Pünkösti Zsolt2013.04.25

Petőfi Sándor: Szeptember végén és Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

– összehasonlító elemzés –

Első olvasatra arra figyelhetünk fel, hogy a két vers témája, a mulandóság, közös elem. Emellett még a szerelem, a kedves motívumának jelenléte is tekinthető hasonló vonásnak, de ebben az esetben a két költeményben a szerelem két különböző formájában jelenik meg: Petőfi alkotásában, hűség kérdésével merül föl, míg Berzsenyi művében, a igaz szerelemre és annak erejére találhatunk utalást.

Továbbá a természeti képek beemelése is közös jellemző, viszont ezeket a lírai én másként vezeti föl a két műalkotásban. A Szeptember végén-ben, a vers beszélője egy, még értéktelített, pozitív, képpel indít, szemben A közelítő tél lírai énjével, amely már a versindításban egy értékhanyatlásos képet tár elénk. Szintén Berzsenyi versének első versszakában jelenik meg egy újabb elütés a két költemény között, ami nem más mint a mitológiai motívumok. Berzsenyi a Zephyr, mint a lágy szellő szimbóluma, beemelésével tulajdonképpen mitológiai utalást tesz, amely mozzanat Petőfi művéből hiányzik.

A lírai alkotásokat nyelvtani szempontból elemezve, egy újabb különbségre figyelhetünk föl: míg Petőfi versének beszélője látszólag egy megszólítotthoz, kedveséhez beszél, Berzsenyi művének lírai énje saját, belső monológot folytat, amelyben rezignáltan veszi tudomásul az értékek múlását. A Szeptember végén beszélője, ugyanakkor, nem csupán megszólítja kedvesét, hanem annál egy szinttel továbblép és kérdőre vonja azt, ezzel megkérdőjelezvén az imádott nő hűségét. A hűség megkérdőjelezésének, viszont fontos szerepe van a végső, igaz szerelmi vallomás fölfokozásában.

Végül, verskompozíció szintjén is találunk különbséget és hasonlóságot a művek között. Mindkét mű természeti képpel indul. A különbség pedig az egy motívumok fölbukkanásának helye és száma: Berzsenyinél a szerelem csupán egyszer bukkan föl, a mű végén, míg Petőfinél már a második strófa második sorában találunk utalást a kedvesre.

Következtetésképp, zárásként elmondhatjuk, hogy bár a téma mindkét költeményben közös, azért hasonlóságokat is találunk a témák föltárásában, körülírásában. Egy nagyon fontos, kiemelendő különbség pedig a két műalkotásban található lírai én viszonyulása a szerelemhez. Míg a Szeptember végén beszélője úgy tekint a szerelemre, mint örök, időtlen értékre (annak ellenére, hogy a hűtlenség is fölbukkan), addig A közelítő télben a vers beszélője úgy tárja elénk ezt az érzést, amely a

Pünkösti Zsolt2013.04.25

végső pusztulást nem képes megakadályozni, és valószínűleg épp ezért a többi értékkel együtt ez is elvész.