Takács Péter

A Kende nemzetség (Vázlat)

Az Almost és ivadékait hűségükről pogány - a vérségi társadalomszerveződési keretek között élő népek számára megszeghetetlen - esküvel biztosító, „ előkelő, hadban hatalmas, hűségben állhatatos... hét fejedelmi személy",1 a hét honfoglaló törzsfő közöt t ott volt „Ond, Ete apja, akitől a Kalán- és Kölese-nemzetség" s zá rmazot t , 2 s akiknek az ivadékai - a Szente -Mágócs nemzetség leszármazot ta ikén t 3 - a kéte lemű névadási szokás meghonosodásá t követően Köl­csey és Kende csa ládneveken vonultak be a magyar tör ténelembe. A reformkorig inkább csak Szatmár, Bihar, Ung, Abaúj , G ö m ö r és Máramaros vá rmegyékben ismert famíliák honfogla­lásig visszavezethető eredetéről a magyar himnusz írója - Szemere Pálhoz címzett önéletraj­zi levelében - így vallott: „A Kölcsey nemzetség már emberemlékezetétől fogva Szatmár me­gyében törzsökösnek tartatott. A nemzetség levéltárában vágynak levelek fel a 13-ik [!] száza­dig. A nemzetség s a megyeiek elejétől fogva úgy hitték, hogy eredetünket Ázsiából vesszük, s javainkat ex prima occupatione et divisione regni bírjuk."^ N é m i fantáziával és az írott forrá­sok tar talmát a hagyományokka l ötvöző, az ázsiai pusztákig visszakalandozó őskeresés Köl­csey Ferencnél versbe is kívánkozot t : „Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fám­nak, / Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé; /Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem / Honi szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség / ...Kölcsey nemzetség, Ete hü maradéka, kit egykor / Don hullámai körül, a Hét magyar egyike, hős Ond, / Lángölelés zálogja gyanánt neje karjairól vőn. / Vígan laktanak ők rohanó Tisza partjai mellett, / S hol vadon árnyak alatt barnán viszi habjait a Túr... " 5 M é g ebben, a részleteiben idézett Töredék­ben sem feledkezett meg a köl tő a Kölcsey és Kende nemze t ség közös temetkezési helyéről , a Cégényben alapított m o n o s t o r r ó l 6 - mely te lepülésnek a nevét a nemzetségeket egymástól megkülönbözte tő pred iká tumként viselte az egyik Kende-ág , amíg a második vi lágháborút követő proletárdiktatúra hatalmasai el nem tiltották őket ettől a szokástól .

Az Ond fia Ététől - Karácsonyi szerint Szentétől és Mágócs tó l - származtatott nemzetség 1344-ben még egynek vallotta magát . A nemzetségi hagyomány és egy királyi pr ivi légiumle­vél tanúsága szerint ekkor kap ták volna Nagy Lajos királytól Cégény he lysége t , 7 ahol monos­tort alapítottak, ami a nemze t ség közös temetkezés i helye lett, s a megannyi bir tokosztálykor megmaradt közös nemzetségi birtoknak. Cégény ugyan közbir tok maradt, de a gyors ü temben népesedő ősi nemzetség rövid időn belül két ágra - Kölcsey és Kende - szakadt. A fiágon

1 ANONYMUS, 1975. 82-83. 2 Uo. 84. Dr. Karácsonyi János ellene mond az Ond fia, Ete nemzetségi-leszármazási, ezzel együtt az első- vagy ős-

foglalású birtokjogi hagyománynak. О a király által vitézi tetteikért birtokkal megadományozott Szenté és Mágócs személyektől - a Szentemágócs nemzetség alapítóitól - eredezteti a Kölcsey és a két Kende nemzetséget. KARÁ­CSONYI, 1900. 971., 978-980. Lásd még: KÖLCSEY D., 1938.; CSORBA - NYAKAS, 1993. 8-11.

3 Uo. 971-980. 4 „Elsőfoglalás és királyi osztás szerint... " KÖLCSEY F., 1960. Levelek, 504-516. 5 KÖLCSEY F., 1960. Költemények, 156. 6 BOROVSZKY, SZATMÁR, 57., 300.; KÖLCSEY D., 1938. 7 NAGY, 1857-1865. 6. köt. „hibákkal tömötten" 184—191., illetve „meghamisítva és alaptalanul a Rendiekkel ösz-

szekötve " 543-546., végül a hibákat korrigálva: Pótlék-kötet 306-309., 6. köt. 187.

gyorsabb ü temben szaporodó Kende nemze t ség 1515-ben újra elágazott. A rokonság egyik kö ­re a kölesei , a másik pedig a cégényi p raed iká tummal különböztet te meg magá t j e l ezve , hogy u tódokban megszaporodván, két ágra szakadtak, és természetesen megosz to t ták egymás kö­zött az ősi birtokokat i s . 8

A Kölcsey és Kende nemzetség középkor i és későbbi története is sok homályos részletet rej­teget m é g . A nemzetségi hagyomány és a történeti források is bizonyítják azonban, hogy az 1300-as évek elején Dénes és fiai - János , Jakab, András , Mihály és I I . Mik lós - szomorú k i ­mene te lű kalandba bocsátkoztak, mert a király személyéig feljutó perbe keveredtek, és Károly Róber t elkoboztatta minden birtokukat, házukat , kúriájukat és egyéb javaikat. A ma még tör­ténet i leg k i nem bogozott bir tokkonfiskálás oka alighanem a Károly Róber t ha ta lmát el nem i smerő kiskirályok, ol igarchák va lamely ikéhez történő elszegődésben k e r e s e n d ő . 9

A bujdosásban, zászlós urak szolgálatában, hadakkal való kószálásban telt évek harcos lo­v a g o k k á edzhették Dénes fiait, mert Nagy Lajos 1344-ben - ősi birtokaik visszaszármaztatá­sa mellett - nemcsak megbocsátot t az öt fiúnak, hanem az időközben kincstárra szállt Cégényt is nekik adományozta . Nem sokáig élvezték azonban az ősi javakat és az új adománybir tokot , mert az öt fiú önkényes birtokfoglaló c ivakodásba keveredett, s eközben 1352-ben megölték Domahidy Miklós fiát, Miklóst , aminek szomorú köve tkezménye lett az ismételt kegyvesztés . Vérdí jként pedig át kellett adni a Domahidyaknak Ököri tót , Tyukodot és M a c s á t . 1 0

A később két, majd három ágra szakadt Kölcsey-Kende nemzetségre azonban a vérdíjba át­engedett Ököri tó, Tyúkod, Macsa és a királyi kegy elvesztésénél is keserűbb lélektani követ­kezményekke l jár t Domahidy Miklós elmaradt özvegyének a gyilkosokat megbé lyegző átka. Sötét gyászában és vigasztalhatatlan bána tában az özvegy azt kívánta a Kölcsey-Kende nem­zetségnek, hogy soha ne legyen nyugtuk, örökös békét lenség marja szét a rokoni összetarto­zás tudatát és harmóniáját k ö z ö t t ü k . 1 1

Egy-egy ilyen átok históriai je lenlété t történetírói eszközökkel , módszerekke l és források­kal bizonyítani a szakma komolyságát megcsúfoló kísérlet lenne. A csak a racionali tásra fo­gékony tudósi elme szé lhámosságnak és kóklerségnek bélyegezne minden i lyen irányú kísér­letet. Csak az írói vénával és intuícióval, a bergsoni beleérző képességgel rendelkezők kísé­relhetik meg a valóság és a transzcendencia ilyen lélektani szervesülését vallatni, az igenlés vagy tagadás t rágyává szublimálni. A Kölcsey-Kende nemzetség tagjai azonban hittek az á tokban, s időnként akadtak közöttük, akik beépítet ték annak súlyát a család történetébe, vagy megkérdője lez ték annak hatályát. A reformkorban e kettős viszony egyszerre vol t je len a nem­zetség tudatában. Kölcsey Ferencnek a nemzetségét sújtó átok köve tkezménye inek mér lege­lésébe belebicsaklott a logikája, s az ennek felfejtésére szánt verse torzóban, Töredékben ma­radt: „Mígnem az elkomorult sorsnak nyila dúlva lecsattant /S könnypatak áradozott a bánat­ölelte teremben, / S áldozatát vérben fogadá vala boltja sötétén, / Elsiratott hamvak közt, a cégényi monostor... " 1 2

N é h á n y évvel később a kamaszkort múla tó leányfejjel Kölcsey Antónia óhajtotta megér te­n i és feloldani ezt a lélektani szituációt. 1842. április 13-án Kölcsey Mihá ly és János újólag összekaptak egy darab határbeli földön. A három Kölcsey - Mihály, János és Gábor - lányai

8 SZIRMAY, 1809-1810. 1. köt. 79.; BOROVSZKY, SZATMÁR 9 Uo.

ш NAGY, 1857­1865. 3. köt. 342. és 6. köt. 187., 543., Pótkötet, 202., 306.; SZIRMAY, 1809­1810. 2. köt. 121­126., 254.

11 KÖLCSEY A. 1982. 12 KÖLCSEY F., 1960. Versek, 156. A töredék 1831. január 7­én született.

közül a Gáboré , Antónia félt, hogy e kiújuló veszekedésre a három család Kölcsey- lányainak a barátsága is rámegy. Keresvén a folyton ismétlődő c ivakodás okait, nagyanyja adta meg a magyarázato t , fel idézvén az 1352-ben fogant átkot. A tíz év híján fél évezrede elhangzott va­lós vagy vélt átok a konszol idál t kapcsolatrendszer kiépítését, a rokoni viszonyok elmélyülé­sét gátló módon m é g ott munkál t a gyengébb idegzetű Kölcsey- ivadékok le lkében az 1840-es években is. A nagymama magyarázata szerint: „még hajdanán, mikor egy-egy váréri vagy ke­vesebbért a hatalmas urak sok vért ontottak hadakozással. Egy Kölcsey is hadakozott egy Domahidyval, s megölte azt. Az özvegy Domahidiné fsidj pedig megátkozá őt, hogy ne lenne soha egész családjába egyik atyafi a másikkal békében. " Eddig a nagymama rettegett hagyo­mányt , egyben cselekvésképtelen bele törődést is idéző szavai. „£z kegyetlen átok volt... " -döbbent meg Kölcsey Antónia , és mindjárt szelídíteni akarta az erejét, mondván , hogy „Isten nem halfljgatja meg az ilyeneket, mert bár apám s János bácsi haragban élnek is bátyjokkal, mi gyermekei igen szeretjük egymást, s szülőink se ellenzik már, hogy járjunk egymáshoz. " 1 3

Ha az emberi elmét az irracionalitás nyűgöző erejétől, és a Kölcsey-Kende nemzetségen be­lül a rokoni kapcsolatok elmélyítését béní tó átkot ilyen könnyű hittel feloldhatták volna az egymás t váltó generációk, b izonyára má r évszázadokkal korábban megtet ték volna. Vélhető­en nem Kölcsey Antónia volt az első, aki ezt megkísérel te . Részben azonban a hagyományok­ból is táplálkozó szokás , mental i tás , társadalmi elvárás, rendi körülmény, generációról gene­rációra öröklődő szokásrend, határhasználat i mód, közbir tokossági rend és a pszichikai álló­képesség , a tolerancia határainak ingadozása hozta magával az újabb és újabb konfliktusokat, amelyek tompulását csak a gyermeki lélek naiv ártat lanságával lehetett remélni , de ha ezek a szi tuációk a nyers férfi lelkeket érintették meg, feszültségük vármegyére szólóan robbant. Ilyenkor feltornyosultak a régibb valós vagy vélt sérelmek. Működésbe lépett az átok-refle­xió , s ennek irracionalizmusa csak táplálta a gyűlöletet, indulatot, amíg azok tett legességig nem fajultak. Ezek aztán - túl a rokonságon - megosztot ták a falu lakóit, olykor a megye egy-egy térségének a nemeseit, állásfoglalásra késztették a református papokat, a katolikus plébá­nosokat, munkát adtak a vádhatóságoknak, a védőügyvédeknek , a tel jhatalmú megbízot tak­nak, a nemesi hadnagyoknak, b í róságoknak, szolgabíráknak, a l ispánoknak. Súlyos teher lehe­tett egy nemzetségen a rendi korszakban a családok tagjainak lelkét és tudatát évszázadokon át nyomorga tó átok. A köl tő és politikus Kölcsey Ferenc személyesen is megél te ezt Kölcsey Mihá ly háborgása kapcsán. Az életével fizetett ennek következményeiér t . A Kölcsey-Kende nemzetség látványosan hurcolta magáva l a Domahidy Mik lósné 1352-ben megfogant átkát m é g a reformkorban is.

Ez a kitérő csak apró kuriozi tás , romantikus pötty a kétágú Kende és az egyágú Kölcsey nemzetség történetén. Irracionális szférája a racionálisan feldolgozhatatlan emberi, rokoni cselekvéseknek, melyek bőven fel-felbuzogtak a magyar köznemes i tá rsadalomban. A cégényi és kölesei Kende nemze tség ugyanis a rokoni civakodások, testvéri perpatvarok ellenére és azok közepet te is élte a maga köznapi és históriai életét. Szántott , vetett, erdőt irtott, eladta fö­löslegeit , zsákmányol ta a természet javait, t e rmelő és termeltető munká t végzett , és usuálta a földesúri regálékat. Ebben nem különböztek a Szatmár vármegye i hasonló tehetősségű közne­mesektől . Nem különböztek sem házasodási , sem öltözködési , sem táplálkozási szokásaikban, sem mulatozásaikban, vendégeskedése ikben sem. Ha a király úgy kívánta, és a diéta is meg­szavazta, hadra keltek, vagy fizették a törvény szabta hozzájárulást a nemesi felkelés költsé­geihez. Megyére szóló névnapokat , keresztelőket , lakodalmakat rendeztek, k iválóan énekel­tek, s egy-egy falut betöl tő hangerővel , kedé lyes v idámsággal adták tudtára környezetüknek,

13 KÖLCSEY A., 1982. 114.

ha a nemzetség mulatot t . 1 4 A rendiség törvényeit és szokásait keheméive l és kötelmeivel el­fogadták, évszázadokon keresztül alkalmazkodtak hozzá, s ez köznemes i kaszt tá formálta őket. Olyan köznemesi életformát élő emberekké , családokká, amelyekből pontosan tizenket­tő egy tucat.

Jel lemző az átlagos középnemes i ál lapotukra, hogy az individualizmus reformkori térhódí­tása előtt a Kende nemzetség tagjai szinte valamennyien annyi jobbággya l , feudális szolgáló­néppel rendelkeztek, amennyi egy-egy család viszonylag j ó m ó d ú megélhe téséhez elegendő volt ugyan, de je lentősebb udvartartásról , zászlósúri , főnemesi al lűrök gyakorlásáról , avagy éppen a kasztjukba történő felkapaszkodásról az 1830-as évekig ábrándozni sem ábrándozhat­tak. Csak ekkor kísértette meg a hatalom és az alkalom Kende Zsigmondot, hogy kinőve a re­gulázatlan közbir tokosság kereteit, individuális önzéssel, te lekmanipulációkkal , hamis határ­r e g u l á c i ó k k a l 1 5 a bárói c ím viseléséhez e legendő birtokot, a Habsburg-ház - nemzeti érdeke­ket is sértő - kiszolgálásával pedig bárói rangot szerezzen magának és u t ó d a i n a k . 1 6

A 16. században, 1543 és 1553 között Szatmár vá rmegyében hat jobbágyta r tó Kende famí­liát írtak össze a conscriptorok. Közülük a legmódosabb Kende Mátyás volt 26 portával, 100-104 egész telkesnek véle lmezhető jobbágyháztar tássa l . Őt Kende Mihály követ te a sor­ban 14 portával , hozzávetőlegesen 56 olyan szolgáló háznéppel , akik egész ekét tarthattak, te­hát a szatmári talajviszonyokat is figyelembe véve, 6-8 ökörrel rendelkeztek. Kende András­nak azonban már csak 3, Györgynek csak 2, Ferencnek és Gáspárnak pedig már csak egy-egy portája volt, tehát ez utóbbi két Kendét má r csak 4-4 egész telkes jobbágyház tar tás szolgál­t a . 1 7

A későbbiekben sem gazdagodtak módfelet t a Kende nemze t ség famíliái. 1647-ben fél és öt porta között - kettő és 20 jobbágyháznép - négy Kende birtokolt földeket és szolgálónépeket származásuk helyén, Sza tmár megyében: Á d á m , András , Gábor és Péter ö z v e g y e . 1 8

A kölesei és cégényi Kendék ősi birtokai - lett légyenek azok ősi foglalások vagy királyi adományok - Szatmár vá rmegyében voltak. 1344-ben Cégény, Kölese, Is tvándi , Kórod, Cseke, Csecse, Milota, K ö m ö r ő , Szekeres, Ököri tó, Mácsa és Ete-Tyukodja határában birto­koltak allodiális földeket és jobbágy-háznépeket . Nincs most terünk végigkövetni a zálogokat , örökségeket , adomány- és szerzett birtokokat, bir tokosztályokat , te lek-kal lódásokat . Elegen­dőnek véljük a már te lekkönyvezet t 19. századi Kende-birtokok e lhelyezkedésének a felsoro­lását annak bizonyítására, hogy domináns szerepet vagyonukkal és je lenlé tükkel mindvégig Szatmár vármegyében töltöttek be. A jobbágyfelszabadí tás t köve tő határregulációk és a víz­szabályozási munkákat köve tő árvízmentesí tés után a Kende nemzetség két ága az alábbi te­lepüléseken tudhatott a magáénak emlí tésre méltó birtokokat: Csenger, [SzatmárJCseke, Cégény, Fülesd, Fülpös , [Túrj ls tvándi, Kispalád, Kisszekeres, Kőszegremete , Milota , Nagy­szekeres, Ököri tó , Pa tóháza , Penészlek, Penyige, Sárközújlak, Sonkád, Tiszakóród, Tyúkod, Bakonszeg és Z s á k a . 1 9

Nevükön , szubjektív f izikai és pszichikai sajátosságaikon kívül a rendiség korában nem va­gyonuk, csak a közéleti affinitásuk szerint különböztek egymástó l és a vá rmegye többi neme­seitől a Kendék. E téren azonban a Kende nemzetség tagjai igencsak ki tűntek Szatmár

1 4 Uo. 1 5 FORRAI, 1998. 1 6 TAKÁCS, 1983. 18-32. 1 7 MAKSAY, 1988. 1 8 BOROVSZKY, SZATMÁR 19 Uo.

vármegye köznemesi családjai közül . Nemcsak azzal, hogy szolgabírót, alispánt, főadószedőt, táblabírót, egyéb rendi t isztségre alkalmas személyt , családot adtak Abaú j , Gömör , Ung és Máramaros vármegyéknek i s , 2 0 hanem mindenekelőt t azzal, hogy folytonosan és cselekvően jelen voltak Szatmár vá rmegye rendiség kor i közigazgatásában és igazságszolgál ta tásában. Erényeiket és mulasztásaikat , je lenlé tüket szimbolizálja a címerük.

A Kende nemzetség c ímere egy ö n m a g a farkába harapó , lábaival a pa jzsmezőbe be lógó, szárnyas zöld sárkánnyal kerített égsz ínkék színű, kör alakú pajzs. Ezen egy könyöklő , pán­célozott bal kar há rom szál kinyílt l i l iomot tart. Ebből ket tőnek a szárán két-két levélke ele-venkedik. Fölötte jobbró l a pajzsban aranyszínű, stilizált arcú holdsarló, balról arany Dávid-csi l lag ragyog. A pajzs fölött, a fogaival farkába harapó sárkány fején ötágú korona, pántja s minden ága drágakövekkel é k e s . 2 1 Az még kider í tendő fel­adat, hogy maguk kreálták, választot ták-e c ímerü­ket, avagy már a Zsigmond király megkövete l te módon , királyi heroldok festették pr iv i légiumle­vélre.

Ez a Kende-c ímer je lképezte 1945-ig mindazo­kat az erényeket, hőstet teket , szomorú családi tra­gédiákat és félresiklásokat, amelyek körberajzot-ták a Kende nemzetség famíliáit. Családfa társult ehhez, melynek 1251-től vas tagodó törzsét és az 1860-as évekig eresztett ágait, hajtásait leggazda-gabban Nagy Iván rajzolta m e g . 2 2

Erre a szerteágazó családfára és az ágaira, haj­tásaira rárakódott történések, sajátosságok és j e l ­legzetességek között ott van a középkorra általá­ban j e l l emző birtokfoglalások, ha ta lmaskodások , önkényeskedések szűnni nem akaró áradata, amelynek kitüntetetten cselekvő részesei a Kende nemzetség tagjai is. Személyes durvaságuk és agresszivitásuk nemcsak Domahidy Mik lós 1352-es meggyi lkolásában nyi lvánult meg. 1547-ben Kende Tamás Duka Ágnest , Kálnássy Simon özvegyét becstelenítet te meg, amit Kálnássy Ferenc fegyveresen torolt meg, így állítva vissza Duka Ágnes t b e c s ü l e t é t . 2 3 Hét­nyolc évtized múltán azonban már Kende Erzsébet vallott Kálnássy Andrásra , aki Kálnássy Pálné Bors Borbálát „ rugdosta, " annyira, hogy Kende Erzsébet „ a kékeket is látta " Borbála asszony t e s t é n . 2 4

Ne folytassuk most az erőszakos kilengéseket , mert ezeknél sokkal több és figyelemre sok­kal é rdemesebb hősi tett emlékét juttatja eszünkbe a Kende-címer. Mindjárt 1444-ből, amikor Kende Sándor és Mátyás Szatmár vármegye küldötteiként vettek részt a budai országgyűlésen, ahonnan Kende Mátyás a királyi hadsereggel Várna alá lovagolt, s ott esett el a törökök elle­n i harcban. 2 5

20 NAGY, 1857-1865.; KEMPELEN, CD-ROM 2 1 NAGY, 1857-1865. 6. köt. 187. 2 2 Uo. 184-191. illetve „meghamisítva és alaptalanul a Kendiekkel összekötve" 543-546., végül a hibákat korrigál­

va: Pótlék-kötet 306-309. Lásd még: KÖLCSEY D., 1938. 2 3 Turul, 1905. 14. sz. 2 4 Uo. 2 5 A Kende családot lásd a Pallas Nagy Lexikonban.

A Kende család címere

Vitézi érdemeivel a cégényi Kende-ágból különösen kitűnt Kende Tamás , aki 1605-ben a t i ­zenöt éves háború jeles lovassági vezére volt, Bocskai o l d a l á n . 2 6 A z övénél is r agyogóbb hős­tettek fűződtek Kende Gábor nevéhez , aki 1660-ban Barcsay Ákos fejedelem ellen fordul t , 2 7

s a bujdosók hadseregének egyik organizálója, jeles vezére volt . Megjelent a kassai (1664), az eperjesi és zólyomi (1670) gyűléseken. 1670-ben Regécet ostromolta. A Wesselényi nádor ne­véhez kapcsolódó összeesküvésnek éppúgy jeles személye, mint a Thököly mellett zászlót bontókénak. Petróczy Is tvánnal , Szepessy Pállal és Szuhay Mátyássa l együtt híresedett el. 1672-ben Wolfgang Cobb generál is a Györké melletti csatában csapatát megsemmisí te t te , őt magá t és két testvérét fogságra vetette. Min t pár tütőknek - két testvérével együtt (Márton és Mihá ly) - minden vagyonukat konfiskáltattá, őket pedig halálra ítélte. Csak Kollonich Lipót közbenjárására nyertek kegyelmet I . Lipót császártól és királytól , aki megparancsolta gróf Strassoldo tábornoknak, hogy a „ három Kende életét meghagyja, jószágaikat is visszaadja, s őket vallásukban ne háborgassa. Szatmár város hóstátjában lakni őket engedje, és a pártütők minden támadása ellen személyüket és családjukat megvédelmezze. " 2 8

Feltűnt ez a bujdosóknak, akik Gábort Thököly legbuzgóbb párthívei között tartották szá­mon, s tudták róla, hogy 1672 márc iusában m é g Nyíregyházán tanyázott lovasaival, Szabolcs megyétől kérvén élelmet katonái számára. Ekkor ostromolta meg a császárhoz hű Kalló várát i s . 2 9

Úgy tűnik azonban a Kende-c ímer megtűr te a kettős hűséget , másko r pedig megkövete l te a kettős áldozatot. Szirmay Anta l úgy tudta, s ez az ő életében m é g élő szájhagyomány volt, hogy a 17-18. század fordulóján két Kende Zsigmond élt Sza tmár megyében . A z egyiket 1692-ben választatták meg al ispánnak. Ez a Kende Zsigmond a bujdosók és Esze Tamásék k i ­bontakozó mozga lmáva l szembefordult, erősen Habsburg-párt i volt , ezért a kurucok 1703-ban kardélre h á n y t á k . 3 0 Kende Gábor harmadik testvérének, Kende Mihálynak a Zsigmond nevű fia viszont nagy kuruc volt . 1705-ben ő képvisel te Szatmár vá rmegyé t a szécsényi országgyű­lésen, 1703-ban, 1706-ban és 1709-ben őt választották a vá rmegye a l i spán jának . 3 1

Alispánt, szolgabírót - mint égen a csillag - annyit adott a Kende nemzetség Szatmár vár­megyének , olykor-olykor egyet-egyet Ungnak, Gömörnek és Máramarosnak is. A Borovszky Samu szerkesztette Sza tmár vá rmegye története c ímű monográf ia a teljesség igénye nélkül az alábbi Kendéke t említi szatmári első vagy második al ispánként a rendiség korában: Tamás (1608-1609), Már ton és Tamás (1610), Tamás (1612-1615), András (1658-1660), András (1661-1663), Gábriel (1666-1667), András (1670-1671), Ádám (1673-1679), Ferenc (1679), Ádám és Ferenc (1680-1683), Ferenc (1684-1686), Zsigmond és Mihá ly (1692), másik Zsig­mond (1703-1709), Lász ló (1727), Pál (1785-1787), Zsigmond 1832-1839).

A rendiség korában nem volt ritka a Kende famíliák tör ténetében, hogy apa és fia egymás­sal ellentétes polit ikai táborhoz csatlakozott. Az 1832-1839 között alispáni c ímet elnyerő Kende Zsigmond Kölcsey Ferenc rokonaként , gróf Károlyi György és Wesselényi Miklós l i ­berális harcostársaként kezdte polit ikai pályáját, de hamarosan átpártolt a konzervat ívokhoz , hogy közéleti pályáját Ferenc József gyűlöl t megyefőnökeként fejezze be a neoabszolitizmus idején. Nem kis része vol t abban, hogy Kölcsey poli t ikai pályája derékba tört, Wesselényit pedig fő- és j ó s z á g v e s z t é s i perrel súj tot ta a hatalom. Fia i közü l G u s z t á v k é s ő b b

26 SZIRMAY, 1809-1810. 27 Uo. 1. köt. 166. 2 8 Uo. 2. köt. 257.; BOROVSZKY, SZATMÁR 29 Uo. 30 SZALAY, 1861-1866. 6. köt. 90. 31 SZIRMAY, 1809-1810. 1. köt. 76.

honvédszázadosként , majd az a lkotmányos korszak alispánjaként, Kamit pedig Kölcsey Fe­renc emlékének ápolójaként és függetlenségi képviselőként szolgált az o r s z á g n a k . 3 2

A Kendék nem szűntek meg ringbe szállni az alispáni c ímér t a polgári korszakban sem, bár ekkoriban már élénkebb figyelemmel kísérték a gazdasági életet: a vízszabályozást , a határ­rendezést , a min tagazdaságok létrehozását , a kastély és udvarház építését. N é h á n y a n a tudo­mányos és művészet i életben forogtak közülük. Bár Kende Zsigmond és Uray Bálint 1849 után az elvártnál is lojálisabbak voltak Ferenc Józsefhez, s mindenben kiszolgál ták akaratát, Kende Zsigmondnak mégis féltenie kellett a megtorlástól honvéd százados fiát, bujtatnia kel­lett a rokonát , Lauka Gusztávot .

A nagy tekintélyű és nagy ha ta lmú Kende Zsigmond cégényi kúriájában, a Túr is tvándiban lévő kas té lyában minden magyar nemzeti jelleget üldöző parancs megfészkel te magát , és a volt alispán, most megyefőnök készséggel segédkezet t a negyvennyolcas szereplők elfogásá­ban, bör tönbe zárásában, bir tokaik konflskálásában, de a nemzeti szellemet m é g a Kende fa­míl ián belül sem tudta kiir tani . Kende Lajos és Szuhányi Laura 1858-tól évenként szervezték Csekén a Kölcsey-ünnepségeke t . Kende Lajos, Béla, Tibor, Péter, Gusztáv, Kanut rendszeres pártolói , szervezői , lebonyolí tói és adakozói voltak a nemzeti célú adományok gyűjtésének. Kende Kanut a Pesti Naplóba írt cikkei, tudósí tásai mellett 1857-ben Müller és Valent Nagy Naptárában h ívta fel az országlakosok figyelmét Kölcsey Ferenc halálának közelgő 20. év­fordulójára. 1859-ben a Sza tmár megyei K e n d é k országos figyelmet kiváltó Kaz inczy-ünnep-séget rendeztek Cégénydányádon .

A kiegyezést követően Kende Kanutot szabadelvű programmal az aranyosmedgyesi körzet­ben választották képviselővé, Kende Tibort pedig a fehérgyarmati körzetben függetlenségi programmal.

A hadi, poli t ikai és közigazgatás i , igazságszolgáltatási szerepkörök vállalása mellett a nem­zetség számos tagja próbált meg hírnevet szerezni a t u d o mán y és a szépirodalom területén. 1764-ben kölesei Kende József Nagyszombaton verseskötetet adott k i Köszöntő versek c ím­mel. 1783-ban Kende Mihá ly Kassán jelentette meg írásait Testamen c ímmel . Kende Péter a Jogtudományi Közlönybe írt t anu lmányoka t 1882-ben, majd az Ungvári Közlönyt szerkesztet­te 1868-1869 között . Ifjabbik Kende Zsigmond egy évig a Magyar Föld, há rom évig pedig a Magyar Újság szerkesztője vol t az 1890-es években. Kende Ká lmán pedig A feltámadott menyasszony c ímű elbeszélésgyűj teményével írta be nevét az i rodalomtörténetbe.

A szépi rodalom terén azonban a Kende famíliák tagjai közül Kende Juliska vitte el a pál­mát . A 19-20. század fordulóján sorra jelentek meg művei . Elbeszéléskötetei : A bevándorlók (1898), A betörők (1902), Vadászat (1903). Regénye i az Ugody Lilla 1-2. köt. (1900), A föl­felé züllők (1904). Próbálkozot t színpadi művekke l is: A nagyon gazdag leány c ímű mono lóg­j a 1909-ben vált ismertté. Sz ínművei : Tépett láncok és a Káprázat.

A 19. század második felében a jobbágyfelszabadítást , a vízrendezési munkála toka t és a vasútépítést követően , illetve azzal párhuzamosan - a Sza tmár megyei agrárgazdaságban ál­lattelepeikkel és gyümölcsöse ikkel hívták fel magukra a figyelmet Kende Béla, Lajos, Kanut és Gusztáv. Almása ik , diósaik, szilvásaik, tehenészeteik, sertéstelepeik, juhászata ik a leggon-dozottabbak közé tartoztak a megyében . Vetekedtek a gróf Károlyi-féle mintagazdaságokkal .

Élen já r tak a K e n d é k Sza tmár megye falusi és kisvárosi épí tészetének a megúj í tásában is. Sonkádon és Kispalándon a Kende- tanyák adtak keretet a korszerű , haszonelvű mintagazda­ságnak, istállóikkal, raktáraikkal , szerszámos- és gépszíneikkel , a szolgálónépek - cselédek, béresek - számára épült lakóházakkal .

3 2 TAKÁCS, 1983. 18-32.

A z alispán, megyefőnök Kende Zsigmondnak a cégényi , családjának a túris tvándi kúriája vol t nevezetes Szatmár megyében . Kende Béla és Lajos Csekén , Mat i ld C é g é n y b e n építtettek úri lakot, kúriát, történelmi értékű kastélyt .

Konzerva t ívok és liberálisok, szabadelvűek és függetlenségiek, írók, köl tők, papok, kato­nák, gazdálkodók és h iva ta lnokoskodók, a nemzeti törekvéseket becsmérlők, Bécse t gátlásta­lanul kiszolgálók és a nemzeti célokért küzdők egyformán találhatók a Sza tmár megye törté­netét befolyásoló Kendék között. Bár voltak közöttük - szinte az élet minden területén - akik o r szágos hírnévre törtek, de igazi te repük a vármegye volt. Szatmár vá rmegye . Ha nem is a honfoglalástól , mint ahogyan a 19. század romantikus nemzeta lkotó fo lyamatában elhitették magukkal és környezetükkel , de a 13. századtól folytonosan alkotó m ó d o n voltak jelen Szat­m á r vármegyében. A vármegyei elithez tartoztak. Azokhoz a családokhoz, famíl iákhoz, nem­zetségekhez , akik e sok nemes lakta vá rmegyében mértéket , példát adtak a gazdasághoz, a közéle thez , a szülőföldhöz és a nemzethez való mindenkori viszonyulásról . A 19. század vé ­géig vázlatosan felvillantott tör ténetüket akarva sem zárhatnánk j e l l emzőbben , mint Kende Péter és Kossuth Lajos levélváltásával .

1883-ban Kende Péter Ung vá rmegye alispánja a megye közgyűlésének üdvözleté t to lmá­csolta Kossuth Lajosnak 80. születésnapja alkalmából . Kossuthot meghatotta az üdvözlet , s hálából viszonzásul az ilyenkor szokványos köszönet helyett t anu lmánymére tü írásban fejtet­te k i vé leményét a törvényhatósági önkormányza t fontosságáról . Tette ezt válaszát egy olyan a l ispánnak c ímezve, akinek az ősei a nemesi vármegyék megalakulásától Trianonig ezen köz­igazgatási autonómia keretei között valósí tot ták meg a lé tezésüknek a vege tác ión túli értelmét.

Felhasznált irodalom

ANONYMUS, 1975. BOROVSZKY,

SZATMÁR CSORBA - NYAKAS,

1993. FORRAI, 1998.

KARÁCSONYI, 1900.

KEMPELEN, CD-ROM KÖLCSEY A., 1982. KÖLCSEY D., 1938. KÖLCSEY E, 1960. MAKSAY, 1988.

NAGY, 1857-1865.

SZALAY, 1861-1866. SZIRMAY, 1809-1810.

TAKÁCS, 1983.

Anonymus: Gesta Hungarorum. Bp., 1975. Magyarország vármegyéi és városai. Szatmár vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp., é. n. [1908.] Csorba Sándor - Nyakas Miklós: A Kölcsey-család genealógiája és -címere. Fehérgyarmat, 1993. Negyvennyolcas idők, 1. Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakos­nak... Visszaemlékezések, 1830-1861. Szerk. Forrai Ibolya. Bp., 1998. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek а XIV. század közepéig. 1­3. köt. Bp., 1900. Kempelen Béla: Magyar nemes családok, Bp., 1911­1932. CD­ROM Kölcsey Antónia naplója. Bp., 1982. Kölcsey Dezső: A kölesei Kölcsey nemzetség. Bp., 1938. Kölcsey Ferenc Összes Müvei, 1-3. köt. Bp., 1960. Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. Szat­már megye. Bp., 1988. Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal, 1-12. köt. Pest, 1857-1865. Szalay László: Magyarország története. 1-6. köt. Pest, 1861-1866. Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történetei, és polgári esmérete, 1-2. köt. Buda, 1809-1810. Takács Péter: Kende Zsigmond. In: Taxner-Tóth Ernő: Kölcsey Ferenc leve­lezése Kende Zsigmonddal. Bp., 1983.