TALÁLKOZÁS A VITKOVICS-KÓDEX ÍRÓJÁVAL(ADALÉKOK A KÓDEXÍRÁS LÉLEKTANÁHOZ)zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

PAPP ZSUZSANNA

Egy kódex eredeti példányának kézbevétele mindent felülmúló élménytjelent az olvasó számára. Nincs az a tökéletes, színes hasonmás kiadás, amelypótolni tudná a több száz éves eredeti példány sárgult, sérült, a merítőhálónyomait és a vízjeleket tükröző papírjának tapintását, a kódexirónak a hibá-kat vakarással. áthúzgálásokkal, színes tintás kiegészítésekkel tarkított írásátkézben tartani.

A kódexet végigolvasva, sőt többször átnézve az addig ismeretlen, aferde írópult előtt görnyedő scriptor testet ölt. Megismerni szokásait, kő-vetkezetességét és annak ellenkezőjét írás közben. Észrevenni fáradtság-hullámait a hibákkal tarkított oldalakat nézve, a tolla minőségét, azt, hogymikor van már fogytán a tinta, mikor mártotta bele az üvegbe, amelynekaz eredménye a vastagabb duktusú betű, egy tintapaca vagy éppen hibázás(szótagkihagyás, ékezetfeledés stb.).

A facsimile-kiadásban nem látszik, hogy a temperafesték-sürűségű pirosés zöld tinta átütődött a lap versójára vagy fordítva, hogya kódex összecsu-kásakor a még meg nem száradt tinta nyomot hagyott a szemközti lapon,mely "értelmes" tollvonásnak tűnhet, és gondolkodóba ejtheti a kódex vizs-gálóját, vajon ez tagolójel, sorvégi elválasztójel vagy mellékjel akar-e lenni.

A kiadásra kerülő Vitkovics-kódex eredetijének forgatása késztetett afordí tói-másolói munka apró momentumainak kifürkészésére, a személyesbenyomások továbbadására. A kódex provenienciája ismert, s ez majdanamúgyis olvasható lesz a kiadás előszavában, mégis néhány szót róla.

A kódex másolat, eredeti fordítása sokkal korábban készült, ezt archai-kus elemei bizonyítják. Szerzeteseknek, illetőleg apácajelölteknek szóló regu-lákat, intelmeket, imádságokat tartalmaz. Egy téves megszólítás nem törléseis mutatja ezt: 75: "Zeretc;>zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAfyam lean~m" (a lean~m piros tintás betoldás asorok között).

A kódex olyan nyelvjáráshoz tartozik, amelyre jellemző a középső nyelv-állású magánhangzók használata (4: neminem~, el~t~ stb.) és a labializálóhajlam (5: zuuet). Az íme 'ecce' szó következetes emi alakú használata (72,95) esetleg a Dráva-Száva kőzti szlavóniai nyelvjárásra utalhat (1. TESz.íme a. az első adat erre az alakváltozatra, ÚMTSz., MTSz.).

A kódex számtalan, említésre méltó nyelvi, paleográfiai, stilisztikai ér-dekessége és megoldásra, kidolgozásra váró kérdéskörei közül a legfeltűnőbbCBA

512

TALÁLKOZÁS A VITKOVICS-KÓDEX IRÓJÁ VAL

sajátsága, hogy alul mellékjeles ~ betűvel jelöli szándéka szerint követ keze-tesen nemcsak az ö hangot, ahogy ez ebben a korban szokásos, hanem azzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

o-t (6: Annac okaert ; 51: m~nga stb.) és a mai köznyelvi a, u hangoknak azártabb, illetőleg nyíltabb, középső nyelvállású, nyelvjárási as o megfelelőjétis: 3: meg t.olhatatlan 'megcsalhatatlan " 6: akorone 'akarunk', 15: tartosone.57: ol~g 'aludj' stb. Ez azt a gondolatot veti fel, hogy valószinűleg-nem ma-gyar anyanyelvü volt a kódex fordítója vagy másolója. Ezt a feltevést - abetűhív átírás aprólékos munkájának köszönhetően - további momentu-mok erősítik meg.

Csaknem 30 szónak az írása a feltehetően idegen ajkú scriptor kiejtéséttükrözi. Ha a másoló volt az idegen ajkú, úgy ezek az alakok mutathatják,hogy alanyisága, személyisége feledtette vele a leírt betűkhöz való hüséget.

Ezek az adatok zömmel a mássalhangzók zöngétlenedését tükrözik: 6:makenkat 'magunkat', 9: tízteltet (kétszer) 'tisztelted', zolgaltat 'szolgáltad',13,55: teneket 'teneked', 44: ehessedmec 'ehessed meg', 52: estic 'estig', 54:kossec 'község', 60: tehetet 'teheted', ayanl'a t 'ajánljad', 95: iken 'igen',107: te hozfjat 'tehozzád' stb.; de van példa az ellenkezőjére is: 13: ímaLagog

'imádságok', 7: Bízonsagong 'bizonyságunk', 92: igeget 'igéket' stb.A döntő érv, amely az idegen ajkú író feltevését támogatja, egy német

jövevényszó használata magyar megfelelőjével együtt: 64: "Se valakit toabameg ne strofol', vag meg ne fegelmei, hanem ha űiluan istennec ellene vet-kezic" . Anémet (be)stmfen '(meg)büntet, (meg)fenyít' igét használja (vö.:NySz., MTSz. Stróf és Strófol, UMTSz. Stróp), de szükségesnek találjamegmagyarázni, mint ahogy szokásos volt ebben a korban a latin szavakesetében is: MargL. 16: veloma auagy kezkenevye.

A kódexíró nyelvében a sokszor használt, tehát rögzült nyelvtani vagystilisztikai fordulatok, bizonyos sztereotípiák a fordításkor belekerülneka szövegbe, a többszöri másolások pedig továbbviszik ezeket. Az atyja

egyes szám 3. személyü birtokos személyjeles alak a gyakori használat mi-att rögzülhetett más esetekben is (bár ez nyelvjárásiasság is lehet): 8:"imagad att'adat" , 15: "Zeretc;>att'amfya", 25: "Tiztelendc;> att'am", 28:

"att'asagodnac eloto", 92, 98: "Menei zent att'am" stb. Érdekes viszont,hogy az anya egyes szám 3. személyű birtokos személyjeles alakját - egyadat kivételével- a kódex nem jelöli: 74-5: "en vram cristus iesusnac kese-rues ana", 77: "iesus latt'a ~ keserues anat", 97: "kezde [ti. Jézus] zentsegesfeiet, keserues ana fele bot.atúi", 98: "lata otet az ~ keserues ana maria",101: "az ~ keserues anan", 102: "az o ... anaual"j de: 89: "az ~ keserueszentseges anna".

A kódexíró nyelvi szokásai kőzűl a magánhangzók időtartamának jelö-lésében mutatkozik egyrészt következetlenség. Például indokolatlanul írja-másolja a bor szót hosszú magánhangzóval: 48:" boor, 49: boor; de: 48: bort,CBA

513

PAPP ZSUZSANNA

továbbá: 52:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAi{J{Jb 'jobb', 35: iora 'jóra', 36: t{J{Jb 'több'; de: 16: yooc, 81:sidooc stb. Ez a következetlenség is az idegenajkúságra mutatna?

Következetesen jelöli viszont a magánhangzó időtartamát az egyesszám 2. személyű felszólító módban az sz-es és v-s változatú igetövű igék-nél (lesz, tesz, vesz, ezenkívül az él): 9: l~g (összesen ~ esetben), 58: t~g

(összesen kétszer), 52: el'; 107: Veeg. Továbbá az előbbi igék közül néhány-ban, egy n-es változatú igetövű igénél (megy) és az ég ige egyes szám 2.és 3. személyű kijelentő módjában a magánhangzó időtartamát: 12: t;g, tez ,

46: m~g, 105: lez.

Egy szótagú névszókban (főnevek, melléknév, számnév, módoaitőszó,

összesen 13 adat van erre a jelenségre): 26: zep; 28: m~g, 87: nt;p, 108: nt;9;

de uo.: neg.

Ezenkívül valamiféle rendszeresség mutatkozik a magánhangzó időtar-tamának jelölését illetően az egyes szenvedő képzős igék elbeszélő múlt idejűegyes szám 3. személyének írásában, összesen 16 esetben: 62: adatec, meg

[oztatec; 89: fel emeltetee, 100: le esec stb. Továbbá néhány ige felszólítóés feltételes módú alakjában: 46: bizotiihiassec, 71: meg g{Jzhetetnt;c, 80:

seqellened stb. Erre a jelenségre 7 a.dat található a kódexben. Hat adatbanjelöli még a kódexiró a magánhangzó hosszúságát, de ebben nem követke-zetes: 47: emborseq, 78: keser{Jst;g, de uo.: keseroseqet stb.

Hiába szemet gyönyörködtető a gothica cursiva betűkkel írt sorok lát-ványa, mégis izgalmasabb egy törlésekkel, javítgatásokkal teli lap, amikorcsak hosszas, a betűk duktusát nagyítóval végzett vizsgálódással lehet meg-állapítani a másoló szándékát. A hibázásnak a korábban említett okokonkívűl megállapíthatók a tipikus helyei is a szövegben, a papíron. Különösena sorvégeken elkövetett hiba gyakori. llyenkor vagy elhagy egy szótagot ascriptor, vagy kétszer írja le tévedésből. Erre a jelenségre 9 adat található, amásoló egyetlen esetben sem vette észre a tévesztést. (A javított alak tőlem.- P. Zs.) VitkK. 28: fogalsimlxm [;J:fogadasimban], 36: megzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAI meg 9{Jn{Jd,

t{Jr{Jdeldel= lmessegel, 41: va= lmikoron [;J: valamikoron], 93: ellenselsege,

103: 9r{J=1 Amen [;J: {Jr{Jke]stb. Lapfordulón is akad téves szóismétlés: 81:sidooc <z> I 82:gfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA< sidooc> (itt a scriptortól származik a törlés).

A hasonmás kiadás - még a színes sem - tudja visszaadni az emfati-kus elemek látványát, de főként nem az érzelmi kisugárzását. Ezek a scriptorérzelmi túlfütöttségét, vallásos áhitatát vagy didaktikus szándékát tükrözik,amelyek kőzűl kiemelhetők a fontosnak tartott szavak színes, hevenyészettaláhúzásai, vagy például az érzelmi töltésű kín szóra kitett, legtöbbször szí-nes vessző-ékezet sem lehet véletlen (18: kínokat, kín, 94: kínban stb.).

Ide sorolhatók a passio-jelenetek érzékletes leírásai, ahol minden egyesszó kezdőbetűje színes (zöld vagy piros, ezeket félkövérrel jelölöm) 18-9:Arcz{Jl veresenec ... Ostorozasanac ... Ttiuís coronazasanac ... Arcz{JlCBA

514

TALÁLKOZÁS A VITKOVICS-KÓDEX tRÓJÁ VAL

hagapalasanac ...zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAKerezt fayanac ... Akazt~ fara fel fügezteset ...Ayakanac hiruadatossagat, Epeuelualo italát" , 71-2: ArcZ()1veretic, N'akonvttetic Vas zegekel altal veretetic, N'alakal meg pogdostetic ...Ecettel itatatic, Czuczauol altal veretetíc". A hét haláloszyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAbűn felso-rolásánál is színezi, sőt nagybetűvel írja a szavakat: 104: "Keuel'segb~l,fesvensegb~l, Buyasagb~l [itt elfelejtett színezni], lregsegb~l, Torkossaqbol,

H aragossagb~l, Restseqbol":

A kor másolója-fordítója, aki iniciálékkal díszítette, vagy a fent emlitettmódon színezte (illuminálta) írását, sokszor valóban illuminált állapotbanvégezte munkáját, mert mikőzben aszkétizmusra inti a novíciust vagy anovíciát (VitkK. 49: "a borba vizet os ('önts') ... Mert a bor, emberi ter-mezetet zokta buyasagra <.> geryezteni"), másutt egy másik kódexíró ígysóhajt fel: PozsK. 31: "yay hogh faradek Bor ythlan". S hogy valóban nemvetették meg a világi hívságokat a kódexek későbbi olvasói, forgatói sem,a VitkK.-nek egy marginális bejegyzése mutatja: "O! mihi si liceret tecumconsummere noctem Oscula centa tibi Elisabeta Darem".CBA

515