A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM KETHETILAPJA LI. évfolyam, 4. szám. 2003. március 17.

Rektorválasztás áprilisban Lehetőséget kívánunk biztosítani az egyetem polgárainak, hogy megismer-hessék a rektorjelöltek programját. E számunkban Szabó Gábor, és Csirik János bemutatkozását olvashatják 4-5. oldal

Európa Egyetem Az Európa Egyetem hat részből álló előadássorozat a Móra Ferenc Múze-um dísztermébenban. Az első vendég március 12-én Kristó Gyula akadémi-kus volt. 6. oldal

Csinálják a fesztivált A Grand Café március utolsó hetében rendezi meg az első Szegedi Filmes Fesztivált. A esemény részleteiről an-nak két fő kidolgozójával, Erdei Csillá-val és Karsai Attilával beszélgettünk. 13. oldal

CSATH GEZATOL HAVAS HENRIKIG

Beszélgetés Szajbély Mihállyal

A Médiatudományi Tanszék vezetője arról beszél, hogyan került kapcsolatba a vajdasági magyar irodalommal, mikor kezdett el Csáth Gézával foglalkozni, valamint arról,

milyen a nyári fordító élete. Elmondja, miként alakították ki a kommunikáció szak képzési struktúráját, majd hogy szabták át azt

az új rendelkezéseknek megfelelően.

Az első pillanattól kezdve megfogot t Szabadka hangulata.

- Tanár úr budapesti születésű, huszonöt éves korában járt először Szabadkán. Mégis olyan szeretettelír a városról, mintha legalább is odava-lósi lenne.

- Nagyon megfogott a város attól a pillanattól kezdve, hogy először ott jártam végzős egyetemista korom-ban. A határsávban lakók privilegizált helyzetben voltak, mert kishatár ádé-pővel évente nyolcszor át lehetett menni Jugoszláviába. Az akkor szinte nyugatnak számító Szabadka még ép-pen beletartozott a sávba. Akkor már foglalkoztam a jugoszláviai magyar irodalommal. Volt alkalmam megis-merkedni néhány szerzővel szemé-lyesen is, bár ők nem szabadkaiak, hanem újvidékiek voltak.

Nagyon szeretem Palicsot. A sze-cessziós fürdőépület, a női és a férfi strand, a víztorony mind a századfor-dulós hangulatot idézi. Akkor már Csáth Gézával is foglalkoztam, így nyilván érdekelt a couleur local szempontjából Palics és Szabadka, ahonnan származott.

Arról csak jóval később szereztem tudomást, hogy egyéb kötődéseim is vannak Szabadkához. Otthon kuta-kodva egy nagyon szép fiatal nőt áb-rázoló fényképet találtam. Elvittem apámhoz és megkérdeztem, vajon ki lehet ő, azt válaszolta, ő a nagyanyád. Ennek kapcsán mesélte el, hogy édesanyja lelencgyerek volt és Sza-badkán bunyevác nevelőszülőknél nőtt fel. Úgy látszik, emiatt valami-

lyen rejtett szimpáda is mozoghatott bennem.

Mikor kezdett el foglalkozni a vajdasági irodalommal?

- Még középiskolás koromra nyúlik vissza a történet. A főiskolán működött egy néprajzkör, aminek két vezetője volt: az egyik Szabó Zsuzsa, a másik pedig Körmendi József, aki szintén itt tanult Szegeden, de ő ju-goszláviai magyar volt. ő kezdte megismertetni velünk a vajdasági iro-dalmat. 1968-69 táján arról, hogy a határon túl is élnek magyarok, az em-bernek legfeljebb halvány sejtelmei voltak. A néprajzkör egy évvel ké-sőbb fölbomlott. Az utolsó ülésen ott volt két barátja vagy ismerőse:

folytatás a 3. oldalon

NAGY ÍVBEN Már évek óta unalomig ismert a téma - mondanám, ha az unalom itt

helytálló kifejezés lenne, de az igazság az, hogy inkább a szomorú és a tra-gikus jelzők jutottak és jutnak inkább az ember eszébe. Mármint a magyar filmiparról, illetve hogy pontosabban fogalmazzak annak sanyarú helyze-téről. Tudjuk, hiszen évek óta azt halljuk, hogy nincs pénz semmire, tehet-séges alkotók forgatókönyvei évekig porosodnak a fiók mélyén, ha pedig egy mégis elkészül, akkor alkotóinak szemlesütve kell a külföldi filmfeszti-válokra való jelentkezés során még egy-két nullát odahazudni a költségve-tés végére, nehogy elküldjék őket, mint Kálomistát is, azzal, hogy amatőr filmekkel nem foglalkoznak Mindenki ezerrel sajnálja az ifjú alkotókat, mert a filmjeik nem jutnak el az ország mozijaiba, vagy ha eljutnak is, alig nézik őket. A tévéről már nem is beszélek mert azt hiszem, már senkinek nincs kedve fennmaradni egy magyar film kedvéért éjjel kettőig, főleg mi-vel a legújabb, nyílván európai tévés gyakorlat szerint a csatornák már nem a" nézettségért vetélkednek, hanem azért, hogy kinek sikerül legjobban el-térnie a kiadott műsortól.

Azért mostanában megcsillant egy kis remény, folyt egy kis pénz a kasszákba, ami persze még mindig nevetségesen kevés, de hát kis ország, kis foci. Készültek nézhető, megkockáztatom, nagyon jó filmek az utóbbi pár évben, megtudhattuk azt is, hogy a magyarok azért tudnak valamit a számítógépes trükkök terén is, és ödetekben sincs hiány, már ami a kevés-ből sok megvalósítását illeti. A gond nem is itt van. A gond ott van, hogy úgy tűnik a mostani sikereket néhányan talán túlértékelték. Most említ-hetnék neveket, akiknek szerintem a fejébe szállt, hogy esedeg elnyertek egy-két díjat, neadjisten akár külföldi fesztiválon is, de nem teszem, mert túl szubjektív lenne. Viszont tegyük fel, csak a játék kedvéért, hogy akad néhány ember, aki szeretne kedvére tenni ezeknek a filmeseknek és úgy a magyar filmnek általában, és fáradságot nem kímélve megkísérli a lehetet-lent: megkísérli ezeket a filmeket bemutatni a magyar vidék tahó közönsé-gének is, nem átallva azt képzelni, hogy talán ezek az ifjú filmesek fontos-nak érzik hogy filmjeiket ne csak a szakma és a jobb körök lássák hanem az istenadta nép is. Persze aki érzékeny a szöveg leheletfinom rezdülései iránt, az már tudja, mire akarok kilyukadni: a fenti emberkék rosszul kép-zelik. A menő magyar filmesek ugyanis nagy ívben a vidékre, és egyúttal saját közönségükre is. Adott egy magyar szkeccsfilm, az első, ami nem rossz, sőt vannak nagyon jó dolgai is, ugyanúgy nagyon rosszak is, de úgy összességében nem fossuk le tőle a bokánkat, és nem is fogjuk egy mondat-ban emlegetni a Négy szobával, az Éjszaka a Földönnel, vagy, horribile dictu, a Füst/Egy füst alatt párossal. De azért feltéden kíváncsiak vagyunk az alkotókra, egyrészt az újszerűség miatt, másrészt a már említett jó ré-szek miatt, ezért el is megyünk a közönségtalálkozóra, ami aztán igazán közönségtalálkozó lesz, már amennyiben a közönség találkozik magával és senki mással. Az öt alkotóból, néhány producerből ugyanis egy sem mél-tóztatik eljönni, szerencse, ha néhány hirtelen kezdődött forgatásokra hi-vatkozva egy nappal előtte lemondja, de az utolsó kettő már erre sem ve-szi a fáradságot. Közönség értedenkedik, szervező kényszeredetten pislog, próbálná magyarázni, hogy de hát ő nem tehet róla, rosszul hangzik. Ezek után a szervező mit tud tenni, hülyén érzi magát, mint amikor koldusnak próbál szendvicset adni, de az inkább szeretne egy százast kannás borra és visszahajítja a kaját. A közönség pedig megjegyzi magának jól az esetet, és legközelebb legfeljebb otthonmarad kiszavazóshowt nézni, mert mégiscsak jobb, ha a saját kanapéján nézik hülyének az embert, nem pedig egy idegen helyen, mások szeme láttára.

Szegeden filmfesztivál lesz március utolsó hetében. A résztvevők ke-vésbé ismertek, kisebb műhelyek külföldiek kevéssé játszottak Eddig mindenki biztosra ígérte, hogy eljön, hiszen lehetőségként értékelik egy olyan kezdeményezésnek aminek biztosan lesz jövője. Lehetne tőlük a ki-sebbektől alázatot tanulni, hiszen a magyar filmipar még nem tart ott, hogy komoly különbséget lehessen tenni filmes és filmes között. Minden-kinek meg kell szolgálnia a bizalmat.

Tóth Péter Zoltán

2 SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

ARANYKÖPÉS KÖNYVTÁRFEJLESZTÉSEK Az idén elmarad az Arany Zsiráf-gála. Atyaúristen! Miért? Hogyan to-

vább? A Mahasz így kíván tiltakozni a zenék illegális másolása ellen, meg-gondolatlan döntésük azonban könnyen nemzeti katasztrófahoz vezethet A károsultak persze megint csak a közönségért élő sztárok. Kemény munkájuk elismeréseként minimum megérdemelnének egy csillogó gálát, ehelyett idén csak egy puritán sajtótájékoztató jut osztályrészül hazánk nemzetközi kapu-kat döngető zenei életének kimagasló kulturkampföt folytató krémjének. Az ő helyükben én sem tűrném a megaláztatást Szerencsére olyan egyéniségek-kel rendelkezünk, akik fel merik emelni a hangjukat az arcpirító igazságtalan-ság ellen. A Fresh-lányok kitudja hanyadik - egyébként tökmindegy - formá-ciójának hivatalos álláspontja, hogy a döntés egyedül őket zenészeket káro-sítja (igen, a Fresh-lányok is zenészek, bárki bármit is mond), a hamis leme-zeket illetően pedig a kiadókat terheli a felelősség, akik évek óta semmit sem tesznek a probléma ellen. Az Eleven Hold (igen! van ilyen együttes) már odáig jutott, hogy fellépésekből kell fenntartania magát a másolások miatt, azért ez már durva! Szerencsére nem mindenki ilyen visszafogott és van va-laki, aki keményen kimondja azt, amiről itt valójában szó van, Dopeman az. A mi Pityinger László prófétánk álmában már látja az apokalipszist: „...Ha mindenki csak másol, megnézhetik majd magukat, mert akkor nem lesz pénz és nem csinálok új lemezt", meg egyébként is ő kiáll az elveiért és leköpi azokat, akik másolt lemezt akarnak dedikáltatni vele.

Elismerem igaza van a Mahasznak abban, hogy véget kell már vetni, egy-szer és mindenkorra a sötét pincék mélyén zajló, ipari méreteket öltő, illegá-lis cédé írásnak, empéhárom letöltögetésnek, mert a jó szó, a kérés ezeknek mit sem ér, de mért az ártadan zenészeken csattan újra az ostor? Megértem, ahol szép szóval nem megy, ott maradnak a kemény eszközök, de milyen áron?! Az új stratégia első lépéseként idén nem lesz gála. Ezen talán végre még a minden hájjal megkent bűnözők - mert ezek bűnözők - is elgondol-kodnak és összetörik cédéíróikat, hamisított lemez gyűjteményüket és tör-vénytisztelő állampolgárok mintájára befáradnak a Fotex Records-sz-erűségekbe és megfizetik azt, ami valóban megilleti áldozatos munkájáért az üzletágat

Persze ilyenkor jön a felforgató zughamisítók propagandája: hogy az elő-állítási költségekhez mérten drága a cédék bolti ára, hogy a nálunk legalább tízszer jobban kereső angolok is ennyiért veszik, meg nekünk maximum ka-rácsonyra vagy szülinapunkra jut egy-egy eredeti lemez. Bla-bla.

Nagyon fontos: ne dőljünk be! Vegyük végre észre, hogy itt és most hon-fitárs példaképeink kenyeréről van szó! Ha későn kapunk észbe egy napon arra ébredünk, hogy nem lesz többé Kozsónk, Kristályunk vagy Romanti-kánk.

Bóka Gábor

AZ EGYETEMEN

TUDOMÁNY, ÉS AMI M Ö G Ö T T E VAN

Március 5-7. között nagyszabású nemzetközi project keretében hét ország tíz egyetemének kutatói találkoztak Szegeden, a NANOCOMP Meetingen.

Magyarországot az SZTE és a budapesti KFKI képviselte. Az immáron há-rom éves kutatómunka 2003. szeptemberében zárul le. A mostani háromnapos rendezvényen a tucatnyi téma között szó volt a szén nanocsövek előállításáról, tisztításukról és különböző felhasználási módozatukról is. Március 5-én 10.00-19.00 óráig nemzetközi Workshop keretében nyilvános előadásokat hallhattak az érdeklődők magyar, portugál, svájci, német és francia egyetemek szakembe-reitől a Szegedi Akadémiai Bizottság Székházában. A rendezvény 2. és 3. napja zártkörű volt, ekkor a kutatásban részt vevő egyetemek szakembercsoportjai egymásnak mutatták be elképzeléseiket.

ESÉLYEGYENLŐTLENSÉGEK A MAI MAGYAR TÁRSADALOMBAN

A Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégium „Esélyegyenlődenségek a mai magyar társadalomban" címmel rendez konferenciát a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában március 18-19-én. A konferencia fővédnöke Göncz Árpádné, főelőadója Szelényi Iván lesz.

A Szakkollégiumot 1995-ben szegedi egyetemi hallgatók hozták létre azzal a céllal, hogy színvonalas szakmai képzést folytató, közösségformáló, autonóm in-tézményt működtessenek, mely társadalmi problémákra érzékeny, igényes szak-emberek képzését segíti, és hogy tagjai intézményes keretek között, felelősség-teljesen gyarapíthassák tudásukat, elsajátíthassák a demokratikus magatartásfor-mát, hozzájáruljanak a Szakkollégium hagyományainak hosszú távú megőrzésé-hez, valamint hogy öregbítsék a Szegedi Tudományegyetem és a város hírnevét.

A Szakkollégium március 18-19-én (kedden és szerdán) konferenciát szer-vez "Esélyegyenlődenségek a mai magyar társadalomban" címmel a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában (Somogyi utca 7.), hogy a társadalmi egyen-lődenségek természetét vizsgálják több tudományág oldaláról megközelítve. Kiemelten fontosnak tartják a szervezők a különböző területeken elért új ered-mények megismertetését az egyetemi hallgatókkal.

A fővédnökséget Göncz Árpádné vállalta el, védnökök Mészáros Rezső rek-tor, Farkas Beáta, Berta Árpád és Szabó Imre dékánok lesznek.

Seres László rektorhelyettes megnyitója után Szelényi Iván, a Yale Egyetem tanszékvezetője tart előadást. Ezt kiemelt előadók követik, majd délután és más-nap délelőtt két-két szekcióban folyhak az előadások.

Minden szekcióba igyekeztünk megnyerni tudományos fokozattal rendelkező, a tudományterületén elismert személyiséget. Emellett fiataloknak is lehetőséget biztosítunk arra, hogy előadják kutatási témájukat. Az első nap estéjén filmvetítést és koncertet szervezünk, hogy a kötetlenebb beszélgetések során a résztvevők személyes kapcsolatokat is kialakíthassanak - mondta el Szerdahelyi Ágnes a Szakkollégium nevében.

20 millió forintos beruházással egy 20 gépből álló számítógépes termet rendeznek be. Fotó: Nagy László

Könyvtári Információs Központ nyílt az SZTE Juhász Gyula Tanár-képző Főiskolai Kar Könyvtári Köz-pontjában. A „Felsőoktatási és orszá-gos szakkönyvtárak Elektronikus In-formáció Szolgáltatási (EISZ) rend-szerének fejlesztése, és a felhasználók képzése" című pályázat eredményéről számolt be Katona Imréné, a közpon-ti könyvtár vezetője. A projekt kereté-ben a Könyvtári Központ a kar továb-bi anyagi segítségével több, mint 20 millió forintos beruházással egy 20 gépből álló számítógépes termet ren-dezett be, mely a kar Könyvtári Infor-mációs Központjának lesz egyik tech-nikai bázisa.

A terem működtetésének fő célja az elektronikus adatbázis-használati ismeretek oktatása, a könyvtár infor-mációközvetítő szerepének erősítése és természetesen az Internet hozzáfé-rési lehetőségek bővítése.

Az új létesítményt Galambos Gá-bor főigazgató avatta föl 2003. márci-us 13-án a kar Hattyas sor 10. szám alatti épületében. Az információs központ további terveit Tóth Szergej főigazgató-helyettes ismertette. Az első hivatalos rendezvény keretén be-lül Bácsi János, a főiskolai Gyakorló Általános Iskola igazgatója Számító-géppel segített olvasástanítás és be-szédterápia címmel! tartott bemutató előadást.

Az Állam- és Jogtudományi Kar a 2002-es évben sikeresen pályázott könyvtári számítógépes kabinetjének modernizálására. Az új számítógép-park lehetővé teszi, hogy a hallgatók a világhálón keresztül minden jelentős adatbázist elérjenek. A Kar vezetése fontosnak tartja, hogy könyvtáruk is bekapcsolódjon abba a nagyszabású kezdeményezésbe, amellyel az Okta-tási Minisztérium az elektronikus in-

formációszolgáltatást kívánja teljes körűvé tenni.

A kari könyvtár sikeres pályázata alapján a tízmilliós összeget a könyvtár informatikai kabinetjének fejlesztésére fordították, 15 munkaállomást és a szükséges szoftvereket szerezték be.

A februárban elindult átalakítási munkálatok befejeződtek és 2003. március 13-án Szabó Imre, az Állam-és Jogtudományi Kar dékánja a könyvtár helyiségét ünnepélyes kere-tek között megnyitotta az érdeklődők számára. A kar dékánja megnyitóbe-szédében kiemelte, ha európai szintű tudást várnak el a diákoktól, ehhez a megfelelő feltételeket is biztosítani kell. Ebben jelent most előrelépést az átadott számítógépes kabinet. Tóth Lajos, a kar tanszékvezető docense az ünnepségen a könyvtár offline anya-gát gyarapította három, század eleji kiadvány adományozásával.

REKTORJELÖLTEK BEMUTATKOZO FÓRUMA A szegedi sajtó folyamatosan be-

mutatja a rektorjelölteket és prog-ramjukat, a Webrádión még ki-ki maga ki is választhatja a számára leg-szimpatikusabb jelöltet. Ezek a meg-jelenési formák nagyon fontosak -mondta Beke Tamás az SZTE kom-munikációs vezetője - a leglényege-sebb azonban az, hogy a belső közvé-lemény tudjon arról, hogy kik a je-löltek, és milyen programmal indul-nak a megméretetésen. Ahhoz, hogy az egyetemi polgárok véleményt al-kothassanak az indulókról, szükség van a minél részletesebb tájékozta-tásra.

- Az április 7-ei Egyetemi Ta-nács ülésen dől el az új rektor sze-mélye, ezt megelőzően igyekszünk tájékoztatni a közvéleményt. Az egyetem honlapjának (www.u-

szeged.hu) nyitó oldaláról közvetle-nül elérhetők a jelöltek bemutatko-zó anyagai, célkitűzéseik és vezetői elképzeléseik. Ezek az anyagok elér-hetők máshol is, de itt egységes szerkezetben az összes jelöltről megtalálhatók az információk. Arra törekedtünk, hogy minden jelölt egyenlő eséllyel kapja meg a nyilvá-nosság lehetőségét.

Az egyetem polgárainak lehető-séget kívánunk biztosítani, hogy sze-mélyesen is találkozhassanak a jelöl-tekkel, és megismerhessék program-jaikat, esetleg kérdéseket is feltegye-nek. Március 18-án, kedden 16.30-kor az Új Klinika előadótermében (Semmelweis utca 6.) kerül sor az el-ső rektorjelölti bemutatkozó fórum-ra. Április 2-án, szerdán 15 órakor a BTK Auditórium Maximumában

(Egyetem utca 2.) lesz a második be-mutatkozó. Mind a két alkalommal az összes jelölt jelen lesz. A bemutat-kozás sorrendjét sorsolással döntik el a szervezők. A események moderáto-rának személyét a professzorok ma-guk közül választották, Dobozy Atti-la tanár úr személyében, aki egyete-münk általános rektor-helyettese. Március 12-én az egyetem összes egységének postáztunk egy meghí-vót a rendezvényekről, illetve egy ki-sebb plakátot, amelyen a fórumokra invitálunk minden érdeklődőt.

Az egyetem polgárainak lehető-sége van előzetesen kérdéseket föl-tenni a jelölteknek a pr@rekt.u-szeged.hu e-mail címen. A Szegedi Egyetem következő számában be-számol az első bemutatkozó fórum-ról.

III. BME NEMZETKÖZI NYÍLT 24 ÓRÁS PROGRAMOZÓI CSAPATVERSENY

Idén harmadik alkalommal rende- • zik meg a 24 órás Programozói Csa-patversenyt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. A Schönherz Kollégium Számítástechni-kai Körének és a Villamosmérnök-hallgatók Egyesületének szervezésében

május 16-án rajtol a verseny. A három-fős csapatok pontosan 24 óráig küzde-nek majd a 4000 euró összdíjazású ver-senyen. A versenyzők a helyszínen üzembe helyezett, saját számítógépü-kön próbálhatják megoldani a felada-tokat. Külső segítséget, például inter-

netet nem használhatnak a próbákon. A rendezők első alkalommal hirdették meg a versenyt nemzetközi szinten. A várható nagy érdeklődésre tekintettel egy előválogatáson esnek át a csapatok, ahonnan a legjobb 40 juthat tovább, és vehet részt az éles bevetésen.

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17. 3

folytatás az 1. oldalról Gulyás József, ma Szabadkán élő köl-tő és Garai László, akiből később új-ságíró lett. Az Új Symposionban dol-goztak mindketten, és azt a telet itt töltötték Szegeden. Az akkori Gam-brinus sörözőben találkoztunk min-den héten, amíg a rendőrség szét nem csapott közöttünk, őket átrak-ták a határon, minket pedig rapor-tokra rendeltek minden nagyobb nemzeti ünnep, főként március 15-e előtt. Nem tettünk mást, csak iroda-lomról beszélgettünk. Ők állítólag más dolgokba is belefolytak, amit ve-lünk nem osztottak meg. Attól kezd-ve elég rendszeresen olvastam, be-szereztem az ottani könyveket, az írók közül sokan barátaim is lettek, jártam én is Újvidékre.

- Szóba került már Csáth Géza. Ha az ember Csáth Géza-köteteket forgat, minduntalan fölbukkan tanár úr neve.

- Egyetemi éveim alatt kezdtem el vele foglalkozni. Nevét előtte is is-mertem, a két világháború közötti esszéistákat, Németh Lászlót és má-sokat olvasva gyakran fölbukkant Csáth Géza neve. Titokzatos alak volt, hiszen abban az időben beszélni nem beszéltek róla, de valahogy a ne-ve mindig szerepelt az írásokban. Talán harmadéves lehettem, amikor irodalom szemináriumon Baranyai tanár úr - aki ma munkatársam - föl-tette a kérdést, hogy van-e valakinek ötlete, hogy az általa javasoltakon kí-vül kiről szeretne szemináriumi dol-gozatot írni. Én jelentkeztem, hogy Csáth Gézáról írnék. Akkor írtam először a Vörös Eszti című Csáth Géza novelláról egy dolgozatot, ami-ből később aztán lett egy diákköri dolgozat. Az egyetem elvégzése után ösztöndíjas gyakornokként kerültem ide a magyar tanszékre. Szörényi Lászlótól kaptam a megbízást, hogy Csáth Gézának az akkor teljesen is-meretlen pszichoanalitikus szak-könyvét rendezzem sajtó alá. Akkor indult ugyanis a Magvető kiadónak a Magyar Tallózó sorozata. A sorozat szerkesztői eredetileg Mészöly Mik-lós - akié az ötlet volt - , Szörényi László, Lukácsy Sándor és Fogarassy Miklós voltak. Összeállítottak egy jó pár száz műből álló listát a magyar irodalom- és művelődéstörténet elfe-ledett szövegeiből, amelyet ebben a sorozatban meg akartak jelentetni. Később Mészölynek és az egész tár-saságnak a politikai nem kívánatossá-ga, vagy félkívánatossága miatt a megjelenés előtt a sorozatról levették a nevüket, és így az akkori Magvető belső emberei szerepelnek a könyv-sorozaton. A történet úgy folytató-dott, hogy megkeresett a Gondolat kiadó egy akkori szerkesztője, hogy írnék-e egy kismongráfiát Csáth Gé-záról. Elkészítettem a szinopszist, után hosszú ideig csend volt, majd a

szerkesztő visszaírta, hogy sajnos nem működik a dolog. A kiadónál azt mondták: Csáth nem elég nagy ma-gyar író ahhoz, hogy ebben a soro-zatban megjelenjen. Eltelt megint egy pár év, amikor egy másik szer-kesztő megkeresett, hogy kezébe ke-

De akadtak komoly dolgok is, kap-csolatba kerültem Max Droschl-lal, egy grazi könyvkiadóval, aki a rend-szerváltástól ösztönözve úgy gondol-ta, az új Kelet-európai demokráciák írói és osztrák írók számára szervez szimpóziumokat. Kezdetnek a ma-

- A harmadik nagy terület a mé-diatudomány és a kommunikáció-ok-tatás. Ezzel, hogy került kapcsolat-ba?

- Ez, megint csak véletlen volt, mint elég sok minden, ami szóba ke-rült már. Bár azt nem tudhatjuk,

Nyáron, a teraszon üldögélve szeretek fordítani, nem kell, csak a számítógép, a könyv, meg a szótár. Fotók: orio

rült ez a szinopszis, és most már úgy találják a kiadóban, hogy Csáth Géza elég nagy magyar író ahhoz, hogy le-hessen írn'i róla a sorozatban. Ami-kor ezen dolgoztam, alaposabban utána jártam Csáth olyan írásainak, amelyek kötetekben nem, csak la-pokban vagy folyóiratokban jelentek meg. Akkor jöttem rá, hogy sokféle-ségéhez képest munkáinak mennyire kis része az, mely kötetekben megje-lent. Ekkor ajánlottam a Magvető-nek, hogy adják ki az összegyűjtött novellákat, amire ők azonnal igent mondtak, én el is készítettem az anyagot. Utána azonban, megint jó néhány év csönd következett, ez pont a rendszerváltás idejére esett, amikor összeomlott a magyar könyvpiac. A könyvet nem merték sokáig megje-lentetni, attól félvén, nagy bukás lesz. Egyszer mégis elővették, nagy könyvsiker lett, sőt azóta is folyama-tosan piacon van. A Magvető akkor hivatalba lépett új igazgatójának, Morcsányi Gézának volt az ötlete egy életműsorozat, így készültek el a további kötetek.

- Mikor kezdett el fordítással foglalkozni?

- 1988 és 92 között Bécsben vol-tam vendégdocens a Finnugor Tan-széken. Bécsben a magyar irodalom-oktatás is ott folyik. Ilyen helyen a külföldi vendégtanár egyfajta minde-nes, akkor is neki telefonálnak, ha valaki egy reklámszöveget akar írni.

gyar írók számára szerveztek konfe-renciát - történetesen itt Szegeden, 1990 őszén - , evidens volt, hogy erre fordítani is kell. Egyébként eszembe se jutott, hogy fordítsak, de akkor próbaképpen eljátszadoztam vele, és élvezetet találtam benne, szívesen csináltam.

Fordítottam egy felvonást Wern-er Schwab Népirtás című darabjából. Schwab grazi szerző volt, aki egészen furcsa, az osztrákok számára is nehe-zen értelmezhető nyelven írta szín-darabjait. Talán Parti Nagy Lajos nyelvi játékaira emlékeztet legin-kább, lehet, hogy pont ezért egy má-sik drámáját Parti Nagy fordította magyarra. Az általam fordított művet először a József Attila színházban mutatták be, majd tavaly pedig Mis-kolcon. A kilencvenes évek közepén egy grazi fordítói szinpozionra meg-hívták a Népirtás című Schwab drá-ma összes fordítóját, voltunk ott vagy tizenöten.' Általában mind profi for-dítók voltak. Amikor bemutatkoz-tunk, én elmeséltem, hogy nyári for-dító vagyok. Nyáron, a teraszon ül-dögélve szeretek fordítani, nem kell csak a számítógép, a könyv, meg a szótár, míg irodalomtörténeti mun-kákhoz egy egész könyvtár lenne szükséges. A konferencia résztvevői közül mindenki engem irigyelt a te-rasszal, meg a komputeremmel, hi-szen a többiek olyan emberek voltak, akik ebből éltek.

hogy véletlenek-e ezek a dolgok, vagy sem. 1992-ben hazatértem a bécsi vendégtanárság után, és ősztől az l-es számú magyar irodalomtör-ténet tanszék vezetője lettem. A rendszerváltás után látszott, hogy egy modern egyetem kínálatából nem hiányozhat a kommunikációs és újságíróképzés. így Pécsett, Pesten és Szegeden elindították ezt a kép-zést. Akkor még nem volt akkreditá-ciós bizottság, az új szakok alapítását a minisztérium engedélyezte. A szak a tanszékünkhöz került, minimális egymillió forintos központi támoga-tással, ezzel kellett valamit kezdeni. Voltak olyan törekvések, hogy le-gyen művelődéstörténet szak - amit a minisztérium akkor, és azóta se en-gedélyezett és voltak olyan szán-dékok, hogy a művelődéstörténeti és a kommunikációs képzést összekap-csoljuk. így került tanszékünkhöz a szak. Mikola Gyöngyivel arra a kö-vetkeztetésre jutottunk, ahhoz, hogy a szaknak legyen valamilyen imázsa, szükség van arra, hogy egy jól ismert újságíró kerüljön ide. Hosszas töp-rengés és elméleti válogatás után, Havas Henriket hívtam föl és kér-deztem meg, hogy lenne-e kedve be-szállni. Néhányszor találkoztunk, beszélgettünk és a 93-ban induló szak hálótervét, a képzés struktúráját más kollégákkal, történészekkel, jo-gászokkal, közgazdászokkal közösen alkottuk meg.

A képzés struktúrája másfél évvel ezelőtt alakult át, amikor megjelen-tek a bölcsész szakok képesítési köve-telményei. Minden bölcsész szak há-lótervét ehhez kellett alakítani. Volt olyan szak - mint a magyar szak ahol ez nem okozott olyan nagy problémát. A kommunikáció szak esetében az átalakulás azonban elég jelentős változásokat hozott. Annak idején egy erős elméleti megalapo-zottságú, de mégis gyakorlat orien-tált képzésnek találtuk ki a struktúrá-ját.

98-ra a szak tulajdonképpen a sa-ját lábára állt, akkor vált ki a Média-tudományi Tanszék mint a kommu-nikáció szak gazdája. A tanszéknek ekkor más tanszékvezetője lett, akkor kaptam Széchenyi ösztöndíjat, túl akartam lenni a nagydoktori disszer-táción, így nem vállaltam tovább a megbízatást. A megelőző két-három év munkája nagyon megterhelő volt, a szakmai tevékenységtől eléggé el-vont. A Széchenyi ösztöndíj biztosí-totta a lehetőséget, hogy megint iro-dalommal foglalkozzam. A Médiatu-dományi Tanszéket sikerült megala-pítani és ekkor úgy gondoltam, hogy maradok a magyar tanszéknél. Négy évvel később, amikor az előző tan-székvezetőnek lejárt a megbízatása, különböző kapacitálásokra újra. elvál-laltam a tanszék vezetését.

- A kormányzati szándék alapján előtérbe kerül a média- és mozgó-képoktatás, sőt felmenő rendszerben majd érettségizni is lehet belőle. A kommunikáció szakon végző hallga-tók mennyire tudják kivenni a részü-ket ebből a munkából?

- Altalános- és középiskolában is a média- és mozgóképoktatás beleke-rül a képzési struktúrába, ezért tulaj-donképpen médiatanárokra lenne szükség. Jelen pillanatban ilyenek nincsenek. A kommunikáció szak nem tanárszak, elképzelhető, hogy ha valaki két szakos volt, akkor volt egy tanárszakja. Úgy tudom, hogy kommunikáció szakos diplomával le-het ezt a tárgyat tanítani. Változást hozhat, hogy a tanárok kötelező to-vábbképzése során lehetnek olyan tanfolyamok, melyek a média és mozgóképoktatásra készítenek föl. A középiskolás tanári továbbképző programoknak külön van egy akkreditációs bizottsága, mely Pilis-borosjenőn működik. Hamarosan benyújtunk a pilisborosjenői akkred-itációs bizottságnak egy programot, mely arra irányul, hogy általános és középiskolai tanárokat készítsünk föl kifejezetten ennek a tárgynak az ok-tatására. Remélem, pályázatunkat el-fogadják, ebben az esetben Szegeden és Pesten - a kihelyezett konzultáci-ós központunkban - is megindulhat a képzés.

Kelemen Zoltán Gergely

HILLER: A BOLOGNAI FOLYAMAT NEM FEJEZŐDÖTT BE Az elmúlt tíz évben meghatározó

változássorozat zajlott a magyar felső-oktatásban, ez azonban elsősorban mennyiségi volt, amelyet most a minő-ségi megerősítésnek kell követnie. Er-ről Hiller István, az Oktatási Miniszté-rium politikai államtitkára beszélt a felsőoktatási médiakonferencián Buda-pesten. Az államtitkár hangsúlyozta: szükség volt a hallgatók számának nö-vekedésére, de közben a diplomák ve-szítettek versenyképességükből, érté-kük stagnál vagy csökken. Hiller István kiemelte: nem az a cél, hogy egy adott korosztály minél nagyobb százaléka ta-nuljon felsőoktatási intézményben, ha-nem hogy minél többen szerezzenek versenyképes diplomát.

A finanszírozás jelentőségéről szól-va megjegyezte: informális beszélgeté-

sekből kiderül, a diákok negyedét, har-madát csak a fejkvótáért veszik fel az egyetemek és főiskolák, s már a felvétel pillanatában tudják, hogy szakmailag nem tudnak majd érdemben foglalkoz-ni velük.

Jelezte: már elkészült az új finan-szírozási modell, amely három - képzé-si, fenntartási és kutatási, tudományos - normatívában gondolkodik. Az ál-lamtitkár úgy vélekedett: a most ren-delkezésre álló finanszírozási főösszeg az új rendszerben elegendő lesz a mi-nőség megerősítésére.

Szavaiból kiderült: a bekerülés mi-nimum ponthatárának megemelése, il-letve a kevesebb jelentkező miatt a graduális képzésből esedegesen felsza-baduló összegeket infrastrukturális fej-lesztésekre és a doktori iskolák meg-

erősítésére fordítják. Utalt arra: változ-tatni kell azon, hogy némely magyar-országi felsőoktatási intézményben a PhD-képzés akkreditációban meghatá-rozott normái a gyakorlatban nem ér-vényesülnek, s helyenként posztgradu-ális képzést színlelve graduális szintű képzés folyik.

Hozzátette: a posztgraduális hall-gatók száma az elmúlt időszakban évente csupán 50-nel nőtt. A jövő tan-évtől évi 150-nel többet szeremének felvenni a doktori iskolákba. A bolo-gnai folyamatról szólva Hiller István rámutatott arra: az még nem egy befe-jezett átalakulás, így úgy kell alkalmaz-kodnunk ahhoz, hogy közben aktívan alakítjuk is.

Hangsúlyozta: a duálisról a lineáris képzési rendszerre való áttérést éveken

át tartó hosszú folyamatként képzeli el, amelynek következményeként az évti-zed végére szilárdulhat meg az ádátha-tóbb és átjárhatóbb több szintű képzé-si rendszer. A konferenciáról Hornyák Tibor, a szervező Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület elnöke el-mondta: a tanácskozást harmadik alka-lommal rendezik meg a Magyar Újság-írók Országos Szövetségével közösen a magyar sajtó napja alkalmából.

A konferencián az újságíró szakma érdekvédelmi lehetőségeiről és a fejlő-dés esélyeiről tartott előadást Wisinger István, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke. Wisinger szerint a már meglévő szak-mai szervezetek egyeztető szerveződé-se lehetne az újságírói érdekvédelem hatékony fóruma. A nyomtatott szó

szerepének csökkenése, a televízió-né-zés mértékének növekedése, az újság-írói szakma fragmentálódása és a klasz-szikus műfajok térvesztése jellemzi napjainkban az európai újságírást. Az újságírás szinte minden európai állam-ban nehézségekkel küzd, hazánk azon-ban ezekhez az országokhoz képest is rosszabb helyzetben van. Ezt mutatja például a napilapok által elért emberek aránya, ami Nyugat-Európában 70 és 90 százalék között mozog, míg nálunk 50 százalék alatt van. A minőségi újság-írás megteremtésének záloga a fiatal generációnak a kezében van, vagyis a helyzet megoldása a képzésben rejlik -fogalmazott a MÚOSZ elnöke.

A rendezvényen az ország közel 60 egyetemi, főiskolai újságjának mintegy 80 munkatársa vett részt.

4 SZEGY • 2OO3! MÁRCIUS 17.

Rektorjelöltek bemutátkozása: Szabó Gábor

CÉL A JÖVŐ EGYETEMÉNEK KIALAKÍTÁSA - Professzor úr hogyan értékeli az

integráció elmúlt három évét? - A szegedi integráció folyamatá-

ban 1996 óta veszek részt intézményve-zetőként. Az Egyetemi Stratégiai Bi-zottságban én koordináltam az egye-tem külső-belső szolgáltatásainak feje-zetét. Felvettem a kapcsolatot azokkal, akik ezen a területen dolgoznak -könyvtár, hallgatói életkeretek, rekreá-ció, sport, informatikai szolgáltatások -és arra a következtetésre jutottunk, hogy a Szegedi Tudományegyetem nemcsak az oktatásáról, kutatási tevé-kenységéről, művészeti, kulturális tevé-kenységéről kell, hogy híres legyen, ha-nem magas szintű szolgáltatásáról is. Ezért fogalmaztam azt meg, hogy az SZTE jövőképe a tudományegyetem, a szolgáltató és vállalkozó egyetem. Az egyetem megoldotta azokat a szerveze-ti feladatokat, melyeket e törvény sza-bott rá, a szervezet felállításában egy klasszikus egyetemi modellt követtünk. Létrejött a tíz-, ma már tizenegy karú egyetem, a valamennyi tudományterü-lethez kapcsolódó doktori iskolákkal együtt, kialakult a Rektori Hivatal, koncentráltuk a Gazdasági és Műszaki főigazgatóságban a gazdálkodással és műszaki irányítással kapcsolatos tevé-kenységeket. Létrehoztuk az Egyetemi Tanács mellett működő különböző bi-zottságokat, működött a Gazdasági és Stratégiai Bizottság, azonban sajnos en-nek működése megszűnt, holott kiváló színtere volt a műhelymunkának. Szin-tén a szervezeti fejlesztés sikere az Ide-gennyelvi Lektorátus, a Tesnevelési- és sportközpont, az Európa Tanulmá-nyok Központjának létrejötte.

A szervezeti átalakítás folyamata még korántsem zárult le, még nem ala-kítottunk ki egy modern vezetési és irá-nyítási struktúrát. Ez az oka, hogy a döntések lassúak, hosszú utat járnak be, a centralizáció illetve a decentralizáció nem mindig a modern intézményveze-tési struktúrát követi. Az európai trend, és a kormányzati szándék is az, hogy az akadémiai és a gazdasági-igazgatási me-nedzsmentet különválasszuk Szerveze-tileg négy funkcionális rektor-helyet-test (oktatási, tudományszervezési és nemzetközi, hallgatói és közkapcsolati, valamint stratégiai) képzelek el, akik munkáját csapatok segítik Ezek az egy-ségek többsége már létező központi szervezeti egység, de vannak közöttük újak is. Ezek azért jelentek meg, mert vannak olyan tevékenységek a modern egyetem életében, amelyek más típusú szakértelmet kívánnak, mint amivel a jelenlegi akadémiai és gazdasági vezetés rendelkezik Itt nem a szervezetek mé-retének növeléséről van szó, hanem olyan racionális döntéshozó környezet létrehozásáról, ahol a döntési folyama-tok lerövidülnek de minden döntés mögött megvan a funkcionális felelős-ségi kör.

- Szervezetileg hogy képzeli el az egyetem irányítását?

- A XXI. század egyetemén a nem-zetközi mércével is mérhető magas szintű tudás mellé az alkotói szabadság számára olyan környezetet kell biztosí-tani, ahol biztonságos és stabil gazdasá-gi háttérrel, jó szervezéssel tudja az ok-tató tudását átadni a hallgatónak és ku-tatási eredményeit hasznosítani a társa-dalom számára.

Az oktatási rektor-helyettes klasz-szikusan az egyetem oktatási kérdései-vel foglalkozik Arra kell törekednie, hogy egységes, az európai minőségbiz-tosításnak megfelelő oktatási struktúrát valósítson meg. Ezért van szükség egy minőségbiztosítási és minőségellenőr-zési csoport létrehozására, hiszen az eu-rópai minősítés során nem csupán a

szellemi potenciált minősítik hanem azt is, mennyire rendezett, adminiszt-rált az oktatás, mennyire követi a kuta-tás a változások folyamatát, hogy való-sulnak meg a képzés területén az integ-ráció adta előnyök gondolok itt az át-oktatásra, áthallgatásra, a mobilitásra -elsősorban az egyetemen belül, más-részt a magyar felsőoktatási intézmé-nyek között, és természetesen a nem-zetközi színtéren. Szintén az oktatási rektor-helyettes irányítása alatt jönne létre az e-Universitast, a távoktatást, az élethosszig való tanulást koordináló csoport, amely valamennyi egyetemi kar szükséglete. Az SZTE nemcsak a régió, hanem az egész ország számára meghatározó tudásközpont, így a társa-dalom elvárja, hogy a távoktatás terüle-tén egyetemünk az új technikákat, új módszereket bevezesse, és ezt egyetemi szinten szükséges koordinálni.

A kutatási és művészeti tevékenység területén a legnagyobb az alkotói sza-badság, ezen a területen az SZTE a nemzetközi normáknak is messze meg-felel. Néhány változásra azonban szük-ség van, amely még hatékonyabbá teszi az egyetemünkön létrejövő szellemi és művészeti értékek hasznosulását a tár-sadalom számára. Ezért jelenik meg a tudományszervezési és nemzetközi igazgatóságon belül a technológiai transzfer iroda, amely a szellemi termé-kek innovatív megvalósulását segíti elő, hiszen számos olyan szellemi termék van az egyetemen, amely komoly hasz-not hozhat mind a kutatók mind az egyetem egésze számára. Az SZTE nemzetközi kapcsolatai kiterjedtek és széleskörűek csakúgy, mint a karok kapcsolatai. Vannak azonban olyan te-rületek szerződéses formák ahol az egyetemnek egy egységként kell meg-jelennie. A közelmúltban például a ma-gyar felsőoktatás hét reprezentatív egyeteme jelent meg a kolozsvári egye-temen, ahol elsősorban a magyar tago-zatot érintő kérdéseket tekintettük át. Itt egységes egészként tudott fellépni az SZTE, és sikeresen mutatta be tudo-mányos és oktatási portfolióját az otta-ni kollégáknak Ez komoly nemzetközi kapcsolatot is jelenthet, főleg ha szív-ügyünknek érezzük a határontúli ma-gyar diákok magas színvonalú kiszolgá-lását. A Babes-Bolyai Egyetem magyar tagozatán a képzés számos területen még gyerekcipőben jár, ezért a tagozat-nak létérdeke, nekünk pedig erkölcsi kötelességünk hogy oktatási progra-mokkal, PhD hallgatók fogadásával se-gítsük az ottani képzést.

Az SZTE hallgatóinak versenyké-pes tudást kell adnunk hiszen a diák azt várja el, hogy tudása mind a hazai, mind a nemzetközi mezőnyben me-gállja a helyét. Biztosítani kell a tartal-mi és minőségi követelményeket, eh-hez megfelelő körülmények kellenek (az oktatás, a szabadidő eltöltése, intel-ligens kollégiumi férőhelyek kialakítá-sa terén). A hallgatónak a napi sok órás szellemi munka után szüksége van a rekreációra, a kikapcsolódásra. Az egyetem méreteiből adódóan Szege-den nagyon sok pénzt költenek el a hallgatók így a városnak is érdeke, hogy minél jobb kiszolgálást kapjanak Például lehetne olyan chipkártyája a hallgatónak amivel érezhető kedvez-ményeket kap a kultúra, a sport és egyéb szolgáltatások területén. A hall-gatói és közkapcsolati rektor-helyettes önmagában ezt a feladatot nem tudja ellátni, szükséges, hogy legyenek segí-tői.

- Közeledik április 12-e, az uniós népszavazás időpontja. Mennyire hoz új helyzetet a csatlakozás az egyetem számára?

SZABÓ GÁBOR 1953-ban született Karcagon 1976 okleveles gépészmérnök 1982 okleveles gazdasági mérnök 1988 műszaki tudomány kandidátusa 1989-től tanszékvezető 1989-1996 oktatási, majd tudomá-nyos főigazgató helyettes 1996-tól kari főigazgató 1996-tól MTA Köztestületi tag 1997-től MTA SZAB Műszaki Szakbizottsági Elnök 1998 habilitált doktor 1998-2000 FTT tag 1999-től egyetemi tanár 2000-től Dél-alföldi Agrártudomá-nyi Centrum Elnök 2000-től Gazdasági és Közkapcso-latok, rektorhelyettes

- Az SZTE 2004. május l-jén im-már formálisan is egy sokszínű, de bi-zonyos szabályok alapján azonos kere-tek között működő Európai Felsőokta-tási Térség tagja lesz. A szegedi felső-oktatás funkcionálisan már régóta tagja az Európai Felsőoktatási és Kutatási Térségnek Az a cél, hogy az SZTE ki-váló professzorai, munkatársai - akik jelenleg is számos nemzetközi munka-szervezetben képviseltetik magukat -formálóivá válhassanak az európai rendszernek Versenyelőnyt lehet sze-rezni azzal, ha képviselőink saját igé-nyeinket is meg tudják jeleníteni az eu-rópai fórumokon. Kutatási területen is jelentős eredményeket ért el egyete-münk elég csak azt a számot említeni, hogy az EU 5-ös keretprogramban el-nyert támogatás összege 1,5 millió euró. A 6-os keretprogram azonban egy kicsit más pályázási szemléletet igé-nyel, itt elsősorban megaprojekteket várnak amihez igen komoly tudomá-nyos kapacitás szükséges. Az SZTE-n öt-hat kiválósági központ'szervezhető, talán ennél többet nem is célszerű ter-vezni. Az európai politika ugyan nem-zeti ügynek tartja az egészségügyet és az oktatást, azért ha figyelmesen olvas-suk ezeket a felhívásokat, akkor találha-tunk olyan programokat - elsősorban a regionális fejlesztés területén - melyek-ben lehet forrásokat találni humánerő-forrás fejlesztésre. Már most el kell kez-deni a felkészülést, hiszen a programo-kat meghirdették és csak rajtunk mú-lik tudunk-e élni a kínálkozó lehetősé-gekkel.

A bolognai folyamat egy olyan stra-tégiai kérdés, melyet nem az oktatási, hanem a stratégiai rektor-helyettes fel-adatai közé soroltam. Ez az uniós elvá-rás sokkal többről szól, mint a lineáris képzés kialakítása. Cél a hallgatói mo-bilitás fokozása és az egységes kred-itrendszer kialakítása. Ez egy hosszú át-alakulás az európai képzési rendszer-ben, ha 2010-re megvalósul a bolognai folyamat gondolata (ami addig nagyon sokat fog változni), akkor van időnk az integráció további tartalmi fejlesztésé-re. Arra azonban nincs időnk hogy ne kezdjünk azonnal hozzá a felkészülés-hez. A bolognai folyamat a többszintű képzésen túl magában hordozza a több-nyelvű képzések meghonosítását is. Nem feltédenül teljes diplomát adó kurzusokra gondolok hanem olyan

kreditponttal értékelhető képzésekre, amelyeket bárki, akár a Lajtán túlról, akár a Kelet-közép-európai régióból felvehet. A nyugati országokból azért számíthatunk hallgatókra, mert még hosszú ideig a megélhetési költségek jóval alacsonyabbak lesznek hazánkban. A tehetséges magyar diákok ha nem kapnak tartalmas idegen nyelvű kép-zést, akkor külföldi egyetemeken fogja azt megszerezni.

Nem bocsátkoznék számháborúba, hogy a négyfokozatú képzés melyik szintjén kell több vagy kevesebb diákot képeznünk de azt állítom: ahhoz, hogy az elitképzéshez kiválasztódjon a hall-gató, mindenképpen szükség van az al-sóbb szintekre is. A mai magyar felső-oktatás helyzetét leginkább egy mara-toni futáshoz hasonlítanám: lehet, hogy a végére nagyon elfárad a hallgató, de előbb-utóbb átszakítja a célszalagot. Miért ne lehetnének a képzésnek köz-benső állomásai?

- Hogy képzeli el a jövőben az egyetem és a város kapcsolatát?

- Az SZTE nem olyan régen aláírt egy együttműködési megállapodást a város és a megye képviselőivel. Az egyetem az elmúlt időszakban nagyon sok tervvel, tanáccsal segítette a regio-nális fejlesztési elképzeléseket. Számos intézményfejlesztési programunk kö-zösen valósult meg a várossal. Azt azonban el kell ismerni, hogy azok a le-hetőségek amelyek a város, a megye és az egyetem kapcsolatában rejlenek ta-lán több eredményt is hozhattak volna. Sajnálatosnak tartom, hogy ebből a hármas együttműködésből kimaradtak a gazdasági szféra szereplői, hiszen a tu-dományegyetem nem egy légüres tér-ben dolgozik hanem a társadalmi igé-nyeket elégíti ki, nekik képez szakem-bert Ezt a piaci szféra szereplői is jól látják mi sem mutatja jobban, hogy az egyetem legutóbbi kezdeményezései is komoly visszhangot váltottak ki. Most körvonalazódik egy megállapodás egy Hewlett-Packard ösztöndíjról, amely-ben azok a hallgatók részesülhetnének akik PhD-ösztöndíja már lejárt és a dolgozat elkészítéséhez még időre van szükségük. Ezen túl az informatikai cég még szakdolgozati témákat is fel tud kí-nálni a diákoknak illetve olyan szolgál-tatásokat nyújthat az egyetemnek me-lyekre csak időlegesen van szüksége az intézménynek. Szintén tárgyalunk az ITD Hungary-vel, aki az SZTE kül-kapcsolati marketingjében lehet segít-ségünkre. A harmadik nagy cég a Sie-mens, aki szándéknyilatkozatát fejezte ki egy távoktatási, távtanulási rendszer megvalósításáról a Szegedi Tudomány-egyetemen. A Trigránit Rt. szándék-nyilatkozatában fejezte ki hajlandóságát a kollégiumfejlesztésekkel kapcsolat-ban, illetve egy, a technológiai transzfer gördülékenyebbé tételét szolgáló egye-temi-ipari park létrehozásáról. Ezek olyan fejlesztések melyek az egyetem minden polgára számára fontosak

Nem vagyok híve a látványos szer-ződés-aláírásoknak Ezekre is szükség van, de sokkal fontosabb, hogy ezek azonnal tartalommal töltődjenek meg. A város és az egyetem egymásra van utalva, az önkormányzat után az SZTE a legnagyobb munkaadó és a hallgatók komoly vásárlóerőt képviselnek Na-gyon jó kezdeményezésnek tartom a városi ösztöndíj megalapítását Ahhoz, hogy Szeged város munkahely megtar-tó képességét javítsuk figyelemmel kel-lene kísérni az országban vagy külföl-dön tanuló szegediek életét is. Fontos még annak a kiváló szellemi tőkének a kihasználása, amelyet az itt végzettek jelentenek Ók egyrészt az egyetem és a város marketingjében játszhatnak nagy

szerejjet, másrészt nem kis bevételt je-lenthet az egyetem számára, hogy a szakképzési hozzájárulás adott mennyi-ségét, lehetőségük szerint az anyaintéz-ményük felé irányítsák.

Számos olyan függő ingadan-ügy van, amit a várossal közösen meg lehet oldani, segítve ezzel az elégtelen és he-lyenként méltatlan kubatúra-helyzet-ben lévő gazdaság- és bölcsésztudomá-nyi karok infrastruktúrális gondjait. A két új kar, a fogorvos-tudományi és a műszaki-tudományi kar létrejötte is egyaránt a város és az egyetem érdeke, hiszen sok egyéb mellett az egyik egészségügyi területen jelent fejlesz-tést, a másik pedig a régió tőkevonzó képességét növeli.

-Milyen lépések válhatok a két kar létrehozásában?

- Az intézmény-fejlesztési terv egy olyan hosszú távú stratégiája az egye-temnek amelyet folyamatosan karban kell tartani. A fogorvos-tudományi kar létrehozása terén kicsit több történt az elmúlt három évben, hiszen megalakul-tak a tanszékek most a doktori iskola létrehozásán kell dolgozni. A műszaki képzéssel kapcsolatban is nagyon sok munkát végeztünk az elmúlt három év-ben, új szakok szakirányok indultak az egyetemen. A kar létrehozását egy füg-getlen Műszaki-tudományi Intézet megalakítása gyorsíthatná föl, így egy valóban integrált karközi tudományos képzés valósulhat meg. A taralmi fel-adatokról - ami legalább két új szak in-dítását jelenti - és a formai kérdésekről - a lineáris képzési modellre való átté-résről - egyszerre kell intézkedni. Lét-re kell hozni a műszaki doktori iskolát, ebben együtt kell működni a hazai mű-szaki felsőoktatási intézményekkel, hi-szen a hazai pálya egyrészt versenyt, másrészt viszont partnerséget jelent.

- Nem bánja, hogy rektorrá válasz-tása esetén oktatói- és kutatómunkája háttérbe szorul?

- Pályázatom elkészítése során na-gyon sok emberrel beszélgettem, és mindig azt mondtam, hogy a következő három évet ennek a kihívásnak szánom, főállású rektor szeretnék lenni. Nem áldozatnak tekintem, ez egyfajta mun-ka, amelyhez szükség volt az elmúlt hu-szonhét év oktatási és kutatási tapaszta-lataira. Az elmúlt hét évben egy olyan intézménynek voltam a vezetője, amely mindig integrált körülmények között dolgozott. Ha azokat a rotarista alapel-veket, melyeket beemeltem a pályáza-tomba - az együttműködés, a partner-ség, az együtt gondolkodás, a szolidari-tás és a lojalitás - , meg tudjuk valósíta-ni, akkor nem félek attól a feladattól, amely előtt állok Az biztos, hogy a majdani rektor-helyettesektől is hason-ló gondolkodást várok el. Vezetői, in-tézményirányítási elképzelésem egyfaj-ta rezonáns intézményirányítási elkép-zelésen alapul. A karok önmagukban egy nagyon erős oktatási és tudomá-nyos potenciállal rendelkeznek és az erős egyetem erős karokból épül föl. Az azonban nem lehet egy kari vezető fel-adata, hogy összegyetemi problémákat oldjon meg nap mint nap, ezért van az egyetemvezetés. A rektori vezetés fel-adata megtalálni az összhangot a szer-vezetirányításban és intézményfejlesz-tésben, a képzésfejlesztésben, a kutatás-ban, a művészeti alkotó tevékenység-ben, a nemzetközi kapcsolatok terüle-tén, valamint a külső-belső szolgáltatás-fejlesztésben. Ha ez jól működik akkor a Szegedi Tudományegyetemet olyan pályára állítjuk amelyen tovább tud ha-ladni a következő hat-tíz évben. Ennek a hosszú távú stratégiának a megalapo-zása lesz a következő rektori ciklus leg-fontosabb feladata.

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17, 5

Rektor jelöltek bemutatkozása: Csirik János

LEGFONTOSABB A HOSSZÚ TÁVON MŰKÖDŐKÉPES STRUKTÚRÁK LÉTREHOZÁSA

- Hogyan értékeli az egyetemi in-tegráció elmúlt három évét?

- Az integráció első három éve vi-szonylag nyugodtan, békés körülmé-nyek között zajlott Szegeden. Nem volt könnyű dolog, hiszen az egyesülő intézmények különböző belső kultúrá-val, szokásokkal érkeztek. Az ütközése-ket sikerült elkerülnünk. Ugyanakkor ebben az időszakban a karok megtalál-ták a saját maguk számára még megfe-lelő fejlődési pályákat és többé-kevésbé meg tudták valósítani azokat a terve-ket, amelyeket kitűztek maguk elé. Eh-hez nyilván sok kompromisszumot kel-lett kötni, azonban - észlelésem szerint - ezek a kompromisszumok eléggé fel-színesek voltak. A napi munka során fölvetődő gondokat, problémákat sike-rült megoldani, de nem születtek olyan megállapodások, amelyek hosszú távon elősegíthették volna a fejlődést. Az egyetemnek sajnos eközben nem ala-kult ki a saját integrált jövőképe. Nem sikerült olyan struktúrát, stratégiát lét-rehozni, amely az egyetem értékeit hangsúlyozta volna, valamint lehetővé tette volna, hogy azokat a potenciális előnyöket, amelyeket az integráció je-lent, ténylegesen elkezdjük kihasznál-ni. A szükséges döntések esedeg konf-liktusokhoz vezettek volna, hiszen olyan kérdéseket kellett volna megol-dani, amelyek elősegítették volna az integráció legfontosabb előnyének, a szabadabb oktatási rendszernek, az át-hallgatások rendszerének, és a közös programok indításának kiteljesedését. Ezen a területen sajnos nem alakult ki egységes álláspont, ezért az átoktatások és a kölcsönös oktatási előnyök gyü-mölcsöztetése nem indult el a megfele-lő ütemben.

A problémakörhöz tartozó legfon-tosabb kérdés a karok közötti átoktatá-sok finanszírozása, ami ebben a pilla-natban nincs megnyugtatóan megold-va. Jónéhány kar között létezik erre vo-natkozó megállapodás, melyek alapján az egymásnál kölcsönösen látogatott órákat a karok megtérítik egymásnak Ezt a kérdést azonban nem lehet kétol-dalú megállapodásokkal rendezni - a Konzervatóriumot is figyelembe véve tizenegy kara van az egyetemnek - , a tizenegy kar között ötvenöt lehetséges párost lehet alakítani, ennyi megálla-podással nem lehet a működést szabá-lyozni. Föltédenül egy közös, össze-gyetemi megállapodásra lett volna szükség. Ma ez az egyik legkomolyabb gátja annak, hogy az átoktatások, és így az oktatási kínálatok fejlődjenek.

Hasonlóan fontos a kreditrendsz-er kérdése, kilenc karon már így zajlik az oktatás, két karon azonban csak kredit szellemű képzés folyik. Itt is hi-ányzik az a megállapodás, amelyik az SZTE-n alkalmazott kreditrendszer általános kereteit adná meg. Hosszú-távon nehezen kivitelezhető és az együttműködést akadályozza, ha min-den kar önmagában alakít ki egy kredtirendszert. Az említett témák olyan mélyebb, "elvibb" kérdések, amelyek megválaszolásában az elmúlt időszakban nem sikerült megfelelően előre haladnunk.

A két oktatási példán túl, megem-líteném még a jövőre fölépülő könyv-tár működtetésének, finanszírozásá-nak kérdését is. Mi lesz az egyetemen a százötven körülire becsült könyvtá-rakkal? Melyek azok a könyvtárak, amelyek beköltöznek, melyek azok, amelyek nem? Hol indokolt az, hogy legyenek kisebb kari könyvtárak, hol

nincs erre szükség? Ezek is olyan problémák, amelyek megoldásához elvi megegyezésre van szükség.

- Az említett problémák mennyire az egyetem és a finanszírozás struktú-rájából fakadó gondok? Mennyit vál-toztathat egy rektor ezen?

- A problémák megoldásában a szereposztás az, hogy a karok legjobb tudásuk alapján igyekeznek megvalósí-tani saját elképzeléseiket. Ugyanakkor kell valamilyen összetartó erőnek len-nie a karok mellett, amely megpróbál egy 'szegedi egyetemtudatot' kialakí-tani, olyan elképzeléseket megfogal-mazni, amitől a tizenegy kar a lehető-ségekhez képest egységes, fejlődő egyetemet alkot. Ennek a feladatnak a megoldását nem a karoktól kell várni, hanem az egyetem vezetésétől, és eb-ben a rektornak döntő szerepet kell vállalnia. Ez azonban nem egyszemé-lyes feladat, meg kell találni azokat a segítőket, ki kell építeni azokat a szer-kezeti struktúrákat, feladatköröket, melyek segítségével ezt meg lehet va-lósítani. Ilyen szerepe elsősorban a rektorhelyetteseknek lehet, az ő fel-adatuk lenne a karokkal történt egyez-tetés után megtalálni a kompromisz-szumokat. A munkához szükség van olyan bizottságokra is, amelyekben ott ülnek a kari képviselők, és amelyekben a részletek megbeszélése történik. A karok képviselőinek nemcsak kari ér-dekekben kell gondolkodniuk, hanem a többi kar véleményét megismerve, a többi kar helyzetébe beleképzelve ma-gukat, kompromisszumokat kell ke-resniük, és megpróbálniuk megfogal-mazni az egyetemi közös megoldást.

- Április 12-én népszavazás az uniós csatlakozásáról, jövő májusban pedig hazánk is EU taggá válik. Mennyire hoz ez új helyzetet az SZTE számára?

- A csadakozás nagyon sok szem-pontból új helyzetet teremt az egye-temnek. Az egész oktatási struktúrára lényeges hatást fog gyakorolni az, hogy hogyan sikerül a bolognai folyamatba bekapcsolódni. Lesz az oktatással kap-csolatban számos olyan konkrét teen-dő, ami az egységes Európai Oktatási Térségben való részvételünket fogja biztosítani. Még jobban kinyílik a vi-lág. Jelenleg is százas nagyságrendben mennek ki évente hallgatóink külön-böző európai vagy amerikai egyete-mekre féléves, vagy egyéves ösztöndíj-

CSIRIK JÁNOS

194<S-ban született Ambrózfalván 1969-ben szerzett programtervező matematikusi diplomát a József At-tila Tudományegyetemen 1993-ban végezte el a Harvard Fel-sőoktatás-menedzsment posztgra-duális kurzusát 1974-ben védte meg egyetemi dok-tori, 1977-ben kandidátusi érteke-zését 1990-ben védte meg akadémiai doktori értekezését 1970-től az egyetem dolgozója, 1989-ig tudományos fokozatának megfelelő kutatói állásban, majd oktatóként 1991-től egyetemi tanár, a Számí-tástudományi Tanszék vezetője 1991-92-ben ifjúsági rektorhe-lyettes 1992. július l-jétől a JATE rektora 1994. szeptemberétől 1995. márci-usáig az MKM felsőoktatásért fele-lős helyettes államtitkára 1996-tól az MTA "Mesterséges in-telligencia" Tanszéki Kutatócso-port vezetője 1998-tól az Informatika Tanszék-csoport vezetője Több alkalommal töltött hosszab időt külföldön öszöndíjasként, majd vendégoktatóként, legutóbb a 2002/2003-as tanévben a Münche-ni Műszaki Egyetemen volt ven-dégprofesszor. 1981-ben Akadémiai-díjat, 1983-ban Kalmár díjat, 1997-ben Széche-nyi Professzori ösztöndíjat, 1999-ben Bolyai Farkas díjat kapott.

jal azért, hogy ott tanuljanak. Ezek a diákok megismerik az ottani rendsze-reket, hazajönnek és elmondják a társa-iknak, milyen egy egyetem ott. A csat-lakozással még több hallgatónknak lesz esélye arra, hogy külföldi részképzése-ken vegyen részt. A tapasztalatok, me-lyeket ők szereznek, ösztönözni fogják a mi rendszerünket arra, hogy próbál-junk meg az ottani képzési struktúrák-hoz alkalmazkodni. Ez nem föltédenül bizonyos dolgok automatikus átvételét jelenti, inkább szemléletmódbeli válto-zást. Ez talán a dolgok könnyebbik ré-sze. A csereprogramoknak azonban el-vileg szimmetrikusoknak kellene len-niük. Ahhoz, hogy Szegedre jöjjenek

hallgatók Európából, nagyon sok min-denre van még szükség. Magyarul tudó külföldi hallgatók az EU-országokban viszonylag kevesen vannak. Elég sok karon ajánlunk rész vagy teljes képzést idegen nyelven, de sok karnak még nincs ilyen ajánlata. Nehezebb idegen nyelven egy kurzusrendszert kiépíteni, mint magyarul és nem is biztos, hogy ez elég. Meg kell próbálni beleélni ma-gunkat egy francia vagy olasz hallgató helyzetébe, aki kap egy ösztöndíjle-hetőséget, és mérlegelnie kell, hogy hova fog menni. A nyelv miatt Ma-gyarország eleve hátrányosabb hely-zetben kerülhet. Azoknak a hallgatók-nak, alak úgy döntenek, hogy Magyar-országra jönnek - mert valami miatt érdekli őket a hazánk - , is elsősorban Budapest fog először az eszükbe jutni. A főváros nyújtotta lehetőségek job-bak, mint a mieink, több idegen nyelvű képzés van és maga a város is ismer-tebb az európai környezetben. A Sze-gedi Tudományegyetemnek valami speciálisat és nagyon jót kell ajánlania a külföldi hallgatóknak is. A csadakozás e része nagyon nagy kihívást fog jelen-teni az egész egyetem számára.

- Melyek pályázatának főbb irány-elvei?

- A legfontosabb, hogy hosszú tá-von működőképes struktúrák alakulja-nak ki. Az új rektori vezetés fontos feladata lesz az általános infrastruktu-rális feltételek javítása is. Több kar került nagyon rossz helyzetbe, közü-lük talán a bölcsészkar helyzete a leg-ismertebb. A BTK a tipikus példája annak, ahol nagyon nagy volt a hall-gatói létszámemelkedés anélkül, hogy a rendelkezére álló terület lényegében változott volna. A Konzervatóriumot is említhetném, és más karoknak is van olyan problémájuk, hogy egysze-rűen nincs elég helyük az oktatásra. Az új könyvtár megnyitása egy kicsit segíteni fog, de a mindennapi oktatási gondokat nem oldja meg.

Nagyon lemaradtunk a kollégium fejlesztések területén is. Az egyetemi élet szerves részének kellene lennie, hogy megfelelő lakhatási körülmé-nyeket biztosítsunk a nem szegedi hallgatóknak. Ezen a területen föl kell mérni, milyen közép-, és hosszú távú fejlesztésekre van szüksége az egye-temnek. A viszonylag jobb helyzetben lévő karoknak is megértéssel kellene lenniük. Abban az esetben, ha az

egyetem pályázik és megpróbál pénz-ügyi forrásokat teremteni, abból tör-ténetesen nem ők részesülnének elő-ször, hanem a rosszabb helyzetben lé-vő karok. Ez a probléma is a struktú-rákhoz kapcsolódik, és akkor lesz jól föloldható, ha sikerül megerősítenünk az összegyetemi szolidaritás érzését.

Régóta tisztelője vagyok a német rendszernek, ahol az egyetemektől fiiggeden szervezet a 'Deutsches Stu-dentenwerk' kezeli a kollégiumokat, a menzákat és lényegében az összes hall-, gatói szolgáltatást. A szervezet vezeté-sében hallgatók és oktatók közösen vesznek részt, de maga az intézmény fiiggeden az egyetemektől. Valószínű-leg Magyarországon még nem érett meg a helyzet arra, hogy egy ilyen rendszer rövidtávon bevezethető le-gyen. Vannak tervek, amelyek foglal-koznak azzal, hogyan lehetne az egye-tem közveden oktatási, kutatási fel-adatairól valahogy ezeket a feladatokat leválasztani. Erre Szegeden is vannak példák - ugyan nem ekkora a méret-ben - , de a Hallgatói Szolgáltató Iroda kiépülése is ebbe az irányba mutat.

- Professzor úrnak korábban is le-gendásan jó kapcsolata volt a hallga-tókkal és a hallgatói önkormányzatok-kal. Pályázatában is nagy részt szentel a hallgatóknak

- Valóban kiváló kapcsolatom volt a hallgatói önkormányzatokkal, sok mindent sikerült közösen megcsinál-nunk Mára ezek a kapcsolatok kicsit lazábbá váltak. Az egyetem két egy-mástól szétválaszthatadan részből áll, az egyik az oktatási, kutatási tevékeny-ség, ami az oktatók dolga. Ennek a ki-váló művelése az egyik előfeltétele an-nak hogy az SZTE Európában is is-mert legyen. Az egyetemközi kapcsola-tok döntő többsége személyes kapcso-latokból indul ki, ezek teremtik meg a lehetőséget a későbbi Erasmus együtt-működések kialakítására. Az oktatók kutatók ismertsége - és itt elsősorban a kutatás az, ami miatt ismertté válik az ember - elsődleges az egyetemi kap-csolatok kialakításának szemszögéből. A korábbiakban vázolt rendszer akkor működőképes, ha az egyetem kutatási potenciálja, eredményei eléggé ismer-tek nemzetközileg ahhoz, hogy egy na-gyon sokrétű kapcsolatrendszer alakul-jon ki az SZTE és a világ többi egyete-mén dolgozó kutatók között.

Az egyetem másik részét a hallga-tók adják. Nem tudok elképzelni jó egyetemet jó hallgatók nélkül. Az egyetemi oktatás bizonyos értelemben szolgáltató tevékenység, ami azért jött létre, mert vannak olyan emberek, akik tanulni szeremének. Itt egy vi-szonylag keveset hangsúlyozott érdek-konfliktus is van, miszerint minden oktató legjobb tudása szerint szeretne tanítani, és nyilván mindenki azt sze-remé tanítani, amit ő legjobban tud. Az adott társadalmi, gazdasági környe-zetben azonban nem biztos, hogy csak erre van szükség. Lehet, hogy az adott időpontokban más ismereteket is át kell adni a hallgatóknak.

- Nem bánja, hogy rektorrá vá-lasztása esetén oktatói-és kutatómun-kája háttérbe szorul?

- Dehogynem, hiszen nagyon sze-retek oktatni és kutatni is. Szeretek külföldre járni konferenciákra, na-gyon szívesen tanítottam külföldön is. Ezek olyan dolgok, amikről igen ne-héz lemondani, de ez a feladat teljes embert igényel.

Kelemen Zoltán Gergely

6 SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

APAMMA FOGADLAK

A felnőtt örökbefogadás a legújabb jogi kiskapu, amelyen keresztül külföl-diek legális letelepedési lehetőséghez juthatnak Ausztriában. A közel kétszáz éves adoptálási törvénnyel szemben az idegenrendészet egyelőre tehetetlen, csak nézi, hogyan lesznek kisnyugdíjasokból négygyermekes családapák.

Öt évre kitiltottak Ausztriából 2000-ben egy 24 éves román fiatalembert, aki az osztrák idegenrendészeti előírásokat megszegve, engedély nélkül, folya-matosan az országban tartózkodott: ha az egyik határátkelőnél kitessékelték, visszajött a másikon. A román férfi most megint Ausztriában él, méghozzá im-már legálisan. Akárcsak több ezer kelet-európai sorstársa, ő is egy újra felfede-zett jogi kiskapun átjutott vissza az osztrák paradicsomba. A menlevelet a fel-nőtt örökbefogadásról szóló, 1818 óta létező törvény biztosítja számukra.

A szemfüles ügyvédek által leporolt törvény kevés feltételhez köti az új ke-letű családi kapcsolat kialakítását: a szülőnek osztrák állampolgárnak kell len-nie, legalább 18 évvel idősebbnek új gyermekénél, és igazolnia kell, hogy az örökbefogadási megállapodás révén javulás áll be legalább a szerződő felek egyikének életkörülményeiben.

Ez utóbbi kívánalom teljesítésében nincsen hiba, az addig üldözött külföl-di helyzete ugyanis egy csapásra legalizálódik, az örökbefogadó pedig az anya-gi helyzetén tud javítani. Az új szülők általában 300 és ezer euró közötti ösz-szeget kapnak önzetlenségükért, és persze az ügyvédek is jól járnak. Sőt ők a legjobban: úgy hírlik, esetenként 4 ezer eurót kémek a felnőtt korú gyerme-kektől.

Vannak ügyvédek, akik az idősek otthonát járják kispénzű nyugdíjasokat keresve, mások a kocsmákban szondáznak. Egy kétgyermekes ukrán asszony-nak például ügyvédje jóvoltából egy olyan alkoholista mostohaapa jutott, aki 375 eurós szociális segélyből tengeti az életét. A rengeteg csaláshoz, színlelés-hez, álszentséghez szokott idegenrendészet megpróbálta megfúrni az örökbe-fogadást, arra hivatkozva, hogy az idős férfi még magát sem képes ellátni. Az érdekelt felek azonban nem ismertek akadályt: egy építő vállalat -amelynek történetesen orosz a cégvezetője -igazolást állított ki az öregnek, hogy onnan egyszer 1400, egyszer pedig 2107 eurós jövedelemre tett szert, így a leányom-má fogadom eljárásnak nem volt többé akadálya. Ezek után nincs mit csodál-kozni azon, ha az adoptálást lefolytató bírók rezzenéstelen arccal fogadták, hogy az új családban a fel- és lemenők egymás keresztnevét sem ismerik. Azt viszont már felháborítónak tartják a külföldiek letelepedési kérelmével foglal-kozó hatóságok, hogy az örökbefogadással legalitást nyert új osztrákok ripsz-ropsz maguk is örökbefogadó szülőkké lesznek. Amikor egy 32 éves boszniai asszony ily módon vette magához két kiskorú húgát, azt még elnézték, amikor azonban egy házaspár egyik tagja próbálta adoptálni a másikat, az illetékesek már beintettek.

Az örökbefogadási törvény nyilvánvalóan joghézagos, azzal az érvel ugyan-is, hogy az adoptálási szerződés résztvevői között nincs szülő-gyermek viszony, nem lehet az örökbefogadást megsemmisíteni. Még akkor sem, ha például va-laki alig 20 négyzetméteren lakik, ahova rajta kívül már négy fogadott gyermek van bejelentve. Nem véletlen, hogy a nagy lebukásveszéllyel járó névházasság-ok száma folyamatosan csökken, az adoptálás viszont egyre népszerűbb.

A külföldiek által sűrűn látogatott bécsi vendéglőkben mindenki tudja, hogy például az elegáns első kerület egyik ügyvédi irodájában, bizonyos Jörg Baumgartelnél kell jelentkezni adoptálási kérelemmel. A kiszolgálás első osz-tályú, igaz, az ügyvédi költségek feletti díjak, amelyekbe a szülők felkutatása is beletartozik, jócskán meghaladja az ezer eurót. Nem csupán a névadó ügyvéd szakterülete a felnőttkori örökbefogadás, hanem az irodájában dolgozó Ger-hard Colerusé is. Pedig Colerus doktor nem akárki, Szabadságpárt közeli ügy-védnek mondják, aki az FPO által alapított rendőrszakszervezet jogi ügyeinek intézője. Ö képviselte például a szervezetet abban az eljárásban, amely a rend-őri adatbank meglékelése (HVG, 2000. december 9.) miatt indult a korrupt zsaruk ellen.

Colerust egyáltalán nem zavarja, hogy az FPÖ a legelszántabb ellensége az ausztriai multikultinak, és elsősorban éppen e párt nyomására szorították visz-sza drasztikusan a bevándorlást. Hivatalosan az idén összesen 8280 fő kaphat letelepedési engedélyt Ausztriában: 5490-en családegyesítés címén érkeznek, gyakran sokéves várakozás után, 2400-an az osztrák gazdaság számára kulcs-fontosságú munkaerő gyanánt, s mindössze 390-en egyéb indokokkal, például hatalmas vagyonnal, ritkábban politikai üldözöttként kívánnak itt élni. Az ügy-véd buzgalmának köszönhetően viszont az idén egyedül Bécsben 1040 fővel gyarapodhat a bejutók száma.

A két ügyvéd ellen ügyészségi vizsgálat indult, ami azonban bűntény híján abbamaradt. Mindenesetre Baumgartel úgy döntött, hogy -lévén 61 éves -neki elege van a macerából. Colerus viszont áthelyezte tevékenységének központját Bécs kevésbé előkelő XV. kerületébe, ahol nem morognak, ha az irodája előtt akár ötvenen is sorban állnak. A sok húron játszó ügyvéd állítja, hogy ő sem-miféle reklámtevékenységet nem fejt ki, kizárólag a nála jelentkezők kiszolgá-lására korlátozza a munkáját. Szerinte azóta indult be az adoptálási roham, hogy két jugoszláviai újság beszámolt az osztrák örökbefogadási törvény kínál-ta kiskapuról, és konkrét útmutatással szolgált az eljárás mikéntjéről.

Az osztrák idegenrendészet úgy próbálta megakadályozni a látszat-örökbe-fogadásokat, hogy felajánlotta, besegít az ügyben döntő bíróságok munkájába. A bírói kamara elnöke azonban a bírók függetlenségét féltve visszautasította az ajánlkozást. Az idegenrendészeti hatóságok most felvilágosító munkával pró-bálják elrettenteni a bérszülőket adoptálási szándékuktól. Az örökbefogadás, magyarázzák, nem játék: a szülő kötelezhető a gyermek tanulmányainak finan-szírozására, tartozásainak kiegyenlítésére, esküvőjének pénzelésére.

A most lemondott kormány szép csendben egy olyan klauzulával látta el a külföldiekre vonatkozó törvényt, amely szerint a tartózkodási engedélyért fo-lyamodó az indoklásban csak akkor hivatkozhat örökbefogadottságára, ha an-nak nem kizárólag a tartózkodási jog megszerzése volt a célja. De hogyan le-het ezt bizonyítani? -kérdik a hozzáértők, akik szerint ez a kezdeményezés ak-kor is megbukott volna, ha a kidolgozói nem.

Viradi Judit c :;rt f u m ,

EUROPA EGYETEM Előadás-sorozat

a szegedi Móra Ferenc Múzeum dísztermében

Kristó Gyula: Magyarország és Európa, Magyarország - Európa része. Fotó: orío

A Csongrád Megyei Önkormány-zat, az Európai Kommunikációs Köz-alapítvány és a Móra Ferenc Múzeum rendezvénye az „Európa Egyetem" egy hat részből álló programsorozat, melynek keretében a megyében élő akadémikusok és egyetemi oktatók reprezentatív környezetben, és min-denki számára is hozzáférhető módon mutatják be iz Európai Unióhoz való csadakozás tükrében egy-egy szakte-rület hozományát, és az EU-n belüli jövőképet. A sorozat célja megmutat-ni mi az, amivel az unió gazdagodik hazánk belépésével. A tudósfórum helyszíne a Móra Ferenc Múzeum díszterme, heti egy alkalommal, min-den hét szerdáján 16.30 órától. Az előadások 60 percesek, valamennyiről tévé felvétel készül.

Az első előadó március 12-én Kristó Gyula akadémikus volt, elő-adásának címe Magyarország és Euró-pa, Magyarország - Európa része. Kristó professzor előadásának első szakaszában elmondta többek között három szempontból vizsgálható Eu-rópa fogalma. Földrajzi fogalomként Európa az Urálig terjed, bár ez nem mindig volt így a középkorban a Don

jelentette kontinensünk keleti határát. Ez alapján Magyarország mindig a földrajzi értelemben vett Európa ré-sze volt. Pszichológiai, szociálpszi-chológiai kérdés, mi európainak tart-juk-e magunkat, illetve az unió polgá-rai Európa részének tekintik-e a tíz csatlakozó országot.

Az előadás fő részében a profesz-szor azt a kérdést válaszolta meg mit értünk történelmi szempontból Euró-pa fogalmán. Maga a kifejezés a XV. századtól használatos, ekkor a török fenyegetés hatására, a közös veszély-érzet állt a kicsiholt egység mögött. Az európaiság eszméje napjainkig fo-lyamatosan jelen van, de nem egyfor-ma intenzitással. Elég csak az I. világ-háború időszakára gondolni, amikor egyik szövetségi tömbnek sem volt ér-deke az eszmét túlhangsúlyoznia, hi-szen a központi hatalmak táborába tartozott a kevéssé európai berendez-kedésűnek mondható akkori Török-ország, az antantot pedig a cári Oroszország erősítette. A fogalom re-neszánszát a II. világháborút követő időszak hozta el, ekkor a politikai aka-rat nem a konfrontációt, hanem az együttműködést helyezte a közép-

pontba. Az előadás során Kristó Gyu-la végigkövette a történelem százada-in keresztül miben tér el a nyugati és keleti fejlődés. Majd a záró szakaszban elemezte mely pontokon szakadt el Magyarország fejlődése az európai iránytól.

A SOROZAT TOVÁBBI ELŐADÁSAI:

Március 19.: Az informatika Európá-ja. Előadó: Csirik János egyetemi ta-nár. Március 26.: Európa joga, a jog Euró-pája - Európa tagság - szuverenitás? Előadó: Bodnár László egyetemi ta-nár. Április 2.: Európa és a biológiai forra-dalom. Előadó: Dudits Dénes akadé-mikus. Április 9.: Etnikai viszonyok, identitás az Európai Unióban. Előadó: Pászka Imre egyetemi tanár. Április 16.: Európa és a magyar tudo-mány. Előadó: Beck Mihály akadémi-kus. Április 23.: Európai polgárnak lenni. Előadó: J. Nagy László egyetemi ta-nár.

NEMZETKÖZI AGYKUTATASI H E T Az agykutatás legfontosabb prob-

lémáiról és eredményeiről számoltak be vezető magyar idegtudósok azon a háttérbeszélgetésen, amelyet az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóin-tézete - a nemzetközi agykutatási hét keretében - rendezett Budapesten.

Az agykutatók és újságírók kötet-len eszmecseréjét megnyitó Freund Tamás akadémikus, a kutatóintézet igazgatója elmondta: az agykutatás hete elnevezésű programsorozatot amerikai kutatók kezdeményezték. Mára a világ 55 országa csadakozott ahhoz, hogy a társadalom egy héten át kitüntetett figyelmet szenteljen e ku-tatási területnek. Freund Tamás meg-jegyezte, hogy a biológia, a kémia, a fizika, a matematika és a számítástech-nika legújabb módszereit integráló multidiszciplináris agykutatás morális vonatkozásai miatt is nagy szükség van a társadalom és a kutatók közötti párbeszédre.

Détári László, az ELTE élettani és neurobiológiai tanszékének vezető-je az élőlényekben működő biológiai

óráról, az agyi ritmusgenerálásról tar-tott vitaindító előadást. Elmondta, hogy a tudomány a napi biológiai rit-musról rendelkezik a legtöbb ismeret-tel. Az utóbbi évek felfedezése volt a biológiai óra mechanizmusának feltá-rása, valamint az, hogy a bioritmus a fényhez való alkalmazkodáshoz kötő-dik, úgynevezett fényérzékeny gan-glionsejtek továbbítják a fényre vonat-kozó információkat a biológiai órához.

Halász Péter, az Országos Pszichi-átriai és Neurológiai Intézet profesz-szora az agyműködés gyakori kisiklá-sáról, az epilepsziáról és annak gyógyí-tásáról beszélt. Kifejtette, hogy az epi-lepszia - a gyermekek közül minden századik, a felnőttek közül minden kétszázadik betegszik meg - régen gyógyíthatatlan volt, ma viszont kezel-hető, s 70-75 százalékban tünetmen-tessé tehető. A műtét előtti kivizsgá-lásban használt korszerű elek-trofiziológiás technikákra, például a mélyelektródás stimulációra utalva el-mondta: az epilepszia-sebészet a gyó-gyításban ma már nem az utolsó esélyt

jelenti, ugyanis megállapítható, hogy bizonyos esetekben operációval haté-konyabban lehet rohammentességet elérni, mint gyógyszeres kezeléssel.

Szirmai Péter, a Semmelweis Egye-tem neurobiológiai klinikájának tan-székvezető egyetemi tanára az öregedő agy élettanáról és kórélettanáról tartott előadást. Diszharmonikus öregedésnek nevezte azt a jelenséget, amikor az agyi degeneráció, az elbutulás megelőzi a testi és lelki öregedést. Szavai szerint a degenerációs kórképek az intellektuális hanyadással kapcsolatos elváltozások klinikai és tesztvizsgálatokkal ma már pontosan feltérképezhetők.

Az előadások után idegrendszerrel foglalkozó elméleti és klinikuskutatók válaszoltak az újságírók kérdéseire.

A beszélgetést moderáló Elekes Károly, a Magyar Idegtudományi Társaság elnöke elmondta, hogy a ha-todik éve megrendezett agykutatási héten Szegeden és Debrecenben is megnyíltak a laboratóriumok kapui az idegtudományi kutatások iránt érdek-lődők előtt.

SZEGY - 2003. MÁRCIUS 17 7

UNOKÁINK MÁR LÁTNI FOGJÁK? Zöld értékrend az Európai Unió-

ban címmel felkavaró beszélgetésnek lehettünk tanúi a Szegedi Közéleti Kávéház jóvoltából március 11-én, a Royal Szálló vendégeiként. A küszö-bön álló Uniós csadakozás sodrában előkerült környezetvédelmi kérdése-ket, és a hazai zöld mozgalmak lehe-tőségeit vitatták meg neves szakértők az éjjelbe nyúló esten.

A hotel kisterme gyorsan megtelt az érdeklődőkkel, de leginkább a múltkori nyugdíjasklubos rendezvény ismerős arcai köszöntek vissza, hoz-zám hasonló fiatalt alig-alig láttam. Hátra is dőltem a székben egy kelle-mes kis teadélután hangulatát várva, azonban hamar megváltozott a véle-ményem, és azóta is megszáll az ott kialakult elégededen, indulatteli han-gulat, ahányszor csak visszagondolok az elhangzott beszédekre.

Petőcz György, az Élet és Iroda-lom rovatvezetője irányította a beszél-getést, vendégei Bató Márk, a Köz-gazdaságtudományi Egyetem dok-torandusza, Illés Zpltán, a környezet-védelmi Bizottság alelnöke, a Fidesz országgyűlésiképviselője, és Molnár Gyula egyetemi adjunktus voltak.

Bevezetőjében Petőcz György megállapította, hogy az Unió erősen környezettudatos, a környezeti érté-keket figyelemben tartó értékrendjé-vel szemben a magyar lakosság nem mutatja még csak bizonyítékát sem sa-ját környezettudtának meglétére. Legnagyobb probléma az, hogy a ha-zai politikai szintéren sem jelenik meg a zöldek hangja, szemben az Unióval, ahol ennek már több évtizedes hagyo-mányai vannak. Ennek okait keresve kérdezte beszélgetőpartnerit, akikkel elsősorban a hazai környezetvédelem helyzetében keresték az okokat.

A környezetvédelem és a gazdaság kapcsolatáról tájékoztatva a hallgatósá-got Bató Márk nyújtott lényeges köz-gazdaságtani háttér-információkat a környezetvédelmi problémákhoz.

- Szokás szembeállítani a fejlett gazdaságot, és a környezetvédelmet. Ügy gondolkodunk sokan, hogy a modern gazdaság velejárója a környe-zetszennyezés, de tisztáznunk kell egy dolgot: környezetvédelmet csak akkor lehet csinálni, ha arra pénz van, ha van miből megteremteni a szükséges infrastruktúrát. Ahhoz, hogy szűrőket vegyünk a gyárkéményekre, hogy mo-dern, környezetkímélő eljárásokat, technikákat vezessünk be, mind-mind pénzre van szükség. Tehát a környe-zetvédelem elsősorban gazdasági kér-dés, és szó szerint úgy hangzik: ál-lunk-e olyan gazdasági szinten, hogy eredményes környezetvédő munkát folytathassunk?

Az emberi társadalom csak a het-venes években jött rá arra, hogy a ren-delkezésére álló erőforrások bizony végesek, és ezek felelőden pazarlása, a mellé társuló nagymértékű környezet-szennyezéssel együtt belátható időn belül az életkörülmények romlásához vezethet. Ahhoz azonban, hogy kör-nyezetkímélőbb erőforrásokat alkal-mazzunk, és jelentősen mérsékeljük a kibocsátott, és felszámoljuk a már meglévő szennyezést, pénzt kell rá-fordítanunk, ez azonban a társada-lomra hosszú távú költségeket ró.

Az egyik megoldás a szennyezés okozta károk elhárításához szükséges összeg előteremtésére a környezetvé-delmi adó. Az adott cég a termé, a gyártás környezetszennyező hatásának megfelelően fizet, amely összeget az állam - optimális esetben - a károk enyhítésére fordít. A gyártók általában beépítik a termék árába a szennyezés elhárításának költségét - amit egyéb-ként külső költségnek hívnak - de ak-

kor borul a befektetés-profit kapcsola-ta, azaz vagy drágul a termék, vagy ke-vesebb hasznot hoz a gyártónak.

Megoldásként felmerül még az ún. Oko-címke, ami most kerül bevezetés-re az Európai Unióban. Ilyen címkével fogják ellátni azokat a termékeket, amelyek megfelelnek az adott környe-zetvédelmi előírásoknak, így a lakos-ság lehetőség adott, hogy a környezet-barát terméket részesítse előnyben.

Ezek után Illés Zoltán kemény hangú beszédben elemezte az EU-felé közeledő magyarországi környezetvé-delem helyzetét, és annak politikai hátterét:

- Mint látjuk tehát, a környezetkí-mélő életmód elterjesztése két pillé-ren nyugszik. Egyrészt a környezetba-rát technikákat ösztönözni kell, más-részt nyomást kell gyakorolni arra, aki nem környezetbarát. Hogy kézzelfog-ható példával éljek, Dániában nemrég betiltották az üdítőitalok alumínium-palackban való forgalmazását, ugyanis egy kilógramm alumínium előállításá-hoz kilencvenszer annyi energia kell, mint az újraelőállításához, vagy újra-hasznosításához, így, ha a szemétre kerül, akkor pazaroljuk a nyersanya-got, és az energiát is. Az EU ezt a tör-vényt megtámadta ugyan, és az egysé-ges piacra vonatkozó Uniós törvények alapján Dániával újra engedélyeztette is az alumíniumdobozokat, de, és ez hangsúlyos, a dánoknál ezentúl ráte-szik a betétdíjat, így a vásárló szaba-don választhatja ugyan a környezet-szennyező terméket, de akkor meg is kell fizetnie a külső költséget.

Az Unió több országában a hulla-déklerakást is keményen megadóztat-ják, hiszen a szelektív hulladékgyűjtés sokba kerül, és e terhek megemelke-dése miatt a lakosság keresni kezdte a kevésbé becsomagolt termékeket, hogy kevesebb szemetet termeljen. Most kezd úgy alakulni a helyzet, hogy a cégek igyekeznek minél keve-sebb csomagolóanyaggal piacra dobni a termékeiket. Itt nálunk meg a frász kap el, amikor meglátom a tetőtől tal-pig befóliázott létrát az áruházban, vagy a műanyagba csomagolt falazóelemeket. Egy francia csak any-nyit fizet, amennyit szemetelt, ott ezt súlyra mérik, Magyarországon átalány van, ugyanannyit fizetek, ha csak félig van is a kukám, mintha tele lenne.

Jó környezetvédelmi politikát csak úgy tudunk folytatni, ha az emberek ér-dekét keressük, s ezzel együtt a cégek érdekét is, hiszen ő olyat fog gyártani, amit szívesen vesznek a fogyasztók. Az embereket pedig csak úgy tudjuk rá-venni arra, hogy kevésbé szennyező módon éljék a mindennapjaikat, ha azt

a módot kényelmessé is tesszük. Példá-ul ha Pesten, egy forró augusztusi na-pon is csak úgy tud az ember tömeg-közlekedéssel eljutni a céljáig, hogy hetvenhétszer átszáll, és ronggyá izzad az öltönye alatt, vagy felfazik, akkor in-kább fizeti a drága benzint, és a légkondis autójával áll a dugóban.

Nyugaton már rájöttek, hogy a környezetvédelem a legnagyobb üz-let. Minél előbb rá kell állni a környe-zetkímélőbb termékekre és eljárások-ra, mert ez a jövő. Persze ez felborítja majd a jelenlegi struktúrát, és átren-dezi a piacot, így aki lemarad a kezde-tekben, az nagyot bukik.

Ahhoz azonban, hogy foganato-sítsunk ilyen intézkedéseket, nem csak a már említett környezettudatú lakosság kell, hanem kell egy olyan kormányzat is, mely ezeket a szem-pontokat figyelemben tartja. Aztán valamikor a politikai szándék sem elég. Magyarországon is régen beve-zethettünk volna az előbb említettek-hez hasonló intézkedéseket, hiszen nem kell ahhoz EU-tagnak lenni. Az előző kormány azonban az utolsó időszakában szétverte minden hason-ló kezdeményezését. Olyan gazdasági csoportok álltak a háttérben, akik át-nyomták az érdekeiket a törvényho-záson. Ott van például a Tetra-Pack doboz, ami három rétegű, papír, alu-mínium és műanyag. Ezt nem lehet szelektíven gyűjteni, és újrahasznosí-tani sem éri meg. Az ideális helyzet az lenne, ha emelt díjas lenne ez a ter-mék, és az árba beépítenék a külső költséget, de a Tetra-Pack mindent megtesz, hogy ez ne legyen így.

A másik példám Németországból származik, ott ugyanis él egy rendelet, miszerint az épített autópályák, autó-utak alapjának 30%-a újrahasznosított építési törmelékből kell, hogy legyen. Nálunk évi 18 millió tonna bontási törmelék keletkezik, ami hegynyi mennyiség. Ettől aztán tele lesznek a drága pénzen megépített szeméttele-pek, és a települések melletti erdők, ahová illegálisan leborítják. Hozhat-nánk mi is ilyen törvényt, és akkor nem kellene annyi kavicsot kitermel-ni, ami ugye nem megújuló erőforrás, és nem kellene a bányákkal végérvé-nyesen tönkretenni egy területet, de amíg nálunk például az illegális bá-nyákból ingyen jutnak hozzá a cégek a kavicshoz, addig nincs az az ár, amiért megérné nekik mondjuk a kohósala-kot felhasználni. A különböző bányák lobbi tevékenységéről nem is szólva.

Petőcz: Olyan egyértelműen mondja, hogy különböző csoportok keresztülnyomják az érdekeiket, még-is, hogy történik ez?

Illés: Az érdekek átvitelének két módja van, az egyik a korrupció, a má-sik a lobbi. Én pontosan ismerem azo-kat a cégeket, akiknek a képviselői el-járnak pártokhoz, frakciókhoz, hogy érvényesítsék saját érdekeiket. Ezek a lobbisták általában fizetésért dolgoz-nak, megkeresik a kapcsolatokat, és tárgyalnak a politikummal. Minden fülbesúgásos alapon dől el, ha korrup-ció van az ügyben, akkor két, ha lobbi, akkor tizenkét másodperc alatt. A cég képviselője meghallgatást kér a politi-kustól, és, ha nincs pénzügyi tranzak-ció, akkor hasba akasztja valami érvvel, mondjuk, hogy ha meghozzák az adott törvényt, akkor ők ennyi meg ennyi dolgozót kénytelenek elbocsátani, a politikus meg persze elhiszi, és nem akar meghozni egy ilyen népszerűt-lennek ígérkező intézkedést. Leegy-szerűsítve így megy ez. A magyar par-lament a termékdíj módosító indítvá-nyunkat eddig mindig leszavazta.

Mondhatjuk, hogy a hazai környe-zetvédelmi politika nem jut érvényre. 1990 óta minden egyes magyar kor-mány arra játszott, hogy a környezet-védelmi tárca béna legyen, és majd a következő kormányra háruljon a meg-oldás kényszerűsége. Most, a csadako-zás küszöbén sincs ez másképp. Az Unió négy területen adott átmeneti mentességet Magyarországnak, ebből kettő a szennyvíztisztítás, egy a hulla-dék és egy pedig a légszennyezés tárgykörét érinti. Az EU számára is fontos a környezetvédelem, de ha fel akarnak minket venni, akkor engedni-ük kell, és a többi területen való meg-feleltségünkre hivatkozni. Egyébként pedig Görögországnál mondjuk sok-kal jobbak vagyunk a szennyvíztisztítás terén, csak hát ők már bent vannak az EU-ban, mi meg még nem.

A környezetvédelem terén az jel-lemzi a csadakozásunkat, hogy a papír mindent elbír, papíron jogharmo-nizálunk az EU-val. Mondjuk azt kér-dezi Brüsszel, hogy tessék mondani, van ilyen és ilyen öko-tervük? Erre mi azt válaszoljuk, hogy természetesen, a parlamentben vitáztak róla. Brüsszelből azt viszont már nem kérdezik meg, hogy a pénz is félre van-e rá rakva.

A hazai környezetvédelmi problé-mákat saját forrásból nem tudjuk meg-oldani. A magyar állam három éve fo-lyamatosan az össznemzeti terméké-nek csupán egy százalékát fordítja erre a területre. Ahhoz, hogy egy közepe-sen fejlett EU-tagállam szintjét elér-jük, még ha megdupláznánk is ezt az összeget, tíz évünkbe kerülne. Az Eu-rópai Unió biztosítani tudja a hiányzó foi^ást, de nem biztos, hogy fogja, ugyanis ha a környezetvédelmi tárcá-

nál nem készítik el a programokat, ak-kor azt a pénzt Brüsszelből nem tud-juk lehívni. 256-280 milliárd az, ami környezetvédelemre így a rendelkezé-sünkre állna, de a támogatás egyhar-madát nekünk is oda kell rakni, ami kb. 80 milliárd. Az előző kormányzat igen sok pénzt lekötött a költségvetés-ből, ennek eredményeként a jelenlegi környezetvédelmi miniszter gúzsba kötve táncol. Ha engem kérdeznek, én igennel szavazok, pont a környezetvé-delem miatt, hiszen a szükséges pénzt csak onnan kapjuk meg, de ahhoz a mi hozzáállásunk is kell.

Illés Zoltán ezután kifejtette, hogy a közvélemény nyomása az, ami elindít-hat egy környezetcentrikusabb politi-kát. Közvéleménykutatási eredmé-nyekre hivatkozva elmondta, hogy a magyar társadalom mintegy öt százalé-ka döntései meghozatalánál elsődlege-sen a környezetvédelmi szempontokat veszi figyelembe. Ha e réteg nem lenne annyira strukturáladan, és fel tudna lépni közösen az érdekeiért, akkor a na-gyobb pártok is felfigyelnének erre az öt százalékra, ami választásokat dönthet el, és hogy a saját pártjukra állítsák őket, kiállnának a zöld érdekekért. Önálló magyar zöld párt létrehozatalát, illetve megerősödését is elképzelhetőnek tart-ja, hiszen az ilyen pártok minden bi-zonnyal számíthatnának a nyugati zöld szervezetek támogatására, és a kezdet kezdetén nem kellene különböző gaz-dasági érdekeknek engednie.

Ezek után Molnár Gyula adjunktus - bemutatkozása szerint szerényen „bi-ológus-zenész"- viszi tovább a zöld mozgalmak hazai esélyeinek taglalását. Keserű hangon számol be arról, hogy ugyan létezik Magyarországon zöld párt, melynek színeiben ő be is jutott a szegedi képviselőtestületbe, de ismert-ségük, támogatottságuk még a civil zöldszervezetekben sem kielégítő:

- A zöld értékeket a politikai szintéren kell képviselni, mert csak itt nyílik lehetőség a gondok végleges or-voslására. A zöld mozgalom nemcsak a természetvédelmet jelenti, hisz egy zöld pártnak meghatározott szociál-politikai, egészségügyi... és más politi-kai nézeteket kell képviselni, ezek ügyében véleményt megfogalmaznia, ugyanúgy, mint más pártoknak. Csak komoly politikai erőként viheti vég-hez szándékait, pontosan e miatt talá-lunk kevés támogatóra a civil zöldek körében, akik csak helyi kérdésekkel foglalkoznak, és ráadásul anyagi füg-gésben is vannak egy mindenkori álla-mi hivatal felé. Ez ebből eredő prob-lémákat megoldhatná egy országos zöld mozgalom.

Engem lehülyéznek itt '90 óta, hogy - „játszol színpadon, ugyan, ne politizálj!" - de ha én nem vagyok ott a tűznél a képviselőtestület döntéseinél, akkor a számunkra fontos dolgok elsik-kadnak. Rengeteg lényeges kérdésbe bele tudtam szólni már az eddigi kép-viselői munkám során is, olyanokba, amiket nélkülem félreraktak volna. A zöld értékrend mellett való politizálás a jövő útja, a környezettudat, mely igen-is megvan az emberekben, érvényre fog jutni. Egymást kell, hogy neveljük erre. Szóljunk rá a szomszédra, a rend-őrre is, ha az utcán eldobja a csikket...

Az előadások után Molnár tanár úr-ral beszélgetve, ugyanarra a szomorú megállapításra jutottunk: hiányoztak a fiatalok. Pedig ők azok, akik a legtöbbet tehetik azért, hogy a mai helyzet meg-változzon, és tudtuk mindketten, hogy meg is tennék... de mégse voltak itt Mindenesetre a beszélgetés résztvevői remélik, hogy hamarosan az egyik egyetemi előadóban is beszélhetnek a témáról, persze ha meghívják őket.

Hauptmann Tamás

8 SZEGY - 2003. MÁRCIUS 17.

NAPLÓJEGYZETEK Augusztus 30.

Ilyenkor minden épe szú ember szabadnapot vesz ki. Nem akarok ké-telyeket ébreszteni pillanatnyi elmeál-lapotom iránt, hát bemegyek az irodá-ba és bejelentem Rékának, hogy sza-badnapos vagyok, ergo: „tartsa a fron-tot!" (íme, a XX. század, a totális há-borúk kora mennyire rányomta bélye-gét hétköznapi szókincsünkre (is) ...Tartjuk a frontot, frontérzékenyek vagyunk, jelentünk, parancsolunk, le-lépünk, pozíciókért harcolunk, straté-giákat dolgozunk ki, meghódítjuk a csúcsot, a nőt, a férfit stb. Nyomuló katonai szakzsargon. Az élet, mint há-ború. Mint totális háború. De van egyáltalán teleológiája? Jó, inkább hagyjuk...)

Naplót írni problematikus dolog. Az események hevében nem vezethe-tek jegyzőkönyvet, mert az eltorzítaná magát az eseményt, kizökkentené ter-mészetes ritmusából, nem egyszerűen egy magában- és magáért való törté-nés lenne, hanem olyasvalami, amiről tudom, hogy le fogom írni. Viszont ha másnap írom le, mint most teszem, már holt masszaként kezelem, amely-nek csak a formája maradt meg, maga a lényeg, a meleg, lüktető élet tova-szállt belőle. Másnapos élmény, a jel-ző összes negatív konnotációjával. Akár a kenyér, amelyet frissen sütve szeretek, de állítólag csak másnap egészséges. Mindegy, jöjjön a tegnap.

Eszter arcán már délben látom, hogy valami komolyabb fordulatra számíthatok. Még sohasem láttam ilyennek, pedig jó félévtizede „együtt élünk". Amikor délután ha-zaérek már húsz-huszonöt percen-ként kell szembenéznem a rettegés-sel. A gyomrom időnként szűkö(ü)l-ni kezd, erőszakolt örömérzéssel próbálom csitítani. A francba, hiszen mégiscsak ezt akartuk... Mandula- és orbáncfuolaj keverékével dörzsölöm a hátát, a derekát. Azt mondja jó, de látom, hogy szenved. Akárcsak a Fradi Limasszolban. A szemünk lát-tára. Magamban szidom Tököliéket, amiért „szadizzák" a feleségem. Este kilenckor remegő kézzel, elszántan pakolni kezdünk. Háromnegyed tíz-kor zöldet kapok és a kórház felé ka-nyarodom. Egy állat - szemből, a pi-roson át! - majdnem belénk rohan! Te szemét, hát mit téssz, hát genocéda akarsz lenni?! Tíz órakor Eszter már az ágyon fekszik. A hasán műszerek, a keze a kezemben. Most már ötpercenként. Mandula- és or-báncfuolaj. Dühös a kijelzőre, amiért képtelen jelezni, hogy mit érez. Mi-lyen zenét szeretnél? Szeméből lá-tom, hogy azt a zenét még nem komponálták meg. Rossz, nagyon rossz. Tudom kicsim, de ...Itt nincs „de", ami rossz az rossz, azon száz „de" sem segít! Szinte látom amint a nevem viselő tehetetlen tuskó, lehe-tetlen mozdulatokkal őgyeleg az ágy körül, amint ostoba mondatokat mond, amint oda nem illő kifejezé-sekkel operál... (ha-ha-ha, operál, ez jó! én, az ájulós...) amint ...amint asszisztál! Igen, asszisztál, ennél pontosabb kifejezés és rosszabb ér-zés nincs. Ott vagy, részese szeretnél lenni, szeretnéd átérezni, segíteni akarsz meg enyhíteni, meg mit tu-dom én mit, de csak döngicsélő légy maradsz az ablak túloldalán ...Aztán a lökések. Más nyelveken ezt „mun-kának" nevezik, a mi nyelvünk mel-lőzi az álszent eufemizálást, direk-ten, mellbevágóan löki a szemünkbe: fájás! Istenem, és a fokozatairól még szót sem ejt. Nem mondja, hogy őrületes! Hirtelen az agyamba villan,

hogy a férjek ilyenkor éreznek lelki-ismeret furdalást, hogy... De hát mi-ért?! Megkeményítem a szívem: saj-nállak, kicsim, de ezt akartuk ...Ezt. De vajon így-e...? Bár osztozhatnék a fájdalmadban. Visszavonom, mert hamisan cseng. Hogy mondhatnék ilyent, amikor tudom, hogy nem, nem és nem osztozhatom...?! Képte-lenség. Azért valaki segíthetne. ...Már itt is vannak. Segítenek. Ked-vesek, pedig egy vasat sem láttak tő-lem. Mennyi balhit, előítélet, hogy csak' a pénz ...Hunyja le, drágám, a szemét, mert bevérzik! Meleg női hang. Tartom Eszter fejét ...Iszonyatos ...Most! Na még egy-szer! Még ...Még! Kész! Megpuszi-lom a homlokát, izzadsága szertesza-lad az ajkaimon ...Szorítom a kezét és lihegek. Szólnak, hogy a fényké-pezőgép. Ja, hát persze. Gépiesen. Megyek utánuk, villogtatok. Mon-dom: Gergely. Gergő? Nem: Ger-gely! A becézést bízzák rám! Aprócs-ka és gyűrött, az orra kissé lapos. Nem csoda, hiszen szűkebb csator-nán verekedte át magát, mint egy SAS-kornmandós! Pislog, nézi, hogy hová került. Ellenség vagy jóbarát? Beszélünk hozzá, de úgy látszik, nem ismeri fel a jelszót, mert sírni kezd. Csap alá tartják, csak úgy zubog rá a kellemesen langyos víz. Na végre, valami ismerős érzés -erre elhallgat. Durva gyökérkefével sikálják a fejét, és ő szótlanul tűri. Berzenkedő atyai ösztönök: mi tesznek vele, és miért ilyen durván?! Csak azért mert az enyém?!

Aztán már az autóban ülök. Kelle-mes, hűvös szellő csap be az ablakon. A lámpák sárgán villognak az aszfalt-pusztaságban, a hajnal még alszik va-lahol. Kinyitom a lakás ajtaját: göd-rösre feküdt párna, széttúrt lepedő, ágyról lecsüngő paplan, zsebkendő a tálban, illóolajak csellengő illata. Le-dobom a válltáskámat és elterülök a fotelban. És «kkor hirtelen ismereden érzés zsibong át rajtam, izmaim új energiákkal telítődnek, felugróm, és teli torokból üvöltöm az üres szoba éj-szakai csendjébe:

- Atyaúristen, fiam született!!!

Augusztus 31. Igen, fiam született! (Ezzel a

mondattal rovom le tiszteletem gye-rekkori kedvenceim, a Verne-regé-nyek előtt.)

Egyedül voltam, menthetedenül egyedül, pedig az egész világnak sze-rettem volna elújságolni (milyen cso-dálatos kifejezés: elújságolni! -igazi etimológiai csemege) a nagy hírt, hogy fiam született! Am az öröm és a hübrisz nem borította el annyira az agyam, hogy hajnali fél négykor felza-varjam a másnaphoz erét gyújtó em-beriséget. Jobb megelőzni a kölcsönös csalódást. így aztán a hűtőszekrény-hez fordulok, és kedvenc Stellámnak öntöm ki a lelkem. Nagyon megértő. Teljesen bepárásodik.

Majd szétszórok a világban vagy húsz sms-t. Miután közel hat órán át valami olyasfajta tevékenységet foly-tattam, amely érintőlegesen súrolja az alvás fogalmát, fél tízkor megébred-tem. Legszívesebben rohantam volna vissza a kórházba, hogy a saját sze-memmel győződjem meg arról, hogy a feleségem indokoltan hiányzik mel-lőlem, de a hivatal nem engedte.

A hivatal az ilyen. Jó esetben meg-mosolyogja az érzelmeket, közben kö-nyörtelenül számokat, neveket, adato-kat ró nagy könyvébe, paragrafusokra, jogosultságokra, határidőkre, mulasz-tási bírságokra hivatkozik. Ami nekem

maga a csoda, az neki plusz egy a sta-tisztikában.

Egyelőre csak a háziorvos és a könyvelő, a többiről kilenc nap után eshet szó. Megrökönyödöm. Mi az, hogy kilenc nap után?! Emberek, a fi-am már tíz órája a világon van, itt, köztetek, igen, az a szöszke hajú kis hústömeg, hát mire vártok, mi kell még, hogy befogadjátok?! Csak nem arra gondoltok, hogy még bármi is... Gyalázat!

Bevásárolok. Csak 100%-os, bio-, „tartósítószert és adalékanyagokat nem tartalmaz"-termékeket pakolok a kosárba és csalódott vagyok, amikor a pénztárosnő nem mosolyog rám, hogy: „Csak nem kisbabának vásá-rol?" De, de igen, kisbabánk született! - válaszolnám lelkesen, de úgy tűnik ez a kutyát sem érdekli. „Nincs apró-ja?" - néz rám hűvösen. (Na végre, valami idevágó kérdés! De van, ott fekszik a kis apró a szülészeten, az anyja mellett...)

Végre megpillanthatom! Először ama éjszaka óta, amely megváltoztatta a világot. És senki ne higgye, hogy csak számomra! Minden újszülött ér-kezése egy újabb (igaz: alig feltűnő, de) kitörölheteden jel a világ baráz-dált orcáján. Alszik, közben moso-lyog, fintorog, ádátszó ujjacskáival az ajkához nyúl. „Képzeld, hajnalban már szopott! Pedig senki nem tanítot-ta rá ..." Hát igen, ösztönösen tudja, hogy mi kell az életbenmaradáshoz. De vajon, később is tudni fogod-e majd, fiam...?

Szeptember 1. Szombat van, de ma kivételesen

korán kelek. Első pillantásommal Gergő fényképét keresem. Egy isme-reden nővérke készítette az osztályon. Akkor, amikor még csak nyolc órája volt ezen a világon. Elérzékenyülök és megpuszilom a fotót. Jó, hogy nem lát senki. Négy darab nagyszerű képet kaptunk a csemeténkről. És mindösz-sze ötszáz forintért. Elszégyellem ma-gam. Egyáltalán, hogy jön ide a pénz...? Később kiderül, hogy félreér-tettem a feleségemet. Nem ötszáz, ezerötszáz forint volt. Mennyi?!! ...Aztán ismét szégyenkezem. Hiába, a rossz beidegződések.

Ja, a tegnap elfelejtettem megem-líteni egy különös, de igen fontos ese-ményt. Ébredés után az első dolgom az volt, hogy remegő kézzel és gyo-morral feltárcsáztam a szüleimet. („Feltárcsázni" ...Szívós egy kifejezés, a mobiltelefonok korában is tartja magát. Bár egyre nehezebbén. Utód-ja, a „rácsörögni" - erről mindig a csörgőkígyó jut eszembe, van benne valami fenyegető -halálos marásra ké-szül ellene...) Sok telefonhívást ter-veztem aznapra, de mind közül ez volt maga a TELEFONHÍVÁS! Amíg nem beszéltem a szüleimmel, amíg ők nem vették hírül a nagy ese-ményt, nem lehetett teljes a boldog-ságom! Szükségem volt édesanyám meleg hangjára, rajongó lelkesedésé-re, apám elégedett köhécselésére a háttérben ...És az első szó után sem-mivé foszlott a sok száz kilométer, is-mét együtt voltunk, ők, a szülők és én, a gyerek, meghitten, mint akkor, amikor ez a pillanat még beláthatat-lan messzeségben volt. (Amint letet-tem a telefont felsajdult bennem vala-mi, talán egy majdani hívás „emléke", és egy ki tudja milyen távoli vonal túlsó végéről Gergő izgalomtól re-megő hangját véltem hallani. Eh, a fenébe is, vénülök...)

Délben egy csokor vörös rózsával állítottam be a családomhoz, de kö-

zölték, hogy szó sem lehet róla, hogy a kórterembe vigyem. Esedeg a folyo-sóra...? -próbálkoztam csüggedve. Nem és nem! Értsem meg, a higiénia meg miegymás. De hát a filmekben is így csinálják, én igazán csak azért -ugrott ki hirtelen a számon és a legszí-vesebben nyomban elástam volna -nyakig és homokba -azt a gyengeel-méjű sznobot, aki abban a pillanatban voltam. A feleségem esdeklő tekinte-tére aztán engedtem meggyőzni ma-gam. így mégiscsak örömet okoztam neki a rózsákkal. Azzal, hogy elvittem őket.

A mai este a barátoké. Ebből nem egyenesen következik, de a zülléssé is. Jönnek szép sorjában. Szinán, aki Szí-riában született, de akárha testvérem lenne, Sanyi, a földim, akivel ugyan-abban a városban nőttünk fel, de csak itt, Szegeden, találkoztunk, Zoli, aki-vel időben és térben is meglehetős tá-volságra egymástól készültünk a mai, csodálatos barátságra és Edit, a felesé-ge, a halk szavú, szép és okos nő. Az asztal közepén egy csokor vörös rózsa(!), aranyszínű keretben a nyolc-órás Gergő, a féltve erre az alkalomra tartogatott -és a szekrény mélyéről, a bugyik és zoknik mögül elővarázsolt -whisky, Stellák, HB-k, Ászok-ok, pezsgő, kisüsti, süti, pászka, ropi ...Rophatjuk.

Éjféltájt még mindezek megvol-tak, igaz, már nem az asztalon, hanem körülötte, jó helyen. És újra meg újra: igyunk, igyunk! Meg se gondoljuk, csak iszunk! Nehogy má' ez a Gergő gyerek ünnepeleden maradjon! Hogy mi? Csatár? Ugyan má', középpályás, mint az apja! Osztogató! Edit egy gyűszűnyi vörösbort iszik jó sok kólá-val. Később elpirul és kiböki, hogy... hogy ő is! Micsoda?! Megdermedünk. Csak a Zoli arcán hullámzik büszke és elégedett mosoly. Még csak a negye-dik hónapban. Hiszen ez ez csodála-tos! Ölelkezés, puszilkodás! Igyunk, erre inni kell! És iszunk. Aztán Zoli és Edit el. Már a negyedik hónapban. Kihozom a harmonikát, és Sanyival felvirágozzuk Gábor Áron rézágyúját. Szini, a rézangyalát, halljunk valami arab nótát! Szinán csak mosolyog, és iszik. Latakia tengerparti fényei ki-gyulladnak a szemében, de túl messzi-re ahhoz, hogy a müezzin énekét is meghallhassuk. Nem baj, gyerünk to-vább! Százados úr, esteledik a faluban, szeretnek a lányok, búcsút int az ász a nyárnak, hull a szilva, csontos kal-abérom, akinek nem tetszikalánya ne járjon utána és ez a kislány megy a kútra, de nem loptam én életemben, csendes ember lettem ...Aztán csend.

Szeptember 2. Arra ébredtem, hogy fölöttem

magasodik az ágy. Álljon meg a me-net, mi ez, hol vagyok egyáltalán?!! Egy pillanat -mondta az agyam -nyomban megvilágosodom!

Jómagam az ágy előtt hevertem, a1

vacsora az ágyon. Röstelkedve ugrot-tam talpra s még szerencse, hogy a könyvespolc támogatólag nyúlt a hó-nom alá. Csörög a mobil. Nagy nehe-zen rátalálok. Zoli, az öcsém. Jönnek a majsai strandra, és egyúttal leugornak hozzánk is, hogy lássák Gergőt. Mennyivel jobban hangzana, ha azt mondanád, hogy hozzánk jösztök, de útközben beugortok a strandra - élce-lődöm. De nem, Zoli világéletében precíz volt és őszinte. Ez tény. Né-hány órám van arra, hogy ezt a kupit ...Közben bevásárlás, kórház, Eszter meg Gergő. Sanyi sms-t küld: Rendes ember lesz belőle, mert rendesen meg lett ünnepelve. 0 pedig hajnalban

„haza lett szállítva". Szinán meg egy taxi által.

Mit mondjak? A mosógépnek po-koli délelőttje volt. Nekem is. Agyve-tés, mosogatás, ruhapiramis elhordá-sa, söprögetés, földtörlés, vendégvá-ró- készítés., eh, mit, gürizés! Ja, s majd elfeledem: mindeközben józa-nodás, erőltetett menetben! Titokban büszke vagyok magamra: alaposan megünnepeltük a fiamat. Ugyanakkor elégedetlen is: lám, rám is hatnak a sztereotípiák.

Szerencsére Zoliék késnek. Végiül befutnak. Csenge, a másfél esztendős kereszdányom, nagy szemeket me-reszt rám. Már nem kell tíz perc, hogy feloldódjon. Csak nyolc. Túró Rudi-val kínálom, az a kedvence. Öcsém, a feleségednek felajánlhatok egy Túró Rudit? Zoli először értetlenkedve néz rám, majd elneveti magát. (Megérne egy tanulmányt a jelentésmezők századvégi-századeleji hihetetlen mértékű átszexualizálódása ...Szinte bárminek erotikus mögöttes jelentést lehet tulajdonítani.)

A kórházban az alvó Gergőt (még nem láttam ébren, csak akkor, az első percekben) filmezzük, fényképezzük, bámuljuk. Családi sztár. Igazi, mert még nem kell a tömegízlést kiszolgál-nia. Csenge, aki maga is sztár volt másfél éve, nem orrol meg ránk. Fel-térdel egy székre, s maga is kedvtelve nézegeti az üveg mögött kirakatba ál-lított unokatestvért. Aztán méltóság-gal visszavonul az apja térdére, mint aki tudja, hogy mindez mulandó.

Zoliék már aznap este visszaindul-nak Budapestre. Ma még ünnep van és munkaszünet, holnaptól már mun-ka és életszünet. Nézem az Astra fel izzó féklámpáit a kapuban és elszorul a szívem. Olvastam valahol, hogy nap-jainkra a többgenerációs házak ki-mentek divatból. A helyükön egy nagy űr maradt Ezt nevezzük divat-nak.

Szeptember 3. Közeleg a tanév kezdete, nagy a

nyüzsgés, érkeznek a diákok. Egymás-nak adják az irodám kilincsét, és senki nem jön aprócska, vacak kis problé-mákkal, csak a legnagyobbakkal. Mindegyik életbevágó, pályát és kar-riert végzetesen befolyásoló, percen-ként a sorsroncsolás, jövőzúzás és -derékbatörés elkövetésének veszélye lebeg a fejem fölött. Igyekszem segí-teni, bár meg vagyok győződve, hogy klienseim alaposan gyanúsíthatok az egyeden büntetőjogi paragrafus által sem előírt túlzás vétkének elkövetésé-vel. Lassan belefásulok, csak ülök és hallgatok, mint egy jóindulatúnak lát-szó tárgy. Gondolataim egy szelíden alvó, szőke kisfiú körül kalandoznak, aki semmit nem értene ebből az egészből, és akit még senki nem ért meg egészen. Kissé besárgult, közölte reggel a feleségem. Nem láthatod, mert kékfényben van. Elmosolyodom: még mindig jobb, mintha az apja len-ne ott...

Délután ismét lótás-futás. Kré-mek, kenőcsök, pelenkák, mellbimbó-védő, fejőgép stb. Sorban állok a gyógyszertárban, s éppen az ablak elé járulhatnék, amikor a szomszéd sor-ból egy korosodó ürge rezzenéstelen arccal belép elém. A vérnyomásom hirtelen madártávlatból kezdi szem-lélni az eseményeket, s az erőszakos orrtörléstől a vérfertőzésre való fel-szólításig forgatókönyvek egész skálá-ja cikázik át a szemem előtt. Mégis, visszafogom magam. Közben izzadság fyt végig a hátamon.

folytatás a 9. oldalon

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

ELVEBONCZOLAS! A Pinceszínház új bemutatója

H |

wmM &

HHIBjf „Reméljük, nagyon jól szórakozik majd a közönség, szem nem marad majd szárazon." Fotó: Nagy László

Felolvasóest, kabaré, happening. Nehéz meghatározni a Boncz Géza írásaiból készült bemutató műfaját. A két éve elhunyt, népszerű, szegedi születésű humorista húsz írása van egy kétszer negyvenperces előadásba szer-kesztve. A művek egy része Az őrület határán című kötetben jelent meg, másik részét azonban még nem publi-kálták eddig, ezeket az író fiától kap-ták meg az alkotók. A kabarétréfak, rövid írások eddig önálló számként él-tek meg, az úttörő vállalkozás során mégis új darab született belőlük.

- Reméljük, nagyon jól szórakozik majd a közönség, szem nem marad majd szárazon - mondta Kancsár Jó-

zsef a Pinceszínház vezetője, egyben a darab rendezője és egyik szereplője. Abszurd helyzeteket, életképeket mu-tat be az előadás, olyanokat, melyek-ben sokan benne éltünk, de azoknak is érdemes megnézni a darabot, akik nem lehettek tanúi a szocializmus épí-tésének. Boncz Géza írásai hangulat-képek de egyben hiteles kordoku-mentumai is az elmúlt évtizedeknek. Nemcsak nevetni lehet a művön, lesz-nek olyanok, akiket esetleg megbot-ránkoztat némely jelenet. Mi azonban bemutatjuk ilyen is volt.

A március 14-ei előbemutató egy-fajta teszt is, hogyan reagál a darabra a közönség. A Büky Bea, Szűcs László

és Kancsár József szereplésével színre állított mű hivatalos premierje márci-us 21-én lesz. A darabot jövő év de-cemberig a Pinceszínházban ötven-szer, más helyszíneken további ötven alkalommal tervezik bemutatni. A té-maválasztás célja nem elsősorban a Boncz Gézára való emlékezés, hiszen erre sokkal jobb alkalmat kínál majd novemberi Nemzetközi Vicc- és Hu-morfesztivál. Ekkor a szervezők egy napot a humorista emlékének megőr-zésére szentelnek és ez alkalommal adják át elsőízben a fiatal humoristák számára alapított Boncz Géza-díjat is.

K.Z.G.

A DIGITÁLIS ÍRÁSTUDÁSRÓL Konferenciát szervezett a Start-

lap-csoport kedden, melyen a digitális írástudás elterjesztésére hívta fel a fi-gyelmet az informatikai és az oktatási tárca.

Az Informatikai Minisztérium politikai államtitkára, Csepeli Györ-gy ismertette a fejlesztési projekt fő céljait. Elmondta, mivel emelni kell a közösségi internet-hozzáférési pontok számát, ezért az év végéig kétezer új e-Magyarország pontot

hoznak létre, és négyszázzal fog nő-ni a teleházak száma. A Közháló Programba bevonják a kisebbségi önkormányzatokat, a civil szerveze-teket és az egyházakat is. Azoknak, akik már hozzájutottak az infrastruk-túrához, a Köztartalom Program nyújt segítséget.

A Nemzeti Digitális Adattár Program digitalizálja a kulturális örökséget. A digitális írástudás elter-jesztését tűzte ki célul a Digitális Ge-

neráció Program. Az oktatási tárca in-formatikai miniszteri biztosa elmond-ta, hogy a ma annyira elterjedt mobil-telefonok kezelése még nem jelenti azt, hogy a hogy a Windows-zal is el-boldogulnak a diákok Tavaly ugyanis a felsőoktatási intézményekbe jelent-kezők 80 százaléka mobiltelefon-szá-mot adott meg elérhetőségként, és a felvételizők jelentős hányadát rövid szöveges üzenetben értesítették elért eredményéről.

folytatás a 8. oldalról

Néhány perc múlva a gyógyszerésznő végigbólogatja a listámat, s már éppen elmerülnék a mosolyában, amikor az hirtelen apadni kezd. Bimbóvédő? -ráncolja a homlokát. Valaki tíz perce vitte el az utolsót. Akkor hol? -szonty-olodom el. Amott, a második utcában. Talán. Jó, akkor a másodikban. Nincs szerencsém. A második utcában, a harmadik sugárúton, a negyedik téren és az ötödik közben O, a Valaki min-denütt előttem járt. Végül holtfárad-tan dőlök be egy külvárosi garázsbolt-ba. Van! Van Isten! Hányat? Bosszú-szomj csillan a szememben: Mindet! Matarászás a raktárban. Kettő van, de csak egyet adhatok! Megtámaszko-dom. Miért?! Cinikus mosoly. A má-sik már Valakié!

Mire alkonyat tájt a szülészetre ér-kezem, táblát viselhetnék a hátamon: «Nyílt lánggal a közelébe menni szi-gorúan tilos és veszélyes!" Gergő még mindig a kékfényben, a feleségem len-dületes mesélésbe kezd, de történetei •eperegnek rólam. Úgy látszik -mondja szomorúan - rajtad jött ki a gyermekágyi depresszió...

Szeptember 4. Reggel Eszter sugárzó arccal

közli: nem kell maradniuk a hét vé-géig. Gergő remekül fejlődik, így már holnap hazavihetem őket. O, te apavidító drága orvos, te biztos kezű nőgyógyász, pszichológus és pszichi-áter egy személyben, aki megérted az apák legtitkosabb vágyait, aki le-hetővé teszed, hogy kezembe vehes-sem új munkaadómat, hogy ugrásra készen, lázmérővel a kezemben szenderedjek álom csúfoló álomra, hogy éjjelente többször is kipattan-hassak az ágyból, hogy éjszakáim csöndjét gyereksírás szeletelhesse tetszőleges nagyságú darabokra, hogy a pelenkázó mellett fakadhas-sak dalra, hogy érezhessem a szám-ban hajnali dalok pállott ízét, hogy... Ó, te...

Szeptember 5. Az autót fényesre vikszoltam. Ez

így dukál, hiszen életemben először ültetem bele a fiamat... Izgatottan le-

sem a szülészet ajtaját, minden ajtó-nyitásra magasabbra hág bennem az izgalom. Megjelenik Eszter, utcai ru-hában. Megpuszilom és tekintetem-ben ott vibrál, dadog a kérdés: „És Ó?" Eszter mosolyog. Nyílik az ajtó. Halk léptű nővérke érkezik. A karján egy fehér csomag. Átadja. Iszonyú könnyű, de majdnem elejtem. Ajkam-mal ráhajolok. Meg se rezzen. Alszik tovább.

Kolumbusz is aludt, amikor Rodrigo de Triana nevű matróza fel-rezzent szendergéséből az árbocko-sárban. Először nem akart hinni a sze-mének. Aztán rekedtes, faradt hang-ján felvonított: „Föld! Föld!!!" (Nyil-ván spanyolul.)

Lakatos Mihály

Lakatos Mihály a Károlyi kollégium korábbi igazgatója az Szegedi Tudo-mányegyetem Kulturális Irodája által oktatók és dolgozók számára kiirt napló pályázatára írta Naplójegyzetek című művét.

Káinoki Izidor: ÚJSÁGÍRÓ-ISKOLA

Ezt a könyvet is az egyik múlti-nál találtam Pesten, a polc felirata „általános irodalom" volt.

Káinoki Izidor Vulpes álnéven írt a századfordulón, s nem ő az egyetlen elfeledett irodalmár e gaz-dag korból. A Műegyetem építész hallgatójából lett hírlapíró a „régi Magyarország" olyan lapjaiban írt és szerkesztett, mint a Pesti Napló, Magyar Hírlap, A Hét vagy a Tolnai Világlapja. 1903-tól haláláig az Új-ság szerkesztőségének tagja volt.

„Régi hitük az embereknek, hogy az újságíró pálya nem valami

| intelligens foglalkozás." A könyv ez-zel a mondattal indul, s tükröt állít a kor újságírásának, mondatai még ma

i is hitelesek. Igazából nem tankönyv, de a paródia mögött, ott az ember, aki a szakmáját szereti, és azt alázat-tal végzi. A figyelmes olvasó szóra-koztató, könnyed órákat eltöltve ki-rándulást tehet egy lap szerkesztősé-gében, mintha egy időutazás résztve-vője lenne. Kommunikáció szakosok megtudhatják a politikai cikkeket kivéve, miért írunk csak a papír egyik oldalára.

Az 1915-ben megjelent könyv a szegedi Maxim kiadó gondozásában került újra a könyvesboltokba, s ez külön büszkeséggel tölti el szívemet.

Végezetül egy szerkesztőségi le-vél, melynek hangulata végig kíséri az egész könyvet:

„Tisztelt Vulpes úr! Holnap elküldöm magához a fia-

mat. Nem tudok mit csinálni a kö-

Kalnoiti Izidor (Wp«)

wM-mu

H L f :

;/ • •

lyökkel. Nem akar tanulni, az osko-lában megbukott és kicsapták. Inas-nak adtam egy bádogoshoz, ott se volt maradása. A suszterségre kedve nincsen, a szabósághoz tehetsége hi-ányzik. Gondolom, újságírónak csak beválik, ha az úr is pártját fogja. Azt mondja, hogy erre kedve is volna.

Kezeit csókolja Klavik Anna

Káinoki Izidor (Vulpes) ÚJSÁGÍRÓ-ISKOLA Maxim Könyvkiadó, Szeged - 2003

Petró János

NEMZETKÖZI INTENZÍV PROGRAM A TANÁRKÉPZÉSBEN

Közoktatás Magyarországon. Ezt a mondatot hallva sokat vitatott oktatás-ügyünk jut az eszünkbe. Mindenki az osztályzás - értékelés problémájára, az ál-landóan változó tantervekre, és a diákok túlterheltségére gondol. Hogyan látja az általános iskolai oktatást Európa?

A kérdésre az alatt a három hetes intenzív program alatt kapnak választ az érdeklődők, amit a SZTE JGYTFK Német nyelv és irodalom tanszéke szervez március 10 -27 között. Az Erasmus program keretében 10 ország 30 hallgató-ját várják Szegedre. A program célja, hogy a résztvevők megismerjék a magyar-országi tanárképzést és bepillantást nyerjenek az általános iskolai oktatásba. A német nyelvű program részvételi feltétele, hogy az érdeklődő hazájában tanár-képzős hallgató legyen.

Az első héten az elméleti ismeretek elsajátítása mellett, a vendéghallgatók bemutatják saját országuk tanárképzését. A 2. és 3. héten a hallgatók szegedi ál-talános iskolákban tesznek látogatást (SZTE JGYTFK Gyakorló Általános Is-kolája és Tarjáni Magyar- Német Kéttannyelvű Általános Iskola). Különböző tanítási órákat és napközis foglalkozásokat látogatnak melyeket módszertanilag értékelnek.

A programot a résztvevők „minitanítása" zárja, melynek témája saját orszá-guk bemutatása, megismertetése a kisdiákokkal.

MARAD A KÖZÉP-EURÓPAI CSEREPROGRAM

A közép-európai felsőoktatási csereprogram 2005-től 2009-ig történő meg-hosszabbításáról szóló nemzetközi egyezményt írt alá kilenc közép-európai or-szág oktatási tárcájának vezetője, illetve képviselője Zágrábban. Az Oktatási Mi-nisztérium keddi tájékoztatása szerint az egyezményt magyar részről Medgyes Péter, a tárca nemzetközi helyettes államtitkára írta alá.

A csereprogram lehetővé teszi, hogy közveden egyetemközi együttműködés keretében a közép-európai régió kilenc országa - Ausztria, Magyarország, Hor-vátország, Románia, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Szlovénia és Bulgá-ria - ösztöndíjat biztosítson egymás hallgatóinak, doktoranduszainak és egyete-mi oktatóinak.

A program révén az ösztöndíjasok évente összességében mintegy négyezer hónapot tölthetnek valamely mas közep-európai ország felsőoktatási intézmé-nyében. Magyarország 540 hónapot ajánl fel a társországok hallgatóinak és a kezdeményezés keretében magyar diákok és oktatók hasonló időtartamot tölt-hetnek valamely más közép-európai ország egyetemein.

A csereprogramban részt vevő kilenc ország oktatási minisztere az idén elő-ször megválasztotta a legkitűnőbb egyetemi hálózatot.

A közép-európai miniszteri díjat Kilár Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem professzora által koordinált hálózat nyerte el. A hálózat keretében hét ország egyetemének hallgatói és kutatói vesznek részt analitikai kémiával kapcsolatos képzésben és kutatásban.

10 SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI RENDSZER DEBRECENBEN

ISO 9001:2000-es minősítést kapott a Debreceni Egyetem Orvos Egyetemi Centruma. így a Centrum gyógyító, diagnosztikai, ápoló, oktató és kutató munkája megfelel az Európai Uniós szabvány követelményeinek. Ezzel egy idő-ben az EU vezető testülete a Debreceni Egyetem Molekuláris Medicina Kuta-tó Központjának ítélte oda a Kiválósági Központ címet. A központ a magyar népességet leginkább sújtó betegségeket vizsgálja a legmodernebb módszerek-kel.

VILÁG-NYELV STRATÉGIA Az Oktatási Minisztérium új, átfogó nyelvoktatás-politikai stratégiát dolgo-

zott ki. A cél a magyarországi idegennyelv-oktatás egységessé és eredményessé tétele, melynek megvalósulásához programok kidolgozása és jogszabályi módo-sítások szükségesek.

Hosszabb távon el kell érni, hogy Magyarország felzárkózzon az idegen nyelveket beszélő európai országok sorába, a „Világ-nyelv" idegennyelv-tudás fejlesztésének stratégiája erről szól.

A programtervezetek többsége a közoktatást célozza meg, mivel az idegen nyelvi alapképzésnek itt kell megvalósulnia, az itt megszerezhető nyelvtudás át-lagos színvonala viszont elmarad a kívánatostól.

A diákok 40%-a tanul idegen nyelveket iskolán kívül, ami jelzi, hogy az is-kola önmagában nem tudja megvalósítani a nyelvoktatással kapcsolatos célokat. A programtervezetek feltételrendszere hatékonyan járul hozzá az esélyterem-téshez, a fejlődést nem csupán kötelező változásokkal kívánják előmozdítani, in-kább lehetőségeket teremtenek.

A tanköteles korúak mellett a felnőtt lakosság egészének nyújtanak esélyt, elősegítve ezzel az egész életen át tartó tanulás beépülését a magyar oktatási gyakorlatba. Ezt segíti elő az SZJA törvény tervezett módosítása, amely a jövő-ben adókedvezményt biztosítana azon felnőtt állampolgárok részére, akik akk-reditált nyelvi képzésben vesznek részt.

A kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló OM ren-deletet is módosítani kívánják. Ennek értelmében a gimnáziumokban az idegen nyelv oktatását úgy kell megszervezni, hogy az óratervben az idegen nyelvek oktatására rendelkezésre álló időkeretből valamennyi évfolyamon legalább heti öt órát az első idegen nyelv oktatására fordítsanak. Ettől akkor lehet eltérni, ha a tanórát olyan tanulóknak szervezik, akik legalább középfokú állami nyelvvizs-gával, vagy azzal egyenértékű papírral rendelkeznek.

A módosítás a szakközépiskolákra is vonatkozik, amennyiben oktatnak má-sodik idegen nyelvet is.

120.854 DIÁKHITEL-SZERZŐDÉS Több, mint 10 ezer hallgató későn iratkozott be, így csak áprilisban lesz

pénz a számlájukon. Már csak 900-an vannak a nem fizetők - velük a kapcsolat-felvétel folyamatban van. Nehéz az azonosítás, ha a nyolcjegyű szerződésszámot sok törlesztő nem írja rá az átutalásra.

2003. március 14-én, az új tanulmányi félév első kifizetési napján 2.976 új igénylő először juthatott hozzá Diákhiteléhez, így velük együtt a Diákhitel-szerződéssel rendelkezők száma 120.854-re emelkedett. A mostani utalás alkal-mával, minden eddiginél nagyobb összeg, 6,3 milliárd forint került kifizetésre, mivel a jogosultak egyszerre kapták meg a februári, illetve márciusi járandósá-gukat, valamint - akik úgy kérték - egy összegben a teljes szemeszterre járó pén-züket is.

Több, mint 10 ezren azonban nem siették el a beiratkozást, vagy erre nem is volt módjuk, így ők a tanulmányi osztályokkal történt egyeztetés (február 24.) időpontjáig nem kerülhettek be a tanintézetek nyilvántartásába. Számukra az első kifizetés - ha a márciusi egyeztetés időpontjáig beiratkoznak - csak április 15-én lesz lehetséges. Ekkor azonban, a megszokott módon, visszamenőleg hozzájuthatnak a pénzükhöz.

Szintén csak április 15-én juthat először a Diákhiteléhez a levélben jelent-kezett 1.135 ún. túlcsúszó (javasolt tanulmányi időn túl is tanuló) kredites kö-zül az, aki a decemberi kormányrendelet lehetőségével élve továbbra is kéri a hitele folyósítását. (Csak a törlesztés megkezdése alól mentesíti a krediteseket a hallgatói jogviszony igazolása. Ha a folyósításra is igényt tartanak, arról külön, levélben nyilatkozniuk kell.)

Mintegy ötezren nem fejezték be az előző szemesztert, vagy a mostani fél-évet halasztani kényszerülnek. Az Ő Diákhitei-folyósításuk mindaddig felfüg-gesztésre kerül, amíg nem folytatják tanulmányaikat.

Közel háromezer ügyfélnek most szűnt meg a hallgatói jogviszonya, így ne-kik az első törlesztő részletet (3.000 Ft) április 5-éig át kell utaltatniuk a Diák-hitel Rt. Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára a december-január hó-napban kiküldött 1. számú Hírlevél, vagy a www.diakhitel.hu útmutatásai alap-ján.

A korábban (2003. január 1.) törlesztésre kötelezett 15 ezer ügyfél közül a kezdeti 6.000 ezer nem fizető mára, a telefonos, illetve levélben történő meg-keresések hatására mintegy 900-ra zsugorodott. Az esetek többségében az de-rült ki, hogy a volt hallgatók egy része kissé feledékenynek mutatkozott, de a megkereséseket köszönettel vette, és rendezte esedékes tartozását. A maradék 900 ügyfél közül sokakat azért nem értünk el eddig, mert az általuk korábban megadott értesítési címekről kiderült, hogy ott már nem tartózkodnak (pl. kol-légiumok, albérletek). Őket az állandó lakhely szerint kísérli meg a Diákhitel központ Rt. elérni. Végső esetben (6, ill. 12 havi elmaradás) a jogszabály sze-rint, már az APEH-behajtás következik. Nem éri meg tehát néhány ezer forin-tos vélt megtakarításért kockáztatnia senkinek.

Nagy gond a törlesztések feldolgozásánál, hogy az átutalási megbízás közle-mény rovatába az ügyfél sok estben elfelejti beírni a 8 jegyű Diákhitel-szerző-dés számát. A gyors gépi feldolgozás helyett, így időigényes kézi feldolgozásra kényszerül a Diákhitel Rt., ami egyrészt lassítja a naprakész hitelegyenleg nyil-vántartást, másrészt többletköltséget okoz. A Diákhitel Központ Rt. ezúton is megköszöni a tanulmányi osztályok áldozatos munkáját!

Több kiállító cég, magasabb színvonalú ellátás

AZ ÁLLÁSBÖRZE VISSZHANGJA

A kiállítóink 22 standot töltöttek meg az Aulában és a folyosókon. Fotó: orio

A Szegedi Tudományegyetem idei, immáron nyolcadik Állásbörzéje mind a szervezők, mind a hallgatók részéről pozitív visszhangra talált - ér-tékelte az eseményt Szabó Bea a Sze-gedi Karrier Iroda vezetője. Ez talán már a rendezvény „nagyságában" is megmutatkozott, ugyanis az épület második emeletéről kiszorulva ebben az évben már az első emeleti folyosót is igénybe kellett vennünk, hogy min-den megjelenő cég az általa megren-delt standdal tudjon jelen lenni.

A standdal vagy hirdetéssel részt-vevő cégek száma 34 volt, ami vidéki viszonylatban nagyon jónak mondha-tó. A kiállítóink 22 standot töltöttek meg az Aulában és a folyosókon. A cé-gek nagyrésze a gyógyszeripari szférá-ból érkezett az idén, de képviseltette magát az élelmiszeripar, a műszaki-, építőipari vonal és persze a bölcsésze-ket segítő tanári adatbázis is. A két nap alatt megközelítőleg 1500 hallga-tó fordult meg a börzén, ami ugyan-csak a sokéves átlagnak megfelelő.

Ami újdonság volt az elmúlt évek-hez képest, hogy most először jelent meg négy magyarországi egyetem (BKÁE, BME, DE, SZTE) közös gondozásában az „Útmutató" nevű ki-advány, amely karrier tanácsokat tar-talmaz pályakezdő diplomásoknak, va-lamint ehhez kapcsolódóan egy Karri-er CD is, amely még inkább meg-könnyíti a hallgatók munkaerőpiaci információkhoz való hozzáférését. Ha valaki nem jutott volna hozzá ezekhez

a kiadványokhoz a rendezvényen, a Szegedi Karrier Irodában átveheti őket (JGYTFK alagsor, TÁK mel-lett), és persze a folyamatosan bővülő tanári adatbázis is az érdeklődők ren-delkezésére áll ugyanitt.

Bár az ÉGIS Rt. még soha nem vett részt a Szegedi Állásbörzén, en-nek ellenére tudtuk, mire számítha-tunk, hiszen közgazdászhallgató ko-romban én is a börze szervezője vol-tam - mondta Réda Mariann a gyógy-szergyár kommunikációs osztályáról. Mégis meglepődtem, amikor belép-tem a Központi Épületbe: már az első emeleten standok fogadtak. Több ki-állító cég, magasabb színvonalú ellátás - fogalmaztuk meg egyhangúlag a megjelent cégek képviselőivel. Az ÉGIS elsősorban orvosokért, gyógy-szerészekért, vegyészekért és gépész-mérnökökért jött Szegedre, de köz-gazdászoknak is volt aktuális állásaján-latunk, sőt, szakmai gyakorlatra is el-fogadtunk pályázatokat. A kétnapos rendezvényt az ÉGIS eredményesen zárta, a közeljövőben több szegedi gyógyszerész- és vegyészhallgató is számíthat arra, hogy interjúra hívjuk.

A Jobmonitor a legtöbb cégtől el-térően nem azért ment az állásbörzé-re, hogy toborozzon, hiszen mi nem keresünk közvetlenül embert, hanem azért, hogy szolgáltatását népszerűsít-se az álláskeresők között - emelte ki Benedekfi Őrs.

- Lévén, hogy internetes cég va-gyunk, sajnos meg kell küzdenünk az-

zal a problémával, hogy "arctalanok" vagyunk a felhasználók számára, ezért az állásbörze jó lehetőség arra, hogy megmutassuk magunkat. Két dolgot akartunk feltétlenül kommunikálni: egyrészt hogy fiatalokból álló, a diá-kokhoz közeli cég vagyunk, akik nyi-t o t t a k a k ö t e t l e n beszé lge té s re , CS semmiképpen sem egy megközelíthe-tetlen öltönyös banda. Másrészt (és persze ez a fontosabb), hogy az állás-keresőket hatékonyan segítő, profi szolgáltatásokat nyújtunk, amelyek könnyebbé teszik az álláskeresést. Cé-lunk az volt, hogy ezt a két üzenetet minél több diákhoz eljuttassuk.

A szegedi állásbörzével a Jobmon-itor nagyon elégedett volt. Ennek több oka van: egyrészt jónak tartjuk a szervezést. A szervezők mindenben a segítségünkre voltak, bármi probléma volt, rögtön orvosolták, a kiszolgálás kiváló volt, emellett még kedvesek is voltak, szóval jól éreztük magunkat. Másrészt nem kevés, mintegy 250 di-ákkal beszéltünk a két nap alatt. Bár a forgalom nyilván elmaradt a fővárosi börzék mögött, ez hátrány, de előny is: úgy érezzük, hogy, mivel így több idő jutott egy-egy emberrel beszélget-ni, jobban meg tudtuk valósítani a kommunikációs céljainkat, nem volt „futószalag érzés". Problémásnak éreztük, hogy nagyon a gyógyszeripar felé ment el a börze, és jó lett volna több helyi cég, de erről nem a szerve-zők tehettek. Összességében nagyon hasznosnak éreztük a részvételt.

ALACSONYAK MARADNAK A BÉREK A FELSŐOKTATÁSBAN

A Felsőoktatási Dolgozók Szak-szervezetének az a célja, hogy az ága-zat alkalmazottainak a bére 2006-ra elérje az Európai Unió tagállamai fel-sőoktatásában dolgozók átlagos fize-tésének 60 százalékát.

Kis Papp László, a szakszervezet elnöke Egerben tartott sajtótájékozta-tóján utalt arra, hogy az elmúlt év szeptemberében végrehajtott, átlago-san 50 százalékos béremelés ugyan je-lentős előrelépést jelentett, de a felső-oktatásban dolgozók még így is csu-pán harmad annyit keresnek, mint nyugat-európai kollégáik.

Éppen ezért az idei béremelés ügyét nem tekintik lezártnak; szep-temberben folytatni szeretnék az ok-tatási tárcával a tárgyalásokat annak érdekében, hogy a béremelés 2003-ban legalább az infláció szintjét elérje - mondta a szakszervezeti vezető. Kiss Papp László a továbbiakban arról szólt: az FDSZ határozottan ellenzi, hogy bármilyen privatizáció történjék a felsőoktatásban; a többi között azzal sem értenek egyet, hogy egyes intéz-mények közhasznú társaságként mű-ködnének a jövőben. Véleménye sze-rint, a privatizáció súlyosan veszélyez-

tetné a társadalmi esélyegyenlőséget, hiszen az intézményekben megszűnne a tandíjmentes oktatás. - Ugyanakkor az itt dolgozók elveszítenék közalkal-mazotti státusukat is - fogalmazott.

Végül közölte: a szakszervezet kezdeményezi a felsőoktatási törvény módosítását annak érdekében, hogy a jövőben valamennyi felsőoktatási in-tézmény alanyi jogon vehessen részt a felnőttképzésben. Magyarázatul hoz-záfűzte, hogy a mostani szabályozás szerint, az intézmények csak egy kü-lön akkreditációs folyamat végén vál-nak jogosulttá erre.

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17. 11

Sorozásom története

A HONVÉDSÉG, ÉN MEG AZ UAZ

Elismerem, az UAZ azért kicsit megfogot t .

Önnek hivatalos irata érkezett. Hú, nagyon utálok ilyen értesítéseket kap-ni, jó még sosem sült ki ezekből. Kicsit fellélegzek, amikor átveszem, mert a Hadkiegészítő Parancsnokság a feladó, vele meg már jól ismerjük egymást. Minden évben eljátszuk ezt: ők minden évben iskolalátogatási papírt akarnak nyolc napon belül, vagy különben, én pedig megint rácsodálkozok, hogy ne-kem van ilyen kötelességem. Ezúttal a hadkieg azonban valami újat akart hoz-ni az évi rendes játékunkba és ráírta a levlapra, hogy leszek szíves a jövő hé-ten élvezni a vendégszeretetüket egy laza sorozás-party keretei közt. Nincs gáz, felhívom őket, kicsit tán rájuk is pirítok, hogy én bizony egyetemista lennék, szóval kár lenne még elkezdeni belehímezni a nevem a kincstári zok-nikba. De idén leáldozóban a szeren-csecsillagom, mert a legújabb szabá-lyozás szerint mindenkit besoroznak, aztán a különböző igazolásoktól fiiggő-en lehet tologatni a behívás konkrét 'dőpontját. Ráadásul a reggel héttől e'őreláthatóan délután kettőig tartó niegpróbáltatás szerdán van, amikor persze egyeden órám sincs, amitől ez-úttal hivatalosan maradhatnék távol.

A világvégetúra utolsó ellenőrző-pontján, még bevágok egy bureket a nagyállomáson és frissen, üdén érkezek első és remélem utolsó Magyar Hon-védségbeli állomáshelyemre a Hattyas sorra. Összesen két cigarettázó kiska-tona utal arra, hogy ez valami hadi ob-jektum lehet. Az épület olyan, amilyet várni lehet, penészes falak, repedező festék, satöbbi. Ma a bé betűsök napja van, derül ki a rövid regisztráció alatt, ahol két tiszt türelmesen hallgatja a többnyire idióta kérdéseket. Iskolapa-dokba ültetnek a főleg pattanásos képű 18 éves sorstársaimmal és végre bele-csapunk.

A mai nap első menüpontja a pszi-chológiai teszt. Három részből áll, 75 Perc vezényszóra. Az első típus az álta-lános IQ-ra kíváncsi, ilyenek hogy ka-r|ka, négyzet, karika, mi következik? gyanútlanul beírom a logikusnak tűnő négyzetet, aztán később kiderül, hogy a háromszög lett volna a helyes megol-dás, az indoklás szerint azért, mert az 'tiég nem volt. Néhány számtani példa, Például, hogy a tíz felsorolt számból tiennyi a páros, meg ehhez hasonlók. ^ második fejezetben pálcikaemberek különböző képes helyzetgyakorlatait kell lereagálni. Összességében el-mondható, hogy a minden képhez ren-delt négy választható mondat közül

egy mindig az, hogy a képen látható ember öngyilkos akar lenni, egy másik szerint a képen látható figura szorong, van egy semleges verzió és egy pozitív. A záró kérdések arra vonatkoznak, hogy iszok-e, drogozok-e rendszere-sen, van-e a családban elmebeteg vagy alkoholista, ilyesmi. Bár időnként har-sányan felröhögök, izgatottan várom, hogy vajon az egyéni elbeszélgetésen mit hoz ki a válaszokból a szakértő.

Végre cigiszünet. Rögtönzött szo-ciológiai felmérésem alapján a mai sor-kötelesek minimum ötven százaléka dohányos, ráadásul az erősebb fajtából, így a tizenöt perces szünetben a több-ség két szálra is sort kerít. A szociáli-sabb fajta gyorsan előadja, hogy meny-nyire állat, hogy minden képre azt írta, hogy a pálcika srác öngyilkos akar len-ni, így ő tuti nem lesz alkalmas. Vissza a terembe, jöhet a következő etap. Lel-kes hadnagy erőt, egészséget kíván, majd állítása szerint rövid tájékoztatót nyújt a sorkötelesek jogairól, kábé egy óra. Felsorolja a lehetőségeket, hogyan lehetne kibekkelni különböző halasztá-sokkal 2005 januárjáig, az utolsó behí-vásig. Egy: érdemes feleségül venni ak-tuális barátnőnket, bármilyen mélysé-gig is jutott el ezidáig kapcsolatunk, esetleg a gyerek is megfontolandó, mert családfenntartóként esélyes a ha-lasztás. De az igazi adu, egyetemistá-nak lenni és halasztással, szakdolgozat halogatással, neadjisten évismédéssel kitolni tanulmányaink várható befeje-zését. Kicsit laposodik az érdeklődés, már a hivatásos és szerződéses katonai pályánál tartunk: havi nettó hatvan-ezer, plusz egyéb járulékok. A biztosan nívós tájékoztató füzet elakad az első sorban, valahogy senki sem kapkod ér-te, legalább nem gyűrtük össze.

Engem szólítanak a pszichológus-hoz, sajna nem tudhatok meg többet a fegyveres szolgálat szépségeiről, de végre megismerkedek sötétebbik énem minden titkos defektjével.

- Bóka maga egész normálisnak tű-nik, bár az italozási szokást firtató kér-désekre adott válaszai egy kicsit ag-gasztanak. Minden rendben? - néz mélyen a szemembe a lélekbúvár.

- Szerintem igen - válaszolom. - No, akkor jóvan. Mehet! - ka-

pom a végső utasítást. Kicsit sértődötten távozom, még

csak egy rohadt kanapé se volt, amire lefeküdhettem volna. A következő állo-más az orvosi szoba. Gatyára kell vet-kőzni, akit ez érzékenyen érint, annak elkülönített szoba jár. Apám, már a ka-

tonaság is megdőlt! Senki sem igényli az extra szolgáltatást, így a folyosó gyorsan megtelik egy szál gatyás baka-jelöltekkel. Kicsit olyan strand hangu-lata lett a dolognak, csak piszok hideg van és nincs feszített víztükör se. Min-denki hóna alatt vaskos dosszié, nekem valahogy nincs. Gyors nyomozással ki-derítem, hogy ezek a dossziék a külön-böző szakorvosi véleményeket rejtik, röntgenképekkel, zárójelentésekkel, meg minden egyéb hozzávalóval alátá-masztva. Egy óra Nemzeti Sport bön-gészés után - pedig már épp a teke eredményeknél tartottam - sorra kerü-lök. A vérnyomásom rendben. Pa-rancsra lehajolok, a gerincem is OK. A dohányzási szokásaimat firtató kérdés-re, félve bevallom a napi egy doboznyi fejadagot. A két katonai orvos szinte egyszerre nyomja el cigarettáját, majd mosolyogva nyomnak pecsétet a karto-nomra. Mehetek az utolsó próbára.

Ujabb egy órányi Nemzeti Sport után, esküszöm már az ügető tippek-ben is szakértőnek számítok, bebocsá-tást nyerek a titokszobába, ahol majd a sorsomról döntenek. A tiszt udvariasan faggat, hogy vajon a három kiképző-központ közül Tapolcán, Szombathe-lyen vagy Kisújszálláson szeretném-e elsajátítani a honvédelem fortélyait. Vállrángatásomra, Tapolca mellett dönt, ő is ott volt, ott jók a csajok, in-dokol. Sajnálkozik, hogy már az összes írnoki állás betöltetett a két Csongrád megyei alakulatnál, mást meg gondo-lom nem nagyon néz ki belőlem. Aztán autókról kezdünk beszélgetni. Rám ka-csint, dönt, majd diktál az írnoknak: Bóka honvéd 2004 szeptemberétől a Magyar Honvédség hódmezővásárhe-lyi gépesített lövészdandárjának pa-rancsnoki sofőrje. Barátkozzon az UAZ-zal. Mehet. A folyosón szerzett infók alapján készült hevenyészett sta-tisztikai számítgatásaim alapján eddig a húsz emberből csak az öngyilkos hu-morú srác meg én kaptam A-t, azaz al-kalmas minősítést. Ehe, szigorítottunk az alkalmasságin, mi?

Eszem ágában sincs katonának len-ni, megnyerni ezzel az évszázad balek-ja címet az utolsó behívottként. Elis-merem az UAZ azért kicsit megfogott. Már látom magam, amint Vásárhelyen a masszív katonabarna járgánnyal krú-zolok fel és alá a főutcán: ablakot le, könyököt ki, kettesbe be, érzed! Meg egyébként is a csajok buknak az egyen-ruhára, vagy mi.

Bóka Gábor

KEVESEBB HALLGATÓ LESZ Idén 8 ezerrel kevesebben jelentkeztek a felsőoktatási intézményekbe, mint

tavaly. 2003-ban 157 ezren adtak be felvételi lapot magyarországi felsőoktatási intézménybe március 1-jéig. A felvételi kérelmek rögzítése folyamatban van az Országos Felsőoktatási és Felvételi Irodában (OFI), ahol nyolcórás váltásban, ötvenen dolgozzák fel a jelentkezéseket. Részletes adatokkal április elején tud szolgálni az OFI, a hónap végéig pedig valamennyi jelentkező értesítést kap kérelme regisztrációjáról.

EGYRE TÖBBEN KERESIK ON-LINE IS A ME-ET

Öt hónap alatt csaknem háromszorosára nőtt a Mindentudás Egyeteme (ME) honlapjának törzsközönsége.

A Mindentudás Egyeteme internetes oldalát 4-5 ezren látogatták induláskor. Az érdeklődők száma január végére, 11-16 ezerre nőtt. Az Axelero Internet által végzett on-line kutatásból kiderült, a közönség 60%-a az első szemeszter alatt mind a tizenöt előadást követte valamilyen módon, és az on-line látogatók több mint 80%-a a honlapon be is "iratkozott" az egyetemre.

Megállapították, az ME előadások teljes közönségének jelentős része nem a fiatalok, tanulók, hanem az aktív felnőttek köréből kerül ki. A megkérdezett látogatók 60%-a az első szemeszternek mind a tizenöt előadását követte, további 17% pedig legalább 10 előadást kísért figyelemmel. A látogatók az ME honlapját elsősorban kiegészítő médiumként használják a személyes, televíziós, rádiós, vagy más audiovizuális élmény mellett, ugyanakkor a teljes közönség közel egyötöde az előadás meghallgatása helyett keresi fel a honlapot.

FELMÉRÉS A DROG-ÉS ALKOHOLFOGYASZTÁSRÓL

Harmadik alkalommal végezték el az ESPAD nemzetközi összehasonlító kutatást a középiskolások körében, mely a korosztály dohányzási-, alkohol- és drogfogyasztási szokásait méri fel.

A European School Survey Project on Alcohol and Other (ESPAD) vizs-gálat a drogfogyasztás szempontjából az egyik leginkább veszélyeztetett korosztályban, a középiskolások körében végez átfogó kutatássorozatot. Magyarországon az ESPAD keretében idáig 2 vizsgálatra került sor 1995-ben, és 1999-ben. Az ESPAD kutatás harmadik adatfelvétele 2003 márciu-sában történik. A program célja: összehasonlító adatok gyűjtése Európa kö-zépiskolásainak dohányzásáról, alkohol- és drogfogyasztásáról, az azokkal kapcsolatos attitűdök mibenlétéről. A kutatás lehetővé teszi a fiatalok fo-gyasztási szokásaiban bekövetkezett változások mérését, illetve az aktuális helyzet, valamint az országonként jelentkező trendek nemzetközi összeha-sonlítását is. A legalapvetőbb összehasonlítási alapot teremtő vizsgálat a leg-fontosabb kutatásnak számít a drogpolitika megbecsülésében. Egyrészt most már világos trendeket ismerhetünk meg általa, másrészt segít abban, hogy elhelyezzük hazánkat Európa drogtérképén. A magyarországi vizsgála-tokat más támogatások mellett a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium finanszírozza.

SZEGED-BIOPOLISZ Az élettudományi kutatás, oktatás és innovációs tevékenység sikerességének

előmozdítása érdekében konzorciumot hozott létre Szegeden a tudományághoz kapcsolódó öt intézet, valamint a helyi önkormányzat és Újszeged városrész or-szággyűlési képviselője.

Az erről szóló dokumentumot a felek ünnepélyes keretek között írták alá a csongrádi megyeszékhelyen, csütörtökön. A Szeged-Biopolisz elnevezésű kon-zorcium tagjai a többi között vállalták, hogy az élettudományok oktatása során kiemelten törekednek a géntechnológiai, a genomikai, a molekuláris sejt- és fej-lődésbiológiai, valamint a bioinformatikai tudásszint növelésére.

Együttműködnek és aktívan részt vesznek új intézményi rendszerek kialakí-tásában, például a szerveződő magyar genomikai központ és egy szegedi bioin-novációs központ létrehozásában.

Vállalták, hogy felmérést készítenek a konzorcium hatósugarában folyó K+F projektekről, s közös stratégiát dolgoznak ki a versenyképességet biztosí-tó, a kölcsönös érdekek alapján megvalósítható együttműködésekre.

A konzorcium tagjai részt kívánnak venni a csúcstechnológiára épülő szege-di bioipar megteremtésében, és kezdeményezik a kutatásmenedzser-képzés sze-gedi bevezetését. Az ünnepségen Dudits Dénes akadémikus, a Magyar Tudo-mányos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának (SZBK) főigazgatója hang-súlyozta, hogy a Szeged-Biopolisz a régióban meglévő tudományos erőket és energiákat koncentrálja és hasznosítja.

Szavai szerint a térségből mintegy ezer kutató és oktató kapcsolódhat mun-kájával a tudományos társuláshoz. A tudományos kapacitás minél teljesebb hasznosítását emelte ki Benedek György egyetemi tanár, a Szegedi Tudomány-egyetem (SZTE) rektor-helyettese is.

Botka László, Szeged polgármestere úgy vélekedett, hogy az új tudományos társulás motorja lehet a város és a térség gazdaság-fejlesztésének. Újhelyi Ist-ván, Újszeged parlamenti képviselője (MSZP) arról beszélt, hogy a városnak ké-pesnek kell lennie arra, hogy megtartsa tudósait és tanárait, akiket egyébként -szavai szerint - komoly anyagi háttérrel és a kutatás jelentős támogatásával vonz az Európai Unió. A politikus hangsúlyozta: el kell érni, hogy a Szegeden felgyü-lemlett tudás helyben termeljen tőkét.

A konzorcium tudományos tagjai: Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapít-vány Biotechnológiai Intézet, Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság, SZBK, Szegedi Akadémiai Bizottság, SZTE.

12 SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

AZ EURÓPAI OKTATÁSRÓL AZ INTERNETEN

Az Európai Unió új szolgáltatásként az interneten elindította azt a portált, mellyel segítséget nyújt azok számára, akik hazájukon kívül szeretnének tanulni.

Az Európai Unió új szolgáltatásként az interneten elindította azt a portált, mellyel segítséget nyújt azok számára, akik hazájukon kívül szeretnének tanulni, és európai oktatási intézmények, tanulási, továbbképzési, tanulási, továbbképzési lehetőségek iránt érdeklődnek.

Az oldalt az Unió 11 hivatalos nyelvén lehet olvasni. A tanulási lehetőség linken belül, meg lehet adni, hol, milyen nyelven, mely országban, annak melyik részén, milyen szakirányban, milyen szinten szeretne az érdeklődő tanulni, és a kereső program megjeleníti az összes alternatívát. A szolgáltatással minden ország oktatási rendszeréről tájékozódhatunk a közoktatástól a felsőoktatásig. Megismerhetjük milyenek, és hogyan lehet részt venni az európai programokban, hogyan lehet felvenni a kapcsolatot külföldi oktatási intézményekkel, és hogyan lehet kijutni oda. Az új internetes oldal címe: www.ploteus.hu.

A JATE KLUB PROGRAMJA MÁRCIUS 17-31.

Március 17. 21 óra: BTK-s est. 21 órától a LeRoy együttes koncertje. Házigaz-da: DJ. Alma, a Kisteremben Dj. Tóth Gergő. Március 18. 20 óra: Népzenei koncert és táncház. Fellépnek: Ivanovics Tünde - ének, Zombori Györgyi - ének, kísér: Patyi Zoltán és zenekara, táncot taní-tanak az együttes táncosai. Házigazda a Borica - Bálint Sándor Táncegyüttes. Március 19. 20 óra: EURÓPA-Klub. 20 óra: Magyaros szakest - műsoros est vetélkedővel, az Év Tanára választás eredményhirdetése. Házigazdák: Dj. Alma és Dj. Egon. Az SZTE BTK magyar szakos hallgatóinak szervezésében. Március 20. 21 óra: Tavaszi Egyetemi Fesztivál nyitóbuli. 21 órától a Zanzibar együttes koncertje Vendég: Magna Cum Laude. Házigazdák: Varga B. László és Molnár Lajos. Március 21. 22 óra: Party DJ. Cadikkal. Vendég: Shabaak - bőgő, Zeek - MC. Március 22. 22 óra: Mi-Csoda Buli Dj. Almával a Kisteremben DJ. Milán és DJ. Immyboy. Március 24. 17 óra: Közéleti Kávéház - 30 éves a JATE Klub. 21 óra: Nyers együttes koncertje „Tafaszi zsongás" címmel. Vendég: Alagi Major. Március 25. 20 óra: Calcutta trió indiai zenei koncertje. Március 26.20 óra: Máté Gábor Kosztolányi-estje. 22 óra: JATE buli Házigaz-dák: Dj. Alma és Dj. Egon. Március 27. 21 óra: Belga együttes koncertje. 22.30-tól Student est - Újdonsá-gok nosztalgiával. Házigazdák: Varga B. László és Molnár Lajos. Március 28. 21 óra: Besh o droM együttes koncertje. Utána Breakbeat party Dj Fraser-rel. A Kávézóban 18 órától a 6. sebesség játszik. Március 29. 22 óra: Mi-csoda buli Dj. Almával a Kisteremben DJ. Milán és DJ. Immyboy. Március 31. 22 óra: A '80-as évek HÁZIBULIJA. Sztárvendég: Szikora Róbert és az R-GO Gidák. A Kisteremben Kareoke-show.

A GRAND CAFÉ PROGRAMJA MÁRCIUS 17-31.

Március 13-16. 19 óra: Moszkva tér. Magyar, színes, rendezte: Török Ferenc. 21 óra: Amélie csodálatos élete. Francia, színes, rendezte: Jean-Pierre Jeunet. Március 17-19. 19 óra: Macerás ügyek. Magyar, színes, rendezte. Hajdú Sza-bolcs. 21 óra: Amélie csodálatos élete. Francia, színes, rendezte: Jean-Pierre Jeúnet. Március 20-23.19 óra: Hukkle. Magyar, színes, rendezte: Pálfi György. 21 óra: Valami Amerika. Magyar, színes, rendezte: herendi Gábor. Március 24-30. Szegedi Filmes Fesztivál Március 24. 17.30 Makói Videó- és Művészeti Műhely filmjei 19 óra A feszti-vál megnyitója utána közönségtalálkozó magyarországi filmstúdiók vezetőivel: Muhi András (Inforg Stúdió), Kántor László (Új Budapest Filmstúdió), Durst György (Duna Műhely) a beszélgetést vezeti Báron György filmesztéta 21 óra Nem minden arany, ami hörcsög kvartett koncertje 22 óra Fianna Trió kon-certje. Március 25. 16 óra Hofiman Artúr (Újvidék) dokumentum filmjei 17 óra Tol-nai Szabolcs: Arccal a földnek 19 óra Inforg stúdió filmjei 21 óra Vicsek Kár-oly: Bolygótűz (magyar-szerb film). Március 26. 16 óra dokumentumfilmek Vajdaságból 17 óra Szirtes János és feLugossy László:Tiszta lap (Új Budapest) 19 óra Inforg stúdió filmjei 20.30 Újvári Szabolcs (Kanizsa) kisjátékfilmjei 21.30 Duna Műhely filmjei Március 27. 15.30 kisfilmek Romániából 16.30 Inforg stúdió filmjei 18.30 Flie-gauf Benedek: Beszélő fejek, Hypnos 19.30 Rengeteg, utána közönségtalálkozó 22 óra Új Budapest Filmstúdió filmjei. Március 28. 16.30 szegedi filmes alkotok 18 óra Mafsz filmek 19 óra Beszél-getés a Mafsz, KVB munkatársaival, Pergő Képek filmes újság bemutatója 21 óra KVB kisfilmjei 22 óra Party az Old Timer Music Clubban (volt Kócsag) Szokol Szilárd „Sziszi" szuper 8-as vetítés és Megyeri Tamás, KVB Dj külö-nítmény Március 29. 16 óra ELTE filmelmélet-filmtörténet szakos hallgatóinak filmjei 17 óra Gulyás Gyula: Fény hull arcodra (magyar-román film)18.30 Csáki László és Bánoczky Tibor: Az ifjúság megnyugtat (Duna Műhely) 20 óra Hei-zler Norbert, Hevér Gábor, Kardos Róbert, Kocsis Gergely, másik Szőke And-rás: Papsajt (Új Budapest) 21.30 Feri és az édes élet, KVB TV (KVB) Március 30. 17 óra Kállai Henrik és Vass Vilmos filmjei: Szőrruhában, Don Quijote 18 óra Kecskemétfilm animációs munkái 19.30 óra Tóth Pál animáci-ós filmjei utána közönségtalálkozó 21 óra Mangó Club koncert.

SZEGEDI EGYETEM FILMKLUB

A filmklub továbbra is marad a 34. Magyar Filmszemle filmjeinél, helyszínt vált ugyanakkor, hiszen a mostani fő ajánlat, a Tesó a Belváro-si Miniplexben, a Filmtékában pe-reg, az „Egybenyíló termek" elkép-zelése nyomán, mely szerint a film-szemle díjnyertes filmjeinek bemuta-tása során a két mozi az épületen be-lül átjárható este negyed tízig, nincs akadály tehát az előtt, aki szeret az utolsó pillanatig kávézni/sörözni/u-nikumozni, hiszen a terem a Grand Café kávézójából másodpercek alatt megközelíthető. A másik ajánlat ter-mészetesen legalább ugyanilyen fon-tos, hiszen történelmi vállalkozás az első Szegedi Filmes Fesztivál meg-rendezése, de mivel a fesztivállal és programjával külön cikk foglalkozik, itt éppen csak megemlítjük, hogy a Grand Café március utolsó hetét a régió, tehát Magyarország, Szerbia és Románia filmjeinek szenteli - kis-filmektől a nagyfilmekig.

Tesó (2003) Rendező: Dyga Zsombor Forgatókönyvíró: Dyga Zsom-

bor, Lovas Balázs Operatőr: Horváth Árpád Zene: Up Town Felaz Producer: Durst György Vágó: Czakó Judit Szereplők: Welker Gábor,

Schmied Zoltán, Elek Ferenc, Bog-nár Anna, Kovács Lajos

A film a feltörekvő fiatal filmesek könnyedebb, felhasználóbarátabb filmjeinek vonalába tartozik, tehát nagyjából ugyanazt a célközönséget szólítja meg, mint a Moszkva tér, vagy a Boldog születésnapot. A té-maválasztás is ezt támasztja alá, hely-szín a békásmegyeri rabszolgatelep, annak is egy kisebb és egy nagyobb lakása/cellája, az alap tehát minden-kinek ismerős. Ne felejtsük el per-sze, hogy ott van még a Római Part is, Miami Beach helyi megfelelője, a lakótelepi szánsájn fílingért, vala-mint a telep és közössége, ahol per-sze mindenki tesó. Adott aztán két testvér, Arti a huszonhárom éves ze-

nefüggő Artisjus-rémálom, aki fölös idejét zenehallgatáson kívül ipari méretekben folytatott zenekalózko-dással üti el, melynek következtében zenegyűjteményéből öt magyar rá-dió működhetne tíz évig anélkül, h o g y i smé t e ln iük ke l l ene , v a l a m i n t Nate, az idősebb báty, aki szintén nem mondható átlagosnak, lévén szexmániás bulvár/pornó újságíró. Az ő többé-kevésbé rögzült közegü-ket zavarja meg aztán két tényező, egyik az anya, aki miután élettársával vidékre költözik rájuk hagy egy la-kást, valamint egy meglehetősen de-koratív biciklisfutár-lány, Anna. In-nen aztán azt hiszem nem nehéz ki-találni a konfliktus forrásait - elő-ször a lakás, aztán a nő - sem pedig annak következményeit. Totális há-ború tör ki a testvérek között, és per-sze egy olyan zárt kisközösségben, mint egy lakótelep, ebbe bizony mindenki belekeveredik. A harc au-tózúzásig, ágyúgolyókig és rock 'n' rollig fajul.

A tesó igazi romantikus szocio-komédia, és bár a szocio oldalt a ren-dező nem hangsúlyozza agyon, nem rágja a néző szájába, azért ott van az igazi lakótelepi gettó-érzés, amiből azért legtöbbünk már kapott ízelítőt. A cselekmény vezetése könnyed, csakúgy, mint a szereplők mozgatá-sa. Összeszokott a társaság, hiszen a színészek nagy része a Merlin Szín-ház Atlantis Társulatának tagja, színpadi színészekről van szó tehát, ami néha már felüdülésszámba megy, főleg néhány „amatőr" színész szerepeltetése után más szemlés fil-mekben. A párbeszédek és a poénok ülnek, kortársak, átérezhetőek. Welker Gábor és Schmied Zoltán jól illenek össze, kiegészítik egymást, vibrál közöttük a levegő, a rendező-nek sikerült tehát egy összeillő pá-rost találni a filmre, akik akár lehet-nének is tesók.

A rendező, Dyga Zsombor ko-rábbi munkái közé tartozik az Öcsögök, a Tempó, a Gyilkosok, a Séta és az Uno, amik alapján azért ne feltétlenül alkossunk képet, a Tesó közönségfilm. Nehéz volt Dygának ezt elérnie, lévén ő is „szak-mánkívüli", azaz nem a Színház- és

Filmművészeti Egyetemen végzett, j hanem rendezővé magát önerőből felküzdő lelkes amatőr. A korábbi, videóra forgatott és sok műfajt (sci-fi, thriller, krimi) felölelő filmjei i után a Tesó az első, melyet lehetősé-ge volt 35mm-re forgatni, persze jó ' magyar szokásokhoz hiven réttlfesen kicsi pénzből. A film költségvetését a , producer, Durst György szedte ösz- [ sze, de persze így is akadtak bőven ' problémák. A filmben nagyon fontos szerepet játszik a zene, bevallottan van benne egy kis Pop, csajok, satöb-bi-utánérzés, így természetszerű, hogy a rendező rengeteg zenét válo-gatott hozzá. Az aprócska bökkenő mindössze az volt, hogy ezeket a ki-zárólag külföldi számokat nem lehe-tett jogtisztán megszerezni, így kü-lön érdemnek és mindenképpen fi-gyelemreméltónak számít, hogy a film zenéjéül szolgáló 42 zeneszám három hét alatt készült el az utolsó pillanatban. A film alapjaiban ön-életrajzi ihletésű, Dyga bevalottan részben azonos a zenebuzi Artival, békásmegyeren nőtt fel, tehát ismeri a miliőt. „Legbiztosabb koncepciója volt a filmnek, hogy nyers legyen. Nagyon lakótelep, nagyon valós. Meg akartuk mutatni Békásmegyert a maga valójában, viszont nem akar-tunk azokról a dolgokról beszélni amiről mindenki, aki lakótelepekről forgatja filmjeit. Lakótelepen élek és tudom, hogy ott is van olyan kurva jó élni mint bárhol máshol: arra pró-báltunk meg figyelni, hogy a lakóte-lep legyen lakótelep, egy hideg, mocskos hely, de a szereplők belül hordozzák azt a csillogást, ragyogást, amitől mégis egy vidám film lesz" -mondta az általa külvárosi romanti-kus vígjátéknak nevezett filmjéről Dyga. Azt is mondja továbbá, hogy azt hiszi, ez egy olyan film, ami a „plebsz"-et is érdekelheti, ha tehát az amatőr művészet iránt viseltetünk érzékenységgel, akkor azért, ha a plebsz-hez tartozónak tartjuk ma-gunkat, akkor pedig azért érdemes elnézni a Tesóra.

Belvárosi Miniplex Filmtéka, március 20. csütörtök - 26. szerda

15.15, 17.30, 19.45

A tesó igazi romantikus szocio-komédia.

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17. 13

A szervezők ezzel a nagyszabású filmfesztivállal hagyományt kívánnak teremteni, mely

méltó párja lenne az ország többi ha-sonló rendezvényének, de ugyanakkor valami újat is kínálna azok mellé. A fesztivál részleteiről annak két fő ki-dolgozójával, Erdei Csillával és Karsai Attilával beszélgettünk.

- Alikor fogalmazódott meg ben-netek az ötlet, hogy filmes fesztivált csináljatok?

Karsai Attila: - Az elmúlt egy év-ben elég sok fesztiválon voltunk Csil-

j Iával, s akkor merült fel, hogy jó len-ne, ha lenne Szegeden is egy olyan fil-mes fesztivál, ahol a különböző stúdi-ók által készített filmeket csokrokba

; szedve láthatjuk, nem pedig szétszab-dalva, hogy láthassuk azt, hogy milyen irányba mennek.

Erdei Csilla: - Én évek óta járok fel a filmszemlékre, és szembesülök azzal, hogy rengeteg filmet csak ott lehet megnézni, mivel ezeket tévében ritkán, mozikban pedig szinte egyálta-lán nem játsszák, maximum egy-két fesztiválon bukkanak még fel, és így a szegedi közönséghez egyáltalán nem jutnak el. Emiatt gondoltuk, hogy kellene Szegeden is teremteni egy fó-

j rumot ezeknek a filmeknek. - Aíilyen kereteken belül gondol-

kodtatok? ECS: - Fel kellet mérni a lehető-

ségeinket és az igényeket, valamint a már létező fesztiválokat, és ezért gon-

I dőltünk az Attila által már említett stúdiókat keresnénk meg, hozzájuk közelednénk, és az ő filmes termésük-ből válogatnánk. Az elejétől fontos ré-sze volt a koncepciónak az is, hogy ne csak magyar filmeket mutassunk be, hanem közelítsünk a régió más orszá-gai felé is, hiszen nemcsak magyar, de román és szerb filmeket sem nagyon lehet látni a mozikban. Szeged a hár-mashatár miatt nagyon kedvező pozí-cióban van, amit mindenképpen ki akartunk használni.

KA: - Ez egy indító fesztivál lesz, aminek a célja hogy kihasználja Sze-gednek ezt a szerencsés regionális adottságát, valamint azt szerencsétlen tényt, hogy nem igazán ismerjük a szomszédos országok filmes kultúrá-ját. Úgy gondoljuk, hogy a fesztivál-nak mindenképpen tovább kell majd növekednie, hogy később utaztathas-suk is, tehát több várost, országot is bejárhassunk a programmal. A másik fontos szempont volt a filmek bemu-tatása mellett az alkotók megismerte-tése a közönséggel.

- Olyan filmeket szándékoztok bemutatni, amelyek szinte mind isme-retlenek a szegedi közönség előtt. Alem tartotok attól, hogy esetleg túl szűk réteget szólit majd meg a feszti-vál?

CSINÁLJÁK A FESZTIVÁLT Első Szegedi Filmes Fesztivál a Grand Caféban A Grand Café jelentős vállalkozásba kezdett, amikor belevágott

az első Szegedi Filmes Fesztivál megrendezésébe. Bár Szegeden eddig is voltak kisebb-nagyobb filmbemutatók, premierek, eddig hiányzott egy átfogó

koncepció, egy állandó rendszer, ami összefoglaltan mutatná be a térség új filmjeit a filmművészet iránt érdeklődőknek.

Szeged a hármashatár miatt nagyon kedvező pozícióban van, amit mindenképpen ki akartunk használni. Fotó: orío

ECS: - Szerintem ez csak reklám kérdése, ha nincs érdeklődés, az álta-lában azért van, mert az emberek nem tudnak az adott dologról. Ha felkeltjük a figyelmüket, akkor sze-rintem széles réteget lehet megszólí-tani. Ezenkívül kialakulóban van egy tendencia, amely kedvez a kis- és rö-vidfilmeknek, egyre többen fedezik fel ezeket a műfajokat is. Egyre töb-ben kíváncsiak ugyanígy a dokumen-tációs, vagy animációs filmekre is, ami itt a Grand caféban is megfigyel-hető.

KA: - Ezenkívül nagyon sok új dolgot tulajdonképpen nem csiná-lunk, mondhatnám azt is, hogy ez a fesztivál egyfajta összefoglalása annak, ami az elmúlt hat évben a Grand Café keretein belül történt. Tulajdonkép-pen egy hét alatt szeretnénk eljuttatni a közönséghez a mozi hatéves munká-ját, mintegy összegzésképpen. Igyek-szünk energiát fektetni abba, hogy minél több emberhez eljusson ennek a fesztiválnak a híre. Szerintem Sze-geden létezik egy közönség, amely fo-gékony ezekre az alkotásokra, hiszen Szeged szinte az egyetlen olyan város, ahol a multiplex mozi megjelenése nem szívta el a hagyományos mozik közönségét, ráadásul egyetemi város is vagyunk, és a hallgatók reméljük fo-kozottan érzékenyek ezekre a filmek-

- A.likőr kezdtétek el aktívan szer-vezni a fesztivált, és milyen nehézsé-gekbe ütköztetek közben?

ECS: - Körülbelül egy évvel ez-előtt már megfogalmazódott bennünk az elképzelés, de a kezdetek nagyon nehezek voltak, nem volt egyszerű mindenkivel felvenni a kapcsolatot. Sokat segített, hogy eljártunk a feszti-válokra, megismerkedtünk emberek-kel, és bár ez a szakma elég szűk, de ha egyszer megismernek, akkor nagyon segítőkészek. Ami igazán nehéz volt, az a román és szerb filmek megtalálá-sa, megszerzése. Igazából mi sem na-gyon ismertük ezeknek az országok-nak a kulturális életét, ezért először meg kellett találni azokat az embere-ket, akik tudtak nekünk segíteni, alko-tókat, filmeket ajánlottak, címeket szereztek nekünk. Miután beindult a dolog, akkor már könnyebb lett, egy-re többen hallottak róla, és ajánlkoz-tak, hogy szeretnének részt venni, te-hát már keresték velünk a kapcsolatot, valamint igyekeztek minden segítsé-get megadni hozzá.

KA: - Itt természetéből adódóan kezdetben egy lassú folyamatról volt szó, és ahogy közeledik a fesztivál idő-pontja, úgy gyorsulnak fel az esemé-nyek. Ennek egyik oka az is, hogy igyekszünk aktuálisak lenni, új, idei filmeket hozni, amelyek nagy része tavaszra készül el, tehát az utolsó pil-

lanatig változott a program az újabb és újabb filmek elkészültével.

- Aíilyen szempontokat vettetek figyelembe a Gímek kiválasztásánál?

KA: - Alapvetően két szempontot vettünk figyelembe, az egyik, hogy a bemutatandó stúdiók mindenképpen újfajta trendet határozzanak meg -erre az idő szűkössége miatt volt szükség, később ezt mindenképpen bővíteni akarjuk. Ilyen például az Inforg stúdió, amely most a Balázs Béla filmstúdióhoz hasonló szerepet tölt be, amennyiben nem ragaszkodik a diplomás filmesekhez, hanem a kal-lódó tehetségeket keresi, az amatőrö-ket karolja fel, aminek már látható eredményei vannak. A másik pedig a határokon átnyúlás elve volt, ilyen például a Duna műhely, amely már évek óta köztudottan határokon túl is gondolkodik, illetve az Új Budapest Filmstúdió, amely szerb-magyar és román magyar koprodukciós filmeket is létrehozott, és amelyek szintén be lesznek mutatva a fesztiválon. Sike-rült az ELTE filmelmélet és filmtörténet szakos hallgatóitól is fil-meket szereznünk, a közönség tehát a most tanuló filmesek elképzeléseit is láthatja majd. A régióban nagyon fontos a kecskeméti animációs mű-hely bemutatása, mely méltán nem-zetközi hírű, vagy a szegedi Tóth Pál, akit talán saját városában ismernek a

legkevésbé, viszont alkotásai a világ különböző filmszemléin sorra arat-nak. A makói videoműhely szintén besöpört már egy-két elismerést, mégis szűkebb környezetükben keve-sen ismerik őket, és ezen mindenkép-pen változtatni szeretnénk. A fesztivál nem lokális, de természetesen ki-emelt hangsúlyt kapnak a helyi alko-tók. Eddig is gyakorlat volt a Grand Caféban, hogy teret biztosítottunk a környékbelieknek, és most ezt szeret-nénk egy állandó kapcsolattá bővíte-ni, melynek keretében rendszeres lenne az együttműködés.

- Hány alkotót vártok a közönség-találkozókra?

- ECS: A fesztiválnyitásra a stúdi-ók vezetőit, producereit hívjuk meg egy közös beszélgetés, amit Báron György fimesztéta fog vezetni. Itt lesz Durst György a Duna Műhelytől,

' Kántor László az Új Budapest Filmtől és Muhi András az Inforgtól. Lesznek aztán találkozók a szegedi alkotókkal, várjuk a MAFSZ (Magyar Amatőr Fil-mes Szövetség) és a KVB csapatát, be-mutatjuk Fliegauf Benedek összes ed-digi filmjét ami után beszélgetés is lesz a rendezővel, lesz a Pergő Képek folyóirat bemutatója, a zárónapon pe-dig Tóth Pál animációs filmkészítő lesz a vendégünk, akinek a nevéhez többek között a Leo és Fred című rajzfilm fűződik.

- Egy fesztivál megszokott része a díjkiosztás, milyen díjakat terveztek?

ECS: - Éppen mivel minden fesz-tiválon osztanak díjakat, már az elején eldöntöttük, hogy mi eltérünk ettől a gyakorlattól. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a hasonló fesztiválok inkább szólnak a szakmának, mint a közön-ségnek, mivel mi pedig elsősorban a közönségre helyeztük a hangsúlyt, ezért nem is osztunk díjakat, helyette a közönségtalálkozókra koncentrá-lunk.

- Alibői finanszírozzátok a feszti-vált?

- Nagyrészt önerőből - ami alatt természetesen a Grand Cafét kell ér-teni - fedezzük a költségeket, az alko-tóktól és a stúdióktól viszont minden elképzelhető segítséget és támogatást megkaptunk, és úgy vettük észre, hogy örömmel vesznek részt a feszti-válon.

- Aíilyen kiegészítő rendezvények lesznek a filmvetítések mellett?

KA: - Lesznek koncertek, pénte-ken tartunk egy bulit az Old Timer Music Clubban (volt Kócsag), ahol Sziszi a mozigépész fog vászonra vetí-teni, alatta pedig lemezlovas keveri majd a zenét, vasárnap pedig a Mangó Club együttes koncertje zárja a feszti-vált a Grand Caféban.

T.P.Z.

IN ENGLISH IN HUNGARY Kevés olyan felsőoktatási intéz-

mény van Európában az angolszász nyelvterületen kívül, ahol angol nyel-vű oktatás folyik. Magyarország egyike azon kevés országoknak, ahol már Vannak angol nyelvű stúdiumok. Töb-bek között ez is kiderül egy nemrégi-ben megjelent tanulmányból, amelyet a brüsszeli székhelyű Academic Coop-eration Association (ACA) tett közzé.

A Tempus Közalapítvány a brüsz-szeli székhelyű Academic Coopera-tion Association (ACA) magyarorszá-gi tagszervezete, ahol a közelmúltban az európai felsőoktatási intézménye-ket vizsgálva az ,Angol nyelvű oktatás Európában" címmel egy igen fontos tanulmány látott napvilágot.

Az értekezésben elismerően írnak a Magyarországon folyó angol nyelvű oktatásról, melynek színvonala és a kurzusok sokszínűsége is európai szintű. A tanulmány szerint, mely Eu-rópa 19 országának közel 1600 felső-oktatási intézményének bevonásával készült, Magyarország az európai át-lag felett teljesít. A tanulmány széles-körű kutatómunka eredménye, 19 eu-rópai ország közel 1.600 felsőoktatási intézményének bevonásával készült.

A felmérés azt mutatta, hogy Eu-rópában mindössze a programok 4%-a angol nyelvű, és a hallgatók keve-sebb mint 1%-a végzi angol nyelven a tanulmányait. Ugyanakkor, mivel a legtöbb program az utóbbi néhány

évben indult, e számok a jövőben nö-vekedni fognak.

Jelentős különbség figyelhető meg azonban az egyes országok között. Ab-szolút számokban Németország a lista-vezető, de ha a relatív számokat vesszük alapul, Hollandia és Finnor-szág ugrik az élre. A dél-európai orszá-gok a lista végén kullognak, míg Ma-gyarország az előkelő 6. helyet foglalja el a vizsgált 19 ország rangsorában.

Az üzleti tanulmányok és másod-diplomás képzések terén az angol nyel-vű programok többsége posztgraduá-lis, ún. Master-kurzus. Legnépszerűb-bek az üzleti és menedzsment tanulmá-nyok, míg a műszaki tanulmányok a második helyet foglalják el a listán.

(Magyarországon e sorrend éppen for-dított.) Mindenesetre nincs olyan kép-zési terület, és alig akad olyan szakirá-nyú továbbképzés Európában, ahol ne lenne angol nyelvű képzés.

Az angol nyelvű képzések többsé-ge tandíjmentes. Kivételt képez Ma-gyarország, a többi csadakozó ország és Hollandia. Az éves tandíjak rendkí-vül változóak; a jelképes 300 euró és a legdrágább 32.000 euró között inga-doznak. Az angol nyelvű programokra beiratkozó diákok többsége, 60%-a külföldi, bár a kurzusok általában a helyi diákok számára is hozzáférhető-ek. A külföldi diákok többsége, 39%-a még mindig Európából érkezik, míg Ázsia adja a külföldi hallgatók kétötö-

dét, és ezzel a második helyen áll. A magyarországi kép ettől némileg el-tér, ide Afrikából és Ázsiából érkezik a külföldi hallgatók többsége.

Az angol nyelvű programok tan-tervei magas szintű nemzetköziesítést képviselnek. Az idegen nyelven törté-nő oktatáson túl számos intézmény használ kreditrendszert (pl. az Euró-pai Kreditátszámítási Rendszert -ECTS) és épít külföldi tanulmányo-kat vagy kötelező külföldi szakmai gyakorlatot a tantervbe. Az ACA ta-nulmánya számos minőségi mutatót is vizsgál. így például választ keres arra a kérdésre, mi vezet egy intézményt ar-ra, hogy angol nyelvű programok in-dítására vállalkozzon.

14 SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

x /

A KOZELETI KAVEHAZ PROGRAMJA

MÁRCIUS 17-31.

Március 17. fél 5 óra MTESZ (Kígyó u. 6.): MA A TEGNAPRÓL. Kisember történetei. Vendégek: Vajda János szerző, Majzik István kiadó. Közreműköd-nek: Hódi Viktória szavalat, Takács Éva ének. Házigazda: Sziágyi Árpád város-védő polgár. Március 18. 18 óra Royal Szálló: DANKÓ PISTA CENTENÁRIUM. Vendé-gek: Bányai János és Telekné Tóth Anna (Dankó Pista Alapítvány). Közremű-ködik: Nagy Imre a Dankó Pista zenekar primása. Beszélgetőtárs: Dr. Reigl Endre újságíró . Március 19. 18 óra MTESZ Székház: A TERMÉSZETJÁRÁSRÓL. Vendég: Kovács Balázs természetjáró. Beszélgetőtárs: Kószó Jenő. Március 20. 18 óra Royal Szálló: TÁRSADALOM ÉS ÁLLATTENYÉSZ-TÉS. Vendég: Bálint János agrármérnök, ny. igazgató. Közreműködnek: Czene Zoltán főiskolai hallgató valamint, Márta Károly és Kocsis Ferenc - pásztorda-lokkai. Beszélgetőtárs: Fekete Klára újságíró. Őshonos állattartók termékeiből kóstoló. Március 21.18 óra Bartók Béla Művelődési Központ Tanácsterem: GAZDA-SÁG ÉS ÁLLAMHATALOM (könyvbemutató). Vendég: Dr. Plenter János ny. ENSZ diplomata, nemzetközi pénzügyi szakértő. Házigazda: Dr. Desics István a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének ügyvezető elnöke. Március 24. 17 óra JATE KLUB: 30 ÉVES AJATE KLUB. Vendégek: Kor-mos Tibor, Mészáros Gábor, Maróthy Kornél a Klub korábbi- és Tóth Attila a ] Klub jelenlegi vezetője. Beszélgetőtárs: Dr. Tráser László újságíró. Március 25. fél 5 Royal Szálló: O T T H O N SEGÍTÜNK! Segítő szolgálat kis-gyermekes családoknak. Vendég: Dr. Benkő Ágota az .Vlapítvány igazgatója, a NOE volt elnöke. Beszélgetőtárs: Köblös Katalin az Otthon Segítünk Alapít-vány szegedi szervezője. Március 25. 18 óra Városháza Díszterem: A DUGONICS TÁRSASÁG EST-JE. A Szegedért Alapítvány kitüntetettjei. Házigazda: Tandi Lajos újságíró. Március 26.18 óra MTESZ Székház: SZEGED KORAI TÖRTÉNETE. Ven-dég: Dr. Horváth Ferenc régész. Beszélgetőtárs: Szarka József PhD hallgató. Március 27. 17 óra Szegedi Művészklub a Pinceszínházban: Dudásné Puskás Mária festőművész kamaratárlata. Megnyitja: Góg János költő. Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája. Házigazda: Polner Zoltán költő. A Szegedi Szép-írás 3. évfolyam, 3. számának bemutatása. Március 27. 17 óra Aradi vértanúk tere, Rákóczi szobor: Az "Ötágú Síp" Kul-turális Egyesület és a Rákóczi Szövetség Szegedi Tagozata ünnepélyes koszo-rúzásra hívja a szegedieket, a fejedelem születése napján, a Rákóczi szabadság-harc kitörésének 300. évfordulóján. Vendég: Mátó Mátyás tárogatóművész (Erdély). Március 27. 18 óra M T E S Z Székház: P O L I T I K A É S T U D O M Á N Y . V e n d é g : Dr. Solymosi Frigyes emeritus professzor (SZTE), akadémikus. Házigazda: Dr. Wayer Péter jogász. Március 28. 18 óra Juhász Gyula Művelődési Központ: "BELLE SPIRIT..." -Zene és beszélgetés finom lélekkel. Az EX TRIÓ bemutatkozó estje: Árok Sán-dor - gitár, Bradanovics Bernadett hegedű, Sejben Győző bőgő. Közreműkö-dik: Kun Veronika fuvola és Szirtes Edina ének, hegedű. Plesi "ÉLET-ÖRÖM-ZENE" című tehetségfelmutató sorozata. Házigazda: Pleskonics András "öröm-zenész". Március 31. 18 óra MTESZ Székház: SZELLEMI ÉS TÁRGYI ÉRTÉKE-INK VEDELMÉBEN. A Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesü-let estje. Vendég: Nógrádi Zoltán szegedi polgár. Házigazda: Szilágyi Árpád vá-rosvédő polgár.

A Közéleti Kávéház ajánlja: A TERMÉSZETJÁRÁSRÓL

. Végy egy vonatjegyet, egy esőkabátot illetve egy strapabíró cipőt és nem lesznek előtted akadályok - véli Kovács Balázs természetjáró, a Közéleti Kávé-ház első igazi tavaszi témájú estjének vendége. Ő maga már több, mint 2 5 éve járja a réteket, mezőket az országaban, illetve a nagy-világban egyaránt, így ju-tott el többek között Nepálba is - az itt szerzett élményeit a „Szeged" című fo-lyóirat hasábjain osztotta meg az olvasókkal.

Az ajánlat készítésének leghétköznapibb perceiben is meggyőzően, őszinte lelkesedéssel átitava ajánlja a természetjárásban rejlő szépségeket, ennek az életstílusnak különböző vállfajait a legegyszerűbbektől a raftingon keresztül egészen a legextrémebbekig hiszen, mint mondja, mindenki meg-találhatja magának a számára legkedvesebbet. A természetjárásról szóló es-ten való részvételt azért vállata el, az egyébként visszahúzódóságáról és sze-rénységéről ismert természetbúvár, mert őszintén hisz abban, hogy magánál a természetnél nincsen jobb gyógyír az attól távol került, de arra - eseten-ként tudtán kívül is - vágyó embernek. Korunk nagy „betegségére", a stresszre is ez gyakorolja a legjótékonyabb hatást: két nap kiadós túrázás a hegyekben, többet ér annál, mintha teli szájjal nyugtatókat és más egyéb gyógyszereket kapdosnánk be - vallja a nagy barangoló. A test épül, miként lélekben is gyarapodunk túrázások idején, de a természet alaptörvényeit (az ökológiai egyensúly kényes kérdéseit) valamint Magyarország történelmi és kulturális viszonyait is csak a barangolások során szívhatjuk magunkba - em-lékeztet Kovács Balázs. A tény, hogy a tömeges természetjárás a természet ellen is fordulhat, éppen a környezeti tudatosság illetve, a környezetvédelem jelentőségének elmélyítésére hívja fel a figyelmet - teszi hozzá az est vendé-ge, aki a Csongrád Mégyei Természetjáró Szövetség Oktatási Bizottságának elnöke is egyben.

Végre itt a várva várt tavasz! Amennyire későn jött, annyira erősen vártuk az első meleg napsugarat és azt az időt, amikor bátran hagyhatjuk otthon napi ügyeink intézésekor a sapkát, kesztyűt és a tél egyéb rituális ruhadarabjait. Raj-ta hát, Kovács Balázs természetjáró 2003. március 19-én, szerdán 18 órakor a MTESZ Székházban a természetjárással kapcsolatosban kérdez és felel. Ka-landra fel...

VILÁG PROLETARJAI ÉRTESÜLJETEK!

Természetes , hogy egyes politikai mozgalmak, civil szervezetek épp a világhálót választották i ; kommunikációs csatornának.

A forradalom előestéjén A péter-vári Szmolnijban ülésező Központi Bizottság egyik tagja felkiált: — Elv-társak most kaptam egy sms-t Lenin elvtárstól, azt kérdi elindulhat-e rej-tekhelyéről!

- Még nem időszerű. - válaszolja Dzerzsinszkij. - Most várjuk S/.verdl-ov elvtárs üzenetét, hogy rendelkezés-re állnak-e a Péter-Pál-erőd ágyúi. Küldök is neki gyorsan egy e-mailt.

- Fantasztikus! Elvtársak klikkel-jenek azonnal az www.aurora.ru száj-tra most frissítették. Elindultak a Mi-klós-híd felé! - lelkendezik Kame-nyev.

- Lenin elvtárs azt üzeni, akkor várja az sms-t. Addig is megírja a föld-ről szóló dekrétumot, amelyet hama-rosan át is küld a címünkre. Van a kö-zelben olyan programozó elvtárs, aki fel tudná dobni az internetre?

Hol és hogyan folyna a kommu-nista-bolsevik mozgalom szervezke-dése, ha most állnánk a Nagy Októbe-ri Szocialista Forradalom küszöbén? Nyikolaj Lebencov, a Globális Alter-natíva elnevezésű folyóirat szerkesz-tője szerint minden bizonnyal a világ-háló lenne a gyűjtőhelye és elsőszámú csatornája a mozgalomnak.

„El kell foglalni a Péter-Pál-erődöt ..., azonnal el kell foglalni a távírót és a telefont, a telefonközpont-ba a mi felkelési vezérkarunkat kell el-helyezni, össze kel vele kötni telefon útján minden ezredet, a fegyveres harc minden pontját stb." - írja 1917. szeptemberében a Központi Bizotság-nak Lenin.

A Lenin-vezette bolsevikok nem véledenül kaparintották meg a táv-közlést - a telefont, a táviratozást, a postát - és a sajtót. Napjainkban a kapcsolattartás fő csatornái számukra bizonyára az internet és a mobilháló-zatok lennének - állítja Lebencov.

A folyamatos kapcsolattartás érde-kében a vezetőknek szükségük volt a földrajzi közelségre, hogy a személye-sen továbbított levelek mielőbb eljut-hassanak a címzettekhez. A felkelések szervezéséhez megbízottakat küldtek. Most minderre nem volna szükség, hiszen nagy távolságból is folyamatos kapcsolattartás lenne biztosítható a vezér és az utasításait váró csoportok között.

Lebencov szerint a túl sok költsé-get nem igénylő e-mail, a fórumok és a chat-ek révén az "elégedetlen réte-gek" virtuális klubokba szerveződtek. A radikális zöldektől a jogvédőkön át

a feministákig számos mozgalom tag-jainak sikerült közös csatornákat talál-niuk az "övéikkel", akik egymással könnyedén tartják az interaktív kap-csolatot. A tiltakozásra, lázadásra ma is akad ok bőven, elég - így a szerző -ha csak arra gondolunk, hogy számos független kutatóintézet hoz napvilág-ra felmérési adatokat azzal kapcsolat-ban, hogy a gazdagabb és a szegé-nyebb rétegek között az utóbbi évti-zedekben egyre mélyül a szakadék, és ez főként a gazdasági nagyhatalomnak tekinthető államokban válik egyre in-kább szemmel láthatóvá. A hálózaton is érezhető ez a feszültség, hiszen, pél-dául a világ majd' minden pontján je-len levő és igen aktív antiglobalista mozgalom elsőszámú kommunikációs csatornája és információforrása is az internet.

Természetes, hogy egyes politikai mozgalmak, civil szervezetek épp a vi-lághálót választották információs és kommunikációs csatornának, hiszen ezeknek a csoportosulásoknak a nagy része a kezdetektől a szólásszabadság mellett tette le a voksát; a gondolatok-nak a közvéleményhez való eljuttatása szempontjából pedig az internet a leg-ideálisabb felület. Míg a bolsevik cso-portoknak még az illegális sajtótermé-kek, röplapok terjesztésével kellett folytatniuk a politikai agitációt, ma már valamivel könnyebb dolguk lenne a világhálón, hiszen a jelenlegi szabá-lyozási keretek közt egyelőre többé-kevésbé cenzúramentes a kibertér -kivéve, természetesen, az olyan tör-vénybe ütköző tartalmakat, mint a gyermekpornó - és napjaink mozgal-mai ezt általában remekül ki is hasz-nálják - fejtegeti a szerző.

Az antiglobalista "internacionálé" folyamatos hírközlése révén a mozga-lom tagjai több mint harminc nyelven értesülhetnek a legaktuálisabb, leg-fontosabb eseményekről, némely or-szágban több száz radikális vagy épp forradalmi jellegű csoportosulás ren-delkezik önálló szájttal, ezek együtt-véve igen komoly szegmensét alkotják a hálónak. Az antiglobalisták elsőszá-mú webhelye az Indymedia portál -http://www.indymedia.org/ - , amely még a vezető hivatalos hírportálok népszerűségével is felveszi a versenyt. Az internetes viták évente valóságos fórumba mennek át, amelyek közül az eddigi legnagyobb a brazíliai Portó Alegre városában nemrégiben meg-rendezett Szociális Világfórum volt, ahol vérre menő és elhúzódó vitákat

folytattak a Föld jövőjéről, a világbe-rendezkedés lehetséges modelljeiről. A Világfórumon az "online moz-galmárok", a portálok szerkesztői, összeállítói is aktívan képviseltették magukat. Maguk a rendezvények, ta-lálkozók és tüntetések is nagyrészt a világháló segítségével szerveződnek.

Elgondolkodtató, hogy antiglob-alizmus internetes szervezeteinek glo-1 bális volta miért nem okoz a szerveze-1 tek tagjainak ideológiai ellentmon-dást.

Hasonlóan nélkülözhetetlen a szervezésben a mobiltelefon is, amely "pályafutását" a menedzserek állandó társaként kezdte, ám azóta még a ház-tartásbelieknek is nélkülözhetetlen, a mozgalmárok számára pedig egyene-sen fegyver. Kell a tüntetések szerve-zéséhez, a koordinációhoz, és - a de-monstrációk során - az állandó „hely-zetjelentésekhez".

A szerző azonban elsiklik a felett, hogy a távközlés decentralizációja miatt megkönnyített szervezkedés tu-lajdonképpen meg is nehezíti az ura-lom megszerzését, hiszen nincs mit elfoglalni, nincs lehetőség a médiu-mok kizárólagos birtoklására, így hát-ránya a hatalom totális birtoklásáért folyó harcban pontosan az lesz, ami az előnye is volt szervezkedésük kez-detén: a rendszer ellenőrizhetetlensé-ge. Míg korábban néhány nyomda, egy távíró- és telefonközpont elfogla-lásával a teljes információáramlást biztosító hálózatot uralni lehetett, addig ma legnagyobb erőfeszítéseik árán is csak egy információ forrást je-lenthetnek a sok közül. Ha pedig ezt el akarják kerülni, meg kívánván sem-misíteni az ellenség információs vo-nalait, fel kellene számolniuk az átját-szóállomásokat, meg kellene béníta-niuk - mondjuk önmagát szerteszét milliószámra küldő vírusos üzenettel - az internetet, ám ezzel maguk szá-mára is ellehetetlenítik ezeket a kap-csolattartási fórumokat. Ezek után pedig mégsem maradna más megol-dás, mint a távírók, telefonközpont-ok, nyomdák elfoglalása.

A Globális Alternatíva újságírója szerint noha az internacionálé, amely-ről Lenin álmodott, megbukott, al országokat összekötő világháló révén elméletben mégsem megvalósíthatat-lan a világméretű összefogás vagy ép-pen forradalom.

Feltéve, ha a felkelés előtt rendesen fetöltötték telefonjaik akkumulátorait.

Ny. G.

0 **

II a 1 i

<j f h 8 k r t I r II h k d {[ n

a a k d P <1 h ti

n ii e g

6 a

fi k H s< *

tc l k a; Cj h n

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17. 15 —i

Mért nem férnek meg Rómában két csapat szurkolói?

A GAZDAG ÉS A FARKAS A KANYARBAN Ezen a napon kék-fehér és bordó-

sárga hadak lepik el az utcákat. Előke-rülnek a féltve őrzött zászlók, sálak, me-zek az istenek neveivel. Egyelőre senki nem merészkedik a másik területére, melyet a határokon díszelgő falra festett jelvények, mondatok jelölnek. Néhány incidenstől eltekintve az arénáig béké-sen vonulnak a szembenálló felek kö-szönhetően a háborús helyzetre emlé-keztető karhatalmi koncentrációnak. Mindenki elfoglalja a helyét a lelátókon és kezdődhet a harc, az S.S. Lazio -A.S. Roma derbi.

Az Európai Unió alkotmányán dol-gozó Európai Bizottság elégededensé-géről adott hangot az olasz stadionok-ban uralkodó állapotokat illetően. Egy statisztika szerint az EU legzaboláda-nabb szurkolótáborait az olasz rajongók

1 alkotják: rasszisták, idegengyűlölők, m erőszakosak. Külön kiemelték az elmúlt |É heti római derbit, ahol az értékelés sze-lj rint „a tomboló 80 ezres tömeg úgy ér-

m\ z': mindent szabad". Ez a meccs külön-1 leges alkalom Róma életében, mindkét

- elsőligás csapata saját otthonában, a Stadio Olimpico-ban lép pályára egy

e- időben. Az ultrák hetek óta a meccs lá-»'•I zában égnek bármilyen helyet is foglal H el csapatuk a tabellán. )i,

a- ULTRÁNAK LENNI

y r I Az ultra latin szó, jelentése szélsősé-

ges, túlzó személy. Az ultra mozgalom i- őshazája a labdarúgásban Olaszország,

i itthon úgy mondanánk, ők a „kemény a j mag". Az ő példájukat követik a görög,

ly a török, a szerb, a horvát, a magyar és ó' nyomokban a német szurkolók. Leg-v fóbb ismertetőjelük a magasfokú szer-a| vezettség, a koreográfia, a tűzijáték, a

drapériák, a zászlók. Ezek a jegyek Angliában vagy például Spanyolország-

1 t>an kevésbé fellelhetőek. Az ultra-moz-galom kialakulása a 70-80-as évekhez köthető. Az olasz belpolitikai élet for-

t, r°ng, a Maffia hatalma csúcsán van, a a terrorista akciók sem ritkák. A társadal-- mi feszültségek levezetésében nagy sze-- repet kap a foci, színterei a stadionok it lelátói lettek. Talán így érthető mért le-- hetséges az, hogy néhány éve a foci . kapcsán olasz parlamenti tömegvereke-•t dést röhöghetett végig az egész világ, i Az akkoriban alakult hagyomány szelle-, me ma is a stadionok körül lebeg.

Egy csapat szurkolótáborát kisebb, , akár egymással is rivalizáló csoportok . alkotják, saját névvel, zászlókkal, dalok-t kai stb.. Ultrának lenni életstílus, rövi-} den azt mondhatnánk: mindent a csa-c patért (a hangzatos szlogenben a „min-. den" itt szó szerint értendő). Gyakori, t hogy az ultrák saját egzisztenciájukat és

testi épségüket sem kímélve tesznek . meg bármit, amiről úgy gondolják, . 'mádott csapatuk javát szolgálja. Több . ezer kilométert utaznak csapatuk ide-t genbeli meccsének helyszínére, vagy | ölre mennek, ha valaki rossz szót mond

a csapatra. Az ultra-mozgalom és a minőségi

foci találkozása Itáliában valósul meg leginkább, ezért eredményezi itt a leg-

I fagyobb méreteket és a legszélsősége-sebb megnyilvánulásokat. Természete-sen a főváros jár az élen.

A Róma és a Lazio rivalizálásának története igen messzire nyúlik vissza.

| 1900-ban alakult, elsősorban adétikai I klubként, a Polisportiva Lazio, amely I azonban már a kezdetektől labdarúgó

csapatot is működtetett. A csapat a fe-héret és az égkéket választotta színei-nek, utalva a görögországi olimpiai já-

tékokra (a Roma szurkolói gyakran piszkálják riválisukat azzal, hogy az ókori játékokon egyáltalán nem volt labdarúgás). A Lazio mellett három másik római csapat (Fortitudo, Román és Alba) is szerepelt az olasz bajnokság-ban, melyek eredménytelenségük miatt 1927-ben az egyesülés mellett döntöt-tek, hogy az új csapat, az AS. Roma fel tudja venni a versenyt az erősebb északi csapatokkal. A Lazio is meghívást ka-pott az összrómai egyesületbe, de visz-szautasította az ajánlatot. Nagyjából in-nen datálható a Lazio kirekesztésének megkezdése Rómából, a városból.

Az AS. Roma bordó-sárga színe a városé, szimbólumnak a farkast válasz-tották, amely a legenda szerint Romo-luszt és Rémuszt, a város alapítóit táp-lálta. Az A.S. törekvése egyértelmű: a város egyeden csapatának lenni.

Az első két derbire az 1929-30-as szezonban került sor és a farkasokat lát-szott igazolni (Lazio-Roma 0-1, Roma-Lazio 3-1). A kékek szurkolói egyre jobban kezdtek kiszorulni a város szívé-ből a külterületekre, a római gazdagok lakóhelyére. így született a hagyomány mely szerint a Roma a nép, a Lazio a felső tízezer csapata. 1942-ben beérett a Roma, megnyerte a bajnokságot, a Lazio szurkolók szerint nagyban kö-szönhetően Mussolininek, aki római bajnokot akart. Ez alapvetően tévedés, köztudott, hogy a fasiszta vezető Lazio drukker volt. Itt az ideje tisztázni a po-litikai hovatartozást. Az általános véle-

mény szerint a Roma vörös színe és né-pi tömegtámogatása baloldali érzel-mekre utal. A Lazio radikális szurkolói pedig büszkén vágnak fel a csapat nevé-ben szereplő S.S. rövidítésre (amely a Societá Sportiva-t takarja, de vannak, akik ezt másként értelmezik) és a klub címerére telepedett sas is leginkább a náci jelképre emlékeztet. A feltételezé-seknek természetesen van alapja, az ult-rák nem mentesek a politikától, a szél-sőségektől és ennek gyakran hangot is adnak dalaikban, transzparenseiken. A magyar ultrák radikális szárnyait alko-tók szájából is gyakran felhangzik a Ró-mából származó mondat: „A tutti avan-ti, Benito Mussolini".

CURVA SUD -RÓMA

SZERELMESEI „Róma, gyönyörű Róma; Nap-

sárgára festettelek; Bordóra mint a szí-vem; Róma, én Rómám, ne hagyd ma-gad elbájolni;.Nagyszerűnek születtél; Nagyszerűnek kell lenned; Róma, Ró-ma, Róma; A város szíve; Egy és egyet-len szerelme; Sok és sok embernek; Szerelembe ejtettél bennünket." - sza-bad fordításban valahogy így szól a Ró-ma szurkolók himnusza, amely minden meccsen felcsendül a Curva Sud, a déli kanyar felöl. Egészen 1979-ig ez ha-

gyományosan a Lazio drukkerek bérelt helye volt, napra pontosan október 28-áig, amikor is a városi rangadón egy 17 éves Róma szurkoló három jelzőrakétá-ja a kékek szurkolói között landolt, megölve Vincenzo Paparelli, Lazio szurkolót (még ma is előfordul, hogy felhangzik a Roma bizonyos csoporto-sulásainak szájából ezt a tragikus ese-ményt ünneplő dal). A Lazio meghatá-rozó ultrái, az Eagles (Sasok) és a radi-kális Vikingek, úgy döntöttek, innentől kezdve az északi kanyarból fogják csa-patukat biztatni. A stadion ezen felosz-tása (Lazio - Észak, Roma - Dél) a mai napig érvényes, egy alkalmat eltekintve, amikor is az olasz rendőrség biztonsági okokra hivatkozva megpróbálta a két tábort elmozdítani megszilárdult helye-ikről. Az intézkedés kiváltotta tömegve-rekedés és számos sebesült rendőr meg-győzte az illetékeseket, hogy a stadion-ban uralkodó állapotokba nem sok be-leszólásuk van. Minden maradt a régi-ben.

A Róma szervezetien kiscsoportos ultrái 1977-ben egyesültek és alakítot-ták meg a Commando Ultrá Curva Sud-ot. Az egység egészen 1987 nyará-ig kitartott, amikor is a Roma elnöke a szurkolók tiltakozása ellenére leigazolta a Lazio sztárját, Manfredoniát. Góljai számos szurkolót meggyőztek arról, hogy a játékosnak helye van a bordó-sárgáknál, a többség azonban minden fellépésekor hangosan tüntetett az el-len, hogy egy volt kék-fehér a Roma

mezét ölthesse magára, meggyalázva ezzel a hagyományokat és mindazon el-veket, amelyekért olyan sokat áldoztak. Ettől a pillanattól furakodott be a római fociba látványosan a biznisz és bármit csináltak a szurkolók, nem volt megál-lás. A Roma tábora a mai napig nem tudta elfogadni a klubnak számos fon-tos gólt szerző Del Vechiót (a mai na-pig gyakran akkor is kifütyülik a stadi-onból, ha győztes gólt szerez), vagy a magukat korábban Lazio szurkolóknak deklaráló Muzzi és Di Biagio is a gya-núsak közé sorolandó. Érdekes, hogy a római ultrák egyik legnagyobb hőse az egykor Lazióba igazoló római kapus, Astutillo Malgioglio. Amikor először állt a kékek kapujában a városi rang-adón, a Roma az ő hatalmas hibájának köszönhetően szerzett gólt. A Lazio szurkolók kifütyülték új kapusukat, mi-re az leköpte a mezén látható címert, ledobta a kék mezt és levonult a pályá-ról.

CURVA NORD - A REJTŐZ-

KÖDŐK A Curva Nord, a stadion északi ka-

nyarulata a Lazio szurkolók szentélye a modern időkben. Az egyeden hely ta-lán, ahol a szimpatizánsok nyíltan hord-hatják kék mezüket, sálaikat és istenít-hetik a Laziót. Még az ultrák által írt: Hogyan legyél Lazio szurkoló című ki-advány is azt tanácsolja, hogy Rómában csak igen rejtetten érdemes kifejezni szimpátiájukat a csapat iránt. Semmi-képpen sem javasolja a mez vagy a sál fi-gyelemfelkeltő viselését, alternatíva-ként Lazio-tollat vagy apró, alig kive-hető kitűzőt irányoz elő. Sajnálatos sta-tisztikai adatként említi, hogy Rómá-ban, gyakorlatilag nincs olyan utca, ahol ne lenne legalább egy Romát élte-tő falfirka, tehát a kékek szurkolói sehol sincsenek biztonságban. Legfontosabb kritérium az AS. Roma utálata és bárki támogatása, alti ellenük játszik.

Az utcákon tehát kemény a Lazio szurkolók élete, de a stadionban tanúsí-tott lelkesedésükön ez a legkevésbé sem érzékelhető, olyannyira, hogy az elmúlt évben olyan elismerésben részesült a tá-bor a klub részéről, amit kevesek mondhatnak magukénak. A klub veze-tésének döntése alapján a 2002-2003-as szezontól kezdve egy játékos sem visel-heti a kékek 12-es mezét, mert azt a Curva Nord-nak adományozták.

A két tábor közötti gyakran erősza-kot szülő ellentétek okait csak igen váz-latosan állt módomban kifejteni, azt is csak általánosságban, hisz egész biztos, hogy nem minden Lazio-fan fasiszta és minden Roma szurkoló sem veri agyon a kékek szimpatizánsait az első adandó alkalommal. A rivalizálás eredményét ismerjük, a megoldásról fogalmunk sincs. Az angol példa (felkamerázott stadionok, a szélsőséges elemek örökre kitiltása a lelátóról stb...) talán működ-ne, de lényegesen nehezebb lenne be-törni a vad taljánokat, mint a halvérű angol drukkereket. És van még egy szempont, bár lehet ez csak az én hülye-ségem. Az erőszakot, a rasszizmust és a szélsőségeket úgy kellene eltávolítani a pályák környékéről, hogy az ultrák po-zitív tulajdonságait ne kasztrálják, gon-dolok itt a tűzijátékokra, görögtüzekre, koreográfiára stb., melyek például az angolokkal szemben összehasonlítha-tadanul tüzesebb hangulatot teremte-nek az olasz pályákon.

B.G. Curva nord - a rej tőzködők.

16 SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

SOTET EJSZAKAK Jelentés a Fenyegető Hullákból

Szentpétervárt, Oroszország má-sodik fővárosának is nevezik. Az I. Péter által mocsaras területen

sok áldozattal felhúzott, mára ötmilli-ós város idén 300 éves. A város 1914-24-ig a Petrográd, ezt követően 1991-ig a Leningrád, azóta pedig újra a Szentpétervár nevet viseli. Péter-Pál erőd, az Auróra, a Téli Palota által hí-ressé lett, számos tűzvész és árvíz által pusztított Észak Velencéje 1918-ban ugyan elveszítette első fővárosi státu-szát, ma is nagy hatással van az ország politikai életére, hiszen innen szárma-zik a jelenlegi elnök, Vlagyimir Putyin is. Az alábbiakban minderről nem lesz szó.

A Néva sugárút egyik kis utcájánál az erősödő novemberi eső miatt fel-adom a söröző keresését és leintek egy kósza sárga Volga-taxit. Miközben az autó befordul az első jobbkanyarnál, az ötvenes taxisofőr kedélyes csevely-be kezd az időjárásról, annak kiszá-míthatatlanságáról, a második jobbka-nyarnál ugyanezt részletezi, a harma-dik jobbkanyarnál kitér a változó csa-padékmennyiség taxisokat érintő gaz-dasági hatásaira, a negyedik jobbka-nyar után pedig megáll a söröző előtt és a fizetség után minden jót kíván.

Megkapó a pillanat, amikor az ember utólag felismeri, hogy a körü-lötte levők halvány mosolya és üres fe-csegése valójában kirobbani készülő röhögésüknek palástolása volt; az épü-let, amelynél kiszálltam - a négy jobb-kanyar alapján Pétervár helyismerete nélkül is mindenki rájöhet - ugyanaz volt, amelyiknek az elején harminc méterrel odébb leintettem a taxit. Legbelső kockafejem megcirógatva belépek a vendéglátóipari egységbe.

A hely a hangzatos Zlovescsije Mertveci nevet viseli, amelynek han-gulatát magyarul leginkább a Fenye-gető Hullák adja vissza. Ennek megfe-lelően a legfőbb díszítő elem az embe-ri koponya, mely motívum a falakon és a pulton egyarán megtalálható. A pulton egy akvárium is áll, ahol - szin-tén egy koponya körül - barátságos piranhák úszkálnak, talán arra várva, hogy legyen már végre valaki, aki nem ad elég borravalót.

A terem sarkában Andrej integet egy koponya alól. Andrej a világ leg-északibb városában született, Mur-manszkban, és jelenleg itt, a messzi déli Péterváron jár egyetemre, regge-lente egy olyan kollégiumból indulva, amely enteriőrjének komfortfokozatá-val megtévesztő hűséggel idézi a hős város 900 napját a második világhábo-rú ostroméveiből.

Andrejnek a 20. század eleji Oroszországról némileg leegyszerűsí-tett képe van; véleménye szerint az ak-kori átlagorosz életszínvonala Svájcé-val volt egyenlő, amit a rubel akkori árfolyamával vél bizonyítottnak. Az elgondolásból ugyan nem vezeti le, hogy eszerint az egykori Szovjetunió által biztosított életszínvonal az Egye-sült Államokét is meghaladta - pedig a dollár hivatalos árfolyama egykoron elérte a 60 kopejkát is - , annyit azért el bír mondani, hogy Magyarország hozzájuk képest csupán egy távoli kis gyarmat volt. Andrej szerencsére villa-mosmérnöknek készül.

Történelmi világképének árnyalá-sától az ment meg, hogy a Fenyegető Hullák törzsközönségének egy megfe-lelően ittas tagjára leszek figyelmes,

Egykorú karcolat Szentpétervár 1737. évi tűzvészéről. Füstös éjszakák.

amint az alkalmi matróztársaság egyik tagjába köt bele egy, a matrózok által összetört pohár ürügyén. (Hogy ki a törzs- és ki az alkalmi vendég, azt ab-ból lehet leszűrni, hogy a biztonsági őrként alkalmazott nagyhangú idős férfi kinek az oldalára áll.) A poharat a matrózok eleinte konstruktívan kifizt-nék a végelszámolásánál, ám a srác és az öreg őr azonnali anyagi jóvátételt követel, kérésüknek lökösődéssel nyo-matékot adva. A lökdösődésből egyre erőteljesebb dulakodás, majd egy rö-vid pofonváltás fejlődik ki. Az öreg el-vonul, majd hamarosan egy gumibot-tal a kezében jelenik meg újra, ame-lyet a hidegháború atombombáihoz hasonlatosan csak mutogat, de nem vet be.

A pohár - a Fenyegető Hullák Gavrilo Principjeként - hamarosan konfliktusba sodorja a kakaskodók ba-ráti társaságát is. Az első székek röp-pájára állítása az a pillanat, amelyet már alkalmasnak találok arra, hogy a falnak lapulva vécére menjek a kanali-zálatlan börleszkjelenetből.

A piszoárokból áradó karbamid-és ammóniaszag a Fenyegető Hullák személyzetének higiénia iránti vissza-fogott érzékenységéről és a törzsven-dégek jelentős mértékű italfogyasztá-sáról tanúskodik. A piszoárok felett számtalan falfirka olvasható, az ér-dektelenek mellett például egy lista is, azon tiszteletbeli férfiakról, akik női mivoltuk ellenére kiérdemelték a pi-szoár megtisztelő - maszkulin felépí-tést általában megkövetelő - haszná-latát: Kollontaj, Krupszkaja és Tyereskova. A fali hieroglifák elem-zése közben egy sikító szőke leány ront a mosdóba az egyre dübörgőbb kocsmából. Nem hasonlít sem Kol-lontajra sem Krupszkajara, sem Tyereskovára, ám mielőtt felvilágosí-tanám illegális itt-tartózkodásának tényéről, rámkiált, hogy „jajajsegít-ségverikabarátom!". Próbálnám vele megértetni, hogy segítséget az aréná-ból kéne kérnie, ugyanis azon kívül olyan emberek találhatók, akik pon-tosan azért vannak kívül, mert nem kívánnak egymásra nagyon mérges

részeg csávók szétválasztásában szere-pet vállalni, de olyan kék a szeme, hogy végül nem mondom. Az aréná-ból lendületes puffanások hallatsza-nak, amelyek a lány folyamatos sipá-kolásánál lassan kedvezőbb alternatí-vát kínálnak. Kislisszanva a mosdóból az egész kötözködést elindító törzs-vendég és a vele küzdő srác mellé ke-rü lök . Ve rekedésük úgy tűn ik az u t ó -játékhoz ért, mivel a srác a törzsven-déget gallérjánál és hátul övénél meg-fogva hajítja a küzdőtér közepére, né-hány rúgás erejéig még utána vetve magát. Mivel a törzsvendég nem hölgytársasággal érkezett, a másikat vélem a lány barátjának. Hagyva ma-gamban felülkerekedni a férfibecsüle-tet beszólok a férfivécében pityorgó lányhoz, hogy nyugodjon meg, a ba-rátja sokkal kevésbé véres, mint akit püföl. A leány valamit félreérthetett, mert megköszönte, amit tettem, mire én semmiséget rebegve behúzom az ajtót.

A jelenlévők köre a kocsmában időközben jelentős módosuláson ment keresztül; egyrészt rendőrökkel bővült, másrészt szűkült az előlük el-fútókkal, utóbbiak által az utcára téve a verekedés epicentrumát, amely egé-szen intenzíven tombol egészen addig, amíg a rendőrök - felismerve, hogy már csak ők hadonásznak a söröző belterében - gumibotjaikkal csapdos-va rá nem rontanak az utcán vereke-dőkre. A környékbeli utcákban hirte-len nagyon megszaporodik a gyorsan szaladgáló matrózok és az őket üldöző vagy előlük menekülő vérző fejű civi-lek száma.

Andrejjel a járdán futok össze, konstatáljuk, hogy egyikőnk sem fi-zetett, majd együtt egy újabb kocs-mába indulunk, bízva abban, hogy ezúttal sikerül meginnunk egy korsó sört. Két utcával arrébb egy nyugod-tabbnak ígérkező helyre térünk be, ahol a sör mellett pizza is van. Sajnos a pultnál kell fizetni, így a későbbi-ekben bármi történjék is, anyagi kár már nem érheti a vendéglátókat. A korsóval és pizzával egy üres asztal-hoz ülünk, a biztos révbe érők bol-

dog mosolyával. Az első falatnál azonban a takarítónő lép elénk, mondván, záróra, ő most takarítani fog ebben a helyiségben, úgyhogy távozzunk a bejárathoz közelebbi há-rom asztal valamelyikéhez. Érvel-nénk, hogy azok mind foglaltak, rá-adásul a helyiség többi részében is takaríthatna, ám a takarítónő figyel-m e z t e t b e n n ü n k e t , h o g y ne a k a d é -koskodjunk, hanem fogyasszunk áll-va, hiszen fél óra múlva zárnak. Fel-tolul bennünk a fogyasztói öntudat és nem tágítunk. A takarítónő vérig sértve fenyegetően néz ránk.

- Ah, tak! - mondja, és a konyha felé indulva fejhangon kiált - Andr-jusa! - korsót és rekordot döntve gu-rítjuk le a sört, nem várva meg, míg a néni titkos fegyverével, Andrjusával visszatér. Pizzával a kézben az ajtóhoz ugrunk, amikor a konyhaajtóban meg-jelenik Andrjusa begörnyedt háttal. Testtartása a konyhából kijőve azért ilyen, mert kiegyenesedve beverné a busa fejét az ajtófélfába. Már behúz-zuk a kijárati ajtót, mikor Andrjusa öblös hangján elordítja magát: Ggyeü!

Félsiker, elvégre a sört megittuk. Felismerve, hogy a szolgáltató szféra ma ellenünk fordult, abban maradunk, hogy mindenki hazamegy. A Néva su-gárúton elindulunk a metró felé, ám két rendőr lép elénk:

- Dokumenti! - kérnek fel barát-ságosan személyazonosságunk igazo-lására. - Rendben! - nyújtja vissza az alacsonyabbik az útlevelemet. .

- Téged viszont beviszünk - szól Andrejnak a magasabbik.

- Miért vinnétek? - kérdi Andrej flegmán kevés diplomáciai érzékről tanúbizonyságot téve. Elvégre villa-mosmérnöknek készül.

- Mert piros a szemed, lehet, hogy sokat ittál. Vagy az is lehet, hogy dro-goztál.

- T e meg lehet, hogy buzi vagy! -válaszolja Andrej, kevéssel javítva helyzetén.

- Buzi vagyok? Na jó - mondja a magasabbik fenyegetően - , akkor a te-geződésnek vége, azonnal velünk jön. - Azzal elindulnak e pétervári éjszaká-

ban, velem mit sem törődve. - Elnézést - futok az alacsonyab-

bik után - nem lehetne ezt elintézni másképp?

- Mire gondol? - Remek. Andrejt már rég fogdába zárják, mire innen el-jutunk a kenőpénzig.

- Hát, másképp. Helyszíni bírság-gal.

- Olyan létezik? - kérdi a rendőri bosszantó álnaívsággal.

- Igen, igen - mondom, bevezetve a rendőrt a feketevilág rejtelmeibe -ilyen esetekben úgy tudom, lehőség van ilyen bírság kivetésére.

- Mennyit? - kérdi a rendőr végre konstruktívan.

- 150 rubelt - vetem fel. - Nos, megkérdezem a kollegá-

mat, hogy van-e ilyen bírság - mond-ja, majd jól nem tesz semmit.

Nógatom, hogy akkor kérdezze már meg, de a kolléga hidegvérrel egészen a metróállomás őrszobájának bejáratáig húzza az idegeket. Végül kollégája fülébe súg valamit.

- Azt gondolod, engem meglehet venni 150 rubelért?! - fordul felém a magasabbik. Nem vallom be, de a 800 rubeles fizetése alapján azt gondol-tam. A rendőr beviszi Andrejt az őr-szobára. Az alacsonyabbik cigivel kí-nál.

- Hát, most Andrejt el is engedhe-tik, de ha rosszul viselkedik beviszik a központi őrszobára. - mondja. Nos, | ha Andrej jó magaviseletén múlik va-lószínűleg elviszik. A rendőr később hozzá teszi, hogy egy rendelet értei- ; mében az éjszaka járőröző rendőrnek heti húsz embert be kell vinnie, mert ha nem teszi, azt rosszul végzett mun-kája bizonyítékának tekintik és prémi- 1 umelvonással sújthatják.

Várunk. Negyed óra múlva Andrej kilép a magasabbik rendőrrel. Csadakozva hozzájuk az utcára lé-pünk. A magasabb közli, Andrejt bevi-szik. Azzal cébézni kezd. Nincs válasz. I Újra próbálja, semmi.

- N o nézd csak, hát nem jönnek. Hm. No, mi legyen? - fordul az alac-sonyabbikhoz. - Szerinted megbánta már Andrej, hogy rosszul viselkedett? - Andrej bólogat, megerősítve, hogy tanult az ügyből, a rendőrök elgon-dolkodnak. A magasabbik int társá-nak, az meg int nekem. Kicsit félrevo-nulunk, majd két kioszk között kimér-ten hozzámszól: - Itt lehet stráfot fi-zetni. - kézfogásnak álcázva nyújtom j át a Lenin-arcképes bankókat. A rend-őr kinéz, int kollégájának, aki elenge-di Andrejt. A rendőrök a maximumot hozták ki az ügyből, hiszen a regiszt-ráció megtörtént, tehát éjszakai mun-kájukat éberen örködön végzik, azon-ban a központba vitel helyett elenged-ve Andrejt még kellemes üzletet is csi-náltak az ügyből.

Andrejjal úgy döntünk erre mégiscsak inni kell. Betérünk egy elegáns épület előterébe, amelyről annyit tudunk, hogy helyben főzik a sört, üvegfal mögött álló szerkeze-tekben. Látványsörfőzde. A bejárat-nál azonban fémdetektoros kapu fo-gad és egy sokat ígérő felirat: „Kér-jük kedves vendégeinket, hogy tíz óra után a ruhatárnál szíveskedjenek leadni fegyvereiket." Nincs ugyan nálunk fegyver, de mégis inkább ha-zamegyünk.

Nyilas Gergely

SZEGEDI EGYETEM

A Szegedi Tudományegyetem kéthetilapja Főszerkesztő: Dlusztus Imre.

Szerkesztőség: Ábrahám Gergely, Bóka Gá-bor, Hauptmann Tamás, Nagy László, Nyilas Gergely, Tóth Péter Zoltán, Tóth-Szenesi Attila. Szerkesztőségi titkár: Horváth Gréta.

Szerkesztőség: 6722 Szeged, Gyertyámos u. 13. Telefon: (62) 547 - 595. Fax: (62) 547 - 596. E-mail: szegyszerk@vnet.hu. Együtmüködő partnereink: a Vivendi Tele-com Hungary és a Pannon GSM.

Kiadja a Szegedi Tudományegyetem. Felelős kiadó: Mészáros Rezső rektor. 6720 Szeged, Dugonics tér 13. ISSN 0230-791X

Tipográfia: 11-moll, Budapest. Tördelés: Kelemen Zoltán Gergely. Nyomda: Lapcom Kft. nyomdája, Szeged. Terjeszti a Studio X Bt., Szeged.