiókjukat ráírni. Ezt az izraeli sajtóból tudták meg. Megtalálta a titokzatos szervezet szóvivőjét, Dov Simont, aki lapunknak elmondta: a petíciót Magyarországra is elpostázták,


95

reménykedve Dávid Ibolya válaszában. Az írásban Dov Simonék felhívták a miniszter asszony figyelmét arra, hogy az ártatlanság vélelme fogva tartott zsidó honfitársukat ugyanúgy megilletné, mint bárki mást a világon. A fiatalok szóvivője közölte: figyelemre méltó volt az is, ahogy Dávid Ibolya izraeli látogatása előtt felkészült a Tasnádi-ügyből. A kinti sajtó nagyobb terjedelemben foglalkozott a magyar miniszter látogatása előtt Tasnádival, így sajtómegfigyelői útján Dávid Ibolya tudhatott róla: nagy érdeklődés övezi a zsidó államban köztiszteletnek örvendő magyar üzletembert. A szóvivő egyébként személyesen is átadta volna a petíciót a Hiltonban, csak Dávid programja aznap éjjel elhúzódott, így jobb ötlet híján a szállodában hagyta az angol nyelvű írást. A Blikk természetesen megkereste a miniszter asszonyt, hogy ígéretéhez híven továbbra is válaszolni kíván-e a magyar ajkú izraeli fiataloknak, és egyáltalán miként vélekedik a Tasnádi Péter ellen zajló – szakértők szerint is – gyanúsan hosszúra nyúlt rendőrségi eljárásról. A minisztérium sajtófőnöke, dr. Gál Ildikó eljuttatta a Blikk faxát a miniszter asszonyhoz, és lapunk bírja a szóvivő ígéretét: Dávid Ibolya hamarosan válaszolni fog.

(Blikk, 2000. október 4.) (Részletek a naplómból, 2000. október 4.) „Ma egy esztendeje szállítottak át Ceglédről Gödöllőre. Az előző letartóztatásomkor a 394. napon szabadultam, ez most járt le. Reggel orvoshoz kellett mennem, mert a bal hónom alatt begyulladt egy faggyúmirigy. Nagyon fáj. Ha a kenőcstől nem javul, egy hét múlva orvos vágja ki. Sikerült telefonon beszélnem Szikinger Pistával. Az a véleménye, hogy januárban mindenképpen szabadulok. Bár csak igaza lenne. Csötönyi Sándor – az ökölvívó szövetség elnöke – nagyon aktív. Az olimpián találkozott Orbán Viktorral, még neki is megemlítette az ügyem. Nem tudom, jelent-e ez valamit, mindenesetre meg kell ragadni minden lehetőséget…


96

A mai Blikkben van egy jó cikk: az Izraelben élő magyar ajkú fiatalok – akik nagyra tartanak – tiltakoznak Dávid Ibolyánál a fogva tartásommal kapcsolatban és várják az igazságügy miniszter asszony válaszát. Tegnap Borosék Tiszai Ferenc lakásán jártak és négy órán keresztül győzködték a szerencsétlent, hogy ne tanúskodjon, legalábbis mellettem. Ugyanakkor beszervezték Lakatos Pufit, hogy mondja azt: megbíztam őt, hogy lője fejbe Tiszait! Ezzel végérvényesen és teljes egészében bebizonyították előttem Borosék, hogy ők maguk szervezik ellenem az embereket. Őszintén szólva, tanácstalan vagyok, mert mit lehet ilyen helyzetben csinálni? Hogyan védjem meg magam fantomokkal szemben?” Ahogy az várható volt, az ügyem hullámai elérték a legmagasabb, legerősebb sziklákat is. Abban ugye egyetértünk, hogy egy igazságügy miniszter már nem akárki. A zsidó fiatalok felszólalása egyébként – természetesen – jól esett, de hogy Dávid Ibolya tényleg válaszolt-e nekik, azt nem tudom. Most látható, már szinte mindenki megszólalt az ügyemmel kapcsolatban, csak egy valaki hallgatott: PINTÉR SÁNDOR! Az alapelv az volt, hogy „a belügyminiszter nem vitatkozik Tasnádival”. Egy ilyen nagy hatalmú ember azonban – úgy látszik – bármit megtehet következmények nélkül, mert azért Pintér Sándor tett egy kivételt: 2000. február elsején az Ország Házában (!) – Dr. Fenyvessy Zoltán MIÉP-es képviselő kérdésére válaszolva – elmondta az alábbiakat.

Dr. Fenyvessy Zoltán (MIÉP): Elnök Úr, Tisztelt Miniszter Úr, Tisztelt Ház! Az elmúlt év második felében több ízben szóba került Tasnádi Péter vállalkozó neve, főleg azóta, amióta a rendőrség okot látott a forgalomból való kivonására. Értesülhettünk arról, hogy embertelen az elhelyezése, hogy nem optimális a családjával való kapcsolattartás lehetősége, hogy gondot okoz a vallásának megfelelő étkezés, hogy nemrégiben egy másik műintézménybe szállították át, és így tovább. Ezek természetesen nem közvetlenül érintik a Belügyminisztérium hatáskörét, de a választópolgárok az étrenden és az elhelyezésen kívül, sokkal kíváncsibbak arra is, amiről nem ír a sajtó, talán nem véletlenül.


97

Nevezett személy előzetes letartóztatásba kerülésekor minden újság közölte annak a rózsadombi építménynek a fényképét, amelyet akkor Tasnádi Péter házaként jelölt meg. Azóta azt hallani az ingatlanról, hogy az nem Tasnádi Péter magántulajdona, hanem a cégének a székhelye. Akár így van, akár úgy egy olyan rózsadombi ház – kastély – megvásárlásához sokat kellett „gürcölni”, szorgoskodni, hogy jusson tornyocskára is, bástyára is. És ha már a bástyánál tartunk lejátszotta-e már valaki azt, hogy ebben a játszmában ki a futó, vagy ki a vezér? Vizsgálta-e, vagy vizsgálják-e a BM-hez tartozó vagy más nyomozó szervek – Miniszter Úr tudomásával esetleg az ügyészség vagy APEH nyomozó hivatala – hogy milyen úton lett várúr a nevezett személy? Akár Ő, akár cége legálisan szervezett és szabályosan leadózott pénzből vette-e az ingatlant? Ha vizsgálták, van-e ennek eredménye, ha van mi az eredmény? Ha nem vizsgálták, akkor miért nem, és akarják-e a jövőben elvégezni ezt a vizsgálatot? Várom a Miniszter Úr válaszát. Parlament elnöke: Megadom a szót Pintér Sándor Miniszter Úrnak a válaszadásra. Pintér Sándor belügyminiszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tasnádi Péter és társai ellen a Pest Megyei Rendőr Főkapitányság önbíráskodás, halált okozó és más súlyos testi sértések, sikkasztás és az adóbevétel különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűncselekmények alapos gyanúja miatt folyik büntetőeljárás. A folyamatban lévő büntetőeljárásról a nyomozás érdekeinek sérelme nélkül az alábbiakról tájékoztathatom a képviselő Urat. Az előzetesen felmerült alapos gyanú alapján Tasnádi Péter vagyoni helyzetét és vállalkozásainak gazdálkodását a rendőrség vizsgálta, illetve vizsgálja. Ennek eredményeképpen alapos gyanú merült fel arra, hogy jövedelmének egy részét eltitkolta a hatóság elől. Személyi jövedelemadó bevallásaiban feltüntetett adózott jövedelme nem nyújtott fedezetet ingatlan vásárlásaira,


98

építkezésére, üzletrész vásárlására, illetőleg társaságainak adott tagi kölcsöneire. Az eljárás során a kirendelt adószakértő ez idáig 343 millió forint eltitkolt jövedelmet tárt fel, amelynek alapján 155 millió forint adóhiányt állapítottak meg. Tasnádi Péter által elkövetett sikkasztás és az adócsalás alapos gyanúja miatt, amely bűncselekmények megállapítása esetén vagyonelkobzásnak van helye, sor került a tulajdonában álló budapesti ingatlanok zár alá vételére. Biztosíthatom a tisztelt Képviselő Urat, hogy a jelenlegi rendőri vezetés, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársaival együtt mindent megtesz azért, hogy szakszerű és alapos munkával, szakértők bevonásával az ügy minden részletét feltárja. A közérdek azt kívánja, hogy az ilyen és ehhez hasonló ügyek minden részlete tisztázódjék. Köszönöm szépen. Palament elnöke: Viszontválaszra megadom a szót a Képviselő Úrnak. Dr. Fenyvessy Zoltán: Köszönöm a Miniszter Úr válaszát, így legalább egy kicsit tisztábban látunk az ügyben, mert úgy látszik, hogy a sajtó bizonyos részét odáig érdekli az ügy, hogy milyen sérelmek érték Tasnádi Pétert és a hozzá hasonló vállalkozókat. Jó lenne, ha a sajtó oda is eljutna, hogyha azt is nyilvánosságra hozná, amit most a Miniszter Úr elmondott, és amiről tájékoztatta az Országgyűlést, ugyanis mindig csak a sérelmek, a panaszok, a sirámok, az emberi jogok megsértése jut el az országban az állampolgárokhoz, míg a gazemberségek és annak következménye, az úgy látszik, a sajtó egy részét nem nagyon érdekli. Éppen ezért, én megnyugvással fogadom a Miniszter Úr válaszát és remélem, hogy nem csak egy személyre vonatkozik ez, amit most a Miniszter Úr elmondott, hanem általános jelentés, hogy azok a vállalkozók, akik akár adócsalás, akár sikkasztás, akár más


99

bűncselekményben elmarasztalhatók kemény elbírálásban részesülnek. Köszönöm.

(Részletek a naplómból, 2000. február 1.) „Nagyon vártam ezt a dátumot, most mégis levert vagyok, mert azt érzem, hogy nem történik semmi. Ez pedig rosszat jelent, legalábbis ez idáig ezt tapasztaltam. Séta, meglepően meleg időben. Bíró Laci megint rossz híreket hozott – úgy látszik -, mindig neki jut a legnehezebb feladat -, Edmond ellen is eljárást indítottak, nyomoznak és házkutatást tartottak Fürjes lakásán. (Természetesen nem találtak semmit.) Vizsgálódtak a piac irodájában is, mert két évvel ezelőtt állítólag megvertek valakit – vajon kit? -, most keresték a vérnyomokat. Erre már tényleg nem tudok mit mondani… V.-né pénzt követel, hogy ne mondjon rám semmi terhelőt. Ez megőrült! Mondtam Lacinak, hogy senkinek nem adok semmit. ENGEM NEM LEHET ZSAROLNI! (Arról nem is beszélve, hogy V.-né a világon semmi terhelőt nem tud rólam mondani.)” Térjünk vissza a Parlamentbe! Remélem – az eddigiek tükrében különösképpen – mindenki érti, miről van szó… Egyébként, ha szót kaptam volna azon a bizonyos ülésen, ezt mondtam volna: Azért kiáltottak ki közellenségnek, mert a távozó kormánynak szüksége volt egy keresztapára, akin demonstrálhatja, hogy keményen fellép a maffia ellen. Nem zárja ki azt sem, hogy meghurcolásával azt is meg akarták torolni, hogy az előző választások előtt támogattam az MSZP-t és az SZDSZ-t. Arra a felvetésre, miszerint számos kérdésben mégiscsak bűnösnek mondta ki súlyos testi sértésre, illetve önbíráskodásra felbujtásért és adócsalás vétségében a bíróság. Tasnádi azt felelte: még hátra van a másodfok, és védőivel együtt bízik abban, hogy a megmaradt négy vádpont alól is felmentik. Nem tud felhőtlenül örülni annak, hogy a bíróság nem tartotta maffiózónak, és nem ítélte el húsz évre, mivel a kiszabott büntetés is túlságosan nagy ahhoz képest, hogy szerinte ártatlan.


100

Egy újabb kérdésre elmondta: már kétszer is megvádolták, hogy együttműködik a szervezett bűnözéssel. Először a ’90-es évek elején folyt maffiaper Tasnádi ellen, végül azonban csak kisebb súlyú bűncselekményekért ítélték el két évre, az ítélet végrehajtását azonban három évre felfüggesztették. Ma már úgy gondolja, ha jogerősen lezárul az ügye, nem fog többé őrző-védő vállalkozásba, és nem öltözik többé úgy, mint egy keresztapa, mert úgy látszik, adnia kell a külsőségekre is.

(Népszabadság, 2002. május 13.) A politikai „karrier” meghozta számomra a világhírt is, több mint egymilliárd néző látta Azt a filmet, amelyben én is – és főleg a házam! – szerepelek, és amelyről az alábbiakban olvashatnak:

A BBC filmje a szervezett bűnözésről, Ujvári Margit, az MTI tudósítója jelenti: London, 2000. március 17., péntek – A szervezett bűnözés globális terjeszkedését mutatta be „Az Apokalipszis négy lovasa” című, négyrészes dokumentumfilm -sorozatának harmadik részében a BBC World televíziós csatorna péntek éjjel.

Hír: John Simpson, a BBC fő külpolitikai tudósítója a világot fenyegető legújabb veszélyeket, a környezetrombolást, a háborúkat, a szervezett bűnözést és az új járványokat mutatja be. A szervezett bűnözésről szóló film Magyarország példáján keresztül boncolgatja a szervezett bűnözés elterjedésének okait, rámutatva arra, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés mostani szökőárja a Szovjetunió széthullása nyomán a volt szovjet tömb államaiból ered, szervezői egykori KGB-tisztek. A jelenség nemcsak Kelet-Európára jellemző, hanem Latin-Amerikára és Afrikára is, ahova a szicíliai maffia áttelepedett, vagy Dél-Afrikára, ahol a kínai maffia vetette meg a lábát. Az utazás felgyorsulása, a kommunikáció könnyebbé válása lehetővé teszi a szervezett bűnöző csoportok összekapcsolódását. John Simpson a magyarországi olajszőkítési ügy hátterének bemutatásával érzékelteti a szerteágazó problémát. Megszólaltatja


101

Karancsi Tibor volt rendőr-századost, aki először próbálta meg leleplezni a külföldről érkező fűtőolajjal történő visszaéléseket, ár főnökei leállították a nyomozásról, sőt később épp őellene indítottak eljárást. Magyarországon a szervezett bűnözés „az olajszőkítésből egyes becslések szerint 400 millió dollárra tett szert, ami nagyjából azonos a magyar állam egy teljes évi költségvetésével. Az olajszőkítés mélyén korrumpáló hatással volt a rendőrségre is, amely így vagy úgy belekeveredett az ügybe” – mutat rá a tudósító. A magyar rendőrség ugyanolyan súlyos problémákkal küzd, mint az egykori szovjet tömb államai – szakmai színvonala alacsony, csakúgy, mint a tekintélye, erkölcsi szintje még alacsonyabb, ám a legalacsonyabb a rendőrök fizetése. Számos tisztességes, elkötelezett rendőr van az állományban, de még mindig sokan vannak olyanok az utcán, akik különféle ürügyekkel vetnek ki büntetéseket. A BBC munkatársa a rendőrség korruptságának kérdését feltette Krözsel Károlynak, az ORFK felügyeleti főosztálya vezetőjének, aki könyvet is írt a problémáról. Krőzsel nem titkolta, hogy a rendőrségen belül a legkülönbözőbb területen ütötte fel fejét a korrupció, ám a sajtóban megjelent ezzel kapcsolatos adatokat, írásokat túlzónak nevezte. Krőzsel szerint a korrupció „jelen van a magyar társadalomban, és a rendőrség sem mentes tőle.” A problémát azonban „kezelhetőnek” vélte. A film bemutat továbbá egy részletet az Aranykéz utcai robbantásban meghalt Boros Tamás vállalkozó 1997. januári rendőrségi kihallgatásáról, ahol Boros feltárja számos neves magyar és orosz bűnöző tevékenységét a hatóságoknak, majd az Aranykéz utcai robbantásról, és rámutat, hogy valakinek – gengszternek vagy rendőrnek – érdekében állt Boros elhallgattatása, valaki ugyani kiszivárogtatta, hogy Boros a rendőrség informátora. Felvételeket mutat a letartóztatásban lévő Tasnádi Péter budai házáról, akit pénzmosással és gengszterizmussal vádolnak. A probléma megoldására siető FBI budapesti rendőr akadémiájának igazgatója, Leslie Kaciba nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözés nem ismer határokat, ugyanazok a bandák egyik nap Londonban, másnak már Chicagóban bukkannak fel és próbálják tisztára mosni hasznukat.


102

Megszólaltatja Pallag Lászlót, a parlament olajbizottságának kisgazdapárti vezetőjét, aki kijelentette: a vizsgálat sürgetésével nem áll egyedül, sok parlamenti képviselő támogatja őt, a közvélemény igénye az olajszőkítés, a korrupció feltárása. Gwen MacClure, az Interpol szervezett bűnözéssel foglalkozó osztályának vezetője nyilatkozatában úgy véli, a kommunizmus összeomlásakor, a vasfüggöny lehullásakor senki nem láthatta előre, hogy ez fog történni. Az elmúlt 5-10 év legszembetűnőbb változása a szervezett bűnözés terén a hagyományos etnikai csoportok – orosz, olasz, kínai – külföldre irányuló terjeszkedése, behatolása más területekre, ahol lehetőségük van illegális tevékenységük terjesztésére. Ma már a szervezett bűnözés több a kábítószer-kereskedelemnél, cigaretta-csempészetnél, illegális bevándorlásnál, nők és gyerekek szállításánál, prostitúciónál és lopott gépkocsikkal való kereskedésnél, és a legnyilvánvalóbban Kelet-Európában és Latin-Amerikában érzékelhető. Miközben a bűnözők élvezik a mozgásszabadság és a kapcsolatteremtés gyorsaságának, a dollár-milliárdoknak az előnyeit, a jog és a rend erői nemzeti korlátok között, kevés pénzből dolgoznak – fejtegeti McClure.

Lassacskán lezárul a politikával foglalkozó fejezet, s nem találhatnék a végszó kimondására méltóbb embert, mint Kőrösi Imrét, egykori országgyűlési képviselőt. Tudja, mit beszél, hiszen belülről ismeri a viszonyokat. Úgy kerültem vele kapcsolatba, hogy elolvastam a Hustler magazinban – 2002. március 9-én – megjelent interjút, aztán írtam neki egy levelet, mert annyira egyeztek a gondolatai az enyéimmel. Előbb olvassuk a magazinban megjelenteket. Előtte azonban: (Részletek a naplómból, 2000. május 17.) „Szikinger jött be és megmutatta azt a beadványt, amelyet az ombudsmannak írt. Én nem nagyon bízom az efféle beadványok foganatjában, de abban igaza van Istvánnak, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni. Közben volt egy fegyelmi tárgyalás is a zárka falán található lábnyomokkal kapcsolatban. Felmentettek!


103

Bíró Laci hozott egy újabb megbízást és elmesélte, hogy beszélt az ügyésznővel, aki tájékoztatta: a parancsnok nem tudja biztosítani az asztali beszélőt és ez nem fog változni. Természetesen hazudott a Pk., mert egyszer már volt asztali beszélőm, a B. pedig amióta itt van, mindig ilyenen vett részt. Az ügyésznő azt is mondta, hogy holnap az ORFK-tól akar kihallgatni valaki. Hát ez meg mi…? Az ügyésznő azzal zárta mondandóját, hogy legyünk nyugodtak, már nem tarthat sokáig ez az egész rémálom. Mihez képest? Tudat alatt nyugtalanít ez az ORFK-féle kihallgatás, pedig amúgy meglepően kiegyensúlyozott vagyok. Nem csináltam semmit, de ez a tehetetlenség kikészít. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy a hatalmat ilyen igazságtalanul is fel lehet használni, ráadásul minden következmény nélkül. Bárkit, bármikor tönkre lehet tenni. Állítólag a BBC sugárzott egy filmet a magyarországi maffiáról. Már nem is csodálkoztam azon, hogy ennek a riportnak az egyik főszereplője voltam. Az egyik őr azt mondta, hogy most aztán igazán világhírű lettem, szerinte egy ilyen BBC műsort több millió ember lát az egész világon. Hát, ami azt illeti, erről a dicsőségről szívesen lemondtam volna. P. Csabi 2 év 6 hónapot kapott halálos gázolásért. (Fogház.) Judit elhatározta, hogy kiutazik a Kanári-szigetekre. Örülök neki, mert legalább jól kipihenik magukat a babával. (Ó, én naiv! T.P.) Az ORFK-tól Kovács Lajos jelentkezett be, de aztán nem jött. Fürjes beszélt Kállai ügyész úrral, két hét múlva fogadja, állítólag akkor már többet tud mondani. Szerinte a vádirat is elkészül augusztusra, de az iratismertetés talán már a jövő hónapban esedékes.” Térjünk vissza Kőrösi Imréhez.

Vádol a volt képviselő: Maffiózók a parlamentben!

A bűnüldözés, az igazságszolgáltatás nemcsak lassú, hanem velejéig korrupt is. A két szervezet politikai játszmák színterévé vált. Mindez törvényszerű abban az országban, ahol miniszterek, államtitkárok, képviselők tegeződnek büntetett előéletű gengszterekkel,


104

és nem ritka a közös üzleti vállalkozás sem. Nevetséges, hogy köztörvényes bűnügyek aktáit 50-80 évre titkosítják. Miért lehet államtitok az, hogy egy rendőr, ügyész, netán bíró a bűn oldalára áll? Ma Magyarországon a politika és az igazságszolgáltatás te3vőlegesen közreműködik súlyos bűncselekmények véghezvitelében, illetve eltussolásában. Nyolc-tíz éves ügyekben nem születtek még elsőfokú ítéletek sem. Hol itt a visszatartó erő? Ismerek olyan megyei bírót, akinél 10-15 millió forint ellenében bármilyen ítélet megrendelhető, és annak az ellenkezője is. Az egyik másként vállalkozónak két sikkasztási ügye hever közel négy éve a bíróság asztalán, de ennyi idő is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy legalább az első tárgyalási napot kitűzzék. A vádlott jogi képviseletét Orbán Viktor főtanácsadójának a lánya látja el. Hustler: Optimista? Eljön az idő, amikor az igazság szolgáltatás előveszi azokat az aktákat, amelyek Ön szerint politikusok feltételezett maffia-tevékenységét bizonyítják? Kőrösi Imre: Ez ma még teljesen kérdéses. Nem akarok tippeket adni az ügyészségnek, de például az olajügyekben az összes bizonyíték – szállítólevelek, cégadatok, bankhitelek dokumentációi – fellelhető, mégis titok lengi körül az egész történetet. Amit a maffiavezéreknek titulált buta, börtönviselt, primitív emberek nem ismertek fel, az akár végzetessé is válhat a még az élők sorában lévők számára. Tudniillik a politika és a közigazgatás már úgy megszervezte az ügynevezett nagy elosztórendszerek korrupciós mechanizmusát, hogy ma már nincs szükség ezekre a fél analfabéta, erőszakos bűnözőkre. Már nem kell őket tegezni, a védelmi pénzekért vidékre utazni, elmúlt már a „táskapénzek” korszaka. Aki közülük élve megússza ezeket a nagy politikusi barátságokat, valószínűleg hosszú időre szóló „beutalót” kap Vácra vagy Szegedre. Azok a gengszterek, akik magánrepülőgépet vettek, helikoptereket vásároltak, 600-as Mercedesekkel járták a tanyavilágot, ma jórészt bujkálnak. De ebből senki ne vonja le azt a következtetést, hogy jól dolgozott az igazság szolgáltatás. A politikusok konfliktusai


105

sokkal inkább befolyásolták az ügyek napvilágra kerülését, mint a szakszerű nyomozati munka. Hustler: Információi szerint politikusok állíttattak le ügyeket, simíttattak el bűncselekményeket? Kőrösi Imre: Vélhetően igen. Megdöbbentő volt tapasztalni, hogy a rendőri szervezetben milyen ellenszenv alakult ki az állandóan a politikusok kegyeit kereső rendőri vezetőkkel szemben. Legendás mondás, ha elkérik valamelyik ügy aktáját: „akkor ennek már annyi”. Magyarul: tudják, hogy a probléma – magasabb érdekekre való tekintettel – el lesz tussolva. Ennek eredményeként is erjed és bomlik a rendőrség szervezettsége3. Tönkreteszi a politika. Hustler: Az előbb azt mondta, bár ezzel nem értek egyet, hogy a sajtó vezető munkatársinak van mit félteniük, ha nem teljesítik a hatalom kéréseit, egy tollvonással elvehetik a javaikat. Ön milyen vagyonnal rendelkezik, mit nem félt? Kőrösi Imre: Vagyontalan vagyok, nincs semmim. A harc elvitte a házamat, az autómat.

És végül három részlet abból a levélből, amelyet Kőrösi Imre nekem írt, 2002. május 9-i keltezéssel: „Tudom, hogy nem követte el azokat a bűncselekményeket, amelyekkel önt vádolják. (…) Az ön legnagyobb hibája talán az volt, hogy mások vagyonát védte, meglehet, a kelleténél is erőszakosabban (…) Ön rosszkor volt rossz helyen.” „Képzelje, azt látom, hogy a most zajló parlamenti választások első fordulójában már közel egy tucat gengszter került az új parlamentbe…” „Nyugtassa meg egy gondolat: hol lesznek már azok a gazemberek, akik önt el akarták taposni? Ott, ahol önnek szántak helyet!”

Dr. Kőrösi Imre”


106

Nincs mit hozzátennem, én is hiszek ebben! Mármost, ami a politikát úgy általánosságban illeti: baloldali-liberális elkötelezettségű ember vagyok. Elébb szülői, családi indíttatásból, később saját meggyőződésemből voltam, vagyok az. Érdekes módon, mindazonáltal nem voltam túlságosan elkeseredve, amikor is – 1998-ban – Orbán Viktorék kerültek hatalomra. (Mondjuk nem is nagyon érdekelt, akkoriban minden figyelmemet, energiámat az üzlet, a vállalkozás kötötte le.) Mégiscsak fiatal emberek, gondoltam, friss szellemiséget és bizonyára eddig nem ismert, új és jó módszereket honosítanak meg a közéletben. Nos, óriásit tévedtem és ezt nemcsak én tapasztaltam meg keservesen. O. V. és a Fidesz – „a fiúk” – ugyanis olyan durva, diktatórikus elemekkel teletűzdelt politikát valósítottak meg a gyakorlatban, amelynek egyik-másik eleme az ’50-es évekre emlékeztetett. Jó, hogy ennek vége. Bár látszólag semmi köze az ügyemhez, mint láthatták, a házam, hivatalosan a Hotex Kft. székháza, is téma volt még a politikai élet legmagasabb régióiban is. Nem túlságosan érdekes a történet, de mert sokakat érdekel – még a BBC-t is! – elmondom, hogy, s mint történt. Vásároltam egy telket Buda egyik nyugalmas kis helyén, a Szemlőhegyen. Szép barokk kastély, vagy inkább kúria állt rajta akkoriban, és az volt az elképzelésem, hogy felújíttatom. Aztán – utólag már nagyon bánom -, másképpen döntöttem. Az eredeti tervek – pontosabban a költségvetés – még arról szóltak, hogy 130 millió forintból megúszom az egészet, de aztán – ahogyan az lenni szokott – mindig előkerült valami új ötlet. Ha már ilyen elegáns, legyen benne légkondicionáló, ha már ilyen magas, legyen benne lift. És akkor azt mondtam: jó, legyen lift, de ne akármilyen! A belsőépítészt beküldtem a Parlamentbe, és az ottani-felvonó pontos mását készíttettem el a házamban. Meglehet, ez mások szemében hivalkodás, jómagam inkább igényességnek nevezném. Ha már csinálok valamit, az legyen a legmagasabb színvonalú. Amióta az eszemet tudom, mindig így gondolkodtam. A lift egyébiránt csak egyetlen példa a sok közül, mert az időközben legendássá vált Tasnádi-villa valóban mindent igényt kielégítő luxus-épület. Arról már megoszlanak a vélemények, hogy kívülről hogyan néz ki, tetszik-e, vagy sem.


107

Mindenesetre – túl azon, hogy majdnem 900 millió forintba került – nekem tetszik. Tudom, hogy sokakat bosszant, és higgyék el nem elsősorban a szokatlan építészeti megoldások okán. Egyszerűen arról van szó, hogy jó néhányan irigylik! Csak azt nem tudom, minek ehhez ideológiát gyártani.


108

3.

A VÁDAK Általánosságban már esett róluk szó, most menjünk rajtuk végig, pontról-pontra:

1.

Tasnádi Péter I. rendű vádlott és Ignácz Attila sértett 1992. év elején kerültek kapcsolatba egymással. Az I. rendű vádlott ajánlatot tett a testépítéssel versenyszerűen foglalkozó Ignácz Attilának, hogy az általa alapított Maccabi SC színeiben folytassa továbbiakban sporttevékenységét, ennek fejében a sportklub szponzori támogatásban részesíti. Ignácz Attila az ajánlatot elfogadva 1992-ben a Maccabi SC-hez igazolt, és ott folytatva versenyzését, több testépítő versenyen indult, és néhányat meg is nyert. Tasnádi Péter I. rendű vádlottól ebben az évben kapott 50.000 forintot szponzori díjként. Amikor 1992-ben Tasnádi Péter I. rendű vádlott ellen büntetőeljárás indult és előzetes letartóztatásba került, anyagi helyzetének megromlása miatt embereit kintlévőségének behajtására utasította. Ebből a célból Ignácz Attilánál megjelent két – a nyomozás során ismeretlenül maradt – férfi, akik Tasnádi Péterre hivatkozva a neki nyújtott 50.000 forintos „kölcsön” visszafizetésére szólították fel, amit a sértett elutasított. Az ismeretlen személyek ezért leszúrással, megöléssel fenyegették, és közölték vele, hogy Tasnádival nem lehet ellenkezni, fizetnie kell. Ignácz Attila a cselekmény miatt feljelentést tett, azonban a lefolytatott nyomozást a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság 1993. augusztus 11-én 318/1992. számú határozatával, bizonyítottság hiányában megszüntette. Azt követően, hogy Tasnádi Péter I. rendű vádlott előzetes letartóztatása megszüntetésre került, emberei társaságában felkereste a sértettet, akit „köcsög, áruló, rendőr vamzer”-nek nevezett,


109

amiért ellene rendőrségi feljelentést tett és közölte vele, hogy ezen magatartásának még súlyos következményei lesznek reá és családjára nézve. Emellett Tasnádi Péter I. rendű vádlott továbbra is fenntartotta követelését az 50.000 forint visszafizetésére, melynek érdekében a későbbiek során ismeretlen személyek több esetben telefonon ismételten bántalmazással, megöléssel fenyegették Ignácz Attila sértettet. A telefonon történő fenyegetések során az ismeretlen személyek minden esetben közölték, hogy „személyes ügyről” van szó. 1994. év közepén a sértett és élettársa T. Krisztina Budapesten, a VIII. kerületben testépítő klubot üzemeltetett. Egy alkalommal – közelebbről meg nem határozható napon – az üzlet zárásakor, két ismeretlen férfi lépett T. Krisztinához, miközben az utcáról egy reklámtáblát vitt be az üzletbe. Az ismeretlen személyek T. Krisztinát arcán többször ököllel megütötték, majd elszaladtak. A bántalmazást követően 1-2 perccel Ignácz Attila sértettel telefonon közölte egy ismeretlen személy, hogy „Ez egy személyes ügy volt, ha nem fizeted vissza a pénzt, akkor legközelebb nem csak a száját fogjuk szétbaszni az asszonyodnak”, majd letette a telefont. A telefonhívás alapján Ignácz Attila a barátnőjét ért támadást is egyértelműen Tasnádi Péter I. rendű vádlottnak és embereinek tulajdonította, ezért ismeretlen feljelentést tett ellene. Ezúttal a Budapesti Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Főosztálya folytatta le a nyomozást, melyet 1994. június 14-én a Budapesti XX. És XXI. Kerületi Ügyészség B. XX. 1223/1994/1. számú határozatával – tekintettel arra, hogy a nyomozás adatai alapján bűncselekmény elkövetését nem látta megállapíthatónak – megszüntetett. (Megszüntette! T.P.) Tasnádi Péter I. rendű vádlott polgári eljárást indított az 50.000 forintos tartozás ügyében Ignácz Attila sértett ellen. A Budapesti IV. és XV. kerületi bíróság 1994. július 5-én, 3. P. IV. 22.188/1994/3. számon bírósági meghagyással kötelezte a sértettet az 50.000 forint és járulékai megfizetésére Tasnádi Péter I. rendű vádlott javára.


110

Ignácz Attila a bírósági meghagyás ellen ellentmondással élt, a kitűzött tárgyaláson azonban nem jelent meg, így az 1995. február 18-án jogerőre emelkedett. Ezt követően 1997 novemberében, pontosan meg nem állapítható napon, az esti órákban Ignácz Attila sértett egy baráti társaságban Szigetszentmiklóson a Speed diszkóban tartózkodott, mikor odament hozzájuk Sz. Lajos II. rendű vádlott és egy „személyes ügyre” hivatkozással ki akarta hívni a diszkóból. A sértett nem akart kimenni, ezért Sz. Lajos II. rendű vádlott és a vele lévő – az eljárás során ismeretlenül maradt – személyek ököllel bántalmazni kezdték, majd kihúzták a diszkó elé. Itt Sz. Lajos II. rendű vádlott megkérdezte tőle, hogy emlékszik-e arra, hogy kinek tartozik 50.000 forinttal, majd arra utasította a sértettet, hogy megkapta a következő figyelmeztetést, és haladéktalanul megadja a pénzét. Ignácz Attila tiltakozása miatt Sz. Lajos II. rendű és az ekkor már vele lévő P. Csaba III. rendű vádlott ököllel ütni, majd a földre eső sértettet rugdosni kezdte. A bántalmazást követően ismételten felszólította Sz. Lajos II. rendű vádlottat, hogy a fentieket közölje Tasnádival. A bántalmazás hatására Ignácz Attila sértett a Sz. Lajos II. rendű vádlott által átadott mobiltelefonon Tasnádi Péter I. rendű vádlott üzenetrögzítőjére rámondta a kikényszerített üzenetet, miszerint a pénzt megadja. Ezt követően Sz. Lajos II. rendű, P. Csaba III. rendű vádlott és ismeretlen társaik eltávoztak a helyszínről. A sértett a bántalmazást követően nem azonnal, hanem több hét múlva fordult orvoshoz, mivel panaszai nem szűntek meg. Az igazságügyi orvos-szakértő véleménye szerint a sértett bántalmazás következtében az arcának jobb oldalán, a járomív törését szenvedte el, melynek gyógytartama 8 napon túli, a tényleges gyógytartam 4-6 hétre tehet5ő. A sérülés nagy erejű, tompa erőbehatásra, így ököllel való ütés eredményeképpen keletkezhetett. Felépülését követően Ignácz Attila barátja, I. Giovannai társaságában felkereste Tasnádi Péter I. rendű vádlottat, a társaságai székhelyeként szolgáló, Budapest, VII. Rákóczi u. 28. szám alatti


111

irodában, az 50.000 forint átadása céljából. Tasnádi Péter I. rendű vádlott a pénzt elfogadta, de közölte a sértettel, hogy nem az anyagiakról van szó, hanem arról a tényről, hogy Ignácz Attila sértett elárulta őt, ellene vallott a rendőrségen, és ennek következményeit továbbra is viselnie kell. Az ezt követő időszakban Ignácz Attila sértettet több alkalommal keresték munkahelyén, lakásán, személyesen és telefonon ismeretlen személyek. Ezekben az esetekben részben ismételten bántalmazással fenyegették, részben a korábban történt bántalmazásra hivatkozva, hívták fel a figyelmét az I. rendű Tasnádi Péter vádlottal szembeni tartozására. Ignácz Attila sértett félelmében – a korábbi eljárások sikertelensége ellenére – ismételten feljelentést tett a nyomozó hatóságnál. A nyomozás elrendelését követően 1999. július 11-én Ignácz Attila sértett élettársát két ismeretlen férfi, lakásának közelében megfenyegette, hogy úgy járnak, mint két évvel ezelőtt a barátja, amennyiben sokat jártatják a szájukat. A fenyegetések hatására 1999. szeptember 28-án Ignácz Attila sértett ismételten megjelent a nyomozó hatóságnál és közöltek, hogy fenntartja eredeti – a vádlottakra nézve terhelő – vallomását.

Jól megfigyelték, ugye? Egy 1992-es ügyről van szó, amely miatt én tíz (!) esztendő elteltével is szenvedek. Nem Ignácz Attilának kellene félnie, ő – hozzám képest – nagyon jól elvan! Ezzel együtt, ilyesmiket nyilatkozik:

Kitelepülne a Tasnádi-ügy koronatanúja

Ignácz Attila nem érzi magát biztonságban Magyarországon. Elmondása szerint már 1992 óta tart a kálváriája, amikor is kapott 50 ezer forintot Tasnádi Pétertől, mintegy „szponzori előlegként”. Elmondása szerint egy kiadós verés után ugyan végül Tasnádi két kezébe adta vissza a pénzt, ám azóta is sorozatosan érkeznek a fenyegetések. Szerinte semmit sem változott a vállalkozó hatalma azóta, hogy börtönben ül. Ignácz elhagyná az országot, ennek azonban bizonyos akadályai vannak: a legfontosabb, hogy a


112

három hónapja kiadott – és tíz évre szóló – vízumát visszavonta a konzul. Ignácz Attila eladta lakását, autóját, és mindent elrendezett, hogy új életet kezdhessen a tengerentúlon. Mivel testépítő, a profiligában szeretne elhelyezkedni, amihez természetesen vízumra lenne szüksége. - Nem arról van szó, hogy végleg el akarok menni az országból. Három éves kislányommal és a párommal szeretnénk elköltözni, de azért ideköt az édesapám, a vállalkozásom. No és természetesen, amíg a Tasnádi-per tart, addig hazajárnék minden tárgyalásra, ezt a kötelezettségem sem feledtem el. De szeretnék végre olyan helyen élni, ahol nem talál meg az alvilág, nem érzem magam állandó fenyegetettségben. Ezek a tervek azonban lehet, hogy kútba esnek – sóhajt Attila, majd belekezd, hogyan és miért szeretne az USA-ban letelepedni. - Továbbképző iskolát végeztem volna a párommal együtt. Februárban mennénk ki, időben kérvényeztük is a kiutazási engedélyt. Mindenhol azzal biztattak minket, hogy rendben lesz, hiszen a szükséges papírok megvoltak, az ottani konzul mindent engedélyeztetett, még a 2700 dolláros tandíjat is megfizettük. Április elsején kezdődött volna az iskola, előtte három nappal közölték itthon, hogy mégsem kapjuk meg a vízumot, nem érdekli őket a kinti konzul véleménye sem. Kénytelen voltunk beletörődni, hogy nem utazhatunk, de legalább kinti barátaim segítségével a pénzt visszakaptam az iskolától – mondja Attila. Bár az esetet nem könnyen emésztették meg, később újra próbálkoztak a kérelemmel. Ezúttal Attila párjával, Krisztinával és kislányukkal együtt folyamodtak turistavízumért, mivel lehetőségük volt rá, hogy egy hétre kiutazzanak Attila munkaadójával együtt, akinek, mint tanácsadó segédkeztek volna. - Az összes szükséges irat megvolt, még bankszámlakivonatot is mellékeltünk. De hát az egész utat a munkaadóm fizette volna. Érdekes módon én megkaptam a vízumot, Krisztina már nem. Így én sem utaztam, az elmúlt három hónapban sehol sem voltam, nem is használtam az útlevelem. Múlt héten mégis behívtak a nagykövetségre. Késői időpontban kellett mennem, már senki sem volt az épületben. Rám mégis várt az ügyintéző, aki közölte,


113

többször is kerestek, majd az útlevelemmel együtt elment. Még arra is gondoltam, hogy talán mégis megadják a családomnak is a vízumot, de öt perc múlva ez a reményem köddé vált: kiderült, még az enyémet is visszavonták, azért vitte le, hogy az érvénytelenítést bepecsételje – mondta Ignácz, akinek pusztán annyi magyarázatot adtak, hogy a konzul asszony szerint valamelyik adata nem valós. Attila ebben nem hisz, bármelyikről be tudja bizonyítani, hogy rendben van: - Három hónapja még valósak voltak? Ezek szerint vagy akkor tévedtek, vagy most. Én nem hiszem, hogy ezt a konzul önszántából tette. Amikor a rendőrségtől kértem segítséget, azt mondták, minden rendben lesz, még az FBI-től is kaphatok támogatást, hogy le tudjak kint telepedni. De akármikor visszatérek erre az ígéretre, azt mondják, még nincs válasz, még várjak stb. Védett tanú vagyok, de úgy látszik, a tanúvédelem mégsem úgy működik, ahogy kéne. Lassan ott tartok, hogy már a hatóságban sem bízom. Bár tudom, hogy nem ők vonták vissza a vízumom, erre hivatalos lehetőségük sem lett volna. Például bármikor bevonhatják az útlevelemet, míg véget ér a per. Ha végképp nem látok más megoldást, legfeljebb kimegyek Kanadába – mondta csalódottan a férfi. Attila azonban komolyan gondolja, hogy minden tárgyalásra elmegy. Szeptemberben ugyanis kulcsfontosságú lesz a jelenléte: - Létezik egy titkos videokazetta, erről még Tasnádi Péter sem tud. Ez akkor készült, amikor 1999-ben visszavontam a vallomásom. Azért tettem, mert már sehol nem tudtam versenyezni, egy klub sem foglalkoztatott, a barátaimat megfenyegették, ezért nem álltak velem szóba. Szerettem volna véget vetni az ügynek, és kötöttünk egy megállapodást, hogy ha visszavonom a vallomásom, minden rendeződik. Bementem a rendőrségre, és azt állítottam, nem is Tasnádi veretett meg, hanem szerelemféltésből egy másik ember. A rendőrök azonban nem hitték el a verzióm, pontosan tudták, mi az igazság. Ezért azt kérték, vegyük fel videóra, mi is a valódi oka a visszavonásnak. Ígérték, ezt a kazettát csak a beleegyezésemmel használják fel. Ezután valóban új vallomást tettem, a sajtó rögtön le is csapott, az ügyvédek ezóta is abba kapaszkodnak, hogy szava-hihetetlen vagyok, mivel egyszer már változtattam a vallomásomon. Csak erről a felvételről nem tudott senki.


114

Később visszavontam a visszavonást, mivel a barátok továbbra sem tértek vissza, a fenyegetettség sem szűnt meg. Szóval az egyezséget nem tartották be. Ezt a kazettát – természetesen a beleegyezésemmel – szeptemberben le is vetítik a bíróságon, és akkor kiderül, mi is volt a valódi oka visszavonásomnak – vélekedik a koronatanú.

(Egyetlen megjegyzésem lenne a fentiekhez: az a titokzatos kazetta a mai napig sem került elő.)

Elmaradt tanúvallomás A rendőrségen hat órán át nem találták

A Tasnádi-ügy vizsgálóját

Pénteken vallomást kívánt tenni a rendőrségen az a fiatalember, akit, a rendőrségi gyanúsítás szerint, 1997. októberében Tasnádi Péter utasítására a szigetszentmiklósi Speed diszkóban súlyosan bántalmaztak. Az illető lapunknak azt nyilatkozta: két éve nem Tasnádi utasítására verték meg, hanem egy barátja támadt rá, szerelem-féltésből. A rendőrség nem vette jegyzőkönyvbe a vallomását. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság különleges nyomozócsoportja szeptember 6-án egyebek között arra hivatkozva vette őrizetbe Tasnádi Péter vállalkozót, majd kezdeményezte a letartóztatását, mert állítólag 1997. októberében a szigetszentmiklósi Speed diszkóban megverette I. A-t. A férfi a bántalmazás következtében súlyos sérüléseket szenvedett. Vasárnap délelőtt találkozót kért munkatársunktól I. A. A 32 éves testépítő sportoló elmondta: pénteken vallomást kívánt tenni – előbb a Fővárosi, majd a Pest Megyei Ügyészségi Nyomozó-hivatalban, végül, miután a két előbbi hatóságnál nem álltak szóba vele – a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon Tasnádi Péter ügyében. Több mint hat órát töltött a rendőrség Teve utcai épületében, de mondandóját nem vették jegyzőkönyvbe. A rendőrök arra hivatkoztak, hogy a kihallgatásán jelen kell lenni a gyanúsítottak védőinek, akiket viszont nem sikerült értesíteni. I. A. szerint közben több nyomozó nyomatékosan felhívta a figyelmét arra,


115

hogy több szempontból sem lenne szerencsés, ha Tasnádi mellet tanúskodna. Ignácz Attila lapunknak elmondta: néhány nappal Tasnádi letartóztatása után felkereste őt egy régi barátja, és elmondta, hogy két éve – minden korábbi, Tasnádi szerepére vonatkozó feltételezéssel ellentétben – ő maga verte meg a szigetszentmiklós diszkóban, mégpedig féltékenységből, amiért elszerette a barátnőjét. Később a meg nem nevezett barát azért híresztelte el, hogy Tasnádi emberei verték meg I.-t, mert tudta, hogy hihetőnek tűnik majd a történet, mivel korában I. A-nak pénzügyi természetű vitája volt Tasnádival. Ignácz Attila megveretése után nem tett feljelentést. Az orvosnak azt mondta, elesett, ám miután az arccsontja több helyen eltört, az orvos hivatalból értesítette a rendőrséget. Akkor meghallgatták, kikérdezték, hogy hol dolgozik, és miután kiderült, hogy a Budapesti Maccabi SC sportolójaként kapcsolatban állt Tasnádival, sőt pénzügyi vitáik is voltak, arról faggatták, nem az ő emberei voltak-e a támadók. I. A., mint mondja, ezt a lehetőséget nem tudta kizárni, de mivel támadóját nem látta, nem tudott többet segíteni a nyomozóknak. Az ügy feledésbe merült. Néhány hónappal ezelőtt két nagydarab fiatalember megfenyegette az utcán a barátnőjét. Az ismeretlenek olyan célzásokat tettek, mintha ők Tasnádi emberei lennének, és megbízást hajtanának végre. Bejelentette az esetet a XV. kerületi rendőr-főkapitányságnak, onnan azonban átküldték a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságra, Tasnádi elfogására készülő nyomozókhoz. Ekkor melegítették fel a rendőrök újra a szigetszentmiklósi ügyet, bár I. A.-t nem hallgatták meg. Ignácz Attila elmondása szerint barátja Tasnádi letartóztatásának hírére megkereste őt, és elmondta, hogy korábban valójában ő támadta meg, bosszúból, amiért elszerette a barátnőjét. Azért keltette azt a látszatot, hogy Tasnádi emberei voltak a támadók, mert taudta: Tasnádinak úgyis sok konfliktusa volt a rendőrséggel, eggyel több vagy kevesebb már nem számít. Azt azonban nem szerette volna, hogy miatta csukják le az ismert vállalkozót. I. A. ugyanakkor sem lapunknak adott nyilatkozatában, sem a rendőrök


116

előtt nem kívánta megnevezni verekedő barátját, mivel nem akarja, hogy ennyi évvel az affér után megbüntessék. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság nevének elhallgatását kérő illetékese lapunknak azt nyilatkozta: azért nem hallgatták ki tanúként I. A.-t, mert nem érték el a Tasnádi-ügy vizsgálóját. A rendőrtisztviselő sejteni engedte, hogy I. A-t megfélemlítették, vagy más módon kényszerítették erre a tanúvallomásra. Hétfőn mindezek ellenére jegyzőkönyvbe veszik a vallomását.

(Népszabadság, 1999. szeptember 20.) (Részletek a naplómból, 1999. szeptember 20.) „Végre egy jó hír: állítólag Ignácz tegnap bent járt az ügyészségi nyomozó hivatalban és a megyei ügyészségen is, de sehol sem vették fel vele – a panaszáról vagy mijéről – jegyzőkönyvet. Állítólag szidta a Pest megyei rendőröket, de úgy látszik, már senkit nem érdekel, miket beszél össze-vissza. Nem így a Borosék! Ők ht órán át mosták a fejét – tartsa fent ellenem a vallomását! -, de jegyzőkönyvet ők sem vettek fel. Másnap mégis rögzítették írásban a hülyeségeit. Jegyzőkönyvbe kellett volna vetetni, hogy a rendőrök előtte fél napon át oktatgatták, de ez elmaradt… Nem most jöttem rá, csak újra bebizonyosodott: az Ignácz beszámíthatatlan, a rendőrök rosszindulatúak. Veszélyes keverék…”

A vád tanúja szerint egy barátja látta el a baját, Mert féltékeny volt

„Nem Tasnádi emberei vertek meg” – vallotta Ignácz

„Szerelem-féltésből ütött le saját barátom 1997-ben a Speed diszkóban, nem Tasnádi emberei voltak” – vallotta tegnap Ignácz Attila a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon. Ignácz már pénteken vallomást akart tenni, de akkor a rendőrök nem foglalkoztak vele. Tegnap délután egy órától tett tanúvallomást Ignácz Attila a Tasnádi-ügyben – tudta meg a Blikk rendőrségi forrásból. Ignácz


117

már pénteken jelentkezett a rendőrségen, hogy tisztázza a félreértést, miszerint őt 1997-ben a szigetszentmiklósi Speed diszkóban Tasnádi emberei verték volna meg. A rendőrök azonban nem foglalkoztak vele. Tegnap elmondta kihallgatóinak, hogy 1992-ben volt egy vitája Tasnádi Maccabi Sport Clubjának embereivel, 1997-ben pedig valaki leütötte őt a Speed diszkóban. Először Tasnádi embereire gyanakodott, de később megtudta: jó barátja szerelem-féltésből verte meg. „A kihallgatások sorrendjét és időpontját a rendőrség határozza meg” – mondta Nagy Judit, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság sajtótisztje. – „A vád másik tanújának kihallgatási időpontját sem árulhatom el, hogy Ignácz mit vallott, azt meg főleg nem.”


Szavahihető-e a Tasnádi-ügy tanúja? Maradandó a fejsérülése

Megfenyegették vagy megfizették? – érdeklődtek a Pest megyei nyomozók, miután szeptember közepén ügyvéd jelenlétében felvették Ignácz Attila tanúvallomását. Mint akkor hírül adtuk, a testépítő sportoló önként jelentkezett, hogy a vád tanújából a védelem tanújává fordítsa szekere rúdját. Az azóta megszűnt Maccabi cég tulajdonosával anyagi vitája volt korábban, ezért gondolta két évvel ezelőtt, hogy Tasnádi embere lehetett a támadója, aki – maradandó fejsérülést okozva – a Speed diszkó előtt leütötte. Akkor az ügyet lezárták, ám a nemrég előzetes letartóztatásba helyezett vállalkozót ezzel a bűncselekménnyel ismételten meggyanúsították. I. Attila két hete azt diktálta jegyzőkönyvbe, hogy Tasnádi Péternek még sincs köze a történtekhez. Nőügy volt a háttérben, egy féltékeny barátja támadt rá, aki – állította – nemrég bevallotta ezt neki. Nem fizették le, nem fenyegették meg, állította, a lelkiismerete nem viselné el, ha miatta ártatlanul vádolnák a vállalkozót. S íme az új fordulat: I. Attila a napokban visszavonta legutóbbi vallomását. Az új verzió szerint mégiscsak Tasnádi rendelhette el a két évvel ezelőtti „megleckéztetését”, s csak azért adott elő egy


118

mesét nem rég a nem létező féltékeny barátról, mert a hamis tanúzásra megkérték. Hogy ki, arról hallgatott. Tasnádi ügyvédje nem tudta értelmezni a történteket. Már a féltékeny barátról szóló mese hallatán sem értette – válaszolta kérdésünkre -, hogy miért próbálja kéretlenül védelmezni ügyfelét a sértett sportoló, újabb pálfordulása is rejtély. Netán a Tasnádi-érdekeltségekre vadászó konkurencia vette át a pozsonyi világbajnokságra készülő tanú memóriájának szponzorálását?

(Mai Nap, 1999. október 5.) (Részletek a naplómból, 1999. október 5. Gödöllő) „Befogadáskor, legnagyobb meglepetésemre, megjelent Jungermann Zsuzsa (Ügyvédnő. T.P.) Bár ez nem volt szabályos, két és fél órát beszélgettünk az előállítóban. Elújságolta, hogy visszakaptam a telefonomat és bankkártyámat. Délután jött az orvos és engedélyezte, hogy minden nap fürödhessek, mert amúgy itt csak kétnaponta lehet. Zsuzsa azt is elintézte, hogy minden nap kaphassak meleg ételt, mert a gyomrom már megint kezd kikészülni. Ez a tudat alatti állandó idegeskedés biztos jele. Megdöbbentem, hogy az ügyvédi beszélő milyen primitív, olyan sűrű háló választ el bennünket, hogy szinte át sem lehet látni rajta. Hogyan lehet itt ellenőrzés nélkül levelezni? Az őrök, a parancsnok, egyáltalán: mindenki nagyon szolgálatkész, de a hely szinte elviselhetetlenül szörnyű. A zárka kicsi – kétszemélyes – a falban egyszerű vízcsap, kizárólag hideg vízzel. Cegléd után úgy éreztem, mintha a XV. századba cseppentem volna vissza. Kora este – öt és hat óra között – több, mint egy hónap után a szabad ég alatt sétálhattam. Fantasztikus érzés, de azért elgondolkodtat, hogy már ilyen kicsinységeknek is tudok örülni. Amúgy a WC is förtelmes, nem tudom, hogyan lehet ilyen körülmények között embereket tartani. (Embereket!) Mindegy, ha igaz, holnap találkozhatok végre a kislányommal. Most ebből kell erőt meríteni.”


119

Úgy látszik, Ignácz Attiláttól most már soha életemben nem tudok szabadulni, szellemisége – ha van ilyenje – mindenüvé elkísér. Megint róla fognak hallani:

Ignácz fejbe rúgást helyezett kilátásba egy malajziai versenyen Megfenyegette társait a brutális testépítő

Csaknem tettlegességi fajuló botrány robbant ki a magyar testépítő-válogatottnál a malajziai világbajnokság alatt. A szövetség alelnöke és a csapat vezetője, Pintér Ferenc (47) a Blikknek állítja: az egyik testépítő, Ignácz Attila (33) nyomdafestéket nem tűrő stílusban szidalmazta, sőt meg is fenyegette őt. Megkerestük a rendőrséf által is jól ismert bodybuildert, aki hű maradt önmagához: lapunkat is megfenyegette. Csaknem verekedés tört ki a magyar testépítő-válogatottnál a malajziai világbajnokság ideje alatt. Lapunkat felkereste Pintér Ferenc, a szövetség alelnöke, aki csapatvezetőként volt jelen az eseményen. Ő mesélte el a konfliktus részleteit. - Előzményként tudni kell, hogy Ignácz nem is kvalifikáltatta magát a vb-re, csak az én közbenjárásomra jöhetett ki – meséli Pintér. – Eredményeiről csak annyit: körülbelül 15 éve nyert egy junior ob-t, de azóta számottevő eredménye nem volt. Számomra is meglepetésként hatott, mikor kiderült, hogy Attila nyolcadik helyen végzett a vb-n. A jó eredmény ellenére Ignácz sértettnek érezte magát. A versenyen bíróként is közreműködő Pintér ugyanis állítja: a testépítő az ő nyakába varrta azt, hogy „csupán” a nyolcadik lett és ennek hangot is adott. Nyomdafestéket nem tűrő stílusban fenyegette meg. A Blikk megtudta: Ignácz nem egy kezes bárány. Korábban csoportos garázdaság miatt került a rendőrség látókörébe. Később feljelentést tett Tasnádi Péter vállalkozó ellen, azt állítva, hogy megfenyegette és megverette őt. 1999 szeptemberére azonban megváltoztatta álláspontját. Ignácz akkor azt nyilatkozta a Népszabadságban: szó sincs arról, hogy őt Tasnádi és emberei megverették volna. Őt egy barátja szerelemféltésből verte el. Ma mégis Ignácz


120

a Tasnádi elleni büntetőügy koronatanúja, bár az idézett eset után éppen a rendőrség nyilvánította szava-hihetetlennek. Lapunk természetesen megkereste Ignácz Attila testépítőt is. Ő azonban közölte: egyetlen sort sem szeretne látni ügyéről az újságban. (Blikk, 2000. december 1.)

2.

H. Zoltán sértett és testvére, F. G. Gyuláné a Balatonöszödön általuk üzemeltetett ABC üzlet finanszírozása céljából kölcsönt szerettek volna felvenni. Újsághirdetésben talált közvetítő útján jutottak el Tasnádi Péter I. rendű vádlotthoz, aki hajlandó volt részükre pénzt kölcsönözni. 1992. december 12-én kötött szerződéssel 2.000.000 forint kölcsönt vettek fel Tasnádi Péter I. rendű vádlottól. A szerződés szerint a kölcsön összege 2.300.000 forint, az adósok lejáratkor megfizetik a mindenkori banki kamatnak megfelelő kamatot. A kölcsön fedezetéül a Budapest, XX. Kerület 4437 számú tulajdoni lapon, 174789 helyrajzi számon nyilvántartott, természetben a Budapest, XX. Kerület, Kossuth L. u. alatti ingatlant kínálták fel, melyre Tasnádi Péter I. rendű vádlott egy külön úgynevezett opciós adásvételi szerződést is aláíratott az ingatlan tulajdonosaival, a sértett szüleivel, id. H. Zoltánnal és H. Zoltánné B. Etelkával. A szerződés szerint Tasnádi Péter I. rendű vádlott az ingatlant 3.000.000 forintért megvásárolta id. H. Zoltántól és H-né B. Etelkától, azonban ha a kölcsön visszafizetésre került, az adásvételt érvénytelennek tekintik. H. Zoltán sértett és testvére vállalkozása nem termelt elegendő nyereséget, ezért négyhavi törlesztő részlet – 1.2000.000 forint – kifizetése után a további fizetésre haladékot kértek. Tasnádi Péter I. rendű vádlott az ingatlan-nyilvántartás 1992. május 29-i bejegyzése szerint, megkísérelte a nevére telekkönyveztetni, majd 1992. június 1. napján. A. Tibor és felesége részére értékesíteni az ingatlant. H. Zoltán sértett szülei polgári pert indítottak Tasnádi Péter I. rendű vádlott ellen ingatlanuk visszaszerzése érdekében.


121

A polgári perben, a Fővárosi Bíróság 45. Pf. 26. 913/1995/2. számú, 1995. március 29-én meghozott másodfokú ítélete megállapította, hogy a kölcsön fejében kötött színlelt adásvételi szerződés érvénytelen. A sértett által ki nem fizetett tartozás összege 800.000 forint volt. A Budapesten zajló bírósági tárgyaláson – pontosan meg nem állapítható helyen és körülmények között – Tasnádi Péter I. rendű vádlott megfenyegette H. Zoltánt, hogy ezért meg fog halni. Ezt követően H. Zoltán sértettet és testvérét többször, telefonon keresték ismeretlen személyek Tasnádi Péter I. rendű vádlott nevében, s közölték vele, hogy „baj lesz belőle, ha nem rendezi a tartozását.” H. Zoltán sértett elmondta munkatársainak, hogy tartozása miatt zaklatják őt Tasnádi Péter I. rendű vádlott emberei, és emiatt megkérte a munkatársait, ha keresnék, tagadják le őt. H.Zoltán sértett 1997 év során a Balatonboglár Erzsébet u. (…) szám alatt található vendéglőben dolgozott felszolgálóként. 1997. április 24-én is az étteremben dolgozott, K. Róbert szakáccsal, illetve az esti órákban megérkezett I. János, az étterem tulajdonosa is. A sértett a nap folyamán ismeretlen személytől telefonüzenetet kapott, hogy tartozásának rendezése ügyében Tasnádi Péter I. rendű vádlott emberei fel fogják őt keresni. Nem sokkal ezt követően 21 óra körüli időpontban a II. rendű Sz. Lajos, a III. rendű P. Csaba és a IV. rendű L. Attila vádlottak megjelentek az étteremben. A vádlottak a pultnál foglaltak helyet és beszélgetésbe elegyedtek a pulton belül tartózkodó H. Zoltán sértettel, illetve I. Jánossal. A beszélgetés lényege az volt, hogy a környéken vállaltak munkát, ott laknak az utcában és rendszeresen szeretnének a vendéglőben ebédelni. K. Róbert ekkor a helyiségen kívül dohányzásra kijelölt részben tartózkodott, ahonnan a pultot, és a vendéglő bejárati részét látta. I. János kis idő múlva a pultból eltávozott és az éttermi részben, a pultnak háttal foglalt helyet. A vádlottak ekkor arra kérték H. Zoltán sértettet, hogy jöjjön ki a pult mögül, mert úgy tudna nekik segíteni. Miután a sértett ezen kérésüket elutasította, P. Csaba III. rendű vádlott I. János után indult az éttermi részbe, míg a II. rendű Sz. Lajos és a IV. rendű L. Attila


122

vádlottak a pult két végén lévő bejárón keresztül a pult mögé lépett. L. Attila IV. rendű vádlott H. Zoltán sértettet hátulról átkarolta és lefogta, míg az igen erős testfelépítésű Sz. Lajos II. rendű vádlott legalább egy ízben – pontosan meg nem állapítható erővel – fejbe rúgta, majd ököllel, legalább egy ízben a fején megütötte a sértettet, aki ennek hatására eszméletét elveszítve a pult mögött a padlóra zuhant. I. János a pult felől hallott dulakodási zajra és sértett jajkiáltására a sértett segítségére akart sietni, azonban az időközben mögé lépett P. Csaba III. rendű vádlott visszatartotta azzal, hogy: „Ne avatkozz bele, ez az ember ártott valakinek, megérdemli a sorsát!” Eközben P. Csaba III. rendű vádlott ruhája zsebébe nyúlt, mintha onnan elő akarna venni valamit. A pult mögötti bántalmazást látta K. Róbert, aki a cselekmény, illetve a vádlottak magatartása miatti félelmében a konyhába menekült. Kis idővel később, amikor a konyhából előmerészkedett, a vádlottak már nem tartózkodtak a helyiségben. H. Zoltán sértett pedig a pulton belül a földön feküdt hörögve. A kiérkezett orvos csak a halál beálltát tudta megállapítani. Az igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint a sértett bántalmazásának eredményeképpen az agynak a koponyaüregben olyan mértékű elmozdulása következett be, mely a verőérfal-repedéshez, és az ennek nyomán kialakuló halálos következményű vérzéshez vezetett. A vérzés heveny lágyagyburok alatti vérömlenyt eredményezett, mely heveny koponyaűri nyomásfokozódás következtében kialakult heveny keringési és légzési elégtelenség miatt a sértett halálát okozta. A sértett fején és végtagjain, illetve a mellkasán 12 külsérelmi nyom – bevérzés, hámkarcolások, bőrelszíneződések, hámfosztások és vérömlenyek – voltak még találhatók, melyek a bántalmazással hozhatók összefüggésbe. A cselekményt követő időszakban – közelebbről meg nem határozható időpontokban – mind K. Róbert, mind pedig I. János kapott fenyegető tartalmú telefonhívásokat. K. Róbertnek az ismeretlen telefonálók azt mondták, ha nem vonja vissza a vallomását, őt is, és családját is elássák. I. Jánosnak telefonon azt üzenték az ismeretlen személyek, hogy „fogja be a száját, mert


123

különben az egész családját kinyírják, nekik semmi bajuk sincs, ők már jól vannak”. Később a tanú szüleit is felhívták az ismeretlenek, akiket felrobbantással fenyegettek. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság által lefolytatott nyomozás során Sz. Lajos II. rendű vádlott lakásán tartott házkutatás alkalmával megtaláltak egy a vádlott által írt feljegyzést, rajta I. Róbert és I. János név, lakcím és telefonszám adataival. A cselekményt követően a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság az elkövetők közül egyedül P. Csaba III. rendű vádlott ellen indított büntetőeljárást. Az eljárás során bizonyítékok alapján a Fonyódi Városi Bíróság P. Csaba III: rendű vádlott ellen indítottat a bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt ellene emelt vád alól 1997. december hó 4. napján meghozott B. 280/197/2. számú ítéletével felmentette. Az ítéletet a Somogy Megyei Bíróság 1.Bf. 46/1998/2. számú végzésével 1998. március 4. napján helybenhagyta. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság előtt folyamatban volt ügyben beszerzett újabb bizonyítékok alapján P. Csaba III. rendű vádlottal szemben a nyomozó hatóság perújítási nyomozást folytatott le és vonatkozásában az iratokat megküldte a Somogy Megyei Főügyészségnek perújítás kezdeményezése céljából.”

Nem tudom, mennyire nyomon követhető, miről is van szó, mindenesetre összefoglalom. Annál is inkább, mert ez a vádpont volt az, amelyet magamban – ha szabad így fogalmaznom: lelkileg is – komolyan vettem. Meghalt egy ember! Kölcsönadtam H.-éknek, de – sajnos – nem tudtak időben törleszteni. A hitel fedezetéül a H. család a házát ajánlotta fel, amit – nem ismervén a vonatkozó jogszabályokat – elfogadtam. Amikor aztán a bíróság színlelt szerződésnek minősítette, elálltam az ügylettől. Sőt – és talán ez a legfontosabb – elhatároztam, hogy sem ezzel az üggyel, sem más hasonlókkal nem foglalkozom személyesen. Teljes egészében átadtam az intézkedés minden terhét és felelősségét ügyvédemnek és barátomnak, dr. Bíró Lászlónak. Két olyan mozzanata van a H.-ügynek, amelyre feltétlenül ki kell térnem.


124

Az egyik: ifj. H. Zoltán sajnálatos halálának pillanatában már tényleg semmi, de semmi közünk nem volt egymáshoz. Részint, mert az ominózus 2 millióból egymillió-kétszázezret már megkaptam, részint pedig a fennmaradó 800.000 a kérdéses időpontban ügyvédi letétben volt. Ifj. H. Zoltánnak az összeg sorsát illetően semmilyen befolyása nem volt, tudtam, hogy előbb-utóbb megkapom. Magyarán ifj. H. Zoltánt nem volt okom sem fenyegetni, sem megveretni, már nem tartozott. A másik: a történteket a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálta, és – ahogyan azt olvashatták – az eljárást megszüntette. Csakhogy akkoriban még a nevem sem merült fel semmilyen formában! Egészen addig, amíg – a jól bevált módszert követve – a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság illetékesei (?) elő nem kotorták az ügyet. Mindazonáltal – ezt talán mondanom sem kell – nagyon sajnálom ifj. HZ. Zoltánt, de a halálához semmi közöm! Azért egyszer elmegyek a sírjához, teszek rá egy szál virágot. Ha már egyszer a sors – meg a rendőrség! – a mennyországban is egymás mellé rendelt bennünket…

3.

Dr. V. Sándor sértett ügyvédként egy ingatlanügy kapcsán 1999. február 12. napján ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Budapesti VI-VII. kerületi Rendőr-főkapitányságon, csalás bűntette miatt. 1999. március 12-én ismételt beadvánnyal fordult a nyomozó hatósághoz, mivel megtudta, hogy az ügyben ellenérdekű fél a Tasnádi Péter I. rendű vádlott érdekeltségébe tartozó Mesterdetektív Kft-hez fordult követelése behajtása érdekében. A sértett 1999. március 15-én 13 óra körüli időben a budapesti VII. kerületben, Dohány utcai zsinagóga előtt egy rendezvényen találkozott Tasnádi Péter I. rendű vádlottal és embereivel. A sértett és a környezetében lévő személyek rosszallásukat fejezték ki, hogy – az általuk névről ismert és rosszhírűnek tartott – Tasnádi Péter I. rendű vádlott és emberei is jelen vannak a rendezvényen, mire a vádlott és társaság a következőt mondta dr. V. Sándor sértettnek: „Mi a faszt akarsz, te krumpliorrú, te köcsög, te buzi, miattad vagyok itt, hogy megvédjelek…”


125

Tasnádi Péter I. rendű vádlott emberei a sértettet körbe vették, szidni és köpködni kezdték. A sértett nagyon megrémült segítséget nem mert hívni. Ekkor Tasnádi Péter I. rendű vádlott kíséretében lévő egyik ismeretlen személy bal combjába térdelt a sértettnek, majd otthagyták. Néhány nappal később, 1999. március 20-án kora délután, dr. V. Sándor sértett, P. Rudolf és K. L. Ákos ismerőseivel a budapesti VII. kerületi, Klauzál téren lévő Kádár vendéglőbe ment ebédelni. A vendéglőben odament H. Péter és D. György ismerősei asztalához, ott leült, amikor Tasnádi Péter I. rendű vádlott, a társaságában levő testőrkülsejű ismeretlen személyekkel odament hozzá, és a következőt közölte vele: „Gyere ki, te krumpliorrú, szétverem a fejedet! Jobban jársz, ha velem jössz ki, mintha az embereimmel! Tudom, hogy ki vagy, ismerem az összes címedet, és hogy magas beosztású zsaru voltál.” A sértett a fenyegetésre nem reagált, mire az I. rendű Tasnádi Péter vádlott társaságával az étterem távolabbi részébe vonult. Dr. V. Sándor sértett a későbbiekben átült P. Rudolf és K. L. Ákos asztalához ebédelni, majd ebédjük végeztével együtt távoztak. A sértett ekkor látta, hogy az I. rendű Tasnádi Péter vádlott mobiltelefonján valakinek telefonál. Dr. V. Sándor sértett a vendéglőből P. Rudolf és K. L. Ákos társaságában ment ki, akik beültek az autóba és a sértett is készült beszállni. Ekkor hozzálépett a rá várakozó Sz. Lajos II. rendű vádlott és ököllel fején ütötte, illetve lábával a testén rugdosni kezdte, majd mikor elesett, a földön fekvő, összegörnyedt sértettet tovább rugdosta. A sértett társaságában lévő P. Rudolf rákiabált a vádlottra, hogy hagyja már abba, de közbelépni nem mert, a vádlott agresszív magatartása és erőteljes testfelépítése miatt. A bántalmazás következtében a sértett jobb kéz csuklója az orsócsont területében eltörött. A sérülés gyógytartama 8 napon túli, a tényleges gyógytartam 6-8 hétre tehető.


126

Azok is hívhatják a zöldszámot, akik kiállnak A gyanúsított mellett

Nyugalmazott rendőrségi jogász vallott Tasnádi ellen

A Tasnádi Péter ellen valló egyik tanú korábban a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság jogásza volt, tudta meg a Blikk. V. Sándor idén tavasszal a zsinagógánál egy ünnepségen, majd két nap múlva a Kádár étteremben szólalkozott össze a vállalkozóval. Amikor kiment az autójához, valakik megverték. Tasnádi jobban viseli a rabságot, mint 1992-ben. A rendőrség zöldszámára, a „Tasnádi-vonalra” folyamatosan érkeznek a bejelentések. A zsaruk ígérik, minden tanút megvédenek. Tasnádi Péter idén tavasszal a zsinagógánál egy ünnepségem embereivel együtt jelent meg – tudta meg a Blikk. Ott találkozott dr. V. Sándor ügyvéddel, aki korábban a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság jogtanácsosa volt. Az ügyvéd odaszólt a vállalkozónak: „Nem kellenek ide testőrök!” Rövid szóváltás után az ünnepség rendben lezajlott. Két nap múlva a Klauzál téri Kádár étteremben ismét összefutottak. Akkor Tasnádi csak annyit szólt az ismét reklamáló ügyvédnek: „Ne szórakozz velem!” Amikor V. Sándor kiment az autójához, valakik megverték, eltört a keze is. Az ügyvéd jelenleg a Tasnádi és társai ellen folyó büntetőeljárás egyik tanúja. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon a vizsgálat részleteiről a nyomozás érdekeire hivatkozva nem adnak felvilágosítást. „A csütörtöktől működő 06-80-201-243-as ingyen hívható zöldszámra máris számos értékelhető bejelentés érkezett a gyanúsítottakra vonatkozóan” – mondta Nagy Judit sajtótiszt. – A tanúvédelemről szóló törvény adta lehetőségek értelmében mindent megteszünk, hogy a bejelentőket megvédjük.” „Tegnap végre találkozhattam Péterrel” – mondta Tasnádi Judit. „Sokkal jobban van, mint 1992-ben. Nyugodt, mivel nem sértett törvényt. Ha valóban elkövette volna azt, amivel gyanúsítják, miért akart volna gyereket, miért építkezne Budapesten, miért jött volna vissza Magyarországra? A rendőrség kéthetente fél óra beszélőt engedélyezett számomra. Hamarosan megszületi a kislányunk, így nem tudom, mikor látom őt ismét. Bízom benne,


127

hogy a rendőrségi zöldszámon azok is jelentkeznek, akikkel a férjem jót tett, akik szeretik és kiállnak mellette.”

(Blikk, 1999. szeptember 12.) (Részlet a naplómból, 1999. szeptember 11-12.) „Izgatottan, mégis örömmel várom a tíz órát, Frőlich Robi ugyanis ekkorra ígérte, hogy meglátogat. Pontosan érkezett, méghozzá tábornoki egyenruhában. Mindenki el volt ájulva. Robi Kunos Péter üdvözletét hozta, ami nagyon jól esett. Később Bíró Laci jött be, sok érdekes dolgot mondott, szerinte nagyon jól állunk. Csak azt nem értem, hogy akkor mit keresek itt. Lőrinc ma reggel megérkezett Amerikából, mindenki sokat vár tőle, de szerintem – amilyen szemetek – lehet, hogy meg sem hallgatják. (Jól sejtettem. T.P.) Új fejlemény, hogy tizenhatodika és huszonegyedike között tanúkihallgatások lesznek. Hogy kiket hallgatnak meg és milyenügyekben arról senkinek fogalma sincs. Judit azt üzente, hogy az egyik újságírónak új információi vannak a rendőrségtől, állítólag nem kedvezőek. El sem tudom képzelni, hogy mi lehet még ennél is rosszabb? Kiderült: a rendőrség a tanúvédelmi programot is beveti ellenem. Ez már tényleg fantasztikus regénybe illik. Azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy vannak olyanok, akik képesek új személyazonossággal eltűnni a nagyvilágban, csak azért, hogy előlem elmeneküljenek. Tényleg képtelen vagyok felfogni, hogyan lehet ekkora ökörséget – szemétséget? – kitalálni.” Egyébként a fentebb idézett újságcikkben nem véletlenül maradt az a már unalomig citált zöldszámra és – különösen – a Judit látogatására vonatkozó rész. Ez tetszik, gondolom önöknek is, mármint, hogy a zöldszámon – amelyet kizárólag azért létesítettek, hogy engem tönkretegyenek -, azok is jelentkezhetnek, akik mellettem akarják letenni a voksot. Érthető? El nem követett bűncselekmények szemtanúi is elmondhatták volna: kérem én ott voltam, amikor Tasnádi nem csinált semmit. Vagy elmondhatták volna – teszem azt -, hogy én mennyire rendes vagyok, amikor alszom, egyáltalán nem szoktam bűncselekményeket elkövetni.


128

Nem tudom melyik rendőrnek jutott eszébe a zöldszám kapcsán magyarázkodni, mindenesetre kínjában tehette szegény. Bizonyára érezte, hogy nem csak a lóláb lóg ki, hanem az egész ló! Ami a nyugalmamat illeti, Judit igazat beszélt, hiszen az ilyenkor „szokásos” bosszúságon kívül tényleg nem éreztem különösebb feszültséget. Különösen akkor, amikor – rögtön az első éjszaka – elmondták, mivel – milyen bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak. Csupa pitiáner, mi több régen lezárt ügy. Másodszor is annyira naiv voltam, hogy azt gondoltam,: órákon belül szabad leszek! Aztán – amint egy kicsit mélyebben átgondoltam a helyz6etemet – már ezt írtam a naplómba: „Az őrséget megháromszorozták, amikor kimegyek, minden alkalommal meztelenre vetkőztetnek. Úgy látszik, nagyon sokat gondolnak rólam. Az összes napilapban, rádió- és televízióállomáson folyamatosan rólam írnak, beszélnek. Úgy érzem, visszafordult az idő hét évvel ezelőttre.” Azt hiszem, ebben a néhány mondatban már minden benne van. Tényleg visszafordult – vagy, hogy egy klasszikus szavaival éljek: kizökkent – az idő. Egyfelől, réges-régi ügyeket ráncigáltak elő, másfelől pedig ugyanolyan nagy felhajtással, látványos külsőségek között csináltak mindent, mint 1992-ben.” A naplórészlet 1999. szeptember 8-i keltezésű, akkor még nem tudhattam, hogy ez 32 hónapig tart majd… De térjünk vissza a vádirathoz: (A 4-es és 5-ös vádpontok engem közvetlenül nem érintenek.)

6.

B. Lajos sértett 1997. év folyamán ismerkedett meg Tasnádi Edmonddal, az I. rendű Tasnádi Péter fiával. Tasnádi Edmond megbízta B. Lajos sértettet bárjának padlószőnyegezésével, amit a sértett elvégzett, s ezt követően jó viszony alakult ki közöttük. Úgy döntöttek, hogy közösen végeznek üzleti


129

tevékenységet. Ez a tevékenység műszaki cikkek, illetve egyéb dolgok adás-vétele, illetve egy alkalommal pénzkölcsönzés volt – szerény haszon mellett. Az anyagi fedezetet Tasnádi Edmond adta, B. Lajos sértett pedig az értékesítést végezte, a hasznon megosztoztak. A közös üzleti tevékenységről szerződést, vagy okiratot nem készítettek. Tasnádi Edmond a körülbelül egy év időtartamú üzleti kapcsolatuk során mintegy 800 ezer – 1 millió forintot adott a sértettnek. 1998. év első felében egy alkalommal B. Lajos egy ismerősének kért 300 ezer forint pénzkölcsönt Tasnádi Edmondtól, melynek biztosítékául egy Hyundai személygépkocsit adott át, melyet Tasnádi Edmond lakásához vittek. Ezt követően Tasnádi Edmond egy Audi 80-as típusú személygépkocsi értékesítésével bízta meg a sértettet. A személygépkocsit javítani kellett, melynek során kiderült, hogy a gépkocsi alvázszáma manipulált. Ezt B. Lajos sértett közölte Tasnádi Tamással, aki kérte, hogy ennek ellenére próbálja meg azt a sértett értékesíteni. Az értékesítés nem sikerült, a gépkocsi a sértettnél maradt. 1998. év első felében Tasnádi Péter I. rendű vádlott tudomására jutott fia és B. Lajos sértett közötti üzleti viszony, és mivel elégedetlen volt annak jövedelmezőségével, telefonon felhívta a sértettet, és közölte vele, hogy a jövőben csak az ő hozzájárulásával bonyolíthatnak le üzleteket, illetve közölte azt is, hogy a sértett rendezze a korábbi üzleti tevékenység során elmaradt hasznot és fizessen részére 3 millió forintot. B. Lajos sértett Tasnádi Péter I. rendű vádlott felhívásának nem tett eleget, és igyekezett elkerülni a további kapcsolatot a Tasnádi családdal. 1998 nyarán, közelebbről meg nem határozható napon, a késő esti órákban, B. Lajos sértett a Budapest V. kerületben található Mariott szállónál várta barátnőjét egy kétajtós Fiat Punto típusú személygépkocsiban, amikor megállt mögötte egy személyautó, melyből Tasnádi Edmond és L. Attila IV. rendű vádlott szállt ki, odafutottak az autóhoz, melyben a sértett ült. A gépkocsi ajtaját két oldalról kinyitották, a sértettet a hátsó ülésre tuszkolták, miközben L. Attila IV. rendű vádlott arcán ököllel megütötte. A vezetőülésbe Tasnádi Edmond ült, míg L. Attila IV. rendű vádlott


130

a sértett mellé ült a hátsó ülésre. A sértettet akarata ellenére a Budapest VIII. kerület, Kőbányai úton található józsefvárosi piac területére vitték az I. rendű Tasnádi Péter vádlottal szemben fennálló „tartozása” miatt. A piac területén lévő – az őrszemélyzet elhelyezésére szolgáló – fémkonténer épületbe vitték. Ekkor a már itt tartózkodó Sz. Lajos II. rendű, valamint L. Attila IV. rendű vádlottak ököllel, valamint vascsővel fején és testén ütni, illetve földre került sértettet lábbal rúgni kezdték, valamint a szekrényajtót fejéhez csapkodták. A huzamosabb ideig tartó bántalmazás idején, a fenti helyen tartózkodott P. Csaba III. rendű vádlott Tasnádi Edmond és a nyomozás során ismeretlenül maradt más személyek is, akik valamennyien közölték B. Lajos sértettel, hogy fizetnie kell a Tasnádi Edmonddal, illetve Tasnádi Péter I. rendű vádlottal szemben fennálló „tartozás” miatt. Azzal is fenyegették a sértettet, hogy nem csak őt, hanem a családját is baj éri, ha nem rendezi tartozását. A sértetnek telefonon beszélnie kellett Tasnádi Péter I. rendű vádlottal, aki figyelmeztette, hogy mindenképpen fizetnie kell, ha nem akarja, hogy ez az eset még párszor megismétlődjön vele. A bántalmazás ideje alatt telefonon a helyszínre hívták az „Arab Ali” néven ismert – a nyomozás során ismeretlenül maradt – személyt. A vádlottak tudták, hogy neki 600.000 forinttal tartozik a sértett, és azért hívták oda, hogy a sértett ennek visszafizetését is rendezze. Amikor „Arab Ali” a helyszínre érkezve megpillantotta az összevert sértettet, tartozásának behajtásától elállt, és ismerőse -, hogy segítsen a sértettnek. L. Csaba a telefonhívásra ígéretet tett, hogy B. Lajos tartozásai rendezésre kerülnek, majd B. Lászlóval elment a vádlottak által megadott helyre, a Budapest V. kerületben lévő Galaxia bárhoz, ahova Tasnádi Edmond, Sz. Lajos II. rendű és P. Csaba III. rendű vádlott, valamint a velük lévő további 2-3 ismeretlen személy már korábban elvitte a sértettet. Ekkor L. Csaba részére átadták a sértettet. Ezt követően körülbelül 1 hónappal Tasnádi Péter I. rendű vádlott telefonon kereste B. Lajos sértettet és megállapodtak, hogy az Örs vezér téren lévő Shell kútnál találkoznak.


131

A találkozóra Sz. Lajos II. rendű és L. Attila IV. rendű vádlottak érkeztek, akik a sértettet a budapesti VII. kerületi, Rákóczi u. (…) sz. alatti irodahelyiségbe vitték, ahol Tasnádi Péter I. rendű vádlott közölte vele, hogy tartozása már 10.000.000 forint, és igyekezzen a törlesztéssel. A sértettet a beszélgetés során a jelenlévők különböző módon fenyegették, többek között azzal is, hogy kinyomják a szemét. Ennek hatására a nála lévő, de nem a saját tulajdonát képező 1.500 DM-t (196.500 forint) átadta Tasnádi Péter I. rendű vádlottnak. A sértett még egy alkalommal adott pénzt Tasnádi Péter I. rendű vádlott részére. A Budapesti Stadion Szállónál közelebbről meg nem határozható időpontban találkozott Sz. Lajos II. rendű és P. Csaba III. rendű vádlottakkal, akik a sértettől 300.000 forintot vettek át a Tasnádi Péter I. rendű vádlott felé fennálló „tartozás” ellenében. Ekkor ismételten megfenyegették, hogy igyekezzen a törlesztéssel, mert ha késlekedik, akkor annak súlyos következményei lesznek, melyért már előre sajnálják őt. B. Lajos sértett a cselekmény során elszenvedett sérüléseiről orvosi látleletet nem vetetett fel. Az általa felkeresett – az eljárás során ismeretlenül maradt – orvos csuklótörést, három bordatörést, orrcsonttörést, valamint különféle zúzódásokat állapított meg. Tasnádi Edmond jelenleg külföldön tartózkodik, ellene a Pest Megyei Bíróság 7. B. 748/2000/9. számon 2000. október hó 10. napján elfogatóparancsot adott ki.

Ebben a vádpontban Teljesedik ki számomra az ügy kettőssége. Egyfelől, lehet legyinteni rá, hiszen egy szó sem igaz az egészből (Csak egy példa az ellentmondások sorából. Ha B. Lajost a józsefvárosi piacra vitettem, hogy ott megverjék – a „tartozás” behajtása okán –á, miért hívnak a helyszínre még egy hitelezőt, a titokzatos Arab Alit? Hogy nekem még kevesebb esélyem legyen megkapnom a pénzemet?) Másfelől pedig, ebben az ügyben – legalábbis papíron! – szerepelnek a fiaim. Akik ugye – ahogyan azt olvashatták – felnéznek rám. Íme, ország-világ, nézd meg és szörnyülködj: Tasnádi bűnözésre tanítja a fiait! Ez van ebben a vádpontban és az ügyész pontosan tudta,


132

hogy az elevenemre tapint. Ezt nem kellett – szabadott – volna megtennie. Aztán meg szögezzünk már le valamit, csak a félreértések elkerülése végett: B. Lajos bűnöző, közelebbről: többszörösen büntetett előéletű, alvilági figura. Vallomásában nem tudta megmondani, pontosan kik, mikor, miért verték meg. Még az évszámra sem emlékszik! A rendőrség mindig akkor találta meg, amikor jónak látta, mert egyébként úgy eltűnt, mint a kámfor. Egyszerűen nem látom be, miért hisznek inkább – mondjuk a nyomozók – B. Lajosnak, mint nekem? Ez számomra egyszerűen felfoghatatlan…

(A 7-es vádpont ugyancsak nem érint)

8.

A nyomozó hatóság 1999. szeptember 6-án házkutatást tartott a fegyvertartási engedéllyel nem rendelkező Tasnádi Péter I. r. vádlott bejelentett lakcímén a budapesti II. kerületi, Torockó u. (…) szám alatt, ahol lefoglalásra került 1 darab Kora Brno típusú forgópisztoly és a hozzá való 92 darab lőszer. Az igazságügyi fegyverszakértő véleménye megállapította, hogy a lefoglalt Flobert űrméretű forgópisztolyt házilagosan átalakították abból a célból, hogy a lövés energiáját megnöveljék. Az átalakítás eredményeképpen a szerint a fegyver és lőszerek működőképesek, az emberi élet kioltására alkalmasak, azok a 115/1991. (XI.10.) Korm. Rendelet alapján lőfegyvernek, illetve lőszernek minősülnek.

A további vádpontok (9-15) gazdasági bűncselekményeket taglaltak. Nagy megrökönyödéssel fogadta mindenki, amikor azt mondtam erről, hogy nem értek az üzlethez. Tényleg így van, legalábbis ami pénzkeresés adminisztratív részét illeti. A papírmunka végzésére szakértőket, méghozzá kiváló szakértőket alkalmaztam! Ezért nem tudom pontosan, hogy mennyit kerestem, mennyi közterhet és egyebeket fizettek a cégeim. (Egyébként sokat!) Egyet azonban tudok Az irodában állandóan ott ültek az ellenőrök. Reggeltől estig, heteken, hónapokon át. Ha ezek után valami pénzügyi


133

hibát – nem bűncselekményt! – követtem el, akkor az elsősorban z ő lelkükön szárad. Miből keveredett nagy hirtelen 550 millió forintos adócsalás, ha a revizorok egymásnak adták a kilincset a cégeimnél? Miért nem tapasztaltak semmilyen visszaélést éveken át? Költői kérdések… Már most a tárgyalás végére az 550 milliós adócsalásból a tárgyalás végére 1,5 milliós adóhátralék lett, ez viszont nem bűncselekmény. Ennek kapcsán ki kell térnem egy mozzanatra, amely rávilágít az egész nyomozás – finoman fogalmazva – visszásságaira. Azt a bizonyos 350 milliót egy olyan „szakértő” állapította meg, aki – nyugdíjas kora ellenére – sem előtte sem utána nem végzett ilyen jellegű munkát, ellenben a nyomozásban résztvevő egyik rendőrnő barátnője. Ez a hölgy mindössze néhány nap alatt olvasott és látott át majdnem egy mázsányi dokumentumot, mondom, annak ellenére, hogy kevés gyakorlata lehetett az ilyesmiben. A 1,5 milliós hátralékot az ország egyik legjobb szakembere állapította meg – 120 napos vizsgálódást követően… Önök szerint – így, első ránézésre – melyikük a hitelesebb? Megint csak egy olyan költői kérdés, amelyet a rendőrségnek kellene megválaszolnia. Mondom, a gazdasági ügyekre nem akarok sok szót vesztegetni, részint mert én magam sem értem azokat pontosan, részint mert túlságosan is bonyodalmasak ahhoz, hogy untassak bárkit is. Annyit azért tudok és látok, hogy – teszem azt – a „pénzmosás” vádját csak menet közben, jobb híján kotorták elő a nyomozás irányítói, de jó barátomat és üzlettársamat azért sikerült belekeverniük. Dr. Márai Péter – VI. r. vádlott – az ellenem folytatott hajtóvadászat áldozata! Egyszer valakinek ezzel is el kell számolnia, ha már a lelkiismerete nem szólalt és szólal meg. Dr. Márai Péter elmúlt 60 esztendős. Soha semmilyen gondja nem akadt a hatóságokkal, még a piros lámpánál sem ment át. Csak akkor vált belőle „utolsó gazember”, amikor kiderült, hogy az én üzlettársam. Miért, kérdem én, miért?

Tasnádi-ügy: újabb gyanúk Tasnádi Péterrel újabb gyanúsításokat közöltek a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság (PMRFK) illetékesei. A még tartó nyomozás


134

szerint már bűnszervezet tagjaként elkövetett „pénzmosással”, valamint bűnszervezet létrehozás-irányítása bűntettének elkövetésével is gyanúsítják. A Tasnádi-ügyben egyébként befejeződött a majd egy hétig tartó iratismertetés, és hamarosan vádemelési javaslattal továbbküldik az anyagot az ügyészségre. Tasnádit tavaly szeptember óta tartják fogva.

(Mai Nap. 2000. november 2.) Nem mellékes a dátum: 2000. november 2. Több mint egy évvel a letartóztatásom után! (Részletek a naplómból, 2000. november 2.) „Szörnyű éjszakám volt, altatókkal is csak 2-3 órát aludtam. A hírekben tegnap este óta folyamatosan sokkolják a közvéleményt (meg engem is), hogy most már bűnszervezet létrehozásával és pénzmosással is vádolnak. Márpedig, ha ez bebizonyosodna, akkor akár 25 év börtönre is ítélhetnek. Meg vagyok döbbenve – pedig már igazán megszokhattam volna -, hogy milyen hatalmas ügyet kreáltal a rendőrök a semmi kis gyanúsításból. Közölték azt is, hogy Magyarországon ilyen jellegű bűncselekményekkel még senkit sem vádoltak meg, én vagyok az első. Folyamatosan izzadok, kiver a víz, annak ellenére, hogy tudom: ez lehetetlen. Erősnek kell lenni, de vajon meddig lehet bírni ekkora nyomást? Lassacskán kezdek megnyugodni, beszéltem Judittal és az ügyvédekkel, már nem vagyok olyan zaklatott. Egy órát edzettem, fizikailag egészen jó erőben vagyok. Délben nem mentem ki sétálni, mert folyamatosan zuhog az eső. Ez még csak fokozza a depressziómat, pedig nagyon igyekszem küzdeni ellene. Ettenetesen érzem magam, pedig este még egyszer telefonáltam Juditnak, aki igyekezett megnyugtatni. Este Bíró Laci nyilatkozott az RTL Klub csatornán. A riporter most már „csak” 12 évet emlegetett – mi az neki? -, de ez is badarság. Vagy ha igaz, akkor nem hiszem, hogy kibírom.” És most olvassuk a Mai Nap írását.


135

Újabb Tasnádi-ügy kezdődik?

A német hatóságok a dr. Márai-Tasnádi páros gazdasági érdekeltségeinek feltérképezése közben bukkantak rá az adócsalás és pénzmosás gyanúját megalapozó bizonyítékokra. Feltételezéseik szerint Márai németországi vállalkozásaiban esetleg magyarországi bűncselekményekből származó pénzt mostak tisztára. Rendőrségi forrásaink szerint a dr. Márai ellen indított nyomozás már nem befolyásolhatja Tasnádi perét. Névtelenséget kérő informátoraink szerint azonban egy újabb ügysorozatot indíthat el vele szemben. Tasnádi Pétert még 1999. szeptember 6-án a ferihegyi repülőtéren vették őrizetbe, amikor társaival együtt egy sportrendezvényről hazaérkezett. Az első hivatalos közleményekben Tasnádit még csak egyrendbeli halált okozó testi sértéssel és kétrendbeli súlyos testi sértéssel gyanúsították, mely bűncselekményeket felbujtóként követett el. Az ügyben eljáró Pest Megyei Rendőr-főkapitányság ingyen hívható zöldszámot nyitott azok számára, akik sérelmére Tasnádi (vagy emberei) korábban különböző erőszakos bűncselekményeket követtek el, de nem mertek a rendőrséghez fordulni, amíg a vállalkozó szabadlábon volt. Később a „vádak” kiegészültek különböző gazdasági bűncselekményekkel, majd közvetlenül a nyomozás befejezése előtt már bűnszervezet létrehozásával és irányításával is meggyanúsították Tasnádit. Tasnádi és védői kezdettől a vállalkozó ártatlanságát hangoztatták, és azt, hogy a nyomozást Pintér Sándor belügyminiszter nyomására rendelték el a vállalkozó ellen. Pintér, Tasnádi interpretációja szerint így akarta megbosszulni egy korábbi üzleti vitájukat. Később, a bíróság előtt egy volt KGB-s ügynökre hivatkozva azt is állította, hogy a belügyminiszter bérgyilkosokkal akarta megöletni őt. Az ügyészség valamennyi állítását kivizsgálta, és az esetek döntő többségében megalapozottság hiányában megtagadta a nyomozást. (Egy ügyben még nem fejeződött be a feljelentés-kiegészítés.) Információink szerint Tasnádi igen nehéz helyzetben van, még akkor is, ha ő maga és védői az eljárás közben többször emlékeztették az eljáró hatóságok képviselőit: 1992-ben, amikor a


136

mostanihoz hasonlóan, ugyancsak a szervezett bűnözésben játszott állítólagos vezető szerepéért indítottak eljárást ellene, a vádak többsége nem állt meg a bíróság előtt. A kölni ügyészség és az ORFK legújabb együttműködése mindenesetre azt sejteti, hogy a folyamatban lévő bírósági per ellenére, a hatóságok sem tekintik még befejezettnek a Tasnádi elleni eljárásukat.

(Népszabadság, 2002. február 14.) Hadd fűzzek röviden néhány szót a fentebb kiemelt szövegrészekhez. Egy: Pintér Sándorról és az ellenem készülődő – állítólagos! – merényletről még lesz szó. Kettő: a német és a magyar hatóságok közötti együttműködés valójában azt jelzi és jelenti, hogy ez utóbbiak nem adták fel. Mindenáron elő kellett kaparni ellenem valamit! De nézzük tovább a korabeli sajtót:

Miért tartóztatták le Tasnádi Péter pénzügyminiszterét

Két évig tartó, nyílt és titkos eszközökkel folytatott magyarországi nyomozás előzte meg a kölni ügyészségen dr. Márai Péter ellen indított büntetőeljárást. Márait az ORFK szervezett bűnözés elleni igazgatóság nyomozói a két és fél éve előzetes letartóztatásban levő, és tavaly tavasszal, maffiavádakkal perbe fogott Tasnádi Péter „pénzügyminiszterének” tekinti; ő a Tasnádi-per hatod-rendű vádlottja. Azt állítják, nyomozati adatok szerint Márai, illetve az érdekeltségébe tartozó németországi fióktelepekkel rendelkező vállalkozások központi szerepet játszottak az elmúlt években Tasnádi törvénytelen üzletekből származó bevételeinek tisztára mosásában. Márait – a korábbi híradásokkal ellentétben – nem tavaly decemberben, hanem az idén, január 15-én tartóztatta le a kölni ügyészség. 22 millió márkás adócsalás és pénzmosás gyanújával. Azt a német hatóságok is elismerik, hogy a kölni ügyészség az ORFK titkos nyomozati adatainak felhasználásával derítette fel Tasnádi és Márai németországi érdekeltségeit. Információink szerint az ügyészség ellene felsorolt vádjai két nagy csoportba sorolhatók. Márai Tasnádival közös cége, a Comel


137

Trade Kft. németországi kirendeltsége ismeretlen forrásból, feltehetőleg Magyarországon elkövetett bűncselekményekből származó készpénzt fogadott be, majd – mint a németországi vállalkozás nyereségét – a teljes összeget banki úton Magyarországra utalta. A másik vádpont szerint Tasnádi és Márai cége feketemunkásokat közvetített Németországba, az egyes szakmákban elfogadott minimális órabérnél lényegesen alacsonyabb munkabérért. Egy hentest, akinek Németországban akkoriban nem fizethettek volna 16 márkánál alacsonyabb órabért, 9,5-ért foglalkoztattak egy olyan munkakörban, ahol a német dolgozók 25 márkáért dolgoztak. A német cégek Máraiéknak fizettek a bérmunkásokért, akik azonban tőlük már csak a munkadíj alig több mint a harmadát kapták meg. A munkásokat foglalkoztató cégek által kifizetett összeg hatvan-hetven százalékát Tasnádi és Márai közvetítői jutalékként vonta le a dolgozók béréből. Ezeket a német hatóságok szerint törvénytelen ügyleteket azt követően is folytatták, hogy 1999. szeptemberében Tasnádit Budapesten letartóztatták. Az ORFK a német jogsegélykérés alapján, eddig mintegy 800 millió forint értékű, papíron Márai vagy az ő érdekeltségébe tartozó cégek tulajdonában lévő ingatlant és ingóságot vett zár alá. Információink szerint e vagyon felett azonban – amelyben két siófoki tóparti szálloda és ötven különböző területű mátraaljai szőlő is található – ténylegesen nem Márai, hanem Tasnádi gyakorolta a tulajdonosi jogokat. Lefoglaltak továbbá a nyomozók egy szobányi iratot. Információink szerint a két ország bűnüldöző szervei lényegében együtt nyomoznak, Tasnádi ugyanis – a rendőrség adatai szerint – úgy bújt ki az adófizetési kötelezettség alól, hogy magyarországi vállalkozásainak törvényes bevételeit és egyelőre nem részletezett, feltételezett bűncselekményekből származó bevételeit is, németországi vállalkozásainak külföldön már megadóztatott nyereségeként tüntette fel. A német és a magyar cégiratok és könyvelés összevetéséből azonban – a rendőrség reményei szerint – a szakértők ki tudják majd deríteni, ténylegesen mekkora jövedelem után fizetett adót Tasnádi és Márai. Rendőrségi forrásaink hangsúlyozzák: az ORFK egyelőre nem rendelt el új bűntető eljárást Tasnádi és Márai ellen, kizárólag a német jogsegély teljesítése érdekében végeznek el nyomozati cselekményeket.


138

Amennyiben a német jogsegély teljesítése közben az derülne ki, hogy Márai vagy Tasnádi, esetleg mindketten, a németországi adócsalással és pénzmosással összefüggésben Magyarországon is elkövettek valamilyen bűncselekményt, az ORFK újabb nyomozást rendel el Tasnádi és (távollétében) Márai ellen.”

(Népszabadság, 2002. február 23.) Amint azt már említettem, az 550 millió forintos adócsalásból másfélmilliós hátralék lett:

Tasnádi cáfolja az újabb vádakat

Tasnádi Péter, akit maffia-bűncselekmények vádjával tavaly állítottak bíróság elé, a Népszabadsághoz eljuttatott levelében határozottan visszautasította a rendőrség állítását, hogy az ő „pénzügyminisztere” volna dr. Márai Péter, akit 22 millió márkás adócsalás és pénzmosás vádjával tavaly decemberben tartóztatott le a kölni ügyészség. Az 1999. szeptember 9. óta előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi Péter, akit bűnszervezet létrehozásával, működtetésével, valamint különböző gazdasági és erőszakos bűncselekményekkel (utóbbiakban felbujtással) vádol az ügyészség, szerkesztőségünknek írt levelében határozottan visszautasította azokat az állításokat, amelyek szerint az ő „pénzügyminisztere” lett volna dr. Márai Péter, akit 22 millió márkás adócsalással és pénzmosással gyanúsít a kölni ügyészség. Korábban lapunk rendőrségi források alapján megírta, hogy a kölni ügyészég tavaly decemberben letartóztatta dr. Márai Péter német-magyar kettős állampolgárt, aki a Comel Trade Kft-ben Tasnádi Péter üzlettársa volt. Német kérésre február elején az ORFK Szervezett Bűnözés elleni Igazgatósága házkutatást tartott több, Márai érdekeltségébe tartozó ingatlan területén, és lefoglalt számos nagy értékű lakást, két tóparti szállodát Siófokon és ötven különböző szőlőtermő területet a Mátraalján. Rendőrségi forrásaink szerint ezek papíron dr. Márai, illetve az ő cégei nevén lévő ingatlanok és ingóságok ténylegesen Tasnádi érdekeltségébe tartoznak.


139

Tasnádi levelében „szánalmas próbálkozásnak ”minősítette a rendőrség legújabb gyanúsítását, aminek egyetlen célja, hogy őt „végérvényesen a víz alá nyomják”. Szerinte az sem lehet a véletlen műve, hogy éppen most robbantották ki az ügyet. Leszögezte: pontosan nem tudja, a Comel Trade Kft. mivel foglalkozott, mivel, ő „csak” 25 százalékos tulajdonosa volt a cégnek, nem az ügyvezetője. „Soha nem vettem részt a társaság irányításában, semmit nem írtam alá, nem kaptam meg a társaság mérlegét, nem vettem részt a taggyűlésein, sőt egyszer sem voltam Németországban, ahol tevékenykedett. Egyetlen dolgozóval sem találkoztam. A társam, dr. Márai Péter kérésemre mindig azt mondta, hogy nincs munkánk, és a cég veszteséges. Később leszögezte, hogy „Márai Péter nem az én pénzügyminiszterem, és az ingatlanok is mind az övéi, hiszen ő egy szuverén ember, aki negyven éve dolgozik külföldön, két diplomája van, több nyelven beszél, és 60 éves koráig a piros lámpán sem ment keresztül”. Tasnádi leszögezte: semmi köze a németországi pénzmosáshoz és adócsaláshoz, a fekete foglalkoztatásokhoz. A rendőrség nem kívánt hivatalos kommentárt fűzni Tasnádi nyilatkozatához. Az ORFK szervezett bűnözés elleni igazgatóságán csak annyit mondtak, hogy a német hatóságok kérésére több olyan nagy értékű személygépkocsit is lefoglaltak, amelyek a Comel Trade Kft. nevén voltak. Ebből pedig a rendőrök arra a következtetésre jutottak, hogy Tasnádi és Márai közös cége mégsem lehetett veszteséges. Bíró László, Tasnádi ügyvédje mindehhez hozzátette: tudomása szerint a német hatóságok kizárólag Márait gyanúsítják, a cég többi tulajdonosát, de még az ügyvezetőt sem hallgatták ki gyanúsítottként. Bíró szerint Tasnádit is legfeljebb csak tanúként hallgatja majd ki az ügyészség. Hozzátette: védencének 1999-es letartóztatása óta nincsenek információi a céggel kapcsolatban.

(Népszabadság, 2002. március 2.)


140

Titkos akció Tasnádi pénzügyeinek felderítésére

A Tasnádi Péter ellen különböző erőszakos és gazdasági bűncselekmények alapos gyanúja miatt eljáró nyomozócsoport a hét végén pénzmosás gyanújával őrizetbe vett két vállalkozót. A rendőrség ugyanakkor javaslatot tett a vállalkozó fél éve elrendelt letartóztatásának meghosszabbítására. A rendőrség több hetes titkos nyomozás után egy hét végi akcióban pénzmosás alapos gyanúja miatt őrizetbe vett két férfit. A bíróság azóta elrendelte a gyanúsítottak előzetes letartóztatását. A pénzmosási ügy része a Tasnádi Péter ellen különböző erőszakos és gazdasági bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt indított büntetőeljárásnak. A nyomozás adatai szerint Tasnádi egyik cége – alvállalkozók közreműködésével – havi 19 millió forintért látott el őrző-védő feladatokat a józsefvárosi piacon. A pénzt azonnal átutalta a Fett Kft-nek, amely kétmillió forintot megtartott, a fennmaradó összeget pedig továbbutalta az Athos 97 Bt. számlájára. Az Athos is leemelt a pénzből egy-két millió forintot, majd a maradékot továbbutalta a Páncél-Kordon Bt. Részére. A Páncél-Kordon számlájáról a fennmaradó összeget felvették, majd Molnár Sándor, a Fett Kft. ügyvezetője Tasnádi Péter épülő lakásába vitte a készpénzt. A rendőrség március elsején elérte, hogy a Páncél-Kordon Bt számlavezető bankjában felírhassa az összes bankjegy sorozatszámát, amit Molnárnak és kísérőjének kifizettek. Két nappal később ezekkel a bankjegyekkel fizették ki a Tasnádi alvállalkozóinál foglalkoztatott dolgozók bérét. A rendőrség ezzel bizonyítottnak látja a pénzmosás tényét. Amikor Tasnádi cége a piac őrzéséért felvett összeget átutalta a Fett Kft-nek, a bank minden havi átutalás után közel 300 ezer forint jutalékot vont le. Felmerül a kérdés: miért érte volna ez meg Tasnádinak? A három cégnek, amelyeken a pénzt keresztülfuttatták, Tasnádi közeli munkatársai voltak az ügyvezetői. Alkalmazottai egyik cégnek sem voltak, a pénz továbbutalásán kívül más tevékenységet nem folytattak. Bíró László ügyvéd, Tasnádi védője kérdésünkre – a védencével folytatott megbeszélésre hivatkozva – azt válaszolta: Tasnádi


141

Péter több alvállalkozóval dolgoztatott. Nem érti, miért akarja a rendőrség az ő nyakába varrni az alvállalkozók adójogi problémáit. Bíró szerint a rendőrség semmilyen kézzel fogható bizonyítékot nem talált feltételezésének alátámasztására, amikor házkutatást tartottak Tasnádi lakásában. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság javaslatot tett Tasnádi szeptember elején elrendelt előzetes letartóztatásának meghosszabbítására. A megyei bíróság a napokban dönt Tasnádi letartóztatásának meghosszabbításáról, illetve szabadlábra helyezéséről.

(Népszabadság, 2000. március 7.) És valóban: NEM ÉRTEM, hogy a rendőrség miért akarja az én nyakamba varrni az alvállalkozók adóügyi problémáit. Magyarán: mi közöm van nekem mindehhez? De íme, itt a lényeg:

Két szakértő állítja, hogy Tasnádi Péter nem adócsaló Két szakértő szerint megalapozatlanok a Tasnádi Péter elleni gazdasági bűncselekmények miatt emelt vádak – derült ki a büntetőper csütörtöki tárgyalásán a Pest Megyei Bíróságon (PMB). Tasnádi Pétert bűnszervezet létrehozása és irányítása, felbujtóként elkövetett halált okozó testi sértés és önbíráskodás mellett összesen több százmilliós 1995 és 1999 között elkövetett sikkasztással, adócsalással is vádolja az ügyészség. Tasnádi Péter az eljárás során a vádat bizonyító, rendőrség által felkért szakértő ellenében maga is felkért több szakértőt, akik közül egyet korábban, egyet pedig csütörtökön hallgatott meg a bíróság. A Tasnádi által felkért két szakértő határozott véleménye szerint a sikkasztás vádja csupán elnézés, felületesség eredménye lehetett. Bizonyítható, dokumentálható, hogy az e vádpontban szereplő pénzmozgás során Tasnádi Péter nem sajátjaként rendelkezett a pénzzel, amint felvette, rögtön be is fizette. Az adócsalás vádpontja kapcsán az egyik szakértő, a konkrét ügytől függetlenül úgy fogalmazott, hogy a mai magyar gazdaságban rendkívül nehéz az adózatlan pénzmozgások kimutatása.


142

Esetenként rá lehet világítani arra, hogy bizonyos jövedelmeket kivontak az adóztatás alól, de az ilyenkor is kérdés marad, hogy személy szerint kihez köthető – mutatott rá a szakértő. A Tasnádi elleni adócsalási ügy kapcsán a szakértő elmondta: a könyvelés részben számvitelileg áttekinthetetlen, sokmilliós számlákról hiányzik az aláírás, mi több, még a befizető sem állapítható meg. Ugyanakkor a szakértő hangsúlyozta azt is, hogy Tasnádi személyéhez ezek nem köthetők. Továbbá az is megállapítható, hogy a vizsgált cégek alaptevékenységéhez szükségesek voltak a befizetett összegek. Tasnádi Péter a csütörtöki tárgyaláson azzal állt elő, hogy tudomása szerint a Pest megyei rendőr-főkapitány, a Pest megyei főügyész, illetve a Pest Megyei Bíróság elnöke korábban egyeztetett arról, hogy az ellene folyó eljárásnak zöld utat adjanak az ítéletig. „Ha nem igazak a vádak, akkor menjen börtönbe az ügyész” – kiáltotta Tasnádi. A büntetőper jövő kedden folytatódik a Pest Megyei Bíróságon.

(Magyar Hírlap 2002. március 22.) Végezetül néhány gondolat a háttérről.

Feketepénzek elleni törvények.

A mi kis mosodánk

A rendőrség újrafazonírozza a pénzmosásról szóló ajánlásait, a törvényhozók pedig a készülő második maffiacsomagban fogalmaznak új szabályokat. Jogszabályok ide vagy oda, igazi ügyet Magyarországon még nem produkáltak a hatóságok. Ezekben a napokban éppen előzetes letartóztatásban ülnek – sikkasztás és pénzmosás alapos gyanúja miatt – N. János, az Athos 97 Bt. És P. László, a Páncél Kordon Bt. Beltagjai. A pénzmosás vádja miatt kevéssé fő a fejük. Meglepő lenne ugyanis, ha éppen a Tasnádi Péter elleni szövevényes eljárásban szereplő és a józsefvárosi piac őrzése körüli pénzmozgások miatt gyanússá váló két kis cég vezetőjére sikerülne ráhúzni a vizes lepedőt. Magyarországon ugyanis a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény hatályba lépése óta eltelt hat évben – írd és


143

mondd – egyetlen jogerős bírósági döntés sem született. Márpedig a nemzetközi színtéren igazi mércének csak az számít, hogy hány úgy zárult le jogerősen, elkobzással járó ítélettel. SIKEREK? A gyatra eredmények ellenére sem tartja elszomorítónak a képet Molnár Csaba alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) pénzmosás elleni osztályának vezetője. Szerinte az eljárások egyszerűen azért húzódnak el, mert gyakran külföldről, jogsegélykérelem alapján kell beszerezni a bizonyítékokat, vagy meg kell várni a kinti jogerős ítéletet az alapbűncselekmény elbírálásában, amelyből a tisztára mosandó pénz származott. Az alezredes éppen ezért inkább azokat a számadatokat idézi, amelyek szerint a törvény hatályba lépése óta mintegy 4500 bejelentés érkezett a rendőrséghez, 5 esetben büntetőeljárást kezdeményeztek, az így pénzmosás gyanússág vált összeg pedig meghaladja a 2 milliárd forintot, s abból közel 600 milliót talált meg és vett zár alá a hatóság. A rendőrségen azt is a sikerek fejezetében könyvelik el, hogy amúgy „mellékesen” számos esetben rendeltek el büntetőeljárást más bűncselekmények, főleg csalás, adócsalás, okirat-hamisítás alapos gyanúja miatt. Ugyanezeket a számadatokat kissé más fényben láttatja az Európa Tanács (ET) átvilágítása, amely arra az eredményre jutott, hogy hiába harmonizál a hazai törvénykezés az ET 1990-es konvenciójával és más nemzetközi normákkal, a gyakorlatban már komoly problémák mutatkoznak. Ezek között tartják számon a gyanús pénzmozgás esetén bejelentésre kötelezett hazai bankok, kaszinók, biztosítók, pénzváltók és értékpapír-forgalmazók viselkedését, amelyek ugyan évente 700-800 esetben riasztják a rendőröket, de a „füles” legtöbbször hasznavehetetlennek bizonyul. DIVATJAMÚLT AJÁNLÁSOK. „Melyik a gyanúsabb ügyfél: a békés családapa, karján két gyerekkel és 8 millió forinttal, vagy a sánta félszemű, 2 millióval a táskájában?” – ezzel a banktisztviselők számára szinte mindennaposnak számító kérdéssel világított rá a probléma nehézségeire Nadrai Géza, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) főosztályvezetője. A felügyelet által a törvény elfogadása után kidolgozott, s azóta a bankok szabályaiban is szereplő ajánlások kénytelen-kelletlen az élet és a bűnözői


144

szokások után kullognak, s ugyanez a helyzet a rendőrség saját „kiskátéjával”. Az ORFK illetékesei erre mentségül azt hozzák föl, hogy az ajánlások kidolgozásánál korábban kizárólag külföldi tapasztalatokra hagyatkozhattak, márpedig ezekről már kiderült, hogy itthon nem alkalmazhatók eredményesen. Hiába gyanúsak például szerte a világon a készpénzes tranzakciók, ezek Magyarországon még mindennaposnak számítanak. A rendőrség szakemberei – az érintettekkel közösen – most testre szabott ajánlásokat készítenek a különböző szférák számára. A változtatásoktól azt remélik, hogy nemcsak több bejelentés érkezik, de azok egyben használhatóbbak is lesznek, ezáltal javulhat az egyelőre siralmas „találati” arány. A pénzmosás elleni küzdelem másik csapásiránya a jogszabályok kiegészítése. Ennek első felvonása a bűntető törvénykönyv tavaly év végén elfogadott és március elsején hatályba lépett módosítása volt, amely szerint már nem csak az öt évet elérő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményekből származó vagyon legalizálása esetén lehet pénzmosásról beszélni, hanem annál kisebb büntetési tételnél is. A következő lépéseket az indokolja, hogy a bűnös pénzek tisztára mosásában egyre többször nem a bankokat és a pénzügyi vállalkozásokat használják föl, hanem az ügyvédeket és a közjegyzőket.

(Figyelő, 2000. április 27.) A „találati” arány javítását szolgálta volna, ha engem sikerül megvádolni és elítélni pénzmosás miatt. (Részletek a naplómból, 2000. április 27.) „Sokat álmodtam az éjjel, de mivel nem tudtam aludni, órákon áthallgattam az angol kazettát. Derűs és nyugodt vagyok. Talán a tavasz miatt. Hazaküldtem a pulóvereket, én ezzel búcsúztattam a telet. Tojást akartunk sütni, de a Sanyi kiegyenesítette a forralót és valószínűleg elszakadt benne a szál. Nagy durranást hallottunk, utána minden csupa korom lett. Még szerencse, hogy nem sérültünk meg.


145

Folyamatosan hallgatják ki az őröket. Kérdések: ismernek-e engem, kitől kapták a fizetésüket, ki vette fel őket, kitől kapták az utasításokat és így tovább. Ezzel aztán nem mennek semmire. Minden teljesen törvényes volt. Képzelem, mennyire pofára esnek majd.” Tamarának Drága kislányom! Fullasztó forrósággal köszöntött be a 2002-es év nyara. Talán ennek talán a mögöttem hagyott 32 magányos hónapnak tudható be, hogy gyakran – különösen éjszakánként – érzem úgy: elfogy körülöttem a levegő. Beköltöztem az új házba, de még nem tudom otthon érezni magam benne. (Tudod, ez az a híres-nevezetes Tasnádi-palota.) Hiába van tele minden széppel és jóval ez a valóban hatalmas épület, te és – nem tagadom – édesanyád hiányoztok belőle. Nem így képzeltem… Olyan, mintha a sorsom kiperegne az ujjaim közül, akár a finom szemcséjű homok. Ezt a könyvet sem szívesen írom, nem okoz örömet. Folyton arra gondolok, hogy ki hisz majd nekem, de leginkább: vajon te mit gondolsz erről az egészről. Egyáltalán, miért kell nekem folyton bizonygatnom az ártatlanságomat? Miért kell immár a második kötetet teleírnom akkor, amikor pedig tényleg semmilyen bűncselekményt nem követtem el? NEM VAGYOK BŰNÖS! Drága Tamara! Nem tudok tanácsot adni neked, mit kell tenned, ha alaptalanul vádolnak, rágalmaznak. Van, aki beletörődik és lehet, hogy ez a jobb. Nem fogy el a hite, nem enyészik el az energiája. Sajnos én képtelen vagyok belenyugodni a méltánytalanságba, az igazságtalanságba. Harcolok, amíg bírom erővel… De sokkal jobban szeretnék már békés – unalmas! – életet élni úgy, hogy mindig itt vagy a közelemben. Hiányzol, kislányom! Ölellek:

Apa


146

4.

MIT AKARTOK TŐLEM? (A védelem)

Micsoda fogadtatás! Csapta össze tenyereit a légikisasszony, amikor – 1999. szeptember 6-án – landoltunk Ferihegyen. - Kommandósok! – bólogatott izgatottan a kolléganője és én abban a pillanatban tudtam, hogy rám várnak. Bár – amint láthatták – nem voltam igazándiból meglepve, mégis nagyon rossz érzés kerített hatalmába. A „tiszteletemre” kirendelt küldöttség vezetője udvarias volt, de a biztosítás látványosan nyomasztóra sikeredett. Aztán: (Részlet a naplómból, 1999. szeptember 6.) „Délután 6-kor érkeztünk a Teve utcába – az6 épületet körülvették a kommandósok? -, a nyolcadik emeletre vittek, ahol már ott volt a Lali, Csaba és Attila (a későbbi II-III-IV. rendű vádlottak. T.P.) külön-külön szobában. Rám négy egyenruhás nagykátai rendőr vigyázott, amíg – éjjel egykor – elkezdődött a kihallgatás. Hét órán át ücsörögtem az irodában! Az ügyvédem, Bíró Laci már ott volt és Boros László hallgatott ki. Megjátszotta a kedves, tisztességes rendőrt.” Amint látható, Boros Lászlón, ügyem előadóján az első pillanatban átláttam. Nem ért hát meglepetésként sem későbbi viselkedése, sem az a tény, hogy szolgálatiért cserébe üstökösként robogott előre a ranglétrán. Hanem az ügyek, amelyeket Boros úr azon az első éjszakán elém tárt, jogilag annyira ingatag lábakon álltak, hogy meggyőződésem volt: már másnap kiengednek! Akkor még nem tudtam – pedig ’92-ből voltak tapasztalataim -, hogy ez nem jogi, hanem politikai eljárás…


147

Az utolsó szó jogán elmondott beszédemet olvashatják majd, úgyhogy – az egyes vádpontokon végigmenve – most csak részleteket idézek a meghallgatásomból, inkább hangulati elemként, semmint a jogi pontosság kedvéért. Szó szerint elhangzottak a Pest Megyei Bíróságon 2002. május 2-án.

1. Ignácz Attila azt mondja, teljesen esetleges jelleggel ment a Speed diszkóba, senki nem tudta, hogy ott lesz. Ezt csak azért mondom, mert akkor nem lehetett szervezetten felkészülni, ha megtörtént az esemény, amit itt az előbb elmondtam. Odament a Speed diszkóba, ott szórakozott, odament a II. r. vádlott személyes okokra kihívja verekedni. Elmondja előtte, hogy egy Josh nevű személy, vagy Josh, azt mondta Sz. Lajosnak, hogy itt ül az az Ignácz Attila, aki Tasnádi Pétert feljelentette. Ugye, azt senki sem gondolhatja, hogy én leültem 1994-ben, amikor felvettem ezeket az embereket, és közöltem velük, hogy fiúk, alkalmazlak titeket, itt dolgozhattok, de van négy dolog, amit az elkövetkezendő 10 évben meg kell majd oldanotok. Ahol éppen jártok és találkoztok B-vel, vagy Ignácz Attilával, akkor ezeket meg kell verni. Most körülbelül így néz ki, hogy én erre szövetkeztem. De hát ezt is figyelmen kívül hagyják. Ignácz Attilának gyakorlatilag és az összes sértettnek, amit mondanak a rendőrségen, annak hitelt ad a rendőrség is és az ügyészség is. Amit én mondok, ha egyáltalán mondhatok valamit, mert nem nagyon tudtam idáig beszélni, az pedig természetesen nem igaz. Nyilvánvaló, hazug ember vagyok. Igaz, hogy már 51 éves vagyok és egész életemben dolgoztam, tanultam. Kőkeményen dolgoztam, és én fel tudom mutatni azt a sok százmilliót, és nem akarok a számokkal dobálózni, mert majd valószínű, a szakértők fognak tudni erről beszélni. Mert ahogy megkérdezte az Elnök úr, hogy mennyi a jövedelmem, fogalmam sem volt. Nem foglalkoztam ilyenekkel. Jött a pénz, hát jött. Amennyi jött, jött. Azért tartottam embereket, ötöt, könyvelőt, főkönyvelőt, könyvszakértőt, hogy azok nézzék meg, hogy minden rendben folyik-e. Ignácz Attila pedig egy senkiházi, mindig mindenkit becsapott, még a bíróságot is.”


148

2. A második vádpont a H-féle ügy. Csak annyit tudok mondani róla, hogy egyetlenegy tanúvallomás van az özvegy H. Zoltánné, aki azt mondja: állítólag 1995-ben azt mondtam, hogy a fia meg fog halni. Azt hiszem, az szerepel a tanúvallomásában, hogy meg nem határozható helyen és időben. Egyébként nagyon érdekes, hogy a vádirat és a nyomozati anyagok végig ilyen vonulattal vannak tele: meg nem határozható időben, meg nem határozható helyen, meg nem határozható személyekkel. Ez ilyen szellemi vonulat, aztán ebbe mindent bele lehet képzelni, védekezzen a vádlott úgy, hogy még alibit sem tud magának biztosítani, hiszen itt erről van szó. Azért mondják azt, hogy meg nem határozható az időpont, mert arra nem is lehet semmit mondani. Mert lehet, hogy ha azt mondaná, 1997. november 22., akkor én azt mondanám: kérem szépen, akkor éppen Kaliforniában voltam és nem lehettem ott. De hát ezt a rendőrök is tudták. Szerintem ezek az emberek fel vannak készítve, amit arra alapozok, hogy olvasom a tanúvallomásokat: ezek az emberek azt mondják, hogy „mint ahogy tegnap megbeszéltük”, vagy „mint ahogy már említettem”. És akkor nem értem, hogy beszélgettek, vagy mikor volt erre alkalmuk. A rendőröknek nem az a dolguk, hogy társalogjanak, meg tereferéljenek ezekkel az emberekkel, hanem az a dolguk, hogy behívják őket a rendőrségre és felvegyék a tanúvallomásukat. Ebben az esetben nem ez történt, hiszen mondom: bűnbak vadászatról volt szó. Ebben az esetben az történt, hogy először volt egy célszemély, Tasnádi Péter, s kiadták az utasítást: ezt az embert mindenképpen börtönbe kell csukni. Tessék rá gyűjteni adatokat. Engem nem jelentett fel senki, ha esetleg valaki nem tudná, mert az Ignácz Attilát a rendőrök kérték meg arra, hogy tegyen feljelentést. Ezt ő maga is a tanúvallomásában elmondja. Tehát nem jelentett fel. A második ügy, a H.-ügy, amiről most beszélek: nem jelentettek föl, egyszerűen a rendőrök kikaparták a gesztenyét, mert ez egy jogerősen, bíróság által jogerősen lezárt ügy volt. Érdekes módon az alapeljárásba n szóba sem jött a nevem, senki meg sem említett a bíróságon, se a rendőrségen, hiszen a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságnak érdektelen voltam. Ők ki akarták nyomozni, hogy mi történt ebben


149

az esetben és nem minden áron bűnöst akartak találni. Tehát ezt sem nyomozta a rendőrség, ez is úgy jött.

3. Aztán volt a harmadik eset, V. Sándor esete. Ő az egyetlen személy, aki elment a rendőrségre és feljelentést tett. Ott leginkább érezhető az, hogy valami közöm volt hozzá, hiszen volt közöttünk egy konfliktus, találkoztunk egy étteremben és azok után, hogy az étteremből kiment, ez az embert megverték. Elment és látleletet vetetett, és utána nem tudom miért, ügyvéd és rendőr, volt rendőr, tehát ő pontosan tudja, hogy neki hova kellett volna elmenni feljelentést tenni: ugye a kerületileg illetékes kapitánysághoz. Ő nem ezt tette, hanem a korábbi munkahelyére ment be, a Teve utcába, a Pest Megyei Rendőrkapitányságra és ott tett feljelentést. Március 20-án történt vele ez az esemény, március 25-én elmegy a Teve utcába, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságra, ahol megteszi a feljelentést, aztán később, április 8-án megy csak el a VI-VII. kerületi Rendőrkapitányságra, ott is megteszi a feljelentést. Ebben a feljelentésben, az elsőben is és a másodikban is azt mondja, ő nem ismerné fel, hogy ki a tettes, mert nem látta, hátulról ütötték le. Később aztán jön a magyar Colombo, a Boros úr, akit majd tanúként szeretnénk meghallgatni, azt mondta neki, de V. úr, hát a kriminál-pszichológus bevetésével esetleg nem tudnánk felidézni magában, hogy ki a tettes? Erre V. úrnak odaadták 5x5 méteres plakát nagyságban a tettes képét és akkor erre el kezdett bólintani, hogy de, de, lehet, hogy így fel tudnám ismerni. És aztán ezek után felismert a harmadik alkalommal.”

4. A negyedik a B-féle eset, amit itt tudtam meg. Ez az egész B.-ügy nekem félelmetes, illetve hát tudom: miért csinálták. Számomra is teljesen logikus, hiszen ez a B.-ügy sokkal súlyosabb, mert kellett találni egy olyat, ami sokkal súlyosabb és ez a bűnszervezet lényege. Itt már zsarolásról van szó, ez már komoly bűncselekmény, ez már 8 évvel fenyeget. Igaz, hogy B. egyedül állítja ugyanúgy, mint ahogy Ignácz Attila is, hogy vele ez történt. B. megint csak azt mondja, őt is piszkosul szétverték,


150

a barátait odahívták, az arabok odahívták a két barátját, akik elmondják, hogy ez a B. egy igen link pali, aki mindenkit becsap és többször is meg szokták verni. Megkérdezik a rendőrök, hogy véleményük szerint ki verte meg? Közli az egyik tanú, hogy szerinte az arabok verték meg, hát hiszen az arabok hívták oda, és egy arab helyről kíséri ki B. elmondása szerint két ember, az egyik az én fiam, a másik pedig a II. r. vádlott. Tehát a tanúvallomások szerint ők kísérik ki, ami megint csak életszerűtlen. Ha arabok hívják oda ezeket a tanúkat és arab helyről jönnek ki, miért a magyarok kísérik, de hát gondolom, hogy ez majd a bizonyítási eljárás során, remélem, ki fog derülni, nem így van, és megint csodák csodájára egy ilyen összevert embert nem az orvoshoz visznek, hanem haza a lakására, mert ő azt mondja, hogy nincs semmi baja. Aztán ennek is eszébe jut egy hét múlva, hogy mit tudom én, 1-2 helyen eltört a bordája, ha jól emlékszem, három helyen a csuklója eltört, a lába, az orra… Szóval igazság szerint száz százalékos rokkant a pali. Ő azért otthon ücsörög ilyen százszázalékos rokkantsággal, eszébe sem jut, hogy bármit tegyen, feljelentést, vagy valami hasonlót. Elmegy egy orvoshoz, aki viszont nem akar megnevezni az eljárás során és az az orvos, annak az orvosnak a véleményére hivatkozik, hogy vele ez történt, és ezt elfogadja az ügyészség. Azért csodálkozom nagyon, mert most például, de hát biztos több ilyen eset is van, most néztem egy műsort a TV1-en és azon az volt, hogy a tanyán élő gazdák mondják, hogy ők látták, hogy kik törtek be a tanyájukra, kik rabolták el az állataikat, kik verték meg őket. Erre azt mondja a rendőrség, hogy ez nem elég bizonyíték, ilyen alapon nem tudják ezeket az embereket előállítani, de Tasnádi Pétert elő lehet állítani. Nem, hogy elő elehet állítani, tönkre lehet tenni. Még szerencse, hogy nincs halálos ítélet!

6. A 6. vádpont az, ami engem utána érint. Az a B. Lajos sérelmére elkövetett zsarolás bűncselekménye. Ezt már érintőlegesen említettem. Furcsállom: úgy lettem zsaroló, hogy egyedül a sértett mondja. Felhívtam őt állítólag kétszer vagy háromszor telefonon és a telefonon keresztül zsaroltam meg. Szeretném majd, ha itt lesz a fiatalember, feltenni a kérdéseket, hogy egyáltalán az életben találkoztunk-e mi személyesen, és ha nem, akkor honnan tudta: ha kap egy telefont, ki telefonál. Ezt


151

ugye már mondtam: hogyha valaki beleszól a telefonba, hogy Tasnádi Péter, hát attól még nem biztos, hogy Tasnádi Péter beszél. Mindenesetre kíváncsi leszek, mert erre semmilyen bizonyítási indítványt a rendőrség nem tett. Egyszer úgy-ahogy elmondta az ügyet, és azt úgy ahogy volt, elfogadták. Nem kérdeztek rá. Egyiknél sem kérdeztek egyébként rá, hogy uram, ha így összeverték magát, akkor miért nem ment el legalább látleletet vetetni, mert ezek mindegyike olyan, mint a Gladiátorok. Össze-vissza verik őket, és aztán nem mennek el látleletet vetetni, hanem húzzák, vonják magukat a lakásukban heteken keresztül. Erre egyébként, ha a bíróság majd fenntartja ezeket a vádakat, mondtam az ügyvédeimnek, hogy erre azért kérjünk orvos-szakértői véleményt, hogy egyáltalán lehetséges-e. A többiről már annyi szó esett – és hallanak még róla -, hogy ehelyütt nem untatom önöket. A lényeg, azt hiszem, a fentiekből is kitűnik: indulatos voltam és inkább a józan (vagy heves?) észre hagyatkoztam, semmint a jogi megfontolásokra. Ennek két oka volt. Egyrészt, nem tudtam – és nem is nagyon akartam – fékezni az indulataimat, másrészt pedig nagyszerű jogászok-ügyvédek! – álltak mögöttem. (Fel is rótták számtalanszor, hogy a „Tasnádinak rengeteg ügyvédje van…”) Bíró Lászlóról már esett szó, ezúttal Szikinger Istvánról, a neves alkotmányjogászról szeretnék beszélni, aki menet közben kapcsolódott – személyes kérésemre – az ügybe, s akinek emiatt derékba tört a karrierje. Nagyon tisztelem Szikinger Istvánt, mert hű tudott maradni azokhoz az elvekhez, amelyek szellemében tanított. Nem a hatalom, hanem az igazság mellé állt, és ez nem volt számára kérdéses. Talpig becsületes, megingathatatlan jellemű ember és – még egyszer mondom – az ország egyik legjobb alkotmányjogásza. Akkor kerestem meg őt, amikor elolvastam „Rendőrség a demokratikus jogállamban” című munkáját. Egy rövid részlet:

Magyarországon is határozott jelek vannak arra, hogy a rendőrség saját kezébe veszi a „bűnözés elleni harcot” és ennek során sem az ellenség „bűnözők, „alvilág”, vagy még kevésbé hivatalos módon leírt személyi kör kijelölése, sem pedig a fellépés arzenálja tekintetében nem marad meg a jog keretei közt. Magas beosztású rendőri vezetők – közülük az egyik megyei főkapitány – tollából


152

származnak az alábbi részletek. A cikk az „aktív intézkedések” bűnügyi alkalmazásával foglalkozik. A fogalmat a következőképpen határozza meg: az aktív intézkedés a rendőri operatív munka erőivel, eszközeivel végrehajtott támadólagos cselekedet, ártó tevékenység, befolyásolás, leleplezés, lejáratás pontosan meghatározott, szakmailag megalapozott, egyértelmű cél érdekében. Ez a szakmailag megalapozott cél természetesen a bűnmegelőzés is lehet. Az információk és az aktív intézkedések iránya lehet általános bűnmegelőzési célú, illetve konkrét, a kemény bűnözői kör vagy az értékesítési, összeköttetési csatorna. Meg kell azonban jegyezni, hogy a bűnözőknek, ahol csak tudunk, ártani kell. A felderítés, a tanulmányozás során mindig célszerű szem előtt tartani, mérlegelni a bűnöző lejáratásának lehetőségét is. Tevékenységünk fontos eleme az is, hogy rávegyük a bűnözőket olyan lépések megtételére – a saját érdekükben {?! – Sz.I.} – amelyek egyébként a mi érdekünket szolgálják. A szerzők tudják, hogy jogilag mindez nem alapozható meg, ezért azt is hozzáteszik: „Jogilag hihetetlenül aggályos és ingoványos területről van szó, talán a cél az egyetlen, ami etikailag elfogadhatóvá teszi a módszer mérlegelését.” (Komáromi-Horváth 1995, az én kiemelésem, Sz.I.)

Íme eljutottunk tehát a klasszikus formuláig: a cél szentesíti az eszközt! Nem igényel bővebb magyarázatot, hogyan viszonyul mindez az alkotmányos jogállamisághoz. A szerzők egyike később megerősítette: „… nemcsak védekezni lehet a rendőrségnek, hanem támadni is… össze lehet ugrasztani két bűnözőt, aztán majd lerendezik azok egymást.” (Komáromi, 1966). A véleményem az, hogy az ilyen rendőri munka nem csupán aggályos és ingoványos, hanem alkotmánysértő területen zajlik. A bíróság által el nem ítélt emberek nem bűnözők. De még ha – feltéve, de meg nem engedve – elfogadjuk is az alvilághoz való tartozásukat, nyilvánvaló, hogy összeugrasztásuk bűncselekményekhez vezet. 1996 óta a magyar társadalmat egyre erősödő aggodalom hatja át a rendőri állítások szerint egymást ölő, robbantásokkal fenyegetőző és ilyeneket elkövető alvilági figurák belháborúja miatt. Az idézett kijelentések alapján egyáltalán nem zárható ki, hogy ezek egy része éppen a rendőrség aktív intézkedéseinek eredménye.


153

Amint ezeknek a mondatoknak a végére értem, tudtam: Szikinger István az én emberem. Feltéve, ha a gyakorlatban is kiáll az elvei mellett… Nem csalódtam benne (!), ő pedig nagyon nagy árat fizetett elvhűségéért.

Szikinger már nem adhat tanácsot a belügyminiszternek

Szikinger Istvánt nemrégiben felmentette belügyminiszteri tanácsadói szerepéből Pintér Sándor, a tárca vezetője. Az ismert alkotmányjogász azzal magyarázza a történteket, hogy elvállalta Tasnádi Péter vállalkozó védelmét, amely ügyben véleménye szerint a hatóságok feltűnően sokat hibáznak, és ez alkotmányossági aggályokat is felvet.

Szikinger felmentése – amelyben megköszönik és elismerik mindazt, amit „jobbító szándékkal és tiszteletre méltó oktatói és alkotmányjogászi felkészültséggel a BM és a rendvédelmi szervek érdekében a múltban javasolt, kezdeményezett, vagy tett” – kiterjed a Belügyminisztériummal és szerveivel kapcsolatos valamennyi kötelezettségére és vállalására is. Így az alkotmányjogász valószínűleg a Rendőrtiszti Főiskolán sem oktathat a továbbiakban. Szikinger a Magyar Hírlapnak elmondta: eltávolítása – véleménye szerint – összefüggésben áll azzal, hogy elvállalta Tasnádi Péter előzetes letartóztatásban lévő vállalkozó jogi képviseletét. A Belügyminisztérium oktatási főosztályvezetője, Janz6a Frigyes – aki Szikingernek a levelet megírta – nem tudott arról, hogy Tasnádi védelmét az alkotmányjogász látja el. Csupán azzal magyaráz6ta a miniszteri döntést lapunknak, hogy az a stílus és az a mód, ahogyan Szikinger véleményét a nyilvánosság előtt kifejti – nem igazán összeegyeztethető a miniszteri tanácsosi szereppel. Szikinger arra a kérdésre, miért vállalta el Tasnádi Péter jogi képviseletét, lapunknak azt a választ adta: alkotmányjogilag is érdekes az a jelenség, ahogyan a hatóságok a vállalkozó ügyét kezelik. Ez abban áll: először előterjesztették, hogy Tasnádi a nagy maffiavezér, majd elkezdték keresni hozzá a bűncselekményeket – fogalmazott Szikinger, az ügyvéd. Komoly alkotmányos aggályokat vet föl az is, hogy a büntetőeljárás keretében a rendőrség úgy hallgat ki tanúkat, hogy eközben


154

nem jelöli meg, mivel gyanúsítja a fogva tartottat – állapította meg Szikinger. Információink szerint az eddig legsúlyosabbnak minősített ügy: a vállalkozó két ével ezelőtt azzal bízta meg három biztonsági őr ismerősét, hogy Balatonbogláron egy felszolgálótól hajtsanak be 800 ezer forint tartozást. Az adós belehalt a pénzbehajtók által okozott sérülésekbe. Szikinger szerint a balatonboglári bűncselekménnyel kapcsolatban Tasnádit testi sértésre való felbujtással vádolják – a halált okozás ebben az esetben gondatlanság, amely semmiképpen sem hozható összefüggésbe a „megrendelővel” -, ám nincs olyan bizonyíték, ami azt támasztaná alá, hogy Tasnádi azt mondta volna megbízottjainak: üssenek. De egyenlőre még az sem igazolható, hogy védence adott volna megrendelést a pénzbehajtásra. V. Sándor testi sértéssel végződő ügyében (állítólag Tasnádi emberei törték el V. ujjait) lapunk értesülése szerint Tasnádi személye szintén felbujtóként merül fel – Szikinger elmondása szerint azonban amióta ő látja el Tasnádi jogi képviseletét, a rendőrség még nem foglalkozott ezzel az üggyel. Egy rendezvénnyel kapcsolatban a rendező könnyű testi sértése kapcsán szintén tanúkihallgatásra került sor, amellyel kapcsolatban a védő azt kifogásolja, hogy a sértett nem tett feljelentést a magánindítványos bűncselekményben annak idején. A tanú a rendőrök közelmúltbeli megkeresésére jelentkezett, s így került sor a meghallgatására. Tasnádi védője az kifogásolja leginkább, hogy ügyfele fogva tartását azzal indokolja a hatóság: a büntetőeljárás meghiúsítása, illetve megnehezítése állna fönn, amennyiben szabadlábra helyeznék a vállalkozót.

(Magyar Hírlap, 1999. december 20.) (Részletek a naplómból, 1999. december 20.) „Boros vezényletével 10 fegyveres jött értem a Teve utcából. Már azt hittem, hogy még az eddigieknél is veszélyesebb lettem, de kiderült, hogy Kirut is kísérik. Három autóból – egy személygépkocsiból és két rabszállítóból – állt a konvoj és tízre már a rendőrszékházban


155

voltunk. Nagy boldogság volt, hogy egy órát tudtam együtt lenni Tamaráékkal. A kislány meglepően sokat fejlődött az elmúlt három hét alatt, észrevehetően nagyobb lett. Most láttam először a lábacskáit, kemény húsú, masszív baba. Egész idő alatt figyelt rám, folyton mosolygott. Nincs annál csodálatosabb, amikor az ember a gyermekét a karjaiban tarthatja, érezheti a szuszogását. Közben persze folyton a könnyeimet nyeldestem, azt hittem megszakad a szívem, mert nem mehetek ki velük a szabadba. Szörnyű lelkiismeret-furdalás gyötör, mert nem nevelhetem nap mint nap a kislányomat. Ezt soha nem bocsátom meg azoknak, akik ilyen helyzetbe hoztak! Például Boros úrnak sem, aki most is percre pontosan betartatta az egy órát. Hiába mondtam neki, hogy ebben a hónapban most láthattam először a gyerekemet, azt válaszolta: nem érdekli, nekik nincs idejük lelkizni. Józsit több mint fél órán át várakoztatták, pedig az ügyvédi tárgyaló teljesen üres volt. Amikor aztán végre beengedték, jól elbeszélgettünk, ő nagyon bizakodó, ellentétben velem. Az én hangulatom – és az üggyel kapcsolatos véleményem – állandóan változik, de inkább pesszimista vagyok. A legrosszabb, hogy sem a rendőrök sem az őreim nem értik – vagy nem akarják érteni? – hogy kívülről apróságnak tűnő dolgok milyen fontosak tudnak lenni egy rabságban élő ember számára. Talán ezért olyan érzéketlenek…”

Pintér: senki ne lehessen egyszerre nyúl és vadász Szikinger már nem taníthat a Rendőrtiszti Főiskolán

Ezen a héten már nem tarthat előadást a Rendőrtiszti Főiskolán Szikinger István alkotmányjogász, aki ügyvédként Tasnádi Péter vállalkozó jogi képviseletét ellátja – tudta meg a Magyar Hírlap. Pintér Sándor belügyminiszter egy szakmai értekezleten az ügyre utalva, úgy fogalmazott: szándéka, hogy elérje, senki ne lehessen egyszerre „nyúl és vadász”. Tanszékvezetője utasítására kedden nem ment be Szikinger István ügyvéd alkotmányjog-előadást tartani a Rendőrtiszti Főiskolára.


156

A jogász lapunknak elmondta, hogy a tanszékvezető a belügyminiszterre hivatkozott, aki – név említése nélkül – kijelentette: aki szervezett bűnözőket véd, az ne oktasson. Mint ismert, Tasnádi Péter előzetes letartóztatásban lévő vállalkozó jogi képviseletét gyakorta publikáló alkotmányjogász látja el. Az újabban ügyvédi szerepben jelentkező, s az olajügyekben is jogi képviseletet vállaló jogász írásbeli határozatot még nem kapott, így azt sem tudja, milyen hivatkozással fogják megszüntetni közalkalmazotti jogviszonyát. December elején, amikor Szikingert felmentették belügyminiszteri tanácsadói posztjáról, a BM oktatási főosztályvezetője a felmentő levélben már utalt arra, hogy az ismert alkotmányjogász felmentése a Belügyminisztériummal és szerveivel kapcsolatos valamennyi kötelezettségére, vállalkozására is kiterjed. A belügyi tárca szóvivője, Könyves Krisztina lapunknak elmondta: Pintér Sándor valóban úgy fogalmazott a szóban forgó szakmai értekezleten, hogy szervezett bűnözők védője ne oktasson a Rendőrtiszti Főiskolán. Mindehhez hozzáfűzte: egyébként senkinek nem kételkedik emberi becsületességében és szakmai tudásában. A miniszter általánosságban beszélt, neveket nem említett. Azt is elmondta, hogy a minisztérium feltett szándéka, hogy elérje: senki se lehessen egyszerre nyúl és vadász. A szóvivő kifejtette: az RTF-en egyébként jogszabályban előírt létszámleépítés volt, s különböző irányelvek alapján több embert elbocsátottak. Ezeknél figyelembe vették az óraszámot és azt, hogy az érintettek megélhetése biztosítva legyen. Szikinger István esetében alacsony volt a heti óraszám – mondta a szóvivő. Vagyis nem ellen irányult az elbocsátás, hanem a létszámleépítés miatt kellett megválni tőle – tette hozzá.

(Magyar Hírlap, 2000. 28.)


157

Valaki vagy nyúl, vagy vadász Tasnádi Péter védőügyvédje szerint a politika nyomást

gyakorol az igazságszolgáltatásra

Szikinger István ügyvédet, az ismert alkotmányjogászt többen is támadták, amiért elvállalta a maffiakapcsolatokkal gyanúsított Tasnádi Péter vállalkozó védelmét. Az Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet (COLPI) volt főmunkatársa, a Rendőrség a demokratikus társadalomban című tanulmánykötet szerzője viszont pályaívét logikusnak érzi. Szerinte nem az a kérdés, hogyan került kapcsolatba Tasnádival, sokkal inkább, hogy miként lehet egy jogállamban valakit mondvacsinált bizonyítékok alapján első számú közellenségnek, szervezett bűnözőknek kikiáltani. Az ügyvéd úgy véli, hogy a Tasnádi elleni eljárás sokban hasonlít a Tocsik-ügyhöz: ez is olyan eset, amikor a gyanúsítotthoz keresnek bűncselekményt. Szikinger biztos benne, hogy védence nem bűnöző. A korábbiak (halált okozó testi sértésre felbujtás, sikkasztás, csalás, önbíráskodásra felbujtás) mellett augusztus közepén különösen nagy értékre elkövetett devizabüntett elkövetésével is meggyanúsította az ügyben eljáró Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Tasnádit. A védő elmondta, hogy a Magyar Helsinki Bizottsághoz, illetve az Amnesty International nevű nemzetközi szervezethez fordult, mivel a Márianosztrai Fegyház és Börtön parancsnoka még mindig nem biztosítja védence számára a családdal való kapcsolattartást. - A Rendőrtiszti főiskolai tanárból, egykori BM főosztályvezetőből, közismert alkotmányjogászból lett az első számú közellenségnek, maffiavezérnek kikiálltott Tasnádi Péter ügyvédje. - Ezt úgy is szokták fogalmazni, hogy átálltam a másik oldalra. - Publikációban folyamatosan kritizálta a rendőrség szervezeti felépítését, módszereit, úgyhogy aki tisztában volt az ön eddigi munkásságával, azt azért nem érte akkora meglepetés. Mi motiválja az ön dacos hozzáállását az igazságszolgáltatás anomáliáival szemben? - Dacnak nem nevezném, hiszen az adott helyzetben más választásom nem volt, mint elmenni ügyvédnek. A Rendőrtiszti Főiskoláról kirúgtak, a COLPI-nál (Alkotmány- és Jogpolitikai


158

Intézet) lejárt a szerződésem. Ezzel együtt én a saját pályaívemet teljesen logikusnak érzem. Különben a rendőri munkával az ügyvédit egyneműnek tartom, bár az ügyvédi nemesebb tevékenység, mint a rendőri, mert a rendőrnek jogsértő utasítást is teljesíteni kell. - Hogyan került kapcsolatba Tasnádi Péterrel? - Semmi titok nincs benne. Személyesen korábban nem ismertem, telefonon hívott fel, kérte, menjek el hozzá. Mindketten gyorsan rájöttünk, hogy az ő esete lényegében gyakorlati példa arra, amit én a Rendőrség a demokratikus társadalomban című könyvemben megírtam. Tehát, hogy milyen jogokat nem szabad adni a rendőrségnek, mert ha igen, akkor ilyen visszaélések következhetnek be. - Ezek szerint Tasnádi Péter olvasta az ön tanulmánykötetét. - Ahogy én is az ő könyvét. A maffia életre-halálra címűt. Mindketten megértettük, hogy amit a volt Pest megyei rendőrfőkapitány, Komáromi István mondott, miszerint a bűnözőknek tartott személyeket le kell járatni, tönkre kell tenni, az nálunk tényleges gyakorlat. Ezt egyébként nem csak Komáromi hangoztatta, többen is nyilatkozták. Kérdés csak az, hogy honnan tudják, ki a bűnöző? Tasnádi Péter nem bűnöző. Ezen persze lehet vitatkozni. - Furcsa lenne, ha védőként ön mást mondana. - Tasnádi Péter vállalja azt is, hogy leül bárkivel bárhol a nyilvánosság előtt hazugságvizsgáló gépre kapcsolva, és válaszol az összes, maffiakapcsolatait érintő kérdésre. - De a bíróság a hazugságvizsgálat eredményét bizonyítékként nem fogadja el. - Dehogyisnem. Ezért is javasolta Tasnádi, hogy tegyék rá őt a gépre, és azokat is, akik rá terhelő vallomásokat tettek. Sok valódi bűnözőt, elítéltet megkeresett ugyanis a rendőrség, hogy valljanak Tasnádi ellen. Össze is jött jó néhány vallomás, de a legtöbb szét is pukkadt. A Tasnádi elleni eljárás szerintem sokban hasonlít a Tocsik-ügyhöz: ez is egy olyan eset, amikor először gyanúsított van, s ahhoz keresnek bűncselekményt. Én ezt alkotmányosan károsnak tartom, ugyanis a rendőrségnek az a feladata, hogy a büntetőeljárást akkor indítsa el, amikor alapos gyanú van. Hat ember két éve gyakorlatilag csak azon dolgozik, hogy Tasnádi ellen


159

találjon valamit. Már előtte is „dolgoztak rá”, amíg nem volt gyanúsított, s nem volt előzetesben. Ismeretlen tettes ellen folyt az eljárás, de minden második kérdés az volt: „Na, és a Tasnádi?” Ami törvénysértő, az általában szakszerűtlen is, és ez nekünk, adófizető polgároknak rengeteg pénzünkbe kerül. Ráadásul nem vezet semmilyen eredményre. Tessék csak belegondolni, például két rendőr rendőrautóval nap mint nap viszi neki a kosztot, ahelyett, hogy a bűnözőket üldözné… - Ezek szerint a rendőrség olyan, mint a pitbull, ha egyszer ráharap valakire, többé nem tudja elengedni. Maguktól, a szakmai presztízs miatt ennyire „következetesek” a rendőrök, vagy parancsra? - Felsőbb utasításra. A rendőrség nem úgy működik, intézményesen nem úgy van felépítve, ha felvetődik valahol a bűncselekmény gyanúja, akkor rámozdul. Ellenkezőleg: felülről jönnek a parancsok, azokat kell végrehajtani. - A rendőri visszaélések, túlkapások mögött nem a túlzott sikerorientáltság, a mindenáron tettest produkálni attitűd áll? A rendőrség sikerorientált szervezet. Amerikai kutatók vizsgálták, hogy a beismerő vallomást a rendőr az esetek többségében és mindenáron megpróbálja elérni. Még akkor is, ha teljesen világos, hogy a nélkül is elegendő bizonyíték áll rendelkezésre. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy nemcsak azért van szüksége a rendőrnek a beismerő vallomásra, hogy tudja, ki a tettes, hanem azért is, hogy legyőzze a gyanúsítottat. Ezáltal nő az önbecsülése, a biztonságérzete. A rendőrnek adott helyzetben azonnal döntenie kell, nincs ideje a mérlegelésre, mint az ügyésznek vagy a bírónak. Mindeközben a rendőr fél a főnökétől, a társadalom ítéletétől, és ezért kapaszkodókat, biztos, kézzelfogható tájékozódási pontokat keres. Az ugyanis nincs ráírva a járókelőre, hogy követett-e el bűncselekményt. És ennek során bizony óhatatlanul „elcsúszik”, mert külsődlegesen megragadható sztereotípiák felé megy el, az előítéleteire hagyatkozik. - Ha az önhöz hasonló felfogású oktatók otthagyják a főiskolát, még kevesebb remény lesz rá, hogy megváltozik a rendőrök gondolkodása, kivált, ha aztán az „ellenfélhez igazolnak”.


160

- Én nem otthagytam a főiskolát, engem kirúgtak. A kérdés nem az, hogy én hogyan kerültem kapcsolatba egy olyan emberrel mint Tasnádi, sokkal inkább az, hogy lehet egy embert így beállítani. Én most, ügyvédként is azt az üzenetet próbálom közvetíteni, amit a rendőrtisztin is igyekeztem, hogy tudniillik a jogi és az alkotmányos értékek nem attól függnek, hogy kit szeretek és kit nem. Sokszor kérdezik tőlem, melyik oldalon állok. Természetesen a törvényén. Tasnádi Péter iránt sem rajongok, de visszatetsző, hogy Orbán Péter országos rendőrfőkapitány szó szerint azt mondta Tasnádiról, hogy úgy él és viselkedik, mint egy szervezett bűnöző. Egyrészt mi köze hozzá, hogy él és viselkedik valaki, másrészt a szervezett bűnözés jogi kategória, amelynek ismérvei vannak. Ilyen ismérv, hogy a maffiózónak bűnszervezet tagjának kell lennie. Tehát, ha Tasnádi Péter szervezett bűnöző, akkor legalább a gyanúsításába nem ártana odaírni, hogy a bűncselekményeket bűnszervezet tagjaként követte el. Ezt azonban nem írták oda. Olyasmi is elhangzott, hogy Tasnádi 30 milliót ígért a szabadulásáért. Ilyen kijelentésekért Nyugaton a vezetőket elmarasztalják. - De ahogy hallottam, nem minden rendőr haragszik önre, sőt… - Nagyon népszerűtlen voltam a rendőrtiszti főiskolások körében, de amikor Karancsi Tibort, az elbocsátott századot kezdtem védeni, egy csapásra „hős” lettem. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a „kisrendőrök” körében nagyon nagy a vezetőellenesség. Szabadjon elmondanom: engem az 1998-as év „civil rendőrének” választottak, ezt a rendőrök szavazatai alapján a Polis Caritas adja, és együtt kaptam meg Tonhauser Lászlóval. - A főiskoláról kirúgták, Pintér Sándor belügyminiszter tavaly márciusban mégis meghívta tanácsadói testületébe. - Annak ellenére, hogy előtte őt is gyakran bíráltam. Más kérdés, hogy novemberben aztán ő is megvált tőlem. Ezt kizárólag annak tulajdonítottam, hogy akkor már én voltam Tasnádi Péter védője. Pintér úgy fogalmazott: valaki nyúl, vagy vadász. Aki pedig Tasnádival bármilyen kapcsolatba kerül, az nyilvánvalóan a szervezett bűnözéshez tartozik. - Belügyminiszterségét megelőzően egy magánbiztonsági cég tulajdonosaként állítólag Pintér Sándor is kapcsolatba került Tasnádi egyik vállalkozásával. Mi több, Tasnádi cége éppen


161

Pintérével szemben szerezte meg a józsefvárosi Négy Tigris kínai piac őrzés-védelmét. - Pontosan így van. A félreértések elkerülése végett: mégsem az a végkövetkeztetésem, hogy a belügyminisztert le kellett volna tartóztatni, hanem, hogy Tasnádi Péter sem kellett volna. A szökés veszélye, az összebeszélés lehetősége nem állt fenn, mint ahogy az sem, hogy szabadlábon a bizonyítékokat meghamisította volna. És az is biztos, hogy amivel meggyanúsították, abban abszolúte ártatlan. - Ha valóban úgy van, ahogy ön állítja, és Tasnádi Péter ártatlan, akkor mi az oka annak, hogy immár egy éve nem sikerül kihoznia az előzetesből? - Mert mindenáron bent akarják tartani, és sajnos a politikának még ekkora nyomásgyakorlási lehetősége van az igazságszolgáltatásra.

(Népszava, 2000. szeptember 2.) (Részletek a naplómból, 2000. szeptember 2.) „Azt álmodtam, hogy elmentem Schmuck Andor születésnapjára – egyébként tegnap volt -, és megrohantak a fotósok, nem győztem menekülni előlük. Álmomban Judit jött értem egy fehér színű, kis teherautóval, azzal szö9ktünk ki a börtönből. Este a Heti Hetesben Farkasházi Tivadar megemlítette: Veszelka Vendel egy sakktáblát adott be nekem a zárkába, hogy sportolni tudjak. Senki nem szól hozzá egy szót sem, megfagyott a levegő. Fél az egész ország… Egész nap dögunalom, mély letargiában vagyok. Teljes a bizalomvesztésem a jogállamiság intézményeiben. Ha egyáltalán van még értelme ilyeneket filozofálgatni. Ellehetetlenült a jövő, úgy érzem, nincs értelme a harcnak, mert pusztába kiáltott szó minden szavunk. A legfőbb maffiózó mindeközben miniszteri bársonyszékben tetszeleg és becsapja, félrevezeti az egész országot. Üres vagyok – testileg-lelkileg.”


162

AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN Elhangzott 2002. május 2-án

Tasnádi Péter: Tisztelt Bíróság! Tisztelt Ügyész Úr! Az utolsó szó jogán azt kívántam elmondani, hogy nem vagyok bűnös, a vádbeszédben a terhemre rótt bűncselekményeket nem követtem el. Azért vagyok kénytelen reagálni a vádbeszédre – egyébként nem tettem volna -, mert véleményem szerint ilyen penetráns, színvonal alatti vádbeszédet még Magyarországon, de sehol a világon nem olvastattak fel ügyésszel és mielőtt a vádbeszéddel kapcsolatban, és az egész büntetőeljárással kapcsolatban megtenném a megjegyzéseimet. Szeretnék elnézést kérni a Tisztelt Bíróság jelen lévő képviselőitől és a Tisztelt Ügyészség jelenlévő képviselőjétől, ha az elmúlt 44 tárgyalás folyamán esetleg olyan hangnemben szóltam, hogy megbántottam volna a bíróság, vagy az ügyészség képviselőit. Szándékomban nem állt, viszont visszavonni nem tudom azokat a kijelentéseket, amit tettem, és amit sérelmeztek. Tartalmában továbbra fenntartom a véleményemet, igazak voltak azok a dolgok, amiket mondtam, legfeljebb nem a megfelelő hangnemben. Talán meg tudják érteni – habár kevésbé hiszem, hogy érzelmileg át tudják fogni – azt, amit mi átéltünk, én és a vádlott-társaim. Gyakorlatilag 32 hónapja vagyunk előzetes fogva tartásban ítélet nélkül olyan bűncselekmények vádjával, amiket nem követtünk el. Első perctől kezdve a véleményem az, hogy koncepciós büntetőeljárásnak vagyunk a sértettjei! A vádbeszédre azért kell reagálnom, mert eleve úgy kezdte a vádbeszédet az ügyészség képviselője, hogy nem találtak semmi olyan elfogadható magyarázatot, ami arra utalt volna, hogy a büntetőeljárás során a hatóság törvénysértéseket követett volna el, vagy szabálysértéseket, illetve annyit elismert, hogy kisebb szabálysértéseket elkövettek, de az nem volt jelentős. Mindenképpen elnézést szeretnék kérni azért, hogy felkészületlen vagyok az utolsó szó jogán. Hiszen mondom, nem tervezem, hogy megszólalok, ezért lehet, hogy nem annyira összefogott és átgondolt lesz, amit most elmondok, de igyekszem valahogy összeszedni a gondolataimat. A tárgyalások folyamán többször említettem, hogy minden


163

koncepciós ügynek megvannak a határozott elemei. Azt hiszem, hogy itt szóba került az én részemről a Dreyfus-per, Mindszety-per, a Nagy Imre-per és nehogy véletlen az a vád érjen, hogy hozzájuk hasonlítom magam, de ők hasonló koncepciós perek áldozatai voltak. A világtörténelem első koncepciós pere, amelyet írásban is rögzítettek, a bibliai József pere volt. Nem akarom az egészet elmondani, csak egy kis kitérőt tennék ezzel kapcsolatban, hogy rávilágítsak arra, milyen egyszerű koncepciós perbe fogni valakit és súlyos büntetést mérni rá. Nem sorolom, hogy mik voltak az előzmények, a lényeg az, hogy József, Jákob fia. 12 fia volt Jákobnak és József volt az egyik kedvenc és a testvérei nem szerették és ezért meg akarták ölni. De inkább úgy döntöttek, hogy egy verembe dobják és aztán majd történjen vele valami. Ha a szerencse megsegíti, akkor életben marad. A lényeg, hogy a midiániták jöttek a híres selyemúton, ami keletről nyugatra vezet, és ők kereskedelemmel foglalkoztak. József kiabálását, segélykiáltásait meghallották, kiszedték a veremből, elvitték Egyiptomba. Látták, hogy jó kiállású fiatalember, el lehet adni rabszolgának. El is adták az egyiptomi Bökönyinek, akit Putifárnak hívtak. Ő volt a fáraó börtönfelügyelője. Putifár nagyon jó körülmények között tartotta Józsefet, de sok elfoglaltsága volt, mert meg kellett látogatni az ottani Sopronkőhidát és Sátoraljaújhelyet és a többi börtönt. Ezalatt az idő alatt fiatal és csinos felesége szemet vetett Józsefre és kikezdett vele. De József annyira tisztelte Putifárt, hogy nem akart ilyen bűnös viszonyt folytatni, és ezért elmenekült. Putifárné nem bírta a sértést elviselni és József köntösét elmarkolta – ez a lényege az egész mesének -, és mikor Putifár visszatért, közölte, hogy József őt meg akarta erőszakolni és itt a bizonyíték. Ez a corpus delicti. Az én esetemben nincs corpus delicti! Nincs semmilyen bizonyíték egyik vádpontra sem. Az én esetemben arról van szó, hogy dupla csavarral feltételezésekbe bocsátkoznak. Az ügyészség kinyilatkoztatásokat tesz, a rendőrség egy igen mocskos, aljas – elnézést a kifejezésért, azt hiszem idáig még el lehet menni – eljárást folytatott velünk szemben. Az ügyészség pedig kiszolgálta ezt a bűnös rendőrségi eljárást. Azt nem kívánom megismételni, amit a védőügyvédek már elmondtak, hogy maga a letartóztatás ténye, az alapos gyanú sem megalapozott. Hamis vádak és hamis tényállások alapjára épül. Velem szemben a legkönnyebb szituációt választották, a gyengébb ellenállás irányába mozdult el a hatóság, mert azt bizonyítani lehetetlen lett volna, hogy bűnöző vagyok,


164

főleg szervezett bűnöző, sőt szervezett bűnözői csoport vezetője. Semmi olyan bűncselekményt nem tudtak összekaparni – pedig nagyon igyekeztek -, amelyben legalább azt tudták volna bizonyítani, hogy én részese vagyok, tevékeny részese, vagy esetleg jelen is vagyok ilyen cselekményeken, tehát a gyengébb ellenállás irányába mentek el. Azt mondták, a legjobb az lesz, ha azt mondjuk, hogy ez a személy felbujtó. Felbujtó bárki lehet. Holnapután mit tudom én, megvernek embereket és azt mondják, hogy Rédei Géza volt a felbujtó. Kérdés, hogy a nyomozóhatóság hogy dönt ezekben az ügyekben. Sajnos láttuk, hogy döntenek. Nem lehettünk büszkék és Önök sem lehetnek büszkék arra, hogy egy ilyen országban élnek, ahol a jogállamiság csak fikció, arról csak beszélnek, viszont nem tartják be a jogi kritériumokat, ami elvárható lenne egy demokratikus jogállamban. Nem vagyunk egyenlők a törvény előtt, ez már bebizonyosodott. Jóval enyhébb bűncselekményekkel és ezeknek a bizonyításával tartanak fogva engem több mint 32 hónapja, - bocsánat, még négy nap hiányzik hozzá -, mint ahogy Pintér Sándort vádolták itt többen, ennek a büntetőeljárásnak keretében is. Pintér Sándor nagyon komoly és súlyos bűncselekménnyel vádolták, mégpedig azzal, hogy gyilkosságra készülődött, emberölésre. Több személy – egymástól függetlenül – olyanok, akik nem ismerik egymást, állították, hogy Pintér Sándor meg akart öletni. Ezeknek a személyeknek a tanúvallomását az Ügyészségi Nyomozó Hivatal úgy pattintotta le, mint egy pingpong labdát természetesen itt is megsértve a törvényeket, amelyekre Önök hivatkoznak állandóan, ugyanis a törvény azt mondja ki, a büntetőeljárás törvénye, hogy egy nyomozás megtagadására 3 nap áll rendelkezésre. Pintér Sándor ellen tett feljelentésünket 3 hónap után utasították el, miután össze-vissza dobálták a hatóságok, mert fogalmuk sem volt, hogy ki járjon el. Azért szükséges ezt itt elmondanom, mert szervesen hozzátartozik a büntetőeljárás lényegéhez. Ugyanis első pillanattól kezdve azt mondjuk, hogy koncepciós az ügy. A koncepciót Pintér Sándor találta ki korábbi gazdasági érdekeltségeinek a sérelmére, illetve azért, mert amikor egyenlő feltételek mellett versenyben voltunk egymással, ő nem tudta az akaratát érvényesíteni és nem tudta elvenni tőlem azt, ami az enyém. Az Önök segédletével sikerült kifosztani, kirabolni és tönkretenni engem. A tisztelt bíróság most már több mint egy éve tárgyalja ezt az ügyet, de több mint másfél éve tudja az itt jelen


165

lévő Tanácselnök Úr – hiszen ismeri nagyon jól az anyagot, tapasztaltam, hogy szinte minden egyes részletét ismeri ennek az ügynek -, tökéletesen tisztában van azzal, hogy itt bűnszervezetről szó sem lehet. Nem akarom befolyásolni, félreértés ne essék, nem prejudikálni akarok, de Önnek, ha ismeri a törvényeket, márpedig nyilvánvaló, hogy ismeri és az ügyészek is ismerik, akkor tisztában kéne lenni legalább ezzel az egy fogalommal, a bűnszervezet fogalmával. Hogy hogyan lehetett volna meggyanúsítani egy ilyen egyszerű és egy ilyen teljesen általánosnak mondott bűncselekmény sorozattal kapcsolatban, amivel minket vádolnak. Azért nem mondhatom azt a szót, hogy nevetséges, mert itt emberi életekről van szó. Családokról, amilyeneket Önök tönkretettek. Mindannyian házasemberek vagyunk, mindannyiunknak vannak gyerekei. A kislányom két és fél éves, ugyanabban az időben született, amikor letartóztattak. Teljesen indokolatlanul, elválasztottak – most nem a letartóztatásommal kapcsolatban mondom, mert hát erre találtak valamilyen indokot – de a fogva tartásommal kapcsolatban teljesen indokolatlanul izoláltan tartottak ez alatt az időszak alatt. Magyarországon nincs is olyan előzetes fogva tartott, mint én. Aki azóta, amióta előzetes fogva tartásban van – kivéve az első 4 hónapot -, teljesen egyedül, elszigetelve van elzárva, úgy, hogy nem találkozhat a többi fogva tartottal. Ha a folyosón közlekedem, lezárják az épületet, és egyedül magamra vagyok utalva, illetve a segítségeimre, az ügyvédekre és a barátaimra, akiknek köszönettel tartozom, mert ezt a 32 hónapot különben nem bírtam volna ki, ha ők nem támogatnak és nincsenek mellettem. Felelősség terheli Önöket azért, mert tönkretették az életünket. Sajnos a földi igazságszolgáltatás Önöket nem fogja megbüntetni, de remélem, hogy az égi igazságszolgáltatás igazságot fog tenni, mert büntetlenül ilyen nyomorúságos helyzetbe taszítani embereket, mit Önök tettek, az elviselni lehetetlen. Többször kérdezték tőlem, ha kiszabadulok, milyen bosszút fogok állni. Azt mondtam, valahányszor, amikor ezt a kérdés felmerült, hogy semmilyen bosszút nem fogok állni. Egyrészt nem is tudnék, hiszen olyan sok emberen kéne bosszút állni, hogy tömeggyilkosnak kéne lennem. Másrészt a bosszú rossz tanácsadó, meg kivitelezhetetlen is véleményem szerint. Inkább annak örülnék, ha igazságot szolgáltatna a bíróság. Félek, hogy ez nem fog valóra válni. Többször elmondtam a tárgyaláson, hogy elfogultnak tartom a Pest Megyei Bíróságot. A Tanácselnök


166

úr mindannyiszor megkérdezte tőlem, hogy akkor most bejelentem az elfogultságot, vagy sem. Természetesen ezek a kérdések költőiek voltak, hiszen Ön is tudta, hogy bármit mondok, úgysem fogja Ön bejelenteni önmagáról, hogy elfogult. A Tanácselnök Úr részéről nem is láttam a személyes elfogultságot. Azt láttam, hogy nem nekünk drukkok, de hogy elfogult lenne, azt nem tapasztaltam. Megőrizte a pókerarcát végig. Ez nem sértés, ez dicséret, mert egy bírónak valóban nem szabad az érzelmeit elárulni. Ugyan nem engedte, hogy a hatóság képviselőit kereszttűz alá vegyük. Ezt sérelmeztem is és úgy éreztem, a tanácselnök úr fogadatlan prókátorként a hatóság védelmére kelt. Nekem az a véleményem: egy bírónak nem az a dolga, hogy ezeket az alulképzett, dilettáns hatósági képviselőket megvédje. Az lett volna a dolga, hogy engedte volna azt, hogy itt napvilágra kerüljön, mennyi zagyvaságot hoztak össze az iratismertetés során, és végre lehetőségünk nyíljon arra, hogy bebizonyítsuk a nyilvánosság előtt: igenis, ellenünk véres terror folyik, aljas eljárás, amelyben semmilyen törvényt és semmilyen morált nem vett tekintetbe sem a rendőrség, sem az ügyészség. Lehet, hogy csapongok, és össze-vissza ugrálok a történetekben, de fogalmam sincs, hogy az ügyészség miért kért kétszer két hét gondolko9dási időt. Egyszer két hetet akkor, amikor a bíróság által kijelölt igazságügyi szakértő a szakértői véleményét leadta. Akkor megkérdeztem, miért kér az ügyészség erre időt, hogy felkészüljön. Akkor a Tanácselnök Úr azt mondta, hogy az ügyészségnek is és a védelemnek is jogában áll felkészülni és tanulmányozni az anyagot. Ebben Önnek igaza is van, csak a példa azt mutatja, hogy az ügyészség figyelembe sem vette, hiszen meg sem említette a vádbeszédében, hogy volt egy igazságügyi szakértő, akit a bíróság rendelt ki. Utána azt sem értem, minek kért még két hét gondolkodási időt Kállai ügyész úr, hogy felkészüljön a vádbeszédre, hiszen ugyanazt a vádiratot olvasták fel, szinte változatlanul, amit másfél évvel ezelőtt megírtak. Ez egyszerű színjáték volt, nyilvánvaló, időhúzás, amit egyáltalán nem értek. Mondták sokan, hogy esetleg a választások miatt húzzák az időt, mert ha a Fidesz-kormány marad hatalmon – ezt egyébként a Magyar Nemzet írta, egy jobboldali lap -, akkor Tasnádi Péterre a műanyag lakat is rá fog rozsdásodni. Ha a szocialista kormány kerül hatalomra, akkor esetleg kiderül az igazság. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy politikai tényező vagyok, mert


167

nyilvánvalóan nem. Egyik politikai pártnak sem voltam soha a tagja. Most már valószínű, hogy nem is leszek. A politikai meggyőződésem egyébként nyilvánvaló. Ezt felhasználták ellenem az eljárás során is. Mindenesetre abban bízom, hogy a bíróságnak és a Tanácselnök Úrnak a szakmai lelkiismerete nem fogja megengedni, hogy felülről nyomást gyakoroljanak Önre és esetleg az igazsággal ellentétes ítéletet hozzon. Többször említettem, hogy nemcsak azért tartom elfogultnak ezt a bíróságot, mert tudomásom van arról – és ez biztos, ez nem szóbeszéd -, hogy a letartóztatásom előtt a megyei bíróság elnöke, a Pest Megyei Ügyészség vezetője, a Pest megyei rendőrkapitány, hárman összeültek és elhatározták, hogy Tasnádi Pétert el kell takarítani az útból, mert „Tasnádi Péter szervezett bűnöző, és csak akkor tudunk eredményesen fellépni ellene – mondta Komáromi István -, ha az ügyészség is és a bíróság is zöld utat ad.” Megdöbbentő, hogy a Pest Megyei Bíróság elnöke, dr. Roszik Erzsébet, aki az OIT-nak is a tagja, többször nyilatkozott az ügyemben és mindannyiszor negatívan. Ki hatalmazta fel ezt a hölgyet arra, hogy nyilatkozzon ebben az ügyben? Mit képzel ő magáról? Azért, mert ő a Pest Megyei Bíróság elnöke, azt mondhat, amit akar? Hogy merészeli? Hogy merészeli így kinyilvánítani az elfogult véleményét, és ezek után még azt mondja nekem a tanácselnök úr, hogy nem elfogult a Pest Megyei Bíróság? Milyen alapon merik ezt mondani? Amikor egy tévényilatkozat során azt mondtam, hogy ebben az ügyben nincsenek védett tanúk, Roszik Erzsébet másnap nyilatkozott: Tasnádi Péter rosszul tudja, mert igenis vannak védett tanúk. Hát nincsenek és nem voltak védett tanúk, illetve a Roszik Erzsébet nyilatkozata után egy napra védetté nyilvánította magát Ignácz Attila, aki sem előtte, sem utána nem jött rendőri védelemmel a tárgyalásra, de hogy igazolja Roszik Erzsébet állítását, azon a bírósági tárgyaláson két RKSZ-essel (Rendvédelmi Készültségi Szolgálat, T.P.) érkezett meg. Az iratismertetés során megismertük azokat az anyagokat, amelyben többször felajánlották szinte minden tanúnak a rendőri védelmet, ha kér. Ignácz Attila is és a többi tanú is elzárkózott a rendőri védelem kérésétől. Ők pontosan


168

tudták, hogy nincsenek veszélyben. Pontosan tudták, hogy az egész történet kitaláció. Pontosan tudták, hogy koncepció, koreográfia, előre megkomponált hazugságok áradata. Nincs mitől félniük. Amikor letartóztattak, azt is olvastam, hogy a bíróság képviselőitől megkérdezték, kérnek-e védelmet, sőt az ügyészség képviselőjétől, az ügyésznőtől is megkérdezte Boros úr, de hát senki nem tartott erre igényt. Mindenki tudta, hogy teljesen fölösleges. Miért is kéne védelem, miről is van szó ebben az ügyben tulajdonképpen? Arról van szó, hogy van egy társaság – gondolok itt az első négy vádlottra -: a feltételezések szerint ezek az emberek megvertek egy-két embert az elmúlt 5-6-7 évben, ugye? Mert gyakorlatilag erről szól a történet. Ha igaz lenne, hogy ezek az emberek verték meg ezeket az embereket és olyan formában, ahogy ezt a vádbeszédben is hallottuk, akkor is maximum arról lenne szó, hogy vannak olyan emberek, a vádlottak, akik nem tartják be a törvényeket és önbíráskodnak. Erre megvan a megfelelő lehetősége a törvénynek. Kimondja, hogy aki önbíráskodik, az ilyen és ilyen bűncselekményt követett el és ennek ennyi és ennyi a büntetés tétele. Hogyan került ide a szervezett bűnözés? Hogyan kerül ide a pénzmosás? Nyilvánvaló, sehogy! 15 hónapja voltunk letartóztatásban, amikor elérkezett az iratismertetés. Egy hétig tartott. Végigolvastuk az addig keletkezett iratokat és az addig keletkezett gyanúsításokat. Azokban szó sem volt szervezett bűnözésről, szó sem volt szervezett bűnözésről, szó sem volt pénzmosásról. A rettentő cseles és furfangos Boros László az iratismertetés után megkérdezte, hogy végigolvastuk-e az iratokat és hogy van-e esetleg valamilyen megjegyzésünk, mire közöltük, hogy nincs. Akkor közölte az utolsó másodpercben, hogy meggyanúsít minket, engem szó szerint bűnszervezet létrehozásával és annak vezetésével és pénzmosással, a többi vádlott-társamat bűnszervezet tagjaként elkövetett… stb., stb. Egészen addig, 14 hónapig olyan információk jöttek hozzánk a felső rendőri vezetői körökből, hogy Pest megye megint megbukott velünk szemben és nem fognak tudni eljárást indítani ellenünk, hiszen az összegereblyézett gyanúsítások arra sem elegendők, hogy tovább fenntartsák az előzetes letartóztatásunkat. Természetesen jött az ötlet – hogy kitől, az nyilvánvaló -, hogy akkor gyanúsítsuk meg ezzel a komoly bűncselekménnyel őket, aztán majd


169

a bíróság eldönti, hogy elkövették-e, vagy sem. De ha nem követtük el, akkor is addig fogunk ülni, mint madár az ágon, mert a bíróság vádhoz kötött, a Legfelsőbb Bíróság az indoklásban írásban közölte, hogy akit szervezett bűnözéssel vádolnak, azt nem engedik szabadlábra, mert azóta én több ilyen esetről hallottam, újságból olvastam, hogy azokat akiket bűnszervezettel vádoltak, szabadlábra helyezték. Többek között László Attilát is szabadlábra helyezték november 29-e óta, és azóta sem követett el semmilyen bűncselekményt, példás életet él. Nem merte felvállalni a tanácselnök úr az óriási politikai nyomás hatására és a közvélemény bíróságra nehezedő nyomására, hogy minket szabadlábra engedjen. Állítom, hogy semmi sem történt volna. Egyáltalán nem követtünk volna el semmilyen bűncselekményt azóta sem, ugyanúgy eljártunk volna a tárgyalásokra, mint ahogy a rendőrség által beszervezett sértettek és tanúk nem, tehát velük ellentétesen. Ebből is lehet látni az erkölcsi hozzáállást a rendőrség részéről: szavahihetetlen, lumpen elemeket szerveztek be azért, hogy minket gyanúba keverjenek és lehetőleg hosszú-hosszú időre elássanak. Mit mondott erre Boros László, akit sajnos a tanácselnök úr nem hallgatott meg, illetve nem fogadta el a javaslatunkat, hogy hallgassa ki? Szó szerint azt mondta, amikor hivatkoztam arra, hogy ezek az emberek többszörösen büntetett előéletű, szavahihetetlen emberek. Ezt ugyan a tanácselnök úr soha nem engedte, hogy felszínre hozzuk, védte a személyiségi jogait ezeknek a személyeknek. Csak azt nem értem, hogy miért, ugyanis nem lehet úgy egy ügyről beszélni, ha nem tudjuk, hogy kiről beszélünk. Nyilvánvaló, ha egy notórius hazudozóról van szó, vagy egy rendőrség által beépített spicliről, vagy egy többszörösen büntetett előéletű személyről, akinek ajánlatot tettek, hogy az ügyeit másképp fogják kezelni, ha ebben az ügyben terhelő vallomást tesz, akkor szerintem a bíróságnak meg kellett volna, hogy engedje a részünkről, hogy ezt a felszínre hozzuk. Hogy lássuk, kiről van szó, mert nem egy könyvelőről volt szó, nem egy történelemtanárról volt szó, nem egy óvónőről volt szó, hanem arról volt szó, hogy ezek az emberek mind piti bűnözők, akik egy tál lencséért eladják az édesanyjukat is. Tehát nem lehetett volna figyelembe venni, hogy mit mond B. Lajos, mint mond K. Róbert, vagy mit mond Ignácz Attila.


170

Megdöbbenéssel vettem tudomásul. A jegyzőkönyveket átolvastam a tárgyalás után és akkor rögződött bennem, hogy mik zajlanak, mert nem mindig voltam jelen, hiszen a gondolataim pörögnek és folyamatosan azon töröm a fejem, hogy mikor lesz vége ennek a tragédiának, mikor ébredünk fel már. Lesz-e újra napsütés és hogy hihetünk-e az igazságszolgáltatásban. Hihetünk-e abban, hogy vannak még tisztességes emberek, és hogy egyáltalán: elhiszem-e, hogy velem ami történik, ez a valóság, mert ezt egyszerűen fel nem foghatom. Nem tudom, ma sem tudom még felfogni és ma sem tudom megérteni, hogy lehetett ezt megcsinálni. Ilyen sok embert hogy tudtak félrevezetni, befolyásolni. Az ügyészség kriminális, hogy milyen szerepet vállalt ebben az ügyben. Gondolom, nem véletlen, hogy Kállai Gábor ügyész úr megbetegedett mielőtt a vádbeszédet el kellett, hogy mondja. Persze olvastam már azóta, hogy nyilatkozott a Pest Megyei Ügyészség vezetője: ez nem rendkívüli eset. Kállai Gábor úr, aki kicsattant az egészségtől, itt rajzolgatott. Már azon is gondolkoztam, hogy benevezem valamilyen képzőművészeti kiállításra. Nem viccből mondom. Egész tárgyalás alatt csak ezt csinálta. Rajzolgatott, meg sem szólalt, mintha ő kívülálló lenne. Ettől függetlenül információim szerint át szerette volna dolgozni a vádiratot, hiszen végigülte ezt az egy évet és látta, hogy azért nem minden úgy törztént, ahogy az iratismertetés során megismerhettük. Például arra gondolok, hogy a Szebellédi szakértő úr 120 napig dolgozott. 120 napig! Isten 7 nap alatt teremtette a földet. Nézzék meg, hogy milyen óriási, hányan vagyunk rajta. Hány állat van a földön és milyen kevés ember. Szebellédi szakértő úr 120 napot dolgozott és megállapította, hogy sikkasztást nem követhetett el Tasnádi Péter. Hiszen a banknál utána nézett, hogy azokat az összegeket, amelyeket az ügyészség a vádbeszédében terhemre felrótt, mint különösen nagy értékű sikkasztás, azt nem követtem el. Azzal én nem rendelkeztem a sajátomként. Azt abban a pillanatban be is fizettem, amikor az átutalás megtörtént. Szóval itt érzem azt, és ebben aztán az ügyészség abszolút alátámasztotta saját elfogultságát és önmagát már ki is zárhatta, vagy ki is zárhatná ebből az ügyből, amikor figyelembe sem veszik azt, hogy valaki 120 napig dolgozik egy ügyön…


171

Az ügyészség azt mondta a vádbeszédében, hogy a gazdasági bűncselekmények vonatkozásában továbbra is a rendőrség által kijelölt szakértő véleményét veszi figyelembe. Akkor nézzük meg, ki ez a rendőrségi szakértő. Azt nem lehet rá mondani, hogy szakértő, mert először is nem igazságügyi szakértő, nincs benne a szakértői névsorban. A szakértői – nem is tudom – minősítését pár hónappal azt megelőzőleg szerezte, miután valamilyen csoda folytán kijelölték őt, hogy ennek az ügynek a gazdasági vonatkozásaiban szakvéleményt tegyen le. Ki is ez a szakértő? Egy volt belügyminisztériumi dolgozó. Ebből is látszik, hogy nyilván független és elfogulatlan. Nyugdíjas, aki az életében soha nem szakértett ilyet se előtte, se utána. Valószínű, most már nem is fog, hiszen ez már elég indok, ez a szakértői vélemény arra, hogy soha többet ne kapjon munkát még az unokája se. Ez a szakértő, aki a főrevizornő barátnője – bár ezt sem engedte az elnök úr, hogy bizonyítsuk -, volt belügyminisztériumi dolgozó. Nem igazságügyi szakértő. Nincs is benne a szakértői névsorban. Soha életében nem szakértett semmit és ennek a véleményére alapozza az ügyészség a vádat! Ez kriminális, kétségbeejtő arról nem is beszélve, hogy a tanácselnök úr többször elmondta: az a szakértő hölgy – tehát itt a Kőszeginéről van szó, hogy értsük -, az összes anyagnak csak a 20 százalékát kapta meg. Ezt a tanácselnök őr mondta többször a tárgyaláson, mikor kifogásoltam, hogy a szakértőnek a véleménye hiányos és nagymértékben kifogásolható. Hát, ha az összes anyagnak a 20 százalékát kapta meg, könyörgöm, akkor Önök hogyan tudnak egy olyan szakértőnek a véleményére alapozni, aki nem is látta az egész anyagot? Önök bátran kijelentik, hogy arra alapozzuk, mert ő azt mondta. Ilyen alapon – mondtam is -, hogy akár a Kennedy gyilkossággal is meggyanúsíthatnának, mert akkor már 13 éves voltam és felbujtó igencsak lehettem. Mint ahogy felbujtó voltam ezekben az esetekben is, amiről beszéltek Önök, a vádhatóság! Miért vagyok én a felbujtója ezeknek a bűncselekményeknek? Azt mondták, mert nekem állt érdekemben, hogy H. Zoltán sérelmére bűncselekményt kövessek el. Ez a bizonyítéka a vádhatóságnak! Ez még egy banánköztársaságban is kevés lenne. Ebből aztán lehet következtetni, hogy mit gondolok én a Magyar Köztársaságról. Egy biztos: még egy diktatúrában sem tudnának így fogva tartani, ahogy engem fogva tartottak, és ahogy tartanak jelenleg is ilyen megalapozatlan, ilyen semmitmondó vádak alapján.


172

Egyáltalán fogalmuk nincs maguknak arról ezek szerint: mi az, hogy bizonyíték, bármelyik ügyet veszem alapul. Ott az Ignácz-ügy. Azt mondták, én vagyok a felbujtója. De miért? Azért, mert Ignácz Attila azt mondja, hogy én vagyok az egyetlen ellensége. Még ő sem mondja, hogy mondja, hogy a felbujtó egy Josh nevű személy, aki szólt Sz.-nek, aki nem is tudja, miről van szó. Megveri először bent, aztán kint, aztán több ember előtt, aztán kevesebb ember előtt, aztán meg sem veri, aztán ott volt a P. Csaba, aztán nem volt ott a P. Csaba. A lényeg az, hogy beszél az Ignácz Attila fűt, fát bogarat. Elmondja, hogy először amikor megverik, akkor az életszerűséget ha figyelembe veszem, engem megvernek mit tudom én egy diszkó előtt és pláne évek óta fenyegetettségben élek, akkor rögtön elmegyek a rendőrségre és feljelentést teszek. De hát Ignácz Attila nem ezt teszi. Hazamegy és azt mondja, hogy thai-boksz edzésen verték meg. Aztán évek múlva elmegy a rendőrségre, közli, hogy a Speed diszkóban verték meg, aztán visszavonja ezt a vallomását és közli, hogy valami barátja verte meg, nőüggyel kapcsolatban. Nem szégyelli magát az Ignácz Attila és azt mondja a bíróság előtt, ahol többször visszavonta a vallomását, hogy úgyis majd a bíróság azt fogja értékelni, amit utoljára mondok. Hát ez szép dolog. Én csodálkozom azon, hogy a bíró úr nem rendelte el az azonnali őrizetbe vételét és nem tartóztatta le, hiszen ez az ember többször hülyét csinált a bíróságból is, a hatóságokból is, rólunk aztán nem is beszélve. Ennek az embernek az életvitelét igenis vizsgálni kellett volna. A tanácselnök úr nem engedte, hogy rákérdezzünk: volt-e valamilyen más bűncselekménnyel kapcsolatban, vagy hogy egyáltalán milyen az életvitele és nagyon sajnálom, hogy nem engedte, mert akkor kiderült volna az Ön számára is: ez az ember nem arról híres, hogy igazmondó, hanem arról híres, hogy összeférhetetlen, exhibicionista. Szerintem nem is börtönbe kéne zárni, hanem elmegyógyintézetbe. Nem tudom, hogy arra van-e lehetőség, hogy egy sértettet pszichiátriai kivizsgálásra küldjenek, mert hogy ezt az embert, hogy nem küldték el, ez egyszerűen katasztrófa. Ez össze-vissza hazudta az egész eljárást. Mindig azt mondta, hogy folyamatosan fenyegetve van, és akkor itt kitérek arra, hogy azt sem engedte meg a tanácselnök úr – amit javasoltam többször -, hogy vizsgálják meg a telefonhívás-listáját. Mert


173

ugye arra hivatkozott, hogy őt többször fenyegették, de ilyen fenyegetést bemutatni nem tudott. Ezért kértem, hogy hívják le a híváslistáját, mert abból legalább lehetett volna következtetni arra, amit el is mondtam: egyáltalán volt-e hívás? Ez konkrét bizonyíték lett volna. Itt rá tudtuk volna bizonyítani, ha nem volt! Hogy nem mond igazat. Mit csinált erre a tanácselnök úr? Azt mondta, hogy ezt elutasítja. Kértem, hogy Boros László és Ignácz Attila közti telefonvonalnak, a két telefonnak a híváslistáját kértem. Szinte ki volt kelve magából a tanácselnök úr, hogy szó sem lehet arról, hogy a Boros úr telefonvonalát…? Miért? Kicsoda Boros úr? Miért nem lehet az ő telefon híváslistáját lekérni? Védett ember Boros úr? Nem. A Boros úr bűncselekményeket követett el és semmi sem védi és semmi sem védheti meg azért, mert ő most a rendőrség kötelékének a dolgozója, vagy alkalmazottja. Igenis, a Boros urat felelősségre kellett volna vonni. A Boros úr ellen több feljelentést fogunk tenni, amikor vége lesz ennek a büntető eljárásnak, mert addig nem tehetünk, amíg ez le nem záródik. Szkeptikusan fogadom egyébként, valószínű, hogy ugyanúgy nem lesz a Boros úrnak semmi baja, mint ahogy nem lett idáig sem senkinek a hatóság részéről. Sőt a sértettek részéről sem, de hát azért elgondolkodtató dolog az, hogy a bíróság nem engedi, hogy széleskörűen bizonyítsuk az ártatlanságunkat. Nekünk nem is kellene, mert ugye a magyar büntetőeljárás törvénye arról szól, hogy a bűnösséget kell bizonyítani a hatóságoknak és nem a vádlottaknak kell az ártatlanságukat bizonyítani. Itt miről van szó, vagy mit csináltunk ennyi idő alatt? Heroikusan küzdöttünk azért, hogy valamennyire is be tudjuk bizonyítani: nem vagyunk olyan fekete bárányok, mint amilyenre Önök festettek bennünket. A közvéleményt befolyásolták. Annyira befolyásolták, hogy szinte soha az életben, legalábbis én, hát a vádlott-társaimnak a neve nem annyira ismert, de hogy én szinte soha a társadalomba vissza illeszkedni nem tudok. Mert annyira befeketítettek, annyira bemocskoltak, hogy félnek az emberek kapcsolatba kerülni velem, vagy azokkal a vállalkozásokkal, amelyek még megmaradtak. A saját vállalkozásaim és ezt elmondtam, hogy sajnos azért nem tudunk idehozni komoly, hiteles tanúkat, mert a tanúk félnek attól, hogyha eljönnek a tárgyalásra, belekeverednek a Tasnádi-ügybe. Mindenki számára ismert, ez a kabátlopás esete, hogy azt fogják mondani: ők is bűnözők, ők lopták el a kabátot. Nem mer senki eljönni, és nem meri elmondani a véleményét.


174

Ettől függetlenül azért írásban kaptam én szakvéleményeket büntető tanszékek vezetőitől, amelyeket nem adtam le a bíróságon, mert nem hatalmaztak fel rá. Többtől kértem egyébként. A tárgyalás jegyzőkönyveit tanulmányozva tették meg ezeket a véleményeket. Érdemes lenne elolvasni az Önök számára is. Ha tehetem, mindenféleképpen bele fogom foglalni. Bár nem hiszem, hogy az ügyészség dolgozóinak bármit is jelenthet egy ilyen szakvélemény, vagy bármilyen reális értékítélet, hiszen tudom, hogy pártkatonákról van szó! Tudom, hogy az ügyészség egy hierarchikus szervezet, amely úgy épül fel, hogy az ügyészség vezetője kiadja az utasítást és az ügyésznek más véleménye ezzel szemben nem lehet, illetve ha van, akkor infarktust kap, mint Kállai Gábor ügyész úr. Azt mondják, hogy Kállai Gábor ügyész úr, aki itt végigkísérte a tárgyalás menetét, több hasonló, komoly fejsúlyú ügyben is képviselte az ügyészség álláspontját. Én egyetlenegy dologról hallottam – persze hát mindenről én sem hallhatok – és nyilván nem ez a perdöntő, hogy ő hány ilyen komoly ügyben vett részt, de azt említettem, hogy Várhegyi Attila államtitkár esetében, Fideszes államtitkár esetében igyekezett a 8 vádpontból hetet azonnal ejteni. A nyolcadikra is csak valami ejnyebejnyét kért. Kíváncsi lettem volna, ha nem a Fidesz van hatalmon, akkor az ügyészség mennyire ejti el a 8 vádpontot, és hogyan ítélkezik a bíróság, de hát erre is mondta a tanácselnök úr, hogy ne foglalkozzunk más ügyekkel. A világ nagyobb részében a precedensjog van érvényben és nem ez a magyar jogalkotók által összeállított förmedvény. Azért mondom, hogy förmedvény, mert kétségbeejtőnek tartom azt, amit hallottam a védőktől, hogy itt minden attól függ: a bíróság hogyan mérlegel. Ugyanis itt nincs arról szó, hogy vannak bizonyítékok, vannak a terhelő tanúvallomások rám nézve. Itt mérlegelni fog a bíróság. Ennek aztán igazán nem örültem. Attól függetlenül nem örültem, ha így végignézek az ötös tanács tagjain, nem látom, hogy habzik a szájuk, vagy vérben forog a szemük, tehát nem látom azt, hogy mindenáron el akarnak ítélni, vagy a végzetemet akarják. De egyáltalán nem örülök annak, hogy lehetősége nyílik bárkinek, akár bíró az illető, hogy mérlegelés alapján eldöntse, én lehettem-e felbujtó, vagy sem. Ez abszolút igazságtalan. Abszolút igazságtalan az egész fogva tartásom is és a mai napig sem értettem meg, miért nem ragadta meg az alkalmat a tanácselnök úr akkor, amikor már megragadhatta volna – november 29-éről van szó -,


175

amikor László Attilát elengedte. Nyugodtan hozhatott volna olyan döntést, hogy szabadlábon védekezzek tovább, hiszen ha összehasonlítok több más bűncselekményt, mondjuk a globexes ügyet, ahol milliárdok elsikkasztásával vádolják az elkövetőket, vagy nem is beszélve erről a vecsési számlagyárról. 10 milliárdos összegben gyanúsítják. Hol jön az 100 millió körüli gyanúsításom ezekhez az ügyekhez, arról nem is beszélve, hogy engem nem azzal vádolnak, hogy hamis számlákat állítottam ki, vagy ÁFÁ-t csaltam, vagy loptam. Azzal vádolnak, hogy egyszerűen eltitkoltam a jövedelmemet. Valószínű, ez is bűncselekmény, nyilvánvaló, hiszen a Btk. Erről rendelkezik. Sőt a szakértői véleményből azt olvastam ki, bár én a számoknak nem vagyok nagy tudója, meg nem is nagyon értem ezt az egész közgazdasági folyamatot. Könyvelésről fogalmam sincs. Egy biztos: azt következtettem ki ebből a szakértői véleményből, hogy a szakértő azt állapította meg, hogy igencsak alacsony az az összeg, már ahhoz képest alacsony, amivel a nyomozóhatóság meggyanúsított, illetve a vádhatóság megvádolt, igencsak alacsony az az összeg ahhoz képest. 500 millióról beszéltek és a végén most 40 millió alá ment az adóhiány összege, ha abban az évben kerestem meg ezt az összeget, amelyik évben a vállalkozásomba be is fizettem. Erre semmilyen bizonyítéka nincs a hatóságoknak és nincs a bíróságnak sem, úgyhogy kénytelenek lennének elméletileg arra hagyatkozni, amit a védelem állít, hogy már jóval korábban a rendelkezésemre állt ez az összeg és így bármennyire is nem tetszik, ez alól a bűncselekmény alól fel kell, hogy mentsenek. Mindenki azt mondta nekem november 29-én, amikor az eljárás, gyakorlatilag a bizonyítási eljárás lezárult, hogy biztosan el fog engedni a bíróság, hiszen nem fogja megvárni, hogy addig üljek előzetesben, amíg a szakértő megszüli a véleményét, hiszen már nem lehet befolyásolni az eljárást. A szökést, elrejtőzést soha nem említették. Van még egy fogva tartási lehetőség, a 92. paragrafus azt hiszem (3-as), vagy c./ pontja ugye, a c./ pont hogy bűnismétléstől tartani kell. Többször feltettem ezt a kérdést. Nemcsak itt a jelenlévő elnök úrnak, hanem még a korábbi ügyemmel kapcsolatban is 10 évvel ezelőtt. Ha elolvasták a könyvet, akkor azt is olvasták, hogy írtam az akkori legfőbb ügyésznek, Györgyi Kálmánnak és kérdeztem tőle: ugyan már mondja el nekem, honnan tudja, hogyha szabadlábra kerülnék, újabb bűncselekményeket követnék el?! Mert ha ő ezt tudja, akkor látnoknak kéne lennie és valószínű jobban is keresne,


176

mint jósnő, de Györgyi Kálmán férfi és a legfőbb ügyész volt. Aztán, hogy ennek a levélnek a hatására, vagy nem, de akkor szabadlábra kerültem 1-2 héten belül. Most meg sem próbálnék levelet írni Polt Péternek, ennek a mindenki által tudott Fidesz-katonának, aki a törvényességét úgy értelmezi, olyan sajátosan, mint ahogy azt főnöke, Orbán Viktor tette. Örülök annak természetesen, hogy rendszerváltás következett be, bár nem hiszem, hogy a szocialisták, vagy az SZDSZ-esek kiállnának az érdekemben, hiszen ők folyamatosan azt hangoztatják, hogy az igazságszolgáltatásra nehezedő politikai nyomást meg kell szüntetni. Nyilván ők semmit nem fognak tenni annak érdekében, hogy itt valamilyen változás történjen, maximum annyit, hogy nem fogják zavarni a bírókat az ítélethozatalban. Sajnos még nem tartunk ott, mert most még mindig a Fidesz-kormány van hatalmon, az ítéletet meg valószínű – habár ez sem biztos -, hogy meghozza a bíró úr májusban. Már azt is hallottam, hogy hosszabb idő kell még a bíró úrnak az ítélet indoklására. Ezt a tanácselnök úr mondta az ügyvédeimnek két nappal ezelőtt, bár nekem egy héttel ezelőtt azt mondta, hogyha befejeződik az utolsó szó joga, akkor 9-10 nap kéne arra, hogy az ítéletet meghozza. Sőt a tájékoztatás, az Ön tájékoztatása alapján úgy tudom: január óta írja az ítéletet, és hogy már mintegy 120 oldal indoklás van keretekbe foglalva. Nem tudom elképzelni, mi az oka a további késlekedésnek, de biztos vagyok abban, hogy a bíró úr már tudja, milyen ítéletet fog hozni. Nem ma, nem jövő héten fogja eldönteni és nem együttesen, hanem ezt már tudták jóval előbb: mi lesz az elsőfokú ítélet, ami nem baj egyébként, hiszen egyéves tárgyalás és irattanulmányozás alatt nyilván kialakulhatott a tanácselnök úrnak a saját véleménye, és remélem, hogy az ülnök hölgy és urak is majd el fogják mondani a véleményüket és nem fogják hagyni, hogy esetleg befolyásoltság alatt történjen meg az ítélethozatal. De ezt mindenképpen sérelmezem: annak ellenére, hogy ilyen nem különleges bűncselekményekkel gyanúsítottak minket. Nem akarom ezeknek a bűncselekményeknek a súlyát kisebbíteni, itt sajnálatosan volt egy haláleset is, de azért azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy bárki is követte el azt a bűncselekményt, akár az itt lévő vádlottak, vagy mások, semmiképpen nem arra irányult a cselekmény, hogy megöljék az illetőt. Ez itt ki is derült, arra irányult, hogy megfegyelmezzék és egy baleset folytán halt meg. Tehát bár egy emberélet óriási és pótolhatatlan, de mégsem arról van


177

szó, hogy szándékos gyilkosság történt és akkor el lehet mondani, hogy a rendőrség fellépése és ez a látványos demonstráció mennyiben befolyásolta az ügyet és befolyásolja még a mai napig is. Nem tudom, 40-50-nél több valószínű a megmozgatott rendőrök száma. Gépfegyverrel, golyóálló mellénnyel, itt is ülnek a közönság soraiban szép számmal. Fogalmam sincs, miért. Miért nem inkább a bűnözőket üldözik, vagy a gyilkosokat. Van itt börtönőr, meg vagyunk bilincselve, semmi szükség nincs arra, hogy itt ücsörögjenek, hacsak nem az, amit feltételezek, hogy ha esetleg elköveti azt a baklövést a bíróság, hogy szabadon enged – bár ezt nem követte el és most már ez elő sem fordulhat -, akkor letartóztassanak egy újabb bűncselekmény gyanúja miatt, ami várható, mert folyamatosan nyomják a televízióban és újságokban, hogy a VI. r. vádlott Márai Péter, aki most Németországban letartóztatás alatt van, igen komoly bűncselekményeket követett el és ahhoz nekem bármi közöm is lehetne. De ha nem ahhoz, akkor a pénzmosáshoz, mert most már azt is hallom, hogy valamilyen francia banknak 3 képviselőjét vádolták meg azzal: elmulasztotta a pénzmosás bejelentési kötelezettségét és ez velem kapcsolatos. Nem tudom, hogy milyen szinten, mert sok bankba tettem pénzt és utaltam is, de franciába még soha. A Kékfényben hétfőn elmondták – aminek semmi értelme nem volt -, de bemondtak megint, hogy azért a közvéleményben éket verjen és nyomot hagyjon, hogy Tasnádi Péter ellen a jelenlegi büntetőeljárás még be sem fejeződött, de már 3 banki alkalmazottat, akik egy francia banknak az alkalmazottai, azzal gyanúsít a rendőrség, hogy a pénzmosás bejelentésének kötelezettségét elmulasztotta. Hogy ehhez nekem mi közöm, fogalmam sincs. Ez ugyanolyan, hogy bemondja holnap a rádió, hogy a tisztelt ügyész úrnak a szomszédja pedofil és 5 óvodást megerőszakolt. Ehhez Önnek semmi köze nincs, de azt fogják mondani, hogy az Ön szomszédja. Ugyanígy feketítenek be továbbra is engem, és ugyanígy próbálják kihasználni az utolsó lehetőségeiket is arra, hogy nyomás alatt tartsák a bíróságot. A fogva tartás körülményei szintén különlegesek voltak. Abszolút nem szolgáltam rá, hogy teljesen elzárjanak a világtól és minden lépésemet örökké fegyőrök kövessék. A többszörös gyilkosok, akik ott a Venyige utcában vannak, a mostani darabolós gyilkos például, a Soproni Ágnes-féle gyilkos, Erdélyi Nándor, meg sorolhatnám, egy csomó gyilkos, ott lófrálnak a folyosón, mindenkivel hahotáznak. Ezt


178

úgy hallom, mert a zárkából kihallom, hogy mi történik és az őrök is mesélik, hogy azok egyáltalán nem veszélyesek. Mitől lennének, csak pár embert megöltek kegyetlenül. Tasnádi viszont felbujtotta Sz.-t, hogy adjon egy taslit valakinek. Ez nem valóság, ez az Önök állítása, a vádhatóság állítása, de erről szól a történet. Megint mondhatnék egy bibliai példát, és el is mondom. Nem is zavar engem, hogy Önök unatkoznak, mert nekem ez az utolsó szó joga. Lehet, hogy tényleg az utolsó szó lesz, amit a nyilvánosság előtt fogok tenni, de például, hogy történt Jézus ítélete! Úgy, hogy lehetősége volt a zsidó népnek, illetve a rabbik tanácsának minden alkalommal felmenteni egyetlenegy vádlottat, akit a hatóságok vádoltak. Abban az időben római provincia volt a jelenlegi Palesztina, Poncius Pilátus volt a kinevezett római vezető és Jézus Krisztus és több más bűnöző a bíróság elé került. Azt mondták a rómaiak, hogy egyet elengedhetnek a sok közül és megkérdezték, hogy kit. El kezdték üvölteni az emberek, hogy „bar aba”, ami azt jelenti héberül, hogy az Atya fia. Poncius Pilátus és a római vezetők körülbelül annyira voltak intelligensek és tájékozottak mint a magyar rendőrség és a hatóság képviselői és ők a „bar aba”-t úgy hallották, hogy Barabás, mert volt egy ilyen rablóvezér is köztük és a Barabást engedték el az Atya fia helyett. Ezt azért mondom, mert Jézus Krisztust megfeszítették, és azóta békétlenség van a világban, több mint kétezer éve üldözik a zsidó népet és állandó konfliktus van a világ összes táján. Nehogy azt higgyék, hogy nincs összefüggés a két dolog között! Önök ellehetetlenítenek engem és a társaimat, akkor nekünk sem lesz lehetőségünk visszailleszkedni a társadalomba. Esetleg Önök fognak egy olyan, vagy lehet, hogy már löktek is egy olyan irányba minket, ami esetleg tragédiával fog végződni. Mert ha nem fogunk tudni visszailleszkedni a társadalomba, ha Önök szétvertek mindent, elvettek tőlünk mindent, akkor lehet, hogy belőlünk ez azt fogja kiváltani, hogy vissza akarjuk venni azt, ami a miénk, ami egy természetes emberi tulajdonság. És akkor valóban bűnözőkké válhatunk, valóban erőszakot követhetünk el és akkor megint el lehet ítélni, ha egyáltalán lehetőségük lesz rá, meg ha egyáltalán megvalósul. Tehát a lényeg az, hogy az önök áldatlan tevékenysége tönkre tette a mi életünket, tönkre tette a családunk életét. Tönkretették a vállalkozásainkat – és lehet, hogy ismétlem magamat, mert mondom: nem készültem fel erre a beszédre -, de kifosztottak, kiraboltak, megaláztak,


179

bemocskoltak és most arra várunk, hogy mikor fognak kivégezni. Természetesen nem a szó szoros értelmében, de azt mondják a védőink, hogy legyünk optimisták, bízzunk az igazságszolgáltatásban. Ne negatívan gondolkozzunk, mert ha negatívan gondolkozunk, akkor bevonjuk a negatív következményeket. Erre azt mondom, hát igen, csakhogy én realista vagyok, nem hülye. Most gondolkozzak pozitívan? Maguk odaállítanak engem a sortűz elé, és akkor arra gondolja, hogy biztosan vaktöltény van a puskákban és röhögök egyet, és bumm, szétlőnek, ugyanis teljes mértékben látom a konzekvenciáit a cselekedeteiknek. A teljes egészében. Pedig nem is akarom hasonlítani, mert ég és föld a bíróság, a rendőrség és az ügyészség munkája. A bíróságon legalább megengedték, hogy próbáljunk valahogy bizonyítékokat… Habár mondom még egyszer, nem értem, miért kellett nekünk az ártatlanságunkat védelmezni. De legalább azt megengedte a tanácselnök úr, hogy hozzunk ide tanúkat és próbáljuk megvédeni az igazunkat. Mit mond a vádbeszédben a vádhatóság? Azt mondja például az Ignácz-ügyben, hogy Ignácz Attilának az eredeti, a rendőrségen tett tanúvallomását veszi figyelembe és ezért továbbra is fenntartja a vádat, mert ez a tanúvallomás, illetve ezt a tanúvallomást megalapozza az Ignácz Attila által felsorolt tanúk vallomása. Kik ezek a tanúk? Ignácz Attila volt felesége, élettársa és az édesapja. De mit mondanak ezek a tanúk? Semmit. Azt mondják, amit Ignácz Attilától hallanak, de még azt sem teljes egészében, mert az egyik azt mondja, nem is tud semmiféle fenyegetettségről, legalább is őt aztán biztos, nem fenyegették meg. Arról tud, hogy az Attila azt mondta, meg fogják fenyegetni, vigyázzon. Mit mond a kis bájos T. Krisztina, Ignácz Attila élettársa? Hogy őt bántalmazták. Nem derült ki, hogy kik, mik, mert azt is elmondták: sötétben volt, hátulról. Nem is látta, hogy kik, de azért azt tudja, hogy cigányok voltak, meg azt is, hogy ketten, vagy hárman. Attól függ, hogy mikor hallgatják ki, a létszám attól függően változik. Mit mond T. Krisztina? Hazamegy, leszáll a buszról, inzultálják 1999 júliusában, de ezt is elmondtam. Talán nem árt, ha még egyszer elmondom. Megkérdeztem őket, miért mentek el 1999. januárjában feljelentést tenni. Mind a ketten egybehangzóan azt állították, hogy azért, mert ezt az inzultust már nem bírták elviselni, hogy a buszmegállóban T. Krisztinát bántalmazni akarták. Megkérdeztem tőlük, hogy emberek, 1999. januárjában


180

mentek feljelentést tenni, a bántalmazás meg állítólag 6 hónappal később történt. Erre mit mond az ügyészség? Ignácz Attila szavahihető tanú. Szavahihető tanú az, aki ötféleképpen meséli el a cselekményt. Szavahihető tanú az, aki azt mondja, hogy telefonált nekem rögzítőre. Bebizonyosodott: nem is volt rögzítőm. Aztán kiderült, hogy nem is hallotta a rögzítőt, sőt hát az sem biztos, hogy telefont kapott a kezébe, sőt az sem biztos, hogy kapott valamit a kezébe, mert azt senki nem támasztotta alá, amit ő mondott. Hiszen az itt jelenlévő tanúk majd azt állították: senki nem tud arról, hogy megverték Ignácz Attilát. Még az általa felkért tanú sem. I. Giovanni azt mondta, hogy ő nem tud erről az esetről, nem látta. Ignácz Attilától hallotta! P. László mit mond, aki ott áll a portán? Ő felismerte volna az Ignácz Attilát, mert ismerte, de ez az ember soha nem járt itt. Ha megverték volna, akkor tudta volna, hogy megverik, és akkor látta volna. Itt van a T. Ferenc, aki az ő barátja, és aki úgy nyilatkozik, hogy itt a jegyzőkönyvben ez az Ignácz Attila, hogy tulajdonképpen én nem is őt gyűlölöm, hanem T. Ferencet gyűlölöm, csak én vele szemben nem merek fellépni. Nem tudom, hogy miért nem merek fellépni a T. Ferenc ellen. Egyébként nem is gyűlölöm. Kétszer, vagy háromszor láttam életemben. Nem a szívem csücske, az biztos, de nem gyűlölöm. T. Ferenc sem mondja, hogy tud erről az esetről, illetve azt mondja, amit Ignácz Attilától hallott és mindenki folyamatosan erről beszélt. Dobjuk is ezt az Ignácz-ügyet, mert szerintem eleget boncolgattuk és eleget beszéltünk róla. A másik és legfájdalmasabb történet nekem B. Lajos sérelmére elkövetett bűncselekmény, ami abszolút felháborító, hogy egyáltalán bíróság elé került az ügy. Ezt nem szabadott volna, tisztelt ügyész úr! Nem magának címezem, mert magának semmi köze nincs és semmilyen ellenszenvem nincs Önnel szemben, ezt elhiheti nekem, de még a K. Gábor úrral szemben sincs. Magával a testülettel szemben van ellenérzésem. Hogyan tehették meg azt, hogy egy ilyen senkiházi tolvaj gazembert lánccal megfognak és azt mondják neki, tegyen terhelő vallomást Tasnádi Péter ellen, illetve az ismertségi köre ellen és akkor büntetlenséget biztosítanak neki. Ez száz százalék így van, hiába mondja nekem az elnök úr, hogy figyelmeztetni fog. Lehet, hogy mindjárt mondja: figyelmeztetni fog, hogy mást bűncselekménnyel vádol stb., stb. Nem vádolom. Ez tény. B. Lajos jogerősen el van ítélve, börtönbüntetésre van ítélve és nézze meg elnök úr, nem találja ez a profi magyar rendőrség. Akkor megtalálta, amikor ellenem kellett tanúvallomást tenni. Most nem találják B. Lajost. El tudja képzelni? Illetve meg sem kérdezem, mert teljesen mindegy, hogy el tudja-e, vagy sem. Én nem tudom elképzelni… Az volt a feltétele, hogy nem találják meg, de ugyanezt felajánlották M. Istvánnak, akinek nem tudtuk meg, hogy végül is mi az igazi neve. Maradjak B-nél, mert B. Lajos mit mond? 2000-ben elmeséli, hogy valamikor megverték. Az időpontra nem emlékszik, de annyira nem, hogy még évszámra sem emlékszik. Ám, nagyon megverték és elmesél egy történetet, ami alapján az ügyészség végül is a legsúlyosabb vádat tartja fenn ellenünk. A zsarolás legsúlyosabb esete áll fenn. Milyen bizonyítéka van ennek az embernek arra, hogy ez megtörtént? Vegyük számba. Mit mond ez az ember? Elmondja, hogy vele mi történt. A helyszínt megjelöli. Azt már elmondtam, hogy odamentek szakemberek, szakértők, megállapították, hogy ott semmi ilyen cselekmény nem történhetett, mert ha igen – és ezt külön hangsúlyozta a szakértő -, akkor ez évek múltán is fellelhető lenne. Tehát egy biztos, ott nem történt ilyen esemény! Azt mondja, hogy tartozott Tasnádi Edmondnak, ezért verték meg Tasnádi Péter emberei. Akkor már belekerült Tasnádi Péter neve is, mert ha nem kerül


181

bele, akkor nincs semmi értelme, mert egy ilyen üggyel nem foglalkozik senki. De Tasnádi Péter neve ott van, akkor azért már lehet valamit a tejbe aprítani, gondolta Boros László és jó gondolta… Sajnos. Azt mondja, tartozik Tasnádiéknak és ezért iszonyatosan megverik. Erre természetesen semmilyen bizonyíték nincs az elmondáson kívül. Sem szakértő, sem senki más nem tudja megállapítani, hogy ott ez a cselekmény megtörtént-e, vagy sem. És elmondja, hogy ugyanabban a pillanatban odahívtak egy Arab Ali nevű személyt, akinek szintén tartozik. Hát ennél otrombább történetet szerintem nem lehet kitalálni. Milyen meggondolás alapján hívnának oda, mondjuk az én munkatársaim, egy másik hitelezőt? Csak azért, hogy gyengítsük a visszaadás lehetőségét, mert ahogy fellép egy másik hitelező, már kevesebb a sanszunk arra, hogy mi megkapjuk a pénzt. Egyébként a vallomás szerint így történt, mert meg sem kaptuk a pénzt. A fiam nem kapta meg. Valóban tartozik B. Lajos neki azóta is. Nem kapta meg, de a tanú, akit hozott B. és L. Csaba, aki az araboknak vállalt garanciát azért, hogyha elengedik B-t, akkor kifizeti az araboknak a tartozást. Azt mondta, ki is fizette az araboknak a tartozást. Akkor nem teljesen


182

nyilvánvaló, hogy az arabok rabolták el, az arabok verték meg és az arabok tartották fogva? Nem. Nyilván, nem. Az arabok után nem is nyomoz a rendőrség. Ebben a fényképalbumban, amiket itt mutogattak, abban egyetlen egy arab sincs, de még roma sem, hogy hasonlítson valamennyire egy sötét bőrű emberre. Csak fehérbőrű, kopasz, kigyúrt palikról van szó, akik nem lehetnek arabok. A rendőrség el sem követett semmit annak érdekében, hogy felderítse a tényállást, megkeresse azokat a tanúkat, akik alá tudják támasztani, vagy igazolni tudják: ez a bűncselekmény így vagy úgy megtörtént-e. Az a két tanú, akit B. Lajos megemlített, azok terhelő tanúvallomást rám nézve, sőt a vádlott-társaimra nézve sem mondtak. Ezt így, ilyen alaposan és lassan elmondom. Gondolják, hogy miért. Tanultam egy nagy embertől, aki így beszélt. Azért mondom, hogy megértsék. Komolyan mondom, meg kell, hogy értsék. Lehet, hogyha gyorsabban mondanám, nem értenék meg, amit mondok. Nincs bizonyíték arra, hogy B. Lajost elrabolták volna az én munkatársaim, hogy megverték volna, vagy követeltem tőle pénzt. Miért nem vizsgálta meg a bíróság a híváslistákat? Itt is be lehetett volna azonosítani. A tisztelt bíró úr mindent elkövetett Ignácz Attila esetében, egyetlen egy alkalommal az ominózus diszkós mese kapcsán, hogy ott a híváslistákat lekérje, ebben az esetben sem kérte le a híváslistákat, pedig akkor meggyőződhetett volna arról, hogy én felhívtam-e B. Lajost, vagy fordítva megtörtént-e. Most már be fogom fejezni, de a lényeg az, hogy B. Lajos vallomására alapozni alapos gyanút lehetetlen, mégis megtették. Megtették úgy, hogy a Pest Megyei Ügyészség szorosan felügyelte az ügyet és ezt csak úgy lehet megtenni, ha előre utasításként ki volt adva, mint ahogy ki is volt, hogy ezt az ügyet végig kell vinni bírósági ítéletig. Feltétlenül végig kell vinni! Tehát nem látom annak a lehetőségét, hogy a B-ügyben hogy fog hozni a bíróság ítéletet, mint ahogy nem látom az Ignácz-ügyben sem. Nem fogom felsorolni, megígértem, az összes ügyet, de azért még a pisztolyra vissza szeretnék térni, legalábbis a saját pisztoly ügyemre, arra az ún. Flóbert pisztolyra, amit engedély nélkül lehet vásárolni és hozzá lőszereket is a mai napig is. Mit mond az ügyészség a vádbeszédben? Hogy alaposan gyanúsítható vagyok azzal, hogy lőfegyverrel és lőszerrel visszaéltem. Hát ez jogi nonszensz. Mi az, hogy lőszerrel visszaéltem? Ha lehet vásárolni ezt a lőszert engedély nélkül, akkor nyilvánvaló, hogy nem törvénybe ütköző, vagy ha törvénybe ütköző,


183

akkor gondolom az követi el a bűncselekményt, aki eladja. Fegyverekre szakosodott üzletről van szó, arról nem is beszélve, hogy mikor a házkutatás során a Flóbert pisztolyt a feleségem adja át a hatóság képviselőjének, és közli, hogy övé és mellékel is egy újságkiadványt, amely a letartóztatásom előtt jelent meg, és amelyben ott van az a fotó, amit ő készített azzal a fotómodellel, aki tartja a kezében a fegyvert, akkor először is eltűnik a bizonyíték a rendőrségnél. Én pótoltam itt több mint egy év után a bíróságnál, másrészt figyelembe sem veszik, hogy mit mondtam, vagy mit mondott a feleségem. Mert egybehangzóan úgy mondtuk el a történetet, hogy mi még akkor nem is tudtunk beszélni egymással. Ő rögtön a letartóztatásomkor azt mondta, hogy ez a fegyver az övé, ő használta fotókellékként és nem a férjéé. Én is ezt mondtam a kihallgatásom során, hogy ezt a fegyvert Láposi Lőrinc vásárolta, van is róla számla. Nézzenek utána. Nem voltak hajlandók megtenni és akkor itt következik megint az, hogy milyen ez az eljárás. A védelem számára is biztosítani kellett volna azt a minimális jogot, hogy megvédhessék magukat a vádlottak. Biztosítani kellett volna azt, hogy azokat a tanúkat, akiket megjelöltek a vádlottak – nemcsak én, hanem itt több vádlottról is szó van -, hogy azokat hallgassa ki a nyomozóhatóság. Nem tették meg. Kértem, hogy vessenek poligráfos vizsgálat alá (Hazugságvizsgáló. T. P.), mert az mégis objektívebb képet adott volna, hogy elkövethettem-e ezeket a bűncselekményeket, vagy sem. Mi volt erre a válasz? Nem. Mert hogy én olyan kiképzést kaptam Izraelben valamilyen táborban, hogy a poligráfos vizsgálatot is ki tudom kerülni. Ezt valami ponyvaregényből olvasta ez a rendőrtiszt, ugyanis honnan tudja egyáltalán, hogy ilyen kiképzést lehet kapni. Nem tudok róla, meg szerintem nincs is ilyen kiképzés, csak annyit tudok erről a poligráfos vizsgálatról, hogy különböző helyekre felcsatolják, és különböző testnedvek, vérnyomás alapján és stb. alapján megállapítják, hogy lehet-e köze az embernek a bűncselekményhez, vagy sem. Azt is tudom, hogy a bíróság ezt nem köteles figyelembe venni bizonyítékként, de lehet valamilyen jelentősége ennek a történetnek. Egyébként egy ilyen típusú ember, mint én, biztos, hogy nem tudja kijátszani a poligráfos vizsgálatot. Nem vagyok arról híres, hogy türelmes és nyugodt ember volnék, aki meg tudja az indulatait gátolni. Hiába, most három éve csak keleti filozófiákat olvasok és tanulok. A jikinget és minden egyéb ilyen marhaságot. Én úgy gondolom, hogy az.


184

Próbálom valahogy a türelmet – ez így van -, lehet, hogy nem látszik rajtam, de ma is egy órát elmélkedtem, hogy visszafogjam magam és ne sértegessem a bíróságot és az ügyészséget. Remélem, hogy idáig még sikerült, de nagyon komoly munkába került és nagyon nehezemre esik, mert sokkal jobban szeretek nyíltan és egyenesen fogalmazni. Nem szeretem a köntörfalazást, amit most itt kénytelen vagyok eljátszani és ilyen szépen fogalmazgatni, mert nem tartom lovagiasnak a küzdelmet. Elmondtam már, hogy úgy érzem, mintha egy labdarúgó csapattal – sőt a brazil válogatottal – állnék ki egyedül, és maguk odakötöztek volna a kapufához, és azt mondták volna, na akkor tessék, döntsék el, hogy ki fog nyerni. Körülbelül úgy néz ki ez a büntetőeljárás. Maguk azt tehetnék velünk, amit akarnak. Azt csinálnak, amit akarnak. Úgy tájékoztatják a televíziót, a nyilvánosságot, ahogy akarják és majd úgy is fognak ítélkezni, ahogy akarnak. A fegyverrel kapcsolatban. Itt a bíróság előtt elmondta a fegyverbolt tulajdonosa, hogy igenis emlékszik arra, ki vásárolta a fegyvert. Történetesen dr. Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőr tábornok. Azt is elmondta, hogy a fegyvert Tasnádi Juditnak vásárolta fotókellék céljából. Nem is egyet, hanem kettőt. Kértük a hatóságot, kértem az ügyészséget is, legalább nyomozza le. Eszük ágában nem volt. Tudja, miért nem volt eszük ágában, tisztelt ügyész úr? Mert ha ez a fegyver kiesik, akkor nem lehetne a bűnszervezethez kapcsolni, mert bűnszervezet vezetője, vagy tagja fegyver nélkül szinte semmit sem ér. Az most teljesen mindegy, hogy ez a fegyver ez szintén semmit sem ért, hiszen a szakértő álláspontja szerint 32 joule erősségű volt. Én úgy tudom, hogy 32. Mindegy, ha 22, 32, lényegtelen, 300-nál kezdődik egy komoly lőfegyver erőssége. De igazából jelentősége nem volt, hogy ezt átalakította valaki, vagy sem. Azt is meg kellett volna állapítani, ha valaki ezt átalakította, ki alakította át és mikor. Akkor, amikor a feleségem birtokában volt, vagy esetleg már úgy került a birtokába, hogy át volt alakítva? Mit mondott erre a fegyverbolt tulajdonosa? Azt mondta, hogy igenis ez a fegyver lehetett bizományi értékesítés, és ha bizományi értékesítés, ők nem vizsgálják, ők nem fegyverszakértők, nem is ez a dolguk. Egyébként szabad szemmel nem is nagyon lehetett látni ezt az átalakítást. Bár a bíró úr azt mondta, hogy ő látta, ugye, hogy Ön látta, azt mondta. Én nem láttam. Persze nekem rossza a szemem és nincs szemüvegem, de azt sem tudtam, hogy hol nézzem, szóval én azért sem vettem volna észre,


185

de a lényeg az, hogy nem lehetett látni és nem is volt ez olyan kardinális kérdés. Nagyvonalúan az ügyészségnek el kellett volna ejteni ezt a vádat, vagy meg kellett volna gyanúsítani a feleségemet, aki komoly rejtett szervezett bűnöző lehet, hiszen évek óta velem él és telefonon kapta az utasításokat, hogy ki kell fizetni a munkásokat, a lakbért, a villanyszámlát. Nyilvánvaló, hogy ez most már elárulhatom Önöknek: jelbeszéd volt. Nem valóságos, de ezt előre megbeszéltük. Ő tudta, hogy mit kell kezdeni. Szóval, félretéve a tréfát, azért álltam fel a vádbeszéd elhangzásakor a IX-es vádpontnál, mert felháborított az az arcátlanság, amit az ügyészség meg mer csinálni. Mert az, hogy még a fegyvernél fel sem álltam, még azt mondtam, hogy jó, nem érdekes, majd a bíróság úgyis szortírozza, vagy kiejti, vagy valamit csinál. De amikor már azt mondta, hogy sikkasztást is elkövettem, akkor kész, akkor azt mondom semmi értelme, egyszerűen, mert süketekkel, vakokkal beszélni, vagy partneri viszonyban lenni nem lehet. Teljesen fölösleges. Maguknak az a dolga állítólag, hogy a vádat képviseljék, de szerintem nemcsak az a dolguk, hanem az is, hogy az igazság fényre derüljön. Eszük ágában nem volt ezzel foglalkozni. Egyetlen dolguk volt, hogy bizonyítsák a rendőrség hamis elképzelését, és hogy biztosítsák a rendőrségnek a lehetőséget, hogy a lehető leghosszabb ideig fogva tartsanak, és hogy be tudja bizonyítani a rendőrség, hogy mégis csak bűnözők vagyunk. Idáig, még nem sikerült, de lehet, hogy a jövő héten, vagy a következő héten előállnak megint valamilyen trükkel. Ismerve az Önök munkamódszerét és az Önök tisztességét, becsületességét egyáltalán nem kételkedem abban, hogy esetleg a közeljövőben megint valamilyen rémtörténettel elő fognak állni. Ebben a büntetőperben azt szeretném, ha a bíróság mérlegelné valóban azt, ami itt elhangzott. Nem süket fülekre találna a tisztelt elnök úrnál azok a tanúvallomások és szakértői vélemények, amelyeket itt a bíróság előtt elmondtak és remélem nem hiábavaló volt ez a több, mint egyéves tárgyalás. Arra is kíváncsi lennék, volt-e már Magyarországon 45 tárgyalás akármilyen ügyben. Szinte elképzelhetetlen. Szerintem az O. J. Simpsonnak nem volt ennyi tárgyalása, pedig aztán Amerikában nagyon értenek ezekhez a tárgyalás-sorozatokhoz. Mindenesetre ez elhasználta az idegeinket, legalábbis az enyémet teljesen felőrölte. Abszolút tönkrementem ebben az eljárásban. Lehet, hogy kívülről nem látszik, de belülről… Tudom, hogy mit éltem át és mit viseltem el úgy,


186

hogy szeretném ha tovább nem húzná a bíróság az ítélet meghozatalát. Bármi legyen az, csak most már tudjuk meg végre, hogy mit akarnak, mert XXI. Században ilyen terrorisztikus módszereket alkalmazni, hogy 32 hónapig lebegtetni az embereket. 32 hónapig ne tudja meg, mi lesz a sorsa és mindig vissza kell mennem sajnos, és állandóan emlegetnem kell. Nem könnyeket akarok csalogatni a bíróság szemébe, mert nem is lehet. Én úgy gondolom, hogy a bírónak és az itt lévő ülnököknek ez ugyanolyan munka, mint bárki másnak a saját munkája, de azért felhívnám a figyelmüket arra, hogy Önöknek is vannak gyerekeik. Gondolják végig, nekem is van, és én nem tudtam a gyerekemet felnevelni! Nem láttam, amikor a gyerekem először térdre állt, amikor felállt, amikor elindult, amikor először nevetett, amikor az első szót kiejtette. Nem játszhattam vele. Nem voltam ott, amikor lefekszik, amikor felébred. Egyetlen egyszer nem tudtam megfürdetni. Nincs közös fotónk és a büntetés-végrehajtási intézet még azt sem engedte meg hosszú hónapokig, hogy találkozzam vele. Ez mi célt szolgált? Mi célt szolgált az, hogy minket Budapesttől a lehető legtávolabbi helyen tartottak fogva, például Márianosztrán, 80 km-es távolságra Budapesttől? Hogy kaphatta meg egyáltalán ezt az egész ügyet Pest megye? Azért ezt is vizsgálni kellett volna. Természetesen, a koncepciónak ez volt az egyik fő jellemzője, hogy a rendőrség által, tehát a BRFK és az ORFK által, is köztudottan korrupt és bűnös társulat, mint Pest megye, csak az tudja véreb módjára elrendezni ezt az ügyet. Pintér Sándornak egyébként Pest megye a szíve csücske, a zászlóshajója. Ő is itt volt főnyomozó, aztán később főkapitány-helyettes és azok az emberek, akik Pest megyében maradtak, mint vezetők – most már nem, mert azóta cserélődte – az ő emberei voltak. Azon is el kéne gondolkozni, hogy miért kellett 80 km-es távolságba elhelyezni, amikor van olyan törvény Magyarországon, legalábbis ajánlás az biztos, hogy van és ez nemcsak a bíróságok ajánlása, hanem az Európa Tanács ajánlása is, hogy minden fogva tartottat földrajzilag a lakhelyéhez legközelebbi helyen kell elhelyezni. Sírnak-rínak a rendőrök, hogy nem tudják a bűnözőket üldözni, mert nincs elég autó, nincs elég benzin. Akkor miért jött Márianosztrára minden nap két rendőr, egy autó? Hozta az ebédemet, Budapestről hozták az ebédemet, mert olyan étkezésben részesülök, ami csak egyetlen egy helyen van Magyarországon. Erre nincs válasz. Itt senkit nem vonnak felelősségre. Talán a Markó utcai büntetés-végrehajtási intézet, vagy a Gyorskocsi , vagy akár a gyűjtő, vagy bármelyik másik Budapesten, nem lett volna alkalmas arra, hogy engem fogva tartsanak? Dehogynem, csak akkor nem tudták volna megnehezíteni a védőimmel való kapcsolattartást. Nem tudtak volna lelki nyomást gyakorolni rám. Így sem, mert még talán a legszebb időszakom az volt, amikor Márianosztrán voltam. Ott legalább lehettem együtt más fogva tartottakkal sétán, szép környezetben. Most rácsok között élek már több mint másfél éve. A szabad eget sem látom, mert ha felnézek, akkor is rács van, és ha oldalra, ha jobbra, ha balra nézek, rács van. Mindenféle formában próbálják a személyiségi jogaimat sérteni. Ezt is elmondtam százszor, de a világon senki nem fog intézkedni, hogy az előzetes fogvatartásban lévő személyeknek csak a szabadságát lehet korlátozni a büntetőeljárás sikere érdekében, egyéb más jogait nem lehet, de megteszik különböző házirendekkel, ostoba büntetés-végrehajtási parancsnokok utasítására. Az őrök nem tehetnek mást, végrehajtják az utasításokat, mert ha nem, akkor ők kapnak fegyelmit. Megtiltják, hogy a családommal, vagy a védőimmel telefonon keresztül érintkezhessek. Itt a példa: Sz. Lajos Kecskeméten van. Ott, azt hiszem, minden nap lehet telefonálni, az összes többi helyen, Barancskán szintén minden nap, és mindenhol


187

lehet minden nap telefonálni. Itt nem. Elmentem mindenhova, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához, Dávid Ibolyához, a büntetés-végrehajtást felügyelő ügyészséghez. Mindenhol hülye válaszokat adtak. Most mondjam azt, hogy mikor a törvény előírja az előzetes fogva-tartottnak, hogy a sportolási lehetőséget biztosítani kell mindennap, és ettől csak különleges esetekben térhet el. Szabályozva van, hogy mik azok a különleges esetek, hogy zendülést stb. és ezt csak 5 napra lehet felfüggeszteni. Ehhez képest mit ír a Bökönyi úr? Azt írja, hogy séta alatt sportoljak, hát ez olyan hülyeség, mintha azt írta volna, hogy reggeli alatt ebédeljek, vagy vacsorázzak, mert hát azt írja elő a Be., hogy kötelező ebédet adni, vagy enni a fogva tartottnak. Hát akkor egye meg reggel az egész napi kajáját. Ez ugyanolyan. A séta egy külön történet, kötelező egy óra. És külön történet a sportolási lehetőség, de ezt nem adják meg. Most mondhatja a tisztelt bíróság, hogy mit foglalkozok itt ezzel. Azért, mert 32 hónapja Ön tart fogva, illetve hát 22 hónapja, vagy nem tudom meddig és 22 hónapja, amikor felébredek és lefekszem, az én ellenségképem az Ön arca. Lehet, hogy ez nem diplomatikus, vagy nem szerencsés, hogy ezt mondom, de


188

előttem csak ez van. Csak ez van. Az én életemet Ön teszi tönkre attól függetlenül, hogy Pintér Sándor mit akart, mit nem akart, mert hogy Pintér Sándor akart valamit, az csak egy dolog, de azt végre is kell hajtani különböző szervezeteknek. Az ügyészségben abszolút nem bízok. Ez az ügyészség olyan, mintha nem is lenne. Teljesen fölösleges, hogy létezik ebben az országban. Ezek az emberek, akik felolvasnak egy ilyen vádbeszédet. Fogalma nem volt a szegény ügyész asszonynak, hogy mit olvas fel. Kérdezték az ügyvédek, rákérdeztek. Azt sem tudta, mi van benne. Ezt csak egy olyan ember tudja felolvasni, akit megtanítottak olvasni, de egyébként fogalma sincs sem az ügyről, se a jogi relevanciákról. Én mit érzek? Azt érzem, a hatóságok engem meg akarnak nyomorítani. Rendben van, ez a dolguk, de a bíróságtól azt vártam el, hogy átlátja a helyzetet és segít. Valahogy az igazságot próbálja kideríteni és átérezni azt, hogy mit tettek velünk. Ne hogy véletlenül az higgye a tisztelt bíró úr, hogy azért, mert az igazságszolgáltatásnak esetleg presztízskérdés, vagy blama lehet, ha esetleg az igazságnak megfelelően hoz ítéletet. Sokan azt mondják, hogy azért nem lehet számítani reális ítéletre, mert az igazságszolgáltatásnak a presztízse forog kockán, mert az fogják mondani, miért tartották ezeket az embereket három évig ilyen körülmények között fogva, ha ezek nem szervezett bűnözők. Mondjuk, hogy elkövettek valamit ezekből a bűncselekményekből, de ezeknek a súlya nem olyan óriási, hogy ilyen hosszú ideig fogva kell tartani, mert látom és hallom, hogy olyan bűnözők, akik ismertek a várban, 10-15 hónapot bent vannak rablás, fegyveres rablás, erőszak, emberrablás miatt és utána szabadlábra helyezik őket. Hol az ügyészség engedi el, hol a rendőrség engedi el. Minket a kutya sem akar elengedni. Azt mondom – továbbra is lenézést kérek ezért -, de én fenntartom a véleményemet, én nem bízom a Pest Megyei Bíróságban egyáltalán! Ne kérdezze meg elnök úr, hogy most elfogultságot jelentek-e be, mert természetesen nem. A véleményemet mondom. Nem bízom. Azért nem, mert láttam az egész eljárás során, hogy nem tudunk úgy kibontakozni, ahogy szerettünk volna. Nem tudtam úgy bizonyítani az általunk felhalmozott információkat, ahogy azt szerettem volna, mert sokkal jobban tudtam volna, vagy tudta volna a védelem nyilvánosságra hozni a tisztelt bíróság előtt, hogy igenis ellenünk koncepciós, elfogult eljárást folytatott le a Pest Megyei Rendőrség és a Pest Megyei Ügyészség. Ettől függetlenül bízom abban,


189

hogy a bíró úr, illetve a tisztelt tanács nemcsak szakmai, hanem az emberi vonatkozásait is figyelembe fogja venni ennek a történetnek és megfelelő, igazságos ítéletet fog hozni. Köszönöm szépen! Most pedig álljon itt azoknak a névsora, akik segítettek a védelem ellátásában. Köszönöm – szívből köszönöm – nekik, a legnagyobb elismerés illeti őket. Az ügyvédeim névsora:

Dr. Berta József Dr. Bíró László

Dr. Fürjes József Dr. Jungermann Zsuzsanna

Dr. Szikinger István Dr. Tuza Péter

Dr. Parragi Edina Dr. Lovasi Ágnes Dr. Srutek Katalin


190

A fogva tartás Körülményeiről korábban javarészt már beszámoltam – meg a napló részletekből is kiderül egy s más -, a helyzet az elmúlt tíz esztendőben semmit sem javult, sőt… Ha lehet, még az első fogva tartásom időszakában tapasztaltnál is hevesebb küzdelmet folytattam a büntetés végrehajtás vezetőivel és munkatársaival – és nem szórakozásból. Valóban sárba tiporták az emberi jogaimat, megaláztak nap mint nap, s tették – tehették! – mindezt 983 napon át. A számomra kilátástalannak tűnő háborúskodás gyakorlatilag az első percben megindult, az étkeztetésem körül robbant ki, emígyen:

Tasnádi nem eszik A rendőrség gödöllői fogdájából tegnap a márianosztrai börtönbe szállították át az előzetes letartóztatásban lévő vállalkozót, ahol felesége szerint éheznie kell. Ugyanis ott nem tudják neki biztosítani a kóser étkezést. Tasnádi egyik védője, dr. Szikinger István csak akkor nyilatkozik, ha már írásban is megkapta az átköltöztetésről, illetve a zár alá vételről szóló határozatokat. Új helyén a vállalkozó – felesége szerint – éhezni kényszerül. Ugyanis vallása szerint csak kóser ételt fogyaszt. A gödöllői konyhára családja külön edényeket vitt be számára, és a fogva tartottnak főző vállalkozó kizárólag kóser húsokból és módon készítette ételeit. Ezt a főrabbi, Frőhlich Róbert is ellenőrizhette. A törvény előírását, miszerint a hithű fogva tartottak vallásának előírásait a börtönben is tiszteletben kell tartani, Judit asszony szerint Márianosztrán nem tudják biztosítani. - Kényszerről szó sincs – mondja dr. Bökönyi István tábornok, országos bv. parancsnok. Amit a törvény előír, betartják és betartatják. Arról, hogy Tasnádi kizárólag kóser módon étkezik, a parancsnok most hallott először. De mától gondoskodik arról, hogy kóser ételt szállítsanak a fogva tartottnak.

(Mai Nap, 1999. december 22.)


191

Ragaszkodásomat a kóser étkezéshez sokan afféle trükknek vagy inkább a hatóságok bosszantásának tekintették, pedig egyáltalán nem erről volt szó. Mint azt már oly sokszor kinyilvánítottam – egyebek közt ezeken a lapokon is -: hithű zsidó vagyok. Ragaszkodtam és ragaszkodom hozzá, hogy eszerint élhessek. Ezt a jogomat senki nem kérdőjelezheti meg és nem csorbíthatja. (Részletek a naplómból, 1999. december 21-22.) „A WC ajtaján olvastam egy üzenetet, így hangzik: Tasnádi bácsi, kügyön (így!) két cigarettát. Mi a csuda, már bácsi vagyok? Igaz, ötven körül járok, de egyáltalán nem érzem öregnek magam. Ha nem lenne ez a rémálom körülöttem, észre sem venném a korom. Azért ezen a bácsi megszólításon mégis érdemes eltöprengenem, két szempontból is. Egy: ha még sokáig tartanak lakat alatt, lehet, hogy tényleg kicsúszom az időből és nem leszek már képes rendbe hozni az életemet. Kettő: lehet, hogy a korom miatt nem bírom annyira a harcot, mint amennyire szeretném? Sokat őrlődtem: ahogy fogynak a napok, mindjobban félek attól, hogy tavasszal sem fogok szabadulni. Rájöttem, hogy a legfőbb gond most a ház! Csak bírjam erővel és ép ésszel… Katasztrófa! K. Béla (és még hatan) jöttek értem és közölték: megyünk Márianosztrára! Hogy miért Budapesttől 70 kilométerre helyeznek el, arról fogalmam sincs és természetesen ők sem mondtak semmit. K. egész úton tömte a fejemet, hogy számítsak nagyon hosszú fogva tartásra, súlyos büntetésre. A lemez semmit sem változott a hét évvel ezelőttihez képest… A befogadáson két óra alatt átestem, de a vizsgálat rémálom volt. Egy részeg, bunkó orvos közölte, hogy semmilyen gyógyszert, kenőcsöt nem engedélyez, amelyeket pedig idáig használhattam. Nagyon MEGALÁZÓ volt! Egy háromszemélyes zárkában helyeztek el, ahol meg sem lehet fordulni és iszonyú a kosz. Kiderült, hogy ezen túl csak postán kaphatok tiszta ruhát. Borzalmas! Úgy érzem, mintha mocsárba nyomtak volna. Életem legrosszabb óráit élem, ehhez hasonlót nem éreztem még soha. Nagyon hideg van. Kint is, a lelkemben is.”


192

Állóháború Alakult ki hamarosan köztem és fogva tartóim között – sajnos egyenlőtlen feltételek mellett -, alig telt el nap, hogy valamilyen panasszal, kérelemmel, beadvánnyal ne fordultam volna az illetékesekhez. A majdnem könyvtárnyi anyagból a sajtó is szemlézett, először a Hócipő 2000. augusztus 22-i száma:

Tasnádi Péter levelét megírta

KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE (65) Név: TASNÁDI PÉTER nytsz. C 0075 Büntett: ítélet: Polgári foglalkozás: itteni munkabeosztás: Szabadul: Kérelem T. PK. ÚR! HIÁBA NEVEZ KI KÉT BALKEZES VÁLLAKOZÓ SZELLEMŰ SZAKKÉPZETLEN ELITÉLTEKET FODRÁSZNAK, ATTÓL MÉG NEM FOGNAK TUDNI HAJAT VÁGNI, MERT BÁTRAK, ARRÓL NEM BESZÉLVE, HOGY HAJVÁGÓ ESZKÖZÖK SINCSENEK. (OLLÓ, GÉP, STB…) TETTEM ÖNNEK EGY ÁTHIDALÓ MEGOLDÁST, ENGEDÉLYEZZE, HOGY SAJÁT KÖLTSÉGEMRE, HOZASSAK BE FODRÁSZT. EZT A LEHETŐSÉGET A RENDŐRSÉGI FOGDÁN IS MEGENGEDTÉK. MÁRIANOSZTRA, 2000. 04. 05. Kérelmező


193

KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE (66) Név: TASNÁDI PÉTER nytsz. C 0075 Büntett: ítélet: Polgári foglalkozás: itteni munkabeosztás: Szabadul: Kérem T. PK ÚR! SZERETNÉK IDÉZNI DR. DÁVID IBOLYA LEVELÉBŐL ÖNNEK, AMIT ÜGYÉVDEMHEZ ÍRT, „AZ ELŐZETES LETARTÓZTATÁSBAN LÉVŐ SZEMÉLY AZ 1979. ÉVI 11. TVR. 118 PAR. (1) BEKEZDÉSÉNEK E. PONTJA SZERINT A MŰVELŐDÉSI ÉS SPORTOLÁSI LEHETŐSÉGEKET IGÉNYBE VEHETI ÉS EZ CSAK A TVR. 37/A PAR. 1. BEK. SZERINTI FELTÉTELEK ESETÉN, LEGFELJEBB ÖT NAPIG FÜGGESZTHETŐ FEL. A BV. OPK. UTASÍTOTTA A MÁRIANOSZTRAI FEGYHÁZ ÉS BÖRTÖN PK-T, HOGY A SPORTOLÁSI LEHETŐSÉGET TASNÁDI PÉTER SZÁMÁRA BIZTOSÍTSA” – EHHEZ KÉPPEST ÖN PARANCS MEGTAGADÓNAK ÉS TÖRVÉNY SZEGŐNEK MINŐSÜL. MIKOR FOGJA MEGÉRTENI, HOGY A TÖRVÉNYEK ÖNRE IS KÖTELEZŐEK? 3 ÉS FÉL HÓNAPJA EGYETLEN EGYSZER SEM ENGEDÉLYEZTE A SPORTOLÁSI LEHETŐSÉGET! MÁRIANOSZTRA, 2000. 04. 06. kérelmező


194

KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE (73) Név: TASNÁDI PÉTER nytsz.: C 0075 Büntett: ítélet: Polgári foglalkozás: itteni munkabeosztás: Szabadul: Kérem PK. ÚR! GRATULÁLOK ÖNNEK, HOGY SIKERESEN MEGAKADÁLYOZTA, 6 HÓNAPOS KISLÁNYOM LÁTOGATÁSÁT. EZ A TELJESÍTMÉNYE IS ARRA ENGED KÖVETKEZTETNI, HOGY ÖN EGY IGAZI EURÓPAI EMBER ÉS VALÓBAN MINDEN ELŐÍTÉLET NÉLKÜL KEZELI AZ ÖNRE BÍZOTT FOGVATARTOTTAKAT. KÍVÁNOM ÖNNEK, HOGY HASONLÓAN KULTURÁLT, JÓINDULATÚ EMBEREK SEGÍTSÉK AZ ÖN TOVÁBBI ÉLETÚTJÁT. JAVASLOM TOVÁBBÁ, HOGY AZ ÜGYVÉDEKET IS CSAK BEKÖTÖTT SZEMMEL FOGADHASSAM. MÁRIANOSZTRA, 2000. 04. 19. kérelmező


195

KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE (75) Név: TASNÁDI PÉTER nytsz. C 0075 Bűntett: ítélet: Polgári foglalkozás: itteni munkabeosztás: Szabadul: Kérem PARANCSOK ÚRR! ELFELEJTETT VÁLASZOLNI A HAVI EGY LÁTHATÁSOM IDŐPONTJÁRA, ÚGY LÁTSZIK ÖN OLYAN nagy ember, HOGY ÖNRE A TÖRVÉNYEK NEM VONATKOZNAK VAGY CSAK EGYSZERŰEN FELEDÉKENY, AMIN NEM CSODÁLKOZNÉK, HISZEN AZ ÖN MUNKÁJA FELELŐSÉGTELJES, EZÉRT, MINT VOLT SPORTOLÓ AZT AJÁNLOM ÖNNEK, HOGY SPORTOLJON! HASZNÁLJA AZ EXPANDERÉT, AMIT NEKEM IGÉRT, DE SOHA NEM ADOTT IDE ÉS SAKKOZZON EGYEDÜL (MINT ÉN) HASZNOS LESZ A VÉRKERINGÉSÉRE. AKI MÁSNAK VERMET ÁS, ANNÁL JOBBAN TETSZIK… LEHET, HOGY NEM PONTOSAN IDÉZTEM, DE ÉN IS FELEDÉKENY VAGYOK. MÁRIANOSZTRA 2000. 05. 19. Kérelmező


196

KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE (76) Név: TASNÁDI PÉTER nytsz.: C 0075 Bűntett: ítélet: Polgári foglalkozás: itteni munkabeosztás Szabadul: Kérem PK. ÚR! (ÍGY RÖVIDEN JOBB LESZ KEVESEBB A HIBA LEHETŐSÉG.) VISSZAVONOM KORÁBBI ÁTHELYEZÉSI KÉRELMEMET, MERT IDŐKÖZBEN MEGSZERETTEM MÁRIANOSZTRÁT (FŐLEG ÖN MIATT) ÖN AZ ÉN PÉLDAKÉPEM EZÉRT ELHATÁROZTAM, HOGY HA SZABADULOK AZ LAKÁSA MELLETTI TELKET SZERETNÉM MEGVENNI. SZÜLETENDŐ FIAM NEVE PEDIG VENDEL LESZ. LEHET, HOGY MÉG ARRA IS MEGKÉREM, HOGY LEGYEN KERESZTAPA (HABÁR AZ VESZÉLYES TITULUS) KÖNNYEN KERÜLHET AZ EMBER BÖRTÖNBEN, DE EZ ÖNNEK ÚGYSEM PROBLÉMA, HISZEN AMÚGY IS OTT VAN. MÁRIANOSZTRA 2000. 05. 19. Kérelmező


197

KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE (91) Név: TASNÁDI PÉTER nytsz.: C 0075 Bűntetett: ítélet: Polgári foglalkozás: itteni munkabeosztás: Szabadul: Kérem PK. ÚR! VAN EGY JAVASLATOM AZ ÖN SZÁMÁRA! ELŐSZÖR MAGYAR ORSZÁGON III. MÁRIANOSZTRÁN MEGRENDELHETNÉ A FOGVATARTOTTAK ÉS A BV. ALKALMAZOTTAK KÖZÖTTI SZELLEMI VETÉLKEDŐT ÉS SPORT VERSENYEKET, EZ EGY PÉLDAMUTATÓ DEMOKRATIKUS KEZDEMÉNYEZÉS LENNE. ELSŐKÉNT ÉN SZERETNÉK MEGMÁRKÖZNI ÖNNEL A FAIR-PLAY SZABÁLYAI SZERINT. GONDOLJA EL KEZDEMÉNYEZÉSE, MILYEN JÓ HIRNEVET SZEREZNE ÖNNEK. NAGYMÉRTÉKBEN ELHOMÁLYOSITANÁ A VESZELKA NÉVEN EJTETT CSORBÁT, AMELYET MÉG MÓRICZ ZSIGMOND SÁROZOTT BE. HISZEN RÓZSA SÁNDOR RABLÓGYILKÓS BÜNTÁRSÁT, VESZELKÁNAK HIVTÁK. ÉN GONDOLNI SEM MEREK ARRA, HOGY ÖNÖKET ROKONI SZÁLAK FŰZIK ÖSSZE! MÁRIANOSZTRA 2000. 07. 31. Kérelmező


198

Határozat: Sportolással kapcsolatos tájékoztatást megkapta Panaszta OP-ra elküldvve Kelt: Márianosztra, 2000. 04. 07.

______________________ Név, rendfokozat, beosztás

Határozat: Illetékes részére továbbítva Határozat: Véleményét megismertem Határozat: OP állásfoglalás meg Határozat: OP. Állásfoglalás után válasz Határozat: Intézkedést nem igényel


199

Shakespeare vagy Szabó Lőrinc szonettjei a világirodalom gyöngyszemei közé tartoznak. Hja, nem könnyű kötött, 14 soros versformában fogalmazni. Így lehetnek azok a márianosztrai rabok is, akik többségének ugyan nem az írás a kenyere, de szintén 14 sorba kell belepréselni panaszaikat a börtönparancsnok számára. Veszelka Vendel, pontosabban fegyházparancsnok, ebben a legszigorúbb fokozatban őrzi most az első számú magyar rabot, Tasnádi Pétert. De legalábbis holtversenyben Magda Marinkóval és Anbrus Attilával. Az MZ-ben, azaz a magánzárka-körletben olyan elődei voltak, mint Rákosi nővére, Göncz Árpád, Háy Gyula, Bibó István, Déry Tibor. Hogy pontosan mi a vád ellene, nem tudni, mert állandóan újabbak látnak napvilágot, egy tény, több mint 11 hónapja van előzetesben. Múlt héten azt olvastuk, hogy már 1998 októberében elhelyezett márkákat egy német számlán, pedig csak 1999. januárjától lett volna rá joga. Súlyos vád lehet, mert általában hat felfegyverzett rendőr kíséri Pestre két kocsival a kihallgatásokra, s két másik rendőr hozza neki Pestről a kóser ebédet naponta, fel a szerpentinen, a 83 kilométeres út végén. Egy 30 éves csinos őrnagy a nevelőnője, bár nem érti, hogy minek nevelik, amikor őt egyelőre maximum őrizni kéne. A hölgyhöz tartozik még egy feltételezett rablógyilkos és egy bankkártya hamisítással vádolt úr, aki Bárdossy miniszterelnök unokájának vallja magát. A rab azt sem érti, hogy eddig miért csak egyszer láthatta tízhónapos kislányát, ha a sportoláshoz joga van, miért csak sakktáblát kap, ráadásul egy magánzárkában, s a fodrász miért egy román birkanyíró, aki még azt sem érti magyarul, hogy segítség! Miért nem ülhet a lakóhelye közelében, amikor Pesten a Markó, a Kozma utca és a Gyorskocsi is szóba jöhet, már az utóbbiról újabban azt tartják, hogy nem biztonságos. Egy biztos, eddig több mint száz panaszt tett, és eddig semmi eredmény! Örülnénk, ha a belügyminiszter úr ez ügyben fogadná védőjét, a rendőrtábornokok másik kedvencét, Szikinger Istvánt, ha máshol nem, a Kőbányai úti kínai piacon. Nincs messze a Kerepesitől, ahová időnként be szokott ugrani.”

(Hócipő, 2000. augusztus 22.)

Aztán elszakadt a cérna. Ahogyan az várható volt.


200

Fegyelmi Tasnádinak A büntetés-végrehajtási bíró fegyelmi vétségért ötnapi elzárással büntette a tavaly szeptember óta előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi Pétert. A vállalkozó, akit a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság kétrendbeli önbíráskodás és egy rendbeli halált okozó testi sértésre való felbujtással, lőszerrel és lőfegyverrel való visszaéléssel, adócsalással, valamint deviza bűntett elkövetésével gyanúsít – a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának közleménye szerint – a tiszteletlenül beszélt az egyik nevelővel. Bíró László ügyvéd, Tasnádi védője a Népszabadságnak elmondta, védence azonnal megbánta tiszteletlen viselkedését. A büntetés-végrehajtási bíró ennek ellenére ötnapi elzárással büntette. Ez azt jelenti, hogy Tasnádi hétfőtől a büntetés időtartamára a többi fogva tartottól elkülönítve helyezték el, másokhoz képest egy órával korábban kell kelnie, és nem nézhet tévét, nem használhatja a kondicionálótermet sem. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának közleménye szerint, a fegyelmi büntetés letöltése után Tasnádi használhatja a fegyintézet kondicionálótermét, és találkozhat feleségével és kisgyermekével is. A közlemény ezzel cáfolta Tasnádi másik védőjének, Szikinger Istvánnak azt a korábbi nyilatkozatát, amelyben a védő azt állította, hogy a márianosztrai fegyintézet parancsnoka az országos parancsnok utasításával is szembehelyezkedve akadályozza védencét a családjával való kapcsolattartásban és a sportolásban. Korábban – mint arról a Népszabadság is hírt adott – Tasnádi több alkalommal összeütközésbe került a – letartóztatás helyszínéül kijelölt – Márianosztrai Fegyház- és Börtön parancsnokával, akinek a tevékenysége ellen több fórumon is panaszt emelt. Az illetékes katonai ügyészség, amikor egyik panaszát elutasította, az erről szóló határozat indoklásában megállapította, hogy a börtönparancsnok biztonsági szempontokra hivatkozva korlátoztat Tasnádit a fegyintézet kondicionálótermének a használatában, noha az ide vonatkozó rendelet értelmében ezt nem tehette volna meg.

(Népszabadság, 200. augusztus 18.)


201

Nem tudok finomabban fogalmazni, a büntetés-végrehajtás illetékesei, ezúttal már nem először, hazudtak. Fentebb már említett okokból muszáj leszögeznem: egyetlen egyszer sem engedélyezték a kondicionáló terem használatát!

Tasnádi fenyegetésétől tart a parancsnok Rendőri védelmet kért a márianosztrai fegyház igazgatója, mert véleménye szerint az előzetesben lévő Tasnádi Pétertől burkolt fenyegetést tartalmazó levelet kapott. A Tv2 Tények című műsora szerint az intézmény vezetője arra hivatkozott, hogy a vállalkozó utalásokat tett hivatali előmenetelére, gyermekére, családjára, azaz alaposan feltérképezték magánéletét. A Pest Megyei Főügyészség Nyomozóhivatala a fenyegetést nem találta ugyan megalapozottnak, de elővigyázatosságból kezdeményezték az igazgató rendőri védelmét. A több mint egy éve előzetesben lévő Tasnádit Márianosztráról átszállították a váci börtönbe.”

(Magyar Hírlap, 2000. szeptember 13.) Ez volt az első jel, hogy talán nem teljesen értelmetlen a küzdelem.

Márianosztráról áthelyezték Vácra a vállalkozót Vizsgálat indult

A Tasnádival vitába keveredett börtönparancsnok ellen

Tasnádi Péter ismét költözött: Cegléd, Gödöllő, Márianosztra után péntektől ideiglenes váci lakos. - Az eljáró ügyész tájékoztatása szerint belső vizsgálat indult Veszelka Vendel nosztrai parancsnok ellen védencem fogva tartásának körülményeire vonatkozó panaszai nyomán. Nem lenne szerencsés, ha a feljelentőt a feljelentett őriztetné, így Vácra szállították Tasnádit – tudtuk meg dr. Bíró Lászlótól, a vállalkozó egyik ügyvédjétől. Jónás József Célkeresztben Tasnádi Péter című könyvéből kiderül: a tavaly szeptember 6-tól előzetesben lévő Tasnádit megpróbálták belekeverni az olajmaffiába is.


202

Tasnádi másik védője, Szikinger István az Országgyűlés olajbizottságának is szakértője volt. Előtte azonban C típusú nemzetbiztonsági vizsgálaton esett át. - A kérdések 80 százaléka a védencemre és kapcsolatunkra vonatkozott – mondta a Blikknek Szikinger. – Mellesleg az teljesen világos mindenki számára, hogy Tasnádinak az olajügyekhez az égvilágon semmi köze. Ugyan homályos utalásokkal próbálták a letartóztatott Békés megyei főkapitány-helyettesen keresztül kapcsolatban hozni az olajjal, de hát Ábrahám Bélához sincs semmi köze. A Blikk értesülése szerint mind az ügyészségi, mind a rendőrnyomozókat foglalkoztatta Tasnádi és Ábrahám lehetséges kapcsolata. Az ezredes ugyanis támogatta a Tasnádi által kitalált utcai harcosok rendezvénysorozatot Békés megyében. Mint ahogy azt a szervezőktől megtudtuk, akkorra Tasnádi már tovább adta a rendezvény jogait. Ábrahámot egyébként zsarolással és hivatali hatalommal való visszaéléssel gyanúsítják.

(Blikk, 2000. szeptember 20.) Egy dokumentum a háború csúcspontjáról A levél címzettje nem akárki, Csere László dandártábornok a büntetés-végrehajtás fővárosi parancsnoka.


203

T. DANDÁRTÁBORNOK ÚR! 2002. 02. 06. ELEGEM VAN! AMENNYIBEN NEM SZÜNTETI MEG EZT AZ ELSZIGETELTSÉGET, AMIT KÖRÉM SZŐTTEK, MINDEN ALAPOT ÉS ÉSSZERŰSÉGET NÉLKÜLÖZVE, MEGSZŰNIK NYUGODT EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÉSZSÉGEM! MAGA NEM AZ EMBERI NORMÁKNAK ÉS A TÖRVÉNYI ELŐÍRÁSOKNAKMEGFELELŐEN ŐRIZTET! KI VOLT AZ A SÖTÉT, OSTOBA BÜROKRATA, AKI ELRENDELTE, HOGY ENGEM HERMETIKUSAN EL KELL ZÁRNI AZ ÖSSZES FOGVA TARTOTTÓL!? SEM A BÜNCSELEKMÉNY TÍPUSA, AMIVEL VÁDOLNAK, SEM A MAGATARTÁSOM EDDIG EZT NEM INDOKOLTA. A NEVELŐMTŐL HALLOTTAM TÖBB VERZIÓT. AZÉRT NE HARAGUDJON, HOGY AZOAT A HÜLYESÉGEKET, AMELYEKET ÖNÖK TERJESZTENEK, NEM TUDOM MAGAMÉVŐ TENNI. EGYIK VARIÁCIÓ: ENGEM FÉLTENEK, MÁSIK VARIÁCIÓ: (OLVASTAM AZ ÖN EGYEDI UTASÍTÁSÁT, AMELLYEL IDE KÜLDÖTT), HOGY A BUDAPESTI ALVILÁG KIEMELKEDŐ VEZETŐJE VAGYOK, ÉS TÖBB JELENTŐS FŐVÁROSI BŰNCSELEKMÉNY ELKÖVETÉSÉVEL VÁDOLNAK. EZ EGYSZERŰEN NEM IGAZ! ÖN TALÁLTA KI! ILYEN NINCS A VÁDIRATBAN. AZ


204

T. DANDÁRTÁBORNOK ÚR! 2002. 02. 06. ELEGEM VAN! AMENNYIBEN NEM SZÜNTETI MEG EZT AZ ELSZIGETELTSÉGET, AMIT KÖRÉM SZŐTTEK, MINDEN ALAPOT ÉS ÉSSZERŰSÉGET NÉLKÜLÖZVE, MEGSZŰNIK NYUGODT EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÉSZSÉGEM! MAGA NEM AZ EMBERI NORMÁKNAK ÉS A TÖRVÉNYI ELŐÍRÁSOKNAKMEGFELELŐEN ŐRIZTET! KI VOLT AZ A SÖTÉT, OSTOBA BÜROKRATA, AKI ELRENDELTE, HOGY ENGEM HERMETIKUSAN EL KELL ZÁRNI AZ ÖSSZES FOGVA TARTOTTÓL!? SEM A BÜNCSELEKMÉNY TÍPUSA, AMIVEL VÁDOLNAK, SEM A MAGATARTÁSOM EDDIG EZT NEM INDOKOLTA. A NEVELŐMTŐL HALLOTTAM TÖBB VERZIÓT. AZÉRT NE HARAGUDJON, HOGY AZOAT A HÜLYESÉGEKET, AMELYEKET ÖNÖK TERJESZTENEK, NEM TUDOM MAGAMÉVŐ TENNI. EGYIK VARIÁCIÓ: ENGEM FÉLTENEK, MÁSIK VARIÁCIÓ: (OLVASTAM AZ ÖN EGYEDI UTASÍTÁSÁT, AMELLYEL IDE KÜLDÖTT), HOGY A BUDAPESTI ALVILÁG KIEMELKEDŐ VEZETŐJE VAGYOK, ÉS TÖBB JELENTŐS FŐVÁROSI BŰNCSELEKMÉNY ELKÖVETÉSÉVEL VÁDOLNAK. EZ EGYSZERŰEN NEM IGAZ! ÖN TALÁLTA KI! ILYEN NINCS A VÁDIRATBAN. AZ ÜGYÉSZSÉG PEDIG NEM RENDELTE EL A FOKOZOTT ŐRZÉSEMET. EZT AZ ÍZLÉSTELEN CIRKUSZT ÖN IRÁNYÍTJA VAGY MAGÁT IS, MINT BÁBUT RÁNGATJÁK FELÜLRŐL. UTOLJÁRA KÉREM, HOGY VÁLTOZTASSON IGAZSÁGTALAN ÉS CSÖKÖNYÖS UTASÍTÁSAIN! EZEK A FENNÁLLÓ MAGYAR TÖRVÉNYEKKEL IS ELLENTÉTESEK. AZ ELŐZETES FOGVA TARTÁS NEM BÜNTETÉS! MAGA ÚGY VISELKEDIK VELEM, MINT A HITLERI KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK KÁPÓI! AZ ELŐZETES FOGVA TARTOTTAKNAK CSAK A SZABADSÁGÁT LEHET KORLÁTOZNI, MÁS JOGAIT NEM ÉRHETI SÉRELEM.


205

AMIÓTA AZ ÖN IRÁNYÍTÁSA ALATT ÁLLÓ „LÁGERBEN” ÉLEK, MEGSZŰNT A NORMÁLIS KAPCSOLATTARTÁSOM A BV-VEL. MINDEN INTÉZETBEN A PARANCSNOK KIJELÖLT EGY SZEMÉLYT, AKI VELEM TARTOTTA A NAPI KAPCSOLATOT. MÁRINOSZTRÁN A VB OSZTÁLYVEZETŐT, VÁCON SZINTÉN. A VENYIGÉBEN A II. OBJEKTUMBAN, BARTHA SZDS-T, A MARKÓBAN MOLNÁR TAMÁS ALES-T. EZEKKEL A SZEMÉLYEKKEL MINDEN NAP TALÁLKOZTAM, ÉS KONSTRUKTÍV BESZÉLGETÉSEKET FOLYTATTAM, PROBLÉMÁMAT MEGHALLGATTÁK ÉS MEGOLDOTTÁK, MINDIG VOLT IDEJÜK! 2001. JÚLIUS 11-TŐL A VENYIGE U-I III. OBJEKTUM „REMETÉJE” VAGYOK. ITT HORVÁTHNÉT, A FŐNEVELŐT JELÖLTÉK KI KAPCSOLATTARTÓNAK. EZ ALATT A 7 HÓNAP ALATT HÁROMSZOR LÁTTAM, HA ÜZENEK NEKI, MINDIG AZT VÁLASZOLJA, HOGY NEM ÉR RÁ. A SZINTEN LÉVŐ NEVELŐ KÖRÜLBELÜL 5-10 PERCET TARTÓZKODIK A SZINTEN. SEM VELEM, SEM MÁSSAL NEM TÖRŐDIK, HA VÉLETLENÜL SIKERÜL „ELCSÍPNEM”, AKKOR AZZAL RÁZ LE, HOGY NEM Ő A NEVELŐM. EZ A 22-ES CSAPDÁJA! ARRÓL MÁR NEM IS ÉRDEMES EMLÍTÉST TENNI, HOGY MIELŐTT A MAGA INTÉZETÉBE KERÜLTEM, MINDENHOL III-AS FOKOZATÚ VOLTAM. CSAK ÖNÖK TÜNTETTEK KI A IV-ES FOKOZATTAL! HA LENNE MAGASABB FOKOZAT, AKKOR ÖN BIZTOS AZT JAVASOLNÁ NEKEM. MEGDÖBBENTEM, HOGY AMIKOR AZ OBJEKTUM PK-A ÍRÁSBAN ENGEDÉLYEZTE – 2001. 12. 14-ÉN -, HOGY EGYÜTT SÉTÁLHATOK AZZAL A FOGVA TARTOTTAL, AKI EGYÉBKÉNT KÜLÖN SÉTÁL A TÖBBIEKTŐL ÉS MINDEN NAP EGYÜTT SAKKOZOM VELE EZT AZ ENGEDÉLYT VALAKI FELÜLBÍRÁLTA. KÍVÁNCSI VAGYOK, KI VOLT AZ A „LÁNGÉSZ”? MERT AZ A SZEMÉLY KÁROS ÉS VESZÉLYES A TÁRSADALOMRA, HISZEN JAVÍTHATATLAN BAJ VAN VELE. EGYSZERŰEN NINCS ESZE. A SÖTÉT, BUTA, OSTOBA EMBEREK NAGYOBB KÁRT OKOZNAK, MINT A GONOSZOK!


206

ÖNÖK LELKILEG, SZELLEMILEG, FIZIKAILAG MEG AKARNAK NYOMORÍTANI! HARCOLNI FOGOK MAGUK ELLEN! EZT A LEVELET ELKÜLDÖM A MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁGNAK UTOLSÓ SEGÉLYKÉRÉSKÉNT AZ ÉRTELMES SZABAD VILÁG FELÉ! AZTÁN JÖJJÖN, AMINEK JÖNNIE KELL!

TASNÁDI PÉTER Nem csak fenyegetőztem, tényleg elmentem igazam kiharcolásáért a legmagasabb fórumig. És végül nekem lett igazam… Hivatalosan is!

Jogvédőhöz fordult Tasnádi

A csaknem egy éve előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi Péter és védői a Magyar Helsinki Bizottsághoz és az Amnesty International nevű nemzetközi szervezethez fordultak segítségért. Szikinger István, a vállalkozó ügyvédje elmondta: a márianosztrai fegyház parancsnoka még mindig – immár a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának utasításával is szembehelyezkedve – nem biztosítja Tasnádi Péter számára a családdal való kapcsolattartást, a feleségével és gyermekével való, asztal melletti együttlét jogát, valamint a testedzés lehetőségét. Hozzátette: semmiféle kiváltságra sem tartanak igényt, ellenkezőleg, a hátrányos megkülönböztetés felszámolását kérik.

(Mai nap, 2000. augusztus 17.) (Részletek a naplómból, 2000. augusztus 17.) „Hajnali fél hatkor arra ébredtem, hogy három munkába igyekvő elítélt zajong a folyosón. Miután letakartam a cirklit (a kukucskálót), az őrök méltatlankodtak egy keveset, hogy nem látnak semmit. Ez mondjuk igaz, de miért olyan kíváncsiak… Tegnap Szikinger leadta az OSI-nek (Országos Sajtó Iroda) a közleményt, legalábbis az m1 teletextjén ezt olvastam. Reggel hallottam a Danubius rádióban a műsorvezetőt, amint azt mondja, hogy utálja a bűnözőket,


207

de megdöbbenti és felháborítja, hogy Tasnádit és társait ilyen hosszú ideig fogva tartják, ítélret és a nyomozás előre haladása nélkül. Lassacskán – úgy látszik -, fordul a kocka és most már az újságírók sem hisznek el mindent, amit a rendőrök mondanak. 6.30-9.00: fogorvos. Fél tízkor két autó és négy kísérő (csak!) vitt fel a Teve utcába. A rabomobilban meg lehetett fulladni, legalább negyven fok volt bent és semmi levegő. Ma egy órás láthatásom lett volna, de mivel az ügyész magához rendelt, csak harminc perc lett belőle. (Ez is a Boros rosszindulata.) A pici baba nagyon aranyos, már négy foga van felül és kettő alul. Imádom őt is és a feleségem is. Judit Cicciolinával jelent meg a Mai Nap címoldalán (plusz a két gyerek). Mindegyik újság foglalkozik Szikinger beadványával (Amnesty International Magyar Helsinki Bizottság). A TV2 a Tények című műsorban leadott az üggyel kapcsolatban egy 2-3 perces riportot. Ez is pozitív hangvételű volt. Lehet, hogy nem sokat számít, mindenesetre jól esik, hogy a közvélemény egyre inkább mellém áll.”

Megsértették Tasnádi emberi jogait a helsinki bizottság jelentése szerint

Január 9-éig meghosszabbította Tasnádi Péter előzetes letartóztatását a Legfelsőbb Bíróság. Ugyanakkor nyomatékosan felhívta a nyomozó hatóságok figyelmét az eljárás soron kívüli lefolytatására. A Blikk által megkérdezett jogi szakértők egybehangzóan állítják: ez egyértelmű kritika az eddigi nyomozás lassúságára vonatkozóan. Néhány nappal ezelőtt a Magyar Helsinki Bizottság nevű emberi jogi szervezet Tasnádi fogva tartásának körülményeit kritizálta. Az üzletembert egy évvel ezelőtt, szeptember 6-án vette őrizetbe a Pest megyei rendőr-főkapitányság kétrendbeli önbíráskodás, egy rendbeli halált okozó testi sértésre való felbujtás, valamint lőszerrel és fegyverrel való visszaélés és adócsalás gyanúja miatt. A rendőrség azóta deviza bűntett elkövetésével is meggyanúsította Tasnádit. A mostani hosszabbítást a Legfelsőbb Bíróság azzal indokolta, hogy a vállalkozó szabadlábra helyezése veszélyeztetné a további


208

eljárást. A közlemény ugyanakkor nyomatékkal utalt arra, hogy a hatóságok kötelesek az eljárást soron kívül lefolytatni. Jogi szakértők ezzel kapcsolatban elmondták: nem szokványos az ilyesfajta felszólítás. - Ez burkolt kritika a rendőrségnek az eddigi lassú és eredménytelen nyomozás miatt – fogalmazott lapunknak egy ügyvéd. A Blikk kérdésére Lomniczi Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság főtitkára ezt a véleményt nem kívánta kommentálni, azt azonban elmondta: valóban nem szokott a bíróság „nyomatékkal utalni”. Szikinger István alkotmányjogász, Tasnádi védője ezzel kapcsolatban annak a reménynek adott hangot, hogy a nyomozást ellenőrzi majd a bíróság. A Helsinki Bizottság vizsgálatában megállapította: Bökönyi István a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának határozott utasítása ellenére a márianosztrai fegyházparancsnok, Veszelka Vendel nem tartotta tiszteletben Tasnádi emberi jogait: megtagadta ugyani az üzletembertől a rendszeres testedzés lehetőségét. Azt egyébként az ügyészség is megállapította: Tasnádi ügyében a márianosztrai börtönparancsnok túllépte hatáskörét. Bujáki Ildikó bv-szóvivő a Blikk kérdésére lapunknak eljuttatott faxüzenetében leírta: amennyiben Tasnádi sportolásra alkalmas egészségi állapotban lesz, használhatja a börtön edzőtermét.

(Blikk, 2000. szeptember 19.) Kicsit meglepődtem, Eleinte legalább is, amikor még a hozzám közel állók közül is szemrehányást tettek: a sport a legnagyobb problémám? Igen, számomra ez (is) nagyon fontos volt. Gondolják meg, minden áldott nap össze kellett drótozni a lelkemet. Minden áldott nap újra kellett kezdeni az életem, és ez nem költői túlzás, hanem a szó szoros értelmében élet-halál kérdés volt. Nagyon sokszor jártam az őrület – na jó, az idegösszeomlás határán. Tudtam, hogy a végső győzelemre vagy a puszta túlélésre is csak akkor van esélyem, ha a lehető legjobb fizikai kondícióban maradok. Nincs tehát semmi meglepő abban – legalább is szerintem -, hogy ragaszkodtam (volna) a sportolási lehetőséghez. Más kérdés, hogy a bv. (a büntetés-végrehajtás) illetékesei – amint azt láthatták – mindent


209

megtettek azért, hogy ebben a tekintetben is megnehezítsék a fogva tartásom körülményeit. Na jó, kimondom: meg akartak törni! Testileg-lelkileg egyaránt. Volt aztán egy másik oka is annak, hogy úgyszólván naponta adtam hangot a fogva tartásom körülményeivel kapcsolatos kifogásaimnak. Egyszerűen nem tudok más lenni, mindig – minden körülmények között kiállok az igazamért. Még olyankor is, amikor ez egyáltalán nem – úgymond – „taktikus”. Nem érdekel a taktika, a józan kis belenyugvás, a pitiáner meghunyászkodás. Nem tudom magamban elfogadni a rövid távú kompromisszumokat, hiszen ha állandóan engedek, többé nem lesz erőm harcolni. A saját jogaink tekintetében nem szabad elfogadnunk könyöradományokat! Ez a lényeg és alapvetően ezért voltam „problémás” fogva tartott. Ezt az elszánt magatartást értékelték a társaim is, ha nem lenne szerénytelenség, azt mondanám, felnéztek rám. Mint például az én Sanyi barátom:


210

KEDVES PÉTER! AMIKOR FELTÁRUL ELŐTTED E TITOK (MEGBESZÉLÉSÜNK ÉRTELMÉBEN AKKOR BONTOD FEL A BORÍTÉKOT AMIKOR EGYIKÜNKET MÁSHOVÁ HELYEZIK – SZABADUL!?), AMELY A SZÁMŰZETÉSÜNK KÖZÖS OTTHONÁBAN ELTÖLTÖTT IDŐ TÖRTÉNETEIT TÁRJA FEL. TUDOD A BÖRTÖNBEN NEM AZ ELTÖLTÖTT IDŐ OKOZZA A LEGNAGYOBB BŰNTETÉST, HA NEM A ZÁRKA TÁRS – TÁRSAK. HOZZÁM KEGYES VOLT A SORS, MIVEL SZEMÉLYEDBEN EGY OLYAN ZÁRKATÁRSRA TALÁLTAM, AKI KEMÉNYSÉGE ÉS HATÁROZOTTSÁGA ELLENÉRE, JÓSZÁNDÉKÚ ÉS ÉRZELMEKBEN GAZDAG – SEGÍTŐKÉSZ, IGAZ EMBER VOLT. MIVEL VALÓJÁBAN NEM ISMERTÉL, ELŐZŐLEG AZT SEM TUDTAD KI VAGYOK, HOGY ÉLEK, ÉS MIBŐL-MIKÉNT TENGETTEM NAPJAIM, TERMÉSZETESEN A MÚLT IDŐBEN, KINT SZABADEMBERKÉNT. EZÉRT NÉHA ROSSZUL „ÍTÉLKEZTÉL” FELETTEM MERT SEM BŰNÖZŐ SEM VAMZER NEM VOLTAM – VAGYOK – LESZEK!!EGYSZERŰ A JELLEMEM FELÜLETES, MEGGONDOLATLAN BALEK VOLTAM! SAJNOS NEGYVENÖT ÉVES KOROMBAN, ILYEN NAGY ÁRAT MEGFIZETVE KELLETT ERRE RÁJÖNNÖM. SORSTÁRSAK VAGYUNK MERT MINDKETTEN ÚTBAN VOLTUNK VALAKIKNEK, TERMÉSZETESEN KI-KI A MAGA SZINTJÉN. A LÉNYEG AZONBAN KÖZÖS: MEGMUTATTÁK, HOGY BŰNELKÖVETÉS NÉLKÜL IS BÖRTÖNBE LEHET ZÁRNI AZ EMBEREKET HOSSZÚ IDŐKRE! GYŰLÖLETET ÉS FÁJDALMAT OKOZTAK NEKEM, ÉS MINDEZEK ELLENÉRE ÖRÖMÖT, HISZEN MEGISMERHETTELEK ÉS EZÁLTAL ELINDULTAM EGY OLYAN ÚTON, AHOL HA ELÉREK A VÉGÉRE, FELEMELKEDEK ÉS MÁS SZEMÉLETŰKÉNT ÉLEM TOVÁBBI ÉLETEM. BÜSZKE VAGYOK, ILLETVE VOLTAM RÁD, SZERETEK OKOS EMBEREK TÁRSASÁGÁBAN LENNI, MERT SOKAT TANULHATOK ÉS ÉN SZERETEK TANULNI. NEM A VALÓS ÉNEM VOLT HÓNAPOKON KERESZTÜL A ZÁRKATÁRSAD, MERT KÍVÜLRŐL ERŐSNEK NÉZTEM KI, DE VALÓJÁBAN BELSŐ


211

TRAUMÁBAN SZENVEDTEM, HISZEN GONDOLATAIM ÁLLANDÓAN A GYERMEKEMNÉL JÁRTAK. GYAKRAN MÉG A KÉRDÉSEK ÉRTELMÉT SEM TUDOM FELFOGNI, MERT FÜLEMBE MINDIG A „RICSI” SZÓ – NÉV HANGZOTT, MERT NEKEM Ő A MINDENEM. TUDOM VANNAK – VOLTAK HIBÁIM, DE KI AZ AKINEK NE LENNE. TE VAGY AZON EMBER, AKIT KIZÁRÓLAG A ROSSZ IRÁNYBÓL PRÓBÁLNAK MEGKÖZELÍTENI AZOK A „VEZETŐ EMBEREK?!” INKÁBB LÉNYEK, AKIK NEM ISMERIK A TISZTESSÉGET ÉS BECSÜLETET, EZÉRT AZT FELTÉTELEZIK, NINCS ILYESMI A VALÓSÁGBAN. IGEN IS VAN, AMELYBE BELE KELL SZÜLETNI, ÖRÖKÖLNI KELL AZ ŐSEINKTŐL A GÉNJEINK ALAPJÁN. EZT A TISZTA ÉS NEMES GESZTUST TÚLNYOMÓ RÉSZT A ZSIDÓK TUDHATJÁK MAGUKÉNAK, KORÁBBAN MINDEN ESETBEN TITKOLTAM AZ ŐSEIM SZÁRMAZÁSÁT – HITÉT, MERT VALÓJÁBAN CSAK AZ ÜLDÖZÖTTSÉG ÉS A SANYARGATOTTSÁG TÁRULT ELÉM A ZSIDÓ SZÓT HALLVÁN, MOST MÁR BÜSZKÉN VALLOM MAGAMRÓL ÉS VÁLLALOM AZT, HOGY ZSIDÓ VAGYOK AZ APAI ÁGAMRÓL. EZT TE ÉRTETTED MEG VELEM VALÓJÁBAN, HOGY EZ A FAJ FELSŐBBRENDŰ ÉS NEM SZÉGYELNI KELL, HANEM BÜSZKÉN AKKÉNT ÉLNI, HÁLÁS VAGYOK NEKED, HOGY NEHÉZ HELYZETED ELLENÉRE IS VOLT TÜRELMED ÉS ERŐD RÁVEZETNI ARRA AZ ÚTRA, AMELYEN MÁR KORÁBBAN IS JÁRNOM KELLETT VOLNA. MEGFOGADTAM MAGAMNAK, SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM TÉREK LE RÓLA, MERT EZ A TISZTESSÉG ÉS BECSÜLET, MINDENKOR AZ EGYENES JELLEMHEZ VEZET. NEM TUDOM MIT HOZ AZ ÉLET, HOVÁ SODOR A SORS, EGY BIZTOS: MINDIG SZERETETTEL GONDOLOK SZÁMŰZETÉSÜNK IDŐSZAKÁNAK AZON RÉSZÉRE, AMELYEN NEHÉZSÉGEINIK ELLENÉRE ÁTSEGÍTETTÉL. KÖSZÖNÖM MEGÉRTÉSEDET! MÁRIANOSZTRA, 2000. 03.22. SANYI


212

Kedves Sándor! Talán elnézed nekem, hogy nyilvánosan is válaszolok szívet melengető leveledre. Örülök, hogy sikerült lelket öntenem beléd, pedig – hidd el – magam is hasonló kétségekkel, belső feszültségekkel küszködtem, mint amilyenekről te beszámolsz. Azt hiszem, mindenki – különösen a bezárt ember! – a saját gondjaival van elsősorban elfoglalva. Ennek ellenére én mindig – 1992-ben is és most is – törekedtem arra, hogy segítsek a sorstársaimnak, elsősorban példamutatással. (Ha elolvasod ennek a könyvnek az első kötetét, többet megtudhatsz a dologról…) Van itt azonban valami, amit bizonyára félreértettél. Jelesül: a zsidó származás és annak vállalása. Soha nem mondtam, hogy felsőbbrendűek vagyunk és – nagyon kérlek – te se gondold így soha! Az üldöztetés, amely népünk évezredes sorsa volt – és részben az ma is -, arra, és csak arra (!) tanít bennünket, hogy nem vagyunk senkinél alávalóbbak. Innen persze csak egy gondolati lépés a felsőbbrendűség érzése, de e tekintetben nagyon éles a határvonal. Gondolj bele, ha belesétálnánk ebbe a csapdába, nem lennénk különbek, mint a nácik. Leveledet olvasva – bizonnyal kézenfekvő – a gyermekeim jutottak eszembe. Különösen TAMARA. Úgy látszik minél idősebb, bölcsebb az ember, annál pontosabb értékítélettel talál rá az igazán fontos dolgokra az életben. A gyermek ezek közé tartozik, meglehet, mindjárt az első helyen… Sanyi! Most nem folytatom, mert egy kicsit elérzékenyültem, olyasmiket találnék leírni, amik nem illenek egy „Keresztapához”. Drága Barátom, jó szívvel gondolok rád és üdvözöllek:

Péter


213

Ami legjobban fájt, amivel tényleg majdnem sikerült megtörniük. Az alább ismertetett szituációt nemigen lehet nyugodtan, de még ép ésszel sem kibírni.

A plexi két oldalán

- A kicsi eddig hatszor találkozhatott az apjával – mondja Judit. – Pétert jelenleg a márianosztrai büntetés-végrehajtási intézetben őrzik. A parancsnoktól személyesen kértük, hogy asztali beszélőnél találkozhassunk, és ne csak egy plexiüvegen keresztül. Egyelőre csupán ígéretünk van arra, hogy Péter végre kézbe foghatja a gyerekét. A férjemet úgynevezett 4-es biztonsági fokozatban őrzik, ami többek között azt jelenti, hogy nem sportolhat és kizárólag bilincsben sétálhat. A látogatások feszültek. A gyerek sem tudja, hogy mi van, hol van. Mindig akad nálam bébiétel, mert Tami a hasát nagyon szereti. Beszélgetés közben megetetem, attól megnyugszik. Legutóbb vittem magammal egy kis pokrócot is, hogy azon előadhassa apjának a rambókúszást. Kis híján kimászott a szobából. A csomagot, amit viszek, csak megmutathatom, átadni nem szabad. Látogatás után, a helyi kispostán szoktam feladni. Így gyorsabban beér. (Tasnádi Péter kedvence sült libacomb, kukoricás rizzsel, palacsinta és gyümölcs.)

Közös karácsony lesz?

- A férjem nehezebben viseli ezt az egészet, mint nyolc éve. Sokkal zaklatottabb. Már elmúlt ötven. Azt hiszem, ő sem gondolta, hogy ilyesmi még egyszer megeshet vele. Meg hát nagyon várta ezt a kislányt. A harmadik felesége egy kislánnyal a hasában halt meg balesetben. Épp tortáért ment, Péter negyvenkettedik születésnapjára. Furcsa, kapcsolatunknak mindig egy fontos periódusában szakítanak el bennünket. Annak idején, néhány hetes ismeretségünk időszakában vitték el Pétert. Így szerelmünk tulajdonképpen a rácson keresztül érett be. Most pedig közös gyermekünk születését nem élhette át személyesen. A karácsonyt sem akartam megünnepelni


214

Péter nélkül. Fát sem vettem. Remélem, idén együtt ünnepelünk, és akkor majd lesz egy hatalmas fánk is. (Megszólal Judit telefonja, külföldi barát érdeklődik Tasnádi felől.) Péternek rengeteg barátja van. Gyakran hívnak mostanában engem. Jólesik, de néha teher is, ha percenként csörög a telefon. „Kicsit elfáradtam. Tíz hónapja nem volt egy szabad délutánom. Ha Péter kijön, szabadságra megyek, és eldobom a telefonomat. És összehozunk legalább még két babát.”

(Kiskegyed, 2000. augusztus 23.) Tényleg nem akarom most már a lelki bajaimmal untatni önöket, de próbálják meg elképzelni, milyen érzés lehet, amikor az ember az újszülött kislányát csak egy golyóálló plexiüvegen keresztül láthatja… (Részletek a naplómból, 2000. augusztus 23.) „Jó ez a fekvési engedély, mert így legalább nem kell hajnalban kelnem. Ebből is látszik, hogy Veszelka milyen rosszindulatú, mert még emiatt is leszidta a doktornőt. Tegnap felhívta Juditot Bökönyi tábornok, a legfőbb bv-parancsnok, mint mindig, ezúttal is nagyon korrekt volt. Reggel fodrásznál voltam, először vágta a hajam géppel, meg is borotválkozhattam. Igyekszem lehetőleg minél kevesebb időt tölteni a fogdán. Nagyon kába vagyok a sok nyugtatótól, de így legalább 10-12 órát tudok aludni naponta. Ez nagyon fontos! Szikinger Pista ma reggel a Nap tv-ben kezdett, utána bejött hozzám és megmutatta azt a tiltakozó levelet, amelyet Orbán Péterhez írt vagy ötven neves közéleti személyiség. Ez rettenetesen jól esett. Úgy látszik, mégsem fordult ellenem mindenki. Fél egykor lejött a fogdára a doktornő, megvizsgált és közölte, hogy egészségügyi okokból felfüggeszti a fenyítésem végrehajtását! Még két és fél órát kellett várnom, amíg az őrök írásban is megkapták a parancsot, úgyhogy csak délután háromkor költöztem vissza a zárkába. Nagyon jó érzés volt. Milyen kevéstől is boldog tud lenni az ember…” A rendőrökről már esett szó. Nem is egyszer. A csúcson Pintér Sándor, akkori belügyminiszter, aki tönkre akart tenni. Valahol középütt Boros László, aki a


215

maga szerény képességeivel ugyanezen munkálkodott, mint a nyomozás(?) vezetője. A ranglétra alján pedig azok a „mezítlábas” kísérők, akik elmesélték, hogy az egész falu – szülőhelyük – nekem szurkol, értem szorít. Látható, hogy az a bizonyos ranglétra csak hivatali minősítést jelent, emberit semmi esetre sem… Most két másik rendőrről szeretnék önöknek mesélni, az egyik Orbán Péter, volt országos főkapitány Komolyan mondom, nem tudom, ő mennyire hitt – lelke legmélyén – a bűnösségemben. Nem látszik rosszindulatú embernek, a nyilvánosság előtt mégis úgy beszélt rólam, mintha már az életfogytiglani büntetésem tölteném. Ezt prejudikációnak, a jogerős bírói ítélet megelőlegezésének nevezik. Tökéletesen jogszerűtlen és nem véletlenül. Gondolják el, valaki – és nem akárki, hanem a főrendőr – odaáll a tv-kamerák elé és azt mondja: Tasnádi keresztapa. Punktum. Ezek után az ülnökök, vagy akár a bíró milyen érzésekkel hallgatja az ügyvédeimet vagy éppenséggel az utolsó szó jogán elmondott beszédemet a tárgyaláson?! Úgy hiszem, Orbán Péter parancsot teljesített, meglehet jobb meggyőződése ellenére. Ismerte az ellenem folyó nyomozás részleteit, szakemberként tudnia kellett, hogy nem én vagyok az ördög földi helytartója.

Orbán Péter a maffia lefejezéséről

Az ügyészség szerint stagnált az összes, Magyarországon ismertté vált bűnesetek száma tavaly, ezen belül azonban 40-50 százalékkal emelkedett a gazdasági, illetve a közélet elleni bűncselekményeké 1998-hoz képest. A miniszterelnök hó eleji értékelő beszédében kedvezőbben értékelte a bűnügyi helyzetet, és vele ért egyet Orbán Péter országos rendőrfőkapitány is. A rendőrség első embere a kábítószerhez kapcsolódó bűnözés terjedésétől tart, és egy éven belül kézzelfogható eredményt remél a szervezett bűnözés elleni küzdelemben. Orbán Péter főkapitányt a Krónika nevében Benkő Andrea kérdezte.


216

Riporter: - A Legfőbb Ügyészségnek a statisztikája, ami a bűnözés felderítését mutatja és az, amit a miniszterelnök őr mond, valamelyest más képet mutat. Mi az eltérésnek az oka? Orbán Péter főkapitány: - Az újságokban megjelent ügyészségi sajtótájékoztató után az egy totális félreértés volt a sajtó részéről. Kiragadtak példákat, elemzéseket. 15,8 százalékkal csökkent az ismertté vált bűncselekmények száma az előző év mérlegében. 14.600-zal kevesebb a betöréses lopás. 26 ezerrel kevesebb a lopás. Az ügyészség ugyanezt mondta. Hivatkoztak arra, hogy volt egy 80 ezres csalás az előző évben, hogy azt le kell számítani, csak azt elfelejtették, akik erről tudósítottak, hogy akkor 99-ben is le illene venni a csalást és a számokkal valóban nem lehet statisztikai bűvészkedést tenni. Példát mondanék rá: ha az egyik községben ellopják egy gazdának három hízott kacsáját búcsú előtt és ez bűncselekmény, mert bekerített helyről viszik el, a másik faluban megölnek egy embert. A kacsa-tolvaj megvan, a gyilkos nincs, ez a statisztika szerint 50 százalékos felderítés. De egyenértékű a kettő? Azt szeretném, ha a gyilkos megvan, a kacsa-tolvaj esetleg nincs meg, így van meg az 50 százalék. Én ezt a szemlélet módot folytatom hosszú évek óta, mint rendőri parancsnok, és ezt várom el a parancsnok társaimtól. A másik kérdés az, hogy a szervezett bűnözésből mit éreznek az emberek, vagy mit nem és mire emlékeznek, és mit közvetít a sajtó. Egy dologra szeretnék utalni: volt két leszámolásszerű emberölés és robbantás Budapesten. Rá következő héten megöltek egy vállalkozót Győr-Sopron megyében. Azonnal mindenki arról tudósított, hogy az egész országra kiterjedt a leszámolás-sorozat. Három hét múlva meg lett az elkövető, kiderült, hogy a felesége felbujtott két embert, hogy ölje meg a férjét, hogy a vagyon rá maradjon. Egyet tudok mondani. A robbantással elkövetett cselekményből 60 volt 1998-ban, 30 volt az egész országban 1999-ben. Ha ez nem javulás, akkor erről én már nem tehetek. Riporter: - Milyen bűnelkövetői csoportok állnak ezek mögött az esetek mögött? Külföldről jönnek be, hazai bűnbandák szövetkeznek? Orbán Péter: Nagyrészt magyarok, de részt vesznek benne külföldiek is. A kábítószer nagypiacot magas szinten az albánok uralják, pénzbehajtási területen elég szorgalmasak az oroszok és az


217

ukránok, illetve úgy mondanám, hogy az orosz-ajkú bűnelkövetők, de elég jól nyírbáljuk a dolgaikat. Az elmúlt évben 6-8 olyan potenciális szervezett bűnözőnek vagy bérgyilkosnak tartott embert fogtunk el Magyarországon nemzetközi körözés alapján, akiről más szerv csak ábrándozott és ez hozzá fog majd járulni az ő gondolkodás-módjukhoz, hogy nem érdemes Magyarországra jönni, mert itt gyorsan le lehet bukni. Van lefejezett banda, a Seres-féle, akinek a fejét megölték, alvezérei és 39 embere büntetőeljárás alatt áll. Igaz, hogy sokan nem hitték el nekünk, hogy Tasnádi Péter netán szervezett bűnözéssel foglalkozik és maffiafőnökként él és viselkedik, úgy tűnik, hogy ezt az ügyészség és a bíróság egyre inkább elhiszi nekünk. Ők is 7-en fognak – a befejezett nyomozás után – bíróság elé állni, közel 200 volt azoknak a bűnöző-csoportoknak a száma, akik nem maffia-típusú, de szervezett bűnözők szervezett rendszerben lopják a kocsikat vagy éppen követik el a betöréseket.

(Internet)

Ehelyütt csak az interjú rám vonatkozó részével foglalkozom, pedig lenne egyéb mondanivalóm is. Ami engem illet, Orbán Péternek sikerült dupla csavart végrehajtania. Egyfelől: összemosta a nevemet Seres Zoltánéval, a bérgyilkosság áldozatává vált „vállalkozó”-éval. (Azért használtam az idézőjelet és azért nem írom, hogy bűnöző, mert Seres Zoltánt soha semmilyen ügyben nem ítélték el!) Másfelől: a főkapitány úr ad hoc kijelentette, hogy heten fogunk majd felelni a tetteinkért a bíróságon. Vajon honnan tudta – tudhatta! – Orbán Péter ezt 2000 nyarán?!

Csak nem volt minden előre lejátszva…? Nem vitatkozom a magam kútfejéből merítve, beszéljenek helyettem a tények. Először is: a Fővárosi Bíróság – másodfokon és jogerősen – 48 Pf. 27. 498./2001./5. számú ítéletében kimondta, hogy Orbán Péter megsértette a jó hírnevemhez fűződő személyiségi jogaimat. Másodszor pedig: 2002. május 16-án – első fokon, nem jogerősen! , a bíróság 4 és fél év börtönbüntetésre ítélt, egyúttal házi őrizetre enyhítette a fogva tartás minősítését, de ami a legfontosabb, felmentett valamennyi úgynevezett maffiavád alól!


218

A fenti főkapitányi nyilatkozat elhangzásakor – 2000. június 22-én – már tíz hónapja voltam előzetes letartóztatásban, s a nyomozás csak nem akart előre haladni, magyarán: még mindig nem lettem KERESZTAPA. Legalábbis hivatalosan nem. Nyilván ez szúrt szemet azoknak a neves közéleti személyiségeknek is, akik az alábbi levelet hozták nyilvánosságra:

Tisztelt Orbán Péter Országos Rendőrfőkapitány Úr!

Mi, Tasnádi Pétert sporttársai, barátai, üzletfele, személyes vagy akár csak hallomásból ismerősei döbbenten szemléljük az ellen 11 hónapja előzetes letartóztatása mellett zajló eljárást. Úgy gondoljuk, demokráciában ennyi idő után a rendőrség vezetőinek kötelessége lenne teljes körű és őszinte tájékoztatást adni arról, mi indokolja egy kisgyerekes apa elszakítását családjától, egy sikeres üzletember vállalkozásainak ellehetetlenítését, egy köztudottan kritikusan gondolkodó magyar értelmiségi elleni megtorlást. Milyen bizonyítékok támasztják alá vádjaikat, mik a tények? Tasnádi Pétert az elmúlt években, évtizedekben korrekt üzleti partnernek, törvénytisztelő polgárnak, a közjóért tenni akaró és hajlandó mecénásnak ismertük meg. Azt tapasztaltuk, Tasnádi Péter úgy él és viselkedik, ahogy a művelt világban általában élnek az üzleti életben is sikeres értelmiségiek, köztük azok a Német- és Olaszországban, az Egyesült Államokban élő barátai és ismerősei, akik hozzánk hasonló értetlenséggel figyelik az ellene folyó eljárást. Ma Magyarországon csempészek, olajszőkítők, kábítószer kereskedők és közismert bűnözők védekeznek szabadlábon az ellenük folyó bírósági eljárás befejezéséig. Nos, azt még a rendőrség sem állítja, hogy Tasnádi Péter ölt, lopott, olajat szőkített vagy kábítószert árult volna. Sőt, még bírósági eljárás sem zajlik ellen. Ennek ellenére a XX. század végének Európájához méltatlan fosztva a tisztálkodás, a sportolás és a kommunikáció legelemibb lehetőségeitől. Amennyiben a rendőrségnek Tasnádi Péter ellen konkrét információi és bizonyítékai vannak, haladéktalanul álljon elő velük! Azt azonban elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a rendőrség egyes


219

vezetői magukat a jog fölé helyezve következmények nélkül vádaskodnak, „gombhoz varrva a kabátot”, újabb és újabb gyanúsításokkal állnak elő, majd utólag kezdik keresgélni azokhoz a bizonyítékokat, s ha azok is tarthatatlannak bizonyulnak, újabb gyanúsításokat találnak ki, ismét bizonyítékok nélkül. A rendőrségnek saját szakmai meggyőződése okán természetesen joga van igyekezni bárki elleni gyanúját igazolni. De ez nem történhet valakinek a bizonyítékok nélküli fogva tartása mellett; nem történhet úgy, hogy egy csecsemőt közvetlenül a születése után szakítsanak el édesapjától!

Az aláírókat itt hadd ne tüntessem fel, részben elkerülendő a szerénytelenség vádját, részben pedig a helyhiány okán. Legyen elég annyi, nem akárkikről van szó, nagyon illusztris a névsor. Aztán Orbán Péter válaszolt – ha ezt egyáltalán annak lehet tekinteni – ám mondandójában nem volt köszönet:

Nem kötelességem egy gyanúsított baráti körének beszámolni Orbán Péter válaszol a Tasnádiért közbenjáróknak

A Tasnádi Péterért közbenjárók levelét egyelőre csak a Mai Napban olvasta Orbán Péter országos rendőrfőkapitány. Még nem érkezett meg a Teve utcába az a levél, amelyben ismert jogászok, művészek, sportolók, közéleti személyiségek tiltakoznak Tasnádi Péter fogva tartása ellen, és amelyben közölték: az országos főkapitánytól várnak választ arra, hogy miért húzódik a nyomozás immár egy éve? Orbán Péter érdeklődéssel olvasta lapunkban a levelet, de nem érti, hogy a gyanúsított üzletember mellett kiállók honnan tudják, hogy a nyomozók csak „gombhoz varrva a kabátot” vádaskodnak. - Kötelességeim között nem szerepel olyasmi – mondta a vezérőrnagy - , hogy be kell számolnom egy gyanúsított baráti körének a nyomozás állásáról. Az ilyesmi nem népszavazás témája, nem fehérasztal melletti csevegés, és nem is sajtóvita tárgya. Emberileg megértem a család, a barátok türelmetlenségét – tette hozzá -, ez viszont nem ok arra, hogy egy büntetőeljárást humanitárius


220

vagy politikai kérdéssé próbáljanak átminősíteni. Egyébként a Pest megyei főkapitányság feladata a vádjavaslat megfogalmazása, a bizonyítékokat pedig majd az ügyészség és a bíróság fogja értékelni. Orbán Péter kérdésünkre megerősítette, hogy a nyomozás vezetői Tasnádi Péter előzetes letartóztatásának további meghosszabbítását kérték.

(Mai Nap, 2000. augusztus 25.)

Orbán Péter egyébként nem csak az újságok hasábjain és a rádióhullámok segítségével nyilvánult meg velem kapcsolatban, hanem – többször is – odaállt, ahogy már említettem a televízió kamerái elé. Hadd idézzem fel két nyilatkozatát szó szerint, higgyék el, tanulságos lesz.

1999. október 18. Napkelte Orbán Péter nyilatkozata (Részlet)

Bóday Pál: Főkapitány Úr! Mintha nem egyenlő mércével mérnének, nem egyenlően osztogatnák a vádakat. Például letartóztattak egy vállalkozót, nyitottak rá egy zöldszámot, hogy bejelentéseket tegyenek ellene. A Pest megyei főkapitány azt mondta: közveszélyes bűnözőről van szó, eközben a nyilvánosság több hónapja nem hall igazából semmi konkrétumot arról, mit követett el, mivel vádolják és mik azok a vádak, amik megállnak. Ugyanakkor, mondjuk a Postabank ügyben Princz Gábor nem nagyon keresik, nem nagyon tudni, hol van. Az olajügyekben nem akarnak zöldszámot nyitni, pedig azt hiszem, hogy elég… Bánó András: Ne mondjuk azt, hogy nem akarnak, nem jutott az eszükbe. De majd most lehet, hogy nyitnak egy zöldszámot. Ennyivel tartozunk az igazságnak. Bóday András: Akkor elnézést.


221

Orbán Péter országos rendőrfőkapitány: Azt, hogy milyen mércével mérünk, azok a belső adataink szerint. Úgy emlékszem, hogy ebben az inkriminált Pest megyés ügyben bőven adtunk sajtótájékoztatót. Azonkívül úgy emlékszem, hogy gazdasági vagy vagyon elleni bűncselekményről is tett említést a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság. És hát milyen legyen az értékítélete egy rendőri vezetőnek, mikor beosztott tábornoka azt jelenti, hogy ilyen ötödik láncon keresztül beérdeklődtek nála, hogy 30 millióért lehetne-e a fogdából szabadulni. És olyan ravaszul, mint ahogy az illik egy igazi bűnözőhöz. Jogilag foghatatlan, nem történt felajánlkozás, nem történt vesztegetési kísérlet, csak egy üzenet, hogy mit lehetne tenni. Azt mondtam Komáromi tábornoknak: „ezt vidd a sajtó nyilvánossága elé, hogy érezzék, lássák az emberek”. Bóday Pál: Miért nem nevezte meg Komáromi tábornok, hogy ki volt az, aki 30 millió forintot ajánlott? Orbán Péter: Gondolom, azért nem nevezte meg, mert ő talán, aki már erről beszélgetett, talán nem is tudta, hogy mi volt az alapindíték. Ez egy olyan beszélgetés volt, ahol leült egy illetővel beszélni és az úgy példázóan megkérdezte tőle, hogy például mi a megoldás, hogy ilyen szabadulások előfordulhatnak-e? Bánó András: Ezért kellene bevezetni az óvadék intézményét Magyarországon, akkor tényleg 30 millióért szabadulhatna valaki. Orbán Péter: Ódzkodik bevezetni a jogalkotó az óvadék intézményét, mert ez már a durva kapitalizmus terméke, ahol a gazdagok kiszabadulhatnak, a szegények nem.


222

Fekete Gy. Attila: Akkor nincs semmi probléma. Hiszen, ha Komáromi Úrral leült beszélgetni valaki erről, akkor van egy darab tanú. Ön azt mondta: jogilag nem fogható. Én úgy tudom, ha rendőrök sérelmére követnek el bűncselekményt, ha meg akarják vesztegetni a rendőrt, akkor ez nem az önök nyomozati hatásköre, hanem az ügyészségi nyomozóhivatalé. Miért nem tettek feljelentést ismeretlen tettes ellen, adott tényállás alapján? Orbán Péter: Azért, mert hiányzott az adott tényállás. Fekete Gy. Attila: De hát bocsásson meg, nyilatkozták a sajtóban, és éppen Ön mondta több sajtótájékoztatón, hogy Önök csak tényekkel operálnak. Önök előadtak egy történeti tényállást, ami arról szól, hogy áttételeken keresztül, konspiratív módon meg akarták nézni, kiszabadítható-e x összegért Tasnádi Péter. Ez egy történeti tényállás. Ha e mögött nincsenek bizonyítékok, akkor felelőtlenség volt ezt nyilvánosság elé hozni, ha pedig ez azért el tudják… Orbán Péter: Akkor mi mit hozhatunk és mikor nyilvánosságra. Hogyha nem tetsző dolgot hozunk nyilvánosságra. Fekete Gy. Attila: Én azt hiányolom, hogy miért nem tettek feljelentést. Szerintem hitelesebb lenne a történet. Orbán Péter: Én örültem volna a legjobban, hiszen akkor nincsen problémám, mert még egy bűncselekmény van a letartóztatott személy listáján vagy valaki segítőjén. Nem lehetett ebből a történeti tényállásból megállapítani, hogy veszteséges, bűncselekmény történt.


223

Fekete Gy. Attila: Nem lenne jobb, ha ezt nem Ön mondaná, hanem az ügyészségi nyomozó hivatal vezetője? Ön megtett mindent, a rendőrség megtett mindent? Orbán Péter: Az ügyész, illetve a rendőrség csak olyan gyanúban tehet feljelentést, amiben azért jogalkalmazó révén úgy érzi, hogy ebből lesz is bűncselekmény. Azért ránk az nem jellemző, hogy gyorsan feljelentgetünk valakiket, aztán majd csak megmondja róla valaki, hogy ez most bűncselekmény vagy nem bűncselekmény. Mert ez a mi jogi értékítéletünket rontja, ha elkezdünk feljelentgetni valakit és sorban mondja az ügyészség, hogy ez sem bűncselekmény, az sem bűncselekmény. Bánó András: Olyan körmönfontan tették meg ezt a 30 milliós ajánlatot, hogy még csak esély sem volt arra, hogy feljelentsék? Orbán Péter: Igen. Erről szól a szervezett bűnözés. Bánó András: Van 30 millió. Ki kellene jönni Tasnádinak. Ezt hogyan lehet úgy körülírni, hogy ebből ne lehessen valami feljelentés? Orbán Péter: Az adott szituációban körül lehetett írni. Bóday Pál: Ezzel együtt azt kell mondjam, hogy ha erre nincsenek bizonyítékok, akkor ez olyan történet, olyan mese, amit hallani a városban sokfelé más összefüggésben is és más ilyen meséket is.

És így tovább, és így tovább…


224

Azon gondolkozom, érdemes-e ehhez bármit is hozzáfűzni? Másfelől viszont, ha szó nélkül hagyom, azt hihetik – még Orbán Péter is! -, hogy ez így rendjén van. Pedig nem így van!

NAPKELTE, KERESZTTŰZ, 2000. 08. 28. (Részlet)

Bánó András: Orbán Péter országos rendőrfőkapitány egy többek által aláírt levelet kapott, melyben az aláírók elfogadhatatlannak tartják, hogy Tasnádi Péter továbbra is előzetes letartóztatásban maradjon. És azt állítják, hogy egyes rendőri vezetők a „gombhoz varrják a kabátot”, ami magyarán azt jelenti, hogy becsukták Tasnádit és most keresik az indokot. Az igazi indokot vagy a lehetséges indokot a fogva tartásához. Mikor válaszol erre a levélre és mit fog írni? Erre a kérdésre várom a választ. Vendégünk Orbán Péter országos rendőrfőkapitány. A kérdés a reklám előtt az volt, hogy mikor és mit válaszol majd azoknak a közéleti személyiségeknek a levelére, amelyet Önhöz intéztek, és amely Tasnádi Péter előzetes letartóztatásának megszüntetését kéri, arra hivatkozva, hogy tulajdonképpen nincs is ok, amiért Tasnádi Péternek most Márianosztrán kellene ülnie.


225

Orbán Péter: Jó napot kívánok! Tényleg kaptam egy ilyen levelet nyílt levél formájában az újságban is és a munkahelyemre is. Hát tanulmányoztam és eléggé összetett kérdés, ezért több részre bontva tudok válaszolni. Először az emberi oldalát, ha megnézzük, tisztelem azokat, akik a barátaikért, ismerőseikért aggódnak, ez egy természetes dolog. A másik kérdés pedig a szakmai, illetve jogi oldala. Én azt hiszem, ha a rendőrség a gombhoz varrja a kabátot, akkor lassan egy varrodát alakíthat. Tudniillik nem egyedül nyomozunk ebben az ügyben. Az ügyészség felügyeli a nyomozást és bizonyos nyomozási cselekményeket, viszont pl. mint az előzetes letartóztatás, csak a bíróság teheti meg. Tehát azt hiszem, nem igaz az a vád, hogy fordítva nyomozunk, hiszen ennyi felügyelet mellett, ennyi jogorvoslat mellett, mint ami ebben az ügyben volt, bizonyára egységesen ennyi ember nem tévedhet. Bánó András: Mielőtt kollégáimnak adnám a szót, bemutatnám Őket. Riskó Géza a Mai Nap főszerkesztő helyettese – a Mai Nap közölte egyébként azt a levelet, amit a Tasnádi ügyben a közéleti személyiségek írtak -, és Fekete Gy. Attila, a Népszabadság újságírója. Riskó Géza: Én vinném is tovább egy picit ezt a vonalat. Az érdekes lehet, hogy mikorra várható, hogy véget ér a nyomozás ebben az ügyben, vagy megtörténik a vádemelés, hiszen Tasnádi úr is, gondolom, azért a fokozottabbnál idegesebb, hogy a barátai aggódnak érte, hiszen azt nem tudni, hogy meddig lehet így benntartani valakit. Orbán Péter: Természetszerűen lehet tudni a dogot. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozza az ügyet. Jelen állás szerint meghosszabbításra tett javaslatot az előzetes letartóztatásban és reményeink szerint a letartóztatás meghosszabbításának a jelenlegi leendő meghosszabbítás végére be is tudjuk fejezni a nyomozást. Olyan új fejlemények voltak, amire hosszabbítani kellett, mert nemzetközi vonatkozása – külföldi vonatkozása – is van az ügynek és tudnivaló,


226

hogy ez egy kicsit lassabban megy, a megkeresés és a bizonyítékok összegyűjtése. Bánó András: Azért merült fel, hogy a gombhoz varrják a kabátot, mert Tasnádit bevitték valamivel, aztán ott bent eltöltötte a hónapokat. Amikor már nagyon kínos volt a dolog, hogy miért ül, akkor hirtelen előszedtek még valamit. Szóval ezért gondolják azok, akik ezt a levelet írták, hogy egyszerűbb lett volna rögtön az elején elmondani, hogy mivel vádolják, aztán amikor kiderül, hogy védekezhet-e szabadlábon, vagy szökésétől, elrejtőzésétől, összebeszélésétől kell tartani, akkor tényleg helye volna az előzetes letartóztatásnak. Na most egy kicsit olyan rétestésztaszerűen nyúlik a dolog. Ráadásul ott vannak a BV szabályok, azokkal kapcsolatban sem volt minden tökéletes Márianosztrán. Erről a BV tartott is egy sajtótájékoztatót. Orbán Péter: Igen, hát a BV része nem az én asztalom, mert nem mi felügyeljük a BV-t, nem is a belügyminisztérium. Én azt hiszem, hogy úgy látszik, hogy ez egy kicsit nyújtott dolog, de ha valami menet közben felmerül ezt tényszerűen elemezni kell, és tényszerűen az adatokat össze kell gyűjteni és az tényleg előfordul, hogy ez hosszú idő kérdése. Fekete Gy. Attila: Tábornok Úr! Olyan krimit még nem látott földi halandó, ahol előbb becsukjuk a keresztapát, és utána gyűjtünk hozzá bizonyítékot. Márpedig a rendőrség másodjára teszi azt, hogy Tasnádi Pétert, mint veszélyes szervezett bűnözőt állítja be és a 92-es eljárás végén maradt valami lőfegyverrel való visszaélés meg egy önbíráskodás, ami ahhoz képest ahogy indult, az ügy a töredéke volt. Látjuk, hogy folyamatosan újabb és újabb vádakkal állna elő, illetve gyanúsításokkal állnak elő. Ugyanakkor, amikor azt sejtetik, hogy ő egy nagyon veszélyes bűnöző, bűnszervezethez való tartozással nem gyanúsították meg, ami azt jelenti, hogy még nem gyűlt össze elég bizonyíték vagy pedig azt, hogy nem is az.


227

Mikor érjük meg azt, hogy előbb lesznek bizonyítékok és utána csuknak be valakit? Orbán Péter: Reméljük, hogy most is arról van szó, hogy először bizonyítékok vannak. Tudniillik bizonyítékok nélkül senkit nem helyez a bíróság előzetes letartóztatásba. Fekete Gy. Attila: A letartóztatáshoz az kell, hogy a bűncselekmény alapos gyanúja megálljon és a letartóztatás különös feltételei fennálljanak. Nem kell hozzá bűnösnek lenni. Orbán Péter: Így igaz. Én úgy gondolom, hogy fenn is állt, mivel ilyen hosszú ideig fenntartja a bíróság ezt az előzetes letartóztatást. Azt hiszem, hogy menet közben tényleg jött fel annyi bűncselekmény, ami talán nem a rendőrség bűne. Lehet, hogy a rendőrség gyengesége, hogy a letartóztatás után fél évvel vagy 5 hónappal tudott még plusz dolgokat felszínre hozni. Nem tudok elszámolni azzal a több évvel ezelőtti nyomozási kudarccal, mert hát az a része amit nem sikerült bebizonyítani, az a rendőrség részéről nyilván kudarc. Viszont azt azért szögezzük le, hogy bizonyos fajta bűnösség maradt akkor is, tehát nem biztos, hogy erről az oldalból szemlélve nem másként fest. Hogyha én esetleg azt mondom, hogy igen, lehet, hogy elkövette, csak nem sikerült bebizonyítani. Fekete Gy. Attila: Akkor közelítsük meg máshonnan. Tasnádi védői azt állítják, hogy több bizonyítási indítványt tettek – tehát hajlandó lett volna alávetni magát a gyanúsított poligráfos vizsgálatnak és egyéb dolgokat elvégezni -, amit a rendőrség visszautasított nem csinálta meg. Úgyis be van csukva, ráérnek…! Akkor miért nem csinálják ezeket meg?


228

Orbán Péter: Mert a poligráfos vizsgálatnak megvannak a maga körülményei, hogy mikor kell és mikor lehet vele esetleg eredményt elérni. Egy ilyen lerágott csont ügyben, amikor mindenki mindent tud, mindenki mindenről beszél, nincsenek meglepetésszerű tényezők benne, nevetséges lenni… Bánó András: Nem egy lerágott csont, bocsásson meg! Nem lehet lerágott csont, ha újabb és újabb fejlemények kerülnek elő. Akkor újabb és újabb csontok jönnek, amiket le kell rágni. Orbán Péter: Adócsalásban miket lehet meglepetésszerűket kérdezni a gyanúsítottól? Fekete Gy. Attila: De adócsalásnál mi az, ami miatt le kell tartóztatni? A papírokat lekérték a németekről, azokból kiderült, hogy csalt vagy nem csalt, menekített ki vagy nem menekített ki pénzt. Akkor is be lehet bizonyítani, ha szabadlábon van, és akkor is ha nincs. Félreértés ne essék, én nem abban akarok állást foglalni, hogy el kell-e engedni vagy nem, csak egyszerűen az Önök szempontjából egy egyéves letartóztatás után eredményeket vár a közvélemény, mert különben megkérdőjeleződik a rendőri munka szakszerűsége és alapossága. Orbán Péter: Na most ez éppen nem jó. Mert nem adócsalás ez a német vonal, ez más. De ebből is látszik, hogy nem kellően ismert ez az ügy. Nyilván nem is nagyon szo9kás, hogy a baráti köröknek feltárjuk, hogy mit tud a rendőrség, vagy hot mit akar bebizonyítani. Egyébként is van egy nagyon rossz szokás, hogy ismert embereknél, hogyha a védők nem érnek el eredményt a tárgyalóteremben vagy a nyomozó a kihallgató szobában, akkor szaladnak, és próbálják győzködni a közvéleményt vagy éppen nyomást gyakorolni a rendőrségre.


229

Bánó András: A védőnek az a dolga, hogy mindent megtegyen. A védőt ezért nem lehet elmarasztalni. Orbán Péter: Igen. Érdekes dolog lenne, hogyha mi is beszaladgálnánk a televízióba, és ott bizonygatnánk az igazunkat, nem pedig a tárgyalótermekben és a kihallgató szobákban. Riskó Géza: Egyre inkább gyakorlat már a világ-tömegkommunikációban, ahol szintén előzetes bírósági tárgyalások zajlanak, hogy a rendőr bejön, ügyvéd bejön, esetleg ügyész is, és tárgyalják a dolgot. Engem egy érdekelne, mégpedig az, hogy hány ember van bent előzetesben, hogy nem tudnak kellő vádat emelni ellene és esetleg nem ítélik el. Hiszen Magyarországon – én, Riskó Géza magyar állampolgár – úgy ítélem meg, hogy az a gyakorlat is tapasztalható, hogy túl sokáig vannak bent. Én voltam Márianosztrán egy látogatás során, nem tudom, hogy lehet elviselni. Orbán Péter: Előfordul, hogy elhúzódnak bűntető eljárások, bár az ügyek nagyon magas százalékában – 60 százalékában – a rendőri oldalról befejeződik a nyomozás. Általában a gazdasági ügyeikre jellemző, hogy előzetes letartóztatásban hosszabb időt kell, hogy eltöltsenek, vagy olyan ügyekben, amiben külföldi megkeresés van. Ez a két ok általában amiért elhúzódik.

Ezúttal is csak az utolsó szövegrészre reagálnék. Pontosabban nem is én, hisz az alábbi írás önmagáért és helyettem is beszél: (Részletek a naplómból, 2000. augusztus 28.) „Megint sikerült gyógyszerek nélkül aludnom. (Nagyon szeretném elhagyni a nyugtatókat, altatókat.) A Sz. főtörzs ordibálására ébredtem és hosszú másodpercekig azt sem tudtam, hol vagyok. Annyira beleéltem magam az álmomba, hogy tényleg azt hittem, szabad vagyok.


230

Az volt a látomásom, hogy az ügyésznő eltévesztette a dátumot és néhány nappal a határidő lejárta után akarta meghosszabbítani a fogva tartásomat. Álmomban egy nyitott, sárga sportkocsin érkeztem (haza?) a Damjanich utcába, ahol nagyon hosszan tolattam és csak nagy nehezen tudtam leparkolni a ház előtti járdára. Utána sokáig csak futottam, futottam aztán, - amikor a Keleti pályaudvarhoz értem -, eleredt az eső. A meleg cseppek az arcomat verdesték, közben Fried Andrissal beszélgettem, de úgy, hogy nem volt nálam telefon. Azt sem értettem, hogy miért nem mentem azonnal haza a családomhoz?? Pedig tudtam, hogy Judit vár otthon a barátaimmal együtt, kártyázni akartak velem, mintha mi sem történt volna. Reggel Orbán Pétert izzasztották a Napkeltében, elég gyengén szerepelt. Egy másik csatornán – m1 – Szikinger beszélt legalább 7-8 percet a rendőrség törvénysértéseiről. Nagyon sokat foglalkoznak velem. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem. Majd kiderül. 11.000-kor orvosi felülvizsgálat. Az van, amit gondoltam. Ha fáj a derekam, nem sportolhatok. Ha nem fáj, mehetek vissza a fogdába és akkor megint lőttek a testmozgásnak. Ez tényleg csapda.”

Börtönbotrány: A rendőrség előre büntet - állítja Szikinger István –

Hat éve ül előzetesben a miskolci Dávid Csaba

Bűnözőként bánnak a magyar börtönökben az előzetes letartóztatásban lévő fogva tartottakkal, köztük a hatodik éve bírósági ítéletre váró Dávid Csabával. Némelyikükről utólag bebizonyosodik, hogy ártatlanul ült. Volt, aki nem tudta feldolgozni a történteket, és öngyilkosságba menekült. Szikinger István sztárügyvéd szerint a börtön a legapróbb dolgokba is megalázza a fogva tartottakat, akiket az a jogerős ítélethozatalig megilleti az ártatlanság vélelme. Sándor Zsuzsa, a Fővárosi Bíróság szóvivője szerint nagyon ritkán fordul elő, hogy az ártatlanul előzetes letartóztatásba helyezettek a későbbiekben kártérítést kapjanak.


231

Különös rekordot tudhat magáénak a miskolci Dávid Csaba: hatodik éve ül előzetes letartóztatásban. Ezzel ő a rangidős az előzetesben lévők között. A Blikk információja szerint Dávid ügyében idén sem születik ítélet. Tasnádi Pétert tavalyelőtt tartóztatták le, de tárgyalása még ki sincs tűzve. Nem ritka, hogy hosszú évekig úgy tartanak fogva valakit, hogy később kiderül az ártatlansága. Volt, aki a bent töltött idő alatt munkahelyét, családját veszítette el, és akadt, aki nem tudta feldolgozni a történteket, és öngyilkosságba menekült. - Az előzetes letartóztatás a gyakorlatban nem egyéb, mint előrehozott büntetés – állította dr. Szikinger István ügyvéd. Tapasztalatom szerint tízből nyolc letartóztatás indokolatlan, némelyik börtönben ezért 150 százalékos a zsúfoltság. Hiába szögezi le a törvény, hogy a letartóztatottak nem elítéltek, és csak annyira lehet őket a szabadságukban korlátozni, amennyire a büntetőeljárás vagy azu intézet rendje megköveteli. A törvény szerint arra kell törekedni, hogy az előzetes letartóztatás a legrövidebb ideig tartson. Szikinger elmondta: egyik védencét egy rosszindulatú bejelentés alapján a rendőrök hasra fektették, bilincsbe verték, a bíróság pedig letartóztatta őt. Hónapokkal később derült csak ki: azt a bűncselekményt, amivel védencét gyanúsították, ő nem követhette el. Addig hiába állította, hogy a kérdéses időpontban száz kilométerrel odébb, egy vállalati eseményen volt, ez ott és akkor sem az ügyészséget, sem a bíróságot nem érdekelte. Sándor Zsuzsa, a Fővárosi Bíróság szóvivője Szikinger állításait nem kívánta kommentálni, ugyanakkor lapunknak hangsúlyozta: a bíróknak 72 óra után kell dönteni az előzetes letartóztatás elrendeléséről. - A bíró ilyenkor csak azt vizsgálhatja, hogy az alapos gyanúhoz elegendő adat áll-e rendelkezésre. A bizonyítékokat mérlegelni tilos, - mondta a szóvivő. Sándor Zsuzsa hozzátette: nem gyakori eset, hogy kártérítést ítéljenek meg az ártatlanul fogva tartottaknak. - A törvény betűje szerint a bírósági ítéletig mindenki ártatlan. A hazai gyakorlatban mégis bűnösként kezelik azt, aki előzetes letartóztatásba kerül – magyarázta az ügyvéd. – Hetente egyszer fürödhet, kétszer telefonálhat, csomagot általában havonta egyszer


232

kaphat. Van olyan börtön, ahol a sétánál kötelező sétálni, nem állhat meg beszélgetni senkivel. Pusoma Dénes (32) két évet ült ártatlanul a börtönben. A gyilkossággal vádolt férfit hat év szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Ebből két évet letöltött, mikor elfogták a valódi gyilkost, aki beismerte tettét. Míg Pusoma előzetesben ült, meghalt az édesanyja és az édesapja, de nem engedték el őt a temetésre. Pusoma kártérítésért beperelte a magyar államot. A férfi arról álmodozott, hogy a kapott pénzből egy Daciát vesz, és Kossuth helyett Marlboro cigarettát szív majd. Mielőtt a férfi egyetlen fillér kártérítést kapott volna, öngyilkos lett, meghalt. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon azzal védekezett: a nyomozás ügyészi felügyelettel zajlott, az előzetes letartóztatásról a bíróság döntött, és hozott ítéletet, ezért övék a felelősség. Veszprémben Panyi Attila nyolc hónapja van előzetes letartóztatásban. Azzal gyanúsítják, hogy társával megerőszakolt egy lányt, de erre nincs egyértelmű bizonyítéka a rendőrségnek. Panyi ügyvédje dr. Gombocz István úgy véli, az ügyészség minden esetben azért hárítja a felelősséget a bíróságra, mert a taláros testületet nem lehet a rossz döntésért, ítéletért kérdőre vonni. - Azt tapasztaltam, hogy a bíróság presztízskérdést csinál abból, hogy tévedését ne ismerje el, és valamilyen indokkal elítélje a vádlottat – mondta dr. Gombocz. Szikinger István ügyvéd szerint nincs szükség csodára.- Csupán arra, hogy teremtsék meg a házi őrizet alkalmazásának feltételeit, az ügyészség és a bíróság pedig lelkiismeretesebben és jobban végezze a munkáját. Megkerestük ebben a témában Bujáki Ildikót, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának szóvivőjét is, aki már ígért választ kérdéseinkre.

(Blikk, 2001. január 31.)


233

A másik rendőr, akiről feltétlenül szót kell ejtenem. Sándor István, a Papa. Kicsoda Ő? Pályafutás: 1948-ban született. 1971-ben járőrként kezdi rendőri pályafutását Gödöllőn, ahonnan nyomozó- alosztály vezetőként távozik. 1989-től a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályán folytatja munkáját, ugyanezen évben elvégzi a Rendőrtiszti Főiskolát. 1990-ben az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálatához kerül, ahol kábítószeres ügyekkel foglalkozik. 1996-1998 a KBI főnyomozójaként a robbantás ügyek felderítésén dolgozik, alezredesként vonul nyugdíjba. Magánügyek: Család: nős, négy gyermek apja. Ingatlan: gödöllői családi ház (befejezés előtt áll) Gépkocsi: hatéves VW Golf Pénz: „Annyi mindig legyen, hogy kenyeret vehessek a közértben.” Mármost Papa egyszer egy elejtett félmondatban azt találta nyilatkozni, hogy Tasnádi Péter bűnöző. Amikor rákérdeztek – rákérdeztem -, miből gondolja, csak annyit mondott: sokan beszélik. Aztán Sándor István megváltoztatta a véleményét velem kapcsolatban. Is! Nem is nagyon tehetett mást, mert – egy nappal (!) a parlamenti olajbizottsági meghallgatása előtt – ő is hozzám hasonló helyzetbe került. Pedig a Papa nem afféle jöttment Keresztapa, ő a Magyar Köztársaság nyugalmazott rendőr alezredese. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy nincs politikai nyomás a rendőrségen és az igazság-szolgáltatás egyéb intézményein, akkor én – sajnálattal bár – kénytelen leszek a szemébe nevetni. Hol élünk? Olvassuk csak együtt a CASH-FLOW 2001. májusi számának alábbi írását:


234

Papa kipakol

- A kilencvenes években a Nemzetbiztonsági Hivatal törekedett az irányított alvilág létrehozására – mondja Sándor István (Papa), a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt operatív főnyomozója. CASH-FLOW: - Egyre többször hallani ügyvédi körökben, hogy ma Magyarországon bárkit, bármikor, bármennyi időre előzetes letartóztatásba helyezhetnek, ha bizonyos érdekek azt kívánják. Valóban így működik napjaink igazságszolgáltatása? - Igen. Nálunk személyre szabott törvények vannak, ami rám vonatkozik, az másra nem biztos, hogy érvényes. Elég, ha egy ember állítja, hogy ezt meg azt csináltam, ha ehhez még némi politikai vagy gazdasági hátszél is párosul, kíméletlenül lenyomnak. Az ügyész leírja: szökésétől, elrejtőzésétől tartani lehet, szabadlábon hagyása esetén az eljárást meghiúsíthatja stb. Ezt a gumiparagrafust bárkivel szemben alkalmazhatja. CASH-FLOW: - Véleménye szerint, az előzetes letartóztatásban lévők hány százalékának alaptalan a fogva tartása? - Körülbelül 25 százalék ártatlanul ül. Amíg az igazságszolgáltatást politikai tényezők, valamint egyéni érdekek befolyásolják, addig sokkal jobb eredményre nem számíthatunk. CASH-FLOW: - A saját ügyében felfedezett a politikai elithez vezető szálakat? - A jelenlegi hatalom holdudvarához tartozó személyek állnak letartóztatásom hátterében, akik anno részesei voltak az úgynevezett olajmaffiának. Az igazi célpont azonban nem én vagyok, hanem Tonhauser László, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) volt ezredese, aki 1998-ig közvetlen felettesem volt. Tavaly augusztusban Balatonfenyvesen beszélgettem egy másként vállalkozóval, aki meghatározó szerepet játszott az olajszőkítésben. Ő mondta: valójában nem én vagyok a célpont, csak Tonhauseren nem találtak fogást, ezért engem kóstoltak meg. Az ellenem indított sajtóhadjárattal és büntetőeljárással vélhetően a megtörésemre, a pszichikai kikészítésemre játszottak, hátha összeroppanok s elkezdek fröcsögni volt feletteseimre. Egykori munkatársamat, aki egyben a helyettesem volt, ma is aktív rendőr, idén január


235

közepén berendelték a nyomozó hivatalba, ahol az osztályvezető ügyész közölte vele, hogy a közeljövőben gyanúsított lesz egy ügyben, ám ha Tonhauserről és rólam információkat szolgáltat, akkor a múltját és a jelenét „sínre teszik”, elsimítják a felmerült problémákat. Tekintettel arra, hogy nem tudott semmit mondani ránk, egy héttel később meggyanúsították egy olyan ügyben, amit néhány héttel később megszüntettek. CASH-FLOW: - Miért Tonhauser László az igazi célpont? - Rendszeresen együtt ebédeltem egy rendőr-tábornokkal. A beszélgetéseken többször felvetődött Tonhauser és egy bizonyos miniszter neve. Egy alkalommal azt mondja nekem ez a tábornok, hogy rám azért haragszik a belügyminiszter, mert én a Tonhauser embere vagyok és segítettem neki a szervezett bűnözés elleni munkájában, ugyanis nélkülem valószínűleg nem érhetett volna el komoly eredményeket. CASH-FLOW: - Biztos jól értette a tábornok szavait? Pintér Sándor nem hajtotta az alvilág elleni sikereket? Ez hihetetlenül hangzik. - Ez így valóban nem igaz. De nem biztos, hogy az az eredmény, amit mi elértünk, az Pintér szemében eredménynek számított. Úgy vélem, sokszor nem az általa remélt eredményt produkáltuk. Általánosságban elmondhatom: bizonyos ügyekben nem mindenkinek állhatott érdekében az igazság kiderítése… A mi nagy hibánk az volt, hogy komolyan vettük a szervezett bűnözés elleni harcot, míg mások… CASH-FLOW: - A „Fedőneve: Papa” című könyvben érintőlegesen nyilatkozik Pintér Sándor gazdasági kapcsolatairól is. Mire akart ezzel utalni? - Tonhauser és én a rendőrségtől való távozásunkat követően – többekkel ellentétben – nem alvilági figurákkal kezdtünk vállalkozásba. Meg kell nézni, Pintér milyen cégekben szerzett részesedést azt követően, hogy menesztették az országos rendőr-főkapitányi posztról! Például: R. László vállalkozásában, aki a ’80-as évek elején, a szervezett bűnözés felszámolására indított Presztízs fedőnevű akció eredményeként került a rendőrség látókörébe. Pintér Sándor részt vett az ügy vizsgálatában, tehát nem mondhatja, hogy nem ismeri az illető múltját. Információim szerint, a belügyminiszter még tavaly nyáron is lobbizott a cég érdekében: levelet


236

írt a VPOP országos parancsnokának. De ott van a Preventív nevű vállalkozás, amelyben Pintér egy ideig tulajdonos volt. Ez a társaság igen érdekes körülmények között – résztulajdonosként – rátette a kezét a józsefvárosi piacra, a Budai Hengermalom 17 vagy 18 százaléka ugyancsak a Preventívé volt. 1999. február 18-án a már említett tábornokkal ebédeltem, aki közölte, hogy a belügyminiszter egy elitalakulatot hoz létre Tasnádi Péter és Seres Zoltán bűnügyi megsemmisítésére – jó lenne, ha nyugdíjasként beszállnék az ügybe. Elutasító választ adtam. A dolog szépséghibája: Tasnádi érdekeltségei közé tartozott a józsefvárosi piac, benne volt a Budai Hengermalomban, miként Seres is. CASH-FLOW: - Visszaszorítható a szervezett bűnözés Magyarországon? - Nem látok rá esélyt. A gazdasági bűnözést erős szálak kötik a politikai elithez. Akik a tőkét képviselik és azzal együtt a hatalmat is, ahol jelentős része az alvilág különböző pontjáról indult el. Meg kell nézni, hogy a nagyobb szórakozóhelyek, gyárak, üzemek kiknek a kezében van jelenleg: a 80-as évek úgynevezett pajszeres betörői szerezték meg ezeket a vagyontárgyakat, azok, akik már akkor is vezető szerepet játszottak, az okosabbak, az értelmesebbek, akik nem szórták el a bűncselekményekből származó pénzt. Az egykori piti betörők, zsebtolvajok lettek az ország, a főváros és a nagyobb városok menő vállalkozói, üzletemberei. Tisztelet a kivételnek. Azt senki nem firtatja, hogy ezek az emberek honnan és hogyan tettek szert 10-50-100-200 millió forintra, mivel foglalkoztak 20-22 évvel ezelőtt… CASH-FLOW: - Az Önről szóló könyvben azt állítják, hogy a magyar alvilág irányított. Milyen jelekből jutott erre a következtetésre? - 1995-ben Komáromi István akkor Pest megyei főkapitány És Horváth András Belügyi Szemlében közzétett dolgozatából azt lehetett kiolvasni, hogy az alvilágot meg kell osztani, és egymás ellen kell ugrasztani, az „állva maradt” bűnözőket pedig a rendőrség veszi kezelésbe. A kilencvenes évek elején a Nemzetbiztonsági Hivatal törekedett az irányított alvilág létrehozására, ezt nem is nagyon titkolták. Szerintem ez az elképzelés megvalósult, a szervezett bűnözés krémjét irányítják. Ez lehetőséget teremthet arra, hogy az alvilágot sötét politikai játszmákban felhasználják. Az


237

1996-ban kezdődött alvilági leszámolás sorozat összecsengett azzal, amit Komáromiék leírtak. Kérdezem én: az 1998-as választások után miért ért véget azonnal, szinte varázsütésre a robbantás-sorozat? Mert nem volt már szükség rá, a politika történéseire nem lehetett a továbbiakban hatása, a kormányváltás lezajlott. Ugyanis mit ígért a Horn-kormány? Jó közbiztonságot. Erre a választások előtt valakik – az MSZP-SZDSZ kormányba vetett bizalom megingatása szándékával? – megcsinálták a nagy arénákat és amikor hivatalba lépett az Orbán-kormány, megszűntek a robbantások. Ki merem mondani: a politikai akarat hiányzott a robbantásos, leszámolásos ügyek felderítéséhez. CASH-FLOW: - Egyebek mellett kétrendbeli, hivatalos személy által elkövetett vesztegetéssel gyanúsítják. Mekkora összeg elfogadását róják a terhére? - 500 ezer és 300 ezer forint. Nevetséges az egész. A bíróság előtt ügyvédemmel, Hegedűs Lászlóval porrá zúzzuk a velem szemben megfogalmazott vádakat, bebizonyítjuk, hogy koncepciós eljárást folytattak ellenem. CASH-FLOW: - A bűnözők kísérletet sem tettek a megvásárlásra? - De, többször is, ezek egy része provokáció volt. Rövid idő alatt elterjedt az alvilágban, hogy megvesztegethetetlen vagyok. CASH-FLOW: - A legnagyobb összeg, amivel megpróbálták korrumpálni? - 100 millió forint. Nem szédített meg. Soha senkinek nem tussoltam el az ügyét, nem néztem el egyetlen jogsértés sem. Ezért nem lettem milliomos.

(CASH-FLOW 2001. május)

Megmondom őszintén, naiv voltam. Azt képzeltem, hogy a magyar rendőrök hivatásuk elkötelezettjei. A legelkeserítőbb az egészben, hogy írhattak bármit az újságok – miként a Népszava 2000. november 3-án -, semmi sem történt. Pedig lenne min rágódni. A közvéleménynek és a törvényhozásnak is. Íme.


238

Lehallgatták Tasnádi védőjének telefonbeszélgetését Vizsgálják a rendőrségi eljárás jogszerűségét

A bűnszervezet létrehozásával vádolt Tasnádi Péter rendőrségi aktáinak tanulmányozása során az egyik védőügyvéd saját telefonbeszélgetéseinek lehallgatásáról szóló dokumentumokat talált. Dr. Bíró László a Népszavának elmondta, a rögzített beszélgetés leírt szövegéből arra következtet, hogy azt 2000 elején hallgatták le. Az ügyvéd Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőr tábornokkal – Tasnádi sógorával – tartott telefonkapcsolatot, s ezt dokumentálta a hatóság. Az ügyvéd volt a hívó fél. Láposi Lőrincet – aki időközben elhunyt – a rendőrség egyébként nem gyanúsította semmiféle bűncselekmény elkövetésével. Bíró László egyelőre nem tudja, volt-e bírói engedélye a hatóságnak a titkosszolgálati eszközök alkalmazására, s ki ellen. Úgy véli, a lehallgatással sérült az ügyvédi titok, illetve a védekezéshez fűződő alkotmányos jog. A jogi képviselő tegnap a Budapesti Ügyvédi Kamarához furdult. Dr. Bánáti János, a kamara elnöke lapunkat arról tájékoztatta, hogy a bűntetőiratok másolatának beszerzése után tájékozódniuk kell arról, hogy kinek a telefonjára kért lehallgatási engedélyt a rendőrség, jogszerűen vagy jogellenesen történt-e a titkosszolgálati eszköz alkalmazása. Amennyiben jogszerűtlenségre utaló adatra bukkannak, a nyomozóhatóság vezetőjéhez fordulhatnak, illetve eljárást kezdeményezhetnek. A jelenleg hatályos jogszabályok nem tesznek különbséget az „egyszerű állampolgár” illetve ügyvéd, ügyész, közjegyző vagy más fontosabb hivatást ellátó személyek lehallgatása között. Ugyanakkor az engedélyt kiadó bíró felelőssége, hogy – ismerve a körülményeket – hozzájárul-e egy ügyvéd megfigyeléséhez. Bánáti János arról is szólt, hogy az új bűntető-eljárási törvény – éppen az anomáliák elkerülése érdekében – jóval szigorúbb alaki és más feltételekhez köti majd az ügyvéd telefonja, irodája, illetve a gyanúsítottal folytatott ügyvédi beszélő lehallgatását. E törvény hatálybalépését azonban eddig már többször elmulasztották.

(Népszava, 2000. november 3.


239

Nagyon kérem – könyörgöm – vegyük ezt komolyabban. Meg kell értenünk, mindannyiuknak, hogy

BÁRMIT MEGTEHETNEK! Ha hagyjuk, a mindenkori hatalom azt csinál velünk, amit akar. Önökkel is. Nem szabad elfelednünk: fentebb a magyar rendőrség és a Magyar Köztársaság belügyminiszterének módszereiről olvashattunk. Pintér Sándorról. Anélkül, hogy ismétléssel untatnám önöket – reményeim szerint legalább is – nézzünk meg azt, ami az eddigiek alapján a volt belügyminiszterről, joggal feltételezhető. A Magyar Narancs 2001. július 19-i számát hívom segítségül. (Részletek a naplómból, 2000. november 3. „Végtelenül szomorú vagyok, és ezt csak tetézi, hogy pocsék az idő, ráadásul hideg is van. A fűtés egészen biztos, hogy nem működik rendesen, de jellemző: szerintem a zárkák hőmérsékletét csak nyáron ellenőrzik. Annyira türelmetlen voltam, hogy már 8.00 előtt telefonáltam. Újabb rossz hír: a pavilon bérlője fel akarja bontani a szerződést. Ismét elestem egy bevételi forrástól. (Lehet, hogy tényleg teljesen tönkremegyek?) Szikinger, mint mindig, pontosan érkezett. Szerinte a rendőrség bizonytalanságát és gyengeségét mutatja, hogy a határidő lejárta előtt mindössze egy nappal gyanúsítottak meg egy újabb bűncselekménnyel. Ráadásul a pénzmosással, amelyet szinte lehetetlen bizonyítani. Nemcsak Magyarországon nem akadt még senki, akit ezzel elítéltek volna, de az egész világon ritka, mint a fehér holló. Így vagy úgy, ezek után semmi esélyem, hogy januárban szabaduljak. Hogyan fogom kibírni?! Egyébként a rendőrök azt mondták Szikingernek, hogy már átadták az ügyészségnek az összes anyagot. Nem tudom így van-e, annyit hazudtak már, hogy ebben sem lehetünk biztosak. 10.20-ra jött be Judit és a baba. Micike nagyon lefogyott és összetört. Ettől rettegtem a legjobban. Mindent feláldoznék, hogy ő boldog legyen, mégsem tehetek semmit. A baba is nagyon nyűgös volt, úgy hogy már a láthatási idő lejárta előtt tíz perccel el is mentek. Előtte Judit még elmesélt valamit, amit el sem akartam hinni: állítólag el akarnak venni mindent tőle is és az anyukájától is. Ez felfoghatatlan. Beszélgettem a


240

fiúkkal, ők optimistábban látják a helyzetet, mint én. Könnyű nekik, az én ügyemben. Szörnyű nap volt.”

PINTÉR SÁNDOR MEG AKAR SEMMISÍTENI

Magyar Narancs: Magyarországon az első között folyik ön ellen maffiaper. Önt vádolják először keresztapasággal. Tasnádi Péter: Aki figyelemmel kíséri a tárgyalást, az tudja, hogy ez minden, csak nem maffiaper. Különböző tényállítások vagy vallomások kellenének hozzá, amik itt nincsenek. A tanúk egytől egyig azt állítják, hogy valakik megverték őket, de nem tudják, hogy kik, nem tudják, hogy miért. Csak azt gondolják, hogy én lehetek a felbujtó. A rendőrségnek vannak feltételezései, és ezek alapján vagyok fogva tartva már huszonkét hónapja. Ez egy ilyen ország, ahol ilyen szedett-vedett gyanúsítgatásokkal le lehet tartóztatni valakit, meg lehet fosztani szabadságától, tönkre lehet tenni legális vállalkozásait. MN: A letartóztatás óta folyamatosan azt állítja, hogy az ön ellen folyó rendőrségi nyomozás koncepciós és megkoreografált. Nyíltan elmondta, hogy letartóztatása mögött Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter bosszúját sejti. Van erre bizonyítéka? TP: Én nem tudok semmi olyat mondani, ami bizonyítaná, hogy Pintér Sándor áll az ügy mögött. Viszont rengeteg olyan információm van, hogy Pintér Sándor meg akar semmisíteni fizikailag és egyéb vonatkozásban. Láposi Lőrinc volt rendőrtábornok, aki társam volt vállalkozásaimban, jól ismerte a rendőrség felső vezetőit és Pintér Sándort. Letartóztatásom előtt többször figyelmeztetett, de nem csak ő, hanem más vezetők, ügyészek is, hogy Pintér Sándor elhatározta a bűnügyi megsemmisítésemet. Különböző bűncselekményeket próbáltak felderíteni, amelyek gyökerei Pintér civil tevékenységéhez kapcsolhatók. Pintér Sándor a Preventív Kft-nek volt a tulajdonosa. Ez a cég is őrzéssel-védéssel foglalkozott,


241

de mivel jóval később kapcsolódott be ebbe az üzletágba, addigra már fel voltak osztva a piacok. Amikor belépett, akkor szeretett volna egy-két nagyobb vállalkozást magáénak tudni. Többször próbálkozott a józsefvárosi piacon, személyesen is találkoztunk egy tárgyaláson, ahol az az igény támadt, hogy szeretné az egész piacot megvásárolni. Az ár tizenkét milliárd forint volt, ennyi pénze nyilvánvalóan nem volt. Közölte, hogy a kínaiak állnak mögötte, ezt egyébként a kínaiak is megerősítették. Én találkoztam kínai vezető kereskedőkkel, akik mutatták Pintér Sándor névjegykártyáját, hogy az ő megbízásából tárgyalnak az ügyről. Nem sikerült beférkőznie ebbe a vállalkozásba. A Budai Hengermalomnál is voltak problémák, Pintér őrző-védő cége szerette volna a cég egyik vitatott tulajdonosának az érdekeit képviselni. Akkor a kerületi határozat alapján a tulajdonos maradhatott birtokon belül, aki nekünk adta a megbízást. Így Pintér Sándor hoppon maradt. Akkor Pintér még olyan vállalkozó volt, mint én, semmilyen hatalom, erő nem volt a háttérben. Mikor belügyminiszter lett, mindenki gondolt rá, hogy revánsot fog venni, jómagam is. De úgy gondoltam, hogy egy demokratikus országban kevés, hogy valakire ilyen mondvacsinált ügyeket próbálnak fabrikálni. Ebben tévedtem. Magyarországon, ha a rendőrség felső vezetői közül bárki el akar tenni valakit az útból, akkor két-három évre úgy ki lehet vonni a forgalomból, hogy ihaj. MN: De önt és társait egészen konkrét bűncselekményekkel vádolják. TP: Szerintem nem az a maffia-bűncselekmény, amivel minket vádolnak. Az elmúlt öt évben állítólag megvertünk négy embert, a maffia-bűncselekmények azonban szerintem a robbantások, gyilkosságok, szervezett formában elkövetett autófosztogatások, fegyverkereskedelem, olaj, szesz és még sorolhatnám tovább. A kábítószer, a prostitúció is. Hogy tervezték bűnügyi megsemmisítésemet, egyébként deklarálták mások is. Erre utalást tesz az a KBI-s rendőr, a Papa fedőnevű Sándor István, akit szintén letartóztattak. Őt is megkérték arra, hogy vegyen részt az én bűnügyi megsemmisítésemben. Ilyet nem tehet egy rendőrtábornok, egy belügyminiszter, de egy politikus sem.


242

MN: Letartóztatása után megjelent önről egy riportkönyv, amiben rendőrök és közvetlen környezete, családtagok, barátok, ismerősök szólalnak meg. A könyvben többször is sejtetni engedi, hogy perbe fogásának politikai motívumai is vannak. Mikre gondol pontosan? TP: Véleményem szerint zavarhatta a jelenlegi hatalmat az általam kitalált Korda-kör, ahova olyan politikusok jöttek el, akik a szocialista párt és az SZDSZ parlamenti képviselői, ügyvédek, orvosok, művészek, újságírók. Aztán tetten érhető a politika annyiban is, hogy a bűnözés elleni harc a mindenkori kormányok egyik legvitatottabb kérdése. Egyik kormány sem – és gondolok itt az Antall- és a Horn-kormányra is – tudta megteremteni még a közbiztonságot. Most azt mondhatják a hatalmon levők és Pintér Sándor, hogy odadobunk egy koncot a nyilvánosságnak, hogy tessék, itt van egy gazdag vállalkozó, aki szervezett bűnöző, hiszen felső vezető körökkel tartott kapcsolatot, és üzletileg is óriási összeget mozgatott meg, több százmillió forintról van szó. Mi ehhez is hozzá merünk nyúlni, hiszen ez a szervezett bűnözés csúcsa. Nevetséges. MN: Mire számít a bíróságon? TP: Semmire. Mire számítsak? Ha van igazság, fölmentenek, ha nincs, akkor semmire sem számítok. Ki tudja? Ez olyan, mint hogy találjam ki a lottószámokat. Remélem, hogy független a magyar bíróság, mást nemigen tudok remélni. Ha igen, akkor fel fognak menteni. Úgy gondolom, hogy október végén megszületik az elsőfokú határozat valamilyen köztes ítélettel. Azt nem hiszem, hogy makulátlanul fogok ebből kijönni, és azt mondják majd, hogy Tasnádi úr, ne haragudjon, megkapja a becsületrendet. De egyelőre fogalmam sincs, melyik vádpontban ítélnek el, merthogy nincs ellenem egyetlen bizonyíték sem.

(Magyar Narancs, 2001. július 19.)


243

A Pintér-dosszié utolsó lapjai egészen elképesztőek.

Pintérre vallott a védett tanú

Negyedmillió forintért akarta rábírni Lakatos Csabát Pintér Sándor belügyminiszter, hogy tegyen terhelő tanúvallomást Tasnádi Péterre – állította egy tanú a tegnapi tárgyaláson. A bűnszervezet létrehozásával és más súlyos bűncselekményekkel vádolt üzletember ügyében az 1. számú tanúként említett, állítólagos volt KGB-s ügynöknő tett tegnap vallomást a Pest Megyei Bíróságon. A más ügyben fogva tartott Lakatos viszont az állította: semmilyen pénzt nem vett fel a bankból, és terhelő vallomást sem tett Tasnádira. Az ügynöknő, aki korábban már adott információt az ügyben a hatóságoknak, a bíróság előtt elmondta: többször életveszélyesen megfenyegették őt, az ügyészség mégis visszavonta a rendőri védelmet. Előtte is mindig olyan rendőrök védték őt, akik nyomoztak a vállalkozó elleni ügyben. Pintér Sándor lapunk kérdésére azt válaszolta: népmesékkel nem foglalkozik.

(Blikk, 2002. március 27.)

Ne feledjék, a fenti vádak nem az én számból hangzottak el, nem az ujjukból szopták az újságírók. Természetesen később – hivatalosan – magam is szóvá tettem a dolgot:

Tasnádi Péter: a belügyminiszter az életemre tör! Pintér megölette volna?

Tasnádi Péter tegnap átadott bíráinak egy – állítása szerint – közjegyző által hitelesített vallomást arról, hogy Pintér Sándor belügyminiszter bérgyilkossal akarta megöletni őt. Életveszélyesen megfenyegették Szikinger Istvánt, Tasnádi legismertebb védőjét, majd hétfőre virradóra kirabolták az irodáját. A nyári szünet után tegnap folytatódott a Tasnádi-per a Pest Megyei Bíróságon. Tasnádi Péter elmondta: egy volt KGB-s kapcsolatban állt olyan bérgyilkosokkal, akiket Tasnádi megölésével


244

bíztak meg. Ráadásul a világ legveszedelmesebb bérgyilkosa egy külföldi börtönben terhelő vallomást tett Pintér Sándorra. Legalábbis Tasnádi szerint, aki tudja, ha szabadlábra helyezik, nem fog sokáig élni. Szerinte szabadlábon védekező felesége, Judit élete is veszélyben van. Az asszony az ügy kezdete óta érzi, hogy figyelik minden lépését. - Hogy mit vétettem és mi vár rám, nem tudom – közölte lapunkkal szűkszavúan Judit. Az átadott anyagot a bíróság egy későbbi időpontban olvassa fel. Szikinger István is különös fejleményekről számolt be. Nyaralásból hazatérve, augusztus 11-én észrevette, hogy lakásának bejárati ajtaján a két zár elromlott. Akkor ennek még nem tulajdonított jelentőséget. - Hagyd abba a Pintér elleni áskálódást, vagy ki leszel csontozva! – kiáltotta egy férfihang lakástelefonjába augusztus 17-én. A kagylót az ügyvéd felesége vette fel. A rendőrség most nyomozza, milyen számról érkezett a hívás. - Nem kértem személyi védelmet. Vannak információim Pintérről, ha addig nem gyilkolnak meg, akkor a bíróság elé is tárom – közölte a sajtóval Szikinger. Az irodából csak számítógépeket vittek el a tettesek. Azokon tárolták a Tasnádi-ügy anyagát is. A legtöbb iratot kinyomtatva őrzik a páncélszekrényben, több fontos feljegyzés viszont csak a gépen volt meg. Az ügyvéd szerint az irodafeltörés profi munka volt. A vastag páncélajtó befeszítéséhez csúcstechnikás felszerelés és több ember kellett. A helyiségben egyébként nem volt riasztó.



245

Végezetül Bóday Pál interjúja a Vasárnapi Hírekből:

A belügyminiszter megfenyegette Tasnádit Tasnádi Péter: Ez szélmalomharc, ahol mindenképpen én

vagyok a vesztes, de nem szabad föladnom

A több mint két és fél éve ítélet nélkül előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi Péter a Vasárnapi Híreknek adott interjújában kifejti: szerinte ügye egy teljesen nyilvánvaló koncepciós eljárás, amit a közte és Pintér Sándor közötti gazdasági érdekellentét váltott ki. „Pintér őr azt üzente nekem az egyik ügyvédemen keresztül, hogy nem szerencsés, ha húzogatom az oroszlán bajuszát. Én azt üzenem neki, hogy a fák nem nőnek az égig. Minden szerencsesorozat egyszer véget ér” – mondta Tasnádi. Vasárnapi Hírek: Úgy tűnik, két és fél év előzetes letartóztatás sem törte meg. A korábbiakhoz hasonló elszántsággal kritizálja Pintér Sándor belügyminisztert. Mire számít?

- Elvesztettem az igazságszolgáltatásba vetett hitemet. A hatóságok képviselői – tisztelet a kivételnek – képmutatók, cinikusak és érzéketlenek. Elhitettetik a közvéleménnyel, hogy a jó oldalon állnak, és hogy az igazságot képviselik. Egymásra mutogatnak, hogy hosszú fogva tartásomért ki a felelős. A világegyetem történetében két és fél év nem hosszú idő, de egy ember életéből rettenetesen sok. A fő probléma, hogy ez alatt teljes bizonytalanságban tartják a fogva tartottat és a családtagjait is. Ez felőrli az emberek tűrőképességét, kitartását és a családi kötelékeket. Ez teljesen indokolatlan és embertelen kényszerintézkedés, és ezt maximálisan ki is használja a hatalom arra, hogy az útjában állókat vagy másként gondolkodókat megtörjön, megsemmisítsen. Pedig a büntetőeljárási törvény kimondja: az előzetes letartóztatásban lévő személyek ügyét a lehető legrövidebb időn belül kell lezárni. Vagyis az előzetes fogva tartás nem lehetne előre hozott büntetés. Az én ügyem egy teljesen nyilvánvaló koncepciós eljárás, amit a köztem és Pintér Sándor között gazdasági érdekellentét váltott ki. A bíróságon több tanú is elmondta, hogy Pintér Sándor hogyan tervezte meg ellenem ezt a büntetőeljárást,


246

és miként szervezkedett, hogy engem megölessen. A belügyminiszter ezeket azzal rázza le magáról, hogy ő nem vesz részt a sárdobálásban. Neki nem is kell részt vennie, a végrehajtás a mamelukok feladata. Hogy mire számítok? Semmire. Vagyis arra, hogy a legfőbb ügyész úr hamarosan ki fogja jelenteni, hogy Pintér Sándor makulátlan ember. Pintér úr azt üzente nekem az egyik ügyvédemen keresztül, hogy nem szerencsés, ha húzogatom az oroszlán bajuszát. Én viszont azt üzenem Pintér Sándornak, hogy a fák nem nőnek az égig. Minden szerencsesorozat egyszer véget ér.

VH: Miközben ön ellen büntetőper zajlik, sajtópert nyert Orbán Péter országos rendőrfőkapitány ellen, akiről a bíróság megállapította: hamisan állította önről, hogy szabadulása érdekében le akart fizetni rendőröket, és azt, hogy veszélyes bűnöző. Befolyásolhatja ez az ítélet az ön ellen zajló büntetőpernek a kimenetelét?

- Semmiképpen nem befolyásolhatja ez az ítélet a büntetőperemet, viszont fontos precedensértékű döntésről van szó, amiből kiderült, hogy azért a hatalmon lévők sem vádolhatnak hamisan bárkit nagy nyilvánosság előtt. Sajnos a média igyekezett agyonhallgatni ennek az ügynek a jelentőségét. Mint ahogy azokon a tárgyalási napokon, amikor nem az ügyészség álláspontját alátámasztó tanúkat és szakértőket hallgattak meg, kongott a terem az ürességtől. Sajnos arról is konkrét információim vannak, hogy például az RTL Klubban minden velem kapcsolatos hírt előzetesen cenzúráznak és az igazamat alátámasztó tények nem kaphatnak nyilvánosságot. Ez a fajta hozzáállás óriási veszélyt jelenthet a demokráciára.

VH: Miközben évek óta előzetesben ül, fián keresztül továbbra is támogatja a REX Alapítvány macskaotthon-építését, és rendelkezésre bocsátotta az autóját az utolsó velencei gondolaépítő mesternek, hogy magyarországi látogatása során megismerhesse az országot. Mi motiválja?

- A szeretet. Az állatok iránti kiolthatatlan szeretet, mert ők védtelenek és kiszolgáltatottak az emberi közönynek és brutalitásnak. Mindig feladatomnak tekintettem a gyengék és elesettek helyzetének javítását. Támogattam gyermek- és öregotthonokat,. Karitatív célokra mindig szíves örömest áldoztam. Másrészről a


247

művészetek nagy tisztelője és csodálója vagyok. Mikor Velencében jártam, engem is nagy szeretettel és kedvességgel fogadtak a gondolások. Úgy érzem, hogy ha egy kicsikét vissza tudok adni abból a rengeteg figyelmességből, amivel engem elhalmoztak, akkor azt feltétlenül meg kell tennem.

VH: A mai magyar közbeszéd úgy tartja, hogy valószínűleg ön nem követte el a terhére rótt bűncselekményeket, inkább valakinek az útjában állt, ezért bűnhődik. Ugyanakkor azt is mondják: egy jogállamban ennyi ideig képtelenség lenne valakinek az előzetes letartóztatását indokolni, ha az valamit ne követett volna el… - Éppen itt van a kutya elásva. Ahhoz a közvéleménynek ismernie kellene a magyar jogrendszert, hogy erről véleményt alkothasson. De még neves alkotmányjogászok, egyetemi tanárok, ügyvédek sem értik, hogyan lehet ezt velem megcsinálni. Mindazonáltal, bíróról mégsem lehet azt mondani, hogy elfogult, mert ő a vádhoz van kötve. Így ez a 22-es csapdája. A hazug rendőrök, akik az én ügyemben rengeteg törvénysértés követtek el, és eljárásjogi hibát, csak a büntetőeljárás végén kaphatják meg méltó büntetésüket – feltéve, ha a bíró is megállapítja a felelősségüket az ítéletben. Erre a legkisebb a valószínűség, mert a bíróságok szeretik elhatárolni magukat a tetten érhető hatósági túlkapásoktól. Az ügyészség büntetlenül leírhat bármit a vádiratban, hiszen a szakmai lelkiismerete meg sem rendül, ha a bíróság később csak részben vagy egyáltalán nem teszi magáévá a vádakat. Ez szélmalomharc, ahol mindenképpen én vagyok a vesztes, de soha nem szabad feladnom, hinnem kell a győzelemben. Mert ahogy Szókratész mondta: „Nem azért ül a helyén a bíró, hogy az igazságot kegyelemből osztogassa, hanem azért, hogy az igazság szerint ítéljen”.

Ide beszúrok egy megnyitó szöveget, amit a Clan étteremben rendezett állatvédelmi estre írtam: Kedves Macskaszerető Barátaim! Fáj a szívem, hogy nem lehetek köztetek, hiszen olyan emberek között lenni boldogság, akik nem csak a maguk problémáival foglalkoznak,


248

nem csak a harácsolás tölti ki a napjaikat, hanem védtelen barátaink támogatása és szeretete. Remélem, hogy ez az összejövetel is hasznos lesz és sikerül ráirányítani a közvélemény figyelmét arra, hogy segítenünk kell kedvenceinknek, hogy ők is méltó életet élhessenek. A jelenlegi szerény körülményeim mjellett felajánlok a Rex Alapítványnak 52.000 forint támogatást. Ha vártatok volna még 48 évet, akkor kereken 100.000 forintot ajánlanék fel. Mindenkit szeretettel üdvözlök, László Erikának, a Macska újság főszerkesztőjének pedig kézcsókomat küldöm.

Tasnádi Péter És most vissza Pintérhez! Azt mondjuk – szoros megkötésekkel – hajlandó vagyok elfogadni, hogy a volt belügyminiszter egyetlen egyszer sem válaszolt a vele kapcsolatban a sajtóban megjelentekre. A vádakra! Pedig – amint azt láthatták – nem tyúklopásról szóló kósza mendemondák voltak ezek. Azt gondolom a világ egyetlen más országában sem – legalábbis a demokratikus jogállamokban – nem úszhatta volna meg, hogy legalább egy sajtótájékoztatón ne válaszolt volna az újságírók kérdéseire. Pintér nem reagál Ez volt az unos-untalan visszatérő formula és a belügyminiszter főnöke – tudják ki volt az, ugye? – egyetlen egyszer sem utasította: „Te Sándor, mondd már el nekik, hogy mi a helyzet!” Nem és nem. Egy alkalommal P. S. mégis bőbeszédűbb volt a szokásosnál, oda talált nyilatkozni, hogy „egyedi ügyekkel eddig nem foglalkozott, és a jövőben sem fog”. Ez nagyon tetszik. Csak egy kérdésem lenne. Tessék mondani, a Parlament kivétel? Mert – amint láthatták – az ország házában elég behatóan foglalkozott az én „egyedi ügyemmel” a belügyminiszter úr… Ami azt illeti, Pintér Sándor mindig is szűkszavú volt, pedig akadtak


249

kínos helyzetek. Pintér Sándor eddig háromszor került hasonló helyzetbe:

1. Előbb tagadta, majd elismerte, hogy ’96-ban még országos főkapitányként megjelent a Lakatos Csaba hajtó elleni merénylet színhelyén. A sajtóhoz eljutott jegyzőkönyv szerint ott volt.

2. Előbb tagadta, majd elismerte, hogy ’97-ben már mint vállalkozó találkozott a bomba-gyárosként elhíresült Dietmar E. Clodóval.

3. Pert indított Nógrádi Zsolt ellen, aki az olajbizottság tanújaként azzal vádolta meg, hogy főkapitányként milliókat vett át az olajosoktól.

Pintér Sándor bőkezű hálával jutalmazta mindazokat, akik Segítettel neki tönkretételemben. A HVG 2001. augusztus 13-i számából idézek:

Kitűntetések Tasnádiért?

Nem kevesebb, mint 22 rendőrtisztet, valamint két-két nemzetbiztonsági és büntetés-végrehajtási tisztet léptetett elő vagy jutalmazott meg a belügyminisztrer nevében Orbán Péter országos főkapitány, méghozzá – az Országos Rendőr-főkapitányság által kiadott Zsaru magazin szerint – kifejezetten a Tasnádi-ügyben nyújtott kiemelkedő teljesítményükért. A HVG-nek nyilatkozó egyik kitüntetett meglehetősen furcsának találta ezt a megfogalmazást, szerinte ugyanis a parancsban szó sem esett a Tasnádi-ügyről (HVG, 2001. január 6.), amelyben a vádiratot már benyújtották ugyan, de bírósági tárgyalásra még nem került sor. Külön érdekessége, hogy belügyminiszteri dicséretet és pénzjutalmat kapott az igazságügyi tárcához tartozó büntetés-végrehajtás ezredese is, az a Veszelka Vendel márianosztrai börtönparancsnok, akit Tasnádi Péter fogva tartásának körülményei miatt több emberjogi szervezet élesen kritizált.

(Részletek a naplómból, 2001. augusztus 13.)

„Az első éjszaka a Venyige utcában. Mivel nincs televízióm, már kilenckor elaludtam, de fél három óta csak megint ébren vagyok és jár


250

az agyam. Rengeteget gondolkodom az élet értelmén – van-e egyáltalán? -, az embereken és főleg Juditon. Ő vajon mit érez, hogyan tud kettős életet élni? LÉTEZIK-E SZERELEM, KITARTÁS, TISZTELET?” És itt jöjjön egy Bóday Pál újságíró barátomhoz írott levél! Szia Pali, 2001.02. 01. Nem engednek sportolni, nem telefonálhatok. Ezek mind olyan dolgok, amikre a törvény kötelezi a BV-t. Le kellett vágatnom a hajamat, mert már nagyon hosszú volt, de nem biztosítottak fodrászt, bár felajánlottam, hogy a saját költségemen behozatok valakit. Így egy víz-gáz szerelő nyírt meg. Most úgy nézek ki, mint egy egykori koncentrációs tábor lakója. Senkit nem érdekel ez itt, pedig alapvető emberi jogokat sértenek meg. Például megsértették az emberi méltóságomhoz való jogomat. A BV egyszerűen kinevez valakit fodrásznak, aki azelőtt soha nem nyírt hajat. Így nevezik ki a szakácsot is. Mondtam a parancsnoknak, hogy ha ennyire nem érdekli őt ez az ügy, akkor szóljon, ha fáj a foga és én majd kihúzom. Magamról nincs mit írnom. Fásult vagyok, egykedvűen telnek a napjaim. Rombol az egyedüllét. Hol vannak azok a szép idők, amikor minden nap beszélgettünk? Ne haragudj, hogy ilyen szomorú hangulatú levelet írtam, de most ez vagyok én. Baráti szeretettel ölellek:

Péter „Meglepődtem, mert a Sárgalábú is itt van, ezen a szinten, és séta közben tudtam vele beszélgetni. Egyébként ők húszan járkáltak akkora területen, amekkorán én egyedül. Nagyon feszült vagyok, mert még senkivel – ügyvédekkel, Judittal – sem sikerült beszélnem. Itt a szokásos rosszindulattal kezelnek, teljesen kiborultam, belevertem a kezem a rácsba. Beszéltem ezzel a rosszindulatú, gusztustalan főnevelővel – már alezredes -, az égvilágon semmit sem engedélyezett. Közben olvastam Csere tábornok rólam szóló egyedi utasítását – nagyon szemét, három oldalas


251

levél -, a lehető legrosszabb véleményt írta rólam. Úgy tűnik, megint szép időknek nézünk elébe… Nagyon kell küzdenem a túlélésért. Fürjes járt itt, egy kis erőt öntött belém. Judittal beszéltem telefonon, úgy néz ki, minden rendben van: nagyon őrzi a pénzt, hallani sem akar róla, hogy valakinek átadja. Sőt, csodálkozik, hogy megrendült benne a bizalmam! A kitüntetetteknek egyébiránt utólag is szívből gratulálok. Remélem, nyílt tekintettel, tiszta lelkiismerettel tudnak a tükörbe nézni! Mindenesetre annyit sikerült elérniük, hogy a

1216. lajstrom számú vádirat

(2001. december 18.) az alábbi, monoton szigorral kopogó tételeket tartalmazza. (A rendőrség és az ügyészség nagyobb dicsőségére.)

V á d o l o m I. rendű Tasnádi Péter vádlottat: - 2 rendbeli, a Btk. 273.§.(1) bekezdésébe ütköző, folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettével, részben, mint felbujtót (I-II. vádpont) - 1 rendbeli, a Btk. 170.§. (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettével, mint felbujtót (III. vádpont) - 1 rendbeli, a Btk. 323.§. (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, bűnszervezet tagjaként elkövetett zsarolás bűntettével, mint társ-tettest (VI. vádpont) - 1 rendbeli, a Btk. 263.§. (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés a/pontja szerint minősülő, bűnszervezet tagjaként elkövetett lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettével (VIII. vádpont) - 1 rendbeli, a Btk. 317.§. (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a/pontja szerint minősülő különösen nagy értékre folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettével (XI. vádpont) - 6 rendbeli, a Btk. 310.§. (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntettével (X. és XIV. vádpont)


252

- 1 rendbeli, a Btk. 309.§. bekezdésének a/pontjába ütköző, és a (4) bekezdés a/pontja szerint minősülő különösen nagy értékre elkövetett deviza bűntettel (XI. vádpont) - 1 rendbeli, a Btk. 263.§. (1)-(3) bekezdése szerint minősülő, bűnszervezet létrehozásának és irányításának bűntettével (XVI. vádpont)

A legfontosabb, hogy a „bűnszervezet létrehozásának és irányításának bűntette” vádpont is megdőlt. Mindenek előtt a szikár információ a Magyar Hírlap 2002. május 17-i számából:

Első fokon négy és fél év börtön – A vállalkozót Felmentették a maffiavád alól

Tasnádi előzetesből házi őrizetbe került

Felmentették a maffiavádak alól Tasnádi Pétert. A vállalkozót azonban 4 év 6 hónap börtönre ítélték önbíráskodásért, súlyos testi sértésre való felbujtásért és adócsalásért. A bíróság egyben elrendelte a korában kiszabott kétévi felfüggesztett szabadságvesztés letöltését. Az ítélet nem jogerős, mivel az ügyész súlyosbításért, a védők pedig felmentésért fellebbeztek. A Pest Megyei Bíróság megszüntette Tasnádi Péter 32 hónapja tartó előzetes letartóztatását, és házi őrizetét rendelte el. Tasnádi bilincs nélkül, de rendőri kísérettel távozhatott a bíróságról. A vállalkozót az ellene felhozott 13 vádpontból csak négyben találták bűnösnek. Szikinger István védőügyvéd szerint védencének az előzetesben töltött idő miatt mindent egybevéve csak 13 hónapot kellene leülnie a büntetéseiből, ha ez az ítélet maradna másodfokon is. A tíz további vádlott közül felmentették Tasnádi Péter feleségét a bűnpártolás bűntette alól. A tizedrendű vádlottat magánokirat hamisításért megrovásban részesítette a bíróság. A legsúlyosabb


253

büntetést Szentpéteri Lajos, másodrendű vádlott kapta. Őt 7 év 6 hónap fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték.”

(Magyar Hírlap 2002. május 17.) És álljon itt egy levelem, amit Bóday Palihoz írtam 2002. március harmadikán. Szia Pali! Sokkal jobba hangulatom. Készen állok a szabadulásra és a harcra. Érzem, hogy süt a Nap – átvitt értelemben is. ….. Minden kedves barátomat, ismerősömet, akik kitartottak mellettem és érdeklődtek irántam, üdvözlöm. Ölel:

barátod, Péter És a Mai Lap ugyanaznapi száma, kifejezetten családias hangulatban:

Tasnádi otthon Feleségem elhagyott, újra kell kezdenem az életem

Már budai otthonában találtuk meg tegnap este a börtönből kiszabadult Tasnádi Pétert. - Érez elégtételt most, hogy végre otthon van? - Nem. Nagyon súlyosnak tartom az ítéletet, nem erre számítottam. Elégtételt akkor éreznék, ha felmentettek volna az alaptalan vádak alól, amelyek miatt meghurcoltak, tönkretettek, megaláztak és lejárattak az egész ország előtt. Maffia főnöknek kiáltottak ki, s az ítéletből kiderül: ebből egy szó sem igaz. Ötszázötvenmillió forintos adócsalással vádoltak meg, amelyből mindössze egy másfélmilliós adóhiány maradt. Reménykedem benne, hogy másodfokon ez alól is felmentenek. - Mihez kezd ezután?


254

- Erőforrásaim kimerültek, nem tudom úgy folytatni az életemet, hogy a börtön előtt tettem. Természetesen jobban érzem magam itthon, mint egyedül, kiemelt őrizettel, a világtól elzárva az elmúlt harminckét hónapban. - Mik a tervei? - Egyelőre semmit nem tudok. Tönkrement minden, úgy a vállalkozásom, mint a magánéletem. Feleségem elhagyott. Abban reménykedtem, hogy szerető, boldog családba jövök haza, és végre átölelhetem legkisebb gyermekemet, aki már akkor született, amikor börtönben voltam. Nem így történt. Újra kell gondolnom az egészet, s remélem, rövid időn belül talpra tudok állni.


255

5.

Az álmok ködfátyolát TE TÉPTED SZÉT

(Megint Judit) Részletek a naplómból. Íródott – a napi bejegyzéseken túl – 2000. decemberében, karácsonyt megelőző napokban.

ÁRAD AZ ÜNNEPI HANGULAT ÉN MEG NEMTUDTAM BESZÉLNI JUDITTAL. A MEGÉRZÉSEIM EDDIG SAJNOS PONTOSAK VOLTAK. MOST AZT ÉRZEM, HOGY MÁR MÁSSAL ÉL! BIZTOS, HOGY MÁR NEM VAGYOK FONTOS AZ ÉLETÉBEN, MERT AKKOR NEMCSINÁLTA VOLNA AZT, HOGY EGÉSZ HÉTEN NEM ÍRT SEMMIT. A HANGJÁBÓL SEM ÉRZEM A KÖTŐDÉST, CSAK SAJNÁL… MIÉRT, MIÉRT…!? TUDTAM JUDITTAL BESZÉLNI ÉS MOST MÁSKÉNT LÁTOM A VILÁGOT. ÚJRA KISÜTÖTT A NAP AZ ÉN SZOMORÚ, BORONGÓS ÉLETEMBEN ÉS MINDENT ELÁRASZT A JUDIT IRÁNTI SZERETET. CSAK LEGYEN ERŐD ÉS KITARTÁSOD DRÁGÁM, EZT A BORZALMAT TÚLÉLNI! MA BEKÜLDTE NEKEM A KISBANDI-RÓL SZÓLÓ KÖNYVET. AZONNAL KIOLVASTAM. SAJNOS EZ MÉG INKÁBB MEGGYŐZÖTT ARRÓL, HOGY ÉN IS A RENDŐRSÉG ÁLTAL FELÁLLÍTOTT FORGATÓKÖNYVÉNEK VAGYOK AZ EGYIK ÁLDOZATA. A POLITIKA SIKER PROPAGANDÁJÁNAK SZÜKSÉGE VAN AZ ILYEN JELLEGŰ ÜGYEKRE. EZÉRT BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY EZ MÉG HÓNAPOKIG EL FOG TARTANI, ÉS CSAK REMÉNYKEDHETEK, HOGY NEM ÍTÉLNEK EL, ANNAK ELLENÉRE, HOGY NEM VAGYOK BÜNÖS.


256

„Csak az volt a cél, hogy erkölcsileg és anyagilag tönkretegyenek. Megtörtént! Már csak a családom maradt meg, ami a világon a legfontosabb. A szabadságomat, hogy mikor fogom visszanyerni, az még kérdés. Ma úgy látom, hogy áprilisnál előbb lehetetlen és akkor még örülhetek, hogy 19 hónapot ültem a semmiért. Kisbandi a könyvben rólam is beszél 4-5 mondatot a 37. oldalon, csupa hülyeséget. Viszont az ügyvéd, amit a 240. és 241. oldalon mond, felhasználható lesz a tárgyaláson is. Ma már hallottam óránként a híreket, hogy az ügyészség benyújtotta a vádiratot a bíróságnak „de a pénzmosásról és bűnszervezetről” nem beszéltek. Vajon elhagyták ezeket a minősítéseket?! Az ügyészség nem tájékoztatta az ügyvédeket. Előbb tudjuk meg a hírekből, minthogy velünk, akikre tartozik az egész, közölnék. Alig várom a holnapi napot, Juditot fogom látni. Ő az én egyetlen boldogságom, úgy sajnálom, hogy ő is szenved. Ma reggel már hangsúlyozták a hírekben, hogy a pénzmosás kiesett!! A bűnszervezetet benne hagyták, mert így biztos, hogy nem engednek szabadon. Ez a minősítés viszont 100 százalékig ki fog esni a tárgyaláson. A hírekben azt is hallottam, hogy a tárgyalás jövő márciusban már elkezdődhet, jó lenne, ha a hónap első 10 napjában, mert így lenne esély – ha szétszedjük a vádakat -, még abban a hónapban szabadulni, vagy áprilisban. Ha viszont a bíróságot is nyomás alatt tudják tartani, amitől őszintén félek, akkor másodfokig is el tudom képzelni, hogy bent tartanak. Rossz rágondolni, mert a másodfok leghamarabb jövő szeptember-október környékén ülne össze. Arról nem is beszélve, hogy az I. ok után csak akkor nem engednének ki, ha öt év feletti ítélet születne. Nincs kizárva, hogy megcsinálják, mert a cél a minél hosszabb fogva tartásom, ezt előre megmondták. Másfél-két évre szeretnének kivonni a forgalomból. Persze ha lehet, akkor sokkal többre. Ezerszer megbántam, hogy nem voltam határozott! Arra a sok információra, amit kaptam, mindenki itt hagyta volna az országot 2-3 évre. Most ment el Judit! Ez szörnyű érzés, üres lett a lelkem, a szívem. Mikor láthatom újra? Megmagyarázhatatlan kötődésem Micikéhez és ezt attól a perctől kezdve érzem, amikor először betoppant a Rákóczi úti irodámba. Nem gondoltam volna, hogy ennyi bánatot és keserűséget fogok okozni neki. Úgy ragaszkodom hozzá, mint csecsszopó az anyatejhez,


257

jó érzés! Nem tudom, hogy te ebből mit érzel, de engem megperzselt a szerelem. Ma azt hiszem, hogy 3-4 hónap múlva újra együtt leszünk. Három napja nem sírtam, csak maradjak ilyen optimista továbbra is. Persze, a félelem ott bujkál az agyamban, hogy mi lesz, ha rosszul sül el ez az egész? De az igazság és az optimizmusom reményt ad. Ebből az évből már csak 10 nap van hátra. Milyen kevésnek tűnik és mégis milyen sok. Mackó, te csodálatosan viselted idáig, rengeteget köszönhetek neked, mert az első 14 hónapban még csak eszembe sem jutott, hogy minket valójában elválaszthatnak… Ma hallottam a Judittól, hogy szőke lett. Kíváncsi lettem volna Tamara arcára, amikor először meglátta más színű hajjal. Biztos kuncogott. Egyáltalán: kíváncsi lennék Tamira, hogy mit és hogyan csinál minden nap. Hogyan kezd kinyílni az értelme. Ma megint olvastam, hogy Göncz Árpád hat és fél évet ült. Hogyan bírta ki a felesége? Végül mégis hosszú évek óta boldogok. Vajon hányszor jut eszükbe az a szörnyű időszak? Csak az bánt, hogy mi akartunk még kicsi babát. Ha jövőre szabadulok, akkor még nem késő. Ma elolvastam a vádiratot és megdöbbentem, hogy az ügyészség ilyen hanyag munkát ad ki a kezéből. Azért félelem is bennem van: mi van ha a bíróság is ilyen felületes? Hihetetlen, hogy a vádiratban a feltételezések tömkelegét tényként kezelik. Rengeteg a tanú.. Ezt ha egy bíró alaposan akarja tárgyalni, hosszú időt fog igénybe venni. Így ingyenes arányban csökkenni fog a mielőbbi szabadulásunk esélye. Mert ha márciusban el is kezdi a bíró a tárgyalást, ami egyáltalán nem biztos, akkor a nyárba is belemehetünk, míg tisztán fog látni és vajon felmerül-e benne, hogy szabadon engedjen? Ha csak két vádpontot megdöntünk, már összedől a bűnszervezet-teória és akkor szabadok leszünk! Ma úgy látom, hogy legkorábban május, június. Sajnos mindig kitolódik a vége, de ahhoz, hogy egyáltalán lehetséges legyen, el kell kezdődnie. A bíró neve dr. Rédei Géza. Vajon mit hoz a jövő? Nagyon szerettelek volna látni szőkén, attól függetlenül, hogy nekem feketén tetszel a legjobban. Már teljesen mindegy, csak láthatnálak. Irtózatosan hiányzol… Hiányoztál eddig is, de valahogy az iratismertetési mindig valamiféle közöny volt rajtam, ami jó is, mert nincs remény, nincs szélsőségesség csak a beletörődés. Most fogtam fel, hogy a tárgyalásig nekem csak a fogság marad. Várom, hogy ez a nap is


258

elteljen, mert holnap belekezdek a négy napos unalomba. Megpróbálok úgy gondolni rá, hogy négy nap hamar elszalad és máris elmúlt a karácsony. Az ünnepek között meg csak jobb lesz. Jönnek az ügyvédek, hoznak híreket felőled. Telefonálhatok is, szóval gyorsabban telnek a munkanapok. Ma keveredtem a 20 alá, sőt ha nem számolom a mai napot, mert már minden okom megvan rá, hiszen elmúlt délután 2 óra, akkor már csak 18 nap van hátra. Három hét után megkaptam a plusz pokrócot. Ez azért nagy fejlődés, mert itt soha nincs meleg. A legmagasabb hőmérséklet 20 fok. Képzelheted, mennyire fázom, amikor otthon a 25-26 fok sem meleg nekem. Állítólag karácsony után a telefonálásban is lesz némi javulás. A nevelő mondta, hogy még nem ugyanaz, amit szeretnék, de a mostaninál jobb lesz. Ma este (december 22.) meggyújtottam a második napi Hanuka gyertyát. Átszellemült érzés fogja el az embert, amikor nézi a két égő gyertya lángját Ilyenkor közel vagyok Istenhez.. Ma a sötétben néztem a lángot, az egyik gyertya volt Judit, a másik Tamara. Közben le sem vettem a szememet a gyertyákról és mindegyikben őket láttam. Felidéztem az elmúlt éveket, amelyeket együtt töltöttünk: végtelen hálát, szeretetet éreztem Judit iránt, aki megajándékozott egy gyönyörű kislánnyal. Életem legszebb ajándéka és még ma nem tudom, hogy lesz-e alkalmam élvezni a társaságukat pár hónap múlva. Mindenesetre az elmúlt napok optimizmusa még mindig tart. Hiszem, hogy minden jóra fordul (de igazán, legbelül egy kicsit félek). Belekezdtem a négy napos ünnepbe. Egyszerűen nem szabad gondolkozni. Ezt már olyan sokszor megállapítottam. Itt el kell felejteni mindent, mert semmi sem biztos. Minden kiszámíthatatlan. Mivel nem tervezhető a jövőm, ezért számomra még inkább kibírhatatlan, hiszen azon kevés emberek közé tartozom, akik tudták, hogy mit akarnak és semmit sem véletlenül csinálnak. Az emberek többségének azért nem okoz ekkora problémát a letartóztatás, mert ők csak a szabadságukat veszítik el. Minőségileg nem sok változás éri őket, hiszen többségében szabadon sem tudták mi fog következni, vagy hogy mit fognak csinálni. Nekem ez katasztrófa: látni, tudni, hogy májusig semmi sem változhat. Rettenetes, hogy még hónapokig tudatlanul és reménytelenül kell élnem, ráadásul állandó félelemben, hogy mi lesz azután? Kegyetlen állapot ha ép ésszel kibírom akkor megérdemlem a boldogságot, feltéve, hogy megmarad a családom. Természetesen Juditot most is magam mellett érzem,


259

tudom, de még olyan hosszú a hátralévő idő. Milyen élet? Felébred az ember hajnalban és egy egész álló napon át azt várja, hogy vége legyen ennek a napnak is! Közben nem tudsz mit csinálni, mert be vagy zárva egy zárkába és már nem tudsz ránézni a tévére, a könyvek nem kötnek le, csak az emlékeid és a félelmeid kerítenek a hatalmukba. Értelmetlen élet, amikor alig várod, hogy teljen el óra, s közben a percek sem akarnak elmúlni. És mi a program? Reggel 8 órakor beadják a reggelit, délben az ebédet, este hat órakor a vacsorát. De minek?! Nem okoz élvezetet, nem jelent számomra semmit. Sokszor eszembe jutnak a ketrecbe zárt állatok. Ők vajon mit érezhetnek? Nem is tudjuk, hogy mennyit szenvedhetnek, hiszen még azt sem tudják: miért? Vagy, hogy egyáltalán vége lesz-e? És milyen érzés lehet eleve rabnak születni? Most sokkal jobban érzem magam, mert először mehettem sétálni a tetőre, egy órát. Ez olyan, mintha szabad lennél. Legalább 50 méter hosszú és 4 méter széles. Lehet futni, sőt beszélgetni is, mert még egy ilyen nagy rekesz van, meg két kicsi, amibe nem mentem be. A tetőről elég messzire el lehet látni. Látom a kőbányai lakótelepet, ahol sok ezer szabad ember él. Két fiúval beszéltem, akik már régebben vannak bent. Az egyiket Kuncze kertészének megölésével vádolják, a másikat meg azzal, hogy testvérével megtámadták a tisztiiskolát és leszúrtak több katonát (nem halt meg senki), mert így akartak fegyverhez jutni. Mind a kettőnek már tárgyalása van, a vádirattól számítva 6-7 hónap múlva kezdődött. Remélem az én tárgyalásom is elkezdődik márciusban. Beszéltem még két másik fiúval, nekik is az a véleményük, hogy kívülről úgy néz ki ez az ügy: felfújták és a tárgyalásról szabadulni kell! Ezek biztos, hogy nem normálisak. Az első két hétben egyáltalán nem adtak reggelit meg vacsorát, utána napokig csak sajtkrémeket meg tejfölnek álcázott (krémfölt), amit rendszerint kidobtam, most meg napok óta háztartási kekszet adnak, ami nem baj, csak a kiétkezésen is vettem, így márciusig biztos kitart. A négy napos ünnep első napján szerencsésen túl vagyok, könnyebb volt, mint gondoltam. Újból visszatért a nyugalmam, még aludtam is napközben. Kiolvastam egy jó, lélekerősítő könyvet, amely arról szólt, hogy az emberek, hogyan tették túl magukat szörnyű krízishelyzeteken (rokkantság, baleset, börtön). Imádkoztam este a szeretteimért, ma már


260

három Hanuka gyertya égett. Ma is a Tamaráé égett a legtovább, szokatlanul hosszú ideig. Érzem teljes lelkemből, hogy nagyon szeretem a kicsiket. A szívem csak értük dobog. Drága Judit, vajon te is ezt érzed? Mert ha igen, akkor én vagyok a világ leggazdagabb embere. Megkezdődött az ünnep második napja. Mivel jól aludtam, nyugodt vagyok. A napot is azzal kezdtem, hogy egy órát voltam a szabad levegőn. Sétáltam és futkároztam is. Beszéltem egy ukránnal – Valerij, azt hiszem -, aki négy hónapja van letartóztatva. Ő is ott volt, amikor Seresék odahívtak a benzinkúthoz tárgyalni. Csak azon csodálkozom, hogy az igazi bűnözők sokkal rövidebb időt töltenek letartóztatva, mint én. Kíváncsi vagyok mi lesz az ügyem vége? Meddig ér el Pintér Sándor keze? Kiolvastam a koreai nőkről szóló könyvet. Abból is erőt merítettem. Nagy szükségem van a példákra, mert nehezen viselem a magányt, Micikétől való távollétet. Egyáltalán, azt sem tudom elképzelni, hogy idáig miképpen bírtam. Hullámzik a hangulatom. Egyszer azt hiszem, hogy már oké vagyok, másszor meg padlót fogok. Túl vagyok az ünnep második napján, este nyolc óra van. Már nagyon várom a fél tízet, mert akkor beveszem az altatót, a nyugtatót és legalább végig alszom az éjszakát. Addig is szabad vagyok. Sokszor álmodom, hogy otthon vagyok Judittal, szinte teljesen valóságszerű. Bár tudom, hogy most még sok nehéz nap van hátra, de egy biztos, minden nappal közelebb kerülünk, hogy megtudjuk:

mikor lesz a tárgyalás?! Sokszor nyugodt vagyok, mert nem tudom elképzelni, hogy megbüntessenek, sokszor meg nagyon félek: a politikai akarat fog győzedelmeskedni. Attól mentsen meg az Isten! Imádkozom, hogy legalább januárban tudjuk meg, mikor lesz a tárgyalás. Ma már négy gyertyát égettem, így a Hanuka felén is túl vagyunk. Úgy szeretnék szabad lenni. Ez olyan nagy kérés az Istenhez? Mindig eszembe jut, hogy mennyi ember szenved miattam. A családom, a fiúk és az ő családjuk. Ha engem Pintér Sándor nem akar elpusztítani, ők, az állítólagos bűntársaim, nem is kerültek volna börtönbe. Elkezdődött az ünnep harmadik napja. Hál’ Istennek a felén túl vagyunk. Jövő héten ilyenkor már január elseje lesz. A séta után feltöltődtem, most majd elkezdek olvasni. Szörnyű úgy élni, hogy állandóan az órát nézem, mikor telik már el tíz perc, egy óra, vagy kettő. Így még nehezebben megy az idő, de az ember nem tud kibújni a bőréből. Judit


261

továbbra is kalandozik, még karácsonykor sem aludt otthon, nagyon együtt érezhet velem… Ismét telefonáltam és megtudtam, hogy Tamarával együtt ment el. Boldog vagyok, mert azt remélem, hogy semmi baj nincs. Most szárnyalni tudnék az örömtől. Nagyon szeretlek, drágám! Az Isten óvja minden lépésedet. Ettől függetlenül még lehet, hogy a baba Ilonával van. Az ördög soha nem alszik! Este 8 óra, ha nehezen is, de ez a nap is eltelt. Még másfél óra és veszem be a gyógyszereket, jön az édes álom. Már csak egy nap az ünnepből. Remélem, ha csak 5 percre is, de holnap hallhatom az én drágám hangját. Nem tudom, mire alapozom, de sokat gondolok arra: mit fogok csinálni, ha szabadulok. Tisztára optimista hangulatban vagyok és teljesen nyugodt. Így jobb! Szinte gond nélkül telt el ez a három nap. Biztosan sikerült a bioritmusomat és az agyamat átállítani a fogság eltűrésére. Sokat segítettek azok a könyvek, amelyeket Judittól kaptam. Sokszor csodálom őt. Milyen okos és bölcs, kitartó – mégis csak szerencsés vagyok! (Sajnos ekkor már Szabó Stein Imrével, a szeretőjével élt, de ezt akkoriban még nem tudtam! T.P., 2002. július) Elkezdődött az utolsó nap. Borongós, nyálkás, hűvös idő van. Ilyenkor még kevesebb kedve van az embernek élni. Ha szabad vagy, akkor sem tudsz nagyon mit csinálni. Valami megmagyarázhatatlan belső feszültség ég bennem, mert várom, hogy beszélhessek Judittal telefonon. Félek, hogy nem lesz bekapcsolva, félek, hogy hangjának árnyalatából, mondanivalójából valami olyan szűrök le, ami elbizonytalanít. És állandóan rettegek, nehogy bármi baj érje őket. Már csak percek választanak el attól, hogy telefonáljak és remegek minden porcikámban. Vajon sikerül-e? Vajon minden rendben van-e? Minden rendben! Hál’ Istennek, a kicsik várnak rám és nagyon szeretnek. Olyan édes a hangjuk, elhallgatnám egy egész életen át. Ha valaha is szabadulok: biztos, hogy nem mozdulok el mellőlük. Ez a nap is eltelt, nem volt olyan nehéz, mint vártam. Elolvastam Mao életét és megünnepeltem Hanuka hatodik napját. Ma van december 26-a. A nővérem ma ünnepli 55. születésnapját, Mao is ezen a napon született, 107 évvel ezelőtt. Végül túl vagyunk a karácsonyon. Judittól kaptam levelet és most érzelmileg nagyon stabil vagyok. Egyébként is eluralkodott rajtam a pozitív gondolkodásmód. Ez a három nap az ünnepig gyorsan el fog telni és utána már új év lesz, új időszámítás! Bíró Laci is bíztat,


262

hogy januárban megtudjuk legalább a tárgyalás időpontját. Úgyhogy most január 9-ig számolok, utána az időpontra kell összpontosítani. Szeretem a feleségemet és ez már önmagában is csodálatos érzés. Berta Józsival beszéltem át a vádiratot. Arra a következtetésre jutottunk, ha márciusban elkezdődik a tárgyalás (ez a legjobb eset), akkor is júniusig simán eltarthat a befejezés. Mivel azonban itt komoly szakértői véleményeket is kell majd ütköztetni, akár a törvénykezési szünet utánra is (július, augusztus) elhúzódhat a befejezés. Ebből még lehet október is. Így fel kell készülnöm még akár 10 hónapos fogva tartásra, amit – mondanom sem kell – ennyi idő után nagyon nehéz megemészteni. És még akkor sem biztos a szabadulás! Mert sok függ a bíró hozzáállásától. Ha ez így van, akkor a jósnőnek (Kendra) és a halott-látónak lesz igaza, mind a kettő azt mondta nekem októberben, hogy a szabadulásomat 2001. szeptember körüli időpontra teszik. Ma még nem is szabad erre gondolni. Csak rövid távú célokban szabad gondolkodni, mert különben megőrülök. Egyértelműen jó hírnek és sikernek könyvelném el, ha januárban megtudnám a tárgyalás időpontját. Robi itt volt délután és hozott gyümölcsöt meg süteményt. Végül ez a nap is jól telt el, most ünnepeltem Hanuka nyolcadik, egyben utolsó napját. Szép, amikor egyszerre 9 gyertya ég. Ez az ünnep is a családom nélkül telt, sőt lassan az egész év is. Sehogy sem tudom felfogni, hogyan bírtam ki ép ésszel. Ma volt az év utolsó napja, amikor ügyvédet fogadhattam és telefonálhattam (XII. 29.). Szikinger egy fura, képtelen történettel állt elő, amin csak ámultam és bámultam. Nem tudom, mit kezdhetek vele, ő semmiben sem tud tanácsot adni. Kértem, hogy legalább Judittal hadd beszéljem meg, de nem hinném, hogy ő tudna bármit mondani, annyira képtelen és abszurd a mese és a forrás sem túl megbízható. (Ekkor értesültem róla, hogy Pintér Sándor állítólag meg akar öletni. T. P., 2002. július). De ott tartok, hogy elvesztettem józan ítélő képességemet és már semmiben sem tudok dönteni. Egyébként, ha teljes értékű lennék, akkor sem tudnék mit kezdeni az információval. Hasonló a helyzet, mint a letartóztatásom előtt: akkor sem hittem senkinek és nem is tettem semmilyen előkészületet, hogy elkerüljem a katasztrófát. De ép ésszel nem is lehetett komolyan veni… Akkor most mi változott? Lehet bármi, már nem hiszek az igazságban és nem hiszek az igazságszolgáltatásban sem, ahogy közeledünk a bírósági tárgyalás felé, inkább félek, mint


263

megkönnyebbülök, pedig józan ésszel bizakodni kellene egy ilyen silány koholmány után. (Vádirat) Már negyedik napja nincs se hideg, se meleg víz. Hogyan gondolják ezek? 16.30 van és kinéztem az ablakon. Elönt a félelem, nem tudom, hogy mi fogja betölteni az órákat és a napokat. Tudom, így vagy úgy eltelnek, de amikor az embernek nincs célja, jövője, reménye, minden értelmetlenné válik. Mi adjon erőt, hogy elviseljem? Tudod mit jelent az, amikor az ember körbenéz a cellájában és arra gondol, hogy egy hónap múlva, három hónap múlva, hat hónap múlva, vagy egy-két év múlva ugyanezt fogja látni?! Nem történik vele semmi, csak leépül és nincs értelme az életének? Nagyon el vagyok keseredve és nehezen látom be, hogy ezt végig kellene csinálnom. Azután rátok gondolok és újra erőre kapok, vajon egyszer az életben ennek vége lesz? Nincs se Isten, se ember, aki erre ma választ tud adni. Csak egy a biztos, hogy még 5 hónapig innen nincs kiút! Aztán utána mi lesz…? Az év utolsó előtti napja. Nyolc évvel ezelőtt volt a Piramis koncert a BS-ben, ahol Judit is ott volt és elterjedt a hír, hogy kiengednek. Sokan vártak. Azóta mennyi boldog napot éltem meg Micikével és most újból szenvedek. Miért ilyen kegyetlen a sors? Miért voltam olyan hülye, hogy nem fogtam fel: egy belügyminiszter félelmetes és legyőzhetetlen ellenség. Judit akkor is, most is hallatlan ragaszkodásáról és szeretetéről tett tanúbizonyságot. Érdekes, mindegyik börtönben a legnagyobb tisztelettel emlegetik. Ő az odaadás, a kitartás és az igazi feleség példaképe, a bűnözők úgy beszélnek róla, mint egy szent asszonyról és mintha mindenki személyesen ismerné. Szeretik és tisztelik őt. Ez óriási! Itt is csak jókat mondanak róla. (Alaposan félreismertük… T. P., 2002. július). Sokszor úgy látom, hogy nincs értelme végigcsinálni, de akkor szégyenkezem, mert nem csak magamra kell gondolni. Mi van Judittal, a pici babámmal? Értük is felelősséggel tartozom. Amíg ők kitartanak és várnak rám, nekem nincs jogom feladni. Végre elérkezett az év utolsó napja! Örülök, hogy túl vagyok ezen az éven, mert abban bízom, hogy a jövő esztendő újra elhozza a boldogságot. Akkor, amikor minden jól ment, és sikerült, mindig mondtam Juditnak: félek, mert a nagy boldogság után mindig szomorúság jön. Akkor még nem gondoltam, hogy ilyen kegyetlenül hosszú ideig fog tartani. Sokszor voltam padlón, sokszor


264

akartam feladni, de most úgy érzem, újra van értelme végigcsinálni. Semmi sem tart örökké! Ezért mostantól kezdve csak jobb lehet. Csalárd módon elárult Judit! Mindenkit beszervezett a hazudozásába, nagyon fáj a lelkem, még sírni sem tudok. Nagyon nem szeret az Isten, hogy ezt a csapást mérte rám. Judit, pedig gonosz, mert ezt egy állat sem tenné a társával. Ilyen szemérmetlenül összeállni valakivel, mint ahogy ő tette, így csak egy lélektelen nő járhat el! Azt megértem, hogy szexuális kapcsolatra vágyik, de hogy ennyire arcátlanul, az már tényleg elfogadhatatlan. Ne higgyed, hogy mérges vagyok! Csak rendkívül csalódott, ez volt a mi szép életünk? Ahogy bajba jutottam, elfordultál. Köszönöm, hogy ennyire megjátszottad magad legalább eddig, és valahogy elviseltem a fogságot. Augusztustól nagyon rosszul érzem magam, azóta biztos voltam benne, hogy van valakid… Azt hiszem, itt befejezhetem a neked szóló könyörgést és elkezdhetem nyalogatni a sebeimet, talán érdemes még tovább élni! Ekkora csalódást és fájdalmat még senki sem okozott nekem.

Boldog új évet, Drágám! Vége!


265

MAGAMRA MARADTAM EGYSZÁL EGYEDÜL. MÉG A LEGUTOLSÓ CIGÁNYOKAT SEM HAGYTÁK EL ILYEN FELTŰNŐEN. MIT KÖVETTEM EL ISTEN ELLEN, HOGY ILYEN BORZALMAS CSAPÁSSAL SÚJTOTT? MINDEN BEKÖVETKEZETT: ELVESZTETTEM A SZABADSÁGOM, ELVESZTETTEM A VÁLLALKOZÁSAIMAT ÉS ELVESZTETTEM A CSALÁDOMAT. ISTENEM ÉBRESSZ FEL! NEM ÁLMODOK? MIBŐL VAN AZ EMBER? MIÉRT TUD TOVÁBB ÉLNI? HOVÁ VONSZOLOM MAGAM? HOVA VONSZOLOM MAGAM? MIT AKAROK MÉG MEGTUDNI? MIT TARTOGATSZ MÉG NEKEM, MIÉRT CSINÁLJA TOVÁBB? ADJ ERŐT DRÁGA ISTENEM, HOGY MEGTALÁLJAM A KIVEZETŐ UTAT. MINDENRE GONDOLTAM, DE HOGY SE A KARÁCSONYT SE A SZILVESZTERT NEM A BABÁVAL TÖLTI, EZ MEGBOCSÁTHATATLAN. MÉG AZ ÁLLATOK SEM HAGYJÁK MAGUKRA KICSINYEIT. KI EZ AZ EMBER, EZT SZERETTEM, EZT BÁLVÁNYOZTAM, TÉNYLEG VAK VAGYOK ÉS SÜKET, CSAK ÉLJEM TŐL. KISERVES ÉV VÉGE. A LELKEM ROMOKBAN HEVER, ELÁRULTAK, MEGGYALÁZTAK, KIFOSZTOTTAK, ORROMNÁL FOGVA VEZETTEK! HISZEK AZ ISTENI BÜNTETÉSBEN, EZT NEM KERÜLHETED EL. BELÉPTÜNK AZ ÚJ ÉVEZREDBE, AMI NEKEM NAGYON KESERVESEN INDUL. LÁTOM, HOGY SEMMIT SEM TEHETEK…


266

Kétségek között Hánykolódtam Judit – és persze Tamara – miatt, hiszen tényleg nagyon szerettem a feleségem. Ezért sikeredtek olyan indulatosra az iránti írás utolsó gondolatai. Szentül meg voltam győződve arról, hogy belehalok Judit elvesztésébe, de „talán érdemes még tovább élni”. Bevallom, most sem vagyok biztos benne, hogy érdemes volt, mert amióta kijöttem, a helyzet – legalábbis ami a feleségemet illeti – semmit sem javult, sőt… De erről majd később. Visszatérve egy gondolat erejéig az előbbiekre, azt írtam: azt még megértem, hogy szexuális kapcsolatra vágyik. Persze, az eszemmel megértem, de még önmagamat is becsaptam. Már szóba került, de most megint kitérek rá: csak a megcsalatott szerelmes tudja, milyen bénítóan rettenetes elképzelni az imádott lényt, amint mással szeretkezik. Ennél tényleg csak a halál rosszabb. Józanul végiggondolva – ez persze elég nehéz -, igaza volt Juditnak, amikor megpróbált becsapni. Kegyes csalás – mondják az ilyenre -, hisz csak azt akarta, hogy kibírjam a fogságot. Jól tudta: ő adott erőt a legnehezebb pillanatokban is. Az, hogy van és kitart mellettem. Hogy Tamarával együtt várnak haza. (Utólag mégis azt mondom, jobb lett volna, ha őszinte velem, mert a megcsalást nem csak a testével követheti el az ember.) Talán maximalista voltam (mint az élet minden területén), sokat vártam a feleségemtől. Tudnom kellett volna, hogy a nagy nyomást nem bírhatja sokáig. Emlékeznek ugye a már citált Kiskegyed interjúra? - Elfáradtam egy kicsit, tíz hónapja nem volt egy szabad délutánom – mondta Judit 2000 nyarán. Rá egy esztendőre pedig már ezt írta:


267

Drága Mackó! 2001.07.04. Soha életemben nem esett még nehezemre ennyire semmi, mint nekifogni ennek a levélnek. Már hajnali 4.00 óra és végre rávettem magam, mert te kértél rá. Én vagyon mindenben a hibás. Azt hittem, végig tudom csinálni, de elbuktam. Nem bírom tovább, belerokkanok, elfáradtam, nem tudom, mi lesz?! Életem legszebb éveit éltem veled és hiszem, hogy boldoggá tudtalak tenni. (Néha?) Még akkor is, ha alapvetően egy kicsit hideg természet vagyok. Sokat játszottunk, utaztunk, ettünk.

Drága Mackó! 2001.07.04. Soha életemben nem esett még nehezemre ennyire semmi, mint nekifogni ennek a levélnek. Már hajnali 4.00 óra és végre rávettem magam, mert te kértél rá. Én vagyon mindenben a hibás. Azt hittem, végig tudom csinálni, de elbuktam. Nem bírom tovább, belerokkanok, elfáradtam, nem tudom, mi lesz?! Életem legszebb éveit éltem veled és hiszem, hogy boldoggá tudtalak tenni. (Néha?) Még akkor is, ha alapvetően egy kicsit hideg természet vagyok. Sokat játszottunk, utaztunk, ettünk.


268

Hibás vagyok, hogy figyeltem a veszélyre, pedig te is mondtad mindig, hogy baj lesz. Az utolsó év nekem is rettenetes volt. Éreztem rajtad a feszültséget, de bíztam abban, hogy ez nem lehet igaz. Láposi is úgy gondolta, de rajta már nem lehet számon kérni, hisz ő már halott. (Jó neki!) Nagyon nagy nyomás és felelősség van rajtam. Megígértem neked, hogy segíteni fogok mindenben, hiszen te is ezt tetted velem! Soha senki sem volt ilyen jó hozzám! És soha meg nem ismert apám helyett is társam, szerelmem voltál. Az ember gyarló és hidd el, én mindent megpróbáltam, de a magányt nem tudtam leküzdeni. Elhatároztam, hogy téged megkíméllek mindentől és akkor majd csak a harcra tudsz koncentrálni. Nem akartalak a saját silány bajaimmal terhelni, de nagyon rosszul vagyok. A stressz megevett, legyőzött. Állandó idegességben élek, félelem a jövőtől, az időtől, a holnaptól. Egy nyugodt, boldog pillanatom sem volt, amióta letartóztattak. Nem találom a helyem, céltalanul lebegtem a világban. Az igazi problémáimat senkivel sem tudtam megbeszélni. Téged kíméltelek, a lányok alkalmatlanok voltak bárminek a megértésére is. Az agyam betegedett meg. Kiveszett belőle a jövőkép és céltalanul keringenek benne a gondolatok. Én nem ismerkedtem „férfiakkal”, ahogyan az É… állítja, ő is beteg a maga módján. (És irigy miattad!) Én nem hoztam szégyent a fejedre és sohasem engedném, hogy téged bárki bántson! Ez a fiatalember nekem nem a szerelem, hanem egy utolsó lehetőség (talán?) a nyugodt életre. Egy teljesen civil. (Nincs üzlete, satöbbi…). Nem szólam volt, amikor azt mondtam, hogy velem senki sem állna szóba. Gondolj bele! Te vagy a közellenség, a maffiafőnök! Itt a per, amelyben én is vádlott vagyok, 34 éves, gyerekes anya… Kinek kellenék én? Nem bírom a nyomást, egyszerű, békés életre vágyon. Igazad van abban, hogy neked külföldre kell menni, hiszen nem hagynak békén. Nem vagyok buta, csak úgy tettem, mint aki nem érti. Te úgysem bocsátanád meg a félrelépésem, mert én sem bocsátanám meg magamnak! Ezért úgy határoztam (én egyedül, hiszen nem volt kivel megbeszélnem), hogy megvárlak, és majd ha egyenrangú félként tudunk beszélni, elmondom a dogokat. Nem akarom, hogy megbocsáss, mert úgysem olyan lenne a kapcsolatunk, mint előtte, akkor meg nem érdemes. Tudom, ha kijössz, egy perc alatt talpra állsz. A nők sorban fognak állni érted, és igazad lesz, ha egy sokkal fiatalabbat választasz.


269

Bármit megtennék érted! A barátod vagyok, és kényszerből hazudtam! Bármilyen furcsának tűnik, így akartam segíteni. Csak ez a cél lebegett a szemem előtt. Azt akartam, hogy azt hidd: itt minden rendben, és úgy gondoltam, ez segíteni fog neked. Utáltam magam, mert folyamatosan füllentettem, hidd el, jót akartam. Állandóan üldözési mániám volt, így senkinek sem árultam el semmit. Nyugodtan szeretnék élni, vagy már sehogyan sem. Ha nem lenne Tamara, komolyan gondolkodtam volna az öngyilkosságon, de őt fel kell nevelni. Van nagymamája, anyja és nők, akik szeretik, de férfit sohasem látott, így nem is hiányzik neki. Boldog baba. Nem tudom, mi lesz, és kérlek, sose’ haragudj rám! Gyenge, esendő emberek vagyunk és még – úgy képzelem – én valamennyire erősen is viselkedtem. Ezt a fiatalembert tavaly ismertem meg és fogalmam sincs, miért, de segíteni akart nekem. Napközben sohasem találkoztunk, hiszen munkahelye van. (Ahonnan szerintem ki fogják rúgni, ha megtudják, hogy ki vagyok.) Két diplomás, és angolból drámákat fordít. Nem mutatkoztam vele nyilvános helyen és csak hétvégén próbáltunk néha Ausztriába menni azért, hogy ha látnak vele, ne hozzak szégyent a fejedre. Nem akartam semmi bajt, de ezt nem sikerült elérnem. Gondoltam, hogy lekéred a híváslistát, ha akartam volna, átirányítottam volna a telefonomat, de valahol lelkem mélyén már le is akartam (talán) bukni, mert elfáradtam. Mindenben becsületesen akarok eljárni és bármiben segítek! Kérlek, ne haragudj. Sohasem lesz ilyen barátod másik, mint én. Mi legyen? Jaj, pihennem kell… Tudom, hogy hamarosan szabadulsz és kézbe veszed a dolgokat. Ha tudok, én mindenben segítek. Itt leszünk, ha jössz! Kérlek vigyázz magadra, te értékes ember vagy!

Judit és Tamara (Kiemelések tőlem. T.P.) Megható szavak ugye? Az a baj, hogy nem volt igaz, amint azt az események bizonyították. Az még csak hagyján, hogy Judit nem várt, de semmiben nem segített, sőt: nem láthatom a kislányomat, nem kaptam meg a pénzemet, ádáz csatát kell vívnom – egyelőre úgy tűnik, reménytelenül


270

– a legelemibb jogaimért is. Tényleg igaza volt Juditnak, amikor azt írta: „Az agyam betegedett meg”. Meggyőződésem, hogy Szabó Stein Imre is és a rendőrök is arra ösztökélik a – jogilag még – feleségem, hogy addig provokáljon, amíg elveszítem az önuralmam. Nekik az lenne a legjobb megoldás, ha hosszú-hosszú időre börtönbe kerülnék. Szabó Steinnek és Juditnak megmaradna a pénz, a rendőrök pedig végre legyőzhetnének és bebizonyíthatnák, én vagyok az egyes számú közellenség. Fogalmam sincs, Judit mennyire gondolta komolyan a fenti sorokat, mindenesetre semmit sem váltott valóra az ígéretéből: „Mindenben becsületesen akarok eljárni és bármiben segítek” Pontosan az ellenkezője történik, méghozzá – még egyszer hangsúlyozom, mert ez meggyőződésem – egyes rendőrök és Szabó Stein Imre irányításával. Tudom, hogy az én egykori szerelmem nem ennyire gonosz, kivetkőzött – mert tettek róla, hogy így történjék – önmagából. Remélem, mihamarabb meggyógyul, a szó szoros értelmében: megjön az esze! És innentől a szabadulásig még hátra volt majdnem egy év! Miután világosan kiderült számomra, hogy a kapcsolatunknak az addigi formájában vége, súlyos depresszióba estem. Hosszú-hosszú időbe telt, amíg sikerült – részben – feldolgozni és valamennyire elfogadni a helyzetet. Mit vártam Judittól ezután? Azt, hogy visszatér hozzám. A történtek ellenére azt gondoltam, hogy Tamara és a közös múlt – a család! – összeköt bennünket. Mindörökre. Hajlandó és képes lettem volna mindent elfelejteni – bár ezt Judit nem hiszi el – és újrakezdeni az életünket. Mint egy igazi CSALÁD! Ide másolok egy levélrészletet, amit Bóday Palihoz írtam: Kedves Pali! Köszönöm, hogy ilyen jó véleménnyel vagy rólam, és hogy így kitartasz mellettem. Most már tudom, hogy nincs sok hátra, de most a legnehezebb. …..


271

Az élet ilyen rohadt és ilyen kegyetlen. Engem nem győznek le, míg ilyen barátaim vannak, mint te. Üdvözöllek és ölellek:

Péter Részleges szabadulásom napja egy másfajta büntetés kezdetét jelentette, ezúttal a magány börtönében. Életem egyik legszörnyűbb élménye, hogy Judit az ítélet hirdetés után nem várt meg a bíróság kapujában. Azt mindenképpen megérdemeltem volna, hogy annyit mondjon a szemembe nézve: örülök a szabadulásodnak, de köztünk mindennek vége. Ennyi még járt volna nekem, ez meggyőződésem. Jó, ezt is kibírom, állítólag mindent kibírok, amint azt egy hivatásos írásszakértő állítja:

„Tisztában van képességeivel és adottságaival, azokat nagyon ügyesen ki is használja. Időnként arrogánsnak tűnik, de harciasságával csupán a jó szívét igyekszik leplezni. Voltaképpen álarcot visel örökké, sokat pózol, hogy ne ismerjék meg igazi énjét. Precíz, pontos, gyors, és ezt követeli meg a környezetétől is. Diplomáciai érzéke jó. Számára a nagy pénz olyan, mint az átlagembernek az átlagfizetés, amiből nem csak élni kell, hanem félre is kell tenni belőle. Az a típus, aki, ha padlóra küldik, újra feláll, leporolja magát, és mintha mi sem történt volna, emelt fővel lép tovább. A szerencse többnyire az ő oldalán áll. Mindig győztes, mindig talpra esik.”

Mindig a talpamra esek? Hm… Most nem úgy tűnik. Három rendőrautó áll éjjel-nappal a házam előtt – nem tudom: minek? -, és olykor már az jut eszembe, jobb volt a börtönben. Ott legalább minden egyértelmű volt, legalábbis ami a szabadságomat illeti. Nem voltam a magam ura és kész. Nincs vita, nincs min tanakodni. Most látszólag azt csinálok, amit akarok, de – a házi őrizet kötöttségein is túl – rabságban tart a kilátástalanság. Sokat gondolok Juditra, azokra a boldog időkre, amikor ilyeneket nyilatkozott. (A Küzdősport című lapban, amely az utcai harcosok szövetségének kiadványa volt.)


272

Már megkülönböztetem a jobbegyenest a balhorogtól

- Jaj, én egy nagyon szelíd gyerek voltam, soha nem tartoztam a verekedős lányok közé – mondja Tasnádi Judit, a Victoria Szépségszalon vezetője. – Emlékszem, gyakran elgáncsoltak, meglöktek a folyosón, de még véletlenül sem ütöttem vissza. Én igen jámbor lélek vagyok. - De azért az erős, verekedősfiúk imponáltak önnek? - Azt soha nem szerettem, ha a lányokat bántották. De ha csak úgy egymás között verekedtek, azt férfias dolognak tartottam, már gyerek fejjel is. Hát még, ha egy lányért mérkőztek meg! - Hogy került kapcsolatba az utcai harcosokkal? - Miután fotóriporter is vagyok, egyszer megkért a férjem, Tasnádi Péter, hogy készítsek felvételeket egy versenyen. Előtte soha nem voltam semmiféle küzdősport-rendezvényen, még egy bokszmérkőzésen sem. Ez az első találkozás annyira izgalmas volt, hogy azóta örömmel járok a versenyekre. Ráadásul mint fotóriporternek is kihívás volt ez, ugyanis a sportfotózás egészen más műfaj, más felkészülést, más technikát igényel. Rá kell érezni, el kell kapni azt a pillanatot, amikor valami lényeges dolog történik. - Nem borzasztja el a sok hatalmas ütés, a vér látványa? - Nem folyik itt vér, nem sérülnek meg a versenyzők. Amikor Miskolcon a száztíz kilós „Könyörtelen” fölemelte hatvannyolc kilós ellenfelét, s ki akarta dobni a ringből, több százan lerohantak a kötelekhez, hogy visszasegítsék. Ekkor éreztem meg először valamit ennek az izgalmas játéknak a légköréből - Nem kapott kedvet ehhez a sportághoz? - Azt azért nem. Ha egy nő edzésre jár azért, hogy megvédje magát egy esetleges támadástól, azzal nincs semmi probléma. Már nekem is volt ilyen esetem. Csak azért úsztam meg, mert gyorsabban futottam, mint a támadóm. Nem ártott volna jól fejbe csapni, de sajnos nem tudtam a „nyerő” fogásokat. - Sportol valamit? - Röplabdáztam, úsztam, inkább a labdajátékokkal foglalkoztam. - Változatlanul szívesen elmegy az utcai harcosok versenyeire?


273

- Nézőként nagyon szívesen. Azóta, mióta „rákaptam” erre a sportra, például az Eurosporton is igyekszem mindig megnézni a bokszközvetítéseket. - Gondolom, ebben a családi „ráhatás” is komoly szerepet játszik. - Á, dehogy. Most, amióta már meg tudom különböztetni a jobb egyenest a balhorogtól, azóta érdekel a dolog. Maga a sportág érdekel, s ebben senki sem befolyásolt. - Talán egy kicsit már szakemberré is vált. - Már tudom, hogyan kell rúgni, ütni, és azt is, mi lehet ennek vagy annak az ütésnek a következménye. Sőt, azt is tudom, legalább is elméletileg, hogyan lehet mindezt kivédeni. De a női utcai harcot nem pártolnám, mint ahogyan a női bokszot sem kedvelem. - Amikor valaki jól felbosszantotta, soha nem gondolt arra, hogy bizony szíves örömest felpofozná? - Nem, soha. De hát ez vérmérséklet dolga. Attól, hogy az utcai harcosokat nézem, egyáltalán nem lettem agresszívabb. Sőt éppen fordítva. Inkább azt figyelem, hogyan védik meg magukat a küzdő-felek. Szerintem az ökölvívás is a védekezés sportja. Ismeri a mondást: az a legény, aki állja. A szememben az az ügyesebb, akit nem tudnak megütni. - Van férfiideálja? - A férjem. A sportos, magas, széles vállú férfiakat kedvelem.

Akkor még – 1995-ben – én voltam a férfiideálja. Nem tagadom, rosszul esik, hogy már nem így van. Mindenkiben van hiúság, én sem vagyok kivétel… Akárhogy is, rossz idők járnak, kár lenne szépíteni. Nem először állok meg gondolkodni e könyv írása közben. Nem mintha szégyellném a bajaimat vagy be akarnám csapni önöket. Vannak azonban dolgok, amik egyszerűen nem tűrik a nyilvánosságot. Leginkább azért, mert senkit sem szeretnék megbántani. Válasszunk egy reményeim szerint helyes kompromisszumot. A zűrzavaros és méltatlan részleteket mellőzöm, csak a lényeget írom ide, azt is lekerekítve. Anyagi, pénzügyi természetű vitáink is vannak Judittal. (Ez most a finomabb megfogalmazás.)


274

Gondolom, ő másképpen látja, de szerintem egyszerűen elvette a pénzem. Hogy mekkora összegről van szó, ne firtassuk, arra mindenesetre elég lenne, hogy újrakezdjem az életem. Még ennél is rosszabb, hogy Tamarát nem láthatom, az édesanyja egyszerűen megfoszt bennünket egymástól. Sajnos a helyzet menthetetlenül és törvényszerűen (?) elmérgesedett, a párbeszéd megszakadt, gyakorlatilag nem áll szóba velem a feleségem. Persze, sokan vannak így, mégsem tudtam elképzelni, hogy ilyesmi Judittal és velem előfordulhat.

Ez meghaladta a képzelőerőmet. Számos kényes pontja van ennek a történetnek, ezek egyike, hogy ki az a bizonyos harmadik. Aki elrabolta tőlem Judit szívét… Ízlésem szerint nem beszélnék róla, mert a lényeget nem érinti, ráadásul nem tartozik senkire. Csakhogy nyilvánosságra került, és a döntő szót ez ügyben nem én mondtam ki, hanem az újságírók. Egy biztos, amióta házi őrizetben vagyok, nem telt még el nap, hogy a sajtóban ne foglalkoztak volna velem és/vagy azzal a bizonyos szerelmi háromszöggel, amely sokak szerint az évtized ilyen jellegű sztorija. Judit azt mondta BEST magazin újságírójának:

Elég volt abból, hogy más tulajdona vagyok És mondott még mást is, olvassuk együtt:

Egyelőre még férje nevét viseli, de tíz év után szeretne újra Marjai Judittá válni Tasnádi Péter felesége. Hogy miért, arról mesél a BEST-nek. Tasnádi Judit nem örül annak, hogy magánélete hetek óta a nyilvánosság előtt zajlik. „Elképesztő, hogy az utóbbi hetekben mennyi rosszat nyilatkozik rólam Péter” – mondja, s hozzáteszi: - „A hiúságát sértettem meg, s ezt nem tudja megbocsátani” – pedig úgy véli, becsülettel kitartott Tasnádi Péter mellett, amíg az évekig előzetes letartóztatásban volt. „Akinek a férje még nem volt börtönben, az el sem tudja képzelni, mennyi nyűgöt, elfoglaltságot jelent az ilyesmi. Péter összes ügyét kintről intézni, szervezni az ügyvédeket, a cégek dolgait,


275

látogatni, ellátni őt bent, csomagot készíteni, küldeni. Egy ideig még a kóser ételeiről is én gondoskodtam” – meséli Judit, aki egyelőre még férje nevét viseli, de tíz év után szeretne újra Marjai Judittá válni. „Péterrel sokáig jó volt a kapcsolatunk. Most azonban vége, és ennek a börtönhöz igazából nincs is semmi köze. Új életet szeretnék kezdeni, és véget vetni annak a függőségnek, melyben akarva-akaratlanul tartott a férjem. Tízéves kapcsolatunk alatt általában meghajoltam az akarata előtt, és azt gondolom, sok rossz lépéstől is visszatartott. Alkalmazkodtam hozzá sok mindenben, ami időnként áldozattal járt, de akkor azt gondoltam, megéri.” Judit már neves fotósként ismerkedett meg Tasnádival, akinek ő lett a negyedik felesége. „Péter csak magának akart. Sokszor volt önző. Előfordult, hogy egy albumot fotóztam egész éjjel, és hajnalban értem haza. Péter felébresztett alig egy óra alvás után, hogy reggelit kér. ’Hajnalig dolgoztam, hadd aludjak még egy kicsit’ – kértem, mire kikelt magából: ’Mennyit kapsz ezért a fotózásért? Húszezret, harmincezret? Nekem nem ér ennyit, hogy a feleségem ne csináljon időben reggelit. Inkább odaadom a pénzt, de legyél nekem itthon.’ Féltékeny volt a munkámra is. Utána persze jó volt dicsekedni a kész Náray-albummal, hogy lám, az asszony fotózta.” „Most úgy érzem, ideje a sarkamra állni. Egy életem van, és azt úgy szeretném élni, ahogy nekem és a gyermekemnek a legjobb. Elég volt abból, hogy más ’tulajdona’ vagyok. Sajnálom, hogy Péter nem hagyja, hogy békésen váljunk el” – mondja Judit, aki szerint a két és fél éves Tamara érdekei minden bizonnyal a lehető legkevesebb konfliktust kívánnák. „Péter kedveli a gyereket, és ha vele van, jól kijönnek egymással. A kisállatokat is kedveli, imádja a meséket, és nagy mackógyűjtő volt. Együttélésünk során, még a börtönéveket megelőzően, gyakran meséltem neki elalvás előtt. Tamara is szereti az édesapját, bár legtöbbet a tévében látta. Volt velem bent Péternél a börtönben, s utána azt mondta, ne menjünk oda többet, mert ott be vagyunk zárva. Péter most olyanokat nyilatkozik, hogy Tamarát ő szeretné felnevelni, szerinte én alkalmatlan vagyok rá. Ezt


276

nem is szeretném kommentálni, mert nem szeretném bántani. Mégiscsak a gyermek apja.” Tasnádi Juditnak éveken át azt mondták az orvosok, hiába minden, nem lehet gyermeke. Az összes létező módszert és gyógymódot kipróbálta, s mikor már lemondott a gyermekáldásról, egyszer csak állapotos lett. Mire Tamara a csodával határos módon megszületett, férje – egyebek között – bűnszervezet létrehozásának vádjával már börtönben ült. „Harcoltam Péterért, a nyilvánossághoz fordultam, ha úgy éreztem, sérelem érte. Hittem benne, hogy előbb-utóbb sikerül tisztáznia magát. Úgy gondoltam, a felesége vagyok, ez a kötelességem, ez természetes. Még a vádlottak padján is ültem miatta, hiszen senki nem hitte, hogy feleségként éppen én ne lettem volna benne a dolgaiban. Pedig tényleg nem voltam. Rettenetes sok idegeskedést jelentett tizenegyed-rendű vádlottként a hosszadalmas bírósági eljárás. A végén bűncselekmény hiányában véglegesen felmentettek. Legalább ettől megszabadultam. És akkor jött az életemben a kislányom után a második csoda: Imre.” Szabó Stein Imrével, az RTL Klub televízió volt kommunikációs igazgatójával, egy születésnapi partin ismerkedtek meg. Barátságnak indult a kapcsolat, de oly hamar érett szerelemmé, hogy maguk is meglepődtek. „Ekkor megmondtam Imrének, ki is vagyok – meséli Judit -, de már nem volt visszaút. Imre nyugodtan odébbállhatott volna, de azt mondta, velem akar maradni. Irodalommal és médiával foglalkozik. Végre egy egészen más, vonzó világ, melynek semmi köze ahhoz a miliőhöz, melyet a férjem mellett ismertem meg. Imre kitart mellettem, mély barátság és őszinte szerelem fűz hozzá. Vele akarom leélni az életem.” Amikor Szabó Stein Imre számára kiderült, kibe „sikerült” beleszeretnie, úgy érezte, lépnie kell. Egy meglepő fordulattal megkereste Tasnádi Péter ügyvédjét, és találkozót kért tőle. A kissé meghökkent ügyvéden keresztül közölte Tasnádival, hogy igenis komolyak a szándékai, és el akarja venni feleségül Juditot.

(Arra azonban azóta sem volt képes, hogy velem szemtől-szemben leüljön, és megbeszéljük a dolgainkat! T. P. 2002. július)


277

„Ez már az után történt, hogy én bevallottam Péternek, van valakim, akit szeretek – meséli Judit. – Nem tudtam hozzá bemenni, telefonon beszéltünk. Az első reakciója még az volt, hogy nem baj, majd elmúlik, úgyis visszajössz. Azonban azt is mondtam, hogy bár mást szeretek, de megvárom őt, és támogatom, amíg nehéz helyzetben van, mint ahogy tettem is mindvégig. Imrével gyakorlatilag titokban találkozgattunk, mert nem illett volna megjelennem vele a nyilvánosság előtt, mint a kedvesemmel, amikor a férjem a börtönben ül. Én ezt komolyan gondoltam, de úgy látszik, hiába. Reméltem, békésen elválhatunk, de Péter megnehezíti a dolgokat. Ő úgy gondolja, számára nincs lehetetlen, s vesztes helyzeteket is meg tud fordítani. Persze nagyon hiú, ráadásul anyagiakban is nehezen tudunk megállapodni. Még azt is nehezményezte, hogy a maci-gyűjteményét Tamara kapta meg. A kedvencét otthagytam neki a lakásban, amely egyébként az én lakásom. De, ha ezen bármi és múlik, akármelyik macit visszakaphatja, lemondok róla.”

(Nem a macikról van itt szó! A feleségem az összes pénzemet elvitte, kirabolt, mint egy útonálló… T. P. 2002. július)

Valószínűleg nem csak a maci-gyűjteményen megy a vita, mert Tasnádi Péternek más is fáj. „Annak idején még a börtönből is megoldotta valahogy, hogy figyeltessen. Most pedig nagyon rosszul érint, hogy a sajtón keresztül üzenget, támad és időnként fenyeget. Nem félek tőle, ez nem jó kifejezés, csak azt remélem, hogy most már nem követ el több butaságot, és hamarosan józan belátásra tér: a mi kapcsolatunkat nem tudja visszafordítani, válunk, méghozzá jogszerűen. Péter folyamatosan arról beszél, hogy az ő kiszabadulása a jogállamiság diadala. Hát akkor minden egyéb téren is tessék a jogokat tiszteletben tartani! Nagyon eltökélt vagyok – mondja Tasnádi Judit, s hozzáteszi: - Nem engedek. Régen mindig én voltam a békítő, aki kész minden kompromisszumra. Ha valami nem tetszett, inkább hallgattam, nehogy veszekedés legyen belőle. De közben iszonyú rosszul éreztem magam. Talán az anyaság változtatott meg, de ha ma nem tetszik valami, azt azonnal kimondom és


278

tisztázom. Kiállok a véleményemért, és nem szeretem a megalkuvást. Ezért is működik ilyen jól a kapcsolatunk Imrével. Egyenrangúak vagyunk. Közben megpróbálunk a lehetőségekhez mérten normális életet élni. Egy hete összeköltöztünk. Tamara is megszerette Imrét. Pontosan tudja hogy nem a papája, de nagyon jól megvannak. Remélem, minden baj és zűr ellenére sikerül hamarosan békésen elválnunk Pétertől, és Marjai Juditként hozzámehetek ahhoz, aki úgy vállal engem, amilyen vagyok, s nem díszmadárként tart egy kalickában.”

Végül Szabó Stein Mire is megszólalt, bár jobban örültem volna neki, ha nem az újságban (BEST Magazin) teszi közzé az álláspontját, hanem eljön hozzám és a szemembe mer nézni. (Ráadásul mellékeltetett egy félmeztelen fotót is az íráshoz, hátha megijedek tőle. Gyerekes…)

Meg kéne tanulni élni, és élni hagyni Tasnádi Judit és Szabó Stein Imre

Első látásra fellobbant köztük a szerelem

A fiatal író egy születésnapi partin ismerte meg Tasnádi Juditot. Nem tudta, hogy ki ő, de első látásra szerelem lobbant köztük. Múlt heti számunkba Tasnádi Judit arról beszélt, hogy kislánya születése után a második csoda az életében Imre. Erről a csodáról most párja, Szabó Stein Imre mesél. „A csoda fogalmát általában kétféle módon közelíti meg a mai ember. Van egyrészt a misztikus-vallási megközelítés, de gyakorlati szempontból egy dologként is értelmezhetjük, amelynek bekövetkezési esélye a nullához közelít. Judit valószínűleg így értelmezte a csoda fogalmát a kapcsolatunkban. Bár én soha nem volt pöttyös könyvek, lányregények olvasója, mégis azt kell mondanom, hogy első találkozásunkkor, azon a bizonyos születésnapi vacsorán – bármilyen közhely – első látásra szerelem lobbant közöttünk. Akkor még nem tudtam a nevét, csak egy sugárzóan szép, intelligens nőt láttam magam előtt, akit – ösztönösen éreztem – szörnyű külső nyomás köt gúzsba, és gátol meg abban, hogy valódi egyénisége szerint viselkedjen. Búcsúzáskor, a vacsora után, amikor az étterem előtt elváltunk azt kérdeztem tőle, meddig ér rá. Azt válaszolta, hogy


279

sajnos haza kell indulnia, mire én pontosítottam, és úgy tetem fel a kérdést: Ráérsz-e akár egy életre is?” Akkoriban Szabó Stein Imre az RTL Klub kommunikációs igazgatója, szóvivője volt. Ez a hivatal napi tizenkét óra kemény munkát, rengeteg stresszt jelentett, miközben újrafordította Shakespeare A velencei kalmár című művét, és előkészületben volt Macbeth-fordítása is. „Ez az életforma lehetővé, sőt szükségessé tette, hogy rengeteg embert ismerjek meg, de szinte sohasem engedte, hogy őszinte kapcsolatok alakuljanak ki az életemben. Olyan ez, mintha az ember egész nap pókert játszana, és szüntelenül figyelnie kellene az őt körülvevők arcát, minden rezdülését. Válófélben voltam, és kezdett teljesen kiüresedni az életem. Sikeres voltam, és magányos.” Ekkor érkezett Judit. Alig egy hét leforgása alatt a kapcsolat komollyá vált. Judit becsületesen elmondta, hogy férjes asszony, és azt is, hogy ki a férje: „Azt mondta, megérti, ha szakítani akarok vele, hisz lehetséges, hogy sohasem élhetünk majd boldogan.” Én erre csak annyit válaszoltam: „Szeretem, és soha nem fogom sem el-, sem pedig magára hagyni.” Nem sokkal később Imre felkereste Judit férjének ügyvédjét, és neki is elmondta elhatározásukat. Szabó Stein Imre nem tipikus ezredvégi figura. Már a ’90-es évek elején íróként és műfordítóként működött. Ezzel párhuzamosan új stílusú, kemény hangú riportjaival volt jelen a televízióban, producerként pedig az üzleti világgal is kapcsolatba került. „Afféle reneszánsz embernek gondolom magam, akiben egyszerre benne van az érzékenység és az erő, a küzdeni tudás. A ’90-es évek elején három évet töltöttem New Yorkban irodalmi ösztöndíjjal, amit egyébként Márai Sándor ítélt oda nem sokkal halála előtt. Természetesen azonnal másként alakult az ottani sorsom, mint a többi ösztöndíjasé. Míg a többiek alkotóházban körmölték a regényüket, én anyaggyűjtés címén a vadszívű élet nyomába eredtem. Esténként az akkori New York-i művész-elit legjelesebb tagjaival, Susan Sontaggal, Jim Jarmusch-sal, Nicolas Cage-dzsel töltöttem az időmet, nappal pedig Puerto Ricó-i munkásokkal magasépítkezéseken dolgoztam együtt, hogy anyagilag ne függjek senkitől. Hazatérésem után sem tudtam elfogadni azokat a skatulyákat,


280

amiket a környezete próbál ráerőltetni az emberre, mindazonáltal ezek után meglehetősen egyenes vonalban épült a karrierem. A Magyar Televízió Stúdió című kulturális magazinműsorának vezetése és több műsor elkészítése után vezetett az út az RTL Klub kommunikációs igazgatói székébe. Kevés korombelinek adatott meg ebben az országban, hogy a showbusines ilyen mélységeibe és magaslataiba bepillantást nyerjen. Igaz, múlt év novemberében, a szakmában szokatlan módon, felmondással otthagytam ezt a pozíciót. Az embernek el kell döntenie, hogy mit meddig vállal. De talán nem szerénytelenség, ha azt feltételezem, hogy sikeresen folytathatom ezt a pályát.” Úgy tűnik, hogy Szabó Stein Imre nemcsak szakmai életébe hajlamos arra, hogy kemény döntéseket vállaljon föl, de magánélete is szükségessé tesz némi karakánságot. „Családi indíttatásból fakad mindez. Apám nyíltságra nevelt, és arra, hogy az általam fontosnak tartott értékek mellett a végsőkig kitartsak. Judit mellett is kitartok. Bár a válás a kettőjük magánügye, de a számára nehéz pillanatokban mellette fogok állni. Őszintén hiszem, hogy megilleti egy új élet reménysége. Számomra a házasságuk múlt idő, melynek az én szempontomból semmi köze nincs a jelenhez. Judit most újra tanulja az életet. El sem tudok képzelni annál szebb dolgot, hogy ennek részese lehetek. Úgy vélem, elég a sárdobálásból: meg kéne tanulni élni, és élni hagyni.”

Bár az említett lap minden bizonnyal költőinek szánta az alábbi kérdéseket, megkísérlem a válaszadást. Előbb a kérdések:

1. Kell-e félnie Tasnádi Péter feleségének? Összeállításunk arra keresi a választ, hogy a hosszú éveken át maffiaváddal börtönben tartott, majd házi őrizetbe helyezett üzletember és feleségének története véget érhet-e kulturált módon. Az asszony elhagyta a férjét az RTL Klub egykori kommunikációs igazgatója, Macbeth legújabb magyar fordítója kedvéért.

2. Mi lesz a vége? Az évtized szerelmi háromszöge? Veszedelmes viszony? Kell-e félnie Tasnádi Péter „hűtlen” feleségének? Sorjáznak a kérdése e


281

különös történet körül. A hosszú éveken át maffiaváddal börtönben tartott, majd házi őrizetbe helyezett üzletembert elhagyta a felesége, az RTL Klub volt kommunikációs igazgatója, Macbeth legújabb magyar fordítója kedvéért. Mi lesz a különös love story vége?

1. Nem, nem kell Juditnak félnie tőlem, de nem kell félnie Szabó Stein Imrének sem. Ha korrekten rendeződnek az anyagi viták, a csalódáson és a hiúságomat ért sérelmeken majd túlteszem magam. 2. Hogy mi lesz a vége? Nem tudom. Valószínűleg előbb-utóbb rendeződik – normalizálódik – a kapcsolatunk. Addig is, más nőkkel vigasztalódom. Ha már a hiúságnál tartunk… Hamisítatlan bulvárcikk a Vasárnapi Blikkből:

Igazi férfi, állítják róla hölgyismerősei – Minden földi jóval Elhalmozzák a házi őrizetben

Titokban Tasnádiról álmodoznak a nők!

„Igazi férfi, kislánykorom óta róla álmodoztam.” A vallomások igazolják: rengeteg nő bolondul Tasnádi Péterért. Négy feleséggel a háta mögött a – magyar keresztapaként elhíresült – vállalkozó még mindig a gyengébbik nem kedvence. Lakásában naponta több tucat hölgy megfordul. Szerelmes üzenetekkel áraszták el, lesik minden kívánságát. Sokan egy éjszakával is beérnék cserébe, a bátrabban házasságról is álmodoznak. - Elkényeztetnek a hölgyek. Mióta házi őrizetben vagyok, még egy fillért sem költöttem – fogadta a Vasárnapi Blikk munkatársait Tasnádi Péter. Soan még túlzásba is viszik a gondoskodást. - Egy 26 éves, csinos, barna hajú lány is vele tartott, aki kizárólag azért ugrott fel hozzá, hogy társa legyen az étkezésben. A hölgyet aki arcát nem, de nevét vállalja, Sass Évának hívják, egyetemista, és hat éve ismeri Tasnádit. - A férfiakat rosszul nevelik, nem tisztelik a nőket. Ezzel szemben Péter nem ilyen. Mindig is vonzódtam hozzá, jóképű, intelligens, egyszóval igazi férfi – fejtegette Éva, majd kis idő múlva elköszönt.


282

- Az első feleségemet is Évának hívják – folytatta Tasnádi. – Húszéves voltam, amikor találkoztunk. Helyes, zsidó kislány volt. A családja megörült nekem. Az apja meg is kért: vegyem feleségül a lányát. Megvette a jegygyűrűt, a kísérőgyűrűvel együtt, én pedig pár hét múlva eleget tettem a kérésének. Tizenhat év után elváltunk, az én hibámból. Nem tudtam ellenállni a hölgyeknek. - Nekem nagyon számít a külső – mondta Tasnádi, miután visszatért a napöpaliba. Nem érdekel, milyen színű a haja, a szeme, csak szép nő legyen. Gyönyörű mellekkel, formás lábakkal és lehetőleg karcsú alakkal. Mindenben a tökéletességre törekszem – mondta. Válás után Ausztriában próbált szerencsét. Anyagi helyzete végleg rendeződött, miután – 70 ezer schillingért – névházasságot kötött egy osztrák nővel. - Természetesen eleget tettem házastársi kötelességeimnek, miután azt az asszony külön kérte. Mindössze egyszer voltunk intim közelségben azóta sem tudok róla. A válást az ügyvédeink intézték – kommentálta Tasnádi. Amikor Budapestre látogatott, megismerkedett harmadik feleségével, akit szintén Évának hívtak. Egyik barátjának üzletében találkoztak, ahol a lány eladóként dolgozott. - Szinte áramütés ért, amikor megláttam. Teljesen megbabonázott, rövid együttélés után feleségül vettem. Tizennégy hónapos mámorunk a 42. születésnapomon ért véget. A feleségem kilenc hónapos terhesen indult a tortáért, rá pár percre csörgött a telefonom: karambolozott. Irány a kórház, még tudtam vele beszélni. Mindig nagyon szerettelek, ne haragudj rám… Ezt mondta, mielőtt betolták a műtőbe. A folyosón ültem, amikor kihoztak egy bebugyolált kis testet, ő volt a kislányom, Barbara. Az orvosoktól kérdeztem, mi van Évával, de nem mondtak semmit. Bementem hozzá, és láttam, hogy ott fekszik, meghalt. Zokogtam, akkor már ott voltak a barátaim, hazakísértek. Aznap este felhívtam magamhoz egy nőt, de semmit sem tudtam vele kezdeni. Mindeközben megérkezett a fekete hajú Szimba, aki Tasnádi hölgyismerőse. Egzotikus gyümölcsöket és üdítőket hozott. Elmondta: házassága előtt áll.


283

- Régóta ismerem Pétert, már első találkozásunkkor megfogott a kisugárzása. Tekintélyt parancsoló, kellemes modorú. De a kedvesem sosem volt rá féltékeny. Tudja, hogy megbízhat bennem – mondta határozottan Szimba, majd rágyújtott. Ekkor érkezett a szőkésbarna, dekoratív Goldfish, aki plüss tigrissel ajándékozta meg Tasnádit. - Az első percben szikrázott a levegő – elevenítette fel találkozásukat Goldfish, akit Tasnádi csak Aranyhalacskának hív. - Akkor még nős volt, jómagam is házasságban éltem, de hát kislánykorom óta Péterről álmodoztam. Tartása, stílusa van, jó hangú, kellemes ember. Naponta többször beszélünk, szerintem ez több mint barátság. Nincs olyan nő, akit ne venne le a lábáról – áradozott. Ekkor megszólalt a telefon. A vonal másik végén Falb Magdi, Tasnádi volt kollégája. Megragadtuk az alkalmat, és beszéltünk vele. - Rengeteg hölgyet ismerek, aki szerelmes belé – mondta Magdi, miután Tasnádi átadta a kagylót. – Az biztos, hogy akit a szívébe zár, az egy életre szól. A reszelős hangú szívtipró mögött egy csupa szív, érzékeny, nagy gyerek lakozik. A nőket a tenyerén hordozza. Ex-barátnői a mai napig tisztelettel beszélnek róla. Úgy tűnik, Tasnádi rabul ejtette a női szíveket. A gyengébbik nem képviselői minden módon kényeztetik – kényeztetnék, ami cseppet sem zavarja. Amikor nagy ritkán egyedül van, lehet, felmerül benne a kérdés: vajon miért? Aztán csöngetnek…


284

Juditnak Kedves Judit! Kétség sem fér hozzá, te voltál életem legnagyobb szerelme. Engedtessék meg nekem, hogy azt gondoljam, te sem csak szenvedtél mellettem. Legalábbis, amikor a világot jártuk és aranytálcán hordoztalak, soha nem éreztetted velem, hogy boldogtalan lennél. Tudom, a pénz nem minden, de azért egy kicsit meglep, hogy éppen akkor jöttél rá hányadtatásod okaira, amikor fennállt a lehetősége az évtizednél is hosszabb börtönbüntetésnek. Nem akarom bemocskolni a szerelmünket, közös élményeink számomra máig szép emlékét, de a fentiek nagyon kikívánkoztak belőlem. Hidd el, nem kell félned tőlem, nem akarlak bántani sem szóval más módon. Végül is szembeköpném magam, ha nem így gondolnám, hisz te vagy a kislányom édesanyja és majd egy évtizedig úgy tekintettem rád, mint egy istennőre. Kérlek – ha ez egyáltalán lehetséges -, te se gondolj rám rossz szívvel, próbáljuk meg közösen megőrizni azt, ami a kapcsolatunkból még megmaradt. Jól látod, valóban bántja a hiúságomat az, ami történt. Fordított helyzetben te is így lennél vele. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnék felülemelkedni a sérelmeimen. Akármennyire bánt is, hogy elhagytál, képes vagyok józanul gondolkodni. Márpedig a józan ész azt diktálja, hogy normalizálódjon a kapcsolatunk. Tamara érdekei és szerelmünk emléke ezt úgyszólván követeli tőlünk. A kiegyensúlyozott kapcsolathoz azonban két fél szükségeltetik. Magyarán: úgy nem tudunk megállapodásra jutni, ha szóba sem állsz velem. Azt mondod, új életet akarsz kezdeni. Én is. Hagyd, hogy én is boldog legyek: számoljunk el a pénzzel és láthassam Tamarát! Ennyi. Üdvözöllek:

Péter


285

Tamarának Drága kislányom! Az eddigiekben bepillantást nyerhettél életem egy nagyon nehéz időszakának egyes részleteibe. Ha igaz, amit az írásszakértő állít, mire te kinyílt értelemmel olvashatod ezeket a sorokat, mindez már csak szörnyű emlék lesz. Tulajdonképpen itt és most tanulságokat kellene megfogalmaznom számodra, de nem tudom van-e erkölcsi alapom ezt tenni. Azt mondhatod ugyanis: majdnem négy év börtön után nincs jogom kioktatni téged. És igazad van, ezért nem is teszem, nem adok neked tanácsokat. Annyit azonban engedj meg, hogy a magam számára összefoglaljam a történtek tanulságait, és ezeket megosszam veled. Kérlek, hallgass meg. Valószínűleg sokat akartam. Olyan emberekkel szemben is kiálltam az igazam mellett, akiknek számomra elképzelhetetlenül nagy hatalmuk volt. Hiába a pénz, hiába a sok barát, a hatalom mindent felülír. Tudod, Tamara, az a baj, hogy mindezzel hiába vagyok tisztában, nem vagyok képes átlépni az árnyékomat. Bár 32 havi börtönnel fizettem meg a tanulópénzt, most sem csinálnám másképpen. Nem azért, mert nem szeretném, hanem azért mert nem vagyok képes rá. Ha úgy érzem igazam van, egyszerűen nem érdekel, ki az ellenérdekű fél és mekkora hatalma van. Döntsd el te, hogy ezt a javamra írod vagy éppen ellekezőleg, vén bolondnak tartasz. Amit azonban kétségbevonhatatlanul megtanultam: a gazdagság és a szegénység, a rabság és a szabadság között szinte semmi különbség nincsen, ha az ember nem találja meg a belső békét, a lélek csendességét. Azt kívánom neked, hogy te találd meg! Forrón ölellek:

Apa


286

És itt jöjjön egy újabb levél részlete, amit Bóday Pali barátomhoz írtam: Szia Pali! Ma vagyok 52 éves. El vagyok keseredve. Jó lenne pár szót beszélnünk. Erőt kell merítenem a barátok hitéből. Nagyon nehéz! Ölellek:

Péter Lehet, hogy még mindig nincs vége? A jelek szerint a rendőrök még mindig nem adták fel, hogy – ha törik, ha szakad – keresztapát csináljanak belőlem. Tényleg nem értem, miért van erre szükség…

Vádalkú Tasnádi és Papa ellen? Nem véletlenül kap Leonyid Sztecura mindig új zárkatársakat

Leonyid Sztecura, akit emberölés kísérletének felbujtójaként tavaly október óta tart fogva az ORFK, azt állítja, akkori ügyvédjén keresz6tül vádalkut ajánlott neki a rendőrség. Szabadságáért cseréve azt kellett volna vallania, hogy tudomása szerint Tasnádi Péter 30 milliót ajánlott fel valakinek Pintér Sándor megöléséért. Hétfőn elsőként lapunknak nyilatkozott Leonyid Sztecura. A 43 éves izraeli-ukrán kettős állampolgárságú férfit a rendőrség tavaly októberben vette őrizetbe Záhonyban, egy Ukrajna felé induló vonaton: az ORFK egy 1997-ben elkövetett emberölési kísérlet felbujtójaként indított eljárást ellene. A nyomozók nem titkolják, hogy őt tartják a magyarországi orosz ajkú alvilág egyik vezéralakjának, akinek számos robbantásos-leszámolásos bűncselekményhez köze lehet. Letartóztatása óta azonban más bűncselekmény elkövetésével nem gyanúsították meg. Sztecura korábban azt mondta: már bánja, hogy 1998-ban segített a pilisszentlászlói bomba-gyáros Dietmar Clodo leleplezésében. Szerinte, ha nem teszi, szabad ember. Tettével nemcsak bizonyos alvilági körökkel került szembe, akik lejárató cikkeket írattak róla, hamis információkkal látták el az újságírókat és a hatóságokat, de sértette egyes rendőri körök érdekeit is. Sztecura


287

elgondolkodtatónak tartja, hogy a Clodo-féle bombagyár leleplezése óta egyetlen jelentős robbantásos merénylet sem történt, a rendőrség és az ügyészség mégis azokat üldözi, akik leleplezték a pokolgépgyárat: őt És Sándor Istvánt, az egykori Központi Bűnüldözési Igazgatóság nyugalmazott alezredesét, aki kulcsszerepet játszott a bombagyár leleplezésében. Sztecura elmondta: négyfős zárkájában három-négynaponta cserélik a „foglyokat”. Az újak azonnal kérdezgetni kezdik, „mi igaz abból, amit róla beszélnek”, majd konkrét bűncselekményekről faggatják, vagy arról, mit tud Sándorról, követett-e el törvénysértést. - Egy rabtársam majdnem elsírta magát, hogy mondjak bármit, aminek a rendőrök örülnek, mert azt ígérték, szabadon engedik, ha megtud valamit – állítja. Egy másik alkalommal egyik ügyvédje vitt neki üzenetet a rendőrségtől. A szabadságáért cserébe annyit kértek, vallja azt, tud arról, hogy Tasnádi Péter megbízást adott valakinek, akinek, hogy 30 millió forintért ölje meg legfőbb riválisát, Pintér Sándor belügyminisztert. Visszautasította az ajánlatot, hiszen állítása szerint nem hallott arról, hogy Tasnádi bárkinek bérgyilkosságra adott volna megbízást. - Felháborító, hogy a rendőrség ilyen módszereket alkalmaz, és az is, hogy egy ügyvéd, akivel megszakítottam a kapcsolatot, hajlandó efféle üzeneteket közvetíteni – jegyezte meg Sztecura, aki szerint a rendőrség azóta pszichológiai háborút folytat ellene. - Nem dohányzom, de dohányosokkal tettek egy zárkába, és az előadóm, egy alezredes nő is mindig dohányzik. Szeretteimmel, 12, illetve 10 éves gyermekeimmel nem beszélhetek, és másokkal sem. Ha az ügyvédemmel szeretnék konzultálni, és megbeszélem vele, hogy mikor hívom, a rendőrök elintézik, hogy csak két órával később telefonálhassak, addigra jön meg az engedély. Megkerestük Sztecura korábbi védőjét, ám ő megtiltotta, hogy nevét az üggyel összefüggésben közöljük. Azt mondta, Sztecura azt nyilatkozik, amit akar, ám számára kínos lenne, ha a neve ilyen összefüggésben megjelenne. A vádalkunak, tette hozzá, törvényben meghatározott szabályai vannak, s azok között nem szerepel olyan kitétel, hogy a rendőrség a védővel üzen. Az


288

ügyvéd tagadta, hogy ő közvetített volna, de a cáfolathoz sem adta a nevét. Sándor István nyugalmazott alezredes, a KBI volt operatív tisztje – ellene hivatali visszaélés és vesztegetés miatt két éve indult eljárás, ami bírósági szakban van – hitelt ad Sztecurának. Szerinte Sztecura szavai alátámasztják azt, amit ő is hangoztatott, hogy nem ellene kellene büntetőeljárást folytatni, hanem azok ellen, akik vele szemben a nyomozást elindították, ahhoz bizonyítékoknak nevezett koholmányokat gyűjtöttek. Sándor azt mondta: akik ellenük nyomoznak, Sztecura üzleti riválisainak vannak elkötelezve, aki szembefordult ukrán-orosz üzleti ellenfeleivel, ezért rászabadították a rendőr barátaikat. A rendőrség nem kívánta kommentálni sem Sztecura, sem Sándor szavait. Névtelenséget kérő rendőrtisztek tagadták, hogy ügyvédek és fogdaügynökön segítségével hamis tanúzásra akarták volna rábírni Sztecurát. Egy vezető beosztású rendőrtiszt „marhaságnak” nevezte Sztecuta állításait, de sem ő, sem munkatársai nem kívántak találgatásokba bocsátkozni arról, mikor várható fordulat az ügyben, s ha valóban Sztecura a magyarországi orosz ajkú alvilág egyik vezéralakja, mikor gyanúsítják meg újabb bűncselekmények elkövetésével.

(Népszabadság, 2002. július 21.) Boross László és társai nem válogatnak az eszközökben. Mint láthatják, tényleg mindent elkövetnek annak érdekében, hogy visszajuttassanak a börtönbe. Sakkban tartják a feleségemet és az élettársát! Sőt, Juditot képesek odaküldeni hozzám a jogosan nálam lévő kislányunkért, hátha kitör a botrány, elcsattan egy pofon és akkor én… De vannak egyebek is. Kihallgatták egykori (börtön-) őreimet: mesélnék már el, miket mondtam arra az esete, ha kiszabadulok, hogyan bosszulom meg Judit hűtlenségét? És végezetül: behívatják magukhoz Lovas Istvánt, a Sajtóklub pénteken című – az ATV csatornán jelentkező – műsor házigazdáját, valamint Bencsik Andrást, a Demokrata című


289

jobboldali hetilap főszerkesztőjét, mert állítólag megfenyegettem őket. (Pontosabban csak Lovast.) A lényeg és a módszer ugyanaz, mint eddig: valamit majdcsak összekaparnak rólam, ellenem.


290

6.

INTERJÚK

1.

Dr. Komáromi István, rendőrtábornok, a Belügyminisztérium főosztályvezetője

- Tábornok őr, mikor hallotta először azt a nevet, hogy Tasnádi Péter? - Nem ismerem őt, „perben, haragban” nem álltam vele, sőt semmilyen személyes kapcsolatunk sem volt. - Mígnem? - Néhány évvel ezelőtt – már nem is tudom pontosan megmondani mikor – feljelentették őt az akkoriban általam vezetett Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon, márpedig ilyen esetben eljárást kell indítani, méghozzá hivatalból. - Milyen jellegű feljelentés volt ez, hogy mindjárt a főkapitány elé került az ügy? - Ez óriási tévedés. Én soha nem nyomoztam személyesen Tasnádi Péter ügyében. Nyilvánvalóan – ahogy sok más ügyben – az övében is a nyomozó kollégáim jártak el. Úgy irányítottam a főkapitányságot, ahogyan egy vállalat vezérigazgatója a cégét. Vagy, hogy egy másik példát mondjak, a kórházbakban sem a főigazgatók operálnak ugyebár. - Emlékszik az akkori – egyébiránt 1992-es – ügy részleteire? - Nem. Talán valami olyasmi volt, hogy megveretett valakit… Ha jól tudom, akkoriban a bíróság őt jogerősen elítélte, de hogy mennyit kapott, arról fogalmam sincs. - Találkoztak-e valaha személyesen? - Igen, írt nekem egy levelet az előzetes fogva tartásának ideje alatt, s ebben kért, hogy találkozhasson velem. Egyébként ehhez minden fogva tartottnak joga van, mármint kérelemmel fordulni az illetékes főkapitányhoz. Az volt a panasza, hogy úgy érezte, jogtalanul tartjuk fogva. Volt egy egészen különleges kérése is: szeretett volna sajtótájékoztatót tartani. Ezt is engedélyeztem, holott ez a magyar kriminalisztika történetében példa nélküli, talán mind a mai napig.


291

Szóval akkor találkoztam vele az életemben először, amikor a fentieket nekem a fogdán előadta. - Milyen volt róla a személyes benyomása? - Semmi különös. Ha arra kíváncsi, nem volt sem ellenszenves, sem különösebben szimpatikus. Egyébként is: a magamfajta „művészlélek” számára eléggé nyomasztó hely a fogda. Úgyhogy inkább ez az élmény maradt meg bennem vele kapcsolatban is. - Miért engedélyezte a sajtótájékoztatót? - Mindig is kísérletező, újító vezető voltam. Gondoltam, ha a nyomozás érdekeit nem sérti, miért ne? - Mit szóltak hozzá a felettesei? - Őszintén? Jó nagy leszúrást kaptam érte. De ma sem bántam meg. - Személyes problémája nem volt Tasnádi Péterrel? - Miért lett volna? A bírósági ítéletet is csak hallomásból ismerem. Negyvenezer ügyünk volt évente akkoriban, Tasnádi Péteré semmiben sem volt más, mint a többi. Sőt, nem tartozott a legsúlyosabbak közé… - Később is találkoztak? - Igen. Pécsen volt egy bál, ahol én énekesként léptem fel. Akkor megkérte egy közös ismerősünket, hogy hozzon össze bennünket. Nekem semmi kifogásom nem volt ellene. Átjött az asztalunkhoz. - Miről beszélgettek? - Megkérdezte, hogy miért akarom őt lecsukatni. - Nem lepődött meg? - Nem. Nagyon sok mindent láttam, tapasztaltam én már a pályafutásom alatt. - És mit válaszolt? - Azt mondtam neki, hogy szerintem rosszak az információi. Egyáltalán semmi bajom vele, ráadásul van elég munkánk, nem csinálok még plusz ügyeket, sem magamnak, sem a kollégáimnak. Ha nem követ el semmit, én biztosan nem fogom bántani. Ez volt a beszélgetés lényege. - Aztán megint „összefutottak”, de már megint hivatalosan. - Így igaz. Szabályos feljelentés érkezett arról, hogy Ignácz Attilát megverték valami diszkó előtt és állítólag Tasnádi Péter volt a megbízó. Megint beindult a szokásos gépezet, ezúttal sem volt a nyomozásban semmilyen különlegesség, hogy ne mondjam: prekoncepció.


292

- Nem kapott ebben az ügyben semmilyen külön utasítást? - Nem. Ezt a legkomolyabban mondom. Ráadásul köztudott rólam, hogy semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó úgymond a súgásokat meghallgatni. - Akkor miért volt szükség az ügyeit összegyűjteni? - Büntetett előéletű volt és a feljelentés is súlyos bűncselekményre vonatkozott. Időközben aztán átkerültem a minisztériumba, attól kezdve pedig végképp nem kísértem figyelemmel – legfeljebb a sajtóban – a Tasnádi-ügyet. - Igaz-e, hogy már a feljelentés előtt egy nyomozócsoport állt fel az ő ügyeit vizsgálandó? - Ez nem igaz, a csoport a feljelentés után jött létre. Ez egyébként megint nem különleges. Minden nagyobb vagy bonyolultabb ügyben így járunk el. - Tasnádi Péter azt állítja, hogy az ügyei azért kerültek Pest megyébe, mert önök bosszút akartak állni a ’92-es kudarcért. - Ez két ponton is sántít. Először is: ’92-ben nem voltunk sikertelenek, hiszen végül elítélték. Másodszor: egy köztisztviselő nem cselekedhet személyes indíttatásból, márpedig én köztisztviselő vagyok. Nekünk ugyanúgy fel kellett tárni a mentő körülményeket is, még Tasnádi Péter ügyében is. A lényeg: az erre hivatottak, a szabályokat szem előtt tartva szedték össze az adatokat, például Németországban. Nincs ebben semmi különös. - Igaz-e, hogy ön, Pintér Sándor valamint a legfőbb ügyész összeültek és megbeszélték, hogyan lehetne Tasnádit tönkretenni? - Ez eleve lehetetlen. Nekem Pintér Sándorral kifejezetten csak hivatalos kapcsolatom volt, és akkor most finoman fogalmaztam. A legfőbb ügyész pedig Györgyi Kálmán volt akkoriban. Aki őt egy kicsit is ismeri, tudja, hogy abszolút tisztességes ember. Szóba sem jöhetett ilyesmi. Annyi természetesen igaz, hogy a nyomozati munkát az ügyészség felügyeli, de ez nem ugyanaz, mint amiről ön beszél. Hadd tegyek egy személyes megjegyzést. Szerintem a Tasnádi-ügynek nagyobb a füstje, mint a lángja. Úgy gondolom, a büntető eljárásokat nem a sajtóban, hanem a tárgyalóteremben kell lefolytatni. De ez legyen Tasnádi Péter gondja. - Ön egy tanulmányban leírta, hogy a bűnözőket „be kell keríteni”, „le kell járatni”. Esetünkben nem erről van szó?


293

- Az egy tanulmány, nem törvény. Azért írtam, hogy gondolkodjunk rajta, méghozzá közösen. A bűntető eljárások azonban szigorúan a jogszabályok adta keretek között folynak. Az elméleti szakirodalom ebből a szempontból semmit sem számít. - Tehát nem akarja Tasnádi Pétert mindenáron rács mögé juttatni? - A minisztériumban erre módom sem lenne, de nem is áll szándékomban neki ártani. De, tőlem függetlenül: Tasnádi Péter biztos lehet benne, hogy ha nem csinál semmi törvénybe ütközőt, senki sem akarja majd lecsukatni. Nélküle is tele vannak a rendőrségi fogdák…

2.

Fekete Gy. Attila, a Népszabadság bűnügyi újságírója - Régről ismeri Tasnádi Pétert? - Már a Maccabi SC megalakulásakor hallottam róla a ’90-es évek legelején, de igazából csak az 1992-es ügyének kirobbanása óta kísérem figyelemmel a körülötte zajló eseményeket. - Lehet, hogy túlságosan egyszerűsítő a kérdés, de azt hiszem, legjobb, ha a dolgok közepébe vágunk: lát-e valamilyen koncepciót, hogy ne mondjam, előre megfontolt szándékot a mostani eljárásban? - Megítélésem szerint nincsen két külön ügy. A ’92-es és a mostani elválaszthatatlanul összefonódik és nyúlik, mint a rétestészta. Hiszen az első ügy kapcsán keletkeztek – a rendőrség közlése szerint – olyan adatok, amelyeknek egy jelentős része akkor a bíróság előtt megbukott. Ettől maguk az adatok még megmaradtak, és Tasnádit folyamatosan körüllengte a gyanú. Emiatt aztán mindig a rendőrség érdeklődésének középpontjában állt, különös tekintettel arra, hogy szinte ugyanazok az emberek dolgoztak vele, körülötte, akik régebben is vele voltak. Úgy gondolom, az lehetett egyfajta koncepció, hogy megfogják őt azokért a bűncselekményekért, amelyeket neki tulajdonítottak a rendőrök. Olyan értelemben nem látok koncepciót – bár akadnak erre utaló, nyugtalanító jelek -, hogy elkezdhetnénk valamifajta kreált ügyről beszélni.


294

- El tud képzelni ma Magyarországon olyasmit, hogy magas rangú rendőrök, igazságügyi dolgozók és nem tudom még kik, elhatározzák, hogy márpedig Tasnádi Pétert el kell takarítani a Föld színéről? - Azt el tudom képzelni, hogy vannak olyan jellegű – rejtett vagy nagyon is jól látható – bűncselekmények, amelyek kapcsán politikai akarat fogalmazódik meg: igenis a nagymenőket el kell fogni. Márpedig a nagymenők között felmerülhet Tasnádi neve – mondjuk büntetett előélete okán is -, tehát: meg kell őt fogni. Ilyesmit el tudok képzelni. - Mit jelent az, hogy nagymenő? Mert, ha belegondolunk, a ’92-es ügye is és a mostani, legalábbis első fokon, a várakozásokhoz képest eléggé pitiánerre sikeredett. - A rendőrség mindig a saját alapos gyanújához méri az ügyek horderejét. Érthető, hiszem egy nyomozást az ellenfél vélelmezett erejéhez kell igazítani, ahhoz képest kell meghatározni például a felvonultatott erőket, meghatározni mondjuk a nyomozással foglalkozók létszámát, és így tovább. - Amennyire tudom, a második ügyet egy kisstílű – ámbár meglehetősen brutális – diszkó verekedés indította el. - Különbséget kell tenni a nyomozati taktika és a rendőrség által ismert, felhasznált tényleges adatok között. Hiszen abból a verekedésből aligha kerekedhetett volna ki mondjuk egy félmilliárdos adócsalás. - Éppen a fentiek miatt kérdezem ismét: nem képzelhető el, hogy a rendőrök egyszerűen azt hitték, meggyőződésük volt, hogy Tasnádi Péter az egyik magyar keresztapa? - Amennyire én az alvilágot, az éjszakai életet ismerem, nagyon sok legenda kering. Vállalkozókról, rendőrökről, maffiáról, egyebekről. Mi, újságírók is hajlamosak vagyunk egyik információnak jobban hinni, mint a másiknak, pusztán azért, mert azt gondoljuk igaznak. Így vannak ezzel a rendőrök is. Ma Magyarországon néhány tanúvallomás alapján bele lehet bárkit keverni egy olyan büntető eljárásba, amelynek a kimenetele kiszámíthatatlan. - Bár nincs még jogerős ítélet, mégis megkockáztatom a kérdést: hogyan minősítene ebben az ügyben a rendőrség munkáját? - Nehéz egy jelzővel körülírni. Mindenesetre a félmilliárdos adócsalásból kikerekedett másfélmilliós adóhiányt nehéz egyszerű tévedésnek minősíteni. Ha úgy igaz, ahogy azt az elsőfokú ítélet mondja, akkor valami őrült nagy szakmai hiba történt – amely már talán több is, mint


295

hiba -, vagy pedig a közvéleményt és a bíróságot kísérelték meg alaposan félrevezetni. Ez több mint elgondolkodtató. Ugyanakkor el kell gondolkodnunk azon is, hogy ezek mind szerepeltek a vádiratban is, úgyhogy ez nem csak a rendőrség gondja, hanem az ügyészségé is. Továbbmegyek: a perben az ügyész megdöbbentően passzív volt, gyakorlatilag nem képviselte a vádat. - Levonható-e ebből valamilyen következtetés? - Többféle is. Az egyik, amelyet a rendőrök sejtetni engednek, hogy Tasnádi és az emberei megfélemlítették az ügyészt. Ezt az ügyészség nem kívánta kommentálni. A másik, az ügyész teljesen alkalmatlan volt erre a feladatra. Egy ilyen perben – az első magyar maffiaügyben – ez megengedhetetlen. Harmadik eshetőség, hogy az ügyésznek az volt a véleménye: ez a vádirat úgy rossz, ahogy van. Ez esetben viszont nem szabadott volna vádat emelni! Én, mint adófizető állampolgár, igenis elvárom, hogy az ügyész ugyanolyan vehemenciával képviselje a vádat, mint az ügyvédek a védelmet. A rendőrökben még akár lehetett is bosszúvágy Tasnádi Péterrel szemben, ám az igazi felelősnek a történtekért az ügyészséget tartom. Egy biztos: nem végezték jól a dolgukat, nem tudni, miért… Mint ahogy azt sem tudni, mi lesz az ügy vége, de ebből már aligha lehet jól kijönne. Mert mi a kérdés: Tasnádi Péter keresztapa-e vagy sem? Ha igen, most nem szabadott volna kiengedni. Ha pedig nem, akkor már az is nagyon sok, amennyit eddig ült. - Ön szerint keresztapa? - Nem tudom. Mindenesetre ismert és befolyásos ember.

3.

Dr. Bíró László, ügyvéd

- Szándékoltan pimasz az első kérdésem: miként keveredhetett ekkora pácba Tasnádi Péter, amikor – legalábbis tudomásom szerint – úgyszólván minden ügyét ön intézte? - Nem ejt kétségbe, merthogy ügyfelem felnőtt, önálló, olykor nagyon is akaratos ember, aki gyakorta dönt önállóan. Való igaz, a gazdasági – köznyelven: a céges – ügyeinek nagy részét én intéztem.


296

Számomra ez volt az eljárás egyik pikantériája, hiszen egy ideig közel félmilliárd forintos adócsalással is vádolták. Bevallom őszintén, ez egy kicsit kellemetlenül érintett. Mindenesetre tény: a gazdasági ügyekben, első fokon. Tasnádi Pétert a bíróság nem találta bűnösnek. Ez megnyugtató. - Meglepődött, amikor letartóztatták? - Nagyon váratlanul ért a telefon, hogy menjek a Teve utcai rendőrszékházhoz. Ezzel együtt, hetekkel – talán hónapokkal – a történtek előtt már felvetődött egy ilyen lehetőség. - Hogyan került szóba? - Láposi Lőrinc figyelmeztette Pétert, hogy készülődik valami ellene vagy inkább vele szemben. Ő, mint egykori rendőrtábornok, hallotta régi kollégáitól, hogy felállítottak egy csoportot, úgymond Tasnádi problémás ügyeit kivizsgálni. - Nem vették komolyan ezt a figyelmeztetést? - Amit Láposi Lőrinc mondott azt nem lehetett nem komolyan venni. De hát, mit tudtunk csinálni? Egyetlen lehetőség lett volna: ha védencem elhagyta volna az országot, de ez olyannyira nagy horderejű és személyes döntés, hogy ezzel kapcsolatban még csak tanácsot sem adhattam. Ráadásul Péter meg volt róla győződve, hogy nem követett el semmit, nem is eshet bántódása. - Ehhez képest ön 1999. szeptember 6-án, már késő éjjel, ott állt a televíziós kamerák kereszttüzében és élő egyenes adásban magyarázta az egész országnak, hogy mi történt. - Igen, így volt. Pedig én magam sem tudtam sokat, hiszen nagyon képlékeny volt minden. - Indokoltnak tartotta azt a nagy rendőri készültséget, amellyel az elfogást végrehajtották? - Bent voltam az épületben, úgyhogy nem sokat érzékeltem a felvonultatott rendőri erők nagyságából. Csak később tudtam meg – éppen a televíziósoktól -, hogy már a repülőtéren is kommandósok fogták el, sőt a székházat is fegyveresek őrzik. Az első órákban tényleg úgy tűnt, hogy ez óriási ügy lesz. Egyébként úgy vagyok vele, hogy nem nekem, hanem a rendőröknek kell megítélni, milyen akcióhoz mekkora erőket vonultat fel. Ez kizárólag az ő hatáskörük. Ráadásul nem is csak Tasnádi Pétert vették akkor őrizetbe, hanem rajta kívül még legalább


297

hat-hét embert. Akkor tehát tényleg nem állt módomban megítélni azt, hogy a rendőrség vajon helyesen járt-e el vagy sem. - Hogyan látja most? - Erre csak magánemberként tudnék válaszolni, márpedig az adott helyzetben én Tasnádi Péter ügyvédje vagyok. Ebben a minőségemben pedig nem kívánom a történteket kommentálni. A rendőrségnek kell levonnia a tanulságokat, ha vannak ilyenek. - Arra kérném mégis – ha ügyvédként is -, válaszoljon: ön szerint mekkora is valójában a Tasnádi-ügy? - Néhány hét elteltével – amikor a cselekményekre vonatkozó bizonyítékokat elénk tárta a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság – egyértelműen kiderült, hogy megint csupán egy próbálkozásról, illetve régi ügyek felmelegítéséről van szó,. - Valóban, visszaköszönnek az ügyek a ’90-es évek elejéről. - Nagyon meglepődtem, hiszen ezekben az ügyekben is képviseltem Tasnádi Pétert, ráadásul egyszer már felmentették őt egyikben-másikban. Annyiban volt más a mostani helyzet, mint a hét évvel korábbi, hogy az eljárás kezdetétől sejteni engedték a rendőrök: itt most sokkal nagyobb bűncselekményekről van, illetve lesz szó. A bűnszervezet szó ugyan még nem hangzott el akkoriban, de például a pénzmosás kifejezés annál inkább. Ebből arra voltam kénytelen következtetni, hogy viszonylag hosszú ügynek nézünk elébe. - Jogilag mennyire volt korrekt az eljárás? - A jogilag kifejezés sok mindenre vonatkozhat. Eljárásjogi hiányosságok akadtak szép számmal, ezeket írásban rögzítettük mi is és az első fokú ítéletben is szerepelnek. - Óvatosan fogalmaz. - Ez a dolgom. Ne feledje,a jogerős döntés még hátra van. - Ha már itt tartunk: mit vár az ítélettől? - Még óvatosabb leszek, bár mindent elkövetünk annak érdekében, hogy védencemet felmentsék. A reálisan várható ítélet szerintem az, hogy az előzetes fogva tartással letöltöttnek veszik a büntetést. - Többes számot használt és amúgy is sokaknak feltűnt, hogy milyen sok ügyvédje van Tasnádi Péternek. Nem bízott önben? - Provokatív a kérdés, mert ön is tudja, hogy nem erről van szó. Nagyon örültem a kollégák segítségének, elég szerteágazó és bonyolult ez az ügy ahhoz, hogy többen is dolgozzunk rajta.


298

- Hosszú hosszú évek óta dolgozik Tasnádi Péterrel, összebarátkoztak időközben? - Remélem, ő sem veszi rossz néven, ha azt mondom: emberileg is közel kerültünk egymáshoz. Egyebek közt ezért is sajnálom, hogy tönkrement a házassága. Szerintem Péternek most ez az igazi gondja.

4.

Frőlich Róbert, főrabbi

- Elnézését kérem a tájékozatlanságért, de kinek, minek a főrabbija ön? - Budapesten, a Dohány utcai zsinagógáé és – kicsit leegyszerűsítve, tábornoki rendfokozatban – a honvédségé. - Nem kell hozzá sok logika, hogy kitaláljam: Tasnádi Péterrel a Dohány utcában ismerkedett meg. - Így igaz, annyi kiegészítéssel, hogy nemcsak ő, hanem az egész családja járt hozzánk rendszeresen sőt, úgynevezett örök helyet is vásároltak nálunk. Ez azt jelenti, hogy a padon, ahol ülni szoktak, fel van tüntetve a nevük, mégpedig – ahogyan az elnevezésből is kitűnik – mindörökre. - Amennyire én tudom, Tasnádi Péterben csak lassan, fokozatosan alakult ki a vallásos meggyőződés. - Csakugyan, de ennek nem sok jelentősége van. Lényeg, hogy megtért a népéhez, megtért az Úrhoz. Létezik egy alapigazság, amely szerint mindenki zsidóként hal meg, akit zsidó anya szült. Ez a legfontosabb. Egyébként Péter már a börtön előtt is szívta magába a Tóra tanításait, nagyon fontos volt számára a hít. Ez az elzártság hónapjai alatt még inkább így volt. - Jómagam érzek ebben mindig egy kis menekülési vágyat a valóságtól. Büntetés végrehajtási szakemberek „túlélési technikának” nevezik azt, amikor az elítélt igyekszik teljesen lekötni magát és – egyebek közt – a vallásban keres megnyugvást. - Én is sokat járom a börtönöket, tényleg létezik az a jelenség, amelyről ön beszél. De, ez nem baj. Mindegy, hogy kivagy mi vezeti el az embert az Úrhoz, lényeg, hogy rátaláljon. Ráadásul nekem, vallási vezetőként nincs jogom – de okom sem – azt mérlegelni, kinek mennyire őszinte


299

a hite. :n akkor sem kételkedhetek vagy vonhatom meg a lelki támaszt, ha az érintett mindjárt a szabadulás pillanatában elfeledkezik az egészről. - Azért feszegetem ezt ilyen élesen, mert sokan meg voltak róla győződve, hogy Tasnádi Péter csak azért ragaszkodik a kóser koszthoz, hogy a büntetés-végrehajtás illetékeseit bosszantsa. - A kérdésnek ezzel a vonatkozásával én nem foglalkoztam és – amint már mondtam – nem is tehettem volna. Számomra világos, hogy Magyarországon teljes a vallásszabadság, mindenkinek joga van ragaszkodni ahhoz, hogy gyakorolhassa a hitét. Márpedig ennek szerves része a mi esetünkben a kóser étel. Bármilyen okból kérte is Tasnádi Péter, nekem és a bv. illetékeseinek kötelességünk volt gondoskodni a megfelelő élelmezésről. Egyébiránt, meggyőződésem, hogy Péter nem „színészkedett”, őszinte lélekkel akarta és akarja gyakorolni a hitét. - El tudná nekem – nem zsidónak – mondani röviden, mit jelent az, hogy kóser élelmiszer? - Sajnos, röviden nem nagyon megy. Talán a lényeg: nagyon szigorú előírások szerint készítjük el az ennivalót, attól, hogy milyen állatokat és hogyan vágunk le, egészen az edények előkészítéséig. Egyébként is, a zsidó vallás nagyon rigorózus abban az értelemben, hogy rengeteg az előírás, a betartandó szabály. Azt szoktuk mondani: vallásos zsidónak lenni életforma, a kötöttségek az élet szinte minden pillanatát meghatározzák. - Gyakran látogatta? - Igen, amikor csak tehettem, hetente bent voltam nála, bárhol volt is az országban. Ha jól belegondolok, a 32-ből talán összesen három hónapot hagytam ki, időben elosztva. - Sokat beszélt az ügyéről? - Természetesen legtöbbet arról beszélgettünk, még akkor is, amikor hónapokig nem történt semmilyen előrelépés. - Ez alatt a hosszú idő alatt nyilván kialakult valamilyen meggyőződése annak kapcsán, hogy Tasnádi Péter bűnös-e vagy sem. - Nem vagyok jogász, nem tudom pontosan megítélni, milyen büntetést érdemel. Elfogadom majd a jogerős ítéletet, az én szememben Péter annyira lesz bűnös, amennyire a hatóságok elítélik. Jogilag ez a helyzet. Ami mármost az emberi oldalát illeti: meggyőződésem, hogy Tasnádi Péter nem keresztapa. Bizonnyal követett el kisebb-nagyobb stikliket, de hogy nem maffiózó, az egészen biztos. Mondok egy példát: amikor a villáját építtette, ragaszkodott hozzá, hogy mindenről


300

hivatalos számla készüljön. Hajlandó volt vállalni a többletköltségeket – nem is keveset -, csak hogy az építkezés a legapróbb részletekig törvényes legyen. - Ez esetben mi lehet az oka annak, hogy immáron másodszor kiáltották ki egyes számú közellenségnek? - Szeret szerepelni. Szereti megmutatni, hogy ki ő és mije van. Például egy egymilliárd forintot érő budai háza… Ezt nem nézi jó szemmel mindenki, mondjuk irigységből. Szóval, azt hiszem Péter „sokat tett” azért, hogy veszedelmes híre legyen. Meghitt beszélgetések alkalmával egészen másképpen viselkedik, mint a nyilvánosság előtt. - Ön, mint a vallási vezetője, megengedhette magának, hogy összebarátkozzanak? - Nehéz kérdés, de azt hiszem, ez elkerülhetetlen. Nem mintha baj lenne, de azért nem árt tisztában lenni vele, hogy más a barát és más a rabbi. - Az, hogy hetente járt hozzá és elment az ország másik végébe, az Tasnádi Péternek járó kiváltság, vagy a közösségük bármely tagjának kijár? - Ebből a szempontból Péter semmilyen kiváltságot nem élvezett, minden hitsorsosunkon igyekszünk segíteni, ha bajba kerül. Az más kérdés, hogy láttam, amíg ment a szekér Péternek, mennyi barátja volt, aztán idővel jócskán megfogyatkoztak. Márpedig én úgy gondoltam, ha jó volt, amíg kint volt, jónak kell lennie akkor is, amikor bent van. Még akkor is, ha netán élete végéig sem szabadul. - Mi volt annak a 32 hónapnak a legfőbb tanulsága az ön számára? - Nem tanulság, inkább egy szomorú gondolat. Pétert elvették a lányától és ezt még akkor sem szabadott volna megtenni, ha csakugyan bűnös. Ráadásul két év és nyolc hónap rettenetesen sok idő a bizonytalanságban. Ez nem csak a Tasnádi-ügyre vonatkozik, általános érvényű. Muszáj felgyorsítani a büntető eljárások menetét, mert ez, ahogy most van – kimondom – embertelen kínzás. Ezt nem szabad megtenni senkivel. Tasnádi Péterrel sem szabadott volna. (Az interjúkat Sáringer Károly készítette, 2002. júliusában)


301

7.

MEGINT POLITIKA (de már másképpen)

Eszem ágában sem volt az interjúalanyoktól ismét átvenni a szót, de július utolsó napjaiban – órákkal a kézirat leadási határidejének lejárta előtt – olyasmi történt, ami országos méretű közéleti vihart kavart. Nem szeretnék én sem szó nélkül elmenni az események mellett. Egészen banálisan kezdődött, egy barátom eljött hozzám látogatóba, és – mintegy mellékesen – az orrom alá dugta a Demokrata című hetilap egyik számát. Sem magam, sem önöket nem kívánom az írás részletes ismertetésével fárasztani – nem ér annyit -, de lényegében arról szólt, hogy én, a tornatermi futógépemen címeres mezben mutatkozom a nyilvánosság előtt. (Tényleg készült és meg is jelent valamelyik újságban egy ilyen felvétel.) Teszem mindezt – a Demokrata szerint – Izraelbe készülvén, márpedig, ez így együtt, szégyen és gyalázat. Először megd9bbentem ezeken a sorokon, aztán – mi tagadás – nagyon bántott a dolog. Egyértelmű célzás volt ez arra, hogy zsidó és „bűnöző” (!) létemre, hogy merészelem megszentségteleníteni a magyar címert. Említettem már, az elmúlt majdnem három esztendőben sok-sok kiló újságcikk gyűlt össze rólam, nem ez volt köztük az első, amelyik bántott. Ez az írás azonban egyszerre akarta sárba taposni az emberségemet és a magyarságomat. Miféle módszer ez, hogy merészelik?! – ez volt a következő gondolatom -, de ekkor már tárcsáztam is Bencsik András, az újság főszerkesztőjének számát. Indulatosan kikértem magamnak az eljárást és a hangnemet, de ezzel ki is adtam a dühömet. Legnagyobb meglepetésemre másnap Lovas István a Sajtóklub Pénteken című (ATV) műsor vezetője telekürtölte a világot, hogy életveszélyesen megfenyegettem. (Állítólag azért, mert Bencsik szóba hozott engem az egyik adásban.) Nagy paláver keveredett ebből, olyannyira, hogy a legközelebbi műsor előtt Lovasék felhívással fordultak híveikhez: demonstráljanak mellettük az ATV épülete előtt. (Ahogy láttam, két-háromszázan jöhettek össze.) Először azt gondoltam, hogy én is odamegyek – méghozzá egy szál egymagam – tisztázandó, mi is a gond, de a csatorna illetékes


302

vezetői és szerkesztői ennél jobb megoldást – személyes és nyilvános találkozót – javasoltak. Elfogadtam, sőt, megköszöntem a lehetőséget. Ennek a nyilvános vitának számomra mégsem az előzményei, sokkal inkább a következményei és a visszhangja voltak igazán fontosak és tanulságosak. Mindenekelőtt: nagyon sokan nézték, minden bizonnyal nézőcsúcsot javítottunk az adott műsorsávban. De nem is ez a legfontosabb. Megszámlálhatatlanul sokan gratuláltak, olyanos is, akikről el sem tudtam olna képzelni! Egy darabig számolgattam, jegyezgettem, hányan hívnak – közöttük a magyar közélet legjelesebbjei -, de aztán feladtam. Kérem, nézzék el nekem, hogy nem tudom az örömömet magamba fojtani, de nagyon-nagyon jól esett az emberek szimpátiája, mi több: szeretete! Köszönöm mindenkinek. Egyfajta elégtétel volt ez azért a rettenetes 32 hónapért. Nem az a fontos, hogy „legyőztem-e” szópárbajban Bencsik Andrást vagy sem. Ezt nehéz – talán lehetetlen – eldönteni, de nem is nagyon érdekel. Számomra az volt a döntő, hogy kifejthettem az álláspontomat és sokan – nagyon sokan – hittek nekem. Egyelőre ennyi elég a politikából, de könnyen lehet, hogy nincs még vége… Az alábbiakban a beszélgetés szerkesztett változatát olvashatják. Elhangzott a MAGYAR ATV „napi 120” című műsorának különkiadásában, 2002. július 29-én, 21.00 órakor. A műsorvezető: Szőke László (SZL). Résztvevők: Bencsik András (BA), a Magyar Demokrata című, jobboldali hetilap főszerkesztője és Tasnádi Péter (TP) vállalkozó.

SZL: Jó estét kívánok. Mint ismeretes, Lovas István, a Sajtóklub Pénteken című műsorvezetője azt állította az elmúlt héten, hogy Tasnádi Péter megfenyegette őt. Lovas szerint feltételezhetően azért, mert Tasnádi személyével – illetve azzal, hogy Tasnádi felesége védőügyvédjének baseballütővel eltörték a kezét – foglalkoztak a legutóbbi adásban. Lovas István – elmondása szerint – az esetet azonnal jelentette a bicskei rendőrkapitányságnak, ahonnan azonban a bírósághoz irányították.


303

„Úgy döntöttem, hogy a Magyarországon jelenleg uralkodó állapotok miatt a nyilvánossághoz fordulok. Ettől a pillanattól kezdve bármi is történjék velem és családommal, amely a fenyegetés eredményének tekinthető, azért Salgó László országos rendőrfőkapitányt is felelősnek tekintem” – fogalmaz közleményében Lovas István. Tasnádi a Magyar Távirati Irodának azt nyilatkozta, hogy nem látta a kérdéses műsort, azt sem tudja, ki Lovas István és telefonon sem beszélt vele. Egyúttal kilátásba helyezte, hogy feljelenti az újságírót rágalmazásért. Tasnádiról tudni kell, hogy Pest Megyei Bíróság, 2002. május 16-án, elsőfokú, nem jogerős ítéletében négy és fél év börtönre és másfélmillió forint vagyonelkobzásra ítélte, ugyanakkor 32 hónapja tartó előzetes fogva tartását megszüntette és házi őrizetet rendelt el vele szemben. A bíróság Tasnádit az ellene felhozott tizenhárom vádpontból négyben találta bűnösnek, viszont a bűnszervezet létrehozásának bűntette – tehát a maffia-bűncselekmény vádja – és további nyolc vádpont alól felmentette. Az ügy úgy robbant ki, hogy megjelent egy írás a Demokrata című hetilapban Tasnádiról, és itt a pénteki Sajtóklubban is elhangzott a neve. Tasnádi Péter mindezeket rossz néven vette abban az összefüggésben, ahogy említették. A Sajtóklub egyes résztvevői – mint mondtam – azt állították, hogy megfenyegették őket. Olvashatták a Magyar Nemzetben, hogy Bencsik András járt Tasnádinál, sőt az újság még egy fényképet is közölt erről a látogatásról. Bencsik András a legutóbbi Sajtóklubban azt mondta: elvárja, hogy a Magyar Nemzet bocsánatot kérjen tőle, mert nem olyan összefüggésben találták a találkozót, mint ahogy az valójában történt. Amennyiben ez nem történik meg, ő megszakítja a kapcsolatot a napilappal. Közben pénteken – mint emlékeznek rá – az ATV épülete előtt tüntetés volt, egyfajta élőláncot alkottak a résztvevők. Erről közvetítettünk is és kihangosítva sugároztuk a Sajtóklubot. A tüntetést Lovas István és Bencsik András hívta össze a sajtó- és szólásszabadság védelmében és azért, hogy őket személyükben is megvédjék. Ma este itt a stúdióban, élő adásban találkozik egymással két érintett. Mellettem ül Tasnádi Péter és Bencsik András. BA: Jó estét! TP: Jó estét kívánok!


304

SZL: András, ez a tüntetés tényleg a szólás- és sajtószabadság védelmében hívatott össze? Kitől kell ezeket félteni? BA: Hát, úgy érzem, hogy egyre többektől kell félteni a sajtószabadságot, de speciel Tasnádi Pétert ebben az összefüggésben nem tekintem veszélyesnek. Ha jól tudom éppen a te műsorodban szerepelt egy ifjú politikus, a szocialista párt elnökségi tagja, és kifejtette – bár én nem láttam, csak szóltak nekem -, hogy be kellene tiltani a Demokratát, el kellene tüntetni a standokról, mert egy olyan cikket közölt, amelyik neki nem tetszett. Nagyon remélem, hogy ezt csak hirtelen felindultságában mondta. Mint ahogy én is egy kicsit erőteljesebben emeltem fel a szavam a Magyar Nemzettel szemben, annyira azért nem volt veszélyes ez az ügy. Egy picit dühös voltam, ma már bánom… SZL.: Kimentek arra a találkozóra és lefotózták. BA: Remélem, hogy erről majd beszélhetünk Tasnádi Péterrel. És hogy ne legyen ennyire laza a dolog, azt javaslom, vágjunk a közepébe. Az említett műsorban egyébként én mondtam – de több újságban is megjelent -, hogy az ügyvédnek eltörték a karját. Annyit mondtam: furcsállom, hogy az ügyvédi kamarát ez nem foglalkoztatja, holott az egy szakmai, érdekvédelmi szervezet. Elhangzott az is, hogy ez az ügyvéd Tasnádi válófélben lévő feleségének a képviselője. Vélhetően ezért, Tasnádi Péter felhívott engem telefonon és tényleg elég kemény eszmecserét folytattunk. Dühös volt, mondta, hogy szálljunk le róla… SZL: De megfenyegetett? BA: Ezt akartam mondani: nem, nem fenyegetett meg. Olyannyira nem, hogy azt a kifejezést használta – gondolom, ez itt elmondható -, hogy nem lesz jó, ha én dühös leszek. Vissza is kérdeztem, hogy mit jelent, ha ő dühös, mert mi tagadás, Tasnádi Péternek elég kemény híre van. Tegeződtünk, noha nem ismerjük egymást. Mindenesetre azt mondta nekem: - Figyelj ide, itt ülnek velem legalább hatan. Ennyit mondtam, nem többet. - Én azzal járnám ennek a beszélgetésnek a vitaindítóját, hogy – joggal vagy jogtalanul, okkal vagy ok nélkül -, de Tasnádi Péternek kétségkívül félelmetes híre van. Egyébként megadta nekem a telefonszámát is, hogy bármikor felhívhatom. Tűnődtem, hogy mit tegyek.


305

SZL: A telefonszám elhangzott az én műsoromban is. BA: Amikor másnap értesültem a Lovas Istvánt ért inzultusról, úgy gondoltam, fel kell őt hívnom – mármint Tasnádit – telefonon és ez meg is történt. SZL: Te tudod, hogy Lovast tényleg megfenyegette? BA: Igen, tudom. SZL: Kár, hogy Lovas István nincs itt. Péter, te hogyan látod a történteket? TP: Köszöntöm a nézőket. Azzal szeretném kezdeni, hogy Andrásnak már volt lehetősége ugyanezeket itt elmondani, többször is. Ezzel ismétli önmagát. Erősíti a nézőkben azt a képzetet, hogy minden úgy történt, ahogyan azt Lovas István elmondta. Előre bocsátom, hogy – bár nem találkoztunk Andrással -, de tegeződtünk. Ugyanis, ilyen furcsa a véletlen, 1992-ben, amikor megalapítottam a Maccabi SC-t, amelyik egy zsidó identitású egyesület volt, felkértem őt, hogy legyen alapító tag. Akkor is személyesen beszéltem vele telefonon, szintén tegeződve. El is küldtem neki az alapító okiratot, készséggel alá is írta. SZL: Te is így emlékszel? BA: Ez így nem igaz. Engem Csurka László hívott fel és azt mondta, hogy alakul egy zsidó sportegyesület, a Maccabi. Akkoriban a Pesti Hírlap főszerkesztője voltam és úgy véltem: borzasztóan szép, nemes gondolat, hogy a zsidó-magyar megbékélés jegyében – elég feszült volt akkoriban a helyzet – alakul egy ilyen egyesület. Szükségét éreztem, hogy ezt mértékadó jobboldali személyiségek is támogassák és valóban, nagy örömmel támogattam is. Lehet, hogy rossz az emlékezőképességem, de nem emlékszem, hogy mi akkoriban beszéltünk volna. Nem is fontos. TP: Nincs jelentősége. Én hívtam fel Andrást. Minden alapító taggal beszéltem, vagy telefonon, vagy személyesen. Valóban Csurka Laci volt a közvetítő, hiszen én őt jól ismerem, tíz-húsz éve együtt kártyáztunk a Fészekben, nagyon jó a kapcsolatunk. De akkor még nem is tudtam, hogy ki a bal- és ki a jobboldali. Hiszen csak annyit tudtam Andrásról, hogy a Népszava belpolitikai rovatánál dolgozott – ugye? -, és akkoriban volt egy munkáslakás akció, amelynek keretében kapott is egy lakást a Klauzál téren, amelyik, ha jól tudom, még ma is meg van neki. Márpedig akkoriban csak


306

azok kaptak ilyen lakást, akik igencsak támogatták a pártállami struktúrát. Ezek után ő átkerült a Népszabadság pártpolitikai rovatához, ahol tényleg csak azok dolgozhattak, akik abszolút elvhű, baloldali és kommunista beállítottságúak voltak. Én ezt az előéletét ismertem. SZL: Ezért kérted felalapítónak? TP: Azért kértem fel, mert úgy ismertem őt, mint egy baloldali gondolkodású, európai embert, és a mai napig is így gondolom. Egy kicsit jobbra tolódott. Olyannyira, hogy ha még egy picit jobbra tolódna, akkor leesne a Földgolyóról. Ezt el is mondtam neki. Én nem azonosítom őt a lapjával, nem olvasok Demokratát, nem nézem a Sajtóklubot sem. Mindenesetre amilyen kirekesztő, gyűlölködő hangnemet használ ez a lap, az megengedhetetlen. Most a kezembe került az egyik száma és a figyelmembe ajánlották az egyik írást. Arról szól, hogy én címeres mezben mutogatom magam, miközben rohanok ki Izraelbe és ez – legalábbis a Demokrata szerkesztője szerint – felháborító. Nem tudom, miért felháborító ez hiszen a címeres mez viselését kiérdemeltem. Voltam a nemzeti válogatott tagja, vezetőként is többször kísértem a csapatot, dicsőséget szereztem az országnak szerte a világon. Úgy gondolom tehát, hogy nyugodtan viselhetem a címeres mezt, hiszen magyar vagyok, magyar nyelven beszélek, az édesapám és az édesanyám is magyarok voltak. Ötvenkét éve élek Magyarországon. Az, hogy zsidó származású vagyok, az egy dolog. Attól engem még nem kell gyűlölni, nem kell kirekeszteni, nem kell ellenem uszítani. Az a fő gond, hogy a Demokrata is és a Sajtóklub is csak uszítja azokat az embereket, akik erre vevők. Hála Istennek, nagyon kevesen vannak ilyenek. Uszítanak a többség ellen, a kormány ellen, a miniszterelnök ellen, a politikai vezetés ellen. Már pedig én azt tapasztaltam, hogy akkor, amikor a jobboldal volt hatalmon, akkor a baloldaliak nem uszítottak senki ellen, nem vittek ki tömegeket az utcára, nem szerveztek népgyűléseket. Ez nagyon veszélyes, amiket ők csinálnak, ugyanis egy ilyen tüntetés, egy ilyen népi banzáj pillanatok alatt elfajulhat valami sokkal vadabb dologgá. Pillanatok alatt elszabadulhat a pokol, úgy gondolom, nagyobb felelősséget kellene felvállalniuk. SZL: Tényleg feldühödtél azon a cikken.


307

TP: Hát persze, hogy feldühödtem, fel is hívtam Andrást és valóban indulatosan beszéltem, ezt vállalom. Mondtam, hogy én sem foglalkozom velük, ők se foglalkozzanak velem. Erre megkérdezte, hogy miért, különben mi lesz? Azt válaszoltam, hogy akkor kiabálni fogok és esetleg valami baj lesz a fülével. Ez persze csak vicc… Abban a telefonhívásban nem volt semmi fenyegető, csak határozottan, keményen léptem fel. Másnap András felhívott, eljött hozzám és én szívélyesen fogadtam. Mondtam is neki, hogy a Magyar Nemzet őjságíróit csak rá való tekintettel, meg a házgazda kötelező udvariassága okán engedtem be. A Magyar Nemzet is egy szélsőjobboldali lap, amit eddig rólam írtak, az mind rosszindulatú volt. Nem is értettem András felháborodását a műsorban, amiért letegeztem. Miért nem ott mondta, a lakásomban és akkor nem lett volna semmi gond. Ráadásul úgy gondoltam, mint régi ismerős, mint egyazon egyesület alapító tagja, ezt nem veszi zokon. Félreértés ne essék, én azt gondoltam, hogy azonos oldalon állunk. Nem tudtam, hogy ő jobb- vagy baloldali. Például a Szovjetunióból választotta a feleségét, márpedig akkoriban az igencsak kommunista ország volt. Gondolom, ez a tény az előmenetelét is segítette. Aztán meg azokon a helyeken dolgozott, ahol már mondtam, állandóan pártvonalon, pláne a Népszabadságnál. SZL: Azért akkoriban egy újságíró nem nagyon dolgozhatott máshol. TP: Maradjunk annyiban, hogy a Népszabadságnál nem dolgoztak jobboldaliak. Nincs is semmi bajom Andrással, kicsit fur4csálltam, hogy túl hetyke volt itt pénteken, vert a mellét, mondván: bátran a szemembe nézett. Nem akarom azt mondani, hogy nem is volt ő olyan bátor, meg lehet nézni a televíziós felvételt. Ott görnyedt mellettem, vacogott a foga, pedig nem volt hideg. Valószínűleg azért, mert – ahogy ő is mondja – félelmetes a hírem. Mindenesetre én tisztelettudóan, szeretettel fogadtam. SZL: Miért mentél el? BA: Végighallgattam ezt a monológot. Tisztázzunk valamit: egyáltalán nem félek tőled. Tegeződhetünk, bár megtisztelnél, ha a vezetéknevemen szólítanál, nem vagyunk olyan jó viszonyban. A másik: azokat az információkat, amelyeket meglehetősen ízléstelen módon szedegettek neked össze a csahos ebeid, én tökéletesen megértem. Nagyon profi a stratégia: azt a látszatot kelteni, hogy


308

régóta ismerjük egymást, egy táborba tartozunk, egy akolból valók vagyunk. El is fogadnám ezeket akkor, ha egy olyan ügyet nem keversz bele, amelyikhez neked a világon semmi, de semmi közöd. Ez pedig az, hogy én kit és miért vettem feleségül. Olyan információkat raktál rólam össze, amelyek részben – nem mindig pontosan – fedik a valóságot, de összességében hamis látszatot keltenek. Munkáslakás akcióban például nem vettem részt, bár valóban laktam a Klauzál téren. Tehát lehet úgy is hazudni, hogy a valóságból mozaikokat rakunk ki. Itt most azonnal tisztáznunk kell valamit: én tőled egyáltalán nem félek. A világon senkitől sem félek, tőled a legkevésbé, bár te is veszedelmesnek tartod a híredet és én is. Nem azért gubbasztottam, mert félek tőled, hanem azért, mert amikor odajött a televízió, akkor Tasnádi Péter is megkérdezték, engem is megkérdeztek. Amíg ő beszélt, addig én illedelmesen hallgattam. Egyébként nagyon tisztességesek voltak a tévé szerkesztői, mert – miután én Lovas Istvánnal bent voltam a stúdióban -, úgy döntöttek, hogy csak a Tasnádival készült interjút játsszák be, az enyémet nem. Ez valóban azt a látszatot keltette, hogy én csak ültem ott bénán. Azt mondom neked, Tasnádi Péter, hogy beszélhetünk arról, kit milyen vádak értek és ezeket a vádakat ki hogyan viseli el. Azt azonban nem tűröm el, hogy a személyemmel, azt pedig végképpen nem, hogy a családom életével foglalkozzál. TP: Most ugye arról beszél Bencsik András… BA: Így jó lesz, köszönöm. TP: Pontosan ő foglalkozik azzal, hogy a feleségem ügyvédjét megverték és az ügyvédi kamara ezért nem szól semmit. Elmondtam már Bencsik Andrásnak is, hogy tudomásom szerint a feleségem ügyvédjét nem verték meg! Megkérdeztem őt én is, és megkérdezték az ügyvédjeim is. Egybehangzóan mindenkinek azt mondta, hogy őt senki nem vert meg. Akkor az ügyvédi kamara mi ellen tiltakozzon vagy mi ellen emelje fel a szavát? Ez az egyik. Nem értem – illetve értem, de nem tudom, hogyan fognak elszámolni ezzel a dologgal -, hogy a szervezett bűnözés elleni osztály mindenre ugrik, ahol a Tasnádi név egyáltalán felmerül. Mindenfelé mennek és próbálják beszervezni az embereket, hogy mondjanak valamit rólam. Még akár hamis dolgokat is, az nekik


309

teljesen mindegy… Mi a hír abban, hogy egy Lovas István nevű újságíró azt mondja, hogy őt felhívta valaki8 és életveszélyesen megfenyegette? Ebben még semmi nincs, hiszen nem is biztos, hogy igaz, amit mond. Először ellenőrizni kellene, és amikor már biztos, hogy én voltam a fenyegető, akkor lehetne erről beszélni. Leadják Lovas István közleményét, aki – véleményem szerint - ebben a szituációban magánember. Állítólag újságíró, de hát nem tudom, melyik újságba ír, mert szinte sehol nem fogadják az írásait, nem cseng jól a neve. A Demokratában sem írhat, úgy tudom. BA: De írhat. TP: Írhat, csak nem ír… Úgy tudom, nem is írhat. A lényeg: két évvel ezelőtt az MTI-nek megfogalmaztattam jogászokkal egy közleményt. Azt tartalmazta, hogy 47 közéleti személyiség tiltakozó levelet juttatott el az országos rendőrfőkapitánynak a fogva tartásommal kapcsolatban. Azt mondták rá, hogy nem közlik, nem közérdekű, magánügy. Lovas István is magánember, az őt ért állítólagos fenyegetés sem közügy. Ennek ellenére Lovas István elszaladt az amerikai nagykövetségre, gondolom, ott nagyon komolyan vették… Ennek ellenére a szervezett bűnözés elleni osztály vette a fáradtságot, felhívta Lovas Istvánt és Bencsik Andrást, ezt követően négy órán keresztül hallgatták ki őket, hogy mi történt. Bencsik András azt mondja, hogy indulatosan beszéltem fvele. És? Ez bűncselekmény? Nem. Lovas István azt állítja, hogy őt valaki életveszélyesen megfenyegette, állítólag felismerte a hangomat a televízióból. Szerintem onnan nem lehet felismerni. Szóval nemén vagyok az agresszív, az erőszakos. Nézzék meg a Jobbegyenes című könyvet. Annak a hátoldalán Lovas nyilvánosan megfenyegeti Haraszti Miklóst, mondván, hogy ő 195 centi magas, 120 kiló és csupa izom. Hát mi ez, ha nem fenyegetés? Lovas nyilvánosan megfenyeget egy országgyűlési képviselőt és erre nem reagál senki. Még a szervezett bűnözés elleni osztály sem. Nekem is többször telefonálnak: zsidóznak, fenyegetnek. Szóltam a rendőröknek, hogy tegyék figyelő pultra a telefonomat, de a fülük botját sem mozgatták. Még egyszer sem kérdeztek meg ezzel kapcsolatban, de Bencsik úrék után utánuk mennek, hogy mondjanak már valamit. Hát, mit tud Bencsik úr mondani? Nem tud mondani


310

semmit. Bencsik András azt mondja, hogy nem fél tőlem. Hát persze, hogy nem. Mitől kellene félnie? Azzal akarják bizonyítani az erejüket, hogy idehívnak a televízió elé két- háromszáz embert és uszítják őket egy olyan ember ellen, aki semmit nem tett. Hangsúlyozom: én nem fenyegettem meg Lovas Istvánt. Ennek ellenére Bencsik András elmondja, hogy a feleségem ügyvédjének összetörték a karját és ez gyanús neki. Mi a gyanús, a feleségem ügyvédje egy szóval sem mondta, hogy összeverték. SZL: Ez váltotta ki belőletek, hogy Tasnádival egyáltalán foglalkozzatok? TP: Dehogyis, hát állandóan írtak rólam… BA: Ez a módszer… Én nem készültem fel erre a beszélgetésre. Mert ilyenkor két lehetőség van. Az egyik, amelyet láthatóan Tasnádi Péter választot5t. Tehát: körbetelefonálok, hogy ki mit tud a másikról, összegyűjtök róla terhelő dolgokat. Mondjuk előszedem az ítéleteit és azokat a fejére olvasom. Én azonban azt gondoltam, hogy ez egy különös beszélgetés, mert igazából nincs közös nevezőnk. Amikor elmentem hozzá, tartott egy beszédet, amelyiknek az volt a lényege, hogy mi nácik, fasiszták vagyunk, akik a zsidókat ki akarjuk üldözni az országból. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy nem igazán ismer bennünket. Őt olyan ügyekről informálták, mint – teszem azt – az én lakásügyem, amelyikben semmi különös nem volt. Ezekből a részinformációkból akar kelteni egy olyan látszatot, hogy én nem az vagyok, aki vagyok. Megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy én is csak egy maccabis gyerek vagyok, egy bulis pesti srác. A valóság ezzel szemben az, hogy Csurka László, aki egy kemény gyerek, megkért és én azt mondtam neki, hogy ha van az ember életében szép pillanat, akkor egy zsidó sportegyesület létrehozása az. Én akkor már rég náci voltam, goebbelsi alapvetésű… SZL: Oda nem csak zsidók mehettek? BA: Semmit nem tudtam róla, soha nem is jelentkeztek. SZL: Közben várakozik egy néző a telefonnál. TP: Csak annyit, hogy azt mondja Bencsik úr: ők nem nácik, nem kirekesztők. Nem mondtam, hogy ő az, de a lap, amelyet szerkeszt, ezt sugallja. Azt írja például Lovas úr, hogy Magyarországon


311

nem volt holocaust, ugyanis az ország területén nem volt koncentrációs tábor. Nem tudom… 600 ezer magyar állampolgárt vittek el akkor a nácik a nyilaskeresztesekkel. Olyan népnemzeti nacionalisták voltak, mint a Bencsik úr is. Nálam verte a mellét, hogy ő egy magyar nemzeti nacionalista. Megkérdeztem tőle, ugyan már, mit jelent ez. Természetesen hallgatott. Attól, hogy nem mutatható ki a véremben, hogy echte magyar vagyok – a szüleim zsidó származásúak -, attól még én is annak vallom magam. Teljesen mindegy, hogy ki milyen származású. Ebben az országban körülbelül tízmillió állampolgár él és rengeteg náció, rengeteg. Még az erőszakról valamit… SZL: Jó, csak kapcsoljuk a kedves nézőt. Régóta várakozik. Betelefonáló: Jó napot kívánok, Koltay Ildikó vagyok. Üdvözlök mindenkit, különösen Bencsik urat. Nagyon szomorú vagyok, mert egy nézett tévébe behívhatnak egy bűnözőt és leültetik egy tiszteletre méltó emberrel, akinek meg kell védenie magát. A vita már régen nem arról szól, amiről kellene. Nevezetesen: hogy ki, mikor, kit, hogyan fenyegetett meg. Ha megint oda lyukadunk ki, hogy volt-e holocaust Magyarországon vagy sem, akkor bizony nagyon el vagyok keseredve. Mert négy év alatt ilyen nem fordulhatott elő – 1998 és 2002 között -, hogy egy bűnöző ül szemben tiszteletre méltó emberekkel. Szomorú vagyok. BA: Nem az én tisztem Tasnádi Pétert védeni, most mégis ezt fogom tenni. Azért mentem el Tasnádi Péterhez, hogy demonstráljam: el lehet intézni ügyeket kulturáltan is. Mert bizony megeshet, hogy az ügyvéddel kapcsolatos történet tényleg nem igaz, noha két helyen is olvastam. Másrészt viszont, ha valaki tényleg megfenyegette Lovas Istvánt, az nagy baj, mert mindenkinek az az érdeke, hogy a jog talaján maradjunk. Nekem könnyű lenne azt mondani: önnek igaza van, asszonyom, de egyezzünk meg abba, hogy mindenkinek joga van harcolni az emberségéért. Ebből a beszélgetésből is kitűnik, hogy Tasnádi Péter nagy előítélettel viseltetik irántunk, holott már elmondtam neki, hogy mi nem nácik vagyunk, hanem nacionalisták, és ez nagy különbség. Felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni ,hogy még a legkeményebb jobboldaliak sem akarnak sem zsidót, se más nemzetiségűt kiűzni az országból. Ellenben nagy hangsúlyt


312

fektetünk a magunk büszkeségére. Nem mennék bele abba, hogy ki a magyar. Mindnyájan tudjuk, hogy az, aki annak vallja magát. SZL: Tényleg jelent meg ilyen írás Tasnádiról? Azért az sugall valamit. BA: Az újság minden sorát vállalom, azért vagyok a főszerkesztője. Most, úgy néz ki, egy írás miatt lesz is gondunk bőven… Ja, igen. Elvesztettem a fonalat. Kedves hölgyem, ilyen nem szabad csinálni. Olyan nem lehet mondani, hogy egy bűnöző meg egy rendes ember beszélget. Itt most arról van szó, hogy egy nagyon éles konfliktus támadt, amelyet megpróbálunk kezelni. Ha már itt tartunk: nem félelmünkben hívtuk ide azokat az embereket, akik az ATV előtt megjelentek, hanem azért, hogy a szólásszabadság védelmében demonstráljanak. Úgy veszem észre, ezt most nem Tasnádi Péter fenyegeti leginkább, hanem – példának okáért – Újhelyi István. Vagy például Tamás Gáspár Miklós, aki a náciktól való félelmében egyenesen azt javasolta, hogy borogassák fel azokat a pavilonokat, ahol ilyen újságokat árulnak. Hézagos életrajzomból egyébiránt kimaradt az a történet, amikor az MDF-ből engem azért zártak ki, mert az SZDSZ-ről egy kétségkívül indulatos cikket írtam. Ezt bizonyos közszereplők náci alapvetésnek minősítették és elindult ellenem egy hecckampány. De, hogy egy utalásra is reagáljak: valóban dolgoztam a Népszabadságnál, a Népszavánál, a Somogyi Hírlapnál is. Ezek mind pártlapok voltak, de párttag nem voltam. Nem is csináltam karriert egészen a fordulatig. Egyszer léptem be pártba, az MDF-be, az egy szerelmi történet. Kizártak, mert azt mondták, hogy náci vagyok. Azóta érint nagyon érzékenyen, ha bárkire valamilyen bélyeget sütnek, mert az illető egész egyszerűen nem tud ellene védekezni. TP: Én viszont szeretnék válaszolni a betelefonáló hölgynek. Először is: nem vagyok bűnöző, tisztában kellene lenni a jogi fogalmakkal. Első fokon nem jogerősen ítélt el a Magyar Köztársaság bírósága. Felmentésért fellebbeztünk, várjuk meg a jogerős ítéletet, azután beszéljünk arról, hogy bűnöző vagyok-e vagy sem. Viszont Lovas úrra nyugodtan mondhatta volna, hogy bűnöző, hiszen őt kétszer büntették meg. Először 1962. július 28-án a PKKB fiatalkorúak bírósága két rendbeli erőszakos nemi közösülés bűntettében, mint bűnsegédet, egy rendbeli lopott kulcs felhasználásával,


313

tolvajszövetségben elkövetett lopás bűntettében és egyéb bűncselekményekben. Orgazdaság és így tovább. Egy évet kapott Lovas úr, ebből kilenc hónapot ült le. Ez erőszakos bűncselekmény volt. Később elítélték három év hat hónapra, ebből huszonhat hónapot töltött le. Úgyhogy tessék nyugodtan körülnézni a jobb oldalon, hogy ki hol ült. Aztán: Lovas úr nagyon könnyen elfelejti, hogy milyen származású. Meg szeretném kérdezni, hogy akkor miért akart letelepedni Izraelben. Itt van a Jewish Agency levele, amely arról tanúskodik, hogy Lovas úr felesége és lánya 1996-ban letelepedési kérelemmel fordultak Izrael államhoz. Először el is fogadták a kérelmet, de – miután utána néztek Lovas úr munkásságának – megtagadták tőlük az aliját. Izrael állam nemzeti törvényének második szakasza, valamint a bevándorlási törvény, ugyanis kimondja: aki Izrael ellen gyűlöletet kelt – teszem azt tagadja a holcaustot -, az nem jogosult bevándorlási engedélyre. Összesen két embernek vonták vissza a bevándorlási engedélyét. Az egyik Adolf Eichmann volt, a másik Lovas István… Úgyhogy el lehet dönteni, hogy Eichmann úr és Lovas úr milyen oldalon állnak. És Bencsik úr, aki foggal-körömmel védi a lapját – ami egyébként természetes is -, azt mondja, hogy nem látta a rólam szóló cikket. Én magam mutattam meg neki, amikor nálam járt, sőt, fel is olvastam azt a részt, amelyik rólam szól. Nem tudom, miért vannak állandóan felháborodva – a Demokrata meg a Sajtóklub -, amikor rólam van szó. Fel voltak háborodva, hogy kóser étkezést kaptam a börtönben, holott alkotmányos jog. Fel voltak háborodva, hogy engem szabad lábra helyeztek. Leírták. Azon kellett volna felháborodni, Bencsik úr, hogy miképpen tarthattak bent 32 hónapon át, ítélet nélkül. Ezen fel lehetett volna háborodni. Egy európai jogállamban ilyen egyszerűen nincs, hogy ennyire hosszú ideig fogva tartanak valakit. Az, hogy engem bűnözővé tettek, az a jobboldali kormány ideje alatt történt. Az olyan emberek, mint például a betelefonáló hölgy – aki valószínűleg Bencsik úr szimpatizánsa -, meg az olyanok, mint Lovas úr, ezek tettek engem bűnözővé. És ha hatalmon lennének, ha sokáig hatalmon lennének, valószínűleg ennél sokkal súlyosabb dolgokat is elkövetnének. Benne van ez a mentális az ő


314

beszélgetéseikben is, a Sajtóklubban, hetente. Nem is értem, hogy ezt hogyan engedhetik meg, ez az ATV csatorna felelőssége is. Ilyen színvonaltalan röhögcsélést meg magyarkodást hogyan engedhetnek egyáltalán képernyőre? Ez minden színvonalat alulmúl. Bencsik úrnak nem vagyok ellensége, de nem tudom, miért kell verni a mellét, hogy nem fél. Ha az ember megy az utcán, nem kezdi el mondogatni, hogy nem eszem követ vagy nem vagyok autó. Persze, hogy nem fél. Miért kellene félnie? SZL: Annyit reagálnék a műsorral kapcsolatban, hogy – amint azt a választások is mutatták – politikailag kettészakadt az ország. A fele jobb, a fele bal oldali érzelmű. Szükség van tehát ilyen műsorokra. TP: Persze, de nem ilyen színvonalon. Itt fröcsögésről van szó! Vérben forgó szemekkel, habzó szájjal szidalmaznak embereket és uszítanak másokat. Nem akarok állást foglalni a baloldal mellett és a jobboldal ellen, de én az ilyen típusú műsorokat nem nézem. Szerencsére nagyon sokan nem nézik. SZL: Nem kötelező nézni, ki is lehet kapcsolni. TP: Igen, ki lehet, de azért felmerül a felelősség kérdése. Az imént Bencsik úr említette Goebbels nevét. Nos, az ő ideológiája éppen arra épült, mint amit ők is alkalmaznak. Először a rádión keresztül csak uszították az embereket. Később kivitték őket az utcára, aztán felhatalmazták őket, hogy vegyék el a kisebbségektől a vagyonukat és aztán a gyilkosságok… SZ: Mielőtt megadnám a lehetőséget Andrásnak a reagálásra, hallgassunk meg egy telefonálót. Betelefonáló: Üdvözlöm az urakat. Lenne egy kérdésem ahhoz a bajuszos fiatalemberhez. Igaz, hogy az ön felesége a Szovjetunióból származik? BA: Erre mondhatnám önnek, hogy semmi köze hozzá. De közelítsük: a feleségem kárpataljai. Amikor elvettem, Kárpátalja még a Szovjetunióhoz tartozott, ma Ukrajna része. Betelefonáló: Akkor hogyan írhatják az ön lapjában, hogy a szovjet és a szövetséges hordák elsöpörték a hősiesen védekező német hadsereget? Hordák! Érti, hogy mire akarok kilyukadni? BA: Igen, érteni vélem. Nem szó szerint idézte, de a szöveg lényege valóban ez volt. Hadd emlékeztessem az úgynevezett ázsiai


315

szifiliszre, amelyik körülbelül százezer nőt tett tönkre, amikor az úgynevezett szovjet felszabadulás történt a „davaj csaszi”-val és egyebekkel. Ez egy nagyon kegyetlen felszabadítás volt. Másfelől: egy nagyon híres amerikai író, Kurt Vonnegut írt egy könyvet Ötös számú vágóhíd címmel, amelyik Drezda bombázásáról szól. Ez tökéletesen felesleges dolog volt, emberek tízezrei elégtek, részben a föld alatt, mert valami irtózatosan kegyetlenséggel hajtották végre azt a támadást. Azok az emberek, gyerekek és nők, nem viseltek hadat. Felesleges és értelmetlen volt a pusztítás. De, említhetnénk Hirosimát és Nagasakit is. Arra akarok kilyukadni, hogy a háború kegyetlen. Az én koncepcióm az - függetlenül attól, hogy itt mik hangzanak el -, hogy a Demokrata egy olyan újság legyen, amelyik elgondolkodtatja azokat, akik akarnak gondolkodni. A kollégám próbálta árnyalni azt a képet, amit erről az időszakról tudunk. Olyan heves ellenállást váltott ki, hogy most már én is némi aggodalommal kérdezem magamtól: vajon jól tettük-e, hogy leközöltük a szóban forgó írást. Lehet, hogy nem volt szerencsés. De, ami azt illeti, hogy a Liberátorok – a nevük szerint: felszabadítók – hány magyar várost bombáztak le feleslegesen… Sokáig ünnepelni kellett a felszabadítókat, de ma már talán ki lehet mondani: lehetséges – sőt biztos -, hogy szörnyű lett volna az élet, ha a nácik, Németország egy világbirodalmat épített volna ki. De az is biztos, hogy szörnyű lett az élet, mert a szovjet hordák eltaposták ezeket a kelet-európai országokat. Engedtessék meg egy gondolkodó értelmiséginek, hogy azt mondja: nem ünnepelem a felesleges vérontást, a győztesek oldalán sem. TP: Erre csak annyit szeretnék mondani, hogy majdnem sírógörcsöt kaptam, amikor Bencsik úr elmondta ezt a mesét Drezda bombázásáról. Kezdjük azzal, hogy mit kerestek a németek más országokban. Egész Európát elözönlötték, elözönlötték például az akkori Szovjetuniót, lebombázták Sztálingrádot, Moszkvát és más városokat is. És – ha már Bencsik úr annyira nacionalista -, miért nem foglalkozik azzal, hogy semmi értelme nem volt a németeknek és a nyilasoknak ellenállniuk, mamikor Malinovszkij és Tolbuchin seregei Budapest alá érkeztek. A nyilasok ellenálltak, lemondatták a kormányzót és leromboltatták Budapestet, ezt a gyönyörű várost. Hány nőt erőszakoltak meg német és magyar katonák?


316

Hány ártatlan ember pusztult el? És akkor a holocaustról nem is beszéltem: hat millió zsidó pusztult el! Azokat a városokat, amelyeket Bencsik úr az imént említett, le kellett bombázni. El kellett pusztítani a sátánt. Nem lehetett megkockáztatni, hogy Hitler hatalmon maradjon. BA: Ebbe a vitába én nem mennék bele, időnk sincs már. Ezt a mondatot, hogy „el kellett pusztítani a sátánt” – azért nem tudom elfogadni, mert nagyon sok sátánt kellene most ennek a logikának a szellemében elpusztítani szerte a világon. Például egy sátáni népirtás folyik jelen pillanatban Izraelben. Nagyon kellemetlen asszociációkat ébresztene, ha én ezeket a mondatokat visszafordítanám. Egyetlen megjegyzésem van a mai beszélgetés kapcsán. Azért, mert nincs itt Lovas István és nem tud védekezni. Amikor Tasnádi Péter elmondta Lovas Istvánról ezeket a dolgokat egy olyan papírt tartott a kezében, amelyiken a Jewis Agency pecsétje van. Megkérdezhetem, hogyan jutottál hozzá? Szerintem ezeket ugyanis titkosan kezelik. TP: Nem kezelik titkosan, de természetesen nem adom ki az informátoraimat, mint ahogy te sem adod ki. Van azonban egy személy, aki fel is hatalmazott rá, hogy elmondjam a nevét: Vámos Györgynek hívják. Elmondom, hogy mit írt a nemzeti- és kulturális örökség miniszterének: „Röviden magamról, csak annyit szeretnék elmondani, hogy Lovas István és a péntek esti Sajtóklub alantas tevékenysége ellen harcolok a toll eszközével. Mellékelten elküldöm a témában eddig megjelent írásaimat. Megjegyezni kívánom, hogy a jog eszközével szívesebben folytatnám e harcot, de a holocaust tagadása Magyarországon nem büntetendő. Segítségét szeretném kérni egy jelenséggel szemben – és ez a legfontosabb – sok ezer hittestvérem és minden jó érzésű ember nevében. Lovas István sajátságosan megtestesíti a barna veszedelmet a médiumokon keresztül és senki nem tud vagy nem akar megálljt parancsolni neki. A nyilvános szereplései mellett fiatalokat tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Magyar Televízió Akadémiáján.” - Mindezt teszi egy olyan ember, aki erőszakos nemi közösülésben vett részt és ült a magyar börtönökben négy vagy öt évet. Ez az ember folyamatosan szitkozódik, uszítja az embereket. Meg lehet nézni minden egyes cikkét.


317

BA: Szeretnék ezekre reagálni. Röviden, mert szalad az idő. Tekintve, hogy Lovas István életét az Élet és Irodalomban több héten, több hónapon át taglalták. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani: ha Tasnádi Péternek a Lovas Istvánról beszerzett információi olyan pontosak, mint amelyeket rólam szedett össze, akor tartok tőle, hogy ezek a dokumentumok nem hitelesek. Nagyon nehéz elképzelni ugyanis, hogy valaki egy személyben testesíti meg a barna veszedelmet, ugyanakkor ki akar vándorolni Izraelbe. Nekem Lovas Istvánnal nincs gondom, továbbra is annak tartom őt, aki mindig is volt. SZL: Nagyon érdekes, hogy sokan úgy vélik: a Sajtóklubban sok antiszemita kijelentés hangzik el, miközben a résztvevők – ilyen vagy olyan módon – kötődnek a zsidósághoz. TP: Csak annyit szeretnék mondani egyebek közt Vámos György védelmében. Mit mondtam én? Azt, hogy Bencsik úr a Szovjetunióból hozta a feleségét. Ez igaz. Azt is mondtam, hogy a Népszabadságnál is dolgozott. Ez is igaz. Márpedig a Népszabadság pártrovatánál senki más nem dolgozhatott, csak erősen baloldali gondolkodású személy. BA: Ez nem igaz. TP: De az igaz, hogy ott dolgoztál? BA: Az igaz. TP: Akkor meg álcáztad magad, jobboldaliként befurakodtál oda. El lehet képzelni, milyen ember az, aki árulóként dolgozik valahol. Most szidják a miniszterelnököt, az országos rendőrfőkapitányt, pedig Bencsik úr is beszervezte magát a jobboldalról. Eltelt tizenkét év a rendszerváltás óta, sokkal jobb lenne megbékélni. SZL: Ez biztos. TP: Jobb lenne a Sajtóklubban is azzal foglalkozni, hogyan tudnánk segíteni, például a gyerekeken, a rászorulókon? Hogyan lehetne egy jobb, szebb világot építeni Magyarországon? Valamire még reagálnom kell. Bencsik úr azt mondta, hogy vérebeimet uszítottam rá. Így fogalmaznak a jobboldalon. Nekem kollégáim vannak, nem vérebeim. BA: Muszáj vagyok két dologra én is reagálni. A Sajtóklub munkatársai nem tesznek antiszemita kijelentéseket. Ez az egyik. A


318

másik, hogy nincsenek érintve a zsidóság által, de ha lennének is, annak sem lenne az ég világon semmi jelentősége. SZL: Uraim, lejárt a műsoridőnk. Jutottunk, amire jutottunk. BA: Beszélgettünk. SZL: Így van, beszélgettünk. TP: Lovas úrnak nem telefonáltam, ezt azért szögezzük le. Majd akkor mondja, hogy megfenyegettem, ha erre bizonyítékai lesznek. SZL: Köszönöm, hogy eljöttetek, a nézőknek pedig köszönöm a figyelmet. A viszontlátásra!

A beszélgetés után Bencsek András egy levelet juttatott el a Sajtóklub vezetőjéhez, Lovas Istvánhoz, amelyet a 2002. augusztus 2-i adásban Bayer Zsolt olvasott fel:

„Súlyos hiba volt az ATV televízióban nyilvános vitát folytatni Tasnádi Péter vállalkozóval – ki nem jogerős, elsőfokú büntetését házi őrizetben tölti -, mert kiderült az, amit sokan láttak előre, hogy lehetetlenség az érdemi párbeszéd. A hibát tovább súlyosbította, hogy felkészületlenül mentem el, már amennyiben az övön aluli küzdelemre fel lehet készülni. Tasnádi az elfogulatlan szemlélő előtt jobban, meggyőzőbben szerepelt. Ennek örülhet. Ami engem illet, nekem magammal kell szembenéznem. Mivel az eset nagy nyilvánosság előtt zajlott le, a szembenézés némely tanulságát – mely közügynek is felfogható – szükségesnek látom a Demokrata nyilvánossága elé tárni. A cikk a jövő heti számban jelenik meg. Ebből való az a részlet, amelyet az ATV Sajtóklubjának nézői elé tárok abban a reményben, hogy megértik visszalépésem okát. Nekem nem Tasnádi volt az ellenfelem, hanem a bennem túlcsordult gőg, hogy majd Szent Györgyként legyőzöm a sárkányt. Vagyis nem Tasnádi győzött le – hiszen egymás mellé, külön-külön dimenziókban beszéltünk -, hanem a saját tehetetlenségem. Arra képtelen voltam, hogy az ő módszerét követve piszkoljam őt, soroljam fel vélt és valós bűneit, de arra is, hogy a méltatlan helyzetben, ott és akkor, a hajamnál fogva rántsam ki magam és megtámadott társaimat a csávából egy addig soha ki nem talált stratégiával. Ha azonban az ember fölméri saját hibáit, megértik, hogyan


319

és miért veszítette el addig fontosnak tartott mértékeit, bonyolódott bele sorozatosan méltatlan helyzetekbe, sértette meg saját értékrendszerét és sértett meg másokat – ahogyan én tettem példának okáért a Magyar Nemzet főszerkesztőjével, mert a magam büszkeségét akkor már olyan fontosnak tartottam, hogy fontosabbnak láttam bármi más ügynél -, szóval, ha az ember szépen, fokról-fokra visszamenően föltárja ezeket a hibákat, akkor van esély a gyógyulásra. A gyógyulás útja pedig továbbra is a harc, de ott azon a harcmezőn, ami neki kijelöltetett. Azt hiszem, az a legnehezebb, hogy az ember megtalálja a maga küzdőmezejét és ott megvívja a maga harcát. Nem egyedül. Együtt mindazokkal, akik bíznak benne, és akikben ő is megbízhat.

Bencsik András

Tasnádi Péter - 983 Nap a Fidesz Börtönében

Documents

Transcript of Tasnádi Péter - 983 Nap a Fidesz Börtönében