Szemelyisegkalauz-Nyíri Zoltán - Hackl Krisztián

Nyíri Zoltán - Hackl Krisztián

Személyiségkalauz

üzleti szemmel

NYÍRI ZOLTÁN - HACKL KRISZTIÁN

SZEMÉLYISÉGKALAUZ

ÜZLETI SZEMMEL

- NEM CSAK ÜZLETEMBEREKNEK-

„Kulcs a jobb kapcsolatokhoz Kulcs a jobb üzletekhez".

Unlversitas Szeged Kiadó Szeged, 2007.

AJÁNLÁSOK

„Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik hisznek abban, hogy eredményességüket csak úgy növelhetik, ha pontosan ismerik szervezetük legértékesebb alkotóelemét, az embert."

Kruzslicz Attila, general manager Brokernet

„Szívből ajánlom a könyvet olyan üzletembereknek, akik bátran mernek tükörbe nézni, saját magukra kívülről rátekinteni. Ha három szavam lehetne csupán a véleményalkotásra, akkor azt mondanám, hogy Szórakoztató Önismereti Tréning. Én megcsillagoztam magamnak azon bekezdéseket, ahol magamra ismertem, s kértem a barátaimat is, jelöljék meg azon sorokat, melyek szerintük rólam szólnak. Izgalmas volt látni a eltérő véleményeket, s tanulságos volt szembesülni az egyezőekkel. S a játékot fordítva is eljátszottuk. Önfeledt szórakozás, rendhagyó tréning, ragyogó könyv, melyet örök barátnőm briliáns illusztrációi gazdagítanak."

Dr. Kozma Gábor, igazgató Lombard Iízing ZRT.

„Jó érzés volt végigkísérni a kézirat olvasása közben a könyv megszületését. Abszolút hiánypótlónak tartom. Régóta vártuk magyar szerzőktől a téma megjelenését. A könyv tele van tartalmas és okos gondolatokkal. Remek példákkal, érthető nyelvezettel segít felderíteni saját személyiségünk tartalékait és a többiek megismerésében rejlő lehetőségeinket. Eletünk sikereinek nagy része kapcsolataink minőségének eredménye. Kapcsolataink minősége pedig mások reakcióinak megértésén és kezelésén múlik. A Személyiségkalauz ebben ragyogó segítséget nyújt, hisz nincs időnk saját tapasztalatainkból tanulni. Ez egy okos könyv, amely olyan tapasztalatok és ismeretek gyűjteménye, ami önt a mindennapi életében, minden kapcsolatában — legyen az üzleti, vagy személyes - jól használható ismeretekkel ajándékozza meg. Használja kapcsolatai sikeres alakításához!"

Máté Gábor, hálózatépítő, ELGO, avagy Elvetemült Gondolataink, melyek visszatartanak asikertől című könyv s%en>ője

„Végre itt a könyv, amire évek óta váriunk! Egy hiánypótló írás, ami a helyére teszi a félreértéseket a személyiségtípusokkal kapcsolatban. Mindenkinek ajánljuk, aki emberekkel foglalkozik, aki jobban meg akarja érteni a másikat, aki jobb emberi kapcsolatokat vagy nagyobb üzleteket akar!"

Fehér Péter és Évi, hálózatépítők Amway„Értékesítőként számomra a legfontosabb az emberi reakciók és vélemények helyes értékelése, a személyiségek különbözőségének kezelése. Ehhez elengedhetetlen az alapos önismeret. Imádtam, amikor olvasás közben fel-felnevettem azon, hogy mennyire leírható, megfogalmazható a saját típusom, egyéniségem. (Felmerült bennem a kérdés, hogy ennyire kiszámítható vagyok?) Eljutottam oda, hogy akarva-akaradanul módszeresen figyelem a családot, barátokat és az ügyfeleket. A könyv segítségével mindez nagyon egyszerű, szórakoztató és meghökkentően tanulságos."

Göröncséri Hajnalka, vehető tanácsadó Otthon Centrum Ingatlaniroda„Hippokratész óta jó néhány különféle munka jelent meg ebben a témában. Köszönet a szerzőknek, mert ez az a könyv, amely itt és ma nekünk szól. A mi nyelvünkön, jó humorral, a mi életünkben is előforduló példákkal színesítve. Ajánljuk önmagunk és mások jobb megismeréséhez. Segít elfogadni, élvezni a különbözőségeket. Szülőként, társként, gyermekként, pedagógusként, hivatalnokként, értékesítőként, vezetőként kulcs abban, hogy kevesebb legyen a kritika és több a megértés. Ha jól érzik magukat a körülötted élők, jobban is teljesítenek. „Ha megítéled az embereket, nincs időd szeretni őket." (Teréz anya)

Csányiné Böbe és Péter, Független Gyémánt DirektorokOriflame

„A személyiségtípusok felismerése és az egyénre jellemző tulajdonságok korrelációja évek óta komoly segítséget jelent számomra a kommunikációban. Segítségükkel a megfelelő helyre a megfelelő munkatársat tudom kiválasztani, az ügyfeleknél reális tudok lenni, és nem utolsósorban népes családom tagjait jobban el tudom fogadni és szeretni olyannak, amilyenek. Az Önök könyve az elmúlt hét ajándéka volt számomra. Esténként úgy tudtam kikapcsolódni, hogy a konkrét esetek segítségével még plasztikusabban jelentek meg előttem a különböző típusokhoz tartozó vezetők, beosztottak, ügyfelek stb. Humoros történetei kapcsán mintha tükörbe néztem volna — egészen élesen, színesen láttam magamat, munkatársaimat, a családomat. Jó szívvel ajánlom mindenkinek a könyvet, szakmától, beosztástól, nemtől és életkortól függedenül!

0laszné Pölös Klára, kirendeltségvezető Generali-Providncia biztosító ZRT „Szeretettel gratulálunk, és egyben nagyon köszönjük ezt a fantasztikus könyvet! Tizenegy éves hálózatépítő tapasztalatunk szerint a sikerünk — az élet minden területén — azon múlik, hogy hogyan tu-dunk kapcsolatokat építeni, és kezelni az embereket. Ebben segít a könyvetek. Mindig erre vártunk, hogy

5

valaki rendszerbe foglalja mindazt, amit a személyiségtípusokról tudni kell. Csodálatos „tankönyv"!!! Mindenkinek ajánljuk, legszívesebben kötelezővé tennénk. Alig várjuk, hogy a társaink kezébe adhassuk!"

Rózsahegyi Marika és Zsolt Forever Living Products„A magyar piacon oly régóta tátongó űrt tölt be végre e remekmű. Minden elismerésünk a szerzőknek a gondos, precíz munkáért. Minden sora szakértelmet és gyakorlati tudást tükröz. Igazi iránytű a sokszínű személyiségek kavalkádjában. Élmény volt számunkra szórakozva tanulni. Ajánljuk mindenkinek, aki szeretne hatékonyabb lenni munkájában, üzleti sikereket maga mögött tudni, jobb emberi kapcsolatokkal bírni, vagy csak önmagát jobban megismerni. Erre a könyvre mindenkinek szüksége van! Gratulálunk és köszönjük!"

Varga Anita és Gjólai György Neways Diamond Atnbassadorok„Zoltán és Krisztián könyve üdítően szórakoztató, eredeti stílusú, ugyanakkor a gyakorlatban is kiválóan hasznosítható tudást adó értékes olvasmány. A szerzők betartják ígéretüket, és valóban módszert adnak mindazoknak, akik nem félnek szembenézni saját személyiségükkel, valamint a környezetükben élők vagy üzleti partnereik, munkatársaik jobb megértéséhez keresnek kalauzt."

dr. Szántó Szilvia, közgazdász a Minden, ami marketing című könyvtársszerzője

„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”(Weöres Sándor)

6

CSAK HATÉKONYAN!

Kedves Olvasónk!

Ezzel a könyvvel több célt tűztünk magunk elé. Egyrészt olyan eszközt szeretnénk a kezedbe adni, mellyel hatékonyabban tudod kezelni az üzleti és a magánkapcsolataidat. Másrészt szem előtt tartjuk, hogy az információkból, történetekből a mindenkori érdeklődési szintednek, élethelyzetednek megfelelően tudj válogatni. Ennek érdekében, valamint, hogy az időd is a legjobban hasznosuljon:

a) Javasoljuk, döntsd el, hogy általános vagy üzleti szempontú tudnivalókat sz:eretnél olvasni!

b) Határozd meg, hogy mennyi időt szánsz most a könyvre - akár először van a kezedben, akár a sokadik alkalommal!

Nos, ha általános információkat szeretnél 5 percben, akkor lapozz ide: 42-44.,183. oldal.

Ha 15 perced van, a fentiek mellett ezeket is érdemes áttekintened: 61-62, 90, 125-126, 153. oldal.

Amennyiben fél órát szánnál az egész könyvre, akkor ez a további javaslatunk: 168, 170, 172, 174. oldal.

Üzleti információk esetén itt az 5 perces gyorssegély; 76-77., 103, 136, 163. oldal.Ha ennél többre van szükséged, ezeket is nézd meg: 202-208.oldal.

Fél órád is van? (Lehet, hogy dugóba kerültél?) A fentieken túl lapozz ide, és lazíts: 81, 107-109, 138-139, 166-167. oldal.

Ha pedig kedvet kaptál ahhoz, hogy végigolvasd az egészet, akkor elég, ha egyet lapozol, és nekilátsz:.

Jó szórakozást, hasznos tanulást kívánunk!

7

TARTALOMJEGYZÉK

Előszó 121.Bevezetés.................................................................16

Az élet sója .....................................................16Születés vagy nevelés? ...................................18Mi értelme az emberek csoportosításának? . . .19Miért épp a személyiségtípusok?....................23

2. Teszt ................................................................30A teszt értékelése ............................................38Az eredmény értékelése .................................39

3. Alapok .............................................................40A másik is ember ...........................................40Rövid összefoglalás a típusokról ...................42A szangvinikus személyiség ..........................45Összefoglalás .................................................61A szangvinikus vezető....................................62A szangvinikus beosztott ...............................64A szangvinikus vállalkozó .............................69A szangvinikus értékesítő ..............................70A szangvinikus ügyfél ....................................77A kolerikus személyiség ................................82Összefoglalás .................................................90 A kolerikus vezető .........................................90A kolerikus beosztott ....................................97A kolerikus vállalkozó ...................................98A kolerikus értékesítő.....................................101 A kolerikus ügyfél...........................................104A melankolikus személyiség ..........................110Összefoglalás .................................................125A melankolikus vezető ...................................126A melankolikus beosztott ...............................128A melankolikus vállalkozó ............................132 melankolikus értékesító ................................134A melankolikus ügyfél....................................136A flegmatikus személyiség ............................140Összefoglalás .................................................153A flegmatikus vezető .....................................153A flegmatikus beosztott..................................155A flegmatikus vállalkozó ...............................158A flegmatikus értékesítő ................................159A flegmatikus ügyfél ......................................163

4. Haladó kurzus 168A leggyakoribb vegyes típusok ......................168A szangvinikus – kolerikus ............................168A kolerikus – melankolikus ...........................170A melankolikus – flegmatikus .......................172A szangvinikus- flegmatikus ..........................174Álarcok és változások ....................................177A szangvinikus – melankolikus .....................179

8

A kolerikus – flegmatikus ..............................181Kapcsolatok a típusok között .........................182Két szangvinikus kapcsolata ..........................184Szangvinikus és kolerikus kapcsolata ............185Szangvinikus és melankolikus kapcsolata .....187Szangvinikus és flegmatikus kapcsolata ........188Két kolerikus kapcsolata ................................191Kolerikus és melankolikus kapcsolata ...........192Kolerikus és flegmatikus kapcsolata ..............194Két melankolikus kapcsolata..........................196Melankolikus és flegmatikus kapcsolata .......198Két flegmatikus kapcsolata ............................200Tárgyalási gyorstalpaló ..................................202

5. Ínyenceknek 208Több tiszta típus együttműködése ..................208Néhány példa vegyes típusok kapcsolatára ....210Szangvinikus – kolerikus és kolerikus – melankolikus..........210

Kolerikus – melankolikus és melankolikus – flegmatikus.....210Melankolikus – flegmatikus és szangvinikus – flegmatikus ..211Szangvinikus – flegmatikus és szangvinikus – kolerikus....... 212Nemek és típusok ...........................................212

6. Befejezés 214GYIK – Gyakran ismételt kérdések ...............218A lényeg egy percben: Típus – típus interakció mátrixok .......224A személyiségtípusok rövid történelme .........228Felhasznált és ajánlott irodalom .....................233Bónusz – aranyköpések 236

9

ELŐSZÓ - ZOLTÁN

Több mint tíz évvel ezelőtt találkoztam először a személyiségtípusok (azon belül is a vérmérsékletek) elméletével. Először angol nyelven olvastam róla, majd itthon is megjelentek az első, ma már klasszikusnak számító irodalmak, melyek könyvtáram kincsei lettek.Akkoriban - egyetemista srácként — még nem annyira a téma üzleti vonatkozásai érdekeltek, sokkal jobban az, hogy menynyire alkalmazható a lányoknál.Megfigyeltem ugyanis, hogy inkább a lányokat érdekli a dolgok érzelmi háttere, az emberekkel foglalkozó tudományok és áltudományok. Szeretnek ilyesmiről beszélgetni, és mivel kevés olyan férfi van, aki ebben partner, ez mindjárt versenyelőnyt biztosíthat számomra.Persze frissen szerzett tudásommal nem csupán kérkedni lehetett, hanem azonnal tesztelhettem is a gyakorlatban. Feláldozva magam a tudomány oltárán, több lánnyal is megismerkedtem valamennyi létező személyiségtípusból (sajnos csak négy van). Összegezve a tapasztalatokat úgy találtam, hogy sokszor alkalmazható a személyiségtípusok ismerete az emberi kapcsolatokban, de azért bőven akadnak még felfedezésre váró területek. Az eltelt egy évtizedben teljesen hozzám nőtt ez a témakör, és ma már a magánélet mellett a munkámban is egyre jobban hasznosítom az ismereteimet. Kollégáimmal alkalmazzuk tárgyalásokon, vizsgáztatásnál, prezentációknál, értekezleteken. Tanítjuk - különböző mélységben - cégvezetőknek és üzletkötőknek, polgármestereknek és képviselőknek, ápolónőknek és orvosoknak, iskolaigazgatóknak és óvónőknek, mérnököknek és informatikusoknak, egyetemistáknak, tizenéveseknek és nyugdíjasoknak. Mindenkinek, akivel összefutunk buszon, vonaton, konferencián, tréningen vagy házibuliban, itthon vagy külföldön. Közben mi is rengeteget tanulunk másoktól, amikor elmesélik, hogyan működnek az ő kapcsolataik. Nem állítjuk, hogy könyvünk gyorstalpaló pszichológusképző. Sokkal inkább az emberi viselkedés néhány érdekességére sze-retnénk felhívni a figyelmed, és rávilágítani arra, hogy — végeredményben - mindenki másképp egyforma. Ehhez hívjuk segítségül a vérmérsékletek elméletét, amely leegyszerűsített megoldásai ellenére több ezer éven keresztül fennmaradt, és úgy tűnik, népszerűségéből mit sem veszített. Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg pont az átláthatósága miatt a lélektanban kevésbé jártas embereknek is ad némi támpontot a mindenapi kommunikációban, életvitelben. Ez a megközelítés játékos, érdekes és könnyen megérthető, ezáltal gyors és szórakoztató módon segítheti az ön- és emberismeretet — de nem komoly pszichológia. Pláne nem alkalmas diagnosztizálásra vagy lelkileg sérült, beteg emberek gyógyítására. Ezekhez számos mélyebb, tudományosabb elmélet és gyakorlati módszer létezik.1(Ahogy a reklámokból közismert szöveg hangzik: „Kérdezze meg kezelőorvosát...".}Önmagában a vérmérsékleti típusok megismerésével továbbra sem leszel automata meggyőzőgép vagy minden konfliktust elsimító „varázsló".. .Mindazonáltal ez egy

1 Könyvünk állításainak többsége népszerűsítő jellegű olvasmányokon és saját megfigyeléseinken alapul, ezért nem tekinthető reprezentatív kutatási eredménynek. Annak ellenére sem, hogy - nagyon alsó becsléssel is - több mint 3000 emberrel történt beszélgetés (tárgyalás, tréning, egyetemi konzultáció, baráti eszmecsere stb.) tanulságaiból merítettünk.

10

kipróbált és működő eszköz, amely már sok ezer embert közelebb vitt önmaga és embertársai megértéséhez, a helyzetek „kezeléséhez". Mit gondolsz, megéri? Azt ki tudod számolni, hogyT mennyit hoz a konyhára egy új üzlet, melyet egy jól megválasztott mondattal zártál le. Kiszámolható, hogy mennyit ér egy új ajánlás, melyet azért kaptál, mert szimpatikus voltál az ügyfélnek. De vajon mennyit ér hosszú távon egy jó kapcsolat? Egy elkerült veszekedés? Egy elismerő pillantás? Vagy egy közös nevetés a problémákon?Nap mint nap tapasztalom, hogy a személyiségtípusok megismerése az embereknek az aha-érzést nyújtja: „Valahogy eddig is éreztem, de nem értettem, nem láttam így rendszerben a dolgot!".Jönnek a homlokra csapkodások meg a sajnálkozások, hogy. „Miért nem tudtam ezt eddig?" Én ezekért az arcokért csinálom. Bár már látnám a Te arcodat is! ©

Szeged, 2007. június 1.

ELŐSZÓ - KRISZTIÁN

Mint nemrégiben kiderült, valószínűleg már az egyetemen találkoztam a személyiségtípusokkal, mivel vizsgáztunk ebből a témakörből. (Sajnos én az a típus vagyok, aki nem mindig emlékszik az ilyen apróságokra.) Ráadásul ennek lassan már 10 éve. Először Nyíri Zoltán „tanár úr" tréningjén tudatosodtak bennem a különféle személyiségtípusok jellemzői, az embervagy eredményorientáltság fontossága, a befelé és kifelé forduló egyének különbségei. Egy teszttel kezdtük, amiből először csak annyi jött le, hogy „jól sikerült". Aztán gyorsan rájöttem, hogy mindenkinek jól sikerült, mivel nincs jó vagy rossz személyiségtípus. Rendkívüli módon lenyűgözött a típusrendszer egyszerűsége és azonnali használhatósága. Fél órával később már azon gondolkodtam, vajon az ismerőseim közül ki milyen típus és miért.A következő heteket nem tudom, hogy élte meg Zoli, de én nagyon élveztem újonnan szerzett ismereteim alkalmazását. Szinte minden emberről, akivel találkoztam, találgattam, vajon szangvinikus vagy inkább kolerikus? És persze a jó sztorikkal felhívtam Zolit - olykor buli után, az éjszaka kellős közepén is.Ezután az az időszak jött, amikor valaki néhány tulajdonságot mondott egy számomra ismeretien emberről, én pedig hozzávetőleges viselkedésmintát adtam róla. Gyakran úgy, hogy a jelenlévő erősen csodálkozva rákérdezett: Te is ismered? Persze ezt a tudást azóta is folyamatosan használjuk a hétköznapokban, tárgyalásokon ügyfelekkel, munkában munkatársakkal vagy egyszerűen, amikor bevásárolunk a sarki közértben.A módszer — vagy hívhatjuk egyfajta szemléletnek — a maga hiányosságaival és hibáival együtt is egyszerűen zseniális. A régmúlt tapasztalataira épülve a mai napig helytálló, gyorsan elsajátítható és alkalmazható. Noha tudományos elméletnek nem tekintjük, mégis úgy hiszem, minél több ember elsajátítja ezt a tudást, a Föld annál jobb, élhetőbb hely lesz.

Budapest, 2007. augusztus 29.

11

BEVEZETÉSAZ ÉLET SÓJA

Nézzünk egy klasszikus anekdotát!Franciaországban a király nagy lendülettel nyakaztatja az ellene szegülőket. Már csak négy ember van hátra, amikor elromlik a guillotine. Vidáman megszólal az első

halálraítélt, a fáradhatatlan mókamester:—Há-há! Micsoda buli van! Mondtam én, hogy ma is szép napunk lesz!—Hülye király! Még egy normális guillotine-ja sincs! - csattan fel dühösen a másik, az

örök hangadó.—Végül is ráérünk. Nekem mindegy — dünnyögi a harmadik, a nyugalom szobra.

Csak az elmélyült gondolkodó töpreng magában, mialatt behatóan vizsgálgatja a szerkezetet:

—Szerintem én meg tudnám javítani... Négy ember, négy hozzáállás...Amennyiben — hozzánk hasonlóan — a napjaidat emberek között töltöd, magad is tapasztalhatsz efféle a különbségeket. Nincs az a kérdés, probléma, amiről minden embernek ugyanaz lenne a véleménye. Nincs az a zene, illat vagy íz, ami mindannyiunk kedvence. Az üzleti életben nincs az a termék vagy szolgáltatás, amely mindenkinek egyformán tetszene. Gondoltál már arra, milyen egyszerű lenne az élet, ha egyformák lennénk? Tökéletesen kiszámítható lenne a partnerünk reakciója. Pontosan tudnánk, mire van szüksége a másiknak, és mit hajlandó ezért adni cserébe. Tényleg egyszerű lenne. Viszont hervasztóan unalmas. Pontosan az élet sója hiányozna.Az izgalmas játék2, a bizsergető kaland, a változatosság. De azért ez mégsem egészen jól van így kitalálva. Nem vagyunk képesek felkészülni annak a több ezer embernek a reakciójára, akivel összehoz a sors. Szeretnénk könnyen, gyorsan kapcsolatot építeni az embertársainkkal - lehetőleg jó kapcsolatot. Szeretnénk, hogy megismerjenek bennünket, sőt mindezek után még bízzanak is bennünk. Uram bocsá' az sem árt, ha néhányuk megkedvel. így ugyanis bármit sokkal könnyebb eladni.

Vedd figyelembe: az eladás nem csupán termékek vagy szolgáltatások értékesítését jelenti! Eladjuk ötleteinket, javaslatainkat. Eladunk randikat, üzleti találkozókat, majd ezekhez idő-pontokat, helyeket stb. Eladunk reményeket, lehetőségeket és számtalan egyebet. Mindezek alfája és ómegájaként pedig folyamatosan igyekszünk „eladni" önmagunkat is másoknak. Ez az eladás viszont annál hatékonyabb, minél jobban ismered a terméket (önismeret) és a vevő igényeit (emberismeret). Esetleg a konkurenciával is érdemes tisztában lenni (ez is emberismeret). Tartsd észben: mindig eredményesebben tudsz eladni, ha felismered a partner szükségleteit, motivációit vagy félelmeit!

Most joggal kérdezheted: „Mit lehessen akkor tenni?" Jó lenne egy általános útmutató, ami — ha nem is mindenkire, de - az emberek többségére valahogyan ráhúzható. A továbbiakban pontosan erről lesz szó: vagyis arról, hogy mit tudhatunk meg az emberekről, ha kategóriákba, csoportokba soroljuk őket a személyiségük alapján. Meg persze arról is, ez az ismeret mire jó, mire nem, mikor alkalmazható és mikor nem.Látni fogod, hogy könyvünk több lépésben mutatja be a személyiségtípusok fontosabb tudnivalóit. Bár mondanivalónkat elsősorban üzletembereknek szánjuk, mégis először minden személyiséget általános helyzetben, magánéletben mutatunk be. Részben azért

2 Egyik lektorunk percekig teljes megdöbbenéssel nézte ezt a sort. Végül megszólalt:,, Ez nem értelmes! Hol itt a játék?? Az élet nem játék!" — Pont erről beszélünk: más ember, más hozzáállás.

12

Bevezetés

teszünk így, mert azt gondoljuk, hogy ezekből a helyzetekből könnyebben felépítheted a fejedben az egyes karaktereket. Ha pedig az alapelvekkel már tisztában vagy, könnyebben tudod azokat speciális helyzetekre is alkalmazni. Másrészt jóindulatúan abból indulunk ki, hogy az üzletember is emberből van. Hisszük, hogy összteljesítménye akkor lehet maximális, ha a családi, baráti háttere is rendben működik. Na meg mit ér a pénz, ha nincs kivel élvezni?

SZÜLETÉS VAGY NEVELÉS?

Mit gondolsz, min múlik, hogyan reagál valaki egy adott helyzetben, például egy tárgyaláson vagy egy munkahelyi konfliktusban? Azon, hogy milyen embernek született, vagy azon, hogy milyenné alakult a környezet hatására? A megoldás még a pszichológusok között is gyakran vita tárgya.

Nemrégiben egy interjúban Jerome Kagan, híres amerikai gyermekpszichológus ezt mesélte: „Noha diákként én is azt tanultam, hogy a környezet hatása erősebb a születési,

adottságoknál, ma már kissé másként látom a kérdést. Észrevettük ugyanis, hogy egyformán jó körülmények között, szeretetben, egészségben növekedő gyermekek közül egyesek

hajlamosabbak vidámabban, mások borúlátóbban szemlélni a világot. E különbség oka az élettani adottságokban keresendő." Mostanában tehát döntetlenre áll a mérkőzés.

Bizonyítékul arra, hogy mennyire összetett a probléma, álljon itt illusztrációként néhány tényező, ami meghatároz bennünket, embereket:

• nemi különbségek• vérmérséklet (másképpen habitus, temperamentum)• életkor (valós életkor és érettségi szint)• intelligencia (logikai, érzelmi stb.)• műveltségi szint• tapasztalatok, tanult dolgok• nevelés, szocializáció, szülői minták• énkép, önbecsülés• élménykeresési szint• belső-külső kontroll• születési sorrend• az adott szituáció egyes körülményei (segítő és zavaró tényezők, mások befolyásolása

stb.).

Ráadásul, mivel ezek a tényezők egyszerre befolyásolnak bennünket, már kész is a káosz. Az egyik vásárlód fiatal nő, jól nevelt, művelt, kifelé forduló, elsőszülött. A másik idős férfi, szintén művelt és jól nevelt, de befelé forduló és hatodik gyerek a családban stb.Üzletkötő legyen a talpán, aki fel tud készülni az összes lehetséges kombinációra!

MI ÉRTELME AZ EMBEREK CSOPORTOSÍTÁSÁNAK?

Az eddigiek alapján tulajdonképpen semmi. Legalábbis első látásra csak bonyolódik a helyzet. Mert, ahogy szokták mondani, az emberek három csoportba sorolhatók: van, aki tud számolni és van, aki nem.

13

Bevezetés

Amikor valaki először hall arról, hogy az embereket csoportokba lehet sorolni a gondolkodásuk, viselkedésük stb. alapján, általában felhördülve így reagál: „Aá, ez badarság! Az embereket

14

Bevezetés

nem lehet bekategorizálni!" Mások nem mondják ki nyíltan, de látszik az arcukon a kételkedés.És persze máris csoportosítottunk: van, aki kimondja, van, aki magában tartja a véleményét. Talán ez is személyiségtípus kérdése? Részben. Meg persze a már említett jólneveltségé. Továbbá, hogy jól aludt-e, fázik-e, vagy éppen ki kell-e mennie a mosdóba. Illetve

nagymértékben függ a viselkedés a többiek reakciójától. Satöbbi. Mindez igaz... Sőt, mindez együtt igaz! Es pont ettől kiszámíthatóak az emberek! Vagy mégsem? Egyetemi óráinkon a számokban gondolkozó diákok agya itt veri ki a biztosítékot: „Hogyhogy az emberek kiszámíthatóak is meg nem is? Mégis, mire lehet akkor számítani? Hogy néz ki a képlet?"Sehogy. Nincs képlet. Tegyük helyre a dolgot! A diákoknak ezt szoktuk válaszolni: „Srácok, ez nem olyan, mint a hashajtó, hogy mindenkinél működjön, de azért van értelme a csoportosításnak!". Alátámasztásul következzen az ekkor szokásos játék, melyet most Veled is megosztunk. Gyorsan gondolj egy színre... Megvan?Ha a pirosra gondoltál, tedd fel a kezed! (A könyvet elengedheted közben.)Oké. Most gondolj egy gyümölcsre...! Megvan...?Esetleg az alma? Kezet fel!Gondolj egy szerszámra...! Megvan...?Talán a kalapács?Költő...? - Esetleg Petőfi?Utolsó kérdés: Mit gondolsz, mi szokott történni?Jól sejted. Csoportjaink kb. 80%-ában a fenti válaszokat adja

az emberek 80%-a.3 így működik ez - tökéletesen függetlenül attól, hogy a csoporttagok milyen végzettségűek, milyen anyagi helyzetben vannak vagy hány évesek! Mi ennek az oka?A közös kultúrkör, a közös szokások, a hasonló életvitel stb. Hz a kis játék jól mutatja, hogy léteznek egymáshoz hasonló gondolkodási, cselekvési mechanizmusok bennünk, emberekben. Úgy is mondhatnánk, hogy gyakran „egy rugóra jár át agyunk" másokkal. Ami jó, mert így rendet lehet vágni a káoszban.Ez persze nem azt jelenti, minden ember viselkedését meg tudod majd jósolni, hiszen ilyen csak a filmekben van. Azt viszont megtanulhatod, hogy nagy valószínűséggel milyen reakció várható és mi nem egy embertől. Pontosabban, hogy mire hajlamos valaki attól függően, melyik csoportba tartozik.Léteznek olyan csoportosítások, amelyek mindössze két részre osztják az embereket (pl. nők-férfiak, kifelé vagy befelé fordulók), és olvastunk már olyanról is, amely harmincnégy (Marcus Buckingham - Donald O. Clifton), sőt olyanról is, amely hetven (Bihari Ferenc) kategóriát

3 Most meg a 80-20-as szabály ugrott be, igaz? 20

említ.4.A sokféle csoportosítás ellenére akadnak közös elemek. Lássuk, melyek ezek! Először is minden kategorizálásra igaz, hogy nincs kizárólag jó vagy rossz típusú ember. Kinek ez, kinek az az erőssége-gyengesége. Az, hogy valaki csendes vagy beszédes, önmagában ugyanúgy nem értékelhető pozitívan vagy negatívan, mint az, hogy nő

vagy férfi, idős vagy fiatal. (Óriási konfliktusokhoz vezethet, ha csak a saját csoportunk értékei tükrében ítéljük meg a másik embert. Például ami neki óvatosság, az nekem döntésképtelenség, és fordítva.) Azt is jó, ha tudjuk, hogy személyiségünknek vannak állandó vonásai, és vannak, amelyeket a pillanatnyi lelkiállapotunk határoz meg. Az adott helyzet sokszor „felülírhatja" a csoportunkra jellemző reakciókat. Szélsőséges példákkal élve: egy erőteljes embert is meg lehet félemlíteni, hogy az elvei ellen cselekedjen, és egy visszafogott típus is lehet viszonylag lelkes, ha az imént örökölt egy kisebb luxusautó-gyűjteményt.

Pró és kontra...

Az is közös a csoportosításokban, hogy a valóságban tiszta típusok elég ritkán vagy sohasem fordulnak elő. Az egyes kategóriák jellemzői a legtöbbször keverednek, átfedik egymást. Például egy nő is viselkedhet „férfiasan": érdekelheti a foci, az ökölvívás, egy férfi pedig esetleg könnyen eligazodik a „női" témákban, még sincs semmi gondja a nemi hovatartozásával (John Gray, Allan Pease).

Összességében tehát azt látjuk, hogy a sokféle csoport és az átfedések miatt lehetetlen egyértelműen bekategorizálni embereket. Ennek ellenére a csoportok segítségével, a kevere-

4 A zárójeles szerzők könyveit megtalálod az irodalomjegyzékben!

dések arányainak elemzésével kaphatunk néhány támpontot az eligazodáshoz. így van esélyünk arra, hogy közelebb jussunk önmagunk és mások megismeréséhez.

Amikor Dale Carnegie azt írja a Sikerkalauzban: „Amint nincs két egyforma ember, nincs egy fának két egyforma levele - éppen úgy nincs két egyforma lélek", akkor mi azt

mondjuk: a falevelekről mégis el lehet mondani számos dolgot, amelyben hasonlóak.

MIÉRT ÉPP A SZEMÉLYISÉGTÍPUSOK?

Ahhoz, hogy ezt megérthessük, először vizsgáljuk meg, hogyan működött az emberek kategorizálása egykor, és miként működik ma. Több ezer éve Indiában a különböző embercsoportokat állatfajokhoz hasonlították, s olyan típusokat határoztak meg, mint a majom (mozgékony), az őz (szelíd), a tehén (méltóságteljes) stb.A tudományos életben az orvosok, filozófusok és természetesen újabban a pszichológusok azok, akik kísérleteznek a különféle csoportosításokkal. E célból árgus szemekkel figyelik az emberek viselkedését. Kísérleteket végeznek, kérdőíveket töltetnek ki, és számos egyéb módszerrel próbálkoznak. A nagy klasszikusok közé tartozik például Hippokratész, az ókori görög orvos-filozófus, a XX. századi Carl Gustav Jung Svájcból vagy a német Hans J. Eysenck. Szakmai berkekben ismert név még Rubinstein, Kretschmer, Sheldon, Jaensch, Margton stb.Ha a témakör mélységében is érdekel, javasoljuk még Jolande Jacobi vagy a Briggs-Myers - páros szerzeményeit. Legújabban Tim LaHaye, Conrad Hock, David Kersey,Florence Littauer és Frank M. Scheelen munkái váltak híressé. Magyarországon könyv formában leghamarabb az utóbbi kettőt találod meg.3

A többi anyag leginkább pszichológiai jellegű könyvek rövid fejezeteként vagy még inkább az interneten hozzáférhető — ott viszont végtelen mennyiségben.A Függelékben mi is bemutatunk néhányat részletesebben a fenti szerzők elképzeléseiből. Ne zavarjon meg, hogy ahány kutató, annyi csoportosítás! Ha átlátsz a szitán, fel fog tűnni, hogy sokan még mindig a híres görög előd munkáit alakítgatják át és újítgatják fel állandóan. (Mi is.) Hippokratésznek ugyanis olyannyira helytálló megfigyelései voltak, hogy azok a mai napig alkalmazhatók! Meglátásainak lényege, hogy az érzelmi reakciók kialakulása alapján típusokat lehet felállítani. Állítása szerint a vérmérséklet megállapításához az a mérvadó, hogy: o milyen gyorsan keletkeznek az érzelmek o milyen tartósak o mennyire erősek. Ezeket a gondolatokat egy másik orvos, a római Galenus foglalta logikus rendszerbe. A két tudós abból az ókori tanításból indult ki, mely szerint a világegyetem négy őselemből tevődik össze: levegő, tűz, föld és víz. Szerintük ennek a négy elemnek valahogyan tükröződnie kell a személyiségen belül. Végül arra a megállapításra jutottak, hogy az emberi test négyféle nedvből tevődik össze: a vérből (sanguis), a sárga epéből (chole), a fekete epéből (melaina chole) és a nyálkából (phlegma). Attól függően hogy melyikből van több, négyféle - szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus — vérmérsékleti típust írtak le. Típusokon azt értették, hogy bizonyos tulajdonságok általában együtt fordulnak elő az

emberekben, attól függően, kiben hogyan keverednek a testnedvek. Például a beszédes, vidám szangvinikusok gyakran szétszórtak és feledékenyek. A dinamikus kolerikusok rendszerint nincsenek tekintettel mások érzéseire. A precíz melankolikusok egyúttal sokszor sértődékenyek is. A nyugodt flegmatikusok többnyire állhatatosak is - és így tovább. Vagyis összetartozó tulajdonság együtteseket állítottak fel. Azt állították, hogy az ember

gondolkodásában, világhoz való hozzáállásában és tetteiben a típusának megfelelő törvényszerűség figyelhető meg. Ebben a könyvben részletesebben bemutatjuk ezt a négy vérmérsékleti típust, illetve a fő csoportok mellett a lehetséges keveredésekre is kitérünk. Ennek előnye, hogy nem túl nagyszámú, tehát jól megjegyezhető, könnyen felismerhető és kezelhető viselkedési mintát kapunk. Mégis, elég színes lesz a kép ahhoz, hogy némileg tükrözze az emberek sokféleségét. Ha Te ma üzletkötőként dolgozol, akkor ez Neked azt jelenti, hogy jobb eséllyel tudsz eladni, ha „ráérzel" a vevőre. Jobb feltételekkel tudsz vásárolni, ha felismered, mik az eladó lehetőségei és korlátai.

Nemrégiben egy bankár ismerősünk mesélte, hogy ők hogyan bánnak a különböző ügyfelekkel. Számukra a „nyuszi" ügyfelek valamivel nagyobb hasznot hoznak, hiszen nem mernek alkudozni, mintáz „oroszlánok", akik odacsapnak az asztalra — de mindkét típus jól érzi magát a banknál. Az „oroszlánok" azért, mert kedvező kamatfeltételeket harcolhatnak ki. A „nyuszik" pedig azért, mert mindig megkapják a kellő figyelmet, türelmet,kényelmetés biztonságérzést.

Könyvünk abban segít, hog}' minél pontosabban fel tudd mérni az egyes ügyfélcsoportokat, és az így nyert információkat pénzre is tudd váltani.Nem állítjuk, hogy az egyes ügyféltípusokon belül mindenkit egyformán kell kezelni. Egyrészt minden ember egyedi és megismételhetetlen jelenség. Másrészt mindenkinek lehet jó vagy rossz napja, rutinja vagy tapasztalathiánya az adott helyzetben stb.Más szavakkal azt is mondhatnánk, hogy senki sem illik bele pontosan egy „személyiségdobozba" — de mindenki egy ilyen dobozból lóg ki!Kis gyakorlással ezért elérhetjük, hogy a beszédes vevő az igényeiről beszéljen, a hallgatag örömmel engedjen a befolyásunknak, a határozott fellépésű a mi termékünkkel álljon ki a családja elé és így tovább.Páromnak tavaly báli ruhát vásároltunk, ami nem egyszerű, hétköznapi beszerzés. Ráadásul kedvesem általában csendes, visszafogott lélek, aki nem sokat beszélget az eladókkal. Az egyik üzletben azonban egy varázslatosan kedves hölgy szolgált ki bennünket. Udvarias volt, és mosolygott. Dicsérő, de nem tolakodó megjegyzéseket tett. Olyan rokonszenves módon kommunikált, annyira ráérzett kedvesem személyiségére, hogy ő teljesen meg tudott nyílni. Természetesen nála vásároltunk. Sőt, azóta is emlegetjük, és ajánljuk a boltot barátainknak. Sajnos nagyon sok esetben ennek a szöges ellentétét tapasztaljuk. Egy udvariatlan eladó miatt a mégoly locsi-fecsi érdeklődő is bezárkózik, a csendes lehet, hogy most vásárol, de soha többé nem jön, a határozottal pedig kemény viták alakulhatnak ki. Ha vezetőként dolgozol, hasonló problémákkal szembesülhetsz. Nem érted, hogy adott motivációs eszközre miért reagálnak annyira eltérően a munkatársaid. A kreatív kollégának miért esik

nehezére egy pitiáner Excel - tábla kitöltése? Miért nem tud senki olyan hatékonyan dolgozni, mint Te? Es: aki meg jól dolgozik, azzal miért veszekedtek állandóan?

A minap kisvállalkozó barátunk, Laci panaszkodott: „Nem létezik, hogy nem lehet egy normális alkalmazottat találni! Az egyik állandóan késik, a másik képtelen tartani a

határidőket... Ezt a Zsoltot is felvettem, mert tudtam róla, milyen precíz srác, ami rendben is

van, csak kiderült, hogy nulla az önállósága, és képtelen megkülönböztetni, mikor kell molyolni a részletekkel, és mikor kell túllépni a következő projektre." Nos, ha ismerős

valamelyik szituáció, számodra is van mondanivalónk. Az elméleti alapokkal és a mindennapi életből merített valós vagy kitalált helyzetekkel, anekdotákkal,

beszélgetésrészletekkel szeretnénk közelebb hozni téged a különbözőségek megértéséhez.

Szóval akkor tényleg, miért is a személyiségtípusok?

A pszichológusok általában egyetértenek abban, hogy a személyiség nagyjából azzal függ össze, amit az emberek tesznek, vagy ahogy az eseményeket átélik. Azt is gondolják, hogy a személyiség nem pusztán a viselkedés összessége, hanem annál több, egyfajta önálló jelenség. Harmadszor úgy vélik, hogy a személyiségünk nagyjából állandó, születésünktől fogva nem sokat változik, bár alakítgatni lehet rajta. Egy Tyeplov nevű kutató például megállapította, hogy az idegrendszer olyan velünk született és az egyedi élet folyamán alig változó élettani alap, amelyre a külső, környezeti hatások ráépülnek, és e két tényező együttesen határozza meg a személység típusát. Ez tehát azt jelenti, hogy ha valaki mondjuk születetten hajlamos túl erős indulati kitörésekre, akkor ezek a környezet nevelő hatására megszűnhetnek, vagy fordítva. Ez legjobban egy szobor példáján keresztül érthető meg. Képzeld el, hogy egy formás kis márványtömb vagy! Épp Michelangelo műhelyében várakozol. Megérkezik a művész, kezébe veszi a vésőt, és szakavatott mozdulatokkal munkához lát. Még számtalan formát kihozhat belőled: lehetsz mellszobor, dombormű vagy absztrakt alkotás. Szinte bármi. A lehetőségek száma végtelen. Egy dolog azonban biztos: így is, űgy is márvány maradsz. Ez egyszerre jó meg rossz hír. Jó, mert Te lehetsz a saját magad szobrásza! Hogy mit faragsz magadból, a Te dolgod! Tudjuk, a mai világban óriási dolgokat érhetsz el - ha el mered hinni magadról. Ehhez - többek között - az szükséges, hogy felismerd és használd az erősségeidet, és javítsd (vagy delegáld) a gyengeségeidet. Az sem árt, ha felismered, hogy mások is igyekeznek szobrászkodni rajtad. Felnőttként neked kell eldöntened, hogy ezt kinek és milyen mértékben engeded meg.

Embertfaragni.

Rossz hír, hogy mindannyiunknak akad néhány megváltoztathatatlan (vagy annak tűnő) gyengesége. Ezekkel néha nem könnyű megbarátkozni. Nem véletlen, hogy a régi bölcsek is imígyen fohászkodtak:

„Adj, Uram, erőt, hogy meg tudjam változtatni, amit meg kellváltoztatnom! Adj, Uram, erőt, hogy el tudjam fogadni, amitnem tudok megváltoztatni! És adj, Uram, bölcsességet, hogy akettőt meg tudjam különböztetni egymástól!"Ide passzol a világ számos személyiségfejlesztő szakemberénektanácsa is: „Minden sikered és boldogságod alapja, hogy szeresdönmagad!".És ez mennyire igaz! Szinte hihetetlen, hány ember elvárja, hogy szeressék és elfogadják, miközben ő képtelen saját magát legalább hangyányit megkedvelni!Akárki is vagy, mindenképpen van, amiben jobb vagy sok embertársadnál, és van, amiben kevésbé jó. Abból a több száz tulajdonságból, amellyel rendelkezel, törvényszerűen kell lennie néhánynak, ami magasan az átlag fölé emel, és egypár olyannak, amely tekintetében valószínűleg rád is rád férne egy kis edzés. Tudnod kell: szerencsére nem vagyunk a személyiségünk börtönébe zárva! Bárki élhet az adottságaival, bárki élhet értékes életet, és el is pazarolhatja a kapott erősségeket, vagy siránkozhat a gyengeségei miatt. Bár az adottságainkat nem vehetjük semmibe, azokkal sokféleképpen élhetünk. Rajtunk múlik, mit hozunk ki belőlük!Bárhol is tartasz most a „szoborfaragásban", ha a szíved mélyén el tudod fogadni, hogy senki sem született jobbnak vagy rosszabbnak nálad, akkor egy óriási lépést tettél előre a jobb kapcsolatok felé vezető úton!A startvonalnál állva a legfontosabb kérdés: honnan indulok, hol vagyok most a térképen?A személyiségtípusok ismerete ebben a felfedezésben segít.

24

TESZT

Ezzel a teszttel meghatározhatod, hogy a könyvünkben bemutatott négy vérmérsékleti típus jellemzői közül melyik milyen mértékben illik rád.

Az alábbiakban 40 állításcsoportot olvashatsz. Minden csoport négy mondatot tartalmaz. Ezek közül azt az egyet (ha végképp nem tudsz dönteni, maximum kettőt) jelöld meg, amely a leg-jobban / leggyakrabban jellemző Rád! Lehetőleg minden csoportból jelölj meg állítást! Nincs jó vagy rossz válasz, hiszen minden személyiségnek vannak erősségei és gyengeségei is.

1.a) Szívesen vág újszerű és merész vállalkozásokba.b) Csupa elevenség, élénk arckifejezéssel és geszükulálással.c) Szinte akármilyen helyzetbe könnyen beilleszkedik.d) Elemző, szereti az elméleti modelleket, fejtegetéseket.2.a) Szeret érvelni, másokat meggyőzni a saját igazáról.b)Általában mindent végigvisz, mielőtt új feladatba kezdene.c) Folyton mókázik, jó a humorérzéke.d)Békés, nyugodt személyiség.3.a) Társas lény, egyedül ritkán érzi jól magát.b) Hajlamos mások kedvéért többet tenni, mint saját magáért.c) Erős akaratú, karakán ember.d) Általában könnyen elfogadja mások véleményét, nem nehéz meggyőzni.4.a)Megfontolt, ritkán mutatja ki az érzelmeit.b) Megnyerőnek tartják mások: személyiségének varázsával bármire képes rávenni az

embereket.c) Szereti a versenyeket, kihívásokat.d) Előzékeny, tekintettel van mások szükségleteire, érzéseire.

5.a) Visszafogott, ritkán látszanak rajta kitörő érzelmek.b) Könnyedén jobb kedvre tud deríteni másokat.c) A legtöbb helyzetben gyorsan és hatékonyan cselekszik.d) Erősen igényli mások tiszteletét, megbecsülését.

6.a) Előfordul, hogy az egyik pillanatban csupa élet, a másikban már le van törve.b) Érzékeny, őszintén törődik a környezetében lévőkkel.c) Általában könnyen belenyugszik a körülményekbe.d) Független személyiség, aki eltökélten halad a céljai felé. 25

Teszt

7.a) Mielőtt munkába fogna, aprólékos tervet készít.b) Szereti az élénk színeket, vidám apróságokat, kiegészítőket.c) Határozott egyéniség. Tudja, hogy csak akkor megy minden rendben, ha ő irányít.d) Türelmes és elnéző ember.

8.a) Készséges, szolgálatkész.b) Magabiztos, ritkán habozik.c) Meghatározott napirendet követ, és nem szereti, ha ebben megzavarják.d) „Ami a szívén, az a száján."

9.a) Alapvetően derűlátó az életfelfogása.b) Szókimondó típusnak tartják.c) Tartózkodó, csendes, nem könnyű szóra bírni.d) Rendszerető, módszeres ember.10.a) Nehezen ismerkedik, de kapcsolatai tartósak.b) Könnyedén tud mókás, szellemes lenni.c) Barátságos, de inkább reagál, mintsem kezdeményez.d) Erélyes, parancsolgatásra hajlamos.11.a) Magával ragadó egyéniség.b) Merész, szeret kockáztatni.c) Precíz, figyel a részletekre, a külsőségekre.d) Diplomatikus, tapintatos egyén.12.a) Kifejezetten gazdag szókincsű, művelt és művészetkedvelő.b) Tisztában van a saját képességeivel, hisz a sikerben.c) Alapvetően vidám, jó kedélyű embernek ismerik.d) Ritkán hullámzanak az érzelmei.13.Független, önellátóként érzi jól magát.Ösztönző, inspiráló személyiség.Idealista, aki magának és másoknak is magas mércét állít.Jobban szereti, ha másvalaki dönt helyette.14.Közlékeny, nyíltan kifejezi az érzelmeit.Rendszerint az egyszerű megoldások híve.Elmélyült, átgondolt, mélyen érző lélek.Döntésképes, gyorsan hoz ítéleteket.

26

Teszt

15.Békítő, konfliktuskerülő.Aktív életvitel jellemzi, nem szeret karba tett kézzel ülni.Muzikális alkat, zenél vagy zenét hallgat „értő füllel".Társaságkedvelő, imádja az összejöveteleket, szívesen ismerkedik.16.a) Figyelmes, szinte sohasem feledkezik meg az évfordulókról, különleges alkalmakról.b) Ritkán próbál megváltoztatni másokat.c) Beszédes, szeret sztorizgatni, szórakoztatni a környezetét.d) Fáradhatatlan, céltudatos ember.17.a) Lojális: sokáig kitart egy eszme, munkahely stb. mellett.b) Jó hallgatóság, gyakran „lelki szemetesláda".c) Mozgékony, szereti a „pörgős" életvitelt. Minden buliban benne van.d) Vezető egyéniség, igazi karakteres alkatnak tartják.18.a) Szereti a könnyű, kényelmes életet.b) Szeret listákat írni, ezekkel szervezi meg az életét.c) Vezéregyéniség: igényli, hogy mások kövessék.d) Akkor érzi jól magát, ha ő a figyelem középpontja.19.a) A munkája, a munkájában elért eredményei nagyon fontosak számára, akár a magánélet

háttérbe szorulása árán is.b) Amikor csak lehet, a tökéletességre törekszik.c) Kreatív, gazdag képzelőerővel megáldott ember.d) Kellemes társaság, könnyű vele szót érteni.20.a) Kiegyensúlyozott, kerüli a szélsőségeket.b) Életvidám, energikus.c) Vakmerően célratörő is tud lenni.d) Illemtudó. Törekszik a „helyénvaló" viselkedésre. 21.a) Előfordul, hogy epéskedő, cinikus megjegyzéseket tesz.b) Sűrűn kritizál másokat, hogy ezzel javítsa őket.c) Szeret előtérben lenni, előfordul, hogy tolakodó, nagyszájú.d) Nem áll távol tőle a parancsolgatás.22.a) Fanyalgó, nehéz fellelkesíteni, nem bízik a sikerben.b) Fegyelmezetlenségre hajlamos.c) Haragtartó, sokáig nem felejti el az őt ért sérelmeket.cl) Nem szeret „lelkizni", mások gondja-baja nem különösebben érdekli.27

Teszt

23.a) Sértődékenynek tartják mások.b) Zárkózott, visszahúzódó alkat.c) Gyakorta ismétli önmagát, pl. újra meg újra ugyanazokkal a történetekkel „szórakoztatja" a

társaságot.d) Ellenáll mások befolyásának, időnként kötözködik.24.a) Egyesek szőrszálhasogatónak mondják, mert minden apróságon fennakad.b) Feledékenységre hajlamos.c) Őszinte, akár kíméletlenül is.d) Rendszeresen erőt vesz rajta az aggódás, vagy kilátástalanság, a „semminek semmi

értelme" érzés.25.a) Türelmetlen, nem bírja, ha várnia kell másokra.b) Ha nem tart be egy határidőt, az csak azért lehet, mert egy megoldás sosem lehet elég

tökéletes.c) Nem vonzza szinte semmilyen egyesület, csoporttevékenység, vagy ha mégis, akkor azt

nem váltogatja, hanem sokáig kitart egy mellett.d) Gyakran vág mások szavába.26.a) Nehezen kiszámítható, vibráló személyiség.b) Nem akar mindenkinek megfelelni, nem zavarja, ha valaki nem szereti, vagy nem ért vele

egyet.

28

Teszt

c) Egyesek azt mondják rá, hogy semmi sem elég jó neki.d) Határozaüan, sokat tépelődik.27.a) Van, aki rendmániásnak tartja.

b) Lassan halad a feladataival, mert gyakran habozva, ráérősen áll nekik.c) Nehezen tartja a határidőket, mert kapkod a feladatok közöttd) Csökönyös, mindig ragaszkodik a saját elképzeléseihez.28.a) Engedékeny, hagyja, hogy mások a kedvük szerint cselekedjenek, így

próbálja megtartani a szeretetüket.b) Többnyire úgy érzi, csak ő alkalmas egy feladat megoldására.c) Reménykedik a legjobbakban, először mégis a dolgok sötét oldalát

látja.d) Bizonytalan típusnak tartja magát.29.a) Nincsenek nagy vágyai. Általában beéri azzal, ami épp adódik.b) Lobbanékony, akár hisztizni is képes.c) Szeret vitatkozni olykor csak maga a vita, a versengés kedvéért is.d) Távolságtartó, megválogatja, hogy kivel barátkozik.30.a) Időnként kissé naivan, egyszerűen szemléli az életet.b) Izgága, heves személyiség.c) Nemtörődöm, könnyelmű vagy éppen közömbös is tud lenni.d) Lassan kialakuló, de tartós érzelmei vannak.

a) Visszahúzódó, szüksége van időnként a háborítatlan egyedüllétre.b) Mások szerint hajlamos túlságosan aggodalmaskodni.c) Munkamániás, hajtja a teljesítmény és a jutalom.d) Sokszor meggondoladanul cselekszik.

32.Fecsegőnek tartják, „be nem áll a szája".Tapintatlan, néha sértő módon fejezi ki magát.Túlérzékenységre hajlamos.Félénk, ódzkodik a nehéz helyzetektől.

33.Gyakran levert, kedvetlen.Kétkedő, nem hiszi, hogy a körülményeket le lehet győzni.Hatalmaskodó, mindenkit irányítani akar.Szétszórt, nehezen tart rendet maga körül.34.Nehezen tolerálja a más munkamódszert követőket (pl. a las- sabbakat, az

érzékeny lelkűeket vagy a szétszórt embereket)Nem ritkán kifejezetten magába forduló tud lenni.Időnként közönyösnek tartják, mert a legtöbb dolog hidegen hagyja.Nem következetes, az érzelmei uralják.

31.29

Teszt

35.Vannak, akik gyerekesnek tartják a viselkedését.Szeret manipulálni másokat.

Szeszélyes, könnyen süllyed mélabúba.Beszéde halk, hangszíne sokszor tompa.36.Feltűnősködő, néha szinte magamutogató.Lassú, nem fárasztja magát a gyors cselekvéssel.Nehezen hisz másoknak, mindig az indítékot keresi a szavak mögött.Makacs, hajthatadan ember.37.Annyira önérzetes, hogy mindig siet hangoztatni, neki van igaza.A munkát általában aszerint ítéli meg, hogy mennyi fáradságba kerül.Egyesek szerint magának való, hajlamos kerülni az embereket.Legtöbbször ő a leghangosabb egy társaságban.38.Indulatos, hamar haragra gerjed.Rosszul tolerálja a pontatlanságot.A munkavégzéshez sok esetben noszogatásra van szüksége.Szórakozott, nehezen összpontosít.39.Gyakran kapkodó, hirtelen cselekszik.Időnként „bosszúálló", de ezt többnyire kifinomult módon teszi (pl.

barátsága megvonásával).Nyughatadan, állandóan új dolgokat keres, mert egy tevékenységben nem

sokáig lel örömet.Húzódozó, kelletlenül áll neki a feladatoknak.40.Előfordul, hogy szándékosan akadályoz másokat.Fondorlatos módon is rá tudja venni a többieket, hogy azt tegyék, amit ő

akar.Nem kitartó, ritkán visz végig bármit is.Képes a háttérben maradva csendben, de kitartóan haladni.

30

Teszt

A TESZT ÉRTÉKELÉSE

Minden sorszám után karikázd be az általad választott a, b, c vagy d betűjelhez tartozó SZ, K, F vagy M betűt! (Tehát ha például az első válaszod c, akkor az l-es sorban a c oszlopba tartozó F betűt jelöld meg!)

a b c d

21. F M SZ K22. F SZ M K23. M F SZ K24. M SZ K F25. IC M F SZ26. SZ IC M F27. M F SZ K28. SZ IC M F29. F SZ K M30. SZ K F M31. F M K SZ32. SZ K M F33. M F K SZ34. K M F SZ35. SZ K M F36. SZ F M K37. K F M SZ38. K M F SZ39. IC M SZ F40. M K SZ F

a b c d

1. K SZ F M2. K M SZ F3. SZ M IC F4. F K SZ M5. F SZ K M6. SZ M F K7. M SZ K F8. F K M SZ9. SZ K F M10. M SZ F K11. SZ K M F12. M K SZ F13. K SZ M F14. SZ F M K15. F K M SZ16. M F SZ K17. M F SZ K18. F M K SZ19. IC M SZ F20. F SZ K M

Most számold össze, hány SZ, K, M és F betűt jelöltél

meg. 38

SZ mint szangvinikus:_________

K mint kolerikus: _______

M mint melankolikus: _________

F mint flegmatikus:___________

Az EREDMÉNY ÉRTÉKELÉSE

Az emberek 80%-ánál egy vagy két típus dominanciája jelenik meg az eredményben.Teszem azt, például tiszta kolerikusnak mondhatod magad, ha a legtöbb kérdésnél K-t jelöltél meg, és elenyésző mennyiségben fordult elő más betűjel.Melankolikus-flegmatikus személyiségtípusnak számítasz, ha döntően M és F jeleket karikázgattál be, és így tovább. Alkalmanként előfordul, hogy ennél kiegyensúlyozottabbak a számok. Ennek okairól a későbbiekben még bővebben olvashatsz. Most röviden annyit mondunk, hogy valószínűleg a veled született személyiséged mellé az évek során beléd nevelhettek, rád kényszerítilettek, vagy épp önként magadra vehettél más típusokra jellemző tulajdonságokat is. Bármilyen eredményt is kaptál, jó ötlet lehet a tesztet kitöltetni magadról valaki olyannal is, aki jól ismer (barát, rokon stb.). így összevethetitek a kapott eredményeket, megbeszélhetitek a különbségeket. Garantált az egész estés szórakozás.

ALAPOK

A MÁSIK IS EMBER... akkor is, ha ez néha hihetetlennek tűnik. A személyiségtípusok elmélete először is arra hívja fel a figyelmet, hogy a többiek is lehetnek ugyanolyan színes, sokoldalú egyéniségek, mint Te. Sőt, valószínűleg jobbak Nálad egyes dolgokban, és természetesen rosszabbak másokban. Ezért azt javasoljuk, bánj óvatosan a kategóriák meghatározásával! Előfordulhat például, hogy egy-egy tulajdonsága alapján rámondod valakire, hogy ilyen vagy olyan típusú. Ezzel szemben lehetséges, hogy csak abban az adott szituációban viselkedett úgy.

Az egyik unokaöcsémnek egyéves korában volt egy sokszög alakú műanyag játékszere, felületén különböző alakú lyukakkal ellátva. Kapott hozzá a lyukakba passzoló játékkockákat is. A feladat - mint azt

39

Teszt

már nyilván mindenki kitalálta hogy a lyuknak pontosan megfelelő alakzatot nyomja bele a gyerek a helyére. Persze Andris nem így játszotta: bármely alakzat került a kezébe, a hozzá legközelebb eső nyíláson próbálta meg átpréselni. Több-kevesebb sikerrel.

Fontos, hogy ne nyomjuk így bele az ismerőseinket egy-egy típusba! A kép mindig árnyaltabb az első benyomásnál. Pláne nem érdemes rádumálni, hogy ő milyen típus! Csak fogadd el olvannak, amilven!7

J

Lgyanígy sose használd kifogásként a személyiséged! Nem kívánunk alapot adni az efféle mentegőzéseknek:

„Jaj, bocs a késésért, tudjátok, én ilyen típus vagyok!" „Ez van. Én ilyen hirtelen haragú embernek születtem. Úgyis rád fért az orrplasztika." Inkább alkalmazd arra ezt a tudást, hogy megértsd magad, az erősségeidet, gyengeségeidet és a körülötted élő embereket! így, végeredményben, akár jobb önmagaddá, hatékonyabb kapcsolatépítővé, eredményesebb üzletemberré tudsz válni. Amint már utaltunk rá, a személyiségtípusok megismerésének egyik legnagyobb előnye az, hogy rájössz: a másik nem biztos, hogy idióta. Tudjuk, nehéz ezt elfogadni, ha naponta találkozol „agyatlan" vevővel, „rámenős" eladóval, „bunkó" főnökkel vagy „birka" alkalmazottal. Mégis, egyelőre adjunk egy esélyt annak, hogy mindössze arról van szó: más személyiségtípusnak született az istenadta.Mint látni fogod, minden vérmérsékletben benne van az angyalka és nem kevésbé a kisördög — csak más-más megjelenési formában. Ezért bármelyik csoporthoz tartozol, érdemes abból kihozni a legjobbat! A lényeg, hogy először értsd meg, miért vagy ilyen. Ez javítani fogja az önismeretedet, a kapcsolataidat, ezáltal hasznos lehet mind a magánéletedben, mind a munkádban. Ez utóbbi területen is előnyös, ha a napi tevékenységed nemcsak anyagi, hanem lelki, szellemi eredményeket is produkál számodra. Magyarul: lehetőleg végezz olyan munkát, amely a személyiségedhez közel áll!

Ne passzírozd bele!

40

Alapok

Egy volt évfolyamtársam, a szangvinikus Petra közgazdászból óvónő lett. Saját bevallása szerint kolerikus anyja

nyomására kezdte a közgázt, majd az egyetem harmadéve után férjhez ment (menekült). A párja tehetős vállalkozó, aki azt akarta, hogy jól érezze

magát, ezért arra biztatta, hogy kezdje újra az életét, és csinálja azt, amiben kiteljesedhet. Petra ma sok-sok gyermek kedvenc óvónénije, örömmel végzi

a munkáját, és imádja az életét. Kreativitását, gyermekszeretetét már több alkalommal hivatalosan is elismerték és jutalmazták. Hasonlóan működnek

a továbbképzések is. Ha az elsajátítandó készségeket nem az adottságainkból képezett alapra építjük, akkor abból nem fal lesz, csak egy

rakás tégla. Ilyenkor érzi azt a tanuló, hogy fejlődés helyett csak küszködik. A képzést stressznek éli meg, és még az önbecsülése is csökken. Igyekszik

minden módon kibújni a számára kínos szituációk alól, ahol kiderülhet önmaga és a világ számára, hogy mennyire esetlenül mozog az idegen

közegben (pl. prezentációk, döntéshozatal, stratégiai gondolkodás stb.). Ez az ember valószínűleg messze a lehetőségei alatt fog teljesíteni, gyakran

hibázik, és rövid idő alatt kiég. Ezért fordulhat elő, hogy egy-egy vállalat úgy költ milliókat oktatásokra, tréningekre, hogy azokkal többet árt, mint

használ önmagának és dolgozóinak.

RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS A TÍPUSOKRÓL

Az alábbi összefoglaló táblázat segít abban, hogy áttekint- hesd az egyes típusok főbb jellemzőit, és hogy halvány gyanú fogalmazódjon meg benned a leggyakoribb kevert típusok lelkivilágát illetően is.

41

Alapok

A két felső csoport emberközpontú és kiegyensúlyozott.Ezek az emberek jól kijönnek másokkal. A flegmatikusnak nem igénye a nagy társaság, de a partnere számára kiváló hallgatóság, a szangvinikus igényli, hogy sok ember legyen körülötte, és lehetőleg ő maga legyen a társaság közepe. A két alsó típus munka- vagy feladatközpontú és kiegyensúlyozatlan. Akkor érzik jól magukat, ha van egyértelmű céljuk, van teendő, amit el lehet végezni. A melankolikus inkább egyéni harcos, a kolerikusnak semmiféle lelki problémát nem okoz másokat dolgoztatni.

Flegmatikus Szangvinikus

Csendes Beszédes

Békés ElénkKényelmes ViccesKiegyensúlyozott TársaságkedvelőLassú SzétszórtHatározatlan Meggondoladan

Melankolikus Kolerikus

Megfontolt Határozott

Rendszerető VezetőPrecíz DöntésképesEgyüttérző VersengőBorúlátó ÉrzéketlenSértődékeny Önfejű

42

Alapok

A két bal oldali csoport befelé forduló. Csendesebbek, visz- szafogottabbak, mint a másik oldal. A flegmatikus lustán vagy kényelmesen, de mindenképp kiegyensúlyozottan éldegél a saját kis világában. A melankolikus gyakran gondolkodik, tervez és tépelődik, szélsőséges „példányai" állandóan emésztik magukat. A jobb oldali típusok kifelé fordulónak mondhatók. Harsányak, kezdeményezők, irányítók. Nem rejtik véka alá véleményüket. A szangvinikus először beszél, aztán gondolkodik. A kolerikus szintén beszél, de aztán sem gondol bele, hogy mit vágott oda. A kolerikus szívesen kifejti a véleményét, ha munkáról van szó. A szangvinikus szívesen kifejti a véleményét, ha bármiről van szó.Amint látod, a személyiségtípus fogalma számos tulajdonságot felölel, de rengeteg egyéb, már említett tényezőről - pl. intelligencia, műveltség, erkölcsösség — nem ad semmilyen információt! Ugyanaz a típus másként viselkedik, ha intelligens, és ha nem. Bármelyik lehet őszinte, becsületes és lehet tisztességtelen — ez nem típusfüggő!Most pedig lássuk, mit érdemes tudni külön-külön az egyes személyiségtípusokról, hogy aztán később szituációkon keresztül is összehasonlítva pontosítsuk a képet.

A nagy mesélő

43

A szangvinikus személyiség

A SZANGVINIKUS SZEMÉLYISÉG

NévjegyHétköznapi neve: beszédes Elem: levegő Színtesztben: sárga5

DISC/DISZK rendszerben: befolyásoló/ismerkedő Zig Ziglarnél: barátságos (friendly)

Jelmondat: „Figyelj rám, és egy vidám élettel hálálom meg!".

Elsőként vizsgálandó csoportunk mindenki kedvence, a közkedvelt szangvinikus, a jó szándékú dumagép, az örök mókamester. O az, aki az összes típus közül a leginkább igényli a figyelmet. Mint az előző fejezet táblázatából látható: ez a személyiségtípus kifelé forduló és emberorientált. Ebből fakadóan egyszerűen kiapadhatadan igénye van a társaságra, a közönségre. Mindent megtesz azért, hogy észrevetesse magát. Más emberek szeretetétől övezve érzi magát értékesnek. „Na, ki a kedvenc kislányotok?" - kérdezi vigyorogva a szülei t, még akkor is, ha történetesen egyeden gyermek a családban. Persze ez a lelki, igény felnőttként sem sokat változik.

Egy nap az Andrássy úton próbáltam parkolni. Hosszas keresgélés után találtam egy helyet, ahová pont befért az autóm. Ahogy elkezdtem befarolni, egyszer csak éktelen dudálás hangzott mögöttem. „Már megint egy agresszív sofőr!"— futott át az agyamon.

Hátranézve viszont azt láttam, hogy egy hölgy dudál, és kiabál kifelé az autóból a túloldalon lévő barátnőjének (röpke két sáv és két fasor választotta el őket). Erre a

barátnő átrohant a dübörgő autók között, lelkesen összeölelkeztek, majd nekiálltak az úton beszélgetni. Közben legalább két tucat autó torlódott fel mögöttük. Nekem ez előnyös volt, mert előre- és hátratolatásokkal nyugodtan be tudtam parkolni a szűk

helyre. Tehát igaz a mondás: a szangvinikus igazi áldás a világnak... legalábbis egy részének. Figyelemigényes viselkedését mintha atomenergia táplálná. Az, hogy élénk és

mozgékony, a legtöbbek szerint enyhe kifejezés.6

A szomszéd nénink tündéri szangvinikus unokáját Borinak hívják. Megállás nélkül beszél és minden második szava így hangzik: „Figyelj csak! Látod? Nézd meg ezt is!".

Közben természetesen egyfolytában szalad, pörög, mutogat. Egyik nap ezzel köszöntöttem: „Szia, Duracell- nyuszi!". Erre hatalmasat kacagott, végignyargalta a

jelenlévő népes rokonságot és mindenkinek vígan újságolta: „Duracell-nyuszi vagyok,

5 Természetesen a különböző csoportosítások típusai csak hozzávetőleges megfelelői egymásnak. Nem tudományos igényű összevetésről van tehát szó, csak tájékozódásként szolgálnak azok számára, akik már ismerik „a színes modellt", a DISC/DISZK rendszert vagy Zig Ziglar kategóriáit.6 Mivel eleme a levegő, mondhatnánk, hogy légies, könnyed, mint egy szellő. Mások szerint inkább szélvész. 44


Duracell-nyuszi vagyok!" Ha szangvinikus gyermeked (vagy párod) van, készülj fel az izgalmas, pezsgő életre! Ezek az emberek mindig tevékenyek, bármikor kaphatók egy jó társasági

programra, noha érdeklődésük mások iránt többnyire felszínes.A közelmúltban négynapos kiránduláson vettünk részt a párommal Svájcban. Az utazás egészét és az étkezések idejét együtt töltöttük egy addig ismeretlen családdal. Mi: melankolikus és flegmatikus, ők: szangvinikus kislány és anyuka, valamint kolerikus apuka. Rengeteget „beszélgettünk". A negyedik napon — útban hazafelé — már meg is kérdezték tőlünk: „Egyébként Ti mivel foglalkoztok?" Kedvesem épp előtte jegyezte meg: „Érdekes lenne egy vetélkedő egymásról. Mi már mindent tudunk róluk, ők meg szinte semmit rólunk." Természetesen ez őket nem zavarta. Szórakoztattuk a fáradhatatlan kislányt, és jó hallgatóság voltunk a történeteikhez. Márpedig ki akarhat ennél többet?

Még jó, hogy találkoztunk, mert mi nagyon érdekes emberek vagyunk!

A szangvinikus 0-tól 100 éves korig bárkivel könnyen teremt kapcsolatot. Részben azért, mert bármikor szívesen kezdeményez beszélgetést, részben azért, mert kíváncsisága folytán minden érdekli. Nagy szemekkel figyel, akármiről mesélsz neki — hogy aztán hozzátehesse, amit ő hallott minderről.

Szangvinikus nagynéném, Ági néni nagy rajongója Sütő András írónak. A Szegedi Szabadtéri Játékok egyik bemutatójának szünetében kigondolta, hogy autogramot szeretne. Igen ám, csakhogy Sütő épp hatvan ember (újságírók, színészek, rajongók) gyűrűjében nyilatkozott. Semmi gond, nagynéném villámgyorsan feltalálta magát. Mintegy három és fél perc leforgása alatt úgy összebarátkozott az író feleségével, hogy ő volt az egyetlen rajongó, akit behívtak az öltözőbe, és még

45


az éppen folyó riportot is megszakították a dedikálás idejére. Mindezek után Ági néném „Andráskámként" búcsúzott el „régi barátjától".

A pontosság kedvéért tegyük hozzá: azért bármi nem érdekli a szangvinikust. Száraz tényekkel, adatokkal nem tudod megfogni a fantáziáját. Emberek érdeklik, események, sztorik és pletykák. A legjobb pedig, ha mindezt minél színesebb, viccesebb körítéssel tálalod neki.A szangvinikust könnyen felismered, ha azt nézed, ki beszél alegtöbbet. A típus zabolátlan képviselői képtelenek egy pillanatra is csendben maradni.

Egy diákunk beszámolója szerint: „A húgom a családban az egyeden szangvinikus, amivel mi többiek, befelé forduló személyiségek nem igazán tudunk mit kezdeni: hogy

lehet, hogy soha egy pillanatra sem tud lenyugodni és otthon maradni? Soha semmire sem figyel oda, semmit nem ért meg. Az egészben az a legviccesebb, hogy elég későn,

4 évesen kezdett el beszélni. Apukám aggódott is, hogy nincs-e valami baja. Amióta viszont elkezdett beszélni, azon aggódik, normális-e az, hogy be nem áll a szája. Mivel állandóan rohan, úgy érzem, alig ismerem, ahhoz képest, hogy a húgom és folyamato-

san beszél. (Magamban el is neveztem szangvinikus- szeleburdi-szószátyár-Szilvinek.)" Nem csak beszélni szeret. Bármit megtesz, hogy a figyelem középpontjába kerüljön.

Nem túl szégyenlős, mi több, néha nincs is tudatában, hogy ilyen szó egyáltalán létezik.Szangvinikus ismerősöm élete első gombosfarmer - vásárlását ecsetelte. Egyszer csak hirtelen felpattant az asztaltól, és így szólt: „Es egy mozdulattal ki tudom gombolni a

sliccét!" Majd se szó, se beszéd meg is mutatta a tudományát - ott, az étterem közepén... Gyakori eset, hogy amikor az egyetemen a félév első órája tizedik percében

0-tól 100 éves korig bárkivel...

46


az addig számomra ismereden diákoknak kiosztom a személyiségtípus - teszteket, már tisztán

látszik, ki a legnagyobb dumagép. Magamban meg is jegyzem: „Neki biztos szangvinikus jön ki!" Tízből kilencszer eltalálom. A szangvinikus diáknak nehezen

megy a „száraz" tárgyak tanulása, viszont ezekből is akármikor könnyen kidumálja ma-gát, ha egy kicsi esélye adódik szabadon beszélni. Erre azért szorul rá, mert az órákon

képtelen rávenni magát, hogy logikus jegyzeteket készítsen. Inkább rajzolgat, SMS-t ír a pad alatt

vagy levelezik. Esetleg egyszerűen be sem megy az előadásra, hisz mennyivel érdekesebben is el lehet tölteni az időt. Ha ezek után mégis szerez valakitől (lehengerlő dumával, jó kapcsolatain keresztül) jegyzeteket, azt elég könnyen összekavarja, vagy elveszíti. Vizsgákon aztán mindent bevet: jön a szangvinikus szövegáradat, a lányoknál a Julia Roberts-mosoly, a szempilla- rebegtetés stb.

„70%-os szangvinikus vagyok, állandóan pörgők. A lustaság csak akkor jön rám, ha takarítani vagy tanulni kell. De szerencsére a takarítást sokszor le lehet passzolni, a vizsgákat meg ki lehet dumálni." (20 éves lány önjellemzése)

Felnőttként sem sokkal gondterheltebb a lelke. Talán pont azért, mert sosem nő fel igazán. Mindig is játékos és komolytalan marad. Legfeljebb a játékszerek, játszótársak és -terek változnak.

„A középiskolás koleszban a nevelőnőnk teljes mértékben szangvinikusnak mutatkozott. Reggel, amikor ébreszteni jött, a „Jó reggelt, ébresztő!" helyett „Jó reggelt lányocs- kák, ébresztő-kelesztő, hasatokra süt a nap..." kezdetű csengő-bongó monológot hallgathattuk, aktuális időjárás-jelentéssel és friss hírekkel körítve. Állandóan újabb és újabb ödetei voltak a koleszélet felpezsdítésére. Kezdeményezésére vezették be a Mikulás-műsort, ahol a nevelőnők beöltöztek krampusznak, az igazgató pedig Télapónak."

A „komolyabb" típusok nehezen tudnak az ő fejével gondolkodni. Egy idős szangvinikusról az unokája számolt be ekképpen:

„Nagypapám ereiben biztosan szangvinikus vér pezseg. Minden újdonság érdekli, még most is. Neki például muszáj kipróbálnia, hogy a spray flakonja tényleg robban-e, ha tűzbe dobják... Jellemző még rá a szangvinikusok « nagyotmondása »: minél többször meséli el a történetet, annál érdekesebb lesz. A lényeg nem a valóság, hanem, hogy a közönség jól szórakozzon... Legalább 120 évig akar élni. Nem kétséges, hogy ezt az időt is tevékenyen töltené."

Ha időnként mégis lelombozódik, villámgyorsan túlteszi magát rajta. Érzelmei hullámvasútként működnek: gyors váltásokkal tent és lent. Könnyen felindul, de hamar lecsillapodik - szangvinikus szalmaláng, ahogy szokás emlegetni.

47


„Tudjátok, én mindig szerelmes vagyok... csak az változik, hogy épp kibe" — hangzott el Áron barátunk szájából. Természetesen halmozottan érvényes ez a nőkre, hiszen ők jobban teret engednek az érzelmeiknek, mint a férfiak.

„A lányom szangvinikus-szangvinikus, ha van ilyen. Az indulatai nagyon gyorsak és hevesek, de ahogy jönnek, úgy el is múlnak, mint egy gyors nyári zivatar. Amikor megharagszik valakire, akkor gondolkodás nélkül ösztönszerűen lerohanja. Amit ilyenkor mond, azt nem gondolja komolyan, és két perc múlva már bocsánatot is kér."

A szangvinikus hajlamos többet beszélni, mint amit a beszélgetőtárs befogadni képes. Kedvesem mesélte ezt a történetet: „Épp ebédeltünk Katikával, akiről érdemes tudni, hogy fél évet tanult ösztöndíjasként Löwenben. Egyszer csak odalépett hozzánk az egyik csoporttársa, egy srác, és elújságolta, hogy most kell választania, melyik egyetemre jelentkezzen ugyanazzal az ösztöndíjjal, és, hogy Katika meséljen már egy pár mondatot róla, milyen is ott kinn. Erre Katika:- No, kérlek szépen, hát az olyan, hogy... van ez, meg van az, meg itt az egyetem, meg ott a kolesz... Katika vagy fél órát beszélt egy levegővel. A srác már próbált lelépni, erre Katika szó szerint megragadta, és leültettea székre... és mesélt neki még fél órát!Mikor a srác végre elszabadult, ennyit tudtam kinyögni:- Katika, ez nagyon durva volt!- Én is éreztem, de nem tudtam abbahagyni!"

Érzelmei nem csupán nagy ívűek, hanem sokkal több ember felé is irányulnak, mint a többi apusnál. Ebből a szempontból is habzsolja az életet. Gyöngyi barátnőnk megfogalmazásában: „Te vagy a szívem csücske. Meg persze a Feri. Meg a Balázs, a Guszti és az Andris. Meg még páran. Hát, Istenem, ez van! Olyan a szívem, mint a gyémánt: sok a csücske!" Ez persze nem azt jelenti, hogy a szangvinikus csapodár. Mindössze azt, hogy könnyed fellépésével, káprázatos mosolyával vonzza magához az ellenkező nem képviselőit, akik nehezen tudnak neki ellenállni (főleg, ha nem is nagyon akarnak).

„Amikor a szangvinikus rád néz, te vagy a világ. Több szemkontaktust tart és közelebb áll hozzád, mint mások, illetve gyakran meg is érint (rossz nyelvek szerint azért, hogy el ne menj, amíg beszél). Mindezek azt eredményezik, hogy úgy érzed, ez a csaj akar tőled valamit. Megindul felfelé az adrenalin szinted... elképzeled magatokat párként. .. aztán pár perc múlva meglátod, hogy ugyanilyen lelkesedéssel fordul egy másik fiú felé..." (Egy többszörösen „csalódott" melankolikus fiú tapasztalata) A szangvinikus egyszerűen imád a kapcsolatainak élni.

48


„Szangvinikus húgom, Dóri szerintem már most a város legismertebb embere. Tavaly kezdte a középiskolát, de tartja a kapcsolatot a régi osztálytársaival, a régi osztálytársak új osztálytársaival, az új osztálytársak régi osztálytársaival és természetesen az új osztálytársakkal. Összeszámoltam: szeptemberben a város összes középiskolájának (8 db) a gólyabálján ott volt, ebből négyen úgy, hogy azokat egy napon tartották."

49


A szangvinikus született mókamester. Jómagam csodálom a benne rejlő örök gyereket. Volt szerencsém sok éven keresztül szangvinikusok körében tölteni nyári táborokat. Megtapasztaltam. hogy ha teret adunk neki, hogy kiélje magát a poéngyártás- ban, ott szem nem marad szárazon. Számára sosem jelent prob- .émát, hogy nyilvánosan bohócot csináljon magából, és bármikor előkerülhet a tarsolyából egy új játék, vicc vagy érdekes történet. O ugyanis állandóan új meg új élményeket keres. Rengeteg öde- ret agyai ki, hogyan lehet színesebbé tenni az életet.

Nemrégiben meghívást kaptunk egy brókercég családi napjára. Nyár közepe, árnyék nélkül 40 fok. A nagydarab szangvinikus István gyorsan kitalálta, hogyan segítsen a helyzeten: egyszerűen magához vett egy óriási asztali napernyőt, és azzal sétálgatott. Ezzel máris több legyet ütött egy csapásra: árnyékolt magának, mindenki rá figyelt, és a potyázó hűsölök személyében még társaságra is lelt.

Mindig feltalálja magát

50


A szangvinikus ideális szülő, aki együtt játszik a gyerekkel. Igaz, néha akkor is tovább játszik, ha a gyereket már rég más érdekli. Ajándékot eleve úgy vásárol a gyereknek,

hogy az számára is szórakoztató legyen (pl. videojáték, kisvasút, társasjáték). A szangvinikusok többsége annyira komolytalan, hogy a legkínosabb helyzetet is képesek

önfeledt mulatságnak tekinteni. Moziba készülünk, szangvinikus barátom rendesen késik. Persze fülig érő vigyorral kimagyarázza: „Képzeljétek! Megyek az utcán, nézem a kirakatokat, erre beleléptem egy óriási lócitromba! Srácok, ekkorát még nem láttatok!

Tiszta olyan lett a cipőm, de még a nadrágom is! Ezt nézzétek!" Erre csak egy szangvinikus képes. A többi típus inkább elbujdosna szégyenében, minthogy

reklámozza az esetet. Persze a szangvinikussal nem mindig csak úgy „véletlenül" tör-ténnek a dolgok. Ha más nem akad, kreál magának szórakozást. Az alábbi történetet

egy szegedi kollégiumban gyűjtöttük. „Szerintem Zsoltot és Józsit nem nehéz vérmérsékletük szerint besorolni. Olyan ötleteik vannak, hogy az emberek többségének még hasonló sem jutna eszébe. Ilyen volt például egy őszi akciójuk: amikor a rádióban

hallották, hogy hatalmas vihar közeledik, megfogalmazódott bennük, hogy itt a világvége, ezért nekik világvége-futást kell rendezniük. Nem telt bele öt perc, és már az utcán rohangáltak köntösben és bakancsban - fényes nappal, színjózanon. Az bizonyos,

ha az embernek nyugalomra van szüksége, akkor nem árt elkerülni őket." Egy másik szélsőséges szangvinikus nevetve mondta magáról: „A legtöbb barátom szerint

elmebetegségben szenvedek. De ez nem igaz. Minden percét élvezem." Pontosan a komolytalansága miatt nem is lehet rá haragudni. (Amivel persze tökéletesen tisztában

van, és nem ritkán vissza is él.) Ahogy egy internetes blogban olvastuk a minap: „Minden magyar családban él egy részeges Don Juan- nagybácsi, akire még a

legkonzervatívabb nagymama sem tud haragudni, amikor valamilyen csajozós sztorit valameny- nyi apró, kiszínezett részlet megemlítésével elmesél. Akivel már minden

furcsaság megtörtént, vagy ha nem vele, akkor a haverjával, aki '72-ben Triesztnél egy szál fürdőgatyában átúszott Digóba, egy ideig hippi volt Amszterdamban, ma pedig Los

Angelesben üzemeltet roncstelepet." Ugyanakkor a jópofaság néha már pofádanságba csap át. A következő idézet egy szangvinikus hallgatóm házi dolgozatából származik:„Állandóan lekések buszokat, vonatokat, ami azért van, mert mindent az utolsó pillanatra hagyok. Például ezt a házi dolgozatot is két hete kellett volna leadni, de reménykedem, hogy a tanár tényleg flegmatikus ©."

Azontúl, hogy sokat mozog, beszél és nevet, a szangvinikus egyszerűen nem ismer korlátokat, ha egy érdekes sztorival felhívhatja magára a figyelmet. Személyes ügyeit is lazán — és jó hangosan - kommunikálja.

Házibuli. Régi és újdonsült ismerősök vegyesen. Hajnaltájban emelkedett hangulat, majd búcsúzkodás. A házigazda barátja köszönés előtt ekképpen kiabálja át a

51


nappalit: „Jól van Pistikém, akkor nem felejtettem el, hogy jövök neked hatszázezerrel!" Ennek egyenes következménye, hogy a magánélete is gyakran nyílt titok mások előtt.Párommal ingatlanirodában tárgyalunk. Húszperces késéssel beviharzik egy csinos, fiatal szangvinikus nő, kisírt szemekkel. Mint kiderül, ő is ott dolgozik. Még sosem láttuk egymást, de ez az apróság nem gátolja meg abban, hogy kiöntse a lelkét: „Elnézést, hogy így

estem be, tudjátok, a férjem tegnap elköltözött, ezért végigbőgtem az egész éjszakát, és kicsit szét vagyok csúszva... Bár igazából nem baj, mert ma este már randim lesz. Na,

melyik házat mutassam?" Ha már a késés szóba került... nemigen ismerünk olyan szangvinikust, akinek a pontossággal ne lennének gondjai.

„Egy középiskolai osztálytársam minden egyes reggel elkésett. (Meg is lepődtünk volna, ha beér időben.) Viszont minden reggel vehemensen elő tudott adni valami vis maior okot, ami az aznapi késést indokolta. Komolytalan viselkedésével rövidesen két lista élére is felkerült: az osztály népszerűségi és az osztályfőnök feketelistájára." A szangvinikus szó szerint is színt visz az életbe. Általában véve változatosabban öltözködik, mint az átlag. Hajlamos feltűnő kiegészítőket és ékszereket hordani. Ha egy komoly üzleti társaságban felfigyelsz egy öltöny mögül kikandikáló Miki egeres nyakkendőre, biztos lehetsz benne, kivel van dolgod.

Egy unalmas konferencia-előadáson szangvinikus férfi mellett ültem. Öt perc sem telt el a kezdés után, már izgett- mozgott, forgolódott. Újabb öt perc múlva láttam, hogy mindenféle ábrákat rajzolgat jegyzetelés helyett. Pontosan tudtam, mi következik: a hátralévő félórában megtudok mindent az életéről.Az ismerkedésnek szánt nyitómondata azért engem is meglepett. Rövid asztal alá bámulás után ugyanis halkan így szólt: „Nézd csak a képeket a zoknimon! Ha egymás mellé teszem a lábaimat, olyan, mintha a Micimackó kezet fogna a Malackával!" Láthatólag nagyon felvillanyozta ez a felfedezés, mert hosszú percekig élvezte a látványt, miközben hol egyik, hol másik oldalról keresztezte a bokáit. Autója, lakása is elüt az átlagtól. Itt is szereti az élénk árnyalatokat, a kedélyes hangulatot sugárzó elemeket. Ha megteheti,

sportos autót választ, feltűnő színnel, erős hangfalakkal, kabrió változatban vagy legalább napfénytetővel.

Szegeden ismerünk egy szélsőségesen szangvinikus fiatal nőt, akinek az álmai autója egy rózsaszín luxusterepjáró. Addig is, amíg ezt nem engedheti meg magának, vicces

matricákkal dekorálja a jelenlegi kocsiját, (Az icí pici jármű hátulján ez a szöveg ékeskedik: „Kindertojásban találtam!") Persze akad olyan is, aki más jellegű

problémákkal „küszködik"... „A férjemmel mindketten eléggé vehemens módon veze-52


tünk; törjük, koccantjuk az autókat rendesen. Ezért aztán vettunk három egyforma Lexust..."

(Szangvinikus nagyvállalkozó asszony megjegyzése) Mint minden típusnál, a szangvinikusnál is ott kezdődnek a bajok, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Lelkes és

ötletes, vidám és beszédes. De felettébb érdekes szituációkba keveredik, amikor elszabadul személyiségének kisördöge. A szangvinikus ugyanis azt szeretné, hogy a

többi típus is át tudja élni azt az élményt, amit ő. Ezért időnként hajlamos „finom túl-zásokba" esni a történetek elmesélése közben. Nem hazudik - mondja ő —, csak színez.

Kilencéves fiam osztálykirándulásról jött haza. Úgy alakult, hogy először a szangvinikus tanítónőjével, Ágival futottam össze az utcán. Izgatottan mesélte, hogy az egyik gyerek kimászott a tetőablakon, és kis híján lezúgott a csúszós cserépről. Ettől olyan ideges lett, hogy majd' szívrohamot kapott... Otthon kérdeztem Gergőt, mi történt pontosan. „Á, semmi. A Bence apukája tűzoltó, és meg akarta mutatni, hogy mászik tetőre. De épp csak a lábát rakta ki az ablakon, amikor bejött Ági néni"— szólt a történet érzelemmentes verziója. Néhány szangvinikus ismerősünknél már odáig fejlődött a füllentési hajlandóság, hogy elneveztük őket kettes, hármasszangvinikusoknak. Vagyis oszd el ennyivel, amit mondanak! A magánéletben is

gondokat okozhat, ha kiderül a szangvinikus túlzása, az üzleti életben pedig egyenesen megengedhetetlen, mert egyszer s mindenkorra elveszik az iránta táplált bizalom. A füllentések mellett az is problémát okozhat, ha igazat mond, csak épp hevessége miatt nem a megfelelő időpontban. Nagy szerencsénkre azonban memóriája gyakran cserbenhagyja. „Üzleti kiküldetésen voltam. A nap végén egy isten háta mögötti bakonyi kisvendéglőben vacsoráztam egy hölgygyei, aki nem a feleségem... Egyszerre hangos fékezés, majd ajtócsapódás, és beviharzik az egyik kolléganőm. | Semmi pillanat alatt elöntött a veríték! Na, mondom, ez

hogy kerül ide, 150 km-re a cégünktől?? Tuti, mindjárt jól lebuktat! Mire ezt végiggondoltam, már előttem is állt

széles vigyorral. Ezután a legnagyobb természetességgel itt /köszönt nekünk, és elkezdett lelkesedni, milyen jó, hogy itt

találkoztunk, mert nem tudja kinyitni a kölcsönkocsi csomagtartóját..."Legtöbbször persze esze ágában sincs szándékosan ferdíteni. „Mindössze" az történik, hogy lelkesedése annyira magával ragadja, hogy érvelését a tények egyáltalán nem zavarják.

Hallottunk olyan, szenvedélytől fűtött, motiváló előadást, ahol annyira felpörgött, hogy a milliókat és a milliárdokat gyakorlatilag szinonimaként kezdte el használni. Mikor egy aggályoskodó melankolikus megkockáztatta a kérdést, hogy akkor most

mi van, a legnagyobb könnyedséggel válaszolt: „Nem mindegy? Nagy szám, csomó nulla, ez a lényeg!" A konkrétumok hiánya mellett a könnyed, vicces életvitele is

53


rövid idő alatt komolytalanná teheti őt mások szemében. Egy volt röplabdás mesélte:

„Mivel Ali sok mindent bevállalt, teljesen jogosan volt a csapat ügyeletes „Úgyse mered!" felelőse... Testalkatánál fogva ő volt a csapat akrobatája is. Ha be kellett

jutni valahova, akkor ő jutott be először, ő mászott kerítést a leggyorsabban, és ha menekülni kellett, ő vált kámforrá a leghamarabb. Jó haver volt, de sosem lehetett

vele leülni, normálisan dumálni valamiről... Általában poénosan fogta fel az egészet, nagyon ritkán lehetett vele beszélni komolyabb dolgokról... Ez azért egy

idő után már zavart engem... Könnyelműen vett mindent, talán túlzottan is."Másik gyakori hibája, hogy az apró részletekre nem tud figyelni. Számtalan dolog érdekli, ami megmozgatja a fantáziáját, és mindent egyszerre akar tudni. Másrészt képtelen szűrni az ínformációt, ha egy valami nagyon izgatja. Részben ebből fakad közismert szórakozottsága.

Szangvinikus cimboránk üzleü találkozóra volt hivatalos. Öltöny-nyakkendős parti, sok híres ember, sikeres vállalkozók. Komoly megtiszteltetés ez egy fiatalembernek. A találkozóhoz azonban 200 km-t kellett vezetni. Barátunk — igyekezvén elsajátítani a jól szervezettséget — megtanulta, hogy ilyen hosszú úton érdemes másik cipőben vezetni, mint amit az öltönyhöz fog viselni. Annak rendje-módja szerint kényelmes sportcipőt húzott öltönyéhez az autózás idejére. A profi szervezésnek köszönhetően végül nem is maradt más otthon, csak az elegáns cipő az előszobaajtóban.

Extrém esetekben nem csak az apróságokat nem veszi észre...„Zsuzsa kolléganőnknek gyönyörű, fél méter hosszú szőke haja volt. Kibontva, frissen mosott állapotban olyan, mint a tengerparti homok, amikor dagály után még lágyan hullámos, de már a nap megszárította. Nos, egyszer levágatta ezt a hajkoronát. Nem csak a szokásos 1-2 cm-re gondolok. Majdnem kopasz lett! Persze ez azért túlzás, de olyanOláh Ibolyá-s lett, tudod, rövid, egyenes. Itt, a munkahelyen azonnal körbezsongtuk, hogy miért, és hogy...- És a férjed mit szól hozzá?- Még semmit.- Hogyhogy?- Nem vette észre...Három nap múlva Zsuzsa már nem bírta tovább, és direkt kérdést intézett a férjéhez:- Nem veszel észre valamit?- Nem. Kellene?- Levágattam a hajam!

54


- Akkor ezért volt valami furcsa rajtad. És mikor történt?- R

Bármely típus lehet figyelmetlen, de aki még hajlamos is rá, annak érdemes igyekeznie, hogy elkerülje a katasztrófákat. Ha természetesen nem megy, hát tudatosan. Duplán igaz ez kiélezett szituációkban. A problémás tulajdonságok nyomás alatt ugyanis fokozottabban jelentkezhetnek...

„Szangvinikus édesanyámat a világon mindennél jobban szeretem. Mindig nevet, bolondozik. Sok házimunkát végez, közben zenét hallgat és énekel, vagy, ha otthon vagyunk tesómmal, minket is bevon, és jókat beszélgetünk. Persze lakozik benne néhány gyengeség is, az egyik a szétszórtság. A legutóbbi „vicces" eset az volt, hogy - mint minden évben - idén is lementünk a nagyiékhoz karácso- nyozni, ő pedig - mint az esemény fő ajándék-, kaja- és programfelelőse - itthon hagyta a garázsban az összes (!) ajándékot. Nemcsak a nagyiékét, hanem azokat is, amelye-ket apa, tesóm, ő meg én adtunk (volna) egymásnak. így aztán tegnap, 28-án tartottunk itthon egy pótszentestét." Előfordul, hogy az sem segít, ha több szangvinikus próbál ugyanarra a dologra emlékezni.

„A bátyám meg a felesége is jócskán szangvinikus, bár Karola egy kis flegmatikus beütéssel. Nem tudok úgy menni hozzájuk, hogy ne legyenek vendégeik. Ez rendben is

lenne, csak ne akarnának főzni! Ilyenkor ugyanis eszükbe jut, hogy rendbe kellene vágni a lakást, mert nem tudnak leülni a vendégek. Közben persze épp kezdődik valami

a tévében, jön pár telefon, ők meg szépen elfeledkeznek a kajáról. Jobb esetben csak valamelyik fűszer szokott kimaradni, rosszabb napokon odaég az egész. De a csúcs sze-

rintem az, hogy rendszeresen az óvodában felejtik Sünit, a 4 éves gyereküket." Az a tulajdonsága, hogy nem törődik a részletekkel, teljesen apró, hétköznapi példákon is megfigyelhető. Ha valakitől ilyeneket hallunk., mint: infulenza, Tunsgramm, Lidii,

Tecso (ejtsd: Texo) akkor sejthetjük, melyik típussal állunk szemben. Sőt, a szangvinikus önmagát szangvinistának hívja. (És amikor az előző mondatot elolvassa,

elsőre nem érti, mi a különbség.) „Van néhány ilyen vevőm, akik mintha nem is ezen a bolygón élnének. Bejönnek a virágüzletbe, szétnéznek, mindent megszagolnak,

gyermeki mosollyal válogatnak... Tisztára, mint Alice Csodaországban... és a Tűzvirág cégnevünk helyett rendszeresen Túlvilágot mondanak." Végezetül következzék nagy

kedvencünk, a lelkes szangvinikus barkochbajátékos:Játékos: Szerves vagy szervetlen? Vágó I.: Szerveden. Tudja, mit jelent? Játékos: Fogalmam sincs, de ezt mindig megkérdezték, láttam a tévében!

Összefoglalás

Ha szangvinikus vagy, hagyd, hogy néha mások is kibontakozhassanak melletted! A többiek kedvéért törekedj időnként a

55


kiszámíthatóságra, rendre, az ígéretek betartására. Figyelj mások jelzéseire, mielőtt „sokká" válnál a szemükben!

Ha szangvinikussal vagy kapcsolatban, tudd, hogy az életet élményként akarja élni, a figyelem középpontjában! Sok színes programra van szüksége. Továbbá társaságra, szeretetre és arra, hogy méltányoljuk az igyekezetét!

A szangvinikus vezető

Ennek a vezetőnek az egyik legkomolyabb erőssége mások motiválásának képessége. Nagyszabású álmokat épít, melyeket egyedülálló módon képes tolmácsolni. Prezentációja egyszerre szórakoztató és lelkesítő. Az emberek szeretnek körülötte lenni, a csapatába tartozni. Érdemes ellesni tőle ezt a képességet. A hatalom, az irányítás viszont nem alapigénye. Néha kifejezetten terhesnek érzi a felelősséget, nehezen utasítja rendre az alkalmazottakat, a számonkérésben pedig általában nem elég következetes. A szíve szakad meg, ha el kell küldenie valakit. Legszívesebben demokratikus módon kormányoz: a beosztottakat egyenrangú félként kezeli, kikéri a véleményüket. Ez mindaddig jó dolog lehet, amíg nem fajul „bratyizássá" a kap-csolatépítés.A szangvinikus vezető sok ötletet hoz a munkába, kifejezetten pártolja az újításokat, mert nem féltékeny mások eredményeire. Természetesen itt is óvakodjunk a szélsőségektől!

Egy időben szangvinikus vezető mellett dolgoztam. A drága ember — abszolút lelkesen és jó szándékból - képes volt naponta kitalálni valami merőben új munkamódszert vagy célt. A kolerikus beosztottak követelték, hogy döntse már el, mit akar. A melankolikusok egyszerűen folyamatosan kétségbeestek. Én mint békés flegmatikus, eleinte próbál- tarn követni, de miután rájöttem, hogy ez teljes képtelenség, ráhagytam. Szépen, komótosan elkezdtem az új munkát, azzal a teljes bizonyossággal, hogy másnapra úgyis elfelejti, akkor meg minek túl sok energiát belefektetni.

56


A szangvinikus sok összeköttetést hoz a céghez. Ez nagyon fontos, hisz a kapcsolati tőke felépítése és bővítése alapvető minden szervezet életében. Ezeknek a vezetőknek tanácsos arra figyelniük, mikor fogják vissza a kapcsolatépítést.

A fenti illetőnek óriási baráti köre volt. Csak úgy jöttek- mentek az emberek az irodában: „Erre jártam, gondoltam, beugrók." Vagy: „Hali, elvihetem a kocsit?" Megesett, hogy taxival mentünk tárgyalásra, mert valamelyik cimbora használta a céges autót. És persze ettek-ittak nálunk a haverok. Az iroda néha jobban hasonlított egy bárra, mint munkahelyre.

A szangvinikus vezetőnek érdemes hatékonyságot tanulnia munkaorientált embertársaitól. A sok félbehagyott újítás, a sok felszínes kapcsolat erősen rombolhatja a cég eredményességét.Az értekezleteken erős önmérsékletet kell tanúsítania. Az a főnök, aki ezeket az alkalmakat pusztán arra használja, hogy sütkérezzen a közönség figyelmében, hamar elveszíti a beosztottak tiszteletét, és rombolja a munkamorált. Az adminisztráció is kifejezetten Achilles-sarka ennek a személyiségnek. Elveszett szerződések, hibásan kitöltött számlák, téves rendelések jelzik az útját.

Tisztelt szangvinikus vezetők! Egy profi titkárnő csodákat tud művelni! Amióta alkalmaztuk Melankolikus Melindát, a titkárnők gyöngyét, sokkal hatékonyabban megy a munka. Neki minden fel van írva, sőt, azt is mindig tudja, hogy hova van felirva. így nincsenek elveszett számlák, elfelejtett találkozók, határidők. Több időnk marad az ötletelésre, az érdemi munkára az állandó iratkeresgélés helyett, és a vendégek előtt sem kell szégyenkezni az asztalokat uraló kupleráj miatt.

A szangvinikus beosztott

A közkedvelt ötletgazda...

57


Ez az ember akkor tudja a legjobbat kihozni magából, ha ingergazdag környezetet teremtünk számára. Alapszükséglete, hogy emberek között dolgozhasson. Ha a szangvinikust berakod egyedül egy hátsó irodába, szürke akták és iratkupacok közé, két hét múlva nyugodtan le is százalékolhatod. Tér kell neki, változatosság, utazás, pörgés, mozgás és színek. Lehetőség, hogy szabadon engedje a fantáziáját. Egy jó hangu-latú ötletbörze elképzelhetetlen nélküle.

„Juci, a volt barátnőm egy igazi ötletgyáros. A kollégáit rendszeresen kiborítja, mert nála a félórás késés nem számít késésnek, össze-vissza pakolja a cuccait, mindent bevállal, majd elfelejt. Azt viszont mindenki elismeri, hogy az ügynökség legjobb reklámötleteit mindig ő szállítja." Fontos, hogy folyamatosan új kihívások elé állítsuk.

Egy közismert vidéki szórakozóhely programfelelőse így panaszkodott: „Négy éve, amikor elkezdtük, nagyon élveztem. Minden buli előtt éjszakákon át agyaltunk,

hogy mi legyen a « heti extra ». Fúrtunk, faragtunk, díszítettünk, elkészítettük magunknak a jelmezeket, beöltöztünk, és koreográfiákat találtunk ki. Ma már

akkora jelmeztárunk van, mint egy színháznak, és csak annyit csinálunk, hogy öt perc alatt eldöntjük, éppen melyik sablon programot vesszük elő. Számomra ez így már elég unalmas." Bízzunk rá szervező, kapcsolattartó munkákat, kampányokat - bármit, ahol rohangálni lehet. Es adjunk mellé egy kolerikust vagy melankolikust,

aki figyel a határidőkre, a részletkérdésekre, egyszóval- megfelelő irányban tartja a szangvinikus energiabombát. Ellenkező esetben ugyanis hajlamos összecsapni a

munkáját, nem figyel a számára unalmas „apróságokra." A feledékenysége időnként: hihetetlen történeteket produkál. Szangvinikus barátnénkat a sokadik

próbálkozás után felvették egy vidéki bankfiókhoz. Lelkesen jött haza, és mesélt a budapesti központban lezajlott állásinterjúról. Mindössze két „nem túl .jelentős"

információt felejtett el rögzítem magának: mikor és melyik városban (!) fogják alkalmazni. A szangvinikus kiváló csapatépítő. A munkahelyi bulik- fő

szorgalmazója és szereplője. Tény, hogy a napi munkavégzés is derűsebb mellette. Bármikor humorrá oldja a munka egyhangúságát.

Régi ismerősöm, egy megtermett, huncut mosolyú szangvinikus buszsofőr a következő táblával igazítja el a felszálló utasokat: „PÉNZT VAGY BÉRLETET!" Több ilyen típusú ember annyira jól tudja érezni magát együtt, hogy gyakran dolgozni is elfelejtenek.

Pár éve összeismertettem Krisztiánt egy másik, erősen szangvinikus barátommal, Péterrel, hogy közösen elindítsunk egy vállalkozást. Elmentünk vacsorázni hármasban.

58


Ők, a pezsgő karakterek meg én, a nyugis flegmatikus. Láthatólag roppannál élvezték egymás társaságát, pillanatok alatt jó cimborák lettek. Percek alatt összeszámolt közös ismerőseikkel Dunát lehetett volna rekeszteni, holott több száz kilométerre élnek egymástól. Azt hiszem, körülbelül hajnali három óra

magasságában volt először alkalmam megszólalni közöttük: „Akkor most már esetleg beszélhetnénk az üzletről is?" Ez annál inkább érvényes, minél magasabb a helyiségben az egy négyzetméterre eső szangvinikusok száma.„Két szangvinikus kolléganőmmel (én is az vagyok) nekiálltunk, hogy kitöltsük a tesztet. Három óra elteltével vettük észre, hogy még sehol sem tartunk, annyira eldumáltuk az időt olyan dolgokkal, amik a teszt kapcsán eszünkbe jutottak. Viszont rengeteget nevettünk, és mint tudjuk, ez jót tesz az egészségnek. Persze így utólag visszagondolva, nem is tudom, miért akartuk kitölteni, hisz úgyis tudjuk, hogy szangvinikusok vagyunk." A szangvinikus hivatalos közegben is képes gyerekké válni. Egy nagy, céges rendezvényünkön egy játékban egy óriási dobókocka segítségével sorsolták ki a győztest. A három embermagasságú, levegővel töltött kocka körbejárt a fejek felett, miközben mindenki beleérhetett, fordíthatott egyet rajta. Mindenki élvezte ezt a szórakozást, de csak a szangvinikus barátunk tudta annyira beleélni magát, hogy - méregdrága Armani öltönyét nem kímélve - a sorok között, nekifutásból vetődve ütött bele egyet, nehogy pillanatra is megálljon a kocka mozgása. Barátunk viszont megállt. Amint elhasalt a földön... Kreatív munkaerő. Szereti azokat a kihívásokat, amelyek nem monoton munkavégzéssel párosulnak. A kihívások teljesítéséhez pedig módfelett igényli a vezető figyelmét és dicséretét. Szinte mindegy, hogy miért kapja, de egy-két elismerő szó csodákat művelhet ezzel a beosztottal. Sőt! Még jobb, ha a vállve- regetés nyilvánosan történik.Katán, az unokahúgomon hamar megmutatkozott a szang- vinikusság. Már kiskorában is gyakran hagyott el ezt-azt (szerencsére mivel flegmatikus is, ez sosem izgatta különösebben). Mióta lábra állt, mindenben megmutatkoznak a kreativitás és kézügyesség jelei. Az összes ajándék, amit tőle kapunk egyedi és saját kezűleg készült. Rendszerint még a csomagolópapírt is ő maga állítja elő. Alig volt hároméves, amikor egy vasárnapi ebédnél az egyik gyorsétterem-láncból szerzett krumpli alakú, de emberarcú figuráról leoperálta a műanyag játékparókát. Majd a nagyi legendás kókuszgolyójából az egyiket hosszas nyomkodással paróka alakúra formálta a bábú fején. Mikor a nővérem megkérdezte tőle „Kata, mi történt a babáddal?", csak ezt válaszolta:- Korpás a haja! - És tündérien cserfes mosolyát sem felejtette el hozzátenni. Egy

hasonló családi ebédnél történt, hogy egyszerre ünnepeltünk három elmaradt névnapot és két születésnapot.

Az öt jelenlévőből négyen kaptak ajándékot, volt, aki többet is. Az ajándékozás után jóízűen álltunk neki a levesnek. Egy kis idő múlva arra lettünk figyelmesek, hogy Kata nem eszik, és ami még furcsább, nem is beszél. Mikor édesanyám megkérdezte: mi a baj, a csöpp kétéves kislány hatalmas zokogásban tört ki. A

könnyzápor mögül csak ennyit sikerült kihámozni: „Engem nem is szerettek!" O volt az egyetlen, akire történetesen semmilyen ünnep nem jutott. Persze azonnal megállt az élet, és mindenki felajánlotta ajándékának azt a részét, aminek egy kétévesis hasznát veheti. De mi is nyertünk az esetből. Azóta mindig figyelünk rá, hogy

hasonló alkalmakkor mindenki kapjon valami kis ajándékot, azaz figyelmet. Mivel a szangvinikus semmi érdekesből nem akar kimaradni, hajlamos túlvállalni magát. Ezt tetézi, hogy rendszerint alábecsüli a munkák időszükségletét. Figyeljünk rá, hogy ezek ne történhessenek meg, vagy ha mégis, minél kisebb legyen a galiba! Amikor ugyanis tudatára ébred a lemaradásnak, elkezd kapkodni. Nem biztos, hogy ezzel a végeredmény szempontjából jót tesz magával és környezetével... — hiszen akkor a leglassúbb, amikor siet.

Egy kosaras barátommal utaztam a trolin. Annyira elmerültünk a beszélgetésben (valójában csak ő beszélt), hogy észre sem vette, mikor az ő leszállójában állt meg a troli. Már jelzett a zárást jelző ajtócsengő, mikor hirtelen felkiáltott: „Úristen! Nekem itt kell leszállnom!" Erre felugrott, és a magassága miatt jól beverte a fejét. Aztán gyorsan megpróbált középre kiugrani. Ekkor a nyaka beleakadt a kapaszkodó korlátba. Ettől egy nyekkenő hang hagyta el a torkát, és hátrafelé kinyúlt az ülés előtt, a troli padlóján, mint egy béka az úthenger alatt. Ekkor a troli becsukta az ajtót, és elindult az utazók hangos kacagása közepette.

Egy kis odafigyeléssel azért van remény...Krisztián táskája a szangvinikus szervezettségének mintapéldánya. O — bár bevallottan képtelen precíz rendet tartani — arra már rávette magát, hogy a táskájának mindig azonos zsebeibe dobja be a kulcsokat, egy másikba az iratokat, és külön a szendvicset. (Egyszer az egyik táskájába szendvics helyett joghurt került. Azóta Krisztián tudja, milyen érzés odaszáradt joghurtot takarítani egy bőrtáskából...)

A szangvinikus vállalkozó

A szangvinikusban megvan a vállalkozó szellem, hiszen szinte bármibe hajlandó belevágni. A más típusok számára talán hajmeresztő ötletek neki teljesen

kivitelezhetőnek tűnnek. Fantáziáját nem korlátozzák a realitások. Könnyelműen nekivág az ismeretlennek, néha túl sokat is kockáztat. Viszont józan kivitelezőkkel

együttműködve nincs számára lehetetlen. Világszerte cégbirodalmak épülnek így

szangvinikusok és szangvinikus- kolerikusok álmaira. Önmagában ugyanis a tiszta szangvinikus nem akarja megváltani a világot, inkább elfogadja és élvezi olvannak, amilyen. Álmodozik naphosszat, de kolerikus „beütés" vagy külső motiváció nélkül

ritkán csap a húrok közé. Egy örökké a fellegekben járó barátunk sportautós posz-

terekkel tapétázta ki a szobáját. Nem telik el nap, hogy ne mesélné, milyen élmény lesz majd egyszer a kabrió Porschéjével repeszteni. (Addig is a szülei öreg kombijával

jár... Már több mint tíz éve...) Néhány szangvinikus vállalkozónál komoly probléma, hogy csak azt a munkát végzi el, amihez kedve támad. Főnök híján a többit halogatja, elfelejti, és előbb-utóbb a körmére égnek a teendők. Tulajdonképpen tudna ő hajtani,

mert nem lusta, csak ne tűnne olyan ijesztőnek a napi rutin.„Hegyeket tudnék megmozgatni... Csak vinné el valaki az útból ezt a dombot!"

Amikor viszont végre beindul, mert sürgőssé válnak a céljai, akkor az álmaihoz kapcsolatrendszert tud építeni, és elképzeléseit szenvedélyesen tudja közvetíteni a lehetséges befektetők felé. Persze az is a szangvinikus, aki nagyon meg tud lepődni, amikor megalapozadan tervei füstbe mennek. És az is ő, aki másnap már megint új terveket kovácsol... Itt is érvényes: akkor van esélye, ha kihasználja az erősségeit, és fejleszti, vagy delegálja a gyengeségeit. Például, hacsak nem feltétlenül muszáj, vagy nem ez a főállása, nem baj, ha nem ő könyvel magának, vagy nem ő bíbelődik a legfrissebb adózási törvénymódosításokkal, engedélyekkel, jogszabályokkal. Végezetül szüksége van olyan társakra is, akik a naiv oldalát ellensúlyozzák, mert könnyen becsapható, hiszen abból indul ki, hogy más is olyan nyílt és jóindulatú, mint ő.

A szangvinikus értékesítő

Sokak szerint az értékesítést a szangvinikusoknak találták ki. „Folyamatos ismerkedés, kapcsolatépítés és -tartás, sok beszélgetés, prezentáció... „Mi ebben a munka?" — gondolja gyermeki rácsodálkozással.Egy alkalommal egy kiemelkedően sikeres szangvinikus értékesítővel készítettem interjút: -Szerinted mi az erősséged az eladásban és ügyfélkezelésben? —Valószínűleg mosolyogva jöttem a világra, és ez máig megmaradt. Szerintem ez az igazi erősségem. Nos, ez a típus valóban jó esélyekkel indul az értékesítői pályán, hiszen kapcsolatépítésben messze a többi fölé kerekedhet.

„Beszállítási szerződést szerettünk volna kötni egy magyarországi multival, de valahogy sehogy sem tudtunk bekerülni. Az érettségi találkozóm alkalmával megemlítettem egy rég nem látott szangvinikus barátomnak a problémámat, mert neki mindig rengeteg ötlete volt. O sejtelmesen megjegyezte, hogy ez azért van, mert nem a „megfelelő" emberrel beszéltem. « Ki az? » - kérdeztem vissza. Mire ő: « Én! » kiderült, hogy a középiskola óta több mint kétszáz cég felső- és

középvezetéséből ismert meg valakit személyesen. Persze lehet, hogy ez szangvinikus túlzás volt a részéről, de azbiztos, bogy már jó néhány « esélytelen » helyre bevitt bennünket. Szerintem

konkrétan nem ért semmihez, de igazi életrevaló « kapcsolatbankár », aki ebből

kiválóan megél." Mindazonáltal neki is komoly munkát kell végeznie saját magán, ha nem csupán barátokat szeretne gyűjteni, hanem pénzt is. Egyrészt a túlzott kedvesség visszaüthet. Gyakran előfordul, hogy a reménybeli (ellenkező nemű) ügyfél esedeg - félreértve a közvetlen hangnemet - többet szeretne, mint üzleti kapcsolatot. A csinos, mosolygós szangvinikus lányok például mágnesként vonzzák a vevőket — jóllehet nem mindig vásárlási szándékkal.

„Nem telik el hét, hogy valamelyik - magát borzasztóan szellemesnek képzelő - férfivendég ne élcelődne kéjes vigyorral, hogy „Puha, meleg csodát" kér. Ugyanis ez a vendéglőnk pogácsa specialitása. Már mondtam a főnöknek, hogy vegyük fel

az étlapra a hideg nyaklevest is." (Egy bombázó pincérnő szavai) Másrészt, ha már egy ideje értékesítőként dolgozol, tisztában vagy vele, hogy ez a szakma

napjainkban messze többet igényel annál, mint az ósdi „ismerkedj-dumáld rá" stratégia. Néhány bölcsen feltett kérdéssel sokkal többet nyerhetünk, mint egy több

órás hegyi beszéddel. így az ügyfél azt érezheti, hogy tiszteljük, mert fontos a véleménye, továbbá látni fogja, hogy nemcsak a saját, hanem az ő hasznát is

keressük. Nem mellékesen pedig olyan információkra teszünk szert, amelyek alapján megtalálhatjuk a „K. O.-t", az úgynevezett „Különleges Okot": miért pont

ezt, miért pont tőlünk, miért pont most vásároljon.Szorosan idetartozik, hogy a kérdés feltevésénél nagyon lényeges a válasz kivárása! Ez triviálisnak tűnik, de sajnos nem mindig az. A szangvinikusok hajlamosak csak azért kérdezni, hogy aztán elmondhassák a dologról a saját élményeiket. Tehát bármennyire is vág az esze a szangvinikusnak, meg kell tanulnia figyelmesen kérdezni, majd befognia a száját. Ellenkező esetben komolytalannak fog tűnni a tárgyalópartner szemében! Természetesen az sem javít a helyzeten, hogy néha ellent-' mondásokba keveredik, vagy elhamarkodottan válaszol. Vagy épp kérdez, csak „kicsit" meggondolaüanul...

„Kezdő tanácsadó koromban lelkesen ajánlottam egy hosszú távú befektetési lehetőséget az ügyfélnek, erre azt mondta, hogy hol lesz ő már 15 év múlva? Már nem is lesz! Mire kapásból visszakérdeztem: miért, úgy tervezi?" Sokszor persze a gyakorlott beszélőknek is „eljár a szája": Egy amerikai televíziós csatorna bemondónője, miután mégsem esett az előző nap megjósolt hó, ezzel a kérdéssel fordult a meteorológushoz:— Nos, Bob, hol van az a húsz centi, amit tegnap este ígértél? A lendületes

szangvinikus következő javítandó területe a tervezés. Fokozottan gondot okoz neki a reális idő- és feladatkalkuláció. Egyszerűen nehezen gazdálkodik az idejével. Míg a legtöbb ember rövid távon túltervez, hosszú távon alultervez, ő minden távon túltervez. Rendszerint lelkesen túlvállalja magát, majd szertágazó figyelmével szétforgácsolja az idejét. Ha készít is tervet, azt tíz perc múlva felrúgja. Határtalan optimizmusa az egekbe lendíti, majd elveszik az ábrándok felhői között.

—. .Én leszek a hónap dolgozója! Szerinted melyik fényképet tetessem ki?— Örömmel hallom! Tudod, hogy ehhez legalább kétmilliós forgalmat kell

összehoznod?— Igen, tudom!—Ma huszonötödike... Hogy állsz?— Már csak egymillió-nyolc hiányzik.

Ha ez a mentalitás Rád is jellemző, határozz meg sűrű ellenőrzési pontokat! Esedeg keress egy kolerikust vagy melankolikust, aki számon kéri rajtad a határidőket! Ha a csapatodba került be ilyen értékesítő, akkor járj utána, kontrolláld, bontsd kisebb, ellenőrizhető részekre a feladatait! (Plusz figyelj rá, és dicsérd sűrűn..., de erről már volt szó.)A szangvinikus nagy erőssége, hogy nem tépelődik sokáig egy feladaton. Ha kalandot lát benne, akkor beindul, mint tüzes szekér lejtmenetben — vágtat mindent elsodorva, hogy kő kövön nem marad, míg saját tüzétől el nem ég. Akármit megígér, és akármit el tud képzelni magáról. Lerohan mindenkit az ajánlatával - persze

Mondom én, hogy ezt pont Magácskának találták ki

megesik, hogy aztán könnyen kifullad a lendület. Ilyenkor nem érd, hogy miért nem ért el semmit, hisz annyira beleélte magát a sikerbe. Hogy lehet, hogy nem elég nagyon akarni, nagyon színesen elképzelni és nagyon sokat beszélni róla??Talán azért, mert kimaradt egy-két olyan „apróság", mint a tervszerűség, az

ügyfélkövetés stb. Ámbátor még az is lehet, hogy ezeket is beletette, csak nem volt türelme megvárni az „aratást". Mivel a jelenben él, nehezen érzi át mai cselekedetei jövőbeni kihatásait. így nem csoda, hogy a kezdeti sikertelenségek gyorsan a kedvét szegik.

Az egyik legsikeresebb értékesítői csoportunkat egy erősen szangvinikus hölgynek köszönhetjük. Tarolt, mint a forgószél - három hónapig. Behozott a csapatba néhány embert, kapott egy rakás elutasítást, aztán feladta, mondván, nincs eredmény. Abból

az első lendületből az elmúlt években sokmilliós forgalom keletkezett. A kiváló munkatársak, akiket neki köszönhetünk, a mai napig aktívak. O már nem. Az

elutasítás elfogadása tehát a következő gyenge pont. Mindannyian tudjuk, hogy ez a szakma általános velejárója. Míg azonban a piaci kofáknak természetes, hogy több

száz néze- lődőből csak páran vásárolnak, addig a személyes eladásban minden nemet mondónál kicsit összetörik az üzletkötő. Pláne a gyakorlatlan szangvinikus:

„Eddig szerettek az emberek, most miért nem?"Ha ehhez hozzávesszük a szangvinikus sokirányú érdeklődését, lankadó figyelmét, játékosságát, már értjük, miért emberfeletti kihívás számára a kemény, kitartó munkavégzés. Ahhoz, hogy a célon tartsuk a szemét, folyamatosan motiválni kell. Szóbeli elismeréssel, apró figyelmességekkel vagy különleges élmények lehetőségével (pl. vacsora a vezetővel, jutalom- út). Vevő a csapatépítő tréningekre és a hasonló jellegű apróbb közös programokra, találkozókra.Gyakran találkozunk azzal, hogy egy közös bowling-, biliárd vagy activityparti sokkal motiválóbb, mintha ennek a rendezvénynek a költségét pénzben adtuk volna át. Arról nem is beszélve, hogy így akár életszóló élményeket is szerezhetünk a szangvinikusainknak. Jómagam ugyanolyan szívesen gondolok vissza egy, a vezetőim társaságában elköltött pompás halászlére vagy a cégünk termékeivel kapcsolatos ..eszement" vetélkedőkre, mint egy külföldi nyaralásra. Szangvinikus értékesítőnél a folyamatos elutasítások kompenzálására is alkalmas lehet a nyilvános vállveregetés. A mások előtti dicséret a lelke mélyéig hatol. Számos vállalat ezt úgy oldja meg, hogy már apró eredmények után is színpadra állítják az elkövetőt. A nagy taps, zene, reflektorfény már akkor is kárpótolja a megfáradt szangvinikust, amikor még alacsonyabbak a kezdeti jutalékok. (A befelé forduló személyiségtípusoknak ez eleinte inkább büntetésnek tűnik.) Extrém esetekben az is előfordul, hogy a szangvinikus magának kreál szereplési lehetőséget.

Dani a cégünk legismertebb arca. Pénzügyileg nem ő a legsikeresebb, mégis, nincs olyan rendezvény, ahol ne kerülne előtérbe. Már azon se lepődtünk meg, hogy a téli félévzárón az új termékeket, a női köntösöket ő mutatta be, mint egy igazi manöken.

Mindenki borult a nevetéstől. Természetesen bál sem lehet anélkül, hogy a meghívott énekes mellé fel ne álljon a pódiumra szerepelni. Kedvenc dala mindent

elmond róla: „Azért vannak a jó barátok..." A szangvinikusnak az ügyfél precíz megfigyelésével is gondjai adódhatnak. Pontosabban mondva azt jegyzi meg, ami

számára érdekes. Ez sajnos nem feltétlenül vág egybe azzal, ami az ügyfél vagy az üzlet szempontjából is az.

Értékesítő barátném egy ízben hosszasan ecsetelte, hogy az egyik ügyfele mekkora állatbarát. Töviről-hegyire leírta nekem a komplett farmot, különös tekintettel egy öreg, fekete, korcs kutyára, „akit" Dr. Bodrinak hívnak. Meg-tudtam, hogy a derék házőrzőnek olyan a szőre a szeme környékén, mintha szemüvege lenne, ami doktori intelligenciát kölcsönöz a tekintetének. —Ez jó! És mit adtál el a fickónak? — érdeklődtem. —Ugyan, ki emlékszik már arra! — válaszolta értedenkedve.Hangjában benne volt a rosszallás, miszerint hogy kérdezhetek ilyen lényegtelen dolgot az élménydús beszámolója után.

A szangvinikus általában gondban van a nyomtatványokkal, adminisztrációval. Képtelen órákon keresztül táblázatokat böngészni, adatokat egyeztetni.

„Két éve tanuló-balesetbiztosításokat kötöttem. Kaptam egy címanyagot, amiről mindjárt láttam, hogy az egyik a lépcsőházunkból való. Másnap reggel

becsöngettem, hogy « Jó napot, itt lakom, és hallottam, hogy ez önöket érdekli stb. » Gyorsan jó kapcsolat alakult ki, az ügyfél megkötötte a szerződést. Ezután

bementem az irodába, elkezdtem a telefonos egyeztetést, és véletlenül ugyanezt az ügyfelet is fölhívtam. Mondom neki, hogy ki vagyok, és mit szeretnék. Erre azt

válaszolta, hogy már nem érdekli, mert most volt itt délelőtt egy hölgy. Állatira fel voltam háborodva, hogy ki, meg mi, meg hogy képzeli, meg egyáltalán.. .És amikor letettem a telefont, akkor jutott eszembe, hogy Úristen, ki volt ez az ember.. .Jaj, hát

nála voltam egy fél órája!" Ne feledd az értékesítői alapelvet: az emberek könnyebben vásárolnak, ha ismernek, kedvelnek, és megbíznak benned!

Szangvinikusként az első kettőt könnyen el tudod érni, de a bizalom kialakításához és megtartásához szükséges az ügyfél iránti maximális figyelem, összeszedettség, a

határidők betartása, a partner idejének tisztelete és így tovább.

Összefoglaló a kritikus pontokról:

- Tervezz, és folyamatosan kövesd, hogy állsz a tervhez képest!- A célod legyen kristálytiszta! Rendszeresen emlékeztesd erre magad! Fókuszálj és

tarts ki!— Ügyelj a pontosságra!— A megjelenésed legyen rendezett!- Az ügyfél beszéljen (többet)!- A prezentációban legyenek konkrét információk is!

- Semmi valótlanság vagy durva túlzás (hacsak nem egyértelmű, hogy viccnek szánod)!

- Figyelj a részletekre: jegyzetelj, adminisztrálj (az ügyről és az ügyfélről is)!- Ne felejts el ajánlást kérni, ha olyan a terméked!

- Rögzítsd a következő találkozó időpontját, helyszínét!

A szangvinikus ügyfél*

Mint már említettük, a szangvinikus reakciói gyorsak, érzelmei nem tartósak, lobbanékonyság jellemzi. Többéire hangulatembernek tartják. Érzelmeit könnyen kinyilvánítja, a közlésvágya erős. E tulajdonságai erősen megmutatkoznak ügyfélként, vásárlóként is. Ilyenkor is sokat beszél, egyik témáról a másikra csapong. Személyiségéből adódóan képes minden „izgalmas dologra" rácsodálkozni. Az innovatív termékek különösen felkeltik az érdeklődését. A vásárlás vagy tárgyalás körülményeihez is gyorsan alkalmazkodik.Nem veszik el az apró részletekben, nem szereti a hosszú, száraz bemutatókat, a túl sok adatot. Mivel emberorientált, ezért az üzleti életben is fontosak számára a kapcsolatok. Szívesen beszélget az eladóval, igényli, hogy foglalkoznak vele. Mint vevőt úgy kell kezelni, hogy érezze, ő van a középpontban.7 Terméktípustól függően a vásárlás utáni kapcsolattartás is nélkülözhetetlen nála. Nem csak a reménybeli ajánlások miatt, hanem

azért is, hogy megfelelően használja-e a terméket. (Ö ugyanis nyíltan nem emel kifogást.)

„Édesanyámnak vettem egy arcpakolást. Az volt ráírva, hogy « 2 in 1 », tehát kettő az egyben. Ettől azt hitte, hogy sampon, és hajat mosott vele. A hasamat fogtam a nevetés-től, amikor megláttam az összeragadt haját." Szintén emberorientáltságát mutatja, hogy

jobban érdekli, ki használja már az adott terméket, mint az, hogy hogyan működik. Ezért, ha lehet, a csoportos zsákmányszerzést részesíti előnyben, ahol az élmények

összeadódnak: szívesen jár baráttal, barátnővel bevásárolni, akikkel ki lehet tárgyalni a látottakat. Ha mégis úgy adódna, hogy egyedül indul útnak, kirakatnézegetés, vagy

sorban állás közben is képes gyorsan ismeretséget kötni. Hajlamos arra, hogy érzései, hangulatai irányítsák, így jellemző rá a hirtelen döntés, az

impulzusvásárlás. Időnként elfogja a vásárlási láz. A kezdeti nagy lelkesedés után azonban gyakorta előfordul, hogy a megvásárolt áru a későbbiekben már nem annyira tetszik neki. Számtalan olyan holmi nyomja a polcait, amit „csak úgy" megvett. Ennek a másik oka az, hogy a tapasztalt eladók a szangvinikus vevőt egy kis bókkal, odafigyeléssel általában könnyen leveszik a lábáról. (A mélyütés: „Ebben a ruhában önt mindenki csodálni fogja!")Gyakran még akkor is eltéríthető, ha határozott szándékkal indult el otthonról.

7Iskolapélda: Julia. Roberts ruhavásárlása a Micsoda nő!-ben

„Egy középkorú hölgy magabiztosan lépett be az üzletembe: barna, meleg bokacipőt keresett. Sajnos már nem volt a méretében. Láttam rajta, hogy milyen a stílusa, így ajánlottam neki néhány másféle modellt. Végül vett egy piros körömcipőt. Azóta többször is járt nálam, és nagyon dicséri."

A négy típus közül ő a leghiszékenyebb. Esetenként kifejezetten naiv. Ha olyan eladóval találkozik, akiben pillanatok alatt

jó barátra lel, észre sem veszi, mennyire sebezhető és befolyásolható. Ha azonban nem szimpatikus az illető, valószínűleg nem fog abban az üzletben pénzt költeni. Pedig rokonszenvét igencsak érdemes elnyerni, hiszen ő az, aki a legszélesebb kör-ben terjeszti a tapasztalatait. Az aktuálisan kedvenc boltjáról olyan lebilincselően beszél a barátainak, hogy azok is bemennek, akiknek ez addig eszük ágában sem volt. Ritkán ír bevásárlólistát, inkább az érzéseire hagyatkozik (ha mégis ír, gyakran megtörténik, hogy otthon hagyja). Hasznos tudni, hogy a termék külső tulajdonságai gyakorta jobban érdeklik, mint a béltartalma vagy a minősége (fokozottan igaz ez a szangvinikus hölgyekre), ezért lényeges, hogy megfoghassa, megszagolhassa, minél több érzékszervvel érezhesse a terméket, vagy legalább egy színes katalógust tudjunk neki adni. A műszaki cikkek paramétereit nem szívesen böngészi, a hasz-nálati útmutatóval nem sokáig bíbelődik (már ha megtalálja egyáltalán), ezért igényli, hogy a fő funkciók használatát megmutassák neki.Erősen hangulatfüggő, hogy éppen mibe szeret bele, de általánosságban véve nyitott az új felé: egy újdonságszámba menő termék vagy szolgáltatás bevezetése esetén biztosak lehetünk benne, hogy a szangvinikusok azok, akik rögtön ki akarják pró-bálni. Felfigyel a színes, feltűnő dolgokra is, hiszen ez inspirálja a heves vérmérsékletét. A márkahűség ezért kevéssé jellemző rá. Ez alól csak a kedvenc kényeztető termékei a kivételek (pl. csokoládé, habfürdő). A számára érdektelen cikkek (mosópor, kéztörlő stb.) bekerülési esélye a kosarába nagyjából azon múlik, melyik a szembetűnően akciós.8 Vevő az árakciókra, de még jobb, ha a portékát összecsomagolták egy zabálnivalóan édes macival vagy nyuszival (nőknél), esetleg egy apró, összerakható kütyüvel (férfiaknál). Ez persze megint csak oda vezet, hogy olyan dolgokat is megvesz, amire végső soron semmi szüksége. Egy szangvinikus például mindig szívesen költ ruhákra, mint figyelemfelhívó kellékekre. (Akármennyire gazdag ruhatárral rendelkezik, gyakran érzi úgy, hogy nincs mit felvennie.) A szangvinikus vevő kapkodásra is hajlamos, ami esetenként félreértésekhez vezet...

„Egy vásárló úgy jött be a patikába, hogy egy csomó dolgot elhadart, mit szeretne, majd a végén hozzátette, hogy gumit is kér. A kollégám úgy hallotta, hogy cumit, és

megkérdezte, hogy szopósat vagy simát kér. Mire a vevő: Olyan is van??" Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány értékesítői véleményt a szangvinikus

8 Természetesen ezt a fizetendő árra értjük. A literek, kilogrammok egységárával vagy a napi adagok számolgatásával és összehasonlítgatásával nem szeret vacakolni.

ügyfélről. (Mire ezt a könyvet végigolvasod, már azt is könnyedén fel fogod ismerni, hogy mikor, milyen személyiségtípus fejti ki a gondolatait.)

„Aztán vannak a dumagép vevők... Nálam az vált be, hogy hallgatom, ahogy csacsognak, alkalomadtán közbeszólok, reagálok, de semmiképpen nem veszem

át a kommunikáció irányítását, mert szerintem az ilyen emberek akkor érzik jól magukat, ha beszélnek, és akkor közben észrevéden vásárolnak is."„Egy ideig elhallgatom, de aztán muszáj belevágni a szavába, és érzékeltetni, hogy eddig én figyeltem, de ezután ő figyeljen, hiszen az ő érdekében vagyok ott, és nem csak beszélgetni mentem oda."„Az ilyen ügyfelek halladanul szétszórtak. Állandóan elfelejtik a hivatalos iratokat, határidőket. Én ezt elég nehezen viselem, mert a megbízhatadan embereket nem szeretem."

„Ez az a típus, akinek bármikor merek kirívóbb ruhát is ajánlani, mint egy félénknek. Sőt, néha még az én elképzeléseimet is meghaladja, mit képes magára húzni." „Gyógyászati segédeszköz boltunk van, közveden mellette egy újságos. Kb. hetente berohan hozzánk egy-egy szeleburdi, és szétnézés helyett azonnal villamosjegyet kér, hogy kiérjen az állomásra... Ma már mindig akad nálunk néhány villamosjegy"

A szangvinikus ügyfél tipikus kérdései

• Mit szólnak hozzá a barátaim/ismerőseim?• Ittál már egy kávét? Beszéljük meg ezt egy kávé mellett!• Kapható ez olyan színben, ami megy az irodám színvilágához?• Ha megveszem ezt a terméket, kapok mellé ajándékot?• Mesélnél magadról? Mióta dolgozol ebben a boltban?

Mit vár tőlünk egy szangvinikus vásárló?

• Elégítsük ki a kíváncsiságát!• Szórakoztassuk! A termék helyett/mellett inkább híreket szeretne másokról, meg vicceket hallani, és naná, hogy bennfentes (nek tűnő) információkat, pletykákat!• Hozzunk friss hangulatot, jelentsünk újat a számára, ne legyünk unalmasak!• Nyugodtan meséljünk magunkról! Szeretné megismerni a személyes történetünket! (Bár a legtöbbször nincs türelme végighallgatni minket, csak arra vár, hogy ő mesélhessen.)• Legyünk nyitottak, és társalogjunk vele!• Inkább az ismerősi körünket akarja megismerni, mint a szakmai hátterünket!

• Szánjuk időt rá, és az üzletkötés után ne rohanjunk ha- nyatt-homlok a következő ügyfélhez!• Ne zavarjon bennünket, hogy csapong a témákban!• Mutassuk meg neki a cég új termékét, hogy másoknak is beszámolhasson

róla!

A kolerikus személyiség

NévjegyHétköznapi neve: vezető Elem: tűz Színtesztben: pirosDISC/DISZK rendszerben: domináns Zig Ziglarnél: határozott (bold)

Jelmondat: „Tudom, ki vagyok, és mit akarok!"

Mindent kifejez, hogy az őselemek közül a kolerikus a tűz típus. Már a megjelenése is tetterőt sugároz: tekintete nyílt, testtartása határozott. Küzd, mint egy lovag, tekintélyes, mint egy király. „Férfi a talpán!" vagy „Céltudatos nő!" — mondják rá nemtől függően. O az, akire bármilyen körülmények között nyugodtan rábízhatjuk magunkat.

„Eddig csak kolerikus pasijaim voltak. Nekem ő a férfias férfi, ezért mellette igazi nőnek érzem magam. A mostani párom, Gábor is olyan, akiről

kislánykoromban álmodoztam: mindig lehet rá támaszkodni, ha kell, megvéd, ha kell, kiáll magáért és értem, értünk is. Egyszerűen biztonságot áraszt, és ez

nagyon jó érzés." Ha komolyan kezébe veszi a dolgokat, biztosak lehetünk ben-ne, hogy célt ér. Vagy legalábbis megteszi, ami tőle telik, mert nem fogja vissza

az energiáit.„Nagyon büszke vagyok a kolerikus lányomra, Anikóra! Már alsó tagozatban látszott rajta, hogy milyen talpraesett. Az iskolai eredményei azóta is kiválóak, sportol, nyelvet tanul. Sok versenyen indul, és szépen szerepel. Most az orvosi egyetemre készül, és egy percig nem kételkedem, hogy kitartását ebben is siker koronázza."

Dinamizmusát heves, tartós, mély érzelmek táplálják. Amikor viszont rossz passzban van, indulatai könnyen elragadják. A nyugodtabb típusok szemszögéből nézve ilyenkor kifejezetten ingerlékenynek látszik, mert a legkisebb bosszúságokon is felcsattan: hajlamos erősen túlreagálni az eseményeket, és előjön belőle az öntudatos oroszlán.

„A kisebbik húgomnak nem is kellett volna kitöltenie a tesztet, biztosra vettem, hogy kolerikus. Például borzalmas vitapartner. A családtagok véleménye egyáltalán nem érdekli. Egyszerűen nincs olyan ésszerű magyarázat, ami meggyőzné, hogy nem neki van igaza. Ilyenkor csak ordi-bálva lehet vele beszélni. Régebben hisztizett is, és olyan vörös volt a feje,

75


mint a meggymag. Ő is, csakúgy, mint apa, nagyon könnyen meg tud bántani bárkit. Mindketten abszolút nulla empátiával rendelkeznek." (23 éves melankolikus fiú meglátásai) Személyiségének izzása a körülötte élők szempontjából egyaránt lehet motiváló és kellemetlen is.„Edzőként azt látom, hogy a kolerikus gyerekekben megvan az elhivatottság,

hogy bajnokok legyenek, csak arra kell figyelnem velük kapcsolatban, hogy ne rombolják szét a csapattársak önbizalmát." A legtöbb helyzetben ő a

kezdeményező, és fontos számára, hogy vezető lehessen. Ebben segíti, hogy kitartó - amit elhatároz, azt mindenáron véghez is viszi. Egy másik srác így

jellemezte kolerikus testvérét:„Öcsémén már egészen kicsi korában látni lehetett, hogy nem lesz egyszerű eset. Rettentően öntörvényű és izgága. Ennek következtében majdhogynem minden évben kikötünk valamelyik kórház sürgősségi osztályán... Imád vitázni is, bárkiről vagy bármiről is legyen szó. Viszont felesleges ellene érvelni, mert úgyis csak azt veszi tudomásul,

76


amit ő mond. Ehhez nem kevés makacsság is párosul, és legfiatalabb létére ő a család diktátora. Követelődzik, mindent akar, és olyan nincs, hogy « nem Ha valamit a fejébe vesz, nem tartja vissza semmi, még a sérülés vagy a büntetés kockázata sem. Apró példa: én kisebb koromban, egy fa előtt megállva azon gondolkoztam, hogy „Jó, én felmászok a fára. De hogy jövök le??" Petinek ellenben eszébe se jutott, hogy egyszer le is kellene

onnan jönni valahogy." Mint az összefoglaló táblázatban is láttuk: eredményorientált, kifelé forduló. Ez abban figyelhető meg, hogy egyrészt sok kolerikusnak a céljai legalább olyan fontosak - olykor fonto- sabbak -, mint a kapcsolatai, másrészt állandó kontaktusban van a külvilággal. Gyakran kiegyensúlyozatlan, keresi a „kalandokat", és érzékenyen reagál a rá ható ingerekre. Vezetési tehetsége számos pozitív adottság összességeként jelentkezik. Felfogása egy hajszálnyival lassabb ugyan, mint a szangvinikusé, viszont megfigyelőképessége, gondolkodása alaposabb és pontosabb. Elméje kombinatív, figyelme a lényegre irányuló. Lényegesen kitartóbb, mint a szalmaláng szangvinikus. Nem veszik el a részletekben, és nem sértődik meg, mint a melankolikus. Erős akaratú, céltudatos, érvényesülésre törekvő - szemben a flegmatikussal. A változékonyság, az optimizmus és az állandó aktivitás jellemzi.

„Nyugodtabb személyiségként sokáig azt hittem, hogy a fiam hiperaktív, de aztán megtudtam, hogy csak kolerikus. ©... Erre az óvodában is gyorsan rájöttek, amikor pöttöm

háromévesként ragaszkodott hozzá, hogy az ő jele legyen az Oroszlánkirály." Ez a személyiség nehezen tűri, ha akaratát gátolják. Ez sokszor előnyös, hiszen hozzájárul,

hogy ne vegye le tekintetét a célról. Más esetekben viszont indulatos vagy akár durva is lehet. Érzelmei ugyanis a cselekvésében is megnyilvánulnak, főként,

amikor elégedetlen. Megesik az is, hogy elfogult és makacs. Ilyenkor a saját akaratát törvénynek tekinti. Az alábbi - közhelyszámba menő - viccet simán kiírhatná a homlokára.

1. § Nekem van igazam.2. § Ha mégsem nekem van igazam, akkor az l.§ lép életbe. Interjúink során

számos ehhez hasonló példát hallottunk:„Győző, a volt férjem egy baráti látogatáson összevitatkozott valamin a házigazdával.

Igaza bizonyításához egy otthoni könyvünkre volt szükség. Vezetni nem vezethetett, mert el volt törve a keze, én kijelentettem, hogy emiatt nem viszem haza, taxi meg nem volt a

faluban. Erre képes volt az éjszaka közepén, felkötött kézzel hazagyalogolm három kilométert, meg vissza, csakhogy diadalittasan bemutathassa a könyvet." (Bea, elvált nő)

Egyszer egy tréningen arról beszélgettünk, hogy a boldogságunk érdekében néha érdemes feláldozni azt a rögeszmét, hogy mindenáron igazunk legyen. Az egyik kolerikus fiatalasz-

szony azonnal reagált:„És mi van, ha én akkor vagyok boldog, amikor igazam van?" A kolerikus nyíltságával

könnyen konfrontálódik. Nem szeret meghunyászkodni, egyenes gerinccel kiáll az elvei mellett. Ez mindaddig hasznos, amíg nem okoz károkat másokban a magatartása.

„Ezerszer tapasztaltam már, mennyire fontos a feleségem számára, hogy megmutassa, ő a jobb valamiben. Ha kell, ha nem, vitatkozik a szomszéddal, a boltossal, a benzin-

77

kutassal, akárkivel. Úgy látom, kifejezetten örömét leli ebben. Mintha direkt kreálna magának vitákat. Persze, ezzel a viselkedésével sok ellenséget szerzett magának az évek során." (51 éves férj szavai) A versengő kolerikus jó eséllyel indul el a céljai felé vezető úton, szélsőséges esetekben viszont mindenkit versenytársnak lát.

Nem egyszer a barátain is szeretne túltenni. Ha egy ilyen kolerikusnak mesélsz valamit, akkor biztos, hogy vele is történt már hasonló, persze az sokkal nagyobb szám volt, mint a te történeted.Másik kapcsolatromboló hibája, hogy a gyengéi zöméről nem is tud. Pontosabban előfordul, hogy a saját gyengeségeit is mások hibájának tulajdonítja. Kolerikus ismerőseinktől sűrűn hallunk ilyesmiket:

„Érdekes, hogy mások úgy látják, nehezen lehet engem meggyőzni. De ez nem így van, ha értelmes dolgokkal érvelnek. Viszont általában csak egy rakás hülyeséget hordanak össze."„Nem én vagyok türelmeden, hanem ezek lassúak!!" „Magyarázok neki, TÜRELMES, NYUGODT HANGON, ez meg megsértődik!!!"„Dehogy kérek bocsánatot! Én csak az igazat mondtam!" A kolerikusokkal együtt

élőktől pedig sokszor ilyen beszámolókat kapunk:„Apám elég durván kolerikus. Amikor például a múltkor elmosta és elpakolta az edényeket, akkor a tálakat úgy tette el, hogy alul volt a legkisebb, és erre szép sorban egyre nagyobbakat tett. Amikor anyukám kinyitotta a szekrényt, és az egész oszlop a földre esett, apukám első reakciója az volt, hogy jól volt eltéve, csak anyukám nyitotta ki rosszul a kredencet."„Apa minden bizonnyal kolerikus jellem. Ez könnyen leolvasható szinte bármely tevékenységéből, például egy közös barkácsoláskor. Áll a nagy mű felett, ami szinte milliméter pontosan előre el lett tervezve, de rajta kívül senki nem nyúlhat hozzá. A mi feladatunk csak annyiból áll, hogy „Hozd ide, fogd meg itt!" stb. Természetesen, ha valami nem úgy működik, mint ahogy azt tervezte, akkor megkapjuk a magunkét: „Miért nem úgy tartottad?!". Vagy, ha nem találunk valamit a pincében, ahol szinte soha semmihez nem nyúlunk: „Hová játszottátok el már megint?!"

Erélyes fellépése sokszor előreviszi a dolgokat. Egy jó nevelést kapott kolerikus nem hisztizik, nem viselkedik érzelgős vagy szeleburdi módon. Következetes fellépése és kisugárzása miatt az emberek rögtön hallgatnak rá, és elfogadják, amit mond. (Például nincs senki, aki úgy tudna kezelni egy vészhelyzetet, mint ő.)Ez az erős kolerikus viszont olykor a gyengéd érzelmekkel sem tud mit kezdeni. Sokan közülük egyáltalán nem képesek ellágyulni, „romantikázni". Nem szeretnek beteget látogatni, sem az emberek lelkét ápolgatni.„Aki nem dolgozik, ne is egyék!" - ezt a mondást biztosan egy kolerikus találta ki.

78


Egy önkéntes diákszervezet vezetője másodéves hallgatóként (!) így vélekedett arról, mitől működne jobban a csapat: „Több lefektetett elvárást, több kritériumot állítanék a tagok elé. A nem dolgozó embereket kiraknám a csoportból."

Kemény egyénisége szilárdan viseli a tartós megpróbáltatásokat is.

„Amikor édesanyámat kell jellemeznem, Váci Mihály szavai jutnak eszembe: „Az élet viharaival szemben olyan légy, mint a madár, mely alól a fát, ha kivágják, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll." Édesapám halála óta egyedül nevel hármunkat, viszi a háztartást (persze mi is segítünk), törődik az édesanyjával, két munkában dolgozik, de úgy, hogy a diákjai minden évben versenyeket nyernek. Erős asszony, mindig megmondja, mit gondol, és állandóan kontrollálni akar, de hozzánk mindig van jó szava is, mert nagyon szeret bennünket." (17 éves lány gondolatai)

79


Kifelé fordulásának köszönhetően sok kapcsolatot tart fenn a világgal, ugyanakkor sok kolerikusnak nincsenek igazi barátai, akikkel megoszthatná a problémáit, félelmeit...

„Építészmérnök mostohaapám a munkáját hivatásnak tekinti. Sokan tisztelik, mert fantasztikusan kitartó, következetes ember. Problémákat nem ismer. Jelszava: „Nincs

lehetetlen, csak tehetetlen!". Sajnos ez néha érzéketlenségbe csap át. Alkalmanként elhagyja olyasmi a száját, hogy fáradt, és mennyi munkája van, de azt még sosem hallottuk tőle, hogy szomorú vagy egyedül érzi magát... ...igaz, legtöbbjüket ez egy cseppet sem izgatja.„Egyesek mindig őszintén megmondják a véleményüket. Másoknak meg vannak

barátaik." Simább az ügy, ha némi szangvinikus vagy melankolikus vonás is „bekerült a rendszerbe".

„Makacs, szabad szájú, de szerethető — így tudnám magam jellemezni... Természetemnél fogva elég nagy az akaratom. Jól tudom kamatoztatni az erőm és az elszántságom. Nem szeretem, ha tévedek, még kevésbé ezt beismerni. Bármibe szívesen belevágok, amiben kihívást látok vagy veszélyt. Elég kevés barátom van, de bennük megnyugvást találok, hogy mégsem vagyok annyira elviselhetetlen ember." Mint látjuk, egy okos kolerikus észreveszi, hogy rosszat szólt. Az őszinte bocsánatkérés azonban ekkor sem mindig jön könnyen, hiszen azzal be kellene ismernie, hogy tévedett. „... hozzá tartozik még, hogy István soha nem kér bocsánatot, hiszen szerinte ő nem hibás semmiben. Egyszerűen nem tudja elviselni, hogy veszít. A szemedbe vágja a véleményét, akár kegyetlenül is... Ha viszont érzi, hogy neked volt igazad, akkor az esetek zömében inkább csak pislant, de nem mondja ki - te pedig ebből tudhatod,hogy ő most neked adott igazat." (Tündének, egy kolerikus férfi mennyasszonyának

tapasztalata) Egyszer egy hosszú veszekedés után így kért „bocsánatot" a kolerikus Ági barátném:

„Figyelj, szerintem az egész tök lényegtelen, csak te csinálsz akkora ügyet belőle! De ha annyira akarod, akkor nagyon sajnálom, ha olyat mondtam, ami rosszul esett! Kész, ennyit tudok tenni az ügy érdekében, és legyél vele boldog!"

És egy kisvárosi idill Krisztián gyűjtéséből:Egy, a helyi kocsma előtt zajlott hosszabb beszélgetés konklúziója ez volt: „Na,

nehogy má" Egész nap bunkóztam veled, te meg csak most sértődsz meg?! De bunkó vagy!!" Kőkeményen teljesítményorientált, amely tulajdonsága az élet számtalan szituációjában képes megmutatkozni. Találkoztunk olyan kolerikussal, aki társasjáték közben is a „kemény életre" neveli a csemetéit: egy pillanatig sem engedi őket győzni, hogy „el ne puhuljon az a kölök".

András apuka - hosszas nyüstölés után — végre egyszer elvitte a gyerekeket a budapesti Vidámparkba. Egy darabig minden szépen ment, de azután elromlott az idő. Feltámadt a szél, és egyre jobban esni kezdett. A kicsik nyafogni kezdtek, hogy menjenek haza. Erre András reakciója: „Nem megyünk sehova! Utaztunk 150 km-t, kifizettem egy rakás pénzt, most már élvezni fogjuk!" Annyira lénye belsejéből jön az irányítás, hogy ez sokszor számára sem tudatos.„Fogalmam sincs, hogy csinálja, de bármikor, amikor egy nagyobb csapattal megyünk kirándulni, automatikusan szervező pozícióba kerül. Sőt, egyszerűen az utcán sétálva is

80

gyakran azon kapom magam, hogy, nini, a Klári szorít lefelé a járdáról, és észre sem veszi..."

Összefoglalás

Ha kolerikus vagy, próbálj meg időnként lazítani, és engedd meg ezt a körülötted élőknek is! Ismered a lélektani paradoxont: ha néha elég bátor vagy „gyengének" (türelmesnek, empatikusnak) látszani, az még erősebbnek mutat...

Ha kolerikussal vagy kapcsolatban, teremts számára olyan körülményeket, ahol kiélheti irányítási hajlamait! Igyekezz felgyorsulni hozzá! Az apróságokkal ne fáraszd, de fogadd el, hogy nélküle nem dönthetsz jelentős ügyekben! Tiszteld a magabiztosságát, ismerd el a teljesítményét és a győzelmeit! Barátkozz meg a gondolattal, hogy nem szeret lágy érzelmi húrokat pengetni, és nehezére esik beismerni, hogy tévedett!

A kolerikus vezető

Pozitívan nézve a dolgokat, ő a született vezető, aki az összes típus közül a leggyorsabban éri el céljait. Ebben segíti a tiszta jövőképe, kérlelhetetlen munkaorientáltsága és kitartása.

„Addig röhögtünk a főnök viccén, amíg megértettük, hogy ez a mai feladat." Erőteljes, magabiztos fellépésének nehéz ellenállni. „Gyakran téved, de sohasem kételkedik" - szokták viccesen jellemezni. „Nagybátyám egy bevásárlóközpont vezetője. Könnyű megtalálni, amikor bemegyünk hozzá, mert az erélyes hangja áthatol egy hipermarketnyi távolságot is." Ez a típus könnyen gyűjt maga köré követőket, hiszen az emberek szívesen csatiakoznak valakihez, aki tudja, hová tart. A kolerikus igazi stratégiai gondolkodó. Átlátja a „nagy képet" és pontosan tisztában van vele, mit miért tesz. Képes a céljaira fókuszálni és szenvedélyével másokat is csatasorba állítani.

„Apám a példaképem. Fiatalon lett sikeres, de nem puhult el. Látom, hogy tudja, mit akar még elérni, és hogyan fog oda eljutni. Az az ember, aki távcső nélkül is távolba lát. Engem is mindig arra sarkall, hogy merjek nagy álmokat kitűzni, és legyek kitartó. Azt mondja, az

a titka, hogy az akadályok csak fokozzák az eltökéltségét." A kolerikusnak érdemes tisztában lennie vele, hogy sokak példaképe.9 A szangvinikus tiszteli az összeszedettségét,

a melankolikus a keménységét, a flegmatikus a magabiztosságát.

9 Többek között ezért is veszélyes az a kolerikus, aki csak parancsolgat, de nem dolgozik. A „fogjuk meg, és vigyétek" elv használatával sosem szerez elkötelezett követőket maga mögé. Az így irányított emberek csak addig dolgoznak, amíg a főnök ki nem teszi a lábát a cégtől.

81


Pont emiatt érdemes odafigyelnie, hogy szívós munkavégzése ne tűnjön emberfelettinek (pláne görcsösnek), mert ez elriaszthat másokat: „Úristen, erre én sose lennék képes!"Ismerünk olyan kolerikus hálózatépítőt, aki csak megy-megy, de nem áll meg pihenni, az álmait átgondolni, nem látszik rajta, hogy élvezné, amit csinál, aztán csodálkozik, hogy nem csatlakoznak hozzá az emberek. (Úgy jár, mint Tarzan, a közismert viccben...)Ha egy ilyen úthenger-egyéniség elindul, adja az Ég, hogy jó célokat tűzzön maga elé!

„Nem az a baj, ha valaki hülye, hanem az, ha a hülyeség akaraterővel párosul." Negatív megközelítésben ugyanis egy rossz nevelést kapott, tanulatlan kolerikus igazi hajcsár is tud lenni, akit rendkívül nehéz elviselni.

Stílusával nemhogy motiválná a beosztottakat, hanem letöri az újításokat, a hasznos ellenvéleményeket.10

„Két vélemény van, az enyém meg a helytelen."Katonás tempót diktál, és vagy lehord mindennek idegenlégiós „kedvességével", vagy szűkszavúan, morogva értékel. Állítólag egyes tudósok felfedeztek már néhány példányt, akik dicsérni is szoktak, de ennél jóval megalapozottabbak a Loch Ness-i szörnyről szóló beszámolók.

10 Oké, elismerjük, vannak alkalmazottak, akiknél csak ez a hangnem működik. Erről bővebben lásd a helyzetorientált vezetésről szóló könyveket. (Pl. Paul Hersey)

A szerény példakép

Hagyományos motivációs eszközök

82


Ismerünk kolerikus vezetőt, aki így motivál: „Ha megcsinálod, amit mondok, nem leszel kirúgva/' „Kérem szépen"-t sem sokat hallottunk eddig tőle, annál több utasítást és fenyegetőzést.

A napokban egy érdekes adalékkal szolgált a témához a kedvenc tánctanárunk. O szangvinikus, így könnyen dicsér, és ez jólesik a csetlő-botló újoncoknak. Egy kolerikus kollégája viszont erre így reagált: „Ne dicsérj annyit, mert akkor téged fognak jobban szeretni!" Figyeld meg, mennyire kolerikus ez a gondolat! Egyrészt nem ismeri fel (vagy be) a hibáját, másrészt nem magán akar változtatni, hanem másokon, harmadrészt abban is versenyt lát, hogy kit szeretnek jobban a tanulók. Az ilyen vezető feltétel nélküli követőket keres. Csak azoknak az alkalmazottaknak örül, akik életük és vérük a vezetőért adják:

Mint az a Forest Gumpban is elhangzik: Őrmester: „Miért van itt, katona?" Forest: „Hogy teljesítsem, amit ön mond, uram!" Hajlamos túlhajszolni magát, ha kell, hazaviszi a munkát, de a munkatársaitól is hasonló morált vár el. Nem tűri a hibákat, és nincs nála lazsálás.Az igazság az, hogy egy szélsőséges kolerikusnak néha még ez sem elég. Ezt szemlélteti az alábbi történet, melyet egy tanfolyami hallgatónk mesélt el.

„Feri, a párom tiszta szangvinikus: szerfelett beszédes, mindig vidám, általában az élet szebbik oldalát látja. A képességeit kiválóan tudta kamatoztatni egy motorosboltban. Miután odakerült, érezhetően felment a kereslet a gépek iránt, hiszen ő szeret beszélni, ért a motorokhoz, lelkesen magyaráz, így az emberek szívesen vásároltak nála. Míg az előtte lévő illető a nyári szezonban csak tíz gépet adott el, addig ő egy hónap alatt harmincat! Az egyik hétvégén a kemény kolerikus főnök nyílt napot tartott tesztmotorozással. Aznap bementem az adminisztrációs munkákban segíteni. A vezető semmit nem szólt ahhoz, hogy önzetlenül dolgoztam neki egész szombaton. Teljesen egyértelműnek tartotta az otdétemet. Reggeltől estig parancsokat osztogatott mindenkinek. Még velem is ordítozott, pedig alig ismert. Az egyik férfinek nagyon megtetszett egy drága motor, és a nap végén szólt a barátomnak, hogy a két és fél milliós gépet meg szeretné venni. Az ügylet akkor folyt, amikor a főnök éppen kiszaladt valahova. Már délután négy óra felé jártunk, amikor még - jóval túlórában - nyitva voltunk, visszaért a tulaj, és kedvesem boldogan közölte vele, hogy eladott egy nem éppen olcsó motort. Erre ő csak ennyit morgott: « Hm, miért nem kettőt?! » (Megjegyzés: Azóta Feri már máshol dolgozik, ugyanis nem bírta a folyamatos letolásokat. Most egy « nyugis » srácot vettek fel. Szépen megcsinálja a dolgait, és próbál nem figyelni a főnök agressziójára. Tőle tudom, hogy idén eddig összesen három gépet adtak el.)" Nem csoda, hogy sok kolerikus nehezen talál maga mellé meg-felelő munkatársakat. Hiába csodálják követői az emberfeletti akaraterejét, ha közben lenézi őket. Szerinte a szangvinikus túl szeleburdi, a melankolikus sértődékeny, a flegmatikus pedig pipogya. Egy másik kolerikus ugyan jó lehetne, de csak akkor, ha hajlandó magát alárendelni a vezetőnek. Fából vasparipa. Ezért a legjobban elvégzett munkának azt tartja, amit ő csinált

meg. Találkoztunk már olyan főnökkel, aki kiosztja a munkát, aztán beleszól abba, hogyan végzi az alkalmazott, és kifejti, hogy miért nem jó, ahogy eddig csinálta. Ha ez szokásává válik, igen nehezen változik meg.

Édesanyám kolerikus. Mivel a konyhában ő az úr, általában ő is főz. Amikor azonban nagy vendégség készülődik nálunk, gyakran megkér bennünket, hogy segítsünk. Na-gyon zavaró viszont, hogy két perccel később jön, kikapja a kezünkből a munkát, és

83


közli, hogy „Nem így kell ezt csinálni!" (Értsd: rossz irányba verjük a habot, nem megfelelően mossuk a zöldséget, és egyéb, rendkívüli precizitást igénylő tevékenységet rontunk el.) Nemrég jöttünk rá, hogyan lehet őt kordában tartani. A tennivalóval elvonulunk a kert (ház, lakás stb.) másik végébe, és egyikünk állandóan őrködik. Amikor anya közeledik, az őrszem rászól:- Anyu! Te akarod csinálni? -Nem!- Akkor hagyj minket békén, amíg kész nincs!Ezzel aztán el van rendezve a dolog. Mintegy 10 percig, amikor ismét megjelenik a színen...

Ott tartottunk, hogy a kolerikus sokszor egy másik kolerikussal is nehezen jut közös nevezőre.

Egy kolerikus hálózatépítő egy indítószemináriumon megpillantotta egy közeli hölgyismerősét. Megrökönyödve vette tudomásul, hogy a fiatalasszonyt valaki más hozta be a céghez. Ezek után kérdőre vonta, és — két kolerikushoz méltóan — jól össze is vesztek. Lassan kiderült, a hölgy pontosan tudta, hogy barátunk ennél a cégnél dolgozik, és a felvételi interjún meg is jegyezte. A felvételiztető akkor rákérdezett: „Akarsz inkább Karesz csapatába tartozni?"Mire a Hölgy rövid gondolkodás után ezt felelte: „Nem, mert úgyis csak állandóan

összekapunk." Mint látjuk, kölcsönös tisztelet híján egy kolerikus vezető mellett egy másik kolerikus úgy működik, mint az a kutyáknál is megfigyelhető. Azaz az erősebb kutya... győz.

Ez a típus nagyon messzire képes elmenni egy cél elérése érdekében. Ez nagyon dicséretes, ám könnyen túlzásba vihető erény. Sok kolerikus megköti magát egy elképzeléshez, annak érdekében bármit és bárkit feláldoz. „A cél szentesíti az eszközt" - állítja. Legrosszabb formájában ezzel a meggyőződésével iszonyú károkat tud okozni.

„A kolerikus anyám munkamódszere: « Föl kell szerelnünk ezt a polcot! Hozd be a fúrót, és fúrd föl! » Egész gyerekkoromra úgy emlékszem, hogy mennyire utáltam akármit közösen csinálni vele. Mindig fejleszteni akart engem, de sose pozitív érzelmekkel, csak elvárásokkal és folyamatos piszkálásokkal. Sokat gondolkoztam ezen. Végül arra jutottam, hogy — szerintem - azért rejtegeti az érzéseit, nehogy támadhatónak tűnjön."

Vagy egy munkahelyi példán megnézve...„Kolerikus nagyfőnököm néha így hív fel: « Na, mi van? » Mit lehet erre válaszolni? Néha már az az érzésem, csak azért kérdezi, hogy bármit mondok, utána belém lehes-sen kötni."

A kolerikus vezetőnek hasznos lehet időnként feltárnia egyéniségének „emberi oldalát" is. Ez jelentheti azt is, hogy ő sem tévedhetetlen, vagy épp azt, hogy ő is részt vesz egy bohókás csapatépítő tevékenységben. Ha a vezetése nem félelmen, hanem tiszteleten alapul, akkor ez még magasabb szintre fogja emelni.

84



A kolerikus beosztott

A kolerikus személyiség briliáns munkaerő lehet: kitartó, terhelhető, hatékony. Mindehhez azonban néhány „apró" feltételnek teljesülnie kell.Először is fontos, hogy azonosulhasson a szervezet céljaival, ami feltételezi, hogy az ő véleményét is kikérik. Szükséges, hogy elfogadja a hierarchiában betöltött szerepét. Részben azért, mert tiszteli a vezetőt, részben pedig azért, mert lát felemelkedési lehetőséget maga számára is. Inkább gyakorlatias, mint elméleti szakember. Jól meghatározott, látható eredményekhez vezető munkákat szeret végezni. A „kulimunka" egyszerűen megőrjíti.További lényeges szempont, hogy szabadkezet kell kapnia a saját munkája felett. A főnöke akkor kezeli jól, ha megbízik benne, és ad a véleményére. Ezek hiányában vagv csak látszólagos az elégedettsége — miközben a mélyben fúrja a vezetőt —, vagy nyíltan kimutatja az ellenérzéseit, és gátlások nélkül konf-rontálódik.

A Csillagok háborújában Anakin ezt mondja kedvesének mesteréről (akitől minden tudományát tanulta): „Obi Van féltékeny rám a sikereim miatt, ezért nem engedi, hogy Jedi mester lehessek. Pedig tehetségesebb vagyok bármelyiküknél. Egy nap, meglásd, sokkal hatalmasabb leszek náluk." .. .és tudjuk, mi a történet

folytatása... A vezetőnek oda kell figyelnie, hogy a kolerikus ambíciói jó mederbe terelődjenek, és ne váljanak durva könvökléssé, mert ez az egész kollektíva

légkörét megmérgezheti. Ne engedjük, hogy szurkáljon, lenézzen, megalázzon másokat, még akkor sem, ha egyébként kiváló munkaerő! Ha nem működik az el-

beszélgetés vagy az áthelyezés, meg kell gondolni, ér-e annyit a cégnek, hogy miatta elveszítsük a többieket. Sok esetben az a

gond, hogy egy szolidabb természetű felettes nem tudja uralni a helyzetet. Ilyenkor érdemes mérlegelni, melyik a jobb: a fájdalmas vég vagy a végtelen fájdalom.

A kolerikus vállalkozó

A kolerikus igazi pionír: míg a többi típus könnyebben elfogadja a körülményeket, ő saját maga akarja azokat megteremteni. A saját ismeretségi körünkbe tartozó több száz vállalkozó jelentős része kolerikus, kolerikus-melankolikus, esetenként kolerikus- szangvinikus. Jóllehet ez nem megdönthetetlen törvény, úgy tűnik - nyilvánvaló újító szelleme miatt leginkább ehhez a személyiséghez áll közel a vállalkozások világa. A szangvinikus is képes kezdeményezni, de a kolerikus az, aki dübörögve, nyílt sisakkal indul harcba. 85

Lételeme a küzdés, amelyben megcsillogtathatja képességeit. Talán az egyeden, aki bármikor örömmel vállalja fel a felelősséget, és keményen nekiáll a munkának. Akkor is dolgozik, amikor az már nem lelkesítő. A melankolikus is feladatorientált, de nála sokkal jobban tűri a stresszt. A feszültség nem bénítja le, hanem tovább motiválja. Elfogadja, mi több, gyakran kimondottan élvezi a kihívásokat.

„Édesanyám 47 éves, de tavaly vállalkozott egy újabb iskola elvégzésére egy magasabb pozíció megszerzése érdekében... Én meg már most alig várom, hogy

végre kikerüljek az egyetemről." Vezetőként és vállalkozóként is sokoldalú, hosszú távon gondolkozó, nagyon következetes ember. Ha viszont ezt eltúlozza, előfordul, hogy egyszerűen tévedhetetlennek hiszi magát. „Keresztapám egyszer

behúzott kézifékkel ment el dolgozni. Mikor kiderült, hogy az végig be volt húzva, dühösen nekünk támadt: „Az a hibás, aki utoljára ült az autóban, és úgy

hagyta a féket!" (Végül is ráhagytuk, és nem mondtammeg neki, hogy az is ő volt, mert még azt is rám fogta volna, hogy hazudok.)"

Számos vezetőt ismerünk a történelemből és napjaink üzleti világából, aki azért bukott el, mert nem kérte ki, vagy nem tűrte el a többiek ellenvéleményét, legyenek azok bármilyen képzett szakmai tanácsadók. (És fáztak, mint Napóleon az orosz télben...) Egyik könyvvizsgáló ismerősünk mesélte az alábbi történetet. „Egyszer az egyik ügyfelem cége ellen elindították a felszámolási eljárást. Elég tapasztalatian volt, ezért rengeteg tanácscsal láttam el, hogy az adott szituációból a lehető legkevesebb veszteséggel kerüljön ki. Majd harmincéves szakmai tapasz-talatom ellenére több tényezőnél is megmakacsolta magát, és nem hallgatott rám. Jelenleg előzetes letartóztatásban ül..." Nem kevésbé önveszélyes gyengesége, hogy nehezen tud kikapcsolni. Ha kell, alig alszik, csak meglegyen a munka.„János barátom vállalkozó, igazi vezetőalkat. Amióta céget alapított, nem ment el

nyaralni a szokásos „nélkülem megállna az élet" jelszóval. Azt hiszem, kicsit túl komolyan veszi magát. Egyrészt mindent szeret az irányítása alatt tartani,

másrészt a régi, bevált embereiben sem bízik, ami persze duplán rossz: magát túlhajtja, a dolgozói pedig vagy ellustulnak, vagy otthagyják a céget... Sőt,

néhány barátja is elhagyta már a stílusa miatt. Például tavaly nyáron Szlovákiában képes volt az éjszaka kellős közepén krumplit pucoltatni velünk, hogy másnap

gyorsabban megfőjön a leves, és több időnk legyen kirándulni." A hatékonyságra törő kolerikust vállalkozóként is mindig a nagy kép érdekli, a részletkérdésekkel

nem szeret bíbelődni. Ha mégis kénytelen végezni a pepecselős részeket, attól majdnem felrobban.

A koleszban lakik egy ilyen vezető, egy senior (pontosabban seniorita). Hihetetlen vehemenciával képes fenntartani86


Higgyétek el, jó nektek!

a rendet. Mosatlan edényt nem tűr meg a konyhában, se széthagyott holmit a fürdőszobában. A második héten esett meg, hogy mit sem sejtve a földszinten

kezdődő társastánctanfolyamról, fenn voltam a szobámban, mikor is beviharzott, és „megkért", hogy fáradjak le. Mire a liftben feleszméltem, már késő volt

lecserélni a rajtam lévő katonai bakancsot... Karakán jelleme tiszteletreméltó, de vigyáznia kell, ha nem akar mindenkit maga ellen fordítani. Sokszor ugyanis a

könyörtelenségig kemény tud lenni.„Kolerikus apum értékrendje egyértelmű: első a munka, utána minden más. Ha kötelességről van szó, nincs kifogás. Ilyenkor nála teljesen felesleges érzelmi hűrokat pengetni. « Ha beteg vagy, akkor feküdj le, és nyögj! Ha nem, akkor nyomás az iskola, és nincs lógás! » Vele egyszerűen nem lehet vitatkozni: akkor is igaza kell, hogy legyen, ha 200%-ig biztos vagyok benne, hogy butaságokat beszél." Sajnos megeshet, hogy ennek a magánélete is kárát látja.„A kolerikus anyámmal néha nehezen jövök ki. Például utálom, hogy otthon is a nagyfőnököt játssza. Mondjuk, amikor valaki bármilyen feladatot elvégez helyette, azt ő átellenőrzi, és biztosan talál benne kivetnivalót. A múltkor is kitakarítottam, hogy ha hazaér, le tudjon pihenni. Nagy lelkesedéssel vártam, ő meg, alighogy megérkezett, máris dühöngött, hogy mi volt a cégnél, és mellékesen rögtön megjegyezte: « Ezt itt nem törölted le, ugye? Hogv áll az a függöny? A szőnyeg rojtjait miért nem egyenesítetted ki? » Ezek a megjegyzések rosszul szoktak esni...Vagy estén-ként, mikor hazaér, előadja az egész napját. Ilyenkor figyelmesen végig kell hallgatni, és nem szabad a tévét nézni. Elmeséli a napi eseményeket, egyes 87

Személyiségkalauz

dolgokban meghallgatja a véleményünket, tanácsunkat, de sosem hallgat végig, és úgyis úgy dönt, ahogyan azt már előre elgondolta."

A kolerikus értékesítő

„Gyorsan vedd meg, aztán menjünk a dolgunkra!" A kolerikus gyorsan a tárgyra tér, mert nem szereti a - szerinte időpocsékoló - köntörfalazást. Emberorientáltság hiányában teljesen feleslegesnek érzi az udvariassági köröket. Ha kapcsolatot épít az ügyféllel, azt az eladás után teszi, lehetőleg olyan formában, ahol ismét kimutathatja rátermettségét (squash, tenisz stb.) Tárgyalás közben kifejezetten lehengerlő tud lenni; Ha pedig épp nem úthengerként érvel, akkor fölényét különféle manipulációs stratégiákkal biztosítja.

— Te mint egy ilyen kemény, erőteljes tárgyaló, mit teszel, ha hasonló személyiséggel találkozol?

—Az egyik technikám az, hogy adom alá a lovat. Jól feltornászom az egoját, utána meg letöröm. A gondolatmenetét meghagyom, csak hozok rá egy ellenpéldát.— És ha ettől ideges lesz?- Megpróbálom visszanyerni a bizalmát. Persze előbb még lenyugtatom, hogy feleslegesen idegesíti magát.

Más esetekben addig beszél, csűri-csavarja a dolgokat, míg szerencséden ügyfél azt sem tudja, hová került.

„Úgy megforgatom, mint vasorrú bábát a mágneses vihar." Hajlamos az értékesítést harcnak felfogni, ahol természetesen neki kell győznie. A tapasztalatlan kolerikus üzletkötő nemhogy kitérne a viták elől, inkább maga kezdeményezi, majd felülkerekedik - néha még akkor is, ha ezzel elveszíti az ügyfelet.

— Ön szerint mik az erősségei az eladásban és ügyfélkezelésben?-Én mindenképpen a rábeszélőkészségemet emelném ki.- És mi történik, ha ez a módszer nem válik be? -Akkor elmagyarázom neki még egyszer... Persze akad, akimég ilyenkor se érti meg. Azokat otthagyom. A kolerikus értékesítő

asszisztensi pozícióban sem teszi zsebre az egóját.A napokban orvosi javaslatra gyógynövényteát vásároltunk. A szakszerű és

katonás kikérdezés után kolerikus boltosunk e szavak kíséretében szolgált ki bennünket: „Igen, tényleg ez kell nektek! Jól tudja a doktornő, és az adagolást is

eltalálta." Mint látjuk, a kolerikus, egó komoly hajtóerőként szolgál az egyre 88


nagyobb célok kitűzésében és teljesítésében, azonban tudni kell okosan kezelni ezt az energiát.

Évek óta több alapítvánnyal, közhasznú szervezettel dolgozunk együtt. Visszatérő problémaként jelentkezik, hogy sok jó képességű, dinamikus vezető képtelen támogatókat szerezni a mégoly nemes célokhoz is. Miután megvizsgáljuk, mi történik, a legtöbb esetben azt látjuk, képtelenek valódi Értékesítőként gondolkozni. Egyrészt nem tudják,

hogy a potenciális szponzor mit „vesz meg", másrészt nem értékteremtő kapcsolatot építenek ki vele, hanem előadják neki, hogy „milyen jók vagyunk", „mekkora céljaink vannak", és kvázi „bolond, aki ezt nem támogatja". Érdekes

módon ez a taktika valahogy nem szokott működni A fentiekből következik, hogy minden értékesítőnek, de kiváltképp a kolerikusoknak érdemes

megfontolni az alábbi értékesítői „okosságot".„Mindenki szeret vásárolni, de senki sem szereti, ha eladnak neki."

Mitől érzi azt valaki, hogy most épp „eladnak neki"? Leginkább attól, hogy elveszik tőle a választás lehetőségét. Ezt nem jelenti, hogy a nyuszimentalitás a nyerő: „Hát... esetleg, alkalomadtán, ha úgy alakul, és ilyesmit szeretnél vásá-rolni, esedeg akkor gondolhatsz ránk is." Szükséges a határozott (asszertív11) kiállás, de ez nem jelentheti az ügyfél elnyomását. Sokkal inkább az előző fejezetben már említett „különleges ok" megtalálásáról és hangsúlyozásáról van szó. Másképpen fogalmazva: ki kell derítenünk, mit akar az ügyfél, és meg kell mutatnunk, hogy amit keres, azt nálunk megtalálja.


- Figyelj az érdemi kapcsolatok kialakítására: a másik is ember!- Hasznos lehet néhány mosoly, érdeklődés, őszinte elismerés!- Néhánv régi magyar közmondásban lehet valami. (Pl. a türelem meg a

rózsa...)-További kulcsszavak: asszertivitás, lazaság, humorérzék, kikapcsolódás,

feltöltődés.

11 Középút az alárendelő (szubmisszív) és a rámenős (agreszszív) magatartás között. Ilyenkor úgy képviseljük a céljainkat, hogy nem sértjük meg mások jogos érdekeit.

89


A kolerikus ügyfél

A kolerikus céltudatossága a vásárlásban is megmutatkozik. ]ó esetben az eladók kedvence. Gyorsan felméri a terepet, meghozza a döntését, keveset beszél, fizet, és távozik.12 Számára nem fontosak a részletek, legalábbis nem valószínű, hogy egy termék hosszas magasztalásával eltéríthetjük eredeti szándékától. Sőt! Türelmetlensége miatt kifejezetten irritálhatja az efféle eladói magatartás. Amikor kolerikus vásárlóval/ügyféllel van dolgunk, érdemes minél hamarabb a tárgyra térni, hiszen nem szereti vesztegetni az időt.

Nemrégiben találkoztunk egy kolerikus vállalkozóval. A hölgy már a kézfogás alatt így kezdte a beszélgetést (természetesen állva):„Hagyjuk a bemutatkozást, nem fecsegni jöttem! Megnézem, milyen a kézfogásod, aztán elárulom, hogy 80 milliós lejárt követelésünk van, meg egy 16 milliós hitel, amit szeretnénk kifizetni minél előbb. Ha erre mondasz valami okosat, utána leülhetünk, hogy kifejtsd a részleteket!" Isivételek azért mindig akadnak...„Egy hölgy bejött az üzletbe, nézegette a ruhákat, majd mindegyik ruháról kijelentette (a barátnőjének), hogy épp mi nem tetszik rajta. Ezután felpróbált egy ruhát, amit rűzsfoltosan kaptunk vissza. Már csak azért is, hogy legyen rajta valami kivetnivaló.. Az erőteljes kolerikus vásárlót néha nem könnyű kezelni... Volt egy nehéz ügyfelem. Mikor először vásárolt, olyan kozmetikumot kért, amit én nem ajánlottam neki. Ragaszkodott hozzá, majd persze nem vált be, és engem hibáztatott. Másodszor pedig elfelejtette, hogy pont aznap viszem neki a megrendelt árut, és nem volt nála elég pénz. Alig ismertem ugyan, de megbíztam benne, és átadtam neki az árut, hogy majd holnap fizet. Egy hétig nem jelentkezett. Amikor összefutottunk, arra hivatkozott, hogy túl sok dolga volt, és teljesen kiment a fejéből, hogy tartozik nekem. Természetesen nem volt nála pénz. Legközelebbi találkozásunkkor már nagyon ingerült voltam, mert közben meg kellett előlegeznem a tartozást. Kérdőre vontam, hogy miért nem jelentkezett még. Erre ő volt felháborodva, hogy merem zaklatni pár rongyos ezres miatt. Magából kikelve ordítozott, szitkozódott. Már majdnem én kezdtem rosszul érezni magam. Előtte még soha nem volt ilyen esetem. Közöltem vele, hogy addig fogom zaklatni, míg meg nem fizeti a tartozását. Végül kifizette, így nem keletkezett károm. Az illetőt azóta szerencsére nem láttam. .. .de a legtöbb esetben megéri a fokozott türelem. „A múlt hónapban bevágódott egy bunkó, valami böhöm nagy kocsival a parkolóba. Két helyet elfoglalt, köszönés helyett morgott valamit, aztán dühöngött, hogy minek költöztünk el, mert így alig talált meg minket. Azután végignézte a kiállított jacuzzikat, mindet leszólta, majd « na jó, jobb

12 Különösen a kolerikus férfiak viselik rosszal a céltalan, néze- lődős „ vásárlásnak " nevezett időtöltést.

90

Személviségkalanz

híján » megrendelte a legdrágább modellt, potom négy millió forintért... Ja, és hozzátette, hogy tegnapra kéne — mindezt olyan hangsúllyal, hogy mi éreztük magunkat hibásnak, amiért még nincs jacuzzija!" Találkoztunk olyan értékesítővel is, aki azt állítja, inkább egy ilyen ügyfelet lát szívesen, mint a csendes, de hezitáló típust. Ráadásul a kolerikus vásárló — marketinges kifejezéssel szólva - többnyire „véleményvezető", akihez a követők igazodnak. Ha ő vesz, akkor mások is fognak a környezetében.„Az osztályunkban egyértelműen Gábor volt a fővezér.

Mindenki vele akart egyetérteni, és sokat számított a dicsérete. Választékosan tudott káromkodni, és jó humora volt. O határozta meg, melyik a jó film, jó zene, és melyik nem. Általában egyáltalán nem vette figyelembe mások érzéseit: „Mi ez a mocsok, amit hallgatsz? Ne ezt hallgasd már!" Az ő ruháit csodáltuk, mindenkinek hasonló kellett. Mindig a balhé közelében volt. Ha valamire ideges lett, nehezen lehetett megnyugtatni, és amikor verekedés volt készülőben, hamar ugrott. Nem értettük, hogy miért nem veri már egyszer meg valaki a nagy szája miatt... Furcsa módon mégis ő volt a példaképünk." I Határozott fellépése miatt az akciók kevéssé tudják eltántorí- I tani eredeti céljától. Ha mégis bedől egy hirtelen jött „kihagyhatatlan" ajánlatnak, diadalittasan meséli később mindenkinek, I milyen sikeres volt a vadászat.

A szangvinikussal szemben számára fontosabb a termék, mint az eladó. Ha nem elégedett a termékkel, gyakran reklamál. Mégpedig nem is akármilyen hangnemben.

„Hát azt nem teszi zsebre, amit most tőlem kap!" — halljuk tőle sűrűn.

Néhány idevágó gondolat interjúinkból:„Nálunk minden vevőhöz külön alkalmazkodni kell. Egy kolerikusnál például nem forszírozhatom, hogy kösse meg. Majd ő eldönti, hogy akarja-e." „Eddig nem tudtam, hogy kolerikusnak hívják ezt a típust. Az én szememben az a

Velem nem lehet szórakozni!91


vevő, aki bejön, és olyan határozottan kér, hogy tudom, nem szabad megkérdezni, másvalamit szeretne-e még."„Nem engedem, hogy azonnal vásároljon.. .Alapos tájékoztató nélkül semmiképpen ne vegyen semmit, mert utána azzal jön, hogy nem mondtam el. Tehát vagy szakít rám időt, vagy halasztjuk a megbeszélést."

A kolerikus vásárló további jellemzői:

• Egész testbeszéde domináns: kézfogása határozott, tekintete rideg, időnként kihívó• Igényli az információt, de csak röviden, tömören• Vásárlásai rövid ideig tartanak de hatékonyak• Verbálisan is ő irányítja a tárgyalást, beszélgetést• Hűvös, távolságtartó, bár nem feltétlen barátságtalan• Független, önálló döntéshozó, felvállalja a felelősséget• Gyors, hatékony termékbemutatást, kiszolgálást, eredményt vár el• Nyitott az újdonságokra• Fogékony a presztízstermékek iránt• Lételeme a versengés, ezért hajlamos az eladót megkérdőjelezni, vitatkozni vele• „Bemegy és vesz" - gyorsan dönt és persze egyedül• Nem lehet meggyőzni, és ne is akarjunk vele sokáig tárgyalni

92


• Nincs szüksége külső segítségre, eladóra a választásban, de ha mégsem annyira tájékozott az adott témakörben, akkor is csupán arra kíváncsi, melyik a legjobb termék

• Türelmetlen. Nem szeret nézelődni „csak úgy" vásá-rolgatni, mivel csak a számára szükséges dolgokat veszi meg

• A sorban állásra, várakozásra különösen érzékeny• Ragaszkodik a biztoshoz, a minőséget keresi• Az aktív élet megszállottja• Panaszszituációban nagyon aktív. Ha valaki, hát ő hajla-

mos a reklamálásra. (Mint tudjuk, a vevőnek egyébként is illik igazat adni. Kolerikusnál pedig eleve ki van zárva bármi más lehetőség.)

• Mivel céltudatosan vásárol, tudja, mi kell neki, és az im-pulzusok kevésbé hatnak rá

• Az ár-érték hányadost nem mindig tartja szem előtt• Nem szeret sok ideig bíbelődni a különböző termékek

összehasonlításával• Sok esetben, amikor kérdez, nem tájékoztatást vár,

hanem megerősítést az egójának, hogy jól gondolja, amit gondol. („Ugye ez az, amelyik...?")

A kolerikus ügy fél tipikus kérdései:

• Mit lehet tudni a gyártóról?• Megbízható konstrukció?• Mennyi a teljesítménye ennek?• Mennyibe kerül pontosan?• Ez a lehető legjobb megoldás?• Ez a lehető legnagyobb termék?• Leghamarabb mikor tudják kiszállítani?• Miért ilyen a kivitelezése? Szerintem jobb lenne, ha

inkább...

SzemélyiségkaIauz

Mit vár tőlünk egy kolerikus vásárló?

• Értsünk a szakterületünkhöz, de ne locsogva, hanem tömören, szakszerű magyarázatokkal bizonyítsuk ezt!

• Bármikor legyünk képesek a termék/szolgáltatás gyors, precíz bemutatására!

• Feleljünk meg határozottan a „kekeckedő" kérdéseire!• Tökéletesen használjuk ki a rendelkezésre álló időt, amely

idő legyen a lehető legrövidebb!• Mutassuk meg neki a cég új termékét, éreztessük vele,

hogy az elsők között fogja használni!

A kolerikust tehát nem mindig könnyű megnyerni, de ha sikerül, még az is megtörténhet, hogy teljes mellszélességgel a mi ügyünket fogja képviselni.Reméljük, fejezetünk záró története — melyet egy kiemelkedően sikeres nagyvállalkozó mesélt el - erőt ad ahhoz, hogy te is felvedd a kolerikus „kesztyűt".

„A '90-es évek végén nyilvános üzleti tájékoztatót tartottam Debrecenben, kb. kétszáz ember előtt. Szokás szerint lendületesen rajzoltam, beszéltem, és egyszer csak — az előadás közepén - felpattant egy kockásinges fickó. Nagy dérrel- dúrral elindult az ajtó felé, mindenki csak nézett, hogy ebből mi lesz. A néma csendben jó hangosan lehordott mindennek, hosszasan ragozta, mekkora szélhámos vagyok, és rám csapta az ajtót. Én pár pillanat után folytattam tovább az előadást, mintha mi se történt volna. Ez az ember három nap múlva jelentkezett, hogy ne haragudjak a múltkoriért, és üzletszerűen is szeretne ezzel foglalkozni. Ebből mára egy gigantikus, egész Európára kiterjedő üzlet lett."

109

.4 kolerikus személyiség

A melankolikus személyiség

NévjegyHétköznapi neve: elemző Elem: föld Színtesztben: kékDISC/DISZK rendszerben: szabálykövető/kompetens Zig Ziglarnél: hozzáértő (competent)

Jelmondat: „Semmi sem lehet elég tökéletes."

A melankolikus az eddig bemutatott két típussal szemben befelé forduló karakter, mégis találhatunk közös pontokat. A kolerikussal feladatorientáltságukban egyeznek meg, a szangvinikussal az érzelmességben. Míg azonban a szangvinikus folyamatos, gyors kapcsolatban van a külvilággal, addig a melankolikus jóval kevesebb tényezőt enged be a belső világába. Míg az előbbi a sok információt felületesen szemléli, pár pillanatig forgatja a fejében, majd elfelejti, addig az utóbbi kevesebb ingerről, de mélyebben elmélkedik. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. O a nagybetűs Gondolkodó. Olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetedenek. Meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikusok között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat - és a sort még hosszasan folytathatnánk. A szangvinikussal szemben, aki mindenbe belefog, csakhogy azokat félbehagyja, ő csak néhány dologgal szeret foglalkozni, de amit elkezd, azt igyekszik tökélyre vinni. Életének legtöbb területén komoly és rendszerezett.„Raffael Pulain nem szereti, ha a vízből kijövet testére tapad a fürdőnadrág. Raffael

Poulain szereti nagy darabokban letépni a tapétát; sorba rakni és gondosan kitisztítani a cipőit; kiüríteni a szerszámosládáját, alaposan kitakarítani, és végül

szépen visszapakolni mindent." (A melankolikus apuka leírása az Amélie csodálatos élete című filmből) A tökéletes melankolikus a napjait tervszerűen,

céltudatosan éli, megjelenése harmonikus. A ruhái tiszták, vasaltak, és jól illenek egymáshoz. Hajviselete ápolt, környezete (a táskától az autón keresztül a lakásig

vagy az irodáig) rendezett. Különös gondossággal ügyel a részletekre.„Lakberendezőként nagyon szeretek melankolikus ügyfelekkel dolgozni, mert igénylik a szépet, és megértik, hogy a lakás hangulatának kialakításában

110

Személyiségkalauz

milyen jelentősége lehet egy jól kiválasztott padlóvázának vagy csillárnak nem is beszélve a falak színéről. Ok azok, akik a leglelkesebben segítik a munkámat, és a végén a leginkább értékelik a megvalósult eredményeket." Egyes melankolikusok rendszeretete ugyanakkor már kínos precizitásba fordul...„A férjem egy igazi melankolikus típus. Mivel nyugdíjas, egész nap egyedül van otthon. Az ebédet 3-4 óra hosszán keresztül főzi, hogy szépen lassan rotyogjon, és nehogy azonnal felforrjon. A meleg ételt pontosan délután kettő-kor teszi az asztalra, és megterít, hogy mire megérkezek, az egy kicsit meg is hűljön. Olyan pontos, hogy az órát hozzá lehetne állítani. Jó idő esetén a kertben szokott munkálkodni. Az utcában a legszebb, legrendezettebb virágoskert a miénk. Miután a füvet lekaszálta, fog egy kisollót, és ha maradt egy-két kiálló fűszál, azzal vágja le." Sőt! Akiknek az ereiben melankolikus vér csörgedezik, azoknál ez már egészen kicsi korban megmutatkozik.Az irodánk bejáratánál nagy, szürke, szőrös, gumiszegélyű lábtörlők hevernek. Mivel kétpercenként belerúgnak az ott közlekedők, minduntalan össze-vissza állnak. Egyik este, fél nyolc tájban egy apuka jött be a négyévesforma kisfiá-val. A férfi átjött a két üvegajtón, de a gyerek ott maradt. Észrevette, hogy valami nem stimmel, és kis gondolkodás után nekilátott a - nálánál kétszer nagyobb - szőnyegek húzgálásához. Először megpróbálta kisimítani a ráncokat, majd addig igazgatta a lábtörlőket, míg pontosan egymás mellé kerültek. A közel tízperces mutatványt apuka csendben szemlélte. Majd amikor a kissrác befejezte a munkát, megkérdezte: —Most már jó?—jól Mehetünk! — hangzott a válasz elégedett mosollyal. A legtöbbünkre

ráfér, hogy legyen körülöttünk valaki, akinek van ízlése, szépérzéke, és veleszületett igényességgel tartja rendben a környezetét. A bonyodalmak itt is akkor jelentkeznek, amikor valaki túlzásba viszi az erősségeit. Egy végletes melankolikussal ugyanúgy nem könnyű együtt élni, mint a többi típus szélsőségeivel: a szétszórt szangvinikussal, a zsarnok kolerikussal, vagv az álmatag flegmatikussal.E sorok írása közben párom a tévében a Született feleségek című sorozatot nézi. Egyszer csak hallom, hogy a melankolikus Brie férje így kiált fel: „Válni akarok! Nem bírok többé ebben a tisztítószerreklámban élni!" Ha már tévésorozatoknál tartunk: családunkban nagy7 kedvenc a Jóbarátok. Rengeteget vigyorgunk a szangvinikus Joey, a kolerikus-melankolikus Monica és a többiek történetein. Egy jellemző párbeszéd a filmből:

111


Monica: Kinek van kedve koncentrikus körökben felrakni az aprócukrot a tortára? Rachel: Neked!

Általában véve megfigyelhető, hogy számos filmszerep „állatorvosi lova" az általa alakított személyiségtípusnak, mivel ott egy komplex emberi viselkedés együttest könnyen felismerhető módon kell ábrázolni.Természetesen a mindennapi életből is számos hasonló jelentésű történettel tudunk szolgálni:„Édesanyám melankolikusságát a munkahelyén nagyon szeretik, mert mindig becsületes és precíz. Itthon viszont ez katasztrófa: mindennek megvan a milliméterre pontos helye, amitől semmi esetre sem szabad eltérni. A nappaliban a távirányítóknak párhuzamosan kell feküdni a dohányzóasztal közepén, a nagyság szerint csökkenő sorban feltornyozott újságok mellett. A konyhában a hűtőmágnesek egy ujjnyit sem csúszhamak félre. A fürdőszobában a dezodorok csak címkével előre állhatnak, a fogkefék feje egyfelé néz... és így tovább." Erre a viselkedésre az evolúció során többféle reakciót is kifejlesztett a többi személyiségtípus. Jobb esetben igyekszik alkalmazkodni, mint Gabi barátnénk az ő Árpijához:

„A párom egy makulátlan melankolikus. Én — flegmatikusként — nem értem, miért kell annyit pakolni, rendezkedni, tervezni, miért kell mindent pontosan előre kiszámítani. De — jobb a békesség alapon - ráhagyom, és ha kéri, akkor persze segítek is neki ezekben, különben megsértődik,"

Esetleg megtanulja a dolgok humoros oldalát nézni, mint az alábbi sorok írója:„Katica, a kedvesem, a melankolikus iskolapéldája. A hangulata borzasztóan hullámzó, és ez a hullámzás eléggé tartós. Vagy sokáig rosszkedvű, vagy pedig sokáig jó kedve van. Nagyon rendszerető, mindig rendet tart a szobájában, sőt még az enyémben is (ráfér). Mivel én szangvinikus vagyok, ő meg melankolikus, ezért a mi párkapcsolatunk nagyon változatos. Szoktunk veszekedni, de még az is olyan viccesre sikerül. Remekül érzem magam vele, mert kiegészítjük egymást. Olyanok vagyunk, mint a borsó meg a héja... Olyan se veled, se nélküled." Azon sem lepődünk meg, hogy ez a típus egyes játékos szangvinikusokból kihozza a kísérletezőkedvet:„Anya tiszta melankolikus egyéniség. Elég, ha megfigyelem a konyhában. Sosem értettem, hogy képes ennyi időt eltölteni a pepecselős sütikkel... Bármerre fordul meg a házban, biztosan talál valami megigazítani valót. Ezzel kapcsolatban végeztem egy kísérletet is. Mindenki a nappaliban ült, és nézte a tévét, kivéve anya, aki vasalt. (Tudni kell, hogy a szobába lépés előtt mindig lehúzzuk a papucsot, és 112


szép sorban egymás mellé tesszük,) Kíváncsi voltam, mi történik, ha szándékosan szétdobálom a papucsomat. Az első két alkalommal, amint anya észrevette a rendetlenséget, egyből megigazította. Mikor harmadjára játszottam el a dolgot, már szólt, hogy miért vagyok olyan trehány, mi bajom van, de azért rendbe rakta. A negyedik eset már nem volt ilyen sima. Mikor ismét szétszórtam a dolgaimat, azonnal megkaptam a magamét: « Kisfiam, nem tudod normálisan lerakni a papucsodat? » Ezután nem folytattam tovább a tesztet, hanem elpakoltam magam után. (Meg kell jegyeznem, ehhez az is hozzájárult, hogy erősen kolerikus apám észrevette a dolgot, és « finoman » megkérdezte, direkt szórakozom-e anyával.)" A WC-papír-teszt pedig már lassan legendás a diákjaink körében: „Muszáj volt kipróbálni, amit órán tanultunk, hogy a melankolikusnak nem mindegy, melyik oldalon gördül le a WC-papír. Hihetetlen, de működött! Egyeden napon belül sikerült kiakasztanom anyámat, nagyanyámat és nővéremet a WC-papír-guriga módszeres átforgatásával!"

Ezeket a „játékokat" a melankolikus ritkán értékeli. Ö egyébként is általában komoly életfelfogású. Mi több, néha arra is feljogosítva érzi magát, hogy az „éretleneket" megregulázza. Hogy ezt mennyire nyíltan teszi, azt a másodlagos jegye (pl. kolerikus vagy flegmatikus) dönti el. Szélsőséges esetben a túlzott kritikai érzékével képes az őrületbe kergetni a környezetében élőket. Sőt, néha saját magát is...

„Melinda öt éven keresztül volt osztálytársam. Gyakran vívta ki az osztály egészének ellenszenvét, ugyanis állandó tanácsai és kéreden kritikái próbára tették a türelmünket. Tudom, hogy a jó szándék vezérelte, csak mindig végzetesen maximalista volt. Ide is 121 ponttal vették fel (nem is lehetett többet hozni), ő meg napokig vacillált, hogy elmenjen-e a többi felvételijére...Aerobikból diákolimpiát nyert, de mivel csapatkategóriában győztek, azon rágódott, hogy ez biztos a többiek ügyességén múlott. A sport miatt kifogástalan alakja volt, de azzal sem elégedett meg. Megjelenése bármely körülmények között eszményi volt. Tavaly a nyári hőségben, román vonaton is tipp-topp maradt, míg mindenki más letopisodott, de persze neki ez sem volt elég jó." Mint látjuk, ez a személyiség rendszerint képtelen magasra értékelni magát.

A „Melankolikus alacsony önbecsülése" kategóriában nálunk egy középkorú asszony viszi el a pálmát. A hölgy, miután megismerte a temperamentumokat, tüzetesen vé-gigolvasta, hogy melyek az ő típusának jellemzői. Amikor rájött, hogy nem teljesen illik rá minden leírás, így fakadt ki: „Még melankolikusnak sem vagyok elég jó??" Más típusok számára sokszor érthetetlen, hogy egy ilyen különleges és gazdag lelkű személyiség miért gyötrődik ennyit. Annál is inkább, mert a kategória sok képviselőjét 113


igen jó humorral áldotta meg az ég. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy érdekli a dolgok háttere, a részletek, és képes is ezeket fejben tartani. így aztán nagyon érdekes képzettársításokra képes. Míg a szangvinikus spontán reakciókkal tud mulattatni, addig az ő személyisége intelligens, elgondolkodtató szellemességekben mutatkozik meg...

— Miért alszik a gyereked a szekrény tetején?— A múltkor leesett az ágyról, és nem hallottam meg. Sajnos a befelé

fordulása és önelemzése miatt könnyen válik képzelt beteggé, illetve kisebb-nagyobb mértékben depresszióssá. Kern András, a híres magyar humorista nyilatkozta

s egyszer, hogy a világ időnként annyira szörnyűnek tűnik számára, f hogy legszívesebben napokig ki sem kelne az ágyból.

Ennek ellenére olykor a melankolikus is tud „laza" lenni, de • ez sokkal kevésbé felszabadult állapot, mint egy szangvinikusnál. Mint mondtuk, mindkét típus tagjai erősen érzelmi lények, míg azonban a szangvinikusnak akár percről percre változik

Mi lesz ha nem jut eszembe semmi?

114


a hangulata, addig a melankolikus érzelmei lassan jönnek létre - ezután viszont legalább olyan erősek, és általában jóval tartósabbak. Különösen igaz ez a negatív érzések (szomorúság, düh,

aggódás) esetében. Miközben ugyanis a szangvinikus gyermeki vigyorral élvezi a saját temperamentumát (kacag a saját bolondságain is), addig ő sokszor igen nehezen viseli az állandó aggodalmaskodás terheit.

Mivel befelé forduló alkat, elsősorban magában tépelődik, ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem látszanak rajta érzelmek — a rosszkedve például igencsak észrevehető. Amikor melankolikus emberrel találkozunk, tapasztalhatjuk, hogy kezdetben elég nehezen enged közel

magához. Mégis, nagyon megéri a „munkát", hogy bensőséges kapcsolatba kerüljünk vele, mert ilyenkor derül ki, mennyire mélyen érző, csupa szív személyiség, aki az érzelmek széles skáláját éli meg. „Főiskolás korom óta mindhárom komoly barátnőm melankolikus típus volt.

Sok közös volt bennük, például az, hogy őszinte figyelemmel, odaadással fordultak felém, ami szerintem minden férfinek jólesik... Egy melankolikus lánynak már az arcán látszik, hogy nem

egy kelekótya szangvimkussal állsz szemben. Szeme maga a sokat sejtető titokzatosság, halvány mosolya finoman bátorító. « Nem adom könnyen az ajándékaimat.)) - sugallja a

férfinek, aki persze örömmel indul el a felfedezés izgalmas útján." A melankolikus lelkében erős indulatok dúlnak. Gyakran teljesen az érzések uralják, és kiszámíthatatlan reakciókat mutat, máskor józanabbul és logikusabban gondolkodik, mint bárki más. Ilyenkor szereti

beosztani a napját, és ezt be is tartja. Szívesen gyárt listákat, táblázatokat, gyűjti és böngészi az életét meghatározó adatokat. Ezek alapján terveket készít a jövőre, és igyekszik mindig

bebiztosítani magát. A jövőt tekintve ugyanis sokszor borúlátó. Egy tökéletes melankolikus, amikor levert,

115

Szemé!) iségkalauz

pont olyan tud lenni, mint az a rajzfilmbeli kissrác, akinek saját sötét felhőcskéje van a feje felett, és abból csak rá esik az eső. Andi barátnőnk néha kicsit pesszimista. Egyszer például kijelentette: „Ha úgy gondolod, hogy mindenkiben van egy kis jó, akkor még nem találkoztál mindenkivel." Norbi haverunk - egy kemény vizsgaidőszakban megfáradva - még tovább ment: „Nem is értem, minek ez a nagy hajtás. Szerintem bármikor megeshet, hogy egyszer csak felrobban az egész bolygó."

Szerencsére az ilyen szélsőséges kirohanás még a melankolikusoknál is ritkaságszámba megy. Sok más esetben azonban érvényes, hogy e típus komor gondolatvilága a saját szemszögéből nézve nem pesszimizmus, hanem reális gondolkodás, és aki nem így áll hozzá, az felelőtlen, naiv, rózsaszín ködben él stb. Észjárását tömören illusztrálja egy másik melankolikus barátunk kijelentése: „Inkább a rosszra számítok, mert így nem érhetnek kellemetlen meglepetések." Persze melankolikus legyen a talpán, aki egy meglepetésnek a pozitív oldalát látja meg. Gyanakvását fokozza, hogy mivel az élet minden területén a részletek embere, a kommunikációban is minden szónak jelentőséget tulajdonít. Ami bizonyos esetekben hasznos...

„Az egyik legjobb barátom, Oszkár újságíróként dolgozik. Mióta én is tanulok ilyesmit, kezdem egyre jobban értékelni a profikat. Számomra lenyűgöző a választékos szókincse, elegáns stílusa és egyáltalán, a cikkeinek felépítése. Tudom, hogy pontosan végiggondolja, mit miért ír le, és mit miért nem. Nála minden részlet kellően kidolgozott, de nem túlelemzett. Mindennek megvan a maga helye és a logikája, mint egy szimfóniában." Máskor viszont komoly kellemetlenségekhez vezethet...„Egy időben Dél-Afrikában éltem. Mivel eleinte az ember külföldön még gyengén beszéli a nyelvet, és nem ismeri a szokásokat, gondoltam, belopom magam valaki szívébe. Egyik munkatársunknál, aki aznap reggel feltűnően csinos ruhában jött dolgozni, a következő bókkal próbálkoztam (egy szangvinikus mosoly kíséretében):— Milyen szép vagy ma!— Úgy érted, csak ma?

A legrosszabb, hogy még meg is próbáltam kidumálni a dolgot. A hölgy végül olyan szinten megsértődött, hogy a következő héten nem is szólt hozzám."

Természetesen a jelenség tanulmányozásához nem szükséges Afrikáig 116

Személyiségkalauz

utaznunk. A következő részlet egy szegedi hallgató házi dolgozatából származik:

„Az órán hallottuk, de eddig nem hittem el, hogy ilyen van: Béla az imént, a fülem hallatára megdicsérte Lillát, hogy milyen jól készítette el most a

prezentációt menedzsmentre, erre Lilla nem a gratulációt vette észre, hanem megsértődött, mert azt hitte, hogy máskor nem tetszett Bélának az anyaga!"

Igazságtalanok lennénk azonban, ha a melankolikus lelkének csak a túlérzékenységét mutatnánk be, hiszen az is a melankolikus, aki az „érzéketlen"

típusokkal szemben az empátia megtestesítője. „Ha bármi bajom van, mindig Timihez fordulok. Senki nincs, aki úgy meg tudna érteni, mint ő. Látom, hogy

komolyan érdekli, mi van velem, nem úgy, mint sok más barátomat, akiknek csak addig vagyok érdekes, amíg szórakoztatom őket." A melankolikus törődik

az elesettekkel, segíti a rászorulókat - az emberiség csendes jótevője. Sokszor önmagát is képes feláldozni másokért: éjt nappallá téve dolgozik azért, hogy a

világ jobb hely legyen, vagy legalább néhány embernek jobb sorsa legyen benne.

„Hogy mit szeretek Zsuzsiban? Nem könnyű megfogalmazni. Egyszerűen jó ember. Tudja, hogy ez a földgolyó sosem lesz valami tökéletes hely, mégis

mindennap mindent megtesz ennek érdekében." Amikor empátiája igazságérzetével találkozik, képes akár mások helyett is megbántódni.

„Anyum nagyon érzékeny. Amikor apuval megvicceljük egymást, ő nem mindig érti a poént, és helyettünk is a lelkére veszi. Olykor hajlamos teljesen bezárkózni, és azt hinni, hogy az egész világ ellene van, és senki nem érti meg. Természetesen ez nem így van. O csupán azt teszi, amit sok más melankolikus: túlreagál dolgokat, és teóriákat gyárt." Ha pedig a személyiségébe kolerikus jellemzők is vegyültek, többnyire hangot is ad eme érzéseinek.Egy reggel ismereden szőke hölgy jött oda hozzám az irodában, és a következőket vágta fejemhez:- Hallottam, hogyan beszélt Istvánnal. Én biztosan nem tűrném, hogy így beszéljenek velem! Gyakorlatilag kikérem magamnak István helyett is! És mivel István a főnököm, ezt kötelességemnek éreztem közölni önnel. Egyál-talán, ki maga itt?- István főnöke vagyok.(A hölgy akkor már néhány órája lehetett a cégnél.) Sok melankolikus szívesen választ olyan hivatást, ahol empatikus lénye megnyilvánulhat (pl.

117


ápoló, pszichológus, pedagógus). Egy általános iskola pályakezdő pszichológust alkalmaz. A fiatalember már az első napon lelkesen beleveti magát a munkába. Azonnal feltűnik neki, hogy miközben a legtöbb gyerek vidáman futkos az udvaron, egyikőjük csak álldogál, és messziről nézi a többieket. Megszólítja:- Minden rendben van?"Igen-

118


- Nekem nyugodtan elmondhatod, ha valami bánt."Jó-- Tényleg semmi probléma?- Semmi.- Akkor miért nem szaladgálsz te is a többiekkel?- Mert én vagyok a kapus.

A melankolikusnak a kapcsolataiban az empátia mellett nagy erőssége a megbízhatóság is: hűséges és rendkívül figyelmes partner. Nem felejti el a családi évfordulókat, ünnepeket, és hamar észreveszi, ha a környezetében élők valamilyen változáson estek vagy esnek át. Ennek megfelelően elvárja, hogy mások is tiszteletben tartsák ezeket.

„AlapvetcSen melankolikus jegyek találhatóak meg bennem, mert például szeretem pontosan megtervezni minden lépését az életemnek. Akkor érzem magam bizton-ságban, ha mindenre van egy tervem. A fontos dátumokat öt évre visszamenően a fejemben hordom, és emiatt is alakulhat ki szangvinikus barátommal vita, amikor két éve minden hónap 25-én megkérdezem, hogy: Na, mi van ma?- Mi lenne, szerda! - Nem, a 24. hónapfordulónk!!!" Egy melankolikusnak a világ

számos kockázatot rejt, ezért igényli a kiszámíthatóságot, tervezhetőséget. Számára sokszor a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan jó. Ha másért nem, hát azért, hogy magában megerősíthesse: „Én mindenre maximálisan felkészültem."

„Maximaiizmusom nem mindig vezet jóra, mert ha mégsem érem el a rég tervezett célomat, amiért vért izzadtam, akkor magamba fordulok, rosszkedvű leszek 2-10 napig terjedően. Ilyenkor elgondolkozom, hogy miért szenvedtem ennyit, és egyáltalán, minek élek, ha semmi sem sikerül. Tehát képes vagyok túlzásokba esni, olyan « bolhából elefántot» típusnak tartanak."

119


Melankolikus búbánat

A bizonytalanságnál semmi sem lehet idegölőbb számára. Ilyenkor egy csekély probléma is láncreakciót indíthat be a fejében. Kívülről nézve ezért úgy tűnik, hogy apró dolgokon aggódik, valójában azonban ő belül már jóval előregondolkozott, lejátszotta az összes lehetséges negatív kimenetelt, és ez az, ami kétségbe ejti.

Bálint, az öccse és mindkettejük párja egy őszi napon kirándulni indultak Szlovákiába. A busz egy előre megbeszélt helyszínen várakozott. Mint kiderült, az a helyszín mégsem volt olyan pontosan megbeszélve. Bár már csak negyed óra volt az indulásig, a két flegmatikus fiú teljes nyugalommal kezdte el keresni a buszt. Bálint - szintén nyugis - barátnője egykedvűen követte őket. A melanko-Likus Emma azonban intenzív aggódással töltötte az időt: „Meg kellett volna néznünk előre! Biztos az időpont sem stimmel! Egyáltalán, ma megy ez a busz? Kérdezze már meg valaki!" Néhány percen belül arra az álláspontra jutott, hogy esedeg nincs is ilyen járat, és inkább menjenek haza (ami onnan 200 km-re volt). Szerencsére az egyik srác ekkorra megtalálta a buszt, amely száz méterrel távolabb, egy parkolóban állt. A melankolikus azonban nemcsak előregondolkozik, hanem előszeretettel rágódik a múlton is.

120


Egy mérnöki irodában olvastunk egy tipikusan melankolikusoknak szánt üzenetet: „Ha elfogadsz egy jó tanácsot: ne hagyd, hogy a múltad túl sokat raboljon el a mádból!" A melankolikus meggyőződése, hogy sokszorosan összetett és árnyalt gondolatait mások képtelenek megérteni - ezért bizonyos fokú elszigeteltségben él. Az alábbi őszinte sorokat számos melankolikus írhatta volna.

„Nem tagadom, jellemző rám. az érzékenység. Ez nem szándékos, de amikor a hangulatváltozásaim eluralkodnak rajtam, képes vagyok akár napokig emészteni magam olyasmin, ami mások szerint nem is probléma. Én mégis nehezen tudok túllépni azon, hogy a dolgok nem lehetnek tökéletesek. Ez néha szinte depressziós hangulatba sodor... Ha megsértenek, egy darabig magamba fojtom, majd ha már robbanni tudnék, kitálalok, és engesztelésre várok."

A melankolikust érzelmi magányában sűrűn megtalálja a kisebbségi érzés, amit tovább erősít, hogy képtelen megfelelni a saját maga által felállított magas elvárásoknak. Az már csak hab a tortán, hogy folytonosan másokhoz hasonlítja magát - és természetesen az összevetésből többnyire magát hozza ki vesztesen. Látja, hogy mások sem tökéletesek, de mivel úgy érzi, hogy ő még náluk is rosszabb, az önbecsülése abszolút mélységekbe zuhan. Ugyanúgy szenved attól, hogy nem képes elérni a tökéletességet, mint attól, hogy a többiek nem is törekednek erre.Mint látjuk, folytonosan elemzi önmagát és környezetét. Érdeklődése gyakorta elméleti irányú, és nagyon figyel a részletekre, valamint a részletek közötti összefüggésekre.

„Az is fontos nekem, hogy a dolgoknak logikus magyarázatot tudjak adni, és elmélyedhessek a részletekben. Egyszerűen tudnom kell, mi miért történik" —

fogalmazta meg egy melankolikus fiatalember. Ez az alaposság olykor felettébb idegesítő lehet, de — valljuk meg — bizonyos esetekben szükséges.

„Idős bácsika bemegy a gyógyszertárba:— Segítsen, patikus uram! Napok óta székrekedéssel küzdök! A patikus kérdezősködni kezd:—Mondja, bátyám, gyalog vagy autóbusszal megy?— Autóbusszal.—Értem. Hány megállót utazik hazáig?—Hetet.—Ühüm... Hányadik emeleten lakik?—A másodikon.—És mennyi a távolság a lifttől a WC - ajtóig?—Úgy harminc méter.

121


A patikus műveleteket végez, kikever egy port, és beveteti a beteggel. A bácsi másnap hálálkodva jön be:—Csodálatos szert kevert, maga egy zseni! Ilyen távolságon mindössze másfél métert tévedett!"

Mint látjuk, a melankolikusok rendszerezettsége nélkül az élet végtelen káoszba fulladna. Talán még mindig barlangokban élnénk. Bár festmény azokon sem lenne.. .Szeressük és tiszteljük

122


A cs odá l a to s szer

őt lelki gazdagságáért, empatikus képességeiért és nem utolsósorban utánozhatatlan precizitásáért!

„Tisztelem a szangvinikus vidámságot, a kolerikus virtust, a flegmatikus lazaságot, de ahhoz ragaszkodom, hogy az agysebészem legyen tiszta melankolikus."

Összefoglalás

Ha melankolikus vagy, akkor meg kell próbálnod elfogadni, hogy egyrészt a világ sosem lesz tökéletes, másrészt a többieket ez sosem fogja zavarni. Légy elnéző azokkal szemben, akik nem értenek meg, hiszen lehetnek helyzetek, amikor te sem tudsz ki-igazodni saját magadon! Végül pedig érdemes fejleszteni az önbecsülésedet: újra meg újra tudatosítsd magadban az értékeidet! Ha melankolikussal állsz kapcsolatban, tudd, hogy sok türelemre és megértésre van szüksége! A világát a saját rendszerében éli. Ne használd, ne pakold át a dolgait! Legyél pontos, megbízható és olyan, akire bármikor lehet számítani! Sose gúnyold ki az érzéseit! Igénye a tervezhetőség és a stabilitás. Szüksége van szilárd sarokpontokra és állandó megerősítésekre, mert sűrűn érzi úgy, hogy minden összedől körülötte. Teremts számára csöndes teret és órákat! Ne rángasd állandóan társasági eseményekre, inkább éreztesd vele, hogy ő maga milyen fontos a számodra!

123


A melankolikus vezető

Ennek a vezetőnek aprólékosan kidolgozott tervei vannak, és a munkatársaitól is ezt kéri. Komoly erőssége, hogy előre látja a problémákat, és így megfelelően fel tud készülni rájuk. A feladatteljesítésben tökéletes precizitást vár el, és szinte semmi sem elég jó neki. Ha kolerikus vonások is vannak benne, akkor sokat kritizál. Ha flegmatikussal keveredik vagy tisztább melankolikus, akkor nem szól erélyesen, inkább morog, és maga csinálja meg. Precízségéből sokat tanulhat egy olyan ember, akinek ez nem természetes adottsága.

Annak idején, kezdő üzletkötő koromban az adminisztratív feladatokat a vezetőm végezte helyettem. Emlékszem, ahogy minden egyes szerződésemet végignézte, majd kitöltötte az elszámolási dokumentumokat. Ezután összetűzte a megfelelő lapokat, majd csoportosítva gemkapoccsal rendezte őket. Végül leült velem szemben, és egyesével, fejből felsorolta, hogy milyen hibákat ejtettem. A melankolikusnak vezetőként is elsőrendű a memóriája, és figyel a részletekre.Andrástól már többször láttam, hogy rákérdezett egyes „hűzódó tárgyalásokra". Márciusban említettem neki, hogy egy ügyfelünk szeptember végén érkezik haza kiküldetéséből, és ekkor akar szerződést kötni. Erre szeptember közepén az egyik reggeli konzultációnkon megkérdezte: mikor érkezik haza az ügyfél, és te mikor találkozol vele?

O az, akinek elképzelése és stratégiája van arra, hogyan bánjon az emberekkel. Ez sokszor elméleti alapú „tudományos kommunikációt" jelent, de az évek során megszerzett tapasztalatokkal - mivel állandóan elemzi magát és a helyzeteket — a kapcsolatok kezelését készségszintre tudja fejleszteni. Kiváló emberismerővé válhat, aki mindenkit egyénre szabottan vezet. Ez különösön azokban a szervezetekben nélkülözhetetlen,, ahol a csapattagokat nem a kirúgás veszélye vagy más külső kényszer motiválja, hanem önkéntesen követik a vezetőjüket. Ahogy a doktori iskolám egyik tanára szokta mondogatni: „Az embereket nem érdekli, ki vagy, amíg nem tudják, mennyiretörődsz velük."

„Erika, a melankolikus főnővér, az odafigyelő vezetőkkitűnő képviselője. Az az ember, akire azt mondjuk: « alelkét is kiteszi másokért ».A betegek és a kollégái egyaránt tisztában vannak vele, hogy problémáikkal bármikor bizalommal fordulhatnak hozzá. Melankolikus precizitással kezeli az osztály ügyeit, a beszerzéseket, a munkabeosztást. Odafigyel a rendre és a

124


kórházban nélkülözheteden tisztaságra. Mindezeket pedig úgy szervezi, hogy minden munkatársa a lehetőségekhez képest a legjobban érezze magát. Ennek érdekében még arra is gondja van, hogy időről időre csapatépítő, testileg, lelkileg feltöltő hétvégéket, tréningeket szervezzen nekik."

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a melankolikus vezető teljes bizalmát — empatikus hajlama ellenére - nem könnyű elnyerni. (Tekintve, hogy sokszor gyanakvó, másrészt pedig a magas elvárásainak kevesen tudnak kapásból megfelelni.) Épp egy barátommal beszélgettünk, amikor felhívott a közvetlen főnököm. A barát csak ennyit hallott a beszélgetésből:—Igen, egy órán belül küldöm az eredményeket Excel-táblában.—Igen, két tizedesjegy pontossággal.

125


—Igen, megjegyeztem, mi az oszlopok sorrendje.—Igen, benne lesz a szerződők neve, a szerződés dátuma, és az is, részünkről

ki az ügyintéző.Utána a barátom csak ennyit kérdezett: „Melankolikus?" Tegyük hozzá, hogy

szangvinikusként valószínűleg soha semmilyen következetességet nem vittem volna a munkámba, ha a vezetőm nem ilyen, és nem szoktat rá. A melankolikus vezetőnek érdemes megtanulnia, hogyan lelkesítse az embereit, mert született visszafogottsága (pláne időnkénti bűskomorsága) erre kevéssé alkalmas.

A melankolikus beosztott

„A tökéletes beosztott" — vágja rá mindenki a típusok tanulmányozása elején. Valóban, ez a személyiség rendkívül megbízható, precíz, ideális munkaerő lehet. Kiszámíthatósága és kötelességtudata minden vezető álma.Ha a szangvinikus az ötletelő, a kolerikus az irányító, ő a megvalósító. Képes a lényegre összpontosítani, és a felszín mögé hatolni. A problémákat nemcsak tünetileg kezeli, hanem feltárja a mélyben rejlő összefüggéseket is. Mivel ana-lizáló elméje van, és az adatokban jól kiigazodik, testhezálló feladat neki mindenféle elemzés, számítás, mint például egy prezentáció adathalmazainak elkészítése. Az ilyesmit gyakran akkor is bevállalja, ha nem közvetlenül az ő feladata, hanem szívességet tesz vele valakinek.

A szakmai vezetőm felhívott egy reggel:—Igaz, hogy könyvet írsz? Mert ha igen, szívesen megírom benne a piaci

változásokra vonatkozó részt!Egy másik ismerősöm munkájának nagy része adathalászatbóláll. A mások számára talán száraznak tűnő tevékenységrőlígy nyilatkozott:

Szeretem ezt a munkát. Semmi rohanás és stressz. Egésznap csak ülök, Excel-táblákat és kimutatásokat gyártok. Legfontosabb feladatom,

hogy olyan összefüggésekre készítsek statisztikákat, amelyeket még senki nem vett észre." Ideális kihívás ez egy melankolikus elmének, aki imád a dolgoknak értelmet adni. Ilyenkor fáradhatatlan alapossággal képes utánanézni a legapróbb

részleteknek is.

Ernő, aki pénzügyi területen dolgozik, egyik nap leült az internet elé, és elkezdte boncolgatni, mitől teljesítenek jól egyes befektetések, míg mások nem.

Önmagától jött rá, hogyan tudja megkeresni az egyes befektetési alapok mögött álló részvényeket. Később felfedezte, hogyan válogathatok ki az egyes 126

Személyiségkalauz

részvények közül a legjobbak. Mára szakavatott befektetővé vált, méghozzá globális tőzsdei ismeretekkel. Többen már nemcsak általános tanácsokat kérnek

tőle, hanem a vagyonuk kezelését is. Igazán dicséretes a melankolikus alaposság, de ha túlzásba viszik, feleslegesen lassíthatja a munkavégzést. (Hiszen egy

megoldás sohasem lehet elég tökéletes.)

Tavaly nyáron egy melankolikus szobafestővel dolgoztattunk. Lassú, noha nagyon derék munkát végzett. Egyik délután arra értem haza, hogy a már kész falat nézegeti. Hosszú vizsgálódás után megszólalt: „Azon az egyenetlenségen még javítok." Szangvinikus édesanyámmal egyszerre kaptuk fel a fejünket:

-Mit??Nekünk ugyanis már az előző tizenhét javítás előtt is hibátlannak tűnt a dolog.Érdemes megfigyelni, melyik típus hogyan birkózik meg a határidőkkel. Ha

például a szangvinikusnál nem készül el valami időre, annak az egyik lehetséges oka az, hogy elfelejtette a megállapodást, vagy időközben elhányta a dokumentumokat.A melankolikusnál viszont előállhat az a helyzet, hogy még „felkészül", vagy tökéletesíti a megoldását. Tipikus hiba, hogy csak akkor szeretne belevágni a megvalósításba, amikor már mindent tad az adott témáról, ezért későn kezdi el azt a munkát, amire neki amúgy is több időre van szüksége.

Erre nagymintás megfigyelési lehetőséget ad minden évben a házi és szakdolgozatok leadása. A szangvinikus késik, de elvicceli; a kolerikus vagy leadja időben, vagy ha nem, akkor mindenki mást hibáztat, miért nem sikerült; a flegmatikus megvonja a vállát: hát, ilyen lett; a melankolikus azonban határidő módosításért könyörög, mert még át akar írni benne néhány szót. (Pedig az utolsó napokban éjt-nappallá téve ötvenszer átolvasta, és mindannyiszor javította.)

Persze ahhoz, hogy egy melankolikusnak nehézségei támadjanak a határidővel, nem szükséges, hogy szakdolgozat súlyú munkáról legyen szó...

Egy kezdő munkatársam azt a feladatot kapta, hogy folytasson le legalább tíz tárgyalást egy hét alatt (amíg szabadságon vagyok). Másnap kora reggel már hívott: -Találkoztam egy emberrel, és volt három kérdése, amire nem tudtam felelni. Amikor egy hét múlva találkozunk, mindenképp meg kell beszélni ezeket. Addig nem is tudok újabb ügyfélhez menni, mivel nem ismerem a

127


válaszokat. Fontos, hogy az összes típus közül őt motiválja legjobban az információ, illetve annak hiánya.Ezt figyelembe véve a beszélgetés így folytatódott: - Balázs! Nekem teljesen mindegy, melyik nap hány ügyféllel találkozol. Megállapodtunk, te lefolytatod a tíz tárgyalást, én pedig visszamegyek veled azokhoz, akiknél le kell zárni. Természetesen válaszolok a kérdéseidre, de csak a tíz megvalósult tárgyalás után.Tizennégy perccel később újra hívott: - Leszerveztem tizenkettőt! Mivel a

dolgok miértje foglalkoztatja, és az apró mozzanatok sem kerülik el a figyelmét, a végső megoldás szempontjából huszadrangú részletekkel is órákat tud tölteni.

Kedvesem a munkája során engedélyeket ad ki, melyekhez térképek tüzetes átvizsgálása, jogszabályok pontos idézése és hivatalos formulák precíz használata szükséges. A keze alól kikerülő engedélyekben nagyítóval sem találni hibát, ellenben a határidőkkel sokszor gondban van, mert ahhoz a nap huszonnégy órája sem lenne elég, hogy a folyamatos feladatáradatot a maga elvárásai alapján teljesítse. Egy cég kollektívájában a melankolikus az, aki az új feladatoknál rögtön észreveszi a buktatókat. Ez hasznos lehet például a legtöbb mérnöki, orvosi pályán, de érdemes ügyelni arra, nehogy kritikus hangvételével csírájában elfojtsa a kreatív szellemet is, amikor pedig a munka jellege ezt kívánná meg. A melankolikus professzionalizmusának egyik csúcsa számomra az alábbi példa.

Kedves ismerősünk, Csilla három éve írja egy nagyvállalat elnökének beszédeit. Egyszer megkérdeztem, hogy csinálja, mikor van ideje a rendkívül elfoglalt

elnöknek vele konzultálni. Teljes megdöbbenésemre így válaszolt: „Még sohasem beszéltem személyesen az elnök úrral, és telefonon is csak néhányszor. Viszont

átnéztem, és aprólékosan kielemeztem több év interjúit, megtanultam a főbb szófordulatait és a beszédstílusát, ezekből pedig összerakom az alkalomnak

megfelelő szövegeket. Mindezek ellenére sokszor szerénykedik, már-már kishitű, pedig a szorgalmával, pontosságával, kitartásával nem sokan versenyezhetnek. Ezért sok biztatásra, pozitív visszajelzésre van szüksége, főleg, ha flegmatikus

vonásokkal is rendelkezik.

128


„Egyik legkedvesebb barátném, a melankolikus Mónika spanyoltanár. Imádják a diákjai, de nemcsak azért, mert fantasztikus nyelvtudása van, és kitűnően tanít (óráira éjszakákon át készül, tanítási eszközöket gyárt stb.), hanem azért is, mert mindig odafigyel a lelkükre is. Együtt sír vagy nevet velük, amikor kiderül a nyelvvizsga eredménye, de akkor is, amikor más öröm vagy bánat éri a rábízott gyerkőcöket. Erdemei elismeréseként a diákok tavaly őt választották meg az év tanárának..." A melankolikus alkalmazottak hiheteden mennyiségű munkát képesek elvégezni. Sokan közülük a magánélet rovására is feláldozzák magukat, hiszen számukra nem kérdés, hogy amit bevállaltak, azt el kell végezni - lehetőleg tökéletes minőségben. Extrém esetekben szinte programozott robotként végzik a dolgukat. Nem könnyű őket ebből kiszakítani, mert ragasz-kodnak a módszereikhez, terveikhez és a „rituálékhoz".

„Nem tudom, hol a határ a melankolikusság és a kény- szeresség között. A lakótársam például mindig pontosan négy késsel készíti el a szendvicsét... Egyet használ a kenyérszeléshez, egyet a vajhoz, egyet a szalámihoz, egyet pedig a sajt vágásához..."

Természetesen ennek a típusnak is szüksége van a regenerálódásra. A szangvinikussal szemben nála nem annyira a „spontán bulikkal" érhetünk célt, mint inkább a negyedévre előre megbeszélt családi napokkal, ügyesen felépített, nem „eldurvult" csapatépítő tréningekkel stb.

A melankolikus vállalkozó

Ő az idealista vállalkozó megtestesítője, bár egyedül ritkán vág bele a „Vállalkozásba" - többnyire inkább a saját maga alkalmazottja.Tiszta és becsületes, szeret nyílt kártyákkal játszani. Gyanakvó természete ellenére újra meg újra csalódások érhetik, amikor azt gondolja, hogy mások is olyan megbízhatóak és tisztességesek, mint ő. Nem érti azt sem, miért nem működnek a precízen kidolgozott tervek, mikor ő a lehető legmagasabb elvárásokat támasztja önmagával és az alkalmazottaival szemben is. Látni kell azt is, hogy nem a gyors reagálású vállalkozók közé tartozik. Befelé fordulóként néha „túlgondolkozza" a dolgokat, miközben mások már rég meg is valósították és lefölözték a piacot. „Nemrégiben vettünk egy új porszívót. Apám legalább fél évig töprengett, milyen kellene. Szétnézett Sopron összes létező elektronikai boltjában, mindenhol legalább háromszor volt (nem vagyok

129

Személyiségkalauz

szangvinikus, nem túlzok), mindig magával rángatott valakit a családból, és otthon kupaktanácsot tartott (ami teljesen felesleges, mert úgyis ő választ). Szerencsére az nem jutott eszébe, hogy más városban vagy Ausztriában is szétnézzen, én meg „elfelejtettem" neki megemlíteni, hogy az interneten is mennyi információ van porszívókról." Másik jellemző tulajdonsága, hogy nehezen fektet vissza a vállalkozásába, mert nagyon takarékos.„Anyám sosem költi fölöslegesen a pénzt, csak fontos dolgokat vesz. A boltban

már nem használható ruhákat megfoltozza, és nem dobja ki a rosszakat sem, mert otthon még fel lehet venni". Végezetül azzal is meg kell küzdenie, hogy

— kolerikus vagy flegmatikus beütés nélkül — rosszul viseli a folyamatos kudarcokat, ilyenkor hajlamos gyorsan feladni a munkát. Ha mégis tovább csinálja, közben belül állandóan őrlődik: „Biztos valamit nem jól csinálok.

Valamit nem veszek észre. Csak tudnám, mit hibáztam el."A melankolikus értékesítő

E személyiségtípus értékesítői erősségei a helyzetelemzés, a pontosság, a megbízhatóság és a rendszeresség. Amit megígér, az úgy lesz. A tárgyalásokban persze ez túlzott merevségként is jelentkezhet. Ami másnak rugalmasság, neki esetleg szabálytalanság.A tények közlésében jó, de a szakmai lelkesedése gyakran egysíkú. Ennek egyik válfaja, amikor lenézi azt, aki nem ért olyan mélységben a témához, mint ő. (Ez főleg akkor szembetűnő, amikor kolerikus vonásokkal keveredik a típus.) Megfigyeltük például, hogy néhány számítógépes rendszergazdának kialakul az „Én vagyok az Isten" tudata, vagyis, hogy a Mátrix-korszakban alárendeltek mindazok, akik nem értenek az informatikához professzionális szinten. A probléma ott kezdődik, amikor ez az attitűd az ügyféllel való kommunikációban is érződik. Több cégvezető barátunk is jelezte, hogy alig talál olyan programozót, aki fennhéjázó viselkedésével nem riasztja el az ügyfelet. „Úgy tűnik, képtelenek felfogni, hogy az ügyfélből élünk" - nyilatkozta a minap egyikőjük. Fordított szituációban előfordul, hogy nehezen küzd meg egy problémás ember okozta kihívással.

Miklós jó szakember, de nehezen kezeli a problémás ügyfeleket. Néha akár még jutalékának egy részét is feláldozza, csak valaki intézzen el helyette egy problémásabb ügyet. Régebben mindig egy megszokott helyen

130


találkoztunk, amikor Szegeden jártam. Legutoljára viszont a szegedi irodánkat javasolta.- Miért? - kérdeztem.- Mert mindig abban a kávézóban lebzsel az a hülye ügyfél. Ha meg

találkozunk, mindig hülyeségeket kérdeza szerződésről. Ráadásul az ilyenek meg is találnak, én meg utálok az

idióta kérdéseikre válaszolgatni. Ennek ellenére általában jó tárgyalópartnerré tud válni az évek során. Például a megfigyelési és elemzési készségét kiválóan kamatoztathatja, ha pozitív módon kommunikálja az ügyfél felé a megfigyeléseit. Mondjuk ilyesformán:

— Szangvinikusnak: „Látom, ön tényleg magával tudja ragadni az embereket!"

— Kolerikusnak: „Látom, ön nagyon gyorsan tud dönteni!"— Melankolikusnak: „Látom, önnek fontos, hogy tisztában legyen, a

tényekkel!"— Flegmatikusnak: „Látom, önnek fontos, hogy megfontolt döntéseket

hozhasson!"Innentől pedig következhet a „szokásos" eladástechnikát lépések valamelyike (pl.: „Pont ezért ajánlom önnek..."). Annál is inkább érdemes elsajátítania az ilyen viselkedési formákat, mert a melankolikus a mindennapi rutin híve. Ele-inte nem tud olyan könnyen rögtönözni, mint a kifelé forduló kollégái, bár el kell ismerni, jó pár tapasztalt, „vén róka" melankolikus üzletkötőt ismerünk, akik megtanultak olyan frappáns válaszokat adni az ügyfél kifogásaira, amilyenek keveseknek jutnának eszébe.

—Mit lehet tudni ennek az autónak az extráiról?—Nézze, uram, ebben az autóban önön kívül már minden extra benne van!

(Tonk Emil) A melankolikus értékesítőnek fontos megértenie, hogy a kifogások rendszerint nem ellene szólnak, és pláne nem a személye elleni támadásnak szánják őket. Értékes készség lehet számára, ha megtanulja, egy-egy kifogást hogyan „elemezhet" ki az ügyféllel közösen úgy, hogy a végén az ügyfél adja meg a választ a saját kérdésére.

Egy munkatársam azzal hívott fel egyszer, hogy az egyikújságban egy negatív hangvételű cikk jelent meg a cégünkről.Kértem tőle, diktálja be (szigorúan csak) a tényeket a cikkből. Ilyeneket mondott: 36% átlagos hozam, legalacsonyabb visszamondási ráta, legkisebb

131


fajlagos panaszszám, X millió Ft jótékonysági célra. —Ez negatív? — kérdeztem-Nem, ez abszolút pozitív! - válaszolta, hallhatóan sokkal

boldogabban, mint amikor felhívott. Annyira megtetszett neki ez a módszer, hogy azóta az ügyfeleknél is alkalmazza a „Mit ért ez alatt pontosan?" kérdés formájában.


-Élvezd az életet, vedd észre a szépet! —Figyelj az emberre is! —Mosoly, lelkesedés! -Nem kell minden részlet - 80% elég! -Tanuld meg kezelni a visszautasítást is: a nincs kudarc, csak egy újabb lépés a sikerhez!

A melankolikus ügyfél

Az eddigiek alapján már nyilván te is elég jól meg tudod saccolni, hogyan viselkedik ez a típus ügyfélként vagy vásárlóként: kutat, elemez, mér, összehasonlít, gazdaságossági számításokat végez, ugyanakkor törekszik a szépre és a minőségre. Számára ez a tevékenység gyakran örömet okoz: imád felfedezni hangulatos helyeket, különleges tárgyakat ugyanúgy, mint kiemelkedő hozammal kecsegtető befektetéseket. A melankolikus vásárló szeret minél több információt szerezni a megvásárolni kívánt termékről, akár azelőtt, még mielőtt a boltba betérne. Vásárlásai tervezettek: tudja, mire van szüksége, elindulás előtt pontos listát készít, és ehhez tartja is magát. Analitikus jelleméből fakadóan szereti összevetni az árakat, és általában a legjobb ár-érték arányú terméket keresi. O az, aki gyűjti a prospektusokat, megnézi a címkéket, a csomagolás hátoldalán az összetevőket, és érti is, amit olvas. Nem köny- nyű őt meggyőzni, mert bár sokat tájékozódik, a legtöbbször határozott elképzelése van arról, hogy mit is szeretne. Mivel mindig tökéletességre törekszik, igényeit nehéz kielégíteni, így saját maga is nehezen találja meg a számára megfelelő árut. Fontos számára a küllem, a megjelenés, mind magára, mind az általa vásárolt termékekre nézve. Figyelmet szentel a különleges csomagolásnak, a valóban exkluzív ajánlatoknak. Fontos számára a presztízs, az elismert márkákat fogyasztja a legszívesebben. (Szeret olyan termékeket vásárolni, amelyek díjakat nyertek.) Márka- és bolthűség is kialakulhat, de csak akkor, ha megtalálja a számára legtökéletesebbet, ami minden szempontból megfelel

132


igényeinek. Nem presztízstermékeknél viszont erősen próbára teheti a márkahűséget egy komoly árleszállítás a versenytársnál.Vásárlóként is az egyik alapelve, hogy minden milliméter számít! Az nem úgy van, hogy „Ez a bútor kb, befér!", mint egy szangvinikusnál.

„A padtársam, Hajni rengeteg bátorításra szorul. Lassan nyílik meg, ha azonban megismeri valaki, előbukkan érdekes és sokszínű egyénisége. Eleinte én is nehezen kerültem közel hozzá... Leginkább a rendmániájával tudott kiakasztani. Ceruzák, tollak, radírok sorrendben, ez egy dolog. De hogy a törtvonalat is vonalzóval húzta meg!"

Folyamatosan kutatja a legjobb vételeket. Külföldön is előszeretettel látogat eldugott kis boltokat, amelyekben szívesen vásárol apró csecsebecséket.

A bevásárlóközpontokat az árak és az összehasonlítási lehetőség miatt látogatja, egyébiránt ki nem állhatja a nagy tömeget. Ha otthon rájön, hogy rossz terméket kapott, a lelkére veszi, és fűnek-fának elmondja a bánatát. Természetesen a kereskedő sosem látja viszont.

A melankolikus ügyfél tipikus kérdései:

• Ez egy kipróbált, jól bevált termék?• Mi mást tud mondani nekem erről a termékről?• Mi van akkor, ha nem működik?

.. .3-4-5 milliméter. Most jó.

133


• Pontosan tudja az általam megadott specifikumokat?• Nem kell itt és most döntenem, ugye?• Mennyi időre szól a garancia?• Ki a gyártója? Milyen szakmai háttere van?• Nem vagyok egészen biztos abban, hogy pontosan értem, amit mondott,

kifejtené részletesebben?Mit vár tőlünk egy melankolikus vásárló?

• Tiszta, igényes környezetben szolgáljuk ki!• Hozzáértő eladóként első osztályú terméket ajánljunk neki!• Ne sürgessük, adjunk neki elég időt a lehetőségek összehasonlítására!• Türelmesen válaszoljunk a legapróbb kérdéseire is, és mindig álljon

készenlétben néhány plusz írásos információ!• Mivel vásárlás után is hajlamos az önvádra, mindenképpen erősítsük meg,

hogy jól döntött!

„Egyszer egy ügyfél rojt nélküli szőnyeget kért, ami elég szokatlan a rongyszőnyegek esetében. Próbáltam rábeszélni, hogy rojt nélkül a szőnyeg elveszíti a jellegét. Nem tudtam meggyőzni. Ezután türelmet kértünk, mert a rojtok eltüntetése időigényes. Másnap visszajött, megvette, elvitte. Harmadnap ismét megjelent, hogy a felesége mégis rojtosat szeretne."

134


135


A flegmatikus személyiség

NévjegyHétköznapi neve: nyugodt Elem: víz Színtesztben: zöldDISC/DISZK rendszerben: állhatatos/szilárd Zig Ziglarnél: őszinte (sincere)

Jelmondat: „Lassan járj, tovább élsz!"

Ahogy sorban megismerkedünk a személyiségtípusokkal, egyre könnyebb a következőt bemutatni, hiszen már rendelkezünk viszonyítási alappal. Tekintve, hogy az emberi viselkedési formák többsége nem abszolút értékű, mi is gyakran egymáshoz képest jellemezzük a típusokat. Például az, hogy a melankolikus rendszerető, leginkább a szangvinikushoz vagy flegmatikushoz

Nem a központi figura.

136

A. flegmatikus személyiség

képest mond valamit. A kolerikus keménysége legjobban fleg-matikus és melankolikus kontrasztban tűnik ki stb. Negyedikként az eddig türelmesen várakozó flegmatikust mu-tatjuk be. Ezt a típust arról vesszük észre, hogy először nem vesszük észre. Ennek oka az, hogy semmi kirívó nincs rajta. Megjelenése, tekintete, beszéde kifejezéstelen, jellegtelen, öl-tözéke visszafogott. Ahogy egy barátunk jellemezte az uno-kaöccsét:

„Most, hogy így rákérdeztél..., a Samu, na, ő ilyen! Ahogy belegondolok, annak a gyereknek nincs is arcmimikája!"

Akárcsak a kolerikus, ő sem egy érzelgős alkat. Érzelmei na-gyon lassan alakulnak ki, és nem is igazán mélyek. Nincsenek erős kitörései sem negatív, sem pozitív irányban: ritkán esik kétségbe, de lelkesnek sem sűrűn látod. A legtöbbször egykedvű, higgadt, kiegyensúlyozott. A flegmatikusok két alapelve:

1) Ne izgasd fel magad csekélységeken!2) Minden csekélység!

Számtalanszor ehhez hasonló leírásokat kapunk róla:„Kati olyan álmos tekintetű. Ha valaki ránéz, azt látja, mintha nem találná helyét a világban, csak céltalanul bo- lyongana."

A többi személyiségtípus szerint túlságosan földhözragadt, visszafogott. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy - a melankolikushoz hasonlóan — képes külső megfigyelőként szemlélni a világ eseményeit. Míg azonban a melankolikust folytonosan aggasztja, amit lát, addig a flegmatikus nyugalmát nehezen lehet megzavarni. Kedvenc szavajárása: „hát..., talán..., nem is tudom..., nekem mindegy..." stb. Ő egy igazi galamblelkű személyiség, aki senkit nem bántana meg, és mások között is elsimítja a konfliktusokat. Csak él bele a világba, hálásan fogadja, amit kap, nem rágódik.

137


a múlton, és nem aggódik a jövő miatt. Legszívesebben csak szemlélődik és ábrándozik. Nem kapkod, nem ideges, és szinte sosem emeli fel a hangját.József Attila versében mintha flegmatikus csillagokról

olvasnánk: „A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok." Egyesek szerint már túlságosan is kiegyensúlyozott...

„A volt barátom, Zsold egy végletes flegmatikus. Minden iránt közömbös, úgy tűnik, mintha semmi nem érdekelné. Nincsenek kitörő érzelmei, sőt, mintha egyáltalán nem is lennének érzelmei. Pedig amikor megkérdezem, azt mondja, jól érzi magát." A kifelé forduló egyéniségekhez képest érdeklődését viszonylag kevés dolog kelti fel, ám ezekkel elmélyülten foglalkozik. Mivel azonban szerényen meghúzódik, ő az a típus, akiről az első beszélgetés alatt azt sem néznéd ki, hogy belemegy a hideg vízbe, aztán később valaki mástól megtudod, hogy tart néhány úszóvilágcsúcsot. Azt a néhány területet ugyanis, ami képzeletét megmozgatja, az ádagembert messze meghaladó kitartással, akár a megszállottságig tudja művelni. Nem véletlen, hogy a flegmatikusok között találunk szupermaratoni futókat, sakkmestereket, golfozókat ugyanúgy, mint csillagászokat, számítógépes zseniket, irodalmárokat, jogászprofesszorokat vagy épp híres gyűjtőket...

„Már nem emlékszem, hogy kezdődött, de valamikor tízéves korom táján kezdtem el csokoládépapírokat gyűjteni. Rövidesen beszereztem a Magyarországon elér-hető összes tej-, étcsokoládé és nápolyi csomagolóanyagát. Tizenkét évesen már újsághirdetésekben kerestem gyűjtőpartnereket, és nem sokkal később - hozzám hasonlóan flegmatikus — nagypapám korú emberekkel is csereberéltem. (Volt köztük, aki már negyven éve hódolt gyűjtő- szenvedélyének...) Majd kapcsolatokat építettem ki más országokba is, és megkezdtem a külföldi csokipapírok

138


beszerzését az akkori Jugoszláviától Amerikán át Hong-kongig."

Ez a típus felfogásában, ítéletalkotásában, szóhasználatában is „kényelmes", vagyis tömör, velős, tárgyilagos. Emlékezete, figyelme hiányos, mert a legtöbb dolog hidegen hagyja. Sokszor a gondolataiba mélyed, és ráérősen pörgeti a kerekeket... Gusztival egy gimnáziumba jártam. A tanárok nem szerették feleltetni, mert annyira lassan beszélt, hogy az órának majdnem a fele elment vele, pedig tudta az anyagot. Végül inkább írásban kérdezték, így valamivel gyorsabb volt. Ez a lassúsága a szalagavatóig sem változott meg. Őszintén csodáltuk, hogyan tudta megtanulni a keringő - hozzá képest — gyors lépéseit. A mai napig nyugodt, általában higgadtan reagál az eseményekre. Valószínűleg azért sem találom vele a hangot, mert alig érdekli valamilyen téma, én legalábbis nem látom rajta, hogy bármi felvillanyozná. Tegyük hozzá, mozgása nem csak tánc közben tűnhet lassított felvételnek...

„Amikor megyünk az utcán, Enikő sosem bír lépést tartani a többiekkel. Az is felfoghatatlan számomra, mennyi időbe telik neki, hogy esténként bekenje a lábát testápolóval."

Rosszabb esetben nemcsak komótos, hanem teljesen esetlen is. Könnyen megbotlik, felbukik, majd meggondolatlanságával tovább rontja a helyzetet.

Általános iskolában egy osztályba jártam a jócskán fleg-matikus Olgával. Ha valami apró baleset volt tornaórán, az mindig vele történt. Egyszer például úgy sikerült leesnie a harminc centis zsámolyról, hogy kificamodott a csuklója. Mondta neki a tanár, hogy ne mozduljon, maradjon fekve. Mikor megjött az egészségügyis, gondolta, készséges lesz. Felült, de ügy, hogy rátámaszkodott a fica- mos csuklójára! Az egész osztály egy emberként sikoltott fel, mikor a néma csendben jól hallhatóan megreccsent a keze... Ezután csendesen elsírta magát, és ennyit motyogott: „Bocsánat."

139


Látni kell, hogy a flegmatikusnál a lassúság nem megfontolt-ságból ered, mint a melankolikusnál. O inkább álmatag, mélázó.„Minek az a kapkodás?" — gondolja.

Egy ízben barátainkkal vacsoráztunk egy elegáns étte-remben. A felszolgálás úgy történt, hogy akkor hozták a második fogást, amikor mindenki megette a levest. Én - tudva ezt, és hogy egyébként lassan eszem - ezúttal töre-kedtem szaporábban kanalazni, de így sem sikerült beér-nem a többieket. Még csak a húsleves felénél tartottam, amikor — rég elfogyasztva a sajátjukat - elkezdtek cikizni a lassúságommal. Én persze védekeztem: „De hát gyor-sabban eszem, mint szoktam" - erre kinevettek. Később bevallottam a páromnak: én tényleg úgy éreztem, hogy sietek. O is nevetett: „Tudom, cicám!", és lenyomott egy nagy puszit az arcomra.

A flegmatikus végtelen nyugalma persze áldás is lehet...Hétfő dél, Andrássy úti posta, szokásos tumultus. Előttem két olyan ember állt a sorban (talán kolerikusok), akik rendkívül sok küldeményt adtak fel egyszerre, és hozzá rendkívül türelmetlenek voltak. Dühöngtek a tömeg és a lassú haladás miatt, utána hangosan kötözködtek a postáskisasszonnyal. Ezek után, amikor sorra kerültem, a flegmatikus hölgy bájos mosollyal csak ennyit kérdezett: -Mit tehetek önért, uram?Olyan angyali nyugalommal tette fel ezt a kérdést, mintha

előtte mi se történt volna, mintha senki nem kiabált vagy veszekedett volna vele. A flegmatikus általában jó hallgatóság, néha maga a megtestesült lelki szemetesláda.

„Van egy flegmatikus unokatesóm. Nagyon jókat szoktunk beszélgetni. Ő hallgat, és vidám arccal konstatálja, ha valami jó, szomorúval meg azt, ha valami rossz történt velem. Olyan, mint egy engedelmes játékmackó. Azt gondolom, ő a legtökéletesebb hallgatóság a világon."

140


Aki beszél, az megkönnyebbül, aki hallgat, az szeret...

Kapcsolataiban legtöbbször nem ő a kezdeményező, és nem is ő szakítja meg a köteléket.

„Gabi okosan csinálja. Nem kezd el rögtön magáról be-szélni, csak csöndben mosolyog és figyel. Jó taktika arra, hogy az elején egy picit megismerd a másikat." Két kapcsolat között jól viseli a magányt, hisz sok barátja van, és kedvenc tevékenységeivel is végtelen időt tud elszöszmötölni.

Amikor pedig új ismeretséget köt, könnyen alkalmazkodik a megváltozott helyzethez (mindaddig persze, amíg az nem lesz túl kényelmeden számára).Hűséges, de elkötelezettsége néha csupán felszínes. Előfordul, hogy elsősorban a megszokás motiválja egy kapcsolatban. A problémákat békés egykedvűséggel kezeli: „Úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy." A feszültséget sokáig tűri, és mivel nem akar konfliktust, nem mondja ki nyíltan sem az igényeit, sem a problémáit.13 Amikor azonban „betelt a pohár", akkor vagy

13 Mint a kolerikusnál említettük, neki is hasznos lehet az asszertív kommunikáció elsajátítása. Mindössze az a különbség, hogy neki a 141


némán lelép, vagy „hirtelen felindulásból" elkövet valamit...

„A párommal olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. O flegmatikus-melankolikus, én meg kolerikus vagyok. Any- nyira nvugis, hogy igazából egy jót veszekedni sem lehet vele, mert inkább ráhagyja, hogy nekem van igazam. Igaz, ez alatt a két év alatt, amióta együtt vagyunk, már sikerült néhányszor kiborítanom, és olyankor alig ismerek rá."

Egy hasonló párról szól - sokkal hosszabb kapcsolat után - az alábbi történet is:

Egy dél-alföldi faluban haláleset történt. A 86 éves Józsi bácsi fejszével agyonvágta a feleségét. Az újságírók — szokás szerint - kimentek a faluba interjúkat készíteni. A szomszédok mind azt nyilatkozták, hogy Józsi bácsiról el sem tudják képzelni, hogy ilyet tett volna, hiszen ő végtelenül nyugodt, csendes, aki a légynek se árt. A feleségről viszont mindezek ellentétét hangoztatták: igazi hárpia volt.

A riporterek végül elmentek Józsi bácsihoz is, és feltették a nagy kérdést:— Na de miért tette?! Hiszen leéltek már együtt egy életet, és nem volt valami sok hátra...Józsi bácsi válasza a flegmatikus problémakezelés tömör összefoglalása:— Olég vót!

másik végletből, a nyuszimentalitásból kell eljutnia „ középre ". 142


Ölég vót!

Erről az esetről jutott eszünkbe egy néhány nappal ezelőtti szituáció.

Egy szegedi hipermarketben idős úr tolja a kosarat. Messziről látszik rajta, hogy fogalma sincs, mit akar, csak bizonytalanul nézelődik. Egyszer megáll a konzervek előtt, és hosszas habozás, hasonlítgatás után kiválaszt egy borsót. Pár perc múlva megjelenik a színen a „házisárkány", egy nagydarab asszonyság, aki a dobozt meglátva heves rikácsolásban tör ki: „Mondtam már ezerszer, hogy nem ilyen borsót veszünk!! Menj, és vegyél üvegeset!!" A férfi megadóan bólint: „Jó."

(Mi meg gondolatban húztunk egy strigulát, és elképzeltük a jövő évi újság címlapját...) Apropó! Ide kívánkozik egy régi vicc a flegmatikus cowboytól. Jack most nősült, csendesen lovagol hazafelé az ifjú arájával. Egyszerre a nő lova megbotlik. Jack foghegyről odaveti: -Egy...Mennek tovább. Pár óra múlva a ló ismét megbotlik. A cowboy morcosan megszólal:

143


- Kettő...Mikor a ló harmadszor is megbotlik, Jack megáll, és szó nélkül lelövi. Az asszony most már nem bírja tovább, és megkérdezi:- Na de jack! Miért kellett megölni szegény párát?! -Egy...

Ha már a vicceknél tartunk: egy diákunk egyszer megjegyezte, hogy szerinte a legtöbb székely vicc azt sugallja, mintha a székelvek mindannyian flegmatikusok lennének.

Négy székely ül az asztal körül, azon egy üveg. Fogja az első, meghúzza a palackot, majd visszarakja az asztalra. Majd a második is megfogja és meghúzza. Azután a harmadik is megfogja az üveget, és az is iszik belőle. Végül a negyedik is kortyol egy nagyot. Ezután lerakja és megszólal: „Ez petróleum." Mire az első: „Az."

Ezek az anekdoták mind a flegmatikus rendíthetetlen közönyösségére épülnek. (Ahogy egy másik diák megfogalmazta: a szangvinikus a partiarc, a flegmatikus a pókerarc.) A flegmatikus általában elégedett a saját életével, és egyáltalán nincsenek nagy vágyai. Akár egészen apró dolgoknak is tud örülni, bár ezt nehezen mutatja ki. Sokak szerint komoly- nehézséget okoz, ha meg szeretnénk lepni valamivel. A családtagjai jól teszik, ha nagyon fülelnek: nála egy csendes „elmegy", vagy „nem. is olyan rossz ez a pulcsi" jelentése: „ezt szeretném karácsonyra".Nehezen kerül ki ebből a nyugalmi állapotból (rossz nyelvek szerint a „langyos pocsolyából"). Rendszerint utálja a változásokat, az ismeretlent. „Nem baj, ha most nem tökéletes a helyzet, de még mindig jobb, mint a bizonytalan új, ami lehet, hogy kényelmedenebb lesz, és biztos, hogy dolgozni is kell hozzá" - gondolja magában. A legtöbb flegmatikus úgy viselkedik, mint az egyszeri

144


kutya: igaz, hogy szúrja a szög, de csak finoman nyüszít, és nem mozdul meg, amíg nem szúrja nagyon. Márpedig egy flegmatikusnak elég magas a szúrási tűréshatára. O az, akire azt mondják: fát lehet vágni a hátán. A változások iránti ellenállás több tünetben jelenik meg: lassúság, határozatlanság, halogatás. Titkon azt reméli, ha elég nehézkesen fog neki az ügyeknek, azok majd valahogy „elvégződnek" nélküle is.

„Apám is, én is flegmatikusok vagyunk. Ha valami elromlik a ház körül, akkor az pár hét, hónap, év alatt «

rögtön » meg is javul. Akkor is valószínűleg magától vagy anyámtól, aki ezt az egészet elég nehezen viseli." Szinte minden esetben, amikor flegmatikusról hallunk, kiderül,

hogy ő a halogatás nagymestere.A nagynéném tavalyelőtt felújítatta a lakását. Az

egész munka kész lett két hónap alatt, utána viszont két év kellett ahhoz, hogy a bútorok a helyükre kerüljenek. Ha mégis munkára kerül a sor, akkor is igyekszik a dolgok könnyebbik végét megfogni.

„Lakásfestés. Mondom a flegmatikus pasimnak, hogy a régi csavarok helyét be kellene glettelni. A komótos válasz: „Minek? Csak fessünk rá!"

Ezt a mentalitást gúnyolta Petőfi Sándor is Pató Pál szállóigévélett mondatával: „Ej, ráérünk arra még!"Mindezek ellenére a flegmatikusokra mindenkinek szüksége van.Nélkülük ugyanis állandó idegrohamban élnénk...

„Egy érdekes cikk szerint a flegmatikus emberek egyik kedvenc színe a sötétzöld, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a zöld szín — csakúgy, mint a flegmatikus ember — óriási nyugalmat áraszt." Nélkülük többet veszekednénk...

„Számtalanszor békítő, mondhatni « villámhárító » szerepet töltök be otthon. Amikor például anyu megkérdezi aputól: « Mennyit fizettél a boltban? »,

145


akkor ő elkezdi mesélni, hogy kivel találkozott, és miről beszéltek, persze anyu eközben csak egy konkrét választ vár, s ideges lesz, mert nem kapja meg. Ekkor jövök én, aki felismerem a helyzetet, és egy pillanat alatt megtalálom az elsimítás módját: « Anyu! Nyugi, hagyd, hogy elmesélje! », « Apu! Először válaszolj anyunak, s csak aztán mesélj! » Nem lenne, aki meghallgat...„Én a flegmatikusokkal szeretek a legjobban

beszélgetni. Szó nélkül meghallgatnak, kedvemre kipuffoghatom magam előttük..." Nem lenne, aid megbocsát...

Rám mint szangvinikusra jellemző, hogy kések bizonyos elintézendőkkel, vagy elfelejtek ígéreteket. Ezen tulajdonságomat mindenki másképp tolerálja (általában inkább sehogy), de mindig a flegmatikus barátaim (például Zoli) azok, akik a „Nem baj, majd megoldod holnapra" kézlegyintéssel válaszolnak. Ilyenkor gyakran elszégyellem magam, és igyekszem minél előbb pótolni a hibát - amit soha nem teszek, ha valaki erőlteti a dolgot. Nem lenne, aki alkalmazkodik hozzánk...„Azt vettem észre, hogy a flegmatikus Lujzi barátnőm teljesen ellentétes emberekkel is jól ki tud jönni, mert nagyon alkalmazkodó. Sok esetben már túl jóindulatú is.

146


Akár a napi programját is képes felborítani egy barátja kedvéért." Nem volna kit irányítani...

„Egyszer egy nyári táborban, rekkenő hőségben gödröt kellett ásnom. Kértem a táborvezetőt, hogy küldjön még valakit. Elment, én meg elkezdtem gondolkodni, hogy ki lesz a másik balek, aki bevállalja a munkát. Tibi biztos nem, ő kidumálja magát. Gergő sem fog jelentkezni, sőt, kikéri magának. Tuti, hogy Jocó lesz az egyeden, aki csak megrántja a vállát, és jön. Még nem ismertem a személyiségtípusokat, de igazam lett." És nem lenne, aki elviseli a hülyeségeinket...„Kristóf egy igazi, rendes, jóravaló flegmatikus.Többnyi- re a hangját is alig lehet hallani, olyan halkan és keveset beszél. Nem azért, mintha zavarban lenne, hiszen ez baráti társaságban is így van, hanem egész egyszerűen nincs mondandója. Soha nem láttam még idegesnek, miközben én sűrűn az vagyok. Kicsit olyan, mintha mindig unatkozna. Ha kérdezem, mit csináljunk, az esetek 99%- ában neki mindegy. Soha nem kezdeményez, se programot, se kapcsolatot. Eddig mindig a barátnői szedték fel őt. Nem egy szerelmes típus, ennek ellenére a kapcsolatai hosszúak voltak. O az eddigi legtürelmesebb pasim. Akkor is megértő, ha kések, vagy nem sikerül betartani, amit ígértem neki."

.. .mert szinte semmi nem hozza ki a sodrából...A fickó egy este hazamegy (mint minden nap), megöleli a feleségét (mint minden nap), és megkérdezi tőle, hogy telt a napja.- Képzeld, alig, hogy elmentél, egy férfi csöngetett!- Aha...- Aztán egy szó nélkül bejött a lakásba!- Ühüm...

147


— Aztán bement a nappaliba, kinyitotta a fiókot, és kivette a pénzt és az ékszereket!

- Aha...— Aztán letepert az ágyra, és nekem esett!- Értem...- Aztán elment anélkül, hogy bármit mondott volna!— Akkor most már sohasem tudjuk meg, miért jött... Ha nem is ennyire

extrém módon, azért a flegmatikusok bármikor képesek - minden különösebb megerőltetés nélkül — mások számára elképesztő nemtörődömséget mutatni.

„Idős szüleim nagyon flegmatikusok. Gyerekkoromban jól viselték, hogy a gyöngyeim állandóan szét voltak hányva, pedig néha el is estünk rajtuk. Nem kaptunk ki akkor sem, amikor a hügommal szétszabtuk pár ruhájukat, és az akaratos öcsémet is sok más szülő idejekorán agyonütötte volna. Ma is nekem kell rászólni, hogy ne hagyjon szét alkatrészeket és fegyvereket (!) a lakásban, mert anyuékat ez sem zavarja."

Idős szüleim nagyon flegmatikusok

148

ÁfiegitMiiktis stemefyiség

Összefoglalás

Mint látjuk, a flegmatikus is tele van erősségekkel, de neki is érdemes fejlődnie: például begubózódás helyett nyitni a külvilág felé. Ha flegmatikus vagy, ne feledd: mások sem gondolatolvasók! Igyekezz egyenesen kommunikálni! Továbbá a halogatás általában nem oldja meg a problémákat, hanem súlyosbítja. Végül, ha szeretnél egyről a kettőre jutni, érdemes kipróbálni a határozottabb fellépést és a hatékonyabb munkavégzést!

Ha flegmatikussal vagy kapcsolatban, fogadd el, hogy tudat alatt mindig a béke szigetén él! (Legalábbis szeretne.) Csendes, bizonytalan, lassú tempója ellenére is igényli a megbecsülést. Nehezen fogalmazza meg a vágyait, és ritkán fejezi ki nyíltan az érzéseit, de - mint minden embernek — neki is jólesik, ha időnként fontosnak érezheti magát. Szereti, ha kikérik a véleményét, ha számítanak a segítségére. Ne éljünk vissza a türelmével, mert az „utolsó csepp" embere! Nem szeret gyorsan dönteni, és hajlamos a dolgok elodázására akár a végsőkig.

A flegmatikus vezető

Ha vezetői pozícióban flegmatikust találunk, annak több oka is lehet. Sokszor egyszerűen „odarakták", esetleges kihalásos alapon jutott fel a ranglétrán.

„A nagyfiam művezető egy építőipari cégnél. Nem nagyon szeret erélyeskedm. Minduntalan cukkolják is a kollégái, hogy: „Palikám, mutasd már meg nekik, ki a főnök!"

Máskor csendes, hosszas munkával („lassú víz partot mos" alapon) éri el, hogy ne ugráltathassák mások. 0 is alkalmas lehet a vezetésre, de nem született, hanem tanult vezető. A flegmatikusnak ugyanis nem alapigénye a hatalom, mint a kolerikusnak. Nem vágya, hogy másokat irányítson, de a tiszteletre szüksége van. Ahol úgy érzi, jelentős személynek tartják, ott ez a típus is komoly teljesítményre lehet képes.

Nemrég egy budapesti középvállalkozás rangos nemzetközi díjat kapott. Az ügyvezető igazgató ekképpen nyilatkozott a Gazdasági Rádióban: „Igen,

149


örülünk... hmm, ilyenkor általában a helyettesem szokott beszélni... jó, hogy van, aki leveszi a vállamról a nyilvános szereplés terheit." A riporter izzadva próbált kihúzni belőle pár szót:- Milyen problémákkal találkoztak a növekedés során?— Hát..., voltak problémák, de megoldottuk.— És milyen jellegűek voltak ezek? Hogy esetleg a rádióhallgatók is tanuljanak, el tudná magyarázni: inkább személyi jellegű vagy a vállalati struktúrából adódó?- Hát... volt mindkettő.

A flegmatikus vezető könnyen átadja a döntés lehetőségét másnak, ezért rendszerint kialakul alatta/mellette egy másik vezető (jellemzően egy munkaorientált kolerikus, esedeg melankolikus), aki a tényleges irányítást végzi. Ha mégis ő hoz döntéseket, akkor azt lassan teszi, de amit eldönt, az „el van döntve". A beosztottaival barátként bánik, de ha kell — átmenetileg — , kemény is tud lenni, jóllehet ez a szerep kényelmeden számára. Zoli gyakran fogad el házi dolgozatokat, fordításokat és egyéb „könnyített" érdemjegyképző feladatokat. Mindig akad néhány hallgató, aki teszteli, meddig lehet elmenni a könnyítésben, hogy még épp megkapják az aláírást. Magyarán mondva próbálják palira venni a tanárukat. Egyik nap pont bent voltam az irodájában, amikor bejött egy tanítványa, és kérte, hogy a tanár úr írja be a jegyét, bár még nincs kész a fordítással. Zoli nagyon határozottan, korrekten, de ellentmondást nem tűrően tette helyre a diákot. Mint utólag kiderült, ekkor telt be a pohár.

Bár számos flegmatikus vezető munkája csak reprezentációs feladatokat takar, sok más esetben viszont ő a „rejtett irányító". Ezért lehetséges, hogy

filmrendezőként, karmesterként, lapok főszerkesztőjeként ugyanúgy találunk flegmatikusokat, mint rendőrfőnöki poszton, nagyvállalatok igazgatótanácsában,

egyetemek rektori székében vagy akár köztársasági elnökként. Kedvesem azzal viccelődik, hogy ez a „szürke eminenciás" ugyanúgy eléri, amit akar, csak nem olyan nyíltan, mint a többiek: „Szerintem sok flegmatikus finoman mozgatja a

szálakat a háttérben, míg végül a történet a számára megfelelően alakul. Azt hiszed, te irányítasz, mert látszólag mindenbe belemegy, aztán rájössz, hogy

mindez fondorlatos manipulációt takar. A fegyvertár része az « ártatlan bárány » 150


arckifejezés, a bűntudatkeltő tekintet meg a többi... Nem csodálkoznék, ha egyszer valaki leleplezné, hogy a flegmatikusok titokban világuralomra törnek.

©"

A flegmatikus beosztott

A flegmatikushoz közelebb áll az alkalmazotti mentalitás, mint a vezetői vagy a vállalkozói. „Egy stabil állást szeretnék, ahol nem kell megszakadni" - halljuk tőle sűrűn. Viszont ilyenkor sem a tipikus „önjáró" munkaerő. Rendszerint meg kell neki mondani, mit tegyen, mert egyedül nem szeret dönteni (hisz sem a változásokat nem szereti, sem a felelősséget). Igényli az előírásokat, irányítást. Bizonytalansága miatt sokszor kikéri a kollégák véleményét.

„Laci nagyon jó fej, semmi gond nincs vele. Csendesen, nyugodtan, állandó jó minőségben dolgozik, bár néha nagy a szervizigénye: új feladatoknál bizonytalan, mindent tízszer megkérdez, és képtelen az önállóságra."

Nemet mondani szintén képtelen, de ez megtévesztő. Elvállal mindent, hogy kerülje a konfliktust, de a tempója miatt a hullámok gyakorta összecsapnak felette, ami persze nem idegesíti különösképpen. (Legalábbis őt nem.)Egykor — tiszta flegmatikusként — igazán jópofának találtam az alábbi aranyköpéseket:

„Nincs az a munka, amit ne tudnék végignézni."„A munka élteti az embert, de a pihenés sem ölt meg mégsenkit."„Amit ma megtehetsz, halaszd holnaputánra, és nyertél két napot."

A kolerikusról azt állítottuk, hogy pihenés közben is a munkára gondol, a flegmatikus esetében ez pont fordítva van...

151


Majdcsak elvégződik valahogy...

„Az én tesztem erős flegmatikus beállítódást mutat. Világosan látszik, hogy nem vagyok egy munkaorientált ember, ami nem azt jelenti, hogy lusta lennék... vagy végül is... de igen, azt hiszem, azt jelenti. Szeretek sokat pihenni akkor is, ha nem vagyok fáradt, vagy esetleg van valami, amit sürgősen el kellene végezni. Nem nagyonvan, ami fel tudna zaklatni, ha mégis, akkor az maximum két percig zavar.

Utána vagy elfelejtem, vagy csak nem érdekel többet." Szélsőséges esetekben elképesztően lassú tud lenni. Először bizonytalan, hogy mit is tegyen, végül azt az utat választja, amelyik kisebb erőfeszítéseket tartogat - de azt sem kapkodja el. Zolival Kiskunfélegyházán tárgyaltunk egy szervezetfejlesztési programról. A vezető így jellemezte egyik flegmatikus alkalmazottját: „Hát, igen, igyekszik a drágám. Már kétszer gyorsabb, mint amikor ide került. Most teljesíti egy átlag dolgozó egynegyedét." Persze megvan az oka, hogy sok vezető miért tűri meg a lassabb alkalmazottakat is...

„János mindig sereghajtó. Nem hiszed el, milyen vontatott a mozgása! Ennek ellenére Gábor nem rúgja ki, bár szerintem csak azért, mert ő az egyeden, aki nem dumál neki vissza."

Vontatott tempójához járul, hogy nehezen motiválható. A flegmatikus szereti, ha vezetik, de nem szereti, ha szekírozzák. A folyamatos noszogatás szinte

152


megbénítja. Ha serkenteni akarjuk, hatásosabb lehet, ha könnyűnek állítjuk be a feladatot, és egy darabig együtt csináljuk vele, támogatjuk.

— Maga mióta dolgozik a cégnél?— Mióta megfenyegettek, hogy kirúgnak. Es persze nem egy törtetőgép...

„Édesanyám nagyon csendes, de megbízható és kitartó asz- szony. Sokan mondják, hogy a tudásával magasabb beosztásban is dolgozhatna, de ő ilyen

szerény természetű. Lehet, nem is lenne jó vezető, mert könnyen befolyásolható." Ha flegmatikus beosztotta! dolgozunk, oda kell figyelni, hogy

megkapja a kellő tiszteletet, és ő is a szervezet fontos tagjának érezhesse magát. Ellenkező esetben a végletesen elnyomott,

153


kihasznált flegmatikus az irodalomból jól ismert csehovi csinovnyik sorsára jut. Pedig kár lenne őt elveszíteni, hiszen nincs senki más, aki Columbo felügyelőt megszégyenítő kitartással menne utána a nehéz ügyeknek, kezelné a problémás vevőket, vagy lecsillapítaná a kollégák közötti feszültségeket.

A flegmatikus vállalkozó

Amint az eddigiekből már feltételezhetjük, nem az a „forradalmár" alkat. Ahogy kevés a flegmatikus vezető, úgy alig akad olyan flegmatikus, aki egy reggel arra ébred, hogy bizony, ő vállalkozó lesz. Esetében inkább kényszervállalkozásról beszélhetünk vagy olyan típusú vállalkozásról, ahol arra számít, hogy néhány év munka után eljöhet számára a Kánaán: a nyugodt, kényelmes életvitel, melyet passzív jövedelme biztosít számára. Sajnos erre a felismerésre viszonylag kevés flegmatikus jut el. Nem viszi előre az sem, hogy kerüli a konfliktusokat, a versen-gést és a kockázatot.Amikor azonban fejébe veszi, hogy felépít egy vállalkozást, onnantól kezdve makacsul ragaszkodik hozzá. A maga módján, lassan, türelmesen, de szívós munkával hegyeket tud megmozgatni. Nem kedvedenedik el, mint egy csélcsap szangvinikus, nem „gyilkolja le" a munkatársait, mint egy durva kolerikus, nem veszik el a részletekben, és nem esik kétségbe, mint egy depressziós melankolikus.Ugyanakkor néha még a saját üzletén dolgozva sem tudja visz- szautasítani

mások kéréseit, ha hallgatóságként kell „fellépnie". Zolival épp egy tréning vázlatát beszéltük át az irodájában. Egyszer csak beviharzott egy diáklány (20:08-kor!), és csak ennyit kérdezett: Van egy perce a tanár úrnak? Zolinak persze volt... Ezután csak azt hallgattuk, hogy így a tananyag meg úgy a dolgozat, és minden, ami egy

szangvinikusból kifér. Bájos volt, de több mint egy órát beszélt, miközben dolgoznunk kellett volna. Azóta Zolival inkább semleges terepen szeretek

találkozni, ha munkáról van szó. A flegmatikusra fokozottan igaz, hogy érdemes elgondolkodnia a vállalkozói életforma előnvein. Ha ugyanis nem tud igazi célt

találni magának, majd nekilátni, hogy dolgozzon is érte, akkor egész életében

154

Személ iségkaIauz

másokon fog múlni az életminősége. Fiatal korában szülei, testvérei, majd barátai, osztálytársai, tanárai, később főnöke, felesége, szomszédai, sőt gyerekei fogják

kényük-kedvük szerint zsinóron rángatni. Persze sok flegmatikus próbálkozik azzal, hogy elmenekül az emberek elől a saját kuckójába, többnyire azonban ez a

„megoldás" csak rövid távú nyugalmat hoz számára.

A flegmatikus értékesítő

A flegmatikusra értékesítőként is jellemző, hogy nem harcos típus, de teherbíró, szívós és kitartó. Ritkán lelkesedik, viszont nem is izgulja agyon magát...

„Alapjában véve nyugodt embernek tartom magam. Nem görcsölök azon, hogy valaki rendel-e tőlem vagy sem. Nem szeretem magamat és a termékeket rátukmálni az emberekre. Persze elsorolom, hogy mi milyen, mennyire ajánlom vagy sem, de nem vagyok egy rábe- szélős, erőszakos típus."

Született tehetsége van ahhoz, hogy a legtöbb ügyfél bizalmát elnyerje, hiszen őszintén, egyszerűen fejezi ki magát, ezért nem gondolnak mögé manipulációt. Vagy ahogy egy interjúalanyunkkal folytatott beszélgetésben elhangzott;

- Ön szerint mik az erősségei az eladásban és az ügy félkezelésben?- Az őszinteség és a kedvesség.- Melyek a legtöbb gondot okozó tevékenységek a munkájával

kapcsolatban?- Néha túl sokat kell beszélni.

Nemhogy lendületével nem ragadja magával potenciális vásárlóit, sokszor az sem látszik rajta, hogy épp lendületben van...

- Figyelj, Géza, mi bajod neked az eladással?- Nincs semmi bajom.- Szereted csinálni?- Aha.- Csak nem látom, hogy lelkes lennél.- Hát... tulajdonképpen az vagyok.

155


- Akkor miért nem mondod meg az arcodnak is?Ha folyamatosan nyüstölik, az stresszhez vezet, ami miatt köny- nyen hibát

véthet. Mint azt egy csinos fiatal eladólány mesélte: „Kezdő pénztárosként a jól szituált férfiak gyakran zavarba hoztak, és sajnos előfordult, hogy rosszul adtam

vissza, pedig legalább fél óráig számoltam a visszajárót." A stressz másik kifejeződési formája a büjtatott ellenállás, a „lassító sztrájk". Flegmatikus bolti

eladót kérdeztük:- Hogyan kezeli azt, aki türelmetlen, rohan?- Próbálom felvenni az ütemét. Valamikor nincs türelmem hozzájuk,

valamikor van. Néha direkt nem sietek a kiszolgálásukkal.- És az ingerült vevőket?- Őket nehezen viselem. Próbálok gyorsan megszabadulni tőlük, ami

általában a „Totál" gomb lenyomásával történik. Fizessen és menjen!Már többször utaltunk rá, hogy az értékesítés személyes formáihoz

nélkülözhetetlen a jó kapcsolatépítő-készség.Ez olyan folyamat, amelyben a szangvinikus és a kolerikus az átütő személyiségével, a melankolikus a precizitásával és megbízhatóságával, a flegmatikus pedig épp a visszafogottságával lehet sikeres.

Egyetemista koromban rendszeresen stoppoltam. Az évek során megfigyeltem: néhány jó kérdéssel olyan beszélgetést mdok elindítani és fenntartani, amely egy vadidegen ember számára is szimpatikussá tesz (sokszor annyira, hogy nemcsak a várostábláig, hanem a házunkig hazavittek). Csaba egy sikeres értékesítő, igazi flegmatikus kérdező...

„Egyszer egy tanárral tárgyaltam, aki hobbiból lótenyésztéssel foglalkozott. Az első kérdésre, hogy mit is tanít, kb. másfél órás választ kaptam. Utána arról

érdeklődtem, milyen lovakat tart. A felesége így reagált:« No, ez az a két kérdés, amit nem kellett volna feltenni! »Itt ugyanis újabb kilencven perces beszámoló

következett. E « rövid »ismerkedési szakasz után rátértünk az üzletre, amit húsz perccel később eredményesen le is zártunk — annak ellenére, hogy előttem már több versenytársamat kikosarazta, A siker titkát abban látom, hogy akadt végre

valaki, aki kíváncsi volt az « élete értelmére », és ezért nagyon hálás volt." Persze ez sem spanyolviasz, csak egy kommunikációs alapelv: mindenkinek jólesik, ha

156


meghallgatják. A flegmatikusok született visszafogottságából, értő figyelméből számos további hasznos technikát elsajátíthatunk. Csak néhány ezek közül:

• Érdeklődj: kérdezz, beszéltess!• Elemezz: figyelj, van-e kedve beszélni, ha igen, miről beszél szívesen:

munka vagy hobbi, mit mutat a testbeszéde, milyen személyiségtípus lehet stb.

• Alkalmazkodj: ha nem beszél, ne erőltesd (esetleg egykét bók segíthet belendíteni a társalgást), ha könnyedén mesél, kérdezz tovább, és keresd a közös pontokat!

157


• Időzz el: ha rátaláltál a kedvenc témájára, mutass rendkívüli érdeklődést, szánj rá időt! Semmi szöveg, csak hallgass értelmesen! Az egész tested mutassa a figyelmet!

• Adj elismerést: a hozzáértéséről, a személyiségéről (lásd a melankolikusnál)!Természetesen sok apró árnyalatra érdemes itt figyelni (pl. adni kell magadról is valamennyi információt, a kérdezés nem egyenlő a faggatózással, az alkalmazkodás nem lehet majmolás, az elismerés legyen konkrét és őszinte stb.), de kellő türelemmel és gyakorlással mindez elsajátítható,14

Sokat segít, ha valóban minden erőddel azon vagy, hogyan tudnál megoldást adni az ügyfél gondjaira.„Fontos, hogy barátságos legyen az ember, és megtalálja a hangot a vevővel. Sokat számít, tudjuk-e kezelni, hogy az emberek fáradtan jönnek haza a munkából, nyűgösek, és ez néha rajtunk csapódik le. Jó, ha ilyenkor kicsit sikerül elterelni a figyelmüket a gondjukról, és azt érzik, hogy a mi célunk is az ő életük könnyebbé tétele." (Egy idős flegmatikus értékesítő tapasztalata) A figyelem mellett a flegmatikus másik nagy erőssége a türelme. Diplomáciai érzékére nyugodtan rábízható a legnehezebb ügyfél is. Meghallgatja a panaszokat, igazat ad a vevőnek, nem beszél vissza. A legügyesebb flegmatikusok mindig elérik, hogy az ügyfél ne sértődjön meg. Mint egy jó diplomata: „Úgy küld el a fenébe, hogy alig várod, hogy indulhass."- Hogyan vezeti rá az okos tanár az apukát arra, hogy a gyermeke nem egy

Einstein?- Uram, az ön gyereke nem nagyon okos, de nem kicsit buta.


- Találj egy álmot, amely kimozdít! (Lehet rémálom is. Nem az a lényeg, mit akarsz elérni, hanem, hogy mennyire!)

- Ha te nem csinálod, más nem csinálja meg helyetted!- Legyél pontos, rendezett és felkészült!- Mosolyogj, lelkesedj, dicsérj!

14 Egy jó testbeszédkönyv áttanulmányozása erősen javasolt! Érdemes megtanulni, mi a tükrözés, az aktív figyelem, a figyelem öt fokozata stb.

158

Személyiségka auz

- Kérdésekkel irányítsd a beszélgetést!- Képezd magad!- Bizonyítsd a hozzáértésedet!- Ismerkedj, kérj ajánlásokat!- Folyamatosan ösztönözd/jutalmazd magad!- Kérdezz meg valakit, észrevette-e a változást!

A flegmatikus ügyfél

A flegmatikus ideális vásárlóü'pus abból a szempontból, hogy mindent végighallgat, és mindent elhisz. Megbízható és lojális vevő, hiszen vásárlásaiban is a kényelem és a megszokás vezérli. Ennek ellenére nem mindig könnyű vele...

„Vasúti pénztárban dolgozom. A múlt héten (tudod, augusztus közepe, tikkasztó hőség, délutáni csúcsidő, hosszú tömött sorok minden kollégánál) hátizsákos fiatalember érkezik a vasúti pénztárhoz. Lassan és halkan kér menetjegyet Sopronig, a következő bontásban: Kiskunfélegyházától Győrig 280 km-es MAV-jegyet, Győrtől Sopronig 90 km-es GYSEV-jegyet. Azután Félegyháza- Budapest IC-helyjegyet és Budapest - Keletitől Sopronig szintén IC-helyjegyet. Kinyomtatom az egészet, mondom az összeget, a pénzt megkapom, és tájékoztatom az IC indulásáról. Ezek után bátortalanul hozzáteszi, hogy két nap múlva szeretne utazni..."

159

A flegmatikus személyiség

És ha, mondjuk, két hét múlva tatabányai átszállással szeretnék eljutni Záhonyba, akkor kell pótjegyet vennem Szolnokig?

Nem jellemző rá az impulzusvásárlás. A flegmatikus vásárlót érdemes eleinte békén hagyni, hadd töprengjen, „rágódjon" a dolgokon, majd amikor érdeklődést mutat, épp elegendő (és nem túl sok!) információval ellátni. Igénvli a döntését támogató és a bizonytalanságát csökkentő tényeket, adatokat. Legszívesebben azt vásárolja meg, amit már ismer, például mert ismerőse használja, és neki bevált.Igényli és elfogadja az eladó tanácsát. Fontos számára, hogy tisztában legyen a termék /szolgáltatás tulajdonságaival, hogy meghozhassa a számára legoptimálisabb döntést. Szereti a felkészült értékesítőket, akik akár maguk is használják a terméket, és pontos referenciákkal tudnak szolgálni. (Utálná a gondolatot, hogy ő a kísérleti nyuszi.) Fontos, hogy hangsúlyozzuk számára a pozitívumokat, a termék tartósságát és megbízhatóságát! Határozatlansága miatt sok túrelemmel kell vele bánni.

„Pár hete egy csendes bácsika jött be a hivatalba adategyeztetés rniatt. Kérdezem: neve - mondja, életkora — mondja, családi állapota - jól megvagyunk a mamával." Közös „shoppingolásoknál" előfordulhat, hogy 160

Személyiségkalauz

miközben leáll nézelődni, gyakorlatilag elhagyják a bevásárlóközpontban, mivel a többiek már rég továbbmentek. Amikor viszont egyedül küldjük el vásárolni, számoljunk azzal, hogy az egyszerű tej- és kenyérbeszerzés a sarki boltból másfél órás projekt is lehet: „csak szétnéztem" — állítja. Itt is érvényes, hogy nem szereti a változást, és szinte motiválhatadan. Egy programra, rendezvényre, termékbemutatóra rávenni komoly munka. Nem ritkán lusta, és halasztgat, mivel képtelen dönteni, a következményekkel szembenézni.Mindent százszor megrág, mielőtt határoz. Türelmesen végighallgatja az ajánlatokat, majd megfontoltan (értsd: eszméletienül lassan) dönt.

„Egyszer szemtanúja voltam, amint Évi legalább tíz percig nem tudott dönteni, hogy kék vagy zöld fogkefét vegyen. (Végül megszántam, és belevágtam a kosarába az egyiket.)"

A flegmatikusoknak — a melankolikusokkal ellentétben - sokszor nincs konkrét elképzelésük vásárlás előtt, így könnyen befolyásolhatók az eladáshelyi ösztönzésekkel. Például teljesen mindegy számukra, hogy éppen melyik ismertebb szappant veszik meg. Súlyos eladói hiba, ha a határozatlansága miatt baleknak nézik. Ha ugyanis rájön, hogy átverték, nem megy vissza reklamálni, de a sérelmet sokáig magában hordozza. Emiatt vagy soha többet nem tér vissza az üzletbe, vagy addig forr egyre erősebben magában, amíg elégtételt nem vesz. „Bosszúja" ritkán nyílt, inkább partizánmódszerekhez folyamodik: panaszát megírja az újságban, kör-email-ben, felteszi az internetre, egészen durva esetekben megkarcolja a károkozó kocsiját, lefújja spray-vel a kirakatot stb.Akkor is képtelen nemet mondani, amikor egyáltalán nem érdekli a terméked. Ilyenkor néhány jó kérdéssel csomó időt spórolhatsz meg. Ahhoz, hogy pontosan megtudd, hol áll, használhatod például az inverz technikát. Ez azt jelenti, hogy lépj vissza kettőt, és adj szabad teret neki, hogy elhelyezkedjen ott, ahol jól érzi magát.„A flegmatikusnál sokszor nem tudom, hogy mire gondol. Ilyenkor próbálok rákérdezni, hogy min gondolkozik. Abból indulok ki, hogy joga van bizalmatlannak lenni, hiszen lehet, hogy már mások becsapták, ezért most rajtam múlik, hogy meg tudom-e fordítani, és maximálisan ügyelek a

161


kapcsolatépítésre." Nem szeret az újdonságok összehasonlításával bíbelődni. Mindaddig, amíg egy jól bevált terméket megtalál a jól bevált helyen, azt folyamatosan vásárolja. Márkahűsége akkor szenvedhet csorbát, amikor átpakolják az áruházat, látványosan olcsóbb termékkel és kihelyezéssel jelentkezik a konkurencia, esetleg a személyes marketing „hatása alá kerül". Nem ő az, aki először siet kipróbálni az új termékeket vagy az új generációs modelleket. Ilyesmit inkább akkor vesz, ha valakinél már látta a terméket, vagy hallotta, hogy jó. Fontos számára az állandó szintű kiszolgálás, szereti, ha mindig a megszokott eladó szolgálja ki, de ilyenkor is kerüli a hosz- szabb szemkontaktust. Általában a kis bevásárlások jellemzik, mert a fontosabb nagybevásárlásokat sokáig halasztgatja. Nem szeret egyedül vásárolni (pl. műszaki cikket). írásos anyagot kér, de ne vegyük biztosra, hogy azt valaha el is olvassa.

A flegmatikus ügyfél tipikus kérdései:

• Ez egy kipróbált, jól bevált termék?• Nem kell itt és most döntenem, ugye?• Mennyire tartós termék ez? (Tartósabb a másiknál?)• Mennyi időre szól a garancia?• Ki gyártja? Milyen szakmai háttere van? Megbízható márka?• Ön is ezt használja?

Mit vár tőlünk egy flegmatikus vásárló?

• Visszafogott, barátságos eladóként stabil, jól bevált terméket ajánljunk neki!• Ne sürgessük, adjunk elég időt a döntése megfontolására!• Ne nyomuljunk sok beszéddel, ne faggassuk a magánéletéről!• Türelmes kiszolgálást, minimális nyüzsgést, maximális biztonságot szeretne.• Bizonytalansága ellenére sose legyünk vele tiszteletienek!

Néha a flegmatikus vevővel sem könnyű...„Egy hölgy nemrégiben 15-20 percet hezitált, hogy lila vagy fehér szoknyát válasszon.. .(Az egyik divatos, a másik jó az alakjának, de mindenkinek

162


fehér szoknyája van már stb.) Közben folyamatosan sopánkodott, hogy de nehéz a döntés, többször felpróbálta a ruhákat, és tucatszor kikérte a véleményemet. Végül felhívott valakit mobilon, előadta a problémát, hosszú percekig hallgatott, majd annyit mondott, hogy « jó » és vásárlás nélkül távozott."

„Az ilyen vevőt óvatosan be szoktuk keríteni. Mivel foglalkozik? Mi az, amire panasza van? Volt-e rá példa, hogy korábban valamivel elégededen volt, és ha igen, mi volt az stb."

„Egyszer egy idős néni bizonytalanul betipegett, és azt mondta, a rádiójába szeretne elemet venni. Megkérdeztem, milyen kell bele? Ceruza? Góliát? Azt válaszolta, nem tudja, de neki a « slágerrádiójába » kell az elem."

163


Haladó kurzus

A leggyakoribb vegyes típusok

A tiszta karakterek után érdemes a vegyes típusok megismerésének is figyelmet szentelni - annál is inkább, mivel legtöbbünk esetében két típus dominanciája figyelhető meg. Mivel az egyes személyiségeket külön-külön már bemutattuk, ezért a vegyes típusok jellemzőit elsősorban történeteken keresztül ábrázoljuk, néhány magyarázó megjegyzés kíséretében. A leggyakoribb kombinációk: szangvinikus-kolerikus, kolerikus-melankolikus, melankolikus-flegmatikus, illetve szangvinikus-flegmatikus.

A szangvinikus-kolerikus (Színtesztben: narancssárga)

Mindkét típus közös tulajdonságai erősödnek a keverékekben. E kettőnél ez az extrovertáltság. Gyakori kontaktusban állnak a külvilággal: mindkettő szókimondó, és szeretik előtérbe helyezni magukat, valamint állandó külső visszajelzésre van szükségük. A szangvinikus azt várja, hogy az egyéniségét szeressék, a kolerikus pedig azt, hogy a munkáját tiszteljék. A szangvinikust folyton érdekli valami, a kolerikus pedig azonnal tudni akarja a választ. Az üzleti életben jól feltalálja magát. Ko- lerikusként célokat tűz ki, szangvinikusként pedig megtalálja az embereket hozzá. Igazi bájos kis manipulátor. (Állítólag nagy hódító vagy nőcsábász.) Elbűvöli az embereket, majd munkára fogja őket a saját céljai érdekében.

„Már az óvodában rájöttem, milyen jól tudom manipulálni a többieket, és emlékszem, roppant büszke voltam magamra. Manapság visszafogom magam, igyekszem a jó ízlés

határain belül maradni." Ez a kombináció rendelkezik a legtöbb vezetői adottsággal. Egyaránt szereti a munkát és a játékot. Éjjel az asztal tetején

táncol, másnap reggel hétkor pedig már benn van az irodában. Mire a többiek beérnek, a napi teendők felével már végzett is. (Persze ezt aztán jól az orruk alá is dörgöli. Majd utasítja őket a gyorsabb munkavégzésre, vagy kollektív bűntudatot kelt mindenkiben.) Nagyon szeret beszélni, prezentálni, a középpontban lenni. Ha tehetséges, kiváló előadóművész válhat belőle. Szélsőséges esetben csak az a fontos számára, hogy minden társalgásban ő vigye a prímet, az viszont kevésbé, hogy miről is beszél.Sok esetben nehezen választ a munka és a család között...

164

Személyiségkalauz

„Anikó mindig « amott » akar lenni; munka közben a családra gondol, otthon pedig a munkára. így is sokat teljesít, de szerintem ez eléggé szétforgácsolja az erejét."

O az a típus, aki néha viccel oldja a nagy hajtást...

„Az előző főnököm szangvinikus-kolerikus volt. A kedvenc mondása egyszerre fejezte ki a humorát és a munkamániáját: Mostanában annyit dolgozom, hogy az már kezd az ivás rovására menni"

Máskor viszont „túl sok" belőle...

„Teljesen biztosra veszem, hogy András szangvinikus- kolerikus. Az még hagyján, hogy mindig dolgoztat másokat, viszont mellette be tiem áll a szája, amitől nem lehet figyelni. Es mindennek a tetejében azt hiszi, hogy ez vicces. Nagyon idegesítő tud lenni!"

Ha akar, lebilincselően kedves is tud lenni...

„A párom kinézett nekem egy fotelt az egyik óriási bevásárlóközpontban. Szangvinikus lelkesedéssel elcipelt, hogy nézzem meg, de szangvinikus feledékenységével másik emeleten bolyongtunk egy órán keresztül, mint ahol a fotelt árulták. Mikor erre rájött, kitört belőle a kolerikus, és

elmondta mindennek a plázákat, amelyek csak lopják az ember idejét." Máskor kevésbé...

„Kati, a szétszórt egyetemista lány nagy nehezen megírta a szakdolgozatát. Mindössze egy dolgot felejtett el határidőre: kinyomtatni. A leadás reggelén szaladt a barátjához, hogy segítsen neki. A srác megnyitotta a fájlt, és megszólalt:- Ez be sincs tördelve!- Akkor gyorsan tördeld be! — robbant ki Katiból az

ideges kolerikus oldal.- De hát ez több óra!- Mit több óra?? Ne dumálj, hanem csináld meg

azonnal!!

A kolerikus-melankolikus (Színtesztben: lila)

165

A leggyakoribb vegyes liptisok

Ez a kombináció eredményekben gondolkozik. Ő a született mérnök, orvos, kutató, gazdasági szakember stb. Hatékonyság, • ** precizitás, megbízhatóság jellemzi. Az alapján ítél meg embereket, mit tettek le az asztalra, és elvárja, hogy az eredményeiért ő ■ is megkapja a maximális tiszteletet. Nehezen kapcsol ki, könnyen munkamániássá válhat. Mivel a feladatorientáltsága erős, gyakran magánéletét is hatékonysági alapon szervezi meg.

Az ördög ügyvédje című filmben az egyik sztármenedzser felesége így szól a másikhoz: „Ha találkozni akarok a fér-jemmel, csak felhívom a titkárnőjét, és időpontot egyeztetek, hogy legyen rám fél órája..." Ez a típus a leghajlamosabb a menedzserbetegségekre, mivel egyszerűen képtelen lazítani. Akár betegen is dolgozik, mert nem hiszi el, hogy nélküle is megy tovább az élet.

„Nagyapám képtelen volt egy percre is abbahagyni a munkát. Egyfolytában rohant, szervezkedett, irányított és kiabált. 56 évesen pedig meg is halt a harmadik szívinfarktusában."

Jó üzletember vagy államigazgatási vezető válik belőle, mert ambícióihoz minden részletre kiterjedő figyelem társul. Magas elvárásai és munkatempója miatt kevesen érzik őszintén a barátjuknak. Kommunikációja sokszor mesterkélt, viccei sértőek lehetnek. Kapcsolatok híján szélsőséges esetben önmarcango- lás vesz rajta erőt, vagy mások „szekálása" válik élete céljává. Kiváló cégvezetővé teszi, hogy átlátja a teljes képet, és jól megtervezi, majd kiosztja a munkát. Azonban csak olyanokkal tud együtt dolgozni, akik feltétel nélkül követik. A csapatmunkát nem kedveli, inkább egyedül, gyorsan és hatékonyan dolgozik. „Szerintem a volt főnököm a kolerikus és a melankolikus típusok 50-50%-os keveréke Azt hiszem, idegesíti mások kelekótyasága, bár ezt ritkán mondja ki. Ha mégis csapatmunkára kényszerül - mint a múltkori tréningen —, akkor inkább ráhagyja az egészet a többiekre. Ha már nem lehet főnök, melankolikusként a

166


háttérből figyeli az események alakulását, majd a saját hásznára levonja a tanulságokat." Precizitásával kevesen versenyezhetnek...

„A rajztanáromról mintázták a kolerikus-melankolikust. Igényes megjelenés (vasalt nadrág, fehér ing, nyakkendő, « belőtt séró »), választékos beszéd (öt év alatt egyszer sem hallottam tőle trágárságot). Oktatási színvonala messze felülmúlt másokat. Mindent a legapróbb részletekig elmagyarázott, és azt nagyon szigorúan számon is kérte. Csak a tökéletes házi rajzokat fogadta el. (A tökéletest írhatod nagybetűvel is.) Egy kisebb radírozás, kicsit vastagabb vonal, és a rajz áthúzva, karóval díszítve repült vissza a gazdájához. Gondolhatod, hogy a szangvinikusok és a flegmatikusok vért izzadtak nála a kettesért. Az óra előtt öt perccel mindenkinek a teremben kellett ülnie. Csak patyolattiszta táblán volt hajlandó dolgozni, de ott olyan szerkesztéseket végzett, amilyenekre sokan még rajzlapon sem vállalkoznának."

A melankolikus-flegmatikus (Színtesztben: kékeszöld)

Ebben a típusban - jó esetben - keveredik a melankolikus fel-adatorientáltsága és a flegmatikus kiegyensúlyozottsága. Precízen, de ráérősen dolgozik. Az élet apró problémái nem hozzák ki a sodrából, azokat igyekszik reálisan kezelni. Jól feltalálja magát az olyan munkákban, ahol az aprólékosság és a higgadt problémakezelés egyaránt fontos. Fokozottan jellemző rá, hogy nem szeret a középpontba kerülni. Vezetőként szívesebben látja a helyettesét ebben a szerepben. Lassan és nehezen hoz döntéseket, mivel minden eshetőséggel számolni akar, és bizonyos következményeket nem kíván felvállalni.

„Szerintem az összes közül ez a legobjektívebb típus. Tóni ilyen: melankolikus pontossággal elemez, de nem keveredik bele érzelmileg a dolgokba akkor sem, ha ő is érintett. Ritkán szólal meg, de ha igen, az nagyon « ott van ». Keveseknek nyílik meg, de megéri a fáradtságot, hogy az ember közel kerüljön hozzá. Persze kell hozzá

167


türelem rendesen. Amikor a múltkor együtt voltunk egy étteremben, fél óráig magyarázta a szokásos vontatott tempójában, hogy miért nem jók ide ezek a székek. Hát mondhatom, teljesen kiakadtam rajta." A melankolikus igényességét ugyanakkor néha kioltja a flegmatikus oldal nemtörődömsége.„Néha nekiindulok a Nagy Rendrakásnak. Az elején mindent kipakolok, kiválogatok, rendszerezek, de mindig marad egy kisebb kupac, amivel nem tudok már mit kezdeni, sehogyan nem illenek bele a rendszerembe, így elmegy a kedvem az egésztől, és a rendezett dolgokat szép sorba visszapakolom, aztán a maradékot pedig melléömlesz- tem, gondolva azt, hogy majd lesz vele valami. Hasonló a helyzet a tanulással is. Mindig előre meghatározom, hogy mivel mennyi időt fogok foglalkozni. De olykor egyes részekkel elpepecselek, és mivel szorít az idő, előfordul, hogy emiatt fontosabb dolgokat hagyok ki, nagyolok el. Az, hogy melyik vonásom kerül előtérbe, mindig a pillanatnyi hangulatomtól, valamint a körülöttem lévő társaságtól függ."

Megesik az is, hogy a melankolikus rendszeretete a flegmatikuslassúságával vegyül...

„Flegmatikussal kevert melankolikus vonásaimmal időnként rendesen kikészítem a családomat (ahogy ők mond- ják:« fiú létére az állandó piperkőcködéssel »). Ha például megyünk valahova, és nem szólnak időben, hogy mikorra készüljek el, akkor örökké rám vár a család. (Kint szoktak ülni a kocsiban.) Ráadásul csak úgy tudok elmenni otthonról, ha rend van a szobámban. Ezért is szoktam néha sietve menni a buszhoz, amit egyébként nem szeretek. Sokkal jobb nekem nyugodt tempóban élni. Sajnos ez a tanulásban is előjön: nekem több időt szokott igénybe venni, hogy megtanuljak valamit, mint mondjuk a testvéremnek.

Viszont tagadhatatlanul a legkiszámíthatóbb jellemek egyike...„Apukám lassan 37 éve gépkocsivezető. Hetente 40-50 órákat vezet egyedül, ami monotonitástűrésre és nagymértékű befelé fordultságra

168


utal. Otthon is a « lassan járj, tovább élsz! » elvet követi, és inkább lassabban csinál valamit, de azt tökéletesen és precízen. Ehhez pontosság és nagy hagyományőrzés is párosul. Úgy két-három éve minden nap este fél 7-kor leül a tévé elé, és megnézi a híreket. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor kellett kihagynia. Tévézéshez innivaló is dukál. Vizet tisztán nem iszik, kizárólag csak egy adott márkájú narancsszörppel.

169


Profi kapcsolatépítő: akinek hízelegni kell, annak bókol, ahol a családról, hobbiról kell kérdezni, ott érdeklődik.

Ég"< Jó szülő válhat belőle, mivel humort és

kiegyensúlyozottságot visz gyermekei életébe.„Édesanyám a derűs nyugodtság megtestesítője. Általában szeret beszélni, de amikor a szangvinikus-kolerikus apám otthon van, a háttérbe húzódik. Jól tud titkokat megőrizni és meghallgatni. A családban ő a békefenntartó, bármilyen összetűzésbe keveredünk, igyekszik bennünket megnyugtatni, csitítani, hogy próbáljuk a másik szemszögéből is felmérni a problémát. Nem szeret haraggal lefeküdni, ha

A szangvinikus-flegmatikus (Színtesztben: sárgászöld) Ez a

típus emberek között érzi jól magát. Ha kell, beszél, ha

170

Személyiségkalauz

nézeteltérésünk támad, ő az, aid először kér bocsánatot a békülés érdekében, pedig sokszor én vagyok a hibás. Döntésekben szívesen kikéri mások véleményét, és ad is

rájuk. Egyszer a fodrász, akihez jár, azt mondta, hogy úgy szereti anyukámat, mert minden apró dolognak tud örülni, és sokat mosolyog."

Az összes típus közül ő az, aki a legnehezebben mond nemet. Mindkét „énje" kerüli a konfliktusokat, és arra vágyik, hogy szeressék. Mindent megígér, de a feladatorientált oldal hiánya miatt gondjai lehetnek a tervezéssel, a határidőkkel, a pénzkezeléssel. Életfelfogása könnyed, szeret szórakozni, szereti a szépet, a csillogást. Szeret híres emberek közelében lenni, vagy akár a tévéképernyőn keresztül bámulni őket. Szereti, ha elszórakoztatják, ha udvarolnak neki. Sok barátja van, mert elbűvölő a természete, és az emberek keresik a társaságát. Humánus vezető, bár nem árt mellé egy asszisztens, aki megszervezi az életét. O ugyanis örök álmodozó, aki „majd holnap" kezd dolgozni. Könnyen ellustul, nehezen intéz el olyasmit, ami komolyabb erőfeszítéssel jár. Nem az eredmények érdeklik, inkább mások öröme. Jellemző rá a rossz pénzgazdálkodás, az anyagi zűrzavar. Egy ilyen típusú ismerősöm így jellemezte saját magát:

„Amikor megjön a fizum, elmegyek a plázába barátnőkkel sétálgatni. Előfordul, hogy megtetszik valami. Ilyenkor va-lami olyan zajlik le bennem, mint mikor a szangvinikus gyerek megáll a kirakat előtt flegmatikus anyukájával, és így szól:

—Anyu! Megvehetem a zsebpénzemből? Annyira tetszik!—Kislányom a zsebpénzed te kaptad, felőlem azt teszel vele,

amit akarsz!171

rí lággycikoribb típusok

így aztán már a hónap közepén gondot okoz, hogy miből fogom kifizetni a számláim. A legrosszabb, hogy gyakran azt sem tudom, mire ment el ez a sok pénz..." Ez a típus módfelett feledékeny és szétszórt...

„Elég sűrűn hagyok el dolgokat. Mióta Szegedre kerültem (három éve), elhagytam körülbelül három kulcscsomót, négy sálat (most se tudom, hol van), egy pár papucsot, egy fél pár cipőt, tizenvalahány CD-t, egy mobiltelefont, a húgom fellépőruháját (kaptam is érte kolerikus hisztit), egy virágcsokrot, amit a barátnőmnek akartam vinni, egy tálca süteményt, egy napszemüveget, egy kétszemélyes sátrat hátizsákkal, több tollat, zoknit, tusfürdőt, legutóbb pedig a bérletemet és a diákigazolványomat. Meg egy csomó mást is, amire nem emlékszem. Anyámat a legjobban mégis az húzza fel, hogy én miért nem idegesítem magam azon, ha elhagyok valamit. Nem tudom, de valahogy nem csinálok belőle akkora ügyet. Sőt, néha még vicces is."

Szélsőséges esetekben egyszerűen semmit nem vesz komolyan. „Három hónapja karamboloztunk egy kisbusszal. Szerencsére nem lett komoly bajunk, de a kocsi totálkáros lett. Gyula első mondata a kikászálódás után ez volt: « Király, legalább holnap nem kell lemosnom! ».

Sokszor azért nehéz felismerni ezt a típust, mert a munkájábanés otthon egész másként viselkedik.

„Édesanyám orvos, aki rengeteget törődik a páciensekkel. Nemcsak a testi, hanem a lelki problémáikra is figyelmet fordít. Sajnos ők ezzel gyakran visszaélnek. Megesett, hogy hétvégenként a házunk kapujában jelentek meg a betegek, és kértek azonnali megoldást panaszaikra, mert tudták, hogy anyukámnak űgyse lenne szíve elküldeni őket. Mindez addig folyt, míg kolerikus édesapám néhányszor egyértelműen a tudtukra adta, hogy ez nem magánrendelő."

172


álarcok és változások

Gyakori kérdés a tréningjeinken, hogyan lehetséges az, hogy valaki régebben teljesen más személyiségtípusnak tűnt, mint ma. Ugyanígy nem világos sokak számára az sem, miként lehet, hogy a két ellentétpár vonásai (szangvinikus-melankolikus vagy kolerikus-flegmatikus) keverednek egy emberben. Ilyenkor sok esetben mindössze arról van szó, hogy az illető „rosszul" töltötte ki a tesztet. Például helyenként azt a választ jelölte be, amilyennek látni szeretné magát, vagy tévesen mások gyengeségének tulajdonítja a saját hibáit. Adódhat azonban olyan eset is, ahol tényleg az ellentétes típusok találkoznak valakiben.xA helyzet tisztázáshoz látnunk kell, hogy az ember rengeteget változhat a környezet hatására. Álarcokról akkor beszélünk, amikor erős külső kényszer következtében — számunkra kellemetlen módon - lényegesen átalakul a viselkedésünk. Változásról, fejlődésről van szó, ha saját magunk döntöttünk úgy, hogy megváltoztatjuk a magatartásunkat egy áhított cél elérése érdekében. Előbbi inkább negatív, stresszes folyamat, utóbbi viszont pozitív érzéseket is kelthet: az önbecsülés növekszik, jobban kijövünk az emberekkel, könnyebben, vidámabban oldunk meg helyzeteket. (Nem elfelejtve, hogy a változás azért általában elég kényelmetlen procedúra.) Természetesen a két folyamat össze is keveredhet egy emberben, ilyenkor sokat segít az önismeret elmélyítése.A leggyakoribb eset az, hogy valaki az eredeti személyisége „melletti" típus irányában változik, hisz ezekben több közös vonás található (lásd a táblázatot).

173


Például a szangvinikus megtanulhat célokat kitűzni, koncentrálni, odafigyelni az eredményekre — vagyis elindul a kolerikus irányba. Ugyanígy felismerheti azt, hogy sokszor pont azáltal tehet szert barátokra, ha csendben marad, lazít és figyel — vagyis flegmatikus tulajdonságokat kezd felvenni. Ennél jóval keményebb dió az ádón való elmozdulás. Ideig- óráig működhet, de ez általában nagyon fárasztó minden típusnak. Amikor viszont hosszútávon rögződik, akkor folyamatos belső ellentmondások, feszültségek forrása lehet. A kolerikus például nehezen vonul háttérbe egy őt érintő ügyben, a flegmatikus viszont ugyanilyen nehezen emeli fel a hangját. A szangvinikusnak komoly erőfeszítés rendet tartani, a melankolikus pedig ritkán válik könnyelmű, bohém alakká. Ha mégis azt látjuk, hogy ilyen változások történnek, az okokat a környezet folyamatos erőteljes hatásaiban kereshetjük. Kiemelt jelentőséggel

FlegmatikusBefelé forduló EmberorientáltCsendesBékésKényelmesKiegyensúlyozottLassúHatározadan

SzangvinikusKifelé fordulóEmberorientáltBeszédesElénkViccesTársaságkedvelőSzétszórtMeggondoladan

MelankolikusBefelé fordulóTeljesítményorientáltMegfontoltRendszeretőPrecízEgyüttérzőBorúlátóSértődékeny

KolerikusKifelé fordulóTelj esítményorientáltHatározottVezetőDöntésképesVersengőÉrzékedenÖnfejű

174


bír ebből a szempontból a gyermek- és tinédzserkor, amikor a leginkább fogékonyak vagyunk a külső hatásokra.Természetesen felnőttek között is számos példa akad a változásokra. Különösen jól megfigyelhető ez azoknál, akik valamilyen módon emberekkel foglalkoznak (bolti eladók, üzletkötők, hálózatépítők, tanárok, orvosok, ápolók, fodrászok, taxisok stb.). Ok egyrészt sokféle viselkedésmintát látnak, másrészt kénytelenek akár percenként más és más típusú személyiséghez alkalmazkodni. Viselkedésükről, kommunikációs sikerükről vagy sikertelenségükről azonnali visszajelzést kapnak, és a következő szituációban máris korrigálhatnak. A változást tovább gyorsítja, ha javítják az önismeretüket, és erősen motiváltak a fejlődésre.

A szangvinikus-melankolikus

Ennél a vegyes típusnál leginkább két eset lehetséges: vagy egy szangvinikus lélek, aki - kényszerből vagy saját akaratból - összeszedettebbé vált, vagy egy melankolikus, aki - jó társaságba kerülve — egyre jobban kinyílt.

„Viki szobájára a « hangulatos káosz » a jellemző, összevissza dobálva ruhák, képek, festőeszközök, de mindent megtalál, amire szüksége van. Az ember ezért valami rendezettséget érez, mintha ez így lenne természetes, persze egy művésziéleknél lehet, hogy éppen a káosz a természetes."

175


Az ellentétek keveredése miatt ennek a típusnak a viselkedése sokaknak érthetetlen szélsőségeket mutat...

„Sosem értettem igazán, hogv lehetek egyszerre optimista és pesszimista, türelmes és türelmetlen, naiv és gyanakvó, érzékeny és érzéketlen, közvetlen és távolságtartó; de még sorolhatnám az ellentétes tulajdonságokat a végtelenségig. Ennek ellenére nem állítanám, hogy szeretek egyedül lenni, de azt sem, hogyr

nem tudom végighallgatni az embereket. Összetett személyiségem eredménye, hogy az emberek sose tudják, mire gondolok; és ha általánosításokba kezdenek, már rossz úton járnak." Mi több, legtöbbször saját magának is furcsa, amit művel... „Nagyon bonyolult egyéniségnek tartom magam. Van, hogy annyira kettős érzések dúlnak bennem, hogy azon gondolkozom, nem vagyok-e skizofrén. (A hangok szerint nem... ©) Szangvinikus kiszámíthatatlanságomat melan- koükus következetességem tartja kordában, és ennek köszönhetően bizonyos mértékben csillapítani tudom belső harcaim feszültségét, de nem hiszem, hogy ez másoknak is ilyen komoly erőfeszítést igényel."

176


A kolerikus-flegmatikus

Ez a keveredés az eddigi gyűjtéseink alapján elég ritka, de itt is több lehetőség áll fenn: vagy egy kolerikus vérmérséklettel született egyén, akit folyamatosan a háttérbe kényszerítettek, kudarcok értek, vagy egy flegmatikus, aki az életének egy pontján úgy érezte, hogy neki kell megragadni a gyeplőt.

„Ismerem a bátyámat. Domináns, de nem harsány. Nyugodt, és mindig magabiztos. Vállalkozó kedvű, néha vakmerőnek is mondanám, emellett szolgálatkész, kedves, teljesen hiányzik belőle a gőg. Szívós kitartással bármire képes. Száz százalékig megbízható ember. Szerintem szerencsés nő a felesége. Tudom, hogy amikor Sanyi az esküvőn kijelentette, hogy « jóban-rosszban », azt komolyan gondolta, és egész életében be is fogja tartani."

Előfordulhat az is, hogy valaki - megfelelve az elvárásoknak — a munkájában az egyik, otthon pedig a másik énjét mutatja. „Dávidot egyszerűen nem tudom belőni, milyen típus lehet. A cégnél abszolút erőteljes főnökként viselkedik, otthon viszont egy kezes bárány. Mondjuk lehet, hogy ez csak a kolerikus felesége miatt van."

177


Kapcsolatok a típusok között

Jelen könyvünknek nem célja az egyes típusok közötti találkozások mélyebb elemzése, de a könnyebb eligazodás érdekében bemutatunk néhány jellemző momentumot. Azt gondoljuk, hogy nincs tökéletes és nincs esélytelen kombináció. Mint tapasztalataink mutatják, két azonos típus ugyanolyan jól kijöhet egymással, mint két egymást kiegészítő. Ez persze ellenkező előjellel is érvényes: az „egyformák" néha ugyanúgy nem férnek meg egymással, mint a nagyon különbözők. Ráadásul akad még seregnyi más izgalmas tényező is, ami befolyásolhatja egy kapcsolat minőségét. Néhány ezek közül:

• Rendszerint megtetszik nekünk a másik fél erőssége, de aztán együtt kell élnünk a gyengeségeivel is. (Ez egyaránt érvényes barátí, szerelmi és munkahelyi kapcsolatra.)

• A saját erősségeink sokszor más szemében gyengeségnek tűnhetnek. (A flegmatikus türelme a kolerikus szemében lagymatag hozzáállás, a kolerikus határozottsága melankolikus szemszögből durvaság lehet stb.)

• Ugyanazt a tulajdonságot másként ítéljük meg attól függően is, hogy kihez tartozik. (Te lusta vagy - én megfontolt; te meggondoladanul cselekszel — én gyorsan döntök; te szabálykerülő vagy — én kreatív stb.)

• ítéletünket erősen befolyásolja, hogy a másik személy az érdekünkben, vagy épp ellenünk használja az adott erősségét. („Jó, hogy tegnap olyan kemény voltál, amikor a zöldségesnél reklamáltunk, de most velem beszélsz!")

• Megesik, hogy ugyanazon a szón is mást értünk. (Melankolikusnál: „elpakolva — sarkosan behajtogatva a megfelelő polcra, ügyelve a színsorrendre"; szangvinikusnál: „elpakolva = ne legyen látható helyen")

A kapcsolatokról beszélve nem hagyhatjuk figyelmen kívül az érzelmeket sem. A szangvinikus és a melankolikus „érzelmesebb", a kolerikus és a flegmatikus kevésbé. Előbbiek között az a különbség, hogy a szangvinikus érzései gyorsan változnak, míg a melankolikusé lassabban. Ebből logikusan következik, hogy mindkettő a másikat tartja „hisztisnek". A melankolikus nem érti, hogy lehet állandóan fel-le ugrálni, mint egy kerge birka, a szangvinikus pedig azzal nem tud mit kezdeni, hogy lehet egy — számára — apróság miatt napokig mélabúsnak lenni. A kolerikus - kifelé forduló

178

Személy iségka I auz

lévén - szintén képes kimutatni az érzéseit, de csak azokat, amelyek nem utalhatnak a gyengeségére (pl. magány, szomorúság). Emiatt sokszor színpadiasnak tűnik a viselkedése. A flegmatikuson mindezekkel szemben vajmi kevéssé látszanak az érzelmek. Törődik, meghallgat, de ritkán mutat ennél többet. Az emocionális szangvinikusnak és melankolikusnak - főleg, ha nő - szüksége van dicséretre, az érzelmek nyílt kifejezésére. A kolerikus és a flegmatikus - főleg, ha férfi - viszont nehezen adja meg ezt neki.

„Mikor összejöttünk, megmondtam, hogy szeredek, majd szólok, ha van valami változás." Az általános gondolatok után a konkrét kapcsolatokat ismét történetekkel tesszük életszerűvé. A személyiségtípusok egymáshoz való viszonyát a következő sorrendben, vizsgáljuk: Szangvinikus - szangvinikus Szangvinikus - kolerikus Szangvinikus - melankolikus Szangvinikus - flegmatikus Kolerikus — kolerikus Kolerikus — melankolikus Kolerikus — flegmatikus Melankolikus - melankolikus Melankolikus - flegmatikus Flegmatikus - flegmatikus.Két szangvinikus kapcsolata

Ez a két ember magánkapcsolatban nagyon jól kijön egymással. Jó barátok vagy barátnők, akik sok közös programot szerveznek maguknak, és közben persze be nem áll a szájuk. Jókat szórakoznak együtt, hisz mindkettejük számára „buli az élet".

„Hajni szeret játékosan birkózni párjával, a szintén szangvinikus Balázzsal. Barátnője, Bea időnként simán idiótának nézi őket, máskor viszont irigykedik, hogy ők miért nem csinálnak ilyeneket a komolyabb gondolkodású pasijával."

Mindaddig jól működik a dolog, amíg nem kell semmit elintézni. A csekkek befizetése, a szülőértekezletre, családi évfordulókra való (nem) emlékezés és hasonló „apróságok" könnyen próbára tehetik a családi békét.

„Apum és anyum is részben szangvinikus. Elmondásuk szerint ötéves koromig legalább tízszer hangzott el köztük ez az esti beszélgetés:- Hát a gyerek?- Azt hittem, ma te mész érte az óvodába- Én meg azt, hogy te. De az óvoda bezárt. Akkor vajon most hol lehet?"

Az üzleti világban a szangvinikus vezető szívesen választ magának szangvinikus munkatársat, hisz „olyan jól kijövünk egymással". Ketten együtt igazi ötletgyárat alkotnak, hisz egymás javaslataira rátromfolva egyre jobb megoldásokkal állnak elő.

179


A stratégiai tervet és a megvalósíthatósági tanulmányokat persze már nem biztos, hogy ők fogják összeállítani. (Ha a munka elvégzésében nem is, a céges partik megszervezésében és a buli feldobásában biztosan számíthatunk rájuk.)

„A tréningen azt tanultuk, hogy két szangvinikus egymást erősítve talál ki jobbnál jobb ötleteket. A múlt heti házi - buliban személyesen is megtapasztalhattam, hogy ez a gyümölcsöző együttműködés milyen hihetetlen dolgokat tud produkálni. Némi alkoholos befolyásoltság mellett a szangvinikus Imi és Géza addig cukkolták egymást, míg egy fogadás eredményeképpen Iminek öt percig anyaszült meztelenül kellett az utcán bicikliznie. Egyéb személyiségtípushoz tartozó barátaink nem gondolták volna, hogy képes és megteszi..."

Szangvinikus és kolerikus kapcsolata

Pozitív megközelítésben a szangvinikus vidámsága felrázza a kolerikus keménységét, a kolerikus pedig rendszerezettebbé, hatékonyabbá teszi a szangvinikust. A kolerikus rajongót talál magának, a szangvinikus pedig egy olyan határozott embert, akire felnézhet.Ha egy feladatot közösen kell megoldani, általában nem ütköznek ellenállásba, képesek együttműködni, megegyezni. A szangvinikus ötleteiből a kolerikus vezetésével könnyen megoldják a problémákat. A konfliktus kettejük között abból adódhat, ha a szangvinikus pontadansága, szétszórtsága, locsogása vagy feledékenysége találkozik a kolerikus mindenáron hatékonyságra törő jellemével.

— Mi történt a tárgyaláson?— Képzeld, mi volt! Tudod, kimentünk a Tóthékhoz, és akkor ott volt egy nagy

bernáthegyi, amelyik akkora volt, mint egy borjú, és az épp a kertkapu előtt feküdt, így nem tudtunk bemenni...

— Volt tárgyalás vagy nem?— Mondom, először nem tudtunk bemenni, mert a csengő meg rossz volt, de mi ezt

tudtuk, mert szóltak, hogy rossz lesz, mert még nem jött a szerelő, mivel terhes a felesége, és másik szerelővel meg nem dolgoznak, és ezért mondták, hogy menjünk be nyugodtan, de mi nem tudtunk bemenni a kutya miatt, és akkor Icu kitalálta, hogy...

180


- Alljü! (Vagy lövök!) A lényeget! Az ilyen helyzeteket a kolerikus úgy tudja legügyesebben áthidalni, ha mindig új és érdekes, gyorsan elvégezhető részfeladatokat talál a szangvinikus számára.

E%t még muszáj elmesélnem...

A másik oldalról nézve akkor is előfordulhatnak nehézségek, ha a kolerikus túlzásba viszi az irányítást, és zsarnokká válik, ezáltal kivéve a szangvinikus életéből a szórakoztató tevékenységeket. További problémaként jelentkezik, amikor a céljai érdekében manipulál, és könnyedén visszaél a szangvinikus érzelmességével.

Láttunk olyan kisgyermeket, aki így zsarolta szüleit: - Te nem is szeretsz engem, ha ezt nem engeded meg!

Szangvinikus és melankolikus kapcsolata

Levegő és föld. A szangvinikus cikázik, a melankolikus a földön tartja. Ez - mint mindig - egyszerre lehet jó és rossz. A melankolikus megszervezi a háztartást, kezeli a pénzügyeket, a szangvinikus pedig színt visz a kapcsolatba, és szeretné feldobni állandóan „szomorkodó" társát.

„Azt hiszem, az őszinteségével és a bolondozásaival tudott levenni a lábamról. Sokat nevetek rajta, pedig sokszor nem tudom, mit miért csinál. Például sosem

181


értettem, hogy a Túró Rudinak először miért a csokibevonatát kell megenni, és csak utána a belsejét. A krémest meg összetúrja, ahelyett, hogy enné szép rendesen..." A szangvinikus „rendrakása" komoly megpróbáltatások elé állítja a melankolikust...„Néha félek belépni a szobájába. Félhomályban kifejezetten veszélyes terep. Csak

megszokásból sejtem, hol az asztal, a szék, az ágy stb." Előfordul, hogy a melankolikus addig kritizálja a szangvinikust, míg az rendezettebbé válik. A másik véglet, hogy a szangvinikus szeleburdisága halálra idegesíti a melankolikust. A szangvinikus könnyen megbántja a melankolikust, úgy, hogy észre sem veszi. Aztán két héug nem szólnak egymáshoz. Azaz a melankolikus nem szól a szangvinikushoz. Ilyenkor, konfliktusok esetén javasolt különös gondossággal eljárni...

„Tominál rémesen oda kell figyelnem, hogy miket mondok és teszek, mert könnyen meg lehet bántani, még ha nem is akarattal mondja az ember, amit mond. Én nem mindig értettem ezt, mert általában magamból indultam ki, és amit én egy jó viccnek vagy mókának gondoltam, azzal őt megsértettem, vagy megharagudott. Tomi segített alkalmazkodóbbá tenni, s megtanultam, hogy az « ami a szívemen, a számon » hozzáállás nem mindig nyerő. Mivel elég tűzrőlpattant személyiség vagyok, könnyen leszek nyugtalan, ingerlékeny. Mikor valami bánt, szeretek a közelében lenni, mert már maga a kisugárzása, halk, bariton hangja is nyugtatólag hat rám."

...mert a melankolikus hajlamos alulértékelni magát mellette... „Szangvinikusok között sokszor szürke egérnek érzem magam. Ilyenkor emlékeztetnem kell magam

arra, hogy én is értékes vagyok, és mennyi mindent tudok, amit ők nem." Ha együtt élnek át egy eseményt, később hajlamosak egészen másképp mesélni. A szangvinikus

színez, ami persze bántja a melankolikus igazságérzetét.Gyuri és Olgi beszámolója a nászutukról:

- Egyik este kicsit sokat ittunk a helyi mulatóban...

- Csak te ittál sokat...- Visszafelé menet a hotelbe belerűgtam egy kukába, ami kiborult, és beleléptem a

büdös cuccba. Tudjátok, rohadó halak, jó paradicsomos pizzamaradék...- Ez se pont így volt...

182


- A portás meg persze nem akart beengedni...- Hát, nem egészen...- DE NEKEM ÍGY TETSZIK!

Szangvinikus és flegmatikus kapcsolata

Ez a két típus is nagyon jól ki tud jönni egymással. A szangvinikus felpezsdíti a flegmatikus „eseménytelen" életét, a flegmatikus pedig jó közönség és nyugtatóan hat az örök izgága szangvinikusra. A szangvinikus pompás hallgatóságra talál a flegmatikusban. Kettejük beszélgetése gyakran nem egy eszmecserére, sokkal inkább egy előadói estre hasonlít.

„Csak hallgat, és bólint, és még mindig hallgat, és még mindig bólint. Es ez így megy addig, míg be nem fejezem, és nagyjából így is lehetne jellemezni egy jó kis szaftos beszélgetést. Mármint a részemről beszélgetés, az ő részéről megértő hallgatás. Ez persze aranyat ér, de olyan szívesen meghallgatnám én is, és segítenék, ha tudok, de ő ennél sokkal zárkózottabb. Ennek ellenére nagyon jól ismerem, de csak azért, mert ismeretségünk már nyolc évre nyúlik vissza."

Csakhogy a flegmatikus képtelen átérezni a szangvinikus szélsőséges érzelmeit, pláne követni azok gyors hullámzását. „Zitának minden olyan természetesen jön, hogy az valami fantasztikus. Én sokszor a plafont érem örömömben, mire ő: « Gondoltam hogy így lesz, lehetett rá számítani. » Mindig megőrzi a hidegvérét, nem bosszankodik semmin, ömlik belőle a békeszeretet. Néha félek, hogy elijesztem magamtól, mikor egyik kis dühkitörésemet élem át, és ő mellesleg végigasszisztálja.. .A végletes megrögzöttségét nehéz elfogadnom. Mikor végre rászánjuk magunkat, hogy beüljünk együtt valahova, mindig az ő törzshelyén kötünk ki, ahol én már legalább kétszer végigettem és -ittam az étlapot, ezzel szemben ő mindig a megszokott rántott camembert-jét fogyasztja, őszilével. Néhanapján sikerül kizökkentem a sablonos ízek világából, végeredményben elfogyasztja, de mindig hozzáteszi, hogy a rántott camembert-t mégis jobban készítik." A felfokozott hangulatra adott gyakori reakciója a cinikus humor. Ez fáradt pillanatokban kifejezetten rosszul sülhet el.

183


- Milyen napod volt?- Jó-- Nem volt semmi gond a cégnél?- Nem.- Akkor jó. Viszont képzeld, itthon mi volt! Délelőtt az ebédet készítettem, mialatt

a gyerek a szobában játszott. Épp a levest kóstoltam, ... figyelsz?- Ühüm.- ... szóval épp a levest kóstoltam, amikor furcsa zajt hallottam. Beszaladok a

szobába, s látom, hogy a kézimunkás dobozom a földön szétszórva, a gyerek meg a konnektorba próbálja a kötőtűt. Átfutott rajtam meleg, hideg, totál leizzadtam, mire átrontva a szobán elráncigáltam onnan úgy, hogy közben elestem. Szerencsére nem jó lyukba dugta.

- Jól tetted. De hányszor mondjam, hogy izzadás ellenhasználj dezodort? -

Szórakozásigényük pedig egyenesen ég és föld...„Rendszeresen előfordul az is, hogy már otthon fekszünk, és valamelyik barátnőm

felhív, hogy mit csinálok. Mondom neki, hogy semmit, itthon fekszek. Szokásos kérdés: « Oké, lejössz egy cigire? » És a szokásos válasz: « Persze, hogy lemegyek! »

A barátomnak mindig megígérem, hogy csak egy cigire. Természetesen ez sose jön össze, és mindig több cigi lesz. Szegény fiegmatikuskám már ehhez is hozzászokott,

de ha egyszer pletyka van, akkor nekem arról muszáj tudni, és ő is tudja, hogy elég kíváncsi a természetem." A két típus üzleti együttműködése torkollhat teljes csődbe is.

Az eredmények iránt egyikük sem elkötelezett, és mindkettő szeret halogatni is. Persze, ha a flegmatikus egyszer beindul, vagy van egy anyagi vonzattal járó határidő,

akkor nincs megállás. (Csak ezért született meg ez a könyv is.)Két kolerikus kapcsolata

Ennél a párosításnál a legtöbb tanfolyami hallgatónk felhorkan: „Két dudás egy csárdában!", meg: „Tuti kinyírják egymást!" Két kolerikus valóban sűrűn folytat parázs vitákat, és van, hogy ezt eleinte még élvezik is. Értékelik, hogy megfelelő ellenfélre akadtak, akivel szemben kiélhetik versengési hajlamaikat.„Nem tudom megérteni azokat az embereket, akik csak tűrnek, nyelnek, s alázattal viselkednek mások iránt. Igaz, hogy nő vagyok, de elég sok férfiasság szorult belém,

184


ha lehet így fogalmazni. Sajnos ez az uralkodási vágy a párkapcsolataimon is észlelhető, és ezt nehezen viseli a férfinép. Rengeteg ambícióval és határozottsággal vagyok megáldva, de én ezt abszolűt nem bánom. Sokan vannak, akik érthetetlenül állnak a tűlzott egyenrangúság elméletem előtt, de váltig állítom, hogy ez nem lehet probléma. Szinte mindennaposak a viták a családomban, de én azt hajtogatom, hogy inkább engedjük ki magunkból azt a bizonyos gőzt!" Ha ezt túlzásba viszik, és mindketten kötik az ebet a karóhoz, a kakaskodás akár állóháborúvá is fajulhat. (Láttunk olyan tárgyalást, ahol egy-egy apró szón is órákig vitatkoztak, és közben azt hitték magukról, hogy ők aztán nagyon hatékonyak, csak a másik fafejűsége miatt nem haladnak előre.)

„Öt-hat évvel ezelőtt történt, hogy el akartunk menni nyaralni, de nem tudtuk, hogy hova. Apám hegyvidékre akart menni, mert ott hűvösebb van és nyugalom. Nővérem azonban mindenáron vízpartra akart utazni. Mivel egyikőjük sem engedett, annyira összevesztek, hogy anyukám sem tudta leállítani őket. Azóta a család nem megy együtt nyaralni, ami jobb is, mert biztos a programokon is összevesznénk."

185


Ez a két hasonlóan akaratos személyiség akkor tud jól együttműködni, ha más-más területért felelősek, és nem szóinak bele egymás munkájába — ilyenkor viszont mindenki mást felülmúló eredményeket érhetnek el.

„Béla autószerelő, Klári, a felesége kozmetikus. Mindketten erőteljes kolerikusok, mégis nagyon jó házasságban élnek, mert megtanulták, hogy szabad teret engedjenek egymásnak, és megbízzanak a másik döntéseiben. Béla például sosem megy fel a szalonba elmagyarázni, hogyan kell sminkelni, Klári pedig messziről elkerüli a műhelyt, eszébe sem jut beleszólni az autószerelésbe." Magánéletben vitáik gyakran durva veszekedésekbe torkolla- nak. Sokszor úgy, hogy az már a körülöttük élőket is zavarja. Amikor nővérem elköltözött a szintén kolerikus expasijától, megkérdeztük, segítsünk-e a költözködésben. Erre ezt felelte:— Nincs sok minden. Az utolsó beszélgetésünkkor eltört a porcelán étkészlet.— És a szekrénysor, amit egy hónapja vettél?— Ja igen, az is.

Kolerikus és melankolikus kapcsolata

Ez a két személyiség a legtöbb közösen végzett tevékenységben eredményesen tud együttműködni. A kolerikus előtt tisztán lebeg a cél, és irányít, nem engedi a másikat eltévedni a részletkérdések között, a melankolikus pedig átlátja az összefüggéseket, jól kezeli az apró részletkérdéseket, és fejben tartja a legfontosabb teendőket. És persze sokat segít, hogy mindkettejükben megvan az eredmény iránti vágy.

„Kiegyensúlyozott kapcsolatnak látom, mert jól megértik és kiegészítik egymást. Ha apa megkéri anyát valamire, az időre elkészül pontosan úgy, ahogyan apa kérte. így apa ügyeit (papírmunka, csekkbefizetés, adóbevallás, határidők, orvosi vizsgálatok) anya mindig időben és pontosan elintézi, mert a sok munka miatt neki nem jut rá ideje. Anyagi és minden ehhez kapcsolódó dologban apa dönt, de ezt anya nem bánja, hiszen ezektől ő kifejezetten távol tartja magát. Ha kettejük között mégis konfliktus van, az általában abból jön, hogy édesanyám néha túl mereven áll a problémákhoz. O nem látja át olyan könnyen a helyzetet, mint apa, hanem szereti módszeresen megvizsgálni a lehetőségeket. Apa ilyenkor könnyen indulatos lesz, mert nem tudja megérteni, miért kell « futni a köröket ». De a harag hamar elpárolog, tartósan még nem vesztek össze egymással."

A különbség köztük abban van, hogy a kolerikus gyorsabban és kevesebb empátiával oldja meg a kihívásokat. Egoizmusával, kemény fellépésével könnyen a melankolikus lelkébe gázol, aki erre megsértődik, és megmakacsolja magát. Ilyenkor engesztelést szeretne, de ezt persze a kolerikustól hiába várja.

186

Személy iségka I auz

„Mivel én egyébként is nehezen tolerálom a lassabb munkatempójú embereket, az én szememben kelletlenségnek hat, ahogyan ő viszonyul a különböző tevékenységekhez. Ez például a főzésben, takarításban nyilvánul meg. Míg én egy-két óra alatt összetakarítok és megfőzök, ő fél napot is eltölt a konyhában ugyanazzal a tevékenységgel. Míg én a takarítást az egyébként látványos (portörlés, porszívózás, felmosás) elemekkel kezdem, ő inkább kipakolja a fiókokat, és szelektálja az újságokat. Aminek persze a feléig sem jut el, mert annyira belebonyolódik a válogatásba, hogy pár óra elteltével megunja, és kidobja az összes újságot." A kettejük kapcsolata akkor működik igazán jól, ha nem akarják „túlbeszélni" a másikat, meghallgatják egymás véleményét, és próbálnak tanulni a hibákból.

„Ha figyelünk a másikra, és toleráljuk a különbségeket, akkor nem történik probléma; viszont ha összeveszünk, akkor nagyon sokáig tart a kibékülés, mivel ő haragtartó, én pedig nagyon nehezen kérek bocsánatot. Ekkor általában sokáig nem beszélünk, majd idővel elfelejtjük a dolgot." A leginkább arra érdemes figyelniük, hogy tiszteletben tartsák egymás igényeit, territóriumát...„Az egyik kényes pont köztünk a fürdőszoba. Kolerikus bátyám, Csaba nyomában a földön szétdobált ruhák, fog- krémmaradványos mosdókagyló éktelenkedik, és hogy más törölközőjét használja, tőrdöfés egy melankolikus számára; ő ellenben nem is érti, hogy miért vagyok megint ideges."

Kolerikus és flegmatikus kapcsolata

Tűz és víz — és nem csak az őselemek alapján. A kolerikus gyors, a flegmatikus ráérős. Előbbi eredményeket akar, pihenés közben is a munkára gondol, utóbbi kényelmet szeretne: munka közben is a pihenésen jár az esze.„A húgom teljesen más, mint én. Szinte minden egyes találkozásunk vitába fullad, holott nagyon szeretjük egymást. Számomra ő már idegesítően introvertált. Mondjuk megkérem, fizessen be nekem egy csekket (természetesen az én pénzemből), egyébként is arra jár nap mint nap. Ő nem vállalja. Felteszem az értheteden „Miért??" kérdésemet, erre az a válasza, hogy ott sok az ember, és egyébként sem tudja, hogy mit kell mondani. Ettől persze kicsit elborul az agyam, és már meg is van a vita tárgya." A kolerikus felvállalja a döntést, a flegmatikus pedig örül, hogy levették a válláról a felelősséget. Kapcsolatuk mindaddig jól működik, amíg mindketten tiszteletben tartják a másikat. A kolerikus elfogadja, hogy az irányíthatóságért cserébe a flegmatikushoz lassabb tempó tartozik, utóbbi pedig megpróbál felgyorsulni társa igényeinek megfelelően. Ha elfogadják egymás véleményét, akkor a kolerikus felrázza a flegmatikust, míg az kicsit kiegyensúlyozottabbá teszi a kolerikust. A

187


munkában a kolerikus olyan alanyt talál, aki hajlandó ellentmondás nélkül megtenni, amit kér tőle, a flegmatikus pedig egy határozott vezetőt, aki dönt helyette.„Nagyon szívesen döntök mások helyett, akármiről van szó. Igazság szerint nem nagyon bánják a többiek, ha valamiben döntök, irányítok vagy szervezek. A többi kolerikus barátomon kívül szerintem ezt mindenki örömmel veszi, mert terhet veszek le a vállukról. A kolerikusokkal szemben pedig nincs mese, muszáj a kompromisszumkötés, különben sosem jutnánk egy téma végére. Viszont mikor a flegmatikus Nati barátnőmmel megyek el a városba (mostanában sajnos egyre többször orvoslátogatási célból), én szívesebben beszélek helyette. Adódtak már ebből különböző poénos helyzetek, mivel - teljesen jogosan - mindenhol azt hiszik, hogy én jöttem a vizsgálatra. Mindig hívnak is, hogy most már nyugodtan lehet bejönni a doktornőhöz, akkor én bólintok, és Nati elindul." Hosszú távon mindketten rengeteget tanulhatnak egymástól, és nagyon sikeres párossá válhatnak. Rossz esetben azonban a flegmatikus a túlzott kényszer hatására megmakacsolja magát, és nem mozdul sehova. (Extrém esetben pedig ismerjük a 86 éves Józsi bácsi történetét...)

„Édesapám indulatos természetét csak édesanyám képes kezelni - végtelen türelemmel és alkalmazkodással. Ami még fantasztikusabb: mindezt úgy teszi, hogy közben eléri apánál, amit akar. Minden pont olyan, mint a Bazi nagy görög lagziban, amikor az apát az asszonyok ráveszik, hogy engedje dolgozni a lányát."

188


Az igazi happy end pedig az, amikor mindketten elégedettek... „Testvérem és a barátja már négy éve együtt vannak, amiben elég nagy szerepet játszik az, hogy különböző személyiségek, és saját bevallásuk alapján kiegészítik egymást. Jó példa erre, ha elmennek vásárolni. Nővérem minden boltba bemegy, és képes órákat tölteni nézelődéssel. A flegmatikus srácot a boltok nem nagyon érdeklik, de türelmesen végigvárja a nézelődést. Az is jellemző rájuk, hogy a döntések nagyját nővérem hozza, a barátjának a saját hajviseletébe sem sok beleszólása van, de ez őt nem izgatja annyira."

Amikor viszont kölcsönös tisztelet hiányában rossz irányrba megy el a kapcsolat, azt jól jeliemi a Depeche Mode együttes egy számának két sora: „Let's play Masters and Servants" (Játszunk „Urak és szolgák" játékot...)

Két melankolikus kapcsolata

Magánkapcsolatban — pozitív esetben - igazán különleges, mély lelki kötelék alakulhat ki kettejük között. Általában elfogadják és megértik egymást. Mindketten igényesek magukra és környezetükre. Szeretik és értékelik a szépet, a rendezettséget. Takarítási módszerük példaértékű. (Bár ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy konfliktusmentes.)

„Niki, a lányom és én is melankolikusok vagyunk. Ami az iskolát illeti, harmadikos kora óta teljesen önállóan tanul. Tudom, hogy maximálisan megbízhatok benne, és ezt az eredményei is visszaigazolják. Fantasztikusan kitartó és szorgalmas. Sokszor aggódok, mennyit hajt, és ilyenkor próbálom rávenni, hogy pihenjen egy kicsit. Emellett nagyon jó barátnők vagyunk, a legbelsőbb lelki titkaiba csak nekem enged bepillantást. Anyai szívemnek nagyon jó érzés, hogy ennyire megbízik bennem. Konfliktusaink néha abból adódnak, amikor elpakolok a szobájában. Pedig ő is rendszerető, csak neki minden mütyür, cetli, stb., amit szobájában őrizget, az emlék, és a saját rendszerében tartja ezeket rendben." A kapcsolat gyenge pontja mindkettejük érzékenysége.

„Zsani is, én is melankolikusok vagyunk, ráadásul mindkettőnk kedvese is az, így van némi tapasztalatom a témáról. Azt látom, hogy a melankolikusok nehezen közelítik meg egymást, hisz mindkettő távolságtartó, de ha egyszer

összebarátkoznak, akkor az hosszan tartó lesz. Tudnak egymás titkairól. Van 189

Szemé/yiségka/auz

olyan, amit egy melankolikus csak egy másik ilyen típussal oszt meg, hiszen a többiek kinevetnék miatta." (Rossz nyelvek szerint a beszélgetéseik egy

kívülálló számára pszichológusok találkozójának tűnhet.) Az üzleti életben hasonló értékeket vallanak: tervezhetőség, pontosság, minőség. Amikor

együtt dolgoznak, tudják, hogy megbízhatnak a másikban, és számíthatnak egymásra.

„Egy televíziós interjúban láttam, hogy két közismert zenészünk, Zorán és Presser Gábor milyen jó barátok. Amiket elmondtak, pontosan alátámasztotta, amit a melankolikusok kapcsolatáról tanultunk. Maximálisan tisztelik egymást szakmailag, és kiválóan tudnak együtt dolgozni, magánemberként pedig - tiszteletben tartva a másik intim zónáját - régóta tartó és különleges barátság fűzi össze őket."

Problémák abból adódhatnak, hogy a végletekig belebonyolódnak a részletekbe, ezért nem készül el semmi, illetve abból, hogy a lelküket a munkahelyen sem tudják „kikapcsolni". Konkrét megoldások kiagyalása helyett hajlamosak a fennálló nehézségeken rágódni.

„Sári és Andi hasonlóan látják a világot, így könnyebben megértik azt, amire a másik három típus képtelen — bár ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ki is tudják hozni egymást a szakadékból. Ha mindketten rossz passzban vannak, akkor nagyon mélyre zuhanhatnak. Sőt, ilyenkor egész hatékonyan tovább stresszelik egymást: ha egy probléma- lehetőség az egyiknek nem jut eszébe, azt a másik biztosan felveti. Ha összevesznek, nagyon komolyan veszik, és mivel mindketten megsértődnek, egyikük sem hajlandó nyitni."

Melankolikus és flegmatikus

Látszólag kifejezetten csendes, kiegyensúlyozott kapcsolat. Az üzleti életben ideális párosítás lehet akkor, ha hosszas elemzést igénylő, aprólékos, monoton munkát kell végezni.Valójában itt is számos probléma húzódhat a felszín alatt.

„Miből is áll egy veszekedés nálunk? Mondom neki, ami bánt, vagy amin éppen összevesztünk. O azonban csak pár mondatot ismételget: most erre mit

mondjak, aha, hm...ez van. Néha még ráadásképpen meg is vonja a vállát:. Én persze ettől leszek csak igazán ideges, és sokszor el is sírom magam. Őt

190


az eddigi nyolc év alatt egyseden egyszer láttam sírni, amikor az anyukája meghalt." Jó esetben a melankolikus „gatyába rázza" és igényesebbé teszi a

gyámoltalan flegmatikust, a flegmatikus pedig igyekszik lazítani az aggodalmaskodó melankolikuson. A békeszerető flegmatikus elnézően viseli társának érzelmi hullámzásait. Türelmesen asszisztál a rendrakáshoz (persze,

ha nem muszáj, nem folyik bele nagykőn), próbál erőt venni magán, hogy pontos legyen.

„A melankolikusra én vagyok a legjobb példa. Igényesség és érdeklődés jellemez a művészetek iránt (különösen

művészfilmeket és a komolyzenét szeretem), ragaszkodó vagyok és mély érzésű. Ugyanakkor az őrületbe kergetem a menyasszonyomat azzal, hogy mindent pontosan megtervezek, előre kiszámítok és kikövetkeztetek. Túlságosan pesszimista vagyok, és mindig aggódom valamiért, a párom viszontáltalában csak legyint: „Ugyan már, ne vedd a lelkedre!" O könnyen alkalmazkodik a legtöbb helyzethez, én viszont gyűlölöm, ha bármi megváltozik körülöttem, és nem szóltak időben. Van néhány rögeszmém, például csak egy adott márkájú alsónadrágot vagyok hajlandó viselni., vagy ugyanolyan cipőt vettem, mint amilyen a régi volt. (Megjegyzés: ezt a bekezdést a párom diktálta.)" A flegmatikus lassan megtanulja, hogy a melankolikusnak szüksége van a kiszámíthatóságra, tervezhetőségre. Előfordulhat azonban, hogy időnként erős ellenállást tanúsít. Ritkán száll szembe nyíltan, inkább a csendes „lassító sztrájk" módszert alkalmazza. A flegmatikus — mivel kerüli a konfliktusokat — azt gondolja, azzal meg van oldva a kérdés, ha nem mondja ki, mit szeretne, csak halogat, bizonytalankodik, vagy ilyesmiket közöl mártír arccal: „Nekem mindegy. Csináld, ahogy akarod!" A melankolikus viszont nem tudja elfogadni ezt a választ, hiszen számára az apróságoknak is jelentősége van. Egyszerűen nem hiszi el, hogy a flegmatikusnak tényleg mindegy - számára ez nagyfokú nemtörődömségnek minősül.

„Melankolikus kedvesemnél hosszas rábeszélés után elértem, hogy ne tervezzük mindig agyon a kirándulásokat, hanem menjünk el egyszer egy spontán kiruccanásra valahová. Lesz, ami lesz alapon. Úgy tűnt, végül beleegyezett. Megérkeztünk Bécsbe, leszálltunk a vonatról, gurulós

191


bőröndjeinkkel nekiindultunk a városnak. A harmadik szálloda, amely utunkba akadt, minden szempontból megfelelőnek tűnt.

Kivettünk egy szobát, felmentünk, és nekiláttunk a kipako- lásnak. Egyszerre fehér lapok csücskeire lettem figyelmes a bőrönd alján. Ez mi? - kérdeztem gyanakodva. „Hát... - pirult el a melankolikus - csak a biztonság kedvéért letöltöttem pár infót..." Megnéztem. Tizenhárom oldalon keresztül apró betűvel sorakoztak a szállások, látnivalók pontos elérhetőséggel, térképrészletekkel, nyitvatartási idővel és persze a belépőjegyek áraival."

Egyikük sem az a kezdeményező alkat, de ha egymásra találnak — például egy hobbi vagy közös ismerős kapcsán -, tartós barátság alakulhat ki közöttük. Kapcsolatukban a nyílt összezördülés egyáltalán nem jellemző. Arra kell figyelniük, hogy ez a kötelék ne laposodjon el teljesen.

„Jocó gyerekkorom óta a legjobb barátom. Nem sokat beszélgetünk, de ez nem baj. Szeretem, hogy vele mindig jól ki lehet jönni. Sosem piszkál, vagy ilyesmi.

Két flegmatikus kapcsolata

192


Emlékszem, sokszor átjött játszani, és anyám nem is tudta, hogy nálunk

van, mert órák óta csendben voltunk. Régebben sokat sakkoztunk. Jó hosszú partikat játszottunk, és utána megbeszéltük az érdekesebb állásokat. Mostanában átszoktunk egy másik flegmatikus sportra, a horgászatra."

Munkahelyi viszonylatban is jól kijönnek egymással, csendesen dolgoznak. így gyakran előfordulhat, hogy évek óta együtt dolgozó munkatársak szinte semmit nem tudnak egymásról. Hátrány lehet még, hogy a rájuk bízott munka elvégzését egyikük sem sürgeti. Ha pedig valamiben dönteni kell, szinte biztosan külső segítségre lesz szükségük.A kapcsolat gyenge pontja lehet a teljes érzelmi kiüresedés, illetve a halogatás, melyben nagy hatékonysággal erősítik egymást.

„Hallottam egy flegmatikus-flegmatikus házaspárról, akik három éve akarnak új autót venni. Persze a régi kocsi már olyan lerobbant, hogy gyakran el sem indul, de azért még megvan, pedig lenne pénzük újra. Már engem is idegesít, pedig nem az enyém, és én is flegmatikus vagyok. Ha megkérdezed, nem zavarja-e őket, azt válaszolják: „Ha nem indul, hát nem indul... Megyünk busszal." Szerintem egy kolerikus már rég szétrugdosta volna a kocsit, ha ezzel kellene járnia."Hallottunk olyan házaspárról is, akik minden este, mire

nagyjából eldöntenék, milyen programra szeretnének menni, már minden programról lemaradtak. így aztán négy

év alatt háromszor voltak koncerten és egyszer moziban. Persze mindről elkéstek... „Családunk három férfitagja

(apám, öcsém és jómagam) hosszas tanakodás után március elején „elhatározta", hogy jó volna egy fedett

terasz a házhoz. Az első két hónapban sikerült a lábazatot elkészíteni, a következő másfél hónapban pedig

193


felállítottunk összesen hat darab oszlopot. Reményeink szerint jövő nyárra tető is kerül az építmény fölé..."

194


Tárgyalási gyorstalpaló

A következő néhány oldalban összefoglalóan mutatjuk be, mire érdemes figyelnie egy tárgyaláson a különböző személyiségtípusú üzletkötőknek. Úgy gondoljuk, hogy az itt bemutatandó javaslatok elsősorban a szakmával most ismerkedő kollégáknak lehetnek segítségére. Reméljük, azért a tapasztaltabbaknak is szolgálhatunk egy-két hasznos ötlettel.

Abban az esetben, ha szangvinikus vagy, a partnered pedig:

a) SzangvinikusA találkozó előtt még egyszer egyeztess telefonon, hogy mindketten jól emlékeztek-e az időre és a helyszínre. Add magadat: vidám indítás, nagy bókok stb. A tárgyalás alatt végig maradhatsz könnyed és laza, de időnként emlékeztesd magatokat arra, hogy a munkáról is legyen szó! Legalább te jegyzetelj! A megállapodásokat minél részletesebben foglaljátok írásba, majd az első dolgod legyen, odaadni egy melankolikusnak, hogy fűzze le!

b) KolerikusSzedd össze magad! Szorítkozz a tényekre! A kulcsszó a hatékonyság! Ez az ember azt akarja tudni, mi a haszna a veled való beszélgetésből. Érkezz pontosan, tisztázd, mennyi időre lesz szükséged, és ezt szigorúan tartsd be!Ez még nem a viccelődés ideje. Fogadd el, hogy először teljesítened kell, és csak azután jöhet a barátkozás. Ha mégis csevegni akarsz, építsd az egóját! Vedd észre a státuszszimbólumait, és beszéltesd a munkájáról, az eredményeiről!c) Melankolikus

Pontosság, rendszeresség, megbízhatóság, tervezhetőség - erre állandóan emlékeztesd magad! A baráti mosolyok mögé folyamatosan oda kell tenned a tényeket. Az ügyfélnek jól körvonalazott elvárásai vannak. Tudni akarja a részleteket, a számokat, látni a grafikonokat. Adj időt, hogy ezeket áttanulmányozhassa, és mindennek utánaszámolhasson! Aszínes képekkel nem tudod elvakítani. Ne akarj szerepelni, hagyd, hogy ő kalkuláljon! Logikusan felépített, nem túl pörgős prezentációval készülj! Semmi szangvinikus túlzás! (Ha 195


azt mondod, „azt írja az újság...", akkor tudni akarja, hogy mikor, melyik újság, hányadik oldalán.) Tartsd észben: tény — előny - bizonyíték! Jegyezd fel a kérdéseket, amelyeket nem tudsz helyben megválaszolni, és ígérd meg, mikorra szállítod az információkat! Az ígéreteidet mindig tartsd be!

d) Flegmatikus

Lassan a testtel! Nyugodt, barátságos, összeszedett képet kell festened magadról! Különös körültekintéssel építs bizalmat: keresd a közös pontokat, hivatkozz ajánlóra és/vagy referenciákra! Diplomatikus kérdésekkel közelíts! Mndenre bólogat, de ez nem azt jelenti, hogy egyet is ért veled. Ne beszélj túl sokat! Mondanivalód lényege ez legyen: „Az összes rutinommal, tapasztalatommal az ön kényelmét szolgálom." Figyeld a legapróbb testbeszédjeleket is! Amikor elbizony-talanodik, lépj vissza egyet, és alkalmazd az „elakadt lemez" technikát!Többször hangsúlyozd céged stabilitását, a termék megbízhatóságát, elnyűhetetienségét, a garanciákat! Kerüld a „kockázat" szó emlegetését is! Vásárlás után is erősítsd meg a döntését! Mondd el neki, mennyi energiát és pénzt spórolt meg ezzel magának!Abban az esetben, ha kolerikus vagy, a partnered pedig:

a) SzangvinikusNyugi! Itt a poénkodást is megfizetik. Ha azonnal a lényegre akarsz térni, úgy érzi, kihasználod őt. Emiatt szánj sokkal több időt rá, mint a hozzád hasonló vérmérsékletű emberekre! Fogadd el, hogy szétszórt, hogy tárgyalás közben állandóan eltér a témától! Finoman emlékeztesd találkozásotok céljára, és biztosítsd arról, hogy legközelebb mindenképpen meséljen még magáról! Nyitottnak és kíváncsinak kell lenned a magánszférája irányában is, bármennyire is időfecsérlésnek tartod a dolgot. Ha ugyanis egy ilyen partner barátságát megnyered, kiváló önkéntes reklámhordozód lesz. (Hisz sokakat ismer, másrészt sokat beszél.)b) KolerikusGyors, pörgős tempó, ez nem is kérdés... De: nem az a hatékony munkavégzés, amikor egyikőtök sem enged! Néhány kérdésben lehetsz kitartó, hisz nem szeretne gyenge partnert magának, de ne akarj mindenáron fölébe kerekedni! 196


Tiszteld meg azzal, hogy elismered az eddigi sikereit, ambícióit, vezetői pozícióját! Utalj rá, mennyire közös mottótok a céltudatosság! Ajánlj fel alternatívákat a konfliktusok elkerülése érdekében! Soha ne dönts helyette vagy a háta mögött!c) MelankolikusTéged a nagy kép érdekel, őt a részletek is. Sohase oktasd ki, hogy ne törődjön a részletekkel! Lehet, hogy nem veszed észre raj ta, de megbántódik. Nem gondolnád, milyen érzékeny antennái vannak: ha lenézed, ezt akkor is észreveszi, ha nem mondod ki! (Ugyanis kiválóan olvassa a testbeszédet.) Előfordulhat, hogy ilyenkor is udvariasan hallgat, de az biztos, hogy többé egy garast sem fogsz látni tőle.d) FlegmatikusVedd vissza a tempót, a hangerőt! Ha kell, vegyél be nyugtatót! (Langyos, mézes tej, ilyesmi.)Rossz hír: őt sem nézheted le! Ne feledd: ő is igényli a tiszteletet, de ezt nem kiköveteli magának, hanem figyeli, ki az, akitől e nélkül is megkapja. A döntéshozása őrjítőén lassú hozzád képest, de türelmesnek kell lenned! Gyakorold a könnyed, kérdésekkel történő finom terelgetést, ne nyomd erősen! Ezt az embert könnyen tudod dominálni, de ez nem azt jelenti, hogy visszaélhetsz az erőddel! Még az is lehet, hogy egyszer el tudsz neki adni ezzel a stílussal, de ha sarokba szorítva érzi magát, nemhogy másodszor nem vásárol, soha többé nem fogod látni. (Jó esetben. Rossz esetben lásd: 165. oldal) Ha ügyes vagy, azt fogja érezni, hogy erőteljes személyiséged nem ellene használod, hanem az ő biztonságát fogja egy életen át garantálni.

Abban az esetben, ha melankolikus vagy, a partnered pedig:

a) SzangvinikusLazulj el, ha nehéz is! Keep smiling! Úgy tervezd az időt, hogy belekalkulálod a kötelező kapcsolatépítő köröket is. Egy szangvinikussal nem folytathatsz száraz, „sótlan" információcserét. Érdeklődj az ügyfél személyes dolgai iránt is, és ne botránkozz meg azon, hogyha „ciki" dolgokról mesél. Arra is készülj fel, hogy épp nem lesz nála a megígért dokumentum, nem jól lesz kitöltve, vagy le lesz öntve ketchuppal! Legyen nálad pluszűrlap, pluszboríték, néhány laptop nyomtatóval, esetleg egy batár nagyteljesítményű színes fénymásoló! Ne erőltesd a számokat! 197


Tudd, hogy a lelkesedésedet veszi (venné) meg! Egy jó sztorira a termékedről százszor jobban fog emlékezni, mint egy órákig készített összehasonlító táblázatra a százalékpontok „izgalmas" váltakozásáról.b) Kolerikus

Kérdezz tömören, majd a fejedben lévő részletekből gyúrj neki összesített válaszokat! Az apróságokkal ne is fáraszd! Nem akarja tudni, mi miért van úgy, ahogy állítod, csak azt, hogy mindez miért jó számára. Költség-haszon alapú alternatívákat nyújts számára, és hagyd, hogy maga döntsön! Ne sértődj meg, ha azonnal az árra vagy a szállítási határidőre kérdez! Türel- medensége, nyers modora jó üzletet hozhat a konyhára — ha nem beszéled ki belőle.c) Melankolikus

Nincs itt gond, csak ne vesszetek el a részletekben! Dicsérd éleslátását, részletek iránti gondosságát! Emeld ki, mennyire közös igényetek az exkluzív minőség, a precíz teljesítés! Biztosítsd, hogy tőled mindig korrekt kiszolgálást fog kapni: elsőként küldöd el számára a legújabb kimutatásokat, eredményeket! Kérd ki a véleményét, és ismerd el tájékozottságát! Észreveszi, és értékekai fogja, hogy igazi szakemberrel van dolga.d) Flegmatikus

Rendszeres, stabil, kapcsolattartás, de lassú közeledés - erre van igénye a flegmatikusnak tőled. Biztonságot fog nyújtani számára, hogy megbízhat szakmai tudásodban, de ne untasd a részletekkel. Ha a memóriádat akarod csillogtatni, inkább hivatkozz egy hátsóbivalytarnóci kedves ügyfélre, aki pont hét év négy hónapja használja elégedetten cégetek automata mangalicafésűjét!

Abban az esetben, ha flegmatikus vagy, a partnered pedig:

a) Szangvinikus

Próbálj vidám és lelkes lenni! Gyakorold, hogy ez az arcodon is látszódjon!

198


Legyél jó hallgatóság a sztorijaihoz, és készülj te is néhány történettel és viccel! Ne aggódj, nem haragszik meg, hogy nem vagy spontán. Csak mosolyogj, figyelj, és legyél szerethető! A kapcsolatépítési szakasz után jegyzetelj! Ne engedd, hogy elvarázsoljon, és elfelejtsd, hogy miért mentél!

b) KolerikusAlkalmazd a régi asztalos szabályt: „kétszer mér, egyszer vág"! Jelen esetben ez azt jelenti, hogy rendesen fel kell készülnöd: szakmailag is és emberileg is. A kolerikus előtt ugyanis nem lehetsz bizonytalan, nem lehetsz lassú.Tudd, hogy a kolerikus alapjáraton keményebben játszik, mint te, de ne hagyd magad megfélemlíteni! Csendesebben is lehetsz korrekt és szívós, és ezért előbb-utóbb becsülni fog. Bátorítson a régi mondás: „A patak és a szikla találkozásából a patak is kikerülhet győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt."

c) MelankolikusItt is fel kell készülnöd, de a hangsúly a logikus felépítésen legyen! Ne nagyold el a részleteket sem! Neked nem számít, neki létkérdés. Eleinte kemény feladat kiszolgálni, de az egyik legigényesebb, legjobb referenciád lehet belőle, aki pontosan elmagyarázza neked is, miért jó a terméked. Figyelj oda, nehogy nemtörődömségből pontatlanul érkezz a találkozókra, és sose felejtsd el elküldeni számára a megígért anyagokat!

d) FlegmatikusNe játszd meg magad: ő az, akinél nem kell erőteljesnek mutatkoznod! Higgadtságod, türelmed bizalmat keltő lesz számára. Mondd el, hogy te is az adott terméket használod évek óta, a testvérednek is ezt ajánlanád, és egyébként is, milyen népszerű a vásárlók körében! Hivatkozz elégedett harmadik személyekre!Óvatosan kérdezz, hogy ne tűnjön faggatózásnak! Ha elég időt szánsz a kapcsolatra, egyre jobban megnyílik neked, és stabil, hosszú távú

199


partnered lehet, aki jóságos mosollyal megbocsátja az apró hibákat, flegmatikus figyelmetlenségeidet.

Ínyenceknek

több típus együttműködése

Mindennapi életünk során folytonosan azzal szembesülünk, hogy számos, egymástól teljesen különböző személyiségű emberrel kell együtt élnünk. Velük kelünk, fekszünk, étkezünk, utazunk, dolgozunk vagy épp szórakozunk. Ez az együttélés lehet gondokkal terhes, de - ennek ellenére vagy ezzel együtt - lehet gyümölcsöző is. Most egy olyan történetet mutatunk be, melyben a szerző és baráti társasága példaértékűen használja fel a személyiségtípusok különbözőségeit.

„Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy — bár mind az öten másként gondolkozunk — a közös irodai évek alatt teljesen egymáshoz csiszolódtunk. Olyanok vagyunk, mint egy puzzle darabjai: különbözőek, de együtt adjuk ki a teljes képet. Ez igaz a munkaidőre meg a horgászhétvégékre is. Odabent a kolerikus löki előre a társaságot, ő dönt a vitákban, kezeli a nehezebb behajtásokat. A melankolikus foglalkozik a szállítókkal, fejből tudja, hogy mit szoktunk rendelni, mennyi van még belőle, és emlékszik rá, hogy melyik szállítónál mire kell figyelni. Kiváló döntés-előkészítő számításokat végez. A flegmatikus a higgadt erő. Lecsillapítja az indulatokat, egy parázs vita hevében is emlékeztet a közös célokra. Ha jól belegondolok, tulajdonképpen mindig az történik, amit ő már rég eltervezett, csak a többiek nélkül nem tudná megvalósítani. A szangvinikusok pedig természetes könnyedséget, humort hoznak a csapatba. Az ötleteik nélkül se tartanánk még sehol.

Ha néha esténként csocsózunk, akkor a flegmatikus nyer a legtöbbször, de nem beszél róla. A kolerikus ezzel szemben elvárja, 200

Több tiszta típus együttműködése

hogy mindenki elismerje, milyen jól megy neki a játék. A melankolikus nagyon komolyan veszi, tudja, hogy ki kivel nem játszott még egyéniben vagy párban, és ki hol áll a „bajnokságban". A két szangvinikus közben kommentálja a játékot, amin mindannyian jól szórakozunk.

Amikor időről időre hétvégén útra kelünk, a kolerikus- nál van a térkép, ő mondja, merre menjünk. Ha eltévedünk, valamelyik szangvinikus megkérdez egy járókelőt. A kapott információk alapján a kolerikus dönti el, mi legyen. A melankolikus intézi a pénzügyeket, a raktárkészletet (különös tekintettel a szendvicsekre és a sörre), tudja, hol milyen hal van, és mikor lehet fogni. A flegmatikus az, aki tényleg ül is annyit a botok mellett, hogy fogjunk valamit, amit otthon lehet mutogatni. Végül ismét a szangvinikusokra bízzuk, hogy hétfőn a cégnél meséljék el az egészet.

Összegezve úgy látom, hogy mindenki adja magát, de úgy, hogy a többiek is érvényesülhessenek. Nyílt kártyákkal játszunk: tudjuk, ki miben jó, és elfogadjuk a saját hibáinkat ugyanúgy, mint a többiek gyengeségeit. Nem kell fölöslegesen jópofizni. Szerintem elértük azt, hogy ugyanannyit adunk, de egyenként mindenki többet kap vissza."

Egy poétalelkű diákunk mindezt tömörebben foglalta össze... „A nyáron kovácsmúzeumban jártam. Eltöprengtem, milyen jól párhuzamba vonhatók a szerszámok a személyiségtípusokkal. A kolerikus a kalapács, aki nagy robajjal irányít, hajlít, formál, átalakít. A flegmatikus az üllő, akinek rendíthetetlen szilárdságára mindig lehet számítani. A szangvinikus a fújtató, aki folyamatosan újjáéleszti a lankadó tüzet. A melankolikus pedig maga a kovács, aki belelátja az idomtalan vasba a csinos dísztárgyakat, és tudja, mikor mihez kell nyúlni, hogy azok el is készüljenek. De ami a legfontosabb: önmagában egyik sem ér semmit, csak a többiekkel együtt, és kizárólag a tökéletes összhang biztosít megfelelő végeredményt."201


Néhány példa vegyes típusok kapcsolatára

Már tisztáztuk, hogy az emberek leggyakrabban vegyes típusok. Ha kiszámolod, hogy a hat kevert típus hányféleképpen tud találkozni (nőket-férfiakat, vezetőket-beosztottak, eladókatvevőket stb. külön kezelve), akkor sejtheted, hogy a kapcsolatok pontos feltérképezése önmagában kitenne egy lexikont. (És még nem is említettük, hogy egyes szerzők fontosnak tartják megkülönböztetni az elsődleges és másodlagos jegyeket, tehát például másként jellemzik a szangvinikus-kolerikust és a kolerikus-szangvinikust!) Jelen esetben ezért csak arra vállalkozunk, hogy kiemeljünk néhány bekezdést egy ilyen „enciklopédiából".

Szangvinikus-kolerikus és kolerikus-melankolikus kapcsolata

Mint látod, mindkettő erős egyéniség. Jó esetben kiegészítik egymást: a kreatív szangvinikus és a megvalósító melankolikus

202


Néhány példa vegyes típusok kapcsolatára

profin tud együtt dolgozni, hiszen kolerikus oldaluk miatt a hatékonyság közös céljuk. Problémák akkor jelentkezhetnek, ha a különbözőségeiket nem egymást kiegészítő előnyöknek, hanem ellentétként fogják fel. Ekkor ugyanis kolerikus énjük minden erejével versengőként vagy akár támadóként lépnek fel egymással szemben. Nehezen ismerik be, hogy tévedtek, és még nehezebben kérnek bocsánatot — ami miatt sajnos nem kevés üzleti és magánkapcsolatot láttunk már tönkremenni.

Kolerikus-melankolikus és melankolikus-flegmatikus kapcsolata

Mindkettő precíz, igényes, alapvetően rendszerető alkat. Munkakapcsolatuk lehet nagyon kiegyensúlyozott, de párkapcsolatban (szangvinikus vonások híján) érdemes odafigyelniük, hogy időről időre tudatosan becsempésszenek az életükbe némi társasági életet, színházat, mozit, kirándulást, és nagy közös nevetéseket a barátokkal. Kapcsolatukat egyértelműen a kolerikus- melankolikus dominálja, jóllehet a „flegmatikus manipuláció" néha átveszi az irányítást. Rosszabb esetben a kolerikus jellem állandóan türelmetlen: sürget és kritizál — a melankolikus pedig csendesen szenved, hiszen nem mer visszaszólni.

Melankolikus-flegmatikus és szangvinikus-flegmatikus kapcsolata

Könnyed, nyugis élet, mondhatjuk kapásból a sok flegmatikus vonás láttán. Valóban, egyik fél sem szereti a konfliktusokat, egyikőjük sem gázol a másik lelkébe. Béketűrésük, toleranciájuk legendásan jó kapcsolatokat eredményezhet. Számukra fontos pont, hogy a szangvinikus-flegmatikus is vegye ki a részét a munkából, a másik félnek pedig meg kell tanulnia nyíltabban kifejeznie az érzéseit. Munkakapcsolatuk - kolerikus vonás vagy külső motiváció nélkül - kevéssé hatékony.Szangvmikiis-flegrnatikus és szangvirrikus-kolerikus kapcsolata

Ebben a kötelékben szintén megvan számos adottság egy jó kapcsolathoz. Ok könnven és egyenesen kommunikálnak. A kolerikus oldal noszogatja a flegmatikust, aki ugyanakkor lecsillapítja a túlzott rohanást, és észreveszi az élet

203

apró szépségeit. Sokat nevetnek, nagy álmokat szőnek közösen, bár a flegmatikus oldal titokban abban reménykedik, hogy a dolog munka részét majd a kolerikus ereje fogja elvégezni. Általában népes — és folyamatosan bővülő — baráti társaságot mondhatnak magukénak. Éppen ezért lényeges, hogy alkalmanként minőségi, időt töltsenek együtt, ahol nem csak felületesen figyelnek a másikra. Munkakapcsolatban a tervezés és részletezettség hiánya lehet a gyenge pont - ami nem véletlen, látva a melankolikus erények teljes hiányát.

Nemek és típusok

Mint könyvünk elején említettük, a személyiségtípus önmagában is sok, de korántsem elegendő információt ad egy emberről. (Biztosan emlékszel a többi tényezőre is: kor, nem, intelligencia stb.) Az érdekesség kedvéért most pár gondolatban bemutatjuk azt is, hogyan érdemes kibővíteni, illetve együtt kezelni a személyiségtipizálás adta információkat egy másik szemponttal, mégpedig azzal, hogy a „vizsgálati személy" nő vagy férfi. Az összevetés azért is érdekes, mert úgy tűnik, a típus és a nem jellemzői erősíthetik és gyengíthetik is egymást. Az érthetőség kedvéért vegyünk elő néhány közismert női-férfi különbséget:• A nők többet beszélnek - viszont egy szangvinikus férfi közlékenyebb, mint

egy flegmatikus nő.• A nők empatikusabbak, kapcsolatorientáltabbak - kivéve, ha egy erősen

kolerikus nőről beszélünk.• A férfiaknak fontosabb a munka, a karrier - de ez nem feltétlenül igaz a

szangvinikus és a flegmatikus férfiakra.

A fentiekhez hasonló ellentmondások miatt néha nem könnyű megállapítani a személyiségtípust. Előfordulhat például, hogy egy kolerikus-melankolikus nő, aki ráadásul nagy tapasztalattal rendelkezik emberek kezelésében, elsőre szangvinikusnak tűnik. Lehet, hogy épp jó kedve van, ezért kedves, udvarias, 204

Nemek és típusok

könnyen mosolyog, látszólag szertelenül társalog. Ha azonban jobban figyelünk, kiderül, hogy mondandója nem szangviniku- san csapongó, hanem logikusan felépített. O sosem vág a szavunkba, nem mesél magáról „ciki" dolgokat stb. Ha ebben a helyzetben - tévesen idomulva hozzá — szangvinikusként kezdünk viselkedni, hirtelen témaváltásából vagy testbeszédének finom jeleiből látni fogjuk, hogy túllőttünk a célon (átsuhanó grimasz, szemöldökráncolás stb.) Ugyanígy egy melankolikus férfit, aki azt tanulta, hogy a férfiak ne mutassák ki az érzéseiket, a szituációtól függően tévesen flegmatikusnak vagy kolerikusnak tarthatunk. Megint csak az intenzív figyelés és az emberek kezelésének rutinja az, ami segít észrevenni az apró jeleket: a flegmatikusnál nagyobb rendszeretetet vagy a kolerikusnál kisebb keménységet, céltudatosságot.A sort a végtelenségig folytathatnánk - most azonban mindössze arra szerettük volna ismételten felhívni a figyelmedet, hogy igyekezz mindig a teljes képet nézni, és ne ítélj elhamarkodottan.Befejezés

„Ha egy évre tervezel, nevelj kukoricát, ha húsz évre, nevelj fát, de ha egy életre, akkor nevelj embereket!"

Nem biztos, hogy szó szerint idéztük a nem biztos, hogy kínai mondást, de a tartalmában teljesen biztosak vagyunk. Hiszünk abban, hogy az önismeret és a kommunikációs készségek folyamatos fejlesztése gyümölcsöző befektetés. Reméljük, könyvünkkel hozzájárultunk ahhoz, hogy jobb kapcsolatokat tudj kialakítani, és jobb üzleteket tudj kötni. Az olvasás közben valószínűleg megerősödtek benned korábban hallott információk, és minden bizonnyal új dolgokat is találtál. így vagy úgy, gyakorlás és türelem kell ahhoz, ha a leírtakat szeretnéd beilleszteni a mindennapjaidba. Ugyanakkor - tapasztalataink szerint - bőven megéri a fáradozás. Akár a magánéletben...

„Ismerek olyat, aki tudatosan használja személyiségtípusokkal kapcsolatos tudását. Egy német kollégám, aki éveket dolgozott Magyarországon, rendszeresen többletsúllyal száll fel repülőkre. Kimegy a check-in időszak elejére, hogy jó nagy sor legyen mögötte, és szétnéz. Kinéz magának egy 205

Nemek és típusok

szangvinikus, esedeg szangvinikus-flegmatikus pultoskisasszonyt. Odalép hozzá (legutoljára a 20 kg helyett 50 kg-os csomaggal!), és addig siránkozik, míg az átengedi többletfizetési kötelezettség nélkül."

Akár munkahelyi szituációkban...Felsővezető barátunk mesélte, hogy a négytagú vezetői csapatában — bár vannak közös megbeszélések mégis - a fontos találkozókat mindenkivel máshol és máshogyan

206

Nemek és típusok

tartja. A melankolikussal a főnöki irodában pontos napirendi és tematikus pontok alapján. Ezután a munkatárs Excel-táblákat készít a megoldandó pontokról. A szangvinikussal a sarki csehóban, néha esti sörözés közben, és maga a főnök küld utána emlékeztetőt. A flegmatikussal a munkatárs irodájában úgy, hogy a végén mindig a főnök foglalja össze (értsd: diktálja le), mi is a beosztott teendője a következő héten. A kolerikusnak pedig kikéri a véleményét, meghallgatja, hozzáfűzéseket tesz, majd megkérdezi, szerinte hogy érdemes ezt megcsinálni. Zárszóként arra szeretnénk biztatni, hogy folytasd önmagad és kapcsolataid fejlesztését. Mint a szobros példánál fejtegettük: az ember sokat változhat, sokféle formát kihozhat önmagából, fejlesztheti az erősségeit, lefaraghatja a gyengeségeit stb. Elegendő (ön)neveléssel hiheteden változásokra vagyunk képesek. Mindazonáltal érvényesnek tartjuk, hogy „kutyából nem lesz szalonna". Vagyis hosszú távon nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni a velünk született egyéniség igényeit, és ugyanígy nem vehetjük semmibe, hogy mások másként gon-dolkoznak, mint mi.

A fenti sorok írása közben egy melankolikus barátunk a kimaradt történeteket böngészte. Hirtelen felkiáltott: - Úristen! Nézd már, mit ír magáról ez a szangvinikus: „Nem szeretek a múltban elmélyedni, a jövőben meg mégúgy sem. Teljes mértékben reálisan látom az életet." Ennek fogalma sincs arról, mi a realitás! Ez a rövid megjegyzés azonnal eszünkbe juttatta, hogy a könyv egyik legfontosabb mondanivalóját még egyszer kiemeljük: A személyiségtípusok különbségeinek valódi megértése akkor következik be, amikor képesek vagyunk elfogadni azt, hogy más-más személyiségek más valóságként élikmeg a világot. A „Világ" ugyanis nem pusztán tőlünk független tárgyak, események összessége, hanem az is számít, milyen szemüvegen keresztül látjuk a dolgokat. Főként pedig az, hogy hogyan értékeljük, amit tapasztalunk: milyen gondolatokat, érzéseket váltanak ki ezek belőlünk! A félreértések és konfliktusok jelentős részben abból adódnak, hogy egyszerűen képtelenek vagyaink a másik ember valóságát ugyanolyan realitásnak elfogadni, mint a sajátunkat. Ez persze nem véletien, hiszen az nem is ugyanaz a valóság: egy egyszerű széket is tekinthetünk játékszernek, fegyvernek, művészeti alkotásnak vagy tűzreva- lónak

207

Befejezés

ugyanúgy, mint ülőalkalmatosságnak. Ez mind realitás, csak más-más szemszögből.Könyvünk elején utaltunk rá, hogy egy nő is viselkedhet „férfiasan", vagy egy férfi „nőiesen", végeredményben azonban sosem fogjuk tökéletesen megérteni egymást, átérezni egymás valóságát. Irrealitás lenne elvárni, hogy teljes mértékben képesek legyünk erre. Ugyanez igaz a személyiségtípusokra is: amit a legtöbb szangvinikus viccesnek tart, az lehet, hogy a kolerikusok többségének gyerekes, a melankolikusoknak meg sértő. (A flegmatikusokat meg nem érdekli.) „Mindig azt látod, amit látni akarsz!" — szoktuk mondani. A szangvinikus mindenben az élményt keresi, a kolerikus az eredményt, a melankolikus a rendet, a flegmatikus a kényelmet - és ezt is (vagy annak hiányát) tapasztalja meg. És mind a négynek igaza van.Amikor egy terméket értékesítesz, kollégát győzködsz, vagy épp új munkatársakat keresel magad mellé, nem várhatod el, hogy beszélgetőpartnered fejében teljesen azonos kép alakuljon ki azzal, mint ami a tiédben van. Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk elérni: az illető vásároljon, támogasson vagy mellénk álljon. „Mindössze" arra van szükség, hogy rájöjjünk, az ő világában milyen formában jelenik meg az ajánlatunk, és mi az, ami abban vonzó lehet a számára. Vannak, akik ezt a képességet könnyebben elsajátítják, másoknak kicsit tovább tart. Adj magadnak időt a gyakorlásra, és vedd figyelembe a tanulás négy fokozatát: először nem is tudtál a típusok létezéséről, aztán már tudtad, hogy mit nem tudsz, harmadjára elkezded alkalmazni, és csak utolsó lépésként fogod készségszinten használni.Evekkel ezelőtt hallottunk egy interjút, melyet egy sikeres ba- lett-táncossal készítettek. így nyilatkozott a pályájáról:

„Több mint húsz éve minden nap gyakorlok. Sok ezer óra tanulás, rengeteg öröm és fájdalom, gyönyör és szenvedés van mögöttem. Minden idegszálamat be kellett

idomítani, hogy legkisebb ujjpercem is tökéletesen mozduljon. Amikor kimegyek a színpadra, mindez összeadódik egy figurában, egy könnyednek látszó lépésben

vagy ugrásban... Az emberek meg azt mondják: „Könnyű neki, hiszen tud repülni.." Most, bűcsúzásként, sok-sok élvezetes szárnypróbálgatást kívánunk

208

Befejezés

Neked is a személyiségtípusok világában! Ha van kedved, tanulj meg „repülni", mert megéri! Jobb kapcsolatokat, és jobb üzleteket nyerhetsz vele...

209

Befejezés

Küldj nekünk sztorit! Kedves Olvasónk!

Könyvünket ezzel befejeztük, de a Te történeted nem ért véget! Ha magadra ismertél valamelyik jellemvonásban, de példaértékű történettel nem szolgált a könyv; esedeg, úgy érzed „ez annyira jellemző Gizi nénire"; vagy egyszerűen csak akad egy vicces családi, baráti történeted a személyiségtípusokról, kérjük, oszd meg velünk! Terveink szerint könyvünk a későbbiekben bővül, és a következő részekben a te sztorijaidat is szívesen látnánk!

E-mailjeidet az [email protected] címen várjuk!

GYIK — Gyakran ismételt kérdések

-Szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus. Miért pont így következnek egymás után?

-A sorrend semmilyen minősítést nem takar. Mi ezt szoktuk meg, mert a négy típus alkotta mátrixban az óramutató járásának megfelelően így olvashatjuk le őket. (Más szerzők másként gondolkoznak. A DISC/DISZK rendszerben például kolerikus, szangvinikus, flegmatikus, melankolikus a sorrend.)

—Szerintem én egyik típusba sem tartozom. Ez lehetséges?-Mint említettük: senki nem tartozik bele tisztán egy „dobozba", de mindenki egy

ilyen „dobozból" lóg ki. Mindazonáltal lehetséges, hogy a szocializáció során olyan erősségek, gyengeségek fejlődtek ki benned, melyek megnehezíük az eredeti típus felismerését. Egyrészt érdemes megkérni egy Téged jól ismerő embert, hogy töltse ki a tesztet Rólad. Másrészt gondold át, hogyan reagálsz, amikor fáradt, „nyűgös" vagy, és azokban a helyzetekben, amikor úgy érzed, nem kell moderálni a viselkedésedet!

—Szerintem bennem mind a négy típus megvan. Lehetséges ez?—Lehetséges. Sőt, ez nagyon gyakori. A legtöbbünkben megtalálható mind a négy

típus valamilyen szinten. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy - különböző 210

Gyakran ismételt kérdések

mailto:[email protected]

mértékben - majdnem mindenki képes átmenetileg mind a négy típusnak megfelelő viselkedést mutatni. (Pl. egy flegmatikus — szituációtól függően - többet beszél, erőteljesebben lép fel, mint „alapjáraton" szokott.) Ennek ellenére többnyire jól felismerhető egy ember alapvető temperamentuma. Itt is érvényesek az előző válaszban adott javaslatok.

—Melyik a legjobb típus?-Ha végigolvasod a típusok leírását, láthatod, hogy nincs „legjobb". Mindegyiknek

van erőssége és gyengesége. Az igaz, hogy bizonyos természetű emberek jobbak lehetnek egy adott tevékenységben, viszont mások épp abban eredményesebbek, amiben az előbbiek nem.

—Én jobban szeretnék másik típusba tartozni. Meg tudom tanulni, hogy más legyek?—Meg tudsz tanulni ideig-óráig másként viselkedni, de ez az alaptípusodat nem

fogja megváltoztatni. Az állandó küszködés helyett inkább azt javasoljuk, hogy először a saját egyéniségedből hozd ki a legjobbat: építs a született erősségeidre, és fejleszd a gyengeségeidet! Ha ez nem elegendő, akkor még mindig megpróbálkozhatsz további erősségek elsajátításával.

-Hogyan tudok megkülönböztetni egy sokat beszélő melankolikus nőt egy szangvinikustól?

—Például arról, hogy miről beszél. Egy melankolikus a kapcsolat elején kevésbé beszél magánéleti dolgokról, és nem hoz fel kényelmeden témákat. A beszéde logikusan felépített, nem csapong. Testbeszéde visszafogott, távolságot tart stb.

-Hogy létezik az, hogy többnyire a szangvinikustól és a melankolikustól - ettől a két, ennyire ellentétes személyiségtől - származnak az újítások, a kreatív ötletek, az új meglátások?

—Ez a két karakter valóban számos ponton eltérően gondolkozik, ezért teljesen más tőről fakad a szangvinikus kreativitása és a melankolikus alkotószelleme. Bár közös bennük, hogy mindketten érzelmi lények, és mindkettő azt szeretné, hogv a többiek is átérezzék azt, amit ők, mindazonáltal az alkotásaik magukon viselik a személyiségük jegyeit. A szangvinikus gyors, de felületes, a melankolikus lassabb és átgondolt. Ennek megfelelően a szangvinikus abban jobb, hogy kitaláljon egy ütős szlogent vagy vicces reklámot, ellenben a melankolikus akár évszázadokig fennmaradó műveket hoz létre. Előbbi viccesebbé teszi a világot, utóbbi egy új világszemlélet is képes megalkotni. Előbbinél cél a fesztelenség, utóbbinál a 211


rendszer. A szangvinikus valójában az élményeket akarja megosztani, a melankolikus az érzéseket. A szangvinikus felkiált: „Hú, de szomorú vagyok!", a melankolikus viszont így fogalmaz: „A hatalmas szerelemnek/Megemésztő tüze bánt". (Csokonai)

-Hogy lehet az, hogy miközben a melankolikus a feladatorientált oldalhoz tartozik, mégis őt jellemzi leginkább az empátia?

—Ennek magyarázata elsősorban az, hogy a melankolikus árnyaltabban látja a világot, mint a többi típus, mélyebben belegondol a dolgok miértjébe. Mint befelé forduló, megfigyelő alkat, folyamatosan elemzi a környezetét és önmagát is. (Természetesen az empátia inkább a"melankolikus nőkre jellemző, mert férfiaknál a feladatorientáltság kerül előtérbe.)

-Nem ellentmondás az, hogy a flegmatikusról azt állítjátok, könnyen alkalmazkodik az új helyzetekhez, miközben a kényelem számára elsődleges szempont?

—Azért nem, mert ez a típus mindig azt nézi, hogy melyik a kisebb kényelmetlenség számára. Pontosan azért alkalmazkodik, hogy minél komfortosabban érezze magát az új szituációban is. Természetesen ezt csak akkor teszi, amikor az ellenállás nagyobb kellemetlenség lenne számra.

—Már egy csomó kommunikációs tréningen voltam, olvastam egy halom könyvet, és mindegyik mást mond...

—Nyilván minden tréningből, könyvből lehet tanulni valamit. Ha igyekszel alkalmazni a tanultakat, rá fogsz jönni, hogy az összes elmélet gyökere hasonló, hiszen ugyanarról az „elefántról"15 van szó. Haladó szinten a módszerek egymásba forrnak, és az ember rendszerré szintetizálja őket.

15 Utalás az anekdotára, melyben vakok vitatkoznak arról, milyenis az elefánt, miután egyik csak a lábát fogta, másik az ormányát,harmadik a farkát.

212


— Miért pont a vérmérsékleti típusokra figyeljek a kommunikációban?— A temperamentumelmélet előnye, hogy nem vadonatúj ismereteket akar

megtanítani, hanem a már meglévő tudásunkat rendszerezi használhatóbb formába. Ezáltal könnyen, gyorsan alkalmazható a mindennapi életben.

-Tetszik az elmélet, de nem érzem, hogy nálam az ilyesmik működnének a gyakorlatban.

-Egyrészt akkor működik, ha működteted. Lehet, hogy a helyszínen nézed meg egy olimpia összes úszószámát, közben kijegyzeteled a kétkötetes úszóenciklopédiát, de amíg nem mész bele a vízbe, nem ugyanaz a „feeling"16. Másrészt a legjobb fejlesztőprogramok sem lehetnek hatékonyak, ha nem az alapadottságaidra építed az új készségeket.

—Milyen típusú munkatársakat/értékesítőket stb. vegyek fel?-Ez a munka jellegétől függ. Például nem mindegy, hogy a Te termékedet

lelkesen vagy inkább részletes információkkal kell eladni. Tudni kell, kik a vevők, és mit várnak el. Számíthat az is, hogy az illető mennyire illik a csapatba, továbbá hogy az értékesítésen kívül milyen egyéb tevékenységeket kell még végezni stb. Mivel ez komplex kérdés, és erősen „zsebre megy", ilyen esetekben személyre szabott tanácsadást szoktunk javasolni. (Elképzelhető például, hogy — nagyon leegyszerűsítve a munkahelyeden az ideális csapatösszetétel10% szangvinikus, 10% kolerikus, 70% melankolikus, 10% flegmatikus.)

16 Érzés 222

Személy'iségkalauz

-Más teszttel más eredmény jönne ki?—Számos teszt méri az általunk is bemutatott négy típust. Őszinte kitöltés

esetén megközelítőleg hasonló eredményeket kell, hogy adjanak - pontosan a módszer egyszerűsége miatt.

-A szüleimnek/barátaimnak/ismerőseimnek stb. más eredmény jött ki rólam, mint ami nekem saját magamról. Ez miért van, és kinek van igaza?

—Az eltérésnek több oka is lehet. Ízelítőül néhány. Van, aki pusztán a szerepszemélyiségünket ismeri: csak bizonyos helyzetben lát minket. (Például kevés diákom szokta elsőre eltalálni, hogy flegmatikus vagyok, hiszen órákon igyekszem lendületesen, humorosan beszélni, és kézben tartani az irányítást.) Előfordulhat az is, hogy átmenetileg bizonyos helyze-tekben szeretnénk másként viselkedni, mint amilyenek valójában vagyunk (pl. udvarlás). További lehetséges magyarázat, hogy magunkat a szándékaink alapján ítéljük meg, míg mások csak a tetteinket látják. (Például csupa jó szándékból segítőkész vagyok, miközben mások szerint minden lében kanál stb.)

A lényeg egy percben: típus-típus találkozások Magánkapcsolatok — pozitív hozzáállás(érvényessége: első találkozás, rövid ismeretség, jól nevelt partner, az ellenkező nem vonzó képviselője stb.)*

Magánkapcsolatok — negatív hozzáállásSzangvinikus Kolerikus Melankolikus Flegmatikus

Sza

ngvi

niku

s

Imádom ezt az embert! Vele szórakoztató az élet! ]ó társaság va-gyunk egymásnak! Mikor iszunk?

Hű, micsoda céltudatos ember! Ez igen!

Apám! Ez aztán a pontosság! Milyen jól néz ki, milyen ízléses körülötte minden!

De jó! Végre egy szuper hallgatóság! Milyen jól lehet vele beszélgetni! Azt meg tutira élvezni fogja, hogy felrázom!

Kol

erik

usMilyen érdekes ember, mennyi mindenről tud beszélni! És milyen vicces! Jól lefoglalja az egész társaságot. (Amíg a feleségem beszél, addig tudok komoly dolgokkal foglalkozni.)

Na végre még valaki, akinek vannak céljai! Ezek aztán a nagyra törő tervek! Mi ketten bármit elérhetünk!

Igényes! Már ránézésre precíz és megbízható. Bámulatos, hogy mi mindenre emlékszik!

Úristen, hogy lehet ennyi türelme ezekhez a gyerekekhez! Adj, uram, ennyi türelmet nekem is! (DE MOST AZONNAL!)Végre egy lány a diszkóban, aki még akkor is ott vár, mikor visszatérek a koktéllal!

Mel

anko

liku

s

Sugárzó életöröm! Micsoda vicces ember! Mellette biztos vidám az élet. És milyen kedves bókjai vannak! Bármiről lehet vele be-szélgetni.

Határozott fellépés, jó kiállás! Tudja, mit akar, és nem tétovázik! Lehet vele haladni egyről a kettőre.

Milyen rendes ember! Végre egy értelmes ember, akivel lehet beszélgetni! O legalább megért.

Nyugalom, biztonság, harmónia. Ilyen kiegyensúlyozott ember kell mellém.

Fle

gmat

iku

s

Micsoda hang! Hozzám beszél! Es ezek a szemek! En vagyok a világ közepe!

Nagyon jó! Majd ő dönt helyettem mindenben. Ez maga a Kánaán!

Csendes, rendes, megbízható. .. Mi kell még?

Kellemes ember. O biztos sose piszkálna. Jó így együtt.

223


(érvényessége: sokadik találkozás, unalmas kapcsolat, gyerekszoba nélkül felnőtt partner, nulla vonzalom stb.)*

Munkahelyi kapcsolatok — pozitív hozzáállás *

Szangvinikus Kolerikus Melankolikus Flegmatikus

Sza

ngvi

niku

s

Hihetetlen, mennyit beszel! Nem hagy szóhoz jutni!

Meg se hallgat! Mindig csak a lényeg! Pedig ha tudná, mi minden történt! Csak kihasznál.

Mosolyogj már! Nézd, milyen szép az élet! Mindjárt meg-csiklandozlak! Hogy lehet valaki állandóan ilyen búval... bélelt?

Alkalomadtán csinálhatnál is valamit! Miért kell állandóan itthon ülni? Hz olyan unalmas!

Kol

erik

usHz most jött le a fal védőről! És amúgy meg mit fecseg itt ösz- sze-vissza? Térjünk a lényegre! ÉRTSD MÁR MEG, HOGY NEM ÉREK RÁ ÁH „Te sosem dugulsz el, cs*szd meg?!" (Szex és New York)

Öcsém, de makacs vagy! Azért nem haladunk sehova, mert állandóan kötözködsz!

M AGYA RÁZOK NEKI TÜRKIJVÍES, NYUC ÍODT HANGON, EZ MEG MEGSÉRTŐDIK!!

Ez kész! A sírba tesz! Még egy ilyen töketlent! Annyi a tartása, mint egy babzsáknak! Mondom neki nyíltan, mit kell csinálni, ez meg csak néz rám a nagy, birka szemeivel, bólogat, aztán semmit nem csinál. MOZDULJ MÁR MEG, EMBER!

Mel

anko

likus Mit pörög ez itt

állandóan? Jó, jó, először vicces volt, de azért levegőt is vehetne néha. Hogy lehet valaki ilyen felelőtlen? Soha nem talál meg semmit!

A kis Hitler! Még egy ilyen érzéketlen embert! Azt hiszi, övé a világ.

Azért ennyire még én sem szoktam parázni!

Ez a kis szörnyeteg a manipuláció mestere! Tudja, hogy bármit megtennék érte, és ezt jól ki is használja...

Fle

gmat

ikus

1

Hagyj békén! Nem, ma este sem akarok elmenni sehova, jó, akkor menjünk. Hogy hova? Nekem mindég)'.

El lehet tolni a biciklit... Kezd elegem lenni. Ha még egyszer beszól, szó nélkül lelépek. 1 xtgalábbis azt hi-szem.

Már megint mi baja van? Pedig én nem is csináltam semmit. Ja, hogy pont az? De miért? De végül is kit érdekel?

A Béla? Rémlik valami.

224


Munkahelyi kapcsolatok — negatív hozzáállás *


Sza

ngvi

niku

s Csapatépítés ezerrel! Mennyivel szórakoztatóbb így a munka!

Micsoda céltudatos ember! Ez igen! Igazi vezető egyé-niség! Végre valaki, aki segít betartani a határidőket!

Ez aztán a pontosság! Lenne mit tanulnom tőle! Olyanokra is gondol, amik eszembe sem jutottak eddig.

Ne végre egy jó hallgatóság! Es nem dörgöli egyből az orrom alá, ha kések.

Kol

erik

us Ennek sok kapcsolata lehet, ez még hasznomra válhat!

Végre egy kihívás! Ez jó menet lesz! Na, kösd fel a gatyá- dat, apám, és kezdhetjük!

Igényes! Már ránézésre precíz és megbízható. Ilyen munkaerő kell nekem!

„Nini, egy alattvaló!" (A kis herceg) — Végre valaki, akit lehet irányítani, aki elfogadja, amit mondok. Milyen nyugodt, rábízhatom a legproblémásabb ügyfeleket is!

Mel

anko

liku

s

Mennyi jó ötlete van! Tényleg szórakoztató egyéniség. Mennyi mindennel tud foglalkozni!

Milyen jó, hogy van, aki megszervezi és kiosztja a munkát! Hatékony ember!

Szimpatikus! Tetszik, hogy milyen alapos és precíz. Mindenhez vannak adatai.

Felháborító, hogy bánnak ezzel az emberrel! Hogy bírja ezt ki? Meg se látszik rajta!

Fle

gmat

ikus Mellette aztán nem

unalmas az iroda. Úgy felpezsdíti a hangula-tot, ahogy én sose tudnám.

Emellett az ember mellett sose kell döntenem. Minden felelősség az övé. Egész jól belepasszolok a rendszerbe, amit alkotott.

Szorgalmas, aprólékos kolléga. Végtelen precizitással dolgozik. Erre képtelen lennék.

Milyen jó csönd van ebben az irodában, amikor ketten vagyunk. Nem zaklat, hogy ötleteljek, siessek, meg ilyenek.

225


A SZEMÉLYISÉGTÍPUSOK RÖVID TÖRTÉNELME

Ez a fejezet elsősorban azoknak szól, akik érdeklődnek a tudományosabb jellegű háttér-információk iránt is. Mint a könyv elején ígértük, itt bemutatunk néhányat az ismertebb személyiségtípus-elméletek közül.A pszichológusok régóta szeretnék megragadni a személyiség lényegét, de igazából máig jókat vitatkoznak a kérdésről. Műkedvelőknek említhetnénk például, hogy „a személyiség - a személyen belüli - pszichofizikai rendszerek olyan dinamikus szerveződése, amely az egyén jellegzetes viselkedés-, gondolat- és érzésmintáit


Sza

ngv

inik

us Na, ma se sokat

dolgoztunk, de legalább jót beszélgettünk!

Minek piszkál állandóan? Jó, nem fejeztem be... de miért nem érti meg, hogy mennyi más dolgom volt?! A barátnőmet is elhagyta a pasija, muszáj volt megvigasztalni. Az ötleteim persze nem érdeklik.

Millió vagy milliárd? Ne hülyéskedj! Most tényleg annyira érdekel a különbség? És minek annyira ragaszkodni a tervek-hez? Legyél már kicsit spontán!

Jövök itt a jobbnál jobb tervekkel, ennek meg minden mindegy. Soha nem mond magáról semmit. Biztos tit-kol valamit a cégük.

Kol

erik

us Ez soha nem tudja

befogni a száját? Most már nem érdekel, hogy oldod meg, csak legyen kész!

Nem érti, hogy nekem van igazam?! Hogy jön ez ahhoz, hogy ellenkez-zen velem? Képtelen beismerni, hogy téved?!

Hagyjál már a hülye részleteiddel! Ne nyafogj, hanem dol-gozz!

Úristen, ennek semmiről nincs véleménye?

Mel

ank

olik

usVajon van olyan

ötlete is, amit meg is valósított? Ez a világ legdilettánsabb szakértője. Én, ha csak ennyit tudnék, meg se mernék szólalni. Nem vetted észre, hogy rend volt, mielőtt bejöttél az irodába?

Ez milyen lelketlen! Nem veszi észre, hogy mindenkit vérig sért? Már megint nekem kell bocsánatot kérni az ügyféltől helyette is. Különben is: állandóan macerál a határidőkkel, és soha nem ad elég időt, hogy kidolgozzam a részleteket.

Figyelj, ez már nekem is sok! Haladjunk már végre, ne akadj fenn minden apróságon!

Nem hiszem el, hogy nem érdekelnek ezek a fontos részletek! Ezeken múlik minden!

Fle

gmat

iku

s Inkább nem hívom föl többet telefonon... Tulajdonképpen miről is beszélt 20 percig? És mit is akartam kérdezni? Azt hiszem, jobb, ha csak e-mailben kommunikálunk.

Szálljon már le rólam! Ha sokáig macerál, azért se teszem meg! Tuti, hogy egyszer itt hagyom az egész kócerájt.

Jó, nem tudom, hogy hova tettem. Na és? Eszméletlen, mekkora ügyet csinál ezekből a piti részletekből! Nem lehet olyan fontos egy Excel tábla! Ne vedd a lelkedre!

Dögunalom van itt. Már engem is idegesít ez a laj- hár-tempó.

226


hozza létre" (Allport), vagy a „személyiség alatt értjük az egyénnek azokat a strukturális és dinamikai sajátosságait, amelyek a helvzetre adott jellemző válaszokban tükröződnek" (Pervin). Netán még azt, hogy „a temperamentum az egyén pszichikus tevékenységének dinamikus karakterisztikája" (Rubinstein). De ez most nem az a könyv. A személyiségvonásokkal foglalkozó, úgynevezett vonás-elméletek és típustanok szerint — amefyeket a továbbiakban részletezünk - a személyiség fő alkotóelemei a tulajdonságok. Mások szerint viszont inkább a szükségleteket kell meghatározni (pl. Murray és Maslow - utóbbinak szükségletpiramisa közismert). Freud a tudatos és tudattalan folyamatokat, vala-mint az ösztönén - én — felettes én hármasát tartja lényegesnek. Megint mások a fogalmak és konstrukciók jelentőségét emelik ki (pl. Kelley). Végül természetesen meg kell említeni az ősi felosztás szerinti test - lélek - szellem egységét mint a személyiség fő alkotóelemeit is.A típustanok közül az ókori Empedoklész nyomán megszülető Hippokratész - Galenus-féle rendszerezés a mai napig közismert, jóllehet akkori elméleti háttere - az emberi testnedvek hatása a viselkedésre - ma már kétségbe vonható.

227


Ezáltal neki köszönhetjük a közismert extrovertált-introvertált (kifelé és befelé forduló típus) párosítást.Jung szerint a kifelé forduló ember élénk, talpraesett (mint a piknikus). Kedveli a társaságot, szereti, ha zajlanak körülötte az események. A dolgokba nem beletörődik, hanem irányítja, szervezi azokat. Alkalmanként kifejezetten feltűnősködő. A problémáit úgy oldja meg, hogy kibeszéli azokat. A befelé forduló inkább csendes, elmélkedő, visszafogott (mint a leptoszom). Legszívesebb visszahúzódik a világ rohanásától. Hajlamos az aggódásra. Óvatosabban dönt és cselekszik, mint az extrovertált, sokkal ritkábban viselkedik meggondolatlanul. Ha feszültségekkel kell szembenéznie, néha teljesen bezárkózik. Jung további két dimenzió mentén is megkülönböztette az embereket, úgy mint érzékelés—intuíció és gondolkodás—érzelem. A születés-nevelés vitában középre helyezkedett. Elképzelése szerint a különbségek részben örökletesek, részben a környezet hatására gyermekkorban alakulnak ki.E. Jaensch lélektani kísérleteinek eredményeként úgy találta, az emberek főként abban különböznek egymástól, hogy lelki jelenségeik egységesen, összehangoltan vagy pedig egymástól elszigetelten működnek. Ennek alapján a személyiségnek két típusát különböztette meg, az integrált és a dezintegrált típust. Előbbi a külvilághoz kitűnően alkalmazkodó, könnyen teremt emberi kapcsolatokat, utóbbinak rosszabb az alkalmazkodóképessége, zárkózottabb, az ismeretlen emberek között idegenül mozog. Egész egyéniségükből hiányzik a rugalmasság, figyelmük tapadó, látókörük beszűkült, gondolkodásuk a részekre irányul.Hans J. Eysenck a '70-es évek végén szintén sokat foglalkozott a kifelé és befelé forduló személyiség meghatározásával. Egészen mély és részletes leírásokra törekedett, (unghoz képest azzal is továbblépett, hogy azt vizsgálta, vajon mi motiválja, mi hozza lázba ezeket az ellentétes típusokat.A legújabb elméletek közül megemlítjük Watson és Clark 1997- ben megjelent munkáját. Szerintük a kifelé fordulás mértékét a következők mutatják: merészség (kalandkeresés, változatosság iránti igény), barátságosság, lelkesedés, energiaszint, akaratérvényesítés, ambíció.

228

A személyiségtípusok rövid történelme

A paletta tovább színesedik I. P. Pavlov orosz tudós idegrendszeri típusaival. Kutyakísérleteiről olyan sokan hallottak, hogy szállóige is lett belőlük. Az azonban már kevésbé közismert, hogy Pavlov azt is észrevette, a különböző kutyák nem egyformán reagálnak az azonos ingerekre. Egyikük nyugodt volt, a másik ideges. Némelyik mintha játéknak vette volna a kísérletet, némelyik eb viszont elálmosodott alatta. Az idegrendszeri folyamatok (izgalom és gátlás) hosszas vizsgálata után eredményeit emberekre is kiterjesztette, és végül kísérletileg igazolta, a hippokratészi típusokat. Elnevezései: élénk (szangvinikus), féktelen (kolerikus), gyenge (melankolikus), nyugodt (flegma-tikus). Kizárólag az emberekre vonatkozó típusokat is alkotott: művész (érzelmes, fantáziadús, a világot érzékszerveivel fogja fel) és gondolkodó (elvont, logikai úton megismerő, analizáló) személy.

Pavlowal ellentétben az Enneagram-elmélet egyre divatosabb manapság. Ennek oka, hogy a 2500 éves eszmét a New Age mozgalom ismét felfedezte magának. Az Enneagram használói egy körrel dolgoznak, benne csillagot formázó alakzattal, amely kilenc, a kör kerületén lévő pont összekötésével keletkezik. Ezek a pontok gyakorlatilag az egyes típusok megfelelői: tökéletes, szolgálatkész, eredményes, romantikus, megfigyelő, kérdező, kalandozó, harcias, békítő. A típusokat úgy értelmezik, hogy gyerekkorunktól fogva ilyen stratégiát alakítottunk ki, hogy biztonságosan megáühassuk helyünket az élet megpróbáltatásai közepette. Egyesek ezeket a típusokat is párhuzamba állítják a többi kategóriával (békítő — flegmatikus, harcias - kolerikus stb.), de ennek mi nem sok értelmét látjuk. Az Enneagram ugyanis olyan mély összefüggéseket, kombinációkat vizsgál, olyan végső igazságokat keres, melyek a többi személyiségelmélettől teljesen eltérő perspektívát igényelnek. Az új irányzatoknál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a genetikai kutatásokat sem. Amióta ugvanis egy amerikai genetikus bejelentette, hogy az emberi génállomány feltérképezése során elkülöníthetővé váltak a személyiség öröklött mintái, azóta egyes szerzők (mint pl. Littauer) ezt egyértelmű tudományos bizonyítéknak tekintik a személyiségtípusok létezésére. Sorozatunk következő tagja a nem kevésbé összetett Myers — Briggs-féle típusindikátor. Ismertebb nevén az MBTI. (Érdekességként jegyezzük meg, hogy itt egy anya—lány-páros közös munkájáról van szó.) A jungi

229


alapokra épült elmélet egyik legszimpatikusabb vonása, hogy az emberek közötti eltéréseket pozitív módon mutatja be. Arra igyekszik rávilágítani, hogy minél inkább tudatosítjuk a különbségeket, annál építőbb módon tudunk élni velük. Bátorít mindenkit, hogy az erősségeit használja ki, illetve olyan csapatot állítson össze, amely az erősségekre épít. A módszer apró hátrányára azonnal fény derül, ha kinyitunk egy MBTI szakkönyvet, és lazán áttekintjük a 4 dimenzió 16 féle kombinációját. És akkor még nem is beszéltünk ezek kommunikációjáról. Szép is, jó is, csak nem könnyű falat elfoglalt üzletembereknek saját fogyasztásra. Utolsó előttiként emlékezzünk meg William M. Marstonról, akinek múlt század eleji munkája - Junggal és az MBTI rend-szerrel karöltve — alapozta meg a „színes típusok"-ként ismert Succes Insights módszert. Marston az emberi viselkedés négy formáját határolta el, úgy mint domináns, befolyásoló, állhatatos és szabálykövető. (Angol rövidítés szerint DISC rendszer. Hazánkban a Carlson Learning Company nyomán DISZK ként is használják: domináns, ismerkedő, szilárd és kompetens címkékkel.) A kutatók mára ezekhez színeket rendeltek (piros, sárga, zöld, kék), majd alcsoportokat, illetve közös halmazokat, színátmeneteket alakítottak ki. Jelenleg a következő csoportneveket használják: irányító, meggyőző, kapcsolatépítő, együttműködő, támogató, összehangoló, elemző, megvalósító. Végső soron azonban ismét Hippokratész eredeti felfedezéséhez jutottunk vissza: az irányító (piros) a tiszta kolerikus hozzávetőleges megfelelője, a meggyőző (sárga-piros) a szangvinikus- kolerikus keveréke, az összehangoló (zöld-kék) a flegmatikus- melankolikushoz hasonlítható stb.Ugyanezen csoportosítást találjuk a felsorolásunk végén található Zig Ziglarnél, aki a ma élő egyik legismertebb amerikai eladástechnikai szakértő és tanítómester. Kategóriái a következők: határozott (eredményközpontú), barátságos (emberközpontú), őszinte (csapatközpontú) és hozzáértő (minőségközpontú). Reméljük, sikerült áttekinthetően megmutatnunk, hogy a csoportosítások - kisebb-nagyobb változtatásokkal, de nagyjából hasonló módon - újra meg újra előkerülnek a történelemben, hiszen óriási az igény, hogy jobban megérthessük önmagunkat, rokonainkat, barátainkat, netán a kollégáinkat és az üzletfeleinket. Amennyiben még bővebb információkat szeretnél, az alábbi irodalomjegyzéket ajánljuk figyelmedbe.

230


Összegyűjtöttünk egy csokrot mind a játékosabb, mind a tudományosabb önismereti, emberismereti szakirodalomból, hogy kedved szerint válogathass.Felhasznált és ajánlott irodalom

Adler, Alfred (1994): Emberismeret. Göncöl Kiadó, Budapest, 46-47. o.Arokszállásy Zoltán szerk. (1987): 80 teszt. Interpress Kiadó, BudapestAronson, Elliot (2001): A. társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, BudapestBaron, Renee - Wagele, Elizabeth (1998): Játékos enneagram. Leela Alapítvány, BudapestBarrett, Jim - Williams, Geoff (1995): Teszteld önmagadat! — Karrierkalauz. Glória Kiadó, BudapestBihari Ferenc (1964): Az eladás művészete. Közgazdasági és ]ogi Könyvkiadó, BudapestBuckingham, Marcus - Clifton, Donald O. (2003): Fedezne fel az erősségeit — Most! Bagolyvár Kiadó, Budapest Carver, Charles S. - Scheier, Michael F. (2001) Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, BudapestChartier, Jean (1993): Jellempróba. Gyakorlati jellemismereti kézikönyv. Uj Vénusz Lap- és Könyvkiadó, Budapest Elekes Mihály szerk. (1993): Egy érintetlen dimenzjó. Szemelvények a személyközpontú megközelítés elméletéből és gyakorlatából. MagánkiadásForgách József (1993): A társas érintkezés pszichológiája. Gondolat Kiadó, BudapestGodwin, Malcolm (2002): Ki vagy Te? 101 mód, hogy megismerd önmagad. Holló és Társa Könyvkiadó, Kaposvár Gordon, Thomas - Burch, Noel (2001): hímben kapcsolatok. Assertiv Kiadó, BudapestGray, John (1995): A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról. Fabula Kiadó, BudapestHersey, Paul (1995): A hely%etorientált vehető — Vezetés eltérő helyietekben. Műszaki Könyvkiadó, BudapestHorváth Kinga (2005): A személyiségjellemzők hatása a vehetői stílusra. In: Új pedagógiai szemle, 2005. szeptember Jaxon-Bear, Eli (1995): Le/ki típusod, lelki titkaid. Emil Coué Magyarország Egyesület, BudapestKeményné dr. Pálffy Katalin (1989): Bevezetés a pszichológiába. Nemzed Tankönyvkiadó, Budapest; II. Fejezet: A személyiség (33-51)

231


Király József -Laskay Antal (2001): Jellem kutatás. Kairosz Kiadó és Korda Kiadó, BudapestKovács Ferenc - Selmeci Lajos (1973): Bevezetés akereskedelemlélektanba. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, BudapestKovács Mariann (2006): Amit a hallgatónak tudniillik a személyiségről.Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, SzegedLevi, Vlagyimir (1985): A^önismeretművészete. Gondolat Kiadó,BudapestLiberman, R. - King, L. - Derisi, W. - McCann, M. (2001): Személyes hatékonyság. Animula Kiadó, Budapest Littauer, Florence (1995): Személyiségünk rejtett tartalékai. Network TwentyOne, BudapestLittauer, Florence (2003): Személyiségünk rejtett tartalékai pároknak. Network TwentyOne, BudapestLittauer, Florence (2005): Személyiségünk rejtett tartalékai szjilőknek. Network TwentyOne, BudapestMálovics E. (1999): Humán erőforrások I. SZTE-GTK, Szeged Mészáros Aranka szerk. (2006): A munkahely szociálpszichológiai jelenségvilága I. Z-Press Kiadói Kft., Miskolc Mohás Lívia (1977): Alít tudsz önmagodról? Móra Ferenc Könyvkiadó, BudapestMohás Lívia (1979): Találkozás önmagunkkal. Móra Ferenc Könyvkiadó, BudapestNoszlopi László (1992): Emberismeret és emberekéi való bánás. Aqua Kiadó, BudapestNógrádi Bence (2002): l&nocéroszüzletkötés. PresskontaktBt Budapest Pálhegyi Ferenc (1999): Személyiséglélektani kalauz- Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest Pease, Allan (1989): Testbeszéd. Park Kiadó, Budapest Pease, Allan és Barbara (2000): Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők ? Fiesta Kiadó, Budapest Pléh Csaba - Boross Otília (2004) Bevezetés apszichológiába. Osiris Kiadó, Budapest; A személyiség és az egyéniség (539-543.o.) Quin-Schütz, Friederike (1997): Vszjchotesztek. Játékos önmegismerés. Szűkíts Könyvkiadó, SzegedRiso, Don Richard - Hudson, Russ (1999): Személyiségtípusok. Park Könyvkiadó, Budapest

232


Rózsa S. - Kállai J. - Osváth A. - Bánki M. Cs. (2005): Temperamentum és karakter: Cloninger piszfhobiológiai modellje. Medicina Kiadó, BudapestScheelen, Frank M. (2005): Ismerjük meg önmagunkat, ismerjük meg ügyfeleinket. HVG Kiadói Rt., Budapest Stöckert Károlyné (1999): Személyiség-lélektan nevelőknek. Eötvös József Könyvkiadó, BudapestSzántó Szilvia — Nyíri Zoltán (2006): Vásárlás különböző hőfokon... 1-4. rész In:

Kereskedő Magazin Tonk Emil (2004): Üzleti patika 1. Stúdium 2000 Bt., Budapest Warren, Arnie (1990): A kapcsolatteremtés iskolája. Network TwentyOne, BudapestZiglar, Zig (1991): Ziglar On Selling. Ballantine Books, New York. Magyarul megjelent: Ziglar, Zig (1996~)\ At^eladásművészete. Network TwentyOne, Budapest

233


Bonusz - aranyköpések

Úgy gondoltuk, ha szerencsésen végigrágtad magad a könyvön, átnyújtunk neked még egy csokorra való személyes élményt a családi, baráti körünk legfrissebb terméséből.

A szangvinikus az, aki..... .a válasza közben elfelejti, mi volt a kérdés.. .után másodjára is el kell mosogatni.. .a sakkban a lóval 3-at lép egyszerre...addig eszi a kedvenc ételét, míg a fülén jön ki, és aztánrá sem tud nézni évekig.. .a halotti toron is képes vicceket mesélni. Ha kérdőre vonod, megrántja a vállát: „Csak lelket öntök a szomorkodókba."

A kolerikus az, aki..... .úgy veszi le a fürdőszobában a törölközőt az akasztóról, hogy az akasztó is repül.. .olyan hévvel bontja a tejet, hogy a fele a padlóra ömlik ...úgy csökkenti az ujjon vágott seb fájdalmát, hogy az egész kezet tűzbe tartja (legalábbis a másét) ...mindenből versenyt csinál. Hétvégén egy bárban „kikapcsolódva" az asztalon papírgalacsin-focit játszik, vagy azt taglalja, neki mennyivel jobb kutyája, kocsija, cége vagy bármije van, mint másnak... .kiadja neked a munkát, majd heves szidalmak közepette kikapja a kezedből, és megcsinálja ő maga.

23.6

Személyiségkalauz

A melankolikus az, aki..... .még a zacskós levest is a szaggatott vonal mellett, ollóval vágja ki. . . egy szelet vajas kenyeret tíz percig ken meg, különben nem elég egyenletes az eloszlás, és nem teljes a lefedettség . . . elvárja, hogy egy rossz mondat miatt hetekig könyörögj neki engesztelésképpen. . . ha feladsz neki 30 rajzot, és elmondod, hogy napi öt az ideális, akkor három nap múlva biztosan 15 van kész.

A flegmatikus az, aki.... . . határozatlanságát lassúsággal palástolja, hogy ezáltal megfontoltnak tűnjön. . . úgy is felvesz egy ruhát, hogy még rajta van az árucímke . . . tíz év alatt sem fejezi be a filozófia szakot, mert minden reggel elgondolkozik: „Bemenjek vagy ne menjek?" (Bödőcs Tibor). . . bizonytalan, mit is írjon ide még magáról.

És még egy fontos információ!

Ha regisztrálsz az alábbi kóddal a www.szemelyisegkalauz.hu oldalon, lehetőséged lesz hozzáférni újabb hasznos információkhoz, érdekes történetekhez virtuális formában!

23.6

Személyiségkalauz

http://www.szemelyisegkalauz.hu/

0C2B37-4B704C-9262A3

Köszönjük, hogy velünk voltál! Viszlát a weben!Ajánlások

„Többször olvastam már a személyiségtípusokról, de csak Zoli első tréningjén értettem meg igazán a lényegét. Már értem, a munkatársaim mit miért (nem) tesznek, és hogyan lehet(ne) ezen változtatni. Ezzel megint kényelmesebbé vált az életem. Sőt, az övék is! Utoljára Rejtő Jenő műveit olvasva nevettem eny- nyit, mint ennek a könyvnek a szemléltető sztorijain. Sokszor ismertem fel magamat vagy valamelyik ismerősömet a történetekben. Kezemben a kulcs, hogy könnyebben és szórakoztatóbb módon építsem tovább a kapcsolataimat, ezzel együtt a munkatársi hálózatomat. Talán még az egyik szerző szakmai munkáját is folytatom: képes vagyok-e egy lányról elsőre eldönteni, melyik típusba tartozik. A munkatársaimnak feltétlenül ajánlom ezt a könyvet, és azoknak is, akik majd ezután lesznek azok. Persze a barátaimnak is, hogy ők is értsenek meg végre engem. Neked pedig azért, mert ha már ezt az ajánlót olvasod, akkor ez a könyv neked szól!"

Veres Miklós, senior manager Forever Uving

Products

„Munkám kapcsán rengeteg személyiségfejlesztéssel kapcsolatos könyvet olvastam. Minden könyvben van legalább egy mondat, amit ha az ember hasznosít, jelentőset léphet előre. Ebben a könyvben nemcsak egy ilyen mondattal találkoztam! De ne feledjük a nagy titkot sem: nem csak olvasni, hanem használni is kell az információt! Szívből ajánlom a könyvet azoknak, akiknek fontos a kommunikáció — tehát mindenkinek!"

23.6

Személyiségkalauz

Sántha András, internetmarketing szakember www.

marketingspecialista, hu

„Az üzleti életben mindannyian sikeresen akarjuk intézni ügyeinket — ehhez kritikusan szükségünk van a partnereinkkel foly- tátott hatékon}? kommunikációra. Örök időktől fogva keressük a kulcsot egymáshoz, hiszen a személyiségeink közti különbözőségek igencsak meg tudják akadályozni egymás megértését és elfogadását. Ez a kiváló könyv sokak számára nyújt majd célzott segítséget, praktikus útmutatót az önismerethez, partnerismerethez és ezáltal a jobb tárgyalásokhoz, az eredményesebb kapcsolatápoláshoz. Könnyed hangvételű stílusával közel hozza, érthetővé teszi a „hogyan"-okat és „mi- ért"-eket kapcsolataink alakulásában. Figyelmeztet és felkészít a konfliktusok kezelésére és megelőzésére. Érdemes újra és újra felütni egy-egy fontosabb helyzet előtt: egészen konkrétan a sikerünket építhetjük fel vele!"

Cséffalvay Gábor, szervezetfejlesztési és vezetési tanácsadó, kommunikációs szakértő, a Szervezetfejlesztők Magyarországi Társaságának volt elnökségi tagja, a Flow Csoport és a Creanova Kft. társtulajdonosa

és vezető tréner-tanácsadója

„Improvizációs színházi múltamból a folyékony szobrok folyamatosan együtt alakuló játéka, tréneri és tanácsadói munkámból az értékesítési erőforrások együttes növelésének tapasztalata visszhangzott a könyv olvasása közben. A Személyiségkalauz a rogersi személyiségközpontú és a cloningeri — a személyiséget alapvetően az információfeldolgozás különbségei szerint

23.6

Személyiségkalauz

meghatározó — szemléletbe ágyazódva, a személyiségtípusok leírásával és kategorizálásával ad támpontokat a tanuláshoz. A fanyar humorral teli történetekkel pedig belopja az önismeret mélyítésének, a személyiség erősítésének lehetőségét is olvasás közben. A tiszta karakterek leírásán túl a vegyes típusokra jellemző történetekben az élő valóságot fedezhetjük fel a kom-binációk labirintusában. A fegyelmezett, leíró stílus - melyet a könyv végén egy praktikus táblázat is kiegészít — nem véd meg a megrázó felismeréstől — ha akkor ezt tudtam volna... másként csinálhattam volna... A szerzőpáros megtanít minket egy bonyolult kapcsolati mátrixban útjelzőkkel közlekedni. Megmutatják, hogy együttélésünk, üzleti és magánkapcsolataink, csoportos tanulási és munkahelyzeteink nemcsak javíthatók, de örömtelivé, megelégedetté varázsolhatok. Az igazi össz-hang létrehozása szerintük olyan művészet, amely mindenki által megismerhető, működtethető, szabályok mentén szervezhető. A könyvön végighűzódó felhasználásra buzdító üzenet űjabb megerősítést nyer az olvasó és a szerzők között felkínált interaktív kapcsolat lehetőségével. Jóízű vagy keserű történeteinkkel, fájdalmas vagy örömteli tanulságainkkal, tapasztalataink megosztásával továbbírhatjuk egyre bonyolultabb térképünket az emberi kapcsolatokról."

Váradi Mária, tanácsadó-fejlesztő tréner Interpersonal

Kft.

"Értékesítésben vezetőként dolgozva sokszor hallom a munkatársaimtól: « Nem igaz, nem érti az ügyfél, hogy ez a legjobb megoldás a céljaira! » Ez a könyv pontosan ezen helyzet megelőzésére ad lehetőséget. Hétköznapi példákon

23.6

Személyiségkalauz

keresztül magyarázza el, hogyan kommunikáljunk emberekkel, akik saját egyéniséggel rendelkeznek. Ezáltal hatékonyabban tudunk dolgozni."

ldovika Bettina hálózati igazgató Fundamenta

Személyi Bankár

♦> •:•

23.6

Személyiségkalauz

„A könyv az alkalmazkodás kiváló kézikönyve. Olvasmányos, szórakoztató és nem utolsó sorban tanulságos. Egy torzításmentes tükör magunkról. Aki érteni akar másokat, és tenni akar másokért, azoknak szól. Gratulálok a szerzőknek. Remek munka! De igazán az olvasónak gratulálok, hogy a könyvvel kulcsot keres másokhoz. Itt megtalálja, és az fontos « zárakat » fog kinyitni! Jó olvasást!"

Tonk EmilAz Üzleti Patika könyvek szerzője, az Üzleti Akadémia vezetője

A vérmérsékleti típusok ( szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus ) megismerésének segítségével ilyen kérdésekre kaphatsz választ:• Hogyan érjem el, hogy mások hamarabb a bizalmukba fogadjanak, és

fontossá váljak a szemükben?• Hogyan motiváljak másokat?• Hogyan érezzek rá könnyebben az ügyfeleim igényeire?• Mire számíthatok az üzleti partnereimtől, kollégáimtól?

Ezen a területen több kiváló irodalom is megjelent az elmúlt években. Most két fiatal magyar szakember az alapelvek bemutatásán túl üzleti szemszögből is megközelíti a kérdést, illusztrálva számos humoros történettel.

Nyíri Zoltán - közgazdász. Fő

érdeklődési köre az üzleti élet pszichológiai vetületeinek elemzése, hasznosítása, úgy mint vezetés, motiváció, csapatépítés, ügyfélkapcsolatok,

értékesítés. Nyolc éve tanít a vállalati szférában és a gazdasági felsőoktatásban. Kutatásokat folytat a vállalati képzések eredményességéről. Vérmér-sékletét tekintve egy fejlődő flegmatikus.

Hackl Krisztián — közgazdász, szangvinikus vérmér-séklettel. Tapasztalatait a világ számos országában szerezte. Volt a Magyar Közgazdász-hallgatók Egyesületének alel-nöke, dolgozott rendezvény-szervezőként Dél-Afiákában, pályázatíróként Szegeden, volt bróker és banki értékesítő. Jelenleg az ország piacvezető pénzügyi tanácsadó cégénél irányítja csapatát.

UNIVERSITASSZEGED

KIADÓ5 Littauer könyvei ma már alapműnek számítanak. A Personality Plus (Személyiségünk rejtett tartalékai) elévülhetetlen érdemeket szerzett alkotás. Scheelen munkája (Ismerjük meg önmagunkat, ismerjük meg ügyfeleinket) talán még kevésbé ismert, de szakmailag mindenképpen korrekt és rendkívül részletes.8 Az egyes ügyféltípusok leírásai több ponton támaszkodnak a Kereskedő Magazin 2006-os számaiban megjelent cikkekre (Szántó Szilvia - Nyíri Zoltán: Vásárlás különböző hőfokon... 1-4. rész)

9789638774514SBN 978-963-87745-1-4

Szemelyisegkalauz-Nyíri Zoltán - Hackl Krisztián

Documents

Transcript of Szemelyisegkalauz-Nyíri Zoltán - Hackl Krisztián