Szerkesztõk: Hochbauer Gyula,Kovács Lehel István

Független mûvelõdési éshelytörténeti havilap

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

IX. évfolyam 9. (509.) szám 2003. szeptember 26. – péntek

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M û v e l õ d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 3 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

S z e n t M i h á l y t ó l s z e n t m i h á l y i g

A régi csernátfalusi kehely – BicsérdyJános rajza. Orbán Balázs: A Székely-föld leírása

„Itt van az õsz, itt van újra…” Petõfivelszólva nyugtázom az elnyûhetetlen idõrostánkihulló napok hamvain a kikerülhetetlen va-lóságot. A múló idõ jellegzetes színeket bonta fákon, kertekben, mezõkön s az enyészetszínei közül csak imitt-amott virít ki egy-egymegkésett virág életigenlõ tündöklése. U-gyanígy, a monoton hétköznapok fonatábais bekerül egy-egy színesebb pillanat.

Mint az idei Szent Mihály-napi ünnepség is.Amikor a lassan hagyománnyá öregedõ

õszi ünnepséget elsõ ízben ültük meg, talánnem is gondoltunk igazán bele annak valódimondanivalójába. Alkalom kellett a találko-zásra, egy kis felszabadult beszélgetésre, jó-kedvre, hálaadásra, hát ezt választottuk. Ésnem is rosszul, mert Szent Mihály napja sú-lyosabb tartalmat is adhat ünneplésünknek,hisz mai üzenete mély és elpusztíthatatlangyökerekbõl táplálkozik.

A Biblia híradásából tudjuk, hogy Mihályarkangyal a mennyei seregek fõvezére, aki-nek vezetése alatt a jó harcra kelt a rosszellen, és gyõzedelmeskedett fölötte. A gyõ-zelem következtében pedig „levettetett a ha-talmas sárkány, az õsi kígyó, akit ördögnekés sátánnak hívnak” (Jel.12,9.), és Isten bi-rodalmában helyreállt a rend s a béke. Erend és béke reményében választották õseinkvédõjüknek Szent Mihályt, hogy õ is segítseõket abban a sokszor kegyetlen küzdelem-ben, amely e környék lakóinak osztályrészüljutott az elmúlt századok során. Kellett ez amennyei támogatás, hiszen az ezerarcú go-nosz hol besenyõ, hol tatár, török, orosz ké-pében fenyegetett, számtalanszor akadályoz-va a gyümölcsreményû alkotást, munkát.

Ezért nem csoda, ha e környék népei azelsõ itt létesült templomot Mihály arkangyal-nak ajánlották, s annyira komolyan vettékezt a „szerzõdést”, hogy a templomot befo-gadó falut is róla nevezték el. Így szerepelHunyadi Jánosnak egy 1440-ben kelt ren-deletében, majd Mátyás 1460-ban kelt oki-ratában is Zenth-Mihalfalva néven Négyfaluharmadik tagja, Csernátfalu. Ezt az erõs kö-tõdést bizonyítja az is, hogy a Csernátfalunév csak János Zsigmond erdélyi fejedelem

1561-es okmányával kezõdõen szorította kia régit.

A Szent Mihály eklézsia viszont létezik mais. A harcoló egyház szimbólumát, az „ecclesiamilitans” zászlaját ma a türkösi római kato-likus egyházközség viszi tovább ugyan, de agyökerek Csernátfaluba nyúlnak vissza.

És Csernátfalu ma is büszke e gyökerekre.Az egyházközség elsõ írásos említése 1427-

bõl való, és minden valószínûség szerint ere-dete a Szent István által kiadott, „minden tízfalunak egy templom” rendeletre vezethetõvissza. Jó ideig ez az egyházközség látta elHétfalu egész lakosságának lelki igényeit, e-rõsítette a barcasági csángókban a jó gyõ-zelmébe vetett hitet. 1445 körül Pürkerecenépült templom, ami Háromfalu elsõ temp-loma lett, megnyitva az utat az ott élõk lelkiönállósodása elõtt. 1550-ben Hosszúfalu,1808-ban Bácsfalu, 1886-ban pedig Türkösönállósult, a szentmihályi lelkület azonbantovább élt. Tovább éltették az emberek. Azok,akik megalkuvás nélkül szálltak szembe min-den ellenséggel, azok, akiknek vitézségét ma-ga a nagy Hunyadi János is méltányolta,amikor 1442 táján díszes ezüstkelyhet ado-mányozott az egyházközségnek, elismerésüla csángóknak a török elleni harcban tanúsí-tott vitézségéért.

Akárcsak a többi barcasági faluba, az1542-es év Csernátfaluba is elhozta a refor-máció újító hatását, de az itt élõk csak fele-kezeti hovátartozásukat változtatták meg.A röghöz való ragaszkodás, a kitartó, konokelkötelezettség a jó szolgálatára maradt a régi.

És a régi maradt az a hit is – evangélikus-nál, katolikusnál, reformátusnál egyaránt –,hogy az igazságot óvni akaró szándékot azégiek is támogatják. Így vált lehetõvé, hogya letûnõ nemzedékek után következõ ú-jabbak az omló falak helyett újakat építse-nek. Csernátfaluban is. Az 1906-ban újjal he-lyettesített régi csernátfalusi oltár lépcsõibevésett két évszám – 1542 és 1744 – is arraenged következtetni, hogy nem lehetett ak-kora veszedelem, olyan mély szegénység, a-melyben az emberek ne gondoltak volna atemplomra, arra a helyre, ahol mindig ké-szen volt az isteni segítség.

Csernátfalu jelenlegi temploma 1779-benépült, hozzá a torony pedig 1895-ben. Ami-kor 1993-ban, a torony tetõzetének javítá-sakor a torony gombjából elõkerült a KissÁrpád által szerkesztett emlékirat, újra meg-gyõzõdtem afelõl, hogy a Szent Mihály-i ö-rökség letéményesei nem a falak, téglák, kö-vek, hanem az emberek. Azok az emberek,akik akkor, a millennium küszöbén, boldogreménységgel tekintettek elõre, akik nem csu-pán szavakban, hanem a mindennapok fer-getegében is bizonyságot tettek errõl.

És itt szólni kell azokról is, akik e lelkületetéltették. Szeli Györgyrõl, a krónikás-pap SzeliJózsef nagyapjáról, a templomépítõ MáthéMártonról, a csángók gazdasági felemelke-dését haláláig munkáló Kiss Árpádról, és u-nokájáról, Kiss Béláról, aki a szellemi-lelkiépítés apostola lehetett itt, Csernátfaluban.Nem túlzás azt állítani, hogy ezekben az em-berekben éppen a jóért harcoló Szent Mihályszellemisége volt a közös, az igazi nagy érték,mely lehetõvé tette, hogy felülemelkedjeneka nagyonis emberi kicsinyességeken, szét-húzásokon, hogy a helyben- és megmaradásérdekében összefogják a rájuk bízottakat.Legtöbbször sikerrel.

Az, hogy ma ünnepelni lehet, az ilyen em-bereknek köszönhetõ. Az, hogy pár évtized,esetleg század múltán lehet-e ünnepelni, raj-tunk múlik. S a kilátások nem mondhatókbiztatónak. Úgy tûnik ma, mintha az idõvasfoga Szent Mihály szellemiségét is kikezdtevolna. Úgy tûnik, nincs már harcos kedv,kitartó, alkotó akarat, a közösség terheit a-lázatosan és nem nyereségvágyból felvállalóodaszánás. Úgy tûnik, már nem csupán aPál utcai gittegylet nagykönyvébe lehet kisbetûvel nemecseket írni, hanem az egykoriSzent Mihályból is csak szentmihály lett.

Pedig a templom a régi. És régi benne aHunyadi-kehely, és régi a mésznél sokkalszilárdabban összetartó hit. De kell-e nekünkholmi ósdi kacat, kell-e még a hamisítatlanharcos Szent Mihály, vagy sodródunk az ár-ral, látszólag szabadon, békés vizeken, demindenképpen a teljes feloldódás, pusztulásfelé, s csak néha emeljük ki fejünket egy kisszentmihálykodásra?

A maiak felelõssége nagy, minthogy a ré-gieké sem volt kicsi. Õk nem szégyellték azégiek segítségét kérni, akkor mi miért ne ten-nénk ugyanazt? Meggyõzõdésem, hogy azút nem csak Szent Mihálytól szentmihályigjárható, hanem visszafelé is, a nagybetûs,bensõséges, tartalmas, hasznos ünnepig.

S aki ezt belátja, sõt, tenni is tud valamitennek érdekében, annak számára a vasár-napi ünneplés egészen biztosan többet jelentmajd egy kellemes vasárnap délutáni kikap-csolódásnál, gondtalan csevegésnél vagy ép-pen duhaj mulatozásnál.

Remélem, hogy minél több ilyen ember-társammal találkozhatom majd vasárnap.

Török László lelkipásztor

Szent Mihály-napok• 2003. szeptember 26–29.: sportrendez-

vények.• Szeptember 28. 10.00: ökumenikus

istentisztelet; 13.30: szekeres, lovasfelvonulás, utána mûsoros majális,népmûvészeti, mûvészeti kiállítások,néptánc, potyókatokányfõzõ-verseny.

• Szeptember 29. 17.00: búcsú a türkösirómai katolikus templomban.

pag. 7

* S z e r k e s z t õ s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

2. oldal H É T F A L U IX. évf. 9. szám

T á j s z a v a k : G , G y

Lapszámunkat aCommunitas Alapítvány

támogatta.

Hol jártunk a nyáron? O l v a s ó i l e v é l

• gagya: gatya• galaria: tornác• ganyé: trágya• ganzi: gúnár• garáncki: magavetõ, hányaveti

(„Ne légy olyan garáncki te lëján,mert nekëd is hátul van a seggëd!”)

• garangyag: hegedõ seben a var• garangyagos: göröngyös• gárf: fehérpecsenye• gébe, gebe: rossz ló• gerebent, gereben: fésû; gyapjú,

kenderfésû• gerlica: búzaféreg• géskeny, geszkenyke: utca, átjáró az

egyik utcából a másikba• gilice: gerlice, vadgalamb• glicsu: korcsolya (vö. der Schlittschuh)• glicsuzni: korcsolyázni• gogosár: paradicsompaprika• golonc: csomócska

(„Egy golonc anyag”)• górtya: gyertya• gottmány, gocsmán: egyházfi (vö.

der Gottesmann)• göje: koca• gölödörös: húsgombócleves• gönyödörös: galuska• guja: répa• gulik: hosszúfalusiak• gúnya: ruha• guzsaj: rokka• guzsalyos: fonó• guzsba, gusbata: üsthorog, üstrúd, a

tûz fölé akasztott üsttartó• gübe: kisebb tócsa• gyéba: férfi nagykabát• gyélkos: gyilkos• gyéte: cipõ• gyócssurc: díszített kötény• gyolcsinka: kikeleti hóvirág

(Galanthus nivalis)• gyortya: gyertya• gyurmos: összegyúrt

Tisztelt szerkesztõség!Szép és jó ötlet volt bemutatni Bodolát és a

Béldi családot, ahogyan azt Jókai látta, ésbizonyára folyamatosak lesznek a hasonlólapszámok, amelyek egy-egy település múltjátés jelenét hozzák emberközelbe. Az idõk fo-lyamán több kötetnyi tanulmány jelent mega bodolai nemesi családokról, azok történelmiszerepérõl, amivel érdemes és kell foglalkozni.

Kellemesen emlékszem vissza a háború a-latti bodolai tartózkodásunkra, amikor is azapánk Jakab András családjánál biztosítottaszámunkra a menedéket, amíg a front átvo-nult vidékünkön. Brassó bombázása miattigen sok városi lakos keresett menedéket akörnyezõ falvakban és így Bodolán is. A Béldicsalád vendége volt Tafett doktor két gyer-meke, valamint Káspár Teutsch két gyerme-ke, a késõbbi grafikus és testvére, Hanna.Sângeorzan bácsi, aki a háború elõtt sokáigállt a grófi család szolgálatában, a nyári út-törõtáborok idején sokat mesélt a Béldicsaládról: miért keresztelte az utolsó Béldigyermeket egy cigány, preferánszpartik akastélyban és Soós tiszteletes úrnál a refor-mátus parókián, hová lett a család könyvtára,volt-e a családnak Corvinája? A további-akban ezeknél sokkal érdekesebb és tanul-ságosabb történetrõl szeretnék beszámolni.

*Istók János szobrász, akinek neve az 1900-

as párizsi világkiállítás után a „Figyelõ ku-tya” címû alkotásának díjazásával vált Eu-rópa-hírûvé, ismerte Jókai Mórt. A fentiek is-meretében természetes, hogy nagy írónk fel-keresi a fiatal és tehetséges szobrászunkat,aki elvállalja és elkészíti Jókai mellszobrát. Já-

nos bácsi szívesen mesélt beszélgetéseikrõl.Jókai jól ismerte vidékünket, a Kárpát-ka-nyart, melynek leírását olvashatjuk Erdélyaranykora címû regényében. Ismerte csángónépünket, amelyrõl úgy fogalmazott, hogyigen szorgalmas és tehetséges. Nem véletlenüladta hõsének a Tatrangi Dávid nevet a Jövõszázad regénye címû könyvében.

A szájhagyomány szerint járt is Tatrangonés Bibó mányinál felejtette az útinaplóját. Si-pos Bella újságírónõ és csángó népmesegyûj-tõ hallott ezen szájhagyományról, és meg-próbált utánajárni. Az 1950-es évek elejénfelkereste Bibó mányit, aki a 90 fölötti éveittaposta, és tudta, hogy a padláson van egyfüzet, amit egy híres író felejtett náluk. SiposBella elmondta, hogy Bibó mányi igen zár-kózott öregasszony volt, aki nem engedettbe idegeneket a lakásba, így a tatrangi láto-gatása eredménytelen maradt.

Mindezt kb. húsz évvel késõbb mesélte elnekem. A történet igen érdekes volt, és iro-dalomtörténeti fontosságát is felmérve, utá-nanéztem, hátha sikerül valamit megtalálni.A régi házat az örökösök eladták, és a jelen-legi házigazda az új téglaházban lakott, sem-mit sem tudva a fentiekrõl.

A Jókai Erdélyben címû könyv szerzõjé-hez, Vita Zsigmondhoz is eljutott a fenti száj-hagyomány, és õ is megkért, hogy nézzekutána a naplónak, mert ha elõkerülne, igenérdekes adatokkal bõvítené Jókai életútját,és feljegyzései is jelentõsek lennének.

Ha Istók János följegyezte volna a kortársírókkal, képzõmûvészekkel való kapcsola-tait, mi, hétfalusi csángók, szellemiekben sok-kal gazdagabbak lennénk. Így csak egy le-gendával lettünk gazdagabbak.Türkös, 2003. szeptember 3.

Dr. Magdó János

Ünnepük alkalmából a Hétfalu szerkesztõ-sége eredményes munkát kíván a Disz TipoKft. tulajdonos-vezérigazgatójának és vala-mennyi alkalmazottjának

A Négyfalusi Kórus idén nyáron a dunántúliKemenesmagasiban vendégszerepelt. Azanyagi áldozatot is igénylõ, 10 napos kirán-duláson Budapesten is tölthettünk három na-pot, sõt eljutottunk a híres zenei világvárosba,Bécsbe is. No, nem ott énekeltünk, csak párórai séta jutott nekünk a csodálatos város han-gulatából. Az autóbusz költségeihez hozzá-járult a négyfalusi Városi Tanács is.

Honnan ez a kemenesmagasi kapcsolat? Ko-vács Imre kemenesmagasi evangélikus lelkészés felesége kb. tíz évvel ezelõtt felkeresték ahosszúfalu-alszegi evangélikus egyházközségetés testvérgyülekezeti kapcsolatot kezdeményez-tek. Hamarosan kiderült, hogy Kemenes-magasiban mûködik egy citera- és népdalkör,Sebestyén Zoltán vezetésével, és szeretnénekkapcsolatba kerülni egy erdélyi zeneszeretõ cso-porttal. Elõször Hosszúfalu-Alszegen talál-koztunk 1996-ban, majd évente.

Egy szép augusztusi napon Budapestrõl in-dultunk Kemenesmagasi felé. Útba ejtettük aVelencei-tavat, ahonnan csak néhány órás für-dõzés után mentünk tovább, a Székesfehérvár-Veszprém–Pápa–Kemenesmagasi útvonalon.Kedves vendéglátóink a falu nemrég felavatottborpincéjébe vezettek egy kis borkóstolóra, majdminden vendég házigazdára talált, régibarátságok elevenedtek fel, újak kötõdtek.

Másnap a Somló-hegyre kirándultunk. U-tunk egy domboldalon haladt, egy igen szé-pen rendezett szõlõskerten keresztül, ahol bor-ral kínáltak bennünket. Elõször Somló várátnéztük meg. A híres bortermõ Somló északioldalán, a hegy meredek peremének elkülönültbazaltkúpjain, sûrû erdõben merednek az égfelé a vár romjai. Három oldalról meredeksziklafalak övezik, csak délrõl lehet megkö-zelíteni, itt azonban széles szárazárok, e mö-gött pedig magas lõréses falak vannak. Vár-látogatás után a kilátóhoz kapaszkodtunk fel,(435 m), ahonnan páratlan panoráma tárultelénk. Alattunk Somlóvár romjai, északon Pá-pa, keleten a Bakony hegyei, a közelben pe-dig Doba község. Délen a Tapolcai-medence,nyugaton a magányos Ság hegy tündökölt. Ahegyi túra után szalonnasütés következett,majd közös nótázgatás.

Egy napon házigazdáink a Magas-BakonyZirc nevû kis városába vezettek bennünket.Élményt nyújtott a bazilika, az apátság épüle-teiben levõ Bakonyi TermészettudományiMúzeum, a Reguly Antal Mûemlékkönyvtár, aNéprajzi Múzeum, az Arborétum és az ún. „élõfalumúzeum”. Itt tíz mûhelyben népi mester-ségeket lehet kipróbálni, illetve megtanulni, akovácsolást, szövést, korongolást, vesszõfonást,taplófeldolgozást, méhészetet, mézeskalács-ké-szítést. Sok mindent mi is kipróbáltunk.

Hárman a Sárváron laktunk. Külön élményvolt a vár meglátogatása. A XVI. században avár ura Nádasdy Tamás nádor volt, kineknyomdájában nyomták a vármúzeumbanlátható, 1541-ben megjelent elsõ magyaror-

szági magyar nyelvû Újtestamentumot, melyeta Szatmár környékérõl származó SylvesterJános, a Luther szellemében mûködõ refor-mátor fordított le. Házigazdáink jóvoltából atapolcai tavas barlangban is csónakázhattunk,és a sümegi várfesztiválból is jutott egy kisízelítõ.

A hangversenysorozat a kemenesmagasikultúrotthonban kezdõdött. Elõször házigaz-dáink örvendeztettek meg Brahms Magyartáncaival, citerafeldolgozásban. A négyfalusikórus a népes közönséget Kodály ZoltánNagyszalontai köszöntõjével üdvözölte. Ez-után a Rákóczi-emlékév jegyében Rákóczi i-mája csendült fel, Draskóczy László feldol-gozásában és Bárdos Lajos kórusmûve, melyPetõfi Sándor Rákóczi címû versére íródott. Aklasszikus zeneirodalom néhány gyöngy-szeme következett. A mûsor a kemenesmagasicitera- és dalkör népdalcsokraival folytatódott.Utána a négyfalusi kórustagok gyermekeibõlverbuvált furulyacsoport tette színesebbé azest mûsorát. A négyfalusi kórus népdalcsok-raként erdélyi és magyarországi zeneszerzõkkórusfeldolgozásai szólaltak meg. A nõi karis bemutatkozott, két hangulatos, vidám Weö-res Sándor, versre írt kórusmûvel. Ezutánközös éneklés következett, citerakísérettel.

A közönség szûnni nem akaró lelkes tapssaljutalmazta az elhangzott dalokat.

Vasárnap, a kemenesmagasi evangélikustemplomban, Bárdos Lajos és Gárdonyi Zol-tán kórusmûvei csendültek fel. Marcalgerge-lyiben szabadtéri koncerttel avattuk fel a faluúj kultúrotthonát.

Tokorcs polgármesterének a meghívásáraa faluba látogattunk. A 256 lelket számlálófalunak faluháza, 200 férõhelyes kultúrott-hona, könyvtára, olvasóterme, lovardája van.

Külön élmény volt, hogy harangozhattunka falu közepén álló haranglábban. Ezt így szo-kás, ha vendég van a faluban, harangoznak.

Este a jó akusztikájú kultúrteremben kon-certeztünk nagy közönség elõtt. A sikerélménynem kis büszkeséggel töltött el, és megfogad-tuk, hogy a közös énekléseket, kirándulásokatfolytatni fogjuk kemenesmagasi barátainkkal.

A Négyfalusi Kórus már elkezdte próbáit azúj évadra, és szívesen fogadunk bárkit, akiénekelni szeret. Az együtténeklés örömétszavakkal elmondani nem lehet, ezt érezni éstapasztalni kell. Kovács Klára Ildikó

pag. 08

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M û v e l õ d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 3 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2003. szeptember 26. H É T F A L U 3. oldal

A z ú j é s ö r ö k s z ö v e t s é g k e l y h e

A csernátfalusi régi kehelyA kelyhet – mint ivóedényt – már az ó-

korban is használta az emberiség. A római-aknál és a görögöknél, de számos más nép-nél is a cifrán díszített arany- és ezüstkely-hek kedves ajándéktárgyakká váltak, sõt amitológiákban az érzelem szimbólumává e-melkedtek. Dionüszosz király, mikor fia szo-bájában meglátta a tömérdek arany- és e-züstkelyhet, így szólt hozzá: „Nincs meg ben-ned a képesség az uralkodásra, mert a soktõlem kapott kehelybõl egyet sem használtálfel arra, hogy barátot szerezz magadnak!”

Az egyházban a kehely kegytárgy, amely-nek használata a kereszténységgel egykorú.Az áldozati kehely használata az utolsó va-csoráig nyúlik vissza, amikor Jézus Krisztusaz oltári szentség elrendelésekor kelyhet hasz-nált: „És ugyanígy kezébe vette a szõlõtõ bo-rával telt kelyhet, majd hálát adva, odaadtatanítványainak, és így szólt: »Vegyétek ésigyatok ebbõl mindnyájan: mert ez az énVérem kelyhe, az új és örök szövetségé, melyérettetek és sokakért kiontatik a bûnök bo-csánatára. Ezt cselekedjétek az én emléke-zetemre.«”

A kehely így már nem csupán ajándék-tárgy, az érzelem szimbóluma, hanem az újés örök szövetségé is, vagyis az isteni szere-tetnek jelképe, amely a szentáldozásban nyil-vánul meg. A szent vér áldozatát ezért azegész világon kehelyben mutatják be. A kely-het (calix vagy calix ministerialis) a püspökszenteli fel (krizmával és szenteltvízzel) ésadományozza az egyházközségnek. A ke-reszténység elsõ nyolc századában az oltá-riszentséget (úrvacsorát) két szín alatt osz-tották ki (ostya és bor), így a kehely méreteeléggé nagy kellett hogy legyen. Az egyházezért két kelyhet használt: a kisebb áldozatikelyhet, amellyel a pap bemutatta a szentvér áldozatát és a nagyobb áldoztató kelyhet,amelybõl a pap a híveknek adta a bort. Akatolikus vallás a középkorban, különbözõ

higiéniai okokból és a borhiány miatt csak apapoknak engedte meg a két szín alatti ál-dozást, a hívektõl a kelyhet, vagyis a borteltiltotta. Az áldoztató kehelybõl kialakult azáldoztató edény (ciborium), amelyben a hí-vek számára az oltáriszentséget õrzik. A pro-testáns egyházak mind a mai napig két színalatt osztják ki az úrvacsorát.

A kehely részei: a csésze vagy kupakosár(cuppa), ennek a széle az ajak (labia). A ku-pakosár gombbal (nodus) ellátott szár köz-vetítésével kapcsolódik a talapzathoz (pes).A kelyhet kehelytányérral takarják le, amely-nek a neve: patena.

Az ókeresztények fából, kõbõl, csontból,agyagból, tajtékból, üvegbõl vagy ónixbólkészült kelyheket használtak, de szórványo-san már ekkor is elõfordultak az arany- ésezüstkelyhek, ilyen értékes kelyheket azon-ban ritkán használtak, félve az üldözõk zsák-mányolásaitól. Késõbb, mikor a keresztény-üldözések megszûntek, az egyház tiszteletbõlelrendelte, hogy arany, ezüst, vagy gazdagonaranyozott kelyheket használjanak, sõt a tri-eri zsinat (1310) meg is tiltotta az üvegbõl,ónixból, agyagból stb. készült kelyhek hasz-nálatát. Az egyházi kelyhek így nemesfémek-bõl készültek, és egyre cifrább díszítésekkellettek ellátva, ebben nagy szerep jutott azötvösöknek.

A középkori Erdély ötvös-központja pedigBrassóban volt, ahol már a XV. századbancéhekbe tömörültek az ötvösmesterek és szi-gorú szabályzatokba rögzítették a mesterségkitanulásának és alkalmazásának módját.Egy 1511. január 24-iki fennmaradt brassóiötvöscéh-szabályzat, a „mûvészetben gaz-dag ötvösmesterség hasznára és becsületére”,szigorú kereteket szab a tagfelvételnek. Csakaz igaz keresztény, jámbor és becsületes mes-terek kerülhettek a céhbe, akik tanulóéveiketBrassóban becsületesen kitöltötték, és elké-szítették mestermûveiket: egy kelyhet, egypajzsot, egy sisakot és egy gyûrûcskét. Lopottvagy hamis aranyat, ezüstöt nem vásárol-hattak, a nemesfémeket rézzel nem hígíthat-ták, sõt a hamis forintot is ki kellett lyu-

Gyárfás István Tihamér (1863-1916) mû-vészettörténész könyve, az 1912-ben Bras-sóban megjelent A brassói ötvösség története,szerint a brassói ötvösök nemcsak Európa-hírû munkákat készítettek, hanem híres ki-állításokat is szerveztek, amelyeken a nagy-világból idesereglett közönség elõtt mutattákbe remekmûveiket.

Ilyen kiállításokon voltak számtalanszor ki-állítva azok a kelyhek is, amelyeket a brassóimesterek a hétfalusi egyházközségek szá-mára készítettek.

A tatrangi evangélikus egyházközség régikelyhét a XV. század végén készítették a bras-sói mesterek. A kehely talapzatát áttört vi-rágos párta övezi, a talp mezõi és a kupa-kosár is egészen sima. Nódusán hat rozettatalálható, melyekben virágszirmok közöttegy-egy gomb ül. Jelen pillanatban Tatran-gon e kehely mellett egy újat is használnak,amelyet 1900-ban készítettek.

Az 1800-as években megrendezett kiállí-tásokon két pürkereci kehely is szerepelt. Azelsõ szintén a XV. század végén készült, atatrangira hasonlított, csak áttört pártájánakmás volt a díszítése és a nóduson rozettákhelyett rotulusok voltak (eltérõen a szokástól)hét vésett dísszel. A második pürkereci kehely1855-bõl való, ezt használják ma is. Talap-zatán felirat tanúsítja az évszámot: „MátyásIstván tisztelendõ úr idejében vette ezt a pohártLukáts István Fejér Anna párjával: 1855.” Apatena régebbi, 1843-ban készítették. Feli-rata: „Petrus Giesel, conductor pagi Pürke-retzensis, una cum uxore Katherina Ecclesiaehujus loci pro memoria sempiterna hoc dedi-caverunt. 1843. die 10-ma Aprilis.”

Csernátfalut is két kehely képviselte a bras-sói kiállításokon. A nagy kehely 1761-benkészült. Felirata egyszerû: „Calix Czernetf.1761”. A patenaján ez áll: „Paten Czernetf.

A kehely gótikus nódusa

kasszák, megjelöljék. A céhbõl való kizárásterhe alatt Moldvába, Havasalföldre vagySzékelyföldre menni, és ott munkát vállalni,mind a mesterlegénynek, mind a mesternektilos volt, sõt a kész árut sem kínálhattákvásárokon eladásra.

Nem csoda, hogy Áprily Lajos is büszkevolt brassói ötvös õseire: „Forma van a versemegyszerû sorában, ötvös volt az õsöm Brassóvárosában” (Egy pohár bor).

A csernátfalusi régi kehely felirata

1761”. A kisebbik kehely patenája 1738-bankészült, a rajta lévõ mesterjegy szerint GergOlescher által. A felirata a még szét nem váltanyaegyház létét tanúsítja: „Csernát Türkösés Bátsfallvsi ecclesiában valo pathena Anno1738”.

A kisebbik csernátfalusi kehely egyszerûenminden kiállítás-látogatóba belefojtotta aszót. Az ízlésre, finomságra minden kelyhetmessze felülmúló XV. századi csernátfalusi ká-lixról Orbán Balázs így ír: „De van Cser-nátfalunak mindezeknél régebbi mûemléke,vagy jobban mondva mûremeke, egy gót íz-lésben készült régi kelyhe, amely legalább isHunyadi János korából származik, s az öt-vösség egyik legszebb alkotását állítja elönk-be. (...) E kehely szépsége engem váratlanullepett meg, s kárpótlást nyújtott azon csaló-dásomért, amely itten remélt régi egyházi jegy-zõkönyvek és más okmányok nemléte miattért.”

Lássuk hát, milyen is e gyönyörû kehely,amelynek készítését a brassói ötvösök az1400 évek végére, az 1500 évek elejére da-tálják. A kehely egészen ezüstbõl készült ésmind kívül, mind belül dúsan van aranyozva.Magassága 20 cm, kupakosara 9 cm átmé-rõjû, talapzata pedig 11,5 cm széles. Hat-karéjos talapzatát áttört párta köríti, a mezõksimák, egyet kivéve, amelyen egy térdelõszerzetes alakja (Aquinói Szent Tamás?) lát-szik, ki áhítattal tekint a fölötte lebegõ, dics-fényben úszó kehelyre és ostyára.

(folytatás a 4. oldalon)

A kupakosár mintázata

A csernátfalusi új kehely és patenája

pag. 17

* S z e r k e s z t õ s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U IX. évf. 9. szám

A z ú j é s ö r ö k s z ö v e t s é g k e l y h e Disz Tipo Kft. – a hétfalusi nyomda

A bodolai református templom.

A bodolai katolikus templom.

A szár hatoldalú, a nódus felé kiszélesedik,a kupakehely felé viszont megint elvékonyo-dik, mindvégig megõrizve hatszögû profilját.A szárat alul vésett dísz takarja, felül, az el-vékonyodott hatszögön fekete zománcos,majuskel stílusú, írás látható kacskaringósmenetben: INRI | LUCAS | MAR | CUS ·MA | TIAS · IOH | ANNES

A nódus dísze a legszebb. A hatszögû dísz-letcsoport mindegyike egy-egy gótikus ab-lakocskát formál, az ablak fölött keresztvi-rágban végzõdõ csúcsmû, lõréssel és falvéd-del ellátva. Az ablakokat három tornyocs-kával ékített oldaltám választja el. A gótikusablakok mögött fülkék találhatók. A fülkék-ben valamikor szobrocskák álltak, ezekre u-talnak a felíratok is: Jézus a kereszten, a négyevangélista, és Mária a kereszt alatt.

1884-ben, egy fennmaradt leírás alapján,öt szobrocska még megvolt a hatból, Máriaminiatûr alakja hiányzott. Ma már egyetlen

A pürkereci új kehely

A tatrangi új kehely

egy szobrocska sem található a fülkékben.A kupakosár alsó részét igen szép, reneszánsz

ízlésû vésett dísz borítja, mely egymásba fonódóleveles ágakból van összeszerkesztve, azágakon itt-ott madarak és virágok. Mind anövénydísz, mind a madarak igen finommetszésûek, és színpompás zománcozásnak anyomait mutatják. Pártakoszorúja liliomfona-dék. A teljes kupakosarat egykor áttetszõ színeszománc takarta. 1884-ben még látszott a zöldszínû zománc, ma teljesen lekopott, csak azarany alap látható.

A díszítés, az imádkozó szent, Mária, a fe-szület mind arra utalnak, hogy a kehely ka-tolikus templom számára készült. A hagyo-mány szerint maga Hunyadi János ajándé-kozta a csernátfalusi templom helyén állóSzent Mihály eklézsiának jutalmul a csángónép harcokban megnyilvánult vitézségéért.

Ez a kehely az egykor létezõ Szent Mihályeklézsia egyedüli tárgyi emlékét képezi, ésaz 1440-tõl királyi kiváltságokat élvezõ cser-nátfalusi egyháznak királyi fényû dicsõségétmutatja az utókornak.

Tatrang, Zajzon és Pürkerec 1445 körülvált el a Szent Mihály falvi (Zenth-Mihal-falvi) anyaegyháztól, valószínû ekkor kap-hatták kelyheiket, melyeknek talapzatai ésszárai igencsak hasonlítanak a csernátfalu-siéra, azonban egyszerûbb kivitelezésûek.

A csernátfalusi régi kis kehely valódiremekmû, a brassói ötvösség olyan kiválómûve, amelynek kevés párja van a Kárpát-medencében. Gótikus díszítése a híres, szinténXV. századi kassai és esztergomi kelyhekévelvetekedik, amelyeket szintén Erdélybenkészítettek.

A csernátfalusi régi kehely ma a románnemzeti patrimónium része.

Kovács Lehel IstvánFényképek: Kovács Lehel István

A tatrangi régi kehely

Pár száz év óta különleges rangot jelentegy településnek, ha nyomdája mûködik.Persze, hogy idõk múltával már nem aSárvárhoz mérhetõt, de még a XX. századelején is sóvárgón elérhetetlen hírnévöregbítõvagy -teremtõ gazdasági-mûvelõdési lehe-tõséget. A könyvnyomtatók 1907-es évköny-vében szerepel a 6 brassói nyomda mellettJancsó János könyvnyomdája is Csernátfa-luból, a fogarasi, kézdivásárhelyi, kovásznai,sepsiszentgyörgyi nyomdák mellett.

Ez volt a hétfalusiak elsõ nyomdája, mely1906 októberétõl mûködött, s amelyet eredetiszékhelyérõl 1911 novemberében helyeztekát a magyar királyi postahivatallal szembenlevõ lakásba (Fõút 1890. szám). Ebbõl anyomdából kerültek ki 1907-tõl 1910-ig aCsángó Újság lapszámai, 1911-ben pedig aHétfalusi Hétfõi Hírlap és a Hétfalu 6. év-folyamának lapjai is.

E magyar nyomdával közel egyidõben(1906. október elején) hirdette meg nyom-dája mûködését a Csernátfaluban akkor le-telepedett Gardeli Miltiades, aki Iris címûlapját nyomtatta itt. A Bukarestbõl ideköl-tözött görög vállalkozó lapja a Monarchiaegyetlen görög nyelvû sajtóterméke volt.

Jancsó János könyvkereskedését és nyom-dáját az I. világháború elõszelei megfojtották.

Közel 9 évtizeddel az elsõ hétfalusi nyomdaindítása után adódott újra kihasznált nyom-daalapítási lehetõség. Ez a vállalkozás gyö-kere kétágú: egyik az 1991. július 24-ei ala-pítású D&H (Dávid István és Henning Lász-ló) vállalkozás, másik az evangélikus egy-házkerület kiadta Evangélikus Harangszó,melyet 1991 áprilisában újraindított, elsõ hús-véti számától 1996-ig Török László lelki-pásztor szerkesztett Csernátfaluban, és me-lyet 1992. március 1-jég Szász-BenedekIstván mûszaki szerkesztése mellett a brassóiTehergépkocsi-gyár nyomdájában nyomtattak.

Közben az evangélikus egyház finn támo-gatásként nyomdafelszerelést kapott, melyetideiglenesen a Gödri Oláh Jánosék házábaraktároztak. Innen szállították az idõközbenbérlõitõl felszabadított Evangélikus Kultúrházelsõ két szobájába a nyomdagépet, a vágót,a lemezelõ-hívó és hajtogatógépeket, me-lyeket Mauri finn nyomdász állított be.

1992-ben a D&H bérelte az egyházinyomdát. Ekkor 3 munkás napi négy órátdolgozott a cégnél, 60 m²-nyi össztermelésiterületen. 1993. november 24-én HenningLászló kivált a cégbõl, mely a következõ nap-tól kezdve jelenlegi nevét viseli: Disz Tipo.

A fejlesztésre fordított folyamatos beruhá-zások lehetõvé tették, hogy több munkástfoglalkoztassanak, s ez állandó helyhiányteredményezett.

1996-ban nagyméretû tatarozással újítot-ták fel az épületet és a felújított gépekkel már400 m²-nyi termelési területen dolgoztak.

1999-ben bemutató üzletet

nyitottak Négyfalu fõterén (Copy Shop).2001-ben újraszervezték a céget, mely ettõl

kezdve az ISO/2001 minõségi szabvány sze-rint mûködik.

2002-tõl kisvállalatból középszintûvé lépettelõ és itt a rangsorban elérhetõ I. helyezésreérdemesítették.

A Disz Tipo vállalat eddig számba vett rész-legein majdnem 100 munkás dolgozik.

2003. szeptember 12-én délben egy újnyomdarészleget avattak, 600 m² termelésiterülettel, 250 m²-nyi irodákkal. Az avató-ünnepségen beszélt (a megszólalás sorrend-jében) Török László (csernátfalusi evangé-likus lelkipásztor), Jónás András (Négyfalualpolgármestere), Toon de Ruiter (a vállalategyik holland barátja) és Dávid István, a vál-lalat tulajdonosa és vezérigazgatója.

Hogy ez a nyomda (és kiadó) bõ évtizedemit ér a Brassó vidéki (különösen a hétfalusi)magyarságnak, a következõ kiadványjegy-zék bizonyítja:

1. Zajzoni Rab István prózája: Erdély zu-gából, kiadja a Zajzoni Rab IstvánKözépiskola, Szecseleváros (Négyfalu), 1992

2. Binder Pál: Az erdélyi magyar evangé-likus egyházközösségek és iskolák történeteés névtára, 1993

3. Binder Pál: A bodolai (Béldi) uradalomtörténete (Bodola, Keresztvár vagy Nyén,Márkos és Bodzaforduló), 1994

4. *: Evangélikus énekeskönyv, kiadja azEvangélikus Egyházkerület, 1995

5. *: A Barcaság 1848/49-ben, Disz TipoKft., 1998

6. *: Emléklap a tömösi csata 150. évfor-dulójára, 1999

7. Binder Pál: Brassói magyar krónikásokés barcasági evangélikus egyháztörténészek1550 –1800, 2000

8. *: Luther Kalendárium – 2000, Négy-falu, 1999, szerkesztette Török László

9. Kiss Béla: Hétfalusi arcok, CsernátfalusiEvangélikus Egyházközség és Disz Tipo Kft.,Négyfalu, 2001

10. Horger Antal: Hétfalusi csángó nép-mesék, Disz Tipo Kft., Négyfalu, 2001

11. Zajzoni Rab István: Válogatott versek,HMMT, 2002

12. Barkó Eltelka: Hétfalusi írott tojások,HMMT, 2002

13. Veres Emese Gyöngyvér: Gergelynapjától Péter-Pálig, HMMT, 2002

14. *: „Ennek a népnek élni kell, tehát aziskola állani fog”, Disz Tipo, Négyfalu, 2002

15. Mustármag, a Vasárnapi Iskolások lapja,1996 októberétõl (44 szám) – szerkeszti Tö-rök Beatrix

16.Evangélikus falinaptárak17. Evangélikus Harangszó, 1991 áprili-

sától – 1996-ig, szerkesztette Török László18. Hétfalu különszám, 2000. szept. 29.19. Hétfalu, 2001. augusztus 11.

Hochbauer Gyula

pag. 18